https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/5350c04d0067e46f0f7b4def9325af7c.pdf 36b0629f9f6d560be851b468a9aef13a PDF Text Text �Tartalom X IX . É V F O L Y A M , 4. S Z Á M G ERELYES ENDRE 1935-1973 2 Baranyi Ferenc: Valamiért, ami nincs sehol 3 Konczek József: Üdvözlet (vers) 4 Árkus József: Apám fia 6 Melocco M iklós: Gerelyes emlékére 8 Laczkó P ál: Gerelyes Endre pályája tükrében (tanulmány) kötetről kötetre - a kritikák 20 Simonffy András: Így h in n i... (Gerelyes Endre-portré II. részlete) 29 Thiery Á rp ád : A Gerelyes Endre-novellapályázat értékelése (tanulmány) 32 Ardamica Ferenc: Az örökség (novella) 39 Onagy Zoltán: Anti strike (novella) 43 G y őrffy A ttila: Őszi kikerics (novella) HAGYOM ÁNY 46 Praznovszky M ihály: K i szereti Mikszáthot? 50 Csűrös M iklós: E gy elfelejtett Mikszáth-levél V IT A 51 K arikó Sándor: A klasszikus hagyatékért 57 Simor András: A politikai költészet esélyeiről 59 Szerdahelyi István: Költészet és közéletiség 63 Iványi Ödön (19 18 -19 8 5 ) 64 A Gerelyes Endre-novellapályázat eredményhirdetése, E számunk szerzői A címoldalon Somoskői Ödön rajza. Fotó: Buda László. A 19. és a 45. oldalon Gerelyes Endre a K ILE N C PERC című filmben, illetve forgatás közben. 1. o ld ;: Gerelyes Endre (Grafika: Varga István), A fotók a család tulajdona. ��Valamiért, ami nincs sehol Gerelyes Endre most lenne ötvenéves. Ha nem viszi el 1973-ban az az os­ toba baleset, talán most halna meg. Attól, hogy a felrobbant világot igazá­ ból az isten sem akarja összerakni már. Valami ugyanis történt a világban. Valami lassított atomrobbanás, amely nem a földgolyót vetette szét, csak az emberi közösségeket. Valami elpattant a hitben és velőnkig hatolt a pendülése. És egyre inkább nincs sehol az a valami, amiről Váci Mihály írt. Gerelyes a legjobb barátom volt. És a legkényelmetlenebb is egyben. És annak, hogy kényelmetlen volt, nagyon sokan nagyon sokat köszönhetünk. A tartásunkat, a jellemünk férfiasodását köszönhetjük. Mert a legköznapibb élethelyzetekben is mindig színvallásra, állásfoglalásra kényszerítette az em­ bert, olyankor is, amikor egy-két kedves szóval, ártalmatlan konformizmus­ sal vagy kegyes képmutatással elkerülhetők lettek volna a csip-csup kon­ fliktusok. A legparányibb ügyekben is kérlelhetetlenül etikus volt, s emiatt gyakran elrontotta a pitiáner kiegyezésekkel kiügyeskedett jóhangulatot. Emlékszem: fiatal csikók voltunk még, úgy hittük, hogy az írói életfor­ ma szinte előírja az állandó éjszakázást, a lezser életvitelt. Törzshelyünk­ nek, egy rozoga kis éjszakai mulatónak igencsak gyatrán muzsikáló öreg zongoristáját mi, többiek, hazug mákonyban tartottuk. Elhalmoztuk szuperlativuszokkal, ódákat zengtünk a művészetéről, ócska kis magnókkal látszatfelvételeket készítettünk vele, mintha a rádió munkatársai volnánk, farizeus módon megtapsoltuk szánalmas produkcióját, s közben jókat röhögtünk a há­ ta megett. Ártalmatlannak vélt játék volt: az öreget boldogította az őszinté­ nek hitt ünneplés, bennünket meg végtelenül mulattatott a komédia. Csak Gerelyest nem mulattatta. Úgy kellett lefognunk, hogy oda ne rohanjon az öreghez: uram, ébredjen fel, gonosz játékot űzünk magával! Értik a lényeget? Űzünk. És nem űznek. Hiányzik nagyon. Legfőképpen a tartásunkból, a jellemünkből hiányzik. Nagy szükségünk lenne azokra a nemszeretem-percekre, órákra, és napokra, amiket ő okozhatna. A megalkuvást még apróságokban sem ismerő maga­ tartásával. Kényelmetlen nagyszerűségével. Most érzem csak igazán, hogy milyen óriási dolog volt a barátjának lenni. Oly lelkesítő volt, hogy húsznéhány évesen mi voltunk a legfiatalabb tag­ jai az Írószövetségnek. És nagyon el kellett volna gondolkodnunk azon. hogy a hetvenes évek elején, már a negyvenhez közeledve, még mindig mi vol­ tunk benne a legfiatalabb kommunisták. Nem igen lépett utánunk senki er­ re a göröngyös útra. Törvényszerűen kellett ennek így alakulnia? Én nem hiszem. Talán azért fordultak így a dolgok, mert lassított robbanás történt a világban. Talán, mert valami elpattant a hitekben. Talán, mert valami nincs sehol. Legyen most Gerelyes Bandié a fél Palócföld, aztán nyugodjék békében. Azazhogy frászt nyugodjék! Még mit nem? Úgyse tudna. Műveivel nyugta­ lanítson és ingereljen tisztábbra, cselekvőbbre bennünket. Ránk fér. És elkél még. Mert a lelkünk mélyén nem mondhatunk le arról, hogy valahol azért még­ is csak van valam i... A felrobbant földgolyón is rajta van. A dirib-darabjain. És újra gömbbé válni ösztökél. BARANYI FERENC 2 �KONCZEK JÓZSEF Üdvözlet Triviális közös bohóckodások em lékével G erelyes Endrének a túlvilágra Oltári egy burzsuj volt a francia király, de nem akart segíteni szegény Rákóczinak, bezzeg palotájában a Pompa dour-rogott. Nézem, hogy a Rákóczi tér táján bundát hord egy nő a bikini fölött, úgy jött be a szeszmelegedőbe, hogy a mollnak dúrja lett. Forralt-bor-zong magában az ember, forgat kezében egy képes bankót, s míg a punk nő ide-idesandít, emlegetjük jó Gerelyes Bandit. Nézegetem ezt az árva bankót, no hisz’, ezzel se fog senki bankot robbantani, gyenge tét, a punk madammal tet a tet. Pedig meghívhatnánk egy piára, s rábeszélnénk, járjon gyakrabban litániára. (Aztán erre járna Brigitte Bardot, azért jönne, hogy a vastag M argot kocsmájába híjjon, ott ülne már Villon. Ott ülne Villon Francois, és bámulna a fransz ruá, rendelnénk sört troá-foá, és nem néznénk reá.) �ÁRKUS JÓZSEF Apámfia Illene azzal kezdeni, hogy Gerelyes Endre arcvonásait úgy látom magam előtt, mintha csak tegnap találkoztam volna vele. Ám , sajnos, nem így van. Istenverte rossz az arcmemóriám és sok év telt el azóta, hogy Bandit utoljá­ ra láttam. Időnként azért megtorpanok az utcán, ha a járókelők között felfe­ dezek valakit, aki hasonlít rá. Egyszer a moziban is elfogott az a nyugta­ lanító érzés, hogy őt látom a filmvásznon. A Pokoli torony című amerikai film ment és egyszer csak feltűnt benne Steve McQuinn, a tűzoltóparancs­ nok, aki aztán a legnagyobb pánikban is úgy viselkedett, ahogy kizárólag az igazi férfiak viselkednek. Itt nemcsak holmi külső hasonlóságról volt szó, inkább belső azonosulásról. Úgy éreztem, hogy ezt a figurát Gerelyes is ilyennek írta volna meg. M ár ami férfias tulajdonságait illeti, mert maga a történet, a sok kiszámítottan hatásos szituáció a lángoló felhőkarcoló fel­ ső emeletein rekedt emberekről egyáltalán nem Bandi világa volt. Mégis, helye lett volna ennek a talpig férfi tűzoltónak Gerelyes valam elyik novel­ lájában, mint valóságos konfliktussal szembekerülő, s a megpróbáltatásban helytálló hősnek. Ez járt a fejemben, amíg figyeltem a rettenthetetlen tűzoltó vakmerő tet­ teit és hirtelen az is eszembe jutott, hogy hiszen Gerelyes Endrét is filmen láttam először. A legendás K ilenc percben, amely az ő novellájából készült és amelyben elvállalta egyik bokszoló hősének filmbeli megszemélyesítését is. Erről persze akkor fogalmam se volt, a két főszereplő közül Madaras Jó Zsefet ismertem, ellenfeléről azt hittem, hogy igazi bokszoló. Abban az időben az Eötvös Egyetem újságját, az Egyetem i Lapokat szer­ kesztettem, s egy délután a soron következő számot állítottam össze, amikor arra figyeltem föl, hogy valaki tapintatosan köhög az íróasztalom előtt. Sző­ kés, vállas, nem kifjezetten magas fiatalembert pillantottam meg, aki vala­ honnan ismerős volt. A nevét nem nagyon értettem. - Hoztam egy novellát - mondta. — Leköteleznétek, ha közölnétek. - Hagyd csak itt, majd megnézem - feleltem. - Nálunk az a szokás, hogy nem olvasunk kéziratot a szerző jelenlétében. E z igaz is volt, a szabályt önvédelmi okok szülték, ugyanis tengernyi vers és prózai alkotás árasztotta el a szerkesztőséget az íráskészségüket próbálga­ tó bölcsészhallgatók jóvoltából és mint tudjuk, nincs erőszakosabb a dilet­ tánsnál. - Nekem nagyon fontos volna, ha megjelenne - szólt az idegen, aki va­ lahonnan olyan ismerős volt. - A z E let és Irodalomnak nem kellett. - Jó , majd megnézem, szervusz - mondtam türelmetlenül, mert szeret­ tem volna túllenni a lapba tervezett kéziratokon. - Pénzt azonban ne várj, mi honoráriumot nem fizetünk. - Nem baj - vonta meg a vállát és elköszönt. Amint oldalt fordult, be­ ugrott a film . 4 �- Várj csak - szóltam utána. - Nem te bokszoltál véletlenül a Kilenc percben? - Én. De nem véletlenül - válaszolta és elment. Félretettem a tudományos diákkörök félévi munkáját értékelő cikket és olvasni kezdtem a novellát. A címe az volt, hogy Nyolcfokos, szép lejtő. Kíváncsi lettem rá, hogy mi késztet egy bokszolót novella írására és már a cím is meglepett. Miképpen jut az eszébe egy öklözőnek az agyrázkódásos jobb egyenesek és koponyarendítő balhorgok világában olyasmi, mint a Nyolcfokos, szép lejtő. M ár az első oldal közepén elkapott a novella hason­ líthatatlanul különös hangulata, s amikor a végére értem, bizonyos voltam benne, hogy kincs került a kezembe. Kidobáltam egy csomó írást a kézira­ tok közül és helyettük leadtam a nálunk szokatlanul terjedelmes novellát. Abban a diadalmas tudatban, hogy őstehetséget fedeztem föl. Néhány nappal a novella megjelenése után a szerző ismét bekopogott a szerkesztőségbe, ahol az akkoriban ott dolgozó B aranyi Ferenc viharos örömmel üdvözölte. Pillanatokon belül tisztázódott, hogy Gerelyes szemé­ lyében olyasvalakit sikerült felfedeznem, akinek novelláskötete jelent meg, s akit irodalmi berkekben már jó ideje a legígéretesebb fiatal prózaíróként tartanak számon. Nem is keresek finomabb kifejezést, égett a pofám a szégyentől. A k ár egy nagyképű hajós a X V . században, aki kiköt az Ú jvilág partjainál és az első bennszülött angolul közli vele, hogy Am erika már fel van fedezve. A későbbiek során sok-sok órát töltöttünk el a szerkesztőségi dohányzóasztal mellett. Ritkán jött üres kézzel, rendszerint hozott egy üveg bort, vagy, ahogyan ő nevezte, lámpást, hogy általa megvilágosodjon az elménk. Arra az egy lámpásra mindig voltunk elegen, kevés pénzű egyetemisták, ösztöndíjuknak már az osztás napján a fenekére verő költők, s más megbíz­ hatatlan népség. Ezeknek az estébe nyúló kvaterkázásoknak Gerelyes volt a főszereplője. Mindenről megvolt a véleménye, napi eseményekről éppúgy, mint filozófiai irányzatokról, s amit mondott, arra oda kellett figyelni. É lő ­ szóban elmondott kis történeteit olyan gondosan felépítette, hogy a legcse­ kélyebb fésülés nélkül is nyomdába adhatók lettek volna. Ám mihelyt eze­ ket a lebilincselően érdekes történeteket valaki máshol el akarta mesélni, rögtön kiderült, hogy lehetetlenre vállalkozott. Gerelyes stílusa, jelzői és elő­ adásmódja nélkül semmit se értek. Mint gyakorló vicclap-szerkesztő, ma is elámulok azon, hogy milyen mes­ terien tudott előadni egy-egy éppen futó viccet. Mindegyikből szabályos kis novella kerekedett, még a legigénytelenebbekből is. Gerelyes mélységesen megvetette a szóvicceket, de becsülte a humoros szituációkat és ebből a leg­ satnyábbat is képes volt vérbő történetté hizlalni. Mielőtt bárki egy kedélyes fecsegő képét alakítana ki magában a fentiek­ ből, gyorsan hozzáteszem, amit talán elsőnek kellett volna említenem. Gerelyestől mi sem állt távolabb, mint az üres csevegés. A z átlagosnál sokkal érzékenyebb igazságérzet munkált benne, erkölcsi normái valamennyiünk közt a legszigorúbbak voltak. A legfontosabb, vagy inkább az, aminek a legfontosabbnak kellene lenni, az erkölcsi tartás, a dolgok etikája, apámfiaTöbbünket így szólított. Apám fia. M ivel nógrádi származék volt, egy ki­ csit á-nak mondva az a-t. Szerettem az apámfiázását, kedvesnek találtam, csak utóbb hatolt el a tudatomig, hogy az apámfia azt jelenti, hogy testvé­ rem. Mérhetetlen igazságtalanságnak érzem, apámfia, hogy már tizennyolc évvel többet éltem nálad. �MELOCCO MIKLÓS Gerelyes emlékére N e feledd a tért, hol ők elestek, A z utolsó s a legjobb v ité z e k ;.. . Th. Moore, Petőfi Nagyon szerettem! Vele tanultam meg, hogy a barátságnak is legendásnak kell lennie, egyengúnak a szerelemmel. H a indultunk ködös útjainkon, tudtuk, hogy legenda indul. Zavartan és hangosan indultunk a mellékutcákban hősi halált halni. Nyomasztó szellemi örökségünk miatt nem tudtuk, hol a főút, pedig azt kerestük. Aranyszájú szent János volt, erőszakos, diadalmas szónok. Valahogyan mindig igaza maradt, mindenütt, csak a másnapi, elemző szégyenkezés volt az ellenfele. Irigyeltem, hogy gyorsabban lehet írni, mint szobrot készíteni, mert legen­ dakereső útjaink nagyon sok időt igényeltek. Tehetségünk recsegett, ropogott a rossz szellemi örökség, a rossz szellemi környezet nyomása alatt. Életkörülményeink provokáltak, mi vadul reagál­ tunk és lelkiismereti szabadságról álmodoztunk. Mint az ostoros véglények, össze-összerándultunk a fényhatásokra. Örökségünk: a kereszténység, a feudális európaiság, a machismo, a na­ cionalizmus, a második világháború, 1956., a magyar nyelv és az alkohol. Moralizáltunk, fiesztáztunk, vezekeltünk, a hibák után mindennap. É s azon veszekedtünk, hogy a felmutatott vezeklés mennyire javíthat azon, hogy ártottunk másoknak. A bűn és annak átértelmezése között imbolyogtunk. Büszkék voltunk, modernebb, maibb jelszavakkal, de mégiscsak elitnek érezve magunkat, kopott ruhában, kötetlen munkaidőben, a Fiatal M űvé­ szek Klubjában, voltaképpen az Úri Kaszinóban, ahol biliárd és adósságok őrizték fölényesen a dzsentrivilágot. Vadászni nem vadásztunk, habár az Európához görcsösen ragaszkodó Hemingway volt a bálványunk, mert nem vettük észre, hogy nem jó, nem is eredeti. A mi tudatlanságunkban a hely­ zet változatlan volt. (R emarque nem került szóba.) Vágytunk az ököljogra is, mert az a szép, ha az embert egy erősebb megveri. Megégettük a kezün­ ket gyufával, de ahhoz egyszer sem volt lelkierőnk, hogy észrevétlenül el­ hagyjuk a Kaszinót és hazamenjünk, pedig ez a terv többször elindult. V ala­ melyikünk mindig fellázadt saját magunk ellen, amiért a másikunk hálát érzett. A nacionalizmus összekeveredik a Háborúval és Ötvenhattal és a magyar nyelvvel. Furcsa nacionalizmus, mert nem vontuk kétségbe az internaciona­ lizmust. D e a Háború, amivel nem vágtunk fel, olyan leckét adott, hogy a nálunk pár évvel fiatalabbaknak (mi egyidősek voltunk) bizonyos dolgokat nem tudtunk volna megmagyarázni, de ennek tudatában kissé öregek vol­ tunk. Ötvenhatot Gerelyes ostobának és szentnek tartotta, majdnem szóról-szóra ezt is írta valam elyik írásában. Én csak szentnek, amit elrontottak. Mind- 6 �szenthy, vagy T ildy felbukkanása a rádióban ötvenhatban kétségbeejtő volt a számunkra. Ötvenhat kamasz volt, mint mi ötvenhatban. Mindenesetre magyarrá alakított bennünket, magyarosítani akartam a nevemet, és a pes­ ti és a palóc nyelvből nagy erőfeszítéssel másztunk ki, rendesen megtanulni magyarul. Különös örökség, elszigetelni magunkat még jobban a nagyvi­ lágtól. Juhász Ferenc és N agy László tetszett akkor, akiket a magyar értel­ miség is alig-alig értett az új magyar nyelvük és szókincsük miatt. A leírt szónoklatok sodortak el bennünket. Csak magyarul beszélő internacionalis­ ták voltunk. Pedig látnunk kellett volna, hogy a „Felszállott a páva...” nem lehet úgy jó, hogy ..П абуш ка на кр ы ш у” , és, hogy az „...itt ül a lelkünk tovább leigázva” , nem jó úgy, hogy „...W ier können nur Ketten kennen” , és így nem jutunk szóhoz. A z alkohol, az alkohol. Soha senki nem mondott róla használhatót, nem is védett ellene bennünket semmi. E l is végezte a dolgát, akit lehetett, so­ kat, megölt. Gerelyest is. Mindenünnen ömlött felénk, Omar Khájjamtól Adyig. A boltok, klubok, kaszinók mindenütt töltötték belénk, és még azt sem tudtuk, hogy a feketekávé nem jó ellene, sőt. Nagyon keveset tudtunk, autodidakták voltunk, rossz, felemás iskolákba jártunk, hol tanár nem volt, hol tankönyv. Ebből az örökségből született az, amit Gerelyes koravén haláláig írni tu­ dott. Amikor meghalt, én még alig csináltam valamit. Örökségünk miatt fél emberöltőt késtünk. Élete vége ijesztő volt a számomra, halálának a fénye is szörnyű. H alálával vezekelt és fizetett, megjavíthatatlanul, és aki idejében megijedt Tőle, szerencsésen életben maradt. Én is. Megmentett. Az újabb születő veszélyekig. A harmincéves Gerelyes képe és a halott közti különbség, szeretett barátom és az áldozat közti évek, az utolsó, s a legjobb vitéz. 7 �L A C Z K Ó PÁL Gerelyes Endre pályája kötetről kötetre — a kritikák tükrében Gyakori, hogy az íróvá avatás meghatározó pillanatai az olvasók körében éppolyan jelentőségre tesznek szert, mint a pályája startkövétől elrugaszkodó al­ kotó tudatában, majd pedig életműve kritikai feldolgozásában. Az ismert példák sorában ott találjuk Gerelyes Endre nevét is. Ha indulása kerül szóba, a kor- és pályatársak, barátok, ismerősök emlékezetében az a dicsfény ragyog fel, amely a Kilenc perc című novellájának megjelenését övezte. E máig világító tiszta fény olykor elveszi látásunkat, s megfeledkezünk az indulás éveinek bonyolult­ ságáról, egyszerűbbnek, konfliktusmentesebbnek látjuk, mint valójában volt. Kétségtelen ugyan, hogy bemutatkozó novellájának szellemisége révén Gere­ lyes az irodalompolitikai törekvések fősodrába került, amely körülmény hama­ rosan kötetes íróvá segítette, de a korszak számos feszültsége, a konszolidáció és a kibontakozás felé megteendő lépésekkel kapcsolatos ideológiai, politikai küz­ delmek sajátos fénytörésben láttatták akkoriban ezt a sikert (- később magával Gerelyessel is). Erre vonatkozóan korábban J uhász Mária, Simonffy András és Baranyi Ferenc tett néhány fontos megjegyzést. Szavaikból világosan kiderül, hogy Gerelyesnek a kezdeti euforikus öröm után tapasztalnia kellett, nem lesz könnyű a pályát befutnia a szerencsés rajt után. Ennek egyik korabeli bizonyítékaként ma már higgadtan tanulmányozhatjuk első kötetének kritikáit, ismertetéseit. Első olvasatban azt kell megállapítanunk, hogy ezekben az írásokban nem találkozunk olyan egyöntetű elismeréssel, amilyen az emlékezők szerint a Kilenc perc című novellát fogadta. Sőt, az első kötetbe felvett hírnevet teremtő írást némelyek nem is említik a legjobbak között. A kö­ tet ma már nyilvánvaló egyenetlenségein túl a különböző előjelű visszhangok legfőbb okát a kritika módosult feladatában, differenciálódásában, „szakszerűb­ bé” válásában kereshetjük. Itt látjuk szükségesnek megjegyezni, hogy szándéko­ san nem tesszük fel a kérdést, hű tükör-e a kortárs kritika általában és tár­ gyunkra vonatkoztatva, hanem csupán az egyes kötetek kritikai visszhangját kí­ séreljük meg összegezni, így követve e rövid írói pálya ívét, meghagyva egy ké­ sőbbi teljes pályakép számára azt a munkát, hogy - mutatis mutandis - ezen kritikák segítségével is elvégezze az életmű átfogó értékelését. Arra sem vállal­ kozunk, hogy az alig valamivel több mint egy évtizedes pálya ideje alatt végbe­ ment változásokat, a kritikai tudat jelentős átalakulását éppen ezen az életmű­ vön, illetve az ahhoz fűzött kommentárokon szemléltessük. Úgy véljük, ez a kér­ déskör egy lehetséges másik dolgozat tárgyaként - mások munkásságának kriti­ kai visszhangjával együtt - érdemes a vizsgálatra. K övek között (Bp. 1961. Magvető). Miként a Kilenc perc, úgy az első kötet sem maradt visszhangtalan. A novella sikere - érthetően - felcsigázta az érdek­ lődést a kötet iránt. A kritika érzékelhetően várakozással fogadta, azzal a kíván­ 8 �csisággal, amely a bemutatkozás után már a teljesebb írói profilnak szól. Általá­ nosságban elmondható, hogy a kritikák hangnemén, egynémely megjegyzésén ér­ zékelhető a Kilenc perc teremtette hírnév, s talán ez is szerepet játszhatott ab­ ban, hogy többségében tartózkodóra hangolt, fenntartással élő, sőt szigorú ítéletű bírálatok születtek. Már-már úgy tűnik, mintha nem is elsőkötetes író mü­ veit faggatnák a recenzensek, noha legtöbben élnek az ilyenkor szokásos fordu­ latokkal, mint például „ígéretes” , „sokat ígérő” , „várakozásteljes” , és sorolhat­ nánk még a szinonimákat. A kötetet komolyabb kifogás nélkül, szinte maradéktalanul elfogadva. Illés László üdvözli. Egyben ő az első, aki Gerelyes helyét is meghatározza a zajló folyamatokban. Leszögezi: „ Annak a fiatal írónemzedéknek tagja, amelynek (sokszor elmondtuk már) természetes életeleme a szocializmus társadalmi rendje” . Illés László a továbbiakban nem szorosabban vett esztétikai szempontokat érvé­ nyesít, hanem irodalompolitikaiakat. Nyugodt lélekkel megteheti, mert a friss, romlatlan, az előző időszakokban nem kompromittálódott Gerelyes Endre a Tűzlánc költőivel, az Emberavatás és az Előjáték prózaíróival az irodalomban le­ het a megújulás és a folytathatóság képviselője, annak eleven bizonyítéka, azé az új szakaszé, amely felé a politika már nyitott, melyet a társadalom egyre in­ kább érzékel. Ezért amikor Illés László felteszi a kérdést, hogy „mi a modern ezekben az írásokban?” , jellemző módon nem a formaproblémákra teszi a hangsúlyt vá­ laszában, s csak látszólag szól az írói módszerről. Íme: „Elsősorban nem az, hogy Gerelyes kerüli a csendesen és szabályosan csordogáló mesebonyolítást. Az a modern itt elsősorban, hogy az író valamennyi írásában közvetve vagy közvet­ lenül választ keres a munkáshatalom fiatal értelmiségének egy-egy rendkívül fontos problémájára, s ezt a választ nem adja olcsón egyetlen hőse szájába sem, nem ismeri a zsinóron futó történeteket és a langyos happy andeket, de ismeri a kemény küzdelemben megszerzett igazságokat." Illés a küzdelem tartalmát és tétjét is megnevezi: „M eg kell hogy birkózzon a fiatal népi értelmiség a polgári eszmeiségnek, a városi civilizációt átitató áradatá­ val” , nincs visszaút, csak győznie szabad. Illés szerint „ez Gerelyes legfőbb monda­ nivalója” , s ahogy ez Gerelyesnél megjelenik, abban „a szocializmus etikája” tes­ tesül meg. Összefoglalóan így összegzi Gerelyes alkotói karakterét: „tartalmas, szilárd osztályhűség, eltökéltség a nép ügye mellett, a népi érdekek szolgálatá­ ban” . A többi kritikus nem tekinti ilyen fontosnak az ideológiai-politikai kérdések hangsúlyozását, a műveken kívüli szempontok érvényesítését. Ehhez mindjárt hoz­ zá is tehetjük, hogy Illés László kritikája korántsem biztosít Gerelyes számára „mentelmi jogot” , ami után a kritika mást nem is tehet, minthogy a tiszteletkö­ röket rója jelentkezése körül. A legtöbb észrevétel a Gerelyes-próza tematikus lényege köré csoportosítható; pontosabban fogalmazva, többé-kevésbé mindenki ebben véli felfedezni az írói karakter meghatározó jegyét. Illés „kemény küzdelemről” beszélt, amely a fő­ szerepet játssza minden Gerelyes-novellában, ahogy már a Kilenc perc bokszpár­ baja ezt szinte emblematikussá tette. Legtöbben éppen azt hangsúlyozzák, hogy a küzdelem, az összeütközés vezérmotívuma egységessé szervezi a kötetet. Ebben utólag is egyetérthetünk, ám a korabeli kritika ezt a tényt eltérően minősíti. Koczkás Sándor méltányolja, hogy így a különféle témák egységbe hangolódnak, míg Bíró Ferenc inkább egysíkúságra gyanakszik. „ A kötet tematikus sokrétűsé­ géről felesel az egyirányban gravitáló problematika - ( . . . ) sokfajta embert fe l­ 9 �vonultató írásaiban általában azonos szférán belül marad a gondolati tartalom’’ (— kiemelés tőlem, L, P.). A kötet kilenc írása közül hétben ugyanazt a „mozgató lényeg” -et véli felfedezni. Gondolatmenete lezárásaként nem hagy kétséget ér­ tékítélete felöl: „az írói érdeklődésnek ilyen erejű centralizáltsága azonos a be­ szűküléssel’’. Majd egyenesen szubjektív eredetűnek (értsd: csak az íróra tarto­ zónak) minősíti a központi kérdést. (Megjegyzendő, hogy az „élmény elsődleges­ ségét” - ami itt a „szubjektív eredet” másféle megfogalmazása - más is említi.) Természetesen ellenvetéssel is élhetnénk Bíró szigorúságával s zemben, mondván, hogy amit ő beszűkülésnek minősít, más szemszögből éppenséggel többféle válaszkísérletnek, ugyanazon kérdés alternatív, tüzetes végiggondolásának is látszhat. Nem beszélve arról, hogy pályakezdő esetében - és mégiscsak pályakezdőről van szó! - akár a saját világ megtalálását is méltányolhatnánk. Hiszen a lezá­ rult pálya egészén végigtekintve, éppen azon lepődhetünk meg, milyen egységben áll előttünk a maroknyi életmű, hogyan válik mind összetettebbé az első kötet szólama, egészen a Lancelot-példázatig. Koczkás Sándor éppen azt fedezi fel, hogy az egységességen belüli mi okozza a változatosságot, sokszínűséget, s ezzel mintegy polemizál is - bár kimondatla­ nul - Bíróval: E novellák, különbségeiben mindenekelőtt az ábrázolásra válasz­ tott konfliktus különbségei a szembetűnőek.” Így Bíróval szemben pontosabban meg tudja állapítani a felfedezhető fogyatékosságok okát, megtalálva a novellák „archimédeszi pontját” : „a jól vagy felületesen választott konfliktus dönti el a művészi siker hatásfokát.” Ezzel az értékskálával már pontosabban mérhetők az egyes novellák, s a kötet egésze is. Koczkás a Kilenc percet helyezi az élre. „Újszerű drámaiság" kifejeződésének látja, amelyben a „tudatosság és ösztönnösség” küzdelme olyan „hiteles és drámai erejű, amelyre a kor irodalmában ke­ vés példát találhatni” . Bíró általában is csupán a „fizikai erőfeszítés” , a „testi erő próbáját" látja a G erelyes-írásokban, s amiként nem méltányolja a küzdelem morális szintjét, az alkotói tudatosságot sem fedezi fel. Márpedig a nyitó írásban felfigyelhetett vol­ na minderre. Koczkás figyelmét nem kerülte el a bevezető, cím nélküli írás tu­ datossága, amelyben Gerelyes bemutatja saját alkotói módszerét, az írás folya­ matát, az olvasó szemeláttára teremtve meg a figurákat, a cselekményt, magát a novellát. Akadt aki egyenesen a könyv „legszebb darabjának” nevezte. Viszont Koczkás szerint Gerelyes a nyitó írással olyan magasra tette a mércét, amelynek nem minden esetben tudott megfelelni. „A tudatos írói nekigyűrkőzés” után gyakran hiányzik az analízis, a mélyebb törvényszerűségek felmutatása, nincse­ nek emlékezetes típusok. Így summázza ítéletét: „K ét kimelkedő írás és néhány átlagosan jó.” Más is felfigyelt a nyitó és az utána sorjázó írások közötti ellentmondásra. Jovánovics Miklós éppen ebből a műhelynovellából von le messzemenő következ­ tetést: „Gerelyes Endre lélekben romantikus, alkotó módszerében realista” . Majd: „A vaskos romantikával dekorált történeten belül meglepően tárgyilagosan és aprólékosan elemzi a hősök lelkiállapotát. Az ábrázolás tárgya és az írói eszkö­ zök ellentéte oly nagymérvű, mintha egy építész vasbetonból akarná felépíteni a régi Vigadót.” B . Nagy László írását azért hagytuk utoljára, mert a Gerelyes kapcsán felve­ tődött ideológiai-politikai kérdésekben - amelyek abban az időszakban amúgyis terítéken voltak - ellentétes a véleménye Illés Lászlóéval, egyben tágabb hori­ zontú is, amennyiben az eddig szóba került szorosabb értelemben vett irodalmi vonatkozásokat is tárgyalja. B. Nagy is a címtelen kötetnyitó „ars poetikával” 10 �kezdi mondandóját. Számára ez az írás annak jelzése, hogy Gerelyesnek ,.a helyt­ állás inkább elvont erkölcsi probléma még, mint a lét kényszere". Félreérthetet­ lenné akkor válik az észrevétele, amikor más írásokra is kiterjeszti. Szerinte „az elvontság azokban is ott bujkál” . Szót sem veszteget arra, hogy esetleg Gerelyes tapasztalatai és élményvilága telített-e vagy sem konfliktusokkal, amelyeket egye­ lőre még nem képes irodalomba emelni, mivel még nem lehet birtokában bizo­ nyos írói eszközöknek. B. Nagy egyenesen azt mondja, hogy a gondolkodásából inkább következik a lehetséges konfliktusokban tanúsítandó magatartás vizsgá­ lata, mint a tapasztalatából. Az is kiderül, mire alapozza véleményét: nála sem marad el a korfestés. Csakhogy míg Illés László diorámája küzdelmesre sikere­ dett, B. Nagyé első pillantásra békét sugároz: T udtommal nem volt még írónemzedék, melynek úgy kellett volna a próbák, a konfliktusok után kutakodnia.” Ebből eredően Gerelyesék írásainak konfliktusvilága egyszerre erőszakolt és el­ vont. Különösen akkor, ha önnön helyzetükkel, alkotói pozíciójukkal maguk sin­ csenek tisztában, s ezért képtelenek levonni a szükséges következtetéseket saját munkájukra vonatkozóan. B. Nagy a feladat kulcsát is megnevezi: „Nem arról van szó hát, hogy a konfliktusok, megszűntek volna. Pusztán, hogy fedettebbek, nehezebb a tettenérésük.” E sorokat olvasva, a mából visszatekintve, kétségeink támadnak, vajon nem túl korán tett-e B. Nagy László ezt a megállapítást? Mintha nem látna különb­ séget Gerelyes egyéni tapasztalatai (másokat - például Galgóczi Erzsébetet szintén idézhetnénk), múltja és a kritika írásának jelenideje között. Megállapí­ tásának egésze inkább vonatkozik majd a 69-esek nemzedékére. Hiszen a meg­ újulás nemzedékének első és második hullámában (ahogy a kritika nevezi őket) szinte mindenkinek eleven emléke a háború, az első békeévek, az ún. személyi kultusz, az olvadás időszaka, valamint túl közeli még az 56-0s tragédia (amit már gondolkodó fővel éltek át!). Hozzátehetjük, amikor Gerelyes első írásai nyilvánosságot látnak, a kibontakozás, a konszolidáció folyamata még koránt­ sem zárult le a társadalom minden szférájában, miközben az új tendenciákkal új konfliktusok sora vette kezdetét. Mindannyiuknak, így Gerelyesnek is, nem a konfliktusok megtalálásáért kellett tehát kutakodnia, hanem a művészi kifejezés érvényességéért - amihez szerintünk is elengedhetetlenül hozzátartozik az alko­ tói látásmód összetettsége. Ebben ma is egyet kell értenünk B. Naggyal. Hogy a nemzedék tagjai közül ki, hogyan, milyen szemszögből dolgozza fel élményeit, döntően világképük határozza meg. Már ekkor egyértelmű, hogy az első hullámmal érkező Galgóczi Erzsébeté, Szabó Istváné, vagy Moldovaé más, mint történetesen Gerelyes Endréé. Azt is értve a különbség alatt, hogy neki mást kell meghaladnia, mint a többieknek. Helyzete ebben a tekintetben is kü­ lönleges, leginkább talán Kertész Ákoséval vethető össze, bár utóbbi indulását a fővárosi munkásközeg, maga Budapest sok tekintetben módosítja. Gerelyes vi­ szont hozza magával azt az osztályharcos szemléletet, amit még diákként szívott magába az ebből a szempontból sajátos atmoszférájú és a társadalmi rétegeket nézve is sokkal egyneműbb Salgótarjánból. B. Nagy László megállapításának G erelyesre vonatkoztatva abban van igaza, hogy ez a leegyszerűsítés mozzanatát is tartalmazó, a „ki kit győz le?” kérdése alapján osztályozó szemlélet kétség­ telenül nyílt konfliktusokban látja alakulni olyan időszakban is az életet, amikor a hatalom birtoklásának kérdése már megmásíthatatlanul eldőlt, és a nemzeti egy­ ség. a szövetség politikájának realizálása, kiteljesítése válik dominánssá. Ebben a keretben kiépülhet a mindennapi élet világa, amelyben a politikai-ideológiai meghatározottságok már több közvetítéssel, nagyobb áttételekkel érvényesülnek. 11 �G erelyes azonban még mindig nyílt harcos, felhúzott sisakrostéllyal, sőt páncél nélkül. B. Nagy nem is hozhat más ítéletet, mint a következőt: ,,Amennyire ro­ konszenves az író, annyira beszűkült, távlattalan a kötet összképe". Meg is mondja, nem az osztályharcos szemléletet kifogásolja, hanem ennek azt a szűkítettebb változatát, amely nem teszi lehetővé a társadalmi harc mélyebb és széle­ sebb felvetését. Mert ennek hiánya teszi G erelyes kötetét „valahogy kisszerűvé, földhözragadttá” . B. Nagy kemény és egyértelmű megállapítását hosszan fejtegeti is. A sokszor emlegetett lehetséges Hemingway-hatást vizsgálva, az egyénire, a fizikaira csu­ paszított helytállás korlátaira mutat rá, mint amin keresztül lehetetlenség a szo­ cialista morál megteremtése, vagy győzelmének ábrázolása, a „polgárkamorál” ellenében. „Éppen az a jellemzője e folyamatnak, amit G erelyes elhanyago l: hogy az. emberi öntudatnak egyszerre kell az élet apró - és sokszor eléggé ke­ serves - hercehurcáival s a lét, a társadalmi harc kérdéseivel szembenéznie". Az eddigiekből is világosan kiderül, hogy míg Illés László már a pályakez­ dést beérkezésnek, egyfajta társadalompolitikai elképzelés megvalósulásának lát­ ja, addig B. Nagy László egy sokkal differenciáltabb irodalomkép jegyében leg­ feljebb a személyes szimpátiáját előlegezi, ám a teljesítményt szinte csak tünetértéke miatt tartja figyelemre méltónak. B. Nagy László értékítélete nem maradék­ talanul elutasító, inkább a lehetőségekre figyelmeztet, Gerelyesére is, és tágabban az egész nemzedékére. Úgy látja, ennek alapvető feltétele, hogy „ezt a »bonyolultabbat« fülönfogják” . Végül is elmondhatjuk, hogy a kritika figyelmét nem kerülte el Gerelyes első kötete. Többen többféle irányból közelítették meg indu­ lását. A véleményekből kirajzolódott minden olyan kérdéskör, amelyet a kritika a soron következő két novelláskötettel és a pályazáró regénnyel kapcsolatban majd újólag vizsgálat alá vesz. Töprengés az éjszakáról (Bp. 1963. Szépirodalmi). A második kötet - az iro­ dalmi élet akkori viszonyaihoz képest - hamar követte az elsőt. Hét novellát, két riportot és egy esszét tartalmaz. Vegyesműfajú tehát, s a kritikák erre épp­ úgy felhívják a figyelmet, mint a második kötet jelentőségére az alkotói fejlődés szempontjából. Almási Miklós mindkét vonatkozást szem előtt tartja, hangsúlyozva írónk tu­ datosságát, amire már az első kötet idején felfigyeltek. Így ír: „A második kötet szigorúbb vizsgáztató, mint az első: ilyenkor már önmagából vizsgázik az. író vajon meg tudja-e őrizni, tovább tudja-e fokozni az első írások frissességét? G e­ relyes Endre új elbeszélőkötetében tudatában van ennek, és talán ezért is választ egy csokorba filozofikus riportot, széles sodrású novellát és esszét. Mintegy az öngazdagodás tükreként.” Elismerően szól az „új utak kereséséről” , aminek leg­ fontosabb vonása, hogy „ez a kötet már előbbre akar lépni az objektívebb tár­ sadalomábrázolás felé” . Miután az írói szándékot körvonalazta, a megvalósulás szintjei szerint csopor­ tosítja a kötet anyagát. Úgy találja, vannak írások, amelyek inkább a (1.) kezdeti korszakhoz sorolhatók (pl.: Békesség, békesség) ; az „új stílust” képviselők kö­ zül például az Charon (2.) feleúton található a régi és új között: a (3.) Kegyet­ len történet már „egy sok oldalról csiszolt kő benyomását kelti” , a Nyolcfokos szép lejtő pedig „a régebbi írások támadó-etikus hangvétele és az új írások hi- 12 �degebb látásmódjának sikerült ötvözete” . Míg a (4.) riportokat és az esszét az átmenet kérdései, a stílus feletti töprengés kifejeződésének tartja. Csoportosításából és osztályozásából úgy vélhetjük, hogy az első kötethez ké­ pest egyértelműen előrelépést állapít meg. Almási összetettebben ítéli meg a tel­ jesítményt. „Magas színvonalú tévedést” emleget, amelyből a jövőre nézve biz­ tató következtetést von le. A tévedés színvonalában ugyanis a „nagyobb formá­ tumú kibontakozás ígéretét” látja. Legfőbb kifogása: „A z önmagát figyelő, elem­ ző író és a gyakorló novellista »n in cs szinkronban« egymással.” Almási Miklós sarkallatos kifogása másoknál is visszatér. Dersi Tamás: „ M i­ lyen kár, hogy erre, az olvasóként és kortársként szívesen, azonosuló örömmel vállalt eszmei színvonalra még csak a lírai, a reflexív én, a riporter-esszéiró ju­ tott fel, megelőzve az epikust, a novellistát." Fülöp László jótanácsa: „»d olgozza le« a novellaíró Gerelyes az esztétikus G e­ relyes »előnyét«: ugyanis akkor számíthatunk valóban maradandó, nagy novellák, születésére.” Nagy Miklós és Dénes Katalin is szóvá teszik a személyességet, de ezt nem szembesítik oly módon a műfaji kérdésekkel, miként Almási. Nagy Miklósnak ha van is kifogása, úgy találja „egészében véve mégis nagyon vonzó tulajdonsá­ ga" a személyesség Gerelyesnek. Dénes Katalin „a hagyományos személytelen­ ségről” való lemondás jegyében az újdonságot emeli ki. Fülöp László forma­ bontást emleget, ha idézőjelesen is, és a kísérletezés vonzásában élő fiatalok „leg­ jellemzőbb” képviselőjeként G erelyest nevezi meg. Igaz, alább ebből kiemeli a már előbb idézett módon - az esztétikai szempontú önvizsgálatra is vállalkozó Gerelyest. Olvashattuk, milyen ítélettel társítva. Nagy Miklós és Dénes Katalin véleménye abban a megállapításukban is összecseng, hogy a korábbiakhoz képest mindketten bonyolultabbnak, összetettebbnek látják az újabb írásokat. Nagy Mik­ lós ehhez még hozzáteszi azt az észrevételét, hogy Gerelyesre ebben a kötetben „tragikusabb árnyalatú szemlélet jellemző. A fiatal művész moralistává érik.. . ” Nagy Miklós egyedül áll ezzel a véleményével. Pedig lényeges kérdésre tapin­ tott, Gerelyes lehetőségére, egyéni vonására mutatott rá. Dersi Tamás éppen ellenkezőleg látja. Nála a moralista Gerelyes és az írói programján elmélkedő tudatos Gerelyes élesebben szembekerül egymással. Ezért csak látszólag áll közel a véleménye Almásiéhoz. Nála ugyanis elvész, ami A l­ másinál a bírálatban is benne van, s amit Nagy Miklós külön méltatott: a ma­ gasra helyezett etikai mérce igényességében rejlő ígéret, a moralista - mint G e­ relyes szereplehetősége. Dersi szerint a „két év előtti kritika nem alaptalanul tette szóvá, hogy a rokonszenves tudatossággal dolgozó fiatal író erkölcsvallató és hirdető igényessége olykor még beéri elvont konstrukciókkal. Gyengeségét ma­ ga is szóvá teszi Így írni című tanulmányában. Diagnózisával egyetérthetünk: az egyetlen tételre koncentráló tézisnovella, a gondolatot lefokozó, művészi kifeje­ ződését akadályozó tantörténet aligha felel meg írói programjának.” Tegyük hozzá, Dersi véleménye nem teljességgel elítélő. Még védelmébe is veszi Gerelyest. Kijelenti, hogy „azoknak, akik a kötet értékét egészében tagadják, aligha lehet igazuk” . Ez azért különös megállapítás, mert a megjelent kritikák között ilyent nem találtunk, s ebből az is következik, hogy többesszámban eleve nem is beszélhetünk „egészében tagadó” kritikákról. Nyilván az informális közegben terjengő véleményekről lehet itt szó, jelzéseként Gerelyes egyáltalán nem könynyű helyzetének. Mintha az Illés László által félreérthetetlenül kijelölt szerep most visszaütne, s Gerelyes a nyílt támadások mellett alattomosabbnak is ki 13 �lenne téve. Az erre az időszakra vonatkozó baráti visszaemlékezések ezt megerő­ síteni látszanak. F ülöp László kritikájával kapcsolatban jegyezzük meg, hogy mintegy gyűjte­ ménye az első kötet novelláiról leírt kifogásoknak. Mintha a kritikus gondosan tanulmányozta volna a vonatkozó irodalmat, de legalábbis B. Nagy László szempontjai kimutathatóan nem hagyták érintetlenül. Ő is csoportjelenségnek, s egyúttal Gerelyesre is jellemzőnek fogja fel a történelmi tapasztalat hiányát, szerinte is „ez a csoport már kimaradt az elmúlt két-három évtized lélekroppantó forgatagából". Első felbukkanásának idézésekor már jeleztük, hogy ez a v é ­ lemény életrajzilag sem állja meg a helyét. Hozzátehetjük, a kötetekben olvas­ ható több írással, az azóta a hagyatékból publikált töredékekkel, (mint utólagos bizonyítékokkal) összevetve sem. Úgy látszik azonban, hogy itt egy kritikai köz­ hely születésének lehettünk tanúi, amely aztán makacsul tartotta magát. Mások egyéni köteteiről szóló ismertetésekben is fellelhetjük. A látszólagos sokszólamúságot Fülöp is szóvá teszi, hasonló módon, ahogyan azt többektől láthattuk az első kötet esetében. Fülöp követelményt is állít, amely hasonlatos a Koczkás Sándor által leírtakhoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy a művészi siker elért hatásfokának megállapítása és méltatása helyett in­ kább feladatként jelöli meg „a konfliktusok színvonalának megmunkálását” . Ami, ugye, eredménynek kevesebb, mint amennyi az első kötet esetében már megva­ lósult. Ennyiből is kiderülhetett, hogy a második kötet nem hozta m eg a remélt szakmai sikert. A jellegzetes G erelyes-írások hasonlóan jellemző kritikusi értékelést kap­ nak: a kritikák szóhasználata, kategóriarendszere, problémalátása állandósulni látszik. A beérkezés regisztrálása helyett többen még mindig a jövőbe helyezik reményüket, mondván, hogy „ G erelyes útja magas tetőkre vezethet még” . K i vagy Te? - Á bel! (Bp. 1967. Szépirodalmi). A könyv megjelenésének dá­ tuma a nagy munkabírásúnak megismert Gerelyes esetében, aki előtt a kiadók sem zárkóznak el, figyelmeztető. Taxner-Tóth Ernő fel is teszi a kérdést: „mi­ ért ilyen kevés az elmúlt négy év termése?” Kenyeres Zoltán és J uhász Béla rö­ viden vázolja G erelyes pályáját, s ahogyan a második kötetről beszélnek, vala­ mint a harmadik megjelenéséig eltelt időről, abból világosabban kiderül, milyen volt valójában a második kötet fogadtatása, s az hogyan hathatott Gerelyesre. Kenyeres szerint „pályája gyorsan iveit felfelé, később egy időre megtorpant. Új kötete sok belső vívódásról, keserű és nehéz útkeresésről tanúskodik” . Juhász Béla, miután megemlíti a második kötet lanyhább fogadtatását, kemény ítéletét is hozzáteszi: „ Írói fejlődésének, kibontakozásainak íve azóta sem emel­ kedett az olvasó magasra szökött reményei szerint. A Töprengés az éjszakáról (1963) a részleges előrelépések ellenére, egészében nem hozott számottevő új eredményt. ( . . . ) Az utóbbi években meg mintha lassúbbodott volna alkotó munkájának tempója is, kihagyások, majd további keresések tanúi lehettünk.” A három vélemény alapján megértjük Faragó Vilmos kérdését is. A harmadik Gerelyes-kötet megjelenése előtt tette közzé látleletét a magyar noVella akkori helyzetéről. Megkérdezte: „hol vannak a fiatal reménységek? Hol van Gerelyes Endre?” Gerelyes nevének kiemelése jól jellemzi azt a várakozást, amely mun­ kái iránt megnyilvánult. (Más kérdés, hogy az amúgyis a kollízió változatait bon­ colgató író nem csökkenő feszültségeire, hogy ne mondjuk, frusztrált állapotára 14 �milyen hatással lehetett ez a hevített légkör.) Faragó is felfokozott kíváncsiság­ gal veszi kézbe az új kötetet, amelytől a választ várja. (Lengyel Péter és Szako­ nyi Károly munkáival együtt ír róla.) „Kedvező ítéletet” kér, majd megadja a „jó" -t. Indoklása szerint Gerelyes „művészi értelemben máris győzött.” Hogy mi lyen küzdelemben és „k i” fölött, arról így ír: „Gerelyes nem egyszerűen kifejezni akarja magát - novellában, riportban - , hanem legyőzni, meghaladni, újjágyúrni. Gerelyes önmagával birkózik. A benne lappangó démonnal. Gerelyes intelligens vadember. S amit a jelző és a jelzett szó hordoz, az harcol benne egymással." Faragó tapintatosnak aligha nevezhető jellemzése mégiscsak előrelépést állapít meg. A továbbiakban még a Hemingway-hatást is leküzdöttnek veszi, „félreismerhetetlenül” G erelyes-novelláknak nevezve a kötet anyagát. Sem juhász Béla, sem Kenyeres Zoltán nem így látja. Juhász Béla érzékeli és elismeri az írásokban rejlő tehetség jeleit, de szerinte a novellák nagyobb részt „valahogy még mindig a pályakezdés periódusában tartanak, csak ígérik a várt áttörést újabb szintek meghódítására". Dicsérően szól az írói világképről is, ám éppen annak kiforrottsága miatt tartja szinte talányosnak a részleges eredményt. Kenyeres is csupán az etikai győzelmet ismeri el: Gerelyes „most ért el az írói férfikorba, amikor felismerte, hogy művészetének és sorsának alakulásáért első­ sorban önmaga felelős." A Gerelyessel kapcsolatban kezdettől fogva emlegetett személyesség kérdéskö­ rében itt érkezünk cl arra a pontra, amikor már élet és alkotás, lét és mű vi­ szonylatában elemzik a színvonalasabb kritikákban, miközben természetesen má­ sok (például Danyi Gábor, Lovrity Endre) legfeljebb megállapítják, esetleg ön­ magában vizsgálva tartják kevésnek a személyességet. Már Faragó Vilmos tett célzást írónk életformájára, amikoris a fentebb idé­ zett kérdésére Gerelyeesnek az lett volna a válasza, hogy a lágymányosi bisztró­ ban megtalálhatja. Faragó zárójeles riposztja: „tudtam, hogy Gerelyes a lágy­ mányosi bisztróban ül” . Értse, akinek szeme van hozzá, mit jelent a mondat a kurzivált szóval.. , juhász Béla ennél szókimondóbb: „R égi igazság, hogy a tehetség mellett jól is kell gazdálkodni az adottságokkal az optimális életmű megalkotásához ( . . . ) Vajon Gerelyes nem adósa-e máris önnön tehetségének?” Bár írása végén juhász Mária is kérdőjelesen látja a jövőt, Gerelyes műbeli személyességét és közérzetét, életvitelét szorosabb egységben vizsgálja, s alkotói erényként méltatja. Önfeltárulkozását, belső feszültségeinek megmutatását nem tekinti merő szubjektivizmusnak. Gerelyes (Szakonyival együtt) „az írói munka tárgyává tették” vívódásaikat, méghozzá mindenkihez szólóan. Szerinte az iro­ dalmi élet legendái, melyek azt terjesztik, Gerelyes (vagy Szakonyi) megtorpant volna, valójában nem igazak, Hiszen „a modern irodalom története azt bizo­ nyitja, hogy a rossz közérzet, az emberi szemlélet drámai változása is tárgya le­ het, még mindig igen aktuális és érdekfeszítő tárgya az írói alkotó munkának." A kritikák most nem fordítottak kellő figyelmet a kötet vegyesműfajúságára. Pedig ebben az esetben még az írások sorrendje, a szerkesztés is vitatható. Nincs ugyanis sem tartalmi, sem formai indoka a riportok és a novellák keveredésé­ nek, majd annak, hogy zárótételként állattörténetekbe foglalt példázatok olvas­ hatók. Ha a szerkesztés ötletszerűségét nem is, a riportokból kihámozható írói szán­ dékot annál inkább érte bírálat. Taxner-Tóth Ernőnek úgy tűnik, Gerelyesnek „kevés megírható élményanyaga van” . A badacsonytomaji kőbányában eltöltött időről írott riportja kapcsán jegyzi meg: „A valóságismeret bővítésének nem ez 15 �a fajta közvetlen tapasztalatszerzés az egyetlen lehetősége; az írói horizont tá­ gítását szolgálhatja a korszerű műveltség sokágú fogalmába tartozó különböző szellemi tevékenységek elményük művelése is.” Jelentőségéhez képest ugyancsak keveset szóltak Gerelyes „kettős kötöttségé­ ről” (Juhász Mária), amely egyrészt az otthoniakhoz fűzi, arról a „sajátos össze­ tételű munkás- és paraszti” (Lovrity Endre) környezetéről, amely iránt „írói lelkiismerete érzékeny” maradt (Lovrity Endre), miközben - más részről - a fia­ tal népi értelmiség minden gondjával küszködik életének új közegében. Joggal figyelmeztet Juhász Mária, hogy a hűségnek ez a konfliktusokban kibomló téma­ köre „vörös fonálként húzódik végig” Gerelyes minden addigi kötetén. Ma már tudjuk, hogy a Lancelot-ról ugyanezt mondhatjuk. Lényege szerint tehát az élet­ mű egyik központi problémájaként kell kezelnünk. Azt sem hangsúlyozta eléggé a kritika, hogy a Gerelyesnél szokásos, korábban tantörténetnek, példázatnak nevezett műtípus számszerűségében és arányaiban is megszaporodott. Ebben az esetben a kritika esztétikai alapozottságának hiá­ nyára kell gyanakodnunk. Taxner-Tóth Ernő a Gerelyes-novellák „legértékesebb rétegének” a „gondolkodás síkját” tartja, míg, szerinte, a „hősök halványan ki­ rajzolt emberi arca többnyire vázlatban marad” . Lovrity Endre is rátapint a Gerelyes-féle írói módszer műfaji kulcsproblémájára, ha nem is adja magyarázatát: „Az író ( . . . ) annál bizonytalanabb, minél inkább »epikus« tárggyal áll szem­ ben.” A további elemzés útját véleményünk szerint Kenyeres Zoltán jelölte ki: ..Gerelyes a »schillerizáló« módszert követi. Nem a tételek bomlanak ki az ele­ ven bús-vér figurákból, hanem a szereplők testesítenek meg tételeket.” Végezetül elmondhatjuk, hogy a harmadik kötetről szólva a kritika minden korábbinál élesebben polarizálódott. Az elmarasztaló hangok erősebbek, s még olyan szólam is akadt, amelyben szerzőnk visszautaltatott a startkőhöz. Ugyan­ akkor számot kell vetnünk azzal a pozicionális előnnyel is, amely Faragó V il­ mos É let és Irodalomban megjelent kritikájával járhatott, azzal amely Faragó Vilmosnak az akkori irodalmi életben betöltött szerepéből következhetett. Gere­ lyest azonban ez aligha doppingolta. Következő kötete hat év múlva jelenik meg. Ő akkor már két hónapja halott. Isten veled, Lancelot! (Bp. 1973. Szépirodalmi). Mintha a saját koporsója után dobott volna búcsúröget__ A kritikusok nem érzéktelenek: a kegyelet hangján szól még a bírálat is. Tamás István egyenesen kijelenti: „E z már nem bírálat, hanem tisztelgés” . A barátok nem annyira elemzik a müvet, mint inkább a veszteségről beszélnek, miközben felidézik Gerelyes emberi alakját, s ehhez a búcsúzó regény dicsérete is társul. Baranyi Ferenc szerint „kitűnő regény” maradt utána, a Lancelot... „legmaradandóbb alkotása. A szocialista magyar próza igen komoly értéke.” Ba­ ranyi azonosítja a szerzőt főhősével, egyben az erkölcsi jóvátételről sem feledke­ zik meg: „legelesettebb éveiben sem szűnt meg Lancelot m aradni...” Farkas László summázata szerint Gerelyes a regényében „összegezte mondandóit” . A kritikus eddig a megállapításig a jellemző Gerelyes-motívumok és -tartalmak fel­ sorolása után jut, amelyeket itt nem idézünk, mivel a korábbi kötetek visszhang­ jából már megismerhettük. Természetesen Farkas László is Lancelot és Gerelyes azonosságát igazolja: „Aki ismerte, tanúsíthatja” . De szövegszerű példákkal is 16 �alátámasztja véleményét. Ennél fontosabb megállapítása, hogy ezzel a regénynyel „tört ki” Gerelyes „a görcsös bénultságból” . Tamás István fájdalmában ugyanez a felismerés sajog: „Kínzó olvasmány: Gerelyes közelébe jutott valaminek, már-már el is érte, de meghalt, s a mű nem folytatható. Most látszik igazán a veszteség; nagy próbákra, nagy művészi tet­ tekre volna képes". Tamás István finoman jelzi a kifogásait is, miként az előbbi mondatból is kiolvashatjuk. Nem tagadja meg a „jó könyv” minősítést, „rész­ letszépségei” , „nyelvének ereje és tisztasága” őt is meggyőzik. A tisztelgéshez mégis hozzáteszi: „N em tévedett nagyot, a feladatát majdnem megoldotta". Az eddigi kritikai észrevételek után mégis meglepő, miben látja a félsiker okát. Megállapítja, hogy a Lancelot.. . „parabolaregény” . Meglepődésünk kiváltója nem ez, hanem a folytatás. Íme: „ M erlin: tétel. 5 mert az absztrabálás távol esett Gerelyes hajlandóságától, a regényt benépesítő figurák is tételek." Mi in­ kább Farkas Lászlóval értünk egyet, aki szerint Gerelyes az Arthus-kör történe­ tével „megtalálta az ideális színpadot eszméi, indulatai kifejezésére” . Hozzáté­ ve ehhez, hogy az elvontság fokozatos felerősödése írásaiban, annak ellenére, hogy az író mindig a való világról beszél, s személyéhez is inkább az élet vaskosságait társítjuk, alaposabban megvizsgálandó. Hajdu Ráfis Gábor az első, aki ezt a paradoxont világosan megfogalmazza. Miután ő is megállapítja, hogy pa­ rabolaregényt írt Gerelyes, felteszi azt a mindeddig megválaszolatlan kérdést, amely nélkül nem láthatjuk tisztán Gerelyes hagyatékát, azaz - véleményünk szerint - a kérdés nem csupán a regényre vonatkoztatható: „Mégis - önkéntele­ nül - először az a kérdés vetődött fel bennünk, miért alakult így ez a pálya? Hiszen nem kedvelte Gerelyes ezt a kifejezési formát.” Hajdu Ráfis bizonyítéka a második kötet Így írn i... című tanulmánya. Ma már legfeljebb csodálkozha­ tunk az azóta szintén elhunyt nagy tehetségű fiatal kritikus pillanatnyi figyelmet­ lenségén. Nem elsősorban azon, hogy szó szerint kezeli az írói vallomást, ,.egy az egyben” alkalmazza a produktumokra is, hanem a következők miatt: ,.S ha akad is egy-két (sic!) írása, ( . . . ) reá mégis sokkal jellemzőbb volt annak a konkrét, társadalmi, emberi valóságnak az érzékletes megjelenítésére, amely alkalmasint hordozza a tételt." Hajdu Ráfis Gábor erre a rejtélyre csupán a regényben keresi a magyaráza­ tot. Ha kimerítő válasz így nem is születhet, H. R. G. tökéletesen megfelelt an­ nak az olvasói programnak, amit egy másik kritikus, Keményffy Margit így ha­ tározott meg: „Hármas olvasói tevékenységet végzünk: követünk egy hallatlanul izgalmas történetet, figyeljük egy kiemelkedő személyiség önalakitó tevékenysé­ gét, és keressük a szimbólumok Saját korunkra alkalmazható megfejtését.” (Mel­ lesleg: Keményffy szerint Gerelyes „maradandót alkotott" ezzel a regénnyel.) Végül Hajdu Ráfis megválaszolja a saját kérdését is. A mondához való hűségre egyáltalán nem törekvő feldolgozásmódból arra következtet, ürügy volt csupán a L ancelot-történet, annak érdekében, hogy a szerző a „normatívnak tudott embe­ ri magatartás tartalmát” megfogalmazhassa. Hozzáteszi még: „Talán ezért for­ dult a parabola felé". Haidu Ráfis az eredményre is rákérdez, és Gerelyes End­ réhez méltó nyíltsággal, egyenességgel válaszol: „Hamis kegyelet lenne az, amely­ nek. nevében igent mondanánk. A z Isten veled, Lancelot! értékben, erőben nem vetekedhet a legjobb Gerelyes-novellákkal sem." Annyit azonban Hajdu Ráfis is elismert, hogy ezzel a regénnyel Gerelyes a halálos baleset előtt ,,a romlásból kimenekülni látszott” . 17 �Tigris (Bp. 1975. Szépirodalmi). Gerelyes halála után, dicséretesen rövid időn belül, megjelent írásainak válogatott kötete, születésének negyvenedik évforduló­ ján. A fülszöveg szerint abban a korban hunyt el, „amikor a prózaírók indulni szoktak, vagy első sikereiket aratják” . A válogatás munkáját G áll István végez­ te. Nem ragaszkodott az időrendhez, a kötet ciklusokba rendezett tagoltsága mégis jól követhető. Nem álljuk meg, hogy ehhez hozzá ne fűzzük: véleményünk szerint nem rekonstruálja világosan a pálya alakulását a Kilenc perctől a Lancelot-regényig. Ezt csupán azért jegyezzük meg, mert a kritika figyelme erre nem terjed ki. A visszhang is kevesebb ahhoz képest, hogy már portrévázlatra avagy egy pályakép kialakítására is alkalmas az idő. Pedig Szász Imre alkotói érzé­ kenységgel állítja: „Most megjelent kötete A tigris, (helyesen: Tigris - L. P.), amely válogatott novelláit, riportjait s egyetlen kisregényét tartalmazza, határo­ zott és szorongató képet ad Gerelyesről.” Tamás István még mindig azzal zárja írását, hogy „nem ez a bírálat alkalma” . Részletes elemzés helyett „megszakadt életművet” emleget, talányosságról, ho­ mályosságról ír, Gerelyes „tanárosságát” idézi és közismert „türelmetlen jobbító szándékát” . Csongrády Béla a tehetség elismerése után nem udvariaskodik. A kulcskérdések közül kettőben is állást foglal. „Tézisszerűsége már-már a sab­ lonszerűségig jutott” - állapítja meg. Aztán: „fantomok ellen, légüres térben, misztikus közegben” hadakozott. Utóbbi megállapítása azért figyelemre méltó, mert a Gerelyes-írások feszültségcsökkenésre, kiegyenlítődésre ritkán hajló kiélezettségét ilyen kategorikusan alig-alig minősítették. Borbély Sándor a Palóc­ földről hozott osztályszemléletére és „különös nyerseségére” emlékeztet, valamint „méltánylandó etikus elkötelezettségére” . Hiányérzetét listába foglalja: „ a drá­ mai feszültség vázlatossága, a sűrítés bizonyos hiánya, a tézis-novella, a tantörténet-kerekítés kölönceitől való lassú felszabadulás” . Szász Imre - miként Simonffy András is, akit itt szándékosan nem idézünk elismerőbben szól a teljesítmény egészéről. Mi több, elismerőbben már nem is lehetne: „M ilyen iszonyú is az irodalom: Gerelyes leírta ezeket a halálos gyöt­ relmekkel teli pillanatokat, s a recenzens, akit megcsap e halálos gyötrelem, azt mondja rá: kitűnő próza.” Mindezt a Békesség-békesség című novella kapcsán állítja. Szól a halállal viaskodó Gerelyesről is, ami impressziomsztikus megjegy­ zéseivel együtt is újdonsága írásának. Megfontolásra érdemes az is, ahogyan a novellákat leválasztja a regényről. Szerinte az előbbiekben a belső szörnyekkel foglalkozik, míg a regénybe a „forradalom és hatalom” viszonyát rejtette. A no­ vellákról így nyilatkozik: „Bonyolultabbá, mélyebbé, ugyanakkor formailag oldottabbá vált: s hogy anyagával nem tudott még teljesen megbirkózni, azt szá­ momra visszatérő és kedves, szimbóluma, a Tigris jelzi; realista prózában az ilyen megszemélyesítés rendszerint kényszermegoldás, leegyszerűsítése a bonyolultnak.” A regényt Gerelyes megértése szempontjából fontos munkának tartja, de h iá ­ nyolja az irónia fűszerét: „Nem jó regény a Lancelot: gyermekien naív,- átlátszószimbolikájú, komolykodó.” Erki Edit a „torzóban” maradt életművet „korszakjelző jelentőségűnek” tart­ ja. B. Nagy Lászlóra hivatkozik, mint aki ,,döbbenetesen pontos” diagnózisát adta mindennek, s legfőképpen a próbák és konfliktusok, utáni kutakodásnak. Erki az egyetértése után pontosítja, hogy saját véleménye szerint milyen értelemben is korszakjelző Gerelyes munkássága. Ez pedig eltér B. Nagy értékelé­ sétől. Erki az évtizedforduló tapasztalatai alapján már az újabb írói rajokra al­ kalmazza B. Nagy koncepcióját: „A Gerelyesék után induló írónemzedék számára már a szocialista mindennapok természetes közege alakítja az eszményeket és 18 �morált. Az ő konfliktusaik, lázadozásaik már valóban más szférából valók. Ilyen értelemben korszakjelző Gerelyes törekvése.” Ebből érthetjük meg, miért nem véletlen, hogy a Gerelyest közvetlenül indulásától ismerő Simonffy András (aki­ nek 1965-ben megjelent első kötetét mint az új nemzedék jelentkezésének első jelét is szokás jegyezni) miért hivatkozik úgy Gerelyesre mint elődre. Simonffy Andrásék indulása valóban belső korszakhatárt jelöl a közelmúlt irodalmában. B. Nagy László, Erki Edit, Simonffy András állításai már ezért is megérik a komolyabb vizsgálódást, amelynek el kellene döntenie végre, hogy valóban az útkereső próbálkozások, az előzmények közé sorolható-e Gerelyes egyetlen pil­ lantással átfogható hagyatéka. Legvégül leszögezhetjük, hogy a kritika adósa maradt Gerelyesnek. Munkás­ ságát mindmáig nem tárták fel behatóan, nem vetették alá az egészre figyelő elemzésnek. A kevés számú adósságtörlesztők közül első helyen kell megemlíte­ ni Juhász Máriát alapvető tanulmánya miatt, Simonffy Andrást pedig ismétel­ ten, mert visszaemlékezéseivel és méltatásaival szinte a feledéstől mentette G e­ relyes nevét. A kritikák áttekintésével éppen az volt a szándékunk, hogy meg­ alapozzuk egy teljesebb pályakép megírását. 19 �SIM O N FFY A N D R Á S Így hinni... Arcképvázlat Gerelyes Endréről Egyedül akartam maradni. Ezért felmentem a tanulóba. ( . . . ) Itt készültem a szakdolgozatomra, itt töltöm most a negyedik évemet, egyre közelebb az ál­ lamvizsgához, egyre közelebb ahhoz, hogy mélyebben és jobban ismerjem a vi­ lágot, mint eddig. Ekkor gondoltam először arra: hátha értelmetlenül? Ekkor kezdtek dübörögni a nehéz géppuskák, és amikor az első ágyúlövéseket meg­ hallottam, egyszeriben szertefoszlott minden illúzióm a békés tüntetéssel, a mi »okos, javító szándékainkkal« kapcsolatban; tudtam, hogy itt most utcai har­ cok lesznek és abban a városban, amelybe négy évvel ezelőtt idegenként és tudatlanul jöttem, amely magába fogadott, megszerettette magát velem, embe­ rek halnak meg, lyukak tátonganak a házakon, az utca megtelik kő- és üveg­ törmelékkel, a villany kialszik és kezdődik egy olyan harc, amelyben nem tudom, kinek van igaza. Amikor pedig, hiszen a telefonok működtek, később megtudtuk, hogy az Astoria környékén szovjet péncélosok és páncéltörő fegy­ verekkel is felszerelt nem-tudom-kicsodák - nem tudom, hogy nevezzem őket: ellenállók, forradalmárok vagy csibészek, hülyék, hősök? - csaptak össze, tud­ tam, hogy át kell mennem a hídon, hiszen a lányok szállásán van Editke. ( . . . ) - Harcolnak a mieink közül? - Felületesen ismertem ezt a fiút. Földrajz sza­ kos volt. - Tudtommal nem. D e az Isten tudja. Szétszéledt mindenki - Te fogsz harcolni? - Nem - mondtam. - Igazad is van. Az Isten nyila löveti magát kupán. - Nem azért. . . Nemcsak azért. - Hát akkor mit csinálsz? Editke válaszolt. - Hazamegyünk. - Hülyék vagytok? Nem járnak a vonatok. Meg ez a ház akármilyen ro­ zoga, mégiscsak biztonságot ad. - Biztonságot talán. De bizonyosságot. . . Így történt, hogy amikor éppen nem szóltak a fegyverek, felkerekedtünk, és minden csomag nélkül - nehogy ránk lőjenek - elindultunk gyalog hazafelé.’’ Salgótarjánban korántsem volt a fővárosihoz hasonló méretű felfordulás. De december nyolcadikán a megyei tanács épületéből mégis feldördült egy sortűz a tüntetőkre (harctéri pánik, mondták később, mások szerint fegyveresek let­ tek volna a szemközti háztetőkön), halottak maradtak a tér kövezetén. Köz­ tük Gerelyes Endre legjobb barátja, Pallai József és egy másik barát, Ravasz István költő (aki éppen a szenet lapátolta be a pincéjébe az egyik szemközti háznál). A temetés már igazi tüntetés volt, gyászkarszalaggal, virágözönnel, néA z első részt előző számunkban közöltük. 20 �mán. A nógrádi szénmedencéből is megindult nyugatra a disszidálási hullám, Gerelyesnek is ajánlották, hogy „itt az alkalom” . Az „itt élned s halnod kell” -el válaszolt. Januárban már feljárt a fővárosba, tanult. Ez volt a dolga. 1956-nak végül is személy szerint annyit köszönhetett, hogy felnőtt, férfivá érett, tudatossá vált. Minden jel erre mutat. Önmagát is másképp látja már, kettősségét - egyik levelében - döbbenetes képben fogalmazza meg, immár axiomatikus tömörséggel: „Néha az a kellemetlen érzésem van, azt gondolom, hogy egy hittérítőt megevett egy kannibál, és én örököltem mind a kettő tulaj­ donságait.” Az érzékenyebb fül már kihallhatta egyik, fentebb már idézett 1955-ös levelé­ ből, hogy Gerelyes nem sokkal azelőtt Adyt olvasott. („Asszonyok neveltek, ké­ nyeztettek, lágyan, asszonyosan.. . stb.) 1955-ben még érzelmileg birkózik Adyval, illetve (még tudat alatt) a róla tanultakkal: „Én meg Ady Endrére fanya­ lodtam, noha közérzetem kitűnő, érverésem rendes. Ez a pózos költő (aki kü­ lönben a legnagyobb magyar poéták közé tartozik, de nekem nem túl rokon­ szenves) leírt pár olyan sort, ami tökéletesen feloldódott bennem, és mondha­ tom, olyan mintha én kérdezném Tőled. Hallgasd csak, így van, ni: Be nagy Tél zuhant rám, hitben, vágyban, célban. Valakim, egy Asszony, nálatok is Tél van? Havas, tört lelkemnek nincs vége, se hossza, Rendjét talán Te bús árnyad visszahozza ( . . . ) ” Alig egy évvel később már nagyon is tudatosan, indulatosan fogalmaz, bizo­ nyára véletlenül, megint éppen Ady Endréről: „H a A dy proletárköltő, mi volt József Attila? A dy szimpatizáns, de hogy proletárköltő, ez rettenetes nagy mar­ haság. Kérdezd meg, hogy mit tartanak Kassák Lajosról? Ha azt mondják, hogy elhajlott proletár, hasonlítsd össze Adyval. Ha nem proletárnak nyilvánítják, közöld, hogy Kassáknak több munkástárgyú verse van pedig. De olyan mocs­ kos torzítás ez, Adyt így félremagyarázni, hogy az borzasztó. N e érts félre. A proletárköltészet gyönyörű. József Attila és még egy tucatszor József Attila. De H., aki ismeri Adyt, aki az istenes verseit felolvasta nekünk, tíz vers alapján ezt mondja! Ez agyalágyidást vagy rosszindulatot kíván. Egy költő rendszerint nem töri át osztálykorlátait, a nevelés béklyóit, az életkörülmények falát. Össze­ forr az őt körülvevő atmoszférával, és csaknem visszhangjává, érzékeny memb­ ránjává lesz. A mikrofon, természetesen, távolabbi, erős zörejekre is érzékenyen reagál. É s a magyarság földszerető, szabadságkérő szitkozódása, jajgatása elég hatalmas hang a polgári A dy fülének. Reagál. De hol él ő abban a környezet­ ben? Ez lenne-e a proletárkörnyezet és valóság? Nem. Kirándulás ide, hogy milyen okok miatt, ne firtassuk, de nem lélekzik benne, nem az övé” . Az idézett levélben még oldalakon át hömpölyögnek az indulatos szavak. Érezhetően nem Ady ellen, hanem a hamis irodami skatulyák ellen.. . És mö­ götte mindaz, ami ellen Gerelyes már az egyetemen is hadakozott: ha egy gim­ náziumi tanár jót akart mondani például Adyról, előbb proletárköltővé kellett tennie, ateistává, s ha ezek a szentenciák elhangzottak, akkor néhány bátrabb irodalomtanár szinte suttogva, titokban felolvashatta egy-két „istenes” versét is, hogy, ugye, azért, nahát. . . „Nem minden pálya töretlen ívű.” Mint növendék, magam is végigültem ilyen irodalomórákat. (Ma annyit tudnak a középiskolások Adyról, hogy „ja, az a vérbajos költő. . . ” Mintha diliflepnije lenne.) „ Itt voltam Pesten, találkozhattam a menyasszonyommal, és akkoriban talán ez volt a legfontosabb számomra, lassanként megjelentek első, rövid kis cikke­ 21 �1955-ből érdemes idézni első találkozását az akkori évek akkori redaktorával: „A z első cikk még az enyém volt, nem tettek hozzá, csak húztak belőle. A má­ sodikat megtűzdelték »elvtárssal« meg ezzel-azzal vonalasították. Mikor a har­ madikat beküldtem, írtak, hogy menjek be. Egy R. nevű alak így szólt hozzám: - Fiatalember, magának jó a tolla meg szeme van. Nincs kedve külső mun­ katárssá válni? Havi 3oo forint és heti két cikk. É n nagyon örültem, de így folytatta: - Egy év után rendes munkatárs is lehet. Hogy ezt elérje, felajánlom a segít­ ségemet. írjon irányításom mellett, majd mindig megbeszéljük, mit. - Vagyis havi háromszázért írjam azt, amit ön diktál, és takarjam a nevemmel? - Igen. - Nem kell. - Eljöttem.” (Levélrészlet) A rovatvezető nem felfedezett, hanem kiemelt abban az időben. Ellenkezni sértésszámba ment. A rovatvezető R. még utánanyúlt, vetett néhány gáncsot G erelyes további megjelenései elé, aztán valószínűleg „ejtette az ügyet” . Ha nem, hát nem. Arra bizonyára nem gondolt, hogy túl nagy halat fogott meghajlított gombostűvégre akasztott kukoricaszemével. Növendék bálnából nem főznek ha­ lászlevet. G erelyes pedig bizonyára nem sejtette, hogy olyan vizekre tévedt, amelyek éppen zavarosak, s amelynek minden köbméterét kiigényelték és felosztották már egymás között a pecások és egyéb halfajták. Az igazi nagyhalak pedig éppen be­ kerítve hallgattak, miközben a halastavaknál a vihar okozta károk felmérése folyt éppen. 2 . „Elmegyek, vagy a New Yorkba vagy a Belvárosiba, megírom Tarjánba a boksznovellát. Az lesz a címe: Nehéz 9 p erc... Ha akarsz, gyere utánam, 10-re itthon vagyok. Hej-haj! Hej-ha! Csók Bandi” (1959 őszén) 1959-ben elkészült tehát a Kilenc perc című novella. 1960. január 22-én je­ lent meg az Elet és Irodalomban. Gerelyes mögött azonban ekkor már egy „bu­ kás” áll. Magyar-történelem szakos tanári diplomájának megszerzése után elfo­ gadja a zagyvapálfalvai iskolában felkínált állást. Rá jellemző a mozdulat: viszsza az övéihez, elkezdeni a heroikus küzdelmet a múlt átkaival, a „jobb- és bal­ oldali konzervativizmussal” szemben, még a helyszínen, alakítható, csírázó állapo­ tukban formálni „új embertípussá” a kölyköket. Már másnap levelet kap azon­ ban Sőtér Istvántól, aki gyakornoki állást kínál fel számára a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének bibliográfiai csoportjánál. Ge­ relyes él a lehetőséggel. Boldog. Szakdolgozatát korábban Jókai humora címmel írta, továbbra is foglalkoztatja a humorelmélet, Mikszáth életművét tanulmá­ nyozza. Soha ilyen szorgalmasan és rendszeresen nem dolgozik aztán, szinte für­ dik annak tudatában, hogy „betört” , elfogadták, lám, számítanak rá. Mentes mindenfajta sznobizmustól, olyannyira, hogy kitárulkozik, görcsei oldódnak, úgy gondolja, hogy sikerének hasonlóan szerencsés vagy vele egyivású pályatársai is egyaránt örülnek. Nem a „lám, mire vittem s vihetem még” gőgje, hanem a küz­ delem értelme nyert számára realitást, a „mégis érdemes volt” nagy érzése. V a­ lahol, valakiknek azonban nem tetszhetett az „újkáder” Gerelyes önfeledt mun­ kaszeretete, igényessége: egy év múlva, 1958-ban minden különösebb indoklás nélkül megkapja felmondását. És ekkor már nem megy vissza Zagyvapálfalvára. Kezdetben a IX. kerületi Vendel utcai, majd a XII. kerületi Márvány utcai ál­ talános iskolában tanít. Az Ilka utcában talál albérletet. Huszonnegyedik szüle22 �tésnapján feleségül veszi Schlattne r Editet. Hét négyzetmétert mondhatnak ma­ gúkénak; öt éven át zajlik itt életük - s ez az öt év lesz Gerelyes Endre életé­ nek egyik legfelhőtlenebb korszaka. Ősszel megszületik a Kilenc perc, és 1960 májusában már film is készül belőle. Film, amelynek egyik bokszoló hőse - a novellabeli ellenfél, akit kiütnek - maga Gerelyes Endre. Betör tehát a mű­ vészvilágba - a bokszmeccsek szabályai szerint. Talán - jellemzésül - nem szent­ ségtörés ide idézni a stúdióvezető Nemeskürty Istvánnal folytatott „meneteiről” levélben frissiben írottakat: „Tegnap nem írtam, mert Nemeskü rtyvel nem sikerült találkoznom. Ma azon­ ban. . . ! Reggel kilenckor találkoztunk a Belvárosiban (Kávéházban), most 1 /4 12. Most hagytuk, abba. Nemeskürtynek. a következők, miatt nem tetszett: 1/. Sze­ rinte militarizmus van benne. (Egészen vad ellenszenv.) 2./ W. (a rendező) el­ rontaná. (Csöndes megvetés.) Kezdődött a nagy lélektani bokszmeccs. Hivatkoztam: 1. a modernre 2. Bornemissza-monográfiájára 3. Nemeskürty intelligens fejére 4. Minden egyébre. Eléggé tűzbe jöttem, ő is, közösen szidtuk a magyar filmeket, a hülye rendező­ ket. Ripacskodtam egy kicsit, de inkább tényleg kétségbeesés volt, hogy egy okos ember nem rontja el a nagy filmlehetőséget. Nemeskürty megrendült. T el Azt hiszem, ilyet még nem csinált a pályán senki, legalábbis vele! Azt mondta, egé­ szen megroppanva és a tanárstílusból kiesve: »Arról már meg­ győztél, hogy az írói alapod egészen nagy, nem is merem hasonlítgatni.« (A fi­ zikum és a pszichológia mint alapok.) Azt mondta: »Arról győzz még meg, hogy erre a menetre szükség van, hogy én is szívvel tudjak mellé állni, és akkor meg­ van. Most már azt hiszem, én is meg akarom győzetni magam!!!« Az elutasítást hivatalosan visszavonta, várakozik, csütörtökön telefonálok ne­ ki. Akkor jön a II. menet. Édesem, azt hiszem, egészen korszakos diadallal a hátam mögött, agyonázva írok. ( . . . ) A ddig is írj, és ha tudsz, azonnal gyere. Felfelé jövet a kacsáért menj be Nagymamához! Sokszor, sokszor és nagyon boldogan csókollak Bandi." A húszperces kisfilm elkészült, sikere lett. Azzal, hogy Gerelyes elvállalta a kiütendő ellenfél szerepét, legendája teremtődött. Szokatlan volt ez az akkori légkörben, kiútkereső bizonytalanságban. Jól emlékszem rá, hogy a Kilenc per­ cet még presszókban is vetítették, amolyan vendégcsalogató fogás volt ez, mint manapság az állványra kitett színes televízió. A legenda arról szólt, hogy Gere­ lyes megkérte profi bokszoló filmbeli ellenfelét (aki őt játszotta), hogy ne csak filmes trükkel üsse ki, hanem amúgy istenesen, igazából. A profi bokszoló meg­ tette. Csakhogy Gerelyes nem tudta még, hogy egy-egy ilyen filmsnittet négyszerötször is meg szoktak ismételni. Node, sebaj! Végül a vágóasztalon derült ki, hogy ez az egyetlen eredeti jelenet hat mesterkéltnek a filmben, újra fel kellett venni, immár mímelt kiütéssel. Úgy jó v o lt... Az igazán szédítő, mert erkölcsi kiütés azonban akkor érte, amikor a filmgyár pénztáránál megjelent W., a ren­ dező is, és az írói honorárium felét besöpörte „társszerzőség” címén, természete­ sen a rendezői díjon felül. Ezt a ragadozó halfajtát Gerelyes még nem ismerte. Akkor még nem. A kész filmet mint közös célt látta maga előtt, olyan célt, amelynek elérésében mindenkinek megvan a maga pontosan körülhatárolt dolga és honoráriuma - egyértelműen, fegyvertársi alapon. Ebbe az ütésbe akkor be­ 23 �lerendült erkölcsileg és anyagilag is. És ez akkor mór - gyakornoki állásának felmondását is ideértve - a második gyomorszájra érkező egyenes volt. Még nem készült fel kivédésükre. Ami tragikusabb: nem látja jól saját helyzetét, sze­ repét. Magányos farkasként harcol, öklözik, és egyre inkább érzi, hogy az iroda­ lom jelene bonyolult érdekeltségi hálózatok, több évtizede lappangó ellenszen­ vek és sértettségek szövete, nem tud közelférkőzni a lényeghez (ha van), kívül marad, akárcsak az egyetemi évek történelemdolgozatos „ifjú titánja” . (Egy em­ lék: 1964-ben Tamási Áron újra írni, publikálni kezdett, érdeklődött irántunk, fiatalok iránt. Csatlakozott hozzánk, s eljött velünk egy baráti család vacsoraasztalától a Fiatal Művészek Klubjáig, onnan ő vitt bennünket tovább a Rátkai Klubba, ahol G erelyest Honty Hannának is bemutatta. Bandi nem állta meg, már az elején „tisztázta a frontokat” Tamási Áronnal, megdicsérte munkássá­ gát, majd kifejtette, hogy mi nem olyan novellákat akarunk már írni, mint ő. „Nagyon helyes, csak magyarul legyen” , felelte a nagy író, és attól kezdve az irodalomról kevés szó esett.) Gerelyes érzi már, de még nem méri fel annak a helyzetnek a veszélyeit, amelybe alkatával, származásával, egész habitusával csöppent, nevezetesen azt, hogy az ötvenes években sematizálódot (és éppen ezért az olvasóközönség előtt jócskán hitelét vesztett, korrumpálódott) magyar iroda­ lom, amelyre ráadásul később „az ellenforradalom szellemi szálláscsinálója” bé­ lyeg nyomódott rá, éppen fertőzetlen, eszmeileg nem zavart, nyers őstehetségekre kíván építeni. Teherbíró, szellemileg is újjáépíteni képes tehetségekre. A tisz­ ta lappal indulókra. A helyzet korántsem volt azonban ilyen egyszerű. „ A hatvanas évek elején-közepén - magunk sem voltunk igazán tudatában írja Tóth Dezső irodalompolitikus 1976-ban szenvedélyes viták közben is örültünk a Húsz órának, a Rozsdatemetőnek, a Részeg esőnek, a Hideg napok­ nak; elégedetten méltattuk-bíráltuk a Pesti emberek, a Hajnali tűz előadásait; méltán hivatkoztunk a Tűztáncra s Váci Mihály, Garai Gábor fejlődéssel lépést tartó közéleti költészetére csakúgy, mint az 1954-es Emberavatás prózairodal­ mának megújuló folytonosságára vagy a Galambos Lajos, Szakonyi Károly, G e­ relyes Endre nevével fémjelzett fiatal prózaíró generáció jelentkezésére. S a ki­ fejezetten szocialista irodalom e lendületes kibontakozásáruik sodrában fenntar­ tásokkal, bírálva is a téves történelemfilozófiai általánosításokat, megértettük és visszaigazoltuk a hatalomgyakorlás felelősségére figyelmeztető Kegyencet, Ötö­ dik pecsétet, Árulót. Annál is inkább, mert a „szövetséges irodalom” képviselői művekben - nem egyszer a szocialista irodalom körébe vonható müvekkel tükrözték, tanúsították a szocialista társadalmi valóság minden igazi tehetséget vonzó-orientáló erejét.” Elgondolkoztató az e művek mögötti névsor: néhány töretlen pálya, aztán a halottak, meghasonlottak és azóta is hallgatók csapata. Baranyi Ferenc, a barát és költőpályatárs 1977-ben, a Magyar Ifjúságnak adott interjúban fogalmaz az indulás éveiről: „Sokan azt mondják: a mi nem­ zedékünknek történelmi szerencséje volt, hiszen indulásunk idején jó néhányan hallgattak. Megjelent a Tűztánc (versantológia), amely felverni volt hivatott ezt a csöndet. É n magam valamivel később jelentkeztem, de vállalom azokat, akik­ kel lényegében együtt indultam: Ladányit, G yörét, még akkor is, ha ezt most talán nem is olyan népszerű emlegetni. Azt mondják: csak azért lettünk olyan hamar ismertek, mert minket akartak kijátszani adunak a hallgatás ellen. Így volt-e, nem tudom. Az mindenesetre hamar kiderült: mindenki ment a maga útján. Ezért aztán akadt, aki úgy érezte, hogy nem felelünk meg annak a célnak, amelyre szánva voltunk - ha voltunk.” 24 �Gerelyes Endre 1959 nyarán ismerkedett meg Szabó Györggyel, aki ekkor az É let és Irodalom munkatársa volt. Az ő és tehetségekre érzékeny felesége, Mag­ da segítségével került Gerelyes az irodalmi, művészeti élet belsőbb bugyraiba, ismert meg „műfaj nélküli művészeket” , entellektüelleket és a szellemi élet né­ hány „szürke eminenciását” . Érzésem szerint soha nem érezte jól magát ezekben a körökben, a polgárpukkasztó kisördög azonnal ágaskodott benne, amint hamisságjelző készüléke csipogni kezdett agyában. Nem viselhette az önmagáért való impotens okoskodást, a kényelemben élők álproblémáit, filozofikus elkü­ lönültségüket, a terméketlen kulturáltság légkörét. Inkább kifordult az ajtón, ahogy Karinthy Frigyes is odahagyta a nagypolgári társaság forró, csészében tá­ lalt csokoládéitalát - máig tartó értetlenség közepette. De megtalálta hamarosan a hozzá hasonlóak körét, az akkoriban csakugyan fiatal művészek által létreho­ zott Fiatal Művészek Klubját Melocco Miklóssal és más képzőművészekkel; né­ hány évre „irodalmi házasságra” lépett Baranyi Ferenccel, közös ösztöndíj, kö­ zös külföldi utak, közös országjárások és író-olvasó találkozók. Végül is Szabó György az, aki először figyel fel igazán tehetségére. 1959-ben megjelenő Rombolják Tarjánban a régi falakat című szociografikus írása már címében is jelzi Gerelyes a félresöpört viskók, földszintes házak eltűnése felett érzett örömét - és újra csak meg kell állapítani: ilyen indulatú írásokra vártak akkoriban a szerkesztőségek. Hiszen ez az a korszak, amely a gyors ütemben épülni kezdő panelházas lakótömböktől várja majd az igazi „szocialista életkö­ zösségek” kialakulását (gyakorlatba ültetve át az „új emberrel” kapcsolatos jó­ szándékú naivitást), a vérmesebbek még az osztálykorlátok elmosódását is az összkomfortos lakódobozoktól remélik, miközben az infrastruktúra nem épül ki időben a lakótelepek környékén, s amolyan alvó-városnegyedek születnek, ahol egy hangosabban szóló rádió is merénylet a „pihenni vágyók” ellen, a jövő nem­ zedéke pedig galerikba verődve alakítja ki a bűnözés potenciális határait súroló csoporterkölcseit. Ugyanakkor sürget a kétségbeejtő lakáshelyzet, így a környe­ zet megóvása ekkoriban nem lehet cél, a környezetvédelem valamiféle új nyu­ gati luxusdivat, mentálhigiéniáról még szó sincs, a háztömbgyártókkal szemben elhalkulnak az igazi építészek érvei. Ingerszegény lágermentalitást gyártunk több tízezres nagyságrendben. Érdemes talán itt szólni róla - s ennyire élesen - , hi­ szen manapság isszuk a levét. Ezekben az években tárják fel a bulldózerek a viskók, sufnik, toldalékok maradékát, a nyomorúságos évtizedek szülte sajátos mikrovilágok beltenyészetét, a decentralizálás kampányszerű elindítása azonban vidéki városainkban torzult lokálpatriotizmust szül: már mindennek pusztulnia kell, ami földszintes, ami a múltra emlékeztet. Építészeti egységbe szerveződött városközpontok esnek áldozatul, több száz éve álló falakat váltanak fel száz évre sem garantált „élettartamú” panelek, s bizony ritka még az olyan átgondolt, építészetileg is egységbe rendezett városújító szándék, mint éppen Salgótarján­ ban. Gerelyes első, nagyobb nyilvánosság számára megjelent írása tehát őt ma­ gát igazolja, országosan ugyanakkor bátorítást ad egy kétes kimenetelű, érték­ pusztító kampányhoz. (Nem mintha egy ellenkező előjelű írás megmenthetett volna egyetlen értékes régi épületet is akkoriban.) Gerelyes egy későbbi írásá­ ban már - és ismét a lebontott s lebontásra ítélt házak ürügyén - felfedezi, hogy az építőszándék nem járhat együtt a válogatás nélküli rombolással, de a hatvanas évek legelején ez még nem aktuális felismerés. Nem csoda, ha már a tarjáni cikk és a Kilenc perc megjelenése után néhány hónappal jelentkezik nála a Magvető Kiadó, s induló új sorozata, az Új Termés számára novelláskötetet kér Gerelyes Endrétől. �Később, a hetvenes évek prózai, költői indulásaira figyelve, azt is hozzá kell tennem, hogy ezekben az években egyetlen feltűnést keltő, visszhangos megje­ lenés nagyobb példányszámú országos irodalmi lapban elegendő volt ahhoz, hogy a fiatal író neve „zászlóra kerüljön” . A Kilenc perc megjelenése Gerelyes szá­ mára már betörést jelentett az irodalomba. Manapság gyakran csak a második vagy harmadik önálló kötetnél dönti el (ha egyáltalán eldönti) a kritika és az irodalmi közvélemény végérvényesen: író-e vagy nem az, akinek neve a borító­ lapon áll. Mindkét gyakorlatnak megvannak a maga előnyei és buktatói: amaz nagyobb terheket, felelősséget rak az indulóra, emez kedvez a kontraszelekció­ nak, és az igazi értékek elkallódásának egyaránt, más esetekben elkényelmesíti a valóban tehetséges fiatalt, könnyen beolvasztja az eladható középszerbe. Gerelyes Endrét annak idején ennek a bizonyos első esetnek tipikus képvise­ lőjeként emlegették: egyszerre csak jelen volt, beszéltek róla, volt aki tőle várta a magyar próza megújítását, mások az irodalompolitika kreatúráját vélték fel­ ismerni benne. Szubjektív véleményem szerint Gerelyes méltó és alkalmas egyé­ niség és tehetség volt ahhoz, hogy megfeleljen az előlegezett bizalomnak. Tör­ ténelmi pillanatban lépett fel, egy új nemzedék küzdeni tudását és akarását hirdette, önálló felelősségét követelte az „adassék meg nekünk a tiszta lap” még körvonalazatlan programjával. Bármilyen vízválasztók (1945, 1956) nevelték is, és ta­ nították látni, meglátni hosszmetszetében is azt a társadalmi közeget, amelyben élt, mindenképpen korán volt még. Miközben néhány gondolatával tíz-tizenöt évvel megelőzte azok felvetésének aktualitását, valójában lassan, vívódva ér­ lelődő alkat volt, s a sürgető elvárások arra kényszerítették, hogy a korántsem mindig jóindulatú kritika és az olvasóközönség szeme láttára vívja meg körül­ járható egyéniséggé formálódásának csatáit. (A gyakorlatban ez például azt je­ lenthette, hogy fejbe lehetett csapni saját, korábbi féligazságaival, holott már jócskán túljutott rajtuk. Ezt tettem én is az imént, amikor a tarjáni falak lerom­ bolása felett érzett örömét olvastam rá, mondván, hogy országos viszonylatban nem volt ennyire felhőtlen ez az öröm. Csak el kellet volna hagynom azt az uta­ lást, hogy később korrigálta akkori nézeteit, s máris számon kérhetem rajta a panelprogram túlkapásait.) Élharcossá kiáltották ki abban az irodalmi dzsun­ gelháborúban, amelyet felfokozott napi politikai elvárások is terheltek, s ame­ lyet - mint láttuk - nem ismert, s amelyhez alkatilag sem volt hajlama igazod­ ni. De korán volt már csak azért is, mert amikor a Magvető Kiadó kötetet kért (!) tőle, kiderült, hogy mindössze a Kilenc perc egyetlen kész, érett írása, a fi­ ókban csak vázlatok, jegyzetek hevernek. Gerelyes Változnak az idők című visszaemlékezés-töredékében ezek a hónapok egy fiatal, ugratásra, derűre mindig kész általános iskolai magyartanár arcát mu­ tatják, aki minden nyáron lelkesedéssel készül az úttörőtáborba, hiszen a cserkészmozgalom politikai töltésével együtt lehanyatlott mindaz a kamasz romanti­ ka és erőpróba is, ami a cserkészéletet jellemezte: tábortüzek, csomókötés, ügyes­ ségi próbák, mondjuk így: előkészítés a férfias létre, a küzdelemre. Gerelyes fel­ fedeztette ezt a világot növendékeivel, ideálja az a tanár volt, aki nem ne­ vel és fegyelmez, hanem tudást közvetít és ismereteket ad, hiszen nem a maga hatodikos vagy hetedikes létében látta ezeket a lurkókat, hanem abban a fele­ lős folyamatban, amit az emberré (felnőtté) válás jelent, s amelyben most éppen hatodikosok vagy hetedikesek a leendő férfiak. Viszont elkapta tőlük a mumszot. „Olyan lett az arcom, mint a rajzfilmek iszonyú matrózaié, és hat hétig tá­ jára sem mehettem annak az iskolának, és azoknak a srácoknak, akiktől valószí- 26 �nűleg kaptam ezt az ostoba betegséget. Amikor Editke hazajött, képtelen volt eltitkolni a szánalmat és szeretetet, amelyet azonban brutálisan letaposott a ne­ vethetnékje. Ekkor írtam meg - nem a mumsz, hanem a kényszerpihenő és a méreg miatt is, és sarkallva attól a ténytől, hogy bennem voltak már azok a tör­ ténetek - az első novelláskötetemet.” 1961-ben megjelenik a K övek között. Nyolc novellát tartalmaz. A tizenöt évre bezárt ország kapui is megnyílnak lassanként: néhány szocialis­ ta országba már lehet turistaként utazni, egyénileg. Gerelyesék átkelnek a hatá­ ron Csehszlovákiába, de néhány nap múlva már vissza is fordulnak, mert talál­ koztak a nagy szerelemmel, az összerakható, műanyag bevonatú kajakkal, s nem tudtak ellenállni a kísértésnek. A maradék koronákból viszont egy ebédre is alig telt már: irány haza! (Az első nagy dunai útból született a Mitől fél az ember? című novellisztikus útirajz.) 1963-ban, már két évvel az első után a könyvesboltokba kerül (4000 példány­ ban) második kötete, a Töprengés az éjszakáról. Elfogy napok alatt, ám a kri­ tikusok fanyalgása egyre nyilvánvalóbb. A kifogások sem igazán valódiak: a leggyakoribbnak az tetszik ugyanis, hogy beválogatott kötetébe néhány esszét, riportot. Erről a súlyos felelőtlenségről az akkori fiatal írók még vitát is ren­ deznek az írószövetség klubjában ennek a „műfajilag egyenetlen” kötetnek az ürügyén. G erelyes szenvedélyesen érvel: az írás igazát érzi fontosnak, nem a műfajét. (S mintha nem venné észre, hogy valójában nem is erről van ott szó.) Érdemes előkeresni - s mai szemmel újraolvasni - első köteteinek kritikáit. „A felszabadulás óta egynéhány generáció elindult már a bányák és gyárak vidékéről, a földekről, hogy helytálljon a »kőrengeteg nagyvárosaiban«; értel­ miséggé, mégpedig szülőanyjához, a néphez elszakíthatatlanul ragaszkodó értel­ miséggé váljon, hogy egy számára egészen új közegben megálljon a saját lábán és gyökeret verjen. Nehéz ez a küzdelem? Rendkívül nehéz. ( . . . ) Helyt kell állni és csak győzni szabad. Ennek a kemény küzdelemnek a tudata munkál Gerelyes történeteiben, ez a szigorú törvény érzik figuráinak viszonyaiban, ez G e­ relyes legfőbb mondanivalója. A meghátrálás, a harc feladása szégyenének elvi­ selhetetlen, embertelen állapotától való irtózás lendíti kezdetben, majd a helyt­ állás és küzdeni tudás erkölccsé szilárdulása erősíti hőseit új és új küzdelemre. ( . . . ) A szocializmus etikája ez, a tudatosan dúr hangszerelésű prózában elbúj­ tatott, de abból újra és újra felcsendülő dallam, amely át-meg átszövi Gerelyes elbeszéléseit anélkül, hogy hivalkodva kiabálna jelzőjéről. ( . . . ) Azt is tudja, hogy a küzdőnek biztos bázisa van: a tartalmas, szilárd osztályhűség, eltökéltség nép ügye mellett, a népi érdekek szolgálatában.” Illés László írja mindezt a Népszabadság 1961. december 28-i számában az elsőkötetes G erelyesről. Ez hát a valóságnak az az öntőformája, amely az ő számára jelöltetett ki, valóban jel­ lemző paraméterek alapján. Szigorú politikai elvárások is kihallatszanak ugyan­ akkor ebből a szövegből, a leendő írónak címzett elvárások - ne feledjük: nyolc első novella alapján. Gerelyes a nógrádi szénmedencében készített szociográfiá­ ja után a vakok közé, majd a hullaházi boncasztalhoz indul riportútra. Így lesz „morbid” , „extrém” , ezért is húzódnak vissza zavartan az addig őt támogatók közül is sokan; Gerelyes mintha nem a bekódolt program szerint „fejlődne” . (A zsákutcákat is be kell járnia valakinek” , mondta később ugyanerről a problé­ máról Császár István.) Egyáltalán: mi az, hogy „töprengés” ?, kérdezték kimon­ datlanul is. Töprenghet-e a szocializmust építő ember? Igen, a töprengés káros, meddő, polgári dolog volt még, főleg köteteimként és éppen Gerelyestől. „A z ötletes sportnovellára a filmgyári szakemberek is felfigyeltek és nemso­ 27 �kára nagy sikerű film született belőle. Így történt aztán, hogy Gerelyes Endre is­ mertségben már a kezdet kezdetén »lekörözte« folyóiratokban publikáló fiatal pályatársait. Kérdéses volt, persze, hogy későbbi írásai igazolják-e a gyors író­ avatást. Novelláskötete nem szenzáció, de nem is okoz csalódást. ( . . . ) Hősei közül sokan alig élnek, csak nevük van, vázlatos figurák, eléggé szürkén egy­ formán beszélnek s az író tételes igazságait egy kicsit sablonosan illusztrálják” - lelkesedik a néhány évvel idősebb pályatárs, Papp László a Magyar Ifjúság 1961. október 7-i számában. „A Kilenc perc - Gerelyes Endre müve - sajátos művészi kontraszttal jele­ níti meg, hogy a kollektivitás, az egymásért való felelősségtudat még azokat is mennyire áthatja, akiktől ezt a legkevésbé várnánk: az egymással viaskodó ököl­ vívó-versenyzőket” - véli Fenyő István a Népszabadság 1962. június 1 -i számá­ ban. Gerelyes védekezik: „A műfaj kevertségét jogosnak érzem, hiszen - szerin­ tem - nem egy műfajt, hanem saját magát próbálja kifejezni az, aki író, illetve az akar lenni.” A védekezés nem valami eredeti, de igaz. Ez esetben sokszoro­ san is. Gerelyes nem egyszerűen kifejezni akarja magát - novellában, riportban - , hanem legyőzni, meghaladni, újjágyúrni. Gerelyes önmagával birkózik. A ben­ ne lappangó démonnal. Gerelyes „intelligens vadember” - látja meg Faragó Vilmos az Élet és Irodalom egyik 1964-cs számában, (s ezzel gyarapítja a tudati kettősség jelzős szerkezeteinek sorát is: becsületes csirkefogó, hittérítő kannibál, intelligens vadember...). „Fiatal írók közötti vita résztvevője lehettem Gerelyes Endre második köte­ téről. Kollégái arról beszéltek: érdemes volt-e összegyűjteni a folyóiratokból is­ mert írásokat? Védték és támadták a könyvet, érvek záporoztak, hevesen csa­ táztak az ellentétes vélemények. A kritikus is azzal kezdi, hogy a dicséretesen szókimondó polémia egyik kulcskérdéséhez fűzi megjegyzéseit. A többek által kifogásolt vegyesműfajúság egyáltalán nem ok a fanyalgásra, s csupán a nagyon is kérdéses műfajhierarchia maradi tisztelőit hökkenti meg ( . . . ) A Töprengés az éjszakáról írásai, egyetlen emlékidéző önéletrajz-mozaik kivételével, százez­ reket foglalkoztató erkölcsi kérdésekre keresnek választ. Mire kötelez a meg­ győződés? Szabad-e kényelmességből, pillanatnyi gyengeségből megtagadni az emberség parancsát? Hogyan lehet menteni a bűn és tisztesség kettős vonzásában vergődő fiatal lelkeket? Milyen téveszmék, babonák, ránk kövesedett előítéletek foglyai vagyunk? Mit tehet az új társadalom kedvező feltételei között élő ember múltba húzó gondolatainak, atavisztikus indulatainak és félelmeinek felszámo­ lására? Elárulhatja-e valaki büntetlenül az élete értelmét jelentő hivatást?” védi meg Tornai József az Új írásban. Pezseg Gerelyes körül a víz, így vagy úgy, de foglalkozni kell vele, megke­ rülni nem lehet. Ez az a korszak, amelyről a Palócföldben Kojnok Nándor így ír majd: „A sikerek és a dicsőség éveiben hányan körüllibegték erejétől bűvölten, hogy aztán sunyin sajnálkozzanak önmagukat mentve. Az ő harcát és sor­ sát nem lehet a józan okosság bölcsességével mérni, magyarázni. Tragikus életé­ nek egyetlen alakító ereje a szigorú szeretet lehetett volna talán. D e soha senki­ től sem kapta meg.” 28 �T H IE R Y Á R P Á D A Gerelyes Endre novellapályázat értékelése A pályázatoknak a magyar irodalomban régi, komoly, s szép eredménye­ ket hozó hagyományai vannak. Ezeknek a pályázatoknak mindig is az érté­ kek felkutatása, az új tehetségek felfedezése volt a céljuk. A z irodalomtör­ ténet számos pályázat sikeréről tud, a magyar irodalom nem egy tehetsége, olykor később az üstökös fényével ragyogó tehetsége is irodalmi pályázaton tűnt fel. Anélkül, hogy félreérthető párhuzamot vonnék az irodalomtörté­ net által számon tartott, s nevezetes pályázatok és az eredményében most hirdetendő Gerelyes Endre író emlékére kiírt novellapályázat között, az alapelképzelés, a szándék, s az óhaj feltétlenül közösséget mutat. Minden, tisztességes céllal, az irodalomért, az új művekért, s a friss tehetségekért ki­ írt pályázat reménye közös, így ennek a pályázatnak is legfőbb reménye az volt, hogy a már pályán lévő írók, s az újak, a jelöltek, a szárnyukat bonto­ gató tehetségek legjobb formájukban alkotva versengjenek. A műveikkel. S mivel a pályázat jeligés volt, itt kizárólag a művek közötti minőségi kü­ lönbség dönhetett. A tehetség ereje, a felfogás, az esztétikum, a valóság lá­ tása dönthetett, vagyis ami mércéje minden írásmű elbírálásának. A gyakorlat szerint általában kétféle irodalmi pályázatot szoktak kiírni. A z egyik az úgynevezett meghívásos pályázat, amelyen a pályázatot meghir­ dető szerv - vagy szervek - , saját megfontolásuk szerint tíz-húsz, harminc­ ötven olyan pályán lévő írót hívnak meg, akiktől leginkább remélik a pá­ lyázat sikerét. Vagyis minél több remekművet. A z ilyen meghívásos irodal­ mi pályázatra jelenleg is van példa, többek között a M agyar Írók Szövetsége és a Honvédelmi Minisztérium hagyományos, immár húsz éve jó színvona­ lat hozó pályázata, de megemlíthetem a Központi Sajtószolgálat ugyancsak évente kiírt novella-, illetve tárcapályázatát. A kiváló volt pályatársunk emlékére kiírt novellapályázat a másik kate­ góriába tartozik. Nevezhetjük nyugodtan nyílt pályázatnak, hiszen az: min­ denki előtt nyitva volt a siker kapuja. A felhívás az országban sok helyütt megjelent, irodalmi folyóiratokban, hetilapokban épp úgy, mint tudomásom szerint a megyei sajtóban is. Tehát a Gerelyes Endre, volt pályatársunk emlékére meghirdetett novellapályázat megkapta az ország nyilvánosságát, s a pályázatot kiíró intézmények csakúgy, mint a hattagú zsűri, egyformán reménnyel és érdeklődéssel várta a már beérkezett pályatársak műveit és az új tehetségekét, a ma még ismeretlenek pályaműveit, hogy épp ez a pályázat lehessen az a méltó fórum, amely őket az olvasói nyilvánosságnak bemutat­ ja. Természetesen az ilyen nyílt pályázatnak kockázata is van. A magam ré­ széről kockázatnak nevezem a kéziratoknak azon tömegét, amely az ilyen pályázatokat jellemzi. Túlnyomó többségben az olyan kéziratok beérkezését, amelyek a jószándékon kívül egyéb értéket nem tartalmaznak. E z a kocká­ zat azonban mindig a zsűrié. A zsűri küzd meg az anyaggal, a zsűri tiszte 29 �és felelőssége, hogy a beérkezett írásokat mérlegre tegye, megmérje, és ítélkezzen a díjak felől is. Nem csekély felelősséget jelent ez. A Gerelyes-novellapályázatra körül­ belül négyszáz kézirat érkezett. Nem kevés ez. N yilván nem ennyi hivatásos író pályázott, hanem a kéziratok zöme, tömege írogató szerzőktől érkezett, akik talán épp ettől a pályázattól, ettől a zsűritől várták, hogy álmokat kergető reményeik beteljesednek. Ezeknek a szerzőknek természetesen nem termett babér ezen a pályázaton sem. Mindazonáltal szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezeket a szerzőket is köszönet illeti, hiszen nemcsak a hír­ név utáni vágyakozás ragadtatott velük tollat, nemcsak a hírnév utáni só­ várgás ültette őket az íróasztalhoz, hanem az irodalom szeretete, mondhat­ juk, hogy a varázsa, az ábrázolás nemes indulata és kalandja. Hogy ked­ vükre kutathassanak az emberi magatartás, az emberi lélek rejtelmeiben, hogy feltárjanak egy sajátos szeletet az életből, hogy belepillantsanak a va­ lóság kútjába, felszínre hozva azokat az elemeket, amelyeknek csak ők, vagy saját életük, tapasztalataik alapján leginkább ők lehetnek a legjobb ismerői. Csakhogy az irodalom, a művészet nem csupán a megélt valóságon, a tapasztalatokon múlik, nem csupán eköré épül, hanem arra az esztétikára, amit az író a valósághoz önmaga tehetségéből hozzáadni képes. Az előbb említett pályamunkák esztétikájára nem érdemes szót vesztegetni, de azt il­ lendőnek tartottam megemlíteni, hogy a pályaművek túlnyomó többsége olyan szerzőket takar, akik nemes szándékaikért, a fáradozásért, az irodalom szeretetéért és ápolásáért, ha többet nem is, de e néhány szót megérdemelték. Ugyancsak illőnek, sőt kötelességemnek tartom, hogy a zsűri nevében is, néhány szóban beszámoljak a pályamunkákról, általában. M it sugalltak? Mit mutattak fel ezek a pályázatok az emberi életről, a valóságról. Milyen szem­ léletet sugároztak. Túlnyomó részben, talán azt se túlzás mondani, hogy ki­ vétel nélkül hűek voltak a pályázók ahhoz az írói szellemhez, amit Gerelyes Endre képviselt a magyar irodalomban. Sajátos, egyéni képviselet volt ez, amit mindig áthatott a valóság iránti finom érzékenység, a valóság feltá­ rásának őszinte, s elkötelezett igénye. A pályamunkák, elmondhatom itt, hogy sokféle módon, sokféle megközelítéssel, de a magunk világáról szóltak. Ennek a nemzetnek, ennek a társadalomnak a gondjairól. S ha egy kissé, nem is nagyon, talán csak egy-két árnyalattal kibővítem az elkötelezettség fogalmát, a pályaművek megfeleltek ennek a mostanában nagyon is idő­ szerű elvárásnak. Jó érzéssel mondhatom, hogy az írások túlnyomó többségét áthatotta az emberi, etikai felelősség az élet és a világ dolgai iránt. A zsűri ugyan ezt nem méltányolhatta, de egy ilyen nagytömegű kéziratot eredmé­ nyező és ennyi szerzőt megmozgató pályázat eredményessége szempontjából talán ez a körülmény sem közömbös. A zsűri természetesen elfogulatlan volt, nem is lehetett más, mivel a szer­ zők valódi nevét tartalmazó borítékokat csak akkor bontottuk fel, amikor a végső sorrend kialakult. A zsűri nevében mondhatom, hogy az értékelés és a döntés demokratikus körülmények és feltételek között történt. Nem kaphatott díjat vagy jutalmat egyetlen olyan pályamű sem, amely mellett a zsűri tagjainak legalább a kétharmada ne szavazott volna. Mint ahogy nyugodt lelkiismerettel mondhatom: nem maradt ki olyan pályamű a díja­ zottak közül, amelyet különben a zsűri valamely tagja díjazásra javasolt volna. Tiszta lelkiismerettel ítélkeztünk. Ítéleteinkben hiszünk, noha nem le­ hetünk biztosak, de tisztességünk tudatában hoztuk meg a döntést. Vezér­ 30 �elvünk az értéktisztelet volt. Nem az ízlés, a saját ízlésünk vezetett bennün­ ket, hanem a minőség tisztelete és szolgálata. A kéziratokkal szemben tá­ masztott alapvető esztétikai igény. A z eredmény kihirdetése nem az én tisztem, annyit azonban előre hadd mondjak el, hogy kiugró írói teljesít­ ménnyel most nem találkoztunk. Í gy aztán az első díjra nem is javasoltunk pályaművet. Ellenben azt nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a díja­ zott pályázatok szerzőin túl számos tehetségesnek látszó, figyelmet érdemlő írással találkoztunk, amelyek szerzőit a Palócföld szerkesztőinek a figyel­ mébe ajánlottunk. Olyan, még többé-kevésbé kiforratlan, a próbálkozáson azonban már túljutott teljesítmények ezek, amelyek reményt kelthetnek, vagy keltenek, de nem biztos sikert. A zsűri nevében is mondhatom, hogy jó érzéssel és felelősséggel válogattuk ki azokat a pályaműveket, amelyek díjat vagy jutalmat ugyan nem kaptak, de írójuk gondolkodásában, ábrázoló képességében valam iféle tehetség mutatkozik. Azzal a felelősséggel tettük ezt, azzal a jóvátehetetlen veszélyét is megfontolva, hogy senkit se szabad kitenni a hiú ábrándok ragyogásának, hogy aztán épp a valóság, a szerkesz­ tés reális megméretése taszítsa le őket a megalapozatlan remények csúcsá­ ról. A kockázat nagy, de amit vállaltunk, annak a fedezetét a kérdéses pályaművek adják. Kínos gonddal és tiszta lelkiismerettel vigyáztunk, hogy senkit ne tüntessünk fel, egyetlen írást sem az értékén túl. D e arra is v i­ gyáztunk, hiszen az is egy ilyen pályázat zsűrijének a felelőssége, hogy egyetlen valósnak látszó tehetséget, egyetlen biztató írást se engedjen át azon a képzeletbeli rostán, amely arra is szolgál - a díjazások mellett hogy fölfedezze és felkarolja a tehetségeket. A zsűri ennek a nem minden tekin­ tetben hálás írói és emberi tartásában, a minőség iránti igényességében egy pillanatig se megingó feladatnak, munkának igyekezett megfelelni. A díjak odaítélése megtörtént. A kéziratok ismeretében, azok általános megítélése alapján úgy vélhetjük, hogy a G erelyes Endre emlékére kiírt nov ellapályázat gazdái, a pályázatot kiíró intézmények jó ügy, jó cél érdeké­ ben teremtették meg az anyagi feltételeket, s ha látványos, kiugró telje­ sítmény nem is született, a díjakat nyugodt lelkiismerettel ítéltük oda. Elhangzott Salgótarjánban, 1985 . június 3-án, a Gerelyes E ndre novellapályázat díjkiosztó ünnepségén. 31 �A R D A M IC A F E R E N C Az örökség - Patyókát sürgősen kérjük a portára! Ismétlem: Patyókát sürgősen . . . A színházi mikrofon hangját elnyomta a kopácsolás. De Patyó úgyis meg­ hallotta. - A büdös francba! Most kínlódhatok egyedül! Az egyik lábad ott, a másik itt! Siess vissza! - dühöngött a színpadon Jézus, a díszletező. Egyéb­ kor szelíd, szentképhez hasonlító szép arca - innen a ragadványnév - el­ torzult, szemhéja rángatózott, szakállát tépdeste. - P atyókát. . . Patyó kezéből lassan kicsúszott a kalapács. Utoljára alig egy éve hívták ilyen riadtan a portára. Igen, Pesóné hang­ jában határozottan volt valami szokatlan, valami mutáló. M ár amennyire ugye egy vénasszony, egy hajdani harmadrendű táncoskomikus özvegyehangja egyáltalán mutálhat. - Hisztérikus tyúk! . . . Menj már! Mire vársz? - köpködte Jézus a sza­ vakat. - Felveri az egész színházat. Patyó felemelkedett guggoló helyzetéből, átlépett a kalapácson (bár egész eddigi életén így átléphetne!), s mint az alvajáró - elindult a porta felé. Nem, még nem lehet igaz, hogy máris örökölt, hogy ilyen korán . . . , hi­ szen még csak huszonnyolc éves. Pesóné, akinek sikerült boldogult urától némi színésztudományt ellesnie, a kezét tördelte. - Patyóka, rossz hí r . . . Úgy sajnálom . . . Úgy sajnálom, hogy mindig én . . . Tavaly is, amikor az édesanyja . . . Kivette Pesóné kezéből a feketekeretes távirato t.. . „A pád meghalt, temetés csütörtökön, gyere azonnal, Karola n én i!" - Úgy sajnálom, Patyóka! Meg kellene mondani Pesónénak, hogy ne sajnálja! Hogy sose sajnálja! Ha meghalt az apja, hát meghalt! Jó l tette! Élete egyetlen napját, egyetlen óráját sem érdemelte meg! . . . A tavalyi távirat, édes­ anyja halálesete, az más volt. Akkor egész testében remegett, az értesítés úgy táncolt a kezében, mint a nyárfalevél a szélben, szemébe könnyek to­ lakodtak. Az anyját szerette. Az apjáért viszont egyetlen könnyet nem fog ejteni. - Őszinte részvétem, Patyóka! Fogadja őszinte részvétemet! - Ne strapálja magát, Pesóné! Most nem az anyám halt meg! A táv­ irat első négy szaváért egy lépést sem tennék. Csak az húz haza, ami a „gyere azonnal” mögött van. De az aztán erősen! - Meghalt az apja, s még csak nem i s . . . ? D e miért? É s mi rejtőzik a „gyere azonnal” mögött? - Az örökség, Pesóné! Az Ö R Ö K S É G ! Faképnél hagyva a portásnőt, elindult az irodák felé. 32 �- Meghalt az apja, s még csak nem is sajnálja! A z egyetlen, ami ér­ dekli, az örökség! Lám , mit tesz a pénz! Patyókát teljesen kiforgatta emberi mivoltából. Nem ismerek rá! Ez nem az a Patyóka, aki t a v a l y . .. - Pesóné helyet foglalt a portásfülkében, amely elnyelte hangos dohogását.. . - Felmondok! - tört rá Patyó köszönés helyett Zmitkónéra, a sze­ mélyzeti osztály vezetőjére, aki szokásos bon-amiját szopogatta. Zmitkóné rögtön megérezte, hogy nem babra megy a játék. Abbahagyta kedvenc cukorkája szopogatását. - Van rá valam i oka? - Van. Meghalt az apám. - Ez nem ok! Részvétem... Elm egy a temetésre, azután felveszi a mun­ kát! - Nem a munkát veszem fel, hanem az örökségemet. Hazaköltözöm! - Dehát miért ilyen sürgős? - Á t kell vennem az örökséget! - Örökség?! Állandóan ez az örökség! Mit örökölt? - Az csak rám tartozik! Zmitkóné megsértődött. - Felmondását adja be írásban. - Kérek papírt és ceruzát! Patyó hevenyészve lefirkantott néhány sort, átnyújtotta a papírlapot és hozzátette: - Ismerem a Munkatörvénykönyvet. A költözés felmondási oknak szá­ mít. Zmitkóné feljajdult. - Hol szerzek én hamarjában díszletező munkást? Legalább a tizenöt na­ pot várja be! - Lehetetlen. V ár az örökség! - Patyóka, maga olyan finomnak látszott. Csalódtam magában. Ilyen szép és okos fiú. Idővel akármi lehetett volna magából. Segédszínész, a ren­ dező asszisztense, akármi. M eg voltunk magával elégedve, Patyóka. A há­ rom év alatt, mióta nálunk dolgozott, nem merült föl maga ellen az égvi­ lágon semmi kifogás... Esetleg besorolhatnám magasabb bérosztályba... - K ár a gőzért. M ár mondtam! A z örökség! - Hol szerzek én hamarjában...? - Kulisszatologatót bárhol talál. Annyi lecsúszott egzisztencia mászkál a városban. Meglátja, két kézzel kapnak majd az alkalmon... Kérem a pe­ csétet! - Jöjjön vissza egy óra múlva. Addigra elkészítem a szükséges nyomtat­ ványokat... A Jenci az asztalosműhelyből... Kölcsönkérem... - Ne felejtse el, hogy sietek! - Tudom, a temetés.... - Dehogy a temetés! A z Ö R Ö K S É G ! - és magára, az az egy újabb bon-amira hagyta a felháborodott Zmitkónét. Mire a színpadhoz ért, a színfalak már álltak, s javában folyt a próba. Jézus dühöngött. - Hol a fenébe voltál? Egyedül kellett vacakolnom! Ha még egyszer... - Fékezd le magad! Nem lesz még egyszer! Haza kell mennem. N é­ hány napig a Jenci fog helyettesíteni az asztalosműhelyből. Aztán felvesz­ nek valakit. - Leszámoltál? 33 �- Igen. Meghalt az apám... Törődnöm kell az örökséggel! - Ez már döfi! Ú gy látszik, vannak még csodák! - füttyentett Jézus el­ ismerően. Patyó elfordult. - Kégli van? - kérdezte Jézus. - Van - hömmögte Patyó. - Hány szobás? - Három... - M ázlista! - irigykedett Jézus. Patyó durván felröhögött. - Sárgulni azért nem kell! - Kéz- és lábtörést! - higgadt le Jézus. - Ugyanezt neked! - mondta Patyó és sarkonfordult. - H é...! V árj! É s H elenka? - hökkent meg Jézus. - Nem lesz búcsúzkodás! - torkolta le Patyó. - Te tudod! Fene sürgős, annyi szent! - Igen. - Az örökség..., már mondtad... - Az örökség! - Kíváncsi volnék rá! - Idő előtt m egöregednél!... Szevasz! Patyó villamosra ült. Külvárosi szobácskáját - egy sufnit - hamar fel­ számolta. Igazán nem volt mit sajnálnia rajta. Legfeljebb azt a hatezer ko­ ronát, amit három éve a tulajnak adott, hogy állandó lakónak bejelent­ kezhessen hozzá. Persze, a borsos albérleti díjat továbbra is fizette, de a lakásigénylők listájára a mai napig nem sikerült felvétetnie magát. Most meg már... nem időszerű... K ét bőröndjébe minden holmija belefért. Nem volt az a gyűjtögető tí­ pus... Lekezelt a házi úrral, útközben két hivatalban kijelentkezett, majd poggyászát Pesónénál hagyva a portán, Zmitkónét szerencséltette. Utána bőröndjeivel elvergődött az autóbusz-állomásra, sajnos, Zmitkóné precizitása miatt az orra előtt ment el az utolsó, vidékük felé igyekvő távolsági busz. Kivillamosozott az állomásra, s az indulásokat jelző tábla előtt megkönynyebbülve állapította meg, a vonattal nagyobb szerencséje van, háromne­ gyed óra múlva indul szülővárosa felé egy gyors - útközben át sem kell szállnia. Bőröndjeit bevágta a csomagmegőrzőbe, a büfében megivott egy konyakot (nagy szüksége volt rá!), majd az egész műveletet még egyszer megismételte, végül beállt a sorba hot-dogért. Amikor befalta, és még min­ dig korgott a gyomra, akkor jött rá, hogy két adagot is meg bírt volna enni. A büfében hosszú sor kígyózott, még egyszer nem mert beállni, nem szerette volna lekésni a vonatot. Jegyet vett, kiváltotta a bőröndjeit, le­ cipelte a peronra, ácsorgott egy keveset, azután befutott a szerelvény. Kupéról kupéra vergődött, amíg üres fülkére talált... Kényelmesen el­ helyezkedve, hátradőlt az ülésen, egy pillanatra halott apjára gondolt, de azon a ránduláson kívül, amely a vonat indulásakor bekövetkezett, más megrázkódtatást nem érzett. Később az örökség - vajon milyen állapotban találja? - foglalkoztatta - egészen addig, amíg a vonatkerekek egyhangú zakatolása rövid időre el nem altatta.. A kalauz ébresztette fel, a jegyet kérte. Miután a jegykeze­ lés megtörtént, Patyó az órájára pillantott, közel hatórás útnak nézett elébe... 34 �Jézusnak azt mondta, nem lesz búcsúzkodás! Most, hogy ennyi ideje volt, úgy döntött, mégis lesz. Megtartja. Legalább gondolatban! Három embertől kellett volna elbúcsúznia... H elenkától a tánckarból, Máriától - aki kortalan volt, királynőket ját­ szott és az „érdemes művész” címet viselte, valamint Libortól, a harmincvalahány éves színésztől, aki most kezdte kifutni a formáját, s akivel alig két hete melegedett össze. H a Jézust is számítja, akkor már négytől! Hogy mondta Jézus? „K éz- és lábtörést!” Jól van, Jézus, veled már megvolnék! Patyó jobbkeze görbe ujjaira nézett, és keserűen elmosolyodott. A kéz­ törés már megvolt! Rabiátus apját látta maga előtt, épp valam elyik sze­ retőjétől vagy valam elyik kocsmából érkezett haza - a sorrend mindig bi­ zonytalan volt, Patyó és az anyja a sorrendet sosem ismerték, csak a ré­ szegség tényét tudták megállapítani! - ittasan. Patyó anyja nem állta meg szó nélkül - sohasem állta meg szó nélkül, ezért volt mindig a baj! - , az apja meg nekitámadt, ütötte volna, Patyó közéjük ugrott, apja ütései őt érték, a felemelt jobbkezét, két helyen tört el a karja, több helyen az ujjai... Amikor a gipszkötést levették, megállapították, hogy a karja rend­ be jött, de a két ujja görbén forrt össze, azokat újból el kellett törni, gipsz­ be tenni, de egyenesek már úgysem lettek soha. A zeneiskolából, ahol zongorázni tanult, a sajnálatos baleset miatt - anyjával együtt azt állítot­ ták, hogy baleset volt - eltanácsolták. Azután inasiskolába íratták, aszta­ losnak tanult, de az utolsó évet nem fejezte be. Feladta... A szakma se érdekelte úgy istenigazából, no meg apja viselkedése miatt tarthatatlanná vált otthon a helyzet. Felköltözött a fővárosba, ahol kétkezi munkásként kereste kenyerét, sűrűn váltogatva munkahelyeit. A színháznál már úgy lát­ szott, megállapodik... A színház... Furcsa, festett világ, mímelt érzelmek és hangulatok, a vé­ gén mégis minden összejön és valódinak hat... Helenka... E gy lány a tánckarból. Még üde, s aránylag romlatlan... Végy feleségül, Patyó, kérj meg, hozzád megyek! ... Nem nősülhetek! ... Miért nem? Hiszen megvan mindened, amire egy házasságban szükséged lehet! Sőt. talán egv kevéssel több... Nem erről van szó! Nem ezért! Te ezt nem érted! Nem értheted! Rám örökség vár, amit egyszer át kell vennem, amit gondoznom kel!... Örökség?! Nahát, milyen maradi vagy! Azt hittem, ilyes­ mi ma már nincs is, ilyesmi csak a könyvekben létezik. Ú gy látszik, téved­ tem! ... Mondom, hogy nem érted! Megígértem az anyámnak! A halálos ágyán a szavamat vette! A szavamat adtam! Nem szeghetem meg! ... Még miattam se? ... Még miattad se! ... Akkor nem szeretsz igazán! ... É s te? Te igazán szeretsz? M eddig? Am íg nem jön egy táncos, fel nem bukkan egy színész? Ugródeszkának kellenék néked én, a díszlettologató? ... Ugró­ deszka vagy nem ugródeszka, addig is egészen jól eléldegélnénk, mondta Helenka és édesen csücsörített... Most már csücsöríthet, akire akar! Kereshet magának másik ugródeszkát a K A R R IE R felé. M ásik palit! M áriának már nincs szüksége ugródeszkára. Ő már annak idején mind­ egyiket alaposan kihasználhatta, ő már karriert csinált, M ária már meg­ 35 �ette a kenyere, jobban mondva a kétszersültje javát, s hogy ez ne látszódjon meg rajta, azért van szüksége valami egészen másra: a fiatalságra, fia­ tal férfitársaságra, hogy elodázza az öregedést. É s sok make-upra. V ala­ mint a tudatra, hogy az életben is - akár a színpadon - tud még illúziót kelteni... Patyónak viszont minél kevesebb fényre, inkább félhomályra volt szüksége Máriánál. É s a szeretkezések után - melyekben M ária mindent a partnerére bízva alig működött közre - sok és finom kajára. Hiába pró­ bált vele a „nagyasszony” kitűnően végzett szerelmi szolgálataiért pénzt, vagy egyéb ajándékokat elfogadtatni... Patyónak mindez nem kellett... Pa­ tyónak csak a kaja kellett. A kaja - az nem sértette... M ária elbűvölten és őszinte csodálkozással - , melybe nem kevés szomorúság vegyült - nézte kétszersültje fölül Patyó nagy zabálásait... Máriánál minden nagy és tágas, és kényelmes volt - a lakás, a konyha, a bútorok - , végső soron kettő­ jük kapcsolata is... A kajája kimondottan hiányozni fog. D e nem job­ ban, mint Libor tengerkék színű szempárja. Libor szerethette a kék színt. A szeme színén kívül kék volt a heverője, ezüstöskék a háziköpenye és világoskék az alsóneműje. Azonkívül hidegkék a rúzs a száján. M ert Libor egyébként meleg volt... Mindez L i­ bor lakásán derült ki két héttel ezelőtt, ahová egyik előadás után Libor meghívta... K ék üvegből (lám, az üveg is kék volt!) ittak valami finom­ ságot, amelytől az ember egyszerre érezte magát erősnek és befolyásolhatónak, felszabadultnak és félénknek... Libor hasonló helyzetekben nagy gyakorlatra tehetett szert, könnyedén és természetesen szabadította meg Patyót gátlásaitól. Patyó csupa ronda és lealacsonyító történetet hallott ed­ dig a melegekről, de ami akkor Libor lakásán kettejük között történt, egészen más volt. Túlszárnyalta M áriát és Helenkát. Végignézve Libor a heverőn elnyújtózkodó, pompásan felépített testén, Patyó úgy érezte, ha Libor kívánni fogja e kapcsolat folytatását, ő sem lesz ellene... Libor azt mondta, „ez az élvezetek magasabb form ája” , s Patyó akkor, abban a pillanatban ezt el is hitte neki. M a már tudta, Libor csak mentegetőzött. Nahát, Libor már lesheti a kapcsolat folytatását, és lesheti Helenka, és M ária nagyasszony! A vonat rázkódása tette-e, vagy mi a szösz, de ágyéka alatt hirtelen Helenka ropogós testét, szájában M ária finom kajáját, hátában Libor tengerkék tekintetét érezte. A jk a megduzzadt és kifordult, azután foko­ zatosan elkeskenyedett. M ár nem gondolt semmi másra, csak az örökségre. Tagjai lassan elernyedtek, hol mély álomba zuhant, hol felriadt, kisfiú volt újra, érezte a konyha és az anyja melegét, és csecsemő öccse friss tej- és szappanszagát, valamint a készülő vacsora illatát. Ajtó nyílt, mit nyílt, csapódott, a meleget felváltotta a hideg, a jó otthoni szagokat el­ nyomta a kocsmabűz, mely eluralkodott a konyhában. A családi békét felváltotta a perpatvar, a simogatást az ütlegek. Akkor még kicsi volt, nem mert közéjük ugrani, mint később (amikor a karja meg az ujjai tör­ tek!), istenem, miért is nem mert? ...Patyókám, menekülj, menekülj ez elől a vadállat elől! ... M iért törődött az anyja vele is, miért törődött ve­ le elsősorban, miért nem törődött elsősorban Pim pivel?! Pimpi, a kisöccs, az anyja karján ült, ártatlan kék szemét tágra nyitva bámult, nem hitte, hogy félnie kell a saját apjától. Patyó anyja menekülni próbált, de nem volt hová, férje rúgásai és ütlegei utolérték, Pimpinek is jutott belőlük, 36 �Pimpi felsírt, anyja felsikoltott, aztán bekövetkezett az a szörnyűség, anyja elesett és elejtette Pimpit... Patyó hátán vizes lett az ing. A z étkezőkocsi pincére állt előtte, sörrel és sonkászsömlével kínálta. Patyó megrázta a fejét. - Jó volna egy konyak! - szaladt ki akaratlanul a száján. - Tessék talán átfáradni az étkezőkocsiba! Patyó ismét megrázta a fejét. Nem fárad át. Elfáradt... Pedig most, „éppen most” , az örökség átvétele előtt nem fáradhat el. Leemelte bőröndjeit a polcról, készült a leszállásra. A vonat fékezett, feltűntek az ismerős állomás fényei, a szerelvény nagyot zökkent. Leug­ rott, sivító, bűzös gőzfelhő csapott az arcába, megérkezett. Kilépett az otthona felé, ahol az örökség várta. K ét karját a két nehéz bőrönd, két vállát az emlékek súlya húzta! A házon, mely előtt megállt, a sötétben is látszott, mennyire elhanya­ golt... A kapu fülsértően nyikorgott... Odabenn is meghallhatták. K arola néni, anyja unokanővére nyitott ajtót. Látszott rajta, hogy kő esett le a szívéről... - Csakhogy itt vagy! Nagyjából mindent elintéztem. Sírásó, pap, temet­ kezési vállalat megrendelve, kifizetve. Beláthatod, nem várhattam rád! - Jó l tetted, K arola néni. Szedd össze a számlákat, holnap elszámo­ lunk. É s köszönöm... - Nincs mit, fiam ! E z csak természetes! M ajd holnap, a temetés után... Mondd, hogy lesz tovább? - Ne aggódj, itthon maradok. A színháznál felmondtam. Munkát majd találok. Ha máshol nem, az üveggyárban biztosan akad. - Ennek igazán örülök. Ha van valam i különleges kívánságod a szer­ tartással kapcsolatban, légy szíves közölni, hogy még idejében... - Nem, K arola néni, nincs. - Akkor, ha megengeded, én mennék is. Több, mint két napja alig vol­ tam otthon. A temetésen, el ne felejtsem, háromkor lesz, találkozunk. - Nem érdekel, hogy mikor lesz. M ajdcsak elkaparjátok nélkülem. N él­ külünk! - Patyóka, az istenért! - Jó éjszakát, K arola néni! - és hátat fordítva a halálra rémült aszszonynak, odábbrugdalta bőröndjeit az előszoba falához, levette kabátját és benyitott a konyhába. Pimpi az asztalnál ült édes semmittevésben, s kissé nehéz fejét ingat­ ta. - Patyó - mondta gurgulázva. A gurgulázás nála az öröm jele volt. Patyó világoskék szempárba tekintett. Libor tengerkék szemében benne volt a mindenttudás, Pimpi szempárja viszont alig sugárzott némi értel­ met... Libor dús, szőke hajkoronája apró, göndör hullámokban övezte ar­ cát, Pimpi szőke haja kemény, erős, egyenes szálú volt és rövid. - Éhes vagy? - kérdezte Patyó, hogy visszanyomja a torkába tolakodó gombócot. Pimpi megingatta a fejét, ami igent is jelenthetett. - Akkor mindjárt eszünk! Patyó pirítóst készített és teát. Csak ez volt a háznál. Istenem, micsoda disznóólat csinált az apja a lakásból. Berendezés alig maradt, úgy látszik, 37 �mindent eladogatott, a pénzt pedig a saját rokkantsági nyugdíjával, v a ­ lamint a Pimpiéval együtt elitta. Hetekig lesz mit csinálnia, amíg munka mellett kifesti és kitakarítja a lakást. Elmosott néhány koszos tányért és bögrét. Bár éhes volt, alig ment le a falat a torkán. Pimpike ellenben alaposan belakott. E ltelve ült, kék szemét Patyóra függesztette, és boldogan nyáladzott. Patyó zsebkendőjével letörölte az állára csorduló nyálat, és megkérte: - Pimpi, légy szíves, ne nyáladz! M ár nagy fiú vagy. Hány éves is? - Tíz... - Dehogy tíz! Rosszul tudod. Húsz! Húszéves vagy, öcsikém. L át­ szik, hogy nem foglalkoztak veled. Számold az ujjadon! Így...! Közelebb ment Pimpihez, kellemetlen szag csapott az orrába. Szegény - büdös volt! E gy pillanatra összeszorította a fogát, aztán megszólalt. - M ajd később számolunk. Most fürödni fogunk. Bement a fürdőszobába, de meleg víznek se híre, se hamva, a bojler nem működött. Összekeresett néhány fazekat, megtöltötte hideg vízzel, feltette a tűzhelyre melegedni, azután tiszta ágynemű után kutatott, de hiába. V é­ gül meg kellett elégednie az ágyterítővei, és néhány takaróval, amelyek aránylag keveset voltak használva. Elhatározta, a holnapot mosással kez­ di. Pimpi örvendezve pancsolt a vízben, alig tudta belőle kicsalni. M egtörülgette, gyengéden rábeszélte a fogmosásra, saját pizsamáját kölcsönözve neki, ágyba dugta. - Mese - kérte Pimpi állig bebugyolálva az ágytakaróba. - Mese? Legyen!... - és hozzábújva, birtoklóan átölelve a vállát, átvette végre sokat hangoztatott örökségét, mely most már csak az övé volt. 38 �O N A G Y ZO LTÁN Anti strike A z igazgató, sarkán tizenöt fős uszály, átsuhant a dobozüzemen, aztán áthullámzott a géptermen. A raktárajtóban bukkant elő szellemként, fehéren, mögötte csattant a slep, mint a gyerekkígyó iskolaudvaron. Felemelte a kezét, jelezve így, álljanak le a gépek, szólni kíván, ebben a zajban nem hallják, akiket illet. A gépmesterek összenéztek. Most szorítottak a normán, és, ha hozni, ne­ tán túlteljesíteni akarják, nem engedhetik meg azt a luxust, hogy egy szó­ noklat miatt beszáradjanak a hengerek, hogy menjen a festék. Nem állunk le, intettek végig a kirakónál könyöklő mesterek, akár a do­ minó. A z 1 . géptől indult, 7-nél koppant az utolsó vétel. A z igazgató körül tömörül a nép. Fehér köpeny, barna köpeny, kék kö­ peny. Szemüvegek, kampós orrok, kézben ezüstszínű toll, nyitott, cégjelzéses notesz. A művezető, parancsszóra, kénytelen-kelletlen elindult az 1. géphez. - Álljatok már le - kérte a mesterek hangadóját, és az igazgató felé bic­ centett. - Mondani akar valamit... - Így is úszok az áramszünet miatt - mondta a mester dühösen. - M in­ denki úszik, de még be lehet hozni! - Írjátok hosszabbra az áramkimaradást... - Nem írok semmit! M i az istent akar ez?! Dúdolja el váltáskor! Vagy írja ki az ajtóra, ott majd elolvassuk! Az igazgatót a normakiigazítás miatt nem kedvelték, bár azt még elnéz­ ték volna, de a módot nem bocsátották meg, a módot, ahogyan bevezette. Tanácskozott az uszály a csarnok közepén. - N e marhuljatok - nézett bánatosan az üzemi önkéntes tűzoltók parancs­ noka, az szb-titkár. - Háromnegyed kettőkor! - indította a dominósort a mester a nö­ vekvő számú gépek felé. Fél egy volt. - Rendbe’ van, tik fáztok rá! A z igazgató elvtárs menni készül... A stancák, nyomóhengerek dörögtek tovább, köpték a kirakóba az Izzó kék-vörös dobozait. Háromnegyedkor legumizták a lemezeket, kezet mostak, a mesterek vad számolásba kezdtek, hogyan lehetne legalább a 100 százalékot kikerekíteni. Végül a váltásra érkező délutánosoktól kölcsönöztek tízezer nyomást. Az igazgató köpönyeges segédei eközben a gépek között daráltak, jegyzetelve, rajzolgatva, méregetve. Aztán benyújtották a jegyzeteket, rajzokat, bemondták észrevételeiket az ablakon át, a kutrincának nevezett művezetői irodába, melynek koszos üve­ gén át láthatók a csarnokban váltásra készülődő, gépet átadó és átvevő mes­ terek. 39 �Az uszály elállta a csarnok és a ragasztó közti átjárót, visszatartva így az öltözőbe, fürdőbe igyekvőket. A z igazgató még egyszer átlapozta a benyújtott jegyzeteket és levonult a lépcsőn. A z egyre hangosabban káromkodó délelőttösök fölött négy lépcső­ fokkal lehorgonyzott, és érccsen azt kérdezte: - K ollégák! Megkínálna valaki egy sima Symphoniával? Hallgatói nem hittek fülüknek. Háromszor visszapörgették a szavakat, amíg megbizonyosodtak róla, nem értették félre. A mesterek nem nyúltak zsebükbe, egy szemvillantással figyelmeztették, ezzel megállították embereiket is. - Mi van? A z új normával se keresünk neki cigarettáravalót? - jegyez­ te meg hátul egy formakészítő, szétcsúszott Izzó-íveken ülve. Akiknek szólt, röhögtek egy rövidet. Fiatalka, nyakig olajos szerelő lépett az igazgató felé, föl a legalsó lép­ csőfokra, és nyújtotta a dobozt. - M i a neve, milyen minőségben dolgozik? - kérdezte az igazgató. - Szabó János, téemkás - válaszolt a fiú felcsillanó szemmel. - Felírta? - nézett az igazgató a tűzoltóra. Aztán a szerelő felé fordult. - A tűzrendészeti szabályok megszegéséért ötszáz forintra büntetem, mert csak maga szív ebből a cigarettafajtából, és beosztása miatt megfordult an­ nál a gépnél a reggeli olajozáskor, ahol a bűnjelet találtuk... E gy négy színnel nyomott, cégjelzéses borítékból összetaposott csikket ka­ part elő, felmutatta az elnémult közönségnek. - Jelentkezzen az egyes gép mestere! - emelt hangján, és a keresett le­ génység felé nézett. - Én vagyok - lépett ki a felszólított fehéren a dühtől. - Ötszáz forintra büntetem, mert nem tartatta meg a népgazdaság által magára bízott gép körül a munkavédelmi és tűzbiztonsági rendszabályokat. Felírta? - vakkantott az szb-titkárra, aki, mint jegyzőkönyvíró és tűzoltóparancsnok vett részt a kihallgatáson. - Igenis - bólogatta a kérdezett. Az igazgató hátat fordítva a megdöbbent gyülekezetnek, elindult a lépcsőn a kalitka felé. A művezető is, telepvezető is elsárgult. Tanácstalanul tekergették nyaku­ kat a példátlanul gyors fegyelmi tárgyalásféle berekesztése után, de, mert a körülöttük álló munkásaik egyelőre nem kérdeztek semmit, ők sem láttak az elmúlt esztendőkben hasonlót, nem kényszerültek beszédre. A z 1 . mester a fiatal üzemrész legrégebbi embere, így tapasztalatban is páratlan. Negyed­ évi zárás előtt, ha senkinek sem sikerült rávenni a műszakot szombat-vasár­ napi túlórára, neki néhány szavába került. Néhány perc múlva a csarnok délutánosai is a művezetői ablak körül áll­ tak, ezzel egyidőben a ragasztógépek asszonyai, lányai is megindultak, nem értve, mit csinál ott annyi ember, mi a csudát osztanak! Lassan a beszélge­ tés is megindult, halkan elmesélték az újonnan érkezetteknek a történteket. A munka állt, csak a bekapcsolt motorok morogtak végig a két hatalmas helyiségen. Végül az 1 -es gép hátsóembere megmarkolt egy másfeles vágólécet, kemé­ nyen megverte az ablakot, mely mögött az igazgató és a tűzoltó papírmun­ kát végeztek nagy koncentrációval. Az éles kopogtatásra egyszerre kapták fel fejüket. 40 �- Ugyan bújjon már ki az igazgató! - kurjantotta a hátsóembet. - Mon­ dani akarunk neki valam it! E gy barna köpenyes jelent meg a lépcső tetején, és emelt hangon, mielőtt bárki megszólalhatott volna, azt mondta: - A személyi és anyagi biztonság érdekében fokozottabb ellenőrzést veze­ tünk be a mai naptól, a büntetéseket, mint első figyelmeztetést fogják fel, a gyűlést berekesztem! - és hátraarccal eltűnt a kalitkában. Most egyszerre öt vágóléc verte az ablakot. - Jöjjön ki az igazgató! - kiáltották többen is. Az 1 -es mester már lehiggadt, első mérge, mellyel legszívesebben ketté­ tépte volna a most másodszor látott igazgatót, elcsöndesedett, és amikor látta, hogy a fehér köpeny mozdul odafönt, és mozdulnak a kékek, a bar­ nák, csendet intett. - M aradjatok! N e üvöltsetek! - harsogta túl a többieket. Főleg kollégái, a csarnokbeliek hangoskodtak. A fehér köpeny most nem merészkedett olyan mélyre, mint korábban, ti­ zenkét lépcsőnél megállt, összeszedte gondolatait, nem értette pontosan, mi­ ért nem egyértelmű a határozata, és miért nem indulnak az emberek dolguk végeztével átöltözni, hogy ne késsék le az autóbuszt; de a mester most gyor­ sabb volt nála. - Igazgató úr! - kiáltotta rekedten. - Valam i hiba történt! Kérem az elő­ ző, statáriális ítélet felülvizsgálatát! Szerintünk nincs hadiállapot, és ha az ember békeidőben kapkod, könnyen tüskébe nyúl! Hangja nem volt sem kötekedő, sem sértő, sem hangos. Magabiztos em­ ber hangja volt, aki megszokta, hogy meghallgassák, ha mondandója van; rekedtségében föllelhető ugyan az önérzetében megbántott, megszerzett sú­ lyát elveszíteni látó ember haragja, de annak, aki személyesen nem ismeri, alig felismerhetően. A mondat végére évre a köpenyesek mégis egyszerre felhördültek. - A z első hiba ott történt - mutatott a szerelőre, aki túlságosan fiatal és tapasztalatlan volt ahhoz, hogy megértse, miért bünteti az új igazgató a leg­ jobb mestert (a megtagadott leállásról nem értesült); arról pedig, hogy ép­ pen őt miért, arról fogalma sem lehetett - , hogy ez a gyerek a mai napon nem is járt a gépemnél! Ilyen erővel az első Symphoniát szívó embert is megbüntethette volna az udvarosok közül! Nevetés, vékonyka, feszült. A z udvarosok, a gyárudvar szemetét rendező munkások, hagyományosan börtönviselt, iszákos, gőgös emberek voltak, akik ősz végén beléptek, tavasszal ki, és hagyományosan a legkevesebbet keres­ ték az üzemben. - A második hiba a rám kiszabott ötszáz forint. A z egyesen senki nem dohányzik. Én magam három hónapja nem. Sündörgő köpenyesein kívül sen­ ki nem járt a gép környékén, tehát kérdje meg őket, ugyan nem közülük dohányzott-é valaki zsebből, hogy félrevezessen, mert mindenki tudja rólam, ha meglátok a gép környékén füstölgőt, úgy rúgom ki, lába nem éri a földet. E z történt volna sündörgőjével is! Könnyebb, lassúbb nevetés. A z igazgató segédszemélyzetének sündörgővé való kinevezése a normarendezéssel kapcsolatos. E gy hónapot töltöttek a ka­ litkában, stopperrel felszerelve, minden munkafolyamatot újramértek, újra­ értékeltek, úgy, hogy közben senki nem ismerte tevékenységük igazi célját. 41 �A nevetés ennek is szólt, megköszönték az 1 . gép mesterének, hogy nem fe­ ledkezett el megemlítéséről. - A harmadik hiba feltehetően enyém. Meghökkentő ugyan, de bízom benne, elfogadhatónak és hihetőnek találja az igazgató úr! Feszült, várakozó csend. - Amióta nem dohányzom - kezdte egészen más hangon, barátságosan, majdnem komázva - , fóliába csavarva zsebemben hordozok egy csikket, és, amikor nikotinéhségem támad, és szeretnék rágyújtani, csak előhúzom, kite­ kerem a fóliát, megszagolom. A csikk bűzétől legalább háromórányi undo­ rom támad, és így megszabadulok a kísértéstől, az esetleges visszaszokástól... - mosolyogva nézett az igazgató szemébe. Úgy lehet, ezt a csikket veszítet­ tem el, talán kiesett a zsebemből... Tetszik érteni, igazgató úr? D e ha így is történt, akkor sem én, sem más nem követett el tűzveszélyt jelentő cseleke­ detet, hát én mindezt elmondva, tisztelettel kérem a kiszabott ötszáz forintos büntetések hatályon kívül helyezését. N agy taps jutalmazta rafinált szónoklatát. Ennek halkultával hozzátette: - Mindezt a tűzoltó úr és titkár elvtárs ugyanígy elmondhatta volna ön­ nek... - mutatott a gyár önkéntes tűzoltócsapatának parancsnokára, aki ugyan másképpen tudta ezeket a dolgokat, de bólogatott buzgón: - Így van igazgató elvtárs, pontosan a mondottak szerint, igazolom a tényállás valósághűségét! - E tekervényes mondatszerkesztést már mint tit­ kár tanulta, korábban sm-ként a 6. gép festékfelelőse, egészen rendesen be­ szélt magyarul, bár ezt mostanáig sem felejtette el, de titkolta, ezért magá­ ban tette hozzá a korábbi beszédtechnikával: - Öreg, te elmész a V olgával, engem meg bezárnak ezek a vaddisznók valam elyik öltözőszekrénybe... Végül a mondottak megszívlelését javasolva, az 1 . gép mestere, háta mö­ gött a néppel, elvonult az öltözők irányába, búcsúzóul hozzátéve: - Végül is ez nyomda, nem börtön, kuttyamáját a lisztesseggűnek... Mert szakmája szerint pék volt az igazgató úr, korábban egy megyei sütö­ de eszmei-ideológiai-politikai irányítója, és ebből a minőségéből avanzsált át a mindig irigyelt munkásarisztokráciához. A z étteremben, ahol összetoltak három asztalt, már nem beszéltek az öt­ száz forintokról, esetleg a pincér hozhatta szóba. A nap eltelt, vége. Talán holnap. A később érkező művezető három vodka után elhúzta az 1 . gép nagymes­ tere elől a cigarettásdobozát, helyére fényes kis göngyöleget csúsztatva azt mondta: - Ezt szagolgasd, nehogy újra rászokj, a szentséges szemit a nagy pofád­ nak! — összenevettek. Vagy inkább hunyorítottak. Hasonlóan, mint tegnap, amikor a gép alatt, nyakig az olajban, a harmadik órában végre megtalálták a szétcsúszott fogaskerekeket. 42 �G Y Ö R F F Y A T T IL A Őszi kikerics Tavasszal költöztek a faluba. M ár az első délután kivezettek a patakon túli rétre, a fahídon át, mely alatt csiklandozott lányként szelesen csobogott tova a víz, tisztán és áttetszően. A réten mohón sarjadt a fű; a fiú telt orrcimpákkal szívta magába a tavasz illatát. A z öreg fűz alatt roskatag pad korhadt; botját letámasztva hátradűlt raj­ ta; mint a napraforgó, egész arcát kitárta a még bágyadt napnak, s amint eltávolodtak az ismerős léptek, a madárhangok szívdobbanásközi csöndjé­ ben hallani vélte a fű szellő tépte szavát. Egyedül volt. Azontúl minden esőden napon végigsétált a kerti ösvényen, olykor meg­ állt a hídon, a fű selymeibe szédült víz táncát hallgatta. E gy napon a pad felé menet vékonyka hang ütötte meg. - Vigyázz! Rálépsz! Botja megdermedt a levegőben. - A gyíkra... - magyarázta a vékonyka hang. - Akkor elhagyja a farkát. - Nem hallottam... - szabadkozott a hang irányába fordulva. K isvártat­ va kérdezte. - Te ki vagy? - Anna - felelte amaz. - Idevalósi vagy? - Igen. Itt születtem... Gyere, üljünk a padra! - unszolta a lány. A fiú óvatosan indult. - Elment már? - kérdezte. - Micsoda? - Hát a gyík - mondta. - E l - felelt a lány, hangja már a pad irányából röppent. A fiú óvato­ san telepedett mellé, hallotta lélegzetét, öntudatlanul kereste a lány szagát a többi illat között. - Hány éves vagy? - kérdezte, botjával a füvet döfködve. - Tizenhárom. É s te? - Tizenöt. Most költöztünk ide - felelt, s tekintete a semmibe meredt, ahol a lány arcát vélte érezni. - Gyönyörű hely - állapította meg a lány. - Legalábbis a rét, meg a folyó. Csak kora és késő nyáron lekaszálják. A kkor más. Nem szeretem. Előtte selymes. Térdig érő. Tele virágokkal. A felső végében tavasszal ibolya nyílik. Ősszel meg kikerics, de az mindenütt. Akkor a legszebb. - M ár szin­ te szavalta. - Halottsápadt, gyönge szárakon a halványlila szirmok. Szépen mondtam? - fordult a fiú felé. - D e nem tépem le a virágokat. Régen igen, régen leszakítottam. Egyszer aztán meghallottam a hangjukat. Elhiszed ne­ kem? A z valami szörnyű. Egym ást siratják, azt hiszem. V agy talán magukat, mint az árva fiókák... Nos, megyek! - ugrott föl váratlanul. - Ott lakunk! - bökött szeles ujjával a levegőbe. - Látod? Abban a pirosfödeles házban. - Nem - mondta a fiú, megdöbbenve és kétségbeesetten - , nem látom. 43 �Másnap már a hídon megérezte Anna közelségét. A lány a korláthoz tá­ maszkodva állt, nézte a gyöngyöző vizet. A fiú jöttére megfordult. - Ebben csak csík van - szólt, kivéve szájából a fűszálat. - M eg persze, ebihal, csíbor, vízibolha. - Fesztelenül beszélt, s újbóli közelsége elhessen­ tette a múlt napot, az áthánykolódott éjszakát, akár egy pillangót, vagy egy szitakötőt. Mindketten a korláthoz dőltek, a víz fölé hajolva hallgatták a patak elnyűhetetlen, könnyed csörgedezését. - Szeretem nézni, ahogy hullanak a szirmok a vízbe, hánykolódnak, tán­ colnak a csöpp hullámokon. - Hiszen azt mondtad, nem tépsz le soha virágot! - csapott rá a fiú. A lány pillanatig hallgatott. - Azt csak a kikericsre mondtam - felelte aztán tárgyilagosan. - Azt tény­ leg nem tépem le. * Azontúl naponta találkoztak. Anna hallgatva várta a fiút, mindig az utol­ só pillanatban szólalva meg, amikor már amaz is megérezte a lány közellétét. Megfogta a kezét, hagyta, vezesse. A botot elhagyta, mindig a hídnál, ismer­ te már a rétet, minden buckáját, a néhány bokor, s a csenevész szilvafák he­ lyét. Anna egy-egy fölrebbent lepkéért cserbenhagyta, ilyenkor megállt, vár­ ta, szinte anyátlanul, mikor röppen hozzá vissza, s bújik tenyerébe a csöpp fogoly, a meleg leánykéz. N yár közeledtén egyre többet ültek a leveledzett fűz lombja alatt, Anna könnyű szoknyában és blúzban, kibontva hosszú, csöndsúlyos haját. A fiú tétován nyúlt felé. Amint megérintette, Anna összerezzent. - Szőke? - kérdezte elcsukló hangon a fiú. Anna némán bólintott, s a fiú kezét kijátszó remegést szívéig érezte futni. * M ár a másodszori kaszálás közelgett, mikor egy nyár végi napon a fiú v á ­ ratlanul bejelentette. - Holnap elutazom. Nem tudom, mikor jövök vissza. A lány nem faggatta, csak később szólalt meg. - Addigra talán kinyílik a kikerics. M ajd elmondom, milyen... Mikor a fiú újra megszólalt, Anna már nem volt mellette. * A műtét, amelynek kudarcától hetekig rettegett, sikerült. Az elsőt, amit életében megpillantott, amely leoldotta szeméről a fehér gézkötést, az orvos kezét remegve taszította el arcától, a saját először meglátott kezeivel. * Hazafelé görcsösen kapaszkodott a kocsi ülésébe. Döbbenten nézte az eled­ dig örökké másmilyen és eltitkolt világot, amely íme, mától az övé is; azt hitte, szétpattan a szíve. Annát akarta látni és rettegett a pillanattól. M ind­ azt látni akarta, amit a lány néven nevezett színekkel a folyónál neki adott, a tapintott formák rázúduló vadidegen látványától eufórikus állapotban. 44 �Odahaza első útja a rétre vezetett. Reszketve rohant a lábai vezette úton, messziről látta, hogy valaki áll a hídon, mozdulatlanul, kibontott, szőke haj­ jal és nem bírt kiáltani neki. Amaz a folyót nézte, most, a léptek zajára fölkapta fejét, arccal felé fordult, virággal teli két keze lehullt. A fiú futása meglassult, tíz lépésnyire voltak egymástól, zihálva megállt. - Anna! - szó­ lalt meg végtére, lassú léptekkel indulva-közeledve kereste a lány tekinte­ tét. - Anna! - kiáltott elcsukló hangon, már érezte régi, régi illatát, már kartávolságnyira volt tőle, mikor a lány fölnyitotta lehunyt szemeit, és ő éle­ tében először látott halott szemeket. Felé tévedő keze megdermedt a levegőben, nézte a kiszolgáltatott és vak­ ságába zárt arcot, hitetlen tekintete most a lány elnyílt kezeire siklott, on­ nan a hídra, széléről kerengve buktak a lila virágok a vízbe, gyönge, tört szárnyakkal, nesztelenül és vakon. 45 �HAGYOMÁNY Ki szereti Mikszáthot? Nem tenném fel így a kérdést, ha egyik barátom nem hívja fel a figyelme­ met Kolozsvári Grandpierre Em il új kötetére, amelyben a szerző most közölt, ám ötven évvel ezelőtt írt esszéjében amúgy istenesen leszedi a keresztvizet Nógrád híres szülöttéről. Kolozsvári Grandpierre Em il elemében van: szívesen, látványosan utalja Mikszáthot a harmadik sorba s érvei megcáfolhatatlanok. Én sem teszek rá kísérletet, csak felteszem magamba a kérdést: akkor hát ki szere­ ti és ki olvassa Mikszáthot? (Bizonyára azok, akik nem olvasták K . G. E . írá­ sát. ..) A kérdést különösen az teszi indokolttá, hogy az elmúlt két évben há­ rom társművészeti feldolgozása is volt műveinek. Láthattuk színházban A Nosz­ ty fiú esete Tóth Marival-t, hallhattuk (volna, ha elmegyünk) operaszínpadon Pozsonyban a Beszterce ostromát., s nézhettük a kék képernyőn több részben a Különös házasságot. Színház-opera-tévé - nem sok ez egy kicsit egy megúnt klasszikusból? Hát mégha hozzáteszem azt, amit az évtizedes olvasásszociológiai felmérések igazol­ nak: Jókai után Mikszáth következik az olvasottsági sorban. A legolvasottabb öt magyar könyv közül kettő Jókaié, kettő Mikszáthé és egy Gárdonyié.. Ugye azt is ki lehet találni, melyik ez az öt mű? A sorrend: A kőszívű ember fiai, Egri csillagok, Az aranyember, Noszty fiú esete Tóth Marival, Különös há­ zasság. Tovább már nem akarom fokozni a „mikszáthizmust” , hiszen megvádolnak bigott Mikszáth-imádattal (és teljes joggal), de meg kell említeni, szinte nincs olyan hét, hogy a rádió valamelyik adásában ne hangozna el Mikszáth-adaptáció s most már videón is megvásárolható egy korábbi tévéfeldolgozás, a Beszterce ostroma. (S ezt már tényleg csak a kivagyiság mondatja velem, hogy Mikszáth alakjait viszontláthattuk eddig diafilmen, képregényen, mozivásznon, festményen és érmen. A felsorolás nem teljes...) K i szereti hát akkor Mikszáthot? Alighanem én, meg te, meg ő, valamint mi, ti és ők, azaz valamennyi személyes névmás. Mi szeretjük Mikszáthot, akik a halála óta eltelt 75 év alatt mindvégig konzervatívak maradtunk. Ódivatúak annyiban, hogy szeretjük a klasszikus regényformát, imádjuk a jól megformált regényhősöket, szurkolunk az igazság, az igaz érzelem diadaláért, örvendünk a gonosz, a gaz felsülésén, és rettentő módon szeretünk jókat nevetni. Tudom, hogy szégyen ma ilyesmit beismerni, de vagyunk még néhányan ilyenek. S ha sekélyes ízlésünkhöz netán klasszikusok szolgáltatnak tápanyagot, akkor joggal mond­ hatjuk: a „nagy palóc” örökké él, mert örökké lesznek olvasói. S lesznek nézői is, mert bizonyára ilyen érzelmek vezették a Madách Színhá­ zat is, amikor 1983-ban színpadra állította a Noszty fiú esete Tóth Marival-t. A színpadra alkalmazó ezúttal is Karinthy Ferenc, aki már nem először birkózott meg ezzel a regénnyel s még más Mikszáth-művel is. (Így például 1953-ban ő alkalmazta színpadra a Két választás Magyarországon-t Körtvélyesi csíny cím­ mel. Társszerzője Benedek András volt.) 46 �Apropo! más Mikszáth-feldolgozások. Nem teljes dokumentációm szerint ti­ zennyolc Mikszáth-műből, regényből, nagyobb elbeszélésből készült színházi és filmváltozat, a rádiós feldolgozásokról nem is szólva. Köztük olyanok, mint a Beszélő köntös, amelyből operett, film és színdarab egyaránt készült, vagy a ha­ sonló karriert befutott Az eladó birtok, vagy a fantasztikus hazai és külföldi si­ kert elért Szelistyei asszonyok. A Szent Péter esernyőjéből három filmváltozat is készült. Ebbe a népszerűségi sorba illeszkedik a Noszty fiú. Már 1927-ben ké­ szült belőle egy némafilm, majd 1938-ban Székely István rendezte meg a Harsányi-féle adaptáció filmváltozatát. Néhány évtized múlva daljáték lett belőle, egyszerre kettő is! 1971-ben Farkas Ferenc, 1972-ben Rónai Pál írt hozzá zenét. S milyen gazdag a színpadi pályafutása! 1926-ban készítette Harsányt Zsolt első átdolgozását, majd 1939-ben a másodikat. Karinthy Ferenc és Benedek András 1950-ben álmodta színpadra és ezt később szinte az ország minden színházában játszották a későbbi években, Pécstől Miskolcig. S micsoda szereplőkkel: Kállai Ferenc, Mészáros Ági, Balázs Samu, Szabó Ottó, Láng József, G yurkovics Zsu­ zsa, Margittal Ági, Solti Bertalan, hogy csak néhány nevet említsünk. S ha már a neveknél tartunk: 1926-ban egy fiatal színész játszotta Noszty Fe­ rit Kecskeméten. Bizonyos Gertler Viktor, aki majd 1960-ban megrendezi a nagy sikerű filmváltozatot Mécs Károllyal, Petényi Ilonával, Uray Tivadarral, Páger Antallal a főszerepekben. S ez volt az a Mikszáth-mű, amely a legképtelenebb (és legaljasabb?) átdolgo­ zást szenvedte el, a Harsányi Zsoltét. Olyannyira szemérmetlen mű lett belőle, hogy a kötetkiadás címlapjára már fel sem került Mikszáth neve - egyébként joggal - , csak Harsányié. Noszty Feriből kedves, érző szívű, a véletlenek s a gaz ármánykodók jóvoltából megbotlott, s ártatlanul bűnhődni kényszerült fiú lett. A Noszty família jószándékú úriemberek szimpatikus gyülekezete. A darab végén pedig Tóth Mari boldog sikolyok közepette rittyen oda Noszty Feri keblére. Függöny, taps, könny. Hiába, csak szép az élet. .. Persze az 1950-es átdolgozás sem volt mentes a korszakízlés és politikai köve­ telményeinek kiszolgálásától. Hogy mást ne mondjunk, a dolgozó osztályok for­ radalmi jelenlétére utaló befejezés némileg idegen Mikszáth elképzelésétől. Ez a legutóbbi, a Madách Színházban előadott feldolgozás a legsikerültebb, mégha nem is a leghűbb. (Alighanem ilyen nem is lesz soha, az eltérő műfaji sajátossá­ gokból következően.) Ha nagyon akarjuk, bele lehet magyarázni sokféle alkotóirendezői szándékot, de minden valószínűség szerint két kimagasló színész kedvéért-kedvére formálódott a mű: Haumann Péter (Kopereczky) és Körmendy János (Bubenyik). Kétszemélyes színház az, amit ők csináltak. M ég szerencse, hogy a szöveg jórészt Mikszáthé. S ha a mű társadalombírálata közel sem érvényesül olyan erővel, mint a regényben, ha nem is érezzük a színpadon Schöpflin Aladár igazát, aki szerint ez a regény „olyan lett a korabeli vármegyére nézve, mint egy kivégzés” - nos még abban az esetben is kitűnően lehet szórakozni a Mikszáthadomák áradó humorán. Ez a megfizethetetlen jókedv volt ösztönzője egy Mikszáth-opera létrehozói szándékának is. J án Cikker Herder-díjas szlovák zeneszerző maga írta le, hogy gyermekkorában került először kezébe a Beszterce ostroma, magyarországi nya­ ralása közben. Természetesen nem ez volt az első Mikszáth-mű, amelyet megzenésítettek, de mint opera, úgy tán az első. A Beszélő köntös 1889-ben jelent meg, s egy évvel később már egy bécsi karnagy akart operettet írni belőle. A Szelistyei asszonyok­ ból készült operett - Mikszáth engedélye nélkül - már színpadra is került 1907- 47 �ben. 1924-ben Kozma Géza zenéjével lett zenés játék, majd több átdolgozás után Sárközy György muzsikája tette repertoár darabbá 1951-ben a fővárosi Operettszínházban. Parádés szereposztása volt: Gábor Miklós, Honty Hanna, Zentai Anna, Bilicsi Tivadar játszották, majd 1960-as felújításban a két Latabár, Sárdi János, Petres Zsuzsa, vitte sikerre a darabot. A Beszterce ostroma is gazdag színházi múltra tekinthetett vissza. 1929-ben Harsányi Zsolt átdolgozásában mutatták be, míg filmen 1948-ban Keleti Már­ ton rendezte. A tévéfilm változata 1976-ban készült Zsurzs Éva rendezésében. Ján Cikker operáját Pozsonyban mutatták be, 1983. október 8-án. Egyik ma­ gyar méltatója „az igaz barátság adójának” nevezi, s ebben van is valami. Fő­ leg ha arra gondolok, hogy pár éve még ezt olvastam Mikszáthról egy szlová­ kiai múzeum magyar nyelvű ismertetőjében: tekintve, hogy szülőfalujának la­ kossága szlovák volt, „így aztán 10 éves koráig. . . otthon maga is szlovákul be­ szélt” . Ami ellen nem is tehetnék kifogást, ha igaz lenne. Mikszáth írói világá­ ban a szlovák és a magyar táj és ember éppúgy szervesen összetartozik, mint az a valóságban volt. Csak a mindenáron bizonyítani akarás kívánja ezt kettésza­ kítani, néha még máig ható sérülékenységgel. Ezért is kiemelkedően fontos Ján Cikker operája. Külön érdekesség, hogy a zeneszerző maga is Besztercebányán született, tehát önmagában hordozta a kü­ lönc Pongrácz gróf környezetének emlékét. Erre utal maga Ján Cikker is, ami­ kor műve keletkezéstörténetében a történet szlovák környezetéről beszél. (A fenti félreértések még ma is élnek. Az opera egyik szlovák méltatója 1983-ban azt írja, hogy Mikszáth aki Szklabonyán született és Budapesten halt meg, „sohasem tagadta szlovák származását. . . ” ) Három év alatt készült el vígoperájával, s messzemenően ragaszkodott Mik­ száth szövegéhez. (Az előjátékban egy Petőfi-vers hangzott el megzenésítve.) Az opera három felvonásból, kilenc képből áll s a zeneszerző nem kíván döntőbíró lenni, vajon őrült volt-e Pongrácz István gróf vagy sem. Inkább a környezete le­ hetett az, akik bár épelméjűnek tartják magukat, mindent elkövetnek a gróf rög­ eszméjének kihasználására. „Az emberi szív operája ez” - vallja Ján Cikker, s a vásári hangzás mellett különösen figyelt a regényből kiáradó érzelmi tisztaság zenei megjelenítésére. Feltehetően hasonló gondolatok vezették Zsurzs Évát is, amikor belefogott a Különös házasság tévéváltozatának elkészítésébe. (Egyes jeleneteit éppen Nógrádban forgatta, bizonyára sokan felismerték Bernáthék házában a csesztvei kú­ riát.) Zsurzs Éva keze alól már kikerült 1970-ben egy, ma már nyugodtan állíthat­ juk, klasszikus alkotás, a Fekete város. Érdekes, hogy korábban egy hangjátékot leszámítva, ebből a műből nem született más műfajú alkotás. Igaz, Kókai Rezső még 1960-ban tervezte, hogy operát készít belőle, de nem lett semmi az elkép­ zelésből. Legalábbis a színpadig nem jutott e l... A Fekete város sikerének titkát akkor is, azóta is sokan keresik. Talán a pa­ rádés szereposztás? Máskor is a legjelesebb magyar színészek szerepeltek. Egy­ szerűen imponáló a Mikszáthot játszók névsora: Uray Tivadar. Jávor Pál, Csortos Gyula. Somlai Artur, Törzs Jenő, Mály Gerő, Tolnay Klári, T urai Ida, Ma­ jor Tamás, Feleky Kamil , Básti Lajos - s még ki mindenki más a magyar szín­ játszás legnagyobbjain kívül. Talán a kitűnő, a regény szellemét pompásan átérző és átvevő rendezés a ma­ gyarázat? Talán, de mindig is a magyar rendezők színe-java állt a kamerák mö­ gött, vagy dirigálta az első sorból a színpadi próbákat: Rad ványi Géza, Hor­ 48 �váth Árpád, Székely István, Góth Sándor, Korda Sándor, Gertler Viktor, K e­ leti Márton - ízelítő a névsorból. Vagy tán a kitűnő dramaturgiai munka? Hány kiváló alkotó dolgozott ko­ rábban is Mikszáth-adaptációkkal 1 1937-ben a Szelistyei asszonyokat például Ödön Von Horváth alkalmazta színpadra. A Szent Péter esernyőjét pedig 1917ben Karinthy Frigyes írta filmre. A Különös házasságból 1948-ban Örkény Ist­ ván készített színpadi alkotást. Alighanem valamennyi összetevő hozzájárult a Fekete város emlékezetes si­ keréhez. S mindezek mellett az is, hogy ez volt a Magyar Televízió első igazi nagyszabású sorozatvállalkozása. Azóta már számtalan külföldi és hazai soroza­ ton túl vagyunk - néha megkönnyebbült sóhajjal de ez még az első élmények erősítő hatásával formálta maradandóvá bennünk Mikszáth remekét. Joggal várhattuk hát a „folytatást” , a korábbi teljesítmény elérését, sőt felülmúlását. Pedig már kezdetben voltak aggodalomra okot adó jelzések. Egyik egyházi hetilapunk glosszaírója például már a forgatás elején kifogásolta, mi szükség van ennek a regénynek a filmrevitelére az állam és az egyház együttmű­ ködésének szép esztendeiben?! Egy másik, már nem egyházi kritikusnak is ha­ sonló volt a véleménye a film bemutatása után, azzal a vitatható kijelentéssel bővítve: „sem történelmi tanulsága, sem erkölcsi intő jele nem túl időszerű mos­ tanság” . (Akkor ugyan mi közünk van ma egy bizonyos Hamlet nevű, nyugat­ európai, pszichoanalitikus kezelésére szoruló, elkényeztetett fiatalember nyavalygásaihoz - kérdezhetjük vissza!) Igen felemás volt a film fogadtatása. „Elbűvölő unalomba fulladt, lankatag biedermeier id ill; fáradt vérszegény” stb. - írták egyesek. Mások dicsérték, hogy pompás illusztrációja volt Mikszáth regényének, hogy valóban a művet mutatta be. Kiemelték a gyönyörű helyszíni felvételeket, a látvány erejét, a tökéletes korfestést, a hűséget Mikszáthoz. Az valóban biztos, Zsurzs É va egy bizonyos pont után visszarettent a regény rendkívül komoly, súlyos politikai töltetének teljes kifejtésétől. (Az okokat csak találgatni tudjuk.) De az is tény, hogy végig hű maradt Mikszáthoz. A Különös házasság éppen olyan, mint ahogyan látjuk. Kicsit terjengős, helyenként túlbe­ szélt, de nagyszerű alakokkal zsúfolt, remek anekdotákkal dúsított, meghatóan szép szerelmi történetet foglal magában. Olyan mint egy diadém, a közepén egy csillogó gyémánttal. Mikszáthot végül is nem lehet elrontani. A Harsányi Zsolt-féle, és a törvénv által is büntetendő hamisítást leszámítva, minden színházi, filmes, zenés, tévés feldolgozás többé-kevésbé ragaszkodott az eredetihez, hiszen annál jobbat úgy sem lehet írni. Másrészt a feldolgozások gazdagították Mikszáth életművét, hi­ szen a szemünk láttára keltek életre a Noszty Ferik, Pongrácz Istvánok, Veronkák, Prakovszkyak, A kli Miklósok, Görgey alispánok, Vidonka Józsik, s a más műfaiú alkotások eredendő sajátosságaikkal kibővítették az olvasmányélményt. Aligha kétséges tehát, hogy a feldolgozások készítői-közreműködői szeretik Mikszáthot, s művészi munkájukkal, annak eredményeivel újabb ezreket nyer­ nek meg a csodálatos mikszáthi világnak. Ma a Gutenberg-galaxis válságának korában ez cseppet sem lebecsülendő eredmény! P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y 49 �Egy elfelejtett Mikszáth-levél A Nagyváradon megjelenő Szabadság című napilap 1917. szeptember 3o-i szá­ mának nyolcadik oldalán aláírás nélküli közlemény jelent meg Mikszáth Kálmán levele D us Lászlóhoz címen. A levél nem található meg Mikszáth levelezésé­ nek háromkötetes kritikai kiadásában, s így a szükséges filológiai pontosításig is némi érdeklődésre tarthat számot. A cikkíró szerint egy „már elsárgult névjegykártyára” íródott, és D us Lászlónak arra a kéziratára vonatkozott, amelyen ez a fölirat állt: Hurrá Smith kapitány. Regény. A levél szövege a következő: „K edves barátom! - Meglepett szépsége regényének és nagy hatással volt reám. Hivataloskodó ember vagyok és nem igen szeretek kéziratban levő irodalmi termékeket elolvas­ ni, de az ön regénye elsőrangú élvezetet szerzett szépségeivel. Ami azonban azt illeti, hogy az én elismerésem elegendő lesz-e egy fővárosi kiadó érdeklődését felkelteni, ezt kétlem. A kiadóknak nem fontos, hogy jó e a könyv, hanem az a fontos, hogy veszi e a közönség. Tehát Ön azért csak tovább dolgozzon szorgal­ masan. A fülemile sem azért énekel, mert hallják, hanem azért, mert kedve te­ lik benne. Még egyszer legmelegebb elismerésemet fogadja a kiváló élvezetért és gyönyö­ rűségért, amit regényével szerzett. Szerető híve: Mikszáth Kálmán." D us (vagy Dús, eredetileg Reich) László (18 4 1-19 17) ügyvéd 1880-tól fő­ ügyész volt Nagyváradon. 1886-ig kifejtett irodalmi tevékenységét részletesen do­ kumentálja Szinnyei József a Magyar írók élete és munkáiban. A Széchényi Könyvtár könyvkatalógusa három művét tartja számon: Árpád. Bolgár háború. Hősköltemény. Nagyvárad, 1896.; Dalmátia a magyar közjogban. Bp. 1906.; Rákócziak. II. Rákóczi György házassága. Költői elbeszélés. Nagyvárad, 1909. A Szabadság említett cikke részletesen ismerteti D us László kéziratos hagya­ tékát, amelyből érdemes kiemelni „a hátramaradt vaskos köteg .Memoár’ felírású kézirat csomót” . A tudósítás szerint a Memoár főleg Tisza Kálmánnal és család­ jával, valamint a „nagyváradi társas élet” ismert szereplőivel, Schlauch Lőrinccel, Beöthy Ödönnel, dr. Szmrecsányi Pállal kapcsolatos emlékeket tartalmaz. CSŰRÖS M IK LÓ S 50 �VITA K A R IK Ó SÁNDO R A klasszikus hagyatékért „hisz nem dogma, hanem iránytű mindaz, mint hajdan létrehozott” (Györe Imre: Egy arc valahol, valahonnan Marx Károly múlhatatlanságának) Lehet, hogy egyedül maradok véleményemmel, mégsem hallgathatom el: szerintem Gyertyán E rvin A viharmadár - kalitkában című írásában a klasszikus marxizmusra tett megállapítása, éles bírálata súlyosabb dolgokat mond, vitára ingerlőbb meglátásokat tartalmaz, mint maga a vitaindító vagy a nyomában született eddigi összes hozzászólás. Mindenesetre a politikai líra mai helyzetének vizsgálatát izgalmas vállal­ kozás átfogóbb keretbe helyezni. Számomra a politikai költészet a társadal­ mi (erejű és hatású) konfliktusok végigharcolásának sajátos szolgálatát je­ lenti. Miután pedig e konfliktusok végigharcolásának elveit, tudományos szempontból legmélyebben M arx világította meg, Gyertyán Ervinnel együtt mondhatjuk, a szerkesztőség által indított vitatéma valahol összefügg a marxi életmű lényegével, mai hatásával. Gyertyán törekvése tehát indokolt, szem­ pontja termékeny, s tanulságos lehet. Magam azonban másként ítélem meg a klasszikus tanítás mibenlétét, s hatását, mi több, vitatkoznom kell G yer­ tyán egyes részmegállapításaival és végső mondanivalójával egyaránt. M eg­ próbálom hát összefoglalni ellenvéleményemet, mely rendhagyó hozzászólás­ nak fogható fel, amennyiben nem közvetlenül a vitaindítóhoz kapcsolódik. A z alábbiakban szeretném pontosan jelezni - nem az elemzés, s kiváltkép­ pen nem a filozófiai szakszerűség igényével, csupán a felvillanás erejéig, s közérthetően fogalmazva - a klasszikus marxizmus alaptanításának néhány, Gyertyán Ervin által félreértve exponált összefüggését. Bízom abban, hogy ilyen munkálattal, jellegében tehát mégiscsak filozófiai kitekintéssel új, s reá­ lisabb megvilágításba helyezhetjük majd a politikai líra mai helyzetének kérdését is, s ösztönzően hathat a vita további menetére. * Nézzük, mit állít vitapartnerem a klasszikus marxizmussal kapcsolatban. Gyertyán Ervintől elnézést kérek azért, hogy - a terjedelmi korlát szorítá­ sában - magam próbálom röviden összefoglalni álláspontja lényegét. R e­ mélem, sikerül pontosan értelmeznem főbb gondolatait. Előzmény: 1 . Alföldy Jenő K Ö LT É SZ ET ÉS POLITIKA N A PJA IN K B A N című vitaindítóin (1984/5. szám); 2. Gyertyán Ervin A V IH A R M A D Á R -K A LIT K Á B A N ; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6. szám); 3. Sík Csaba N A PLÓJE G Y Z E T E K -A L F Ö L D Y JE N Ő C IK K É H E Z ; Petrőczi Éva É R T E , ÉR T E D , É R T Ü N K ! : Tandori Dezső V E R S ÉS KÖZ (1985/1. szám); 4. Kerékgyártó T . István ........ AMI M EGHÓDÍTÁSRA VAR. A Z T LÁTVÁNYO SA N NEM LE H E T M EG K Ö Z ELÍT E N I” ; Petőcz András A Z IRO DALO M /KÖLTÉSZET M Ű V ÉSZE T E; Kassai-Végh Miklós É R D E K E L T SÉ G E K KONFLIKTUSA (1985/2. szám); 5. Németh János István A H IÁ N Y K Ö L T É SZ E T E ; Endrődi Szabó Ernő HOGYAN A KA SSZU K A K IR Á L Y O K A T !? (1985/3. szám). 51 �Szerinte a m arxi-lenini tézisek egy része felett túlhaladt az idő, amiből az a következtetés adódik, hogy csak (!) a módszer bizonyult időtállónak. Sem a kapitalizmus mai, sem pedig a létező szocializmus útja-formája nem a klasszikus „előrejelzéseknek” megfelelően alakult. M arx nem tanított meg bennünket arra, hogy az eszme és a valóság egységének, s ellentétének dia­ lektikája folytatódik a szocializmusban, s a kommunizmusban is. S ez azért „elméleti negatívum” , mivel ez a dialektika nem fog feloldódni valam iféle emberi, s társadalmi tökéletességben. Továbbá: nem igaz az, hogy az embe­ riség megszabadulhat - miként M arx vélte - a természeti, s társadalmi korlátoktól, és elérkezhet valamilyen társadalmi homogenitáshoz. A kapita­ lizmusban a termelési viszonyok - ugyancsak M arx állításával ellentétben nem gátolják a termelőerők fejlődését, viszont az új, szocialista társadalmi­ termelési viszonyok nem hozták meg a termelőerők feltételezett magas szintű fejlettségét. A z idő nem igazolta M arxnak a proletár diktatúrára vo­ natkozó elgondolásait sem, (amennyiben demokratikus társadalmi folyamat­ nak írta azt le, nem pedig monolitikus politikai diktatúrának, ahogyan a valóságban alakult). S végül, nincs teoretikus, ki mindezeket a paradoxiákat megválaszolná. Láthatjuk, a klasszikus marxizmus tanításának célzatos, lehengerlő erejű kritikája fogalmazódik itt meg. Gyertyán a mai gyakorlati fejlemények, s ellentmondások világa felől közeledve, lényegében üdvtannal, utópizmussal vádolja M arx bizonyos - elméletének éppen döntő pontjait jelentő - taní­ tásait. S keserű pesszimizmussal vonja le végső következtetését, immár a politikai költészet alakulására vonatkoztatva: születhet-e politikai líra olyan történelmi helyzetben, melyben a szocializmus gazdasági javulása az ellen­ ségtől, tehát a tőkésországok gazdasági fejlődésétől várható. Végső soron rendkívül lehangoló, sötét képet, defenzív alapállást tükröz Gyertyán írása M arx klasszikus teóriájával kapcsolatban. S bizony, ha a lé­ tező szocializmus különféle ellentmondásaira, súlyos problémáira gondolunk, hajlamosak lehetünk kényszerű tudomásulvételére is. Azonban mélyebben vizsgálva a szerző kijelentéseit, s szembesítve azokat az eredeti marxi el­ gondolásokkal, kiderülhet - talán meglepetést keltve - , hogy jórészt olyan dolgokban marasztalja el a klasszikus tanítást, elsősorban M arx életművét, amelyekért az nem felelős, és amely nem igazol(hat) ilyen kritikát, mégha jóhiszemű is az. Hadd válaszoljak először M arx állítólagos utópizmusának, üdvtanának vádjára. H a elmélyülten újratanulmányozzuk M arx munkáit, könnyen fel­ fedezhetjük, milyen óvatosan, szándékosan visszafogottan, elvont módon, azaz egyáltalában nem konkrét meghatározottságában beszélt a szocializ­ musról, méginkább a kommunizmusról. Csupán néhány igen általános el­ vet jelzett, s azokat sem valam iféle látnoki varázslattal jövendölte, hanem a történelem objektív mozgástendenciájának mély megragadásából következ­ tette ki. Viszont határozottan úgy vélte - , s itt mutatkozik leginkább M arx éles utópizmusellenessége - , hogy a kommunizmus nem az emberi történe­ lem abszolút beteljesedését, csúcsát, a tökéletesség birodalmát, a természeti, s társadalmi korlátok lerombolását jelenti. Ellenkezőleg: ekkor indul csak be igazán az emberi nemhez való s méltó történelem. Ugyanis megterem52 �tődnek - a természeti s társadalmi szükségszerűségek alapzatán maradva a társadalmi feltételek ahhoz, hogy a nagyon is sokszínű, s merőben külön­ böző emberi képességek valóban kibontakozhassanak. Jóslásra magam sem szeretnék vállalkozni, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem homogén, uniformizált, mindenben egyenlő emberiség fog létrejönni. A rra számítha­ tunk, hogy egyrészt az egyéni életutak fölöttébb különböző megnyilvánulási formákat öltenek s gazdag értékeket hordoznak majd, másrészt akkor is kell majd alkalmazkodni a természet s a társadalom mozgástörvényeihez, nem egyszer váratlan s nem jelentéktelen gondokat okozó új fejleményeihez. Menjünk tovább, a konkrétabb vitapontok vizsgálata felé. Valóban azt állította-e M arx, hogy a tőkés társadalomban a termelési viszonyok gátolják a termelőerők fejlődését? Azt hiszem, mód felett csábító lenne elidőzni a marxi - sokoldalúan tárgyalt s bizonyított - nemleges válasz bemutatásá­ val. Inkább csak ezzel kapcsolatos néhány felismerésére emlékeztetek. M arx szerint a tőke természetes mozgása, s érdeke a termelőerők, min­ den korábbi történelmi állapotához képest nagyobb léptékű s hatású fej­ lesztése. A tőke állandóan forradalmasítja a termelési eszközöket, valamint a természet- s műszaki tudományokat. A kapitalizmus a történelem mene­ tének kitüntetett pontja, abban az értelemben tudniillik, hogy több s lénye­ gesebb változást hoz a társadalom életében, mint az összes korábbi alakulat. Civilizatorikus hatásokat produkál: kialakítja a világkereskedelmet, a világ­ piacot, a világtörténelemben való gondolkodás s értékelés képességét; a lokális, helyi fejlődés helyére a világtörténelmi folyamatokat, a világegész mozgásokat állítja; kitágítja az emberi szükségleteket, fürge s találékony új és új vonatkozások s szükségletek teremtésében; megszüli, majd természetes szokássá változtatja a dolgozó egyének - munkafolyamatokban megnyilvá­ nuló - általános serénységét, precizitását, fegyelmét. Noha, a kapitalizmus a legfőbb termelőerő, vagyis az ember fejlődését végül is eltorzítja, az ember s az egyén különféle problémáit képtelen megoldani, (s erről ma már nem egy polgári filozófiai irányzat és szaktudományos iskola vall), mégis M arx messzemenően elismerte a termelőerők, imént jelzett oldalainak, természetes fejlődését, progresszív történelmi szerepét. Olyan folyamatot elemzett M arx több mint száz esztendővel ezelőtt, amely a maga kifejlett alakzatában nap­ jainkban, szinte szemünk láttára bontakozik ki, s amelyet úgy hívunk, hogy tudományos és technikai forradalom. Olyan éles, pontos, s aktuális leírását adja M arx ennek a jelenségnek, hogy ha nem lenne olvasható, el sem hin­ nénk. De, újólag hangsúlyozva, nem azért juthatott ilyen meglepő eredmény­ re, mert holmi jövőbelátó képességgel rendelkezett. Csupán arról van szó, hogy a tőke mélyelemzése során olyan mozzanatot tudott megragadni, amely benne rejlően ott működött már akkor is, amikor még a felszíni jelenség szintjén nem, vagy kevésbé volt tapasztalható. Nagyrészt a fenti civilizato­ rikus hatásokra vezethető vissza az az új fejlemény is, melyet M arx mint gyakorlati következményt még nem élhetett át, ma viszont közvetlen tapasz­ lati tény: tudniillik a tőkés társadalom válságtűrő képessége. Kétségtelen, a modern kaptalizmus egyik sajátossága ez, de a gazdaságfilozófus Marxból kiindulva, bármilyen hihetetlenül hangzik is - nem merőben új, minden előzmény nélküli vonásról van szó.A „képlet” mindenesetre furcsa: úgy ke­ resztülmenni a különféle válságokon, sőt úgy manipulálni a válságokkal, hogy közben ne lehetetlenüljön maga a kapitalizmus mint társadalmi rend­ szer. 53 �A szocialista termelési viszonyok, s termelőerők dialektikája sem egy­ szerűsíthető le, bár egész sor vulgarizációval találkozhatunk. A z egyik leg­ makacsabb beidegződésünk a következő: a tőkésmutatókhoz képest a szo­ cialista termelőerők - az ismert történelmi lemaradás miatt - alacsony szin­ tet mutatnak, viszont a termelési viszonyok magasabbrendű értékeket hor­ doznak, amelyek legalább ideológiailag konpenzálják a termelőerői lemara­ dást. E z a sztereotípia felmérhetetlen károkat okozott a fejekben. Ennek nyomán a termelési viszonyok oldalán a köztulajdon és a közösségek diadal­ menetének, s mindenhatóságának felfogása tételeződött, a másikon (a ter­ melőerők területén), pedig egy kényelmes, belenyugvó, defenzív álláspont kerekedett felül. M arx mind a termelési viszonyok, mind a termelőerők jövőbeli alakulásá­ ra nézve olyan jelzéseket adott, amelyeket mint tanulságokat nem mellőz­ hetünk mai társadalomépítésünkben sem, ha előbbre kívánunk jutni. A ter­ melési viszonyok szempontjából itt csak a magántulajdon tudatban, érzü­ letben, beidegződésben való továbbélésének marxi gondolatát emelem ki. A magántulajdon, figyelmeztet M arx, oly ostobákká tette az embereket, hogy egy tárgy, eszköz, dolog stb., csak akkor az övék igazán, ha közvetlenül birtokolják, használják, élvezik. Ezért az emberek a köztulajdonhoz kez­ detben nem tudnak pozitív bensőséges és szerves viszonyulást kiépíteni. M a is tapasztalhatjuk, hogy például a gyári dolgozó nem érzi annyira magáénak a szocialista állami tulajdonban levő üzemét, mint mondjuk saját hobbikert­ jét. Ezért felelősséget sem érez annyira a köztulajdon iránt. A szocializmus megszünteti a fő termelési eszközök magántulajdonát, de a magántulajdonosi szemlélettel, érzülettel jóideig, (s ez lehet egy egész történelmi korszak) szá­ molnunk kell. Bár nem kívánok itt foglalkozni a kisvállalkozás jelenségé­ vel, de az bizonyos, hogy e képződmény újabb tudati zavart okoz a szocialis­ ta tulajdon szerepének, jövőbeli alakulásának kérdését illetően. A termelőerők vonatkozásában szintén megszívlelhetünk egy marxi (ké­ sőbb Lenin által is megerősített) felismerést. A szocialista termelőerők mi­ benlétét, fejlődését, mint sok mást, világtörténelmi mércével, a világegészmozgás felől ítélhetjük meg reálisan, s jelölhetjük ki e mozgás természeté­ nek megfelelő feladatokat. Legfőképpen azt a tanulságot szükséges feldol­ goznunk, hogy a tőkés világgazdasági rendszerrel szembeállítódjék egy leg­ alább olyan erős s magas színvonalat képviselő szocialista alapú világgaz­ dasági rendszer. A szocializmusnak ebben is (vagy ebben leginkább) meg kell mutatnia magasabbrendűségét. Igaz, a világgazdaság, -piac, -kereskede­ lem feltételeit ma, s a közeljövőben nem a szocialista országok együttese diktálja, ily módon az egyes szocialista nemzetgazdaságoknak kell alkalmazkodniok a külső világ mozgásához, változásaihoz. D e vigyázzunk: ne­ hogy feladjuk stratégiai céljainkat. Azaz mindenképpen ki kell törnünk a világgazdaságtól való egyoldalú, s méltatlan függőségünk helyzetéből. Tör­ ténelmi kihívás, egyben feladat ez, ami nyilvánvalóan sokféle társadalmi gonddal jár majd. D e az bizonyos, lépnünk elsősorban nekünk kell. A tár­ sadalmi munka hazai termelékenységének növekedését, a gazdálkodás haté­ konyabbá válását, általában a szellemi tőkébe való permanens és magas szín­ vonalon történő befektetését szükséges kiküzdenünk. Csakis ilyen alapon lehet, s érdemes bekapcsolódni a tőkésvilág gazdasági vérkeringésébe, és vár­ hatjuk a gazdasági alávetettségünkből való kilábalást. Továbbá ma már egyre világosabban látjuk, (ha másként nem, a valóság kényszeríti ki), hogy 54 �az egyes szocialista nemzetgazdaságok KGST-m űködését is több nagyság­ renddel magasabb szintre kell hozni. A z eddigi kezdetleges, többnyire kétoldalú árucsere-kapcsolatokat, szűk kereskedelmi-üzleti formákat, s per­ sze a politikai, diplomáciai jó szándékot, az elvekben való egyetértést fel kell, hogy váltsa egy valóban multinacionális, bensőséges, a gazdaság min­ den területét átfogó, szervesen átjáró intenzív gazdasági együttműködés. A szocialista termelőerők ilyen világtörténeti, s -gazdasági megközelíté­ sében (feladatkijelölésében s tendenciájában) különösen szegényes s defen­ zív álláspontnak tűnik az, ha csak annyit mondunk a szocialista termelő­ erőkről, hogy egyes szocialista országok gabonaexportra szorulnak az éhínség elkerülése céljából. S fölöttébb kényelmes, sőt veszélyes következtetés az, miszerint a kétségkívül meglévő gazdasági bajainkból csupán ellenfeleinktől várjuk a kiemelkedést. A klasszikus teória olyan értelmezést is megenged, hogy a kommunizmus első szakasza politikai fázis, „m ég politikai természetű” , mely lehet „d e­ mokratikus vagy despotikus” ( !). A szocializmus még nem szabadul meg az elidegenedés jelenségétől, „csupán” megkezdődik az ember integrációjának történelmi folyamata, vagyis az emberi lényegnek (mint közösségiségének) ember által, s az ember számára történő valóságos elsajátítása. A szocializ­ mus politikaműködése akkor természetes, „norm ális” , ha egyre több funkciót, feladatot sikerül átadnia a különféle társadalmi egységeknek (pl. szervezeteknek) és a spontán egyéni kezdeményezéseknek. Ha a politika­ működést tendenciájában, illetőleg természetes mivoltában, tehát se nem torz formájában, se nem kényszerpályajellegében nézzük, (amelyektől sajnos, a szocialista országok politikája nem mindenütt és mindig tudott megszaba­ dulni), akkor a politika „leépülését” nem tekinthetjük antidemokratikus folyamatnak. Annyiban nem, hogy az egyének, s közösségeik megkezdik ész­ szerűen szabályozni, s ellenőrizni saját társadalmi viszonyaikat. Lehet, hogy ma még csak bizonyos jelei látszanak ennek a folyamatnak. Dehát nem feledhetjük, napi problémákkal küszködünk, s a saját létezé­ sünkért, (mint szocializmus) folyó harc sem szűnt meg napjainkra. S mégis, a nehezebb társadalmi (gazdasági, politikai) helyzetben van csak igazán szükség az átfogó, a nagy távlatot, a világegészmozgást kifejező és értel­ mező marxi elméletre. Nemcsak módszert jelent tehát a klasszikus marxiz­ mus. A z alapkérdésekben nem tévedett M arx, elmélete ma sem veszített ér­ vényességéből, mi több, nem egy ponton fontos mondanivalóval tud szol­ gálni napjainkban is és még jó ideig. Természetesen csak akkor, ha nem ka­ nonizáljuk tételeit, s nem dogmát csinálunk tanításából. M arx nem egy kérdésben tévedett, s önkritikát gyakorolt (írásomban azonban nem erre tettem a hangsúlyt). D e nincs semmi alapunk arra, hogy életművét mel­ lőzzük. Inkább a mélyebb, s eddig talán nem kellő mértékben feltárt alapgondolatait kellene újraolvasni s -értelmezni. Ú gy vélem, e tekintetben tar­ togat még meglepetéseket ez az életmű. Mindenesetre vannak teoretikusaink (s miután Gyertyán nem találja őket, hadd emlékeztessek Lukács György és T őkei Ferenc nevére), akik példát mutattak, mutatnak arra, hogy a klasszikus teória talaján maradva hogyan lehet megközelíteni a valóban új kérdéseket, s miként lehet legalább helyesen megfogalmazni a Gyertyán által is felvetett paradoxiákat. 55 �R obert M usil írja szellemesen, isten óvatosan cselekedett, amikor elren­ delte, hogy elefántból elefánt, macskából megint macska bújhat elő. A fi­ lozófusokból azonban tanimádók és ellenfilozófusok lesznek. Kétségtelen, M arx filozófiájának is kitermelődtek tanimádói. Ő k azok, akik az eredeti elméletet vulgármarxizmussá silányították. Lehet, hogy v i­ tapartneremet is ilyen szellemben ismertették meg a klasszikus marxizmussal. Erre következtethetünk, ha sorra vesszük Gyertyán kijelentéseit. Írása le­ egyszerűsíti a marxi elmélet gazdagságát, tényleges tartalmait, kiöli dialekti­ káját, majd azt sugallja, hogy a létező szocializmus már nem tud mit kez­ deni ezzel a klasszikus - , de valójában megcsonkított - teóriával. Gyertyán Ervin vulgarizmussal vádolja A lfö ld y Jenőt, de kritikájában, bármennyire nem szívesen írom is le, csak más vulgarizmust állít. Az a tény, hogy ilyen neves szakkutató és kritikus, mint Gyertyán E r­ vin, végül is beleesik a vulgarizáció zsákutcájába, közvetve ismételten fel­ hívja figyelmünket arra, hogy bizony marxizmuskutatásunk, -oktatásunk, -propagandánk sem tett meg mindent eddig e veszély elkerülése érdekében. Marxizmusunk egyes pontokon nagyon is erőtlen, s találkozhatni a marxiz­ mus művelésén belül különféle rituális, szakrális formulákkal. A komoly részkutatási eredményeket a marxizmus, sajnos nem mindig vagy nem meggyőző módon tudja filozófiai elméletté olvasztani, egységbe szintetizálni. Mindez természetesen újabb vitatéma lehetne. Itt csupán azt a józan belátást szeretném közös elfogadásra javasolni, hogy a marxizmussal hivatalosan foglalkozóknak és a más területeken dolgozóknak (itt: a szaktudományok képviselőinek, a művészeknek, a szerkesztőknek, az újságíróknak, vagy akár a politikai líra helyzetét vizsgálóknak, s e vita hozzászólóinak egyaránt ér­ dekük és feladatuk a valóság új tényeinek, kérdéseinek feldolgozását az eredeti vulgarizációktól, dogmatizmusoktól megtisztított - klasszikus marxizmus talajáról kiindulva elvégezni. Bárcsak a politikai költészet mai helyzetéről indított polémia majdani vitazárója is törekedne, a klasszikus marxizmus alapzatán maradva, a sok­ féle hozzászólás s a megfogalmazódó új tapasztalati tények valamilyen fi­ lozófiai általánosítására, szintetizálására. 56 �SIMOR A N D R Á S A politikai költészet esélyeiről A dy Endre csodálkozna vitáinkon, hiszen sohasem érdekelte más „fölszánt poéta-ceruzá” -ját, mint a „Politika és Szerelem” . Az is meglepné, hogy akad irodalmár, aki Kozma Andort együtt emlegeti a forradalmi megújulás „szent si­ rályaival” , és aki szerint „talán nem is a tartalom volt veszélyes az uralkodó osztály szemében, inkább az új form a...” Felütné Kozma Andor 1898-as Szatí­ rák című könyvét, beleolvasna az Agrárszocializmusba, ám az olyan sorokhoz érve, amelyekből sugárzik a napszámosok és földmunkások iránti ellenszenv eb­ ben a költője által lázadónak szánt, latifundiumok ellen írt versben, haragosan tolná félre a könyvet. A „népért síró bús bocskoros nemes” és a „Kozma Andorok” között szaka­ déknyi különbség tátongott a tartalomban, és Ady mondanivalója nagyon is ve­ szélyes volt az uralkodó osztály szemében, fenyegetőnek tartották Ady líráját, Adyét, aki népének nem lett minisztere, politikai vezetője sem, akit nem „han­ gos Dózsa” -ként, hanem költőként parancsolt népe, nemzete élére a huszadik század, mialatt a „Kozma Andorok” élcversekben füstölgő „radikalizmus” -a a parasztok, munkások ügyével még akkor sem azonosult igazán, amikor látszólag értük szólt, nem is nyugtalanította hát különösképpen az úri rendet. Irodalomtörténeti közhely, milyen harcot vívott Petőfi és Ady az új irodalom igazáért, és az is köztudott, hogy ez az irodalmi harc politikai harc volt. Kevés­ bé közismert J ózsef Attila küzdelme, hiába dolgozta fel a szakirodalom, példá­ ul Forgács László 1965-ből való József Attila esztétikája című kitűnő könyve, minduntalan egyenlőségi jel kerül az ő művészi teljesítménye és másokéi közé. Pedig ő nagyon is elkülönítette magát másoktól, még azoktól is, akikkel olykor fegyvertársi szövetséget kötött. A magyar líra forradalmai abban az értelemben hagyományőrzőek, hogy Pe­ tőfi Adyban, Ady József Attilában él tovább. Mielőtt bárki rámolvasná, hogy a fenti mondattal költészetünkből a Babits-métetű alkotókat akarom kirekeszteni, hadd írjam ide Babits szavait: „ A magyar lírának még forradalmai is hagyómányszerűek, s pl. az A dy forradalmában félreismerhetetlen a Petőfi forradal­ mának hatása és tradíciója .." A hazai politikai költészet vizsgálatakor igazán nincs okunk esztétikai elem­ zés helyett skatulyagyártó gmk vállalkozásba kezdenünk. A közvetlen politikai költészettől vissza sosem riadó Petőfi a forradalmi apály beálltakor megírja Az apostolt, a tizenkilencedik századi világirodalom - szándékosan nemcsak a ha­ zai mércére utalok - páratlan remekművét. „Semmi kétség afelől, hogy Az apos­ tol hősének, Szilveszternek a szellemében és jellemében Petőfi saját forradalmi hitét és közérzetét fejezte ki” - kezdi Petőfi művének elemzését Pándi Pál a „Kísértetjárás” Magyarországon című tanulmánykötetben. Nem tudok a tizenki­ lencedik századból olyan költői művet, amelyben a plebejus polgári forradalmiság és a marxizmus küszöbére érkező újszociális eszmeiség tökéletesebb meg­ fogalmazást nyert volna, mint Az apostolban. Megkockáztatom azt is, hogy Az 57 �apostol a politikai költészet tizenkilencedik századi legnagyobb remekműve. Pe­ tőfi tudta, hogy ezt a művet nem a meglevő pillanatnak írta közvetlen agitációs versként, noha arra bizonyára nem gondolt, hogy csorbítatlan formában majd negyedszázad múlva jelenik csak meg. Mint tudjuk, Ady sem ódzkodott a közvetlen politikai lírától. A világháború évei alatt mégsem közvetlen politikai lírát írt. Lukács György szerint a világhá­ borúhoz vezető krízisre válaszoló forradalmi szükségszerűség hangját leghama­ rabb és legadekvátabban Ady szólaltatta meg, ezért tartja Adyt a korszak leg­ nagyobb lírikusának. A halottak élén ismét olyan csúcsa a politikai költészetnek, amelyet Európában senki sem haladt meg. Ady nem antimilitarista verses proklamációkat fogalmazott, hanem azt a nagy belső válságot fejezte ki, amelyet a forradalmat váró, sürgető költő a világháború éveiben átélt. A halottak élén po­ litikai visszhangja mégis kevés mű hatásához mérhető, a kor ifjú forradalmárjai úgy hivatkoztak rá, mintha közös forradalmi katekizmusuk lett volna. Árnyaljuk tovább a politikai költészetről alkotott képet. Bölöni György egy Lutherre vonatkozó Marx-aforizma átfogalmazásával így jellemzi az 1867 utáni világ életérzését: „ Deák legyőzte az abszolutizmuson alapuló szolgaságot, mert helyébe a meggyőződésen alapuló szolgaságot állította” . A Petőfi-örökséget leg­ következetesebben őrző Vajda János szerelmi lírája olyan tiltakozás a kiegyezés kori világ „meggyőződésen alapuló szolga-mentalitása” ellen, amelyhez még magának a Montblanc-embernek politikai röpiratai sem mérhetők. Dobjuk félre hát a skatulyákat, és inkább a költői művekben megnyilvánuló világlátást tegyük a vizsgálódás tárgyává. A továbbiakban egyetlen költői életmű alakulásának felvillantásával szeret­ ném jelezni véleményemet a politikai költészet mai lehetőségeiről. G yöre Imre második kötete, a Zuhogj csak ár jelentős irodalmi eseménye volt az 1958-as évnek. A szocializmus történelmi igazát vállaló G yöre közvetlen politikai ver­ sekben fordult szembe az ellenforradalommal. G yöre Imre életművének eddigi csúcsa véleményem szerint az 1977-ben megjelent Bízzuk a tűzre című kötet. G yöre változatlanul a szocializmus marxi-lenini távlataiból szemléli világunkat, és nem hajlandó ezeket a távlatokat az utópiák lomtárába utalni, ám nem riad vissza attól sem, hogy szinte fizikai közérzeteként éljen át minden gyötrelmet, ellentmondást. Kevés közvetlen politikai verset találunk ebben a mindvégig po­ litikus kötetben, mégis az elkötelezett líra legmaibb jellegzetességeit olvashatjuk ki belőle. Külön elemzést érdemelne az is, hogy a József Attila-i hanggal in­ duló G yöre életművében hogyan éledt fel az Ady-örökség, miért talált rá Ady Endre „széttépett bibliá” -jára. Nem tanulmányt írok, hanem vitacikket, ezért jelzésszerűen álljon itt annyi, hogy a hagyományőrzésnek ismerős jelensége ez, utaltunk már rá az idézett Babits-följegyzés kapcsán. Ami engem illet, nem féltem az elfogulatlan utókor ítéletétől politikus termé­ szetű költőinket. Vagyis optimista vagyok, ami egyáltalán nem gátol abban, hogy olykor-olykor fel ne sóhajtsak egy mai Szemere Miklós után, aki sistergő haraggal, metsző iróniával állna ki a porondra védelmükben. Úgy, mint az egy­ kori irodalmi bajvívó tette: „T i nyers, míveletlen költők! Miért nem írtok sújtó szatírák helyett jámbor elégiákat? N e a gúny izzó vasával gyógyítsátok a legátalkodottabb kórt is, csupán cukros labdacsokkal! S politikai költeményeket írni! Nem bűn-e ez a költészet istennői ellen?” 58 �SZERDAHELYI ISTVÁN Költészet és közéletiség I. „A vers nekem mindig a köz volt” - vallja Tandori Dezső, s ha jól értem, ezzel azt akarja mondani, hogy minden költészet mindig közéleti. „A politika egy téma a sok közül” - állítja Sík Csaba, s őt bizonyára jól értem, ezzel azt akar­ ja mondani, hogy nem minden költemény mindig politikai. Hogy mindkettőjüknek egyszerre igaza lehet, azért van, mert „a közéleti” ki­ fejezés (legalább) két jelentésű. Csak szűkebb értelemben szinonímája „a politikai” -nak, tágabban magába foglal mindent, ami a társadalmi nyilvánosság szem­ szögéből nézve fontos, és így nyilvánvalóan jóval szélesebb kört ölel fel „a politikai” -nál. 2. Ámde igaz-e, hogy e tágabb értelemben minden költészet közéleti? Az egysze­ rűség kedvéért tekintsünk el most attól, hogy költői tevékenységet folytathatnak szerelmes gimnazisták és műkedvelő fogorvosok is, és hogy - valamiképpen, de másképpen - költészeti formák jellemzik a reklámverset, agitációs rigmust, a tanköltészetet, sőt, a slágerszöveget is. Nem mintha e formáknak nem lenne érintkezésük a közéletiséggel, vagy egyesek közülük (gondoljunk a kortesver­ sekre vagy a pol-beat, a punkdal szövegeire) nem lennének kifejezetten közéle­ tiek; az itteni keretek azonban aligha engedik meg, hogy túllépjünk a szokásos - sznob - leegyszerűsítésen. Egy még durvább - immáron igazságtalanul agresszív - kirekesztéssel tekint­ sünk el továbbá a világköltészet legkiemelkedőbb remekműveinek felétől, Theokritosz Paraszt hexameterekj étől kezdve Goethe A vándor éji dalán át Weöres Sándor Szán megy el az ablakod alattjáig, amelyek ugyanis „csak” szépek, s e nemben annak a művészetnek a reprezentánsai, ahová a Milói Vénusz és a wortnsi katedrális tartozik. Marad elég probléma az itteni vita által érintett kö­ rön, a visszatükröző művészeti költészet körén belül is. Közéleti-e minden itteni produkció? 3Igen, méghozzá végzetszerűen az. Akár akarja a mű szerzője, akár nem, s bármilyen szöveget bocsát közre, mindenképp közéleti töltetű lesz. Hogy e gondolat érthetővé váljék, azt a tényt kell figyelembe vennünk, hogy a szövegek jelentése nemcsak attól függ, miféle szavakat miféle kapcsolatokban tartalmaznak, hanem attól is, milyen körülmények között jelennek meg: a beszédhelyzet is lényegesen befolyásolja tartalmukat. A „Tündöklőek a prespektívák !” felkiáltás értelme például egészen más, ha egy kiránduláskor a hegytetőn hangzik el, más, ha egy politikai tömeggyűlésen halljuk, s megint más, ha akkor mondjuk, amikor megtudjuk, hogy Jucikának szabad a szombat estéje. Az úgynevezett kommunikációs rendszerek, a sajtó, rádió, televízió stb. kü- 59 �Iönféle rovatai-műsorai és kiadványtípusai - a társadalmi konvenciók révén olyan keretek között működnek, ahol mintegy eleve meghatározott az a „beszéd­ helyzet” , amelyben egy-egy szöveg elénk kerül: e keretek így körülhatárolják azt az értelmezési tartományt is, amelyen belül a szöveg lehetséges értelmét „de­ kódolhatjuk” (kiókumlálhatjuk). Lássuk ennek egy konkrét példáját. Ha a M A L É V kiadványaként kerül a ke­ zembe egy összeállítás, amely repülőjárat-térképeket tartalmaz, világos, hogy e térképek azt akarják megmutatni, miféle lehetőségek között választhatok, ha in­ nen amoda légiúton akarok eljutni. Jogos reklamációkkal élhetek, ha kiderül, hogy valamilyen járat valójában nem létezik, de aki e vonalas ábrákról ron­ csokra, csontvázakra asszociál, forduljon idegorvoshoz. Ha viszont ugyanez az összeállítás Tandori Dezső (saját kifejezésével) „költőegyén” nevével fémjelezve, a művészeti kommunikációs rendszer - milyen jó szó! - „csatornáin” át, Godot-ra várva: 1 1 aero-mobil címmel kerül a kezem­ be, nincsen semmi garanciám arra, hogy valóban léteznek ilyen légijáratok. E k ­ kor a produkció értelme az, hogy - a mű egyik neves elemzőjét, Bojtár Endrét idézve - e világban „ már semmi nincs. Művészet, műalkotások sem. Csak rom­ jaik, roncsaik, lerágott csontvázaik. A ki azonban jól odafigyel, egy ilyen csontváz alapján látni fogja az egykor volt élő egészet meg a valóságot is, amint rágja le a húst.” 4. Vagyis: mindaz, ami e költészeti kommunikációs rendszerben nyilvánosság elé kerül, eleve, már az itteni „beszédhelyzet” révén sajátosan általánosított értel­ met nyer. Lehet, hogy a „költőegyén” pusztán magánéleti okok miatt érez vala­ miféle tárgyiatlan szorongást - ha e hangulatát versben teszi közhírré, azt nem másként, mint „életérzésként” fogjuk fel, úgy értelmezzük, hogy a társadalmi valóság egészét illető érzelmi reflexió. S ugyanez áll legbensőbb magánügyeire, még a szerelmeire is. A szerelmesversnél teljesen érdektelen, valóban létezik-e a személy, akit a költő szerelmével megtisztelt, s igazán úgy érez-e, ahogyan mondja, e költeménytípus valódi mondandója: Íme, ilyen a korszerű, tipikusan mai szerelmi érzés. Az pedig, hogy valóságunk egésze valóban szorongásokat ébresztő-e vagy sem, s hogy a mai világban miféle vonásokkal jellemezhető a szerelmi érzésnek az a típusa, amelyik leginkább közelít a korszerű életvitel eszményeihez, nyilvánvaló­ an közérdekű probléma; a tárgyiatlan szorongást kifejező versike vagy a szerel­ mi költemény is közérdekű állásfoglalás tehát, közéleti tett. Valaha, amíg még legalább vitára érdemesítették e fogalmakat, heves polémi­ ák folytak: kell-e lírai költészetnek a tipikusság, intenzív totalitás jegyeivel ren­ delkeznie? Rossz kérdésfeltevés volt ez. Nincsen itt semmiféle választási lehető­ ség, kell vagy nem kell: minden ilyen „visszatükröző művészeti” költemény ele­ ve a tipikusság és az intenzív teljesség jegyében kerül közforgalomba, pusztán attól, hogy közforgalomba került. Legfeljebb rosszul, hiányosan, torzítottan kép­ viseli a tipikusságot és intenzív teljességet. Ha például nem igaz az, hogy vilá­ gunkban „már semmi sincs. Művészet, műalkotások sem. Csak romjaik, roncsa­ ik, lerágott csontvázaik” stb. 5. Nem nyúl hát kevésbé fontos, kevésbé közéleti érdekű témához a költő ak­ kor, amikor szerelmesverset ír, mint akkor, amikor politikai elképzeléseit önti 60 �költői formába. A lényeges az, hogy jól írja meg, amit ír. Ez a „jól” pedig igen­ csak bonyolult dolog. Persze, hogy igaza van Alföldy Jenőnek, amikor azt eme­ li ki, hogy a líra meghatározott értelemben „mégiscsak önkifejezés, minden egyéb műfajnál nagyobb mértékben, műfajspecifikusan, s Gyertyán Ervinnek is, amikor annak elismerését követeli, hogy „a politikai költészet alapelve csak az én vezérem bensőmből vezérel átéltsége lehet” . Nem mindegy azonban, hogy miféle az az „én” , amit a költő „kifejez” , mit él át az a „benső” és hova ve­ zérli a költő tollát, továbbá az sem, hogy miként - miféle formaeszközökkel történik ez a mélységesen átélt önkifejezés. Ha meg lehetne vizsgálni - aligha lehetne - az irodalomtörténetet olyan szempontból, hogy kik írtak több rossz verset, a hidegen kalkuláló karrieristák vagy az őszintén, bensejük által vezérelt balekok, bizonyára döntetlen lenne az eredmény. 6. Ott pedig már nem tudom követni Gyertyán Ervint, amikor arról ír, hogy a társadalmi-politikai életben „minden helyzetben meg kell találni az optimális prioritást, sorrendet, hierarchiát” az eszmék között, „ami (bizonyos határok kö­ zött persze) a kompromisszumok szüntelen játékát feltételezi és kívánja meg” , de „ez a politikus feladata” , s vele ellentétben a költő „csak a kompromisszum­ mentes eszmeiségnek lehet a szócsöve, és a mindent, a mindenséget kell köve­ telnie az ember és az emberiség számára” . A jó politika és a jó politikai költészet között az eszmeiség tekintetében elv­ ben nincsen különbség: a maga eszközeivel mindkettő a nembeli és népi-nemzeti érdekek érvényesítésére mozgósítja a társadalmi erőket, a konkrét történelmi helyzet igényeinek megfelelően. S ha ezek az igények kompromisszummentes cél­ ratörést kívánnak, kétbalkezes politikus az, aki nem ezt teszi, aminthogy megfor­ dítva, egy okos kompromisszumot igénylő helyzetben csak a fűzfakoszorús vátesz zengi világba a kompromisszummentes eszmeiség klapanciáit. Az európai költészet kezdetén nem a haragos Akhilleusz áll egymagában; mel­ lette, vele egyenrangúan ott látni a leleményes Odüsszeuszt is. A gyakorlatban persze - s ez Gyertyán részigazsága - van némi munkameg­ osztás politika és politikai költészet között. A politikusok kénytelenek a pilla­ natnyi erőviszonyok taktikai problémái, a napi gondok megoldásai körül szor­ goskodni, kerülőutakat keresni a végcél eléréséhez, s a kisformátumú politiku­ sok gyakran nem is látnak tovább az orruknál. Szüksége van hát a politikának az efemer kényszerektől mentes, a jövőbe tekintő költészet intő - ha kell, ha­ ragosan kritikus - szavára. Másfelől viszont a kisformátumú költők arra hajla­ mosak, hogy a „világszabadság” és az „emberiség üdve” szavakra rímeket ke­ resve prófétaszerepben tetszelegjenek, elvontságokkal handabandázzanak. Szük­ sége van hát a költészetnek is a politika információira, s ha kell, az övénél nem kevésbé kritikus intő szavára is. (A haragosságot már nem tanácsos viszonozni: a politikában az indulatokat éppúgy kerülni kell, mint a metaforákat.) Valamennyien a „mindent, a mindenséget” követeljük „az ember és az embe­ riség számára” , nem csak a költők teszik ezt. De követelni könnyű, jóval nehe­ zebb a „minden” felé vivő „valamennyit” kicsikarni. 7. Ami pedig e vita legforróbb pontját illeti, engem eléggé hidegen hagy: mi­ lyen s miért olyan „napjaink” magyar politikai költészete, amilyen? 61 �Ez a „napjaink” ugyanis, ha az „Illyés Gyulák” halála óta „tátongó, fájó hi­ ány” keletkezése óta értendő - ahogyan Alföldy Jenő vitaindítója értelmezi - , irodalomtörténeti léptékben mérve elhanyagolhatóan rövid időszak. Olyan rövid, hogy arculata fel sem tárulhat előttünk, mert nincsen önálló arculata: majd egy­ két évtized vagy még több idő múltán ítélhetjük csak meg, milyen volt az az összkép, amelynek egyik mozaikkockácskáját most belátjuk. Nem véletlen, hogy Alföldy - ódzkodva „egy féloldalas, értékrendet veszélyeztető összkép” felvázo­ lásától - megszakítja a költők névsorát: „mondhatnék más neveket is. . .” Igen, lehet, hogy e mozaikkockácska-prespektívában egyenrangúként kerül egy­ más mellé korunk Arany Jánosa és - mondjuk - Tóth L őrince, Petőfi viszont máshová, netán épp a „mondhatnék más neveket is” kategóriába kerül, mert még pályakezdő vagy épp csúfos vereséget szenvedett a szabadszállási választá­ son. Hidegen hagy ez a kérdés azért is, mert óhatatlanul mennyiségi szemléletet tükröz. Petrőczi É v a így is értelmezi, s Alföldy tételét, miszerint politikai költé­ szetünk hullámvölgybe került, saját „növekvő számú politikai verseire" és má­ sok „köteteket megtöltő cáfolati példatárára” hivatkozva tagadja. Á mde ki tudja azt - s kit érdekel - , hogy 1933-ban milyen volt országos ódatermésünk egy költőre cső mennyisége? Elegendő, ha azt tudjuk, volt egy József Attila nevű „költőegyénnek” egyetlen ódája, s máris megnyugszunk abban, hogy ez idő tájt ódában nem álltunk rosszul. Lehet, hogy az idén is megírták már azt az egy politikai költeményt, amely majd örök időkre biztosítja a 80-as évek közepének dicsőségét e műfajban - csak éppen anyagtorlódás miatt eddig még nem fért be a versrovatba. Avagy nem írják meg se az idén, se a jövő évben, s ebből se támad semmi­ féle gond: Héra Zoltánnak nagyon igaza van, amikor azt hangsúlyozza, hogy nem a tematikai-műfaji hovatartozás teszi a költészetet. Az idei Nemzeti dal el­ maradásáért bőven kárpótolna egy Kiskunság. 8. Végezetül pedig hadd pendítsek meg egy gondolatot, amely a nézetcsere ed­ digi szakaszában még nem bukkant fel, pedig eléggé sokat vitattuk nemrégiben: mi van, ha - nem „napjainkban” , hanem irodalomtörténeti léptékben is érzé­ kelhető idő óta - a költészet egésze került hullámvölgybe? Ha a politikai költészet apálya csak e nagyobb mozgás része? Ha - amint ezt Gyertyán éles szemmel veszi észre - Alföldy azért kénytelen a politikai költők névsorát háromnegyed arányban publicistákkal-esszéistákkal vattázni, mert egy műfajváltás időszakát éljük? Ha a kor, amelyben élünk, immáron más műformáknak kínál kedvezőbb lehetőséget, nem a lírának? De ez egy másik vita már, s mi sem áll távolabb tőlem, mint az a szándék, hogy e régebbi, lezáratlan polémia vágányára siklatva ezt a kezdeményezést is a parttalanul szétágazó, körvonalazatlanul elhaló nézetcserék sorsára juttassam. 62 �Iványi Ödön (1918— 1985) Vigasztaló Június 8-án reggelre a kelő nap fényével — ott is titokban — , a felszálló párarengeteggel, elment virágszekerén IV Á N Y I ÖDÖN fes­ tőművész, folyóiratunk munkatársa, Nógrád megye kiemelkedő mű­ vészegyénisége, az országosan is rangot teremtett akvarellista, ba­ rát, a közéleti ember mintaképe... — Dönci meghalt!!! Döbbenetes hír, szinte hihetetlen, mert aki halhatatlanságát már képpé formálta, aki önmegvalósításában a kerek egészet megterem­ tette, annál kenderszagú alázattal, csak magyarázkodni tudunk, mert immáron ott feszül a szivárványon, s valahol mindig visszaragyog... Hát elmentél, Te fényt teremtő. Te jóságos lélek, aki mindig hig­ gadtan és bölcsen nézted a világot, soha nem estél kétségbe, csak belülről marcangolt a késztetés, s titokban tartottad a hevületet — mert úgy szeretted, féltetted a világot, s úgy teremtetted szépnek, hogy hervadás soha ne érje... A szív okán jót és szépet teremteni, a rend örökérvényű igazsága szerint — belülről ez vezérelt, mint halk húron pengetett zsoltár, fényből teremtett csodahegedű. Mi sokan, rengetegen, nagy hiányoddal élünk ezentúl, szegényeb­ ben és szomorúan. Csak képeid néznek vissza ránk — küldetésed tanúkönyvei — , építve fényprizmákból emlékművet, maradandót a Palócföldnek ... C ZIN K E FER EN C 63 �A Gerelyes Endre novellapályázat eredményhirdetése Az Ünnepi Könyvhét keretében 1985. június 3-án került sor a Gerelyes End­ re novellapályázat eredményhirdetésére. I. d íj: nem került kiadásra II. d íj: K o nczek József (Pomáz) Dippold Pál (Zsámbék) III. d íj: G y őrffy A ttila (Gyál) Bacsa Tibor (Hatvan) Siklós László (Nagyko­ vácsi) S Z O T -d íj: Ardamica Ferenc (Lo­ sonc) B enoze Gábor (Pécs) (megosztva) Jutalm ak: Andrassew Iván (Bu­ dapest) S. Horváth K lára (Bu­ dapest) G ere István (Budapest) Vészits Andrea (Buda­ pest) Bóc Imre (Budapest) A SZ E R K E S Z T Ő BIZO TTSÁ G ELN Ö KE: A S Z E R K E S Z T Ő BIZO T TSÁ G T A G JA I: Dr. Horváth István Csik Pál A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C E számunk szerzői Ardamica Ferenc író (Losonc, Csehszlovákia); Árkus József, a L údas Matyi főszerkesztője (Bp.); Baranyi Ferenc költő, a Palócföld főszer­ kesztője (Bp.); Csűrös Miklós kritikus (Bp.); G yőrffy Attila költő, író (Gyál); Karikó Sándor főiskolai docens (Juhász Gyula Tanárképző Főis­ kola, Szeged); Konczek József költő (Pomáz); Laczkó Pál író (Salgótar­ ján) ; Melocco Miklós szobrász (Bp.); Ónagy Zoltán író (Esztergom); Praznovszky Mihály muzeológus (Salgótarján); Simor András költő (Bp.); Szakonyi Károly író (Bp.); Szerdahelyi István kritikus, a Kritika főszerkesztője (Bp.); Simonffy András író (Duka); Thiery Árpád író, Kortárs főszerkesztő-helyettese (Bp.). �A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. János ót 2 1. T elefo n : 14-386. K i­ adja : a Nógrád Megyei Lapkiadó V állalat. Felelős k iad ó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Főszerkesztő: Irodánál Baranyi Ferenc, Szerkesztőség: (K H I, Budapest, V ., József 3 100 nádor tér Salgótarján, Arany 1 sz . Postacím : tautalványon, valamint átutalással a K H I 215-961 62 pénzforgalmi előfizetési díj fél évre 48, egy évre 96 F t. M egjelenik 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ jelzőszámra. Egyes szám ára kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem 16 Ft, őrzünk meg és nem küldünk vissza, I S S N : o555- 8867. In d ex: 25-9 25 , Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat F. v . : K elem en G ábor igazgató, 85.40387 N . S. salgótarjáni telepén, 3,6 (A/5) ív terjedelemben. �Ára: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld