https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f966cce8fe2b90c14b3bca65afbd77f7.pdf 3d88b16c12326cd4e14b0601faf1438c PDF Text Text �Tartalom 1. 4. 11. 12. 21. X V III. É V F O L Y A M 3. SZÁM Simor András: Szilveszter írásaiból (versciklus) Thiery Árpád: Téli utazás (novella) Nagy Gáspár: Múlik a Jövőnk (vers) Hajdú Gábor: A legzseniálisabb szabolcsi (elbeszélés) Csanády János: Ezer évre, Köd szitáljon, Volék sirolm tudotlon, Hazai föld, A lfa és omega (vers) ÖRÖKSÉG 24. Kovács Győző: Illyés Gyula estéje 27. Juhász Mária: A Semmi közelít VALÓSÁGUNK 33. Kerékgyártó T. István: Értelmiségi szerep és társadalmi nyilvánosság 40. Nyilas György: A népművelők társadalmi helyzete ABLAK 47. Dél-itáliai költők (Baranyi Ferenc) 48. Dante M affia: Kosárba viperát, Dühöt, Szigetzöld (Baranyi Ferenc for­ dításai) 49. Marcello Camillucci: A rózsa 49. Leonardo Mancino: Sinisgallihoz (Kassai Franciska fordításai) 50. Antonino Contiliano: Szicília 50. Vincenzo Mascaro: Halászok 51. Rosa Maria Ancona: Önmagamról 51. Giovanni Lombardo: A háború tudorai (Romhányi Ágnes fordításai) 52. Rolando Certa: Cataniai impressziók 53. Rolando Certa: A rion (Baranyi Ferenc fordításai) 54. Kassai Franciska: Rosa Balistrieri (kisportré) MÉRLEGEN 55. A Madách-rejtély, András László könyvéről T. Pataki László és Radó György F IG Y E L Ő 61. A tudatosítás változtat (Molnár Pál) A címoldalon Tardi Sándor rajza; 32. oldalon Pallag Zsuzsa éremsorozata; 54 . oldalon Lóránt János fest­ ménye. A 48. és az 5o. oldalon az Il policordo, illetve az Impegno című lapok címoldala. (Fotó: Buda László) �SIM O R A N D R Á S Szilveszter írásaiból „A z embereknek Egy része szent apostolnak nevez, A másik rész pedig Szentségtelen gonosztevőnek. " (Petőfi: Az apostol) Az írásról Megpróbáltam lágyan, szelíden írni, ám a szavak föllázadtak a papíron, s mire a mondat végétért, még szabadabb lett, keserűbb, mint először vala. Eltéptem tízszer, százszor a papírt, és újrakezdtem, de hiába, a lélegzetemet könnyebb lett volna visszafojtanom, mint elfojtani azt, amit kimondták a szavak. Talán jobban gyűlölték ők, mint én magam, az emberiség ámítóit, őket, kiknek keblében szív helyett undok varangyos béka van. Hogyan írjak lágyan, szelíden, amikor írás közben reájuk gondolok? Ezért kellett lelkem tüzet magamba fojtanom, hogy önmagát eméssze el. A másolásról Mialatt mások gondolatait írtam le a magaméi helyett, vérem, mint a Vezuv kráterében fortyogó láva, sistergett. Mennyi csúszó-mászó gondolat, mennyi könyv, mi az embert léte értelmétől ijeszti el. Ezeket másolám, 1 �hogy ki ne fogyjon a kenyérből nőm, gyermekem. Néha egy-egy mondatot kihagytam, ha mindet leírom, belepusztulok. Megtizedeltem, dehogy megezredeltem csupán a hazugság kinyomtatott seregét. Kajánul vigyorogtam reám saját betűim a papírról. Mintha azt mondanák: „Aki milliókat szeretne átölelni, ne öleljen szívéhez hitvest, gyermeket, mert szolgává teszik.” Az isten, ha lenézett reám akkoriban, nem hitte, hogy énbelőlem szállt fel őelébe a lélek, melynek éjszakánként ott fönn csattogtak szárnyai. 2 A lélekről A lélek mire formáz? Leginkább sasmadárra, mely magas ormokon tanyázik, ahonnan egy-két szárnycsapással felszáll az Úr elébe. A lélek titkot őriz, olyat, melyet verébszem nem lát meg, emberé sem, csak nagy ritkán, amikor az égre néz és szárnysuhogást hall, ám nem angyal röpül fölötte, a lélek az, talán éppen sajátja, aki egy pillanatra kiszökött belőle és fölrepült. A föld lakói elfajultanak, mióta lelkük ugrál, nem röpül. D e én őket, bár vétkesek, vétkökben is fölötte szeretem. Érettük szólalt meg bennem a lélek éji útjáról visszatérve: „Ébredj, te nem magadnak, te másoknak születtél!” �A nyomdáról A szabadulásról Amikor a titkos nyomdát fölfedeztem, tudtam: ez a véletlen pillanat ad értelmet létemnek. A nyomdászok megértették s csodálták művemet. Egy öreg azt mondta nekem: „Ön azért, amit itt leírt, rémesen fog lakolni. Az ember szolga még és azt hiszi, a törvény szent és sérthetetlen, a ki más törvényt akar, törvényszegő.” Tudtam: a zsarnok és a szolga együtt áll bosszút művemért. De elrejtheti-é az igét, akinél az Űr igéje van? A nyomdagépek mintha harcosok lettek volna, kik reám hallgatnak, parancsnokukra. Végre nem voltam egymagam, s e pillanat az egyhangú, unalmas élet sok, sok ezer percénél többet ért. Azt mondták: „szabad vagy!” , és kinyitották börtönöm ajtaját. De kint iszonyúbb börtön várt, mint odabent. Amikor a körülöttem lévő világra néztem, összegörnyedtem a kíntól s a szégyentől. Ilyen börtönbe löktek börtönömből, odakint börtönőröm lett minden ember, mert ők szolgaként éltek, és emberméltóságukat vitrin mélyére dugták, mint apró, értéktelen, semmi dolgot. Akkor vásároltam a fegyvert! Ha nem végez zsarnokával a nép, majd végzek vele én. Mi mást tehettem volna? Láng ha nem lehetek, egy szikra tán igen, s egy szikra is több a semminél. De társakat magamhoz nem szereztem, tervem ha megbukik, másra miattam ne szálljon veszély. A kinti börtön világában halálig én nem élhetek. Hát haljak meg előbb! 3 �T H IE R Y Á RPÁD Téli utazás Frank úgy emlékezett, hogy amikor letette a telefonkagylót, már nem is volt boldog. A kollégák elnéző ámuldozása azonban újból felvillanyozta, mint egy léghajó kormányosa, aki a felesleges súlyokat kidobálva, egyre feljebb emel­ kedik. Csakugyan boldog volt. Zsebre vágta a tanítónő levelét. Hazafelé vett egy üveg vörös bort. Fényesnek látta a jövőt. Helga a csipketerítős asztalnál ült. A hét végi újságokból szabdalta a recep­ teket, gyerekruhamodelleket, házilag elkészíthető játékok leírását. A pesti la­ káshirdetéseket is, amelyeknek ugyan semmi hasznát nem vehette. - A lányod küldi - nyújtott át egy borítékot. A címzés Fanny kézírása volt, förtelmes ákombákom betűk: „Mikulás bá­ csinak! Kedves Mikulás bácsi, kérek szépen mindenféle csemegét, és még egy mikulást és szaloncukrokat!” - Ez is az ő műve - mutatott föl Helga egy irkalapot. Frank olvasni kezdett, aztán hirtelen összehajtogatta a papírt. - Fantasztikus . . . Megfagyott a levegő. - Mit vársz egy nyolcéves gyerektől? - neheztelt meg Helga. Frank elbizonytalanodott, mint akiben bűntudat támadt. - Reggel elutazom - jelentette be. - Elutazol? - döbbent meg Helga. - Levelet kaptam egy Veszprém megyei faluból. - Kitől? - Egy tanítónő írt. Frank, mint aki attól fél, hogy hazugságban maradhat, előkapta a zsebéből a levelet, és odaadta a feleségének. - Szóval, egy tanítónő - jegyezte meg Helga. - Nem a tanítónő az érdekes, hanem, amit mondani akar. - Egy magányos tanítónő . . . - Honnan veszed, hogy magányos? Helga arca megnyúlt. - Érzem. Elővette a zsebkendőjét, de anélkül, hogy megtörölte volna az orrát vagy a szemét, visszadugta a kötény zsebébe. - Az örökös utazgatásaid! - fakadt ki. - Amióta ismerlek, nem vagy ké­ pes nyugton maradni! Arra nem gondolsz, hogy családod is van? - Állandóan az eszemben vagytok. - Képzelem __ Frank hallgatott. Helga újrakezdte, valamivel szelídebb hangon. - Bemondta a rádió, hogy holnap havazás lesz. - Akkora csak nem lesz, hogy elakadnak a vonatok. - Dehát, épp Mikuláskor? Mi van ott? Nem is a ti megyétek! - Fontos. 4 �- Akkor utazz helyettem is. - Mit akarsz ezzel mondani? - Sajnálom, ha nem érted. - Mikulás, M ikulás. . . - gyűrte Frank bosszúsan zsebre a levelet. Helga maga elé bámult. - Ha más nem, akkor az a hang, ahogy bejelentetted ezt az utazást. . . Le­ net, hogy néha én is hibás vagyok, ezt nem is tagadom, de most fáradt va­ gyok, és különben sem érzem jól magam. Ilyenkor nem lehet csodát várni tő­ lem. De én akkor is, mindig alig várom, hogy hazagyere. Igyekszem, hogy jól érezd magad itthon, de amikor hazajössz, jóformán meg se hallgatsz. Nem érdekelnek a gondolataim. Te állandóan ilyen utazásokra készülődsz. Azt hi­ szed, hogy csak neked vannak gondolataid? Nekem az sincs, aki tanácsokat adna, vagy bármiben segítene. Azt hiszed, hogy fából vagyok? Azt hiszed, hogy élet ez így? Mindenről lemondok. Igénytelen vagyok. Csak lassan beleőrülök. Rám fogod, hogy ideges vagyok. De hogy miért, az nem érdekel. Tu­ dom, hogy nekem is vannak hibáim, amit te tudnál a fejemhez vagdosni, de ha mindig csak a hibákat keressük, akkor mi lesz velünk? Én szeretlek, és sohasem akarok rosszat neked. Nem érdemiem meg, hogy így viselkedj. Igyekszem mindent jól csinálni. Ha valami mégse sikerül, ahogy szeretném, nem tehetek róla. Nagyon bánt, és nagyon szomorú vagyok. Az is dühít, hogy szétforgácsolódik az időd különböző emberekre. Az idődet idegen emberekre pocsékolod. Azt a drága idődet. . . Frank másnap reggel elutazott. Alighogy elindult a vonat, esni kezdett a hó. Pesten már szakadt. Motoros hókotrók zörögtek fel s alá a pályaudvar környéki utcákon. A restiben várta meg a csatlakozást. A vonat pontosan in­ dult, s időben érkezett Veszprémbe, ott azonban megrekedt. Egy ideig a vo­ natban vártak a továbbindulásra, később behúzódtak a fűtött váróterembe. A söntésben Frank kért egy adag teát rummal, aztán a hatalmas vaskályha kö­ zelébe furakodott. A levegőnek füst- és kátrányszaga volt. A vasutasok kiszol­ gált talpfákkal tüzeltek. A rum, a nedves meleg rövidesen elnyomta Frankot. Alpesi reggelre ébredt. A hó vakított a korai napfényben, a szél megállt. Úgy érezte: most semmi se lehetetlen. Kinézett a büdösmeleg váróterem ablakán. A város fölött magasodó püspöki palota körvonala olyan éles volt, mint a metszet. Az ég színéből és a levegő üvegszerűségéből arra következtetett, hogy mélyen fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. A forgalmista nem sok jót ígért. A vasútvonal ötven-hatvan kilométeres szakaszán megbénult a közlekedés. Néhány bevágásban két-három méter ma­ gas volt a hó. A kotrók csak reggel nyolc után kezdtek dolgozni, és legha­ marabb csak az esti órákban indíthattak vonatot. Frank a söntésben lehajtott két pohár rumot, aztán elindult a sínek mel­ lett. Még tizenhét kilométer várt rá. Az arca rövidesen keményre fagyott. A vastag sálat, amit Helga kötött, a szája elé rögzítette, a beszívott levegő így is szinte belemetszett a torkába. Ci­ pőjére ráfagyott a hó, a lábai elgémberedtek. Két fadarab. Időnként, mintha egy zenekar játszott volna. Hegedűk, kürtök, harsonák. Távolabb egy ápoló­ nőt látott. Fityulája közepén égő vöröskereszt. - Így kezdődik a fagyhalál? ijedt meg. - Legalább volna a közelben egy ablak, amit megzörgethetnék. . . Végső erőtartalékait bevetve, ment tovább. Elmúlt dél, mire megérkezett. A csordahídnál lecsúszkált a vasúti töltésről, és átvágott a behavazott réten. A templom mögött ért be a faluba. Szemben ve­ 5 �gyeskereskedés. Az ajtóharang csilingelésére előjött a boltos. Nyugtalan, ala­ csony ember. - Mit tetszik? - A tanítónőt keresem. - Már megint reggel óta orgonái - mutatott a boltos a templom felé. Frank észrevette a fintort. - Nem sokra tarthatja a tanítónőt - gondolta. - A harangozó majd átkíséri - mondta a boltos. A mázsán egy bundás, borotválatlan öregember üldögélt. Szótlanul biccen­ tett, kiitta a maradék sört az üvegből, cigarettára gyújtott, majd felállt. - Mehetünk. Förtelmesen nyikorgott a templomajtó. Frank fölismerte a zenét: Bach h-moll szvitjéből a fuvolaszólam, verkliszerű előadásmódban. A fújtatós or­ gona, mint egy asztmás öregember, ki-kihagyott. A harangozó felkiáltott a kó­ rusra. - Kisasszony, keresik! A falépcső tetején megjelent egy fiatal nő. A szűk, fekete bársonynadrághoz nem illő piros-sárga csíkozott blúzt viselt. Kíváncsian hajolt le. - K i keres? A hangja feltűnően mély volt. Frank megmondta a nevét. - Istenem, maga az? - lepődött meg. - Jöjjön fel! A kezét nyújtotta. Ő is bemutatkozott. - De szeretném, ha Susunak szólítana - tette hozzá. Frank orrát keverékillat csapta meg: szappan, vodka, széna és valami édes­ kés tejszag. Szemügyre vette a nőt. A kihegyesedő orr ívében volt valami tisz­ teletlenség, a különösen hosszú, fekete szempilláktól az arc sajátságos árnyé­ kot kapott. Fekete, göndör, már-már borzas hajának, ahány mozgékony fürtje, annyi fénylő idegvégződés. - Látja, muzikális vagyok - nevette el magát zavartan. Előreugró fogsora volt. Egy-két pótlással. Visszaült az orgonához. - Fújtasson nekem egy kicsit - mutatott a pedálra. Frank egész közel lépett a tanítónőhöz. Csak így érte el az orgona pedál­ ját. Susu most a Für Elise-t játszotta. A borostyán karkötő lecsúszott a csukló­ jára és zörögve, újra, meg újra a klaviatúra széléhez verődött. - Mivel jött? - pillantott Frankra. - Veszprémtől gyalog. - Te jó Isten! Abbahagyta az orgonálást. Felállt, végigmérte Frankot. - Istenem, ebben az időben__ A lőrésszerű toronyablakból lenézett a templomkert behavazott bokraira, és hálát adott magában az Istennek, hogy épp ilyennek képzelte el Frankot. Ilyen magasnak, idegesítően kimértnek, soványnak. Az iskola üresen tátongó kapunyílásában belekapaszkodott Frankba. Nem bizalmasan, sokkal inkább kétségbeesetten, mint aki elé fenyegetően odatoppan valami. Aztán a konyha felé indult. - Készítek valami ennivalót, maga csak menjen be a szobába. Frank idegenkedve vette szemügyre a tárgyakat: a falba rögzített könyváll­ ványt, a fekete bőrpamlagot, a zöld padlóvázát. Az íróasztalon fémtartóban női aktfotó: a tanítónőt ábrázolta ülőhelyzetben, félmeztelenül. A vállát hátra­ 6 �feszítette, hegyes mellei előremeredeztek. Frank azt gondolta, úgy fog visel­ kedni, mintha az aktkép nem is volna a szobában. Papírral eltakart üvegajtó nyílt a szomszéd helyiségbe. Kihúzott egy rajzszöget, felhajtotta a csomagoló­ papír szélét. A másik szoba üres volt. Susu idegességében elsózta a tojásrántottát, az uborkásüveget csaknem le­ ejtette, s épp oly érthetetlenül - gyámoltalanul? - álldogált az égett zsírszag­ ban, mint a tanteremben szokott, amikor nem képes felfogni, hogy mit keres az utolsó padban az egyetlen ötödik osztályos a hatodikosok között, a hatodi­ kosok a hetedikesek, a hetedikesek pedig a nyolcadikosok közt. Ilyenkor csak egyetlen mozdulatra volna szükség, hogy minden darabokra hulljon, csak meg kellene érinteni a mosdó fölött a kék színű víztartály csapját, a szertári szek­ rény tetején a behorpadt földgömböt. De ilyenkor a legcsekélyebb mozdulat is lehetetlen. Frank levette a zakóját, és enni kezdett. - Elsóztam egy kicsit - mentegetőzött a tanítónő. Frank mohóság nélkül evett. Szinte csiszoltan. A tanítónő az íróasztal fiókjából egy üveg vodkát vett elő. Két vizespoha­ rat is. Előbb Franknak töltött, majd saját magának. - Nyugodtan leveheti a cipőjét - ajánlotta. - Ha akarja, forró lábvizet is készíthetek. Frank elfogta a nő tekintetét. A szeme égő rejtély volt. - Mást ne vessek le? - kérdezte magában, s nyugodtan falatozott tovább. A savanyú uborkát vékony karikákra szabdalta, a rántottára pirospaprikát szórt. - Érezze magát otthon - biztatta a tanítónő, s, hogy a szavainak nagyobb nyomatékot adjon, lerúgta a cipőit, és felült a pamlagra. A bársonynadrág cipzára szétnyílt. Frank elkapta a tekintetét. Az órájára nézett. - Igen, igen. . . - pirult el a nő. - Arra kíváncsi, hogy miért írtam magá­ nak. Rögtön elmagyarázom. Rögtön, rögtön . . . - Hogy jutottam épp én az eszébe? - nyúlt Frank a pohárért. A tanítónő utánozta a mozdulatot. - Sokszor álltam már azon a ponton - tartogatta a poharat a kezében - , hogy azt mondtam magamnak: még ezt a délutánt végigtanítom, aztán este összecsomagolok és eltűnök innen. Mégis maradtam, mert ezek a gyerekek i t t . . . Érti? Egyszer elkezdtem velük kiabálni. Tudja, mi volt a szemükben? Hát, ez is? ...N e m tudom elmondani magának, hogy mit éreztem, amikor el­ vittem őket kirándulni, és a vendéglőben a legtöbbjük először evett életében késsel és villával. A fiúk először a lányoknak töltöttek az ásványvízből. Mit mondjak m ég?. . . A tizenegy nyolcadikosból kilenc továbbtanul. Óriási mászkálások, meg ismeretség kellett hozzá. Meg könyörgés! De ha nem csinálom, a kitűnő rendű lány, aki falja Adyt, az otthon marad kapálni, elhízni, gyere­ keket szülni. É s a temetőgondnok lánya? Mihez kezdene a rajztehetségével? - Ezért írta a levelet? - Ezért is írhattam volna. E pillanatban szerette volna Frankot beavatni az életébe, de nem akart be­ szélni a nevelőszüleiről, akik az összes megtakarított pénzüket képaukciókon költötték el, a mostohabátyjáról, aki többnyire ittasan állított haza, végiglár­ mázta az éjszakát, de reggel hatkor mintegy varázsütésre kiugrott az ágyból, mosdatlanul, hatalmas bűntudattal zarándokolt a reggeli misére, s most egy isten háta mögötti pusztán egy leánynevelő intézet igazgatója, arról pedig mit �mondhatott volna, hogy neki se volt nagyobb szerencséje a művelődésügyi osz­ tállyal, csak hosszas könyörgés után engedélyezték, hogy képesítés nélkül ta­ níthasson ebben az osztatlan iskolában. - Úgy jöttem ide - nézett Frankra - , hogy rendbe hozom az életemet. Hu­ szonöt éves voltam. Messze még attól, hogy vénlánynak nézzenek, de én már beletörődtem. Kielégített, hogy azonosulhatok a munkámmal. Úgy néztem a hársfákra, meg a kőbánya csilléire, mintha együtt nőttem volna föl velük. Amikor leszálltam a buszról, a tanácselnök virágcsokorral várt, és cipelte a bőröndömet. Úgy éreztem, hogy nekem találták ki ezt a helyet. Repestem a boldogságtól. Ahogy jöttünk ide a házhoz, a szembejövők félreálltak az utunkból és nagyot köszöntek: Jónapot, tanító n é n i!... Az elnök maga volt a nyájasság. Megkérdezte, hogy meddig tanítottam az előző helyemen. Mond­ tam, hogy három évig. Itt férjhez is mehet majd, biztatott. Megnyugtattam, hogy nem akarok férjhez menni. Apró kortyokat ivott a vodkából. - Aztán egyszer elvittem a gyerekeket Pestre. Az egyik moziban atomhá­ ború-ellenes filmet játszottak. Tudományos dokumentumfilm volt, gondoltam, ez most új dolog, miért ne nyíljon ki ezeknek az istenháta mögötti gyerekek­ nek a szeme éppen úgy, mint a városiaké. Elvittem őket a moziba. Tátott szájjal nézték, hogy az üres, felhőtlen égbolton óriási villám lobban, aztán ki­ tört az elektronikus dübörgés, majdnem belesüketültünk. Képet nem is lát­ tunk, csak az iszonyú robaj. Aztán megjelent a gomba alakú felhő, és meg­ szólalt egy férfihang. Tagoltan beszélt, hogy mindenki jól az agyába véshesse: a robbanás centrumában a hőmérsékletet ötvenmillió Celsiusra becsülik. A robbanás középpontjától tíz kilométeres körzetben megégnek az emberek. . . A sokkhatás nem maradt el. Talán túl is lőttem egy kicsit a célon. A lányokat a vonaton hazafelé vigasztalni kellett. Nagy baj lett itthon. A gyerekek el­ mondták, hogy mit láttak Pesten. A szülők ellenem fordultak, a tanácselnök az élükre állt. A megyénél kivételesen és szerencsésen megvédtek. Frank azt gondolta: - Csak el ne mesélje az egész é le té t... Töltött magá­ nak s ivott. - Még mindig nem mondta meg, hogy miért hívott id e __ A tanítónő felkapta a pamlag mellől a retiküljét, izgatottan turkálni kez­ dett benne. A zsebkendők, tubusok, ceruzák és iratok közül kirángatott egy levelet. - Tessék! Írógéppel készült jelentés nehezen olvasható másod- vagy harmadpéldánya volt. A megyei művelődésügyi osztálynak címezve. „1964. januártól lényegé­ ben a rendőrség által összegyűjtött (erkölcsi okok) gyermekek kerülnek az in­ tézetünkbe. Helyzetünket leírnom nem szükséges. A szökött tanulókat a rendőr­ ség visszaszállítja, van amelyiket tetvesen és rongyosan. A tanulók reménytelen helyzetüknél fogva, mivel látják, hogy a szökés nem eredményes, ezért több­ ször is a mérgezést választják a Katapusztáról kivezető útnak .. .” Katapuszta abban a megyében volt, ahol Frank dolgozott. De nem is hal­ lott erről a leánynevelő intézetről. - Mentse meg őket! - húzódott közelebb Frankhoz a tanítónő. - Én? Hogyan? - hökkent meg Frank. - Magának biztos megvannak hozzá az eszközei, hogy segítsen azokon a szerencsétlen lányokon. 8 �A tanítónő arca egyre közeledett, mintha gyöngéden meg akarta volna csó­ kolni. Olyan közel volt már, hogy Frank érezte a száj melegét. - Megteszi? - Ennyire fontos magának? - Nem azért, mert a mostohabátyám ott az igazgató, és ezt a beadványt is ő írta. Azok a gyerekek, érti? Valami történik ott, amire senki nem gon­ dol . . . - Tehát ezért hívott? - Ne faggasson! ...O ly a n váratlanul érkezett meg, hogy lelkileg nem tud­ tam felkészülni. Nem számítottam rá, hogy eljön. A tanítónő elhúzódott. - Igazán sajnálom... - Honnan tudta meg a címemet? - Szerettem volna, ha titokban marad. Frank dühös lett. - Az orromnál fogva vezet. - Siroki Nándor rokona vagyok - mondta Susu. Frank elvörösödött. - Micsoda? - Ne meressze így rám a szemét. - Szóval. . . - Szüretkor ott voltam náluk. Sokat beszéltek magáról. Frank a markában szorongatta a vodkás poharat. Olyan erővel, hogy fehér lett a keze. Ostoba módon besétált a csapdába. Hurok. Szégyen. - Tudja, hogy mi történt köztem és Siroki Nándor között? - Tudom. Ő a maga szemében egy ellenség. - Politikai ellenfél - igazította ki Frank. - Mégis megpróbált rajta segíteni. - Az más ügy volt. - Igazságtalanság érte. - Igen. Igazságtalanul el akartak bánni vele. - Megkértem Nándi bácsit, hogy küldjék el nekem azokat az újságokat, amiben megjelennek a maga . . . Azóta minden újságot megküld. Frank az ablakhoz lépett, kibámult. Az ablak egy behavazott tornácra né­ zett. A párkányon egy veréb ugrált. - Erre emlékezni fogok - gondolta. Pil­ lanatnyilag csak az látszott biztosnak, hogy épp annyi vodkára van szüksége, amennyi a pohárban volt. Lehajtotta. Susu elmosolyodott. - Itt maradhat éjszakára. Van még két üveg vodkám. A tenyere vizes lett az idegességtől. A ruhásszekrényből kivett egy üveg vodkát. Ügyesen felbontotta, és megtöltötte a poharakat. - Amikor a levelet írtam, aznap éjszaka magáról álmodtam - mondta. Azt álmodtam, hogy elmentünk egy öregasszonyhoz, megvolt a pontos cím, mégse találtuk a házat. Háromszor is körbejártuk azt a teret. Pedig a cím a kezünkben volt, és az álom szerint ott alhattunk volna, de én olyan szeren­ csétlen vagyok. Így járok mindennel, még álmomban is. Frank gyöngéden magához vonta a nőt. Susu Frank csuklójára kulcsolta az ujjait. - Ne így. - Értem - húzódott vissza Frank. 9 �- Valamit még nem tud rólam. Frank nem szólt. Tekintete a nő testén kalandozott. - Szellemeket szoktam látni - vallotta be Susu. - Nocsak. - Nem is érdekli, hogy félek-e tőlük? - Bátor nő maga - biztatta Frank. - Egy öregembert szoktam látni. Mindig ugyanazt az öregembert. Ezüst szí­ nű köntösben van, hosszú, sárga szakálla. Nem is sárga, hanem inkább ara­ nyosan fénylő. Csomókban lóg, mint a jégcsap. Mintha aranyból lenne. Érti?... E l tudja képzelni? A szemében két hatalmas könnycsepp. Mint a gyöngyök. De sohase csordulnak ki, mert az öreg az ég felé tartja a fejét. A szája alig mozog, mégis olyan zengése van a hangjának, mintha egy katedrális szószéké­ ről beszélne hozzám . . . Frank azt gondolta: - Szellemeket is lát, még ez hiányzott. . . - Van egy el nem küldött levelem is - nézett rá Susu kíváncsian, für­ készve. - Nekem szól? - Igen. Frank türelmetlenül igazgatta a karóráját. - Nem tudom, mit képzel, hogy levelezni fogunk? - gondolta ingerülten. - Felolvassam? - kérdezte a tanítónő. - Most ne. - Küldjem el postán? - Még az hiányzik. - A felesége miatt? . . . Frank nem válaszolt. Az íróasztalon kezdett turkálni. A kezébe akadt egy vászonba kötött, virágmintás emlékkönyv. - A magáé? - kérdezte. - Írhatna bele valami szépet. Frank belelapozott a könyvbe. Első lapján tusrajz: a megnyílt égboltból le­ zúduló fényben egy keresztet magasba emelő vértanú térdepelt. Frank előke­ reste a zsebéből a tollát. A vallásos rajzot bámulva, elfogta az adakozás vá­ gya, nem úgy, mint egy kegyet osztogató királyt, hanem csak úgy, mindent odaszórni a legközelebb álló ember lábai elé. A térdeplő vértanú alakja alá írta cseppet se tökéletes franciasággal, nyomtatott betűkkel: L E D IA B L E SE T R O U V E D E D A N S NOUS, L E D IA B L E C’E ST NOUS, A V E C NOS A P T IT E D R E S A U X V ICES. F R A N K . Susu megnézte. - Fordítsa le. Frank hanyatt dőlt, a plafonra bámult. - Az ördög bennünk van, az ördög mi magunk vagyunk, a bűnre való haj­ lamainkkal . . . 10 �N A G Y G Á SPÁ R Múlik a Jövőnk M úlik a Jövőnk egy erdőből jövök végig ösvények nyílnak most már a hátam mögött már nyüszít az erdő nézi az Egyutat ezen s így vérzik el aki fügét mutat tankpezsgő művér ezeken menni és persze „ t e s t v é r i lett volna jó t a n k o k ” is csorogtak vagy örökre eltévedni mint egy kalózhajó ha J. A . ezt megéri nincs nemzedéksiló de jövőkonzervből élünk homlokegyenest mások homlokán zsibbad a bérünk PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya és a Palócföld szerkesztősége 1984. évre is meghirdeti a Madách-pályázatot. A szocialista szellemű alkotó munka ösztönzését szolgáló pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott mű­ vekkel lehet nevezni, melyek elkötelezetten, elmélyült szakmai igény­ nyel mutatják be mai valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, ille­ tőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utó­ életére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban, 1984. november 15-ig lehet benyújtani a Palócföld szerkesztőségi címére (3100 Salgótarján, Arany János út 21.). Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását. Pályadíjak: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában: I. díj 10 000 Ft II. díj 8 000 Ft III. díj 5 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában: I. díj 10 000 Ft II. díj 8 000 Ft III. díj 5 000 Ft Eredményhirdetésre 1985 januárjában, a Madách-ünnepség keretében kerül sor. Az első közlés jogát a Palócföld folyóirat tartja fenn. Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztálya Palócföld szerkesztősége 11 �HAJDÚ GÁBOR A legzseniálisabb szabolcsi A kubikoslovak elhúztak előttünk, alálógatták a fejüket, egy ritmusra bak­ tattak egymás nyomában. Feco emelte hátul a csövet, figyelve az öreg vállát, nem billen-e, de amaz szilárdan tartotta. A fiú úgy érezte, a földbe nyomódik a lába. A nyakszirtjén megmerevedtek az izmok, . . . de, ha az öreg bírja . . . - Na, rakjuk le - szűrte amaz a fogai közt a levegőt - , egy a fizetés. A fiú óvatosan egyenesítgette a vállát, mintha attól félne, hogy elpattannak benne az izmok. Ujjával szétmaszírozta a fájó gócot. Az utat nézte a tégla­ halomig. Talán elmegy addig egy szuszra, onnan meg végig. Újabb lovak baktattak el mögöttük. Egyenletesen húzták maguk után a kétkerekű kordélyt. - Látja amott azt a keselyt?! - mutatott előre az öreg. - Olyan volt ne­ kem. - Maga másról sem tud beszélni! - mondta a fiú. - Mert nem tudja mi az, hogy ló - vágott vissza az öreg. - Fél éjszakán át toporogtam, amikor meglett, én fogtam be először a rúd mellé. Aáá - le­ gyintett - , mit ért maga ehhez. Azt sem tudja talán, mit eszik egy ilyen állat. A fiú hallgatagon nézte az elsorjázó kordékat. „Méghogy nem tudom” . A ló, az ló. Négy lába van, és ha kidől a rúd mellől, eladják virslinek. De nem mondta. Minek. Talán szerelmes volt a keselybe, ki a fene érti az ilyen vén kelekótyát. Fehér karikák úsztak a szeme előtt, nehezen találta meg az egyensúlyt. „Még megszakadok ettől a rohadt csőtől és egyre nehezebb lesz” . Azért csak vitte az öreg nyomában. Azon nem látszik semmi. Honnan az istenből veszi az erőt, emeli ezt a marha csövet, mint a gép. Talán nem is húsból van ez a vén ember. Megint megálltak. Annak a lónak, amelyik felfordult itt a múlt héten, fehér folt volt a pofáján, a szeme fölött, mint egy csillag. A bordáin megráncosodott a bőr. Kidőlt a sorból, utolsót rándult a lába, feldöntötte a kétkerekű kordélyt is. Az utána következők kikerülték és tovább mentek az útjukon. Közömbösen, nem úgy, mint az emberek. Honnan tudják vajon, hogy merre kell menniük, morfondí­ rozott a fiú. K i mondta, ki tanította nekik? Csak mennek egymást követve, mint az árnyék. Erre gondolt Feco, közben megfogta a ló üvegesedő szeme. - Miért nem fogja ki?! - rikácsolta az öreg a hajtónak. Nem is látták, amaz honnan került elő. - Ennek már kampec fater. - Talán nem is érdekelte, mi történt a lóval. Leszedte róla a szerszámot. - Az isten pusztítsa el az ilyen csirkefogókat, mint ti vagytok! Ennyit ér nektek egy ló!? - Az öreg halántéka lilásra vált. Nehezen oszlott róla a szín. Feco leste, mikor üti meg a guta. De az öreggel nem történt semmi, két napig nem hallotta a szavát. Mintha az ő lo v át. . . 12 �Ledobták a csövet a többi mellé. Az öreg pléhdóznit kotort elő, komóto­ san rágyújtott. A fiú egy vastraverznek döntötte a hátát, lehajolt és egy fű­ szálat szakított ki a földből. Elgondolkodva rágta. Mögöttük vaskos acéllábakon hatalmas csarnok magaslott. Lehetett vagy hu­ szonöt méter. F entről kalapácsütések zuhogtak alá, odébb meg az épület vé­ génél, mint a csillagszóró felvillanásai, a hegesztőpisztolyok alól, a cunder spriccelt szét szabálytalan időközökben. - Hé, öreg! Elég lesz már. - Megkereste egy hang őket a magasból és be­ léjük csimpaszkodott. - Jöjjenek fel mind a ketten! A vaslépcső tompán dongott a lábuk alatt. Mintha vascsizmában járnának. A fiú a délutánra gondolt és megpárásodott a nyaka. „Csak úgy ne járjak ve­ le, mint azzal a hülye kurvával” . De Erzsébet más. Az első nő lesz az éle­ temben, gondolta, amikor az a pincérnő felhívta a szobába. Riszálta magát előtte a lépcsőn, kezében vitte egy tányéron a vacsoráját. Nincs rossz alakja, gondolta Feco, és bámulta a gömbölyded fenekét. Megették a vacsorát, kéz­ zel tépték szét a rántott húst. A nő a szekrény aljából egy bontott üveget ko­ tort elő, meg egy poharat. Egymást követve, ittak. „Csak annyit engedett meg, hogy kigomboljam a blúzát” , morfondírozott a fiú. Rossz kedve volt talán, vagy én rontottam el valamit. Unta az egészet, az órájára nézett. „Fáradt vagyok” , hadarta, „majd máskor, most menj haza kis­ fiú” . Erzsébethez a szobatársa vitte el, a Nyéki Pista. Melegség fut át rajta, ha a lány puha szájára gondol. Szombaton várlak, súgta búcsúzóul. Márta eluta­ zik, egyedül leszek idehaza. Feco fújtatva baktatott az öreg nyomában. Rohadt magas ez a torony. Körbebámult, amint felértek a nyolcas szintre. A vasvázas épület oszlopait itt már lemezoldalak fogták körül, csak az arcmagasságban nyitott ablakokon ju­ tott be a fény. Eddig hozza majd az elevátor a mészlisztet, magyarázta a múltkor valaki­ nek a brigádvezető. Feco is odafigyelt. Nem sokat értett az egészből, nem is érdekelte. Egy évet lehúzok itt, aztán felmegyek Pestre. A brigádvezető pajszerrel a kezében állt, magyarázott. - Alul vigyázzanak, meg a hatos szintnél, hogy ne akadjon be. Az emberek szétoszlottak, csak hárman maradtak fent az öreggel. A fiúnak oldalt kellett a görgőket igazítani, ha megszorultak a vályúban. Az öreg, meg a nagyhangú brigadéros az emelőt hajtották. Feco az elevátorházat bámulta, amely előtte volt, az öntöttvas, meg hegesz­ tett acélmonstrumot. A vályú egyelőre még üresen állt, az emelő egyenletesen kattogott. A brigádvezető néha levakkantotta az utasításait a trepnilemez egy kivágott négyszögén. A fiú kis ideig nézte a behemót gép mögött ásító nyílást, amely alul egy bunkerben végződött. Abba megy majd bele a mészliszt, gondolta, ahogy közelebb hajolva letekintett. Az öreg, meg a brigádvezető egyenletesen tekerték az emelő karját és nem­ sokára megjelent a vályúban az első tányér kereke. Lassan elgördült a fiú szeme előtt. Felemelte a fejét és szemével követte a gép tetejéig. - Álljunk meg - adta ki az utasítást a brigádvezető, mielőtt még az ele­ vátor tányér átfordult volna a túloldalra. Az üreg szélén lépdelve, átegyensú­ lyozott Feco oldalára. - Itt rögzítjük majd - bökött az ujjával egy tányérra és lejjebb visszük a vontatókötelet. 13 �A pajszert belökte az elevátor tányérok közé, majd óvatosan visszacsavarták a drótkötelet. - Maga maradjon itt - mondta az öregnek - és figyeljen. A fiú meg húzza le a vezérlőt a négyes szintig - tette hozzá a nagyhangú. Nemsokára vissza­ jövök. Feco lebontotta a kötél végét. Az öreg vékony kenderzsinórt húzott a drót­ kötél hurkába, majd egy súlyt kötött rá. Lassan aláengedte. - Na, menjen mondta. A fiú lebaktatott a lépcsőn. Csak már délután lenne, gondolta vágyakozva, ahogy az emeleteket szá­ molta. Amazok ott lent, a nyílás mellett ültek és beszélgettek. . . . - Az a rohadt Csikesz - acsarogta az egyik. . . A fiú elkapta a hangot. . . . - Lesepertette a padlásunkról is a gabonát. De nem éri meg a következő búcsút. Ha más nem, akkor én . . . Megpillantotta a fiút, elhallgatott. A szemét moccanatlanul rátette az ar­ cára. Feco a gerincében érezte a hideg, kék pillantását. Megvizesedett rajta az ing. - A kötelet idáig kell levezetni - habogta. A kékszemű kelletlenül felállt. A másik is követte. Benyúlt a nyíláson, kis ideig kotorászott a kanalak között, majd kihúzta a zsinórt. - Na, fogjad! - mondta enyhültebben. Feco lassan húzta alá a zsinórt. Néha beakadt, akkor rántott rajta egyet, s akkor halk surranással megindult újra a kötél. „M ár nem lehet messze a drót­ kötél” - gondolta. Fentről. kiáltás hallatszott és tompa zuhanás is, de a han­ gokat elnyelte a bunker hideg acélfala. A másik kettő egymásra pillantott, majd gyors léptekkel iramodtak a vaslépcsőhöz. A fiú kis ideig tétovázott, majd ő is a nyomukban törtetett fölfelé. Messze fölötte a brigádvezető hátát is látta, de az előtt is futott valaki. „T a­ lán, aki a hatos szinten vigyázott” - gondolta a fiú. Megtorpantak a nyílás fölött. Feco nem akart lenézni, megborzongott és nem tudta megállítani lába remegését. Lehunyta, majd kinyitotta a szemét, de ugyanazt a képet látta. Az öreg odalent fekszik a mélyben, a tagjai furcsa, ki­ tekert pózban, mint egy rongycsomó. - Hogy került ide ez a vén hülye!? - ordította a nagyhangú. - Hiszen leküldtem a fiúval. - Azután a társaihoz fordult. - Siessenek le az építésvezetői irodába és hívják a mentőket. - Velem nem . . . - makogta Feco és visszafordult a nyíláshoz. A nagyhangú megmeredt. Egy másodpercig rábámult, majd elkapta a fiú karját. - Engem akarsz te kicsinálni, te állat?! - üvöltött az arcába. Megmarkolta a nyakán két oldalt a ceigruha gallérját. - Mit pofázol te itt?! Börtönbe akarsz juttatni, te rohadék! - Az ökle a fiú gégéjét nyomta, Fecót fuldoklási roham fogta el. Hátratántorodott a lemezfalig, de a másik szilárdan tartotta. - Mind a kettőtöket leküldtelek, amikor elmentem! Érted? - szótagolta, és az arcába vicsorgott. Feco lehunyta a szemét. A másik szorítása engedett, de még mindig szoro­ san tartotta a gallérját. A fiú szeme előtt piros körök úsztak és maga előtt látta az öreget, ahogy forogva a mélybe zuhan. - . . . Én . . . . - Én is hallottam főnök! - hadarta sietve a kékszemű. 14 �Ő nem ment a másik kettővel. - Hallottam - ismételte meg. - Nem is ér­ tem, hogy a fiú miért nem emlékszik. A nagyhangúnak enyhült a szorítása, Feco előtt tisztult a világ, kapkodva, szedte a levegőt, mint a partravetett hal. Szaporán pislogni kezdett, egyszerre úgy érezte, kibírhatatlan súlyt helyeztek a vállára. Megtántorodott, a szemét elfutotta a könny. - Teljesen kikészült ez a kis hülye - mormogta a brigádvezető. - De az a fontos pajtás, hogy te hallottad. - Persze - mondta a másik meggyőződéssel és sietve bólogatott. * A temetőt akácfák szegélyezték, a vonatról egyenesen odamentek. Megálltak a görcsöságú fák árnyékában. A brigádvezető, meg a kékszemű egy-egy mű­ virágkoszorút akasztott a karjára. Tétován ácsorogtak. Feco az öregre gon­ dolt, a bádogkoporsót segített két napja kivinni az állomásra. Rápillantott utolsóként a fénylő Mária-üveglapra. Csak egy másodpercig állt fölötte, az öreg arca olyan volt, mintha aludna. A nyalka bajuszos huszárarc viaszszíne megmaradt benne. „Nem használok az öregnek semmit, akármit is gondolok, meg ha monda­ nék is” - nyugtatgatta magát. Mégsem érzett megkönnyebbülést. Elfogta néha a brigádvezető oldalazó pillantását, egyébként már az sem törődött vele. A bal­ eset után behívták őket az építésvezetőségre, kihallgatták mindnyájukat, de a rendőrtiszt nem sokat bajlódott, begyűrte a papírokat a táskájába, sietett viszsza Miskolcra. A temetőben csak néhány ember lézengett, jobbára öregek, fényesre kopta­ tott fekete ruhában. Az öregasszonyt balfelől a lánya támogatta, jobbról ka­ tonaruhás fia kapaszkodott bele. Zöldszegélyű tányérsapkáját a homlokára húzta. A lány már terhes volt, hasán feszült a vékony ruha. A temetés után odajött hozzájuk. - Jöjjenek be hozzánk - mondta a brigádvezetőnek. - Biztosan megéhez­ tek az úton. A nagyhangú bólintott, mögéjük állt. Nem törődött a többiekkel, egyked­ vűen ballagott utánuk. A ház a templom közelében állt. A megroppant tetőt fatornác gerendái tartották. Ennek is patics fala van vagy vályog, gondolta Feco, míg a házat nézte. Végigbaktatott az udvaron, megkereste a deszka-WC-t. Kezét nekitá­ masztotta a falának. A szemetes udvaron vedlett tyúkok kapirgáltak, odébb meg két sáros­ tollú liba. Amikor visszafelé jött, bepillantott az istálló nyitott ajtaján. Már tehenük sincs, gondolta és az üres ólra is vetett egy pillantást. Annak is nyit­ va az ajtaja, belül széttaposott, rothadó kukoricaszár. „Ezt sem használták rég." A brigádvezető odabent teliszájjal magyarázott. Előtte egy tálban rántott­ hús, odébb meg a bor. A kékszemű ült mellette, szemben meg egy támlásszé­ ken az öregasszony katonafia. Feco leereszkedett az üres helyre, szeretett vol­ na gyorsan elmenni innen. Az öregasszony becsoszogott, pogácsát hozott egy tálcán. - Vegyenek - mondta száraz hangon - , jó szívvel adom. - Szegény uram se engedné el magukat étel nélkül. - Kezefejével megtörölte a szemét. 15 �- Jó ember volt - toldotta meg a brigádvezető. Nagyot harapott a rántott­ húsba, bort is ivott rá egy pohárral. - Jó ember volt - bólogatott hozzá. - Ott az építkezésen mindenki nagyon sajnálja István bátyámat. A vonaton csend telepedett köréjük. A brigádvezető a csomagtartóba rakta a háncsszatyrot, amibe az öregasszony a rántotthúst csomagolta. Amazok egy falatot sem ettek velünk, gondolta Feco és nem bírta levenni a szemét a sza­ tyorról. * „Egy napig sem maradok itt tovább” , úgy érezte, fojtogatja valami. Bement az építésvezetőségre. Kis ideig faggatta a mérnök, kivel, mi a baja, ő azonban makacsul hallgatott. A telefon mentette meg. Míg amaz beszélt, a fiúnak eszé­ be villant, szakmát kellene tanulni. - Hegesztő akarok lenni - mormogta, amikor a másik rápillantott. - Miért nem ezzel kezdi?! - bosszankodott a másik. - Segíthetek magán. A kokszolónál most indul egy tanfolyam, kell nekik vagy tizenöt hegesztő. Mielőtt elment, a nagyhangú nekiszorította a folyosó falának. - Ha ki mered nyitni bárhol a pofádat, kicsinállak, még, ha a világ végé­ re is mégy. Érted?! - Végighúzta a torkán a mutatóujja körmét. Feco nem felelt. Kilépett az ajtón. Először csak a palackokat hordta egy magakorabeli fickóval. - Majoros - vigyorogta a másik és megmarkolta Feco kezét. - De neked csak Balázs úr vagyok. - Kékesi, Kékesi Ferenc - mondta ő is, de a társa nem törődött vele, le­ ült egy kőre. A zsebéből napraforgómagot kotort elő. - Te cigány vagy? - kérdezte később. - Nem. Csak fekete a hajam. - Honnan jöttél? - Ibrányból. Együtt hordták a disszugáz-, meg az oxigénpalackokat. Ez nem is olyan hü­ lye, gondolta később Feco és a munka is könnyebb, mint a régi helyen. * - Hogy neked milyen marha szerencséd van! - vigyorgott rá cinkosan a szobatársa, Nyéki Pista. - Belédzuhant az Erzsi, kétszer is kérdezte ma, mi van veled? Amikor kigombolta a lány blúzát, Erzsébet ráemelte ártatlan őzikeszemeit. - Nem fog fájni? - lehelte. Ő nem tudott válaszolni. Piszok ganéj vagyok, hogy ezzel a lánnyal így . . . gondolta és nem is érzek semmit . . . Erzsébet forró karjait a nyakára kulcsol­ ta. - Nagyon szeretlek - dadogta - , többé sohasem engedlek el. Nézte Erzsébet fehér arcát és nem szólt semmit. „Az első lány az életem­ ben és mégsem szeretem.” Hatalmas űrt érzett másnap is. A nyelvére lemoshatatlan lepedék tapadt. Keserű, mint az epe. „Gyerekkoromban, ha elrontottam a gyomrom, akkor volt ilyen, de most nem ettem olyat.” - Magának jó keze van - mondta a művezető. A kemence vasvázát hegesz16 �tették. Mögötte mászkált a csőállványon, a varratokat vizsgálta. Ez is valami? - gondolta. Nem reszket az én kezem. - Ha majd több gyakorlata lesz - folytatta a másik - olyan neve lehet, mint a Muszka Imrének, vagy a Pióker Ignácnak. Feco nevetett magában. Lelkes ez a kis potrohos emberke, ha elégedett. K e­ nyérre lehetne kenni, de ha nem tetszik neki valami, üvölt, mint akit ölnek. Valamiért tegnap bement az irodába. A kisöreg homlokára tolt szemüveg­ gel ágált, fülétől messze eltartotta a kagylót. Kivörösödve üvöltözött. „A bör­ tönbe csukatlak téged is, meg az egész szélhámos bandát. 250 köbmétert írtok a munkalapra és nincs az 160 se. Nem írom alá, akkor sem írom alá, ha panaszra mész az istenhez.” Feco megállt előtte. A művezető rá sem pillantott. Üvöltötte tovább a ma­ gáét. A fiú szeme az asztala fölé tévedt. A kifeszített fénymásolatoktól takarva egy kép: félmeztelen nő a falon, a lábától jobbra valami vers: Jaj istenem, tolvaj, a szívem ellopta, darabokra törte, utána eldobta. Paula Drew kérem, hallgasson meg végre. . . A folytatást eltakarta a rajz széle. Csak egy sor lát­ szik legalul, piros ceruzával aláhúzva. Ezt az útonállót a karjaimba zárnám! A fiú elvigyorodott. Elképzelte a kisöreget ezzel a nővel. A lig tudta viszszatartani a röhögést. F eco a homlokára tolta a szemüveget, elzárta az oxigént, meg a gázt. Több mint két órája egy percet sem pihen. Az arcát, meg a nyakát marta az izzadt­ ság. „Meg kell állnom néhány percre, nem bírom tovább ezt a hajtást.” A töb­ biekre vetett egy pillantást, azok legfeljebb ötöt, ha megcsináltak, ő meg most fejezi be a nyolcadikat. Mélyeket lélegzett, közben megmaszírozta a bal ke­ zével a jobb vállát. A merev tartástól elzsibbadt a karja. A művezető már szemben vele, a kemence másik oldalán rikácsolt. - Ha egy ökör hugyozik ide, az is különb vonalat húz! Megint a haveromat bántja, gondolta Feco. Ma már másodszor. Horváth a kisöreg mellett görnyedt meghajolva, mint egy ijedt gyerek. „Miért nem jön az az értesítés?!” Horváthtal együtt jártak tanfolyamra és igazán jó haverok lettek. Eleinte Feco is egy kicsit vele sütkérezett. „A bátyám a Rákosi testőre” , mondta Hor­ váth és igazán jó dolguk volt. Feco először érezte, hogy megbecsülik. Ez megváltozott vagy tíz napja. A barátját két civilruhás kereste meg. Be­ hívták az irodába, onnan kiküldtek mindenkit. Mit tud a bátyjáról, mikor lát­ ta, meg mit írt neki. Feco az ijedt arcát nézte utána, amikor odajött hozzá. Mit mondhatnék neki, gondolta. Valami vigasztalót kellene, mert érezte, va­ lami baj történt. Később félrehúzódtak az oszlopok árnyékába és a barátja re­ megő ujjakkal cigarettát sodort. Menj haza vasárnap, mondta neki, hátha ott­ hon többet tudnak. Amikor Horváth visszajött, zöld volt a félelemtől. „Ketten voltak testőrök a faluból és a másikat is . . ",mondta Feconak színtelen hangon, de előtte kö­ rülnézett, nem látja-e őket valaki. Azóta Horváth a nehezebb munkát kapja. Ha az árokban hegesztettek, mint annál az összekötő vezetéknél is, ő csinálta az alját. Ott le kellett feküdnie a földre, a válla, meg a melle csupa lucskos sár lett. A többiek meg a tetejét varratolták. Amikor befejezték, a mérnök úgy nézett rá, mint a piócára és csak a többieknek szólt. „Jó l van” , makogta, „örülök, hogy ilyen jól megcsi­ nálták” . 17 �Ez járt a fiú eszében és el is gondolkodott. Még a múlt héten gyűlést ren­ deztek itt a gyárban. Egy nyitott vasúti kocsit toltak be a raktár elé. Néhány padot emeltek fel rá, az volt a díszemelvény. Horváth is ott állt a közelében, ő tapsolt legelőször, de úgy, hogy mindenki észrevegye. „ E l a kezekkel Koreától” , mondta a szónok és Feco arra gondolt, ez egy nagy fejes. Majd odamegy hozzá és megkéri, hogy segítsen. A gondolattól a torkában dobogott a szíve. Magában ismételgette, mit mondjon majd neki. Csak ne dadogjak, mert akkor kiröhög. Elvitték a haverom bátyját, akkor már otthon volt két napja, tessék elhinni, azóta itt is folyton kitolnak vele. Ez itt rendes muki biztos, látszik rajta. Még kiengedhetik Horváth bátyját is, hiszen nem csináltak azok semmit. Jól beszélt odafenn a szónok és Fecoban egyre jobban megérett az elhatá­ rozás. „Segítek a haveromon. Odamegyek és megszólítom. Hegesztő vagyok itt, mi varratoljuk össze ezeket a nagy gerendákat” . Amaz meg jóindulatúan ránéz majd. „Nem várom én, hogy dicsérjenek, csak hagyjanak békében dolgozni” , gon­ dolta később és nagy lélegzetet vett. „Örülök, hogy ebben a szocialista városban mondhatom, ezt a szabadságot várta a magyar nép ezer év óta.” Feco Ibrányra gondolt, négy hold föld, anynyi van nekünk, és hatan vagyunk testvérek. E l kell menned a városba, mond­ ta az anyja, nem tud ennyi éhes szájat eltartani ez a homok. Figyelte fent a szónokot és úgy érezte, az már csak neki mondja. „Megmutatjuk mindenki­ nek, hogy élni is tudunk a kezünkbe adott szabadsággal. A párt és Rákosi elv­ társ .. .” Éljen Rákosi. Éljen a párt, üvöltöttte a tömeg és Feco, meg Horváth ve­ lük kiabált. A szónok odafönn próbálta befejezni, de nem kapott szünetet. Csak az első szótagot dadogta, a fiú látta, hogy hangtalanul tátog és a sza­ vait elnyeli a zaj. Már nem figyelt a folytatásra, a nap égette a tarkóját. Lehajtotta a fejét, földet bámulta. Csak el ne ájuljak, tódult benne elő az ijedtség. Éppen most. Mit csinálnának a többiek, hogy beszéd közben. Mélyeket lélegzett és tisztul­ tak körülötte a karikák. A szédülés alábbhagyott. Felemelte a fejét és Hor­ váth szemét látta maga előtt. Az zavaros tekintettel belenézett az arcába. „Leleplezzük a sötétben bujkáló ellenséget és szétzúzzuk a maradék állá­ sait” - folytatta a szónok és Feco Horváthra pillantott. Egyszerre úgy érezte, mégse szól. Szégyellte magát és azzal nyugtatgatta, erősen süt a nap, meg az is lehet, hogy kiengedik. De nem jött értesítés. A gyűlés óta úgy érezte, megváltozott köztük valami. Körülnézett. Újra be­ gyújtotta a hegesztőpisztoly csapját. Hangos pukkanással gyúlladt be a gáz, majd ráadta az oxigént is. Ebből nem lehet baj, gondolta, ha ezt csinálom. * Feco nem tudta, miért hordozza magában a félelmet. Az apját egyszer meg­ verték a csendőrök, ő már arra sem emlékszik, miért. A kakastollasok becsör­ tettek a házba, a puskatussal nekilökték az apját a kredencnek, szinte most is hallja a kemény fatus tompa puffanását, meg az apja nyögéseit. Ez megmaradt benne kitörölhetetlenül. Ma sem tudja, miért éppen ez az emlék. Gyáva vagyok talán, gondolta ilyenkor szívdobogva, de úgy, mintha 18 �másokon sajnálkozna. Végigömlött arcán a pír. Csak meg ne tudja senki, ne kerüljek soha olyan helyzetbe, hogy megtudhassa valaki. Ettől a lehetőségtől félt ösztönösen. „Mindeddig sikerült elkerülnöm, hogy a pofámba vágjanak.” Ezt érezte most, hogy a lába bevitte az ivóba. Mintha otthon lenne a bál­ ban, vagy a búcsúban. Az asztalokon pálinkás-, meg borosüvegek és a széke­ ken a kötekedő legények. Mi az istennek jövök ide, mondogatta magában, közben haladt előre. Minek jövök? Ú gy érezte, vibrál körülötte a levegő. De az asztaloknál ülő építők, meg bányászok és lakatosok ügyet sem vetettek rá. Ugyanúgy ülnek pedig, pontosan úgy, mint otthon az első legények. Egyikemásika szétvetett lábakkal. Nem látott köztük ismerős arcot. Visszafordulok, gondolta és mégis tovább ment. Talán ilyen vagyok én is az ő szemükben, nézte őket, ilyenek vagyunk itt mindnyájan, ilyenek a bálban, a háborúban, meg a munkahelyen. „Eszes katona voltam” , mondta a szomszédjuk, amikor hazajött, „Nem ön­ ként mentem a háborúba, de sarzsi lettem és én voltam a szakasz legjobb lö­ vésze.” Most meg itt ülnek, itt vannak. Nézte az arcukat, ugyanazok a voná­ sok, csak a csillagok hiányoznak a gallérjukról, a szurony a kéz alól. Itt csak bicska van a zsebben, vagy az élesre fent kés a gumicsizma szárában és nem köti őket a kaszárnya regula, amely célt is ad, ott az ellenség, azt k e ll. . . Itt mindenki ellenség. Hülye vagyok, gondolta, tisztára hülye. És itt a terem kö­ zepén . . . F eco egy asztalhoz tántorgott, két üres szék volt még ott. Na more, inni akarsz?! - Nem vagyok cigány. - De cigány vagy! Tetves, rohadt cigány - mondta a másik. - És velem nem ülsz le egy asztalhoz! K otródj! - Nem vagyok cigány. - Ha én mondom, az vagy. Látom a fekete képedről, meg büdös is a sza­ god! - Szabolcsi vagyok! - acsarogta a fiú. - Akkor is kotródj! Feco úgy érezte, ököllel tudna belevágni a pofájába. D e nem mozdult a keze. A másik féloldalt ült, fel sem pillantott rá. „E z semmibe se néz engem.” Megkerülte a kiálló lábakat, hogy szembe kerüljön vele. Tagbaszakadt bá­ nyász emelte fel a fenekét. - Hagyd a havert öcsém! - mondta, aztán leült. Szolgálatkészen odaugrott a pincér is, megfogta a fiú karját. - Többet ivott már a kedves vendég, mint szabad lett volna - hadarta és kifelé tuszkolta. A fiút kint megcsapta a friss levegő. Visszamegyek, gondolta. Megnézte az ajtót, aztán mégse ment. Megindult az úton. Még, hogy én részeg, mormogta maga elé. Két korsó sör, benne meg egy rum. Nem vagyok részeg. Tovább bo­ torkált. Nem is értem én, motyogta később, miért vagyok én ekkora állat, És az egész Erzsébet miatt. „Az a lány pajtás, az bolondul érted” , mondta a szoba­ társa. „Nem is tudom, miért vagy ilyen hülye, hiszen megnyalhatnád a tíz ujjad, ha egyszer megkaphatnád” . Ő nem válaszolt neki, megmosdott derékig hideg vízben. Tiszta inget vett fel, megnézte az arcát a tükörben, Végigsétált az úton és egyszerre úgy érezte, 19 �unatkozik. Be kellene menni ahhoz a pincérnőhöz. Elindult, aztán eszébe ju­ tott, az csak este tízkor szabadul. Elsétált a vendéglő előtt is, de nem ment be. Tovább vitték a lábai az úton, le egészen a patak partjáig. Átbaktatott a Tardona fahídján. Körülötte csontoságú füzek lógatták karjaikat. Le kéne heveredni valahová, gondolta, ide a zöldbe. Beljebb ment, egy napsütötte tisz­ tás széléig, és akkor meglátta. A fiú átfogta Erzsébet vállát és magához húzva sétáltak be a bokrok közé. Köd úszott Feco szemére. A rohadék kurvája! Utánuk kellene menni s . . . Már mozdította a lábát, aztán megtorpant. Amazok nem néztek hátra. Talán nem is ő volt, nyugtatgatta magát, de hiába baktatott vissza a házak közé, valahol belül egyre határozottabban érezte, az a lány Erzsébet volt. - Juci nincs szolgálatban - mondta a pincér. Oda ment be. Megivott újra két korsó sört. Tíz forint borravalót adott neki. Hátrament a lépcsőn, hármat kopogott. Várt, de bentről semmi zaj nem szűrődött ki. Lenyomta a kilincset. Nem engedett a zár. Úgy érezte, gyűlöli az embereket, akik szembejönnek vele. Megnézte az ar­ cukat, azok közömbösen átnéztek rajta. Nem számítok nekik semmit, motyog­ ta maga elé, és ment tovább az úton. Megbámulta a lányok mellét, meg az ar­ cukat és egyszerre úgy találta, hasonlítanak Erzsébethez. „M i az isten van ab­ ban a lányban, hiszen nem szeretem! Sohasem jutott eddig eszembe” . Araszolt tovább az úton. Egyszerre ott találta magát a ház előtt, ahol a szállása van. Felbaktatott a második emeletre, kinyitotta a szoba ajtaját. Leült az ágyra. Kis ideig maga elé bámult, majd az öklére ejtette az állát. „Olyan rongy va­ gyok én, hogy csak így mással?!” Felállt, odament a szekrényhez. Kotorászott és a ruhák alól egy kiélezett tusérvasat szedett elő. Olyat, mint egy három­ élű reszelő. Betette a kabátja zsebébe. Az utcán körbetekintett. Nem messze volt egy talponálló, mellette egy vendéglő. Reggelizett ott néha főtt tojást, fasírozottat, vagy szalonnát, de a vendégek többsége csak ivott. Nekitámaszkodott a furnérlemezzel borított pultnak. A nagyfröccsnek éme­ lyítően rossz íze volt. Igazi zsupplé, mormogta. Gyorsan lehajtotta és kért még egyet. Az ivóban csak néhányan ültek és éppen távozni készült, amikor három cimborája kíséretében belépett a brigádvezető. Leültek egy távoli asztalhoz. Feco nem vette le róla a szemét. A nagyhangú teleszájjal röhögött valami viccen és egyszerre rápillantott a fiúra. Feco elszakadt a pulttól, bólintott is egyet és megállt az asztaluk előtt. Nem is értette pontosan, miért jön ide, nincs ezzel az emberrel semmi dolga. Amaz rábámult, kimutatta nagy, erős fogait. - Itt a legzseniálisabb tirpák, akit valaha is láttam Szabolcsból - mondta kedélyesen és felröhögött. - A szabolcsiakat nem hagyom! - nyüszített Feco. - Engem bánthatsz, de azokat nem hagyom. A másik rábámult, aztán felnevetett. - Ez még hülyébb, mint gondoltam mondta, és az italért nyúlt. A fiú végre megtalálta az egyensúlyt. Kihúzta magát az asztal mellett. Gyere ki, ha mersz, az anyád úristenit! Amaz letette a poharát. Úgy tett, mint aki felállni készül, majd oldalt ha­ jolt és teljes erejével belevágott a fiú arcába. Feco rázuhant a mögötte levő asztalra, onnan lecsúszott a szék mellé. Lassan feltápászkodott, összezúzott ar­ cából vér szivárgott. Letörölte a kezefejével, majd könnyes arccal rájuk bá­ mult, és könnyfüggönyön át látta, hogy a nagyhangú cigarettát kotor elő és széles, biztos mozdulatokkal a skatulya oldalán kicsiholja a gyufa sárga lángját. 20 �C S A N Á D Y JÁ N O S Ezer évre Ifjúságom aranyfénye tűnik, végleg elveszett; ha nem arany, tán ezüst csak, sőt bronz, az is meglehet. Kár, kár, akár így, akár úgy, mert az acélt, a vasat megeszi a föld, a halál ha vétlen ércemre csap. Ezer évre vagy kiásnak, mint ma a tűnt ezredet, s felemel Ő, a Nagy Régész: damaszkuszi penge ez! Köd szitáljon Most már szitál a köd, a köd szitál, elengedi a mennyezet, elengedi, időm lejár, fejemre hull, időm lejár, kukorica hullámzik még, a tengeri, istene ősznek, ősz szakállas istene lengeti a ködöt, meglengeti, peremet szüremlik, száll a permet, szerelme visszavezeti szerelmemet, arca földek fölött fehérlik, arca sörény haja lobog, haja sörényes, kanca, a remek isteni kanca, istennő ő a pusztaságban, ő Ő , derekát, csípejét, csípőjét, derekát táncba szorítottam hajdan a táncba, s mellét ahogy érintettem, tenyeremben a mellét a betlehemi istállóban, Betlehemben odahagytam, hajh, odahagytam hogy harmincöt év után, hajdanköd szitáljon vezeklő homlokomra, istennyila, csontom istennyila sem hasíthatja ketté, csak a fájdalom. 21 �Volék sirolm tudotlon A magasságban semmi, jobb így a földön lenni, vagy csak az éjszakában szállni a Trónusához. és egy szellem fölébem lebben, fölöttes énem, az, akivel Ady vívott, s bár évezredes hír volt Mert Isten-kényszerem van gyerekkorom, a múltam, ezer év lázadása és megaláztatása ugaron, városokban mégiscsak mindig újra teremtetett az arca, akarata, alakja, kevés volt, hogy elég légyen megtagadásra; rekesz, valami titkos rejteke nyílik itt, most keresztje, kardja, karja; teremtetett azértis már ha nem volt, ki tartsa a Mindenség magyarját! Hazai föld Krumplit hámozunk konyhaasztalon pirosan virít a paradicsom Sárban caplatunk mezítláb csak úgy likas a cipőnk végtelen az út Szotyola pattog lófogunk között parittya hajít egy kisded rögöt A kerek világ tág égboltja hí jólesik legét beszippantani Ágon verebek csapata cseveg magvat szór az ősz az őszi szelek Konyha kert között lót-fut még a láb vígan szeldeli a nap sugarát Hazai a föld szívdobaj a dob tél fagyaszt fölé fehér csillagot. 22 �Alfa és omega Nem gondolok a pusztulásra. Az ősök életére egykedvűen igent mondok, s igen a folytatásra, amely a napi evésre, ivásra, civilizált tisztálkodásra, templomon kívül átokra, imára, zsoltárra és káromkodásra kötelez, és lelkigyakorlatokra hasonlító hadgyakorlatokra, metaforákra, szillogizmusokra; körülöttem mintha mindenki alunna; mély álom tavát dobálom kavicsokkal, hogy gyűrűzzön, lappanjon és csobbanjon legalább; pedig tudom, vannak itt társak, követ faragnak, érmet öntenek, az ember arcát és alakját zenében, versben felmutatják és bensőségét kirajzolják, - sakálok, tigrisek, barik s hogy végleg elveszett-e, amit hajdan egy isten formált: fennen kérdezik. Nem gondolok a pusztulásra? A napok hajnalhasadása, mint baromcsorda támadása fegyvert ragadva, nyugodt lelkiismerettel a frontra nézve, készülök az ellenlökésre. 23 �ÖRÖKSÉG KOVÁCS GYŐ ZŐ Illyés Gyula estéje Van láng alatti ősmag : kék parázsú dacom! S lassan fog az idő vagy sors ilyen kupacon Mindegy majd honnan jön a szél, a tája hullt hamu bolygassa csak meg, főlkél s sziszegve újra gyújt (Simon István: É g ő parázs) Hatalmas életmű tengernyi sűrűjébe merítünk bele, s az ujjaink között ki­ pergő drágagyöngyből az öregkor lírájának legszebb darabjait próbáljuk öszszegyűjteni. A távozó Illyés Gyula koporsójánál a Sokaság fia gyűlt össze; mindaz a gond, mely népét, nemzetét, s a tágabb horizonton az európai emberiséget gyötörte, mintegy kristályosító pontban sűrűsödött. Már életében sem lehetett kétséges: Illyés Gyula életműve klasszikussá vált. Abban az értelemben, hogy nagyon is beleilleszkedett a magyar líra PetőfiAdy-József Attila-Radnóti Miklós alkotta vonulatába, s így folytatója is lett a nemzeti, a nép-nemzeti mondanivalónak. De abban az értelemben is, miként az irodalmi népiességet megfogalmazva, Horváth János már évtizedekkel elébb rögzítette: „A lig is van a modern európai irodalmakban nemzeti klaszszicizmus, mely a naiv népiből oly sokat s oly mélyről merített volna, mint a miénk” . Ha most Illyés Gyula életművének bármely szakaszára, bármely mű­ fajára gondolunk, aligha vonhatnók kétségbe e Horváth János-i megfogalma­ zást. Illyés Gyula kései (még ne mondjuk: öregkori) lírájának letisztult hangjai, első körvonalai valamikor és valahol az ötvenes évek végén sejlenek föl. A k­ kor, hosszú idő után, jelentkezett új kötettel, a Kézfogásokkal (1956). Magá­ val hozva a Hősökről beszélek, a Petőfi, a Puszták népe hiteles-tárgyias szo­ ciográfiáját, mégis az Egy év, a Hunok Párizsban, a Két kéz, s az új drámák mellett, azok után, szinte revelációnak hatott, ilyen erővel robbant bele a kor magyar irodalmába a Kézfogások; benne két monumentális alkotással: a Bar­ tókkal, illetve A reformáció genfi emlékműve előtt című nagyformátumú ver­ sekkel. Nem csak az emberi helytállásról van szó, hanem arról is, hogy már itt és ekkor kitapintható: a tárgyiasságot egyfajta befelé fordulás váltja fel. Illyés hangja nemcsak bölcsebb lesz, de lágyabb is, mely fokozatosan tért hódít 24 �párhuzamosan a hatvanas-hetvenes években írt drámákkal - az Új versekben, a D őlt vitorlában, s nem kevésbé a Fekete-fehérben (1961, 1965, illetve 1968.), hogy aztán mindezeket tetézze a Kháron ladikján gondolataival (1969). Mel­ léjük állítva, majdnem egyidőben, az emberiségért, a nemzetért vállalt felelős­ ségérzet olyan dokumentumait, mint a Tiszták, illetve a Hajszálgyökerek.. Ilylyés Gyula öregkori líráját csak ezekkel együtt lehet fölmérni. Ha bárki olvassa a Dőlt vitorla című versét: „Árboc s vitorla, nézd, előre / mikor repül / leggyőztesebben? Amikor leg- / mélyebbre dűl!” - tehát ha valaki ezt olvassa, aligha mentesítheti magát a Kháron ladikjántót. Avagy, ha belemerül A reformáció genfi emlékműve előtt olvasásába, tudja-e mentesíteni magát a Tiszták áldozatos önmarcangolásától? Aligha. Az aktív cselekvés vá­ gya ösztönzi, űzi-hajtja a költőt - teremteni. Aligha véletlen, hogy 1945 előtt a hazát szinte látomásosan, magasban szemlélete (Haza a magasban), az öreg­ kori lírát pedig éppen a Teremteni alkotásvágya tölti be. Mint gondolatrendszert kifejező motívum - az ellentét éppen a kétféle költői attitüdből ered. S az sem véletlen, hogy a sort a Nem volt eléggel kezdi (még 1944-ben), hogy aztán fiatalabb nemzedéktársai - szinte félévtizedenként - fogalmazzák meg: Nem elég (Simon István), Még nem elég! (Váci Mihály), s ugyanezt kérdés formájában Juhász Ferenc (Mit tehet a költő?), ismét másként s nem a lírá­ ban Sütő András (Csillag a máglyán). E gondolatkört fogja össze - ismét Illyés Gyula, amikor A költő felel: „Dolgozom: küzdve alakítom / nemcsak magamat, aminő még / lehetek, akinek jövőjét / az „ihlet óráin” gyanítom; / formálom azt is, amivé ti / válhattok, - azt munkálom én ki: / ( . . . ) / Sem­ miből nem lesz semmi? S ára van / mindennek, ami valamire jó? / Babrálva e világ dolgaiban / valami mégis újdonan / marad kezünkben, olvasó!” * Sőtér István már 1962-ben találóan tapintott rá: „Illyés utolsó korszaka: küzdelem az új össznemzeti költészetért, olyan körülmények közt, midőn ma­ gának a nemzetinek értelme is átváltozóban van. E z az átváltozás, apály és dagály ütemében, hol cserbenhagyja a költőt, hol hátára em eli. . "(Tisztuló tükrök, 1966. 207. l.) Korunk, s közelebbről Közép-Kelet-Európa szunnyadó, s parázslásában is égető gondja foglalkoztatja a költőt: a nemzeti problemati­ ka. Közelről érzi: mi is a különbség a nemzeti és a nacionalizmus között. Fo­ galmazhatjuk úgyis: a nemzethalál (hiszen a Tiszták erre is példa) víziójával küzdő költő csak egyetlen orvosságot lel. Éspedig: „Nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért” (Hajszálgyökerek, 1971. 445. l.). Nem véletlen, hogy a halálos döbbenet pillanatában Balogh Edgár, mint lenini normát idézi föl ezt a szentenciát, s „a néptestvériséggel azonosult szocialista nemzeti tuda­ tot, az élő nemzetköziséget” fedezi fel benne. Mert európaiságunk (gondoljunk az idézett Horváth János-i formulára) és magyarságunk így ötvöződhet egygyé. Rácegres így ölelkezhet Párizzsal, s Boldizsár Iván - ugyancsak Balogh Edgárral egyidőben - méltán írhatta le, hogy „Illyés életében egy ideig Rácegres közelebb volt Párizshoz, mint Budapesthez. Illyés azután is, egész életé­ ben beletartozott Párizs szellemi világába. . . ” Miért? Mert Illyés Gyula gondolatrendszerében, költői „tüzében” , az öregkori líra csöndjében, szemlélődő, s mégis világot s emberi magatartást formálni akaró bölcsességében „költészet és nemzet” - világirodalmi szinten is - összetartoztak. Ha fölidézzük az első budapesti nemzetközi költőtalálkozót, s abban mindazt, amit Illyés Gyula ott, 25 �és akkor (1966-ban) elmondott, egyetlen gondolat maradt meg plasztikusan: nemzet és költészet; nemzet és egyetemesség. A különbözőség egysége; az előbbi a nemzetiben, az utóbbi az egyetemességben, vagyis a költészetben. De úgyis: a költők dolga, hogy - jól vagy rosszul - választ adjanak modern ko­ runk kérdéseire. Vagyis: így is érvényes a Teremteni illyési vágya és igénye, sőt parancsa, amint az Óda a gyorsasághoz, illetve a Mozgó Világban megfo­ galmazta. Ezért tűnik - csak az első pillanatra - megdöbbentőnek az a realitás, amellyel Illyés Gyula Kháron ladikjára, vagyis az elmúlásra tekint. Valami­ féle bölcs derűvel; úgy, hogy a teremteni motívum szálai közé keveredik mindegyre abból, mit a Mors bona, nihil aliudban fogalmazott meg: „mert minden jó, ha jó - biz így igaz! - a vége! / S mi a legfőbb jó a világban? / A végső oltalom! A jó v ég! Ezt ígérte / vallás, feleség, vagyon, állam / [ . . . ] / hogy szépség és igazság és jóság és szabadság / mosdasson, derítsen: segít­ sen / befejeznünk Ádám föld-szelídítő harcát” . De folytatódik a sor - a köteteken át - a Séta árnyékommal, A tárgyak­ kal, A korosztály behajózásával, az avantgarde-ra emlékeztető Alkonyatbannal, a Közelgő csönddel; Arc és tükörrel, az Alkonyi úttal, a Római rommal, hogy mindezeket kövesse a Közelítő fagy, a Világodban világtalan. Másfelől újra és újra fölmerülnek a gyermekkori emlékek, mint e lelkiállapot, gondo­ lat- és érzésvilág jellemzői: Emlékezés egy gyerekkori havazásra, Ifjúság, Pá­ rizs, szerelem, Gyermekkorom zivatarai vagy az Önálló emlék. És szinte le­ hetetlen mindezekhez nem elolvasni azokat a bevezetőket, melyeket a Dőlt vitorla és a Fekete-fehér köteteihez írt: múlt és jelen, ifjúság és jelenvaló öregség ölelkezik ezekben, hogy egy hatalmas életművet forrasszon egybe. Egy hatalmas életművet, melynek utolsó szakasza szemünk előtt ércesedett szoborrá, melyet - ha megérintünk - szól, tanít, bölcsességre int, mint őt is az elődök és idősebb kortársai, a Poesis Hungarica hősei: „Apjuk, nagyap­ juk, dédjük lettem, / kiknek a térdem ügettem; / kik adnak mindig tanácsot / óvni a szétomló családot.” E köré a vers köré úgy gyűlnek össze a vele közeli időben keletkezettek, mint korábban a Kézfogások Bartókja s A reformáció genfi emlékműve előt­ tihez az Árpád, Zrínyi, a költő, vagy a Széchenyi hídja, vagy a szekszárdi táj, s a táj - Erdély(ben). * Mi maradt meg? Ember, emberiség, emberség - haza, s a határokon túli szép, tág horizont. Az egykori álom (Haza a magasban) - végre valóság lett: teremthetett, taníthatott a költő. Hogy’ is írja az Illyés-felfedezte Váci Mihály? „Én úgy szeretnék népem / mesélő emlékezetében / pár szóban megmaradni, / ahogy ma a beszédben / példa s bölcsességképpen / közmondást szokta bólogatni / [ . . . ] / hol van már, hol van! - és ki az?” Mi annyiban módosíthatjuk: Illyés Gyula az, aki népe-nemzete kezét fogva - tudott beszélni, szót váltani világjelenségekkel, nagy reformátorokkal; aki nézte a hazát és nem feledte Európát. Ö regkori lírája ebben is így vált tel­ jessé, s maradt ránk testamentumként. Ez az örökség kötelez. Nagy felelőssé­ get ró az utána maradottakra. Helytállni úgy, miként ő tudott. 26 �JU H Á SZ M Á R IA A SEMMI KÖZELÍT Illyés Gyula hátrahagyott versei Ennek a kötetnek a sorsa s az olvasóra gyakorolt hatása, azt hiszem, részben már akkor eldől, amikor kézbe vesszük. Megjelenését beárnyékolja nagy köl­ tőnk közeli halála, így belelapozván e szép könyvbe, amely már címében is az elmúlásra utal, elsőként nem gondolunk másra, csak a bennünk sajgó fáj­ dalomra és a gyászra. Hogy Illyés Gyula halálával mit veszített a magyar irodalom, annak ma még aligha lehetünk teljes tudatában, inkább csak sejt­ jük, hogy irodalomtörténetileg valamiféle fordulóponthoz érkeztünk. De a hiányérzet, a maga nehéz és kínos súlyával, már ránk telepedett, érezzük, hogy a halál ezúttal is pótolhatatlan és hatalmas kincset rabolt el tőlünk. Hiszen ezt az eltávozott embert, ezt a már életében klasszikussá váló költőt - nagy nemzedék- és pályatársaihoz, Veres Péterhez és Németh Lászlóhoz hasonlóan, s nagy veszteségeink sorát fölemlegetve, hadd tegyük e névsorhoz még oda Lukács György nevét is - nemcsak nagyon tiszteltük, hanem a fiatalabb nem­ zedékeknek kijáró jog alapján, szinte gyermeki elkötelezettséggel szerettük is, egyszerűen azért, mert olyan volt, amilyen. Embernek is nagyszerű, viliódzó szellemiségű erkölcsi fenomén, akire nemcsak irodalmunknak, de egész nem­ zeti közéletünknek szüksége volt. S szüksége volna ma is. Emberi vonatkozásokban a kötet olvasása sem sokat enyhít fájdalmunkon. A versekből minduntalan visszatekint ránk az a méltóságteljes, de már szemmelláthatóan elerőtlenedett és beteg, valahová a nirvána semmijébe révülő öregember, akinek arcvonásait - a kötetben is láthatóan - Molnár Edit érzé­ keny fényképezőgépje örökítette meg számunkra. Ez a portré a szívünket mardossa s fölbuggyantja torkunkon a kimondhatatlan együttérzés sírását, mert fölismerjük rajta a szenvedő, az élettől meghitten, de egy gyermek őszinte megrendültségével és csodálkozásával búcsúzó embert. A kötet egyik legszebb, s legnagyobb szabású versében, A közeli és távoli címűben, Illyés földi bús társamnak, kis árvámnak nevezi szomszédasszonyát, a szintén öreg és beteg Kissnét, így, ilyen szívből jövő keresetlenséggel fejezve ki a halálra várók min­ den különbözőséget elmosó, esendő emberi egyenlőségét. Ez az érzés minket is hatalmába kerít, mert a versek minden kendőzés nélkül tudósítanak minket a halálba való belenyugvás kényszerű állapotának kínjairól, a testi hanyatlással folytatott egyre reménytelenebb küzdelemről, az elmúlás előtti, semmivel sem csitítható, végső nagy magányról, s arról, hogy az ember helyzetében - még ha meg tudná is oldani egyetemes társadalmi problémáit - a halál tudatos átérzésével eleve van valami reménytelen. A Semmi közelít - köszönhetően a ver­ sek válogatójának és szerkesztőjének Domokos Mátyásnak is, aki a sorokban izzó legkisebb gondolat- és érzelemrezdülésre is fölfigyelve, pontosan és simán illesztette egymásba a részleteket - egyetlen hatalmas versfolyammá növeke­ dett, a büszke ember halálba lépdelésének megrázó erejű lélektani dokumen­ tumává, amelynek minden egyes lapjára láthatatlanul is oda van írva a memento mori! napjainkban egyetemleges érvénnyel is föltöltődött, általánosan emberi jelszava. 27 �A művészi teljesítményen azonban semmi sem látszik a belső küszködésből és a testi hanyatlásból, a költő most is könnyedén és férfias eleganciával győzi le anyagát, sőt ami a versek képi sűrítettségét, s e sűrítettségből kibomló gon­ dolati tartalmak bonyolult egymásba játszását illeti, nem egy helyen túlszár­ nyalja eddigi lírai mesterműveit. A kötet feszültségét és drámaiságát éppen az adja - az olvasóra katartikus hatást gyakorolva - hogy ezeket a verseket egy beteg és öreg ember írta, akinek szikkadozó, sovány testében azonban éberen és szorgosan működött az agy, s mindenre nyitott volt a lélek. Olyan költő, aki a tükör előtt állva jól látja hajdani mivoltának roncsait, az elmúlással már alig dacoló emberi csendőségét, mégsem tud hinni a szemének, mert belül még mindég győztes és legyűrhetetlen, friss benne az érzés és az értelem. Közeled­ vén a halálhoz, hihetünk-e annak a szánalmas és groteszk testiségnek, amibe beleköltöztünk? Illyés válasza erre a kérdésre egyértelműen tagadó. „Nem azo­ nosulnak a vénülők/ a homunkulusszal, akivé válnak” - írja. E belső élménye nyomán lírai önarcképe is megkettőződik; hűségesen megidézve magát az öre­ gedés fájdalmas stációin, hatalmas és szikrázó intellektusával, a soraiból len­ dületesen előtörő, magabiztos művészi érzékével és a most is a valóságra irányuló pontos és tárgyias megfigyeléseivel rá is cáfol arra az áttetsző alakra, akivé a múló idő formálta. Illyés Gyula alkotói potenciálja nemcsak hogy mind­ végig töretlen maradt, hanem - valami egészen döbbenetes módon - egyre magasabbra szárnyalt, s ezt tudva, különösképpen átérezzük a halálában rejlő igazságtalanságot. De megérezzük azt is, hogy ez az ember nemcsak úgy győzte le a halált, hogy életművével bevonult a halhatatlanságba, hanem úgy is, hogy szinte az utolsó percéig felelősséggel bíró, alkotó és munkás ember maradt. Van-e ennél tisztább, a halállal halálig dacoló tragédia? Még mindnyájan emlékszünk az illyési prózának arra a lírai gyöngyszemére, amelyik a Kháron ladikján címet viselte. Ebben az 1969-ben megjelent esszéregényében bontotta ki „hivatalosan” a költő az öregedés témájának zászlaját, itt deklarálta először teljes tudatossággal, hogy az „öregedés voltaképpen az egyetlen kérdése min­ den elképzelhető filozófiának” . Lírájában mindennek már komoly előzményei voltak, akkoriban mégsem sejtettük, hogy Illyés mennyire komolyan veszi a fölkínálkozó alkalmat s hogy belülről mennyire el van szánva annak az önviviszekciós folyamatnak a kibontására, amelynek első fejezeteit éppen itt adta közre. Talán az tévesztett meg minket, hogy akkortájt ő maga is folyvást a halál, az elmúlás fölényes és tréfás ábrázolásáról beszélt s azt is cselekedte, így nyújtván mintegy útmutatást számunkra arra vonatkozólag, hogy miként hessegessük el a sötétség bennünk lakozó démonait. S mi olvasók hálásak is vol­ tunk azért az ironikus-tréfás felülemelkedéséért, mert hát ki akar - még a műalkotás nyújtotta gyönyör érzetében is - igazi testközelségbe kerülni a halál­ lal? Nem vettük észre, hogy tréfálkozó, humoros hangnemében több volt az udvariasságból és a nagylelkűségből, mint a valóságos életfölényből, hiszen Illyés mindig pontosan ismerte a mértéket, tudta, hogy mit hogyan lehet és kell ízléssel és igénnyel a nagyközönség elé tárni. Valójában a Kháron ladikján komoly és elszánt programadás volt a még létező jövőre nézve, melyet a költő többször is, több oldalról átgondolt és felettébb tudatosan előkészített. Nemcsak a téma súlyosságát érezte át s azt, hogy vállalásával most igazán a saját bőrét viszi a vásárra, hanem - ez meg­ lehet groteszk módon hangzik, mégis igaz - a benne rejlő hatalmas lehető­ séget is, azt, hogy segítségével egész lírai életművét betetőzheti. A hatvanas években Illyés alkotói erőinek teljéhez érkezett s az előkészítés első stádiu­ maként erőteljes rántásokkal kiszakította magát az aktív közéleti szereplés háló­ 28 �jából. Magányt és függetlenséget akart, mert tudta, hogy tervét csak így való­ síthatja meg. A közvetlen megjelenés, a közvetlen siker többé már nem érde­ kelte, korához különben is a szemérmes és önkéntes elvonulás illett, emlékezhe­ tünk még a Dőlt vitorlához írt előszavának mondataira: „Ellenszenves a magát öregen is fiataloskodva kellető, meglett állapotát kamaszszökdelésekkel tarkító művész. A szökdelést ugyanis elméjétől várjuk el, a tapasztalatok úgynevezett súlyával, a fájdalmak annyiszor emlegetett - s oly igaz - nyűgeivel is! E z az egyetlen módja a világ s a magunk naponkénti megújításának. Ez azonban egyúttal parancs is, a kort, kegyelmet nem ismerő Múzsáé.” Illyés tehát valójá­ ban nem elszakadásra készülődött a nemzetet és az emberiséget érintő köz­ ügyektől, csak ezeknek egy fentebbi, magasabb szempontú, az ő szavaival szólva, „létmélységű” megközelítésére s arra, hogy verseinek művészi közegét feltölti azzal az újfajta tárgyiassággal, amely megfelel a gondolkodásában végbement változásoknak. Nem többre és kevesebbre vállalkozott, minthogy elfogadva tár­ gyi, képi, tematikai közegként saját öregedésének, halálhoz való közelítésének témáját, újraéli és értelmezi addigi életét és pályafutását, és szoros összefüggés­ ben vele a magyar progresszió XX . századi útkereséseit. Mindez törvényszerűen vezette el őt az emberiség egyetemes gondjához, a lehetséges, a bekövetkez­ hető közhalál mindennél súlyosabb problémájához, amely a maga teljes élessé­ gében - legalábbis itt nálunk - szintén a hatvanas években került a közgondol­ kodás előterébe. Illyés azt is megértette és belefoglalta öregkori költészetének alapkoncepciójába, hogy az a tragikus helyzetismeret, vagy veszélyérzet, amely hite szerint a magyar költészetből mindig is kisugárzott, most akaratlanul össze­ csendül a modern világlíra általános hangulatával és alapállásával, itt van tehát a jó alkalom és lehetőség arra, hogy ami új a négy égtáj legkülönbözőbb pont­ jain a lírában megszületett, behordjuk a magyar költészet nemzeti tárházába. Az 1971-ben megjelent Hajszálgyökerek című tanulmánykötet minden egyes költészeti témával foglalkozó cikke azt a meggyőződést sugallta, hogy hazai gondjainkban és gondolatainkban soha nem tapasztalt módon kvadrálunk a világlíra legújabb áramlataival, így egyszerre hirdetett tisztán költészeti és tar­ talombéli megújhodást, mert ebben látta megvillanni annak lehetőségét, hogy a két égtáj irodalma összetalálkozzék egymással. Ő ezt a találkozást nemcsak fon­ tosnak, hanem elkerülhetetlennek is tartotta a költészet egyetemes szabadságá­ nak és felelősségének égisze alatt. „Szabadság és felelősség - sokak számára ellentétes fogalmak - írta a Kétféle költészet? című cikkében. - A jövendő, azt hiszem, összepárosítja őket szorosan. Az a költészet, melyet én a holnapé­ nak érzek, máris ezt teszi. A filozófiában ezek más-más oldalon működő fogal­ mak. D e a madár két szárnya is más-más oldalon működik. Az a költészet, me­ lyet én nemcsak a holnapénak, hanem minden világrész költészetének érzek, azt hiszem, a szabadság és a felelősség más-más oldalú, de mégis mindennél összeillőbb szárnyával fog új pályát kezdeni.” A cikk végén mindehhez még azt is hozzátette, hogy nekünk mindenekelőtt a morált kell hívnunk a Múzsa útitársául, eltérően a nyugati költők többségétől, akik az ihlet első, heveny rohama után rendszerint a tudat, sőt a mélytudat segítségéhez folyamodnak. Ez lehet a mi hozzájárulásunk a költészet állandósult forradalmához. Mindezek után talán leszögezhetjük, hogy Illyés öregkori költészetének leg­ mélyebb jellemzőjét annak a magatartásnak a kiküzdésében és állandó megújí­ tásában kell látnunk, melyet ő az utóbbi évekbeli cikkeiben leginkább a francia résistance - ellenállás és engagé - lekötöttség, érdekeltség, részvétel szavakkal fejezett ki. Költői praxisában ezek az elvont fogalmak élettel és szenvedéllyel töltődtek fel, mert olyan, időnként egészen az eksztázisig eljutó 29 �kiútkereséssel, a valósággal való konok szembenézéssel kötődtek össze, ami a legújabb kori magyar lírában a tudatosságnak ilyen, minden költői révülettől mentes fokán teljesen páratlan jelenségnek számít. Illyés ugyanis úgy ábrázolta a halált és a pusztulást, hogy állandóan hadat viselt ellenük, annak a végső kétségbeesés állapotába került embernek az elszántságával és dühével, akinek már nincs mit veszítenie. Ezt valóban csak teljesen szabadon, a belső függet­ lenségnek egy olyan fokán tudta megcselekedni, amely már-már a társadalmonkívüliség szituációjával azonos. Legfőbb eszközéül - emberként és művészként is - a gondolatiságot vetette be, mégpedig úgy, hogy nem mindenáron új gondolatokat kergetett, hanem merészen visszatért az alapkérdésekhez s a világ jelenségeit egyértelműen erkölcsi nézőpontból kezdte megítélni. Ő valóban a morált hívta a Múzsa útitársául, s ebben a vonatkozásban még attól sem riadt vissza, hogy ha kell, a banalitásokat kerülgesse. Attól, hogy valóban banálissá váljék, gondolkodásának acélos rugalmassága és csodálatra méltó hajlékonysága mentette meg. Az ő lírában közölt gondolatai úgy egyértelműek, hogy ugyan­ akkor a maguk teljes, bonyolult szövevényességükben jelennek meg, innen van verseiben a sok kitérő, közbevetés, a pozitívnak induló képek hirtelen nega­ tívba való áthajtása, a képi megfogalmazásnak fogalmira való fölcserélése és fordítva, úgyhogy mi olvasók csak kapkodjuk a fejünket az intellektusnak ilyen sziporkázó és eleven patakzása láttán. A színes és eleven, gondolatokban gazdag, de mindig tárgyszerű, az elvontságot is átlátható és megérthető képsze­ rűségben kifejező stílus persze nemcsak Illyésnek, a lírikusnak a sajátja. Ezt tapasztalhatjuk prózájában, tanulmányaiban, drámáiban is. Illyésre általában jellemző, hogy olvasóit belevonja a gondolkodás folyamatába, hogy nem leszögez és szentenciákat mond, hanem párbeszédet folytat velünk, élesre csi­ szolt elméjének nemegyszer veszélyes kanyarait is elénk tárva. Nyílt színen gondolkodik - állapítja meg Izsák József, az egyik legkitűnőbb Illyés-monográfia szerzője is. „N em a gondolkodás kész eredményeit kínálja, mint vásáros a piacra vitt portékát, hanem a megmunkálás folyamatát láttatja. Mondatalko­ tása a kifejtő gondolkodás tükörképe.” Illyés találkozása a gondolattal és az az akarata, hogy mi is találkozzunk vele, legdrámaibb kifejeződését mégis lírájában nyerte el. A végsőkig szított közösségi felelősségérzetnek számára ez volt a legszemélyesebb jellegű megnyilvánulási terepe, itt nyílott módja és alkal­ ma arra, hogy intellektusát összepárosítsa érzelmeivel. Aki az utóbbi mintegy negyedszázad során figyelemmel kísérte Illyés költői pályafutását, tapasztalhatta például, hogy a költő mennyire racionálisan és mégis emberien foglalkozott a lehetséges világkatasztrófa, az atomháború problémájával. Nem apokaliptikus látomásokat festett elsősorban, de ilyen tárgyú verseinek a végére nem is bigygyesztette oda a remény ez esetben teljesen irracionálisan ható és üresen csengő jelszavát. Őt az izgatta mindenekelőtt - egész költői, de emberi egzisztenciáját is föltéve erre hogy miként és főleg miért jutott el az emberiség a totális pusztulás lehetőségének széléig? Valamiféle „ősokot” , „ősmagyarázatot” kere­ sett? Ez így nagyon leegyszerűsítve hangzik, mégis rávilágít valóságföltáró törekvéseinek lényegére. Hiszen helyzetismeret és -fölmérés nélkül nem lehet hatékonyan cselekedni, márpedig most cselekvésre s nem ijesztgetésre és csoda­ várásra van szükség. Illyés verseiben így jelenik meg a „folyamatos golgota” költői képzete, vagyis annak fölismerése, hogy a történelem voltaképpen nem más, mint a mindig újjászülető Krisztusok folyamatos keresztre feszítése. A kérdés, hogy elemi létérdekük ellenére miért pusztítják el az emberek a ma­ guk közül való legjobbakat, olyan gyötrően hatja át Illyés öregkori költészetét, hogy az már önmagában is megrendítően drámai. A költő persze nem kollek30 �tív bűntudatot hirdet, hiszen akkor maga is elárulná azokat - a történelmi idők legmélyéig visszanyúlva - akiket nagy szakértelemmel minduntalan rászögeztek a T alakú fára, vagy - ahogy Bemutató című versében írja - karóba, parázsló székbe nyomtak, kimérve húsukat és vérüket a tömegnek, „a mindig dráguló kenyér és bor helyett” . D e valamiféle felelet mégis földereng verseiben, annak a követelménynek nemes pátoszú megszólaltatásával, hogy az emberiségnek morális öntudatra kell ébrednie. Más kiút nincsen. A hátrahagyott versek kötetében változatlan erővel működik ez az emberi jövőért aggódó felelősség. S ez nem is lehet másként, mert Illyés öregkorit költészete, a benne uralkodó közös téma s néhány nagy gondolat vonzásában, kivételesen egységes jelenség. Ám ezen az egységen belül, azt meg nem törve, egyszersmind gazdag, változatos, sokszólamú művészet, amelyben harmoni­ kusan illeszkedik össze a magánlíra a közéletivel, az elmúlással való csendes megbékélés az újra és újra föltörő bátor tettrekészséggel. A Semmi közelít versei formailag is éppoly változatosak, mint a költő korábbi köteteinek darab­ jai. A népdal tisztaságú és egyszerűségű életképektől a nagy, súlyos, klasszicizáló hangvételű költeményeken át, az indulat diktálta ritmussal szabályozott szabad versig és versprózáig, itt minden megtalálható: Illyés már régóta vir­ tuóz formaművésszé érett. Temperamentuma is a régi maradt, bár némi melan­ kolikus visszafogottság már belevegyül. S ez érthető is, hiszen ezeknek a verseknek a többségét - ha megszületésük pontos dátumát nem is tudjuk meg­ határozni - a költő mégiscsak életének legutolsó alkotói korszakában írta. A betegség, a közeli halál biztos tudata - bármennyire el nem hessenthető, köznapi állapottá csomósodott benne, amelynek bugyraiba naponként kötele­ zően le kellett szállnia - nem kezdte ki, nem tudta kikezdeni költői géniuszát, ám kétségtelenül szelídebbé s az élet iránt alázatosabbá tette. Illyés még soha­ sem hangolta ennyire személyesre és emoncionálisra verseit, csak úgy árad, höm­ pölyög belőle - mint a teljesre nyitott csapból a széles vízsugár - a szeretet, a megértés és a részvét minden élőlény iránt. Rejtőzködő magatartása is meg­ enyhült, noha feltárulkozó mozdulatait most is öniróniával fűszerezi, saját prófétikus gesztusait sem kímélve a maga felé irányított gúny nyilaitól. Személyes­ sége azonban egy pillanatra sem csap át egyénieskedésbe, most is arra törek­ szik, hogy a közös emberit mutassa föl magában. Illyés öregkori lírájának ala­ kulását figyelemmel kísérve, már régóta sejthettük, hogy csodálatos költői szel­ lemiségének köze van az eszkatológiához. Elsősorban abból az oldhatatlan von­ zódásból, amellyel a természet jelenségei felé fordult s abból az egyre erősödő törekvéséből is, hogy fölidézve gyermek és ifjúkori emlékeit állandóan ébrentartsa magában a gyermeki tisztaság érzését, és a világra való rácsodálkozás képességét. S végül, de nem utolsósorban szerelmi lírájának megújhodásában, abban a végső, nagy akaratában, hogy még egyszer fölmutatva nagyszerű társa iránti olthatatlan szeretetét, bennünket is figyelmeztessen az érzések jelentősé­ gére az életben. Ezek a motívumok vörös fonálként húzódnak végig a posztumusz kötet versein is. Időnként úgy érezzük, mintha egy hatalmas boltozatú templom falai között járnánk, amelynek áhítatos csendjéből a végső bölcsesség szavai szólnak hozzánk. Mondják, a halál közelségében az ember előtt elvonul egész élete s olyan távlatok nyílnak meg, mint soha azelőtt. Illyés leikéből is föltörtek az érzelmeknek azok a mély rétegei, amelyeket a még ereje teljében levő férfi ha másért nem, hát szeméremből - szégyellt kitakarni. Most viszont már nem kellett tekintettel lennie semmire és senkire, a társadalmi szerepvállal is külső jegyei is lehullottak róla, mint elhasznált ruhadarabok, dolgát elvégezte, hiva­ 31 �tását betöltötte, így számot adhatott arról, ami személyiségének legbensőbb lényege volt: azonosulni tudásával, az egész teremtéssel, az egész mindenséggel. „...T á g u l a Tér. Az Id ő !... A tél sohasem hazug” - ezek a szép szavak is arra utalnak, hogy Illyés tudta, ha meghalunk is, végképp sohasem múlunk ki a világból, munkánk, törekvésünk történelemformáló erőként továbbra is kitörölhetetlenül jelen marad. Részei lettünk és maradunk a nagy Egésznek. Így annak a többször leírt mondatnak, hogy „jövőnk a múlt” mindig is kettős jelentése lesz. Nemcsak az idő visszafordíthatatlanságát példázza, azt, hogy az öregedő ember számára ifjúságának emléke válik azzá az éltető forrássá, amely szenvedéseit megdicsőíti, hanem azt is, hogy az egyedi ember elmúlása elle­ nére, az emberiség számára megmarad az újrakezdés nagy lehetősége. S Illyés végső szavai erről szólnak, az újrakezdés lehetőségéről, a bele nem nyugvásról, arról, hogy az élet befejezhetetlen: „Őrzöm, mi volt az indítás/ ünnepe: a félig kész ház” - írja. S végül hadd másoljuk ide egyik legszebb ars-poetica-i megnyilatkozását, amelyet a belgiumi Monsban mondott el, amikor 1965-ben neki ítélték oda a Le grand prix International de poésie-t, a Nemzetközi költé­ szeti nagydíjat. „A tragédia szónak a költészetben nem az a jelentése, mint ál­ talában. Ott nem a katasztrófával azonos; több annál, csaknem az ellentéte; a tagadása mindenesetre. J óra törő küzdéskényszer mindennel szemben, még az elfáradt vagy el-elaggot istenekkel szemben is, halálig, sőt azon túl - a költői kódexben ez a tragédia. A legizgalmasabb útkeresés az úgynevezett lehetősége­ ken is kívül. Nem elfogadása annak, ami elkerülhetetlen". (Szépirodalmi) 32 �VALÓSÁGUNK K E R É K G Y Á R T Ó T. IS T V Á N Értelmiségi szerep és a társadalmi nyilvánosság Az értelmiség társadalmi szerepe igen sokféleképpen határozható meg; annak ellenére, hogy magát az értelmiség fogalmát - mivel komplex és több rétegű - meglehetősen nehéz egyértelműen definiálni. Ám amire nagyobb szükségünk kellene, hogy legyen a pontos fogalomértelmezésnél, az épp a kérdés felvetése. Mert gyakorta jobb csupán szkeptikusan kérdezni, mint nyomban biztos vála­ szokat keresni. És ez nemcsak az értelmiség lehetséges társadalmi szerepének pozitív értékelése céljából fontos, hanem mindenekelőtt azért, mert elvont követelmények alapján - még ha azok politikai jellegűek is - lehetetlen pon­ tosan megjelölni azokat a tevékenységeket, melyek az értelmiség társadalmi szere­ pével állnak kapcsolatban. S ha nyilvánvaló tényként fogadható is el az a megállapítás, hogy társadalmunk szocialista vonásainak erősítésében jelentős szerep hárul az értelmiségre, szükségképpen vizsgálnunk kell e szerepvállalás belső és külső feltételeit. Mert nem elegendő csupán kinyilatkoztatásszerűen felsorolni a feladatokat, hanem sokkal inkább azokat a társadalmi tényezőket kell szemügyre venni, melyek elősegítik vagy hátráltatják az értelmiség társa­ dalmi funkcióinak megvalósulását. Csakugyan képes-e társadalmunk mai értel­ misége olyan követelményeknek eleget tenni, mint például a szocializmus új értékrendjének kialakításában és elfogadtatásában való példamutató részvétel? Ha nyíltan vetjük fel a kérdést (és a szkepticizmuson való kissé naiv csodál­ kozás nélkül), akkor úgy fog tűnni, hogy a keményebb kérdések is helyénvalóak. Egyáltalán lehetséges-e értelmiségként élni, ha - mint tapasztaljuk - a mindennapi megélhetés gondjai jóval erősebb motivációs mezőt képeznek, mint például a kultúra közvetítésének szándékai és igényei? Kedvez-e az értel­ miségi magatartásnak az a helyenként még mindig uralkodó szemléletmód, amely szerint már egyáltalán „gyanús” az, aki bátrabban és kritikusabban gon­ dolkozik, s amelynek következményeképpen az iskolák is „bólogató jánosokat” nevelnek autonóm személyiségek helyett, akik képesek lennének a kritikai érté­ kelésre? A konformitás és a passzív alkalmazkodás értékként való elfogadta­ tása épp a gondolattalanság egy sajátos módján át válik veszélyessé. Ha az értelmiségiek gondolkodásmódjában a sztereotípiákká vált talmi bölcsességek válnak uralkodóvá, az fékező hatással lesz az önálló eszmélkedés és a bele­ érző-bíráló magatartás kifejlődésére is. S ennek kiegészítő ellentéteként az értel­ miség szerepét „elővételező” társadalmi követelmények is csak vérszegény és ellenszenves sematizmusokként jelennek meg. Ezen a helyzeten változtatni való­ ban csak úgy lehet, ha különféle intézmények, szervezetek türelemmel kezelik a gondolati nonkonformitás megnyilvánulásait. Aminthogy csak a tolerancia segít­ heti elő a kritikai magatartás tudatos pozíciójának kialakulását is. 33 �Nem egy példát lehetne felhozni arra, hogy az értelmiségi megnyilatkozások hányszor és hányszor fulladnak bele az érzelmi-indulati reflexiók áradásába. Az a lélektani válságszituáció, melybe napjainkban az értelmiség nem kis része belekerült, az alkotó gondolkodás csődjében is kifejeződik. Leegyszerű­ sítve úgy is lehetne fogalmazni, hogy egyre gyakoribbá válik az az értelmiségi magatartás, mely vagy a fennálló helyzet elutasításában nyilvánul meg, vagy kényszerű-kelletlen elfogadásában. S ez azzal is összefügg, hogy egyre széle­ sebb értelmiségi körökben a rendezett meditáció helyett a tétova asszociációs gondolkodás vált sikeressé és elfogadottá, a mély felismerésekről tanúskodó eszmélkedés helyett a fokozott erővel előretörő gunyoros vélekedés. De a kritikai eszmélkedés visszaszorulását nemcsak a mindennapi megélhetés gond­ jaival összefüggő válságszituáció indokolja, hanem általánosabb tényezők is. Talán mindenekelőtt az a tény, hogy az értelmiségi foglalkozások presztízse eltekintve egy-két preferált vagy divatos pályától - társadalmi méretekben jelentősen csökkent. Az értelmiségi szaktudás kihasználatlansága, a társadalmi döntésekben való részvétel minimális lehetősége egyaránt az értelmiségi maga­ tartás belső ellentmondásosságát erősíti. Az értelmiségi lét nagy dilemmái ott kezdődnek, hogy az egyéni fontosságtudat ellentétbe kerül a társadalmilag megvalósíthatóval, s ez a hasadás a magatartás sokszor tragikus ellentmondá­ saiban fejeződik ki. Mivel sokak számára eleve reménytelen, hogy valóban értelmiségként éljenek, s ha ezzel tudati szinten számolnak, szükségképpen elő­ lép a meghasonlás, a „nincs mit tenni, mint nem értelmiségi módon megszer­ vezni életemet” tragikus felismerése. A valódi értelmiségi magatartás kerülésének másik oka azzal a felismerés­ sel is kapcsolatban áll, hogy a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában elő­ nyösebb, ha a bíráló attitűd helyett a passzív elfogadás és alkalmazkodás válik meghatározóvá. Ez persze önmagában is felemás állapotot jelez. Kiváltképpen azért, mert az egyéni helyzeten - ha tudomásul is vesszük a megváltozhatatlant - a társadalmi antinómiák elfogadása nem sokat változtat. Nem szólva arról, hogy bizonyos ellentmondások pusztán szavakkal és gondolatokkal feloldhatatlanok. Az értelmiségi szerep meghasonlottságát nem enyhíti és nem enyhítheti semmiféle belátás és elmélkedés; hogy ez a meghasonlottság mennyire szük­ ségszerű vagy véletlen, társadalmilag vagy egyedileg meghatározott. Az előzmény (az értelmiségi szerep vallása és vállalása) és a következmény (a szerep megvalósíthatatlansága) kendőzetlenül, a maga kibékíthetetlen ellentétében áll egymással szemben. S épp ebben rejlik az eszmélkedő magatartás és gondol­ kodás hiányának magyarázata. A marginalizálódott értelmiségiek gyakran vak­ vágányra futó gondolatai, vádaskodásai és mentegetőzései a maguk ellentmon­ dásosságában figyelmeztetőek is. A társadalmi nyilvánosság síkján többet, jobban és meggyőzőbben kellene felszínre hozni az értelmiségi sorsok lényegét meghatározó vagy éppenséggel befolyásoló problémákról; bátrabban és őszin­ tébben kellene szembenézni a „kényes” kérdésekkel. Inkább inspirálni kellene az eszmélkedő gondolkodást, semmint megakadályozni. A nyilvánosság síkján az inspirálás eszköze a felszínre kerülő gondolatok szembesítése a tényekkel, vagy annak legitim elfogadtatása, hogy egy-egy értel­ miségi csoport gondolatai bizonyos részigazságokat mindenképpen kifejezhetnek. Éppen ezért a politikai irányítás részéről súlyos félreértés lenne, ha a prefe­ rált társadalomkritikai gondolkodástól eltérő megközelítést akarva-akaratlanul retrográdnak minősítene. Így például tévesnek érzem azok vélekedését, akik bizonyos értelmiségiek társadalomkritikai magatartását csak azért, mert eleddig 34 �tabunak tetsző ellentmondásokat bírálnak, ab avo ellenzékinek tartanak. Az ellenzékiség értelmezése csak az adott értelmiségi magatartás és a kinyilvánított politikai célok összevetése alapján lehetséges, mely egyszersmind meghatározza az általánosítás reális határait. Az általánosítás persze mindenkor függhet az adott politikai helyzettől, de nem abban a mértékben, hogy mindenkori lehe­ tőségként csak az elhallgattatás lép fel. S ebben az összefüggésben kell ele­ mezni az értelmiségi magatartás „eszméktől való vezetettségének” kérdését is. Vagyis azt a körülményt, hogy az értelmiségi magatartás pozitív vagy negatív irányú alakulását mennyire vezethetjük vissza az eszmék közvetlen hatására. Noha gyakran fogalmazódik meg az a leegyszerűsítő ítélet, hogy az értel­ miség bizonyos része - főként a „technokrata” gondolkodásúak - igyekszik megszabadulni az „ideológiától” , maga a megállapítás csak látszólagos érvényű. Mert ha úgy véljük is, hogy az értelmiségi magatartás kevéssé vagy egyálta­ lán nem motiválják az ideológiailag is hangsúlyozott közös célok, a társadalmi eszmék, vagy hogy az egyéni érdekek, hajlamok, célkitűzések csak nagyon átté­ telesen kapcsolódnak a társadalmi folyamatokhoz (előrevivő vagy gátló ténye­ zőkké válva), a gyakorlati cselekvés síkján épp az eszméktől való függőség a meghatározó. Maga az értelmiségi hivatás is - amely ideológiailag befolyásolt - érzékel­ tetheti, milyen kötelezettségtudat fűzi az értelmiségiek bizonyos csoportját olyan feladatok végzéséhez, melyek társadalmilag értékesek, de amelyeknek végre­ hajtása egy sor retrográd jelenséggel való elméleti leszámolást jelent. S ez nemegyszer a konfliktusok végigharcolásával párosul. Ugyanakkor az a felis­ merés, hogy az értelmiség tagjai helyzetükből adódóan törekszenek az alkotó tevékenységre, mély igazságot fejez ki. Nevezetesen azt, hogy az alkotói maga­ tartás kibontakozását nagyrészt a rossz társadalmi mechanizmusok, a jelen viszszásságai gátolják. Társadalmunk valósága ma még sok szempontból figyelmen kívül hagyja az értelmiségi egyéneknek ezt az alkotó természetét - éppen a hivatásgyakorlás, a hétköznapi tevékenység területén. Az alkotás és a rutinfeladat, a megszokotthoz való ragaszkodás és az új utakra vivő lendület léptennyomon összeütközik, konfliktusba kerül egymással. Túlságosan is egyszerű volna mindezt elszigetelt jelenségként feltüntetni vagy csupán a szocializmus jelen­ legi szintjén szükségszerűen kitermelődő ellentmondásként felfogni. Ha ugyanis - számos korlátozással - még azt is elfogadjuk, hogy ezek a szimptómák jelen­ tős hatással vannak annak a korántsem ritka attitűdnek a kialakulására, hogy „maradjunk ott, ahol vagyunk, háborítlanul, megbizonyosodva állásunk, pozí­ ciónk, beosztásunk stb. szükségessége felől” , az értelmiségi szerepek disszociálódásáról (széteséséről) kialakult ítéletek aligha tűnhetnek megalapozatlanok­ nak. Nyilvánvaló, hogy ennek alapján sokkal differenciáltabban kell megközelí­ tenünk azokat a feladatokat, melyeket az egyes értelmiségi „rétegekhez” tartozó művészek, műszaki szakemberek vagy éppenséggel a pedagógusok és a nép­ művelők megvalósítanak. Ebből a szempontból lávákképpen hangsúlyozandó, hogy a különböző értel­ miségi szerepeket és funkciókat semmiképp sem lehet valamely kizárólagos politikai követelmény köré csoportosítani. Mint ahogy „küldetésekben” sem lehet meghatározni az értelmiségi tevékenység különböző formáit. Az értelmiségi szerepeket mozgató belső hajtóerők, a magatartást meghatározó társadalmi, pszichikus mozzanatok nemcsak megvalósításuk jellegére vonatkozóan tárnak fel jellemző vonásokat, de - amennyiben személyiségspecifikus jellemzőiket elismer­ jük - társadalomlélektani vonatkozásban is érdekes következtetésekre adnak 35 �módot. Már az imént utaltam arra, hogy minél inkább nem értelmiségi módon kell egy értelmiséginek megszerveznie életét, annál nagyobb mértékben üresedik ki életformája, s ez a kiüresedés a mindennapi életét gépies cselekvési auto­ matizmusok rendszerévé szűkíti le. Így az értelmiség bizonyos „rétegeinek” sorsát ismeretlen erők által alkotott színfalak közti imbolygássá változtatja. A neurózis a társadalmi elidegenedettség egyik szükségszerű velejárója ugyan, de ez az értelmiségiek esetében hatványozott mértékben jelentkezik. Ám a küldetéskritika jogosultságát az alkotó értelmiségi tevékenység oldalá­ ról is körvonalazhatjuk. Ha a művészi alkotó tevékenység eredményéből indu­ lunk ki, látnunk kell. hogy az egyes műveket - lett légyen az festmény, szobor vagy vers - korszerűségükben semmilyen filozófiai tétel vagy politikai direk­ tíva a posteriori (utólagos - a szerk.) illusztrációjának nem lehet tekinteni. Hiszen éppen korunk számos haladó művészeti áramlatának lényeges jellem­ zője az a nyilvánvaló törekvés, hogy kikerüljön bármely, mindent átfogó eszme meghatározó koordinátái alól, amely egyneműsítené a teljes alkotási folyamatot, s ugyanakkor mintaként szolgálna valamennyi műalkotás számára. Még ha szük­ ség is van valamifajta „általános rendező elvre” , a valóságfeltáró és emberfor­ máló művészi szempont előtérbe állítására, az értékelés kizárólagos kritériu­ mává a feldolgozott tartalom vagy téma korántsem válhat. S itt nem csupán az egyéni ízlés és stílus indokoltan hangsúlyozott szabadságára kell gondol­ nunk, hanem a művészi megformálás feltétlen szuverenitására. A naiv szem­ lélet számára - mint ahogyan ezt többen kimutatták - a forma gyakorta úgy jelenik meg, mint valamiféle „doboz” , amibe beleteszik a tartalmat. Ha némelyest kinőttünk is ebből a naiv elképzelésből, igazából a modern esztétikai kutatások bizonyították be, hogy az egyes rétegek a műalkotásban egymásra épülnek, s ami „lefelé” formai elem, az ugyanakor „felfelé” , a következő réteg számára már tartalmi mozzanat: a kettő tehát egyszerre és egymásban él. Éppen ezért, ha csupán a „mi” a fontos (amely többnyire apologetikusan kijelölhető), és a „miként” másodlagos sajátossággá degradálódik, óhatatlanul fellép az ideologizálás veszélye. Másképpen fogalmazva: valamely műalkotás tartalma úgy jelenik meg, mint ami lehetővé teszi az ideológiai szempontból kielégítő egybehangoltságot a konkrét és változatlannak hitt társadalmi álla­ pottal, azzal, ami van, s aminek lennie kell. Persze ezzel a megállapítással a legkevésbé sem akarom kétségbevonni annak a felismerésnek a jogosságát, hogy a mai társadalmi helyzetben valóban döntő fontosságú olyan művek születése, melyek „történelmi utunk és mai valóságunk reális, előrevivően kritikus ábrá­ zolására” vállalkoznak. Csupán arra szerettem volna utalni, hogy a modern és napjainkban oly sok vitát kiváltó művészeti törekvéseket sokszor csak mint formalisztikusakat utasítják el. Mintha azok az esztétikai vélekedések, melyek egyedül a tartalmat értékelik, nem épp formális szempontból volnának össze­ hasonlíthatatlanul konzervatívabbak; mintha a művészetben a forma egyáltalán elválasztható lenne a tartalomtól, s mintha a lázadónak minősített formák nem hordoznának szükségszerűen magukban új forradalmi tartalmat is. Kétségkívül cseppet sem könnyű megvonni a határt, amelyen túl a forma kísérletezés a semmitmondás leplezéséhez vagy a vállalható értékek látványos tagadásához vezet; legfeljebb a széles körű nyilvánosság és a különböző kriti­ kák, vélemények konfrontációja adhat támpontokat a határok többé-kevésbé pontos megvonásához. De ugyancsak a nyilvánosság teremti meg annak az értel­ miségi magatartásnak, létformának a feltételeit is, melyek a tágabb értelemben vett alkotómunkával állnak összefüggésben. A különböző érdekek „lent” él 36 �„fent” politikai eszközökkel való képviselete a valóságban cselekvési szabály­ ként kell hogy megjelenjen; olyan „orientációs mezőként” , melyben a szocializ­ mus vállalása kétségbevonhatatlan tény. A közelmúlt bürokratikus nyilvános­ sága - melyet teljes egészében távolról sem tudtunk meghaladni - mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a monolitikus szemlélet egyenértékű egy merev társadalmi gyakorlattal, amelyben minden „felülről” rögzített és megváltoztat­ hatatlanul kötődik a fennálló társadalmi-politikai viszonyok konzerválásához, amelyben a szabad választásnak, kezdeményezésnek, az újszerűségnek és az előre nem látható kísérletezésnek semmiféle nyoma nincsen. Olyan társadalmi gyakorlat, amelyik az értelmiségi foglalkozásúaktól is azt követeli, hogy az adott struktúra politikailag kialakított normatíváinak minden mást feláldoz­ zanak. Ezzel szemben a szocialista demokrácia egyre inkább kiteljesedő gyakorlatá­ ban az érdekek „cseréjének” és egybehangolásának folyamata a közös ügyekről való döntéshozatal értékeinek keretében zajlik, mely az egyének szabad állásfoglalását éppúgy feltételezi, mint a saját érdekek és szükségletek közvetlen kinyilvánítását vagy éppenséggel az érdekek egyenrangú szembeállítását a közös érdekekkel való összekapcsolása útján. Az érdekszerkezetet megváltoz­ tató és módosító alapvető értékek egyike a szabad munka és a szabad alkotás, amely az emberi tevékenység és a felelősség kibontakozási területének bővülésé­ ben nyilvánul meg. De ugyanakkor arról az alapvető felismerésről sem szabad elfeledkeznünk, hogy ez az újfajta érdekszerkezet nem kívülről jön létre, egy­ fajta elit értelmiségi csoport „kreációjaként” , hanem kizárólag alulról épülhet ki, az egyének automatikus érdekeinek és szükségleteinek kinyilvánítása útján. Az érdekeknek a társadalom politikai szervezése által közvetített tagolódása ha a társadalmi nyilvánosság sajátos funkcióit is figyelembe vesszük - egyre inkább a demokrácia és az autonómia, a demokrácia és a participáció belső egységeként jelenhet meg. A demokratikus participáció új lehetőségeinek és di­ menzióinak előfeltételei és egyben biztosítékai is a társadalom alapjainak és különböző összetevőinek szuverenitása. A participáció ennél fogva folyamattá lesz az értelmiség és a nem értelmiségi egyének, ill. intézmények tevékenységé­ ben, a munkában és más gyakorlati tevékenységben, ahelyett, hogy szórványos részvétel lenne, amely csupán a társadalom elszigetelt érdekszerkezeteinek rész­ érdekeit és egyeduralmát akarná érvényesíteni. Mindezt szem előtt tartva, az érdekek különbözőségével és az alkotó munka szabadságával számot vető nyilvánosság helyet ad az alulról jövő kritikának csakúgy, mint azoknak a törekvéseknek, melyek a cselekvési alternatívák kiter­ jesztésében öltenek testet. Elfogadja az egységet ott, ahol rátalál, de egyáltalán nem törekszik arra, hogy a szellemi törekvések nagymértékű különféleségét egyetlen aktuálpolitikailag racionális mintába kényszerítse. Az értelmiségi szem­ léletmód sajátossága az, hogy különbözőképpen közeledhetünk valamely társa­ dalmi igazsághoz, különféle meggyőződések alapján, de ennek lehetséges vál­ lalkozásnak kell lennie valamennyiünk számára. Ha saját elveinket ésszerűen alakalmazzuk, érvelünk ezek mellett az elvek mellett, és mások érveit empátiá­ val kezeljük, értelmiségi szerepünknek teszünk eleget. A szellemi nyitottság te­ remti meg egyedül a racionális diskurzust, s éppen a racionális diskurzushoz van szükség a nyilvánosságra. Ám ehhez az is szükséges, hogy a politikai me­ chanizmus mind kevésbé az érdekek osztályszempontú redukálásaként jelenjék meg, és sokkal inkább olyan bővülő „keretként” , amely lehetőséget nyújt az 37 �alapvető, közös társadalmi értékek és elvek által közvetített érdekek különb­ ségeinek és ellentmondásainak szabad kifejezésére és egybehangolására. A különféle részérdekek mozgásterének növekedésével válik elengedhetet­ lenné a hierarchikus szervezettség felszámolása abban az értelemben, hogy pél­ dául az értelmiség tagjai ne csak egyetlen forrásból jussanak információkhoz. Ezért sem lehet a szocialista nyilvánosságnak más feladata, mint teret adni azoknak a jellegzetes egyéni kezdeményezéseknek, melyeknek a szerepe a tár­ sadalmi értékinformációk cseréje szempontjából fontos. Mivel az értékinfor­ mációk cseréjét nagyrészben az értelmiségi réteghez tartozók közvetítik, az általánosság foka attól függ, mennyire sikerül a nyilvánosság szféráját kitágí­ tani. A kiteljesedő szocialista demokrácia érdekszerkezetének alapját az egyé­ nek konkrét érdekei alkotják, nem pedig egy olyan illuzorikus politikai közös­ séghez, egy olyan államhoz való tartozásuk általános érdekei, amelyben korlá­ tok közé szorítják és redukálják társadalmi és politikai szubjektivitásukat. Ennélfogva a nyilvánosság elválaszthatatlanul összefonódik az érdekérvényesí­ tésnek azzal a szintjével, amellyel a közvetlen gyakorlatban találkozunk. Az értelmiség konkrét érdekei sem csupán az anyagi érdekekben, illetve a jövedelmi elosztásokban kifejeződő napi érdekek. A szocialista értelmiség törekvése csakis a távlati és történelmi érdekekkel való tartós kapcsolatban rejlik, ami annak a társadalmi gyakorlatnak folytonosságát biztosítja, amely megváltoztatja és túl­ haladja az ember és a közösség, az egyéni, a külön- és a közös érdekek közötti ellentmondásokat. Ha ezzel összefüggésben fogjuk fel a nyilvánosság tartalmát, nagy a valószínűsége annak, hogy az átalakulás során megváltozik a politika lényege és társadalmi tartalma is; a politika egyre kevésbé a szakosított irányító csoportok dolga lesz, és egyre inkább társadalmi ügyként jelenik meg. Az értel­ miség „példamutatásának” ugyanakkor abban is meg kell nyilvánulnia, hogy ha valamely bürokratikus hatalmat csak közömbösséggel és megvetéssel lehet „kiüresíteni” , akkor eszerint cselekszik. A valósághoz való kritikai viszony mely az értelmiségi lét egyik sajátossága - így válhat mozgósító erejűvé. Csakhogy az értelmiség szerepének ilyen irányú meghatározásával semmi­ képp sem kerülhetjük meg azokat a társadalmi egyenlőtlenségből származó oko­ kat, melyek más és más lehetőséget biztosítanak a munkamegosztás különböző területein dolgozó értelmiségieknek. Mert az egyneműsítés, anélkül, hogy tuda­ tában volnánk, csak sablonos célmegjelölésekhez vezet, melynek különösebb jelentőségét a társadalmi gyakorlatban aligha lehet kimutatni. Nem beszélve arról, hogy az értelmiség szerepeit elővételező célok gyakran azért ütköznek meg nem értésbe, mert a kívánt magatartás messzemenően a valóság adta lehe­ tőségeken múlik. Ha például az értelmiség egy részének arra kell vállalkoznia, hogy szellemi tevékenysége mellett a második gazdaságban keresse meg a létfenntartásához szükséges javakat, nem valószínű, hogy ez a „réteg” aktívan részt vesz a szocializmus új erkölcsi értékrendjének kialakításában és elfogad­ tatásában. Éppen ezért - Hegel egyik megállapítását hasznosítva -, ha társadal­ munk szocialista vonásainak erősítésében változásnak kell történnie, akkor vala­ mit meg kell változtatni. S ez a valami nem más, mint az értelmiségi lét fel­ tételeinek megteremtése azok számára is, akik nem a szellem munkásai, hanem legfeljebb csak napszámosai. Ez a megállapítás kétségtelenül elgondolkodtató; arra a tényre utal első­ sorban, hogy az értelmiség szerepe az adott történelmi helyzetben csak akkor teljesedhet ki, ha ehhez a társadalmi feltételek rendelkezésre állnak. Az a kö­ rülmény, hogy az értelmiség szerepvállalásának lehetőségei korlátozottak, arra 38 �enged következtetni, hogy a passzivitást, a „kívülrekedést” korántsem lehet véletlenszerű és elszigetelt jelenségként felfogni. Sokkal inkább olyan szimptómának, mely a politikai irányítás szempontjából is figyelembe veendő. A passzi­ vitásra kárhoztatott értelmiségi magatartások elszaparodása többek között azt is jelzi, hogy az adott társadalmi helyzetben szükségképpen számolnunk kell a kiteljesedésben megrekedt, kerülőutakra szorult, különc magatartásmódokban rögzült alkotóerőkkel, fel nem használt vagy elvetélt lehetőségekkel az emberi kiteljesedésben. Még ha ez a következtetés első pillantásra elhamarkodottnak is tűnik, a tár­ sadalmi tapasztalat ezt a következtetést nem ritkán látszik igazolni. Szemér­ messég nélkül számos példát lehetne felhozni a jobb sorsra hivatott, potenciá­ lisan értékes emberi energiák neutralizálódására vagy épp destruktív formák­ ban való kitörésére. A marginalizálódás jelensége épp az alkotó erők és cse­ lekvési lehetőségek „elvetélődését” tanúsítja, nem csekély számú értelmiségi csoport kiszorulását a társadalmi tevékenység eleven áramlatából, mellékvágá­ nyokra siklását, gyakran a „társadalmonkívüliségbe” vagy éppenséggel a tár­ sadalomellenességbe való lesüllyedését. Nem a belső tartás, hanem a megfelelő irányulás hiánya jellemzi elsősorban az ilyen értelmiségi magatartást megteste­ sítő személyeket. Továbbmenve azt a következtetést is levonhatjuk, hogy ez a jelenség itt és most a társadalmi dezorientáltságnak valóban meglevő, az értel­ miség bizonyos csoportjaiban megjelenő problémájára hívja fel a figyelmet. Ez a dezorientáltság a realitás síkján mint az életcélok és életforma labilitását ki­ váltó tényező jelentkezik, s nem egy esetben a cinizmus magatartásmóddá vá­ lásában is kifejeződik. Azoknak az egyéneknek a magatartásában figyelhető meg, akik napi és látszólagos érdekeik kedvéért nem pusztán a társadalom érdekei ellen „vétkeznek” , hanem saját létérdek ellen is. Ám ez a felismerés csak úgy tehető nyilvánvalóvá, ha a társadalmi nyilvánosság síkján ez a probléma is megjelenik. Hasonlóképpen azok az ellentmondások, melyek az értelmiségi szerep valóra válthatóságát akadályozzák. 39 �N Y IL A S G Y Ö R G Y A népművelők társadalmi helyzete „Siralmasak e terület anyagi feltételei, s a legtöbb energiáját az emészti fel manapság egy népművelőnek, hogy megtanuljon gúzsba kötve táncolni . . . Van olyan fiatal kollégám, aki valóban nagyszerű szakember és évek óta iszonya­ tos mennyiségű munkát vállal magára, elvétve, ha van két-három szabadnapja egy hónapban, és mindezt 3300 Ft-os fizetéssel teszi és szintén albérletben él. Presztizs? Ugyan! Még az alkotó és vezető értelmiség, valamint az orvosok megőrizték úgy ahogy a tekintélyüket, erkölcsi súlyukat. A magunkfajta csak úgynevezett bocskoros értelmiség ma már” - olvashatjuk a Forrás múlt évi szeptemberi számában egy fiatal kecskeméti népművelő véleményét. Az interjúban megfogalmazott helyzetértékelés korántsem egyedi, egyáltalán nem szélsőséges, a népművelőkről szóló híradások, cikkek, tanulmányok vissza­ visszatérő problémája ez: rosszak a munkafeltételek, kedvezőtlenek az életkörülmények. Persze nemcsak erről van szó. A helyzet tárgyi megítélése mel­ lett ott van az értékelés, a szinte vádként megfogalmazott elégedetlenség: ez így igazságtalan, jogtalan. Az élet- és munkakörülmények nehézségeire való hivatkozás természetesen más társadalmi csoportoknál, különösen az értelmiségi (diplomás) csoportoknál is előfordul. Az elégedetlenséget egyrészt a status inkonzisztencia ténye, más­ részt a státus inkonzisztencia érzete okozza. Mivel ez az „elrettentő” fogalom a népművelők helyzetének megértésében kulcsfontosságú, és nincs is jó magyar megfelelője, érdemes pontosan meghatározni. Lenski nyomán Ferge Zsuzsa két­ féle státus inkonzisztenciát különböztet meg. Az elsőnél a társadalmi munkamegosztás egyes összetartozó dimenziói között elcsúszás észlelhető. Például ,,a széles döntési jogkörrel rendelkező egyén kevés tudást igénylő munkát végez. A másik típusú inkonzisztenciánál a munkamegosztásban elfoglalt hely a meg­ szokott következményváltozókkal nincs összhangban, vagyis például az alkotókészséget igénylő munka nem jut megfelelőnek ítélt anyagi elismeréshez, vagy a széles döntési jogkört betöltő egyén nem kap társadalmi elismerést.” A státus inkonzisztencia ténye tehát azt jelenti, hogy a történeti fejlődés során létrejött, kialkudott pozíció, nincs összhangban azokkal a változókkal, amelyek e rangot szimbolikusan és materiálisan is alátámasztanák. Még egy­ szerűbben: a szükséges és a meglevő, a jogos és a valóságos helyzet között túl­ ságosan nagy rés keletkezett. Ebben az esetben a probléma felvetése jogos, az ellentmondás megszüntetése kívánatos. Az inkonzisztencia érzete viszont nem a tényeken, hanem a saját foglalkozás helyzetének hibás megítélésén alapul, az idetartozók vagy túlbecsülik saját fontosságukat, vagy alábecsülik valódi elis­ mertségüket. Ez a megítélés gyakran összefonódik az érdekvédelmi, taktikai harc­ cal, például a relatíve jobb helyzetben levők ily módon erősítik saját pozíciói­ kat, vagy éppen ily módon szeretnének még előnyösebbet kicsikarni. A népművelők elégedetlensége vajon melyik forrásból táplálkozik? A tények­ ből? A hibás helyzetfelmérésből? Taktikai megfontolásból? A népművelőkről szóló cikkekben tallózva bőven találhatunk mindegyikre példát: az egyik olda40 �lon bocskoros értelmiségként, a nemzet új napszámosaként, a másikon kuruzslóként, hályogkovácsként jellemzik őket. Első megközelítésben valóban mind­ egyik ok egyforma súllyal szerepel, hiszen a tények összessége azt mutatja, hogy az értelmiségi foglalkozások többségéhez képest jövedelemben, presztízs­ ben valóban lemaradtak. (Persze nem minden esetben, gondoljunk csak az óvó­ nők, a tanítók helyzetére!) A taktikai mozzanat éppen a felzárkózás igényében nyilvánul meg, ugyanakkor az is igaz, hogy a lemaradást mindig más értel­ miségi csoportokhoz, mégpedig a nagyobb súlyú, presztizsű értelmiségiekhez, és sohasem saját lehetőségeikhez viszonyítják, tehát a hibás megítélés lehetősége sem zárható ki. A kérdés eldöntéséhez csak a reális társadalmi helyzet feltér­ képezése adhat segítséget, csak ezek után dönthető el, hogy a népművelők egyáltalán státus inkonzisztensek-e? Egy foglalkozási csoport helyzetét az iskolai végzettséggel, a jövedelemmel és a presztízzsel szokás jellemezni. Tekintve, hogy a népművelők esetében nincs tisztázva a foglalkozás presztízse, szükség lesz néhány olyan mutatóra, amely ezt a hiányt közvetve pótolni tudja. Az iskolai végzettség tárgyalásánál kicsit vissza kell nyúlni az időben, annál is inkább, mert a népművelők műveltsége, képzettsége a mai napig neural­ gikus pontja a szakmának, és ennek gyökerei a foglalkozás megteremtésének kezdetéig érnek. A szabadművelődés korszakában a fontosabb állásokba igye­ keztek felkészült, egyetemes látókörű, modern pedagógiai műveltséggel bíró értelmiségieket állítani. A színvonalat olyan magasra állították, hogy a szabadművelődési felügyelőségek (korabeli szakigazgatási szervezet) személyzetében a tanítók aránya nem haladhatta meg a 30 százalékot. Az 1948-as váltás ebben is döntő fordulatot hozott, a szabadművelődést koncepciójával, szervezeteivel, intézményeivel, sőt elnevezésével együtt megszüntették. A válogatás műveltségi, pedagógiai szempontjait a politikai megbízhatóság váltotta fel. Egészen 1956-ig, de még a hatvanas években is vissza-visszatérő panasz, hogy a művelődés „hivatalos munkásai” műveletlenek, szakmailag képzetlenek, politikailag fel­ készületlenek. Az idő múlásával a hangsúly fokozatosan a műveltség, a szak­ ismeret hiányára tevődik át. A felsőfokú tanintézetekben megindult képzés és a képesítési rendeletek fokozatosan mérsékelték a képzetlen népművelők arányát. Kétségtelen, hogy mind az iskolai végzettség, mind a szakképzettség vonat­ kozásában dinamikus fejlődést figyelhetünk meg. Ennek ellenére három olyan tényezőt is felfedezhetünk, amelyek a fejlődés értékelését módosíthatják. Elő­ ször is - s ez a pálya jelenlegi helyzetét jól jellemzi - még mindig 37,6 száza­ lék a középiskolát végzettek és 55,3 százalék a népművelői szakképesítéssel nem rendelkezők aránya. Nem mintha a népművelési szakképzettséggel nem ren­ delkező pedagógust, mérnököt, pszichológust szakképzetlennek vagy a nép­ művelői munkára alkalmatlannak tartanám, de az iskolázatlan csoporttal együtt az ő jelenlétük is vitathatóvá teszi a népművelés önálló szakmaként való elfo­ gadását. (A szakmaiság alapfeltétele ugyanis az a tudás, az az ismeret, amelyet csak az érintettek tudnak, értenek, s amelyet elvileg tömegesen csak egy speciá­ lis képzés, a szakképzés folyamán sajátíthatnak el.) Másodszor: a szigorú ren­ delkezések ellenére a képzetlenek és szakképzetlenek létszáma, ha csekély mér­ tékben is, de mégis növekedett. Harmadszor: azok a kategóriák, amelyeket itt használtam, túl átfogóak, mert egy csoportba kerültek a nappali és levelező tagozaton, az egyetemen és tanítóképzőben, a SZOT-iskolában és a Népművelési Intézet alapképző tanfolyamán végzett népművelők, pedig például igen jelen­ 41 �tős az alacsonyabb presztízsű esti és levelező tagozatosak létszáma. Vidéken 60-80 százalék, Budapesten 30-40 százalék körüli az arányuk. Számunkra most mindegy, hogy ezt a tényt a szakmai ideológiában akár pozitíve is értékelhetik. Úgy például, hogy ez a képzési forma megfelelő ennek a speciális szakmának, hiszen a gyakorlatban tevékenykedő népművelők pontosabban érzékelhetik a tananyag fontosságát és egyútal állandó visszacsatolást jelenthetnek az elmélet számára. De hangsúlyozhatnánk a kényszer elemét is, hogy viszonylag gyorsan kellett és kell nagy tömegeket szakismeretre oktatni és erre egyrészt a nappali tagozat keretszáma nem elegendő, másrészt nem is alkalmas a pótlólagos funk­ ciók betöltésére. Azt az érvet is el lehet fogadni, hogy a szakképzettek nem a pályán, hanem másik szakukon helyezkednek el a végzés után, ezért a műve­ lődési intézmények kénytelenek képzetlen munkaerőt felvenni és ezután főként a képesítési rendeletek miatt - az éppen adott képzési formában „kita­ níttatni” . Akárhogy is van, egy szakma és közvetve a képzőintézmény társadalmi presztízse határozottan alacsonyab lesz, ha képzési rendszerén belül túl magas a nem nappali tagozatosak aránya, s az sem túlságosan kedvező, ha egy szakmát - miként a népművelést - sok képzőintézményben, ráadásul állan­ dóan változó képzési szisztémában lehet elsajátítani. A képzettségi színvonal tehát egyáltalán nem indokolja a népművelői pálya magasabb társadalmi beso­ rolását, nem valószínű, hogy találunk még egy olyan értelmiségi foglalkozást, ahol ilyen magas a képzetlenek száma, ahol ennyire vegyes a képesítés meg­ szerzésének módja, lehetősége. A képzettség mellett a jövedelem az az erős tényező, amellyel az egyes rétegek, foglalkozási csoportok élethelyzetét, társadalmi pozícióját jellemezni lehet. A népművelők esetében különösen fontos, mert - gondoljunk csak az írásunk elején idézett véleményre - a panaszok gyakran éppen a fizetésre, pontosabban az alulfizetettségre irányulnak. A bérátlagok ismeretében a pana­ szok jogosságához nem férhet kétség. Egy 1981-ben végzett kutatás - amely négy megye főhivatású népművelőire terjedt ki - kimutatta, hogy a népművelők kevesebbet keresnek minden értelmiségi csoportnál. Figyelmünket most mégse a különbségek elemzésére irányítsuk, ennél számunkra sokkal fontosabb az az érvrendszer, az az interpretáció, amely a bérek egyenlőtlenségét taktikai fegy­ verként használja. „A fizetés mértékében megnyilvánuló társadalmi megbecsü­ lés, a végzett munka társadalmi elismerése kialakítja a szellemi foglalkozások rangsorát. Nagy fizetési differenciák esetében az értelmiség különböző rétegei között egyenlőtlen szituáció keletkezik” - írja Horváth Margit a népművelők­ ről szóló könyvében. De a fentebb említett kutatás zárójelentésében is hasonló szellemben írnak: ,,A keresetnek erős szimbolikus jelentése is van. Tételezzük fel, hogy három­ szor vagy ötször nagyobb kereset ugyanannyiszor értékesebb munkát is jelent, s ez áttételezve úgy jelenhet meg az emberek tudatában, mintha ugyanennyi­ szer értékesebb emberről lenne szó. A kedvezőtlenül érintettek ezt könnyen magukévá teszik, ez hat magatartásrendszerükre, önértékelésükre, társadalommal szembeni elvárásukra.” És még sorolhatnánk a példákat akár más dokumen­ tációkból, akár a népművelők nyilatkozataiból. A kijelentések mögött levő mondanivaló lényege az, hogy a fizetések mértéke döntően hat a társadalmi megbecsülésre (sőt, a társadalmi megbecsülés ebben fejeződik ki), ez társadalmi lebecsülésüket, rossz közérzetet, alacsonyabb értelmiségi besorolást eredményez. A fizetések alacsony szintje miatti elkeseredés tehát összekapcsolódik a társa­ 42 �dalmi egyenlőtlenség gondolatával, vagy másképpen, a bérek kiegyenlítési kö­ vetelésébe ágyazva fogalmazódik meg a társadalmi - értelmiségi - kiegyenlí­ tődés, az egyenrangúság iránti igény. A végzett munka társadalmi fontosságára való hivatkozással, az egyenlőségre való apellálással más alulfizetett (vagy alulfizetettnek vélt) csoportnál is találkozhatunk, de ilyen hevességgel és a presztízs felé mozduló indoklással csak a népművelőknél. Az önmagában is egy újabb fejezetet érdemelne, hogy valójában milyen erősségű a kapcsolat a fizetés és a presztízs között, jelenleg azonban inkább az a kérdés, hogy a népművelők­ nél a reakciók miért éppen ebbe az irányba fejlődtek, miért éppen ilyen formát öltöttek ? Az okok között első helyre tehetjük a sértődöttséget, amelyet a deklarált fontosság és a fizetésben megnyilvánuló elismertség különbözősége okoz. A fon­ tosság deklarációját ezért kell külön is kiemelnünk, mert a népművelőknél ez valóban csak kívülről érkezik, szemben például a pedagógusokkal, ahol a fon­ tosság belső megélése jóval erősebb a külső elismerésnél. „Tudom, hogy szük­ ség van rám, még akkor is, ha a pedagógiához mindenki ért (érteni vél), s mindenért a pedagógusokon verik el a port” - mondhatná bármelyik pedagó­ gus, s ez a belső hozzáállás, attitűd aligha igaz a népművelőkre. A másik ok a félértelmiségi státus elleni hadakozásból, az értelmiséghez való egyértelműbb tartozásból ered. Mind a fontosság pusztán deklaratív volta, a mellőzöttség ténye, az elismertség hiánya, mind az értelmiségtől való lesza­ kadás a fizetésekkel bizonyítható leginkább. A harmadik ok az eszmei és az anyagi kompenzáció hiánya. A népművelők­ nek nincs olyan legendás hivatástudatuk, mint a pedagógusoknak, jóllehet voltak törekvések egy népművelői mítosz megteremtésére, és nincs olyan a második gazdaságban is beváltható - szaktudásuk, mint más szakértelmi­ ségieknek. A „fekete” és a „szürke” ökonómiáról nem is beszélve, mert itt végképp minimálisak az esélyek. Ezek után nézzük a bérek alakulásának belső szerkezetét. A tanácsi intéz­ ményeken belül az intézménytípusoknak megfelelő hierarchiát találunk. A me­ gyei művelődési ház dolgozói átlagosan ezer forinttal keresnek többet mint a községi művelődési házak népművelői. Az intézmények közötti különbségek természetesen települések közötti különbségeket is közvetítenek. Így például az azonos időpontban készült vidéki és budapesti vizsgálat szerint a fővárosban dolgozók 700 forinttal keresnek többet vidéki kollégáiknál. De ha a vidéken készült felvételből ki tudnánk szűrni a jobban fizető nem tanácsi művelődési intézményeket (annál is inkább, mert a budapesti vizsgálat csak tanácsi munka­ helyekkel foglalkozik), akkor a különbségek jóval nagyobbak lennének. Ugyan­ csak jellemző az a tény, hogy a jövedelem nagyságát a beosztás erősebben befolyásolja, mint a szakképzettség: a vezetők és a beosztottak fizetési átlaga között kétszer nagyobb a különbség (2210 Ft), mint az egyetemi szakképzett­ séggel és a középiskolai végzettséggel rendelkező népművelők között (1050 Ft). Külön kell szólnunk a jutalomról, mert a népművelőknek jószerével ez az egyetlen fizetéskiegészítő lehetősége. (Nincs nyereség, prémium, túlóra stb.) Az 1980. évi jutalomátlag Borsod, Baranya, Békés és Komárom megye népmű­ velőinek 2250 Ft volt. A jutalomnak azonban több problémája is van: az egyik, hogy rendszertelen, a másik, hogy nem járandóság, és nem is feltét­ len a jobban végzett munka eredménye, tehát meglehetősen kockázatos dolog kalkulálni vele. Még akkor is, ha a gyakorlatban erre különböző szisztémákat alakítottak ki. Az egyik helyen például a rendelkezésre álló pénzösszeget 43 �minden akalommal egyenlően felosztják (egyenlősdi elv), a másikon egyszer az egyik, másszor a másik kap nagyobb összeget (rotációs elv). A jutalom alkal­ mát és nagyságát azonban mindig a rendelkezésre álló pénzösszeg - mely min­ dig változó - és a vezetőség határozza meg. Így például 1979-ben a népműve­ lők 40 százaléka, 1980-ban 30 százaléka egyáltalán nem kapott jutalmat, és jelentősebb összeget (4000 forinton felül) is csak 7 százalékuk. A mellékjöve­ delem lehetősége a népművelők számára ugyancsak korlátozott. Az előzőekben már említett átváltható szaktudás hiányán túl, a tevékenység időbeli szerkezete is nagy akadályt jelent. Négy megye népművelőinek mellékjövedelmi forrásait elemezve azt láthatjuk, hogy elsősorban az alkalomszerű, és nem túl nagy, bevételt jelentő, valóban „mellékes” -tevékenységről van szó (szakkörvezetés, mozizás, TIT-előadás), s még ez is csak a vizsgált népesség 31 százalékára érvényes. Az eddigiek alapján különösen érdekessé válik, hogy ilyen feltételek mellett kik vállalkoznak erre a munkára, milyen társadalmi környezetből érkeznek, milyen társadalmi csoportból származnak? A népművelők közel fele fizikai, egy­ negyede értelmiségi szülők gyermeke. Az értelmiségi származásúak tehát nem szívesen választják hivatásul a népművelést, a nagyobb presztízsű értelmiségiek pedig különösen nem. „A közel egynegyed részben értelmiségi szülők, többsé­ gében pedagógusok. Az értelmiségiek között jelentős számban vannak még tanácsi dolgozók, politikai és tömegszervezeti munkatársak” - írja Horváth Margit a fentiekben idézett munkájában. A fizikai apák magas aránya pedig egyértelműen a pálya mobilitási funkciójára utal, a népművelés, mint „kis értel­ miségi” foglalkozás közvetítő szerepet tölt be az alacsonyabb státusú és maga­ sabb státusú csoportok között. A mobilitási funkciót még ennél is jobban mu­ tatja a népművelők első foglalkozásának vizsgálata. Egy Budapesten készült felmérésből az derül ki, hogy 82 népművelő közül mindössze tizenketten kezd­ tek népművelőként, huszonkilencen fizikai munkásként, huszonnyolca n admi­ nisztratív dolgozóként, heten könyvtárosként, hatan tanárként - ami elképesztő arány, ha más értelmiségi foglalkozásokkal vetjük össze. Például a budapesti középiskolai tanárok 60-70 százaléka pedagógusként kezdte pályafutását. Az értelmiségi foglalkozások összetételének további jó mutatója a családi állapot, illetve a házastársak foglalkozása. A népművelők 60-65 százaléka házas, ami mélyen alatta van az országos átlagnak (84 százalék), de eltér a többi értelmiségi foglalkozástól is. A nőtlenek és hajadonok magas arányát részben az alacsonyabb átlagos életkor, részben a pálya speciális feladatrend­ szere, időbeosztása, munkastílusa magyarázza. A házasok számára kevésbé vonzó a bizonytalanságot, sok esti és ünnepi elfoglaltságot, és amint láttuk, gyenge fizetést ígérő foglalkozás választása és megtartása. A házastársak foglalkozásá­ nak megoszlásából elsőként a csoporton belüli házasságok arányát érdemes kiemelni: a népművelőknél 20 százalék, az orvosoknál 38 százalék, a buda­ pesti pedagógusoknál 30 százalék, a vidéki pedagógusoknál 40 százalék. A nép­ művelők az azonos foglalkozásúakkal kötött házasságok hiányát, más értelmi­ ségi rétegekbe való házasodással „kompenzálják” , de jelentős a nem diplomás szellemi és fizikai házastársak száma is. A házastársak foglalkozása ugyan az értelmiséghez történő símulás és a csoport önzáródása szempontjából fontos, messzemenő következtetéseket mégsem szabad levonni. Egyrészt, a csoport ön­ záródását jelző „belső házasságok” alacsony arányát a népművelők területi „szóródása” okozza: a népművelők fele olyan településen dolgozik, ahol rajtuk kívül nem alkalmaznak más szakmabelit, így a házasság lehetősége is kizárt. 44 �Másrészt, az értelmiséghez történő símulás értékelését megnehezítik a statisz­ tikai kategóriák: nem tudjuk milyen presztízsű, társadalmi státusú egyéneket, foglalkozásokat rejtenek az egyéb szellemi, vagy a fizikai foglalkozások. A ku­ tatások erre vonatkozó adataiból és a pálya társadalmi helyzetéből azonban arra lehet következtetni, hogy a népművelők, valóságos helyüknek és szere­ püknek megfelelően, házastársaikat az értelmiségi foglalkozások közül inkább az alacsonyabb (hozzá képest persze magasabb vagy egyenértékű), a fizikai, adminisztratív foglalkozások közül a magasabb ..rangú” csoportokból választ­ ják. A származás, az intragenerációs mobilitás és a házassági mobilitás együt­ tesen jól mutatja a pálya nyitottságát, az alacsonyabb státusú csoportok felfelé történő mozgásának lehetőségét, s ez közvetve kihat a presztízsre, mert a társadalom szemében azonnal leértékelődik az a pálya, ahová a belépés könnyű, amelynek elérése nem kíván igazán nagy erőkifejtést. És amely ráadásul nem ígér társadalmi, anyagi előnyöket sem. A népművelők képzettsége, a szociális összetétele, a végzett tevékenység vi­ tatható értelmiségi jellege, jövedelmezősége együttesen alacsonyabb presztízst teremt, az alacsonyabb presztízs visszahat a jövedelem alakulására, a pályát választók körére. Ilyen feltételek mellett csak bizonyos foglalkozású, képzett­ ségű, ambíciójú egyének vállalják a hivatásos népművelést: véleményem szerint a kisebb arányt képviselő „elhivatottak” mellett bőven találunk „átutazókat” , lecsúszott, kikopott tisztviselőket, saját szakmájukban kudarcot vallott értelmi­ ségieket, és még hobbiból dolgozó háziasszonyokat is. Ez az összetétel pedig újratermeli, konzerválja az eredeti helyzetet. Circulus vitiosus? 22-es csapdája? - hogy e divatos kifejezéseket használjam. Csak részben, mert nem hiszem, hogy a hibás kör valamelyik elemének megjavításával - például a keresetek emelésével - az alaphelyzet gyökeresen megváltozna. A probléma lényege a foglalkozás ab ovo konfliktusos helyzetében, funkcióiban, eredetében, intézmé­ nyesülési szintjében, tehát struktúrájában van. Mivel a strukturális változók hatását már egy másik tanulmányomban kifejtettem, itt most csak vázlatosan foglalom össze, azt is csak azért, hogy az eredeti kérdés, a konzisztencia-inkon­ zisztencia kérdése eldönthető legyen. A foglalkozásnak igen erős a politikai-ideológiai függése, ami a tevékenység irányultságát, a tevékenységet végzők attitűdjét alapvetően meghatározza. K ul­ túraközvetítő funkciójából adódóan a társadalmi rétegződés metszéspontjában helyezkedik el, olyan állami foglalkozás, amely értelmiségi kultúrát közvetít a társadalom felé, ami egyúttal azt is jelenti, hogy létének jogosultságát több irányba is igazolni kell. Az értelmiség felé a szakmai tudás, a szakismeret elkü­ lönítésének nehézsége okoz gondot. Sajátos történeti folyamat eredményekép­ pen, amelyre itt most nincs módom kitérni, ez az eredendően társadalmi tevé­ kenység professzionális foglalkozássá alakult, anélkül, hogy a tevékenység ere­ deti végzői elveszítették volna kompetenciájukat. Nemcsak arról van szó, hogy az amatőrök is „művelhetik a népet” , hiszen ezt amúgy is megteszik, hanem arról, hogy a hivatásos népművelők csak az ő közreműködésükkel képesek egyáltalán tevékenykedni. A foglalkozás konstruált jellege, történeti eredete, a pedagóguspályával való rokonsága, a kompetenciahatárok tisztázatlansága miatt eleve alacsonyabb presztízst jelent az értelmiségi csoportok számára. Ha egyál­ talán tudnak róluk. (Nem régen kérdezte tőlem csodálkozva egy közgazdász: Népművelő? Van ilyen foglalkozás?) D e nemcsak az értelmiség felől marad el az áhított elismerés. Tevékenységük a lakosság szempontjából túlságosan merev, bürokratikus, idegen, hiszen a művelődési intézmények már „kinézetre” és 45 �belső struktúrájukban is a Hivatalt idézik, gondoljunk csak az „eligazító” por­ tásokra, a térbeli elosztásra, az igazgatói, előadói elnevezésekre stb. A lakossági elismerés a látogatottsági mutatókon keresztül közvetve érvényesül. A Társada­ lomtudományi Intézet rétegződéskutatásának adatbázisából megtudhatjuk, hogy a művelődési otthonokat sűrűbben látogatók aránya a 18 éven felüli népesség­ ben mindössze 2,7 százalék. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a sűrűség is csak évi 8-12 alkalmat jelent. Az alacsony látogatottság elsősorban nem a népművelők felkészületlensége, tehetetlensége miatt van, noha ennek befolyásoló szerepét sem zárhatjuk ki. Az alapvető ok az, hogy egy eredetileg társadalmi­ közösségi tevékenység az államilag irányított és ellenőrzött értelmiségi értékek mentén homogenizálódott, következésképpen eltávolodott a társadalmat alkotó csoportok, rétegek valódi szükségleteitől. Az állami szakigazgatás, bürokrácia szemszögéből pedig ez a foglalkozás túlságosan lezser, sokszor amolyan kényszerből, muszájból megtűrt tevékenység. A hivatás létrejötte óta nem volt olyan időszak, amikor a népművelőknek ne kellett volna hadakozni a „reszortfeladat” értelmezése ellen. Akárhonnan is nézzük a dolgot, a foglalkozás társadalmi pozíciója egy szélesebb társadalmi kontextusban nyilvánvalóan alacsony, ezért a státus inkon­ zisztencia nem olyan mértékű, mint ahogy az a népművelői közvéleményben megfogalmazódik. Többségükben állami alkalmazottak, az állami értelmiségi kultúrát preferálják, ugyanakkor tevékenységük a korántsem ilyen igényekkel fellépő társadalomra irányul. Az értelmiségi rétegbe sorolják magukat, de 40 százalékuknak nincs diplomája. Szakmának nevezik tevékenységüket, de ezt mégis bárki végezheti. Egyfelől azt látjuk, hogy a „kisértelmiségi” pályákkal rokon, másfelől, hogy az önértékelési szintjük a pedagógusok fölé emelkedik. Munkájuk ugyan alulfizetett, de önállóbb, kreatívabb. A szakma egészét jellemző konzisztencia azonban nem takarhatja el azt a tényt, hogy a népművelők társadalmán belül bőven találhatunk inkonzisztens egyéneket: képzett és alacsony jövedelműeket, képzetlen és jelentős döntési jogkörrel rendelkezőket. Nyilvánvaló, hogy az ő helyzetük rendezése az igazán megoldásra váró feladat. 46 �A B L A K Dél-itáliai költők Calabria, Szicília. Az egyik a csizma orra, a másik jókora kődarab a csizma orra előtt. (No, bele is botlott nemegyszer.) Turisztikai közhely, hogy Nápolytól délre egy másik Olaszország kezdődik. Valóban így van. És ez nem is annyira a civilizáció „ tárgyi bizonyítékainak” a ritkulásában mutatkozik meg, inkább a hallgatások megsűrűsödésében. Minél délebbre haladsz Olaszországban, annál több a napfény. Mégis egyre sötétebb a kedved. Nem attól, amit látsz, hanem attól, amiket hallottál, olvastál valaha. Maffia, lupara, vérbosszú, márványba vésett morál - ezek a képzetek tapad­ nak Szicíliához Calabriához még csak képzet sem tapad. Illetve hát macska­ körmöt lehet tenni a fenti képzetsor alá. Pedig esküszöm, hogy Palmiban a fürdőzőknek több béke jut, mint Ostiában s a legkihívóbb tekintetű leány Villa San Giovanniban toppant elém. Mégis baljósabb, gondterheltebb a Dél. Pedig az emberek emberebbek maradtak itt, mint odafent a Pó síkságán, Lombardiában vagy az Alpok lejtőin. Még vannak indulataik és hitük abban, hogy a világ még nekik is állhat. Éppen ezért jelenkori irodalmuk is általában egészségesebb, mint a kontinens őrültségeit is buzgón majmoló északolaszoké. A huszadik századi olasz líra legmeghatározóbb irányzata, a hermetizmus is „lepergett” a déli alkotók nagyobb többségéről. Talán, mert hermetikusan be­ zárkóztak öntörvényeikbe. A szemük és a fülük azonban ma kitártabban csügg a világon, mint sokaké, akik pedig közelebb vannak a világ látványaihoz és zajaihoz. Két folyóirat köré csoportosulnak azok a kortárs költők, akiket most bemu­ tatunk. Marcello Camillucci, Dante M affia és Leonardo Manciono a Calabriában szerkesztett IL PO LICO RD O című folyóiratot tisztelhetik műhelyüknek. Rosa Maria Ancona, Rolando Certa, Antonino Contiliano, Giovanni Lombardo és Vincenzo Mascaro pedig az IM P EG N O című orgánum állandó szerzői, amely egy Mazara del V allo nevű városkában készül, Szicília déli partján. Mindkét folyóirat egyértelműen és vállaltan baloldali. A kedvemért valakiről megemlékezünk még összeállításunkban. Költő, noha nem ír verset. Rosa Balistrierinek hívják, tíz éve még parasztasszony volt és kapált a földeken. Ma Szicília legismertebb népénekesnője, gitárjával kommu­ nista nagygyűlések emelvényein jelenik meg és dalokkal tüzel tettekre. Lemezeit úgy vásárolják a kisemberek, mint az orvosságot. Fogadjuk előítéletektől mentes, súlyos képzetektől nem árnyékolt szeretettel Európa egyik legnapfényesebb részének költőit. Nem mindig a fényről énekel­ nek - de mindig a fényt szolgálják. BA RAN YI FEREN C 47 �D A N T E M A FFIA Kosárba viperát Köznapok buktatóin botladoznak emlékeim s a képed kihull zsebükből. Mégis neked írok hazámról, ahol a vér kiáltóbban piroslik. Ismered jól az éjt, a szénaszagot, a pásztorok danáját. Nincs semmi változás: a szél a völgyből felkél s a hegyre fut, fák közt szaladgál, az égbolt is közömbös, a kisgidák karámban játszadoznak. Az esték árnyas arcán moccanatlan az ősi belenyugvás, a kásás hó olajfát kovászol, míg a nap fügéket éget s csoda sehol. A vér is keserveket emészt szuroksötéten s völgyekbe gyűlik lomha csordulással. Calabria - hidd, kedvesem - nem áhit zajos szenzációkat, sem sírokat a téren. Elég egy parti kő vagy egy leánder elfödni bűnt s erényt itt. De kékek még az éjek, a hold figyel kölykökre, tolvajokra, kik a kertekből lopkodják a dinnyét. Hát viperát rakok a kosarakba, bolygatni tespedő tojást, gyümölcsöt. 48 �D A N T E M A F F IA Dühöt Szigetzöld A költők lesben állnak határain az estnek, álmokkal trafikálnak s szerelemről csevegnek, sorsokat hajigáinak, miközben bort vedelnek, a markukban virágmag, mégis dühöt teremnek. Kezük piszkos. Figyeld meg. Tenger lüktet emlékeimben, szívemmel egy ütemre táncol. Nem számolom már, hogy a parton mennyi a kihullott sirálytoll. Bebugyolál a féktelen szél s a szigetzöld felém világol. B a ra n y i F e r e n c fo r d ít á s a i M A R C E L L O C A M IL L U C C I LEO N ARD O A rózsa Sinisgallihoz Az ifjú rózsát ültet, a férfi leszakítja, a vénnek csak az illata m arad... a rózsával oltárt ékesítenek, megcsodálják a szentek, gyökerét kutya permetezi, a vihar a földre szegezi, s lefejezi a h ó .. . Ami engem illet: a rózsával érzek, pártját fogom mindenki ellen, mivel az összes rózsából szeretném, ha egy szeretne engem. Nem bánom, ha nem ő a legszebb, de legyen az én jegyemben született, és velem halni rendeltetett. A rózsák rózsája ő. M A N C IN O E nép fiai továbbra is küzdenek azért, hogy legyőzzék a homlok alázatosságának bélyegét. Hogy legyőzzék a szív kalmárságát, és a bénító szorongást minden moccanástól, minden változástól. Kezük ökölben és meghajlanak. Belőlük mégis művészet fakad. K a s sa i F ran cisk a fo rd ítá sa i 49 �A N T O N IN O C O N TILIA N O Szicília Amikor lángolva elnyel az idő, nézem tajtékzó vizeid, tengered, az én földem tengerét, algák illatozó klorofilliát, a civilizáció odaköpött hulladékait. Meredten hallgatom a sirokkó sípoló szemében népem időtlen kiáltásait testvéreim hördülő haragját a halálból, Avola és Portella földje alól Szicília, tengerközi földem, én szólok e felzúgó hallgatásban, bütykös ujjú hegyeid markolásában, kitörő vulkánjaid torkán, szomjazva áradó patakok nyelvén a vérszín tavaszi pipacsban s a krisztustövisben, mely lassan fölsérti a nyári égen az éjjelt. V IN C E N Z O M ASCARO Halászok Hajnalra virágba gyúlnak a fák. Nyugtalanul ágaskodnak egy kőhajításra a lusta parti hajóktól. Tavasz van. Zöld a kanális. Vidáman várja, hogy már szántsa a hátát újra a sok kis fürge dióhéj. Az ébredő hegyek szegélye mögül már éled az új nap, megszürkítve a végtelen mély akvamarinját. Algák tömény tengerszaga árad szerte a lágy fény remegő részeitől sűrű levegőbe. Egy keresztfa fenn a magasban emberi hangon kiált fel, és a dióhéj-bárkák odalent felmagasodnak gyémánt orrukkal belevágnak a karcolatlan tiszta opálba. 50 6/12 �RO SA M A R IA A N C O N A Önmagamról Egy kicsit itt vagyok, egy kicsit mindig ott is, én, az „afrikai” . Most, hogy elült a szél és fojt a sirokkó, meg sem rezzen a nádas, csak várom, hogy jönnek a bárkák. Bíbor eper hullik sárga kövekre, szentjános bogarak szállnak szederindákra s az ágak megbizseregnek. A szirteken cseppekben ott a tenger. Riadt rákok Gyermekek csivitelnek a csendben, pillangók (hajdani bábok) szép szárnyaikkal (óh, hogy irigylem!) messze, megfoghatatlanul keresik a napot. G IO V A N N I LO M BA RD O A háború tudorai Már nem olvasom a háború tudorait. Nem tudom hallgatni se őket. Nyugalmuk gyilkos, mint pontosan programozott intelligenciájuk. Nem tudok hallgatni, a háború tudorai fiatal napjaink felőrlik, szavaiktól megöregszünk és porrá lett örömeinket elnyeli cseppfolyós békéjük kotyvaléka. 51 �Hol van a gát? Lágy, mint a gyermekek húsa. Új hasonlatokat juttat eszünkbe ez a haldokló XX . század: már rég nem a szagok, a színek, az ízek és a bőr édes érintései.. . itt lent a tenger illata, sikló hullámverés és radioaktív felhő s népek közötti világ felett. Már nem tudom hallgatni a háború tudorait. Jámbor kutyák a kislábost várják a gazditól, közben már fenekednek.. . A hold visszaveti a halál-sugárzást, szép, meleg szemed riadtan kapkod a jövőbe, a szétesett atomok viharába. Már nem tudom hallgatni a háború tudorait. Romhányi Ágnes fordításai R O LA N D O C E R T A Cataniai impressziók Még a fal is fölérez és beszél itt. A kő évezredektől feketéllik, az asszonyok szeme oly mély, akár a megalvadt láng, az Etna-hányta láva. Itt megtanultam: szeretet lehet csak a halál folytatása. A gyászbavont porták betűiben („D rága fivérem emlékezetére” „Imádott férjem poraira béke” ) régi világ üzen. Catania, titok-színű a békéd s alázatoddal úgy keveredett el, hogy már üti az égbolt és a tenger áttetsző, tiszta kékjét. Két napja értenem kell: kapuk karéja, várfal, lépcső és ház, barokk homlokzatával, az idő szívverését magába zárta végképp. Catania, őrizd tovább csodádat: kitörni kész kedélyét a vulkán-lelkek lávafolyamának. 52 �R O LA N D O CE R T A Arion A szikul partvidékről A rion útnak indult gyönggyel, arannyal megrakott hajóján. Bárkája büszke orra Korinthosz zöldes tengerét kereste. Győztesen távozott, mert Szicíliát meghódította dallal. Ám istene a Rossznak kincseit kiszemelte s mohón követve útját halált szabott ki rája. A rion akkor felfohászkodott és a szél sugallatára kezébe kapta lantját s amíg hajója hullámot hasított: elszánt-szelíden vívott a halállal. A delfinek felébredtek dalára, észrevették a bárkát - s mert pártolják az embert körülkerengték nyugtató rajokban. A rion vízbeugrott (mintegy a sírból szökkenvén a létbe) s a delfinek - mint egykoron Apollót Korinthosz fényes partjához vezették. A költészet legyőzte a halált így a sandaság azóta dalba botlik s a kapzsiság szív-dobbanásra retten. B a r a n y i F e r e n c fo r d ítá s a i 53 �KASSAI FRANCISKA Rosa Balistrieri Rosa Balistrieri dalaiban Szicília népe sír. Több évszázados szenvedés, nemzedékek jaja sűrűsödik, feszül az énekében. Az elnyomottak lázadása hódítók sora ellen. Dacosan felemeli fejét, felveti állát Rosa Balistrieri a nőstényfarkas-asszony. Szűkölve kiáltja a világ fájdalmát és a magány iszonyatát. Az asszony kiszolgáltatottságát, félelmét - tán emlékezve arra, amikor hideglelősen kuporogva ágyán rettegett részeg férje tenyerétől. Ez a hang élességével perel. A magárahagyatott perel. Érdességével fölrázza lelkünk. Sötét, véres fájdalom tör elő torkából. Ez a hang kemény, egyenes vonalú, harsánynak tetsző, de rekedtes, ritka suttogásai szétvetik a csend burkát. Nemcsak népe drámáját, hanem egészséges, egyszerű örömét is halljuk az énekében. A z ősgyökerek eltéphetetlenek. Rosa Balistrieri kapálástól elnehezedett kezei már a gitárhoz idomultak. E bátor parasztasszony felnőtt korában tanult meg írni-olvasni. Lehet, hogy még most sem tökéletesen. Ám a hangszerét érti, s az éneke oly természetes, mint a levegő. Csak a népből jött énekesek, a titokzatos őserővel bírók kepesek ilyen csodákra. 54 �MÉRLEGEN A MADÁCH-REJTÉLY András László könyve A rejtély megfejtésére vállalkozott egy igazán invenciózus író, András László. Más szóval van, vagy most már így: volt mit megfejteni, netán van mit folytatni annak, aki esetleg nem ért egyet az író egyébiránt magával ra­ gadó okfejtésével. Ebben a vadonatúj Madách-könyvben nem csupán utalás esik - erős érzékeltetés folyik arról, hogy Madách Imre művét, ember tragédiáját, eleddig milyen polarizált­ ságban és mennyien értékelték két fő szempontból: idealista illetve marxista alapról, és hányan értették félre a köl­ tőt és művét az utóbbi, most már több mint egy évszázad alatt. Nyilván Kántor Lajost idézi, amikor ezt írja - százéves harc folyik a Tragédiáért, mindenki szeretné kisajátítani, a maga oldalára állítani, ideszámítva a vallá­ sos és a nem vallásos irodalomtörté­ nészeket is. Kritizálták és vitatták ed­ dig jobbról és balról, sőt, szélsőbalról, és nyilván szélsőjobbról is „magukévá akarták tenni” . Vitatták ezernyi érv­ vel és ellenérvvel, a költő és a mű bi­ zonyos ellentmondásait külön és Madáchot a Tragédiával oda-vissza szem­ beállítva is. Az ember arra gondolhat, nincs már olyan variáció, amely vala­ milyen oldalról indulva ne kapott vol­ na teret. És lám, mégis van! * Sajátos, miben látja a Madách-rejtélyt András László. Felsorolása két­ ségtelenül tartalmazza mindazoknak a véleményét, akikkel aztán szenvedélye­ sen vitába száll. Mi késztetett egy be­ zárkózott és nem is különösebben te­ hetséges-értelmes vidéki nemes em­ bert, hogy olyan művet írjon, mint a Tragédia? Igaz-e, hogy a haza sor­ sa feletti kesergésében írta meg mű­ vét? Mit akarhatott a Tragédiával? Írhat-e egy író toronymagasan a saját szellemi színvonala felett? Ha nem mégis hogyan? Miként tudott annyi mindent négyezernyolcvan sorba bele­ zsúfolni? Mitől modern ma is az, amit alkotott? Pesszimista mű a Tra­ gédia? Vallásos mű vagy legalábbis vallásos jellegű...? És aztán András László saját kérdései: „Miért írt (vagy miért írt volna) a tizenkilenc éves ko­ rától bizonyíthatóan vallásellenes Ma­ dách Imre vallásos művet? Ha még­ sem azt írt, miért tartja mégis az iro­ dalomtörténet, a Madách-kutatás és következésképpen - a nemzeti köztu­ dat vallásos vagy legalábbis vallásos jellegű műnek Az ember tragédiáját?” Hát ennyi „mindössze” , amire a rej­ tély megfejtésekor az író vállalkozott. De ha igaz az, amit könyve végén ír, hogy ott illik és ott érdemes foly­ tatni, ahol más abbahagyja, és egyben ott is illik abbahagyni, ahol más foly­ tatni tudja - akkor élek ezzel a lehe­ tőséggel és éppen a legutolsó „tény­ szerű” megállapításánál folytatom. Képzeljünk el egy lenyűgöző appa­ rátussal szó szerint izgalmasan végig­ vezetett és igazán meggyőző erejű, sőt, sok tekintetben és ponton meglepően új okfejtést, kizárólag (és ez fontos 55 �lesz a továbbiakban!) filozófia-ideoló­ giai történeti alapról. És amikor már mindenki „megkapta a magáét", ami­ kor már mindenki „verve van” ahogy mondani szokás - amikor már ízekre szedve Madách élete és a Tra­ gédia, és mindenben (de szó szerint mindenben! ) felmutatva a reformko­ ron nevelkedett liberális, mégis cent­ rista, haladó szellemű, anyagelvű, val­ lásellenes nemes, és ugyanígy ezzel párhuzamban a Tragédia minden érinthető pontján kifényesítve az igaz­ ság - nem vallásos a mű sem, s nem pesszimista, ellenkezőleg, a hegeli dia­ lektika érvényesül teljes történelemszemléletében és minden módszeré­ ben, és persze a szabadságeszménnyel maga Rousseau is helyet kap, meg az­ tán kitapintható itt Feuerbach úr is - , szóval végeredményben minden egysé­ ges (az író és műve) és nincs is sem­ milyen rejtély, következésképpen mi­ ről vitatkoztak eddig több mint száz éven át, hiszen talán mégis ez a rej­ tély megoldása.. , Nos, akkor András László legyőzött ellenfeleinek(?) meg­ adja a kegyelemdöfést, és leírja, mi­ ként halt meg a költő (részben Har­ sányi Zsolt Ember küzdj.. . című re­ génye, részben Morvay Győző múlt századvégi feltehetően helyszíni kuta­ tásai alapján), miként utasította viszsza a gyónást és a szentségek felvé­ telét, és miként állt rá mégis mind­ ezekre utolsó óráiban a családtagok unszolására. Két dolog lehetséges az egyik talán elfogadható, a másik kevéssé érthető és meg is kérdőjelez­ hető. Túl azon, hogy amit impozáns méretű bizonyítékpiramisának legtete­ jére gondosan kiegyensúlyozva fölhe­ lyez, mint egy kavicsot, önmagában sem egyéb puszta „szemfényvesztés­ nél” . Hiszen ezek a mendemondák és irodalmi feldolgozások végeredmény­ ben semmit sem bizonyítanak. Az egyik esetben úgy érezhette András László „hogy ide kell azért még va­ lami annak bizonyítására, hogy meny­ 56 nyire vallásellenes volt Madách.. . ” A másik eshetőség: legyen egy kétséges értékű, vitatható pont műve végén és akkor ez a gyónási „ügy” sem más, mint jóértelmű írói provokáció. Az el­ ső eset látszólag szóba sem jöhet, hiszen csupán ennek az egy ténynek (feltehető ténynek) bizonyítására na­ gyon alapos elemző munkát végzett... És ha mégis gondja van saját erejévelérvelésével? Ha valami - ez hihetet­ len! De megmaradva ennél a verzió­ nál, mindenképpen viszolygást kelt bennem és túlságosan földhözragadt­ nak érzem az egészet. Aki ilyen mé­ lyen és sokoldalúan citálja minden életpontján a költőt és mindent meg­ ragad, hogy már „menetközben” bizo­ nyítsa a „közismert és régtől bizonyí­ tott” tényt, és mégis szinte ezt tartja a legfontosabbnak, erre épít fel úgy­ szólván mindent, hogy visszafelé vagy lineárisan a műről is bebizonyítsa nem vallásos alkotás a Tragédia, nos, annak miért szükséges egy ilyen ellen­ őrizetlen (és ellenőrizhetetlen) plety­ kával is megtetézni érvelését? Vala­ miképpen önleleplező ez a megoldás a valóban megragadó, valóságos szel­ lemi izgalmat serkentő és azt ébrentartó mű legvégén. Mint amikor vala­ ki hibátlanul végigeszik egy fényes protokollebédet és a végén, amikor már régen a keblét duzzasztja az a sok elismerő pillantás, ahogy a hallal bánt, ahogy előírásszerűen elfogyasz­ totta (és nem eltolta magától) az őszi­ barackot is - szóval a legvégén a szal­ vétába törli az orrát. Röviden: egy ilyen mű befejezéseként nem számít az ember erre a fordulatra. * Számos ponton hasonló erőltetettséget és ez utóbbival rokon alapokon mozgó érvelési rendet fedezhet fel az olvasó. Miközben végig arra gondol, ez is egy kisajátítási „per” . És még valami. Hogy az igazán nagy műve- �ket azért i s . próbálhatja minden tá­ bor magának eltulajdonítani vagy ép­ pen ellenkezőleg, magától eltaszítani, mert az igazán nagy művek rugalmasságukkal-nyitottságukkal-korszerűségükkel erre alkalmasak és mindvégig meg­ őrzik minőségeiket. Tehát bármikor új­ ra felfedezhetők és kisajátíthatok. Ilyen mű a Tragédia és ilyen költő (vagy drámaíró - vitatják ezt is ele­ get: András László szerint ez utóbbi) Madách Imre. A mű értékelései több könyvtárnyi terjedelmet elértek már. A költő valóságos arcát a mai napig raj­ zolja a történész, az irodalomtörté­ nész, az író, talán még a szociológus is (aki a mai kor költője, mint köz­ ismert). Mégis alig távolodtunk el va­ lamit attól a képtől, mely szerint Ma­ dách egy apolitikus és beteg, azon­ felül szerencsétlen és megcsalt, magá­ ba zárkózott „göthös úr” volt, akinek talán véletlenül sikerült egyetlen nagy művet kies magányában alkotni. E b­ ben a ködoszlatásban az utóbbi évti­ zedben sokat sikerült változtatni, és ide vág András László műve is, ami­ ért szuperlatívuszokat érdemel. A bizonyítási rendszerben azonban - mint említettem - tisztázatlan és ta­ lán „tisztátalan” elemek is bekerül­ tek, néhány megválaszolásra érdemes kérdőjel kíséretében. Ha nem is újabb száz évig, de mindenképpen vitatható, hogy egyáltalán mit ért az író vallásellenességen, amely pontatlanul-elnagyolva magától értetődően jelenik meg mindenhol a könyv oldalain és mindennel összefüggésben. A vallásellenesség esetleg egyházellenesség, vagy klérusellenesség, esetleg a pap­ ság elleni megnyilvánulás? De mi van akkor a szabadgondolkodók hitével, az evangélista-református eszmékkel, amelyek bizonyíthatóan (!) „valláselle­ nesek” , ha a pápista elveket tekint­ jük. A könyvben idézett és szinte per­ döntőnek kinyomtatott Hit és tudás című (1896-ban először kinyomtatott) verset elemezve a biblia történetének lírai megformálásával is találkozha­ tunk; a halál után új élet kezdődött,, de a tudás fája ezt a világot beár­ nyékolta és szertefoszlott a mennyei világ, az ember nem halhatatlan töb­ bé. Ami viszont az „eredendő bűn­ nel” van összefüggésben és bár mind­ ez lehet (miként az író állítja) a köl­ tő tiszta deizmusa, de egy másik né­ zőpontból lehet paradicsom körüli ősi malőr lírai visszfénye is. Mindez ki­ zárólag a veszély miatt érdemel em­ lítést: a túlontúl magabiztos érvelés egy alapjában és eredendően, sőt, minden lélegzetvételében és cseleke­ detében lírikus alkat esetében megle­ hetősen ingoványos talajra kalauzol­ hat. Nem dolga a költőnek minden esetben a világnézeti állásfoglalás. A költő „veleszületett szabadsága” sok mindent megenged és a hangulatokat pillanatfelvételként úgy rögzítheti, hogy azok elsősorban művészi érté­ küknél fogva állják ki az ítéletek és megítélések és persze az idő próbá­ ját. De nem biztos, hogy bizonyíté­ kok bármire is. Helyesebb lenne egyszer - az elkö­ vetkező száz évben - erős vizsgálat elé emelni ezt az úgynevezett vallásellenességet, mint Madách egyetlen lázadási lehetőségét anyja bigott és erőszakos lénye ellen! Helyes lenne egyszer megtalálni azt az író-műtörténész-pszichológust és invenciózus mű­ vészt, aki egzaktan és alkotói beleérzéssel valamennyi elérhető adatot eb­ ben az egy dologban vizsgálva meg­ oldaná a valódi „Madách-rejtélyt” a fiú és az anya kapcsolatának titok­ zatosnak is minősíthető csomóit, akár egy fantasztikus regénybe illő utólagos és monstre kettős pszichoanalízis se­ gítségével. Ebből az aspektusból szem­ lélődve és kutatva esetleg kiderülhet­ ne az is, hogy Madách Imre vallásellenessége valóban (!) az egyetlen lá­ zadási tér anyja ellenében! Hogy ez az egyetlen, ami természeténél fogva a lelkiismeret szabadságának territó57 �riuma, és mint ilyen, megérdemli a fi­ gyelmet. Más kérdés lenne mindez? Aligha. Ha ugyanis hatalmas filozó­ fiai apparátussal bebizonyítja valaki, hogy kizárólag a tudás tette Madáchot vallásellenessé, akkor joggal el­ várható az elkövetkező száz évtől a tudományos és művészi ihletettséget sem nélkülöző lélekanalízis, amely egészen más fordulatot hozhat. Nevezetesen azt, hogy a valódi ki­ indulási pont nem a tudás a hit elle­ nében, hanem a lázadás anyjával szem­ ben; ehhez kellett a tudás, és legvé­ gül mindez a szabad hit miatt tör­ tént. Ugye meglepően is fordítható mindaz, ami Madách továbbra is szá­ mos megfejtésre érdemes arcait érinti némi fénnyel - vagy némi árnyékkal. Mit akarok ezzel mondani? Miközben tisztelgek az ész és a küzdő szellem előtt, miközben minden pontján elis­ merem András László művének ere­ detiségét - arra utalok csupán, milyen további megközelítéseket indíthat el és milyen további kisajátításokat kez­ deményezhet mindaz, amit tőle olva­ sunk és mindaz, amit másoktól előre feltételezhetünk. Az eddigi tapasztala­ tok nyomán. A mű tehát forog. T. P A T A K I LÁ SZ LÓ * „Igen jeles mű” - írta Arany János a Madáchnak szóló első levelében Az e m b e r t r a g é d iá já r ó l, s ugyanez mond­ ható András László művéről, mert fordulat a Madáchról szóló százhúsz évnyi irodalomban. Az irodalomkritika egzaktságát a szépíró szuggesztív eszközeivel szolgál­ ja. Mert András szépíró, sőt műfor­ dító is, aki gyakran tudatosabb kap­ csolatban áll a művel, mint az alkotás lendületétől elragadott szerző. S hogy könyvét a regényolvasás feszültségével olvastatja, ez csak egyik újítása a Madách-irodalomban.. . Andersennél a gyermek felkiált. „A király mezte­ len! ” - valóban ugyanígy hat András­ nál a H ih e t e t le n cím annak a fejezet­ nek az élén, melyben felfedezi, hogy Madáchnak azt az egyetlen írását, melyben maga vall a T r a g é d i a kon­ 58 cepciójáról - az E r d é l y i J á n o s h o z in­ tézett levelét - teljességében még ed­ dig egyetlen Madách-kutató sem ele­ mezte. S még több más dokumentum erejű írását sem. Így annak, amit ed­ dig Madách-kutatásnak mondtunk, nagy része nem is kutatás, hanem ér­ telmezés és átértelmezés, magyarázás vagy belemagyarázás. E felfedezéséhez, valamint alapos okfejtéseihez olykor elképesztően sok­ rétű ismerettár áll András rendelke­ zésére: a gondolkodás történetéből Rousseau-tól és Hegeltől Plehanovig és Leninig, a X IX . század természetismeretéből, a magyar politika és iro­ dalom történetének intim részleteiből stb., a világirodalomból és világtörté­ netből, nem is szólva az alapról, hogy András szinte emlékezetből ismeri a T r a g é d i a szövegét. E kiváló tárgyis- �meret (egy szépíró részéről!) ismét olyasmi, amiért elismeréssel kell adóz­ nunk könyvének. A Madách-rejtély: ez a cím Mes­ terházi Lajos (szerintem legkiválóbb) művét juttatja eszünkbe. A Prométheusz-rejtély azonban a mondák ködéből próbál tényeket kiszűrni, míg itt a legutóbbi százhúsz év elevenen élő vitájába, kritikákban és színpadi ren­ dezésekben mindmáig tartó viaskodásába hoz friss levegőt András László... Manapság egy „magányos farkas” ilyen műve, mint A Madách-rejtély, madáchi belső ösztönzést kíván. A szerző a rejtély megfejtésére tö­ rekszik. Könyvét azzal a feltételezés­ sel végzi, hogy ha „a gondolkodást csak ott érdemes (és illik) elkezdeni, ahol mások már abbahagyták, talán az sem elfogadhatatlan, hogy abbahagyni viszont csak ott érdemes, ahol mások folytatni tudják” . Becsületes elv. Aki kimondta, érdemes rá, hogy a bíráló vitába szálljon vele - akár művének magvát illetően. Mert mi az, ami András Lászlót könyvének megírására indította? Amint az orosz irodalmárok „mindnyájan Gogol köpenyéből” , úgy az utóbbi szá­ zad számos magyarja Madách Tragé­ diájából bújt elő. András László is. Ő éppenséggel a Madách-rajongók közé tartozik. S emellett vallástalan. Hogyan lehet összeegyeztetni a kettőt? Ez az a „rejtély” , amit meg akar oldani. A baj az, hogy az általa joggal kár­ hoztatott területre téved maga is: talál egy prekoncepciót és ezt húzza rá a Tragédiára, sőt Madách egész élet­ művére. „Miért ír egy szilárd termé­ szettudományos alapokon álló, meggyőződésesen vallásellenes ember val­ lásos drámai költeményt?” - kérdi, s ezzel a kérdéssel viaskodik egész könyvén át. Kitűnően cáfolja meg a Madáchról elterjedt sztereotípiákat: „egy liberális középnemes” , „nincs ki­ alakult filozófiai meggyőződése” stb. kimondja, hogy Madách nagy magyar és nagy európai volt. Ám szembeszállva azokkal is, akik akár méltatták, akár támadták a „vallásos” Madáchot, megpróbálva kialakítani a „valláselle­ nes” Madách képét, közben önmaga szolgáltatja önmaga cáfolatát. Egyik fő érve a Hit és tudás című költemény: mint megállapítja, ezt Madách „a Benső küzdés című ciklus­ ban helyezte el” . Nos, azon kívül, hogy Madách filozófiai benső küzdései egy­ beolvadtak szerelmi és házassági tra­ gédiáiból eredő vívódásaival s hogy e vers utalhat ezekre a küzdésekre is itt nem hit vagy tudás kibékíthetetlen antagonizmusáról, hanem a hit és tu­ dás közt vergődő ember belső küzdé­ séről van szó. Eltökélten vallásellenes ember így nem küzd önmagában. And­ rás másik visszatérő érve az, hogy az immár írói sikerben fürdő, eszméjét költői képek nélkül kimondó Madách 1862-ben, a Kisfaludy Társaságban tar­ tott székfoglalójában ezt mondja: „ . . .a vallás a szívnek költészete” . Te­ hát nem természettudományosan meg­ határozott valami, hanem költészet dehát ki állíthatná azt, hogy Madách, a költő megtagadja, lebecsüli a költé­ szetet? Csupán más dimenzióba helye­ zi, mint a tudást. Andrást dicséri, hogy az idézetet nem vágja el, hanem folytatja: „ . . .s a költészet a szívnek vallása. Mi termé­ szetesebb, mint hogy e két nem egy­ másnak fáklyáján gerjessze lelkesülése lángjait. De a vallásnak, hogy e cél­ nak megfeleljen, szabadnak kell lennie minden ortodox védelemtől, minden igazhitűségi láncolattól.. . ” Tehát a Tragédia bizánci és prágai színében lobogó máglyától éppúgy, mint a Ma­ dách korában még tenyésző antropomorf képektől. Ezeket iktassa ki „a népszellem örökké alkotó módosítása” - kívánja Madách. Tehát vallásos a fent vallott értelemben. Nem vallásellenes. Amikor András ezt írja: „Első feltételezésem tehát az, hogy a Tragé­ dia nem vallásos vagy vallásos jellegű 59 �mű. Nem isten magasztalására készült, egymással való egyeztetését már ak­ nem is isten létét akarja bizonyítani kor, az ultramontánok és Erdélyi János (vagy tagadni)” , akkor Andrásnak iga­ korában megkísérelte. A siker remé­ za van; de amikor így folytatja: „ha­ nyében-e?. . . nem az embernek az isteneszmével S van András könyvének egy hiá­ folytatott történelmi küzdelmeiről szól” nyossága is: a Tragédia négy főszerep­ - ez már nem helytálló. Igen, a Tra­ lője közül az egyiket elbagatellizálja gédia vissza-visszatérő szava a „küzd” . - pedig É va alakja s a vele kapcsola­ Nem tudom, felfigyelt-e már valaki tos életrajzi elemek szorosan hozzá­ arra, hogy ugyanazt kívánja Lucifer is tartoznak a „Madách-rejtély” megol­ (Küzdést kívánok. . . 2. szín), és Ádám dásához. Míg kitűnően feltárja a tör­ is (Az ember célja a küzdés maga. . . ténelmi Kepler-Borbála kapcsolatot, 13. szín), mint az Úr (Ember küzdj’. . . drámai kapcsolatukat illetően ugyan­ 15. szín) - ami nyilvánvalóan a szer­ úgy átveszi a Madách-Erzsi sztereotí­ zőnek a szereplőkre kivetített benső piát, mint ahogy e módszert másoknál küzdése. kifogásolja. Pedig a publikált és levél­ De mi küzd Madáchban? Csak ol­ tári adatok egyértelműen arra utalnak, vassuk el az első színt: kísérlet a hogy Madách Évája (Fráter Erzsi és Biblia és a természettudomány össze­ a Tragédia nőalakja) idősebb Madách egyeztetésére: íme a rejtély kulcsa. Hi­ Imréné becsvágyó és könyörtelen ter­ szen András is elismeri, Németh G. mészetéből formálódott, illetve jutott Bélára, hivatkozva, hogy „Madách nem sorsára. A megjelent Madách-életrajvolt ateista” . Hát dehogy folytat nála zok forrásainak elemzésével tetten ér­ az ember „történelmi küzdelmet az is­ hető, András bevált módszereit alkal­ teneszmével” , dehogy tesz fel dilem­ mazva, az öröklődő sablon, s bár Mo­ mát: hit vagy tudás... hácsi Jenő regényben, L. Kiss Ibolya András okfejtéseinek alaposságával regényben és dokumentumkötetben, továbbhaladva az általa megkezdett Székely Júlia drámában szolgáltatott úton, Madách európai nagyságának igazságot szegény Fráter Erzsinek újabb adatát fedezhetjük fel. Bár ha­ a Tragédia Évájának kialakulása má­ zájában csak száz évvel később kerül ig is feladata a „Madách-rejtély” meg­ sor (hála a politikusok és egyházi ve­ fejtésének. zetők okosságának) „dialógusára” , s Mindez azonban nem változtat még akkor is ezzel a fenntartással azon, hogy András László könyve „ideológiai téren nem” , ő, Madách az igen jeles mű. (Szépirodalmi) európai kultúra nagy összetevőinek RADÓ GYÖ RGY 60 �F I G Y E L Ő ____ A TUDATOSÍTÁS VÁLTOZTAT Töprengés Ernest Jones Freud-könyve fölött „Meg kell még mondanom, hogy ha világnézetemhez nem is, de világké­ pemhez alapvetően járult hozzá a Freuddal való megismerkedés” - írja Bá­ lint György 1937-ben, olvasmányairól szóló vallomásában. Korántsem csak ő mondhatta el magáról, hogy gondolkodásmódjába szervesen beépült a bécsi orvos - összefoglalóan pszichoanalízis néven nevezett - elmélete. Jól jellemzi a helyzetet Szerb Antal A világirodalom történetében: „ akármi is az ember felfogása, nem lehet kétségbe vonni, hogy a freudi elmélet ma már benne van a levegőben, és még heves ellenfelei is bizonyos fokig freudista módon gon­ dolkoznak." A tan elterjedésének évtizedeiben, a tízes, húszas, harmincas évek­ ben a tudományos és a művészi látásmód egyaránt átformálódott. A pszicho­ analízis, a lélekgyógyászat megújítása mellett támpontokat adott a bölcselet to­ vábbfejlesztésének, lökést adott a képzőművészet kibontakozásának - lásd szür­ realizmus - , s áttekinthetőbbé tette a terepet az írók, költők számára is. O ’Neilltől Thomas Mannon keresztül József Attiláig számtalan literátor hasz­ nosította írásaiban - közvetve vagy közvetlenül - a lélekelemzés ismeretanya­ gát. Proletár költőnk bölcseletében és költészetében egyaránt bőven merített a freudi teóriából. Ismert, bár kevéssé emlegetett az „összebékítési” kísérlete, amelynek egyik megnyilvánulása, a Hegel, Marx, Freud című félbemaradt ta­ nulmány. Ugyancsak ismertek, bár kevéssé megértettek versei, melyek a pszi­ choanalízis szellemében fogantak. Az elmélet alapgondolatainak ismerete nél­ kül alighanem csak ködösen értenénk meg például a következő sorokat: „ . . . kuporogva csak várom a csodát, / hogy jöjjön el már az, ki megbocsát / és meg is mondja szépen, micsodát / bocsát meg nékem . . (Mint gyermek . . . , 1935 ) . E nagy hatású gyógymód, kutatási módszer és tudományos elmélet keletke­ zésének és kezdeti elterjedésének részletes ismertetését adja Ernest Jones ki­ tűnő könyve, a Sigmund Freud élete és munkássága című terjedelmes mű. A szerző, aki nem csupán barátja volt a bécsi tudósnak, hanem a pszichoanalízis egyes részletkérdéseinek kidolgozásában és a tan térhódításában tevékenyen részt vállalt, lebilincselő és rendkívül tanulságos írásban számol be az erő­ feszítésekről. Az olvasó világos képet kap Freud fáradozásairól, amelyeket a lélekelemzés körül a múlt század kilencvenes éveitől e század harmincas évei­ nek végéig megtett. Ám kirajzolódik egy általánosabb kép is arról, mekkora belső - tudati - és milyen irdatlan külső ellenállással kellett megbirkóznia annak, aki jelentős, a világképet módosító tudományos fölfedezést tesz, és azt érvényesíteni akarja a gyakorlatban. Ez utóbbi, általánosabb érvényű tanulsá­ gok kikristályosításához Freud élete és életművének fogadtatása kiváló tény­ 61 �anyag, mivel fölfedezése nemcsak tudományos tekintélyeket, s egyben az ér­ dekeiket sértette meg - ahogy az párosulni szokott - , hanem némi kiforgatás által a közerkölccsel is ütköztethették, sőt közvetve - de nem is túl nagy át­ tétellel - , még a korabeli hatalomgyakorlók is érintve érezhették magukat. A felszított antiszemitizmus légkörében bonyolította a helyzetet az orvos szárma­ zása is. Freud nem tartozott azok közé a tudósok közé, akik huszonéves korukban rukkolnak ki életük nagy ötletével. Alapos fölkészülés, és néhány tév- vagy mellékút bejárása után jutott el „saját” tudományához. Nem túl gazdag, de áldozatkészen kultúratisztelő családja révén szerzett kiemelkedően nagy mű­ veltséget, nyelvismeretet, orvosi diplomát. Kutató, megújító szelleme az or­ vostudomány „hagyományosabb” ágaiban is alkotott figyelemre méltó tanul­ mányokat, illetve - önmaga mércéjével mérve - itt is futotta tehetségéből ki­ sebb jelentőségű fölfedezésekre. Harmincas éveinek második felét tapossa, amikor sajátos módszerét alkalmazni kezdi, s negyvenhárom esztendős, ami­ kor első - „korszakalkotó” - műve, az Álomfejtés 1900-as dátummal, 1899 végén megjelenik. Ezután még négy évtizeden át gyógyít, kutat, gondolkodik, előadásokat tart, szervez, kiterjedt családról gondoskodik és nagy hatású köny­ veket, tanulmányokat ír. Lenyűgöző műveket alkot akkor is, amikor, élete utolsó tizenhat évében, az áliában fészkelő rákkal elválaszthatatlan tár­ sául szegődik a szünet nélküli testi fájdalom. Saját élete remekül szemlélteti találmányának, a lélekelemzésnek óriási erejét. Bár tanításait gyakorta bélye­ gezték pornográfiának, s valóban, az akkor meglevőnél ő maga is nagyobb szexuális szabadságot tartott célszerűnek, viszont életvitelében szigorú monogá­ miát érvényesített, s végig boldog házasságban élt, becsületes, művelt gyere­ keket nevelt. Kimutatni vélte a lélek mélyén megbúvó agressziót, ám saját cselekedeteire az altruizmust, az önzetlenséget tartotta kötelezőnek. Végelátha­ tatlan kínjait az utolsó pillanatig panasz és fájdalomcsillapítók nélkül viselte. Jones Ellenállás címmel külön fejezetet szentel annak részletezésére, hogy Freud tanai milyen reagálást váltottak ki az akkori tudományos és közélet­ ből, bár e fejezeten kívül is bőven említ példákat a könyv a teória fogadta­ tására. A megnyilvánulások az utcai fejelfordítástól a sajtó útján elkövetett becsületsértéseken át a könyvégetésig terjedtek. Ez utóbbiban Freud - s ez egyéniségét üdén jellemzi - örülnivalót is talált, mondván: a középkorban még őt magát vetették volna máglyára. (Már nem érte meg, hogy később nő­ vérei a máglyahalál szörnyűségeit fölülmúló sorsra jutottak, igaz, nem eret­ nekség, hanem származás miatt.) Az ellenállás ismert és azóta már tisztázott, pontokba fogalmazható mecha­ nizmus szerint zajlott. L énárd Ferenc egyik könyvében, A gondolkodás hétköz­ napjai című akadémiai kiadványban külföldi kutatásra hivatkozva idézi, hogy „Az új gondolatot először merő képtelenségnek tekintik, amely még említésre sem érdemes.” Freud átélte és megszenvedte ezt a korszakot. Mint Jones írja : „A század első éveiben Freudot és müveit figyelemre sem méltatták, vagy pedig egy-két mondattal intézték el, mintha nem is érdemelne komoly megfon­ tolást.” Jelentős elmélettel szemben ez a taktika csak ideig-óráig alkalmazható. Az utána következő fázist a Lénárd-könyv így írja le: „Aztán jön egy időszak, amikor egy csomó egymásnak ellentmondó kifogást emelnek ellene, például az új elmélet túl fantasztikus vagy csupán új szóhasználat.” Ez az idő Freudra is ráköszöntött, s örömmel fogadta: „A nyílt szembeszegülés, jegyezte meg, sőt még a gyalázkodás is jobb, mint ha agyonhallgatják az embert.” A külön62 �böző minősítések nem maradtak el: „rendőrségi ügy” , „szellemi maszturbáció” , „elvetemült módszer” , „hajmeresztő vénasszony-pszichiátria” - röpködtek a még nyomdafestéket tűrő tudósi megnyilatkozások. Freud abban a „szeren­ csés” helyzetben volt, hogy épp munkája és fölfedezése révén alaposan ismerte az új gondolatokkal szembeni belső ellenállások mechanizmusát. „A z sem lep­ te meg - írja Jones - , hogy az ellenfelei által felhozott, úgynevezett érvek azonosak betegei elhárító műveleteivel - adott esetben ezekből az érvekből is ugyanúgy hiányzott minden éleselméjűség, sőt logika. Mindezt tehát a dolgok természetes rendjének tekintette. . Egy-másfél évtizedig tartott ez a stádium, legalábbis, ami a tudományos fórumok rugalmasságát illeti. Közben ugyanis Freud világszerte ismert személyiséggé vált. Nyilván a közegellenállás is siet­ teti - sajátos módon - annak az állomásnak a közeledtét, amiről Lénárd Fe­ renc könyvében így olvashatunk: „Végül elérkezik az az állapot, amikor szinte mindenki úgy tesz, mintha mindig is ezt az elméletet vallotta volna.” A 83 évig élő Freud megérhette ezt az állapotot, sőt hosszú éveken át élvezhette előnyeit is. 1921. decemberében „elégtétellel értesülhetett róla, hogy a Hol­ land Pszichiáterek és Neurológusok Társasága tiszteletbeli tagjának választot­ ták; ez annál is nagyobb örömmel töltötte el, mert jelölését Winckler pro feszszor is helyeselte, noha korábban többször is állást foglalt a pszichoanalízis ellen.’’ Tíz évvel később - mivel alkalmasint az elismerés mechanizmusán is keresztüllátott - már nem fogadta ilyen derűvel a megtiszteltetés formális je­ leit; „A Gesellschaft der Arzte a Társulat dísztagságára javasolt engem - írja levélben Jones-nak - , s hamarosan jóvá is hagyják a jelölést. Gyáva gesztus ez a siker első jelére, felettébb undorító és visszataszító.” Fizikai, technikai fölfedezésekkel aligha fordul elő, hogy elterjedésük után, még jócskán elavulásuk előtt, mesterségesen „feledésbe” merülnek. A pszicho­ analízissel néhány helyen ez megtörtént. Ennek egyik oka talán magával az elmélettel is halványan megvilágítható. A lélekelemzés fontos elvei közé tar­ tozik, hogy a tudat alá szorult belső konfliktusokat sajátos technikával föl­ színre hozza, s tudatosítja a beteggel. Az érzelmi hullámzással kísért tudato­ sulás hat gyógyítólag. E hosszú folyamat azonban visszaesések közepette zaj­ lik. A konfliktussal való szembenézés ugyanis kínnal jár, ezért nagy erők szo­ rítják vissza az emlékképet a tudattalanba. Nyilván erőltetett a párhuzam, de hasznos lehet fölvetni, hogy talán a lélekelemzés is hasonló mechanizmus ál­ tal „merült alá” . A képzettársítások miatt csak szomorúan mosolyoghatunk azon, hogy az „embertelen” tanokat tartalmazó könyvek éppen a náci Német­ országban kerültek máglyára, az emberi szellem sok más értékével egyetemben. Jones a könyvet az ötvenes években írta. Nálunk először 1973-ban jelent meg, Hermann István utószavával. Mint a filozófus írja: „ . . . a pszichoanalízis bensőleg küzdelmes jellege, a benne felvetődő kérdések eldöntetlen volta több funkciójú. Egyfelől ezek a kérdések mindenütt tartalmaznak reális mozzana­ tokat. Másfelől a kérdések eldöntetlensége önmagában lehetővé teszi a pszi­ choanalízis különböző interpretációit. . . Freud becsületességét mi sem dicséri jobban, mint az, hogy csak a kérdést fogalmazza meg, miután a maga módján felmérte a harci terepet. A kérdésben mintegy benne rejlik elméletének öszszegzése, s egyúttal az is, hogy elmélete szükségképpen megreked a kérdések­ nél, a problémáknál.” Ezekkel az utalásokkal, melyeket Hermann a Rossz köz­ érzet a kultúrában című Freud-tanulmányhoz fűzött, az elmélet korláta it igye­ kezett körültapogatni. Az utószó a most előttünk fekvő, 1983-as második ki­ adásból már kim aradt. . . 63 �A Jones-könyv ismeretében újabb tanulságokkal szolgálhat annak a folya­ matnak az áttekintése, amelynek során a pszichoanalízis megint elfoglalja mél­ tó - se nem túl, se nem alábecsült - helyét „köztudatunkban” . Mint az 1971ben kiadott, A pszichoanalízis és modern irányzatai című könyv bevezetőjében Buda Béla az előző időszakról körültekintően megfogalmazza: „merev szem­ léleti befolyás miatt a kritika élesebb, általánosítóbb és elutasítóbb volt a tu­ dományos, tapasztalati tartalommal szemben is, mint kellett.” Kereken tíz év múlva, a Pszichoterápia című Gondolat-kiadványban karakteresebben fejti ki mondandóját: „Figyelmen kívül maradt az a tény, hogy a pszichoanalízis nem­ csak és nem elsősorban pszichológiai elmélet, hanem gyógymód, empirikus tu­ domány, kutatómódszer, és mint ilyennek, tudományos létjogosultsága van esetleges elméleti hibái, tévedései ellenére is. Alig egy évtizede, hogy erről nyíltan beszélünk, de még mindig csak kis számban jelentek meg a kultúrtörténetileg is jelentős és érdekes, fontosabb pszichoanalitikus és pszichoterápiás szakmunkák magyar nyelven. Ma már világszerte tisztázódott, hogy a mód­ szernek és az elméletnek tudományos értéke van, és ez védelemre szorul, el­ fogadásra érdemes.” A Buda által hiányolt, kultúrtörténetileg jelentős mun­ kák közül kettő már 1982-ben megjelent. Jól illeszkedik a kultúrtörténetileg fontos munkák közzétételének sorába a Jones-könyv 1983-as második kiadása is. A könyvek megjelenése mellett talán apróságnak tűnhet, hogy Hermann Imre 1889-ben született pszichoanalitikus az Új Magyar Lexikon 1980-ban lezárt ki­ egészítő kötetébe már bekerült (legjelentősebb munkáját e lexikon 1943-ra da­ tálja, nem valószínű tehát, hogy 1962 utáni munkája tette volna jelentőssé sze­ mélyét). Izgalmas, hogy József Attiláról a 3. JAK-füzetben a pszichoanalízis alapján készült elemzés jelent meg, így a könyv Buda Béla szerint „egyedül­ álló és eredeti munka ( . . . ) mind a József Attila-irodalomban, mind pedig a hazánkban, sajnos, nagyon szegényes irodalompszichiátriai írások között.” Jellemző tény, hogy az egyház folyóirat-tanulmánnyal szorgalmazza a lélek­ elemzés módszerének fölhasználását a gyónásban. „A pszichoanalízis mint tu­ dományos gyakorlat, akkor lesz igazán a keresztény mindennapok segítőtársa, ha elméletét az egyház-hívő kapcsolatra vonatkoztatva sikerül alkalmaznunk” - írja a Vigília 1983/9-es száma, természetesen többször is fölhíva az olvasók figyelmét: „ez a tudomány eredendően világi talajból nőtt ki.” Ezek az egymástól távoleső tények, alkalmi példák, persze egy elméletnek nem az igazságát, hanem csupán élet- és hatóképességét hivatottak igazolni. Ha Freudtól azt az alapelvet elfogadjuk, hogy a tudatosítás önmagában is segít az emberen, akkor érdemes lenne egy lépéssel továbbmenni, hogy a ki­ nyilatkoztatásain való meditálás után a sorsából kínálkozó tanulságot is nevén nevezzük. A kínálkozó tanulságot, más összefüggésben, de itt is érvényesen, Max Planck kvantumfizikus öntötte formába. Mondván: „Valamely tudomá­ nyos igazság nem úgy szokott érvényre jutni, hogy ellenfeleit meggyőzik, és azok meggyőzöttnek jelentik ki magukat, hanem inkább úgy, hogy az ellenfe­ lek lassan kihalnak, és a felnövekvő generáció kezdettől fogva ezt az igazságot ismeri meg.” Ha a tudatosítás változtat a korábbi gyakorlaton, akkor ezt a föl­ ismerést szívós munkával minél előbb széles körűen tudatosítanunk kellene. A Jones-könyvnek ez az egyik le nem írt, mégis benne szereplő, fontos tanul­ sága. M O LN Á R PÁL 64 �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Közeledik Gerelyes Endre (1935—1973) születésének 50. évfordulója. Korai halála meggátolta abban, hogy munkássága kiteljesedjék, de mű­ vei így is számontartandó értékei szocialista prózánknak. Mivel első si­ kereit novelláival aratta, az útrabocsátó táj kezdeményezésére, a Műve­ lődési Minisztérium támogatásával, novella-pályázatot hirdetünk, amelyet ezután kétévenként megismétlünk. A pályázat célja, hogy fölélessze a magyar novella legjobb hagyomá­ nyait, s ösztönzést nyújtson mai művelőinek, akik e szigorú forma kere­ tei között kísérlik meg napjaink konfliktusokkal terhes világának fel­ mutatását. Tematikai megkötöttség nélkül benyújtható bármely, eddig még nem publikált írás, amelynek terjedelme nem haladja meg a 12 gépelt oldalt. Egy szerző legfeljebb 3 novellával vehet részt. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1985. január 31-ig lehet eljuttatni a Palócföld szerkesztőségi címére: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige felol­ dását. PÁ L Y A D ÍJA K : I. d íj: 15 000 Ft. Két II. díj: 10-10 000 Ft. Három III. díj: 8- 8000 Ft. A SZOT a munka világának legjobb ábrázolásáért 10 000 Ft-os különdíjat ajánlott fel. Zsürit az Írószövetség prózai szakosztálya biztosít. Eredményhirde­ tésre 1985. ünnepi könyvhetén kerül sor. Az első közlés jogát — a díja­ zottak esetében — a Palócföld folyóirat tartja fenn. Magyar Írók Szövetsége Salgótarján város Tanácsa Palócföld szerkesztősége A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G ELNÖ KE: A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: D r. H o r v á t h I s t v á n (cikk, tanulmány) (riport, szociográfia) K o j n o k N á n d o r (szépirodalom) D r . P r a z n o v s z k y M i h á l y (hagyomány) C z in k e F e r e n c (művészet) P á l J ó z s e f s z e r k e s z t ő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A SZ E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: C s ík P á l R a d á c s i L á s z ló D r . F a n c s ik J á n o s D r . S z a b ó K á r o l y D r . M o ln á r P á l D r . T a m á s k o v ic s N á n d o r N é m e t h Já n o s T ó th E le m é r D r . B a c s k ó P ir o s k a K e le m e n G á b o r A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KHI, Budapest V ., József nádor tér I. sz. Postacím: 1900 Budapest), Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a K H I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 900 példányban 5,6 (A /5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 84.35379 N . S. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/3. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye