https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6f3d21be4780e57e601da175f723443e.pdf d24a2d17875d984e8f0db55095a7aa1a PDF Text Text �Tartalom 1. 4. 7. 9. 10. 16. X IX . É V F O L Y A M , I . SZ Á M Csanády János: A kóbor gépkocsi (vers) Sarusi M ihály: Vinnék a leventéket (szocionovella) V arga Im re: Magányra, Mindenfelől tűz (vers) Dobos É v a : A z a halál, Variációk (vers) Varga Csaba: Konstruált napló (198 2-83) Tamás A lad ár: Jelek és jelzések (vers) V IT A 17. 25. 27. Sík Csaba: Najlójegyzetek - A lföld y Jenő cikkéhez Petrőczi É v a : Érte, érted, értünk! Tandori Dezső: Vers és köz ABLAK 31. K iss Dénes: A K alevala ünnepére, M ai finn költők, Finn népköltés 40 É V E T Ö R T É N T 37. Radó György: Miskolctól Debrecenig... és tovább (visszaemlékezés) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 44. Romsics Ignác: Elfelejtett politikusok M ÉRLEGEN Szerzők, könyvek vidékről 46. 48. 5 1. 53. 55. Visszhang (Bessenyei György) Simonyi Im re: Kettős szerelem (Endrődi Szabó Ernő) Bertók László: Ágakból gyökér (Szirmay Endre) K ét költő Nógrádból (Kiss Gyula) Brackó István: Kinek fütyül a madár? (Szendrei Lőrinc) TAN U LM ÁN Y 57. D uba G yula: A Madách K iadó 15 éve A borítón Csohány Kálm án rajza, aki 1985. január 31.-én lett volna 60 éves. Munkássága méltatására az év során visszatérünk. A belső oldalakon Sáros András Miklós László) grafikái láthatók. (Fotó: Buda �CSANÁDY JÁNOS A kóbor gépkocsi Az eltévedt, kóbor gépkocsi átvágja a ködöt, átsúrolja a beton utcák vasbeton falát, zörög, lelkét teszi ki. Rezegnek az ablakok, reccsen a sebességváltó - hajrá, iramodjunk egyedül - seregben a rosszalvóknak foga koccan. Amint az eltévedt, kóbor gépkocsi átvág a városon nagy körökben, dérhavas fű-rétekre téved, letapossa a száraz szittyót. A volánnál, a nyeregben ül valaki, egy nép, egy vak-ember, csontkorona a homloka, ül jegesedő nyugalomban. A kipufogócső füstöl amikor megfarol a kanyarokban, nem lát a dühtől a volánnál, pedig távcső a nyakban. Az eltévedt, kóbor gépkocsi a XIX. századot keresi, a kerekeken gumi-patkó vág az aszfaltba, fagyott rögbe. Hová kéne neki menni? Ezen töpreng, nyomja a gázpedált egy csontos láb, egyre áttetszőbb az ujjperecek röntgenképe. Egy csontváz vezet az Időbe? Ez az időknek teljessége, Ez a jövendő, ezt jósolták Isten könyvében a próféták? �Dühödten megy és szomorúan hasgat a ködbe felforrt hűtővel, gőzöl az eltévedt kocsi orra, fújja a párát ló és lovas. A körutak visszhangzó gangjai megsokszorozzák a repesztést. ahogy a tévedt-útú rohan, rázatja, túráztatja a motort. Keres valamit, vissza-lobban az eltévedt, kóbor gépkocsi a város-piramisban, forognak ágyukban a múmiák. Nagyot nem mond. Csak kihörögi lelkét az elharapott-végű utakon, sivatagba téved és kanyonok évezred-vágta kő-falai közé. A progmatizmus ül, Heisenberg ül a volánnál, a Pozitívizmus, metafizika és vallás a volánnál, tudja, meg kell találnia az utat Rendbe. A világ gyémánt tengelye meggörbülne, ha falnak csapódna, kisiklana girbe-gurba útján az eltévedt gépkocsi az éjszakába forgó Földön, Napfelkelte nem állítja meg a sötétet, mint a Műholdak, mindig az éjben ing az utakon, míg rohan. Ing az utakon, véres, tépett ing éji vászon, aszfalt szövetű utak és nádasok, ingó gubák vagy bugák, barna buzogányok. Páncélzata lerohadt, a nyilak leverik, mint a középkorban a vértesek lováról a páncélzatot, olajcsövei meztelenek már, oda a karosszéria, a füzesek súrolják az alváz-csontvázat, aki nyomja a gázpedált, ujjpereceiről már lefoszlott a hús, 2 �mégsem lép a fékre, az eltévedt kóbor gépkocsi hörgő benzintankkal néha megáll a kivilágított benzinkutak előtt, az Egész Világ benzinkútjai nyitva várják hogy oda-érjen, gyorsan kiszolgálják menjen tovább, tudják a kutasok, hogy vagy megnyeri, vagy beledöglik. Az eltévedt, kóbor gépkocsi nem fél semmitől, tudja, az Egész Világ ősrengetegben vágott utakon álmában követi. A milliomosok aranyat hörögnek álmukban, úgy szeretik az eltévedt, kóbor gépkocsit, a néptömegek nyomoruk enyhítik, álmodnak rutafával, boszorkánnyal, seprőn lovagolnak a Holdba álmukban, míg az nyomja a pedált, fogy a benzin szüntelenül. Vezet a világranglistán és a rekordok könyvében és a Jelenések Könyvében is ott van már a lovasok között. Nincs semmi baj, itt vagyunk benn, míg ő künn rohan, pörgesd kereked, száguldj, nyúzd széles gumiddal az utakat. Az eltévedet gépkocsi kibillen az útról egy kanyarban, felemelkedik, felhőkbe lel hideg szelet, Föld-apja kirúgja a csillagokba. Föld-apja kirúgja a csillagokba, de ő mint a vadréce fészkére, visszarepül a nádasokba, hátára huppan, kereke pörög az eltévedt gépkocsinak a riadt vadállatok el nyugszanak uralmába veszi újra a csend a luggatott nádasokat, Földet. �SARUSI MIHÁLY Vinnék a leventéket Jött az első, a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik leventebe­ hívó 44-45-ben, de az emberek végig szabotálták. A harmadik leventevitel már veszélyes volt, apámnak intézkednie kellett. M ivel a tapolcai kiegé­ szítő parancsnoka mindig segített, apám vele akart beszélni. A z Eszterházy-kastélyban volt a német parancsnokság, csak innen lehetett telefonál­ ni, német vonalon! Kérte a tapolcai parancsnokot, hogy ne vigyék a fiai­ kat... A németek nem értettek magyarul egy mukkot se! A z előbb még né­ metül magyarázott valamit, miért kell telefonálnia. Pula eléggé náciellenes volt. 42-ben az emberek levelet írtak a minisz­ tériumba, tiltakoztak a volksbund ellen. Hogy ne engedjék be a falujukba ezt az erőszakos, Hitler-őrült bandát! A nép se Hitlert, se Sztálint nem akarta. Itt a levél másolata, megőriztem. Nagyméltóságú Radacsay László igazságügyi miniszter úrnak. Budapest. Kegyelmes urunk! Alulírott pulai község magyar érzelmű lakossága aláza­ tos bizalommal fordulunk kegyelmes urunk elé, hogy panaszunkat meghall­ gatni méltóztassék. Községünkben jelen helyzetben tarthatatlan helyzet ural­ kodik, a község lakossága német ajkú és a német propaganda befolyása alatt kettészakadt, és mi magyar érzelmű, német ajkú magyarok folytonos zaklatásnak vagyunk kitéve. Gyakori gyűléseiken minket minden esetben befolyásolni akarnak, és a német anyanyelv felkarolása alatt valami más lappang: mi alázatosan kérjük kegyelmes urunkat, hogy minket és vele köz­ ségünk békéjét megvédeni méltóztasson, és kérjük továbbá arra is, hogy szónokaikat, szervező erőiket a községből kitiltani méltóztasson. Kérésün­ ket megnyitva, kegyelmes urunk jó indulatába ajánljuk magunkat, mara­ dunk a hazának örök hű magyarjai nevében Szafner Nándor, Szabó Gyula, ifjú Szauer János, Kanczler Márton, Leitold János, Heiter Lőrinc, Jáger András, Holczer János, és még egy sor aláírás. 45-ben jött a kitelepítés. Kilenc házat a legszebbekből kijelöltek. V ala­ kinek eszébe jutott a levél! Apám fölment, megkapta, s Pulán fölmutatták. A z aláírások bizonyították, ki volt náciellenes... Nem is volt Pulán kitele­ pítés ! A negyedik leventebehívó miatt apám begyalogolt térdig érő hóban T a­ polcára, huszonöt kilométer, s vissza. Kapolcson, a csendőrlaktanya előtt kikopognak az ablakon, éjszaka: H ová? Mondja az öreg, hová. M egkapta: N e menjen, Pista bácsi sehová, reggel megyünk a gyerekekért! Azt mondta magában: de én csak megpróbálom! É s papírt szerzett, pulai leventék nem férnek föl a vonatra, majd a következővel! a Akkoriban, 44-ben már mindenkit besorozott a német. A volksbund nő­ szövetségének a vezetője volt a fő besúgó, ő adta a listát, kit sorozzon a 4 �német katonaság! Korábban csak önkéntes SS-nek mentek, 44-ben minden pulait besoroztak, a negyven-ötven éveseket vitték, húszat. Hat bundista, tizennégy nem! Azt mondták: nem mennek! Csak a magyar behívóra... Negyvennyolc órán belül menni kellett, különben főbelövetés járt. Apám fölment a hon­ védelmi minisztériumba, hogy a falu nevében tiltakozzon: az emberek nem mennek német katonának! Ő k magyar érzelműek. Nem ment semmire, visszajött Pulára. A bíróval be Veszprémbe, éjjel, engem fölzörgettek, s vonattal Pestre mentek. A bíró ismerte a Hangya Rt. főjogászát, ő bevitte őket a Hangya katonai parancsnokához, vitéz XY-hoz, az meg be velük a HM -be! Ott azt mondta vitéz X Y : Akkor ezt a tizen­ négy embert átveszed az SS-től!.... S elment. A százados kékült, zöldült: Nem lehet, a németek kinyírnak!... Aztán egyezkedett: Esetleg a felét... D e hát hogy menjenek ők haza, ki legyen az a „fe le ” ?!... Visszamegyünk v i­ téz... Ja j, azt ne!... S végül: Hát, jó! Nem is vitték el azt a tizennégy pulait, se a németek, se a magyarok. 45 elején aztán jött az ötödik leventebehívó: nincs mese, menni kell! Veszprém felől ágyúdörgés, égszakadás... K i akar meghalni?... Föl a sze­ kérre a tizenöt gyerek, köztük én is. Tapolcára vittek bennünket. A z első kocsma udvarán gyülekeztünk. Ott volt a kapolcsi leventepa­ rancsnok, egymaga: Három kocsival jöttem volna, de a magyar gyerekek fölfutottak a Hegyre! Azt mondta apámnak, ne menjen a parancsnok elé, mert rá is pisztolyt fogott, ordibált, hogy ez szabotázs, földhözverte a pisz­ tolyt, taposta. Apám csak bement. Sorakoztatják a tornateremnyi raktárba a járás leventéit: A falhoz, kör­ be! Egy-egy hézagba állítják a pulaiakat, s kérdezik: kinek nincs apja, anyja, vagy olyan betegek a szülei, hogy képtelenek magukról gondoskod­ ni?... K iállt a fele. Több próbakör, s mire befejeződött a rosta, mind a ti­ zenöt pulai gyerek az udvaron volt. Otthon jött a veszprémi elhárító tiszt, SS, hamar a házunknál találta magát. Tudom, hogy kend... Apám a listával már az erdőre küldött. A d ja elő a leventelistát! Nincs... Falhoz! Falhoz állította, pisztolyt szegezett neki... Ezért kellett neki engem elküldenie, nehogy gyengeségében kiadja. Nem tudott kicsikarni belőle semmit. D e : viszik a fiúkat! Maguk a németek. Nincs más, a petendi parancs­ nokságra futott. Öreg, hatvan év körüli vezérkari tisztek voltak ott, mun­ kára fogták a lakosságot a visszavonuló németek ágyúállásaihoz. Azt mondta a parancsnok: Mint apa, megértem magukat, mint katona... Várjanak, megbeszéljük! Kérjük a listát! Reckír, hazardírozás, mert épp ez... Odaadták. Beírták a pulai leventé­ ket az árokásóik közé. D e nem viszik el őket ásni se! Csak egyet kértek, hogy pénzért kaphassanak ennivalót a faluban. 5 �Négy-öt emberről volt szó, apámék boldogan vállalták. Másnap apám összefutott az utcán a veszprémi elhárítóssal, jött a volksbundos asszonytól, aki ma Ausztráliában él, 45-ben elfutott, és az nekiugrott: Tudom, hogy maga járt Petenden! D e az utolsó szó a miénk lesz! Tíz napra rá özönlött a tenger szovjet katona. Viszik az árpát az egyik volksbundos mamától, a férjét ő ugrasztotta be, aki olyan csendes, jó ember volt, ez meg harcias; az asszony tartja a zsák­ ját, két orosz meg lapátolja bele. A házuk előtt mentem el, rámszólt: N a, te nagyokos, ezek jobbak? A lónak enni kell adni... A volksbund vezetője itthon maradt, őt aztán kitelepítették, pontosabban kitoloncolták. 19-ben forradalmár volt, Horthy alatt két évet ült. A negy­ venes évek elején ő lett a volksbund vezetője; ugyanazért, amiért 19-ben... A föld miatt, mert hogy a háború után tíz holdat kap az Eszterházy-birtokból. Három évvel a halála előtt hazajöhetett a gyerekeihez látogatóba. Nálunk így volt. 6 �VARGA IMRE Magányra „ Széthullna: összetartja óriás szeméremként magányának két ajka.” Tőzsér Árpád A mélyben nagy kartonlapokkal újságrongyokkal pléhdobozokkal viaskodik a szél és fekete kóbor kutyákat csapkod szűkölve a pincefalakhoz a villanykörte habogva szavakat téveszt a fény. Elfordul szemhéjad mögött zúgva a föld egy csöppnyi tenger reggelre átszivárog. Jéghó. Hóhő. Mélymagas. Oromsekély. Koromfehér. Hókorom. Lágykemény. Élőhulla. Gyávamersz. Búsvidám. Közeltávol. Messzeitt. Jéggőz. a mélyben nagy jéghő kartonlapokkal hóhő újságrongyokkal hőhó pléhdobozokkal hőhóhő mélymagas viaskodik a szél oromsekély fekete kóbor élőhulla lágykemény kutyákat hókorom csapkod szűkölve mélymagas a búsvidám pincefalakhoz a villanykörte messzeitt Habogva gyávamersz szavakat jéggőz téveszt közeltávol a fény. 19 83. ápr. 19 . 7 �Mindenfelől tűz szertedűl Mózes szeszláng-levelű csipkebokra eget karmolva tüskéi széthull a hatalmas szétromlik a mindenható romlás szénfekete koponyája vicsorog s futrinkaként riadtan menekül pirosa n feketén szikra korom gajdolás és ökrendezés rikácsolás és csörömpölés szirénazengés kocsmacégérek lehullanak korommá lobbanva homlokom előtt s a bokor helyén lám földtölcsér koromfeketén égett rögökkel s körötte a széjjelmászó lángok árnyékok mint futrinkák riadtan s ropogva körbekerít a tűz és bömbölve visítva pirosan üvöltve s feketén közeledik immár mindenfelől és ég aki nézett 19 83. ápr. 26. 8 �DO BO S É V A Az a halál A z a halál, mikor a tárgyak nem egyebek többé, csak tárgyak. Mikor a könyv és az irka már nem az a könyv, az az irka, csak könyv és irka, mikor a kép és a cserép nem az a kép, az a cserép, csak kép, cserép. Ha a cipő már nem emlékszik, milyen utcákon talpalt végig, ha elfelejti az esernyő, milyen volt az az őszi eső, s a tárgyak némán, mint a boltban, úgy állnak, holtan. Variációk I. 3. Most játszani kéne veled még utoljára, mesét mondani, bábszínházba menni, emlékeket gyűjtenem rólad, emlékeket gyűjtened rólam, de ha egyszer legszívesebben addig kiabálnám neked, míg meg nem érted: elutazni annyit tesz - soha többé, és messzire annyit jelent - végleg. Gyakoroljuk a kettősbetűket mintha ez volna a világon a legfontosabb a nyáron messze mész nyártól nem kell már a kettősbetű és többé soha nem kell Gyakoroljuk a kettősbetűket 2. A fehér ajtókon gyerekkéz magasságban színes filctoll-maszat. E gy darabig őrizgetem majd, aztán lemosom. Ennyi marad. Írd: elutazott Júliustól minden múlt idő lesz immár Írd: elutazott messze gyerek é n t soha többé 9 �VARGA CSABA Konstruált napló (1982— 83) Íme, a forradalom? Az énforradalom. Ülök a kertben, s a fenyőfa ágai kö­ zött kilátok az utcára, ahol egy ötven év körüli, őszülő, ismeretlen férfi lép­ ked. Kutyám dühösen ugatva rohan a kapuig. A férfi úgy megy tovább, hogy oldalra sem pillant. Mintha a kutya nem őt ugatná vadul. Ha én mennék ott az utcán, holtbiztos, hogy legalább a fejem oldalra kapnám és egy pillantás­ sal felmérném, hogy miért ez az állati hangoskodás. Így viselkedem évtizedek óta. Folyton, olykor kimerülésig, körbe-körbepillantok, hogy mi van körülöt­ tem, mi történik velem vagy nélkülem. Ennek most vége. A világ ugyanúgy érdekel, de másképpen viszonyulok hozzá. Inkább én legyek a kés, amely úgy szalad bele a világba, mint a vajba. S nem fordítva. Párbeszéd- és megegyezés-képtelenséget látok mindenfelé. Ezt a szélárnyék­ ból kikerült országot az ellentétes erők megint sokfelé húzzák, kíméletlenül. Vagy szétszakad vagy „csak” kinyújtják, mint sodrófa a vajastésztát. Vagy? Utálatos kor. Az emberek közül sokan öngyilkolják, önpusztítják magukat. Ám szinte mindig csak azért, mert nekik fáj a világ, egyedül vannak, légüres térben értelmetlenül. Elvétve a másik emberért, akit akár szeretni is lehetne. Az elmúlt években egyszerre jártam vezetőképzőre és valóságfelfedezőre. Csak az utóbbi „tanfolyamot” magamnak szerveztem és eltekintettem a vizs­ gáktól. Mind a két képzést önként kezdtem el. Az elsőt azért, mert korábban abban az illúzióban ringattam magam, hogy a kulturális életben lehetek olyan irányító, aki új értékrendet és új tisztességet képvisel. A másodikat azért, mert olyan személyes utópia vezérelt, hogy például a mai magyar társadalomról s a szükséges modernizációról hitelesen tudok írni. Azért tudtam, hogy majdnem lehetetlen egyszerre ellátni ezt a két feladatot. De választani nehezen tudtam volna? Aztán választott a kor, az első lehetőséget kizárta. Méghozzá elég drasztikusan? Ekkor már csak „annyi” volt a dolgom, hogy a második feldatot belül is válasszam. Keményen és hosszú távra.. M. I. barátom egy elfelejtett Németh László-tanulmányra hívta fel a fi­ gyelmemet. Néhány hónappal korábban született, mint a szárszói beszéd. E b­ ből idézek: „Ha Bartók, Móricz, Ady természetében a magyarság ószövetsé­ gi modellje érett: az enyémben s másokéban is az újszövetségi. Bennük a hagyomány bukott fel megforrósodva, bennünk az utópia. Az én egész életem a jövőre volt függesztve. Arról volt szó, hogy ebből az életből merre vágjuk ki magunkat.” Csak ismételni tudok. Arról van szó, hogy ebből az életből merre vágjuk ki magunkat. Néhány éve megjelent a Magvetőnél egy falujövő elképzelésem. Tisztes vissz­ hangot vert, de kevesen hittek benne. Tavaly Kamarás István barátommal írIO �tunk egy városutópiát R e f o r m v á r címmel. Ez kis magyar utópia szeretne lenni, saját korunkhoz kötöttsége és szükségképpeni töredékessége ellenére. Vajon hisznek-e majd benne legalább néhányan? Ma elhatároztam, összeszámolom fontosabb fiókjaimat. Azokat, amelyekben ülök, s amelyekbe éppen bemászni készülök, I . Szigetépítés. Nagyszüleimtől örököltem egy házat. Az épületet s a kertet négy éve építem, alakítom. Én­ sziget épül, ahová - ha igaz - mindig visszahúzódhatok. 2. Szigetépítés 2. Négy településen falu- és kultúrafejlesztési kísérletet kezdtem el. A helyben élők jobbjaival s szakértő barátaimmal. Megkíséreljük a humanizált, demok­ ratikus jövőt a mában megcsinálni. Legalább részben. 3. Szigetvesztés, csende­ sen. Az olvasótábori mozgalom - maradva a sziget hasonlatnál - több mint egy évtizede azt próbálja meg, hogy minden évben száznál több, elsősorban személyiségfejlesztő és önálló, közösségi cselekvésre ösztönző szigeteket működ­ tessen. A szigetköztársaságok persze csak egy-két hétig élnek. S egy-két hóna­ pon belül jórészt elmossák őket a mindennapok hullámai. Azért: ez tartós vál­ lalkozás volt. Úgy tűnik most: a vállalkozás tartósan meggyengül? 4. Az or­ szág, mint sziget. Ami természetesen szép álom, de nem értelmetlen program. Világos program kell, átfogó, gyökeres program. Dolgozom rajta én is, egyes programelemek már meg is jelentek. Faluutópia, Reformvár, önérzetreform . . . Soroljam még? Az Olvasó népért! mozgalmat is abba az irányba szeretném tolni, hogy a magyar modernizáció - társadalmi és szellemi modernizáció érdekében valóban tehessen valamit. 5. Valóságkutatás. Ha egyelőre úgy is elsősorban szociográfusnak tartanak, már ezért is, de nem csak ezért, folytatni akarom a szociográfiai kutatásokat. Eddig öt nagyobb munkát fejeztem be: a) életképes-e a középfalu; b) kisváros és életminőség; c) a falun élő ipari munkások és a társadalmilag kötelező önkizsákmányolás; d) a helyi társada­ lom mire vállalkozik önként; e) miért nem működik a falusi önkormányzat? 6. Énkutatás, családunk, s környezetének feltérképezése. Az a kérdés, hogy honnan hová megyek én és a hozzám hasonlók? Ezért írtam esszét a hova­ tartozásról, a szabadságról, a fiatal írókról. Az önvizsgálat vezetett el általá­ nosabb kérdésekhez, például ahhoz, hogy mi az ember vagy mi a szerelem? 7. Műveletlenségem enyhítése miatt írok és közlök sorozatban újraolvasó-naplókat. A magyar irodalom néhány fontosabb művét újraolvasom s igyekszem magam­ nak - és talán másoknak is - újraértelmezni. Félig készen áll több kisebb-nagyobb regényem; most már készülök arra, hogy befejezzem őket. Nem sietem el, mert mint minden irodalmi mű, ezek is megkísérlik a világ újraértelmezését. Ennyi. Húzhatnék még ki magamból fiókokat. Nem is egyet. Vagy írhatnék még elképzeléseimről. Úgy hiszem, ennyi elég. Dolgozom egy intézetben, tudomá­ nyos kutatóként. Eddig befejeztem négy kötetet. Mindegyikben más műfajú írások vannak: novellák, utópiák, esszék, szociográfiák. Nem beszélve az ál­ talam írt fél és negyed könyvekről. A termés nem sok, nem olyan jelentős, mint szeretném. De talán nem ez a fontos, hanem inkább az, hogy alkatom­ nak és programomnak megfelelően, már több fiókban kezdtek otthonosan el­ helyezkedni. A többitől reszkessen a világ! Van egy településtöredék, ahol a nagyszülők felneveltek. Ez se tanya, se tisztán üdülőfalu. Valaha a közeli Balatonszabadi községhez tartozott, s ezért Balatonszabadi fürdőtelepnek hívták. A harmincas évek végén parcellázták fel 11 �az itteni egyházi birtokot, s tisztviselők vásároltak nyaralótelkeket. Nagyapám az elsők között épített házat ide, amelybe aztán - a kitelepítések elől - vég­ legesen leköltözött az ötvenes évek legelején. Folytatta postamester ősei má­ sodik gazdaságát: gyümölcsöt termesztett és árult a siófoki piacon. Mára ez a településtöredék felduzzadt, állandó lakói többnyire bejáró dolgozók, a terü­ letet pedig Siófok városhoz csatolták. Közigazgatásilag a város egyik külső kerülete, noha igazából még falunak sem minősíthető. Hogy a hivatalokban is mekkora zavar van, azt mutatják a különböző településelnevezések. A hely­ zet képtelen, a „falunak” egyszerre három neve van. A vasútállomás homlok­ zatán még az díszeleg, hogy Balatonszabadi, holott a hat kilométerre levő köz­ ségnek már semmi köze ehhez a megállóhoz. Ugyanakkor az állomással ponto­ san szemben, a vasúttal párhuzmosan futó országúton Siófok-fürdőtelep sze­ repel helységjelző táblán. Nem indokolatlanul. Hiszen ezt a településféleséget látszólag elnyelte a terjeszkedő város. Csakhogy még magam is emlékszem arra, hogy milyen messze van ide Siófok; ötödik osztályosként gyakran gya­ log mentünk a városi iskolába, ha a menetrendszerű autóbusz éppen nem ér­ kezett meg. Akkor ez még előfordult. Mindenesetre a távolság azóta sem csökkent. S közben van egy másik településtöredék is, a Tisztviselő-telep, amely azóta eltűnt a térképről, mert megszűnt a vasútállomása. Így tehát olyan helyen van a nagyszülőktől öröklött második otthonom, amely még viseli a hagyományos Balatonszabadi nevet, ám a helyiek változatlanul Szabadi-fürdőtelepként ismerik. Ma megint elcsodálkoztam, hogy látszólag senkit nem zavar az elnevezéstisztázatlanság. Békésen együttélünk a feldolgozhatatlan identitászavarainkkal. Egyedül vagyok a lakásban, hanyatt fekszem az ágyon. Most élesen érzem, hogy az elmúlt hónapokban totálisan védtelen voltam. Pedig senki nem akarta fejemet venni. De senkit nem érdekelt volna, ha lehullik a fejem. Mire észbekaptam, skatulyában ültem. Társadalmi szerepkalodában. Én let­ tem „az olvasótáboros” . Tiszta nevetség. Amíg az olvasótáborok létéért küz­ döttünk, nemegyszer esélytelenek voltunk. Aztán mintha fordult volna a koc­ ka. Az ötletből lassan országos mozgalom lett, de az ügy bélyegét csak ak­ kor sütötték rám, amikor már meg-megtorpant a vállalkozás. Mindaddig örül­ tem a jelzőnek, amíg nem akartam mást. Ekkor már a szerepskatulya akadá­ lyozta a mozgást, noha nem szívesen vettem erről tudomást. A hetvenes évek közepén ugyanígy más minősítő címke is rám ragadhatott volna. Akkor pél­ dául, amikor a nyilvánosság elé léptünk a Keleti Golfáram antológiával. A minimum hat-nyolc kötetre tervezett könyvsorozatot azonban az ifjúsági kiadó nem adta ki, mintha a kelet-közép-európai kis népek szellemi, s irodalmi kö­ zeledése nem lenne aktuális. Azóta a közeledés politikai, ideológiai feltételei romlottak; lehet, hogy megint elszalasztottunk egy kitűnő alkalmat. Ebbe a szerepfiókba így nem szorultam bele, ám nem örültem neki különösebben. Az évtized végén, majd a nyolcvanas évek elején nagyon rám tapadhatott volna a fiatal szociográfus emblémája. Sajnos erre sem került sor, pedig akkor kimász­ hattam volna az olvasótáboros szerepkalodából. Ez már azért sem sikerült, mert szociográfiám keltette vihar és közelharc a nyilvánosság kizárásával folyt. Az írónak pedig gyakran az szerez rangot, hírnevet, ha sokan és hevesen tá­ madják. Közben a fiatal művészet egyik, permanensen vitatott intézményét kí­ séreltem meg tisztességesen vezetni; emiatt többen alkalmazottnak tekintettek 12 �és nem alkotónak. Holott készséges alkalmazott végképpen nem lett belőlem - ezért is kényszerültem távozásra. Egy időben kissé futottam azon szerep és szellemi presztízs után, amit a fiatal író szintén állandóan megkérdőjelezett szerepe jelent. Ám bekövetkezett az, amire számíthattam is. Hiába publikál­ tam folyóiratokban egyre-másra - talán nem érdektelen - írásokat. Ezeket az irodalmi szakma sem nagyon olvasta? Mert csak azoknak a szerzőknek az írá­ sait olvassák, akik éppen a közfigyelem középpontjában állnak; meg persze azokat a műveket, amelyek íróihoz barátságok, személyes vonzalmak kötik őket. Mindezzel párhuzamosan újra és újra az olvasótábori mozgalom meg­ újításával is törődtem - ezért ez a szerepkalitka még véglegesebben rám csu­ kódott. Ma már újra nem érzem magam kalitkában! Függetlenül attól, miképpen ítél meg a szakmai közvélemény. A rám sütött bélyegek nem vonzanak és nem zavarnak. Szellemi életünk egyik ideológusa tegnap valami olyasmit mondott ne­ kem, hogy a nyilvánosság előtt most kellene élesebben kirajzolni az arcképemet. Csakhogy karakteres archoz határozott kontúrok kellenek. Egyedi, tiszta arcéi. Méghozzá divatos arclátvány. A legtöbben ezt úgy érik el, hogy egy szerepszeletben, tevékenységszeletben alkotnak átlagon felülit. Markáns személyiségjeggyé például a kutatási részterület válik. Nekem ehhez nincs kedvem. Nem is vagyok képes rá. Nincs szükségem magam tervezte, magam építette szerep­ skatulyára sem; még akkor sem, ha a nyilvánosság előtt ez sikeresnek látszik. Ne az olykor üres forma, hanem az egyedi tartalom határozzon meg, még ak­ kor is. ha az egyéni értéket nincs mihez mérni. Ezért is írtam korábban, hogy csak író, vagy csak szociológus nem akarok lenni. Így is történt, mert ilyen va­ gyok. A közvélemény sem képes olyan magatartás- és minőségjelző-fiókba dug­ ni, amely rögtön és aztán folyamatosan lehetővé teszi az egyértelmű azonosí­ tásomat. Szeretném, ha ez akkor is így maradna, ha jelentős művek - például regények - lesznek mögöttem. Folyton szeretnék kilépni előző szerepeimből; a szociográfiák után miért ne írhatnék filozófiai értekezést? Változatlanul hol fi­ lozófus, hol író, hol világmegváltó kívánok lenni. Az történelmileg rám kényszerített szerepkorlátozás, hogy a rendszeres világjavítással fel-felhagyok. Le­ hetetlen feladatra vállalkozom, tudom, ebbe csak belebukni lehet. Ez nem ejt kétségbe. Eleget megbuktam már, ennek elviselésében van gyakorlatom. Min­ denesetre jelenleg is több lehetőségem van. Például előbb-utóbb beleszorulha­ tok valamelyik szerepskatulyába, s aztán ügyesen megmagyarázom magamnak, hogy így helyes. De arra is van esélyem, hogy a szerepeket tekintve, folyton hontalan leszek; vagy egyáltalán félremagyarázzák - a társadalmi munkameg­ osztás és szerepelosztás törvényeit áthágó - törekvéseimet. Az pedig talán félig-meddig utópia, hogy sok-sok fiókból álló szekrényországot építsek ki ma­ gamnak, amelyben kedvemre váltogathatom a fiókokat. Addig is, amíg ez eset­ leg sikerül, legalább kiülök az éppen meglevő skatulyám szélére és lelógatom lábam a szerepközti űrbe... Naplót írni: kényszer. Megfogalmazásra vár mindaz, ami elmondhatatlan. A naplóírás nem más, mint a reflexiók megörökítése. Az események sem ér­ dektelenek, de azok kevésbé vihetők a nyilvánosság elé. Naplót írni: ítélke­ zés. De inkább struktúrák, mint a kortársak fölött. A naplóírás persze önma­ gyarázat is. D e nem szeretem halálosan magam. Ugyanakkor az önbecsülésről nem vagyok hajlandó lemondani. 13 �A fővárosban egy bérház legfelső emeletén lakom. Rohad rám a tető. Ha filozófus lennék, ebből az állapotból kiindulva, csodálatos világmagyarázat­ félét találhatnék ki. V agy tíz éve ígérik a tatarozást. Tavaly az alagsorban új pincéket építettek. Ha háború lesz, már van hova bújni? A földszinti kapu belső oldala mögött álló kukatartályokból folyton „kifolyik” a szemét. A la­ kók akkor is kiöntik a szemetet, ha már nincs hova. Néha mintha disznóólba lépnénk be, olyan ez a ház. Siófok-fürdő, május eleje, péntek. Késő délután érkezünk, már nem lehet permetezni. A házban még hideg van, begyújtok; nincs kedvem olvasni. K i­ vételesen megnézem a televízióban az éjszakai filmet. Francia-olasz, igényes krimit vetítenek, Alain Delon főszereplésével. Az átlagértelmiségihez képest szinte semmit nem tudok erről a színészről. Ha megszorítanának, akkor se tud­ nék három-négy külföldi filmsztárnál többet felsorolni. Nem érdekelnek, Mo­ ziban is ritkán ülök, sajnálom rá az időt. Ha meg is nézek egy-egy szórakoz­ tató filmet, hagyom, hogy átfolyjon rajtam. És már vetítés közben sem tudom, hogy kik játszák a főszerepeket. Most is csak azért nyúlok el a televízió előtt, mert mást nem lehet csinálni. így hamarabb eljön a holnap reggel, az én időm. Ki a kertbe, permetezni, s aztán írni a fenyőfa alatt. Erről a szamuráj jellemű gyilkosról szóló film csak azért marad meg bennem, mert a történet befejező jelenetei korábbi szorongásokat és gondolatokat hívnak elő belőlem. Az ér­ dektelen film ürügyén is magamra pillanthatok. Itt elakadok a napló írásában: valahogy elvesztettem a fonalat. Az előbb még tudtam, hogy a film vége ho­ gyan váltotta ki a félelmemet. Mert élesen csak a hívatlan vendégként érkező félelememlékek jutnak eszembe. Ahogy ezt leírtam, mindjárt visszaidéződtek az utolsó filmkockák. A látszólag érzéketlen főhőst, Je ff Costellót - nevét a televízióújságból másolom ki - több oldalról szitává lövik a rendőrök. Pedig ő nem akarta megölni a bár énekesnőjét, üres pisztolyt fogott rá. De mindez nem érdekes. Csak az a - számomra kimerevített - kép, hogy valakire több oldalról lőnek. Átlagos, primitív helyzet. Átvitt értelemben sokan, sokfélekép­ pen megélik. Én rossz pillanataimban félek attól, hogy majd megint, védhetetlenül, egyszerre több irányból lőnek rám. Fekete bogár, két hosszú, vékony csáppal. Lehet, hogy hőscincér. Lányom zajong, hogy tapossam el. Ráteszem a papucsom talpát, de nem nyomom öszsze. Nincs kedvem hozzá. Majd papucsom orrával odébb lököm. Perdül egyet, s a legközelebbi fűcsomó felé csúszik. Mire újra odapillantok, már a hátán fekszik, s magára húz négy-öt fűszálat, melyeket csápjaival átölel. Abban bí­ zik, így eltakarja magát, s megmenekül. Persze halottnak teteti magát. Most azért sem taposom el, mert ilyen ügyesen védekezik. Noha jól tudom, hogy kevesen cselekednének ugyanígy. Én sem mindig. Utópiákban tudtam eddig legjobban megmutatni magam. Olyan reményvesztett korban, amely végképpen nem hitt utópiákban. Csoda, hogy nincs glória a fejemen? Csoda, hogy nincs a kor fején glória? A képesség, a tehetség, alkat az írót adja, írja Veres Péter a Szárszóban, a sors és a gondolkodás pedig a forradalmárt. Nekem nem volt osztálysorsom, semmi sem diktálta, hogy forradalmár legyek. Gondolkodásom azonban foly- 14 �ton arra vitt, hogy megpróbáljak gyökeres reformer lenni. Mégis sokszor azt választottam, hogy inkább esélytelen író leszek, mint esélytelen reformer. Ve­ res Péter is azt írja, lehet abban valami, hogy azért lett irodalmár, mert nem lehetett forradalmár, különösen akkor, ha forradalmáron csak politikust avagy konspirátort értünk. Ha valaki csak konspirátor vagy csak eszközember le­ hetne, nem tehet mást, minthogy radikálisan íróvá neveli önmagát. Hallgatom a rádióban az Olasz Kommunista Párt kompromisszum vagy demokratikus alternatíva. Vagy? vajúdását: történelmi Néha furcsa állapot szakad rám. Mint tegnap is. Hevesen agitálva, egy te­ lepüléscsoport falu- és kultúrafejlesztési kísérletét egyengettem. A kísérlet ér­ telme annyi, hogy a helyi lakosság társadalomalatti, avagy halmozottan hátrányos létezésén javítsunk. A hajszolt nap végén, kimerülten az jutott eszem­ be, könnyen lehet, hogy belül - akaratom ellenére - elromlottam. Mert iga­ zából nem a mások iránti felelősség vezérel? Vagy nem elsősorban az? Eset­ leg öntudatlanul is eljátszom ezt a felelősséget, mert a jelenlegi kultúrában változatlanul értékes magatartás ez? Holott semmi más nem érdekel: csak sa­ ját magam? Hogy társadalmi szereplésemben megnyilatkozzon önnön nagysze­ rűségem? Annyira belátok magamba, hogy sejtem, megfosztottak olykor indo­ kolt sikerektől, s a későbbi elismerések sem enyhítették mindig sikervágyamat. S megmutatásszükségletemet. Persze mindig szégyellem, hogy ennyire fontos vagyok magamnak. Ezért aztán olyan érzés telepszik rám, hogy lényegtelen va­ gyok. Semmi. Ekkor egyszerre tudatosul bennem az üresség és a kuszaság. Ilyen állapotban pihennem vagy olvasnom kell, hogy új érzésekkel s gondola­ tokkal tegyem tisztába magam. Ha lehet. Tudatosan vállalt felelősségérzéssel is. Mi van az emberben legbelül? Ma este egy ismerősöm tombolt, szinte üvöl­ tött, vádolt, még csapkodott is. Pedig normális, olykor szép, s gondolkodó lény. Fékezhetetlen indulata kinyitotta a külső és belső énje közötti ajtót, úgy, ahogy orkán szakítja ki egy pajta kétszárnyú, vaspánttal lezárt bejára­ tát. A kitárt ajtón beláthattam lénye belsejébe; elszörnyedtem. Pokol volt az, tehetetlen düh, orvosolhatatlan fájdalom, őrület. Mintha felbőszült vadállatok laknának benne. Lehet, hogy az egyén legbelül még mindig állat? Csak a hu­ manizáló, fékező, emberiesítő kultúra szerencsére elfedi előlünk a pokoli ter­ mészetet? Olyan vékony réteg ez a burok, hogy akármikor átszakadhat? Lehet, hogy semmi megrázóan fontos nem sikerül? Megint ülök a kertben, s a fenyőfa ágai között kilátok az utcára, s azon túl a tóparti házakra. Az utcán most nem sétál senki. Kutyám nem ugat. Vasár­ nap délután van, nyugalom. Én azonban feszülten gondolok arra, elégtelen nem elfordítani a fejemet. Nem pusztán annyi a cél, hogy a világ ne szalad­ jon úgy belém, mint kés a vajba. Mert ez olykor úgy is kivédhetetlen. Ülök. s metaforák jutnak eszembe. A dombtetők görcsös védelme helyett inkább futóárkokat építsünk. Le a völgybe. Neki a világnak. Úgy szabad megtá­ madni a szemközti dombtetőt birtokló ellenséget, hogy könnyű futásunk köz­ ben is szinte szétszakadjon a levegő. Mintha vászonból lenne. �TAM ÁS A LA D Á R Jelek és jelzések Fecske s gólyaszárnyak gyérebben lebbennek ritkulnak és tűnnek megviselt egünkről s velük meg nem fejtett örök üzenetük: gyönyörű mozgásuk. K ésik a tavaszunk - mondják az emberek megszokták, hát hozzá nagyot sóhajtanak s tovább irtják kertjük füzeit nyárfáit. Megállt a levegő, jelzést lassabban visz dolga kevés akad szárnyak lebbenése lelkünkben is ritkul s reszket a gondolat. Vizek sóhajtanak; erdő, mező gyérül ridegre épített utcák gyarapodnak illetlen szavaink szaporán ömlenek lubickolnak bennünk okos gyermekeink szépségre ha intünk: hangosan nevetnek. Lelkünk madarai: jóság és szeretet szárnyatok be ritkán lebben fejünk felett néha fel-felszálltok, aggódva keringtek tartós maradásra, letelepedésre fészket nem találtok. Sóhajtozhattok majd, jövendő századok levegőtök tiszta, színtelen, ízetlen néma, élettelen szárnyak nem lebbennek okos emberfejjel nézitek az eget magasabbra láttok, mélyebben kutattok s ha lesz értő élet még: hát sajnálkozhattok. 16 �V I TA S IK C S A B A Naplójegyzetek — Alföldy Jenő cikkéhez A politika művészete - a művész politikája. M a a hatalom tudománya­ ként határozzák meg, valaha a művészete volt; írók is, ha kevesellték a papír és a toll kockázatát, a ragyogás pedig hiányzott nekik, kedvtelve választották sorsuk, személyiségük keretéül. Chateaubriand például. Per­ sze, ha típussá léptetjük elő, tanácsos figyelmeztetnünk a dátumokra. „M ert amikor annyi hévvel és gyűlölettel vetette magát a politikába — írja a diplomata, memoár- és esszéíró Paléologue Három diplomata című könyvében - , irodalmi pályafutása lényegében véget ért. Valamennyi fő­ műve megjelent már, költői inspirációja kimerült, ifjúkora meghalt. Az álmok és a rajongások kora örökre elszállt.” Paléologue 18 14 áprilisára teszi Chateaubriand politikai pályája kez­ detét, tehát Napóleonról és a Bourbonokról írott röpirata, amely „élet­ igazolványt szolgáltat” a volt uralkodóháznak, s a restauráció egyik leg­ hatásosabb argumentuma lesz, megjelenését tekinti nyitánynak, bár tíz év­ vel korábban Bonaparte kegye már juttatott neki diplomáciai megbíza­ tást. H at hónapig volt Chateaubriand a római francia nagykövetség tit­ kára, de hazatért, abban a reményben, hogy „az első konzul megérti, szá­ momra csak az első sorban van hely” . Azonban újabb, s megint másod­ rendű pozícióra is jócskán várnia kellett: 1821-ben lett berlini követ. K ez­ detben élvezte a jólétet, a fényűzést, de hamar megúnta III. Frigyes száraz udvarát. A kinevezésért folyamodva írta: „E g y másik ember szüle­ tett bennem, a politikus, de azt hiszem, kevés közöm van hozzá” ; Chamfortról pedig: „G yakran csodálkoztam azon, hogy ilyen férfiú, aki annyi­ ra ismeri az embereket, hevesen csatlakozhat bármilyen politikai ügyhöz. Hát igazán nem tudta volna, hogy valamennyi kormány mennyire hason­ lít egymáshoz,” . E lvek helyett legfeljebb hangulatai voltak, a politika sem az eszmék megvalósításának gyakorlati lehetőségét jelentette számára, ta­ lán nem többet indulatai kiélését biztosító pótcselekvésnél. K ét hónap múltán újra Párizsban van. Részt vesz saját kormánya megdöntésében, a hatalomra került Montmorency-Laval kabinet londoni követséggel jutal­ mazza. A z állomáshely fontossága annyira fellelkesíti, hogy emlékiratba kezd. „A k ik emlékirataimat olvassák, nem fogják észrevenni, hogy az írást kétszer szakítottam félbe, egyszer, hogy nagy ebéden lássam vendégül a yorki herceget, az angol király fivérét, másodszor, hogy a királynak Párizs­ ba való visszatérésének évfordulóján ünnepélyt rendezzek. E z az ünnepElözmény: 1 . Alföldy Jenő KÖLTÉSZET ÉS POLITIKA NAPJAINKBAN című vitaindítója (1984/5. szám); 2. Gyertyán Ervin A VIHARMADAR - KALITKÁBAN; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6 szám)) . 17 �ség 40 000 frankomba került. Díszes szalonjaimat megtöltötték a brit im­ périum nagyjai, főrangú hölgyek...; asztalaim csak úgy csillogtak a lon­ doni kristályoktól és a sevres-i porcelán aranyától.” Lelkesedése hamaro­ san alábbhagy, Guizot szerint azért, mert a londoni társaság inkább tar­ totta írónak, mint politikusnak, önteltségét komikusnak találta; Chateaubriand kevesellte a hódolatot. Valóságos politikai szerepet egyszer játszott, amikor észrevette, hogy a Bourbonok tétlen monarchiája ki fog múlni, ha nem sikerül kiköszörül­ nie az 1815-ös csorbát. Külügyminiszterként a háborút szorgalmazta; a francia csapatok megint átlépték a spanyol határt, visszaültették a trónra Franco előképét, V II. Ferdinándot. A hadjárat a közvetlen célt elérte ugyan, a közvetettet azonban elvesztette, tovább mélyítvén a kapitalizálódó társadalom és a monarchia közti válságot, csak a forradalmat siettette, amely 1 8 30-ban véget vetett Chateaubriand politikai kalózkodásának. N agy író volt, V ictor Hugó ifjú korában Chateaubriand akart lenni, vagy semmi; tehetsége, egyesek szerint zsenije azonban, áttekintvén e po­ litikai pályát, inkább fokozza, mint kisebbíti M arx igazát, aki kímélet­ lenül írt róla: „E z t az írót soha nem álltam. Franciaországban azért lett olyan híres, mert minden tekintetben legklasszikusabb megtestesülése a francia vaniténak. S hozzá ez a vanité nem a könnyű, léha, tizennyolca­ dik századi köntösben, hanem romantikus álruhában, újsütetű szólamok­ kal páváskodva lép fel” . A tanulság: a tehetség nem ment fel, legfel­ jebb a felelősséget súlyosbítja; a hibát bűnre halmozó, a mesterségét, mint tudományt űző politikus baklövéseit látván ne áhítsuk vissza a po­ litika művészetét, a művészpolitikust - elegánsabb volt, hasznosabb aligha. Alföldy Lukács igazának újragondolására biztat, s idézi is: „ A politi­ kai költészet jóval előbb lépett fel, mint a megszervezett, modern pár­ tok. ...Lessing, Shelley, sőt még Heine is pártköltők, párt nélkül.” . Az emberibb jelen és az emberi jövő pártján álló költők, míg Chateaubriandnak csak a Bourbonok klikkje jutott. Példázat - megintcsak tanulsággal. (Ezt a történetet elmondtam már festőknek, szobrászoknak, sajnos, szakmájukra tett célzás nélkül, így si­ kert arattam vele.) Chateaubriand esete - ennyi idő múltán aligha több - Alföldy barátom állításának - ,, . . .a politizálás ugyanúgy az ember nembeli lényegéből fakadó tevékenység, mint ahogy a nembeli lényegből következik az ember erkölcsi érzéke...” — második felét bizonyosan nem igazolja, de igazolható-e az első? Tasso és Bruno példája is kényszerről szól inkább. Kivételes jelenség volt mindkettő, a korban tipikus, bár összeegyeztet­ hetetlen emberi igény megtestesítője. Dél-Itáliában születtek, szinte gyerek­ fejjel léptek Nápolyban kolostorba, Tasso jezsuita lett, B runo domini­ kánus. A z egyházi nevelés kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkükön B runóén is. Korán megérintette őket a nagy rahivatottság érzése, hamaro­ san szűkké is vált számukra a szülőföld. Életre szóló szellemi élményt adott nekik a frissen felfedezett antikvitás; Tasso Plafont és Homéroszt olvasta, B runo így vallott az inkvizíció előtt: „M i is követjük a pythagorasi iskolát, mely az értelem szülőföldjén, nagy Görögországban eredt” . Tassót azonnal elismerés fogadta, B runót rágalom, értetlenség, üldözés, 18 �és kísérte halálig. Mindketten elfordultak a középkori világtól és világ­ képtől, Tasso azonban csak odáig gondolkodott, ahol a kor tabuit fel­ állította, míg B runo habozás nélkül szembefordult a keresztény dogmá­ val. Am ikor művében kivetnivalót talált az egyház, Tasso cenzort kért, s kívánsága szerint átdolgozta művét, meg is kapta a legnagyobb elismerést, ami költőt érhetett a 16. században, megkoronázták a Capitoliumon. Idegbetegsége táplálta aggályait, műve iránti kételyeit túlbuzgó vallásossága fo­ kozta; gyógyulását aligha segítette elő az a hét év, amit a ferrarai Szent Anna-kórházban töltött. Utolsó óráit pápai áldás könnyítette, halottas ágya mellett, a római Szent Onofrio kolostorbeli cellájában bíborosok imádkoztak; „Expectavi expectans, Dominum meum Christum” , mondta állítólag mielőtt kilehelte lelkét. Aznap rendelték el B runo kínvallatását. „ A bírák elé vezettetik - olvashatjuk a jegyzőkönyvben - egy középtermetű, barna hajú, feltűnően szép férfi, kinek életkora körülbelül negy­ ven évre tehető.” . Megesketik, hogy az igazat, csak az igazat vallja. K öz­ bevág, egyenesen a nagyinquisitorhoz intézve szavait: „C sak az igazságot mondhatom. Gyakran megfenyegettek azzal, hogy a szent inkvizíció elé kerülök. E fenyegetést tréfára vettem, mert bármikor kész vagyok számot adni magamról.” . Tasso ma már filológusok zsákmánya, B runo viszont korántsem a tudománytörténészeké, noha filozófiája rég elavult, s taní­ tásai java részét az egyház is vallja. Nem is arról van szó, kinek volt igaza, hanem; kinek volt morálisan igaza? Tasso nem kisebb költő, mert hiányzott belőle az erkölcsi helytállás bátorsága - mérlegelnünk kell ideg­ vagy elmebetegségét is - , B runót viszont feltétlenül nagyobbá teszi az igazsághoz való feltétlen, életét is feláldozó ragaszkodás. Nevetséges lenne persze, ha Giordano B runónak hinné magát, akinek szerkesztővel, zsürorral, dramaturggal, adminisztrációval volt már kocódása, éppen azért, mert vannak helyek a világon, ahol a felismert igaz­ sághoz való hűség ma is az ő sorsára juttatja a szellem emberét; tessék fellapozni a Zrínyi kiadónál megjelent latin-amerikai költői antológia életrajzi jegyzeteit, olyan halálnemekkel találkozhatni benne, amilyenekre Torquemada fantáziájából sem telt. A történetből, ha idejét múlt szere­ pek igazolása nem is, az a tanulság azonban mindenképpen kiolvasható: ahol az író csak fenyegetés, veszély vállalása árán gyakorolhatja mester­ ségét, az igazság kimondását, jelen van az írói erkölcstelenség lehetősége, a hivatását gyakorló ember jellemétől függetlenül. A z üzletággá vált könyvkiadás, műkereskedelem a fejlett világban a dik­ tatúrákénál ravaszabb csapdákat állít. A művészeti életből már teljesen ki­ iktatta a század művészetét sokáig fejlődő mozgásban tartó dilemmát: hivatalos és nem hivatalos, konzervatív és avantgarde konfliktusát, kü­ lönbségüket két, árujával házaló kereskedő ellentétére redukálván. Michel Ragon, az avantgarde egyik legelkötelezettebb kritikusa és történésze írja Művészet: mivégre? című cikkében: „ . . .a dadaizmus a lázadó avantgar- dizmus kalandja volt. És elmondhatjuk-e, hogy ma az alkotásellenes mű sokkolja a polgárt? Nem. Sőt, létezik egy polgári közönség, amely a kul­ túra paródiájának szíves-örömest tapsol. A dadaisták alkotásaikat szokat­ lan helyeken, kicsi, nem kereskedelmi galériákban, saját kockázatukra és veszélyükre állították ki... Mai utánzóik a világ legnagyobb múzeumaiban, a legismertebb galériákban vannak kiállítva. A sajtó nemhogy gúnyo­ lódnék rajtuk: nagy hírverést csap nekik... Mostanában hajlamosak va- 19 �gyunk rá, hogy avantgarde-nak tituláljunk olyan, gyakran tehetséges al­ kotókat, akik megbízások tömegével és az erkölcsi megbecsülés számtalan jelével elhalmozva, inkább az avantgarde tisztviselőféléi lettek. Sok fiatal művész ábrándja, hogy „kiátkozott festő” legyen, mint Van Gogh, aki társadalmi sikerekkel is dicsekedhet. S nem veszi tudomásul a kegyet­ len igazságot: a sikeres Van Gogh nem az a Van Gogh volna, aki meg­ indít bennünket.” Mint az említett antológia bizonyítja, eszelős katonai diktatúrák ítél­ nek ma is brunói sorsra írókat; a modern művészeti intézményrendszer módszerei üzletiek. A vietnami háborút leleplező amerikai művészek ké­ peiről, szobrairól a művészeti establishment zsoldjában álló kritikusokkal is megíratták, a művész leleplezi az U SA mocskos háborúját - remek­ műben, s végül is ez a fontos. (Pénzes gyűjtő azonnal meg is vette Kienholz Hordozható háborús emlékművét, talán épp a háborún keresett pénzt fektette a manapság részvényszerepet játszó műalkotásba). Kapálódznánk a tétel ellen a példa bátorítására, de a művészetben valóban a remekmű a fontos. A fokozás törvénye. Közhely, amit a genetikai ismeretterjesztő cikkek, könyvek megint divatba hoztak, hogy a lélek, az idegrendszer betegségei végzetes hatással vannak a tehetség fejlődésére, érvényesülésére. Kretschmer szerint pszichopatológiás vonással társult tehetség eredménye a zseni; le­ hetséges, hogy Szent Pál epilepsziás volt, az viszont bizonyos, az epilep­ sziások között ritkák a szentpálok. Babits finom distinkciót tesz betegség és betegség között: egyiknek plusza, másiknak mínusza van szerinte. Vö­ rösmarty lelke „felfelé” volt beteg, felismerte a kórt és küzdött ellene, helyre akarván állítani az egészséges egyensúlyt művészettel, szerelemmel, filozófiával, munkával. A művészlélek betegségének történetében talán valóban tetten érhető a szentpáli pillanat, amely felfelé vagy lefelé bil­ lenti. Tasso „lefelé” volt beteg, ennek következménye az erkölcsi mínusz, amely műve értékét, ha nem is csökkenti, de megfosztja az igazságra tö­ rekvés morális súlyától, amely Bruno esetében az értékelés mérlegébe esik. Hasonlóképpen betegítette Chateaubriand-t a politika: véreskezű zsar­ nokot uralomra segíteni háború árán történelmi bűn, erkölcsi vétek, író­ ról lévén szó - a művet akár visszafelé is megférgesítő stílushiba. A z iro­ dalommal, az irodalmi alkotással szemben a kritika gyakran helyezkedik - a példa bizonyítja, nem mindig jogtalanul - a bíró álláspontjára. E r ­ kölcsi követelményt támaszt vele szemben, rendszerint igencsak viszony­ lagost, többnyire ellenpélda segítségével. Mikor Ady ellen támadt a hi­ vatalos kritika, egyik leggyakrabban hangoztatott vádja volt, hogy Ady erkölcstelen költő, erkölcstelenségével előszeretettel állították szembe Petőfi költészetének egyszerű tisztaságát, nemes erkölcsiségét. Kortársai azonban korántsem vallottak ilyen egyértelmű véleményt Petőfi költészetéről, nem­ csak ellenségek, hívek is vitatták, s épp erkölcsi szempontból. „ . . .mint ígérém. Petőfi költeményeit érintem - írta Csalánfy 1845-ben a Pesti D i­ vatlapban. - Ezek nekem tetszenek, ha erkölcsiségében, süllyedni kezdő korunkra nem sok írt látok is benne...” Borról, szerelemről, vallásról, po­ litikáról stb. szólván egyaránt vétett a közerkölcs ellen; a szóhasználat elárulja, az ilyetén erkölcsnek csupán a közfelfogás ad objektív értéket. Azt tenni, amit elfogadtunk helyesnek: erény, különbözni, külön úton jár­ 20 �ni: bűn. Persze, ha az az erkölcs, amit a megszokás tart annak, akkor kri­ tériuma nem hosszú életű, abszolút érték helyett relatív társadalmi normá­ ról van inkább szó, amely divatozása, élettartama idején bír érvénnyel. Mégis norma, törvény, amíg a közfelfogás meg nem változik. A z előírás hatálya fokozódik, ha a költő elé feladatot állítanak. Tompa halála után Aranyt kérték fel, írjon költőbarátja sírkövére verses feliratot. Több követelménynek kellett eleget tennie: Tompa emlékét a legelőnyö­ sebben megörökíteni, kifejezni a nemzet kegyeletét, külön is hangsúlyoz­ va a szűkebb pátriáét, végül is Gömör szurkolja le a sírkő árát, a vers tiszteletdíját: Tompa sírkövére Tompa Mihály tetemén ez elomló szikla nem emlék; Ő maradandóbbat tőn maga műveiben. Csak jel: egész ország fájdalm a kiért sajog egyre, Hű fia drága porát e helyen őrzi Gömör! A négy sor kegyeletes valótlanságokat állít. Valóban sziklánál maradan­ dóbb lenne Tompának a középszerűségen csak hébe-hóba, akkor is in­ kább ambíciójában áttörő költészete? Tényleg országos lenne a fájdalom halála miatt? S feljegyzendő áldozat, hogy egy gazdag vármegye sírkövet állít költőfiának, illetve a maga nagylelkűségének? Arany jól tudta, med­ dig terjed az ország emlékezete, mennyi a költő becsülete a megyei urak előtt; új verset írt tehát: Tompa sírkövére 2 Természet! ki ezer képben tükrözte halálod S új életre hogyan kelsz, ha üdül a tavasz, M ert öleden nyugszik, maga egy burkolt, szomorú kép. V árva nagy értelmét bús tele titkainak. Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti, Virágok Üljetek ágya köré, mondani méla regét. Eminensen megoldott lecke, a hibátlanul működő arányérzék felesle­ gessé tesz minden túlzást, annyit vállal a feladatból, amennyit az őszin­ teség és igazság sérelme nélkül vállalhat. A hang azonban elüt a hatva­ nas évek elejétől az Ő szikékig tartó lírai válságkorszak keserű, gúnyos, önkínzó versbeszédétől, s aligha alkalmas arra, hogy megnevezze, amit valóban érez, Tompára gondolva. M egírja hát azt a négysoros epigram­ mát, amely kisebb költeményei sorában a kiegyezést követő évtizedben az egyik legárulkodóbb: Szegény M iska sírkövére Hát jól van így, amice Tompa: Én skártba, te végnyugalomba; S ha nem pönög lantunk, gitárunk, A varjú sem károg utánunk. „ A hangnem kényessége” . 1945-ben Vas István Költészet és politika címmel írt kritikát Balázs Béla összes verseiről, elvi kérdések felvetését megengedő jelentőségűnek ítélve költőt és művét. A közepén kezdi, talán 21 �nem is sejtve, milyen hosszú időre kibogozhatatlan gordiusi csomónak vág oda: „ Semmi kifogásom a politikus költészet ellen. Tudom, hogy nagy köl­ tők életművében többnyire helyet kapott a politika is, sőt én magam nem is tudom elképzelni, hogy a szélesebb láthatárú költőt ne érdekelje szen­ vedélyesen. Csakhogy a politikai költészet nehezebb műfaj, mint elterjedt­ ségéből ítélni lehet. S az a bökkenő, hogy nálunk újabban szinte előírásszerűen a könnyebb végén fogják meg.’’. Mi riasztja? A pártosság köve­ telménye, a kötelező feladatként vállalandó, politikai lecke? A kérdés bonyolultabb, múltja, s ennek nyilvánvalóan következménye van: ,,A poli­ tikus költő első veszedelme: író és párt viszonya. Nem mintha a párt hatása az irodalomra nem lehetne igen értékes. K i tagadná példáid azt a hatalmas ihletet, amelyet a kommunista mozgalom József Attila vagy Déry Tibor művészetének adott? A nehézség olyankor kezdődik, amikor a költő nem elégszik meg azzal, hogy ő kap a párttól - erőt és élményt hanem adni is akar a pártnak: tüstént használható fegyvert. Holott épp az, akit a politika szenvedélyesen érdekel, hajlamos arra, hogy egyénien és ere­ detien gondolkodjék róla, s amit gondolt, egyénien és eredetien fejezze ki. Így válhatik aztán a párt pillanatnyi szemszögéből eretnekké az, aki ké­ sőbb a dolgok természetes rendjénél fogva a párt reprezentatív művésze lesz, mint éppen József Attila, akinek életében ilyen természetű csalódás volt egyik fő oka meghasonlásának. Ha viszont könnyen tud alkalmaz­ kodni az időszerűségekhez, vigyáznia kell, hogy az ne legyen belőle, »akire csak egy párt vigyáz«” . Vast a dogmatizmus veszélye, az író szel­ lemi-erkölcsi kiszolgáltatottságának lehetősége rettenti, amire éppúgy ta­ lál példát a kritikája tárgyául választott kötetben, mint más írásai tanú­ sága szerint irodalompolitikusok programbeszédeiben, szektariánusnak ítél­ hető irodalomfelfogást megtestesítő elméleti jellegű dolgozataiban: ,,Még nagyobb bökkenője a politikai költészetnek a hangnem kényessége. A po­ litika legújabb kori szerepét sokan a valláséhoz hasonlították. Mindenesetre fennáll köztük az a meglepő hasonlóság, hogy olyan témák, amelyek minden hangnemet kibírnak, csak az érzelmességét nem. Lehet azzal a gyer­ meki-isteni naivitással kezelni, ahogy Petőfi tette, lehet hideg és tárgyi­ lagos szenvedéllyel, mint az József Attilának sikerült, vagy forró szenve­ délybe olvasztani, mint Vörösmarty, Ady, Babits költészetében, csak éppen azon a meghatott, rebegő, biedermeier hangon nem lehet róla szólni, ahogy az mostanában újságjainkban és hetilapjainkban divatos - ráadásul nagy távlatokra törekedve, gyárakkal, földekkel, menetelő milliókkal. Heine vagy Illyés, a politikus költészetnek ez a két mestere, sikerült verseiben a kibuggyanó érzelmet iróniával fékezni. Balázs színekkel akarja magasba emelni. Csakhogy ezek a színek több­ nyire külsőségek. Magyar nosztalgiái érzelmességükben már szinte az »Á l­ modó Tiszapart - Szívem, lelkem odahajt« dallamát idézik. Egyébként színekért végigjárja az egész világot, de minden tájon szokványos tarto­ zékokat talál. Megénekli Sztálin arcképét, Mozartot, aki »Uszitó szépség, lázító öröm A Bastille végső ostroma előtt«, a »katalán tűzvészt«, az orosz május elsejét, a moszkvai fehér éjszakát, a Vörös Hadsereget, Sztálingrád romjait, a versailles-i nimfát, akinek szépsége »Új barikádon új életre kel, C ’ est la France éternelle«, a bécsi felkelést bécsi tájszólásban, Finnorszá­ got, ahol »Ama régi táltos Marxnak... Hős fiai: Lenin, Sztálin« a Kalevala ritmusában ostromolják »Mannerheimék gonosz várát«, Leningrád ostroma­ 22 �kor a Péter-Pál-erőd és a Nyevszkij proszpekt között »A láthatatlan őr­ ség halad el: Nagy Péter, Puskin, s Lenin árnyak, egy munkás éhen hal, de helyére áll a felesége azzal a tudattal, hogy az ő kidőltével majd a lánya folytatja. Sehol egy kép, egy ütem, egy rím, amely eredeti élmény­ ről, átélt stílusról tanúskodik, de szinte - persze fordított előjellel - az a hang, melytől már gyerekkorunk óta a hivatalos magyar irodalom és közírás meglehetősen elkedvetlenített. Vas igazát elismerve is kétségtelen azonban, hogy a nemzethalál ré­ mének szertefoszlása, a földosztás, a nagybirtokrendszer védelmére hi­ vatott közigazgatási apparátus szétzúzása, a demokratikus intézmények bizonyította szellemi szabadság reményt keltő jövő perspektíváját vázolta fel, és a politikai költészetben új hangnak adott érvényt; elegendő a Vas által is szimbolikus szereplőként említett Illyésnél keresni példát: meg kell csak hallgatni, hogy szólt a felszabadulás előtt a Nem volt elég, s utána a Megy az eke. Kialakulóban volt az irodalomnak elvi alapon létrejöhető egysége is, amelynek éppúgy részese volt Füst Milán és Kassák Lajos, s az a nemzedék, amelynek nevében álláspontját Balázsról írott kritikájá­ ban Vas István kifejtette, a megszólaló új is, a negyedik, Pilinszky, N e­ mes Nagy, Rába, Szabó Magda, Jánosy, Darázs, majd egy-két év múltán a pályakezdő J uhász, Nagy László. Ellentmondások, feszültségek, elintézetlenségek, felrémlő veszélyek ellenére ritka pillanata volt az irodal­ munk történetének. A kérdés logikus, de jogos-e? Az irodalomtörténet ismer hasonló pél­ dát az egységre. A századfordulón a dualizmusnak a társadalmi valóság és a társadalmi rend szentesítette világkép közti szakadékot egyre mélyítő válsága ugyancsak létrehozott valam ifajta egyetértést. A valóságot még Szabolcska is meglátta - lásd Hír a falunkból című versét Kozma An­ dor pedig így írt Agrárszocializmus című versében: „M íg tej- és mézfolyók között / A kövér jólét mellett / A vézna munkás sok napon / Még ke­ nyeret sem szelhet, / S míg nagy latifundiumok / S dús telkek vidé­ kén / A földmunkás földönfutó: / Seb tátong a békén. / / No, persze, akinek jutott, / A földjét nem sokallja, / É s kisebb gondja is nagyobb: Mint él a népnek alja. / / S a legnagyobb urak szerint / M ind a bajok­ nak mélye: / Szabadság, szabadelvűség, / Reform és több eféle” . E lek Artúr Ú jabb magyar költők 18 9 0 -19 10 . című antológiájában a Holnap és a Nyugat költői mellé felvette Bárd Miklóst, Jászay-Horvátb Elemért, Kozma Andort, s aligha szerkesztői tévedés, ízlésficam okán, noha az A g­ rárszocializmus verset joggal ítélhetnők a sematizmus előképének. A bajról tehát a Petőfi, a Kisfaludy Társaság tagjai is tudnak, beszélnek is róla valamilyen égi megoldás reményében, nehogy a társadalmi rendet fenye­ gető politikai eszméké és mozgalmaké legyen az egyetlen - elgondolni borzasztó - , a döntő szó. Talán nem is a tartalom volt veszélyes az ural­ kodó osztály szemében, inkább az új forma, amely fenyegetőbben utalt a minden érvényben levőt elsöprő forradalom realitására. Am ikor az Ú j magyar költők megjelent, az irodalmi egység lehetőségét már elfújta a politika szele, 1905. június 18-án a király a katonai létszámemelés ügyében három éve folyó obstrukciós harcnak véget akarván vetni, Fejérváry Géza bárót, a darabont testőrség parancsnokát nevezte ki minisz­ terelnökké. A kormány többszöri lemondása után december 16-án Kristóffy belügyminiszter előterjesztette az általános titkos választójogra vonatkozó 23 �törvényjavaslatát. A parlamentben és a kulisszák mögött zajló alkudozá­ sok eredményeként 1906 áprilisában Wekerle lett a miniszterelnök; kor­ mánypárt és ellenzék közös erővel szabotálta el a választási törvényt, amely mint Tisza írta: „ . . .voltaképpen csak burkolt formája egy olyan harc megindításának, amelyet osztályharc néven, a szociáldemokraták már régen viselnek a mai politikai, társadalmi és gazdasági rend ellen” . Hasonlókép­ pen vélekedett A d y is, de ő valóban viselni akarta, nem úgy, mint a szo­ ciáldemokraták: „R égi módon Bécs csak kacagott / Itthoni, ál, úri ribil- liókra, / D e mit mi kezdtünk, s a lelkekben tombolt, / Már igazi, tüzes forradalom volt” . Politikai költészete ezután valóban „az élet végső kérdéséig nyúlik” , ahogy Lukácsot citálva Alföldy írja, meghatározásában legfeljebb a pátosz szót cserélném etoszra. A d y felől nézvést irodalmunkat, persze el kell gondolnunk, jogosan be­ szélünk-e róla, mint politikus irodalomról? Mikszáthnak a pénzügyminisz­ ter reggelije elanekdótázására telt, K rleza regényéből viszont megismerem a dualizmus korának valóságos politikai viszonyait, hitelesebben, mint Gratz Gusztáv monográfiájából; a példát meg lehetne toldani, hogy a kérdés jo­ gosabb legyen. D e mi a válasz rá? Új helyzetben. A politika egy téma a sok közül, s bár a téma aligha jelentéktelen, önmagában mégsem esztétikai vagy erkölcsi tett, csupán ál­ tala az író nem kerekedik esetleg fogyatkozásai fölé. A hagyományos poli­ tizálás abban a világban, amelyben a jövőre nem alkalmazhatók a múlt tapasztalatai, ahogy a Római Klub elnöke állítja, korántsem biztosít mű­ vészi jelentékenységet. Ha az emberi nem került életveszélybe, a megoldást hiába keresgéljük a megszokott módon, többé már nem elegendő osztály­ ban, nemzetben gondolkodni, mégha „előttünk egy nemzetnek sorsa áll” is: az emberiségben kell. A föld zsugorodik, mondja Peccei, s nemcsak an­ nak következtében, hogy a század utolsó évtizedének népességnövekedését kétmilliárdra teszik az előrejelzések. A biológiai rendszerek kimerülőben vannak, egy főre eső hozamuk évek óta csökken, az energiaválság tovább tart. Félm illiárd ember vegetál ma az éhhalál szélén, mi lesz a sorsa a nyomorövezetekben születendő újabb kétmilliárdnak? A K elet-N yugat, É sz a k -D é l tengely mentén elrendeződött emberiség megosztva az egymásrautalságnál bizonnyal jelentéktelenebb ellentétek által, képtelen a faj sorskérdéseit megoldani, holott vallási, nemzetiségi, nemzeti gondjaival gyűrkőzve is ezzel kell szembenéznie. A z irodalom akkor politizálna korszerűen, ha az emberi faj identitását keresné, azt tartaná fontosnak, ami összeköt, ahelyett, ami elválaszt. Meg kell változtatnia tehát távlatait, dimenzióit és ambícióit, amíg egy művé­ szi alkotás csak keletkezése pillanatában és helyén érvényes, mind eszté­ tikailag, mind erkölcsileg megkérdőjelezhető. Jászi Oszkár Művészet és erkölcs című könyvében, 1908-ban a l’art pour l’art jogosultságát cáfolva, feltette a kérdést: miért esne a költőietlenség bűnébe az, aki a világot leg­ inkább foglalkoztató gazdasági bajokat választaná műve témájául? A kér­ dés pusztán azért naiv, mert ma már tudjuk, a baj korántsem csak gazda­ sági, még kevésbé az a megoldása. A szellemnek is kell, hogy javaslata legyen rá. Csak az az irodalmi jelenség korszerű, amelynek van ; amelynek nincs, politizáljon bár az első szótól az utolsóig, nem bírhat valódi politi­ kai érdekkel. 24 �PETRŐ CZI ÉV A Érte, érted, értünk! A lföld y Jenő gondolatébresztő Kísérletére - ismerve a beérkező vita­ cikkek nagy számát - szabályos korreferátum helyett csak néhány, számom­ ra különösen problematikusnak tűnő részt érintő gondolattal kívánok rea­ gálni. 1. Igaz: a politikai költészet hanyatlása napjainkban nem vívmány. D e: ne feledjünk el különbséget tenni „megrendelt” , vagy legalábbis „elvárt” , és „spontán” politikum között. A z utóbbi kevésbé látványos, viszont jó­ val időt állóbb. Elég, ha az ötvenes és hatvanas évek politikai költészeté­ nek nyilvánvaló különbségeire utalok itt. 2. Alföldy egyik alaptézisét: „ A politikai költészet pillanatnyi hullám­ völgyhelyzetét én annak tulajdonítom, hogy a felszabadulás utáni évtize­ dekben jelentőssé nőtt költők (és nemcsak költők, hanem epikusok és köz­ írók is) megfelelő utánpótlás nélkül haltak meg vagy hallgattak el. Ez azonban nem indokolja, hogy ne lássuk meg azokat a lírikusokat, akik mégis vállalják, hogy az Illyés Gyulák, Veres Péterek és Lengyel Józse­ fek nyomában tátongó fájó hiányt betöltsék.” . (Kiemelések tőlem!) teljes egészében vitatnom, s amennyire tőlem telik, cáfolnom kell. A z illendő­ ség kedvéért, s hogy személyes panaszba ne fulladjon egy nyilvánvalóan elvi kérdés, nem saját, növekvő számú politizáló verseim sorsát kívánom itt taglalni. Csak megjegyzem: vannak, vagy legalábbis lennének..., még­ pedig nem azért, hogy viszályt és haragot szítsanak, hanem hogy a meg­ értését és a közeledést sugallják azokban a közismert, gyötrelmes kérdések­ ben, amelyek generációmat leginkább foglalkoztatják... Ám , ha „csak” műkedvelő kritikusként és gyakorló lektorként közelí­ tem meg a kérdést, akkor is köteteket megtöltő cáfolati példatárat tudnék A lföldy Jenő elé tenni. A számtalanból most csak egyet, Apáti Miklós Sze­ relmi történet című, 1980-ban íródott könyvét említem. Éspedig azért, mert ez a regényszerű versfűzér illusztrálja az utóbbi 20 év verstermésé­ ből talán legnyilvánvalóbban azt a változást, amelynek politikai líránkat szükségszerűen el kellett érnie. A z ötvenes évek politikai versei — mai szemmel legalábbis - kevés kivétellel alig voltak művészibb fokon, mint - mondjuk - a közismert 5 éves terv cigaretta dobozai. Egyformaságuk, harsogó pirosuk-színehagyott kékesszürkeségük abból az alapvető téve­ désből fakadt, miszerint a „közösség költőjének” magasabb célok érdeké­ ben el kell nyomnia magában az elnyomhatatlant: a költészetben minden korban főszerepet játszó individuumot. Napjaink politikai költészetét ép­ pen az emeli fel és menti meg, aminek jogát korábban elvitatták tőle. Az, amit rosszízű szóval „privatizálásnak” neveznek. Ezért is választottam mondandóm illusztrálására éppen Apáti könyvét. A Szerelmi történet ugyanis egyfelől szabályos „love story” , formájában „kései petrarkista” udvarló ének. Am i azonban a nyolcvanas évek legjobb verseskönyvei közé emeli, az éppen a politikum. A politikum, amely nem rikoltó tace- 25 �paokból, hanem csöndes félmondatokból érteti meg az olvasóval, milyen köznapi bajvívások közepette, milyen hivatali packázásokon átbukdácsol­ va nyeri el a költő magyar anyanyelvű, de nem magyar állampolgárságú, „erdőntúli” kedvesét... E versekben a közéleti tartalmat a magáéleti in­ tenzitás szikráztatja fel: „Veszélyes száj ez, barátaim: igaz. / Börtöncella jár ezért a szájért. / Ha ő / kimondhatná, mit Európánkban rettegünk, / nem volna több szavalat, s hálaének..” . „ A tiszt se kérdené: mit hoztál ma­ gaddal: / a fenyőillat / pórusaidból nem vámolható. / ... „M ajd eljössz, majd eljövök, majd / jön hat-hét új miniszter, rendeletsereg...” Azt, hogy e versek mennyire túlnőnek két ember szerelmének témakö­ rén, aligha kell külön bizonyítani. Korántsem véletlen, hogy legpolitikusabb (Apátinál sokkal direktebben politizáló) költőink egyike, Tóth E r­ zsébet reagált a Szerelmi történetre, Érted és érte című, Apáti Miklós­ nak ajánlott versében: „Szerelmedért vámot kér Európa? / Ezt a táncot Európánkért. / Európa legjobb fegyvereiért: / a lelakatolt folyókért, népda­ lokért, kivégzett iskolákért, kitépett virágkezekért...” (Tóth Erzsébet: É r ­ ted és érte). Így lesz, így lehet végül az „érted és érte” - az igazság és a szófor­ málás ereje által - „értünk” , azaz a legtisztább közösségi líra... 3. A korábbiakban már idézett Alföldy-passzus tévedései folytatódnak, sőt tetőződnek a Kísérlet egy másik részletében: „É s ha tüzetesen megnéz­ zük a felszabadulás utáni évtizedek magyar líráját, azt látjuk, hogy a korántsem politizáló természetű lírikusok legjava bőséggel teremtett poli­ tikai értelemben is jelentős m űvet; gondoljunk Weöres Sándor, Kálnoky László, Vas István, Jékely Zoltán, Csorba Győző, N agy László, Pilinszky János, Juhász Ferenc és még jó néhány kitűnőségünk munkásságára, mely­ ből tucatjával és tucatjával szemelgethetnénk, az olyan erős közéleti töl­ tésű műveket, melyek nélkül a politikai líráról adott kép csonka és kirekesztősdit gyaníttatóan hiányos volna.” . E néhány mondatban lehetetlen észre nem venni az önellentmondást: a nem kirekeszteni-akarásban a mégiskirekesztősdit. Ha ugyanis a felsorolt költők „alapvetően nem politizáló természetűek” , akkor hogyan írhattak tucatszámra „közéleti töltésű” verse­ ket? V agy akár megfordítva: tucatnyi fontos közéleti vers megírása után hogyan, milyen alapon nevezhető egy költő „alapvetően nem politizáló természetűek” , akkor hogyan írhattak tucatszámra „közéleti töltésű” verse­ mert iszonya volt az egyre kevésbé vonzó írói közszerepléstől, felszólalá­ soktól?... Mint a felsorolt költők közül számomra leginkább ismerős Jé ­ kely Zoltánnak, akit kényelmesebb örök-egy trubadúr-mezébe visszatusz­ kolni, mint felmutatni költészetének mély, megszenvedett, kiérlelt politikai tartalmát. Igaz, Jékely általában antikos epigrammákban (Egy álljfeljancsira, Egy mikro-Napóleonra) vagy a legjobbfajta romantikán iskolázott allegó­ riákban (Az én országom, Petőfi utolsó dala) mondja ki, amit a máról gondol, ez azonban nem egyéb, mint egy, a vers jövőjében gondolkodó, azt féltő költő szükséges és bölcs önvédelme. A z a módszer, amelyet előbbutóbb nekünk, a hetvenes években felnőtt költőnemzedéknek is el kell sajátítanunk, ha nem akarjuk íróasztalfiók-hizlalásra, vagy a joggal kár­ hoztatott apolitikus magatartásra beprogramozni magunkat. Költői eszköz­ tárunk ilyen értelmű megerősödése-megerősítése lehet az egyetlen garan­ cia arra, hogy közéleti-politikai verseink valóban beépülhessenek a husza­ dik század magyar lírájába. 26 �TA N D O RI D EZSŐ Vers és köz Jegyzetlapok egy 1955-ben vásárolt József Attila-kötetbe M a is ezt emelem le a polcról. A fféle harmadolt áru példányt, a ke­ mény kötésben belenyomott „ 3 0 ” mellett rút lilával, kereskedelmies vég­ zéssel ott a „2 0 ” . (Forint) M osolyogva nézem a nagyobb számjegy óha­ tatlan diadalát: még pár hónap, s az évfordulót jelzi, a könyvét, s az enyémet. N yári keresetemből vettem, s nem tudom, mire használtam pontosan és hogy pontosan használtam-e, akkor rögtön. D e hát van-e a költészetnek pon­ tos használata? S mivel foglalkozom én magam például - , mert kiről szól­ jak hitelesen? Ennyiben a költészet, s megannyi tartozéka, mégis példák adása, egyéni jegyű választásra, ellenőrzésre kínált, bírálatokra kitett min­ tapéldák gyűjteménye is, amikor úgynevezett költő vagyok? József A ttilá­ nak ezt a kötetét alaposan tanulmányoztam mindjárt azokban az időkben. Részt vettem valam i tanulmányi versenyen, és A d y meg Költőnk egész jól ment, csak Juhász Gyula, mint ezt valahol már említettem, hagyott a szárazon, tőle akkor kizárólag A munka című verset ismertem. É s nem mondhatom, amit ma már nyilván szinte akárki, hogy „ismertem viszont Apollinaire-től azt, hogy...” Nem, s a világ költészetét sem akarom be­ lopni ide, ilyesmiket: „ . . . bizonyosság... / Olyan nemesen éltek / Hogy azok, akik még előtte való nap / Egyenrangúnak tekintették őket / Vagy még tán kevesebbnek is / Most bezzeg csodálták / Hatalmukat, gazdag­ ságukat, lángeszüket / Mert van-e fölemelőbb... / ...ha valaki... / ...eljut odáig / Hogy az emlékezet jégmezőin / Az emlékkel összetéveszti magát / Az élet erősödik / É s nincs szüksége többé senkire” . Vagy ,,Tűnt idő L é­ nyemet formáló istenek / Eltűnök mint ahogy ti is eltűntetek / Borzasztja szememet ez az üres jövendő / Látom, hogy az egész múlt bennem élve megnő / Nem halott, csak ami most még nem létezik / Múlt fény fakítja el a hónap szí neit / Idétlen a jövő, de az amit bevégzett / Az erőt, s a hatást mutatja az egészet” . Nem , én akkoriban még „csak” azt olvastam, s az is volt ilyen összetett, hogy: „ . . . bár hűvös, örökkévaló / dolgok között kell őgyelegnem, / a palánkok közt szárnyaló / munkát nem lehet elfeled­ nem”. Azóta, ha nem is palánkok közt, meglehetősen sokat dolgoztam, meg gondolkoztam, és arra jutottam, hogy sem Apollinaire-t József A ttila nél­ kül, sem fordítva, sem a palánkok közt csavarogva, de munkátlanul, se csak dolgozva és csavargástalanul nem hatásos nekem a világ, nem érzek semmit „bevégzett” -nek, nem mutatja semmi „az egészet” . Ilyesmik se tartoznak a lényeges gondolataim közé nyilván, mert akkoriban, 1955-ben nem nagyon juthattak eszembe, jártam viszont már akkor is a Pálya ut­ cán, például az elveszített Berni Nemzeti Meccs délutánján, és a sport is úgy jött be, ahogy még a régieknek. A költészet? A tanulmányi versenyen épp egy hellyel maradtam le a biztos egyetemi felvételről, de aztán így is felvettek, az egyetemen egy jeggyel maradtam le az ösztöndíjról (német társalgási gyakorlatok: 4-es), az egyetem után kiderült, hogy valami hoz­ zám fűzött (magyar nyelvésztudósi) reményeket nem váltottam be, és az 27 �Illatos út palánkjai között lettem nevelőtanár. Önszorgalomból azóta se mentem ki oda, bár semmi elvi kifogásom. Közben tettem és töpreng­ tem emígy-úgy, és azon is, hogy mi ez a sok költészet, amelynek nálam is ellenjátékosai és „legfőbb segítői” támadtak (szintén menet közben): mű­ fordítandó írók, olvasandó írók, lejárandó terepek emberi és nem emberi lényei, megírandó bajnokságok szereplői, értékelendő pályatársak, meg­ mentendő madarak és még sokan mások. A saját megcsinálandó úgy­ nevezett éltem. V agy meg nem csinálandó. (Lásd: nyelvésztudósi remények, másokéi, engem illetően). Most a minap, nem messze a Pálya utcától, ahogy a mindig koszosodó világos kordnadrágom zsebébe kavicsot válo­ gattam, meg teherautóról elhullajtódott kalász magvaiból kinőtt kalászos­ féleség kalászát akartam városiasan aratni a M akk Hetes mellől egérként fölemelt vak madárnak (kavics: Pilinszky; madár-egér-világosságudvar: Szabó Lőrinc), elgondolkoztam ezen a dolgomon, hogy Alföldy Jenő kísér­ letéhez hozzászólnék... s hogy nagyon nekem való cikk, és hát minek azt ismételjem, ahogy ezzel is, amazzal is egyetértek, mit ütközzünk össze épp így a pályán, ugyanazon kapu felé rohanva most a meccsen... elgon­ dolkoztam egy palánk mellett, mi is lenne az, ami... D e hadd áruljam el, nyelvésztudósi tevékenységektől nem azért húzódtam el, mintha nem be­ csülném azt a dolgot is akár a legtöbbre a világon, hanem mert ereden­ dően megvolt a dolgom, mondjuk, eleinte költő formájában készültem annak, ami nagyjából most vagyok, efféle (akkor még mínusz osztályú) felügyelgetőnek, akire nem lehet meghatározott szerepkört osztani, se Il­ latos út emeletkörletét, se pályán csatárt, védőt, semmi posztot, állandó mozgás a költőség (íróság), és a többi művészettől csak az különbözteti meg formajegyileg (ez egy egész világ volna, ahogy mondani szokás?), hogy fogalmakkal bánik és nagyon kötött formában kell bánnia velük, még ha szabad az a vers, akkor is; már amennyiben jó az a vers. N e ágazzunk el erre; azt a pénzemet én, amely a legfontosabbak - az igazán lényegesek - közül való volt, palánkok közti lógással kerestem meg, a kábelgyár ne­ vezetű helyek egyikén, 55-ben. Untam bitangul. Akkoriban még a Siklót arra lehetett használni itt, lakótörzshelyemen, hogy az Így írtok ti!--nek valami 30-as évekbeli regényért cserélt példányával a laza lépcsőtömbökön ücsörögjön az ember, és a tömb siklásnak induljon vele, ecetfák és még kiszedetlen aknák közt-fölött. Most is, hogy az Alkotás és a Márvány (! !milyen szép, ércnél maradandóbb páros) sarkán ezen a József Attilaidézeten gondolkodtam (s persze, pontatlanul! most előre bevallom, nem úgy, mint egy másik alkalommal történt... „míg hűvös...” , de hát maga József A ttila is, mint a dolgoknak afféle perifériáit járó, natúr változatok­ hoz szokott, belső rugalmú költőegyén, csinált egynémely változatot... nem is a verssoraira, hanem arra, amiből ezek aztán alakulnak... volt neki ez a vele született, nem középiskolás fokú, keveset számítógépezgető, inkább francia kaszinón, ezen az egyszerűnek csak tűnő, tűnékeny, nem hűvös, nem örökkévaló ábrákat dobó kártyajátékon és a gyufapörgetésen edzett költőegyéneknek jól való adománya... ezt aztán átadta... átadta a maga életé­ nek minden képlékenységét a végérvényesnek fogalmazott, bár változa­ tokban is feltünedezgető verssorok által), ezen gondolkoztam, íme. Aztán rátértem a Pálya utcára. Sütött a nap, téglafalak mellett haladtam el, gép­ kocsikat javítgattak, egy rég bezárt suszterbolt fa küszöbére ki volt szö­ gezve egy hol megázó, hol megszáradó félcipő. Az élet képeit tudtam látni 28 �általuk. Semmiről meg nem feledkezve. Mentem, dolgoztam. Ugyanúgy, ahogy azt az ezerkétszáz-valahány ívet, közel harmincezer prózaoldalt le­ fordítottam; ugyanúgy, ahogy gyerekkönyvet írtam: vagy húsz év elején, s végén egymással pontosan és pontatlanul rokon rajzötletek jutottak, költőiesen az eszembe, vagy matematikásan, (mert ama régi tanulmányi ver­ senyen ez volt: matematikából is döntőbe jutottam, tudván, hogy hozzá se tudok szagolni majd az ottani példákhoz, hát legalább hamar leadtam ál­ kész dolgozatomat, és kiheveredtem az ellógható délelőtt magas füvű nap­ fényébe), ugyanúgy van, fogalmaztam volna, rég, ama még enyhe-vidékidivatossággal, ahogy minden divat a „vid ék i” szó leértékelője... miközben a dolgok történnek tovább, a Pálya utca mai téglafala mellett egy tövis átszúrja a cipőm alig érezhető talpát (felügyelőcipőtalp!), a füveket a vak madárnak úgy vágom, ahogy (lassan harminc éve) csak hevertem köztük, ez mind a teljes élet, nem lehettem nyelvésztudós (sem), mert nagyon megvolt a közváró terepem, kivárási, mert fogalmam sem lehetett az épp mai szakaszairól, csekély körzeteiről - , amelyek csak egybelátva, egybe­ élve nem bizonyulnak rajtam túltornyosuló, engem elszorító (s „eredmé­ nyükkel” másokat elszomorító) halmaznak. A szervesség ígérete volt meg számomra kezdettől a költészetben, s mint minden élet (Élet), ez is ön­ törvényűvé válik, a világ törvényeinek részeként. A vva l a felelősséggel, ami minden élőé; hordozza azt, hogy nemcsak ő él, de az életnek ő a példá­ ja is (lásd: József A ttila a füvekről), és minden viszontagságos látszat ellenére helyénvaló, s minden helyénvalóság látszata ellenére viszontagsá­ gos meglétű. Rilke írja: hogy „riad és esztelen a század, / ha hívságai mögött nem állhat / valami mozdulatlanul” . Ezt tanultam már tizenkilenc évesen, még az egyetem előtt. V agy ki tudja, mikor. Még az ötvenesekben, vagy ahogy a háború után, végeredményben mégis a romok közül előmász­ va, mindent, amin maradt, nagylelkű gesztusokkal (hát ha elveszett vol­ na...!) a törmelék alól kikaparva, tehát a költészeti válogatás egyik szép alapelvét gyakorolva, jóllehet akkor már vagy eldőlt, hogy ez az írás-dolog lesz, vagy úgyse ettől alakult, de a játékok minden esti behajózása képze­ letben, elalvás előtt... meg az a „ R . L . Stevenson-tudat” , hogy nem lehet mindig odahaza lenni sem, a legfontosabbakat és a legkedvesebbeket se le­ het örökké gondozni, óvni... a két véglet, s közöttük minden rész, ez volt, „csak” ennyi volt az elszánás tartalma. A költészetnek, (mert most törté­ netesen róla beszélünk) alkalmasnak kellett lennie rá, hogy ezt a nagyon egyszerű, nagyon alapvető, mégsem akármilyen emberi vágyat befogadja, hordozza, mások számára átélhetővé tegye. Hogy a „m ások” együttesének egy-valami egységeként mutasson meg „engem” . R ilke mondta még akkor szintén: hogy némelyek tündökölni, virulni akarnak, látszani, és az szép lét, „m i” azonban meg akarunk érlelődni - és erre is sokat gondolok, még ha külön „érlelődni” nem akarok is, hanem úgy ki tudja, próbálok meg­ lenni, korántsem idézetként, és ehhez ragyogásmentesnek (homályosnak, sö­ tétnek stb.) kell lenni, meg fáradozni kell. Azt gondoltam én ott az Alkotás és a M árvány utca sarkán: megírom tételszerűen, József Attila-sorokról sorokra menve, mint érzem alapvetés­ nek azt, ami a költészetben benne foglalt alapvetés. Tehát nem „ a ” költé­ szet. Kezdjük itt! Ezt gondoltam. Nézzük meg, mi a költészet tartalmi­ formai burka, mi rossz mondható el róla, miként járatta le magát annyi mindennel, hogy annyi mindenre, ugye, nem is méltó (miközben az a sok 29 �annyi minden: „m it csinált” ? - hát ezt én nem vagyok hivatott eldönte­ ni), szóval, míg sok hibátlan, kifogástalan, mindig lényegien élő, Pálya ut­ cán sosem búslakodó, önmagát, s dolgát el nem hanyagoló, másoknak csa­ lódást nem okozó gyakorlatias ember jár, s jár a kellő úton... addig az úgynevezett költő felteszi a kérdést: barátaim, óhajtotok tudni magatokról? s tömören, mert nagyon siettek? él bennetek vágy, hogy ne csak egy-egy statisztikai adat tömörségével, számítógép programjával találkozzatok? el tudtok hinni valami véglegeset, még ha tudjátok is: jön helyette újabb „vég­ leges” ; csak az azért nem szorítja ki mindjárt amazt, hanem van ez a tole­ ránsnál is különb egyességük, egységük, összetartozásuk, ahogy Csokonai és Berda és K assák és mind az azótaiak közül a hozzájuk épp érdemben, nem forma vagy formátum szerint illők, egybetartoznak... s nem jelent-e ez is valam it? ez az egybefüggés? ez az egymást oly igen kizáró tények párbeszéde? nem látszat-e akkor csak az a nagy másság? Nincs-e minden­ nek akkor hát, íme, hozzászólása a leghétköznapibb gyakorlatnak ahhoz a részéhez, ahol épp a hajszálgyökerek vannak? Vagy az összetartozásról eszembe jutott, ahogyan a vak madárról írni próbálok, erről az összetar­ tozásról..., emelyet kifogásolni is szokás, kevesellni... Itt hazaértem, s ab­ bahagytam. Tükrök a tükrökben, a költészet szerepe az életben, a valódi valóság szerepe a költészetben... Dolgok, hajszálgyökér-lényegek! Tudja­ tok igazán egymásról, jegyezhettem volna fel költőien. (Fogjuk rá.) Vagy teoretikusan: van-e köz-igény, s köz-nyelv (!!), köz-megegyezés arra, ah­ hoz, abban, hogy mi is a költészeti közhez-szólás? Mi a köz-emberi? Hol a tudatosság minimális határa? (Mennyi képlékenység.). Mondhattam vol­ na, mint szaktársaim szaktársa: több becsületet a költészetnek. (De hi­ szen - mintha volna ez is!) Akkor meg...? Ú gy érzem, hogy nem a Pálya utca mászkálója, nem a madarak felügye­ lője, nem hozzászóló, nem köz-ember vagyok, hanem magyar költő. Ezzel vagyok a nem is olyan sok elébbi (meg a többi említetlen) mind. O lvas­ suk el az Irgalom című verset. A világ azóta bonyolultabb is lett, meg nem is. D e a „kötetemben” (Szállj költemény...) címmel szereplő vers utolsó szakasza sem akármi: „nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet” . Aztán mégis a N em emel föl két sorát választom: „Intsd meg mind, kiket sze­ retek, / hogy legyenek jobb szívvel hozzám...” É s olvasom, olvasom az 1955-ös könyvet. Évszám ok, forintszámok... félre veletek! E város, e város-államnyi költészet-világ (polisz) lakója, már nem magamról beszélek, olvasok, írok. S milyen könnyű lett volna egykor, divatos ál-nyelvésztudori, ifjonci játékkal mondani itt valam it: nem „én ” -zálok, hanem ,,ti” -zálok... Hanem ti, barátaim, akik ezt tényleg érthetitek - és miért ne ért­ hetné bárki ezt! - , tudjátok, hogyan is van. (Hogyan is...?!) Nagyon sokféleképpen. D e mi ez a vita, már amennyit én tudok róla eddig? Mit csinálunk vele? Jobb sokféleségek idején már? Szerényen csak ennyit mondok: ezzel is verset írunk. Állandóság válto­ zik. A vers nekem mindig „a köz” volt. Ennek a tudatosságnak - hadd tudatosítsam - nem örülhet mindenkor a költőegyén. Ám egy idő múltán ő maga is megíródik olyanná, hogy „egyrészt” - már mindegy. É s akkor nem is kell külön kezdődnie a „másrészt” -nek. Az is megvolt, kezdettől fogva. Az volt. (József Attilának, Paul Klee-nek; stb.) Am it - Apollinaire soraiból akár - kiolvashatunk erről: változatlanul igaz. A költészet kü­ lönös rangja, hogy nem is oly különös. 30 �AB L AK A Kalevala ünnepére A Kalevala ünnepe valójában az egész finn nép fennmaradásának ünnepe. Mert nemcsak az énekes őrzi a dalt, de a dal is őrzi énekesét! A nép meg­ őrizte a dalt, a verseket, a versek őrizték a nép ősi történetét és nyelvét, tehát magát a finn népet is! Éppen százötven esztendeje, hogy a szegény falusi sza­ bó orvossá lett fia, a népköltési kincsek nagy tisztelője, E lias Lönnrot, több mint fél évtizedes gyűjtése után 1835-ben kiadta a Kalevala első, nem teljes költeményfüzérét Kalevala, vagy régi karjalai énekek a finn nép őskorából címmel. Ez a legelső kötet mintegy 12 ezer sort tartalmazott. (Majd lankadat­ lan gyűjtői munka után 'készült el a Kalevala végleges kiadása, amely 1849ben látott napvilágot. Ötven éneke több mint 22 ezer sort tartalmaz.) A K a­ levala több vonatkozásban is világjelentőségű mű. Egyrészt, ami az énekelt versekben megőrződött, az még az osztálynélküli társadalom világát mutatja, az ősi nemzetségi társadalomét. Másrészt, ezzel összhangban - , ahogy nagy ta­ nulmányában Otto Kuusinen írja - , „Ha összehasonlítjuk a Kalevalában tükrö­ ződő társadalmi viszonyokat például, azzal a társadalmi képpel, mely Homé­ rosz eposzaiban mutatkozik, világosan látszik, hogy ez utóbbiak a nemzetségi társadalom bomlásának jóval előrehaladottabb korszakát jelenítik meg. A Ka­ levala minden hőse, még a legtekintélyesebb, a bátor dalos Ve jnemöjnen is, végez testi munkát. A Kalevala-kori nemzetségi társadalomban még nem fejlő­ dött ki a gazdagok és szegények közötti ellentét. A nemzetség tagjai közt nincs, a különböző nemzetségek közt viszont lehetnek különbségek, mert az énekben hangsúlyozzák például, hogy Ve jnemöjnen nagy nemzetségből való” . .. Kuusinen így foglalja össze a Kalevala jelentőségét: „ . . . a Kalevala bizonyos tekintetben régibb társadalmi fejlődési fokot képvisel, mint az Iliász- . . Történeti korára nézve (A késői gyűjtés miatt! K. D.) a Kalevala nyilván sokkal fia­ talabb az Iliásznál és sok más nép eposzánál, de szociális korára nézve, ha szabad így mondani, minden ismert eposzok között a legrégibb.” Ebből a logikából az is következik, hogy születését tekintve is ősibb lehet; történeti, gondolati mag­ jai, eseménycsírái a vaskor elején, vagy még régebbi időkben gyökereznek. Ha akarjuk, IImarinen, a kovács, afféle félisten, varázsló, aki a vassal teremt új világot. Ahogy dallal-verssel kovácsolt néppé nemzetségeket Vejnemöjnen, s találó Kosztolányi jellemzése: a finn nemzet „dalban született.” A mai énekesek őrzik-e még a dalt északi rokonainknál? Nincs mód e rövid megemlékezésben elemezni a mai finn költészet hagyományőrző szerepét, ám úgy tűnik, mintha csak a Kalevala lelke hatna rájuk, nyelvi ereje, megjelenése nem, vagy alig. Noha a Kalevala világhírű lett, hatása kimutatható sokfélekép­ pen, bár az egyes nagy nyelvekre való fordítása - e sorok írójának értesülé­ sei szerint - nem mind sikerült igazán. (Az angol és a francia nyelvű Kaleva- 31 �Iára gondolok.) Viszont a magyar Kalevalák Vikár Béla után - Nagy Kál­ mán, a fiatalon és tragikusan elhunyt erdélyi magyar költő tízéves felbecsülhe­ tetlen áldozatosságú munkája nyomán éppen úgy remeklésnek mondható, mint a több mint két évtizede Finnországban élő Rácz Istváné, napjainkban pedig Képes Géza fordítja - már azt mondhatjuk, a magyar költészetnek is roppant tartóoszlopai. Minden bizonnyal a nyelvrokonság, a hasonló dallam, a magán­ hangzó-illeszkedés, az alliterációra való ősi hajlam, és még sok közös, már-már csak nehezen kimutatható belső nyelvi rend segítették a magyar Kalevala gyö­ nyörködtető világrajövéseit. S ezért van, hogy talán a hatása is nagyobb a ma­ gyar költészetre, mint a finnre, még napjainkban is. A fiatal finn költők mohón ültették át magukba a nyugati költészet mutat­ ványos hatásait, hiszen lemaradásuk nagyobb volt, mint a miénk. (Ha a köl­ tészet vonatkozásában egyáltalán lehet lemaradásról beszélni a magyar és a nyugati líra viszonyában?! Inkább a két költészet indíttatásának, hagyományai­ nak más volta a szembetűnő!) Azt viszont elmondhatjuk, s hihetjük, hogy a közeli jövőben a finn költészet is jobban visszanyúl a kalevalai gyökerekhez! Csakis ez lehet megújító, éltető ereje! Az alább bemutatott fiatal finn költők talán még nem tudják ezt, viszont a Hideg Antal által fordított népköltészeti alkotások formájukban, alliteráló kaccsaikkal, történeti tömörségükkel - mely a magyar népballadák jellemzője is - igencsak a Kalevala hajtásai! Az itt bemu­ tatott szemelvények a finn népköltészetben önálló műfajt képviselnek: békes­ ségóhajtók néven ismertek. Az itt közöltek Lönnrot Kanteletarából valók. Az idén február 28-án, nemcsak Finnországban ünnepük meg az első nyomtatásos Kalevala világrajöttének 150. évfordulóját, hanem szerte a világon. E b­ ből az alkalomból mutatunk be olvasóinknak négy finn költőt és közlünk íze­ lítőképpen népköltészeti alkotásokat. A válogatásért és a fordításokban való nagyszerű segítségért köszönetet kell mondanom T uomo Lahdelma költő-műfordító barátomnak, aki egyébként né­ hány éve megnyerte hazájában az Ady-műfordító „versenyt” , és önálló Adykötetet is összeállított, megjelentetett. S közben és jelenleg is - bár Ady költé­ szetével és Kosztolányi novelláival foglalkozik behatóbban - rendszeresen for­ dítja anyanyelvére a mai magyar költők munkáit. KISS D ÉN ES SIRKKA TURKKA 1939-ben született. Hét kötete jelent meg, az utolsó 1983-ban, J ó ll e h e t n y á r v a n (Vaikka on kesä) címmel. Megjegyezzük, hogy a finn „vaikka" jelentései a következők: bár, habár, ámbár, noha, jóllehet. Ez a címválasztás is érzékelteti Turkka gondolati lírájának finom árnyalatait. ILPO TIIHONE N 1950-ben született, négy megjelent könyvéért több dijat is kapott. Legutóbbi, 19 8 2 ben kiadott kötetének címe: E r o ik k a . MATTI TIISALA 1955-ben született, orvostudományi egyetemet végzett. ovi) című, 1982-ben megjelent első kötetéért díjat kapott. LIISA IMMONEN 196o_ban született, zongoratanárnő a (Auringonpimennys) címmel 1981-ben jelent meg. 32 Ez foglalkozása, nem v o lt verseskötete a jt ó (Se ei ollut N a p fo g y a t k o z á s �MATTI TIISALA Sima tóparti kövek, roppant tojások. A fák között vontató látszik, jön elő a félsziget mögül. Elém ér. Én ülök és írok és melegszik a kő. Közeledik a hajóverte hullámzás, hallgatom: gondolataim szétkúszált hajszálak az ágyon, amikor reggel van, vagy mint a finom faágak, már láthatók, tavasz kezdődik vagy már itt a tél. SI R K K A T U R K K A Bent a fákban halottak állnak és néznek minket virágos szemmel. Nem bombaszemmel, hanem esőszemmel. Amikor áldásosan jársz, téged is áldanak. Áldott legyen a tekintet, amely téged áldott. Kullero-virág, mely egy pillanatig rád sütött, törékeny északi nap. Élnünk az élőkkel kell, de szólítsuk a halottakat: mindvégig velünk vannak ők. E z volt az én látomásom. Ezt mondtam már korábban is. Mert amikor elzuhan a költő nyíló ökléből kihull egy madár szárnyra kél és elkezd énekelni. 33 �ILPO TIIHONEN Eroikka E tavaszon, mikor visszafelé néztünk amikor az idő megszűrte emlékünk s te ott álltái még az elhagyott korban kibontott hajaddal vöröslő lángokban éreztük a tüzet, a vas hevült kékjét, a születésünket, miként régi égét, lelkünket útjára szelek ostorozták kibomlott hajcopfod, lobogott az orcád, dacos vitorlákkal a szabadság felé Libéria felé, szabad földek felé a jószándékú pezsgő-golyók elé! D e mindezeket egyikünk se tudta. Gyarlóságaimban hajósinasféle irányítok jéghegyet a hajók elébe ez sorsunk szeszélye, az út és e szándék végett kell minekünk vízhidegben létezőknek süllyedni a mélybe. L IIS A IM M O N E N Liliom nyílik, és a virágzása végtelen a liliom-mindenségben. Hervadásakor megtagadja természetét és a világban neve sem marad. K ISS D É N E S fordításai 34 �Finn népköltés Ments meg engem magas Isten ments meg engem magas Isten ments meg engem magas Isten óvj meg Teremtőm oltalmazz óvj meg Teremtőm oltalmazz csatamének csánkjaitól vitézeknek vészhelyétől lovak patkolt patáitól halált osztó harcterektől ments meg engem magas Isten ahol ólom olt életet óvj meg Teremtőm oltalmazz ólomgolyó ólmoz arcot fehér fémek hatalmától ahol fejünk fordul földre villogó vasak hegyétől nyakunk szárát elszakítják vasköpűnek verőjétől híres hajam halálba hull tarackok tátott torkától sörényem semmivé porlad Hozzál békét határunkra örök Öreg magas Istem lehetnének legényeink mennyek ura Mindenhatónk szelíd szavú férjecskéink hozzál békét határunkra mezőszerte magszórókká finn földekre nyugodalmat szántóföldön szorgosokká békét hazánk határára portánkon nem panaszkodnánk szép szavakat K arjalába völgy zugában nem zokognánk határra ha békét hoznál finn földekre nyugodalmat nyír a nyékbe nem nyomulna suhanc fává nem sarjadna 35 �Fiúk csak mi fogtunk fegyvert ősszel fogant fogyó fényben teljesedett telő télben tavaszkor már minket terelt szerencsétlen szegényeket nyavalyás nyomorúságba hej fiúk fegyvert kell fognunk villogó pengét pengetni fehér vassal vagdalkozni fiatal fiúk harctérre kardot lenget minden legény zablázzák csaták csikaink halál hámjában lovaink te is pompás pejparipám velem felnőtt választottam erre születtél hát szépen ezért futottad a földet hogy háború hóhéroljon fegyver által fúdd ki párád csak ezért csutakoltalak etettelek itattalak hogy pokolba poroszkálj háború üljön hátadra kardra kényszerültünk mostan fiatal fiúk harctérre fázódunk éjente fagyban lábalunk lucskos havakban gazdafélék meg gunyhókban gyáva kutyák gyalázatban erős férfiként enyhelyen fiúk csak mi fogtunk fegyvert de nem sorsunkat siratjuk bajainkért nem bánkodnánk édesink ha jól élnének fonthajúink fecserészve szüzecskéink szeleskedve menyasszonyok mézes kedvvel menyecskék mind mosolyogva özvegyasszonyok örömben nénikék is bánat nélkül H ID E G A N T A L fordításai 36 �40 ÉVE TÖRTÉNT RADÓ G YÖ RG Y Miskolctól Debrecenig ...és tovább Felszabadulási emlékek. 194 5 óta szinte műfaj a magyar (és sok más) irodalomban, jómagam is írtam már ilyent, hét év­ vel ezelőtt könyvbe is foglaltam egyet-mást Moszkvától Moszkváig címmel, mert számomra a felszabadulás útja a szovjet fővárosba vezetett, akárcsak további éveim jó néhány utazása. A könyv első fejezete külön is megjelent Debreceni napló címmel a Hajdú-Bihari Naplóban - de maradt még anyag bőven a tarsolyomban. Felbukkan, elhomályosul, majd újra előtűnik ez-amaz .. . Pátosz nélkül, józan derűvel, oly­ kor életmentő humorérzékkel. A Miskolc melletti Onga községben jutottunk át a tűzvonalon és indul­ tunk el az immár felszabadult földön - kelet felé - hárman. Dr. K . Gy. tudós vegyész, békepárti illegális kommunista. A felszabadítókat arkangya­ loknak mondja, akik tüzes karddal érkeznek megmentésünkre. Vitázom ve­ le. Ő k megtámadott hazájukat mentik meg és közben bennünket és más elnyomott népeket is - node arkangyalok? Orosz emberek, akiknek szen­ vedélyektől hajtott (vagy, ahogyan ők maguk mondják magukról: „széles” ) természetét én Dosztojevszkijtől tanultam meg... - dr. L. G y., neves ma­ gyar író fia, magántisztviselő volt, úgy hurcolták el Hitler-Horthy háború­ jába. É s én magam: dr. R. G y., aki a háború kitöréséig a székesfőváros egyik kerületi elöljáróságán szegénységi bizonyítványok kiállításával építet­ tem a kapitalizmust. Gesztely-Tiszaluc-Büdszentmihály (m a: Tiszavasvári)-Nyíregyháza-Debrecen: ezt az útvonalunkat felvázoltam már könyvemben, csak azt nem írtam meg, hogyan folytattam életemnek, úgy hiszem, egyetlen kereskedel­ mi tevékenységét. A tömegszállásról, ahol először helyet kaptam, reggel elindultam körül­ nézni, hol lehet valam it enni. December elején Debrecenben a nem odavalósinak ez sem volt egyszerű feladat. H át látom, parasztszekér gördül ki a széles utcára, megrakva szép, nagy tökökkel. Itt is, ott is akad vásárló. M it csinál vele? - szólítom meg az egyiket. - Itt, a szomszéd utcában már működik a pék - hangzik a felvilágosítás csak még nincs elég lisztje; egy pengőért szívesen kisüt egy tököt... Nos, egy pengő a tök, egy a sütés: megéri, hogy két napra is lesz ennivalóm. Lebonyolítom az ígéretes ügyle­ tet és a nagy halom kisütött tökszeletet cipelem fekvőhelyemhez a tömeg­ szállásra. Odaoldalog az egyik lakótárs; - D e szép tök, szívesen adnék fél pengőt egy szeletért. Van tíz szeletem, gyorsan kalkulálok: négyből jóllakom, hatot eladok, az három pengő, vagyis költségeim megtérülésén kívül jóllakásom és egy pen­ 37 �gő tiszta haszon. Sőt: szellemi haszon is, hogy megtanulom azt, amit az egyetem nemzetgazdaságtani kollégiumának kacifántos elméleteiből képte­ len voltam megérteni, a gazdaságtan alapjait, a kereskedelem lényegét. Hogy a két pengő befektetéssel szerzett hasznom uzsoraügylet volt-e, vagy sem, ennek elbírálását az olvasóra bízom. Egyet bizonyosan tudtam már: hogy kereskedelemre, vagyis olcsóbb vétellel és drágább eladással végre­ hajtott áruelosztásra minden politikai rendszerben szükség van. Am ikor az általam kezdeményezett tökárusításból szabályos üzletág lesz, s egy ismerősöm boltot nyit a főútvonalon, engem kér meg hiszen már rendszeres fordítói ügyeletet tartok törzscukrászdámban - , hogy szer­ kesszek számára táblát, orosz nyelven hirdetve: Itt sült tök kapható. Az ötlet azonban nem válik be: egy szovjet kapitány felháborodva ront be a kis üzlethelyiségbe, és követeli, ne sértegessék bajtársait azzal, hogy serté­ seknek való ételt kínálnak nekik. Pillanatképek a januári Debrecenből. Szalai Sándor, a kiváló szociológus, aki utóbb a koncepciós perek so­ rán több évre börtönbe került, majd akadémikus és szakmájában világhírű lett, már 1945-ben az ország neves raccsolója volt; ő mondta: „Bavátom , tudod, mi van most Magyavovszágon? A tolmácsok vém uvalm a.” E megál­ lapításához én is adalékot szolgáltattam neki, amikor elmondtam, hogy egy ifjú hölgy, akit a magam akkori csekély nyelvismeretével mindössze három ízben okítottam orosz köszönésre és megköszönésre, már ennyi „tudással” tolmács lett a pályaudvari irányításnál. Én azonban akkorra már tökárusból, cukrászdai iratfordítóból és bot­ csinálta nyelvoktatóból ismét közhivatalnok lettem. Ahogyan akkoriban büszkélkedtem: a szegénységi bizonyítványosztás infernójából a diplomá­ cia paradisójába avanzsáltam. V olt azonban a tolmácsok közt egy valaki - magas diplomáciai rangot is viselt - , akinek emléket kell itt állítanom, mert éppen e sorok megírásá­ nak esztendejében távozott az élők világából: nagy idők tanúja, akkoriban összekötő kapocs a Szovjetunió és Magyarország között, utóbb irodalmunk lelkes terjesztője, sok magyar írónak igaz, jó barátja. A kkor Grigorjev ta­ nácsos néven ismertük, utóbb sokunk kedves Geiger Bélája volt. Én már 1940-ben találkoztam vele Budapesten. Ú gy történt, hogy mi­ nekutána a harmincas években becsavarogtam Európát Nápolytól Helsinki­ ig és a belga Atlanti-parttól a lengyel Kárpátokig, a második világháború első szakaszában, amikor a nyugati kapuk bezárultak, de végre diplomá­ ciai kapcsolat létesült Magyarország és a Szovjetunió között, nekem az a különös ötletem támadt, hogy az ellenforradalmi Magyarország állampol­ gára létemre egy szovjet tengeri fürdőbe, valahová a Krím be menjek nya­ ralni. Vízumkérés ügyében felkerestem tehát a budapesti szovjet követsé­ get. Fekete hajú, átható tekintetű fiatalember fogadott. Magyarként beszélt magyarul. Végighallgatott, majd óvatosan, mint akinek a legkülönfélébb provokációkra fel kell készülnie, és mégis baráti tanácsként közölte ve­ lem, hogy saját érdekemben mondjak le utazási tervemről, mert azonnal a magyar hatóságok feketelistájára kerülnék, ha ilyen útlevélért folyamod­ nám - még jó lesz, ha onnan, a követségről távoztomban nem fényképez­ nek le rejtekből és nem követik a lépteimet... A ki a baráti tanácsot adta: Béla volt, ugyanaz, akivel évtizedekkel később annyit ültünk együtt Moszk­ vában és Pesten, szövögetve irodalmi kapcsolataink terveit. 38 �1945-ben Béla, vagyis akkor G rigorjev követségi tanácsos valóban Szalai Sándor szavával élve - tolmácsi rémuralmat létesíthetett volna M a­ gyarországon, hiszen ő volt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének, Vorosilov marsallnak hivatalos kísérője, szakértője és fordítója. Ő azonban -- bár látszólag zordonul hivatalos volt (féltek is tőle sokan) - , nem tagad­ ta meg magyar voltát és veleszületett jószívűségét. Rideg szóval közölte a szovjet hatóságok rendelkezéseit és közben segített, ahol csak lehetett. Mert ismerte jól - saját hányatott sorsából ismerte meg, mint tizenkilences magyar kommunistának fogolycsere útján Moszkvába került fia - az embe­ rek, családtagok, aggódó hozzátartozók szorongásait, gondjait. S most, 1945re emlékezve, akkori hivatalos, száraz szavainak emlékét elmossa a Jókait (és sok mást) szeretettel és hozzáértéssel fordító, a Gorkij főiskolán irodal­ munk orosz fordítóinak utánpótlását képző, magyar írók hosszú sorát a Szovjetunió távoli sarkaiba elkísérő Geiger Béla képe. Ott volt ő 45-ben már Debrecenben is, de találkozásaink már Pesthez fűződnek. Mert 1945. április 10-én, hat nappal az ország teljes felszabadulása után a kormány tisztviselőstűl, irattárostul együtt egy emlékezetes különvonaton a fővárosba költözött és elfoglalta helyét a munkaügyek mai hivatalának Szabadság téri épületében. Én is ott folytattam Debrecenben megkezdett hivatali és költői - kül­ ügyi bökverseket szerző - működésemet. A bökversek iránt világéletemben szinte abnormis vonzódást éreztem. Még Debrecenben történt, hogy egy kedves kollégánk, aki M edve névre hallgatott, megkapta az akkoriban erősen dühöngő flekktífuszt, a háború­ nak azt a velejáróját, melyet az olyankor mindenfelé elszaporodó ronda ál­ latkák terjesztenek. Én eléggé el nem ítélhetően egész Lafontaine-mesét költöttem, amely imigyen kezdődött: „ A tetű abban lelte kedvét, hogy megcsípte doktor M edvét...” H a pedig ma olyan régi kollégával találko­ zom, akivel Pesten róttuk együtt a külügyi éveket, rendszerint rögtön viszszaemlékezik akkori műalkotásaimra, arra, hogy midőn az elnöki osztály svédországi követünk óhajára ívet körözött, hogy, akinél elintézetlen stock­ holmi irat van, azonnal intézze el, én azt írtam e körözvényre: „B á r van nálam sok holmi, / D e egyik sem stockholmi” vagy néhány kolléga csa­ ládnevét így foglaltam rímbe: „ A külügyben Bárány, Farkas, E lefán t és Medve, / A z embernek Embert látni alig van már kedve” (látszik: nagyon birizgált és ismétlésekre csábított a „m edve-kedve” rím). Hazaérkezni a rommá lőtt, a nyilas terrorból ocsúdó Pestre: erről is so­ kan írtak már. É n a legkedvesebbnek Tabi László történetét tartom: hogy a lerongyolt, éhes tömeg miként állja körül mohó kíváncsisággal, mint a világ sorsának döntő élményét - a planétahúzó fehér egeret. (Örültem is, amikor filmen is, Bujtor Istvánnal és Székhelyi Józseffel, viszontláttam ezt a jelenetet.) N yilván a kontraszthatás váltotta ki tetszésemet, hiszen a tra­ gikum akkor válik igazán érzékelhetővé, ha a derű hátteréből mered elénk. Hadd örökítsek meg én is egy derűs anekdotát abból a nehéz időből. Főhőse Illés Béla, aki maga is nagy anekdotázó volt és hallgatói - sőt, olvasói is - sosem tudták, hol végződik a hitelesség, s kezdődik a képzelet játéka. Nos, hát, Illés Béla magyar író szovjet őrnagyi mundérban megérkezik az éppen felszabadult Budapestre. Egyenesen a városparancsnokságra in­ dul. 39 �A grúz városparancsnok jó ismerőse, aki tudja róla, hogy ennek az or­ szágnak irodalmát gazdagítja. Büszkén fogadja. - No, Illés elvtárs, gondolok én magukra, írókra. Kérdezem a polgármestert: hol van itt az írószövetség. Hát azt mondja: maguknak, magya­ roknak nincs írószövetségük. Hogy lehet az? - háborgok. Ha nincs, hát legyen. Ide azzal a térképpel, ahol ki vannak jelölve az elhagyott épületek. Hozza a polgármester és én mindjárt ki is választottam egyet maguknak, íróknak, a legjobb helyen. A város szívében. M áris veszi elő és Illés Béla elé teríti Budapest térképét, rábök az írószövetség részére kijelölt házra. Illés Béla elsápad. D adogva mondja: - Ezt ne... ezt inkább nem. - D e hát, mi a baj? Hiszen a legjobb helyen van, a centrumban... Illés Bélában azonban feltámadnak ifjúkora pesti éveinek emlékei. S nem is a legkellemetlenebbek. Sőt, éppen az a baj, hogy nagyon is kelle­ mesek... Ugyanis a kijelölt épület nem más, mint a M agyar utcai egykori Frida szalon háza. Csókos emlékek helye... - Mit szólna a közvélemény, ha ezentúl az írók foglalnák el? Pont az írók - próbálja megértetni magát az őrnagy a városparancsnokkal. Amaz mérges, hogy terve balul ütött ki. - Hát, ha nem jó az, amit én adtam, válasszon maga - és elébe löki a térképet. Á llítólag ez az oka annak, hogy a Magyar Í rók Szövetségének budapes­ ti székháza - ellentétben a moszkvaival, a varsóival, a prágaival és még több mással - meglehetősen kiesik a forgalomból. Se non e vero, e ben trovato. Illés Béla előszavával jelent meg 1945 nyarán fordításomban Leonyid Pervomajszkij Budapesti levél című gyűjteménye, az első szovjet verseskö­ tet, amely a felszabadult Magyarországon napvilágot látott... Azután követ­ kezett M ajakovszkij. A Lenin-poémából készült fordításom (1946 január­ jában) már moszkvai kiküldetésemet készítette elő. Moszkvában Szekfű Gyula követ mellett működtem hármas minőségben: mint kulturális attasé, mint sajtóattasé és mint MTI-tudósító. Szekfű Gyulának, a történésznek, írónak és diplomatának igen bonyolult pályáját és látszólag de csak látszólag! - ellentmondásos egyéniségét ná­ lam erre hivatottabbak hosszú tanulmányai elemzik. Én itt csak egy valamit mondanék el róla: olyasvalamit, ami talán szintén ad egy kis kulcsot - , ha nem is állásfoglalásaihoz, de mindenesetre életéhez. Első közös moszkvai napunkon ismerkedésre, afféle eligazításra hívta össze a követség egész személyzetét, titkárokat és hivatalsegédeket is bele­ értve. Több mindenről szó esett, végül pedig kissé zavarban így fejezte be: - É s még valamit. Demokratikus országot képviselünk, tehát felejtsük el a régi magyar uram bátyám stílust. Engem szólítsanak egyszerűen követ úr­ nak, de... - itt kissé elakadt a szava, végül mégis kimondta - , ...de a fele­ ségemnek... neki mondják azt, hogy „kegyelmes asszony” ... ...Ismerkedünk M oszkvával, a szovjet hétköznapokkal. Sok minden, ami ma már Moszkvát járt honfitársainknak, s az ő elbeszéléseikből másoknak is természetesnek, megszokottnak tűnik, nekünk akkor újdonság, különle­ gesség volt. M a már tudjuk, hogy a sok „betűszó” , furcsa rövidítés nem szocialista 40 �különlegesség, hanem világjelenség, nyilván az élet felgyorsulásának követ­ kezménye. D e akkor, mi, magyarok csak olyan régen polgárjogot nyert és szinte családiasan hangzó rövidítéseket használtunk, mint a M Á V , a Beszkárt (szép rímmel arra, hogy „tesz kárt” ), a hajózási vállalat neve, a M efter (mely ugyancsak rímet szolgáltatott arra a tolvajnyelvi szóra, hogy „defter” ), a latinnak látszó Ibusz, vagy a becéző Oti és M abi. (Ha akkor azt halljuk, „Á p isz” , semmiképp sem papírboltra, hanem bikaistenre gon­ dolunk.) Am ikor a szovjet hétköznapokban a Mosszovjet szó bukkant elénk, rög­ tön tudtuk, hogy ez nem lehet más, mint M oszkva város tanácsa, a Moszkovszkij Szovjet. D e mit kezdjünk azzal, a humorosan hangzó szókurtítás­ sal, ami az írópapírok csomagolásán volt látható: Narkombumprom? Rövid fejtörés után megfejtettük. Narodnij Kommisszariat Bumazsnoj Promislennorztyi. Papíripari népbiztosság. M agyarul: Papipnépbiz. Rövide­ sen mi is így beszélgettünk: Mi lesz ma ebédre: marsül, serpör, vagy papcsir? (Az olvasó nyilván érti, hogy marhasültről, sertéspörköltről és papri­ káscsirkéről van szó.) Zaharovról is meg kell itt emlékeznem: amikor megérkezésünk után arra került sor, hogy személyzetet igényeljünk az e célra rendeltetett hivataltól, családos kollégáim szobaleányokat kértek, akik majd segítenek feleségük­ nek a háztartásban. É n , legényember lévén, dilemma elé kerültem: ha szemrevaló fehérnépet kapok, akkor kiteszem magam mindenféle pletyká­ nak - , ha pedig nem szemrevaló, akkor minek? Férfit kértem tehát. Inast? Szolgát? Lakájt? Komornyikot? Hadd legyen ilyen is egyszer életemben, az elnevezés mindegy. Zaharov kiváló férfiú volt, még a régi muzsikok ka­ tegóriájából: amikor könyvvásárlásra kísért el és mindketten egy-egy jókora csomagot cipelve tértünk vissza a követségre, nem volt hajlandó mellettem menni, csak háromlépésnyire mögöttem. Egyszer, amikor gyermekkorom régi álmát sikerült megvalósítanom és megvettem a G L Ó B U S Z -t, visszük haza és egyszerre csak csődület zaját hallom magam mögött. Évődő hango­ kat: - No, öreg, hát te cipeled a földkerekséget? - Elbírod-e minden baját, keservét? - Vigyázz, el ne ejtsd, mert akkor végünk! - ...és más hasonló­ kat mondanak Zaharovnak, ő pedig ügyet sem vetve a kötekedőkre, ko­ moly hivatástudattal lépked nyomomban. Titkárnőm is volt: ő csiszolta hibátlan oroszságúvá különféle átiratain­ kat. Reggelenként pontosan kilenckor megjelent hivatalában, követségi épü­ letünk első emeletén és buzgón verte írógépét délutánig. H a volt mit írnia. H a nem volt, akkor is követelte a munkát, hát orosz verseket adtam neki másolásra. Egyszer egy nagyobb csomag vers - magyar vonatkozású művek gyűjteménye - került volna másolásra, de hivatalos átirat nem lévén, meg­ nyugtattam, hogy a feladat nem sürgős, elég, ha két nap múlva végez ve­ le. Másnap aztán megtudtam, hogy távozásom után délután is bent maradt a hivatalban és még aznap lemásolta az egészet. Késő estig verte a gépet. M ire volt ez jó? - kérdeztem csodálkozva. - A munkát el kell végezni volt a válasz. E gy hét múlva szabadságot kaptam és elhatároztam, hogy megtekintem Leningrádot. D e hogyan utaznak a Szovjetunióban? még nem tudtam. Hol és hogyan kell vasúti jegyet váltani, szállodai szobát foglaltatni? Megkérem titkárnőmet, hogy ezeket intézze el. 41 �Fél óra múlva közli, hogy nénikéje nagybeteg, haza kell mennie hozzá. Hát menjen - biztatom, az utazás lebonyolítása ráér, hiszen csak napok múlva készülök utazni. A titkárnő nyomtalanul eltűnik és akkor bukkan elő újra, amikor már - az utazási adminisztrálást magam lebonyolítván - visszaérkeztem Leningrádból Moszkvába. Ugyanaz a titkárnő, aki késő estig verte az írógépet, holott ráért volna másnap is... Moszkvai diplomata-időszakom fél esztendeig tartott. Augusztus közepén indultam haza, a repülőgépen együtt minisztériumi főnökömmel, Czinkótszky Jenővel, a kulturális osztály vezetőjével, akire orosz nyelvtudása még az első világháború hadifogolytáborában ragadt rá, s aki most azért érke­ zett Moszkvába, hogy velem együtt végigjárva az illetékes szovjet vezető­ ket, nyélbe üsse a kiküldendő magyar ösztöndíjasok ügyét. Repülőgépünk, mely öt óra alatt teszi meg az utat Moszkvától Budapes­ tig, tankolásra leszáll L vo v repülőterén. Repülőtér? Valam ikor tán az lehe­ tett hangárokkal, állomásépülettel, de ekkor, alig egy évvel a háború pusz­ títása után, üres sík mező, csak az ott álló szuronyos őr jelzi a mező hiva­ tását. Meggémberedett tagjainkat kinyújtóztatni, kikászálódunk a gépből és né­ hány lépést teszünk a sík mezőn. K ét civil a nyilván katonai objektumnak számító térségben. A szuronyos őr hozzánk siet és erélyesen közli: - Itt tilos sétálni. Azonnal szálljanak vissza a gépbe. Főnököm, az egykori hadifogoly, már sietne is vissza a géphez, én azonban, immár, mint „dörzsölt moszkvai” , nyugodtan az őr elé lépek, s minthogy jólesne még egy kis friss levegőt szívni a Ívovi mezőn, úgy, te­ szek, mintha nem értettem volna jól a szavait. Azzal a kérdéssel fordulok hozzá, amelyet írásban csak a francia és az orosz szövegek jelölnek. A francia így: „H ein ?” - az orosz (magyar átírás­ ban) így: „ A ? ” Ezt mindkét nyelv szabályai szerint jó hangosan kell ejte­ ni, úgyhogy a magyar akár ráförmedésnek is vélné: - He? A szuronyos vigyázzba vágja magát, összecsapja bokáját. - Tovaris hinyiral! No, igen, aki kemény ,,he” -vel reagál a szuronnyal nyomatékosított fel­ szólításra, az csak katonai elöljáró lehet. Logikus, ugyebár? * Ahogyan így átnézem, végigolvasom a most feljegyzett, inkább derűs em­ lékfoszlányaimat az 1944-46-os időszakból, önkéntelenül a nyugati képes pletykamagazinok jutnak eszembe, a Stern és társai. Mialatt népek történelmét gyúrja, formálja az idő, találmányok, a tech­ nika és technológia újításai alakítják át az életet, dúskáló csoportok és nyo­ morgó tömegek közt némán, vagy ki-kirobbanva folyik az ellentétek küzdel­ me, tudós elmék - ma már adatbankokra támaszkodva - keresik, kutatják itt is, ott is a megoldást - azalatt képes magazinok szorgos pletykavadá­ szai és főként indiszkrét fotósai az unatkozó sekélylelkűek szórakozási igé­ nyeinek kielégítése végett királyi családok és popsztárok, playboyok és playgirlök hálószobáinak intimitásaira lesnek és ezeket tálalják, mint érdekessé­ geket a magazinok olvasóinak. 42 �Jómagam, ha nem is ilyen mértékben, ha nem is ennyire szélsőséges té­ makörökben, de mégiscsak pletykálkodva meséltem a fentiekben 1944-46-os emlékeimről. Valahogy 180 fokra változtattam meg korábbi beszámolóim irányát. Akkor az „alulnézetből” a „nagy vonalakhoz” igyekeztem eljutni: a rész­ letekből valam i egészet felfedezni. Most szétszórt morzsákat - vagy, ha szebben hangzik ez: mozaikköveket - dobáltam szét. D e mégis: nem a képes magazinok szórakoztatási igényével, hanem ab­ ban a reményben, hogy ezek a szétszórt mozaikkövek - ha nem állnak is össze egységes képpé - színezni, motiválni fogják az összefüggéseket... És, mit tagadjam : Jólesett papírra vetve felidéznem azoknak a ma már regényes múltként felidézhető időknek néhány halványuló emlékét. 43 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Elfelejtett politikusok Huszár Tibor: Beszélgetések; Politikuspályák A XX. századi magyar értelmiség története nem kis mértékben a XX. századi magyar emigrációk története. Az 1919 után, a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején, majd 1945 és 1948 között, s végül az 1956 után kül­ földre menekültek százezrei között az írástudók száma tízezrek­ re rúgott. Sokáig hallgatni illett (és kellett) róluk. Majd a hetvenes évek elejétől, az ország határain kívüli magyarság iránti fo­ kozottabb érdeklődés és figyelem következtében egyre többükkel és egyre gyakrabban lehetett találkozni a tv képernyőjén, a rádió hullám­ hosszain és a különböző sajtóorgánumok hasábjain. Az újabb kori magyar történelmet ismerő tv-néző, rádióhallgató és újságolvasó azonban jól tudta, hogy a paletta még korántsem teljes, hogy a magyar diaszpóra értelmisége nemcsak közgazdászokból, orvosokból, Nobel-díjas természettudósokból, san­ zonénekesekből és párizsi lokáltulajdonosokból áll, hanem volt magyar kor­ mányfők, parlamenti elnökök és vezető pártpolitikusok is élnek közöttük. Ok továbbra is tabu voltak. Huszár Tibor könyvesboltokba is került Beszélgetések című interjúkötetével ez a tabu, úgy tűnik, megszűnt. A kötet lapjain ugyanis olyan - a hazai nyil­ vánosságban korábban általában némasággal övezett - emigránsok szólalnak meg, mint Nagy Ferenc, a Független Kisgazdapárt vezetője, s 1946-47-ben az ország miniszterelnöke; Kovács Imre, a két világháború közötti népi írói moz­ galom kiemelkedő alakja, s 1945 után a Nemzeti Parasztpárt főtitkára; Kiss Sándor, a Parasztszövetség igazgatója; Gombos Gyula, az 1945 előtti Magyar Elet és Magyar Út című lapok szerkesztője; Püski Sándor, a népi írók kiadója, s az 1943-as szárszói konferencia kezdeményezője és szervezője; s végül Fejtő Ferenc, a Szép Szó-kör tagja és Cs. Szabó László író és esszéista. A beszélgeté­ sekre 1977 őszén, az utolsó pillanatok egyikében került sor. Nagy Ferenc, K o­ vács Imre, Kiss Sándor és Cs. Szabó László ma már senki mikrofonja elé nem állhatnának. . . A beszélgetéssorozat a harmincas évek és a negyvenes évek első felé­ nek szellemi mozgástendenciáit és ezek egymáshoz való viszonyát járja körül. A téma nem új a történeti irodalomban. Az 1929-33-as gazdasági válságot követő szellemi erjedésről eleddig is lehetett színvonalas elem­ zéseket olvasni - mások mellett éppen Huszár Tibortól is. A levéltárak­ ban, újságokban, sőt az ilyen típusú kutatás legbecsesebb forrásegyütte­ seiben, a személyes hagyatékokban azonban sohasem tükröződik a teljes tör­ téneti valóság. Bizonyos dolgok, sokszor éppen az evidenciák, sohasem íród­ nak le, s az is esetleges, hogy mi marad meg a leírtakból. A túlélő résztvevők kikérdezése, az ún. oral history, a történelmi valóság egyes aspektusai feltér­ 44 �képezésének éppen ezért igen hasznos, bizonyos esetekben nélkülözhetetlen válfaja. S ehhez jön még az objektív folyamatok szubjektív vetületének vonz­ ereje, a történelmet csinálok vagy átélők egyedenként más és más optikája, amely az ilyen típusú munkáknak szerencsés esetben mindig különleges érde­ kességet kölcsönöz. Semmi kétség: a Beszélgetések e szerencsés esetek közé tartozik. Odatartozik, mert Huszár Tibor jól ismeri a kort, amelyről kérdez, s azokat akiket vallat. S azért is, mert a kérdezettek sem rejtőzködnek. V ál­ lalják amik voltak, s amit mondtak. Igen szűkkeblűen ítélnénk meg azonban a kötet jelentőségét, ha szerepét csupán egyfajta forrásbázis-teremtésként határoznánk meg. A népi és urbánus ellentétek mibenlétéről, a népi mozgalom belső tagoltságáról, a Március Front felbomlásáról és egyéb kérdésekről feltáruló új információk ugyanis csak a könyv egyik rétegét alkotják. A kötet szellemi érdekessége és izgalma - a fen­ ti problémák körüljárása mellett - abból is adódik, hogy Huszár nemcsak múltat faggató történész, hanem jelenünk elkötelezett marxistája is, a kérdezet­ tek pedig nemcsak egykori politikusok, hanem - ha más-más ideológiák je­ gyében is - az interjúk pillanatában is elkötelezett antikommunisták. A törté­ nelmi vallatás mögött vagy mellett tehát - noha mindig igen udvarias és ta­ pintatos formában - más-más értékrendszerek és ideológiai meggyőződések összeütközéséről is szó van. Legnyilvánvalóbb ez a Gombos Gyulával, Kiss Sándorral és Püskivel készített interjúkban. Huszár ezekben kilép a kérdező szenvtelen pózából, s a népi ideológia válfajaival szembesülve maga is ideoló­ gusként vitatkozik. Ennyiben a kötet két világ találkozása, illetve párbeszéde is, s mint ilyen történetíráson kívüli fontossággal is bír. A Politikuspályák című kötetben összegyűjtött 22 portrét amelyek eredeti­ leg a Társadalmi Szemle 1982-83-as számaiban jelentek meg, lényegében ugyan­ az a társadalmi igény és politikai szándék hívta életre, mint Huszár Tibor in­ terjúsorozatát. Ezt - József Attila szavait parafrazálva - röviden úgy fogal­ mazhatjuk meg, hogy a múltunkat be kell vallanunk. Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, illetve Tildy Zoltán, Mindszenty, Kétbly Anna, Barankovics, Sulyok Dezső és az 1944 és 1949 közötti koalíciós időszak más vezető politikusai, akik közül nyolcan nyugati emigrációban, egy (Rákosi) pedig a Szovjetunióban hal(tak) meg, sokáig ugyanúgy elfelejtett vagy legalábbis hall­ gatással övezett alakjai voltak közel- és félmúltunknak, mint Huszár Tibor beszélgetőpartnerei. Ebben az értelemben a Politikuspályák is az ún. kényes témák kényességét csökkenti, s ezt nem lehet eléggé üdvözölni. A huszonkét portré természetesen nem egyformán markáns, s akad közöttük olyan is, amelyeknek egészen elmosódottak a vonásai. Vida István Tildy- és Nagy Ferenc-portréja például egészen plasztikus, Palkó Magda Schlachta Mar­ git rajza viszont meglehetősen halovány. Más az ecsetkezelése a kortársként megszólaló Dancs Józsefnek (Dobi István) és Nemes Jánosnak (Rákosi Má­ tyás), s más a többnyire fiatalabb évjáratú „céhes” történészeké. Egyes szerzők hősük mindenoldalú bemutatására vállalkoztak, mások megelégedtek (vagy adatbázisuk miatt meg kellett elégedniük) a történések felületi szintjének fel­ vázolásával. A kötet tehát egyenetlen, ám ennek ellenére kézikönyvértékű, amely remélhetőleg nemcsak a közép- és felsőfokú oktatás segédkönyvévé, ha­ nem az 1945 utáni magyar történelem iránt érdeklődők hasznos olvasmányává is fog válni. (Magvető; Kossuth.) ROMSICS IGNÁC 45 �MÉRLEGEN SZERZŐK, KÖNYVEK — VIDÉKRŐL Visszhang Az első szavunk a köszöneté és a háláé, mely e kitűnő, önmagán túlmu­ tató gondolatokat teremtő kötet lét­ rehozóinak jár. Elsősorban Keresztury Dezsőnek, s nemcsak a szép és tar­ talmas előszóért, hanem azért az öt­ letért, hogy vallassák meg az írókat életükről, sorsukról, művészetükről. Ezt Pete György (az Életünk, főszer­ kesztője) páratlan szorgalommal, s nem kevesebb hozzáértéssel maradék­ talanul el is végezte. Ez alkalommal elsősorban erről szeretnénk szólni egy-két szót... Nem mintha az antoló­ gia „csak ezért” lenne fontos. De s itt már rá is térünk mondaniva­ lónkra - tizenkilenc íróról, költőről, szociográfusról „egy füst alatt” véle­ ményt mondani több, mint nevetséges. (Nem szólva arról, hogy az írók le­ becsülése, tekintve, hogy valamenynyi önálló egyéniség.) Továbbá: elég áttekinteni az írók életkori adatait, hogy világos legyen az összefogott vé­ lemény lehetetlensége, a legidősebb 1905-ben, s a legfiatalabb 1957-ben született, tehát, egy fél évszázadnyi idő, ami átfogja a kötet szerzőit. S még változatosabbak a „civil” foglalkozá­ sok: olajipari munkás, segédmunkás épp úgy akad közöttük, mint tanácsi dolgozó, tanár és könyvtáros. Ami összeköti őket, az az, hogy zalaiak. Halljuk a kérdést: irodalmi rendező elv-e, hogy ki hol él? nem lesz-e ebből egy újfajta, beszűkült lo­ kálpatriotizmus? Vagy még inkább provincializmus? A kötet a kézzelfog­ ható bizonyíték, hogy egyáltalán nem. Nem mert ha költői képekben, té­ mákban, emberi sorsokban kapunk is 46 híradást a zalai tájról, emberekről a szociográfiát kivesszük innen, hi­ szen annál nyilvánvaló - , akkor az tárgyi-tematikus indíték, de semmi esetre sem szemléleti. Nyoma sincs itt a „ki, ha mi nem” szemléletnek az ország többi részét kiszorító be­ szűkülésnek. Más az, amiből a „zalaiság” ered. Legvilágosabban Keresz­ tury szép előszava igazít el: ,.Öröm­ mel üdvözöltem tehát a tényt, hogy en­ nek a zalai kiadványnak a létrehívói sem kívántak valamilyen zalai sajátos­ ságot, göcseji mélymagyarságot, virágos zalaegerszegiességet kifejezésre juttat­ ni. Csupán színpadot kívántak nyújta­ ni olyan íróknak, költőknek., akik most éppen Zala megyében élnek....” Erre viszont szükség volt. Hadd folytassuk az előszó idézését: „Mint mindenütt az országban, Zalában is élnek olyanok, akikbe belefulladt a szó, a mondanivaló - mert olyanok a körülményeik - , elnémultak., vagy csak. magukban dohogták tovább ha­ tástalan lelkesedésük kitöréseit. Ta­ lán most, sokkal jobb körülmények között fölhívhatják magukra a figyel­ met, érezhetik a közszereplés gyakran görcsoldó izgalmát, a bár megkésve, de mégis időben érkezett tiszteletadás elégtételét." Ennek az idézetnek az „igazságfe­ dezete” ott van a kötet szerzőinek megnyilatkozásaiban. S ezeken kell elsősorban elgondolkoznunk. Mert a tizenkilenc szerző közül mindössze négy (!) az, aki jól érzi magát szű­ kebb hazájában, aki úgy érzi, bizto­ sítva van számára az alkotás lehető­ sége. A többieknél annál több, an­ �nál keservesebb a panasz. A „legpró­ zaibb” , az anyagi lehetőségek is szű­ kössé váltak. S ez nem az „élvezeti cikkek” hiányát hozza magával (!), hanem a legfontosabbat, az írói kap­ csolatok, társaságok kialakulásának, működésének is akadályává válik. „Nincs pénzünk vonatra” vallják jó néhányan. S nemcsak Budapestre, de a közeli nagyobb helységekbe is prob­ léma már az utazás. Nyilvánvaló: alkotni, magát a mü­ vet létrehozni kollektiven aligha le­ het. De a müveket megteremtő lég­ kör, a gondolatok, ismeretek termé­ keny cseréje-ütköztetése elengedhetet­ len. Ezt tudják, érzik, szenvedik ezek az írók, az anyagi hiány csak mint ennek kiváltója szerepel itt. Az illúziók rombolása sohasem kényelmes és kellemes. De olykor szükség van rá. Kell. Jelen esetben azzal az illúzióval kell leszámolnunk, mely szerint a „vidéki irodalom ma már nincs hátrányban a fővárosival szemben” . Hát - mint a kötet mutat­ ja - igenis abban van. Nem a mi rendszerünk hibája, hanem a múlt sőt régmúlt, mert az Osztrák-Magyar Monarchiára gondolunk! - még fel nem számolt öröksége. Budapest ak­ kor lett „vízfej” , s a század elején in­ duló irodalmi megmozdulásokat gondoljunk csak a nagyváradi A Hol­ napra! - félbeszakasztotta a világhá­ ború, hogy az azutáni állapotokról már akár ne is ejtsünk szót. Nyilvánvaló, a zalai - s általában a jelenlegi vidéki - írókon ez aligha segít valamit is. És szomorúan kell látni azt a visszahúzódást, bezárkó­ zást, amit ez az állapot teremt. Pél­ dának néhány idézet! „Pesszimista vagyok, mert a periférián élek.” „A pesti folyóiratok rendre visszaadják írásaimat.” (S ezt nem kezdő dillettáns írja!) „Nem adok írást, mert nem erőltetem senkire magam.” „Nem adok írást, mert félek a visszautasí­ tástól.” S ez annál inkább súlyosan esik a latba, mert ugyanezen nyilatkozatok között olvashatunk remek ars poéti­ kákat, szép hitvallásokat korunk egyik fő veszedelme, a közöny elleni el­ szánt harcról. De ez nem tud ebben a szituációban kibontakozni. „Nem volt itt becsülete annak, aki írt” mondják sokan. S még jó ( !), ha nem ellenségesen, hanem csupán közönyö­ sen tudomásul veszik az íróembert. Hiszen találunk itt olyan megnyilvá­ nulásokat is, hogy „na végre műsza­ ki könyveket olvasnak, s nem valami vacak irodalmat” . Így a többség önmagába zárkózva, önmagának alkot. Holott, s nem „ki­ oktatásként” , de mint megmásíthatat­ lan igazságot mondanánk, a fiókból az írás magától nem jön ki! Nem esz­ ményünk a „házalás” , a nyűgösködő szerző. De - uram bocsá’ - Petőfi, Ady, József Attila első verseskötete is „támogatással” jelent meg, hogy le ne írjuk azt a kedvelt szép szót, hogy „protekció” . S a nyilatkozatok között sokan említik azokat, akik az induló írók kezét fogták, akire hálával és szeretettel emlékeznek. Tüskés Tibor, Gerő János, Szíjártó István, Fodor András neve fordul itt elő legtöbbet. Értjük a visszahúzódás okát, is­ merjük a döcögő könyvkiadást, a szű­ kös körülményeket. Vak, aki nem lát­ ja. De az elhallgatás és befeléfordulás nem más, mint öncsonkítás. Hi­ bás sok mindenki lehet - hibás is a szenvedő azonban a hallgató író, s végső soron a közönség. Mert - mást ne mondjunk - ezt a kötetet is kár lett volna valami fiókba süllyeszteni. Ismételjük: szándékosan nem emel­ tünk ki neveket, elkerülendő az eset­ leges félreértéseket. De míg nincs ol­ vasóink kezében ez a kötet, addig előlegben célszerű, ha kiírjuk a szer­ zők nevét: Aranyi László, Bán Zsu­ zsa, Blazsetin István, Csordás János, Gelencsér István, Hegyes Zoltán, Karay Lajos, Kántor János, Lackner 47 �László, Lázár Tibor, Morvay Gyula, Orsós Jakab, Pécsi Gabriella, Pék Pál, Simán Mária, Szeles József, Ta­ kács László, Tóth Károly, Völgyi Fe­ renc, Ha látjuk a nevüket, figyelem­ mel és megérdemelt szeretettel fordul­ junk feléjük. És itt mondunk köszönetet a kötet gondos lektorainak, Fodor Andrásnak és Tüskés Tibornak. A szép kötetet Szekeres Emil tervezte, a sikerült fo­ tókat Cservenka György készítette. Létrejött a Zala megyei Tanács VB művelődési osztály és Levéltár jóvol­ tából. Köszönet érte nekik is. BESSEN YEI G YÖ RG Y Félszárnyú szerelmeink Simonyi Im re: Kettős szerelem Petőfi közel másfélszáz éve még így fogalmazott: „szabadság, szere­ lem” . Simonyi Imre ma, 1984-ben ezt írja: haza és szerelem. A szópárban kifejezett fogalmi-érzelmi lényeget, a valódi tartalmat azonban akkor ra­ gadhatjuk meg a legpontosabban, ha az és-t elhagyva a két szót egybe­ vont, önálló alakjában használjuk, így: hazaszerelem! Azaz: míg az elő­ ző megfogalmazásban (az idézett Petőfi-versben) a kettősség és az aláren­ deltségi viszony, addig az utóbbiban az egyenértékűség, a teljes egybeesés a szembeszökő. A módosulás miértjé­ re adható válaszok sokféle gyökérből táplálkozhatnak, ám mindegyik egyet­ len közös eredőre vezethető vissza: a haza és a szabadság állapota akkor és most. Amiként akkor, a nyolcszáznegyvenes években a haza fogalmának egyértelmű állandó jelzője a szabad, és elválaszthatatlan fogalompárja a szabadság volt, akként most, a nap­ jaink jelenévé változott történelmi lét­ ben s annak egy adott, pillanatnyi metszetében - vagyis az egyéni ta­ pasztalássá sűrűsödött személyes tör­ ténelem emberöltőket átívelő folyama­ tában - ugyanaz a fogalom a szere­ lem totalitását választja a létét (meg­ létét) jelentő tartalmak egyetlen le­ hetséges kinyilvánítási módjául. S amiként a tárgyát-célját a Nőben föl­ lelő szerelem hiábavalósága, férfi­ 48 emésztő csalárdsága az egyetlen, örök­ től létező valóság, akként az Aszszony képét magára öltő, lényét és tu­ lajdonságait magába olvasztó - vagy önnön lényegét asszonyisággá változ­ tató - felnőttebb, teljesebb vonzal­ mat ébresztő Hon iránti szerelem sem részeltet másban, mint a hiábavalóság keserűségében; lettünk légyen bár okos vagy suta, hűtlen vagy öröklétig hűséges szeretők. De mégis, szólni, tenni érte - és ez a bizonyosság biz­ tonságával tudható - csak így, már csak ebben a keserű, viszonzatlan szerelemben tehetünk. Körülbelül így, ennyiben írható föl, ez az alapképlete a Simonyi Imre költészete által köz­ vetített világlátásnak. A szemlélet el­ ső közelítésben monolitikusnak is tűn­ het (a jelzőtől kizárólag félreértelmez­ hető mellékzöngéi miatt ódzkodom): a költő első kötete megjelenésétől (Tisztességes írás, Gyula, 1956) ugyan­ azokat az elemi erejű létélményeket fogalmazza versbe, újra és újra. Mind szélesebb indulattal, de mindig „be­ lül valami fájdalmas körön” , mind kihívóbb őszinteséggel, de mindig föltétlen tisztességgel, olykor már-már görcsös, öntépő révületben, állandó „egyirányú menetelésben” : haza és szerelem: hazaszerelem! („Elutazni valahová. A Lánnyal. Valahová. Ta­ lán épp a Hazába.” ) D e honnan ez a maró keserűség, �miért a viszonzatlan szerelem remény­ telenséget keltő érzete, mi az, ami e két, azonos érzelmi gyökerű létszfé­ rát, a Nővel és a Hazában - de ír­ hatjuk így is: a Nőben és a Hazával - élést ilyen elemi, egymást feltétele­ ző, egymást teljességgel átható totali­ tássá, a hétköznapi és a költői praxist (amelyek, jól tudjuk, szét nem vá­ laszthatók) egyaránt alapjaiban meg­ határozó mentalitássá lényegí t i? Aki Simonyi Imre sajnos, nem nagy gyakorisággal sorjázó - köteteit isme­ ri és az azokban foglalt pozitívumokat sommázó, mintegy könyvre-könyvbe komponált egységes gondolati rend­ szer (egymásba épített versciklusok) keretébe foglaló jelenlegit is forgatta, annak számára kézenfekvő következte­ tés a válasz: az a nem csupán mai, hanem egész poézistörténetünkben rit­ kaságszámba menő emberi-alkotói alapállás, amelyet organikus történe­ lemszemléletnek nevezhetünk. Ez a művekben és művek által kinyilvání­ tott történelemszemlélet adja meg Simonyi költészetének markáns, egyedi alaphangját, amelyet egyfelől a konk­ rét történelmi tapasztalás (pl.: Ha­ zám, Természetes halál a XX. szá­ zadban), másfelől épp eme tapaszta­ lás(o k ) által involvált föltétien hu­ mánumra alapozott erkölcsi tartás (pl.: Sírirat) kettőse szervez megbont­ hatatlan egységgé. A „haza és szere­ lem” összefüggésében fogalmazva: a férfi tisztessége: hűség a hűtlen sze­ retőhöz ! Úgy gondolom, hogy e recenzió, de a kötet olvastán is sokakban fölme­ rül a kérdés: van-e létjogosultsága manapság a konok, számonkérő haza­ szerelemnek - egyáltalán: mit is je­ lent közelebbről ez a szó - leírható-e, kimondható-e a kifejezés „hűtelen ha­ za” s ha igen, akkor miért és miben hűtelen? Érzésem szerint - túl azon, hogy a kötetben olvasható, a fenti kérdésekre konkrét választ adó ver­ sekre fölhívom a figyelmet - kísérle­ tet kell tennem az elfogadható - no­ ha korántsem teljességigényű - fele­ let(ek) megfogalmazására; még akkor is, ha tudatában vagyok, hogy szava­ ink devalválódásának idején nehéz el­ kerülni a profanizálás buktatóit és a nemkívánatos, ideologikus felhangok „beleolvasásának” lehetőségét. Az is nyilvánvaló, hogy e dolgozat keretei között a hazaszeretet és hazaszerelem fogalmainak kritikai tartalomelemzé­ sét elvégeznem lehetetlen, sőt, bajos akár csak szabatos, közösségi érvé­ nyű meghatározást adni. A két foga­ lom érzelmi telítettségében megragad­ ható különbözőség azonban, azt hi­ szem, mindenki számára nyilvánvaló, S minthogy Simonyi számára (is) az egyetlen, a teljességet jelentő létfor­ ma a közösségi lehetne, törvényszerű, hogy az „én” -t organikus kisközössé­ gek híján a közvetlen környezetben „lereagálni” képtelen érzelmek teljes, a hiány által fölfokozott sűrű telített­ ségükben a nagyobb, az egyéni iden­ titás alappilléreként (is) működő kö­ zösségre, a nemzetre - és mivel ez századunk húszas-harmincas éveitől meglehetősen képlékenynek bizonyuló „fogalom” - a nemzeti létet jelentő / biztosító tényszerű keretre, a hazá­ ra vetülnek. A Haza - a Nő, a Sze­ relem, (s mint majd később látjuk) a „Régi Gyula” - ily módon a kizáró­ lag csak a közösség léte (megléte) ál­ tal szavatolt egyéni lét, a személyi­ ség fönnmaradásának szinonimájává (is) válik Simonyi költészetében. Így tehát, és persze a fél- és közelmúlt magyar történelme hon-, ember-, mél­ tóság- és ideavesztéses időszakainak s a „nálunk nélkül végeznek rólunk” (in.: Báróczi Sándor: A védelmeztetett magyar nyelv. Bécs. 1790.) törté­ nelem- és politikacsináló módszerei­ nek ismeretében egyszerre természe­ tessé és megindítóan emberivé válnak Simonyi komor indulatai, egy pilla­ natig sem kétséges a számonkérő sze­ relem létjogosultsága. Hiszen a haza történelme személyes történelem is, a Kettős szerelem költőjéé és a kultúr­ 49 �körhöz tartozó tíz-egynéhány millió emberé, és mert a nemzetet előrevi­ vő (vagy csupán csak megtartó) lehe­ tőségek elherdálása egyben az egyéni lét pástjainak csonkítása is. És ha igaz a mondás, miszerint a szerelem a legönösebb önzés, akkor Simonyi Imre rezignáltan okos egoista. Nos, az eddig elmondottakkal ko­ rántsem jellemeztem kimerítően Simo­ nyi poézisét, inkább csak az általa művelt és képviselt költészeti típus alapelemeit igyekeztem körvonalazni. (Rövid kitérő erejéig idekívánkozik egy megjegyzés: a jelenlegivel a hete­ dik kötetét közreadó, hatvannegyedik évében járó József Attila-díjas, irodal­ munkat markáns vonásokkal, költé­ szetünket jelentős értékekkel gazda­ gító költő munkássága - jóllehet mind­ kettő régóta időszerű volna - ez idáig sem egy pályaívet bemutató-értékelő monográfiára, sem válogatott kötetre nem „érdemesült” . Jóvátehetetlen mu­ lasztásaink szaporítása pedig - eny­ hén szólva - értékpocsékoló fényűzés. Akár a versnyelv-versmodell, akár a poétikai előképek, vagy a szűkebb pátria, az alföldi kisváros, G yula ver­ sekben játszott szerepe felől közelí­ tünk, a számba veendő jellegzetes vo­ nások sokasága zavarbaejtő. Ezt a köl­ tészetet lehetetlen egyetlen képletben fölírni. Egyfelől a szikár, fegyelme­ zett, nem ritkán a központi versszer­ vező erő, a versmag, a versgondolat groteszkül abszurd ellentettjeibe for­ duló, a valóság iszonyatát-képtelenségét ekként poentírozott nyelvi logi­ kával kifejező versépítés (pl.: Ro­ mánc, Epilógus, Keser-vers), másfelől az erőteljes s ezért olykor pongyola­ ságként ható indulati elemek lobogóan kamaszos hangütése, ismét másfelől az érett, kiábrándult férfi komor-kese­ rű hangja (pl.: Virágvasárnap, Nem egyeztél bele). Egyfelől a népi költők - közöttük a versben is megidézett nagy előd, Sinka István - örökségé­ nek fölvállalása-továbbvitele (pl.: Szülőházam, Szülőfalum), másfelől a 50 belső vibrálásra, a gondolatritmusra épülő szabadvers kifejezetten simonyis vállfaja. Egyfelől az imádott, az eu­ rópai, kárpát-medencei pátria (pl.: Rendületlenül, Szózat, Hazafele, Tör­ ténelmi lecke, A Hazáról az utolsó szó jogán), másfelől a gyűlölt-imádott, a kitaszító-befogadó, a kisvárosnyi vi­ lágváros, a hazában hazányi szerető: Gyula, képekben, hangulatokban, re­ miniszcenciákban, mindenütt és min­ dig jelenvalóan: alfa és omega, kulcs a Szerelemhez, a Hazához, kulcs a Léthez (pl.: Sarokasztal a „Kék Macská” -ban, A Fiúk a „K irá ly"-ban, A „Kék Macska” meghal. A szerető vallomása). A recenzens, aki maga is személyes élményként élte meg a régi Gyulát, a tapasztalás bizonyosságával tudja, amit a Kettős szerelem olvasója a ver­ sek jelzése-jelentéseként érzékelhet: ez a gyulaiság több mint egyszerű ott­ lét, nem csupán az odatartozás, ha­ nem egy minőség, a / egy létezésmód jelzője („Hisz az A K K O R B A N él az azelőtt / az azóta s az ezután! Légy áldott / Régi Gyula. - Í rta: Hű Sze~ retőd.”). És persze azt is tudja, hogy a coleur locale sugallta létezésmód generális tartalma, az emberléptékű élet - a lebontott negyedek-házak, az átépített utcasorok, a szétfűrészelt fahidak, a kivágott gesztenyeallék, egy­ szóval - a „Régi Gyula” elsüllyedé­ sével együtt pusztul, töredezik. Simo­ nyi költészete a kezdetektől ennek az emberi léptéknek az elsiratása-visszaperelése, hiszen a költő tudván tud­ ja, hogy a lét önmagában csupán az élet lehetősége, a szerelem önmagá­ ban csak a boldogság lehetősége, hogy e kettő megélhetősége kimondás nél­ kül pusztán a lehetőség léte a létezés­ re s a lehetőség e létnek nem bizo­ nyítéka pusztán csak élhetőség lehető­ sége és ezért a költő létlehetőségének létezhetősége a kimondás cselekvése. Tudja, hogy a kívánt, a szeretett, az elérhetetlen - az igazabb szeretők megnevezésével a kínzó hiányérzet, ha �meg nem is szüntethető, legalább versnyi időre, csillapítható. S e mos­ tani kötetében - miként az eddigiek­ ben is - nevén nevezi, vég nélkül szólongatja - az állandósult hiány szüntelen jelenlétévé varázsolja - fá­ radhatatlanul idézi a távollévő, hűte­ len kedveseket: „Haza, Lány” . S a szerelemtől fűtött ráolvasó bájolás még így is, még akkor is érvényes, ha - nomen est omen - „ eleitől fogva” félszárnyú e „kettős szerelem” . EN D RŐ D I SZABÓ ERN Ő „emberré az tesz, ha megszólalok” Bertók László: Ágakból gyökér Hosszú az út Vésétől Pécsig Csurgón és Nagyatádon át. A K ár­ pát-medence pereméig még inkább. D e körbe fordulva, vissza a gyöke­ rekig sokkal hosszabb. Különösen, ha töretlenül hozzuk a magunk sorsát. A közelmúltban jelent meg Bertók László negyedik, önálló verseskötete. Ágakból gyökér - ezt hirdeti a cím. S a könyv olvasásakor érezzük, hogy a rugalmas, élettel teli ágak a földig hajoltak a viharban. Megkapaszkod­ tak a földben, hogy újra gyökeret eresszenek. Mert a megbolygatott vi­ lág megfordult fája tudja, „. . . hogy azóta, / a semmi semmit ér, / tehát a gyökér nem jelez, / furakszik még mé­ lyebbre / hitér, tiszta vízér . . . ” Igen! Kell a hit, hogy higgyük né­ pünk, művészetünk és a magunk sor­ sának jövőjét, igazát. Kell a tiszta víz, meghűsíteni lázas arcunkat - na­ gyokat kortyolva oltani cserepes szánk és szikkadó lelkünk szomjúságát. Bertók a középgeneráció kemény hangú, igényes, felelősséggel alkotó költője. Bátran néz szembe a valóság­ gal, és szilárd erkölcsi alapról üzen hadat a gyávaságoknak, a torzulások­ nak, a megalkuvásoknak, a hőköléseknek. Hogy meggyőződéssel vállal­ hassa a maga korát és tehetségével kiküzdött szemléletét. A mindössze kilencvenoldalas könyv négy rövid ciklusból áll. A nyitó és a záró egység feszesen közre­ fogja a belső képsorokat. Ez a befog­ laló forma kemény harcok, belső ví­ vódások színtere. Az indító versek­ ben „udvara nő minden szónak” . Olykor úgy érzi, hogy „létezem csak, mint a kövek” - vagy éppen „nézzük egymást, mint a katonák., / akik túl­ élték, amit nem lehet” . Mégis hiszi: „aki nem csügged, az hazatalál.” A kötet középső két ciklusa egy kicsit fanyar, egy kicsit féltő - oly­ kor bizakodó, olykor aggódó képek­ ben fogalmazza meg mindennapi gondjainkat, a hétköznapok fonáksá­ gait - s a mindnyájunkra nehezedő felelősség terhét. Valamennyiünk ne­ vében vitázik, kérdez, érvel, vall és számba veszi a megélt „boldog jö­ vőt” . Népünk jövőjét - meg a maga sorsát. Az irónia és az önirónia különösen erőteljes az „idegenvezető” verssorai­ ban. Szűkebb és teljesebb hazájának bemutatásakor többször epésen - oly­ kor naturalisztikus részletességgel ítél­ kezik, de ítéletei mindig a valóságra épülő tapasztalatok és költői absztrak­ ciók karakteresen művészi kapcsola­ tai. - Jól látja, hogy az átlagpolgár „nem érzi, hogy / a Kárpát-medence jelű szakajtóból / kilóg a lába” . Te­ ret és idősíkokat váltogatva föntről tekinti át a tájat és a történelem fi­ camait. De mi a fönt meg a lent, a magas és a mély; a semmi párhuza­ mosak és a végtelen? - Vajon ki lát jól, ki tud hibátlanul eligazítani és eligazodni? 51 �A „szép, boldog jövő” megjeleníté­ se és átélése is keserű vagy fanyarkás - olykor groteszk fintor, máskor meg kemény kiállás, ítélet. Néha már ott tart, hogy ha „csöndben kell meg­ dögölni” - talán a fülünket is be kel­ lene dugni. Sokszor már úgy élünk, mintha „végképpen befalazva, / ma­ gukba . . élnénk. " Mégis fel-feltámadó bizakodással, makacsul visszatér - gyökereivel az ősi talajhoz - újra meg újra. Sejtései azt sugallják: „mert mindig történt csoda, / vagy csoda-féle, amikor / már senki sem figyel oda.” S az ember „álmodozik. / hogy lesz valami jó / valahol, valamikor". A kötetet záró negyedik ciklus szen­ vedélyes felelősségérzettel tér vissza költészetének alapkérdéséhez. Mi tör­ tént korunk emberének - és a köl­ tőnek - reményeivel, hitével, álmai­ val? S szinte kiszakad belőle a vallo­ más, hogy „Akkor szabadna verset írni, / ha nem lehet már verset ír­ ni” . József Attilához szóló „alkalmi” versében - négy szonettre feszítve teríti elénk tömör képek parafrázisa­ in át a mai költő kötődését a nagy elődhöz. Megilletődését így fogalmaz­ za meg: „s mint akit a mindenség vert meg, / sírok egy törött kira­ katban”. Érzelmeinek és aggodalmainak megzokott nyíltságával néz szembe ön­ magával a Születésnapi párosban. Ú gy érzi: „egyszóval, élünk, öregem, / közepesen, közepesen". Bár tapasztalja: „és néha kihagy a szíved, / de semmi sincsen nélküled, / és felelős vagy, minthacsak / te szülted volna önmagad.". A kötet egyik kulcsverse az E l­ menni kevés, itt maradni sok című. Újra vallatóra fogja a munka, az ál­ mok és a szabadság lüktetését: „É p í­ tettem a végtelen falat, / és álmodoz­ tam, mint aki szabad". A verset lezá­ ró egységben megfogalmazza maga vállalta kötelességét és lehetőségeit: 52 „Elmenni kevés, itt maradni sok. / emberré az tesz, ha megszólalok.” Igen a költő felelőssége a megszó­ lalás, az igazmondás joga és lehetősé­ ge! S mire a kötet végére érünk, már tudjuk, már megbizonyosodtunk róla, hogy együtt utazunk életünk vonatján - az emberiséggel. Az is igaz, hogy „a bolond tekinget csak hátra / meg aki fél," - de nem dönthetjük el, van-e joga valakinek is meghúzni a vészféket! ? Bár a költő átkelt már a „lengő fényhidakon” - újra csak visszatér a tárgyakhoz, az emlékekhez, a fákhoz. Most már a gyökerek titkait vallatja. Bertók László szinte észrevétlenül érkezett meg a zárt, csöndes, szigorú falusi világból a mai magyar líra nyílt vizeire. Vitorláját feszíti a szél - a reménykedés; messzi utakra ké­ szül. Költészete kiérlelt, erőteljes, dina­ mikus líra. A belső harc, a pontos, kemény ritmusok, a kifejező, szabato­ san szerkesztett képek világa. A ma­ gyar klasszikusoknak és a népi lírá­ nak eredeti hangú, egyéni továbbépí­ tése. A felbontott térben és időben - az élet és halál feszes és áttételes párhu­ zamait felhasználva - biztos szigetek felé törekszik. Alkotásai újra meg új­ ra emlékeztetnek a lényeg, a tapasz­ talati és az elvont igazság megragadá­ sának jelentőségére. Hiszen az ember a művészetben azonosulhat a legtel­ jesebbem a világgal. A teremtő művé­ szetben. Bertók verseit a valóság meleg vé­ rű, meggyőző hangú, színes megjelení­ tése járja át. Az azonosulás, a felis­ merés és az önkifejezés olyan művé­ szi egysége, ami még - a jövőre vo­ natkozóan - sokat ígér. A hajlékony ágból szemünk előtt lett „dolgozó” gyökér, hogy táplálja a Somogyból ki­ ágazó hazai líra terebélyesedő lomb­ ját. (Magvető) SZ IR M A Y E N D R E �Két költő Nógrádból Bódi Tóth Elemér és Szepesi József verskötetei A Nógrád megyei Tanács VB mű­ velődésügyi osztálya a Palócföld Könyvek sorozatban tavaly immár 5. s 6. kötetét jelentette meg. Szerény, ám tetszetős küllemű könyvecskék, a hátsó borítón a szerzők portréival és vallomásaival, a gusztusos betűk eleve olvasásra ösztönzik a beléjük lapozót. Ezúttal két, szinte pólusként ellenté­ tes alkatú költő munkásságából ka­ punk ízelítőt, hála a kiadói jótéte­ ménynek. Bódi Tóth Elemér mélyen intellek­ tuális erezésű, „tudatos” költő, Sze­ pesi József az „indulatos” , aki ha sze­ lídre fogja is vádoló szavait, mögöt­ tük így is virtuálisan kirajzolódik egy dinamittal töltött, robbanni-kész láda. Mindketten bátran, magabiztosan áll­ nak saját lábukon. Hogy választott mestereik is vannak? Az egyik legoriginálisabb magyar költő, Ady Endre versben-prózában két elődöt is vallott mesterének, Csokonait és Vajda Já ­ nost. Bódi Tóth Elemér - verseiből lát­ hatóan - világot-járt ember; újságíró, több mint két évtizede munkatársa, ma főmunkatársa a megyei napilapnak. Vas megye szülötte, már gyermekfővel publikálta verseit. A szülőföld, a vasi tájak rabként tartják emléklán­ cukon ma is. Minderről tökéletesen meggyőz a három ciklusra tagolt kö­ tet első kis csokra, Az emlékek öble. Vasszilvágyból dalol lelke mélyén ma is, ízt, színt onnan olt verseibe. Mily nemes gesztus Nógrádtól, hogy men­ ten az elfogultságtól, a Vas megyei szép rejtelmek kidalolásának épp ő ad teret. De Vas fia „arannyal" fizet e nemes cselekedetért. Már nem is szürkülő, de reménytelenül megszür­ kült s kopott nyelvünkbe versein át olyan szavakat s fogalmakat csempész be, melyekről nem alaptalanul gondol­ hatjuk, rég kivesztek nemcsak köz-, de irodalmi nyelvünkből is. Íme, mu­ tatóba : lóstál, tergyegess, szelemen, böstörködik, banga, kepéi, müge s folytathatnánk. A külhon, a nagyvilág a színpada a második, a Változékony idő ciklus verseinek. Nyugat iránti akaratlan kí­ váncsiságát, vágyát ő maga nyilatkoz­ tatja ki, tán méreteiben legnagyobb versébe beépített két sorában; „ . . . eleim kunyhója közelebb bozsgó Bécshez, / mint boldog Budához.” München utcáin, London hídján, rak­ partjain barangoló társának érzi a költőt e sorok írója. Ő is rótta azo­ kat, s Cs. Szabó könyveimével élve, a „dóveri átkelés” izgalmában őt is megragadta a bizonytalanul kék-szürke-zöld tenger vijjogó sirályaival, a tenger, mely Bódi Tóthnak legna­ gyobb szerelmévé szegődő élménye marad. (Talán túl is énekli.) Tizenegy versének - egészében, vagy részben - ihletője a tenger. A hajnalok hajna­ la címűben éjszakákon át hallja a „tenger mormolását” (Lévay József Mikes-e első két sorának sztereotip visszahall ásaként.) A mesék kapujában a harmadik, egyben a kötet címét is viselő ciklus az igazán fölszabadító külső világ; jó légvételre biztató tájak, emberek. S ha a „vén Európa csak sirály” „D o­ ver fehér szikláinál, . . . árucserére szűkített demokrácia tévelyeg / Egyik parttól a másikig” - most a mesék kapujában, a Krímben, Jaltán, Bahcsiszeráj szökőkútjánál, Csehov verandáján eloldottnak érzi magát a költő a korábbi kötöttségektől. 53 �A világutazó költővel hazatérve nyereségként tesszük polcra a kis kö­ tetet. Annyi hiányérzettel mégis, hogy a legszebb s legmagasztosabb emberi érzésből, a szerelemből fakadó vallo­ másokkal adósunk maradt, vagy ilyen élmények hiányában - mégsem? Szepesi József Elszórtan, mint a gyom című kötete mintegy harmadá­ val terjedelmesebb, mint a Bódi Tóthé s a versek száma is ilyen arányban magasabb, csaknem eléri a százat. Szepesit korántsem intellektuális alapélmények tolták a versírás felé, fizikai munkás ma is, s így közel a forráshoz, melyből nemcsak vers, de társadalomrajz írásához is bízvást meríthetett. (Munkáját az Í rószemmelbe is beválogatták.) A cikluscímek hiányoznak a könyv­ ből, jóllehet öt részre tagolja a szer­ ző, vagy a szerkesztő a versanyagot, de mert átfolyás van a témákban, vol­ taképpen a tagolásnak nincs is gya­ korlati jelentősége. Tán a keletkezé­ sek, az építkezés folyamatában lett volna célszerűbb a verseket egymás mellé illeszteni. Ebben az esetben a kronológia fejlődéstörténetet is jelen­ tett s igazolt volna egyben. A nyitás nyomban egy lefegyverzően szép kis szonett. Szepesi eredendő­ en lírai alkat, hőmérőnek érzi magát a társadalomban. Szánja magát, s ugyanakkor azt is tudja, hogy „nincs szánalmasabb az önszánalomnál” . Szürke reggelek ölik meg a „fakír hőst” , ki Jack London egyik figurájá­ ban vél önmagára ismerni, a nyil­ vánvaló áttételekkel persze. Utcákon, külvárosokban bolyong, szobájában heverészik, olvas. Mily remek képe­ ket kap el kószálás közben! E szem­ pár azonban nemcsak tárgyakat lát meg kitűnően, a társadalmat is konok tárgyilagossággal szemléli. Egyáltalán Szepesitől kijár az „adag” mindazok­ nak az „uraknak” , vezetőknek, főnö­ köknek, kik pocakosak, sokpénzűek, gigerlisen elegánsak. Olykor olyanok 54 - ezt már mi tesszük hozzá kritikusan - amilyeneknek valaha a tőkéseket volt szokás ábrázolni baloldali gúny­ plakátokon. S a borgőzös éjjelek leg­ léhább vértanújának - ahogy a költő aposztrofálja önmagát - agya veszteg­ zár alá kerül... Írni kéne - sóhajt s aztán iszik. Hiába fekszik le a nővel, szeretke­ zésre sincs erejük. Nem csekély ciniz­ mussal „utóiratban” üzen a kedves­ nek, ha még bűzlik lábszaga, amit a franciaheverő beszítt, szellőztesse ki a szobát. Egyáltalán - miként írja úgy volt mindig a nőkkel is, mint a pénzzel: sose boldogította, de mindig jó volt, ha v o lt.. . Nem kis bátorság kell ily morál őszinte föltárásához. S effajta helyzetekben harcban társadalommal, alkohollal, nővel kellett újra és újra talpra s helyt áll­ nia közlendőivel. A könyvcimadó vers, az Elszórtan, mint a gyom, a kötet egyik utolsó da­ rabja. „K i fia-borja vagy, f miféle szél hozott? / Felelj, ha tudsz, Ci­ gány, / nevezd meg önmagad.” / M ajd: „Elszórtan, mint a gyom, / bur­ jánzik szerteszét / véred a világban / öröktől parlagon." Szepesi egyéni dilemmáit önmagá­ ban mindenképp megoldotta, s egzisz­ tenciálisan is bizonyára. D e elérke­ zettnek érzi az időt arra is, hogy a társadalom segítsen az „oly sokat szenvedett bűnös, bús fajon." (Így ír­ ja, igen, ily adys hangszereléssel.) „Nyissatok ajtót emberek." E három szó a kötet utolsó versének utolsó so­ ra. Sapienti sat. Helyezzük polcunkra ezt a könyvet is a Bódi Tóthé mellé. Jó érzéssel te­ hetjük. Nógrád szép szellemi termést takarított be velük a múlt esztendő­ ben. Nyilván nem holmi „botcsinálta doktor” parancsára láttak e versek kö­ tetekben is napvilágot. Ezt igyekez­ tünk bizonyítani magunk is. KISS G Y U L A �Befogadó és kitaszító városban Brackó István: Kinek fütyül a madár? Mi marad az újságíró napi horda­ lékából? Elherdál-e mindent a rotá­ ciós gépek forgásának fokozására? A filléres információk villamoson zötyögve, autóbuszon szorongatva, vo­ naton pácolódva koppintanak csak meg egy-két olvasót, felszippantva a jegyzetek, cikkek, tudósítások, ripor­ tok mögött gyakran indignáltan szót és gondolatot formázó hírlapíró fo­ gyasztható, közprédára bocsátott idegsejtjeit? Vagy marad még az indula­ tok mögött és után annyi bölcs rezignáció, mellyel kiérlelhető a magas­ nyomáson elpuffantott pillanatnyi hördülések továbbgyűrűző, ülepedő, kövéredő, kimunkált töltete? „Átképezheti-e” magát a könnyűlovassági ro­ hamokra vezényelt huszár bölcs temp­ lomépítő mesterré, aki az időt már nem mérni, hanem eltölteni akarja? A Miskolcon élő Brackó István új­ ságíró Kinek fütyül a madár? című riportkötetét forgatva fenti kételyeim­ re is választ kapok, miközben több új­ rafelfedezés okán örvendhetek. Lehet, hogy nem éppen helyénvaló örömről szólni, ha robbanásveszélytől terhes városi közlekedésről, ha városnyi vá­ rosrész alapvető infrastrukturális hiá­ nyairól, ha a munkások ötleteit, újí­ tásait csak csúszópénzért elfogadó fő­ nökökről, ha csak a pozíciót és nem a teljesítményt megfizető bérmanipulá­ ciókról, ha a több évtizednyi munkát nem becsülő üzemvezetőkről, ha a hi­ tében halálig megmaradt munkás ár­ va lányáról, ha a gazdag vállalatok szegény országáról, ha a tisztes kö­ zépszer diadalmaskodásáról, ha a köz­ vélemény kisiskolás szinten tartásáról, ha a gazdasági mechanizmusunk ke­ rekei közé rakott fékekről, ha suksükölő doktorokról, korán kelő embe­ rekről, kivesző kemény kortársainkról olvashatok. Talán ráncolhatnám homlokom, hümmöghetnék, berzenkedhetnék, ha nem érezném azt az eltökélt igazságés szabadságvágyat (nem félek leírni a közhelyes nagyotmondást), ami túlemelte a napi riporter-kapálás gyom­ irtó aprómunkáján az értékeket terem­ tő, megmentő gazda-ember magatar­ tásában Brackó Istvánt. A Napjaink című folyóirat oldalairól ismerősek vol­ tak már e riportok, de amikor a Bor­ sod megyei Tanács és az Írószövetség észak-magyarországi csoportja közös kiadásában Kalász László kötetével indított sorozatba felvették Brackó írásait még talán a szerkesztők sem gondolták, hogy ilyen tiszta ívű, gon­ dolatról gondolatra, témáról témára építkező kötet formálható Miskolc életéről, arról a városról, ahová a szerző „csak” bevándorlóként er­ refelé úgy mondják: gyütt-mentként - érkezett Szabolcsból és a Viharsa­ rokból. Serfőző Simon szerkesztői gondossága rendezte e könnyen befo­ gadó és könnyen kitaszító város kró­ nikásává szegődő szerző írásait ke­ mény kötetté. Mondhattam volna: penge kötetté. Vágnak a témák, vágnak a sorsok, vágnak-a gondok és vág Brackó Ist­ ván szemlélete. Jelenünk megtört len­ dületei, a köröttünk élők sűrűsödő homlokbarázdái, illanó illúzióink hagyják pengenyomaikat rajtunk. A riporter felkutatta és fekélybontó ér­ zékenységgel kanyarította körbe szike­ éles stílussal, felkészültségre alapozott malíciával a látleleteket. Egyes szám első személyben fogalmaz, de nem to­ lakszik. Úgy van jelen, mint aki szem­ léli a különböző futamokat: a lakóte- 55 �lep lakóinak kívánságait, a felmondá­ sukat beadó művezetőket, a jelenről feltételes módban beszélő kortársait. Nem kívülállás ez, hanem az ítélete­ it, véleményét, gondolatait, tapaszta­ latait elegánsan átadó riporter szem­ lélete. Nem száguld, mint . . . nem leplez le mint . . . , nem bombasztikus poénvadász, mint . . . , hanem értelme­ ző és elemző, szemlélő és féltő, konk­ rét és kitekintő, mint... mint.. . De félre a példákkal, elődökkel, hasonlítgatásokkal! Az elmúlt évti­ zedben megszaporodott szociológiai szemléletű, szociográfiai vénával, ta­ lentummal megáldott, felvértezett ki­ válóságok között gyakran találhattunk különböző „újhullámos” törekvéseket. Brackó magatartásában, stílusában is értékmentő. Érzékenyen korrekt. Mit szeretne, mire kíváncsi a szer­ ző? A kérdés mögött nem szubjektív kíváncsiskodás, hanem közgazdasági szemlélettel és a humánum féltésével átszőtt vizsgálódások állnak. Szeretné, ha az építőiparnak sem lenne ked­ venc színe a szürke. Kíváncsi, hogy miért ködösít és festi magát rózsaszí­ nűre egy-egy vállalati, üzemi közös­ ség, ha már országos dolgainkban ke­ mények és kritikusok tudunk lenni. Szeretné, ha a tegnapi sörösüvegeket nem a mai kenyér reményében vin­ nénk vissza, és szeretné, hogy nem csak a szabad szombatokat várnánk, hanem a hétfőket is. Kíváncsi, hogy a közösség gondjaiért felelősen, gondol­ kodva szóló állampolgárt mikor nem nevezik már végre kellemetlen nyüzs­ gőnek, kotnyeles illetéktelennek a közösség gondjait hivatalból díjutal­ ványozott intézgetők. Kérdéseket tesz fel tehát a szerző. Nem álmélkodó, a körülményeket fi­ gyelmen kívül hagyó átutazó módjá­ ra, hanem tiszta, aggódó tekintettel, mint aki érzi; neki jussa van kimon­ dani a kérdéseket, jussa van válaszo­ kat is kapnia, mint annak a kétszáz­ ezer miskolci embernek, akik csetelve-botolva igyekeznek céljaik felé a demokrácia ma még olykor útvesztős labirintus-rendszerében. Miért? Miért a konok kérdések, miért a konok oknyomozás a buszon munkába araszoló gyárista élete után, a terveire nem ismerő építész álmo­ dott városképe után, az anyja ölében gőgicsélő csecsemő jövőjéért? A vá­ laszra is rábukkanhatunk. Mert: „Az ember nem tud kibújni a bőréből. Az ember nem fér a bőrébe.” Csakhogy a bőréből kibújni nem tudó, a bőrébe nem férő ember min­ dig más és m ás... A kohász abléz alatt már nem fogyaszt el nyolc-tíz li­ ter vizet, a cementmolnár manikűrkészletet vesz, a bányásznak kisebb kesztyű is megteszi, a hengerész már nem izmaiban, hanem idegeiben érzi a nyűvést. Könnyebb lett a kéz, könynyebb lett a munka...(?) Vitatkozhat­ nék, de megteszi ezt maga a szerző is, hiszen tudja, hogy azok szorulnak le a dísztribünökről, akik a leginkább oda­ valók és akiknek tapsolni kellene, nem mindig csattan a tenyerük, mert foglalt a kezük: „szerszámot markol­ nak, bevásárlószatyrot cipelnek, gye­ reket sétáltatnak, vagy éppen egy má­ sik kezet szorongatnak!’. Ilyenek Brackó emberei, ilyenek Észak-Magyarország keleti csücskében a króni­ kás társai, akik ugyan szeretnék, hogy nekik fütyüljön - a nem Arany János-i - madár, de tudják, hogy van­ nak még, akik elpörölnék tőlük. A szerző értük pörlekedik. Komoly sorozat jövőjét mutatja a miskolciak kezdeményezése, amely megérdemli az országos figyelmet. S Z E N D R E I LŐ R IN C �TANULMÁNY D U BA G Y U L A A Madách Kiadó 15 éve* I. Nemzetiségi könyv- és lapkiadónk létét két évtizedes fejlődési folyamat előzte meg. Ez a folyamat egyetlen szakaszában sem nélkülözte a nehézsége­ ket és minden időszakát a nemzetiségi kultúra és írásbeliség élni akarása, fo­ kozódó öntudatosodása és jövőjébe vetett hite jellemezte. Irodalmunk és könyvkiadásunk háború utáni indulását - újrakezdését - 1949-re tehetjük, amikor az Új Szóban megjelentek az első hazai versek, és a Pravda Kiadó magyar szerkesztőségének gondozásában, a Magyar Könyvtár keretén belül az első magyar könyvek. Az irodalom születésének nagy és komoly pillanata ez, olyan irodalom csírázásának, melyben a kezdetektől gyökeret ver, öntudatosul és formát keres a nemzetiségi önkifejezés és programkeresés igénye, a közös­ ségi sorskérdésekkel való szembenézés szándéka. Írásbeliségünk születésének ténye a nemzetiségi politika kedvező és igazságos változásának az eredménye, melyben részt vesznek a párt- és állami szervek, az ugyancsak „pályakezdő” Csemadok és a népi erőkből újjászerveződő, népi-nemzetiségi kultúrközösség. A kezdetek utáni két évtized az irodalmi fejlődésnek, a nemzetiségi sajtó­ rendszer kialakulásának és a szellemi közélet megalapozódásának, valamint a magyar nyelvű könyvkiadás folytonosságának a jegyében telt el. Első köny­ veink megjelenése után állandósult a magyar könyvkiadás. Kezdetben önálló kiadó - a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó - , majd a szlovák szépirodal­ mi kiadó magyar szerkesztősége, üzeme valósította meg. Könyvkiadásunk alapfeltétele és programos célkitűzése néhány éven belül nyilvánvalóvá vált: min­ denekelőtt a nemzetiségi irodalom létét és fejlődését kell szolgálnia. Emellett egyértelműen hasznos kötelessége a szlovák és cseh irodalmak élő és klaszszikus értékeinek magyar nyelvű tolmácsolása. Könyvkiadásunk két évtized alatt szervesen beilleszkedett a csehszlovákiai társadalmi kontextus és kultu­ rális intézményrendszer egységébe, nagy mértékben- lehetővé tette irodalmunk felnövekedését és a hazai köztudatban, valamint az egyetemes magyar írásbe­ liség tudatában való térnyerését. II. A Madách Könyv- és Lapkiadó 1969. január 1 -gyel alakult. Alapító dekré­ tuma állandósította, önállósította és nemzeti vállalat szintjére emelte könyv­ kiadásunk akkori képviselőjét, a Tatran Kiadó magyar üzemét. Nem a sem­ miből keletkezett a Madách, húszéves kiadói múlt örököse, és ez a tény a nemzetiségi könyvkiadás folytonosságára utal. Nem új intézmény alakult te­ hát, hanem a meglevő, a régi bővült ki, önállósult és intézményesedett. Mun­ katársai, szerkesztői gyakorlata, irodalmi célkitűzései és szerzői közössége ma­ radtak, de vezetősége nagyobb hatáskört, tágabb lehetőségeket kapott, mely* Elhangzott Nagykürtösön (Csehszlovákia), a hagyományos Madách Irodal­ mi Napok keretében, 1984. novemberében. 57 �lyel egyidőben az írásbeliség fejlesztésében vállalt felelőssége és elhivatottsá­ gának mértéke is növekedett. Ezek fontos körülmények, mert a nemzetiségi írásbeliség és kultúrtudat további önállósodását, öntudatosulását és minőségi fejlődését tették lehetővé. A Madách Kiadó léte, feladatai és eredményei fel­ tételezik a nemzetiségi irodalom fejlődési törvényszerűségeire, szükségleteire és hivatásvállalására épülő, sajátos és körültekintő eszmei és gazdasági gondolko­ dást. Lévén állami intézmény és nemzeti vállalat, része a köztársaság intéz­ ményrendszerének és gazdasági szervezetének, emellett azonban sajátos - nem­ zetiségi - érdekeket és szempontokat képvisel, mindenekelőtt a nemzetiségi kultúra önállóságát és benső törvényeiből következő, fejlődési sajátosságait. Olyan irodalompolitikai és kiadói gyakorlatot tesz lehetővé, amely összhang­ ban van az egységes társadalmi célkitűzéseikkel, de közben - ezeken belül a parciális, sajátosan nemzetiségi érdekeket juttatja érvényre. Az önállósult kiadó szervezeti kiépülésében a meglévőből, a folytatandóból indult ki, és első kiadói terveiben, irodalmi programjában írásbeliségünk al­ kotó területeinek akkori műfaji összetételét követte. A hatvanas évek végén a költészet, a széppróza és részben a kritikai irodalom voltak vezető műfajaink, s természetesen a rendszeres és számottevő fordításirodalom. Ennek megfe­ lelően a szerkesztőségi részlegen belül három szerkesztőség alakult: az eredeti magyar irodalom és a szlovák és cseh irodalmak önálló szerkesztősége, me­ lyek élén vezető szerkesztők állnak. Néhány év alatt megszerveződött a gyár­ tási-technikai osztály, a gazdasági osztály, magába foglalva az üzleti-terjesztői részleget. A kiadó, kiépülése során, bizonyos értelemben a nemzetiségi közgondolkodás iskolája lett, melyben az önálló politikai és gazdasági döntések nemzetiségi alapelemei szembesültek és belefolytak a széles körű társadalmi gondolkodás és irányítás gyakorlatába. III. Kiadónk önállósulása olyan időszakra esett, amikor irodalmunkban je­ lentős újító szándékú alkotói törekvések jelentkeztek, műfaji és témagazdago­ dás és új esztétikai értékek kíséretében. Fél emberöltő távolából mérlegelve az akkori helyzetet, úgy látjuk, hogy az önálló kiadó létrehozása szükségszerű és törvényszerű volt, alakulását a mennyiségi növekedésnek minőségi értékek­ ben való kifejeződése kísérte, s így létét indokolttá tette. A számbeli növe­ kedés mutatói jelentősek voltak. A hatvanas évek végére irodalmunk meglevő három nemzedéke mellé felsorakozott egy új, fiatal nemzedéki csoport - kö­ zel kéttucatnyi kezdő alkotó - , melynek költői az E gyszemű éjszaka, próza­ írói pedig a Fekete szél című antológiában kértek szót és mutatkoztak be az irodalmi közvélemény előtt, s tegyük hozzá, nem sikertelenül. Így a könyv­ kiadás szerzői bázisa kiszélesedett, műfaji érdekeltsége pedig látványos fejlő­ désnek indult. Az általános fejlődési irányzatot a kiadói produkció évi alaku­ lása is bizonyítja. Megjelent könyvek 1969- 1983. Év 1969 1970 1971 1972 1973 58 Műszám Eredeti Szlovák Cseh Világirodalom 28 33 36 42 46 II I 3 4 6 IO 14 14 II 2 I 3 3 4 15 18 18 20 15 12 �Év 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 Műszám Eredeti Szlovák Cseh 39 36 42 52 51 43 53 55 52 50 l6 20 25 23 25 20 28 29 29 25 12 5 10 12 II 6 l6 12 9 6 9 8 3 l6 14 14 9 14 14 19 Világirodalom 2 3 4 1 I — Az adatok tanúsága szerint az önállósult kiadó évi teljesítménye (az 1974. évi kassai nyomdatűz idejének kivételével) egyenletesen növekedett. Az évi műszámok növekedése mellett - illetve mögött - azonban látnunk kell első­ sorban az irodalmi élet fejlődését, s ezen belül is az eredeti magyar művek szaporodását, amely nemcsak mennyiségi mutató, hanem olyan jelzés, amely minőségi és műfaji gazdagodást is jelent. Az eredeti irodalom jelenléte, minő­ sége és összetétele hat elsősorban az önállósult kiadói politikára, részben meg­ szabja az évi tervek méreteit, másrészt ösztönzőleg hat a szerkesztőségi telje­ sítményekre, mert egyre igényesebb követelményeket támaszt a szerkesztők felkészültségével szemben, másrészt elmélyíti a kiadói tevékenység tudatosságát és célszerűségét. Végső soron megállapíthatjuk, hogy az önálló kiadó léte elő­ segítette a gazdagabb irodalmi differenciálódást, a műfaji sokszínűséget és a nemzetiségi kultúra általános fejlődését, öntudatosulását és reális jövőszem­ léletét. IV. Í rásbeliségünk kezdeteiből és korai fejlődéséből arra következtetünk, hogy az irodalom a történelmi tapasztalatokra és közösségi létélményekre min­ denekelőtt érzelmileg reagál. Legalábbis ezt látszik igazolni a tény, hogy az ötvenes években irodalmunk központi műfaja a líra, és könyvkiadásunk első eredeti kötetei jórészt verskötetek. Ez szinte az ötvenes évek egészére érvé­ nyes. Mindenekelőtt volt - a vers. Mintha az ébredező nemzetiségi öntudat először önmagával - szubjektív érzéseivel - ismerkedne, a lírai érzékelés se­ gítségével próbálná megismerni és felmérni a valóságot, mely körülveszi és lé­ tét meghatározza. Azt is megfigyelhetjük, hogy az értékelő kritikai gondolko­ dás - mondhatnánk - természetesnek veszi ezt a magatartást. Az adott kor­ szakban ébredező kritikai gondolkodásunk - Fábry Zoltánnal az élen - a költői művek elemzésével és bírálatával fogalmazza meg első társadalmi és eszmei-esztétikai felismerését és igazságait. A próza - nevezetesen az elbeszé­ lés és novella, s méginkább a regény korszaka - a hatvanas évek elejével kez­ dődik (Rácz Olivér, Dobos László, Ordódy Katalin, Lovicsek Béla regényei), ezek a háború után született művek már történelmi-gondolati igénnyel köze­ lednek a múlthoz s a jelenhez, és olyan nemzetiségi életsorsokat mutatnak fel, amelyek - természetesen a megírás adott művészi szintjén - általános közös­ ségi élményeket és igazságokat összegeznek. A kiadó első kétévi - 1969-70 évi - produkciója megbízhatóan tükrözi könyvkiadásunk akkori helyzetét, amelyre a Madách építhetett. Az alapítás első évének 28 megjelent kötetéből 11 eredeti magyar mű, a többi fordítás­ irodalom. Az eredeti művek között hat verskötetet találunk, öt prózakötettel 59 �szemben (két regény, egy novelláskönyv és két publicisztikai kötet). A követ­ kező év tizenöt eredeti kötetéből már csak kettő a verskötet, öt regény, két elbeszéléskötet és több közírói és tanulmánykötet adja az évi termést. K é­ sőbbi évek hasonló arányokat mutatnak, a prózairodalom teljesítménye ki­ egyenlítődött a költészetével. Nemzetiségi kultúránk fejlődése során kialakult alapfeltétel, hogy a Madách Kiadónak a szépprózai művek megjelentetése az egyik legfontosabb és leg­ eredményesebb területe. A hatvanas évek során szépprózánk felfedte, kialakí­ totta és megfogalmazta történelemszemléletét, melynek jegyében elsősorban a nemzetiségi lét sorskérdéseinek és a dél-szlovákiai társadalmi valóság válto­ zásainak irányába fordult. Kiadópolitikánk - követve az irodalom irányvé­ telét - ennek következtében úgy alakult, hogy a Madách Kiadó már kezdeti éveiben sorra jelentetett meg olyan prózai műveket - regényeket és elbeszé­ léseket - , amelyek társadalmi elkötelezettség és művészi igazságérzet tekinte­ tében a környező nemzeti irodalmak szélesebb körű értékrendjében is helyt álltak, és legjobbjaik a közép-európai szocialista prózairodalom szerves mégha kevésbé ismert is - részévé válhatott. Egri Viktor Agnus Dei című re­ gényét követték - másodkiadásban - Dobos László Földönfutók, Ordódy K a­ talin Keskenyebb út, Mács József Adósságtörlesztés című könyvei, majd Duba Gyula Szabadesés és Dávid Teréz Ifjúságból elégtelen, valamint Időzített bol­ dogság című regényei. A fellendült regényirodaimat - a közös művészi-esz­ mei program jegyében - hasznosan és gazdagon kiegészítették a novellairo­ dalom és elbeszéléskötetek, Gál Sándor Múmia a fűben és Elsőosztályú ma­ gány, Egri Viktor Eszter, Bella és a többiek című kötetei. A kiadói politika céltudatosságát dicséri, hogy a prózairodalom gazdagodá­ sához olyan könyvekkel járult hozzá, mint Fábry Zoltán Palackposta és Fegy­ ver s vitéz ellen című publicisztikai írásainak második kiadása - az első ki­ adások a második világháború előtt jelentek meg majd Vigyázó szemmel összegyűjtött kisebb cikkei, Darkó István novellái (Romok és fények), Tamás Mihály regénye (Két part közt fut a víz), Ilku Pál Zendűl az osztály című könyve. Az első köztársaság irodalmi hagyományainak feltárásával és közkéz­ re adásával a tudatos - és tegyük hozzá: átgondolt - kiadói program egymás mellé helyezte a múlt és a jelen könyveit, hogy az irodalmi közvélemény öszszevesse őket, keresse közös mondanivalójuk jegyeit és általuk a nemzetiségi történelem és kultúrtudat folytonosságát, életképes alapjegyeit és jövőbe mu­ tató értékeit. A polgári köztársaság szociális fogantatású kisebbségi prózája és a szocialista társadalom nemzetiségi prózájának igazságai a közös sorsélmé­ nyek és létfeltételek folytán összecsengtek. A prózairodalom terén kifejtett kiadói törekvések másik - nem kevésbé fon­ tos - területe az elméleti-kritikai irodalom műfaja. Az irodalmi fejlődés és műfaji gazdagodás eleve feltételezte - és előidézte - az irodalomtudat és esz­ tétikai értékrend bővülését, minőségi előrelépését, bár részben a kiadón múlott, milyen mértékben ad helyet terveiben ennek a műfajnak. A megjelent köny­ vek száma helyes arányérzékre vall és alátámasztja azt a felismerést, hogy az irodalomtudat kimunkálásához elengedhetetlenek az olyan elemző és összegező kritikai művek, amelyek helyesen és színvonalasan tudatosítják az elért ered­ ményeket. A gondolkodó prózának szorosan a művészi-alkotó próza - és köl­ tészet - nyomában kell járnia, hogy a nemzetiségi közösség - de nem kevésbé az irodalom maga! - követni tudja önmaga fejlődését. Ennek tudatában a ki­ 60 �adó Fábry Zoltán, Turczel Lajos, Csanda Sándor és mások - részben iroda­ lomtörténeti fogantatású kritikái mellett - már önálló léte második évében ki­ adta Tőzsér Árpád Az irodalom valósága című tanulmánykötetét, esztétikai gondolkodásunk első - erősen személyes - vázlatát, amelyben, a költő erős egyénisége folytán egy önálló esztétikai értékrend és rendszer vázlata bonta­ kozik ki. A könyvet egy év múlva követte Rákos Péter Tények és kérdőjelek című tanulmánykötete, majd két évre rá Zalabai Zsigmondnak A vers túlol­ dalán című kötete, melyben a szerző a legfiatalabb irodalmi csoport esztétikai gondolkodásának megfogalmazására és dokumentálására tesz kísérletet. Az irodalmi mozgás törvényeit követve, a kiadó vállalta a nemzetiségi köl­ tészet metamorfózisának aktív szolgálatát és alakítását. Líránk esztétikai irány­ vételének és minőségi változásának kiinduló pontja az Egyszemű éjszaka meg­ jelenésével kapcsolatos. Az antológia költőcsoportja - és a velük együtt je­ lentkező fiatal prózaírók, a Fekete szél antológia szerzői - olyan formai igé­ nyességet és avantgarde kísérletező kedvet hoztak az irodalomba, amely hely­ keresésük révén jelentősen tágította annak esztétikai gondolkodását, valóságszemléletét és művészi értékrendjét. Bemutatkozó antológiáik után sorra je­ lentek meg első, önálló köteteik - Mikola Anikó: Tűz és füst között (1971); Tóth László: A hangok utánzata (19 71); Kulcsár Ferenc: Napkitörések (1972); Varga Imre: Crusoe-szaltók (1976) - , melyekben a fiatalos életérzés, sajátos iro­ dalmi program és horizonttágító, individuális valóságszemlélet kereste és kö­ vetelte helyét, lehetőségeit és szerepét az irodalomban (és társadalomban). Az új költői törekvések szembesültek és valósággal megütköztek a régi - hagyo­ mányosabb - lírai kifejezésmóddal és részben megosztották az irodalmi köz­ véleményt, másrészt viszont magasabb szintű - tartalmasabb - művészi szin­ tézis és gazdagabb lírai teljesség lehetőségét készítették el. Tegyük hozzá, hogy ezek a bonyolult, ellentétekben gazdag és társadalmi értelemben sem problé­ mamentes folyamatok nehéz korban, útkereső eszmei-politikai feltételek között zajlottak, az 1968-69-es társadalmi válságot követő konszolidáció korában, ami a kiadó szerepét és felelősségét erősen megnövelte. A kiadó - elismerés érte - felvállalta a fiatalokat, az idősebbek helyzetét - programjuk érvényét - pedig azzal erősítette, hogy sorra jelentette meg válogatott verseiket. - Bábi Tibor: Se elevenen, se holtan (1968); Ozsvald Árpád: Galambok szállnak fe­ ketében (1969); Dénes György: Az idő börtönében (1970), illetve új verseiket - Gál Sándor: Szabad vonulás (1969); Zsélyi Nagy Lajos: Üzenet a barlang­ ból (1971); Veres János: Homokvirág (1972); Török Elemér: Virágzó kövek (1973). A szerkesztőségi koncepció egységében látta a lírát, és ellentmondásait közelítette egymáshoz, eredményeit összegezte. A további években is folytatta ezt a kiadói gyakorlatot, az érett és népszerű értékek begyűjtése és kiemelése mellett - a válogatott kötetek - állandó, gondos figyelmet fordított a fiata­ lokra. A felelős kiadói gondoskodás eredménye és reprezentáns példája a debütánsok munkáit megjelentető Főnix Füzetek, sorozat. A sorozatnak öt év alatt kilenc füzete jelent meg, három műfajban (líra, kispróza és kritika), és olyan tehetségeket indított, mint Bettes István (Bohócok áldozása), Vajkai Miklós (A másnapos város) és Lacza Tihamér (Ember a szóban). V. A kiadó tevékenységét napjainkban az a tény határozza meg, hogy hát­ országként olyan irodalmi munkaközösség - szerzőgárda - áll mögötte, amely - korlátozott méretei ellenére is - több jelentős műfajban képes létrehozni (szolid), maradandó értékeket. Szervező munkája során fejlett költészettel, színvonalas regényirodalommal és kisprózával, és megfelelő gondolati prózá- 61 �val - elméleti kritikai irodalommal - számolhat. Az utóbbi években a gyer­ mekirodalom is örvendetes fejlődésnek indult - Simkó Tibor: Tikirikitakarak, A mállók városa antológia és mások különösen a fiatal szerzők kezdemé­ nyezése folytán. A másik műfaj, amely az utóbbi évtizedben jelentősen fejlő­ dött és felerősödött, a nemzetiségi tudatot és öntudatot tápláló, az önisme­ retet gazdagító helytörténeti, szociológiai és tudományos ismeretterjesztő iro­ dalom. Az irodalmi szociológia és közírás könyvei - Bábi Tibor: A hűség arca (1974); Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág (1974); Gál Sándor: Mesét mondok, valóságot (1980); Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok (1984) - nemcsak hazai elismerésben, hanem egyetemesebb figyelemben is ré­ szesültek. A tudományos teljesítmények között a néprajzi gyűjtések és feldol­ gozások eredményei jelentősek - Ág Tibor: Vétessék ki szóló szívem (1980); Martin György-Takács András: Mátyusföldi népi táncok (1981); Gágyor Jó ­ zsef: Megy a gyűrű vándorútra (1981); de Püspöki Nagy Péter kutatómunkája révén - Boldogfa (1981) - történetírásunk se eredménytelen. Az irodalommal határos tudományágak területéről - kultúrtörténet, szociográfia, helytörténet és műemlékvédelem - való, tudományos-ismeretterjesztő tanulmányokat és doku­ mentumokat az Új Mindenes Gyűjtemény három kötete fogta egybe, prezen­ tálva a nemzetiségi tudományosság szerény, de nem jelentéktelen eredményeit. A hagyományteremtés további fontos műfaja a munkásmozgalom-történet, amely a két háború közötti, fejlett dél-szlovákiai munkásmozgalom és szociális hely­ zet dokumentumait dolgozza fel, bizonyítva a nemzetiség haladó történelmét és szocialista hagyományait (Az Út 50 éve). Végül - de nem utolsósorban szólnunk kell a Madách Kiadó képzőművészeti és művészettörténeti feladatvállalásáról, melynek jegyében néhány szép és jelentős művészalbumot és mű­ vészettörténeti monográfiát jelentetett meg (Szabó Gyula, Lőrincz Gyula, Bacs­ kái Béla, Rigele Alajos, Kisgaléria). Hatósugarát áttekintve, a Madách Kiadó úgy mutatkozik előttünk eredményei tükrében, mint bizonyos értelemben mo­ nopolhelyzettel bíró, sokoldalú intézmény, melynek tevékenysége a nemzeti­ ségi írott kultúra és szellemi alkotótevékenység egészét átfogja. Kiadói telje­ sítménye - önmagán is túlmutatva - azt bizonyítja, hogy a háború óta eltelt emberöltő folyamán írásbeliségünk, írott kultúránk beérett és kiteljesedett, adottságai és képességei arányában átfogja a humán szellemi tevékenység lé­ nyeges területeit és hangvételében, értékrendjében és valóságszemlélete sajá­ tosságában önálló jelleggel bír, ennek folytán a nemzetiségi népcsoport élet­ érzésének összegezője és programadója lehet. E tények a kiadó irodalompoli­ tikáját is meghatározzák és munkájára minden téren nagy felelősséget rónak. Tevékenységének koncepciója, mindenre kiterjedő figyelme nemcsak az irodalom további fejlődését befolyásolja, hanem a mai érték- és eredményszint fenntar­ tását és megmaradását is biztosítja. Minél fejlettebb egy közösség kultúrája, annál nagyobb szüksége van rá, hogy gyökereivel, a múltjával állandó és élő kapcsolata legyen. Az irodalom fejlődése feltételez bizonyos egyidejűséget, a meghatározó értékek állandó mintegy időtlen - , egyidejű jelenlétét az irodalmi tudatban. Az összegezések­ nek és átfogó szintéziseknek is ez az indoka és előfeltétele. Az irodalmi em­ lékezet felfrissítése fejleszti és gazdagítja az irodalom tudatát. A régi részben, elfeledett művek új társadalmi és irodalmi összefüggések között - újra kiad­ va - felfrissülnek és átértékelődnek. Az olvasók újból tudatosítják értékeiket. A nemzetiségi kultúrák számára létkérdés a hagyományteremtés és a történel­ mi-nyelvi gyökerek ápolása, számukra a múlt feltárása és őrzése jövőformáló 62 �tevékenység. Ez egyik oka a kiadó sorozatai létrejöttének. A másik ok az iro­ dalmi értékalkotás természetében rejlik. A művészi - irodalmi - érték egyszeri és megismételhetetlen. Ám tegyük hozzá, hogy kissé az idő függvénye is. A kor és az idő függvénye a mű hatása, a közösségi tudatban való jelenléte. Ah­ hoz, hogy az irodalom eredményei és értékei összegeződjenek, és kiemelkedje­ nek az átlagból - mondhatnánk klasszicizálódjanak - , mennyiségi és időbeli tényezők kiteljesedésére van szükség. A mennyiségi tényezők lehetővé teszik a válogatást, a kiválasztást és az „újrafelfedezés” szükségét, míg az időbeli távolság az érték próbája, maradandóságának választóvize. A kiadó ezt az irodalmi „klasszicizálást” a Csehszlovákiai Magyar Írók. (CSMI) sorozattal kezdte el és végzi ma is. A sorozatba való besorolás ténye mintegy tisztelgés az írói-költői életmű előtt. A sorozat az idődimenzió eredményességére is utal: irodalmunknak már vannak „életművei” . Mindennapi munkája, folyamatos al­ kotótevékenysége és értékteremtése nem nélkülözi a klasszicizálódás mozzana­ tát. Ez nagy eredmény, ha szocialista irodalmunk alig egy emberöltős létére gondolunk, és arra, hogy egész történelme rövidebb, mint egy átlagos ember­ élet. A Csehszlovákiai Magyar Írók sorozat regényirodalmunk értékeinek a fel­ mérésével kezdődött, aztán a költői életműveket vette sorra. Ez ideig - 1978 óta - 23 kötetet jelentetett meg. A sorozat öt antológiáját fontos kiadói tett­ nek minősíthetjük. A Szlovenszkói vásár az első köztársaság kisebbségi irodal­ ma kisprózájának, a Rejtett ösvény lírájának a keresztmetszetét adja, míg a Szlovenszkói küldetés a két háború közti esszé- és kritikai irodalom legjavát eleveníti fel. Ugyancsak a kisebbségi irodalmat prezentálja a Szép Angéla háza című antológia, amely néhány hosszabb elbeszélést és kisregényt tartalmaz. A Családi krónika novella- és elbeszélésantológia a háború utáni irodalom ter­ méséből. Hasonlóan összegező szándékkal indította a kiadó további soroza­ tait, A Szlovák. Irodalom Könyvtárát és A Cseh Irodalom Könyvtárát, ame­ lyek a két nemzeti irodalom klasszikus értékeit hivatottak egységes külsőben kiadásban - az olvasó asztalára tenni.. VI. Szocialista nemzetiségi könyvkiadásunk indulása óta fontos feladatának tekinti a szlovák és cseh művek magyar nyelvű megjelentetését. Felelős és kö­ vetkezetes kiadópolitikájának eredményeképpen ezen nemzeti irodalmak kor­ társ- és klasszikus műveinek legjava olvasható magyar nyelven. A Madách Kiadó 15 év során 309 fordításkötetet adott ki, ebből 123 szlovák és 186 cseh művet. A tény meggyőzően bizonyítja a nemzetiségi alkotókészségnek a szlo­ vák és cseh művészi értékek iránti, cselekvő és hivatásszerű érdeklődését. A fordításirodalom terén elért eredmények igazi jelentősége azonban abban rej­ lik, hogy ezen könyvek döntő többsége elkerül Magyarországra - jelentős pél­ dányszámban - a közös könyvkiadási egyezmény keretében, és így általáno­ san hozzáférhetővé válik az egyetemes magyar írásbeliségen belül. Ennek el­ lenértékeként a kiadó - mint a közös könyvkiadás gazdája - behoz a ma­ gyarországi könyvkiadás (Szépirodalmi, Európa, Móra, Gondolat, Corvina, Medicina, Zrínyi, Közgazdasági Könyvkiadók) évi terméséből 150-700 köny­ vet (átlag 1800-3000 példányban), mellyel gazdagon ellátja a hazai magyar könyvpiacot. Mindkét részről mintegy félmillió rubel értékű könyv cserélődik így ki évente, előnyös gazdasági feltételek mellett, melyek lehetővé teszik, hogy ezek a könyvek olcsóbbak legyenek. A gazdasági előnyöktől azonban sokkal jelentősebb az egyezmény irodalmi-eszmei hozadéka, mert a nagyvo­ nalú könyvcsere szellemi termékek termékeny találkozását, irodalmi alkotó­ 63 �folyamatok kölcsönös közeledését és értékkiegyenlítődését jelenti. Tehát kul­ túrák találkozását, nemzeti alkotóerők szembesülését, s mindezt egy nagy múltú, harmincéves államközi egyezmény rögzíti és intézményesíti. A Madách Kiadó, mint a szellemi értékcsere szervezője és kiadópolitikai irányítója, mintegy öszszegezi sokrétű tevékenysége eszmei szempontjait és értékeit, és mindennapi munkájával az internacionális gondolkodás és a szocialista nemzeti-nemzetiségi együttélés és bizalom korszerű lehetőségeinek a kimunkálásán és fenntartásán tevékenykedik. (Nemzetiségi) Könyvkiadónk feladatai összességét látva válik igazán jelentőssé és fontossá: úgy szervezi és gondozza irodalmunkat, hogy problémáit és eredményeit nemzetközi összefüggések közé emeli, és értékeit a nemzeti irodalmak értékeivel szembesíti. A kiadó jelene és jövője az irodalmi alkotófolyamat születő értékeinek gon­ dozása mellett az összegezés vállalását, helytálló értékrend és történetileg meg­ alapozott tudatszint kimunkálását és ápolását is feltételezi. A nemzetiségi ön­ ismeret és az irodalmi tudat emlékezete és nemzetközi összefüggésrendszere egyre mélyül és növekszik. A kiadóra e téren komoly feladatok várnak. Tett is már lépéseket e téren, és nem eredménytelenül. A néhány évvel ezelőtt 1981-ben - kiadott Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona az első lépés (nemzetiségi) kultúrtörténetünk és múlttudatunk emlékezetének összege­ zésében. Folytatása lesz - jelentőségében messze túlnőve azt - a készülő Cseh­ szlovákiai magyar irodalmi lexikon, melynek első munkálatait - adatgyűjtését, címszójegyzékét - még 1977-ben kezdte meg a kiadó, s a lexikon kézirata je­ lenleg a befejezés stádiumában van. A lexikonírás és -kiadás sajátos, igényes műfaj, irodalmi tisztánlátást, célratörést és gazdag szerkesztői tapasztalatokat igényel, a szellemi érettség sokoldalú próbája. Megjelentetésével a Madách K i­ adó - és irodalmunk - bebizonyítja, hogy bár méreteiben szerényebb társa a környező szocialista nemzetek kiadóinak - és irodalmainak - , életerőiben és felelősségvállalásában azok eredményes és méltó partnere. E számunk szerzői Bessenyei György kritikus, irodalomtörténész (Budapest); Csanády János költő, a Budapesti Gyermekszínház dramaturgja; Dobos Éva költő, szinkron-dramaturg (Budapest, Pannónia Filmstúdió); Endrő­ di Szabó Ernő költő, könyvtáros (Pomáz); Hideg Antal költő (Kecskemét); Kiss Dénes költő, a Népszava versrovatának gondodozója (Budapest); Kiss Gyula író, a Matyóföld főszerkesztője (Me­ zőkövesd) ; Dr. Radó György író, műfordító ,irodalomtörténész (Bu­ dapest) ; Romsics Ignác tudományos munkatárs, M TA Törtténettudományi Intézet (Göd); Sarusi Mihály író, az M TI Békéscsabára kiküldött tudósítója (Békéscsaba); Sík Csaba Móra Könyvkiadó igaz­ gatója (Budapest); Szendrei Lőrinc újságíró (Miskolc); Szirmay E ndre ny. főiskolai tanár (Kaposvár); Tandori Dezső költő, író, műfordító (Budapest; Varga Csaba író, szociológus, a Népművelési Intézet tudományos főmunkatársa (Budapest); Varga Imre szabad­ foglalkozású író (Budapest). 64 �A kritika kritikája, avagy egy olvasó véleménye Sok kritikát, recenziót olvasok, illetve olvastam. Mostanában egyre k eve­ sebbet. Megválogatom, hogy kinek a kritikáját, recenzióját tartom arra érde­ mesnek, kinek a véleményét tudom elfogadni. Ügy látom, hogy manapság egy­ re kevesebb az őszinte, elemző, figyelemre méltó kritika. Sokkal több a felüle­ tes, odavetett, fanyalgó, semmitmondó, hányaveti írás, bármiről is légyen szó. Miért ragadtam tollat mégis most gondolataim közlésére? Azért, m ert úgy gondolom, megérdemli ez az írás, hogy elmondjam véleményemet róla. Körm endy Zsuzsanna nevével ritkán találkozunk a folyóiratok hasábjain.(Lapunknak évek óta rendszeres szerzője — a szerk.). Írása a Palócföld 1984. októbe­ ri számában jelent meg. Páral Gyilkosok és szeretők című nagy (?) könyvéről írt kritikáját kitűnő írásnak tartom. Nem szokványos kritika, kitűnően ism er­ teti a lényeget, érezni írásából az őszinte véleményt, az átélést, m ondhatnám azt is, hogy élvezetes olvasmány, ami feltétlemül arra inspirálja az olvasót, hogy olvassa el a regényt, vagy ha m ár olvasta, valószínűleg azonos vélem é­ nyen van vele. Okos, megfontolt, reáis ítélőképességű, stílusa választékos. N e­ vezhetném avatott tollúnak is. Sok hasonló, tisztességesen megírt kritikára lenne szükség a kortársi m a­ gyar irodalomban is. Én remélem, hogy Körmendy Zsuzsanna ezentúl gyakrab­ ban ír majd recenziókat, nemcsak vidéki folyóiratokban és nemcsak külföldi szerzőtől. Szívesen olvas a közönség magyar szerzőt is — aki arra érdemes —, de az olvasó figyelmét nem árt a jó m ű v e k re felhívni. Szabó Éva Budapest A S Z E R K E S Z T Ő BIZO T TSÁ G ELN Ö KE: A S Z E R K E S Z T Ő BIZO T TSÁ G T A G JA I: Dr. Horváth István Csik Pál A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Németh János Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N YI FE R EN C A Nógrád megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: B a r a n y i F e r e n c . Szerkesztőség: 3100. Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Ki­ adja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T a m á s igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z ir a t o k a t é s r a jz o k a t n e m ő rz ő n k m eg is nem k ü ld ü n k v is s z a . I S S N : 0 5 5 5 - 886 7 . I n d e x : 2 5 - 9 2 5 . Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, terjedelemben. F. v .: K e l e m e n G á b o r igazgató. 85.38308 N. S. 900 példányban 5,6 (A/5) ív �Ára: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/1. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld