https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fb8069142812f11193c7992b3361caf8.pdf 431a6fd494629101ed7ca1a5051d7daa PDF Text Text �Tartalom X X . É V F O L Y A M , 2. SZÁM 1. Tóth L á s z ló : . . . mereng a dán királyfi (vers) 3. Bóc Imre: Haladék-nap (novella) 11 . Endrődi Szabó Ernő: Súlyos szómolnárok (vers) 12. Siklós László: Otthon-talanul (novella) 18. Lukács Gergely Sándor versei ABLAK 20. Simor András: Venezuelai költők V A L Ó SÁ G 25. Kerékgyártó T. István: Értékek a mai társadalomban (tanulmány) 34. Horváth István: A karavánnak pedig előre kell haladnia 37. Szeróczki Bertalan: Önszervező közművelődést! 40. Korill Ferenc: A reformoknak is megvan a maguk sorsa? 46. Hortobágyi Zoltán: A Palócföld megkérdezte Kelemen Gábort__ É L Ű M ÜLT 48. Praznovszky Mihály: „Az Élet a Történelem tanítómestere” (Interjú B elitzky Jánossal) 56. Belitzky János: Ezer év előtti néprajzi emlékek a Palócföld névanyagában T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 63. Péter Katalin: Esterházy Miklós; Pölöskei Ferenc: Tisza István (Romsics Ignác) M ÉRLEGEN 65. Laczkó Pál: Próza-olvasónapló 74. Zoltai Dénes: Egy írástudó visszatér (Csongrády Béla) 77. A Lukács-vita (Németh János István) 80. Kardos András: Utópiák és kínok kertje 84. Sz. Haltenberger Kinga: És mégis élni k e ll... 88. Réti Zoltán: Szabó Vladimír kiállításának megnyitóján 91. Magyarország felfedezése (Horpácsi Sándor) A címoldalon BAD ACSO NYI SÁNDOR grafikája (részlet): a 17. o. SZABÓ TAM ÁS, a 19. o. M UZSNAY ÁKOS, a 33. o. és 45. o CSEM NICZKY ZO LTÁN kisplasztikái láthatók. (Válogatás a 16. salgótarjáni tavaszi tárlat anyagából.) A 48. oldalon dr. B elitzky János portréja. (Fotó: Buda László.) �TÓ TH LÁ SZ LÓ ...mereng a dán királyfi (A M Á SIK ) Kitörné csontom rácsait húsom falán dörömböl egy másik ember s ha tudna kibújna a bőrömből Kibújna és futna tőlem menekülne messzire és én kíváncsian nézném nélkülem élni bír-e É n : a semmi dobhártyája. A semmi szeme, mellyel rálát a meglevőre, s a nemlevőre is. Én. Hányszor mondom: én, én, én, én. Én. Mi van e mögött? M i van e szó mögött, s a mögött, hogy annyisszor mondom: én. Én, én, én, én. D e mégsem hagyhat el ő soha hiszen teste az enyém és bármelyikünk szóljon is mindketten azt mondjuk: én (A Z E G Ü N K ) E gy őrülttel társalkodom napok óta vele élek azazhogy bennem él nem sejti senki a létezését Én. Hányszor mondom: csak én tudom én, én, én, én. Én. hogy velem van szüntelen Mi van e mögött? beszélek hozzá és visszaszól Mi van e szó mögött, leheletétől megolvadnak a kövek s a mögött, a kiürült űr felzeng szavától hogy annyisszor mondom: hajam színe a haja színe én. Én, én, én, én. s az ő szeme villan a szememben É n : kőbe hajló rózsa. a mozdulataitól oly jellegzetesek É n : végsőt csobbanó sivatag. a mozdulataim Csontra meztelenedett ujj, hanghordozása alapján ismerni rám s a köréje tekert ha megszólalok hajszál, egy őrülttel társalkodom napok óta mely sosem volt senkié. én kérdezek - ő válaszol Szemüregem kiszikkadt tenger medre,. azután ő kérdez - s én felelek nem tudom mit akar mélyén a fényben fel-felcsillanó kagylóhéjak, nem tudja mit akarok felnézek az égboltra s azt mondom: kihűlt képek, megíratlan metaforák „A z egem az eged” holt meteorjai. s ő azt: É n : kozmosz remegése, dübörgése. „A z egünk” (ÉN ) 1 �(M IN T T E M E T I) A halott fölkél az ágyból kiballag a fürdőszobába tükörbe néz s az arcomat látja benne fogat mos törülközik általam mindenütt a nyomomban van reggelizik velem az asztalra könyökölök tenyerembe rejtjük a fejünket velem együtt ül a vécén beszél a számból érdemeim erényeim néki köszönhetem vétkeimért őt okolom lépteim koppanásában is az ő léptei énekelnek döglött macska nyávogását hallom a fülével kővé merevült virág illatát szívom magamba az orrával s a szemével látom mint temeti be magát földdel egy béna sírásó (E G Y M Á S S A L S Z E M B E N ) Ülünk egymással szemben és nem látjuk egymást. Mintha nem ugyanabban az időben ülnénk egymással szemben, hanem néhány éves, évszázados eltéréssel. Mintha nem is ugyanabban a térben. Mintha úgy ülnénk egymással szemben, hogy egyikünk már rég nem él. Vagy úgy, mintha még meg se született volna. Mintha egyikünk egy másik időből, s egy másik térből hajolna át ebbe a mostaniba. E gy másik létből. Ebbe a mostaniba, melyben egymással szemben ülünk, és nem látjuk egymást. Beszélgetünk egymással és nem halljuk egymást. Noha, visszanézünk a másikunkra és visszaszólunk neki. (Húsa-foszlott koponyáját tartva kezében mereng a dán királyfi.) 2 �B Ó C IM R E Haladék-nap G oldberger István és Weisz Tibor bajtársaim emlékének, akiket 1944. március 27-én végez­ tek ki a lyoni Fort de la Duchére erődben. Ha felébredek, hunyorgó szemem először a tapétát látja. A tapéta apró virágmintás, kék alapon kis, rózsaszínű virágok. Hasonlítanak a szegfű­ höz. Oeillett, így mondják a franciák. Oeil - szem, oeillet - szemecske? Lehet. Sok kis szem, mind engem néz. M it néznek rajtam. Igen, itt fe k ­ szem a homorúra süppedt matracú vaságyon és élek. M ég élek. M it keresek én itt? Idegen szobában, idegen országban? Idegen háborúban. Idegen há­ ború? Nem, nem idegen. A z én háborúm. M ert ellenem irányul - ellenem is - és én védekezem. Védekezve támadok. V agy tám adva védekezem? Mindegy. H a csak védekeznék, ők lennének az erősebbek, ha támadok, ha támadunk, mi vagyunk azok. Mert mienk a meglepetés előnye. A m íg még élünk. Van, aki már nem él. Sokan nem élnek már. Látom magam előtt az arcukat, ahogy félálomban a tapétát nézem. A z ő szemük néz rám? Sok szegfűszem. A tapétát látom, ahogy hunyorgok és az ággyal szemközti falon azt a nagy, bizonytalan körvonalú foltot. Valam ivel a mennyezet alatt kezdődik és majdnem a falfelület közepéig ér. A folt enyhén barnás színű és bár kör­ vonalai bizonytalanok, mégis élesen válik el a tapéta kék alapszínétől. V a ­ jon melyik elődöm, a szoba melyik lakója hagyhatta itt emlékbe? Mi lehe­ tett ennék a foltnak a története? Hogyan keletkezett? É s rólam milyen emlék marad majd ebben a szobában? A z a négy kis karika a festett pu­ hafaasztal linóleumborítóján, melyet petróleumfőzőm átforrósodott lába­ zata égetett? Könyveket raktam rá, hogy a háziasszony észre ne vegye. Nem mintha félnék tőle. D erék asszony. A szobáért ugyan kissé borsos árat kér, de ebbe már beszámítja, hogy nem jelent be a rendőrségen. Kockáztat. Nem is keveset. Igaz, én is óvatos vagyok. Igyekszem nem lebukni. Hamis ira­ taimban nem is szerepel ez a címem. Így nem valószínű, hogy felfedjék. H a csak valam elyik szomszéd nem jelent fel. Úgy tudják, diák vagyok, ebben az egyetemi kisvárosban sok a diák, nem tűnik fel. Valóban az is vagyok. Azaz csak voltam. Am íg nem kellett bujkálni. Ha tudnák mit csi­ nálok délutánonként, vagy esténként... Azt már nem kockáztatnák. Nézem a foltot a tapétán. Meghitt barátságban állok ezzel a folttal. Mert ez különös, mondhatnám különleges folt. A z én foltom. M indig más alakot vesz fel. Am ikor fél éve a szobát kivettem és először megláttam, féltem tőle. A z első este - akkor még kora ősz volt - a szoba félhomályá­ ban vicsorított felém. Gestapós feje volt. Féltem a szobától is. Első illegá­ lis lákásomtól. A szállodában már nem maradhattam. Kétszer is keresett ott a rendőrség. Ilyenkor elbújtam a szálloda elhagyott padlásterén. A sok ócska 3 �lom között. Mert akkoriban már előre tudtuk, ha értünk jönnek, ha razzia készül. A Mozgalom jelezte. A Todt-szervezet munkaszolgálati behívója után aztán végképpen el kellett tűnnöm onnét. A z első időkben féltem a szobától. M it csinálok, ha jön a razzia? H a­ gyom magam elhurcolni a későbbi menekülés halovány reményében, vagy védekezem? A falhoz lapulva pisztolyt rántok és lövök? Akkor belém eresztenek egy sorozatot és újabb folt keletkezik a tapétán. Annak milyen slakja lesz? Később megnyugodtam. Ebben a külvárosi házban, a manzárdszobában nem keresnek. Minden házat mégsem kutathatnak át. Hányan élnek még rajtam kívül illegálisan a városban? Hamis papírokkal, be nem jelentett lakásokban? Lehetnek több ezren is. A z egyetemre persze már nem lehet bemenni. Ott elkaphatnak. A z első hetekben nem is mertem a szobában maradni. Csak aludni jártam fel. A kkor éreztem biztonságban magam, ha már elhagytam a házat. Most, mintha megfordult volna a helyzet. Itt érzem biztonságban magam, a bi­ zonytalan, veszélyekkel teli külvilágtól, a várostól, az utcáktól, a vasúttól, a gyáraktól elszigetelten. Itt nyugszom meg, ha egy-egy vállalkozásunk reszkető félelme után végre visszatérek: no, ezt is megúsztam, ezen is túl vagyunk! A folt alakváltozása csak hetekkel beköltözésem után kezdődött. Addig mindig gestapós fej maradt. E gy este figyeltem fel rá, mennyire hasonlít a kurszki körzet térképéhez. Amelyre aznap tűztem fel a megindult offenzíva előre, felénk, nyugat felé haladó gombostűit. Szemből nézve a folt bal oldali széle pontosan rajzolta a keleti front vonalát. Am ikor Alexet elfogták a foltnak halálfej alakja volt. A szemüregek he­ lyén mintha sötétebb lett volna, mintha sűrűbbek lettek volna ott a barná­ vá színeződött szegfűminták. A szemüregek engem néztek, A lex szemével, akivel néhány napja még a Rue Lafontaine-en sétálva beszéltük meg a más" napi vállalkozás tervét. Amelyen aztán elfogták, majd röviddel utána k i­ végezték. A folt ezután szinte minden alkalommal más és más alakot öl­ tött számomra. Mást ábrázolt reggel, és mást este, mást, ha borús, és mást ha napos volt az idő, mást vállalkozás előtt, és mást, ha visszatértem a vállalkozásról. Volt, hogy Országházunk kupolájának formáját utánozta, volt, hogy a kis termoszhoz hasonlító olasz kézigránát mezét vette fel. azét a gránátét, mely délután még a zsebemben lapult. Láttam már szárnyait kiterjesztő madárnak, mely szabadon repül egy szabad égen, a tapéta kék alapú egén, és láttam fürdőkádnak, melybe a vallatás során a fulladás ha­ táráig merítik a megkínzottak fejét a Gestapón. H a felébredek, hunyorgó szemem először a tapétát látja. É s a tapétán a foltot. M ég félig lehunyt szemmel nézegetem, óvatosan pislogva, vajon kit is, mit is ábrázol ma reggel. Ettől függ milyen lesz a nap. A folt ma hall­ gat. Nem ölti magára sem az elnyomás, sem a szabadság, sem a múlt em­ lékeinek, sem pedig a jövő vágyainak formáját. Egyszerű, bizonytalan korvonalú, alaktalan folt marad. A mai nap szimpla hétköznapnak ígérke­ zik, a leghétköznapibb hétköznapnak. Olyannak, mint mindazok, amelye­ ken nem megyünk vállalkozásra. Amelyeken mi is úgy élünk, mint a töb­ biek, a civilek, azok, akiknek legális irataik vannak, akik legális otthonok­ ban laknak, és legalitásuk biztonságosnak vélt, ám valójában bizonytalan létébe merülnek. 4 �A szoba hideg. Előző este, a végrehajtott vállalkozás izgalmától és a bel­ ső feszültség feladat elvégzését követő hirtelen oldódásától fáradtan zu­ hantam az ágyba. Nem volt kedvem, s erőm a kis vaskályhát begyújtani, mely úgyis csak addig melegít, amíg ég benne a tűz. Így hát a szoba áthűlt, kint már tél van, az Alpok vidékén hamar köszönt be a tél. A hegye­ ket hó borítja, komorak és sötétek, most szinte ránehezednek a városra, melynek völgyét körülzárják. Nyáron mintha barátságosabbak lettek volna. V agy csak én látom így? A napsütésben szikrázó hó is barátságos lehet. De nyáron még nem voltak itt a németek, még nem volt itt a Gestapo. Most itt vannak. A hegyek számára közömbös, számomra nem. Végered­ ményben mindegy, hogy nyár van-e, vagy tél. Nem ezen múlik. M it kezdjek ezzel az ajándékba kapott nappal? É s egyáltalán: ajándék­ ba kapott nap-e ez a mai? A Szervezet számára ez a nap céltalan és értel­ metlen, mert mára nem terveztünk vállalkozást. É s számomra? M ikor is élünk mi valójában? A vállalkozások jelentik-e számunkra az életet, vagy a vállalkozások közötti napok, órák? M ikor teljesebb az éle­ tünk? Kockázat közben, vagy utána? Nem, mégis csak ajándék számomra ez a nap. M a nem kell félnem a kockázattól, pontosabban alig kell félnem. Mert kockázat mindig van, csak ma kisebb, mérhetetlenül kisebb a v e ­ szély. Persze azért fennáll. Lebukhatok, nyomomba szegődhetnek, elkap­ hatnak egy utcai razzián. A hamis iratok valam iféle védelmet nyújtanak ugyan. Ám teljesen bízni nem lehet bennük. Minden hamis papír csak ad­ dig biztos, amíg nem kérik. Figyelni kell, állandóan figyelni. Nem követ-e valaki, nem látok-e valahol csoportosulást. Attól a perctől kezdve, hogy el­ hagyom a házat, addig a percig, amíg vissza nem érkezem, feszülten kell figyelnem. M it kezdek ezzel az ajándékba kapott nappal? Mondhatnám, hogy egy nap életet kaptam. M a élhetek kedvem szerint. Elmehetek moziba meg­ látogathatom a fürdőt, levágathatom a hajamat, ebédelhetek, vacsorázha­ tok valam i vendéglőben, sétálhatok az utcán. D e milyen élet ez? A kö­ vetkező vállalkozásra várva? Nem egyéb, mint haladék a halálra. Itt áll előttem ez a haladék-nap. Mit kezdjek vele? A felkelés ceremó­ niája következik, az összes előírt, belémnevelt és belémidegződött rituá­ léval, mosdás, fogmosás, cipőpucolás, fésülködés, reggelikészítés, napról napra ismétlődő cselekedetek, gesztusok monoton sora. Gyakran tartal­ muktól megfosztva, ha figyelembe vesszük, hogy milyen körülmények kö­ zé ékelődnek. Annak a német tisztnek, akit két hete lőttünk le, nem volt-e mindegy, hogy aznap reggel mosott-e fogat, vagy sem? Ha a következő vállalkozásnál ott maradok, nem mindegy, hogy kifényesítettem-e aznap reggel a cipőmet? A z ideiglenes lét bizonytalan légkörében meginog a min­ dennapi cselekedetek értelmébe vetett hit. Mint ahogy ezeknek a - lát­ szólag az életet jelentő - vállalkozásmentes hétköznapoknak a tartalma is tartalmatlan, kitöltetlen, és kitölthetetlen, mert minden csak átmeneti és ideiglenes, éppen ezért jelentéktelen, nem bír fontossággal. Ezekkel az üre­ sen teli napokkal, órákkal szemben csak a vállalkozások állnak, melyek során az idő tizedmásodpercekre bomlik és olyan sűrűvé válik, mint az iz­ zó, cseppfolyós állapotból lehűlő acél. Egyszer még gyermekkoromban, mikroszkópon figyeltem egy életparányoktól nyüzsgő vízcsepp kiszáradá­ sát. A teljes száradást megelőző másodpercekben az élet lelassult a tö­ ménnyé való cseppben, minden mozgás saját fékezett torzképévé vált, mi­ 5 �előtt a pusztulás mozdulatlanságába dermedt. D e nem, ez így nem áll a vállalkozásokra, mert a sűrűsödő idő ilyenkor nem lelassult, hanem szá­ guldott számunkra. A tizedmásodpercek és másodpercek nem percekké, hanem órákká összegeződtek. Itt áll előttem ez az ajándék-nap, ez a haladék-nap. M it kezdek vele? Lassan, habozva megyek le a fakorláttal szegélyezett csigalépcsőn. Tizen­ hat lépcsőfok az első emeletig, ahol magyar család bérli a szobát. A z ő révükön jutottam lakáshoz. Onnét huszonhét lépcsőfok a földszintig, ott a háziak laknak. Sokszor megszámoltam már. Am ikor először feljöttem raj­ tuk, már akkor is. Ha páros szám, akkor szerencsém lesz, izgultam ma­ gamban az utolsó lépcsőfokig. Páros volt. A lépcsők ma már félelmet kel­ tenek bennem. Félek, ma is, lefelé menve, a külvilágtól, ahová ezek a lépcsők vezetnek. „Bonjour Madame, hűvös napunk van ma” - üdvözlöm a lakása ajta­ jában álló háziasszonyt. K ilépek a házkapun és átvágok a kerten - itt ás­ tam el vaskazettába zárva valódi irataimat, útlevelemet, egyetemi indexe­ met. A kopasz fák deres ágai súrolják arcomat, ahogy végiglépkedek a ker­ ti ösvényen. A kertkapu csikorogva nyílik, rég nem olajozták. Kulcsom van hozzá, akárcsak a házkapuhoz. E z a nyikorgás mindannyiszor megrémít, valahányszor valam elyik vállalkozásunkról már a kijárási tilalom idejében térek vissza, a néptelen utcákon, kertek között osonva, a falakhoz tapad­ va, minden neszre feszülten figyelve. A kihalt éjszaka sűrű csendjében a nyikorgás visszhangzó dübörgéssé erősödik, amelyre válaszul bármikor ott lapulhat egy arra menő járőr „H a lt! W er d a ?” végzetes kiáltása. Villamos visz a városközpont felé. Piros villamos. Csönget, csenget, csi­ lingel. Mintha mi sem lenne. Pedig útja ott visz el a német laktanya előtt, melynek kapujában ott strázsál az őr. A megállóknál gyéren felszállingózó utasok mogorva arccal ülnek le. Fatalpú cipőjük kopog, amint végigmen­ nek a peronon. Leülnek, üres tekintettel néznek maguk elé. Figyelem őket. Néha eljátszom velük a „k i kicsoda” játékot. Próbálom kitalálni, ki mi­ lyen ember lehet, mi a foglalkozása, melyek családi körülményei, mire gondolhat. M a erre nincsen kedvem. Ostobaság. Persze lehet, hogy közben valam elyik ugyanezt játssza velem. Vajon milyennek láthat? É s vajon, mi­ lyennek látnám magamat, ha itt ülnék magammal szemben? A villamos visz a városközpont felé. Sűrűsödnek a házak, sűrűsödnek az élelmiszerboltok előtt kígyózó sorok, a felszálló utasok, sűrűsödik a levegő. A kereszteződés után a villamos élesen jobbra kanyarodik, kerekei csiko­ rognak a lekoptatott síneken. Kinyújtott sikolyukat visszhangozzák a szűk utca házfalai. A Piacé Condorcet-i végállomáson szállok le. A négyszögletű kis tér majdnem teljesen zárt, a házak úgy veszik körül, szigorú rendben, mint a kaszárnya falai az udvart. Ezt a teret könnyen lezárhatja a razzia, elég a négy sarkon kivezető utcákat elállni. Ám én tudom, hogy a nagy kávéház melletti ház átjáróház, annak udvarán keresztül egy másik házba lehet jut­ ni, és onnét a Grande Rue-re, ki lehet bújni a hálóból. Mint ahogy a város úgyszólván valamennyi átjáróházát ismerem. Átvágok a téren, a Rue de la Poste irányában. Nem jó utca. Keskeny, ráadásul elég hosszú szaka­ szon nincs mellékutcája, amelybe be lehetne kanyarodni. Igaz, ott a főpos­ ta. három kijárattal, ez azonban csak akkor hasznosítható, ha valaki kö­ vetne és le akarnám rázni. 6 �M ár jó ideje képtelen vagyok másnak látni az utcákat, a házakat, mint terepnek. Terep az egész város. M ikor, hogyan vált azzá? Am ikor az öszszeomlás után ide menekültem, a kettéosztott ország „szabad” zónájába, azonnal megejtett a városka varázsa. Első nagy felfedezésem volt, hogy a város bármelyik utcájában, nem is oly távoli perspektívájában ott maga­ sodtak a hegyek, az Alpok, melyeket addig - az ideérkezés svájci átutazá­ sát leszámítva - csak hallomásból ismertem. Mintha ölelő karjaikba zár­ nák a várost, óva minden veszedelemtől. Csak később, fokozatosan fedez­ tem fel a város rejtett kincseit. A z óváros ódon házait, girbe-görbe ut­ cácskáit, a félelem és gáncs nélküli Bayard lovag szobrát, az öreg fák lombjai alatt meghúzódó parkokat, a várost átszelő két folyó hídjait, a bástyára felvivő kötélpályát, az egyetem vidám és gondtalan diákéletét, melyet még később is alig zavart meg az olasz megszállók - magukat a szö­ vetségeseknek bármikor megadni kész - serege. M a már csak terepet látok a terekben, az utcákban, a házakban. M elyik miért alkalmas vagy alkalmatlan egy-egy vállalkozás végrehajtására, honnét lehet feltűnésmentesen megközelíteni őket, miképp lehet onnét a vállal­ kozás után elmenekülni. M elyik ház kapumélyedése nyújt védelmet, ha összecsapásra kerül sor. Megfelelő-e az élelmiszerjegy-elosztó iroda elhe­ lyezkedése ahhoz, hogy a fennmaradásunkhoz szükséges jegyeket onnét el­ rabolhassuk. M elyik pad a téren, melyik kávéházi terasz, vagy melyik ut­ casarok a legalkalmasabb találkozóhelynek. Terep az egész város, alig van olyan pontja, amelyhez ne fűzne valam iféle terepkapcsolat. Most is, itt a Rue de la Poste-on, amellett a ház mellett visz el utam, amely előtt Jacques lelőtte a milicistát. Ott állt a szemközi járdán a „Chez M argot” divatárubolt előtt a fedezet, köztük én is, életem első me­ rényletén. A „Chez M argot” kirakata nem változott. Ugyanaz a néhány nyakkendő, sál, zokni van kint most is, mint akkor. A z árcédulára azt is ráírták, hogy hány textilpontot kell leadni értük. M it gondolhatott magá­ ban a „Chez M argot” tulajdonosa, amikor a lövések hallatára, sietve le­ húzta üzlete redőnyeit? Nézegetem a kirakatot, és közben a kirakatüveg visszatükröződésében rutinszerűen figyelem, nincs-e valaki a nyomomban. A Rue da le Poste az árkádos G rande Rue-be torkollik. A késő délelőt­ ti órák ellenére itt már nagy a forgalom, ez a város üzletutcája, sodródom a tömeggel. Itt-ott egy-egy német egyenruha tűnik fel, s ez nem zavar, ők is sétálnak, nézelődnek. Szolgálaton kívül vannak, akárcsak én. A Grande Rue-ből egy kis átjárón - passage-nak mondják a franciák - át lehet jutni a városi parkba. A rra veszem az utam. A park szinte nép­ iden ezen a hideg októberi napon. A sétányokat hó borítja, a bokrok de­ resek, a fákon vastagszik a zúzmara. Lesöpröm az egyik padról a havat, leülök. Rövid, bélelt zekém - canadienne-nek hívják - melegít, a nap is kibújt, nem fázom. Csönd van és nyugalom, a hókristályok vakítva v e ­ rik vissza a napfényt, mintha béke lenne. Egyszer majd kitavaszodik, be­ köszönt a nyár is és ezen a pa don sokan ülnek még. Akkorra talán már valóban béke lesz. K i éri meg közülünk? A pad bizonyosan. Megsimoga­ tom. Közben kezem a havat markolja, hógombócot gyúrok. Jó lenne hó­ labdázni, csak nincs kivel. Messzire elhajítom. A hólabda reménytelenül halad végig kezem szabta röppályáján és hullik a semmibe. A kézigrá­ nátot is így kell elhajítani. Kibiztosítani, tízig számolni, és dobni. A német gránát nyeles, az olasz termosz alakú, az angol ananászformájú. 7 �sirályok éles sikolyát hozza a szél. Nem messze verébcsapat veszekszik egy kenyérmorzsán, még sincs béke. Köztük sem. A nagyszünetben az iskola udvarán hólabdáztunk. Pufi volt a céltábla. M i lehet vele? É s a többiek­ kel? Front, munkaszolgálat, ki él még közülük? Közülünk? Hogy szeret­ tük a telet! Korcsolyázás, szánkázás, a gesztenyésnéni a körúton! „Friss a maróni, ötöt tíz fillérért!” A közeli hegyekről szél indul, eleinte csak lágyan, alig érezhetően rezeg­ ted meg a fák ágait. Minden fuvallatára porszerűen hull le róluk a hó. E g y ­ re erősödő széllökések érik egymást, a hó most már szinte kavarog. Fázó­ san húzom össze prémgalléromat. Felállok. A Place Grenette felé indulok, lassan ideje lesz ebédelni. A közelben ismerek egy kisvendéglőt, hátsó termében jegy nélkül lehet étkezni. Nem olcsó, de tisztességes adagokat szolgálnak fel. Húst, valódi krump­ lival. Paul jön velem szemben, a túloldali járdán. A kis Paul, ahogy hívjuk. „ L e petit Paul” . Alacsony termetű, fekete hajú, mokány fiú. Ahogy meglát habozva megáll, pontosabban lassítja lépteit. A konspiráció nem tiltja ugyan, hogy találkozzunk, csak éppen nem ajánlatos. Most szükségem van a kis Paulra. Valakire, akivel beszélhetek. Valami ilyesmit látok rajta is. M eg­ állok és intek neki. Csak úgy, kérdően, szinte alig észrevehetően, hogy mit szól hozzá. Ő is megáll. Látom rajta, az óvatosság viaskodik benne a ma­ gánnyal. Utóbbi győz. Átjön, mindketten fürkészve körülnézünk, nincs-e valaki a másik nyomában, aztán együtt elindulunk. E gy ideig hallgatunk. Élvezzük az együvétartozást, mindazt, ami összeköt bennünket. Paul jó­ kedvű. Meséli, hogy tegnap, még a vállalkozás előtt, megismerkedett egy bomba nővel. A G alerie áruházban elárusítónő és délutánra randija van vele. K i kell használni a szabad időt - nevet. Kérdés, lehet-e valam it kez­ deni vele. M ert ugye, a mi körülményeink között tartós kapcsolatról szó sem lehet. A z mindkét fél számára, túl veszélyes lenne. M ég így is. Hallgatom Paul fecsegését és szeretném elmondani neki, mennyire örü­ lök, hogy találkoztunk, milyen jólesik most a jelenléte. Persze minderről nem szólok semmit, helyette megkérdem jön-e ebédelni? Sajnálattal közli hogy teljesen leégett, egy tízese maradt mindössze a legközelebbi zsoldosztásig, arra meg szüksége lesz a délutáni randinál. Valahová csak be kell ülnie a nővel. É n éppen valam ivel jobban állok anyagilag, meghívom ebédre, és kölcsönzök neki egy százast. A vendéglő hátsó terme még megőrizte régi patináját. A falakat vörös kárpit borítja, aranycsíkos díszítéssel, az asztalon abrosz. Itt ülünk Paullal és örülünk a körülményekhez képest kellemes ebéd utáni nyugalomnak, mintha nem is lenne holnap, mintha nem lennének rákövetkező napok, he­ tek, amelyeket túl kell élnünk. Próbálom száműzni gondolataimból egy esetleges razzia lehetőségét, de szemem már fürkészi a terepet. A kony­ ha felé csapóajtó vezet, azon keresztül ki lehet jutni. B ár talán jobb, ha hagyom magam igazoltatni. K ét diák miért ne ebédelhetne itt, a hamis pa­ pírok jók. Közben már gyors számvetést csinálok, nincs-e nálam valami kompromittáló irat, amit esetleg le kell nyelni. Ostobaság - legyintek ma­ gamban - nem lesz razzia. M iért pont most lenne? Bár ide sok feketéző jár, értük is jöhetnek. Nem gondolni rá, csak elmerülni ebbe a nyugalom­ ba, ebbe a látszatbékességbe. 8 �Pault nézem, amint nyugodtan szívja a cigarettáját. Csak én lennék ilyen aggályoskodó, ilyen nyugtalan természet? Pault szemmel láthatóan nem gyötrik a razzia, a holnap gondjai. Persze ki tudja? Most már szeretnék minél hamarább kint lenni. A terem zártsága idegesít. Mintha közelednének a falak. A szűkülő, összehúzódó tér fojtogató levegőjében nyugtalanul lesem az ajtót, várom az egyenruhás alakok megjelenését: „ A papírokat” ! A z ajtó azonban nem mozdul, és éppen mozdulatlanságával képviseli a bármikor bekövetkezhető lehetőséget. Paul megérezhetett valam it aggo­ dalmamból, mert megnyugtatóan helyezi kezemre a kezét. A falak vissza­ kerülnek régi helyükre. M ég rendelek két kávét, valódi babkávéból és hí­ vom a fizetőt. A k it francia szokás szerint „garcon” -nak - fiúnak - kell szólítani. M ég ha 60 éves is. „G arcon, l’addition s’il vous plait” , „fiú , az összeadást kérem, ha önnek is úgy tetszik” . A kávé jó. V alódi cukrot is adtak hozzá, nem szaharint. Hagyom, hogy elernyedjek. Az asztaloknál ülők beszélgetése monoton zsongássá olvad össze, mely tompa, egyöntetű közeggel vesz körül. Mintha akváriumban úszkáló halak tátognának. - Van nálad zsebkendő? - kérdem Paultól, ami konspirációs nyelvün­ kön, melyet akkor használunk, ha nem vagyunk magunk között pisztolyt jelent. A virág kézigránátot, a fuvola géppisztolyt. Paul tagadóan rázza a fejét. - Nálam sincs - mondom, mire Paul legyint. A vendéglőből kilépve körülnézünk. A z utca nyugodt. Elbúcsúzunk. Paul siet a randijára. A városközpontnak veszem utam. M it kezdek a nap még hátralévő részével? Előttem az egész délután, az esti kijárási tilalo­ mig. Elhatározom, hogy beülök egy moziba. Valam i új francia filmet ját­ szanak: A z éjféli látogatót. Nem sok jót várok tőle. Milyen filmek ké­ szülhetnek itt a német megszállás alatt? A z előadás csak másfél óra múl­ va kezdődik. Mindenesetre megváltom a jegyet. K ét órát agyonütök ezzel is. Újból céltalanul mászkálok az utcákon az előadás kezdetére várva. Most érzem csak át ennek az eseménytelen napnak teljes ürességét és céltalan­ ságát. Hát számomra, számunkra valóban már csak a harc, a vállalkozás jelentheti az igazi életet? Hát már semmi sincs, csak ez? Ügy látszik, a d ­ dig, amíg ennek a háborúnak vége nem lesz, ez már így lesz. Mert hiszen lehetne olvasni is. Van otthon néhány felvágatlan könyvem, de ha olvasni kezdek, képtelen vagyok figyelmemet a könyvre összpontosítani. Gondo­ lataim állandóan el-elkalandoznak a holnap vállalkozásaira, a tegnap meg­ úszott veszélyeire. Randizhatnék is, mint Paul, ha túl tudnám tenni magam a felelősségen, amit a velem kötött ismeretség veszélye jelent. A partnernek is, nekem is. Néha oly’ valószínűtlen, valószerűtlen minden, hogy szinte azt képzelem, nem is igaz mindez, ami velem, ami körülöttem történik. Nem egyéb láz­ álomnál, amelyből rövidesen felébredek, csodálkozva azon, hogy ezt a kép" telenséget álmomban valósnak foghattam fel. Ahogy lődörgök az utcán, pillantásom a Hotel Palace-ra téved. A szál­ lodát a német városparancsnokság foglalta le. A porta előtt őrség, a tisztek egymásnak adják a kilincset. M ár felmerült a gondolat, hogy az úttestről, kerékpározva, be lehetne hajítani néhány kézigránátot a hatalmas hall üveg­ 9 �ablakán. E d d ig azonban parancsnokságunk ezt túl kockázatosnak ítélte. Ha gépkocsink lenne, úgy esetleg. D e csak kerékpárjaink vannak. A folyópartra érek. Átsétálok a hídon, közepén megállok. Bámulom a rohanó vizet, mely honvágyat ébreszt. A vizet éppen úgy lehet nézni, mint a tüzet. Azok nézik, akik magányosak. Órámra pillantok. Ideje lassan visszaindulni a mozihoz. A film meglepetés. Középkori történetnek álcázott szimbolikus ellenállá­ si film. Érthetetlen, hogyan engedélyezhették. A zárójelenet szinte egyértel­ mű. A földre lopakodott gonosz, miután képtelen legyőzni a szerelmeseket, kővé változtatja őket. Ám szabadságvágyukat, szerelmüket így sem tudja megtörni, mert szívük szoborként is tovább dobog, azt nem hallgattathatja el semmi. A z előadás végén a közönség tapsba tör ki. Bódultan sodródom a kijáratnak és sajnálom, hogy nem tart tovább az álomvilág, vissza kell térnem a valóságba. Ezen a téli napon már korán esteledik. Meggyújtották a gyér utcai v i­ lágítást is. Sorra zárják az üzleteket, közeledik a kijárási tilalom órája. V a ­ jon hogyan sikerült a kis Paul randevúja? M ajd holnap elmeséli. Holnap! Lassan vége a napnak. Lejár a haladék, a holnap benyújtja a számlát ezért a napért. A villamos már majdnem üres. Lassan, fáradtan vonszolja magát a külvárosba. Én is fáradt vagyok. Fáradt a holnaptól. A villamos ablakait bevonta a zúzmara, kesztyűmmel kis körfelületet tisztítók meg rajta. Ezen keresztül bámulok ki a semmibe. Holnap ugyanitt jövök majd vissza a v á ­ rosba, de akikor már nem áll előttem egy haladék-nap. M ár érzem a félel­ met, mely úgy burjánzik bennem, mint beteg szervezetben a rák. M i tör­ ténne, ha megbetegednék? H a magas lázam lenne? Akkor holnap nem me­ hetnék el. Otthon, ha lázam volt, nem kellett iskolába menni. Itt még orvost sem hívhatnék az illegális lakásra. Nem lesz lázam és készülni kell a feleltetésre. „Készültél fiam ?” - kérdi a tanár. Igen. Készültem. Felkészültem. A lakáshoz vezető külvárosi utca néptelen. Magányos lépteim alatt csi­ korog a hó, mint fogak között a homok. A z elszórt lámpák fényköröket rajzolnak az úttestre, a körök között sötétség. A kertkapu nyikorog, a há­ ziak még nem zárták kulcsra. A földszint lefüggönyözött ablakából kis fény­ csík szűrődik ki. Talán vacsoráznak. A z első emeleti magyar családnál is ég a villany. Menjek be hozzájuk? Néha elbeszélgetünk, vagy hallgatjuk a londoni rádiót. Most valahogy nincsen kedvem hozzá. Minél előbb bezár­ kózni, egyedül lenni, lefeküdni, aludni, hosszan, nagyot aludni, végigaludni az egészet. Belülről kulcsra zárom az ajtót. Ha razzia van, ez is adhat egy kis idő­ nyereséget. A szoba hideg. Begyújtom a kis vaskályhát, fedőlapján majd kotyvasztok valamit. Mindegy, hogy mit. Körülnézek gyér élelmiszerkészle­ tem között. E gy doboz keksz, fél zacskó cukor, makaróni, tegnapelőttről maradt kenyérdarab. Felteszek egy lábas vizet, majd kifőzök egy kevés tésztát és meghintem pótkákaóval. Am íg megfő, a maradék kenyeret rág­ csálom. Hamar végzek az egésszel, levetkőzöm, és ágyba bújok. A vaskályha lassan kialvó tüze rőtes félhomályba borítja a szobát. Egy-egy fellobbanása a bútorok árnyait vetíti a falra. Ahonnét pislogva, hunyorogva néznek rám a szegfűszemék. Szemben velem, a falon, ott a folt. Dühödten vicsorítja rám farkasfogait. Jó lenne valam i szépet álmodni. A kályha tüze egy utolsó lobbanással kialszik, a szoba sötétbe borul. D e a folt a sötétben is rám vicso­ rít. Érzem, tudom, rámtör az éjszaka rossz álma. Holnap vállalkozásra megyünk. 10 �E N D R ŐD I SZABÓ ER N Ő Súlyos szómolnárok halljátok ezt a suhogást ezt a fénytelen zenét a kis zöld bársonyharmonikákat k üllős üvegkés darálja-metéli szét a csend alagútjain érkezel szemedbe néz erősen - énekel s lábad elé hever a bánat (s akár kagylóhéjhomok a kölyök szelet - ha támad) üvegrepedés hangja vérzi föl a szádat melledben forró bársonydrapériák vak madarak hangos csapkodása véredben rozmaringszag és izzó mák zubogása (testvéri nimfákkal vétkezel ó torokcsípő fulladt nimfajáték kávézacchomályban érdes vágyak mint lassú zöld máglyán égő üvegbárszék vagy mint egymásba-robogó forró vásznak) a csend alagútjain érkezel májkők üveghang szabdalja arcodat súlyos szómolnárok lakják be versed s nem lehet és a nem szabad halljátok ezt a suhogást ezt a fénytelen zenét a kis zöld bársonyharmonikákat küllős üvegkés darálja szét 11 �SIK LÓ S L Á SZLÓ Otthon-talanul Hát hazajárok újra. Minden műszak után ugyanúgy, mint sráckoromban. K i­ törölhetem emlékeimből azt a nyolc évet, ami közte volt: házasság, gürizés a lakásért, feleség, két gyerek, nyolcadik emeleti berendezett összkomfort. K i­ törölhetem? Apám-anyám ugyanaz. A konyhájuk, a szobájuk is. Mégis más. Nem tudok úgy ajtót nyitni többet, ahogy régen... Anyám mindennap megörvendeztet valamivel. Egy mozdulat, az élet íze, a mosakodás szappanszaga: valami hitvány kis kérés, ami mögött fáradtságot érzek, beletörődést, elmúlást. Engem nem érdekelnek az évszakok. Legalább­ is nem úgy, hogy most mi következik. Mihelyst beérek a házak közé, nyitom az ajtajukat, attól kezdve mégis érdekel. Tesznek róla. - Segíts apádnak fiam, ne ő hordja a tüzelőt - fogad örömmel anyám. Sokat köhög mostanában. Köhög és fullad .. . - Menjen el orvoshoz, gyógyíttassa magát. - Van neki pirulája, jár kezelésre is. - Olyan orvoshoz menjen, amelyik meggyógyítja. Vagy szanatóriumba utalja. - Apád nem dug az orvos zsebébe pénzt, ha felfordul se. Én már mond­ tam neki. Az a válasza, hogy mindnek kötelessége az ingyenes gyógyítás. Az is felesküdött a szocializmusra. - Más az eskü, más a közért. Persze, hogy felhozom a szenet. Azt hiszem, az első futamnak vége. De nem. - A kéményt is ki kellene tisztítani. Idén még nem járt a kéményseprő. Múlt éjjel a szél visszavágott egy maréknyi kormot. Takaríthatok. Apám hazajön a műszakból aktatáskájával, ami ősidőkből való, szíjak, rávarrások tartják össze, s egyik jellemzője, hogy lapos. Igazán nem értem, mi­ nek hordja, mert az igazolványain, a tízórain, újságon kívül más nincs benne. Talán a tudatának kell, hogy ne érezze magát teher nélkül, valamibe kapasz­ kodjon. Ez a táska a múltat is jelenti: még az apjától örökölte. Akkor az apja életének a nehézsége is benne van. Így már nem is olyan könnyű, ami­ lyennek látszik. Anyám megérkezik a fekete lakktáskával, ami átmenet a retikül és az uta­ zótáska közt. Le se vetkezik, csupán cipőt vált és felkap egy reklámszatyrot, máris indul a boltba. A cipőváltás talán rituális, talán azért teszi, mert az elő­ zőben már elfáradt a lába. Ezt még nem kérdeztem tőle. Azt se, hogy mért nem spórol meg egy utat: mi lenne, ha hazafelé egyenest a boltba menne? Hisz’ előtte jön el. Hazajövetelük sorrendje változik, ha az öregnek valami társadalmi elfog­ laltsága akad. A szakszervezet több bizottságában dolgozik: a műhely segé- 12 �Iyezőbizottságának az elnöke, a kulturális bizottság tagja, szemináriumi fele­ lős, és a Vöröskereszttől is kap feladatot. Ilyenkor anyám érkezik elsőnek, még a bevásárlás után is egyedül van. Ezt az időt takarításra használja. Csak kistakarításról van szó, hisz’ a nagy kirámolást szombaton, esetileg va­ sárnap délelőtt csinálja apám segítségével. Az öreg elhúzza a bútorokat, le­ viszi a szőnyeget porolni. Régebben lázadt az örökös húzkodás ellen, de las­ san beletörődött sorsába, szégyel t e végigkérdezni a szakikat, náluk hogy van ez. Most már meg van győződve róla, minden családos ember sorsa a bútor tevése-vevése. Csakis azért szerettem volna beépített bútort egy lakótelepen, hogy ne tudd húzogatni, mondja morogva az anyámnak. Bár amilyen mániákus vagy, ott is kitalálnál nekem valamit, teszi hozzá. Anyám a napi kistakarítás, ágybevetés után főzéshez lát. colja a krumplit, tésztát kavar nokedlihez vagy rizst tesz következik, ha van, pörköltnek, sültnek, végül a zöldség, több napra. Vagy savanyúságot készít. Tudja magáról, nem san, de a műszak után ezt nem is várják tőle. Közben még szen a legtöbb asszony ilyenkor a konyhában áll vagy ül. Akkurátusan pu­ fel. Aztán a hús ha húslevest főz, főz valami gyor­ szomszédol is, hi­ Most, hogy már hűvös van, kihamuz a szobában és rögtön utána begyújt, melegedjen föl a lakás. Apám megtanította őt arra, milyen módon tüzelhet takarékosan. Lassú tüzet rak, nem pakolja meg kályhát és kis huzatot hagy az égéshez. Mert nagy lángnál az energia gyorsan szabadul fel és kiviszi a hu­ zat. Apám örül annak, ha a kémény nem tiszta. Ezen a ponton nincsenek egy véleményen. Anyám azt vallja, a kéménynek mindig tisztának kell lennie, kü­ lönben pocsékba megy a tüzelő. - Volt a szeneskamrában egy kéménykotró kefe, de apád két éve köl­ csönadta és az illető nem hozta vissza - mondja anyám a magáét. - Arra meg nem emlékszik, kinek adta. Mondtam neki, írja fel az ilyesmit egy fü­ zetbe, azt meg szégyelli. Hogy még nem felejt annyira, mit képzelek róla! Aztán itt van. Csinálj már valami szerkezetet, fiam, a tisztításához. Rühellem ezt az egészet. A lakótelepen azt hittem, megszabadulok a múlttól. - Az a baj, hogy maguk hagynak a fejükre tojni - mondom anyámnak. Ezek a kémények görbék, kiégtek, elhasználódtak. Vakolatuk nincs, tetejük sincs. Az egész ház ilyen. Már rég le kellett volna dűteni és tisztességes ott­ honokba költöztetni magukat. - Mit tegyünk fiam, még nem kerültünk sorra. Ígérték a bontást... - De mikor! Határidőt kérjenek. Már mindenütt vannak határidők. Ver­ ték volna az asztalt, hogy a melós kapjon lakást, ne a sok léhűtő. Tudja, ki mindenki van abban a lépcsőházban, ahol mi laktunk? Orvosok, tanárok, színészek. Gyerekük sincs, mégis hozzájutottak. Egy nagyorrú házaspár, na nem azért mondom, mert ellenük vagyok, de annyi ékszert aggat magára az öreg­ asszony, amiből vehetett volna magának. Az ilyeneknek mindent dupla áron adnék. - Honnan tudod fiacskám, mennyit fizettek? - Ha fizettek volna, nem állna a parkolóban annyi autó. Elvetetném mind, ha rajtam múlna. Anyám ahelyett, hogy velem együtt dühbe jönne, boldogan mosolyog. - Mégis csak apád fia vagy, ő tud ilyen szenvedélyes lenni, ő védi öntuda- 13 �tosan a munkásosztály érdekeit. .. Persze, neked egy szavad se legyen, mert te is kaptál lakást. - Csakhogy nekem a vállalat adta. És mint családot alapító fiatal házas­ nak, az nekem járt. Jól néznénk ki, ha még a magamfajta s e . . . - Meg kell értened másokat is. A kéményt pedig csak ki kéne tisztíttatni. A következő állomás a vacsora. Miért nem esik jól az étel? Miért nyammognak órákig, máskor befalják percek alatt azt, amit anyám egykedvűen tesz asztalra? Ülnek ott, mint étvágytalan gyerekek, vézna óvodások, akik nem mozognak eleget. Szinte várom anyám hívó szavát - önmagához is - ejnye, hát nem játszottatok eleget? Miért félsz a homoktól, kisfiam? Minden gyerek felszalad a csúszdára, tízszer is, te meg ülsz akár a kuka. A tányérok így is elpiszkolódnak, a mosatlan nem függvénye az étvágynak. Anyám helyében nem is főznék. Fel kellene robbantani ezt a konyhát. Az egyetlen, ami változást hozhatna ebbe a megáporodott sarokba, a pállott szagok közé, ha kinyitnák a gázt és elfelejtenék meggyújtani az első félórában. Ha csak a paprikáskrumplik, a pörköltek, a fővő csontok, dagadok, fasírtok szaga mosódna egybe! Ahogy nézem az anyámat, kétféle érzés fog el. Vagy közömbös vagyok iránta, vagy keserű leszek attó l. . . mennyire öreg. Mindig így nézett ki, né­ ha arra jövök rá. Máskor arra, hogy napról napra kopik. Hol kezdjem? A lábánál, a bokájánál. Valamikor biztosan vékonyak vol­ tak, csinosak, ingerlők. Aztán csak állt, állt a gyárban tizenhat éves korától, és megvastagodtak. Járt valaha magas sarkú cipőben? Én sose láttam. Még az ünnepi, a kímélő is lapos sarkú, trampli, a színe fakóbarna vagy fekete, öt­ évenként változik. Miért nincs itt a konyhában, az ajtó háta megett egy tűsar­ kú fehér, pántos kis cipő? Jaj, fiam, nem való az nekem. Fel se venném. Nem vagyok se kisasszony, se színésznő. Pedig hát nemcsak azok járnak ilyesmiben. Lemondóan beszél, mintha két történelmi korszakkal korábban élne. Ez az apám hatása? Az egyik lábán gumifásli, így jön haza, néha rajta marad va­ csorafőzésig, utána tekeri le nagy sóhajtások közt, papucsba bújik és simogat­ ni kezdi, kenőccsel keni, borogatja, gyógyszert vesz be, mikor mit. A kenőcs büdös, a fásli izzadtságszagú, a műhelyben beszívott savgőzök, az ammónia fojtó szaga áramlik a meleg lakásban, pállottságuk terjeng és keveredik a pör­ költ, olykor a rántott hús illatával.. . Az ecetes paprika, az uborkasaláta hason­ lít ehhez a kipárolgáshoz, talán ezért tolom el magam elől a savanyúságot. Olyan érzésem van, mintha a beáztatott-felvagdalt fásli- és gézdarabokat kel­ lene a sült húshoz elfogyasztani. Anyámnak, tudtommal, két szülése volt, ezért érthetetlen, a hasa miért eriszkedett meg annyira, amennyire. A feleségem is kétszer szült, mégis vé­ kony maradt. Igaz, ő kákabélű. Ők viszont valamikor szerettek enni. Tész­ ta, krumpli mindig került az asztalra. Evés nélkül nem bírja az ember a munkát, ez az örök igazság a családunkban is érvényes. Anyámat soha nem láttam ruha nélkül. Mosakodáskor néha benyitottam a konyhába, amikor kicsi voltam, de a legtöbbször kombiné volt rajta, legföl­ jebb leengedte a vállpántot. Szép melle lehetett lánykorában. De hogy most lógnak, lelapítva a háziruha alatt, az biztos. Mért nem akar otthon vala14 �mennyire csinos lenni? Miért kell neki megjátszani, hogy ugyan már, tetszem? kinek Soha, soha nem volt szó köztünk testi dolgokról. A nővéremmel talán két­ szer beszéltek ilyesmiről. Lehetséges. De a nővérem se volt annyira közvetlen, hogy valaha is érintettük volna a test dolgait. Engem az utca nevelt, a nemi­ séget a velem egyidős srácokkal tanultam az utcán, a sufniban, az iskolaud­ varon, nyári kiránduláson, osztálytársaim lakásán. Hogy a lányok melle szép, szép is lehet, azt igazából most tapasztalom. Ha közelebb kerülnénk egymás­ hoz. .. vennék anyámnak kölnit, púdert, mindenféle ápolószert. A feleségem mennyi kencét használt! Pedig neki nem volt rá szüksége. De nem merek venni, mert még célzásnak tekintené az apámmal együtt, no, nem tetszik a szagunk? Miért nem ápolja magát? Az arca csupa ránc. Elvakart miteszerek, szemölcsök a mélyülő árkok közt. A haja barna volt valamikor, kifakult a savgőzökben. Miért nem jár fodrászhoz? Néha levágatja. Sajnálja rá a pénzt. Drága, minden puncsért fizetni kell. Ez igaz. Dehát nem kellene állnia haj­ lott háttal, leengedett vállal, fakó tincsekkel a konyhában, mint egy elha­ nyagolt proli. És a rettegés! Mit tudod te, milyen volt az ötvenes években. Bármikor ki­ tehettek az utcára. Nem lehetett visszapofázni, késni. Ha valaki selejtet csinált, mögé állt egy ÁVO-s és szabotázsért már vitték is. Szerintem túloznak. Azt nem mondom, hogy lódítanak, de rájátszanak. Nem lehetett az olyan rossz. Mitől lett volna az. Miért bántották volna a melóst? Na jó, az urakat igen. Azok meg megérdemelték. Nem lehetett külföldre men­ ni, utazgatni. A templomok üresek voltak. Egyik szomszéd feljelentette a másikat. Sokat gürcöltek, elfáradtak, ezért látják sötéten a múltat. Még ha a jövőt látnák sötétben. Azt igen, afelől lehet bizonytalan az ember. De hogy a sa­ ját, elmúlt fiatalságától rettegjen, az furcsa. Biztosan így akartak megnevelni. Talán nem lett volna rossz a módszerük, ha én másmilyen vagyok. De rám nem lehet hatással ilyen duma. Becsüld meg magad a munkahelyeden, legyen első és legfontosabb a gyár, ne késsél, takarékosan élj, ne járj a lányok után, kérjél lakást - ez mind olyan kívánság, ami egy másik világ mesebeli óhaja a kemény és undorító valósággal szemben. Mintha nem is ebben a világban élnének! K i becsületes manapság. Miért legyen első és legfontosabb a munkám, ha a legtöbben nem azáltal érvénye­ sülnek, nem a havi fezetésükből vesznek autót, nyaralót. Miért ne pótoljam tönkrement házasságomat kalandokkal, miért éljek megtartóztató módon? Ver­ jem ki a farkam, huszonnyolc évesen, a zuhany alatt? Anyám eltörölgeti a tányérokat mosogatás után, a helyükre teszi, a kredencbe, az evőeszközöket a fiókba. Ez nemcsák a nyugalmához kell, tudja, hogy éjjel nekimennék a kint felejtett edényeknek. Bemehettek, mondja nekünk, és apámmal engedelmesen bevonulok a szo­ bába, leülünk a tévé elé. Apám halkra állítja, a tornászlányt elég látni, ő úgyse ugrabugrál utána, de még a híradót se bömbölted, mint a szomszédok. Én pedig mindent hangosra állítanék, hadd bömböljön, ne halljam a kony­ hából a mosakodás zaját. Most teszi anyám a lavórt a hokedlire, most önti bele a fazéknyi meleg vizet, vissza az üres edényt a gázrezsó mellé, most vetkezik, most cuppan a 15 �szappan a kezében, most csapkodja nyakára a vizet, most lögyböli a hónalját, a mellére dobálja, a hasáig mindjárt kész. Néha bekiált apámnak, menjen ki a hátát megmosni, erre az öreg kimegy, szótlanul vannak, csak a pocsolás monotóniája és esetleg egy-két utasítás hang­ zik, lejjebb, lejjebb már ne, mit nyúlkálsz, dobd a törülközőt, ne vacakolj, megfázik a derekam, elmehetsz, erre apám visszasétál a szobába, enyhén vi­ zes kézzel, szappanszagot és anyám szagát hozza magával, amit így közvetve érzek. Viszolygok ettől a szagtól, már vacsora közben erre gondolok, fel fog for­ dulni a gyomrom, talán ezért nyammogok, ezért eszem egyre kevesebbet. Az olcsó szappan, a műhelyben beivódott bűzök és a bőr izzadtsága, még gázszag is keveredik a vacsora maradékával. Az első estén, visszaköltözésem után, azt hittem, rossz a zuhanyozó anyáméknál, a gyárban. Meg is kérdeztem. - Anyus, mindig itthon mosakszik? Ez durván hangzott egy kissé: a saját lakásában már csak van joga mo­ sakodni ! - Zuhany, miért ne lenne. Csak nagy a huzat, mindig megfázott a derekam. A tüdőmnek se tett jót. Évente kétszer-háromszor volt tüdőgyulladása, a huzatos műhely miatt. E r­ re emlékszem. De azóta új csarnokba költöztek! - Engem ne bámuljanak, ne szörnyűlködjenek. Észrevettem, hogy elhúzód­ nak mellőlem a lányok, mert ők még soványak. Az operáció helye se szép, nem úgy forrt össze, ahogy kellett volna. Mit tudok anyám érzelmeiről? Amit elmond róluk. Talán többet mondana, ha kérdezem, de a szörnyűségekből elegem van. Lehet, a nők mások. A fér­ fiak sose nézik egymást elborzadva, ki púpos, kinek nagy a pocakja, kinek vágtak ki csíkot a combjából. Apám csak ül mellettem. Nyilván nem hallja és nem érzi, amit én. Külön­ ben is az ő felesége. Megszokta, volt ideje megszokni a konyhai locspocsot. A víztömeg zuhanása következik. Most öntötte ki a lefolyóba. Kicsit körbeöblíti, pongyolát vesz magára és benyit hozzánk, ezzel jelzi, hogy aki akar, az kimehet. Abban a pillanatban felugrom, olyan feszültség van bennem. Szorítás a gyomrom táján. Mintha már hetek óta poshadnánk valami értelmetlen ost­ romállapotban, letaglózva a sűrű levegőben, a kitapintható mérges gőzök nyo­ mása alatt. - Miért nem nyitotta ki anyu az ablakot? - kérdezem. - Nyisd, ha annyira sürgős. Kinyitom a konyhaablak mindkét szárnyát, anyám bentről nézi rosszallón. Hisz’ ugyanakkor ég a gázsparhelt lángja. Magyaráztam már neki: a meleg levegő hamarébb cserélődik, mint a hideg. Mindjárt eloltom. De ha mégis többet fűtök, és a kelleténél többet használok, kifizetem a gázszámlát. Pont ezen akarnak spórolni? Levetkezem, felhúzom a pizsamámat. A lakótelepi lakásban meztelenül alud­ tam, itt még fölöltözve is fázom. Fázom, ugyanakkor vágyom a levegőre. Be­ csukjam az ablakot? Nyitva hagyjam azt is, a gázt is? Meddig lehet ezt bírni felnőtten. Pedig még csak most váltam el, fél éve. Mikor lesz újból saját otthonom? 16 �17 �L U K Á C S G E R G E L Y SÁ N D O R Önzés Á llok Elkövetni - magunk ellen legalább Sorban mind a bűnöket S közben sandán vágyni rá: Meghalni tisztán Megmaradni bűntelen. Állok szétfagyott Hitek omladékán Napom szemén Ködkorom Könnymaszat téblábol Őszülő arcomon Téli akácok K i üzen ? (Lányomnak) Ti kígyó hajlású Mondd a májussal ki üzen? Nem az orgonavirág A mézfelhőt ringató Nem az akácvirág A menyasszonyi fátylat Égre lobbantó Nem a repcevirág A napsziromsárgát Földre menekítő Nem a vadgesztenye virág A felhőszoknyára bokrétát Kedvvel kötögető Te tudod a legjobban Ebben a szilaj zöldben Szeptember szíve dobban Pedig árpakalász sem Kíván még bókolni Kombájnvégzete előtt 18 Kemény legények Ti reumás ujjakkal Égre felmutatók Ti áttetsző szövésű Álmodó élethálók Nem úgy mint A szemhatárt megtörő Ködmocsárba vállig Elsüllyedt Mindigzöld Északi fenyők Ti téli akácok; Kóchaj a Föld Dérütött homlokán �V ili Tibor: Galambdúc 1 9 6 8 Csend-húr zendül Szárnyak hersenése Ha belekap Galambremény szétrepült: Dúcmagány ittmaradt Szőnyi István: Öregség Három grácia Volt tegnapelőtt Hogyan lett mégis Három múmia Mért aszalódunk Így össze a végső Szétesés előtt Miért szűköl E z a kihűlő Tekintet? Halálos holnap Üzenete ez: Készülj a semmibe 19 �ABLAK Venezuelai költők E g y caracasi út eredm énye ez a kis válogatás. Különös világra nyílt ablak előttem Venezuela fővárosában: magányban élő em­ berekre, létbizonytalanságban szenvedőkre. É s költőkre, akik mindezt kifejezik. Elkötelezett lírikusokra. A verseket még Caracasban válogattam ki, a költők közül nem egyet személyesen is megismertem. Olyanokat fedeztem fel, akiknek költői hangja közel áll az enyémhez. A világot kritikusan szemlélő, önmagukra iróniával figyelő poétákat. A k a d közöttük egy magyar szárma­ zású is. V an köztük filozófus, történész. Ismert nevű alkotók és most induló fiatalok, Venezuela költői a nyolcvanas é vek elején. Realisták és avantgardok, sokféle hangon ugyanarról valló mű­ vészek. Kortársaink, akiket egy emberibb világ megteremtésének vágya ihlet versírásra. SIM O R A N D R Á S A Q U ILE S N A Z O A K öznapi élet Kora hajnalban kelni, megmosni a fogunkat, és inni két korty kávét, a bögrében ha van, kevéske kölcsön-pénzért pumpolni rokonunkat, munkába menni, persze, caplatva hosszasan. És hazatérni délben, falni a makarónit, melléje zsíros bifsztek ha néhanap kerül, nem bébi a gyerek már - az asszony morgolódik egyéves lesz, nem járhat tovább cipőtlenül. Megtudni, hogy az egyik barátunk nemrég meghalt, moziba menni, ócska filmet nézni, mint tegnap; kázsmír öltönybe bújni vasárnap délután. És körbe-körbe járni, mint szamár a kút mentén, unott napok sorában újat nem is keresvén! Az élet tudománya egyszerű tudomány. 20 �LU D O VICO SILV A A valóság fehér és autókkal teli A valóság fehér és autókkal teli. Roppant fogakkal fölvértezett nagy órákból áll. A valóság mészfehér, a mész lényei vagyunk, csontunk a szellemünk, és a mész elindul, és előretör, mint a felejtés szélvihara. Nézem a valót, és rettentőnek és fehérnek látom, mintha minden rothadóban volna és be volna kötözve. Csak az autók hajtanak egészségesen ragyogó fogaikkal és kerek görbületeikkel. Irigylem őket. Éreznek. Szenvednek. Nem gyötri őket, mint engem, a szabadság vágya. Visszhangzanak, futnak az utcákon harmonikusan és biztosan, fémnyelven beszélnek, és nem fenyegeti őket soha a gyilkos veszély, hogy egy napon a semmibe zuhannak, mint angyal vagy kődarab; holtan nem vonulnak száműzetésbe, nem lépnek át szívem kapuján az emlékekkel és utcákkal telizsúfolt mélységben, utcákon, melyeken én, mint autó jártam boldogan, szerelmesen, végül is tárgynak lenni jobb, mint emberi lénynek, akit örök magányra és öntudatra ítéltek. A M E L IA BU STILLO S PO N TE Szarkazmus Írok a csönd órája ez elrendezem vasárnapi ruhámon a redőket arcomon a festéket a mosolyt hallom hogy szól a telefon Metsző gúnnyal néznek rám az otthoni tárgyak 21 �H E L Y CO LO M BAN I Körülöttem arcok tűnnek fel Körülöttem arcok tűnnek fel, mindegyiken más és más vonások. Körülveszik őket utcák, körutak, épülettömbök, városok, országok. Határok húzódnak mindegyik között: A z országok. A városok. A z arcok. Távolabb más földrészek, ezek együttvéve alkotják a planétát. A Naprendszer alkotóelemeként részét képezzük a Tejútnak. Föltételezik, hogy a világegyetem számos tejútrendszerből áll kozmikus méretekben. Figyelembe véve a kozmikus látványt, mindennél képtelenebbnek látszik számunkra az. hogy megtudakoljuk az új rendőrfőnök nevét. H E L E N A SA SSO N E L U IS A L B E R T O C R E S P O H arag, te! F élig nyitva Harag, te! hullámaid milyen szirteken ülnek el, a düh zsilipjei hol töredeznek szét, milyen eresz alatt hullanak tollaid, mint az esőcseppek. Valaki rámgondol Mert megjelenek É s nem vagyok ott Te, szemekben égő karbunkulus. Szülőanyja a lázadásnak, szomjas csalán, mondd, melyik pillanatban gyilkoltak meg a templomi kufárok. Mondd, szívedet miért lyuggatták szitává, hiszen ott fortyogott a föld minden bora. 22 Em lék vagyok Mert hallgatok Mert nem felelek „Ilyen az élet” Mondja néném Am ikor megsebzi egy lemetszett virág Sokfelé jártam Mert sokfelé hívtak De minden ajtó zárva Minden ajtó befelé nyílik �RAM Ó N PA LO M A R ES Testvérek Mi, akik a hideggel kelünk útra, a köddel, a nappal, jaj, föl kell falnunk a völgyet, bele kell harapnunk a szentjánoskenyérfába és a roppant cédrusba. Íme fütyülve jön ő, a felhők unokaöccse, ő, aki a füvekre röppen. - Szegények vagyunk, ne lopd el fejünk fölül a háztetőt, ne csipegesd ki a szemeket a kukoricacsőből, ne rémítsd a lovakat, ne riogasd a gyerekeket. És jön testvérem, a részeg, akinek csillog a szeme, a hortyogó, a haragos. Mindent fölpakolunk, indulunk, fivérek, már elkapjuk a fákat és tövestül kitépjük, nem irgalmazunk a galambfiókáknak, sem a kicsiny kígyóknak, a gyönge virágokat szerteröpítjük. Azt mondják, sötétben járunk és pénzünket csörgetjük, mint a gazdagok, ezek, akik éji palástba burkolózva jöttek, vérben forgó szemmel. E L M E R SZABÓ K atedrális A z em lékezet m akacsu l szem beszegül a gyö kértelen séggel. K ü lfö ld iesü lt, bolond, kétszeresen k ü lfö ld i vagy h árom ezer év szám űzetés v e r bilincsbe E h azákat nélkülöző világ b an em lékszem re á : a n n y ira csaló ka föld, ta lá n sohasem vo lt enyém . Szem em előtt e lsü llyed t k ated rális. 23 �VIC TO R V A L E R A M ORA Ebben a végsőkig megalázott országban Ebben a végsőkig megalázott országban Ahol odakínálom magam a megkövezésnek Ahol húsdarabokat tépek ki az életből Ebben az országban ahol több költő követi egymást mint négyzetkilométer Ahol én vagyok aki a visszfények serblije mellé vizel Ahol nincs sorsom Ebben az országban ahol elmegyek Ahol örökre kitörlöm magam Ahol másnap elfelednek mert ezeket az áldott verseket mormogom Ebben az országban ahol senkinek se engedem meg hogy továbbvigye nevemet nem érdekel miféle jelek mutatkoznak az égen Ahol a nekem rendelt biográfusra ujjal mutatok és ráüvöltök kotródjék a frászkarikába hol a történet elporlad és riszálja csontvázát ővele együtt Meglátjátok majdan feleim Ahol mindazonáltal viharosan ünneplem magamat a föld alatt Ebben az országban ahol mindig különc voltam rosszul égő tűzvész váratlan röppentyű F ID E L FLO R ES A propó Egyedüli város a világon ahol lakása ablakán senki se hajol ki Aki álmodik hidegbe és magányba hal bele Vannak itt szép ajkú prostituáltak részegek akik a falak közt a létfontosságú borpincét keresik Az idegen közvetlen közelről lő és elmenekül mindenki úgy menekül ahogyan tud Még New York lakói vagyunk Minden lépésnél csönd kerít be és megpróbál megmérgezni minket de a szél a tiszta szél még körüljárja ezt a várat (Simor András fordításai) 24 �VALÓSÁG K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTV Á N Értékek a mai társadalomban A társadalmi élet jelenségeivel foglalkozó gondolatrendszerekben rendszerint kulcshelyzetet foglalnak el az értékek. S amennyiben nem: a hiány ténye és magyarázata többnyire megvilágosító fényt vet az illető rendszer vagy vizsgá­ lódás alapvető vonásaira. Szerencsére napjainkban ez nincs így, hiszen az ér­ ték fogalma már-már a hétköznapi gondolkodás evidenciái kővé tartozik. Ön­ magában persze ez még nem volna feltűnő, ha egyúttal nem vennénk észre, hogy a különböző „értékelméleti” vizsgálódások és fejtegetések gyakorta a társadalomban újratermelődő ellentmondások magyarázataként jelennek meg. Sőt, a mindennapi életben sem ritkák az olyan vélekedések, melyek - több­ kevesebb egyértelműséggel - az értékek hiányát fogalmazzák meg. Nem egészen véletlenül, hiszen a társadalmi élet jelenségei - mint például az egyenlőtlenségek növekedése, a privatizálódás erősödése - valóban ezt a látszólagos felszámolódást érzékeltetik. És értékrendről is csak akkor beszél­ hetünk, ha az értékvilág elemeiből tudatosan építkező személyiség autonóm módon képes egységbe rendezni ön- és világképét, cselekvési stratégiáját, jö­ vőképét és életszervező elveit.1 Va n-e azonban „értékvilág?” más szóval: találhatók-e értékek a mai társadalomban ( még ha ezek nem is szerveződnek renddé, illetve rendszerré), vagy a szükségletkielégítés társadalmi szabályozásában végképp elveszítették volna szerepüket? Megannyi kérdés, amire csak akkor válaszolhatunk igennel, ha viszonyunkat a világhoz nem szűkítjük a fo­ gyasztói kapcsolatra. Így ugyanis azt kellene feltételeznünk, hogy napjaink egyé­ ne kizárólag fogyasztói kapcsolatban áll környezetével, s a dolgok, viszonyok jelentősége csupán a lét fenntartása szempontjából minősül számára hasznos­ nak vagy károsnak. Pedig arról sem feledkeztünk meg, hogy az értékeket hor­ dozó dolgok (mint például a munka, a szabadság, az autonómia) fontossága sokkal inkább meglétükben rejlik, mintsem abban, mennyire ismerjük fel érté­ küket. Ám mivel tevékenységeink számtalanszor ismétlődő tapasztalataiból ta­ nuljuk meg egyrészt saját szükségleteink fontossági rendjét, másrészt azt, hogy a változó és rangsorolt szükségletektől függően mi, miért és mennyire fontos számunkra, ezek a körülmények az érték fogalmát is megvilágítják. Csak ha úgy fogjuk fel az értéket, mint valamely anyagi vagy eszmei je­ lenség (dolog, esemény, összefüggés) pozitív vagy negatív jelentőségét szükség­ leteink számára, megközelítésünk is így válik reálissá. Az érték ugyanis nem valamiféle önálló tárgy és nem is egyik vagy másik tárgy magánvaló (an sich) tulajdonsága, hanem a dolgok, jelenségek viszonya, a szükségletekhez. Maga az értékesség ténye, a pozitív vagy negatív előjel is abból következik, hogy az 25 �értékeket kifejező dolgok milyen módon viszonyulnak emberi szükségleteink­ hez. Ebből adódóan az érték nagyságát az egyik oldalról az határozza meg, milyen mértékben képes maga a tárgy vagy a tárgyak konkrét szükségleteket kielégíteni, a másik oldalról viszont az, hogy az adott szükséglet milyen he­ lyet foglal el szükségleteink rangsorában.2 Ezért, ha elvonatkoztatunk az em­ beri szükségletektől, az értékek akaratlanul is kikerülnek a társadalmi össze­ függésekből. S így valóban nem lesz nehéz érveket találni ahhoz a feltétele­ zéshez, mely szerint társadalmunkban nincsenek vagy alig vannak értékek. És azt sem lesz nehéz bizonyítani, hogy az emberek magatartását kizárólag hasz­ nossági szempontok befolyásolják, illetve a társadalmi gyakorlat egészét érték­ zavarok hatják át. Jóllehet az értékek hiányát konstatáló elemzések és vélekedések eszmei elő­ feltételeit semmiképp sem könnyű explicit módon értelmezni (a legtöbb eset­ ben ugyanis nem szociológiailag verifikált megállapításokról van szó), de ép­ pen az a különös és (ha szabad így fogalmazni) a vigasztaló, hogy - a meg­ közelítési szempontjaink kidolgozatlansága következtében - eme vélekedések „igazságértéke” könnyűszerrel megragadható. Ugyanakkor az értékek hiányát vagy éppen az értékrend viszonylagosságát hangoztató gondolatok mindun­ talan vitára és állásfoglalásra késztetnek. Vitára késztetnek egyfelől azért, mert - ha korunkban az értékvákuum jelenségével találkozunk is - az érté­ kek nem tűntek el teljesen. Másfelől pedig azért, mert miközben saját bőrün­ kön érezzük az öröknek hitt értékek devalválódását, egyszersmind a változ­ tatás, a meghaladás alternatíváival szembesülünk. É s valójában ez az eszmélkedő-ráismerő magatartás maga is értékkel telített. Napjainkban ugyanakkor anyagi haszonról, anyagi javakról és érdekekről vitatkozunk a legtöbbet, de vitáinkban mégiscsak valamiféle értékszemlélet jelei fejeződnek ki. Mint aho­ gyan az sem kétséges, hogy mindennapi életünk kényszerűségei s még inkább kényszerű ítéletei társadalmi helyzetismereten alapulnak. Még ha olykor megválaszolatlanul marad is az a kérdés: vajon a jelenlegi társadalmi körülmények egészében véve vagy csak egyes jelenségei akadályoz­ zák a magasabb rendű értékek megjelenését és artikulálódását? Társadalmunkban - a kulturális tradíciók felbomlásával egyidejűleg - a kulturális minták nagyfokú keveredése jött létre. Vagy ahogyan a pszicholó­ gusok megfogalmazzák: a személyiségfejlődés során az „identifikációs” kulcsszemélyek (lett légyen tanár, politikus vagy táncdalénekes) egymással ellenté­ tes, illetve egymástól gyakran eltérő kulturális mintákat közvetítenek az egyén­ hez.3 Az egymásnak ellentmondó és sokszor egymás hatását kioltó kulturális minták nemegyszer a társadalmi kontroll lazulását is maguk után vonják, s a különböző - átlagtól eltérő - életformákkal, magatartásmódokkal szemben megnyilvánuló türelmetlenség, elutasítás válik jellemzővé. Ez az intolerancia, mely elválaszthatatlanul összefügg az értékvákuum jelenségével, többek kö­ zött abban is megmutatkozik, hogy az egyének az életforma-változatok, életmódkínálatok színképét szűknek érzik: így a számukra kijelölt szerepektől menekülni akarnak. S ehhez járul még, hogy sem a család, sem a munkahely, de még a közművelődés intézményei sem adnak elég teret és időt a társas­ kapcsolatok harmonikus építkezésére; alig van helye az életben az intim szfé­ rának. Miután a társadalom legtöbb intézménye személytelenné vált, tényleges tevékenységük és működésük ideológiája között szakadék tátong. Az intéz­ mények egy része - működésük jellegénél fogva - ahelyett, hogy kielégítené 26 �az intézményt életre hívó társadalmi szükségleteket, megoldaná az adódó prob­ lémákat, inkább folyamatosan újratermeli. Kétségkívül a szükségletek átstrukturálódása - mely elkülöníthetetlen a társadalmi gyakorlatban zajló folyamatoktól - sokkal inkább utilitárius (hasz­ nossági) értékeket hív életre, semmint magasabb rendűeket. Az úgynevezett el­ sődleges szükségletek előtérbe kerülésével pedig - mint az élelemmel, a ruházkodással, a lakással kapcsolatos növekvő szükségletek - vitathatatlanul bekövetkezett bizonyos fajta értékredukáció, melynek előidézésében alapvető okként szerepel a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, a depriváció (az el­ szegényedés) erősödése, a társadalmi beilleszkedés zavarainak fokozódása. Ám bármennyire elcsépelt és közhelyszerű annak emlegetése, hogy - a néhány év­ vel vagy évtizeddel ezelőtti fejlődéstől eltérően - a mai időszak a megtorpa­ nás időszaka, mégsem lehet elég sokat emlegetni, mivel ez a tény még min­ dig nem foglalkoztat bennünket annyira, hogy a belőle levonható következte­ tések magától értetődően és hatásosan befolyásolnák tevékenységeinket. És ebben nem kis része van az évtizedeken keresztül „felülről” jött döntéseknek. De az autonómia hiánya tagadhatatlanul összefügg az értékek viszonylagos­ sá válásával is. Az egyéni döntést szabályozó értékek - mint a következmé­ nyek vállalása, az együttműködési készség - fokozatosan kikerültek emberi viszonyaink közül. Elemekben ugyan megtalálhatók kultúránk egész történe­ tében szétszórva, de tiszta kifejlésében nem fedezhető fel senkinél. Ezért sem lehet az önállóságot mint értéket kiáltványban megfogalmazni, népszerűsítő felhívásokban hangoztatni, hanem kinek-kinek át kell érte dolgoznia magát saját ismeretanyagán és személyes tapasztalatain. Különböző filozófiai és ant­ ropológiai álláspontok alapján itt természetesen az az ellenvetés is megfogal­ mazható, hogy erre a felismerésre olyan társadalmi helyzetben lehet „rájönni” , amely - bárhogyan gondoljuk is el - ezt igényli. Csakhogy senki sem vitat­ hatja, a szocializmus adott körülményei között ez az igény érzékelhető, illetve egészen újfajta módon teszi sürgőssé a válaszadást. Legalábbis elképzelhető: mai helyzetünk - kérlelhetetlen ellentmondásosságával - a döntések vállalásá­ ra késztet bennünket. Még akkor is, ha - mint, ahogy már jeleztük - hosszú időn át fejünk felett születtek döntések és határozatok. Ezért feltétlenül van jogosultsága annak a feltételezésnek, hogy mai helyzetünk következményeképpen - az önállóság és a felelősség egyre inkább értékként jelennek meg. Éppen ezért kérdezhetjük meg: melyek az önállósá­ gon és felelősségen alapuló autentikus emberi lét hallgatólagos és mégis mindenkiben közös előfeltételei? Közös előfeltételként mindenekelőtt maga a munkavégzés jelentkezik. Noha az egyik ember számára az önérvényesítés és önkifejezés eszköze, a másik számára pedig társadalmi kényszer, közös jel­ lemzője azonban az, hogy meghatározott társadalmi körülmények között és meghatározott célok alapján tevékenykedünk. Az utóbbi időben heves viták tárgya lett - főként az értékrend szempontjából - , miképpen értékeljük a második gazdaságot: tehát azt a kereső foglalkozást, vagy termelőtevékeny­ séget, amelyet az emberek főfoglalkozásuk mellett folytatnak. A nem főfog­ lalkozásban végzett munka - amint azt számtalan adat bizonyítja - gazdasá­ gilag hasznos az egyénnek és a közösségnek egyaránt; sőt még az az állítás is megkockáztatható, hogy elterjedése a munkának, mint szükséges tevé­ kenységnek az értékét növeli. Hiszen értékké nem akkor válik, ha a jelenleg domináló „értékjelző” - a pénz - „kijelöli” értékességét, hanem az emberi szükségletkielégítés szempontjából. Még ha napjainkban ez a helyzet az ellen27 �kezőjére fordult is, s a főfoglalkozású munkavégzés negatív értékítéletűvé vált is (olyannyira, hogy a munka értékét egyedül a megszerezhető anyagi gazdag­ ság minősíti), szükségleteink rangsorolására mégis hatással van. Mindenekelőtt azzal, hogy a megszerezhető anyagi javakon túl (melyek sok esetben - különösen a hátrányos helyezű rétegeknél - hozzájárulnak az egészségesebb életmód kialakításához és a szabad idő értelmesebb eltöltésé­ hez), nem utolsósorban épp’ a gazdag emberi lét jogának és jelentőségének visszavétele, illetve újraértékelése következtében, más szükségletek kielégítésé­ hez teremt feltételeket. Meglehet, néhány évtizeddel ezelőtt a munka mint központi érték mellett a többi emberi szükséglet kielégítése - akár a szóra­ kozásé, akár a művelődésé - eltörpült. De azt sem hagyhatom figyelmen kí­ vül, hogy a munkához való viszony az elmúlt időszakban csaknem teljességgel ideologikus volt. Nem az emberi önérvényesítés, önkiteljesedés eszközeként jelent meg, hanem sokszor politikailag közvetített kényszerként. Olyan kény­ szerként, melyet a bürokratikus értékrendszer - ami kiváltképpen az ötvenes évekre volt jellemző, nyomokban azonban mindmáig él - számos más eleme megerősített.4 A munka mint életcélt vezérlő érték döntően mindig is a privilegizált hely­ zetben levőknél jelenik meg. Nem véletlenül, hiszen - amint a szociológiai kutatások kimutatják - az e csoportba tartozók többsége kvalifikált, önmeg­ valósító munkát végez. S ha a társadalmi rétegződés szempontjából vizsgál­ juk, az is kiderül, hogy a nagyobbrészt fiatal értelmiségiekből álló „intellektu­ ális életstílus csoportban” már ritkább a munka életcélként való megjelölése, ami nyilván a feladathiánnyal függ össze, s azzal, hogy e réteg még nem ren­ delkezik, vagy csak kevéssé rendelkezik azokkal a civilizációs javakkal, ame­ lyek birtokában jobban tudna a munkára összpontosítani. De megfigyelhető az is, hogy a hiányok között élőknél sokkal intenzívebb a második gazdaságban történő munkavégzés, mint például a privilegizált csoportba tartozóknál, akik kevésbé vannak erre ráutalva. Az optimálisabb életfeltételek bizonyos szabad­ ságot, lehetőséget adnak a választásra; jobb anyagi körülmények között ter­ mészetszerűleg nagyobbat. A hiányok között élők számára viszont a választás lehetősége, csekély, hiszen energiájuk java részét az alapvető szükségletek ki­ elégítése köti le. Vajon az utóbbi nem megy-e az előbbi rovására, vajon nem az történik-e, hogy az anyagi érdekeltség, sőt még az erkölcsi ösztönzés is jobban érvénye­ sül a második, mint az első esetében? Nyilvánvalóan a kétfajta tevékenység sokszor kerül egymással ellentmondásba, s az is igaz, hogy a hasznossági szemlélet akaratlanul is felerősíti a munkával kapcsolatos értékzavarokat. Csakhogy a munka és a szabad idő (pontosabban az utóbbiban végzett tevé­ kenységek sora) között nemcsak oly’ szoros, szembesítő kapcsolat jött létre, mint azelőtt soha, hanem az idő mint érték szerepét is megváltoztatta. Az idő az egyén mindennapi életében igen nagy jelentőségűvé vált. Annak az élet­ szervezésnek a lehetőségét foglalja magában, amellyel a szükségletek is más­ ként rangsorolhatók. Nem arról van szó ugyanis, hogy például a szabad időt csak a legmagasabb rangú kulturális tevékenységekkel tölthetjük cl, hanem az ezekhez szükséges „eszközértékek” bővítésével is. A fő ellentmondás inkább abban rejlik, hogy napjainkban a célértéket nem a személyiség fejlődésére szolgáló idő jelenti, hanem az anyagi javak gyarapítására fordítható idő. Mi­ után a társadalmi tudatban is hiányoznak a személyiség fejlődésének célérté­ két megerősítő mechanizmusok (a deklarált közművelődési-pedagógiai elvek 28 �önmagukban semmiképp sem tölthetik be), sokan egyre inkább azokat az esz­ közértekeket (pénz, anyagi függetlenség) akarják beteljesülve látni, amelyek­ nek sikeres megszerzése „eredményessé” teheti életüket. Nem jelentéktelen társadalmi csoportok között, így vagy úgy, értelmet és jelentőséget csaknem kizárólag a hasznossági értékek kapnak. A szociológiai vizsgálatok azt bizo­ nyítják, hogy a legelterjedtebb a hagyományos, a családot, az utilitárius bol­ dogságot, a nyugalmat és ezzel együtt bizonyos befeléfordulást előtérbe állító magatartás. Ez annak ellenére így van, hogy sokan elfogadják a szocialista értékrendszer egyes elemeit; különösen azokat, melyek a politikai tudatformá­ val állnak kapcsolatban. Ám mivel a szocializáció intézményei (például az is­ kola) olyan éteri magasságokba állítják a célértékeket - a közösségi ember ideálját, az önzetlenséget - , amelyekhez elérni és felnőni úgyszólván lehetet­ lenség, az előbbi attitűd korántsem véletlenszerű. Nem szólva arról, hogy az így közvetített értékek eleve mély gyanakvással töltik el a társadalom jelentős hányadát. Főként azért, mert az eszmény és a valóság közötti szakadékot a politikai kinyilatkoztatások még csak el sem leplezhetik. Ellenkezőleg, közve­ tett módon rákényszerítik az egyént a kételkedésre, s így végképp bezárkózik magánéletébe. S ezt az el- és bezárkózást aligha lehet feloldani úgy, hogy az egyént az evolúciós történelem végtelenében megvalósuló célértékek részesévé tesszük. Mindennek felismerése jelenik meg abban is, hogy a gazdasági szférában egyre több lehetőség nyílik az emberi autonomitás és döntési képesség kinyil­ vánítására. A vállalkozói magatartás elfogadása és preferálása - ha nem is egyedüli, de - a legjellemzőbb megnyilvánulása a társadalmi megújulási fo­ lyamatnak. Annak a folyamatnak, amelyben a kockázatvállalás és az innová­ ció többé nem járulékos tulajdonságként szerepel, hanem a munkaszervezés és munkavégzés alapvető elveként. Ennélfogva az önállóság, a kezdeményező­ készség lehetőségének érzete lényeges tudati sajátosságként és értékként kerül felszínre, mely ugyan lehet egyetemesebben és kevésbé egyetemesebben átélt, de valódi reflektáltsággal mindig együtt jár. Reflektáltsággal a társadalmi va­ lósággal és saját lehetőségeinkkel szemben. Érthetően, hiszen - a lehetőségek növekedésével egyidejűleg - a választás vagy legalábbis a gondolati szembe­ sülés kényszere is nő. A változások során persze mindig keletkeznek ellent­ mondások, s - a társadalmi tagoltság és megosztottság következtében - az egyik oldalon értékek felhalmozódása következhet be, a másik oldalon pedig értékveszteség. Értékzavarok is elsősorban abból származnak, hogy az említett felhalmozódás és veszteség közötti arány társadalmilag kontrollálatlanná válik, Így keletkeznek ellentmondások a politikai, az etikai és az esztétikai értékek között egyaránt. S ez távolról sem meglepő. Ha például az anyagi gazdagság tisztességtelen haszonszerzések sorozatán alapul és ez a társadalmi nyilvános­ ság szintjén is tolerált (vagy legalábbis hallgatólagosan elfogadott), az embe­ rek tudatában szükségképpen zavarokat vált ki. Ebből eredően csakis az a felfogás erősödhet, mely szerint minél inkább ki kell ismernünk a haszonszerzés természetét, hogy „gazdag” emberi életet él­ hessünk. Ezért a magasabb rendű értékek - egyebek között a morális értékek nemcsak háttérbe, de szinte kiszorulnak a mindennapi életből. Mintha a meg­ élhetés filléres gondjaival küzdő, meg a százezreket elkölteni nem tudó ál­ lampolgárok egyaránt végképp átadták volna magukat a hasznossági felfogás­ nak. Mert nem szabad elfelednünk, az úgynevezett utilitárius értékek példa­ 29 �szerűségükben sokkal vonzóbbak, mint azok, melyek tudatos életvitelt felté­ teleznek az egyén valamennyi lehetőségének optimális megvalósítása érdekében. Ám ez a jelenlegi társadalmi helyzetnek pusztán egyik következménye. Mert éppen napjainkban kezd kikristályosodni az a felismerés, hogy ha sza­ bad történelmi szubjektumok vagyunk, s cselekedeteinket és a jövőnket nem tekintjük csupán az embernél mélyebben rejlő okok eredményének, hanem sa­ ját felelős tettünknek (amit nem háríthatunk másra), egymáshoz való viszo­ nyainkat is át kell alakítanunk. „Minél több kapcsolat formálódik - bár több­ nyire tudattalanul - a cserekapcsolatok képére és hasonlatosságára, annál na­ gyobb az esélye annak, hogy a másikról való tudás, de ennek szükséglete és képessége is elsorvad.” 5 Jóllehet emberi kapcsolataink „sorvadása” már olyan méreteket öltött, hogy teljes vagy részleges kiábrándultsággal tölthet el bennün­ ket, mégis egyre több jel utal a kis közösségek face to face (szemtől szembeni) kapcsolatainak erősödésére. Kitűnik ez abból is, hogy az utóbbi esztendőben szaporodnak a kulturális közösségek és egyesületek, J elentőségüket sem csupán a kulturális demokrácia, mint értékeket és érdekeket artikuláló folyamat szem­ pontjából értékelhetjük, hanem a társadalmi megújulás tekintetében is. E kö­ zösségek szerveződésében szabály és elfogadott kötelezettség a türelem, mely abban is megnyilvánul, hogy nyílt eszmecserén és „hatalommentes dialó­ gusban” vitatják meg közös dolgaikat (lemondva arról, hogy valaki egysze­ rűen rákényszerítse akaratát a másikra). Harsány önbizalommal mégsem szemlélhetjük ezt a változást. Már csak azért sem, mert társadalmi méretekben nem nagyszámú kezdeményezésről van szó. Fontossága inkább abban rejlik, hogy elindítójává vált egy folyamatnak, s a közösségi kapcsolatok újjászervezésével a szűken vett pragmatikus és hasznos sági szempontokat szorítja háttérbe. Ügy válva emberi kapcsolataikban gazdag­ gá, hogy egyszersmind egymás kiegészítői is lesznek. Ezzel voltaképpen a „csere­ értékek” által irányított viszonyok cserélődnek fel a magáértvaló értékek alap­ ján formálódó kapcsolatok rendszerével. Csakhogy ehhez még arra is szükség van, hogy a citoyen magatartás - azaz a civil öntevékenység - társadalmi mé­ retekben kiteljesedjen. Építő eszközei, szervező elvei közül mindenekelőtt azok jöhetnek számításba, melyek az akaratérvényesítés társadalmi feltételeit jelen­ tik. A civil öntevékenységnek ugyanis „az állampolgárok mindennapi életével való teljes összefonódottsága, gyakran beleragadása ebbe a szférába, szinte per definitionem biztosítja számára az el nem idegenedett jelleget.” 6 Mindez egyszerre és együtt lehet következménye annak a sajátos helyzet­ nek, amely az új értékrend formálódására hatással van. A magasabb rendű ér­ tékek hiánya, amely a társadalmi gyakorlatból előbukkan, természetesen a ci­ vil öntevékenység kibontakoztatásával egy csapásra nem szüntethető meg. É p ­ pen az értékszociológiai vizsgálatok hívták fel a figyelmet arra az összefüg­ gésre, hogy az egységes értékrend felbomlásának, illetve hiányának okai a tár­ sadalom egészére kiterjedő közösségi válsággal hozhatók összefüggésbe. Illet­ ve olyan magatartásmódoknak - szociálpszichológiailag is érzékelhető - elter­ jedésével, melyet az előbbiekben elemeztünk. Bármelyik társadalmi réteg ér­ téktudatát vizsgáljuk, nyilvánvalóvá válik, hogy az eltérő vonásokat semmi­ képp sem lehet megérteni az egyénre ható társadalmi tényezők figyelembevé­ tele nélkül. A munkamegosztási rendszerben beálló változások nemcsak a különböző mobilitástényezők egyenlőtlen fejlődésével állnak kapcsolatban, ha­ nem azokkal a feltételekkel is, melyek a különféle élethelyzetekből adódnak. 30 �Ugyanígy az egyén értékrendszerét sem lehet megérteni, ha elvonatkoztatunk egy sor gazdasági-társadalmi tényezőtől. Annál is kevésbé, mert az egyes ér­ tékrendszerek viszonylagos stabilitása ellenére a különböző értéktényezők más­ más funkciót vehetnek fel a gazdasági feltételek változása esetén. Nemegyszer lehetünk tanúi annak, hogy - a nehezebbé váló életkörülmé­ nyek hatására - a közösségi szabályozó értékek jóval hátrább kerülnek azok­ nál a pragmatikus értékeknél, amelyek - mint láttuk - az egyén közvetlen ér­ dekei szempontjából hasznosak. Sőt, éppen a társadalmi fejlődés jelenlegi sza­ kaszában vált szinte kizárólagossá, hogy az egyének merőben más értékrendszert tartanak a maguk számára hasznosnak, mint amilyen társadalmilag kívá­ natos lenne. Ha tovább is élnek a közösségi aktivitás bizonyos jellemzői, több­ nyire a gazdasági és a társadalmi élet széles összefüggéseitől izoláltan, számos tradicionális közösségi keretet elvető formában. Még inkább észrevehető ez azoknál a - számbelileg sem jelentéktelen - rétegeknél, amelyekbe a többszörö­ sen hátrányos helyzetű személyek tartoznak. A változtathatatlanság érzése las­ san puszta belenyugvásban oldódik fel, amely pedig kerülőutakon - nem­ ritkán kimozdíthatatlan „konformizmushoz” vezet. Ezt az utóbbi tendenciát csak erősítheti, hogy végképp felszámolódott a hagyományos értékrend; oly­ kor egészében megkérdőjeleződik mindenféle szabályrendszer. Á m bármennyire meghatározó tényező is ez a körülmény, nem egyszerűen egyén és közösség kapcsolatának megszakadásáról van szó. Nem egyszerűen arról, hogy az egyének értékaspirációi szembenállnak a társadalmilag kinyil­ vánítottal, s immár úgy tűnik, hogy minden esetben közvetlenül megfogalma­ zódó társadalmi igényekkel szemben az egyén saját szükségleteinek engedel­ meskedve, a lehetséges társadalmi megvalósulástól szinte teljesen clvonatkoz­ tatva alakítja ki a maga értékeit. A folyamatnak ezeket a szociológiai termé­ szetű összefüggéseit csak akkor érthetjük meg, ha figyelembe vesszük azokat a változásokat, melyek - mint ahogy már utaltunk rá - a társadalmi gyakor­ latban lezajlottak. Még ha a hirtelen felgyorsult fejlődésben kínálkozik is le­ hetőség az ember személyiségének és közösségi létének kibontakoztatására, a megosztott társadalmi gyakorlat nemhogy az esélyegyenlőtlenségek csökkené­ séhez, hanem sokkal inkább az élethelyzetek különbözőségéből adódó ellent­ mondások megsokszorozódásához vezet. A nemegyszer csak kapilláris válto­ zások alakjában összegeződő, felhalmozódó feszültségek számtalan olyan konf­ liktus forrásául szolgálnak, melyek sokszor lehetetlenné teszik a valódi életcél és életprogram kialakítását. Mivel az egyén értékrendszerének alapvető vezérlő elve az életcél, a távlatok viszonylagos beszűkülése, s ugyanakkor a létkiteljesítő célok társadalmi funkciójának megkérdőjeleződése a hátrányos helyze­ tűek számára elszakíthatatlan egységben jelenti a célul tűzhető értékek számá­ nak csökkenését és egy kényszerű életforma vállalását. Mint ahogy megfordítva is igaz: tartalmas értékrendszer, amely motiváló hatással van az egyén lehetőségeinek kibontakoztatására, nem jöhet létre értéktényezők - mint például a létbiztonság, az anyagi függetlenség - felté­ teleinek viszonylag teljes körű megteremtése nélkül. Az értéktényezők tagoló­ dása ugyanakkor az egyén társadalomszemléletének kikristályosodási területe is, hiszen valódi társadalomszemlélet nem mozzanatszerű, társadalmilag rele­ váns alakot csakis egy stabil értékrendszer egészében nyerhet. A társadalmi tervezésnek ebből a szempontból nem csupán az a szerepe, hogy a különböző szociálpolitikai intézkedésekkel csökkentse az egyes rétegek közötti egyenlőt31 �lenségeket, s ezzel lehetővé tegye az egységes értékrend valamiféle automatikus kialakulását, hanem a társadalmi gyakorlat megosztottságának fokozatos fel­ számolása révén - melyhez tartozik a civil öntevékenység fejlesztése, a participációs struktúrák számának növelése - kell hozzájárulnia a különböző érték~ rendszerek létrejöttéhez. Az értékszociológiai vizsgálatok éppen arra hívták fel a figyelmet, hogy az értékrend egyik vagy másik tényezőjét kiragadva egyál­ talán nem, vagy csak előre nem látható, szándékainkkal gyakran ellentétes eredményeket és kudarcokat érhetünk el. Csak az egyén vagy az adott közös­ ség életprogramjának fokozatos átalakulása változtathatja meg egy-egy tényező értékét, előjelét és funkcióját az értékrendszer egészében. Ezért bármilyen társa­ dalompolitikai intézkedés csak ennek a ténynek a figyelembevételével válhat orientáló erejűvé; még akkor is, ha úgy tűnik, hogy az egyének értékrendsze­ re újra és újra szembekerül a kívánatos társadalmi értékrenddel. A társadalmi tervezés ugyanakkor normatív jelleggel csak kevéssé kapcsolható valamely ér­ tékszinthez, hiszen társadalmi rétegenként máshol és máshol rögzülnek, illetve időben másképp változnak a szükségesnek érzett értékszintek. Az egységes értékrend felbomlása természetesen nem pusztán a társadalom közösségi válságának következménye. Bár ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az egyének értéktudata mindig élesen reagál a mélyebb társadalmi folyama­ tokra. Annak a filozófiai felismerésnek, hogy a társadalmi termelés éppúgy behatol az emberek viszonyainak termelésébe, a mindennapi munkától a kul­ túrához való mindennapi és szubjektív viszonyig, mint az érintkezési formák alakulásába, valós társadalmi összefüggések feltárása a legmélyebb értelme. Ha ezt nem vesszük figyelembe, az értékrend hiányát sem érthetjük meg. S az írásunk elején említett szükségleti kérdés is végső soron a másik ember szükségletének konkrét jelentkezésében ragadható meg. Ebben az értelemben a másik ember, mint szükséglet - a szocialista viszonyok síkján - csakis az értékviszonyok közvetítésén keresztül fogalmazódhat meg. Ha ugyanis a másik ember számomra csak mint dologi szükséglet létezne, tevékenységem minden tárgya pusztán mint dolog jelenne meg. Kétségtelen ugyan, hogy az értékinformációk társadalmi cseréje még mindig hiányos - sokszor hiányoznak az alapvető emberi kapcsolatokat kiépítő visel­ kedésminták is - , ám a jelenlegi társadalmi viszonyok, döntően közösségi fo­ gantatásuk következtében, mégiscsak alkalmasak arra, hogy szervező közegéül szolgáljanak értékrendszerek létrejöttéhez. A szocialista értékrend társadalmi tervezése szempontjából ezért kulcsfontosságú annak a belső átalakulásnak a megértése, amelynek során a különböző társadalmi rétegek és csoportok érték­ tudata változik. S mivel az egymáshoz kapcsolódó értékrendszerek közösségi dinamikája nem valósítható meg másképpen, mint a megosztott társadalmi gya­ korlat felszámolása útján, az ellentmondások meghaladása mindenképpen fel­ tételez olyan szokásszerűvé vált magatartásnormákat, amelyek az értékinfor­ mációk valóságos társadalmi cseréjét lehetővé teszik. Ehhez azonban a közös­ ségi életformák egész hálózata szükséges, amely nem csupán a legmagasabb rendű objektivációkra vonatkozó döntésekben nyilvánulhat meg, hanem a mindennapi élet mind nagyobb körét is átfoghatja. A valódi emberi szükség­ letek egész sorának kibontakozása csakis ilyen közösségekben képzelhető el. Nem azért, mert ezek a közösségek „elfogadják” az értékeket, hanem mert e közösségek alkotópillérei a társult, de személyiségüket nem csupán megőrző, hanem kiteljesítő individuumok is. 32 �A történelem tapasztalatai azt bizonyítják, hogy akárcsak egy új értékrendszer kialakulása, a valódi közösségek létrejötte is soklépcsős folyamat, s kitel­ jesedéséhez hosszú évtizedekre vagy évszázadokra van szükség. S az oly erő­ sen átformálódó korunkban, melyben az erkölcsi és a viselkedési normarend­ szer többnyire nagyon is vegyülékeny és ellentmondásos - hiszen a tradicio­ nális normák érvényüket vesztették - , elkerülhetetlenül keletkeznek értékza­ varok. Bizonyos alapvetőnek hitt régi értékek már nem, az újak még nem hatnak. A formálódó új értékek is - melyekre csak néhány példát említettünk számos társadalmi ellentmondás kereszttüzében jönnek felszínre. De épp ez az antinómikusság kényszeríti ki újra és újra az értékekkel való egyéni és közös­ ségi számvetést. JE G Y Z E T E K 1V ö. H an kis s E le m é r : 2Ro zs n yai E rv in : 3P atakl Feren c: É rté k é s tá r sa d a lo m . T ö rté n elem - és B p . 1977. M agvető K ia d ó , 356. o. fo n ák tu d a t. A z én- é s a tá r sa d a lm i K ö n y v k ia d ó , 203. o. B p . 1983. M agvető K ia d ó , 51. o. a z o n o ssá g t u d at. Bp. 1982. K o ssu th 4Vö. K a p itá n y Á gn es —K a p itá n y G á b o r : É rté k re n d sz e re in k . B p . 1983. K o ssu th K ö n y v k ia d ó , 170. o. 5Anc sel É v a: Í r á s az éth o szró l. 6Vő. Sz ek fű A n d rás: A k áb e lte le v íz ió tá rsa d a lo m p o litik a i z ö ssé g , 1884. 4. sz. 5. o. Bp. 19811. K o ssu th K ön yvkiadói, 97. o. h átte re. K u ltú ra és K ö­ 33 �HORVÁTH ISTVÁN A karavánnak pedig előre kell haladnia 1. Ügy tapasztalom, hogy a kulturális életben is terjed egy különleges kór, a „sajátos kettőslátás” , amely egyébként sokféle formában kíséri életünket. A két legjellegzetesebb változatot - lehet, hogy a legveszedelmesebbeket - pél­ dán is szeretném bemutatni. Az első így szól: a vadonatúj intézményben minden ragyog, minden a helyén. Látszik, nem kis költséggel építette meg a falu vagy a város, a jelentős társadalmi összefogás meglátszik a korszerű felszerelésén, érződik a levegőjében is. Vezetője, dolgozója mégis panaszkodik, külön-külön és együttesen is: az új épület működtetése, fenntartása sok vesződséggel jár. Korszerű ugyan a technika, de megnőtt a rezsi; az igazgatás számtalan új fel­ adattal, bajjal küzd; nagy a működés iránt a várakozás, nőtt a használók kö­ re, s ráadásul új és új kívánságok is megfogalmazódnak. Halkan, de már el­ hangzik: a feszültségek forrása az új intézmény. Talán kár is volt „kitalálni” . Ma már túlhaladtunk a régin, nem így kellett volna, hanem másként. Hogy hogyan, az gyakran titokban marad. A másik példa: országos szakmai vagy irányítási tennivalókkal foglalkozó értekezlet. Mindenki panaszkodik. Természetesen senki sem a saját tehetetlen­ ségét, felkészületlenségét minősíti. Az elmarasztaló mondatok gyakran azokat érintik, akiknek képviselői nincsenek jelen. Az intézmény a fenntartó tanács szakigazgatását, a középszintű irányítók a felső szintű irányítást „bírálják ke­ ményen” . Ha közben kiderül, hogy az érintett jelen van, akkor jön a folyosói „nem úgy gondoltam” magyarázat. Hazaérkezés után - másnap, harmadnap a normális, a szokásos kapcsolatok rendje szerint folyik tovább az élet, és oly­ kor a munka is. Mindenki újabb alkalomra vár, hogy újra szóvá tegye - más­ nak címezve - , amit legtöbb esetben neki kellene elvégezni. Furcsa, életünket tartósan kísérő kór ez. Sok mindent jelez, sok új szükség­ letet felvet, de leginkább a kapcsolatok rendezetlenségeire utal. Megjelené­ sén gondolkodni, és még inkább okait feltárva, cselekednünk kell. Ügy vélem, a jelenség fő okát mai helyzetünkből kell levezetnünk. Mármint abból, hogy a társadalomépítés közép- és alapszintjén is indokolt a korábbi­ nál reálisabb, meglévő tényekre, eredményekre építő, viták és érdekek ütköz­ tetésén felépülő összehangolt cselekvés kialakítása. Ebben a lakosság, a nép­ művelő, az irányító részvétele nélkülözhetetlen. Ott, ahol a felismerést nem követi a tett, megjelenik a pótcselekvés, a „csináljunk úgy, mintha” magatar­ tás, a divatos panaszkodás. A dolgozat az együttmunkálkodás lehetőségeit vizsgálja. A megállapítások elsősorban Nógrád megyei tapasztalatokra épülnek, de szándékom szerint ér­ vényesnek kell lenniük tágabb értelemben is. 2. Ahogy már fentebb írtam, életünk, a közművelődés - de tágabban, az egész kulturális lehetőségek oldaláról nézve is - jelentősen módosult a nyolcvanas évek közepére. A változást, a módosulást egyértelmű fejlődésnek, társadalmi céljaink irányába ható folyamatnak minősítem. Az előrebocsátott ítételek he- 34 �lyett azonban lássuk a tényeket. A kulturális, a közművelődési ismereteket, gyákorlatot alapozó intézmények, nevezetesen az általános iskolák lehetőségeinek gazdagodása nyilvánvaló, tényszerűen igazolható. Az alapszintek oktatásrend­ szere, szervezete, tartalma olyan, hogy lehetőséget nyújt az újabban felvetődő, változást igénylő követelések realizálására. Az intézmények létezésükkel, jelen­ létükkel és tevékenységükkel a szorosabban vett közművelődésben is érdemi hatásokat keltettek. Ideig-óráig meg is tudták azokat őrizni. Tapasztalatom, hogy nagy, esetenként túl nagy az a különbség, amely egy-egy intézmény mun­ kájában jelentkezik. Városi, megyei fenntartás és szakmai irányítás esetén job­ bak, a községi tanácsok által működtetett intézmények esetében romlóak a feltételek, egyben a hatások is. A társközségi kisiskola - figyelembe véve öszszes lehetőségét - , a heti két-négy órában nyitva tartó könyvtár, a hét végeken is csak hideget lehelő „kultúrház” - számuk, az érintett lakossághányad mi­ att, nem elhanyagolható - gyakorlatilag egy korábbi, harminc-harmincöt évvel ezelőtti művelődési gondolat, minta leromlott hordozója. A helyzet ismeretében sem abban vélem a kiút megtalálását, hogy a szűkü­ lő anyagiakat „igazságosabban” , vagyis többfelé osszuk el. Ebben az esetben ugyanis a szétaprózódás miatt, a nagyobb, a működőképes intézmények hely­ zetét rontanánk. Megoldásként az elosztási gyakorlat társadalmi méretű kiter~ jesztését tartom szükségesnek. Vagyis azt, hogy a helyi erő - a társadalmi, a szervezeti, a gazdasági, a tanácsi, az egyéb - együttes erejének figyelembe­ vétele, ésszerű felhasználása jelenti a megoldást, és amelyhez társul külső tá­ mogatás a helyi közösség érdekében. Ennek teljesüléséhez sok feltétel szükséges. Leginkább az akarat. Annak a tudata is, hogy a művelődés napi szükséglet legyen. Ebben az értelemben is érdemes felidézni a művelődési körök, egyesületek eddigi tapasztalatait. A kul­ turális gyakorlat újfajta törekvései a társközségek némelyikén, s az új lakótele­ pek egy részén bontakoztak ki. Nézzük az előbbit: itt az irányítás már kezde­ ményeket talált. Olyan törekvésekkel kellett szembenéznie, amelyek nem nyu­ godtak bele a közigazgatási perifériális helyzetbe, amelyek egy-egy „lelkes” magatartás vonzerejében nyilvánultak meg. Olyan szándékokkal, amelyek csak részben épültek a település korábbi tradícióira. Ez a magatartás az egészséges „csakazértis” szemlélettel és maisággal társulva - úgy tűnik - életképes és megújuló gyakorlatot eredményezett. Más a lakótelepeinken meglevő közösségek helyzete. Itt sem nehéz az aka­ ratot, néhány nemes törekvésű fiatal, jó irányú szándékát felismerni, amely mozgásba hozta, tágítja a közösség érdeklődését. A hátrányos, vagy annak minősített, sok vonatkozásban elidegenítő panel tartalmában jelen van a po­ zitívum: a „sok ember egy helyen” motívumhelyzet. Az a tény, hogy cselek­ vésre itt is van lehetőség. Nem a kibúvót keresem, amikor azt mondom: az akarat megjelenése, helyes iránya, közösségi töltése az anyagiakat - elsősorban a helyi forrásokat - is megteremti. A külső irányultságú és meghatározottságú kapcsolatrendszer helyett tartalmában a közösség belső szokás- és értékrendjére épülő - de nem mindenben, hanem a szükséges mértékben befelé forduló helyi, lokális művelődési érdeken alapuló, mai gyakorlat bontakozhat ki. Az intézmények közötti különbség, amely az irányítás különböző szintjei és lehetőségei következtében alakult ki, úgy tűnik, tartósan kíséri életünket. A feszült helyzetet nem a struktúra alján levő intézmények megszüntetésével kell feloldanunk. Ezt a szervezetet továbbra is megtartva, bővítenünk kell egy nagyon fontos vonással: a kulturális alapellátást adó általános iskola mellé 35 �ugyanilyen funkcióval kell felsorakoztatnunk a könyvtárakat, a művelődési ott­ honokat is. Ezt nem elég mondanunk, hanem az ehhez szükséges feltételeket meg is kell teremtenünk. A feszültség feloldását segítheti, ha a lakosság kul­ turális kezdeményezéseit, a végrehajtásban is jelen levő részvételét bátrabban szorgalmazzuk. Ez nyilvánvalóan az irányításban is a maitól eltérő gyakorla­ tot kíván, csak ebben az esetben más minőséget, hatást eredményez. Azt gon­ dolom, ettől, az új magatartás felvételétől, nem szabad és nem is kell tarta­ nunk. A helyi szándék mozgásban tartását a feladataiban korszerűsített, átfo­ galmazott gyakorlatú művelödésirányitás képes megoldani. Az érdekek feltárá­ sa és működtetése, a minőség értékelése, a művelődés demokratizmusa, a tole­ rancia kulcsfontosságú és gondolkodásra kényszerítő fogalmak az irányítás gyakorlatában is. 3. A szakmai-gyakorlati irányítás és a gyakorlatot végzők közötti viszony át­ gondolása a tartalmi megújulás fontos követelménye. E téren is több megol­ dásra váró helyzet, gyakran feszültség feloldásával kell szembenéznünk. Elsőként hangsúlyozom, hogy a szakmai irányító apparátus és az intézmény­ ben dolgozók között meglevő, most már tartósan jelenlevő bizalmi válság fel­ oldását kell elvégeznünk. Ismert a szituáció: a mai irányításban dolgozó teg­ nap az intézményben szorgoskodott. Többnyire jól, ezért került az irányítás valamely posztjára. Körülötte azonban fokozatosan, de egyre határozottabban érzékelhetően „megfagy a levegő” . A feszültségek forrásai egyértelműek: a mai irányítási gyakorlatban már a követelményekben önellentmondások jelennek meg, az apparátus önállósága, de még inkább önállótlansága, ütközésekhez vezet, amelyekben presztízsszempontok alapján születik döntés, és sorolhatnánk még tovább azokat a té­ nyezőket, amelyek végül megteremtik a munkát hátráltató bizalmatlanság lég­ körét. A bizalmatlanság forrása tehát nem elsősorban „lelki” , hanem a min­ dennapi gyakorlatban előforduló torzulások, tehát a megoldását is onnan kell kezdenünk. Vagyis: a ma követelménye szerint működő, a döntéseket hozó szervezet szakmai alapját szükséges erősíteni. Az intézmények a döntés legfontosabb szakaszaiban - az előkészítésben, az elemzésben, a sokirányú dinamizmust is tartalmazó javaslattevésben - vegyenek részt a folyamatban, így a döntést hozók munkájában. Erre a döntéshozóknak legalább olyan nagy szükségük van, mint az intézményeknek, és leginkább azoknak, akikért születnek az új és új elkép­ zelések. A gyakorlat nyelvére lefordítva, a minőségben gyarapodó művelődé­ si területek hatásrendjének, tartalmának befolyásolását csak egységbe foglalt - intézményi és szakigazgatási elemekből álló - irányítási rendszer képes el­ végezni, amelyben a személyek jelenléte, részvétele, a részvétel minősége pon­ tosan elhatárolt. Egy példa: úgy gondolom, hogy a könyvtári hálózat általá­ nos fejlesztéséhez szükséges érdemi információ származzon a könyvtárból, s azt nem kell „átírni” , hanem mint lényegi motívumot az államigazgatási­ szakmai rendszerben elhelyezve, a szakigazgatás szintjén, már új viszonyszá­ mokban, más összefüggések közé helyezve, mérlegelés után kell elkészíteni a döntési javaslatot. Munkánk lényeges eleme: tudjuk jobban, mi a dolgunk, lássuk annak értel­ mét, hasznát. Az egységes rendszerben váljon el az intézményi-szakigazgatási tevékenység, és ezzel egyidőben jöjjön létre közöttük a rugalmasabb egység, amely új minőségek kihordója lehet. 36 �A munkavégzés érdekében szükséges, hogy az itt tevékenykedő, történelmi­ leg sem túl régi csoport - a belső, mozgató, minőségi erői mellé - kapja meg az értelmiséggé váláshoz szükséges külső támogatást is. Életmódjában termé­ szetszerűleg, de ezen túlmenően: ösztöndíjak, pályadíjak révén, s más módon is kapjon lehetőséget, ösztönzést az érdemi munkára. Az irányítás számára, azt gondolom, fontos feladat, hogy azok, akik a dön­ tések meghozatalában és végrehajtásában részt vesznek, úgy tehessék azt, hogy a szükséges főbb feltételek meglegyenek, a változó kor követelményeinek meg­ felelően fejlődjenek. 4. Olvasmányaimból úgy emlékszem, a karavánnak - volt légyen az sivatagi, sarkkutató expedíció, vagy más - ahhoz, hogy kitűzött célját elérje, erőit, eszközeit menet közben gyakran át kellett csoportosítania. Alkalmazkodnia kel­ lett környezetéhez, vagy a várt, a várható változásokra kellett felkészülnie. Meggyőződésem, hogy a kulturális irányítás, az intézmények kapcsolata jelle­ mezhető a jó munkamegosztáson alapuló karaván sokszínű életével. A nyolc­ vanas évek társadalmi méretekben, így a kulturális gyakorlatban is, az átren­ deződés korszakaként minősíthető. Az ezredforduló felé haladva, a szocialista építésben elmélyülve, nekünk is szükségünk van arra, hogy gyakorlatunk megcsontosodott vagy friss elemeit szembesítsük a valósággal, előrehaladásunk érdekében. Mert abban biztos vagyok: a karaván csak előre haladhat. S Z E R Ó C Z K IBER TA LA N Önszervező közművelődést!* Szűkebb hazám, Nógrádsipek, közművelődési helyzetéről szeretnék szólni. Ez a település Varsány társközsége. E két falu közös tanácsának vagyok el­ nöke. Milyen körülmények között dolgozunk? Varsány 2000 lakosú település Nógrád megyében. A munkaképes korú lakosság 65 százaléka ingázik. A lakosság 26 százaléka fiatal, 20 százaléka nyugdíjaskorú. A köz­ ségben közel 100 főiskolát, egyetemet végzett szakember dolgozik, de meghatározó többségük „bejáró” , nem helyben lakó. A közművelődési intézmény 360 négyzetmé­ teres, melyben helyet kap minden nagytermi rendezvény és kiscsoportos fog­ lalkozás. Ebben az épületben működik a könyvtár is. A szakmai munkát két főfoglalkozású (egy népművelő, egy könyvtáros) látja el, váltakozó sikerrel. Mindkét személy képesítés nélküli. Bár a lehetőségek szűkösek, azokat is alig tudjuk kihasználni. Végzett vezető részére lakást is tudnánk biztosítani, ennek ellenére nincs jelentkező. Székhelyközségünk tehát tipikus helyzetűnek mondható. Nem úgy a társközség. * Elhangzott 1985 végen, a művelődési otthonokról tartott országos tanácskozáson. 37 �Nógrádsipeken közel 1100 fő él. A munkaképes korú lakosság közel 80 százaléka „kijáró” . A lakosságnak csupán 16 százaléka fiatal; a nyugdíjaskorúak aránya 26 százalék. Az alsó tagozatos gyermekek oktatásához két tan­ terem áll rendelkezésre. A négy helyben dolgozó és lakó értelmiségi nem vállalta az intézmény vezetését. A három kis és egy nagy helyiségből álló léte­ sítményünk működtetési gondjai évről évre súlyosbodtak. Legfontosabb községpolitikai feladatunk községeink népességmegtartó és -eltartó képességének fokozása, mely a lakosság döntő többségének igényével találkozik. Ahhoz azonban, hogy a falun élő emberek jól érezzék magukat, hogy ne vágyódjanak el faluról, hogy lakóhelyükön megmaradjanak, nem elég csupán útról, járdáról, villanyról, alapvető közszükségleti cikkekről, óvodáról, is­ koláról gondoskodni. Szükség van a lakosság szórakozását, művelődését, hobbi­ ját kielégítő létesítményekre, rendezvényekre is. Mindegy, hogy hogyan hívják, csak legyen egy olyan hely, ahol az emberek, ha rövid időre is, összejöhetnek. Találkozhatnak barátaikkal, kollégáikkal, ismerősökkel, rokonokkal, különböző érdeklődésű emberekkel. Hogy ezt milyen intézményi formában, milyen tartalommal, milyen mód­ szerekkel lehetséges megoldani, az sok mindentől függ. Tárgyi, anyagi, szemé­ lyi feltételre gondolok elsősorban. Viszont az előzetes vitaanyagban és másütt is megfogalmazott optimálisnak tekinthető feltételeket, főleg kis településeken, még nagyon hosszú időn keresztül nem fogják, fogjuk tudni biztosítani. Ezek té­ nyek. Ezért kell feltennünk a kérdést: ha nem rendelkezünk optimális felté­ telekkel, nem is végezhetünk tartalmas közművelődési tevékenységet? Ha így gondolkodunk, csakis hibás következtetésre juthatunk. Más kiindulópontot kell találnunk, ami a következő: nem kell az emberek helyett gondolkodni, csu­ pán igényeiket kell kielégíteni, ennek feltételeit kell gyarapítani. A közmű­ velődési szakembereknek az a feladatuk, hogy megtalálják a módszereket, ho­ gyan tudják az embereket igényességre, művelődésre nevelni. És mi a teendő, ha nincs szakember, irányítást vállaló értelmiségi? Ez az amiért valójában szót kértem. Nógrádsipek társközség tapasztalatát szeret­ ném közreadni. 1984 őszének egyik napján a nógrádsipeki lakosok „küldöttséget delegáltak” a közös tanácsra és kérték, hogy csatlakozhassanak ahhoz a felhíváshoz, me­ lyet a K ISZ megyei bizottsága, később a H N F bizottsága és a megyei mű­ velődési központ tett közzé. Természetesen a nógrádsipekiek kezdeményezését lelkesedve támogattuk. A szervezést a Hazafias Népfront helyi bizottsága vállalta, KISZ-tagok segítségével. Falugyűlés-jellegű összejövetelen három működési módot kínáltunk fel. Megindult a szervezés. A lig két héten belül 37 fő tartotta meg a művelődési kör elnevezésű irányítótestület alakuló ülését. Mára a körnek 127 tagja van, a lakosság 11 százaléka, többségük fiatal, de csatlakozott a 73 éves „népze­ nész” , a 84 éves községi „nótafa” , több tsz-tag, munkás, és érdekes módon az értelmiségiek is. Megvalósult amit hagyományos formában nem tudtunk biztosítani. Lett vezetője az intézménynek: a helyi aktívák, a helyi társadalom kollektívája. Ha a kezdeményezés a művelődési kör létrehozására bármely párt-, tanácsi vagy gazdasági szerv vezetőjétől indult volna, az a gyanúm, nem sikerül meg­ valósítani. E településen az önszervező közösségi erőnek, az alulról jövő kezdeményezésnek mindig nagyobb hatása volt. A közgyűlés tagjai sorából kilencfős vezetőséget választott. Olyan személyek 38 �kerültek a vezetőségbe, akik nagy tekintélynek örvendenek a községben. A vezetőség havonta ülésezik. Döntéseiket nagy-nagy viták után többségi szava­ zattal hozzák. A művelődési körnek maguk alkotta működési szabályzatuk van, melyben megfogalmazásra került, hogy a H N F keretében működő kö­ zösség, mely jogi személy, és a H N F gazdálkodására irányadó szabályok sze­ rint tevékenykedik. Tevékenységét a következők szerint rögzíti: a község érdeklődésének meg­ felelő kulturális programok szervezése; a művelődési körön belüli érdek­ lődésnek megfelelő csoportok működtetése; a község kulturális hagyományai­ nak ápolása; a helyi művelődési tevékenységhez kapcsolódó községpolitikai célkitűzések támogatása; a helyi környezetvédelmi feladatokhoz társadalmi támogatás szervezése; társadalmi-politikai ünnepségekhez műsorszervezés, -szerkesztés, lebonyolítás. Nem „különleges” célok ezek! A feladatok döntő többsége a hagyomá­ nyosan működtetett klubkönyvtár keretében is megvalósulhatott volna. A köz­ ségi közös tanács és a művelődési kör között együttműködési megállapodás jött létre, amely alapján a művelődési kör használatába - nem kezelésébe! adtuk a klubkönyvtárat és a hozzá tartozó eszközöket. Mindez közel sem biz­ tosít optimális feltételeket. A közös tanács látja el az intézmény fenntartásával kapcsolatos feladatokat. Saját költségvetésében biztosítja a fűtéssel, takarítással, világítással, karban­ tartással, szükség szerinti felújítással összefüggő pénzügyi kiadásokat. Tisztelet­ díjat fizet a művelődési kör a titkárának, aki az adminisztrációs feladatokat látja el. Tiszteletdíjat fizet a hagyományőrző Röpülj páva kör vezetőjének. Mun­ kabért fizet a takarítónak. A fentiekkel kapcsolatos kiadásokat évente állapít­ juk meg. Ha a megállapodásban rögzített összeget túllépi a művelődési kör, azt saját bevételéből kell fedeznie, a többletbevételt tetszés szerint felhasznál­ hatják. A közös tanács minden évben előre meghatározott összeget biztosít kife­ jezetten a rendezvények támogatására. A művelődési kör bevételi forrásai: a tagok önkéntes befizetései; az éves tagdíj, mely 100 Ft; támogató szervek befizetései; rendezvények. A tagok évi három alkalommal szabadon választott rendezvényt ingyen látogathatnak, a további rendezvényekre jegyelővételi elsőbbséget élveznek. Az 1984-ig meglevő csoportok (a Röpülj páva kör, a szabás-varrás tanfo­ lyam, az idősek klubja) mellé szinte gomba módra alakultak a kisebb-nagyobb csoportok: színjátszó kör, história kör, néptánckor, tánciskola, német nyelvtanfolyam. Új formájú rendezvények honosodtak meg: teaház, hóvirágtúra, majális-juniális, községi művelődési napok, amatőrfilm-készítés. Egy-egy csoport bemutatkozása, programja szinte népünnepély a községben. A mozgósításra újabban alig kell figyelmet fordítani. Nógrád megyében még öt másik község kezdte el a művelődési otthon ve­ zetésének társadalmasítását. Nem állítom, hogy a nógrádsipeki példa min­ den településen, minden intézményben meghonosítható. Csupán azt szeret­ tem volna érzékeltetni, hogy nemcsak a hagyományos irányítási formák mel­ lett lehet közművelődési tevékenység. Ügy vélem, a községben időben észrevettük, hogy az emberek szeretnék képességeiket, egyéni sajátosságaikat valamilyen módon kifejezni. Az önmeg- 39 �valósítási törekvés az emberi tevékenység - példámban a közművelődés egyik mozgatója lett. Ez nem lehet magánügy. Az ember számára az egyik leglényegesebb dolog, hogy ő mások számára fontos legyen. Fontos legyen az, amit ő csinál, fontos legyen személye, hiszen az egyén kiteljesedése függ a szűkebb környezet törekvéseitől és értékeitől. A községben egy szűkebb cso­ port felismerte az önszerveződés lehetőségét és magához ragadta a kezdemé­ nyezést, s követőkre is találtak. Így válhatott újra élővé a népzene, a nép­ szokásokat újra felelevenítik, a falusi muzeális értékeket jobban megbecsü­ lik. A művelődési kör hozzájárult ahhoz, hogy egyre több emberben alakuljon ki, illetve szélesedjék a művelődés, a társas együttlét igénye, a „csináld ma­ gad” mozgalom átfogalmazott variánsa, a „szervezd magad” ! Vitányi Iván gondolatával zárom hozzászólásomat, melyet mi, falun élő emberek, a jelenlevők figyelmébe ajánlunk: „N aiv dolog volna úgy képzelni a kultúra »terjedését«, hogy először szigorú sorrendben nagy épületeket és nagy kultúrát teremtünk a nagy központokban, majd fokozatosan kisebbeket a ki­ sebbekben. Nincs ilyen fokozatosság.." A társadalmasítás általam elmondott formája, eddigi tapasztalataink sze­ rint, újabb közösségi erőket mozgósított. Többen megkérdezték tőlem, miért támogatom az önszervező közművelő­ dést, egyáltalán a közművelődést? Szerintem igen fontos az, hogy Nógrádban, az országos kéktúra útvonal mellett fekvő, hegyek közé ékelődött kis faluban jól érezzék magukat az emberek, megmaradjanak szülőfalujukban. K O R IL L F E R E N C A reformoknak is megvan a maguk sorsa ? Ha egy film főcímében azt olvashatja a néző, hogy a mű nem hiteles ese­ mények alapján készült, a szereplő személyek és minden cselekedetük a fantázia terméke, akkor biztos lehet az ellenkezőjében. Ezek után határozottan állí­ tom, hogy véletlenül választottam bevezetőnek az alábbi idézetet 1968-ból, és a benne foglaltaknak semmi köze a mai valósághoz. Tehát: „N em gyanú immár, hanem bizonyosság, hogy a filmátvétel, a -forgalmazás egész rendsze­ re korszerűtlen, s réges-rég megérett az alapos reformra” . A szerző - szintén véletlenül - B. Nagy László szerint mindezt „semmi mással nem magyaráz­ hatjuk, mint az ötvenes évek igényeihez mért moziszervezet, az átvétel, a for­ galmazás és a bemutatás strukturális avultságával, egy monopolisztikus séma és a mai művelődéspolitikai igények közti fáziseltolódással.” De félre a fantazmagóriákkal; lássuk inkább az 1980-as évek forgalmazási reformjának filmjét, amely nem hiteles események alapján készült, s a sze­ replők és minden cselekedetük a képzelet szüleménye.. . 40 �1. kép „ SZA K A D ÉK ” 1983 végén - talán a bevezetőben idézett reformgondolatok 15. születés­ napja tiszteletére - megindult valami a filmforgalmazásban. A helyzet ugyanis - bár a másfél évtized történelmi időmértékkel csupán másodpercnyit számít kritikussá vált. Ennek oka egyrészt, hogy az intenzív, demokratikus és innovatív pályára állított magyar társadalom fejlődésében egyre anakronisztikusabbá lett az e tulajdonságokat lényegében nélkülöző filmforgalmazás. Másrészt mozdulat­ lansága miatt pozíciója kedvezőtlenebbé vált a társadalom változó tömeg­ kommunikációs rendszerén belül is. Harmadrészt elhatalmasodott korábbi be­ tegsége, a „tudathasadás” , amelyet Csepeli György az alábbi szemléletes mó­ don ír le: „egyfelől szélmalomharcra kényszerül a közönség »nevelése« érdeké­ ben, s a legváltozatosabb praktikákkal, ha kell »bolt lelkeket« toborozva igyek­ szik az »értékes« filmek esetén magas nézőszámot produkálni, másfelől tisz­ tában van azzal is, hogy mindezen tevékenysége csak akkor lehetséges, ha a közönségnek is juttat valamit, újratermelve és kielégítve ezáltal azt az ízlést, ami ellen hadakozni hivatottnak tekinti magát.” 1/a kép „ ESZM ELÉS” Ebben a helyzetben - mint az a felülről kezdeményezett reformokra álta­ lában jellemző - a filmszakma vezetése, többé-kevésbé pontosan látva a vár­ ható (és növekvő) feszültségeket, még azok teljes kiéleződése előtt kísérelte meg a változtatást; meghirdette és 1984 januárjától bevezette a filmforgal­ mazás reformprogramját. Ennek eredeti célkitűzése szerint „ 19 85 közepére kell, hogy összefussanak a párhuzamosan - vagy részben máris együttfutó szálak. E z a feltétele annak, hogy a következő tervciklusban már megreformált tartalmi és működésbeli mechanizmusok, illetve feltételrendszer mellett kezdhessük el - pontosabban folytathassuk - az átmeneti folyamat tudatos felgyorsítását, filmterjesztésünk egészének egy új, minőségi szintre történő emelését.” Ma már benne vagyunk a „következő” tervciklusban, tehát kötelező értékel­ ni a kialakult helyzetet és következményeit. 2. kép „Á L M O D O Z Á S O K K O R A ” Már az első fokozat „begyújtásakor” felmerült a kérdés, hogy jogos-e a filmforgalmazás reformjáról beszélni az 1984-ben bevezetett változtatások kap­ csán. Az ugyan kétségtelen, hogy ez a program szándékában csak néhány tar­ talmi kérdésre, illetve az ezek szabályozását szolgáló mechanizmusokra kon­ centrált és érintetlenül hagyott számos fontos tényezőt, például az intézményrendszer struktúráját. De mégis eltalálta a forgalmazás „epicentrumát” , tehát reformjellegű változások lehetőségét adta a filmek műsorpolitikai kategóriába sorolása, az eredménymérés és -értékelés, valamint az érdekeltségi és ösztön­ ző rendszer módosításával. 2/a kép „R E F O R M G O N D O L A T O K ” Az új, értékorientált forgalmazás alapja, hogy a korábbi hárommal szemben 41 �a kilenc műsorpolitikai kategóriában árnyaltabban lehet kifejezni a filmek tény­ leges értékét, illetve a film különböző - használati, csere és művészi - értékol­ dalainak létét. Gyakorlati érvényesítését az „új” típusú működési támogatás tette lehetővé azzal, hogy már nem kellett meghatározott és mindig növekvő (!) számú „értékes” filmet, illetve nézőt (vagy „holt lelket” ) produkálni a for­ galmazó vállalatok anyagi létezéséhez. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az új besorolások tükrözhettek azt a tényt, miszerint a valóságban - a hazai és a külföldi filmgyártásban egyaránt - az értékszférák aránya folytonosan ala­ kul; hol kedvezőbben, hol kedvezőtlenebbül. Természetesen az új kategóriarendszeren sem lehet számon kérni egy egyébként nem létező - tudományos filmtipológia minden ismérvét és az örökkévalóságnak szóló esztétikai minősítést. „Csak” itt és most érvényes mű­ sorpolitikai kategóriaként kezelhető, ami elsősorban a filmenkénti - a működési dotáción túli - támogatás mértékét szabályozza és eligazít bizonyos forgalmazási kérdésekben. Az új eredménymérés és -értékelés - egyben az egész rendszer - kulcsa az ún. szintetikus műsorpolitikai mutató. Ebben meghatározó a film eszmei-művészi és forgalmazási értéke, míg a korábban szinte kizárólagos ér­ téknek tartott nemzeti hovatartozás ennek alárendelve van jelen. Következe­ tes alkalmazásával megszűnhet a „több magyar és szovjet filmet néző = jó műsorpolitika” képtelensége, és helyébe valóságos értékorientáció, illetve an­ nak mérése kerülhet, hogy az adott időszakban milyen a filmek forgalmazási hatékonysága. (Zárójelben, de nem mellékesen, nehogy félreértés essék: a nézőszám maximalizálására irányuló törekvések éppen a magyar és a szovjet film igazi értékeinek ártottak a legtöbbet!) Az új mutató nagy érdeme, hogy lehetővé tette az elmozdulást a hagyomá­ nyos műsorpolitikai értékeléstől. Ennek alapján a forgalmazó vállalatok ki­ alakíthattak egy megalapozottabb, sajátosabb műsorpolitikai elképzelést és gyakorlatot. Az érdekeltségi és ösztönzési rendszer megváltoztatásának legfőbb pozitívuma, hogy nemcsak szavakban, hanem ténylegesen is megteremtette a szórakozás művelődéspolitikai elismerését (ezzel mintegy eredeti jogaiba he­ lyezve vissza a mozit), valamint a korábbinál jóval több, valóban értékes film esetében teremtett közvetlen érdekeltséget a vállalatok számára. Mindezzel végre gyakorlati lehetőséggé vált az értékes filmek egyéni kezelése, a szak­ mailag megalapozott válogatás. Összegezve: a változások valóban új minőség felé mutattak. Az 1984-es év kedvező eredményei pedig - amelyek egyébként nagy részben a hagyományos rendszer erőtartalékainak mozgósítása révén születtek - viszonylag jó „szabad­ ságfokot” biztosítottak a reformfolyamatok továbbviteléhez. A tapasztalatok elemzése és a második fokozat „begyújtása” pedig az éppen Salgótarjánban rendezett országos filmforgalmazási tanácskozásra várt 1984 végén. 3. kép „M E G Á L L A Z ID Ő ” A salgótarjáni fórumon még joggal fogalmaztak úgy, hogy a rend­ szer működőképes, a korábbi helyzethez képest jó irányú elmozdulásokat eredményezett. Változtatását 1985-re nem javasolták a résztvevők, éppen ha­ tásainak, lehetőségeinek pontosabb értékelése, a módosítások megalapozottabb előkészítése érdekében. Ez az állásfoglalás a realitásokat tükrözte és esélyt adott a folytatásra. Azzal együtt, hogy négy kedvezőtlen jelenség már akkor feltűnhetett a figyelmes szemlélőnek. 42 �1 . A forgalmazó vállalatok (2 0 + 1) közül mindössze néhány - például Haj­ dú és Zala mélyebb gyökerekkel, míg Nógrád repülőrajttal - használta ki tu­ datosan a reform adta játékteret. 2. A túlhangsúlyozott versenykövetelmény - valós versenyhelyzet és -feltételek híján - bizalmatlanságot és felesleges fe­ szültséget gerjesztett. 3. Felütötte fejét a „szabályozó voluntarizmus” , mintha a film és közönség viszonya - akár a Játsszunk okosan! társasjátékban csak a mi játékszabályainktól és „dobásainktól” függene. 4. Tovább nyílt az olló a műsorpolitikai törekvések, célok és a feltételek között. Ezek után - bár a filmforgalmazás 1985-ben is jó évet zárt - a reform 1986 elejére korrekcióvá szelídült, sőt felemás bevezetése magában hordja a viszszarendezési folyamat lehetőségét, rosszabb esetben szükségszerűségét. 3/a kép „F A L A K " Ennek okai alapvetően három csoportba sorolhatók: a bevezetett tartalmiműködésbeli változtatások alkalmazásának következetlenségei; a kibontako­ záshoz, a folyamatok irreverzibilissé tételéhez elengedhetetlenül szükséges to­ vábbi lépések elmaradása; nincs átfogó és kivitelezhető szakmai program, amely a film teljes intézményrendszerét reálisan „újragondolja” a társadalom megváltozott kommunikációs rendszerében. Az első csoportba sorolt tényezők közül a legjelentősebb, hogy nem tör­ tént meg következetesen a filmforgalmazásban ható régi felfogások elméleti és gyakorlati kritikája, ezért a voluntarisztikus műsorpolitika, a látszateredmé­ nyek elfogadása, sőt támogatása, nem tűnt el erről a területről. Az új műsorpolitikai értékelési rendszer lehetséges előnyei sem érvénye­ sültek, mert éppen az irányítás húzta be a „féket” . A kísérletinek nevezett ’84-es évben még elfogadható a hagyományos és az új műsorpolitikai mutatók (nem éppen békés) egymás mellett élése. 1985-re azonban több volt, mint hiba a hagyományos műsorpolitikai mutatók bázisszinten történő előírása, sőt a szintetikus mutató (természetével ellenkező) hasonló jellegű kezelése. A két minősítési rendszer lényegét tekintve ugyanis kizárja egymást és itt húzódik az extenzív, illetve az intenzív fejlesztés, másképpen a korrekció, illetve a reform határa. Ebben az esetben egy közvetlen (vélt, vagy valós) művelődéspolitikai érdekre épülő, de a reform szempontjából helytelen döntés született, aminek diszfunkcionális következményei végül is akár közvetlen művelődéspolitikai összefüggésükben is károsak lehetnek. A mennyiségi mutatók túlhajtása ugyan­ is megzavarta a valódi értékorientációs törekvéseket és a természetes erősítő hatásokat - fellépett a tömegkommunikációban jól ismert „bumerángeffektus” . Végül, de nem utolsósorban, az irányítás magatartása elbizonytalanította a reformprogramot vállalókat, illetve igazolni látszik a konzervatív megoldások híveit, mert így lényegében csak az történik, hogy a voluntarizmust „tudomá­ nyosabban” , árnyaltabban - mázsa helyett patikamérlegen - csináljuk. A második csoportba tartozó tényezők között meghatározó, hogy változatlan maradt az intézményi-szervezeti struktúra. A filmforgalmazás egész rendszere korszerűtlen, monopolisztikus sémára épül, s a kialakult szervezetrendszer konzerváló ereje már szociológiai közhely... A filmterjesztési reformprogram bevezetési kísérlete során (is) igazolódott: ha változatlan intézményi-szervezeti struktúrával és kapcsolatrendszerek mel­ lett igyekszünk a reformprogramot megvalósítani, akkor ez a mennyiségi szemléletű, stabilitásra orientált szervezetben elsősorban nem az új, ésszerű 43 �lehetőségek kiválasztódásához, az alkotó (de egyben kritikai) viszonyokhoz, hanem a rendszer megmerevedéséhez, az új utakat elzáró védekezési taktikák és stratégiák kiépítéséhez vezet. A harmadik tényező, hogy nincs olyan átfogó program, amely biztosítaná a mozi-tévé rendszerből a mozi-tévé-video rendszerbe történő átlépés műszaki, gazdasági, szervezeti és tágan értelmezett műsorpolitikai követelményeit és fel­ tételeit. Természetesen a mozi-tévé-video rendszer új kommunikációs minő­ ség és ennek kiépülése az egész filmszakmát is új helyzet elé állítja. (A film­ szakma egészéről van szó, hiszen a filmforgalmazás értelmes fejlesztése nem képzelhető cl a gyártási szférától függetlenül. Ez pedig ugyancsak korszerűt­ len; az éppen soros átszervezések pedig legfeljebb „tüneti kezelésként” érté­ kelhetők. A megoldás csak egy egységes - a filmgyári és tv-s erőket egyesítő nemzeti filmgyártás lehet.) Ez a feladat csak rendszerszemléletű közelítésben, nyitott és kooperatív integrációmodellek alapján valósítható meg; ehhez azon­ ban az alrendszereknek is ilyenné kellene válnia. Megvalósításához azonban megfelelő stratégiánk csak részben van, taktikánk pedig nincs. A helyzet megváltoztatásához jelentős anyagi és szellemi tőkebefektetés szük­ séges, aminek elmaradása ma időzavart és lépéshátrányt jelent, holnap pedig behozhatatlan lemaradást. Mert követelményként nem egyszerű átállásról, át­ meneti zavarok kiküszöböléséről van szó, hanem a filmterjesztés működési, cselekvési és irányítási rendszerének gyökeres átalakításáról; a jelenlegitől el­ vileg különböző rendszer megteremtéséről, amelynek célkitűzései már nem az „ugyanabból többet vagy kevesebbet” alapon fogalmazódnak meg. 4. kép „T E RO N GYO S É L E T ” Végül, de nem utolsósorban: a filmterjesztési reformprogram sorsa (kicsi­ ben) kísérteties hasonlóságot mutat az 1968-as gazdasági reforméval. Első sza­ kaszban itt is nyilvánvalóvá vált, hogy a filmterjesztés intenzív típusára történő áttérés elkerülhetetlen. Az áttérés megindult, egy olyan időpontban, amikor az extenzív típus még viszonylag elfogadhatóan funkcionált, de a mélyreható és felelős elemzés arra vallott, hogy a csúcsponton régen túljutott. Minden szempontból ez volt az utolsó elfogadható időpont a változások fo­ kozatos (koncepciózus és következetes) bevezetésére. De ma már látjuk, gon­ dot jelent, hogy a filmszakmai közvélemény még nincs meggyőződve a változás elkerülhetetlenségéről; ezért ellenáll vagy fékez. De következetlenségével fékez a reformot indító vezetés is, hiszen működésbe lépnek korábbi reflexei és gya­ korlatilag nem látja be, hogy lehetetlen minden korábbi eredményt (vagy annak vélt látszatot) „szent tehénként” kezelni. „Egyoldalú” a reform, mert jósze­ rével csak három - bár alapvető - tartalmi kérdésre koncentrál és a működési feltételek és mechanizmusok, illetve az intézményrendszer kérdéseit nem érinti. Zárva a sort: „befagynak” az érdemi szakmai viták a reformot illetően. 4/a kép „ N IN CS ID Ő ” És a végeredmény - ami költői kérdésként is megfogalmazható - lehet-e más, mint az, hogy a tényleges reform bevezetése elkerülhetetlen, de holnap sokkal több kényszerítő tényezővel kell szembenézni mint tegnap vagy ma. VÉGE? 44 ��Kelemen Gábort: Miért nem választották meg az első fordulóban a nyomda igazgatójának ? A v á l a s z m e g é r té s é h e z k e z d jü k a z e l e j é n . . . K e le m e n G á b o r , a N ó g r á d M e g y e i N y o m d a ip a r i V á l la l a t id é n ö tv e n e s z te n d ő s , v á la s z t o t t i g a z g a t ó ja . P á s z tó n s z ü le t e t t , a .s a l g ó t a r já n i S t r o m ­ f e ld A u r é l G é p i p a r i T e c h n ik u m e lső , n a p p a l i t a g o z a t o s t a n u ló i k ö zö tt é r e t t s é g iz e t t 1954-b en . H u s z o n h a t é v v e l e z e lő tt k e r ü lt la m e g y e i t a n á c s i p a r i o s z t á ly á r a . — Itt kapcsolód tam először a tanácsi v á lla la to k m u nkájáh oz. A n n a k a négy esztendőnek a tap asztalatait később jó l beépíthettem m unkám ba. H atvan n égy­ ben az Ü ve g ip a ri M ű vek szü lőfalu m ban létreh ozta a szerszám - és készü lék­ gyárát, nekem S a lg ó ta rjá n b a n nem v o lt lakásom , fia ta l házas voltam , h át h a ­ zam entem . H am arosan osztályvezető lettem , m iközben levelezőn végeztem a G é p ip a ri M űszaki Fő isko lát, h atvan k ilen cb en kap tam m eg az oklevelem . Ú j munkaiköröm m egkövetelte a technológiai ism ereteket, a szervezésben ottho­ nosan illett m ozognom , h a talp on ak a rta m m arad n i, m int fia ta l kád er. Az oklevelem m egszerzésének évében m á r sok b a j vo lt a m egyei tan ács v e g y e s ­ ip a ri és ja v ító v á lla la tá n á l, főm érn ökkén t k erü ltem oda. N agyon zűrös á lla ­ potok uralk od tak , ren d et k ellett csin áln u n k. A h arm ad ik -n egyed ik évben m ár jó eredm ényeket m u tattu nk fel, am ikor az ip a ri osztályon ú jab b felad atot k a p tam. — K ap o tt? — A h o gy m ondom . K ap tam . A z t m ondták, h ogy el k e ll v á lla ln o m a nyom da igazgatói tisztét, m égpedig azért, h ogy rendbe hozzam az elhibázott dolgokat. K é t okból is nehezen á llta m kötélnek. N em vo ltam n yo m d aip ari szakem ber, m eg aztán, m i tagadás, a v e g y e sip a rn á l éppen érőben v o lt a gyüm ölcs, am i­ ért an n yit dolgoztunk. Ó dzkodtam , de h iába. F e la d a tu l kaptam , így döntött a p árt- és tan ácsi vezetés. H a a lk a lm asn a k ta lá lta k erre a fela d atra , akk o r m eg k e ll csinálni. — M it t a lá l t a z a k k o r m á r V ö r ö s V á n d o r z á s z ló v a l k é ts z e r i s k itü n te te tt v á lla la tn á l? — A z igazgatónak em beri h ib ái m iatt m ennie kellett. A term elési eredm ény vészesen zuhant, a m egyei n ap ilap tele vo lt sa jtó h ib á k k a l, n ém elyik m eg le h e ­ tősen sú lyos volt, m á r-m á r p olitik ai színezetű. Szorongtam , nem tagadom . Tudtam , am ikor h etven h árom m árciu s tizenkilencedikén b em u tattak jövendő kollégáim n ak , h ogy nem épp népszerű fela d ata im lesznek. Először is a nyom ­ dát, m int gazdasági szervezetet k elle tt rendbe tenni. A zu tán a szem élyi p rob­ lém ák at is m eg k ellett oldanom . Nézze, azt m ondhatnám , hogy szükséghelyzet vo lt, íg y azután nem épp a legd em ok ratiku sab b form ában fo ly t a m inél h a ­ m arab b i rendterem tés. S rögtön a h arm ad ik dolog: m u n kát k ellett szerezni, bárh on nan, bárm it, hogy dolgozhassunk. N em akarom szám ok k al untatni, de n é h án y óh atatlan u l fontos. H etvenkettőben kétszázhuszonöt fiz ik a i és h a tv a n ­ n égy „nem fiz ik a i” n egyven n égy és fé l m illió s term elési értéket prod u kált, a n ye re ség tizenkétm illió volt. H etvenötben — m ár csökkentett létszám m al — ötven h étm illió fölött term eltünk, a nyereségü n k pedig k evés h íjá n elérte a tizennégym illiót. A ren d csin álás évében, az első időszakban ugyan v issz a e s­ tünk va lam elyest, de év végére m ár akk or is összeszedtük m agunkat. �— N é h á n y e m b e r n e k t e h á t m e n n ie k e lle tt. — V o lt is b o trán y belőle, m ég a pártközpontból is viz sg á ltá k az eg y ik ügyet, de a tények m akacs dolgok. S z ó v a l egyenesbe jöttü nk, ah ogy m ondani szokták, h a nem is könnyen. V o lt stratégiáink: a term ékszerkezet-váltás m á r nagyon időszerű volt. A h agyom ányos nyom d ai tevék en ység m ellett zöld u tat adtunk az öntapadós cím ke tö m eggyártásán ak, am inek úttörői vo ltu n k bizonyos érte­ lem ben. F ia ta l em berek k erü lte k fu n k ció k b a és so k a t k ö veteltü n k tőlük, a kö­ vetkező eredm ények m ár ennek a csapatna k a m u n k á ját dicsérték. — A z u tó b b i k é t ö té v e s te r v b e n a z ö n á l t a l ir á n y ít o t t v á l l a l a t ú j r a é s ú j r a m e g k é t s z e r e z t e a z á r b e v é t e lé t , s v e le a n y e r e s é g é t i s. — Íg y történt. A tanácsi nyom dák közül b árm ilyen m utatót is vizsgálu n k , é vek óta „dobogós” h elyet v ív tu n k ki m agu nkn ak. M indezt úgy, hogy fe jle s z ­ tésein ket önerőből, v a g y h itelbő l valósíto ttu k m eg, de a h itele k e t m ind ig ké­ pesek vo ltu n k és va g y u n k visszafizetn i. M i ingyen egyetlen fillé r t sem k a p ­ tunk, m ióta itt vagyo k . — M e g t a l á l t á k a j ó „ g a z d á lk o d á s i ú t v o n a l a t ” , ‘ 1 9 8 5 -b en tiz e n h a t s z á z a ­ lé k n á l i s tö b b v o lt a b é r f e jle s z t é s , a m i sz in t e p é ld á t la n . M in d e n r e n d b e n lé v ő n e k lá ts z ik , ö n t m é g s e m v á l a s z t o t t á k m e g a k ü ld ö tte k n o v e m b e rb e n . — Jó , b eszéljü n k róla. É n több okot láto k . Önm agunkhoz k ép est csekélyebb fejlő d ést értü nk el a term elésben ta v aly , m in t azt utóbb m ár m egszoktuk, bár a n yereséget íg y is tizenkét és fé l százalék k al növeltü k. N ém i b izo n ytalan ságot okozott to vábbá, hogy az utóbbi időben gom ba m ód ra szaporod nak a kisnyom d ák, ezek elszip k ázták tőlünk a jó m u n kaerőt — m agasabb bérért. A z em be­ re k m oro gtak : ott lehet több pénz, itt nem ? A zt nem m a g y a rá z ta e l sen k i a dolgozóknak, h ogy ezekben a k isn yom d ák ban k ét-h áro m em bert k e ll csupán m egfizetni, de nagyon, a többiek éppen csak k ap n a k valam it. Itt viszont a kétszáztizen két fiz ik a i dolgozó fe le szakm unkás, m in d et ú gy n in cs m ódunkban m egfizetni, m in t a kisn yom d ák ban . A p iac alaposan telítődött, k iseb b a k e r e s ­ let a h agyom ányos nyom d ai k ap acitáso k irán t, tehát nem fejlő d h etü n k évről é v re olyan tem póban, m in t korábban. Ezt is jo bban k ellett vo ln a tu d atosíta­ n i az em berekben. K éső b b m agu k m ond ták: ezeket m iért nem ism ertettük v e lü k részletesen ? H a h am arab b n y ilv án o sság ra hozzuk a tervezettnél m ag a ­ sabb b é re m e lé st.. . No, m eg az is igaz, hogy m inden n épszerű tlen fela d ata t m ag am ra v á lla lta m , o ly a t is, am it nem k ellett vo ln a. N em az én dolgom f i ­ gyelm eztetn i a m unkást, hogy tiltott helyen n e d ohányozzék! V o lt a gépte­ rem ben egy no rm acsalás, h á t én végigbü n tettem az egész v o n a la t! A z t gon­ d o lta m ind en ki, hogy sim a ü gy ez, szépen prosp erálu n k, jó k az eredm ények, a gazd álk o d ással sem m i problém a. N em szép ségversen y ez! Ö sszezördültünk a főm érnökkel, m a is állítom , h ogy igazam volt, s am iko r s a já t e lh a táro z á ­ sából k ilép ett tőlünk, e lte rje d t a p le ty k a : „k in y írta m ” . A z előkészítő b izo tt­ ság, a m elyik az ú jr a jelölésem m ellett döntött, a felsőbb vezetéssel egyetér­ tésben, h át hogy is m ondjam , nem k ortesked ett m ellettem kellőképpen . N em ak a rta m m ásodszor is p ályázn i, csalódott voltam , de u g yan ak k o r jó lestek a m u n k a társaim biztató szavai, s m ellettem szólt az is, hogy m eglep etést k e l­ tett m inden kiben a n ovem beri döntés: nem szavaztak bizalm at. Igaz, egy sza­ v a z a t h íjá n , de nem . De a többség m égis m ellettem voksolt. — U g y a n a z o k k a l (az e m b e r e k k e l k e ll a k a r t a k a z ö n h e ly é r e ü l t e t n i . . . d o lg o z n ia , a k ik k o r á b b a n m ást — V áltoztatnom k e ll vezetői m ódszereim egy részén, e rre ju tottam azokon a rossz éjszakákon. N incs idő — az alkatom sem ilyen — sérelm eken m e d i­ tá ln i. E lm ú lt, nyaku n ko n a tem érdek m unka. M ondtam , nem szép ségverseny ez, engem az eredm ények után ítéln ek m eg a dolgozók is, tehát dolgoznom k e ll. A bizalom ról pedig annyit, hogy n egyven kü ldött ja n u á r végén h a r ­ m inch ét igennel szavazott rám , csupán h árom n e m vo lt a cédulákon. N ekem ez elég. H O RTO BÁG YI ZO LTÁN 47 �ÉLŐ MÚLT „Az Élet a Történelem tanítómestere” Belitzky János, a Nógrád megyei mun­ kásmozgalmi múzeum, a mai Nógrádi Sán­ dor Múzeum elődjének nyugalmazott igaz­ gatója. 1909-ben született Losoncon. É le ­ tének jelentős részét Nógrádban töltötte. Minden más adat beszélgetésünkből derül ki. - Egyszer említetted nekem, hogy fiatalkorodban kitűnő em berek­ kel, kiváló történészekkel kerültél kapcsolatba N ógrád megyében. Többek, köztük Miskolczy-Simon János és Niederm ann Imre vá r­ megyei főlevéltárnokok, valamint Dornyai B éla és Fayl Frigyes középiskolai tanárok élete még feldolgozatlan. M ilyen hatással v o l­ tak rád, a pályádra, az egyéniségedre? Az 1914-ben elesett Miskolczy-Simonnak csak a két kislányát ismertem, akik 1920-ban Balassagyarmaton játszótársaim voltak. Utódja Niederm ann lett, aki 1944-ben, meg nem állapított körülmények között, eltűnt. Vele Budapesten és Gyarmaton is többször találkoztam. Dornyay és Fayl Salgó­ tarjánban voltak gimnáziumi tanárok. Velük itt találkoztam. Niedermannal és Dornyayval leveleztem is. A rám gyakorolt hatásuk abban nyilvánult meg, hogy szakmai vonatkozásokban nem távolodtam el a megyétől. N ie ­ dermann Imre kiváló levéltáros volt és lelkiismeretes kutató. A régi nóg­ rádi életről írt és 1942-ben kiadott tanulmánya hiányt pótló mű még ma is. Dornyay történelem- és földrajzkutatásaival tűnt ki. A salgótarjáni és kör­ nyékbeli földrajzi nevek gyűjtése, 1928. évi útikalauza, több történeti dol­ gozata igen magas szintű tanulmányok még ma is. A magam részéről a 48 �legjelentősebbnek tartom, hogy megalapította az első salgótarjáni múzeu­ mot és hogy 1938-ban megmentette a karancslapujtői honfoglalás kori nem­ zetségfői sír leleteit. Fayl Frigyes Salgótarján és környéke város- és tájképi ábrázolásaival tűnt ki a húszas években. Neki köszönhetjük a Pécskő ere­ deti állapotának a rajzát. Gyermekkoromban, amikor tanítónő nővéremnél itt-tartózkodtam, még úgy láttam, ahogyan Fayl megörökítette, magasan égreszökellő kőoszlopként. 1926-ban barbár módon felrobbantották, hogy útépítő követ nyerjenek belőle. Világhírű természeti ritkaság volt, de az ilyesmivel akkor nem törődtek. Dornyay és Niedermann is saját költségü­ kön, csekély támogatással tudták csak kinyomtatni írásaikat. Dornyay el­ kezdte a Salgótarjáni O klevéltár kinyomatását is, de csak 32 oldalt tudott kinyomatni, mert a többire nem jutott pénze. (A megye és a város vezetői egyaránt csak politikai jellegű kiadványok megjelentetését támogatták.) A velük való kapcsolataim 1932-től 1943-ig, tehát huszonhárom éves ko­ romtól harmincnégy éves koromig tartottak. - Tehát már egyetemet végzett ember voltál? Persze, 1932-ben doktoráltam művelődéstörténetből, 1933-ban pedig történelem-földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet is szereztem a bu­ dapesti egyetemen. - Azaz akkor már mint végzett kutató kerültél kapcsolatba a nóg­ rádiakkal? Akkoriban már Budapesten, a Székesfőváros Levéltárában dolgoztam, gyakornok, majd pedig segéd-, később pedig allevéltáros minőségben. Én számukra a fővárosi, ők meg számomra a nógrádi kapcsolatot jelentették. Többször volt szükségük adatokra és mivel én gyakran jártam az Orszá­ gos Levéltárba, megkerestem azokat számukra. Akkoriban én Nógrád megye lakosságának történeti névsorával foglalkoztam ugyanott néhány évig, ők ennek nógrádi adataira hívták fel a figyelmemet. E z a gyűjtésem része volt annak a Mályusz Elem ér által irányított nagyszabású tervnek, amely­ nek keretében több felvidéki vármegye lakosságának a nyelvi kialakulását dolgoztuk volna fel. Szabó István Ugocsa megyéje, lla Bálint Gömör me­ gyéje és Bakács István Hont megyéje készült el belőle. Több kézirat, így az enyém is, 1956-ban a Történeti Intézetben elégett. A témával való fog­ lalkozás kiváló helytörténeti iskola volt számomra. - M ásik ilyen, jellegé­ ben eltérő, de talán még fontosabb iskolámnak tekintem a Sopron vármegye történetére kapott megbízatásomat. Ezt a megbízatást érdekes, a korra jel­ lemző módon kaptam meg. 1934 őszén P leid l Am brus országos levéltáros megkérdezte tőlem, hogy nem vállalnám -e el egy vármegye történetének a megírását? Igenlő választ adtam, mert azt hittem, hogy Nógrádról van szó. Tán két hónap múlva közölte velem és egyben gratulált is, hogy meg­ kaptam Sopron megyét. Csodálkozásomra elmondta, hogy mivel semmi kap­ csolatom sincs a soproniakkal és protektorom sem volt, az alispán olyan fiatal történészt keresett, akit senki sem ajánlott és így nincs megkötve a keze. Szóltam a főlevéltárnokomnak, G árdonyi A lbertnek , volt profeszoromnak, Domanovszky Sándornak és Szekfű G yu lának, akiknél egy évig 49 �dijtalan egyetemi gyakornok voltam. Mindegyikük meglepődött és biztatott, hogy fogadjam el a megbízatást. A megye történetének első kötetével 1958 végére el is készültem. Hóman Bálint írta hozzá az előszót. - Igencsak mozgalmas fiatalkorod volt. Számos helyen m egfordul­ tál. Losoncon születtél, ahol édesapád a tanítóképző intézet ta­ nára volt. 1920 elején áttelepültetek Balassagyarmatra. Tulajdon­ képpen hol lelted meg a szűkebb pátriádat, melyik v árosunkat vagy vidékünket tekinted az igazi hazádnak? Ezen az utóbbi kérdésen magam is többször elgondolkoztam. Gyerm ek­ korom emlékei Losonchoz, Tarjánhoz és Gyarmathoz kötnek. Öt testvérem közül én voltam a legfiatalabb. Anyai nagyapám és három testvérem L o ­ soncon van eltemetve, anyai nagyanyám Balassagyarmaton, szüleim B uda­ pesten, az egyik fiam Dömsödön, az egyik feleségem itt Tarjánban. Tehát már a sírok is nem egy helyhez kötnek. Végül is Nógrádot érzem annak a területnek, ahová mindég visszavágytam, ugyanakkor azonban minden la­ kóhelyemet is közel éreztem a szívemhez. - Lehet, hogy ez a kérdésem vezet át ahhoz a kérdéskom plexum­ hoz, hogy valaki azt mondta rólad, hogy szétszórt gondolkozású vagy, hogy túl sok mindennel foglalkozol, hogy a sok benyomás közül nem tudsz választani? Ö ssze tudnád szedni foglalkozásod — fő irányait? É n felsoroltam magamban néhányat... E g y kortársi lexikonban még szexuáltörténésznek is jelölnek... 1947-ben Ortutay G yu lának volt az a véleménye, hogy „szétszórt gondolkozású” vagyok, mivel több megoldandó problémát javasoltam neki. 1958-ban azonban már csak „nagy hibáimra és nagy erényeimre” hivatko­ zott, amiket minden szakember elkövethet. Ebben ismét igaza volt. Nem vagyok polihisztor! Polihisztor nincs! A z viszont igaz, hogy a körülöttem zajló életből sokféle dolog érdekelt, sok minden megfejtésébe belekezdtem, amit azután idő hiányában abbahagytam. A sok mindennel való foglal­ kozás azonban nem volt hiábavaló. Például első-másod éves egyetemi hall­ gató koromban a Földtani Intézet agrogeológiai osztályán fizetés nélküli gyakornok voltam Treitz Péter mellett és ugyanakkor a Művelődéstörténe­ ti Intézetben Domanovszkynál M arsigli olasz hadmérnök 1686 körüli Dunáról szóló művének erődítményrajzaival foglalkoztam és dolgozatot ír­ tam erről a témáról. Földtani intézeti „kirándulásom” alatt megismertem hazánk mezőgazdasági talajának a m últját: hol volt erdő, mocsár, futó­ homok stb., ami helytörténeti kutatásaim javára vált. Marsigli olasz mű­ vének átbúvárlása nyomán pedig képes voltam Zambra A lajosnál nyelvi vizsgát tenni olaszból és így olaszországi ösztöndíjat elérni. - A szexuáltörténetbe pedig úgy bonyolódtam, hogy a Fővárosi Levéltárban a Rókus Kórház iratait rendeztem, a X V III. századtól kezdődően. Ékes német és latin nyelven írt receptektől és betegségleírásoktól kezdve rendőrségi ügye­ kig, minden volt azokban. A z egyik orvos ismerősöm, M ellis József hívta fel a figyelmemet a történeti adatok fontosságára, mert az összefüggött a 50 �prostitúcióval, amit viszont Siklósy László kutatgatott. Igen érdekes er­ kölcsi körkép alakult ki a régi Pest-Budáról. Például, hogy sok vidéki ne­ mes kisasszony a fővárosban prostituálttá lett. - M elyik században volt ez? A X IX . század első felében már eléggé gyakran előfordult. A X V III. századi Óbudán pedig az „erkölcs megvédése végett” 1 5 - 1 6 éves leányo­ kat is felakasztottak szexuális kapcsolataik miatt. E z adta aztán az ötletet, hogy Szőnyi Ferenc barátommal együtt 1940-ben megindítottuk E r os cí­ mű lapunkat, amiből mindössze két vagy három szám jelent meg, mert egy feljelentés nyomán betiltották. Nem pornográf lap volt, hanem a nő és fér­ fi egymáshoz való viszonyának irodalmi példák tükrében való tisztázását célozta. - V a n egy olyan érzésem, hogy te nem is tudnál választani, hogy melyik volt az a terület, am ivel igazán szívesen foglalkoztál? Vagy az, amelyikben a legmaradandóbbat alkottad? Legszívesebben mindig a magam által választott témákkal foglalkoztam. Ezek tárgyköre az évek során hol így. hol úgy változott. Állandóan viszszatérő témám a történelem-földrajz volt és annak is a népek és nyelvek mozgására vonatkozó részei. Foglalkoztam egyház- és vallástörténettel is. Ebben a birtoktörténeti kérdések kötötték le a figyelmemet. — M i az, am i­ ben a legmaradandóbbat alkottam? Erre nem én, hanem az utókor adhat­ ja meg a választ, ha figyelemre méltat valam it abból, amit írtam. - T e időnként egészen eretnek és meghökkentő kérdéseket vetettél fe l és védtél. Ezek, úgy érzem, a legtöbbször visszhang nélkül m a. radtak a szakmában. M i volt ennek az oka? A v id ék i lét, vagy hogy nagyon periférikus témák voltak és így csak nagyon kevesen tudnak hozzászólni? A z okok sorában a vidéki létet, a témák periférikus voltát és a kevés hozzáértőt te is megemlíted, de ezek is csak együttesen hatók. Ezek elem­ zése helyett inkább a témákra térek ki. - A finnugor nyelvek afrikai nyel­ vekben sejthető elemeire vonatkozó következtetésem csupán szótárak for­ gatásán alapulnak. Ha a hatást megfordítjuk, az következik, hogy a finn­ ugor nyelvekben afrikai eredetű elemek vannak. - 1930-ban velencei há­ zigazdám, Fortunato Zenato teológiai professzor hívta fel a figyelmemet arra, hogy a liguriak, valamint néhány etruszk népcsoport nyelve ragozó­ nyelv jellegű, és így valami ősi kapcsolat sejthető köztük és a finnugor nyelvek ősei között. Évtizedekig törtem ezen a fejem, ha éppen más d o l­ gom nem volt, és leírtam azt, amit leírtam. - A palóc kérdésben az elne­ vezés szamojéd eredetét vetettem fel. E z országos visszhangra is talált. Természetesen visszautasították és továbbra is kitartottak a kun-kabar e l­ mélet mellett. Éppen vidéki létemnek köszönhetem, hogy az ún. dűlőne­ vek, családnevek és népi megnyilvánulások nyomán, amiket falusi bolyon­ gásaim során is és nemcsak könyvekből szereztem, ma már sokkal világo­ 51 �sabban áll előttem a palócok és a palóc elnevezés szamojéd eredete. Szán­ dékozom róluk és a barkókról egy újabb tanulmányt írni. - Más dolgok­ ban a „meglepetés” az oklevelek és iratok behatóbb vizsgálatából követke­ zik. Ilyeneket azonban te is, én is és minden történész produkál. - Ismerem nagyjából azokat a munkáidat, amiket N ógrád megye~ ben írtál, d e ezek alapján is az a meggyőződésem, hogy te nem jutottál el a kortárs történészi megítélésben oda, amit m egérde­ m elnél! Érdekes problémát vetettél fel, mivel én a kortárs történészek észrevé teleit szakmai észrevételeknek tartom és ezzel országos szinten sincs semmi bajom. H a jót írtam, épp úgy kinyilvánították, mint bárki más munkájá­ val kapcsolatban, ha pedig néha tévedtem, arra is rámutattak, de soha­ sem sértő szándékkal. Bontsuk azonban a kérdésed két részre mert vidék­ re költözésem előtt valóban furcsa harc bontakozott ki személyem körül, ami nem érzékelhető a tanulmányaimat ért szakbírálatokból. Érzékelhető volt azonban abból, hogy egyetemi magántanári habilitációmat - ez kb. a mai kandidátusságnak megfelelő cím volt - 1939-ben Pécsett Holub József, 1948-ban pedig Budapesten Domanovszky, visszautasította. 1939-ben te­ matikai probléma, 1948-ban pedig az 1944 őszi háromhavi vizsgálati fogságom volt az ok. 1943 elején ugyanis szocialista magatartásért távoz­ nom kellett a leváltár szolgálatából, 1944 tavaszán kapcsolatba kerültem az olasz antifasisztákkal és engem is letartóztattak. 1945-ben Vas Zoltán rehabilitált, és mint az M K P tagja, ismét a levéltárban szolgáltam 1949ig, amikor is állítólagos antiszocialista (így!) magatartásáért nem vettek át az M D P-be, ahová viszont - tiltakozásaim ellenére - csak az 1955-ös reha­ bilitációm után vettek fel. - Bonyolult, személyi ellentétekkel teli évek voltak ezek, amiket tanári oklevelem felhasználásával Decsov Lajos dömsödi iskolaigazgató önzetlen támogatásával vészeltem át. Így lettem 19 5 1től Apaj-pusztán tanító iskolavezető, majd ott és Kiskunlacházán iskolaigazgató, járási népfrontelnök, ideológiai káder és iskolaépítő. Történelmi kutatásaimat a budapesti könyv- és levéltárakban ekkor is folytattam. Lacházáról vállaltam cl a tarjáni múzeumigazgatást. Nehéz, küzdelmes, de szép évek voltak ezek. A két tantermes tanyasi iskolából nyolc tantermes központi iskolát csináltam, napközivel és óvodá­ val, tanítói lakásokat építettem, iskolai autóbuszjáratot szerveztem, 1956/57ben tanárnak alkalmaztattam három volt levéltárost versenyképes is­ kolai tánccsoportot alakítottam. Mindezt persze csak a megyei és járási igaz­ gatás, az apaji állami gazdaság vezetőinek és a helyi pártszervezetnek a se­ gítségével értem el. - A z ötvenes évek nagy hibái mellett talán a nagyobb eredményeket is figyelembe kell vennünk. - M enet közben már többször elhangzott Domanovszky neve. Azt hiszem, téged joggal lehet Domanovszky-tanítványnak nevezni N eked mit jelentett Domanovszky mint pedagógus és mint tudós? Domanovszky Sándor kiváló tudós és egyúttal kiváló pedagógus is volt, Én csak jót tudok mondani róla. Szigorú és következetes volt a tanítványai­ 52 �val szemben. Részrehajlást senkivel szemben sem tapasztaltunk nála. So­ kat hallottunk történészkörökben a Dom anovszky-féle iskoláról. H a ez ab­ ban nyilvánult meg, hogy professzorunknál bizonyos követelmények teljesí­ tése után mindegyik tanítványa azzal foglalkozhatott, amihez kedvet érzett, akkor ez volt a „Domanovsziky-iskola” lényege. - N em tett ez titeket egy kicsit parttalanná? Nem ! Domanovszky ugyanis a művelődéstörténeti tanszék tanára volt é. ebbe a témaköbe számos feladat belefért. Szemináriumi gyakorlatain az én időmben a gazdaságtörténet volt az az alap, amihez mindenkitől forráskutatásokat kívánt meg. Ezzel tudta az illető bebizonyítani, hogy van -e ér­ zéke a történelmi feladatok részleteinek a feltárására. A sikeres dolgoza­ tokból doktori értekezések lettek, amiket kinyomtattunk és a Tanulmányok a magyar mezőgazdaság múltjából című sorozatban jelentek meg. - Huszonharmadik évedben jártál, amikor megjelent A magyar gabonakivitel története 1 86o~ig című első könyved. Igen fiatal voltál és egy olyan művet írtál, ami ma is forrásmunkának szá­ mít. N em sokkal később p ed ig indítottál egy szaklapot is, a T ö r­ ténetírást. Hány évet élt ez meg? Am i a gabonakivitelünk történetét illeti, az azért forrás, mert eddig ugyanezt a témát bővebb adatokkal nem dolgozták fel. Többször nekikezdtem a kibővítésének és 19 18 -ig történő kiterjesztésének, de ez különböző okokból nem készült el. A Történetírás és kiadványai három évet éltek meg, 19 37-től 1939-ig. A Történetírás a tanulmányaik közléséből kiszorí­ tott helytörténészek lapjaként indult és éppen ezért nem én írtam abba ta­ nulmányokat, csak szerkesztettem, illetve szerkesztettük a Centrál kávé­ házban, ahol minden hét szerdáján összejöttünk. A kiadás pénzügyi részét is én irányítottam és hat-hétszáz előfizetőnk volt, vagyis több mint a Szá­ zadoknak, a Történelmi Társulat lapjának. K or- és felekezeti különbség nélkül írhatott bele mindenki. E z lett a lap végzete, mert nem zártuk ki a nem keresztény származásúakat, és ez a betiltáshoz vezetett. Szerencsére nem volt nyomdaadósságunk. - Évtizedeket lép ve az időben érjünk e l Salgótarjánba, ahol te 1963 nyara óta véglegesen nógrádivá lettél. M ilyennek láttad és látod ennek a városnak a szellemi életét? Megfelelő előzmények után a hatvanas években a nagy akarások és tör­ ténelmi jelentőségű kezdeményezések jellemezték a város szellemi életét. A kibontakozás és a tudományos törekvések kezdetei után akkor már a szélesebb értelemben vett helytörténeti problematika is előtérbe került a munkásmozgalmi vonatkozások mellett. Késést szenvedett azonban még az ipartörténeti adatok további feltárása. Történetírói szempontból pedig a legjelentősebb tény a levéltárunknak a Pest-Nógrád Megyei Levéltárból történt „hazahozatala” volt. A részletkutatások közlésére indított múzeumi füzetsorozat mellett, a N ógrád című illusztrált kötet tanulmányai már az 53 �évtized végén megindított négykötetes megyetörténet előkészítését céloz­ ták. A megyetörténet megírásával azonban nem mindenki értett egyet, munkásmozgalmi múzeumot létrehozó veteránok közül néhányan ennek hangot is adtak. Kifogásaik hátterében a munkásmozgalmi kutatások eset­ leges elmaradása sejlett föl. Fő érvük az volt, hogy Nógrádban nem vol­ tak parasztmozgalmak, klerikalizmus és „úri magatartás” volt a megyei élet jellemzője. Csak ezeket tárjuk fel - mint a haladó törekvések gátjait. Múzeumlátogatóink közül egyesek ilyen kérdéseket is intéztek hozzám: „Ha maguk megírják a megyetörténetet, akkor több lesz itt a gabonatermés vagy az acélgyártás?” Két évtized telt el azóta és új nemzedék nőtt fel. A múzeumot, a levél­ tárat és a megyei könyvtárat, ma már a saját erejük tartja fenn és viszi előbbre. A város lakossága beköltözések révén nagymértékben gyarapodott és az értelmiségiek száma is megnőtt. Ugyanakkor azonban úgy látom, hogy a munkásmozgalom iránti érdeklődés csökkent, de anélkül, hogy a történel­ mi múltunk iránti érdeklődés ezzel arányosan nőtt volna. Ne tévesszen meg senkit a tudományos kutatók számának növekedése, a tudományos jel­ legű cikkek és tanulmányok nagyobb száma, mert ezek csak szűk körben ismeretesek városunk - és nyilván megyénk - lakosai körében. A hely­ zet ezen a téren az, hogy az ilyen dolgozatok napjainkban elsősorban az ország szakemberei körében válnak ismertékké, ami előrehaladást jelent a múlttal szemben. - Am ióta idekerültél, azóta kiem elkedő szerepet játszol a megye történetének kutatásában. A különböző monográfiák alapvető fejezeteit írtad meg, azonkívül népszerűsítő tanulmányokat írtál, például a Palócföldben és a N Ó G R Á D -b a n is. - Szívem sze­ rint téged mindig a „N a g y Ivá n ” névvel szoktalak nevezni, mert tudom jól, hogy a m egjelent tanulmányaidban felhasználtakon kívül tízezer számra vannak céduláid, am elyek egy fantasztiku­ san gazdag gyűjtőtevékenység eredményei, és nincsenek feld o l­ gozva. Köszönöm, hogy a sokoldalú Nagy Ivánhoz hasonlítottál, mert ezzel a Nógrád megyei történetírás történetének alig ismert voltára hívtad fel a fi­ gyelmemet. Mocsáry, Nagy Iván, Reiszig, Makkay - hogy másokat ne em­ lítsek - valóban a megye történetének az ő idejükben felmerült kérdéseire, a maguk módján, igyekeztek választ adni - több-kevesebb sikerrel. Ebben tehát hozzájuk hasonlítok én is, de mások is. Ami a cédulák, jegyzetek és félig kész vagy rossznak ítélt dolgozatok sokaságát illeti, az - gondolj csak magadra - minden történésznél és író­ embernél így van. Ebből következik az, hogy sokszor megjelentetünk olyan cikkeket, amiknek állításait az idő múlásával meg kell változtatnunk, mert újabb adatok merültek fel. - M elyek tehát ma, 1986-ban a történelemtudomány és ezen belül a N ógrád megyei helytörténetírás feladatai? A történetírás feladata a történelem sokrétűségéből adódik, amiről mód­ szertani tanulmányok egész sorát lehetne elkészíteni. Maradjunk tehát a 54 �nógrádi helytörténetírás néhány fontosabb feladatának körvonalazásánál. A helytörténet egy település vagy terület múltja apró részleteinek a tudo­ mánya. Az emberi élet megnyilvánulásait tekintve tehát igen sok ágú lehet, több korszakra terjedhet ki, részleteket és szintézist egyaránt adhat. Amikor Sopron megye történetének írását elvállaltam, Domanovszky arra figyelmeztetett, hogy a jó helytörténésznek a területe történetét főbb vonásaiban az őskortól kezdve napjainkig ismernie kell, mert csak így tisztázhatja az odavonatkozó súlyponti tematikát. E tanács fontosságára Nógrád megye történetének írásakor döbbentem rá, mivel minden korábbi megyetörténe­ tünk a megírás idejének kulcskérdései jegyében jött létre. — Ez vonat­ kozik a mindenkori részlettanulmányokra is, és ez az a terület, amit a megírásuk és a lektorálásuk szemszögéből át kell tekintenünk. Számos példát tudnék az utóbbi két évtized alatt kiadott nógrádi résztanul­ mányokból felsorolni, amelyek még más, új eredményeket hozó nógrádi kiadású résztanulmányokat sem vettek figyelembe és a régi téves adato­ kat újból közlik. - Valam it közbe kell vetnem. Azt m ondod, hogy túl sok a részta­ nulmány. Ugyanakkor itt van az ú j tízkötetes Magyarország tör­ ténete és itt van a négykötetes N ógrád megye története is, ami valam ivel korábban jelent meg, ha nem is abban a terjedelem ­ ben, amint azt szerettétek volna. Salgótarján lés Balassagyarmat történetének monográfiája is megjelent. E zek nyilván részta­ nulmányok alapján készültek. Vagyis kell-e sok résztanulmány egy szintézis előkészítéséhez és megírásához? A szintézisek előkészítésének valóban feltételei az újakat mondó részta­ nulmányok. A négykötetes megyetörténet a tízkötetes magyar történet résztanulmánya lehetett, a tízkötetes új magyar történet pedig egy születendő új megyetörténet szemszögéből tekinthető annak. A megyetörténeti résztanul­ mányok azonban a speciálisan megyei vonatkozású témákkal foglalkoz­ nak és mint ilyenek is lehetnek az országos résztanulmányok vagy szinté­ zis részei. Egy új szintézis elkészítéséhez új megállapításókat közlő részletta­ nulmányok szükségesek. Ilyenek egy-két évtized alatt megyénk vonatko­ zásában is szép számmal akadnak, tehát a megyetörténetünket is újra kell és majd mindig újra és újra fogjátok és fogják írni. - M indig újra kell írni? Mindig, ha az ország és a megye közönsége mindenkori jelenének prob­ lémáira feleletet vár a történelemből, vagyis szelektálja a múlt eseményeit. E tekintetben nem a Történelem az Élet tanítómestere, hanem a minden­ kori Élet a Történelemé! P R A Z N O V S Z K Y M IH Á LY 55 �Ezer év előtti néprajzi emlékek a Palócföld névanyagában Összeszedte: Belitzky János Valahányszor Nógrád megye történetének kora középkori fejezeteivel fog­ lalkozom, lépten-nyomon a bizonytalanság érzésével találkozom. Palócföldünk ér környéke 1100 év előtti magyar elfoglalása már régtől fogva lakott terület birtokbavételét jelentette, tehát idegen népek település- és kultúrtörténeti ha­ gyatékának a továbbélésével is számolnunk kell. Írásos forrásaink nagyarányú pusztulása miatt, erre nézve azonban csak kevés megbízható emlékünk maradt fenn. Kiegészítő forrásoknak tekintjük a földrajzi, a személy- és a családneveket. Ezek etimologizálása azonban igen „sikamlós” területre vezet, aminek szá­ mos oka van, amiket helynévkutatóink jól ismernek. Viszonylagos biztonság­ gal állítható azonban az, hogy földrajzi neveink zöme régebbi keletkezésű, mint az írott forrásokban való megjelenésük. „Természettudományos” bizo­ nyossággal állítható pedig, hogy a térformák nevei abból a nyelvből vagy nyelvcsoportból származnak, amelyben azok élnek, és ugyanígy az ércekre és azok lelőhelyeire vonatkozó elnevezések is. Bizonyos mértékig állítható ez a mitikus lényekre és az azok kultuszára utaló nevekkel kapcsolatban is. Nógrád megye esetében azon előnyös helyzetben vagyunk, hogy írott forrás, Anonymus Gesta Hungarorum című műve 33. fejezetében itt bolgár uralom alatt élő „szlovénekről” beszél, akik meghódoltak és a honfoglalás további harcaiban a magyarokkal együtt részt vettek. Állítása igazát a bolgár-szláv és a bolgár-török eredetű földrajzi neveink egész sora igazolja. Abból kiindulva, hogy Anonymusnak igaza van a „nógrádi részek” általa említett szlávjait illetően, igaza lehet műve 7. fejezetének abban is, hogy a Volgától keletre fekvő területről kivonuló magyarok „az ugyanazon vidékről való szövetséges népek megszámlálhatatlanul nagy sokaságával együtt” indul­ tak el új hazát keresni. - Ezek a „szövetséges népek” az ún. uráli - finnugor és szamojéd - népek köréből kikerült nyelvrokonaink lehettek, akik a magya­ rokkal együtt honfoglalóként érkeztek a Kárpát-medencébe. Az Anonymus által említett Volgától keletre eső vidéken különböző sza­ mojéd, továbbá manysi, hanti, komi és udmurt nyelveket beszédő törzsek él­ tek. Földrajzi, személy- és családneveinkben tehát ezek nyelveiből származó szavakat is kell találnunk, és valóban találunk is. - Feltűnő azonban az, hogy Anonymus műve 10. fejezetéig egy szóval sem tesz említést újabb csatlako­ zókról, amikor is kumánok és oroszok K ievnél történt csatlakozásáról szerzünk tudomást. Márpedig hazánkban akadnak szép számmal mordvin, mari, észt, finn és lapp nyelvi eredetű elnevezések is. Ezek a népek a Volgától nyugat­ ra, illetve attól délre és északra éltek, tehát a honfoglalóink Volga és Kiev közti útvonalán lehettek csak őseink szövetségeseivé és juthattak a kárpáti or- �szágunkba. - Ebből arra következtetek, hogy Anonymus vagy csak a Volgá­ tól keletre csatlakozottak hagyományát ismerte, vagy ezeket a csatlakozókat is azok közé számította. Településtörténeti és néprajzi szempontból egyaránt érdekes a kultikus vo­ natkozású földrajzi neveink feltárása. Ezek térbeli elhelyezkedése az 1100 év­ vel ezelőtti idekerült hiedelmek feltételezhető körzetét sejtetik. Például Nógrádban a moksa-mordvinok jelenlétére utaló régészeti lelet Dienes István ál­ tal 1964-ben történt ismertetése és a Moksa családneveink 1978-ben általam történt közlése. Jelentőséget ezeknek az ad, hogy Borovszky Samu már 1894ben a magyar Boldogasszony- és Kisasszony-kultuszt mordvin eredetre vezet­ te vissza, aminek a magyar ősvallás Boldogasszonyára és Kisasszonyára vonat­ kozó „szűz és asszony” ellentmondását a szegedi és környékbeli néphagyomány alapján Kálmány Lajos már 1885-ben tisztázta. Kálmány tanulmányának 1971. évi új kiadásához pedig Diószegi Vilmos hozzáfűzte Barna Ferdinánd kuta­ tásainak az eredményét, aki szerint „ősvallásunk a mordvinokéval sokban, na­ gyon sokban megegyezik” . A fentiek után nem meglepő tehát, hogy a Tokaj-hegyalján napjainkig él Ukkonak, a finnek pogány főistenenék a neve a szerződések megkötésekor szo­ kásos áldomáspohár, az Ukkon-pohara ürítésekor (M. népr. lexikon V. 303.). A finn ősvallásnak ez az eleme Agricola finn püspöknek az 1551-ben kiadott zsoltárfordításai elé írt verses előszava szerint, hol pogány istenségeik jelen­ tős részét felsorolta, így szólt: „S midőn a tavaszi vetést vetek, Ukko kupáját ürítek” . A magyarrá lett hagyományban az áldomásivás - vö. Anonymus „fecerunt magnum aldumás-aival — nem időszakhoz, hanem jogi cselekményhez kötődővé vált. Agricolától tudjuk, hogy „Tapio erdőből adott vadat” , vagyis az erdők és vadászok istenének tekintették. A finn tapio „erdő” , a Tapio „az erdők istene” szavaknak a honfoglalás óta a Pest megyei Szentmártonnál az Alsó- és a FelsőTápióból Tápióvá egyesülő folyócskánk az alaki és eredetileg a tartalmi meg­ felelője. A háromágú folyócska neve ugyanis az egykor ittlevő, ma már nagy­ mértékben eltűnt erdőségre vonatkozott, amelynek az egykor volta az agrogeológiai térképről (szerk.: Teitz Péter 1918/1927.) világosan kitűnik. Nem névcserével, hanem környezetváltozásból adódott névmegmaradással állunk szemben. „Köndös irtást és szántót teremtett / a pogány hitű embereknek” - olvas­ suk Agricolánál. A Veszprém megyei Séd parti Küngös falunk neve őrizheti egy ilyen erdőirtásos szántóföldön létrehozott finn település emlékét. Ez a földrajzi nevünk vagy a finn isten nevének vagy pedig a finn kynnös „felszán­ tott föld, szántás” szó (olva. Köndösz és könnösz) magyarított, -sz véghangzó helyett s véghangzóra módosított alakja lehet. - Úgy az isten, mind a falu ne­ vénél azonban fel kell figyelnünk az észt künk „szántás, mezei munka” szóra is, mint a két elnevezés forrására, amit a két balti finn nép közeli rokonsága magyaráz meg számunkra. Agricola szerint „A k räs (olva. Ekresz) borsót, répát, babot / káposztát, lent, kendert adott” . Az isten neve magyarítva Ekresnek hangozhatott, amit talán néhány nem az „egres, köszméte (Ribes)” gyümölcs termő növényükről elne- 57 �vezett Egres földrajzi nevünkben húzódhatik meg, tekintettel a sokféle nö­ vénnyel kapcsolatos isteni tevékenységre. (Agricola verse: Hajdú, 1962. 283-284.) A finn istenek a természeti jelenségek mithizálásával kapcsolatban alakul­ tak ki. Számuk Agricola szerint töménytelen sok volt. Ennek következtében bizonytalanságban vagyok, hogy egy-egy természeti jelenségre vagy növényre utaló finn eredetű földrajzi nevünk valamilyen manó, kisisten, tündér vagy pe­ dig csak valamit termő területnek a neve-e? Ugyanez a helyzet a többi rokon népek ilyen jellegű elnevezéseinél is. Például: a most Pest, korábban Nógrád megyei Penc falu nevét a hanti pän „áfonya” szó többes számú pänts (olv. pentsz) „áfonyák, áfonyás” alakjá­ ból magyaráztam meg. Levezethető azonban az észt pents „gonosz szellem” szó­ ból is, aminek pentsi a genitivusza (Saks, II. 30.). Van azonban a régi Nógrádban az Ipoly felső folyásánál egy Pinc (ma: Pincina) nevű falu is. Ennek a neve a nyenyec-szamojéd pin „félelem, ijedtség, rémület” szóból -c képző hoz­ záadásával eredeteztethető. Írásos forrásainkban a két falu nevét néha felcse­ rélték és így vitatható, hogy azok a növényföldrajzi hanti, a mitikus lény észt, vagy a lelki állapot jelentésű nyenyec-szamojéd szóból erednek, illetve eredhetnek-e? A nyelvi eredeztetés bizonytalanságára jó példa az udmurt „Földisten” , a L ud nevének térbeli elnevezésváltozatokban feltételezhető előfordulása. Az is­ ten neve a lud köznév alakjában „szent áldozó-berek” , továbbá „szántóföld, föld” jelentésű is (N yK 76/974, 44, 87.). Az udmurttal közeli rokon komi nyelv lud vagy vud szava pedig „marhalegelő, legeltetőhely ; rét, kis erdei rét; kis darab föld” jelentésű (N yK 69/967, 397), vagyis gazdasági vonatkozású. A ko­ mi szóhoz az -an melléknévképző és annak újabb -a alakja, vagy az -an locativus-rag is járulhat, tehát helyneveinkben lud+ an és lud+ a alakban való elő­ fordulása is feltételezhető. - Kérdés tehát, hogy a magyar L ud, Ludány és Ludas elnevezéseink közül melyek eredhetnek az udmurt vagy komi szókincs­ ből? A következtetéseinket ezen lehetőségeken kívül nagymértékben befolyásolja, hogy volt egy cseh eredetűnek valószínűsíthető Ludan: Lodan nevű nemzetsé­ günk, és hogy például 1235-ben a nógrádi vár zsemberi várjobbágyainak a had­ nagyát Loudannak hívták, tehát a szláv „nép” jelentésű szóra az ilyen sze­ mélyneveinket is vissza lehet vezetni. Kézai krónikájának az adata azonban több származtatási adatával együtt vitatható és a magam részéről nem tartom meggyőzőnek, hogy a cseh Liden helynév a feltételezett *Luden személynév származéka (vö. Kiss, 389.). Hazánkban a Ludan falunévvel először 1075-ben, a garamszentbenedeki ala­ pítólevélben találkozunk. Ez a Lévától délkeletre fekvő Vámos-Ladány, ami­ nek a szlovák Mytne-Ludany neve őrzi a koraközépkori Ludan falunevet. Kérdések és lehetőségek egész sora vetődik tehát fel, amik - ha egyáltalában elfogulatlanul megoldhatók - még mindig csak feltételezések lesznek. ☆ Nem minden nyelvi eredeztetés ilyen „bizonytalan jellegű” , mint a Ludány nevünk. A bizonytalanságok egyik forrását az képezi, ha figyelembe vesszük, hogy a Palócföldön is éltek olyan, a magyar honfoglalást megelőzően, a K ár­ 58 �pát-medencébe került néptöredékek, akiknek hazánkba kerülését csak a törté­ neti és régészeti forrásokból ismerjük, de az általuk beszélt nyelvekből szár­ mazó földrajzi neveikről sejtelmük sem volt. Természetesnek kell tekintenünk, hogy ezeket az elnevezéseket helynévkutatóink az általuk ismert nyelvekből igyekeztek etimologizálni, aminek következtében magyarázataik eltérnek az ál­ talam felismert szókincsekből eredő elnevezésektől. - Ez a helyzet az első avarhullámhoz tartozó mandzsu-tunguz eredetű, „vas” jelentésű szele hely- és személyneveinkkel is. Ezek napjainkig való megléte ennek a népcsoportnak a magyarságba tör­ tént közvetett vagy közvetlen beolvadását igazolja. A közvetett beolvadás egyik bizonyítéka pedig az, hogy a mandzsu-tunguzok által művelt vasbányák és vaskohósító helyektől való kultikus elriasztás „műszavai” az uráli csatla­ kozottak nyelveiből is megmaradtak és azokkal együtt váltak vidékünkön nép­ rajzi jellegű bizonyítékokká, túlnőve az ipartörténeti jelentőségükön. A Felső-Zagyva-völgy vasbányászatának településközpontja lehetett a talán már ugyanezt a tevékenységet folytató szkíták egyik csoportjának a helyét bir­ tokba vevő avarok Szele (ma: Mátraszele) nevű falucskája. Innen kiindulva kezdték cl művelni a baglyasaljai Szele-völgy és a Zagyvától délre fekvő mátrai vaslelőhelyek - például a 426 m-es Szelecske-tető környéke - erdők sűrejében, patakok völgyében fekvő vörös és barna, limonitos és hematitos ércelőfordulásait. A magyar honfoglalás korában az akkor egy területet ké­ pező mai Kis- és Homokterenyére a hantiak egyik nemzetsége - hanti terä „nem, nemzetség” (N yK 62/960, 123. 1. sz. jegyzet) - szállt meg és ellen­ őrzése alá vonta az itteni vasbányászatot és -kohászatot. Ezt igazolja a mai Dorogháza határában sűrű erdőségben eredő és szűk völgyben folyó Ménkespataknak, a völgyének és az erdejének a neve. Ez a hanti menk „emberevő óriás” szó (N yK 62/960, 339.) -es képzős származéka és nyilván a terenyei hanti „hadak” vasbányászattal és -kohászattal nem foglalkozóit igyekeztek az azzal foglalkozók munkahelyeik megközelítésétől elriasztani. Ezer-ezerszáz év előtt tehát még mindig kultikus jellegű és valószínűleg „öröklött mesterség” volt itt a Verőkő-bérc telérvonulatának nyugati és a Szelecske-tető telérvonulatának keleti részein levő vízmosásoktól szaggatott erdőség területén. A vasércek lelő- és olvasztóhelyeinek kultikus jellege és az azok megköze­ lítésétől az avatatlanokat elriasztó volta ugyanekkor a magyarság körében is megvolt. Az Alsó-Tápió menti Mende és Sülysáp falvaink határán fekszik a Szele-völgy vasra utaló mandzsu-tunguz neve. Ezt a Szele-völgyet keletről a török eredetű magyar szóval jelzett Sárkányvölgy, nyugatról pedig a Sárkány­ rúgás nevű terület övezi. A vas olvasztásához szükséges faszenet pedig a mari nyelvi eredetű Süly falu - mari süj „faszén” (ugoly, 777.) - honfoglalás kori lakói állították elő. - A vidék ekkor erdős volt és itt is, másutt is, a faszén­ égetést nem tekintették kultikus cselekedetnek, épp úgy, miként a kohókból kapott vas bárhol történő kovácsolását sem. A vasérc bányászatának és olvasztásának, ha nem is védett, de kultikus jellegét a keresztény magyar királyság igyekezett megszüntetni. Ennek érde­ kes történetét vélem kiolvashatónak Nézsa és Csővár földrajzi neveiből. Itt a Sinkár-patak völgyében, annak keleti oldalán emelkedik a 277 méter magas Szele-hegy, ahol a vasbányászattal még a jelen század elején is kísérleteztek, de a feltárható mennyiség csekély volta miatt abbahagyták. Az avar kori vas­ bányát és -olvasztást a IX. századi bolgárok is folytatták és éppen ennek kö­ 59 �zelében hozták létre a Bellegrád, azaz „Fehérvár” nevű földvárukat, ami a Nógrád, azaz „Ú jvár” létesítése előtt - a többi B ellegrádukhoz hasonlóan a részfejedelem duka hatalmi központja lehetett. Volt-e itt valamilyen avar, esetleg bolgár kori elriasztó elnevezés, azt eddig nem sikerült megállapítanom. A Szele-hegy keleti oldalát azonban Király-hegynek nevezik, ami az itteni vasbányászat királyainkhoz tartozására utal, a Szele-hegytől délkeletre emel­ kedő, csővári 358 méter magas Vas-hegy pedig ennek a magyar bányászatnak a környékén való kiterebélyesítésére. - Végül is a Király-hegy elnevezés ugyanúgy elriaszthatott minden illetéktelen behatolót, miként egy pogány mithikus lény jelenlétére történő hivatkozás is elriasztott volna. Maradjunk azonban a „földöntúli” hatalmasságoknál. A hanti „emberevő óriás” menk-nek alaki rokona a manysi „ördög” bilabiális v-re végződő menkw neve (Hajdú, 89.). Okkal következtethetünk tehát arra, hogy az uráli nyelvek ördög jelentésű szavait a hely- és a személyneveinkben ekkor még riasztó jelleggel alkalmazták. Például a felsőtárkányi Lembot-hegy neve hihe­ tőleg a finn lempo „gonosz szellem, ördög” szóból ered és többféle lehetőség valamelyikétől való elriasztásra vonatkozhatott. - Ugyanez állítható a magyar ördög földrajzi neveink zöméről is. ☆ Az ördögök és a gonosz szellemek szövetségesei és parancsolói voltak az emberek soraiban a férfi és női boszorkányok és boszorkánymesterek. Néhány földrajzi és személynevünk rájuk is utal. - Ilyenek például a salgótarjáni Boszorkánykő Salgó vára közelében, vagy a nagyvizsnyói Párna-hegy, amely­ nek a neve a nyenyec-szamojéd parne „boszorkány” szóra vezethető vissza. A moksa-mordvin durman és dnrman ava „boszorkány” és „gonosz aszszony” (Juhász-Erdélyi, 187.) jelentését személynévben is felismerhetjük. Úgy vélem, hogy a Heves megyei Dormánd falu neve nem a besenyő-török „áll, feláll, megáll” jelentésű durman igéből (vö. Kiss, 185.), hanem a mordvin sze­ mélynévvé alakult és magyar -d képzős Durman+ d, azaz „Boszorkány+ d ” szóalakból lett birtokjelölő névvé. A boszorkányok bűbájosak is voltak és a néphit szerint számos rontás származhatott tőlük. Azok a nők és férfiak, akiknek ilyen hírük támadt, környezetük „ellenőrzése” alatt álltak. Árpád-kori temetőink sírjainak össze­ kötözött, zsugorított helyzetben vagy hasrafektetve eltemetett halottjai, miként arra Szabó János Győző elsőként mutatott rá a hevesi Sarud temetőjében vég­ zett ásatásai 1976. évi publikálásakor, és miként azt az algyői feltárások is igazolták, életükben „boszorkányok” hírében álltak és különleges módon tör­ tént eltemetésükkel a haláluk utáni visszatérésüket és rontásaikat akarták meg­ akadályozni (Szeged tört. I. 264.). ☆ Szólnom kell a „sámánokról” , magyar népünk „táltosairól” is. Teszem ezt már csak azért is, mert a megyetörténetünk (Nógrád - a szerk.) első köteté­ ben azon véleményemnek adtam hangot, hogy a kereszténység felvétele után lassan és fokozatosan „megkeresztelték” , vagyis keresztény búcsújáró és kegy­ helyekké alakították át a pogány kultikus helyeinket. Például a mátraverebélyi 60 �Szentkutat, a szécsényi Látókutat, a karancsi kápolnát. Nézetem elfogadásra talált, és éppen ezért újabb lehetőségekre is rámutatok. Erdélyi István a Táltos című tanulmányában (N yK 62 960, 328-331.) kifej­ tette, hogy a manysi tult és a hanti tolt „varázserővel rendelkező” személy vagy nemzetség birtokát jelölték. A Palócföld 1967. évfolyamában már foglalkoztam a nógrádi Told faluval és az ottani Toldi-mondával, de a falu nevének eredetét illetően csak tapogatództam. Ma a következő képet tartom valószínűnek. Az észak-déli irányú kis cserhátszentiván-toldi medencét északi felén két részre osztó három Zsúnyi-hegy nyugati lábánál van Zsúny-puszta, egykor falu, és ott folyik a medencét átszelő Zsúnyi-patak, a keleti lábánál van Garáb falu és a mai Felsőtoldnál a Zsúnyi-patakba ömlő Garábi-patak. Cserrhátszentiván nevében pedig Keresztelő Szent János nevének szláv Iván alakja ismerhető fel. Ebben a látszólag teljes szláv környezetben található a medence közepét elfoglaló Alsó-, Felső-Told egykor egységes területe, ami a hanti nyelvből eredeztethető, tehát honfoglalás kori elnevezés. Az eddigi nézetek szerint a Zsúny településnév a szerb-horvát Zsuni személy­ névből, Garáb falunk neve pedig ugyanezen nyelv grab „gyertyán” -fa nevéből, ami szintén személynév is, ered (vö. Kiss, 726, 233.). Elgondolásom szerint a Zsúny az iráni nyelvek zsun „bálvány” szavára (Junker-Alavai, 395.) vezethető vissza. Vonatkozhatott a Zúnyi-hegyek valamelyik kiemelkedő vulkanikus eredetű kőrögére, vagy egy, a patakvölgyben elhelyezett „bálványra” . Az elnevezés iráni eredetét több iráni eredetű helynevünk is iga­ zolja. Szirák neve Zirak alakban és „leleményes, gyors felfogású; fürge” jelen­ téssel ma is élő afgán személynév (Aszlanov-Dvorjankova, 381. Junker-Alevi 392.). Szanda településnevünk, amitől a szandai várhegy is a nevét vette, az afgán szanda „bivaly” szó (uo. 524.) személynévi változata, Kutasó nevének kut előtagja pedig szintén az afgán kut „vasas, rezes, aranyos, ezüstös, ólmos” szóból (uo. 698.), tehát a falu völgyének valamilyen ércelőfordulásától kapta az elnevezését. - Szláv eredetűek a Garáb és a Szentiván falunevek. - Vagyis Garábon azért alapította 1 1 79 előtt hazánk első premontrei monostorát Mendinus székesfehérvári prépost, mert a közelben - miként Szent László (10771095) törvénye írta - „pogány módra kutak (források) mellett áldozok, vagy fának, forrásnak és kőnek ajándékot ajánlók” éltek, amire a „táltos” jelentésű Told terület és település neve is utal. Itt tehát iráni eredetű és bolgár-szláv közvetítésű kultikus helyet találtak a honfoglaló hanti csatlakozóink, amit átvettek és ahová egy „táltos” nemzetsé­ gük is települt. Lehetséges azonban, hogy a „varázserő, varázslat; varázserővel bíró” hanti elnevezés a terület sok forrása közül valamelyikre vonatkozott és így ez a név vált a Toldi személy- és családnév alapjává. ☆ Egyike a néprajzilag is legérdekesebb személynévből alakult birtokjelölő településneveinknek az Alsó-Tápió melletti Mende falunknak a magyar Csabamondára emlékeztető neve. Ezt eddig bonyolult hangátvetéssel a szláv med „méz” szóból eredő személynévnek tekintették (Kiss, 417.). E rd ődi József a N yelvi tabu a mariban című tanulmányában (N yK 60/958, 29-30.) - amit helynévkutatóink nem vettek figyelembe - ezt írta: „A mari nép egyik nemzeti hősének neve az erdei nyelvjárásban Nemde, a keletiben 61 �Mende és Lemde. Hőstetteinek emléke élénken él a mari nép emlékezetében, s önkéntelenül felidézik bennünk Artur király alakját, illetőleg a hozzá fűződő hiedelmet: a király visszatér népe segítésére, ha népe nagy bajban oltalmát kéri. Vasziljev (kutató) a Mende nevű vezérről a következőket közli: A keleti marik szerint nem szabad a mitikus hőst nevén nevezni, hanem nevét az ő szóval kell helyettesíteni.” (uo. 31.) Az eddig egyedülinek ismert Mende falunk neve mint személynév azonos a mari mithikus hős nevével, tehát ritka, de élő személynév az 1100 év előtt beköltözött honfoglalóink egyik csoportja körében. Nevének jelentése a finnugor nyelvek „megy, elmegy” (men) szavával áll összefüggésben. Mondai szerepe azonban nemcsak a nyugati mondák Artur királyáéra, hanem legalább olyan mértékben a székely-magyar mondák Csaba királyfiájéra is emlékeztet. Még szembeötlőbb ez a megegyezés, ha figyelembe vesszük, hogy Mendétől észak­ nyugat felé ma kétfalunyi távolságra fekszik Rákos-Csaba, a koraközépkori C saba-Rákosa, ami egyes vélemények szerint Aba Sámuel király apjának, Csa­ bának volt a birtoka. Mende nemzetségi birtokosait viszont nem ismerjük. Mondáink tejúton vágtató Csabája Attila király fia volt. Ezt a vérségi kap­ csolatot a moksa-mordvin szaba „gyermek” (N yK 5/1866. 188.) jobban kifejezi, mint az eddigi csagataj-török csaba „ajándék” szóból való néveredeztetés (Kiss, 99.), és például a litkei Csaba-rév és dűlő neve is jobban beillik a honfoglalás kori nógrádi mordvin elnevezések közé. A Kaukázus környékén élt magyarság szellemi hagyatékára viszont lehet, hogy hatással volt a perzsa sabah „kísértet, fantom, sziluet” szó (Junker-Alevi, 454.) ismerete. Ezt a néhány kiragadott példát - és talán nem is a legjellemzőbbeket - an­ nak az illusztrálására mutatom be, hogy elpusztult írásos forrásaink pótlását nagymértékben elérhetjük földrajzi és személyneveink új nyelvi anyag és új földrajzi módszerek kutatásainkban történő alkalmazásával. Csodálatosan ér­ dekes kép bontakozik ki Anonymus műve újraértékelése során, ha azt egybe­ vetjük az eddigi eredményekkel és feltételezésekkel. Több száz oldalon újra lehet - és azt hiszem, kell is - újból megírni kora középkorunk homályba vesző történetét, ami következésképpen fényt derít majd Palócföldünk számos nép és nyelv által kialakított ősi néprajzára is. Anonymusról az E g ri Múzeum 1977., a moksa-mordvinokról a Nógrádi Mú­ zeumok 1978. évkönyvében írtam. A finn istenekről Hajdú Péter könyve. A Nyelvtudományi Közlemények. (N yK .) esetében az I . szám az évfolyamot, a 2. az évet, a 3 . az oldalt jelenti. Kiss - Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. A szótárak kevésbé \ismert szerzőire, vagy a szó orosz jelentésére utalok. 62 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Péter Katalin: Esterházy Miklós; Pölöskei Ferenc: Tisza István A méltán népszerű Magyar História sorozat, amelynek keretében az el­ múlt tíz évben közel húsz kismonográfia jelent meg, életrajzokkal folyta­ tódik. A z eddigi kötetek az objektív valóság feltárására törekedtek: folya­ matokat kutattak, törvényszerűségeket tártak fel, ám a történelem szubjek­ tív dimenziójára, az emberi akarat, a személyiség történelemformáló erejé­ re és szerepére viszonylag kevesebb figyelmet fordítottak. A sorozat biográ­ fiákkal folytatódó köteteiben szükségszerűen megfordul ez a viszony: elő­ térben a történelmi személyiségek állnak, s minden más háttéranyagként kezeltetik. Ezen belül, persze, az egyes szerzők még mindig nagy mozgás­ térrel rendelkeznek. Törekedhetnek hősük mindenoldalú, a magánélet szféráira is kiterjeszkedő bemutatására, vagy rangsorolhatnak is, előnyben részesítve az emberi élet egy-egy aspektusát. A sorozat első két kötete jól pétdázza ezt a választási lehetőséget. Péter Katalin célkitűzése láthatóan az volt, hogy a hírneves Esterházy család rangjának és vagyonának megalapozóját, az 1582-ben született és 1645-ben elhalálozott Esterházy M iklóst, minden szögből és minden helyzet­ ben lencsevégre kapja. A megoldás igényessége vitán felüli. A z intimszféra ábrázolásában mint legutóbb Báthory Erzsébetről írott könyvében is - a szerző újfent re­ mekelt. Hátránya viszont, hogy az olvasó végül is nem egy szerves fejlő­ désrajzot, egy lépésről lépésre kibomló pályaképet kap, hanem sok szempont­ ból ennek csak szegmentumait. Elolvasva és gondolatban összerakva és egymásra csúsztatva ezeket a mozaikokat, arra gondoltunk, hogy egy záró, összegező fejezettel talán célszerű lett volna a korban járatlan olvasó dol­ gát megkönnyíteni. 1945 utáni történetírásunk Esterházy Miklóst, egészen a legutóbbi idő­ kig, mint bigottan Habsburg-orientációs, s az erdélyi fejedelmek függet­ lenségi törekvéseivel engesztelhetetlenül szembenálló politikust jellemezte. Péter Katalin nagy érdeme, hogy szakít ezzel az egyoldalúsággal, s a Beth­ len G ábor-Esterházy viszonyt nem mint a Jó és a Rossz, Helyes és Hely­ telen szembenállását, hanem mint a történelem kényszere szerint kialakult politikai koncepciók ellentétét mutatja be. A z erdélyi fejedelmek - elsősor­ ban Bethlen Gábor - terve az önálló magyar nemzeti királyságról E ster­ házy szemében nemcsak azért tűnt igen problematikusnak, mert a Habsburgellenes nyugati hatalmak támogatása mindig csak ígéret maradt, s így az ország egyesítése kivihetetlen volt, hanem azért is, mert Bécs esetleges le63 �gyűrése után igen kétséges lett volna a Porta további viselkedése, azaz a magyar királyság státusa, alávetettségi foka. A nádori politika is magyar volt tehát, s korántsem „nemzetek fölötti” , de míg Bethlen Gáboré a tö­ rök kiszolgáltatottság bilincsében kiformálódva szükségszerűen Habsburgellenes irányt vett, a Habsburg-fennhatóság alatt élő Esterházyé elsősorban törvényszerűen a török ellen irányult. Pölöskei Ferenrc Tisza-képe más jellegű. A magánélet színárnyalatai ugyan erről a portréról sem hiányoznak, ám jóval haloványabbul ábrázol­ tainak, mint Péter Katalin könyvében. Igen sokoldalúan, alaposan és plasztikusan kidolgozott viszont Tisza, a homo politicus képe, mégpedig a klasszikus biográfia szabályait követve, a kronológia mentén építkezve. T i­ sza mint debütáló képviselő, mint fiatal pártpolitikus, a Szabadelvű Párt vezéregyénisége, miniszterelnök először (19 0 3-19 0 5 ), a háttérben és ellenzék­ ben (19 0 5 -19 10 ) a Nemzeti Munkapárt megalakítója és vezére, miniszterelnök másodszor ( 1 9 1 3 - 1 9 1 7 ) , a debreceni huszárezred parancsnoka ezek a könyv főbb fejezetei és egyben Tisza életútjának főbb állomásai és fordulópontjai. S végül az utolsó stáció: megöletése az őszirózsás forra­ dalom első napján, 19 18 . október 31-én. A szenvedélyek már életében magasra csaptak körülötte. Politikáját gyű­ lölet és rajongás övezte szinte fellépésétől. Ismeretesek A d y átkai, melye­ ket „az új kan Báthory Erzsébet" - re szórt, s Szekfű G yula elragadtatása is, mellyel az ország és a magyarság fönnmaradását szemében szimbolizáló „ércalakról” írt. Pölöskei külön fejezetben foglalkozik e végletes véleke­ dések historikumával. Bár A d y véleménye természetesen közelebb áll hoz­ zá, mint Szekfű Gyuláé, mégsem vádindítványt terjeszt be könyvében hőse ellen, hanem a szakma módszereinek és szabályainak megfelelően minde­ nekelőtt magát a politikai koncepciót mutatja be, elemzi és értelmezi. Az alapdilemma, amellyel Tisza és kortársai szembekerültek, a történeti ország egységének megőrizbetősége vagy megőrizhetetlensége volt. Ezt T i­ sza mindenki másnál jobban átérezte. Szinte minden lépése, szinte egész működése ennek, az állami egység megőrzésének rendelődött alá. S miután ez a monarchia nélkül alig volt elképzelhető, így lett a 67-es gondolat, a dualista konstrukció rendíthetetlen védője és szószólója. Erőfeszítései azon­ ban hiábavalónak bizonyultak. 1918-ban Kossuth jóslata vált valóra: a monarchiával együtt a történeti Magyarország is összeomlott. Volt-e más lehetőség? - teszi fel mindenki a kérdést kimondva vagy kimondatlanul. E kötetből is kiderül, más írásokból is tudjuk, hogy a függetlenségi politika nem jelentett igazi alternatívát. A koalíció fél évtizedes kormányzása 1906. és 19 10 . között ezt ékesen bizonyítja. A társadalmi haladás szempontjából kétségkívül a formálódó demokratikus ellenzéki politika kínálta az igazi megoldást. D e az lett volna-e nemzeti szempontból is? Megbékíthetők lettek volna-e még a nemzetiségiek a századelőn? A történelem természeté­ ből adódóan minden vitán felül álló válasza erre senkinek sem lehet. A z azóta eltelt 65 év eseményeinek ismeretében egyáltalán nem tartható azon­ ban kizártnak, hogy a végeredmény ebben az esetben is nagyon hasonló lett volna. A demokrácia felé nyitni ebből a szempontból is talán mégis azért lett volna érdemes, hogy az elkerülhetetlenül súlyos „operáció” sike­ resebb és fájdalommentesebb legyen. Erre ugyanis volt némi esély. (Gondolat) R O M SIC S IG N Á C 64 �_______ M É R L E G E N L A C Z K Ó PÁL Próza-olvasónapló „ A regényolvasó, a köznapi vagy az igazi, az életnek egy vonását, a társadalmi lét egyetlen dimenzióját adja csak a regényeknek.” (A. Thibaudet) G É C ZI JÁ N O S : K E Z E T R E Á V E T É , H O G Y L Á S S O N ... E l kell hinnem Géczi Jánosnak - bár mérsékelt égövi tapasztalati világomnak ellentmond hogy a vadnarancs létező gyümölcs, még annak ellenére is, hogy asztalunkon kizárólag nemesített változatai fordulnak elő. Hiszek neki, mert mégiscsak ő a biológus, amit a nacionáléjában sohasem mulaszt el hangsúlyozni. Nyilván okkal: természettudományos felkészültséggel építi a maga világát az irodalom közegében, s a filoszos belterjesség ellenében hangsúlyozni kívánja önnön tágabb szem­ határát. (Ha már itt tartunk, érdemes tudatosítani: Spiró György atomfizi­ kusnak készült, Esterházy Péter végzett matematikus - hogy csak két példát említsek.) A vadnarancs fellelhetőségében azért sem kételkedem, mert má­ sodidőszakos katonaként (már nem „kopasz” , de még nem „öreg” ) eleget rohangásztam azon a gyakorlótéren, amelynek egyik jellegzetes növényét a kör­ nyező tanyavilág lakosaitól ismertem meg: gyapot lett volna, mások gumi­ pitypangként emlegették, ránk maradt elkorcsosulva még abból az időből, amikor hittek a honosíthatóságában, s bár haszonnövény jellegét teljesen el­ veszítette, szívós élniakarásával gyökeret vert a magyar alföldön is. Visszava­ dult, de él. Géczi János hősei is ilyenek. Az emberiség egyetlen species, de Géczinél két­ séges a nemesítettsége. Az olyan kertészetek mint a görög kultúra, s az olyan humán kertészek mint Pál apostol, vagy az olyan alanyok mint Krisztus, akibe korszakokat lehet ojtani, úgy látszik, kitörölhetetlenek ugyan a species mély­ tudatából, ez azonban egyáltalán nem akadályoz meg bennünket a visszavadulásban, ami időről időre be is következik. Az emberiség mint visszaeső de­ viáns, „aki” nem felejti Saulust és a damaszkuszi utat - azt gondolom ez Géczi legfőbb mondanivalója. Ezért építi makacsul a Vadnarancsok-ciklust, illetve ezért sorolja minden munkáját a Vadnarancsok egyik darabjaként. Xeroxozhat, jelenhet meg önálló verses kötete, a Tér-Kép csoport közös vállalkozásának részeként kiadhatja számozott sorú verseit, írhat önálló regényt, mint ez a mostani, mind-mind a Vadnarancsok része. Pedig ezt a címet egyedül az a kötete viselte, amely nevet szerzett neki, s amely a vadnarancsállapot leírását napjaink magyar ifjúságának körében kísérli meg, szociografikus hitellel, s amelynek technikája és valóságanyaga regényében is kamatozik. 65 �Regénye - ha nem is tökéletes (van-e ilyen?) - része annak a folyamatnak, amely prózánk megújulását jelzi. Fikciója ugyan nehezen hitelesíthető - hiszen ki látott arra példát, hogy öten írnak egy regényt - , jelzésre mégis alkalmas. Az európai regényirodalom és -elmélet már rég kinyilvánította kétségeit, lehe­ tőségében áll-e egyetlen kitüntetett személynek - a Regényírónak! - , hogy a műfaja megkövetelte (?) „objektivitást” pantokrátori teljhatalommal elérje. Valamirevaló regényíró rég alább adta. Géczi most a kollektív megoldás ku­ darcáról számol be. Nem feledkezhetünk el ugyanis a munka helyszínéről: a regényíró ötös éppen egy ideggondozó áp oltja... Miért jelzésértékű mindez? Mert Géczi is képtelen az ártatlan bőbeszédűségre, amelyből a felhalmozódott szavak önsúlya regényt imitál. Tisztáznia kell magában a regényt, mint formát, s nem előzetesen, hanem regényírás közben. Ebben rokona, társa másoknak. Már a magyar névsor is tekintélyes. Különbözik viszont a kívülállásában. Meg­ őrizte ugyanis a független elbeszélői pozícióját, nem „száll be” regényébe. Ezért jogos a kifogás: a varratok eltüntetendők, az ízesülések szervesebben megol­ dandók. Ha értjük is (érteni vélem) az Ayala-történetszál jelentését, funkció­ ját, nem kínálkozik megfelelően kijelölt asszociációs mező a regény más terei­ nek szomszédságában, hogy átsétáljunk ebbe a dél-amerikai történetbe, amely - egyébként - kitűnő parafrázisa a latin-amerikai csúcsregényeknek. (A motí­ vumok azonosításától most tekintsünk el.) Megváltás(„nemesítési” )történet ez is: Ayala klasszikus diktatúrája, mint a tenyészetszerű élet racionalizálása. A dik­ tátor mint kontár kertész. Géczi finom párhuzama: egyik hőse (miközben nincs érdemi munkája), valamilyen intézet munkatársa, ma, Magyarországon, ugyan­ olyan életidegen szabályzatot olvas, mint amilyent Ayala bevezetett. Még valami: Géczi jól ismeri a mai magyar kisvárost, hasonlóan Grendel Lajoshoz vagy Sarusi Mihályhoz. Takarékosabb, s nem „mindenevő” regénytechnikával ebből biztosabb lábakon álló mű is születhetett volna. Mészöly Miklós Szekszárd-megszállottsága mint tökély? És példa? Lehet. M É SZ Ö L Y M IK LÓ S: M EG BO C SÁ T Á S. Tegnap utilitárius szempont veze­ tett: meglepően olcsó a könyv, tehát megveszem. Az írás már a birtokomban van, hiszen az eredeti Mozgó Világ utolsó saját számában, az 1983-as tizenegyedik­ ben, mindjárt Veress Miklós lapnyitó két verse után közölték, szóval legelöl, „második nyitóanyagként” . A könyv mégis más. A könyvtest a mű saját teste. Folyóiratban bizonytalanabbak körvonalai, feloldódni látszanak az egyéb köz­ lemények közegében, ha mégoly lapszám-meghatározó is bárki opusza. Előke­ resem a Mozgó Világot, ellenőrizendő emlékezetemet, amely agyonfirkált szö­ veg képét őrzi. Ha így van, most felmenthetem magamat, éjszaka ceruza nélkül olvashatok, „élvezhetem” a könyvet különösebb erőfeszítés nélkül, a naiv ol­ vasó áldott állapotában, anélkül, hogy megszületne a kezemnek szóló parancs, majd ceruzavonások, utaló jelek, széljegyzetek maradnának a nyomtatott la­ pokon a végrehajtás után. Nem, most csak újraolvasni fogok, már ismert írást, amelynek ízeit képes vagyok felidézni, főként azt a borzongató rejtélyes­ séget, amelyet a pontosan tapadó megnevezések keltenek, önnön ellentétük­ ként (?), avagy természetük szerint (?). Mielőtt a könyvhöz kezdenék, végig­ lapozom a folyóirat-változatot. Előbb az lep meg, milyen bizonytalanok és esetlegesek a jelzéseim, mintha képtelen lettem volna eltalálni a mű belső öszszefüggéseit mindjárt az ismerkedésnél. Mintha eleve második olvasásra ké­ szültem volna. Másodjára a terjedelem cáfol rám: mindössze huszonnyolc és fél folyóiratoldal. Emlékezetemben jóval nagyobb teret sajátított ki: szinte szétfeszítette, uralta azt a számot. Regényként. Mészöly Miklós sohasem bő­ 66 �beszédű, terjengős. Értekező prózájában, esszéiben sem. Inkább olyasmit mű­ vel, mint azok a tömítőanyagok, amelyek kezelhető méretű tubusban elférnek, de mihelyt rendeltetési helyükre kerülnek, duzzadásnak indulnak, s eredeti térfogatuk harminc-negyvenszeresét is képesek felvenni. A Megbocsátás kü­ lönösen ilyen. Ezért kívánt önálló kötetet. Ahol viszont már nyolcvankét szá­ mozott lapot vett igénybe, miközben az eredeti kézirat terjedelme nem növe­ kedett, csupán az oldalak mérete változott, ami természetes, ám az új törde­ léssel hangsúlyt kapott az egyes részek (fejezetek) számozása. A 13-as például kilenc sor - nem is kerül több szöveg arra az oldalra. Pedig beférne az előző oldal aljára, vagy ide az utána következő. Nem lehet másról szó, csakis szán­ dékosságról: tudomásunkra hozni a mű tagoltságának formaképző szerepét. A számozott részek határozott elkülönültségét. Önmagukban vett jelentőségét. (Némelyik úgy hat, mint a divatjamúlt regények fejezetei előtt a tájékoztató rezümé. Ha emlékezünk még, utóbb rájöttünk, maga a fejezet sem adott töb­ bet, mint az előtte olvasott kurzivált kivonat.) Kapcsolódásukat mégsem kizá­ rólag a mechanikus számozás biztosítja. A szereplők térbeli és időbeli össze­ zártságán túl zeneileg bonyolult utalásmentes motivikus összefüggések teszik kohorenssé a művet, miközben nem szabadulunk attól a benyomásunktól, hogy nagyon is nehezen összeilleszthető darabkákat rakosgatunk, rendezgetünk ol­ vasói puzlle-játékunk során. Hasonlóan az írás szereplőihez, akiknek az élete köd, felhő, félhomály, barna tónusok, finoman lerakódó por (amely inkább képzet mint valóság), álom, rögzült szokások, idill, állandóságok, a bizonyta­ lanná tevő elmosódottság légterében, amelyben a múlt, a nemzeti történelem is mintha holdfényen át látszódna. Mészöly egyik remeklése, ahogy a mozdu­ latlanság, a cselekvéshiány kifejlesztette belső érzékenység, kifinomultság át­ vált barbárságba: a művet lezáró karácsonyesten történtek nem a megváltás felé mutatnak, kilógnak az európai keresztény kultúrkör „civilizáltságából” , a primitívekre és a pogányságra utaló atavizmusok törnek elő (Krisztussal kap­ csolatban kannibalisztikus képzetek, Mária leteperése, keresztényieden deflorálása stb.). És mégis a mű csodája a „nyomorúság szépsége” , ahogy kijelölődik az az „intim kör, amelyen belül - itt és nem másutt - boldognak muszáj lenni” . Hol itt a megbocsátás? Ebben a muszájban: nem vádolni és nem átkozódni? Mészöly egyik legfontosabb esszéjében arról ír, hogy szükségünk van nem­ zeti érzületünk áthangolására. A Megbocsátás e program része? Ne feledjük: az 1980-as megjelenésű Érintések című esszékötetből (175. 1.) kiderül, mikor halt meg a Megbocsátás gyilkosa, titokzatos figurája, Porszki Sámuel - most 1972-ben, kilencvenkét évesen. A többiek, a fiatalabbak, élnek, élünk, s az élők itt és mostja parancsoló. Kerekíthető-e ebből erőszakosság nélkül válasz? Pél­ dául: Mészöly műve bevallás és elfogadás: e kívül nincsen számunkra hely, ilyen értelemben program inkább, mint megbocsátás, tehát amennyiben tovább­ mutató az utóbbi gesztusnál. Feloldozás persze nincs. Megbocsáthatunk, a tör­ téntek attól még nem változnak. Azt sem feledhetjük: az „eredmény úgysem kétséges” . Mindennek ez az állandósult jelenléte - mint a rögzült füstcsík a könyv elején - teszi bizonytalanná az ítéletünket. Mintha az eldöntetlenség, a függőben hagyott helyzet lenne az említett áthangolódás után létállapotunk természetesnek elfogadott közege? Amelyre vonatkozóan ugyancsak idézhető korábbról az esszéíró Mészöly. E S T E R H Á Z Y P É T E R : A SZÍV S E G É D IG É I. Ha majd a „kezem ügyé­ ből’’ - most még folyamatosan ott van, mint szükséglet - a „helyére” kerül - 67 �vagyis a polcokon levők tömegébe, vagyis emlék lesz, amit elő kell/lehet ven­ ni, alkalomadtán - , besorolva, akkor már a szerző -bevezetés a szépirodalom­ ba- (kis kezdőbetű, gondolatjel elöl, hátul) című sorozatából öt kötet fog egy­ máshoz lapulni, ama bizonyos „püspöklila” kötettől jobbra. A szív segédigéi ki fog lógni a sorból. Technikai kivitelezésében mindenben megegyezik az előző néggyel, egyetlen méreteltérés kivételével: nagyobb az oldaltükör. Ezért át fog­ ja dimenzionálni a környéket. Magassága miatt a többi Esterházy fölül kiszo­ rítja a mások oldalukon nyugvó könyvét, amelyeknek ettől még kell a hely, valahol lenniük kell „nekik” , ugyanakkor mélyebben is nyomul a polcba, ezért a teljes sort előbbre kell léptetnem, ha azt akarom, hogy a gerincük vonalban legyen. Átrendezésre kényszerülök, mert nem elégedtem meg azzal a Kortársszámmal, amelyből először olvastam F.-vel a Segédigéket, kölcsönös meglepe­ téssel bevallva egymásnak megrendültségünket, abban a mindig jó emlékű rit­ ka állapotban, amelyről utólag lehetetlen bármit is pontosan kideríteni, főleg nem azt, ki kezdte, melyikünk mondta előbb. Eleinte zavarban mindketten. Aggodalom, hogy a másik nem a könyvről fog beszélni, hanem arról, amiről szó van. Az anya halála mégis valami olyan, amire a mai férfiak bárdolatlanságával jobb azt mondani: „Azért ez nem semmi” . Akkor is, ha a szerző any­ ja, az övé, nem a miénk. Miáltal semmi egyéb nem történik, mint megállapít­ hatjuk egymásról, tapintatosak, illemtudóak voltunk, s a mű értésével felké­ szültségünk, befogadói tudatunk színvonala is kifejezésre jutott. Csak éppen nem tudtunk mit kezdeni azzal, amiről szó van. Nem önmagában a halállal. Abban az életkorban, amelyben a szerző ezt a könyvét írja, amelyben mi ketten is olvasunk, többé-kevésbé már mindannyian állandóan tisztában vagyunk az­ zal, hogy mi keretezi a történetünket. Ilyen értelme is van a gyászkeretes ol­ dalaknak: a Fiú nem anyja gyászjelentését írja a feketeléniás fehér mezőkre, hanem a halál biztos tudatában önmagát. Még akkor is így van, ha előbb nem általában a halállal találkozunk, hanem annak nemlétét kellene megértenünk, felfognunk, elszámolnunk vele (a leheteten kifejezések sora végtelen, önmagá­ ban érvényes azonban nincs), aki a világra hozott. Abszurd életfeladat - Es­ terházy már a bevezetőben tudomásunkra hozza, ha nem is nyíltan, illetve ha itt még nem is tudjuk, hogy ezt közli velünk. A könyv pedig nem másról szól, minthogy mit lehet emberileg tenni ebben a helyzetben. A legelső ami biztos­ nak látszik: szeretteink halála éppúgy intim, mint a sajátunk. Sok egyéb mel­ lett Esterházy éppen az intim szféra mestere. Gondoljunk csak a Termelési re­ gény családi jeleneteire, például. Hozzá kell tegyük, nem az értékek értéke­ ként mutatja be sohasem. Az intim szférát a szeretet valódi terepének látjuk mindig, ami olykor átmegy idillibe, de az idill egyben iróniával ellensúlyozott, ahogy bármely árnyalt, mély érzelem is. Az intimitás Esterházynál az indivi­ duum szükséges léttere, de nem kizárólagosan az. Többen megállapították már, hogy a bensőségesség melegsége - ha mégoly ironikusan kezelt is - a világ minősíthetetlensége ellenében menhely az Esterházy-kötetek „hőseinek” . E s­ terházy most azt hozza tudomásunkra, hogy a „halállal sem jobb a helyzet” . Ha megosztani lehetetlenség, ha magánszemélyként kell a semmibe néznünk, a kollektívum közege nélkül, mondhatni „modernül” , „európai” módra, marad minden magunknak, a lehetetlen, a hihetetlen, a kikerülhetetlen kínjával. Az Anya és a Fiú „párosa” azonban még nyújt bizonyos „lehetőségeket” . A Fiú részvéte, fájdalma, szeretete megfordítja a valóságot: ő fekszik oda anyja ölé­ be meghalni. Piéta-helyzet, amelyet annyira kedvel az európai kultúra, hiszen többnyire férfiak építették ki, s mint tudjuk, bizonyos érzelmesség elengedhe- 68 �tétlenül hozzánk tartozik, amit humanizmusként is jegyezni szoktunk. A gyako­ ribb mégis az, amikor a Fiú temeti el Anyját. A nem realistának tartott bizánci művészet mintha erről biztosabb tudású lett volna, s mintha ott nem a Piéta lenne a jellemző kompozíciós változat, hanem a Mária elszenderedése, amelyen a Fiú eleven valójában ábrázoltatik, amint magához ragadja anyja csecsemőként bebugyolált lelkét. Az övé, kizárólag az övé. Van is hová vinnie. A szekularizált Európa, mint tudjuk, nem ismer ilyen helyet. A „hátha mégis.. . ” inkább félelemben zajló töprengés, olykor. A bizánci vagy a (jobb híján ne­ vezem így) nyugat-európai változat között lehetetlen dönteni, összeolvasztásuk is merő fikció, ami nem hoz, nem hozhat megnyugvást. Mégsem csupán a lélek fényűzése ez a „játék” , hanem helyzetfelmérés. Mi legyen ilyenkor, amikor már nem támogat bennünket a kulturális folytonosság kollektív melege legna­ gyobb bajainkban? A széthulló testből kimenteni magunknak Fiúként a „lelket” , Őrizni erőnk, köznapi tehetségünk szerint a másik személyiségét (kiművelt lélek és emlékezet kell ehhez is), amely mégis több, de abban is ő, ahogy szükségét végezni magatehetetlenül kitámogatjuk? Hiszen test és „lélek” antinómiája Anya és Fiú párosában a legteljesebb botrány, bármelyikük szeme láttára jus­ son a halál közelébe a másik! A holtakat az élők váltják meg vagy hagyják kárhozatban, ennyi biztosnak látszik, miként az élők megválthatatlansága is. Nem csodálkoznék, ha a Bevezetés.. .-sorozat utolsó darabját tartanánk a kezünkben. A kör ugyanis itt bezárul. Esterházy Péter eddig is annyi, de anynyi mindent tudott (árnyalatokat és összefüggéseiket), amióta meghalt, eltemet­ ték és könnyet ejtett magáért, minden másként van. Kénytelen lesz újraírni mindent - nem csak ezt „pontosabban” . B R A S N Y Ó IST V Á N : M A JO M É V . Már a H íd beszámolójából sejthető volt, hogy a jugoszláviai magyar irodalomban fontos, számontartandó regény született Brasnyó István tollából. A Fórum kiadó regénypályázatáról szóló bí­ rálóbizottsági jelentés a kritika ellenére sem hagyott efelől kétséget. Türelmet­ lenül vártam hát, mikor akadok a könyvre az általam elérhető hazai könyves­ boltok valamelyikében. Ha nem is időn belül, mégis hamarább, mint más, ha­ sonló, határainkon túli kiadványok esetében. Várakozás és keresés közben me­ renghettem az író szavain, amelyek az első díj átvételekor hangzottak cl, Ha­ darni valamit címmel, versjelleggel. Mi lesz a regényben az ilyen grafonám bőszültségből: „firkálni firkálni csak naphosszat” , vagy: „azt szeretném meg­ fogalmazni amikről / senki sem tud” , és még: „talán van még valami a nyelv felszíne alatt / a forma puszta öngyilkosságán kívül” ; de ez sem utolsó: „ho­ gyan lehetne kijavítani a teremtést / papírra vetni a projektumát / elhárítani mindezt a semmiséget” ? Vajon ezek a szavak és központozatlan környezetük azt az észjárást előlegezik-e, amellyel valódi találkozásom a regény oldalain történik majd meg? Egy alapvetően lírai alkat szómágiájára készüljek fel, aki most regényben fejezi ki önmagát, ám a regény rávall majd karakterére, azaz a végeredmény nem lesz hagyományos, sem a főhőst illetően, sem a regényidő, sem a regénytér kezelésében? A „zsiványgubanc” a regény összetettségét idézi-e, amelyről előre képzelem, hogy „nem lesz mód kibogozni”, és akkor a „veszí­ teni, veszíteni” heves akarása az enyém-e, a regényolvasóé, vagy az íróé? Ha az enyém, biztos, hogy azért, mert fennakadtam „a realitás fáján”, mint mindanynyian (legtöbben?) Avagy éppen ezért veszítettem a véletlen szerencsével, amely egy törékeny gally megbízhatónak hitt álbiztonságát nyújtja? Fogadjam el a receptet, s nyerőre játszva zuhanjak inkább? S vajon képes leszek-e zuhanás közben „szárnyakat bontani / mielőtt a földgolyó belelövődne koponyámba” ? 69 �Az alternatívák felől olvasóként döntök majd. Nem előzetesen, hanem in­ kább a kormánya törött hajó módján, amely a tengeráramlásokra avagy a hul­ lámverésre bízza az irányt. Azért mégsem kiszolgáltatottan, hanem önmegadó bizalommal: adja, amit akar. Mottóval indulunk, Történet címmel, s amely valójában hatoldalas vers (?). Minden sora megannyi kérdés önmagamhoz. Arról, hogy tudom-e ezt, átéltem-e amazt, éreztem-e így, tettem-e avagy nem tettem valamit, amit mások talán igen, hiszen tehető stb., stb. Hatalmas lista, vágy is lehet, litániás könyörgés, annyira hiányleltár mint amennyire bűnlajstrom. Teljes körű és esetleges, hi­ szen arra a kérdésre, hogy „lábamba beleütött-e a kengyel hidege”, nem a vá­ laszom, s jön hozzá a kétely, miért fontos ez (?), de mióta a kérdés lehetsé­ gességét ismerem, mégis az igen a helyes felelet, s azt is elfogadom, helyénvaló számba venni minden ilyesmit. A többi esetben is ennyire ambivalens vagyok, mintha olyan zongorán játszanék, amelyen a fekete és fehér billentyűzet azonos hangértékű. Egy mottó, amely - ha terjedelmes is - teljesíti hivatását: lefegy­ verez, szabályt ad, így léptet be a tulajdonképpeni regénybe, saját feltételei szerint. József Attila-i értelemben kell felfognom, ami rám vár: megéltem min­ den emberi időt, történést, élményt, minden velem történt az idők kezdete óta. Ilyen értelemben nem meglepően új a regény, „legfeljebb” borzongató az az érzékletes ség, amellyel átélteti velem Brasnyó mindazt, amiben a „realitás fá­ ján” természetesen sohasem volt részem (a kengyelvas csizmatalpon átütő hi­ dege, vagy ahogyan a rózsaszín savó felkapaszkodik a vágott sebekre szórt só­ kristályokon, és a többi ilyesmi). Az eredeti nyelvi közeg ott vált át új minő­ ségbe, ahol kiderül a regény - most jobb szó híján - „filozófiája” . Már az előbb jeleznem kellett volna, hogy az „idő egészének” átélése nem annak érzékelte­ tésére szolgál, hogy ez fontos emberi képességünk, a kondition human alkotóele­ me, hanem nagyon is meghatározott helyszínhez köti Brasnyó ezt az időélményt, amellyel jellemez, minősít, s nem az Ember lehetséges lelki gazdagságát ma­ gasztalja. Gazdaságról semmilyen értelemben nincs szó. A vidéket nyersnek látja az a valaki, akivel először akadunk össze, a művek Nyugatról jöhet, szerze­ tes vagy lerongyolódott lovag, de mindenképpen átutazó, aki a köztes helyzet­ ben lévő vidéken átkelve a szerencsében bízik. Köztes helyzetű a vidék, mert az ismeretlen „odaföntről” jön, mint értesülünk róla, a tenger és Konstantiná­ poly felé igyekszik. Ennyiből is tudhatjuk, valahol a Balkán északnyugati elő­ terében vagyunk, később kiderül, nem tévedtünk. Az ismeretlen vándor mintha örökre eltűnne szemünk elől, marad a helyszín, jellegében az oldalak szaporo­ dásával is alig változva. Flórája, faunája, időjárásával együtt, állandó marad. Lecövekelünk, hogy többről legyen tudásunk, mint az „odaföntről” jött átuta­ zónak. A regény három nagyobb egysége közül az elsőben vagyunk, a Repríz című­ ben. Az alegységeket növekvő pontszámú dominótéglalapok jelzik, majd eszázadi események következnek, külön címmel jelölve, javarészt kivándorlástörté­ netek, vég nélkül, ismétlődően. A párhuzamos események nem kapcsolódnak egymásba, vagyis nem alkotnak egybefüggő történetláncot, ám jellegük szerint összetartoznak. Részleteiben mindegyik más, mégsincs közöttük különbség. Még az ismeretlen átutazó történetére is emlékeztetnek. Az idegen - átutazó, az őshonos - kivándorló vagy hazatérő. S aki helyben marad? Megtudjuk a következő két nekifutamodásból. A re­ gény második egységében megismerünk egy szatírt, aki vízfejű, s szellemileg visszamaradott. A harmadikban egy jól felkészült értelmiségit, művészt, aki 70 �viszont saját hibridléte miatt folyton kentaurként képzeli el önmagát. Brasnyó iróniája ezzel teljes. A hely van, átvonulókkal vagy kivándorlókkal, nincs vi­ szont szerepazonosság, hanem állandó másság, a helyszín vállalása helyett el­ vágyódás, Árkádia nosztalgiája, amely, természetesen, már rég nem létezik, avagy Amerika. A végeredmény? A helyszín szempontjából: „ez egy fantombirodalom". A lakói: „agyavesztett nép” . Brasnyó István súlyos közép-kelet-európai regényt tett olvasói elé. Érdemes lenne összevetni a Szilágyi Istvántól Grendel Lajosig terjedő rokon művek szemléletét és értékrendszerét, nem elfeledkezve a térség többi nemzetének egy­ idejű regényterméséről, mondjuk Daniló Kis-től Ballekig. CÚTH JÁ N O S : É L E T F A . A mai szlovákiai magyar irodalommal kapcso­ latban gyakran olvasható a sajnálkozó megállapítás: a prózában nincs utánpót­ lás. A Főnix Füzetesek közül sem emelkedtek ki kellő számban tehetségesek. G rendel Lajos teljesítménye ebből a szempontból vitán felül áll, nem csak ki­ ugrásra volt képes, hanem ismétlődő bizonyításra is. Talán nem tévedünk, ha megállapítjuk, az Életfa című regénnyel Cúth János személyében olyan tehet­ ség jelentkezik, akire figyelnünk kell. Főnixes ő is, de, őszintén megvallva, első kötetében (Lélekharang) nem láttam azt az ígéretet, amely a regényére készí­ tett volna fel. Még leginkább az maradt meg emlékezetemben, hogy milyen szenvedélyesen beszél a nyelvről, az anyanyelvről, s a magyar dicséretére nem átallotta a közhelyes példát, Mezzofanti bíboros figyelmeztetését és jóslatát idézni. A kisebbségi író jellegzetes önmeggyőzése, önbizalom-keresése, mond­ tam magamban. Regénye viszont annyira eredeti a maga közegében, hogy ellentmond olvas­ mányélményeink java részének. Elsősorban a középpontban álló parasztcsalád életereje folytán. Ennyire optimista művet nem tudom, olvastam-e a közel­ múltban. A szlovákiai magyar prózának hagyományos közege a falu, amely mindig komor színekkel szerepel, különösen, ha a történelem az események, sor­ sok, életutak alakítója. Cúth hősei, ha bugdácsolnak is, hajlamosak is a lehet­ séges emberi bűnökre, annyira urai sorsuk rendezésének, amire hirtelenjében nem találok példát a kinti regények között. Ez különösen Pálra vonatkozik, aki már-már mesebeli képességekkel felruházott parasztember. Mintha Cúth is né­ mileg a vágyaiból formálta volna, s nem a valóságból. Néhány részletet nem is tud hitelesíteni. Lehetséges-e például kis országainkban eltűnni évekre a család és a hatóság szeme elől, pláne börtönből való szabadulás után, majd új helyünkön rövid időn belül magas, felelős beosztásba felverekedni magunkat, anélkül, hogy múltunkat bárki is behatóan ismerné? A regény realista közegé­ ben az ilyesmi elfogadhatatlan. Az a szentháromság azonban, amely a hősök értékrendjét meghatározza, mindennapi - mondjuk csallóközi - tapasztalataink által is bizonyítható: család, munka, gyarapodás. Cúth szerint ehhez megvan az erkölcsi érzék, a tehetség. Mindez együtt elegendő biztosíték a megmaradás­ hoz, értelmezheti az olvasó. Amivel Cúth adósunk marad: elégséges-e az emel­ kedéshez is? Lóránt (a nagycsalád harmadik generációjának tagja) pályaválasz­ tási bizonytalankodásában már ott érzékeljük a megrekedés lehetőségét is. Cúth János, ha tovább építi saját írói világát, nem kerülheti meg a régió történel­ mét, a most alkalmazott módszer (ellenpontozni a három kivándorolt figurá­ jával) elégtelen lesz. Utóbb derül majd ki, képes lesz-e elmélyíteni a szlovákiai magyar falusi népességről szerzett ismereteinek művészi feldolgozását. Figyel­ nünk kell rá. �K R A SZ N A H O R K A I L Á S Z L Ó : SÁ T Á N TA N G Ó . Írhatnám, hogy nem oko­ zott meglepetést, mert első folyóirat-publikációi óta föltételezhettünk ilyen re­ gényt a szerzőtől. Nehezen hiszem el bárkinek is. A megírás minőségét illető­ en, az írni tudás felől nézve, megegyezhetünk. Számomra viszont kétséges volt, hogy regényben végig fenntartható-e e jellegzetes stílus sodra, amely a rövidebb folyóirat-közleményekben rendkívül meggyőzően hatott. Másrészről elegendő lesz-e ez a szemlélet önálló regényvilág megalkotására. Kételyeimtől a kész re­ gény megszabadított. Krasznahorkai László olyan művet írt, amely méltán so­ rakozik be azon szerzők munkái közé, amelyek a hetvenes évek közepe óta vál­ tozásokat indítottak el a magyar prózában. Ha meggondolom, olvasónaplóba illő szabad ötleteket nem is méltó írni ró­ la, inkább részletekbe hatoló elemzést igényelne. A közeljövőben biztosan töb­ ben is elvégzik majd ezt a munkát. Nyilván nem kerülhetik ki annak megvá­ laszolását, hogy mennyiben modellizált a regényvilág, amíg viszont a szöveg aprólékosan valósághoz kötött, gyakran telitalálat értékű mikrorealista megfi­ gyelésekkel, borzongatóan megelevenítő nyelvi közegben. Tehát Kafka mint elő­ kép? Lehet, de ilyen alapon mások is joggal idézhetők, Ottlik is akár, vagy Mészöly, netán a latin-amerikai regény. A hangsúly nyilván a különbségen van, ha egyszer elismertük Krasznahorkai regényvilágának szuverenitását. Nem szív­ derítő, az biztos. Az emberi kiszolgáltatottságnak azt a mindenre kiterjedő vál­ tozatát mutatja be, amely a totalitárius berendezkedésű rendszerek következmé­ nye. Krasznahorkai képes tagoltan ábrázolni ezt a világot, anélkül, hogy min­ dent döntene a generálfélelem vagy a kiszolgáltatottság teljességgel tudatosul­ na figuráiban, ami által állandó rettegésben élnének. Éppenhogy nem! A re­ mény még terveztet is velük, jövőképzetük van. A remény a szemünk láttára fokozódik le csupasz életösztönné, s válik majdnem mindenki tetszőlegesen fel­ használható eszközzé. Az egyik hős, az alkoholista orvos, nem enged, makacsul megfigyel és leír. A regény vége az ő feljegyzéseivel zárul, amikor is rájövünk, hogy az első oldalon is ezekkel a szavakkal találkoztunk: visszajutottunk az elejére. Géczi János ajánlotta a Möbius-szalagot könyve fülszövegében, Krasz­ nahorkai pontosan össze is illesztette. M O LN ÁR M IK L ÓS: PRO CESSZU SO K. Úgy látszik, a Vers(z)iókkal in­ dult folyamat folytatódik, s a kísérletező kedvűbb fiatalabb évjáratok publi­ kációs lehetőségei legalább a J AK-füzetek körében biztosítottak. Itt meg is ál­ lok, mert eszembe jutott, hogy Molnár Miklós 1946-as születésű, régóta jelen­ nek meg írásai, bár ritkán és elszórtan, s kora szerint kiöregedett JAK-tag. Amit tehát olvasunk, kései első könyve. Mint ahogy fáziskésésben vannak mind­ azok, akik a Molnár Miklóséval rokon alakításmódok, eljárások szerint képze­ lik cl a korszerű irodalmat. A késést nem világirodalmi összehasonlításban ér­ tem, hiszen ahhoz kevés az elérhető információ, s nem is az érintetteket hibáz­ tatom. Kiindulópontom az olvasó. Lépten-nyomon a konzervatív ízlés megerő­ södését, alkalmanként agresszivitását érzékelem, amelynek egyik következmé­ nye, hogy kedvezőtlenebb fogadtatásra talál most mint korábban a kísérlete­ zés, s nincs semmi kockázat abban, ha kijelentjük, áthidalhatatlan szakadék tá­ tong napjaink értékesnek tekinthető irodalma és az olvasók között. A JA K füzetek zárt publikációs gettója legalább nem irritálja ezt a harcos tábort. De megkésettnek érzékelem Molnár Miklós könyvét abban az értelemben is, hogy a prózánk megújulási folyamatát jelző írók túljutottak azon a fázison, amelyet első megközelítésben rekonstruálni tudok a kötet egyes darabjaiból. Egyértel­ mű például a szándék a hagyományos elbeszélésmódok radikális felszámolásá­ 72 �ra, kiüresedettségük bemutatására. Legelőbb is a történetet kell agyoncsapni. Nincs ismeretlen történet, mind egyforma, újat tehát nem lehet kitalálni, csak másféle előadásmódot és variánsokat. Molnár ereje szokatlan nyelvi humorá­ ban rejlik, amellyel győzi is programja megvalósítását. A felszámolt formákhoz természetesen másféle olvasói magatartás kell. Ezért froclizza szemtől szembe az olvasóját. Vajon tudja-e, hogy csak azt ingerelhe­ ti, aki valóban olvassa is? Aki pedig hajlandó erre, azt lehetetlen bosszantania: már felvérteződött, elsajátította az új olvasói magatartás etikettjét. Ennek a paradoxonnak az lehet az eredménye, hogy a „polgárpukkasztás” a szerző szétdurranásához vezet, a tényleges olvasó pedig udvariasan sajnálkozik a balese­ ten. Szóval az újfajta észjáráshoz müveket is, ne csupán provokációt! Ahogyan - mondjuk - Nádas Pétertől Krasznahorkai Lászlóig teszi egy jól látható vo­ nulat minden képviselője. H AM VAS B É L A : K A R N E V Á L . Elkésett könyv - szoktuk mondani hasonló alkalmakkor. Ritkábban kérdezzük meg, mikor is kellett volna megjelennie. Talán közvetlenül elkészülte évében, 1951-ben? Lehetetlenségeket ne kívánjunk. Az ötvenes évek végétől azonban legalább két alkalom is kínálkozott, amikor a megjelenés beleszólhatott volna prózánk alakulásába. Ami esetleg azokban a kedvező pillanatokban revelatív lehetett volna, már mind-mind más utakonmódokon bekerült prózánk eszköztárába. Tágabb értelemben szerepfelfogásába. A reflektáltság például szinte alapkövetelmény lett. De ha akarom, azt is mondhatom, időközben érettebb olvasókká váltunk, felkészültebben vehetjük kézbe ezt az enciklopédikus igényű munkát. A vállalkozás méretei még így is, most is, tiszteletet parancsolnak. Aki nem olvasott még semmit Hamvas Bélá­ tól, elképed azon a tudásanyagon, ami a regényében felvonul. Ebben a vonat­ kozásban összehasonlíthatatlanul egyedülálló a magyar regények között. De mi­ végre a polihisztorság egy magyar regényírónak? A mai világállapot teljes kö­ rű leírásáért, amely nélkül lehetetlenség érvényeset mondani az emberről? A legújabb időkben nem tudom, akadt-e valaki, aki ennyire bízott a regényben, mint formában, annak teherbíró képességében. Abban is kevesen, hogy lehetsé­ ges a világ átfogó és egységes regénymagyarázata. Hamvas belefog, és meg­ nyer a vállalkozásának. Elmerülünk az ezerkétszáz oldalnyi szövegben, időn­ ként fel-fel bukkanunk levegővételnyi szünetre, napokra, part menti pihenőkre, aztán folytatjuk, hátra-hátra lapozva, időnként társat is keresnénk hozzá, rö­ högni (pardon) mással, oldalakon keresztül, vagy a rettenetet oldani. És meg­ kérdeni azt is, a regényt záró prófécia, emelkedett jövendőmondás mit is akar, mikorra szól, nekünk-e már? Megbeszéljük-e mint regényt - amelyet végül is széthullónak érzünk - , vagy járjunk inkább végére az ösztönzéseinek? Akár­ hogy is, foglalkoznunk kell vele. A megítélését későbbre is hagyhatjuk. 1985. január-július. 73 �ZOLTAI DENES: Egy írástudó visszatér A jubileumok, az úgymond kerek évfordulók - akár jeles társadalmi eseményekhez, akár kimagasló sze­ mélyiségekhez kötődnek - szükség­ képpen ünnepélyes formákkal, érzel­ mi gesztusokkal járnak együtt. Je ­ lentőségüket az adja, ami a törté­ nelmi távlatból, a megidézett élet­ műből a jelen s a jövő számára a fo­ lyamatos figyelem révén hasznosul. Ez idő tájt egymást követi a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben született szerencsés csillagzatú „máso­ dik reformnemzedék” - melyet töb­ bek között A dy Endre, Károlyi M i­ hály, Szabó Ervin vagy éppen Kun Béla neve fémjelez - centenáriuma. Az elmúlt esztendőben Lukács Györgyre emlékezett a magyar szel­ lemi közélet, de a nemzetközi vissz­ hangban is méltóképpen kifejeződött munkásságának rangja, egyetemes ér­ téke. A tudományos tanácskozások, az alkalom szülte könyvek, publiká­ ciók szakmai hozadékának elmélyült elemzése hosszú időre ad munkát, újabb inspirációt a kutatóknak, né­ hány általánosabb érvényű tanulság megfogalmazása azonban nem tűnik elhamarkodottnak, már csak azért sem, mert az emlékülések, kiadvá­ nyok értékelései alapvetően meg­ egyeznek a párt művelődéspolitikai munkaközössége 1983-ban megjelente­ tett irányelveinek új hangvételű, re­ ális ítélkezésre ösztönző szemléleté­ vel. A nemzeti önbecsülés szándé­ kával lehet - és kell - ma arról szólni, hogy Lukács György a Lenin 74 utáni korszak kiemelkedő marxista teoretikusaként egyike volt a század legnagyobb hatású gondolkodóinak, személyében a magyarság első ízben adott igazán rangos filozófust a vi­ lágnak. Feltétlen figyelemre érdemes az a katartikus önfejlődési folyamat, ahogyan Lukács a későpolgári ideo­ lógia egyik meghatározó képviselőjé­ ből annak kritikusává ért, ahogyan a „romantikus antikapitalizmustól” , a „progresszív idealizmustól” eljutott a marxizmus-leninizmushoz, követendő példáját adva a marxi módszer élő elméletként való értelmezésének, al­ kotó alkalmazásának. Útja Marxhoz nem egyszerűen a nem marxistának marxistává válása volt, hanem gon­ dolati és gyakorlati küzdelem az esz­ me, a forradalmi munkásmozgalom, a szocializmus ügyének továbbvitelére. „Gondolkodva cselekedni” - ez lehet mottója aktuális üzenetének. Átélte, „megélte a gondolkodást” , ami azt is jelenti, hogy nemcsak idejekorán volt képes felfogni - történelmi léptékű változásokkal teli - korának nagy kérdéseit, hanem aktív szerepet is vállalt azok megválaszolásában, meg­ oldásában, a gondolat valósággá vá­ lásában. „M inden filozófusnak, aki ezt a nevet nem pusztán szűken vett akadémiai értelemben, hanem való­ ban megérdemli - írta az Ontológiá­ ban - , arra irányul a gondolkodása, hogy döntően beleszóljon kora sors­ döntő konfliktusaiba, kidolgozza végigharcolásának elveit és ezzel ma­ gának ennek a harcnak határozottabb irányt adjon.” �Lukács a társadalmat totalitásá­ ban, világtörténelmi perspektívából értelmezte. A materialista lételmélet bázisán kidolgozott fogalomrendsze­ re, a valósághoz való viszonyának kettős - kritikai és affirmatív - jel­ lege elméleti fogódzót jelent, szem­ léleti alapként szolgál a jelenkor mozgástörvényeinek vizsgálatában is, értéknövelő tényező a politika szá­ mára. Nem lehet persze valamennyi konkrét helyzetre üdvözítő recepte­ ket találni az ő mégoly gazdag ha­ gyatékában sem, mert nem láthatott előre s egyébként sem volt minden­ ben igaza. Mint ahogyan nemegyszer tévedtek kategorikus bírálói is. A centenáriumi tanulmányok job­ bára egy-egy meghatározott életsza­ kasz részletekbe menő elemzésével já­ rulnak hozzá a lukácsi oeuvre mind árnyaltabb értelmezéséhez. E sorba illeszkedik Zoltai Dénes könyve is, amely Lukács 1945 utáni, ötvenes évekbeli - eddigelé kevéssé feldol­ gozott - munkásságával foglalkozik. Megírásához belső késztetést jelentett, hogy a szerző Lukács-tanítványnak tudhatja magát, neki köszönheti tu­ dományos egzisztenciáját. Innen az elfogódott, emelkedett hangnem, aho­ gyan a már akkor is idős - hatvan­ éves - mesterére, a marxizmus „bu­ dapesti iskolájára” emlékezik. „ A fi­ lozófus elvi szigorát és a valóságtól való tanulás, a nyitottság paradig­ máját tudta egyesíteni személyiségé­ ben, s ezt a feszültségtől sohasem mentes egységet akarta továbbörökí­ teni hallgatóiban, embertársaiban, va­ lóságos és lehetséges munka- és elvtársaiban." E szellemi közegben „nem az ifjúi személyiség autonómiájának elsorvasztása dívott, hanem az em­ beri személyiség tartalmas kiteljesíté­ sének valós reménye fűtötte a hábo­ rú utáni korszak napfényben fürdő és világfagyában vacogó, önmagát és az övéit, az értelmes értelmiségi lét út­ jelzőit kereső fiatal nemzedéket.” Zoltai abból a tényből indítja gon­ dolatmenetét, hogy az 1945-ös törté­ nelmi, nemzeti sorsforduló Lukács életében is gyökeres változást ho­ zott: hosszú emigrációs évek után ek­ kor tért vissza a felszabadult Ma­ gyarországra. Bár pártfunkciót nem kapott, az M KP politikai fő vonalá­ val összhangban, mintegy „elvi pro­ pagandistaként” vett részt a vesztett háborúból lassan ocsúdó ország de­ mokratikus öneszméletének ébreszté­ sében. Zoltai - híven a lenini, luká­ csi metódushoz - nagy hangsúlyt he­ lyez e pályaszakasz előzményeire s következményeire, a rész és egész összefüggésrendszerében, a politikai háttér tükrében érzékelteti Lukács eszmevilágának alakulását. A hajdani népbiztos, a már ismert és elismert tudós a negyvenes évek elején - Zoltai találó terminusa sze­ rint a „nulladik órában” - az anti­ fasiszta küzdelem teoretikusaként ar­ ra kereste a választ, hogy miként vált Németország a reakciós ideológia köz­ pontjává. Bár az 1944-ben Moszkvá­ ban publikált - paradox módon Sorsforduló című esszéje elsősorban a publicista felindultságát tükrözte a hitleri koncentrációs táborok borzal­ mai hallatán, a fasiszta barbárság az ő számára nem csupán brutális tény, hanem az eljövendő világfejlődés vá­ laszra váró ideológiai kérdőjele is volt. Elméleti tevékenységének egyik jelentős irányát ebben az időszakban a polgári filozófia válságát, az irra­ cionalizmus természetét leíró törek­ vések, Az ész trónfosztását előkészí­ tő munkálatok képezték. Még Moszk­ vából köszöntötte a hetvenéves Thomas Mannt, akiben a citoyen német­ ség művészi önkeresésének példáját látta. Később - mutat rá Zoltai ez az írása is felkerült a polgári örökség eszményítését és abszolutizá­ lását bizonyítani akaró vádpontok listájára. 75 �A hazahívott, a hazatért Lukács ahogyan várták is tőle - tevékenyen segítette a párt befolyását kiterjesz­ teni a magyar intelligencia legjobbjaira. A nemzetközi konferenciákon - Genfben, Milánóban, Wroclawban - az európai racionalitás megújítása jegyében szorgalmazta az értelmiség összefogását. Joggal félt attól, hogy a közszereplés hátráltatja közvetlen tudományos ambícióit, de - mint Zoltai kitűnő érzékkel mutat rá - az adott propagandisztikus „feladat” ná­ la csaknem mindig tágabb elméleti összefüggésrendszerbe ágyazódott. A bizonyító erejű példák sorában a de­ mokrácia és a kultúra viszonyát, az irodalom és a demokrácia kapcsola­ tát felvázoló eszmefuttatások említ­ hetők. Ezekben a magyar kommunis­ ta mozgalom legjobb népfrontos tra­ dícióinak szellemében szólt a fasiz­ mus elleni harcban újjászületett népi demokrácia kulturális alapfeladatairól, de gondolatait minduntalan átszőtték filozofikus elemek is. Ilyen többlet mindenekelőtt a modern munkameg­ osztáson alapuló specializálódásnak sokoldalú, történetileg megalapozott kritikája; a polgári társadalomra jel­ lemző emberkép marxi igényű elem­ zése, vagy a realista ábrázolásmód, a humanista emberkép - hamarosan oly sokat vitatott - felfogása. Zoltai kü­ lönösen nagy figyelmet fordít Lu­ kács pártköltészetről, József Attiláról vallott - elvileg szintén végiggondolt - nézeteire, melyek több lényeges ponton - például a pártköltő parti­ zánszerepének értelmezésében, a Le­ ninhez, illetve a szovjet kultúrához való viszonyban - különböztek a hi­ vatalos állásponttól. Nem véletlen, hogy ez a kérdéskör lett a gyújtó­ pontja a Lukács elleni támadások­ nak, melyek politikai terhe alatt - a Rajk-per árnyékában - kénytelen volt önkritikát gyakorolni s időlegesen tá­ vol maradni a politikai élettől. (Az 1 9 4 9 - e s híres-hírhedt polémia do­ 76 kumentumairól lásd A Lukács-vita című, ugyancsak centenáriumi köte­ tet.) Miután az ideológiai horizont be­ szűkült, a Lukács által képviselt új filozófiai kultúra programja megkér­ dőjeleződött, érdeklődése ismét az esztétika irányába fordult. 1953-ban hozzáfogott régi terve megvalósításá­ hoz, amely első változatban négy év múltán A különösség mint esztétikai kategória címmel látott napvilágot magyar fordításban. Zoltai érdemei szerint méltatja e művet, amely a szakirodalomban háttérbe szorult a hatvanas évek eleji „nagy” Esztéti­ kához képest. Bemutatja, hogy az előtanulmány szintjén - a különös­ ség mint „szervező központ” katego­ riális levezetésében - is érvényesül Lukács törekvése: a marxista eszté­ tika filozófiai megalapozása, a dia­ lektikus és történelmi materialista módszer összekapcsolása az esztétikai kérdések megoldásában. Érzékelteti, hogy A különösség.. .-ben összegeződnek Lukács korábbi kutatásai, megelőlegeződnek Az esztétikum sajátos­ sága főbb gondolatai. Tekintve hogy A különösség... minden szálával a marxi-lenini tradí­ cióhoz - a társadalmi közvetítések tudatosításához - kapcsolódott és eleve szembekerült a Sztálin nyomán eluralkodott elméleti dogmatizmussal, nem csoda, hogy heves ideológi­ ai viharokat kavart. Az újra fellán­ golt vitában Lukács revizionistának minősült, műve pedig némelyek sze­ mében azt szemléltette, hogy hová vezet a szocializmus általános tör­ vényszerűségeinek „tagadása” . Írásai több éven át nem jelenhettek meg, párttagságának rendezésére is csak egy évtized múltán, 1967-ben került sor. Bár az ellenforradalom felszámo­ lása idején valóban követett el po­ litikai hibákat, a méltánytalan bírá­ latok nem könnyítették meg őszinte szembenézését tévedéseivel, késleltet­ �ték visszatalálását - ahogyan ő ne­ vezte, „a marxizmus saját hazájába” , a munkásmozgalomba. Pedig mint egy 1969-től datált - A szocializmus mint radikális, kritikai reformok ko­ ra című, Zoltai által is idézett - autobiografikus jegyzetében is megfo­ galmazta, elvhűségét nem adta fe l: „ Minden változásom, fejlődésem el­ lenére ma is éppoly meggyőződéses kommunista vagyok, mint 1918-ban. amikor beléptem a pártba. A sztá­ lini módszerek elutasításának világos volta, amit lassanként kidolgoztam és az utóbbi évtizedekben írásaimban egyértelműen kifejezésre juttattam, so­ hasem tűzte ki célul a szocializmus­ tól való elfordulást. . . ma is a sza­ bad, radikális reformok ideológusa vagyok, nem pedig az absztrakt és véleményem szerint gyakran reakciós »elvi« ellenzékiségé. Hogy aztán hány évre vagy évtizedre van szükség eh­ hez az elvi-gyakorlati reformmunká­ hoz, hány akadályt kell még legyőz­ ni, ez világtörténelmi szempontból messzemenő következményekkel jár­ hat, a központi kérdés vonatkozásá­ ban azonban végső soron objektíve nem döntő.” E sorok is igazolják, hogy Lukács nemcsak visszanézett a társadalom és a tudomány történetében, hanem az utókornak is volt direkt mondandó­ ja. Ahhoz, hogy érdemben hasson, egységben kell látni és láttatni nagy­ ívű szellemi örökségét. Meggyőződé­ sünk, hogy Zoltai Dénes - esszéisztikusan formált, de szigorú logikai rend szerint építkező, gazdagon ada­ tolt - kötete méltó hozzájárulás, fon­ tos adalék a lukácsi pályakép kor­ rekt értelmezéséhez. „Egy írástudó visszatér” - írta Zoltai könyve élére. Több jelentésű cím, már eredeti értelmében is. Utal Lukács 1944-ben Moszkvában meg­ jelentetett - Írástudók felelősségeként jegyzett - kötetére, amely a magyar írók, költők A dy vezérelte szövetsé­ ge, demokratikus küldetése mellett tett hitet. Jelzi egy filozófus, egy esztéta, egy magyar kommunista ha­ zatértét Budapestre, szülővárosába. Érzékeltetni kívánja a szocializmus előrevivő útján felmerülő szükségle­ tet a marxizmus autentikus forrásai iránt. S végül akarva-akaratlanul szimbolizálja - amit Zoltai is szolgál - Lukács György jelenlétét a mai magyar szellemiségben. (Kossuth) C SO N G R Á D Y B É L A A Lukács-vita Ezzel a címmel adták ki a Lukács György könyve körül 1949-ben ki­ robbant „irodalmi vita” dokumentu­ mainak válogatását. Újraolvasva, va­ lódi drámai helyzetről, egy kor szel­ lemi atmoszférájából kapunk ízelítőt. Abban a vészterhes időszakban szin­ te lehetetlen volt eldönteni, hogy me­ lyik provokációból lesz „vita” és me­ lyikből „per” . (Gondoljuk végig a következő változatot: „Lukács-per” . . . ) „Rajk-vita” , S kiktől függött mindez? A bel­ politikai élet és az erőszakosan be­ szűkített társadalmi nyilvánosság kér­ lelhetetlen manipulátoraitól. E szűk pártvezetőség totális támadást indí­ tott mindazokkal szemben, akik a szocialista átalakulás sztálini torzulá­ sait értetlenül, netán ellenérzéssel fo­ 77 �gadták, hiszen „aki nincs egy véle­ ményen, mint nyílt, vagy álcázott el­ lenség jelenik meg: nem arról van szó, hogy megcáfolják, diffamálni kell, morálisan, vagy ténybelileg ár­ talmatlanná tenni” - írja jóval később e kudarcos taktikáról Lukács. Noha Lukács György szerepe és működése ebben az időszakban megfellebbezhe­ tetlennek tűnik. A Tanácsköztársaság népbiztosa, a moszkvai emigráció tu­ dósa és elméleti szakembere, a kom­ munista vezetők legműveltebb szemé­ lyisége, a koalíciós időszak harcos kultúrpolitikusa egyértelmű tekintélynek örvend az országban; az 1945-47 kö­ zött írt tanulmányainak összegyűj­ tött kötetét (Irodalom és demokrácia, 1947) pedig a „türelmes marxizmus bibliájaként” olvasták a más világ­ nézetű és pártállású érdeklődők is. E könyv kritikájának ürügyén robbant Rudas László vádirata, mely egyként felborzolta a színfalak mögé nem lá­ tó hazai és külföldi irodalmi közvé­ leményt. Nézzük meg, összefoglalva, mivel vádolja Rudas - a központi vezetés álláspontját képviselve - Lukácsot ebben a „kritikában” , mely a jelen könyv nyitó dokumentuma is. Először is demokrácia és irodalom össze­ függéseinek ürügyén Rudas nem késik figyelmeztetni az olvasókat, hogy a szocializmusba való átmenet, úgy­ mond, hagyományosan demokratikus útja nem járható. A fő kérdés nem a „párt szerepe” a koalícióban, nem a hosszú ideig tartó lassú kibontakozás a feltételek kialakulásával párhuza­ mosan, hanem a proletárforradalom fő tartalma: a proletariátus diktatú­ rája. E koncepció 1947-től lett meg­ határozó a párt legfelsőbb vezetése számára, miután az év őszén Farkas Mihály és Révai József hazatért a Tájékoztató Iroda varsói alakuló ülé­ séről, ahol Sztálin diktatúrafelfogása, mint az egypártrendszerű hatalomgyakorlásért folytatott harc lényege 78 kapott létjogosultságot valamennyi szövetséges országban. A „sztálini formula” Rudas kritikájában fő témaként jelentkezik, mintegy a Lu­ kács személyében és munkásságában szimbolizálódó demokratikus alterna­ tívát elsöprő érvként. A másik vád­ pont Lenin történelmi szelepének meg­ ítélésével kapcsolatos. Erre a táma­ dásra Lukácsnak egy a húszas évek­ ben, rögtön Lenin halála után írt könyve adott alkalmat. A koncepciós viták módszertana: a tények önké­ nyes csoportosítása, az idézetek „sza­ bad” értelmezése, az alaptalan gya­ núsítások özöne stb., e vádpont ki­ dolgozásakor a legmegfigyelhetőbb. Az igazi veszélyt az jelenti, amint Rudas „csúsztat” , és a kulturális fej­ lődés egyenlőtlenségének tételén háborogva köntörfalazás nélkül fölteszi a kérdést Lukácsnak: „ . . . nyilatkoz­ zék világosan és határozottan, érvé­ nyes-e az »egyenlőtlen fejlődést« a szovjet irodalomra is vagy nem? Más szóval nyilatkozzék, a szovjet társa­ dalom is olyan magasabb fokon álló társadalom-e, melynek irodalma nem magasabb, mint az alacsonyabb ren­ dű társadalomé, vagyis a kapitaliz­ musé?” E nyíltan szovjetellenességet tartalmazó vádat Lukácsnak egy vég­ telenül találó hasonlata „provokál­ ta” , melyet kifejező szellemessége és nem halványuló aktualitása miatt is érdemes újólag felidézni: „ . . . ha egy mai író pár brosúra felületes elol­ vasása után megtanulta felületesen ke­ zelni a marxizmust, az még távolról sem jelenti, hogy müveinek eszmei tartalma Shakespeare, Moliére, vagy Goethe fölé emelkedett volna. A marxizmus-leninizmus csakugyan a Himalája a világnézetek között. De a rajta ugráló nyulacska azért nem nagyobb állat, mint a síkság elefántja”'. Talán fölösleges hangsúlyozni, hogy a korabeli vádlók „bűnlajstromán” ez a hasonlat mennyire negatív előjellel �szerepelt, a felsorolt vádak és az el­ ítélt szemléletmód tömör kifejezése­ két. A drámai helyzet tehát a Rudas­ tanulmány megjelenése után tipikus­ nak mondható, s e jól szerkesztett dokumentumgyűjteményben remekül nyomon követhető. A helyszín: Bu­ dapest; időpont: 1949; lényege a Rosa Luxemburg által „másképp gon­ dolkodóknak” nevezett kommunisták gondolati-etikai kerékbetörése köré csoportosítható. Két dramaturgiai csomópontot kell kiemelni a cselek­ mény szövetéből. Lukács első „ön­ kritikáját” , melyben még egyáltalán nem fogadja cl a Rudas-vádakat, pusztán korábbi nézeteinek higgadt végiggondolására hajlandó. Minden­ esetre a Rákosihoz írt leveleikben Gerő és Horváth Márton egyaránt elégtelennek ítélik Lukács önbírálatát, amint ezt a vitával kapcsolatos le­ velezésből megtudhatjuk. Mintegy intermezzóként következik a fellelkesített „ifjak” ortodox kórusa. A név­ sor mellőzésével csupán annyit jegyzünk meg ezekről a politikai indula­ toktól terhes hozzászólásokról, hogy a következő évtizedekben szinte va­ lamennyien visszavonták itt leírt ál­ láspontjukat, miként erre a szerkesztő jóvoltából korrekt példát láthatunk Pándi Pál esetében. Lukács második „önbírálata” a befejezést sűrítő cso­ mópont, mely Következtetések az irodalmi vitából címmel jelent meg, s ezúttal is érdemes figyelmesen el­ olvasni. E cselekményváz drámaisá­ gát Lukács gondolati behódolása” jelenti, annak a folyamatnak a meg­ rázó gazdagsága, melynek során a stratégiai célok megvalósítása érdeké­ ben az egyén, a gondolkodó, a tuda­ tos cselekvésre vágyó értelmiségi megalkuszik a taktikai frontokon a hatalom kizárólagosságára törekvő és csak arra koncentráló politikai aka­ rattal. Ha ezt a társadalomtörténetileg tipikusnak mondható, és az európai civilizációra oly sokszor jellemző helyzetet tömören akarom leírni, úgy e magatartást „Galilei-attitűdnek” nevezhetem. E viselkedésmód kíno­ san keserves, etikailag soha nem he­ roikusan fénylő, nem szoboravatásra, plakátcsillogásra predesztináló létjo­ gosultságát Lukács - saját életművét illetően - a hatvanas években kitel­ jesedő alkotóperiódusa igazolta, ahogy ezt a kötet bevezető tanulmányában Zoltai Dénes összefoglalja: „ . . . Még megadatott neki, hogy megírja rendsze­ res Esztétikájának első részét, Az esz­ tétikum sajátosságát, és Etikája prolegomenonjának tekintett nagyszabású adalékait a Társadalmi lét ontológiá­ jához. Az 1949/50-es per igazi tudo­ mányos védőbeszédét ezekből kell kiolvasnunk.” Szerencsére ismét van mód a per legfontosabb dokumentu­ mainak átolvasására, Ambrus János alapos szerkesztői munkájának jóvol­ tából és kötetzáró tanulmányának segítségével. Irodalmi életünk fontos eseménye, hogy a „vita” anyagának 1983-ban napvilágot látott kétköte­ tes, zártkörű terjesztésű kiadványa után (MTA, E L T E ) végre a széles nyilvánosság is megismerkedhet ezek legjavával. Dicsérjük a kiadó vál­ lalkozókedvét is, bár biztos lehetett abban, hogy e kötet nem fogja ter­ helni a jövőben raktári készleteit. Mert fontos könyvről van szó, mely­ nek eligazító jelentőségére kell felhív­ ni a figyelmet. (Múzsák) N ÉM E T H JÁ N O S ISTV Á N 79 �KARDOS ANDRÁS Utópiák és kínok kertje . . .Az asztalon heverő három könyvvel - Tornai József Vadmeggy, Erich Fromm A szeretet művészete és a Szerelemről ko. molyan című tanulmánygyűjtemény - valamilyen módon mindannyian rokonszenveztek. Mégis - és ennek a Lány örült a legjobban, noha fe­ lettébb meglepődött a dolgon jegyzeteiket otthon hagyták. E z a gesztus tette egyáltalán lehetővé legalábbis a Filozófus később így gondolta hogy beszélgetés jö j­ jön létre arról, amiről „ hallgatni kellene” , hiszen mindenki beszél róla. A rögzített - magnóra vett „anyag” meghallgatása után a Költő a szalag elégetése mellett érvelt, a Filozófus azt javasolta, hogy az ere­ deti elképzelésnek megfelelően (!) gépeljék le a beszélgetést, a Lány hallgatott. A Tanár csendesen meg­ szólalt: - Minden az Anya méhében kezdődik, rendeződik és alakul ki. A felelősség a nőé, a férfi csu­ pán. . . Így született meg az alábbi „szö­ veg” - ahogyan a későbbiekben F a beszélgetést nevezte — melynek a következő címeket ad ták: K . : Unio mystica; F : Utópiák és kínok kert­ je; T : A Teremtés völgye; a Lány nem adott címet, ezt nem vállalta. A „szöveg” fölé végül is F javas­ lata került, ahogyan a Lány fogal­ mazott: praktikus okokból. Csak mikor már mindannyian elutaztak és T „rendet” rakott a kertben, ta­ lálta meg az egyik összetépett pa­ pírfecnin a Lány odafirkált címét: A csend. (Legalábbis T. címnek ér­ 80 telmezte e szót, annál inkább, mert végig érezte az együtt töltött nap alatt - a Lány éjszaka megszerkesz­ tette és legépelte a szöveget a Lány csendjét) É s T. biggyesztette hozzá a szöveghez a mottót is, me­ lyet K . egyik kötetében olvasott: „magadra ítéllek” Szabad-e úgy beszélgetni, hogy a beszéd tárgyát képező fogalmak je­ lentése és használata privát a kiemeléseket nem a Lány tette, ha­ nem F., hogy „érthetőbbé váljék” a szöveg, noha K . és T. tiltakozott ez ellen, dehát a megjelentetés F. dol­ ga. . . a Lány csak mosolygott és nem szólt - hiszen nem adott az a nyelvi közösség, amely biztosítaná e szavak és fogalmak jelentésének holdudvarát. A Fiú így szól a Lányhoz: sze­ retlek. Ketten vannak csak a tér­ ben és időben. A Lány elfordul, ta­ lán sírni kezd, elindul vissza az em­ berek közé. A Fiú remeg, és pon­ tosan érti a történteket: halott az Isten. A lány az emberi idő és tér határában megáll, lába földbe gyö­ kerezik. A csendben maga elé me­ red és im ádkozik: szeretlek. Soha többet nem látták egymást. Isten definiálhatatlan és tudhatatlan, létére csak fogadni lehet. Akinek nem értik szavát, aki ma­ gára marad érzéseiben; úgy ér­ zi: Isten halott. Ám a lány a falu határában megállt: imádkozott, s noha a fiú már nem hallhatta szavát, a lány válaszolt, megjelent neki az ő Istene és ő nem ment vissza soha többé az emberek közé. Úgy halt �meg, hogy szeretett és őt is viszont­ szerették. A csend: a magány kö­ zössége, korunk mély és tragikus paradoxona, melyben értetté válik a szeretet, noha kimondásának pil­ lanatában már egyedül vagyunk és soha nem tudhatjuk, hogy hallják e szavunk: Isten létére csak fogadni lehet. (A társaság tagjai úgy döntöttek, hogy a beszélgetés alapjául szolgá­ ló három könyvből egyikük sem fog idézni, egyetértésük vagy kriti­ kájuk a saját szövegből kell, hogy kiderüljön. F. utólagos megjegyzé­ se.) Skizofrén világban élünk. M eg­ kettőzött rendszerben szerveződik életünk az intézményesített lér és az emberi lét antinómiájában. Kérdés, hogy mit tudunk erről a skizofrén állapotról mondani. Az intézményrendszer felkínálta az „em ber” fel­ számolásának verejtékes, bár két­ ségkívül gyümölcsöző - mert hasz­ nos - lehetőségét. Az „intézmé­ nyesített létezés” legalábbis lehe­ tősége az európai kultúrának, más szóval a kultúra civilizációvá zülleszthető. A létezés technikai min­ tái adottak a bölcsőtől a koporsó­ ig. Ennek az elgondolásnak az út­ jában „mindössze” az európai kultúra legfontosabb értéke a sza­ badság áll. A z egyszer már érték­ ként tételezett szabadságot nem lehet visszavenni egy kultúrától, legfeljebb megnyirbálni vagy cson­ kítani. A szabadság élete és az élet szabadságának kisajátítása-helyettesítése az a nagy „kettősség” , mely­ ben a modem kor embere bennetalálja magát. Kovács András Labirintus című filmjében a film­ gyárban vágóként dolgozó lány azt mondja: ..Azt legalább én döntöm el. hogy kivel feküdjek le.” A meg­ alázottak és megszomorítottak tö­ megei a szabadság kis köreinek fenntartásából nem engedhetnek, mert ezzel emberi mivoltukat szün­ tetnék meg. „távolodóban / hirde­ tem hűségesen: / csillagot, fénye” . (K. versének címe: A szabadság). Az intézményesített kisajátítás v i­ lágkorszakában a szeretet a megtar­ tott és megőrzött szabadság. Isten­ bizonyíték. A szeretet magányá­ ban részvéttel fordulunk az embe­ rek és a „v ilá g ” felé, szolidárisak és toleránsak vagyunk. Ebben a ma­ gányos csendben épül fel a világ nem-fogalmi kritikája, amely mint­ egy „antropológiailag” hozza létre - őrzi meg a skizofréniát. A szere­ tet nem válik ki az életből, ellenke­ zőleg, konstituálja azt. A szeretetben épül fel a demokratikus ér­ zék, melynek révén a szabadság kis körei folytonosan szélesednek vagy pedig visszaszorításuk esetén a szeretet vállalásában mentik meg a döntés és választás emberi mél­ tóságát. (Amikor eddig jutott az olvasás­ ban T . elmosolyodott. A Lány ed­ dig F. szavait foglalta össze a Fiúról és a Lányról szóló rész kivé­ telével - , ám már itt érezte milyen igaza volt, mikor a Lányra bízták a „szerkesztést. . .) Ha a szeretet a skizofrén léte­ zés „em beri” oldalának megtartó­ ja és ezért létformája van, a szere­ lem ezzel szemben transzcendálfa ezt a világot, nem világban-bennelét. A szeretet a közösségi magány létformája, a szerelem a magányos közösség pillanata. A szeretet em­ beri időn és téren belül áll, a sze­ relemnek nincs ideje és tere. A sze­ retet antinomikus viszonyban van az intézményesült világgal, a sze­ relem nem tud a világban-bennelétről. A szerelem nem konstituál­ ja a világot, nem tágítja-menti a szabadság kis köreit a szerelem; „szabadság” (K . verse). Nincs lét­ formája. A z európai civilizáció er­ ről nem vehetett tudomást: intéz­ 81 �ményesíteni kívánta a szerelmet is. Életformát, helyet kínált számára a világban. Csakhogy a szerelem világonkívüli. „Megszelídítése” , in­ tézményesítése, vagyis betagolása a skizofrén világba - megszüntetése. A szerelemnek éppen ezért nincs erkölcse, nincsenek normái, ha­ gyományai. Amikor ezekben a ka­ tegóriákban gondoljuk végig a sze­ relmet, vagyis amikor társadalmiasítjuk, már meg is szüntettük. A szerelem kívül áll az életen. A mo­ dern társadalom „jogos” önvédel­ me, hogy el akarja pusztítani. A szerelem minden formájában ugyan­ is semmissé teszi a létezőt... (Ezen a ponton a beszélgetés meg­ szakadt. Mindannyian érezték és a Lány kivételével el is mondták - , hogy a szerelem olyan „üres” eb­ ben az elvontságban, hogy így nem tudnak róla beszélni sem. De, ho­ gyan „határozható meg” jobban a szerelem, ha egyszer minden meg­ határozást mint önellentmondást kizárunk. A Lány jól tudta a v á ­ laszt... T.-re nézett és mint min­ denkor a beszélgetés folyamán csendesen mosolygott.) Minden ami kívül áll a világon magyarázhatatlan és megváltoztat­ hatatlan - kezdte T . A szerelem­ nek nincs filozófiája, pszichológi­ ája, vagy szociológiája. Ezek hasz­ nos dolgok - mint társadalomfenntartó ideológiák. A szerelem­ nek csak „teológiája” van abban a nagyon speciális értelemben, aho­ gyan Istenről kijelentéseket tehe­ tünk. A szerelem az egyetlen em­ ber-isteni viszony, és mint ilyen magába zárt, fel nem nyitható. F. nyelvén transzcendentális tapasztalatnak nevezném - bár semmi közöm ehhez a nyelvhez. K. ezt ír­ ta: „mert aki Téged megtalált, éle­ tet talált” . A szerelem élet - a lé­ tezés ellenében. Ez az élet azon­ ban megfoghatatlan, mert a léte­ 82 zés nyelve nem tud erről. Példát mondok. Lehet-e az emberfia két (vagy több) emberbe „ szerelmes” ? — ez a kérdés akárhányszor felme­ rül. A kérdés maga már tükrözi, hogy nem tudunk a szerelemre rá­ kérdezni, hiszen egy történelmi hagyomány etikai antropológia stb. jellegű kérdés felvetését ismétli csak. A kérdés értelmetlen. Az ugyanis, hogy ki, mikor érzi azt, hogy ő szerelmes, semmiféle külső - tehát létező-norma vagy kri­ térium alapján nem dönthető cl. A szerelem érzésének egyetlen „megállapítója” lehet - és ez csak az a személy, aki így érez. A szerelem kívül áll a létezésen, „talált élet” , ahogyan K. írta, tehát semmiféle létszféra felől nem fogható be. (Más kérdés, hogy az uralkodó normák, szokások, hogyan hatnak vissza az egyénre, ez nem tartozik ide.) A szerelemnek nincs „fogalma” , „szubsztanciája” , éppen ezért a v i­ lágnak nincsen dolga a szerelem­ mel. Neki csak a már megszünte­ tett, tehát létezővé változtatott gyakorlathoz van köze, ennek v i­ szont nincs az előbbihez. A világban-benne-lét skizofrén. Szeretet és intézmény antinómiája. Az em­ ber világba vetettsége - mint F. Heidegger nyomán helyesen mond­ ta - realitás. Ám ez a létezés tech­ nológiája, a szabadság megőrzése szeretetben egyfelől, az intézmé­ nyi felfalatás másfelől. A léte­ zés csakis hamis kérdéseket - pél­ dául etikai, jogi stb. - tehet föl. (A társadalomlétezés eme techno­ lógiai szintjére persze később viszszatérhetünk.) Amit a következőkben a szere­ lem teológiájáról mondok, annak tudatában mondom, hogy minden ember teológus és annyi teológiája van a szerelemnek ahányan csak - létezünk. (Feloldható-e nyelvünk által a határtalan magány közös­ �sége? kérdezte ekkor K ., ám a Lány ekkor ránézett és szeméből a végtelen csönd melegsége áradt.) A szerelem az ember istenléte. A megnyilatkozás. A z evidencia. Az unió. A z eggyéolvadás. Minden ember teológiája ott kezdődik, amikor a létezés felől nézve még bizonyítania kellene, ám az egyén oldaláról már a levezethetetlen evidencia élménye van jelen. A v i­ lág az állapot „igazolását” kíván­ ná, hiszen a létezés kategóriái fe­ lől közelít. A z eredmény: a kita­ szítottság a társadalmonkivüliség. A szerelem élménye misztikus, vagyis közölhetetlen. (Néma teo­ lógia mondta F .) Ha kommunikálhatatlan a szerelem élménye, ha te­ hát világonkívüli és összemérhe­ tetlen - miről tud akkor a világ? A szerelem állapotáról. R álát az extázisra, csak annak „tartalm áról” nem tud semmit. Ezért megítéli. „M ivel a teológia tárgya reflektált és tételes módon csak az azt kinyi­ latkoztató igében lehet benne, ezért magának a teológiának belső moz­ zanata a történelmiség, vagyis a reflexió a kijelentés történetére, te­ hát a saját történetre.” A z idézet Rahnertől származik és természe­ tesen F. akarta ezzel „helyes” me­ derben tartani a beszélgetést. Ám ismét a Lány mosolya és csendje... A z alábbi történet F .-től szárma­ zik, közvetlenül az „idézet” után hangzott el. L . a filozófus belesze­ retett S.-be. Szava és gesztusa nem volt, csak egy csók Firenzében és a beszéd. Levelek jöttek és mentek és a lány életté akarta formálni a szerelmet. L . hideg ember volt. Tudta, hogy a szerelemnek nincs életformája és féltette Művét. L. nem ismerte a szeretetet és ezért nem tudott kompromisszumot kötni: nem tudta megszüntetni a szerel­ met az életért. S. öngyilkos lett. E z ­ zel beteljesítette a szerelmet, noha S. élni akart. K . : A z emberben élő transzcen­ dens vágy úgy köti össze a létezést az élettel, hogy egyben el is választ­ ja őket. A z orgazmus a beteljese­ dett transzcendencia, a szerelem és a létezés együttes megvalósítójamegszüntetője. A teológia pillanata lét és élet különbözőségének fel­ függesztése. A férfi a továbbiak­ ban az alkotásban, a nő a gyer­ mekben vágyja meg a maga transz­ cendensét. A találkozás: az orgaz­ mus. (A Lányról tudnunk kell, hogy a társaság minden tagjával lefeküdt már. A z évek során ez a furcsa szerelmi gomolygás barátságot te­ remtett a férfiak között, ám a lány mosolya és csendje kívül rekedt a beszélgetéseiken.) A megalázottak és megszomorítottak transzcendenciája: a sza­ badság. Megtiporható és megnyo­ morítható, de el nem vehető. A lé­ tezés tere és ideje: a világban-benne-lét felfalja a szerelmet... Ezt már T. mondotta, de a Lány mo­ solyára elákadt szava. A kínszen­ vedések és gyönyörök birodalmának felfejtése még folytatódott a Lány hosszú oldalakat szerkesztett még - ám F. itt elvágta a közlen­ dő szöveget: „ magadra ítéllek” . 83 �SZ. HALTENBERGER KINGA És mégis élni kell... A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban 1985. május 31-én nyílt Szabó Gyula fametszeteinek kiállítá­ sa. Ennek kapcsán felmerül, vajon ismerik-e őt Magyarországon, s ha igen, mennyire. A szlovákiai magyar képzőművé­ szet képviselője, Szabó Gyula 1907. június 8-án született Budapesten, ahol akkoriban apja dolgozott. Még egész kicsi gyerek volt azonban, amikor szülei Losoncra költöztek, így Szabó Gyula mindig Losoncot tekin­ tette saját városának, hiszen már itt ébredt léte tudatára, itt nevelkedett, s gyermekkora minden szép - és rossz - emléke is ide fűzte. S ez a gyer­ mekkor nem volt egyértelműen derűs. Édesapja, id. Szabó József aktívan részt vett a munkásmozgalomban, s a Tanácsköztársaság alatt Losoncon a forradalmi direktórium elnöke volt. Tekintélyének köszönhető, hogy a vá­ rosban viszonylagos nyugalom volt, nem történtek visszaélések a népha­ talommal. Így - bár az egész család meghurcoltatása és rövid, ám rossz emlékű magyarországi kitelepítése után - újra letelepedhetett Losoncon, csak épp az első Csehszlovák Köz­ társaságban nem kapott állampolgár­ ságot. Ez természetesen nehezítette a gyerekek iskoláztatását is, így a nyol­ cadik osztály után beállt apjához, festő-mázoló mesterséget tanulni. Jó rajzkészsége már ekkor megmutatko­ zott, s apja hamarosan rábízta az igényesebb címfestő munkákat. A fiú pedig, tudását kibővítendő, Gyurkovits Ferenc - Münchent megjárt fes­ tőművész - „szabadiskolájába” járo84 gatott, ahol, saját elbeszélése szerint az idős mester műtermének falain függő képekből tanult a legtöbbet. Esténként otthon tanult, érettségire készült, hogy főiskolai szinten folytat­ hassa tanulmányait. De a megfeszített munka, tanulás és festés, a három­ szoros élet felőrölte érzékeny ide­ geit, s 1935-ben idegösszeroppanás kényszerítette pihenésre. Sajnos, egy elkeseredési rohamában minden kéz­ nél lévő festményét elégette. De 1936ban már újra fest. 1937-ben rendezi első pozsonyi kiállítását, a Kunstverein kiállítóhelyiségében, s még ugyanebben az évben - sikeres érett­ ségi után - a kiállítással nyert ösz­ töndíjból Párizsba utazik. Türelmetlen természete, s a kü­ szöbönálló politikai események azon­ ban hamarosan hazatérésre késztetik. 1938-ban már Losoncon éri a város Magyarországhoz csatolása. Ezután többször próbál feljutni a Budapesti Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan azonban mind Rudnay Gyula igaz­ gatótól, mind Aba-Novák Vilmostól udvariasan elutasító választ kap. Ma­ rad hát az önképzés, a párizsi képtá­ rakban és a Ju lien Akadémián nyert tapasztalatok átszűrése saját festésze­ tébe. Közben tornyosulnák a háború viharfelhői, s ez Szabó festészetében, témaválasztásában tükröződik. A meghitt tájképeket fantasztikus láto­ mások váltják fel. Egyre több tár­ sadalmi-filozófiai töltésű képe szü­ letik, fantasztikus jelképekkel teszi képeit mind kifejezőbbekké, míg fes­ tési technikája fokozatosan tökélete­ sedik. 1942-ben a nyomor munkavál- �ki nagy sikerrel. Váratlan, súlyos be­ lalásra kényszeríti: az ipolysági Mese­ tegség vet véget életének 1972-ben, játékgyárban tervez szellemes fajáté­ egy prágai kórházban. kokat 1944-ig. A német megszállás Szabó Gyula festőnek indult. Fia­ azonban véget vet a gyár működésé­ talkori festészete eleinte tobzódik a nek. Szabót hazatérése után tartalékos színekben. Ahogy azonban egyre vi­ tiszti tanfolyamra sorozzák és Debre­ lágosabban látta a társadalmi prob­ cenbe küldik. Itt éri élete egyik leg­ lémákat, színskálája is fokozatosan megrázóbb eseménye: egy légitámadás redukálódott, szinte már csak a bar­ után kilenc és fél órát tölt harmad­ na árnyalataira. Ez a harmincas évek magával egy háromemeletes ház rom­ első felére jellemző, míg a párizsi jai alatt, s csak a véletlenen múlik, utat követő időszakban palettája újra hogy rájuk találnak. Szabó idegrend­ kivilágosodott, immár tudatosan az szere újra megroppan: hazakerül, a expresszionizmusra emlékeztető szí­ katonaságtól elbocsátják, s idegbénu­ nekkel. Képein sok a sárga, ragyog lással, mint fekvő beteg éli át Lo­ a napsütés. Ez a hullámzás a ké­ sonc felszabadulását 1945 januárjá­ sőbbiekben is folytatódik. A háborús ban. évek sötét, vészterhes jelképekkel te­ A következő évek újra problémá­ li képeit 1946-tól egy „kék korszak” kat hoznak. Míg az első köztársaság váltja fel. Az ötvenes években ele­ idején és 1938-tól 1944-ig a család inte barna, „akadémikus” képeket munkásmozgalmi hagyományai aka­ festett, melyeket fokozatosan váltott dályozták őt az érvényesülésben, fel a „zöld” , többnyire erdei, termé­ 1945 után a magyar nemzetiséghez szeti motívumokat tükröző korszak, tartozás, tekintet nélkül haladó tár­ 1958-tól már egészen légies színek­ sadalmi elkötelezettségére. A szlo­ kel dolgozott. Ezután következtek a vákiai művészkollégák azonban ek­ hatvanas évek igen színes képei, ami­ kor már ismerték Szabó Gyulát, s kor már nincs egy domináns szín, 1947-ben soraikba hívták. Ekkor kez­ hanem tiszta, szinte keveretlen színű dődött szép barátsága Milos Alexan­ felületeket komponált képpé. Ugyan­ der Bazovskyval, a modern szlovák akkor úgy érezvén, hogy nincs elég festészet egyik legnagyobb egyénisé­ ideje minden mondanivalójának ki­ gével. S ennek köszönhető, hogy vetítéséhez, az olajfestést elhagyva 1949-ben már önálló kiállítását ren­ új technikát dolgoz ki: a viasztem­ dezi Pozsonyban. Ettől kezdve pá­ perát. Ez enkausztikához hasonló el­ lyája - ha lassan is - felfelé ível. járás, de a kötőanyag nem olvasztott Az ötvenes években már mint a szlo­ viasz, hanem olvasztást nem igénylő, vák képzőművészek szövetségének terpentinnel oldható zsiradék. E szín­ rendes tagja, megrendeléseket kap, gazdag korszakon belül ugyan még s részt vesz a szövetség kollektív ki­ más csoportokat is felfedezhetünk, állításain. Fordulópont az 1957-ben például a „fehér képeket” , szemé­ Pozsonyban rendezett kiállítása, ame­ lyes mondanivalójú, illetve filozofi­ lyik átütő sikert hozott. Közben fa­ kus tartalmú alkotásokat, de bizonyos metszeteivel sorozatosan nyeri el or­ szerkesztettség közös bennük. S ekkor szágos pályázatok és művészeti ver­ kezdett a festménybe fémfelületeket senyek első díjait, s különböző ki­ applikálni, részben mint önálló fény­ tüntetéseket. forrást, részben - s ebből kifolyó­ 1967-ben, 60. születésnapja alkal­ lag - , mint a lényeges motívum ki­ mából érdemes művésszé nevezik hangsúlyozását (kezek, szemek, hal, ki. 1971-ben a Magyar Nemzeti G a­ kör és négyzet stb.). léria meghívására Budapesten állít 85 �A színek ilyen váltakozása is azt bizonyítja, amit életrajzírója, Kubickáné Kucsera Klára megállapított: hogy festészete napló jellegű, az adott hangulat, az aktuális élmények tük­ rözője. A 38 éves, érett gondolkodású mű­ vész, átvészelve a háború megráz­ kódtatásait, 1945-ben először talán csak anyaghiány miatt nyúlt vésőhöz. A korábban elvétve készített ex lib­ riseket nem számítva, első famet­ szetsorozata az Ecce Homo 1945-ben készült. Az eleinte önálló lapoknak induló munka fokozatosan állt össze sorozattá. Bár az egyes lapok mérete különböző, témája egységbe fogja ezt a huszonegy lapot: az ember küz­ delme a betevő falatért, a puszta életért. Mottója: „Jöhetnek bármily elvek, bármily érák, ezek maradnak az örök problémák” . Szabó Gyula az Ecce Homóban csodálatos érzékkel tapintott rá a grafikai munka lénye­ gére. A fekete-fehér felületek kife­ jező értékének maximális kihasználá­ sára a tenyérnyi lapokon, az alacsony horizont fölött gigászi monumentali­ tással ható figurák szuggesztív hatá­ sára. Nem vonhatjuk ki magunkat a Krumpliszedő asszony, a Földnyúzás parasztja és lova, a Rőzsebordók erőlködésének hatása alól. Rezonál bennünk ez a szenvedés, egész tra­ gikumát átéljük. S egyben Szabó központi problémáját is érteni kezd­ jük: bemutatni az embert, a szenved­ ve is küzdőt, az alkotót és terem­ tőt, minden nehézség ellenére. Fel­ mutatni: íme az ember, akit belehaj­ tottak egy háborúba, de új Ádám, Éva születik, akik majd továbbviszik az emberség eszméjét. Szabó grafikai munkásságában az Ecce Homo után hosszabb szünet kö­ vetkezett. Csak 1952-ben nyúlt újra vésőhöz, ekkor született a Dolgozó nép című sorozat, mely azonban nem éri cl az Ecce Homo invenciózus színvonalát. 1954-ben tér vissza a té­ 86 mához, amikor Föld népe címmel be­ mutatja a földműves egész napját, egész életét. A Hajnali fejestől az Esti kapálásig, a vetéstől az aratásig követjük e lapokon figyelemmel a kenyér születését, az ember alázatos és teremtő lehajlását az anyaföld fe­ lé. Szabó figurái ugyanazzal az alá­ zattal hajlanak a föld fölé, amelyik­ kel ő maga a keményfa dúcokat meg­ munkálja. Tiszteletben tartja anyaga törvényszerűségeit, amiért az enge­ delmeskedik az ő teremtő akaratá­ nak. Ez az egyedüli emberhez méltó magatartás, amelyik nyomán az új műalkotás vagy a mindennapi ke­ nyér megszületik. A Föld népe egy másik, formai szempontból is lényeges fordulópont Szabó grafikai életművében. Szinte két sorozatra oszthatnánk: a művész itt lelte meg azt a monumentális ki­ fejezésmódot, amelyikre már az Ecce Homo néhány lapján rátalált, de tu­ datosan a Föld népe utolsó néhány lapján (Ebéd I, Pihenő - ebéd után, Nehéz kapálás, Ültetés, Kanyarban) érvényesített. Méltatói ekkor kezdik alkotásaival kapcsolatban a mexikói grafikát emlegetni, mintegy párhuza­ mot vonva a két ábrázolásmód, il­ letve a figurák megfogalmazása közt. Az itt megtalált monumentális fel­ fogás a következő sorozatokban tu­ datosan fokozódik, egészen az É letmunka-béke című sorozat tíz lapjáig, ahol már a teljes képfelületet kina­ gyított portrék töltik ki. Szabó a portrékkal egész társadalomrajzot ké­ pes kifejezni. De eddig a sorozatig még több lényeges együttest hozott létre: Emberek a hegyen, Asszonyok, Emberek vigyázzatok! és Békét aka­ runk! Az Asszonyok - grafikában kifeje­ zett himnusz az asszonyokhoz, nők­ höz, anyákhoz. Létrejöttének egyik indítéka Szabó Gyula bensőséges vi­ szonya anyjához. Nemcsak szívesen ábrázolta édesanyját, akivel végig �egy háztartásban élt, hanem odaadóan ápolta is, amikor két évvel hala la előtt már ágyban fekvő beteg lett. Szabó megpróbálta általánosítani any­ ja tulajdonságait, s tudatosította, hogy az asszonyok a társadalom, az em­ beri nem tartóoszlopai, a megtartó erő, az élet biztosítéka. Ebből a szem­ pontból az ő kapcsolata anyjával nem­ csak egyszerűen a fiúi ragaszkodás és tisztelet - hiszen ez mindenkire néz­ ve kötelező. Hanem egy - a művek­ ben kifejezett - világszemlélet alap­ ja. Szabó, mint következetes békeharcos, sorsunk zálogát az anyák ke­ zében látja. Az anyák szülnek és temetnek, beteget ápolnak és kenye­ ret dagasztanak, háború idején el­ búcsúznak fiaiktól, ápolják a sebesül­ teket, morális támaszai a férfiaknak, s az új generáció letéteményesei. Bíz­ nak benne, hogy gyermekeiket egy atomkorban is - békés világra szü­ lik, mint ezt az Emberek vigyázzatok! atomkori madonnája hirdeti. Összemberi problémákat feszeget az Emberek a hegyen tizenkét lapja. Az ember a hegyen messzebbre lát, mint a többiek. Ember a hegyen a tűz megtalálója, az első művész, aki még a barlang falára dolgozta rá állatfi­ guráit. Ember a hegyen minden pró­ féta, minden új eszme hirdetője, akinek a maga korában leggyakrab­ ban értetlenség, elutasítás, kereszthalál a bére. S az ember, aki „meg­ koszorúzza a napot” , aki kozmikus méretű tettekre képes, tehetetlen a halállal szemben, alá kell vetnie ma­ gát a természet törvényeinek. Egyes emberek hajtják bele a népek töme­ geit a háborúk értelmetlen pusztítá­ sába, de egyes embereket nevelhet a harmonikus család új prófétákká a maguk helyén, akik mindennapi mun­ kájukkal gyarapítják a társadalmat, építik a békés továbbélés alapjait. A Nógrádi Sándor Múzeumban tö­ redékesen bemutatott fametszetsoro­ zatok után Szabó Gyula még további sorozatokat hozott létre, amelyek egy későbbi kiállítás anyagát fogják ké­ pezni. Ezekben is az említett gondo­ latok fejeződnek ki, változó intenzi­ tással, új és új grafikai formanyelven. Az élet teljességét tükröző a Forra­ dalom - élet című sorozat tizenkét lapja. Az anyák, asszonyok szerepé­ hez tér vissza a Forradalom - szere­ lem lapjain. A Forradalom - forra­ dalmak az ember szabadságvágyának történelmét tekinti át Dózsától a nagy októberi szocialista forradalomig. Mindezek nagyméretű, színes alányomású grafikák, ugyanúgy, mint a Besztercebánya II. című sorozat lap­ jai. S újra az élet minden mozzana­ ta és közép-európai történelmünk utolsó ötven éve jelentkezik az Ecce Vita.sorozat 23 lapján, immár mo­ dernebb megfogalmazásban. S végül, a meditatív Csontfigurák és a szen­ vedélyes Kozmosz és Forma után, mint élete utolsó alkotása É s mégis élni kell, s Az élet oltára című soro­ zatok, szinte szimbólumként: Szabó Gyula egy évvel halála előtt még egyszer, utoljára, oltárt állított az anyai szeretetnek, az anyáknak, akik szülnek és temetnek (Az élet oltára). S bemutatta, hogy a legsarkítottabb helyzetekben is élni kell, továbbélni, nem szabad feladni a harcot a szebb, emberhez méltóbb, teljesebb életért. Szabó hű maradt egész életében kö­ vetett elveihez, az élet, a béke esz­ méjéhez. Régi elképzelését, hogy fá­ ba metszi a halál himnuszát Ecce Mors címmel, lehetetlen volt megal­ kotnia. Az ember, aki egész életében a békéért, az élet igenléséért küzd, nem „alkothat” halált. Utolsó lehe­ letéig az életet kell megénekelnie, mert csak ez méltó hozzá. Szabó Gyula madáchi teljességgel látta az életet. Műveivel átfogta az emberi életet teljes mélységében és magasságában. Látta és láttatta az emberiség hibáit, tévedéseit, s meg­ próbált ezek felmutatásával hatni rá. 87 �Nem elégedett meg az élet, a világ puszta ábrázolásával: műveivel esz­ méket hirdetett és tolmácsolt. Csaló­ dásai ellenére is mindig újra vésőt ragadott, nem mondott le soha vál­ lalt feladatáról: hirdetni a békét, mint az ember egyetlen lehetőségét. Temérdek alkotása ma nagyrészt állami gyűjteményekben van. Nemcsak Csehszlovákiában és Magyarországon, hanem számtalan világhírű képtárban, szerte a világban. A losonci Nógrádi Galéria gyűjteményének mintegy 160 Szabó-kép alkotja az alapját. Ezen felül a képtár egyik fő célkitűzése az életmű teljes bemutatása, nyolc ki­ állítás során. E kiállítások közül volt a második a Föld népe. A har­ madikat Losoncon a Nógrádi Galé­ riában 1985. június 14-én nyitották, Aratás címmel, és Szabó Gyula fest­ ményeit mutatja be 1945-től 60-ig. Talán felfigyel rá egyszer a világ, ta­ lán felragyog egyszer teljes ember­ sége, hite az emberben, az alkotóban és teremtőben, aki, mint ő maga, csak békében akar és tud élni. R É T I ZO LTÁ N Szabó Vladimír kiállításának megnyitóján Elnézést kérek mindjárt a legelején, ha helyenként személyesebbnek tűn­ nek szavaim a megszokottnál. Ment­ ségemül szolgáljon, hogy Szabó V la­ dimírt diákkorom óta balassagyar­ mati művészként tartom számon. Lexikonokban, katalógusokban, mű­ vészéletrajzokban Szabó Vladimír ne­ ve mellett ez olvasható: „Született Balassagyarmaton, 1905. december 5-én.” Hagy szóljak először a művész édesapjáról, az idősebb Szabó Vladi­ mírról, aki Kassán született, Buda­ pesten, a régi Mintarajziskolában, Szé­ kely Bertalan növendéke volt, rajz­ tanári oklevelet szerzett, de mellette megszerezte a tornatanári diplomát is. Veszprémbe került helyettes ta­ nárnak, itt megnősült. 1900-ban, ami­ kor a balassagyarmati gimnázium lé­ tesült, az igazgatóval - dr. Sárffy Aladárral - egyidőben, elsőként ne­ vezték ki a gimnáziumhoz rendes ta­ nárnak. Századunk első két évtizedé­ ben Szabó Vladimír gimnáziumi ta­ nár igen jelentős személyisége volt városunknak, aki sokirányú érdeklő­ désével, sokoldalú képzettségével je­ lentősen befolyásolta a gimnázium és a város kulturális életét. Az iskolá­ ban szabadkézi rajzot, művészettörté­ netet, ún. rajzoló geometriát, valamint matematikát tanított. Társadalmi működésként a Nógrád megyei mú­ zeum iparművészeti szertárának őre, a vármegyei kaszinó könyvtárosa és több szaklap cikkírója, sőt a balassa­ gyarmati munkásgimnázium egyik szervezője és tanára is volt. Szabó Vladimír első mestere tehát a ba­ lassagyarmati gimnázium rajztanára, édesapja volt 1922-ig, a művész 16 éves koráig. Ekkor ugyanis a család A megnyitón elhangzott szöveg változata. (Balassagyarmat, 88 Palóc Múzeum, 1985. jún. 28.) �Budapestre költözött, mert az apa betegsége miatt - 58 éves korában nyugdíjaztatását kérte. Szabó Vladimír 1924-bcn érettsé­ gizett, egy nyári előkészítő tanfo­ lyam után felvették a képzőművészeti főiskolára, s tehetsege révén a leg­ nagyobb mesterek - Rudnay Gyula, Vaszary János, Csók István, Benkhardt Ágoston - növendéke lehetett. Az ekkor készült portré- és aktta­ nulmányai közül a későbbi hallgatók okulására több rajzát, festményét más tehetséges, régebben végzett hallgatók munkáival együtt - felrak­ ták a főiskola lépcsőházának falára, melyek a háború alatt nagyrészt el­ tűntek. Főiskolás koromban számom­ ra ezek a tanulmányok igen nagy élményt jelentettek, mert Szabó Vla­ dimír pályafutása a gyarmati gim­ náziumban és a felnőttek társaságá­ ban beszédtéma volt. M egilletődve álltam annak munkái előtt, akiről már kisgimnazista koromban sokat hallottam. Szabó Vladimír kiállításairól és díjairól részletesebben nem szólnék, mert azok több munkában, könyvben, tanulmányban olvashatók (Supka Magdolna: Szabó Vladimír, Budapest, 1974. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Frank János: Szabó Vladi­ mír: Budapest, 1976. Corvina Könyv­ kiadó). Csak néhány adatot említek. 1930-34-ig római ösztöndíjas, 1934ben kiállít Rómában és megtörténik az első hazai nagy bemutatkozás Bu­ dapesten, a Nemzeti Szalonban. Et­ től kezdve számtalan kiállításán lát­ hatja képeit mind a hazai, mind a külföldi közönség, itthon és határa­ inkon túl. 1959-61-ig Párizsban él és alkot. 1973-ban Balassagyarmaton is volt kiállítása a régi Horváth Endre Galériában, 1980-ban a Budapesti Műcsarnok megrendezi nagy, gyűjte­ ményes kiállítását, 1982-ben a Vigadó Galériája mutatja be rajzait, rézkar­ cait. Munkásságát több jelentős díj és kitüntetés kíséri. A tv portréfilmet készített róla. Munkásságát itthon, s külföldön elismerik. A külföldön élő kortárs, Szalay Lajos mondta, hogy M emling óta nem született ilyen nagy művész, mint Szabó Vladimír és val­ lotta, hogy a rajzolás szépségét Sza­ bó Vladimírtól tanulta és őt meste­ rének tartja. Supka Magdolna szerint Szabó Vladimír képzőművészetünk Krúdy Gyulája, Tasnády Attila Bar­ tók és Kodály zenéjét érzi képeiből áradni. Szabó György ezt írja: „ E művészetben így a humán kondíció drámája és furcsa szépsége villan meg, József Attila töredékét kölcsönvéve, az én ámulok, hogy elmú­ lok mesteri fokon megfogalmazott összetettsége. A lázadok, és sírok, és nevetek embersége, mely minden romolhatatlan művészet sajátja” . Szabó Vladimír tréfásan szokta mondani, hogy semmi mást nem csi­ nál, csak figyeli és csodálja az éle­ tet, csak „ámul és bámul” . Valóban. Ez az állandó figyelés (önarcképsze­ rű figurák) a burjánzó és a pusztuló bokrok, a virágzó és a hervadó vi­ rágok, az ég felé szökkenő és a kor­ hadó fák, a pompás pogány női tes­ tek és az elmúlás felé közeledő szá­ nalmas öregek megejtően együttérző ábrázolása Szabó Vladimír képein már több, mint valóság. Ügy érzem, itt a látott világon túl szimbólumok­ ról, sőt szimbólumrendszerről van szó, ami egy hosszú, töprengő-szemlélő élet folyamán megérlelődött művészet, bölcsesség gyümölcse. Ez a most megnyíló kiállítás nem életműtárlat. Érdekesebb és értéke­ sebb annál, legalábbis a mi számunk­ ra. Ugyanis egy-két képet leszámítva, az összes kép az utóbbi négy-öt év­ ben készült. Az élet sokszínűségét láthatjuk itt, fölényes tudással és na­ gyon egyszerű eszközökkel ábrázolva. A külön érdekesség, hogy bizonyos 89 �témák, melyeket fiatalabb korában megfestett, vagy megrajzolt, most megint megjelentek. A Fürdőzők Szent Györggyel képet a Megújító csodaforrás címmel is­ merem. Itt csodálhatjuk az alakok, a fák, a víz megoldását részleteiben külön-külön is. De - azt hiszem a képnek nem ez a lényege. Hanem az, hogy ezen a festményen megva­ lósul az emberiség örök vágya, a megfiatalodás, a nagy csoda, mely a szemünk előtt játszódik. Tekintetün­ ket a kép jobb sarkára szögezzük, látjuk a magukkal szinte tehetetlen időseket, átéljük a hintóból kiszálló öregek igyekezetét, hogy mielőbb elér­ hessék a csodatévő életvizet, melyben megfiatalodva kilépnek a másik part­ ra és körültáncolják, ficánkolják a hatalmas, öreg fát. Megrendítő a Szabadban című ké­ pen látható öreg (mi tudjuk, hogy a festő) ábrázolása, aki felért már a dombtetőre, s feje fölött nincs más, csak a magas ég. Vagy a Forrás, ahol az öreg pár egyike (természete­ sen a nő) igyekszik a forrás friss vi­ zével enyhíteni társának szomját. A Koldus vacsorája, mely gyönyörű háttér előtt öreg, fáradt, rossz lábú koldust ábrázol, akit szintén az asszonyok kínálnak meleg, életet frissítő étellel. A Zsuzsannák, a műtermek alkal­ mat adnak a fiatal és öreg testek ábrázolására, de a fiatalság-öregség örök problémáinak kutatására is. Szabó Vladimír egy hozzám írott levelében ezt olvashatjuk: „ . . . Ked­ 90 ves helyem volt a Kisliget és az Ipoly-part. Emlékezetesek a húsvét szombati Feltámadás-ünnepélyek; 1919-ben a csehek kiverése Gyarmat­ ról, melyben sok diák is részt vett és el is estek néhányan a kiválóak kö­ zül. - Emlékem persze rengeteg van, de annyira magánjellegűek, hogy legfeljebb a festészetemben jutnak kifejezésre átalakult formában” . Tehát az ifjúkori emlékek, a gyar­ mati fiatalok és öregek, az Ipolyparti és a ligeti fák, a kanyargós Ipoly és a Börzsöny, a szűgyi, patvarci, csesztvei dombok, a gyarmati pincék, az Ipoly menti nagy áradások káprázatos látványa, a körmenetek és a vásárok tarkasága, a gyarmati gimnáziumi órák légköre, valamint a nagy megrendülés, a fiatal diáktársak tragikus halála, mind benne vannak az életműben. Szabó Vladimír és Szabó Lőrinc magukban hordozták a gyermekkori benyomásokat, melyek viszonyukat a világhoz befolyásolták és motiválták. Szabó Vladimír művészetének gyö­ kerei itt vannak az Ipoly mellett, Balassagyarmaton, Nógrád megyében. Hogy is írta Szabó Lőrinc? „ . . . Ne­ kem a / folyó tetszett legjobban, az Ipoly.” S odább: „A jelen? Nincs. Csak az Van, ami Volt, / csak amit megjegyeztél. Az Ipolyt, / azt ma is láto d !..” 1905 és 1985 között 80 év telt el. A művész, városunk szülötte, haza­ tért, s megajándékozott bennünket egy kiállítással, művészetének legfrissebb terméseivel. Köszönjük. �Magyarország felfedezése HO RVÁTH D EZSŐ : A T IZ E D IK E M B E R Nem mondja ki illemszabály, a re­ cenzens mégse szokott személyes élményeivel-emlékeivel a véleménye elé tolakodni. Horváth Dezső köny­ vét olvasva azonban elemi erővel idéződik fel bennem 1952 nyara, amikor egy Szolnok megyei kis fa ­ luban, illetve tanyán „nyaraltam ” . Közönségesen disznópásztorkodtam, úgymond „hadd szívjon falusi le­ vegőt a gyerek” . Akkor még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó á r­ tatlan gyereknyaram, mindaddig míg áramütésként nem érintett a történelem. E gy izgalmasnak ígér­ kező este - aznap tartották volna az unokanővérem eljegyzését - két „kulák” -szekér gördült be a tanyára és felszólították a nagybátyámat, hogy „Im re. pakolj” . Ő szegény (már nem él) tiltakozott, mondván, hogy csak reggelig adjanak haladékot, hisz’ lám sütnek-főznek, családi ünnep készül. A két kirendelt és megtört bácsi próbálta jobb belátásra bírni: „M i elmehetünk, de ne okoskodj Imre, mert téged visznek el” . H a­ marosan rendőrök érkeztek, s az asszonyok könyörgésére a nagybá­ tyám engedett. Hajnalig költözköd­ tünk egy falu széli csűrbe. Ott is éltek egy évig, miközben a kiürített tanyában csirkéket tartottak. K is ­ kamaszként semmit se értettem a dologból, de nem értették a felnőt­ tek sem. Kinek az ötlete volt, ki­ nek volt jó, hogy atyám fiait kiverték ősi fészkükből, hogy egy égre nyíló hodályban nyomorogjanak? Ő k - az azóta a tsz-ben jól boldoguló Szolnok (és más) megyei parasztok - talán már rég el is felejtették ezt az incidenst, ezeket az éveket, a történelem minden sebet begyógyít, a gyerek recehártyája azonban éle­ sebben rögzíti a képeket. S jó is. hogy rögzítette, mert így rögtön ismerősek voltak Horváth Dezső kérdésfelvetései, hol újság­ írói-riporteri, hol szociográfusi, pe­ dagógusi, értelmiségi, vagy egysze­ rűen csak állampolgári terepszemléi, kutatásai, tűnődései a szegedi ta­ nyavilágban. A téma korántsem új, hiszen a „tanyakérdés” 4 -5 éven­ ként végighullámzik, s mindig más hangfekvésben a magyar szociográ­ fia, köz- és mezőgazdasági szakiro­ dalomban. Kezdetben úgy emleget­ ték, mint valami szörnyű átkot, a feudalizmus és az elmaradottság szé­ gyenletes kövületeit. Soha nem tud­ tam elfogadni annak, s nemcsak azért, mert családi szálak is kötnek hozzá. Horváth Dezsővel egybe­ hangzóan a tiszta emberségnek, a paraszti leleményességnek, és persze a makacsságnak és rátartiságnak is olyan példáit volt módom megismer­ ni ott a tanyán, mint később sehol. Ezért eleven számomra a kérdés: jó-e a tanya, vagy rossz? Lesz-e jö­ vője, vagy valóban elsöpri az író­ asztalok mellett megfogalmazott akarat? Erre a kérdésre nem tud válaszolni Horváth Dezső sem. De nem is akar. Tiszte szerint arra volt kíváncsi, hogy milyen a tanya most: az elmúlt két évtizedben. Nagy hasz­ 91 �nára volt a vizsgálódásban, hogy pe­ dagógusként kint élt, dolgozott a nagy szegedi határban. Akkor nyil­ ván még nem tudta, hogy egyszer még könyvet fog írni erről a témá­ ról, de fogékonysága, eredendő kí­ váncsisága, s — mondjuk ki - empáthiája akkor alakulhatott ki. A la p ­ állása az, hogy a tanyán is emberek élnek, elveink szerint mindenki mással egyenjogú és egyenértékű á l­ lampolgárok. akiket megilletnek mindazok a jogok, amelyek mást. Mindenekelőtt az, hogy szabadon dönthessenek a sorsukról, hogy ott akarnak-e élni apáik tanyájában, vagy beköltöznek a legközelebbi fa ­ luba, városba. Nos - és számos pél­ dával bizonyítja ezt a szerző - ép­ pen ezt a jogot és lehetőséget v i­ tatják el a tanyai embertől. Az igazságtalanság, méltánytalanság persze nemcsak elvi és jogi jellegű. Azt ugyanis senki sem vitatja, hogy a termelő tanyai parasztra, azaz a tonnaszám előállított húsra, tejre, zöldségre, gyümölcsre égetően szükségünk van. Nélküle igen nagy gondjaink lennének, s akkor még nem szóltunk arról, hogy az önkizsákmányoló tanyaiak mennyivel ol­ csóbban (és sokszor hatékonyabban) állítják elő mindazt, mint a mezőgazdasági nagyüzemeink. A tanya mellett tehát gazdasági érvek is szólnak. Ha jól értjük a marxizmus klasszikusait, akkor mindent az em­ beri szükséglet hozott létre a törté­ nelem során, s addig élnek, míg ez a szükséglet élteti. E rd e i Ferenc is ilyen értelemben módosította ko­ rábbi nézeteit a tanyáról. Ha fölös­ leges lesz, el fog halni. A jelek (még?) nem erre mutatnak. Érthető, hogy Horváth Dezsőt, a hajdani pedagógust, a vidéki új­ ságírót a gazdaságinál is jobban ér­ dekelték a dolog emberi vonatkozá­ sai. Itt van rögtön a művelődés, a tanyai iskolák, a körzetesítés, a ta­ 92 nyai kollégiumok gubanca. Nos, ma már maga a minisztérium is elismeri halkan, hogy ez elhamarkodott és a helyi ügybuzgóság miatt még fö­ lösen is túlteljesített intézkedés volt. M ert sok jogos bírálat érhette a hajdani iskolarendszert, de az, hogy a legkisebb faluban, a tanyákon is iskolát építettek, az igenis vívmány volt, s joggal lehettünk rá büszkék Európa egy-két régiójával szemben. Ezt visszafejleszteni - anélkül, hogy mással pótolnánk - a szellemi söté­ tedést, beszáradást idézi elő! A körzetesített iskolákról nem kevesebb derült ki közben, mint az, hogy olyan zsúfoltak, mint a lakótelepi­ ek, a színvonal egyáltalán nem ga­ rantált, hisz’ ma már itt is képesítés nélküli pedagógusok (nők) vannak, s akkor még nem szóltunk arról a jóvátehetetlen kárról, amit - 6 éves korban! - a gyerek családból való kiszakítottsága jelent! Mert amikor - végre! - a család fontosságáról és a nevelő iskoláról harsog minden­ ki, jóvátehetetlen kár az is, hogy teljesen értelmiségi nélkül marad a tanyavilág (is), hiszen a tanító távoztával senki és semmi nem tölti ki ezt az űrt. A kérdés itt fordít­ ható vissza jogira. Miért jár és jut kevesebb annak, aki a centrumoktól távol él? Ezekre az emberekre csu­ pán mint termelőkre, adózó a la ­ nyokra tartunk igényt, de a szolgál­ tatásokból már kizárjuk őket? K i­ nek van joga így dönteni? Ésszerű ez? Horváth Dezső példája: ha épí­ tenek egy 100 férőhelyes tehénis­ tállót, oda betonutat építenek. Az ember nem kapja meg, mert „nem telik rá” . Holott - s ezt már a köz­ gazdászaink bizonyítják - a leggyor­ sabban megtérülő beruházás az inf­ rastruktúra, az emberre költött pénz. A Szeged-környéki parasztok nem voltak restek s megnézték milyen a tanya (falu) Svájcban, Amerikában. Villany, víz, műút, telefon, gépek - �a lakótelepüléstől távol is. É s per­ sze iskola, mozi, művelődési lehető­ ségek. Megmenteni a tanyát? K on ­ zerválni? Rosszul kérdez, aki így teszi fel a kérdést. Esélyegyenlőséget adni minden embernek, s nem bün­ tetni például, ha épít a tanyasi, mert ezek az emberek ott, kint a végeken még mindig a többszörösét adják a népgazdaságnak, mint amit kaptak, kapnak, kaphatnának. SZ Á SZ IM R E : E Z E L M E N T V A D Á S Z N I... Nehezen tudnám okát adni, hogy miért (rossz bölcsész-„beütés” lenne csupán?), de a vadászatról mindig Tiborc panasza jut eszembe. Az, hogy ezt a hobbit, sportot (?) - még Szász Imrének is egy könyvnyi ter­ jedelem kellett, hogy definiálni tud­ ja - soha nem a Tiborcok űzték, hanem arisztokraták, bankárok, gyá­ rosok. a vezető értelmiség. A nép fiai - vadorzóként, orv v adászként, illegálisan, a törvény elől bujkálva, annak fintort mutatva hódolt ennek a szenvedélynek. Mióta nem azért vadászik az ember, hogy így te­ remtse elő a családjának a betevő falatot, azaz a vadászat elsődleges célja nem az élelemszerzés, azóta egyrészt megnőtt ennek a tevékeny­ ségnek a presztízsértéke, másrészt egyre kevesebben űzhetik. Praktikus és logikus megfontolások miatt, hi­ szen a lőhető vad szaporodása már rég nem követi az emberét, aki egy­ szerűen kiirtotta, vészesen megtize­ delte az erdők-mezők élővilágát. A lőfegyver feltalálása, elterjedése óta az ember és a vad „viszonya” dön­ tően megváltozott. Em iatt a nem vadász, a laikus enyhe ellenszenvvel (amelybe belejátszhat persze az irigység is...) szemléli ezt a hobbit, hiszen a nyúl, a fácán nem lőhet vissza. Egyoldalúvá vált a dolog, elveszett a vadászat küzdelemjelle­ ge, amelyről még a múlt században is olyan romantikus lendülettel ír­ tak a vadászírók. Lengyel József kitűnően fogalmazza meg a többség véleményét a Fegyverhordó N dolo naplójában. Lényegében Széchenyi Zsigmond Csui! című könyvének a paródiája ez, ha úgy tetszik Tiborc, azaz a neves gróf fegyverhordozójának a nézőpontjából. Csúfondáros, ironikus ez a történet, mert Lengyel József egyértelműen a lenézett, meg­ alázott négerrel ért egyet, aki a pénzes és habókos európai helyett lelövi az oroszlánt, meghagyva őt (a pénzéért) abban a hitében, hogy ő az igazi Nimród. Jogos ez a néző­ pont (is), de nem teljesen igazságos. Erről azonban már Szász Imre könyve győzi meg az olvasót. A té­ mát már Varga Domokos is érin­ tette az erdőről írt szociográfiájá­ ban, ám nála a hangsúly a termé­ szeten volt. Szász Imre viszont, noha nagyon is alapos, sokszor még pe­ csételőnek is tűnő leírást ad a v ad á­ szat, a vadgazdálkodás gondjairól, fortélyairól, sokkal érdekesebb dol­ gokat mond el magáról az emberről, azaz a társadalomról. Azért tudja ezt megtenni, mert - képletesen szólva - ő is a „nyúlnak (őznek, szarvasnak, fácánnak stb.) drukkol” , azaz szereti a természetet, az álla­ tokat. de ő maga nem vadászik. Így aztán arra a kérdésre, hogy a vadá­ szat ölés-e, s egyáltalán mennyiben sport, egyértelműen tud válaszolni. Mert nehéz is lelkesedni valamiért, ha tudjuk, hogy szakemberek, szel­ lemi és fizikai dolgozók egész sere­ ge munkálkodik azon, hogy egyrészt az erdők, mezők vadat termeljenek, másrészt azért, hogy a hazai és kül­ honi vadászok élhessenek a paszsziójuknak, magyarán, hogy kellően kiszolgálják őket. Mint „átlag” -állampolgárok annyiban vagyunk ér­ dekeltek. hogy a vad nem kevés valutát is hoz az országnak, mert jó mélyen benyúlnak a külföldi v a ­ dászok zsebébe. Tegyék is, ha egy- 93 �egy trófeáért nehéz tízezreket tud­ nak áldozni. Nyilvánvaló, ho,gy a pletykaéhségünket a hazai vadászok­ ról, vadászszokásokról írottak elé­ gítik ki. D e korántsem pletykaszin­ ten, mert Szász Imre érezhetően nagy önmérséklettel, fegyelmezetten ír arról a társadalmi rétegről, amely vadászik - vadászhat. Sajátos szek­ ta, mondhatnánk beltenyészet ez, noha a statisztika szerint minden társadalmi réteg képviseltetik a v a ­ dászegyesületekben. D e miért lenne éppen a vadászat különb, mint az élet más területe? A z anekdotikus, a drámai, máskor meg bohózati-groteszk elemekkel átszőtt vadásztörté­ netekből igen markáns képet ka­ punk demokráciánk állapotáról, ar­ ról a módról, szemléletről, ahogyan ezt a vadászó „potentátok” meg­ élik és értelmezik. A kép bizony nem szívderítő, s nem csoda, ha a mai Tiborcok eleve gyanakvással és ellenszenvvel tódítják, színezik, mondják tovább a ténybeliségükben is riasztó történeteket. Szász Imre szerencsésen választot­ ta meg a módszerét és a stílusát. Jelen van a vadászatokon, noha ő nem vadászik, megtanulja a „szak­ mát” is, de nézőpontja a laikusé (a miénk), tehát egyszerre lát és láttat­ ja belülről és kívülről is a dolgot. Végül is - aki eddig nem szerette volna - megszeretteti az olvasóval a természetet, s ítéletet mond az em­ berről. A teljesítmény értékét nö­ veli ez. (Sok újságíró társa joggal irigyelheti ezért, hogy olyan körök­ be is bejuthatott, amelyeket finoman „exkluzívnak” szoktunk nevezni, s olyan élményekben, eseményekben is részesült, amelyekben mi legfeljebb, ha a moziban...) Nem lett ettől jobb kedve a szerzőnek, mint ahogyan az olvasónak sem. A pars pro toto elv, a cseppben a tengert módszerrel d i­ agnózis értékű leírást kapunk nem­ 94 csak erdeinkről, vadjainkról, de jelen társadalmunk állapotáról is, s ez már több mint szociográfusi - írói tel­ jesítmény. V A D A S JÓ Z S E F : N E M M IN D E N N A P I T Á R G Y A IN K Nagy veszteség érte a fran­ cia (és az egyetemes) történetírást: meghalt Fernand Braudel. Hogy mi köze van a Magyarország felfedezé­ se sorozat legújabb kötetéhez? L é ­ nyegében semmi. Azért hozom mégis elő, mert a jeles francia történész fordulatot hozott a már-már meg­ merevedni látszó tudományba az­ zal, hogy a figyelmet ismét a hét­ köznapokra. a közemberekre, ha úgy tetszik a mindennapiságra fordítot­ ta. Nagyon is meghatározó egy kor­ ra - mondták - , hogy mit esznek, mibe öltöznek, hogyan laknak, egy­ szóval: élnek az emberek. Nem a tankönyvekben is szereplő „nagy emberek” , a királyok, hadvezérek, politikusok, hanem a jobbágyok, pol­ gárok, közlegények. Szívós, sziszte­ matikus kutató- (és összehasonlító) munkával bányászták elő szinte a történelem hamuja alól a tárgyakat, emlékeket, adatokat, hogy ezernyi mozaikból rakják össze egy-egy kor tablóját. Mert nem állt a rendelke­ zésükre olyan könyv, mint Vadas Józsefé: a N em mindennapi tár. gyaink. Minden bizonnyal hasznosí­ tották volna a Magyarország felfe­ dezése sorozat többi, eddigi köte­ teit is, amelyekben a magyar táj, gazdaság, élet egy-egy szeletét mu­ tatták be a szerzők, mégis Vadas könyvének vennék a legnagyobb hasznát. Mindezt természetesen a könyv minősítésének szántam. Ügy „olvastatja” magát, mint a legügye­ sebben megírt bestseller, pedig egy­ általán nem veszi és kezeli könnye­ dén választott témáját. H a úgy tet­ szik Vadas is a „kályhától” indul el, azaz leltárt készít az 1945-ben örökölt állapotról, s ha szükségesnek �érzi, a résztémáknál is ad történel­ mi visszapillantást. A téma: környe­ zetünk. A szerző sokféleképpen kö­ zelíti meg, s ettől lesz a könyv iz­ galmas és olvasmányos. Ízlésről nem érdemes vitatkozni - mondja a latin közmondás. Csakhogy ezt a művé­ szettörténész-kritikus nem fogadhat­ ja, s nem is fogadja el. Nagyon is pontosan, ha kell „sarkosan” fogal­ mazza, minősíti az olyan eladdig ta­ bunak, érintetlennek tűnő témákat is, mint például a népművészet, há­ ziipar, nem kímélve a „szent tehe­ nüket” sem. Ettől azonban m ég nem kerekedne ki évtizedünk tárgyi v i­ lágának szociografikus képe. Vadas buldog szorgalommal és kitartással utánajár és válaszol is a maga fel­ tette kérdésekre. Márpedig ezek a kérdések. szempontok sokrétűek, alaposak s — nem győzöm ismételni - izgalmasak. A gyerek első kérdé­ se az, hogy mi ez? Később az, hogy milyen? Vadas játékosan felteszi ezeket a kérdéseket is, de tovább faggatja a valóságot, s nemcsak azt kérdi, hogy miért, de azt is, hogy cui prodest? (Kinek az érdeke?) Az első kérdésre épp’ olyan szomorú a válasz, mint amennyire felháborító, helyenként sokkoló. Vadas ugyanis abból indul ki, hogy az embert jel­ lemzi is, determinálja is a tárgyi környezete, beleértve az utcákat, te­ reket. házakat, lakásokat, azok be­ rendezését, egészen a ruháig amit felvesz, evőeszközig, amivel ételét elkészíti, elfogyasztja. Ez: a tárgyi környezet pedig soha nem spontán folyamat eredménye. Nagyon is meghatározzák az adott kor gazda­ sági-társadalmi viszonyai (beleértve a politikát, a demokrácia és a mű­ veltség szintjét is), az a szemlélet, ahogyan ezt a kérdést kezeli a befo­ gadó, a szenvedő fél is, de a kiszol­ gáló is (építészet, ipar, kereskede­ lem stb.). Ezért utaltam a cikk ele­ jén Braudelre, mert az adott tárgyi környezetből szinte le lehet „vezet­ ni” a benne élő, azt használó ember közérzetét is. Márcsak azért sem mindegy tehát, hogy az milyen. Hi­ szen ha a lakás, a bútor, a ruházat, egyszóval a használati tárgyak silá­ nyak, ízléstelenek, kicsi a választé­ kuk, „eszi-nem-eszi” alapon ráeről­ tetik a fogyasztóra, akkor ez na­ gyon is súlyos gazdasági, politikai, társadalmi kérdés, amelynek megol­ dása (vagy megoldatlansága) nem bagatellizálható el azzal, hogy a fe­ lelősök egymásra mutogatnak. Az, hogy súlyos történelmi örök­ séget vettünk át, olyan közhelyigaz­ ság, amellyel számolni kell, de örök­ ké erre hivatkozni ma már kimeríti a demagógia fogalmát. Vadas azért idéz statisztikákat (például a laká­ sok számáról, állagáról), hogy je­ lezze a determináltságot, egyszersmint az alternatívák (kidolgozá­ sának) szükségességét is. Nyílt ka­ pukat dönget, mert a könyv meg­ írása óta - részben a gazdasági kényszer miatt — újra kellett gon­ dolnunk és fogalmaznunk a lakásprogramot, amely évtizedeken ke­ resztül csak sivár panellakótelepekben gondolkodott, tervezett. Mitsem enyhít ezen, hogy (a megszólaltatott) építészeknek sem tetszett amit csi­ náltak. A lakás, a lakótér fogalma (beleértve annak birtoklását, hasz­ nálatát is, esztétikumát), hangos és heves vitát indukált a sajtóban is. Vadas figyelme mindenre kiterjed, mert folyamatában szemléli a dol­ gokat. Ezért szán például külön feje­ zetet R á d a y M ih á ly műsorának, bi­ zonyítandó, hogy az állampolgár igenis bele akar. bele is tud szólni szűkebb és tágabb környezete for­ málásába, s ma már nem tűri a hi­ vatal felelőtlenségét, packázását, ilyen-olyan érvekre hivatkozó pusz­ tító kedvét. A könyv törzse azonban magáról a tárgyformálásról, azaz az ipar­ 95 �művészet és iparművészek gondjai­ ról szól. Krimiizgalommal, mert ma­ ga a valóság valóban abszurd hely­ zeteket teremtett és teremt. A kér­ dést könnyedén le lehetne pöcköl­ ni az asztalról, mondván, hogy az iparművészek elhanyagolhatóan kis rétegecskéje a társadalomnak. Csak­ hogy - bizonyítja Vadas - amit képviselnek, helyesebben képvisel­ niük kellene, az mindannyiunkat érint! Oknyomozásai során jut el a szerző az iparhoz, a termeléshez, amely a legutóbbi évekig megelé­ gedett a mennyiséggel, mitsem vagy alig törődve a fogyasztóval, akinek a termékeit szánta. Márpedig, ha van valami, akkor ez vérlázítóan antidemokratikus gesztus. Csakhogy ez (sem) aligha csupán morális kér­ dés. Vadas egy percig sem titkolja felháborodását, de nem áll meg itt. Kinyomozza és elemzi az okokat is, hogyan alakult ki ez a helyzet, s - noha ez nem lenne a szociográfus feladata - ha tud, alternatívákat kí­ nál. Bírálata soha nem csupán egy irányba vág. Mi, laikusok ugyanis aligha értenénk az iparművészek si­ rámait, mint ahogy az ipar és ke­ reskedelem (helyenkénti) korlátolt­ ságát, pöffeszkedő gőgjét sem. Szép, használható tárgyakat szeretnénk (lakást, bútort, ruhát stb.), s nem érdekel bennünket az előállítás mód­ ja maga. Csakhogy ennek ezernyi feltétele van, objektív is, szubjektív is, amelyek ismerete nélkül nem lát­ hatunk tisztán. Szögezzük le rög­ tön, hogy Vadas miközben türelme­ 96 sen meghallgat minden érdekeltet, mindenkor a mi, tehát a fogyasztók, a használatbavevők pártján áll. Ne higgyük azonban, hogy rólunk nincs véleménye! Megértése a szociográfusé, ám művészetkritikusként mond véleményt a giccsről, a proccról, a pöffeszkedő (tehát pocsékoló) presztízsfogyasztásról, amely még sokáig piacot jelent mindennek, ami olcsó, vásári, esztétikailag szemét. A szerző nagyon is jól tudja, hogy ez is egy folyamat eredménye, de hisz az ember formálhatóságában, nemcsak a tárgyakéban. Kritikájá­ ban (lásd ipar, oktatás, kereskede­ lem stb.) radikális, az esendő em­ berrel szemben türelmes és megér­ tő. Ha az ars poeticáját egyetlen mondatban próbálnám megfogal­ mazni, akkor így summáznám a könyvet: adjunk esélyt a jónak, a praktikusnak, az esztétikusnak, min­ den erővel támogassuk, segítsük; tü­ relmesen, de határozottan gyomlál­ juk a selejtest, giccsest, a használ­ hatatlant. Teremtsük meg az ember­ nek a választás lehetőségét, ugyan­ akkor tanítsuk is meg a jó, a szép, a praktikus használatára. Az em­ ber be akarja lakni az adott vilá­ got. A maga képére akarja formál­ ni, hogy otthon legyen benne. Min­ den, ami ebben zavarja, feszültséget okoz. Nincs időnk várni, hiszen csak egyetlen életünk van. s nem mind­ egy, hogy azt milyen környezetben s közérzettel éljük le. (Szépirodal­ mi) H O RPÁCSI SÁN D O R �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. SZERZŐI Főszerkesztő: P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y D r. B elitz k y Já n o s történész (Salgó­ A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: D r. H o rváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: C sík P á l D r. Fancsik Já n o s Füzesi István N ém eth Já n o s István D r. Szabó K á ro ly D r. T am áskovics N á n d o r T ó th E le m é r A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: D r. B acsk ó Piroska C zinke Feren c K o jn o k N á n d o r K o v á c s A nna P á l Jó z s e f szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 25. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B álin t Tam ás igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: K e le m e n 86.43168 N. S. G ábor tarján); B ó c Im re író (Budapest); dr. C songrády B é la pártmunkás (Sal­ gótarján); H orpácsi Sándor kritikus (Miskolc); H o rtobágyi Z o ltán újság­ író (Balassagyarmat); dr. H o rvá th István, a Nógrád M-i Tanács műv. oszt.-vez. (Salgótarján); E n d r ő d i Sza­ b ó E rn ő költő (Budapest); K a rd o s A n d rá s kritikus (Budapest); dr. K e ­ rékgyártó T. István népművelő (Jász­ berény) ; K o r ill Ferenc, a Nógrád M-i Moziüzemi Vállalat ig. (Salgó­ tarján) ; Laczk ó P ál, a Palócföld szer­ kesztője (Salgótarján); Lu kács G e r ­ g ely Sándor költő, tsz-elnök (Karancslapujtő); N ém eth Já n o s István nép­ művelő (Rétság); dr. Praznovszky M i­ hály muzeológus, lapunk főszerkesz­ tője (Salgótarján); R é ti Z oltán festő­ művész (Balassagyarmat); dr. R om sics Ignác történész, O SZK Magyar­ ságkutató Csoport (G öd); Siklós László író (Nagykovácsi); Sim or A n d ­ rás költő (Budapest); Sz . H altenberger K in g a műv.-történész (Losonc, Csehszlovákia); Szeróczki B ertalan tanácselnök (Varsány); T óth László költő (Dunaszerdahely, Csehszlovákia). igazgató. ☆ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapélőfizetési és I.apellátási Irodánál. (HELIR) Budapest, V ., József nádor tér 1. - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z ir a t o k a t és r a ) z o k a t n e m ő r z ü n k m e g és n e m k ü ld ü n k vissza. IS S N : 0555-8867. I n d e x : 25-9 �Ára: 16,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/2. szám Subject The topic of the resource Társadalompolitika Irodalom Művészet Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály