https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c7febb1acb48c20e6b3f392184907895.pdf ce6cf3cfa4f8adb09664b470b633d9e6 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 94/6 XXVII. évfolyam november-december �Tartalom Bettes István Tisztelt Olvasó! Vankó Attila versei Mizser Attila versei Krójer Angi versei Sélley Hudina Zsolt versei Ardamica Zorán versei Prékop Mária versei Hajdú István kisprózái Hajtman Béla kisprózái 537 538 542 544 546 548 550 552 555 Szlovák állameszme - szlovák államiság II. Nógrád megyei magyar-szlovák történész konferencia Karol Wlachovský Tabuk nélkül Milan Podrimavský Államjogi törekvések a szlovák nemzeti emancipációs folyamat keretében Dusan Kovač Szlovákia és az önálló Csehszlovákia létrejötte Szarka László Szlovákia kérdése a párizsi békekonferencián Natasa Krajčovičová Szlovákia államjogi helyzetének rendezésére irányuló törekvések a két világháború között Horváth István A szlovák nemzetiségi politika érvényesülése Nógrád vármegye vezetésében a két világháború között Tóth István A szlovák politika és az alföldi szlovákok viszonya a XX. század első felében Ivan Kamenec A szlovák államiság megvalósulása az I. szlovák köztársaság feltételrendszerében G. Kovács László Josef Tiso nemzetfogalmának legfőbb sajátosságai Michal Bamovský Szlovákia 1945-1960 közötti államjogi helyzetének néhány kérdéséhez Jozef Zatkuliak Szlovákia helye a cseh-szlovák szövetségben és a Szlovák Köztársaság megalakulása 1993-ban Hamberger Judit Az 1939-es és az 1993-as szlovák állam létrejöttének összevetése MÉRLEGEN Horpácsi Sándor Honnan hová? (recenzió) MŰTEREM Rideg GáborŐszi gondolatok a III. Szécsényi Tárlatról (kritika) SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Szokács László A magyar kultőra tarnowi követénél... kronosz Árnyéka Radó Györgyre emlékezvén Radó György Forgácsok 561 562 567 573 582 591 595 600 607 613 620 627 632 634 637 642 643 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1 .Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk szerzői: Ardamica Zorán költő (Losonc, Szlová­ kia), M.Barnovszký történész (Pozsony, Szlovákia), BettesIstván irodalomtörténész, újságíró (Pozsony, Szlovákia), Hajdú István író (Rimaszécs, Szlovákia), Hajtman Béla író (Érsekújvár, Szlovákia), Hamberger Ju­ dit történész (Budapest), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), Horváth István törté­ nész (Salgótarján), I.Kamenec történész (Szlovákia), D.Kovač történész (Szlovákia), G. Kovács László történész (Budapest), N.Krajčovičová történész (Szlovákia), Krójer Angi költő (Losonc, Szlovákia), Mizser Attila költő (Fülek, Szlovákia), Prékop Má­ ria költő (Rozsnyó, Szlovákia), M.Podrimavský történész (Pozsony, Szlovákia), Radó György (1912-1994), Rideg Gábor művé­ szettörténész (Budapest), Sélley Hudina Zsolt (Rimaszombat, Szlovákia), Szarka László történész (Budapest), Szokács Lász­ ló újságíró (Budapest), Tóth István törté­ nész (Szeged), Vankó Attila költő (Fülek, Szlovákia), K.Wlachovský tanácsos, műfor­ dító, a Szlovák Kulturális Intézet Igazgatója (Budapest). * E számunk illusztrációit a III. Szécsényi Őszi Tárlat kiállításából válogattuk A borító I-IV. Párkányi Péter szobra lát­ ható. Borító III.: RadicsIstván Divény vára és várkastélya Fotó: Homoga József Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. Index 25925 Folyóiratunk megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy u. 45 sz.) �Tisztelt Olvasó! Nem tudom mennyire volt a véletlen műve - ami egyesek szerint van, mások szerint nincs hogy éppen a salgótarjáni atlétikai ugróversenyt néztem a TV-ben, amikor meghozta a posta ennek az összeállításnak talán az utolsó küldeményét. Tréfásan arra gondoltam ép­ pen, no lám, hát nem pont a palóc földről lehet a legjobban elrugaszkodni...? Egy kubai, 236 centivel innen ugrott legmagasabbra magyar földről. Persze azt meg már csak az tudhatja istenigazából, hogy általában így és éppen itt is lehet valóságosan és átvitt értelemben na­ gyot zuhanni. Mert Ikarosz is csupán jelkép és példázat, a fény felé és a szellem világos­ sága felé törekvő ember általában tragikus földi végzetéről. Jól tudatosítja vagy érzi ezt az a hét fiatal alkotó is, kik írásaikkal tavaly a MadáchPosonium könyvkiadónál megjelent Kapufa a Parnasszuson című antológiában mutatkoz­ tak be. Természetesen, mint mindenütt, itt is van kivétel: Vankó Attila Füleken már bemutat­ kozott egy saját kiadású válogatással. Hajdú István első önálló novelláskötete pedig most vár megjelenésre a dunaszerdahelyi Lilium Aurumnál. Ő azért is kivétel, mert nem szerepel az antológiában, de a szlovákiai magyar irodalmi folyóiratokban már évek óta rend­ szeresen közöl novellákat, rövid prózai írásokat. A válogatás egyébként a szűkebb palóc régió fiatal szerzőitől való. Hajdú rimaszécsi, Vankó Attila és Mizser Attila Füleken élnek, S. Hudina Zsolt Rimaszombatban, Prékop Mária Rozsnyón, Ardamica Zorán pedig Losoncon. Ilyenféle szemszögből nézve az Érse­ kújváron tanároskodó Hajtman Béla és az ugyancsak a közelből származó Krojer Angi a kivétel. A biográfiai adatok mai szemlélettel azonban már kissé anakronisztikusnak tekinthető­ ek, a szerzők manapság ezt többnyire elég kelletlenül tűntetik fel, s talán helyesebb is. Be­ széljenek ezek helyett az írások inkább. Pozsony, '94 szeptember Bettes István �Vankó Attila bemelegítő vallomás javarészt ámor nyilában a méreg almát varázsolok benne kígyót zamatos harapással az isten jóllakik oltalmadba meteoritként csapódtam szeleket hallgatok de ez már közhely okozatok találkája - paródia - elesé a feleség az eleségkosárban megüté rendesen prüszköl már a mája nem bámulja hirtelen kuruttyol a csengő üsse el szánja meg a ragadozó mennykő elesé a feleség az eleségkosárban megdermed lábnyoma a halovány sárban uccuneki csészealj még egy tehát kérkedsz csipkebogyót magot meg nagyítót kérhetsz elesé a feleség az eleségkosárban vajúdik szegényke csattog köpköd szája selyembugyi nagy gatya bepiált a tegnap tramtatá tramtatá dínom dánom sej haj �meghívó üres a szám a fogak ünnepségre indultak magukkal vitték koronájukat a ceremónia holnap igen holnap nem lesz nagy felhajtás harminc vegetariánus a díszpáholyé plusz kettő az est fénypontja reflektor összhang csapó Kedves Nézőink Tudósítást innen onnan oda ide és újra reflektor összhang csapó (nem lesz semmilyen felhajtás) a zománcöltözék kötelező állítólag csupán kitömött esetleg betömött gyökérrágók várhatóak hoppá hoppá ez bizony bécsi keringő gyatra egy készülődés a konferanszié majd elájult reflektort összhangot csapót (sok idegcsillapítót) �két vonaglás között pardonok össztüzében hamvad a legeredetibb gondolat égő világtürelem lankad háborúk marják torkomat meghízik a magyarázatért térdre alacsonyult értelem ívik a kedv lyukas tallér kergeti a buzi felleget képversek tán bénák a kortól a Szajnát letagadja Párizs csatlós maradok a bortól a középpont is szolidáris falakon romlott vizeletszag a batyuban kőkemény pogácsa minden csillag szerelmet hajt mellékvágányon a bocsánat foszlanak dicső másodpercek harangmuzsikával nyel a szél a pályán bátorító tercek a láb megindul és visszalép �Radics István: Somoskő vára �Mizser Attila pénteki estékre kiadó óra lépések között szavak rohadnak falakat rugdostunk közéjük az eget elitták a csillagok másnapos más napok jönnek vödörszámra kapitulálnak a kiábrándult homokszemek no töröld le a sarat kapcsolat lefektetem összes percemet a többi ingatlan ügynök gyanánt osztódik a sarkytejbár pultján émmeg ezoretikus gondolataimmal pucsítgatom agyam rejtett zugaiból zúgolódó zsákocskáimat (bélabá testközelből mellőzi vágyaim netovábbjára korcsolyázó nagyapámat) �néma körvadászat megugrik a piac a kis kép megvásárlása a színpadon játszódik tovább kibérelt alkalom ez a perc néma körvadászat biccentés várás az elmaradt felvonásra a függönyt nézem van ilyen nap is csupa telitalálat az ezredes nézet mozdult tenyerében utcák vesztek el könyvet zárt be dalok potyogtak homlokából a gógyi (jógikhoz hasonló) türelemmel feszült fagylaltgépek ütemét képzelte valahol a városban és a mese terül el ilyen �kéjesen ágyadban lámpaoltás után hisz van aki a verebekben hisz de a szobrok legalább megmaradnak mélyről induló böffenések jelzik tudunk ám csak a felhasználás levegőbe harap így feketedikmeg az ezüst a bérházak elhajolnak pár év után sípcsonton rúgható az ég Krójer Angi R.Ó.ZS.A (rituális órák zsurnalisztikai agytornája) felkérlek egy virág nevében Hogy taposs rám, mert... hogy taposs rám felkérlek hogy taposs rám mert virág vagyok még felkérlek hogy taposs rám kérlek taposs taposs taposs felkérlek hogy taposs a Rózsára �ÉRZELEM Varázsolhatnánk - mondta a Lélek. Szerettem volna... A Lélek mindig érdekes meséket mond arról, hogy gonosz vagyok. A Bánatot is ismerem. Olyan kecses, olyan nyugodt; már azon is gondolkodtam, hogy a felesége leszek. Kielégítem a Magányt. Vizet iszik a Rózsa meg liheg, én pedig kérlek: harapj belém! légy maga a Határ! kiindulópont a kiszámíthatatlanság tényleg égek, ha megvalósulok furcsa fényesség a ma de még mindig érdektelen kitágulok, hogy elférhessek neked nem adok utolsót megvédlek, hogy vigyázz rám mert mostanában valahogy: félek TÉR//ÁLMAIMBAN vársz alakok homályosan karnyújtásnyira a Kereszttől halaim álmok mélyén. kígyóbőrből kivágom a Szíved ráhánylak egy sötét égre. kolduló felhők a tűzből képtelenhogyhalottalbeszélek képtelenhogyhalottalbeszélek képtelenhogyhalottalbeszélek van egy hatalom, ami... �Sélley Hudina Zsolt Idegen a védtelen úton, a bámulok fintorgásával megáldva, ittam szenvtelen kacagásod féligazságait eljött a jajt nem ismerő. Mint újfent megtalált betűk: a fa, a táj, a ház. De nőt nem adtál az útra, ki kezemet fogja, és épít várat álomfiaimnak. Halottszivárvány Arcom járdád lesz, lépj rá. Csupán lábad érintését kértem, de mindezek előtt Isten hozott Téged. Ha több lennél, (ez nem kérés) ez fájna. S mint a fájdalom, az is az utolsó, én a legutolsó, vertél, hogy nem tudtad, nem haragszom Rád. �keletek-keletek belekezdtél három sorért, csak folytatom: mondogatod. újra szülöd a kopogós éned előtt ki-kitáruló ajtókat, csak hát ez is illúzió. a szekérnyi próbálkozás nem határoz meg borostás elgyengülést hát újra szülöd a semmit. bolyongásod nevetséges a ki-kitáruló ajtók takarta betonkarikák (kisebbek-nagyobbak) ezek egésze, csak vedd észre azt a három sort úgysem érti senki. Arcomba mély Istenjeleket vésett ama maró füst. Az éjszakának élek, dobban is a szívem, s félek, de nagyon is félek, hogy meg sem találom azt a testet, gyönggyel kirakott, szívvel megáldott testet, ki megérti elmebeteg kiáltásaim zuhatagát. A hangok nem hagynak, �s én sem feledhetem őket. Fényt sem gyújthatok, mert megfojtja az életem bujdosó jeleit. S a gonoszkodó (úgy, mint aki játszik) képzeletbarlangomból ellopja a nékem hazát jelentő árnyékot, s létemben oly kevés az áldás, hogy ezt elvenni soha nem hagyom. Ardamica Zorán Könnyeink ízét tanuljuk már meg végre tisztelni könnyeink ízét a sírás erejét és a sírásó erejét mocskos körmeit lapátja súlyát lopott aranyfogai csillogását talán éppen nagyapád fogai azok - porból porrá borból sokat minél többet ilyenkor bort és könnyet kell inni csillogó fogú mosolyt tisztelni a cserzett ajkak szögleteiben végigfutó verejtékcsermelyek útját simítani s kérdezni hová vezet ez az út �Ha majd egyszer újra születek Ha majd egyszer újra születek senkinek sem árulom el hogy vagyok leszek csak úgy titokban láthatatlanul gyönyörű lányokat erőszakolok meg (he-he, majd néznek, mitől támadt orgazmusuk...) gátlástalan leszek és hullarabló és politikus nevelhetetlen szabad bárkinek a fülébe köpök útálnak majd engem a láthatatlant és szeretnek is személytelenül csöppet sem lesz terhes az élet csak a becsvágyamtól kell megszabadulnom... csókold meg kérlek a homlokom nagyon beteg vagyok �Prékop Mária álommanóváró rengő bölcsőd az ölem lágy párnád a mellem ölelő takaród a karom világod vérző sebem Túlvilági billegés „egy kisméltóságot a megdöglésbe...” S. Beckett igéző hullaéjjeleken élők vad szonátája girnyók - mondja haldokló ellenséged s megborotválkozik minden ÁTlátszó farkasvakság és 2 db. hóvirág megetted a havat a farkas eloldalgott vakvirágság �Szerelmetesdal (szomorkodó) J. Ilonának álmomban merészet álmodtam álmos finom felhők lebegtek narancs szemhártyámon bájos rubensangyalok Chopint keringőzni hívták kedves OTThonukban édes illatú szédületben kavargott keringett minden költemény trillalű-lallölű vakító lobogásba olvadt bódulatunk lehelete mozart síró zongorája a végtelenbe ragadta remegő parfümös képzeletünk : míg folyik a világban a vér megnevezhetetlen „jó sok lámpa rondítja össze a sötétséget” S.B. éjfélkor elárulom nem leszek örök harmadik személy arcomon az őrület harapásaival semmire sem rímelő hangot értek versmértékben v. mértéktelenül - honnan bújtunk elő anyám aludni küld �GYÖNGYEIMÉRT „csak vigyázz, el ne szomorodj...” Cs.T. ISTEN FELMETÉLT CSUKLÓJA (egy kicsit belehalok) AZ A SUHANÓ PERC AZ ÖSSZEBÚJÁS CSENDJE (egy halott sirály mered a véres égre) SZÁZ VIRÁGGAL SZIKRÁZÓ SZÉPSZÍVÜNK RETTEGÉSE HALOTTAK KARÁNAK LIDÉRCES EREJE ÚJ ISTENEKET ÉBRESZT (reszkető hitőrületünk másik hatalmat igér) KARÁCSONY KÖZELEDIK JÉZUS ÁTÖLELŐ ÉBREDÉSE Hajdú István Az ember csak ül... Az ember csak ül ebben az „O” alakú halszáj-világban, mint valami Jónás, belekényszerítve a létbe, félúton az örökkévalóság felé, hiábavalóan keresve a kiutat, az évek teltével mind nagyobb megszállottsággal, fanatikus kitartással, nekiütközve a világlabirintus betonfalainak, ám ő a legmagasabb falakat is megmássza, hidakat épít a folyókon, hegyfogakat tép ki a föld ínyéből, alagutakat váj e mozdulatlan potrohban, titokzatos számításokat és méréseket végez, megfigyel és szimulál, össze-vissza repked a levegőben, sőt már az éterben is, hogy újra és újra csalatkozva visszajusson és leüljön az „O” alakú halszáj-világban, ugyanarra a helyre, ahon­ nan elindult, ugyanabba a székbe, ahonnan felkelt. Az ember csak ül ebben a habarcsmauzóleumban, mint valami Cheops, vagy mint a kop­ tok, kirekesztve, és sohasem juthat el ARRA a helyre, hiába veszi magát körül mindenféle �rekvizítummal: vonalakkal és körökkel, színekkel és bizonytalan körvonalú, változó felületek­ kel, szalagokkal és zörejekkel, a levegő sodorta apró porszemekkel, zöldellő fákkal és bömbölő állatokkal, zuhogó lefolyócsövekkel és hullámzó falakkal, színes neoncsövekkel és az ételek csípős, édes és savanykás ízével, marcangoló csalódásokkal és kérészéletű szerelmekkel, lágy bódulattal és őrjöngő kiáltásokkal, kopár napokkal és félelmetes éjszakákkal, belegyömöszöl­ ve abba a degeszre tömött bőrzsákba, amit testnek neveznek, kidülledt szemekkel naponta el­ olvasva a fenyegető feliratot a betonkoporsón, összerakva a bóbitás É-t, a derékszögű L-t, a villás E-t, és kinyújtott kezű K-t, hogy kitörülhetetlenül a memóriájába vésődjön: ÉLEK. Az ember csak ül a börtönében és szemléli az élet eszeveszett valóságát - bámulja magát a tükörben, kinyújtja a nyelvét, megfogja az orrát, behúnyja a szemét, megcsípi magát, hogy fáj-e?, elmosolyodik, látva egyre mélyülő vonásait, őszülő haját, tudomást sem akarva venni az időről, amely csak a váratlan pillanatot lesi, amikor új árkot vájhat a homlokon és szarkalábakkal karcolhatja teli az arcot, amikor odakenhet egy folt szürke festéket a szem árkaiba, és ott van mindenütt, nem fogy el soha, csak telik, ropja végtelen vitustáncát, fittyet hányva a rendre és kaotikussá zavarva azt, nevetve az ember meghökkentő felismerésein és kínlódá­ sán, újra kézenfogva őt, és bevezetve a végtelen labirintusba, odavetve lábai elé a quiput, a lét színes, csomózott zsinórjainak nagy talányát, melyet lehetetlen megfejteni. Az ember csak ül és számolgat, az orra elé tartja a téglalap alakú színes papírokat, izzadt markában csörgeti a kerek fémdarabokat, és folyvást azon morfondírozik, melyiket nyittassa ki a labirintus érzéketlen, hideg, nyirkos falába vájt kapuk közül, a csábító, keménydeszkás, oroszlánfejes nagyot, vagy a papundeklis, hevenyészett, csalóka kicsit, mely mögött már egé­ szen biztosan ott van, csak a kezét kell kinyújtani és megérinteni, érezheti, beleharaphat és le­ nyelheti, de a kapuk mögött csak kínos mosoly és fintor várja, új falakkal és kapukkal, a tég­ lalap alakú papírosokon lévő sátáni arcok kacaja, a fémdarabkák velőtrázó csörgése, és még azok is fogynak, mindig csak fogynak, szaporítva a hiány és a kiszolgáltatottság érzetét. Az ember csak ül ebben a vakító, sűrű fényességben, bámulja a tenger fodros hullámtara­ jait, félelmében álmodozik, igyekszik hinni valamiben, mert sok dolog van a földön, amiben hinni lehet, valamibe görcsösen belekapaszkodik és nem engedi el, amíg nem talál jobbat, szebbet, kevésbé fájdalmasat, de a világ túlságosan változékony és könyörtelen ahhoz, hogy hittel legyőzhesse, az ember túl kicsi és magányos a kozmosz végtelenjében, még akkor is, ha a tudat, a totális öntudat, olajozottan működik, és cselekvésre ösztönöz, és a száj, a nyelv meg­ mozdul, panaszosan mondja a maga történetét, és azt, ami meg fog történni, és vár, szüntele­ nül csak vár, az isten tudja mire, és folyvást azt kérdezgeti magától: de hát minek vagyok én itt?, ám a válasz nem jön, a száj csukva marad, csak valami cinkos, cinikus, mosolyféle jelenik meg rajta, amitől meg lehet őrülni, mert nincs remény, a kapuk nem nyílnak sehová, az utak a végtelenben összeérnek, és nem marad más hátra, csak rohanni és keresni, és keresni, bele­ röhögni a lét zsarnok képébe. De az ember csak... �Menekülők a függönyön (helyzetgyakorlat) Ez talán mégis egy másik kép. A mélységek mélyek, az élek vágnak, az érdes karcol. Néha valaki behúzza a függönyt, néha valaki villanyt gyújt. Ezen kívül nem történik semmi. A poros, nehéz függöny lőrésein fénytűk hatolnak a koromba. Mi van mögötte? Nem érdekel. Mi len­ ne?! Egy ház van mögötte, na és?! A vörös zsindelyeken fehérlik a galambszar, mint az emész­ tés cáfolhatatlan corpus delictije. (A galamboknak enyhe roppanással tekerték ki a nyakukat. Valahogy így hangzott: prc. Felfalták őket is.) Ez túlságosan megnyugtató, akár egy Diazepam-bomba. Rá kellene lépni minden lépcsőfokra, megfontoltan haladni, mint egy piramisra, és fent (a tetőn), egy grimasszal nyugtázni a csalódást. Enyhén fújdogál a szél, a homokszemek a sze­ mekbe hullanak, a könnytől sípol az orr. Nem egy nagy kaland. Némi joggal a tapasztalat ki­ sajátítható; mint ahogy az is, amikor valaki lámpafénynél alszik, mert egyedül fél a sötétben. A félelem meghatványozza az álmok intenzitását, ilyenkor a legjobb a szenvedés. Nocsak mi van még? Egy ablak, vagyis ablakráma (lila), s mögötte ki-kigyullad a fény, mint az operában. Ködgép: Orpheus vonakodik alászállni. Akkor inkább egy társasutazás a Pan Am-mel, még ha a hot dogot a köpenye alá kell is dugnia. (Hot dog-bomba?) A helyzet rejtelmes, akár egy talált aktatáska - nem a tartalma, hanem a körülmények, a lopva történő birtokbavétel mámora. Ha ezt nem érezted még, soha semmit sem találtál még az életben. Ennyi az egész, tényleg, nem találtál semmit, és ez elszomorító. Talált Tárgyak Osztálya, nem kell erőltetni, majd úgyis jön valaki, és a tömegből kinyújtja a kezét. Tessék, vidd! Nagyvonalúság, de ez csak nevelés kér­ dése. Mindent meg kellene találni, hogy mindent szét lehessen osztani? Nem. A feladat pedig egyszerű, majd parancsba adjuk a következő nemzedéknek. Most ez valahogy nem működik. Tegnap is itt ült, átnézett az egyik lyukon. - Mi a faszt olvasol már megint? - méricskélte a könyvet. - Van valami kajád? Evett egy rántottát, és elment. Kutyaszag maradt csak belőle, makacsul tartja magát. A többieket nem ismerjük, át-átnéznek a lyukon, idegen arcok, senki sem köszön senki­ nek, micsoda emberek, egymást lesik. Felderítenek, se bú, se bá. Szívósan öregszenek, mint a tárgyak is körülöttük. Fél tíz. Miért nem oltják már el odaát a villanyt? Kínozzák egymást a tekintetükkel. A sötétben csak a kusza hangfoszlányok maradnának, és az alattomos érinté­ sek. Így is valahogy minden fel van nagyítva, mintha a tér iszonyatos méretűvé tágulna, mint­ ha valaki túl akarná feszíteni az idegeket. Bizonyára ők a szkarabeuszok. Cél nélkül görgetik maguk előtt gömbölyű életüket. Az akadályok nem annyira lényegesek. Nem is szkarabeu­ szok, inkább... A légáramtól megmozdulnak a hajszálak, a fejeken felborulnak az elrendeződések. Medi­ terrán fuvallat, itt valahol kutyának kellene lennie. Nem érteni, mi történik. �Jó rálátni a függönyre. Valaki sprey-vel próbálkozott valamit ráfújni, de az üzenetből csak szétmosódott csíkok lettek. Talán egy M, mintha I is és T. MIT... Mit akarhatott odaspriccelni? Tegnap a kolostor (most kocsma) falán könnyebb volt elolvasni az üzenetet: „Azt akarom, hogy csípjen meg egy darázs!” Kurva meleg volt, és mindenütt gyilkos darazsak röpködtek. Az üzenet egyszerre volt bájos és rémisztő. Pánikszerű félelem loholt mögötte. Nagyon-nagyon figyelt mindenki. Teljesen normális lenne, ha valaki odaát felmászna a függönyön. Erőteljes karmozdula­ tokkal, mintha felfelé úszna. Aztán, csak úgy lógatná magát, vagy inkább elhelyezkedne (meg­ állapodna), mint a pók a hálóban. Erős, nem vacak függöny, megtartana egy lovat is. „A me­ nekülőket kérem erre felmászni!, a többiek maradjanak az előtérbe. Az oszolj kötelező, be­ szélni tilos, akit rajtakapnak, hogy mutogat, agyonlövik. Ha már egyszer itt vannak, tartsák be a törvényeinket. Mindenkit meg fogunk hallgatni, úgy bizony. ” Néhányan tempós mozdu­ latokkal araszolnak felfelé. Meddig? Hol van ennek a legteteje? A lyukba bele lehet dugni a gyűrűsujjat. A tartályokból megint ömlik a füst. Már egészen térdig ér, ezen a ponton megál­ lapodik. „Megcsonkított testek.” Egyszerűen hurrá! Beszélni tilos! Nem kell ezt a képet annyira értelmezni... Mozgassátok a lábujjatokat! A kisértés óriási: átnézni a lyukon. De hátha a tekintet egy másikkal találkozik? Hátha va­ laki egy tűt szúr a lyukba, netán belő? Hátha valami átfolyik rajta? Ezek a becsüngő ujjak is zavaróak, nem illenek az innenső nyugalomba. Csak az a kérdés: „Ki csinálta a lyukakat?” Hajtman Béla Valahogy másképp Ma is csak azt tudom mondani, hogy szomorú vagyok. Nagyon szomorú. Keserédes nap­ jaim meg csak telnek. Újra beszőrösödve ülök itt a váróteremben. Várom a pillanatot. Csak azt az egyet. Mi az, hogy egy pillanat? Hát a boldogság pillanatát. Eljön-e? Különben nem jó ez így. Szar. Na. Közben elrobogott egy tehervonat. Ráraknám boldogtalanságom terhét. Semmi sem maradna belőlem. Valahová el. Csak el. El. Fel. Párizsba. Meg vissza. Különben is. De másképp. Ülök itt, mint egy elfelejtett csomag. Romlandó vagyok, vigyázzatok! Törékeny is. �Majd csak egyszer fölraknak egy pályaudvari járgányra. Aztán föladnak Párizsba. Rám nyomnak egy pecsétet. Szlovákiai magyar áru. Kinek kellek majd akkor én? Bonszuár madam. Zsönövüpakeszkoungruádötefölé. Vigyázz, romlott, Es stingt. Merde. Mondaná a garszón se­ gédjének. Hűha. Mondanő. Nincsmibő. Jaj, ha legalább te élnél Arthur. Tetetete. Hol vagy Paul? Dörren a pisztoly. Valahogy másképp apuskám. Másképp kell írnod egy novellát. Azt mondta a barátunk, hogy több mint egymillió szavunk van. Ezekből kellene valamit összedobnunk. Az alanyt az állítmánnyal egyezteted. Az igét alanyi és tárgyas ragozásban. Kezdődik a történet. Ülök a váróteremben. Nem, ez így nem magyarosch. A váróteremben ülök. Mit állítunk? Ülök. Ki? Én. A váróteremben ülöm. Mit ülöm? Nem, nem jó. Nem ül. Szül. Nőszülök. Bőszülök. Kösz ülök. Valahogy másképp kell írnod egy novellát, apuskám. Az egész úgy kezdődött, hogy elmentem borbélyhoz. Kérjem nyírja le a szakállam. Úgy le- gényesen. Nyessen le az arcomból. És akkor megláttam egy vasutas kabátos fiatalembert. - Kérem, vigyen el a pályaudvarra! Körbenyírt. Úgy angolosan. A cukrászdában táncra perdült a polgármester a menyével. Mit állítunk? Ki? Kivel? HOL? Miért? Szavak. Valahogy másképp... Újra szőrös vagyok. "Medzinárodný rýchlik Balt-Orient je pripravený na odchod." Tegnap is ezt mondta. Ma nő. Neki sem mennek vonatok. Vége a táncnak. A táncnak vége. A polgármester az irodájába lép. Nem tudom követni. Valahol szül a nő. Ápoló! Nem akar jönni. A gye­ rek sem. (N)ő meg csak nyomja. Aztán végül is felsír a csecse. Pezseg a teje, kint a feje. Nesze, most már neveld! Mondaná a főorvos, aki imént tette le gordonkáját. Hegedűs kerestetik egy duóra. Üt az óra. Legyen Nóra, mondja az anya, távozik. Nem tudom követni. Barátunk azt kérdezte, hogy van-e a nőnek lelke. Van a hegedűmnek is. Ezt nem mondtam hangosan nekije. Nő kerestetik, mondaná a polgármester, de mégsem mondja ki. Hol a pus­ kám, apuskám? Ez elment vadászni... Valahogy másképp kell írnod... Ülök a váróteremben egy padon. Hol vagy Arthur? És te Paul? �Témák egy családregényhez Kisfiam a kiságyában öregesen horkolgat. Szuszog. Ma elfelejtettem az orrát kiszívni. Van egy gumiszivattyúm: hegyes műanyag pálcikaszerű orrsövény-, píka-, szuszonyszippantó. Azt hiszem tegnap az orrlyukacskájában kotorásztam. Szutty. Éjszaka háromkor szoktam átcsavami. Pisis pelenkáját szárazra váltom. Olyankor nem szólok hozzá, nehogy kizökkentsem álmából. Talán nem is álmodsz. Én mostanság sokat álmodom, de már leszoktam álmaim felelevenítéséről. Volt, mikor órákig gondolkodtam egy-egy képen. Most már nem tulajdonítok nagy jelentőséget ezek­ nek a kusza, szövevényes, csupa értelmetlen képsoroknak. Igaz, néha pontosabban, világosabban, sokkal részletesebben felvillan egy álomjelenet, mint életem sokannyi pillanata. A pillanatok összecsomósodásából emlékszem vissza a múltra. Az elmúltra. Talán megtörténtre. Néha jelképe­ sen szólva, kicsavarnám az agyamat. Jól megmarkolásznám, mint a lúgos vízbe áztatott pelenkát, tenyerembe csattintanám és egymásnak ellenkező irányba csavarnám, forgatnám, tekerném, az­ tán kiteríteném. Kiaggatnám tekervényes agyam, persze lehet, hogy az enyém nem olyan, de an­ atómiai ismereteim tudatában talán mégis olyan, az udvart átszelő szárítókötélre, hogy átjárja a le­ vegő, meglengesse a szél, kiszellőztesse a fuvallat. Aztán visszailleszteném. Fáradtság, másnaposság, levertség esetén tenném. Most is. Bedobnám gyermekem felhalmozódott, mosásra kikészített pelen­ kái közé. Lefeküdnék, esetleg leülnék, mint most, pihennék, nem kellene gondolkodnom, nem is lenne mivel, nem kellene álmodnom, nem lenne mi elraktározná a képeket, csak néznék a semmibe, úgy tűnnék, mintha gondolkodnék, pedig csak lennék. Lenni egy apának, férjnek, barátnak, szeretőnek egyszemélyben. felszabadítva magam a gondolkodás orgánumától egy éjszakára. Behatolni az érzé­ kek birodalmába, átadni magam a gátlástalan, leplezetlen valóm mindenható végtelenségének, bele­ süllyedni a feledés homályába, eljátszani a puszta léttel, gyarlóságaim és bűneim terhes súlyai alól el­ menekülve szabadulni vészjósló, gyanakvó embertársaim fojtogató nyakörvéből, csak némán lesni, hallgatni fiacskám éjszakába vesző szusszanásait, belopódzni takarója alá, végiglehellni selymesen puha combjait, cumiként kéjesen megdörgölni fogatlan szájpadlását a fájdalmasan kellemes viszke­ tései enyhítésére, míg az udvart átszelő szárítókötélen kiaggatott agyam továbbgondolná a bizonyo­ san megfejthető válaszokra feltett kérdések túlélhetőségének esélylatolgató érveit és ellenérveit a lú­ gos vízben kimosott enyhe mosószerillatot árasztó-terjesztő pelenkák között. Majd érzékszerveimtől függetlenül, utasításokat adva a maga megszokott gyorsaságú ritmusában az elvégezhető, de mégsem végrehajtható cselekedetekre, a jeladásba megrögzött ideggócok parancsosztogató tekervényeibe zárt univerzum megszabadítana és felmentene az előre kiszámíthatatlan tettek kínosan megfonto­ landó, mérleglendő, kétes határozataiba torkolló, irányszabta kódrendszerébe automatizált énjé­ nek súlya alól. A kötélen száradó tudat a tökéletes ismeretlenségbe burkolódzva az örök rejtély vi­ lágmegváltó üressége, éppúgy, mint a bűn elkövetésénél résztvevő minden titkot, a leleplezést fel­ fedni vágyó koronatanú kihallgatása előtti hirtelen halála. Elvész a világosság fényáradatából a mitsemsejtés végérvényesen megfejthetetlen sűrűjébe. �Megpihenve, mélyeket lélegezve csak a merő képzelgés táptalaját művelhetem, mivel a fik­ ció, a képzelet határtalan elkalandozását, szüntelenül lüktető homlokereim mögé zárt, csekély anatómiai ismereteim tudatában teszem. Azt hiszem, ugyanilyen zárt világ egy néhány hóna­ pos csecsemő, aki még nem birtokolja és bitorolja a szavakat, de a kimondatlanok mögött megbúvik az érzékek és érzetek embernyi összessége, mely bevehetetlen, felérhetetlen és egy­ szersmind kideríthetetlen. Mintha azt várnám, hogy kisgyermekem szájából mikor esik ki a cumli, hogy villanássze­ rűen szájába nyomhassam sírása elfojtására, hogy beavattassam testet öltő szuszogásszerű lé­ legzetvételeibe. Édesanyám melléből szopom a tejet, édesapám hátára zuhanyrózsából rácsöppen a forró víz. Vér buggyan ki hátából, tej csöppen ki melléből. Akkor még nem voltam a szavak birto­ kában. Mennyire színes, gazdag világ. Ma már megfogalmazhatom. Maga a kép leírhatatlan. Körülírható, de pontatlan, tárgyszerű, sekélyes. Agyamban szemlélem az egymástól jól elkü­ löníthető, más-más időpontban történő képeket. És beszennyezett, megátalkodott gondolatvilágom képzelőerejével szemlélem az agyam a szárítókötélen. A gyermek- és felnőttkor kü­ lönbözősége. A padlásra került hiányos kerekű játékautókat tologatod, a mini biliárdasztalka golyóit kocogtatod tenyeredben, hátrahagyott levelek sorait silabizálod gyermekkori alkotóhelyed, játszótermed, meseországod birodalmában. Nem volt nagyobb öröm annál, mikor lépteidet a Mamától rejtve felosontál a padlásfeljá­ rón, kezedben nedvessé szorongatott cigarettával, hogy füstfellegeket fújjál ki a pókháló szűk rekeszei közé. Nem is a dohányfüst íze, hanem az a titokban cselekvés öröme, izgalma, az eset­ leges rajtaütés félelme szőtte át e visszahozhatatlan bájos perceket. A ruhásszekrények alján lapuló, zizegő zacskóba csavart dohánytörmelékek, a kabátzsebekbe csúsztatott cigarettaszá­ lak tűntek el veled a világ és molyok elől a padlás sarkába, ahol a beszívott, de inkább kifújt füsttől kábán lekuporodva némán hallgatod a körötted szálldosó víg legyek röpneszét. Régi, csak a címoldalukon színes divatlapokat, szemétkosárba dobott harisnyadobozokat csentél fel, hogy megosszad velük magányodat, végigsímítsad a lapokat a kisablakon beszüremlő dé­ lelőtti fényben. Ő, az az érzés, mikor szégyenteljesen, az édeskés bűn vágyhatalmában nadrá­ god gombjait remegő kezeddel szabaddá teszed, másik kezeddel az üres harisnyásdobozt gör­ csösen tartod, hogy jobbod rítustáncba kezdjen kiszabadított szeméremtesteddel, elhomályo­ sul előtted a dobozon lezseren ülő nő, hirtelen Anyává változik át, egy pillanatra behúnyod szemed, a kilövellő vágyerő pillanata ez, az eggyétartozás, a komolyan vett játék pillanata, amelyet ezt azért mégsem kellett volna, és az ilyet már soha nem teszel bűne követ; és az az érzés, mikor a fürdőszoba ajtaja előtt, a szívdobogtató csendben szemed a kulcslyuk irányába téved attól a bizonyos vágytól hajtva, hogy hátha feléd fordul a fürdőkád vizébe készülő éppen vetkőző Anyád, de lelki szemeid előtt megjelenik Apád, gyorsan az ágyba ugrasz izgatottság­ tól felhevülten, ahol biztonságban nyugtázod, hogy nem sikerült rajtakapniuk, elszenderülsz �a másnap megint minden előlről folytatódhat reményében; vagy az az érzés, mikor nyári szü­ nidődet Apád szülőfalujában töltöd, ahol mindenki kivétel nélkül szlovákul beszél, de a nyelvi különbségek értelmüket veszítik, mert nem a kimondott szó, hanem a megérzett játék öröme teszi játszótársakká a gyermeki szíveket: a szomszédlánnyal hancúrozol Mostohanagyanyád udvarán, majd benn a hűvös szobában a bibliai jelenet képe alatt, Jézus keresztre feszítésének képe alatti ágyon fogja meg kezed, majd testi épségeteket mit sem féltve őrült marakodásba kezdtek, önkívületedben durván benyúlsz lába közé, ő rád ugrik és ágyékodon önfeledten lo­ vagolva, sikongatva végigmaszírozza a vad érintéseitől bizsergő testedet, köpköditek egymást, úgy érzitek ezzel a színlelt haraggal titkoljátok el egymástól a kéjes érzéseket. Igen, ezek az érzések, melyek megbecstelenítik, semmibe veszik, lemeztelenítik a szavakat, melyekkel a mindennapi bűneinket vezekeljük a megfogalmazható röpke imáinkban. Úgy ér­ zed, akkor gyermekkorod padlásain, kiságyában, udvarain, fürdőszobái előtt közelebb volt hozzád Isten. Testrészeidben lakozott, irgalmazott, büntetett és intett. Felnőttél. Örökre. A szavak bűnterhes birodalmát éled. Egy vasárnap este társak híján fel fogsz sétálni ide, egyébként a diákkollégiumhoz közel eső sörözőbe. Zsebedben diólikőrös kisüveget fogsz szorongatni. Vasárnaponként kevés diák üldögél itt, inkább a kiskocsmához hűséges, a hét utolsó napjára kellő tisztelettel kiöltözkö­ dött munkásemberek fogják lenyelni a pultnál szíverősítőiket. Rutinosan, hüvelykujjukkal megsímítják a fél literes korsónak azt a részét, amelyik oldaláról inni fognak. A másik kezük­ kel a következő féldeci után fognak nyúlni, aztán majd figyeld meg, lomposan ki fognak sé­ tálni a nyílt kerthelyiségbe, vagy nevezzük inkább terasznak. Én mindezt a terasz sarkából fi­ gyelve fogom tudni megállapítani. Rá fogok gyújtani. Kortyolgatni fogom hideg kofolámat. Emmára fogok gondolni. Nem lesz otthon senki. Meztelenül be fogja magát csavarni bolyhos pokrócába. Hallgassatok meg még egy lemezt! Kívánja meg legalább valamelyik testrészed! Nem fogja. Eszedbe fog jutni hazai prózaírótok harmadik kötetében szereplő hőse, EL, aki a kefélésről és a lecsóról áradozik. Savanyúan el fogod magad mosolyintani, mikor az elkészített lecsóban a villával kelletlenül fogsz turkálni. Azon a napon végleg el fogsz keseredni. A diólikőrt meg fogod szabadítani aranyozott, csavaros kupakjától. Melletted egy frissen borotvált, kopaszodó, barázdált arcú férfi fog megszólalni a pultszerű deszkaasztalnál. Úgy fogsz tenni, mintha nem hallanád. Fiam véletlenül kiejti, majd elnémulnak azok is. A szárítókötélre kiaggatott agyam lengeti a szél. Itt ülök, nem álmodom, nem gondolkodom, ülök, was machst du?, ich sitze, nur sitze, ich, já, já, já. �Bobály Attila alkotása �Szlovák állameszme-szlovák államiság II. Nógrád megyei magyar-szlovák történész konferencia Karol Wlachovský Tabuk nélkül Kölcsönös hajlandóság nélkül nem alakulhat ki párbeszéd. Ismeretek nélkül nem ala­ kulhat ki hasznos eszmecsere. És ahonnan hiányzik a beszélgetés, a párbeszéd, ott nem osz­ lathatók el a félreértések, de nem alakul ki megértés sem, ellenkezőleg, termékeny talajra találnak az előítéletek, az elfogultságok. A történelmi tapasztalat arra figyelmeztet ben­ nünket, hogy mindez egyaránt érvényes kis és nagyobb közösségekre, nemzetiségekre és nem­ zetekre. Azaz a szlovákokra és magyarokra is. Jelenleg a szlovák-magyar kapcsolatok - irodalmi kifejezéssel élve - nem felhőtlenek. Nem teljesen tiszta - ez megint eufemizmus - az emberek tudata sem. Mindkét esetben kísért a múlt árnyéka. Ez pedig nem csupán a közös múltat megelőző, az alatt jelenlévő és az azt követő történelem eltérő magyarázatából ered, hanem elsősorban a múlt politikai célzatú ér­ telmezéséből is. A történelmen viszont már nem változtathatunk, csupán valóban eltérően értelmezhetjük. A történelem és a történelmi tények magyarázatához, feldolgozásához nem közelíthetünk az összefüggések objektív ismerete nélkül. Ezt kísérelték meg szlovák és magyar történészek az egykori Csehszlovák Kulturális Központ, a Középeurópai Intézet és Balassagyarmat Város Önkormányzata kezdeményezésére , akik azért jöttek össze, hogy eltűnődjenek a szlovákok szerepéről Európa történelmében (1992. november 18. és 19., Balassagyarmat, Városháza). A konferencia rávilágított a szlovákság történetének és a szlovák-magyar viszonynak jóné­ hány addig meg nem vitatott tényére és összefüggésére. (A konferencián elhangzott tanul­ mányok a Középeurópai Intézetnek köszönhetően könyvalakban is megjelentek Budapesten, 1994 decemberében.) Az első sikeres lépés pedig ösztönözte a következőt: ez a II. - nevezzük így - Nógrád Me­ gyei szlovák-magyar történészkonferencia volt (1994. október 11., Salgótarján) Szlovák állameszme - szlovák állam címmel. A szlovák történészek érett generációja és a fiatal magyar történészgeneráció képvise­ lői megvizsgálták a szlovák önállóság gondolatának megszületését a történelmi Magyarország keretében, valamint fejlődését, s a körülötte keletkezett bonyodalmakat, egészen a második önálló Szlovák Köztársaság létrejöttéig. A hozzászólások megjelenése a Palócföld hasábjain arról tanúskodnak, hogy sikeresen felülkerekedtek a különböző okokból tilalmasnak ítélt "tabuizált" témán és hozzájárultak a hamis elképzelések, dezinformációk és előítéletek lebontásához. Ez pedig igényes feladat. Bizonyára nem marad folytatás nélkül. A harmadik, szintén nógrádi találkozó nélkül. �Milan Podrimavský Államjogi törekvések a szlovák nemzeti emancipációs folyamat keretében (1848-1914) Az önálló szlovák állam létrehozása gon­ dolatának beteljesüléséhez vezető történelmi út megértéséhez szükséges a szlovák állam­ eszme forrásainak és genezisének ismerteté­ se, hogy az egyes fejlődési szakaszok, ame­ lyekben a szlovák állameszme formálódott, küzdött elfogadtatásáért és legitimitásáért, illetve konkrét formákban realizálódott is ál­ lamjogi síkon, tehát ennek megértéséhez az kell, hogy ezek a szakaszok történelmi vissza­ tekintésben kerüljenek bemutatásra. Ezért elkerülhetetlen, hogy a modern szlovák törté­ nelem olyan kulcsfontosságú eseményeire és jelenségeire irányítsuk figyelmünket, ame­ lyekkel nemcsak a szlovák állameszme fejlő­ désének folyamatát demonstrálhatjuk, ha­ nem azokat a politikai törekvéseket is, ame­ lyek programszerűen céloztak meg annak ál­ lamjogi szférában való érvényesülését. Általánosságban megállapítható, hogy a szlovák nemzeti emancipáció gyökerei és for­ rásai azokhoz a nemzeti öntudatosodási fo­ lyamatokhoz kötődnek, amelyek a 18. század végétől alakították Európában a nemzeti kér­ dés modern formáját. Ezért a szlovák nemze­ ti emancipáció lényegét, és a társadalmi élet egyes szféráiban való megjelenését is csak az európai nemzeti mozgalmak kontextusában világíthatjuk meg adekvát módon. Ugyanak­ kor a szlovák emancipáció sajátos vonásait, megnyilvánulásait és problémáit annak az ál­ lamalakulatnak az államjogi, hatalmi, politi­ kai és nemzeti körülményeire való tekintettel ítélhetjük meg, amelyben ez a nemzet élt. Ez az állam létrehozott egy adott behatárolt ge­ opolitikai keretet, tehát saját, és sajátos fel­ tételeket teremtett az egyes benne élő nemze­ ti szubjektumok emancipációs törekvései­ nek, minden egyes nemzeti szubjektum "nemzeti gondolata" megvalósulásának, mi­ után ezek individuumokként saját törté­ netileg formálódó identitással jelentek meg. A szlovák politika lényege és meghatáro­ zó vonása a szlovák nemzet emancipációjá­ nak kérdése volt. Ezért állíthatjuk, hogy a szlovák politika feladata a szlovákok, mint önálló nemzet teljeskörű nemzeti önmegva­ lósítása feltételeinek megteremtése volt. Lé­ nyegében az önálló nemzeti lét jogainak ki­ használásáról volt szó egy olyan államban, amely lakosságának összetétele alapján több­ nemzetiségű volt, azonban alkotmányos ke­ �retei és politikai rendszere nem felelt meg en­ nek a ténynek. Ezért a szlovák nemzet eman­ cipációjának kérdése szorosan összefüggött olyan alapvető államjogi és politikai változá­ sok elkerülhetetlen voltával, amelyeknek ki kellett volna alakítaniuk az államban élő minden nemzet önmegvalósításának kereteit. E nemzetek emancipációs mozgásának poli­ tikai alapelvei között, organikus részeként szerepelt az állampolgárok és nemzetek egyenjogúságának természetes igénye. A 19. század közepére kiteljesedett a szlovák nemzet önálló nemzetté válásának folyamata, ami visszatükröződött a nemzeti emancipációs program tartalmának és célki­ tűzéseinek meghatározásában is. Világosan megmutatkozott ez az 1848-1849-es forra­ dalmi években, amikor a szlovák nemzeti emancipáció lehetőségeivel és feltételeivel kapcsolatos elképzelések jellegében alapvető változás állt be. Ez összefüggésben állt a tör­ téneti Magyarország és a Habsburg biroda­ lom hatalmi-politikai konstellációjának meg­ változásával, mivel ekkor bizonyos tér nyílt a nemzeti emancipációs programok deklarálá­ sa és keresztülvitele előtt. Az 1848. május 11 -i keltezésű - A szlovák nemzet követelései címet viselő - nemzetpoli­ tikai program nem csupán a rendi társadalom polgárivá való alakításának igényét tükröző polgári jogok és szabadságok törvénybe ikta­ tását követelte. A nemzetek helyzetének kér­ dését és jogaik új értelmezésével történő megoldását összekapcsolta a történeti Ma­ gyarország föderatív jellegű állammá való át­ alakításának koncepciójával. Ebben pedig ér­ vényre jutnának az egyes nemzetek, mint önálló - a közös államalakulat területi egysé­ gének atribútumait feltétlenül tiszteletben tartó autonóm jogú államalkotó egységek emancipációjának államjogi garanciái. A nemzeti autonómia egyik módja Szlo­ vákiának a Habsburg birodalom önálló koro­ naországaként való kialakítása, azaz a törté­ neti Magyarországból való kiválása lett vol­ na. A szlovák kérdés megoldásának ezt az al­ ternatíváját 1849 márciusában terjesztették be I. Ferenc József császárhoz Szlovák ké­ relem a trónhoz címmel. A birodalom alkot­ mányos problémái azonban olyan irányt vet­ tek, amely az államigazgatás és a kormányha­ talom centralizálására irányuló törekvéseivel elvetette a birodalom berendezkedésének ha­ sonló változtatásait. Éppen azért, mert a szlovák képviselet irányultságai és törekvései ebben az időszak­ ban nem teljesültek; az az alapelv, hogy a nemzeti emancipáció elérésének feltétele, annak alkotmányos rendben való rögzítése, amely garantálja a nemzeti jogokat (vagyis az önálló nemzeti lét elismerésével összefüggő jogok) - továbbra is a szlovák nemzeti eman­ cipációs eszme programjának magja maradt. Kiegészítésül hozzá kell tennünk, hogy a tör-, téneti Magyarországon élő valamennyi nem­ zet egyenjogúsága feltételeinek alkotmányjogi megteremtését igényként fogalmazta meg a többi nem magyar nemzet politikai reprezentációja is. A szlovák nemzeti emancipáció alapvető irányának megerősítését jelentette egy új nemzetpolitikai program kidolgozása abban az időszakban, amikor az Októberi diploma (1860) és a Februári pátens (1861) kiadásával megújult a birodalom alkotmányos élete. Az 1861. június 6.-7.-i túrócszentmártoni Szlovák Nemzetgyűlés elfogadta A szlovák nemzet memoranduma című programdoku ­ mentumot. Megállapítható, hogy a szlovák nemzeti önigazgatás elképzeléseit tartalmazó 1848-1849-es dokumentumokkal összevetve a Memorandum még nagyobb hangsúlyt he­ lyezett a szlovákok önálló nemzeti létének ál­ lamjogi és politikai princípumaira. Történel­ �mi érvekkel indokolta, hogy a szlovákok a területein tevékenykedő politikai és közigaz­ történeti Magyarország keretében önálló gatási szerveinek jogköre a történeti Ma­ nemzeti individuumként fejlődtek és a fejlő­ gyarországon belül. Tehát, míg a túrócszentmártoni Memo­ dés adott fokán természetes joguk ezt az önállóságot kifejezésre juttatni az állammal randum csupán általánosan fejezte ki egy au­ szembeni kapcsolatban is, és azt, hogy alkot­ tonóm szlovák terület létrehozásának igé­ mányosan elismert államalkotó szubjektum­ nyét, addig a Bécsi memorandum már egy al­ kotmányos jellegű jogi dokumentumban ként léphessenek fel. Éppen a Memorandum két sarkallatos kö­ pontosítja azt. Az említett memorandumok az adott kor vetelése - az önálló nemzeti lét elismerése és egy körülhatárolt területen - bizonyítja, hogy szintjén fejezték ki a szlovákok nemzetállami a nemzet ismérvei további alakulásának fo­ törekvéseit és megerősítették azok folytonos­ lyamata organikus és csak olyan államjogi és ságát az 1848-49-es államjogi törekvésekkel. politikai feltételek között valósulhat meg, Elmondható, hogy nem csupán valamiféle amelyek megfelelő garanciákat hoznak létre. változó értékű és bizonytalan politikai követ­ A nemzeti államiság gondolata, amelyet a kezményekkel járó pragmatikusan értelme­ memorandum a történeti Magyarország kö­ zett cselekedetek voltak ezek. Az 1861-es rülményeire dolgozott ki, hangsúlyozta tehát Memorandum alkotói mindenekelőtt a nem­ a nemzeti emancipációs program lényegét. zeti emancipációs mozgalom elvi alapokmá­ Ez, az adott körülmények között a nemzeti nyát fogalmazták meg, ennek elsődleges érté­ önrendelkezés dimenziójában jelent meg, két egy, a résztvevők által Szlovák Nemzetamelyet a szlovák reprezentáció mint a nem­ gyűlésként meghatározott képviseleti fórum zeti emancipáció többnemzetiségű, federatív adta meg, amely egy kötelező érvényű és stra­ elveken szerveződő államban elérhető célját tégiai dokumentum autoritatív pecsétjét he­ lyezte rá. Erre támaszkodhatott minden értelmezett. A nemzeti autonómia követelését az 1861 nemzeti emancipációs törekvés annak érde­ decemberében kelt bécsi Szlovák memoran­ kében, hogy eljusson a kitűzött célhoz, dum konkretizálta. Ennek első része megerő­ amelynek lényege a szlovák nemzet államjogi sítette A szlovák nemzet memorandumának elismerése és a szlovákok önálló nemzeti vol­ már említett alapelveit, az uralkodótól pedig tának tiszteletbentartásából következő jogai­ a szlovák nemzet védelmét szolgáló kiváltsá­ nak biztosítása. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést gok megadását kérte. Ez azt jelentette, hogy a szlovákok önálló nemzeti voltát egy uralko­ követően a monarchia két része közötti ál­ dói döntés és az abból eredő állam jogi követ­ lamjogi kapcsolat megváltozásával gyakorla­ kezmények erősítették volna meg. tilag az elkövetkezendő időszakra megszűn­ A másik, A felsőmagyarországi szlovák tek a nem magyar nemzetiségek helyzete ál­ körzet (Okolie) kialakítása és szervezete pri­ lamjogi alapokon történő megoldásának le­ vilégiumának tervezete címet viselő doku­ hetőségei. Az 1868-ban a magyar parlament mentum arra tett javaslatot, hogy milyen le­ által elfogadott nemzetiségi törvény az "egy­ gyen az alkotmányosan garantált szlovák séges magyar politikai nemzet" létezésének Körzet (Okolie) önigazgatási formája, belső alapelvéből indult ki, ami azt jelentette, szó­ szervezeti felépítése, a társadalmi élet egyes ba sem jöhetett olyan lehetőség, hogy a szlo­ �vákok ezen a jogi platformon állva önálló nemzeti szubjektumként érvényesülhessenek a történeti Magyarország állami és politikai életében. Ráadásul a nemzetiségi törvény nem valósult meg a politikai gyakorlatban, így tehát nem válhatott az általa proklamált nyelvi és kulturális jogok biztosítékául. Hangsúlyoznunk kell, hogy az ezzel a tör­ vénnyel szembeni elégedetlenségének nem csupán a szlovák nemzeti reprezentációnak azon része adott hangot, amely a Memoran­ dum programjának alapelveit vallotta magá­ énak, Szlovák régi iskola, hanem csalódással len aktív tényezőként a Memorandum prog­ ramjának követői maradtak, akik 1871-ben Szlovák Nemzeti Párt néven szerveződött politikai párttá. Több, mint jelképes értékű, hogy a párt éppen a Memorandum elfogadása 10. évfordulójának napjaiban jött létre, hi­ fogadta a törvényt a Szlovák új iskola néven ismert csoportosulás is. Ez utóbbi, tekintettel a kiegyezés utáni körülményekre a szlovák kérdés megoldását olyan konstellációban képzelte el, hogy a szlovák Körzet (Okolie) nemzeti identitás jellemzőinek megvédésére irányult, amivel a nemzeti emancipációs folya­ mat programja folytatójává vált. Ez nem csu­ pán a magyar parlamenti választásokon való aktív részvételekor tűnt nyilvánvalónak, hanem akkor is, amikor az állam nemzeti politikájával szembeni tiltakozásul nem vett részt a választásokon (1878,1884,1887,1892,1896). Éppen a követeléséről való lemondással a vezető ma­ gyar politikai erőkkel megegyezve a nyelvi, oktatási és kulturális területen kedvezőbb re­ lációban érhetők el bizonyos garantált jogok, mintha a szlovák Körzet (Okolie) formájában a területi autonómiához ragaszkodnának. Be­ bizonyosodott viszont, ez az út annak ellené­ re, hogy az Új iskola követői helyességét első­ sorban azzal igyekeztek bizonyítani, misze­ rint a történeti Magyarország körülményei­ nek reális értelmezésére támaszkodik, végül nem vezetett semmiféle pozitív eredmény­ hez. Az általuk megtett, hangsúlyozottan a másik fél kedvét kereső lépések nem találtak megfelelő visszhangra, így az Új iskola, mint csoport és mint a szlovák politika bizonyos alternatívája rövidesen megszűnt létezni. Az Új iskola 1875-ös szétesését követően a szlovák emancipációs mozgalomban egyet­ szen annak alapelvei jelölték ki politikai mű­ ködésének stratégiai irányát. A történeti Magyarország politikai életé­ nek viszonyai között a SZNP tulajdonképpen a szlovák nemzet politikai képviseletének szerepét töltötte be. Működése lényegében a Szlovák Nemzeti Párt közvetítésével lettek meghirdetve a nemzeti emancipációs törekvé­ sek alapvető princípumainak különféle változa­ tai (nemzeti egyenjogúság, természetes nemze­ ti jogok), amelyek egyértelműen bizonyították, hogy a Memorandumban megfogalmazott nemzeti autonómia követelése a nemzetpolitikai törekvések célja. Az adott feltételek között, ami­ kor nem volt valós lehetőség eme stratégiai cél megvalósítására, az 1868-as nemzetiségi tör­ vény előírásai betartásának követelése került előtérbe, azt azonban csak a fő cél elérése felé vezető első lépcsőfoknak tekintették, mint az adott törvénykezési lehetőségek kihasználása taktikájának kifejeződését, főleg a szlovák nyelv közéleti érvényesülése érdekében. �Rá kell mutatnunk, hogy a Szlovák Nem­ zeti Párt hozzáálása a nemzeti emancipációs szándékok megoldásának szükségességéhez főbb vonalaiban összehangban állt a románok és szerbek politikai reprezentációjának szán­ dékaival és közös, 1895-ben kelt program- deklarációjuk tartalmazza a nemzeti autonó­ mia és a történeti Magyarország federalizálásának követelését. Bár a századfordulón a szlovák politika jelentősen differenciálódott, önálló áramla­ tok születtek, ezek valamennyien megegyez­ tek az önálló nemzeti lét értelmezésében és programjaikban a teljes nemzeti emancipá­ ció célkitűzésének szerepeltetésében. A Szlo­ véletlen, hogy éppen ebben az időszakban érett be a szlovák politika különféle pártokra való felosztása áthidalásának gondolata, amelynek célja volt, biztosítani a pártok kö­ zös fellépését a szlovák nemzeti emancipáci­ ós érdekek képviseletében és elfogadtatásá ­ ban. A szlovák politika minden szereplőjét képviselő Nemzeti Szlovák Párt, mint legma­ gasabb nemzeti politikai szerv létrehozásá­ nak tervét nem sikerült ugyan 1914-ben meg­ valósítani, azonban eme szerv küldetésének és funkcióinak koncepciós elképzelései kife­ jezték egy olyan pártok feletti nemzeti képvi­ selet létrehozásának elkerülhetetlen voltát, vák Nemzeti Párt aktualizált politikai prog­ ramja megítélésével kapcsolatos egyes kriti­ kai fejtegetések ellenére, miszerint megfelele az 1861 -es Memorandum a szlovák politika akkori szükségleteinek, végül konszenzus született, amely megerősítette, hogy a szlo­ emancipációs törekvések irányultsága szem­ pontjából ez organikus és megalapozott lépés volt, még ha a háborút megelőző válság majd vák nemzeti emancipáció programja szem­ pontjából az önálló szlovák nemzeti lét alapja a Stúr-féle koncepció. Az 1861 -es Memoran­ dum pedig mint államjogi és politikai prog­ ram, megvalósítása esetén megfelel a nemzeti emancipáció céljainak. A szlovák állameszme specifikus formá­ jában tehát a teljes nemzeti emancipáció ki­ fejeződése volt, ami tükröződött röviddel az első világháború kitörése előtt (1913-14) is, amikor a Szlovák Nemzeti Párt politikai programja újracsak a Memorandumra hivat­ kozva nyilvánosan vetette fel annak államjo­ gi követeléseit a jövő felé vezető útként. Nem a háború kirobbanása következtében nem válhatott is valóra. A háború feltételei között nemcsak az ál­ lamok között, hanem a nemzeti kérdés meg­ oldásában törvényszerűen új megoldási for­ mák és eszközök érvényesültek. A szlovák emancipációs folyamat hagyo­ mányai és annak folytonossága a háború idő­ szakában elegendő indokot szolgáltatott ah­ hoz, hogy a politikai szándékokban és tervek­ ben számoljanak a szlovák kérdéssel és az vé­ gül az önrendelkezési jog alapelvének érvé­ nyesítésével és államjogi formában kerüljön megoldásra. (Fordította: Paulik Antal) amely reprezentálná a szlovákságot más nemzetekkel szemben, akár az állam keretein belül, akár azokon kívül. A szlovák nemzeti �Dusan Kovač Szlovákia és az önálló Csehszlovákia létrejötte Szlovákia helyzetének és szerepének problémája a szlovák politika és a szlovák nemzeti felszabadító mozgalom helye az önálló csehszlovák állam létrejöttének és megalakulásának folyamatában kétségtele­ nül olyan kulcsfontosságú témák, melyek ki­ fejtése nélkül Csehszlovákia megalakulásá­ val kapcsolatos ismereteink minden bizony­ nyal hiányosak maradnak. A kérdés így hangzik: Csehszlovákia megalakulása a cseh politika és a cseh nemzeti felszabadulási harc kibontakozásának eredménye, vagy pedig olyan "kontrapunkt", ahol törvényszerűen és történelmileg megalapozottan találkozott két önálló törekvés? Nem kevés azon tanulmányok száma, me­ lyek csatlakozó, avagy egyenesen a Csehor­ szághoz "csatolt" Szlovákiáról, esetleg a cseh hadsereg által elfoglalt, sőt, egyenesen "meg­ szállt" Szlovákiáról beszélnek. Úgyszintén nem kevés cikk beszél a szlovákokról, mint a Csehszlovákiában élő egyik nemzeti kisebb­ ségről, ugyanúgy, amint a Népszövetséghez és más intézményekhez megküldött számta­ lan magyar és német memorandum szól (pl. az európai Kisebbségek Kongresszusához). Ilyen és ehhez hasonló állítások és következ­ tetéseket találunk azokban a munkákban, amelyek eleve és programszerűen csehszlo­ vák ellenesek. Nem lenne szükség ilyen tézisekre figyel­ met fordítani, ha ennek a kérdésnek nem len­ ne egy másik oldala is. Saját történeti szakirodalmunk legnagyobb részét áttekintve - a cseh és szlovák szakirodalomról egyaránt szó van - csodálkozva kell megállapítanunk, hogy ennek legnagyobb része enyhén szólva sincsen elvi ellentétben az ilyen Csehszlovákia-ellenes történelmi megközelítésekkel. Ezzel a háttérrel és ilyen összefüggések isme­ retében kell a kérdést alapvetően megfogal­ mazni. Tisztáznunk kell azt, hogy Szlovákia a Csehszlovák államhoz, többé-kevésbé, mint passzív objektum (tehát a cseh imperialista politika tárgyaként), vagy pedig mint önálló szubjektum csatlakozott. Csehszlovákia megalakulását nem mint egyszeri aktust, hanem mint történelmi fo­ lyamatot értelmezem. A szakirodalomban legtöbbször csak a háborús éveket vesszük fi­ gyelembe. Ez helyes, amennyiban az önálló csehszlovák állam gondolata reális politikai �programként ténylegesen csak a világháború kitörése után fogalmazódhatott meg. Mégis Csehszlovákia megalakulása szempontjából az 1914 előtti időszakot igen jelentős korszaknak kell tekinteni. A cseh-szlovák együttműködés 1914 előtt is magas színvonalú és jelentős intezitású volt. Nincs itt hely arra, hogy minden részletében felvázoljuk a cseh-szlovák mozga­ lom minden összefüggését. Említésre méltók olyan tényezők, mint a prágai Detvan Szlovák Egyesület tevékenysége, a csehszlovákofilok erősödő aktivitása, a néprajzi kiállítás Prágá­ ban, és ezzel kapcsolatban a Csehszlovák Szö­ vetség létrejötte és működése, a cseh nép Szlo­ vákia iránti érdeklődése főleg a černovai véres események után. Ezzel összefüggésben a korszak csúcs­ pontjaként említendő a luhačovicei kongreszszus. Nincs kétség affelől, hogy - még ha az adott nemzetközi és belpolitikai feltételek között ez az együttműködés nem is nyerhette el a közös államiságért folytatott harc formá­ ját és a gazdasági együttműködés is korlátok közé szorított maradt, az egymáshoz fűződő kapcsolatok megteremtették azokat a feltéte­ leket, amelyek nyomán a megváltozott külső helyzetben mindkét oldal, tehát a cseh és a szlovák is, elfogadja az önálló Csehszlovákia politikai programját. * A cseh és szlovák kérdés mint két önálló kérdés létezett. Mindegyiknek meg volt a ma­ ga jellegzetessége, összefüggésben a történel­ mi fejlődéssel és az adott politikai és társada­ lmi-gazdasági helyzettel. A dualizmus és a kettős egység keretei nem teremtették meg a cseh és a szlovák kérdés megoldásához a fel­ tételeket. A Lajtán innen a cseh kérdés hát­ térbe és deffenzívába szorult, a szlovák kér­ dés pedig a magyar hatalmi tényezők számá­ ra nem létezett, mint ahogy nem fogadták el a szlovák nemzet létét sem. Ebben a helyzetben csak a nemzetközi politikai status quo meg­ változása hozhatott változást. Itt le kell szö­ gezni egy alapvető axiomát, amely vélemé­ nyem szerint Csehszlovákia megalakulási fo­ lyamatának megértéséhez elengedhetetlen: a központi hatalmak háborús veresége nélkül lehetetlen lett volna akár a cseh, akár a szlo­ vák kérdést megoldani olyan módon, ahogy ezt a két nép politikusai elképzelték. A cseh kérdés optimális megoldását az önálló Csehszlovák állam létrejötte jelentet­ te. Természetesen, alternatívaként létre jö­ hetett volna az önálló cseh állam is. Ez az al­ ternatíva nagyon is csábító gondolatként ha­ tott. Egy nemzeti felszabadítási harc kibon­ takozását jelentette. De egy ellenséges nagy­ hatalmak által körbe vett és egybetartott önálló cseh államról szóló elképzelés (miköz­ ben a jövendőbeli lengyel határ is problémát jelentett), mint reális politikai program nem adott okot optimizmusra. Egészen más lett volna azonban a helyzet egy önálló Csehszlo­ vákia esetében. Ezért elmondható, hogy a cseh kérdés optimális megoldását az önálló Cseh-Szlovák állam megalakulása jelentette. Miként állt a helyzet a szlovák kérdéssel: a szlovák nemzet számára perspektivikus programnak látszott a Magyarország határa­ in belüli politikai autonomia elérése, amiről a háború előtti utolsó években a kíméletlen magyarosítás és terror tapasztalatai alapján a szlovák politikai élet túlnyomó többsége igen szkeptikusan véledezett. Ennek alterna­ tíváját jelentette volna a Lengyelországhoz vagy Oroszországhoz való szorosabb kötődés. A szlovák-lengyel variánsnak inkább a len­ gyel oldalon, semmint Szlovákiában akadtak inkább támogatói. Az Oroszországhoz törté­ nő csatlakozást illetően a legismertebb doku­ mentum Ján Kvačala memoranduma. El kell �mondani, annak ellenére, hogy Kvačalát Szlovákiával elszakíthatatlan kapcsolatok fűzték össze, már hosszabb ideje Oroszor­ szágban élt, és egészen más nézeteket vallott, mint a szlovák nemzeti mozgalom képviselői. Szlovákia a spontán ruszofilizmus és Vajanský programszerű ruszofilizmusa ellenére sem kapott ez az alternatíva széleskörű támo­ gatást. Az önálló Szlovákia gondolata ebben az időszakban nem volt reális. Nem értek meg Szlovákiában erre a megfelelő feltételek. A legelőnyösebb variánsnak a szlovák kérdés megoldására Szlovákia és Csehország egyesí­ tése, az önálló Csehszlovákia létrehozása lát­ szott. Ezt a megoldát támogatta a szlovák képviselők túlnyomó többsége. A Szlovák Nemzeti Mozgalom legismertebb képviselői közül ez ellen a megoldás ellen csak Jehlička lépett fel, aki azonban 1907 után már elvesz­ tette minden kapcsolatát a Szlovák Nemzeti Mozgalommal, és ezért nem lehet a szlovák politika reprezentatív képviselőjének tekin­ teni. A szlovák politikai élet ugyan differen­ ciálódott már, de ezt a megoldást minden irányzat támogatta. A Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) túrócszentmártoni központja, élén M. Dulával, a néppárti szárny élén Hlinkával és a magyar parlament képviselőjével F. Jurigával. Ennek az irányzatnak legaktívabb tag­ ja mindenképpen M. Hodža volt, és a hajdani hlaszisták és követőik csoportja: V. Šrobár, M.R. Štefánik, A. Štefánek, I. Markovič, I. Dérer és a többiek voltak. Az önálló Csehszlovákia eszménye, amely mind a szlovák, mind a cseh kérdés optimális megoldását jelentette, metszéspontja és ugyanakkor összekötő kapcsa is volt a mind­ két nép népi felszabadítási törekvéseiben. Két feltételnek azonban mindenképpen telje­ sülnie kellett ehhez: először is Németország és Ausztria-Magyarország vereségének a há­ borúban; másodszor egy maximális erőfeszí­ tésnek a cseh és szlovák részről, valamint a hazai és külföldi ellenzék részéről. A csehszlovák ellenzéki mozgalom jelen­ tőségét aláhúzza még az a tény is, hogy a Népszövetség politikája nem irányult Auszt­ ria-Magyarország széttörésére de a csehszlo­ vák ellenzéki mozgalom jelentőségét még az a tény is kiemeli, hogy bár, a kisebbségi politi­ ka nem irányult az Osztrák-Magyar Monar­ chia széttörésére, a csehszlovák ellenzéki mozgalom előtt nem volt más alternatíva, mint hogy Népszövetségi Párt oldalán száll­ jon szembe a Központi Hatalmakkal. Minket az érdekel, mekkora részt vállalt ebben az ellenzéki mozgalomban Szlovákia? * A Szlovákiában uralkodó körülményeket még csak összehasonlítani sem lehetett a cseh viszonyokkal. A szakirodalomban sok szó esik a nemzetiségi elnyomásról és az egyenjo­ gúság hiányáról a Lajtán innen és Magyaror­ szágon is. Ez a szóhasználat néha félrevezető. Ugyanúgy hangzanak, de egész mást jelente­ nek Magyarországon és az osztrák tartomá­ nyok vonatkozásában. A cseh társadalom összehasonlíthatatla­ nul kedvezőbb lehetőségek között fejlődött, mint a szlovák. Ennek okai a történészek előtt jól ismertek. Ebből következett, hogy a cseh társadalomnak amely politikailag, tár­ sadalmilag fejlettebb volt, törvényszerűen nagyobb szerepe jutott az önálló Csehszlová­ kia megalakulásának folyamatában. Hiba lenne ugyanakkor, ha nem látnánk azt, hogy Szlovákia saját lehetőségein bekül, aktív részt vállal ebben a folyamatban. A szlovák történetírásban elég gyakran hangsúlyozzuk a szlovák politikusok passzivitását, tétlenség­ gel, korlátoltsággal vádoljuk őket. Azt gondo­ �lom, hogy ez nem állja meg a helyét. A szlo­ vák politika aktív volt saját lehetőségeihez képest. A körülmények olyanok voltak, hogy gyakran első pillantásra a szlovák politika va­ lóban passzívnak tűnik. Ez a különbség, ami itt mutatkozik, azoban nagyon fontos. Ahhoz tehát, hogy az önálló Csehszlová­ kia gondolata valósággá váljon, számtalan feltételnek kellett teljesülnie. Kellett ehhez a Népszövetég Párt talaján álló külföldi ellen­ zék. Kellett ehhez egy sikeres külföldi had­ sereg, amely a Népszövetség Párt politiku­ sai előtt a legerősebb érvet jelentette, kel­ lett egy valóságos hazai ellenzék és hazai politika, amelyiknek egyet kellett értenie az önálló Csehszlovákia gondolatával. To­ vábbá összhangnak kellett lenni a külföldi és a hazai ellenzék között, és még összehangnak kellett lenni a csehek és szlovákok között is. Szlovákiának itt mindenütt meg volt a saját képviselete. Ez legszembetűnőbben a külföldi ellenzé­ ki mozgalom kapcsán érhető tetten. A legfon­ tosabb három szereplő közül, a szlovák M.R. Štefániknak volt a mai napig sem teljesen tisztázott, de mégis elég meghatározó szere­ pe. - Vitathatatlan ugyanis, hogy Štefániknak francia tábornokként lehetősége volt a külföldi ellenzékkel való kapcsolat felvételé­ re, amit T.G.Masaryk, a külhoni ellenzék elis­ mert vezető személyisége is magasra értékelt. A szlovák emigráció aktív tevékenységet fej­ tett ki az USA-ban és Kanadában. Soraiból a külföldi ellenzék segítségével S. Osuský volt megbízva. Sok szlovák vett részt az Oroszor­ szági és a többi külföldi légióban is. - Meg kell mondani, hogy éppen a külföldi ellenzék volt az, amelyik kiállt Szlovákiáért, amire ott­ hon nem volt mód, világosan és plasztikusan kifejezve az igényt a csehek és szlovákok kö­ zös államára, a csehszlovák önállóságra. Szlovákiában az otthoni ellenzék ugyanis sokkal kisebb mértékben volt képes aktivitást kifejteni, mint a cseh ellenállás. A háborús terrort Szlovákiában még tetézte, hogy a ma­ gyar uralkodó körök szilárdan kézbentartották a rendőri, a bírói és a törvényhozó hatal­ mi ágakat. Magyarországon nem lehet leve­ lezni, a könyörtelen cenzúra lehetetlenné tet­ te a kommunikációt. A vékony szlovák politi­ kai vezető réteg és a népi intelligencia állandó fenyegetettségben működött. Ebben a szituá­ cióban egyetlen taktikát lehetett választani, semmit nem cselekedni, ami fizikai fenyege­ tettséget okozhat a vezető politikai személyi­ ségek számára, mivel a döntő pillanatban nem lett volna kinek a szlovák nép nevében fellépni. A hazai erők mindenképpen a he­ lyükön voltak, a csehországi és a külföldi ellenzékek jól voltak informálva, még ak­ kor is, ha Magyarországra az információk késve érkeztek. A Túrócszentmártoni politikai tábor erői is jól voltak elosztva: a túrócszentmártoni SZNP élén M. Dula állt, Budapesten S.Stodola működött és ott működtek úgyszintén mint a magyar parlament szlovák képviselői R. Juriga és P. Blaho. Nagyon jelentős szerep jutott a Bécsben működő csoportnak, mely­ nek élén M. Hodža és K. Stodola állt; a ma­ gyar szervek látóterén kívül, de elég közel Bu­ dapesthez és Túrócszentmártonhoz, éppúgy mint Prágához. M. Hodža Bécsben tudta tar­ tani a kapcsolatot az országgyűlés Lajtán in­ neni cseh képviselőivel és a cseh "maffiával". �Prágával a kapcsolatot J. Rotnáglon keresztül V. Šrobár is tartotta. Ezek az egyes közpon­ tok együttműködtek és kölcsönösen infor­ málták egymást. Nem állíthatjuk tehát, hogy Szlovákiában nem tudták, hogy mi történik. Tudtak eleget. Tudták azt, hogy várni kell, várni kell mindaddig, amíg a monarchia összeomlik, és ez a nap a katonai kapituláció napjával jön majd el. M. Dula, félve az idő el­ őtti cselekvéstől és az állami megtorlástól, megmaradt a fontolva haladás mellett, annak ellenére, hogy sok felől sürgették, hogy végre cselekedjen. A SZNP megalakulása és a Túrócszentmártoni Deklaráció volt az az akció, amely a meg­ felelő pillanatban lett előkészítve, tehát akkor, amikor a magyar állam már nem volt arra ké­ pes, hogy a szlovák fellépést elnyomja. A nyilvánosság elé történő kilépés ideje, amely egy­ beesett az Osztrák-Magyar kapitulációval, egy­ beesett a prágai fellépés órájával. A két napos különbség, az akkori fogalmak szerint jelenték­ telennek számított. Az önálló csehszlovák ál­ lam programja, a cseh és szlovák ellenzék közös programja volt és nemcsak a Túrócszentmártoni Deklaráció, hanem a többi közismert akció is - a Mikulási május elseje, Juriga felszólalása a magyar parlamentben, és M. Hodža delegálásá­ nak kísérlete a genfi tárgyalásokra - mindez teljes összhangban volt a fenti fő politikai irányvonallal. A cseh-szlovák együttműködés, főként a háború befejező részében nagyon szoros volt és elég messze jutott. K. Stodola és M. Dula közötti levelezésben utalást találunk arra, hogy már Bécsben is tárgyaltak a jövendőbe­ li alkotmány kérdéséről. A szlovák képviselők egyetértettek azzal, hogy a szlovák kérdést a közvélemény előtt és a béketárgyalások so­ rán, mint önálló kérdést nem vetik föl - erre a taktikára a Népszövetség politikájára való te­ kintettel ez időben nagy szükség volt. Amit a szlovák politikusok meg is értettek. Egy kivé­ tellel: ez a kivétel pedig Hlinka párizsi rögtön­ zése volt. * A béketárgyalások idején, a csehszlovák ál­ lam megalakulásának folyamatában egy csehszlovakizmussal szembeni taktikai variáns is létrejött, melynek akkor meg volt az értelme. Az önálló Csehszlovákiáért folytatott harc fő nehézsége ugyanis abból adódott, hogy a cseh állam minden szempontból fejlettebb volt. Szlovákia része ebben a harcban - tekintettel a történelmi előzményekre és az aktuális politi­ kai helyzetre - lényegesen szerényebb, a körül­ mények által meghatározottabb volt. Eme ob­ jektív helyzet ellenére, amelyet általában isme­ rünk, mind az amit a szlovák politikáról tu­ dunk, és amit a világháború alatti szlovák állás­ pontról, de már a korábbi időszakról is köztu­ dott, tehát mindez feljogosít arra a kijelentésére, hogy a csehszlovák állam, a két nép közös nemzeti felszabadító harcának következményeként jött létre, és hogy mindkét nemzet számára ez volt a nemzeti kérdés optimális megoldása, és hogy mind a két nép, a csehek és szlovákok, az életük­ ben bekövetkezett ilyen forradalmi változáshoz saját lehetőségeik mértékében járultak hozzá. (Fordította: Huszárné Kacurák Szilvia) �Bobály Attila alkotása �Szarka László Szlovákia kérdése a párizsi békekonferencián Az 1919. január 18-án megnyílt párizsi békekonferenciának a már előző év őszén minden antantállam által elismert Csehszlo­ vákia - a társult szövetséges államok státu­ szát élvezve - ugyanúgy aktív résztvevője volt, mint a győztesek azt megelőző fegyver­ szüneti tárgyalásainak. A csehszlovák békedelegáció vezetője 1919 júniusáig Karel Kramář Csehszlovákia első miniszterelnöke volt, de a küldöttség munkáját a német és az osztrák békeszerződés aláírásáig valójában Edvard Beneš külügyminiszter irányította. Beneš a háború befejeztével nem is utazott haza Prágába, hanem Párizsban maradva rögtön bekapcsolódott a szövetségesek béke­ előkészítő munkájába.1 1919 őszén, miután szeptember 10-én aláírták az osztrák békeszerződést és tulaj­ donképpen a Csehszlovákiára vonatkozó te­ rületi, jóvátételi, politikai stb. döntések már megszülettek, a pár főre fogyatkozott cseh­ szlovákiai küldöttség vezetését a továbbiak­ ban annak főtitkára, Štefan Osuský látta el. Osuskýt 1916-ban az amerikai szlovákok az­ zal a céllal küldték Párizsba, hogy ott bekap­ csolódjék a Masaryk, Beneš és Štefánik ve­ zette külföldi csehszlovák nemzeti bizottság munkájába. Nyelvi és politikusi felkészültsé­ ge, diplomáciai sikerei révén a békekonferen­ cián is hamar ismertté vált fiatal szlovák dip­ lomatát - Beneš kezdeményezésére - 1919 nyarán londoni nagykövetté nevezték ki. Osuský az emigrációban is folyamatosan nyomon követte a magyarországi belpolitikai változásokat, a csehszlovák emigráció Ma­ gyarországgal kapcsolatos döntéseiben két­ ségkívül meghatározó szerepet játszott. Az emigrációs tevékenység alatt Osuský jó ideig nem tudott megbékélni a csehszlovák nemzetegység koncepciójával és amint azt amerikai szlovák megbízóinak 1917 február­ jában küldött levelében kifejtette, arra töre­ kedett, hogy a Párizsban működő Csehszlo­ vák Nemzeti Tanács államalapítást célzó munkájában a szlovákoknak ugyanolyan be­ folyásuk legyen, mint a cseheknek. A béke­ �konferencia idején azonban a korábban ki­ alakult ellentétek Beneš és Osuský közt ren­ deződtek, s maga Osuský belátta, hogy a nemzetközi porondon csakis az egységes csehszlovák államnak van esélye a teljeskörű nemzetközi elismerésére, s a területi követe­ lések nagyobbik részének teljesítésére. Ezzel együtt szinte bizonyosra vehető, hogy a cseh­ szlovák békedelegáción belül is folytak cseh­ szlovák viták, de ezekről eddig nem kerültek elő hitelt érdemlő források. A világháború befejezését követően amint azt az előzőekben már bemutattuk - a békekonferencia előkészítő munkálataiban részt vevő Edvard Beneš a prágai csehszlovák kormánnyal és az 1918 májusától az Egye­ sült Államokban tartózkodó Masarykkal tel­ jes egyetértésben a csehszlovák államalapítás szlovák területi programjának katonai meg­ valósítására helyezte a hangsúlyt. E tekintet­ ben Masaryk sem titkolta a katonai megszál­ lás szükségességét: "Szlovákia. Ha nem en­ gednek, megszállás. A magyar történeti jog­ gal szemben (felhozhatjuk, hogy) az brutali­ tás. A törököknek szintén van "történeti jo­ guk". Akárcsak a Hohenzolleroknak."2 Beneš a győztes nagyhatalmak közép-eu­ rópai békepolitikájában kezdettől fogva meg­ mutatkozó különbségeket, az új államrend megvalósításához szükséges katonai erő hiá­ nyát tapasztalva, Masaryk instrukciói nélkül is felismerte annak lehetőségét, hogy a cseh­ szlovák államalapítás kétségkívül legtöbb ka­ tonai kockázatot magában rejtő kérdését - a Szlovákia néven az új állam részére követelt területek megszállását és betagolását - saját katonai erőkkel oldja meg. A nyugati szövet­ séges nagyhatalmak képviselői részére ké­ szült november 3-i memorandumában elő­ ször használta azt az érvrendszert, amelyet később 1919 folyamán, különösen a Magyar Tanácsköztársaság fennállása idején maxi­ mális mértékben kiaknázott: "A cseheknek katonailag teljesen meg kell szállniuk Szlová­ kiát, minthogy a bolsevizmus leginkább Ma­ gyarországon fenyeget és onnan könnyen to­ vább terjedhet nyugatra és eláraszthatja a délszláv és olasz területeket, amennyiben rendbontások törnek ki."3 Beneš a közép-európai szláv kisállamok katonai együttműködésének, a renitenskedő vesztesek sakkban tartásának szükségességét hangsúlyozva, a térség pacifikálásának lehe­ tőségét kínálta fel. A további katonai beavat­ kozások gondolatától egyre inkább idegenke­ dő antant-kormányok a békekonferenciát előkészítő tanácskozásokon, majd magának a konferencián is megkönnyebbülten vették tudomásul a rendteremtésnek ezt a számukra rövid távon minimális kockázattal járó alter­ natíváját. Alighanem ez is közrejátszott ab­ ban, hogy a vesztes államok képviselőit nem hívták meg a békekonferenciára. Beneš már 1918. november 27-én mint rendkívül bizal­ mas információt továbbította a hírt Prágába, amely szerint "valószínű, hogy a magyarokat és az ausztriai németeket hivatalosan be sem engedik a konferenciára".4 A kérdések kérdése persze kezdettől fog­ va az volt, hogy mely területek is tartoznak Szlovákia név alatt Csehszlovákiához. Még­ pedig nem pusztán azért, mert 1918 előtt so­ hasem létezett különálló szlovák közigazga­ tási terület semmilyen formában, hanem azért is, mert a csehszlovák államalapítás te­ rületi követelései is változtak, nem is beszélve a szlovák területi önmeghatározások változé­ konyságáról. Ezt a kérdést végülis nem a no­ �vember végi, december eleji budapesti ma­ gyar-szlovák tárgyalások és az ott született úgynevezett Bartha-Hodža-féle demarkációs megállapodás oldotta meg, amely többé-kevésbé a magyar-szlovák nyelvhatár vonalát követte, hanem Pichon francia külügymi­ niszter november 21 -én az osztrák kormány­ hoz címzett levele: "A vitatott határkérdése­ ket nem oldhatja meg más, mint a békekonfe­ rencia és ennek érdekében rövid időn belül a szövetséges kormányok e kérdéseket meg fogják vizsgálni. A francia kormány azonban addig is úgy ítéli meg, hogy a csehszlovák ál­ lam határaiként a szövetséges államok részé­ ről történt elismerések alapján a békekong­ resszus döntéséig a cseh, morva és osztráksziléziai történeti tartományok eddigi hatá­ rait kell tekinteni. Ami pedig Szlovákiát illeti, határait a következőképpen kell megállapíta­ ni. Magyarország mai nyugati határaitól kez­ dődően a Duna egészen az Ipolyig, innen az Ipoly folyó Rimaszombat városáig, majd pedig egyenes nyugat-keleti vonal az Ung folyóig, ahonnan az Ung folyó egészen Galícia ha­ táráig."5 A szlovákiai terület nemzetközi kijelölése ily módon fő vonalaiban a belgrádi katonai konvenció nyomán támadt diplomáciai kö­ télhúzás heteiben eldőlt és a december 23-i Vyx-jegyzék révén a magyar közvélemény is tudomást szerzett róla, mint ahogy arról is, hogy a Károlyi-kormány a nemzetközi nyo­ másnak engedve elfogadta a belgrádi katonai konvenció jelentős módosítását.6 A Vyx- jegyzék által kijelölt területek csehszlovák katonai megszállása minden számottevő ma­ gyar katonai ellenállás nélkül 1919. január 20-ig lényegében befejeződött, s így az éppen elkezdődött békekonferencián Szlovákiával kapcsolatban hozott döntésekben a katonai kész tényekkel mindenféleképpen számolni kellett.7 A csehszlovák békedelegáció összesen ti­ zenegy memorandumot nyújtott be a békekonferencián, közülük a "csehszlovákok" tör­ ténelmét, kultúráját és világban betöltött fel­ adatukat bemutató 1., a Csehszlovák köztár­ saság területi követeléseit összefoglaló 2., va­ lamint a Szlovákiával összefüggő kérdéseket, a területi követeléseket magyarázó 5. számú memorandum alapján alkothatunk képet ar­ ról, hogy a csehszlovák békedelegáció tevé­ kenységében a szlovák ügyekben milyen fel­ fogás volt a mértékadó.8 Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a legfontosabb szlovák kérdésnek a csehszlo­ vák küldöttség a maximális követeléseknek megfelelő határok véglegesítését tekinti. E tekintetben a prágai békeelőkészületek kez­ dettől fogva három variánssal számoltak: amint azt a békeküldöttség két szlovák szak­ értőjének levelezéséből kitűnik, a maximális változat mellett egy közepes és minimális vál­ tozat is felmerült a szlovákiai határok eseté­ ben.9 Minthogy a szlovákiai területi követe­ lések közül a magyar-szlovák határnak sem­ milyen korábbi történeti előzménye sem volt, s ráadásul a határok kijelölésében a békekon­ ferencia határmegállapító tevékenységében párhuzamosan több kritérium is érvényesült (természetesen szinte minden esetben a tár­ sult hatalmak státuszát élvező közép-európai szláv államok javára), Szlovákia déli határai­ nak kijelölésében csupán a korábbi demarká­ ciós vonalakon túli követelések elfogadásá­ ban, illetve elutasításában játszottak érdem­ leges szerepet a csehszlovák memorandumok történeti, stratégiai, földrajzi, közlekedési �stb. argumentumai. Itt főként a jobbparti dunai hídfők (Pozsony, Komárom, Esztergom), valamint a Vác-Gyöngyös-Miskolc-Sárospatak vonal megszerzésére irányuló elképzelé­ sek érvrendszerére gondolunk. A csehszlovák memorandumok egyik alapvető ideológiai kiindulópontját a cseh­ szlovák nemzetegység fikciójának történeti megalapozása jelentette. Az első memoran­ dum csehszlovák történelmi vázlatából azon­ ban egyértelműen kiderül, hogy Benešék többé-kevésbé a cseh történelemmel vélték azo­ nosítani a "csehszlovák" történelmet. A cseh­ szlovák békedelegáció 5. számú szlovák me­ moranduma ettől eltérően igyekszik a szlo­ vák történelem fő vonulatait is felvillantani: a - valószínűleg Jozef Skultéty által kidolgo­ zott - történeti okfejtés a "csehszlovák nem­ zet szlovák ágának" historikumát volt kény­ telen kifejteni. A történeti Magyarország ke­ retei közt lezajlott szlovák etnogenezis be­ mutatása, a magyar-szlovák-magyar, illetve a felvidéki városi környezetben kialakult né­ met (szász)-szlovák szimbiózis kérdései he­ lyett a 18. századtól adatolható szlovák nem­ zeti martirológia alkotja a szlovák történe­ lem fővonulatát.10 A magyar nemzetiségpolitika barbár jel­ legének bizonyítása mellett a magyarországi népszámlálások nemzetiségi adatfelvételé­ nek totális kritikája szolgáltatott hatásos ér­ veket a szlovák memorandum szerzőinek ah­ hoz, hogy a maximalista szlovák területi kö­ veteléseket kellőképpen megalapozzák. Az adatfelvétel 1910-ben megváltoztatott krité­ riumának többé-kevésbé jogos bírálata mel­ lett a statisztikai adatok utólagos hamisításá­ nak soha senki által nem bizonyított vádját a nyelvhatár menti, illetve szigethelyzetben lé­ vő magyar-szlovák vegyeslakosságú települé­ sek nemzetiségi összetételében regisztrált hullámzásokkal vélték igazolni. A magyar népszámlálások bírálatának végső értelmét az jelentette, hogy a követelt maximális déli határokon belül maradó magyar népesség számát a pusztán becsléseken alapuló utóla­ gos korrekciókkal végletesen lecsökkentse, a Magyarországon maradó szlovákok számát pedig felnagyítsa.11 A szlovák tárgyú csehszlovák memoran­ dum statisztikai táblázatokat tartalmazó mellékletei is azt bizonyítják, hogy a magyarországi szlovák társadalom tényleges kiván­ dorlási és asszimilációs veszteségeit igen cél­ irányosan kezelték a csehszlovák békedelegá­ tusok: szükség esetén a hárommilliósnak mondott szlovák nemzethez számolták őket, máskor viszont a súlyos nemzetiségi elnyo­ más bizonyító tényezői közt szerepeltetik a rájuk vonatkozó számokat, ugyanakkor min­ den esetben a magyar hivatalos adatfelvéte­ lek, a magyar statisztika teljes megbízhatat­ lanságát demonstrálták. A területi követeléseket felsoroló 2. szá­ mú csehszlovák emlékirat Szlovákia megha­ tározásánál kettős - etnikai és földrajzi - de­ finiciót kínált: "Szlovákiának a jelenlegi Ma­ gyarország azon részét nevezzük, ahol zárt tömegben, megszakítás nélkül és összefüggő­ en szlovákok laknak. Szlovákia a jelenlegi Magyarország (északnyugati, északi és északkeleti) hegyvidéki részeire terjed ki. Szlovákia összefüggő földrajzi egységet al­ kot. Határa: északon a Kárpátok és a Beszkidek (a jelenlegi Magyarország galíciai, illetve sziléziai határai), nyugaton a Morva folyó, délen a Duna és Mátra, valamint a Bükk hegység, a Tokaji dombok (Hegyalja) egészen �a Bodrogig, keleten pedig a Bodrog és az Ung folyók."12 A földrajzi értelemben ilyeténképen körülhatárolt Szlovákia területe közel 60 ezer négyzetkilométer lett volna, ami Csehországnál közel tízezer négyzetkilométerrel nagyobb országrész kialakítását jelentette volna. Az ezen a területen élt magyar anya­ nyelvű lakosság száma megközelítette a másfélmilliót, ami azt eredményezte volna, hogy a németekkel, ruténokkal együtt Szlovákia többségét alkották volna. A csehszlovák békedelegáció szlovákiai vonatkozású tevékenységének általunk is­ mert dokumentumai közt nem akadtunk olyan forrásra, amely valamilyen formában Szlovákia államjogi helyzetét próbálta volna körülírni, meghatározni. Az egységes cseh­ szlovák államnemzet elvének vitathatatlan nemzetközi politikai sikerét a békedelegáció tagjai közül senki sem kívánta kockára tenni a szlovák különérdekek hangoztatásával. Edvard Beneš konferenciaszereplésének legem­ lékezetesebb napján, 1919. február 5-én, amikor a Tízek Tanácsa előtt háromórás be­ szédben indokolta meg a csehszlovák területi követeléseket, a csehszlovák nemzetegység eszméjét a következőképpen próbálta Wilson, Lloyd George, Clemenceau, Sonnino és a többiek előtt hitelt érdemlően alátámasztani: "...Szlovákia egykor a csehszlovák állam ré­ szét alkotta. A 10. század kezdete óta azon­ ban a magyarok igájában élnek. A hódítók si­ kertelenül próbálták az országot elmagyaro­ sítani. A lakosság még mindig csehnek tartja magát és azt kívánja, hogy ehhez az államhoz tartozzék. Sohasem volt jele annak, hogy Szlovákiában szeparatizmus lenne. Ugyanazt a nyelvet beszélik és ugyanazt a vallást gya­ korolják. A szlovák nemzeti lelkesedést a ma- gyarokkal szembeni ellentétek táplálták."13 Beneš a korabeli feljegyzések tanúsága szerint egy szóval sem tért ki Szlovákia közjo­ gi helyzetére. Mi több, a békekonferencián 1919 májusában ismételten veszélybe került némely kisebbségi terület megtartása érdeké­ ben a konferenciához intézett Beneš-jegyzékben, amely az országban élő nemzeti ki­ sebbségek jogainak messzemenő, svájci típu­ sú érvényesítésére tett ígéretet, a szlovák kér­ dés ugyancsak említés nélkül maradt.14. A csehszlovák államélet első hónapjaiban igen gyorsan megmutatkozott az államalapítás ünnepélyes deklarációi mögött meg­ húzódó cseh-szlovák viszony megoldatlansá­ ga. Az önálló csehszlovák állam jól felfogott külpolitikai érdekeit tudatosítva a szlovák politikusok többsége tisztában volt a cseh­ szlovák egység hangsúlyozásának szükséges­ ségével, de egyre nyomatékosabban kérték a két nemzet közötti államjogi viszony távlati megoldását garantáló kormányzati állásfog­ lalást. E tekintetben Andrej Hlinka, az 1918 decemberében újraalakult Szlovák Néppárt elnöke bizonyult a legaktívabbnak a prágai parlement szlovák képviselői közül. Miután az amerikai szlovákok delegációja 1919 már­ ciusában Hlinkának átnyújtotta az 1918. má­ jus 30-án Masaryk által is aláírt úgynevezett pittsburghi cseh-szlovák egyezményt, amely Csehszlovákián belül Szlovákia számára kü­ lön kormányt, parlamentet és igazságszolgál­ tatást biztosító autonóm státuszt helyezett kilátásba, a szlovák néppárti politikus tovább fokozta belpolitikai aktivitását a szlovákiai autonómia kivívásáért.15 Miután Hlinkának nem sikerült a cseh­ szlovák parlamentben, sem a prágai kor­ mánynál, sem Masaryk elnöknél semmilyen �ígérvényt kicsikarnia, Tušar miniszterelnök­ höz intézett augusztus 22-i nyílt levelében bejelentette, hogy a a "nem hivatalos szlová­ kok" nevében párizsi békekonferenciához kí­ ván fordulni, hogy "Szlovákiában a köztár­ sasági elnök úr által írásban biztosított auto­ nómia életbe léphessen és hogy a szlovákok a wilsoni elvek alapján sorsukról szabadon, nem pedig mások által kényszerítve dönthes­ senek, miután az 1918. október 30-i turócszentmártoni tanácskozás nem képviselte egész Szlovákiát."16 A Hlinka-féle párizsi szlovák memoran­ dum a Csehszlovák Köztársaság soknemzeti­ ségű jellegét hangsúlyozva, teljes egészében tartalmazta a Pittsburghi Egyezmény szövegét, amelynek a hatalomra került csehszlovák kor­ mányzat részéről történt elutasítását szlovák szempontból "kegyetlen csalódásként" minősí­ ti: "A szlovák autonómia megvalósulása helyett cseh uralom alá kerültünk. A magyar hegemó­ niát a cseh hegemónia váltotta fel. Csupán az igát cseréltük fel. A magyar iga helyett most cseh iga alá helyeztek bennünket, ami azért is nehezebb és keserűbb, mert azoktól kell elszen­ vednünk, aki magukat "testvéreinknek" neve­ zik." A memorandum további részében a cseh­ szlovák állam alig 10 hónapnyi létezése alatt el­ szenvedett szlovák politikai, gazdasági, kultu­ rális nyelvi, iskolai és egyházi sérelmek felsoro­ lása következik. Minden baj forrásaként a me­ morandum a nagyhatalmak mulasztását jelölte meg, mondván, hogy Csehszlovákia 1918 őszi nemzetközi elismerésekor a nagyhatalmaknak ragaszkodniuk kellett volna a szlovák autonó­ miaigények, illetve -ígérvények teljesítésének szerződéses garanciáihoz.17 A szlovák memorandum zárórésze felszó­ lította a békekonferencia döntéshozó ténye­ zőit, hogy a Pittsburghi Egyezményben kilá­ tásba helyezett szlovákiai politikai autonó­ mia intézményeinek létrehozását tegyék Csehszlovákia számára kötelezővé. Amenynyiben erre nem lenne mód, szlovák részről a memorandum szövege szerint, megelégedtek volna az osztrák békeszerződésben a cseh­ szlovákiai kisebbségek számára biztosított kisebbségi jogi státusz elnyerésével, amely azután lehetőséget adhatott volna az autonó­ mia kivívására. A szlovák autonómiakövete ­ lést alátámasztó indoklás leszögezi, hogy a szlovákok nem tartják magukat sem csehek­ nek, sem csehszlovákoknak. Egyedül a sok évszázados történelmi különfejlődést is ele­ gendő bizonyítéknak mondja a memoran­ dum arra nézve, hogy a csehek és a szlovákok két különböző nemzet. Hlinkáék szerint a cseh-szlovák viszony rendezetlensége az or­ szágban tartós belső feszültségeket okoz, és a köztársaság képtelen betölteni a magára vál­ lalt németellenes védelmi funkciókat. A szlo­ vák autonómia mellett szóló érvként említi a memorandum a szlovákiai magyarok és né­ metek csehektől való idegenkedését, a szlo­ váknál jóval kisebb "rutén nemzet" számára nemzetközileg garantált autonómiát, a kül­ földi csehszlovák légiókban harcolt szlová­ kok áldozatait. Mindezek alapján a memo­ randum sürgette a köztársaság összlakossá­ gának mindössze egyharmadát kitévő cse­ hekkel szemben a többi nemzetiség jogainak biztosítását, a szlovák követelések népszava­ zás útján történő megerősítését: "Sorsunkat a békekonferencia kezébe helyezzük. Létjoga­ ink a Teremtőtől valók: azt reméljük, hogy a dicsőséges békekonferencia megvéd bennün­ ket az emberi jogtalanságokkal szemben."18 �A Hlinka-féle párizsi próbálkozásnak is­ mereteink szerint semmi közvetlen kapcsola­ ta nem volt a magyar békeelőkészületekkel, de tény, hogy a Hlinka-féle memorandum szövegét a békekonferenciára 1919. decem­ ber 1-én meghívást kapott magyar békedele­ gáció "A tót kérdésről" készült előzetes jegy­ zékének mellékleteként a békekonferencia elé terjesztette.19 Mindez természetesen semmiképpen sem tekinthető a véletlen mű­ vének. A Hlinka-féle memorandum semmi­ képpen sem a szlovákok Magyarországon va­ ló megmaradását szorgalmazta, hanem a csehszlovák államon belüli szlovák autonó­ mia elérését. Tény viszont, hogy Csehszlová­ kia nemzetközi elismerését követően a ma­ gyar békeelőkészületek tengelyébe szlovák vonatkozásban éppen a széleskörű szlovák autonómia ígéretét helyezték. Ennek a ma­ gyar törekvésnek az alapvetését a Jászi-Hodža-féle 1918. november végi, december eleji budapesti magyar-szlovák tárgyalásokon Já­ szi által felkínált megoldási javaslatai jelen­ tették. A szlovák autonómia ígéretét a "Tótország - Slovenská Krajina - önkormányza­ táról" a Berinkey-kormány által beterjesztett és Károlyi Mihály köztársasági elnök által 1919. március 11-én jóváhagott XXX. számú néptörvény kodifikálta, aminek az adott idő­ pontban már csupán propagandisztikus hatá­ sa lehetett, és elsősorban a békekonferencia döntésének befolyásolását célozta, amit az első cikkely szövege is híven tükröz: „Az ön­ rendelkezési jog elismerésével Magyarország felvidékéből mint külön elhatárolt területből - a nemzetközi békeértekezlet után megálla­ pítandó pontos határokkal - Tótország-Slovenská Krajina néven önkormányzati jogte­ rület alakíttatik.”20 A magyar békedelegáció által 1919. janu­ ár 25-én benyújtott szlovákiai tárgyú jegyzék a csehszlovákok történelmi, néprajzi, gazda­ sági és szlovák nemzeti önrendelkezési érvek­ kel alátámasztott igényét mindenekelőtt a történeti Magyarország, s azon belül is a köz­ ponti részek és a felvidéki területek földrajzi (domborzati, vízrajzi, közlekedési) egységé­ nek argumentációjával próbálta cáfolni. Ezt követően az ezeréves közös állami lét pozitív tényeit, a csehszlovák propaganda képtelen történelmi hamisításait cáfolta tételesen a magyar jegyzék. Az Apponyi által jegyzett jegyzék végeze­ tül nem tartja elégséges hivatkozási alapnak az amerikai csehek és szlovákok által aláírt Pittsburghi Egyezményt, sem a turócszentmártoni szlovák deklarációt ahhoz, hogy Szlovákia a csehszlovák állam részévé váljék, s ezért követeli az egész vitatott területre nézve a nemzetközi ellenőrzés alatt megvaló­ sítandó népszavazás kiírását. S nyilván ez a legutolsó mozzanat az, amely miatt a Hlinkaféle memorandum a magyar jegyzék mellék­ letévé válhatott, hiszen a népszavazás kiírása kétségkívül jelentős területi módosításokat eredményezhetett volna a már Csehszlováki­ ához csatolt szlovákiai és kárpátaljai terüle­ tek vonatkozásában. Jegyzetek 1. Beneš 1918 végi párizsi tevékenységére vonatko­ zó legfontosabb dokumentumait közli a Světová válka a naše revoluce. Vzpomínky a úvahy z bojű za svobodu národa. (Praha 1928.) című emlékiratának harmadik kö­ tetében. A csehszlovák békedelegáció tevékenysége szempontjából meghatározó Masaryk-Beneš kapcsolat levél- és instrukcióanyagát Zděnek Šolle: Masaryk a Beneš ve svých dopisech z doby pařizškych mírových jednání v roce 1919.1-II. Prha 1993-1994. A békekonfe­ rencia szlovák, illetve magyar-szlovák vonatkozású fej­ leményeit a csehszlovák delegáció szlovák szakértője, �Fedor Houdek: Vznik hraníc Slovenska. Bratislava 1931. című munkája foglalta össze a leginformatívabban. 2. Šolle: Masaryk a Beneš, id.m.135. Jellemző, hogy Masaryk ugyanebben a levélben a következő érvekkel vélte védhetőnek a cseh történeti jog érvényesítését a csehországi területi követelések esetében: "a) Mi hoztuk létre az államot b) A németeket a király és mások hívták be c) Sokan vannak az elnémetesedettek d) A csehorszá­ gi pángermánok voltak a legvadabbak e) A többi auszt­ riai némethez hasonlóan politikailag semmire sem képe­ sek f) Meghagyjuk nekik a lausitzieket (ti. a szorbokat Sz.L.), ergo ők pedig nekünk a németeket." Uo. 134. 3. Beneš: Světová válka, III. id.m.488. A padovai osztrák-magyar fegyverszüneti tárgyalások kapcsán ki­ dolgozott csehszlovák feltételek közt a magyarországi területek tervezett megszállási pontjait a Beneš által ké­ szített november 4-i memorandum a következőképpen határolja körül: „...2. Pozsony. 3. Komárom 4. Esztergom 5. Vác 6. Rimaszombat 7. Kassa 8. Csap 9. Máramarossziget 10. Sároseperjes” Uo. 490. 4. Uo. 519. 5. Uo. I. köt. 501. 6. A belgrádi katonai egyezmény eltérő francia po­ litikai és katonai értelmezéséről Id. Ormos Mária: Padovától Trianonig, Budapest, 1985. 64-74. 7. A csehszlovák katonai megszállás részletes leírá­ sát Id. Marian Hronský: Priebeh vojenského obsadzovania Slovenska československým vojskom od novembra 1918 do januára 1919. Historicky casopis (32) 1984. 5., valamint Uo.: Priebeh vojenskéhoc konfliktu ČSR sMaďarskom roku 1919. Historický casopis (41) 1993.56.622-638 8. A csehszlovák békedelegáció szakértői gárdájá­ ban szlovák részről Jozef Skultéty az etnográfiai, statisz­ tikai és földrajzi kérdések, Fedor Houdek a közgazdasá­ gi kérdések, Igor Huršovský az ipari és kereskedelmi ügyek, Viliam Černo a közlekedési problémák, Marian Blaha pedig az egyházi ügyek ismerőjeként vett részt 63 cseh és 1 rutén szakértő mellett. A csehszlovák békede­ legáció munkájáról ld. Fedor Houdek: Vznik hraníc, id.m. 283-286. A békedelegáció szlovák résztvevőiről rövid jellemzést ad egy Masaryk által Benešnek küldött 1919. januári prágai üzenet, amelyet közöl Šolle: Ma­ saryk a Beneš, id.m. 167-168. A csehszlovák memoran­ dumokat közli francia eredetiben és német fordításban Hermann Raschhofer: Die tschechoslowakischen Denkschriften für die Friedenskonferenz von Paris 1919/1920. Berlin 1937. Az újabb szlovák feldolgozá­ sok közül ld. Jozef Klimko: Politické a právne dejiny hra­ níc predmníchovskej republiky (1918-1938). Bratislava 1986., valamint Milan Krajčovič: K. politickým dejinám sankcionovania hraníc Slovenska, in: Ľudovít Haraksim (red.): Národnosti na Slovensku, Bratislava 1993. 39-58. 9. Fedor Houdek Jozsef Škultétyhoz írott 1918. de­ cember 6-i leveléből idézi a háromféle határelképzelést Krajčovič: K politickým dejinám, id. m. 46. 10. Raschoffer. Die tschechoslowakischen Denksch­ riften, id. m. 162-169. 11. Uo. 168-176. 12. Uo. 45-46. 13. Raschhofer idézi D. H. Miller: My Diary at the Conference at Paris című kiadványának 14. kötetéből: Die tschechoslowakischen Denkschriften, ld. m. 439. 14. A kisebbségi jogok szavatolását ígérő Benešjegyzéket ugyancsak Miller szövegközlése alapján ld. uo. 372-375. 15. A Hlinka-féle autonomista mozgalom kezdetei­ ről ld. Juraj Kramer: Slovenské autonomistické hnutie v rokoch 1918-1929. 69-73., Alena Bartlová: Andrej Hlinka. Bratislava 1991. 56-64. Natália Krajčovičová: Politické strany na Slovensku a úsilie o samosprávu v dvadsiatych rokoch. in: Slovensko v politickom systéme Československa. Materiály z vedeckého sympózia. Častá 11.-13. novembra 1991. Bratislava 1992. 47-51. Ma­ saryk a Hlinka-féle parlamenti fellépések hatására Vlastimil Tusa? miniszterelnökhöz 1919. július 8-án írott le­ velében a pittsburghi egyezményt történelmi dokumen­ tumként értékelte és elutasította a szlovák autonómiára vonatkozó kitétel kötelező érvényére történt utalásokat: "Az azóta eltelt időben a szlovák képviselők a Nemzetgyűlésben esküt tettek a köztársaság iránti hűségről és a szlovák képviselők egyetértésével a Tusař-kormány fel­ adatul tűzte ki az egész köztársaság törvényhozásának és közigazgatásának egységesítését." František Soukup: T.G. Masaryk jako politický prǔkopník, sociální refor­ mátor a resident státu. Praha 1930. 337-338. 16. Hlinka nyílt levelét idézi Bartlová: Andrej Hlin­ ka, id. m. 65. 17. A Közép-Európa békéjéért. A szlovákok memo­ randuma az 1919. évi békekonferenciához címet viselő dokumentum francia eredeti szövegét közli Joseph A. Mikus. La Slovaquie dan se drame de l Europe. (Histoire politiquede 1918a 1950) Paris 1955.424-436. Német fordításban közli a memorandumot Jörg K. Hoensch (Hrsg.): Dokumente zur Autonomiepolitik der Slowakischen Volkspartei Hlinkas. München-Wien 1984. 120127. 18. Mikus: La Slovaquie, id.m. 436. 19. A szóbanforgó melléklet ugyan nyilván az ezer­ éves elnyomást felhánytorgató történelmi exkurziók és a dualizmus kori nemzetiségpolitikát keményen ostorozó szövegrészek magyar szempontból sérelmesnek talált kitételei miatt nem szerepel A magyar béketárgyalások. Jelentés a magyar békeküldöttség működéséről Neuilly s/.-ben 1920. januárius - március havában. I-III. Bp. 1920-1921. című kiadványban, de az I. kötet 454. lap­ �ján az alábbi megjegyzés található: "A XIV. jegyzék 14. mellékleteként a tótok vezető férfiainak, Hlinka András­ nak, Jehlička Ferencnek, Kubala Józsefnek, Mnohel Ist­ vánnak és dr. Rudinsky Józsefnek a tót nép nevében a Békekonferenciához intézett emlékirata adatott be, amelynek mottója: "Tótország a tótoké. Nem vagyunk se csehek, se cseh-szlovákok, hanem egész egyszerűen tótok (szlovákok). Az igazság és a tartós béke nevében követeljük Tótország autonómiáját." Az emlékirat, ezt a célt elérendő, népszavazást kér Szlovákia szá­ mára " 20. 1919. évi Országos Törvénytár. Budapest 1919. 175-178. - A néptörvény értékeléséhez ld. Schönwald Pál: A magyarországi 1918-1919-es polgári demokrati­ kus forradalom állam- és jogtörténeti kérdései. Budapest 1969. 84-88. Földi Péter alkotása �Nataša Krajčovičová Szlovákia államjogi helyzetének rendezésére irányuló törekvések a két világháború között A cseh-szlovák államiság létrehozása és jogot a magyar végrehajtó és képviseleti szer­ Szlovákiának a Csehszlovák Köztársaságba vektől. Ezt a nemzetek teljes függetlenségen való betagolódása olyan folyamat, amelynek alapuló önrendelkezési jogának az érvényre nemcsak előzménye, külpolitikai mérete és juttatásával indokolta. Másodszor a Szlovák Nemzeti Tanács ki­ nemzetközi jóváhagyása, hanem nem kevés­ bé fontos belpolitikai államjogi dimenziója is jelentette, hogy a csehszlovák nemzet Ma­ volt. S ebből a szempontból éppen Szlovákia gyarországon élő szlovák ága részt vett min­ köztársaságon belüli helyzete volt az, ami a den küzdelemben, amelyet ez a nemzet ví­ két világháború közötti időszakban a két ál­ vott. Egyben egyetértését fejezte ki azzal az lamalkotó nemzet politikai képviseletének az új nemzetközi jogi helyzettel, amely annak egyetértésével létrejött új államszervezet volt következménye, hogy Andrássy külügy­ működésének a kardinális kérdései közé tar­ miniszter elfogadta Wilson elnök feltételeit. tozott. Mind a két pont államjogi jelentősége ab­ Az 1918. október 30-án Túrócszentmár- ban áll, hogy a szlovák politikai képviselet tonban megfogalmazott ún. Mártoni Dekla­ megértette a nemzetek önrendelkezési jogá­ ráció államjogi jelentősége két alapvető pon­ nak a jelentőségét, és érvényre tudta azt jut­ ton alapult. tatni Wilson döntésének a békefeltételek ke­ Először azon a kijelentésen, hogy a szlo­ retén belüli elfogadása idején. Eszerint vák nemzet nevében dönteni és cselekedni Ausztria-Magyarország sorsáról nem fölül­ egyetlen más szervnek sincs joga a Szlovák ről császári manifesztumokkal vagy alkotmá­ Nemzeti Tanácson, mint a nemzet legfelsőbb nyos úton döntenek, hanem a nemzetek saját képviseleti szervén kívül. A nyilatkozat értel­ további sorsukról maguk döntenek. S a Már­ mében a Szlovák Nemzeti Tanács fenntartot­ toni Deklaráció éppen ezt igazolja. ta magának a rendeletkibocsátási és a végre­ Nem vitték azonban véghez következete­ hajtói hatáskört is, és ezáltal megvonta ezt a sen a harmadik, nem kevésbé fontos lépést - �Szlovákiának a Csehszlovák Köztársaságon belül elfoglalt államjogi helyzetének a meg­ határozását. Bár a Szlovák Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának 1918. október 31én hozott határozata kimondja, "hogy tíz éven belül rendezni kell nemzetünk eddig Magyarországon élő ágának az államjogi vi­ szonyát, egyrészt Szlovákia legális képviselői, másrészt Csehország, Magyarország és Szilé­ zia között kötött egyezménnyel...", ez azon­ ban a deklaráció hivatalosan elismert záradé­ kaként sohasem lépett hatályba. A cseh és a szlovák államiságnak cseh­ szlovák nemzetként való deklarálása az 1920-as alkotmányban, valamint a cseh és a szlovák nemzeti egység fikciójának a társa­ dalmi gyakorlatban való érvényesítése erős autonomista mozgalmat hívott életre. Ez a mozgalom azonban megosztott volt, noha kö­ zös céljának Szlovákia törvényhozói autonó­ miáját tekintette. A cél elérésének módszerei sem voltak azonosak. Nemcsak a politika irá­ nyítóinak stratégiai, politikai érdekeit és tak­ tikáját tükrözik, hanem a közös államhoz és államisághoz fűződő viszonyuk fejlettségi szintjét is. A jogilag kidolgozatlan szlovák autonó­ mia-követelések számára az első csapást Hlinka megfontolatlan párizsi útja jelentette 1919 őszén. A Szlovák Képviselőklub ezért is hangsúlyozta ki újra - s meg kell vallani, nem minden belső vita nélkül, hogy a csehszlovák nemzeti és állami egység álláspontján áll, és Szlovákia önigazgatásának biztosítását jelen­ leg az elfogadott megyetörvényben látja. Az önigazgatásról való ideiglenes lemondás azonban nem volt annyira fontos, mint a nemzeti függetlenség feladása, ami Szlovákia államjogi helyzete rendezésének a jogi felté­ tele volt. Az 1920. évi választások után a Szlovák Képviselőklub szétoszlott, s ezáltal megszűnt az ezeket a kérdéseket érintő nézetek "ideig­ lenes" egysége is. A Szlovák Néppárt és a Szlovák Nemzeti Párt saját autonomista programot hozott létre. Ez három, 1921 nya­ rán keletkezett néppárti javaslat volt - Juriga, Labay és Tuka javaslata. Az első kettő mérsékelt volt, s az egységes csehszlovák állam elvét képviselte. Önigazga­ tást követelt, a közigazgatás és néhány szak­ tárca, s a hozzájuk tartozó pénzügyek vonat­ kozásában. A szlovák nemzetgyűlés hatáskö­ rét csak nagyvonalakban vázolta fel, és nem határozta meg a szlovák kormány és a mi­ niszterek hatáskörét sem a központi végre­ hajtó hatalomhoz való viszonylatban. A harmadik V. Tuka javaslata volt. Ebben már egyáltalán nem volt szó Szlovákiának a Csehszlovák Köztársaságon belüli autonómi­ ájáról, hanem egy laza szövetségi államról, amely a szlovák és a cseh állam, mint nemzet­ közi jogi szubjektum közötti szövetségi szer­ ződés alapján jön létre, közös törvényhozó szerv és végrehajtó hatalom nélkül. A két ál­ lamot csak az elnök személye és a közös hon­ védelem kötötte volna össze. A kölcsönös vi­ tákban a Nemzetek Szövetségének kellett volna döntenie. Érthető, hogy az államjogi rendezésnek ez a formája abban az időben teljesen elfogadhatatlan volt. A Szlovák Néppárt 1922. január 25-én benyújtott egy hivatalos törvényjavaslatot is Szlovákia autonómiájára vonatkozóan. A ja­ vaslat a Csehszlovák Köztársaság egységének és oszthatatlanságának a kinyilatkoztatásán alapult. Ebben a szlovák nemzet az önrendel­ kezési jog alapján Szlovákia számára közjogi szubjektivitást követelt, valamint önigazga­ tást a törvényhozásban és a végrehajtó hata­ lom területén, a közigazgatásban, az iskola­ ügyben, a kultúrában, a törvénykezésben, a közmunkában és a szociális gondoskodásban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és az �e területekre vontkozó pénzügyekben. A kor­ mányt az elnöknek kellett volna kineveznie és végrehajtania a központi és a szlovák nem­ zetgyűlés törvényes rendeleteit, miközben az országos nemzetgyűlésnek tartozott felelős­ séggel. Szlovákia közigazgatását az ország sa­ ját bevételeiből kellett volna finanszírozni. Közös maradt volna a hadsereg, a külügyek, a közjog, a pénzrendszer, a közös nemzetgyű­ lés és a közös elnök. A javaslaton azt kifogá­ solták, hogy jogi szempontból nincs elég jól kidolgozva, s így azután nem ment át a par­ lamenti bizottságokon, és nem került tárgya­ lásra a plénum elé sem. Abban az időben avatkozott bele az autonomista program megalkotásába Dr. Emil Stodola, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke is, aki a Szlovák Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizott­ sága 1918. október 31-i, Szlovákia államjogi helyzete rendezésének szükségességéről szó­ ló határozatának legfőbb kezdeményezője volt. Álláspontját, ami egyben az SZNP állás­ pontja is volt, a "Szlovákia önigazgatásáról" című elaborátumban fejtette ki (Martin 1921.) Ebben azt követelte, hogy Szlovákia önigazgatását fokozatosan szélesítsék ki, és hogy Szlovákia és a cseh országrészek politi­ kai egyenjogúságát törvényben garantálják. Mint az új állam belső egysége erősítésé­ nek a híve, először azokat a problémákat kí­ vánta megoldani, amelyek megbontják az ál­ lam egyes részei közötti kapcsolatot. Az álta­ la javasolt út - a közigazgatás fokozatos ki­ szélesítése a meglévő intézményeknek, s azok hatáskörének, valamint a törvényeknek az átalakítása által -, a Csehszlovák Köztár­ saság létének első tíz évében, sőt még később is, valószínűleg a legjárhatóbb út volt az ál­ lamjogi rendezés kérdéseinek megoldásához szükséges kompromisszum felé. Stodola ja­ vaslata nemcsak teoretikus államjogi elmél­ kedéseket és végső célokat tartalmazott, ha­ nem a meglévő politikai valóságot is figye­ lembe vette. Nem állította szembe egymással a szlovák autonómia iránti jogos követelés megvalósításának egyes lépéseit - a közigaz­ gatási és a törvényhozó autonómiát. Átlátta a folyamat egészét, nyíltan beszélt róla, s nem törekedett arra, hogy a pártérdekeket helyez­ ze előtérbe. Nem mondhatjuk el ugyanezt a szlovák politikai színtér két nagy riválisáról - Milan Hodžá ról és Andrej Hlinkáról, akik kezdet­ ben ennek pontosan az ellenkezőjét tették, s ezen politikai pátjaiknak a két világháború közötti időszakban sem sikerült túllépni. Milan Hodžát ugyan gyakran tévesen centralistának tartják. Fő célkitűzése, még a közös állam előkészítésének idejében a cseh politikusokkal Bécsben folytatott tárgyalá­ soktól kezdve, a fenyegető prágai centraliz­ mus elhárítása volt, a közigazgatási autonó­ mia bevezetése révén. Ezt a tervet nem tudta megvalósítani. A tervezett államtitkári funk­ ciótól, amellyel a törvényhozói hatalom telj­ hatalmat biztosított volna számára Szlovákia területén, s így parlamenti miniszter lett vol­ na, Vavro Šrobár megfosztotta. A Szlovákia Közigazgatásával Megbízott Teljhatalmú Miniszteri Hivatal vezetője lett, azonban csak mint a központi kormány hiva­ talnoka. Kezdetben széles rendeletkibocsátá­ si és végrehajtói hatalommal rendelkezett. E hivatalnak és hatáskörének az ideiglenes vol­ ta és fokozatos eliminálása, a fenntartására irányuló törekvéseket hívott életre Szlováki­ ában. Ezért olyan bázist és formát kerestek, amellyel egységesíteni lehetett volna a szlo­ vák politikai pártokat. Az első ilyen kísérlet a szlovák politikai pártok politikai bizottságának a létrehozása volt M. Hodža kezdeményezésére. Ezzel a szlovák agrárpártiak, nemzeti pártiak és nép­ pártiak éppúgy egyetértettek, mint ahogy a �nemzeti szocialisták és a szociáldemokraták is. Az 1920. november 20-án megfogalmazott közös programjuk fő pontja a közigazgatás olyan módosítása és a Szlovákia Közigazga­ tásával Megbízott Teljhatalmú Miniszteri Hivatal hatáskörének olyan meghatározása volt, amelyhez a területi közigazgatási auto­ nómia szolgált volna alapul. Ezt a programot kellő időben elfogadták a néppártiak is, és hajlandóak voltak, mint minimumot érvényre juttatni a közigazgatási autonómia iránti követelést. Azonban csak­ hamar feladták ezt a konkrét célkitűzést, és egyre határozottabban a törvényhozó auto­ nómia propagálására koncentráltak, szem előtt tartva, hogy ez a követelés sokkal na­ gyobb hatást gyakorol az elégedetlen szlovák közvéleményre. A Szlovák Néppárt azonban tudatában volt, hogy a Szlovákia autonómiá­ jára vonatkozó törvény az alkotmány meg­ változtatását vonná maga után, s ez az adott helyzetben illuzórikus elképzelés volt. A párt a törvényhozói autonómiát maximális cél­ ként jelölte meg a programban. A néppártiak gyakorlati politikája viszont realista volt, melynek konkrét célja a közigazgatási auto­ nómia volt. Kisebb változtatásokkal éppen olyan, mint Hodža programjában. Szlovákia autonómiájára vonatkozó kö­ vetelésekkel a huszas években elszórtan talál­ kozunk a kommunistáknál is. Már 1924-ben említést tett a szlovákiai területi autonómia szükségességéről V. Kreibich. A csehszlová­ kiai nemzetiségi kérdésről szóló cikksoroza­ tában, amelyet a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának sajtóorgánuma, a Kommunističeskij internacional számára írt, hangsúlyozta, hogy a CSKP nagyon keveset tett Szlovákia köztársaságon belül elfoglalt helyzetének a kérdésében és problémáinak megoldásában. Javasolta, hogy a CSKP-nek a települések teljes önigazgatásáról és az álla­ mi bürokrácia megszűntetéséről szóló addigi programját egészítsék ki Szlovákia külön te­ rületi autonómia iránti kérelmével. Érthető, hogy ezt a nézetet az akkori kommunista mozgalomban több okból nem osztották. Elő­ ször is azért, mert helytelenül értelmezte a le­ nini követelést a nemzetek önrendelkezéshez való jogáról egészen az elszakadásig, másod­ szor pedig azért, mert a kommunisták meg voltak győződve arról, hogy a nemzetiségi kérdés, így tehát Szlovákia államjogi helyze­ tének a rendezése is, csak a szocialista forra­ dalom győzelme után oldható meg. A kommunisták a politikai gyakorlatban azonban időnként eltértek ettől a követel­ ménytől, bár aktivitásuk csak ideiglenes volt. Megemlítem itt legalább a "Manifesztum Szlovákia dolgozó népéhez" című dokumen­ tumot, amelyet a Zsolnán rendezett országos konferencián fogadtak el 1926. július 25-én. A konferencia jelmondata "Szabadítsátok meg Szlovákiát a cseh burzsoázia elnyomó apparátusától!", a CSKP néhány funcionárusának, köztük K. Gottwaldnak is, a radikális álláspontját tükrözte Szlovákia köztár­ saságon belüli helyzetének a megoldásában. Nem volt ez más, mint politikai reakció a Hlinka-féle Szlovák Néppárt (HSZNP) győ­ zelmére az 1925-ös választásokon. Epizód, amelynek nem volt egyenes folytatása. A DAV című folyóirat köré tömörülő fia­ tal szlovák értelmiség a Csehszlovák Köztár­ saság tízéves fennállásának értékelésekor ugyan már kihangsúlyozta a szlovák nemzet függetlenségét, az autonomista néppárti mozgalom azonban csak a burzsoá nacioanalizmus politikai megnyilvánulásaként és szociális demagógiaként értékelte. Hasonlóan vélekedett az autonomizmusról a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt is. A párt szlovákiai vezető képviselőjét, Ivan Dérert, a cseh és a szlovák nemzet egységé­ �nek rendíthetetlen híveként és a szlovák au­ tonómia ellenzőjeként tartják számon. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásától kezdve aktívan részt vett a csehszlovák álla­ miság építésében és megerősítésében, és a szociáldemokrata mozgalom élenjáró képvi­ selőjeként a parlamentben a prágai kormány Szlovákia közigazgatásával megbízott teljha­ talmú minisztere, a közigazgatás és a tör­ vényhozás egységesítéséért felelős miniszter, iskolaügyi és igazságügyminiszter volt. Jo­ gászként és politikusként is avatottan foglalt állást a közigazgatást érintő kérdésekben, melyek Szlovákia és a cseh országrészek kö­ zötti állam jogi viszony rendezésének alapfel­ tételéül szolgáltak. Dérer a huszas években Szlovákia közigazgatási autonómiájának a híve volt, ame­ lyet Milan Hodžához hasonlóan a már elfoga­ dott megyetörvény és a megyéket tömörítő szervezet, a megyeszövetség alapján támoga­ tott. Következetesen ellenezte viszont a tör­ vényhozói autonómiát, amit mindenekelőtt a fenyegető magyar irredentizmussal és Szlo­ vákiának az önigazgatásra való felkészület­ lenségével indokolt. Dérer részéről a készség hiánya, hogy Szlovákia helyzetét nemzeti szemponttól is lássa, valamint a szlovák nem­ zeti függetlenség permanens elutasítása azonban megakadályozta abban, hogy meg­ értse Szlovákia államjogi helyzete rendezésé­ nek objektív szükségszerűségét. A megyereform sikertelensége után, amit 1923-tól kezdve csak Szlovákia területén vezettek be, de a megyeszövetség megalakítása nélkül, Dérer képtelen volt elfogadni az új igazgatási reformot. Hodža és a néppártiak gyorsan irányt változtattak, és a helyzethez alkalmaz­ kodva egyetértettek a tartományi rendszer bevezetésével a Törvények és Rendeletek Tá­ ra 125/1927. sz. törvénye alapján. A törvény területi szubjektivitást biztosí­ tott Szlovákia számára, amely végre saját tar­ tományi képviselettel, tartományi elnökkel és tartományi hivatallal rendelkező országgá vált. A tartományi képviselet közjogi szub­ jektivitását azonban megkérdőjelezte, hogy tagjainak egyharmadát a kormány által kine­ vezett hivatalnokok alkották. A tartományi képviseletet így kezdettől fogva a tartományi elnök tanácsadó szervévé degradálódott, aki a prágai belügyminiszternek volt alárendelve. A törvényhozói és a döntési jogkör így újra visszakerült a centrumba. A tartományi el­ nök visyont hatósági jogkörrel rendelkezett, ami a tartományi hatáskör kiszélesítésének jogi bázisát jelentette, s ez volt a szlovák po­ litika fő célja a következő tíz évben. A gazdasági válság egyre rosszabbodó kö­ rülményei között a harmincas évek elején ak­ tív működésbe kezdett a regionalizmus, egy olyan mozgalom, amely harmadik utat jelen­ tett az autonomizmus és a centralizmus kö­ zött. A szlovák regionalisták Szlovákiának a köztársaságon belül elfoglalt sajátos helyze­ tét hangsúlyozták, kivetítve azt a társadalmi élet valamennyi területére. Bár elsősorban Szlovákia gazdasági és szociális fejlődésének kérdései foglalkoztatták őket, a politikai problémákat sem hagyták figyelmen kívül. Szlovákiának az egységes Csehszlovák Köz­ társaságon belüli egyenjogúsítását szintén a végrehajtói és részben a törvényhozói hata­ lom decentralizációjával akarták elérni - a tartományi szervek, a tartományi hivatal és a tartományi képviselet hatáskörének kiszéle­ sítésével. Ezzel összefüggésben elkerülhetet­ lenül érdeklődésük középpontjába került a szlovák nemzeti függetlenség elismerésének a kérdése is, ami voltaképpen jogi feltétele volt a Szlovákia és a cseh országrészek közötti ál­ lamjogi viszony újfajta rendezésére irányuló szlovák követeléseknek. Ezek a tendenciák még élesebben nyilvá­ �nultak meg a fiatal agrárpártiak között. Ösz­ tönzőleg hatott a szlovák ifjú nemzedék Trencsénteplicen tartott kongresszusa, ame­ lyen 1932 júniusában Szlovákia legégetőbb kérdéseit tárgyalták meg, és kritikusan fog­ laltak állást az elmúlt 15 év alatt Szlovákiá­ ban végbement fejlődéssel kapcsolatban. A fiatal agrárpártiak, akik ezen a kongresszu­ son nem nyújtottak be új programot, néhány kérdésben megpróbálták összegezve kifejteni álláspontjukat a szlovák agrárifjúság kong­ resszusán, amelyet 1933 áprilisának és máju­ sának fordulóján tartottak Zólyomban. A kongresszus központi kérdése a szlovák agrarizmus és a nacionalizmus közötti vi­ szony volt. Elfogadták azt a nézetet, hogy lé­ tezik szlovák és cseh nacionalizmus, szlovák és cseh nemzet, s ezek céljai nem zárják ki egymást, hanem társadalmi aktivitásuk által utat nyitnak az együttműködés felé. Az agra­ rizmus ezért elveti az üres és szeparatista na­ cionalizmust, elismeri azonban a konstruktív és alkotó jellegű nacionalizmust. Ez a Zem (Föld) című folyóirat köré tömörülő fiatal ag­ rárértelmiség nézete volt, amely elutasította a csehszlovakizmust és a párt vezetésének centralisztikus politikáját. Habár az agrár­ párt egészében véve nem képviselte ezt az irányzatot, az fokozatosan érlelődő új szem­ léletet jelentett a csehszlovák és a szlovák realitásra vonatkozóan. A szlovák politika azonban képtelen volt a végrehajtó hatalom megkezdett decentrali­ zációját megvalósítani. A tartományi képvi­ selet talaján ugyan már a saját szlovák poli­ tika is jelen volt, és a legerősebb politikai pár­ tok szétosztották maguk között az érdekszfé­ rákat és a posztokat is. Együttműködésük azonban nem terjedt túl Szlovákia határain. Sem a parlamentben, sem a parlamenten kí­ vül nem jött létre egy olyan bázis, amely Szlo­ vákia közös érdekeit érvényesítette volna. A kormányzati és a végrehajtó hatalom­ nak a parlament és a parlamenti ellenzék ro­ vására történő megerősödése a centrumban, Szlovákiában az ellenzéki pártok parlamen­ ten kívüli működésének radikalizálódásában nyilvánult meg. Miután a Hlinka-féle Szlovák Néppárt (HSZNP) 1930. május 8-án benyúj­ tott, Szlovákia autonómiájára vonatkozó má­ sodik hivatalos javaslata, amelyhez közvetle­ nül az alkotmánynak Kárpátalja autonómiá­ járól szóló része szolgált alapul, s amelynek az alkotmány további cikkelyeként kisebb változtatásokkal Szlovákiára kellett volna vo­ natkoznia, sikertelen volt: a HSZNP megpró­ bálta az autonomista erőket alulról egyesíte­ ni. 1932 októberében a Szlovák Nemzeti Párttal együtt autonomista blokkot hozott létre, s közös manifesztumot adott ki. Ebben az autonomisták elítélték és elutasították az egységes csehszlovák nemzet fikcióját, és Szlovákia számára törvényhozói autonómiát követeltek, s ennek az alkotmányban való rögzítését. Ez a csoportosulás azonban nem adott ki semmilyen, a szlovák autonómiára vonatkozó közös hivatalos javaslatot sem, s az 1935-ös választások után az autonomista blokk felbomlott. Mindkét autonomista párt a saját útján haladt tovább. A HSZNP a kor­ mányba való bejutásra tett sikertelen kísérle­ tek után sem adta fel egyik bevált módszerét sem: a törvényhozói autonómiát propagálta, s programjában követelte Szlovákia számára, a politikai gyakorlatban pedig a végrehajtó hatalom megszerzésére törekedett, melyben az autonomista program fokozatos beteljese­ désének az eszközét látta. Az autonómiára vonatkozó új javaslattal állt elő a Pittsburghi Egyezmény 20. évfordulója alkalmából 1938. június 5-én. Ebben szlovák nemzetgyűlés és kormány létrehozását, valamint a szlovák, mint hivatalos nyelv bevezetését követelte. Bizonyos újdonságot jelentett a hatáskörök �felosztása a szlovák és a központi kormány között. Az utóbbi hatáskörében maradt a kül­ politika, a honvédelem, az állampolgárság, a pénzrendszer, a közlekedésügy, a postaügy, a közös adók stb. Saját autonómia-tervezetet dolgozott ki a Szlovák Nemzeti Párt is, amit az 1938 au­ gusztusában Besztercebányán tartott kong­ resszusán terjesztett elő. A tervezet szlovák törvényhozó nemzetgyűlés, szlovák tartomá­ nyi kormány és a szlovák közigazgatás létre­ hozását fogalmazta meg, mégpedig a már lé­ tező intézmények törvény által garantált ha­ táskörének kiszélesítése révén. A többi politikai párt, a kisebbségi ma­ gyar pártokat kivéve, amelyek nem utasítot­ ták el az autonomista törekvéseket, mégha saját elképzelésük Szlovákia autonómiájáról mindenekelőtt külpolitikai dimenziót tartal­ mazott, az idő szerint nem volt hajlandó el­ fogadni a néppártiak képviselte autonomista programot. A Csehszlovák Köztársaság lété­ nek utolsó éveit azonban, amikor a köztár­ saság nemzetközi elszigetelődésbe és politi­ kai válságba került, általánosságban nem Szlovákia államjogi helyzetének a megoldá­ sára irányuló kiút keresése jellemezte. S már nemcsak a szlovák ifjú nemzedék volt az, amely politikai hovatartozástól függetlenül a harmincas évek elejétől kezdve követelte, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a szlo­ vák kérdés megoldásának. Ennek a jelentőségét a köztársaság védel­ mében vívott harcban a CSKP is tudatosítja. A "Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelésének terve" című dokumentum, amelyet 1937. májusában a CSKP szlovákiai konferenciáján Besztercebányán fogadtak cl, tartalmazta a kommunistáknak a szlovák kérdés megoldására vonatkozó program sze­ rinti követeléseit az említett területeken. Azonban itt újra hiányzott az államjogi as­ pektus, ami az adott helyzetben annyira fon­ tos volt. A CSKP abból a meggyőződésből in­ dult ki, hogy Szlovákia államjogi helyzetének megoldása csak a társadalmi rendszer egé­ szének a megváltoztatásával válik lehetővé, és az említett dokumentumban csak a cseh országrészek és Szlovákia közötti gazdasági, kulturális és szociális különbségek kiegyenlí­ tését követelte. A szociáldemokraták sem éppen a legü­ gyesebben jártak el. Ivan Dérer 1938-ban több tervezetet is kidolgozott - memorandu­ mokat a szlovák politikai válság megoldására. Ezekben energikus fellépést követelt a nép­ pártiak ellen, akiket a csehszlovák államiság kártevőinek és ellenzőinek mondott, és a szlovák nemzeti függetlenség elismerése iránti követelésüket a dualizmusra irányuló szeparatista törekvésnek tartotta. Tekintet nélkül ezeknek a csehszlovák kormány felé irányuló felhívásoknak a sorsára - közülük csak az utolsó került a kormány elé tárgyalás­ ra. Meg kell említeni, hogy az utolsó tervezet, amely München hatása alatt keletkezett, és amelyben Dérer az addig tabunak számító törvényhozói decentralizáción is túllépett, a szlovák szociáldemokraták teljes támogatá­ sát élvezte. Ez a HSZNP-vel szembeni enged­ mény azonban késve érkezett, legalább kéthárom évet késett, amikor a HSZNP még be­ érte volna a tartományi képviselet hatásköré­ nek a kiszélesítésével. Későn érkeztek azok a javaslatok is a kor­ mány és E. Beneš elnök részéről, amelyek a megoldást egy nemzetiségi statútum kidolgo­ zásában keresték. A statútum célja a nemze­ tiségi kérdés megoldása lett volna a köztár­ saságon belül és a Csehszlovák Köztár­ saságnak, mint nemzetiségi államnak a pre­ zentálása a világ felé. Fontos része volt még a nyelvtörvény mellett a nemzetiségi autonó­ miáról szóló törvényjavaslat is. Ez alapján az �országok jogi személyekké váltak volna, és szerveik átvették volna a központi végrehajtó és törvényhozó hatalom bizonyos hatásköreit. A tagországoknak saját végrehajtó hatalma lett volna - valamiféle tartományi kormány, amely végrehajtó hatalommal rendelkezett volna minden, a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozó ügyben. Bár a nemzetiségi statútumot elsősor­ ban a német kérdés megoldására javasolták, je­ lentősége lehetett volna Szlovákiának a köztár­ saságon belüli helyzete megoldásában is. Ez összhangban volt az akkori miniszterelnök, M. Hodža elképzelésével, aki szerint a szlovák kér­ dést nem mint cseh-szlovák problémát kell megoldani, hanem az állam egészére kiterjedő összefüggésben. Miután a Szudétanémet Párt elvetette a nemzetiségi statútumot, folytatódtak a kor­ mány és a HSZNP közötti tárgyalások, me­ lyek során ez a párt fokozatosan elvetette Be­ nešnek a csehek és a szlovákok közötti köl­ csönös viszony rendezésére vonatkozó vala­ mennyi javaslatát. A politikai válság München után élező­ dött ki, amikor a néppártiak már nem kí­ vánták folytatni a megbeszéléseket a koalí­ ciós pártokkal, és elhatározták, hogy hatá­ rozottan keresztülviszik az autonómiára vonatkozó utolsó javaslatukat. S akkor megmutatkozott, hogy a néppárt és az ag­ rárpárt táborának álláspontja mennyire közeli egymáshoz. Ezegyszer azonban Mi­ lan Hodža nélkül, aki már képtelen volt a helyzeten változtatni. Az agrárpártiak 1938. október 4-i pozsonyi ülésükün úgy döntöttek, hogy autonómiát követelnek va­ lamennyi szaktárca számára, a külpolitikát, a honvédelmet és a pénzügyeket kivéve, s ezáltal tulajdonképpen a néppártiak köve­ teléseivel azonosultak, és egyben cserben­ hagyták koalíciós partnereiket - a szociál­ demokratákat. Első pillanatásra úgy tűnhet, hogy Szlová­ kia államjogi helyzete rendezésének mindkét lépcsőfoka a végrehajtó és a törvényhozó hata­ lom decentralizációja, a szlovák politikában megfelelő helyre került, egymásnak nem elllentmondó és nem kizáró lépések által. Sajnos ez kedvezőtlen nemzetközi és belpolitikai hely­ zetben történt 1938 őszén, ami lehetővé tette a HSZNP számára, hogy nyíltan demonstrálja nemcsak a hatalom és a politikai hegemónia iránti vágyát, hanem azt meg is valósítsa. A politikai pártok zsolnai tárgyalásain ahonnan már kizárták a szociáldemokratákat és a kommunistákat, a HSZNP érvényre jut­ tatta a Szlovákia autonómiájáról szóló 1930. június 5-i javaslatát. A többi jelenlévő párt aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben a nép­ párti javaslatot elfogadták, és deklarálták, hogy annak az alkotmányos elfogadása után Szlovákia állam jogi helyzete véglegesen meg­ oldódik. A széles hatáskörrel rendelkező au­ tonóm szlovák kormány azonban még az adott helyzet legalizálása előtt létrejött, a Szlovákia autonómiájáról szóló törvény elfo­ gadásával 1938. november 22-én. Szlovákia államjogi helyzete rendezésének a módja azt mutatja - tekintet nélkül arra, hogy a köztársaság külpolitikai és belpolitikai nyo­ más alatt állott, hogy a végrehajtó hatalom de­ centralizálása Szlovákia köztársaságon belüli helyzetének a megváltoztatása szempontjából kulcskérdés volt. Ez a végrehajtó és a törvény­ hozó hatalom közötti konkrét és tényleges köl­ csönös viszonyból adódott a Csehszlovák Köz­ társaság politikai rendszerében, s ennek a po­ litikai gyakorlatban való érvényesítésében. A hatalmat 1938. október 6-a után Szlovákiá­ ban egyetlen, csaknem ellenőrizhetetlen párt ragadta magához, amely hatalomra jutása után azonnal a társadalom irányításának autoritatív módszereit kezdte alkalmazni. (Fordí­ totta: Sztanek Mária) �Oláh Jolán alkotása �Horváth István A szlovák nemzetiségi politika érvényesülése Nógrád vármegye vezetésében a két világháború között A megosztottság és szétszóródottság a szlovákság jellemzői A történelmi Nógrád vármegyében het­ vennyolc településen éltek szlovákok. Na­ gyobb, egységes tömbben a Losoncról észak­ ra fekvő területek falvaiban. Ezekre a telepü­ lésekre érvényes a megállapítás: a lakosság lényegében színtiszta szlovák volt. A megye déli, délnyugati, keleti részén a török utáni betelepítések kövekeztében, illet­ ve a bányászkodás, a vas- és üveggyártás nóg­ rádi meghonosodásával elszóródva telepe­ dett meg a szlovák népesség. A trianoni békeszerződésben foglaltak szerint, mintegy 37 faluban élt szlovákság maradt nógrádi illetőségű. Ez utóbbiak fog­ lalkozásra nézve különböztek: a megye déli részén a pásztorkodás, állattartás és földmű­ velés volt a fő termelő tevékenység, a keletre eső területek férfi népessége az iparban, a bá­ nyászatban kereste és találta meg a minden­ napi megélhetést. A szlovákok vallásuk szerint többségük­ ben evangélikusok voltak. Dél-Nógrádban: Keszeg, Alsópetény, Nézsa, Nőtincs, Nóg- rádsáp szlovák lakosságának a többsége azonban katolikus volt. A többségi evangéli­ kus települések nem tartottak rendszeres kapcsolatot a katolikus lakossággal. A politikai döntés nyomán a megyei né­ pességen belül nagyon lecsökkent a szlovák­ ság száma, aránya. A kor népszámlálási, sta­ tisztikai adatai időszakunkban sok bizonyta­ lanságot hordoznak. A történeti források sem egységesek a létszám tekintetében. Így pusz­ tán azt rögzíthetjük, hogy - a különböző, hi­ vatalos helyek véleménye szerint - a szlovák­ ság száma 1920-1938 között 3.000-5.000 fő­ re becsülhető. Megjegyzendő, hogy 1910-ben még közel 60.000 fő vallotta magát szlovák­ nak Nógrádban. A falvakban letelepedett szlovákokra, amellett, hogy őrizték anyanyelvüket, visele­ tüket, vallásukat, általánosan az volt a jel­ lemző, hogy alkalmazkodtak a környezetük­ höz. Pechány Adolf, aki a szlovákság kor­ mánybiztosa volt Magyarországon 19201938 között, a szlovákság mentalitását kife­ jező közmondást idézett a helyzet jellemzé­ sére, amely szerint a szlovákok alaptulajdon­ �sága a beilleszkedő képesség, így "ha idegen viszonyok közé kerül azt mondja: ahogy a többi varjú károg, úgy kell kárognod neked is." A fenti okok következtében, a Nógrádban maradt szlovák nemzetiségű falvakban nem jöttek létre a magyar lakosságtól eltérő civil szerveződések. Újságjuk, egyesületük, érdek­ képviseletük nem volt. Helyzetük általános jellemzésére elfogadhatjuk a sámsonházi képviselőtestület álláspontját. - Az 1940-es évek elején úgy foglalt állást a testület, hogy "a tót ajkú lakosság a magyar szülőföldjét, magyar hazáját épp oly lángoló hévvel szere­ ti, mint fajmagyar testvérei." Eszmék, eszközök módszerek a vár­ megye politikájában A magyar uralkodó körök általános, nem­ zetiségi politikájának gyakorlatát segítették, a miniszterelnökség mellett létrejött kor­ mánybiztosságok. 1920-1938 között a szlo­ vák kormánybiztosságot Pechány Adolf, illavai születésű szlovák tanár vezette. Hivatali idejében látogatást tett Nógrád, Alsó- és Felsőpetény, Nőtincs, Keszeg, Ősagárd, Nézsa, Bánk, Legénd, Nógrádsáp, Kétbodony, Kise­ cset, Patvarc, Ipolyszög, Szügy, Mohora, Galgaguta községekben. Nem járt hivatali minő­ ségében: Bokor, Bér, Vanyarc, Szirák, Lucfalva, Sámsonháza, Szupatak községekben. En­ nek okát nem ismerjük. Tapasztalatairól hivatalos levelekben szá­ molt be, amelyet a miniszterelnöknek, azt kö­ vetően a főispánnak küldött meg. A doku­ mentumok tanúsága szerint megállapításai­ val nemcsak az ország vezetőinek nyújtott se­ gítséget, hanem alapvető orientációt jelentett a szlovák nemzetiségi politika megyei alaku­ lásában is. A megye politikai vezetői közül markáns, nemzeti érzelemmel gazdagon bíró Huszár Aladár főispán 1920-1922 alakítot­ ta ki az új szomszéd csehszlovák állammal, az új helyzettel összefüggő megyei álláspontot. E szerint a trianoni határt rögzítő béke eluta­ sítása, az irredentizmus és revízió, a Nógrád megyében élő szlovákokkal való további bé­ kés együttélés alkotta a politika magvát. E hármas szándékot az őt követő valamennyi főispán magáévá tette. A gyakorlatban alkalmazott módszerek, eszközök az idő múlásával változtak. Kezdet­ ben - az 1920-as évek közepéig - az új ország­ határ ellen tiltakoztak. A higgadtabban gon­ dolkodók elsősorban a gazdasági ellehetetle­ nülést érzékelték, és úgy látták: "Az Ipoly fo­ lyó mentén fekvő falvak híres kertészete megszűnt, mert hiszen terméküket a felsőma­ gyarországi városokban értékesítették." A tiltakozás módja a Balassagyarmaton és a környék - nem szlovákok lakta - falvai­ ban rendezett gyakori népgyűlések voltak. A keretet leggyakrabban a Társadalmi Egyesü­ letek Szövetsége és az ébredő magyarok szer­ vezetei biztosították. A diplomáciai döntés elleni hangulat tar­ talmát, a későbbiekben, a szlovák magyar bé­ kés együttélés történeti elemzése képezte. Jeszenszky Kálmán balassagyarmati prelátus kanonok figyelemre méltó tanul­ mányában szögezte le: "Az idetelepített tót lakosság magyar ellenes soha sem volt. A sza­ badságharcokban vagyonának feláldozásá­ val, vérének kiontásával vett részt." A Lucfalván 1924-ben a hősi emlékmű avatási ünnep­ ségén "tót ajkú, de magyar szívű" községről szólt az ünnepi szónok, Sztolár Miklós lel­ kész. A megyében élő szlovákok iránti jó vi­ szony megtartása a későbbiek során, a 30-as években is uralkodó gondolata maradt a me­ gyei politikának. Gyakran hangsúlyozták, be­ szédekben, újságcikkekben hangot is kapott az a felfogásuk, hogy "ezer éven át barátság­ ban éltünk a „jó tótokkal”. A két nép jó �Ennek eredménye az lett, hogy a terényi együttélésének, barátságának bizonyítására több előadást is szerveztek Balassagyarma­ lelkész beiktatásának ünnepsége "át volt sző­ ton. Az összejövetelek színhelye a múzeum ve hazafias bánattal, és a szebb magyar jö­ díszterme volt. Az előadásoknak politikai vendő reménységével". Az iskolában folyó rangot biztosított, hogy azokon a hallgatóság munkát "az evangéliumi hit, hűség és törhe­ sorában a város polgármestere, igen gyakran tetlen hazaszeretet" vezérelte. A galgagutai a főispán, az alispán is megjelent. Az egyik, óvoda munkájáról is hiteles képet kaptunk. A 1936-ban tartott esten Kászonyi Ferenc elő­ Nógrádi Hírlap 1929 szeptemberi tudósítása adó odáig elment, hogy kijelentette: "tótok szerint: az 54 tót ajkú kisgyermek csodálato­ san szép kiejtéssel, meglepő bátorsággal és szlávul beszélő magyarok". Úgy tűnt, hogy a közvélemény jelentős ré­ nagy tudással adta elő... az üdvözlő verseket. sze ezt el is hitte. A vármegye politikai veze­ Bámulatos volt "hogy a gyerekek micsoda lel­ tése nagy figyelemmel volt a prágai parla­ kesedéssel mutatták be az irredenta dalokat, ment magyar kérdésben hozott döntései játékokat és szavalatokat." iránt. Elmondható, hogy amíg egyfelől a szlo­ A szlovák identitás megjelenése vák-magyar barátság pozitív történelmi vo­ A nógrádi községi képviselőtestületi jegy­ nulatát nem felejtették el soha sem hangsú­ lyozni, másfelől éles cseh ellenes nézeteknek zőkönyvek kevés számban maradtak ránk. engedtek teret a vármegyei sajtóban, a közös­ Ezekből a dokumentumokból kiolvasható, ségi rendezvényeken. Masaryk elnök 1931 hogy azokon a településeken, ahol a népes­ januári, alsósztregovai látogatásakor Madá- ségszám megfelelő volt, a helyi testület tagjai chot "mint szlovák költőt ünnepelte", és ez el­ között ott találtuk a szlovákok képviselőit is. len a Madách Társaság tiltakozott. Általában A község tényleges életét azonban - a leg­ véve a cseh - szlovák fogalom közös használa­ több esetben - magyar anyanyelvű, bár sok tával nem értett egyet. helyen szlovákul is beszélő jegyző irányítot­ Az uralkodó magyar, a vármegyei politi­ ta. Az eddigi tapasztalatok, ismeretek birto­ kusokat megfogalmazott törekvéseikben kában leszögezhető: önálló szlovák önkor­ együttműködően támogatták az egyházak: mányzati érdek megjelenítésének, képvisele­ mind az evagélikus, mind a katolikus, mind a tének fóruma nem alakult ki Nógrádban. Kü­ református egyház helyi, világi képviselőiről, lön egyesületeket, szervezeteket nem hoztak létre. Önálló, helyi politikusai nem termelőd­ lelkészekről, papokról elmondható. A politikai szándéknak megfelelően kü­ tek ki. A határ megvonása után, a nagyobb lön figyelmet fordítottak az iskolai oktatásra. tömbben élő északi falvak szlovák lakosságá­ Szlovák nyelven tanító iskola nem volt Nóg­ val is gyengült a kapcsolatuk. rádban korszakunkban. A megyei oktatási Az itt élő szlovákság egyes képviselői, az vezetés elképzeléseiben két településre - Te- egyházak képviselőin túl, elsősorban az ún. rényre, Galgagutára - fordított nagy figyel­ Tót Központi Irodával tartottak kapcsolatot. met. A két községben jelentős volt a szlovák Mind a két irányú hatás a beilleszkedésüket népesség, ezért az iskolaügy irányítói úgy segítette. gondolkodtak, hogy itt erőteljesebb eredmé­ Némileg más eset fordult elő a balassa­ nyeket kell elérniük a magyar nyelv tanulásá­ gyarmati evangélikusok között. Nógrád me­ ban, a magyar nemzeti érzés terjesztésében. gye székvárosa is különleges helyzetbe került: �az új államhatár kijelölését követően határ­ várossá vált, amelyre az új szomszéd politi­ kusai igényt tartottak, mondván: a település "szlovák hagyományai, népessége" alapján reális az óhajuk. A város és a megye vezetői úgy vélték, hogy a látszatát is meg kell szüntetni az igény realitásának. Ezért 1924 közepétől intenzí­ ven munkálkodtak azon, hogy a szlovák nyel­ vű evangélikus istentiszteletek nyelvét ma­ gyarrá változtassák. Dr. Sztranyavszky Sán­ dor főispán, Rákóczy István volt kormánybiztos volt az élharcosa a feladat megoldásá­ nak. Az egyházi, a világi személyek és testüle­ tek támogatták a megyei elképzelést. Az egyházközségen belül azonban voltak ellenzői is a szándéknak. Az úgynevezett "tót párt részéről történt kifakadások" miatt nem is került a terv megvalósításra. Hosszú, az egyházi testületen belüli vita után, 1934. ja­ nuár 14-én megtartott evangélikus közgyűlés - Kondor Vilmos, iskolaszéki elnök és Kar­ dos Gyula balassagyarmati evangélikus espe­ res elnöksége alatt mondta ki "a tót istentisz­ teletek eltörlését és a tiszta magyar istentisz­ telet bevezetését". Az újságíró megjegyzése szerint "az öreg tótajkú is zaj nélkül tudomá­ sul vette a döntést." A trianoni határok közé került nógrádi szlovákok 1938 novembere után - amikor a felvidéki visszacsatolás eseményei történtek - kikerültek a vármegyei vezetés és a közvéle­ mény figyelméből is: ennek oka egyrészt az volt, hogy a jelentkező mindennapi feladatok miatt az adminisztráció az új magyar terület­ re fordította erőit, a közvéleményt pedig az Ipolyon túlról visszakerült népesség élete ér­ dekelte. Másrészt az itt élő szlovákok is a ma­ gyar nemzeti érzés győzelmeként, a saját örö­ mükként élték meg a revíziós politika sikerét. Mindez a további itteni beilleszkedésük szük­ ségességét erősítette fel. (Az irodalom és forrásjegyzék megegye­ zik: A nógrádi szlovákok 1920-1938 között /Mikszáth, 1994./ c. tanulmányom 67-73. ol­ dalain közöltekkel.) Orbán György alkotása �Tóth István A szlovák politika és az alföldi szlovákok viszonya a XX. század első felében Az alföldi szlovákoknak természetesen nemcsak a XX. században voltak kapcsolatai a szlovák politikával, a politikai központok­ kal. Ám a korábbiakkal most nem foglalkoz­ nék. Sok esetben azzal érvelnek, egyes szak­ mai vitákban is, hogy az Alföld szlováksága azért asszimilálódik, mert minden tekintet­ ben izolált helyzetben van. Így a szlovák poli­ tikától is elhangzott. Nos, akkor minek köszönhető, hogy a ké­ sőbbi Csehszlovák Köztársaság jeles szlovák politikusa Milan Hodža, pont a kölpényi vá­ lasztókerületben (Kulpín) lett országgyűlési képviselővé választva 1905-ben? - Minden bizonnyal annak volt köszönhető, hogy a vá­ lasztókerület szlováksága aktívan politizált sőt olyannyira eredményesen, hogy e felvidé­ ki szlovák politikus volt számára— nemzeti­ sége szempontjából is - a legalkalmasabb ér­ dekei képviseletére. Eme tény, többek között, feltételez egy intenzív információs kapcsola­ tot is. Ezt segítették az egyes evangélikus lel­ kész családok ugyancsak szoros kapcsolatai a felvidéki szlovák lelkészcsaládokkal. A kap­ csolat egyébként fennállt úgy is, hogy az egyes politikai lapokba például - Národny Hlásnik - megírták véleményüket a politikai eseményekről. S mindezek mellé sorakozik az a tény is, hogy az Alföld némely településén a neves szlovák politikuscsaládok pl. Mudronék egy-két tagja rokonsággal rendelkezett. Ezek a szerteágazó, az élet szinte minden te­ rületét átszövő kapcsolatok mintegy előreve­ títették, miként is fog gondolkodni ez az ön­ tudatos szlovák réteg kritikus időszakban. Gondolok itt az 1918-1920 közötti időkre. Nos csatlakoztak a Szlovák Nemzeti Ta­ nács felhívásához. Eszerint minden jelentő­ sebb, szlovákok által lakott településen létre kellett hozni a helyi Szlovák Nemzeti Taná­ csot. Így alakultak meg Tótkomlóson, Nagy­ lakon, Kysácon, Újvidéken s a Bácska több részén is. 1918. november 10-én megalakult a bács­ kai és szerémségi Szlovák Nemzeti Tanács. Ugyanezen hó 21-én KA.Medvecky üdvö­ zölte a megalakulást, s felhívta őket a többi alföldi szlovák elemmel való egyesülésre, �hozzák létre az Alföldi Szlovákok Nemzeti Tanácsainak Központját, ami 1919. január 2-ra megtörtént. Erről számol be Hrdlicska Lajos evangélikus lelkész levelében Tótkom­ lósról. Sőt folyamatos információkkal látták el a túrószentmártoni központot a hadihely­ zetről a katonaság vonulásáról. Erről az idő­ szakról írt Milan Krajčovič több munkájá­ ban is. A jólszervezett Nemzeti Tanácsok úgy vélték, hogy memorandumaikkal el tudják érni a Jugoszláviához való csatlakozást. Ami­ kor pedig már sem ez, sem a Romániához va­ ló csatlakozás nem lehetett reális cél, akkor eljutnak az önálló Tótkomlósi Köztársaság gondolatához. Míg az első két próbálkozás részben szlovák körök, illetve román politikai körök nyomásának volt köszönhető a harma­ dik önálló elképzelésként jegyezhető - persze mindhárom irreális talajból táplálkozott. Végül az alföldi szlovákság három ország területére került. A nagylakiak és környékbe­ liek Romániához, a Bácska és Bánát mint igen jelentős szlovák tömb a Szerb- HorvátSzlovén Királysághoz csatolódott, a Békés és Csanád megyeiek pedig Magyarország terü­ letén maradtak. Úgy tűnhet, az utóbbi térség szlováksága el lett zárva az anyanemzettel való éltető kapcsolat ápolásának lehetőségé­ től. Ezt látszanak igazolni a Matica Slovenská adminisztratív levéltárának anyagai is. A kulturális kapcsolatok 1928-tól kezde­ nek aktívabbá válni, s ez az aktivitás majd csúcspontját éri el 1946-1948 között. Ám az 1920-21 között lezajlott felségsértési, izgatási, hűtlenségi perek jónéhány vádlottja ké­ sőbb a zaklatások elől emigrálni kényszerül. Részint résztvevői voltak a román és szerb megszállás alatt kifejtett aktív elcsatlakozási mozgalomnak, részint csak vádolták őket, másrészt pedig teljes mértékben exponálták magukat a román parlamentben képviselői mandátum elfogadásával. A Szegedi Ügyész­ ség e korból származó iratai ezt bőségesen alátámasztják. Az emigráltak kemény magját alkotta Hrdlicska Lajos és Hrabovszky György. ben 1922ők ketten próbálják képviselni a magyarországi szlovákokat a genfi kisebbségvédelmi konferencián. Memorandumuk sta­ tisztikai része annyira pontatlan, hogy Svetoň Ján 1942-ben megjelent alapos statiszti­ kai munkája sem támasztja alá. Az Alföldön maradt szlovákság pedig próbált kulturpolitikai téren aktivizálódni. ban 1923Dorkovics György szlovák nyelvű lapot akart kiadni. Péchány Adolf ezt ügyes taktikázással lehetetlenné tette. Ugyancsak gátolta új szlovák kulturegyesület létrehozá­ sát. Mindkét esetben egy-egy kormány által támogatott szerveződést hozott létre. A Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykö­ vetsége kultúrataséjával már ekkor is jó kap­ csolatuk van. - Ez a személy a sokak által is­ mert Anton Straka. Több alkalommal rajta keresztül jutottak el a pénzbeli támogatások a Slovenská Rodina és más kulturális termék kiadásához. Erről bizonyító erejű dokumen­ tumok maradtak fenn a rendőrségi nyomozói jelentések alakjában illetőleg Anton Straka levelezésében. Számtalan alkalommal felvetődik a kér­ dés bennem: - Vajon honnan ered illetve ki volt a közvetlen iniciátora a lakosságcsere gondolatának? Jól tudjuk, hogy a Párizs-környéki békeszerződések egyes rendelkezései lehetőséget �biztosítottak arra, hogy a kétoldalú tárgyalá­ sok során létrejött egyezségek alapján a né­ pességcserék, lakosságcserék megvalósulhat­ tak. Ezzel görög-török viszonylatban éltek is 1923-ban. Keserű tapasztalatai voltak. Mégis a Szlovákiában 1930-as évekre te­ tőző demográfiai mélypont a 20-as évektől folyamatosan foglalkoztatta a szlovák értel­ miséget, köztük az emigráns Hridlicska Lajos lelkészt is. 1937-ben több alkalommal kérték föl véleményének kifejtésére, előadások tar­ tására. Ezeket összefoglalva a Cirkevné Listy 1937 évi számában közzétette s ugyanúgy különlenyomatokban is terjesztette. A közle­ mény címe: "Plodte se a rožmnozujte se!" (Termékenyüljetek és szaporodjatok) - Ezzel a gondolattal mértékadó politikai tényezők is egyetértettek. - jegyezte meg lábjegyzetében. Azonban, hogy ez mikor válik kormányszíntű szándékká azt pontosan behatárolni nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy az emigráns kormány programjában ez már szerepel. Miről is írt Hrdlicska lelkész? Kifejti, a hosszú évek óta emlegetett ma­ gyarországi szlovákok rekolonizációja nem hogy elvetendő, hanem egyenesen erkölcsi kötelesség, égetően szükséges, lehetséges s ennél fogva aktuális kérdés. Úgy érvel, hogy a rekolonizáció Szlovákia és a magyarorszá­ gi szlovákság számára mind egyházi, mind nemzeti szempontból egyformán szükséges. Aztán a szomorú helyzet lehangoló demog­ ráfiai adataiból merít. Ehhez bibliai idézete­ ket illeszt. Hangsúlyozza, hogy gyorsan kell cselekedni. Míg a szlovákiai nép betegségek­ kel, szegénységgel küszködik, addig az alföl­ diek csupán csak az elnemzetlenítés katlaná­ ban főnek. Ezért rendkívül fontos a számuk­ ra a rekolonizáció. Gyakorlati példákon bizonyítja, hogy egy átgondolt, tervszerű telepítésre lehetőség van azért is, mert a fordulat éve után közvetlenül a földreform végrehajtásánál és több belső telepítés szervezésénél már tapasztalatokat gyűjtöttek. Tehát, kellően képzett adminiszt­ ráció is biztosított volt - nézete szerint. Felhívja a figyelmet, hogy különböző fa­ jú, vallású, nyelvű és mentalitású elemekből egy kolóniát alkotni céltalansághoz vezet. Te­ hát a felsorolt szempontokat figyelembe véve homogén településeket kell létrehozni amint azt a korábbi spontán vándorlások és kivándorlások alkalmával tették legtöbb eset­ ben a szülőföldet elhagyó szlovákok. Érv­ rendszerébe beépítette azt a statisztikai tényt is, hogy 1920-tól a 30-as évek második felére 141.000-ről 104.000 körülire apadt a ma­ gyarországi szlovákság lélekszáma. Így hát végveszélyben vannak, s tíz év múlva nyomuk se marad. Kifejtette: korábban azon a véle­ ményen volt, hogy totális repatriációt nem tudnának véghezvinni. S csupán egy részleges rekolonizációval a külföldön élő szlovák ki­ sebbség további helyzetét és egzisztenciáját lehetetlenné tették volna. A fenntebb már felsorolt érvek persze szerinte ennek ellenére is azt követelik erkölcsi szempontból, hogy végre kell hajtani ezt a mentő akciót; mely egyben nemzetmegújító és kisebbségmentő minőséget nyerne. Megjegyzi, hogy ezzel a gondolattal azonosulni tud a Magyarország­ ról már áttelepült, letelepült szlovák emigrá­ ció is. Meg kell menteni őket, mert ők élő alkotó elemei az idős csehszlovák kultúrának s ezt a biblia-cseh nyelv a králici biblia nyelvé­ hez való ragaszkodással próbálja bizonyítani. Szerinte nem lehet a repatriációnak semmi �akadálya, mivel a magyarországi szlovákok igen igénytelenek, dolgosak, és termékeny parasztok, s az ilyenek az államnak és a ki­ sebb közösségeknek egyaránt csak hasznára lehetnek. Főként, amikor a magyarok is arról tanakodnak - írja Hrdlicska lelkész -, ho­ gyan tudnák maguk számára a határaikon tú­ li magyarságot megmenteni. Tehát itt az al­ kalom egyezzünk meg velük s használjuk ki a kínálkozó alkalmat. Érdekességként vessük ezt össze egy má­ sik véleménnyel. Michal Topoľský a Nové slovo 1947 szeptember 20-i számában "Szlo­ vák személyek a magyar megszállás alatt" cí­ mű cikkében a következő fejtegetést olvas­ hatjuk az alapvető szociális tények fejezete alatt. - A magyarországi szlovákoknak négy főbb csoportját különbözteti meg. Az első a Magyarországon tartósan lakók. A többiek akik az átcsatolások révén kerültek oda: a délszlovákiai, romániai és jugoszláviai szlo­ vákok. Topoľský úgy vélekedik, hogy habár ezek a szlovákok egy ugyanazon nyelvet be­ széltek, mégsem alkották teljesen ugyanazt a nemzetet. Még győzködő formában rábeszéli az olvasókat, hogy ezt be kell vallami minden­ kinek őszintén. A magyarországi szlovákok részben már csak szlovákul beszélő magyarok voltak. Szlovákok voltak persze nyelvileg, tu­ datilag, sőt szlovákok voltak, ami a nemzeti büszkeséget illeti, de ha az önálló társadalmi nem azok. Nos, akkor megvolta-e igazán az áttelepítés feltételei? Igaz, hogy a harmincas évek sajtója kellően megszellőztette e kér­ dést. Az emigrációban lévő Beneš állítólag már az emigráció legelején eljutott a "transz­ fer", a kitelepítés gondolatához. Az 1943-as látogatását Moszkvában pedig arra használta fel, hogy ezt a tervét Sztálin és Molotov elfo­ gadják. Beneš útjával az Új Látóhatár című mün­ cheni lap 1985-ben foglalkozott. A szerző András Károly részletesen elemzi Beneš emigrációs politikáját. A lakosságcserét végül is 1946. február 27-én kötött szerződésben foglaltak szerint hajtották végre. Ez komoly vérveszteséget jelentett a magyarországi szlovákoknak. A végrehajtásáról, lefolyásáról számos hosszabb-rövidebb szakmunka készült mind magyar, mind szlovák részről. Persze mindegyikből csak az derül ki, hogy végülis óriási fiaskó volt ez a háború utáni 2. Cseh­ szlovák Köztársaság transzfert és lakosságcserét szorgalmazó politikai vezetése részé­ ről. Ezzel zárult tehát a XX. első felének vé­ gén az alföldi, illetve magyarországi szlová­ kok és a szlovák politika viszonya. �Párkányi Péter szobra �Ivan Kamenec A szlovák államiság megvalósulása az I. szlovák köztársaság feltételrendszerében 1939 és 1945 között A háborús szlovák állam - az I. Szlovák Köztársaság - létrejötte és létezése, bel- és külpolitikája nem csupán a modern szlovák történelem egyfajta traumáját jelenti hanem az egykori Csehszlovákia totalitárius, kom­ munista rendszerének bukása után, a szlovák történelem ezen korszaka a legellentmondá­ sosabb események egyikévé vált. Szenvedé­ lyesviták folynak róla - főleg a közvélemény­ ben, a publicisztika terén, ahol a legkülönfé­ lébb mítoszok és antimítoszok keletkeznek; egyfelől démonizálják és kriminalizálják ezt az államot, másfelől pedig legendákat szőnek köréje és glorifikálják. Előfordul, hogy a je­ lenkori, hivatalosan 1993. január 1-én létre­ jött Szlovák Köztársaság szerves és logikus előképeként mutatják be, máskor viszont azt állítják, hogy ebben a két államalakulatban a hivatalos elnevezéstől eltekintve - semmi közös nincsen, s egymástól homlokegyenest eltérnek. A modern szlovák történelem értel­ mezése (de ez talán más országok és államok történetére is vonatkozik) ellentmondásos és az is marad. A jelenlegi, nyugtalan időszakban, ami­ kor történelmünk és e történelem morális kritériumainak átértékelése folyik, minden eddiginél nagyobb mértékben kerülnek bele a történeti publicisztikába a szóban forgó ese­ mények közvetlen résztvevőinek és a kortár­ saknak személyes élményei és véleményei, amelyek hangsúlyos szubjektivitásukon túl­ menően nem egyszer intoleranciáról is tanús­ kodnak. Ezt legfőképpen az I. Szlovák Köz­ társaság történelmének értelmezésekor ta­ pasztaljuk, amikor is a visszaemlékezőkön kí­ vül számos laikus, amatőr történész, sőt sar­ latán is rendkívüli aktivitással kapcsolódik be a vitába. A történetírásra és a történészek megismerői feladatkörére - melynek révén talán a legésszerűbb és legjózanabb módon tárhatnák fel a háborús Szlovák Köztársaság szerepét és helyzetét - olykor meglepően erős politikai és társadalmi nyomás nehezedik. Ennek a nyomásnak nem mindig képesek ha­ tékonyan ellenállni. Véleményem szerint a Szlovák Köztár­ saság 1939. március 14-én végbement meg­ alakulása az adott időszakban és az adott fel­ tételek között elsősorban egy hosszantartó �európai politikai válság következménye volt, nem pedig a hazai politikai illetve társadalmi törekvések valamiféle logikus kiteljesedése. Másképp fogalmazva: a szlovák állam létre­ hozása 1939-ben Csehszlovákia nácik általi szétverésének afféle mellékterméke volt. Természetesen ebben a folyamatban más környező államok is dezintegrációs szerepet játszottak, akárcsak egyes hazai politikai erők, mind Csehországban, mind Szlovákiá­ ban - mégpepdig tekintet nélkül arra, hogy az adott helyzetben tudatosították-e politikai lépéseik és állásfoglalásaik következményeit vagy sem. A szlovák államnak az összeurópai válság keretén belüli, a náci Németország rendezésében és kényszerítő körülmények között lezajló létrejötte döntő mértékben meghatározta az állam arculatát, bel- és kül­ politikáját, ezen túl pedig determinálta léte­ zésének feltételeit az elkövetkező években, s azt a helyet Európa térképén, amelyet az önálló állami szubjektum szerepében elfog­ lalt. Formai szempontból a szlovák állam úgy­ mond jogi úton jött létre. Kikiáltása 1938 de­ cemberében - tehát még a Csehszlovák Köz­ társaság fennállása idejében - megalakult szlovák parlament aktusa volt. Az állam szü­ letésénél bábáskodó legfőbb politikai erőnek - Hlinka Szlovák Néppártjának (HSLS) - a programjában sosem szerepelt önálló állam létrehozásának a követelménye. A Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) együtt következetesen síkraszállt Szlovákia autonómiájáért, mely­ nek kihirdetésére (ugyancsak az európai poli­ tikai válság és a müncheni egyezmény utáni erkölcsi és politikai nyomorúság légkörében) 1938. október 6-án került sor, s amelyet a csehszlovák parlament ugyanezen év novem­ berében hagyott jóvá. Szlovákia politikai au­ tonómiája a HSLS-tagság abszolút többségé­ nek a maximális és végső célkitűzést jelentet­ te az országrész államjogi helyzetének Cseh­ szlovákián belüli rendezése kapcsán. Természetesen a politikai színpad sosem statikus, megvan a maga belső és külső dina­ mikája, a rajta végbemenő mozgás időnként a szabadesésre emlékeztet, amikor is a sze­ replők már nem befolyásolják és nem irányít­ ják az események menetét, hanem többé-kevésbé önként vagy a félelemtől vezéreltetve alávetik magukat az eseményeknek, bábokká változnak, azoknak a hatalmasabb külföldi erőknek az eszközeivé, amelyek birodalmi céljaikat követik. Úgy gondolom, ugyanez történt azzal a szlovák politikai garnitúrával is, amely 1939 márciusában az önálló szlovák állam kikiáltá­ sánál színen volt. Ebből azonban nem követ­ keztethetünk arra, hogy Szlovákiában nem voltak olyan erők, amelyek legalábbis 1938 őszétől ne törekedtek volna ennek az állam­ nak a megalakítására, s ne segítették volna tudatosan a nácikat Csehszlovákia szétveré­ sében. Befolyásuk azonban nem volt nagy, s az állam fennállása idején is csak átmenetileg jutottak jelentősebb pozíciókhoz. Ők a hatal­ mon lévő állampárt radikális, ún. nemzeti szocialista szárnyát képviselték. Vojtech Tukán, Alexander Machon, Ferdinand Ďurčanskýn kívül a szlovák közélet túlnyomórészt harmadrangú, politikai és államférfiúi képességek nélküli kalandor elemei tartoztak ide. Ennélfogva a nemzet saját állam iránti ősrégi vágyairól és törekvéseiről, a cél elérése érdekében hozott áldozatairól szóló ünnepé­ lyes deklarációk és hivatalos kijelentések el­ sősorban a korabeli propaganda részei voltak, �a történelem utólagos rekonstrukcióját szol­ gálták, de valós történelmi tények híján gyen­ ge lábon álltak. Az ilyenfajta kijelentések fő­ leg - természetesen - az állam hivatalos kép­ viselői részéről hangzottak el, elsősorban a miniszterelnöktől, Josef Tisotól, aki utóbb köztársasági elnök is lett, s az uralkodó ál­ lampárt elnöki tisztét is betöltötte, s aki a két háború közötti időszakban az egységes Cseh­ szlovákián belüli autonóm Szlovákia meggyőződéses híve volt. - A történelemben többé kevésbé természetes, hogy minden győztes politikai erő a történeti múltban keresi győ­ zelmének és az uralkodáshoz való jogának utólagos indoklását és igazolását - akkor is, ha a győzelem sok esetben pirruszi kivált­ képp az önkényuralmak és a totalitárius rendszerek esetében. A szlovák állam 1939 márciusában tör­ tént kikiáltásának egy másik dimenziója is volt: a félelem és a veszélyeztetettség dimen­ ziójáról van szó, amelynek a kisebbik rossz politikája volt az alternatívája. A szóban for­ gó időszakban ezt egy nyíltan kimondott, de legalábbis gondolatként jelen lévő tézis fejez­ te ki, amely a legerősebb, később pedig már egyetlen szlovák politikai párt ideológiai konyhájában született: "A nemzet több az ál­ lamnál". Ezzel a jelszóval indokolták azokat a fokozatos lépéseket (1938 őszén és 1939 első két hónapjában), amelyek a csehek és a szlo­ vákok államjogi szövetségének meggyengíté­ séhez vezettek, mindenekelőtt azonban a ve­ zető szlovák politikai garnitúra 1939 márciu­ sának nyugtalan napjaiban követett eljárását volt hivatott igazolni. Ma már, aprólékosabban ismerve a szlo­ vák állam kikiáltásának körülményeit, s ki­ vált J. Tiso és A. Hitler 1939. március 13-án lezajlott tárgyalásainak alapos rekonstrukci­ ója után a történésznek legalábbis tudomásul kell vennie az akkori realitását, s főleg az ún. kisebbik rossz politikájának alternatívanél­ küliségét. A csehszlovák állam süllyedő hajó­ jának kényszerű s az ország szövetségeseinek és biztonsága garantálóinak cinikus passzivi­ tásával kísért elhagyását nem nevezhetjük ex postfacto árulásnak, "tőrdöfésnek", de ugyanúgy nem nevezhető dicsőséges szlovák győzelemnek, a szlovák államjogi törekvések kiteljesedésének sem. Az 1938-1939-ben, de talán az egész má­ sodik világháború folyamán a közép-európai fejlődés keretében megvalósuló szlovák poli­ tika domináns tényezője a szlovák társada­ lom s különösképpen a szlovák nemzet létér­ dekeinek veszélyeztetettsége miatti aggoda­ lom volt. A félelem jelenségével a politika, természtesen, többféleképpen is élhet és visszaélhet. Hiszen már az azodáig a szlovák politika államjogi törekvéseinek maximális célkitűzését jelentő autonóm Szlovákia is joggal érezte veszélyeztetve magát három ha­ talmasabb és rosszindulatú szomszédjától: Németországtól, Magyarországtól és Len­ gyelországtól. Mindhárom említett ország erőszakkal annektált olyan területrészeket, amelyek addig Szlovákiához tartoztak. Né­ metország már 1938 októberének első har­ madában - a müncheni egyezmény közvetett következményeként - elfoglalta Pozsony du­ nántúli elővárosát, Ligetfalut (Petrzalka), va­ lamint a dévényi (Devín) vár körüli területet, amely sok szállal kötődött a szlovák nemzet legősibb történelméhez. Néhány héttel ké­ sőbb Lengyelország szállt meg egy kisebb te­ rület Észak-Szlovákiában. A legnagyobb veszteséget azonban az 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntés okozta, melynek �2 értelmében Szlovákiának 10 400 km2 nagy­ ságú területről kellett lemondania Magyaror­ szág javára, amelyen 860 000 lakos élt. A félelem tényezője, a szomszédok általi veszélyeztetettség érzése a szlovák állam ki­ kiáltása után is hatott. Alig néhány nappal 1939. március 14-e után Szlovákia és Ma­ gyarország között kitört az ún. kis háború, melynek következtében az újonnan alakult állam 1 600 km2 nagyságú területet veszített el mintegy 70 000 lakossal. Ezen kívül pedig a szlovák állam létrejöttét követően még hóna­ pokig potenciális diplomáciai csereáru volt a náci Németország kezében a német-lengyel tárgyalásokon. Abban az időben Berlinben egy szlovákiai protektorátus létrehozását, a Birodalomhoz való csatolását illetve a három szomszédos ország közötti felosztását fontol­ gatták. Ezek a tervek végül nem valósultak meg, de részben kifejeződtek az északnyugatszlovákiai ún. német védelmi övezet kialakítá­ sában. Az 1939. év első feléhez kapcsolódó ko­ rabeli dokumentumokból is kitűnnek a hivata­ los szlovák politika, de főleg a szlovák társada­ lom attól való félemei, hogy a Harmadik Biro­ dalom annektálhatja Szlovákiát. Az említett aggodalmaknak valóságos alapjuk volt. Hiszen több mint egy évvel az állam létrehozása után H. Bemard, az első német nagykövet úgy jelle­ mezte, mint "a délkelet-európai kis országok­ nak s kivált a szláv nemzeteknek felmutatott példát: miképp folytathat önálló életet egy kis ország, amely a Nagynémet Birodalom védelme alá helyezi magát. De az ilyen példával folyta­ tott játéknak megvan a maga időhatára, az eu­ rópai helyzet alakulásától függően." A veszélyeztetettség azonban nem csak félelmet keltett, hanem ösztönözte és el is mélyítette az új állam kollaborációját létre­ hozójával, Németországgal. Ez fokozatosan ahhoz vezetett, hogy a szlovák hadsereg csat­ lakozott a Lengyelország ellen 1939 szep­ temberében végrehajtott náci támadáshoz. A Lengyelország által elfoglalt szlovák közsé­ gek visszatérése vitathatatlan katonai és poli­ tikai sikert jelentett az új állam számára, amely addig szövetségesei és szomszédai ré­ széről csak megszállást és területcsonkítást tapasztalt. Másfelől azonban a lengyelországi katonai kaland hosszabb távon negatív követ­ kezményeket jelentett a szlovák állam szá­ mára. Létezése szempontjából hasonló, sőt még tragikusabb következményekkel járt a csatlakozás az akkori Szovjetunió elleni há­ borúhoz, melyben eleinte a szlovák hadsereg csaknem 60 000 katonája vett részt, s ugyan­ ez vonatkozik a Nagy-Britanniának és az USA-nak 1941 decemberében küldött for­ mális hadüzenetre. Tragikus paradoxon volt, hogy az említett valóságos vagy formális ka­ tonai lépéseket a hivatalos szlovák politika s főleg a propaganda Szlovákia államiságának, területi egységének védelmezésével illetve az 1938- 1939-ben elszenvedett területi veszte­ ségek revíziójának a szándékával indokolta. Mindenekelőtt az első bécsi döntés revideálásáról volt szó, amely a második világháború idején a szlovák-magyar kapcsolatok állandó feszültségforrása volt. A Szlovák Köztársaság 38 000 km2 nagy­ ságú területével és 2,6 millió lakosával az ak­ kori Európa legkisebb országai közé tarto­ zott. Németországhoz való viszonyát fennál­ lása kezdetétől fogva egyértelműen a csatlós szerepköre határozta meg. Mindazonáltal rendelkezett az államiság valamennyi belső és külső attribútumával. Fokozatosan 27 or­ szág ismerte el, bár csak egy kisebb részük �tartott fenn vele normális diplomáciai kap­ térés az első Csehszlovák Köztársaság állam­ csolatokat, aminek kétségkívül Európa és a jogi viszonyaihoz. Az egységes csehszlovák világ akkori helyzete volt az oka. Azt is le kell nemzet fikciója mind a szlovák közvélemény, szögezni, hogy az önálló szlovák állam létre­ mind az ellenállás számára tarthatatlan volt. hozását (születésének valódi körülményeiről, Ezt a kétágazatú problémát a szlovák ellenál­ a nácik fenyegetésekkel és félelemmel kísért lásnak nagyon céltutatosan, de ugyanakkor durva nyomásáról a közvéleménynek nem bonyolult módon kellett megoldania. volt tudomása) a szlovák társadalom nagy ré­ Az ellenállás bírálói, akárcsak fél évszá­ sze az aggodalmak, megkönnyebbülés és a re­ zaddal ezelőtt, ma is azt vetik a szemére, hogy ménykedés váltakozó érzelmeivel fogadta, az önálló szlovák állam ellen támadt, s ezért melyeket egyre inkább háttérbe szorított a nemzetellenesnek, szlovákellenesnek bélye­ megelégedettség, sőt a lelkesedés. A közvéle­ gezték. Ez a politikai és szemléleti konfliktus mény ilyenfajta reflektálása a szlovák állam­ fölerősítve tükrözi a szlovák államiság 1939 ra nem csupán az intenzív propaganda követ­ és 1945 között önálló állam formájában meg­ kezménye volt, hanem a szlovákiai belpoliti­ valósult eszméjének paradox vagy inkább kai fejlődést és a környező államokban lezaj­ tragikus helyzetét. A szlovák állam és rend­ lott események hatását is tükrözte - kivált­ szere közötti ellentmondás mindinkább elő­ képp azokét, amelyek Cseh- és Lengyelor­ térbe került. szágban történtek a náci megszállás után. A A Szlovák Köztársaság az erőszak jegyé­ Szlovákiában tapasztalható viszonylag stabil ben, csatlósállamként jött létre. Rendszere gazdasági és társadalmi helyzet, az itteni kul­ totalitárius volt és fasiszta. Köldökzsinór kö­ turális élet és a nemzeti öntudat fejlődése, a tötte össze azokkal a politikai erőkkel, ame­ tény, hogy az ország területe 1944-ig nem lyek a teljes katonai és politikai vereség felé volt kitéve a háborús események közvetlen tartottak. Esélye a túlélésre és a háború utáni hatásának, a megszállt országokat, sőt a többi Európában való fennmaradásra rohamosan csatlósállamot és magát Németországot is vi­ csökkent. A szlovák állam és a szlovák nem­ tathatatlanul felülmúló életszínvonal - mind­ zet perspektívái paradox módon a német győ­ ez együtt jó pontokat jelentett az önálló szlo­ zelem esetében is fölöttébb bizonytalanok, vák államnak. Eszméje gyökeret eresztett a jobban mondva tragikusak voltak. A hozzá­ szlovák társadalom széles rétegeinek tudatá­ férhető német titkos dokumentumokból és ban, és az ellenállást képviselő illetve ellenzé­ tervekből egyértelműen az következik, hogy a ki erők egy része (kivált a baloldal) is akcep­ hitleri Németország a győztes háború után tálta. Az erősödő ellenzék és az antifasiszta már nem számolt az önálló szlovák állam, sőt ellenállás köreiben a szlovák államiság gon­ az önálló szlovák nemzet létével sem. Egy ré­ dolata egyre fontosabb szerephez jutott. Az szére a fokozatos asszimiláció várt volna, a ellenállásnak - amennyiben sikert akart elér­ faji szempontból alkalmazkodásra képtelen ni és befolyásolni akarta a társadalom széles illetve alkalmatlan csoportokat pedig keletre rétegeit - a szlovák államiság demokratikus szándékoztak telepíteni. Ebből a szemszögből szellemű újjászületésére kellett törekednie. a háborús szlovák állam létezése - minden Ez az újjászületés azonban a fennálló szlovák valóságos vagy utólag kitalált pozitívuma el­ csatlósállam és totalitárius rendszere kereté­ lenére - nagyon komor perspektívában tűnik ben lehetetlen volt, akárcsak a gépies vissza­ elénk. S ellenkezőleg: az államot (de nem a �demokratikus szlovák államiság gondolatát) felszámoló ellenállás új dimenziót nyer. Tehát a szlovák államiság gondolatának 1939 és 1945 között megvalósult változata kiút és alternatíva nélküli helyzetbe került, amivel a szlovákiai ellenállás erői voltak leg­ inkább tisztában, miközben a Szlovák Köz­ társaság képviselői makacsul, sőt fanatikusan elzárkóztak ennek megértésétől. Az a politi­ kai garnitúra, amely 1938-1939-ben azt az elvet vallotta, hogy a nemzet több az állam­ nál, most 180 fokos fordulatot tett, s annak az elvnek a jegyében politizált, mely szerint az állam több a nemzetnél. A fennálló államot a szó szoros értelmé­ ben fetisizálják, érinthetetlenné nyilvánítják, melynek fennmaradása érdekében vala­ mennyi rendelkezésre álló eszközt és minden külföldi szövetségest mozgósítani kell. A va­ lóságban azonban a szlovák államvezető és képviselőinek manőverezési lehetőségei a fenti célok megvalósítása érdekében nagyon beszűkültek: nem csupán a Harmadik Biroda­ lommal szembeni csatlósi viszony határozta meg őket, hanem elsősorban az a tény, hogy ideiglenesen bár, de egyedül Németország volt a háborús Szlovák Köztársaság létének egyetlen garantálója. Ez az államalakulat megelőző politikai ténykedésével felégette az azon nagyhatal­ makhoz vezető összes lehetséges hidat, ame­ lyek kezeskedhettek volna háború utáni lété­ ért, vagy legalábbis lehetővé tehették volna, hogy kedvező politikai konstelláció esetében a gondolat felmerülhessen. E tekintetben nem csak a szlovák állam említett katonai ka­ landjai képezték a legnagyobb akadályt, de a zsidókérdés radikális megoldása is. Nagyon ingatagok voltak a Szlovák Köztársaság és a semleges európai országok s végső soron a be­ folyásos Vatikán közötti kapcsolatok, mely utóbbiban a keresztény ideológiát magáénak valló szlovák állami képviselet talán legin­ kább bízott. Úgy tűnik, a szlovák állam veze­ tői az emigráns csehszlovák kormány által a Hitler-ellenes koalíció országaiban elért sike­ reket is alábecsülték. Szinte meglepő, hogy bár a Csehszlovák Köztársaság eredeti hatá­ rok közötti helyreállítását háborús célként kitűző emigráns csehszlovák kormányt a Hit­ ler-ellenes koalíció elismerte, a szlovák állam reprezentánsai nem hitték el, hogy ezek a té­ nyek a realitást tükrözik. Mindezen túl elképesztő a hivatalos szlo­ vák politika fatalizmusa, amely a második vi­ lágháború végső szakaszában sem tett sem­ miféle konkrét lépést annak érdekében, hogy szabadulni próbáljon a Németországgal való egyre kényelmetlenebb és mindinkább pusz­ tulással fenyegető szövetségesi köteléktől. Mi több, e tekintetben semmiféle konkrét politi­ kai vagy katonai tervet nem dolgoztak ki. (Az egyetlen kivételt a Szlovák Köztársaság hon­ védelmi miniszterének, Ferdinand Čatloš tábornoknak 1944 nyarán született terve je­ lenti, amely azonban már túl későn jött, és az ellenállás központi erőinek fontosabb tervei­ be már nem került bele, noha katonai szem­ pontból nagyon hasonlított hozzájuk.) A szlovák államnak a háború utáni Euró­ pában való megőrzésére vonatkozó elgondo­ lások az irracionalitás síkján mozogtak, s in­ kább csak óhajok és naív elképzelések voltak, amelyek adósak maradtak a dolgok valódi ál­ lásának, a szlovákiai és az európai politikai il­ letve katonai helyzetnek az értékelésével. Ezen elgondolások némely hirdetője még mindig bízott a háború menetében beálló for­ dulatban (reményeiket a megígért német tit­ kos fegyverekbe vetették), a Hitler-ellenes koalíció felbomlásában és az azt követő kü­ lönbékében, s néhányan közülük hajlandók voltak - legalább ideiglenesen - magukévá tenni a Szovjetunió védnöksége alatt álló s a �csehszlovák állam tervezett újjáalakításával csodára és fordulatra való várakozás vagy pe­ szemben ellensúlyt jelentő önálló Szlovák dig a fennálló Szlovák Köztársaság aktív Köztársaság gondolatát is. A Csehszlovák politikai és katonai védelmezése melletti Köztársaság újjáalakításának gondolata fanatikus kitartás között. Ez a védelmezés azonban a szlovák állam vezetői garnitúrájá­ azonban csakis a Szlovákiában tartózkodó nak egy részét is megfertőzte. Egy ideig állí­ megszálló német csapatokkal együtt és az ő tólag maga J. Tiso elnök is számolt vele, de kizárólagos segítségükkel volt lehetséges - s még inkább más magas rangú politikai, kato­ voltaképpen így teljesedett be a háborús nai és gazdasági vezetők. Ezt az elképzelést szlovák állam tragédiája. E tragédia vala­ azonban egyfelől a Csehszlovákia szovjetizá- miféle szimbolikus záróakkordja volt az a lásától való félelem tette semmissé (kivált­ távirat, amelyet a köztársasági elnök kül­ képp a csehszlovák-szovjet egyezmény 1943 dött - immár az ausztriai emigrációból - az decemberében történt aláírása után), másfe­ újonnan kinevezett német kancellárnak, lől - s főleg! - pedig a Beneš elnök vezette hi­ Karl Dönitznek, s amelyben a szlovák ál­ vatalos csehszlovák politikai emigráció állás- lamnak az új Európáért harcoló német bi­ foglalása; Beneš nem csak a szlovák antifa­ rodalom melletti hűségéről van szó. siszta ellenállás demokratikus államjogi kö­ Az 1939 és 1945 között fennállt veteléseit utasította el, hanem továbbra sem szlovák állam vitathatatlanul az állami­ volt hajlandó a szlovák nemzet identitásának ság megvalósulásának egyik lépcsőfo­ elismerésére, és ragaszkodott a csehszlovák kát jelenti a modern szlovák történe­ nemzet fikciójához. lemben. Létrejöttének körülményei, Úgy vélem, az emigráns kormány fentebb mindenekelőtt pedig a hitleri Németor­ említett állásfoglalásai 1943 és 1945 között szággal szemben megalázó csatlós vi­ jobban hozzájárultak a fennálló szlovák csat­ szonyban lévő háborús szlovák állam lósállam eszméjének megerősítéséhez, mint rendszerének jellege nem csupán az eu­ magának az államnak a politikája és a propa­ rópai, de a hazai közvélemény szemé­ gandája, mely utóbbi az önálló szlovák állam ben is degradálták őt, s ez utóbbi össz­ létét demagóg módon összekapcsolta a szlo­ nemzeti fegyveres felkeléssel fejezte ki elutasítását. Ez azonban nem volt azo­ vák nemzet szellemi sőt fizikai létével. Az 1944 őszén zajló össznemzeti és anti­ nos a szlovák államiság elutasításával, fasiszta fegyveres felkelés Szlovákia egyenjo­ amely mindenkor - ma is - csak a tota­ gú helyzetének elve alapján deklarálta a kö­ litárius politikai rendszerek keretein zös csehszlovák állam felújítását (a felkelés kívül, a polgári demokrácia feltételei által felszabadított területeken ez az államjo­ között valósulhat meg. Minden más kísérlet rövid ideig tartott és gi modell sikeresen működött), s ezt követően a helyzet lényegesen egyszerűsödött - és po­ fog tartani, s előbb-utóbb sikertelenül végző­ larizálódott. Akik továbbra is az önálló szlo­ dik. Az 1939-1945 között létezett első Szlo­ vák államiság 1939 márciusában megvalósult vák Köztársaság történetének talán ez a tör­ formájának a hívei voltak, csupán két (pers­ ténelmi tanulsága - ha egyáltalán létezik pektíva nélküli) lehetőség közül választhat­ ilyesfajta tanulság. (Fordította: G. Kovács tak: a politikai passzivitás, a lemondás s a László) �G. Kovács László Jozef Tiso nemzetfogalmának legfőbb sajátosságai Jozef Tiso nemzetfogalma, a Szlovák Köztársaság egykori elnökének a nemzethez/nemzetekhez való viszonya mindeneke­ lőtt azért érdemel figyelmet, mert az államfő eszmei állásfoglalásai alá nem becsülhető be­ folyást gyakoroltak az ország politikai és szellemi életére, s döntő mértékben járultak hozzá a hivatalos ideológia meglapozásához. Mindezen túlmenően nézeteinek kritikai ér­ tékelése a ma embere számára is tartogat fontos tanulságokat. Tiso, a politikus és a lelkész gondolkodá­ sában a nemzet központi katagóriaként sze­ repelt. Világnézetének egyik pillérét jelentet­ te. Felfogása szerint a nemzet fölötte áll az egyénnek, akinek, ha a szükség úgy hozza, kö­ telessége bármely áldozatot meghozni a nem­ zetközösségért. Arról, hogy számára mit is jelentett a nemzet fogalma, egy alkalommal így vallott: "A nemzet olyan embercsoport, amelynek közös érdekei, közös vágyai, szoká­ sai vannak, közös területe, amelyen saját akaratából az önálló nemzet életét akarja él­ ni." Ezt a definíciót - amely a Slovák című központi napilapban látott napvilágot 1940. április 10-én - egészíti ki a köztársasági elnök udvari filozófusának nevezett Štefan Polakovič Tisova náuka (Tiso tanítása, 1941) cí­ mű kötetében olvasható meghatározás, mi­ szerint "a nemzet egy szellemi képződmény, amely eredendően rendelkezik bizonyos, a természet Teremtőjétől kapott tulajdonsá­ gokkal." Ez utóbbi idézet azért is figyelemre mél­ tó, mert rávilágít Tiso nemzetértelmezésének eszmei alapjára, a keresztény nacionalizmus­ ra, amely a Szlovák Köztársaság szellemi éle­ tében az egyik alapvető irányzatot jelentette. Az etnikai nemzetfogalom Tisonál, a katoli­ kus papnál, meghatározó jelentőségű vallási dimenziót kapott. Tiso már évekkel a Szlovák Köztársaság megszületése előtt, egy 1934-es írásában az azonos származás és a közös vonások mellett fontosnak tartotta kiemelni a kultúra össze­ kötő szerepét. Véleménye szerint a nemzet, ez az organikus képződmény nem létezhetne a közös kulturális örökség, az évszázadokon át létrehozott szellemi közkincs újbóli bir­ tokbavétele nélkül. Legfontosabb téziseinek egyike szerint a nemzeti lét folytatása elkép­ zelhetetlen a kulturális hagyományok átörö­ �kítése nélkül, s ha egy nemzeten belül "szel­ lemi rothadás" üti fel a fejét, akkor pusztulá­ sa elkerülhetetlenné válik. Nem igényel tehát különösebb indoklást, miért emelte ki külön is a nemzet lelkületének megerősítését, szellemi életének fejlesz­ tését - többek között abban az 1939. március 30-án elmondott programadó rádióbeszédé­ ben, amelyben a nevével is fémjelzett új ál­ lam szellemiségének megfelelően "a szlovák történelem, irodalom, művészet és szocioló­ gia roppant gazdagságát" hangsúlyozta, s na­ cionalista doktrinájához hűen a nemzeti lel­ kület megerősítésének egyik fő indokát ab­ ban jelölte meg, hogy e lelkületet "ne törhesse meg semmiféle idegen befolyás, s ne hagyja magát meglepni semmiféle újdonságok által." (Slovák, 1939. április 1.) "A nemzetet egyedül a belülről fakadó lelki erő mentheti és tart­ hatja meg" - szögezte le 1940 őszén is. (Slo­ vák, 1940. október 29.) A fentiek fényében természetesnek te­ kinthető, hogy a nemzeti nagyság kritériuma­ it mindenekelőtt a szellemi értékekben látta, és sosem felejtette el hangsúlyozni, hogy a nemzeteknek területük nagyságára és lélek­ számukra való tekintet nélkül azonos létjoga­ ik vannak. A nemzeti léthez való jog azonban csakis egy alapvető követelmény teljesülése, neve­ zetesen az autonómia megvalósulása esetén juthat érvényre. Tiso az első pillanatban ho­ mályosnak tűnő "autonómia" szónak egyér­ telmű jelentést ad: önállóságnak fordítja, s különös gonddal húzza alá, hogy az önállóság a nemzet legfőbb, természet adta joga. De nem csak jog, hanem létfeltétel is: "Nemzet­ nek lenni önállóság nélkül annyit tesz, mint pusztulásra ítélni azt a nemzetet" - állapítja meg az autonómia fontosságáról szólva. (Slo­ vák, 1940. szeptember 24) A nemzet önállósága mindvégig afféle eszmei iránytű maradt mind Tiso, mind a hi­ vatalos szlovák kül- és belpolitika számára, sőt a végső vereség és az összeomlás közeled­ tével a nemzeti különállás és önrendelkezés gondolata egyre nagyobb hangsúlyt kapott, s a nemzetközösség önállóságát megtestesítő saját állam a hivatalos megnyilatkozásokban és a sajtóban mitikus jelentőségűvé nőtt. Tiso elnök Március 14-e eszméje (Idea 14. marca) című, a Szlovák Köztársaság megalakításá­ nak hatodik évfordulója alkalmából írott cik­ kében többek között azt állapítja meg, hogy az önálló szlovák állam "a szlovák nemzet egyedülálló gyarapítójának" bizonyult, s a szlovák nemzetet csak saját államának meg­ teremtését követően írták be "a világ felnőtt korú népeinek anyakönyvébe". (Slovák, 1945. március 14.) Az önállóság Tiso értelmezésében jogon és létfeltételen túl kötelességet is jelent: a nemzetnek önmagával szembeni legfőbb kö­ telességei egyike az önállóság akarása és védelmezése. Az egyénnek a nemzethez való pozitív viszonya ebből az aspektusból alapve­ tő követelményként jelenik meg, mely köve­ telmény Tiso megfogalmazása szerint az iste­ ni parancsolatokkal egyenértékű: "A nemzet iránti szeretet a vallás parancsa, s a negyedik parancsolat ellen vét, aki nem szereti nemze­ tét. Az ember, aki elárulja nemzetét, nem csak az evilági áruló bélyegét viseli magán, hanem azét a vétkesét is, aki nem tartja meg az isteni parancsolatokat." (Slovák, 1939. au­ gusztus 29.) E ponton a hivatalos ideológia rangjára emelt keresztény nacionalizmus definíciójá­ nak lényegéhez értünk, amelyet az elnök tö­ mören és világosan így fejezett ki: "Az, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, annyit tesz, hogy először önmagunkat kell szeretnünk, s aztán felebarátunkat. A keresz­ tény szeretet alapja az önmagunk iránti sze­ �retet. Ebből következik a keresztény nacio­ nalizmus, miszerint először saját nemzetün­ ket kell szeretnünk, aztán a többit. Más a nem keresztény nacionalizmus, amely csak önma­ gát szereti, és sovinizmussá nő át." A keresz­ tény nacionalizmus pragmatizmusát, humá­ nus oldalait és toleráns voltát ecsetelve Tiso rendkívül optimista következtetésekre jutott: "A nacionalizmus a magáét (tehát önmagát) szereti, de nem szabad gyűlölnie azt, ami el­ térő; önmagát építi, de nem szabad pusztíta­ nia másokat; önmagát erősíti, de nem vá­ lasztja szét, ami egész." (Slovák, 1939. au­ gusztus 29.) Az általa ideálisnak látott és lát­ tatott nacionalizmus pozitivitását hangsú­ lyozta például az Andrej Hlinka halálának első évfordulója alkalmából, 1939. augusztus 16-án Rózsahegyen (Ružomberok) elmon­ dott ünnepi beszédében is, melyben többek között leszögezte: "Szenvedélyes szlovák na­ cionalisták voltunk, vagyunk és maradunk, a mások iránti legcsekélyebb gyűlölet nélkül." Tiso felfogása szerint tehát a keresztény lel­ kületű nacionalizmus nem irányul más nemze­ tek ellen, legfőbb tartalma a nemzet és a haza ön­ zetlen szeretete, elsőrendű célja pedig a nemzet spirituális felemelése. A különböző nacionaliz­ musok közötti összeütközés, véleménye szerint nem jelenthet veszélyt, hiszen a különbségek és az esetleges ellentétek sokkal kisebb súllyal esnek latba, mint az európai nemzeteket összekötő uni­ verzális eszme és közös tradíció, a kereszténység. A kereszténység azonban nem csak a nemzetközi közösség összetartó erejét jelenti, hanem minde­ nekelőtt azt a szellemi erőt, amely a szlovákság fennmaradását biztosította. "A keresztény hit megőrzése - jelentette ki Tiso már említett 1939. augusztus 16-i beszédében - tette lehetővé, hogy a szlovák nemzet nemzetként megmaradjon... Népünk keresztény és nemzeti hagyománya oly szorosan összekapcsolódik, hogy lehetetlen egy­ mástól elválasztani őket." Nem érdektelen megjegyezni, hogy a Tiso által ideálisnak tekintett, mások iránt is tole­ ranciát tanúsító nacionalizmus megkülön­ böztetése a "nem keresztény" és sovinizmus­ sá fajuló nacionalizmustól óhatatlanul elha­ tárolódást jelentett a más nemzetek iránti gyűlöletet és a rasszizmust nyíltan hirdető nácizmustól - más kérdés, hogy ez az elhatá­ rolódás a gyakorlati politikában csak áttéte­ lesen s kis mértékben éreztette hatását, s épp akkor bizonyult teljesen illuzórikusnak, ami­ kor kezdetét vette az ország történelmének legsötétebb fejezete, a zsidónak minősített lakosok túlnyomó többségének deportálása a náci halál táborokba. Tiso nemzetértelmezésében tehát nem ta­ lálunk nyíltan kirekesztő, a gyűlölködést és az emberiesség elleni bűntetteket ab ovo iga­ zoló elemeket. Bár újra és újra hangsúlyozza, hogy állama a szlovák nacionalizmus legfon­ tosabb célkitűzésének a megvalósulása, s lé­ tének értelme a szlovák nemzet sokoldalú fej­ lődésének biztosítása, nem adja fel azon meggyőződését sem, mely szerint ha a többi nemzet is az önszerető, de mások ellen nem irányuló nacionalizmus szellemében fog élni, s megvalósul e nacionalizmusok valamiféle harmóniája, akkor "elkövetkezik a nemzetek nagy testvéresülése, mert a magunké iránti nagy és forró szeretet mellett a nemzetek lel­ kében sem hely, sem idő nem lesz az idege­ nekkel szembeni gyűlölet számára." Ismételten az 1939. augusztus 16-i be­ szédből idéztünk, mely az első Szlovák Köz­ társaság egyik legfontosabb ideológiai alap­ vetését tartalmazta. Számos lényeges megál­ lapítása közül még egyet szeretnénk kiemel­ ni: Tiso a keresztény nacionalizmus elveit az országon belüli kisebbségi kérdés megoldása­ kor is alkalmazni kívánta, és "valamennyi más nemzetiségű polgárnak" igazságosságot s a "keresztényi szeretet szellemének" megfe­ �lelő bánásmódot ígért: A gyakorlat azonban e kell válnia államával, hiszen sorsuk 1938. ok­ tekintetben is élesen eltért az elmélettől. tóber 6-át - Szlovákia autonómiájának kihir­ A nemzet önszeretetének legtermészete­ detését-s kivált 1939. március 14-ét követő­ sebb következménye önmaga boldogságának en elválaszthatatlanul egybefonódott. "Szlo­ keresése, azaz a szellemi és anyagi felemelke­ vák hazafinak és ideálisan nemzetinek lenni dés biztosítása. E cél elérésének eszköze az annyit tesz, mint a szlovák állam odaadó épí­ állam, amely lehetővé teszi mindazt, amire az tőjének lenni. A szlovák nemzet iránti szere­ egyének és a kisebb közösségek önmagukban tet a szlovák állam iránti odaadásban és hű­ képtelenek. Ha a nacionalizmus - az elnök ségben konkretizálódik" - szögezte le neveze­ szavaival élve - "belső hajtóerő, amely érté­ tes, 1939. március 30-i rádióbeszédében. ket teremt egy bizonyos nemzetközösség Amikor az elkerülhetetlen bukás már előre­ hasznára", akkor az állam a közjó megterem­ vetítette árnyékát, az állam és a nemzet sors­ tésének és megőrzésének külső kerete, min­ közösségének hangoztatása vált a hivatalos denekelőtt pedig eszköze. Ebből az értelme­ propaganda legfontosabb tézisévé. A nemzet zésből egyenesen következik, hogy a nemzet és az állam közé egyenlőségjel került, majd az állam fölött áll, melynek képviselői csakis egyre több megnyilatkozás utalt arra, hogy az a nemzettől eredeztethetik hatalmukat. Te­ állam megőrzése olyan cél, melynek érdeké­ kintélyük s az állam tekintélyének alapja a ben a nemzetnek önmagát, jövőjét is kockára nemzet szuverenitása. kell tennie. A nemzet szuverén voltának bizonygatása Tiso felfogása szerint a nemzet csak ak­ Tiso és hívei különféle megnyilatkozásaiban kor hozhat létre szilárd és időtálló állami a leggyakrabban szereplő motívumok közé struktúrát, ha lélekben is egyetlen nagy kö­ tartozott, s ennek oka aligha igényel részlete­ zösséggé válik, s ha a szlovákok a jogok és kö­ sebb magyarázatot: a németekkel kötött szö­ telességek tekintetében is egyenlőek lesznek. vetség Szlovákia szuverenitását a háború ki­ Tehát nem tekintette elegendőnek a közös terjedésével párhuzamosan minél inkább nyelv, kultúra, terület, a közös hagyományok kérdésessé tette, annál inkább szükségessé biztosította alapot, hanem a nemzet egysége­ vált tehát, hogy a hazai közvéleményt az or­ sítésének szociális és szociálpszichológiai vo­ szág önállóságának valóságosságáról meg­ natkozásait is figyelembe vette. A sosem létezett nemzeti egység dicsőíté­ győzzék. Nem kevésbé fontos volt annak a "történelmi szükségszerűségnek" a megvilá­ sében és misztifikálásában maga mutatott gítása, melynek az állam hivatalos ideológu­ példát híveinek, de az 1944 augusztusában sai szerint logikus módon és elkerülhetetle­ kitört nemzeti felkelés napjaiban ő is kényte­ nül a csehekkel való szövetség felbomlásá- len volt - a nyilvánosság előtt is - beismerni, hoz/felbontásához és a saját állam megte­ hogy a nemzeten belül igenis vannak "hűtle­ nek", "árulók", "megtévesztettek" és "kalan­ remtéséhez kellett vezetnie. Tiso is számos alkalommal hangsúlyozta, dorok". Az egységről vallott felfogását azon­ hogy a Szlovák Köztársaság létrehozása a ban az elmélyülő katonai, politikai és gazda­ nemzetfejlődés természetes és messzemenő­ sági válság csak megerősíteni látszott: az en kívánatos következménye. Mondanivaló­ összefogás demagóg és immár teljesen irreá­ jának azzal kívánt nyomtékot adni, hogy újra lis jelszavát szegezte szembe a fenyegető vég­ és újra leszögezte: a szlovák nemzetnek eggyé veszéllyel. 1944. október 30-án a németek ál­ �tal elfoglalt Besztercebányán (Banská Bystri- tekintet nélküli egyenlőségét hirdető keresz­ ca) - a hegyekbe visszaszorított felkelés köz­ ténység mesterséges, ám a történelemben oly pontjában - mondott beszédében sem tagadta gyakori szintetizálását. Az etnikai nemzetfel­ meg önmagát, amikor kijelentette: "...minden fogás alapján s a Szlovák Köztársaság kül- és nemzetnek természetes törvénye, hogy csak belpolitikai helyzetével érvelve mi sem volt akkor lehet szerencsés és boldog, ha vala­ könnyebb, mint a nemzeti egység követelmé­ mennyi tagja a kötél ugyanazon végét húzza." nyének hangzatos megfogalmazása. Nem célunk e helyt annak a sajnálatosan (Slovák, 1944. november 1.) Az államról vallott instrumentalista fel­ gyakori jelenségnek a boncolgatása, hogy mi­ fogását jól tükrözi az 1944. július 12-én Baj­ lyen következményekkel jár az egyén alapve­ mócon (Bojnice) a Hlinka Gárda (Hlinkova tő szabadságjogaira, sőt emberi néltóságára garda) újonnan kinevezett tisztjei előtt el­ nézve az egységeszmény hatalmi eszközökkel mondott beszéde, amelyben többek között le­ (is) történő megvalósítása, csupán azt jegyez­ szögezte: "Az állam annak a rendnek a meg­ zük meg, hogy a "szenvedélyes szlovák nacioszervezése, amely a nemzetnek körülménye­ nalizumus" diktatórikus vizonyok kialakulá­ ket és előfeltételeket biztosít, hogy éljen, fej­ sához, a nemzet belső megosztottságának tra­ lődjön, és életének minden területén gyara­ gikus elmélyüléséhez és a Németországnak podjon." (Slovák, 1944. július 14.) Nem ke­ való teljes behódoláshoz vezetett. Mindezen véssé figyelemre méltóak voltak két évvel ko­ túl pedig végzetes szerepet játszott egy nép­ rábban, 1942. július 1-én a Hlinka Szlovák csoport tragédiájában, s jóvátehetetlenül Néppártjának (Hlinkova slovenská ľudová diszkreditálta a Tiso által oly patetikusan strana - HSLS) tagjaihoz intézett szavai: eb­ megfogalmazott eszmét. Mint ismeretes, a Szlovák Köztár­ ben a beszédben különös hangsúlyt kapott az állam rendőri szerepe a társadalom egységét saságban az etnikai elv alkalmazása kezdettől bomlasztó "önzés" elleni harcban. Nem tit­ fogva antiszemita törvénykezésben, a zsidó­ kolta, hogy valamennyi társadalmi probléma nak minősített polgárok diszkriminálásában megoldásánál fontos szerepet szán az állam nyilvánult meg. erőszakszervezeteinek. Az állam ezúttal már Tisonak, a lelkésznek és a morálteológia az egyének s végső soron a nemzet fölött álló kiváló ismerőjének tisztában kellett lennie képződményként jelenik meg: "Szükséges, azzal, hogy a sajátjának vallott eszmények és hogy az állam éljen hatalmi helyzetével, s a rasszista ideológia s politikai gyakorlat kö­ nemkülönben, hogy az egyének engedelmes­ zött feloldhatatlan ellentmondás uralkodik. kedjenek az állam utasításainak." A totalitá­ Az 1941-ben életbe lépett, és a jogfosztó, le­ riánus rendszer vezetőjének szavai önmagu­ alacsonyító rendeletek riasztó tárházát tar­ kért beszélnek. talmazó ún. Zsidó Kódex s az 1942-ben vég­ Tiso az etnikai nemzetfelfogás híve volt, s rehajtott deportálások igazolásához az el­ e felfogását elvi síkon össze tudta egyeztetni nöknek valóságos ideológiai salto mortalét a kereszténység univerzalizmusával; a nacio­ kellett végrehajtania, s ő képesnek bizonyult nalizmus és a sovinizmus közötti különbség- erre. A részben kényszerűségből vállalt gya­ tétel révén igazolni vélte a szlovák nemzeti korlati politika céljaihoz, a németek és legoemancipációs mozgalmakban gyökerező na­ daadóbb hazai híveik követeléseihez igazod­ cionalizmus és az emberek származásra való va ő is a nácik által pontosított és "tökéletesí­ �tett" biológiai nemzetfogalom szószólójává válik, s ezúttal már egy végletesen kirekesztő, rasszista koncepciót próbál meg kibékíteni a keresztény nacionalizmus eszméjével. A nemzeti önszeretet parancsa érvényben marad, de a zsidóság viszonylatában szó sincs semmiféle koegzisztenciáról, a gyűlölet hiá­ nyáról: az elnök szerint a keresztény lelkület irányukban egészen másképp nyilvánul meg. 1942 augusztusában elhangzott hírhedt holicsi (Holíč) beszédében egyebek között ezt mondta: "Még egy kérdést említenék, amely szóba került, mégpedig a zsidókérdést. Úgy­ mond keresztényi-e, ami történik. Embersé­ ges-e? Nem rablás ez? De kérdem én: Keresz­ tényi-e, hogy a szlovák nemzet meg akar sza­ badulni örökös ellenségétől, a zsidótól? Ke­ resztényi ez? Az önmagunk iránti szeretet is­ ten parancsolata, s ez a szeretet azt paran­ csolja nekem, hogy távolítsak el magamtól mindent, ami árt nekem, ami veszélyezteti az életemet. S hogy a szlováknak a zsidó elem az életét veszélyeztette, erről, azt hiszem, senkit nem kell győzködni." (Slovák, 1942. augusztus 18.) Néhány héttel korábban, a zágrábi Neue Ordnungnak adott nyilatkozatában leszögezte: "A nemzetünk iránti, a katolikus morál által hirdetett szeretet Szlovákiában a szlovák nem­ zet valamennyi kártevője elleni eredményes harcban is megnyilvánult. Régóta e kártevők­ höz tartozott a zsidó, aki a szlovák népet politi­ kailag elnyomta és gazdaságilag kizsákmányol­ ta, s elpusztítására törekedett... Mindaz, amit a zsidókérdésben cselekedtünk, megfelel a né­ pünk iránti szeretetnek." Tisonak a zsidók deportálásáért viselt poli­ tikai és erkölcsi felelősségét a legkevésbé sem csökkenti, hogy elnöki jogkörével élve mintegy ezer zsidót mentesített - családtagjaikkal együtt - a deportálási törvény hatálya alól, s ily módon megközelítően ötezer ember megmene­ külését tette lehetővé - legalábbis 1944 őszéig, amikor a megszálló német csapatok és hazai se­ gítőik már a mentesítést igazoló okmányok bir­ tokosait is letartóztatták és deportálták. Tiso nézeteinek végzetes irányú változását pontosan tükrözi már említett, 1944 júliusában Bajmócon elmondott beszéde, amelyben kijelen­ tette: "A nemzet biológiai egység, tehát magától a természettől adott természetes egység." Ekkorra már a báni (Bánovce nad Bebravou) plébános, a Szlovák Köztársaság elnöke többször is túllépett azon a határon, amelyen egy katolikus papnak semmiképp sem lett volna szabad átlépnie. Semmi kétség, Tiso a náci korifeusoktól elté­ rően nem tartozott a fajirtás, a barbár jelszavak jegyében végrehajtott tömeggyilkosságok ideo­ lógusai közé, de morális tekintélyének teljes sú­ lyával képviselt téveszméi, végzetesen rossz ügyek melletti nyílt vagy közvetett kiállása, az önkorrekciónak legfeljebb halvány lehetőségét felvillantó, ám országa és nemzete tragédiáját csak súlyosbító magatartása miatt nem tarthat számot a történelem felmentő ítéletére. A keresztény nacionalizmus elméletének csődjét földönfutók tömegei, deportáltakkal zsúfolt, a haláltáborok felé zakatoló vonatok, tömegsírok, s egymás ellenségeivé vált és ön­ magukkal is meghasonlott emberek százezrei tanúsították. �Michal Barnovský Szlovákia 1945-1960 közötti államjogi helyzetének néhány kérdéséhez Amikor 1993. január 1-jén a csehszlovák állam szétesett, cseh politikai körökben két, a létezésének értelmét értékelő tézis jelent meg. Az egyik szerint a csehek és a szlovákok közös állama beteljesítette küldetését: meg­ védte a szlovák nemzetet a megszűnéstől, meggyökereztette a demokráciát, és maga­ sabb kulturális, műveltségi és gazdasági szintre emelte. A másik tézis ennek az állam­ nak a művi voltát hangsúlyozta. Az az állam, amely már két alkalommal nem bírta ki a nemzetközi megrázkódtatásokat, és ellenál­ lás nélkül szétesett, az az állam, amelyben a szétválás iránti vágy erősebb volt mint az in­ tegráció, nem lehet természetes képződmény. Magának a Csehszlovák állam művi jellegé­ nek a gondolata nem volt új. - A maga idejé­ ben így jellemezték a folyamatot a Komin­ tern, a náci propaganda, továbbá a Hlinkaféle Szlovák Néppárt ideológusai (a második világháború alatt és azután is). A szlovák racionális irányultságú politi­ kai erők egy része, beleértve az ilyenfajta historizáló publicisztikát is, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnését és az önálló szlovák állam létrejöttét nagy törté­ nelmi eseményként, a szlovák nemzet évszá­ zados vágya beteljesüléseként értékelték. Ez­ zel összefüggésben megjelentek az első Szlo­ vák Köztársaság (1939-1945) keletkezésé­ nek, létének és rendszerének az átértékelésé­ re irányuló törekvések. Néhányan még azt is állították, hogy az első Szlovák Köztársaság nélkül nem lett volna második Szlovák Köz­ társaság sem. A politika irányítói politikai programjai­ kat és döntéseiket mindig történelmi argu­ mentumokkal támasztják alá, és a történe­ lemből azt választják ki, amire pillanatnyilag szükségük van. A történészeknek nem lenne szabad ilyen sémákat és ítéleteket alkotni konkrét elemzés nélkül. Államok gyakran sokkal prózaibb okokból jönnek létre és szűn­ nek meg, mint azért, hogy be kell teljesíteni­ ük, vagy hogy beteljesítették a történelmi küldetésüket. Másrészt túl sok művi állam lenne, ha ezt a címkét ragasztanánk valamenynyire, amely nagyobb ellenállás nélkül szűnt meg a nemzetközi "földrengések" közepette. Ugyancsak nehéz alátámasztani azt a tézist, �hogy a szlovák nép vágyai évszázadokon ke­ resztül az önálló szlovák állam felé irányul­ tak. A kis államok keletkezése és létezése csaknem elképzelhetetlen a nagyhatalmak egyetértése vagy garanciái nélkül, és 1918ban a győztes hatalmaknak érdekében állt a Csehszlovák Köztársaság létrejötte, a máso­ dik világháború alatt pedig a felújítása. Meg­ vizsgálhatjuk, melyik nagyhatalomnak fűző­ dött nagyobb, és melyiknek kisebb érdeke eh­ hez, valamint ezen érdek indítóokait, de az tény, hogy a Csehszlovák Köztársaság fel­ élesztésének a kérdése nem volt vitás kérdés a Hitler-ellenes koalícióban. A háború idején a szlovák politikusok so­ raiban több változat is keletkezett Szlovákia bekapcsolásáról és államjogi helyzetéről, de csak azok voltak reálisak, amelyek Szlovákia jövőjét a Csehszlovák Köztársaság létével kötötték össze. Miután a Hitler-ellenes koalí­ ció hatalmai elismerték a londoni csehszlo­ vák kormányt (1941-1942), a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió pedig 1943 de­ cemberében szövetségi szerződést kötött, gyakorlatilag Szlovákia sorsa is eldőlt. A szö­ vetséges hadseregek oldalán harcoló külföldi csehszlovák katonai egységek létrejötte, va­ lamint a Szlovák Nemzeti Felkelés 1944-ben megerősítették ezt a tényt, de a külső tényező volt a döntő. Szlovákia a felkelés nélkül is betagolódott volna ebbe az államalakulatba. Senki sem végzett volna közvéleménykutatást, nem lett volna semmiféle népszavazás. Az akkori szlo­ vák néppárti képviseletnek, amely az utolsó pillanatig együttműködött a nácizmussal, a legkisebb esélye sem volt arra, hogy meg­ mentse a szlovák államot. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzeti állam gondo­ lata halott lett volna. A Szlovák Kommunista Párt illegális vezetése 1944. július 7-én a kö­ vetkezőket írta K. Gottwaldnak Moszkvába: "Ha ennek az államnak (Szlovák Köztársaság - M.B.) más tartalma lenne és más rezsim ve­ zetné, nem is beszélve a szövetégeseiről, szlo­ vák álláspontból nem lehetne semmit felhoz­ ni ellene. Nem csoda, hogy itt a tisztességes emberek részéről nagyon komoly mozgalmak keletkeznek, hogy megváltoztassák a rend­ szert, az államnak szociális töltetet adjanak, de az államot meghagyják. Ezt a teljesség kedvéért említjük meg, hogy világos legyen, London (a londoni csehszlovák kormány M.B.), amely támadja az államot, annak önál­ lóságát, és úgy véli, hogy ezáltal a rendszert is támadja, mellélő." Azezirányú törekvéseket azonban a külső tényezőn kívül - a Csehszlovák Köztársaság nemzetközi elismerése - további tényezők is korlátozták. Szlovákiát az akkori Szlovák Köztársaság határain belül, a bécsi döntés megfosztotta a Horthy-Magyarország által megszállt déli területektől. A győztes hatal­ mak támogatása nélkül ezek visszaadása el­ képzelhetetlen volt. A polgári ellenállási mozgalom képviselői egy időben azért aggód­ tak, hogy a szlovák kommunisták ne éljenek vissza a szlovák államisággal úgy, hogy Szlo­ vákiát mint szövetségi köztársaságot a Szov­ jetunióhoz csatolják. Bizonytalanság uralko­ dott abban a kérdésben, hogy a szlovák álla­ mot fenn lehet-e tartani. J. Lettrich, a De­ mokrata Párt elnöke 1946 júniusában kije­ lentette, hogy a jelenlegi geopolitikai hely­ zetben Szlovákia nem törekedhet önállóság­ ra, "mert Szlovákia szomszédai.... Szlovákiá­ nak ezt a nemzeti és állami önállóságát fel­ számolnák." Végülis a szlovák államiság gon­ dolatának nem voltak mély gyökerei, nem volt meghonosodva. A Szlovák Állam hirtelen jött létre, Hitler segédletével, és rövid ideig tartott. Az adott helyzetben a kisebb rossznak tartották. Egy­ �szóval a szlovák állam létrejöttének és fenn­ maradásának a lehetősége bizonytalan és ke­ véssé valószínű volt, sok kérdőjelet vont ma­ ga után, míg a Csehszlovák Köztársaság fel­ élesztése a háború végén egészen reális alter­ natíva, csaknem kész tény volt. 1945-ben Szlovákia másodszor lépett ugyanabba az államalakulatba - s ez a Cseh­ szlovák Köztársaság. Azonban ez már más Szlovákia és más Csehszlovákia volt. Egy olyan Szlovákia, amely az első (München el­ őtti) Csehszlovák Köztársaság csaknem 20 éves fennállásának, a második Csehszlovák Köztársaság néhány hónapos fennállásának és a Szlovák Köztársaság hatéves létezésének tapasztalataival gazdagodott. Kulcskérdés volt, milyen lesz Szlovákia helyzete a meg­ újult Csehszlovák Köztársaságon belül. Erről már nem a nagyhatalmak, hanem belső poli­ tikai erők döntöttek. Benešnek az a törekvé­ se, hogy Szlovákia állam jogi helyzetének a lé­ nyeges megváltoztatása nélkül, azaz az egy­ séges csehszlovák nemzet eszméje és a tarto­ mányi rendszer alapján kell felújítani a Csehszlovák Köztársaságot, már a háború idején vereséget szenvedett. A Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT), amely mint forradalmi szerv 1944. szeptem­ ber 1-jén legalizálta tevékenységét, elvetette a csehszlovakizmust, és a szlovák kérdés megoldásának új koncepcióját vetette fel, amely a szlovák nemzet önállóságának az el­ ismerésére és az egyenlő az egyenlővel elvé­ nek érvényesítésére épült. A felszabadított területen átvette az államhatalmat, és a lon­ doni csehszlovák kormánytól megtagadta a belpolitikai függetlenséget Szlovákiában. Beneš és követői számára nem maradt más hát­ ra, mint visszalépni. Az új szlovák politikai képviselet győzelme azonban nem volt végle­ ges, államjogi szempontból nem eredményez­ te a két nemzet, a csehek és a szlovákok egyenjogú helyzetét, még ha a szlovákok füg­ getlenségét elismerték és egyenjogúságukat proklamálták is. A szlovák nemzeti felkelés, amely a szlo­ vákok és a csehek egy államalakulaton belüli együttélésére tette le a voksot az egyenlő az egyenlővel elve alapján, történelmi lehetősé­ get jelentett, hogy a Csehszlovák Köztár­ saságot új alapokra építhessék. Ezt a lehető­ séget azonban elszalasztották. Mindkét szlo­ vákiai politikai párt, a Demokrata Párt és a Szlovák Kommunista Párt, fokozatosan arra a következtetésre jutott, hogy szükség van a Csehszlovák Köztársaság föderalizálására. Az SZNT 1945. május 26-án ebben a szel­ lemben egyöntetű döntést hozott. Emellett, a cseh közvéleményre való tekintettel, nem használtak olyan fogalmakat, mint föderáció és autonómia. A Csehszlovák Köztársaság nem szövetségi állam lett volna, hanem egy­ séges állam sui generis, ami azt jelenti, hogy rendelkezett volna szlovák nemzeti szervek­ kel, cseh nemzeti szervekkel, a közös ügyeket pedig összállami szervek irányították volna a Csehszlovák Köztársaság egységének és oszt­ hatatlanságának a megőrzése mellett. Ennek ellenére 1945-1948 között vala­ mennyi cseh politikai párt elvetette a cseh­ szlovák föderáció gondolatát. A csehek to­ vábbra is a cseh országrészek egyikének te­ kintették Szlovákiát. Az 1946 decemberi közvéleménykutatások szerint a megkérde­ zettek 65 százaléka hitt a csehszlovák nemzet létezésében. A csehek mint csehszlovákok, tehát az egységes csehszlovák nemzet hívei, de úgy is mint a többségi nemzet, nem érezték szükségét, hogy megvédjék saját függetlensé­ güket és saját nemzeti állami szerveket hoz­ zanak létre. Sajátjuknak tartották az orszá­ gos szerveket, és a szlovákok szemére vetet­ ték, hogy privilégiumokat követelnek, amikor kitartanak az SZNT és a Megbízottak Testü- �lete mellett. 1938. október 6-át (autonómia) és 1939. március 14-ét a szlovákok árulásá­ nak tartották, a Szlovák Nemzeti Felkelést pedig a cseh nemzet ellen a múltban elköve­ tett igazságtalanság jóvátételeként tekintet­ ték. Bár a háború után a nemzetközi helyzet radikálisan megváltozott, egyetlen hatalom sem támogatta az önálló szlovák állam létre­ hozását, a szlovák szeparatizmustól való fé­ lelem a csehek körében mégsem múlt el. A szlovák politika sikertelenségének a másik oka az volt, hogy a szlovák politikai pártok nem képviseltek egységes álláspontot Szlovákiának a Csehszlovák Köztársaságon belüli helyzetének kérdésében. A Demokrata Párt és a Szlovák Kommunista Párt egyetér­ tése rövid ideig tartott. Lényegében már az első prágai egyezmény (1945. május 31 - jú­ nius 2.) megkötésével véget ért, amikor a kommunisták a CSKP prágai vezetésének utasítására felhagytak a föderáció követelé­ sével. A Demokrata Párt képviselői a Cseh­ szlovák Köztársaság kormányával való prá­ gai tárgyalások során ugyan felvetették a fö­ deratív rendezés gondolatát, de amikor a cseh pártok ellenállásába ütköztek, nem tar­ tottak ki követelésük mellett. Úgy tűnik, egyik politikai erő sem értette meg kellőkép­ pen, hogy éppen most, néhány héttel a háború befejeződése után Európában, kínálkozik a legmegfelelőbb pillanat a föderáció törvényesítésére, és így hosszú időre elodázták ezt a lehetőséget. Később rosszabbodtak a feltételek. A szlovák kérdés megoldása a hatalmi-politikai harc részévé vált, az egyes politikai pártok stratégiai, taktikai szándékaiknak rendelték alá. Az 1946. májusi parlamenti választások után, amikor a Demokrata Párt Szlovákiában megszerezte a szavazatok 62 százalékát, a szlovák kommunisták a centralizáció mellett szálltak síkra, és a föderációt, ami mellett ad­ dig kiálltak, már meg sem említették. A De­ mokrata Párt átvette a kezdeményezést a szlovák nemzeti érdekek védelmében, de a Nemzeti Front talaján elszigetelődött, és de­ fenzívára kényszerült. Több erőt kellett kifej­ tenie saját védelmére és a választás során megszerzett hatalmi pozíciója megtartására, mint Szlovákia egyenjogú helyzetének a biz­ tosítására. Tekintettel arra, hogy a cseh politikai pár­ tok elutasították a cseh-szlovák viszony alkot­ mányerejű -törvény általi rendezését, Szlová­ kia államjogi helyzetének a végleges megoldása elhalasztódott. Az új alkotmányban kellett vol­ na rögzíteni, annak elfogadásáig, a szlovák nemzeti szervek hatáskörét és az országos szer­ vekhez - a kormányhoz, a parlamenthez és az elnökhöz - való viszonyukat politikai egyezmé­ nyekkel határozták meg, melyek eredménye az erőviszonyoktól függött. Az 1945. április 5-i kassai kormányprog­ ram és a három prágai egyezmény 19451946-ban az államjogi rendezés aszimmetri­ kus modelljét rögzítette, mely szerint léteztek szlovák nemzeti szervek és országos szervek, hi­ ányoztak viszont a cseh nemzeti szervek. Ezek szerepét az országos szervek helyettesítették. Az aszimmetria következménye az SZNT és a Megbízottak Testülete jogkörének a korlátozá­ sa, valamint a cseh és a csehszlovák közötti kü­ lönbségek elmosódása lett. Szlovákia köztársaságon belül elfoglalt helyzetét 1945-1948 között, és azután egé­ szen 1968-ig államjogi szempontból úgy le­ het jellemezni, mint bizonyosfajta autonómi­ át az egységes államon belül. Időkeresztmet­ szetben azonban az autonómia mértéke vál­ tozott. Az első prágai egyezmény után a szlo­ vák nemzeti szerveknek még jelentős hatás­ köre volt. Az elnök és a kormány nem avatko­ zott bele az SZNT törvényhozói munkájába. Az elnöki dekrétumok csak az SZNT egyetér­ �tésével léptek hatályba országos szinten. Az rögzíteni. Ezért is törekedtek a kommunisták összes személyi kérdésről az SZNT döntött arra, hogy a Demokrata Pártot a politikai Szlovákiában. A Megbízottak Testülete fele­ életből kiszorítsák, vagy legalábbis meggyen­ lősséggel tartozott a kormánynak az elnöki gítsék hatalmi pozícióit még a választások, ill. dekrétumok teljesítéséért, a megbízottak az új alkotmány elfogadása előtt. Az alkot­ azonban nem voltak alárendelve a miniszte­ mány végleges változatát a hatalom kommu­ reknek. Egyéb területeken a Megbízottak nista monopóliumának a bevezetése után Testülete az SZNT végrehajtó szerve volt. dolgozták ki, és 1948. május 9-én fogadták el. Bár az alkotmány deklarálta a szlovák Szlovákia autonóm helyzete abban az időben a föderalizmus bizonyos elemeit viselte ma­ nemzet önállóságát és egyenjogúságát, a szlo­ vák nemzeti szervek jogköre azonban lénye­ gán. 1946. június 27-e, a harmadik prágai gében a harmadik prágai egyezmény szintjén egyezmény megkötése után azonban az auto­ maradt, és néhány területen a kormány és a nómia mértéke leszűkült. A szlovák nemzeti központi hivatalok ellenőrző szerepe elmé­ szervek csaknem teljes mértékben a kor­ lyült. Ebben az eredményben talán azok a mánynak alárendelt intézményekké degradá­ szlovák kommunisták csalódtak a leginkább, lódtak. A kormány korlátozhatta vagy telje­ akik abban bíztak, hogy a "ki kitől" kérdésé­ sen megszüntethette az SZNT jogszabályal­ nek megoldása után kiszélesedik a szlovák kotó tevékenységét. Az SZNT elnöksége csak nemzeti szervek hatásköre, és fokozatosan a kormány egyetértésével nevezhette ki a kialakulnak a föderáció törvénybe iktatásá­ Megbízottak Testületét és a megbízottakat. A nak a feltételei. Megbízottak Testületének tagjai a kormány­ Az új alkotmány a nemzeti kisebbségek­ elnöknek tették le az esküt. A megbízottak fe­ nek semmiféle jogokat sem biztosított, sőt lelősséggel tartoztak a minisztereknek, sőt a említést sem tett a létezésükről. Ezzel össze­ minisztereknek jogukban állt jogkörüket függében kell szót ejteni a nemzetiségi prob­ Szlovákiában közvetlenül is gyakorolni, saját lematikáról. A ruszin-ukrán kisebbségnek szerveik által. A későbbi időszakban a centra­ volt saját képviseleti szerve, a Prjaševčina lizáció folyamata folytatódott. Ukrán Nemzeti Tanácsa, amely az ötvenes Az 1948 februárjában bekövetkezett for­ évek elején kulturális-művelődési egyesület­ dulatig az előkészített új alkotmány szlovák té alakult át. Politikailag szervezett volt a lé­ részeit nem fogalmazták meg és nem vitatták tező szlovákiai pártokban, képviseltette ma­ meg a parlament Alkotmányjogi Bizottságá­ gát a parlamentben, azSZNT-ben, és saját ál­ ban. Az egyes politikai pártok álláspontjai­ talános és középiskolái voltak. nak a különbsége markáns és nehezen le­ A német kisebbség a kitelepítés áldozata lett. küzdhetővolt, annál is inkább, mivel közeled­ A legbonyolultabb a magyar kérdés meg­ tek a háború utáni második nemzetgyűlési oldása volt. A magyar kisebbséget 1945-ben választások. Tekintettel arra, hogy a Demok­ nemcsak nemzetiségi, de polgári jogaitól is rata Pártnak az Alkotmányozó Nemzetggyű- megfosztották (az antifasisztákon kívül). lésben abszolút többsége volt a Szlovákiában 1945-1948 között a Csehszlovák Köztár­ megválasztott képviselőket tekintve, egyetér­ saságban valamennyi párt a kollektív bűnös­ tése nélkül, gyakorlatilag nem lehetett Szlo­ ség elvéből indult ki, és a magyar kisebbséget vákia államjogi helyzetét az alkotmányban tartotta felelősnek a köztársaság szétverésé­ �ért és az irredentizmusért; és a megsemmisí­ tésére törekedtek kitelepítés, lakosságcsere, ún. reszlovakizáció és belső áttelepítés által. A magyar kérdés megoldását ugyanarra a szintre helyezték, mint a német kérdés meg­ oldását. Hozzá kell azonban tenni, hogy a szlovák politikai képviselet a kassai kor­ mányprogram elfogadásáig mérsékeltebb ál­ láspontot képviselt. Csak azoknak a magya­ roknak a kitelepítésével számolt, akik a bécsi döntés, 1938. november 2-a után jöttek a megszállt szlovák területre, a többiek helyze­ tét pedig a Csehszlovák Köztársasághoz és a demokráciához való viszonyuktól tették füg­ gővé. 1945 áprilisától a szlovák politikai pártok is azonosultak a magyar kérdés megoldásá­ nak a kormány által képviselt koncepciójá­ val. Tekintettel arra, hogy a Hitler-ellenes ko­ alícióban résztvevő nagyhatalmak vezetőinek potsdami konferenciája 1945-ben csak a né­ metek kitelepítésével értett egyet, és a párizsi békekekonferencia 1946-ban nem fogadta el a csehszlovákoknak a magyar lakosság kitele­ pítése iránti követelését, a Csehszlovák Köz­ társaság kormánya a magyar kormánnyal va­ ló tárgyalások útján próbálta meg célját elér­ ni. A magyar kormány beleegyezett a lakos­ ságcserébe, elutasította azonban a magyar la­ kosság kitelepítését. A lakosságcsere keretében Szlovákiából kb. 70 000 magyar települt át Magyarország­ ra. Azután az állami szervek a magyar kérdés belföldi "megoldására" irányították figyel­ müket. Az ún. reszlovakizáció (316 000 sze­ mély részére adtak ki reszlovakizációs bizo­ nyítványt) és a magyar lakosság egy részének (44 000 személy) erőszakos áttelepítése a cseh határ mellé, értendő ezen. Mindkét ren­ delkezés ellentétben állt a demokratikus el­ vekkel, és komplikálta a szlovákok és a ma­ gyarok együttélését és a csehszlovák-magyar államközi kapcsolatokat. A magyarok csak 1948 őszén kapták vissza a polgári jogokat, és fokoztosan az iskolákat és a sajtót is. 1949ben megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (Csemadok). Elhúzódó probléma volt a reszlovakizáltak kérdése. Az alkotmány elfogadásával befejeződött a cseh-szlovák viszony alkotmányjogi provi­ zóriuma, ami politikai egyezményekre épült. Az új alkotmány rögzítette a szlovák nemzeti szerveket, és hatáskörüket olyan formában határozta meg, hogy tulajdonképpen függő­ ségi vagy alárendeltségi viszonyban voltak a kormánnyal. A későbbiekben tovább veszí­ tettek hatáskörükből. El kell mondani, hogy Szlovákia államjogi helyzetének a kérdése a kommunista diktatúra uralomra jutása után veszített jelentőségéből, formális jellege volt, mivel mindenről a kommunista állampárt döntött. Ott, ahol nincs demokrácia, nem respek­ tálják a nemzetek jogait sem. Szlovákia nem lett volna sokkal jobb helyzetben akkor sem, ha létezett volna föderáció, amiről más kom­ munista országok, és 1968 óta a csehszlovák föderáció tapasztalatai is tanúskodnak. A centralizációs irányzatok magából a politikai és a társadalmi rendszer lényegéből fakadtak. A centralizáció az ötvenes években két te­ rületen valósult meg: pártvonalon és az ál­ lamigazgatás vonalán. 1948 szeptemberében a CSKP és az SZLKP szervezeti összevonásá­ val megalakult az egységes kommunista párt, amely az ún. demokratikus centralizmus el­ véhez tartotta magát. Valamennyi, Szlováki­ át érintő kulcsfontosságú és kevésbé lényeges kérdésben a CSKP szűkkörű prágai vezetése döntött. A SZLKP szervei lényegében csak az elfogadott rendelkezések megvalósítását biz­ tosították. A közigazgatás centralizálását az országos hatáskörű minisztériumok és kor­ �mányzati szervek kiszélesítése által valósítot­ ták meg. Míg 1945-1948 között csak három országos hatáskörű minisztérium létezett (külügyek, külkereskedelem és honvédelem), miközben a szlovákok államtitkári funkció­ ban vettek részt ezek irányításában, az ötve­ nes évek elején a szlovák megbízotti hivata­ lok hatásköréből kizárták a nehézipar vala­ mennyi ágát, a vasutakat, a légi közlekedést, a postaügyet, a mezőgazdasági termékek fel­ vásárlását, az állami ellenőrzést és néhány más szaktárcát. Az országos minisztériumok­ ban az államtitkári funkciót megszűntették. A centralizáció további formája az volt, hogy a szlovák nemzeti szerveket szigorúan alá­ rendelték az országos szerveknek - a Megbí­ zottak Testületét a kormánynak, a megbízot­ takat a minisztériumoknak stb. A csehszlovák körülmények között fokoz­ ta a centralizációt az államjogi rendezés aszimmetrikus modellje, a centralizmus tör­ ténelmi gyökerei, amelyek a csehszlovakizmus teóriájára és az ún. szlovák burzsoá naci­ onalizmus elleni harcra épültek. Nem vélet­ len, hogy a "burzsoá nacionalizmus" fogal­ mának az ötvenes években, az akkori idológia és propaganda alapján más töltése volt, mint a többi kommunista országban. Míg a többi országban a Szovjetunióhoz való negatív hozzáálásként értelmezték, Szlovákiában mint csehellenes ideológiát és politikát értékelték, amely "alábecsüli a cseh munkásosztály sike­ reit és Szlovákiának nyújtott segítségét". Ugyancsak nem véletlen, hogy burzsoá nacio­ nalizmussal vádolták azokat a kommunistá­ kat, akik a múltban a föderatív rendezés hívei voltak (G. Husák, L. Novomeský stb.). A centralizációs törekvéseket 19561957-ben ideiglenesen megszakították vagy elfojtották. Az SZKP XX. kongresszusának a hatására a Nemzetgyűlés 1956. július 31-én elfogadta a szlovák nemzeti szervekről szóló alkotmányerejű törvényt, amely kiszélesítet­ te hatáskörüket. Az SZNT megkapta a jogot, hogy elfogadhassa a Szlovákia gazdasági fej­ lesztésének tervéről szóló törvényt és a Szlo­ vákia költségvetéséről szóló törvényt. Az SZNT elnöksége visszakapta a jogkört, hogy kinevezhesse és visszahívhassa a Megbízot­ tak Testületét, részben meggyengült a kor­ mánynak és a minisztériumoknak a szlovák állami intézmények feletti ellenőrző szerepe. Emellett azonban a CSKP KB Politikai Bizottságának 1956. június 4-i határozata ki­ fejezetten megállapítja, hogy a kassai kor­ mányprogramból kell kiindulni, és nem kell következetesen érvényesíteni "a szocialista föderalizmus vagy autonómia koncepcióját". Alig kezdett ez a törvény érvényesülni a gya­ korlatban, a centralizáció új hulláma jelent meg. Az 1960-as alkotmány eltörölte a Megbí­ zottak Testületét, az SZNT-nek pedig össze kellett vonnia a törvényhozói és a végrehaj­ tó hatalmat. A valóságban a nemzeti bizott­ ságok háromlépcsős rendszere mellett az SZNT elveszítette munkájának tartalmát. Szimbólum volt, és nem az államhatalom megtestesítője és végrehajtója Szlovákiá­ ban. Lényegében csak a saját költségveté­ sével gazdálkodott, és az állami terv kere­ tén belül megtárgyalta a szlovák gazdaság fejlesztésének kérdéseit anélkül, hogy jóvá­ hagyta volna azt. A kommunista rendszer részleges liberalizálása után, 1963 után, Szlo­ vákiában mind gyakrabban jelentkezett kriti­ ka Szlovákia államjogi rendezésével kapcso­ latban, ami 1968-ban a csehszlovák állam föderalizálásának a követelésébe torkollott. (Fordította: Sztanek Mária) �Jozef Žatkuliak Szlovákia helye a cseh-szlovák szövetségben és a Szlovák Köztársaság megalakulása 1993-ban A kommunisták hatalmi vágyát kifejező, a szocialista Csehszlovákia 1960-ban elfoga­ dott új alkotmánya az ország központosításá­ nak újabb lépcsőfoka volt. Az egész országot az uniformizáltság jel­ lemezte. A szlovák nemzeti szervek az alkot­ mány rendelkezéseinek értelmében csupán jelképes jogosítványokat kaptak. A megbí­ zottak tanácsa, mint végrehajtó szerv, meg­ szűnt létezni. Mindennek a szocialista de­ mokrácia elmélyítését, és az állami vezetés kétoldalúságának megszűntét kellett ered­ ményeznie. A nemzet, nemzeti állam fogal­ mak a háttérbe szorultak, a szövetség kifeje­ zés pedig tabunak számított. 1962-ben, a Csehszlovák Kommunista Párt kongresszu­ sán a nemzetek közeledésének fontosságát emelték ki. Elterjedt a "csehszlovák nép", sőt "nemzet" terminus technicus használata. Az egységes állam megerősödése negatív hatással volt a szlovák-cseh viszonyra. A cseh-szlovakizmus és a prágai centralista tö­ rekvések mobilizálták a szlovákiai ellenzéki erőket. Ilyen mozgás főleg a nemzetileg elkö­ telezett értelmiségiek, illetve egyes politiku­ sok -Alexander Dubček és Gustáv Husák körében volt tapasztalható. Cikkek, főként a Kultúrny Život (Kulturális élet) című folyói­ rat cikkei, és különböző felszólalások hang­ súlyozták azt a felfogást, hogy a szlovák-cseh kapcsolatot új államjogi alapokra kell helyez­ ni. A Csehszlovák Kommunista Párt Közpon­ ti Bizottságának első titkára, a köztársaság elnöke, Antonín Novotny, aki bár 1963-ban hozzájárult azok felmentéséhez, akiket az öt­ venes években az ún. szlovák burzsoá nacio­ nalizmus hirdetéséért ítéltek el, nem volt haj­ landó tárgyalni a cseh-szlovák viszonyról. A hatvanas évek második felében a társa­ dalmi feszültségek egyre nagyobb méreteket öltöttek. Politikai szinten a szlovák-cseh vi­ szony ellentmondásai odáig fajultak, hogy 1967 októberében a Csehszlovák Kommunis­ ta Párt Központi Bizottságának ülésén Antonín Novotny nyílt vitába keveredett Alexan­ der Dubčekkel, akit a jelenlévők fülehallatára nacionalizmussal vádolt. Ekkor már egyér­ telművé vált, hogy a Csehszlovák Kommunist Párt elképzelései a cseh és a szlovák országré­ szek közötti szociális-gazdasági egyensúly ki­ alakításáról megvalósíthatatlanok, sőt a kü­ lönbségek még szembetűnőbbek lettek. Antonín Novotny ennek ellenére kitartott a közös gazdaság kiépítésének eszméje mellett. 1967 �augusztusában kijelentette, hogy Csehszlo­ szavazhatóságának betiltására és a paritás el­ vákia Kommunista Pártja elveti a szövetségi vének elfogadására összpontosította figyel­ álamszerkezet kialakítását, mivel az gyakor­ mét. Javaslata alapján a föderációs szervek latilag Szlovákia fejlődését fékezné, ez pedig csak a feltétlenül szükséges jogkörökkel ren­ a nacionalizmus fölerősödéséhez vezetne delkeztek volna. A cseh partner azonban Szlovákiában, de a cseh országrészekben is. nem készült fel az állam hivatalosan már el­ Novotny véleményét támasztotta alá Michal fogadott föderalizálására. A szlovák társa­ Chudík a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke is, dalmat egységesítette a föderalizálás gon­ aki még 1967 novemberében kijelentette, dolata, cseh oldalon pedig sokan feltették a hogy Szlovákiában a nacionalista tendenciák kérdést, hogy mit hoz a nemzeti alapokon a felszabadulás óta ekkor nyilvánultak meg a szerveződő államszövetség? Viták folytak a legmarkánsabban. Az állami önállóságot hir­ cseh-szlovák szövetség mibenlétéről és tar­ dető nemzeti mozgalom olyannyira megerő­ talmáról. A csehek az ún. erős szövetséget södött Szlovákiáan, hogy 1968 márciusában óhajtották, míg a szlovákok a szövetséget a Szlovák Nemzeti Tanács napirendre tűzte a tágabban, a konföderáció elemeivel kiegé­ szlovák és a cseh nemzet egyenrangúságának szítve képzelték el. Bizonyos vonatkozások­ kérdését és a két országrész kapcsolatának ban szerették volna lazábbá tenni a közös szövetségi alapokon nyugvó megoldását. állam attributumait, s igyekeztek elérni ál­ 1968 januárja után világossá vált, hogy a lamuk önálló vezetését és igazgatását. El­ legfontosabb feladatok egyike, az államjogi képzeléseik szerint a szövetségi kompeten­ kapcsolatok tisztázása. A reformfolyamatok ciák csupán a külpolitikára, a hadseregre, része volt az unitárius (egységes-a Szerk.) ál­ és a közös valutára terjedtek volna ki, illet­ lamformából a szövetségi államformára való ve a gazdaságot tekintve az irányításra a áttérés, pontosabban az átalakulásban az tervezésre, az árak és a vámok kialakításá­ egyenrangúságon alapuló cseh-szlovák vi­ ra, stb. A szövetségi szervek tehát igen kor­ szony játszott igen fontos szerepet. Miköz­ látozott jogkörökkel rendelkeztek volna. ben természetesen az állam teljes átalakítá­ Az állam új, alulról szerveződő, a nemzeti sáról volt szó. szervek eredeti jogerejére támaszkodó fel­ E folyamat alapvető feltétele a politikai építését próbálták elfogadtatni. Az elkép­ rendszer megújulása és a civil szervezetek ki­ zelés szerint a nemzeti szervek kizárólagos alakulása volt. A demokrácia megteremtése, kompetenciájába tartozna az ipar, a mezővalamint a gazdaság reformja egyértelműen gazdaság, az építőipar, a közlekedés, a bel­ az állam föderalizálását feltételezte. A cse­ kereskedelem, a bíróságok, a belügy, a jegy­ hek és szlovákok közötti viszony kérdését ed­ bankok, stb. dig nem tartották fontosnak, megoldásával A viták hátterében a közös államiság idő­ nem foglalkoztak, de még azzal sem, hogy a szakából származó rossz tapasztalatok, vala­ föderációnak két különböző nagyságú és kü­ mint a saját állam fontossága közötti felfo­ lönböző erejű egység között kellett létrejön­ gásbeli különbség húzódott meg. 1968-ban a nie. Az egyenjogúság elvének megvalósítását szlovák nemzet tudatában volt annak, hogy viszont csak a föderáció segítségével látták saját nemzetállami érdekeinek megvalósítá­ megoldhatónak. sához jó esélyekkel rendelkezik, miközben a 1968 tavaszán és nyarán a Szlovák Kom­ szövetségi rendszer felállítása nem veszélyez­ munista Párt az egyik nemzet másik elleni le- tetné a cseh társadalom demokratizálódását. �1968 nyarán a szlovákok egy olyan államalakulat ötletével álltak elő, amely nemzeti elven (az eredeti joghatalmat a nemzeti szer­ vek gyakorolják, ezzel tehát igazolódna a nemzetek szuverenitása) és két állam együtt­ élésén alapul. A saját nemzeti államra és tör­ vényekre való természetes jogokat hangsú­ lyozták, és elismerték a morvák jogos követe­ léseit is, ami gyakorlatilag hármas szövetsé­ get jelentett. A szövetség megalakulásának előfeltétele a nemzeti köztársaságok prioritá­ sának elismerése, ami miatt elszánt küzdel­ mek folytak. A cseh nemzet túlnyomó része nem volt tudatában, hogy saját nemzetálla­ miságukról is szó van, s hogy egy olyan szö­ vetségről folyik vita, amelynek alapját a cseh és a szlovák nemzetpolitikai képviselet ren­ dezése jelentené. Hosszas huzavona után is­ merték csak fel, hogy a szövetségi állam hoz­ zásegíti őket a politikai és részben a választá­ si rendszer reformjához is. A választásokra azonban, amelyek elősegíthették volna a poli­ tikai hatalom új felosztását, nem került sor. 1968 július elején megegyeztek abban, hogy a földeráció a közös cseh-szlovák államiság ideológiájának alapja, és mindkét nemzet kí­ vánsága, hogy ezeken az alapokon nyugvó egyenjogú államok szövetségét alakítsák ki. A szövetség alapjául a demokratikus szocia­ lizmust nevezték meg, és azt, hogy a demokratizációs folyamat záloga a szövetségi állam megvalósítása. Augusztus 21 után azonban véglegesen megbukott a szövetségi politikai rendszer gondolata, sőt még inkább a Csehszlovák Kommunista Párt. A megszállók inváziója teljesen lehetetlenné tette, hogy demokrati­ kus körülmények között valóra válhassék az állam föderalizációja. Moszkva szerint a léte­ ző szocializmus csak szigorú keretek között működhet. Bár az államszerkezetben előálló változások nem jelentettek veszélyt az efféle "szocializmus" számára, Moszkva mégis fon­ tosnak tartotta, hogy felügyelje a szlovák és cseh nemzet közötti államjogi viszony elren­ deződésének folyamatát. Különös figyelmet fordított arra, hogy a kommunista párt veze­ tő szerepe az új államalakulatban is érvénye­ süljön. Az akkori politikai rendszerben ez feltétel nélküli kiindulópontnak számított. Ettől kezdve számíthatjuk a meghátrálá­ sok és kompromisszumkötések időszakát. Hatályon kívül helyezték az eredeti javasla­ tokat, például a nemzeti szimbólumok hasz­ nálatának elvét, érvénytelenekké váltak a nemzeti tanácsok és nemzeti intézmények létrehozásával kapcsolatos megegyezések. A Cseh Kommunista Párt visszalépett a szövet­ ségi nemzetgyűlés összetételének átalakítá­ sától, azaz attól, hogy kétkamarásak és egyenrangú a két országgyűlés, a szlovák párt pedig visszavonta azt az igényét, hogy a szö­ vetségi kormány összetétele paritásos alapo­ kon nyugodjon. Annyit sikerült elérnie csu­ pán, hogy az államtitkárok más nemzetiségű­ ek legyenek mint a miniszterek. A cseh fél megkérdőjelezte a két nemzetgazdaságból egységesített gazdaság hatékony voltát, és a szövetségi államisággal kapcsolatban pedig éppen az egységes gazdaság széleskörű kom­ petenciáit hangsúlyozta (egységes piac, áru­ forgalom, adók, árak, devizagazdálkodás, külkereskedelem). Ez a felfogás illetve a meg­ tett lépések a nemzetállami egységek fölé he­ lyezte a szövetségieket, amit az 1968. október 27-én elfogadott 143. számú alkotmánytör­ vény is garantált, és sem a szlovák, sem pedig a cseh igényeknek nem felelt meg. A szlová­ kok számára mindezek ellenére mérföldkő volt az 1945-ben elkezdődött harcukban. Úgyszintén lényeges volt, hogy a cseh­ szlovák szövetségről szóló alkotmánytörvény foglalkozott a nemzetiségekkel is, miszerint a nemzetiségek jogállásukat tekintve egyen­ rangúak lettek. Az 1968/143. számú alkot­ mánytörvény kodifikálta az egységes cseh­ �szlovák állampolgárságot, valamint a cseh és zetése törvényhozási és gazdasági előírások a szlovák nyelv egyenjogúságát. és feltételek nélkül. Ráadásul a kibontakozó Dél-Szlovákiában a szlovákok részéről el­ normalizáció és központosítás teljesen ellen­ hangzott az a követelés, hogy korlátozzák a tétes volt a két nemzeti központból és a szö­ magyar nyelv hivatali használatát és a szlo­ vetségi alapon irányított közös állam elvével. vák nyelvet pedig egész Szlovákiában ismer­ Nem valósult meg az átmenet az egységes jék el az egyetlen állam- illetve hivatalos államalakulatból a szövetségi államalkulatig, nyelvnek. A magyarok követelték a magyar már csak amiatt sem, mert a szövetséget fe­ kisebbség és a szlovák nemzet egyenjogúsá­ lülről alakították, tehát az nem a nemzeti gának elismerését, valamint egy bizonyos ki­ köztársaságokból épült fel. Egyenrangúságuk sebbségi önrendelkezés elfogadását. A ki­ pedig puszta illúzió maradt. Az egyenér­ sebbségek államalkotó tényezőként adhattak tékűség elve éppen a politikai központosítás volna hangot követeléseiknek, s ebben az pragmatikus céljainak felülkerekedése kö­ esetben meg kellett volna alakulnia a Magyar vetkeztében folyamatos sérüléseknek volt ki­ Nemzetiségi Tanácsnak és a nemzetiségek téve. A lényeges döntési jogköröket a köz­ szövetségi minisztériumának. Létrejöttükre ponti állami szervek gyakorolták, így például azonban nem került sor. - Az 1968/144. sz. a szövetségi kormány határozatai kötelezőek alkotmánytörvény világosan értelmezi a voltak a nemzeti (köztársasági) kormányok nemzetiségek helyzetét és jogait Csehszlová­ számára is. Az 1970 decemberében elfoga­ kiában, melyekhez az anyanyelven történő dott ún. kompetenciatörvények értelmében a oktatás joga, a kulturális fejlődéshez való szövetségi kormány "szuverenitása" a követ­ jog, a hivatali kapcsolatban az anyanyelv kező két évtized alatt elnyelte a nemzeti kor­ használatának joga, a gyülekezési jog, és az a mányok "szuverenitását". Elfogadták a gaz­ jog tartozik, amely biztosítja az állami szer­ daságirányítás központi modelljét (újabb vekben való részvételüket stb. ágazati minisztériumok alakultak, a nemzeti 1969. január 1-jén jogilag létrejött a Cseh szerveket kizárták a gazdaság közvetlen irá­ Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocia­ nyításából). A szabályozás a reális szocializ­ lista Köztársaság, az új nemzetállami alaku­ mus újjászervezését tűzte ki céljául, eltorzí­ latok de facto azonban nem rendelkeztek az totta ezzel a cseh-szlovák szövetségi államállamiság attributumaival, a nemzeti szimbó­ szervezetet. Sem a szlovák, sem pedig a cseh lumokkal, önálló alkotmánnyal, szuverén nemzet nem rendelkezett teljesjogú nemzeti gazdaságirányítással. köztársasággal, ebből következően nem való­ Megalakult a szlovákok második köztár­ sulhatott meg az egyenlőség sem közöttük. sasága, azonban erősen megnyirbált szuvere­ A húsz évig tartó központosított szövetsé­ nitással. A nemzeti szervek elvesztették valós gi rendszer a problémák nehéz batyujával kompetenciáikat, ezzel szemben a szövetségi terhelte meg a novemberi politikai rend­ szervek joghatalma jelentősen megnöveke­ szerváltást. Csupán idő kérdése volt, hogy dett. A közös szövetségi és a köztársasági jog­ mikor válik szükségessé átértékelni a szövet­ körökért tovább folytak a harcok, hiszen a ségi állam létének lehetőségét. Az átértéke­ köztársaságok pozíciói és kompetenciái nem lést végül is a demokratikus változás és az ál­ lettek meghatározva. A cseh és a szlovák lami centralizmus enyhülése siettette. Szlo­ nemzeti szervek előtt egy nagyon összetett vákiában megalakultak a nemzeti irányzatú feladat állt: a köztársaságok igazgatása és ve­ politikai szervezetek. A Szlovák Nemzeti �Párt (SNS) az önálló Szlovákia programjával lepett fel, a Szabadság Párt (SS) pedig konfö­ derációs javaslatával. A közös állam megnevezése miatt indult el az államjogi tárgyalások, viták és vádasko­ dások lavinája. (Március 1-én fogadták el a Szlovák Köztársaság elnevezését tartalmazó alkotmánytörvényt.) Az eredeti, Csehszlovák Köztársaság megnevezés terve ellen Szlovákia-szerte ellenszenvhullám indult el, hiszen ez a definíció a hosszú évtizedekig fennálló unitárius állam emlékét idézte. Ezért a szlo­ vák kormány a következő névváltoztatásokat ajánlotta: Cseh-Szlovákia Köztársaság és a Cseh-Szlovákia Szövetség. A csehek ezeket az elnevezéseket úgy magyarázták, hogy a Köztársaság szétválasztását készítik elő, s egyúttal a cseh-szlovák viszony megrontásá­ ra törekszenek. Végül hosszas tárgyalások után 1990 áprilisában elfogadták a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnevezést. A viták előzményeihez tartozik az, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Frontja és a Szlovák Nemzeti Tanács javaslata ellenére nem választották meg köztársasági elnöknek Alexander Dubčeket. Tették annak ellenére, hogy 1989 decemberében a transzparense­ ken és a plakátokon az állt, hogy "Dubček he­ lye a Várban van"; a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) képviselői és a diákok határozot­ tan ellenezték jelölését. Ehelyett december 28-án a szövetségi nemzetgyűlés elnökévé vá­ lasztották. Az 1990 júniusában lezajlott parlamenti választások eredményei mindenekelőtt azt mutatták, hogy az állampolgárok egyetér­ tenek azokkal a társadalompolitikai változá­ sokkal, amelyeket 1989 decembere a kom­ munista rendszer eltávolításával hozott. Az államjogi kérdések nem kerültek reflektorfénybe. Még annak ellenére sem, hogy a SNS a 13,94 százalékos szavazati arányával har­ madikként végzett a VPN 29,34 százalékos és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) 19,2 százaléka mögött, és ezáltal Szlovákia harmadik legerősebb pártja lett. Ez a párt a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság Szö­ vetségi Gyűlésében 15 mandátumot szerzett. Az állam megnevezése körüli viták miatt különösen 1990 júliusában több közös egyez­ tető találkozásra került sor, Luhačovicében és Trenčianské Teplicén. Ebben az időszak­ ban kerültek előtérbe azok a politikusok, mint például Alexander Dubček, Marián Čalfa és Vladimír Mečiar, akik a szöveség kereteiben gondolkodtak és cselekedtek. Ezekben a kis fürdővároskákban kezdőd­ tek el a Cseh és a Szlovák Köztársaság közötti találkozók - tizenkettő volt belőlük -, ame­ lyeken főleg a szövetségi illetve a nemzeti kormányok végrehajtó jogköréről esett szó. A viták alapvetően abban nyilvánultak meg, hogy a szlovák fél az alulról, a köztársaságok felől építkező szövetségi rendszert ajánlotta, míg a szövetségi kormány a legfelsőbb kom­ petenciák megtartása mellett kardoskodott, ami Szlovákiában ellenszenvet váltott ki a kö­ zös állam és az egységes vezetéssel szemben, Petr Pithart cseh miniszterelnök tudatában volt, hogy az 1970-ben létrehozott szövetségi rendszert a szlovákok nem fogják elfogadni, és azt is tudta, hogy a szövetségi intézmények nélkül a rendszert újra kell építeni. Emiatt az elképzelése miatt hamarosan le kellett mon­ dania miniszterelnökségéről. Václav Havela. Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnö­ ke, félelmeinek adott hangot azzal kapcsolat­ ban, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács az általa elfogadott törvényeket a Szövetségi Gyűlés törvényei fölé helyezi. Politikai válság veszé­ lye fenyegetett. A csehek féltek a szövetségi rendszer felbomlásától, a szlovákok pedig ret­ tegtek a visszarendeződéstől. Szlovákia igyeke­ zett megszerezni a gazdasági autonómiát. Ezt bizonyítja az 1990 decemberében elfogadott ún. illetékességi törvény, amely azonban össz­ �hangban állt a közös állam érdekeivel. A szö­ köztársaság mellett a csehek 18 százaléka, a vetségi szervek hatáskörének egy részét a szlovákok 6 százaléka, a konföderációt a nemzeti szervek hatáskörébe teszi át. Ez a szlovákok 25 százaléka a cseheknek csupán 4 törvény ideiglenes érvényű volt, hatálya le­ százaléka igenelte, viszont a két állam önálló­ járt a szövetségi és nemzeti intézményrend­ ságát a szlovákok 15 százaléka, a csehek nem szer kidolgozásának és elfogadásának idő­ egész 6 százaléka tartotta kívánatosnak. pontjában. Az egyenlő az egyenlők között el­ Csehországban a megkérdezettek 63 százalé­ vén alapuló cseh-szlovák együttélés fontossá­ ka úgy nyilatkozott, hogy nehezen tudja el­ gát és a nemzeti köztársaságok önálló gazda­ képzelni a Cseh és Szlovák Szövetségi Köz­ ságirányítását hangsúlyozta. A törvény felté­ társaság széthullását, Szlovákiában erre a telezte, hogy az ún. erős szövetségi rendszer megkérdezettek 48 százaléka reagált hason­ az erős nemzeti köztársaságokon alapszik. lóan, s 52 százalék tartotta elfogadhatatlan­ Szlovákia szuverenitása azzal is hangsúlyt nak az önálló Szlovákiát. 1991 novemberében a CSSZSZK kor­ kapott, hogy 1990 végén Rozsnyót elhagyta az utolsó szovjet katona. Azt lehet tehát mánya határozott lépéseket tett az államjogi mondani, hogy részben (gazdaságilag) létre­ tárgyalások során. Kitartott jogkörei és a jött az autonóm Szlovák Köztársaság. Köztársaság gazdasági egysége mellett. Ez a Kiderült, hogy ha nincs meghatározva szerencsétlen lépés a tárgyalások menetében Szlovákia államjogi helyzete, gazdasági au­ nem maradt válaszlépések nélkül. A cseh fél tonómiája is működőképtelen. 1991 febru­ politikai nyomásnak fogta fel a Szlovák Köz­ árjában a KDH elnöke, Ján Čarnogursky társaság szuverenitásának elérésére tett poli­ prágai tárgyalásain fölvetette, hogy mielőtt tikai javaslatot. Favorizálta a működő - Vácmegkötik a Szlovák és a Cseh Köztársaság lav Klaus vagy az autentikus - Václav Haközötti államközi szerződést, készítsék el vel -, szövetség tézisének elfogadását, ellen­ az egyes köztársaságok alkotmányát. A ja­ kező esetben a szétválást javasolta. Kiderült, vaslatot az Állampolgári Fórum (OF) és a hogy az akkori politikai garnitúra nem volt VPN is elvetette. A vita kiéleződött. A cseh hajlandó kiegyezni a szövetségi rendszer ko­ fél kihasználta a szlovák politikai erők rabeli állapotával, a politikai pragmatizmus megosztottságát és hozzá nem értését, és az pedig látatlanban is mindent elutasított, ami 1991 októberében Štitíron a nemzeti taná­ 1989 előtt történt. Hangsúlyt kapott a radi­ csok elnökségeinek tanácskozásán, az ál­ kális gazdasági reform bevezetése, és a cseh­ lamegyezményt csupán mint törvényhozási szlovák gazdasági egység megtartása. Eköz­ kezdeményezést ajánlotta a Cseh és Szlo­ ben viszont nem találták meg a két nemzet vák Szövetségi Köztársaság Szövetségi egyesítésének és együttélésének módját. Gyűlése elé. 1992 februárjában a nemzeti tanácsok szakAz állampolgárok legfeljebb elálmélkod- bizottságai kidolgozták az államjogi elrende­ hattak a tárgyalások kimenetelén. Az 1991 zésről szóló szerződés szövegét. A szöveg októberében végzett közvéleménykutatás alapjában véve egy közös államról szólt, a ré­ eredményei szerint a cseh állampolgárok 38 gi centralizált állam és Szlovákia alárendelt százaléka, a szlovák állampolgárok 16 száza­ szerepének megtartását szorgalmazta. léka volt az egységes állam mellett, a szövet­ Egyértelművé vált, hogy a szlovákok és a ségi rendszert a csehek 31 százaléka a szlová­ csehek elképzelései kibékíthetetlenek. A kok 34 százaléka helyeselte, és az egyesült szlovák fél nem tartotta fontosnak a két or­ �szág közötti megállapodás megkötését, és azt sem, hogy a két köztársaság saját törvényei alapján rendezze belső életét. Ebben a cso­ magban már benne volt V. Klaus és Vladimir Mečiar megegyezése, és a közelgő választá­ sok. A cseh fél kijelentette, hogy nem hajlan­ dó további követelményekről tárgyalni és an­ nak ellenére ragaszkodott az 1992 februárjá­ ban kidolgozott egyezmény szövegéhez, hogy azt a Szlovák Nemzeti Tanács elvetette. Ez az esemény egyértelműen a szlovák kormánykoalíció vereségéhez vezetett, előkészítette a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) választási sikerét, és természetesen hozzájárult Cseh-Szlovákia széteséséhez. V. Havel megkésve, csak 1992 májusában is­ merte el, hogy "a szlovák társadalomban erő­ sen él az emancipációs vágy" és annak betel­ jesülése sokkal sürgetőbb, mint azt két évvel azelőtt hitték volna. "A szlovákok egyszerűen nem akarnak a csehek árnyékában élni to­ vább." Az 1992 júniusában lezajlott parlamenti választások győztese a HZDS lett (a szava­ zatok 37,26 százalékát kapta), másodikként végzett a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL - 14,70 százalék), harmadik lett a Keresz­ ténydemokrata Mozgalom (KDH - 8,88 százalék), negyedik pedig a Szlovák Nemze­ ti Párt (SNS - 7,93 százalékkal). A választá­ si eredmények hátterében ott találjuk azo­ kat a vitákat, amelyek a nemzeti illetve az állampolgári elv alapján működő államjogi kérdések körül zajlottak. V. Mečiar kije­ lentései, amelyek a választások kimenetelét is befolyásolták, főleg az előző kormányko­ alíció programját, a hosszú államjogi vitá­ kat és a szlovákiai gazdasági reform hibáit kritizálta. A külföldi távirati irodák a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság szét­ esését jósolták. A tárgyalások újabb köre kezdődött el, a delegációkat V. Klaus és V. Mečiar vezette. A HZDS a Szlovák Köztársaság nemzetközi-jogi önállóságát, a saját gazdasági reformot és al­ kotmány fontosságát, valamint szlovák köztársasági elnök választását hansúlyozta. Már 1992 júniusában a brünni tanácskozáson el­ őtérbe kerültek a HZDS és a Polgári Demok­ rata Párt (ODS) programjai közötti ellenté­ tek. Pozsonyban kijelentették, hogy a tár­ gyalások egyetlen célja a szövetség megfon­ tolt és legitim szétválása. Július 17-én a Szlovák Nemzeti Tanács el­ fogadta Szlovákia függetlenségét szavatoló Deklarációt, szeptember 1-én pedig elfogad­ ták a Szlovák Köztársaság Alkotmányát. Kla­ us pártja, az ODS pedig felügyelte a szövetség gazdasági és pénzügyi szétválását. 1992 októ­ berében Jihlaván elvetették az únió illetve konföderáció létrehozására tett javaslatokat. November 25-én elfogadták a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnéséről szóló törvényt - népszavazásra -, amely döntött volna a közös állam szétválasztásáról, nem került sor. Pedig valós tényként állapították meg, hogy Szlovákia lakosságának 50 száza­ léka szavazott volna a szövetségi köztársaság szétválása ellen. A hatalmi elit ezt a tényt nem használta ki, a szétválás mellett döntött, s lassanként átlépett a szövetségi szervekből a nemzeti pozíciókba. 1993. január 1-én létrejött az önálló Szlo­ vák és az önálló Cseh Köztársaság. 1989 no­ vembere létrehozta a látszólagosan kedvező feltételeket ahhoz, hogy a szlovák és cseh társa­ dalom közös állam keretén belül működjön, ez a közös állam viszont szétesett. Az önálló és független Szlovák Köztársaság lét-rejötte a szlovákok nemzeti törekvéseinek bizonyítéka a 20. század végén. (Fordította: Pénzes Éva ) �Hamberger Judit Az 1939-es és az 1993-as szlovák állam létrejöttének összevetése A szlovák nemzetnek két lehetősége volt önálló államának megteremtésére. Ezek kö­ rülményei egymástól eltértek mind külpoliti­ kai-geopolitikai, mind belpolitikai tekintet­ ben. Külpolitikai és geopolitikai tekintetben az 1939-es állam létrejöttének végső lökést a hitleri Németország adott azzal, hogy saját érdekében kikényszerítette az önálló állam kikiáltását. Így 1939-ben szlovák bábállam jött létre, amelyet Németország a maga képé­ re, a maga érdekében és a maga keleti politi­ kája kiindulópontjául hozott létre. Erre az "önálló" államra Hitlernek volt szüksége Csehszlovákia szétveréséhez és a tervezett Szovjetunió elleni támadásához. Gazdasági­ lag a szlovák ipari hátteret - némi fejlesztés­ sel - a német hadigépezet fegyverrel való el­ látására, a szlovák mezőgazdaságot pedig Né­ metország ellátására szemelte ki. Az 1993-as önálló szlovák állam létrejöt­ tének geopolitikai és külpolitikai körülmé­ nyei nem voltak semmilyen jelleggel kény- szerítőek. Az 1993-as állam külső nyomás, erőszakolás nélkül, belpolitikai elhatározás­ ból jött létre. Az enyhének nevezhető nem­ zetközi nyomás az 1939-esnek ellenkezője volt: Csehszlovákia egyben tartására irányult. Nagyhatalmak tényleges, vélt vagy titkos akarata - legalábbis az eddig nyilvánosnak mondható információk, következtetések és folyamatok alapján - nem húzódott meg mö­ götte. Geopolitikai szempontból 1939-ben az önálló Szlovákia közvetlenül és deklaráltan a német nagyhatalmi törekvést, az Európa fö­ lötti német uralmat szolgálta, ennek volt alá­ rendelve és kiszolgáltatva, ellentétes akaratnyilvánítás lehetősége nélkül. Csehszlovákia gyengítése majd megszüntetése német geo­ politikai érdek volt, amit a nyugati demokrá­ ciák nem gátoltak meg. 1993-ban az európai stabilitás jegyében megfogalmazott nyugati érdek ellenében tör­ tént a szövetségi állam felbomlása. Ezügyben a keleti geopolitikai érdek világossá válása még a jövő kérdése. 1993-tól komoly geopoli­ �1939 előtt cseh politikusok megnyilatko­ tikai változás ment végbe a közép-európai térségben: Csehszlovákia helyén két kisebb zásai Szlovákiát saját zsákmánynak, saját tu­ állam jött létre, melyek külön-külön területi­ lajdonnak tekintették. 1993 előtt ez már csak leg kisebbek, gazdaságilag és politikailag enyhe formában, inkább a szövetségi állam gyengébbek. A szomszédaik köre és külpoliti­ megtartásának akarataként nyilvánult meg; kai érdekeik is részben megváltoztak. A két idővel ugyanis a csehek tudomásul vették, nemzeti külpolitika önállóan szeretne magá­ hogy a szlovák külön nemzet, sajátos jegyek­ nak minél jobb kiindulási pozíciókat szerez­ kel. ni. Az önállósulási törekvés mind a kétszer Belpolitikai tekintetben a két szlovák ál­ azon centralizált struktúra ellen lépett fel, lam létrejöttének körülményeiben számos amelyre a cseh túlsúly volt jellemző. Ezért tá­ hasonlóság és azonosság figyelhető meg, de madtak fel mindkét esetben a csehellenes és kiindulási alapjuk, létrejöttük alapelve egy­ centralizmus-ellenes jelszavak. A centraliz­ mástól homlokegyenest eltérő, amit a két ál­ mus mértékében azonban voltak eltérések, az lam létrejöttének dátuma, azaz a 39-es és 93- 1993-as önállóságot megelőző helyzet javára. as évszám is szimbolizálhat. Az önállóság kihirdetését mind a kétszer Míg 1939-ben csak látszólagos volt a köz- a cseh és szlovák nemzet közötti államjogi vi­ társasági forma, addig 1993-ban tényleges szony rendezetlensége idézte elő. Akkor is és parlamentáris demokrácián alapuló köztár­ most is a Matica slovenská lépett fel határo­ saság jött létre. 1939-ben nemzeti szocializ­ zottan az önálló szlovák nemzet érdekeinek musra épülő, parlamentáris formát imitáló képviselőjeként, miközben a szlovák kultúra fasiszta államalakulat jött létre; 1993-ban a önállóságát, sajátosságait, öntörvényűségét piacgazdaság és a nyugati demokrácia érté­ hangsúlyozta és szorgalmazta. Az első eset­ keit felvállaló, parlamentáris demokráciát ben a Hlinka-féle Szlovák Néppárt és a Szlo­ vák Nemzeti Párt fogalmazta meg és képvi­ gyakorló demokratikus jogállam alakult. Az 1939-es alkotmány a hatalmat és jo­ selte az autonómia-harcot a legnyilvánvalób­ got istentől eredeztette és korporatív, keresz­ ban. A második esetben az újjáalakult Szlo­ tény vezérelveket fogalmazott meg; az állam vák Nemzeti Párt és később a Mečiar vezette ténylegesen vazallusa volt a német biroda­ HZDS1 tette ugyanezt egyrészt az önálló álla­ lomnak és klérofasiszta gyakorlati politikát miság, másrészt Szlovákia nemzetközi jogi és rendszert tett lehetővé. A gyakorlatban szubjektumként való elismertetésének han­ egypárti hatalom és diktatúra valósult meg. goztatásával. Akkor a HSLS,2 most a HZDS Az 1993-as alkotmány ideológiáktól és esz­ kívánt a szlovák érdekek néppártja lenni. méktől mentes jogállamot előlegez meg, és Mindkét állam létrejöttét az önállósulás gyakorlatilag működik a parlamentáris de­ mokrácia. * 1 HZDS: Hnutie za demokratické slovensko (De­ Mindkét állam létrehozását siettette a mokratikus Szlovákiáért Mozgalom) csehszlovák nemzet, csehszlovák tudat kiala­ 2 HSLS: Hlinkova Slovenská Ľudová strana kítására irányuló cseh szándék. �felé vivő folyamat hasonló politikai lépesei gadták el a szükséges szövetségi törvényt és előzték meg: az első esetben az elért tartomá­ kiegészítőit. Az önállóság kikiáltásakor mindkét eset­ nyi jellegű autonómiát szeparatizmus követ­ te; a külső nyomás és a belső társadalmi dif­ ben hiányzott az egész társadalom által bizto­ ferenciálatlanság miatt e folyamat az önálló sított legitimitás. 1939-ben az önálló állam államiság mellett a retrográd szeparatizmus, létrejötte egyértelmű német kényszer, erő­ a totalitás, a radikális nacionalizmus és szak folyománya volt, olyannyira, hogy még a rasszimus, valamint a fasizmus jellegzetessé­ meghatározó szlovák politikusok szabad aka­ rata is hiányzott; 1993-ban a legitimizálás geit hordozta magán. A második esetben e folyamat a kompe­ nem külső erőszak miatt hiányzott, hanem tencia-vita, a kompetencia-törvények, a két belpolitikai "szükségszerűség" miatt. Tény, köztársaság folyamatosan kialakuló egymás­ hogy a meghatározó pártok (HSLS, HZDS) a tól eltérő belpolitikai és (részben) külpolitikai sorsdöntő választásokon többségi szavazatot tevékenysége, az államjogi vita során köve­ kaptak, de egyik esetben sem rendelkeztek telt alulról építkező föderáció, a két köztár­ még csak minősített többséggel sem. Mind a saság közötti államszerződés követelése, a kétszer a szlovák társadalmat többé vagy ke­ szuverenitási deklaráció és az önálló szlovák vésbé (de nem teljességében) képviselő politi­ alkotmány létrehozása által megtett politikai kusok döntöttek az önálló államról, az ilyen­ lépésekből állt össze, alapvetően alkotmá­ kor szükséges népszavazás megtartása nélkül. nyos keretek között. Mind a kétszer késleke­ Mindkét állam létrejöttét parlamenti vál­ dett tehát az államjogi viszony és hatalmi de­ ságok előzték meg: 1939 előtt a csehszlovák centralizáció megoldása, amiből az offenzív, parlamentben a szlovák autonómia (önálló radikalizálódó nacionalizmus tőkét kovácsolt szlovák parlament, kormány, és igazságszol­ magának. E folyamat során akkor is és most gáltatás) elérésére irányuló szlovák politikai is felmerült a joghézag (vakuum juris) veszé­ tevékenység miatt alakultak ki. A második lye. esetben 1990-től kezdve jelentek meg a szö­ 1939-et és 1993-at is megelőzte a kötőjel­ vetségi parlamentben az önállósulást szolgáló háború: annak vitája, hogy a szlovák egyenjo­ szlovák törvényjavaslatok. Az 1993-as önálló gúságot az állam megnevezésében kötőjellel államot megelőző szövetségi parlamenti vál­ fejezzék ki. ságok abban is különböztek az előzőtől, hogy Az önállósodás végső fázisa egymástól el­ már olyan feltételek között zajlottak le, ami­ térően zajlott le. kor működött szlovák kormány, parlament és Az első esetben a csehek az utolsó pilla­ minisztériumi szintű igazságszolgáltatás. natban katonai diktatúrával akarták megaka­ A nyomásgyakorlásnak mindkét esetben dályozni a végleges elszakadást, amivel még voltak parlamenti és parlamenten kívüli for­ inkább a németek karjaiba taszították a szlo­ mái és eszközei is. A parlamentiek közé tar­ vákokat; a második esetben ennek fordítottja tozott 1939-et megelőzően a HSLS ellenzéki történt: bár nehezen, de egy hónappal a végle­ szereplése és a kormányba való belépése, ges szakadás előtt közösen hozták meg és fo­ majd az autonómia kikövetelése; 1993 előtt �pedig a kompetencia-törvény és az alkot­ mányvita folyamán kialakult parlamenti helyzet, az önálló szlovák alkotmány létreho­ zásának kikényszerítése is. A parlamenten kívüli eszközök közé tar­ tozott az első esetben a számos tüntetés és a fasiszták általi szabotázsok, a HSLS fegyve­ res testületeinek létrehozása mint erőszakos formájú nyomásgyakorlás, a második eset­ ben pedig azok a nacionalista nagygyűlések, tüntetések és éhségsztrájkok, melyeket a nyelvtörvény, a Csehszlovák Köztársaság ál­ lami ünnepe, a köztársasági elnök látogatása alkalmából és bizonyos parlamenti ülések előtt szerveztek. A nyomásgyakorlásnak mindkétszer jel­ lemző kelléke volt a Pittsburghi Egyezmény­ re való hivatkozás, a nemzeti egység minde­ nek előtti hirdetése és követelése, a szlovák nemzet történelme egyes szakaszainak, sze­ mélyiségeinek hangsúlyozása és felnagyítása és a csehek, a zsidók és a magyarok mint el­ lenségek képének kreálása. Jelentősek voltak azok a gazdasági kü­ lönbségek, amelyek az 1939-es és az 1993-as államiságot megelőzték és megalapozták. 1939-ben háborús gazdasági konjunktúrára épült és kirakatországként gazdaságilag dina­ mikusan fejlődött. 1993-ban és előtte is a gazdaság minden területén restrikció jellem­ ző. 1939-ben a szlovák állam nagyipari fegy­ vergyártási konjunktúrának örvendhetett német fejlesztési segítséggel; most, 1993-ban és azt megelőzően pedig a felduzzasztott ne­ hézgép- és fegyvergyártási kapacitás leépíté­ se folyt, annak minden negatív következmé­ nyével. Mindkét esetben kiderült, hogy a két nemzetnek és társadalomnak vannak egy­ mástól eltérő belpolitikai és külpolitikai ér­ dekei, hogy bizonyos alapvető kérdésekben eltérőek az értékrendjeik, és az erre felépített társadalmi elsőbbségek nem hozhatók össze egy közös államba. Mindkét államszervezési kísérlet előzmé­ nyei azt bizonyítják, hogy a cseh-szlovák együttélés meghatározott szakaszában a társadalomszerveződés döntő kérdéseit illetően a két nemzet érdekei eltértek egymástól, és ez lehetetlenné tette az együttmaradást. 1993at megelőzően az új közös államforma jellege volt az a probléma, melynek során értékrend­ beli és alapfilozófiai eltérések jelentkeztek a két nemzet társadalma között. Leegyszerű­ sítve: a csehek polgári államot, a szlovákok nemzetállamot kívántak felépíteni; 1993 előtt kiderült, hogy a szlovák gazdasági és társadalmi érdekek nem egyeztethetők össze a cseh értékrendre és formára szabott gazda­ sági reformmal. A csehek inkább voltak hívei a radikális gazdasági reformnak, az egyéni teljesítményekre épülő piacgazdaság gyorsí­ tott kiépítésének, míg a szlovák lakosság a kollektivisztikus értékrendet vallotta és el­ utasította a reform tempóját és megvalósítási módját. A cseheknek 1939-et megelőzően szüksé­ ge lett volna a szlovákokra a németekkel szembeni ellenállásban, 1993-at megelőzően azonban a cseheket közvetlenül nem veszé­ lyeztette semmilyen külső agresszió, sőt, a nemzetközi helyzet alapján a gyorsabb EK és NATO tagság reményében előnyösnek és re­ ménykeltőbbnek látszott az önálló, bár ki­ sebb és gyengébb cseh állam létrejötte. Az évszázados szlovák önállósulási törek­ vés e két lehetősége közül csupán a második épült demokratikus alapra, így ennek esélye �lehet a pozitív kibontakozásra és hosszú élet­ re, amennyiben a parlamentáris demokrácia stabilizálódik. A szlovák nemzetet eddig meggátolták abban, hogy megélje, megta­ pasztalja az állami önállóságot, mint a tette­ kért való felelősséget és terhet. Most, mikor saját sorsukat kezükbe vették, kizárólag raj­ tuk múlik, milyen irányban fejlődik társa­ dalmunk. El kell dönteniük, milyen értékrend szerint kívánnak élni, hogyan kívánják magu­ kat megszervezni. A szlovákság mint minde­ nek fölötti érték helyett a nemzeti önállóság elérésével sokszínű, differenciált társadal­ mat és politikai életet kell létrehozniuk. Felhasznált források Kamenec, Ivan: Slovenský stát (1992); Lettrich, Jozef: Dejiny novodobého Slovenska (1993); Gaspar, Tido J.: Velký rok 1939 (1939); Szarka László: A szlovákok története (1993); A szövetségi és a szlovák televízió po­ litikai és publicisztikai hírműsorai és elemzési műsorai (Denník; Události, komentáre; Aktuality; Co týden dal, stb.) 1990 és 1992 között. Fancsikné Csaba Mária munkája �mérlegen Horpácsi Sándor Honnan hová? Egy időben a Nagyvilág volt a legnívósabb magyar folyóirat. Tehette, hisz a (kortárs) vi­ lágirodalomból válogatott. Később, a könyv­ kiadás liberalizálódásával, javulásával, elve­ szítette ezt a súlyát, előkelő helyét, a rend­ szerváltás után súlyos anyagi válságba került, a puszta léte is kérdésessé vált. Kár lenne pe­ dig, ha megszűnne, mert a lapra ma is szükség van. Elvégre még értelmiségi elitünk se tud több világnyelven olvasni, kis nyelveken még kevesen se. Ezt azért jegyzem meg, mert a lap őszi kettős száma (1994/8-9.) egy szomszé­ dos, mégis sajnálatosan kevéssé ismert iro­ dalmat, a szlovákot szemlézi. Csak helyeselni lehet ezt a törekvést, s csak reméljük, hogy folytatása lesz, s megismerhet­ jük a szlovén, román, ukrán, horvát stb. irodal­ makat is. (Bár az elmúlt évtizedekből jól emlék­ szünk még a Nagyvilág ilyen irányú hiánypótló közléseire is...) Miért van erre szükség? Azért, hogy jobban megismerjük magunkat, hiszen történelmünk, sorsunk közös itt, Európa köze­ pén. Ha Vladimir Minac tanulmányával (Hon­ nan hová, szlovákok?) kezdem a szemlézést, annak a szerző és a téma az oka. Valóban gő­ gösek lennénk mi, magyarok - ahogy a szerző írja -, akik lenézünk mindenkit? Bizonyára voltak, vannak köztünk ilyenek is, hisz a naci­ onalizmus, a "kultúrfölény" tudata nem is­ meretlen fogalom történelmünkben. Hogyan látja ezt egy szlovák író, értelmiségi, aki ma­ ga állítja, hogy népének "nincs történelme", hiányos, megfogalmazatlan az identitástuda­ ta, hisz az államiságuk is kisded-korú. Ha jól értem Minacot, ott tartanak, ahol mi a re­ formkorban, a Herder-jóslat idején. Őseiket keresik, helyüket a világban, mert maga a nép már a rómaiak idején létezett, de minthogy sose tudtak állammá szerveződni, nem volt arisztokráciájuk, nemességük, sőt a XVIII. századig önálló nyelvük, nyelvtanuk sem, alig maradt írásbeli nyom történetükről. Illetve ami van, az a magyar, majd az Oszt­ rák-Magyar Monarchia, később Csehszlová­ kia történelmének része. Emiatt van kisebb­ rendűségi tudatuk, ettől frusztráltak. Meg kell ezt érteni, ha elfogadni nem is, hisz magunkról is tudjuk, hogy érzékenyek vagyunk, ha nagyobb, szerencsésebb népek lenéznek minket. Minél nagyobb ez a sebzettség, annál elemibb erővel tör fel a nacionaliz- �mus és sovinizmus. Velünk szemben is, hisz mi vagyunk a "gazdagabb, szerencsésebb" szomszéd. A múlt már nem változtathatná meg (átírni ugyan lehet), de a jelen és a jövő formálható. Türelemmel, tapintattal, egymás megismerésével. Egy folyóiratszám csupán ízelítőt adhat egy nép irodalmából. Az azonban kiderül, hogy történelmünk, fájdalmaink közösek voltak a "létező szocializmusban". Dominik Tatarka (Betyárnóta a fűszálon) írása vagy a Ľudomir Feldekkel készült interjú (Más az a föld, ahonnan a költők származnak) az írói létezés változatait mutatják be a dikta­ túra idején. Lehallgatásokat, levelek és írá­ sok cenzúrázását, megfélemlítést és meg- vesztegetést jelentett ez, a gondolat gúzs­ bakötését. Egyben (s ez ismerős itthonról is) azt a küldetéstudatot, hogy a nyelv és az irodalom a megmaradás és a szabadság biztosítéka, záloga. Küzdelem a szabad­ ságért és a polgárosodásért egy olyan kor­ ban, amelynek a végét nem hogy látni, de remélni se lehetett. Az 1968 utáni, brezsnyevi-husaki Csehszlovákiáról van szó. A hirtelen jött szabadság ott is görcsö­ ket oldott fel, s újabb görcsöket, kínzó di­ lemmákat okozott. Az államiságét, s hogy megtalálják a helyüket a posztmodern­ ben, esetleg Európában. (Nagyvilág, 1994/8-9.) Lengyel Péter rajza �műterem Rideg Gábor Őszi gondolatok a III. Szécsényi Tárlatról A fent nevezett kiállítás valós nevén Őszi Tárlat, ám a jelzőt ezúttal a gondolataimhozpaszszítottam, inkább odaillőnek érezvén. Különös hangulatú jelző ez, kicsit borongós, kicsit szomorkás, de váratlanul felaranyló, akár az évszak; hol ködös, hol nyarat idéző, és ha szép volt a tavasz, az aszály sem pocsékolt, gazdag termést takarító. Ennek az írásnak az olvastán majd eldönti a T. Olvasó, termékeny­ ségben volt-e hasonló ez a néhány gondolat az évszakhoz, én magam a borongósságában érzek analógiát vele. De hadd fejtsem ki ezt bővebben. Annyi jószándékú kezdeményezés porba hullásának voltam már tanúja, hogy az őszi hervadástól féltem ezt a kezdeményezést is, és főleg attól, hogy idővel a megszokás unalmába ful­ lad e kisváros szellemi közegében. Esetleg olyan kötelező penzum válik belőle, amelyet rutin­ ból „le lehet tudni”, és amely megfér a helyi művelődési ház galériának elnevezett emeleti közlekedési terében néhány asztal, szék és az „örökzöldek” társaságában. Lehet, hogy túlságosan borúlátó előrejezlés mindez, hiszen a „galériából” nyíló nagyterem a sokoldalú hasznosítás ellenére valóban alkalmas kiállításra is - most itt mutatták be többek között az idei zománc-telepen készült munkákat is. Látványos képek, hiszen a tűzzománc behízelgően szép anyag és technika. Valamint tudom, hogy a tárlat „házigazdája”, Bakos Fe­ renc - aki maga is két figyelemreméltó grafikával szerepel a bemutatón - a kiállítás rende­ zőjeként is mindent megtett a művészeti esemény sikeréért, de talán a jövőben látványosabb tálalással is ünnepibb eseménnyé kellene avatni a megyei képzőművészeti seregszemlét. Egyébként is, borongás helyett inkább örömre adhat okot, hogy Szécsény vállalkozott, im­ máron harmadszor, a megyei tárlat megrendezésére. A megyeszékhely, Salgótarján országos jellegű kiállítások színtere, ezek a rendezvények esetleg elterelnék a figyelmet, elvonnák az energiát a „csak” regionális jelentőségű eseményről. És ennek az eseménynek a befogadója miért ne lehetne éppen e régió földrajzi központja, ez a patinás kisváros? A megyei tárlatok funkciója amúgy is eltérő az országos művészeti fórumokétól. Egy szűkebb közösség belső megmérettetését és egyben a helyi mecenatúra gyakorlásának lehetőségét kínálja. Mint ilyen, egyúttal nyitottabbak is. Olyan bemutatkozási alkalmak, amelyeken a hivatásos művészek mellett az amatőrök, vagy a „félprofik” is megmutathatják önmagukat, akik számára az ilyen megmérettetés különösen fontos. Egyrészt sikerélményben lehet részük - és ebben közösek az �„érdekeik" a hivatásos pályatársakéval - másrészt, ha kedvük, képességük, kitartásuk, és fő­ leg szellemi muníciójuk van hozzá, a rendszeres és minősített szerepléssel maguk is pro­ fesszionistákká válhatnak. Ez a nyitottság örömmel üdvözölendő, ugyanakkor számtalan veszély forrása is lehet. A demokrácia nélkülözhetetlen a művészeti életben is, de ezzel együtt a művészet mégis arisz­ tokratikus társadalmi „formáció”, amelyben a minőség hierarchiájának kell érvényesülnie. Egy „vegyes” kiállítás az érték-keveredésnek és ennek következtében a lassú értékvesztésnek is ki van téve. Ez tetten érhető, sajnos, a mostani bemutatón is. Az elismerések nivellálnak az amatőr és a profi teljesítmények között, holott mások az értékviszonyok egy naív festő telje­ sítményében, és mások egy amatőr zománcoló munkájában, vagy egy hivatásos művész alkotó tevékenységében. A kiugrót - esetleg még a biztatót is el kell ismerni mindegyik kategóriában, de nyilván­ valóvá kell tenni a kategóriák közötti különbséget is. Esetleg úgy is, hogy az egyes díjak között, ha nem is hierarchikus, de funkcionális különbséget tesznek a szervezők és a díjzsűri. Az egyik díjat rendszeresen a legjobb naív alkotó, a másikat a hagyományos értelemben vett amatőr művészeti teljesítmény kapja. Megint másik díjjal jutalmazzák a hivatásossá válás küszöbén lévőket, továbbá a már profi mércével mért alkotásokat. A különbséget kimondottan is nyil­ vánvalóvá és egyértelművé kell tenni, mert másképpen miféle összevetésre van lehetőség az egyaránt díjazott Czinke Ferenc és Oláh Jolán teljesítménye között. A között a Czinke Fe­ renc között, aki hallatlan szakmai biztonsággal tudta az utóbbi években is megújítani művészi kifejező erejét - erről tanúskodik egyetlen kiállított nagyméretű grafikája is, amely mind for­ maalakításában, mind technikájában szuverén módon lépi át a műfajhatárokat -, és aközött az Oláh Jolán között, aki korábbi, szívvel festett sikeres képeinek manierista utánzójaként je­ lentkezik ezen a tárlaton. A továbbiakban engedjék meg, hogy néhány kevésbé „őszi” vagy ha úgy tetszik, éppen „in­ dián nyári” gondolatot osszak meg Önökkel. Két párhuzamos szobrászati és két festészeti tel­ jesítményre szeretném felhívni a figyelmüket. Mindkét párhuzam végső soron a kiállítás nyi­ tottsága mellett érvel. A ma már Munkácsy-díjas Földi Péter egykoron, rajztanárként, a félprofi státuszában léte­ zett ebben a megyében. Azóta számtalanszor igazolta művészi teljesítményével, hogy hivatásos­ ként is a legjobbak között van a helye. Most kiállított művei is ezt példázzák, bár a két kompozíció közül igazán csak az egy alakos Kacsatömő a meggyőző, a másik, emennek csupán kevésbé sikerült variációja. A tárlaton szereplő pásztói Fürjési Csaba, aki Budapesten tanít rajzot, van most Földi korábbi helyzetében. Nem tudom, pályája a továbbiakban hasonló módon lesz-e sikeres, minden esetre expresszív színhatású képei azzal a reménnyel biztatnak, hogy ha kissé jobban megbecsüli majd saját alkotó munkáját, és szakmailag is átgondoltabb, felkészültebb lesz, a félprofi létből ki­ lépve a hivatásosak és a valóban elhivatottak között is bizonyít majd. Jó néhány évvel ezelőtt a kiállítás egy másik díjazottja, Bobály Attila is az amatőrök ke­ nyerét ette. Úgy kezdte szobrászi pályafutását, mint ügyes kezű fafaragó. Ma a megye meg­ �becsült alkotója, aki bronz-kő kisplasztikájára ezúttal is méltán kapott díjat. A két kiállított munkája azonban az autodidaktákra olykor sajnos jellemző egyenetlenségre, érték- és minő­ ségbeli bizonytalanságra utal. E kettősséget elsősorban nem az anyag, a bronz és a fa külön­ bözősége, valamint az eltérő formarend hordozza, hanem a művészi vállalás, a művészi prog­ ram közötti különbség. Korántsem lehet autodidaktának nevezni, csupán kezdőnek, a főiskolát most végző Pár­ kányi Pétert, aki elbotló bronz-pegazusát talán önmaga számára is figyelmeztető mementó­ nak szánta, hogy oly síkos ez a művészi pálya akár a fölpolírozott, ferde bronz felület, ame­ lyen a legnemesebb szándékok, a legelhivatottabb gondolatok is félrecsúszhatnak. Szárnyaló Pegazust nemcsak optimistább, minden bizonnyal anatómiailag is könnyebb mintázni, mint elbotlót. Figyelmeztesse ez arra Párkányit, hogy a művészi feladatvállalás, az igényes és lát­ ványos szobrászi program mellett a szakmai ismereteket még a főiskola elvégzése után is szűntelenül gyarapítania kell. Ezeket az őszi gondolatokat a szécsényi tárlatról hadd zárjam azzal a bizakodással, hogy a legközelebbi kiállítás krónikása e jelzőt már valóban a kiállításhoz és nem az ahhoz fűzött reflexiókhoz kapcsolhatja. Bízom abban is - legalábbis reménykedem benne -, hogy Szécsény szellemi, kulturális életének valódi ünnepeivé válnak ezek a kiállítások, és a helybéliek a me­ gye képzőművészeinek városuk iránti megbecsülését is kiérzik majd ezekből a minden bi­ zonnyal egyre népesebb és egyre rangosabb művészeti bemutatókból. Orbán György alkotása �személyes történelem Szokács László A magyar kultúra tarnowi követénél... A Tájak Korok Múzeumok salgótarjáni klubjának 45 tagja Vongrey Béla vezetésével Len­ gyelországban a lengyel-magyar történelmi emlékeket kutatták, emlékhelyeket kerestek. Jár­ tak többek között Bem József szülővárosában, Tarnowban. Itt, a kerületi múzeumban Alicja Majcher-Wegrzy nek történész a Bem József életét és munkásságát bemutató kiállítás gondo­ zója és Lippóczy Norbert a város díszpolgára fogadta és kalauzolta a vendégeket. Lippóczy Norbert egész életében sokat tett a magyar kultúra lengyelországi megismertetésé­ ért, a magyar-lengyel művelődési kapcsolatok ápolásáért. A jeles műgyűjtő és mecénás, aki ala­ pítója is a Tarnowi Magyarbarátok Társaságának, 1974-78 között sok értékes berendezési tárgy mellett 2700 darabból álló ex libris gyűjteményét és 1000 kötet szőlészeti-borászati könyvet aján­ dékozott a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak. Lippóczy Norbertet 90. születésnapján, 1992ben a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársaság érdemrend kiskeresztjével tüntette ki, a művelődési miniszter "ProCultura Hungarica" emlékplakettel ismerte el fáradhatatlan munkás­ ságát. Lippóczy Norberttel Tarnowban Miczkiewicz utcai lakásán beszélgettem. - Édesapám földbirtokos-szőlőbirtokos volt Magyarországon, Tokajhegyalján, Tállyán. Huszonkét kataszteri holdunk akkor meglehetősen nagynak számított. Volt egy hétszázhúsz holdas földbirtokunk is. A szüleink Kassán laktak. Nagyon jó termés volt 1917-ben, amikor 720 hektoliter bort adott el édesapám, s ebből nagy pénzre tett szert. A pénz a kassai bankban volt, s amikor bejöttek a csehek, minket kiutasítottak, s a pénzt természetesen nem kaptuk visza. A mezőgazdasági akadémiát 1924-ben Debrecenben végeztem el, s ettől kezdve egyrészt a földbirtokot vezettem, majd amikor eladtuk, 1929-ben visszaköltöztünk Tállyára, a régi ud­ varházba. Édesapámnak támadt az a gondolata, hogy újítsuk fel a lengyel kapcsolatokat. Vá­ sároltunk egy autót, s azzal kijöttünk ide Tarnowba, s itt alapítottuk meg borlerakatunkat. A lengyel kapcsolat nem volt újkeletű, mert nagyapám, aki Podolin polgármestere volt 50 esz­ tendőn keresztül, rendszeresen exportált bort Lengyelországba, s ezt a részleget örökölte édesa­ pám Tállyán. Nagyapám 1892-ben halt meg. A bor szállítása és eladása egészen 1939-ig tartott. �- A német lerohanás itt érte Tarnowban? - Magyarországon voltunk augusztus végén. Két vagon borral megpakolva állt az állomá­ son. A húgom a vagonokat vigyázta, én pedig az állomásfőnöknél hallgattam a rádiót. Olyan hírek jöttek, hogy azonnal kipakoltattam a vagonokat, majd pedig vonatra ültem és kijöttem Tarnowba. Augusztus vége volt és a városból szeptember 5-én elmenekültünk kelet felé. Ami­ kor szeptember 17-én megszűnt a háború, vagyis a németek és a szovjetek elérték amit akar­ tak, vissza szerettünk volna jönni, de már nem lehetett, lezárták a határt október végén. Uk­ rajnában egy parasztembernél éltünk Horupaj faluban. A következő év január első napjaiban elhatároztuk, hogy mi is, mint több tízezer lengyel, illegálisan átkelünk a határon. Nem sike­ rült. Feleségemet, gyermekemet és engem is feltartóztattak. Egy rögtönítélő bíróság elé kerül­ tem, amely öt évre ítélt. - Holt töltötte a büntetést? - Lembergben kezdtem, ott voltam három hónapot, majd később engem is, mint rabot Kujbisev alá küldtek, hogy az erőművet építsük. Ebben a lágerben hatezer üzbég volt. Vi­ szonylag jó körülmények közé kerültem, mint gépkonstruktőr dolgoztam, persze nem ez volt a szaktudományom. Jól rajzoltam, mert a kassai főreáliskolában érettségiztem. Kujbisevben nyolc hónapot dolgoztam, rajzolóként, a normát 150-180 százalékra teljesítettem. No nem azért, hogy sztahanovista legyek, hanem, hogy több kenyeret vehessek. A száz százalékért ugyanis 600 gramm kenyér járt, a 160 százalékért 1200 gramot kaptam. Innen Kujbisevből átvittek minket Szentpétervártól észak-keletre, a Komi köztársaságba, ahol a magyarok rokonai élnek. Ott mint kubikus és favágó dolgoztam, s mi rabok építettük az új vasutat, amely a Pecsorától Vorkutáig vezetett. Szerencsém volt, hogy a szüleimtől jó egészséget örököltem és diákkoromban sportoltam, atletizáltam is. Elkerültek a betegségek. A fizikai munkát mindig szerettem, otthon sokszor a munkásainkkal együtt arattam. Itt is tel­ jesíteni tudtam a 150-160 százalékot. S hozzáteszem: az étkezés jobb volt. A büntetés utolsó másfél évét egy ruhagyárban töltöttem, mint varrómunkás. Ennek a gyárnak 1500 dolgozója volt, akik közül 1200 volt a nő, a többi férfi. Mind rabok voltunk! En­ gem egy kórházból küldtek ebbe a gyárba. Az egyik napon megkérdezték, vannak itt szabók? Felemeltem a kezem, pedig életemben nem szabtam. Arra gondoltam, ha valaki szabász, an­ nak meleg helyiségben kell dolgoznia. Úgy is volt. Először kézzel varrott vatelinos kesztyűket készítettem, utána kézi varrógéppel rabruhákat, inget a nőknek, a férfiaknak alsónadrágot. A háború vége felé nagyon sok Singer varrógép érkezett, amit a hadsereg zsákmányolt. Ezeket motorokkal hajtották. No, itt is teljesíteni tudtam a 150 százalékot. - Mikor szabadult, s hol érte a háború vége? - Itt, ebben a gyárban éltem meg a háború végét és itt is szabadultam a büntetésből. Var­ rómunkásként visszamentem dolgozni már mint "szabad ember" ebbe a gyárba. Közben kide­ rítették, hogy magasabb végzettségű vagyok, és megtettek a szabászat vezetőjévé. Mentem felfelé a ranglétrán, mert ott, abban a gyárban kevés volt az intelligens ember. A gyár igazga­ tója lettem! Én az egykori rab, egykori rabtársaimnak, akik továbbra is büntetésből dolgoztak, �igyekeztem jobb körülményeket teremteni. A gyáram mintagyár lett. A láger, ahol a dolgozók laktak, mintaláger. Nem közvetlenül az ón befolyásom volt a döntő, mert vigyázni kellett az embernek, nehogy ellenforradalmárrá minősítsék. A gyárból mintaszerű árut adtam, s ez óri­ ási dolog volt. Megkaptam a támogatást is a vezérigazgatóság részéről, mert mintaszerűen varrtunk és nem loptunk. Nem hagytam lopni, ugyanakkor jó körülményeket teremtettem a munkásoknak. - Hogyan került haza a Szovjetunióból? - Már 1953-at írtunk, amikor az év elején elhatározták, hogy a gyárat megszüntetik és a felszámoló én lettem. Az volt az elv, hogy ott építenek majd fel hasonló gyárat, ahol az alap­ anyag megterem, a Kaukázus vidékén. Amikor a gyárat felszámoltam, megkaptam az értesí­ tést a moszkvai lengyel követségtől, hogy megvan a konzuli útlevelem. Ez óriási dolog volt! Er­ re vártam! Feleségem nyolc éven át kérvényezte és szerencséje volt, hogy barátnője a varsói külügyminisztériumban dolgozott. Itt jegyzem meg, hogy nejem az első sziléziai lengyel asszony volt, aki a krakkói Jagelló Egyetemen summa cum laude doktorátust nyert. Iroda­ lomtörténész. Fiunk is tudományos munkát végez, egyik legújabb négykötetes nagy munkája az 1956-os magyar forradalom okmánygyűjteménye. Vonatra ültem, Moszkvába mentem, ahol megkaptam a konzuli útlevelet. Egy hetet töltöt­ tem a fővárosban, mert nagyon sok pénzem volt. Nyolc éven keresztül, mint szabad ember, minden évi fizetésemből kutya kötelességem volt háromheti fizetést állami kölcsönbe fektet­ ni. Meg voltam arról győződve, hogy ha hazakerülök, az összegyüjtött pénzt nem engedik ki­ vinni. Azt tettem tehát, hogy a kötelező háromszorosát adtam be állami kölcsönbe. Környe­ zetemből sokan csodálkoztak, hogy miért vagyok ilyen "patrióta". Azért, mert úgy számítot­ tam, hogy amit én kölcsönadok, azt nekem vissza kell hogy fizessék abban a pillanatban, ami­ kor hazajöhetek. Jó gondolat volt, mert így történt. Amikor Moszkvában voltam, több mint 30 ezer rubelem volt. Ez nagyon nagy pénznek szá­ mított. Elmentem egy kereskedelmi igazgatóhoz, s elmondtam, itt a pénz, nem tudom hogyan költsem el. Áruhiány volt, az emberek sorbaálltak. Feldiktáltam az igazgatónak egy papírra, mit szeretnék venni, ő aláírta, s ezzel a papírral mentem vásárolni. Bementem egy raktárba, ott az első ruha, amit kiválasztottam Magyarországról érkezett. Budapesten varrták. Nagyon nagy volt az örömöm. Ez a ruha ma is megvan, nagyszerűen áll. Ma is újnak számít az a téli­ kabát, amit akkor vettem. Elvásároltam a 30 ezer rubelt és kilenc bőrönddel indultam útnak. A bőröndök tartalmáról kimutatást készítettem három példányban. Egyet a bőröndbe ra­ gasztottam, egy a zsebemben volt és a harmadikat a határon átadtam a szovjeteknek. Megkér­ deztem a vámőröket, melyiket bontsuk ki. Rámutatott az egyikre és mindent kihajigált belőle. Akkor mondtam, vigyázzon, mert minden fel van írva pontosan, sorrendben és ez nekem na­ gyon nagy munkát jelentett. Most melyiket nyissam ki? - kérdeztem, s kinyittatott egy má­ sikat, de már csak felületesen nézte meg. Most melyiket? - kérdeztem harmadszor is, s akkor intett és elhitte, hogy a többiben is az van, amit felírtam. Varsóba érkeztem, onnan jöttem Krakkóba, ott vámolták el a kilenc bőröndöt, onnan pedig hazajöttem Tarnowba. �- Hogyan fogadták? Milyenek voltak a lengyel viszonyok 1953-ban? - Nézze, aki a Szovjetunióból jött haza, az semmin nem csodálkozott. Az ember mindent természetesnek vett. Csodálkoztam azon, hogy a hétszobás lakásból, amiben laktunk, a felesé­ gemnek adtak két szobát. Csodálkoztam, mert gondoltam csak egy szoba jár. Sikerült mindent megőrizni a feleségemnek. Az egész könyvtárat! Így tehettem azt - ne vegye dicsekvésnek hogy a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak sok mindent ajándékozhattam. A könyvek mel­ lett odaadtam azt az ex libris gyűjteményemet is, amely kizárólag szőlészettel és borral volt kapcsolatos, és egy szőlőt ábrázoló gyűjteményt a világ különböző bélyegeivel. Sikerült összegyűjtenem egy olyan tokajhegyaljai borcimke gyűjteményt is - 800 darabot -, amelyben 1852-ből származó cimke is volt. A kommunista időkben az Oroszországban töltött tizenhárom évemet itt nagyrabecsülték. Én sosem voltam párttag, de valahogy mindig tudtam a másik oldal nyelvét, mert módomban volt megismerni a kommunisták gondolkodását. Itt Tarnowban a városi elnökökkel kivétel nélkül mindegyikkel jóban voltam. Imponált nekik, hogy én a városi múzeumnak sokmindent adtam. No, és a Magyarbarátok Társasága, ahol függetlenül attól, hogy valaki párttag vagy nem, ha a magyarok barátjának vallotta magát, tag lehetett. Megmondom őszintén, melepett és nagyon jólesett, amikor 1992-ben díszpolgári címet kaptam. Az egyetlen díszpolgár vagyok Tarnowban... A munkát sohasem szégyelltem. Amikor hazatértem, egy ecetgyárnak lettem a vezetője. Képzeljen el egy szőlészt, egy borászt ecetgyárban! Ez óriási degradáció volt számomra, ám megvolt az elégtételem: amikor átvettem a gyárat - Lengyelországban 31 ecetgyár volt és ak­ kor a 29. helyen állt, amikor otthagytam, mert nyugdíjba mentem a 3. helyen szerepelt a rang­ sorban. - A gyűjtőszenvedély szinte egész életét végigkíséri... - Így igaz. Még Oroszországban is gyűjtöttem. Hazahoztam egy bélyeggyűjteményt a tel­ jes szovjet sort három példányban és a cári időkből egy olyan gyűjteményt, amelyből két bé­ lyeg hiányzott. Sokmindent gyűjtöttem. Így 35 éven keresztül a Bemmel kapcsolatos irodalmat min­ denféle nyelven. Itt a múzeumban, amit láttak, az egyike a legnagyobb gyűjteménynek. Több mint 600 kötet. A háború előtt és utána is mindig átjártam Magyarországra vásárol­ ni. Megszereztem azokat a leveleket is, amelyeket a Franciaországban élő lengyelek küld­ tek Bemnek. Okmányokat, amelyek az 1848-as felkeléssel kapcsolatosak. Grafikákat, egy körözőlevelet, amelyet Kossuth Lajos és felesége írt alá. Láthattak egy tányért, amely Pécsről került ide, Bem arcképével. Ezt is Budapesten sikerült megvásárolnom, és az em­ lített relikviákat még 1935-ben vettem egy Váci utcai antikváriumban. Minden egyes da­ rab annak idején amikor megszereztem, nagy örömet, nagy boldogságot okozott nekem. Bármilyen furcsán hangzik, nem volt lelkiismeretfurdalásom, hogy Magyarországról át­ hoztam ezeket, mert itt Tarnowban, Bem szülővárosában talán jobban tudják értékelni az idelátogató magyarok. �Itt mondom cl, hogy annak idején, amikor Bem sírját megtalálták, akkor egy tarnowi em­ ber, aki ismerte Bemnek az alakját, azonosította. Látta a litográfiákat, Bem halálát, az exhu­ málásnak a jelenetét. Bemet muzulmán vallás szerint temették el és hamvait Magyarországon keresztül 1929-ben hozták haza Tarnowba. Végig az utat fotókon is megörökítették. Pár évvel ezelőtt látható volt itt az a körkép, amelyet 1896-ban rendeltek meg Budapestről és amely a segesvári csatát és a nagyszebeni győzelmet ábrázolja. A körképet széjjeldarabolták és csak egy kis része látható most a múzeumban. Ám, mint említettem, pár éve a részleteket össze­ gyűjtöttük és kiállítottuk a festményeket. Bemmel, a kiállítással foglalkozó történészhölgy, aki kalauzolta önöket, vezetőségi tagja a Magyarbarátok Társaságának. - Kérem Lippóczy úr, mutassa be a tarnowi Magyarbarátok Társaságát. - Tarnow városában már 40 esztendeje működik a társaság, amelynek egyik alapítója én voltam. Maga az elnevezés jelzi, hogy milyen céllal alakult. Az első tagok azok a lengyelek vol­ tak, akik 1939-ben Magyarországra menekültek és az ország befogadta őket. Ma már nagyon kevesen vannak, ha jól emlékszem még 4-5 ember él közülük. A társaságnak mintegy 450 tag­ ja van, s ez meglehetősen szép szám. Tagdíjat fizetünk és a tagok közül sokan magyarul tanul­ nak. Hetenként kedden és szombaton tartanak nyelvórát. Jómagam is vezetek órákat, egy hölgy, aki Pécsett végezte az egyetemet és nagyszerűen beszél magyarul, ő a másik nyelvtanár. Az egyik igazgatónő is nagyszerűen beszéli a magyar nyelvet és tanfolyamot vezet a Bem Jó­ zsef nevét viselő általános iskolában. Minden esztendőben hivatalos vizsgáztatáson adnak számot tudásukról a gyerekek és kapnak bizonyítványt. Magas a kívánalom, magyarul kell fo­ galmazni. A társaság a Warynski utcában székel, a négy helyiséget a város önkormányzata ingyen bocsájtotta rendelkezésünkre. Minden támogatást megkapunk és mindenki tag lehet. Jó ma­ gyarországi kapcsolataink vannak, elsősorban Kiskőrössel és Kecskeméttel. Kölcsönösek a lá­ togatások. Nemcsak Bem József emlékét ápoljuk, hanem a két nép, a két ország közös törté­ nelmét és a kultúráját is. Ma már nagyon sok fiatal is tagja a társaságnak, s mint mondtam, egyre kevesebb azoknak a lengyel embereknek a száma, akik 1939-ben Magyarországra menekültek és ott élvezték idős Antall József támogatását, akinek hálából emléktáblát emeltetett a társaság a Warynski utcai székházban. A társaság több emléktáblát avatott már Tarnowban. Az egyik kultúrház fa­ lán Petőfi Sándornak állítottunk emléket, Debno várában pedig Balassi Bálintnak, ahol a nagy költő többször időzött... �kronosz árnyéka ...hirtelen olyan csend támadt, melyből azt lehetett hallani, hogy valaki már nincs... Te­ lefonhoz szólítottan éppen kérdezni gondoltam volna valamit és akkor a vonal másik végén ott volt a részvétes hang. Az ember gondolkodó része rögtön védekezően meg is mozdult, hogy elnyerte végső nyu­ galmát a test, az a hitvány elkínzott darab, majd, hogy rendeltettünk és hogy eleve, aztán be­ fejeztetett és a megpróbáltatás végső szaggató órája is. Ránk köpött az alkony ama júliusi verőfényen... És az ember gondolkodó része rögtön azt is mondatja, hogy ezek csak szavak. Gyarló szavak, melyek összemaszatolják az érzelmeket. Mit sem érnek... A szerzői kézirat még ott feküdt a szerkesztőségi íróasztalon, rajta a rovatcím: Szemé­ lyes történelem. Az is áthuzatott s helyébe a másképpen tisztelgő felirat került: Kronosz ár­ nyéka. - Ez lett az utolsó személyesen postázott iromány, utolszor aláhullt forgács a For­ gácsok közül. Forgácsok: a szellem szikrázó szilánkjai, olykor vakuló üvegcserepei: mindannyiszor írástudói felelősséggel válogatott és egymás mellé sorakoztatott részletek. -A rend igen nagy szeretete és fegyelmezettség is szükségeltetik, korszerű szertelenségeink közepette, ah­ hoz, hogy a szüntelen szanaszét sodródó részek érdemük szerinti helyükre rakosgattassanak. A partikularitás egyetemessége: a teljes Madách Imre, és a torzóban maradt József At­ tila életrajzi krónika (kronológia), valamint a most megszakadt Forgácsok-sorozat - bizo­ nyosság rája. ... „és van még egy s más tarsolyomban ” - írta egyik korábbi folyóiratszámunk búcsúzó soraiban. Példásan állta szavát: ezúttal jelen szellemi kötelezettségeinkről mond megszívlelendőket. - Mely mások következtek volna ezután? És, hogy éppen ki szólott volna hozzánk a költő, a műfordító, a filológus, a szerkesztő vagy az irodalom - magyar - és egye­ temes irpdalom - utazó követe? Ezt már nem tudhatjuk. Mi itt az élők oldalán ilyen alkalmakkor - gondolkodó felünk ellenére vagy éppen mi­ atta - hajlamosak vagyunk, hogy jobb híján mindenfélével foglalatoskodjunk, amolyan ön­ vizsgálódó kényszerrel kötelességeink és adósságainkat elősorolandó. A Szerkesztőnek rossz lelkiismerete azért lehet, hogy hirtelen nem tudja miként hangzot­ tak a legutolsó szavak, melyek telefonos beszélgetéseink bonyolítása közepette estek - az egymáshoz fűződőek közül - egy volt közös város, Kolozsvár emlékezete során (szerel­ meinkre és életeinkre, alkalmi halálainkra tekintő dolgainkat illetően). Aztán becsületes bűntudata lehet még ágaskodó felelőtlenkedései nyomán. Az esztendő­ ről esztendőre halasztott, s immár végképp elmaradt tisztelenevő látogatásai miatt, melyek­ re levélben és telefonon többször is felszólíttatott vendéglátója által. A meghívás pesti otthonába szólt, utóbb a szigligeti szanatóriumba. - Mentsége? - Mentsége semmilyen mulasztásra nincsen, legfeljebb annyi: sohasem hit­ te, mi bekövetkezett. - Hisz néhányan annyira tiszteltük és szerettük, hogy nem szabadott vol­ na neki betegnek lenni és így elmennie. - Sok másokat követően sem. * Másnap visszaérkezett szerkesztőségünkbe folyóiratunk szerzői tiszteletpéldánya. Raj­ ta Radó György, a címzett neve áthúzva. Mellette egy piros szegélyű posta-ragasztotta bé­ lyegnyi nyomtatványon ez állt: Meghalt Alatta franciául is: Décédé. (a Szerk.) �Radó György (1912-1994) FORGÁCSOK Ceterum censeo... A római történetírás szerint az idősebbik Cato, bármiről esett is szó a gyűlésben, beszédét ezzel a mondattal fejezte be: "Ceterum censeo Carthaginem esse delendam". Vagyis: "Egyéb­ ként úgy vélem, hogy Karthágót el kell pusztítani". Lévén: Karthágó volt az akadálya annak, hogy Róma legyen úr a Földközi tengeren. Nekem is megvan a magam Ceterum censeo-ja. Madách Imre nemcsak olvasásra, könyvdrámának szánta Az ember tragédiáját, hanem színházi előadásra is: tanúsítják ezt a szövegen kívüli színpadi utasításai, a didaszkáliák. És mégis (talán attól az egyetlen kísérlettől eltekintve, amelyről Hubay Miklós számolt be az Élet és irodalomban - hogy ő olasz tanítványaival váltakozó színhelyeken Rómában egyszer elő­ adatta a művet) tudtommal soha még csak kísérlet sem történt arra, hogy színre vigyék a Tra­ gédiát úgy, ahogyan Madách megírta. Mindig megrövidítve adták elő, kihagyva sorokat, részeket, egész színeket. Alapvető oka ennek a mű terjedelme: 4117 sor szöveg, plusz a szöveg nélküli történések, látványok, válto­ zások a színpadon annyi időt vennének igénybe, amennyi jóval meghaladja az európai szo­ kást. A kihagyások coupure-ök oka, jellege a legkülönfélébb volt: eltekintve a puszta időkorlá­ tozástól, lehetett merőben technikai (nem tudták az űr-színt megfelelően színpadra vinni), de voltak a kihagyásoknak politikai, világnézeti okai is. Akár ezért, akár amaz okból állapítsuk meg: a coupure mindig megcsonkította, s így meghamisította a magyar irodalomnak költőileg és filozófiailag egyik legnagyobb alkotását. A legutóbbi időkig úgy látszott, bármily szép, sikeres Tragédia-előadásokat tart is nyilván a színháztörténet - a néző mindig meghamisítva kapta Madách mondanivalóját. Ám az angol BBC Shakespeare-sorozata (és bizonyára néhány más előadás is) megtanít rá, hogy a modern technika kezünkbe ad egy olyan módszert, amely lehetővé teszi, hogy végre színre kerüljön a teljes, a hamisítatlan Tragédia, úgy ahogyan Madách megírta. Egy új műfajban. �Ez az új műfaj: a TV-sorozat. A BBC-Shakespeare-it látva, bármelyik darabban megis­ mertem, megértettem olyan jellemeket és mondanivalókat - divatos szóval üzeneteket, ame­ lyek eddigi színházi élményeimnél a kihagyások és hadarások folytán elsikkadtak számomra. A Tragédia egy-egy színéből álló, mindennemű kihagyástól, rövidítésektől mentes, a szöveg­ ből és a didaszkáliákból eredő látványokat teljesen megjelenítő, a szerzői hangsúlyokat hada­ rás nélkül kiemelő 15 részes sorozat végre a teljes művel ajándékozná meg a magyar - és jó fordítások szinkronizálásával a külföldi - közönséget. Nem kellene félni attól, hogy a hosszasabb bölcselkedő szövegrészek meghallgatása fá­ rasztó, unalmas lenne, hiszen a mű szövege és a szerzői utasítások annyi látványosságot kínál­ nak, sőt követelnek, amennyi szinte „belefonódva” az elhangzó szövegbe, nagyszerű monoli­ tikus élményt nyújtana a közönségnek. Tehát: Az ember tragédiája egy-egy színének teljes előadásából álló, a művet úgy megje­ lenítő, ahogyan Madách Imre megírta: ez az én Ceterum censeó-m és - hivatkozva mindarra, amit eddig Madáchért és a Tragédiáért tettem, és, amennyire fogyatkozó erőm engedi, még tenni fogok - kérve, könyörögve kérem mindazokat, akik javaslatom megvalósításához hoz­ zájárulhatnak, színházi és TV-s hatóságokat és szakembereket, kritikusokat és színháztörté­ nészeket: vegyék fontolóra és valósítsák meg legjobb képességeikkel a fent elmondottakat. Ceterum censeo... ezzel tartozunk a magyar kultúrának. Földi Péter alkotása �A fenti rajzot ezévi 5. számunkban közöltük, amely szám teljes terjedelmet Balassi Bá­ lint emlékének szenteltük. A szerkesztés ördöge mesterkedhetett velünk, amikor Réti Zol­ tán nevét tüntettük fel. Valójában Radics István alkotásáról van szó. Mindkét művész, és olvasóink szíves elnézését kérjük. Képaláírás helyesen : Radics István : Divény vára és kastélya �50 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1994/6. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1994 Pál József Palócföld