https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/46def690897173f73dd8342a726ffc54.pdf 4f47b793c7bce13e374e39220a4ae4fa PDF Text Text �Tartalom 1. Fodor András versei 2. Nyilasy Balázs versei 3. XVIII. É V F O L Y A M 4. SZ Á M Pintér Tamás: Tehetnek egy szívességet a trombitásnak (elbeszélés) 13. Tamás István és Etesi Deák László verse 14. Lőrinczy István verse 15. Onagy Zoltán: Egy vándormunkás útikrónikája 21. Cegléd József: A z olaj 23. Bódi Tóth Elemér versei 24. Romhányi Gyula és Ádám Tamás verse 25. Szepesi József versei 26. Hortobágyi Zoltán: A kutya 28. Petrőczi É va verse 29. Versek Pinczési Judit hagyatékából NOTESZ 30. Hermann István: Gyermekszemmel 32. Szombathy Viktor: Szombatban-szombaton MŰHELY 33. Tandori Dezső: Keszthelyi Rezső költészetéről 37. Keszthelyi Rezső versei ABLAK 39. Salvadori gerillaköltők (Simor András) ÖRÖKSÉG 47. Kassai-Végh Miklós: Szabálytalan emlékezés Radnóti Miklósra 52. Szabó Károly: Egy századvégi Don Quijote: Komjáthy Jenő 55. A z ismeretlen Madáchról - egy könyv ürügyén (Praznovszky Mihály) MÉRLEGEN 58. Művészet és politika (Csongrádi Béla) 6 1. Fodor András: Szó, zene, kép (Czigány György) 63. Simor András: . . .és voltak boldog békeidők (Mátyás István) E számunk illusztrációját a Nógrádi Sándor Múzeum József rajzai közül válogattuk. Fotó: Duda László (Salgótarján) birtokában levő Nem ei Lampérth �FODOR ANDRÁS Öröm A sima, tág ég összehajló boltja kék diadallal őrzi fent magát, árad a langyos szél, belémbotolva mellemre szegzi rétek illatát. Ezer sugárzó képet szőve, bontva sziromfehérben remegnek a fák. - őt látom lépni, úszik habruhája, haj fonatán aranytűz zsizseg át. És megmoccan a közöny néma szárnya, halkul a csend és zajosul a lárma, mélyebb a menny, dacoskodóbb a fény, de bennem bizton elnyújtózva terped. mint széles, zöld mezőben két kis gyermek a minden és a semmi könnyedén. 1947, Nyár A cséplőgép megállt, elroppant csattogása meghökkent hallgatásunk csendjén még lüktet egyre, de már a lányok göngyölik a szíjat, sietve szétoszolnak az ég porába veszve. Megyek hát én is, fáradtságom derengő esti ablak. Szeret az út, a kutyák se engem, csak a staféta kedvéért ugatnak. I �N Y IL A S Y B A L Á Z S Zrínyi Pálffi Pálhoz Legalább te érts meg, barátom! A tehetetlen értelem s a vágyak kötéltáncosát.. . a Nap-nézés letargiáit, mocsaraink nyomorúságát. . . Te tudod, hányszor - ó, de hányszor! játszhatna gúnyos, torz mosoly a számon, lapozgatva sok könyvem, fölidézve temérdek javaslatom, koncepcióm, kitakarhatnám Zrínyivár sebes, üres, reménytelen, elfűrészelt cölöpjeit; ó, nézhetném én is, barátom, a köldököm százféleképp... Szemeszterek szalagcímek szemeszterek szalagcímek tűntetések tócsák árkok felelősség­ aprópénzek betoncsíkok fedélzetek sávok rések vásznak rongyok felelősség­ aprópénzek �P IN T É R T A M Á S Tehetnek egy szívességet a trombitásnak A rendőrök délután hat körül jöttek. A városi nappal ilyenkor fordul át észrevétlenül estébe, a liftek zúgva járnak fel-le, a magasházak visszhangos falai között szétáradnak az élet kö­ zönséges zajai, mintha foglyul ejtett bogarak nyüzsögnének egy zsúfolt do­ bozban. Garas Jácint kalandos munkához készült. Már hetek óta rossz volt a für­ dőszobai csap, nem lehetett rendesen elzárni, a forró víz konokul csöpögött, s amikor erősebb lett a nyomás, mérges sziszegések törtek ki belőle. A férfi most végre elszánta magát, rendbe hozza a rohadt csapot, hogy ne kelljen hallgatnia a felesége fáradt, ingerült szónoklatait. (.,Úgy látszik, ez is rám marad. Mindent nekem kell elintézni. Csak meresztgesd magad, Nagy Trombitás, nekem elég, hogy egy ilyen aranyszájú mellett élhetek. Örökre levettél a lábamról az ilszilencióddal. Kábítóan tudtad fújni, vagy száz évvel ezelőtt. A szutykos lebuj minden részeg vendege elélvezett. D e azt a krimót már régen lebontották, és te legfeljebb a port fújod le a dossziékról, havi négyezerért.” ) A fojtott viták nemegyszer a bizonytalan éjszakai csendben lobbantak fel, a csap alattomos, tolakodó hangjai miatt, és elron­ tották a szeretkezéseiket. Ezen a napon, hazafelé menet megvásárolta a szük­ séges holmikat, szelepet, tömítőgyűrűket, egyebet, amit a boltban egy nagy­ mellű lány elérakott. „E z köll magának” , mondta a „bájszolgálat” fölényesen, miután egy túlterhelt orvos kimerültségével meghallgatta a panaszt. Garas otthon át se öltözött, azonnal előkereste a rozsdásodó franciakulcsot meg az egyetlen, régi csavarhúzót és a fiával bevette magát a fürdőszobába. - Csak el ne áraszd a lakást - szólt utána az asszony egykedvűen, mint aki legszívesebben tudomást se venne a vakmerő vállalkozásról. A csüg­ gedt hang összeillett a sok éves kifakult pongyolával, amely szomorúan ló­ gott rajta. Buzdításnak nem rossz. Garas magabiztosan a gyerekre sandított, esze ágában se volt válaszolni. Hosszú háborúban nincs szebb, mint a tűzszünet. Bolond, aki az alvó oroszlán farkát rángatja. Feldobta a fogasra a bőr­ dzsekijét és módszeresen sorba rakta a kellékeket a mosógép fedelén. Először is elzárjuk a vizet - mondta. Jóleső gondolat volt, hogy egyedül, mindenféle tapasztalat nélkül lát olyan dologhoz, amit mások iparossal vé­ geztetnek el. Pedig nyilván egyszerű az egész. A tárgyak feltárják magukat, mint a nők, ha az emberben megvan a kellő eltökéltség, hogy megismerje őket. - Csak semmi kapkodás - magyarázta felemelt ujjal, a fiára pillantva. - Mindig arra kell figyelni, amit éppen csinálunk. Mire a gyerek cinkos módon oldalba bökte. - Benne vagyunk a képben, atya. Itt most muszáj villogni. - Ferdén pillantott fel rá, hűséges barna sze­ me tele volt biztatással. Munkára készen dörzsölte a tenyerét. - Prímán megbütyköljük. Jobb volt, mint lesz. 3 �- Nem ügy - mondta Garas. - A z á r at is prímán megbütyköltük, emlékszel? - Mi az hogy! - D e az a hülye ajtó megint leszállt. - Vettem észre. - Nem te tehetsz róla. Mégis megy a szöveg. Na, ez az. Hirtelen nagy meghatottság áradt szét Garasban, elfogódott mosolyra húzódott a szája. Ebben a pillanatban a fia iránti ádáz szereteten kívül semmilyen más érzés nem volt benne. A z én kölköm. Ú gy hasonlí­ tunk egymásra, mint két tojás. Csak az egyik hamarabb fog elzápulni. Már majdnem megsímogatta a fejét, de sikerült még félúton megállítania a mozdulatot. Komolykodó képpel azt mondta: - Nana! A fiú vidáman és megértően pislogott. - N e vigyorogj, Dzsi-Dzsi, nem a fényképésznél vagy - szólt rá Garas, majd elszántan bejelentette: - Most ugrik a majom a vízbe. - Megtornáz­ tatta az ujjait, ahogyan a gyakorlás előtti bemelegítésnél szokta, szertartá­ sosan és komolyan, az agyoncsiszolt, fényes hangszert bűvölve, amelyet min­ dig úgy vett kézbe, hogy soha nem volt káprázatos hangokat fog kicsikarni belőle. („N a, megint kunkorodik valami szívdöglesztő, lila blues, amitől leválik a tapéta. D e ne csüggedj, Aranyszájú, a nagy Luis Amstrong is lent kezdte. Igaz is, tán el kellene menned az álmok városába: egész New Orleans odavolna a boldogságtól” .) A trombita már egyre ritkábban került elő, itt a betondobozban nem fújhatta meg rendesen, a zaklatott la­ kók darabokra szaggatták volna, így néha-néha elsétált vele a szomszédos negyed félkész, kopár házaihoz, ahol a magányos dallamok szabadon szállhattak a nyers panelfalak között. - Hát lássuk - mondta most és meg­ fontoltan hozzákezdett az elzárót védő műanyag kupak lecsavarásához. Maga is meglepődött, milyen könnyedén sikerült, csak néhányat kellett for­ dítania rajta, és máris a kezében volt. Minden részével érezte, hogy a fia áhítatosan figyeli. A franciakulcsba fogott csapelzáró is engedelmesen mozdult, s amikor, alig egy perc múltán ellenőrző próbát tartott, elégedet­ ten tapasztalta, hogy a művelet eredményes volt: egy csepp meleg víz se jön a vezetékből. - Nagy vagy, atya. - A gyerek ünnepélyesen odatolta a kezét. - Utána lelépünk, fizetek neked egy üveg sört a Becsületvesztőben. - Túl bőkezű vagy. - Legyen kettő. - Zúzmarás. - Csakis. - Mennyi pénzed van? - Semennyi. - Gondolhattam volna. A csap kiszerelése következett. Ez már jóval komolyabb munka volt. A franciakulcs többször lecsúszott a rézből készült szelepház keskeny lapjairól, de a menetek végül is engedtek, egyszerre látható lett a vízkővel lepett nyi­ tott csodarab. Olyan volt, mint egy üres, tisztátalan száj. Garas a szerkezetet nézegette, próbálta kiismerni a működését. A lámpa­ búra ködös, lisztes fényt szórt szét, a hitvány izzó nagyon takarékosan vilá­ gított, alig látott mellette. („Itt ennyi is elég. Nem sebészeti műtő ez, hanem fürdőszoba, ha nem tudnád. A fütyülődet talán így is megtalálod.” ) Garas 4 �vádlóan felemelte a karját. - Ezért vágom meg azt a finom bőrömet min­ den borotválkozásnál. - Elhatározta, hogy most már csakugyan erősebbre cseréli. Legalább százasra. Holnap lesz a napja. Ha Linda fejreáll, akkor is. Kint váratlanul megszólalt a csengő. Először röviden, majd rögtön utána egy túlzottan kitartott berregéssel. - Megnézzem? - kérdezte a gyerek. - Le merném fogadni, tíz az egyhez, hogy a Mamácska jött - jegyezte meg Garas epésen. E v oé! Nincs a kerületben még egy ilyen radaros anyós, aki így ki tudná szimatolni, mikor van rá szükség. - Ide meg tedd ki a táblát, hogy „a félfogadás szünetel” - mondta. Amikor Dzsi-Dzsi kiment, halkan fütyörészni kezdett, laza, fölényes mozdulatokkal piszkálgatta a ke­ zében levő alkatrészt. Garas Jácint, a dörzsölt mesterember, akinek a szak­ ma a kisujjában van. Nagyon rövid idő telt el, a fiú gyanúsan oldalazva visszajött. Értetlenül, zavarodottan meredt az apjára, mintha elfelejtette volna, mit akar mondani. Valami történt. A z ember nem tudja, mikor éri öröm a házat. Garas las­ san abbahagyta a fütyülést, bizonytalan szorongás fogta el. - A rendőrség - szólalt meg Dzsi-Dzsi fakó hangon. - Téged keresnek. - Engem? - Garas meglepett grimaszt vágott, nem bírta ki, hogy hozzá ne tegye: - Csapszereléskor rendőrrel találkozni, időváltozást jelent. - És megveregette a fia vállát. - Lehet, hogy „ki kicsodá” -t játszanak. A z előszoba nyitott ajtajában két férfi várakozott. Elmozdíthatatlanul álltak a küszöbnél, mint akiknek ritka jó ajánlatuk van, és biztosak abban, hogy az üzlet létrejön. Egyikük civilben volt, jól szabott, sportos zakójában, Charles Bronsonos könnyedséggel támaszkodott az ajtókerethez. A z első pillanatra látszott, hogy ő a főnök. Mögöttük, a szűk lépcsőházban éppen megállt a lift, a szomszéd lakó nyomakodott ki belőle s a folyosón letábo­ rozva hosszasan, alamuszin piszmogott a csomagjaival. - Talán fáradjanak beljebb - ajánlotta Garas és belökte az ajtót. Ezek a házak tele vannak résekkel, úgy jár bennük a huzat, mintha a berendezéshez tartozna. - Csak ezután kérdezte meg, hogy mit óhajtanak az urak. A fiatalember középső ujjával végigsimította hosszúra növesztett, szomorú bajszát. Láthatólag ebben is ragaszkodott a Bronson-stílushoz. Mintha a Mr. Majestyk című filmből lépett volna elő. - Ön Garas Jácint? - Érezhető volt, hogy idegenkedve ejti ki a nevet. - Én vagyok. A nyomozó alaposan megnézte. - Jól elkeresztelték - jegyezte meg nyájaskodva. Igazán kedves. - A Jácint régi görög mondai névből ered - közölte Garas mellékesen, mint aki többet is tudna beszélni erről. - Nekem meg felel. A sportzakós szórakozottan bólogatott. A z arcára volt írva, hogy ne lehet neki semmi újat mondani. - Kérem a személyi igazolványát - szólalt meg száraz, hivatalos hangra váltva. Ehhez igazította a testtartását is. Egy­ szerre feszes lett és megközelíthetetlen. Garas kihozta a fürdőszobából a viharvert bőrdzsekit és szorgalmasan keresgélni kezdett benne. A rendőrök fölényes biztonsággal, kajánul figyel­ ték, ahogy egyre kapkodóbb igyekezettel, újra és újra kiforgatja a zsebeket. - Talán a másik ruhámban maradt - magyarázta és a feleségére pillantott. �Linda, a gyereket átkarolva, fehér arccal állt a fal mellett. Garas elindult a nagyszoba felé, de a nyomozó leintette: - Fölösleges. A z egyenruhás törzsőrmester ekkor felpattintotta a vállán lógó táskát, mint valami varázsdobozt, és két ujjal kihúzott belőle egy megviselt igazol­ ványt. - E z az? Garas az eléje tartott oldalon a saját, kissé merevre sikerült fényképét látta. Közelebbről is megnézte, mintha valamilyen ritkaság apró, finom rész­ leteit akarná szemügyre venni. Nyílt, bizakodó garasi arc, az a bizonyos ma­ kacs, fésületlen garasi hajtincs, a kamerának kiszolgáltatott tekintet. Stim­ mel. Kétségtelenül az ő igazolványa volt, az ő lompos aláírásával, és lent, a bal sarokban a kék tintafolttal, amelyet a felületesen zsebre tett golyóstoll ejtett a papíron. - Szóval, elhagytuk, mi? Megkapó királyi többes. — Ezek szerint elhagytuk. - Nagy könnyelműség. - Észre sem vettem. A rendőr visszacsúsztatta az igazolványt a táskába. Végérvényesnek látszó mozdulat volt. - Velünk kell jönnie - jelentette be Bronson, a jellegzetes bajuszsimogatás kíséretében. Eléggé váratlan fordulat volt. Garas tétován körülnézett a rendetlen elő­ szobában. Nyomozó, rendőr, gyerek, feleség. E z most valaki mással törté­ nik. - Bekísérnek? - érdeklődött szelíden. - És miért? - Nem is sejti? - Sajnálom, de nem. - Majd odabent megtudja. Odabent. - Ha ártatlan, nincs mitől tartania. - Kíváncsivá tesz. Lindának sikerült visszaszorítania a felcsukló sírást. Tehetetlen, hiszté­ rikus lendülettel odavetette magát. - Mit csináltál, drágám? - Nem csinált semmit - közölte a fiú nyugodtan. - Majd odabent megtudom - mondta Garas és olyan ráérősen bújt bele a dzsekibe, mintha csak könnyű késő délutáni sétára indulna. Megigazította a zsebeket, begyűrte az inget, félig felhúzta a cipzárt. - Vesztettél, atya - mondta a gyerek. A férfi elismerő mosolyra húzta a száját. - Nagyon úgy fest, Dzsi-Dzsi. Egyáltalán nem hasonlítanak a nagyanyádra. * Garas két és fél nap után, csütörtökön déltájt keveredett haza. Közben kiütközött az arcán a sűrű, fekete szőr, kockás vászoningét megviselték a priccsen töltött hosszú éjszakák. Belül is kissé gyűröttnek érezte magát, az ismétlődő rendőrségi szertartások, elővezetések, kihallgatások, szembesíté­ sek nem voltak éppenséggel pihentetők vagy felemelők. Eleinte egy csomó disznósággal gyanúsították, ő pedig megpróbálta előszedni az elsöprő, cáfol­ hatatlan, megdönthetetlen bizonyítékait, és eleinte az derült ki, hogy ilyen nincs neki egy szál se. Benne ült egy veszett, rázós kocsiban, amelyből nem lehetett kiszállni. A zárka, a kapitányság alagsorában, békés oázis volt. Édes otthon, biztos menedék. A másfélszer háromméteres, meszelt falú csinos 6 �helyiségen egy szakállas besurranó tolvajjal osztozott, aki figyelemre méltó, eleven értekezéseket adott elő a riglihúzás módozatairól. Aztán a dolgok kezdtek jobbra fordulni, Bronson mind zavartabban, céltalanabbul tapo­ gatta a bajszát, mintha ellenőrizni akarná, megvan-e még, és Garas Jácint egyszer csak azt vette észre, hogy valami szemérmes pardon-légkör veszi körül. Majd végre fanyarul elbocsátották. („Elnézését kérjük. Azért v a ­ gyunk, hogy gyanakodjunk. Megértheti. Minden maga ellen szólt. A tények, az időpontok, a sértettek vallomása. Így aztán belekerült a szórásba. Meg­ esik ez.” ) A nyomozó azt mondta, ha óhajtja, hazaviszik kocsival. Óhaj­ totta. Fesztelenül elterült a hátsó ülésen, egyik keze zsebben, a szája fontos­ utas biggyesztésre állítva, visszafogott érdeklődéssel nézte az elsuhanó utca­ képeket. Élvezte a pár perces utazást és ezt közölte is a két hallgatag rend­ őrrel. Már a lakótelep közelében jártak, amikor váratlanul megállíttatta a kék-fehér autót, azzal, hogy köszöni a fuvart, de itt kiszáll, ha nem veszik zokon. A szolgáltatóház fodrászüzletében megborotváltatta magát, majd át­ ment a Cicababa presszóba és kért egy üveg hideg sört. A pult mögött riszáló Cicababa csak langyos, olcsó készmosollyal tudott szolgálni, de a vékony, vörös köpeny alatt rezgő feneke minden pénzt megért. Volna. Garas most, amikor az ismerős tájékon hazafelé tartott, úgy érezte, messzi túlsó partról jött ebbe a régi pocsék-jó világba, amely az ő hányatott távolléte alatt semmit se változott. Különben nem is volt olyan kibírhatatlan és sanyarú vendégeskedés. Csak egy kicsit fura. Végül is nem veszített semmit. Itt van, eredeti példányban, minden része ép, megbízhatóan mű­ ködik, jelez. Különösen fontos, sürgető üzeneteket kap lentről, mióta a Cicababa beriszálta csábos gömbölyűségeit a tájba. Győzött az igazság, Garas Jácint szociális előadó, a leghűségesebb barát, a legjobb férj, a leg­ jobb apa, ím, megérkezik szeretteihez, mint egy becses, váratlan ajándék. A házfelügyelőnő, mintha megneszelte volna az elhalaszthatatlan alkal­ mat, éppen akkor lépett ki a földszinti lakásból, amikor a férfi becsukta maga után az üvegezett bejárati ajtót. A lágytestű, kontyos asszony össze­ csapta a kezét. — Ó , egek! - jajdult fel. - Hát kiengedték? Nyolcvan kiló álmélkodás és csalódás, a légypiszkos házirend alatt. Nagyon kedves, hogy örül nekem. - A z nem kifejezés. Én mindjárt mondtam, hogy beszélhetnek akármit, nincs itt semmi szenzáció. Tudja, az emberek szeretnek a más dolgában vájkálni. Odavannak azért, ha valamin elcsámcsoghatnak. - Melegen, sziruposan folyt a nő hangja, a fejére tornyozott hajszobor csillogott a lakk­ tól. - Na, igen - bólintott Garas, a liftajtóval szemezve. Hallatszott, hogy a lift ide-oda ingázik a fölső emeletek között. - Mindenre van idejük. - A z asszony gyászosan végighúzta tenyerét fenséges csípőjén. - Nekem épp elég a magam baja. Garas hűségesen követte a mozdulatot. Na, tessék, megint egy kísértés. El tudta képzelni, hol rejtőzik a bajok fő forrása. Rendkívüli forrás lehet. - Igazán jól néz ki - mondta. Nem így fest az, akinek súlyos gondjai vannak. A z özvegy hálás volt. Forró Hálás Özvegy. A makacs felbújtó egyre jelzett lentről. - D e azért megértem - mondta Garas és tartózkodóan legeltette szemét a selyembe burkolt tájakon. Talán egyszer ki kellene csomagolni a díszes göngyöleg­ 7 �ből és megvizsgálni, mi van alatta. - Nehéz lehet egyedül - tette hozzá alattomosan. Ilyen esendő az ember: sóvár gondolatokra vetemedik, ha egy-két napig elvonókúrán tartják. - N e haragudjon, ha kérdezek valamit... - A z asszony közelebb rin­ gott. Finom, gerjesztő illatok jöttek, a levegő viszketett. Behúzni a féket, gon­ dolta a férfi. Azonnal leállni. - Megmondaná, hol vették azt a cuki tévéállványt? Régóta fenem a fo­ gam egy ilyen forgatható micsodára. - Kis zavar futott át a nőn, men­ tegetőzve félrehajtotta fejét. - A házkutatáskor engem kértek fel hatósági tanúnak. A kkor láttam. Ravasz tálalás. Fortélyosan elhelyezett akna egy mimózabokorban. G a­ ras a lifthez cselezte magát, a kulcsaival játszott. - Iparművészeti darab. A z anyósomtól kaptuk - mondta szárazon. A táblán végre kigyulladt a felmentő, szabad jelzés. Gyorsan megnyomta a hívógombot. Felfelé menet jutott eszébe, hogy ebben az időpontban nem talál ott­ hon senkit: a gyerek iskolában van, Linda meg dolgozik. A féktelen, ün­ nepélyes fogadtatás tehát elmarad. Odüsszeusz teljes fegyverzetben, tettre készen hazaérkezett, és az ő hűséges, jó Pénelopéja nem tud róla. Sürgő­ sen el kell zarándokolnia a környék valamelyik éppen működő telefon­ jához, hogy a feleségével beszéljen. Ó , Linda, szegénykém, tudom, meny­ nyire izgultál értem... D e a lakásban többszörös meglepetés várta. A z ajtó­ nyitásra a felesége szaladt elő, egyenesen a karjába zuhant, és ő, a rá­ boruló asszony mögött, a feldúlt nagyszoba közepén nyomban felfedezte Mamácskát is: egy túltömött bőröndön lovagolt nagy igyekezettel, hátha si­ kerül lecsuknia. A rendkívüli állapot szembetűnő volt. A csábító házas­ társi heverőn, a fotelokon és a szőnyegen ruhák, cipők, gyerekholmik he­ vertek, sietős összevisszaságban. Garas azonnal sejtette, hogy eltökélt men­ tőakció közepébe csöppent. A z anyatigris kiragadja az elárvult leányt és az ártatlan gyermeket a fojtogató magányból. Netán a fertőből. A z is le­ het. - Nem tudod, mit álltam ki - tört rá Linda. - Nem tudod, nem tudod - hajtogatta elnyűtten. Garas hozzáértő kézzel simogatta a remegő asszonyt. A z arcát, a haját, a hátát. - Nyugodj meg, drágám, Amint látod, túléltem. - D e mit akartak tőled? - Csak félreértés volt. - Csináltál valamit? - Mondom, hogy félreértés. Most már minden rendben van. - Jó tudni... Mamuska reményvesztetten, sértetten üldögélt az ellenálló bőröndön. Egyáltalán semmi sincs rendben. - Hát ez nem hiányzott - ismerte el a férfi. - D e itt vagyok, teljes életnagyságban. - És a mellére bökött. - Nézzetek meg jól. - Mindnyájan megnézhetjük magunkat - mondta Linda kongó han­ gon. Borús házimuzsika, halkan pengetve. Pizzicato piano. Mintha még most sem fognák fel, hogy a süket kriminek vége. A lapja tiszta, olyan ártat­ lan, mint egy nemeslelkű, hamvas szűzlány. Méretre készült glória fény­ lik a feje fölött; nem látják? Garas félresöpört néhány aranyos bugyit, rö8 �vici hálóinget meg efféle forró ruhadarabot és belesüllyedt az egyik fotel­ ba. - Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács - mondta bölcsen és megbocsátón. - Elvégre az enyém volt az igazolvány, amellyel az a szélhámos, strici jó pénzeket csikart ki a hiszékeny nénikékből meg vén szivarokból. Mert ezt a szemétséget csinálta. És még hasonlított is rám az ipse. Bőr­ dzsekit hordott, a modora választékos, megnyerő, egészében rokonszenves, mint én. Szegény, megtépázott öregek... Egyszer csak betoppan egy jóképű, finom ember, azt mondja, bocsánat a zavarásért, a tanács szociális osztá­ lyáról jöttem, odamutatja a személyit, melegen érdeklődni kezd a sorsuk felől, sajnálkozik, jegyez, csóválja a fejét, udvariasságból leönt egy-két ku­ picával a rettenetes háziszőttes tojáslikőrből vagy csokoládéflipből, aztán borongósan meditálni kezd, hogy bizony, keserves az élet, semmi nem megy egyszerűen, de azért reménykedni kell, hátha van valami kiskapu, és talán-talán lehetne segíteni a bajokon. Esetleg, netán, ha... A nyomorultak meg rögtön értik, miért ne értenék, nem inkubátorban élnek, nap mint nap tapasztalják, hogy minden kerék jobban forog, ha egy kicsit meg van kenve. És előkotorják valahonnan, a megsárgult lepedők vagy rongyos régi könyvek közül az eldugott, összekuporgatott kis pénzüket, még rimánkodnak is, hogy tessék csak vinni, szívhezszólóan esdekelnek, újratöltik a poharat, megtoldják az összeget még egy-két százassal, ami biztos, az biztos, potyán nincsen semmi, így van ez, mióta világ a világ, hisz’ Krisztus koporsóját se őrizték ingyen. - Garas itt megállt egy pillanatra, mert za­ varta a hallgatóság közönye. Mintha a nagy semmibe bámultak volna, Linda ernyedten lógó fejjel, Mamácska odafagyott komorsággal az arcán. Garas megvakarta az állát, az ujjával csettintett. - Hölgyeim, figyelem! Most jön a történet vége - jelentette be titokzatosan. - Ez vagy te - sóhajtott fel az asszony. - Direkt élvezed, hogy ilyen szégyenletes dologba keveredtél. - Mert az embernek röhögnie kell. - És a férfi megpróbálkozott a hí­ res Garas Jácint-féle bájvigyorral. Eddig valami jóleső biztonságban rin­ gatózott, a nyugalom és a könnyedség most kezdett lassan elszivárogni be­ lőle. - Szóval, az üzlet szépen virágzott, az illető igencsak komolyan vet­ te a dolgát, volt olyan nap, hogy tíz-tizenöt helyre is bekopogott - foly­ tatta csevegő hangon - , hullott a pénz, mint ősszel a falevél, holmi apró­ ságot, ezt-azt még el is csent, és ez így ment volna még, ki tudja, meddig, csakhogy a sors összehozta egy ártalmatlan kis rövidlátó öregasszonnyal, aki túl aggályosan, túl sokáig találta nézegetni a személyi igazolványt, az ab­ lakhoz is odavitte, hogy a rozoga szemüvegével jobban lásson, az ál-előadó lába alatt meg forrósodni kezdett a parkett, hirtelen beijedt és füstölve távozott a tett színhelyéről... Hát ennyi - mondta Garas diadalmasan és úgy méregette őket, mint aki pártfogó ismerőst keres. - O tt volt a papí­ rom, nagyjából illett rám a személyleírás, világos, hogy fennakadtam a ma­ dárfogó hálón. A z átejtett, nem túl híres memóriájú kisöregek pedig berezelve egyre énrám mutogattak a rendőrségen. — Garas nagy lendülettel szét­ dobta kinyújtott lábát, egészen elterült a fotelban. - Még jó, hogy a balfácán végül megkerült. Most ott ül a zárkában, én pedig itt lubickolok kis családom szeretetében ; csak utódom és örökösöm hiányzik. - A zt hiszed, most valami jó viccet mondtál? - Linda idegesen, szapo­ rán hunyorgott, mint mindig, amikor éles folytatásra készült. - Megkér­ dezhetnéd, hol van a fiad. 9 �Hol volna... - A fiam az iskolában van - mondta Garas a nyelvleckék egyszerű kijelentő stílusában. Mintha rádió szólalt volna meg, anyósa szárazon, távolról közölte: Elküldtük moziba. Nem volt hajlandó iskolába menni. Talán kitalálod, miért. - Miért? - kérdezte Garas. - N e add itt a naivat - szipogta a felesége. - Nagy, készséges könny­ cseppek buggyantak ki a szeméből és legördültek a rúzsozott száj mellett. - A z egész lakótelep a te dolgodon élvezkedik. Tegnap azzal csúfolták Zsigát, hogy úgy látszik, nemcsak a trombitát szoktad megfújni. Még öszsze is verekedett miattad. Akkora monokli van a szeme alatt, mint egy kistányér. - A z én fiam! - mondta Garas büszkén. Ebben a pillanatban kezd­ te érteni, honnan fúj a szél, miért ilyen dermedt körülötte a légkör. Fin­ torogva végigpásztázta a szobát, és mintha csak most venné észre a fel­ fordulást, kedélyesen megcsóválta a fejét. - Nyaralni készültök? Javíts ki, ha tévedek. - Úgy gondoltuk, jobb lesz, hogy ha hozzám költöznek — adta hírül Mamácska-rádió. Ezek bediliztek. Garas meglepetten füttyentett. Több nem telt tőle. Linda hajszoltan mászkált a bútorok között, a kezét tördelte. - Most már örökké azt mesélgessem, hogy merő tévedésből csukták le a férjemet? A duzzogó ajkbiggyesztés még nyomatékosabbá tette a szavaiban bújkáló gyanúsítást. — A világból szeretnék kimenni. Nem ilyen életet képzeltem magamnak. - Hirtelen megállt a férje előtt. - A házfelügyelőnő, az a da­ gadt, pletykás rüfke itt volt, amikor a rendőrök ráakadtak a takarékbetét­ könyvre, a vacak kották között. - Úgy találta ezt, mintha csalétket rak­ na egy ügyes csapdába. - Valahogy elfelejtetted közölni velem, hogy van harmincöt ezer forintod. A két nő diadalmasan összenézett. A nagyszövegű trombitás most kap­ kodhat a levegő után. Erre a csinos leletre adjon magyarázatot, ha tud. - Miért hallgatsz? - kérdezte az asszony. A hang Lindáé, a hanghordozás egy ügyészé. - Szóhoz se jutok mondta Garas. Nem csoda. - Mitagadás... - Tán a fizetésedből kapirgáltad össze? - Nem - felete Garas savanyúan. - Mindjárt gondoltam. - Mit gondoltál, drágám? - Hogy nem tiszta ügy. A zt kellett gondolnom. - Kellett? - A nyomozók repestek az örömtől, amikor megtalálták. - Azok olyanok. Minden csekélységnek tudnak örülni. - A férfi boszszús képpel hátrasodorta a homlokába lógó nevelhetetlen hajtincset. — Oda a meglepetés. - Aztán lassított mozdulattal kihúzta a dzseki belsőzsebéből a bűnjelet, mintha a tárcáját halászná elő egy kedélyes kisvendéglőben, hogy rendezze a számlát. - Tessék - mondta. - Pénz áll a házhoz. Mamácska egy federítő óvatosságával előbbre lépegetett, hogy közvet­ len közelről lássa. - Milyen pénz ez? 10 �- Kicsi - felelte Garas. - Szívből sajnálom. A lottó akkor fizet legke­ vesebbet, amikor nekem is beugrik a négyes találat. - Biztos kosarazó­ lendülettel az asztalon álló kerámia tálba dobta a betétkönyvet. - Köz­ préda. Lakáscserére szántam, de ez ne zavarjon senkit. Mind a ketten tűnődve hallgattak, mint akik a szétkergetett gondolato­ kat próbálják nagyhirtelen összefogdosni. Linda minden idők legcéltala­ nabb rakosgatásába kezdett. Nyersen elragadott egy hamutartót, majd visszacsúsztatta a helyére. A padlóvázát öt centivel odébbtolta, megvál­ toztatta a heverő színes subapárnáinak a sorrendjét, elfordította az álló­ lámpát, aztán valamennyi tárgyat gondosan újra oda tett, ahol eredeti­ leg volt. - Azóta nincs meleg vizünk - mondta rettentő tanácstalanságá­ ban. - E z volt a legkevesebb - sóhajtott fel Mamácska, és hosszas, lankadt bólogatása egyéb tragikus, fenyegető körülményeknek szólt. Garas kikászálódott a mély fotelból. - Rendbehozom a csapot - jelen­ tette be méltóságteljesen. - A zt igen - mondta Linda szenvedve - , a csapot talán rendbe lehet hozni... A férfi úgy érezte, lassan, fáradtan lefelé csúszik valami szép, derűs magaslatról. A kijózanító fogadtatás mozzanatai túl frissen, elevenen él­ tek benne, enyhe undorral gondolt minden alamuszi fecsegőre, más pisz­ kában turkálóra, és homályosan feltette a meglepő kérdést, hogy miért nem ismeri a feleségét. Mintha két és fél nap alatt nagyot fordult volna az egész nyavalyás világ. Szűk lett és érdes és barátságtalan. Soha nem érezte magát olyan szabadnak, kipróbáltnak, teherbírónak, mint jó egy órával ezelőtt, amikor a Cicababa közelében urasan kiszállt a rendőrautó­ ból, de azóta bizonyos események ezt a könnyelmű újjongást jócskán lelohasztották. A szabadság szellője környezetszennyező szagokat lengetett, és Linda puszta jelenléte kimerítő volt. A helyzetére gondolva elhúzta a szá­ ját. Innen nézve a szerepe elég balgatagnak látszott, vigyori statisztaként ügyködött, hamis, csalóka díszletek között. Mellékes, suta figura volt, ez­ zel az elmével. Nemes vonalú fején bohócsapka, a lábán papucs, a hóna alatt elnémult trombita. Egy mostanában olvasott csavaros történet jutott az eszébe, a jámbor pasasról, aki idegen lakásba téved, és csak évek múl­ tán jön rá arra, hogy eltévesztette a házszámot, dőrén besétált egy kelep­ cébe. Garas gondolatban bátorítón kezet szorított magával és körülbelül olyan tartásban indult a fürdőszoba felé, mintha időzített bombát kellene hatástalanítania. Garas Jácint polihisztor, világfi és mindenes, a köz szol­ gálatában. A z ajtót férfiasa n bevágta maga mögött, mint, amikor az em­ ber végérvényesen lezár egy szakaszt az életéből. Míg a csappal bajlódott, eltöprengett azon, hogy vajon milyen port kavart ez a vacak rendőrségi história a hivatalban. E l tudta képzelni. A z egész társaság igen finnyás és kenetes, piszok nagy erkölcsösség dúl odabent. Lelki szemeivel látta, amint élvetegen dörzsölik a tiszta kezüket és arra kötnek fogadásokat, hogy ki kerül majd a helyére. Kínjában elnevette magát. Hiába próbál mosa­ kodni, legkevesebb, hogy más helyre dugják, az irattárba, a postázóba vagy az iktatás hangulatos odújába, ahol kellőképpen el lesz zárva, ki lesz kap­ csolva, mérget lehet rá venni, hogy elteszik a süllyesztőbe, ha ugyan melegebb tájékra nem küldik. Gyanús egyén lett, akitől óvakodni kell, mert ártatlanság ide, ártatlanság oda, jobb ilyenkor vigyázni. Garas egy 11 �életművész nagystílűségével megvonta a vállát. - Tehetnek egy szívessé­ get... - mondta félhangosan. - Tehetnek egy szívességet, tehetnek egy szí­ vességet... - dúdolta, miközben a merész kísérlet a végéhez közeledett. Nemsokára a csap a helyén volt és működött, Garas mind a két kezét zsebre vágva állt a mű mellett, elégedetten zuhogtatta a forró vizet a kád­ ba. A visszhangos fürdőszobában diadalmasan sistergett, zengett a víz, mint egy elsöprő erejű ünnepi szimfónia. Garas lengén alámerült, légiesen lebe­ gett benne, észre sem vette, hogy a fia benyitott. Dzsi-Dzsi hirtelen bukkant elő a gőzből. Ravaszul mosolygott, akár egy tapasztalt, vén róka, aki minden lehetséges jót és rosszat ismer a világ­ ról. Bedagadt szeme sötétkék, véraláfutásos folt közepében pislogott. Tudtam, hogy számíthatok rád, atya - közölte a harsogó zajt túlkiabálva és nagyrabecsülése jeléül határozottan odalökte a kezét. 12 �T A M Á S IS T V Á N Áldozat napszálltakor Miként a lányok lángoló szoknyája a férfiközöny évszakaiban, fölreped a domb, és elnyeli a Napot. Vörös tehenek futnak széles mezők sárga útjain, kék hegyek megnyílt patakjaihoz, hol fehér bikák tartják az eget fekete szarvukon. S az Úr fényes kagyló-tenyerébe meríti a tengert és megitatja a gyíkot. E TE SI D E Á K L Á S Z L Ó Önemésztés Mint aki egy fának az egyik ágából baltanyelet készít, s a baltával kivágja magát a fát. 13 �LŐRINCZY ISTVÁN Pásztorének Sinka Istvánról Öreg juhász állát régen felkötötték széthordta szagát az ős bihari szél széthordta szerelmét konok éhezését s a holdtól lángoló keményszálú haját egy lány fürdött égszínű folyóban duzzadó mellein vízililiom hosszú combjain a hullámok táncoltak és isteni öle felizzott a nyárban. . . a Körös folyt a kék csillagok felé karcsú partjainál pásztorok daloltak a tűz lerágta a sovány birkák húsát s csendőrtollaival jött az őszi hajnal ajánlás juhászokért akik fagyott krumplit ettek kiknek csontja felett sót legelt a nyáj akiket félholtan a szekérre tettek s kikkel kezet fogott a sompolygó halál 14 �O N A G Y ZO LTÁ N Egy vándormunkás úti krónikája A z út örök és tétlen mégis mindent végbevisz észrevétlen. Lao-Ce 1. A mészáros orosztanár. Az úton a kezdet egy vadgalambfészek. Elkészítet­ el n és rendetlen, akár a szarkák mesterműve. Évek óta ismerem. Lakóit is, bár megtehet, szeretőt, házastársat váltottak az elmúlt zimankós telek, fülledt, idegesítően egyhangú augusztusok unalmában, depressziójában, amikor csak az a bogár, meg a bogárvadászat, elkerülhetetlenül. Annyira nem, olyan jóban nem vagyunk, hogy megkülönböztethetném őket személyre szabott stílusjegyeik alapján. Fészkük túlfejlett faiskola egyik szélső parcellájában rejtőzködik. Ezt a tíz­ ezer fát, óriáscsemetét elfelejtették eladni, vagy eladhatatlan volt (?), így aztán, mert újra szükségessé vált a terület, gazdái megkezdték az irtást, számomra igen meglepő módon: mellmagasságban motoros fűrésszel elmetszik a törzse­ ket. Kikeresem a vadgalambok otthonát, talán egy nap a haladék, gondolom, és közben eszembe jut Palánki tanár úr, a pofongyáros orosztanár, aki két csapdá­ val elfogott uhujának, néhány hozzá hasonlatos természetű tanítványával, a te­ metőkert szomorúfűzeiről alvó madarakat légpuskázott te, soha nem felejtve el reggel, hogy eldicsekedjenek a mészárlás számadataival. A tanár úr technikája orosztanításával egyezően ritka radikális volt. Erős reflektorral kikeresték az ágak között a szárnyasokat, s amikor felfedeztek egyet, négy-öt puskával tüzel­ tek rá, megjelölt (!), megkülönböztetett ólomgolyókkal. A madarak éppen úgy hozzátartoztak életünkhöz - nem lévén ilyen elké­ pesztő méretű a vegyszerezés hatása - , mint ahogy mi törtük a havat a tanyá­ ról iskolába menet téli reggeleken. Sem a térden felül érő hó, sem a hurokkal elfogott fácán, sem a Topolyoson úszkáló vadkacsa lecsúzlizása nem okozott tel­ ki defektet, hiszen a fácánleveshez - különösen anyám elkészítésében - alig hasonlítható étel; a hó pedig: ha tél van esik, egyértelmű. De hogy valaki pusz­ tán sportból, csak azért, hogy fogságban tartson kápolnatornyok környékéhez tar­ tozó éjszakai huhogót, csak azért irtja a senkinek nem ártó, kedves balkáni ger­ léket, elképesztőnek tartottuk. (A kis csapat lajstromot vezetett a jelölt golyók találatáról, és talán jutalmat is tűztek ki az elsőnek.) Az eset okozta „tartózkodásunk” , túl a nyitott tenyérrel, számolatlanul osz­ togatott pofonokon, minden bizonnyal jelentős részt vállalt az orosz nyelvben való jártasságomban, annak igen alacsony fokában. És maradt a későbbiekben is. 2. Egy másik vándor. Március közepe van és szemetel a hó. Lókosi kölyökkoromban nemritkán fordult elő, hogy március idusát a Topolyos mellig érő, így könnyen átmelegedő vizében az esztendő első fürdésével ünnepeltük. Ma sze­ metel a hó. Felhúzott cipzárral nagykabát, alatta vastag pulóver. �A buszmegállóig tartó út egyharmada elmaradt. A mocskos kis patak, melyen átkelek, hogy elérjem a Külső Bécsi utat, ezen a reggelen tisztábbnak látszik. Hétfő lévén ma járt le a negyvennyolc óra, melyet öntisztulásra ajándékba jut­ tatott számára az ötnapos munkahét. Tíz perc hátra Sziszifusznak, mert hat óra egy másodperctől újra árad belé a közeli üzemek ülepítőinek túlcsorduló szennye. A túlsó parton hatalmas vörös farkaskutya nyalogatja bal mellső lábát. Ami­ kor meglát - már az apró hídon járok - , megriad, és én is megriadok tőle. Laposan - , hogy ne lássa, félek tőle - , körülpislantok valami bot után, de nincs elérhető ütleg, erre oldaltáskám zsebéből előhúzom bugyiimat, ha támad­ na, ne legyek teljesen védtelen. De nem támad, néhány távolodó lépés után visszakuporodik előző helyzetébe, gyógyítgatja lábát. Ezen felbátorodva halkan füttyentek. Emeli a fejét. Szép kutya. Szép, hatalmas kutya, valószínűleg abból a fajtából, akiket elveszítenek a külterületen, amikor már nincs szükség rá, ami­ kor egyre nehezebb a fenntartása, amikor nagyot emelnek a kutyaadón, a hús­ árakon, mert egy ilyen hatalmas dög nem él meg tejbegrízen. Nincs sok bizodalma hozzám, de azért benyúlok a táskába újra, előveszem maradék szalonnámat. Erre ütöm a tojást - ha van - a Solymárvölgyi út 5 alatt levő szólista munkahelyemen, ha megéhezem, de most egy hétig nem jövök, a szalonna meg máshol is jó tojással, tojás nélkül. A kézben tartott bugyiival lekanyarítok belőle, úgy, hogy a bőre maradjon (mert azt a zacskós leves ízesítő­ jeként használom) - és megcélzom a kutyát. Felugrik, és mire földet ér a szalonnadarab, már négy lépést oldalazott elő­ ző helyéről. Mintha nem törődnék vele, ballagok tovább a földúton, csak fél­ szemmel figyelem. Talán szagra, talán formára, de rájön, nem ellenség dobott felé, visszasompolyog a szalonnához, óvatosan körbenézegeti, mint mindenki, aki úgy kap alamizsnát, hogy nem kérte, nem tartott igényt rá, de tulajdonkép­ pen hálás, amennyire büszkesége engedi. Jól van, gondolom, megtörlöm a kezem, elrakom a bugyiit. Nem nézek hát­ ra, csak már a vasúti töltés emelkedőjénél. A vörös tíz méterrel mögöttem bi­ ceg, bal lábát csak leteszi a földre, nem támaszkodik rá. Jól van, pajtás, mon­ dom, még egy szeletet kaphatsz, de ne gyere tovább velem, rögtön itt a vonat. Romhányi (egy másik szólista munkahely) kutyánknak, a vénséges, reszkető fe­ jű Buksi-kuvincnak rozsdás nagyfiát is a vonat ütötte el. Majdnem megsirattuk, olyan okos bakesz volt, olyan szép és tanulékony. 3. A város határának színei. A töltésen, a sínek melletti gyalogösvényen me­ gyek fölfelé, az ürömi állomásig még szűk ötszáz méter. Egy tehervonattal ta­ lálkozom minden úton. Dong, remeg a föld, amikor elhúz mellettem. Első ta­ lálkozásainkkor lelassítottak a masiniszták, ezen az egyenes szakaszon messziről látható a gyalogos, és mint később értesültem a dologról, öngyilkosnak néztek, figyelmeztették egymást. Mára különleges a kapcsolatom velük. Né­ melyük mellém érve megnyomja a kürtöt, hogy majd’ a szívem ugrik ki, más, aki talán többször látott, kiemelkedik az ülésből, int, visszaintek. Soha nem tud­ ni előre, így inkább a kürt ledöntő, rémítő hangjára ügyelek, nehogy ijedtem­ ben nekiugorjak a szerelvény elsuhanó falának. Ma köszöntenek, ez öröm. Ráadásul friss barátságom a kutyával - ennél job­ ban nem kezdődhet hét manapság. Érzem is, milyen szerencsés vagyok, és nem gyújtok rá, ne rontsam kedvem kora reggeli köhögéssel. Megállok, a kutya is. Most kezdem sajnálni, hogy nem a munkahely felé tartok, és azt is, a maradék kenyeret kukába dobtam. Nem venném szívesen, ha miattam rontaná el gyom­ rát a puszta szalonnával. 16 �Messze elkerülöm a várótermet, és annak patkányban, bűzben nem szűkölkö­ dő környékét. Európa legpiszkosabb, legelhanyagoltabb váróterme. Nincs párja emlékezetemben, pedig néhány száz vasútállomást őrizget az elmúlt esztendők­ ből, néhány tucatot pedig mint szállodát, melyben egy vagy több éjszakát töl­ töttem. Az úton idáig a szemét, a kosz, a piszok a legjellemzőbb látvány. A töltés körül fehér-zöld-barna minden, mint amikor utolsókat rúgja tavasszal a hó, de még lapul a mélyedésekben. De itt a hó újság, doboz, rothadó matracok, rozs­ dás zsírosbödön, s az isten tudja mi még. Az őszi szél, ha megrázza magát a solymári völgyben, olyat produkál, mely­ hez a sivatagi homokviharok inasnak számítanak. Százméteres magasságban ver­ senyez a Népszabadság sportrovata az IM Félszárnyú pegazus oldalával, köztük egy szétázott Fecske-doboz, alattuk selyempapír száguld, és föl-le ingázik egy cementes papírzsák. A tehetségesebb repülők átlibbennek a magasfeszültség drótjai fölött, míg a súlyosabbja leül és pihenget a csemetekert fakoronáin. A varjak - ellepik a vidéket - tudván, hogy nem konkurálhatnak, behúzott nyak­ kal lapítanak a szántáson, esetleg bontogatják a műanyag zsákokba kirakott friss szemetet. 4. A munkásosztály kora reggel. A z autóbuszmegállóban - mint ilyenkor reg­ gel mindig - , munkába induló férfiak, cipőre rogyó konfekciónadrágban, kon­ fekció szivacskabátban, ujjaik közt konfekció Kossuth, zsebben konfekció kétdecis cseresznyepálinkás üveg. Nagy figyelemmel osztják el egymás közt. Itt senkinek nem juthat több, keve­ sebb. A demokrácia az összedobott pénz arányában él. tehát ki mennyit tett a kosárba, annak arányában részesül. De tettenérhető a kivárásos demokrácia is. Ma én veszem, holnap te vásárolsz, holnapután ő. A beszélgetés, melyet jára­ tukra várva ellejtenek, ugyancsak konfekciónak nevezhető: melyik az a roha­ dék sofőr, aki nem állt meg nagyon sokszor, s miatta levonta a művezető a félórákat. - . . . fél évig az anyja szentségit! Fél évig! - mondja egy szürkébe öltözött kemencés, nagy igyekezettel, hogy felheccelje magát, így minél pontosabban ér­ zékelhetővé váljon akkori dühe. - De egyszer se! Még csak erre se nézett! A megálló igen rossz helyen áll, ezt a buszvezetők bizonyíthatják. És aprócs­ ka: ezt szintén. Ha egy tizennyolcas kék busz beáll, a távolsági csuklósok kény­ telenek elfoglalni az utazósávot. De mert a távolsági autóbuszok egyszerre in­ dulnak az óbudai pályaudvarról, és az Engelsről tíz perccel korábban útjára engedett esztergomi is éppen a többivel egyidőben érkezik meg, előfordul, hogy hat kocsi várakozik egymás mögött, közéjük ékelődve a civil, káromkodó au­ tósok hada, akik viszont az utat beláthatatlanná tevő bukkanó miatt nem mer­ nek kibújni. Szezonban - de fél hattól fél nyolcig; du. fél kettőtől fél négyig idegen szemlélődő azt hiszi, baleset történt, esetleg tíz percen túl lezárható so­ rompó zárja el a forgalmat. - Egy darabig lestem őtet az utcán - folytatja a szürkébe öltözött utazó - , de nem sikerült találkozni vele, aztán megüzentem egy haverral, hogy ha elka­ pom, falhozb..., mint Laci a majmot. Azután már megállt. Az autóbuszsofőrök, éppen az imént elmondottak miatt, ha tehetik, úgy vág­ tatnak el az ürömi megálló mellett, hogy oda se néznek. Mert túl sok időbe te­ lik a beállás, bonyolult a kijutás. Így aztán akit négyszer-ötször föl nem jelen­ tettek az utasok, elhajt szemrebbenés nélkül. 17 �- Először fölszállok - folytatja - , látom, hogy remeg a pali a kormány mö­ gött. Mondom neki, ne remegj, b .. .meg, hanem állj meg, amikor van fölszálló, oszt nincs mit remegni... Mint a villám, úgy váltanak. Most egy másik beszél a cseresznyések közül. Nem merek odanézni, mert félek, hogy nem folytatják. Szégyellt szenvedélyeim egyike a hallgatódzás. Igaz ugyan, hogy az ifjú leányzók eszmecseréje több rej­ telmet, izgalmat nyújt, de a március közepi hajnalokra nem az ő jelenlétük a jellemző, ezért aztán, ha ló nics, szamár is megteszi. 5. A z alkoholizálás bélműködésre gyakorolt átkos hatása. Tegnap esti kártya­ csatáról folydogál a szó, melyet a közeli kocsmában - a Három Vándorban tettek meg. Csak távirati stílusban idézem, és igyekszem annyira finomítani, amennyira finomító készségem hajlandó erre, de az érthetőséget nem zavarja. Tehát: a mesélőnek ugyan már régen ki kellett volna mennie, hátra, de anynyira jött a lap, hogy nem merte megszakítani, közben áldotta istent. Aztán csak elszánta magát egy pislantásra. Közben - kisdolga közben - , mint azt tenni szokta, megkísérelte feszítő beleit lelevegősíteni. De nem koncentrált eléggé, és nyelesre sikerült. Miatta - pedig soha úgy nem jött a lap ebben az évben nem folytathatta, nem ülhetett vissza az asztalhoz, hanem hazasöpört tisztálkod­ ni. A nevetés, mely a történetet kíséri, frenetikus. Aztán elregélik saját, e tárgy­ hoz kapcsolódó eseteiket. A cseresznye után vannak. Jönnek-mennek az autóbuszok, csak az enyém nem, lehetséges, amíg a kemencéseket kihallgattam, nem vettem észre, és elhalasztottam a járatomat. Ő k is felszállnak. A mesélő bal kézfején, alkarján forintos nagyságú sebhelyek, a hamutartó helyett ott eloltott Kossuthok nyoma. Búcsúzóul megszemlélnek, mert akarva, nem akarva felröhögtem a nyelestörténeten. Nem tudják, hova tegye­ nek. Dabason, ezer évnek előtte, barátom felesége nem lévén otthon, belemerül­ tünk az üdvözlő iszákosság fertőjébe. Valahonnan kártya és kártyázok is előke­ rültek, így a pálinka mellé e másik szenvedélynek is hódoltunk. Részben mert szükségünk volt pénzre, részben mert: miért ne? Annyit elveszíteni ketten se tudtunk volna, hogy az jelentős összeg legyen, nyerni viszont, bármennyit nye­ rünk, használunk vele magunknak. Valami iszonyú, eladásra szánt, élesztős pá­ linkát hoztak a fiúk, és az fogyott minden mással, sörrel-borral egyetemben. Meglehetősen benne jártunk az éjszakában s az illumináltságban mindannyian, amikor iszonyatos bűzre lettünk figyelmesek. És arra is, hogy az egyik ifjú, ne­ vezetesen Pinder, eltűnt szó nélkül. Pindert nem kerestük annyira, mint a bűz eredetét. Ez a rettenetes, felidézhetetlen és semmihez nem hasonlítható szag néha rossz álmaimban kerül elő, és a reggeli kocsmaklozettok ajtói alatt szivárog, ha levegőt veszek, mint betévedő. Történt, hogy Pinder - akár a kihallgatott cseresznyés utazó - , szűkre vette a fürdőszoba elérésére szánt időt, és mielőtt célját elérhette volna, belső rend­ szere mondta a magáét, fellebbezhetetlenül. De Pinder, talán nagy gyakorlata, talán helyzetfelismerése segítségével letolta a letolandókat, így aztán terméke, annak legalábbis egy része, a folyosókőre csattant. Aztán letakarta egy szép, színes rongyszőnyeggel. Az álca miatt, bár többször elhaladtunk fölötte a felderítés alatt, egy óráig tartott, amíg ráleltünk. Kivilágos virradatig a szagta­ lanítás, amíg elértük, hogy ha az első perceket 100 százaléknak vesszük, azt le­ csökkentettük 50 százalékig. Ez volt tehát akaratlan nevetésem oka, mert azt megtanultam, ha hallgatódzik az ember, bármit mondanak is, az arcnak kifejezéstelennek, mozdulatlannak kell maradnia, mint Unkaszé volt a kínzócölöpön. Néhány nappal ezelőtt talál­ 18 �koztam vendéglátó barátommal. Felidéztük szerencsétlen végű kártyacsatán­ kat, mely ugyan jelentősnek nevezhető anyagi haszonnal járt, de többé nem it­ tam házi főzésű pálinkát, és ha falusi kisboltok pultján élesztőt láttam, felfor­ dult tőle a gyomrom. 6. A nyelvtudományról. Állok magam elkeseredve, szomorúan és ingerülten is, így telik az időm, pocsékba, használhatatlanul. Szürke Renault kanyarodik be a letérőbe, szemből nem tudom megállapítani milyen nemzetiségű. Barna, bajuszos fickók ülnek benne. A felém eső letekeri az ablakot, kiszól. - Béchi ut. Ja? - Ez - bólintom - biztosan a Bécsi út. Hová? Merre? Rafináltan érdeklődöm, mintha nem tudnám, de kis szerencsével megta­ karíthatom a csöppet sem jelentéktelen útiköltséget, és befektethetem más, szá­ momra kedvesebb üzletbe. - Cseheszlovakija, Praha - mondja a bajuszos. - Oké! - mondom. Értem. Erre kell menni, és nekem is erre kellene - bö­ kök a mellemre. Igazán elvihetnétek Dorogig. S fickó kiszáll, mert kétajtós kocsi, hátraenged. Induláskor megfordul, angolul kérdi, beszélek-é angilusul. Ingatom a fejem, nem beszélek. Erre megkérdi ugyanezt franciául. Én csak ingatom a fejem. Ara­ bul odaszól a másik bajuszosnak, aki erre gyors egymásutánban: hát németül, hát spanyolul? Nincs szerencsém velük, mert ha azzal kezdte volna, magyarul beszélek-e... Magyar helyett valamelyik arab nyelvjárással zárja, erre már felnevetek, ők nem értik, de lehet, olyan széles a jókedvem ezen a hűvös, kedves reggelen, át­ ragad rájuk is, és mulatunk egy félkilométerest. Ő k nem nagyon tudhatják, mit nevetek, én nem is sejtem mit tartanak ilyen istentelenül viccesnek. De csak görgetjük. Haladunk, a vezető - látva a Bécs felé vezető, sztrádának éppen nem nevez­ hető utat - hátra-hátrapillant, szemével kérdez, biztos vagyok-e abban, hogy ez vezet Praha felé. Nyugodtan mehetsz, mutatom, erre csóválja a fejét, és meg nem tudom, ki helyett pirulok el egy pillanatra. Talán Európa hadügyminiszterei helyett, ta­ lán anyám helyett. Aki téríteni járt lyukas bakancsában akkor, amikor nyelvek­ re taníthatott volna, hogy tisztázatlan helyzetekben így szerzett tudományom­ mal megértethetném magamat. Búcsúzóul lerajzolom nekik a Dunát, mellé Komáromot, a vízre szép hidat. Mutatom, ott keljenek át a határon. Kapok mindezen munkámért egy doboz cigarettát. Amikor elköszönök: Sze­ rasztok, ők is ezt mondják: Szevaztok. Intenek, villogtatják fehér fogsorukat, zöldnél kilőnek Győr felé. Azonnal buszra szállok, hátamon a gyűrődő, morgó tömeggel. Nyújtom a tízest, kapok vissza két forintot, jegy helyett hátulról egy könyéknyomást, men­ jek már, figyelmeztet a könyék, ne tartsam föl mögöttem az utazni szándéko­ zókat. Másodpercnyi tétovázás után, míg a jegyre várok, és mondani szeretnék valami gorombát, de nem jön ki hang a torkomon, sodor a tömeg, a kocsi bel­ sejébe. Annyi maradt dühömből, hogy figyelem, mennyi jegyet nem ad V Hozzávetőlegesen mennyit keres ezen a rövidke útszakaszon, D-től E-ig. Sokat. Nem félek ellenőrtől, hiszen a masiniszta jobban tudja, mikor teheti meg ezt, mikor nem. És ahol ennyi ember jegy nélkül utazik, ott nem az utazók közt ke­ 19 �resik a bűnöst. Próbálgatom, illesztgetem a szavakat, mit, milyen szerkezetű mondatot kellene a sofőr mellére akasztanom, ahhoz hogy megnyugodjak, és ne érezzem megint, nem csak engem, a gyerekeimet, a metróépítő melósokat, a sza­ lagon dolgozó szövőnőt is kijátszották, becsapták. Nem sikerül megtalálnom azt az egy mondatot, melyre biztosan nincs nagypofájú válasz. Már otthon a konyhaasztal mellett gondolom: rendben van, hogy nyugatra tolmács nélkül nem mehetek, de magyarul beszélek-e olyan szinten, hogy abból haszna származhatna hallgatómnak. Azt hiszem, nem. Erre bizonyíték a gyo­ morgörccsel fűszerezett dühöngő elhallgatások sora, az örökös félelem, hogy új­ ra meg újra félrevezethet, akinek kedve támad rá. 20 �C E G LÉ D JÓZSEF Az olaj Már nem csak az európai hírügynökségek állították egybehangzóan, hanem mi magunk is így éreztük: a tavasz megérkezett. Szomorúan vettük tudomásul, hogy mind élesebben válnak el a tavalyi, okkersárgává fakult fűszálak, meg a friss, harsonázó zöld kardélek. Mi mindannyian, családtagok és szomszédok, tá­ voli ismerősök és idegenek, kicsit borongva üdvözöltük egymást s némi apátiá­ val jegyeztük meg; igen, itt van a tavasz. Hát újra eljött! Néhányan még gyer­ meteg módon ámították magukat, s tették mindezt azzal az eufóriával, amivel késő őszön, kora télen örültek a hajnali fagyoknak, az újjvégeket pirosító, maró hidegnek. Ezek az emberek - a még mindig korán nyugovóra térő nap utolsó sugaraiban - kitárták az ablakokat és ajtókat, huzatoltak rendületlenül, hogy a lakás minél alaposabban kihűljön. Érezték, hogy hazudnak, mert középiskolai ta­ nulmányaikból megmaradt morzsáik alján pontosan ismerték az igazságot: hogy a hideg levegő előbb melegszik fel, mint az állott aer. Ez persze, csak futó ka­ land, incselkedés volt a szabálytalanságokkal, amivel nap mint nap találkozunk. E kis kitérők, mellékösvények csak ideig-óráig odázhatták el gyötrő kötelessé­ günk végrehajtását, mellyel minden évben számotvetünk, bármennyire is kelle­ metlen az anyagi haszonszerzés obszcén igazsága. Szertartásosan, egyre többen és többen mentek a fészerekbe, tüzelőtárlókba és egyéb melléképületekbe, hogy számot vegyenek olajkészleteikről. A seprő- és partvisnyelekből mérőléccé avanzsált eszközeikkel meglehetősen modem számí­ tások alapján megállapították a mennyiség és minőség koefficiensét, majd en­ nek megfelelő mennyiségű vizet kevertek az olajba. Ez úgy általában tíz szá­ zalék körül mozgott, a rosszkedvűbbek többet, a derűsebbek kevesebbet öntöt­ tek bele. Ezt a speciális tavaszi keveréket aztán különféle járművekre rakták, melyek közös jellemzője a kézi vontatáson túl általában az volt, hogy a szer­ kezet a legkevésbé sem volt alkalmas az olajszállításra. Hogy ez tudatos vagy ösztönös motivációból ered-e, azt senki sem tudja, de így van. A szállítójármű­ vek egyezményesen kezdetleges alaptípusainak az volt az előnye, hogy a hor­ dókban szállított elegy a végletekig felhabosodjon, csapódó tömegével túlcsor­ duljon, nem kevésbé a felelőtlen dugózás miatt. No és persze az utak! Minő­ ségük némi gyógyír volt bosszúságaikra, hiszen a gidres-gödrös, sáros, locspocsos girbe-gurbaságuk elősegítette az elegy-belegy zavarosságát, további felhasználásra való minél kisebb alkalmasságát, és akkor még nem szóltunk az örömteli - egyes esetekben tekintélyes - mennyiségi fogyatkozásról! Amíg az olajtulajdonosok boldogságos bukkanóikon az olajkutak irányába haladtak, zúgolódtak magukban. Haragudtak a világegyetemre, annak ostoba törvényszerűségeire, amiért is - kiirthatatlanul - minden télre tavasz követke­ zik. Visszaidézték az édes, csikorgó telet, a néptelen utcákat, a félméteres hó­ torlaszokat, a komikusan csúszkáló autókat, az örökké késő vonatokat s belül valami lágy, simogató boldogságot éreztek, amiért is azokban a hónapokban nem kell ilyen lealacsonyító dolgokkal foglalkozniok, mint az olaj elvitele a 21 �kúthoz. Bosszankodásukat alig vagy egyáltalán nem enyhítette a fűtőanyagért járó pénz, a dokumentáció az üzlet létrejöttéről. Talán csak a vízzel való jóté­ kony és részleges elegyítés adott valami ideig-óráig tartó boldogságot, de ez az üzletmenet létrejötte után általában gyorsan szertefoszlott, mint a többletjöve­ delemből származó polgári delirium. Utána mindig kiábrándultan és mérték­ tartó utálattal szemlélték környezetüket, világukat, amiben az olajkút, mint minden bajok kútfője szerepelt. Voltak, persze csak néhányan, akik messzebb­ re tekintettek, hogy ne mondjuk, messzebbre mentek, de ők többnyire a gyilkos nyár perzselő tüzében égtek el. Róluk szó se essék! Az olajkutaknál álldogáló egészséges, nyáriasan öltözött hölgyek és napbarní­ tott, overallos kiszolgálók lealázó jóindulata és mosolya féktelenül felbőszítet­ te az embereket. Különösen az ostoba és szemérmetlenül közvetlen kérdéseik fokozták bennük az ellenszenvet. Ezek a mindenre elszánt gazfickók családjuk iránt érdeklődtek, múló náthájukat és bronchitisüket emlegették a szóvirágok le­ alacsonyító szolgalelkűségével. Fuj, gondolták magukban, de civilizált méltó­ ságukban csak csípős megjegyzésekig adták alább. Például a „keménytüzelő” eladás anyagi könnyűségéről. Erre némelyik kutas - már akiben volt némi magasabbrendű szellemiség - kissé szégyenlősen elmosolyintotta magát és igyeke­ zett a kút szívócsövét minél készségesebben beletartani a hordóba. Ez, persze, ez az üres és ostoba gesztus, alig hatotta meg az embereket, akik mélységes megvetést, hogy ne mondjuk utálatot éreztek a kutasok iránt, akik szinte direkt csak azért vannak, hogy életüket, az ő életüket (az egyetlent) megkeserítsék. Ezt a lenézésüket abban is kifejezésre juttatták, hogy szinte oda sem figyelve, amo­ lyan hányaveti módon, hagyták, hogy a mutató csak pörögjön, pörögjön, szám­ lálja a felszippantott litereket, ők meg valami éteri fennsőbbséget árasztva áll­ tak és vártak, hogy a lealázó, utolsó szippantás kloákára emlékeztető hangjai is felharsanjanak. Ekkor, egyáltalán nem sietősen, éppen csak úgy, mintegy vé­ letlenül odapillantva, megnézték, amint a kutas készségesen visszatekeri a hordó dugóját. Aztán nagylelkűen, a fizetendő pénzösszeget ki sem mondva, várták, hogy a kutas ismét - és sokadszor - , nagy címletekben fizesse ki az olaj árát. Az olajhozók többsége rosszmájú megjegyzéseket fűzött ahhoz a tényhez, hogy a kutasnak sosincs aprópénze, így aztán ők voltak kénytelenek - meglehetősen kelletlenül - elővenni elmaszatolódott pénztárcáikat, amiben a legkisebb címlet is legfeljebb ötven forint volt. Fitymálva, köszönés nélkül hagyták jóvá, hogy a kutas öt-tíz forint borravalót adjon, aztán egyetlen éles hátraarccal, a kutas bú­ csúzkodásának arcpirító pimaszságát fülük mellett eleresztve távoztak. Visszafelé mindannyian a kifosztottság forró szégyenét érezték, no meg a nap fáradtságát, amiért is a gödrös utakon, üres hordóikkal harangozva baktat­ nak hazafelé. Otthon élettársuknak elpanaszolták a kutas tapintatlan kérdezősködését, majd olajszagukat a világ tavaszodó egére fújták, amiben azonban az universum bizonyossága lebegett: hogy lesz még egyszer tél a világon! 22 �BÓ D I TÓ TH ELEM ÉR Ne félj Midőn a hártyás tenger, e lágy medúza lenget, hallgatag bősz idő ver bennem szigorú fészket. Lódobogás hallatszik, sörényes hullám vágtat, kilőtt nyíl, parttól partig száll a nap, rontva árnyat. Mekkorák a csillagok - fény moszkítók - az égen, akár egy rézkígyó ragyog a part, e furcsa éden. Boros nap Igyál pohár krími bort, pirított dióízzel fele gond a napod. Oszol benne, gondolod, mint tavon, tearózsa illatot ont a bor. Szőlők a partszegélyen csüngenek, nyitott kádban égnek el az egek. Még a hold is belenéz, csicsereg, lubickolnak a nehéz fellegek. Szabadban érik e bor, adja ég, a mennyköves napokon jusson még. 23 �RO M H ÁNYI G Y U L A Ez az igazi halál Mint ha testünk semmi volna szállunk égi-kék pokolba, hol vérünkből kormoz vágyunk üstje és szemünk parázsló bokraiból fehéren lebben a szégyen füstje s izzadsággal tömjénez a gyönyör. Ez az igazi halál, ez a mindennapos. Ilyen-olyan ágyak, erdők, bokrok árnyában, vagy nyílt mezők zöld bujaságában ránktörő halál. Ezt hordjuk testünkbe bélyegezve, mennybe ígérve vagy pokolra ijesztve, és nem Azt mi születésünktől kísérő konok ígéret, leránt a velünk vénülő Tajgetosz. Ez az igazi halál, e hétköznapok kagylóiban növő, izzadság-gyöngyökön vett, vétkes, szerelmes, testünkkel sohasem vénülő halál. Á D Á M TAM ÁS Fiatalon Hátamat horzsolták gyorsvonatok a szél kötötte be hogy ne fájjon ha hideg volt vállamról szaggatott a Nap magának lángot 24 oly hegyesen álltam hogy véres lett tőlem az éjszaka bicskámra varasodtak a könnyűvérű reggelek �SZEPESI JÓZSEF Rampák türelme I. II. A gond a sarkon álldogál (viharkabátos néma csősz) pöffent az aszfalt, köd szitál, kanálisokból száll a gőz. Balján bokor - gyér lombja dúlt -, nyirkos tövében nyálka, jég és néhány pocsolyába fúlt, csonkig szítt cigarettavég. Körötte téglatörmelék s rögökké csontosuk cement­ buckákra hajtva a fejét vacog a lélek-széli csend. Valahol döcög az idő, melynek peronján a jövő gazdag rokonként érkezik, Ő várja őt naponta nagy, magányos állomásain sorsunknak, árván didergő, diszkrét ködöktől vérig ázott dermedt erényű sóher, ő, ő várja őt s a büszke rampák merev türelme, senki más. Balázs Jánosnak kissé megkésve Purdé-pucér a lelked, kopott gúnyáját régen levetette és remeg. Sápaszt-e büszke szégyen? Szürke ismerős leszel. Halandó. Halhatatlan titkodra nincs többé lepel. Ellopta sok hivatlan. Kilesve álmaid: mély szakadékokban rejtez; hiába strázsa zord erély orozzák. Kapsz és vesztesz. Sápaszt-e büszke szégyen? Purdé-pucér a lelked, kopott gúnyáját régen levetette és remeg... 25 �H ORTOBÁGYI ZO LTÁN A kutya Varga Mária összesöpörte a morzsát az asztalon. Tenyerébe gyűjtötte, vigyázva a konyha sarkában megbúvó fedeles vödörhöz vitte és beleszórta a megszáradt kenyérdarabkákat. M egállt az ajtóban. Szétnézett, bólintott. Lenyúlt a kis műanyag vödörért, oda sem pillantott. K ét ujjal, a va­ saló nyomán, összecsippentette a vászonterítőt, összehajtotta, a padra tette. A vödörrel a kezében becsukta maga mögött a konyhaajtót, megpróbálta a kilincset, tart-e. A fölsepert verandát kikerülve, szokott útján haladt, ki a kapun. Nyitotta, zárta. A Norton-kút alig néhány lépésnyire volt az olajjal nemrég lekent kaputól. Megtöltötte a vödröt. Vállát kissé lehúzta a súly, de ugyanolyan szapora léptekkel sietett vissza, mint ahogyan jött az imént. Nyitotta, zárta a kaput. A hátsóudvarban löttyintett a csirkék edényébe. Néhány pillanatig egykedvűen nézte a nyakukat le-föl billegető jószágokat, aztán visszament a házba. Helyére tette a vödröt, rá a vászonterítőt. A kopott tükör előtt meg­ igazította a fejkendőjét, lesimította magán a fekete szoknyát. Kötényét kétrét hajtva, az asztal sarkára fektette. Kilépett a házból. Bezárta az ajtót. A kulcsot a félfába vert szögre akasz­ totta. A kamrához sietett. Kiemelte a befőttesüvegből a csokorba kötött krizantémokat. Megvárta, míg a víz lecsöpög a sima agyagra. Behúzta a kamraajtót és elindult. A kaput nem zárta be maga után. Nem állt meg egy pillanatra sem. Ment, gyors, egyenletes léptekkel a temető felé. - D e miért? Miért? - döbbent belé a kérdés kétszer is, ahogy vissza­ gondolt a megszokott, de most mégis elmaradt mozdulatra. Fülének hiány­ zott a kulcs roppanó-kopogó hangja. A krizantémokat a karjára fektetve vitte, vigyázva. A sárgásfehér vi­ rágok betakarták a mellét, hozzásimultak. - Miért? — kérdezte még a temető kapujában is, de nem érzett semmi furcsát, szíve egyenletesen vert. Amint az anyja sírjához ért, meglátta a kutyát. A késői napfény melegít­ hette ugyan, de karikába gömbölyödve hevert a homokban, mintha fázna. Öreg volt már. Pofája, szemöldöke kifehéredett, szőre elütött rőtvörös bun­ dájától. Varga Mária nesztelen lépteire fölemelte a fejét. Vizsgálta egy ideig a feketeruhás nőt, aztán csak újra összegömbölyödött. Varga Mária nem törődött vele. Kivette a kővázából a tegnapi csok­ rot. A temetőkapunál a szemétkupac tetejére hajította a fonnyadt virágo­ kat. A kútnál elővette zsebéből a bádogbögrét, belementette a vödörbe. Ügyelve lépteire, ismét a sírhoz ment. A kutya megint fölemelte a fejét. A bögrét nézte. - M it akarsz? - kérdezte hangosan Varga Mária. 26 �A kutya megbillentette az egyik fülét. A bögrét nézte. Varga Mária ki­ bogozta a krizantémokra tekert átázott háncsokat. Kiloccsantotta a kővázá­ ból a vizet. A z őszi homokon szétterült a folt. A szél belekapott a kri­ zantémokba, néhányat arrébb görgetett a fekete márványon. Varga Mária összefogta a szétpergő virágokat. A kutyára nézett. A z le nem vette a sze­ mét a bádogbögréről. Varga Mária félbehagyta a mozdulatot. Darab ideig álldogált, aztán lehajolt és a kutya orra elé tette a bögrét. A z elébb csak kívülről szag­ lászta körbe fektében, majd belészagolt, de nem ivott. Visszaejtette a fejét a lábai közé. - Eh! - kiáltott föl bosszúsan Varga Mária. Fölkapta a bögrét, beletöltötte a vizet a kővázába. Gyorsan elrendezte a virágokat. Hátralépett, kissé összehúzott szemét végigjártatta a fölvetett fejű krizantémokon. Lába mellől parányi gyomott szakított ki. A bádog­ bögrét visszadugta szoknyája zsebébe. Elindult. A temető kapujában visszafogta lépteit. Megállt. A gyomot a többi közé hajította, tenyerét a másikhoz ütötte. Várt. Türelmetlenül megfordult. Végignézett a sírok kö­ zött. A kutya, hátsó lábait furcsán húzva, a túlsó kapu felé sántikált. Varga Mária a szokottnál valamivel gyorsabban ért haza. A kaput be­ zárta maga mögött. 27 �PETRŐCZI É V A Levél, odaátra „Fáradt vagyok és félek. A testem nélkül jobb lesz, az emlékem meg úgyis „kedves” nem lehet más, én mindenkit szerettem ( ? ! ) __ Milyen le­ het a zsíros anyaföldön mezítláb végiglépdelni, augusztus éjjel, vakító hold alatt, egy koszorú dinamittal a nyakamban? Mire a detonációt érzékelhetném, már el is vegyültem a természettel! Vagy ugyanezt a tengeren egy csónak szélén állva. A z emberhez az életet önkényesen vágják. Halála jellegét miért ne birtokolja?!” (Részletek Pinczési Judit hátrahagyott naplójából) Judit, kellett neked S A JÁ T H A L Á L É R T D e mégse hidd, pörlekedned - - hogy félreértelek, megkapta szegény hisz tudom, nyakad a koponyarepesztő bármilyen keserves: dinamitkoszorút a tollhoz-papírhoz éppen augusztus éjjelén. láncoltakból A Z ÁTK ELÉS UTÁN Szép ez a rilkei recept, lesz igazán „Szeretett.." a stílusos, megérdemelt, 28 költőhöz méltó végről, A sírbeszédeket de mondtam volna, legalábbis ha mondhatom, így kezdik mindig, ha ismerlek: ha költőt temetnek. ne tedd, A tiédet is. szádra ne vedd Te közben a végzetet. dúdoltál a fáknak, füveknek. �PIN CZÉSI JU D IT Kis esti dal Megindulnak a fenyők erdővé-ölelve mind kéz nyúl ki a szárnyuk alól s szálgyertyává sodorint. Párja leszek Tűzbarlangnak s nem kérdem hogy szeret-e viaszhúsom csepegését csak várja egy denevér. Tűlevelük körémhorgad belémtűznek száz Napot tudják hogyha gyújtogatnak igen könnyen gyulladok. Mert ez csak ez vidít szálgyertyának lenni itt kenyér körül állni tisztán mint a mindennapi villám. Üzenhet bátran Uram betöltőm a terveket csókolom a sercegését s lángolék keserveset. Búcsú I. N e a szemeddel menekülj. Hagyj itt, ha tudsz! Búcsú II. Mi múlt el? Csak most kezdődik az egész emlékezés 29 �NOTESZ Gyermekszemmel A gyerekszáj mindig kimondja az igazságot. Persze néha torzítottan, néha fél­ igazságot, de mindig van benne valami, ami figyelemreméltó. Valószínűleg azért, mert a gyerekszemben is van valami, ami nagyon fontos, amit csak rész­ ben mond ki a gyerekszáj, mert hallgatást parancsol az, hogy a gyerek még ki­ csi, hogy nem tudja kifejezni, amit lát, azt amit megfigyelt - egyszóval a gye­ rekben rengeteg minden bennmarad. Ezért volt mindig komoly hagyomány a világirodalomban és a világ minden művészetében, hogy a gyermekkort meg­ idézzék. A gyerekkor azonban sohasem igazi gyerekkor. Mindig a felnőtt gye­ rekkora. A gyerek így visszavetített felnőtt, gyerek is, meg álgyerek is. Mindezeket nem azért mondtam el, mert ezúttal azokról a híres gyerekábrá­ zolásokról akarok megemlékezni, mint amilyen Tolsztoj önéletrajzi írása vagy akár Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig-ja és folytatása a Bál, nem is Az eltűnt idő nyomában kisgyerekét akarom felidézni, hanem egy olyan művészi jelenséget, mely napjainké, s ahol a gyerekek kerülnek középpontba. A gyere­ kek, akik közvetlenül nem voltak részesei egy korszaknak, melyet a felnőtt tár­ sadalom egy része átélt, akik naivul s mégis élesszeműen voltak kénytelenek át­ látni, sőt, adott esetben átvilágítani a dogmatizmus korszakát. Mert érdekes módon Nádas Péter Epizód egy emlékiratból című elbeszélése ugyanúgy erről tanúskodik, mint Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című filmje. S miért a gyerekek? Miért éppen ők azok, akiknek szemén keresztül ezt a korszakot be lehet mutatni? Az első válasz, erre az volna, hogy azért, mert a gyerekek szükségképpen tiszták maradtak az álgondolatok és a valóságos gon­ dolatok, az áleszmék és a valóságos, illetve utópisztikus eszmék sajátos összeszövődésétől. Valószínűleg ez is motívum. Csakhogy éppen Nádas Péter elbeszéléséből tűnik ki, hogy még a gyerekek sem maradhattak tiszták, a gyerekek sem voltak ártatlanok, sőt, bizonyos mér­ tékig utánozták saját szüleiket, hiszen a novella gyermekszereplői közül egyik­ nek apja a katonai elhárítás tábornoka, a másiké pedig államügyész. S nem az a probléma, hogy minden gyerek szeret kicsit detektíveskedni, jelen esetben kutatni szülei holmijai, s különösen iratai között. T om Sawyer és Huckleberry Finn is lelkes detektívek voltak és igen sokszor nem is eredménytelenül nyomoz­ tak. A furcsa itt. az, hogy most gyerekek állnak előttünk, akik nemcsak nyo­ moznak, hanem azt óhajtják kinyomozni, milyen főbenjáró bűnt követtek el szü­ leik. S amit találnak, ebből a szempontból édeskevés. Mégis, más szempontból megdöbbentő. Van Nádas Péternek egy mondata, amely a maga ótestamentum­ ra utalásában és tömörségében egyaránt megdöbbentő, pedig igen egyszerű mon­ dat. Így hangzik: „Mély bölcsesség van abban az ótestamentumi intésben, mely szerint apja ágyékát senkinek nem szabad fedetlenül látnia.” S ez természetesen nem közvetlenül a mezítelenségre vonatkozik, hanem arra, hogy ha valaki gye­ rekkorában apja szexuális életét kutatni kezdi, egyáltalán szüleinek szexuális 30 �életét kutatta és lesi, akár abban az időszakban, akár pedig a múltbelit, renge­ teget veszít el már ennek a magatartásnak következtében is - nem az illúziói­ ból, hanem az emberek iránti bizalomból. Más kérdés az, hogy ha a szülök szexuális élete valamilyen értelemben nem titok a gyerek előtt, ha nem lát benne kutatnivalót. Ha nem nyomoz. De, ha ez utóbbi eset történik meg, akkor az azt jelzi, hogy a gyerek minden bizalmát elvesztette és a bizalomvesztés a legnagyobb csapás, ami gyereket érhet. Ha bíz­ ni nem tud, ha gyanakodni kezd, ha minden esetben bizonytalan, akkor a gye­ rek számára - éppen úgy, mint a felnőtt számára - az élet feltétele veszett el. Ne higgyük egy pillanatra sem, hogy a bizalomvesztés és a bizalom meg­ ingása olyan jelenségek, amelyeknél tömegméretekben súlyosabbak is voltak a dogmatizmus korában. Mert ez a korszak elsősorban a biztonságot ásta alá és így a bizalmat is, az emberi kötődéseket. D e azt se higgyük, hogy midőn Nádas elbeszélésének kis hősei elindulnak nyomozói útjukon és valami főbenjáró bűnt akarnak leleplezni - csupán és egyedül ahhoz az eredményhez jutnak, hogy fel­ fedik apjuk szemérmét. Azt is. D e ezen túlmenően félszavakból, érzelmi kötő­ dések maradék foszlányaiból megértik azt, hogy miképpen játszódott le sok min­ den a magyar történelemben. A kisfiú anyjának egykori szerelme a börtönből érkezik meg és csak néhány szót vált az államügyész papával, amiből a gye­ rekfülnek és a gyerekszemnek éppen annyira világossá válik egy lejátszódott és nem csak általa, hanem senki által még nem ismert történelem, amennyire csak lehetséges. S ez a döbbenetes hangulat fejeződik ki Nádas Péternek abban a mondatá­ ban is, mely a gyerek lelkiállapotát egészen tökéletesen adja vissza. „Nagyon szerettem volna kimenni (ti. a szobából H. I.), de nem mertem a levegőt meg­ mozdítani.” Ez az a helyzet, amikor az ember a legtökéletesebb bénultságba ke­ rül. A legelemibb és legközönségesebb mozdulatokat sem meri megtenni, mert maga a levegő mozdíthatatlan. A levegőnek a dogmatikus korszakban súlya volt. Sőt, mindennek súlya volt. Annak is, amikor nem kellett volna, hogy le­ gyen. S akármit megmozdítottak, s akárki mozdított meg, hirtelen láncreakció kezdődött. Ha egy emberről kiderült, hogy nem megfelelő a helyén, akkor nem egyszerűen elmozdították, hanem mindenféle vádak sorozata érte, a kémkedés­ től a letagadott burzsoá múltig, az ideológiai zavarosságtól az anarchista fel­ fogásig, a nacionalizmustól a kozmopolitizmusig. S ez még mind semmi. Mert aki az illetővel barátkozott vagy akár csak kártyázni szokott, vagy együtt jár­ tak társaságba, szintén gyanússá vált. S a gyanús új gyanúsakat hozott. Minden vád minden lehetősége nyitva állott. S itt volt a dolog szerkezetének a lényege. Nem azért, mert rossz emberek rosszat akartak, hanem azért, mert emberek féltek és gyanakodtak. Ennek a félelemnek és gyanakvásnak a bármi megmozdításának veszélyei visszhangza­ nak mind Nádas novellájában, mind pedig Mészáros Márta filmjében. Nem a szörnyűségeket vagy legalábbis a szó szerinti szörnyűségeket veszi közvetlenül elő ez a két újabb műalkotás, aminthogy az Angi Vera sem azt tette. Sokkal inkább közvetve mutat be mindent, azt, hogy a lappangó gyanúból, a lappangó elembertelenedésből hogyan válik vád és hogyan válik teljes elembertelenedés. Ezek után térhetünk vissza ahhoz, hogy miért a gyerekek a hősei ezeknek a műalkotásoknak. Nem azért, mintha a gyerekek sokkal érzékenyebbek lenné­ nek az igazságtalanságra, mint a felnőttek. Nem azért, mert nem tevékeny és aktív emberekről van szó, hanem azért, mert a gyerek a legszenzibilisebb ab­ ban a pillanatban, amint bizalomról és gyanúról van szó. A bizalom és gyanú az a kettőség, melyről nagyon keveset beszéltek eddig mindazok, akik valaha �is erkölcsről beszéltek. Pedig társadalmi értelemben a gyerekek azért állnak na­ gyon is közel a helyes erkölcsi megítéléshez és csak azért jutnak ennek közelé­ be, mert náluk - helyzetüknél, élményeiknél és neveltetésüknél fogva is döntő kérdéssé válik az, hogy kitől kell félni, kitől lehet félni és ki az akire építeni lehet, akiben megbíznak.. Mészáros Márta kislánya márcsak azért is alkalmas ennek bizonyítására, mert nem csak gyerek, hanem hirtelen érkezik meg a Szovjetunióból, ahol még nem értett semmit, még alig látott valamit úgy, hogy komolyabban feldolgozta volna, s hirtelen tiszta lappal indul. Ő nem nyomoz, mint Nádas Péter gyermeksze­ replői, nem óhajt detektíveskedni, egyszerűen valamit érez, amit nem tud ma­ gának megmagyarázni és amivel kapcsolatban szinte ösztönszerüen tolulnak fel a mostani, a filmbeli és az egykori szovjetunióbeli tapasztalatok. Tolulnak és halmozódnak. S végül valami olyan furcsa és kérdéses tisztaságban zárulnak le, melynek az a mondanivalója: ezt a gyereket naivitása és az a biztos tudata jó­ voltából, hogy apjára mindig építhetett, amíg kicsiny volt, hogy szülei biztos pontot jelentettek az életében, emberileg nem lehetett tönkretenni. Kérdés, hogy ez mennyire igaz. Kérdés, hogy nem igazabb-e az amit Nádas Péter ír. Az ő gyerekszereplőinek életében és létében már benne van a bizony­ talanság. S talán - legalábbis a mai többség vonatkozásában - ez az élmény az alapvető. Vagy az, hogy ezt küzdött ék le. H ERM ANN ISTVÁN Szombatban - szombaton Levél a szerkesztőhöz Kedves Barátom! Engedd meg, hogy a szomszéd vár egyik kiskatonájának jogán szóljak hozzá egy bennünket mulattató grammatikai kérdéshez. Ez a szomszéd vár nem más, mint Gömör-Kishont megye, csakhogy a vár kiskatonái, mint akikhez magam is tartozom, sohasem ellenséges érzülettel, hanem mindig és folytatólagosan a legnagyobb barátság és testvériség érzésével viseltetnek a másik vár, Nógrád iránt. Nem is lehet ez másként, történelmünk közös, föld­ rajzi képünk egymást egészíti ki, amellett azzal is dicsekedhetünk, hogy a palóc meg a barkó nép évszázadok óta közösen őrzi tájainkat, emeli a rokonság érzetét. D e amit ezúttal megjegyzendő vagyok, az nem más, mint egy ici-pici helyragocska. Illetve kettő. Hogy e kicsiny ragocskák használatának módjára megfelelő fény sugározzék, hadd szaladjak vissza nyolcvankét esztendőt. Történt ugyanis, hogy az Úr 1902. 32 �évének június hava negyedikén Gömör-Kishont vármegye székhelye, Rimaszom­ bat jeles ünnepre virradt: leleplezték a megye szülöttének, Holló Barnabásnak remek szoboralkotását, Tompa Mihálynak az emberi alaknál nagyobb méretű emlékművét. Az országossá szélesült ünnepség egyik vendége volt az akkor ve­ zető irodalomtörténész, Beöthy Zsolt is. Beöthy Zsolt kíváncsi volt a város egyik nagy fiának, Ferenczy István szobrászművésznek sírjára is. A szoboravató ünnepség után restelkedve vezették ki Beöthy Zsoltot a régi temetőbe, mert a sok gizgaz között alig lehetett megtalálni az „első magyar szobrász”, Ferenczy sírját. A küldöttség elszomorodva járta körül a Ferenczy maradványait rejtő vadvirágos dombocskát, majd este az ünnepi vacsora alkalmával Beöthy Zsolt lendületes szónoklatban méltatta Ferenczy érdemeit és hívta föl a város közön­ ségét Ferenczy emlékének istápolására. A város ezt meg is fogadta. Ferenczyt exhumálták és a végrendeletileg vele temetett Eurydike szoborral együtt a ri­ maszombati református templom keleti sarkába helyezett díszes kriptában te­ mették el. Jelenleg is e művészi szarkofágban fekszik Ferenczy, legkedvesebb szob­ ra a szarkofágra van helyezve. A kripta külső falára pedig Stróbl Alajos jeles tanítványának, ifjabb Vaszary Lászlónak carrarai márványból faragott, Ferenczy Istvánt ábrázoló mellszobra került. (A kezét Stróbl kezéről mintázta Vaszary.) D e még mindig nem tartok a kicsiny helyragoknál, elfogott a gömöri lokálpat­ rióta lelkesedése. Tompa Mihály szobrát - amely eredetileg a vármegyeháza és törvényszék épülete között állott - 1945-ben mérges kezek ledöntötték. Teljes épségében sikerült mégis felcipelni a hatalmas szobrot a Gömöri Múzeum szé­ les folyosójára; lefektették, és Tompa másfél évtizedig ott aludta további ál­ mát. Két évtizede annak, hogy Tompa szobrát újra felállították, de nem a régi helyére, hanem a csendes, virágos, falombos Városkertbe, ahol viszont 1945-ig Széchenyi mellszobra állott. Ez a szobor akkor elveszett, viszont megmaradt a jelen számára Rimaszombat egy másik híres szülöttének., Blaha Lujzának már­ vány mellszobra is, amelyet 1940-ben Bory Jenő alkotott. (Hadd jegyezzem meg itt azt az érdekességet, hogy Blaha Lujzának az édesanyja volt Lujza, a későb­ bi nagy művésznőt eredetileg Ludovikára keresztelték.) Ferenczy István mellszobra a kripta külső falában az 1944-es bombázások idején kettétört, orra is elveszett. Sikerült azonban rendbehozatni a szobrot (ezt is helyi művész alkotta újra), s így visszaállították az eredeti helyére. Ennélfog­ va Rimaszombat legalább három nagy szülöttének szobrát őrzi ma is híven a kegyelet. Beöthy Zsolt szavainak hatására a város vezetősége kiadta Ferenczy István­ nak azokat a leveleit 1911-ben, amelyek a Nemzeti Múzeum kézirattárában megtalálhatók voltak. Sajnálatos, hogy nem mindegyik levél került kiadásra, mert a Ferenczy-család egyik kései női leszármazottja, Jánosdeák Andrásné, a hozzájuk írt leveleket nem adta ki. A kiadható leveleket dr. Wallentinyi Dezső, kedves magyartanárom, a költő Győry Dezsőnek édesapja rendezte sajtó alá. A Rábely-nyomdában remekbe készült könyv első példányát borjúbőrbe kötve, Beöthy Zsolt kapta meg. Maga dr. Kovács László polgármester vitte fel neki Pestre díszes küldöttség élén. Et nunc venio ad fortissimum. A ragok. Városunknak grammatikailag és várostörténetileg műveltebb olvasói valamin alaposan bosszankodtak. Mégpedig Alexander Bernát irodalomtörténész és jeles filozófus egyik pesti hírlapi cikkének címén. Ezt a cikket Alexander Bernát, a Tompa-szobor leleplezése alkalmával írta, és nemcsak a cikk címében nevezte városunkat úgy, hogy: Rimaszombaton, hanem a szövegben magában is ugyan­ így fordult elő több ízben városunk neve, és ami még elkeserítőbb volt: Beöthy 33 �Zsolt is Rimaszombaton-t mondott beszédében Rimaszombat-ban helyett. Sére­ lem volt ez bizony, mégpedig alapos! Gömöri ember sose így használja fővárosa nevét. Még maga Wallentinyi Dezső tanárunk is meg merte finoman támadni ezért a bakiért két hőn tisztelt egyetemi professzorát. A rimaszombati ember ugyanis - amióta csak Zsigmond király átutazott a városon és szombati napra engedélyezte a hetivásárt és ezzel megszűnt az István királyunkról elneve­ zett Istvánfalva is, azaz a város eredeti neve - , mindig Rimaszombatban lakott, Rimaszombaton soha. Rimaszombaton keresztül futhat egy autó, ám ha valaki ott is marad, akkor már Rimaszombatban marad. Dehát ugyanez vonatkozik többek között Nagyszombatra is: Nagyszombaton, azaz húsvét ünnepén Nagy­ szombatban szokás ünnepelni, ott sem Nagyszombaton. A helyi közvéleményben és a gömöri tanári szobákban ennek a két kicsiny ragocskának összetévesztése abban az időben nagyobb grammatikai port vert fel, mintsem most sejtenők. Afféle csúfos sérelemnek tartották, mint ahogy a palóc a maga törzsi elneve­ zését - egészen Mikszáth eljöveteléig - szintén csúfnak vette. Nem akarok több példát idézni magyar helységneveink ragjainak bonyolult hálózatából - ez Lőrincze Lajos, meg Grétsy László asztala - hiszen tucatnyi hasonló példát tudnánk említeni. Sőt idézhetném még azt a hagyományos szó­ játékot is, melyet nekem élete utolsó évében maga Blaha Lujza is emlegetett mert változatlanul lelkesen tartotta magát rimaszombatinak, noha csak bepólyálni vitték oda és életében mindössze kétszer szerepelt szülővárosában - Hova megy kend? - Batyiba. - Milyen Batyiba? - Szombatyiba. - Melyik Szombatyiba? - Hoát Rimaszombatyiba. Ahol ugyanis „hintóba’ jár a liba”. Nagyon össze-vissza kanyarogtam ezzel a históriával. A jószomszédság joga hatalmazott fel erre. Lényegében nem is különösen fontos, csak éppen helytelen. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a P A LÓ C FÖ LD idei első számában nagy örömömre szülővárosomat is említették, de mindig azzal a fránya helyraggal, hogy Rimaszombaton. És mi nem Rimaszombatról jövünk hozzátok hanem csak Rimaszombatból ( - de ez már egy minapi Magyar Nemzet vétke). Drága jó szomszédaim legalább ezt a keresztet vegyétek le rólunk. SZOM BATH Y VIKTO R 34 �MŰHELY „H ÁRO M KÉSZÜLET” Keszthelyi Rezső költészetéről 1 - - - Már Vonalak kertje című kötetében (Magvető, 1969) jellemezte anya­ gának végső érleltsége és a teljes nyíltság. Újabb versei az érlelést még a zárt ciklusok belső erőterére is bízzák; s megjelenik a „hosszú vers” , vagy a „fél­ hosszú” , mint bonyolultabb hétköznapi és megléti állapotok egymásratárása. Keszthelyi megrendült költő, és megrendítő szavú költő. Szóhasználata puritán és gazdagon medditerrán: ahogy egy tengerverte, sziláiddá formázott part az. Az el hagyottságot is jól bírja, sőt, épp a költészetében igényli. Ezek, éreznünk kell, végső erőfeszítések, melyeket mindennapos gyakorlattá tett. Az etikai hi­ tel tárgyszerűsége: a mesterség gyakorlásával kapcsolatosan kevesekről írható le ez ma olyan rezzenetlen nyugalommal, mint róla. Min lazonáltal, örülnénk bő­ vebb jelentkezésének. Ám az is költészetbefogadási élmény, ahogy alakuló élet­ műve a hajthatatlansággal érezteti éppen: milyen végtelenbehajlóan nehéz az, ami „csak rajtunk múlik” . Katarzis-élményig jut (és juttat) a Keszthelyi-vers, és mindegyre mélyült, tisztult az a hangja, mely közvetlenül szólít meg ugyan, mégis tart bizonyos távolságot: bevallja tehát ember és ember, ember és világ, világ és világok között érzékelhető, s a legjobbak által mindig konstruktívan, be­ lenyugvás nélkül elismert, nem takargatott szakadékot. Ezeken a távolságokon kiált keresztül, ezeken kapaszkodik át, így jut önmaga közelébe is; küzdelme­ sen, ha épp ellenirányú leküzdendők távolítanák. Mai költészetünknek különös értéke Keszthelyi Rezső tovább-alakuló életműve, távo a napi rutintól, a leg­ komolyabb költői felelősségtudattal mégis a valós kérdések világában, a tapasz­ talt létezés sugárzásával formált mű. És latinos stilizáltsága ellenére: mindig a legtermészetesebb emberi hang. 2 - - - Nála a rejtély, a megfoghatatlan elem megannyiszor a legegyszerűb­ ben érzékelhető alakot ölti. A „déli titok” , a zenit-állapot fejthetetlensége és múlékonysága : gyönyörűség és tragikum forrása is. Megnyílik, mintha természe­ ti váratlan fényben, az a „tárgyak közötti” , amelyet azután, visszafogottabbá kényszerült állapotunkban már nem találunk, s mintha ki volnánk rekesztve... Honnét? Petőfi írt ilyesmiről minden igazi könyv élményhatását villantva, ama csalfa tündérről, mely felvisz a magasba, de le nem hoz, „a magasból levet” . Az extázis egyenes vonalú egyenletes mozgása és a nyugalom, a töprengés egylényegűvé válik ebben a rendkívüli térben. De az „ihletettség” szót is hasz­ nálhatnám. A tiszta megszállottság fogalmát gondolhatnám - s milyen nagy őszinteség, ha ebből azután kevés vers születik. Ám ezek a versek, erre figyel­ jünk fel, az elképzelhető legjobb anyagból vannak. Vers-mivoltuk képződmény­ jellegét őrzik; s ezt a minőséget, valljuk be, a legkevesebben őrzik ma. Nem hi­ hetünk „jobb” és „rosszabb” költészeti utakban. Keszthelyi Rezsőé a legnehe­ zebbek egyike. Latinságáról írtam korábban; ma, hibátlan és megválogatott esz­ közökkel, ő a „legfranciább” magyar költő. A vers szerveződésének okossága, a buktatok feltárása, a lelassulás (a költeményben), az elvéthetetlenül teljes út be­ járása, a zárás feledhetetlene : A tárgyak közötti című versének, egyik remek­ 35 �művének kezdetét s végét idézem itt mindjárt; „a hóhullás beszakítja / az erek falait és ellobban / a gyengeség levegője” , és angyalok borítják el a csontokat, vérrögök hiába hallanak repülés-éjszakát, a halál a madarakig jön föl, a hold­ fény gólyáin lebonthatatlanul ül a valóság csöndje, és mégis: „ami lepkényi kü­ lönbség: / napkeletről jön a napkelte / és árnyékokba tűnik szét”. Az ember­ alak nem tolakszik oda semmibe, mégis jelen van, a természet költői (természe­ ti) érzékelése csak általa van. 3 - - - Kihagyások a levegőből; A nagy tengeri halandók; Felszállt előle a látás... Jelentős verseinek címeit soroltuk csupán; s említsük azonnal az Ágyazás-sorozatot, a „csiga” -történeteket. Keszthelyi Rezsőnek nagy és alapve­ tő, kihagyásos tudomása van a jelenségek kövület-mivoltáról és állandó áram­ lásáról. Rangja alatt értékelnénk ezt a költészetet, ha stíluseszközeiről szólnánk ily röviden. Arról, hogy váratlanságok összeütköztetésével még a figyelmet is - a jó értelműt, lenyűgözve - fölkelti, érdekes tud lenni, mert alapvető létezéstényeinkről szól igen sokszor, s oly hasonlatokkal, helyzetformálással, hogy egyszersmind az újdonság „varázsa” is hatni kezd. Milyen ritkán mondható el ez mai költészetünkben ! Mondom, itt most a következő köteté a szó, és ez „csak Keszthelyin múlik” . Manapság a kétszer negyedszázados életfordulóról megem­ lékezni: kihaló szokás, elcsúszott a hatvanadik évek javára. Keszthelyi Rezső 1983-ban volt ötvenéves. Ez önmagában mindannyiunknál érdektelen tény: ke­ rek évtized... az ismét „szabálytalanodó” szám. . . hiszen épp Keszthelyi költé­ szete nem ismert efféle méricskéléseket. Saját időszámítása régen kialakult. S mégis, ha említünk ilyen dátumot, s ha többes számban szólunk, miért? Gongolom, egyszerű a válasz. Keszthelyi Rezső költészete a mai magyar irodalom nagy értéke. Gazdagságunkat jelzi, hogy olykor mintha kevéssé figyelnénk rá. Emberi nehézségeinket jelzi (valamennyiünkét, egyedekként), hogy íme, Keszt­ helyi Rezső, a tényszerűségükben igazán kedvező alkotói körülmények „tárgyközötti terében” is nehéz küzdelmet vív a saját benső, eszményi eredményének kivetítéséért, megvalósításáért. A vers születéséért. Készületnek ezért neveztük ezt a három írástöredéket. Egy ilyen jelentős, sokszor pilinszkysen hatalmas né­ masággal küzdő költészet jelenlétében nem illik „esszézni” . TA N D O R I DEZSŐ 36 �K E S Z T H E L Y I R E ZSŐ Kihagyások a levegőből És elvonult az Úr dicsősége az első arc volt a négy, a ház küszöbétől, és állt a kérubé, az emberé, a kérubok fölé; az oroszláné és a sasé; és ama lelkes állatnak emberi kezek formája van négy arca van a szárnyak alatt, és négy szárnya; meg négy oldal és város; ő is a négy arca szemekkel köröskörül felé megy, az ezer é g b o lt - - - - - - a hold-gerincű lény; és - - - - - - és felemelt engem a lélek A levegő kibírja még a Föld keleti kapufához, a szavakat és az utálatosság a hús teljes ragyogásához; képeit - a minden elkészültét; az Ú r háza. az Ú r vér: megfertőztetik abban, amiben el nem múlhat örökké. 37 �a csiga halála a föld természetes fénye ocsmány vér-súly a szembogár nyíltságában gyönyörködteti még a tárgyak idegen ereje a szíve azonban már-már az üresség nyoma benne - ha feléli lassan a testet a levegő és a sár a csont f űveit de nem süllyed örökké ami mélyen van az agy boltozatát is eléri majd az ezeréves v ir á g ---- a vizek végtelen közepén álljanak hát a gyertyák mert azt szeretné hogy a lángon és túl a semmin nyugodjék Felszállt előle a látás Hogy pusztaságra vetkőzzék, ájulással issza a vizet, és félelemmel eszi a testét; majd készített magának vándorútra való eszközöket mindabból, ami van e lt á v o lítv a a k ő s z ív e t, nappal és van éjszaka, és j á r t é s m o s t h ú s s z ív v e l é l. önm aga vég zéséb en . Néha beláthatatlan anyag az Úr; ezért föld és nem ég, amíg f e l s z á l l e l ő l e Kivándorolt a helyéről más helyre ------------------------ - - - - - a szemek árnyékába; amelyet látott, mikor arcára zuhant és kiáltott; - - - - - - - - Uram! Mihelyt megtörténik a halál, befejezed a lelked. m e r t a d o tt n e k i e g y s z ív e t, a lá t á s , 38 �ABLAK Salvadori gerillaköltők A hatvanas évek elején egy argentin költő, Juan Gelman verset írt József Attiláról és Jiri Wolkerről. Saját magával együtt egy barikádra álmodta őket. A z elmúlt negyedszázadban forradalmi gerillaköltészet született LatinAmerikában. Nem kevés esztéta, költő napjaink legérdekesebb lírai törek­ véseit Közép-Amerikában véli fölfedezni. Ernesto Cardenal, nicaraguai köl­ tő az új törekvések jelölésére az exteriorizmus elnevezést használja. A zt írja: „ A z exteriorizmus a külső világ képeivel létrehozott költészet, objektív líra: megtörtént eseményeket beszél el, a valódi élet elemeiből, konkrét té­ nyekből építkezik.” A z alábbi válogatás Salvador elkötelezett poétáit mutatja be. Akad köz­ tük világhírű költő, író, mint például az 1975-ben mártírhalált halt Roque Dalton, hazájában jól ismert lírikus, mint például Alfonso Quijada Urias, és nem egy pályakezdő fiatal is. Költészetük a résztvevők egyéni hangja el­ lenére valamilyen módon mégis olyan, mintha egyetlen, nagy, népi kórus szólalna meg. Ezek a költők a latin-amerikai valóság verseit írják, egyaránt elutasítva a hermetizmus finomkodó semmitmondását és a való világtól idegen látomások nagyotmondó külsőségeit. Népirtásról, diktátorokról, ha­ lálbrigádokról és a harcot vállaló forradalmárokról szól költészetük. Jogos büszkeséggel írja Roque Dalton: „M i, gerillaköltők / peripatetikusabban va­ gyunk Arisztotelész peripatetikusainál, / mert a néptől tanulunk filozófiát és költészetet” . A salvadori költők a népi háború lírikusai. Verseik „rongyos legények, de vitézek, / Mind bátran harcol, bátran vág” . Ezért találnak rá a hibátlan, vad, újító metaforára, vagy József Attila szavával szólva, a törvény tiszta beszédére. SIM OR A N D R Á S 39 �ROQUE D ALTO N Az új iskolák A régi Görögországban Arisztotelész filozófiát tanítványainak egy nagy udvaron járkálva tanított. Iskoláját ezért nevezték el „peripatetikus iskolá” -nak. Mi, gerillaköltők, peripatetikusabbak vagyunk Arisztotelész peripatetikusainál, mert a néptől tanulunk filozófiát és költészetet, mialatt bejárjuk országunk hegyeit és városait. A jövendőben Amikor társadalmunk alapvetően igazságos lesz tehát szocialista a sörözői beszélgetések alkalmával az intim vallomások órájában nem egy akad ki lesütött szemmel szól majd: „én magántulajdonnal rendelkeztem a termelési eszközök köréből” ahogyan ma azt mondjuk: „nekem szifiliszem volt” „nekem voltak tévelygéseim szexuális téren” . 40 �Lehetséges A burzsoák számára a haza a törvények a tisztesség az Isten értelmetlen dolgok a magántulajdon és a „szabad vállalkozás” nélkül t A proletárok számára a magántulajdon és a „szabad vállalkozás” halála adna értelmet a hazának a törvényeknek a tisztességnek talán még Istennek is. M A N U EL SO RTO A hibátlan metafora A salvadori vers hibátlan vad újító metaforája a fiú mozdulatában feszül aki a háborúra készülődik Versünk legjobb belső ritmusa a támadás hatékonyságában a visszavonulás rendezettségében méretik meg 41 �ALFONSO H ER N Á N D E Z Tanúságtétel Összegyűltünk a diákszövetségben, tízen voltunk, fiatalok, és saját tapasztalatairól számolt be mindegyikünk.. . közülünk senki sem gondolt a halálra, a halálra, amelynek ezer arca van. D e eljött a végzetes óra a „H alálbrigád” több tucatnyi rendőrével, akik megrohamozták a helyiséget. Lövések dördültek, egy perc alatt két társunk meggyilkolva ott maradt. Fegyvertelenek voltunk, csak jegyzetfüzeteinket vittük magunkkal. Megkötözött kézzel, hasonfekve, és végül egy Ford platóján. - Szóval ti vagytok, akiknek jelszava Haza vagy Halál! Kezdjetek imádkozni hát, eljött halálotok! Nyolcan voltunk: Los Naranjos felé az úton leszállítottak közülünk hatot, és bokájukra hurkot vetettek, azután jó erősen hozzákötözték őket egy fatörzshöz; kezüket a kamion hátulsó falához kötözték, és dübörögve beindították a motort, hallottuk az üvöltést. Hat véres kéz csüngött alá a kamion hátulsó faláról, a hekusok pedig kéjesen röhögtek. Azután társaink megkapták tőlük a kegyelemlövést. Csak Raul maradt életben, meg én... 42 �Egy-két kilométer után megkötözött kézzel leszállítottak minket. Raul azt suttogta: „ E z itt a halál, tegyünk fel mindent egy lapra, m eneküljünk.. . ” Ezek voltak utolsó szavai, majd hirtelen hasmánt a szakadékba vetettük magunkat, de Raul elcsúszott, és szitává lőtték: ágról ágra zuhant alá a mélységbe, sikerült elrejtőznöm a bokrok között. . . M ERCEDES D U RAN D Letelepedett székére Letelepedett székére miután harmincezer paraszt halálát nézte végig Ez estén fűlevest vacsorázott főtt tökvirágot és citromlevet Teozófus volt vegetariánus orientalista és sokféle varázslat ismerője Kitette a vizet langyosodni a napra színes üvegekben és nem tűrte hogy megöljenek egy hangyát szúnyogot vagy pókot Sosem nézett senkire szemtől szembe csodálta Hitlert s Mussolinit 41 �GABRIELA YANEZ A délre vezető országutakon A délre vezető országutakon összezsúfolódtak a hullák a kávéültetvényekről különös hajnal árad éjszaka a halottakat pórusain át beszívja a föld alkalmasint ők érnek vörös kávécserjékké (pökhendi és gyászos zanate csipkedi csőrével az érett gvajabákat) jóllakik lassan a föld fiai fügéknél édesebb tetemével REYES G ILBER TO A R E V A L O A halál egyik módja Bármikor végső formát kaphat minden arra sem lesz időd hogy asszonyodnak átnyújtsd szegényes emlékeidet bizonyára sandán figyelsz majd a szavakra és a gyermekek félnek a közeledbe jönni Sugárzik még testedből a szerelem amellyel hazaértél hogy kezed a gyermekek vállára tedd Az emberek neved akarják tudni meg azt hogy mikor és hol találtak rád néhány öregasszony miatyánkot mond s ha szerencséd van három áve máriát is csönded kivilágítandó négy gyertyát állítanak melléd öt fillérért kettő kapható és miként szokás az arcodra kendőt borítanak Így válsz a bánattól ünnepivé szélfuvástól sem mozdulóvá mialatt megjön a kijelölt bíró hogy halálod okáról hazudjon valamit 44 �A LFO NSO QUIJADA URIAS Volt egy alázatos papocska... Volt egy alázatos papocska minálunk, egy papocska, aki a parasztok között üldögélt, a munkások és diákok között, de a gazdagok között sohasem. Egy emberke, aki reverendáját Chichicastenango vidám szőtteseivel ékesítette, (mert az öröm minden dolgok közül a legforradalmibb). És a szegények és üldözöttek szavaival szólt, és temploma paraszti gitárokkal és énekekkel népesült be. Ajtaján nem léptek át a nagyurak, az ország javainak gazdái: „mert hamisság gyűlik az ő kincsükkel ládáikban” . És beszéde világos tanítás vala, de nem fogadták meg a bankárok és gengszter­ ügyvédjeik, sem az imperialisták, akiknek levelet írt vala ekképpen: „NINCS IMPÉRIUM, M E L Y N E K JO G Á B A N ÁLL BELESZÓ LN I A MI N ÉPÜ N K Ü G YE IB E .” És az emberkét, aki érsek vala, de mindenekelőtt EMBER, gyalázni kezdték, mert templomában összegyűltek a kenyérre és az igazságra éhezők, és a sajtó megtagadta pásztorlevelei kinyomtatását, a könyvkiadók és fizetett ügynökségeik viszont hozzáfogtak az ő gyalázásához, és a köztársaság urai cégvezetőikkel és püspökjeikkel és papjaikkal, mint patkányokkal és keselyűkkel körülvették celláját, ahol pásztorleveleit írta hajnalig. És mivel hangja, amely a „hang nélküliek hangja” vala, el nem hallgatott semmi fenyegetés dacára... a bankárok és cégvezetőik és cégvezetőik püspökjeikkel és gyászos papjaikkal, mint keselyűkkel bérgyilkost fogadtak fel, és a Miamiban szerződtetett, biztos és tapasztalt kezű genszter egyetlen, szívébe irányzott lövéssel megölte őt. 45 �A vízipólóbajnok meggyilkolása Megölték a vízipólóbajnokot. Az ezerruhás férfit, akinek lakosztályai és sétahajói voltak, és gazdag és szép szeretői szinte mindenütt a világon. Megölték, golyókat eresztve belé, és megkötözött kézzel hajították a földre egy tanyán. Megölték, mert ott hagyta ruháit, lovait, a vízipólót, sétahajóit és lakosztályait, legfőképpen pedig, mivelhogy nekivágott az útnak, mint szegény a szegények között. Simor András fordításai 46 �ÖRÖKSÉG Szabálytalan emlékezés Radnóti Miklós születésének 75. és halálának 40. évfordulóján B e v e z e t é s h e ly e tt k é t R a d n ó ti-s z o b o r r ó l „ M agam ban é le m tö b b é , tu d o m , n e m át m ár m in d a z t, v é d m eg en gem / mi sem h á tra van, e m lé k , s e m / nem n ézek v a r á z s la t, - v is s z a b a ljó s a z / h a m e g p i l l a n t s z b a r á t o m , f o r d u l j e l é s l e g y i n t s . ” (Sem emlék, sem varázslat). „ V i r á g v o l t a m , g y ö k é r l e t t e m , / s ú l y o s , s ö t é t f ö l d f e l e t t e m / s o r s o m e l v é g e z t e t e t t , / f ű r é s z s í r f e j e m f e l e t t . ” (Gyökér). Megdöbbentően hiteles, egyszersmind ellenkezésre ingerlő M e l o c c o M i k l ó s Radnótija, ez a minden menetek pokoljárását megélt, végletekig elgyötört, megalázott, reménytől, vágytól, akarattól lecsupaszított, testben és lélek­ ben megroppant férfialak. Tulajdonképpen már inkább csak a halálraszántság tüneménye, a védtelen önmegadás süppedni és repülni egyként kész szimbóluma. Erőtlenül bukik előre a tar koponya - talán, hogy óvja a gondolat felfedezésének rettenetétől riadt tekintetet, talán mert csak az esetten csámpás bakancsok alatt türelmetlen nyílásra váró, nemlétbe pihen­ tető vermeket véli látni. Lépnie tovább nincs hová: előtte kegyetlen szi­ gorral zárul össze íves renddé a kockakő-talapzat: a világ, melyből kitaszíttatott. S ha oltalmat keresne is, nem védi már a rettenetben magára vont lepel sem, a sziklakemény anyag pillekönnyen foszlani látszik, vagy pillanattöredék alatt lényegül át halotti gyolccsá. „Elvégeztetett” . „ D e , a k i e g y s z e r e g y v a d h a jn a lb a n a rra é b r e d , / h o g y m in d e n ö s s z e ­ o m lo t t , s e li n d u l m in t k ís é r te t , / k is h o lm ijá t e lh a g y ja , s jó fo r m á n m e z t e ­ le n , / a n n a k s z é p , k ö n n y ű lé p t ű s z ív é b e n m e g te r e m / a z é r e tt é s t ű n ő d ő k e v é s s z a v ú a l á z a t , / a z m á s r ó l s z ó l , h a l á z a d , n e m ö n ö n é r d e k é r ő l , ” (Sem emlék, sem varázslat) „ D e a g y ö k é r t o v á b b é l l e n t , / n e m é r d e k l i a v i ­ lá g , / c s a k a l o m b b a l t e l i á g . ” (Gyökér). V a r g a I m r e Radnótija (nota bene: ez a korábban megszületett opus!), befogadva tagadja a Meloccoét. Mert még lépéshátrányban volna a köze­ lítő halál? Arasszal mérhető időről lévén szó, indoknak ez kevés. A lét­ helyzet mindenesetre elkerülhetetlenül azonos, ekképpen hasonlatosak a megjelenítés kellékei is. A z elnyűtt köpeny, az ormótlan bakancs, a kocka­ kő-talapzat jelzésrendeltetése azonban közvetlenebb: a ruházat a munka­ szolgálatos számára adott vagy lehetséges öltözet, a kövek egy megjárt és megjárandó végzetes út mozaikjai. A gerendakorlátnak hátranehezülő, pillanatnyi pihenésnek ernyedt test tartása, a keményrezárt ajkak és töp­ rengve összpontosító tekintet pedig, ha ki nem is zárja a Melocco-féle „elvégeztetettséget” , valami intellektuális (ha helyénvaló volna, monda­ nám: derűs) felülemelkedettséget sugároz, tárgyilagos világ- és önismeretet, a minden tudásának bölcsességét és a minden lehetségesre felkészültség ko­ nok nyugalmát. é g fe le tte m ; 47 �Ecce homo! Ime, az ember! Erre gondolt volna Bálint György, amikor Radnóti verseiről szólván ezt jegyezte le: „a halált is le lehet győzni, ha vállaljuk, és nem törődünk vele, mikor csap le: ha a halál közvetlen közelében is úgy dolgozunk, mint­ ha örökké élnénk.” ? A méltánylás tekervényes ösvényein Először az ötvenes évek közepén - Koczkás Sándornak az irodalomtörténeti kongresszuson elhangzott felszólalása alapján - indult meg egy folyamat, amely újraértékelni óhajtotta Radnóti költészetének esztétikai értékeit, klasszikus humanizmusának eszmekörében felismerni vélte a szocia­ lista ábrázolás első csíráit. A fenntartásokkal terhelt méricskélés végered­ ményét konstatálva - , de ez már az É let és Irodalom lapjain a Radnótiprobléma (?!) tisztázására indult vita pro és kontrái közepette történik Koczkás kénytelen így fogalmazni „védőbeszédében” : „a szocialista esz­ mék,, az új életszemlélet és erkölcsi felfogás milyen mértékű jelenlétét ítél­ jük elegendőnek ahhoz, hogy valakit közvetlenül a magunkénak valljunk?” S hogy keserű szavai nem egy csak magára hagyatkozó „fixa idea” megjelenedése, hogy az élet és életmű értékelése körüli megosztottság ingerlő­ én valós, azt igazolja Bori Imre 1965-ben megjelent Radnóti-monográfiájának előszava ide idézett passzusa is, miszerint e líra „értékei immár nyil­ vánvalóak - a köztudat a magyar költészet időtálló értékei között tartja számon versei javát - , helye azonban máig sincs megnyugtatóan kijelölve a magyar költészet XX. századi mappáján.” S hogy a felkavart vizek hullámverése a továbbiakban is egyaránt so­ dort partra aranyszemcséket és gazfonadékot, hogy a méltányos elisme­ rés váltig nem csekély akadályokba ütközik még 1970-ben is, azt érvé­ nyesen jelzi a Népszabadság rangos szakírója a jelzett év május 5. szá­ mában, imigyen : „ . . . furcsa a világ, a költőt némelyek még ezek után sem tudták igazán elismerni. . . Valami leküzdhetetlen hajlamot éreztek arra, hogy valamiképpen kisebbítsék. Azelőtt azért bírálták, mert - sze­ rintük - nem vállalt kalandot, veszélyt, s most, miután mártír volt, ha­ lott? Csak a végén lett költővé, különös sorsa tette azzá - mondták, s mondják még ma is.” Most, a tisztelgő emlékezés évében, amikor kettős évforduló késztet arra, hogy valamiféle végső igazságot szolgáltassunk, erős bennem a hajlandó­ ság, hogy egyetértsek Major Ottóval, aki már tíz esztendővel ezelőtt is meggyőződéssel vallotta, hogy ha a szociográfia eszközével közvélemény­ kutatást tartanának, aligha lelnének - József A ttila mellett - újabb köl­ tészetünkben ismertebb és szeretettebb költőt, mint ő; vagy Tolnai Gábor­ ral, aki a közeli múltban a televízió nyilvánossága előtt fejtette ki (igaz, szűkebb körre érvényesített) az értő nagyrabecsüléssel kapcsolatos tapasz­ talatait. Mondom, erős bennem az egyetértésre való hajlandóság, a va­ lóság azonban összetettebb annál, mint hogy ne fékeznék nekihevülésemet makacs tények. Inkább hajlok arra, hogy az előbb említett Major Ottó­ val együtt szólván azt fogadjam el, hogy a „teljes Radnóti ismeretében kis­ szerűnek és haszontalannak tűnnek a körötte zajló korábbi kritikusi és iro­ dalomtörténészi huzakodások pályaképéről, egyénisége és költészete bizo­ nyos ellentmondásairól; arról, hogy forradalmár volt-e valóban, vagy csupán baloldali européer és humanista; hogy költőnek született-e vagy 48 �csak azzá lett, s ha csakugyan az volt, élete utolsó éveinek erkölcsi erő­ próbája, megpróbáltatásai és szenvedései nélkül is nagy költővé lehetett volna-e? Ami persze sem azt nem jelenti, hogy az idézetteket múltbatolhatóan rendezettnek gondolnám, sem azt, hogy egészen máig elkacsoló indázásukat ne ítélném egészségtelenül túltrágyázott talajban gyökerezőnek. Lévén oly indokolatlanul soktényezősök a „huzakodások” . A vagy ta­ lán hosszú sorba rendezhetők a Radnóti életének és életművének minő­ ségét közelítő írók, költők nevei (netán aprómesterekéi), akik úgy állnak a folytonos megméretés serpenyőjén, hogy valós súlyuk megállapítását „mérlegidegen” szempontok akadályozzák? A d absurdum (Sükösd Mihály­ nak televízióbeli, a Jancsó-, Juhász-, Kondor-életmű értékelése körüli létező és sajnálatosan feltételezhető - zavarokra utaló megfontolásait erő­ szakosan idevonván): alkalmatlan időpontban (!?!) zárult le köl­ tőnk életpályája? Tekintsem inkább mégis az elősoroltak okának a késlel­ tetett túlérzékenységet (mármint a magamét), s az ünnep fáklyafényében a felemelő méltányosságot méltányoljam?! Viszonyulások a léthelyzethez és a költészethez Baróti Dezső már a korai Radnótiról feljegyezni érdemesnek tartja, hogy pedantériája Tóth Árpádéhoz mérhető, „szerette kínos rendben tartani az írás kellékeit, az élesre, könnyedén futóra kihegyezett ceruzákat, a gon­ dosan negyedívre hajtott papírosokat; úgy bánt velük, mint gondos, lel­ kiismeretes mesterember a szerszámaival. A z íráshoz mindig szertartáso­ san kezdett hozzá.” . Van ennek bármiféle rangosabb szerepe? - kérdez­ hető. Mindenképpen, ha együtt jár a személyiséget totálisan átható racio­ nális műgonddal, az igézően széles körű műveltség olyan puritánul zárt, fegyel­ mezett kivetítésével, ami az alkotót mentesíti attól, hogy a megformálásra je­ lentős energiát fordítson, s alkalmat arra, hogy így szabadon maradt erőit élményeinek eszményi kifejtésére mozgósítsa. A z avantgarde forgatagos te­ repéről ez a centrifugális erő indítja útnak — Bóka László már az 1938-as Meredek útban ráérez erre - a művészi érettség magasabb fokán a hu­ manista elkötelezettség, szociális lelkiismeretesség, írói felelősségérzet és haláltudat kikristályosodása felé. A kifejezendő és annak öltözete nála so­ sem esetleges, bár történhetne úgy is, hogy a költészet fegyelmező törvény­ rendjében zárkózottan legyen „világot teremtő költő, aki kényszerűségből teremt. Menekülő, aki saját maga építi menedékét. . . , aki tagadja ezt a világot és emigrál az önmaga által önmagának megteremtett világba, s csak. igen ritkán gondol haza.” . Ő azonban e Füst Milán-i magatartás (róla jegyzi le a fentieket) ellenében így jelöli meg ars poeticáját: „A z idő rabságában élni harcot jelent. Ennek a harcnak a vállalása nemcsak lélekalkat kérdése, hanem az elhatározásé, jobban mondva az emberi, vagy az írói lelkiismereté.” . „ A forma sohasem független jelenség, hanem struk­ turális adottság és egyben világnézet. Tagadjuk ezt a világot és felépí­ tünk helyébe egy másikat magunknak” , egy másik világot, ahol „a szűk­ szavúság és feszes forma a költő erkölcse.” Goethe így fogalmaz: a szabadság - a törvény adománya. Radnóti kora legkevésbé sem a törvényes rend világa: a világ, az ország a fasiszta ter­ ror felé mélyülő vízmosás omlatag partjai között sodródik, sárga csillag­ gal megbélyegezve, munkaszolgálat, munkatábor, erőltetett menet tömeg49 �sírba torkolló útjára kényszerítve a költőt. Ilyen körülmények között a hét­ köznapi értelem, a természetes józanság a puszta lét menekítésére, a meg­ maradás esélyeinek kiharcolására inspirálja az embert, az egyre fogyó szel­ lemi energiák az elkerülhetetlen elkerülhetőségének milliomodnyi esélyét latolgató-kutató, kétségbeesett ösztönlétbe porlanak szét. Miben manifesz­ tálódhat akkor a törvény és a törvény adta emberi szabadság? A szellem megbonthatatlan rendezettségében - mutatja fel szerény öntudattal Rad­ nóti. S nem hivalkodó, a sorsadta helyzettel szembeni lázas replika ez, mi­ vel a költői elhivatottság bármely körülmények között természetszerű sa­ játosságának tekinti, hogy tanúságtevő legyen. S ezen a ponton rendkí­ vül körültekintően kell fogalmaznunk, mivel számos félreértésre adott és adhat módot: korántsem haláltudattal (halálraszántan), hanem a halál tu­ datában (az „éltem és ebbe más is belehalt már” értelmében). Mint aki a létezést - legkevésbé sem valamiféle misztikus, irracionális értelemben - a teremtő szellem funkcióképességének, s nem a biológiai, testi jelen­ valóság szempontjából tekinti fontosnak, érdemlegesnek, illetve bevégeztetettnek. A halál? Nemkívántan végzetszerű, s mégis érdemleges „for­ dulópont” , amikor „a mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, melyet életében szinte testével takar, a test sírbahulltával látható lesz— az életmű fényleni és nőni kezd. ( . . . ) Min­ den töredék, minden papírlapon talált sor adalék lesz, adalék az életmű­ höz, mely lezárt, szigorúan befejezett és összetartozó immár.” (Jegyzet József A ttila hátrahagyott verseihez). Hirtelen gyanakvó figyelemmel olvasom újra a korábban leírtakat, ta­ lán tagadhatatlan elfogultságom okán sem billentettem-e át akarva-akaratlanul is az alkotót az elfogadhatatlanul nem mindennapi minőségébe: olyan életlátást, megfontolásokat sugallva, mik nem, vagy nem ilyen mér­ tékhatárig övéi? Változatlanul vállalom igazságértéküket. Igazoló tanúként idézzem meg a sorsot, mit kétségtelen végkimenetele ismeretében is a menekülés szikrányi kényszere nélkül vállalt, miként, megénekelt „vérei” : a néger költő, Garda Lorca, a drága Attila? Éppen a közeli múltban publikált naplójának idecitálható részleteit, melyek az indulat és méltatlankodás fellobbanó szikrái ellenére is higgadt tárgyila­ gossággal részletezik a „kiátkozottak” megaláztatásait, testi gyötrelmeit? Szűkreszabottan mégis, mert tágabb teret kíván, hogy a lélek nem lombozódhat természetes teljességében, mert korlátozottak a hírcsere lehető­ ségei, egyre kevesebb idő adatik olvasásra, műfordításra, belső eszmény­ hez illő versek megírására? A z életművet, melynek utolsó szeletét a „fér­ gek, s foglyok közt” , „vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron” jegy­ zi az Avala 5 notesz lapjaira; melynek még Szentkirályszabadján, 1944. október 31-én klasszikussá formált záróopusa sem bizonyság sem arra, hogy megbékülten kezet fogott a megálmodott halállal (hic et nunc, hiszek Tol­ nai Gábornak, aki nem látomást, hanem közvetlen élményt értelmez a vers születésének háttereként), sem arra, hogy itt szakadt meg a tanúság­ tevő küldetés energiája? (Bár feltétele kétségkívül, hiszen napok múltán elérte őt barátai, szerettei, példaképei sorsa, a „rég elesetteké” , kiknek szívén „Ukrajna, Hispánia, Flandria földje” .) Amiről bővebben szó eshetne még Egy tanulmányigényű méltatás keretein belül természetszerűen jeles (sőt, kitüntetett), helyet kellene kapjanak maguk a végső fokon mindent téved50 �hetetlenül példázó versek. Legalább az életművet alapjaiban meghatározó versek „viviszekciója” . Ha hihetném, hogy megteremthető egy konszenzus, s gondolatmenetben elválasztható (mert ellenkezik) az 1943-as K is nyelvtan, Tél, Kisfiú, A bujdosó a Töredéktől, az utolsó eclogáktól, a Razglednicáktól. Ha hihetném, hogy Radnóti lelkialkatának, világlátásának, alkotói mi­ nőségének karakterizálását továbbsegíthetnék egy eltagadhatatlan prekon­ cepció alapján szervesen-szervetlenül itt egymáshoz metszett sorok. Egy tanulmányigényű méltatás keretein belül természetszerűen végig kel­ lene kísérni megnyilatkozásait, melyek szerint a szocialista kultúra ügyére tette fel életét; azok visszaemlékezéseit, akik a Kommunisták Magyaror­ szági Pártjával való szoros kapcsolatára utalnak. (Gondolat, Vajda János, Társaság, Független Színpad, stb.); gondolatrendszerének arra a mindvé­ gig folyamatosan jelenlevő motívumára figyelmezni, aminek időszerűségét hangsúlyozandó két idézet kívánkozik ide: 1. korábban „a hangsúly áttevő­ dik az ennek (ti. a munkáshatalom elérésének. K V M ) eszközét szolgáló tárgyilagos realizmusra, ha úgy tetszik modern klasszicizmusra, melyek ke­ retében ( . . . ) politizáló, de nem elvont művészet k e zd kialakulni.” 2. „ ... a pártosság nem a művész közéleti állásfoglalását jelenti, hanem a mű mon­ danivalóját határozza meg. A pártosság, - amely természetesen a világ­ nézet választását is magában hordozza - lehetővé teszi a művészi szub­ jektum számára az objektív valóság mélyebb és igazabb megismerését, s egyben hiteles ábrázolását is. Így lesz a pártosság esztétikai kategória.” Mindennek részletezése azonban eleve kívül esik szándékaim szűk gyű­ rűjén. S tanulságadó zárósorok felől gondoskodván egy bármely mélységű Radnóti-olvasathoz, -értelmezéshez emberül illő, poetikusan tanácsadó cik­ kelyre lelek a Kortársban (post festum: szobrának értelmezése után) Melocco Miklós tollából :„Én nem mentem erőltetett menetben, nem vagyok költő, nem látok tisztán és nem jósolok. Nem tudhatom, milyen volt Rad­ nóti az erőltetett menetben. A bori notesz versei eltakarják a mártírt a re­ mekművek csodálatosságával. A szép vers nagyobb rejtély a mártírsorsnál, A mártír tetemének a zsebéből versek kerültek elő. Vajon hogyan monda­ nék én csődöt az erőltetett menet legelején?” Ennyit, s nem többet - sorvezetőnek! K A S S A I-V É G H M IK L Ó S 51 �Egy századvégi Don Quijote: Komjáthy Jenő Amit Komjáthy Jenő rövid élete során megél, minden különössége ellenére is az általánosság szintjére emelhető. Sorsa, gondolati-művészi erőfeszítései korjellemzőek. Egy olyan társadalmi-világnézeti krízis kezdetén áll, amely bizonyos vonatkozásaiban még napjainkban is tart. E válság mögött a diadalmasan elő­ retörő ipari forradalom munkál. A nyomában kibontakozó tőkés viszonyok szét­ feszítik a hagyományos gondolkodás kereteit. A legfőbb érték a tőke lesz. S körülötte felerősödik a leplezetlen önzés, a haszonelvűség, a spekuláció, a kí­ méletlen, üzleties szellem. Az új gondolkodásmód érzéketlen a belső finomsá­ gok iránt. A személyiség uniformizálódni kényszerül. A polgári „józanság” , a számító egoizmus, a minden áron való érvényesülés szinte kötelező erejűvé vá­ lik. A z egyén úgy érzi, hogy elveszti önmagát, felszívja a tömeg. A válsághelyzet a veszélyeztetett Én és az azt fenyegető világ kettősségében nyilvánul meg. A szubjektum aggódva keresi a helyét, társadalmi szerepét fennmaradása módozatait kutatja. A lélek önmagába fordul; vagy szembenáll, vagy a világ fölé akar kerekedni. A belső értékek semmibevétele ellen egy új­ fajta spiritualizmussal tiltakozik. Feltűnnek a társadalomból való kivonulás, a „szecesszió” különböző változatai. A világmegváltás alapvető művészi magatar­ tássá válik. Először jelentkezik az otthontalanság, az elidegenedettség érzése. Ilyen szempontból a Tahitibe húzódó Gauguin, a századvég zsenikultusza, Tho­ mas Mann Tonio Krögerje, Beudelaire Albatrosza, a nietzschei Übermensch, a tolsztoji messianizmus vagy Madách Aladár „szellembúvárlata” és Csontváry egzaltált profetizmusa ugyanazon lényeg más-más megjelenési formái. Komjáthy Jenő, az idegeiben és a műveltségében hordozta az otthontalanságra és a kora tagadására való hajlamot. A modern művészet jelképes motívu­ mát, az utazást az Amerikába szökés kísérletével ő valóban megéli. Szűkebb és tágabb környezetéhez egyaránt képtelen hasonulni. A hivatali karriert el­ utasítja. Helyette barátjával, Reviczky Gyulával polgárpukkasztó éjszakázásba kezd. Balassagyarmaton botrányhős lesz. Szenicen pedig már egy oszlopához kötött troglodita. Olvasmányait is ez a századvégi léthelyzet szabja meg. A nagy németországi száműzöttet, Heinét kedveli. Közel áll hozzá Byron, aki Gö­ rögországban küzdött a szabadságért. És egész életét végigkíséri a magányos Lenau. Filozófus is azért lett, mert összeütközött benne a kor értékrendje a saját­ jával. Bölcseleti miértjei meghasonlása termékei. Rendkívül érdekes, ahogy élet­ érzése változásaiba bekapcsolódik a filozófia - mint tudatosítás és magyarázat. Különállása a schopenhaueri pesszimizmussal nyer igazolást. A világ fölé emelkedés Nietzsche emberfölötti emberével értelmeződik. A világalakító mindenségbe olvadás elsősorban Spinoza misztikus panteizmusában talál önmagá­ ra. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk. Komjáthy Jenőnél sohasem az ön­ maga megadása, hanem mindig a válsághelyzet meghaladásának a szándéka az, ami meghatározza, hogy kitől mit fogad el. A beletörődés idegen tőle. A tett52 �vágy értelmezi életét és költészetét. Ahogy Don Quijote a lovagregénnyel, ő a filozófia vértezetében kísérli meg megváltoztatni a világot. A századvég nem véletlenül hozta divatba Schopenhauert. A kor művészértel­ misége tőle várta a rossz közérzet diagnózisát és a gyógyulás receptjét. Scho­ penhauer pedig megmagyarázta: a világ szenvedés; és reményt adott: a lángész az, aki megszabadíthatja a világot a szenvedéstől. A fiatal Komjáthy mindkét vonatkozásban azonosult mesterével: „K i fejti meg, ki látja tisztán / Élet! sötét rejtelmidet? / A bölcsek szózatát a pusztán, / Ha hallja is, ki érti meg? / / A z átok úr. Ezer sebében / Vonaglik az emberiség. / Mérhetlen kínja tengerében / A jobbak vére semmiség.. "(Himnusz.) De barátjával, Reviczkyvel ellentétben nem tudja csupán szemlélni a világot - mint szenvedést. Ez önmaga lefokozását jelentené. Küldetéstudata tehát egy­ re inkább a lángészről szóló schopenhaueri tanítások felé fordul. Ezek láttatják be vele, hogy a zseni képtelen a társaséletre. Ám a lángész le tudja győzni ön­ maga vágyait. S önmagát legyőzve eljuttathatja az emberiséget a szenvedést ho­ zó vágyak megtagadásához. A lángész a „zavartalan Világszem”. S hamarosan Komjáthy is annak tartja magát: „Világszem ő. Nem ismer tért, időt se;/ Örök gyönyörben úszó, isteni; / Világúr ő, az álmok méla hőse, / Nem kell neki csak egyet inteni / S körötte él, sugárzik, zeng, lobog, / Csapong, repül, örvénylik, dúl ragyog. / Mind testet ölt, aminek lelke van . . . (Az álmodó) A fiatal költő messiási hajlamait a lángészről szóló schopenhaueri tanítások szabadítják fel. A pesszimista világszemlélet kifejezései - „lét keserve” , „kín­ gyötört világ” , „az élet átka”, „harmóniátlan vad zsivaj” , „örök harc, örök ku­ darc” - mellett ekkortájt erősödnek fel a fény, a sugárzás szavai. Mostantól kezdve mondhatjuk Riedl Frigyessel: Komjáthy költészetében „Csupa fény, ra­ gyogás vesz bennünket körül, és akarva nem akarva, úszunk ebben a fény­ áradatban. Fény és fény és mindig csak fény.. . ” 1881-ben írja későbbi feleségének, Márkus Gizellának: „Belevágtam a fej­ szémet Schopenhauerbe. Óriási munka lesz.” Nietzsche Zarathustrája viszont 1883-ban jelent meg. Komjáthy azonnal, eredetiben olvassa. Messiási hajlamai újabb erősítést kapnak. Hogyne: hiszen ez a mű ugyancsak a válság terméke. A gondolati-szellemi válság meghaladásának szándéka hozta létre: „Meg akarom tanítani az embert az élet értelmére” - hirdeti Zarathustra. „A z emberfölötti ember, villám az emberfelhők sötétjéből.” Az ipari civilizáció elnyomorodó sze­ mélyisége a korláttalanság, az erő, a lázadás hősének látja Zarathustrát. Igaza van Juhász Gyulának: „halálos ellensége lett Nietzsche az egész kornak, ő, a nagy korszerűtlen, aki látta és érezte a mai civilizáció nagy hazugságait, ame­ lyek a kultúra romjain burjánoztak, és az Übermensch felé fordult, az istenek alkonyától a hajnalhasadásho z ” Komjáthy Jenő is Nietzsche hívévé válik. S a balassagyarmati megaláztatás napjaiban Zarathustra énekei segítik, hogy felmagasztalja önmagát. Ettől kezd­ ve mintha állandó sugárzásban élne - a szolgalelkek világa fölött: „Itt állok az élet / Napfényteli halmán, / Úr vagyok a lelkek / Roppant birodalmán.” „Pazar tettekre váltok én; / Gondolatom világot áthat. / Én vagyok az erő s a fény.” A világellenes indulat és a Zarathustra-magatartás összeolvadásából születik meg Komjáthy Jenő sajátos eszmei forradalmisága. „S aki arra született, hogy teremtő legyen jóban és rosszban, annak előbb valóban pusztítónak kell lennie és értékeket kell összehúznia” - imigyen szólt Zarathustra. A mi költőnk pedig arra biztat, hogy „törj össze mindent . . . rombolj, pusztíts, dúlj össze mindent, ami élősdi, korcs, beteg” . Most lehet igazán tetten érni, hogy nála a filozófiai vér53 �tezet valóban a világ megváltoztatásának eszköze: „Mert új világ: új bit, új ál­ lam, / Új hon, új élet kell nekünk, / Új gyönyörök, új fény, új eszmék, / Min­ dent újból kell kezdenünk.” (Szózat) De miközben magasra emeli „a szent Egyéniség zászlaját” , már egy másfaj­ ta életérzés és világszemlélet kifejezései is feltűnnek a verseiben. Egyelőre még a Zarathustra-magatartással is jól megfélnek, lassan azonban elválnak tőle: „ A végtelen végekben a középpont vagyok.” „Úgy érzem, szellemek királya, / Hurráh! hogy minden vagyok!” „Úgy érzem, új csodás világot / Vagyok képes teremteni.. . ” „S én, ki e számtalan világnak / Szerzője, istene vagyok: / Meghalok minden pillanatban / S minden percben föltámadok.” (Meg tudnék halni.) Milyen lelki elmozdulásokról árulkodnak ezek a sorok? Úgy tetszik, hogy az erő­ vé, hatalommá, megváltóvá tágult Én újabb isteni tulajdonságokat vesz fel: előbb a végtelenséget, majd a teremtő-mivoltot. A világgal való szembenállás indulata és a világfelettiség önittasultsága a mindenségbe való beleolvadás vágyává sze­ lídül. Ezek már a szenici évek. Hogy a folyamat egzisztenciális hátterét is ér­ zékelhessük, idézzük a Komjáthyt talán mindenkinél jobban megértő Juhász Gyulát: „ . . . a költő hazájába kell jönnünk, hogy elégtételt adjunk neki, sze­ gény zaklatott fejének és feleletet egyhangú kérdéseire. Istenem, csak egy neuraszténiás poéta kell ide, hogy szivét a világ szívének érezze, hogy a tér és idő őszi köddé váljék, amelyen túl a végtelenség van, és a magányban, e Iromány­ ban, e csöndben állandóan, hallhatóan érezze ennek a végtelennek, ennek a thalattának harsogó, polifon, wagneri muzsikáját.” Hogy a lelki változásokra tapadtak-e rá a gnosztikusok és Spinoza tanításai, vagy éppen ezek idézték elő a fordulatot, nehéz lenne kibogozni. Egy viszont bizonyos. Komjáthy Jenő utolsó éveit a gnosztikus megvilágosodás és megvilá­ gítás, valamint Spinoza szeretetfilozófiája töltik ki. S mint eddig is, megint csak a hajlamainak s a messiástudatnak leginkább megfelelő nézetek ragadják meg. Az újgnosztikusoktól azt veszi át, hogy neki mint a gnozisig, a misztikus tudásig eljutottnak - kötelessége embertársait is visszasegíteni az istenibe: a jó, a szellemi, a fény szférájába. Az önmagában fellelt igazi értékeket meg kell osztania másokkal is. Spinoza pedig megtanította szeretni azt a világot, amelyben számkivetetten és mellőzötten él. S megvigasz­ talta, hogy csak múlékony formái vagyunk egy nálunk nagyobb lénynek, amely végtelen, amíg mi meghalunk. De Spinoza panteizmusa fel is emelte, mert kül­ detéstudata egy új és másféle táplálékot kapott: a natura naturans-ról, a nemző természetről szóló tanítást. „Isten és a természet működése egy.” S ebbe az örökkön tevékeny rendbe simul bele az ember is, hiszen „Isten elméje minden szellemiség, amely a világot megeleveníti” . Az utolsó évek beteg, „homályban élő” Komjáthy Jenője Spinoza panteizmusa által újjászületik. Messzianizmusa új értelmet nyer: „Én a világot nemző gondolat, / A végtelen lét tiszta telje, / Mérhetetlen dús, mert végtelen szabad”. Most már ez az újfajta üdvözítés he­ víti, s ez hozza létre a talán legszebb versét is: „Elöntöm lelkemet a végtelen­ ben / Munkálni láthatatlan, mint a Szellem, / Mely a vizek fölött lebeg. / Hogy lakhassam minden parányban / S élhessek örök tisztaságban, / Magamtól min­ dent elvetek . . . / Át öntöm lényemet a csillagégbe, / Merüljön alakom a sem­ miségbe, / Csupán másokban éljek én! / Csak minden szívben én dobogjak, / Csak minden szemben én ragyogjak / És mindent üdvözítsek én!” (Elöntöm lelkemet...) Ez a nyughatatlan lélek a filozófiát faggatta szüntelenül, hogy választ kapjon válságba jutott kora és elrontott élete nagy kérdéseire. De nemcsak feleleteket 54 �várt a filozófiától, hanem irányító eszméket, útbaigazító gondolatokat is. Tett­ es életvágya a belenyugvás tanait elvetette, s csak a „megváltó” igéket fogad­ ta el. Üdvözítőnek hitt eszméit hirdette egyre lázasabban - hol a félrevert, hol a húsvéti harangok hangján. A magyar irodalom ismer gondolati költeménye­ ket, de olyan költészetről, amely a maga egészében gondolati, az övén kívül nem tud. Abban a magyar lírában, amelyben rendszerint a helyzetből, a konkrét élményből emelkedik fel az érzés és gondolat, egyedülálló jelenség ez az elvont eszmék által hevített, lázas, az önkívület határain szárnyaló lobogás. A század­ elő költői, bármennyire kedvelték is, nem Komjáthy Jenő „tejútján” mentek to­ vább. Sem a hanghordozásban, sem az eszmeiség intenzitásában. Ha van egyál­ talán folytatása, akkkor leginkább Kassák expresszív hevületére és József A t­ tila szenvedélyes gondolatiságára hivatkozhatunk. Ha pedig az eszmei helyét keressük ennek a költészetnek, akkor azt kell mondanunk, hogy a gyökerei valahol Petőfi Ítélet című versénél és A z apostol­ nál keresendők; a koronái meg Adyig érnek - a „magyar Messiásokig” és „a jövendő fehéreiig” . A küldetések e fajtájának őstípusa pedig minden bizonnyal az a Don Quijote, aki kisszerű, szürke korát nem tudja elfogadni, s a gúnyolódókkal, gáncsoskodókkal mit se törődve a maga álmodta szebb világért indul harcba. SZABÓ K Á R O L Y Az „ismeretlen” Madáchró l — egy könyv ürügyén Amikor e sorokat írom, nem tudom még, hogyan végződik a magyar könyvszakma évente meghirdetett ver­ senye, a legszebb magyar könyv címé­ ért, de én szívem szerint Kerényi Fe­ renc Madách Imre: Írtam egy költe­ ményt. . . című könyvének ítélném oda az egyik első díjat. (Szerkesztő Láng József, a védőborító és a tipográfia Benkő Anna munkája.) Szokatlan dolog talán, hogy egy recenziót a végéről kezd írni az is­ mertető, de ennél a könyvnél a sokat emlegetett tartalom és forma ritkán élvezhető magas szintű együttese mu­ tatható ki: a Kézirattár sorozattól el­ várt, sőt azt is felülmúló színvonal a művészi kivitelben, és a Kerényi Ferenctől megszokottt tiszta, csak a lé­ nyeget közlő stílus, amely mögött a Madách-kutatás egyik újabb eredmé­ nye húzódik meg. A magyar irodalomtörténetírásnak vannak olyan alakjai, akiknek neve szorosan egybeforrott azzal az irodal­ mi alkotóval, akinek életútját, mun­ kásságát elszántan és megszállottan kutatták. Eckhardt Sándor Balassi-ta55 �nulmányai, Martinkó András, Hat­ vany Lajos Petőfi-tanulmányai és szin­ tézise, a maiak közül Vargha Balázs Csokonai iránti elkötelezettsége, K i­ rály István Ady-munkássága - , hogy csak néhányat említsek a sok-sok le­ hetőség közül. Méltán csatlakozik eh­ hez a sorhoz Kerényi Ferenc, akit több évtizedes (egyetemistaként talált rá a témára) filológiai munka köt éle­ te nagy „szerelméhez” , Madách Imré­ hez. Publikációk számtalan mennyisé­ ge (java részét éppen a Palócföld ha­ sábjain adta közre, de a nógrádi mú­ zeumi évkönyvben is többször írt ku­ tatásairól) igazolja ezt az állítást. S tegyük hozzá: ezek a publikációk alapvetően új eredményeket közöltek, a Madách-filológia új dokumentumait elemezték, új összefüggéseket mutattak be. Nem egy esetben az általa felfe­ dezett, megtalált új dokumentum elemzése révén. Ehhez persze egy má­ sik szerencsés kutatói mentalitás is kellett: olyan kapcsolatrendszert épí­ tett ki az elmúlt években, amely szer­ vesen kiegészítette tudósi munkáját. Ebben az esetben a kapcsolatokat olyan családok, leszármazottak jelen­ tik, akik vagy a madáchi örökséget birtokolták, vagy a család környeze­ téhez tartoztak. Csak látszatra más kérdés, hogy micsoda szívós, korrekt, eredményeket felmutató magatartással lehetett csak ezekhez a múltban igen gyakran megbántott, mellőzött szemé­ lyekhez közelférkőzni és megnyerni őket a magyar tudomány számára; úgyis mint a hagyományok és doku­ mentumok megőrzőit és esetleges át­ adóit! Kerényi Ferenc most megjelent könyvének tartalma aránylag egysze­ rű ( !): „1982 tavaszán a Petőfi Iro­ dalmi Múzeum Kézirattára - Vasberényi Géza dunavecsei kéziratgyűjtő hagyatékából - egy egylapos, két ol­ dalán írott, 20x18 cm méretű Madách-kéziratot vásárolt meg.” A z indító mondat, mint minden jó munkánál, itt is székéhez szögezi az olvasót. Még mindig előkerül Madách- 56 kézirat? K i ez a Vasberényi Géza? Hogy került hozzá a kézirat? Micsoda gyűjtemény lehetett ez Duunavecsén? Kérdéseinkre hamarosan mindre vá­ laszt kapunk, hogy aztán majd maga a szerző tegye fel az alapvető kérdé­ seket az előkerült Madách-kézirattal kapcsolatban, amely első pillanatban a Tragédia vázlatának tűnik. De vajon valóban az-e? Miért készítette Ma­ dách? Mikor vetette papírra? Volt-e a Tragédiának előleges vázlata vagy fogalmazványa? - kérdezi a szerző, bevezetve az olvasót kutatói műhely­ munkája technikai titkaiba is. Nem szándékozunk itt magát a vá­ laszokat ismertetni, hiszen az a könyv­ ből egyértelműen kiderül, s minden­ ki elolvashatja, ha hozzájutott az ér­ demtelenül alacsony számban megje­ lent műhöz. (Vajon hányszor kell még ezt a mondatot leírni, amely mögött valami titokzatos és földi halandók számára érthetetlen kiadói gyakorla­ tot kell éreznünk?!) Kerényi Ferenc könyvében nem csu­ pán ezekre a filológiai kérdésekre kapunk választ. Újra és újra alkal­ mat talál arra, hogy a madáchi élet­ mű olyan sztereotípiái ellen hadakoz­ zék, amelyek évtizedek óta, és még mindig, tankönyveinket rondítják, nemzedékek gondolatait torzítják. Csak egy példa a fentiek igazolá­ sára. 1982-ben jelent meg a Kossuth kiadónál a Magyar irodalomtörténet című összefoglaló mű. Ennek 209-210. oldalán ez olvasható Madáchról és fe­ leségéről: „A forradalom alatt bete­ geskedett, utána mégis letartóztatták, mert Kossuth titkárát rejtegette. Bör­ tönideje alatt felesége megcsalta, még­ pedig a megszálló csapatok tisztjei­ vel. . Itt már felesleges minden köz­ ismert magyarázat Fráter Erzsike ter­ hességéről, gyermekágyi lázáról stb. Itt már csodálkozni sem lehet... Megközelítően húsz éve annak, hogy Krizsán László először tárta fel hiteles levéltári források bemutatásá­ val, hogy Madách közéleti szerepe másmilyen volt, mint addig hittük a �korai feldolgozások alapján. Szabó Béla részletes adatok alapján mutatta be Madách 1848-as szereplését. Sza­ bad György hatalmas munkájában Ma­ dách 1861-es országgyűlési magatartá­ sát is elemezte és elhelyezte őt a kor politikai erőviszonyaiban. Kerényi Fe­ renc számos tanulmányában a család­ történet, a politikatörténet, az alkotó­ folyamat megannyi részletét feltárta és adatokkal bizonyította. S mindez szinte hiába. Még ma is olyan alapvető tévedések ellen kell hadakozni, ismételten szót emelni, amelyek egyértelműen tankönyvírá­ sunk és tankönyvíróink számlájára írandók, az irodalmi ismeretterjesztés gyenge pontjaira hívják fel a figyel­ met, s arra, hogy a vidéki tudomá­ nyos élet produktumai, amelyek már egyáltalán nem vidékiesek, miként (nem) jutnak el az összefoglaló feldol­ gozásokba, szintézisekbe. (Szerény vi­ gasz e recenzió írójának, hogy Keré­ nyi Ferenc könyvében megvédi őt is, kimondatlanul, hiszen világosan leír­ ja, hogy Madách Imrének négy gyer­ meke volt, s nem három, ahogy né­ hány tudatlan tudálékos egy sajtóvitá­ ban vele szemben állította.) Persze miért vagyunk elégedetle­ nek? Mit olvassanak az érdeklődők? 1945 óta nem jelent meg korszerű szemléletű, a madáchi életutat (nem munkásságot!) bemutató monográfia. Horváth Károlyét várjuk már évek óta (talán a nyáron megjelenik), de még mindig nem juthatunk hozzá. Nos, Kerényi Ferenc új könyvében többek között ezekkel a gyászos le­ gendákkal hadakozik újra, noha el­ sődlegesen nem ez a szándéka. Pedig csak 1849-től követi nyomon Madách Imre életét, de megközelítésében meg­ annyi nóvum kerül elő. Így többek között Madách elfogatásának és vádjá­ nak új adatai, amelyeket első ízben Spáczay Hedvig mutatott be éppen ezeken a hasábokon, majd teljes filo­ lógiai apparátussal a Nógrád megyei múzeumi évkönyvben 1983-ban. K e­ rényi Ferenc fokozatosan jut el a csa­ ládi események, a vagyoni körülmé­ nyek, a lírai alkotások elemzésén át a Tragédia megalkotásának bemuta­ tásáig. Munkája nyomán tovább tisz­ túl előttünk a remekművet körülvevő, felszakadozó homály, s már nemcsak az életút, de maga az alkotói folyamat is ismert lesz, s válik így A z ember tragédiája mindannyiunkhoz szóló mai üzenetté. (Európa) PR A ZN O V SZK Y M IH ÁLY 57 �MÉRLEGEN Művészet és politika A magyar társadalmi fejlődés sajá­ tos hagyománya, ma is egyik jellem­ ző vonása a politika és a - nemzeti önismeret egyik forrásaként értelme­ zett - művészet szoros kapcsolata, kölcsönhatása. Természetes, hogy a konszolidált, problémamentesebb idő­ szak tükörképe, visszhangja is ki­ egyensúlyozottabb. Az eredmények nagyjában-egészében önmagukat iga­ zolják, s tudatosításuk követelményei, a mindenkori továbblépés szükségle­ tei, inspirációi halkabban, türelme­ sebben fogalmazódnak meg. Nyilván­ való, hogy a még teoretikusan is erő­ sen leegyszerűsített összefüggés a gya­ korlatban jóval bonyolultabban érvé­ nyesül, s eleve nagyobb az aszinkro­ nitás veszélye, ha maga a valóság vá­ lik ellentmondásosabbá. Az elmúlt évek növekvő feszültségei, szaporodó gondjai, politikai hullámverései az ér­ zékeny reakcióképességű művészet szférájában nem ritkán túldimenzionáltan ábrázoltatnak, s a szakmainak, esztétikainak tetsző - kivált irodalmi - vitákból egyre gyakrabban szűrőd­ nek ki társadalompolitikai, ideoló­ giai természetű kérdések, sőt disszo­ náns hangok is. A művészeti közélet effajta - rá­ adásul önkényesen kiemelt - jelenségeit csak komplex megközelítésben, az ok­ okozati viszonyok rendszerében lehet reálisan értékelni. Ilyen szellemben, az őszinte számvetés, a tájékoztatás, az orientálás szándékával szerkesztette kötetbe Agárdi Péter az 1977 és 1983 között megjelent művészetpolitikai ta­ nulmányokat, dokumentumokat, me­ lyek így együtt, egy olvasatban a le­ hető legteljesebb képét adják a mű­ vészet és társadalom egyre szélesedő, de kanyarokkal, zsákutcákkal is teli találkozási övezetének. A kötet szerkesztési koncepciója történelmi szemléletű. Az igényesen válogatott írások, beszédek nemcsak az évtizedforduló-környéki helyzetről tudósítanak, hanem az 1958-as műve­ lődéspolitikai irányelvekre visszautal­ ván, lényegében egy negyedszázadnyi távlatban idézik meg az MSZMP mű­ vészetirányítási elveit és gyakorlatát. Bár a művészet átfogó elemzését - a tudománytól, a közoktatástól és a közművelődéstől eltérően - a Köz­ ponti Bizottság ez ideig még nem tűz­ te napirendjére, a Politikai Bizottság 1977-es állásfoglalása, a XII. kong­ resszus és az azóta végzett munkát ér­ tékelő központi bizottsági határozat, valamint az országos ideológiai kon­ ferencia - mint autentikus források nyomán a művészetpolitika a párt művelődéspolitikájának, tágabban, ál­ talános politikájának részeként értel­ meződik a könyv lapjain. Így ehelyütt is kifejezésre jut, megerősítést nyer, hogy a párt, a szocialista állam - a lenini kulturális forradalom folyama­ tában - alapvető feladatának tartja a kultúra demokratizálását mind az al­ kotás, mind a befogadás területén. Céljainak megfelelően elsősorban a marxista világszemléletű, szocialista elkötelezettségű, pártos művészetet tá­ mogatja, ugyanakkor a szövetségi po­ litikából eredően teret enged olyan művészi törekvéseknek is, amelyek egyéb értékeik révén hasznosulhatnak a társadalomban. Ellenzi és indokolt �esetben adminisztratív eszközökkel is megakadályozza a szocializmusellenes, antihumánus, a társadalmilag adekvát erkölcsi értékrendet sértő művek nyilvánosságát. A művészetpolitika biztosítja a művészi alkotó munka és a kísérletezés szabadságát; ízlés- és stí­ luskérdésekbe nem avatkozik. A mű­ vészeti élet befolyásolásában fontos szerepet szán az alkotóműhelyek ön­ állóságának és felelősségének. Fő módszerként az eszmei, politikai ori­ entációt, a nézeteket ütköztető, tisz­ tázó szándékú eszmecseréket alkal­ mazza. Nélkülözhetetlennek tartja az érintkezést más népek művészetével. Különös gonddal ápolja a Szovjetunió és a többi szocialista ország, illetve a világ haladó művészetéhez fűződő kapcsolatokat. A kötetben közzétett dokumentu­ mok, illetve tanulmányok egybehang­ zóan úgy foglalnak állást - ha nem is mindig direkt módon - , hogy a mű­ vészetirányítás alapelvei beváltak. A kortárs művészet kiemelkedő értékeit a szocialista eszmeiségű alkotások je­ lentik. A progresszív szellemiségű mű­ vek széles körben váltak ismertté és elismertté. Kibővült a párt politikai irányvonalával egyetértő, azt támoga­ tó alkotók köre. A kedvező légkör­ ben a művészi módszerek és stílusok gazdag változatossága jött létre. A tapasztalatok, az érvek alapján lo­ gikus - az ugyancsak általánosnak te­ kinthető - következtetés: biztosítani kell a gyakorlat által igazolt politikai elvek, módszerek folytonosságát. A stabilitást kiegészítendő vetődik fel a megújulás szükségessége is, me­ lyet legalább két - felettébb összetett - szempont indokol. Egyrészt a dek­ larált tézisek, törekvések megvalósítá­ sát ellentmondások - többek között az irányítás következetlenségei - aka­ dályozták mind az alkotói folyamat­ ban, a művészeti, kritikai tevékeny­ ségben, mind az igénykeltő, ízlésne­ velő közművelődési funkciók diffe­ renciált érvényesítésében. Másrészt az utóbbi években jócskán megváltoztak, megnehezültek a társadalomépítés s ezen belül mindennemű alkotó mun­ ka - objektív feltételei, külső és bel­ ső körülményei, számos várakozás, re­ ménykeltő elképzelés egyáltalán nem vagy csak részben valósult meg. Ezek az okok együttesen torzulásokhoz ve­ zettek, diszharmonikus reflexiókat is kiváltottak. Amíg ugyanis a politiká­ ban - s a közgondolkodásban is - a bizonyítás vágya munkál, a tiszta lel­ kiismerettel vállalt felelős helytállás szándéka a legerősebb motiváció, bi­ zonyos művészeti berkekben terjed a kiábrándultság, a passzivitás, a rezignáció, rosszabb esetben a cinizmus, a nihilizmus, az eredmények és az erő­ feszítések értelmének megkérdőjelezé­ se, tagadása, elmélyülni látszik az úgynevezett nemzeti sorskérdéseket megoldani nem tudó - vagy nem aka­ ró - „beteg lelkületű ország” tudata. Az tolerálandó, hogy a művészet ma jobban polarizálódik, mint eddig bár­ mikor, hiszen a valóság is sokszínűbb a megszokottnál. Az is természetes, hogy a művészet - elhivatottságának megfelelően - tükröt tart a társada­ lom elé s érzékelhetővé teszi a valós hibákat, fogyatékosságokat, keresi a megoldásokat; furcsálható viszont, hogy a tényfeltárás különös módon csak a bajokra, a meghökkentő fo­ nákságokra korlátozódik és érzéketlen marad a pozitív jelenségek, a további munkához erőt adó, kedvező tenden­ ciák iránt. A kötet a XII. kongresszus határo­ zata szellemében azt a gondolatot erő­ síti, hogy „népünk műveltségének eme­ lésében megtisztelő, felelősségteljes és semmi mással nem pótolható szerepük van az íróknak, művészeknek". E küldetés lényege a tanulmányok egyi­ kében elméletileg is megfogalmazó­ dott : „A művészetnek értelme van, de nem közvetlen haszna. És ezért kell az embereknek, akkor is, ha nem kí­ vánják, nem ezt kívánják. Objektíven kell az embereknek, mert a műalko59 �tásoknak végső soron egyetlen dolgot kell szolgálniuk - ha ugyan azt szol­ gálni lehet - : a szabadságukat. Fel­ szabadítva az egyéni lét korlátai kö­ zül, a név nélküli szfinkszek okozta félelmekből, a köznapi szűkösségből”. Az írásokból kiviláglik: a politikai irányítás tudatában van annak, hogy nem könnyű feladat az elvárásoknak megfelelni, bonyolult korunkat hitele­ sen ábrázolni. Mégis - vagy éppen ezért - azt várja a művészektől, hogy ne elégedjenek meg a felszínes álta­ lánosításokkal, ne partikuláris érdeke­ ket képviseljenek, ne a múló formai divatot, az elvont ideálokat kövessék, ne a befelé fordulást válasszák, ha­ nem a múlt és jelen eredményeinek és gondjainak arányos bemutatásával, minden emberi érték realista ábrázo­ lásával segítsék a szocialista fejlő­ dést, az értelmes élet kialakítását. Az a művész, műhelyvezető, kritikus jo­ gosult társadalmi elismerésre és tá­ mogatásra, aki úgy valósítja meg ön­ nön céljait, hogy együttérez a töme­ gekkel, a küzdelmet is vállalja értük, akinek ars poeticája közösségi ihleté­ sű. Következetesség, nagyobb aktivi­ tás az elvek gyakorlati megvalósítá­ sában, rugalmasság a konkrét társa­ dalmi feltételekhez, körülményekhez való alkalmazkodásban: mint az élet minden területén, az ideológiai mun­ kában, a művészetpolitikában is erre terelődnek most a hangsúlyok. „A szocialista Magyarország kultúráját, szellemi életét nagy tradíciói, kiváló képességei alkalmassá teszik, belső hajlamai arra predesztinálják, hogy harcostársa legyen a társadalomnak a rá váró, nem egyszerű küzdelmekben. A kulturális politikának nem lehet fontosabb dolga, mint, hogy szélesít­ se és egyengesse ennek útját. S nem lehet kétséges, hogy ezt a jövőben is, a megváltozott feltételek között is tel­ jesíteni fogja, mint ahogy teljesítette az utóbbi évtizedekben.” Általános érdek, hogy a művészet és a politika 60 kapcsolata a következőkben ilyen mó­ don alakuljon. E sommásan megidézett gondolatok csak a kötet tartalmi vázát alkotják, fő mondanivalóját kísérlik meg tol­ mácsolni. A körvonalazott központi témakörök mellett jól elkülöníthető te­ matikai egységet alkotnak - egyebek közt - a művészi szabadság kérdései­ vel, a kultúra és demokrácia össze­ függéseivel, a film és az irodalom valóságképével, a párt értelmiségpolitikájával, a művészértelmiség és a tár­ sadalom kapcsolatával, a fiatal mű­ vészek helyzetével, a nemzetközi kul­ turális együttműködés alakulásával foglalkozó írások. A szerzők között a mai magyar politikai, ideológiai, tu­ dományos élet jeles személyiségeit, ki­ emelkedő szakembereit találni. Aczél György, Agárdi Péter, A lmási Miklós, Ancsel Éva, Gyertyán Ervin, Kapi­ tány Ágnes, Kapitány Gábor, Kádár János, Kormos Sándor, Kornidesz Mi­ hály, Köpeczi Béla, Knopp András, Ó vári Miklós, Pándi Pál, Pozsgay Im­ re, Rátkai Ferenc, Rényi Péter, Szer­ dahelyi István, Tóth Dezső, Vitányi Iván neve így együttesen különösen sokatmondóan hangzik. A már jelzett dokumentumok mellett közzéteszi a kötet a pártosság, népiség, realizmus, illetve az anyanyelvi műveltség kér­ déskörében született állásfoglalást, va­ lamint Lukács György születésének jövő évi, 100. évfordulójára vonatko­ zó irányelveket. E gyűjtemény lényegében második része az 1977-ben, Művészetpolitikánk időszerű kérdései címmel megjelent kötetnek, amely a XI. kongresszus ha­ tározatához kapcsolódva, a hetvenes évek derekán született írásokból adott bő válogatást. Úgy tűnik: a folytatás sikerült jobban. Bár a józan mértéktartás a fő jellemzőjük, mégis izgal­ masabbak, színvonalasabbak az újabb keletű tanulmányok. Minden bizony­ nyal azért, mert időközben az elem­ zés alapját jelentő politikai és művé­ szeti élet is összetettebb, elevenebb �lett, több a vitás kérdés, az éles po­ lémia. A mielőbbi tisztázás szükséglete ma­ gyarázza a magyar könyvkiadásban ritkán tapasztalt, gyors nyomdai átfu­ tást. A szerkesztői előszó 1983. de­ cember 1-én kelt, a legkésőbben da­ tált tanulmány pedig a Társadalmi Szemle idei januári számában látott első ízben napvilágot. Ehhez képest a könyv április végi megjelenése való­ ban rekordteljesítmény. A terjedelmé­ ben is tekintélyes kötetnek komoly szerepe lehet a napirenden levő mű­ vészetpolitikai állásfoglalás megalapo­ zásában, segítheti a XIII. kongreszszusra való felkészülést, az ideológiai tapasztalatok, tanulságok összegzését, a teendők meghatározását. Elsősorban - mint ahogyan a szerkesztői szándék is véli - a politikai munkások, párt­ oktatók, propagandisták érdeklődésé­ re tarthat számot, de társadalmi öszszefüggései, hatásai következtében ajánlható az értelmiség széles körei, de minden felelősen gondolkodó ol­ vasó számára is. (Kossuth) C SO N G R Á D Y BÉLA Szó, zene, kép Fodor András válogatott és új esszéi Az elmúlt negyedszázadról készített röntgenképeit, százöt írását tömörítet­ te hét fejezetbe a költő. A kötet cí­ mével világos-csupaszon tudatva: köl­ tészetről, zenéről, képzőművészetről, a szellemi élet nagy jelenségeiről szól­ nak ezek az esszék. De nem a társ­ művészetek divatos analógiáit, a fe­ lületi jegyek alkalmi összecsengetését szolgálják. A mesterséges határok, a művészetek veszteségei, beszűkülései, omlásai nyomán támadt elválasztó fa­ lak Fodor számára (akár üvegből vol­ nának) jól átláthatóak. Rögtön kije­ lenthetem, az „elme és szív szomjas kitartása” őt épp úgy jellemzi, mint e fél mondata Németh Lászlót. A filmművészet alkotóiról, a zenei élet nagy áramlatairól, a teremtő látás mestereiről szól könyve. A megigéző szülőföldről, a hazai tájról; emberek­ ről és tárgyakról. A műfordítás mű­ helyeiről. Pályatársairól. Géniuszok idéztetnek meg Janus Pannoniustól kezdve, a magyar nyelv teste-lelkeként megmutatott Arany Jánoson túl József Attiláig, Fülep Lajosig. A kö­ tet első és utolsó mondata - nyilván véletlen - címert emleget. Ferrara ko­ ronás, indás címerét a kötet első mon­ datában említi Fodor. A négybástyás Castello, a d’Esték palotájának tö­ vében Janus Pannonius nyomait ke­ reste. S az írekről szólva a könyv zá­ rómondata így tudósít: hárfa van az ország címerében. Nos, Joyce Ulyssesének helyszínein járva, Fodor And­ rás többek közt a híres ír énekesek­ nek szánhatta figyelmét. Takáts Gyulát például Egryvel iga­ 61 �zolja. Hat szó Takáts Mézöntő című verséből: Az öblök fényes, nagy saj­ tárjai . . . A fény említésétől függetle­ nül is csupa ragyogás ez a sor - ír­ ja verselemzésében. „Egry képeinek sugárzásából lehet olykor hasonló aszszociációkra találni. Amikor például Szigliget kerek hegyét úgy formázza, hogy a mázas zöld kúp egy dunántúli búbos kemencére emlékeztet.” Mégsem egy „reneszánszműveltsé­ gű” költő másik (második?) arca de­ rül ránk a könyv olvastán. Nem sok­ oldalúságának hatalmas és szép mel­ lékterméke ez az esszévonulat. Ha­ nem verseinek, a költő gyümölcsös­ kertjének földje, napi küzdelmet kí­ vánó talaja. A gyökerek világa. A költő munkáséletének naplója, figyel­ mének és tanúságtevő szándékának dokumentuma: kísérlet, józanul szak­ mai s gyakran mégis drámai kísérlet arra, hogy a dolgok igazi rendjük sze­ rint legyenek megláthatok. Fodor András - tréfásan megje­ gyezhetem, ugye? - szellemi életünk­ nek mindig figyelő, jóakaratú nyo­ mozója, szerény, de fáradhatatlan „fel­ ügyelő” , aki az eseményeket látni, re­ gisztrálni kívánja a művészi és emberi értékek védelmében. Tanú ő, pontos megfigyelő. Jelen van, amikor Németh László előveszi tárcájából Gabriel Marcel filozófus levelét, melyben az remekműként emlegeti az Iszonyt, s Fodor „mutatja be” Némethnek Schönberg Mózes és Áron operáját 1965-ben, a nyolc évvel korábban már annyira óhajtott közös zenehallgatásuk (házimuzsika!) pótlására. Jelen van a kortársak zeneestjein, elhallgatott kiállí­ tásokon, filmbemutatókon, mindig tü­ relmes olvasója pályatársainak: Liszt Ferenc pártfogó alkatát juttatja eszünkbe. De tudnivaló: tevékenysége pátosztalan, csendes, nélkülözi az adakozás gesztusát, inkább a magától értetődő szolgálatban testesül meg. Ha a gyökerek világa ez a könyv, hát kiderülhet, hogy Fodor verseinek közösségteremtő missziója fakadhat 62 például ebből: Kaposmérőn az iskola legjobb hangú zsoltárosával állt pár­ ba a billentyűsor két oldalán, előénekesként diktálva az orgona hatal­ mas, világoskék hangszekrényének . . . Bámulatos távolságokat old közelivé, nagy feszültségű ellentéteket szelídít meg tudatunkban. Kitart makacsul „a különféle érté­ kek szimultán becsülhetősége” mellett. Nemcsak Kodálytól ír; Nono és Lutoslawski zenéje is ösztönzi őt, Bartók és Stravinsky külön-külön kö­ tetnyi mondanivalóra készteti s ők esszéiben is visszatérő, fontos témái maradnak. Stravinsky és Schönberg ridegen élt egymás mellett Los Ange­ lesben; nem az „emlékezés” - Fodor agysebészre jellemző pontossága, ahogy emberek és művek funkcióját felfog­ ja és megérteti velünk: ez oldja bé­ kévé az egymásnak feszülő nemes (és kevésbé nemes!) erők indulatait. Már 1947 nyarán, az Eötvös-kollégium fel­ vételi vizsgáján rácsodálkozott Fodor Andrásra egyik professzora: szerethető-e József Attila, Illyés, Németh László egyformán, hiteles szeretettel?! Igen, Fodor személyes hitellel szólhat Pilinszky márványsúlyos igéiről, Ne­ mes Nagy Ágnes verseiről és esszéi­ ről: a „rendkívül szövevényes, százrétűen tömör, pulzáló életjelenségről” - a versről, s a költői képről s vers­ tani vitákról. Kormostól szólva a testvéri tanú szeretetével méltathatja „a ritmusok szökdelő vidámságát, a nyelv kópésan eleven, vaskosat tündéribe oldó báját” s elemezheti a Ház Normandiában című Kormos-vers Trisztán és Izolda párhuzamait. Té­ mája lehet a bolgár költőtárs Nino Nikolov és Philip Larkin, akinek köl­ tészetéhez az angol, a magyar zene és költészet vonzásában élt zenetudós barátja, Colin Mason kalauzolta el. És írhat a magyar előadóművészről, Sándor Juditról, aki Erkel Dózsá­ jának románcát énekelte: a nemesen konduló bánatot, a hazafias érzésnek szépséggé testesülését! �Fodor András szó, zene, kép azo­ nos jeleit olvassa, hallja, látja; eszszéi nyomán hihetjük, hogy egy-egy remek verssor, festmény, dallamív (amennyire képességünk, figyelmünk engedi) a teljesség küszöbére visz bennünket. Valamennyi esszében a költő adja mértékül értéklelő örömeit, s a torzí­ tások, megkisebbítések okozta szen­ vedéseit. Jó eszközeink ezek, hogy mindig átigazítandó gondolkodásunk, értékrendünk a valóságnak megfelel­ hessen. Fodor gyakran szeretne (Ágh Istvánt és másokat emlegetve példa­ ként) könnyíteni „az irodalmi köztu­ dat késedelmes lelkiismeretén” . De Fodor András méltán dicsért költé­ szetének eddig még nem jól fölismert jelentősége, szépsége példát maga is szótlanul kínál: akinek van rá füle, hallja meg! (Szépirodalmi) C Z IG Á N Y G Y Ö R G Y Közkatonák emlékezete Simor András: és voltak boldog békeidők Sokféle történelemkönyvet olvas­ tam már. Kis- és nagydiákoknak szólót, felnőtt érdeklődőknek írtat, őszintét és szándékosan félremagyarázót, idézetekkel teletűzdeltet és a szerző „zsenialitását” csillogtatni igyekvőt, képek, rajzok, térképek és grafikonok seregének felvonultatá­ sával operálót, s csak szövegre hagyatkozót. Olyant azonban, mint Simor András és voltak boldog bé­ keidők című kötete, még nem. Ez a Zrínyi Katonai Kiadónál meg­ jelent kötet, ha akarom, történe­ lemkönyv egy adott korszakra vo­ natkozóan, s ha akarom, az író új verseskötete. Illetve - és éppen ez a sajátos, mindeddig páratlan ben­ ne - , ha akarom, ha nem, mind­ kettő egyszerre; egyedülálló ötvözet formájában. Simor András kiválasztott magá­ nak egy közelmúltbeli történelmi időszakot, a múlt század utolsó év­ tizedeitől a Tanácsköztársaság leve­ rését követő fehérterror első hónap­ jáig terjedőt; elolvasott a közbeeső évekből megszámolhatatlanul sok könyvet, antológiát, újságot; beleás­ ta magát a témába egy történelem­ tudós alaposságával és kíváncsiságá­ val; majd a költészet eszközeit igény­ be véve elénk tette ezt a könyvet. A z említett időszak eseményeit, történelmi pillanatait és a minden­ napi magánemberi életlehetőségeket ismerhetjük meg belőle szokatlan formában, dokumentumokból kiin­ dulva, de költői közvetítésben - , s így azok számára is mond újat vagy fogalmaz újszerűen, azokat is meg­ ajándékozza a felfedezés élményével, akik már meglehetősen sokat olvas­ tak, sokat tudnak azokról az évek­ ről, évtizedekről. A z író fogalmazta meg példásan 63 �rövid, mindössze huszonhárom nyomtatott soros utószavában: „E nnek a könyvnek versei, kitalált dokumen­ tumai tényekre épülnek, egyetlen olyan sor sincs benne, amelynek va­ lóságalapja ne volna. Munkámhoz felhasználtam történelmi forrásokból, egykori lapokból való írásokat, illet­ ve nevezetes személyek valóban el­ hangzott, vagy leírt szavait, hol saját szövegembe építve, hol önálló citátumként.’’. A z utóbbiakat felso­ rolja az író, majd így fejezi be rö­ vid prózai utószavát: „Leghálásabb azonban azoknak vagyok, akiket ez az utószó nem sorolhat fel név sze­ rint, ám akik voltaképpen könyvem tényleges ihletői: a múlt század utol­ só évtizedeitől 1920-ig közkatona­ ként küzdő, a társadalmi igazságos­ ságért harcoló magyar munkások­ nak.’’ Miről is olvashatunk Simor A nd­ rás új verseskönyvében, illetve ver­ ses történelemkönyvében? Teljes fel­ sorolásra természetesen nem vállal­ kozhatunk, de talán néhány példa is elég lesz - ízelítőnek. Rigmus egy pesti tanoncz-képezde falán, részlet egy nyomozói jelentésből, szegényházi ének, vers a malterhor­ dónőről, valamint a háború ellen; egy Lenin-fiú verses monológja 1919 augusztusából, a vöröskatona tízpa­ rancsolata, siófoki névtelen sírverse és a többi, és a többi; de nem vizsgálhatók külön-külön, hanem csak együtt, a kötet egységes, költőileg szerkesztett egészében. S ez az egységesség, a megtalált forma ugyancsak értékelendő erénye a kö­ tetnek. Nem hagyhatjuk említetlenül, hogy korabeli élclapokból átvett gúnyraj­ zok és karikatúrák illusztrálják a könyvet, nagyon sűrűn. Ritkán lát­ ható képek, manapság, s önmaguk­ ban is „beszédesek” . Nem egysze­ rűen csak illusztrálják, hanem ki­ egészítik a szöveget. Nem visszavonva az illusztrációk dicséretét - hiszen a költő maga válogatta őket egy-egy oldalra, mint­ egy vers helyett - , rögzítenünk kell, hogy az elsődleges érdem ebben a könyvben mégis a szövegé, a ver­ seké, a költői teljesítményé. Úgy sikerül gondolati ívet húzni Simor Andrásnak a választott időszak és napjaink közé, hogy nem tesz sem­ miféle összehasonlítást, nem megy bele a „honnan indultunk, s hová értünk” gyakran félreinformáló hasonlítgatásba; mégis úgy idéz múl­ tat, hogy elgondolkoztatásunk átté­ telén keresztül a jelent segít oko­ san megélni. Ami legjobban meg­ fogott a kötet minden jellemzője kö­ zül: a költő hite, amely ugyan nem direkt formában kimondva, de. je­ len van minden sorában. Hite ab­ ban, hogy mindig lesznek, akik meg­ találják a helyes utat a legnehezebb időszakokban is, és nem riadnak vissza a cselekvéstől. Tehát: hite az emberséget és a maga hitét minden körülmények között megőrző ember­ ben. Szimpatikus és fontos könyv Si­ mor Andrásé. És szívesen biztatnám arra, hogy folytassa. N e újabb tör­ ténelemkönyvvel talán, hiszen azt megírta ezzel. D e ennyi kutatás után ily roppant ismeretanyag birtokában, nyilvánvaló költői vénával, mégis újabb kötetekkel. A még talonban maradt ismeretanyag felhasználásá­ val. Akár a hétköznapi, korabeli életről. Ilyen újszerűen. M ég inkább az irodalmiról; kibontva azt a né­ hány sornyi közlés-epizódot, ame­ lyet ebben a kötetben olvashatunk Adyról, s másokról. M Á T Y Á S IST V Á N �A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELNÖKE: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Horváth István Kelemen Gábor (riport, szociográfia) A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG Kojnok Nándor (szépirodalom) TAG JAI: Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Csík Pál Radácsi László Czinke Ferenc (művészet) Dr. Fancsik János Dr. Szabó Károly Pál József szerkesztő (kritika) Dr. Molnár Pál Dr. Tamáskovics Nándor Főszerkesztő: BA RA N Y I FER EN C Németh János Tóth Elemér A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iad ja: a Nógrád megyei Lapkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KH I, Budapest V ., József nádor tér I. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a K H I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. K ézira toka t és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldün k vissza. IS S N : o 555- 886 7 I n d ex: 25-923 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari V állalat salgótarjáni terjedelemben. F. v .: K e le m e n G ábor igazgató. 84,36269 N . S. telepén, 1000 példányban 3,6 (A/5) ív �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye