https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/793dddb7dd9c1aca7c0687a2ade716bf.pdf 95b7467a4bc7bc0df58dcfb108e1adc6 PDF Text Text �U N IV ER ST . �TÁRSADALOMPOLITIKAI, i r o d a l m i , m ű v é s z e t i FOLYÓIRAT TARTALOMJEGYZÉK 1986. VERS, NOVELLA ÁDÁM TAMÁS: Monológ a hegy alatt. Őszi olvasat Kései látogatás (versek) ARDAMICA Ferenc: Piszokul felhergelve (novella) B ANOS János: Károlyi Mihálynak (vers) BARAK László: Egyszerű történet (vers) BARANYI Ferenc: Magán-, Kék madár-zöld fák (versek) BARÁTH Lajos: Méta (elbeszélés) BÓC Imre: Haladék-nap (novella) BÓDI TÓTH Elemér: Pacsirta (vers) CSEH Károly: Időtlen (vers) CSORBA Piroska: Zöld diók (vers) DIPPOLD Pál: A gyorsaság szerelmese (novella) ENDRŐDI SZABÓ Ernő: Súlyos szómolnárok (vers) ERDŐS István: Pénz, pénz, pénz! (novella) FALUDI Ádám: ítélet, Feldolgozás (versek) FURMANN Imre: Kötetlenül (vers) KARÁCSONDI Imre: Mindenséges, Kérdezem: (vers) KONCZEK József: Kígyóbeszéd (novella) LŐRINCZY István: Kék vers a hónapokról (vers) LUKÁCS Gergely Sándor: Önzés, Állok, Ki üzen? Téli akácok Szőnyi István: Öregség Vilt Tibor: Galambdúc 1968 (versek) 4 10 5 6 6 3 4 2 3 6 6 6 2 3 4 6 6 3 5 2 3 4 1 1 12 3 9 13 12 16 11 12 11 12 15 3 11 10 �MAGYÁR József: Keleti limes (versciklus, részletek) NÉMETH Miklós Attila: Nagybánya 1984, TMK Tervszerű Megelőző Karbantartás, Megrendítő erejű ütések (versek) ÓNAGY Zoltán: Kétágú szerelmi történet (novella) PETRŐCZI Éva: Egy nemzedékre, Illik hozzám (vers) ROMHÁNYI Gyula: Uram! (vers) STGMOND István: Csókolom. Karcsibácsi (novella) SIKLÓS László: Otthon-talanul (novella) SZEPESI József: Portrék (vers) SZOKOLAY Zoltán: Hetedik út (versciklus) TAMÁS István: Szeptemberi szonettek IX. (vers) TÓTH László: . . .mereng a dán királyfi (vers) VADERNA József: Metamorfózis (vers) VERES János: Gyökerek sorsa (vers) F i .s z . O ld.sz. 5 1 3 4 5 6 6 2 3 4 3 2 2 6 16 4 12 14 5 12 10 1 10 1 9 3 3 3 6 23 17 57 v a ló sá g ÁCS Zoltán: Felépül végre a házunk? (interjú) ANDRASSEW Iván—PÁL János: Prolilétra (szociográfia) CSONGRÁDY Béla: Útjelző a jövőbe GHYCZY Tamás: Inkább. . . válasz Brunda Gusztávnak baráti kegyetlenséggel (vitairat) HORTOBÁGYI Zoltán: A Palócföld megkérdezte Gressai Sándort: Miért vállalta el a „lerobbant” gyár vezetését? HORTOBÁGYI Zoltán: A Palócföld megkérdezte Kelemen Gábort: Miért nem választották meg az első fordulóban a nyomda igazgatójának? HORVÁTH István: A karavánnak pedig előre kell haladnia KERÉKGYÁRTÓ T. István: Értékek a mai társadalomban (tanulmány) KIRÁLY István: Németh László korszerűsége? KISSNÉ NOVÁK Éva: Week-end, ahogy gyerekeink látják (szociográfia) KORILL Ferenc: A reformoknak is megvan a maguk sorsa? MOLNÁR P ál: A Palócföld megkérdezte Zsuffa Miklóst: Van-e jövője a nógrádi szénbányászatnak? 5 24 3 32 2 2 46 34 2 6 25 67 5 2 13 40 4 28 �SZERÓCZKI Bertalan: Önszervező közművelődést! A szerves építészet (Varga Csaba interjúja Makovecz Imrével) SZVIRCSEK Ferenc: „Örök vétek lenne. . (Brellich János: Em lékirat... 1860.) WINTERMANTEL István: A megújulás ígérete HAGYOMÁNY RAKÓ Ferenc: Befejezés előtt áll a palóckutatás CSÁKY Károly: Adalékok Győrffy István Ipoly menti kapcsolataihoz CZÉRE Béla: Rezeda Kázmér romantikus szerepjátszása KAPROS Márta: Kisgyermekek népviselete az Ipoly menti falvakban KRISTON VIZI József: Egy sportszerű népi játék: a palóc mancsozás. Lajos Árpád (1911—1976) néprajzkutató emlékére. KRÚDY Zsuzsa: Ősi fészkünk Nógrádban volt. Levél a Palócföld olvasóihoz. NAGY Zoltán: Erotikus mesék VONSIK Ilona: Petőfi és Marx egy nógrádi falvédőn ZÓLYOMI József: A Nógrád megyei szlovákok történelmi hagyományai, sajátosságai a kutatások tükrében ÉLŐ MÚLT BELITZKY János: Ezer év előtti néprajzi emlékek a Palócföld névanyagában Egy hercegnő emlékezik (memoár) PRAZNOVSZKY Mihály: „Az Élet a Történelem tanító mestere” (Interjú Belitzky Jánossal) „A z utolsó nógrádi asszony” Beszélgetés Balogh Károlynéval VITRAY Tamás: Egy hercegnő — közöttünk (interjú) ABLAK CS. VARGA István: Ég veled, barátom (tanulmány) Az én észt költőim (Tandori Dezső) Észt költők Mai szlovák költők versei (Tóth László bevezetője és fordításai) Fi.sz. Old.sz. 2 1 37 10 4 6 21 61 1 1 1 4 51 68 1 32 1 39 4 1 1 77 22 43 1 46 2 5 56 70 2 3 5 69 69 64 5 5 5 37 30 31 3 34 �F i .sz. Venezuelai költők (Simor András bevezetője és fordításai) O ld.sz. 2 20 4 5 3 4 5 6 4 3 31 53 63 34 57 74 30 44 3 57 3 3 46 50 5 3 3 6 6 1 4 2 5 6 2 75 84 92 90 84 54 88 80 94 93 65 4 2 4 2 5 91 77 94 91 84 MŰHELY ENDRŐDI SZABÓ Ernő: Satupofa és emberarc (esszé) FRÁTER Zoltán: Ütemek és atomok (tanulmány) PETRŐCZI Éva: Napló helyett I. PETRŐCZI Éva: Napló helyett II. PETRŐCZI Éva: Napló helyett III. PETRŐCZI Éva: Napló helyett IV. SZIVERI János: A Couleur lokálban TANDORI Dezső: Mint minden állandó TANDORI Dezső: .mutatóujjuk árnyéka átsuhan a mocsokkal megrakodott égen” (Zalán Tibor) ZALÁN Tibor: Töprengések Tandoriról — három megtor­ panásban ZALÁN Tibor: A vád szavait hallotta — hangjáték — MÉRLEGEN ALEXA Károly: A semmit tudni pontosan Az ének megmarad (Bezzeg János, Endrődi Szabó Ernő) BANOS János: Látlelet (Alföldy Jenő) DOBOSSY László: Előítéletek ellen (Szirmay Endre) G. KOMORÓCZI Emőke: Verseskötetről verseskötetre.. . Három könyv — ugyanarról (Praznovszky Mihály) HORVÁTH Károly: Madách Imre (Csongrády Béla) KARDOS András: Utópiák és kínok kertje Két békési költőről (Madár János) Két könyv Közép-Kelet-Európából/ról (Kovács Győző) LACZKÓ Pál: Próza-olvasónapló LEBLANCNÉ KELEMEN Mária: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban (Praznovszky Mihály) A Lukács-vita (Németh János István) Madách nógrádi társadalmi-politikai közege (Szabad György) Magyarország felfedezése (Horpácsi Sándor) NAGY András: A platonikus �NÉMETH G. Béla: Századutóról — századelőről (Lőrinczy Huba) ÓNAGY Zoltán: Vénusz beteg (Pósa Zoltán) ÓSZABÓ István: A vak géniusz (Magyar József) RÉTI Zoltán: Szabó Vladimir kiállításának megnyitóján SERFŐZŐ Simon: Holddal világítottunk (Takács József) SZ. HALTENBERGER Kinga: És mégis élni k ell... Vidéki Magyarország (Laczkó Pál) ZOLTAI Dénes: Egy írástudó visszatér (Csongrády Béla) TÖRTÉNELMI FIGYELŐ IZSÁK Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944—1949 (Szakály Sándor) JESZENSZKY Géza: Az elveszett presztizs (Romsics Ignác) PÉTER Katalin: Esterházy Miklós; Pölöskei Ferenc: Tisza István (RomsicsIgnác) SZABÓ Bálint: Az „ötvenes évek” (Szakály Sándor) SZENTI Tibor: parasztvallomások. Gazdák emlékezése Vásárhelyről. (Romsics Ignác) TILKOVSZKY Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky (Szakály Sándor) MŰTEREM LOSKA Lajos: Három művész — három mű NÉMETH Miklós Attila: Kőközeiben. .. (interjú Bobály Attilával) SZOMSZÉDSÁG BÁBA István: A szlovák nemzettudat az esszék tükrében Híd az Ipolyon (Laczkó Pál) K ÄFER István: A magyar-szlovák szellemi kapcsolatok lehetőségei és kérdőjelei a mai szlovák irodalomban, különös tekintettel a történelmi regényre és drámára K ISS GY. Csaba: Térviszonyok és értékek. Ladislav Ballek: A segéd KORMOS Sándor: A szlovák ötágú síp RUDOLF CHMEL: A szlovák próza újhistorizmusa és a szlovák nemzettudat. (Kiss Szemán Róbert fordítása) Fi.sz. Old.sz. 5 5 3 2 5 2 3 2 79 91 95 83 88 84 82 74 4 5 80 59 2 5 63 61 3 6 67 82 6 76 4 83 4 4 53 37 4 45 4 5 61 43 4 38 �A KÖZÉP-EURÓPAI EMBER BOJTÁR Endre: Báthorytól máig JÁVOR Ottó: Ismét Grassról KOVÁCS Győző: Metamorphosis Transsylvaniae LACZKÓ András: Mazówiai emlékek TÜSKÉS Tibor: Bácskai szép napok VARGA Csaba: Kelet-Európa F i .sz. Old.sz. 6 6 49 37 40 29 43 22 1 58 1 38 6 0 6 6 V IT A ALFÖLDY Jenő: Még egyszer: költészet és politika. Tanulságok egy vitához P ályá za t Az 1985. évi Madách-pályázat eredményhirdetése ILLUSZTRÁCIÓK ÁCS István (rajz) BADACSONYI Sándor (grafika részlet) BADACSONYI Sándor (rajz) BAZSONYI Arany (rajz) BOBÁLY Attila (rajz) BOBÁLY Attila (szobrai) BUDA László (Belitzky János portréja, fotó) BUKTA Imre (rajz) CSEMNICZKY Zoltán (kisplasztika) CZINKE Ferenc (rajz) CZIRÁKI Lajos (rajz) DARVAS Árpád (rajz) FÁBIÁN Dénes Zoltán (rajz) FELEDY Gyula: Hollókői madonna(tusrajz) FÉNYES Dezső (néprajzi fotók) JOVIÁN György (vegyes technika) KOVÁCS Péter (rajz) 5 90 2címo. 5 87 5címo. 4 79 82 84 8 6 4 9 27 36 76 2 48 6 75 2 33 34 6 címo. 5 93 5 5 69 60 1 57 1 33 35 37 6 81 6 28 �F i.s z. KUNT Ernő (rajz) MUZSNAY Ákos (kisplasztika) RASZLER Károly (rajz) SOKOL, Milan (grafikák) SOMLAI VILMA (rajz) SZABÓ Tamás (kisplasztika) SZÁNTÓ Dezső (rajz) SZIRTES János (rajz) TORNAY Endre András (szobor) VÁRNAGY Ildikó (rajz) O ld.sz. 5 96 2 19 5 10 3címo. 8 11 15 22 31 62 66 81 5 23 2 17 6 21 6 77 6 79 5 52 �Tartalom XX. É V F O L Y A M , 1 . SZÁ M 1 Bakó Ferenc: Befejezés előtt áll a palóckutatás 10 A szerves építészet (Varga Csaba interjúja Makovecz Imrével) 22 N agy Zoltán: Erotikus mesék 32. Kapros M árta: Kisgyermekek népviselete az Ipoly menti falvakban 38 A Madách-pályázat eredményhirdetése 39. Kriston Vízi József: E gy sportszerű népi játék: a palóc mancsozás 43. Vonsik Ilona: Petőfi és M arx egy nógrádi falvédőn 46. Zólyomi József: A Nógrád megyei szlovákok történelmi hagyományai, sajátosságai a kutatások tükrében 5 1. Csáky K ároly: Adalékok G yörffy István Ipoly menti kapcsolataihoz 54. Három könyv - ugyanarról (P. M.) V IT A Z Á R Ó 58. A lföld y Jenő: M ég egyszer: költészet és politika A cím o ld alo n n ó g rá d i f a lv é d ő ; az ÉLŐ É P ÍT É S Z E T cím ű k ia d v á n y b ó l d a lo n F é n y e s D e zső fo tó i (a k é p e k F e le d y G y u la H o lló k ő i m a d o n n á ja B u d a L á sz ló ) in te rjú sz ö v e g éb en lév ő ta n u lm á n y r a jz o k a t az v e ttü k á t ; a 31. o ld alo n en teriő r, a 33., 35., 37. o l­ a P a ló c M úzeum a n y a g á b ó l v a ló k ) ; az 57. old. (a N ó g rá d i S á n d o r M ú zeu m k iá llítá s á b ó l) ; (F o tó : �BAKÓ FERENC Befejezés előtt áll a palóckutatás A néprajztudomány első lelkes kutatóit az a felismerés vezette, hogy a magyarság népi-nemzeti kultúrája kisebb-nagyobb tájanként, országrészek szerint változó. A múlt század első felében megjelent néprajzi közlemények a palócok, a székelyek nyelvének, szokásainak különösségét, sajátosságait emelték ki és ezekből a leírásokból megszületett végül a néprajzi csoport fogalma, a népi kultúra táji differenciáltságának rendszere, kibontakozott a magyar nép hagyományos kultúrájának, életmódjának, társadalmának sok­ színűsége. Ezeket a - több esetben csak feltételezett - kulturális egységeket első­ sorban az összetartó műveltségi vonások jellemzik, melyek ugyanakkor ki­ felé elhatároló funkciót gyakorolnak. A z összetartó vonások többnyire a táj­ szólás formájában, az embertani jellemzőkben, az anyagi, társadalmi és szellemi műveltség részeinek, vagy egészének sajátos voltában nyilvánul­ nak meg. A néprajzi csoportok hazai kutatásában elvi szempontok és igények csak később jelentkeztek. A Tudományos Gyűjtem ény 1817-ben közzétett pá­ lyázati felhívása nyomán leírások, ismertetések jelentek meg, melyek sorát Szeder Fábiánnak éppen a palócokat tárgyaló, ma már felbecsülhetetlen forrásértékű dolgozata nyitotta meg. A népkultúrát, annak táji változatait feltáró írások mellett, velük párhuzamosan, de szinte függetlenül, történel­ mi kutatások is folytak a székelyek, vagy a palócok eredetéről, kialakulá­ sáról. A z így megjelent közlemények alapján, ezek mintegy összefoglalása­ ként igyekeztek az etnográfia X X . századi jeles kutatói összefoglalni az egyes néprajzi csoportokra vonatkozó ismereteket, meghatározni a jellemző vonásokat és a csoportok, tájak kiterjedésének határait. A történelmi kutatások alig tudták ezt a tevékenységet segíteni, mert inkább a csoportok genezisének kérdéseit igyekeztek megválaszolni és a né­ pi kultúra mélyebb megismerése érdekében annvira jelentős közelebbi múlt népességtörténete homályban maradt. Amíg a népélet kutatását, megismer­ tetését célzó tanulmányok az etnográfia becses forrásmunkáivá váltak, ad­ dig a palóc őstörténetet kibogozni kívánó fejtegetések nagy részét a tör­ ténettudomány nem fogadta el, ezek az eredmények a nagy történelmi szintézisekbe nem kerültek be. A századunk elejére kialakult palóc néprajzi kép Szeder Fábián, Pintér Sándor, lstvánffy G y u la és mások közléseit szerkeszti egységbe, általánosít­ va bizonyos jelenségeket és ezek együttesét tekintve a palóc néprajzi cso­ port műveltségének. Irodalmunk ezek alapján jellemzőnek tartotta a nép­ kultúra olyan részleteit, mint a hadak szerinti településmód, a belülfűtős, kürtős kemence használata, a nagyméretű pajták, a fejlett juhászat a �pásztorok díszítőművészetével, a népviselet változatosságával ezen belül a rövid szoknya használata, a szokások között a Szent Iván-napi tűzugrás és a kiszehajtás. A z újabb kutatások azonban arra intettek, hogy a népi kultúra itt fel­ sorolt egy-egy elemének a csoportra nézve általános érvényű elfogadása többnyire nélkülözi a tudományos bizonyítást, a megfelelő mennyiségű és minőségű adatok együttes előfordulását és főként a jelenségek lelőhelyhez köthetőségét, lokalizálását. Kitűnt, hogy a viseletben a rövid szoknya, vagy a Szent Iván-napi tűzugrás, és a kiszehajtás a területnek csak egy-egy ré­ szére korlátozódik, tehát nem jellemző az egész palócságra. A néprajzi cso­ portot, így a palócságot is, objektív módszerekkel meghatározó eljárás egyik alapvető tényezője a térképes ábrázolás, vagyis a műveltségi elemek elter­ jedésének megbízható és szemléletes bemutatása. A megfelelő adatok és ezek elemzésének hiányában felmerült a kérdés, milyen alapon, milyen bi­ zonyítékok birtokában beszélünk erről a néprajzi csoportról, vagyis kik a palócok, mi jellemzi őket és hol laknak. A korábbi ismeretek birtokában ezekre a kérdésekre nem tudunk kielégítő választ adni, csak azt ismétel­ hettük meg, amit elődeink írtak. Ide tartozik az etnikai csoporttal összefüg­ gő néprajzi táj, a Palócföld kiterjedésének, határainak körvonalazása is. A Palócföld a köztudatban Észak-M agyarországnak az a része, ahol a palóc tájszólást beszélik. A z utóbbi évtizedek nyelvészeti kutatásainak kö­ szönhetően a palóc néprajzi csoport egyetlen, korszerű tudományos felmé­ résén alapuló ismertetőjegye a tájnyelv, amint ez kitűnik a Magyar nyelv­ járási atlasz közzétett eredményeiből. A palóc vagy északi magyar dialektus azonban nem egységes, hat fő típusra osztható, s ezek további négy altípust foglalnak magukba, de valamennyire jellemző az a és az á hangok sajá­ tos kiejtése. Maga a terület összefüggően a Garam völgyétől csaknem a Hernádig terjed, északon a szlovák nyelvhatár, délen az alföldi nyelvjárási körzetek szegélyezik. A palóc dialektus használata a területtől északra la­ kó, szlovákiai magyarságra is vonatkozik, továbbá az innen nyugatra fek­ vő egyes népszigetekre, mint a Mátyusföld, vagy a Zobor-vidék. A z etnográfia ma sincs abban a helyzetben, hogy a nyelvészethez hason­ lóan a palóc népi műveltség kiterjedésének régióját meg tudná határozni. Ezért a népkultúra egészének és egyes ágazatainak mélyebb megismerésére törekvés indította el 1967-ben a palóckutatásnak elnevezett tudományos programot. Kezdeményezője az egri Dobó István Vármúzeum volt, amikor memo­ randummal fordult a múzeumokat fenntartó és szakmailag felügyelő szer­ vekhez, hatóságokhoz: ,,A nemzetet a társadalmi rétegződés mellett egy sajátos néprajzi, etnikus tagoltság is jellem zi. Így a hajdúk, jászok, széke­ lyek stb. mellett palócokról is beszélhetünk, mint egyik legnagyobb néprajzi csoportunkról. A néprajzi csoportok bizonyos kulturális, nyelvi és történeti egyneműséget, közös eredetet és hagyománytudatot jelentenek. A földraj­ zilag és népi kultúrában is eltérő közösségek műveltségéről, történetéről igen keveset tudunk. A következőkben olyan kutatási tervezetet ismertetünk, mely a mulasztásokat pótolni igyekszik” - írja bevezető mondataiban a memorandum. A továbbiakban körvonalazza a kutatás céljait, módszereit, anyagi és személyi feltételeit, amelyek nagy vonalakban, a több mint más­ fél évtized során bekövetkezett objektív változások ellenére napjainkig ér­ vényesek. 2 �Szükséges volt már ebben a stádiumban is meghatározni a vizsgálatok földrajzi kereteit, azaz a Palócföld feltételezett néprajzi határait, minthogy a szakirodalom ebben a kérdésben többféle álláspontot ismert. A memoran­ dum az optimálisan legtágabb területet kívánta kutatni, vagyis Nógrád megye egész területét, Heves és Pest megye északi részét, Barsod-A baújZemplén megye északnyugati peremét, de tekintetbe kívánta venni a dél­ szlovákiai magyarságot, Szolnok megye északi részét és az A lföld palóc ki­ rajzásait is. A munka első éveiben a néprajzi gyűjtés valóban az előbbi nagytáj településeire irányult, de a tapasztalatok szerint ilyen széles terü­ let vizsgálata a rendelkezésre álló anyagi és személyi feltételek mellett ir­ reálisnak, szinte kivihetetlennek látszott. A mintegy 700 településen még lehetséges volt az általános tájékozódás, de a történetileg, társadalmilag mélyre hatoló vizsgálatok számára egy jóval szűkebb teret kellett kijelölni, amint ez később be is következett. A vizsgálatok külső zónáira ez a meg­ gondolás még inkább vonatkozott, különösen a szlovákiai magyarság köré­ ben végzendő terepmunka ütközött nehézségekbe, ezért a tervet úgy kel­ lett módosítani, hogy ezekről a területekről csupán a feldolgozott jelensé­ gek analógiáit használjuk fel. A mintegy tíz évre tervezett kutatás végső célja egy komplex néprajzi monográfia volt, melyben a történelem, a régészet, a nyelvészet és az ember­ tan, mint társtudományok, segítették volna a mélyebb elemzést, tették volna teljesebbé a palócságról alkotott képet. A monográfiának ugyanis ezt kel­ lett elérnie, feltárva a kultúra és társadalom sajátosságait, amelyek mű­ veltségi kapcsolatokra, egységre utalhatnak, illetve ezzel ellentétben kisebb-nagyobb zónákra, amelyek esetleg széttördelik a nagy Palócföld korábban feltételezett egységét. Emellett a néprajzi vizsgálatok minden részterületen történeti szempontúak, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hagyomány, a tárgyi emlékek és az írott források révén elérhető legtávolabbi múlt je­ lenségeitől kezdve a jelenkorig kell a tárgyalás során eljutni, feltárva a vál­ tozások okait és folyamatát. A nagymonográfia - melynek sorsára még vissza fogok térni ered­ ményességét a tervek szerint és a valóságban több szempontú alapgyűjtések­ nek és kisebb monográfiáknak kellett elősegíteniök. Ennek érdekében gon­ doskodott a szervezőbizottság megfelelő kutatási segédletekről, azaz kér­ dőívekről, gyűjtési útmutatókról. 1968. és 1979. között két elvi-módszer­ tani közlemény és huszonegy gyűjtési útmutató jelent meg, feldolgozva a népkultúra és társadalom számos ágazatát, aspektusát, a lehetőség szerint koncentrálva azokra a jelenségekre, amelyek palóc területen - a korábbi ismeretek szerint - sajátságosnak, jellemzőnek látszottak. A kérdőívek a gyűjtést eleve ebbe az irányba fordították és biztosították azt, hogy nem képzett, ún. társadalmi kutatók is tudományos értékű, hiteles adatokat je­ gyezzenek fel, megadva nekik a szükséges útmutatásokat a lejegyzés álta­ lánosan igényelt módjára és körülményeire. A kiadványoknak ezt a csoportját a M ódszerek és feladatok címen meg­ jelent kötet nyitotta meg, aminek hatása nemcsak a palóckutatásra, hanem a magyar néprajzi közgondolkodásra általában is jelentős. A kötet egy tu­ dományos konferencia előadásait, hozzászólásait, vitatéziseit tartalmazza és összefoglalja mindazt, amit abban az időben a palóc néprajzi csoportról tudni lehetett. A z itt elhangzott vélemények, javaslatok főleg módszertani tekintetben meghatározták az egész kutatás menetét, különösen a néprajzi 3 �fejezetek kidolgozásában, mint a település, építkezés, állattartás, táplálko­ zás, viselet, társadalom, szokások, néphit, népdal, ballada. Ugyanez mondható el a nyelvészeti, történeti fejezetekről is, azzal a kivétellel, hogy a jelenlévő szakértők nem annyira az őstörténet sokat tár­ gyalt, de források hiányában csak vitatott kérdéseit javasolták kutatni, ha­ nem a táj, a Palócföld földrajzi neveit, régészeti emlékeit elemezve, a kö­ zépkor és az újkor évszázadait. Ez a nézet, ami kilátástalannak vélte a palóc etnogenezis, őstörténet homályos pontjainak felderítését, úgy érvénye­ sült a meginduló kutatásban, hogy tervei közé csak a késő középkortól kezdődő évszázadok néptörténete került, nem tekintve feladatának a ko­ rábbi fejlődés vizsgálatát. Ennek ellenére a program hírére és annak hatása alatt néhány új elmélet született a palóc őstörténet kérdéseiről, amelyek el­ mélyítik néprajzi csoportunk ismeretét még akkor is, ha megállapításaik vitathatóak. A gyűjtési útmutatók közül ki kell még emelni a bibliográfiát, ami a legtágabb, palócnak tartott területekre vonatkozóan közli a helytörté­ net, a néprajz és a nyelvészet irodalmát. A kérdőívek sorában elsőként a Felderítő kérdőívet említhetem meg, ami­ nek segítségével az egész nagytájat átfogó terepbejárás indult meg, kutatva a palócnak vélt műveltségi elemek jelenlétét, elterjedését. Végső célja volt ilyen módon megtalálni azokat a településeket, ahol az akkori ismeretek szerint a palócokra jellemző műveltségi vonások leginkább fellelhetők. A Felderítő kérdőívet terv szerint minden településen fel kellett gyűj­ teni, ami jórészt meg is történt - tehát igen nagy terület teljes népességé­ nek műveltségéről szolgáltat adatokat. A palócnak feltételezett táj több mint 500 településén töltötték ki kérdőíveinket a terület különböző szintű iskolái­ nak tanulói, de egyes falvakban 2 -3 adatlap is készült, ezért számuk meg­ közelíti a hétszázat. A z adatoknak ez a nagy tömege nem alkalmas arra, hogy egy-egy település vagy vidék népkultúrája erre építve megrajzolható legyen, de feltárja a műveltség jellegének definícójában fontos elemek el­ terjedését, formai változatait és ez már összehasonlító vizsgálatok alapját képezheti. Egyes kérdéscsoportok alapul szolgáltak a téma regionális feldolgozására, mint például a népi teherhordás egy sajátosan palóc eszköze, a vászon hátitarisznya, a lakodalmi nagykalács formái és valamennyi kérdés válaszait vizsgálva Ikvai N ándor a Börzsönyt tárgyaló tanulmánykötetben. A tematikus kérdőívek segítségével a népi műveltség számos területén vé­ geztek gyűjtéseket. Az eredmény csaknem 700 kézirat, aminek terjedelme meghaladja a 60 000 gépelt vagy kézzel írott lapot. Amint a Felderítő kér­ dőívre kapott válaszok, éppúgy a tematikai gyűjtések tekintélyes része is társadalmi gyűjtők, tehát nem képzett kutatók munkájaként került közgyűjteményekbe. Ennek egyik útja volt az országosan meghirdetett, de a megyei múzeumok által szervezett néprajzi és nyelvjárásgyűjtő pályázat, melynek anyaga az egri, balassagyarmati és miskolci múzeum adattárába került. A gyűjtés előkészítése során számos oktatási és közművelődési in­ tézménnyel kerültünk kapcsolatba. Mind a Felderítő kérdőív, mind az egyes témák helyszíni gyűjtésében több száz diák vett részt, akiknek ne­ vét nincs lehetőség most közölni, de köszönet illeti őket áldozatos és önzet­ len munkájukért, amivel létrehoztak egy örök értékű gyűjteményt, rögzítet­ ték az észak-magyarországi palóc népi műveltség és társadalom X IX -X X . századi hagyományos képét, formáját. Tanulmányozásával a társadalmi és 4 �politikai tudományok kutatói az oktatásban és a közművelődésben is hasz­ nosítható ismeretekhez jutnak, a honismeret számára pedig a gyűjtemény egyedülálló érték, amihez hasonló a magyar népi csoportok és tájak egyi­ kéről sem ismert. A kutatást elősegítő, már említett kérdőívek, útmutatók elvi-módszertani állásfoglalások és bibliográfia mellett 1973 és 1982 között eredményeket közlő önálló kötetek is jelentek meg. A z egyik sorozat, Tematikus és lo­ kális monográfiák címmel öt művet foglal magába, amelyek részletkutatás­ ként falumonográfiák, illetve tanulmánykötetek és egy közöttük tematikus tájmonográfia. A sorozat egy kötete a klasszikusan palócnak tekintett M átraalja egyik reprezentatív faluja, Mátraderecske népéletéből ad szemelvényeket, egy pedig Heves megyei községekből embertani felméréseket közöl, analizál. Három monográfia a Mátrától délre eső táj településeit kutatja azzal a szándékkal, hogy a török hódoltságot követő évtizedekben északról délre irányuló migráció révén kialakult közösségek mennyire őrzik napjainkban az északi, palóc származás emlékeit. Visonta szlovákkal kevert, Jászdózsa és Csépa palóccal ötvözött népessége és kultúrája több mint 200 év eltelté­ vel is többé-kevésbé tartalmazza a múlt nagy népmozgásainak és a kultú­ rák találkozásának emlékeit. A kismonográfiák tudományos eredményei tar­ talmukkal és módszereikkel megoldották a programban előírt feladatukat a távolabbi cél, a palóc nagymonográfia megalkotásának elősegítését. A palóckutatás keretében folyó forrásfeltárás egyik eredménye Reguly Antal 1857. évi naplójának kiadása, benne a a palócföldi utazás számtalan néprajzi, embertani megfigyeléseivel. Időnként lehetőség nyílt egyes, a pa­ lóc néptörténet, néprajz számára felhasználható kéziratok kiadásának támo­ gatására. Ezek egyike Nagyréde új és legújabb kori története, valamint a Bükk hegységet környező táj barlangépítményeinek rendszeréről készült munka. A palóckutatás, mint tudományos program - melynek kialakításában több mint 40 szakértő vett részt - ösztönzőleg hatott a népi csoportok és első­ sorban a palócság kutatására. Könyvek, tanulmányok jelentek meg és ta­ nácskozások szerveződtek a néprajzi kutatásnak erről a nézőpontjáról, amit etnikai jellegűnek szokás nevezni és a figyelem a Felföld magyarsága, ezen belül a palócok felé fordult. A program megindulásakor a feltételezett centrum Pest megye északi szé­ lére is kiterjedt, aminek nyugati felén a Börzsöny néprajza néven önálló kutatás indult meg és ennek eredményei 1977-ben meg is jelentek. A mint­ egy 60 ív terjedelmű kötet erős történelmi megalapozottsággal a népi kul­ túra több ágazatát vizsgálja a Börzsöny délnyugati szélének 10 településén. A M agyar Tudományos Akadém ia néprajzi kutatócsoportja 1971-ben elkezdte két Nógrád megyei falu, Varsány és Nógrádsipek társadalom-nép­ rajzi és folklorisztikai vizsgálatát. A települések kiválasztását többek kö­ zött az a szempont irányította, hogy az eredményeket egybevessék a pa­ lóckutatás eredményeivel és a megállapítások később „egy nagyobb táj-, ill. népegység általánosabb jellemzőinek keretében legyenek elhelyezhetők” írja Bodrogi Tibor, az első kötet szerkesztője. A két kötet felméri az el­ múlt 30 év alatt lezajlott változásokat és rögzíti a kutatással egykorú hely­ zetet. Különösen tanulságosak azok az eredmények, amelyek feltárják, ho­ gyan tükröződnek egy falu társadalmi életében, népi műveltségében az ál­ 5 �lami célkitűzések, mennyiben felelnek meg ezeknek a feltárt jelenségek, vagy mennyiben térnek el tőlük. Manga János monográfiája, a Palócföld megszületése nincs közvetlen kapcsolatban a jelen kutatási programmal, mert a szerző életművének végső summázata. A jórészt nógrádi adatokra támaszkodó kötet összefog­ lalja mindazt, amit a palócság történetéről, tárgyi és szellemi kultúrájáról, társadalmi életéről tudunk. Manga János könyve olyan hagyaték, aminek használata nélkülözhetetlen a további kutatások, így a jelen nagy monográ­ fia számára is. A programtól független keletkezésű, egyszerzős monográfia a Barkóság és népe is, azzal a kiemelt célkitűzéssel, hogy rámutasson e geográfiai táj és egyúttal néprajzi csoport ismertetőjegyeire. Paládi Kovács Attila arra a következtetésre jut, hogy alapos vizsgálat a barkó népi cso­ port kulturális különállásának számos jelét mutatja ki. Ez a sajátos önálló­ ság a M átra tövében élő csoportok felé kevésbé érvényesül, de északi és ke­ leti irányban több elhatároló vonással jelenik meg. A palóckutatás a barkóságot nem kezelte önálló néprajzi csoportként, vagy alcsoportként, a gyűj­ tés munkája e területekre is kiterjedt, ezért Paládi Kovács Attila adatait és eredményeit felhasználva a végső összegzésben nagyobb felkészültséggel lehet majd a palóc-barkó kulturális viszonyt elemezni és mérlegre tenni. A terjedelmesebb egy- és többszerzős, önállóan megjelent művek után csupán utalni kívánok arra, hogy a palóckutatás megkezdése óta főként a Nógrád és Heves megyei múzeumok munkatársai számos tanulmányt tet­ tek közzé, amelyek a program szempontjait követték és érvényesítették, illetve, amelyek eredményeit a jelen kutatás sikerrel tudja hasznosítani. Ilyen dolgozat Rimóc népviselete, amely a kistáji csoportok jelentőségét húzza alá; a palóc díszítőművészet egyik központját példásan bemutató kö­ tet a turai hímzésről; egy hasonló jellegű mintakönyv a palóc ködmönöktől; a keresztelő és a gyermeknevelés szokásai az Ipoly mentén; az Ő rhalom -H ugyag-Ipolyvarbó (Vrbovka) néprajzi alcsoport belső kapcsolatai és történelmi sorsa egy népszokás elemzése útján; a nógrádi népi építkezés tör­ téneti előzményei: egy észak-hevesi falucsoport néptörténete, kapcsolatai, tele­ pülésrajza; a csűrös építkezés a palóc centrum északkeleti felében; a la­ kodalmi szokáskör a M átraalján; a táplálkozási szokások Észak-H evesben; a népi teherhordás eszközanyaga; és a népdalkincs palóc jellegzetességei. A kutatás eredményei többször megjelentek olyan irodalmi, közművelő­ dési fórumokon, mint a Palócföld című folyóirat, a H evesi Szemle és a Forrás, de a program híre külföldre is eljutott, ahol elismeréssel nyilatkoz­ tak róla. A palóckutatás keretében folyó embertani vizsgálatokról Henkey G yula és mások tollából több résztanulmány jelent meg (mint például: Gyöngyös­ pata és Mátraderecske etnikai-embertani jellemzői, majd a Nógrád megyei felmérések összefoglalása), a magyar néprajzi csoportok testmagasság-vizs­ gálata során a palóc arányok; G yenis G yula pedig kandidátusi értekezése témájaként a palócok kéz- és lábbőrredőzetének rajzolatait, azok elemzé­ sét választotta. A palóckutatás elvi célkitűzéseinek, módszereinek finomítását menet köz­ ben a szaktudomány többféle módon segítette. A néprajzi csoportok iránt az 1950-es évek végétől támadt érdeklődés életre hívta a Gondolat Könyv­ kiadó etnográfiai kismonográfia-sorozatát, ami később visszahatott az ol­ vasóközönségre és az érdeklődés társadalmi igénnyé erősödött. Ebbe az 6 �áramlatba kapcsolódott a magyar nép táji-történeti tagolódását tárgyaló kö­ tet, sorra véve és tisztázva különböző fogalmakat, amelyek a témakörben használatosak, de nem mindig azonos tartalommal. Ezek közé tartozik a „Palócföld” , „palócok” , a „Barkóság” , „barkók” táj- és népnevek törté­ neti kialakulása, a velük kapcsolatos ismeretek rendszerezése, összefogla­ lása. Részben erre a műre támaszkodva használjuk a Felvidék, Felföld és Palócföld tájneveket. K ósa László és Filep Antal könyve az etnikai vizs­ gálatok, így a palóckutatás számára is új történeti, irodalomtörténeti és földrajzi szemlélettel jelentkezett a magyar etnográfia irodalmában. A program megvalósítása folyamán 1976 decemberében egy Salgótarján­ ba összehívott tanácskozáson a résztvevők áttekintették az addig végzett munkát, felvetették a tudományos és technikai megoldást igénylő kérdése­ ket, meghatározták a legsürgősebb, legfontosabb további feladatokat. A néprajzi csoport fogalma körül támadt és nyugvópontra nem jutott vita folytatására Balassa Iván, a tanácskozás elnöke javasolta egy elméleti kon­ ferencia összehívását, ami várhatón segítséget fog nyújtani a palóckutatás­ nak is. A Magyar Néprajzi Társaság 1977 őszén Sárospatakon szervezett kon­ ferenciája valóban a néprajzi csoportok vizsgálati módszereit tárgyalta, a kérdés elméleti és gyakorlati kutatói a téma számos részletét vitatták meg. A programunk számára hasznosítható állásfoglalások közül főként az et­ nikai csoport és a táji kultúra fogalmára vonatkozókat említhetem meg. A népi csoportok tartalmi definíciója és a tájhoz kapcsolódás ténye szo­ rosan összefügg egymással, mert a tájnév és a csoportnév sokszor azonos, azaz mindkét fogalmat fedi, mint a Barkóság, Ő rség, Jászság stb. eseté­ ben. Kevés azoknak a stúdiumoknak a száma, amelyek a kettőt különvá­ lasztva, a lényegileg földrajzi és néprajzi fogalmakat önállóan kezelve, megvizsgálnák a tájegység és az etnikai egység viszonyát, azt hogy a nép­ rajzi táj lakossága valóban népkulturális egységet képez-e. A néprajzi cso­ port fogalomban pedig elválasztandó a hagyományozott kulturális egységtől a biológiai egység, amit az embertan kutatói vizsgálnak, keresve azt, hogy a magyar népesség 10 rassztípusa milyen arányban keveredik egy-egy nép­ rajzi csoporton belül. E gy bizonyos keveredési arány az antropológia leg­ újabb eredményeinek megfelelően jellemző a palócokra, amit ha összeha­ sonlítunk a honfoglaló magyarság embertani jellemzőivel, jelentős mértékű megegyezés mutatható ki. A néprajzi csoportok származásának tisztázására a humángenetika is kínál módszereket, de ezek a kutatások hazánkban még nem kezdődtek el. Részben a néprajzi csoportok strukturális felosztására Sárospatakon el­ hangzott Barabás Jenő javaslatai és saját ismereteim alapján a mai ÉszakMagyarországon területi kulturális egységek alakíthatók ki, amelyek kon­ centrikusan elhelyezkedő néprajzi-földrajzi egységet jelölő kategóriák. A z 1920 előtti történelmi helyzet csak az első két regionális kategóriát módo­ sítja, ezt a különbséget azonban nem jelzem, minthogy a palóckutatás alap­ vetően a mai Magyarország területére korlátozódik. Vizsgálataink szempontjából a legnagyobb földrajzi és részben néprajzi táj, a Felföld, mint Észak-M agyarország hegyvidéke, az Ipoly alsó szaka­ szától Sátoraljaújhelyig. Ezen belül néprajzi vidék a Palóc nagytáj az Ipoly völgye-H atvan-M iskolc, a Hernád-völgy vonala és az országhatár között, és ennek leszűkített része a Palóc centrum. Balassagyarm at-H atvan-Putnok 7 �vonallal az országhatárig bezárt területe. E három regionális tájat kisebb, lokális körzetek alkotják, az előbbiekhez hasonlóan alárendeltségi sorban. A kistáj, vagy kulturális, műveltségi zóna ötnél több településsel - váltakozóan néprajzi, vagy földrajzi fogalomként, esetleg néprajzi alcsoportként ismeretes, mint a M átraalja, M edvesalja, Karancs-vidék stb. A falucso­ port, vagy mikrozóna, mint néprajzi fogalom, néhány település közös egy­ házi vagy államigazgatási központtal, előbbi esetben parochiális körzet né­ ven ismert, mint az őrhalmi, rimóci, tarnaleleszi falucsoport. Természetesen ez a népkulturálisnak szánt beosztás csak ideiglenes jel­ legű, feltételezett, aminek érvényességét majd a készülő nagymonográfia adatai, megállapításai fogják megerősíteni, vagy megváltoztatni. A z etnikai csoport fogalmát, fő kritériumait - a palóckutatás során al­ kalmazott elveknek megfelelően - az alábbiakban foglalhatom össze. A csoportot közös nyelve, táj szólása, történelmi sorsa, azonos rasszösszetétele, egy összefüggő területen lakása, az összetartozás „m i” tudata, közös vallása és közös kultúrája, gazdasági létfeltételei különböztetik meg szomszédaitól. A tervezett nagymonográfia fő vonásaiban ezeket a megkülönböztető je­ gyeket vizsgálja úgy, hogy tárgya elsősorban a kultúra, ami a terjedelmi arányokban is megmutatkozik. A többi kritérium vizsgálatát a monográfián belül a társtudományok művelői végzik. A palóc nagymonográfiai első tervei - amint fentebb említettem - az egész régiót kívánták kutatni, ezeket a terveket azonban a program kevés résztvevője miatt kilátástalan volt végrehajtani. Reálisnak látszott ezért csökkenteni a vizsgálandó falvak, a kutatópontok számát és leszűkíteni ezek területét is arra a tájra, amit a múlt század eleje óta minden közlemény pa­ lócnak tartott. Ez a centrumnak nevezehető terület Balassagyarmat, Putnok, a M átra gerince és az országhatár közé esik, jelképezve azt a Palócföldet, aminek kultúrája reprezentálja majd a palóc népi műveltséget. Feltehető, hogy ebben a monográfiában a palócság nem egységes kultúrájú néprajzi csoportként fog megjelenni, hanem mindazokkal a differenciákkal, amelyek a történelmi, társadalmi fejlődés következményei. Alkalm as lesz azonban arra, hogy a monográfiában mintegy modellként testet öltött „palóc” mű­ veltség viszonyítási alapot képezzen más, a palóc nagytájon belül, vagy azon kívül lakó csoportok hasonló módszerekkel feltárt kultúrájához. A program és így a monográfia is kettős feladattal kívánja a néprajzi csoport fogalmát megragadni és körülírni. Figyelme előbb a csoportot ké­ pező népre, az emberre irányul annak történelmével, antropológiai jellem­ zőivel, majd nagyobb összpontosítással a népi műveltségre, a hagyománynak arra a teljes egészét képező együttesére, amit a csoport alakított ki és a mai napig hordoz. A vizsgálatok kívánatos időmetszete az 1920. év, de a kutatók lehetőség szerint ennél távolabbi időkre is igyekeznek visszatekin­ teni. Erről az időbeli bázisról indulva figyelemmel kísérik a jelenkor v i­ szonyait is, felmérve a hagyomány pusztulását, átformálódását, vagy to­ vábbélését a mai napig. A húsz kutatópont kiválasztását az a szempont vezette, hogy képvisel­ jék a palóc centrumban élő társadalom és így a palóc néprajzi csoport tel­ jes színképét. Legyenek közöttük olyanok, amelyeknek lakói nagyobbrészt földművelésből, állattartásból élnek, és amelyek már az ipar, a bányászat hatáskörébe kerültek; legyenek - az egykori feudális viszonyokat alapul véve - jobbágy- és kisnemesi falvak, figyelembe véve a nagybirtok hatását 8 �is a terület népére; legyenek - lehetőség szerint - a középkor óta folya­ matosan helyükön lakó és a török hódoltság után újjátelepülő, vagy meg­ újuló falvak; legyenek a római katolikusok mellett reformátusok is és le­ gyenek az általánosan magyar népességűek mellett a szlovák, német tele­ pesek beköltözése révén kevertebb népességűek is. Egy-egy falu kiválasz­ tását több esetben az indokolta, hogy egy néprajzilag homogénnek látszó kisebb falucsoport valam elyik tagja is alkalmas arra, hogy társfalvait is képviselje. Ezekhez tartozik a kutatási terület északkeleti peremén néhány település, amit barkónak is lehet tartani, bár palóc és barkó között a nép­ rajzi határ nem elég éles, nem eléggé kidolgozott. Nézetem szerint a húsz te­ lepülés többféle jellege és földrajzi elhelyezkedése következtében olyan né­ pi, néprajzi konglomerátum, ami joggal képviselheti a palóc etnikai csopor­ tot, annak kultúráját. A kutatás költségeit mindvégig a Művelődési Minisztérium, BorsodAbaúj-Zemplén megye, Heves megye és Szolnok megye tanácsai, múzeumi szervezetei biztosították. Ezen belül nagy értékű volt a szolnoki Damjanich J á ­ nos Múzeum műszaki segítsége, ami abban nyilvánult meg, hogy a prog­ ram kiadványainak nagyobb részét saját házinyomdája állította elő. A hu­ szonnyolc tagú szerzői munkaközösség az érdekelt megyék muzeológusai mellett fővárosi, debreceni intézmények - egyetemek, akadémiai kutatóintézetek - munkatársaiból áll. A könyv tervezett 120 nyomdai ívéből elkészült 110 ív, egyes fejezeteken még dolgoznak. 1986. a palóckutatás befejezésének éve, aminek elteltével a három mú­ zeumban őrzött adattárak nagy tömegű kéziratgyűjteménye, a már közkincscse tett tematikus, lokális kismonográfiák és egyéb kiadványok után létre­ jön a palóc táj és népi kultúra korszerű tudományos módszerekkel megírt korpusza is. A monográfia a palóc népi műveltség foglalata, e népi csoport valósághű bemutatása kíván lenni, ami tartalmazni fogja a domináns ma­ gyar kultúrába integrált, itt élő nemzetiségi, elsősorban szlovák szellemi értékeket, népi hagyományokat is. Kutatásaink során sohasem tévesztettük szem elől azt, hogy néprajzi csoportjainkat és táji kultúráinkat csak a törté­ neti fejlődés áramlatainak, eseményeinek alávetett változásokra figyelmezve lehet tárgyilagosan megítélni. 9 �A szerves építészet Varga Csaba interjúja Makovecz Imrével A magyar kultúrában az utolsó tíz évben nemigen akad olyan szellemi mozgalom, mint a szerves építészet. Nem akar kevesebbet, mint az emberhez, a helyhez, a tájhoz, a hazához, Európához és a földhöz kötött épületeket. Emberarcú házak­ ban emberhez méltó életet. Azt szeretné, ha ezekben a lakások­ ban és közössségi épületekben az ember hazát, jövőt s szabad­ ságot találna. Ezzel az organikus építészet századunk utolsó harmadában alternatívát kínál Európa építészetének. A magyar élő építészet legjelentősebb művésze Makovecz Imre, akit nemrégen beválasztottak a világ legjobb tíz építésze közé. Ennek a szellemi és építészeti mozgalomnak nemcsak a legrangosabb építésze, hanem egyúttal ideológusa és szervezője is. Épületeit és gondolatait vitatták, de ezzel csak megerősítet­ ték nézeteiben, amelyeket így foglal össze a magyar élő építé­ szet első hazai kiállításának katalógusában: „ Elrombolt és el­ hagyott falvak és kisvárosok újraélesztésével foglalkozunk, s a történet - a ráismerések, az egymásra találások, a konfliktusok, a küzdelem a nemzeti jövőért - a falvakban, a tetőkben, a ter­ mekben és a szobákban, a házak, t e lk e k , utcák anyagában kell, hogy sűrítve éljen, különben az egész hatástalan.” Hogy épületei mennyire nem hatástalanok, arra kitűnő példák az elmúlt években elkészült művelődési házak és faluházak Siómaroson, Jászkíséren, Zalaszentlászlón és Sárospatakon. M a­ kovecz Imre még arra is vállalkozott, hogy Bakony szentkirály és társközségeinek falusi főépítészete legyen. Mostanában talán az a legjelesebb törekvése - kollégáival együtt - , hogy Balatonszabadiban és Karancslapujtőn az elmúlt évtizedekhez képest gyökeresen más falvakat, falurészeket tervez és épít. M i ez a gyökeresen más? Mennyiben és hogyan folytatja a korábbi, a múlt századi és századunk első felének építészetét? Egyáltalán, mi értendő élő, or­ ganikus építészeten? - 1957 óta foglalkozom a szerves építészettel. Hogy foglalkozom, az rossz szó, nem foglalkozás ez, hanem törekvés. Az építészet a húszas évek óta kómás állapotba került, amely összefüggésben van Európa kómás állapotával. Európa válsága a XIX. század végén kezdődött, s Európa bukását az ezerkilencszázötvenes évektől számítom. Akkor válik véglegessé, hogy Európát ket­ téosztják, a status quó fönntart egy olyan gazdasági s politikai megosztottsá­ got, amely Európa súlyát, jelentőségét és belső impulzív erejét nagyon erősen takarékra tette. 1920-tól a hatvanas évek végéig, ennek a kornak megfelelő 10 �építészet terjedt el, még az egyik európai impulzus alapján. Ez a Bauhausépítészet, amely mögött valójában egy holland teozófiai társaság gondolkodásmódja és impulzusa húzódik meg. Ez egy kabalisztikus, mágikus, s purista egyszerűség, amely összekötődött egy szociális programmal. Tehát baloldaliságról, tipikus nyugat-európai entellektualizmusról van szó, amely úgy terjedt el nem csak Európában, hanem a világon, mint a pestis. Ez végső soron egye­ nes következménye az első világháború utáni helyzetnek. Ennek a lakótelepi építészetnek az impulzusa a szociális életbe tényleg kitűnően és rendkívül erő­ vel nyomult be. A szociális problémák megoldása olyan problémákat hozott létre, amelyeket korábban nem ismertek. A tömegpszichológiának, a konflik­ tusmentes általános társadalmi neurózisnak a gondját. A szerves építészet tu­ lajdonképpen nem más, mint az első világháború előtti hihetetlenül erős szel­ lemi-anyagi forradalomhoz való bizonyos mértékű visszatérés. De nem egészen helyes a visszatérés szó. Hanem egy olyan egészséges európai impulzusnak az erőltetése s folytatása, amelyikben nincsen benne a veszteségtudat. Nincsen benne a bennszülött-tudat. Nagyon furcsa ez: Európában körülbelül ötszázmillió ember él, tehát annyi, mint a Szovjetunióban és az Egyesült Államok­ ban összesen, mégis Európa történelmileg gyengébb területnek számít. Ezt a gyengeséget nem csupán gazdasági s katonapolitikai erők okozzák, hanem a veszteségtudat is, amely áthatja mind Nyugat-, mind Kelet-Európát. Ez ve­ reségtudat is. A szerves építészet nem hajlandó a gazdasági és katonapolitikai megfonto­ lásokat teljesen önmagáévá tenni, hanem megkísérel egy tisztán emberi, egy természetesen emberi történelmi tudatból kiindulni. Megpróbálja kiheverni azt a súlyos kudarcot, amelyet Európa átélt. A német impulzus kompromittálódásáról és a latin kultúra afrikanizálódásáról van szó. Ebben a szerves építé­ szeti gondolkodásban a nemzeti identitásból, az ősi történelemből, valamint egy optimista jövőképből indulunk ki. A magyar szerves építészet ebben nincs egyedül. Nagyon érdekes, hogy amióta Európa válságban van, azóta az igazi európai gondolatok a peremterületekről jönnek az én szakmámban. Finnor­ szágból, Norvégiából, Izlandból, Portugáliából és különösképpen Magyaror­ szágról, amely kifejezetten közép-európai ország, s a középimpulzust pillanat­ nyilag egyedül képviseli az építészetben. Nekem barátaim vannak a finneknél, a norvégoknál, Izlandban és közvetve Portugáliában is. Akikkel úgy értünk szót, mint ahogy veled. Evidenciákban tudunk gondolkodni és ezekben az evi­ denciákban semmiféle konfliktus nincs Európa és a nemzeti tudat között. Úgy tudunk beszélgetni egymással, hogy nacionális problémák nem merülnek fel, amelyek kizárnák az európaiság gondolatát. Ez mérhetetlenül fontos szá­ munkra. Ehhez kapcsolódik a szerves építészetnek az az affinitása, hogy a népművé­ szettel foglalkozzék. A népművészetről Magyarországon elterjedt az, hogy öszszefüggésben van a nacionalizmussal, a sovén gondolkodással, a környező né­ pek gyűlöletével. A népművészet azonban látens tudatú tevékenység, az ember kezében van benne; azt mondjuk, hogy az ösztönök vezetik a népművészt, ami­ kor kifarag egy botot, vagy amikor egy mintát rajzol. Ez valóban igaz. Nem fogalmi, nem intellektuális típusú gondolkodás ez, hanem egy képi, imaginárius nyelv - szerintem a jövő nyelve. Egyben ez a különös népművészeti képi nyelv Krisztus előtt, kétezer óta létezik, s egy olyan korábbi magas kultúráról hoz hírt, amely még a világot egységben látta. A földet és az eget, hogy kép­ letesen fejezzem ki magam. A mai szétszakított gondolkodás nehezen tudja ezt felfogni, s tücsköt-bogarat összehord róla, mert neurotikusan reagál rá. Miköz­ 11 �ben a televízió egy vizionárius gondolkodást erőltet az emberekre, míg a má­ sik oldalon tehetségtelen intellektualizmusról van szó. Jellemző, hogy a Bauhaushoz olyan művészek kapcsolódtak (például Moholy-Nagy és mások), akik kifejezetten tehetségtelenek, viszont rendkívül éles eszű, jó szervező emberek voltak. Tisztelet a csomó kivételnek - ezek zseniális manipulátorok. Ez a gon­ dolkodásmód tőlem nagyon távol áll, mint ahogy a X V III. századi felvilágo­ sodás is. Az önmagában puszta, éles ész mindig pusztulást hoz a társadalomra; az a puszta ész, amelynek béna a keze, ám mégis elmondja mindenkinek, hogy miképpen kell faragni. A szerves építészet tehát valami ilyesmi akar lenni, ha a hátterét és az iga­ zi testközelségét keressük. Mit jelent ez Magyarországon? Azokhoz az erőkhöz kell fordulni, amelyek az ország fennmaradását biztosítják. Nem véletlen, hogy az építészet nem a központi akaratba kapcsolódik, hanem a periférián kezd el dolgozni. Azokon a területeken, ahol a központi akarat közvetlenül nem jele­ nik meg. Példa erre a családiház-építés, a telepszerű építés; idetartoznak a vidéki kis művelődési házak, amelyeket az emberek szarból-húgyból építenek, és úgy hozzák rá össze a pénzt. Nem a támogatott, finanszírozott tevékenység történik itt, s nem a struktúra belsejéből képes működni ez. A struktúra be­ lül egy közvetettségi rendszer, a periférián viszont közvetlen rendszer van. Ha valaki megrendel nálam egy építészeti tervet, akkor megkérdezem tőle, hogy miféle anyagot tud szerezni, hogy tud csalni, lopni, hazudni ahhoz, hogy saját házat építhessen. Én ekkor megpróbálok egy olyan tervet csinálni, hogy eze­ ket az anyagokat használhassa. Így a ház abból van, ami adekvát a környeze­ tével. Az anyagokat nem messziről hozzák, mert akkor olcsóbb, nem olyan anyagokat, amilyeneket gyárban csináltak, hanem lehetőség szerint olyat, amit a környéken szereztek. Ennek az építészetnek így természetes velejárója, hogy a környezet anyagaiból építkezik. Fizikailag és társadalmilag is így jön létre. - E z így v olt korábban is. A z a kérdés izgat, hogy az embereknek van-e már vágyuk más típusú házra, mint eddig? Megjelenik-e belső szükségletként, hogy más otthonban kellene élni? - Van, akiben igen, van akiben nincs. De erre a kérdésre nagyon nehéz vá­ laszolni, mert elsősorban személyhez kötött. Általában azok az emberek keres­ nek meg egyenesen ilyen feladatokkal, akik már látták azokat az épületeket, amiket terveztem. Vagy akik hallották azt, amit mondtam erről. Így esett le a tantusz. Nem születik meg önmagától valamilyen belső társadalmi impulzus. Az építészet majdnem teljesen tudattalan. Nagyon érdekes dolog, hogy az em­ berek azt hiszik: az építkezés praktikus feladat. Itt az előszoba, ott megyek be az ajtón, tamtaram. Ez így működik. Nem igaz. Az építészet annyira teljesen tudattalan, mint amennyire tudattalan az ember a saját testével szemben. - Itt jön a magam számára is a nagy kérdés. Amit mondasz, az a szerves építészet programja, de a helyzet az szervetlen helyzet. M ik az esélyei tehát a szerves gondolkodásnak szervetlen viszonyok között? - Szerintem óriási esélye van. Sőt, azt mondhatnám, nincs olyan építészeti irányzat, amelynek ekkora esélye lenne. Ebben a szervetlen helyzetben tudni­ illik, történelmi kategóriaként fogalmazódik meg az emberekben egy szerves társadalom igénye. Még akkor is, ha tudattalanul. Súlyos konfliktusok árán. Majdnem azt mondhatom a szabadi falurészépítés kapcsán, hogy az emberek 12 �TANULMÁNYRAJZOK 13 �boldogan kerülnek egymással konfliktusba. Ez ugyan kicsit furcsán hangzik, de egy konfliktusoktól távol tartott ember nem véletlenül viselkedik így. Pél­ dául egy házgyári házban lakó ember csak neoritikus kapcsolatokon keresztül közlekedik a többi emberrel. Nem ismeri a fölötte lakó ember nevét, ám tud­ ja, hogy mikor szeretkeznek, hallja, hogy a televíziót bekapcsolta. S nem tudja miért, de ő is bekapcsolja. Ilyen típusú az egész. Az emberek partikulárisan élnek a társadalomban. Nem érzik magukat a központban. Amikor az ember tervez egy ilyen nagyon rosszul szervezett falusi közösségben, ha tetszik, ha nem, közösséget, akkor a konfliktusok özönét tapasztalhatja az emberek között. Mert ebből a társadalmi neurózisból szabadul fel rengeteg energia. És feszült­ ség és fájdalom és düh. Na jó, ezt hagyjuk is. Ezt a szabadi munkát nem élhetjük át másképpen, mint kudarcot? Minden olyan gondolat, amit mi egy normális társadalomról elképzelünk, az itt sorra bukik meg. Történhet ez másképpen? Olyan kohó ez, amelyben történelem szó­ lal meg és ezért igazából nem beszélhetünk kudarcról. - Azt mondtad, hogy Európát a szétszakított gondolkodás jellemzi. Ugyan­ ez a helyzet egy helyi társadalomban i s . . . - Pontosan így van. Mi megpróbálunk egyesíteni valamit, a magunk parti­ kuláris helyzetében, nem szerves helyzetben, egy társadalomban, méghozzá olyan embereknek, akik ugyancsak nem szervesülnek a társadalomban, hanem partikulárisan élik át a társadalmat. S ebben a partikularitásban egy központi európai gondolatnak kell tudni megtestesülni. - Van itt egy szervetlen helyzet, s világos, hogy nincs más megoldás, mint a szerves építkezés. Ezen az építkezésen többet értek, mint építészetet. Mi eb­ ben a magyar értelmiség tagjainak, vagy egy új minőség képviselőinek a sze­ repe? - Magam a szerves építészet legfontosabb ügyének nem az építészet stiláris kérdéseit neveztem meg az országos mezőgazdasági kiállításon megrendezett ki­ állításunk katalógusában, hanem tevékenységünk dramaturgiáját. Nem az épü­ let formája fontos, nem az, hogy milyen anyagokból épült, bár ez sem mind­ egy, hanem a dolog drámája, amely alapvetően befolyásolja a többit. Hogy történik a tevékenység, milyen az építész kapcsolata a megrendelővel, hogyan zajlik le az építés, milyen konfliktusok követik egymást, egyáltalán kik azok, akik a szerves építészetet igénylik. Ezt én nagyon lényegesnek tartom. Tehát azt, hogy Boda Jánossal vagy Gergely Sándorral kerülök kapcsolatba; ezt én, ha tetszik, misztikusan fogom fel. Ezek sorskapcsolatok. Ha pozitív történeti folyamatnak tekintjük vállalásunkat, s az ezzel összefüggő eseményeket, akkor az már a személyek találkozásánál elkezdődik. Gergely Sándorral, a karancslapujtő i téesz elnökével például kifejezetten baráti kapcsolatba kerültem, ezért saját otthonának, vagy a szövetkezetének a problémáit is megbeszélem vele. Ő pedig személyesen felvállalja a szerves építészet ügyét, s azt, hogyan is csinál­ juk meg az élő építészet kiállítását. Neki köszönhetem, hogy eljutok a M ÉM miniszterhelyetteséhez, s szemben a magyar kulturális vezetéssel, a mezőgazdasági vezető értelmiség azonosul az organikus építészettel, és velük együtt ren­ dezzük meg a mezőgazdasági vásáron a kiállítást, amelyet így a falusi lakos­ ság tömegei láthatnak. Noha én nem ezt akartam eredetileg. Hanem egy elit építészeti kiállítást a Tabánban, Hát ha ez nem sors, s ha ez nem a drama­ 14 �turgia, akkor akármi legyek. S biztos, hogy így jártam jobban. Magyarul: be­ kerül az ember életébe egy olyan impulzus, amit nem tud előre és nem is tud kikövetkeztetni. És ez egy döntő kérdés. Mert már mindenki tele van attól, hogy mindent előre tud, mert a játékszabályok túlságosan rögzítve vannak. Az nem az em­ bernek, s nem a társadalomnak a története, amikor mindent előre lehet tudni. Hanem ez egy langyos tó. Egy korábbi struktúra stabilizálásának a története. Egy áltörténelem. Szemben ezzel minden olyan, ami váratlanságokból, új em­ beri kapcsolatokból, s barátságokból áll, ez az ember élete. S ez a szerves épí­ tészet lényege szerintem. Mert az nem építészet, ha valaki egy irodában, fe­ hér köpenyben tervez, úgy, hogy a beruházótól kapja a munkát és soha nem tud semmit, és simán a mocsárba beletelepíti az embereket és húzza egymás után a párhuzamos vonalakat. Ez egy tönkrement ember. Ezt nem tartom sors­ nak, nem tartom életnek. Nem építészet. Ez semmi. Hanem ez súlyosan ma­ nipulált és súlyos mutációkon átesett gólemek tevékenysége. Most nagyon go­ rombán fogalmaztam, mert azért ez nem egészen igaz. De ez a trendje a do­ lognak. - Most három falut építesz, Balatonszabadit, Bakonyszentkirályt és Karancslapujtőt. Mi ebben a közös és mi az, ami eltérő? - Az alapvető differencia a következő. Bakonyszentkirályon - Bakonyoszlopon és Cseszneken - falusi főépítész vagyok. Konkrét szerződéses állásom van. Mó­ domban áll minden épülettel személyesen foglalkozni. Régi és új épületekkel, a kerítéstől az ólig mindennel. Ott én szolgáltatásképpen megpróbálok az em­ bereknek segíteni. De befolyásolom az új épületek tervezését is, akár úgy is, hogy magam is tervezek és részben úgy, hogy megbízható építészeket viszek oda. A másik két falu, falurész építésére ez nem áll. Ez a kettő - Balatonszabadi és Karancslapujtő - egymáshoz hasonlít annyiban, hogy ezeknek a falvaknak a bővítése a feladat. Új telepek szervezése és tervezése a dolgom. Ennek ellenére a kettő között van egy jelentős különbség. Ez csak annyiból áll, hogy a karancslapujtői munkában már benne vannak azok a negatív ta­ pasztalatok, amelyeket Balatonszabadiban szereztem. Noha az elsőnél is tud­ tam, hogy jól meg kellene szervezni az építést, ez mégsem sikerült, mert nem voltak igazi támogatóim, hiszen a tanács gyenge volt, s mert túl közel volt a Balaton, s ezért erre a területre jórészt siófokiak és még távolabbról jöttek ke­ rültek. Noha a tervezést úgy kezdtük, hogy a lakosságot helyben tartsuk és a szabadiaknak építünk új lakásokat. Hogy ne menjenek el az emberek. Így az eredeti cél lényegében megbukott. Éppen a társadalmi koncepciónk. Karancslapujtőn nem így van. Itt a termelőszövetkezet nagyon keményen tartja kezé­ ben ezt az ügyet. Építőszövetkezetet hozott létre és azt mondta, hogy a szán­ dék nem csupán a lakosság megtartása, hanem az is, hogy aki Salgótarjánból ki akar költözni, mert elege van a lakótelepi házból, annak is megfelelő szín­ vonalú falurészt építsünk. Itt már egy magasabb színvonalú társadalmi regenerálódási folyamatot is végiggondoltak. Gergely Sándor előre tudta, hogy így szeretné csinálni. Ezért ezt társadalmilag - a dramaturgia szempontjából érettebb vállalkozásnak látom. �- Nem ugyanez történik Szabadiban is? Hiszen a máshonnan betelepültek segíthetik a falu megmaradását, megújulását? - Karancslapujtő csak most kezdődik és még nem tudom, hogy mi lesz a vége. Szabadiban már kirajzolódott a végleges formáció. A telkek Szabadiban először a helyiek kezébe kerültek és csak azután jutottak át mások tulajdo­ nába; pincérnek, benzinkutasnak, és sokféle olyan emberhez, aki nem ott la­ kik. Mondom, a szabadi építkezést erősen befolyásolja a Balaton közelsége és az a rendelkezés, hogy az üdülősávban nem lehet építkezni. Mint várható volt, ez az üdülősáv eggyel kijebb helyezkedik majd. Ahogy Budapestet, ugyanúgy a Balatont is körül fogja venni egy agglomeráció. Egy újabb üdülőövezet. Az emberek így térnek ki az építési tilalom elől. Talán így Szabadi is életképe­ sebb lesz. Csak kérdés, hogy az idegenforgalomból való élést életnek lehet-e nevezni. A településeknek és az emberi közösségek megújulásának belülről kel­ lene létrejönni. Nem állítom, hogy az idegenforgalom lehetetlenné teszi ezt a belső megújulást. Lehet, hogy szükség van egy ilyen külső impulzusra. - Kanyarodjunk vissza a karancslapujtői építkezéshez. Miért hívtak oda té­ ged? Milyen lesz ez az új falurész? Elkülönül vagy szervesen beletartozik a régi faluba? - Először is a telepítés a legdöntőbb. Ide készült egy rendezési terv, amely Karancslapujtő mellé, egy tulajdonképpen mocsaras vidékre telepítette volna a falu folytatását. Két falu közötti országút melletti területre. Amikor odahív­ tak, azt mondta Gergely Sándor, jelöljem meg, hogy merre bővítsük a falut. Akkor néhány helyet megmutattam, amit ő jónak látott. Aztán találtunk egy olyan területet, amelyik nem ez a mocsár, hanem az efeletti rész, közvetlenül a jelenlegi falu mellett. Építésre abszolút alkalmas, jó napos, szélvédett, kagy­ lószerű, gyönyörű területről van szó, amelynek ráadásul az alján egy régi er­ dei út is megy. A faluból egyenesen ide. Mi erre a területre adtunk aztán egy beépítési tervet. Tehát a telep, amit építünk, az nem telep, hanem a falu egye­ nes folytatása. Továbbá ezen a „telepen” úgy helyeztünk el egy élelmiszeráruházat és egy közösségi házat, méghozzá a két póluson, hogy az általános élelmiszerüzlet ne csak ezt az új falurészt lássa el, hanem az eddigi falunak azt a felét is, ahol ilyen üzlet nincs. A kettő között ez is egy kapocs. Vala­ mint úgy adtuk meg a tervet, hogy az a későbbiek folyamán hogyan bővíthető tovább. Ez tehát a telepítés. A cél az, hogy megpróbálunk minden tekintetben szer­ vesülni a régi faluhoz. A másik kérdés az, hogy milyen legyen egy porta, s ezek a porták egymáshoz hogyan viszonyuljanak. E munka során valahogy meg kell oldani a mezőgazdasági életvitel mai gondjait. A termelőszövetkeze­ tek tevékenysége erőteljesen külterjessé vált és szolgáltató vállalatokként a magánportákat keményen működtetik. Egy porta ma újra az esetek nem elha­ nyagolható részében gazdasági egység. Ez a folyamat a következő tíz évben még inkább erősödni fog, hiszen például az állattenyésztésben ma már ez a járható út. S egyre több földet adnak ki bérbe, így a családok és a porták egyre inkább megint gazdálkodók lesznek. Ugyanakkor a porták kialakítására egy kispolgári idill a mérvadó, amelyet a városiasodás erőltetett folyamatának végtermékeként értékelek. Elhitették a mezőgazdasági környezetben élőkkel, hogy ez a jó. Pedig ezek az emberek már nem parasztok, szó sincs erről, ha­ nem olyan alkalmazotti réteg, amelyik ugyanúgy termeli meg a javait, mint a 16 �fusizó munkás. Mint a három állásban dolgozó értelmiségi. Amikor a tervező ilyenkor megpróbál egy új falurészt tervezni, akkor szembenéz egy szerintem progresszívnak nevezhető gazdasági folyamattal, s szemben áll egy abszolút reakciós, retrográd kispolgári idilllel, amely az emberekben igényként jelenik meg. - Ez nem belső igény, csak a meglevő minta követése. Ilyen idillt látnak. . . - Igen. Az előszobás, két nagyszobás, fürdőszobás, konyhás, kamrás lakás a minta. Ennek általában oldalt vagy hátul van a bejárata. Arra vágynak te­ hát, olyan legyen a lakás, mint egy városi kispolgáré. A mindennapi élet konf­ liktusai azonban arra kényszerítik az ilyen lakásban élőket, hogy műanyag tetőkkel vagy mással, valamilyen irányba kibővítsék ezt a házat. S ott létre­ hozzanak egy félig verenda, félig raktár vagy félig összejövetelekre alkalmas helyet. Ez végül is jobban működik, mintha nem lenne. Valami olyasmi, mint egy primitív nyári konyha. A kockaházakat addig toldják-foldozzák, amíg lesz egy nyári konyha, ahol élni lehet. Az emberek tehát az ideologikus és vizionári us manipuláció és a mindennapi szükségletek között kínlódnak. Azt mondha­ tom, hogy általában a sematikus tervek és általában az építészek nem hajla­ mosak és nem is alkalmasak e konfliktushelyzet megoldására. Noha a megol­ dás rendkívül egyszerű. Szerintem a régi háromosztatú parasztház a lehetsé­ ges megoldás, amelyik nem véletlenül alakult ki, mert van középen egy nagy pitvarral ellátott lakókonyha. Ennek egy gangos változata, de ez most mellé­ kes. Tehát a ház kellős közepén van egy olyan tér, ahol főznek, ahol az anya tartózkodik, s ahol még van egy fekvőhely is. Ahonnan jobbra-balra nyílnak a szobák vagy az egyik irányba szoba, a másikba egy kamra. Így a háromosz­ tatú alaprajzhoz nyúltunk vissza és azt mondtuk, hogy ebből a régi lakókony­ hából egy nagy lakóelőteret kell csinálni. Nincs előszoba. A lakóelőtérből egyik irányba nyílik egy konyha, közvetlen kapcsolatban az előtérrel, amely­ nek központjában van egy nagy kémény és nyitott tűzhely vagy kandalló, vagy valami ilyesmi. A tűzhely mögött indul fel egy lépcső a padlástérre, ahol a hálószobák helyezkednék el. S lent a földszinten tehát létrejönnek a mindennapi nappali életnek megfelelő helyiségek csoportjai. Nem feltétlenül kötelező ez a szerkezet, de ezt tartom a legjobbnak. Ez az a kompromisszumokból kialakult alaprajzi rendszer, amely tartalmaz egy időtlen, természetes hagyományt. Ám ezt nem esztétikai szempontból fogom fel, hanem a mindenkori szükségletek szubsztrátumaként. Ez a népművészet. Ehhez hozzájönnek azok a mai igények, amelyek nem egy kispolgári, hanem egy jó értelemben vett polgári, nagypol­ gári alaprajzot eredményeznek. Nem egy szűk előszobát tervezünk tehát, ha­ nem egy nagy lakóelőteret, ahol az egész család össze tud jönni. Ami meleg, amiben sok a fény, s innen nyílnak a helyiségek. Az alaprajz tehát nem egy analízis, mert az élet költözik bele. Ami pedig az épület formáját, anyagát jelenti, visszanyúltunk a palóc ha­ gyományokhoz, mert itt palóc földön talán az ország leggazdagabb építészeti hagyománya található. Ma már ez a hagyomány gyakorlatilag nem létezik. Már azért sem, mert Palócföld nagyobbik része Szlovákiához tartozik. Amikor én ezzel a tervvel foglalkozni kezdtem, átmentem Szlovákiába is az egyik kol­ légámmal, hogy mi látható ott ebből a hagyományból. De erről nem akarok beszélni. Viszont van egy zseniális, időben elkészített nagy gyűjtőmunka Ma­ gyarországon. Ez a Malonyai-féle gyűjtés, amely a múlt század hatvanas évei­ ben kezdődött. Így a palóc anyag nagyon szépen megmaradt. Ebben a gyűj- 17 �KARANCSLAPUJ TŐ, Földszint alaprajz 18 *PALÓC F A L U " , CSALÁDI HÁZ �tésben olyan tizenkilencedik századi vakolatmintákat találtam, amelyek egy­ szerűen hihetedenek a számunkra. Olyan emlékeket őriznek meg, amelyekre nem tudom hogyan lehet emlékezni. Pálmaleveles oszlopfejek, melyek töve emberi fejeket mintáz. Ezek a minták térbeli tárgyak leképezése síkban. Egy ilyen mintát kiemeltem, s visszacsináltam térbelivé. Ez egy elterjedt homlok­ zati dísz volt, amiről kiderült, hogy felfoghatom térbeli struktúrának. S ebből a struktúrából készítek épületszerkezetet. Megterveztem már három ilyen pa­ lóc házat is, kettőt szolgálati lakásként a téesznek és egyet pedig egy új meg- 19 �rendelőnek. Ezekben a házakban a valamikori vakolatminta megjelent faszer­ kezetek formájában, amelyekből modelleket csináltunk és be is mutattunk az embereknek. Ez nem azt jelenti, hogy minden ház ilyen legyen. Nem kötelező minta ez. De így próbáltam meg a népművészeti minták emlékezetével eljut­ ni egy olyan univerzális hagyományanyaghoz, gondolkodásmódhoz, amit ha összehasonlítok a háromosztatú alaprajzzal és a palóc hagyományt összeszer­ kesztem ezzel a háromosztatú struktúrával, akkor ebből létre kell jönni egy olyan épületnek, amelyik a huszadik század végén a szerves építészet példá­ ját adja. Ez megfelel annak az igénynek, amit annak idején úgy fogalmaztak meg nekem, hogy palóc falut tervezzék. Egy régi palóc falut nem lehet ter­ vezni, mert az történelmi anakronizmus. Ha csak a formákra vagy a homlok­ zati díszítésekre gondolok. A hagyományt úgy lehet tehát a szerves építészetbe beleépíteni, hogy egy rendkívüli mélységű népművészeti emlékezés anyagát kell szervesíteni. Megjeleníteni a huszadik század végén. Ennek a századnak is szüksége van emlékezetre. Fantasztikus, hogy sokszor mennyire elvágják az emlékezet szálait. Nem is elsősorban Magyarországra, hanem Afrikára gondolok. Vagy Indonéziára. Vagy azokra a helyekre, ahol a nemzetközi imperializmus a legkeményebben dolgozik, eszméletlen tőkével és óriási áldozatokkal. Ez a tőke természetesen soha nem ideológiamentes. Azzal kezdik, hogy az emlékezetet tönkreteszik. Ha valamit kell tenni a hu­ szadik században, akkor az éppen az emlékezet újfajta felélesztése. Abszolút pontos feltámasztása. Ez a dolog egyik oldala, a másik viszont az, hogy el kell jutni a tények világáig. A televízió, az újságok és más eszközök különös vizionáriussága helyett egy, a tényeket meglátó, immaginatív gondolkodásra van szükség. Ez a palóc faluterv ennek a két tényezőnek az együttes megva­ lósítása óhajt lenni. Az ilyen házakkal, az eddigi tapasztalatom szerint, az em­ berek rendkívül elégedettek. Tudnak benne élni, nem úgy, mint a korábban kialakult kispolgári idillben. Ez a kispolgári idill azonban mérhetetlenül erős, tudniillik, hagyománnyá vált. Magyarországon ugyanis az elmúlt harminc év­ ben a városiasodás volt a felemelkedés egyetlen programja, amit az emberek­ nek mondani tudtak. Ez valahol nem más, mint egy primitív városiasodás. Ez a manipuláció nem vezet nagyon messzire, mert ez a népi-urbánus vitának az egyik nevetséges és felháborító kis része. A paraszt elé a várost állították mo­ dellként, és amikor a város és a falu közeledéséről papoltak nekünk, lénye­ gében semmi másról nem volt szó, mint a falu fölszámolásáról, amely az egyik stabil bázisa ennek az országnak. Gyökértelenné, s emlékezet nélküli tö­ meggé kell avanzsálódnia a magyar parasztnak. Ez nem alternatíva. Ez szisztematikus tönkretétele az országnak. Ezzel szemben én azt állítom, hogy aki egy bizonyos helyen él, annak a helynek és saját maga történetének megfelelő körülményeket kell tudni teremteni. Fütyülök tehát a városra, noha a várost rendkívül fontosnak tartom. Magam is városban élek. Nem arról van szó, hogy a városi élet ellen akarok beszélni. Csak ez nem az a város, amit elképzeltek. Ez egy altatóváros csak. Igazából nem is város. Ennyit tehát a karancslapujtői tervekről. Amit idáig a tervekből láttak azok, akik építkezni akarnak, mindaz nagyon tetszett. Természetesen a házakat nem egyedül fogom csinálni, hanem egy nagyobb építészcsapattal, mint Szabadiban is. Ami már eleve ga­ rancia arra, hogy különböző épületek lesznek ott. A „telep” különböző, s vál­ tozatos lesz. Arra szeretném az építészkollégáimat rávenni, hogy próbáljanak meg ők ugyanilyen mélyen elmerülni a palócság kultúrájában és más oldal­ ról felhozni valami olyasmit, ami eltér az általam elképzelttől. A palóc falu így mindenképpen a szerves építészet eredménye lesz. 20 �KARANCSLAPUJ TŐ, " PALÓC FALU" 21 �N A G Y ZO LTÁN Erotikus mesék N épünk mindig nagy vonzódással, ötletgazdagsággal, csillogó fantáziával, kifogyhatatlan humorral beszél a testiségről. A tém a kedvelésének magya­ rázata az a természetes életszemlélet, mely szerint a testiség, a nemiség az élet teljességének egyik legfőbb alapelve, alapvető ösztön, mely kiirthatatlanul ott lakozik az emberben, biztosítója az élet szakadatlan továbbvitelé­ nek. Ugyanakkor bennük él talán éppen ezeréves keresztény erkölcsünk hatásaként - az a felfogás, hogy a testiség, a nemiség valamiképpen szé­ gyenteljes cselekedet, még az erotikus történetek elmondása és hallgatása is illetlen dolog. A vonzalom é s a rejtett szégyenkezés különös kettőssége okozhatja, hogy a nemiségről soha nem szólnak kom olyan, csak a komikum eszközeivel. ( Am it komolyan nem mer elmondani az ember, tréfába ágya­ zottan mindenképpen kirukkol vele.) A z előbbiekből következik, hogy az erotikus történeteket csak egynemű­ ek között mesélték, különösen azok durvább, nyersebb változatait. Ellenkező neműek, vagy gyermekek előtt megbotránkoztató volt elmondásuk. N ők kö­ zött csak az enyhébb történetek terjedtek, m ivel az asszonyok, lányok szo­ kásaikban, erkölcsi felfogásukban jóval a férfiak fölött álltak. Ha társasá­ gukban valaki mégis v askosabb történetbe kezdett, leggyakrabban leintet­ ték. A durvább történetek a szabadosabb erkölcsű férfiak között burjánzottak el, például favágók között, az ipari üzemek munkásszállásain, ka­ szárnyákban stb. A legutóbbi évtizedekben az erkölcsök lazulásával, a trágárság terjedésével kidomborodott a történetek obszcén jellege, ugyan­ akkor halványult n yelvi ötletgazdagságuk, szellemességük, csökkent irodal­ mi értékük. A néprajzosoknak másfél évszázadon át mostohagyermekük volt az erotikus mese, a népi kultúra szégyenfoltjának tekintették, feleslegesnek, sőt káros­ nak tartották feltérképezését, kiadása pedig teljesen reménytelennek tűnt. Berze N agy János népmese-katalógusa említ ugyan jó néhány erotikus me­ sét, de a kényesebb részleteket szeméremből latinul írja. A legutóbbi évek­ ben válik egyre inkább m eggyőződésssé, hogy ezek a történetek az általá­ nos néprajzkutatás szerves részét kell, hogy alkossák, a népi kultúrának nem mindenképpen szégyellniv aló termékei, esztétikai értékük tagadhatat­ lan, kisebb finomításokkal kötetekben is napvilágot láthatnának. A z erotikus mesék a tündérmesék ellenhatásaként jöttek létre. N em a földhözragadt ember csodálatos vágyait, álmait fejezik ki, hanem a való világot ábrázolják: ilyenek vagyunk. N em finom ak, soha nem a költőiség szféráiba em elkedők, hanem inkább nyersek, triviálisak. Hőseik nem ere­ jükkel, segítőkészségükkel, kitartásukkal érik el céljaikat, hanem ravaszsá­ gukkal, gyakran alantas fortélyokkal. E llen feleik nem nagy erejű szörnyek, emberfeletti tulajdonságokkal bíró mitikus alakok, hanem együgyű, bugyuta, naiv, könnyen félrevezethető figurák. 22 �Jellemábrázolásukban, cselekményükben mindig a komikum eszközeivel élnek, tehát túloznak. Szívesen építenek a helyzetkomikumra, a félreérté­ sekből származó komikumhatásokra, de a jellemkomikum is helyet kap a mesékben. A túlzás felfokozásával gyakran elfutnak a népi abszurdig, a groteszk ábrázolásig, a hiperboláig. K ed velt műfaja az erotikus történetek­ nek a paródia. A csodákban már nem hívő, a tündérmeséken már csak mo­ solygó felnőtt parodizálja a gyermekkorában áhítattal hallgatott meséket. Csodás hősök helyett alantas figurákat teremt, a légies cselekményt a fö ld ­ re rántja, ugyanakkor a tündérmesék eszköztárát felhasználja, s új műfajt teremt. A z erotikus mesék közül legszolidabbak az erkölcsi célzatú történetek, melyekben a házasságtörés játssza a főszerepet. Ezekben az asszony csak látszólag megy bele a csábításba, s a csábítónak bűnhődnie kell megcsúfo­ lással, testi szenvedelm ekkel, esetleg halállal (Pórul járt szerelmesek B N 1726). A meseparódia klasszikus példája a Nemet mondó királylány (B N 1566), amely az Odisszea egy kis elemére épül. Em lékezetes az O d isszeának az a részlete, amikor a főhős vándorlásai során a küklopszok, az óriások fö ld ­ jére vetődik társaival. Odisszeusz találkozik az egyszemű óriással, s ma­ gát Senkinek nevezi. Ezzel a csellel menti meg végül önmaga és társai éle­ tét, hiszen a megvakított óriás csak azt tudja kiabálni a többi óriásnak, hogy őt senki sem bántotta, így nem sietnek segítségére. A nemet mondó ki­ rálylány meseparódiában, a hős a királyi palotába jutásakor erotikus hang­ zású neveket mond, mikor kiléte felől érdeklődnek. Bejut egészen a király­ kisasszony szobájáig, és az ártatlan lányt alantas fortéllyal magáévá te­ szi. A félrevezető nevek megzavarják az öreg királyt, a királynét, az őrö­ ket és a hősnek senki nem áll útjában távozásakor, ép bőrrel megússza életének nagy kalandját. A paródia tökéletes: az Odisszeuszban a főhős magasztos célért, önmaga és társai szabadulásáért ravaszkodott, ellenfele nagy erejű óriás vo lt; a népmesében a hős alantas célért folyamodott csel­ hez, egy ártatlan leány elcsábításáért, ellenfelei bárgyú, hiszékeny emberek. A komikum legszélsőségesebb eseteire, a népi abszurdra számos példát idézhetnénk az erotikus m esékből. Ezekben a bárgyúságnak, az együgyűségnek olyan magas foka csillan fe l előttünk, mely felborít minden józan logi­ kai konvenciót, annyira meghökkentő, páratlan, hihetetlen. A magzat, akinek nem volt szeme című történetben a fondorlatos pap azzal ijeszti meg az áldott állapotban lévő együgyű asszonyt, hogy a magzatjának nincsen szeme. K éri, látogassa meg a parókián, m ajd ő csinál sze­ met a magzatnak (abszurd ötlet). Persze, hogy élvezetes délutánhoz jut a takaros fehérszemély jóvoltából. Otthon a férj tudomást szerez az esetről, s meghökkentő a bosszúállása: kivágja a tisztelendő egész birkanyájának a szemét. Csináljon a pap új szemeket az állatoknak, ha az ő magzatjának tudott csinálni. A népi komikum kedveli a groteszk hatásokat. A komikum és a borza­ lom keveredik az Átváltozó halottban (B N 1537). A bányász férj késő es­ te édes kettesben találja la feleségét a fiatal, vérbő pappal. Hirtelen harag­ jában végez szerelmi vetélytársával, m ajd el akarja terelni magáról a gyil­ kosság gyanúját. Tudja, hogy a falu csordájában van egy hamis bika, ezért a holttestet kora hajnalban a parókia kapuja elé állítja. Számítása beválik, a halott papot a bika felökleli, s most már a csordás érzi magát bűnösnek a 23 �tisztelendő haláláért, ő akar szabadulni a holttesttől. Ettől kezdve, az alap­ motívum ismétlődik újból és újból. A holttest máshoz és máshoz kerül, s félreértések miatt a szereplők vétkesnek hiszik magukat, holott ártatlanok. Egyetlen céljuk aztán, hogy a holttesttől megszabaduljanak, a véres tettet más nyakába varrják. A z abszurd a népi komikumban nem ismer határokat, s eljut a hiperbo­ láig. A férjet kereső királykisasszony című történet ennek egyik legpregnán­ sabb példája, melyben a "nemi szervek mérhetetlen nagysága adja a komikus helyzetek egész sorát. A királykisasszonynak olyan nemi szerve van, hogy amikor elindul sétálni, „hat szekér viszi utána, tizenkét villás meg gyűri a szőrt” . Persze, hogy nem akad egy ideig neki vőlegény. V égül egy öregaszszony ajánlja be három fiát vőlegénynek, a kanászt, a gulyást és a csikóst. A legényeknek olyan szerszámuk van, hogy az őrzött állatokat azzal kerí­ tik körül. A féktelen nagyítás még csak fokozódik az utolsó részben, ami­ kor a lakodalom után a muzsikusok bejutnak a királylány nemi szervébe, s az egyik az elhagyott vonóját keresi. Kószálás közben egy csikóssal talál­ kozik, aki leinti: „N e keresd, more, mert én egy éve keresek benne egy elveszett csikót, mégsem találom” . A P Ó R U L JÁ R T S Z E R E L M E S E K (BN 1726.) A faluban a legszebb asszony a suszterné volt, hát sokan legyeskedtek körülötte. Egyszer is, ahogy megy az üzletbe, összetalálkozik a plébánossal. - Hová megyen, szép asszony? - A boltba indultam, veszek ezt, azt. - M agát már régóta figyelem, szép asszony, tetszik nekem. Mikor talál­ kozhatnánk kettesben? - A k ár este fél nyolckor is lehet. A z uram a vásárra megy a csizmák­ kal, a cipőkkel, nem lesz itthon. Hű, örült a plébános. No, de volt a plébánosnak két káplánja, két tanulója, azokkal is össze­ találkozott a suszterné. Jö tt az egyik, megszólította kedvesen: Hová megyen, szép asszony? • Csak ide a boltba. - Hőj, nagyon tetszik maga énnekem, mikor találkozhatnánk? - A kár ma este is nyolc órakor. Nem lesz itthon az uram, a vásárra készül. Hazafelé menet meg a másik káplán került az útjába. - Hőj, szép asszony, mikor találkozhatnék magával? - A k ár ma este is fél kilenckor. Nem lesz itthon az uram, megy a v á ­ sárra. Hő, örültek mind a hárman, de egymás szerencséjéről nem tudtak, nem árultak el semmit egymásnak. A suszterné meg mindent elmondott otthon az urának. - No, csak hadd jöjjenek, jól zsebeld meg őket, hadd fizessenek. Majd én kihúzódok a fáskamrába, és mire nekikészülődnek a szerelmeskedésnek, bent leszek. Ú gy is volt. Fél nyolc tájban kopogtatott a plébános. 24 �- K i az? - Én vagyok a plébános - suttogott kívülről erisszen be, szép asszony! - E gy pillanat, plébános úr. Bejött a pap, a suszterné meg takarított éppen, az edényeket moso­ gatta. A pap meg türelmetlenkedett: - Ja j, szívemnek szép szerelme, jöjjön az ölembe! - M indjárt elvégzek, addig vetkezzen le, az ágy fel van bontva, bújjon bele! A pénzt meg tegye csak az asztalra! Óóóój, nekilátott a plébános! Hosszú reverenda volt rajta, nem is gombolgatta, csak szakította, a gombok pattogtak mindenfelé. Sietett, csakhogy mőné előbb levetkezzen. - Jöjjön már, jöjjön már, szép asszony! - M indjárt megyek, de zörögnek az ajtón. - Jój, ki az? - Biztosan az uram jött vissza. Kiszólt az asszony: - K i az? K i zörög? - Visszajöttem, feleségem, mert egy pár csizmát itthon felejtettem. A pap meg az ágyból: - Jó j, szívemnek szép szerelme, hová bújjak? - Másszon be az ágy alá! Bebújt a pap szűzanyameztelen. Ahogy az ember bejött, azt mondja: - Hej, te asszony, mégsem indulok el ilyen későn, elég lesz hajnalban is. - Jó l van, akkor feküdjék le! Ledőlt az ember ruhástól az ágyra. - Ju j, asszony, de csíp a bolha ebben az ágyban! - Ugyan, hogy csípne, te ember! - D e bizony, tele lehet az ágy alja bolhával, ott feküdt a kutya. A z ember fogta a masináról a fazék forró vizet, bezúdította az ágy alá, jól leforró zta a plébánost. Mint aki jól végezte dolgát, indult vissza a fáskamrába, mert nyolcat ütött az óra. Jött a káplán, zörgött az ajtón. - K i az? K i zörög? - Én vagyok, szívem szép szerelme, engedjen be! - suttogta kívülről. Beengedte. - No, tegye le maga is a pénzt az asztalra! Ahogy kiolvasta a káplán a pénzt, biztatta az asszony: - Vetkezzen le, káplán uram, dőljön az ágyra, mindjárt megyek én is. A z is iparkodott lefeküdni, az ágyból meg csak mondogatta: - Jöjjön már, jöjjön már, mert megveszek érte! No, de zörögtek az ajtón. M egijedt a káplán: - Ja j, szívemnek szép szerelme, ki az? - Biztosan az uram jött vissza valamiért. - Jó j, hová bújjak? - Húzza meg magát az ágy alatt, úgyis visszamegy ő mindjárt! Bebújt a káplán, csupa víz volt az ágy alja, és ott feküdt egy meztelen ember. No, mindegy, nem tudott mit tenni, maradt veszteg, mert jött a gaz­ da. - Miért jöttél vissza, ember? 25 �- Itthon felejtettem egy pár csizmát. D e már megéheztem, teríthetnél asztalt. - Jó l van, egyél. Jóllakott a suszter, és azt mondja: - Nem mozdulok már én ki a házból ilyen sötétben, inkább lefekszem. Lefeküdt, de csak hánykolódott. - Hej, de sok bolha van ebben az ágyban, valamit csinálnom kell velük. Úgy is van forró víz a masinán, aztán puff az ágy alá, mert éjjel nem tu­ dok aludni. Úgyis tett, leforrózta a káplánt, aztán nyugodtan kiballagott a fáskam­ rába. Fél kilenckor zörgött a másik káplán, beengedte a menyecske. - No, szívem szép szerelme, eljöttem. - Jó l van, tisztelendő úr, tegye le a pénzt, megyek én is mindjárt, csak vetkezzen. A z is levette magát az ágyra, de már zörögtek is az ajtón. - Ja j, szívemnek szép szerelme, ki lehet az? Hová bújjak? - Biztosan itthon hagyott valam it az uram. Bújjon az ágy alá! Bebújt, látta a meztelen embereket, de mit tudott tenni, helyet szorított magának, meghúzódott csendesen. No, azt is leforrózta a suszter ammód, mint a másik kettőt. Ott voltak meghalva az ágy alatt. Gondolkodik a suszter, mi legyen velük, mi legyen velük. - Tudod mit, asszony? Van a falunkban egy bolondos ember, majd beszélek vele, hogy hord­ ja el a halottakat a folyóba, majd elviszi őket a víz. Úgyis volt, elment hozzá. - No, van egy jó alkalom, megfizetek érte rendesen. Egy óra hosszára való munka az egész. - Micsoda? - Gyere el, majd meglátod! Elmentek. A gazda megkínálta pálinkával a vendéget, és elmondta a teendőket. - D e egy kukkot sem senkinek! Ott van a zsákban a pap, te csak beha­ jítod a folyóba. Mikor visszajössz, markodba nyomom a pénzt, amiben meg­ egyeztünk. A vállára kapta a bolondos ember a zsákot, meg sem állt vele a folyóig. Jött visszafelé fütyörészve. Mikor a házhoz ért, megint ott látott egy zsákot a falhoz támasztva. Belenézett, hát benne volt a reverendás. - E j, hát hamarébb hazaértél tőlem? Hogy lehet ez? A gazda meg rábólintott: - Bizony visszajött, ugatta a kutya is. N o, fogta a bolondos ember a zsákot, azt is a folyóba vitte. - N o, jó messzire hajítalak, hogy ne gyere vissza. D e, amikor visszajött, ott volt megint a zsák a falnál benne a pappal. - Hőj, ez mégis sok! N o, megállj, majd kibabrálok én veled! K övet kötött a zsákra, hogy a víz jól a mélybe sodorja. Reggel lett, ahogy végzett a munkával. A z emberek már a hajnali misére gyülekeztek, de a papnak semmi nyoma. - Mi van a papunkkal? Egyik sem jön? 26 �A szomszéd faluba küldtek egy fullajtárt, hozzon papot, ha az övék el­ tűnt. Hozott is az csakhamar egy szép hintóval. A bolondos ember meg ép­ pen akkor ballagott hazafelé. Ahogy a papot meglátta, a kezébe vett egy dorongot, megfordította egyszer-kétszer: - Hőj, az anyád mindenét, azért jársz te olyan gyorsan, mert szürke lo­ vak visznek! Erre aztán jól fejbe kólintotta a másfalusi papot, hogy alig tudták fello­ csolni. Adatközlő: Fekete István sz.: 1908 Karancskeszi-Marakodi (Nógrád m. 1977.) A M A G ZA T , A K IN E K N EM V O LT SZ EM E Volt egy szép menyecske, aki boldogságban élt az urával. Egyszer még nagyobb lett a boldogsága, mert gyermeket hordott a szíve alatt. Egyszer elment gyovonni, mert valami nagy ünnep közeledett. A papnak nagyon megtetszett a szép menyecske. Azt mondja neki: - Ja j, szép menyecske, szép menyecske, látom, boldog állapotba került, de nagy baj van! - Micsoda, tisztelendő úr? - Édes gyermekem, a magzatodnak nincsen szeme. - Ja j, tisztelendő úr, mit csináljak? M it csináljak? - Édes gyermekem, megcsinálom, emiatt ne főjön a fejed. Mise után megcsinálom a gyermek szemét, gyere el a parókiára! Mise után ment a menyecske a paphoz, az meg jól elszórakoztatta, meg­ csinálta a magzat szemét az ágyban. Otthon a menyecske mérgesen csapta az ajtót. Azt mondja az ura: - M iért csapkodod az ajtót? Mi ütött beléd? - Hogyne csapdosnám, ha el nem megyek gyovonni, a gyermekemnek nem lesz szeme. - Honnan veszed ezt, asszony? - A tisztelendő úr mondta. No, de segített rajtam, ledőtött az ágyába, csinált a gyermekemnek szemet. Így lett szeme, kend meg azt sem tudott csinálni. - Jó l van, édes feleségem, ne dühöngj, csillapodj! Bezzeg dühöngött az ember magában. Azon törte a fejét, hogy tehessen ki a pappal. Gondolt egyet: - Van a tisztelendőnek elég birkája, az éjjel mindnek kiszúrom a szemét. Hadd csináljon azoknak is, ha a feleségem magzatjának tudott csinálni. Ú gy is lett. Belopakodott a birkaólba, aztán az éles bicskájával kiszúrkálta mindnek a szemét. Másnap a pap a prédikációjában a fájdalmáról beszélt. Száz pengő ju­ talmat ígért annak, aki nyomra vezeti, ki bánt el a birkáival. A szegény ember meg hallott mindent, hát mise után odasodródott a tiszteletes mellé. - Tisztelendő úr, ide a száz pengőt, tudom, ki volt a tettes. - Biztosan? - Mérget vehet rá. Kiszámolta a pap a száz pengőt, aztán elrikkantotta magát a szegény ember: 27 �- N o, tisztelendő úr, én voltam a tettes. H a maga a feleségem magzat­ jának tudott szemet csinálni, csináljon a birkáinak is! Adatközlő: G ajd ár Béláné sz.: Galcsik Erzsébet 1923. Zagyvaróna (Nógrád m. 1979.) A Z Á TV Á LTO ZÓ H ALO TT É lt egy fiatal házaspár. A z ember éjjelre járt a bányába, addig meg az asszony a fiatal papot fogadta. No, de csakhamar gyanút fogott az ember. Egyik este úgy tett, mintha munkába indulna, de csak a kapuig ment. Onnan visszahúzódott az élősövény mellett, majd felmászott az ablakuk alatt lévő nagy almafára, onnan leskelődött, mi fog történni. A felesége hozzákezdett a konyhában a sütéshez-főzéshez, mintha lagziba készülne. Feltette a zsírt a masinára forrni, hogyha jön a főúr, meg tudja vendégelni. Egyszer csak a kert felől meghallotta az ember a suhogást, csakúgy csapta a pap a reverendát, surrant be az ajtón. Mondta neki a menyecske: - Ja j, kedvesem, még nem készültem el, sehogy sem állok. Vesse magát addig kényelembe! A pap ledőlt a dikóra, de fáradt volt, rögtön elnyomta az álom. Hanyatt feküdt, a száját eltátotta, horkolt rettenetesen. A menyecske meg sürgöttforgott, többször kiszaladt a kamrába lisztért, tojásért, mit tudom én, miért. A z ura meg azalatt lemászott az almafáról, belopózott. Felkapta a forró zsírt a masináról, belezúdította a pap tátott szájába. A z asszony csak akkor ment be, mikor a szeretője már fuldoklott a zsírban. - Ja j, forgósteremtette, te ember, mit tettél? Vége az életünknek, téged ezért felakasztanak! - N e törődj vele, asszony, van a faluban egy rettenetesen hamis bika, majd segít az rajtunk. Elvitték a holt papot egy talicskán a parókia kapuja elé, szépen odaál­ lították. A gulyás nagyon korán hajtott másnap, majdnem sötétben, a bika meg mindig a gulya elején járt. Meglátta a papot, nekiment, összevissza tapos­ ta, törte. A csordás a végén ment a marhának, mire odaért, ott feküdt a pap kinyúlva. - Hej, vége az életemnek, mi lesz velem, hova tegyem a papot, mert engem felakasztanak. Ejnye, ejnye, biztosan menni akart valahová a főúr, aztán a bikám tönkretette, jaj, jaj! A parókia előtt rettenetes nagy fű nőtt, lábánál fogva odahúzta a holt­ testet, betakarta a fűbe. Megnyugodott aztán, továbbhajtott, végezte a dol­ gát. Déltájban eszébe jutott az útkaparónak, hogy le kellene verni a dudvát az útpartból. A falu végéről kezdte a kaszálást, pontosan a pap kapujától. A lig suhintott egyet-kettőt, mikor megakadt a kaszája. - M i az ördög már ez? Látja, hogy egy reverendadarab maradt a kaszáján. Jobban odanézett, hát a papba vágta a kaszáját. - Uramisten, vége az életemnek! A főúr a nagy melegben kijött ide hűsölni, és agyonkaszáltam. M it csináljak vele, hová tegyem? 28 �Kaszált egy csomó füvet, betakarta a holttestet, hogy ott püffedt estig a napon. Estefelé ment érte. A vállára vetette, vitte a harangozó kertjébe. Sok al­ mája volt a harangozónak, nagyon őrizte, mert lopták a cigányok. A z út­ kaparó a halott nyakába akasztott egy vászontarisznyát, vetett bele hat-hét almát, és felültette egy alacsonyabb almafára. Észrevette a harangozó kutyája a mozgást a kertben, szaladt elfelé, csa­ holt erősen. A harangozó meg usgyi a kertbe egy nagy bottal. Meglátta a holt papot az almafán, a tarisznyával a nyakában. Nem sokat teketóriázott, odavágott neki amúgy magyarosan. A pap lefordult. - Hű, vége az életemnek! A főúr biztosan ki akarta próbálni, mit csiná­ lok az alm atolvajjal, és agyonütöttem! M it csináljak vele, Uramisten? N o, kihirdette a harangozó másnap, hogy cigánygyovonás lesz. M ind­ egyikhez elházalt, hogy okvetlen menjenek gyovonni. Mentek is csomóstól, ott állongottak az előtérben. D e az asszonyok nem olyanok, mint az embe­ rek, mindig furakodnak, tolakodnak. Először egy nagy cifra menyecske ment be gyovonni, letérdepelt. Akkor­ ra már felöltöztette a papot a harangozó rendesen, a stólát is a nyakába akasztotta. Kipóckolta, hogy csakúgy dülledtek a nagy szemei. Letérdepelt elébe a menyecske, meghúzta a stólát a nyakán, hogy megcsókolja. A stóla nem engedett, a menyecske magára rántotta a papot. Megijedt aztán, elsivalkodta magát, sivalkodott szakadásig. K ivel a sok fiatal cigányember nem győzött csodálkozni. - Mi baja ennek a szegény asszonynak? Berontottak. Hát látják, hogy a menyecske a földön, a pap meg ott hem­ pereg rajta. Mérgükben ütni-verni kezdték a papot, azt hitték aztán, hogy ők verték agyon. Adatközlő: Mihály Józsefné sz.: Murányi É va 1934. Zabar (Nógrád m. 1978.) A LEVEG Ő BŐ L ÉLŐ LÁN Y Valam ikor élt a faluban egy jómódú parasztlegény, volt annak ökre, szamara, lova, disznaja, minden, de annyira zsugori volt, hogy még magá­ tól is sajnálta az ételt. Ahogy belekerült az időbe, mondogatták neki: - M iért nem nősülsz már meg? - Hát azért nem dolgozom, hogy valakinek a lányát eltartsam. - Hogyhogy? - Mert magam sem eszem annyit, amennyit megennék, hadd maradjon több. - Hát, milyen lányt akarsz? - Olyat, amelyik nem eszik, mégis megél. No, a falu kerítőasszonyának a fülébe jutott a különös hír, felbiztatta az egyik lányt. - Idefigyelj, férjhez mennél egy jó helyre? - Férjhez ám, de hová, kihoz? - Hát ehhez és ehhez a gazdag legényhez. 29 �- Nem megy az, mert neki csak olyan lány kell, aki nem eszik, nem iszik. - Ezen könnyen lehet segíteni. - Erre már magam is kíváncsi vagyok. - Reggelenkint kiülsz a padra. Ha erre jár, sóhajtozz jó mélyeket, a ke­ zedet is mozgasd. Ha kérdez, mit csinálsz, mondjad, hogy levegőből élsz. Úgyis volt. Kiment a lány a kispadra a ház elejbe. Mikor arra jött a le­ gény, elkezdte szedni a levegőt jó hangosan. A z meg odasandított: - M it csinálsz, te? - Reggelizek. - Hogyhogy? M it eszel? - Friss levegőt, nem látod? - Mással nem is élsz? - Dehogy eszem, dehogy iszom, reggel megtáplálkozok a jó friss leve­ gőből, azzal egész nap elvagyok. No, arra gondolt a legény, hogy ez a lány lesz az ő felesége, senki más. Megtartották az esküvőt, a lakodalmat. A nászéjszakán persze odavert ne­ ki a legény. Másnap reggel két személyre tálalt a menyecske. Meglepődött az ura: - Minek ide kétszemélyes tálalás? - Ketten vagyunk, nem? - Ketten vagyunk, de azt mondtad, hogy te nem eszel, nem iszol. - Hm, láttál már olyan edényt, amelyik lyukas, mégis megáll benne a v íz ? - Nem. - No, az éjszaka kilyukasztottál, azóta nem tudok levegővel élni, mert kiszalad belőlem. Így lettek békés házastársak. Adatközlő: Tóth Sándor sz.: 19 19. Mátrákeresztes (Nógrád m. 1984.) A FELED ÉKEN Y LEGÉN Y Volt egy szegény asszony, annak meg egy suhanc fia, Jancsinak hívták. Egyszer azt mondja a legény: - Édesanyám, szétnézek a szomszéd faluban, keresek egy szép lányt ma­ gamnak. - V árjál, fiam, megszövöm ezt a tíz rőf vásznat, varrok neked gatyát belőle, ha már olyan nagy legénynek tartod magad. Nem győzte kivárni Jancsi a szövést, bizsergette a vére, elballagott gatya nélkül. No, még azon a napon megismékedett egy takaros lánnyal. Gyorsan telt az idő a lányos háznál, hamar ráesteledett. Mondták neki: - Jancsi, maradj itt éjjelre, ne indulj útnak ebben a sötétben, még rád ijeszt valaki. De Jancsi arra gondolt, hogy nem fekhet le idegen háznál gatya nélkül. - Nem maradhatok, nem alhatok, mennem kell. Akárhogy biztatták, semmi szín alatt nem maradt, nekivágott az éjsza­ kának. Otthon mondja aztán az anyjának: 30 �- Édesanyám, varrjon nekem gyorsan legalább egy gatyát, mert legény vagyok, udvarolgatok. Ha ott marasztalnak éjszakára, nyuszkán maradok. M ondja az anyja: - Jó l van, fiam, leszőttem a vásznat, három rőfből varrok gatyát, a töb­ bit meg későbbre hagyom. Ahogy készen lett, Jancsi nagyon örült a gatyának. M agára húzta, aztán vígan fütyörészve ment a szomszéd faluba. D e nagy izgatottságában meg­ csavarodott a hasa. E gy bokor mögött letolta a nadrágját, de a gatyáról megfeledkezett, hát puff bele abba, nem volt hozzászokva, hogy azt is le kell húzni. Mit volt mit tenni, letolta végül, szépen kimosta a patakban, feltette a bokorra száradni. Ő meg lefeküdt, hogy szundít egyet, míg a ga­ tya szárad. M ár sötétedett, mikor fölébredt. Felugrott nagy gyorsan, szaladásnak a szeretőjéhez, esze ágában sem volt már a gatya. Ahogy a M ariska házához közeledett, meglassította a lépteit. Eszébe ju­ tott, hogy bizony ő már nagylegény, szép gatyája is van. Mihelyt bement, mondta is a lánynak: - No, M ariska, már itt alhatok nálatok, mert nekem is van! - Mi van neked? - Ja j, mi van nekem, mindjárt megmutatom. - No, mutasd, ne csak a szád járjon! Letolta Jancsi a nadrágját térdig, M ariska meg összecsapta a kezét: - Ja j, Szentisten, de hosszú! - E z hosszú? Még hat rőf maradt otthon! M ariska úgy megijedt, hogy kiszaladt a szobából, Jancsi meg akkor né­ zett végig magán. Látta, hogy nyuszkán van, hát szégyenletében fölrántotta a nadrágját és szaladt, szaladt hazafelé. M ég talán most is szalad, ha ha­ za nem ért. Adatközlő: Bartus Józsefné sz.: Szandai Teréz 19 3 1. Herencsény (Nógrád m. 1978.) 31 �KAPROS MÁRTA Kisgyermekek népviselete az Ipoly menti falvakban Népviselet hallatán elsősorban cifra főkötős, sokszoknyás menyecskék képe ötlik fel bennünk. Ez természetes, hiszen az emlékezet által átfogható időben a lányok, fiatalasszonyok öltözete volt a legdíszesebb, legváltozatosabb. De hogyan öltöztették falun a kisgyermeket? Ez szoros összefüggésben állt azzal, hogy mi volt a gyermek értéke a csa­ ládban. A múlt században még általában igen kevés. A módosabbak, szülők­ ke egy fedél alatt élő, három-négy generációs ún. nagycsaládjaiban a sok apró­ ság otthon, a mezőn egyaránt láb alatt volt, akadályozta anyját, nagyanyját a munkában. Még évekbe telik, amíg valami hasznot hozhat a „közösbe” - ha ugyan kiskorában el nem pusztul a korabeli egészségügyi viszonyok mellett. A szegényeknél a megélhetési gondok álltak előtérben. „Letjobban avvót a baj, hogy a koszt keves vót. A gyerek meg mindig ennyi kér. Ruházatra mán nem is jutott szinte” - emlékezett vissza egy idős őrhalmi asszony. Változás csak a századforduló után mutatkozik a tehetősebb rétegnél. A nagycsaládok sorra „szétválakoznak” , a sok gyermek sokfelé viszi a vagyont, s így a család elvesz­ ti társadalmi, gazdasági rangját. Ezért mind kisebb szaporulatra törekednek. S az eggyesgyerek, eggyeslányka melllé annak idején majd hasonlóan „rangos” párt kell találni - ez a gyarapodás szinte kizárólagos módja, mivel földvásár­ lásra vidékünkön ez idő tájt lehetőség alig volt. Ilyen összefüggésben alapvetően megváltozik e rétegen belül a gyermekkel kapcsolatos vélekedés, s - egyebek között - öltözködésére is kezdenek több gondot, pénzt fordítani. Más vetületben ez utóbbi jelenség kapcsolatban áll azzal, hogy megyénk parasztsága e században kevéske tőkéjéből egyre többet fordít fogyasztói javakra, így az öl­ tözködésre is. Ezáltal a ruházat a család gazdasági, társadalmi presztízsének egyik kifejezőjévé válik. Nézzük tehát, miből állt egy apró gyermek „ruhatára” ? Valamikor általános gyakorlat volt vidékünkön is, hogy az újszülött nem kapott ruhát, csak végigpólyázták. Ócska férfigatyából vagy más, sok mosástól megpuhult vászonne­ műből hasítottak egy, kb. pelenka méretű, négyzetes darabot. Erre ráféktették a csecsemőt, bepelenkázták, majd karjait teste mellé igazítván két oldal­ ról, illetve kinyújtott lábacskái felől ráhajtották a textíliát. Végül egy vászon vagy kanavász csíkkal jó szorosan végigfáslizták, egymáson keresztezve a sza­ lag végeit, a vállától a lábfejéig, ahol megkötötték. Erre csak a legöregebbek emlékeznek, ők is csak hallomásból. A századfordulón már ingecskét kapott az újszülött. Az egyszerű, derék­ szögű szabásvonalak szerint készült, hosszú ujjú kising-féling hátul végig nyi­ tott volt, hogy könnyebb legyen a pelenkázás. Emlékezet szerint mindig gyolcs­ ból varrta meg az anya, nagyanya. A hétköznapra szánt darabok nyakkivágása, ujja esetenként csak saját anyagából szabott pánttal volt szegve. Többnyi­ re azonban igyekeztek keskenyebb-szélesebb bolti slingelést használni szegő­ ként az ujjakra, illetve a nyakkivágásnál körgallérszerű, húzott vagy rakott fodrot varrtak a slingelésből. Aki nagyon ki akart tenni magáért, slingelés he­ 32 �lyett csipkét vett, vagy horgolt rá. Az ilyen csipkés kisinget azonban inkább már ünnepi alkalomból adták a csecsemőre. Egyébként az ünneplő ingecske jószerivel annyit jelentett, hogy az egyik darabot csak ilyenkor használták, így jobban meg volt kímélve. Három-négy kising készült egy csecsemőnek, több fölösleges volt, úgyis hamarosan kinőtte. Egyesek szerint „egy fel, egy le” , azaz egyiket ráadták, másikat mosták. Nagygazda családok utóbb igyekeztek kitűnni, s előfordult a két világháború között, hogy 10 -12 ingecskét is varrtak a babakelengyébe. Az első ingeket hozzávetőleg háromhónapos kora körül kinőtte a gyermek. Az újabbat már úgy készítették, hogy hátul össze volt varrva, csak hasítékot hagytak felül. Általánosan elterjedt hiedelem volt, s még a két világháború között is sokan tartották ahhoz magukat, hogy a „szemmel- verés” megelőzése céljából kifordítva adták rá a csecsemőre e ruhadarabot. A Néprajzi Múzeumban őriznek egy olyan ingecskét Őrhalomból, amelyet ugyan­ ezen célból egyik oldalon a színén, másikon a visszáján varrtak össze. Sze­ repe volt a gyermek ingének a népi gyógyításban is. Rosszbetegség, szívszorítás, ihedség betegségneveket emlegetnek, közös tünetük, hogy a gyermek rángató­ zik, habzik a szája. Ilyenkor gyorsan le kellett róla tépni az inget, s átdobni a háztetőn. Egyesek szerint jó valami kéznél levő követ, téglát belegöngyölni, úgy jobban repül. Ahol leesett, elásták. A két világháború között még volt példa e gyógyítási módra. 33 �Hűvösebb időben az ing fölé rékli (kiskabát, kötöttkabát) került. Előfor­ dult, hogy meghorgolták maguk, azonban általánosnak tekinthető már az 1910es években is, hogy készen vették vásáron, utóbb boltban. A gépi kötésű, hoszszú ujjú, derékig érő rékli hátul végig nyitott volt, s pertlivel kötötték meg a nyaknál. Ebből 2-3 darab kellett egyidőben a gyermeknek, módosabbak többet is vettek. Ugyancsak a tehetősebb családokban e ruhaféléből a húszas évek­ től már volt egy ünnepi darab is fehér selyemből, finomabb csipkével díszítve, amit először keresztelőkor adtak fel a gyermekre. Elmaradhatatlan volt a kis puhafőkötő (kisfékető, sipka, kissipka, alsósipka, babasipka), .„hogy a fülit nyomja helyre” , „hogy ne görbüljön je l a füli” . Ez általában gyolcsból, maradék delénből, zefírből vagy más mosóanyagból ké­ szült. Nem feltétlenül kellett tiszta fehérnek lennie, volt fehér alapon mintás vagy rózsaszín, világoskék, amit korábban nemétől függetlenül, felváltva adtak a gyermekre. Szabhatták két részből: két oldalát és tetejét egy téglalap, hátát egy felül ívelt darab adta. Máskor a fejtetőt takaró és a hátát kiadó széles csík hosszanti oldalához varrták a nagyjából négyzetes oldallapokat. Díszítése mindössze keskeny slingeit vagy kézzel horgolt csipke, amit az arc körül fodrosan alakítottak ki. Előfordul sima margitdísz (készen vett, keskeny, színessel hímzett szegőszalag) szegő is. Szokás volt házilag is horgolni, kötni kis főkötőket, legtöbbször fehér szövőpamutból, de szintén lehetett rózsa­ szín, világoskék is, utóbb a gyermek nemétől függően. A két világháború kö­ zött egyre általánosabb, hogy boltban veszik a csecsemő fejfedőjét; ennek már mindig sipka a neve. Módos anya valamennyi réklihez vásárolt mintájában il­ lő sapkát. Általában azonban 3-4 ilyen öltözetdarab elég volt egy gyermeknek. Ünnepi alkalomra e kisfékető fölé még egy fakötőt adtak. A szegény, sokgyermekes családoknál a kétféle főkötő nem sokban különbözött egymástól. Ugyan az ünnepi mindig fehér volt, s valami kis szalagdíszítést varrt rá az anya. Századunkban azonban általánosabbnak már az tekinthető, hogy egy ün­ nepi főkötőt minden gyermeknek csináltattak ügyes kezű nőrokonnal, vagy a helybéli varróasszonnyal. Anyaguk, díszítésük változatos volt egy-egy falun be­ lül is, s táji eltérések még tendencia jelleggel sem állapíthatók meg. Többnyire selyem volt az alapanyag, s mindig bélelték gyolccsal, hogy legyen egy kis tar­ tása. Előfordult, hogy az egészet beborították ritka csipkeszövettel, széles se­ lyemcsipke csíkokkal. A díszítéshez fehér, rózsaszín vagy kék taftszalagot használtak. A szalag rakása, ráncolása változó volt. Gyakran a szalagráncok közé gyöngyöket varrtak, a rakott szalagsor rögzítésére pedig készen vett dísz­ csíkokat (ragyogós, rezes, ezüstcifra stb.) használtak. Általános az volt, hogy a díszítés a gyermek arca körül futott, s a széles taftszalag megkötőt oldalt kö­ tötték meg nagy csokorra. A csecsemő fürdetés után kapott tiszta ruhát. A szennyest a fürdetővízben ki is mosta az anya. Többé-kevésbé még tartották magukat két világháború között a mágikus tiltáshoz, miszerint nem szabad pelenkát, gyermekruhát kint hagyni száradni napnyugta után, mert akkor „kinn marad a gyerek álma” . Az a körülmény, hogy a gyermek kikerült a pólyából, nem járt feltétlenül együtt azzal, hogy öltözete is megváltozott. Különösen nyáron továbbra is elegendő volt a hátul összevarrott kising. J ógazda anya azonban már a század elején karonülő gyermekének legalább ünnepre készített vagy készíttetett egy dísze­ sebb ruhácskát valami finomabb és mindig fehér kelméből. Ennek szabása vagy a kisinggel, vagy a később bemutatandó zobonyéval egyezett. Ugyancsak a tehetősebb réteg engedhette meg magának, hogy a helybéli féketővarróval ünnepre díszes, merevített főkötőt csináltasson kisgyermekének. Ez azonban 34 �területileg sem volt általános. Ő rhalomban, Hugyagon emlékeznek a galárisossipkára (gyöngyös-sipka). E két részből szabott főkötő formájában hasonlított a menyecske főkötő re, leszámítva azok hátróját (hátul lecsüngő, nagyméretű, dí­ szes szalagcsokor), díszítőelemei pedig színben és formában teljesen megegyez­ tek velük. Karon ülő korban kapta ezt is a gyermek, s először a soron követ­ kező jelesünnep (karácsony, húsvét, pünkösd) alkalmával adták rá. Két-hároméves koráig viselte, addigra a kisleány haja megnőtt, a fiú pedig már kap­ hatott kis kalapot. Az első világháború után néhány évig még szokásban volt a 35 �gyöngyös sipka. Dejtárról és Patakról szintén ismerünk merevített gyermekfőkötőket (farkasfékető). Ezek formája megegyezett a három részből szabott csecsemőfőkötőkével, de aljához még egy, elöl lekerekített, rakott fodrot varr­ tak, amin ugyanolyan szalagdíszítés futott körbe, amilyen az arc körül is volt. Ilyen főkötőket még az ötvenes évek elején is viseltek, azonban csak a kislá­ nyok, ameddig meg nem nőtt a hajuk a fonáshoz. Emlékezet szerint az első világháború előtt a kisfiúknak is volt hasonló főkötője, ezt azonban a boltban vett sapkák hamarabb felváltották. Egyébként egy-másfél éves korig nem nyúl­ tak a gyermek hajához ollóval, mert a hiedelem szerint különben nem lesz szép haja felnőtt korában. Másrészt leánykánál „ avvót a dicsősíg", minél ha­ marabb be tudták fonni legalább a kis előhaját, s a tarkóra vezetve összekö­ tötték. A kisfiúkat azonban, ahogy közeledett a nyár, kopaszra nyírták. A járni tanuló apróság már mindenütt a kisingtől eltérő fajta inget kapott. Aki tehette, gyolcsból varrta ezt, de megfelelt maguk szőtte vászon is. Derék­ szögű szabásvonalak szerint készült, hosszú ujja bevarrott. A gyolcsing alját, az anyag szélességéből adódóan lehetett bővebbre szabni, házivászonnál viszont két oldalába eresztéket (háromszögű betoldás) varrtak. A kerek nyakkivágást keskeny, saját anyagából készült pánt szegte. Elöl akkora hasítékot hagytak, hogy a gyermek bele tudjon bújni, s ezt egy ún. porcelángombbal fogták öszsze. Az ing volt nyári hétköznapokon a kisgyermek egyetlen ruhadarabja, hozzávetőlegesen az első világháborúig. Sőt nemegyszer egy megkíméltebb, gyolcsból készült példány jelentette az ünneplő öltözetet is. Ingből 8 -12 darab volt egy gyermeknek, mivel, ha már naponta nem fürdették, az ő ruhanemű­ jét sem mosták külön, így ki kellett tartson a készlet két mosás között. Az i o i o - e s évek végétől az ing mindinkább alsóruha lett. Az Ipoly-völgy nyugati részén, a városi tapasztalatok hatására már 1920 körül megjelenik - egyelőre alsóruhaként - a boltban vett, gépi kötésű kezeslábas bugyogó, másutt 10-15 évvel később térnek át erre a tehetősebbek. Többnyire az inggel egyidőben kapott gyermekruhát is az apróság, aminek neve Balassagyarmattól nyugatra szoknya, Őrhalomban, Hugyagon váltakozva szoknya (előkés szoknya, mellyes szoknya - a női viseletdarabtól megkülönböztetendő) zobony, innen keletre az utóbbi elnevezés általános. Készülhetett kar­ tonból, szövetből, kékfestőből, kásmírból, barchentból, flanellből, delénből; Ipolyszögön néhányan arról is tudnak, hogy régen a szegények magukszőtte vásznat festettek meg hozzá. Ezek többnyire mintás textilek voltak, kislány­ nak élénkebb színű, fiúnak sötétebb illett. Új anyagot még a nagygazdák sem vásároltak hozzá, maradékokból készült, vagy anyja viseltesebb, divatjamúlt szoknyáját szedték szét erre a célra. Többnyire otthon megvarrták, ritka volt, aki varróasszonnyal készíttette. Szabása mindenütt azonos. Az immár ívelten bevarrott ujjú felsőrészhez derékban húzott szoknyát varrtak. Hátán derékig nyitott volt, s gombokkal záródott. Ujja csuklóig, alja térd alá ért. Díszítés­ módját tekintve az Ipoly-völgyben közös a nyak körüli slingelt fodor. Egyéb­ ként a mindenkori helyi ízlés, valamint a szülők vagyoni helyzete szerint igye­ keztek cifrábbá tenni hajtásokkal, szegőkkel, szalagokkal stb. A ruhaanyag jellege, értéke, s a díszítés szerint volt téli, nyári, ezen belül „köznapló” és ünnepi változata. Az utóbbiból csak egy készült, hétköznapra 2-3 darab. Ter­ mészetesen a jógazdák kisszámú gyermekeinek több is lehetett. A zobonyt ko­ rábban az immár ismertetett ing fölött viselték. Ünnepre egy-két kis gyolcs alsószoknya is tartozott az öltözethez, s azok slingelt szegése kilátszódott a ru­ hácska alól. Ez nemcsak kislányra, hanem fiúra is érvényes volt. A kezes­ lábas elterjedésével átmenetileg e fölé húzták a szoknyát a gyermekre, külö- 36 �37 �nösen hűvösebb időben. Másutt a kezeslábas bugyogó a fiúknál az alsószok­ nyát helyettesítette ekkor már. A zobony viselete végleg csak az ötvenes évek második felében szűnt meg. A hideg ellen leánykának, fiúnak egyaránt, maradék anyagból készült kendőcskével kötötték be a fejét, majd a kezeslábassal együtt megjelentek a kü­ lönböző formájú bolti sapkák. Egy-másfél éves gyermeknek lábbelije nemigen volt, legfeljebb télre készített neki az anyja valami hevenyészett papucsfélét rongyból. A magasszárú cipőcskék a húszas évektől terjedtek a nagygazdák körében. Ezeken a speciálisan gyermeknek készült öltözetdarabokon kívül, alkalmi­ lag, az időjárás viszontagságai ellen, használhatták a többi családtag ruhada­ rabjait is. Például anyja téli „köznapló” fejkendőjével átkötötték a felsőtestét, nagyobb testvérük mellényét, kabátját húzták rá stb. Az egy-másfél éves gyermekek hagyományos viseletének alakulása, mint lát­ tuk, részleteiben esetlegesebb, az általánosabb érvényű, főbb tendenciák azon­ ban kirajzolódnak. A mezőgazdaságból élő, hagyományőrzőbb falvakban, il­ letve ilyen rétegeknél konzerválódtak a régi alapformák, a tehetősebbeknél a felhasznált anyagok mind értékesebbek, nő a díszítettség, bizonyos kistáji el­ térések immár a legfiatalabbak viseletében is megjelennek. Például Őrhalomban, Hugyagon a galárisos sipka; ugyanitt a húszas években másfél éves kis­ lány ünnepen a női viseletben éppen szokásos formájú köténykét kap az előkés szoknya hoz. A szükségletet meghaladó mennyiségi felhalmozás azonban még a nagygazdáknál sem következik be a hagyományos viseleten belül. Mire ezt a gyermekszám csökkenésének mértéke indokoltabbá teszi, akkorra áttérnek a boltban vásárolt ruhaneműkre, s immár az „úri” rétegekkel igyekeztek felven­ ni a versenyt. A városokkal megélhetési kényszerből szorosabb kapcsolatba kerülő falvak, rétegek hamarabb veszik át a legolcsóbb bolti termékeket, il­ letve azok mintájára esetenként maguk is készítenek új formájú ruhadarabo­ kat. Például maradék flanellből hosszúnadrágot, kis kabátfélét varrnak. Ezen belül azonban a legtovább megmaradtak a minimális ruhakészlet mellett. Bár nem hangsúlyosan, de mindenütt ilyen vagy olyan formában a két világ­ háború között jelentkezett a törekvés, hogy az öltözet minél kisebb korban jelezze, kisfiú vagy leányka az apróság. A Madách-pályázat eredményhirdetése A hagyományos M adách-ünnepség keretében került sor 1986. január 21-én a M adách-pályázat eredményhirdetésére. S Z O C IO G R Á F IA , E S S Z É , T A N U L M Á N Y K A T E G Ó R I Á B A N : I. Dr. Cs. Varga István (Eger) II. Dr. Botlik József (Tatabánya) III. D r. M. Pásztor József (Budapest) S Z É P IR O D A L M I K A T E G Ó R I Á B A N : I. Tóth László (Budapest) II. Onagy Zoltán (Esztergom) III. Szokolay Zoltán (Szekszárd) A szerkesztőség a nem díjazott, de a zsűri által közölhetőnek minősí­ tett írásokra is igényt tart. Erről az érintetteket értesítjük. 38 �K R IS T O N V ÍZ I J Ó Z S E F Egy sportszerű népi játék: a palóc mancsozás* Lajos Árpád ( 1 9 1 1 — 19 7 6 ) néprajzkutató emlékére A z alábbiakban egy olyan - több máshoz hasonlóan - feledésbe merült sportszerű népi játékról lesz szó, amely az ún. palóc vid ék régiójának sajá­ tos játékkultúráját jellemezte, még nem egészen fél évszázaddal ezelőtt is. E játék, a mancsozás kutatástörténetének felelevenítése - , mint látni fog­ juk - előlegezi azt is, hogy népi sportjátékaink lezajlási körülményeinek, a szükséges eszközöknek, s végül a játszó csoportoknak a vizsgálata e játé­ kokat olyan szerves közegben teszi érthetővé és értelmezhetővé, amely ska­ tulyákba gyömöszölt köztudatunk egysíkú játékértelmezésén is rést üthet végre. Egyúttal az sem lesz értelmetlen, hogy tisztelettel fejet hajtva, a fő­ ként etnográfus elődök előtt, lezártnak hitt kutatási eredményeiket mai, még újabb megfigyelések következtetéseivel gazdagítsuk, netán másként is értelmezzük megállapításaik némelyikét. A mai napig is (sokak által és sokat) vitatott Palócföld terminológiát itt és most legegyszerűbb, ha - földrajzi egységként kezelve - , mint az Ipoly menti Ő rhalomtól a Szuha-völgy felső szakaszáig terjedő vonalban Ragály községig tekintjük. (Ezt azért bocsátom előre, mivel az 1968-ban alakult Palóc Munkaközösség irányítóinak öt észak-magyarországi megye 350 köz­ ségéből végül is 20 kiválasztott kutatópontja közötti sávról van szó s e kör­ zetben gyűjtöttem magam is a palóc játékkultúra archaikus és megváltozott arculatú rendszerének anyagát, köztük a mancsozásra vonatkozóakat is 19 7 9 -19 8 3. között.) A mancsozásról önállóan először Szeder Fábián A Palóczok című tanul­ mányában olvashatunk, a Tudományos Gyűjtem ény 1819-es évfolyamának V I. kötetében. Ő erről így ír: „M in den játékaik közül legnevezetesebb a’ Mancsozás. A Mancs egy erős gyükérből készült közönséges lapda n agyságú golyóbis, mellyet valam elly szabad helyén egyik magasra felhagyít, és azt a többiek izmos ütőfával a levegőben eltalálni igyekeznek . . . ” Szedernek ez a közlése értékes, de jelentőségéhez képest, mégiscsak igen elnagyolt; sem helyileg, sem pedig részleteiben e játékról közelebbit meg nem tudhatunk. A Botka József tanár pályadíjas anyagát kiegészítő Por­ zsolt Lajos 1885-ben megjelentetett A magyar labdajátékok könyve szintén szól e játékformáról, mint „hajítva ütős a magasból” - mancsozás, ütőteke címszavak alatt. Szeder közlése után pontosan hét évtizeddel, 1889-ben Szvorényi József főpap a ciszterci rend egri katolikus főgimnáziumának ér- *A sz ig e tv á ri M u sz o la -já té k o k k ereté b en , az 1985. sz e p te m b e r 6-án m eg ren d ezett n ép i sp o r tjá té k o k k o n fe r e n c iá ja a lk a lm á b ó l elh an g zo tt e lő a d á s rö v id íte tt v á lto z a ta . 39 �tesítőjében a levantás, a türkölősdi, s a budázás nevű játékok mellett szin­ tén említi a mancsozást. „ A játék, manccsal, vagyis fagolyóval laptázás oly módon, hogy az ütő-bot n em kézből, hanem fent a levegőben, a mancs után dobva találja és üti ezt el mentői távolabbra.” - írja Szvorényi. Játékunkhoz egy szintén Egerből, illetve környékéről származó monda is kapcsolódik, amely az egerbaktai tó keletkezését hozza összefüg­ gésbe a mancsozással. Türk Frigyes tanár és szépíró 19 1 1 -ben megjelent kö­ tetéből, valamint az 1960-as évek közepén Selmeczi Kovács Attila által gyűjtött folklóranyagból egyaránt az tűnik ki, hogy a tó a fiatalok mancso­ zásának köszönhetően alakult ki (!), mivel „ a lapta egy nagy kő mellé esett, ami a gyep közepin pót. N em tudták kivenni alóla. Feszegették. Egyszer csak víz buggyant k i alóla, elöntötte a mezőt. Így támadt a baktai tó” . M ivel később külön is szót ejtünk a játszó személyekről, most csak annyit jegyzünk meg, hogy e monda esetében a mancsozást vegyesen, „legények és leányok” játszották . . . A játék helyének, menetének, résztvevőinek és szokásközegének első korrekt leírása Dorner A urél nevéhez fűződik, aki a N éprajzi Értesítő 1912-es évfolyamában közöl cikket a Nógrád megyei Ipolyvarbón és Ő rhalomban tett gyűjtéséből. Dorner említi először, hogy e helységekben a mancsozás mint böjti játék ismert, leányok és legények hárman vagy né­ gyen együtt játsszák meghatározott szabály szerint, s itt olvashatunk és al­ kothatunk a közölt rajzok alapján magunknak valódi képet a cifra kis mancs (golyó) és a csonkakúp alakú, égetéses technikával rozetta-, csillag-, viráginda-, szív- és madármotívumokat hordozó ütőbot, a mancsozóbot ké­ szítéséről és jelentőségéről. Megint csak D orner az első, aki felfedi e játék­ eszköz szerelmi ajándék voltát, ugyanis e botokat a búcsúi, vagy a farsangi tánc alkalmából bokrétát kapott legény csináltatta viszonzásul, beleégettetve, vagy vésetve a leány nevének kezdőbetűit, s az ajándékozás évszámát. Dorner gyűjtése nyomán így került be - egy csalódott szerelmes lemondá­ sa (!) révén - a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe az első mancsozóbot, majd hasonlókkal gyarapodott a balassagyarmati Palóc Múzeum, s más­ honnan, de szintén hasonlóakkal, a miskolci Herma n Ottó Múzeum is. Dorner játékmenet-leírása ahhoz segítette a további kutatókat, hogy e já­ ték számos variánsa közül, több adattal is alátámasztva, e játéktípust te­ kinthessük, (bármilyen más palóc tájnyelvi megnevezéstől függetlenül) „ a ” mancsozásnak. Közléséből többen is, de elsőként M alonyay Dezső és társai főként a mancsozóbot díszítettségét emelték ki. A Magyar nép művészete 1922-ben publikált V ., a Palócföldnek szentelt kötetében a képek alatti szövegben a meghatározás ekként szól: „Ü tő k N ógrádból... gyermekjátékok beégetett díszítéssel. . . ” A díszítésre és a funkcióra, valamint a játszók életkorára nézve, itt a fentiektől eltérően, (bár szintén azonos településről van szó!) más információt kapunk. „A m in t Ő rhalomban kutattunk, nagy kíváncsian jön át a szomszéd gyerek: v ajjon mit is akarhatunk itt? . . . K e ­ zében sajátságos tárgyat ( . . . ) pillantunk meg. Azt mondja, e tárgy neve Ütű, am ivel e vidéken a gyerm ekek nagyon szeretnek játszani. E játékszert szívesen díszítik is, hogy a gyermekeknek annál nagyobb örömet szerezzenek v e le . . . A csonkakúp vastagabb felén kétfüles edényből nagy, kerek., ró­ zsás, indás növény sarjad, aminek az ága alá kakas húzódott. A z ütő vé­ kony részén virágos szívek kelnek, d e még elfér fölöttük néhány cifra betű meg é v szám.” 40 �S itt röviden két dologra is fel kell hívni a figyelmet: I . a Malonyaynál, de később is majd’ mindenütt díszes ütőbottal és kis fagolyóval említett játék neve végül is egyértelműen mancsozásként került be a szakirodalom­ ba; egyúttal ez majdnem végleg elősegítette azt is, hogy a más néven, nem ilyen „cifra” eszközökkel, de ugyanúgy, azonos szabályokkal játszott játé­ kok csaknem kiestek a vizsgálat valódi köréből! 2. M íg Malonyayék népművészeti vállalkozásában, majd a Magyarság néprajza II. kötetében, s egyebütt fényképekkel, rajzzal is megörökítve szerepelnek a mancsozóbotok - , mint a hagyomány díszített tárgyai - , úgy sem az utóbbi másfél év­ tizedben született, korszerű szemléletű Magyar népművészet (Fél-H ofer munkája), sem a Domanovszky G yörgy által összefoglalt, a Magyar nép d í­ szítőművészete című kötetekben említés sem esik e sajátos tárgyakról. A z a tény pedig, hogy Manga János 1979-ben megjelent Palócföld című munká­ jában nem találunk egy sort sem a mancsozásról, annak jellegzetes szokás­ köréről, igencsak elgondolkodtató ! . . . A z e játékra vonatkozó további ismereteinket szatmári és szlavóniai pár­ huzamokkal az 1930-as évek közepén V iski K ároly gazdagítja, aki elsődle­ gesen nem az ütőbot díszítését állítja a középpontba, hanem a játék lezajlá­ sának, (a levegőbe dobott cél megdobásának) tulajdonít jelentőséget. Bátky Zsigmond Tárgynévmagyarázatok című sorozatában a „mancs” szó lehetsé­ ges etimológiájával foglalkozik: a játék egy fajtájának menetét és a szót megfeleltetve a guncsázásnak, végül furcsa fejlődéstörténeti fejtegetésbe bocsátkozva azt írja le, hogy - szófejtése szerint - előbb volt, lehetett is­ mert a játék lyukbaterelgetős, „kanászos form ája” , s csak később (nem tud­ ni miért? - K . V . J.) alakult ki a fagolyó cifra hajítócövekkel a levegőben történő megdobása. A N éprajzi Értesítőnek ugyanazon évfolyamában Tálasi István viszont teljesen új történeti és tájföldrajzi adatot közöl A mancsozás az A lföldön című forrásközleményében, ahol egy olyan jászkun kerületi tilalmat ismertet, amelyből kiderül, hogy a mancsozás (és a karikázás régi formája) a gyerekek és a legények számára igen kemény büntetések mellett tiltatott el - gyaníthatólag nem sok sikerrel. Tálasi itt azt is felve­ tette - , s ez közvetve később be is bizonyosodott, hogy a kunsági adatok előfordulása a X V III. századi palóc kirajzással függ össze. F é l E d it őrhalmi gyűjtéseit 1941-ben közreadva - az ún. házasság előtti „együtthálás” szokásának kapcsán is - szintén megerősíti Dorner Aurél megállapítását, a nógrádi településen ismert mancsozóbotok ajándék jelle­ gét. Lajos Á rpád 1940-ben megjelentetett A magyar nép játékai című gyűj­ teményében szintén Őrhalomból közli már mérkőző csapatjátékként a man­ csozást, amelyben leggyakrabban 8 - 12 fő vesz részt, s azt is megtudjuk, hogy a játéktéren egy kulnak nevezett játékgödör is található, s a verő és a kapó csapatokat egy-egy gazda vezeti. A z 1952-ben népi sportjátékok gyűjtésére Berecz István és Lajos Árpád által összeállított útmutatóban szintén a mancsozás szerepel mint a szaksze­ rű gyűjtés és lejegyzés egyik legszemléletesebb példája - nem feledkezve meg itt is játékeszköz készítésére, technikájára vonatkozó utalásokról sem. Hogy a mancsozás mint játéknév a fagolyó többféle (levegőben és földön történő) elütésének lehet a jelzője, azt igen jól példázza a szintén Lajos Árpád tollából származó Borsodi játékok (1957.) című kötet anyaga is, ahol a Hangony-völgyi Szentsimonból hoz mindkét variációra példát, de egyúttal 41 �sejteti, hogy az ongai kámbázás (kámba: az ütőbot neve, a fagolyóé: teke) elnevezéstől függetlenül azonos az őrhalmi típussal. Így ez nem véletlenül került be H ajdú G yula a Magyar népi játékok gyűjteménye (19 7 1.) című kiváló könyvébe, ma is feleleveníthető, egységes szabályokkal kidolgozott, s eszközeivel is ajánlott botos játék ként. Az, hogy a játéknév szerinti kategorizálás ebben az esetben nem lehet mérvadó, azt szintén Lajos Árpád 1972-ben és 1976-ban publikált elemzé­ sei támasztották alá. M ég az említett palóckutatás Felderítő kérdőívének erre vonatkozó kérdése is hibás volt: „lsm erik-e a mancsozást? (Lányok, legények, menyecskék játszottak egy díszesen faragott bottal és fagolyó­ val, manccsal)" A kérdésfelvetés tehát a zárójelbe tett „irányító” megjegy­ zéssel együtt majdnem vakvágányra futtatta e játék lényegének feltárását, ugyanis az csak - az egyébként ismert lefolyású játék - egyik, lehetséges nevére, változatára, illetve eszközeire irányította a figyelmet! Lajos Árpád e dilemmát úgy oldotta fel, hogy visszatért Szeder Fábián eredeti közléséhez, s nem elsődlegesen a játéknév nyomozásába kezdett, hanem a játék lefolyásának módjára fordított nagy figyelmet. Imponáló következetességgel mutatta ki, hogy a fagolyóval és ütőbottal való játék­ nak két fő változata van : 1. a golyó lyukba terelése, s annak változatai mint lentséges (csűrözés, kanászozás, tekézés), így az országban mindenfelé elterjedt játékforma és 2. a fagolyó hajítófával történő megdobása, majd az elütött eszközök elfogására való törekvés: a golyó beváltása mint fentséges (kámba, gusznya), és így ilyen lefolyással a palócság nyugati és középső ré­ szén, valamint a barkóságnál ismert csak. A z Ő rhalomban és környékén, valamint a matyóknál (!) fellelt, igen szépen díszített ütőfákat ő is külön méltatta, de a mintakincs ismertetésén túl, a meglepően nagy földrajzi távolság ellenére megfigyelhető viszonyla­ gos egyezésekre választ már nem adott. Igaz, néhány helyen van példa ar­ ra, hogy fiúk-lányok vegyesen játszották (Center, Négyes, Bükkmogyorósd, Adács), és a fentieken kívül még két helyről (Pétervására, Négyes) tudunk díszes ütőkről, de sajnos ezek elég elszórt adatok a két végpont között ah­ hoz, hogy napjainkban ennek pontos felderítését véghezvihettük volna. Gyűjtéseinkből kiderült, hogy a Palócföld széles sávjában mind a „lent­ séges” , mind pedig a feldobott golyó hajítófával történő megcélzása, s an­ nak gyors visszaszerzése, a „fentséges", eltérő időközökben szűnt meg. K a ­ záron például körülbelül az I. világháborúig mancsoztak, míg Ragályban te­ kézés néven még az 1940-es évek végén is játszották. A z őrhalmi mancsbot mint szerelmi ajándék saját gyűjtéseink során is többször lejegyzésre ke­ rült. A faluban ügyes faragóember hírében állott Csordás Antal, aki igen sok leány számára készített díszes botot. Később inkább asztalossal készí­ tették, mivel a „cifrája sütéshez” nem mindenki értett jól. Bevett játéktér a Faluköze, a Cigánydomb és a Mártondomb volt. Nemcsak az eladó lá­ nyok, hanem az újmenyecskék is mancsoztak, de ők csak akkor, ha férjük­ től kapott bottal játszottak. „A z emberek haragudtak, ha más udvarló bot­ ja maradt a háznál. Sok helyen a béke kedvéért még a lagzi előtt elégették a mancsozót.” A z 1950-es évek elején pedig Ő rhalomban a nők lassú „kivetkőzésével” csaknem egyidőben végleg megszűnt e játék még a gyermekek körében is, és a díszes és az egyszerű mancsozóbotok java része is - sajnos! - ezzel együtt megsemmisült. 42 �V O N S IK IL O N A Petőfi és Marx egy nógrádi falvédőn Am int az köztudott, a falvédők részben díszítő, részben gyakorlati célt szolgálnak. A konyha falfelületein elhelyezett színes, hímzett, feliratos fal­ védők, mint elnevezésük és elhelyezésük mutatja, a szennyeződésnek legin­ kább kitett felületeket, asztalok, padok, támla nélküli ülőalkalmatosságok mögötti, esetleg tűzhely fölötti falsíkokat fednek. Ezért alapanyaguk jól mosható fehér pamutvászon. Ezeknek a rendkívül kedvelt és a századfordulóra már szinte minden társadalmi osztály konyháiban megtalálható falvédőknek az eredete mind­ össze a múlt század hatvanas, hetvenes éveire vezethető vissza. A mondat­ szalagos, képi ábrázolású falvédők sajátos vonása, hogy a szöveg a képhez, illetve a kép a szöveghez nyújtott magyarázatot. A feliratok tartalma a szá­ zadfordulótól rávilágít az asszonyok életének és gondolatvilágának korlá­ tozottságára, a nők tudatállapotára, egyéni lehetőségükre, függő helyzetük­ re, arra, hogy csakis az otthonhoz, a háztartáshoz, a házi munkához kötőd­ tek. A szövegek felhívták a figyelmet a kívánatos magatartásra, a házias­ ságra, a szorgalomra, a takarékosságra. Propagálták a házi békét, bol­ dogságot, s a beletörődést a négy fal közé szorultság állapotába. Például Tisztaság a konyha dísze; Friss v íz, egészség; \Mint a madár az ágon, oly boldog légy e világon; Isten hozott kedves vendég, van itt enni-inni elég; A z én férjem csak a vizet issza, nem kívánom a lányságom vissza; E z a kis­ lány büszkén megy, hogy a kakas csípné meg. A z ilyen feliratos falvédők bármikor használhatók, nem utalnak forradalmi átalakulásra. A szöveg- és a képi ábrázolás giccsnek minősíthető, vagy legalábbis súrolja annak ha­ tárát. Különösen az 1920-as években terjedt el a házi kézimunkázás, előre nyo­ mott anyagon a kor divatjának megfelelően. A z általunk bemutatott falvédő - bár alapanyagában és hímzéstechniká­ jában megegyezik az előbb említettekkel, a képi ábrázolás és az ezt magyarázó szövegek, illetve idézetek merőben eltérnek a hagyományostól. E z a falvédő egyedi a maga nemében, s egy új társadalmi rend beköszöntét, lé­ tét jeleníti meg. A fehér vászonra piros fonallal, száröltéssel hímzett Pető­ fi- és M arx-képmás, valamint a közöttük, fölöttük lévő fáklya és a föld­ gömbben két egymásba fonódó kéz jelképezi a világszabadságnak, a világ proletárjai testvéri összefogásának, egyesülésének igényét és szükségességét. A fajvédő a M agyar Tanácsköztársaság idején készült. Különös párosításnak lehetünk tanúi: a forradalmi költészet és a tudomá­ nyos szocializmus két nagy alakja, megteremtője közismertsége alapján, il­ letve talán propagandacélokból került egymás mellé, hirdetve a tőlük köl­ csönzött - még ha pontatlanul is közölt - szöveget. 43 �Petőfi Sándor képmása alatt az Egy gondolat bánt engemet című költe­ ményből egy részlet olvasható: „H a majd minden rabszolga-nép Jármát m egunva síkralép Pirosló arccal és piros zászlókkal É s a zászlókon eme szent jelszóval „Világszabadság!” Petőfi A szöveg hű másolata a költeménynek, de az ékezetek elmaradtak. M arx képmása alatt A kommunista kiáltványból szabadon átvett szöveg olvasható: „M inden ország munkásai egyesüljetek.! Semmit sem veszthettek, csak láncaitokat, de cserébe egy világot nyerhettek. M arx A szöveg ékezethiányos. A kommunista kiáltvány utolsó mondatai a közismert felszabadulás utáni fordításokban azonos. „Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommu­ nista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszít­ hetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek. V ilág proletárjai, egyesüljetek!” S mint köztudott, A kommunista kiáltvány M arx és Engels közös műve. A z első magyar proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság idején készített falvédő tehát pontatlanul, de a lényeget tekintve, szövegében a kommunis­ ta kiáltvány befejező sorait idézi. B ár idézőjelet is használtak a felirat készítésénél, mégsem pontos a szöveg. Jóllehet a Tanácsköztársaság idején már ismert volt a kommunista kiáltvány, mint marxista alapművet ismer­ hették, olvashatták, de a falvédőre hímzett szöveg mégsem a ma elfogadott fordítás hiteles mása. A kommunista kiáltvány egy 1912-es budapesti kiadásában (fordította és bevezetővel ellátta: Ipolyi Tamás) az utolsó mondatok így hangzanak: 44 �„A z uralkodó osztályoknak van okuk reszketve gondolni egy kommunista forradalomra. A proletároknak láncaikon kívü l egyéb veszíteni valójuk n in­ csen, de megnyerhetik az e gész világot. V ilág proletárjai, egyesüljetek! ” A M agyar Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság ki­ adásában megjelent V arjas Sándor M arx és Engels életrajza. (A X IX . szá­ zad szocialista mozgalmainak történetével kapcsolatban - alcímmel.) V ar­ jas Sándor e tanulmányában írja: „ A kommunista kiáltvány úgy végződik, hogy reszkessenek a világ burzsoái, mert a proletárságnak nincs mit vesz­ tenie, csak láncait és cserébe nyerhet érte e gy egész világot és, hogy »Világ proletárjai, egyesüljetek!«” A fentiekből arra következtethetünk, hogy miután több változatban je­ lent meg A kommunista kiáltvány, több fordító munkája, ki-ki saját értel­ mezése szerint ültette át a szöveget magyar nyelvre. Ennek következtében kinek melyik fordítás jutott a kezébe, azt ismerte meg és azt idézte. A be­ fejező felhívó mondat azonban mindenütt azonos, csak a falvédőn került az első mondatszalagba, véleményem szerint az oroszból vett fordításnak megmegfelelően. „Proletarii vszeh sztran, szoegyinyájtesz!” E z a szó szerinti fordításban: M inden ország proletárjai, egyesüljetek! S, magyarra úgy for­ dították: M inden ország munkásai egyesüljetek! D e bárhogyan is történt a szöveg átültetése, e kommunista felhívás is­ mertté vált, olyannyira, hogy még a lakásokba, háztartásokba is eljutott, fennen hirdetve a konyha falán, hogy a világ proletariátusának egyesülésé­ ben rejlik az erő. A M agyar Tanácsköztársaság idejéből Nógrád megyében viszonylag kevés írott emlék és még kevesebb használati tárgy maradt ránk, mely magán v i­ seli a forradalmi napok hangulatát. Tárgyféleségben mindössze két konyhai falvédő utal a forradalmi átalakulásra. (A másik szövege a forradalom eltiprását jelzi: „M in t lángoló forradalmár, fölem elt fővel, legyőzhetetlen szellemmel és lélekkel megyek a börtönbe.” Eugene V . D ebs aláírásssal.) E két textílián kívül a mizserfai bányászok 1948-ig őrizték a Tanácsköztársaság idején készített zászlót, mely a két munkáspárt egyesülési kong­ resszusán a hősi időszakot idézte fel. A kongresszus után a zászlónak nyo­ ma veszett. A falvédők egyedisége, eredetisége vitathatatlan. Bár néhány évvel ez­ előtt az „élelm es” hatvani múzeumi dolgozók lefényképezték ezt a falvédőt, a fénykép alapján megrajzoltatták, kihímeztették, s úgy mutatták be, mint eredeti tanácsköztársasági emléket, mint a saját történeti értékű tárgyukat. A jószemű múzeumlátogató azonban különbséget tud tenni az eredeti és a másolt tárgyak között. A bemutatott falvédő rajzolatának készítője ismeretlen. M a már azt sem tudjuk kideríteni, hogy gyári, vagy házi nyomású volt-e. Feltételezhetően házi előállítású, melyre mindenekelőtt a betűk vonalai utalnak. A hímzést Domonkos Pálné, Salgótarján újaknai háziasszony készítette 80-55 cm-es méretben. A N ógrádi Sándor Múzeum gyűjteményébe vásár­ lás útján került be 1964 elején. Jelenleg megtekinthető a Munkásélet Nógrádban a X IX .-X X . században című állandó kiállítás tanácsköztársasá­ gi egységében, Salgótarjánban. A szellem- és költőóriások arcképével díszített falvédő forradalomtól for­ radalomig állta az idők viharát és a fentieken túli értékét növeli az a tény, hogy a 25 éves ellenforradalmi korszakban megőrizték, s ma becses emlék­ anyagként tárhatjuk a látogatók elé. 45 �ZÓ LYO M I JÓ Z S E F A Nógrád megyei szlovákok történelmi hagyományai, sajátosságai a kutatások tükrében A X V II. század végén, a X V III. század első évtizedeiben a megyénkbe köl­ töző szlovákokról a helyben íródott monográfiák, leírások mindig megemlékez­ nek. Az eltérő szintű, változó mélységű publikációk híven tükrözik a megfo­ galmazás korának igényét, lehetőségét, az író felkészültségét, érdeklődési körét. A korai leírások, monográfiák (amelyek közül elsőként említhetjük meg Radványi Ferencnek a X V III. század elején íródott latin nyelvű megyei ismertető­ jét, majd a néhány évtizeddel később megjelenő Bél Mátyás Nógrád megyei kötetét, de ide sorolhatjuk Mocsáry Antal 1826-ban kiadott négykötetes me­ gyetörténetét) csupán annyit említenek meg a megyénkben élő szlovákokról, hogy a fa megmunkálásához kitűnően értenek. A munka- és használati eszkö­ zeiket maguk készítik el, több szlovák faluban ekék, különböző faedények, szekrények, ládák, pipák, cserépedények tömeges előállításával foglalkoznak, amelyeket maguk, vagy kereskedők révén juttatnak el az ország délibb me­ gyéibe. Mindhárom szerző kiemeli az itt élő szlovákok szorgalmát és arról is szólnak, hogy a túlnépesedett, kevés földű falvakból a szlovákok tömegesen járnak le az Alföldre, hogy ott aratással, egyéb mezőgazdasági munkák vég­ zésével keressék meg kenyerüket. Ezek a leírások sajnos, nem szólnak a me­ gyénkbe települt szlovákok lakáskultúrájáról, szokásaikról, viseletükről, gaz­ dasági rendjükről. Csupán a XIX. század közepén, pontosabban 1854-ben jelent meg az első leírás, amely a megye egy szlovák falujának mindennapi életét ismerteti. A Magyar- és Erdélyország képekben című munkában Ő sagárd lelkésze terjedel­ mes cikkben számol be a falu keresztelési, lakodalmi, temetési szokásairól, a fonó életéről, de részletesen szó] az építkezésről, a bútorokról, a viseletről, a gazdálkodásról, a falu társadalmi életéről. A női és férfiviseletről készült le­ írását egy fiatal házaspárról készült rajz is gazdagítja. A múlt század második felétől folyóiratok, könyvsorozatok indulnak meg, hogy hazánk parasztságának történetét, életformáját ismertessék. E gazdag termésből, a megyénkben élő szlovákok leírására egy oldal sem jutott. Csupán századunk tízes éveiben jelent meg egy rövid ismertető Farkas Pál tollából a Borovszky Samu által szerkesztett megyemonográfiában - a szlovákok vise­ letéről, lakáskultúrájáról, születési és házassági szokásairól. Tanulmányának anyagát elsősorban az Ipoly vonalától északra eső falvakban gyűjtötte. Negyedszázaddal később, 1935-ben, látott napvilágot Korpás Em il Adatok a Nógrád megyei tótság népi építkezéséhez című közlése a Néprajzi Értesítőben. Ebben a szügyi, a falutól elkülönülő pajták építését, a gazdálkodásban betöltött szerepét ismerteti. A megyénkben élő szlovákok tudományos igényű, távlatokat is érzékeltető kutatása 1949-ben indul meg, amikor Manga János kap megbízást a balassa­ gyarmati Palóc Múzeum vezetésére. A szlovák nyelvet kitűnően ismerő nép­ rajztudós itt-tartózkodásának első éveit a szlovák falvak tárgyi világának öszszegyűjtésére, megmentésére fordította, hiszen az intézmény gyűjteményét tel- 46 �jesen megsemmisítő II. világháború elsősorban ezt a feladatot rótta rá. A ki­ állításokat előkészítő tárgygyűjtései alkalmával szorgalmasan lejegyezte a szlovák falvak meséit, népdalait, a történeti mondákat, népszokásokat. A nép­ szokásokat ismertető kisebb cikkei sorra jelennek meg a szakfolyóiratokban, amelyekben sohasem feledkezik meg a magyar-szlovák párhuzamot keresni, tör­ ténetiségét gazdag bizonyító adatokkal alátámasztani. 1969-ben már megírhat­ ta Egy magyarországi szlovák falu címmel Vanyarcról készült tanulmányát, amely a N épi kultúra - népi társadalomban jelent meg. Ebben a gondosan összeállított, kiterjedt gyűjtésen alapuló dolgozatában az 1710-es évektől, a szlovák telepesek megérkezésétől kíséri nyomon Vanyarc történetét, a telepü­ lés gazdasági életét, a tárgyi és a szellemi kultúra változását. Különösen nagy gondot fordított a felgyűjthető szokások leírására, elemzésére, történeti múlt­ jának rögzítésére. Ebből fogalmazódott meg Vanyarc néprajzi monográfiája, amely Z. Minulosti Venarcu címmel 1978-ban jelent meg. Az 1960-as évek elejétől a szlovák falvakban végzett helyi gyűjtőmunka le­ lassult. Ebből az időből két nagyobb témagyűjtésről számolhatunk csak be: Róna Tas András családtörténeti kutatásokat végzett Ipolyszög, Szügy, Patvarc községekben, Flórián Mária a dohányfeldolgozás, a táplálkozás, a viselet emlékeit gyűjtötte Szügyben, Vanyarcon és Bánkon. A múzeumi tárgygyűjtés ebben az időben is intenzíven folyt: komplett viseletegyüttesek kerültek be Vanyarcról, Galgagutáról, Bánkról, de bútorok, lakástextíliák, viseletdarabok, gazdálkodási eszközök számos példánya is begyűjtésre került. A megye szlovák falvainak helyi néprajzi, történeti vizsgálata az 1960-as évek végén indult meg nagyobb lendülettel. Ezt elősegítette az a megbízás, amelyet a Palóc Múzeum kapott: Bánkon, a megyében élő szlovákok hagyo­ mányainak, tárgyi és szellemi kultúrájának megőrzésére és bemutatására létesít­ sen falumúzeumot. Az új létesítmény anyagának összeállításánál felmerült az az igény, hogy a kutatások eddigi eredményeit felhasználva, a feltárások to­ vább bővítésével, áttekintést adjon a megyében élő szlovákok anyagi kultúrá­ járól, pontosabban fogalmazva a tárlat kísérelje meg annak érzékeltetését, hogy a magyarokkal 250 év óta együttélő szlovákok tárgyi világuk sajátosságaiból, egykor eltérő jellegéből mit őriztek meg. Itt nem volt elegendő az eddigi ku­ tatások számbavétele, a tárgyi gyűjtemény gyarapításának fokozottabb üteme, azt is megnyugtatóan kellett tisztázni, milyen volt, milyen lehetett az itt élő szlovákok anyagi kultúrája, a betelepülést követő években, évtizedekben. Ez utóbbi kérdés anyagának biztosítását a levéltári kutatás tette lehetővé. Több ezer hagyatéki leltárat, kárbecslést, a mindennapi élethez kötődő peres iratot másoltunk le a szlovák családokra vonatkozóan. E kutatások elején már számot adhattunk a Sámsonházán vizsgált kétbeltelkű település emlékeiről, a megyében élő szlovákok anyagi kultúrájáról, annak mélyebb időhatárok közöt­ ti változásáról. A megyénkben élő szlovákok múltjának, hagyományainak feltárásában, tár­ gyi és szellemi kultúrájuk lejegyzésében, feldolgozásában természetesen nem­ csak a megyében élő kutatók vettek és vesznek részt. Számos egyetemi és fő­ iskolai szakdolgozat készült egy-egy szlovák település építkezéséről, viseleté­ ről, szokásairól, népdalairól stb. A hazai és külföldi kutatók műveiben is ta­ lálkozhatunk több-kevesebb adattal, amelyeket helyi megfigyeléssel gyűjtöttek. Ezek között sajnos, szélesebb kitekintésű, vagy egy-egy résztémát mélyebben ismerő cikk, dolgozat, tanulmány nem készült, amely a gazdagabb kitekintést, az összefüggések útvesztőiben a könnyebb eligazodást segítenék. A becses és 47 �értékes adatokat tartalmazó, vagy forrásokat jelölő munkák ismertetésére nem vállalkozhatunk. A szűkre szabott hely még bibliográfiai felsorolásukat sem teszi lehetővé. Talán az elmondottakból is kitűnik, ha ezt nyíltan nem is fogalmaztuk meg eddig, hogy a megyénkben élő szlovákok kutatása korántsem tekinthető teljes­ nek. Sok még a hiányos ismeret, a fehér foltok száma sem kevés. A kutatások eddigi szerény eredményei is lehetővé teszik azonban, hogy a Nógrád me­ gyében élő szlovákok néhány sajátosságára felhívjuk a figyelmet. Az országos kutatásokat sok megyei adattal kiegészítve tényként rögzíthet­ jük, hogy a szlovákok a X V II. század végén és a X V III. század első évtize­ deiben települtek megyénkbe, az akkor még sűrűn lakott kedvezőtlen termé­ szeti viszonyokkal bíró Árva, Zólyom, Trencsén megyékből, valamint Nógrád és Hont megye északi falvaiból. Az új telepesek többsége nem szervezett bete­ lepítés eredményeként érkezett, hanem spontán, az éj sötétjét kihasználva szök­ tek el szülőfalujukból, hogy az ország délibb, gondtalanabb megélhetést bizto­ sító vidékein keressenek végleges otthont maguknak. Gyakran nevüket is meg­ változtatták, hogy a hatóságok ne tudják visszaküldeni elhagyott falujukba. A levéltári kutatások alapján ma már választ tudunk adni arra a kérdésre is, hogy a szlovákok miért abban a faluban telepedtek le, ahol jelenleg is él­ nek. A levéltári adatok segítségével feltérképezhettük, hogy a X V III. század első felében a megye több mint kétszáz földbirtokosának mely községben mennyi telke volt és milyen vallásúak voltak. Az elkészült térképről leolvas­ hatjuk, hogy az evangélikus vallású szlovák telepeseket csak a református és evangélikus vallású földbirtokosok telkein találhatjuk meg. Nógrád megye már a középkortól az apró birtokok hazája volt, egy falu paraszti telkei rit­ kán tartoztak egy földbirtokoshoz. Gyakori volt, hogy egy-egy falu határán 3-5, olykor még ennél is több földbirtokos osztozott. Így a falvak vallási öszszetétele és aránya attól függött, hogy a katolikus vagy az evangélikus vallású földbirtokosoknak volt-e több a telkek száma. Legyen szabad ezt egy pél­ dával illusztrálni. A török háborúk alatt elpusztult Csesztve községben a tel­ kek 2/3 része az evangélikus vallású Barátnaki testvérek, 1/3 része pedig a vá­ ci püspök tulajdonában volt. A község újratelepítésekor a Barátnakiak evan­ gélikus vallású szlovákokat, a váci püspök katolikus magyarokat telepített el­ néptelenedett telkeikre. A néprajzi kutatás, a történeti megismerésen túl, egyik legfontosabb felada­ tának tartotta annak megvizsgálását, tényszerű adatainak feltárását, hogy a tö­ rök háborúk után betelepült szlovákok, németek, románok, délszlávok tárgyi és szellemi kultúrája hogyan alakult, változott az elmúlt kétszázötven év alatt. Különösen annak kutatása ígérkezett izgalmas feladatnak, hogy a hazánkba települt nemzetiségiek mit őriztek meg napjainkig az otthonról hozott hagyo­ mányokból. Az e témával foglalkozó kutatók - részletes gyűjtéseik és megfigyeléseik alapján - már régebben megállapították, hogy a régi és a beköltözött új la­ kosság együtt- vagy egymás mellett élése során a nagyobb változás mindig a beköltözött csoportok kultúrájában következik be, mivel többé-kevésbé szük­ ségszerűen alkalmazkodnak az őket befogadó vidékek gazdasági-társadalmi rendjéhez, életmódjához, szokásaihoz. A Nógrád megyében élő szlovákok szellemi kultúrájában őrzött hagyomá­ nyok feltárásában - mint fentebb erre már utaltunk - kitűnő munkát végzett Manga János. Gyűjtései alapján kimutatta, hogy a balladák, a népdalok kö­ zött rendkívül sok azoknak a száma, amelyeket minden kétséget kizáróan az 48 �előbbi lakóhelyükről hoztak magukkal. Erre részint a közép-szlovákiai dallam­ stílus élő hagyományaiból következtetett. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyes alkalmakhoz kapcsolódó énekek, versek, köszöntök az 1930-as évekig megőrizték a régi biblikus nyelvet. Ilyenek a Balázs-napi, a farsangi, a vízke­ reszti szövegek, de a lakodalomban a násznagyok és vőfélyek is ilyen bibli­ kus nyelvű verseket, köszöntőket mondtak. Tárgyi anyaguk jelentős része azonosult a körülöttük, vagy együttélő magya­ rokéval. Az azonos táji környezet, a fentebb már említet gazdasági-társadalmi viszonyok, a beszerzési források tették egyezővé a munka- és használati esz­ közök jelentős részét. A helyben található építőanyag a magyarságéval egyező szerkezetű, beosztású lakóházakat hozott létre a szlovákoknál is. A bútorok for­ mája, díszítése, funkciója, elhelyezése is egyezőséget mutat a magyarokéval. A szoba berendezési tárgyai közül csupán a zenélő Luther-kép, a szlovák nyel­ vű feliratokkal ellátott szentképek jelzik csupán, hogy evangélikus vallású szlovák család házában vagyunk. A konyha használati tárgyai között mindössze egyet találtunk, amely a ma­ gyar háztartásokból hiányzik: ez az agyagból készült pekárnya (májsütő), amelyet az 1930-as évekig a disznótoros vacsora készítéséhez használtak. Az étel elkészítéséhez három májsütőre volt szükség: az egyikbe húst, a másikba apróra vágott burgonyát, a harmadikba sertésmájat tettek. A kemencében egy­ szerre kisütötték, majd egy nagy cseréptálba a külön sült ételeket összeöntötték. A körülállt tálból fakanállal ettek. Az együttélő magyaroknál és szlovákoknál legszembetűnőbb a viselet, ezen belül is a női öltözet közötti eltérés. A megyénkben élő szlovákok szinte nap­ jainkig megőrizték sajátos népviseletüket. A megye szlovák falvainak viseleté­ ben - szabás, viselés, forma és díszítés alapján - három nagy csoportot kü­ lönböztetünk meg: 1. Szügyi csoport (Balassagyarmat, Patvarc, Csesztve, Terény). Ehhez a vi­ seleti csoporthoz tartozik több Csehszlovákiában levő Ipoly menti falu is. En­ nek a csoportnak ismertetőjele a csípőnél széles gallérral megtoldott, a térdet alig betakaró szoknya. Szűk ujjú ingvállaikon magas nyakú pruszlikot, ezen pe­ dig széles rojtozású selyem vállkendőt viselnek. A főkötő, a villuska, a hajat teljesen befedi, melyet csipkével, szalagokkal, apró fodrokkal, flitterekkel díszítenek. Az asszonyok hajukat nem kontyban hordják. A két ágba font haj végét pertlivel összekötözik és a fej körül koszorúba tekerik. 2. Bánki csoport (Alsópetény, Felsőpetény, Nógrád, Nézsa, Ősagárd, Legénd, Nógrádsáp, Erdőkürt, Galgaguta, Vanyarc, Bér, Szirák, Kétbodony). A női viselet jellemzője az apró ráncokba rakott szoknya, melynek aljára piros szegőt varrnak. A fehér, testhez simuló ingvállaikon többnyire deréktájon ki­ szélesedő vizitkét hordanak. A fehér gyolcs ingvállat, a vizitkét, a kötényt egyező hímzéssel díszítik. Főkötőjüknek széles konytfésűikkel jellegzetes magas és szögletes fejformát adnak a fej tetején. 3. Sámsonházai csoport (Lucfalva , Szupatak). Viseletük az első világháború után egyre jobban elpolgáriasodott. Az alig ráncolt szövetszoknya majdnem a bokáig ér, a slingelt szélű alsószoknya néhány centivel hosszabb a felsőszoknyá­ nál. A keskeny gallérú, széles csipkés aljú kötény a deréknál enyhén ráncolt, jóval rövidebb a szoknyánál. A buggyos ujjú, testhez simuló ing itt is ismert, melyre fekete színű pruszlikot vesznek fel. A menyecskék „T ” alakban fésülik hajukat, majd a két ágba font hajat kétoldalt a fül mellett vezetik hátra. Ken­ dőjük a fejtetőn elkeskenyedik. 49 �A három viseletcsoport körül a bánki csoport a legnagyobb, ezen belül még öt kisebb viseleti csoportot különböztethetünk meg. Fentebb már szóltunk arról, hogy a megye falvaiban lakó szlovákok aránya településenként változott. Az arányok változásában öt csoportot különböztet­ hetünk meg: 1. magyarok - csekély számú szlovákok (Ludányhalászi, Herencsény, Szente, Magyarnándor, Nógrádkövesd, Szátok); 2. szlovákok - csekély számú magyarok (Bánk, Bér, Bokor, Felsőfetény, Galgaguta, Kétbodony, Lucfalva, Ősagárd, Sámsonháza, Szupatak, Vanyarc); 3. többsége magyar - jelentős számú szlovák (Mohora, Cserhátsurány, Nógrád, Balassagyarmat, Egyházasdengeleg, Ipolyvece); 4. többsége szlovák - jelentős számú magyar (Patvarc, Szügy, Csesztve, Ipolyszög, Erdőkürt, Terény, Legénd, Szirák); 5. katolikus vallású szlovákok (Keszeg, Alsópetény, Nézsa, Nőtincs, Nógrádsáp). Azokban a falvakban, ahol az evangélikus vallású szlovákok száma ala­ csony volt, ott a helyi katolikus vallásúakhoz igazították viseletüket (Cserhát­ surány, Magyarnándor, Szente, stb.) Ahol viszont egyenlő számban éltek ma­ gyarok és szlovákok, ott mindketten megőrizték eltérő viseletüket (Terény). Számos eltérő jegyet fedezhetünk fel a szlovákok hímzéskultúrájában. En­ nek részletes feldolgozását Manga János végezte el a hatvanas években. K u­ tatása szerint a szlovák hímzés színösszeállítása abban különbözik a magya­ rokéitól, hogy itt a kék és zöld színek nem erőteljesek, a hímzések motívumai tagoltak, kirajzoltak, a tárgy szerkezetének hangsúlyozására törekszenek. A kutatások eredményét összefoglalva, arról szólhattam, hogy a megyénk­ ben végleg letelepült szlovákok tárgyi kultúrája - a viselet, hímzés, néhány használati tárgy kivételével - rövid időn belül azonosult az itt élő magyaroké­ val. Az azonos földrajzi, történelmi környezet, a helyi lehetőségek - ma már alig kimutatható kölcsönhatásokkal - egységessé formálták az itt élő magyarok és szlovákok lakáskultúráját, az állattartás módját, az ételkészítést stb. Az el­ különülésre nem adott lehetőséget az sem, hogy a megyénkbe települt szlo­ vákok nem azonos faluból és megyéből származtak. A szellemi kultúrájuknál ezt a gyors alkalmazkodást nem tapasztalhatjuk, mert itt jóval lassabban ér­ vényesültek a környezet helyi hagyományai, a gazdasági-társadalmi viszonyok átalakítást sürgető hatásai. Az otthonról hozott mesék, népdalok, mondák, a családi és naptári ünnepekhez fűződő szokások nemzedékeken keresztül örök­ lődtek. Megőrzését elősegítette a nyelvi elkülönülés, a zártabb életforma. �CSÁKY KARO LY Adalékok Györffy István Ipoly menti kapcsolataihoz Györffy István etnográfust, a magyar néprajztudomány kiváló egyéniségét egykor szoros szálak fűzték a mai Szlovákia területéhez is. Kapcsolatát a két háború közti Sarlós-mozgalommal Balogh Edgár teremtette meg. Erről Turczel Lajos irodalomtörténész számolt be részletesebben a pozsonyi Hét című kul­ turális lap 1984/8-as számában. Liszka József fiatal szlovákiai magyar néprajzkutató a nagy tudós születé­ sének centenáriumára írt cikkében egy korábbi kapcsolatról is említést tett. Írásából idézzük az alábbiakat: „A kik e sorokat olvassák, azoknak nyilván nem kell különösebben bizonygatnom, hogy néprajzi kutatótevékenysége során kapcsolatba került a mai szlovákiai tájakkal is. Ha másból nem, Móra Ferenc A honti igricek című bájos történetéből ( ill. a témát tudományosan is feldol­ gozó Csáky Károly, K ósa László és Zalabai Zsigmond írásaiból) biztosan tud­ nak Györffy 19 10-es honti gyűjtéséről, ami nyilván az 1909-ben feladatul ka­ pott szűrszabó mesterség tanulmányozásával függött össze.. . ” (A szülőföld vonzásában. Új Szó 1984/43.) Hogy mivel függött össze az említett gyűjtés, pontosan nem tudjuk. Az viszont bizonyítható, hogy kutatónk már 1909-ben járt tájainkon, az Ipoly jobb partján. Erről egyik írásából értesülünk, amelyhez a későbbiek során még visszatérünk. Nem csoda, hogy legtöbben Györffynek a Bartókkal együtt végzett 1910-es nagy gyűjtőútjáról, a messze földön híres ipolysági kanászhangversenyről tud­ nak. A szélesebb olvasóközönség ugyanis az egyik Móra-novellából értesülhet Györffyék itteni sikereiről. Bevezetőként talán érdemes idéznünk A honti ig­ ricek néhány sorát: „ 19 10-ben az ipolysági vármegyeházán egy pesti úr állított be az alispánhoz, Marek Károlyhoz. Szép pirospozsgás képe volt az úri em­ bernek, s termete is tagbaszakadt, valóságos vidéki földesurat mutatott, azért is igen meglepődött az alispán, mikor a nevét és a mesterségét meghallotta. - Györffy István vagyok, a Néprajzi Múzeum őre, gyűjtőúton járok H ont­ ban. - Úgy? - mosolyodott el az alispán. — No, igen örülök. Talált-e már sok kanásztülköt doktor uram? Mert azokat nem ártana, ha mind összeszedné és elvinné Pestre. Vagy legalább azt az egyet, amelyikkel engem felkurjongatnak minden hajnalban, mikor legjobb ízűt alszom.” Az elbeszélésből továbbá megtudhatjuk, hogy Györffynek szerencséje volt, mert „a honti alispánban olyan emberre talált, aki mindjárt elértette, miről van szó.” Készségesen segített hát a tudósnak: „Kiadta az ordrét a lovas haj­ dúknak, hogy szaladják be tüstént a szobi meg a báti járást s aki kanászt ta­ lálnak, azt erre meg erre a napra állítsák elő. D e mind hozza magával a muzsi­ kát is, kürtöt, dudát, furulyát, ki minek mestere.” Így sereglett volna össze a megyeház udvarán vagy ötven kanász, hogy az alispán aztán furfangos mó­ �don megszólaltassa őket. S amint Györffy látta, hogy „itt nagy dolog van készülőben, ő is segítségért szalajtott haza egy sürgönyt” . Hívására jött is a másik „garabonciás” , azaz Bartók Béla. Móra novellájának sztorija természetesen nem egészen fedi a valóságot. A mű értékén persze ez mit sem változtat. Az ipolysági kanászhangverseny kö­ rülményeinek és lefolyásának részleteit Bartók Béla és A honti igricek című munkámban (Honismeret 1981/3.) már aprólékosan feldolgoztam, ezért ennek ismertetésétől itt eltekintek. Ezzel kapcsolatban talán még csak annyit, hogy az 1910. november 13-i ipolysági „kanász- és juhászhangversenyt” nem Marek Károly alispán, hanek Szokolyi Alajos megyei levéltáros, a kultúra nagy hon­ ti mecénása szervezte. Ő fedezte a látványos verseny költségeit, s ő tűzte ki a díjakat is. De hogyan és mikor került valójában a fenti eseményeket megelőzően Györffy István Hont megyébe? A korabeli vidéki sajtóból értesülhetünk arról, hogy etnográfusunk közvetlenül a novemberi gyűjtőút előtt is járt az Ipoly mentén. Egészen pontosan 1910 augusztus végétől szeptember 1 8-ig kutatott a vidék falvaiban. Az volt a feladata, hogy összegyűjtse és elrendezze annak a nagyszabású megyei kiállításnak a néprajzi anyagát, melyre 1910. szeptember 24-e és október 2-a között került sor Ipolyságon. A rangos rendezvényt és ki­ állítást, amelynek a néprajzon kívül még tíz részlege volt, maga Györffy is nagyra értékelte. A Honti Lapok 1910/40-es számában maga írta az alábbia­ kat: „Mindazonáltal a kiállított anyagból szakember mindjárt megállapíthatja, hogy Hont megyében kitűnő néprajzi területen jár, és túlzás nélkül azt mond­ hatom, hogy ilyen néprajzi kiállítása kevés megyének volt.” Az összegyűjtött néprajzi anyagot a megyeháza három termében állították ki. Ugyancsak a helyi újságokból értesülünk arról, hogy a kiállított tárgyak közt a bakabányai fazekasók, a kálnai kőfaragók, a báti és a marón kályhaké­ szítők termékei mellett az érdeklődők megcsodálhatták még a pásztorélet anyagát, az ipolykeszi kanász teljes öltözetét, az egyházmaróti szőtteseket, a palásti viseletet, a dacsólomi régi hímzéseket, valamint a nagycsalomijai ősi faekét. A gyűjtés során a Néprajzi Múzeum szakemberei hatvan eredeti fel­ vételt készítettek, s a kiállítási anyag nagy részét beszerzési áron megvásá­ rolták. Az egykori megyei újságok lapozgatása közben akadtam egy olyan tudó­ sításra, amely a már említett kanászhangverseny előzményeiről tájékoztat, s egyben arra is magyarázatot ad, miképpen szerveződött az ipolysági pásztortalálkozó. A Honti Lapok 1910. november 12-i számában például ezt olvas­ hatjuk: „Györffy István dr. tanár a néprajzi múzeum kiváló tisztviselője volt tudvalevőleg megbízva azzal, hogy a már lezárult kiállításunk néprajzi anya­ gát gyűjtse és rendezze. Anyaggyűjtő vándorútján feltűnt neki a honti kanászok tülkölése - de kü­ lönösen az ipolykeszi kanászé - , aki amellett a dudát is kezeli. Mellesleg megjegyezzük, hogy ez a gyermek kívül-belül annyira eredeti kanász, hogy Györffy 10 1 korona árán teljesen levetkőztette őtet. Az ő kosztümjét láthat­ tuk a kiállításon tülköstül, dudástul.” Mindezt egyébként a kiállításon készült egyik felvétel is megörökítette. Előtérben a kanászt látjuk „teljes díszben” , háttérben pedig a pásztorélet kellékeit szép elrendezésben. Györffy azonban nem elégedett meg a kanász „kosztümjével” . A gyűjtése során hallott kiváló zenei anyagra felhívta barátja, Bartók Béla figyelmét is. Értesítette őt, hogy „Ipolykeszin van egy jó tülkös kanász” . Sőt Györffy sze- 52 �rette volna a többi honti „zenészt” is Bartók elé állítani, hogy népzenekuta­ tónk „lefonografálja” a „honti igricek” produkcióját. Ám nem tudta annak módját, miképp lehet összehozni a távoli pásztorembereket. Mert, amint a H o n ti Lapokban később maga is megírta: „a pásztor ilyesmire nem egyköny nyen kapható, sőt még az egybegyűjtésük sem könnyű dolog” . Ekkor fordult segítségért Szokolyi Alajoshoz. Nem is titkolta, hogy „egy minden szépért, jóért lelkesedő műpártolóé az érdem, hogy összegyűjtötte a pásztorokat, ver­ senydíjat tűzvén ki a legjobbaknak, számítva igen helyesen - a magyar ember dicsvágyára, mert bizony nem kis dolog ám pásztorok között, ha őket a vármegye legjobb tülkösének vagy dudásának minősítik’’. Nos - s ezt is Györffy Kanász hangverseny című írásából tudjuk (Honti Lapok, 1910/47) - , Semetke Mihály honti kanász lett a legjobb tülkös, de díjat nyert az ipolypásztói meg a baráti kanász s a palásti kondásbojtár is. A dudások közül pedig az Ipolypásztóról érkezett Csuvara Mihályé lett a fődíj. Rajta kívül jutalmat kaptak a kemencei, a bernecei, a merei, meg az egei kanászok is. Úgy látszik tehát, hogy a mindmáig névtelenség homályában rejtekező ipolykeszi kanászgyerektől jobb tülkösök, dudások is voltak a megyében. Minden­ esetre azonban neki sem kellett szégyenkeznie, hisz’ az ő játéka keltette fel először Györffy figyelmét, öltözete pedig végül is méltó helyre került. Az 1910-es gyűjtőút kapcsán Györffy örömmel állapította meg, hogy: „B ár a hontmegyei magyar pásztorság is feltartóztathatatlanul halad a hanyatlás út­ ján, de az ország többi részéhez viszonyítva sok ősi sajátosságot megőrzött, kü­ lönösen a kanászság. Itt még a pásztor faragóművészet most is él, s az ősi pásztor hangszerek a tülök, furulya és duda még forgalomban vannak”. Ez a megállapítás még hosszú időn át aktuális maradt. Hisz’ Manga János néprajzkutató, a vidék szülötte, még a harmincas évek végén is több „zenészutódot” talált az Ipoly mentén. Ő említette egyik tanulmányában (A visszatért Felvidék néprajza, 1939), hogy Tőzsér Ferenc lukanényei kanász még 1933-ban is készített furulyát és dudát. Lőrincz Vince ipolyhídvégi dudásról pedig azt írta, hogy összesen húsz dudát készített. 1933-ban Ipolyfödémesen hallotta őt játszani. Három farsangi napra 50 csehszlovák koronát, valamint ételt és italt kapott dudálásáért. Tőle tanulta a dudakészítést Seres Vince, aki 1939-ben 41 éves volt, és Tompán kanászkodott. Sajnos, a híres honti dudák napjainkra már eltűntek a környékről. Ám a pásztoremberek kellékei közül a palásti falumúzeumban még ma is őriznek néhányat. Visszatérve Györffy Ipoly menti kutatásaihoz, megállapíthatjuk, hogy azok az egyetemes magyar néprajzkutatás számára is jelentősek. S ha már az Ipoly menti gyűjtéseiről beszélünk, feltétlen szólnunk kell azokról az írásokról is, melyek később jelentek meg az Ethnográfia Néprajzi Értesítőjében. Az 1933as számokban például két idevonatkozó írásra bukkantam. Az Adatok egy régi palóc építkezéshez című dolgozatában (Néprajzi Értesí­ tő, 154-155. oldal) egy régi ipolysági parasztportát mutat be. Bár a cikk 1933-ban jelent meg, az adatokat a szerző 1909-ben jegyezte le Baráti János 80 éves ipolysági lakos közlése alapján. Bizonyára ebben az évben kerülhetett sor Györffy első honti gyűjtőútjára is. Munkájából megtudhatjuk, hogy a sági Baráti nemzetség a múlt század kö­ zepén kilenc férfiból és kilenc asszonyból állt. A közös házat két szoba, egy konyha s a melléképületek alkották. Márton, a legidősebb gazda a többi fér­ fival az első szobában lakott. A másik szobában az öreg gazdasszony rendel­ kezett, ő vezette a háztartást is. Étkezéskor az asszonyok nem ülhettek le, kö­ rülállták az asztalt, s fakanállal ettek. 53 �A második szobából nyílt a belső kamra, ahol a nők háltak. Aki nem akart itt aludni, az az istállóban hált. A belső kamrán túl még egy kamra volt, ahol a gabonát és a faragószerszámokat tárolták. A portához ezenkívül tehén-, lóés tinóistálló tartozott. A másfél méteres házfal földből volt verve. A szoba és a konyha falát leásták. A „kürtő” meg a kemence fövenyből volt, az utóbbit „siskának” hív­ ták. A padlások szobában a tölgyfapadokat sárláb tartotta. A lakásban mécs­ csel világítottak. A kerítés nélküli portán még szérű, pajta, polyvalyuk és disznóól volt. A másik Györffy-írás Az ipolymenti halászat címmel jelent meg a Néprajzi Értesítő 24-28. oldalán. A dolgozatból megtudjuk, hogy századunk elején Nagycsalomiján, Ipolyhídvégen, Pereszlényben, Ipolyságon, Gyerken, Ipolyvisken, Szakállason és Sza lkán volt legjelentősebb a halászat. Ipolyság halászta­ nyái közül Györffy a következőket sorolja fel: Asztalosgödre, Kondégödre, Korponaszakadás, Parasai rétek, Korponai vashíd, Kertekalja, Tövises szög és a Szurdok. A legelterjedtebb halfajták közül a szerző a pontyot, a harcsát, a márnát, a csukát, a keszeget, a méhalat, a fehérhalat és a paducot említi. Részletesen foglalkozik cikkében Györffy a halászás módjaival is. Leírja a rekesztő- és emelőhalászást, a bukrozást, de olvashatunk munkájában a szi­ gonyozásról is. Rekesztőhalászáskor a rekesz csúcsába vesszővarsát tettek. Me­ rítéskor az Ipolyba cölöpöket (cövekeket) vertek. Ezek öblöt képeztek, s ab­ ba tették a merítőhálót. A pentölháló a vetőhalászat eszköze volt. Tesmagon tiszta vízben ladikból halásztak vele. Az imént említett területek újabb feldolgozását az idő egyre inkább sürgeti. A teljes adatgyűjtés mai eredményeit mindenképp érdemes lenne összevetni Györffy dolgozataival. Ezáltal nemcsak Györffy előtt tiszteleghetnénk, de ön­ ismeretünket is teljesebbé tehetnénk! Három könyv — ugyanarról Ez az ugyanaz nem más mint a szülőföld. Nem is kimondottan Nógrád, s főleg nem a mai megye, de mindegyik érinti valamilyen módon a Palócföldet. Tágabb fogalom itt a szü­ lőföld, tehát nem egyszerűen a szüle­ tési hely monográfiáját, tanulmányokat vehet kézbe az olvasó, hanem a klaszszikus értelemben vett honismeret egyik témájának magas színvonalú tu­ dományos-szépirodalmi megfogalma­ zását. Kicsit bonyolultnak tűnik a helyzet, úgy látszik, e sorok írója ke­ rülgeti a kérdést, minden bizonnyal nincs tisztában a műfaji fogalmakkal. Lehet, hogy így is van. Ugyanakkor az is növeli a bíráló gondjait, hogy olyan művekről van 54 szó, amelyek az egykori, a történeti Magyarországhoz tartozott részekről íródtak, ám íróik, szerzőik már egy új állam, a szocialista Szlovákia pol­ gárai. Nem hétköznapi könyvek ezek te­ hát. A sokat emlegetett, ám itt a valóságos hídszerepet betöltő művek. A közös múlt felidézése, a nemzeti érzelmet erősítő históriák rögzítése, a jelenkori táj és környezet tudomá­ nyos leírása, s még megannyi más eleme a szülőföldnek, mind-mind se­ gít abban, hogy tisztán lássuk: Közép-Európa ezen szegletében egymás nélkül ma már aligha lehet létezni. Fogalmazzunk így: egymás múltjá­ nak és jelenének ismerete és tisztelete �nélkül! Minden bizonnyal ez a szán­ dék vezette a könyvek alkotóit is. Zalabai Zsigmond könyve élénk ma­ gyarországi visszhangot váltott ki. A Madách Kiadó gondozásában megje­ lent Mindenekről számot adok című kötet az író hűségesküje. Elkötelezett­ ségének, eredendő kötődésének nem hétköznapi krónikája. Rendkívüliségét megközelítési módja adja. Eltér a hagyományos szépírói visszaemléke­ zésektől, a meditáló moralizálástól. Konkrét történeti dokumentumokat sorakoztat fel s a históriai hitelességet igazolandó, írói hagja is tárgyilagos. Nagyon jól tudja: ebben a megköze­ lítésben a dokumentumoknak kell árasztania azt a bizonyosságot: ez a táj el nem ereszt, őseink élete, mun­ kája, sorsa, szenvedése eltéphetetlen kapocs minden generáció számára. (Ipolypásztóról van szó a könyvben. Hont megyében van ez a kis falucs­ ka.) Ezért is fontos Zalabai Zsigmond könyve. Példamutató a dokumentu­ mok sokfélesége, ahogyan rendkívül széles körből kiindulva minden le­ hetséges dokumentumot felhasznál. Ebben vannak régészeti leletek, föld­ rajzi nevek, a népköltészet alkotá­ sai, középkori oklevelek, egyházi öszszeírások, török kori adójegyzékek, jobbágylevelek, iskolamesteri szerző­ dés, bírói eskü szövege, statisztikai felmérés adatai stb., stb. Mindezek­ ből próbálja Zalabai Zsigmond öszszerakni Ipolypásztó mozaikképét. Nem kíván élni a történettudomány szakmai fogásaival, szépíró módjára alkalmazza a forrásokat, belőlük a táj, a nép, vagyis szülőföldje, népei­ nek sorsa érdekli. Természetesen a könyv olvasója tudja, hogy ez a falu- és közösséghis­ tória nem átlagos történet. Egyedivé teszi az, hogy egy kisebbségi lét su­ gallja a feladatot; hazát keresni a honban, kötődést a jelenhez s vállal­ ni a jövőt. Itt Magyarországon tán könnyebb lehet ez, de egy új hazá­ ban a múltidéző feladat felerősödik, az önmegtartás eszközévé lesz. A kö­ zösség megtalált, felidézett múltja egyúttal biztosítéka a megmaradás­ nak is. Zalabai Zsigmond könyve ékesszép példája ennek a szándék­ nak, s reméljük, siker kíséri vállalását-vállalkozását a továbbiakban is, hiszen faluja históriáját 1918-cal be­ záróan fejezi be, de érezteti, meg­ írja a folytatást is. Azoknak az évek­ nek a számadását, amikor sorsfordu­ ló vár eztán a falu népére: a kisebb­ ségi lét. A másik könyv szerzőjét elvben és gyakorlatban is szinte semmi sem vá­ lasztja el Zalabai Zsigmondtól. Csáky Károly barátja is, szülőföldben társa is, elhivatottságban testvére is Zalabainak. Ha még hiszünk a nagy, ám igaz szavakban, róla bízvást el­ mondhatjuk, fáklya ő. Ipolyságon la­ kik s egy közeli kis faluban tanít. Olyan sorsvállalás ez, amely számá­ ra a teljes emberi létet jelenti. Ott van minden jelentős helyi Csemadokrendezvényen, amelyeket általában ő szervez, készít elő, irányít. Ipolyság magyarsága szellemi életének irányí­ tásában meghatározó ereje van, ön­ kéntes művelődési csoportokat vezet, népművészeti seregszemléket szervez s amellett ír is. Ír rendületlenül, lett légyen az kishír egy magyar rendez­ vényről, recenzió egy honismereti műről, vagy tanulmány szülőföldjé­ ről. Ezeket az utóbbiakat jelentette meg most a Madách Kiadó Hanti barangolások címmel. Tizenkét tanulmányt tartalmaz a kötet s bizonyára megbocsátja Csáky Károly, de írásaiban mindig és első­ sorban azt kerestem, hol és mit írt Nógrádról. A két szomszédos megye történetében számos közös emléket őriz. Hogy csak egyet idézzünk fel: a dualizmus kora legjelentősebb me­ gyei lapjának ez volt a címe három évtizeden át: Nógrádi Lapok és Hon­ fi Híradó. Csáky Károly könyvében kimon­ 55 �datlanul is vállalja ezt a kapcsoló­ dást. Nem hirdeti, de érezteti: az Ipoly nem szétválaszt, de összeköt bennünket, történelmünket és jele­ nünket egyaránt. Gondoljunk csak első tanulmányára, amelyben sétaszerűen bemutatja Hont településeit. Ipolyfödémesnél említi Manga János kutatásait, azét a néprajztudósét, aki később a Palóc Múzeum igazgatója lett. Ipolynyéken Pajor Istvánról ír, aki aztán Csalomjai néven Nógrád megye ünnepelt „dalnoka” volt. De itt született Bojtos Sándor is, aki a nógrádi munkásmozgalomnak is ki­ emelkedő jelentőségű alakja. Csábon Szeder Fábián született, a palóc kér­ dés első felidézője a múlt században. Nagycsalomján Gáspár Imre látta meg a napvilágot. Az 1870-es évek­ ben irodalmi afférja volt Mikszáth Kálmánnal Balassagyarmaton. S így sorolhatnánk a nógrádiak számára is kedves neveket: Szondy György, Pe­ tőfi Sándor, Kubinyi Ferenc, Kubányi Lajos, Mikszáth Kálmán. Igaztalanok lennénk a szerzővel szemben, ha csak ezt látnánk tanul­ mányaiban. Irodalomtörténeti, tör­ téneti, művelődéstörténeti írásaiban nem egyszerűen a múltat kutatja: pél­ dát keres. Nem a bédekke­ rek minden eldugott helyen vi­ lágszenzációt kereső szándéka vezeti Csáky Károlyt. Az igazi pedagógus vállalt kötelezettsége kényszeríti ar­ ra, hogy tanítson a szó nemes értel­ mében is. Az ő helyzetében a tan­ anyag nemcsak a kinyomtatott tan­ könyv, hanem a történelmi múlt, s annak tanítható megannyi tapasztala­ ta. A harmadik könyv némileg eltér az előzőktől. Besztercebányán jutot­ tam hozzá, magyar könyvesboltokban még nem láttam. Lehet, hogy nem is fogom, lévén a könyv szlovák nyel­ vű. S bármennyire is testvérmegyék vagyunk, határ menti megye va­ gyunk, félő, hogy igen kevesen fog­ ják olvasni nyelvtudás híján. A cí­ 56 me egyetlen szó: Novohrad. Ezt a szót könnyű magyarra fordítani: Nógrád. Az Osveta Kiadó gondozá­ sában jelent meg 1985-ben. Egy majdani ötkötetes honismere­ ti monográfia első kötetét lapozgat­ hatjuk. (De jó lenne azt vélni, hogy a mi négykötetesünk is ott állt az ihle­ tő művek sorában! ) A kötet többszö­ rös bevezetőjéből kiviláglik, hogy a monográfiasorozat a mai szlovákiai Nógrád sokoldalú bemutatását tűzte ki célul. Az első kötet a természetföldrajzzal foglalkozik, majd a kö­ vetkezők a gazdaság, a társadalom, a történelem, és a művelődés históriá­ ját fogják feldolgozni. A monográfia kiadói szándéka egyértelmű. Ahogyan Jan Sloboda fo­ galmaz az előszóban: a kötet révén még mélyebben ismerjék meg az itt lakók szülőföldjüket, „még szorosabb kapcsolatban nőjön fel a jövő gene­ rációja, szocialista hazánk minél tu­ datosabban és gyorsabban történő felvirágoztatása érdekében” . Nem kétséges, az 1978-ban meg­ kezdődött munka jelentős eredmény­ nyel zárul. Széles kutatói, intézményi bázissal dolgoznak, s az első kötet tanúsága szerint a vizsgálódás is szé­ les és mély. (Maga a kötet gazdagon illusztrált, szép kiállítású és szívfájdítóan olcsó.) A kötet, illetve a monográfia útravalóját Julius Hanus, a Szlovák Szo­ cialista Köztársaság miniszterelnökhelyettese írta. Szép szavaiból nem­ csak az derül ki, hogy a szlovákiai Nógrád szülötte ő is, hanem azt is látjuk, milyen őszintén és hitelesen fogalmazta meg a magyar és a szlo­ vák nép e táji együttélésének törté­ nelmi tanulságait. Reméljük, szavai valóban útravalók lesznek ahhoz, hogy a monográfia további kötetei is hasonló objektivitással, tárgyszerűen szóljanak majd Nógrád megye haj­ danvolt közös históriájáról, s a két nép jelent építő mai barátságáról. P. M. �57 �________ V I T A Z Á R Ó A L F Ö L D Y JE N Ő Még egyszer: költészet és politika Tanulságok egy vitához A Palócföld szerkesztőinek megtisztelő fölkérésére írtam a folyóirat 1984/5. számában megjelent, K ísérlet alcímű vitaindító cikkemet a költé­ szet és a politika kölcsönösségeinek mai helyzetéről, vázlatos történeti és elvi összefüggéseiről, arról, ami közös és arról, ami nem szükségképpen kö­ zös bennük. Számos hasznos tanulsággal (is) szolgált ez a polémia, mely több mint egy esztendeig tartott, s a kéthavonként megjelenő periodika hét számában, összesen tizennyolc közleményre rúgott e sorok írásáig. Hagyomány, hogy a vitaindító szerzője utólag igyekszik összegezni a ta­ nulságokat, kiszűri a pozitívumokat, egyezteti az ellentétes véleményeket, egyetért és nem ért egyet, a többiek felszólamlása nyomán fölülbírálja saját tévedéseit, s helyreigazítja a vitapartnerei nyilvánvaló félreértéseiből szár­ mazó, mellékutakra terelő gondolkodói mozdulatait. Kezdem az utóbbival. A z első hozzászóló, Gyertyán E rvin , fejlett politikai és esztétikai kultú­ rára valló cikkében, alaposan félreértette vitaindító eszmefuttatásom expo­ zícióját, s így, ha csak részben is, rossz irányba vitte a közös gondolko­ dást. Fölidézem a Kísérlet első részében felvázoltakat - most már újabb erő­ feszítéseket téve arra, hogy félreérthetetlen legyek. K öltészet és politika összetartozása n yilván való, a m agyar és világiro d a­ lom számos és számtalan m űvének tanúsága szerint. M égis beszélni kell róla, elvi m egalapozást kell adnunk hozzá, mert m anapság egyre többen bi­ zonygatják, hogy költészet és politika többé nem tartozik össze, kapcsola­ tuk egyszer és m indenkorra felbom lott, sőt, mi több, fölöslegessé vált. E g y ­ re többet hallok arról, tudós férfiaktól, hogy a politika véglegesen áttevő­ dött más területekre, más m űfajokba - epikába, film be, társadalom tudo­ m ányba, publicisztikába, hivatásos politikusok és népképviseletek napi te­ vékenységébe. Ezután következett cikkemben egy udvariasn ak szánt fordulat - ezt szó szerint idézem : „ E l ismerem, van ennek a gondolkodásnak realitása és el­ méleti megalapozottsága” . M ondhattam voln a így is, ha kedvelem a nagy­ képű fordu latokat: „ M e g e n g e d e m ...” és így tovább. E k k o r talán nincs félreértés. É s azt sem értik félre, hogy mit „ism erek el” , vagy „en ged ek ” meg. M ert utána idézet következik a filozófiai lexikonból, mely a kommu­ nizmus m egfelelő fejlettségi fokán - , melytől persze, igen messzire vagyunk - lehetségesnek tartja a p olitika eltűnését életünkből. 58 �Micsoda indulatokat hívtam ki ezzel magam ellen! A t e leo l gikus gon­ dolkodásmódot a tisztelt vitapartnerek egy része akkora istenkáromlásnak tartja a defenzíva, a katasztrofizmus, a kautskyánus célvesztés kötelezőnek vélt divatja idején, hogy indulatukban már nem olvassák tovább az ember sorait korunk eretnekének - ez én volnék - , aki gyerekkora óta gondolko­ dása legközepében tudja a kommunista kiáltványt, s ezt semmi nem kezd­ hette ki azóta tudatában, jóllehet, sok mindenben megtanult kételkedni. Mert, hogy is folytatódott az a cikk? Úgy, hogy lám, a lexikonban a köztudott szintjén is megfogalmazódik az, amit mint majdani lehetőséget, mint teleologikusan tételezettet, magam is elfogadok ugyan, de csak „plátói messzeségbe” helyezve, de nem ránk, mai emberekre, de nem, de legkevés­ bé sem a mai és holnapi költőkre nézve! É s most ismét szó szerint idézem soraimat: „Sem m iképpen se szeretném - szándékomat, illetékességi körö­ met meghaladóan - kisebbíteni azokat az eredményeket, amelyeket a szoci­ alizmus céljait követő Magyarország ezen a téren - a demokratikus fóru­ mok megteremtésének terén máig elért. Mégis, a közéleti demokráciának, a hazai hírközlésnek, vagy akár csak az emberi mindennapos érintkezés szociabilitásának és demokratizmusának túlbecsülését érzem k i ezekből az ér­ vekbő l” - , mármint azokéból, akik szerint a költészet politikai töltése fö­ löslegessé vált. Más szavakkal: az eredményeket elismerve sem vagyok haj­ landó apologetikusan beszélni a napjainkig elért szocialista demokráciáról, mely olyan tökéletes, hogy immár nyugodtan rábízhatom magam a politi­ kusok döntéseire, a tévé s az újságok minden szavát, minden kommentárát vakon elhihetem, egyenjogúnak tarthatom magam a packázó hivatalnokkal, a hatalmaskodó fölöttessel, a nálam agresszívabb és a „finom an” manipu­ láló emberekkel. Nem ! Ebben a kaotikus, értékvesztéssel fenyegetett világ­ ban is szeretném a kezemben tartani sorsom fonalát, ha máshogy nem le­ hetséges, akkor a papíron, és ha úgy sem lehetséges, akkor a tudatom leg­ mélyén, ami már csak egyetlen ember szabadsága, de még mindig szabad­ ság; ezt tanultam legnagyobb citoyen-kortársaimtól, Jorge Sempruntól és Lengyel Józseftől, a háborúban bujkáló Vas István verseiből, Benjámin László, Tamási Lajos csakazértis-szocialista költészetéből - és így tovább. Nagyon nehéz egyetértve vitatkozni valakivel. A lényegben, a tárgyhoz tartozó lényegben ugyanis egyetértünk Gyertyánnal. Mégis vitatkoznom kell vele - , mert úgy tesz, mintha nem értenénk egyet. Ú gy tesz, mintha én ki­ felé csupán az állampolgári lojalitás nevében gyakorolt politikai megnyilat­ kozásokat tartanám kívánatosnak, befelé megelégednék valamilyen szubjek­ tív tisztességgel, amit olyannyira elismer - és ezért fogadja külön köszönetemet - , hogy egyenesen közös tanítómesterünk, Kom lós A ladár er­ kölcsi minőségével ajándékoz meg. Ú gy tesz, mintha szavaimból nem lett volna nyilvánvaló: azt szeretném, ha a magyar költők szabadságélménye, szabadságakarata nem csupán a belső, „le lk i” integritás dolga lenne a jövő­ ben, hanem továbbra is megosztanák azt embertársaikkal, ha nem a verse­ ikben, mert ebben valami megakadályozza őket, (erről jócskán lehetne töp­ rengeni, miért is van így!), akkor legalább a publicisztikájukban. A sza­ badság ugyanis nem csak az ember saját szabadságának szükséglete; szük­ ségletem a többi ember szabadsága is! Talán hangvételem radikalizmusát kevesellte Gyertyán Ervin? Talán egy vitaindító cikknek az a feladata, hogy problémák exponálása helyett, „lírai igénnyel és hevülettel” pótoljon radikálisan politizáló költői műveket? Nos, 59 �készséggel vállalom a legnagyobb fokú radikalizmust, amit az elmúlt évben nyilvános hazai fórumon hallottam. A Magyar Televízió műsorában mondta a kilencvenéves Szent-Györgyi A lb ert: „A z t mondják, a tudós ne politizáljon. Hát, ki politizáljon? A zok a barom politikusok? Elpusztítanák a világ o t!” Szerénységre kötelez, hogy én nyilván nem használhatok olyan szavakat, mint a tudós, akinek világraszóló tettei voltak a Hitler-ellenes politikai harcokban is, a tudományos életben is. D e annyit mondhatok: „ Azt mond­ ják, a költő ne politizáljon. Hát ki politizáljon? Azok a politikusok? E l ­ pusztítanák a világot!” Szent-Györgyi Albert személye minden mai politi­ kust önkéntelen főhajtásra kell, hogy késztessen, még a saját lakóhelyén is, ezért hangozhatott el a televízió nyilvánossága előtt ez a kemény mondat. Nem is tiltakozott semmiféle Edw ard király, mondván: „M áglyára! el! igen kemény —” , mert önlejáratás nélkül nem tiltakozhatott volna. SzentGyörgyi szavait nemcsak tekintélye okán kell tisztelnünk. Hanem azért, mert minden gondolkodó, minden művész, minden értelmiségi és minden közösségi ember illetékességét, jogát, ha ugyan nem kötelességét kiáltotta világgá. Nem tudom, akad-e valaki, közíró kollégáim között, aki majd „váteszi” , „tizenkilencedik századi” és így „korszerűtlen” magatartásformának nyilvánítja a tudós szavait. Szívesen vállalom a radikálisabb magatartásformát, ha Gyertyán úgy kívánja. Ám a realitásokat, az adott körülményeket is tiszteletben kell tar­ tanom, nemcsak a radikalitás elvét. A mai, reformokért kiáltó korban erre van szükség; a mai helyzet úgy kívánja, hogy ne kockáztassuk, hanem szí­ vósan tágítsuk a demokratikus jogok körét. A költők politikai bátorságát mindig tiszteltem, nem kívánnám mesterségesen szítani, mint valami szur­ koló a gladiátorokét az arénában. Én pusztán féltem a jogaikat a politizá­ lásra, s tőlem telhetően védem és megbecsülöm, amit eddig elértek, meg amit ezután elérnek. A reformok embere - mint azt egyik vitatársam böl­ csen megjegyezte - mindig egyszerre törekszik a már elért eredmények megtartására és az újak kivívására. M a senki nem foglalkozik azzal a kér­ déssel, hogy miért, mely pillanatban, minek a hatására alakult úgy, hogy irodalmi „ellenzékről” beszélhetünk. D e miközben ezt az áldatlan helyzetet egyre éleződni látom, akárkinek legyen igaza, azt az aggodalmamat sehogy sem hallgathatom el, hogy a feszültség növekedésével egyre inkább veszélyb e kerülnek azok a korábbi vívmányok az irodalmi, szellemi közéletben, amelyekért néhány - manapság „ellenzékiként” elkönyvelt - író is fárado­ zott. Aggaszt az irodalom különösen a költészet - társadalmi „aláminősítése” is. Lehet, hogy igaza van Szerdahelyi Istvánn ak: „M i van, ha - nem napjainkban, hanem irodalomtörténeti léptékben is érzékelhető id ő óta - a költészet egésze került hullám völgybe? Ha a politikai költészet apálya csak e nagyobb mozgás része? . . . mert egy m űfajváltás időszakát éljük? H a a kor, amelyben élünk, immáron más m űformákban kínál kedvezőbb lehetősé­ get, nem a lírának?” Igaza lehet, csak annak az ügynek szeretném meg­ nyerni vitatársam at: ne akarja sürgetni a líra halálát, amíg a líra él, ha­ nem inkább segítse életben maradni. Óriási energialehetőségek rejlenek benne továbbra is. Ha velem együtt elismeri - ahogy más alkalommal meg­ tette - , hogy például Ladányi M ihály költészete meg tudta őrizni a magyar politikai líra hagyományos tekintélyét s erejét, akkor talán ő sem mondja, 60 �hogy egy fecske nem csinál nyarat, hanem inkább velem együtt örül, mert íme, van egy igaz Sodomában. N o, de nemcsak egy „igaz” van, hanem gyönyörű listát írhatnék ide, a most már szeniornak számító Vas Istvántól, az ifjú Szőcs G ézáig, hanem tartanék attól, hogy valaki mindig óhatatlanul kimarad az ilyen rögtönzött névsorolvasásokból. M iért is ne örülhetne ve­ lem együtt Szerdahelyi István, ha majdan látná politikában is kiemelkedő lírikusaink utánpótlását, (melyben ma kétségtelenül elvi zavarodottság ta­ pasztalható, ahogy ezt a vita egyik - ifjú évjárathoz tartozó - költő részt­ vevője, Petőcz András szavai tükrözik)? M iért is ne örülhetne a szegénység ellen tiltakozó, békét követelő, a szocializmus eredeti értékfogalmaihoz szenvedélyesen ragaszkodó, korszerű hazafiságra és internacionalizmusra törekvő, a közösségi tulajdon sérelmei ellen tiltakozó költők új kirajzásá­ nak? Talán az érzelmeket sokallja, melyek a lírában mindezeket az elve­ ket, meggyőződéseket hordozzák, kísérik és kifejezésre juttatják? A z érzel­ meknek mindig jelentőségük lesz az emberi megnyilatkozásokban, a ráció sosem fogja mindenestül pótolni őket. Igaz, Gyertyán Ervin is érinti ezt az észcentrikus gondolkodásmódot, de más összefüggésben, s a racionalizmus elvéhez ilyen értelemben magam is ragaszkodom: „ Örvendetesen felértékelődött kulturális közvéleményünk­ ben a teoretikus irodalom, megnőtt az érdeklődés . . . a politológia, a szo­ ciológia, a história tudományai, a memoárok és v isszaemlékezések iránt. Mintha a csak líra i igénnyel és hevülettel politizáló népből, epikai és tudo­ mányos igénnyel is politizáló néppé lettünk volna, va gy legalábbis úton vagyunk efelé. D e ez önmagában nem magyarázza, nem magyarázhatja a politikai költészet háttérbe szorulását, hiszen . . . ez nem pótszer, nem pro­ tézis, hanem költői dimenzió, am elyben a l irikus közösségi élményei és cél­ jai fogalmazódnak meg, s amely nélkül egy költészet éppúgy csonka, egy­ oldalú, mint az individuális élm ényvilág - a szerelem, a családi érzés, a létélmény stb., stb. - megfogalmazása nélkül” . - Lám , ilyenfajta racionaliz­ mus és intellektualizmus mellett is fontosnak minősülhet az, hogy a politikai líra továbbra is az elismert költői megnyilatkozásformák közé számítson. Mert a politikai líra sem „lírizál” , különösen, ha korszerű. Mindemellett fontosnak tartom Gyertyán e gondolataihoz Héra Zoltán kiegészítő megjegyzéseit: „ A k ik a nagy költészet esztétikai problémaszint­ jén voltak politikai költők a legutóbbi három-négy évtizedben, . . . azok egész költészetükkel em elkedtek ki, Is nem csupán annak politikai részé­ vel. Bár némelyiküknél a hangsúlyelosztás olyanformán alakult, hogy szem­ betűnő lett a közérdekűség, a politikum nem külön szenvedélyük v olt, ha­ nem megkerülhetetlen, számukra nélkülözhetetlen eleme annak a kom plex világnak, amit mint saját költői világot kialakítottak, vonzódva, úgyszólván minden iránt, ami korunkban érvényes, eredeti alakzatokban felmutatható létdrám a.” S Héra Zoltán - nemzedéke legjobbjainak útját áttekintve - ki­ mutatja: a politikum ennek a teljes embert igénybe vevő létdrámának eltéphetetlen részeként formálódott verseikben, költői eszmélkedéseikben. Szerinte nem érdemes „tiszta politikumról” beszélni, miként politikamentes „tiszta költészetről” , vagy „tiszta esztétikumról” sem - a politikai vers a felszabadulás utáni években föllépő, forradalmi költőnemzedék kezén gyak­ ran nemcsak politikai, hanem szerelmi, esetleg családtörténeti, „panteisztikus” , vagy „kozmikus” költemény egyúttal. Esetleg - teszem hozzá - in­ kább tartozik az etika, mint a politika körébe. V agy egyformán mindket­ 61 �tőébe. Mint például az alig több mint huszonkét éves Petőfi verse, A világ és én (1845. január). Í me néhány sor belőle: „M egvetésem és utála­ tomnak Hitvány tárgya, ember, fa n e v e d !” ; Szolgazsarnok! vagy nyalod más talpát, A vagy talpad mással nyalatod” . S a záró sorok: „ É s ha tetszik engem fölem elned, Á m em elj fel, mint bálványodat; Ha fölültetsz fejed te­ tejére, M ajd kirúgom szolgafogadat!” K i tudná megmondani, vajon morá­ lis, vagy forradalmi töltése az erősebb? S mindezektől vajon elválasztha­ tó-e az esztétikai hatásfok, a nyelvi expresszivitás, a jóravaló agresszivitás lélektani működése? Héra Zoltán fölidézi tanulmányában a Kosztolányi kezdeményezte Adypört, s kimutatja: a „tiszta” politikum nem párolható le A dy költészetéből, mint tengerből a só, mert A dy kozmoszában a szerelemtől, az évezredes történelmi kínoktól, a nacionalizmust megcsúfoló, mert megszenvedett ma­ gyarságélménytől, európaiságtól képtelen elkülöníteni a politikát. Kosztolá­ nyi „hazafias” verse viszont - , melyet politikai költeménynek szánt - szen­ timentális, személyes hitel híján való munka, s ama érvelése, hogy Adynál több joga van a „nemzeti” költő rangjára, mert ősei részt vettek a szabad­ ságharcban - már-már komikus hivatkozási alap. Hozzá is tehetem: Kosz­ tolányi ezzel a „polgári” költő rangját is kockára dobta, mert az erény átörökölhetőségének feudális álláspontjára helyezkedett. Mindebben egyetér­ tünk Hérával, gondolom, Kosztolányi nélkülözhetetlen költői és írói v ív ­ mányainak közös megbecsüléséről el nem felejtkezve, hiszen ő írta a M a­ gyar költő sikolya Európa költőihez-t, a Költő a huszadik században-t, s még egy sereg közéleti verset, szatírát. Ám egy vitatható következtetésmód láncolatát is érzékelem Héra esszérangú írásában. Saját nemzedékéről, a N É K O SZ -ifjú ság költőiről úgy beszél, hogy ,,Többségükben paraszti környezetben felnövő plebejusok voltak, megpró­ báltjai az elmaradottságnak, a szegénységnek, a szociális igazságtalanság kirívó és ravasz-lappangó formáinak, azonkívül, hogy természetes beavatott­ jai minden életes rejtélynek és emelkedettségnek” . E z így nagyra értékel­ hető, mert nem öröklődésről van szó az eredetben, hanem személyes él­ ményekről, tapasztalatokról. Mégis figyelmeztetnem kell arra, ami e gon­ dolatmenetből és a továbbiakból kimaradt: ettől még senki sem lesz különb költő, ahhoz nyelvi talentum, költői megszállottság is kell, és az okossá­ got, a költői találékonyságot, a helyes gondolkodásra való képességet se hagyjuk ki a számításból. S a jellem erejét: ismeretes, hogy a két háború közt nemcsak Illyés Gyulák váltak ki ebből a környezetből, hanem mások is, akiket nem szívesen említünk. A költői teljesítményt nem determinálja szükségképpen a személyes eredet, a neveltetés, a környezet; itt is hatalmas jelentősége lehet az egyéni döntésnek, a szabad választásnak, az intellek­ tuális és etikai erőnek. A megszenvedettség nem szűkíthető le a fizikai kí­ nokra - az értelmiség, ha kisebb számban is, mindig kapott jelentős után­ pótlást a felsőbb osztályok önkéntes kivetettjeiből és „renegátjaiból” . Kosztolányi gondolkodása azért is erősen hibáztatható, mert azt mondja: Petőfitől elfogadja a társadalmi forradalmárt, a lázadót, mert a köznépből jött - Adytól nem fogadja el, mert nemesi származék. Ha ezt összevetjük a saját szabadságharcos őseire való hivatkozással, még kedvezőtlenebb lesz a kép a következtetésmódjáról: származási determinizmus ez. Sík Csaba is rokon szempontokra figyelmeztet: hasonló körülmények, ha­ sonló képességű egyéneket is eltérő erkölcsi értékű cselekedetekre ösztö62 �nözhetnek itt szembeállítja a megalkuvó, cenzorral együttműködő Tassát és a máglyát vállaló Giordano B runót. S megfogalmazza a maga csöndes módján a viselkedésbeli radikalizmusnál hatékonyabb gondolatot: „ A tör­ ténetből, ha idejétmúlt szerepek igazolása nem is, az a tanulság azonban mindenképpen kiolvasható: ahol az író csak fenyegetés, veszély vállalása árán gyakorolhatja mesterségét, az igazság kimondását, jelen van az írói erkölcstelenség lehetősége, a hivatását gyakorló ember jellem étől függetle­ nül” . Ehhez csak annyit: a jellem sem lebecsülendő ebben az összefüggés­ ben. A jellemtől függ, hogy miként él a tőle függetlenül meglevő „lehető­ ségekkel” . ☆ A vitaindítóban már jeleztem: „Szó sincs arról, hogy minél politizáltabb valamely költő lírája, annál értékesebb; ez vulgáris és szektás felfogás, me­ lyet az elmúlt korszakban szerencsésen meghaladtunk.” A magyar és világ­ líra legnagyobb alakjai rendesen azért lehettek kiemelkedő művészekké, mert az emberi teljesség színképéből a politikai, közéleti költészet színei sem hiányoztak életművükben. A politikumnak a költészet szempontjából, körülbelül ugyanolyan jelentősége van, mint a szerelemnek, a természetél­ ménynek, a családnak - és így tovább; alkat, helyzet, fogékonyság és v á ­ lasztás kérdése, hogy a mindnyájunkban meglévő emberi tartalom, milyen témakörben, az emberi létezés mely tartományában fejeződik ki egy-egy köl­ tészetben. Mégis előállt az a helyzet, hogy nem is olyan régen - kritikusi működé­ sem tíz-tizenöt évvel ezelőtti szakaszában még azért kellett csatározni szerkesztőkkel, régibb kritikusokkal és más közművelődési emberekkel, hogy a nem politizáló líra, magas esztétikai színvonal esetén, kapjon ugyan­ olyan polgárjogot, mint a politizáló (vagy legalább hasonlót), manapság viszont a politizáló líra rangjáért, megbecsüléséért kell szót emelni. Vitatársamnak, Tandori Dezsőnek lehet a legkevesebb oka arra, hogy nekem bizonyítsa: minden igaz líra „köz” -ügy, R ilke éppúgy, mint Brecht, Weöres éppúgy, mint Illyés, T rakl éppúgy, mint M ajakovszkij. S ahogy azt annak idején sorozatosan igyekeztem bizonygatni: Tandori éppúgy, mint Ladányi vagy Szentmihályi Szabó Péter. A költészet mindenkori paradoxona, hogy - ellentétben a „való világgal” - a költői univerzum lehet „k is” és lehet „nagy” univerzum, s ez körülbelül úgy magyarázható, hogy a végtelen­ ség „benne lehet” egy vízcseppben is, az összefüggő világóceánban is. V itáz­ va is mindig tiszteltem Tandori költői világát, stílusteremtő talentumát, költői szemléletünkbe fordulatot hozó - noha nem „kötelezően” követni való - újítóképességét. S minthogy semmivel sem igényel többet, mint a nagy és kis költői „világok” demokráciáját - , nincs is vele vitám. Más a helyzet Petőcz Andrással, aki merő konzervativizmusnak, idejét­ múlt közhelynek minősíti a politikai líra melletti kiállást, s az esztétikai „progresszió” elé vetett akadálynak tünteti föl. „N em napjaink igénye ez” - jelenti ki, miután kellőképpen jelezte toleranciáját minden irányban; sze­ rényebben hozzá is teszi: „nem kifejezetten az én igényem” . S egyebek közt így jellemzi a „m ai fiatal költészet” (ő beszél róla így!) egyik fő tö­ rekvését: „ . . . a klasszikus avantgarde irányzatokkal ellentétben, m elyek­ től nem volt idegen a politika felvállalása, a mai törekvések egyértelműen politikamentesek, kevésbé kifelé f ordulok, a költészet S Z Ö V E T É T és az �egyént vizsgá ljá k. . . mondandójuk szinte m indig elsősorban művészi és em­ beri, soha nem politikai. Erősödőben van a nyelv m int művészi közegfel­ fogás, és ez a társadalmi szerepvállalás tagadását eredményezi.” S Hogy mindezek újdonságértékét tovább fokozza: ,,A vizuális költészet kissé kéz­ műves jellegétől idegen a vátesz szerepe és a pátosz is” . Mintha tele volna líránk Váci M ihály óta patetikus „váteszekkel” ; mintha ezért ágáltam volna. Nemcsak Petőcz él azzal az érvelési móddal, hogy elővesz egy elavult közéleti líratípust - a váteszit - és azon veri el a port, hogy aztán helyébe állíthassa a politikai költészetet egészében elvető, mellőző vagy fölösleges­ nek beállító lírakoncepcióját. „M agasabb” helyekről is gyakran hallom ezt, aggódva azért az egészségesebb közművelődési állapotért, melyben a poli­ tikus a maga módján „partnere” volt a költőnek és viszont, noha mint Sík Csaba utal erre Vas Istvánt idézve (Magyar Józseffel és rokon gon­ dolatokat fejtve ki) volt már példa rá, lásd A d y és Jászi, G orkij és Lenin, vagy akár H eine és M arx esetét. Nem az a baj, hogy Petőcz Andrásnak nincs ínyére a politikai költészet - , ehhez minden jogát tiszteletben tartom. D e azt nem fogadhatom el tőle. hogy ennek érvényességi körét kiterjeszti líránk egészére. Tudomásul kell vennie: a poétikai divatok nem jobbak, mint a politikai divatok! S belát­ hatja: míg ő mai poétikai divatokat propagál, addig én nem valamilyen po­ litikai divatot, hanem általában a politizáló líra tekintélyét, rangját, lehe­ tőségeit igyekszem védelmezni. Hozzátéve, hogy a poétikai divatok, múló áramlatok sokszor termékenyítőleg hatnak a stílustörténetben, de csak ak­ kor, ha nem merevülnek dogmákká, ha merevségükben nem válnak érték­ kirekesztővé, s így - akaratlanul - haladást fékezővé. Így lehetett például előrelendítő erő a Nyugatosok lírájában a dekadencia. Végezetül köszönetet mondok mindazoknak, akik megtisztelték a folyó­ iratot, az olvasókat és személyemet hozzászólásukkal, konstruktív szándékú gondolataikkal. Nem idézhettem föl a vita egész menetét - a lényegre szo­ rítkoztam. A vitában előfordult, személyem elleni megnyilvánulásokat - , melyek a Palócföld 1985./3. számának második vitacikkében fordultak elő - felejtsük el. Külön köszönet illeti viszont a fölidézetteken kívül mind­ azokat, akik „vették a lapot” , és hajlandók voltak tovább gondolni, amit úgy lehet, nem eléggé szakszerű teoretikusként, de a magyar költészet iránti mélységes tisztelettel exponáltam: a citoyen-magatartás korszerű v áltozatainak megbecsülését, emberi szükségét, a teljességből ki nem hagyható politikai aktivitás értékének tudatát. S , nemcsak M agyar Józsefnek, KassaiVégh M iklósnak, K arikó Sándornak, Simor Andrásnak, Németh János Ist­ vánnak, Csepeli Szabó Bélának, Kerékgyártó T. Istvánnak tartozom kö­ szönettel, akik értékes gondolatokkal álltak ez ügy mellé (vagy akár Petrőczi Évának, aki félreértett és főleg a saját verseiről beszélt), hanem Pe­ tőcz Andrásnak is, aki második cikkében fölülbírálja saját álláspontját, s belátja, hogy ma is van a magyar költészetnek olyan területe, ahol minden leírt szó politikai tett, harc a létért, a magyarul szólás jogáért. H a sem­ mi más eredménye nem lett volna e vitának, mint ez a belátás, már meg­ könnyebbülhetnék. 1 985. dec. 1 5 . 64 �E SZÁMUNK SZERZŐI A lfö ld y Jenő kritikus (Budapest); D r. Bakó Ferenc muzeológus (E ger) ; Csáky K ároly tanár (Ipolyság, Csehszlovákia) ; D r. Kapros Márta muzeológus (Balassagyarm at); Kriston V ízi József muzeoló­ gus (Kecskemét); N agy Zoltán tanár (Salgótarján); D r. Praznovszky M ihály muzeológus, a Nógrádi Sándor múzeum igazgatója (Sal­ gótarján); Varga Csaba író (Budapest); Vonsik Ilona muzeológus (Salgótarján) ; D r. Zólyom i József muzeológus, a Palóc Múzeum igaz­ gatója (Balassagyarmat). A SZERKESZTŐSÉG TAGJAI: A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Horváth István Kojnok Nándor (szépirodalom) A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG TAGJAI: Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A N ó g rád M egyei F ő sz e rk e sz tő : T an ács B A R A N YI V B Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C m ű v e lő d é si FE R E N C . o s z t á ly á n a k S z e rk e sz tő sé g : la p ja , 3 10 0 S a lg ó t a r já n , A ran y Já n o s út 2 1. T e le fo n : 14 -3 8 6 . K i a d j a : a N ó g r á d M e g y e i L a p k i a d ó V á l l a l a t . F e l e l ő s k i a d ó : B álint Tamás i g a z g a t ó . T e r je s z t i a M a g y a r P o s t a . E lő f iz e t h e t ő b á r m e ly h ír la p k é z b e s ít ő p o s t a h iv a t a ln á l, a p o s t a h ír la p ü z le t e ib e n és a H ír la p e lő fiz e t é s i és L a p e llá tá s i Iro d á n á l ( H E L I R ) B u d a p e st V . , Jó z s e f n á d o r té r I . 19 0 0 - k ö z v e t le n ü l, v a g y p o s t a u t a l­ v á n y o n , v a la m in t á t u t a lá s s a l a H E L I R 2 1 5-9 6 1 6 2 p é n z fo r g a lm i je lz ő s z á m r a . E g y e s sz á m á r a 16 F t , e lő ­ fiz e t é s i d íj fé l é v r e 48 F t, egy évre 96 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867. Index: 2 5 -9 2 5 . K é s z ü lt a N ó g rád M egyei F. v .: K elem en G ábor N y o m d a ip a ri ig a z g a t ó . 8 6 .4 2 6 19 V á lla la t N . S. s a lg ó t a r já n i te le p é n , 5 ,6 ( A / 5) ív t e r je d e le m b e n . �Ára: 16,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/1. szám Subject The topic of the resource Társadalompolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Baranyi Ferenc Palócföld