https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f7a4cfa56f6d79b67b1641ed1e7f66bc.pdf 3bf39d34ae5a519c6d9181dbe376dff0 PDF Text Text �Tartalom XX. ÉVFO LYA M , 3. SZÁM 1 Baranyi Ferenc: Magán-, Kék madár - zöld fák (vers) 3 Konczek József: Kígyóbeszéd (novella) 9 Bódi Tóth Elemér: Pacsirta (vers) Vaderna József: Metamorfózis (vers) 10 Tamás István: Szeptember szonettek IX. (vers) Szepesi József: Portrék (vers) 12 Erdős István: Pénz, pénz, pénz! (novella) 16 Németh Miklós Attila versei VALÓ SÁG 17 Andrassew Iván-Pál János: Prolilét-ra (szociográfia) 23 Ács Zoltán: Felépül végre a házunk? (interjú) 32 Hortobágyi Zoltán: A Palócföld megkérdezte Gressai Sán dort... ABLAK 34 Mai szlovák költők versei (Tóth László bevezetője és fordításai) M ŰH ELY 44 Tandori Dezső / Zalán Tibor; Zalán Tibor / Tandori Dezső 63 Petrőczi É va: Napló helyett I. T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 67 Szenti Tibor: Parasztvallomások (Romsics Ignác) É L Ő M Ú LT 69 A z utolsó nógrádi nagyasszony M ÉRLEGEN 82 Vidéki Magyarország (Laczkó Pál) 84 A z ének megmarad (Bezzeg János és Endrődi Szabó Ernő) 92 Banos János: Látlelet (Alföldy Jenő) 95 Ószabó István: A vak géniusz (Magyar József) E számunkban a borítón és a belső oldalakon M ILA N SO K O L besztercebányai grafikus munkái tók, aki az 1981- évi mátraalmási (Nógrád m.) művésztelep vendege volt. (Fotó: Buda László) látha­ �BA R A N Y I F E R E N C Magán- A magánoknak nem könnyű a sorsa, a gondtalant akárhogy tettetik: a hatóságoknak megannyi borsa csak magán-orr alá törettetik. Irigyli öt a vékonypénzű állam, no és a vastag arcbőrű tömeg, s mivel szegény amúgy sem makulátlan: mindkettőt szemlesütve vágja meg. S e szorongást nehéz viselni így, ha kamrája telve is: nagyon levert, jobb a kuldúsnak, hisz az alamizsna adómentes volt mindig is ehelyt. Így nem merek kisvállalkozni én sem s megtollasodni sem fogok soha. Álmaimat csalán közé vetélem, hisz mind odavaló, nem máshova. Továbbra is a holdat bámulom hát s vonzódom ahhoz, ami nem taszít, az ország egyszer rám is bízta gondját de ez ma már egy öltést sem . . . ér. I �Kék madár — zöld fá k (Kassai Franciskának) A mesebeli madarat elfogjuk olykor, hogy utána úgy dönthessünk: legyen szabad. S szorosan az ablakhoz állva eresztjük el a messzi ég felé, mely húzza ismerősen s akkor a madár színe kék. Csak akkor. Mindig eltűnőben. Nincs más, csak ez a pillanat, mely tollait kékkel befújja, hiszen pihéin átszalad a sugárzó mennybolt azúrja és hiheti, hogy élni szép: van K ék Madár, mely visszaszállhat! S engedek én is kicsikét az illúzió igazának, hisz’ ez a szárnyalás visz el a boldogsághoz, mert iránya cikk-cakkos, tört íveivel ráröpteti szemünk a fákra s meglátjuk végre a csodát, mit addig is kínált az ablak: zöldelnek, zöldelnek a fák! S ez hihetőbb örömet adhat. 2 �KONCZEK JÓZSEF Kígyóbeszéd (de szokták mondani angyali üdvözletnek is) . . . elnézést kérek, amiért megzavarom csendes pihenése közben, mind­ össze annyit kérek, engedje meg nekem, hogy kicsit megszárítkozzam, mert valahogy hideg most a víz, pedig ilyenkor, délután, egész nyáron át, a leg­ jobb fürdeni való idő volt, persze, ez már nem a nyár, őszbe hajlik az idő, és ilyenkor olyan tűnődésre késztető, elgondolkodtató a táj, mintha kiélesültebben lehetne talán érzékelni mindent. Talán véletlen volt, talán egy kicsit én is akartam, hogy arról a vitorlásról ott, ni, amelyik most kerül a nádas takarásába, én valahogyan a vízbe estem, és mivel a hajó elment, én erre felé irányítottam karcsapásaimat, ha pontos akarok lenni, nem tudtam, hogy itt önt fogom találni, amint lehunyt szemmel napozik ebben a nádszékben, honnan is tudhattam volna, hiszen nem ismertem, s azt sem tudnám megmondani, mi húzott, mi vonzott éppen erre a part­ részre, bármelyik magánnyaraló partsávjánál a partra juthattam volna, de most már egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy valami ösztönös oka volt, valami érzés, valami vonzódás, igen, nem tudom, volt-e már úgy vele, hogy csak elindul valamerre, nem is tudja, miért, de érzi, hogy az jó, és akkor valóban várja valami vagy valaki, s akkor már abban is bi­ zonyos lehet, hogy éppen miatta történt. Én talán éreztem is, hogy ön mintha hívott volna engem. Nézze, én tisztában vagyok azzal, hogy ha bárki is meglát bennünket, nem keltünk feltűnést, hiszen csupán beszél­ gető két embernek látszunk, holott meg fogja látni, itt egészen másról van szó, mert most, hogy így megláttam, valami úgy megragadott engem, s egyre úgy érzem, hogy létrejött közöttünk valami szokatlanul érdekes, azt hiszem, jó ez, ön mintha még nem tudná, mintha küzdene ellene, holott akarta, ám én azon leszek, hogy jó is legyen. Mondom, én már érzem a kettőnkben meglevő közös akaratot, és ön megbízhatóan fek­ szik ebben a nádszékben és derekának hajlási iránya nélkül biztosan sze­ gényebb volna ez az árnyékosodó délután. Kifejezhetetlen kényszerítés szorít, hogy beszéljék önhöz. Nem önnel, mert ez a kényszer már ezen a ponton túljutott, mintegy annyira felhal­ mozódott bennem a beszélnivaló, hogy önhöz kell beszélnem. Tudnom, éreznem, azt, hogy hallgat engem, de úgy volna jó, hogy ez ne zavarja önt. Talán, ha lehunyná szemét. Azért volna jó, mert akkor úgy tehetünk, mintha ön aludna, s kérem, ne is mosolyogjon, hanem nagyon ügyesen, az elhitetés legfelső fokán tegyen úgy, mintha nem is hallaná, amit mon­ dok. Szélsőséges érzékenységem késztet rá, hogy ezt kérjem öntől. Ugyanis szeretném elérni, hogy önt ne zavarja az, amit mondok, tehát, ha úgy teszünk, mintha nem is hallaná a szavaimat, bizonyos gyengéd izgatottsága lesz a beszédhelyzetnek, hiszen bízvást érezhetem úgy, hogy ön mégis hallgat rám, ámde ön bármikor amögé a tudat mögé menekülhet, hogy 3 �hiszen nem is hallja, amit mondok. Erre önnek is nagy szüksége van, mert amit mondani akarok, az nagyon érdekli önt, de, ha nem teremt­ jük meg a kielégítő feltételeket az ön nyugalma számára, vagyis, ha úgy érzi, hogy valaki vagy valakik, akik idenéznek, idehallgatóznak, ké­ sőbb tudhatják majd, hogy hallotta a beszédemet, ez talán zavarná önt. S meglehet, hogy efölötti kényelmetlen érzésétől vezettetve félbeszakít en­ gem, és ez nagyon rossz lenne mindkettőnknek. Nekem azért, mert nem mondhatom végig, amit szeretnék, önnek pedig azért, mert zavarni fogja egy befejezetlen helyzet disszonanciája. És ez, ugye, elkerülhető, ha meg­ engedi, hogy körültekintő figyelmességünk eredményeként ez a kvázi be­ szélgetés-hallgatás kialakulhasson. Engem jólesően izgat is, hogy nem le­ hetek benne biztos, figyel-e rám, hiszen ha rokonszenvét váltom ki azzal, amit elmondok majd, akkor végül saját akaratából vállalhatja, hogy hal­ lotta-e. És engem az éltet most, hogy nagyon hiszek benne, ha végighall­ gatott, be fogja vallani, hogy nemcsak hallott mindent, hanem a rokon­ szenvét is sikerül elnyernem. Bevallhatom, az sem fog nagyon kétségbe ejteni, ha nem akar emlékezni majd arra, amit hallott, hiszen ez az ön joga, és amennyiben úgy dönt, hogy nem hallott semmit, akkor ezt is ki­ fejezheti, látja, máris kinyitottuk két irányba ezt a helyzetet. Igaz, van még egy lehetősége, ez az, mintha álomnak fogná fel, nos, az sem baj, ha nem avat bizalmába, hogy elfogadta szavaimat, akkor úgy jutott a titok birtokába, hogy nem közli velem, ugye, ám ha mégis úgy gondolja, hogy közli velem, megértette, amit hallott, ez is jó. Érdekes, hogy egyik v á l­ tozat sem jobb vagy rosszabb a másiknál, hiszen az én személyes érdekem, érdekeltségem, hogy úgy mondjam, az elmondáson túl már semmire nem terjed ki, az én érdekeltségem, sőt feszítő szükségletem, hogy elmondjam, amit el kell mondanom. Végül hiába fog megkérdezni, nem tudok semmi többet mondani majd, így hát az, hogy kinyilvánítja-e azt, miszerint elfo­ gadta, felfogta szavaimat, vagy nem szól semmit, ez valójában teljesen mindegy, hiszen a küldetésem az elmondással véget ér. Ezért láthatja is, hogy mindaz, amit az imént mondtam - nem önnel, hanem önhöz kell beszélnem - mennyire igaz. Így, ilyen nyugodtan, egyenletes lélegzéssel, ebben az oldott, félig fekvő, félig ülő testhelyzetben, azt hiszem a legjobban megvalósulhat mindaz, amire most szükség van. Még valamit szeretnék kérni, de ezt kérem, hogy nagyon-nagyon komolyan fogja fel, és ne keressen benne semmi felületi szándékot. E z nagyon jó volna, ha megtörténhetne, mert ezáltal létrejönne egy olyan helyzet, amelyik még pontosabb fogalmazásra tudna engem késztetni, mintegy hozzásegítene, hogy a legjobban mondhassak el valamit. Ugye, nem nagyon feltűnő, ha egy ifjú nő fedetlen kebellel na­ pozik. Ha nem okozna ez nagy gondot, és megoldhatnám a kötőjét, sokat segítene nekem. Ú gy, nagyon köszönöm, hogy nem válaszol, szinte való­ ban alszik, tehát máris segített az előbbi kéréseim teljesítésével, de most még csak ezt kérem. Ugye, ugye, az ön beleegyezésével történik ez, hogy most megoldom a melltartó kötőjét, ugye, azért tud róla, hogy ez törté­ nik, mintha talán álmodná csak, de nem veszélyes ez a dolog. Most nagy örömöt érzek, hogy sikerült kialakítani a pontosabb fogalmazáshoz szük­ séges helyzetet, amely úgy tűnik, számomra a fontos, pedig magának a dolognak van rá szüksége, hiszen én, csakúgy, mint ön is, egy bizonyos 4 �dolognak a szolgálatában vagyunk most így, és egyáltalán nem valami közhelyszerű csalárdság késztetett rá, hogy segítségét kérjem őszinte és emberien bizalmas nyíltságának ilyen kifejezésére. E z a bizalom nagyon szükséges nekem és önnek is, mondom, végső soron ennek a dolognak, amelyért most így vagyunk. Ez a dolog, ez a titok valamire, az egészre vonatkozik, és ez az egész nagyon nehezen közelíthető meg, nagyon nehéz volna pontosan leírni, áb­ rázolni, megmutatni, úgy hogy amennyiben valamilyen formában vállalni fogja majd mindannak sejtelmes értését, amiről beszélek, először is azt kell tudnia, hogy csak nagyon kis része az egésznek, a teljesen kifejeződő egésznek. Ez egy bizonyos törvényszerűség, amely történik akkor is, ha nem vesszük tudomásul, ha más és más magyarázatokkal látjuk el, ám hiába nem veszünk róla tudomást, hiába magyarázzuk máshogyan, mint ami az igaza, a lényege, ez rajta nem változtat. Ez ugyanis sokkal erő­ sebb nálunk, de nem valami kényszerítés által, jóllehet ebben az én kényszerítettségemben, hogy róla kell beszélnem, mégis valamilyen módon ki­ fejeződik a szükségszerűség, hogy birtokba vevődjék. És ennek a birtokba vevődésnek jó engedelmeskedni. Olyan, mintha szomjas volna az ember, és oltaná a szomját, tehát, hogy úgy mondjam, nem fájdalommal kény­ szerít, hanem valami jónak az ígéretével késztet a vele való foglalkozásra, azoknak a lehetségesnek gondolt utaknak a végigkövetésére, amelyek által úgy vélhetjük, hogy feltárul a dolog magyarázata. E z magának a dolognak a lényege, hogy fel akar tárulni, ámde csak akkor lehet feltárnom, ha így maradunk. A zt reméltem, hogy kérésem teljesítése után könnyen áttérhetünk arra, amiről beszélnem kellene, de ne higgye, hogy az olyan könnyű számomra. Mondhatná magában, hogy én már elég sokat beszéltem, de azon túl, hogy lehunyt félmargarétáival, lüktető meleg keblével itt fekszik előttem, voltaképpen még nem történt semmi sem. Ne higgye, hogy így van. Látja, annyi máris bizonyos, hogy látszólag befejezetlen gondolataim mindegyre vissza-visszatérnek valamiféle titoknak az emlegetésére, bizonyos körkörös rendszer szerint, s abban, ami történt, talán fontosabb ennek a bizonyos haladási iránynak, ennek a lüktető vissza-visszatérésnek, ennek a pulzáló ritmikának a megléte, ez a mindkettőnket uraló érdekes állapot, amely­ ben valamiképpen egészen más érzékekkel tekinthetünk mindenre, ami kö­ rülvesz bennünket. Van ebben bizonyos felfokozottság, valami feszültség, de biztonságot adó közelség is, megtartó közös izgatottság, amelynek, hogy úgy mondjam, pallérozott, lassú átmenetei vannak a még jobban kifejlődő izgalomhoz, ám ez mintegy belőlünk éled, erősödik, veszi birtokába egész lényünket, s valami kínzó szükség fogalmazódik meg benne, ne féljen, nem baj, hogy nem tudja, mi is ez, elég lesz, és, jó mindkettőnk­ nek, hogy bennem egyre inkább megvilágosodik, miről van szó. Bár mind­ ez csak így, közben világosodik meg bennem is, az ön segítségével, amely­ be így bcavatódunk, s ennek során már én érzem is, hogy a közelségünk annyira belsővé teszi ezt a beszélgetésünket, szinte folytat egymásban bennünket, önmagunkat egynek érzékeljük valamivel, ami eddig kívülvaló volt, s ebben teljes odaadással, valamiféle alázattal vagyunk jelen, mint­ ha lelkes eggyéválással, lelkes azonossággal szolgálnánk valamit, ám az, hogy egymást, ez nem pontos, mert egymásban önmagunkat, ám ezzel 5 �talán valami egészen mást is, nem gondolja, ugye, ugye, mert ez kettőnk­ ben, külön-külön nem jöhetett volna létre, így van-e?, mintha az életem volna ez, amit most átélek, és érdekes, más valakivel együtt, erről a mástól immár lefoszlik az a képzet, hogy nem-én, hogy ő, mert én va ­ gyok ez a te is, ugye, így érzed már, nem? nem még? várjál kicsikét, így, így, így, majd mindjárt, ha átadod magad te is ennek, ugye? ugye? kez­ dődik már ugye? most csak szépen, nyugodtan, de az életünk ritmusát nem feladva, legyünk csak így, így, így, jó, jól van, gyere velem, ne maradjál el tőlem, ugye, én vagyunk, én vagyunk, én vagyunk, igen, mi, ez az én, én vagyunk, én vagyunk, milyen érdekes! van ebben is valami körkörösség, de ezt meg kell tartani, ez valahogyan olyan, mint egy dina­ mikus, erős forgás, részei a közös törvényben elrendeződve a maguk he­ lyén futják, forogják a maguk körét, váltakozó arculatukat fordítják így felém, efelé a közös én felé, és minden kis részüknek is fontos szerepük van benne, hogy ez így fennálljon, ne szűnjék meg, hiszen kibukván egy rész is, mint a heves izommozgás, egy ránduló inger, korrigálandó, átren­ dezendő lesz minden, fájva megcsikorduló disszonanciáin át visz a helyre kerülő újabb harmóniához, amelyik a segítséged nélkül nem ilyen lenne, tudod? úgy-e? érzed-e benne a magad legsajátabb énjének elkülönülő szerepét a közös énen belül s ez izgatóan jó, mámorítóan heves, kielégí­ tően teljes érzés, amint birtokába vesz az odatartozás, de vigyázz, tudom, minden, minden arra vinne, hogy gyorsuljon, zuhogva sürögjön-forogjon ez az én, jaj nem, jaj nem, csak szépen így, így, érzed, újabb súlyai jön­ nek el a megtartó ellenpontoknak, hiszen ezt a játékot átérezve tudni kell, hogy minden rész az én, a te v agyok, magamat alakítom velük, magam­ mal, amint létrejött ez a mozgás, ahogyan súrlódva muzsikálósan, kar­ cosságból kiemelkedve száll, száll körülöttünk, az én körül, amit akarunk, ez az én, ez akarja velünk, ez a körösség, ez a fokról fokra feljebb csa­ varodó megtartó kibontakozás, ez a lépcsőház-katedrálisok törekvése föl, föl, fölfelé, és én csak lassan elnyíló nagy szemedben látom az égen úszó felhőket, szemed nagy margarétái teljessé válnak, furcsán, kedvesen kere­ kedtek ki, mint egy régi-régi nagy bolyhos szélű húskagyló, amikor még a tengerekben éltünk, mint egy megnyíló pillás szélű zsákocska, amelyből nem üresség néz kifelé, hanem a tekinteted, közepén a gyengéddé enyhült, de az újabb játék édességét csillantó fénnyel, mint egy rugós kis patkópénz­ tárca, mint az érzékeim hódvasa, csapdája, de nem rámkattanó nyers ag­ resszióval, hanem szorító erővel, a pillák óvó vasfogcsipkézetével, hogy fogva tart, de közepén a nyílt tiszta őszi ég ragyog, s újra fölérzik nézé­ sedben a bensővé tett idegenséged, másságod, ellentettségem, az egymást forogva próbálgató párharcosok fogáskereső elmélyültsége, most, most, most, most, amikor összekulcsolódnak egymás hátán azok az ököllel és szoros csuklóval nem ütni akaró, hanem az öleléshez sok teret átfogó ke­ zek, amint ez az idegenként bevillant képzet átnyílik ölelésbe, nem róluk, gladiátorokról, keleti birkózósportok atlétáiról, rólunk, rólunk van szó, rólad, de a homlokom peremén beúszó hajó, amelyről jöttem, íme, a nádas mögül bukkan ki, nem, nem, nem, itt maradok én, kettőnkből, belülről kell az, az az erő újra, hogy ne akarjak kiszakadni innen, segíts a mélyről felizzó tekintettel, tedd történetté a kettőnk játékát, tett múlt­ idővé együttlétünket, készíts fel, szoríts rá a történet továbbélésére, segíts.. . ! 6 �Hisz az vagy te is, aki én. Dőreség volna a derekad csavarvonalából olvasnom, tudom én anélkül is. A z a bizserdülő érzés, amelyik hajnalonta a derekadat úgy rántja össze, hogy szinte szikrázva, csillagozva kisistereg vériköreidbe a hűséges belső szervek életet serkentő anyaga, az a friss öröm, hogy fekvő helyzetből lábadra állsz, nyújtózol, tarkódban a felto­ luló egészség hullámcsapásai csobbannak meg, ez az érzék mutatja, hogy az vagy, aki én. Elmondom neked a titkot, én festettem meg a képet, én festettem, úgy festettem, ahogy kívánták, pedig nem úgy van, de nem lehetett másként, nem lehetett, nem lehetett, megmutattam, ahogyan én, s mondták: nem, a kígyó csússzon le a fáról, és te ott álljál mellette, nem, nem, nem így volt, hanem én akkor fenn, a lombok közt rejtőztem, és ott nem volt k í­ gyó, hanem én, a lombok közt, de nem látszott az arcom. Így találtam rá a történetre, tudtam, hogy az, akinek akarnak, akit mondanak helyet­ tem, mindig a forrásnál ül, vagy jár, vagy fekszik, beszélget a madarak­ kal, füveket szólít, de tudtam én, hogy nem neki, hanem nekem szólnak a füvek, nekem válaszolnak a madarak, mindig, mikor elbújnak, ők is, a lombok között fenn, közös a mi titkunk. Ő csak ült, mintha nagy ké­ peskönyv feküdne a térdén, a jóisten kisóvodása, s igen szép volt az arca, hogy mindent csak a könyvből látott, de én tudtam a titkos, a legtitko­ sabb írást, ami bele van írva a levelekbe, a madarak fészekőrző félelmé­ be, a virágba, mert én fenn a lombok között voltam, és bár árnyékban voltam, mindent, de mindent tudtam, nekem megvallottá k belső helyze­ tüket, történetüket az élők, és én nem akartam kinn, a forrás körül járni, hanem jól voltam ott is, mert igen eltöltött az érzés boldogsága, nekem minden más nyelven szólt, odaadta magát, kimutatta igazságát, nem ta­ karózott a díszes madártollak csodája mögé, hanem én átláttam a cso­ dán, tudod, s éreztem, hogy így lehet csoda a csoda, így lehet ő is olyan szép, hogy nézegeti a nagy képeskönyvet, meghatározza a madarat, mond­ ván, hogy madár az, amelyik színes szárnyaival imádkozik, fejével a földre tekint, testét mégis a magasság emeli, mert jó így, s mondván, fű, hogy éllel fényre, meghajló derékkal fényre, lehajló éllel a földhöz, mint a madár csőrrel. Nagyon kedvelem a történeteit, de látod, amikor a képet kellett megfestenem, eljöttek a bölcsek, tudom, ott volt köztük ő is, oszlop, oszlop mögül nézett ki rám, kérés volt a szemében, s én lát­ tam, hogy fél, fél, hogy én a csodát el fogom rontani, s megint elém hozta a forrásnál üldögélő alakját, hogy én volnék az, ne nagyon akarjam ár­ nyékarcomat a lombból lefoszlatva, idehozta, tagadni a kedvességét an­ nak, ott a forrás körül, és én nem akartam. Mondtam, ez a szerkezete csak a képnek, amit eddig megfestettem, s mondták is, hogy bölcsen, s jól van, avatott vagyok, ha értem, ne vérezzem fel a csodát, fessem rá újra a tollak, derékfények teljességét, ne ijesztgessem a létezést, mint holmi rönt­ gencsontvázakat feltakaró ijesztő tudás, hanem a csontok, izmok pontos elrejtettségét ismerve tegyem olyanná a képet, amilyen valóban, végül abból engedtek, hogy ne fessek sok ruhát, nyár van, mondta az egyikük, miközben a pipa mögül rámmosolygott, nem fognak fázni, s akkor ma­ gamat festettem bele a forrásnál üldögélő alakba, és azt mondták, hogy jól van. És én belenyugodtam, mert el akartam jönni hozzád, újra élni akartam a beszélgetésünkben. 7 �És amikor festettem is, és amikor felébredek is, és a derekamban ugyanúgy megpezsdül a belső elválasztású mirigyek vitaminja, az összeránduló test szertartásai a más és más helyzeteikben, látod, ugyanaz v a ­ gyok, aki te vagy, mi ugyanazok vagyunk, de nemcsak egymással azono­ sak, hanem azzal a régi magunkkal is, akiket nekem adatott megfestenem katedrálistorony alatt az egyik oltárra. Ez a körkörösség, ez a mozgás, a testek frissülésében és az ecsetkezelésben is mind, mind ugyanazt mondja. Pedig ez csak felszín, mint a madártoll, a fű éle, a mélyét eltakarom most is. D e azért beszélnem kell róla, mert iszonyatos gyönyörűség ez a kész­ tetés, hogy szolgáljak valamit, ami egyenlő a mindenséggel, s ezt akartam mondani, ezt akartam megvallani, ez a teher nyomaszt engem, ez a tit­ kom, ez a titkok titka. A még így is csak teljesen nem mondható titok, amit talán nem is tudok egészen, amit talán nem is tudnék átadni egé­ szen, de ha segítesz nekem, érezni fogod, hogyan suhogott a szárnyam, amikor elmentem hozzád, küldetésben voltam, küldetésben vagyok mindig, nem baj, megvárnak a parton, azt a hajót bérbe vettük, egyszerűbb volt átjönni a túlsó partról, mint vonaton körben megpróbálni, és én azért szöktem le a hajóról, mert nem szeretem a mértani egyenesek gyilkosságát, ha figyeltél volna, feltűnt volna, milyen érdekesen úsztam, hurokvonala­ kat írtam, azt hihetted volna, hogy csak játszom. Eljöttem hozzád, hogy megmondjam neked a titkot, ami még nem tudható egészen, néha úgy érzem, hogy teljesen tudom, olyankor beszélnem kell, beszélnem kell, so­ kat, de nem tudom elmondani bárkinek, mert nagyon nehéz megtalálni azt, akinek el lehet mondani. Te olyan voltál, hogy elmondhattam. Ezért boldog leszel, gyermeked fog születni, ha te is akarod az üzenetet, ha hiszel benne, ha átadod magadat a történetnek akkor is, amikor nem le­ hetek veled, amikor a titok egy időre csak a tiéd, te vigyázol rá, és ez a révült csendesség, amelyik most eluralt, csak az emlékem lesz, mert ak­ kor nem lehetek veled már. . . 8 �BÓDI TÓTH ELEMÉR Pacsirta Nem vetettem rózsaszín, lágy tufából, úgy kövültem, mint márványban az ér, hasít a villámpillanat, dörög a kőtörő kalapácsa. Szemeim égő lámpások, fénykörük gyémántporos pilletemető, bennük a vágy miniatúrái s a fájdalom cizellált kövei, a bevérzett hacskarok, kínokat él, aki fénybe néz. Pacsirta énekel testvéreim égboltja alatt, megfogannak a bárányok, kishúgom kilépett a kőházból, lépdel a gyümölcsfák között az ezüst Ararát. VADERNA JÓZSEF Metamorfózis Kosztolányi Dezső és Csáth Géza emlékezetének A határ mentén megsimogattam a bagoly fejében a fájdalmat s az agy velő tekervényeit kiegyenesítettem a bölcsesség negatív felület gyereknyi hiány a kín házának padlásterében csigalépcső az értelein akasszuk fel a kislányokat a hurok oly jövőtlen macskákban a szentbeszéd puha a tér lecsorog a házak ereszein s elfolyik a csatornákon lassan végigtapogatom a morfium cizellált vaskorlátját s a hideg bordázatok visszapattannak megszakadt órarugók felértem bioáram kering a magasfeszültségű vezetékben 9 �TAMÁS ISTVÁN Szeptemberi szonettek IX . Ritkul a fütty. Verebek lármáznak. Krumpliszár ég s kukorica kévék. Porba suvadt sarkantyús szarkaláb Térképünkön módosul a lépték. Forgószél kap szoknyádba, a késett; Bizonyára boszorkánytáncba hív. Megmosolygod - s gyöngy híd szép ajkadon, Aranyozott rozmaring ág az ív. Pihét havaz a pákabuzogány. Varjú ül a madárijesztőre Őrszem, noha puskája, se tőre. Egy fának dőlsz - messze tűnt rég, mégis Mindent, mindent - mit írtam volt tollal Rubintodul évgyűrűkbe foglal. SZEPESI JÓ ZSEF Portrék I. Ugatnak bennem ősdobok szítják az ősi hőfokot vérem - eb vére - tengerül nyerít (nyergében ember ül) örvénylik, hömpölyög, pörög, mélyén szigonyos ördögök 2. Keresztjeim nagy hűvös vastraverzek fényében rozsdamart csillagoknak 3. Röhögnek gyarló, gyatra kis istenek hóbortos krisztusán a szavaknak 10 �II �ERDŐS ISTVÁN Pénz, pénz, pénz! Fiatal vagyok. Nekem van időm. Megbukhatok százszor. Mindent újra tudok kezdeni. Még ma vagy akár holnap. A szemetekbe nevetek, és csak úgy farmerzsebből kigyűrve egy olyan köteg ezresből szálazok elő egyet-kettőt, hogy szédülni kell tőle. - Ide figyelj Vereslány! Kedves kollégám! Eredj át az úttesten! Van ott egy zöld boltajtó. A z ajtó mögött ezekért a szürkés sajtpapírokért ve­ hetsz, amit akarsz. Hát vegyél! Hozzál gyulai kolbászt, sonkát, narancsot meg valami sűrűbb konyakot is. Kettőt. Napóleont, Heroldot? Ilyesmit. Ma vagyok a költő korában. Huszonhat éves lettem. Emlegessétek meg! A hirtelenszőke asszisztens elvtársnő kezében megélénkül a döglött fecskendő. Csurog belőle a lé. E l kell tartsa magától, gyönyörű csupasz karjára ne folyjon. Ez az asszony úgy tudja feltűrni egy hófehér köpeny ujját, hogy még az is felhördül, aki pedig hét évig viselte nyaka körül ugyanezeket a karokat. - Akinek 1985-ben háromezerrel bélelik elsején a borítékját, az ne rendeljen ládányi pezsgőt, lakomát a barátainak se, nemhogy az ellen­ ségeinek. A z hallgasson, de ha valami módon mégis pénzhez jut, dugja cl a lóvét, hogy senki ne lássa. Tisztelje, becsülje, gyűjtögesse tovább mormolja szinte maga elé a mester, de láthatóan várja bölcsessége visszhangját. Négyen nézzük a V ereslány hatalmas ringó seggét, amint egy zabos zsákkal a hóna alatt elindul a boltba. A z abrakmester hirtelen nevetni kezd, és combját csapkodja. Ő így udvarol a főnöknek. A ddig hahotázik, amíg a felcser elvtársnő is röhögni kezd. Még ilyenkor is megszégyenítenének, amikor gróf lehetek?! - Ellenségeim volnátok? - kérdezem vigyorgó bizonytalansággal, és matatok a szekrényben büdöslő poharak után. Tegnap négyünknek három üveg sörre való ötvenesünk állt össze, azt indítottuk cl V ereslánnyal az utca túloldalára. Nem volt itthon a mester-macska, igyunk meg valamit. . . Ahogy majdnem minden nap megiszunk valamit. . . A felcser úgy érzi, hűségesen díszítenie kell a főnök sunyi szellemessé­ gét, úgy szólal meg, mint egy óvónő. - Eladtad a rozoga autód. Egyszobás lakásban vagy ágyrajáró a nővéredéknél. Fél éve nem adtál egy tábla csokoládét az ötéves lányodnak. Lyukas a zoknid. Másnapos a gatyád. A z új szeretődet nem mered leül­ tetni egy presszóba, mert Tuborg sört iszik, az meg drága. Neked drága, mert két üvegre nem elég az ötvenesed, amit a mestertől újítottál else­ jéig. Munkaidő után heti egy rongyért nadrágokat nyirkálsz egy szabónál. 12 �Ismerlek, mint a tenyeremet. Nekem ne játszd meg magad. Rendelsz egy csomó italt egyhavi fizetésed árán? A Rubik-alapítvány fogadott a fiává vagy betörtél valahová? Nyugtatóan megsimogatom a gyönyörű karokat. - Hát ez kemény volt, asszonyom. Szép vagy, szép vagy, szebb a nap­ nál, de a lelked ott a papnál - mondom a régi mesét, hogy emlékezzen az együtt töltött szép évekre. Csak a gyűlölet láthat át a cipőmön, ame­ lyik szintúgy lyukas a talpán, ahogy valóban a zoknim is. Két évig kós­ tolgattuk egymást. Először messziről, tapogatózva, aztán teli kézzel, el­ szántan. Lesz, ami lesz! A majdnem orvos felcser is tudta, semmi jó nem kerekedhet ki egy ilyen vad szenvedélyből, a segéderő Kovács Bálint is tudta, nem lehet megtartani egy ilyen ragyogó nőt egyszer, s mindenkorra. Nem azért volt muszáj összeházasodni, mert jött a gyerek azért kellett, mert egy napot nem bírtunk ki egymás nélkül. A gyerek neve Fruzsina lett: ránkszakadt a boldogságok boldogsága is: a leány első születésnapját saját lakásban ünnepeltük. Gyerekszoba, nagyszoba, étkező. Összkomfort. Forró vízzel zuhanyozni. Félájultan szeretkezni. Örömben elaludni. L el­ kesen ébredni. Fruzsina nevet. Fruzsina beszél. Fruzsina boszorka. Fruzsina imádja az apját, aki pedig csak harmincöt éves lesz, majd amikor a lánya tizenhat. Tánciskolába viszem. Jégpályára, korizni. Moziban ülünk apja meg a lánya. Tolakodó udvarlókat szájon vágok. A rokonszenveseket be­ invitálom. Gyertek! Velem még akár haverok is lehettek. . . Hónapok óta egy tábla csokoládét nem vettem volna neki? Várjunk csak! Voltunk egy­ szer állatkertben, egyszer bábszínházban, egyszer Vidám Parkban. Tényleg, csak fagylaltot evett meg rágógumit. A zt kért. D e az óriáskerékre három­ szor felültünk. Mint két idegen. Lestük felülről a várost. Hogy lehetett fél év alatt így szétszedni bennünket, felcser elvtársnő? Nem elég, hogy feleségem nincs, lányom se lesz! Mit tehetek ellene? Egy ötévessel el lehet hitetni mindent. Apa a hibás. Apa ivott. Apa nem keresett elég pénzt. Apa nők után futkosott. Apa szaralak lett egyik napról a másikra. Apát cl kell felejteni! Apa már nem is fog soha a mi lakásunkban lakni. Soha! Érted, kislányom, soha! Apa visszaköltözik a kertvárosba, a nővéréhez. Apa azt csinál, amit akar, nekünk már semmi közünk hozzá. Ezt jól je­ gyezd meg, kislányom! Fruzsina megkomolyodott; koravén, nagycsoportos óvodás. Ha az óvó néni nem ér rá, Fruzsina képeskönyvből felolvas a ki­ csiknek, mert megtanult olvasni. Írni is. Folyékonyan olvas. A feleségem szerint én sose tudtam olyan jól olvasni, ahogy a gyerekem. Meglehet. Újabban évek eltelnek úgy, hogy a ,,szaklaoon” túl semmit nem olvasok. Még krimit se! Szarok bele! Mind egykaptafára megy. Mind unalmas ökörködés. Ölnek a pénzért. Csalnak, lopnak, hazudnak. A bűnözők. A kik meg üldözik őket, meggebednek az irigységtől. Pénz kéne, pénz, pénz, de az elsejei borítékok arrafelé is laposak. A szerelem, a házasság, a gyerekcsinálás, a munka, az üzlet nagy elszántságot, lelkes startokat kíván. G ye­ rünk! Legyünk másoknál boldogabbak! Persze, hogy hiszel benne! Persze, hogy teli tüdővel agitálsz; gyere, repülj velem! Szárnyaljunk! A z égig! Szárnyaljunk nagy puttonyokkal a hátakon! A múlt, a lehetősségek, a szerény képesség bizonytalanságát cipeljük. Repülnénk, mint álmában re­ pül az ember, nekidőlve a szélnek. Remény még volna az ijesztő magas­ ságban is, de a lélek mélyén tudjuk, milyen bizonytalan a landolás. Alig 13 �van esély ép bőrrel földet érni! Félünk. Hülye mentségeket keresünk: má­ sok sem landolnak simán, hibátlanul. Alapelvül fogadjuk el: élni annyi, mint hibát hibára halmozni. Körbenézel: összetört életek. Nyomorék tes­ tek, lelkek. És mindenki azt hiszi, csak a pénz segíthet. Pénz, pénz, pénz. Pénz kéne a Vereslánynak is. Össze akar kaparni vagy huszonöt rongyot, hogy megléphessen az anyjától, aki rendesen megveri, elveszi a havi két­ ezer forintját. Vereslány tizenhét éves. A zt nem lehet ráfogni, hogy szép lenne, de kívánatos. Sírt valamiért. Hozzámbújt. Összemelegedtünk. M eg­ sajnáltam. Több férfival volt viszonya eddig, mint a kerület minden fel­ cser - meg orvos, meg óvónő - asszonyának összesen. Bár a volt felesé­ gem az utóbbi hónapokban nem panaszkodhat. Csak én tudok, így, meszsziről nézve, három fehér inges, gyámoltalan hapsiról, no meg talán a mes­ ter, akinek ugye, ahogy én kiléptem az almafa alól, alighanem rögtön megérett a gyümölcs. D e tőle én nem sajnálom az alkalmi, langyos dugá­ sokat. Egészségére! A felcser elvtársnő rég elfelejtett szeretni. Levetkőzik. Tesz-vesz, sóhajtozik, liheg. Mindent megtesz, ami elvárható, de kíméli a száját a csóktól, szagos a lehelete. Mintha negyvenéves lenne, nem hu­ szonhét. Kiveszett belőle a lelkesedés. Kiégett a tűz. Ránézel. Ragyog. Hozzányúlsz. Savanyú! A z ember helyett, a férfi he­ lyett beleszeretett a pénzbe. Főállás, félállás, másodállás, részfoglalkozás, géemká; jattolás, ahol csak lehet. Abban igaza van, ma már nem lehet mulatva élni. A z OTP-lakásrészlet ennyi, a bútorrészlet annyi. Tévérész­ let, mosógéprészlet. Tartozás a kocsiért ennyi, óvodára kell annyi. Koszt­ pénzre, mindennapi utazgatásra meg annyi, az összesen már több mint két fizetés a borítékban! Akkor még hol van egy ruha a gyereknek, egy csizma az anyunak, egy az apunak hótaposásra. Hol van egy mozijegyrevaló? Hol van a balatoni nyaralás ára? Miből veszel benzint a rozzant autóba? M i­ ből takarékoskodsz, amikor tudod, hogy takarékoskodni kéne, mert ár­ emelések holnap is lesznek. Fizetésemelés meg holnap se lesz. Ö rüljünk, hogy létezünk, és legalább a mestereknek csurran-cseppen néha valami. Így elviselik nagy nehezen az ilyen léhűtőket, anyaszomorítókat maguk körül, mint amilyenek mi vagyunk, meg is tanítanak erre, arra, hogy hat­ vanéves korunkra belőlünk is megbízható mesterek legyenek, akiknek ak­ kor majd azért csurran-cseppen valami. Legyek feldobva, hogy szemem láttára összekapargat nyolc-tíz rongyot egy jobb hónapban, ha közös üzletre talál egy-egy pénzes balekot, hoz­ zá vakol félven kén t még tízet, tizenötöt, akkor aztán ki van segítv e . Anyu otthon náluk is szigorú! Ide a pénzzel! Am íg a mester nem volt főnök, úgy mindennap nagy fekete táskával jött a melóba. Abban kellett hazavinnie valamit. E gy téglát, ha más nem akadt. Kukoricát a csirkének, vagy egy letört kilincset, egy vécériglit, egy láncdarabot. Ha kacat, ha érték, de valamit feltétlenül. Akármit. És mindennap! Ha a mester üres kézzel ment haza, nem engedték be. Élni kell, mondta az asszony. Min­ denki lop - majd megbünteti őket az isten - te ne tedd azt, te csak hozd haza, amire másnak már nincs szüksége a munkahelyeden. A fizetésed lószar. A háromszobás családi házat, a nagy kertet fel kell tartani vala­ miből. A mester öt-hat éve már nem jár fekete táskával. Egy-egy nevet­ séges, színes műanyag szatyor lóg mindennap a kezében: abban visz haza estére fél kiló kenyeret, liter tejet, tíz deka parizert, egy üveg sört, meg 14 �ezt, azt, aminek bevásárlásával az asszony megbízza. Innen nézve szánal­ mas ember a mester, de nem rosszabb, mint mások a telepen. Ha tudtával hozok össze itt egy-egy kis üzletet, a haszon felét magának követeli. Szó nélkül jattolom le a pénzt, mert különben elszed az orrom elől minden lehetőséget. Ő a főnök. D e most én akadtam egy lelkes balekra. Igazi nagyhal. Jól kereső színész. Persze az ő pénzét is ellenőrzi valahol egy asszony, így furcsa leleménnyel jattolt le ma reggel a kezembe tízezer forintot, hogy cserébe majd kapjon tőlem üzleti információkat. Legyen ve­ lük szerencséje! A kerületi OTP-fiókban az én makulátlan nevemre vet­ tünk fel személyi kölcsönt. Ő a kezes. A tíz rongy az én zsebemben, a tizenkét befizetési utalvány az ő zsebében. Így egyeztünk meg. Ha nem törlesztené helyettem rendesen a pénzt, őt veszik elő, mert ő a kezes. . . Rendesen fog törleszteni! Ahogy illik egy komoly művészemberhez. Ö t­ ször annyi a fizetése, mint az enyém, meg se kottyan neki ez a kis adó. Én meg legalább egyszer a büdös életben rendesen megünneplem a szü­ letésnapomat. Ezekkel is itt a melóban, az újdonatúj szép leánnyal este az Interkontinentál éttermében. Hogy holnapra elfogy ez a nyavalyás tíz­ ezer? Elfogy! Ezzel én számolók. Fiatal vagyok még, nekem van időm. Nekem lesz időm még pénzt csinálni. Megbukhatok ezerszer, kisemmizhetnek milliószor, van erőm újra felkapaszkodni a tetőre. Elválhattok én tő­ lem, lenyelhetitek a gyerekemet előlem, én talpra állok. Én még leszek boldog ember ebben a rohadt életben. Leszek bizony, leszek én! Elmosom a poharakat az udvari csapnál. Legyünk egyszer urak, igyunk tiszta pohárból. 15 �N É M E T H M IK L Ó S A T T IL A Nagybánya 1 9 8 4 Suta festőeszközöm fényképezőgépem ezzel járom az utcát keresve mindazt amit a galériában megnéztem a templom tornya piros helyett szürke az apró bányászlakásokat panelek közé száműzték a piacnál pingál egy festőlegényke vásznára keni Nagybánya emlékét eltévedtem hatvan évet nem maradt már csak a kék ég és a büszkén hordott tekintet TMK Tervszerű Megelőző Karbantartás Hiányod körbejár, mint vizsgáló a vagont, hosszúnyelű kalapácsával megcéloz, agyamra koppant, kerék-acél pengésem betölti a peront, ahol mindenki a saját vonatát várja unottan, sercint a vizsgáló, karjára akasztja kalapácsát. Mindezt pedig a szigorú biztonsági előírások értelmében. Csak én állok itt az újabb ütésekre várva. Rám így vonatkoznak az előírások. 16 Megrendítő erejű ütések A ring sokszögű kötelei tépett idegek hideg színek a piros a kék hátam mögött markolva a törülközőt állom az ütéseket és halkan számolok Már hétnél tartok �VALÓSÁG ANDRASSEW IV A N -P Á L JÁNOS Prolilét-ra* Apám elvből ellenezte, hogy megnősüljek. NDK-ból egy levél: megismer­ tem. Második levél: a menyasszonyom. Harmadik: feleségül veszem. Tudod, én szentül meg voltam győződve arról, hogy elronthatja az ember az életét húsz­ éves korában is, meg később is. Teljesen mindegy, mikor nősül. Ez lutri. Én tizenkilenc voltam. Úgy éreztem, ő az igazi. Nem csalódtam. Apám jött azzal, hogy „fiam, minek nősülsz. . . ” , meg a többi link dumá­ val. Kijelentette: „ha megházasodsz, ne is álmodj arról, hogy mi együtt fo­ gunk lakni!” Nem tudom mit gondolt, hogyan képzelte. Abban a lakásban! Azok után, hogy még kölyökkoromban otthagytam őket, a feleségemmel fogok visszamenni abba a garzonba? Szoba-konyha? Konyha se volt. Máig bánom, hogy az esküvő dolgában engedtem. Mi ott kint akartunk öszszeházasodni. Lazán, szépen, csöndben, baráti körben. Erre írták a leveleket - de egy hatalmas stócot - , hogy „ne csinálj már ilyen hülyeséget, hát mit szól a rokonság, minket is meghívtak . . . mit szólnak . . . lehetetlenné tesztek min­ ket az egész rokonság előtt. . . ” Aztán erre a feleségem is mondta, hogy le­ gyen meg az örömük. Úgysem értünk van ez az egész, hanem a hülye nász­ népért. Apám, aki elég jó beosztásban volt, szerzett valami kultúrtermet. Marhanagy dínomdánom. Hú, te, nagyon régen éreztem magam olyan rosszul, mint a saját mennyegzőmön. A feleségem mondta is, hogy nehogy lelépjek. Mond­ tam: „gyere, észre se veszik, ha elmegyünk. Itt az az egyetlen cél, hogy min­ denki hülyére egye, meg igya magát. Az senkit se zavar, ha mi nem vagyunk itt.” Jöttek a hülye nyomorúságos, pajzán megjegyzések. Azt az idilli, paraszti lakodalmat már úgysem lehet megcsinálni. Minden­ esetre sikerült úgy elszúrni az egészet, hogy egy kellemetlen emlék maradt. Képzeld el, jön-megy ott egy krapek. Kérdezem a feleségemet, ki ez a csá­ vó? Ő nem tudja. Te - mondom - én se. Talán becsapódott ide, a családjá­ val együtt elvegyül a násznép k ö zö tt... Aztán anyám megmagyarázta: hát per­ sze . . . az unokatestvéred. Az életben nem láttam még. De kötelező volt oda­ hívni. Puszi-puszi, mert mi rokonok vagyunk ám! És hoz nekem ajándékba egy olyan pulóvert, ami alig ért a könyökömig. Fölhúzni is alig tudtam. Sze­ rintem ez furkó dolog. Azért is fontos erről beszélni, mert szerintem Magyarországon nagyon gya­ kori az ilyen nyomorúságos lakodalom. A hagyományok a saját karikatúráju­ kat teremtik meg. Na mindegy. Aztán el is jöttünk elég hamar, mert igencsak herótom volt az egésztől. *Részlet egy hosszabb szociográfiából. 17 �Az, hogy apám nem nézte jó szemmel a dolgot. . . egy kicsit talán segített is abban, hogy azért végeredményben összejött a házasságunk. Neki például az sem volt szimpatikus, hogy a feleségem vékony alkatú volt. És az is maradt. Olyan karcsú most is, mint akkor. Lettek problémáink - mint mindenkinek. Nem is kicsik. Ugye együtt lak­ tunk anyósomékkal. Nehezen fogadtak el. D e hozzá kell tennem: nagyon sok olyan dolgot megcsinált az anyósom, amit más nem tett volna meg. Egy ro­ hadt szót nem szólt, amikor két hónapig nem dolgoztam, csak hordtam munkahelyről-munkahelyre a batyumat, nap-nap után. El meg vissza. És minden­ nap azzal jöttem haza, hogy megint nem tudtam elhelyezkedni. Egy szót nem szólt. Érted: eltartott. Soha a szememre nem vetette. Az ilyen dolgokat na­ gyon a javára lehet írni. Azt már kevésbé, hogy olyan rettenetes majomszeretettel szerette a lányát. Meghülyítette. A lánygyerek sokkal inkább kötődik a szüleihez, pláne, ha azok öregek. Mert Ancsurka éppen végszóra jött. Negyvenéves korában szülte az anyósom. Kegyetlenül magához kötötte. Matriarchális volt a család. Amit az anyósom mondott, az mindig úgy is lett. Az após meg egy báb volt. Mint ahogy ma is elvárás a melós férjektől: dolgozik, megissza a két korsó sört, hazamegy, zabál, megnézi a tévét - és másnap mindezt elölről. Ez a jó férj. Nem szól bele semmibe. Majd az aszszony! Ebbe a képbe nem fért bele, hogy én foglalkozni akartam a dolgokkal. Főztem. „Hehe, ilyen hülyeséget!” Vagy például vallom a mai napig is, hogy nadrágot szépen vasalni csak egy férfi tud. Egy nő erre képtelen. Bár­ melyik nőt megtanítom. Még azt is, amelyik azt állítja magáról, hogy ő tud. Az ilyen hülyeségeimet nehezen fogadta el. Vagy például: a fizetést - a szalaggal - nem adom oda. Hát miért? Elhányom a pénzt? Vagy eliszom? Itt van, nem dugom el. D e nekem ne mérje ki senki reggel, hogy tessék, itt van cigire egy tízes. Ezt nem . . . soha nem vettem volna be. De nem is kísérelte meg senki. A feleségem roppant nehéz helyzetben volt. Engem is szeretett, meg az anyját is. Kettőnk között őrlődött. Bitang rohadt lehetett neki. Én ezt meg­ értem. De át nem érzem. Mert egyszerűen nem tudom. Az anyja panaszkodik rám, én meg az anyjára. Ezt hallgatni! Igazat ad nekem? Haragszik az anyja, aztán fordítva. Ezt lehet a végletekig bonyolítani. Egyetlen egyszer eljutottunk odáig is, hogy elválunk. K é sz. . . most már nincs tovább. Én félreállok, elmegyek. A z anyósom erőltette ezt is. Szisztematikusan bizonygatta, hogy hülye vagyok. Nem vagyok normális, tehát nem való nekem család. Pláne gyerekek - holott akkor már két gyerekünk volt. Tudod Iván, nekem a hadsereg kegyetlenül betett. Érzelmileg. Leszerelés után jöttek a gondok. Ha azt mondta valaki, „csináld meg” , már valami ágas­ kodott bennem. Nem! Ne dirigáljon nekem senki! Végre bízzák rám, hogy mit csinálok! Nekem ne mondja senki, hogy ezt k e ll.. . Ez bennem volt, nem tud­ tam levetkőzni. Iszonyatosan sértődékeny voltam. Talán a gyerekkori komplexusom is sze­ repet játszott ebben. Mindenki bántott a kövérségem miatt. „Digidagi daga­ nat, kergetjük a halakat” . . . minden ilyen verses rigmust elmondtak nekem. Nem, ma már kevésbé . . . Te, nehéz lehetett nekik is. Tényleg sértődékenyebb voltam az átlagnál. 18 �Egyszerűen jól meg kellett gondolniuk, hogy mit mondhatnak nekem. Én piszkosul haragtartó vagyok. Valaki megsért, képes vagyok . . . nem szó­ lok hozzá hetekig. Lazán megvagyok egy pisszenés nélkül. Ezzel szemben ott volt az apósom, mint férj- és férfitípus. Egy nimand, egy senki. Az eszét elitta. De közel sem volt olyan bűnös, mint én. Legalább nem gondolkodott még józanon sem. Amikor nagyon szarul álltunk anyagilag, én éppen olyan jogokat követeltem meg, mint a család bármelyik tagja. Hogy azt a pénzt hova tesszük, azt ne­ kem ne intézgessék el a hátam mögött! Én nem akarok kényelmes lenni! A leszerelés után, ha valaki hatalmi szóval próbált. . . én még abba is belelát­ tam, aki nem avval élt. Nagyon rohadt év volt. Az anyósom már el is vitte a gyerekeket. Meg volt beszélve, hogy a felesé­ gemmel összepakolunk, é s . . . na költözhetsz! Akkor nem álltam a dolog elé, hanem elmentem a haverommal moziba. Jól meggondoltam a dolgot és megbeszéltem a feleségemmel, hogy „figyelj ide, hát valószínűleg velem sokkal tovább leszel, mint az anyáddal. Ez leg­ alábbis valószínű. És szeretjük egymást. . . ” Mert akkor is nagyon szerettem. De egyszerűen nem akartam, hogy tönkremenjen a kettőnk harcában. Mert ő itta meg a levét. És én tényleg nem azért jöttem volna el, mert őt nem sze­ retem már. Egyszerűen kinyírtuk. Érted? Tönkretettük. Ezt nem szabad a végletekig húzni. Valakinek menni kell. És én voltam az, aki legutoljára jött. Biztos, hogy nagyon boldogtalan lettem volna. Nagyon rohadt v o lt. . . amíg kiokumláltam, hogy egy szintre korlátozzuk a kapcsolatainkat anyósomékkal. És azon túl - semmi. Nem kell főzni! Nem kell egymással foglalkozni. Pró­ báljuk meg egymást elhanyagolni. Ezt mondtam el a feleségemnek. . . hogy tényleg a gyerekek miatt i s . . . „Próbálj meg leszállni az anyád melléről! Le­ gyen elég! Éljünk mi, önállóan! Nem kell mindenben meghallgatni az anyai jó tanácsokat, amik nem is olyan jók .. .” Sikerült ezt kettesben lerendezni. Az anyósomnak megmagyaráztam, hogy próbáljon meg jó pofát vágni az egészhez, a saját lánya érdekében. Ahhoz, hogy én itt vagyok. Ne tegye tönkre a házasságunkat. Mert a lánya akkor is boldogtalan lesz, ha maradok és esszük tovább egymást, akkor is, ha elköltö­ zöm. Jól meg kellene ezt gondolni. . . Jellemző volt rá, hogy ezt azonnal, teljes mértékben megértette. És attól kezdve nekünk a világon semmi bajunk nem volt egymással. Össze se vesz­ tünk. Kész, lezártuk. Én tisztelem és becsülöm őt, mert hatvanhárom évesen képes volt megújulni. Amíg élt, ez így is maradt. Kölcsönösen tiszteltük egymást. Tudom, hogy ő vetélytársat is érzett bennem. Ugye, már ketten voltunk a lánya életében. Bajok voltak a pénz beosztásával is. Én skót típusú vagyok. Összegyűjtöm a pénzt, úgy tudok örülni, amikor összekuporgatom! Érted? Mondom, mint embert, nagyon becsültem őt. Pláne, amikor elköltöztünk. Olyat megtett, hogy lelkiismeretfurdalásom is van miatta. Tudniillik, én mindig tengerész akartam lenni. De amióta élek. Majd meg­ őrültem érte. A keresztanyámék házában, az első emeleten lakott egy tengeresztiszt. Úgy behülyített az a pali is . . . ez annyit mesélt nekem . . . Nekem tengerésznek kell menni! És olvasom az újságban, hogy tengerjáró hajóra em­ bert keresnek. Eljött az én időm! Én már azelőtt is jelentkeztem. Akkor azt mondták, ha szükség lesz em­ berre, meghirdetik. Meghirdették. Irány Csepel, szabadkikötő, tengerhajózás . . . 19 �Meg is beszéltük a feleségemmel, hogy gyakorlatilag többet lettem volna itthon . . . Hiszen túlóráztam orrba-szájba. Szombat, vasárnap, délutánonként. . . a rohadt pénzért. Érted? Hogy egyáltalán létezzünk. A z apósom akkor is rohadt tetű volt a lányával. Mentem vasárnap birkát vágni. Bevittem a rádiót, hogy legalább zenét hallgassunk közben. És egész vasárnap etette a feleségemet; Háhá, tudod hol van? Nem dolgozik az. A kurváknál! Hozzájuk viszi a rádiót.” Ezt elmondja egyszer, kétszer, ötödször­ re már bosszantó. Megyek haza délután. A feleségemnek lila a feje. - Mi van? - Semmi. - Rád van írva. Mi bajod van? - És persze jókedvem volt. Olyan, mint­ ha éppen a csatából tértem volna meg. Az após meg majd szétcsattan, úgy örült. - Kipihent. Hát gondolod, hogy ez egész nap dolgozott? - Állandóan men­ tek ezek a hülye dumái. És bogarat rakott a lánya fülébe. Holott tényleg nem. Mert soha nem voltam híve . . . szeretőt tartani. . . Szóval ebben is nagyon gyökér volt az apósom. Te, annyit melóztunk a vágóhídon . . . És én bizonyítottam, hogy ha elme­ gyek, sokkal többet lehetek itthon. Akkor már volt érettségim, tehát lehetősé­ gem arra, hogy tiszti iskolára menjek. Minden évben egy családtagomat ma­ gammal vihetem. A kölykeim a világot bejárják, amire másképp soha nem lenne lehetőségünk. Mondtam a főnökömnek, hogy milyen szándékaim vannak. Nagyon sajnál, meg izé, fűzött, hogy maradjak. „D e értse meg: ez az utolsó lehetőségem. Ha most kihagyom, kifutok a korból. Imádok utazni, egyszerűen világot látni, menni. . . ” Meg is beszéltük, hogy elmegyek. És akkor jött a Mongóliába való utazás lehetősége. A főnök szólt, hogy elintézi nekem, ha a vágóhídon mara­ dok. Ez nagyon rendes volt tőle. Bizonyította azt, hogy tényleg sajnálná, ha elmennék. Így egy évre mentem, de utána vissza . . . Azóta nem is bánom, hogy elmentem, mert tényleg nagyon sokat rágódtam ezen a tengerészségen. Ezerkilcncszáz forintot fizettek. Abból éljen meg a fe­ leségem két gyerekkel. A matrózok napidíja nyolcvan cent. Azt én clcigizem. Ha hajósinas leszek, ez fölmegy egy dollár, mit tudom én mennyire. Hát az se nagy pénz. Jó, ké­ sőbb lehet csencselni. Kicsiben kezded, aztán egyre nagyobban „utazol” . Végül is ez egy jó üzlet, és aránylag rövid idő alatt felfutott volna. Három hónap és hajósinas vagyak. Letettem volna a matrózvizsgát, aztán a kormányvizsgát. Akkor már komoly a pénz. Te, ez le volt írva. Azóta változhatott, de az arányok biztosan maradtak. Ő k is azt ajánlották, hogy legyek hajószakács, hiszen az volt a szakmám. De ebben is . . . ha nem is maximalista vagyok. . . de mindig az igazit szere­ tem. Érted? A vágóhídon is évekig fűztek, hogy vállaljam el a konyhát. Nem vállalom! Értsünk szót: én nem szeretem a hadtápot. Ha én melós vagyok, akkor szeretek ízig-vérig melós lenni. Még a hadseregben sem tetszett nekem az írnokság. Szerettem volna katona lenni. Sokkal jobban tetszett volna, mint a napestig való körmölés. Annak semmi értelmét nem láttam. Nem hajószakács, hanem tengerész szerettem volna lenni. Nem olyan kise20 �gítő. Pedig jó pénzeket ajánlottak. Nem! Teljesen magyarán: nem szeretek senki lába kapcája lenni . . . ide fuss, oda fuss, halló Jean! . . .Nem ! A z anyósom beteg volt. Mellrák. Ő is tudta. Szemét, kegyetlen dolog, mert ő érezte, hogy csomó van benne. És nem mert orvoshoz menni, mert félt az igazságtól. Mert amíg a szemébe nem mondják, nem vesz róla tudomást. A húgát is ezzel műtötték - meg is halt azonnal, illetve egy hónap múlva. Azt mondta, ha őt is megoperálják, ő is meghal. Akkor kezdték el a tévében reklámozni, hogy időben el kell menni a vizs­ gálatokra . . . És az anyósom azért nem ment el, mert én Mongóliába utaztam. Mert akkor ottmarad a feleségem. . . már három gyerekünk volt. Segíteni akart. Majd, ha én hazajövök! És egy év alatt annyit romlott, hogy már egy blúzt is alig tudott magán elviselni. Akkor bement a kórházba. Persze rögtön elájult mindenki. És én azért ha­ ragszom is úgy az orvosokra, mert. . . megvágták a Mamát. Érted? Minden dohányt elszedtek tőle. Pedig mindenki tudta, hogy menthetetlen . . . az úris­ ten nem fogja meggyógyítani. Kiló, öt kiló, ezer-két ezer ide, oda, amoda. Pe­ dig aki operálta, aki foglalkozott vele, tudta, hogy hetek. . . esetleg egy-két hónap van hátra. Nem több. És hülyítették szegényt. Igen, akkor még náluk laktunk. Amíg Mongóliában voltam, addig kaptunk lakást. Pont akkor költözhettünk, amikor hazajöttem szabadságra. Nagyon jó volt, hogy a kollégáim a vágóhídról eljöttek segíteni. Holott csak egynek mond­ tam: ha ráérsz, gyere el. És tizenöten jöttek. Képzeld el, nem dolgoztam bent, be se jártam és mégis megjelent a fél társulat. Azok közül már csak egy-kettő van itt. Szétszéledtek. Akkor már nagyon beteg volt. Tényleg alig bírta magát. És végignézni a szenvedéseit. Még aki annyira szerette, mint a lánya. . . ő is azt mondta, hogy csak halna már meg. Csont és bőr volt. Felfekvések. Minden nap összecsinál­ ta magát. Mondtam az orvosnak én is, hogy nézze, a lányát mellétehetem a koporsóba. Mindig ilyen vékony volt, mint most. Képzeld. . . cipelni az anyját. Gyesen volt. A z anyósom éjjel-nappal kiabált. Jajgatott. Nem tudott magáról. Ezt vé­ gignézni . . . és a gyerekek is ott voltak. A kórházban mégis szakértők ápolják. Mert teljesen mindegy volt, nem tu­ dott magáról. Összehányt mindent. Napi öt-hat ágynemű. Állandóan mosni, súrolni, hypózni. .. mert ugye fél az ember. . . tudja, hogy valaki halálos beteg. Borzasztó sokat szenvedtünk, amíg meghalt. És utána . . . utána a tévében mutatták. Igen, három hónap múlva a mellrákról volt valami sorozat a híradóban. Az anyósomat mutatták: „így néz ki egy előrehaladott mellrák.” A feleségem már kezdett volna megnyugodni. Megint hetekig nem bírt magával. Verje meg az úristen: most meg egy könyv jelenik meg. A képe megint ben­ ne van. Érted? Szegény a tévében még a második kiadást is megnézte, mert egyszerűen nem tudott menekülni. Át kellett kapcsolni a kettesre. Biztos, hogy ő? Biztos. Ezer közül megismerné. Persze, hogy zsebre vágták a pénzt. Ezt én rohadt, szemét dolognak tartom. De engem is furdal a lelkiismeret, azóta is. Az apósom? A Sobri Jóska? Fölhívom tizenkilencedikén, hogy jöjjön el, mert nagyon rosszul van a felesége. - Nem megyek, mert József-napot tartunk. Másnap meghalt a Mama. 21 �22 �Felépül végre a házunk? Ha hihetünk a hivatalos statisztikának, akkor az elmúlt évtized semmilyen iavulást nem hozott lakásfronton. 1980-ban közel 450 ezer volt a lakásigénylők száma, megközelítőleg ugyanannyi, mint a hatvanas évek végén. Ma ismét 440 ezerre tehető azoknak a száma, akik önálló lakás után vágynak. Ezek a szá­ raz tények. Ugyanakkor egy, a hetvenes évek első felében készült felmérésben azt prognosztizálták, hogy például a fővárosban 1983-ra 83 ezerre csökken az akkori 121 ezres lakáshiány és 1986-ra nemhogy megszűnik, de tízezres lakástöbblet lesz. A lakásépítés körüli bonyodalmakról és ellentmondásokról beszél­ getünk dr. Petschnig Mária közgazdásszal, aki az utóbbi években behatóan ta­ nulmányozta a hazai lakáshelyzet neuralgikus pontjait, a lakáshiány újjáéledé­ sét, az építkezési költségek hihetetlen mértékű növekedésének okait és mind­ azokat a társadalmi feszültségeket, amiket előidéztek. - Mennyiségi és minőségi lakáshiány mindig is volt Magyarországon, Á m ennyire feszítő politikai és szociális kérdéssé sohasem vált, mint az utóbbi években. Miért alakulhatott ki ez a mai - elviselhetetlen - hely ze t? - A gyökerek a szocialista gazdasági berendezkedést meghatározó ideológiai tételek kiformálódásáig nyúlnak vissza. A korabeli felfogás szerint se a lakás, se a munkaerő nem áru. A bér- és az árarányok meghatározásánál abból in­ dultak ki, hogy a béreknek nem kell tartalmazniuk a lakásvásárláshoz szüksé­ ges összeget, mivel a lakás állampolgári jog, azaz az állam fog arról gondos­ kodni, hogy mindenkinek legyen lakása. A hatvanas években megindult ma­ gánlakás-építkezések, az államosított lakások egy részének repatriálása követ­ keztében kiszélesedő cserealap, majd a megindult első 15 éves lakásépítési terv mozgásba hozta a lakáspiacot. De a lakásárak jelentősebb mértékben a hat­ vanas évek végétől, a hetvenes évek elejétől kezdtek emelkedni. A lakás így áru lett, anélkül azonban, hogy a munkaerőáru érvényesíteni tudta volna a bérben ennek következményeit. A lakásárak és a munkajövedelmek közötti kü­ lönbséget különféle állami akciókkal kísérlik meg áthidalni. A hetvenes-nyolc­ vanas évek fordulójától azonban a felgyorsuló lakásár-növekedéssel nem tudott lépést tartani az állami segélycsomag, tehát az egyének egyre inkább rákény­ szerülnek az „önsegélyezésre” . A dolog lényegét úgy lehetne megfogalmazni, hogy amíg az állam egyik oldalról a lakáshiány felszámolását ígérte, másik oldalról nem számolt azzal, hogy társadalmunk rendkívül alulteljesítő társa­ dalom. - Mit ért ezen? - Azt, hogy az ígéretekhez reálforrásokra lenne szükség, ezek azonban nem termelődnek meg. Amíg extenzív módon volt bevonható a felhasználható for­ rás, az állóeszköz, munkaerő, infrastruktúra, addig nagyobb az elosztható reáljövedelem is. A hetvenes években a gazdaság belső forrásait külső hitelekkel 23 �egészítettük ki. Most kerültünk abba a kutyaszorítóba, amikor már külföldi hiteleket kell törlesztenünk, a belső forrásképződés feltételei pedig rendkívüli módon lelassultak. Ezek természetesen kihatnak a lakásépítésre is. A hetvenes évek végétől folyamatosan csökkent a lakásépítés és további csökkenés vár­ ható. Megváltozott a lakásépítés összetétele is, az állam egyre kisebb hányadot vállal fel. Míg korábban az összes lakásépítés 70-80 százalékát finanszírozta, addig a VII. ötéves tervben már csak 10-15 százalékát vállalja. A fizikai tel­ jesítőképesség és a telekhiány korlátai miatt várhatóan csökkenni fog a ma­ gánerős építkezés is. A másik komoly probléma, hogy a lakótelepi lakások nem teszik lehetővé az újratöltődést, a munkaerő újratermelésének - egyéb­ ként joggal elvárható - színvonal-emelkedést. Az 50-55 négyzetméteres lakó­ telepi lakások alkalmatlanok arra, hogy az egyén differenciált fejlődését elő­ segítsék. Az egyént olyan létfeltételek közé zárjuk, ahol uniformizálódnia kell a bútortól kezdve, családon belüli és kívüli viselkedéséig egyaránt. - Ez lenne az egyik oka a ma minőséginek nevezett lakáshiánynak? - Igen. A tömeges állami lakásépítés keretében olyan lakásokat készítenek, amelyeket az építési feltételek alapján, optimálisan kivitelezhetőnek tartanak és nem olyat, amilyenre szükség lenne. Hiányzik a kivitelezők és a használók közti közvetlen kapcsolat. A fogyasztók helyett a tanács a megrendelő, tehát elvileg neki kellene közvetítenie az igényeket. A tanács azonban csak egyet­ len igényt támaszt, mégpedig, hogy minél több lakás épüljön, minél kevesebb pénzből. A tanácson a tömeges lakásépítést ugyanis politikai kérdésként kérik számon. A tanács pedig alkalmazkodik ehhez az elváráshoz és a felülről meg­ szabott pénzalapokhoz. Ha a beruházó az OTP, akkor a tanács az OTP-vel köt együttműködési megállapodást. Az OTP a második közvetítő és innen kezdve egyszerűen reménytelen számon kérni a tényleges fogyasztói kereslet kép­ viseletét. A z esetek többségében az OTP megbízotton keresztül bonyolít, így megjelenik a harmadik közvetítő. E közvetítők díjazását a beruházás értéké­ nek százalékában állapítják meg. Ebből következik, hogy mindannyiuk érdeke a minél nagyobb építési költség, ami kifejezetten ellentétes a fogyasztók érde­ keivel. Tehát nemcsak egyszerűen közgazdasági paradoxon, de súlyos társadal­ mi problémák előidézője, hogy a lakás termelése során a fogyasztói autonó­ mia nem fejeződik ki, azaz a fogyasztó nem képes érvényesíteni elemi létér­ dekeit, kiszolgáltatottá válik. S mivel a tömeges lakásépítésben kifejeződő mennyiségi teljesítés kap politikai értékelést, biztos vagyok abban, hogy istenkáromlónak minősítenek mindenkit, aki e teljesítmény értékét kétségbe vonja. Mégis rá kell mutatni, hogy a mennyiségi lakáshiány megszüntetésére tett termelésvezérelte erőfeszítések egyben a lakáshiány-, lakásfele sleg újratermelésé­ nek tényezői. Sorozatosan a következő folyamat játszódik le: a mennyiségi la­ káshiányból minőségi és abból újra mennyiségi lesz, miközben bizonyos laká­ sokra egyáltalán nincs igény, az emberek csak kényszerből viselik el. - Ezek szerint mégis elegendő lakás lenne Magyarországon? - Ezt nem lehet mennyiségi kérdésként kezelni. Ha az országos képet néz­ zük a maga összességében, akkor azt mondhatjuk, hogy a lakásmutatók való­ ban javultak az utóbbi időben, mert minden háztartásra jut egy lakás. Csak az a baj, hogy nem az, amire annak a háztartásnak szüksége lenne, s nem ott, ahol kellene. Tehát főleg minőségi és strukturális problémák jelentkeznek, ezek csapnak át mennyiségi lakáshiányba, főleg Budapesten és a nagyvárosokban. A 24 �globális egyensúly a társadalmi-politikai vezetésnek azt sugallja, hogy rend­ ben mennek a dolgok. De az említett strukturális egyensúlytalanságok a lénye­ gesek, ezekre kell figyelni. - Úgy tűnik a szavaiból, mintha kétségbe vonná, hogy az illetékesek meg­ felelő információkkal rendelkeznek a lakáspiaci helyzetről. - A lakáspiac nem lebecsülhető hányada statisztikailag is ismeretlen. Ennek következtében nincsen teljes körű, megbízható információ, ezért mindig késve fogannak a lakáspiacot érintő állami intézkedések, s nem is lehetnek átfogóak. A hitelösszegek emelése csak az elosztási szférára irányul és nem a legfontosabbra, ami a termelési lenne. Ugyanakkor a hazai lakásárak jóval nagyobb mértékben emelkednek, mint a hivatalosan kimutatott fogyasztói árnövekedés. A magyar infláció nagy góca a lakás- és építőipar. Az átlagbér növekedéséhez képest, amely viszonylag egyenletesnek mondható, a lakásár-növekedés inga­ dozó ütemű, de a nyolcvanas években egyértelműen gyorsulást jelez. Az 19711983 közötti időszakban az átlagbérek megkétszereződésével szemben az OTPlakásárak megháromszorozódtak. Nominálértékben számolva: amíg 1971-ben 9,3 évnyi átlagfizetésből lehetett lakást venni, addig 1983-ban 10,7 évnyiből. A hivatalos helyekről kapott, egymásnak ellentmondó információk alapján nem tudtam kideríteni, hogy a lakásárak emelkedése miként kerül be a fogyasztói árindexbe. Az bizton állítható, hogy az úgynevezett kiskereskedelmi árindex­ ben a lakásárak nem szerepelnek. 1971-hez képest 1983-ban a kiskereskedelmi árak közel 90 százalékkal emelkedtek. Ha ezzel az indexszel csökkentjük az évi átlagbért, az derül ki, hogy 1983-ban 20,1 évi bérből lehetett megvásárolni egy OTP-beruházású lakást. - Hasonló eredményre jutott Bródy András is, aki azt írta egyik tanul­ mányában, hogy míg „ 1938-ban egy peremkerületi, egyszobás házat egy­ évi szakmunkásfizetésből meg lehetett vásárolni, addig 1980-ban a csa­ ládi ház vagy lakás ára a millió forint körül jár, -amire már húszévi át­ lagfizetést kell összegyűjteni.” Folytassuk talán az árakkal! - 1970-73 között az átlagbérek közel 120 százalékkal emelkedtek, az egy fűre jutó élelmiszer-kiadás ugyanannyival. Emellett a fűtés, a háztartási ener­ giaköltségek egy főre jutó tétele pontosan megháromszorozódott, a lakásszol­ gáltatási kiadások 3,28-szorosukra emelkedtek. Az adatok egyértelműen jelzik, hogy a családi költségvetésekben az átlagbérekből nagyobb hányadot kellett 1983-ban a feltétlenül kielégítendő szükségletekre fordítani, mint 1970-ben. Ha most ebben a tükörben tekintjük, hogy ugyanezen időszakon belül az OTP adatközlése szerint a négyzetméterenkénti lakásárak megháromszorozódtak, ak­ kor világossá válik, mennyire elnehezültek a lakásszerzés terhei, hogy az első gazdaságbeli jövedelmeken belül csökken a lakásszerzésre fordítható pénzöszszeg. A munkaerőáru és a lakások áralakulása közt szétnyíló ollóra az ab­ szolút értékek nagysága felől is közelítenünk kell: amíg pl. 1983-ban az egy­ százalékos béremelkedés 40 forintot jelentett, az egyszázalékos lakásár-emel­ kedés 6000 forintot. - Az ön által említett szétnyíló olló elsősorban azokat la fiatalokat érinti érzékenyen, akik az első lakásra gyűjtenek. Azaz csak gyűjtenének, ha lenne miből. Mert ez a nagymérvű áremelkedés meghatározza gondol­ kodásukat, jövőstratégiájukat is. Ha valaki havi 4500 forinttal a zse­ bében azt olvassa, hogy 50 négyzetméteres álomlakásának -az egymilliót súrolja az ára, s míg fizetése jó esetben évente 2-300 forinttal emelke­ dik., az álomlakásé 50-100 ezer forinttal, akkor egyszerűen nincs miért 25 �takarékoskodnia. És akkor nem szóltunk az al- és ágybérlők reményte­ len helyzetéről. Van-e felhasználható adat arra vonatkozóan, hogy há­ nyan laknak ma Magyarországon al-, illetve ágybérletben? - Sajnos, a Központi Statisztikai Hivatal sem rendelkezik népszámláláskori adatokon kívül információval sem a lakásukat kiadókról, sem pedig az al- és ágybérletekről, ezért becslésekre vagyunk utalva. Azt tudjuk, hogy a házasságkötések, a válások száma és a városókba költözés növeli, míg a nettó lakás­ szaporulat csökkenti ennek a rétegnek a számát. 1980-84. között valamivel kevesebben kötöttek évente házasságot, mint a megelőző időszakban, de a há­ zasságkötések száma csupán ötezerrel mérséklődött. A válások száma azonban sajnos emelkedett, évente 1000-1500-zal. A városokba áramlásnem csökkent. Az ideiglenesen a városokba települők száma a jelzett időszakban meghaladja a kétszázezret. Nagyobb hányaduk al-, illetve ágybérletben lakik. Ugyanakkor a nyolcvanas évtized eddigi éveiben 13-14 ezer lakással kevesebb épült, mint az 1980-t megelőző két-három évben. Mindezek alapján talán nem tűnik túl­ zottnak a becslésem, mely szerint 1984-ben 250-300 ezer körül mozgott az alilletve ágybérlők száma. - Van-e tudomásuk e népes tábor összetételéről? - Az albérlet a legnagyobb áldozatot az értelmiségtől, főleg a fiatal diplo­ másoktól követeli. Azoktól, akik elvileg a társadalmi fejlődés motorszerepére hivatottak. Ismerve a kezdőfizetésüket, összehasonlítva az azonos korosztály­ beli szakmunkásokéval, már a tanulás vállalását is áldozatnak kell minősíteni. A diplomával megszerzett tudás a városokban, egyes területeken pedig szinte kizárólagosan a fővárosban hasznosítható a legjobban. Ezeken a helyeken biz­ tosítottak leginkább azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a megszerzett tudás alkotó jellegű érvényesítését, továbbfejlesztését. A városokba, főként a fővárosba települő fiatal diplomások egy része kénytelen albérletben kezdeni. A 30 év alatti fiatal budapesti diplomásoknak egyharmada rendelkezik önálló lakással, nagyrészt a szülők jóvoltából. Ez az albérletben élő fiatal diplomásré­ teg az, amely a magánépítkezéshez szükséges szakismeret vagy valamilyen jö­ vedelemnövelő stratégia kialakításának hiánya miatt a legkevésbé tud magán segíteni. Az esetek többségében csak úgy képes második vagy harmadik gaz­ daságot vállalni, ha feláldozza morális tartását és belenyugszik pályája részle­ ges vagy teljes feladásába. - Követik-e az albérleti árak a csillagászati lakásárakat? A z ön becslésé­ vel ellentétben a hivatalos statisztikai adatok szerint csökken az albér­ lők száma, míg a lakáskiadóké stagnál. A klasszikus kereslet-kínálat tör­ vénye értelmében csökkennie kellene az albérleti díjaknak. - Sehol nincsenek közzétett albérleti díjak, mégis minden bérbeadó tisztá­ ban van azzal, mit kérhet a kiadandó lakásért, szobáért. Aki albérletet keres­ ve járja a várost, meggyőződhet, milyen helyesen követik az arányok a laká­ sok használati értékarányát. Az albérleti díjak meglehetősen gyorsan emelked­ nek a hetvenes évek óta. Míg a hetvenes évek elején egy vidéki városban 4-500 forintot kértek személyenként egy szobáért, addig ma ugyanazért 13001400 forintot kell fizetni. Egy budapesti átlagalbérlet ma kétezer forintnál kez­ dődik, egy személy részére. Így becsléseim szerint 1971-83 között az albérleti díjak minimálisan is háromszorosukra emelkedtek. - Miért és hogyan emelkedhetnek ilyen \sebességgel? - Az említett háromszoros növekedés a lakáshiány kitüremkedése. Lakás­ hiánynál az albérleti díj meghatározója a bérbeadó, aki azért osztja meg laká­ 26 �sát idegenekkel, hogy jövedelemre tegyen szert. A bérbeadó az albérleti díj emelésénél a konkrét áremelések mértékére hivatkozik, de nem a hivatalosan kimutatott fogyasztói árindexhez, hanem az általa megélt inflációs rátához. A bérbeadó a növekvő árak mellett nem akar rosszabbul élni, ugyanakkor ra­ gaszkodik az általa eddig megszokott életszínvonal-növekedéshez, amit csak úgy tud elérni, ha megemeli az albérleti díjat. Teheti, hisz tudja, hogy az al­ bérlők általában nincsenek olyan helyzetben, hogy fellépjenek az áraikat emelő bérbeadókkal szemben. Legfeljebb annyit tehetnek, hogy leszállítják igényeiket és belenyugszanak a rosszabb életkörülményekbe. - A minőségi lakáshiányról már szó esett, de nem beszéltünk, még a meg­ levő lakásállomány minőségi romlásáról, a lakásfelújitások elhanyago­ lásáról. - A lakásfelújítások, lakáskorszerűsítések elmaradása miatti lakásállag-, il­ letve lakásminőség-romlás több oldalról is növeli a lakáshiányt. A lakás álla­ gának romlása növeli a lakással szembeni elégedetlenséget, különösen akkor, ha az egyre inkább romló bérleményt növekvő árral kell fizetni. A lakáskor­ szerűsítés elmaradása növeli a minőségi lakáscsere igényét. A teljesen lerob­ bant lakások lebontása szintén növeli az abszolút lakáshiányt. A környezeti ár­ talmaknak egyre erősebben kitett, magára hagyott lakásállomány nap mint nap bővítetten termeli újra a minőségilakás-hiányt. - Mely lakásokra jellemző leginkább az állagromlás? - A lakások minőségromlása megítélésem szerint tipikusan az állami bérla­ kásokra jellemző. Ez persze nem jelenti, hogy a fogalom ismeretlen a magántulajdonban levőknél. Mivel azonban magántulajdon esetén a tulajdonos köz­ vetlenül érdekelt vagyonának a védelmében, lehetőségeihez képest, folyama­ tosan karbantartja a lakását. Más a helyzet a második világháború után álla­ mosított lakásoknál. A szükséges felújítások több cikluson keresztül elmarad­ tak, s ezt nem minősíthetjük másnak, mint a nemzeti vagyon eme részével tör­ ténő rablógazdálkodásnak. Egy példa ennek igazolására. Az ÉVM és a Fő­ városi Tanács 25 évben jelöli meg azt a határidőt, amikor egy-egy épületet feltétlenül fel kell újítani. Mások szerint - figyelembe véve a hazai anyago­ kat és kivitelezést - 15 év a reális ciklusidő. A hetvenes évekbeli tapasztala­ tok szerint a fővárosban ez a ciklusidő 55 év, azaz több mint kétszerese a leg­ lazább normának is. Ez egy átlagszám, ami számtalan olyan épületet rejt, amelyekhez megépítésük, a századforduló óta nem nyúltak. A z a furcsa az egészben, hogy az államot saját maga alkotta jogszabály kötelezi a tulajdoná­ ban levő lakásállomány állagának védelmére, ez a kötelezettsége azonban nem kérhető közvetlenül számon rajta. A társadalomnak végső soron elemi érdeke a lakásállomány állagának védelme, de a társadalmi érdek eredményes képvi­ seletére eddig még nem akadt vállalkozó. Szomorú, hogy az állami lakásgaz­ dálkodásnak sohasem volt gazdája, érdekképviselete. - Az utóbbi években mintha az állam is felismerte volna, hogy védeni kell a régi lakásokat, nem lebontani, hanem korszerűsíteni. - Ez tagadhatatlan, de mindaddig nem lesz lényeges változás ezen a terü­ leten, amíg politikai értékként az új lakások építését ismerik csak el, s ha nem változtatják meg az ingatlankezelő vállalatok jövedelemérdekeltségét. Ma 775 ezer állami bérlakásnak legalább a fele szorul felújításra, több mint tíz száza­ léka ezen túlmenő korszerűsítésre, s folyamatosan gondoskodni kellene a teljes lakásállomány karbantartásáról. A vizsgálatok szerint az állami bérlakások 21 százaléka nem felel meg a minimálisan elfogadott igényszintnek. Emellett az 27 �összkomfortos és komfortos lakások jelentős hányada is oly mértékben lerom­ lott műszakilag, hogy sok esetben még az elemi lakhatásági követelményeket sem elégíti ki. A jelzett gondok túl vannak azon a mértéken, amit gazdaságunk teljesítőképessége alapján megoldhatónak tarthatnánk. Ennek érzékeltetésére csak annyit, hogy csupán a fővárosi 170 ezer rehabilitációs típusú lakásfelújí­ tás óvatos becslések szerint, közel 160-170 milliárd forintba kerülne az 1984-es árakat és épületállapotokat figyelembe véve. A tartós és egyre nagyobb állag­ romlás jelentős akadálya a lakásmobilitás gyorsulásának és széles társadalmi rétegektől vonja el a lehetőségét a lakáshelyzete javításának. Tudniillik, lakás­ csere esetén, ha egyáltalán akad partner, aki hajlandó a rosszabb lakásba köl­ tözni, egyre nagyobb összegeket kell fizetnie a cserepartnernek. Az állagrom­ lásból következő értékvesztést a cserélni kívánó bérlőnek kell megfizetnie, ami külön terhet jelent annak, aki jobb lakásba szeretne költözni. Mivel az állag­ romlással párhuzamosan állandóan emelkedik a ráfizetési összeg, egyre nehe­ zebb lesz az ilyen lakásokban élők helyváltoztatása. A lakásfelújítások elma­ radásával fokozódik a lakásviszonyok determinálta társadalmi bezártság. - Októberben olvastam az építőipar egyik illetékesének a nyilatkozatát arról, hogy az 1985-ös év első felében az építőipar vesztesége 1,3 mil­ liárd forint v olt. E veszteség majdnem mind a lakásépítésben jelentke­ zett. Nehéz ezt józan ésszel elfogadni, amikor a lakások iránt óriási a kereslet, 2 lakásárak határa pedig a csillagos ég. Van erre a vesztesé­ gességre magyarázat? - Ez az ágazat korábban is veszteséges volt és magas állami dotációkat ka­ pott. A legnagyobb veszteség a panellakás-építésben jelentkezik. - Pedig a klasszikus közgazdasági gondolkodás alapján ennek kellene a legolcsóbbnak lennie, mert. . . - . . . régóta működnek, a szériatermelésből következne a költségcsökkenés. Igen. Valóban ennek kellene bekövetkeznie. De mint már korábban említet­ tem, a vállalati gazdálkodás költségérzéketlen. Mérhetetlen pazarlás megy vég­ be mindenütt. S olyan nagymértékű lopások talán sehol nincsenek, mint az építőiparban. Egy huszonöt éve beruházótól olvastam egy nyilatkozatot, amely­ ben elmondta, hogy nincs még egy olyan terület Magyarországon, ahol annyi meg nem termelt bért fizetnének ki, mint az építőiparban. Öt napra fizetnek, de gyakorlatilag - az ingázó munkaerő miatt - háromnapos a munkahét. Min­ denkinek van valami kis története arról, hogy milyen nagymérvű pazarlás fo­ lyik az anyagokkal, ki, mikor és miként viszi el a felszereléseket, anyagokat, hány napon keresztül áll kihasználatlanul a több millió forintos gépállomány és sorolhatnám még. S akkor még nem említettem az óriási bürokráciát, ami­ vel dolgoznak. - S mindezt a vásárlókkal fizettetik meg_ - Természetesen. - Amíg 1971-75 között egy lakás felépítése az állami építőiparban 286 ezer forintba került, addig 1984-ben 586 ezerbe. Ekkora inflálódás úgy gondolom — egyetlen fronton sem érzékelhető. Mi ennek az oka? - Az építőipar sajátos a tekintetben, hogy egyik végterméke, a lakás, olyan használati érték, amelyben igen sok ágazat inflációtermelése megjelenik. A la­ kásban, mint cseppben a tenger, tükröződik úgyszólván az egész ipar és ter­ melőinfrastruktúra teljesítménye. A lakások tehát nem csak az építő-, de az egész háttériparról és szolgáltatási szféráról állítanak ki bizonyítványt. A la­ kásköltségek több mint kétharmada az anyagköltségekből tevődik össze. Az 28 �anyagok beszerzési árával, a szállítási tarifákkal szemben az építőipar való­ ban vétlen. S mivel ma az építőipar nem érdekelt a begyűrűző áremelkedés kivédésében, tudomásul veszik a külső áremelkedést és azt a saját költségnövekményükkel együtt, valamilyen módon áthárítják. Vagy közvetlenül, ár­ drágulás formájában a fogyasztóra, vagy közvetetten, a költségvetési támoga­ tás formájában. - Csupán ezért még nem kellene veszteségesnek lennie az építőiparnak. - A z elmondottakon kívül a veszteségesség másik oka a maximált árakban keresendő. Azok a vállalatok, amelyek a nyolcvanas években eddig profilt tudtak váltani, igyekeztek visszalépni erről a piacról és költségtöbbleteiket a szabadáras építményeken elismertetni. A kizárólag lakásépítésből élő vállala­ tok azonban szorítóban vannak. De abban van a kormányzat is, mert a lakás­ építés nálunk politikai kérdés. Ennek következtében a nagy lakásépítő válla­ latok költségvetési korlátja semennyit se keményedett, de folyamatos állami támogatás ellenére is két-három évenként bajiban vannak. S ezek a cégek nyu­ godtan dolgozhatnak a hagyományos módszerekkel, mert nem fenyegeti őket a felszámolás veszélye. - Nem beszéltünk még az úgynevezett másodlagos lakáspiacról, a meglevő lakások adásvételéről és cseréjéről. A z itteni árakat mi határozza meg? - Az adott körzetben épített új öröklakások eladási ára. Ebből már egye­ nesen következik, hogy a másodlagos lakáspiac elsődleges áralakítója az el­ sődleges lakáspiac. A négyzetméterenkénti ár magasabb lesz ennél az úgyne­ vezett hiánykörzetekben. A városközponthoz közelebb fekvő zöldövezet ma­ gasabb árakat vonz, mint a peremkerületi. A távolság értékét a közlekedési viszonyok is befolyásolják. Így emiatt a hiánykörzetekben kialakuló, másodla­ gos lakáspiaci ár szignifikánsan is meghaladhatja az ugyanezen körzeten be­ lüli elsődleges lakáspiaci árakat. A másodlagos lakáspiac árnövekedési ütemét csak becsülni lehet. A becslést Budapestre végeztem el, mégpedig az apróhir­ detésekben megjelenő, árkínálatok alapján. Minthogy nem régóta szokás a hir­ detésekben az árakat is feltüntetni, viszonyítási alapként az 1977-es évet vá­ lasztottam. Összesen körülbelül 35 ezer hirdetés adatait vetettem egybe, hogy az ártendenciát viszonylag nagy biztonsággal meg tudjam állapítani. Egy-egy hirdetés kínálati árában jóval több információ szerepel annál, mintsem azt csu­ pán egyetlen lakás árinformációjaként értelmezzük. A hirdetést feladó csak úgy meri közzétenni az árat, ha előtte felmérte az adott lakókörzetén belüli árakat és összehasonlító ismereteket szerzett az eladásra, cserére kínált lakás használati értékéhez kapcsolható árszintről. Eme összehasonlító vizsgálat után nyugodtan állíthatom, hogy a másodlagos lakáspiac árnövekedési mértéke lé­ nyegesen meghaladta a fogyasztói árszínvonal emelkedésének ütemét. A buda­ pesti minta elég jól reprezentálja az ország másodlagos lakáspiacának árválto­ zását, elsősorban a városokra vonatkozóan. A kistelepülések lakásárai is emel­ kednek, de növekedési ütemük elmarad a városi körzetekben tapasztalhatóétól. Minthogy azonban a lakásprobléma elsődlegesen városi gondként jelentkezik, az itt érvényesülő ártendenciák ismerete elégségesnek tűnik. Az elmúlt másfél évtizedben a lakásárak a másodlagos lakáspiacon több mint ötszörösére emel­ kedtek. - Hogyan lehetne összefoglalni la lakáshiányból adódó társadalmi feszült­ ségeket és azok várható következményeit? 29 �- Ha az egyén életére gyakorolt hatására gondolok, akkor a József Attila-i sorok jutnak eszembe: .. ha küzd hát abba, / ha pedig kibékül, / ebbe fog belahalni.” A küzdelem a lakásra vonatkozik, amely céllá lett életünkben, ahelyett, hogy az élet jobbításának eszköze lenne. A lakásmegoldás esélyei függenek a családi háttértől, a település jellegétől, az egyén természetadta képességeitől és attól, mennyire képes felhalmozni. Az említett lakáspiaci árak és első gazdaságbeli bérek esetében, azok ismeretében nem kétséges, hogy az egyén nem a munkabéréből fogja megteremteni lakásá­ nak az árát. Az általános árviszonyok ismeretében pedig az sem, hogy a la­ kosság felhalmozása növelése érdekében képtelen fogyasztását korlátozni. Hadd idézzem egy szakértői csoport idevonatkozó megállapítását: „Különböző vizs­ gálatok és szakértői vélemények is arra engednek következtetni, hogy a tár­ sadalom egy részében kialakult anyagias és részben amorális magatartás jelen­ tős mértékben a lakáshoz jutás, illetőleg a meglevő, de nem megfelelő lakás elcserélésének túlzott és legális jövedelemszínvonalon meg nem oldható költ­ ségeire vezethető vissza.” . A második és harmadik gazdaságban való részvé­ tel teszi csak lehetővé a kívánt lakás megszerzését. Ennek az önkizsákmányo­ lásnak azonban ára van, nem is kevés: az egyén biológiai leépülése, mert re­ generálódásra nincs módja; pszichikai egyensúlyának megbomlása, mert nem kis belső feszültségtöbblettel jár a felhalmozás. A morális tönkremenetel is ve­ szélyezteti, mert a tisztességtelen viszonyok között lehetetlen teljes tisztesség­ gel megmaradni. Az értelmiségnél mindehhez felzárkózik még egy sajátos le­ épülési effektus. A z egyén biológiai, pszichikai, morális és értelmi leépülése kiterjed a családra, kihat a gyerekekre, a munkahelyi teljesítményekre és je­ len van mindennapjaink érintkezési viszonyaiban is. Ha a munkanélküliség ál­ lapotát megalázónak tartjuk, akkor ez méginkább az, s a felnövekvő generá­ ciókra gyakorolt hatása a legsúlyosabb következmény, mert a társadalom hoszszú távra fogyasztja el lehetséges emberi tartalékait. De a probléma a társadal­ mi viszonyok szempontjából sem elhanyagolható. A nyolcvanas évekre lecsökkent lakásépítésekből, a meglevő lakásállomány egy részének ugyanezen időre való leromlásából, valamint a lakás ár-bér olló jelentős szétnyílásából következően, figyelemre méltó módon csökken a lakáshelyzet javulását lehetővé tevő lakásmobilitás. Ez a különbség arra utal, hogy a meglevő lakásstruktúra ki- és megmerevíti a kialakult társadalmi struktúrát, s úgy tűnik, több generációra is előrevetíti. A folyamat a társadalmi egyenlőt­ lenségek erősödésének irányába mutat. ÁCS ZO LTÁ N 30 �31 �Gressai Sándort: Miért vállalta el egy „lerobbant” gyár vezetését? Gressai Sándor most ötvenegy éves, negyvennyolc volt akkor, amikor 1983-ban fölkérték, vállalja el az ugyancsak zűrzavaros állapotban levő tűzhelygyár igazgatását. Korábban a Vegyépszer salgótarjáni gyárának vezetését segítette főmérnökként, majd igazgatóként. Irányítása alatt a gyár nyereségessé vált, míg korábban nem volt az. Harminchat éve érettségizett Hatvanban, a vegyipari technikumban, gépészmérnöki diplomáját 196o-ban vehette át az akkor még budapesti agráregyetemen. - Valójában nem tudom, miért épp rám esett a választás három esztendeje, de megkerestek és fölkértek a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályá­ ról. Negyvennyolc éves voltam akkor, úgy véltem, ez lesz az utolsó nagy vál­ lalkozásom. Érdekelt is a próba maga, kíváncsi voltam, mire vagyok képes. - Könnyű döntés volt? - Egyáltalán nem. A Vegyépszernél jól fizettek, ment is a munka, szerettem. De ez más, ez nagyobb feladat volt, vonzott. Bíztam ugyan magamban, de nem száz százalékig. - Fölkészült előre új vállalatából? - Talán ha kétszer-háromszor fordultam itt meg korábban, akkor is inkább az irodákban. Viszont a kormány mellett működő gazdasági bizottság számára készült egy tanulmány, azt ismerhettem meg alaposabban. - J ó l hasznosíthatta? - A tanulmányt a gyár akkori vezetői készítették. Június 30-án ült össze a gazdasági bizottság - én július elsején léptem hivatalba - , s a tanulmány 17 milliós évi nyereséggel számolt. Ezzel szemben fél évkor, ötvenmilliós vesztesé­ get könyvelhettünk el! Év végére ez elérte a 124 milliót. Fél éve voltam igaz­ gató, mit mondjak, jól indult. - Mi okozhatott ekkora veszteséget? - Egy része még a régi, a nagyvállalati irányítási rendszerből adódott, mert a döntések fönt születtek, nem itt, és sokszor előnytelenek voltak a gyár szá­ mára. Amikor a ZIM megszűnt, már nem fedezte a hiányosságokat. A menynyire jó volt a nyugatnémet Böcker céggel a közösködés a világszínvonalú termékek megismerése miatt, legalább annyi kárt jelentett az előnytelen export. És persze, helyi rossz döntések is szerepelnek a hibalistán. - Mit csinált, amikor a nyolcvanhármas főkönyv elkészült? - Azt tudtam, hogy saját erőből nem tudunk talpra állni, kértük tehát a szanálásunkat, ami már 1984-ben megtörtént. A szanálási bizottság előtt nem lakkoztunk semmit. Megértettem az emberekkel, hogy közös érdekünk a tények pontos ismerete, különben sosem lépünk előbbre. Néhányan nem értették meg. �- Velük mi lett? - Egy részüktől megváltunk, mások nyugdíjba mentek, megint mások a gyáron belül kaptak új feladatot. Nem voltak látványos fölmondások, na­ gyobb gondok. A megyei vezetéstől megkaptam a támogatást, nem maradt pusztán szó, hogy belátásom szerint cselekedhetek. Volt például két tanács­ adóm, nyugdíjasok, akiket hónapokon át nem láttam, de a pénzt fölvették. Nem engedhettük meg magunknak. Drasztikusan csökkentettük az adminiszt­ ratív létszámot - a negyedével -, ez száz embert érintett. Ezeket a lépéseket meg kellett tenni, ha nehéz is volt végigcsinálni. De kellett! Az egyes embert talán rosszul érintette, de a közösségnek szüksége volt erre. Döntéseim, ami­ ket mindig megbeszéltem a párt- és tömegszervezeti vezetőkkel, nagy többsé­ gében jók voltak. A szanálás évében hatvanmillióra csökkent a veszteségünk, tavaly pedig - évek óta először - nyolcvanmillió forintos nyereséget értünk cl. Mindezt úgy, hogy a jelenlegi közgazdasági föltételek között a vállalati ál­ talános költségek nem gyarapodtak és ez nagy dolog. - Abban az időszakban nagy volt a bizalmatlanság a gyár iránt, alacsonyak voltak a bérek is, csökkent a létszám. - Mégpedig rohamosan, mi több, a jó munkaerő hagyott itt bennünket és helyükre nem ugyanolyan képességű emberek jöttek hozzánk. Az ösztönzés a nullán állt. De átalakult a vezetői réteg, új szemlélettel fogtunk a munkához. Igyekeztünk megfelelő ösztönzést kialakítani, javítottunk az alapbéreken. Pré­ miumot csak a hatékonyságért fizettünk és fizetünk, ez bizonyos esetekben el­ érheti az alapbér negyven-hatvan százalékát. A „bérgazdák” a gyáregységve­ zetők, ők az osztályvezetőkkel közösen állapítják meg az órabéreket, a moz­ góbér mértékét. Ott döntenek a pénzek felosztásáról, ahol a teljesítményt fi­ gyelemmel kísérhetik és ez jó húzásnak bizonyult. - Tavaly a vállalati tanácstól ismét bizalmat kapott, mint igazgató. E l­ lenszavazat nélkül. - Tagadhatatlanul jólesett. - Talpra állt a gyár. Belefér a munka a napi nyolc órájába? - Nem, dehogy. Sokszor dolgozom otthon is. - Tehát jól döntött három évvel ezelőtt? - Mégegyszer nem vállalnám. Igaz, ma már eljutottunk oda, hogy válogat­ hatunk a jelentkezőkben, tisztességesen fizethetünk, de nagyon nagy energia fekszik ebben. Kollektív és személyes egyaránt. - Megérte? - Jól megfizetnek, tizenhatezer-ötszáz forint az alapfizetésem, amire még „rájön” a prémium. Rónafalun vettünk egy kis házat, hároméves a Dáciánk, ötvenvalahány négyzetméteren lakunk feleségemmel, főiskolás fiammal és érett­ ségiző lányommal együtt. Félretett pénzem egy régi újításomból van még, de nincsenek anyagi gondjaink. - Mit csinálna másként? - Kevés időm maradt a családomra, ezt mindenképpen megváltoztatnám, ha lehetne. Keveset voltam a gyerekeimmel akkor, amikor szükségük lehetett rám. Csak az vigasztal valamelyest, hogy megoldottam, amit elvállaltam. Sze­ retem ezt a munkát. A döntések, a napi döntések okozta stressz nekem egy­ szerűen hiányozna, szükségem van rá. HORTOBÁGYI ZOLTÁN 33 �ABLAK „Mindig ugyanazok vagyunk, mindig mások” Mai szlovák költők versei A szerkesztő negyven soros ajánlást engedélyezett az alább következő öszszeállítás elé. T ermészetesen negyven sor olykor világok jel- és megmutatá­ sára is elegendő lehet, most azonban csak amiatti kesergésünk fér bele, hogy ilyen terjedelemben aligha lehetséges legalább valamennyire is megközelíte­ nünk ez alkalommal felvállalt, s a mai magyar versolvasó számára szinte tel­ jességgel ismeretlen tárgyunkat. Összeállításunk ugyanis szlovák költők, kor­ társ szlovák költők verseit villantja fel a Palócföld olvasói előtt. Talán egy éve sincs, hogy a lap kritikusa, Endrődi Szabó Ernő éppen ezeken az oldala­ kon az Európa a szomszédban van csodálkozással vegyes felismerésével üd­ vözölt egy, a szlovák líra legújabb áramlatait bemutató versgyűjteményt, amely a felszabadulás óta első ízben vállalkozott az összefoglalás igényével erre a feladatra. A kritikus csodálkozása elsősorban azzal magyarázható, hogy elte­ kintve néhány szerény, s általában nem a legszerencsésebb, vagy mára már teljesen elavult válogatástól, a kortárs szlovák költészet mai derékhadának a felszabadulás után induló alkotóinak -, s a náluk is fiatalabbak törekvéseit Magyarországon mind a mai napig sűrű homály veszi körül. Sőt, számos jel utal arra, hogy a magyarországi versolvasónak nemegyszer alaposabb infor­ mációi lehetnek - és vannak is - a tőle távoli és idegen népek költészetéről, mint a vele szomszédságban és évszázadokig történelmi közösségben élő szlo­ vák nép lírájáról. Igaz, ennek a tájékozatlanságnak, s igen gyakran a kiadói szakemberek, lektorok és lapszerkesztők részéről megmutatkozó érdektelen­ ségnek, bizalmatlanságnak mindenekelőtt történelmi, szociológiai, s lélektani okai vannak, amelyek a két nép közt kétségtelenül meglevő, egymással szem­ beni előítéletekben gyökereznek. Ám előítéleteinkkel nemcsak, hogy kizáró­ lag magunkat károsítjuk, hanem azok minden esetben többet árulnak el ró­ lunk, mint előítéleteink tárgyáról. Éppen ezért mutatkozik egyre időszerűbb­ nek, hogy olyannak nézzük és lássuk a világot — a közvetlen környezetünket nemkülönben —, amilyen. Voltaképpen ezt a cél szolgálná alábbi, a teljességet sem horizontális, sem vertikális irányban felvállalni nem tudó összeállításunk, is. S ha más nem is, remélhetőleg legalább annyi kiderül az alább sorjázó és három-négy nemzedék különböző karakterű alkotóira figyelmeztető versekből, hogy napjaink szlovák költészete korszerűségénél, differenciáltságánál, világ­ látásánál és világmagyarázatainál, továbbá a mai magyar költészettel párhu­ zamos jelenségeinél, illetve a líránkban, könyvkiadásunkban, fordításirodalmunkban fellelhetetlen vállalkozásainál, kísérleteinél fogva okkal s joggal tarthat számot a magyar olvasó érdeklődésére is. TÓTH LÁSZLÓ 34 �M ILA N K R A U S (1924) Főnevek Azután újra: Ágy és üresség reggel háztetők karbid és jó bor molnár s rózsaszál hátrálás árnyak keringő és fű fény fém fék homok halász és kezek Elveszett asszony gyapjúruhái szobor zord folyó Beethoven feje Éjszaka éjfél Kövek fúvása IV A N M O JÍK (1926) Egy vidám nap Tegnap délelőtt az új városnegyedben bolyongtam Amikor hirtelen odavágtatott hozzám április És a szemembe tekintett A téren énekelt a benzinkút a cukrászdából kikiáltott a feketekávé A mérleg is nevetett a hentesüzletben És nyelvét táncoltatta Kezüket nyújtották felém a tárgyak Zengtek a zászlók Lángolt a délelőtt Akár egy hatalmas Piros trolibusz Jól éreztem magam ezen az új lakótelepen Mely oly’ kiegyensúlyozottan üldögél a tóparton Bementem egy könyvesboltba és a könyvek csillagokkal teli Tenyerüket mutatták Melyek egyenesen az égboltról hullottak oda Sétálgattam a vidám házak között Melyek eltitkolták hogy forog velük a világ Tele volt a fejem verssorokkal Pirosak voltak mint a lelkiismeretem Tárnáimból darabonként hordtam felszínre az örömöt És mindenkinek ráaggattam a kabátjára Akivel csak találkoztam itt 35 �JÁ N O N D R U S (1932) Térdeplés Estére belezuhansz a térdeplésbe, térdedtől fölfelé kimeredsz belőle, elmerülsz benne, belesüppedsz és ilyenkor egy térdeplésnyivel vagy alacsonyabb magadnál, a mélybe tart a térdeplés lépcsője, le a föld mélyébe és te végigmész rajta, a térdeplés mentén távozol, és felrakod a térdeplésre, felemeled rá, elhelyezed és viszed rajta a bölcsődet, melyet a haranggal együtt hoztak mozgásba, melynek oldalát balról egyre nehezedő szíveddel kongatod, harangszóval búcsúzik tőled a bölcső, s amint távolodsz tőle, ércesen zengő hangja kísér végig utadon, a harangban térsz magadhoz és benne indulsz növekedésnek, a harangban állsz lábra és sírva is a harangban fakadsz, és fejed kidugva belőle, kiöregszel a harangból, felhalmozódsz a térdeplésen, terhed alatt belessüppedsz és az emberhúsra éhes térdeplés elnyel, s elevenen fal fel téged. 2 - Lám, az ajtóban térdepelsz most, melynek pántja a térdedben van, s zárja a szádban. - Lám, a térdeplésben kitárulsz, a bejárat a térdeplésen át vezet, mely kisebb akármelyik ajtónál. �JA N K O Š K A (1936) K italált... Kitaláltunk mindent, ami volt. Kezdettől fogva az volt, ami nincs. És minden perc illúzió volt. Abban, ami van, az a szép, ami nincs. Két képből állt az élet, s érintésével vonta fénybe az egyik ama másikat. Végül egyetlen képpé vált a kettő. A föld fekete fénye belevegyült a kékbe. Várunk a homokon és a levegőben épült. Mindennapi útjainkról abba térünk meg. L ’U BO M IR F E L D E K (1936) Falusi temetőben (Egy árvai motívumra) Egy falusi temetőben eltűnnek hirtelen a sírkövek és a halottak feljönnek a mélyből. Kisvártatva már beszélgethetsz is velük: - Milyen érzés meghalni? - Ó, hát egyre nehezebben mozog a szád, s alsó ajkad végül már el se válik a felsőtől. - A kkor hát a térdemen nyitnék szájat! - Közvetlenül előtte a halál térd fölött vágná le a lábadat. - Úgyhogy az ember már csak saját magán nevethetne? - Saját maga alatt, saját maga a la tt.. , - És hogy-hogy most mégis beszélgettek velem? - Te már kezdesz velünk együtt hallgatni, testvér. 37 �V O JT E C H K O N D R Ó T (1940) Egy nap Megeshet hogy egy téli reggel nem a megszokott útvonalon megy véled az autóbusz Áthalad gyermekkorod faluján (de nem szállsz ki belőle) minden bokrot ismersz itt de te továbbutazol egy idegen város felé A z égboltot lám mintha vízfestékkel festették volna kékre Csak a látóhatár szélén vöröslik impresszionisztikusan a nap (Valójában alig ismered és nem is akarsz tudni arról hogy egy egészen közönséges átlagos nagyságú csillag csupán nem fiatal de nem is öreg még Épp a legjobb korban van: aktív tevékenységének fele és kétharmada közt s akárcsak te leszálló ágban már) Megeshet hogy egy téli reggel nem a megszokott útvonalon megy veled az autóbusz Örülsz hogy a tegnapi hirtelen jött tavasznak (az éjszaka folyamán) már nyoma se maradt 38 Ú jból (ha egy napra is) itt az ősi tél Zúzmara permete alatt édesednek emlékeid: újból fontosnak tartasz ezt-azt mint egykor amikor a hajnali munkásvonatokkal utaztál még s az éjszakai autóbusszal tértél mindennap haza (Űjból fontosnak tartasz mindent mint hajdanán diákkorodban) Azok a mindennapi utak a munkád s magadat keresők És a megannyi visszatérés önmagadhoz Egy téli este az ismerős (reggeli) útvonalon térsz vissza az autóbusszal Az égbolt most már száraz Odafent egyszer s mindenkorra nyugovóra tért a nap Semmi új nem jut már eszedbe: amit nem reggel kezdtél este sem fejezed be s amit nem fejeztél be reggel azt többé este se kezdd el ha (még) férfi vagy �ŠTEFAN STRÁŽAY (1940) M IL A H A U G O V Á (1942) Beveszel egy tablettát Ősrégi Rosszul vagy? Beveszel egy tablettát. Beesteledik, lehűl a levegő, pulóvert húzol magadra. Rettegsz a huzattól, a hidegtől, s talán az örömtől is. Már amiatt is kutyául érzed magad, hogy időnként neked van igazad. A csillagok a földből nőnek. Éles hang szól rám a sűrű és ragadós sötétségből - gyere! egy meteor fog becsapódni itt csóváját sokáig látom még, fénnyel hinti tele a sötétséget, Felfedezem az álom testét; a helyet, ahol nem nő semmi, a hát gipszöntvényét, a kígyótojást mélyen a földben, az érintés nélküli szeretkezést, a szerelmet és állatian szomorú Küklopszszemét. IVAN ŠTRPKA (1944) K A M IL P E T E R A J (1945) K ö z e le b b van h o z z á n k a p o k o l, m intsem g o n d o ln á n k Fehér holló fehér hóban, megzöldült a fűvel, keresheted, hol van. Felismerhetetlen itt, láthatatlan ott. Pocsolyák nyelnek el így száz és száz napot. Nincs sehol. A háztetőkön sem, ott sem láthatod. Hátunk mögül mégse hangzik más, csak alt károgás. Idegen saját eltékozoltad a napot mielőtt még eltékozoltad volna elindultál oda ahová még nem indultál el megérkeztél oda ahol még nem vagy eltávozol onnan ahol nem voltál még lábadat is kölcsön kaptad futásodat is szádat is lóbáld meg életed s szavaidat nem saját szavaidat változtasd sajátjaiddá 39 �JÁ N Š T R A SSE R (1946) Egológia Hol találom azt, akinek a kisujjában van itt minden? Nincs itt. Ki helyettesíti őt? A helyettes. A helyettesek seregei. A helyettesítettek seregei. Hol találom a fát? Beteg. A BS-986-os jelzésű betonoszlop helyettesíti. Felhatalmazása van tudatni Önnel, hogy a O 2-es rendszeresített anyagfelvonulás iránti kérelmét a O 2-es rendszertelen anyagfelvonulás miatt elutasítják. Megteheti, hogy nem ért egyet ezzel. Hol találom a madarakat? Nem tértek vissza a melegebb vidékekről. A szúnyogok és a legyek helyettesítik őket. A fecskék vihar előtti bukórepülése iránti kérelmét elutasítják. Megteheti, hogy tiltakozik. Hol találom a füvet? Szabadságát tölti. És mikor lesz itt? Nem lesz. A szintetikus aszfalt helyettesíti. Telenként megrepedezik, nyaranként meglágyul az agya. A rágcsálható fűszál iránti kérelmét elutasítjuk. Megteheti, hogy a felsőbb szerveknél próbálkozzék. Hol találom az égboltot? Sehol. Smog kandidátus helyettesíti, aki a saját érdekében figyelmezteti Önt, hogy szerveit tegye hozzáférhetővé az illetékes szervek számára, 40 �melyek aztán elemzik, ill. elemzés alá vetik azokat, hogy kiutalhassák Önnek a megfelelő védőeszközöket. Amelyek garantáltan hatástalanok. Megteheti, hogy fellebbez. Nem kellenek senkinek? Ne tolakodjon, várjon a sorára. Változzon át! Sóder osztályunkon van még néhány betöltetlen hely. A ki előbb érkezik, előbb őrlődik. Teljes ellátást biztosítottunk. Érkezés naponta. Mi az, hogy étkezés? Mi az, hogy naponta? F R A N T IŠ E K L IP K A (1946) Vonatok Éjszakai vonatok. Képzeletszülte vonatok. Egyik irányból befutnak az állomásra. A szembe. A fejbe. Hajad füstjét húzzák maguk után. Szemed fényével világítanak. Keresztül haladnak rajtam. A csontok hídjain át. A z erek alagútjain át. A másik irányban kifutnak az állomásról. A fejből. A szemből. Hajad füstje eltűnik a fűszálak közt. Szemed fénye csillagok fényévé válik. Egyre kisebbedő csillagok fényévé. Robognak a vonatok. A képzeletszülte vonatok. A test üregeiben dübörögnek. A gyomorban. A z epehólyagban. A z elerőtlenedő izmok görcsében. Kerekeik szétszabdalják az agyat. Felszámolják a kapcsolatot az egyes szervek között. A lélek és a hús között. Egyik irányból befutnak a szembe. A fejbe. Másik irányban kifutnak a fejből. A szemből. Eltűnnek az éjszakában. Visszatérnek a sötétségből. Kerekeik szétszabdalják az agyat. Felszámolják a kapcsolatot közted és köztem. A z egyedüli valóságot, amely a nemlét fölé emelkedik. 41 �K A RO L CHMEL (1953) Kék a világ, mint a narancs Április, május, valami történt a köddel az úton és a kertekben is; reggeli szellő, reggeli szerelem, a tojás reggeli koccanása, ó, a serpenyő szélén: tudni, hogy felébredtem, tudni, hogy még az esti mosollyal állsz a reggeli ajtóban, tudni, hogy szemedbe hulló hajad mögül engem figyelsz sandán, tudni és nem tudni, tudni és nem tudni. A nap közepén, a kút közepén, a világ közepén, mely kék mint a narancs, halk hívásaid forró objektívében: tudni és nem tudni, tudni és nem tudni. Valami történt a köddel: forró teát iszunk, forró reggeli teát iszunk, forró reggeli májusi teát iszunk. . . megérintjük egymást a kezünkkel, mindig ugyanazok vagyunk, mindig mások. A magunk helyén, mások helyén. 42 �D A N IE L H E V IE R (1954) Hamlet, aki még mindig örült A J. S. Bach nevű számítógép karosszékek tévéreklámjaihoz szerez zenét. A Leonardo nevű számítógép Mona Lisa portréjának ezeregyedik eredeti példányát festi s küldeményeit az előfizetési jegyzék szerint juttatja el az első milliomosoknak. A Hemingway nevű számítógép emlékiratait írja a levitézlett politikusok örömére. A Napoleon nevű számítógép a lélektani hadviselés új változatának terveit rendezgeti. A Galilei nevű sszámítógép visszavonja az elasztikus világűrről szóló elméletét. A Seneca nevű számítógép a nőkérdésről és a bálnák tömeges öngyilkosságáról szónokol az ENSZ-ben. A z Ádám nevű számítógép és az É va nevű számítógép új számítógépeket gyártanak. A Hamlet nevű számítógép meghibásodott, s ugyanazt az értelmetlen kérdést ismételgeti a végtelenségig. T ó t h L á s z ló fo r d ítá s a i 43 �______ M Ű H E L Y TA N D O R I D EZSŐ Mint minden állandó 1. A LO M B R Á K É P Z E L É S E Bár a bizonytalanság bennem, a terep: körülöttem. Sosem hittem volna vele ily’ fő foglalkozást. Késett a tél; és ennek örültünk. Nyereség volt így minden nap, hét; már-már egy hónap. A novemberben hirtelen leesett hó ránk ijesztett; de ahogy lenni szokott, hasznunkra vált, hogy komolyan vettük. És meghoztuk a búza, a szotyola adagjait. Akkor: negyven napnál is hosszabb szünet! Közben: mennyi bizonytalankodás; bennem, velem legalábbis. K i és mi részéről? Képzelkedés volt? Valami utólag is igazolta? Most ez akkor hát a tél, harmincadikától, s ma, új év elsején minden oly’ igen magától értetődik. Semmit sem tudok! Csak a terep, jobban, mint valaha, főbben, itt van köröttem. Itt van körülöttünk; de ki beszélhet ilyesről másika bármi közel nevében! Nap mint nap jártam, ha csak e több, mint negyven nap alatt is, ezt a kis részt a ház s a hídfő közt. És előtte, kevés híján, negyvenhét éve. Mégsem tudtam róla sosem épp ezt, ezt, amit ma. Belejátszik-e valami történés? Mi „v o lt” velem akkor, most már szinte „örökké” ? A friss benyomások szerint ítélünk; s a legfrissebb a jelen. Ahogy a madzaggal átfűzött etetőpoharak legcélszerűbb helyeit keresem, az újakét, a régi, téliesen csupasz bokor ágszövevényében, fölébük képzelem a lombot, az idei tavaszit. Nem, nem „azért” ! Hanem mert ha majdani jó sűrű-lombos helyre akasztom a poharat most a sárgálló bőrű gallyakon, nehezen férnek hozzá a magokhoz a nem kívánatos nagyobb testű madarak! 44 �2. S Ú L Y P O N T Á T H E L Y E Z Ö D É S A hídfő - az egyik hídfő - felé kezdtük ma az utat; mert az egykori teljes terep mindkét vége hídfő. A középső az elhanyagoltabb rész. Lenne! Mert dehogy marad az. Kicsit kiesik, de gondom volt rá eddig több, mint egy évtizeden át. Van egy holt szakasz, ezt néhány télen az alsó rakparton tettem meg, a víz kő szegélyén, feketült hóroskadékban gázolva, tócsákon át, teherautók szuperfröccseiben; láttam belezett matracot, kerékdobot, patkót, mindegy, mit, csak a lábam elé kellett néznem, bele ne gyalogoljak a mélybe. A várost is néztem, persze. A z időt mértem, igyekeztem. Próbáltam beosztani időmet ebben a városban. Azóta csak fogyott az idő, növekedett a mellékes környék, mellyel mintha szívesebben foglalkoztam volna, mint a terep túlságosan meghatározott feladatkörével. Súlypontáthelyeződés, ami az idén történt velem? A bizonytalanság az abbahagyásig jutott valami másik ily fő dologban. Maradt a gondolat; az agyonképzelés szorongásai hajnalban; jött a megkönnyebbülés. Amire semmi ok pedig. A balsejtelmeken, mint lent a rakparton gyakoroltam, „valahogy úgy” gyalogoltam át. És most: két hónapig, a fűvel előbukkanó két és feledikig, legalább, ez a legfontosabb. Így lehet majd átvészelni az átmenetet. Honnét hová? Nem minden áthelyeződésről vannak fogható fogalmaink a szavakkal. A poharak, az etetők: nem zárnak ki semmit. A tavasz fogja őket bezárni, miközben minden hihetetlenül tárt lesz, tágabb lesz, a közelieken átvágtatok csak, elszórom lépéseimet és az itthoni madaraktól maradt maradékot, aztán - neki! Hová? Minek? Ő szre beáll az új bizonytalanság; aztán a tél, az elmaradni-várt, a várt, a végre várt, a terep, melyre minden jó ráfogható; örök és mégsem az. 3. M IN T M IN D E N Á L L A N D Ó Mint minden, aminek állnia kell; amit állni kell; aminek maradása van, állítólag. Mi van mindezzel? K i tudja megmondani. Derűlátással maradtam könnyebb őszi öltözetemnél; fáztam, és másnap már vastagabb ing, tréninges, hosszú alsó, bélelt kesztyű következett. Micsoda öröm volt, hogy elfogytak az adagok! Hogy oly’ remek helyen vannak a poharak! Ekkora a fogyasztók köre! Egy-egy törzsbokron pergő zajú egész csapatok vártak; aztán alig várták, hogy továbbálljunk. Ez van megint! Megint van hát megint! És soha úgy, mint eddig. A világon mintha minden felül akarná múlni önmagát, kénytelen volna erre a meghaladásra - de hát hogyan, mik a forrásai? K i tudja. Én például - mit mondhatok? A bizonytalanságok tapasztalata tenné? Vagy épp ellenkezőleg? Kinézek, a nagy fák ágai fehérek, cselekvésünk elenyésző eredményei tovább enyésznek - fogy, fogy a kitett ennivaló! tovább próbálnak valamit a maradandóság dolgában. A z biztos, hogy a csapatokban számos túlélő is van! Tőlük tudhatják az újak, mik is azok a helyek, ahol. . . ! Jöttem haza, még laza 45 �dél időben, az új etetőidény kezdete előtt; amikor még ezt számoltuk: ennyi meg ennyi napot is megúsztunk poharazás nélkül. Mit tudom én azt már! Csak ezt, ezt tudom, ami ismét elkezdődött, ami most már folyamatos. És kell is a folyamatosság. A terep súlypontáthelyeződése: belül kerül. Már a holnapi pohárkiegészítésen tanakszom, kell, ami kell, a meglevő harmincnégyet keveslem, hattal megtoldandó! Ezek a bokorvert, kormos, piszkos, szélharang poharak... e lombrejtekűek... leszartak, karmoltak, ütöttek, csípettek, ázottak; mit tudok én arról az állandóról, mely nem várakozás és nem csalódás. Van, több, mint ameddig én elérhetek vele, velük; s „épp ameddig elérek” , majd. Z A L Á N TIB O R Töprengések Tandoriról három megtorpanásban Arra az istenkísértésre azonban mégsem vállaikozhatom, hogy Tandori Dezső műveinek az elemzésébe ártsam magamat. Részint olyannyira bo­ nyolult, sokrétű, s főleg terjedelmes az eddigi oeuvre, hogy kevesen mond­ hatják el magukról azt, eligazodnak benne; hogy bonyolultsága nem kusza­ ságnak, sokrétűsége nem műfajtalankodásnak, terjedelmessége nem szó­ mágiának, fonalát veszített őrült beszédkényszernek tűnik. Részint joggal tarthatni attól, hogy még kevesebben vannak, akik a teljes életművet is­ mernék, az összes Tandori-könyvet olvasták, kiállításait megnézték, fordí­ tásait áttanulmányozták volna. Hiszen félő, hogy az ő költészetének meg­ ítélése nem nélkülözheti a más műfajokban létrehozott alkotásokkal történő összehasonlítást, legyen az mackós vagy gombfocis könyv, álnéven írott bűnügyi történet. . . Joggal merül föl tehát a kérdés: mit akarok én most Tandoritól, miért és főleg mit fogok írni róla, erről az egészen érdékes és kiváló művészről. És itt következik az első megtorpanás. Ha magamba nézek, be kell valljam: én a többséghez tartozom. Egyetlen Tandori-krimit nem olvastam például életemben, főként azért nem, mert utálom a krimiket kora ifjúsá­ gom óta. A gombfocikönyveit hírből ismerem csak, mert sem a gombfoci, sem az angol bajnokság különlegesen zseniális szisztémája nem érdekel. Sőt, be kell valljam, Tandori verseinek is csak töredékét olvastam. Több­ ségét, kevesebbjét? Egy ilyen intenzitással, ekkora termelőerővel folyama­ tosan, szinte napi penzummal dolgozó művész esetében, ez, úgy gondolom, nemcsak nehezen kiszámítható, de tényezőként el is hanyagolható. A kik költőnk verseinek csak töredékét olvasták, talán nem veszítettek semmi pótolhatatlant, illetve úgyis mindent elmulasztottak. Benne ugyanis az a legfantasztikusabb, hogy jóllehet műveiben abszolút kiismerhetőnek 46 �tűnik, a fölényes, már-már hivalkodó nyilvánvalóságok mögött rendkívül koherens rendszer, nehezen leírható - főbb vonalaira szűkíthető - filozófiai vonulat húzódik meg. Innen eredeztethető minden bizonnyal mono­ mániája, ahogy fúrótoronyként hatol témáinak a mélyére, több tu­ catszor, lehet, nem túlzás, több százszor megírva ugyanazt. A z ol­ vasót persze többnyire gyötri, sőt, bosszantja egy idő után a mindig az ó-n hangsúlyos Tandori sűrű semmittevése - mi mást is tehetne egy lí­ rai hős - , vagy újabban a versei szakadatlan verébcsiripelése. Mindez azonban nem meglepő, sőt, a pályaív ismeretében még érthető is. A pályát kezdő Tandori szinte csak azt írta le, amit lehetetlen volt nem kimondani - ami a művek mögött húzódó csendbe már semmiképpen sem fért bele. A z elhallgatás művésze volt tehát, a fegyelemmel kezelt formáké, a hermetikus - más ráközelítéssel esszenciális, így fölbonthatatlan, szintagmatikus - közlések költője. Mesterien formák közé fegyelmezett közlemények voltak ezek, szokatlanok, mert a jelenségen túli tartomány­ ból hoztak hírt abban az időben, amikor a költészet - de általában a mű­ vészetek is - a megragadható, látható, leképezhető/leírható világgal, vagy a közösségi létformák költészetben - művészetekben - lehetséges adekvációival voltak elfoglalva. Tandori tehát már ekkor bejelentette különutasságát, elhatározását, hogy saját paraméterei szerint fog végighaladni az általa érinteni kívánt - érinthető - területeken. Anakronisztikus volt akkor ez a költői attitűd, benne kevesen ismer­ ték fel az alkalminál messzebbre tekintő következetességet, a későbbi ál­ landóságot, melynek azóta is hol interferenciája van az egyes időszakok­ kal, hol már-már végletesen és lehetetlenül idegen azoktól. Ebből követ­ kezik, hogy bár Tandori tűnik a legváltozékonyabb költőink egyikének, épp azon kevesek közé tartozik, akik szinte változatlan „programmal” , körülményeiket, az éppen aktuális divatokat, a társadalmi és/vagy poli­ tikai kihívásokat figyelmen kívül hagyva alkotnak. Éppen ezért nem v á ­ lik zászlóvá, noha számtalan követője, még több epigonja és meghamisító utánköltője akadt és akad napjainkban is. Itt kellene elkövetkeznie a má­ sodik megtorpanásnak. Tisztázni kellene, ki ez a Tandori Dezső, mi a szerepe költészetünkben, egyáltalán irodalmunkban. A dolog azonban nem egyszerű. Én például (bár ez messze nem jelent semmit!) abban az egy évtizeden is túl nyúló periódusban, mióta az irodalomban megpróbálok részt venni, egyetlen egyszer nem láttam őt „élőben” . Nem zajongott az írószövetség éttermében, nem fészkelődött hosszúra nyúlt üléseken, nem tolongott előadóesteken, író-olvasó találkozókon.. . Ezek alapján könnyen kijelenthetnénk, hogy nem tényezője irodalmi életünknek. Ez persze nincs így. Kevés író mondhatja el magáról, hogy jelenség, hogy alkotói szemé­ lyisége és a létrehozott opusok egymástól elválaszthatatlanok, egymásért felelnek és egymás hatását emelik/rontják - az olvasói elvárások szintjé­ ről megítélve, szemlélve mindazt, amit csinál. Tandori adomáknak, vicceknek, legendáknak, áskálódásoknak és könynyelmű legyintéseknek, csodálatoknak és lefitymálásoknak a szüntelen tárgya. Jelenebb és jelenlevőbb így a hordószónokoknál, az irodalom felszentelt organizátorainál. „Könnyű neki, ha soha nincs jelen sehol” - hallom a k i­ fogásokat. Erre csak egyetlen válasz létezik: meg kell próbálni ezt a faj­ 47 �ta nemjelenlétet! Keveseknek fog sikerülni! Nem Tandorit védem vagy dicsérem - amikor feltételezem, hogy számos kortársunk kerülne kényelmetlen helyzetbe, ha „közéleti” tevékenykedését kivonnánk a meg­ ítélésben döntően közrejátszó tényezők közül. Kiderülne, hogy fájdalma­ san soványka és jelentéktelen a mű, az irodalomban elfoglalt pozícióhoz (ismertség, elismertség, népszerűség, keresettség stb.) képest. (Ha itt, most, valaki úgy véli, konkrét személyekre céloztam, téved. A fentebb említett jelenség olyan elterjedt ifjabb és idősebb irodalmáraink körében egyaránt, hogy nehéz lenne „személyeskedni” - talán fölösleges is; de mindenkép­ pen eredménytelen. . .) Bármit is gondolunk róla, bárhogyan is ítéljük meg a nálunk bevált költőmakettsor ismeretében, Tandori új költőtípust testesít meg, kinek központi kategóriája a munka, szemben a tevékenységgel. Remetei visszavonultságban telnek a napjai és papírlapjai. Olyan elvonultságban, ahová nem szűrődhetnek be a mindennapos zajok, de ahol állandó látogatók Európa és a világ kultúrái. Ír rendelésre és rendelés nélkül, megadott és kitalált formákban; fordít, rajzol, fest, s ki tudja még mi mindent csinál. Munkaideje egy gyári munkásét kétszeresen is meghaladja, munkainten­ zitása pedig - általános megrökönyödésre - szinte már felmérhetetlen. Tandori tehát mesterembernek, profinak tekinti magát, aki nem vár fel­ tétlenül ihletre, sugallatokra, mert tudatában van részint tehetségének, ré­ szint nem mindennapos felkészültségének. Ez a versrekészség alakítja ki azokat a végtelennek és szerkesztetlennek tűnhető kompozíciókat, melyek manapság jellemzőek rá, amelyek a legtöbb értetlenséget, egyúttal csaló­ dást váltják ki az olvasókban. E változás gyökereit, magyarázatát, érzésem szerint abban a korszakos könyvben kell keresnünk, melynek a címe Egy talált tárgy megtisztítása volt. Ennek a sárga kötetnek a jelentőségét és hatását, sőt, még önérté­ két sem mérte fel kellő alapossággal a kritika. A zt az omlást, mely a hetvenes évek végétől következett be a magyar költészetben, már kény­ telen kelletlen figyelembe veszi, sőt, a maga módján magyarázza is. A zt azonban, hogy az egykor oly szilárdnak és omolhatatlannak tűnő partfalat mi mosta alá, illetve miféle erózió okozta az úgynevezett nemzeti versmodell és tematika megcsúszását, kevésbé firtatja. Mi sem áll távolabb tő­ lem, mint az, hogy a korszaknyitást egyedül Tandori bűnének tekintsem, vagy az ő egyedüli érdemeként tüntessem fel. Tény azonban, hogy az 1973-ban megjelent könyv egészen elképesztő volt az abban az időben forgalomban levő költészeti játék szentenciáinak a tükrében. Tudnunk kell, hogy a környező államokban - a szocialisták közül elsősorban Csehszlo­ vákiára és Jugoszláviára gondolok — már megvoltak e könyv nagy újí­ tásainak az előzményei, vagy éppenséggel megfelelői. Esetünkben az a legfontosabb, hogy új(don)ság és kiugró tehetség összetalálkozásának le­ hettünk tanúi; a költő nemcsak átemeli költészetébe - így költészetünkbe is - ezeket az új megszólalási lehetőségeket, de rögtön át is alakítja segít­ ségükkel addigi hangját, témáinak hangszerelését. Mindezt a legnagyobb természetességgel, hozzáértéssel. Pedig kettős értelemben is kockázatos volt a vállalkozás. Tartania kellett a korszak uralkodó irányzataitól - ha viszszaemlékszünk, ebben az időben érhette el csúcsformáját például a nem­ zeti forradalmi-romantikus irányzat, melynek legjellegzetesebb képviselői 48 �a Kilencek költői csoport körül rendeződtek. A másik oldalon - nem ide­ genül az említettektől - még prioritást élvezett a hatvanas évekből át­ nyúló közéleti költészet. A mind formájában, mind szemléletében ezektől idegen Tandori-költészet kellő indulatokat váltott ki, s kevesekben indu­ kálta a megértés, vagy legalább a tolerancia szándékát. E z persze tart mind a mai napig. A harmadik megtorpanás következik el: Tandori, aki vállalja a költé­ szetnek ezt az - immár mérhető, hogy az utóbbi húsz év egyik legjelen­ tősebb és hatásában talán legerősebb - áttörését, nem halad tovább a Talált tárgy. . . könyvben kijelölt úton. Ennek a magyarázata nem könynyű, de nem is lehetetlen. A z igazán eredeti, teremtő (felfedező), s nem reprodukáló típusú költő egy-egy formai megoldással csak addig él, amíg a számára benne rejlő lehetőségeket ki nem aknázta. Ha ez a pillanat elérkezik, azonnal vált ( - így lehet a szüntelen változásokat/váltásokat az állandóság jeleként felfogni és értelmezni - ) és újabb formai jegyek­ kel frissíti fel megszólalását, dimenzionálja át élettartalmait. Természetesen a „cserben hagyott” formák az új rendszerben majd megjelennek, átformálva a rendszer elemeit, illetve, átformálódva azok hatására. Így történt ez gyaníthatóan Tandorinál is, aki a versszétbontásos kor­ szaka után - a szétbontás fontos felfedezéseivel megerősödve - a szo­ nettformában keresi újabb távlatait, jelentős változtatásokat eszközölve a legszigorúbbnak tűnő szerkezeten; azaz, vizsgálni kezdi egyúttal a szo­ nett jelenkori távlatait. A z eddigiekből kiderülhetett: olyan költőről van szó, aki eddig szinte minden külső hatástól függetlenül, belső iránytűjére támaszkodva, félel­ metesen tág műveltségélményét háttérként felhasználva haladt előre; patetikusabban, de nem pontatlanabbul: mind magasabbra. Nem az a fajta költészet az övé, mely kierőszakolta a szeretetet vagy a rajongást, de megköveteli a figyelmet és az azonosulást. Nem megy diva­ tok után, csak divatot teremt, úgy, hogy a követőivel már nem áll le együtt divatolni. Olyan költészet ez, mellyel nehéz - szinte lehetetlen jelenidejében - elszámolni, de amellyel számolni kell, s szüntelenül. Am végezetül nem hallgathatjuk el azt az általános aggódást sem, mely mostani „verebes” korszakában körülveszi. Ettől az aggódástól - min­ den igyekezete ellenére - e sorok írója sem tudja függetleníteni magát. . . Legfőbb félelem, hogy ez a teremtő agyú és erejű költő önmaga másoló, jává hull szét, tematikátlanná, sőt, témátlanná szürkül, formátlanodik. Itt bomlik ki harmadik megtorpanásom miértje. E zt a korszakot már nem tudom az általam felvázolt képletbe beilleszteni. De ez lehet a kép­ let hibája, sőt, valószínűleg azé is. Mindenesetre jómagam mostanában szintén a váltást várom. Ahogy a Herakleitosz utóidényben ciklussal v á ­ ratlanul megírta a legjobb, s legérvényesebb magyar konkrét költeménye­ ket, úgy bármivel előhozakodhat holnap, vagy holnapután. D e ha a mai verseit írja tovább, sem lehetünk elégedetlenek: hiszen az sem lesz kevés! Sőt. 49 �ZALÁN TIBOR A vád szavait hallotta — hangjáték — Szereplők : Fiatal férfihang Lányhang Női hang Idős férfi hangja FF LH NH IF A megszólalásról: A hangoknak megállás nélkül járkálniuk kell egyik oldalról a másikra és viszont. Mintha a szereplők egy pillanatra sem állnának meg, hogy egymásra pillantsanak, vagy egymásnak intézzék a szavaikat. Ahol az egyik szereplő be­ fejezi a szövegét, ugyanazon a ponton szólal meg a következő, mintegy foly­ tatva az előző járkálását. A zene pedig nagy hálóként terül a bolyongó han­ gok fölé (mindvégig jelen van), összefogva, békítve, hangon túli csönddé old­ va azokat. FF: Nézd a kezemet. A kezemben pohár, a pohárban hideg víz. Feléd nyúj­ tom, vedd el, idd meg, s én fehér kendővel törlöm le a szád széléről a vízcseppeket. Szép pillanat lesz, majd megérted, mentes erotikától, ne húzd össze magadon a blúzod. Ha fázol, betakarlak, meleg takarót csavarok köréd, remegésed álommá oldja a homály. LH : Tudom, hogy nem hozzám beszélsz. Tudom, kinek mondtad ezeket a sza­ vakat. Neki nyújtod a vízzel telt poharat, az ő ajkát akarod a kendő­ vel megérinteni. Fázom, de a takaród sem tudja felmelegíteni a ben­ nem remegő hideget. Nem akarom, hogy te nyújtsd felém az álmodat, hogy a másnak kiszenvedett álmodat bennem veszítsd el. FF: Kiöntöm a vizet. LH: Mindegy. Öntsd ki. FF: Megiszom én. Majd töröld le a szám széléről a vízcseppeket, utána ta­ karj be, fázom. LH: Nem akarok a kendőhöz érni. Nem nyúlok a takaródhoz. FF: Maradj itt, valamit el szeretnék mondani még. 50 �L H : Nem akarom, hogy elmondd. Bűnös vagy. FF: Tiszta vagyok, nem vétettem senki ellen. L H : Ellenem vétettél. FF: Talán csak ellened. Egyedül . . . ellened. LH : Beismered? Ugye, beismered? FF: Nem. Nem tudom, mi a bűnöm. De ha úgy érzed, vétettem ellened, ak­ kor már bántottalak . . . LH: Elmegyek. FF: Tudom. Ne csukd be magad után az ajtót. Látni akarom, ahogy a fo­ lyosó kövén kihűlnek majd a lépteid. (Szünet) IF: Mióta meghaltam, sokkal többet foglalkozom veled. Van időm veled fog­ lalkozni. Megváltoztál. Nem értékeled a lépéseidet. FF: Hiányzol. Te tudtad egyedül, hogy jó vagyok. IF: Jó? Mit jelent az, hogy jó? Nem ölsz? FF: Nem ölök. Ez sem kevés. Elfogadom az életet. IF: Miért? Egy esélyed lehet a szeretetre? FF: Esélyem lehet. Adok neked vizet. Idd meg. IF: Másod nincs? FF: Nincs. Adok vizet, idd meg. Utána megtörlöm a szád szélét. Nézd ezt a fehér kendőt. Ezzel akarom megtörölni. Akarod? IF: Nem akarom. FF: Igaz, hogy madarakba költözött a lelked, s most ott röpködsz folyton a Duna fölött? IF: Fáradt vagyok az ilyen csacsiságokhoz. Mondd azt megint, hogy jó vagy! Szeretem hallani, amikor mondod. FF: Jó vagyok. IF: Öntsd ki a vizet és tedd el a kendőt. Megint szerencsétlenkedsz! Miért hagyod nyitva mindig az ajtót? Miért hagyod mindig nyitva az ajtót? 51 �FF: Várok valakit. IF: Rosszul gondolod. Ha megérkezik, nem tud majd kopogtatni. FF: Hát azért. Ha kopogtatna, túlságosan összerezzennék. (Szünet) NH: Mindent el kell mondanod! FF: Nincs mit mondanom. Itt állok előtted és nem tudok mit elmondani. NH: Nekem mindent tudnom kell. Ugye, ezt megérted? Ugye megérted azt, hogy mindent tudnom kell. Megértesz, ugye? FF: Megértem. De nem akarok semmit sem elmondani. Nincs mit mondanom. NH: Tudom, hogy elkövettél valamit. Remeg a kezedben a vizespohár. FF: És ha nem követtem el semmit? Miért gondolod, hogy valamit is elkö­ vettem azon túl, hogy élek? NH: Megérzem. Ahogy itt állsz és el akarsz rejtőzni előlem. Kialvatlan vagy és mindenre összerezzensz. FF: Összerezzenek, mert kialvatlan vagyok. Aludni szeretnék, meleg takaróba burkolózni, hogy elmúljon a remegésem. NH: Most beszélned kell. Mindent el kell mondanod nekem! Majd egyszer megértesz . . . még megértesz 1 FF: Fáj most nekem a hallgatás, hidd el. De nincsenek bennem szavak, olyan szavak, melyeket megértenél. Idegen nyelven beszél bennem va­ laki. Ne hallgasd őt ki, kérlek! Fájdalmat okoznál neki. NH: Add elő! El akarom vinni, féltem tőled. Majd elviszem, s te keresel mást, aki másik nyelven fog benned megszólalni. Ő az enyém. FF: Nincs nálam, hát nem adhatom vissza. Menj, keresd meg, keresd más­ hol, másnál, adj innia, mert szomjas, töröld le a szájáról a vízcseppeket, ha ivott. NH: Mutasd meg a kendődet! A kendődet akarom látni. A kendődet! FF: Elveszítettem. Valaki elkérte. Nincs rajta senki szájának az emléke. Üres és érintetlen a kendő. NH: Add ide a poharat! Add, kérlek, hadd nézzem meg a poharadat. FF: Leejtettem. Látod, most összetörött. Nincs másik poharam. Hogy adok innia annak, akit várok, aki eljön valamikor, hamarosan eljön, érzem. 52 �NH: Kopogtak. FF: Nem, nyitva van az ajtó. NH: Megint kopogtak. Megnézem, ki keres. FF: Nem, ne nézd meg! Nem jöhetett senki. NH: Valaki sír az ajtó előtt. Nem hallod? Nem hallod? FF: Becsukom az ajtót. Huzat van. NH: Valaki sír az ajtó előtt. Megismerem a sírását. FF: Tévedsz. Nem ismered ezt a sírást. Ez az én sírásom. (Szünet) LH: Én megbocsátok neked. Nézz nyugodtan a szemembe - én megbocsátok. Nem foglak kínos helyzetbe hozni soha. Megértelek, és nem mondom azt, hogy gyűlöllek. FF: Mert gyűlölsz? LH: Nincsenek érzelmeim számodra. Nem tudlak megérteni az érzelmeimmel. FF: Akkor hazudod, hogy megbocsátottál. Csak hazudod. LH: Esküszöm, hogy megbocsátottam. FF: Nincs mit megbocsátanod. Megbocsátod a mágnesnek, hogy magához rántja a szöget? LH: A szögnek nem bocsátom meg a mágnest! FF: Kegyetlen vagy, igazságtalan, valahol mélységesen igazságtalan. L H : Ez most nem érdekes. Én itt nem vagyok fontos. FF: És én miért vagyok fontos? LH: Te sem vagy fontos. FF: Akkor pedig végképp nem tudom, mi a fontos. LH: Nagyon jól tudod, mi a fontos. Amit elkövettél - az fontos. FF: Mit követtem el? Mondd meg végre mi az, amit elkövettem. LH: Ha nem tudod, akkor tényleg bűnös vagy. (Szünet) 53 �NH; Nagyon szenvedsz? FF: Nem akarok magamról beszélni. Ha szenvedek, magamnak szenvedek. Ha nem szenvedek, egyedül magamnak nem szenvedek. Egyedül aka­ rok maradni a sorsommal, a gondolataimmal. NH: Nem jó, ha elzárkózol a bánatoddal. Nem tudunk segíteni neked. FF: Miért kéne segítenetek? NH: Kitaszítottnak érzed magad. Jól érzem, ugye? FF: Ezt nem lenne szabad kérdezned. Ti taszítottatok ki. NH: Nem tudod, hogy miért? FF: Nem tudom. Mondd meg, kérlek! LH: Erről csak te beszélhetsz - nekem. Egyébként sem taszított ki téged sen­ ki. Csak amit tettél. . . FF: Beszélj arról, amit tettem! NH: Arról is neked kell beszélned - egyszer. FF: M ik o r... egyszer? NH: Amikor el akarsz mindent mondani. FF: Hogyan mondhatnám el neked, hogy jól vagyok? Megértenéd-e, ha el­ mondanám? NH: Megérteném. És el is hinném. Én tudom, hogy jó vagy. C s a k ... F F : Csak mondjam e l . . . mondjak el valamit, valamit, amit hallani akarsz tőlem. NH: Csak mondd el! FF: Azt álmodtam, hogy a nagyapám lelke egy madárba költözött. Azóta ott repked a Duna fölött, sír és keres engem, haza akar térni hozzám, de nem talál. Keresem mindenütt, de nem találom én sem őt. Ö sszeszorul a szívem, ha madarat látok. NH: Milyen egyedül lehetsz. FF: Azt álmodtam, hogy valaki kopogtatott az ajtón, és amikor belépett hoz­ zám . . . NH: Ki volt az? FF: Látod, egy ideje már álmodni sincs bátorságom. Nem mertem az arcába nézni. Állt az ajtóban, várt, sokáig várt az ajtóban. Azután elment. NH: Milyen ruha volt rajta? 54 �F F : Nem tudom . . . de úgy emlékszem . . . nem volt rajta ruha . . . meztelen volt, gyönyörű, ragyogó meztelenségben állt o tt . . . NH: Hazudsz. Volt rajta ruha! FF: Miért kérdezed, ha az álmaimat is jobban akarod ismerni nálam? Már soha nem fogsz hinni nekem! (Szünet) FF: Kopogtattál? LH: Nyitva volt az ajtó. FF: Miért jöttél? L H : Erre volt dolgom. FF: Mi dolgod lehetett itt? Errefelé csak az jár, akinek velem van dolga. LH: Nyitva volt az ajtó. FF: Mindig nyitva hagyom. Valaki mindig betér ide. LH: Vársz valakit? FF: Lehet. Én már úgy vagyok: nem indulok sehová. Ülök és várok, és nem tudom soha, ki jön el hozzám. Eljön valaki, időzik egy keveset, el­ megy, elviszi hátán a tekintetemet. LH: Hideg van itt. FF: Megszoktam. Nem akarsz kinézni az ablakon? LH: Nem. Tudom, hogy nincs ott semmi. FF: Nem akarsz leülni? LH: Nem. Nincs széked. Az ágyadra nem ülök. FF: Beszéljek neked a bűneimről? Akarod? LH: Nem akarom. FF: Akkor hallgatok. LH: Akarod, hogy itthagyjam a lépteimet, amikor elmegyek, a folyosó kövén? FF: Nem akarom. Csukd be az a jtó t... ha majd mindörökre elm ész... 55 �(Szünet) IF: Még mindig azt képzeled, hogy madárba költözött a lelkem? FF: Tudod, érzem, itt vagy valahol, mindig jelen, el kell képzeljelek. Ne ha­ ragudj, hogy ilyen banálisan tudom csak elképzelni a létezésedet. IF: Ne mentegetőzz. Ha bölcsebb lennél, bizonyára nem szeretnélek ennyire! Mitől vagy ilyen elesett? FF: Semmi. Úgysem értenéd meg! IF: Még nem montad ma, hogy jó vagy. FF: Nem is fogom mondani. Te hiszel abban, hogy én jó vagyok? IF: Persze, hogy hiszek. Aki így ki tudja mondani „jó vagyok”, annak tiszta a lelke. FF: Látod, én már nem tudom így kimondani. IF: Mert nem mered. Valamitől elgyávultál. Ha így fogod folytatni, a végén még tényleg gazember lesz belőled. F F : Ha értenéd . . . IF: Ne bosszants! Utálom a nyámnyila alakokat. Szomjas vagyok, adj innom! FF: Nincs poharam. Összetörtem. IF: Ne aggódj. Hoztam neked is poharat. FF: Figyelmes vagy. IF: Azután töröld meg a kendőddel a számat, visszatetsző, ha egy öregember szája szélén vízcsöppek maradnak. FF: Nincs meg a kendőm se. Elveszítettem valahol. IF: Mi lenne veled nélkülem? Hoztam azt is, újat. FF: Mi lenne velem, nélküled! Olyan jó vagy. IF: A halottaknak könnyű jónak lenniük, fiam. FF: És az élők miért akarnak mindig jók, mindig csak jók lenni? IF: Mert szomjasak. És nincs kendőjük, amivel megtörüljék a szájukat. Na, egészségedre! Te nem iszol? 56 �TA N D O R I D EZSŐ „...mutatóujjuk árnyéka átsuhan a mocsokkal megrakodott égen” (Zalán Tibor) Ha ilyet látok-olvasok: „Kubista kép a balkonról” , feltehetően nyom­ ban tudom, hol keressem a mediterrán-modernül klasszicizálódott élményforrást, merről találjam a magam értékelő-útját oda. Ám ha ez üti meg a szememet: (Kubista-versek a Balkánról, s a meghökkentő eredendőség szőnyegminta egy vers küszöbére terül, más indul el értelmi és idegpá­ lyáimon. Elsősorban a nagyon jó szokatlanság teszi természetessé a hely­ zetet; az olvasóit; s ezzel talán előmutattuk Zalán Tibor költői össze­ tettségének egyik feltétlen elemét, nevezetesen, hogy a leírt szó, mon­ dat, versszerkezet, szövegiség, ábrázolat helyzetmivoltában gondolkodik, s pedig nem úgy, hogy már meglevő szituációt óhajtana „visszaadni” , nem is akképpen, hogy a mű kimerülhetne a helyzetiségben - akció stb., - hanem a matéria megmunkáltságának és a szétsugárzó, de foghatatlan közegnek együtteseként lehessen csak tekinteni, olvasni, felfogni stb. mun­ káját. Tehát engem, e pillanatbéli olvasót, megállít az az újszerűségkép­ zet, amit egy ilyen összetétel ad, egy ilyen verscím, mely már több mint belépő-sík, máris tér inkább, és azt hiszem, a magunk tere, a szokatlan eszközt tehát Zalán szervesen úgy használja - maian, hogy így mond­ jam - , oly módon újítja meg, hogy általa korántsem eltolni akarja a közelítést, nem hidegít, nem idegenít, hanem a bennünket körülvevő és átható organikus életképződmény számos tulajdonságát kí­ vánja áttétellel vagy éppen áttétel nélkül még összetettebb alakban, de az ilyen költőiség eredményeként átvilágítással felérő ráeszméltetés cél­ jával közölni velünk; s bár fogalmi vagy esztétikai ez a közlés, eviden­ ciája mégis elsősorban fizikai - vagyis olyasmi, mint a fizikában „a hő közlése” valamely testtel, vagy némely ennél is elemi-részebb folyamat. A z említett vers közelebbi vizsgálata - s a „balkán” valóságosan a földrajzi Balkán, látjuk - Zalán Tibor költészetének más fontos alkotórétegeit is tárja: ilyen máris az érzékletesség, vagyis az elvont szándék épséges mel­ lőzése, a tételes, „harcos” modernizmus helyes elmaradása. A megütő mozzanat és a szervesen ismert-élt anyag újszerű együttese: ha iménti sza­ vainknak magunk akarnánk ellentmondani, máris megvolna egy „képlet” , amivel ezt a rendkívüli szuggesztivitású poézist jellemezhetnénk. Ám in­ kább idézem - felbontva persze, megengedhetetlenül, a vers nem indo­ kolatlan rácsszerűségét - a bevezető sorokat: „ Eumolpiaszban ébredekl Kövekből sugárzik rám a fény / Zöld / a fejem: hagymafej-zöld” . Ehhez azonnal a halak koponyája társul, majd a vers-helyzetiség szilárdságához sosem ártalmas konkrét szituálás: „ Szemhéjam megvadult lepkék szakít­ ják át a parkban / halk jajjal idegen dallam ömlik hideg mellemre” . Fel­ tehetően a mindannyiunk számára ismerős állapot eddig sosem látott­ hallott képe, képsora, rácsozata ez; s mert érzékletesség, szóalak, fogalmi 57 �apelláció, váratlan képtársítás, plaszticitás, hangélmény ennyire egyszerre ér bennünket, s a „modernizmus” semmi megszokott kattogása nem hal­ latszik be a háttérből, vagyis a zene tökéllyel szól s a térhatás is teljes, figyelmünket a lélek érdeklődésének adományozhatjuk, s ezért jutunk el, a költő üdvére, jelentőségének hiánytalan visszaigazolására addig, öröm­ mel, hogy hiszen ez velünk is megtörtént, álltunk vagy ébredtünk park­ ban így, heves élmények keresztvonalainak középpontjában, netán egy megfoghatatlan „kör” kerületén. . . de hogy ezt érezzük a versszervező­ dés minden mozzanatára szükség van, s ezek között olyan elemi erejű­ ékre is, mint amilyen - hangsúlyozom: egymás társaságában! a hagymafejzöld szín és a mell hidegsége, ismét fizikailag; és kell, hogy tovább is léphessünk, tehát a vers a helyzetiséget adja, a tartósságot, az evidencia megéledése után életének bizo­ nyosságát is az időben, kell az olyan folytatás, mint ez: „s a hárfán a fájdalom világító gipszkeze mozdul” . Annyira egyszerű elemek, mint az érzékletes ellentét, mint a mozgást és a mozdulatlanságot kifejező szó­ jelleg vagy szótartalom: ilyen matériák sarjadnak itt eggyé, s ez ismét a vers egyik végső boldogulásmódja, megalkuvástalan előrehatolása hová egyebüvé, ha nem az olvasó érzékelése és értelmező lehetősége felé, egyenesen odáig. A szín, a tér, a szituáció ebben a „balkán-versben” , ha akarjuk, még bizarr is, ezzel együtt hat - ismételjük a szót - eviden­ ciával, eredendően a magunk dolgaként; s mennyire így van ez akkor egy olyan versben, mint amelyikben azt panaszolja a költő, hogy barátai magárahagyták - az iménti mű is, ez is az Álom a 403-as demokráciában című kötetben található, Zalán Tibor második gyűjteményében - , s ahol a „helyzet” kibillentése talán végletesebb, de a környezet megteremtésének esélye a stilizáció sokkal közelebbjegyű műveleteiből adódik. Tegyük hoz­ zá: minden költőiséget stilizációnak nevezhetünk, ami eszköziségét illeti. A végeredményt már csak a meg nem értés vagy esetleg a sikerületlenség teszi ily hatásúvá. Zalán költői merészsége, hogy - mint említettük - az „úgynevezett” modernség számos elemét is beletöri, beleolvasztja anyagába, és a stilizációkkal a végső határig megy a kanyarvétel maximumáig, a a szakadékperem kavicspörgetéséig. És a végeredmény-mű a tördelt-éles és stilizált elemek minden valahai sajátosságát feledteti; sőt, azt sugallja, hogy köz­ napi terepünk is ezekkel az abszurditásokkal van tele; s mi a különbség a költészeti látásmód és a köznapibb-gyakorlatibb közt? Hogy a költé­ szeti látásmód, korántsem a szépség elvét hajhászva, a bizarrul köröttünklevőt szervesnek, illeszkedőnek - de nem akármibe illeszkedőnek! - , he­ lyes helyén szépnek, értelmesnek tudja láttatni, ehhez egyébre sincs szük­ sége - csekélység! - , mint hogy a csökkent érvű és értékű haszonelvűséget, ami még a hulladékkal-roncsalékkal is „jár” , mellőzze, ezek a kavi­ csok perdülnek le a szakadékba, efféle innen-maradás volna, ha a kanyar­ vételbe akármi bátortalanság csúszna. D e nem csúszik, és Zalán versei tulajdonképpen robajlanak, szinte-kivágódnak, vakmerő pályát mennek, csaknem azt mondanám, eközben „udvariasságuk” , feldolgozott stilizációjuk, hogy annyi meglepő mozzanattal is hatnak, szokatlannak bizonyulnak, a merész küllemhez hasonulnák. Nem érdektelen talán ennek alátámasztására egy egészen csekély kitérő, 58 �verselemre, mely óhatatlan velejáró és együttható a szakmánkban: a dikcióról beszélünk. Zalán versei is élnek a dikció eszközével, ám a dikció is stilizáltság, a végeredményből el kell tűnnie külön-hatásának; s mi eredményezheti ezt? Felszámlálhatatlan sok költői-tartalmi eszköz; említ­ sük Zalánnál, a pálya vakmerőségét szemléltetendő, a két végletet: a fogalmi összefoglalást, tehát a hagyományosabb költészetben hagyomá­ nyos gondolatiságot mint foszforvillanást, és a kevésbé hagyományos költészetben hagyományos hiperérzékletességet mint ugyanilyet. Ettől a Zalán-versek mintha erősen lángolnának; és merőben ellentétes anyagok találkozása lobbantja tüzüket. A magárahagyásos vers, hogy így említsük a történetesen hosszú és itt is zárójeles című művet, a sorók rendhagyó tördelésének eszközét a vers fő személyének hiteles kirajzolására használja. A pontok váratlan elhe­ lyezésével ugyanilyen célból él. A kifejezések olykori túlhajszoltsága — még a belső stilizáció szintjén! — ezt szolgálja. És az egész együtt idézzük magunkat, szerény meghatározásunkat: a vers mint a stilizáció és meghaladása! - a lassú környezeti bánat és emésztődés képét adja. Ellentételként, látszólag. Hanem ha ez az ellentételezettség nem lenne, a vershelyzet érdektelen maradna, köznapi pudvássága ily életszituációk­ nak. A lobogás igazolja az indulat bármikori csendjét, igazi jogát: hogy a fő személy többre lenne hivatva, alkalmasabb szerepet tölthetne be, mint ezt a sok-hallgatásos, sok-keserűséges és sok-pálinkás versbélit. A vers monológjegyei egyrészt lehetővé teszik a mi szórakoztatásunkat célzó csapongást; másfelől ennek spontaneitását szervesnek követelik. A kettő együtt hat, s ami mégis külön-külön benyomás marad, túl a stilizáción, kettős. Egyike ezeknek a porondias bravúr, a másik a katarzis. Színpa­ dot sugall mindegyik; ám ez még a stilizáció foka csupán. A meghaladásén azt érezzük: lét-elégtelenség. Mindannyiunké. Vagyis a mindannyiunkban ott lappangó, néha szervesen-szervetlenül kitörő, talán „örök emberi” , de mindig konkrétan szituált lét-elégtelenség-érzés, sőt, lét-elégetelenség-érzéstúltengés válik aktívvá egy-egy ilyen Zalán-vers eredményes olvasatára. S közben valami kritikával is nézzük magunkat. Ezek már nagyon összetett hatások és eredmények. A z eszközök keze­ lése kevés volna hozzájuk. A z eszközök megválogatása kevés volna. Zalán Tibor verskezelése szerencsésen nélkülözi az elszántságot vagy rászántságot; ami a nyelvet illeti, ott is. Több történik, úgy érzem. Nézzünk egy ilyen igen egyszerű vershelyet az (Ezüst repülök) című munkából. A nyilakkal jelzett „repülés” szövegében - ahol a nyilak egyébként elválasztó tagolá­ sok is, verslélegzetek jelei - többször is hirtelen nagybetűsbe csap a szólalási mód, a „kép” , s ez egyik efféle ilyen hármasságot ad: „halott G R A F IK A I J E L E K -<----E G Y ÚJ M E T A F O R A < ----- E G Y Ú R IST E N ” stb. A z elem önmagán belüli többszólamúságára akarom felhívni a figyel­ met, arra az összetettségre, amely szétsugárzik és a helyzetiséget teremti meg, s az eszköziséget úgy hitelesíti, hogy az egyezményesen elfogadott szöveg-szokás-kép mintegy a beszéd, a közlés középszintjét adja, a kifejezendőnek vélt-szokott síkot-teret, s ehhez kapcsolódnak a kifejezhetetlennek, nem kifejezendőnek vélt járulékok, mint hogy a színészi megjelenítés­ ben sem csak a leírt szöveg kel életre, hanem a gesztusok stb. soka­ sága veszi körül a dolog magvát; ha íróilag nézzük „a színpadot” , egy 59 �ilyen elfogultsággal. Zalán verse, hogy még egyszer visszatekintsünk a korábban mondottakra, magát a verset mint képződményt helyezi térbe, ez a kiinduló - még stilizációs - helyzetiség, s ez is eleme a végső hatás­ nak. D e itt maradván példánknál: a hirtelen felcsapó, kiemelt fogalom eleinte mintha szakasztott párjával folytatódna, j e l.. . m etafora.. . És ak­ kor bevág ez az „egy úristen” ; ez a merőben más, több és „kevesebb” , mintha felborítaná a dolgot, ám persze „a dolog” csak így, kontrázva válhatik ható képződtménnyé; máskülönben csupán regisztrálandó maradna, egy verselem a többi között. Felcsap a betűtípus változása? Visszahullana, ha tartalma nem adna felhajtóerőt. Természetesen a vers robogása már a közvetlen környezetben is más jellegű elemekkel és egységekkel, hatás­ tényezőkkel stb. él; ezek történetesen nem tartoznak vizsgálódásunk kö­ rébe; kiemelt példánkkal Zalán versanyagának és versvégeredményének szervességét és jelentőségét kívántuk jellemezni; s az organikusságnak is többféle rétegét, jegyét felmutatni. A z összetett hatást összetett eszközök alapozzák meg? Kétségtelenül. D e az eszközökkel Zalán végbeviszi a valódi költészet tovább-magyarázhatatlanát; s ez természetesen a költői személyiség nagyobb rendű hiteléből eredhet. Logikus, hogy a versered­ mények egy bizonyos oldalról tovább építik ezt a nevezett költői szemé­ lyiséget, értékesebbé teszik, az „emberi szituáltságot” . Remélhetőleg rá­ mutat ez a példa arra is, hogy a szokatlan eszközű versanyagok figyel­ metlen olvasói és bírálói kezelése az emberi értékesség elhanyagolását jelenti és fokozza. A jó költészet legbonyolultabb - látszólag a formai figyelmet magára vonó - képződményei mögött is valamely egyszerű, de felfokozott való­ ságrétegnek kell meghúzódnia. A költő ennek tudatos feltárója, részben; másfelől ez a művelet „árulja el” , pontosabban: ugyan mi érné meg különben a fáradást, a belevásódást, esetleg a - különböző fokozatú pusztulást? A fő személyét mindig; a tudatos-tudattalan „elkötelezettét” ; mi érné meg, ha nem ez, hogy: történik majd vele valami, amit - hadd idézzem parafázisként, pontatlanul - minden ért, csak ő nem, de a „v é ­ gére” érthetően és sugallóan „megérti” . Zalán Tibor költészete az ilyen kiválasztottság lázjegyeit is hordozza; az ilyen kiszolgáltatottság hidegeiről tud. Talán csak a magárahagyottság-vers egyik bekezdése hatott rám így? Hogy megint a lázig s a hidegig jutottam? D e ezt akkor hadd idézzem, megint a „semmiből megszólalás” jó példájaként talán, s az eszközök meglobbanó, hasító egymásmellettiségére: „a hideg fáraszt, küldjetek me­ leg takarót szegény tibornak. sajnálom, a salátástálban homályosan a gyer­ mekkor. . .” A tagolásnak, ahogyan például a „homályosa” és a „n” külön sorba kerül, fontos szerepe van. Ez a költői formálás tartalmilag formailag „elmondhatatlan” ; de fordítsuk meg a tételt - erre a versjel­ legre - , és visszaérkezünk egyik kiindulásunkhoz: az elmondhatatlanság tartományába hatol be a korántsem járulék eszközökkel az ily tudatos­ tudattalan merészség. A mű holdudvar-lázát-hidegét a központibb jelen­ téstartalmak legalább egyenértékűjeként kell kezelnünk. Zalán rezzenthetetlen mestere a pontos ábrázolásnak. Alighanem, mint mondani szokás, „mindent meg tud csinálni” , ami - történetesen - az ő feladata a világból, melyben jár, s „ábrázolni” tudja, ahogy jártában a többi mozgás vagy statika körülveszi. És költészetének egységét érzem 60 �abban a már ugyancsak említett tényben hogy az „eszköztár” nem él nála semmilyen külön életet; a „közléstárgy” és mikéntje, meg a vers-sugárzástér, mely tárgyain is beépül a műbe - tagolás, közbeiktatott elemek, kiemelések stb., ez a „vizuális elmondhatatlan” - , azzal az egyszerűséggel és újbóli „fejthetetlenséggel” kerül elénk, amely a régi megdolgozatlan lét-matéria sajátja. Ez a jelentős költészet válasza a megdolgozatlan anyagból sugárzó lét-hiány érzetre. „Földfogyatkozás idelent” , olvasom most az idézni készült (Vana Tallin) című versben, s ez közelebbről is az elmondottakra rímel. „Köztársaságot alapítunk és kiabálunk / sápadtak vagyunk és már szeretetlenek” , ez áll előtte. Utána pedig: felkönnyül, clownos lesz a matéria, s ez kell, az egyelőre-kibírás, nevezhetjük „túlélés” -nek is, eszközéül, módozatául. Íme: „ F I A M - ! - S O H A S E V I S E L J T É L E N S Z A L M A K A L A P O T § ; ” ez a § nyilván a gépen mellette levő idézőjel-rész helyett került oda, tudatosan-tudattalanul; a legcsekélyebb elem is a költészet egészéről vall, úgy, hogy megbonthatatlanságot ad az összességnek, meghaladva saját elenyésző mivoltát; s ennyiben azonnal Goethe megállapítására kell gondolnunk: minden hasonlat, maga a köl­ tészet is, tehetjük hozzá, szintén rezzenthetetlenül. „Tévelyegnek a tornyok a ködben” így kezdődik ez a vers, a földfogyatkozásos, „a harangozok / szürke ég felé lendülnek a harangokon / de pirosan száll le a köd / Hunyorgó restaurátorok szürcsölik a forralt­ bort", és így tovább. Zalán költészete arról „szól” ami a világban való­ ságosan van, s valamit akar tőlünk, ahogy Kosztolányi mondta. Ezeknek a verseknek a mestere nem akar kérdéseket erőszákolni a világra úgy, mintha kész képződményekkel szolgálhatna képünkbe máris. Nem „tema­ tikus” tehát a szónak sem rossz, sem jó értelmében. Jó értelmében sem? H ál’ isten! Igen szépek az ironikus poézis eredményei, a megcélzott tár­ gyú költemények pompás, hiteles faktúrát mutathatnak „közben” , s foly­ tathatnók... de nekem, ha megengedtetik a többest a magam személyes próbálkozásával elegyíteni, a legnagyobb költészetolvasói boldogságot min­ dig az jelenti, ha valami valósat tudok meg, amit aztán átforrósít a rettenetes csapongás, melyre meglétünk - ismét: hál’ isten! - kényszerít; ám az ellentételezés, az ellenőrizhetetlen újítás, ha lehet, s ezt igazán klasszicizálás-ellenzőként mondom, legyen anyagrésze az ilyen hunyorgásoknak, szürcsöléseknek, átpirosló ködöknek, s akkor akár a „fehér ege­ rek futása. . . kockás konyhakövön” is pontosan lesz a helyén, vagy a pupillán csörömpölő törött dobverők. A költészet először is ott alkotás, hogy részeiből megalkotódik; azután lehet csak ilyen „üzenése” vagy su­ gallata. Mármost minden ezeknek a részeknek a szerves egységén múlik. Állítom, hogy a jelentőség - vagy jelentősség - is. Anyagunk pedig csak a megélt anyag lehet; bármi álmokban éljük is meg, csak az. A kkor az­ után, mint Zalánnál is látjuk, hangsúlyos eszköz, futam, csapongás, rácso­ zat-forma, jelvilág s minden egyéb olyan lesz csak, mintha a szánk, a szemünk, a bőrünk, a lépéseink lélegzéséről beszélnénk; a hasonlat nem produkció már, hanem eredendőség. Hozzánk legközelebbiként hiteles, és - egyediségének mikéntjéről, „tárgyi” tartalmától teljesen függetlenül, tehát ha templomtorony, ha pokróc, ha restaurátor, ha madár - a leg­ nagyobb távolságok létfogyatkozatlanságait ígéri. Sosem egyet; mindig a tragikus pluralitást. Ezt érzem most Zalán Tibor erős, nélkülözhetetlen költészetében. 61 �62 �PETRŐ CZI É V A Napló helyett I. „Fáj, hogy a hóvirágok is igazságtalanul vannak elosztva.” Lénard Sándor „E gy költőnő naplója.” - Nem. Ezt a címet akkor sem tudnám vállalni, ha nem ma, egy nappal 1985 karácsonya előtt fognék neki az írásnak, ha­ nem azelőtt. Abban a harmincnégy évig tartó én, én. . . és megint én (Ich, ich . . . und wieder ich - mondogatta nagymama gúnyosan és nagyon ta­ lálóan!) korszakban, amelynek az utóbbi hat hónap vetett véget. . . A nap­ lóírástól ugyanis már akkor, alanyi koromban is irtóztam. A zt hiszem, első­ sorban a velejáró visszhangtalanság miatt. És ebben a kérdésben most sincs változás. Szeretek írni egy embernek és sokaknak. D e a papír soha nem is lesz számomra az ön-lélekgyógyászat eszköze; az egy síkba kényszerített pszichomonodráma nem az én műfajom. Am it az alábbiakban megpróbálok leírni, nem lesz egyéb tehát, mint egyre szűkszavúbbá fegyelmezett, s gyakran még így is papírkosárra ítélt leveleim kiegészítése. . . „ A szemérmes költő fából vaskarika” - írta ró­ lam még 1979-ben, a Heléna bálja megjelenése idején egy kritikus. M egle­ het, igaza volt. „Szemérmetlen” kitárulkozást itt és most sem ígérhetek, legfeljebb azt, hogy bárki, akit érdekel, bepillanthat azokba a költőnői(!?) hétköznapokba, amelyekben jól megfér (mert meg kell férnie!) egymás mellett a hajnali kettőkor rámtörő versírhatnék, s egy tökéletes műgond­ dal „felépített” almáspite. A z utóbbit nem véletlenül említem. Most, hogy egy lap érdeklődést tanúsít személyesre hangolt írói ügyeim iránt, igyekszem villámgyorsan tisztázni egy, az ujjakra száradt kelt tésztá­ nál (hogy stílszerű legyek!) levakarhatatlanabb félreértést. Nem vagyok a mai magyar líra ügyeletes konyhatündére. És nem saját költői lehetősé­ geim szűk (bár ha újabb verseim hosszú sora bárhol olvasható volna, kide­ rülne: egyre tágabb!) keretei űznek az ánizs és vanília tövébe. Egy frászt - mondtam volna erre a balítéletre vagy húsz éve, helikoni fűzfa korom­ ban! Korántsem mondom most, hűvösen és jólnevelten. Egyszerűen arról van szó, hogy én az anyagokban még soha nem csalódtam. Mindig, min­ denkor azt kaptam vissza tőlük, amit beléjük fektettem. A z almáspiténél maradva: a liszt, cukor, élesztő, tojás, tej, fahéj, vanília és alma nem csap be, nem használ ki; abban a pillanatban, amint elkészül, visszaadja, pon­ tosabban megtestesíti azt az energiát, ami belőlem származott. Kiuzsorázóim, kifosztóim mindig az emberek közül kerültek ki. D e ezt sem bánom igazán. Rég volt, hogy először olvastam Rilke Malté-ját, és benne ezeket a sorokat: „Geliebtsein heisst aufbrennen. Lieben ist: Leuchten mit unerschöpflichen Ö le.” „A k it szeretnek, elég. Aki szeret: kifogyhatatlan olajjal világít. (Bor Ambrus fordítása.) Akkor csak tetszett a szépen poentírozott 63 �hatásos mondatpár, amely aztán később, Halász Előd szegedi Rilke-speckollégiumán még számtalan változatban előkerült. Írtam is legott egy har­ matgyönge verset, a rilkei Liebende-Geliebete-elmélet hatására: „Szere­ tőből lassan / szeretté silányult” etc. Ma, amikor talán már megszolgál­ tam ama „kifogyhatatlan olaj” néhány cseppjét és a világítás jogát, ma tudom csak igazán, mennyire. . . Valamikor mindenkit és mindent kibírhatatlan módon harácsoltam ma­ gam köré - még a hóvirágot is. Mindig sokkal többet letéptem, mint amennyit lekvárrá válás nélkül haza lehetett volna vinni. „Hóvirágvágó­ gép” - szabadon Szécsi Margit után - körülbelül ezt műveltem azokon a mecseki télutókon. Ma, 1985 szokatlan - és hóvirágtermő, abnormálisan enyhe - karácsonyának előestéjén, már gondosan vizes vattába burkolva hoznám le a Dömör-kapu melletti rétről a virágokat. (Persze, azt is „az én rétem” -nek hívtam!) Lehoznám, és szétosztanám. Szétosztanám, mert nemcsak a világvándora bölcsnek, a páratlan emberségét morbid latinamerikai anekdoták mögé rejtő orvos-írónak. Lénard Sándornak fájtak az igazságtalanul elosztott hóvirágok. Fájnak nekem is. Mert soha nem azok kapják, akik igazán örülnének neki. És talán azért is, mert jómagam ugyancsak hátul állok a virágosztásnál, még ilyenkor, Éva-nap táján is. (Annyi önzés, hogy ez még rosszul esik, maradt bennem.!) A régi névnapi ciklámenek és születésnapi játcintok (Nowotarsky boltjából!) nem jönnek utánam Pécsről, ide, Pesterzsébetre. Kihirdetem tehát a szükségállapotot, és veszek magamnak egy csokor fagyöngyöt. Természetesen a fehérből, amit az angolok „mistletoe” -nak neveznek, s amely alatt szabad a kará­ csonyi csók. . . S amelynek kedvesen együgyű szertartása ezúttal megma­ radt az Eckersley-féle Essential English lapjain. Ettől függetlenül nincs, nem lehet panaszom erre az ünnepre. A finnországi tíz nap beváltotta, amit reméltem tőle. Megkaptam az előre - versben - megjósolt „karácsonyinfúziót” . A Finlandiát és a Kaupunginteatterit, esti bolyongást, a Baltitenger jéggé fagyott homokján, egyszem, „M i van a kezemben?” - játék­ kal kínált csokit a Péter-főzte vacsora után, és Ilkka barátságát. „Köszö­ nöm még egyszer - későre jár már, vagy korán van? - az együtt töltött napokat, a szellemi vándorlást, a verbálakrobációt (néha el-elszabaduló szójátékaimat nevezte így!) - és a búvárkodást.. . jó éjt, békés karácsonyt, eperkosaras újévet, meg hogy légy jó: Ilkka” olvasom századszor is karácsonyi levelét, s holnap a Helsinkiből utánam küldött epres (vagy inkább: szamócás!) tányérokkal fogok teríteni. Nem tudom, mi vár rám, ránk, mindnyájunkra, 1986-ban. D e a jövő teljes bi­ zonytalansága (még mindig, lassan 35 évesen sincs „igazi” állásom!), s ren­ geteg, elvben-írásban elfogadott munkám sorsa sem tudja elnyomni ben­ nem az ünnep örömét. . . A két kicsi vadul csomagol hetek óta. több ton­ na karácsonyi papírt és celluxot használtak el. Ajándékozási mániámat jócs­ kán megörökölték. Más beállítottságú - adni nem tudó, vagy nem akaró - „ügyfeleik” éppúgy meg fognak lepődni annak idején, mint az enyémek most. . . Mindegy. Ahhoz, hogy nekik is jusson a „kifogyhatatlan olaj” 64 �ból, ezt is meg kell majd élniük. A kelletlen, sokszor a visszautasításnál rosszabb alig-elfogadást. És - az ajándékozástól függetlenül is - a „kü l­ dő kezek taszítanak” -gesztust. Kormos Pista. Hogy ő mennyit tudott, pe­ dig mennyire nem „lelkizett” , az emberi leiekről. Ugyanitt, az előbb idézett Vonszolnak piros delfinekben mondja: „gye­ rekkorodba nem hagyod magadat visszarántani. . .” Mi, költők (ha közéjük számíthatom magam!), többek között ebben kü­ lönbözünk a „normális” emberektől. Egy félmondat, egy tekintet, egy érin­ tés elég, és hanyatt-homlok rohanunk vissza a gyerekkorunkba. D e a M á­ sik Fél rendszerint okos, és meggondolt, igazi felnőtt, aki nemet int. Őrzi ugyan a harmadik. . ., negyedik. . ., kilencedik karácsonyára kapott könyve­ ket, a Bambit, a N ils Holgerssont, a Május 35-öt, de sem ezek, sem a gyerekkor nem igazán részei az életének. . . A Bambi egyébként azért is került a felsorolásba, mert anyu visszaadta nekem az 1957-es első kiadást, egy finom, barnabetűs, karcsú kis kötetet, karácsonyi kanyaróm megédesítőjét. Ma már nyugodtan válaszolnék az Öreg kérdésére: „Nem tudsz egyedül lenni?” D e igen. Tudok, és szeretek is. Ú gy, mint a készülődés idején. Amikor Klára néni, ma is élő, kilenc­ ven évesnél idősebb magyartanárom, egy nagymamának címzett levelében kesernyés természetétől idegen líraisággal ezt írta rólam: „Sajnálom és irigylem sok szép fájdalmáért ezt a kis (akkor 12 éves!) gyöngykagylót...” A gyöngykagyló „fedőnév” , legalábbis az utóbbi pár hónapban keletkezett verseimre vonatkoztatva, feltétlenül találó. Leginkább A Dajka elkallódott monológja esetében, amit valószínűleg parafrázisnak fognak minősíteni, pedig nem az. Valódi fájdalom, valós élethelyzet rázott ki hajnali kettő tájt az ágy­ ból, hogy papírt és tollat kotorjak elő. . . Sokak, sokunk közös gondja. Azoké a nőké, anyáké, akiktől elvárják, hogy dajkálni-tudásukat, anyasá­ guk „színvonalát” anti-nőiségük szavatolja. Mert egy anya, aki nem nyil­ vánvalóan anyukás külsejű - máris gyanús. Talán ezért igyekeznek - öntudatlanul is az elvárás szerint loholva - már a harmincas éveikben járó egy- vagy többgyerekes nők szerelemre alkalmatlanná maszkírozni-idomí­ tani magukat. Idő előtt beletespedve az önálló vágyak és akarat nélküli Dajka szerepébe. Ennek a gyerekekre is visszaütő (ridegségben és valósá­ gos püfölésekben megnyilvánuló!) alapállásnak próbálok hadat üzenni a versben. És még valaminek. Annak a balgaságnak, hogy a szerelemhez v a ­ ló jog a tizen-huszonéves kor után rohamosan csökken. Pedig - különösen a későn érő alkatoknál - ez az időszak még csak az érzelmi ujjgyakorlatok ideje lehet. És sok társtalan. vagy társas megal­ kuvásban eltöltött évnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki vállalni merje mindazt a „nehéz munkálkodás” -t (Saint-John Perse nevezi így a szerelmet a B ójákban!), amelynek során egy férfi és egy nő emberpárrá válik. Ami egé­ szen mást jelent, mint a közös folyószámla és a megosztott járom. . . De különbözik a nem kevésbé ellenszenves palotapincsi-pozíciótól is. A z utób­ biról jut eszembe: boldog lennék, ha bennem is megvolna E mily Dickinson fénylő, büszke öntudata: „Vágd szét a pacsirtát - benne a zene. / Ezüst­ be burkolt rétegek. / Megmarad néhány nyári hang. / Mire a flóták meg­ öregszenek.” (861. sz. vers, Károlyi Amy fordítása.) D e nincs. Egyre gyakrabban megesik, hogy a legócskább flótával elcserélném a pacsirta­ 65 �létben megőrizhető, magasabbrendű ifjúság minden esélyét. . . Mert a pa­ csirta fárasztja az olcsó hangszerhez szokott fület. Vissza a jelenbe. Nem jó ez a mostani karácsony. Főleg azért, mert Andris nagyon csúnyán köhög; ha bármelyik gyerek beteg (csak kicsit is!), teljesen ijedt kotlóssá válok, százféle házi és patikai módszert próbálok egyszerre. A zt hiszem, a minden anyát jellemző féltés mellett bennem még az önvád is dolgozik. Ilyenkor, ha baj van, az az érzésem, nincs jogom egy darab papír mellett üldögélni, legalábbis, amíg fel nem nőnek. Persze, jobbik eszemmel tudom, hogy ez őrültség, mert a nem-írás a végletekig szétrombolná azt is, amiért kedves vagyok nekik. . . A zt a másságot, ami éppen ebből a gyerekszemmel valószínűleg irreális „játszási dolog” -nak tűnő elfoglaltságból származik. . . Nemcsak meséket olvasok - a gyerekeknek és magamnak - , de a mesé­ ről is. Most éppen Bettelheim könyvét, A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki léleket. Bontakozó gyermeki lelkemnek sok egy kicsit, hogy eb­ ben a könyvben Piroska kapucnijától az égigérő paszulyig minden de minden szexszimbólum. Van azonban egy fejezete, amin ugyancsak sokat töprengtem: „ A szörnyet a hősnő szeretete és odaadása változtatja vissza emberré. A gonosz varázs csak akkor oszlik el, ha a hősnő igazán megsze­ reti a szörnyet.” (A z állatvőlegény című fejezetből.) Gyönyörű volna, szin­ te túlontúl szép, ha a mindennapokban is ez játszódna le. Csakhogy: a szörnyek ellenállnak, nem változnak vissza emberré, akkor sem, ha sze­ gény hősnő megvész a szerelemtől. Legalábbis az esetek többségében. Mintha a „szörnyek” , azaz valamilyen módon deformálódott lelkek, örö­ müket lelnék saját torzulásaik makacs őrizgetésében. 66 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Szenti Tibor: Parasztvallomások Gazdák emlékezése Vásárhelyről A parasztság egészen a legutóbbi időkig a magyar társadalom legnépe­ sebb rétegeit adta. Ehhez és ahhoz mérten, hogy két tudományágnak, a néprajznak és a történettudománynak is tárgyai, igazán nem mondhatjuk, hogy túl sokat tudunk róluk. Egyfajta sablonos képünk persze minden kor parasztságáról van. A z olyannyira fontos árnyalatok, a tárgyszerű táji és rétegenkénti különbözőségek azonban többnyire már hiányoznak leírása­ inkból. Különösen így van ez a XX. századi, éppen felbomló parasztság, s ezen belül a birtokos rétegek, azaz az ún. kis-, közép- és nagygazdák esetében. Róluk mindmáig nem a társadalomtörténet, hanem a XX. századi magyar prózairodalom - például korai novelláiban Németh László vagy később a népi mozgalom egy-egy alakja - mondta a többet és érvényeseb­ bet. Frappáns bizonyíték erre az 1974-ben megjelent paraszti önéletrajzo­ kat közlő kötet (Emlékül hagyom.. .), amelynek valamennyi szerzője sze­ gényparaszt volt. Vagy a Szenti Tiborhoz hasonlóan ugyancsak hódmező­ vásárhelyi Kiss Lajos klasszikus munkája, A szegény emberek élete. Szen­ ti Tibor könyvét, amelynek tárgya a vásárhelyi gazdák élete, mindezek miatt fokozott kíváncsisággal vártuk és vettük kézbe. Előrebocsátjuk: nem hiába. Szenti kiváló ismerője témájának, s mindazokkal az ismeretekkel és adottságokkal is rendelkezik, amelyek ahhoz szükségesek, hogy másokat is beavasson a múlt „mélységes mély kútjának” titkaiba. A kötet három részből áll. A z elsőben a vásárhelyi gazdák történelmi tudatát mutatja be a szerző - többnyire önnön írásaik és megnyilatkozá­ saik alapján. A másodikban családi életükről, műveltségükről és gazdálko­ dásukról tart tükröt az olvasó elé. A harmadik rész fontosabb témái test­ kultúrájuk, szexuális magatartásuk, szertartásaik és vallási életük. A könyv megítélésünk szerint legérdekesebb fejezete az, amelyben a gazdák történe­ ti emlékezetét vizsgálja a szerző. A vásárhelyi birtokosok a hun rokonságban hittek és Attila székhelyét más Tisza menti települések parasztságához hasonlóan maguk is Mártély határára tették. A magyar történelemmel kapcsolatos vásárhelyi népi emlé­ kezet további csomópontjai a honfoglalás és Árpád személye, az igazságos Mátyás, a törökkor, a kuruc világ, majd pedig 1848-49 és Kossuth alakja. Történeteikben kiszínezett, meseszerű elemek változnak az iskolai oktatás­ ból és a tömegkommunikáció csatornáiból származó reálisabb ismeretekkel. A z első világháborútól kezdődően az emlékezet konkréttá válik, a meseszerűség eltűnik, s átadja helyét a személyes tapasztalatoknak. Ennek meg­ felelően tagoltabbá is válik, mégpedig nemcsak az egyes paraszti rétegek 67 �viszonylatában, hanem magán a birtokos parasztságon belül is. Volt vásár­ helyi gazda, aki az első világháborúban tábori csendőrként csempészéssel majdnem kisebb vagyont gyűjtött, s volt, aki még az 1918. október 31. utáni parancsot is komolyan vette, s az olasz frontról teljes menetfelsze­ reléssel tért haza. „Országokon cipeltem körösztül. Száz kilométereket töttem mög gyalog. Mindön nagy várost elkerültem, hogy sönki sö vöhesse el tülem a fölszerelésömet, de máig sö köllött vele elszámolnom” - emléke­ zett egyikük a szerzőnek. A D una-Tisza közi gazdák történelmi emlékezetéhez és politikai beállí­ tottságához képest feltűnő, hogy a vásárhelyieké lényegében mentes az éles Tanácsköztársaság-ellenességtől. Kézenfekvő persze a magyarázat is. Mire a proletárforradalom intézkedései Vásárhelyen valósággá váltak vol­ na, megérkezett a román hadsereg. A vásárhelyi gazdák így a román kato­ naság rekvirálásaival és önkényeskedéseivel szembesültek, s ezért a Vörös Hadsereg júliusi támadásakor „föllélögzöttek” , sőt sokan a vöröskatonák segítségére siettek. (Július 25-én a visszatérő román parancsnok ezért 56 vásárhelyit lövetett agyon.) A z első világháborúhoz és 19 18 -19-hez képest a két világháború közötti 20 év szinte eseménytelennek tűnik a szerző által feltárt és bemutatott anyag alapján. A gazdák a búza árváltozásaira, a magas adókra és kama­ tokra, valamint a hadikölcsönök valorizálatlanságára emlékeznek, s az or­ szággyűlési választásokra és pártpolitikai küzdelmekre (amelyek pedig Hódmezővásárhelyt sem kerülték el) nem vagy alig. „ . . . a gazdák szá­ mára - írja a szerző - ezek az évek ismét a szorgos munkával, a vagyon­ gyarapítással teltek el.” A második világháborúval és az azt követő átalakulásokkal kapcsolatos rezignált hangulatú vélekedéseik reális tükröződései mindannak, ami en­ nek a napjainkra kihalt, megöregedett vagy más társadalmi osztályokba felszívódott paraszti rétegnek megélni adatott. Megható, hogy mindezek ellenére hogyan és mennyire ragaszkodnak az élethez, a munkához és a hazához. Olyan értékek ezek, amelyekkel jobban lehetett és kellett volna sá­ fárkodnunk - sugallja a szerző, s ezzel a recenzens is messzemenően egyetért. A kötetet irodalomjegyzék, térképvázlatok, valamint igen gazdag és be­ szédes fotóanyag egészítik ki. (Gondolat.) ROM SICS IG N Á C 68 �ÉLŐ MÚLT Az utolsó nógrádi nagyasszony Beszélgetés Balogh Károlynéval Balogh Károlyné Csernyus Aline Rádon született, 1890. április 27-én. A Madách-kutatással már férje életé­ ben kapcsolatba került, hiszen Balogh Károlyt, Madách l mre nővérének és Bérczy Károlynak egyaránt unokáját nemcsak klasszika-filológusként és műfordítóként tartják számon, ha­ nem - több kisebb publikáció mel­ lett - ő írta a mindmáig legjobb Madách-életrajzot (Madách, az ember és a költő, Bp. 1934.). Férje halála után (Balassagyarmat, 1944) rámaradt a családi hagyaték gondozása, mely­ nek értékét növelte, hogy a költő közvetlen leszármazottai Magyaror­ szágon kívül éltek, illetve a náluk volt hagyatékrész nagyrészt megsem­ misült. Balogh Károlyné adta közgyűjteménybe a Madách-család leve­ lezésének jelentős hányadát, a család 1850. évi osztályegyezségét, a fotó­ gyűjtemény értékes darabjait, Bérczy Károly teljes irodalmi hagyatékát. Ezek a fontos források a Nógrád Megyei Múzeumigazgatóság, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a győri Xantus János Múzeum állományát gyara­ pítják. Rendszeres konzultációt biztosított a Madách-kutatóknak; adatok köz­ lésével és ellenőrzésével segítette munkájukat; az 1964 óta megélénkült kuta­ tás minden jelentős tudományos vállalkozásának részese volt. Nógrád Megye Tanácsa 1985 januárjában ezért Madách-díjjal jutalmazta. Budapesten halt meg, 1985 február 9-én. Férjéhez hasonlóan, Csesztvén nyugszik. - Ismerte még Alinka néni Madách Imre fiát, Aladárt? - Személyesen nem. Én csak egyetlenegyszer, éppen Aladár bácsi teme­ tésén jártam Alsósztregován.1 Azt tudják (benne van az életrajzokban), hogy apósom mint árva gyerek vele együtt nevelkedett a nagymamánál.2 Élt ak­ kor egy Huszár Sándor nevezetű nagybácsi, aki Madách Annának, Imre nő­ 69 �vérének volt a férje. Hozzá már akkor sűrűn jártak a fiúk, amikor a piaris­ tákhoz jártak gimnáziumba Pesten. Huszár Sándornak volt egy házvezetőnő­ je, Fekete Mária, aki akkoriban ment alkalmazásba.3 Ez a nő hozott magá­ val egy hatéves gyermeket. Apósomnak nem tetszett a társaság, elmaradt tő­ lük. Madách Aladár viszont elvette Fekete Máriát és adoptálta a gyereket, aki azután mint Madách Ilona szerepelt. A házasságot a spiritek parancsolták neki. Ő k nagy spiritiszták voltak, szellemeket idéztek. Fekete Mária volt a médium, de az öreg Huszár Sándor is teljesen belebolondult ebbe. Madách Aladárt is ők tették spiritisztává, írt is aztán ilyen könyveket.4 Hogy a nóg­ rádiak közül valaki csatlakozott-e hozzájuk, azt nem tudom. Ez a házasság nagyon nem tetszett a családban, kényes egy történet volt, Madách Aladárékkal nem nagyon érintkeztünk. Apósom, miután mint gyerekek együtt növe­ kedtek fel, érintkezett vele, a férjem is járt Sztregován. Mi a szüléinknél voltunk Nógrádban, amikor kaptuk a hírt, hogy meghalt Madách Aladár. Apósom ekkor Ausztriában járt a hegyekben, a nyári szabadságát mindig ott töltötte. A temetésre csak mi mentünk a családból, meg Madách Imre bácsi, akit Imsi bácsinak neveztek.5 - Hogyan festett akkor Alsósztregova, a kastély? - Nem volt éppen nagyon gondozott, de a park, az szép volt. Madách Aladárt a régi kis kápolnába temették el, a falu északi végén, a temetőbe.6 - Arról a családban beszéltekre, hogy Majthényi Anna, Madách Imre édes­ anyja járt-e, élt-e Csesztvén öregkorában? - Mikor Madách Aladár megnősült, akkor őt Madách Károlyék elhozták Sztregováról Csesztvére, mondván, hogy a nagymama nem lehet egy olyan nővel egy házban, mint Fekete Mária. Pedig mit ártott volna az a 85 éves nagymamának... De hát ilyen volt a felfogás. A nagymama nem is szokta meg Csesztvét, sokszor hitte, hogy Sztregován van. Azután kiment a kertbe sétál­ ni és megnyugodott. Csesztvén halt meg,7 de átvitték Sztregovára temetni. Ráadásul amikor a nagymamát átköltöztették Cscsztvére, ezt-azt össze is pa­ koltak, amikor pedig Madách Aladár hazajött az esküvőről Győrből, Madách Károlyékat rettentően lehordta, összepakolt és visszavitte a holmikat. Ez volt az egyik alapja a családi viszálynak. - Madách Imre bölcsője, ami most a csesztvei múzeum kiállításában látható, nem ekkor került ide? - A bölcső más ügy. Abban nemcsak Madách Imre feküdt, de a többi test­ vére is, később Madách Károly gyerekei, ahogy éppen kellett. - Fráter Erzsébetről és két lányáról esett szó a családban? - Az én időmben nem éltek Fráterek Nógrádban. Fráter Erzsiről sem be­ széltek, nem volt már érdekes. Akkor hallottam róla először, amikor a Madách-téma előtérbe került. A lányok közül Borbála, az Ára (így hívták) itt volt Pesten, zárt intézetben. Madách Aladár halála után Emánuel bácsi,8 azaz Madách Károly legidősebb fia lett a gyámja. A másik lány, Jolán ott volt a temetésen, nagyon szép öregasszony volt. Másnap meg akartuk látogatni őket az urammal Losoncon, de kitértek előle: „Szegény Jolánkát annyira megvi70 �selte ez a tegnapi temetés, hogy inkább hagyjuk máskorra a látogatást.” Nem is találkoztam vele többször. - És Madách Imréről hogyan vélekedett a család? - Bár Madách Károlynak mind a négy fia művelt, jó állásban levő ember volt, akkoriban még nem jöttek a tudatára, hogy a Tragédia nagy mű. Én tizenhárom éves koromban kérdeztem meg, hogy rokona-e a mi Madáchainknak, akik Csesztvén laknak. Saját fülemmel halottam Emma nénitől, Madách Károly özvegyétől, aki jól ismerte: „A z Imre sógor olyan bogaras ember volt.”9 Bérczy Károlyról többet beszéltek. A z Anyegin-fordítás a műveltebb családoknál megvolt. Nagy dolognak számított, hogy megtanult oroszul, hogy eredetiből fordíthassa, ne a Bodenstedt-féle német fordításból. Ezt nagyon emlegették. - Milyen nógrádi nevezetesebb családokra fordulóról? tetszik emlékezni a század- - Megvoltak a régi nevezetes famíliák: a Mocsáryak, a Muslayak, Málnapatakán a Kuhinkák, akiknek jólmenő üveggyáruk volt, azután a Prónayak Romhányban, Andreánszky Gábor Petényben, Huszárék Keszegen. Politiká­ ról inkább csak a képviselőválasztások alkalmával volt szó. Emlékszem rá, hogy Török Zoltán sokáig volt főispán,10 de a megyei politikában mi inkább az alispán, Nagy Mihály nevét hallottuk emlegetni. - Hogyan éltek ezek a családok? - Általában földbirtokból. Sztregován még nagyúri szokások maradványai voltak, Csesztvén azonban, ahol Madách Károly hét gyereket nevelt, kevés volt a jövedelem, egyszerű az élet. A birkatartás volt ott a legfőbb jövede­ lemforrás. Apámnak Bodonyban 700 holdnyi birtoka lehetett, szántó, erdő. Nagyon szorgalmasan gazdálkodott. Nyáron mindennap reggel négykor már felkelt. Volt ugyan egy úgynevezett gazda, Pista bácsi, aki valamikor kertész volt a családnál, azután apám gazdát csinált belőle. Ő mondta meg a bére­ seknek, mikor, melyik táblára menjenek szántani, mit kell vetni. De minálunk ezeket főképpen apám csinálta. Pénz sohasem volt otthon - ezt most komolyan mondom -, de minden egyéb természetben megvolt. Hogyan le­ hetett az életet pénz nélkül szervezni? Azt ők tudták. Felvettek kölcsönt, rá­ táblázták a birtokra. Aztán, amikor jött a váci vásár, eladták a gyapjút, ga­ bonát. Érdekes módon nem annyira Gyarmatra jártak, mert Vácott voltak a nagyobb vásárok, a Duna mellett. Vácról járt ki egy gabonakereskedő, ő még aratás előtt megvette a termést. - Hogyan zajlott a hétköznapi élet egy kúriában? - A házon belül szakácsné főzött, ő volt az „asszonyság” . Volt még rajta kívül szobalány, inas, mindenes, szolgáló. Négyen-öten. A mindenes a kertben is dolgozott, fát vágott. Ezeken a falusi konyhákon egész nap égett a tűz, mert a disznóknak is főztek, hatalmas nagy fazekakban. Amikor az emberek­ nek már megfőztek, akkor föltették az állatoknak a főznivalót. Ezek az em­ berek részben természetben kapták a fizetést, ezt konvenciónak nevezték, azon­ kívül pénzben is. Volt használati földjük is. Mindegyik kapott nálunk egy holdat, saját művelésre. Több helyütt voltak úgynevezett dinasztiák, akik ott 71 �szolgáltak tovább a családnál. Emlékszem, hogy például nagyanyáméknál11 Ra­ don nagyon örültek az asszonyok, ha a lányukat felvették szolgálónak, mert volt a konyhán egy kitűnő szakácsnő, a Marka néni, s ott a lányok nagyon jól megtanultak főzni, ami óriási erény a férjhez menésnél. Kocsizásra hasz­ nált ló volt a gazdaságban két pár. Kocsi kettő-három, ha az egyiknek kiesett a kereke, akkor befogtak a másikba. Volt egy szánkó is, amikor leesett a hó, mi gyerekek igen örültünk, jaj, de jó, mehetünk szánkózni. A négy „parádés’’ lóhoz volt egy parádéskocsis, aki a legnagyobb úr volt mindenütt az egész gazdaságban, a szakácsnők is édesgették, cirógatták őket a konyhán. Volt nekünk egy parádéskocsisunk, 16 évig volt nálunk. Jani kiváló ember volt, apám akárhová elengedett vele, szolgálata alatt egyszer sem volt részeg, ami akkoriban nagy sor volt. Mikor apám eladta Bodonyt,12 fél év múlva ő is felmondott és elment, mondván: nem mindenes, hogy fát vágjon, utat gereb­ lyézzen, ő lovakkal foglalkozik. Később hallottam valakitől, hogy a rozsnyói püspöknek lett a négyeskocsisa. Autója a felszabadulás előtt csak a tehetőseb­ beknek volt, de annak sem mindnek. Akadt, aki azt mondta, inkább jár lo­ vas kocsin. Autója volt például Rúdon Muslay Gyulának, aki különben nagy „lovas” ember hírében állt, ő maga ugyan nem lovagolt, csak hajtott, de ver­ senyistállót is tartott. - A csesztvei udvarház múzeumépülete mellől lassan eltűnik a hajdani gaz­ daság utolsó épülete is. Hogyan festett ez akkor? - Csesztvén én először négyéves koromban, 1894-ben jártam. Nem sokban különbözött. A folyosó nyitott volt, mi onnan ugráltunk unokatestvéremmel Grosschmindtnéval, Madách Alizzal a kertbe. Csak később üvegezték be, ami­ kor a kislányok születtek, mert nagyon hideg volt a nyitott folyosó. A régi, középső, a kert felőli bejárat szerint volt a nagyszoba középen, az volt a nap­ pali vagy a dohányzó, ott fogadták a vendégeket. Jobbra ettől az ebédlő, a hálószoba, a kisszoba vagy gyerekszoba. Olyan hancúrozást csináltunk ott es­ ténként, hogy csak úgy rengett ott minden! A nagyszobán túl Emma néni, azaz Madách Károlyné szobája, azután cselédszoba, kamra, WC. Annak a szárnynak, ahol most az Arany János emléktábla van, két szobájában volt az „iskola” , ott laktak a fiúk, a nevelővel. A gazdasági épületek pontosan ott állottak, ahol most. Ahol Faraga Mari néni lakik, cselédlakásféle volt, de már a ház felé eső részben istálló meg kocsiszín volt. Nagy öröm volt ne­ künk, tíz-tizenkét éves lányoknak, hogy szabad volt bemenni és a kocsikon ugrálni. - Milyen volt a kúriák népének társadalmi élete, érintkezése? - Az ismerős családok látogatták egymást. Elmentek egymáshoz, egy nap­ ra, két napra, volt hogy egy hétre is. A rokonokhoz, közel lakó barátokhoz főként vasárnap jártak, s gyakran csak vacsorára. Aki olyan közel lakott, hogy egy-két óra miatt érdemes volt odamenni, Romhányba, Kelecsénybe, ah­ hoz átmentek vacsorára. Ettek, ittak, kártyáztak, s mint aki jól végeze dol­ gát, elmentek haza. Ez volt a társadalmi érintkezés szokott formája. A nők is kártyáztak, lórumot, ez volt a divatos kártyajáték. Volt egy nagynéném, otthonülő, ötgyermekes, „szolid” családanya, aki oda volt a lórumért.13 A kártya főképpen szórakozás volt, s miután az asszonyok is benne voltak, ők azért jobban megnézték a pénzt, mint a férfiak. A férfiak vadásztak, lovagol­ 72 �tak. Nekünk, gyerekeknek a nyár fénypontja a kirándulás volt Szandára, minden évben, kocsival, sok élelemmel. Aztán Szandaváraljáról feljött néhány cigánygyerek, nyaggatták a hegedűjüket, mi arra táncoltunk. Nem minden nyáron, de többször kirándultunk a drégelyi várhoz. Cserhátsurányban rokonok, Madáchok laktak. Ők minden István-napkor adtak házimulatságot, de olyat, hogy mi, gyerekek is részt vettünk rajta. Utazni nemigen jártak. Ha a szom­ széd megyébe mentek, az már utazásnak számított, saját kocsival. A jó férfi­ ak kímélték a lovaikat meg az „alkalmatosságot” (a kocsit), így nemigen utazgattak. Inkább az asszonyok mentek fürdőbe nyáron, három-négy hétre. Főként Parádra. Szliácsról azt állították, hogy az csak reuma ellen jó. - Hol vásároltak, varrattak, mit olvastak? - A tehetősebbek bejártak vásárolni Pestre és szabóhoz is; akinek kevesebb pénze volt, megelégedett a váci meg a gyarmati szabóval és a falusi boltban vásárolt, könyvre és havonta fizettek. Alsópetényben dolgozott egy falusi sza­ bó: parasztember, akinek a környékbeli földbirtokosok megmutogatták a pesti ruháikat, hogy azok hogyan vannak megcsinálva, ő megtanulta, kitűnő szabó­ vá vált és az egész környéknek dolgozott. De a legáltalánosabb a középmódo­ soknál az volt, hogy nyáron felvettek egy házivarrónőt, aki ott nyaralt, kosz­ tolt is és közben varrogatott. Én még német divatlapra is emlékszem. Die Modewelt - ez volt a címe. Mindig nagyon örültem, ha ez a divatlap jött, mert idővel megkaptam és szabad volt kivágni a babákat, ruhákat. Az újságok kö­ zül a Budapesti Hírlapra és a Gazdasági Lapokra emlékszem. Az én szüle­ im14 nyelveket beszélő emberek voltak, nagyon szívesen olvastak németül és franciául. Mindenféle regényeket vettek, meg kölcsön is kaptak. Nagyapám­ nak15 nagy könyvtára volt, ez apámra szállt. Nálunk sok volt az akadémiai kiadvány, sorozat is, apám előfizetőjük volt. - Mikszáthot olvastak-e akkoriban Nógrádban? - Hogyne, olvasták is, szerették is. Számon tartották, hogy nógrádi. - A Mocsáry-megyetörténet meg volt a családoknál? - Mikor még a férjemmel fiatalok voltunk, nagyon szerettünk volna egy Mocsáryt megszerezni. Már akkor sem volt nagyon forgalomban. Mondom: „Nagymama, abból a Nógrád vármegyei monográfiából, amit a maga nagy­ apja írt, nincs itt, Rádon egy sem?” - „Jaj, fiam, nem tudom, hol lehetnek, de tán nincsenek is már meg, mert itt hevertek szanaszéjjel, hol a padláson, hol itt, hol ott, hát bizony kenyérsütésnél elhasználták őket.” - Közismert, hogy ,a gyermekkor emlékei vésődnek be a legmélyebben az emlékezetbe. Milyen volt akkoriban a gyerekek oktatása? - Engem az első elemi iskolákban a szüleim tanítottak. Aztán mikor har­ madikba kerültem, akkor kezdett el hozzám járni a Trautwein Gyula bácsi Romhányból, aki ott kántor volt. Minden héten kétszer vagy háromszor el­ ment érte a kocsi és elhozta Romhányból, amikor nekem megadta az óráit, akkor megint visszavitték. Elég idős ember volt már, sok gyerekkel, így rá is szorult egy kis mellékkeresetre. Meg aztán őt tartották akkor kiváló tanító­ nak. Ő évekig tanított minket, a tanrendben előírt anyagra. Bodonyban csak négy osztály volt, vizsgázni Romhányba mentünk. A plébános úr, a kántor 73 �úr, és még egy tanító előtt, hogy hárman legyenek. Olyan évre is emlékszem, amikor ők jöttek hozzánk, egész délelőtt faggattak az ötödik és hatodik ele­ mi anyagából. Akkor ott is ebédeltek. Elemi után polgárit végeztem, a hato­ dik elemiből átvettek különbözeti vizsgával a harmadik polgáriba; harmadikat, negyediket végeztem.16 Szívesen mentem volna tanítóképzőbe, de nem akar­ tak kiadni a házból, így befejeztem az iskolákat 14 éves koromban. De ak­ kor még volt nevelőnő is, aki nyaggatta az embert egy-két évig. Nyelvekre főképpen. Apám nagyon adott a nyelvekre, azt mondta, nem művelt, aki nyelveket nem beszél. A nevelőnők németek, ritkábban franciák voltak, akik itt Magyarországon meggyökeresedtek, s az egyik család ajánlotta őket a másiknak. Nálunk volt három évig egy nevelőnő Stuttgartból, amikor már „túlnőttem” a korán, elment nagynénémhez, ahol öt gyerek volt, és azokat is tanította németül. Ezek a német lányok többnyire franciául is tudtak, mind a két nyelvet tanították. Korcsolyázni vitt még, sétálni, tornászni meg főkép­ pen kézimunkára tanított. Anyám nagyon szerette ezeket a lányokat, mint saját lányait tekintette őket és vitte is magával mindig, ha látogatóba men­ tünk a rokonokhoz. - Hogyan találkoztak, érintkeztek a s erdültebb, két nembeli fiatalok? - Társaságban, névnapokon, családoknál. Amikor kicsik voltunk, együtt játszottunk. Nekem is voltak velem egykorú fiú barátaim, én azokkal nagyon jóban voltam, pofozkodtunk, verekedtünk. Akkor sem tartották a lányokat üvegszekrényben. Nagyon jól emlékszem arra, amikor 16 éves koromban egyedül beküldtek Pestre, hogy vásároljak ezt-azt. Nagyanyám ezen nagyon megbotránkozott. Ő még olyan régimódi nagymama v o lt... A férjemet is­ mertem már azelőtt is, mint gyerek. „Számbavehető emberként” akkor talál­ koztam vele, amikor Prónay Mihály főispán lett Nógrádban. Tizenhat éves voltam akkor.17 Rögtön azzal jött anyámhoz, szabad-e hozzánk eljönni láto­ gatóba Bodonyba? Csak gyere el, hiszen atyafiságféle is van köztünk, gyere.” Attól kezdve buzgón járt és egy év múlva férjhez is mentem.18 - Ritkán adódik, hogy olyan személlyel beszélgethetünk, aki részt vett 19 50 ben a szécsényi országgyűlés 200. évfordulóján tartott Rákóczi-ünnepen. - Nagyon sokan és nagyon sokat beszéltek és ez engem bizony nem na­ gyon érdekelt. Persze tudtam azért, miről van szó. Mi már reggel elindultunk Gyarmatról kocsival és egész nap ott ténferegtünk Szécsényben. Sokan vol­ tak. Terítve volt a vár alatt a réten, sátrakban. Volt azután valami, bandéri­ umnak nevezett fölvonulás. Talán négyen-öten lóháton, de nem sokan. Senki­ nek nem volt olyan jó hátaslova, akit el mertek volna vinni anélkül, hogy meg ne bokrosodjon. Nekem nagyon tetszett az egész, felnőttnek éreztem magam és volt is egy olyan ruhám az alkalomra, ami egy fölnőttebb lánynak való. Régen v o lt.. .19 A fenti válogatás anyagát adó magnós beszélgetés 1984 nyarán készült Bu­ dapesten, az akkor 94 esztendős Balogh Károlynéval. A teljes felvételt a Nógrádi Sándor Múzeum őrzi. A beszélgetést Praznovszky Mihály megyei múzeumigazgató és K erényi Ferenc irodalomtörténész készítették. Az interjú szövegét sajtó alá rendezte: Kerényi Ferenc. 74 �JEGYZETEK I. 1908. július 26-án. 2 . , .apósom” : Balogh Károly, Madách Mária és Balogh Károly fia, akinek szüleit 1849-ben Marosszlatina mellett meggyilkolták. A ,,nagymama” : Majthényi Anna, Madách Imre édesanyja. 3. Huszár Sándor leírása és jellemzése Balogh Károly tollából: Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára, V-an. 4306/1. ff. 344-5. Fekete Mária fényképét - az elmondottak alapján érthetően - csak a köz­ vetlen leszármazottak őrizték meg, megjelent az Érdekes Ú jság 1923. január 18-i számában. Erede­ tije elveszett vagy lappang. 4. Madách Aladár tagja volt a London Spiritualist Alliance-nak, lefordította A lfred Russel könyvét, v é d e lm é b e nt (Bp. 1884.) Saját könyve: A sze l l e m b ú v á rla t irá n y e sz m é i (Bp. 1889). Számos cikket publikált ebben a tárgykörben és versei is ilyen hatást tükröznek. Erről rész­ letesebben Ruttkay Teréz Mária írt: Madách Aladár (1848-1908), Bp. 1938. 65-6, (Madách Aladár műveinek jegyzéke). A g y a k o rla ti sp ir itiz m u s 5. Madách Károly fia, lakott Madách-rokon. a 6. 1934 óta — költő-apjával szanak. költő unokaöccse (1859—1915). Ő a később emlegetett Cserhátsurányban egyetemben — az alsósztregov ai park emlékműve alatti sírboltban nyug­ 7. 1885. május 22-én, 96 éves korában. 8. 1835 és 1924 között élt. 9. Madách Károlyné Csernyus Emma (1838-1927). 10. 1898 és 1905 között. 11. Muslay Sándorné Mocsáry Etelka, Mocsáry Antal unokája. 12. 1910-ben. 13. Muslay Gyuláné Szentiványi Antónia. 14. Csernyus Á lán és Muslay Etelka. 15. Csernyus Andor. 16. A negyedik polgári végbizonyítványát 1904. június 25-én állították ki a balassagyarmati polgári leányiskolában. Két jeles, a többi érdemjegy kitűnő. (A bizonyítvány a család tulajdonában,) 17. 1906-ban. 18. A házasságot 1907. december 28-án kötötték Kétbodonyban. Balogh Károly (1879-1944) ekkor „ k e ­ reskedelmi miniszteri segédfogalmazó” volt a fiumei kormányzóságnál. A házassági tanúk: Muslay Gyula Rádról és Bérczy Géza (a költő fia) Jobbágyiból. 19. A Rákóczi-ünnep aprónyomtatványait (meghívókat, programot) a család a Nógrádi Sándor Múze­ umnak ajándékozta. A sajtó alá rendezés során nyújtott segítségért is ezúton mondunk köszönetet Balogh Annának. 75 �BALOGH K Á R O L Y Szülőim Anna nővérem édesanyámnak Huszár Józseffel kötött első házasságából szü­ letett. Huszár József 1833-ban vitte 20 éves feleségét a Vác közelében fekvő Nógrád megyei Keszegre. Házaséletük csakhamar véget ért. Huszár József, mint Nógrád megye első alispánja, egy erős lovaglás után hirtelen ürített pohár víztől súlyosan beteg lett s már 1841-ben (VII. 7.) meg­ halt. Árvány hagyva két gyermekét; a 7 éves Józsefet (Pepit, mint a család­ ban nevezték) s a 2 éves Annát. Nagyanyám ebben az időben Pesten lakott. Így édesanyám anyja látogatá­ sára többszörönként tette meg az utat Keszeg és Pest között; Váctól, illetve Vácig rendesen gőzhajón. Egy ily alkalommal történt, hogy 1846 nyarán megismerkedett atyámmal, aki viszont egy váci kanonok nagybátyját látogatta meg időnkint Pestről. Édesatyám Olaszországból, hol a „Lajos bajor király’’ nevét viselő 2. dragonyos ezredben szolgált, 1842 körül került, mint kapitány Pestre s az ezred másodtulajdonosának, báró Lederer Ignác lovassági tábornoknak, ki akkor Magyarország vezénylő tábornoka volt - lett segédtisztje. A magas műveltségű, szellemes, előkelő modorú hölgy mindjárt az első ta­ lálkozásnál felkeltette atyám érdeklődését. A vonzalom kölcsönös volt; a ta­ lálkozások ismétlődtek s rövid idő alatt házasságra vezettek. Az esküvő 1847. január 17-én történt meg Sztregován. Kevés emlékem maradt abból az időből szülőimről és sajátságos játéka a véletlennek, hogy egyéniségükre nézve jellemző egy-egy epizódja életüknek éppen annak az egyénnek útján jutott tudomásomra, aki jóval utóbb, bizo­ nyos sógorsági kapcsolatba jött családunkkal. Ez Károlyi László, későbbi alkancellár volt, abban az időben József nádor elnöki titkára, szekretáriusa. Mint a budai első társaságban kedvelt fiatal em­ ber, megfordult ő a gróf Festetich-háznak akkor látogatott estélyein is. Ott találkozott az akkor még nőtlen édesatyámmal. A háznak jó kedélyű, szeretetr e méltó úrnője sokszor vidította fel társasá­ gát ötleteivel, tréfáival. Napirenden voltak akkor a charade-ok. A grófnő egy nagy és egy kis ollót téve egymás mellé, atyámat hívta fel, hogy fejtse meg talányát. A megfejtés volt: Chere (die Schere) Charles Scharl, bécsiesen kis olló. Elég ez a kis episod is arra, hogy illusztrálja azt a kedveltséget, melynek édesatyám e körben részese volt; amire sokoldalú nyelvismerete is qualifikálta - folyékonyan beszélte az angol, a francia és olasz nyelvet és ismerte e nemzetek költészetét is. A másik epizódot ugyancsak Károlyi László édesanyám özvegyi éveiből mondotta el. 76 �Mostoha bátyám, Huszár Pepi, elérvén tízéves korát, anyám a Tcreziánumba kívánta őt helyezni. A dolog sikere a nádor kegyétől függött. Ezt kikérendő, anyám kihallgatásra jelentkezett Károlyi útján. - A kihallgatás után a nádor a kérvényt átnyújtva titkárának kedvező elintézés végett, kifejezést adott an­ nak az előnyös benyomásnak, melyet az özvegy Huszárné egyénisége ő reá tett, mondván: „M ultum mihi places ista Domina Huszár; est una domina nobi­ lissima” . Magukban csekély jelentőségű dolgok ezek; de drága emlékek, hisz szeret­ teinknek még lába nyomát is megbecsüljük, mikor örökre elvesztettük őket. ☆ Szülőim lakása egybekelésük után Budán, a várban, a csendes Fortuna ut­ cában volt. Ott láttam meg én is a napvilágot. Miután Pepi időközben a Tereziánumba került, ide már csak Anna nővé­ rem követte anyámat Ninával; aki utóbb szülőimről való megemlékezéseiben atyámat nyílt és meleg szívűnek, vidám kedélyűnek, tréfára, dalra kész em­ bernek jellemezte. Anna nővérem is mindig az igazi jó és sohasem mostoha atyai érzés meg­ nyilatkozását tapasztalta atyám részéről s mindenkor gyermeki hálás kegyelet­ tel emlékezett meg róla. Nemsokára következtek Magyarország szabadságharcának oly szomorúan végződött, dicső napjai, Atyám átlépett küzdő seregeink sorába s a 2. számú Hannover-huszárezredben őrnagyi rangot kapott. Néhai Prónay Péter beszélte el, aki „kedves embernek és vitéz katonának” mondotta atyámat, hogy szemtanúja volt annak, midőn atyám osztályának élén rohamra vezette huszárjait a reájuk irányzott heves ágyútűzben, abban a híres esti lovasrohamban, amely javunkra döntötte el Isaszegnél az 1849. április 6-án, nagypéntek napján, a Klapka és Jellasich között vívott véres ütközetet. Később atyámat táborkari (vezérkari) őrnagyi minőségben az erdélyi had­ sereghez rendelték s itt Bem alatt harcolt a hadjárat befejeztéig, számos csa­ tában. Atyám távozásával, anyám Sztregovára költözött nagyanyámhoz. Itt kereste fel őt később atyám s ebből az időből valók az emléksorok, melyeket nővé­ rem emlékkönyvébe írt: „Recht thun und edel sein und gut, Da hat man immer frohen Muth Und Freude um sich her. Sztregova den 30. Juni 1849. D ein dich Liebender Vater Kari Balog” (A te szerető apád Balogh Károly) Egyetlen kezeírása atyámnak, mely reám maradt. Nemsokára ezután együtt indultak a végzetes kimenetelű útra, magukkal víve Pepit is - és két hónappal az emléksorok megírása utá n már egyikük sem volt az élők sorában. 77 �Szalatnya Tegyünk most a közelebbi szomszédoknál néhány látogatást. Enyhe szép nyári délután nagyanyám s nővérem Szalatnyára készülnek s m‘, fiúk is részt vehetünk a kirándulásban. Az ötvenes évek elején kedves és előkelő családi kör telepedett le a kis szalatnyai pusztán, mintegy másfél órányira Sztregovától. A falutól nyugatnak fordulva, a bikóci fensík magaslatára kapaszkodunk, annak túlsó hajlatán azután egy „kőporos” -nak nevezett, valójában hatalmas kövekkel porozott sziklaszoroson át a túlsó, széles völgybe ereszkedünk le s Szt. Péter kis tót községben áthaladva, csörgedező patakocska mentén, csak­ hamar elérjük a csinos parktól környezett szalatnyai, egyszerű kis úri lakot. Mellette néhány gazdasági épület. A háziasszinyi tisztet a Haynau áldozatai között vértanúi halált szenve­ dett Csernyus Menyhért özvegye, de la Motte Izabella grófnő látja el. Anyja az öreg grófnő már nem folyik be a háztartás vitelének gondjaiba s csendes elvonultságban él szobájában. Csernyusné gyermekei közül Emma és Ida leányai vannak otthon, a szülői háznál. Emma, az idősebb, komolyabb természetű, nyugodt kedélyű s végte­ len szívjóság tükröződik barna szemeinek megnyerő tekintetéből. - Ida tem­ peramentumos, élces, vidám; duzzadó életvidor ajkakkal, mosolygó szürke sze­ mekkel ; nővéremmel egymást megértő jó barátnék. A Csernyus-család megtelepedésének idején még nem történt meg az osz­ tály a Madách-testvérek között. Akkor Madách Károly vezette a sztregovai gazdaságot, anyja nevében. Göndör, szőke hajával, aranyfényű bajuszával, de­ rűs kék szemeivel, ritka szép férfiszámba ment. Madách Imre Csesztvén élte még akkor házaséletének boldog éveit. Az előkelő, vendégszerető, leányos háznak közelsége természetesen megis­ merkedésre vezetett s Károly nagybátyám mihamar már gyakori vendég volt a szalatnyai pusztán. Kis fekete ponyján, a Bandin, szokta bejárni a gazdaságot, ezen tette meg kirándulásait Szalatnyára is. A kis Bandi már könyv nélkül ismerte a járást a kőporoson keresztül; szük­ sége is volt rá, mert bizony sokszor vak sötétben botorkált vissza, hazafelé. Károly nagybátyám kevés szavú, zárkózott természetű volt. Meleg, benső viszony fűzte őt a jó öreg plébánoshoz, a felejthetetlen Gaál bácsihoz. De ezért bizony sokszor órákhosszat is elültek pipaszó mellett, csendben, szótlanul. Egyszerre, mintha változás állott volna be természetében; megszűnt a bi­ zalmas együttlét némasága, s mikor holdvilágos estéken együtt rótták a sztre­ govai kastély udvarát, felhangzott ajkaikon a dal: Repülj lovam, szikrázzék a patkó! Ez a kislány, de kedvemre való! 78 �Egy dolog van a világon, ami egyszerre akkorát fordít az ember természe­ tén s ez a szerelem. - Ennek a változásnak nagybátyám természetében is ez volt a jelentősége. Madách Károly s Csernyus Emma nemsokára gyűrűt váltottak. Röviddel ezután megtörtént az osztály a testvérek között. Madách Imre a néki jutott Sztregovára költözött át, Károly meg boldogan Csesztvére vitte fiatal feleségét. Boldog lehetett! Felesége, Emma néném jó modora, szép lelki tulajdonságai, magas művelt­ sége mellett, mint hű és önfeláldozó hitves, mint gondos, szerető anya, mint takarékos, szerény igényű, mindig tevékeny gazdasszony - igazi típusa volt a derék magyar nagyasszonynak, amelyiknek a fajtája, sajnos, nagyon kivesző­ ben van. Bizonyos keserű reminiscentiával írta Madách Imre sógornője emlékköny­ vébe: Jól tudom, bár ah nem érzem, Kincs a nő, ha hőn szeret. A ház-oltár szent a lángja, Amit keble rejteget. Hogyha e szent láng kialszik Összedűl a templom is Szűz kedélyed azt megadja A férjed nyugodt, benned hisz.* Sok évtized múltával, a Gondviselés új köteléket fűzött a két család kö­ zött. Mikor néhány évvel az itt elmondottak után ott álltam a sír mellett, mely a szalatnyai park hársfáinak árnyékában de la Motte grófnőnek hamvait takarta, nem sejtettem, hogy negyedízű unokája lesz egykor fiamnak boldogí­ tó jó angyala. A Szülőim és Szalatnya című részletek Balogh Károly kéziratos, a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött emlékirataiból valók. Balogh Károly Madách Máriának második házasságában született fia (1848. július 11-1920. április 9.). Miután szüleit 1849-ben oláh martalócok vad ke­ gyetlenséggel meggyilkolták, a korán árvaságra jutott gyermek nagybátyja, sztregovai otthonában nevelkedett, annak hasonló korú fiával, Madách Aladárral együtt, a szigorú elveket valló nagymama, Majthónyi Anna védőszárnyai alatt. Balogh Károly későbbi éveiben a pécsi kir. tábla elnökeként működött, csak bírói hivatásának élt, szabad óráit erdőn-hegyen tett sétáinak, s hangulatos akvarelljei készítésének szentelte. Ifjúkorának összegyűjtött emlékeit fia, Balogh Károly (1879. április 23-1944. április 24., Csernyus Aline férje) használta fel alapvető Madách-életrajzaiban. (Madách Imre otthona, Bp. 1923. és Madách, az ember és a költő, Bp. 1934.) Emlékirataiból érzékletes közelségű képet nyerünk a Tragédia alkotóműhe­ lyéről, a költő mindennapi életéről, környezetéről, megjelennek a családtagok, barátok, a többiek között kedves unokahúga, Huszár Anna és testvéröccse, Madách Károly. * Emma sógornőm emlékkönyvébe (Madách Imre összes művei. I. kötet, 355. oldal) 79 �Kedves Annám! Mint tudod, mert a' télen midőn nálatok vóltam említettem vólt, hogy a’ Szabolcs megyei birtokon még most is az édes Anyám nevére van telekkönyvezve, mint arról Februárban, a tagosítási telekkönyv át idomítása végett, Édes Anyámmal közlött idézésből meggyőződtem, most ezen birtokot magam nevére akarom telekkönyveztetni, még pedig egy füst alatt az egészet, azért mellékelve küldöm az örök adás vevési szerződést, azon kérésemmel, légy­ szíves azt aláírni, még pedig vagy Károlyi Miksáné született Huszár Anna, vagy Huszár Anna férjezett Károlyi Miksáné, csak hogy a’ Huszár Anna ben­ ne legyen, minthogy azonban a' dátum még nincs a’ szerződésre rá írva, mert a’ kelettől nyólcz nap alatt az adó hivatalnak be kell mutatni, még pedig Ba­ logh Károlyal is posta útján kell aláíratnom, így nem mertem datumot reá íratni azért kérlek légy kegyes egy jó sornak helyet hagyni is ezt írni körül­ belül, a’ hol plajbászal H van írva, egyszersmind kérem Miksát is legyen szí­ ves Előttem mint tanú előtt a’ másik oldalra nevét 'aláírni, mert két tanúnak is kell lenni, a’ másik tanút majd Balogh Károly íratja alá. Majd elfeledtem, légy kegyes Édes Annám neved alá oda írni - mint eladó -. A ’ szerződésbe el adási árat 15 ezer forintot írattam csak be, mert a’ százszoros adó, mit a’ százalékolásnál vesznek, csak enyire tünteti ki az árát, többtől pedig nem aka­ rok fizetni, mind a’mennyitől muszáj, de reményiem, hogy ez ellen semmi ki­ fogástok nem lesz, egyszersmint igen, igen nagyon kérlek, légy kegyes az alá írt szerződést a’ lehető leg hamarább posta útján ide Gyarmatra megkülde­ ni, hogy azt mielőbb Károlyal is aláiratva Nyíregyházára küldhesem. Most Húsvétkor nem leszünk szerencsések, veletek Kedves Annám Sztregován találkozhatni, mert a’ Húsvéti ünnepeket otthon fogjuk, mindnyájan együtt tölteni, de az Esztergomi fiúk csak zöld csütörtökön jönnek, és Húsvét hétfőn délután ismét indúlnak vissza, így ha még Sztregovára is akarnánk menni, az egész szünnapjaikat kocsin töltenék, a Posonyiak már g-én jönnek haza, s’ reményiem legalább bárom hetet fognak itthon tölteni. A z Esztergo­ mi fiúkat kétszer öntötte ki a víz, majd egy l ábnyi víz vólt a szobájukba, a’ keményök is be dőlt, s azért már ismét szobájukba laknak, az én nagy félel­ memre, húz azok a’ szobák egy év alatt sem száradhatnak ki, a' padló alatt, fiatal ember ugyan sokat kiáll, azért az Isten talán csak őket is megsegíti. László csak azon boszakodik mért 'nem tudott az alatt árvíz lenni Eszter­ gomba, míg ő ott deákoskodott egész jux polt v ólna az neki. Nagyon boszantott, hogy a’ Füleki ujonczczozásra nem mehettem, a minek pedig annyira örültem, de nem csak én de Emmám is, ki az egész hetet ná­ latok, és Jolánnál tölthette v ólna, és én is minden délután hol hozzátok, hol Jolánékhoz rándultam vólna, de utólag szegény Deák reguiemje valóságos szerencse volt reám nézve, mert én már vasárnap rosszul éreztem magamat, de azért ha a’ reguiem nem lett v ólna Kedden, még is útnak indultam vólna, pedig a’ hideg, és Kocsizás következtében okvetetlen még betegebb lettem vólna, mint így is vóltam, és menyi alkalmatlanságot csináltam vólna nektek Kedveseim. Betegségemet lábon akartam elviselni, nem mertem lefeküdni a' reguiem előtt, mert sokan lettek vólna, kik azt mondják ott van a’ baloldali ember, a’ reguiem előtt sehul. Krankheitot kapott, azért tartottam magam a' mennyire 80 �lehetett a' reguiem alatt olly rosszul lettem hogy \azt gondoltam rögtön elájulok, és a’ reguiem után sem fekhettem még le, mert a’ 10 papot kik az Isteni tiszteletet tartották illendőnek tartottam, ha a vármegye honorariumot nem ad nekik, legalább ebédre meg hívni és így még csak azok távozta után fekhettem le, és így feküdtem Keddtől Szombatig, szombaton keltem fel, ez ugyan gyönyörű mulatság lett v ólna, ha úgy útba vesz elő. No de majd meg vizi­ tálom a’ nyáron a’ szolgabírói hivatalokat, és akkor kipótolom a’ télen mu­ lasztottat. Most Kedves Annám mindkettőtöket számtalanszor csókolva, az alá írt szerződésnek mi előbbi vissza küldését kérve vagyok B. Gyarmaton 1876-dik évi Marczius 3o-án igazán szerető bátyád Madách Károly A fenti Huszár Annához címzett, eddig kiadatlan, eredeti, dokumentumér­ tékű levelet Balogh Károlyné Csernyus Alice leánya Matzon Frigyesné szüle­ tett Balogh Anna volt szíves az első közléshez rendelkezésünkre bocsátani. 81 �MÉRLEGEN Vidéki Magyarország A Fonyódi Helikon kisantológiája Érkeznek rendre a könyvek az or­ szág minden részéből. Van amelyiket a szerző küldi meg, van olyan ame­ lyiket a létrejöttében közreműködők. Másokat a könyvesboltokban fedezek fel, mint például Bertók László (hányszor terveztem, hogy írok neki, ismeretlenül is!) gyűjteményes ver­ seskötetét, Takáts Gyula irodalomtör­ téneti jelentőségű levélgyűjteményét (Helyét kereső nemzedék). Csak az imént örülhettünk a miskolciak Hetek antológiájának, s máris itt van könyvsorozatuk következő darabja, Cseh Károly, Csorba Piroska, Furmarm Imre verseivel (Három hangon). To­ vább gyarapodik a nyírségiek Tiszta szívvel című sorozata, de onnan ép­ pen Ószabó István magánkiadású ver­ seit kapom meg baráti szívességből, Ratkó József ajánló soraival. Karcag­ ról Györffy István újra kiadott Nagy­ kunsági krónikája, érkezik, majd egy mai kun szerző szociográfiája, Kör­ mendi Lajos Boldog emberekje. Bé­ késből Filadelfiék szép kiadványai és Sarusi Miska új regénye, a Magyar Krisztus. És sorolhatnám még, hoz­ zátéve azt is, honnan mit kértem meg, mert másként elérhetetlennek bi­ zonyult, s hol minek a megjelenését várom. Talán az sem magánszem­ pont, hogy egyre gyarapodik azon kö­ tetek száma, amelyek személyre szó­ ló baráti hangú dedikációval érkez­ nek. Nem csupán nekem, hanem Kecskemétről Miskolcra, Miskolcról Kaposvárra, s nem csak ezekre a 82 helyekre, hanem napjaink mindegyik élő irodalmi topográfiai pontjára. A vidéki Magyarország egyre inkább tud egymásról, önmagáról. Éppen a gyarapodó könyvek révén is. Egyiket ugyan központi kiadó jelentette meg, a másikat valamilyen helyi szerv, intéz­ mény, de e könyvek közös vonása, hogy szerzőik mindannyian vidéken élnek, a vidéki Magyarország egy-egy talpa­ latnyi földjéhez köti hűségük, válla­ lásuk. Helyzetük egyáltalán nem könnyű, de legtöbben egy-egy helyi folyóirat, alkotóközösség, irodalmi kör családmelegében otthon érezhetik magukat. Helyzetük és szerepük tu­ datosítása nélkül kitartásuk céltalan­ ságba fulladhat, tehetségüket beissza a provinciális sivatag, amelyet termő­ re kellett volna fordítaniuk, s tudjuk, hogy ez nem játszi feladat. A legtöbbet a helyzet felmérése ér­ dekében, a programadásban, az egyé­ ni vállalások csontrendszerének meg­ szilárdításában minden bizonnyal a műhely-értékű munkát végző vidéki folyóiratok tettek és tehetnek. Ebben mintha máris késésben lennének. Igaz, nem önhibájukból. Hosszú ideig bel­ ső ügyeikkel voltak elfoglalva, s introvertárt fejlődési szakaszukat meg­ nyújtották az ún. ügyek, botrányok, amelyek mögött mindig valamilyen politikai pikantéria húzódott meg. Mi­ kor ki hibázott, tévedett? Fontos le­ het majd ennek is a pontos feltérké­ pezése, de eredményes csak akkor, ha a tévedhetetlen igazságosztó komor �talárját nem borítjuk magunkra. Az események láncolatát, a mögöttünk levő éveket azonban úgy is fel lehet fogni, mint vidéki folyóirataink auto­ nómiájának megteremtődését. Töré­ keny autonómia ez, s vidékenként, folyóiratonként nem azonos szintű. Megszilárdulása, mondhatni a lapok további munkájának eredményessége - miért másért szükséges az autonó­ miájuk!? - a szocialista demokrácia további szélesedésétől és intézménye­ sülésétől függ. Így látta ezt az ötödik fonyódi he­ likoni találkozó minden résztvevője, akik 1985 tavaszán a folyóiratok kép­ viseletében összegyűltek. Amiről esz­ mét cseréltek, mind-mind meghatáro­ zója azok sorsának, pályaalakulásá­ nak, akikről az előbb említés téte­ tett, avagy kimaradtak a példálózó felsorolásból. Ezért essék szó most nem róluk, hanem a fonyódiak sze­ rény kiadványában foglaltakról. De mi is a Fonyódi Helikon? Kezdetei ötven évre nyúlnak vissza a múltba. Már Takáts Gyula olyan találkozó­ hellyé tette házukat, ahol „megfor­ dult a Nyugat utáni harmadik költőnemzedék sok tagja” olvashatjuk az elmúlt évi helikoni összejövetelek­ ről kiadott kisantológia bevezetőjé­ ben, Laczkó Andrásnak, a Somogy című folyóirat főszerkesztőjének tol­ lából, aki egyébként a vékonyka fü­ zetet is gondozta. Tiszteletre méltó magánparnasszusból Simon Ottó és Fodor András (a táj hűséges költőfia) intézményesítette a félmúlt öröksé­ gét, még 1980-ban. Kezdetben a he­ lyi jelleg, a lokálpatrióta érzület, a dunántúliság dominált. Nem csoda azonban, hogy rövid időn belül elju­ tottak a „vidéki Magyarország” gon­ dolatáig, s tavalyi találkozójukat már a hely szellemének áldozó alko­ tók részvételén túl kiszélesítették a folyóiratok gondjainak megtárgyalá­ sára is. (A tanácskozás horderejére jellemző, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és a Művelődési Minisz­ térium is képviseltette magát.) Ami­ kor ezeket a sorokat írom, már bi­ zonyos, hogy 1986-ban folytatása lesz a kezdeményezésnek, s mire lapunk megjelenik, már az eredményről is tudni fogunk. A z előttünk levő kisantológiából azt is megtudhatjuk, milyen alapokra gyűli majd a várhatón programadás­ ra is vállalkozó országos összejövetel. 1985-ben bevezetőt Vekerdi László tudománytörténész mondott, a tőle megszokott nagyívű gondolamenettel. Előadása az évekkel ezelőtt a Való­ ságban publikált tanulmányával együtt, amely a vidéki folyóiratok helyzetét tárta fel, a kérdéskör alap­ vető irodalmának minősül máris. Tel­ jességgel világos - történeti áttekin­ tése alapján is - , hogy indulati, ér­ zelmi megközelítéssel aligha megyünk sokra a vidékiség minősítésében. A magyar társadalom fejlődésének jel­ legét és irányait kell feltárnunk ah­ hoz, hogy a ma felemás eredményeit és kudarcait megértsük. Miután ezt elvégezni, Vekerdi Lászlónak a jelen megítéléséhez is van néhány megfon­ tolandó szempontja. Az előre felkért korreferátorok, majd a hozzászólások - sajnos, a kötet nem tartalmazza mindegyiket - Vekerdi László igazát igazolják, árnyalják. Teljes körű az egyetértés, hogy a provincializmus el­ marasztaló minősítése nem főváros és vidék összefüggésében alkalmazandó a műveltség és korszerűség tekinteté­ ben, hanem magyarság és európaiság, nemzeti értékszint és egyetemes ha­ ladás mindenkori viszonyrendszeré­ ben. A z így felfogott szellemi haza pedig nem a vidék-főváros egyszerű­ sítő antinómiája szerint értékelhető. Zimonyi Zoltán, a Napjainkban meg­ jelent egyik tanulmányában joggal ál­ lapítja meg: „A z értékesebb törek­ vések mindig is különbséget tettek a fővárosellenesség és a vidék feleme­ lése között.” 83 �V ekerdi László, a „kellő sokféle­ ség” fontosságát sem felejtette ki elő­ adásából, amit Hatvani Dániel, a Forrás főszerkesztője érvényesen pon­ tosított kijelentésével: „a magyar pro­ vincia számomra korántsem egyne­ mű fogalom” , mondta, ahogy „a fő­ város sem homogén képződmény.” Filadelfi Mihály, az Új Aurora főszerkesztője, kényszeres „bizonyítvány megmagyarázásával” ugyancsak ezt igazolja. És még hány helyről kap­ csolódhatnának hozzá! Ugyancsak Hatvani Dániel az, aki a helyi irányítás és a folyóiratok au­ tonómiájának kérdését értelmezni pró­ bálja. „Konfliktushelyzetek szikrázó kisüléseit” említi, de a beható elem­ zéssel ő is adós marad. Mint ahogy a közölt szövegek mindegyikében igen szemérmesen kerül terítékre a téma, amiből az a sejtelmünk támad, az egyik meghatározó tényező körül téblábolunk. Vekerdi nem habozik: a vidék önállósodásával kapcsolatban kereken kijelenti: „nem az önkényt kívánjuk decentralizálni” . Vagyis decentralizáció és tovább szélesedő szocialista demokrácia elválaszthatat­ lanok. Különben a vármegyék leg­ rosszabb örökségét erősítjük fel, min­ den kísérőjelenségével együtt, s nem azt, ami követendő, ami miatt példá­ ul egy Németh László Madách Im­ rénkről szólva azt írta: „Nógrád köztársaság” . Persze Hatvani Dániel is tudja, hogyne tudná: „több demok­ rácia kellene” . Bizonytalan, ködös, lila értelmiségi óhajok? Literátorok meddő füstölgé­ sei, realitásoktól elrugaszkodott fantáziálása? Aligha! Amikor reformról beszélünk, tartalékaink feltárásáról és kihasználásáról, nem ártana tudatosí­ tani: hihetetlen lehetőségeink rejle­ nek a vidék magáratalálásában és meg­ erősödésében, alkalmasint a „régióközpontok” határain túl is. A maguk területére vonatkozóan mindegyik főszerkesztő tudja, mit tehetne ennek érdekében. Hogy együtt tudják, már minőségi különbség. Remélhetően az idei tanácskozáson mindez pontosul, javaslataik kiegészülnek, s átválthat­ nak a közös cselekvésre - az ország javára. Minderről pedig a mostaninál teljesebb körű kiadványban értesülhet­ nénk. (Fonyódi Művelődési Ház) L A C Z K Ó PÁL Az ének megmarad Ének a közösségért Ha egy magamfajta, vidéken dolgoz­ gató fiatal íróember, lehetőségeit ku­ tatva, megpróbálja becserkészni az úgynevezett irodalmi élet berkeit, bi­ zony könnyen megtörténhet, hogy idő előtt elkedvetlenedik, feladja hi­ tét az esetleges elképzelt közösség­ ben. Mert hamarabb lehet lehangoló élménye a széthúzásról, komoly had­ állásokra emlékeztető szekértáborok mérgezett nyilakkal vívott, a kizáró­ 84 lagosságot zászlóikon lobogtatok har­ cáról, mint a gondolati azonosság mellett megnyilvánuló különbségeket is toleránsan vállaló, egymást testvér­ nek tekintő közösségek „ólmelegéről” . A valóság, avagy a körülmények szigorú apaként gondoskodnak róla, nehogy az ember könnyelmű illúzió­ kat dajkáljon. De valóban olyan szánnivaló, gyermeki naivság lenne az ilyesmi? �Mindez egy érdekes irodalmi cse­ megét, a Hetek Miskolcon megjelent antológiáját forgatva ötlött fel ben­ nem, nem éppen első alkalommal újólag inkább. Az emberi konokságot és hűséget asszociálja bennem a cím: Az ének megmarad. És mégis: ha el­ olvasom a kötetet is szerkesztő Zimonyi Zoltánnak az egyénileg jelen­ tős pályát befutó hét költő - Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József, Serfőző Simon - , mint felté­ telezett szellemi közösség történeté­ nek elmúlt két évtizedét végigkísérő utószavát, bizony az derül k i: „A He­ tek csoportosulást mindig is furcsa ellenmondás jellemezte, vágytak is e közösség tenyérmelegére, ám nem álltak ki érte, hogy lássák.” Talán a kívülről jövő szándék zavarta őket, amely mint a hatvanas évek elejének legtehetségesebb költőit szerette volna a hét fiatalt csoportnak látni? Talán nem volt bennük annyi hajlandóság, konspirációs készség a kilincseléshez, mint a Kilencekben, akiknek a hatva­ nas évek végén, nem kis nehézségek árán, antológiában sikerült demonst­ rálni egymást vállaló egyezségüket? Vagy a távolságok, amik a szűkebb szülőföldön megmaradva/kiszakadva közéjük szakadtak? Akárhogy is volt/van, Az ének megmarad gyönyörűen bizonyítja, hogy ha személyes útjaik ritkán is futnak össze, ez a hét ember „tudja” egymást. A kapcsok állandó hangoz­ tatása nélkül is nyilvánvaló ez az összetartozás, amit az indulásukban is szerepet játszó Kabdebó Lóránt így fogalmazott meg a Forrásban 1977ben megjelent tanulmányában: „Ami közös bennük, az nagyon kevés, mégis talán a leglényegesebb: egy­ szerre, egy időben keresték és fogal­ mazták meg azt az emberi magatar­ tást, amely szükséges ahhoz, hogy tá­ jékozódjunk és eligazodjunk alakuló­ változó világunkban, veszélyeivel figyelemfelhívóan szembeszálljunk: kri­ tikus-önkritikus, harmóniára törekvő társadalmi létezésünket biztosítsuk.” Ezért is tehette meg az antológiát hét ciklusra osztó szerkesztő, hogy a versek elől elhagyja a költők nevét, s azokat csak a tartalomjegyzékben közölje. Így aztán mint egy önálló kötetet járhatjuk be a könyvet, közben-közben azt a játékot is eljátszva, hogy próbáljuk megtippelni a szer­ zőt. Bevallom, időnként magam is mellétaláltam; a személyiség egyéni színei ellenére is megtréfált az egy­ más mellé illesztett témák, és a ró­ luk való gondolkodás hasonlósága. Közhelyes dolog leírni, de megte­ szem: a Petőfi-Ady-József AttilaNagy László vonal egyenesági foly­ tatói ők, a legmélyebb magyar költői hagyományok ápolói. Hűséges költé­ szet, sorsiköltészet az övék, még ha ez egyeseknek a berkeken belül anakro­ nisztikusnak tűnhet is; esztétikai att­ rakciók helyett a kimondott világon van a hangsúly. Legtöbb itt közölt versükből úgy' szólván a föld szaga, lehellete árad, a szennyezetlen természet szabad le­ vegője verdesi - vándorbotot fogva is - hűséges fiának arcát. „Számból a hűség / ki ne szaggattassék. / E l­ nyűtt öregeink / itt édesednek a föld­ ben” - ahogy Ratkó József írja. Mert nemcsak az eszméltető föld köt, „melyet a fény elé kell végre tarta­ ni / mint anyám a tojásokat” (Serfű­ ző Simon), hanem éppen az ebből te­ nyésző emberi szálak, kötelékek, hi­ szen valójában „A z ember nagy, nem az anyag” (Ratkó József). Ezért szól­ hat zsoltárként Serfőző Simon Anyám című verse, mely a szükségszerű ki­ szakadás fájdalmán túl egy veszendősüllyedő életformát is elbúcsúztat szép szavakkal, a vele együtt pusz­ tulni látszó értékek iránti őszinte ag­ godalommal. És erre az érzékenyte­ 85 �rületre érve egymás után szakadnak fel a kérdések is: „M i készül itt, mi­ lyen irtúztató / rend, hogy ennyi az áldozat?” (Ratkó József). „Elvetél­ het a nyári . . . Elvetélhet a föld? ... Elvetélhet a világ?” (Bella István). „Ebben az országhatárral / körülke­ rített anyában: hazámban / ki lakik majd?” (Serfőző Simon). A változtatás gyakorta erőszakos­ nak látszó mozzanataitól való érthető idegenkedés, az ösztönös/önkéntes értékőrzés küldetéses szerepe mellett nyilvánvalóan nosztalgia is szerepet játszik ebben. Ez utóbbi ellen talán Ágh István próbál küzdeni a legtuda­ tosabban, legsikeresebben: „ha ott maradnánk, / bakancsból, vatelinka­ bátból kioldva, / nem szállnánk már föl sohasem, / és árvák lennénk ott, ahol / kofaságba hajszolnak a hétköz­ napok”. Ugyancsak ő fogalmazza meg az illúzióktól megtisztított am­ bivalens állapotot a jelképes című Új évben: „végül is ő lesz látható be­ lőlem, / akit a kínok vágtak., össze­ gyűrtek, / a lombhullató fákat örök­ zöldre bűvölő / ének mögött a ve­ szendő ember arca.” Feloldásként, megtartásként ma­ rad a szerelem, amit gyermekien ön­ feledt pillanatok egész sorában örökí­ tenek meg valamennyien. Itt van al­ kalom a játékra, az egyéniség teljes feloldására a másikban, miként Buda Ferenc vallja gyönyörűen: „Te vagy az ország, otthon, haza, / megáldott méhednek van igaza. // Beléd én jajszóval kapaszkodom, / kívüled fö­ löttem nincs hatalom.” Az egyértelműen világos tónusok, felszabadult bolondozások egyébként meglehetős kisebbségben vannak a könyvben. Zimonyi Zoltán inkább a közösségi gondok egyéni átéléséből keletkezett versekben kereste és talál­ ta meg a rokonságukat bizonyító mo­ tívumokat. Az olyan nem hivalkodó, nagyon is hagyományos, manapság 86 érezhetően háttérbe szoruló témák­ ban, mint a történelem. Erről vala­ mennyien lajstromozhatnak olyan tra­ gikus dolgokat, mint Ágh István: „Etted a lódögöt: Ifajtádat, legjobb barátaidat. / Zágráb, Fiume, Tarnopol, Losonc. / Voltam ott, ettem láb­ nyomod.” E nemzedék idegrendsze­ rébe a gyermekként, közvetve megta­ pasztalt dolgok láthatóan egész éle­ tükre meghatározó módon beívódtak, lírájuk talán ha akarnák sem lehetne más: sorsköltészet. „Felejt a föld. Én nem felejtek. / Úgy épült csontom és agyam, hogy minden kí nt kiénekeljek.'' (Ratkó József). Meghatározzák őket az anyanyelv természetességével vállalt és százszor megénekelt gyökerek, s egyben per­ sze lehetséges, elviselhető életterüket is markáns módon behatárolják akár Nagykállón, akár Budapesten. A kritikus összevetésben talán ezért ma­ rad alul a jelen, fokozódik teljes kilátástalanságig az aggódás: „Igazszó­ ló szavaink kivesznek. / A maradék megdadogósodik. / Tettekkel nem ta­ lálkozni, / amelyek másokért tenné­ nek. / Elszaporodó pangó vadvizek­ ként / csak a veszteségeink gyűlnek.” - készít komor leltárt Serfőző Simon; „jelenünkből csak az iram / az iram­ lás marad meg / elfeledjük szerette­ inket is / érzéseinket szétdobáljuk / s vágtatunk csupán a létért // hol vagy jövendő" - kérdezi nevén nevezett kétségek között Kalász László; „Pe­ tőfi képe a polcon / meginog” - rög­ zíti a kor- és értékzavart Buda Fe­ renc; „már senki sem látja egymást belül” - sikoltja Ágh István; „S bár otthonom a város: / se menedékem itt, se hazám” - sóhajt egészen mély­ ről Raffai Sarolta. A szociografikus vizsgálódás bi­ zony mindinkább jajszavakat görget a felszínre, a korszerűséget formai bra­ vúrokban mérőkben esetenként a kortévesztőknek kijáró sajnálkozást �keltve - az etikáról alapvető fogal­ makkal rendelkezőknek pedig szinte megközelíthetetlen, alig követhető példát adva. Meg kellene változni? A csillámló naprakészség kedvéért át­ hangolni azokat a húrokat, miket a legmélyebb szenvedélyek feszítenek? „Ha elfelejtem árvaságtokat / találha­ tok-e magamnak hazát?’’ - kérdezi a válasz bizonyosságával Ágh István. Hát persze; jelentéseiket egyszerűen nem lehet 1986-ban sem figyelmen kívül hagyni. Annak ellenére, hogy el­ képzelt eszményeinket gyakorta nekik maguknak sem sikerült megvalósíta­ niuk; közösség utáni állandó vágyuk ellenére sem formáltak igazi csapatot a Hetekből, mint arra az utószó már idézett részlete utal. Szétszórt, laza partizánközösség maradtak, amin ér­ vényesítették hatalmukat az ellent­ mondások, de akik egymástól függet­ lenül, és egymást erősítve is köteles­ ségüknek érzik, hogy - Ratkó József gondolatával - erre az óriás hangle­ mezre, a Földre ráénekeljenek. Így lehet, hogy vesztett csaták, évekig hú­ zódó hallgatások után is valamennyi­ en együtt mondhatják Serfőző Simon­ nal: „ Ott vagyunk, ahol a küzdelem izzad, / ma és mindennap.” B E Z ZE G JÁNOS E N D R Ő DI SZABÓ ERNŐ Néhai Andersen űr látogatása Magyarországon avagy hattyúból kacsa és megfordítva Avagy: Minőségforradalomról egy antológia ürügyén „Arra a szellemre hasonlítasz, amelyet megértesz.” (Goethe) Az ének megmarad című kötet a hat­ vanas évek elején induló költőnemzedék hét, többé-kevésbé azonos vétetésű, „mesterségesen beszűkített lét­ feltételek között” eszmélkedő, a „ megkésettség, történelem okozta zavarok, meghatározó fiatalkori él­ mények hiánya” által sújtott képvi­ selőjét mutatja be, mintegy két év­ tizednyi verstermésük hosszmetszeté­ ben. A hasonló sorsot hivatott szim­ bolizálni a szerkesztésmód is: a cik­ lusok versei a szerzők megnevezése nélkül sorjáznak. El kell ismernünk: ritka kiadvány, amit jeles kiadói erény bocsátott a nyilvánosság elé. A kötet - különlegességében - kihívást is jelent, arra ösztönöz, hogy ezúttal ne az antológia és a benne közre­ adott művek s szerzőik méltatására helyezzem a hangsúlyt, hanem a könyv által fölmutatott poétikai összkép s az általa reprezentált köl­ tészeti típus elemzésére törekedjem. Okaim legnyomósabbja az, hogy Az ének megmarad költői kivétel nélkül többkötetes auktorok. Teljesítményük, pályájuk íve ízenként és teljességben is sokszor megméretett már. Jelenlé­ tük, műveik sora irodalomtörténeti tény s eképpen a szóban forgó kötet kópiájáról idemásolható arcképek nem sok nóvumot mutathatnának föl az előzőekhez képest, hacsak azt nem, hogy a pálya egésze felől te­ kintve szükségképpen csonka állapo­ 87 �tot tükröznének. A z effajta mérlegelés nem csak fölösleges, de méltatlan is volna. Ilia Mihály, aki nem ragaszkodott a nemlétező közösséget demonstráló „karámosított” közlésmódhoz.) Másfelől pedig, ahhoz, hogy a He­ tek költői számára pontos, sőt vég­ leges helyet jelöljünk ki egy litera­ túrai korszak hierarchiájában, egyelő­ re nincs meg a kellő távlat. A poéti­ kai folyamat - amelynek részesei él, lélegzik, változik és alakul. Ugyanakkor viszont tény, hogy a je­ lentkezésük óta elmúlt idő, a lassan kitelő emberöltő alatt a társadalom életében korszakos változások estek s ezeknek természetesen hatniok kellett a szellem állapotára is. Vagyis: a fél-távlat birtokában vagyunk. A He­ tek - Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarol­ ta, Ratkó József és Serfőző Simon antológiája ezért is kihívás. Egyvalami azonban kétségkívül összekapcsolja ezeket a költőket s ez: az általuk művelt költészeti típus. Az a populáris-népi ihletésű „ sors­ költészet” (Kalász László kifejezése), ami a magyar irodalom Petőfi-Ady -József Attila-Illyés-Nagy László-i vonulatának folytatása. Az tehát, amiről a kötet szerkesztő-válogatója, Zimonyi Zoltán így ír az utószóban: „Kérdés tehát, hogy a Hetek élet­ anyagukkal, a bajok elkiált ójaként tűntek-e csak ki, avagy a felfedezés kínzó élményét és látomásait sikerült időt állóan megformálni, esztétikai értékké tenni? Az aktualitás izgal­ mán túl, a változó világban, a nö­ vekvő valóságismeret és politikai kul­ túra napjaiban lesz-e még hatásuk? Antológiájuknak erre a kérdésre is felelni kell.” A magam részéről azon­ ban - amint a bevezető mondatokban utaltam is rá - bátorkodom c kér­ désnél többre vállalkozni: az anto­ lógia által fölmutatott összképben nem a Hetek virtuális csoportja vagy a szerzők egyéni poétikái, hanem egy tágan értelmezett, sokak által mű­ velt, a magyar irodalomban idestova két évszázada „uralkodói trónon” látható költészeti típus lehetőségeit keresem-mérlegelem. A hatvanas évek, az indulás és a „csoportba terelés” időszaka, a kon­ szolidáció és a gazdasági reform, az általános föllendülés reményének év­ tizede. S ebbe a rövidke történelem­ be ágyazva: a (kultúr)politikának közvetlenül és nyersen elkötelezett, angazsált irodalommal szemben a Hetek - szinte akaratukon kívül letéteményeseivé váltak az/egy új költői formanyelv kibontakoztatásá­ nak. Ez magyarázatul szolgál arra is, hogy a szerzői együttest „fellövő’’ Napjaink és az Új Írás, Kabdebó Lóránt és Farkas László lelkes kriti­ kusi-szerkesztői közreműködésével, miért akart műhelyközösséget ková­ csolni a hasonló vétetésű, ám eltérő alkatú, szellemiségű auktorokból. Tény, hogy tisztességes elvi-elméleti indítékokon alapuló munkálkodásuk kísérleti jellegű volt és a kísérlet nem állta az idő próbáját. A Hetek „közössége” sohasem volt más, soha­ sem volt több virtuális képződmény­ nél. (Alighanem tisztán látta ezt a Tiszatájat akkoriban az ország egyik legjobb folyóiratává szervező-alakító 88 Úgy látom ugyanis, hogy a napja­ ink lírájának fejlődési vonalai körül sorakozó kérdések hatványozottan vonatkoznak e típusra. Egyrészt azért, mert az úgynevezett „sorköltészet­ nek” - szemben a hetvenes évek vé­ gén, a nyolcvanas évek elején kifej­ lődő újszerű alkotómódszerekkel történelmi (- irodalomtörténeti) múlt­ ja van, másrészt pedig azért, mert a vonulat - amint azt a Hetek poézise és a nyomukba lépő újabb nemzedé­ keké is bizonyítja - nem befejezett egész, nem lezárt folyamat. �Nem mellékes azután az a körül­ mény sem, hogy az elődök, Petőfi, Ady, József Attila, azaz a típus kifej­ lődése korában a világot, ilyen vagy olyan szemszögből bár, de minden­ képpen egységként lehetett érzékelni: minden más széthullott-széthullhatott, de az erkölcsi világrend még nem bomlott meg. A ,lényegiségek’ és ver­ bális szimbólumaik, például ,Isten’ ,Haza’, .Tisztesség’, .Magyarság’, .Szerelem’ nagyjából mindenki szá­ mára azonos jelentéssel bírtak, azo­ nos tartalmakat jelöltek: általánosan és egyöntetűen azonosíthatók voltak. A típust megújító, új tartalmakkal te­ lítő Nagy László költészete pedig a hatvanas évek konszolidációjában, a Politika és az Értelmiség között meg­ kötött friss szövetség, tehát egy vi­ szonylagos harmónia rendjében telje­ sedett ki. A léttartalmak és létkörül­ mények áttekinthetők, a létminőség lényegi vonásai - a nyugalmi állapot­ ban - megragadhatók s viszonylag könnyen kifejezhetők voltak. A hetvenes évek azonban a törté­ nelmi hullámmozgás völgyét, a .dif­ ferenciálódás’ - nota bene - a szét­ hullás időszakát jelentette. A világ „rendszerszerű” működése áttekinthe­ tetlenné vált, ám a költészetnek, tiszte szerint, továbbra is a világban való eligazodásra kellett - és kell ma is ösztönöznie. Amire csak akkor képes, ha többet tud a valóságról, mint olvasója. Az elmúlt másfél év­ tizedet azonban nem jellemzi az egységes erkölcsi és szemléleti világ­ rend, aminek kategóriái vezérszavak gyanánt kínálkozhatnának a poézis számára, következésképpen: nincs egységes, konszenzus alakította nyel­ vi rendszer sem (mint Nagy László pályájának zenitjén), ami a mindigmindenütt azonos tartalmak-jelenté,sek jegyében adhatna eligazítást a zűrzavarossá vált valóságban. A köl­ tők, a költészet egy része, ebben a helyzetben „fölmond” a világnak, „kivonul’’ belőle, nem vállalkozik immár a totalitás megragadására. A káosz tagadásának talaján kialakul­ nak az új típusok, amelyek az irónia, s ennek abszurd-groteszk változatai, s nyelvkritika és az esztétikai-stilisz­ tikai részletkérdések középpontba ál­ lításával, technévé avatásával a tá­ volságtartást nyilvánítják ki s erre ösztönöznek. E típusokban az úgyne­ vezett „közösségi líra” vonásai elhal­ ványulnak, s ezzel együtt a magyar irodalomban ilyen vagy olyan előjel­ lel fetisizált történelmi-nemzeti prob­ lematika is háttérbe vonul vagy tel­ jesen eltűnik. Úgy látszik tehát, hogy napjainkban kizárólag a „sorskölté­ szet” vallhatja magáénak azokat a tulajdonságokat-képességeket, amelyek mozgósításával - a magyar valóság nyomában szintén kátyúba zuhant magyar líra szekerét továbblendíthe­ ti, s megismételheti a hatvanas évek költészeti „minőségforradalmát” . Alighanem ez a látszat tartja meg „irodalmi trónusán” a típust. Egy, a néhai mesemondótól kölcsönzött hasonlattal élve: a kulturális gyakor­ lat, az intézményesült irodalmi közíz­ lés szárnyasjószágainak udvarában a „sorsköltészet” a csodaszép, a hófe­ hér hattyú, a poétikai léggömbhámo­ zó legalábbis páva, az újszerű ’neopercepcionalista’ típusokban alkotó pedig - na mi!? Bizony nem más, mint a rút („poszt-, transz-, neoavantgarde”) kiskacsa. Hagyjuk most a fölháborító fogalmi gengszterizmust, ami a légbőlkapott elnevezések cím­ kéit ragasztja, közelítsük a helyzetet más oldalról! Azt hiszem - lett légyen szó bár­ milyen kor művészetéről - a kritika akkor éli boldog pillanatait, amikor megmutathatja a történelmi mozgá­ sokba ágyazott poétikai irányokat, amikor kimutathatja a különböző társadalmi-szociológiai és esztétikai 89 �közegekben zajló folyamatok egybe­ eséseit: ha föltárhatja azokat a cso­ mópontokat, amelyekben az irodalom és társadalom erővonalai egymást erősítve közösen mutatnak a prog­ resszió irányába. Mármost, ha elfo­ gadjuk, hogy napjaink egyetlen ér­ vényes és értelmes egyéni és közös­ ségi magatartásformája a társadalmi „perújrafelvétel” szorgalmazása, a „ dúlt hitek” -ben véghezviendő rend­ teremtés, a kaotikus, elemeire hul­ lott világ, a valóság újrastrukturálá­ sa, akkor ehhez hozzátartozik, hogy e magatartás a progresszív szellemiség nevében lép föl. Egy olyan autonóm világkép nevében tehát, amelynek ki­ alakítását ugyan a társadalom múltés jelenbéli hierarchiája, a paternalis­ ta irányítási gyakorlat inkább gátol­ ta, mintsem igényelte, ám ami nélkül mindenféle költészet a létalapját veszti. A kérdés tehát az, hogy a vizsgált költészeti típus valóságelemei milyen világképre engednek kö­ vetkeztetni vagy - Serfőző Simon szavaival szólva - mi is az a „jófogású igazság” , amire a szóban forgó poézis épül?! Nem szívesen teszem, de nincs te­ rem a mélyebb elemzésre, ezért ta­ pasztalati alapon jelentem ki: emlék­ töredékekből, az elmerült népi-pa­ raszti közösségek és életmód iránti nosztalgikus vágyképek kivetüléséből, illetve a publicisztikai szinten megra­ gadott szociologikus elemekből s ter­ mészeti látványokból erősen fölstilizált, de szerves egységgé nem szer­ veződő, pszeudo-világkép uralja nap­ jaink e „hagyományosnak” is neve­ zett költészeti típusát. Mindez, de különösképpen a romantikus fölstili­ zálás a megfelelés’ mozzanatára irá­ nyítja a figyelmet; arra, hogy ez a világkép mennyiben fedi a valóság konkrét tartalmait: vagyis: a hagyo­ mányos technével megragadható-e a valóság teljessége? Kibontva a kér­ 90 dést: az ilyen típusú alkotások olvas­ tán a szigorú logikai építmény (szer­ kezet, versmodell) és az esztétikai bi­ zonyság (érzelmi-gondolati energi­ ák, nyelvhasználat) ötvözetéből megszületik-e a teljes valóságra mutató fölismerés, amelyet megrendítő evi­ denciaélményként élünk meg? Más szavakkal szólva: e típus műveiben létrejön-e az alkotás-totalitás kapcso­ lat, létrejön-e a modellnek, a mű gondolati-indulati szerkezetének, mint igazolandó feltevésnek használata so­ rán kimunkálható nagy pontosságú adekváció?! S továbblépve: megleljük-e azokat a rendteremtő szerkeze­ teket, elrendező szövegcsápokat, amelyek egy újrastrukturált világ, az átrendezett valóság képét vetítik elénk a műalkotásban? - A válasz - nyilvánvaló - nem! Esetleg: részlegesen. Magyarán: a je­ len valósága e „sorsköltészet” szem­ léleti, megismerési aspektusából néz­ ve értelmezhetetlen, áttekinthetetlen. A költemény kimerül az elszigetelt, szociologikus jelenségek (természeti látványok, életérzés-szegmentek stb.) zsánerszerű megverselésében, a poézis extenzíven terjeszkedik. Nem vállal­ kozik a külvilágon uralkodó zűrza­ var, a széthullás megérzékítésére, egyszersmind a káosz mélyén kétség­ telenül létező, az alkotás teljesedésé­ ben reális vágyképként kibomló rend érzékeltetésére. Következésképpen: az így s a föntebb körvonalazott „episztemológiai talajon” (talajtalanságon) születő poézis a partikuláris hiány és hiányérzet költészete. Kitérőnyi időre az antológiához kanya­ rodva: Zimonyi is szükségesnek látja leszögezni, hogy ezek a költemények az élet, a valóság „már-már banális témáiról szólnak” . És mégis, bár Ka­ lász László is versei „inflációjá” -ról szól egy helyütt, mindez nem jelenti a művek, s főként nem a szerzők „ér­ tékcsökkenését” . Nem költői szemé­ �lyiségük, vagy teljesítményeik meg­ kérdőjelezéséről van szó, hanem ar­ ról, hogy - ha már inflációról be­ széltünk - az általuk választottművelt költészeti típus eszközei egy új történelmi helyzetben, megvál­ tozott körülmények hatására - deval­ válódtak. Egyszerűen elégtelenné vál­ tak - nevektől és munkásságtól füg­ getlenül. Megveszekedettség volna például azt állítani, hogy az antoló­ gia versei híján vannak a megrendítő erőnek; ugyanakkor tény, hogy - a mértékadó egyéniségek egyik-másik alkotásának kivételével - ez az erő nem a nembeliség magaslatai felé lendít, hanem a provinciálisba, a par­ tikuláris lét mélyrétegeibe ránt. Nem is történhet másként, mert a kötet művei által fölmutatott hiányt - a paraszti közösségek és életmód eltű­ nését, a természettel való közvetlen kapcsolat megszűnését stb. - szemé­ lyes történelmünk élményeként éltük át. Az esztétikai megidézés ezért számunkra - szükségképpen híján van a fölfedezés elementaritásának. Az azóta született nemzedékek pedig leg­ feljebb versbeszedett történelemként olvassák - ami persze nem kevés -, ha egyáltalán olvassák ezeket a mű­ veket. (Aligha tévedek hát, ha azt gondolom, hogy valaminő elégtelen­ ségérzet ösztönözte-motiválta a Hetek költőit ragyogó drámák és prózai művek megalkotására.) Folytatva az előbb félbehagyott fejtegetéseket, de immár csak jelzés­ szerűen: a „hagyományos” típus köl­ tői nyelve nem más, mint az adalék­ információkkal földúsított (valóságrészleteket is magába olvasztó) köz­ nyelv. Ennek következtében az alko­ tás megmarad az ábrázolt tárgyiasságok és szemantikai látványok által közvetített elsőfokú közlés szintjén. A (szemantikai) modell nem hoz lét­ re többrétegű jelentésmezőt, nem tar­ talmaz ̦érzékfeletti’ többletet. A ,lényegiségek’ megragadása elmarad, a ,megfelelés’ nyelvi vetülete is csonka: nem mutat a teljességre. S ugyanez mondható el az etikai-politikai vetületről: a történelmi és egyéb, ebbe a szférába sorolható allúziók, nem ele­ gendők még az autonóm, modellérté­ kű világkép sugallmazására sem. Tisztában vagyok azzal, hogy a tel­ jes és mélységében is megfelelő élességű kép kialakításához egy sor alkotáslélektani, irodalomszociológiai, kultúrpolitikai és egyéb vonzatot is meg kellene vizsgálni. A kiszabott terjedelem azonban - melyet így is jócskán túlléptem - ezt már végképp nem teszi lehetővé. (Ugyanezért kel­ lett eltekintenem attól is, hogy az eddigieket példákkal és idézetekkel támasszam alá.) De - mint már ko­ rábban is jeleztem - nem törekedtem többre néhány kérdés körvonalazásá­ nál, bízva abban, hogy lesznek akik továbbgondolják az itt félbehagyottakat, s eredményeképpen a „hagyo­ mányos” költészet - kilépve a poéti­ kai kátyúból - megújulásával válik részesévé a sürgető és elodázhatatlan költészeti és társadalmi „minőségforradalom” -nak. Mert bizony a me­ se valósággá teljesedhet: a rút kis jószágról kiderül, hogy királyi madár s a körüludvarolt, méltóságteljes,, költői hattyúról bebizonyosodik az, hogy - KACSA! 91 �Banos János: Látlelet Egy decemberi délelőtt, a Boráros téren fölszállván a kettes villamos­ ra, különös kegyét élvezhettem a véletlennek. A zt a keskeny formá­ tumú, ízléses borítójú verseskönyvet pillantottam meg egy gimnazista­ forma fiú kezében, melyről most kí­ vánok beszélni: Banos János első­ könyves költő Látleletét. A gyerek a villamos forgó peronján állt, én a csuklókorong innenső, szilár­ dabb oldalán. Szinte egy forgószín­ pad nézőjeként szemlélhettem, mi­ ként hat megcélozottjára, az olvasó­ ra a verseskönyv, melyről, akkor már tudtam, beszámolót fogok adni. A hűvös december dacára haja­ donfővel utazó, szemüveges fiú ar­ ca kíváncsiságot és röprengést árult el. Fogadtam volna: ő maga is ír verseket, s izgatja, miként lépte át a küszöböt a nála kétszerte idő­ sebb kolléga. Úgy néztem utazótár­ samra mint a versolvasásban érde­ kelt szakemberre, akinek már van véleménye, de még nincsenek elő­ ítéletei. Amikor a szerelvény a Szabadság-híd alatti megállóban elsötétedett, úgy döntöttem: nem folyta­ tom az olvasói voyeurködést, ám ettől fogva az ismeretlen kamasz nézőpontjából közelítek Banos Já­ nos verseihez. A költő- vagy tán kritikusjelölt mindenekelőtt azon mereng, a borí­ tólapot, később a könyvtárban a N e mondj le semmiről antológiát tanulmányozva, hogy a kezdet á t­ kozottul nehéz. A z említett gyűjte­ mény 1974-ben jelent meg, s ott már egy kötetre való verssel sze­ repel az akkor huszonegy éves B a­ 92 nos János. Igaz, próbára tevő ka­ nyarok vezették az antológiáig. A Nógrád megyei Ecsegen született és nevelkedett a harangozó fiaként, s bár tízéves kora óta ír verset, mert a ministránskodásnál többre becsü­ li saját istennőit, a múzsákat a sors nem éppen költői területre veti: a nyűgnek érzett környezetből a pesti gumigyárba kerül szakmát ta­ nulni. Katonáskodása után esti tan­ folyamon készül az érettségire, új­ ságíró lesz az üzemi lapnál, önmű­ velőként finnül tanul, hogy fordít­ hasson; mindez kiolvasható a ver­ sekből, utószavakból, az antológia ajánlását író Bella István soraiból, folyóiratok műfordítás-közleményei­ ből. E sorsképlet nem ismeretlen versszerető középiskolásunk előtt Babitsot bújva megtudta már, hogy a magyar költő - tisztelet a kivé­ telnek - vidékről jön és Pestre tart. Tinédzserünk - most már ottho­ nában, az olvasósarok fénykörében — Petőfi, Nagy László és Samuel Beckett arcképe alatt - éppen rácsap a keze ügyében emelkedő, porzó folyóiratoszlopra. - Vajon mi tör­ tént az 1974-ben megjelent (két évvel korábban nyomdába adott) antológia és az első önálló verses­ könyv kiadása között? Ennyivel rö­ gösebb az út a közös bemutatko­ zástól s a pártfogói fölvezetéstől a saját kötetig, mint az ecsegi ház küszöbétől s a gumiipartól az anto­ lógiáig? Hány évig pályakezdő a költő? Hogyan váltsa meg a vilá­ got, ha túl kell jutnia a krisztusi koron, mielőtt a megváltáshoz meg­ szerezhetné a csodatétel fő tárgyi �kellékét, a v erseskönyvet? - Tájé­ kozott olvasónk ráadásul hallott már Banosnál jóval öregebb pálya­ kezdőkről, nem is akármilyenek­ ről. . . Föltűnik diákunknak: a kötetben nem szerepelnek az antológiabeli versek; ebből sok mindenre követ­ keztethet. Vagy úgy érezte a költő, hogy időközben meghaladta koráb­ bi önmagát, s magasabb szinten akart önállóan bemutatkozni vagy lemondott arról, hogy elejéről kezdje a házalást ugyanazokkal a versekkel, s úgy fogta fel, most már két kötete van, az első a közös a l­ manachban, a második a Látlelet sérülésekről árulkodó cégére alatt. Ám ki tudhatja, miféle összjátékot keverték a nem mindig jóindulatú véletlenek s a kényszerpályára szo­ rító szükségszerűségek? Mindkét „kötetben” látható az önéletrajzi vonalvezetés, de míg az antológiában közvetlen közelségből rajzolódnak ki a tényék, a szülőfa­ lu, a gyár, az albérletek léthelyze­ tei, addig a Látleletben minden tá­ volibbá és áttételesebbé, gyakran álomszerűen felködlővé lényegül át. S míg az első könyvnyi versben maguk az élettények és élethelyzetek sugallják a költő közérzetét, addig a másodikban általánosabb érvényű létszemléletre és közérzetjelzésre tart igényt. Másképp mondva: előbb az egy-embernyi, de tipikus életsor­ sot tárja elénk, a vidéki szegény­ sorsból a szellemi centrumok felé, a fény felé törekvő, számtalan aka­ dályba ütköző és küszködő fiatal­ ember életét, utóbb hazányi igaz­ ságok megragadására vállalkozik, immár szellemi küzdelemben, a nemzet és a nép múltjának megér­ tésére, érzelmi elsajátítására, a tágabb sorsközösségek birtokba véte­ lére, képviseletére. Pápaszemes kis barátunk úgy lát­ ja, hogy az önálló verseskönyvhöz vezető pálya fordulatától kezdve sokkal modernebb verseket ír a költő. Igaz, a Látlelet legelső sorá­ ban mindjárt ott az „egyszerűség” szó, a második versben meg éppen­ séggel a „naiv” szó tüntet - de a betű ifjú híve nem ül fel könnyen a látszatoknak: megnyugodva köny­ veli el, jó adag rafinéria húzódik meg az egyszerűség és naivitás lát­ szata mögött; a vidéki költőjelöl­ tet nyilván sokáig úgy kezelték a főváros bennfentesei, hogy nem is lehet más, mint egyszerű és naiv nesze nektek, jól visszavágott, s ahogy olvasónk a Petőfi-képre pil­ lant, az mintha visszakacsintana. ,,Ezt a legegyszerűbb írást: / Isten keze nyomát. . - íme a könyv előhangjának kezdete, s a száj fi­ nom mosolyra húzódik: olyasfajta egyszerűség ez, mint az egész terem­ tésé; bármikor fölcserélhető a leg­ nagyobb fokú és legmagasabb ren­ dű bonyolultsággal. S milyen jó kép valamivel alább a „néztem a világ filmszakadását” ! - csettint a műélvezés rügyező homlokú gyakor­ noka - íme a hirtelen ránkszakadó alkonyat képzete, mely csak egy huszadik századi költő tudatában jöhet létre. A látomássá lényegülő látványok, fényeffektusok másutt is erősségei a szerzőnek: „Villám ok vakujával ex­ ponál az ég” - itt az alliteráció hangeffektussal nyomatékosítja a fénylobbanást - , ez is egyfajta színesztéziának vehető. A folytatás is érdekes: „ Háttérül a nyár / búza­ táblái fénylenek / mint harmatos homlokok / gyárak kapui előtt” . Rögtön beugrik a jóétvágyú poéma­ fogyasztónak: bár hangzásra nem József Attila-s ez a mondat, a búza­ táblák és a gyárak együttesen az „utca és a föld fia” örökségére utal. Csak ő nem a külső-ferencvárosi utca, hanem a nógrádi föld felől érkezett - lám, hova is: „kocsma- 95 �szagúan a belváros / finom villa­ mosain / elnézném: a házak kifest­ ve sorra / csilingelnek mint díszek i az ország éji karácsonyfáján” . Majd látja még a szerző topisabb­ nak is ezt a várost, ha jobban meg­ szokja, vagy megjárja Bécset, Hel­ sinkit - gondolja az elfogulatlan ifjú budapesti. Ismét elismerően pattint az ujjával, amikor ide ér: „szirénázik értem a Göncöl” . Ez igazán szemléltető, fantáziadús kép, szinte látjuk, amint a nagyváros vadonában tévelygő, kocsmában vigasztalódó falusit égi mentők ve­ szik gondjaikba; mintha csak on­ nan várhatna segítséget magányá­ ban. Nyílt homlokéi könyvkalauzunk - akiről kiderült, nemcsak az agytornáztatás, hanem az empátikus képesség is erőssége - elképzeli az észak-magyarországi faluból jövő költőt, amint „vonatcsattogású szív­ vel” áll a pályaudvaron, s várja sorstársait, akik majd megértik őt. D e lám, van remény, hogy itt is hazataláljon és hazára találjon, most már a keserves történelmi múlt ismeretében is, mely egyre inkább foglalkoztatja; mesterek, rokonlelkű pályatársak neveit írja mottóba - az antológiabeli „quasi-kötetben” Pilinszky, emitt Nagy László, K or­ mos, Csoóri, Ágh, Bella, Szervác nevét. Pilinszky sem pusztán múló ismeretség volt, itt is versrészletek utalnak a szellemiségével tartott kapcsolatra: ,,Árnyékom plakátja a tűzfalon / - nagy vetítő a H old” a testtől elváló, önálló életre kelt árnyék az elidegenült, magányos vagy egyenesen számkivetett ember életérzését hordozza. Egy Kálnokyvers is fölrémlik, melyben a költő sarkáról leválik az árnyéka, s az el­ lenkező irányban eltűnik. De itt az árnyék részben egy vidékies érdek­ szférában funkcionál: „kényelmet­ len, hogy árnyékomat / kiplakátoz- 94 za a Hold / amikor kezemre bilin­ cselik a dűlőutat” . Ez a „kényel­ metlen” nem a legjobb jelző - saj­ nálkozik a tizenhét éves - kár, mert igen komoly természetű béklyózottságról van szó: a szülőföld iránti hűségről. Ám ismét fölvillanyozódik, amikor a Nagy Lászlót, elsira­ tó versben erre a képre bukkan: „ . . dühöng bennünk a vér / mint Jimmy Hendrix lángoló gitárja / ráég ujjainkra a dobhártya" e jelek szerint Banos János nem re­ kedt meg a dűlőutak világában; bár hű maradt ahhoz, a modern, metropoliszi képzetek is lenyűgözik idegrendszerét. Másutt is egymásra kopírozza a népmeséket és a való­ ság vasmonstrumait: „ A vasbólvilágfák: / toronydaruk a napfény rácsaiban” , másutt: „megremegnek a toronyházak / mint riadt állatok menekülés előtt” . Kétségtelenül a képalkotás a fő erénye - vallja a pelyhesállú versolvasó. A ki „valami isten-cirógató szelecskét” szeretne „gajdolni” , s akiről úgy válik le az ünnep, „mint keszkenőkről a bakavonat” , az plasztikusan látja egybe a dolgokat és fogalmakat, s színükről visszá­ jukra tudja forgatni a viszonylato­ kat. Bárcsak a versszerkesztése is olyan ragyogó volna, mint a megje­ lenítő ereje, mint a képi áttételek­ kel tág világlátáshoz vezető élet­ rajzi őszintesége, mint a szelíd lelkülettel is lázadni képes szociális igazságtudata! E jókívánsággal és elismeréssel abban a tudatban helyezi cl a pol­ con a kötetet, hogy még sokszor le­ emeli onnan, mert irdatlan szülő­ városában gazdagabb lett egy meszsziről jött rokonlélekkel, akinek to­ vábbi műveit is mindaddig olvasni fogja, míg csak forog a Gutenberggalaxis. (Magvető.) A L F Ö L D Y JE N Ő �Ószabó István: A vak géniusz A génius loci a régi rómaiaknál valamely ház, vidék védőszellemét jelentette, de jelöl helyi ihletet is. Van-e ma ilyen - akár Széphalom nevét kiejtve - szűkebb tér, fix pont, de szellemnek annál tágabb hely? Van. Több kellene, de van. S mindjárt az elején ne legyünk kishitűek - mert akadnak jócskán, akik ezt a betegséget terjesztik módszeresen Göncruszka szintén lehet műhely vagy ha úgy tetszik - irodalmi alkotóház. Ennek - re­ ménykedjünk megvalósulásához járul hozzá Ószabó István saját ki­ adásában napvilágot látott könyve: A vak géniusz. Míg sok magánki­ adású kötetet a dilettantizmus, a kiadókkal folytatott reménytelen párharc vagy éppenséggel a magas bevétel reménye visz nyilvánosság elé, addig Ószabó versgyűjteményét egy nemesebb gesztus segítette kacskaringós útján. A vak géniusz tizenhat rövidebb és két hosszabb költeményt tartal­ maz. Első olvasás után idegen sza­ vak légiója lepi el az ember tuda­ tát: ismert és sejdített kifejezések. Lesznek, akik fintorogva veszik tu­ domásul az idegen szavak garmadá­ ját és ha a címadó vers keletkezése alá akarnak hatolni, nem kerülhetik el ama szellemkalandot, ami végül is a szótárak lapjain kezdődik avagy végződik. A z utóbbi idők egyik nehezen értelmezhető műve A vak géniusz. E hosszú, tömény gon­ dolatsorokat tartalmazó költemény­ ben a kozmosznak és az élet kelet­ kezésének lírai leírásával találko­ zunk. Dolga megfejteni mindenkinek, akinek kezébe kerül e könyv, a konvencionalitástól elütő nyelvet, kü­ lönben clbóbiskolnának a békebeli versek sztereotípiái fölött. Hogy szótárt kell némelykor használni? Annyi baj legyen. A z a jó, ha nem adja könnyen / olcsón! / magát. „M inden megnevezés / a rejtjel megnevezése. / S a megnevezés: költészet. ” Szerkesztett kötet helyett jó ver­ sekkel bűvöl a költő. Vannak poé­ ták, akik a vers belső építésével hó­ dítanak, azzal a statikai módszerrel, hogy a szó, s annak logikai feltö­ rekvése önmagát képes konstrukció­ vá magasítani. Ószabó küzdelmében éppen az a szép, hogy a nyelv kül­ ső tartományát - provinciáját - be­ kebelezni akarja. Valamiképpen ez a példa arra, hogy a tehetség önma­ gában elégtelen. Művelni kell és fölkészíteni újabb feladatokra, eset­ leg - meddőnek minősített - kísér­ letek árán is. Persze fönáll az a veszély, hogy a tudomány „fölfede­ zésének” direkt versbeírása a vers ellen fordul, azaz elnyomhatja az érzelmi, a tudat alatti tartományt, s helyette kapunk egy szép, rideg föl­ építményt, ahol minden szó eről­ ködve törekszik a helyére. Ószabó igyekszik mindezt elkerülni, amint az olvasható említett hosszú versé­ ben. 95 �A madarak népében szintén az anyanyelv körül utazik, mindeneset­ re vitathatóbb szemlélettel, mint A vak géniuszban. A huszadik száza­ di magyar költészetnek mindig di­ lemmája volt, éppen a szorongatottság miatt, a „versben bújdosás” és a Sütő András-i nyelvben bújdosás. Ezért kételkedem Ószabónak ama sorában, amely elhitetné: „Vissza­ fordítani a földet I anyanyelvedre / reménytelen” . Miért? Nem az a dolguk az anyanyelv birtokosainak, hogy megtegyék vagy inkább elke­ rüljék a visszafordítást? Aggodal­ mát értem, csak nehéz elfogadni. Ehhez szükségeltetne a magyar nyelv e századi útjának vizsgálata, mond­ juk New Yorkból Marosvásárhelyig. Katasztrófák után is, Adyval szól­ va: „de lám, még mindig megva­ gyunk” . Ismétlem, aggodalmát ér­ tem és jogosnak tartom, de tudja jól Ószabó István, hogy a kényszer lehet néha a legnagyobb megtartó erő. Évszázados, írott és íratlan berögződésekkel, bármennyire eszté­ tikusan legyenek tálalva, ebben a viszonylag modernebb világban már nem nagyon lehet mit kezdeni. E versbeli szemléletnek így hát elle­ ne vagyok. A kötetet indító Almaliget ciklus kisebb terjedelmű verseket tömö­ rít. A z ég tüneményeit - Nap, Hold, Tejút, Szivárvány. . . - emeli a köl­ tészet magasába. A z ezerszer hasz­ nált fogalmak, versbeli közhelyek kiiktatásával újabb képeket fedez fel számunkra, ezzel is jelezve, hogy 96 vannak még a költészetben lehető­ ségek, feltöretlen, szűz területek. Nem egy formai remekléssel talál­ kozunk itt (A tejút legendája, K e ­ zemben piros alma, A mozgás má­ giája- . .). A z idő problémája, akár newto­ ni (abszolút), akár eisteni (relatív) látószögből szemléljük: a szembesü­ lés, a félelem nélküliség vagy, ha úgy tetszik, a leszámolás szintjén van jelen Ószabó világképében. Írások a titok könyveiben című ver­ se Keats sírfeliratát - „kinek ne­ vét vízre írták” - juttatja eszembe. „Vakírás a sivatag / Fodrokat: sor után / sort írt a szél. / Hullámra hullám: / tengert, monumentális / könyvet lapoz a szél. / Mit írt ne­ kem! s a szélnek mit írok én?” Első kötetében (A toronykalapos fiú) már foglalkozott a költői lét­ nek, mint - számára - egyetlen le­ hetséges megnyilatkozásnak a for­ májával. A kkor még a megmarad­ ni akarás színvonalán. Második kö­ tetében már filozófiát alakít ehhez a maradandósághoz. Erre értem a címben írott módosulást, változást. A z ének. hatalmában, e rövid verselmélkedésben így fogalmaz: „m i­ lyen magas, / ha fölegyenesedik / némaság szolgája, / a dal” . Csak kívánni lehet Ószabó Istvánnak, amit első könyvében már előlege­ zett, hogy lépjen „a költészet ma­ gaslatára” , egy lépcsővel följebb. (Kazinczy Füzetek, I.) M A G Y A R JÓ ZSEF �E SZÁMUNK SZERZŐI Főszerkesztő: P R A ZN O V SZK Y M IH ÁLY A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG TAGJAI: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZERKESZTŐSÉG TAGJAI: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Kojnok Nándor Kovács Anna Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Alföldy Jenő kritikus (Bp.); Andrassew Iván író (Tahitótfalu); Ács Zoltán újságíró (Bp.); Baranyi Fe­ renc költő (Bp.); Bezzeg János költő (Veszprém); Bódi Tóth Elemér költő (Salgótarján); Endrődi Szabó Ernő költő (Bp); Erdős István író (Salgó­ tarján); Hortobágyi Zoltán újságíró (Balassagyarmat); Konczek József költő (Bp.); Laczkó Pál, a Palócföld szerkesztője (Salgótarján); Magyar József költő (Nyírbátor); Németh Miklós Attila, a Magyar Rádió helyi tudósítója (Salgótarján); Petrőczi Éva költő (Bp.); dr. Romsics Ignác törté­ nész, O SZK Magyarságkutató Cso­ port (Göd); Milan Sokol grafikus (Besztercebánya, Csehszlovákia); Sze­ pesi József költő (Salgótarján); Ta­ más István költő (Szurdokpüspöki); Tandori Dezső költő (Bp.); Tóth László költő (Bp.); Vaderna József költő (Tatabánya); Zalán Tibor köl­ tő (Bp.). Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 86.43729 N. S. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lape llátási Irodánál. (HELÍR) Budapest, V ., J ó z s e f nádor tér 1. - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 211-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 4I Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z ir a to k é t é t ra jz o k a t n em őr z ü n k m eg é s n e m I S S N : 0 555-8 867- I n d e x : 25-925. k ü ld ü n k v i ssza. �Ára: 1 6 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/3. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály