https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/59839d3d1aad981f7ea42cc9b3789f50.pdf 4e0684b28f6d7363cdc932bc41b7e21f PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVII. évfolyam 94/5 szeptember-október ��Tartalom Nagy Gáspár Esztergomi apokrif (vers) Szepesi Attila Emlékdal (vers) Jókai Anna A megvalósulás rokonságai (esszé) Tóth Sándor Szép könyörgés (interjú) Tandori Dezső Ittenes vers (vers) Bertók László Hát hová, ha nincs hová, ha? (vers) Csiki László Szakadozott ének (vers) Csapiár Vilmos Kár lesz majd nem élni, de: költészet (esszé) Ágh István versei Tóth Éva Ad notam Balassi (vers) Kiss Dénes Szavaink üzenetei Balassi Bálint verseiben (tanulmány) Turczi István versei Vaderna József Fordított malaszt (vers) Kelényi István Balassi Bálint szép magyar könyörgései (tanulmány) Géczi János [78. veszprémi naplemente] (vers) Sárándi József Morbid elégia (vers) Onagy Zoltán Beérve az éjszakába (novella) Csanády János versei Barcs János versei Reuter Lajos Sólymok nyomában (interjú) Marschalkó Zsolt Balassi-de profundis (vers) Paróczai Csaba Bűnei bocsánatáért (vers) Csikász István Kesergő ének Bálint Úrhoz (vers) Vincze Dezső Ének Balassi Bálintról (vers) Alpek Zoltán Imre Balassi (vers) Zsibói Béla Arcmások és más arcok (megemlékezés) Praznovszky Mihály Az Óceánum és az Adriának tengere (tanulmány) Käfer István A humanizmus reneszánsza (tanulmány) Szabó Csaba Balassi Bálint és társai az erdélyi regényvilágban 425 427 428 430 438 441 442 445 447 450 452 460 462 471 482 483 484 498 500 503 505 507 508 512 512 513 516 523 528 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, l.Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk szerzői: Alpek Zoltán Imre költő (Sárbogárd), Ágh István költő (Budapest), Barcs János költő (Budapest), Bertók László költő (Pécs), Csanády János költő (Budapest), Csapiár Vil­ mos író (Budapest), Csikász István költő (Balassagyarmat), Csiki László író (Buda­ pest), Géczi János költő (Veszprém), Jókai Anna író (Budapest), Kelényi István iroda­ lomtörténész (Érd), Kiss Dénes költő (Buda­ pest), Käfe r István irodalomtörténész (Bu­ dapest), Marschalkó Zsolt költő (Salgótar­ ján), Nagy Gáspár költő (Budakeszi), Onagy Zoltán író (Esztergom), Paróczai Csaba költő (Salgótarján), Praznovszky Mihály muzeológus (Nemesvámos), Reuter Lajos művészettörténész (Budapest), Sárándy Jó ­ zse f költő (Leányvár), Szabó Csaba újságíró (Kolozsvár), Szepesi Attila költő (Budapest), Tandori Dezső író, költő, műfordító (Buda­ pest), Tóth Éva költő (Budapest), Tóth Sán­ dor költő (Budapest), Turczi István költő (Budapest), Vaderna Jó zsef költő (Vesz­ prém), Vincze Dezső költő (Salgótarján), Zsibói Béla író (Kisterenyei * E számunk illusztrációs anyagát szerkesztő­ ségünk felkérésére Nógrád megye képzőmű­ vészei készítették. A borító I-III. Kő Pál Zó­ lyom várában elhelyezett emléktáblájának részletei, a borító II. Réti Zoltán Balassiportréja, a borító IV. Bíró J ó zsef képverse látható. Fotó: Buda László, Fasching Károly Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HÉLIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. Index 25925 Folyóiratunk megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy u. 45 sz.) �Nagy Gáspár Esztergomi apokrif Dobokay Sándortól, Balassi gyóntatópapjától származik az első hiteles leírás a költő haláltu­ sájáról, kinek utolsó szavai így hangzottak: "Tuus miles f ui Domine. Tua castra secutus sum." A z értékes dokumentum a Pannonhalmi Apátság Főkönyvtárában található. Dobokay évek múltán, emlékezetből, így rakosgatta össze Balassi szavait. Tusakodván bévül én igaz Istenem soha nem is másokkal hajolj Te most fölém egekből leszálló minden angyalaiddal. Szívem humuszába legszebb hónapodat virágostul borítsad sebemnek üszökét lázam futosását erősen csillapítsad. �Hűsítő kedvével csobogó nagy vized testemet ha megfolyná Danubius forrás szikkadt nyelvem tövét élesztené olyanná mivel Téged Uram végcsatám porondján híven dicsérhetnélek: katonád voltam itt angyalid kürtszaván táborodba megtérek. (ismét lejegyezve az Úr 1994. esztendejében) �Szepesi Attila Emlékdal Somoskő, romos kő, sólyom-szállta Zólyom, Drégelypalánk, Szécsény, Kékkő, messze kéklő, álmok végvidékén hadak-dúlta Dévény. Múlt ködébe hullva jaj, de messze vagytok, tűnő századokkal folyton távolodtok. Omló bástyák, tornyok: Nógrád, Szanda, Csábrág... Vizek tünde kékjét tavasz záporozza, hamar lovak útját orkán szél porozza. Jaj, de messze vagytok, szirteken fehérlők, vitéz régiekről hallgatag regélők: Liptóújvár, Selmec, sasmadarak szállta ódon Fülek vára... El kéne indulni Bálint úr nyomába, bújdosók nyomába, égcsapó hegyek közt karcsú mezsgye hosszán, ahogy egykor régen jó Lengyelországba. �Jókai Anna A megvalósulás rokonságai (Balassi Bálint -Ady Endre) Mintha ugyanaz a szellemi egzisztencia öltött volna testet Balassi Bálintban és három­ százhuszonhárom évvel később Ady Endrében. Más korban, más körülmények között - de ugyanabban a nemzetben. A személyiség sorsfeladata is döbbenetesen hasonló maradt: rész­ ben birkózás az ellentmondásos Én-nel, részben a magyar közösségi lét szolgálata. Beszédesek az egybeesések: Balassi negyven évet élt, Ady negyvenegyet. Az újabban restaurált Balassi portré korántsem hetyke, inkább szenvedő arcot mutat. És a szemek! A nagy, sötét, uralkodó, egy kissé kidülledő szemek; az Ady-fotográfiákról ismerősek. Minthacsak visszatért volna va­ laki, hogy az egykor még tökéletlenül sikerült, de nagyszabású vállalást tökéletesítse az idő­ ben. A korai halálok minősége is kísértetiesen egyezik: a szervezet elmérgeződése, így vagy úgy. És a végeredmény: a tündökletes mű felépítése - miközben az alkotó maga szörnyűséges gyorsasággal leépül. Mindketten zaklatott magánszférát teremtettek - szinte vonzották a különöset, a rendkí­ vülit, a veszélyt; az éjszakai tivornyák után a hajnali keserű csömört. Az életrajzok ismereté­ ben tudjuk, a polgári tisztesség normáit nem egyszer megszegték; sem Balassi sem Ady nem volt a lányos apák álma, a törvény szófogadó kedvence. A vívódás, a diszharmónia náluk fe ltétele a szárnyaló poézisnek. Kalandjaik, mindennapi perpatvaraik megitélhetők, de a haza iránti felelősségben nincs alku, nincs közöny, vagy gyáva cserbenhagyás. Ami Balassinak a kardforgatás, a gyakorlati hazavédelem - az Adynál a politikai hadakozás egy megtisztított, kritikus magyarság-fogalomért. Ki-ki teszi a dolgát a saját létidejének megfelelő formák sze­ rint. �Balassi mitsem törődik a szerelmi konvenciókkal: az ő szerelme tépett, olykor démoni - az "egy asszony" ideálja, az "érett asszony" minden hűtlenkedése közepette is végig kíséri. Nem bűn számára a szerelem, de nem is lovagi-angyali eszményítés, hanem gyötrelem, fájdalmas gyönyörűség: ez Losonczi Anna - Adynál pedig Léda. S persze közben a "kis női csukák": az élménnyé földúsított, valójában azonban alacsony alkalmi mámorok költészete. Istenhez is ugyanúgy szólnak: mielőtt megadják magukat az alázatnak, hosszan perleked­ nek. A hit nem kívülről esik rájuk, mint a mások által már viselt ruha; saját maguk kínlódják ki a bizonyosságot. Mintha valami eleve elátkozottságot kéne ledolgozniuk, mintha száműze­ tésből vágyódnának vissza az égi harmóniába. Balassi is, Ady is vitapartnerként faggatja, nem pedig engedelmes szolgaként követi a Világ Urát; bűnbánatuk végül őszinte katarzist szül; így lesz nyugtalan keresésük rátalálás . Mintegy sugallják: már semmit sem kapunk készen, min­ denért személyes Énünknek kell megküzdenie. Mintha kétszer ugyanazt kívánnák a szellemi erők az ember, a nemzet tudatába belevésni: a feljebb-lépésnek mindig ára van a következmény semmiben sem úszható meg a poézisben igenis hiradás rejtezik a működés sohasem lehet független a haza és a kor aktuális helyzetétől s hogy amibe a fizikum belebukik, lehet, hogy az a lélek győzelme éppen. ...Hol vannak most? S van-e életük; bennünk is? �Tóth Sándor Szép könyörgés Barlay Ödön Szabolcs, Horváth János tanítványa, a magyarországi reneszánsz jeles ku­ tatója, pap és tanár eddigi életének jelentős részét azzal a munkával töltötte, amit a Mohács utáni időszak még eléggé nem vizsgált feladat-tömege jelent. Romon virág című könyvét (Gondolat, 1986) megtisztelő figyelemmel fogadta a kritika és a szakértelem. Ugyanakkor el­ mondhatjuk: a laikusnak is sok örömet szereznek e könyv-lapok, ha érdeklődéssel, tanulási vággyal veszi kézbe, főleg ha Balassi Bálintról akar bővebb, eddig ismeretlen összefüggéseket feltáró információkat szerezni. S akkor már hadd említsem meg a magánkiadású, életművét summázó kis könyvét is, a két esztendeje megjelent Balassi Bálint, az istenkereső című mun­ kát. A kötet dokumentum is, hiszen számos olyan Balassi-írás (próza, vers) található benne, amely a címet igazolja meglepő következtetésekkel. Tanár úr, örülök, hogy annyi év után éppen Balassi ürügyén találkozhatunk. Ez az esz­ tendő a nagy reneszánsz költő halálának 400. fordulója; ilyenkor illik megállni, legalább jelképesen fe je t hajtani a hibei sír lakója előtt, elolvasni néhány versét, és újra meg újra Magyarországra gondolni, melyet ő "édes hazám"-nak nevez, és ekként is érezte. Ellentmon­ dásos egyéniség volt: imádkozott és vétkezett, szenvedélyek gyötörték és igazi bűnbánat égett a lelkében. Szándékosan használom a szavakat, hiszen ez az ember - művész! - a teljes oda­ adás fia akkor is, amikor számot kell vetnie minden tettével. Hajlamos vagyok azt mondani: az isteni kegyelemnek különös választott edénye ő, akit végül a szeretetből fakadó hősiesség, az egy haza szerelme vezényelt Esztergom falaihoz, s nem a kalandvágy, keserűség vagy ön­ gyilkossági szándék. Belerohant az ágyútűzbe - mitagadás -, de, és ezzel kezdem a kérdés­ sort, bármiféle találgatás ellene mondhat-e az Ön által vizsgált életpályának, amelyben egyik legfőbb érzés-meggyőződés az istenesség? �- A Romon nőtt virág című könyvemben külön fejezetet szántam a kérdésnek, amikor Ba­ lassi és a Báthoryak kapcsolatát elemzem. Az ő rejtett világának intimitásai sokkal mélyebbre nyúlnak, mint gondolnánk. Én mindenekelőtt a konverziójára utalok, hiszen Balassi őszinte vallásos érzületét többen azáltal vonják kétségbe, hogy az evangélikus neveltetésű fiatalember feleségével, Dobó Krisztinával áttér a katolikus hitre. Miértek sorakoznak, következtetések születnek, érdekből tette, s egyéb magyarázatok. Egy-két tényre, szempontra kitérek, hiszen ez a terület talán a legkevésbé megvizsgált azért is, mivel az elmúlt évtizedek mindig mostohán bántak egy-egy költővel, ha istenes dolgai jöttek szóba. Nem tudom elfogadni a legtöbb Balas­ si kutató véleményét, szubjektív magyarázatait. Sehol nincs olyan veszélyes csapda a tárgyi­ lagosság elvesztésére, mint éppen az istenes versek magyarázatánál. Legyen a költő Ady vagy József Attila, vagy maga Balassi. Az elmúlt idők nagy bűne, hogy még a Marx által megfogal­ mazott figyelmeztetésre sem hallgatott; tudniillik, valamely kor megértése csak a kor gondol­ kodásának ismeretében lehetséges. Tehát a XVI. század határain belül kell megközelítenünk a témát, és a magunk nézete helyett a Báthory-korszak lelkületéből kiindulva lehetséges a ma­ gyarázatot megadni. Két jeles tudós: Echardt Sándor és Nemeskürty István hívta fel a figyel­ met arra, hogy a költő-Balassi viszonya a római egyházhoz őszinte volt-e, s mi válthatta ki az áttérést. Nemeskürty szerint Balassi lelkivilágához közelebb állhatott Istennek a katolikus hit révén való megközelítése. A gondom: elégséges-e ennyi, hogy valaki megtegye a döntő lépést a régiből, a szüleitől, házi tanítójától örököltből az újba. Erős hatás érhette költőnket, az a vé­ leményem. Jóllehet hitvallásában utal elhatározásának motívumára: "Isten különös kegyel­ métől felvilágosíttatva... hiszem és vallom mindazt... amivel a szent római katolikus egyház élt és él", azonban további kérdések merülnek fel. Ha nem misztikus élményre gondol valaki, ak­ kor feltétlenül egy folyamatra kell utalnia, amely indokolja az elhatározást. Az már végleg el­ vetendő, hogy érdek vezette volna. Ismétlem, ha nem misztikus pillanatra vetődik a fénysugár (Id. Saul, Pál, Ágoston vagy akár Claudel esetében), akkor a költő által említett felvilágosítás az esztendőkön át tartó hatások összességét jelenti Bécsből, Pozsonyból, Erdélyből, Krakkó­ ból. Ezek a hatások a legintenzívebben Báthory István, majd András bíboros környezetében voltak... Vagyis: Balassit hitéletében a gyerekkori nevelő: Bornemisza Péter luteránus prédikátor után az erdélyi fejedelem, lengyel király határozta meg? - Ezzel nem mondunk újat, de nem is szándékunk. Inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy az említett hatásokat ne csupán általánosságban nevezzük meg, hanem konkrét példákat mondjunk. Báthory már 1567-től szinte rabja lett a jezsuiták behívása tervnek, mert nélkülük nem tudta elképzelni sem a kulturális élet, sem az egyházpolitika síkján a kivezető utat. Ismert dátum: Balassi 1575 nyarán Báthory fejedelem foglya lett, de a rokon a legnagyobb tapintat­ �tal bánt vele. (Gyanússá vált ezzel is az udvar szemében, Bécsben.) A költő beavatottja a fe­ jedelmi terveknek, s egyre közelebb kerül Báthoryhoz. Azzal meg, hogy a szultán többszöri kö­ vetelésére sem adta ki őt István fejedelem, hálát, ragaszkodást váltott ki belőle. Kultúra és ka­ tolicizmus mélyen összefonódott Erdélyben. Báthory András, Boldizsár is aligha maradtak is­ meretlenek Balassi előtt, az utóbbival együtt katonáskodhatott, az előbbi jezsuita neveltetése, könyvgyűjtő szorgalma szerte ismert volt... Később? - Az erdélyi felejthetetlen hónapok jutottak eszébe, amikor a sikertelen sárospataki várostrom után fiatal feleségével, Dobó Krisztinával együtt betegen fekszik Királyfalván, Zó­ lyom megyében, és rendelkezni akar, kire hagyja várandós feleségét, kit kérhet meg gyámul. Gondolatában ki más élt volna, mint a fejedelem, akiben a halálfélelemkor is bízott; az ő gyámolítását kérte tehát családjának... Nem telt el tíz hónap, s Bálint és Krisztina katolizáltak. Tehát mégis lehetett összefüggés Báthory személye és Balassi áttérése között... - A végrendeletet és az áttérést - véleményem szerint - ugyanaz a szándék vezérelte, azo­ nos lelkiállapot volt mögöttük. Mintha a végrendeletben szereplő Báthory kívánsága teljesült volna. Azé a Báthoryé, aki unokaöccsei, rokonai hitére kényesen vigyázott, Zsigmondéra is. Ő Bálintnak anyai ágon volt unokaöccse. Amikor a fejedelem meghalt, András bíboros, a jezsu­ iták neveltje pártfogolta. Ha megfigyeljük, leginkább a Báthoryak nevéhez fűződik a költő éle­ tének egy-egy mozzanata, ha fordulatra szánja el magát. Mögöttük meg feltűnnek a jezsuiták; István király, Kristóf vajda, András bíboros, Zsigmond fejedelem jezsuita kapcsolataira kell csupán gondolnunk. 1590 őszétől a következő év nyaráig a bíboros jóvoltából Braniewo, régi Hanza-város jezsuita kollégiumában tartózkodik Bálint, olvas, meditál, fordít, ír. Ekkor ke­ rülhetett a kezébe Campianus Edmond angol jezsuita vértanú hitvitázó műve, amely disputa a javából. Fordítani kezdte, s a szerző által felsorolt tíz okból, amelyekkel a hitújítók ellen for­ dul, hetet lefordított. Ha nem hal meg Esztergomnál, bizonyára a teljes disputa irodalmi bir­ tokosai lennénk, s gyönyörködnénk Balassi nyelvében... A szellemi hatások, a költő mély hite számos istenes vers megírására ihlették. A z egyik legszebb, ökumenikus ének bűnbánati hangú, talán a legőszintébb ebben a műfajban. - Igen, a Bocsásd meg Úristen kezdetűről van szó. Ki nem ismeri? Feltételezésünk szerint 1584-ben íródott, amikor oltárhoz vezette Krisztinát. Az ihletforrás és a szövegkörnyezet alighanem a Zsoltároskönyv hatodik éneke, vagyis a "Vulgata Domine ne in furore tuo arguas me" kezdetű; "Ne fenyíts haragodban Uram, ne büntess neheztelésedben! Könyörülj rajtam, Uram, mert gyönge vagyok..." Balassi leikéből pedig így tört fel az érzés: �"Bocsásd meg Uristen ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Teröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbíts lelkem terhét." Adalékul hadd tegyem hozzá: nagy hatással volt kortársaira, s a későbbi idők, nevezetesen a barokk lelkiségre ez a mélységes vallomás. Ha figyelmesen olvassuk, beszélgetés a javából, Isten és a költő párbeszéde: hiteles, őszinte, kertelés nélküli. Így csak a nagy indulatokat lel­ kében görgető zsoltáros és a nyomában járó reneszánsz világfi mer beszélni az Ég és a Föld urával: "Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében szép magasztalásokkal." Ezt szokták felhozni érvül, milyen cinikus volt Balassi. Mert nem ismerik a szövegforrás azonos kitételét, a zsoltár szavait. "Mit engedhetnél meg, ha nem vétkeznének Te ellened az hívek?" - énekli a költő még merészebben ragaszkodván a zsoltárhoz... Persze így kiragadva so­ rokat, elferdíthetjük a szerző szándékát. Az pedig vitathatatlanul bűnbánati. Ezért kerülhe­ tett a 17. századi, Hajnal Mátyás szerkesztette imakönyvbe, s protestáns testvéreink bűnbá­ nati énekei közé. Egyetemes kincs, mint a versfőkben olvassuk, egészen a szerzőé: Balassi Bá­ linthé. Ha már a részleteknél tartunk, nekem az említett ének mellé rögtön a Szép könyörgés tár­ sul: a belső élet, vitézi küzdelem és az elhagyatottság hangján. Számvetésnek tartom ezt is. Kodály kórusremeke pedig arra irányítja a figyelmet, ami szöveg és dallam egységében je ­ lentkezik; nem más, mint két síp együtt-játszása... - Ez az istenes ének is zsoltáros hangvételű, bár Balassi nem utal rá. Sőt a nótajelzésből ar­ ra lehet következtetni, hogy egy német dal ihlette írásra, amelynek még nem akadtak a nyo­ mára. Így kezdődik: "Oh kleines Kind - Ó kicsi Gyermek..." A jelek a lengyelországi, említett kolostorhoz vezetnek, ahol a költő megnyugvást keresett Báthory András segítségével. "Üldö­ zött vadnak" érzi magát, megszégyenített lovagnak. "Nincs már hová lennem, kegyelmes Iste­ nem" - kezdi sóhajtását, majd a katona öntudatával kéri: "Áldj meg vitézséggel, az jó hírrel névvel..." A jól ismert katonaénekének sorai visszhangoznak a bújdosó poéta lelkében: "Az jó hirért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak." Ha kell, az életet is, csak ma­ radjon meg a becsület jó híre. Élet-mottó akár ez a vers. Két, Szentháromságról szóló éneke viszont teológiai ihletű. - Igen. A Szentháromságnak második és harmadik személyét szólítja meg Balassi, igazol­ ván, mennyire komolyan vette a házasság szentségét, jóllehet korának verselőitől hallhatott �Gedeon Hajnalka: Valaki emlékére I. �nem egy pajzán, élcelődő strófát, házasító nótát. A harmadik személy maga a Szentlélek, akit kér a költő, szentelje meg házasságát. Nos, itt lép be a teológia azokkal szemben, akik erőltetettnek tartják a gondolatot, hogy a Lélek szerelem-gerjesztő, házasságot létrehozó isteni személy. Bibliai alapokon a teológiai eszmélődés számára ez nem így van. A keresztény dogmatika tanításának ér­ telmében a Szentháromság első és második személyének egymásra irányuló, kölcsönös szeretete a harmadik személy, a költő korában pedig még a szeretet és a szerelem szavakat sem választották szét mereven, nem hasadtak ketté. A régi magyar nyelvű bibliák mindegyike a latin amort, akár isteni, akár emberi, nem fordítják másként, mint a szerelem szóval. "Szerelmes barátim" - olvas­ suk első prózai nyelvemlékünkben is. Gyakran énekelt himnusz a Veni Creator - Alkotó Lélek jö­ vel. Ez is igazolja: a Szentlélek "az jó házasságnak szerzője". Az pedig egyenest a Biblia tanítását tükrözi, hogy minden hívő keresztény a Szentlélek temploma: "Nem tudjátok - írja Szent Pál -, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?" Balassi pedig: "Könyörgök tenéked, hogy szentelj meg engem, Tulajdon templomod hogy lehessen lelkem, Szeplő nélkül tiszta legyen én életem, Lakozzál te bennem! Katolikus népénektárak kedvelt darabja az Áldj meg minket Jézus. Lankísérettel több­ ször hallottam"elődjét", amely szintén Balassi istenes vers: "Áldj meg minket Uristen az te jóvoltodból..." Egyszerű, nemes imádság. - Újra a zsoltárokat kell szóba hoznom, ezúttal lengyel protestáns énekszerző: Jacob Lubelczyk nyomán. 1558-ban Krakkóban nyomtatta ki zsoltárparafrázisait. Az említett Balassi vers hasonló módon jár el: jelzi, "egy lengyel ének, igéről igére és ugyanazon nótára" ihletését. Kiemelt gondolata a 67. zsoltárból való, tulajdonképpen aratási hálaének-motívum. Csodála­ tos a jelzett nóta és Balassi szövegének szoros egysége, nem égrengető mű, de bámulatosan egyszerű, nemes világa arra utal, hogy a költőt mélységesen meghatotta a lengyel ének. A vers tele van bizalommal. Bizonyára akkor íródott, amikor egészen fiatal volt, s apját a család bra­ vúros ügyességgel szabadította ki a pozsonyi börtönből. Ha így van, akkor a szóban lévő ének a szenvedés teológiai és biblikus magyarázatára vállalkozó prózai fordításnak, a szülei vigasz­ talására írt "Beteg lelkeknek való füves kertecske" című könyvének talajából nőtt ki... Szinte valamennyi istenes énekét elemezhetnénk, amint Tanár Úr megtette, s ha olvassuk fejtegetéseit, valóban az a Balassi Bálint áll előttünk, akit még csak most kezdünk igazán megismerni. Halálakor az esztergomi táborban Dobokay Sándor volt jelen és a tanítvány: Rimay János. Megrendítő órák: valaki eltávozik, "végrendeletet" zsoltárparafrázisban hagy. Önmagát és szenvedéseit, gyötrött lelkét emlegeti egy őszintén hívő művész, az 50. zsoltárhoz kapcsolva imádságát: �"Végtelen irgalmú ó te nagy hatalmú Isten, légy már kegyelmes. Onts ki mindenestől jódot rám kebledből, mert la mely veszedelmes Bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág engem, mert nagy sebbel sérelmes..." - Az egyik egri kanonok Esztergomban őrzött misekönyvében latin nyelvű bejegyzés ol­ vasható, amely szerint Balassi Bálint 1593. november 21-én elfoglalta Divényt, családja ősi fészkét. Úgy tudjuk, a telet a költő a komáromi várban töltötte. Onnét indult aztán a követ­ kező év tavaszán Esztergom falai alá, ahol a sebeket kapta s ahol meghalt. A nevezett vers ide­ je ugyanez az esztendő május hava, helye: Esztergom. Nehéz magyarázatot találni, miért ezt a zsoltárt vette alapul búcsúzóul. Csak találgatni lehet. Ugyanakkor a zsoltár: "Miserere mei - Könyörülj Istenem, én bűnös lelkemen" - amint szertartáskönyvünk tartalmazza a temetési énekek közt, hősi halála előtt foglalkoztatta a költőt. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha Balassinak Dávid királyhoz fűződő rokonszenvét említjük első helyen. Nem egy versében találkoztunk már ezzel a szimpátiával. A hasonlóság ebben az esetben azért szembetűnő, mert az 50. zsoltár hátterének története: Dávid király a csatamezőre, az első vonalba küldte leghű­ ségesebb katonáját Uriást, azzal a szándékkal, hogy csata közben meghaljon, és így az övé le­ gyen szépséges özvegye. Amikor az ószövetségi királynak ez a vérlázító tette kiderült, Nátán próféta - Isten embere - előbb példabeszédbe burkolva, majd nyíltan a király szemébe mond­ ta, hogy vétke el nem kerülheti Isten haragját. Ebben az állapotban tört fel Dávid leikéből az irgalmasságot esdő ének. Talán nem kell folytatnom, párhuzamot lehet találni Dávid és Balas­ si sorsában... A táborban a költő átgondolta életét, sorsának buktatóit, számtalan vétkét, házasságtöré­ sét, hiszen Losonczi Anna férjes volt; felkészült a bűnbánatra, a férfias szembenézésre - ön­ magával. Nem riadt meg az áldozattól, sőt maga vállalta azt. Azt nem tudthatta: életébe kerül ez a vállalkozás, de nem zárhatta ki, amint azt elmondta 1594. május 30-án. Azzal azonban tisztában lehetett, hogy Esztergom várának bevétele csak véres összecsapásokkal érhető el. Itt találkozik Balassi a minden áldozatra kész zsoltáros magatartásával. Amíg ő lelkét az őszinte bűnbánatra készíti, a benső történéssel egyidőben folyik a külső, az ütközet. És ez külső ke­ retül szolgál mindannak, amire a lelke mélyén elszánta magát. A csata reménytelennek látszott. Önként jelentkezőket vártak. 800 német-magyar katona szánta el magát, köztük Gyarmati Balassi Bálint kapitány, akinek mindkét lábát május 19-én golyó járta át. Sérülése nem volt halálos, azonban a krónika megörökítette, hogy német orvo­ sok hibájából vérmérgezést kapott. Az említett jezsuita páter látta el szentségekkel. Eszter - �gom várának ostroma közt értette meg az 50. zsoltár üzenetét, hogy szavakkal, külső áldoza­ tokkal nem elégszik meg az Isten: "Az kövér áldozat jó kedvet nem hozhat, jól tudom, Uram, Néked." Dávidtól hallja, hogy Istennek egyedül az alázatos és töredelmes szívet lehet áldozat­ ként bemutatni. Ehhez a felismeréshez az esztergomi sebesülése segítette. Hogy mennyire mélyre jutott az eszmélődése, és hogy az Istennek bemutatandó áldozatban önmaga megtisz­ tult lelkére és életére, annak odaadó akaratára gondolt, mutatja: a "legyek fejérb hónál" fel­ kiáltás után, mintegy utolsó akkordként felmutatja halálos sebét: "Imé kioldoztam s te elődben hoztam fene ötte sebemet Hogy mint áldozatot, adjak, úgy hálákot, ki néked leginkább kell" A szenvedéseiben megtisztult áldozata - reméli - meghozza a várt eredményt: Isten feltá­ masztja Sion falát. Azaz: Esztergomot, melyet mi magyar Sionnak nevezünk. Radics István: A füleki vár �Tandori Dezső Ittenes vers Balassi-töredékül ...Szép szólattatásim, szétszórattatásim, ha mi voltam, elmúltok; minden borzalmatok, s am it rá-adtatok, buborogva túl-fúlt ok; ott lentről megjőve, föld-rész- s esztendőbe: se dulok, se vidulok. Idegenben inkább, megejt, ha-mi ritkább, titkát nem fürkészem, lásd; magamat így-hagyva, volt, mi volt, ezt adta Ő, ki itten se ad mást, csak ami rémsége, magam veszítése, más könnyítsen meghalvást. Belásd, feléltetek, elég, belőletek, csak így lehet, kik-bármik; a semmit, ha szólít, nézem, egy-lakóig, benne engem határ nyit: azon túl derülök, hülődzve leülök, törökig vagy Burg-várig. �Mindegy, még mik vagytok, hagytommal elhagytok, közte marad egy-világ; még élve miért ne gondolná veszésre egy semmi a másikát; szép világ, rút lompos, némuló kolompos, nem kínálja nyáj szavát. Ezért-így feledjük, meg nem is fejthetjük, mi nem tárult hajnalra; e-világ, túl-világ, egyik a másikát, mondám, nem hozta bajra; csak valami vitte, tűnjék-szűnjék itt je, item, isten, ég terád: nagy kerek Horpatag, nem éred Magadat, magammal be nem zárulsz; elárvulsz, fiadzol, semmi se más attól, hívem lészel s elárulsz: ami volt, sereggel, a semmi csak ezzel veszhet el, ilyet árulsz. Bár ez lenne elég, ne látnám tetejét, alját, milyen keletien; lelkedzve lelkesen tölthetném más-kedvem, ne, hogy még is kelletlen: én legyek, holott más, mind, ami még pozsgás, bozsgás - nekem kéretlen. �Adj olyat is, nyugtot, ha már hozzád-futtot kényszerítesz, Uram, rám, amilyet vétkemül még csupán innenül engedhetetlen portám, kinek kapujából, mint jószág, kibámul, némaság: "Éggel, Gazdám..." /É S MA:/ Vedd el, amit adtál rám, vétkeim bocsásd magadnak, nem várnád, én nem hoznám, semmit, amit velem adnak, nem kínálnék, elhagynám, út felén, nem ismerő, téged vesztve, Egy-Merő, Ki is "volt", itten, Te...s ő. �Bertók László Hát hová, ha nincs hová, ha? Hát hová, ha nincs hová, ha? Mért megy el, ha ott marad mind? Már a képzelet is sántít? Bárhová fut, csak a lába? Föl talán Lengyelországba? Földibb Júliák után, mint? Mint vitéz Balassi Bálint? Ifjúságba? Bratankába? Át a versek ormán, hátha? Hátha Mars vagy Pallas ráint? El megint az óceánig? Ottan aztán meg sem állva? Esztergomba? Kínhalálba? Önmagától önmagáig? �Csiki László Szakadozott ének (A Balassi-tempó) Feljártam jó honom jó lovon, rossz boron, egybenéztem részenként. Teste-fosztott eszmény: választott keresztjén, az elmémben mind elfért. Rabságot ha álltam, örökké hazámban, csakis magyar békóban, a saját ellenség jobb mint idegenség, ahol szabadon voltam. Aludtam halálnyit, s csak határa látszik mára örök álmomnak, erőm bár istenes, kevesebbet szerez, mint erdei bátor vad. �Kiszállva ma harcért mintha csak bujdosnék, jutok idegenségre, s hogyha van szabadság, elleneink tartják, madárnak száll kardélre. Vasak mintha volnánk, abroncsos az ország, hiszem szívem lakatnak, reá vasfegyverek körben megtévedett delejtűkként mutatnak. De álom, képzelem kerített részeken nagyobb erő hadaknál, válva gondolatra egymást vágyva tartja Szabadka és Kolozsvár. Hazám országomnál nagyobb s a vigasz vár felette ha szállhatok, de legyek bár rabul, egy ege rám borul, hazám lelki állapot. �Gedeon Hajnalka: Valaki emlékére III. �Csaplár Vilmos Kár lesz majd nem élni, de: költészet Költő, érintetted-e az életet kézzel? Puszta kézzel? És mit fogtál? Szorítottad, préselted, magadhoz ölelted. Fogtál valamit, vagy minden, amit a kezeddel elértél, szertefoszlott? Nem maradt más, csak amit leírtál. Amit mintegy mellékesen lejegyeztél a sok esemény közepette, az maradt. A sok fontos napi pillanatból kiszakított idő maradandó idő lett. Nem is idő. Időn kívüli tény. Ettől lettél költő. Ezért ismerlek. Ha rád gondolok, egy szobrod meredezik előttem. Nem tudom, ki képzelt el ilyennek és mikor, hol, miért, milyen érzésekkel, mindenesetre az eszter­ gomi vár bejárata alá állították ezt a valakinek a képzeletében megszületett alakot, bronz átköltésben. Innen aztán átjött az én képzeletembe. 1965-ben és 1966-ban Esztergomban laktam, méghozzá ott kezdődött az utcám a vár alatt, ahol ez a képzeletbeli bronz-Balassi le­ ledzik, eggyel több eseményt kanyarintva a vár kövei köré. Sokszor láttam hát a szobrodat, nem csoda, ha te nekem itt kezdődsz. Balassi: az esztergomi szobor. És akkor aztán a szobor elindul. Megmozdul, de nem csak megmozdul, hanem átalakul. Baju­ szos, huncut szemű alakká változik át, aki lóra pattan. Kicsi, nálamnál jóval alacsonyabb em­ ber néz rám fényes szemekkel, sapkában. Nem tudom, hol, a sapka is csak valamilyen. Hogy a versek milyenek? Azok vannak. A nagy végvári ismeretlenségből szóló hangok, egyko­ ri emberek életviszonyait hozzám hozó tények, adatok. Vitézek, mi lehet szebb dolog az életnél? Talán a költészet, vagy még az sem. Én inkább azt az életet szeretném átélni, amit ez a fényes szemű, zűrös személy élt. Regényt kellene írnom Balassiról, de nem a költőről, mégcsak nem is a versek születési körülményeiről. Erre úgysincs lehetőség. Kitalálni csak az életét érdemes, a belőle született versek többet �nyomnak annál, mintsem bárki megpróbálja kitalálni, miképp jöttek a világra. Az élete, az igen. Egy csöppet sem finom élet. Egy csöppet se szemérmes és esztétizáló lény. Egy rene­ szánsz embernek is durva vitéz. Vitézek között is brutális egyed. Lábszag, ürítés, nőkkel hempergés, nem egyszer erőszakkal leterítve őket, ivás, zabálás, részeg lovasvágták, kivont kard­ dal. Csöppet sem humanista érzések az ellenség irányában. Vérontás, hullaszag. Lószarszag, csizmaszag. Hortyogás hajnalonta, kíméletlen birtokharcok. Egy kis gyávaság a vitéz úr deli hazafiassága mögött. Sunyiság. Haszonlesés, álszent magyarázatok. Nem fékezett,gyűlölködő indulatok. Szintén kivont karddal. Poros utakon, piszkos célok után nyargaló, borszagú végvári figura. És mégis. Mi az az emberben (egyes emberekben erősebben, néhányban, de a többiekben is), amiből összejön az a kis vágy, hogy leülni, írni. Leírni azt, ami sehol sincs. Ami mindenben benne van. Benne lehet. Lehet nem látni is. Lehet egy pillanatra érezni, de nem leülni, és nem hagyni el­ hatalmasodni írás által. Homályosan. Mely majd egyre fényesedik, de ezt még akkor nem le­ het tudni. Remélni lehet. Az az emberi megfoghatatlanság lenne a regény tárgya , amitől ez a több száz évvel ezelőtti lucatvitéz-faszkalap most is szól. Hozzám. Ideszól. Szólongat, és nem mint egy szobor. Nem mint egy könyvbe zárt, esztétikum nevű balzsammal bedörzsölt múmia. Négyszáznegyven év meg négyszáz év? Érdekes. Hogy múlik az idő! Horváth Mihály rézdomborítása �Ágh István Balassi Ha bölcső Magyarország: koszorús ravatal, ha ravatal: nászágy, a szél két emlője kibontva, fűre döntettem, pünkösd havának gyepére ontattam mint a vér, itt a tavaszban most születik szakállas fiad, Isten, végeztetek volna velem amúgy, megszabadultam, megszabadultam, csizmámra lentről fölragyog a Duna, megsarkalja ezüsttel, útnak indít, most kezdődik a sehovase út, túl a karokból vetett hurkon, te katonád voltam Uram, és az te seregedben jártam. �Balassi-apokrif Gyermekvoltom őszén, lengedező növény termáltónak öblében, míg gyengéd szőrszálak violája látszott, cikkcakkban mászkált széjjel, mához negyven évvel korább szerződésben állottam már Nősténnyel. Most avas strófában, miként iskolában szándékoztam, asszerint, és ahogy kívánta lengyelszép Zsuzsánna, monyamon tiporván sírt, úgy szerettem volna lovam abrakolva fölkínálni ez papírt. Mindig belőlem szólt, itt vetkőzött s megholt, miképp hátat fordított, csecse két bimbója másfelé állt, s mintha cukorrépa lett volna, könnyezett tintámba, s a számtanirkára ákombákomot zagyvolt. �Skólakékből hűlt el bagolypuha tüllben, míg behemót patanyom, ökör mázsás lépte sárladzó pecsétje gyűrődzött a combomon, ilyen rút muzsától, miként butaságtól keseregtem oly nagyon. Járványos Zsuzsánna, aki mintha náthás tüsszögdélő nőszemély, mely állapot jára nézvést olyan árva, volt-nincs akácalevél, annak sohasem volt híján árok, mennybolt, lábom feje tetején. Miként versemmel is lótfut a Nemezys, ásót fogván betemet, szemenszedett étvágy­ amra marharépák nyársalják föl nevemet, réti margaréta pislogó árnyéka sír fölöttem, kinevet. �Tóth Éva Ad notam Balassi Mindenféle álság, leskelő kívánság orvul tör én ellenem, mindenféle kétség, állhatlan reménység rövidíti éjjelem, egyik félelemmel, másik szerelemmel munkálkodik vesztemen. Én már nem is bánnám, sőt, igen kívánnám, ha sokan elhagynának, úgysem segít senki, nincs orvosság semmi mitől elmúl a bánat, aki vándorlásra indult bujdosásra, nyugtot úgysem találhat. Hát minden hiában? Hát már ne is várjam, nyugtom úgysem lesz soha? Levele a fának, fészke a madárnak, embernek van otthona, hát csak engem vert meg az égi kegyelmek mindenható ostora? �Im a virágoknak, szálló madaraknak adtál társat, Istenem. Ifjúság határán, csak békét kívánván, könyörülj meg lelkemen, szenteld meg nyugalmam, hogy míg meg nem haltam, élhessem jól életem. SzöllősiM ária:Egy Balassi versre �Kiss Dénes Szavaink üzenetei Balassi Bálint verseiben "Azt mondhatnók, hogy ő, aki először f e ­ jezte ki énekben gyökeres magyarságunkat s először merte megszólaltatni a gügyögő, né­ piesség gyermekhangját, ízig-vérig európai költő, nyugati költő, a világ költője." Kosztolányi Dezső Nyelvünk suhanc korának szavait nemcsak a Halotti Beszéd szövegéből ismerhetjük, ha­ nem Balassi Bálint költészetéből is. Noha Móricz Zsigmond szerint a Halotti Beszéd nyelve mai, korszerű magyar nyelv. S minden bizonnyal igaza van nagy írónknak, bár ő talán nem gondolt arra a szinte elviselhetetlen sérülésre, ami nyelvünket érte akkor, amikor elkezdték latin betűkkel leírni. Rögtön kiderült, hogy hiányoznak a latin ábécéből olyan betűk, amelyek­ re a magyar nyelvben létezik hangzó. Például az ö, ü, ny, ty, stb. Ezért kellett a Tihanyi ala­ pítólevél ben így írni: köves kút helyett - kues kut vagy a Halotti Beszédben Latiatuc feleym zumtuchel - Látjátok feleim szemetekkel, illetőleg a gyümölcsétől helyett: gimilcictul stb. Nem soroljuk a példákat, nem ez a célunk, csupán érzékeltetni kívánjuk, hogy az ősi magyar rovásírásnak negyvenhét jele volt, a latin ábécé pedig ennek a felénél alig több betűt használt. Így azután alaposan ki kellett ficamítani és kerékbe kellett törni szavainkat ahhoz, hogy latin betűkkel leírhassák őket. Ezt már azonban csaknem ezer éve belátták azok, akik például a Ti­ hanyi alapítólevelet jegyezték le latin betűkkel, mert a helyiségek, ingatlanok stb. neveit meg­ próbálták a latin szövegben is magyarul leírni, hogy később ne legyen vita, mit is tartalmaz a szöveg. Nos, ezt a gúzsbakötést is elviselte a nyelvünk és győztesen került ki e csonkítási kí­ sérletből is. Nem célunk arról sem írni, milyen kalandos és titokzatos módon tűntek el nyelvemlékeink, illetve kerültek elő gyakran a véletlen folytán. Költőnk halálának négyszázadik évfordulóján majd ismertetik mások, hogy nemcsak a kegyetlen végzet, az ágyúgolyó által lágyék közelében �csonkított lábak, a fiatalon bekövetkezett halál teremtett sajátos legendát Balassi alakja köré, s méltán, hanem az a tény is, hogy versei - szinte mondható - végleg elvesztek. Töredékekben, másolatokban maradtak meg. Mennyi verset írhatott? Ki tudja. Mi most e maradék verseket elolvasva szemelgettünk szavaiból. Ez a válogatás is inkább a példa kedvéért való, a teljességre nem törekedhettünk. Azonban beleszerelmesedve anyanyelvünkbe, költői életművet vizsgál­ va, kínálkozott ez az alkalom. Talán egyszer majd mód nyílik arra is, hogy elmélyültebben fog­ lalkozzunk ezzel a témával. Már csak azért is, mert magunk is valljuk Kosztolányival, hogy Balassi Bálint európai költő, alkotásai egyetemes értékeket képviselnek, s a nyelv, amelyen ír s üzen, legalább a mintegy félezer évvel korábbi állapotot mutatja. Legszebb telitalálatai, köl­ tői teljesítményei ma is rendkívüliek. Ezekből is idézünk néhány sort. Módszerünk egyszerű, sorra vettük valamennyi ma is ismert versét, és azokból - nem va­ lamennyiből - válogattunk olyan érdekes szavakat, amelyekhez volt hozzáfűzni valónk. Rög­ tön a versgyűjtemény elején lévő Aenigma című versében találhatjuk az "egyött" szavunkat. Látszólag ennek az a különlegessége, hogy az ü helyett ö hangot találunk a szóban. Mi azon­ ban, a nyelvünkkel foglalkozva már tudjuk, hogy mintegy négyszáz olyan szavunk van, amely­ ben benne van az "egy". (Erről és az Ősegy fogalmáról írtunk a HITEL 1993 januári, illetve szeptemberi számában.) Amikor valami együtt van, vagyis valamennyi, az összes, azaz mind ott vannak, akkor mondjuk: együtt a család, a csoport, a csapat, stb. Az az érdekes, hogy a ma­ gyar nyelv ezeket a jelentéstartalmakat oly gazdagon fejezi ki az "egy" szó ragozásával és kép­ zésével, mint a nagy nyelvek közül egyik sem. (Sőt az a valószínű, hogy egyetlen más nyelv sem!) Íme néhány példa: egység, egyenlet, egyetem, egyetemes, egyezmény, egyveleg, együt­ tes, egyaránt, mindegy, özvegy, egyedül, egymás, és így tovább mintegy négyszáz szavunkban van jelen az "egy". Ez egyáltalán nem furcsa, nyelvünk lényegéhez, a számtannal való rokon­ ságához tartozik. Mert az is jellemző, hogy például a világegyetem szavunk éppen úgy a vég­ telenséget sugallja, mint a mindenség. Általában a nyelvek az egy-ből alkotják az egyetemes­ ség jelentését, ám a mindenség nem egészen ugyanazt jelenti. Ez azért izgalmas kérdés, mert egytől mindenig tart a számsor. Ugyan a végtelenség végességét is mintha példázná, ám azt a sajátos zártságot is, ami az ember helyzetére jellemző. (Meg kellene vizsgálni a t-sz hasonulatot, gondoljunk az egyösszegre, együttesre, a Zalában még ma is használt összütt szavunkra, amely azt jelenti, hogy mindenki együtt van, máris fontos üzenetet küld ez a szó is az évszá­ zadokból.) Nagyon érdekes még ebben a versben a "rén", azaz: sír-ri szó, az utóbbi már összefüggés­ ben lehet a riad, riadó, rivall stb. jelentésekkel. Azután a "keselö" - keselyű, a "meggyen" - mit �tegyen? mondjuk "buában". Ugyancsak figyelemre méltó, és a fülünkben maradt még isko­ lai tanulmányainkból a "hamar lovak"... Erről eszünkbe juthat a gyorsaság sajátos kifejezése: Maros, mar, marás. Vagy még nyilvánvalóbb a "sziből" - szívből - manysi szim-ke, finn sydan (szüden) a magyarban használták: szüm, azaz szivem formában is. Vörösmartynál is megta­ láljuk, A vén cigány című versében: Szüd teljek meg az öröm borával... S ha már itt tartunk, nyelvünkben a szív és a szivattyú szavunk lényege összefügg. Gondoljuk meg, a szivattyú elve nem más, mint légüres teret - vákuum - teremteni, és a külső nyomás szorítja be, nyomja be a szívandó (szivatandó) anyagot. A nyelvben is erről az ősi szivattyúról van szó! Szüvek for­ mában is használja a szót, dehát az ősi szógyök a "szí", "szü" lehetett. A Losonczy Anna nevére című versből: "lélektül" - ez a szó ma a lélektől alakban fordul elő. Az ü vált ő-vé. De ne feledjük, hogy a tülekedik szavunkban ugyanaz a tól-től rag szerepel, és a tőle, ettől-attól, tolja, tolakodik, tolong, tol-vaj, tulajdon, stb. szavak is hasonló logikai körbe tartoznak. Itt jegyezzük meg, hogy a "j" hangzót mi magunk nem tartjuk igazi mással­ hangzónak, átmenet a "h"-val együtt a magánhangzók és a mássalhangzók között. Balassi elég gyakran ki is hagyja a szavakból, mint a már említett "búában" szó esetében is. Vagy az ugyan­ csak e versben található "gyútád" - gyújtád -szóban is. Érdekes még a "hadsz el engem" ki­ fejezés is. Miként lett a dé-ből gyé? Az elhagyást hadd - vagy had - ne nyomozzuk, de rögzít­ sük s majd vizsgáljuk a le-lo-had, a hadd-el-had és a hat-hat valóban hathatós összefüggése­ inek lehetőségeit. Hadd mondjuk - tehát ne kelljen elhagynunk! -, hogy ezt jelentheti a had-ni vagy hagy-ni alak. Ám a megerősödött "t" hangzó már igazi hatást ér! Már hat-árt szab a je­ lentésnek, ha akarjuk hat-ványozottat! Említsük meg, hogy a mássalhangzók közül a "t" és a "k" szerepel a legtöbbször szavainkban. Az említett versben találjuk még az érdekes "elasztam" kifejezést. (Lásd aszalódni!?) S itt írja: "Szívemnek keservét..." (Mintha komolytalankodnánk, de azért megér néhány mondatot, hogy a keserű, keserves, kesereg, stb. szavainkban benne van a "ser" alak. És a ser, sör íze bi­ zony keserű!) Ugyancsak e versből említhetjük még a "bizlalt" - bíztatott? - "löli", "öszveszedegette", "hűv" szavakat. Az özvegy, összütt társ-szavakat megemlítettük már korábban, a "hűv", azaz hív, mint híve (hyva finnül jó, ejtése hüve) szó esete is bizonyítja az i-ü váltako­ zását, egymás helyettesítését. Chrisztina nevére: "Nem régen szép győrőt szerelmesen küldett, ki rubinnal mind rakva..." Egyrészt Győr város nevét a gyűrű szavunkkal hozzák kapcsolatba, íme Balassinál az ű helyett ö-t találunk! Másrészt e versben is akad több érdekes szó: "kévánja", "idvözítött", "tülem". Nem múltak el, nem vesztek el szavaink, nem gurultak el homokba, fűbe, ott vannak - vagynak - a nyelvünkben, a többi szó részeként, s talán a legősibbeket is megtaláljuk, ha eltördeljük �szavainkat vagy kiegészítjük a lekopott részeket. Némelyik szó tört cseréphez hasonlít, annak kiegészítéseit is megtalálhatjuk, csak figyelmesen kell vizsgálni a nyelvünket. Bocsásd meg Úristen: "Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bújdosik, mint madár a szélvészben..." Tétova szavunk jelentése tehát ide-oda vergődő is. Ám nemcsak lassú tétovaságot hordoz ez a kifejezés, hiszen a "tova" a távolságot jelenti. Más sor: "Hadd inkább dicsérjen..." Megint a hagyd, azaz hagyjad. Az inkább jelentése pedig én-kibb, annál is inkább, mert nemcsak i-ü csere lehetséges, hanem i-é, illetve é-á hangzócsere is. Az "egy" szavunkról már szóltam rövi­ den. Azt hiszem, hogy az ősegynek nagy jelentősége van a nyelvek alakulásában, de a magyar nyelvben különösen kimutatható. Abból gondolom, hogy az "egyéb" szavunk nem más, mint az "egy" sajátos középfoka. Azaz: egy-ebb, mint a másik, de azért másik. Mert az "egyébként" szó jelentése hozzáadást jelent. Tehát másik egy-ékről, egyéb egyedekről van szó beszédünk logikája szerint. Hasonló alak a leg-én-kedik. Én, aki én-kibb vagyok. Tehát inkább én, inkább vala- ki, vala-mi más. Ez tehát az inkább jelentése. (A jonkább lehetősége sem mond ellent e feltételezésnek.) A t-d változatra jó példa: "Hidjünk mindörökké egyedül csak ö benne..." Ma így írjuk: higgyünk, valójában azonban a hit-ről van szó. Így alakul át lágyulva a "t" "d"-vé majd "gy"-vé, mivel a lágyító "j" melléje kerül! Láthattuk: hidjük - higgyük, hadjuk - hagyjuk. Felesége idegenkedésekor: "Titkos keservemben hull orcámrul könyvem..." A loa helyett lett a lova, illetve a könny szavunkhoz a -ve alak (-va,-ve,-vá,-vé) birtokos szótaggá vá-lik! E versben használja a "szemérem" kifejezést. E szó ősi magyar - szkíta - sírok bizonyítékát je­ leníti meg. Ugyanis a halottak - elhunytak - szemére érmét helyeztek, hogy csukva maradjon. Így lett a lesütött szemű lány szemérmes, illetve lesütötte a szemét, ha véletlenül kivillant - kisötétlett - a "szemérme"... Ma már ez nem így van, hiszen manapság szemérmetlenül mutogat­ ják! Különben az érmék a napot és a holdat is jelképezték. Elválása után: "Szemibe nyilamat, horgas kézijjamat adtam szemöldökibe...". Vagyis az ijj ívelt, mint a szemöldök. A horgas jelentése amolyan félkörös - horog, horhos, horony, stb. Más: "...lölkem szernyő kínjára." A -szor, -szer, -ször (sok-szor, ezer-szer, szer-telen, szor­ galmas, stb.) azért rettentő - mert elrettentő! -, hogy a nyű annyiszor: szer-nyű jelen van! Nö­ veli a kínt - másutt: ként, kénját -, tehát a szavak eltördelése, majd a töredékek másfajtaöszszeillesztése is adhat választ a nyelv fejlődésének kérdéseire. Ugyanebben a versben használja a következő kifejezést: "minémő színye", azaz: milyen a színe. A minemű a másságra vonatkozik, ám minden bizonnyal a "nem", mint szépnem, hím­ nem stb. lehet az eredendő alapszó. Ide tartozhatnak a nem, mint nemes, nemző, nemzet, nép, név, stb. szavak is. Most már közbevethetjük, hogy a magyar nyelv valóban korszerű volt már �ezer éve. (Kor-szer-ű, ezért ejthették szépszerével szerét a szeri szerződésnek, és így "népe­ sült" be e történelmi eseménnyel Pusztaszer.) Ahogy a beszéd a leírt szövegre, úgy évszázadok alatt a leírt szöveg is hatott a nyelvre. Júlia látásakor: "kivöle" - kivüle. A szó lényege: ki+val-vel, ki-vel és ki-vel nem. Itt azon­ ban a kijül volna a helyes kifejezés, a kifelé, külfelé jelentés legalább is ide tartozik. Mert a ki­ vüle szavunk azt jelenti, hogy senki mással mint vele! Azzal az egy vala-kivel kívánunk talál­ kozni, együtt lenni, csakis vele, senki más-val! Mint a salamandra: "régulta" - azaz: régóta. Látható, hogy rövidül, tömörül a latin betűs hangzók közé szorított, gyűrt-gyúrt nyelv. Talán azt is mondhatnánk, ekkor már kezd vissza­ térni eredeti rövidségéhez, ami egyébként is természetes, hiszen a rovásírás tömörségre szo­ rította. Másfajta példákat is mutatunk, hiszen nem lehetett szó nélkül hagyni, hogy költésze­ tünk későbbi magasai világlanak elő a mondatokból. Mint például az Örök szerelem című versben: "Idővel paloták, házak, erős várak, városok elromlanak, Nagy erő, vastagság, sok kincs, nagy gazdagság idővel mind elmúlnak..." Megállapíthatjuk: mintha Berzsenyi-előkép volna! Igen érdekes ez az összefüggés: "Nagy erő, vastagság..." A vastag, vastagság erőset jelent, hiszen a vastag, kövér gyerekre mondjuk: vasgyúró. Aki erőst szól, vaskosan fejezi ki magát. A vas is erőset jelent. (Mongolul a vas = tö­ mör; köze van a tumen, tömeg, tömkeleg, stb. szavainkhoz. Elképzelhető, hogy Timur Lenk, másként Tamerlan nevében is ez a szó szerepel.) Mindenesetre Balassinál a nagy erő, vastag­ ság, sok kincs, nagy gazdagság hasonló jelentéssel bírnak, azonos jelentésű csoportba tartozó kifejezések. Beszélgetés az Echóval: "kénaim" "békó", "távoly", "fertengeni" - A kén a kín szó válto­ zása. (Hogy összefügghet-e a kén, amely erős szagú és halálos is lehet a kín szóval, ez megkér­ dezhető...) A távoly - távol szó érthető, a békóból megint hiányzik a "j". Az a "j", amely lágyít, de nemcsak "gy"-vé, hanem "l"-é is: békló. S ha a fertengeni nem elírás - hiszen Balassi versei másolatokban maradtak meg, tehát mások másolásában -, akkor egyik példája a kalán - kanál változásnak. De az sem utolsó lehetőség, hogy a fer-telem itt a szótő eredete. Azaz: a förtelemben tengeni? Sápolódás: "óhit" - óhajt, "régoltátul fogva", "szerteszerint", "vőn". A szerteszét szó te­ hát valaha szerteszerint volt. Mindenesetre a -szer rag két-szer szer-epel a szóban, amelyet ma így mondanánk: szanaszét. Vajon miféle összefüggésekről nem tudunk még? A "vőn" szó je­ lentése: vett. Hiszen az egybevette kifejezést így is mondhatjuk: összevonta. Tehát a von-vőnvesz-vett szavak változásai követhetők nyomon ebben az esetben. �Kegyes, vidám szemű: Ebben a versben szerepel a "gondolhaddsza" , azaz gondolhatod ki­ fejezés. Megint a "d"-ből lett "tz". Azután: "Mint sólyom kis fuat...” A "fuat" vadréce, olvas­ hatjuk a szómagyarázatot. (Megjegyezzük, hogy az Elő könyvek, magyar klasszikusok c. kö­ tetben, Kosztolányi Dezső előszavával "fuat" olvasható, a Magyar remekírók sorozatban, Szépirodalmi 1979, pedig "fuot".) Az eredeti írásról nincs módunkban meggyőződni, így föl­ tételezhetjük, hogy ott fijat lehetett, hiszen sólyom aligha vadászik vadrécére a vízen. Inkább szárazföldi kisállatokra csap le. Én édes szerelmem: "Szép sólymok, vad rárók, kiket madarászok tanítanak, viselnek..." A hajrá rácsapást jelent: huj-huj, hajítsd rá, csapj rá, támadj rá! Ezt "gyakor", azaz gyakorta, gyakran használja Balassi. S hogy a ráró eredetileg, legalább is nála vadászsólyom volt, azt másként is igazolja a költő: "Téged penig sólymom, én édes vad ráróm..." - írja később. Így a lovasvadászat, a rárós lovaglás, ha úgy tetszik a lóhoz is kapcsolta ezt a jelentést. De a Búcsú a hazától című versben a mi feltételezésünket erősíti véglegesen: "Ti is ráró-szárnyon járó hamar lovak..." Miként Balassi is írja, magam is rárósan csaptam rá a fölbukkanó "vadra", múltból üzenő szavainkra, amelyek nem voltak annyira elvadultak, mint sokan gondolják. Rend volt már ezer évvel ezelőtt is ebben a nyelvben, s ha ma vizsgáljuk, erre kell gondolnunk. Ugyanis enélkül logikai rendszere, rugalmassága, könnyedén alakítható szavai nem állnának ma rendelke­ zésünkre. Ne feledjük, valóban a számtanhoz hasonlóan viselkedik nyelvünk. Ábécénk hang­ zóinak ugyanis nemcsak alaki, de helyi értéke, jelentése is van. Hiszen csaknem minden hang­ zónk magában vagy másod-, illetve harmadmagával rag, jel, képző vagy annak része. A ragok, képzők, sőt a fokozás jelei, szótagjai nemcsak a szavak végén, de azok elején is megtalálhatók. Néhány példát erre nézve: rend-szer, szer-int, szer-vez; leg-jobb, leg-több, mér-leg, szin-leg, fölös-leg, elő-leg és így tovább. Azonban leg-inkább a szó elején lévő felsőfok képzőt szoktuk emlegetni. Ám ez is olyan képző, ami tovább képezhető s ebből alakult a legesleg szavunk. (Azaz: leg és leg.) Hadd jegyezzük meg itt, hogy bizonyos ragok további ragozása - egymáshoz való ragasztása, inkább csak szórakozás, mint igazi szóragozás. Például -nak, -nek, ennek, an­ nak, de már csacskaság a nekinek... Amíg az erre, arra, ra-re, rája; rá-ró-ra. Vagy így is: Ráróra, hiszen a Ráró lónév lett. Nyilván nem gyalog jártak a solymászok. Csakis az érdekesség és a nyelvi törvények kedvéért szemelgettünk Balassi Bálint versei­ nek szavaiból. A célunk a figyelem felkeltése volt. Teljességre nem törekedtünk. A nyelv gaz­ dagsága, belső oki rendje kimeríthetetlen még ilyen viszonylag kisebb költői életmű vonatko­ zásában is. (Persze talán soha senki mem, tudja megmondani pontosan, hogy mekkora volt ez az életmű. Nemcsak egy esetben kényszerültünk összehasonlítani korábbi kiadásokat és újab­ �bakat, elég sok eltérés mutatkozik a szövegekben. Igazi szakértőnek kellene lenni ahhoz, hogy túl a lehető sajtóhibákon, fölfedezze: melyik lehet az eredeti szóhasználat. Így hát mi is téved­ hettünk.) Azzal a három nagyonis kedvünkre való verssorral fejezzük be kis eszmefuttatásun­ kat, amelyet szintén költészetünk magaslataihoz sorolhatunk: A nagy széles mező S a szép liget-erdő Sétáló palotájok; De jó lenne, ha nekünk is ilyen képeket villantana a világ, ehelyett mi csak fohászkodha­ tunk, hogy kibirjuk: "Építsd fe l elmémet az jó bölcsességgel," s fölismerjük, hogy építeni csakis ép elmével lehet. Másként csak rombolhatunk. Viszont emiatt kötelező "jádzván" ját­ szanunk anyanyelvünkkel. Székely Ákos: (Kékkő, Fülek, Somoskő vára stb.) II. �Székely Ákos: ( Kékkő. Fülek. Somoskő vára stb.) I. �Turczi István Balassi-intarziák Kürtszót hallok; hív az erdő, s ablakomból köröskörül mint suhogó kardlapok, ezüsten villogó jegenyék ágaskodnak a fényre, hogy elérjék az égi pórázt vagy kiszúrják mind a kíváncsiak szemét. Két szememnél több sincs, ki sirasson engem. Híg párával tölti ki medrét és nehéz kövekkel gördül a tébolygó emlékezet, így jár, ki magát pokolra ejti, tusakodván az ördöggel, utóbb porba hull. Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség múlt játék csupán, hullámverés. Az árapály ereimben él, csillagokat tükröz, intő jeleket idéznek Hold sörényén vonító csupasz állataim, nézd, mire jutottam: szüzek, kutyák, hamar lovak, magamat kínra bocsátottam, üszkeimet szélnek eresztettem. Nem kérek többé tűz szeszélyéből, víz roppant súlyából, jelképeimből. Mint rab csak hallgatok. Azért nekem immár el kell most indulnom. Vadászkürt szól, kutyák csaholnak, tisztul homályábul az ég is. Zsákmány vergődik valahol vakon: csapdába kerültem. Könnyebbítsd lelkem terhét. �Balassa Bálint sírjánál, az 1 9 8 5 -ik év karácsonyán Egy ideje már itt állunk a míves vaskerítés előtt, turisták, idetévedtek, otthontalanok. Tél-ihlető hó hull, a kápolna tornyán köd gubbaszt, s csak sejteni vélem: az ott távol az Alacsony-Tátra. A papiak felől végre hatalmas kulcs érkezik, mögötte kendőbe bugyolált, szótalan nénike. Akik belépünk, most mind egyedül vagyunk. Megilletődött, feszületléptékű magány. Tömjénillat, csontig hatoló hideg, madár suhanása minden mozdulat. Előbb az oltár, aztán a sírfelirat, szinte hallom, a karcsú oszlopok izülete mint ropog. A festett ablakokból behulló reggeli fény szétmállik a szentképeken. Mintha a füles sapkába zárt gyermeki csend visszhangozna. Tornyok tűszúrása, befagyott tavak ezüstje, szívemig érő végtelen hó-ölelés. Mintha régi karácsonyok tisztító fényessége. Harangoznak. Katartikus rosszkedv fog el bár fölösleges, mégis az órámra nézek. Alig két óra innen a magyar határ... "Indulj, ha van hová menned." �Vaderna József Fordított malaszt Az vitézségről szóló szabad ének, amelyben Balassi Bálint költő földönfutóvá válik hazájában. Csak a nők szerették és az árokparti bokrok. Fák. Akik a szelet magukra akasztották. Isten talán pálcát tör fölöttem, s pálca töri el az Istent. Kiűzettem természetből természetemből. Egy madár meghalt homlokom mögött. Csontjai koponyámba törtek. Hallom a halál röptét, oly vidító mikor elélvezek valamelyik nőben. Néha keserves az ég. Zivataros. A villám fekete ostor. Lassan himnuszosodom. Többet ér a vágta, ha lovasodik a szél. Pej. Karomban színtiszta a vér, ha a zablát vénámmal is fogom. Szorítom. S ez a vágta tovább inog: kiűzetés. Hazámban megtámadott a jog. Örök pervesztes a lábnyomom. �Már nem állok. Végighaldoklom a tájat. Végig a vetetlen ágyat, s a kivetett Esztergomot. Fantomfájásos dög: nyögök. Csütörtököt mond a sereg. Tönkrementem. Nincsem az ég, de az sem egészen. Felhőtlenedik mellem, levegőtlen, vízszintes ige. Utolsó versem egy fölgyújtott kódex emlékezete. Nincs rím. Strófa. Csak hastájon vágott férfi. Ennyi a mértan. Minden szám után a nincs a van. Az idő ormán olyan az ész, pincefalon nemespenész. Szabadrablásos táj. Szerelmem szájában felejtem magam, s rögtön elszököm. Ahogy elröppen nyelvemről az Ámen, úgy suhan el minden gyönyör. S akit rögtön elfelejtettem, a tisztás az erdőnek visszaköszön. Janicsárrózsák virulnak porladó markomban, s kisfiúk férfivé cseperedett árulása. Vagy Isten koravén ágyugolyója találta el combom, szétlőtte herémben a jövőt? Ezután a haldoklás ostroma jön szemérmetlenül. Ajkamban a lihegésed költészet és erőszak. Ágyékom dönti el: nyelved mit is akar, �s örökkévalóságra tárt szád kettős vércsík, eleven dac feszül a jajgatáson, s vád lüktet, fordított malaszt, Isten tenyere bár ágyékom egy fa levele fedi, volt Anna, Borbála, Judit, Kati, sóhajtod, nyögöd: ne vedd ki, oly mindegy Balassa vagy Balassi, rúgd fel a horizontig combjaid, fordulj át, térdepelj az éjszakán, a felhőket veri le az égről a farkam, míg villám üt agyon, az ám, az idő farán, s hasad vergődő pillanatán. Az utolsó lélegzet végtelen, mint a vitézség, vagy a magömlés a lét ágyékában. S itt kering arcom körül egy légy, fekete szpáhi, döngicsélése jobban fáj, mint az üszkösödés. Nyelvem keserű, a semmi is kiszáradt. Nótákat írtam csak, dallamot. Nem tudtam hol van az itt, az ott. Lovam kardomba dőlt. A vér fáradt keresztény állat. Vágtáztam. Ittam. Bűnöztem. Szerettem. Újra vesztettem. Űzettem. Irdatlan kínban Júlia fenetlen kése lettem. Úgy járok, akár egy széllel telt akasztófa, himbál és megnéz a pillanat. �Verejték, a tél magzatvize, szibériás árvíz sodorja testem egyre lejjebb. Jó volt Bálintkodnom a nőkkel s kardom hegyéről ennem. Akit megerőszakoltam, annak csak a szelídsége lesz könnyebb. Krisztus, s Isten gyönyöre íratta le velem. Vitézek. A széles föld földönfutója lettem. Ahol a lét nem ige. A főnév a melléknévvel dacol, s a fogsor a levegőből harapja ki a káromkodást. Lám Júliám a végeknél élvez el, holott kísért a nem lehet, lovamra teszem, s ringatom, míg szopogatja gyümölcsöm. Sőt harapdálja a vérrel telt időt, az iker-diót. A feszülést. Combomra írd: meddig élt az élvezet, s a nedvesség két szétgyúrt combod között: minden országhatárnál elszédülök, s várlak. Hol megvámolják az imát... Itt a vers félbeszakad. Örökös fegyverletétel az ország. Elkábul kezemben a kard, a vitézek vállán alszik a szél. A holtak szemébe jégvirág mart túlvilági hazát. Palotám a vér, kapuja az utolsó szívdobbanás. �Se ki, se be. Még megremeg a mellem, ahogy a földrengésben összedőlnek a hitek, s megroppant híd vezet Istenig, az végeknél a végtelen. Nekem a földönfutás is kegyelem. Ne hívd forradalomnak a lázadást, haladásnak mindenféle csődületet, a víz fortyogását gőzzé minőségi ugrásnak, lovam is szebbet tud egy kidőlt fán át. Figyeld a strófát, a kanca ugrását a levegőben mennyire egy a vers belsejével: három földetérés, s tizenkilenc levélhullás, az ősz mennyei suhintása a rímtelen ködben, előredőlés a megfeszült pillanaton, Magyarországig és vissza önmagamig. Csuklómon paragrafus-bilincs, s törvénytelen fegyőr vezetget láthatatlanul föl-alá, mintha tudná, mindent előre elveszítek. Ha meglát, a templomtorony keresztet vet rám, s készülődik a végzet. Fekete macska vonszolja a balsorsot? Belerúgok én, úgy belerúgok, nyávogva repül át a várárkon: a jog taláros mocsok. A szél felkúszik a fára, s rögtön le is esik. Rázza, rázza magát egy kicsit, aztán hajamban eltörik. �Elejtem a szabadságot. Nincs. Hadonászó kézen a bilincs. A nyitott ajtón nincs kilincs, újra kattan a nincs. S átfájnak gerincemen a perek: nem birtokom hazám, csak helye lézengésemnek, kamarillák, rizsporos, fürtös körmondatok futtatnak, mint az ebet földemen nem védhetem váram, hát szaladok, vár lengyel nagyúr, várandósát Zsuzsanna ágyasának. A szél a Bibliát lapozza vállamon. Futok. Mindig más szívtáj felől dobog az oltalom. Alig vagyok. Vagy: nem vagy: ok. Az ellenség nyakával játszom, de belepusztulok. Összehajtom a gravitációt, s Isten inog a tulsó parton. Hátamra szorítom a hátam, s horkolásommal horzsolom az eget. Csak versben nincs kész a ciklus. Milyen nap van ma? Hétfőzólyom? Hamisvádkedd? Szerdacelia? Felségáruláscsütörtök? Esztergompéntek? Juliaszombat? Vasárnaphalál? Mindegy. Ez a hét is megtalál, s úgy múlnak el a nők, ahogy a hazugságok, semmi sem marad belőlem, csak az erőszak nyoma félájult éjszaka színe a hajnalon. �Akit tettenértek, én vagyok. S nem ismertek meg: itt vagyok. Átbolyongok a tájakon, s elherdált szerelmeken. Unom. Megkerülök három csiklót, sárga darázson repülök a szívig, majd a legutolsó dobbanásig zuhanok. Úgy fájok, ahogy kirántom kardom, s legeslegutolsó becsületem. S miközben kilövellem a kínt, jajgat. OH. ÁH. Nyomd. Azt. Az ám... Tulipán. Csattanva csukódik be, s nyílik ki ágyékom körül a nyár. Vedeljünk bort babám a száj óriáskerekén, pohár-széli hintáján. Ennyi volt Isten, szerelem. Nagynéha letérdepeltem. Fájt, ha kidőltek a fák, soha nem értem utol a Dunát. Vitézek, semmi sem lehet, a sarokban térdepeltetik lelkem, nincs széles föld, csak keskeny, nincs szebb sem. Ágyékomnál folyik a halál. Nincs gyerek, csak kardvas. Aztán erőszak, s újra földönfutás. Vitézek, semmi sem lehet, a végeknél megakadok, s nincs szebb dolog, csak ez az örök akarnok: okozaton az ok. �s a legvégletesebb dadogásom. Félek, akár az Ámen a misékben, s didereg a férfi, a nő erőszakos álma. A halál csak egy utolsó nyögés a kéj szentségén csúszkálva. Az éjszaka eldobott alma. Ágyúgolyó. Török. Allah igaza. Szétlőtt combom felett azt szerettem, ha Celia a mogyoróim simogatja. A sebláz megaláz. Vitézek. Esztergomosodom. Holott nem szól. Meghajlítom halálom. Isten talán pálcát tör fölöttem, s pálca töri cl az Istent. Réti Zoltán rajza �Réti Zoltán rajza �Kelényi István Balassi Bálint szép magyar könyörgései A Teremtő dicsérete úgy fakad a teremtmény leikéből, mint a madárdal tavasszal. Ambrus püspük - akárha ambróziát öntene - a róla elnevezett ambrosianusokban "Aeterna rerum conditor"... szárnyalásával a világ teremtőjét dicséri. "A középkori költők is emberek" fejtegeti Babits az Amor Sanctus érzése kapcsán - híres (Az európai) irodalomtörténetében. Az Ember egyszerre nézi a földet és az eget, ahogy majd a reneszánsz szemléletében is, egyszerre les az égre és pillant a földre - ott ül egymás mellett az Égi és Földi szerelem Ti­ ziano allegorikus képén. A földről-égbe-földre vetülő tekintet a reneszánsz világ-nézete. A nagy összegező-megújítók, mint Dante és Petrarca költői látomásaiban átváltozik a fö ld i nő-alak égi személlyé. Be­ atrice és Laura - a klasszikus metamorfózisok lélektana szerint - eszménnyé válik... Petrarca művészete az első kísérlet, hogy verseiben (Dalaiban) a szerelem csillagalakzatában a földibb nő is megjelenjék testi szépségével és lelki pompájával. Megteremtődik a világi szerelmi líra az "erotica sacra" hold-fényében... És új vallásos érzés is születik, bennük és általuk új édes stí­ lus : példaértékűen! Nekünk nincs Danténk sem Petrarcánk - de ferrarai-padovai stúdiumok után már hazai földön írja verseit (igaz, még latinul!) a Pannoniusnak nevezett Csezmicei János, aki huma­ nista szokás szerint arcát (európai-magyarságát!) a Janus név kettős tekintetű, szimbolikus jelentésű neve mögé rejti. Tán ezzel is jelezni kívánja, hogy előre (a jövendőbe) és a múltba, visszafelé is tekint. A latinság affektusai és felhangjai ott vannak Petrarca nyelvében is (sőt latinul is ír még!), de személyes érzéseit már népnyelven dalolja. Nálunk Balassi lesz az a "poeta doctus" (aki ha nem is kap doktori kalapot, miként Janus Pannonius), ám tudatosan már nem deáki nyelven, hanem magyarul zengi a haza dicséretét. A szerelem ereje és a természet szépsége egyszerre csendül fel szavaiban lélegzetállítóan szép­ séges magyarsággal! A kor vitézi (tehát lovagi) virtusainak dicsérete egybehangzik nála Isten felségének dicséretével - hisz Krisztus katonája is, miként megvallja. �Az én szenvedélye és szenvedése szólal meg általa a legszemélyesebb módon, egyénisége süt át a szerelmi-istenes-vitézi költészetén, úgy, hogy a mi érzésünk is megdobban benne. Az irodalom(történet) sokáig alig tudott róla. Akik ismerték nevét és müveit, csak szűkebb körben emlegették. Akkor is elsősorban fenegyerekeskedéseit idézték. De voltak, akik - mint Rimay - tudták róla, hogy költő , ak i "mint az sas az több apró madarak előtt" nagyobb a többi kortárs verselő között. A tanítvány, a hagyaték gondozója, Rimay János megláthatta a költő összeállította opus-t, a művet! Később már az sem került elő, ma mindösszesen 5x3 vers sorát ismerjük Balassinak eredeti kézírásában. (Az Országos Levéltár őrzi - P.1313.) A továbbiakban csak másolatok keringtek verseiből. A manierista követők (utánzók) után, tudatosságban Zrínyi barokk lírájának is mintája le­ hetett még - ismerte is az egyik Balassi-gyűjteményt könyvtári lajstroma szerint. Nála, Zrí­ nyinél függetlenedik a költészet a dallamtól. Ő már nem szánja éneklésre is verseit. Balassinál még az "ad notam" jelzések emlékeztetnek, hogy akár énekelhetik is őket az ismert és meg­ adott dallamokra. Ami azt is jelenti, hogy verseinek ritmusai dallammal együtt, de függetlenül is megállnak a "lábukon", verslábai már a poétika szabályai szerint járnak. Istenes versei énekes-gyűjteményekben, sőt egyházi használatra készült vallásos kézi­ könyvecskékben azaz imádságos-könyvekben korán elterjedtek halála után. Nem véletlenül került bele Pázmány Imádságos könyvébe is, a Bocsásd meg Úristen kezdetű "éneke". Ezen bűnbánó verse egyébként igen sok helyütt jelent meg 1600-1629 között; ismerték változatait: Szenei Molnár Alberttő l a jezsuita Hajnal Mátyásig...! Balassiról tehát mégis sokan tudtak, de sokáig nem eleget. Jogosan adta tehát Eckhardt Sándor az 1941-es fölfedező Balassi életrajza után is, még 1943-ban is újra. Az ismeretlen Balassi Bálint címet. Nehéz dolguk volt mindig a szöveggondozóknak is. Meg kellett küzdeniök a variánsok so­ kaságával, s a hibákkal, amelyek még a később előkerült Balassa-kódex (v. Radvánszky-kódex) másolóinak keze-nyomán eshettek, mint jelzi a kódex: "az Balassi írásának nehéz olvasása", vagy a kiadásokban a nyomdászok szövegkezelése miatt. Ekként különféle "helyes" írású Ba­ lassi szövegváltozatok keletkeztek. Balassi értékéről művei alapján csak későn, mintegy száz éve győződhettünk meg igazán. Deák Farkas, Toldy Ferenc, Szilády Áron fölfedezései nyomán. Toldy Ferenc tollából már másodszor jelenik meg 1867-ben a kor összegező műve, A magyar költészet története -a z ősi­ dőktől Kisfaludy Sándorig, róla csak annyit summáz: "az írók közöl a világi dalt ő pendítette meg első". A szerző életével kapcsolatban még arról beszél, hogy "sűrű homály" fedi, bár rá­ mutat poétánk élete és költészete szoros összefüggéseire, jóllehet mindkettőt alig ismerheti. �Az istenes versek kiadástörténetét feldolgozta az 1904-es Rimay János munkái függeléke­ ként Dézsi Lajos. A kötet Radvánszky Béla gondozásában jelent meg, s Dézsi hozzákapcsolta a "Balassi és Rimay Istenes énekei -nek bibliographiájá"-t. A versek keletkezéstörténetéhez és kronológiájához Bóta László vizsgálódásai járultak újabb adatokkal, 50 év múlva... Dézsi Lajos dr. bár kiadta Balassi "minden munkái"-t, még 1923-ban, sok gyakran (ma már közismerten) nem-Balassi művének tartott költeményt is belékevert. Ekként, az ilyen má­ sokéval összekevert kiadásokat, "rendezetlen"-nek nevezzük. Sokáig Balassinak tulajdoníta­ nak olyan verseket is, mint az Őszi harmat után..., még Babits is. Csak 1951-ben készült el a "kritikai "-nak nevezhető alapvető munka, mely Eckhardt Sán­ dor érdeme. A kiadvány az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg, s ezt a kritikai B. B. összes művei I. kötetét vettük alapul most is. Hasznosítottuk természetesen az azóta történt kutatások, javítások, szöveggondozások ta­ nulságait. Ekként: Bóta László 1954-es, Stoll Béla 1974-es, Varjas Béla 1981-es kiadvá­ nyait, s az 1986-os Kőszeghy Péter - Szabó Géza Balassi énekei-t is rekonstruáló közreadá­ sait. Utóbbiak éppen a Balassi Kiadónál jelentkeztek ismét közös művükkel. Meglátásaiktól több esetben eltérünk, valamennyiük szó-magyarázatát felhasználtuk. Néha új értelmezési le­ hetőséget fedeztünk fel... El kellett térnünk a szokásos tördelési technikától is, a hosszú Balassi-sorok (a strófa háromsoros változatai) kilógnának kötetünk tükréből. A rendezési elv is eltér a többitől, hisz nem a keletkezés-sorrendjét kíséreltük meg követni az istenes verseköszszeállításakor, hanem ciklusokba komponáltuk. Az irodalomtörténet-írás sem tudja pontosan a számukat, általában 19-23 között említik őket. Az ún. Sőtér-Klaniczay 1964-es Irodalomtörténet kézikönyv I. kötete szerint: "Vallásos verseket Balassi pályájának szinte valamennyi szakaszán írt: 19 istenes énekének kronológi­ ája teljes pontossággal nem is állapítható meg". Már Varjas is éppen ezért, a kronológia bi­ zonytalanságai helyett a ciklusokba-szerkesztést választja, a költő intenciója szerint. Igaza van Horváth Ivánnak, aki a trichotómia - hármas-osztású szerkezetet a téma-struktúrában is hangsúlyozza. Nehéz elválasztani a vitézi-szerei mi-istenes verseket egyértelműen, közös gyökerűségük miatt. Egymással összefüggenek gyakran motivikájukkal is, s maga a költő is ekkénk csoportosította tervezett kiadásába. A dantei 3-as szám-misztika értelmében 33+33+33+1 műből állt volna a gyűjtemény. Varjas is ekként követi a 66 versből álló füzérben a régi szerkesztési elvet, s foglalja Nagyciklus címen egybe őket. Nézzünk példát arra, hogy mily nehéz elválasztani a motívumokat (vitézi-istenes összefüg­ gésük szerint): A tavaszt dicsérő Borivóknak való címen ismert "Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje" kezdetű vitézi verse is laudes-szel zárul. Az egész a pünkösdi idő (ekként a ta­ vaszra is áldomásozó) himnikus lelkesültsége, s végül: Istennek mond hálát a költő - érte. �"Ily jó időt érvén Isten kegyelméből, Dicsérjük szent nevét fejenként jó szívből, Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!" Szerelmi költészetében is lelhetünk ilyen összefüggéseket, ugyanazon sorkezdéssel ír sze­ relmes és istenes verset! "Bizonnyal esmérem" - kezdi az egyiket, hogy így folytassa: ..."rajtam most erejét, / Szívemben felgyulladt szerelemnek tüzét". A másikat pedig istenessé formázza: "Bizonnyal esmérem rajtam nagy haragod, Felséges Úristen, és kemény ostorod"... Közös fordulat, azonos frazeológia kapcsolja össze a szerelmesének bókoló és az Istennek hódoló versek néhány megoldását másutt is. Zsoltár-átköltéseiben (az egyébként is parafrazeáló Buchanan és Bèze zsoltár-átirataiban) lírája áttüzesíti a szavakat, a személyesség hozzáadja a maga szenvedelmeinek hevét. Saját lélek-drámája is benne lüktet mindig a vendégsorokban, saját arcára ismerünk. Ő maga kiáltozik a zsoltárokkal a mélységből: "Végtelen irgalmú, ó te nagy hatalmú Isten, légy már kegyelmes! Ontsd ki mindenestől jódat rám kebledből, mert lá ' mely veszedelmes Bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág engem, mert nagy sebbel sérelmes Mosd el rólam immár, kit lelkem alig vár, mosd el bűnöm rútságát, S együtt az rút hírrel, mint rút bűzt enyészd el förtelmes büdös szagát, Esmérem vétkemet, kiért Nap engemet rettent, mutaván magát." Ezen zsoltár átköltésében szinte stilisztikai bravúrként érezzük egyszerre a képzeletes (költői) beszéd és a valóság, a konkrétum poétai leleménnyel történt megfogalmazását. A seb és bűn "rútsága" mindkettő "büdös szaga" összehangzik, a seblázban bűzhödő és vérmérgezés­ ben haldokló költő élethelyzetét is tükrözi. (Csupán, mert látszik a sorokból, emlékeztetünk arra, hogy indokolt volt a kötetünkben a 3-sorokat rövidebb 9-esekbc tördelni vagy más, a Balassi-strófára emlékeztetően, megőrizvén a ritmus-képletet! Ekként nem fértek volna el a strófasorok! Már Bóta László is él ezzel 1954-ben.) Miután valóban "Istenes énekeinek kronológiája teljes pontossággal nem állapítható meg" Varjas (1981 -es) gyakorlatából merítettük a ciklusos-szerkesztés lehetőségét. Ő így látja: "Balassi valamennyi eddig bizonyosan neki tulajdonítható versét - az istenes versek kivételével ciklusokba szerkesztette össze. Istenes énekei közül csak a három Szentháromság-himnusz alkot egy kis cik­ lust". Waldapfel József már 1927-ben összefoglalást ír Balassi verseinek kronológiájáról, de pontossága vitatható. Nemeskürty is ad 1978-as kismonográfiájában időrendi mutatót, melyet fi­ �gyelembe is vehetnénk, de a ciklusba-szerkesztés mellett maradtunk inkább. Illik ez a kon­ cepció az amúgy is ciklusokba komponáló szám-misztikai elveket is tükröző Balassi felfo­ gáshoz. Úgy véljük, helyes, ha a három himnuszt az "invenció poetica" (Balassi szellemé­ től sem idegen) leleményével ciklus-szervező nyitó-versként fo g ju k f e l\ Az Atya - Fiú Szentlélek: a Szentháromság "első-, másod-, harmadik személye" egy-egy ciklus élén áll. Mint háromágú gyertyatartó fo g ja össze az istenes verseket. A szerkesztés a régi oratio műfaj, az imádságok hármas retorikai tagolódását is követi. A három fő rész szerkezeti sémájára is ügyel: a megszólítás, a kifejtés és kérelem előadására. Érvényesül bár a cik­ lusokon belül valamiképp az időrendiség is, mégis fölerősödnek így az egyes stáció -mozza­ natok. És jól illeszkednek a versek egymáshoz, főként a zsoltárokból is jól ismert dicséretet zengő lelkület kapcsolja őket össze! Álljon itt bizonyságul a Balassi nevére hivatkozásul fölcsendülő zsoltáros vallomás: "Az én lelkem is kész mindenkor dicsérni, Irgalmasságodért nagy hálákat adni, Rólad emlékezni, Gondolataim rajtad mindenkor tartani" Ha tehát Balassinál a hármas szám (a hármas-pillérű verskompozícióiban is) ciklus-szer­ kesztéseiben és strófaalkotásában is megfelelő volt, ahogy erre többen rámutattak (Gáldi, Varjas, Süpek O.) - számunkra is megoldásul kínálkozik. Sőt, szimbolikus jelként is hangsú­ lyozni kívánjuk a háromágú gyertyatartó-szerkezetet. Ez a keresztény-ikonográfiában az Új­ szövetség jelképe, míg a menóra (a hétágú) az Ószövetségé. Balassi utal a 27. zsoltár-átiratá­ ban erre a fény-szimbolikai előképre is: "Az én jó Istenem ha gyertyám nekem minden sötétségembe" Szenei Molnár Albertnél ugyanezen motívum így: "Az Úr az én világosságom És idvösségem"... változatban jelenik meg. A Zsoltáros-jelkép megújulását majd János evangéliumának kifejtése hozza: "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága." Már egyértelműen krisztológiai megfogalmazás. Balassi istenes verseinek csokrát 21 verssé bővítettük. (A Méznél édesb szép szók szerel­ mes versként is értelmezendő, ám az utolsó részében a szerelmét keserülő költő - korábbi szenvedélyének súlyáért kéri az Istent, hogy szánja meg bújában - és üdvözítse! Ezt a szerel­ mes kesergőjét tehát az istenes versei közé emeltük!) Ezáltal a 21-es szám misztikusságában a következők foglaltatnak: 2+1=3 Továbbá: 3x7=21, sőt a 6+6 +6+3x 1=21 összefüggések szám-misztikai alakzatainak értelmezésére is lehetőség nyílik. Tudvalevő, hogy a verstan-írók is úgy látják (Szepes-Szerdahelyi) kézikönyvükben, hogy Balassi­ nak a "hármassággal szám-misztikai célzatai voltak". Ezt erősítettük fel a ciklus-kompozíció- �ban. A 9 soros strófákra való vagy más áttördeléssel pedig (jóllehet ezt nem helyeslik ezen te­ oretikusok!), Gáldi László meglátásait érvéynesítettük. Ugyanis előzményként a Stabat Mater 6os strófáiban véli fölfedezni a Balassi-szakasz előképét, rímelési ötleteit. Az említett kézikönyv (Verstan) szerzőpárosa azt kifogásolja, hogy "enjambement" jellegűvé válnak így a Balassi-strófák, "anakronisztikus módon". Semmivel sem jobb a megszokott gyakorlat, hogy a cezúra-töréseknél íveltetik át rövidebb sorokba a vers-mondatokat, a gondolatot! Költői gyakorlatunkból fakad me­ rész kijelentésünk, melyben (de filológiai elemzésekben is bizonyítható) tapasztaltuk, a költő gon­ dolatai sosem a sorok végén érnek véget. Az érzelmi átívelések, mondattanilag is átkerülnek a kö­ vetkező sorokba: a 3-soros strófaszerkezetben is. A költői nyelvben akárcsak a retorikában, nem mondatokban és főként nem sorokban beszélünk, hanem szólamokban! A Balassi-strófákon át is át-hajlanak a gondolatok és érzések! Sokkal világosabban hangzanak így a belső rímek, rím-helyzetek formailag is jobban észlelhetők "efeldarabolással". A Balassi poézisével foglalkozók közül eddig kevesen figyeltek föl a költő rím-bravúrjaira. Szerintünk gyak­ ran tudatosan választotta a rím kedvéért a sajátos szó-hangalak változatokat, a rímhangzás külö­ nössége miatt! Eckhardt és Babits is kiemeli Balassi "poeta doctus" voltát. Hisszük, nem minden esetben a másoló "hibája" vagy sajátos nyelvjárása okán került egy-egy szó más-más alakváltozat­ ban a versekbe. Meggyőződésünk, hogy tudatos költői szándék szerint. Az eddigi, korábban hárompillérű verskompozíció felfogása is változott. Varjas felfedezését Komlovszky Tibor észrevételezi.A Balassi-verskaraktere című 1922-ben megjelent könyvének ta­ nulmányaiban, a verskompozíció kérdéseihez az aranymetszés fölfedezését kapcsolja. Eszerint az "aurea sectio" arányai érvényesülnek több, korábban hárompillérűnek vélt Balassi-versben is - néha bonyolultabb felépítésűen... Ezzel egyetértve, de más megjegyzéseivel nem mindenütt osztozunk. Például, hogy "Balassi nemigen törekedett eredeti képrendszer kialakítására" - állítja. "Önálló" képrendszer kialakítására Rimay tett kísérletet - mondja. Horváth Iván is Balassi konvencioná­ lis kép-kompozícióiról ír. Echkhardt éppen ellenkezőjét állítja a költő "bibliai képlátás"-a alapján, hogy "még a vallásos énekekben is kiütközik a költő egyéni látása". A személyesség hitele megújítja a költői kép hagyományos formuláit, nála nem csupán imádságos (zsoltáros) fordulat, hanem lírai attitüdje is. (Úgy véljük, hogy a manierista Rimay modorosabb Balassinál, gyakran utánoz: jóllehet igaz, hogy Balassinak is vannak korábbi elő-képei... akiket fölhasznál, vagy követ.) A szöveg hangzás fejezetében Komlovszky kitérhetne a rím-hangzás kérdésének vizsgálatára is, de véljük, ez újabb problémakör, mely érzékeny elemzést igényel. Babitsnak hihetünk, aki Ba­ lassi strófaszerkezetéről szólván így ír (Dézsi 1923-as szövegkiadása bírálatában): "ezt a formát kétségkívül ő fejlesztette ki, rímben ritmusban, mind dúsabb és dúsabb tagoltságúvá"... Babits hívja fel figyelmünket a szótagszám-döccenésekre, hogy "a költő nen követhetett el ily primitív ritmushibákat"! De a kiegészítő, javítgató Dézsivel és azóta másokkal szemben is, nem minden esetben �helyeselhetjük a szótagkiegészítéseket! Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a költő tudatosan ritmust váltott! Babits írja meg, hogy "a cezurázatlanság még nem halála a ritmusnak", azaz a metszetek szabálytalanságai olykor poétai megoldások is lehetnek! A kötetünk címéül választott Balassi sor: "Dicsérlek énekkel" Eckhardtnál így, másoknál szótagkiegészítéssel: "énekekkel" formában szerepel Stoll, Varjas, Kőszeghy 7-es szótagúvá alakítja (esetleg más kiadások nyomán) az 54. zsoltárparafrázis ezen sorát: az első strófa meg­ felelő sora alapján. Habár szövegváltozatokat használnak is föl, nem látjuk értelmét a betol­ dásnak. Az említett ("Az te nagy nevedért" kezdetű) versnek strófáiban, az 1. vszk. és a 3. vszk. ezen sorában 7-cs szótagszámmal építkezik, a 2. és 4. vszk. vonatkozó sorában felező 6-ost al­ kalmaz a költő. A Balassi-énekek dallammal történő előadásánál már hallottuk, hogy egy-egy szótag hiátusa is a lant-pengetéssel kiegészítődik vagy olykor egy ütem alá elaprózódva illesz­ kedik a szöveg. Balassi és Babits egymáshoz való viszonyát, utóbbinak az előd kedvelését mutató azono­ sulását is hadd említsük! A képátvétel traverziójára és rím-átvétel "doctus"-ságára említe­ nénk példákat. (Már korábban, a Szent István Társulat Babits-kötetének szerkesztésekor, az Isten gyertyája címválasztása alkalmával felbukkant a lehetőség, valahonnan ismerős a kép!) A zsoltáros, és Balassi írja le korábban, "az én jó Istenem, ha gyertyám nekem min­ den sötétségembe" motívumot. Babitsnál ez az ószövetségi zsoltároskép modern élethely­ zetének költői helyzetképévé fordul át. Megfordítja, ő maga, a költő az Isten gyertyája. Balassit olvasgatván tetszhetett meg neki a krisztusi küldetés-szimbolika. Földereng nála a középkori kódexmásolók körmére égő gyertya képzete is, az őt tartó és elhullajtó isteni kéz kapcsán. A kép transzformálása, nem véletlenül történhetett. Ugyanis Babitsot még 1923 márciusában felkérték egy esztergomi Balassi-ünnepség szereplésre. Az előadásra 1928. december 9-én került sor, a Balassi Társaság matinéján, székfoglaló beszédként. Felhasználta korábban megjelent Balassi-tanulmányát, az élő beszédhez igazítva. (Még Dézsi kötetéről írta a Nyugatban annak idején.) Készült hát az ünnepélyre, bizonyára el­ ővette Dézsi Balassi-kötetét és olvasgatta. Ha ismerte is a bibliai előképet, itt bukkanha­ tott rá a szépséges gyertya-hasonlatra ismét. Mert a következő évben jelent meg január 1-én a Nyugatban az említett verse, az Isten gyertyája ! De a rím-egyezések miatt is ekként történhetett, ha másik Balassi-versből hangzik is Babitsig, az itten - Isten rím-csengés. Babitsnál feltűnőbbé poentírozódik: "Engen nem tudtak eloltani: élek és itt vagyok itten! Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vak, kicsi gyertyád mit akarsz velem Isten?" �Balasinál egy másik (új) könyörgésében pedig: "Ne tessék az, hogy hiába Bíztam magamat magadra. Kiért az míg élek itten, Dicsérlek felséges Isten, Ki könyörülsz ily veszetten, Áldott légy örökké, Ámen." Talán a XVI. századi poéta-előd még bravúrosabban kihasználja, többszörösíti a hangzást. Modern nyelvérzékünk is frissnek, mainak érzi, tompán is figyelemfölkeltő akusztikáját! Más, bensőséges imádságos-hangulat-egyezés is akad a két poétánál. Babits a szólás kegyelméért könyörögve a Jónás imájá-ban: "Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva ri m előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom,"... Balassi rokon fohászában; (kérte már ő is az imádság lelkét): "Őt áldja énekszóm, versemre okom legyen csak ő énnekem"... Balassi mérhetetlenül és nem méricskélőn bízik az isteni kegyelem megváltó erejében, mely mindenkor kimenti őt a veszedelemből. Egyes elemzők, nyilván saját ateizmusukból kiindulva, diffamáló szándékkal alkudozó-nak tartják őt kéréseiben. Még Kőszeghy is akként magyarázza a "mi hasznod benne" fordulatát a "Segélj meg engem"-ben, hogy eljut "az Istennel való alkudo­ zásig". Ezzel szemben Nemeskürty másként érvel: "Figyeljük meg a már korábbi vallásos verseiben is észlelhető intellektuális gőgöt, ezt az őszinte tisz­ telettel előadott, ámde kihívó okoskodást: Mi hasznod benne, hogy veszélre jutok kétség miatt, Kit fiad által hozzád váltottál mint fogadott fiad? Ilyen emelt fővel, ilyen érvelőn társalgó modorban csak egy reneszánsz ember mert beszél­ ni urával-Istenével." Mások, hitét is megkérdőjelezik, s érdekből való váltásnak tartják katolizálását! Ismét Nemeskürtyre kell hivatkozni, aki (a "Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten" kezdetű idézethez kapcsolódva) kijelenti: "ez a szép fohász is bizonyítja, milyen komolyan vette katolikus hitét �a költő: könyörgése tipikus útrakelő imádság, nem is húsz év múlva Pázmány Péter Im a­ könyvében egészen hasonló megfogalmazású gondolatokra bukkanunk..." Itt jegyezzük meg, hogy nem véletlenül írja a Szentháromság himnuszokat is, hite megval­ lását mutatja az éppen-terjedő servetiánus, unitárius tehát antitrinitárius=Szentháromságtagadó vallási mozgalmakkal szemben! Ateista-marxista "tudósok" kétségbevonták "buzgó kö­ nyörgései" hitelét, az őszinte bűnbánat hangját is. Istenes verseit elemzéseikben hitetlenségük álságos "tudományosságával" lekezelőn vizsgálgatták...! Egyesek, Horváth Iván is, egyenesen a modern vallásosság bizonyságának tartják a hitében fel-felbukkanó kétely (=kétség) mozza­ natát. A kételkedő hit problematikája sokkal bonyolultabb érzelmi-vonulat a világirodalomban, mintsem summásan, nagyvonalúan ezzel el lehetne intézni! A "veszélre jutás" és kárhozat, az elveszettség érzete sokszor indítja fohászra, bűnbánatra. A kétség szóhasznála­ tában pedig a kétely és a kétségbeesés érzelmi töltetét is benne halljuk. Valamennyi Balassiszakértőnek figyelmébe ajánljuk Eckhardt Sándor kiváló értő-érzékeny elemzését az 1941-es könyvéből, melyben "Dávid katonája" alfejezet-cím alatt mintegy az "Epilógus"-ig, azaz a 192216. oldalig sokrétűen elemzi a lírai mozzzanatok s a vallásos lelkület bonyolult összefüggéseit. A marxista irodalomtudomány ebben a kérdéskörben semmi újat s főként pozitívumot nem hozott az elmúlt 50 évben. Hisszük a modem vallásosságnak nem a "kételkedő hit" a mutatója, maga Ba­ lassi is kéri a hit kegyelmét megrendítő bizalommal. A korareneszánsz ("devotio moderna") új val­ lásossága Balassi korában és a barokkal megújuló hitben jelentkezik, ami nem azonos a "hitújítás"-sal. A reformátorok hitújítása nem szentferenci attitüd, s nem Dante és Petrarca lelkületével van azonos hullámhosszon. Balassié pedig vélük rokon! Ő az "örvendetes csókok" emlékezetén ke­ seregve, s a (Méznél édesb szép szók) kudarcélményeire emlékezéssel - hivatkozással korábbi nagy szerelmére - kéri az Urat, hogy emelje föl, adja meg számára az üdvözülést! Petrarca jajdul így föl hajdan az eltékozolt elmúlt időkre gondolván: "Uram végy ki a kárhozatból: Elismerem bűnöm és nem is mentem" (W.S. ford.) hirdeti a Daloskönyv utolsó (Mária-himnusza előtt) verseiben hangot váltva. De ő írja híres bűnbánó zsoltárait is. Balassinak tehát az ő vallásosságuk és lírai-attitüdjük a zsoltárosokéval elegendő exemplum. Ha perlekedik Istenével, a zsoltárosok hangjából tanulhatta, de a hálát is, mert még szerelmei kudarcáért is néki mond jószót: "Áldozom szívem szerén szép dicsérettel"... Önérzetesen küszködik hírért-névért, emberi tisztességért Isten és ember előtt. Olykor önérzeteskedve de alázatos szívvel, istenfélelemmel... Szép magyar könyörgései a lélek mélyéből buzognak, vallásos-vallomásos hitből fakadnak. A hinni-akarás emelkedettségével szárnyal szava Teremtőjéhez "kétségei"-ben is. Kéri, áldja meg, emelje fel őt, az Ő nagy jóvoltáért, bűnből, sebből, gyötrető szerelemből. Olykor a megváltó-Krisztus érdemeire hivatkozva, máskor a maga szerényen is hivalkodó nagy szerelmére... �Eckhardt írja a kritikai kötet bevezetőjében: "...az a tény, hogy B.B. istenes énekei a kato­ likus, unitárius és református ízlésnek egyaránt megfeleltek, arra mutat, hogy költészete olyan jellegű volt, hogy egyesíteni tudta szépségével és egyéni ihletének varázsával az összes egymással torzsalkodó felekezeteket." Az istenes-Balassi kép tehát ismertebb és elismertebb volt saját korában is. Meglepő mégis az a följegyezés, amit a halálakor egy német-írnok tett halálát regisztrálva, "hungarus sed impius". Istentelen magyarként emlegetik hát - de véljük, Nemeskürty pius - impius összevillantását továbbgondolva, pontosabb "kegyetlennek" fordí­ tanunk, s ezzel azt a katonai-virtust is megkérdőjelező megítélést is jelezni - mely már ekkor­ tájt nem mindenkor értékeli a korábbi "vita pericolosa"="veszélyes élet" reneszánszmagatar­ tását! (Az impius szó jelentéstartományában régi szótárak több értelmezési lehetőséget mutat­ nak. Finály Henrik 1884-es latin szótára az istentelen mellé, a gaz, utálatos, kegyetlen szi­ nonim ákat is említi. Arra is utal, hogy a régiek költő és műve minősítésére is alkalmazták pl. átkozott rossz poeta v. carmina vonatkozásában. Szarvas-Szinnyei nyelvtörténeti szó­ tárának tanulságaiból a "pius", tehát kegyes, istenfélő, jámbor elllentéteként használt im­ pius valóban kegyetlen-t is kifejez, sőt a kegyelettelen-t is intonálja. Vagyis mint másutt is fölbukkan: a kegyeletet nem ismerő, szentségtörő, rossz, gonosz, vétkes, gaz megjelölé­ sére is szolgált. Balassi rosszalkodásait, latorkodásait, vétkeit, országosan ismerték, s a tá­ borban is... Erre célozhat a "hungarus sed impius" bejegyzés, azaz megfejtésemben így ér­ tendő: "magyar, ráadásul vétkes, kötelességszegő!) Halálakor tett vallomása, mely szerint Krisztus katonájaként harcolt annak seregében, gyónása-áldozása, az utolsó kenet fölvétele bizonyítja istentelenségének ellentétét! Hétig tar­ tó haldoklása közben szinte extatikus állapotban vergődve "fene ötte sebe kínjaiba" szavakba rejtezik, tárulkozik, miként a versfőkben is el-elrejtette nevét. Az 50. zsoltár átköltése beszé­ des: "Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz szánd keserves fejemet, Bűneim kínjával, testem fájdalmával ne gyötörd életemet." Bujdosott lélekben és valóságosan egyaránt a szerelem miatt és Istene elől. Most, miként egész életében megmérettetve, miután "magát megesmérte" - "ajánlja magát Istennek kezé­ be". Szinte áldozatul kínálja (hálákat adva!) szenvedését hazájáért. (A Szent István Társulat­ nál az Ünnepi Könyvhétre megjelent Dicsérlek énekkel c. Balassi istenes versek kötetének be­ vezetője.) �L. Presits Lujza: „Mint az kevély páva... ” �Géczi János [78. veszprémi naplemente] lantátirat ébred és kél a nap majd le is megy a versben beszalad kiszalad ismételgeti magát morzsalékony és parázs akár a kettészelt tojássárga nincs módja másnak lenni felkél és lemegy kiszalad beszalad a versbe hogy megmutassa a horizontot annak a feszes vonalát rézfényes sávját előtte a lót lovast a surlófényben vágtázó napszívű balassi bálintot �SárándiJózsef Morbid elégia K.E. emlékének Te csalsz! - hallom egy régi vasárnap délutánból mikor a rozoga sezlonon a negyedik numerát produkáltuk pedig hát éltes tinédzserként sem loptam a spermát (Tudom holtodban is megbocsátasz s a hírlapíró is elégedett ki a múltkorában erotikus verseim ürügyén disznó kis cikket kanyarított a Vármegyei Trombitába hiányolván az aktusok száma mellől az időtartamot "Botrányos" opuszom kissé félszegebb Balassinkénál ki kapásból megadta a bécsi kupleráj címét illetett hölgye nevét sem titkolva el indiszkrétnek mégsem mondanám hisz e gesztus poéta-ősöm fényes önértéktudatáról árulkodik mert bizony rang a szerelmi szamárlétrán egy nagy költő volt kedvesébe kóstolni ma is) Találkozunk mi még! - írtad később Téged is elengedtelek kívánt s kívánó nők miatt Ádázul hitted: tanító testeddel mérkőzni Hozzád visszatérek Hódolatodban talán megmártóztam volna újra ha hetvenegy dühöngő nyarán az Alkalmi Motoros Jelenséged hirtelen át nem röpíti másik dimenzióba �Onagy Zoltán Beérve az éjszakába ( Huszonhatodikák ) "Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve aki jó. Babits Mihály Öregapámat megidézni nem ügy. Bár tán ügy lehet, mert egyre ritkábban teszem. Ha még­ is, kínból. Ha igen, segítségét kérem. Az öreg a nagy segítőmester. Amikor hozzá fordulok, ma már kétszer is el kell tűnődnöm, no akkor most vagyok-e ak­ kora bajban. Bírom-e majd az utazást és egyebeket. Alkalmatos-e az adott időszak. Felmérem kompetenciámat májfunkció és a 15 %-os tartalék dolgában. Vizsgálat alá veendő a 120 napos nagypihenők eredményessége. A köztes laza hatvanasoké. Indulás előtt tudnom szükséges, mennyi hasznot hajtottak a kravátlijellegű észrevételen tizesek együtt a többivel. Tartalékoltak-e annyi belső energiát és eltökéltséget, hogy indulhassak bátran. Mert bátor vagyok, mint rendszerint, de amikor úttal kapcsolódik, ráadásul nem bemérhető idejű úttal a veszély, komoly minőségellenőrzést kell tartanom. Elsősorban a belső energia hiánya állíthat fejre. A negyven fölött egyre csökkenő tápértékű belső energia. És persze az őszinte kíváncsiságé. Ko­ pik ő is, mint a hóember a napon. �- Kíváncsi vagy rám, Gazsi? - kérdezi az öreg. - Hát... - Akkor meg, az anyád szűzmáriáját?! - Hát tudom én, nagyapa? Tudom? Honnan tudjam? A tízéves gyakorlatnak megfelelően nagyapám megidézése egy liter ribai szilvóriummal kez­ dődik, amelyet talpon és ép ésszel illő túlélnem. Kék hasábüveg szükséges hozzá. Kék üveg nélkül - a dudorodó kalligrafikus feliratozás nem feltétel a decis pohár belső falára apró buborékokból koszorút fonó ribai szilva nélkül, szikkadt kenyérsarok nélkül kár is elkezdenem. A hely is adott. Akárhol csak úgy belepottyanni az italba, s közben még az öregre is várni, azt lehet. Csak nem ér­ kezik az öreg. Nem jön, még ha kettő is az üveg. A hely tehát kötelezően adott. A Bütykös. A Lókos-híd helye. Egy kilóméter a vasúti híd, másfél Dimitrov puszta, száz méter az erdő sarka, két­ száz a 22-es műút Vác és Balassagyarmat között, Balassagyarmat javára, ahhoz közelebb. A Büty­ kös, a hajdani Bütykös a Lókos mocsár-korában készült. Ma már nem látható, de a Lókosnak is voltak szép korszakai. Egy kis síkáros, egy kis vízfolyás, egy kis mocsaras rejtevény, buzogányer­ dő, egy kis patak. Ahol valamiféle agyagviszony ráerőszakolta akaratát ott patakjelleget öltött, ahol nem ott nádat, sást, vadkacsát, piócát, iszapízű halat nevelt. És mint a név is mutatja, bütykös orrú hattyút. A helyzet csalafinta, minthogy minden hattyú orra bütykös. De ez, nevezett bütykös hattyú, ő egyedül - internacionalista beütései ellenére - a magyar hattyú. Öregkorára tollazata szűzfehér, mint Kádáré, vagy mondhatnám akár Kossúthot is. Az évek kifehérítik az ifjúkor szür­ ke tónusú tollait. És bár nem ez a jellemzője, de ingerlékeny, egyetlen rossz mozdulat után kész a támadásra. Ilyenkor bekanyarítja nyakát, szárnyát félig kiteríti, te meg azt se tudod, merre me­ nekülj. Nem sokat locsog, nincs is neki mivel. Sziszeg, mint a kigyó. És hogy mit kavartak erre bütykös hattyúk? Itt a Medence egyetlen termálforrása. Volt. De néha ma is kidugja fejét a Lókost kordába szorító gát mellett, az erdősítés topolyagyökerei közül habosan, büdösen, széttekint és sértetten visszahúzódik. A termálnak köszönhetően a Bütykös híd környékén a víz még a leggo­ rombább teleken sem fagy be, s ezt megtalálja az öreg hattyú, nyomában a lemaradt, sérült, röpképtelen hattyú. A magyar hattyú okos madár. Tudja, a Bütykös környékén más világ van. Lehet élni akkor is, amikor máshol nem. Egyéb feltételek Nem csak a helyről, nem a ribai szilvóriumról van itt szó persze, egy harmadik is jut apróságokat nem említve -, a nő. Egyszer régen megkíséreltem szót érteni az öreggel, fiata­ labb voltam, meggondolatlan, s az asszonyt vittem magammal. Nő nélkül - ez egyértelmű nem mehetek, gondoltam, nézze csak meg nagyapa, milyen szép maradt az én asszonyom, sőt, szebb mint valaha, de öregapám kiakadt tőle. �"Gazsi, azanyád szűzmáriáját! Hát mire tanítottalak én téged?" Az asszony éppen rozsét gyűjtött az erdő alján, ennyi finomság azért csak volt az öregben, nem előtte ugatott le: "Hát, arra, hogy..." "Mi van veled, fiam. Megmondtam, százszor is megmondtam, az asszony megfojt, ha lehet, ki ne lépj vele a kapun. Az asszony arra van kitalálva. Új nőnél te is szebb, okosabb, türelme­ sebb vagy, hasonlítsd hát össze a kettőt, miből mi jöhet ki." Lehet, nem is így fogalmazott, de az ember szívesen dönti el milyen az a másik, mit gondol bizonyos helyzetekben, s ennek megfelelően hajol felé. Az asszony - tehát -, e megidézéseken soha. Nő viszont kelletik. Nő jelenléte kötelező. Hát ez az. Új megoldandó. Nő mégcsak volna, csak a munkakedv hiányzik. Mert ugye ott a nő, s ha már ott, akar valamit. Soha nem hozott utamba a sorsom olyan nőt, aki nem akart valamit, kivéve egy-két kóbor fehérmájút, akinek mindegy, ki kotorász benne, és a nagyon sötétet, de abból meg annyi éppen elegendő volt, amennyi. Egy olyan nőt beszerezni a lehető legkisebb erőfeszítéssel, aki végigcsinálja a megidézést, a követő borzalmas másnapot, végigballag ve­ lem a szandálmerítő szőlődombon, hajtja a pofátlan apró legyeket, később a sonkára startoló dög­ legyeket is, később azután, amikor beleájulok a megidézésbe - rólam is elhajt, kerget, zavar, hesseget minden nem rám valót. Kivéve magát. Magát nem hessenti, pofát nem vág, nem ígéri be, hogy ő most fogja a motyót, hazaindul. Alaptétel, látsszon szemén a szerelem. Úgy mozogjon velem a kínban is, mintha valami könnyed svábhegyi kiránduláson volna, hazaérkezve leveri lábáról a port, végigvizsgálja testét a kullancsok miatt, lubickol a habos fürdővízben és szerelemmel gondol rám. Ez kell, mert öregapám nem csapható be. Megköveteli, azt a rövid időt, az akció előtti hetet, szer­ zetesi böjtben töltsem, tartsak hét érzelem és testmentes napot, úgy könnyebb. És könnyebb. Per­ sze ha minden rendben, ha csattog és fénylik, ha cseng és dalol, szépséges, mint amilyen még soha, és az idő is, meg minden, még mindig ott egy masszív akadály: anyám. "A jóistenke áldjon meg, hát soha nem nő be a fejed lágya? Miféle embert szültem, Mária?" Így jajdul fel szegény ateista mama, ha új nővel lát, ha valami ifjonti leányka bújik, dugja hozzám a seggét, mert a kutyák ki akarnának harapni belőle egy darabot. Nem érdektelen: Buksiék minden új nővel kikezdenek. A hely szelleme. Öregapám szeretője lombos farából is vagy háromszor emelt ki egy-egy részt az öregany etette Néró. Öregany csak cöccögött, amikor Borús Manci feje járt, mint a verébé. "Jár neki, akar a bagzó macskáé" - öregany ezt mondta, pl is lopnám szívesen, de ez az övé. Van lopható szöveg és van nem lopható. Na tehát: anyám. Megoldható volna, hogy nem otthonról indulva közelítsem meg a Büty­ köst, indulhatnék Dimitrovról, Gyarmatról esetleg, csakhogy nem működik. Ki van próbálva. Még úgy is, hogy a lányt kint hagytam a Lókosnál, egyedül ugrottam haza, de nem. Ember vál­ �lalja, amit. Nem lehet egy tarisznya elöl is, hátul is, mindig azt kapja elő, amelyik a nézőnek kedves. Előbb vagy utóbb kiderül, ki a kétféle tarisznya. És persze nem üzemel a megidézés. A rend szerint előző napon érkezem, bejárjuk a megmaradt nyomokat, a hat emberöltőre fa­ ragott, csapolt kerekes kutat az évszámmal, a vénséges szederfát, a takarékos szélességű jár­ dát, a korhadó kerítést, a nyárikonyhát, a rozsmezőn száz éve átalvezető gyalogutat, ami most nincs meg, csak keresem. Egy nappal előbb érkezünk, ahogyan kell. A lány néz derűsen, mosolyog a szeme, biztos benne, valami olyat talál, amit még soha és sokáig nem. Én is mosolygok, mosolygok én bele a lány szemébe, böjt után, a feloldozást érzékelve. Tiszta kamasz. Ha a másnapok nem volná­ nak, össze lehetne téveszteni. Csakhogy minden nap után ott a másik. A szokatlan akciók után fáj a csont. Magyarázok neki, kérdez, mesélek, látom a szemén, micsoda marhaság, ezek mind boszorkánytörténetek, el nem hittem volna, hogy még ilyenek is vannak benned. Bólogatok, megyünk egy kanyarral tovább, ahol még vadabb történetek várják az elmúlt ezer esztendő­ ből. Mintha rá vártak volna, őt várták, nem kétséges. Nagyvárosi lány, kimozdíthatatlan. Fáj majd a feje a tiszta levegőtől, az akácerdő vad, fekete szagától. Az esemény Az esemény a következőképpen - mit csinál az esemény? - lépdel. Mozdul. Fordul. Fest. Az esemény igyekszik, mintha ő maga volna a személy, a főnév, az alany. Az esemény tudja a dol­ gát, s azt is, mennyire cl vagyok maradva. Az esemény tudja, s úgy helyezkedik, sikeresen működjön a cél érdekében. Arra akarom megkérni öregapámat, hozzon össze B.B.-vel. Balynth úrral. Ha. Ha a pokolban van ő is. Ha egyáltalán találkoznak. Ha találkoznak érvényesek-e ott is a társadalmi különbségek, érvény­ ben van-e (az elmúlt években újra felvirágzó) feudális alapvetés. Ha nincs, ha le-leülnek egy máriásra, kockapartira, személyes ügyekben lehetséges-e szót váltani Balynth úrral. Ha igen, ha lehet, hazudik-e? A pokolban már kockázatmentes hazudni, onnan mélyebbre nincs hová. Csal-e a kockában? A kártyában. Mondja-e: mostmár minden mindegy. Ha a pokolban tartózkodik, mit gondol visszamenőleg a búcsúmondatra: "A te katonád voltam, Uram!" Nem tartja-e mókásnak akkor odabújni, amikor már semmi más nincs, és ah­ hoz mit szól, hogy az utolsó napok bűnbánata lószart se ér, legalább fél évvel korábban meg kellett volna kezdenie a zarándoklatot, hamut a leborotvált fejre, korbácsot, kilencágút a hát­ nak, és térden Jeruzsálemig. Mit szól, ha ott van, mit szól? Vagy pedig minden hamis itt, a kor­ szellemnek megfelelően alakította át a történetet a kis Rimay. Korszellem, férfiszerelem, bűntudat, hitkergetés. A legnagyobb mesemondók. Korán kelünk. �Gyalogolunk a harmatban. A régi utakat nem járja senki. Benőtte a vörösparéj, a muhar. Akkora muharok, muharhegyek, amilyenek nincsenek is. Tegnap, huszonhatodikán, ránkzúdult a kánikula. Ha huszonhatodikán érkezik, hetedikéig tart. Ez megrémít. Minden szenvedést jól bírok, kivéve a megbolondult napot. Borospincékben töltöm. Megyünk a topolyával beültetett Szőlődomb gerincén végig. Néhol szívósan küzdenek a gazda rézgálica nélkül is, a horoló nélkül is teremni szándékozó a méteres eke hantja alól va­ lami módon kiszabadult konkordiák, novingerek. A lány csippent itt-ott. A delavári rózsaszín már, de nem ehető. Vigyázz, mondom neki. Rámosolygok a lányra, ő meg rám. Vigyázzunk egymásra ha lehet, amíg lehet. Ő a hét különlegessége. Letagadhatatlanul a vékony csontú, lenge, karcsú, légies nőket szeretem, mellettük akár egy öreg elefánt cammoghatok. Mire kezemet emelem kétszer is körbefuthat, ha akar, nyel­ vével. Ám ez itt, ez a lány, mint egy tökéletesen megszerkesztett, ügyes micsurinisták általöszszehozott tehenke. Minden gyönyörű rajta, minden arányos, minden külön-külön, de nagy. Egy fejjel erősebb, mint az kedvemre való. Az ágyban - gyerekkorom ágya - gyomorból kö­ zelít, mint én is, munka van vele, mint velem is. Közös munka van velünk, s az eredmény is kol­ lektív, Vörös Csillag MGTSz, ámuldozom a végén. Csendes ciróka, apró birizgálás, csiklandozgatás, érintés. Furcsa egy jószág az érintés, néha semmi, máskor minden. Félelmetes, szé­ dületes csend. Lókosi csend. Néha felbőg a sokác kutyája, a dinnyét őrzi, rombol, mint a tank, mintha az ágy alól bömbölne. A lány beleremeg. A semmiben ilyen a váratlan zaj. A lány a semmiben. Azt gondolom hirtelen, megtartom. De csak éjszaka gondolom, reggel már nem. Egy fejjel nagyobb, mint az kedvemre való. Az ember elájul. Azután elájul. Nem csoszog ki kábán a fürdőszobába, pedig mindig kicso­ szog, hátha reggel ismétlés, és akkor ott a bűzök. De a nőnek se jut eszébe duplázás, triplázás. Ez valami ördögadta összhang. Fekvés van, utolsó igazodás az egyszemélyes heverőn. Ez jut eszembe, az ájulás, amikor elkóborol mellőlem, int, rögtön jövök, és átvág a gazon a Kis Tó száraz mélyedéséhez. Tegnap elmeséltem neki, itt, amikor még rendes víz volt, fenn­ hatóságunk alá vontuk egy győztes csata után, két dolog miatt. A március tizenötödikét itt ün­ nepeltük minden évben fürdéssel, másodszor, három szárcsapár költött minden tavasszal. Mi voltunk az első zöldek. Az ellenség komoran és éhesen kiszedte a tojásokat, mindenféle és mindenfajta tojást. Nem, mondom, nem sütötték meg, bár megtehették volna, feltörték, meg­ sózták, lókosi vadász mindig tartott sót magánál egy aprócska jól záródó gyógyszeres üveg­ ben, részben a piócák miatt, részben a tojások kedvéért, mert a tojást megitták. Atyavilág, mondta a lány, atyavilág. Nyersen a madártojást? �Atyavilág, nézek rá, amikor eszembe jut az ő atyavilága. Nevetve jön fel, mintha most az­ tán rajtakapott volna valami hazugságon. Hát itt nincs víz, mondja, hogyan költhetett volna itt szárcsapár, kérlek szépen... Az árkok, a csatornák, az előbb átmásztunk egyen, később készültek, mondom, dolgoztunk rajtuk. Négy forint órabért kaptunk a geodétáktól. Nem hisz. Látom a szemén. Nem baj, gondolom. Ne is. Ő most huszonkét éves. A fenyő jel­ zőkarókat, a csatornák nyomvonalát harminckét éve vertük le. Kérdezi: minek? De hát mi­ nek? Ide nincs ültetve semmi, minek csatornázták? Ez az, mondom. Ne okoskodj, mondom. A történetek igazak, csak hihetetlenek. Mert azt is elmeséltem, a legyőzötteket odakötöztük a tó közepén lévő kis szigeten a kínzócölöpökhöz, egész éjszakára. Gyerekemberben nincs kímélet, ha megdolgozott a győzelemért. Úgy haladunk, úgy veszem az irányt, mintha volna régi út. Megtalálom. Tudtam, megtalálom, meg is találtam. Csak megállok valahol, ahonnan érzé­ kelhetők a távolságok, és már tudom is, innen balra tíz méterrel. És ott kong a kút. Az össze­ pántolt akácrudak széttúrva, néhány kő elmozdulva, behullva a vízbe, érintette az idő, de je­ lentős kárt nem okozott benne. Napos munkával, kétnapos húzással iható vizű kutat tudnék csinálni belőle, ha lenne értelme. Nincs neki. Megyünk tovább. Nem mondok semmit. Leléptem, nem is vagyok ott. Jó, hogy nem kérdez, nem hallanám. Évente egyszer, ha eljutok ide, és mindig ugyanaz a tönkremenetel. A rohadt életbe. Úgy jutunk ki a topolyaerdőből, nem is veszem észre. Kontráznom kell, nehogy beszalad­ jak az akácok közé. A lány látja, bajaim vannak, odasóz a hátamra, hopp, egy bögöly, a lapoc­ kám majdnem leszánkázik a csipőcsontig. Vigyázz az erőddel, vigyázz te, mondom neki, ő meg odabújik, állával elsimítja az ütés helyét. No, az anyád, mondom, közben belemarkolok. Közben a Kéghly fölött kinéz a nap. A Kéghly hegy késlelteti a napfelkeltét ilyen közelről. Így jó. Már csak néhány méter, megérkezünk. Ott, mostmár ottan Ott mostmár, ottan vagyunk. A tavalyi fűzbarlang nyomát nem heverte ki a bokor, a bar­ langot, mert tavaly is ilyen borzasztó klímát kapott el a találkozásvágy, bicsakkal csináltam. Most csak az új, éves hajtásokat vágom ki, betelepedhetünk. Fölénkhajol, akár egy terasztető. A nagy lapos kő is a helyén, mostanában asztalként szolgál, korábban, amikor még a hídnak dolgozott, felhajtókő, lassítókő, talán kerékvető volt, ha a hidakat egyáltalán ellátták a múlt században kerékvetővel. Miért ne látták volna el, akkor is vezettek kocsit részeg kocsisok, ko­ cogtak rosszul betanított parádés és igáslovak. A tűzhely kövei is ugyanúgy. A nyárstámasztó V-k. Itt nem járt senki egy éven belül. �Gáspár Aladár: A költő keze II. �- Tiéd a placc - mondom a lánynak. Márhogy rendezzen el mindent. Terítőt - kockásat - az asztalkőre. Rá a kék üveget, mellé a poharat, le a fűbe a kenyérsarkot. - Miért, miért a fűbe? - Tudom én, hogy miért? Annak ott kell lennie. Csóválja a fejét. Nem hisz. Én meg nem gondolkodom ezen. Fáért megyek, maradt tavaly­ ról valamennyi, de nem tudni nagyapa mikor jön, ha egyáltalán, inkább elbotladozom a han­ gyabolyok között oda, ahol tudom, rögtön találok. Töltök előbb a koszorús ribaiból, hogy mi­ előbb meginduljak. Nem esik jól. Nem mondhatom, hogy nem esik jól, de nem szalad le ben­ nem virágosan, dalolva, felszikráztatva a szemem, mint tíz esztendeje. Tíz éve még csak pró­ bálkoztam, ma meg már ismerem a technikákat, lehet, meglehet, itt a bűnös. Rá akarok mász­ ni valamire, amelyhez csak valami távoli, ködös jussom van, és ez zavar. Megint a könnyebb megoldást választottam. Az első perceké ez az érzés. Később elmúlik. Nem ezért, mert újra meg újra rájövök, könnyebb megoldás nincs, nem létezik, csak nehezebb és egyre, a könnyebb is nehezebb, de a ribai szilvórium jótékony hatásának köszönhetően nem moralizálok visszajövetben. Csak cibálom a fákat. Baltát nem hoztunk, így a tűznek kell a hosszabbakat elfelez­ nie. - Te! - néz a lány ijedten, olyat látok a szemében, amit eddig nem. - Te, ugye én csak va­ lami néző leszek itt, nem akarsz velem valamit csinálni... Egy ideig nem válaszolok, szétválogatom a faszállítmányt. - Nem olvasoltál túl sok rendőrségi tudósítást? Meg vagyok sértve. - Az istenedet. De közben arra is rájövök, háthiszen nem is mondtam semmit ennek az angyali lánynak a dolog lényegét illetően. Az esemény az én eseményem. Ő csak valami díszlet itt. Még azt sem árultam el neki, hogy díszletszerepet kapott. Nyugodtan felmerülhet benne, talán meg akarom sütni. Hiszen mekkora elmebaj ez az egész, ha látvány. Ha semmi nincs hozzá. Egyébiránt - vélhetően - akarok majd vele valamit csinálni. A ribai felénél gerjedelmeim támadnak. Amikor az alsó harmadban kotyog a kék hasábüvegben, akkor még nemigen aka­ rok semmit, de addig több rétegben lefoszlik rólam a konszolidált, keresztényi szerelem. Ezt a hülye szokást ismerve kötöttem össze három plédet. Illetve két szúrós lópokrócot lentre, rá pedig egy margarétás ágytakarót. �Varázsolva szép az élet... Már minden készen, már be vagyunk rendezkedve, mint otthon, ekkor kötöm össze a fűzbokor kiugró ágát az örökös rúddal, a rúd fejem fölé ér, a madzagon csúszóhurok, közepén óri­ ás biztosítótű, a madzag engedi le, emeli föl a tű rögzítette ruhadarabot. Bugyogót szoktam felakasztani. A lány bugyiját. Megfelel, beválik. De még nem kérem el. Ne legyen ideje fejet tömi. A batyu legalján doboz. A dobozban kartonlapok Váczi könyvkötő kollekciójából. A kartonlapok között tizenhárom falevél. A tizenhárom külön-külön is funkcionálna, megtehetném, hogy egyesével helyezem el a parázson, de így egyszerűbb is, hatékonyabb is. 1, Birsalmalevél a parázson: bevalljuk, szerelmünk tárgya, a kedves, már nem egészen makulátlan; 2, Borókalevél: a vágyat jelenti, holnap is, mint ma, két lépéssel, két mondat után odahagy­ ni a pofátlan embert, a politikát, az átláthatatlant; 3, Bodza: az örök egészségé, amikor majd üresen kell hagynom a csizmát, ne legyen több három másodpercnél; 4, Platánlevél: a jótékony izgalmak óhajtása; 5, Akác: állandóság, türelem, kivárás, békevágy, csend; 6, Tatárjuhar levele a belenyugvás és depresszió, a balkáni áfium kezes kompromisszumai ellen; 7, Galagonya: izzó galagonya, őszi, kis körteszerű terméssel a csörgő, kemény levelek közt, a lányoké, legyenek, maradjanak; 8, Dió: a hiányzó bölcsesség folyamatos óhajtása; 9, Szelídgesztenye: hogy minden meg legyen ragasztva, aminek megragasztva köll lennie, tartson, álljon, rögzítsen; 10, Bukszuságacska: az emlékezet szépségéért, a halottakért; 11, Hárs levéllel, virággal: a reggelekért a konyhában, a fagyos telekért, csöpp kezekért, amelyek a forró cserépbögrén melegszenek; 12, Topolya: mert nem maradhat ki, hogy tele, amivel tele a tök; 13, Szederlevél: a repülői szaltózás közben üvöltöző állatok elleni füstért, és a nyomasztó álmok ellen. A tavalyi ágakból nincs már más, mint parázs a kövek között, amikor az óvatosan előha­ lászott leveleket nagyság szerint egymásra simítom, mint a dohányleveleket, ha szivar készül belőlük, kétarasznyi rézdróttal összehengerítem. Kérem a bugyogót. - Viccelsz? - néz rám a lány. - Nem viccelek, soha nem viccelek, jegyezd meg, soha! - emelem a hangom, nézek rá mo­ gorván. �Feláll, szoknyája alá nyúl és apró hengergető mozdulatokkal kibújik. Fantasztikus eroti­ kája van ennek. Mindenki másképpen szabadul meg ettől a kedves, csipetnyi ruhadarabtól, és mert közben saját hasonló textiliáinkkal vagyunk elfoglalva, alig látjuk. Ez most nagyon na­ gyon. Amikor már a kezemben, amikor kikerekedett szeme előtt felakasztom a kötélre, ma­ gasra, hogy a meleg, a parázs tüze el ne érje, kárt ne okozzon benne, ujjaimban érzem az érin­ tést, ahogyan munkám végeztével elheveredek az ágytakarón, ha megérintem ott, semmi nem lesz bőröm és közte, csak a csontra csupaszított vágy. Ágyat kotrok a parázsban a levélhengernek. Azután vizet öntök a levelek közé, mint egy tölcsérbe. Egy része tavalyi, s ha azt akarom, illatozzon, ne csak ellobbanjon, akár a közönsé­ ges parki avar, nedvesnek kell lennie. A füst egyenesen száll az ég felé, ahogyan illik. Bujkál, kanyarog a bugyogón át. Jól van, mondom. Jól van, mondom. Iszom egy kortyot. Kenyeret török hozzá. De a kenyérdarabkával sem esik jól, vissza akarna ugrani az utolsó pillanatban, mielőtt bezáródik mögötte a garat csap­ dája. Megküzdünk, én győzök, legyőzöm. Beleizzadok, nagy munka volt, kovászos, de legalább sósuborka járna hozzá, ha normális helyzet volna ez. De nem lehet csak a kenyér, ami megáll a számban, feltapad a szájpadlásra, káromkodhatnék, de nem teszem, a törvények az enyé­ mek. Szabhattam volna másokat is. Ha nem szabtam, oka volt annak. Beállok a Lókosba. Felnézek a behajló füzek közt a hajlatig. Nincs semmi és senki. A le­ velek füstje Dimitrov felé hullámzik. Ötven méternyire visszahajol a patak fölé, s a füzek kö­ zött, mintha evezne, igyekszik. Ha nagyon odafigyelek, még a nyögését is hallom. Meglötykö­ löm az arcom, a mellem. Ki, vissza a kis teraszokon, a lépcsőkön. A lány hason fekve olvas. Nyilván azt hiszi, hülye vagyok, beteg netán. Ha nem érti, olvas inkább. Két dalnok egy tutajon Most iszom gyorsan még két korty ribai szilvát, mert a küzdelem és a birkózás azt az ered­ ményt hozza, ha visszaugrik az előző korty, mármint ő a győztes, ha nem, ő a vesztes, a követ­ kezőhöz nincs ellenálló erő. Hopp, lecsusszan. Észre se venni szinte, én pedig szeretnék túllen­ ni rajta. Lesz bajom vele néhány óra múlva, amikor szilánkosra szaggatja a fejem. De most siklik, csusszan, helyezkedik odalent, a helyén. Kitölt. Még úgy, pálinka és kovász-szagúan fölétérdelek a vékonyka szoknyának, tehenkém gyö­ nyörűen megkomponált fenekének, kinézem a pontokat, amelyeken gyöngéden harapgatok néhányat. Finoman, épp csak. Összefogva a feszes húst, de nem sértve. Fájdalmat nem okozva. A bugyogó lóg a füstön. Egészen más így, mintha rajta volna. Nem rögzíti semmi a pompás húst, ott keményedik és arra lágyul, ahol csak akarja. Ha megfeszíti a farizmokat, lepattanok �róla, kiugrik a számból, az. óvatos fogak közül. Ezzel irányít. Se szó, se beszéd, se kézzel kor­ mányzás, mégis arra igyekszem, amerre kívánja. Már nem is igen tudom, mit keresek itt, mi a dolgom, amikor a Lókos fölötti fűzalagútból halk, de érthetően egyszerű, szép baritonok bukkannak elő, látszanak szinte. - Hallod?- könyököl fel a lány, miután nem talált zsebrádiót. Nálam későb jut le. Bolyong előbb, körbejár. - Hallom, az anyját - mondom. Megérkezett az öreg. Az öreg, rendben. Ő máskor végigdalolja az utat lefelé a Lókoson. De ki tercel alá? Csakhogy öregapám tercel. Amikor közelebb érnek, hallani, egy ismeretlen bariton, egy szaggatott, cikornya és díszítésmentes hang viszi a prímet, öregapám csak brummog alá, mint­ ha nem ismerné a szöveget, csak a refréneknél kapcsolódik bele három hanggal alatta. Le a vízbe megint. Leguggolok, hogy tovább lássak, messzebbre a vízen. Tutaj közeledik. Az öreg, messziről megismerem fehér bajuszáról, fehér hajáról, elől áll, az ágakat hajtogatja el, takarja a hátsó alakot. Ő is áll, akácrúddal löködi előre a tutajt. Zeng a hang­ ja. A hang maga zeng a vizen, pedig a szótagokat rövidre zárja, nem hajlít, nem hullámoztat. - Gyere, csibém, gyere gyorsan! - kiáltok ki a lánynak. Mellém csobban. Állunk ott, szemben az érkező tutajjal, szemben az érkező férfiakkal. Néz rám, hogy hát még ilyet! Még mindig nyomják. Csak tíz méter, de még nyomják. Semmi integetés, üdvözlés, egyéb­ fene. Ha ezek elütnek, jól nézünk ki. Állunk halálraszántan. A tutaj elfoglalja a patak három­ negyedét, mi meg a felét. Ha le nem bukunk, ha le nem fékeznek, be nem húzzák a rendet, el­ gázolnak bennünket. Már csak öt méter, de nem vesznek észre. Nagyapa brúgózza a gäräkmäz dünje sänsüz ref­ rénjét. De mielőtt megérinthetne a tutaj zászlórönkje, mert persze halált megvetően tehen­ kém elé tornyosulva védem az ő gyönyörű testét, a hátsó alak ráfeszül a rúdra, kifuttatja a jár­ mű orrát a lépcsőkben végződő teraszra. Végigszántja, eltúrja napos munkámat, melyet éppen idénre font be a parti fű. - Halihó! - nevet ránk az ember a tutaj végéből, megbökve tizenkilences katonasapkája sildjét. Nagyapán is elsővilágháborús katonasapka. - Na mi van, beijedtetek? Felmászik a töltésen, derékon kapja a ribai szilvóriumot, felkiált: Éljen, éljen aki nem halt meg! Éljen a Lókos, éljenek a ribaiak! Kortyint, krákog: - Ez egy merész pálinka! - csettint. Letérdel a fűben, segít felmászni a lánynak. - Ahoj, mekkora hús! - félrebillentett fejjel vizsgálja a lányt, a nedves combokra tapadó csöpögő, hi­ valkodó, sonkaforma szoknyát. �Öregapám megölelget, meglapogat. Nevet rám. Nevet, persze nevet, évenkénti kimenőjét szerkesztettem a varázslattal. Borostás, szúrós, mint mindig. - A helyzet? - kérdi. - A helyzet változatlan - mondom. - Mert? - Mert mert. Csak változatlan. - Mit szólsz hozzá? - Kihez. - Bálinthoz. - Kösz. - Ennyi az egész? - Hálás vagyok nagyapa, de azért reménykedtem abban, ő talán mégsincs a pokolban. - Hát mégis hol a büdös francban volna? - A mennyek országában, ha egyszer az Úr katonájának tartotta magát. - Persze, hogyne. Az utolsó három napon én is annak tartottam magam, csak korábban nem. Ez már nem érvényes, Gazsi. Csak az elejétől lehet érvényes. Vagy ha a középtájon rá­ jössz, mi a dolgod. Mit kell tenned, ha az ő katonája kivánnál lenni. Rágyújt, iszik a maradékból, keresztbe néz: - Hahó, gyerek. Csak nem az Úr katonája akarnál lenni, ez az egész azért történik? - Nem tudom, nagyapa. Fingom nincs, milyen katona akarok lenni. Ilyen, mint most, már nemigen. - Jól van. Nem fontos. Csak érezd magad jól, amíg élsz, érezd magad jól. Semmi más nem számít. Egyébiránt a pokol lényegesen szórakoztatóbb... B.B . bedeker Balynt úr elvisz innen, a Lókosról, Esztergomba. Csorgunk lefelé a patakon, azután az Ipolyon, a vizimalmok visszanőnek, az Ipoly árterén kint a víz, soha vissza nem farol a mederbe, bivalyok dagonyáznak, vizimadarak serege röppen fel, kiáltoz, köröz, majd megnyugodva le­ ereszkedik. A folyó U-kat és S-eket írva kanyarog, egyenes szakasz szinte nincs is, ahol egye­ nes szakasz mégis, oda rögtön egy malom, oda rögtön egy molnárné, aki kiáltva üdvözli Balynth urat. Az a kérdés, hogyan találta el a pogány golyója. A körülmények, az egész, és az egésznek a fele. Szobnál kivárunk egy vontatóhajót, kötelet akasztunk az uszályra, feldöcögünk Basaharc, a basaharci Sas-hegy, a Lázkereszti kőbánya, Hideglelős kereszt alatt Helemba sziget és a �Csenke patak közé, itt az uszály lelassít, a munkásosztály fürge kis hajóval kiugrik olcsó sö­ rért, Balynth úr pedig rácsodálkozik: Tényleg Helemba, és tényleg Csenke a patak neve? Hát ezeket így nevezték az én koromban is. A munkásosztály felhúz bennünket közvetlenül a farvízre, kapunk egy-egy Arany Ászo­ kot. Váltunk néhány szót. Honnan jövünk, mi a végcél. B.B. lazán válaszolgat helyettem. Szó­ készlete huszadik századi. Szentgyörgymezőnél, ahol majd leakasztanak bennünket, egészen partközeibe kanyarodik a vonatatóhajó, el ne sodorjon a Duna. Jól kötünk ki, szemben a Ba­ zilikával. Balynt úr megnézi a várat, nem sok maradt meg belőle, mondja, de nem foglalkozik vele tovább. Nyomulunk a kis utcákon a főútra, ahonnan be tudja tájolni a nevezetes helyet. - Háború volt - mondja -, végre háború. A háború két elfogadható alternatívát kínál. Első: meghalsz, erre később azt mondják, hősi halált haltál a haza védelmében. Második: megszed­ heted magad. Én erre a másodikra kalkuláltam, valahogy nem akaródzott negyven évesen hősi halált halni, bármilyen jól néz is ki majd évszázadok múlva az évkönyvekben. Örményben, Szenttamás és Szt. Anna közé beszorítva élt az én Zakariásom, fő hitelezőm. Nem ő hitelezett, nem tőle kaptam, a három részre szakadt országban mindenütt dolgoztak emberei. Olyan szegény voltam, mint a templom egere. Azt is tudod, milyen szemét nagybátya ju­ tott nekem. Olyan szemét, hogy miután meghalt se tudtam egyről kettőre jutni. Zakariás egyik emberével napokig ittam Báthory bíboros úr braniewói birtokán, mert per­ sze Lengyelországban is hitelezett meg behajtott Zakariás mester, és két nagy tortúra és két tőgyes lengyel lány között elárulta, miféle védelmi rendszert épített ki a vagyon, a mozgó va­ gyon köré Zakariásunk a zseniális bankár. Úgy számolta, ezer évre rendezkedett be a török, még a szépunokái is ezt a szervezetet, ezt a biztonsági rendszert használják majd. Ebben nem is tévedett sokat. Ballagunk B.B.-vel, meg-megiszunk egy sört, amíg sört kíván, azután bort, mert elege van a sörökből. Vékony neki. Közeledünk a hajnali Örményhez. Annyit tudok, Szenttamás és a Kályhagyár között va­ lahol. Felviszem a Lépcső utcán, azután visszakanyarodunk a Bajnokon, nem találja. Leereszkedünk remegő vádlikkal a Könyök utcán, föl az Attilán. - Ez nem lesz meg - mondja. - Itt minden más. - Keressük még. Hátha találsz valami emlékeztető hajlatot. De nem. Elege van: Leülünk a Csendesben. Folytatja: - Gondoltam, rendezem az adósságaimat. Meg azt is, a támadás hírére elpucolt, de a rej­ tekhelyeket, a vagyont nem tudta magával vinni, tehát azt feltétlenül megvizsgálom. A máso­ �dik támadás után a török egyáltalán nem mozoghatott a városban, de azért a szövetséges sere­ gekre oda-odapörköltek. Megvártam az estét, magam mellé vettem egy jó emberemet, csá­ kányt, pajszert, lapátot, pisztolyt, kardot, gyutacsokat. A lövést nem is hallottam. Csak megrogyott a lábam. Mondom jóemberemnek, Lackó, el­ találtak. Tapogatok utána, ő meg meghalt, fejlövés. No, itt van-e. Akinek nincs szerencséje, az hiába hajt utána. A szerencse csak egyszer közelíti meg az embert egy életben. - Hozzád jött már? - néz rám. - Fogalmam nincs. Nem szólt, ha jött is. -H á t így esett. - Miért kellett, éppen visszaszerezted Divényt. - Divény egy kutyaól. Kilenc család. Abból pénzt soha nem láttam volna. Maradt még né­ hány falu is, de azokat szépen eladogattam. Elhiheted, nem maradt semmi, csak Zakariás hány milliócskái. A pereket feloldom,a bírókat megveszem, annyi katonát fizetek, amennyit akarok, akkor aztán mindenki elmehet a nagy büdös búsba. Malomárok A malomárok déli, árnyékos végén ereszkedünk alá a mélybe, s a Lókos-parton bukkanunk elő. Öregapám három mogyorópálcikával varázsol, a lány tátott szájjal bámulja. - Na, mi van? Megjártátok? - néz rám az öreg, közben két villámgyors mozdult, s a két mozdulattól a három pálcikából egy mogyoróbotocska lett. Összeforrasztotta egy bottá. -Igen-m ondom . - Megjártátok, és? - Megjártuk, szar az egész. -N a , ne,Gazsi. - Most mit mondjak. - Mondd, hogy örülsz, hogy minden úgy van, ahogy gondoltad. Okos fiú vagy. - Okosfiú vagyok, de nem tudok örülni. És most alszom egyet, sok volt a sör. És nem is nézek sehová, senkire. Szerencsésen rátalálok a fekvőhelyre, addig még ellátok. Alszom. A lány talán betakargat, ha száll a harmat, itt a hűvös. Beérve az éjszakába odabújik mellém. �Csanády János "Áldjon Isten mezőkbe!" (Balassi: Egy katonaének) Reám kacsint a pénz cinizmusa (Clemenceau-képpel, nagy harcsabajszosan): s akik Európát felosztották, s népeket lázítottak "művük" ellen. Nem feledhetem Jaltát, ahol "beilleszkedtem" (bár helyem nem találtam) elárult Magyarország s azt sem, hogy a "Keleti Szélre" figyeltem zúgó fejjel és front -érzékenyen Mert akkor "Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában" az én tűz-nemzedékem, gránát-perzselt haj fölé emelé homlokát, mint hajdan a végvidéken; s a Balassi-dal zengett mindenünnen de ránkszakadt a pénz cinizmusa (mely szüntelen kifoszt s csodát terem, de inkább csak zsarol): a rút tusa, mit itt vívunk "e földi téreken"; aranyat izzad testünk pórusa és pór-tusán Nyugaton, Keleten; de reám csak a pénz cinizmusa �vihog, s a fillér: a foghíjas murva az igazi pornó a tereken, hol a csavargók löttyedt sört kutyulva ölik egymást kutyapecéresen s szutykos-szakállas chlochardként fölénk ül Ázsia és pukkant "Európa". Semmim és mindenem Senkim, semmim ez a kerek világ csak Mindenem, nagy, nem látom át, nem figyel a dalra, nem vigyáz a szóra, mintha nyelvünk nem a tulajdona volna. Víz alatt egy nádszál köt össze a kinti világgal, mely fiát a nádasba inti, mintha kinn idegen hatalom csaholna, mely szavunk a léggel a torkunkba fojtja. Szpáhi vagy ulánus? Janicsár? Lófarkas tatár lopakszik a kertek alatt? Farkas? S a szép gyermekdalok, ázsiai táncok virágzanak csak, hol állnak még a sáncok? Ez mintha Székelyföld kerek szava volna, az mintha döcögne Csanádba, Losoncra, nyílj ki, hasadj szét már te négy kerek égtáj, zendüljön meg újra Balassink strófája! Semmim meg mindenem ez a kerek világ, puszta kút a ménes lovának inni ád, csördít, csak pattogtat a Csikós, a Betyár, kifütyül a vízből az az egyszál nádszál. �Barcs János Csillaghoz közelítve - Balassi Bálintra emlékezve Mindenünnen szól a vigalom; itt lagzi van: hét cigány húzza, futamot játszik a cimbalom, víg táncolókat koszorúzva... A násznép harsányan ünnepel: Ifjú férj asszonyát öleli. Szeme mint macskáé úgy tüzel, nagy vágyakozással van teli... Szíve úgy várja a szöktetést éjféli menyasszonytánc után, alszik a lőporfüst-szürkeség, s átláthat a menyecske-ruhán... Csillaghoz közelítve néz szét borzongás futkos mellén tova: S Balassi Bálint új "nőstényét" eltakarhatta tiszta szoba... Bölcs sólyomnak érzi most magát Balassi: Szeme friss pontot néz: S hanyatt fektetve új aráját, most már neki csoroghat a méz... Romhány, 1982. április 13. �Zólyom és Fülek alatt - Balassi Bálintra emlékezve Állj meg idő egy percre! Megfeketedett az út! Mély árnyék fut reszketve s hallgatnak néma tanúk. Eső hull; álmos ősz van, pusmognak fáradt lelkek, mindenért vezekeltek... Völgyben költő gyalogol s fagyva zuhan az eső a hegyhátra konokul: Zólyom és Fülek alatt Kékkői jégvirágra... surrogva hullat fákra jeges szárnyú madarat! Salgótarján, 1977. december 5. �Sok-sok útkanyar meglátott - Balassi Bálintra gondolva Szemedben futva fénylett a világ nagy ablaka Nincsen utcája de kincset hordtál alatta... Sok-sok útkanyar meglátott utad lelkedben vitted Voltál bátor - mert jól látott mindent a szemed S tisztán állt hited... A bűnös került: nem szeret de arcát feléd fordítva csodálta nyílt szemedet s önmagát szidva ordítja... Világ-palotád volt tornyos Neked nem írt senki idegen: S büszkén mondták: - Te bolondos költő: Nálad meleg van idebenn... Szentendre-Papsziget, 1988. augusztus 5. �Reuter Lajos Sólymok nyomában Beszélgetés Oláh Szilveszter szobrászművésszel Ismerve néhány művedet, tudom, mennyire foglalkoztatnak múltunk jelentős személyisé­ gei. A Balassi-megbízatást hogyan kaptad? Szent Istvánról készítettem egy szobrot, és a Magyarok II. Világkongresszusán összeismer­ kedtem Z. Urbán Aladárral, a szlovákiai Palóc Társaság elnökével. A Társaság nevében for­ dult később hozzám, hogy a Balassi-évfordulóra a kékkői vár falára készítsek egy emléktáblát. Örömmel vállaltam a feladatot, a helyszínt is megtekintettem. Néhány hete már ezen a mun­ kán dolgozom, amely 13x110 cm-es emléktábla lesz, domborművel, felirattal. Február elején, szép napsütéses időben körüljártuk a várat és környékét. Milyennek ta­ láltad? Nekem nagyon fontos, hogy a környezetbe illeszkedjék az alkotás. Ez a vár Kékkőn a Balassiak egyik ősi fészke. Hegyektől övezve, egy magasabb domb tetején áll, körben szelídgesz­ tenyék: kis mediterrán vidék, Pesttől jócskán északra. Most folyik a vár tatarozása. A belső udvar, ahová majd a dombormű kerül, zárt, barátságos, emberi léptékű tér. Sivácek úr, a vár és a múzeum igazgatója készségesen segítette ügyünket. A művészetedben is törekszel a hagyományok őrzésére, a szellemhez való hűségre. M i­ lyennek képzelted el az emléktáblát? A táblára természetesen Balassit terveztem festmény alapján. A bronztábla mellett két oldalon szlovák és magyar nyelvű szöveg áll majd, kőbe vésve. Balassi sokat jelent nekem. Leginkább az In laudem confiniorum gondolatköre idéződik fel bennem, ha rá gondolok: �Az jóhírért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak, Midőn mint jó sólymok mezőn széllel járnak, vagdalkoznak, futtatnak. El tudom képzelni, amint Zólyomból vagy Kékkő várából indultak a környékre vadászni, sólymokkal együtt. Számomra nagyon fontos ez a sólyom-motívum. A magyarságnak ősi to­ tem állata ez a madár, s valami rendkívüli erejű jelkép. A zt hiszem, nyilvánvaló alkotásaidból, hogy a természetet, ugyanakkor a természetest központi kérdésnek tartod. Gyerekkoromból származik ez az életérzés. Az Alföldön éltem kisgyerekként az ötvenes években és nagy szegénységben. Mindenféle állatot tartottam. Egy vízityúkot fél évig nevelgettem. Kutya helyett pedig rókát vezettem végig az utcán, imigyen pukkasztva a csabacsűdi polgárokat. Volt egy sasunk is hónapokig. Amikor meggyógyult, elengedtük, igaz röptében még egy házigalambot is magával vitt. Kisiskolás koromban dőlt el az is, hogy művész leszek. Egy rajzot az unokabátyám csinált meg helyettem, s a tanítóm hitetlenkedésére újra le kellett rajzolnom a képet. Lehet, hogy az­ óta is azt próbálom bizonyítani, hogy az mégis az én művem volt. Ezeknek a tudatalatti jelen­ ségeknek nagy a szerepük az életemben. Ez a történet emlékeztet engem Mikszáthéra. Amikor elmeséli, hogyan lett író, ő is hasonló csalafintaságot említ a házi feladatáról. Véletlen-e, hogy így összekapcsolódnak a dolgok? - Amikor Kékkőre utaztunk, emlékszem megálltunk Szklabonyán, Mikszáth szülőfalujában. Ez a táj az Ipolytól északra Kékkőig egységesnek látszik. A Mikszáth-ház előtt te azonban egy szobrot kezdtél tervezgetni. Úgy tűnik, ilyenképpen szívesen "bebútoroznád" az egész országot. Ez talán túlzás, bár sokféle tervem van. A legfontosabb talán az, hogy egy művésztelepet próbálok most létrehozni Káván. Ez egy kis falu nem messze Pesttől. Az alapítványt már be­ jegyezte a bíróság, és szeretném, ha nyáron már működne a telep. Elsősorban fiatalokat aka­ rok megnyerni az elképzelésemnek. Úgy látom, van bőven munkád, elképzelésed. Erőd is van hozzá? Nem panaszkodhatom. Most már hetek óta a Balassi-táblán dolgozom, ha nem kell éppen szervezni, ügyeket intézni. Szerencsére enyhe az idő, az egész napot a műhelyemben töltöm Káván. "Vitéz próba hellye" ez is, hogy Balassi versét idézzem. Mikor kerül a kékkői vár falára az emléktábla? Október közepén lesz az ünnepélyes avatás. Azt remélem, múltunk és művelődési hagyo­ mányaink egy darabkájával méltóképpen gyarapodik majd e táj. �Marschalkó Zsolt Balassi-de profundis A mélységből kiáltok, Uram, hozzád! Körülöttem a csüggedt, vérző Magyarország, Fejetlen hullák trágyadomb alatt... Várainkból ránk röhög a török, Köztünk viszály dúl és testvérgyilkos pörök S a hajdani cimborák nagyrésze elmaradt. Eltűntek a régi asszonyok, A kunyhók helyén vérszagú szél forog S aki élni akart, messzire szaladt. Nem vagyok se jó, se kedves, se hű. Torkomon gyakran lecsúszik a nedű. Loholtam mohón a szerelemért, Elvertem az engedetlen szolgát, De szerettem azt, ki értette a dolgát, Átkozódtam, hogy engem senki se ért... Lásd, szederbokrok lakója lettem! Mocskos felhőraj kavarog felettem,De adtam mindig annak, aki enni kért. Tudom jól, egyszer eljössz majd értem De a sunyi józanság nem lehet érdem S az óvatosságnak hazudott gyávaság. Ha a nyugalom közönyt takar, Az ember megszokásból ölni akar, A megfontoltság csak tunyaság... De Te, Uram, a Mindenség Tudója Légy az igazak, ne a jók pártfogója Meg ne tévesszen Téged a hamisság! �Álmaimat elvitték az évek, Az emberek szájából kikopott az ének Gúnyolnak, hogy semmire se vittem... Pedig esendő voltam csak és büszke Gyűlöltem mindazt, ami szürke És mindvégig Tebenned hittem... A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Velem jajgat a leigázott ország, Irgalmazz nekünk, Kegyelmes Isten! Szöllősi M ária: Egy Balassi-versre �Paróczai Csaba Bűnei bocsánatáért könyörgés és hommage Belőlem elszállnak a szavak a végtelen tér kicsinységem hozza levegőt játszanak álmaim a márciusi napban s utánuk kinyújtott kezem a semmiséget kapja isteni ajándékul tőled Bocsásd meg hát istenem álhatatlan s mindent akaró vágyam legyints rám hogy tudjam a helyem ints meg hogy dolgaim józanul lássam ne akarjam mit el nem érhetek tőled tudjam amit megérthetek �Csikász István Kesergő ének Bálint Úrhoz Bizon szólingatásom igön mögkésött négyes száz esztendők után BÁLINT ÚR vitéz az végekön sz’t nem is TE mértéködben panaszlok török vagy lengyel énökök szerént csak magam versezetében szabadon: mint sirálaid az tenger fölött átszárnyalom az elmúlott üdőt vagy amint vadászó sólymod az GYARMOTHI VÁR alatt mögpörgetvén az fölbukó nyulat kezedre lassúdan visszaszáll nem az ZÓLOMI szolgákra pazalltad TE sem az erőd hanem asszonyokra ámort biztatád salját pattantyúkkal szíven találni őköt is mégis nyergekben paripákon párbajozásban szélfútta mezzőn mög lengyel nyoszolákon kitöltött víg sorsodat vad szerelem mind elorozta s rokoni gyűlölség mindön birtokod Négy Világ fele szerte szórta �HALLGASS RÁM BÁLINT ÚR: MINK IS ITT e hazában nem másként törgyük összve magunkot: gyakorta magyari széllyelhúzásnak bús állapottyán igön keserödvén idegön mögtöretésnek énököt búsan szörözvén ki-ki ellenünk is dühödten acsarogván ránkhagyott enmagunkban salját erőnköt mögrontván sorsok mezzei kopjatöréssén itt is bozót van leskel az ÁRMÁNY gyilkol az toll is abban ami csak írva vagyon s béna az kard is az kézben avultan sisakrostéllyok mögött az arcok csak az rejtekbül víjják az harcot most az vérös seb nem rontja tested vérmérgezősek löttek az lelkek bagol hukkan az házad elejbe s golóba nincs az halál se rejtve hanem helötte lappangó vérrög settenködik mög ijedt szivedbe �HADNAGY ÚR pörleködésöd adósságodat hitván bíráknak mink róhattyuk le mirajtunk viszöd tovább az sorsod mer’ akik vannak az kapitánkodásban maguknak tartják most is az zsoldot s az markotányos asszonyok lányok az maradékot ránk mögadózzák láncos tizedre örömet percre mérve adássok MONDOM EZÉRT MOSTAN A TE NEVEDBEN: hát ippen ezökért jó uram te fijatalabb JÉZUS KRISZTUSUNK hezzád fordulok úntalan szem elől ne téveszd utunk JEHOVÁNK SIDÓ Istenünk amiként Ábrahámnak Jóbnak szolgáltass kegyelmet nekünk meg MAHOMET is te pogán gyaur kutyaként mögugatlak körösztény fia az Nyugatnak Mekkábul tekincsd én Hazám IGAZSÁG nincsen jól tudom csak JOG gyertyája ég az asztalon �te SZENTHÁROMSÁG Istene SZENTLÉLÖK az TE szellemed tartsa lángban az testemet s lázadás nélkül leikömet ahogy döcög ez Rozzant Rossz Szekér míg egyszer velem HAZA meg ha tér s möggyónásomba' most TE adj föloldozást oszt békin halni haggy 1994 március L . Presits Lujza: „Hogy Júliára talála.." �Vincze Dezső Ének Balassi Bálintról Pom pás testű, alm ásderes kancán igazi férfi vágtat, viszi a verscsodákat... S kémleli az édes haza egét, a török félhold fénye nagyon bántja szemét... Régóta m ár jég veri a határt, a vihar tigriskölykei fogukat hullatják. Alpek Zoltán Imre Balassi G yarm atin Balassa, Balassi Bálint Íro ttá em elte, írtan él máig, dacolva idővel, dacolva korral a m agyar szó. 1994. április �Zsibói Béla Arcmások és más arcok Elöljáró beszéd a szeretet falánál* Tisztelt Balassi tisztelők! Én magam is Balassi tisztelő vagyok. - Ezt azért kell előre kezendőket nem ünneprontásnak szántam. Balassi Bálint emlékezetének felidézői ez alkalommal "Kortársaink Balassiról" címet választották, amit én úgy módosítanék, hogy "Kortárs a kortársunk Balassiról". És ez, az ál­ talam vélt kortársi minőség, cseppet sem hízelgő sem a XVI. századi Balassi Bálintra, sem énrám, akinek megadatott az a szerencsétlenség, hogy a XX. században kénytelen élni. A ki a Balassival foglalkozó szakirodalomban csak kissé is járatos, jó l tudja, hogy nagyszerű kutatói Eckhardt Sándortól, Nemeskürty István tanár úron át Barlay Ödön Sza­ bolcsig - és engedjék meg -, hogy a jelenlévőket ne soroljam; szóval az irodalomtudomány Balassi-értő és igen jeles művelői valamennyien egyetértenek abban, hogy eufemizmussal élve: Balassi ellentmondásos egyéniség. Ezen az enyhítő szándékú körülíráson azt kell ér­ tenünk, hogy a humanista és nagy műveltségű költő, netán istenkereső költő életrajzában ret­ tenetesen nagy és hosszú az istentelenségek lajstroma. Leveleiből és a korabeli periratokból tudjuk, hogy e képzeletbeli listán a garázdaságok­ tól - midőn megveri a selmeci bányabíró legényét, vagy a kamenyeci tiszttartót - a latorko dásig - mikoris Sommer János özvegyét Besztercebánya és Zólyom között, amint az egyko­ ron leíratott : "összevissza hajszolta... alsóneműre vetkőztette és gyalázatos szándékát Elhangzott (egy készülő esszé gondolatmenetének kivonataként) a Budapesti Őszi Fesztivál Kortársaink Ba­ lassiról című éló magyar irodalom estjén, a költő elhunytának 400 éves emlékünnepén a Kossuth Klubban, amelyen szerkesztőségünk meghívottként szerepelt. A rendezvényen e számunk irodalmi anyagából elhangzottak Ágh Ist­ ván, Csanády János, Csaplár Vilmos, Csiki László, Jókai Anna, Nagy Gáspár, Pál József, Szepesi Attila és Turczi Ist­ ván versei, írásai. �akarta rajta végrehajtani", vagy az egri kalandjai bizonyos "közönséges nőszemélyekkel", szóval ezek a cselekedetei azon a képzeletbeli listán mind rajta lennének. És kiegészíthetőek még a selmeci tanács sorozatos panaszaival arról, hogy miatta a polgárok élete nincs biz­ tonságban, vagy azzal is, hogy a pataki vár elfoglalása tulajdonképpen közönséges birtok­ háborítás. É s a sor folytatható lenne. - Ezek pedig mind-mind olyan momentumai a költő életének, amelyekkel szemben tanácstalanok vagyunk. És nem tudjuk elintézni a kérdést az­ zal, hogy egyszerűen "ellentmondásos egyéniség"; ami természetesen igaz is. Á m azzal aztán végképp nincs mit kezdenünk, amikor Balassiról azt olvassuk: "igazi reneszánsz egyéniség, a maga féktelenségeivel". - Hiszen valljuk meg, ha a nagyszerű Balassi oeuvrt és az életét tekintjük, akkor mi magunk is meglehetősen tudathasadásos állapotba kerülünk. A tudat hasadás azonban nem bennünk és nem a költőben leledzik, hanem a Mohács utáni Ma­ gyarország helyzetében. Abban az állapotban, amelyben a magyar királyság három részre ha­ sadt, két magyar királyságra, a megfelelő ellenkirályokkal és középen a hódoltság területeivel. Az ilyen és a hozzá hasonlatos átmeneti rendszerek, mint általában valamennyi társadalmi struktúraváltás magában hordja ellentmondásaival járó nyomorúságait, neurózisait. A z értékek ilyenkor rendszerint gyökeresen megváltoznak. Eltolódnak, devalválódnak vagy el­ tűnnek. - Balassi egyik legkorábbi kényszerű morális dilemmája éppen az lehetett, hogy a gondos humanista neveltetés által nyújott élet-stratégia teljes csődöt mond a Mohácsot kö­ vető értékvesztett világban. S ez, tragikusan rövid férfi-életét végigkíséri és egyre súlyo­ sabban érinti - a mindennapi árulások, a belháborúk és pártütések nyomán, de a törökök hat­ hatós hadi közreműködésével is szüntelenül változó országhatárok következtében is állan­ dósuló vagyon- és létbizonytalanság közepette. - Már maga az is tudathasadásos állapot például, amelyre sok előző nyomorúsága után 1579-ben kényszerül: 50 lóval végvári vitézzé lesz - hadnagyságot (nem kapitányságot!) vállal Egerben. Sarkítottan értelmezve ezt a helyzetet: főrangú, nemesi tudattal, kényszerűen, közkatonát kell "játszania". A lét-, a jog- és az erkölcsi bizonytalanság, ha állandósul, tagadhatatlan, az én-tudat zavaraihoz, végül a személyiség torzulásához vezet. A depriváció, a szüntelen frusztráltság - a pszichológia tanusága szerint - agresszív, kontrolálatlan cselekedeteket eredményez, és igen jó alapjául szolgál a neurotikus személyiség-torzulás kialakulásához. Ma már Ady betegségéről nem "század eleji" lányos pironkodással, titkolózva beszélünk és hellyel-közzel József Attila szkrizofréniáját is tudomásul vessszük, a pályakép részének tekintjük. - És, talán szembe kell néznünk a mindeddig, tudtommal, soha ki nem mondott ténnyel, hogy Balassi Bálint bizonyos mértékig sérült, neurotikus személyiséggé válhatott kora hatására. (Arcmás - más arc?) Nem patológikus, ám neurótikus személyiséggé alakult, olyanná, mint amilyenné maga a kor is változott, az a kor, amelyben élnie adatott. - Takargatnivaló szeplő lenne ez "kultú­ ránkon"? - Úgy hiszem nagyfokú rövidlátást okozhat mindnyájunknak a szenteskedő szem­ forgatás - hosszú távon mindenképpen. Ráadásul a hasonló tisztelet-, vagy szeretet meg­ nyilvánulását méltatlannak vélem Balassihoz, önmagunkhoz egyaránt. �Mondogatjuk, hogy a XX. század neurotikus század. És joggal állítjuk, a helyi háború­ kat mellőzve, már csupán a két világháború és következményeinek okán is. - És neurotikus azért is, mert az elmúlt nyolc-kilenc évtized egy folyamatos és tartós átmeneti struktúrának bizonyult, nemcsak a háborúból a háborúba, hanem közép-európai tájainkon különösen, a társadalom váltakozó rendszerei szerint, de saját rendszerváltoztatásaink miatt is. Mind a mai napig. És kiváltképp neurotikus nekünk, magyaroknak. Trianont követően ugyanúgy háromnégy fele szakították - nagy szerencsénkre, nem a XVI. századhatárok szerint - a nemzetet. - Északról hasadt le a Felvidék, amint az a Délvidékkel és Erdéllyel is megtörtént. És itt jutottam el a Balassival való kortársi minőségünkhöz. - Frusztrációink és kény­ szerű megosztottságunk tudatalatt, de bizonyára munkál bennünk. - Szerencsére, századunk polgári jogviszonyainak viszonylagos szilárdsága, de talán évszázados tapasztalataink, edzettségünk is közrejátszik abban, hogy közvetlen lakótársunkra ma már nem minden eset­ ben rontunk rá baltával. Szelíden fogalmaz a pszichológia: "Amíg van beteljesületlen remény, addig agresszió is van." (Elliot Aronson) - Hozzáteszem, legalábbis a lehetősége mindenképpen fennáll. Tájékozódási eshetőségeink? Önmagunk ismerete, illetve önmagunk lehetőségeinek pontos tudata, netán átértékelése, amelyben - és vállalom a patétikus és ezért tán közhelyszerű kijelentést - a saját művé­ szetnek és tudományosságnak juthatna jelen helyzetünk szerinti igen fontos szerep. - Nagy, sok szorongatottságainak közepette a végvári Balassinak mentsvár volt a szellem és az al­ kotás. Hiszem ugyanis, hogy nekünk sem valós kiút, mint ahogy Balassi számára is csupán pil­ lanatnyi (neurotikus) cselekvészavar lehetett a végső megoldás választása Esztergom alatt. - Elképzelhetetlen ugyanis, hogy Balassi jó negyedszázadnyi tényleges és cselekvő katona­ szakmai gyakorlat után ilyen rosszul mérte volna fe l túlélésének esélyeit. Úgy vélem, nekünk mindennapi neurózisaink, vélt és valós (külső vagy belső) ellenség­ képeink fantomjai közepette sem lehet hasonlóképpen cselekednünk. Ekkorát tévednünk so­ ha, semmiképpen sem szabadna. Végezetül ezért idézem, fohászként is, Balassit: "Reméntelenségemben ne hagyj elsillyednem, Im minden elhagyott, nincsen hová lennem, Nem tudok mit tennem. Sok nyavola miatt apadott hitemet Most többíts meg bennem, segélvén engemet,"... �Praznovszky Mihály Az Óceánum és az Adriának tengere A hó A zágrábi Műszaki Múzeum udvarán állunk százan, százötvenen, s mindannyian az eget kémleljük. Ejtőernyősöket várunk, de csak vastag hópelyhek zuhataga lepi el a teret, az ósdi gépeket. Az élet megbénul, a forgalom leáll, az emberek elakadnak a járdai torlaszokban. 1993 novembere van, túl korán jött a tél. Nem azokat az ejtőernyősöket várjuk, ők itt nem ugranak le, nem is tehetnék, hiszen vi­ gyázzák az égboltot, legalább azt vigyázzák a gyámoltalan nemzetközi segítők. Zágrábban a homo volans-t várjuk, a repülő embert, amint azt 400 évvel ezelőtt megrajzolta Verancsics Faustus Velencében kiadott könyvében a Machinae Novae-ben. Ejtőernyőt talált fel, állítólag nem ismerte Leonardo korábbi elképzelését erről az ötletről. S még inkább, állítólag egy ve­ lencei toronyból maga is kipróbálta az ugrást, amit kötve hiszek, mivel ekkor már hatvanadik évén is túl járt. Most zágrábi fiatalok ugranának a tudós, költő, nyelvész, filozófus, katona em ­ lékére, de a gép fel sem szállt velük. Marad a kiállítás, marad az emlékülés. Mai feladatunk: részt venni a horvát nép tudománytörténeti azonosulásában. Most egy reneszánsz tudós lép be a horvát köznapi tudatba. A kő A dalmát végtelenül udvarias ember. Mi több lovagias is. Önzetlen. Jó barát. Nagyvonalú. Szeretetében féktelen. Mindig meglepik az embert. Most már én is dalmát vagyok. Kérem Milivojt, hozzanak nekem egy követ a tengerből. Amit nyáron én gyűjtöttem, ott felejtettem Jelsán. Milyet hozzanak, kérdi. Mindegy, csak tengeri kő legyen. És nagy. Be akarom építeni há- �zam majdani kerítésébe. Hogy megérinthessem ha hazatérek, ha már rálépni nem tudok, de nem is akarok. A kő megérkezett. Ez a kő egyenesen Prvič-ről jött. Kihajóztak érte a fiúk, kihalászták a tengerből. Lukas, sok-sok kagylófúrta járattal teli. Némelyikben ott a kagyló is. Mióta s meddig? A plakát De hiszen ez a mi Verancsicsunk! - Belőlem szakadt ki így a kiáltás két évvel ezelőtt Zág­ rábban, egy színes plakát láttán. Úgy értettem, hogy a veszprémi Faustusról van szó, akiről a helyi irodalmi lexikonban olvastam pár mondatot. Sokkal többet nem is tudtam róla. Szeren­ csére magyarul mondtam, s így elkerülhettem a megbántást. Mert engem legalább annyira megbántottak két esztendő múltán, amikor a mikrobuszban a horvát költőről, Janus Panno­ niusról beszéltek nekem. Én meg is kérdeztem: mióta horvát ő, mert mi magyarnak tudjuk. Zavart csend. Némi áthidaló mondat után másról beszélünk. Pedig megegyeztünk eddig min­ denben: a Zrínyik Subičok, a Frangepánok Frankopanok és Jurisics Miklós frissen felállított szobra nyugodtan hűsölhet Senj (értsd: Zengg) egyik árnyas terén. Janus Horvátországban született, tán apja is e nációhoz tartozott, de anyja magyar. S horvát földön is halt meg. Köz­ ben Itáliában élt s Magyarországon. S latinul verselt. Kié hát ő? És Faustus, aki így írja a nevét: Vrancsics? Hiszen Sebenicóban született, Pozsonyban érlelődött szelleme, Pádovában járt egyetemre, Prágában a császári udvarban titkároskodott, Veszprémben lett várkapitány. Csanád megyei püspökké nevezték ki, majd Velencében írta filozófiai műveit és Prvic szigeten Dalmáciában - temették el. Osztozunk, osztozunk? Irodalomtudósi naivitás ,A m i a maga korában nem különült el nemzeti szempontból, ami közös örökség, azt az utókornak nics joga egyik vagy másik nép kizárólagos nemzeti tulajdonává minősíteni." (Klaniczay Tibor) A szótár Verancsics Faustus természetesen tudott magyarul. Ötnyelvű szótára 1595-ben jelent meg. Vékony kis kötet, latin, dalmát, német, olasz s magyar szószedet van benne. Sok későbbi szótár alapja, nyersanyaga lett. A szótár végén külön közli a legfontosabb imádságokat is eze­ ken a nyelveken. Sőt, egy kis horvát-magyar szójegyzéket is ad mutatóba azon szavakból, amelyek között szerinte a nyelvi rokonság kimutatható. Példák: cse te-csata, garlicza-gerlice, kopje-kopja, lotar-lator, nyevolya-nyavalya, pakal-pokol,praznovati-paráználkodni, rob-rab, sisak-sisak, szlobod-szabadság, vitez-vitéz. �Párhuzamos életrajzok 1. Verancsics Faustus 1551-ben született. Balassi Bálint 1554-ben. Mindkettőjüket ugyan­ azon évben 1579-ben emelték végvári rangra. Verancsics Veszprém kapitánya lett, Balassi eg­ ri hadnagy. Az előbbi volt a jelentősebb feladat és rang, nem vitás. Verancsics korábban soha nem volt katona, a végeken nem harcolt. Áldott pünkösdnek idején lovát soha nem járatta harmatos reggeli füvön török portyára indulván. Mégis övé a nagyobb rang, a tisztesség és a jövedelem. Mindketten két évig maradtak tisztségükben. Verancsicsot érdeklik a vár műszaki felépítményei, megoldásai. Rajzokat készít, tervezget. Balassi hópénzért könyörög, vakmerő és esztelen kalandokba bocsátkozik. Ismerték egymást? Mondjuk, ha lett volna sereg-értekezlet, minden bizonnyal igen. Tán együtt ülhettek volna a nagyteremben, s egymás után kértek volna szót. Balassi bizonyára mondókája végén odavágta volna sisakját a szónoki emelvényhez, nagy indulatjában. Veran­ csics pedig hűvös-szenvtelenül itáliai hadmérnöki munkákból idézett volna maga igazára. De még így is hallhattak egymásról. Faustus nagybátyja - apja testvére - Verancsics An­ tal. Esztergomi prímás, császári helynök, a birodalom egyik legnagyobb tekintélye. Ő nevelteti unokaöccsét, ő vezeti be az udvarba, biztosítja az egyébként rendkívül tehetséges ifjú számára az érvényesülés lehetőségét. Balassi apja és nemzetsége a másik véglet. Nagyságra, erőre, te­ kintélyre a hazai erőviszonyok közepette legalább ilyen súlyú. Csakhogy ők az örökös veszte­ sek. Van közöttük köpönyegforgató áruló, csatát s ezreket vesztő ügyetlen seregvezér, birto­ kot emésztő tehetségtelen politikus, hitet érdekért ingként váltó lélekkufár. A maga módján mégis nagy hazafi valamennyi, csak olykor az egyéni érdek ezt nem engedi, hogy látszodjék. A sziget Pár kilométer Sibeniktől. A hajó készer is kiköt rajta, ámbár a két kikötő között ötszáz mé­ ter az út gyalogszerrel. Mi a felső kikötőben szállunk ki és megyünk fel a villához. Ez Faustus nyári villája. Reneszánsz épület, ötszáz év óta lakják a Verancsicsok. Ma is benne élnek a ma­ radékok. A kis sziget tetején vagyunk. Csend és egyedüllét. Szinte alig van ember. Ők is csak öregek. Istenem, házak is ilyenek, élőlények, mint ők. Élnek s halnak. A dalmát ember nem tö­ rődik a házával. Az épület addig él, ameddig akar. Nem renoválja, nem javítgatja. Ha összedől épít másikat. De úgy tűnik, ezek a fehér-kő házak nem roskadnak össze. A villába oszlopsor vezet. A ház óriási kert közepén áll, most tényleg dacolva az enyészettel, mert emberi jószán­ dék nem segít rajta, s úgy tűnik, nem is nagyon áll szándékában. A kertben ott a filagória, a ház oldalán a kápolna. A kert túlsó kijáratánál belesétálunk a tengerbe. Fantasztikus! Ősfe­ nyők áttekinthetetlen kuszaságban, tekergő gallyakkal hűs árnyékot vetnek ránk. Odébb �mintha kertművelés nyomait látnánk a felhagyott küzdelem tárgyaival. A kápolna lomtár, a falon a reneszánsz festés nyoma. A villába be sem lépünk, messziről látni mi lehet bent. S még­ is megőrizték, megtartották, nem hagyták államosítani. Nagy küzdelem lehetett, nem csoda, hogy már nem futotta az erőből a javításra. Hetvenegy f e j Másodszor járok már Szebenikóban. (Magamban mindig így nevezem, ezen az ősi néven, s ahogy gyermekkorom kedvenc könyveiben Dékány András adriai történeteiben megszeret­ tem.) Már ismerem a várost (alig lakják harmincezren), sétáltam a simára kopott kőutcáin, voltam fent a tengert őrző várban, amelyet három éve új ellenség bombázott a tengerről! De a Szent Jakab székesegyház mellől megint nem tudok mozdulni! Verancsics sem tudott. Nem véletlenül illesztette be rajzát az Új gépek című könyvébe ezzel a megjegyzéssel: "Ez a temp­ lom nem az én találmányom, hiszen 150 évvel ezelőtt építették. De mivel különösen szép és szokatlan a formája, úgy láttam jónak, hogy erről e helyen, a találmányaim között tegyek em­ lítést mint hazám ékességéről". Engem most azonban a templom külső párkányán, körben a magasban elhelyezett hetven­ egy fej érdekel, amit tán Juraj Dalmatinac szobrász készített kortársairól. A négy-ötszáz évvel ezelőtt élt szebenikóiakról. Polgárlány, öregasszony, derék vitéz, tengeri kalóz, céhmester, építőmunkás, itáliai kereskedő, velencei küldött, ábrándos ifjú - ki tudja kik lehettek ők. Mind egyéni arc, örömmel, szomorúsággal, torz fintorral, csodálkozó pillantással, tragikus kifeje­ zéssel. Vajon van-e közöttük Verencsics-ős, hiszen Cimador nevű ősük már 1360-ban a város­ ban élt. Vagy valamelyik marcona arc egy ottragadt magyart őriz? Akinek őse Béla királlyal egészen odáig, sőt még túl is szaladt a tatárok elől. Nincs nevük. Sokuknak arca sem, hiszen ja­ varészüket most bedeszkázták, eltakarták, féltik őket az újabb lövésektől, hiszen már egyszer lőtték a várost, célzottan a székesegyházat a tengerről a hadihajók. Ott jártam előtt néhány nappal egy hegyekből kilőtt rakéta zuhant a földhivatalba, megölve néhány embert. Ez is a katedrális mellett történt. A titkár Mi lehetett a feladata Faustusnak Prágában? Szinte semmi, mert Rudolf csak a hatalmat szerette, de uralkoni nem akart. Mit érdekelte őt a harc - hiszen Bécsből is félelmében mene­ kült el, túl közel érezte magához a törököt. Végek, zsold, magyar nemesség, Balassi - ugyan! Valóságosan is felépített önvárába menekült, megerősítette a Hradzsint, szűk és sötét folyo­ sókon bolyongott, a pompás díszkertbe soha ki nem lépett. Nagy ritkán fogadott valakit, aki­ �nek sikerült valamelyik belső inasát megvesztegetnie. Terheltsége, vérbaja őrjöngő rohamo­ kat váltott ki belőle, máskor teljes apátiába zuhant, mereven és mozdulatlanul feküdt napokig. S aztán a féktelen bujaság bűnébe esett, amelyben - így mondják - a legsötétebb szertartások­ tól sem riadt vissza. Ehhez kellett volna statisztálnia a humanista Faustusnak? Inkább bírták maradásra a császár világos perceink számára is kedvező kedvtelései. Rudolf ha­ talmas gyűjteményeiben ő is bizonyára szabadon bolyonghatott; ásványok, növények, preparált egzotikus állatok, ékszerek, fegverek mellett a világhírű óra és mechanikus gyűjteményt tanul­ mányozta. Schlottheim mester hajó automatáját, amely három dalt is eljátszott, miközben a fe­ délzeten apró ezüst emberkék mozogtak, s még díszlövést is adott le parányi ágyúiból. Vagy Gerhard Emmoser ezüst éggömbjét, amelyet egy szárnyas Pegazus tartott a hátán, vagy a számtalan remekmívű órát, osztrák, cseh, németalföldi mesterek csodáit. S ha kedve támadt, benézett Giovanni Bologna műhelyébe, aki éppen ekkor kezdte formálni az uralkodó bronz lovasszobrát, vagy megdöbbenve állt meg Giuseppe Arcimboldo sajátságos portréja előtt, amelyen az uralkodó arc­ mását a természet finom gyümölcseiből és zöldségeiből formálta ki. S mert nem volt halvérű, Bartholamäus Spranger műhelyében időzött a legtöbbet, ahol hatalmas méretű festményeken csodá­ latos meztelen nőalakok - szigorúan a mitológiából kiléptetve - töltötték be a vásznat. Orgiája volt itt a szép női és olykor férfi meztelenségnek. Faustus már nem volt Prágában, amikor először a dán Brahe majd a cseh Kepler állt Rudolf szolgálatába, s teljesítette az uralkodó kívánságait, aki nemcsak a csillagos égbolt törvényeit ku­ tatta, de maga is jártas volt az asztrológiában, s gyakorta bukkant fel zárt ajtajú laboratóriumában is, ha nem is aranyat, de a bölcsek kövét keresve. Faustus ezt már nem várta meg, az ő iskolázott elméje ilyen parancsot már nem tudott elfogadni, latin szelleme nem bízott semmilyen bugyboré­ koló retorta titkában. Ment szeretett hazájába, ahol Ernő főhercegtől - aki a gyilkosok tőrétől ret­ tegő őrült bátyja helyett kormányzott - kapott birtokai várták Knin közelében. S ő, aki ilyen kö­ zelről ismerte a császári udvart, az uralkodó testvéreit, ne hallotta volna, hogy éppen Ernő főher­ ceget hányszor sértette meg egy magyar végvári katona esztelen birtokpereskedési lázában. S ki tudja, nem ő fogalmazta-e azt a levelet (parancsot), amely szerint Balassinak nyilvánosan meg kel­ lett követnie Ernőt gyalázatos hangú infámiájáért. A levél Valahol Lengyelországban tán, 1589 végén. Fenséges főherceg! Hogy Fenséged a magyar tanács és a magyar kamara véleményét meg­ vetvén, őseinek, t.i. Ferdinánd és Miksa császároknak záloglevelükben adott világos igérete el­ lenére saját maga határozatát, melyet folyamodásunkra adott volt, megmásítja: elismerjük, �hogy balszerencsénknek, s a méltánytalan sorsnak kell tulajdonítanunk, ami ellen sem igazság sem érdem nem használ semmit, s amit békén kell tűrnünk. De az már csudálatosnak és tűr­ hetetlennek látszik előttünk, hogy véglesi részünkről egy hanggal sem válaszol Fölséged, ho­ lott az egész Magyarország tudja azt, hogy az a vár minket és Balassa Andrást egyenlő jogon illet, mi azt sem per útján, sem egyébként el nem vesztettük, hanem Felséged tőlünk erőszak­ kal ragadta ki. Könyörgünk azért igen alázatosan Fenségednek, méltóztassék rendelkezni, hogy részünket visszanyerjük. Különben Isten előtt protestálunk, s tiltakozni fogunk az or­ szággyűlésen a rendek előtt is, hogy rajtunk ilyen nagy injuria esett, melynél nagyobb nem képzelhető. Fenséged alázatos és hűséges hívei Balassi Bálint és Ferenc. Humanista naivitás Az erény általában vett szinomímái: erő, szeretet, igazságosság, bátorság, jóság, jó erköl­ csök, jó cselekedetek, a jó szeretete, a rossz gyűlölete, szentség, Isten törvénye, önuralom, sza­ badság, szellem, béke, új ember, önsanyargatás, gyakorlás, engedelmesség, lemondás, önmeg­ tagadás, kereszt, világ megvetése, szenvtelenség, a szív tisztasága. Bűn viszont, minthogy vét­ ség: a vágyakozás, igazságtalan, rossz cselekedetek, a test cselekedetei, a bűn gyümölcse a test, a szolgaság, de szétszórtan a Bibliában más elnevezésük is előfordul. (Verancsics Faustus: Keresztény erkölcstan) Ha harc, hát legyen harc A Verancsics Faustus kiállítást 1994 februárjában nyitottuk meg Budapesten a Balassi ki­ állítás részeként. A megnyitóra héttagú küldöttség érkezett Sibenikből. Most azok jöttek, akik dolgoztak; könyvtárosok, muzeológusok, beosztott hivatalnokok - csupa kisember. Mikrobuszukkal a múzeum mellé álltak le, a magyar főváros közepén. Amíg megvacsoráztattuk őket, s tósztokat mondtunk a horvát-magyar barátságra, a közös múltra, a közös hősökre, ismeret­ len tettesek a mikrobuszt kifosztották. Mindenüket elvitték, csak az maradt meg, ami rajtuk volt. Sibenikből kimentünk Skradin városába. Tizenöt kilométer. Ott húzódik a front. A hegyen láttuk a szerb ágyúállásokat. A kis város szétlőve. A templom teteje bezuhant a padok közé, a mellékoltárok csonkán, tépetten álltak. Krisztus már nem öt sebből vérzett. Minden ház ab­ laka homokzsákkal el torlaszolva, az ablakokból fegyverállások meredeztek. Csak katonák és öreg férfiak élnek a településen. Minden ház szitává lőve. Béke volt, nyugalom, fegyverszünet. Egy kolléganőm sírógörcsöt kapott a félelemtől. A városban csend. Kisérteties csend. Minket nem raboltak ki. �Találmányaink A beszegezett ágyút nyomban tűzkésszé tenni. Ágyút beszegezni, hogy az ellenség ne hasz­ nálhassa. Az ágyút úgy fordítani, hogy az ellenség ne szegezhesse be. Módszer arra, hogy ágyúval és egyéb lövő szerszámokkal gyorsabban és többször tüzeljenek, mint eddig. Ágyút magas hegyre vontatni kis erőfeszítéssel. Kapun bárhol puskapor nélkül áttörni. (Verancsics Faustus: Függelék a Machinae Novae-ben.) Párhuzamos életrajzok 2 1594 május. Balassi Esztergomba vonul. Bogáncs-hadnagy - így nevezi őt Dienes István szép regényében - elfáradt már. Ábrándjai oda, se kardja, se ereje. Várat, vagyont nem szer­ zett, pereinek száma végtelen, asszony nem várja fehér karokkal, vágytól kipirult orcával, pénze, ha van, mind hamis. Amit addig írt, ki tudja merre fújta a szél, s tán Rimay János, ifjú tisztelője sem lesz képes összeszedegetni. Balassi az ostromra készül. Csaknem három évtize­ de katona, tudja, hogy minden harc egyben az utolsó is, a végső. De ez valódi harc. Úgyis kell neki öltözni, s a reggeli ima lehet, hogy az utolsó. Verancsics Faustus 1594 májusában Prágából, keresztül az Alpokon, Velencébe indult. Valahol egy meghatározott ponton érinthette Esztergom földrajzi magasságát is. Volt közöt­ tük mondjuk ötszáz kilométer. S egy pillanat, amelyben az egyik felfelé, a vár felé indult, a má­ sik lefelé, a Város felé indult. Mindkettő megérkezett oda, ahová a sors kirendelte. Verancsics Faustus még húsz évet élt. Ez alatt megírta mechanikai művét, ötnyelvű szótárát, vallástörté­ neti értekezését, filozófiai munkácskáját, s hitvallását dalmát származásáról. Balassinak ad­ dig megjelent a Beteg lelkeknek való fűves kertecske című műve, összerendezte kéziratos ver­ seit, s május utolsó hetében már halálos láztól vergődve Béza 50. zsoltárát fordította. Befejez­ ni nem tudta. "Most van szükség bátorságra Aeneas, most erős szívre!" �Kafer István A humanizmus reneszánsza Lehetőségek Balassi Bálint szlovák értelmezéséhez A magyarságtudomány (hungarológia) és a szlovákságtudomány (szlovakológia) anyagát feltáró nemzeti bibliográfiák egyik alapelve a területi. Ebbe a gyűjtőkörbe mindaz a szellemi termék beletartozik, ami az illető ország területén valaha megjelent, tekintet nélkül a nyelvre és a tárgyra. A másik alapelv a nyelvi. Ez természetesen országhatároktól független. Végül a harmadik a külföldi. Ebben a gyűjtőkörben hazai vagy hazai származású személyek munkái, az országról szóló művek stb. szerepelnek. A politikai határok változásait a különböző nemzeti bibliográfiák nem azonos módon veszik figyelembe. Például magyar-szlovák vi­ szonylatban a területi elv alapján 1920-ig teljes az átfedés, hiszen Szlovákia addig M a­ gyarhon része volt, tehát a területén megjelent nyomtaványokat mind a magyar, mind a szlovák nemzeti bibliográfia felsorolja. Elvileg hasonló a helyzet a külföldi vonatkozások­ kal is. A két nemzeti bibliográfia a gyakorlatban kölcsönösen ki is egészítheti egymást, és munkatársai között a XIX. század második felétől korrekt együttműködés alakult ki. Ugyan­ így a lexikonok esetében is, de azokban a nemzeti minősítést vagy egyáltalán a névsorba ke­ rülést már politikai meggondolások regulázzák. Az egymást átfedő nemzeti bibliográfiák anyaga régiónk egykori integrációjának tükre és adattára. Újkori történelmünkben egészen 1989-ig, a szlovákok esetében 1992. december 31 ig népeink életének alakulását külpolitikai tényezők határozták meg, integrációjuk azonban a XVIII-XIX. század fordulójáig töretlen volt. A modern nemzeti gondolat megjelenésétől egé­ szen napjainkig fokozatosan egyre élesedik a dezintegráció, amelyben a vélt vagy valós nem­ zeti érdekek ütközése szoros kölcsönhatásba került a nagyhatalmi politikával. Ez szabja meg, ki, mi és miképpen került a nemzeti adattárakból a nemzeti tudományokba, tankönyvekbe, a közvélemény tudatába. Az egykori természetes magyar-szlovák és még tágabb szellemi integ­ �ráció adattárainak türelmes kiaknázására talán most keríthetnénk sort, amikor egyelőre elhá­ rultak a külső akadályok egy egészen új kétoldalú és így Európához illeszkedő integráció ki­ munkálása elől. Az 1540-től 1620-ig terjedő időszakot a reneszánsz és a humanizmus virágkorának neve­ zik az újabb szlovák irodalomtörténeti periodizációban. Igyekeznek hangsúlyozni e korszak szlovák irodalmi fejlődését, amit azonban nehezít a tulajdonképpeni szlováknyelvűség hiá­ nya, az erőteljes kötődés a cseh-német protestantizmushoz és a Felföld társadalmi-politikai életének magyarhoni (Uhorsko) meghatározottsága. A régebbi irodalomtörténetek ezért alig vettek tudomást erről a korszakról, az újabbakra pedig erős hatással volt az utóbbi évtizedek szemlélete: folytatódik a területi elv merev alkalmazása, és érezhető néhány olyan jelenték­ telenebb tollforgató túlhangsúlyozása, akikről a már komoly művészi értékeket létrehozó ma­ gyar nyelvű irodalom elemzései alig vagy egyáltalán nem vesznek tudomást. Kimaradtak vi­ szont a szlovák irodalomtörténetből régiónk olyan magyar nyelvű alkotói, akiknek művei el­ választhatatlanok a szlovák nemzeti kultúra gyökereitől. Ilyen például számos írónk Balassi Bálinttól egészen Mikszáth Kálmánig. Igaz, a magyar irodalomtörténetben sem tapasztalható törekvés az efféle szemlélet érvényesítésére. Szimbólum-értékűek a humanista költészet kezdetei a szlovák irodalomtörténetben. Egy XV. század véginek feltételezett versezetet Szent patrónusok, magyarhoni urak címmel mor­ va piarista közölt Bécsben 1681-ben kiadott cseh nyelvű énekeskönyvében, de első szakaszá­ nak szövege hasonló, dallama pedig megegyezik egy régebbi, Szent Vencelről szóló középkori himnuszéval. A besztercebányai születésű Joannes Baptista Janus Pannoniusról írt dicsőítő verset, amely a magyarhoni humanista költő elégiáinak - Bolognában megjelent jubileumi kö­ tetének - végén látott napvilágot 1523-ban. Nagyszombati Mártont, azaz Martinus Thyrnavinust Martin z Trnavy-ként tartják számon, és ismertetikA d regni Hungariae proceres cí­ mű művét, amelyben Szent István és Hunyadi Mátyás példájával igyekszik felrázni Magyar­ hon széthúzó nemességét. Biblikus cseh nyelven írt egykorú szöveg nem maradt fenn az 1540-nel záródó korszakból, de a Felföldön számos későbbi másolatban megőrzött cseh ének a mohácsi csatáról igen. A szlovák nyelv nyomelemei Pesti Gábor hatnyelvű szótárában fedezhetők fel, cseh részébe ugyanis néhány szlovakizmus került. Az 1540 utáni korszak szlovák irodalmi szöveggyűjteményeit lapozgatva Nicolaus Olahus - Oláh Miklós esztergomi érsek, minden magyarhoni humanista mecénása kö­ szönt ránk, akinek jóindulatáért az eddig ismeretlen Florianus Franta trencséni polgár, Thurzó György titkára esedezik A d Nicolaum Olahum című versében. �Martinus Rakocius - Martin Rakovský a túróci Rakovo szülötte (1535) Prágában töltekezett a humanizmus tanításaival, tanárkodott Csehországban, majd idehaza Pozsonyban a Ki­ rályi Kamara tisztségviselőjeként és Túróc megye alispánjaként tevékenykedett. 1579-ben meglátogatta Kutná Hora városában működő fivérét, és akkor halt meg. Szépmívű elégikus disztichonokat szentelt Louny cseh városka iskolájának, kultúrájának, népe munkájának (Prága, 1588). Királyi alkalmazottként Miksa császárnak ajánlotta államigazgatási versezetét, amelyben az állam társadalmi rétegződését és a politikai válságok kiváltó okait elemezte (Bécs, 1560). Egy másik művében megrajzolta az eszményi állami berendezkedést (1574). Ra­ kocius magyarhoni hazafisága közvetlenül a Paulus Rubigallus (Rothan) selmeci bányatiszt­ viselőt köszöntő versében nyilvánult meg. Rubigallus wittenbergi tanulmányai során Querela Pannoniae ad Germaniam (1537) című versében Németországot vádolja, amiért közömbös a Magyarhont ért török veszedelemmel kapcsolatban, sőt a Werbőczy-vezette konstantinápolyi küldöttséghez is csatlakozott, amely János Zsigmond támogatását igyekezett kieszközölni I I . Szulejmántól (1544). Egy évtizeddel később, amikor Rakocius is wittenbergi egyetemi polgár volt, Rubigallus ismét az egyetemi városba készült, hogy főként Melanchton közvetí­ tését kérje Magyarhon megsegítésének ügyében. Ez alkalomból írta RakociusA d Paulum Rabigallum Pannoniam poetam című költeményét. Ezekről nem tudósít a magyar irodalomtörténet, Joannes Sambucust viszont Zsámboki János néven "a legnagyobb magyar filológus polihisztor"-ként tartja számon, aki kora vala­ mennyi jelentősebb írástudójával kapcsolatot tartott, és Európa-szerte ismertté tette a ma­ gyar kultúrát. Ján Sambucus néven 1975-ben gazdag anyagú szlovák monográfia jelent meg róla, mint nagyszombati születésű (1531), Bécsben elhúnyt (1584) humanistáról, pedig koráb­ ban, néhány magyar nyelvű levele miatt a szlovák tudomány lemondott munkásságának ta­ nulmányozásáról. Sambucus példája is bizonyítja térségünk kulturális közösségét, amelynek elemzésekor lehetetlen a XIX-XX. századi nemzeti szemléletmód alkalmazása. Még csak nem is kizárólag szülővárosának előjoga, hogy legbecsesebb helytörténeti emlékei, nagyjai között tartsa számon Tirnaviae p atriae meae arma című verse kapcsán: Magyarhon egész nemessé­ gét szólítja egységbe a haza érdekében. A "német" Joannes Bocatiusva (1569-1621) sem azért van joga a modern szlovák iroda­ lomtörténetnek, mert jó évtizedet töltött Eperjesen és Kassán, hanem azért, mert az ő hungarus patriotizmusa, az országért, a közösségért végzett munkája is formálta egész térségünk kultúráját. Bártfán 1599-ben kiadott Hungaridos libri poematum V. című kötetében Rakociusszal és Rubigallusszal egybehangzóan kritizálta Németország közönyét Magyarhon haláltu­ sája iránt a török ellen (Poeta ad Germaniam). Összefogásra lelkesítette a hazai nemességet �(Ad Hungariam). Továbbá anekdotákat közölt Mátyás királyról, verset írt a Fülek környéki harcokról, a Tátra szépségéről, halála előtt pedig Bethlen Gábort szolgálta titkos tanácsosként Gyulafehérváron. E humanista sorba tartozik a szepességi Farkasfalván született (1580?) Joannes Filiczki de Filefalva - Farkasfalvanus Scepusius - Filiczki János - Ján Filicky, aki Prága, Heidelberg, Basel után Sárospatakon tanárkodott. Latin versei között felbukkan néhány magyar és kelet­ szlovák nyelvjárású sor, sőt egy szójáték is: egy Hatala nevű betyár nevét Hát alá-nak ma­ gyarázta. A kálvinista tanár humanizmusa finoman utasította vissza a másság lenézését és a kevésbé fényes jelennel rendelkezők kishitűségét 1614-ben Bázelben megjelent Carminum libri duó-jában; az A d Sphettium című epigrammájában a szlávok kigúnyolóit figyelmeztette a szerencse forgandóságára, és lírai hangvétellel írta meg Hungaria című költeményét. Nagyszombati Márton és Sambucus mellett nem találjuk viszont a szlovák iroda­ lomtörténetben Pécsi Lukácsot, a nagyszombati Telegdi-nyomda, az Egyetemi Nyomda jog­ elődjének nyomdászát, tipográfus-művészét, íróját, költőjét. A katolikus nyomdaalapítás (1577) az Esztergomból odamenekülő főegyházmegyei székhelyen akkor is a szlovák művelő­ dés fontos gyökere, ha ebben a korai időszakában szláv nyelvű kiadvány nem hagyta el sajtó­ ját. Pécsi Lukács családját a király Eperjes környékén kárpótolta Szlavóniában elvesztett bir­ tokaiért, s onnan, Peech-Vyfalu, azaz Pécsújfalu, illetve a néhány évtized múlva elszlovákosodott Pečovská Nová Ves uraként lett Nagyszombatban káptalani ügyész. A reneszánsz írópolihisztor megindította népszerű kalendáriumsorozatát, amelynek fametszetei és versei szé­ lesebb olvasóközönség igényeit elégítették ki. Ő szerkesztette Pietro Ransano Epitome rerum Hungaricarum című munkáját, amelyet Sambucus művéből egészített ki. Országos terjeszté­ sű volt az 1584-ben kiadott Corpus juris Hungarici, amelynek előállításához felújította a nyomda betűtípusait. Latin és magyar nyelvű előszavai, kísérő versei, A z keresztyen hadakozasnac tüköre című könyvecskéje Esztergom visszafoglalására (1595) humanista életszemlé­ letet, magyarhoni hazafiságot tükröz. Még jelentősebb a szerepe a magyarhoni literatúra szlovák hajszálereiben Balassi Bálint­ nak és Rimay Jánosnak. Mindketten a Felföldön töltötték életük jelentős részét, bizo­ nyíthatóan ismerték, Rimay írásban is használta a biblikus cseh (szlovák) nyelvet. Balassit ko­ rábban "szlovák reneszánsz költőnek" titulálták, az utóbbi évtizedek irodalomtörténete azon­ ban lemondott róla, és világirodalomként néhány sorban említette. Pedig milyen tanulságos akár egy rövid lapozgatás összes verseit és leveleit tartalmazó kötetében! Egy latinból fordí­ tott, Rózsahegyen 1579. július 4-én kelt dokumentumban szlovák nyelven maradt meg a lé­ nyeg "Wawrisó kifosztásáról". 1580 májusa előtt valószínűleg Lipótújvárról német nyelvű le­ �vélben panaszt tett a Szentiványiak erdei kihágásai miatt, akik a Holonak nevezett hegyet is elveszik tőle. Az 1584. március 9-én kelt birtokmegosztás szerint Liptóújvár területén min­ den jobbágytelek Balassi Bálinté lesz. A parasztok nevei önmagukért beszélnek, és bizonyára költőnk az ő nevük nyelvén társalgott Usik Andrással, Stefan Mackoval, Nohynkával, Zellyennel, Dzsurov Péterrel.. És olvashatjuk a szlovák irodalomtörténetben szereplő Rubigallus bányabíró család legényének megverésével kapcsolatos levelet is Selmecbányához. Minden bizonnyal sokat kutatja még az irodalomtudomány a Fanchali Jób-kódexben ta­ lált azonos kezek által másolt magyar és szlovák verseket, Balassi-műveket, köztük Szép ma­ gyar komédiáját. Tudunk arról, milyen hatással volt a Balassi-strófa kora költészetére, Beniczky Péter szlovák verseire. Nem veszít vele a magyar és a szlovák nemzet kultúrája, ha min­ den politikai felhang nélkül elismeri a magyarhoni literatúra közösségét, és ilyen "hangszere­ lésben" bocsátja közmegismerésre a jelen és a jövő integrációjának erősítésére. Rimay Jánosról köztudott, hogy ő gondozta, terjesztette mesterének költészetét és levele­ zett hazánk közhasználatú szlovák irodalmi nyelvén, a biblikus csehen. Magyarra is fordított szlovák egyházi énekeket. Sajnálhatjuk, hogy ő is hiányzik az újabb szlovák iroda­ lomtörténetek lapjairól. Azt hiszem, szerves része Balassi-évfordulónk gondolatainak Sztregovai Madách Gáspár kétnyelvű verselése. Igen, Rimay János unokaöccséről, Madách Imre őséről van szó, aki négy vallásos verset fordított magyarra az egykorú szlovák irodalmi nyelvből. Ránkmaradt egy ver­ ses története az 1638. évi kalábriai földrengésről, amit csehből fordított magyarra, de felté­ telezhető, hogy az eredetit is maga írta. Mindenesetre a cseh szöveg elveszett, csak a magyar fordítás ismert, amit viszont Emil Boleslav Lukáč a magyar irodalom tán legjelesebb szlo­ vák tolmácsolója és népszerűsítője, szellemi integrációnk bátor hirdetője ültetett át szlovák nyelvre, s ez szerepel a régi szlovák irodalom szöveggyűjteményében. �Szabó Csaba Balassi Bálint és társai az erdélyi regényvilágban A magyar történelmet, a Kolozsváron játszódó történelmi regények cselekményét egybe­ vetve, a regényhősök "regény utáni életét" követve Kolozsvár és környéke érdekes események színterévé válik: 1594-ben, Balassi Bálint halálának évében - részben - itt játszódik Jósika Miklós A b a fi, valamint Passuth László Sárkányfog című regényének cselekménye. (Egyéb­ ként kétszás2 évvel ezelőtt született Tordán - ma Kolozs megye - az A b a fi szerzője, Jósika Miklós, aki a kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik.) Négyszáz évvel ezelőtt fejezték le Bornemisza Jancsit (az Egri csillagok kis hősét) Kolozsvár mellett, Gyaluban. Ugyancsak négyszáz évvel ezelőtt született - Komáromy András szerint "bűbájos" Báthory Anna, M ak­ kai Sándor Ördögszekér , Móricz Zsigmond Tündérkert című regényének szereplője. (Híres esküvőjének színhelyét ma is azonosítani lehet Kolozsvár főterén.) Negyven esztendővel ezelőtt, 1954-ben halt meg Herczeg Ferenc, akinek Fogyó Hold című kisregényében - Nádasdy Ferenc és P á lffy Miklós társaságában - megjelenik Balassi Bálint is, hogy innen elindulva - túl a történelmen - megtalálja helyét az erdélyi regényvilágban... * 1594. május 19-én rés nyílt az esztergomi vár falában. Nádasdy, Pálffy és Balassi Herc­ zeg Ferenc kisregényéből érkeztek az ostromlók táborába. Elhangzanak az utolsó biztatások, felhajtatnak az utolsó kupa borok, aztán megindul a fergeteges ostrom. Egy darabig fej-fej mellett harcolnak, majd az ágyúk mennydörgése szétszórja őket. Először Nádasdynak, majd a nagy törökverőnek, Pálffy Miklósnak tűnik úgy, hogy ott elől, a rés közelében küzdő csapat �azonos azzal a lármás, szitkozódó kis sereggel, amely fittyet hányva a veszélynek, néhány per­ ce elrohant mellettük. Mi lesz most? Balassi kis serege tör be elsőként a résnél? Zászlaja ahogy ott leng a várfal tövében - kétségtelenül ezt bizonyítja. Újra ágyúfüst, újra egy kis szél. Nádasdyék is felbuzdulnak: még mindig ott leng Balassi piros zászlaja, melyre az imádkozó Dávid királyt hímeztette. Aztán megperdül a zászló, elmerül az öldöklő forgatagban. Ágyú­ füst, áldott szél. De most hiába viszi arrébb a füstöt. A zászló nem emelkedik fel többet. Este mindenki tudja, hogy Balassi Bálint "sebes". Van olyan is, aki a sátor előtt ülve biztat: "mind­ két combján átment a golyóbis, de csontot, ízet nem sértett". A megfertőzött seb csak tizenegy napot adott a költőnek, hogy lázálmaiban végigszáguld­ hasson kedves lovával ott, ahol megmaradt végvári harcostársai "széllel nyargalják, nézik" azt a háromba tépett véres földet, melyet egykor királyi Magyarországnak neveztek. Május 30-án már senki sem reménykedett. Tudták, szó szerint teljesedik be az Egy katonaének jóslata: "Sok vérben fertezvén (...) viadalhelyeken, véresen, sebekben halva sokan feküsznek." Amikor hamisan, elcsuk­ lott hangon feltört a sátorból a dal, Gabelmann császári hadtörténetíró pennát ragadott. De a sátor még nem némult el egészen. Még mindig hangfoszlányok... "Ímé kioldoztam s te e-lődben hoztam/ fe­ ne ötte sebemet/ Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz/ szánd keserves fejemet". Aztán csend... A hadtörténetíró már jegyzi: "Meghaltak: Balassi Bálint istentelen magyar". A négy szél felkapja a hírt, és kergeti veszettül minden irányba. Erdély messze van... Míg a hír hegyeken, hágókon átvergődik, és elterjed, eltelik három hónap. Augusztus 31 -én Erdély fiatal fejedelme, Báthory Zsigmond Kolozsvár főterén - egy véres tömegkivégzés árán - csat­ lakozik Balassi megmaradt népéhez és a törökellenes Európához. Így, ha rövid ideig is, ha eredménytelenül is, de együtt csendült fel mindhárom Magyarország éjszakájában Herczeg Ferenc Fogyó Holdjának és Passuth László Sárkányfog című regényének vérfagyasztó Huj! Huj! Rá!-ja... "Úgy élj: vár a halál s fut az óra" Az 1594-es évről sem az irodalmár, sem a történész, sem a "regényes nyomozó" nem írhat anélkül, hogy ne említené Kolozsvárt. Érdekes módon a XVI. században játszódó magyar tör­ ténelmi regények szálai Erdély egykori fővárosába vezetnek, és itt bogozódnak össze. Néha annyira, hogy az eltelt 400 év sem volt elegendő kibogozni őket. Ma sem tisztázódott - például - annak az épületnek a helye Kolozsvár főterén, amelynek ablakából a fiatal Báthory Zsig­ mond ama híres tömegkivégzést végignézte. A z A bafi és a Sárkányfog cselekményét, vala­ mint Kelemen Lajosnak, Erdély híres művészettörténészének - a kivégzéssel kapcsolatos vé­ leményét összevetve ma, 1994-ben teljes bizonyossággal állítható, hogy nem két épület, ha­ �nem három várja mindazokat, akik - a pincék tüzetes átvizsgálása alapján - az 1594-es év nyomába szeretnének eredni Kolozsvár főterén... Előrebocsátva azt, hogy rendkívül kevés a valószínűsége annak, hogy a "három kolozsvári", Jósika, Kelemen Lajos és Passuth összeté­ vesztette volna a főtér néhány reneszánsz házát, pillanatnyilag a kivégzéssel kapcsolatban a következő három lehetőség áll fenn: 1. Kelemen Lajos szerint: (a téglalap alakú főtér) nyugati oldalán húzódó Jósika palota (Főtér 10.sz.) által bekebelezett Kakas-ház ablakán nézett ki a fejedelem. 2. Báró Jósika Miklós - akinek gyerekkorában még egyemeletes volt a Jósika-palota, és akinek egyik őse, Jósika István Kancellár az 1594-es kivégzés alatt a város kulcsait tartogatta zsebében - nincs ezen a véleményen. Jósika Miklós a keleti oldalon lévő Rása-házat részesíti előnyben, és erre a legjobb bizonyíték a regénybeli fejedelem regénybeli kijelentése, miszerint: "Amoda, nézd jól merre mutatok, a Szín utca szögletéhez!" Ez a szöglet ma a Jókai-Napoca utca és az Egyetem utca szögletének felel meg. Ez a szöglet viszont a főtér dél-nyugati sarkát képezi! A keleti oldal Bogner-Rása házából nyugodtan mutathatott a regénybeli fejedelem dél-nyugat felé úgy, hogy ő rejtve maradjon leshelyén, míg a nyugati oldal Jósika-palotájából nem! Ti. ez utóbbi esetben ki kellett volna hajolnia és jobbra mutatnia. Ha kihajol, akkor meg értelmét veszti a "leshely" fogal­ ma... Nem lett volna Jósikának könnyebb, hogy... a Jósika-palotába költöztesse regényhősét? 3. Passuth László - akárcsak Jósika - a keleti oldal, pontosabban a Bogner-Rása ház szomszédja, a híres Wolphard-Kakas ház mellett szavaz. Pillanatnyilag a két épület - a Bogner-Rása és a Wolphard-Kakas - a Cosbuc könyvesbolt földszintjét képezi. Passuth szerint a Wolphard-Kakas ház Zodiacus terme - mely ma a könyvesbolt raktárául szolgál - "Erdély szívévé válik". Itt tanácskoznak Báthory Boldizsárék és a respublikázók a re­ gényben... Kolozsvár főterén járva, térjünk be a Deák Ferenc-Eroilor sugárút első kapualjába: előttünk áll e reneszánsz ház máig megmaradt épületszárnya. Érjünk ujjunkkal az ajtókeretek faragványaihoz. Ki tudja, álmatlan éjszakáin a Sárkányfog Báthory Zsigmondja is így állt itt, pontosan négyszáz évvel ezelőtt... Ha bejutunk a raktárba - a regény­ beli kancelláriába - tovább nyomozhatunk. Itt ülhettek Kendyék és Báthory Boldizsár... Ott állhatott Bornemisza János. Hej, Bornemisza Jancsi! Regényvilágbeli barátod, Balassi Bálint három hónapja halott volt, amikor te itt, ahol én üldögélek most, kardodat utoljára csörgethetted... Ugye nem is álmodtátok, hogy az ajtókeret felirata - mely a Sárkányfog­ ból "kifelejtve" múzeumba került - a TI véres holnapotokat hirdeti? VIVE MEMOR LETHI FUGIT HORA - Úgy élj: vár a halál s fut az óra... Nektek szólt, akik 1594-ben haltatok meg... "Istentelen magyarok"... �Az álruhás fejedelem és halottai Ha a Sárkányfog olvasója figyelmesen követi az álruhában Kolozsvárra visszalopakodó Báthory Zsigmond útját és megfigyeli azokat az épületeket, melyek előtt a fejedelem elhalad, megtörténhet, hogy odatéved, ahova a "regényes nyomozó" csak hosszú kutatások után talál el: a regénykereszteződések kolozsvári színtereire. Az álruhás fejedelem (aki a mai Central áruház elé érkezik) először azon a helyen halad át, ahol Izabella királynő emberei elfogják Dobó Istvánt, az egri hőst, és későbbi erdélyi vaj­ dát. Ezután - a Főtér 27. szám alatti regényszínhelyre lép: itt esketik össze az Ördögszekér­ ben B á n ffy Dienest és azt a Báthory Annát, aki Balassi halálának évében született. Néhány méterrel arrébb, a Főtér 23. szám alatt újabb regényszínhelybe ütközünk. Itt állt egykor a Nagylábasház, Báthory Anna lakodalmának színhelye, ahol "úgy lőttenek az ágyúkkal, hogy az házakban, az piacon egy néhány megszakadozott". E lakodalom után néhány évtizeddel itt lakott Béldi Pál, Jókai Mór Erdély aranykora című regényének hőse, aki - a valóságban ott végezte életét, ahol történelmi regényhőseink - Török Bálint, Bornemisza Gergely - oly gyakran találkoznak: a Héttoronyban... A Sárkányfog Báthory Zsigmondja megáll "az Óvár felé vezető kisutca hajlásában" (a Mátyás király utca sarka), majd "elindul a Szén utca felé"... A fejedelem tehát abba az irányba halad, ahová az Abafi -beli alteregója mutat! És nem véletlen ez! "A harmadik ház irányába" - mind a Sárkányfog , mind a művészettörténészek szerint - lakott Kolozsvár híres főbírája, Kathonay Mihály. Hát ezért mutat az Abafiban ebbe az irányba a fejedelem! Később - törté­ nelmi források szerint - Kathonayt, mert a városba engedte a fejedelmet, Mihály vajda megkínoztatja és kivégezteti. Még egy regényhős tehát, aki felzárkózott - még ha csak közvetve is - Báthory Zsigmond halottaihoz. * Varró János Ki csatát nyer, koronát nyer (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976) című regényének első lapjain a gyulafehérvári fejedelmi udvarban két fiatalember kap össze, majd kardot ránt. Báthory István fejedelem időben érkezik, hiszen az egyik már éppen szurkálja a másik ülepét. A sajgó fenekű vitéz nem más, mint Bornemisza Jancsi. Be is vallja: "Hat éves voltam (...) amikor a félszemű Jumurdzsák ellopott." Most - regényes számítások alapján 29-30 éves lehet. És Varró János regényében feltűnik még egy fiatalember: a "fogoly" Balassi Bálint, aki most - 1527-ben - 21 éves. Hogyan és honnan kerül Erdélybe Balassi Bálint? Miért kerül ő rokoni fogságba? Érdemes utánanézni ennek a családfának, hiszen nemcsak Balassi és társai, hanem az őket megelevenítő történelmi regények is jelen vannak ezen. �E kettős - történelmi és irodalmi - családfáról azt lehet leolvasni, hogy Balassi Bálint a Sulyok családon keresztül szinte minden főnemesi lakodalomra elmehetett volna... mint rokon. Unokatestvére volt -többek között -D obó Krisztina, BocskaiIstván - a későbbi fejedelem - és Bocskai Erzsébet. Bocskai Erzsébetet Báthory Kristóf veszi feleségül. Amikor Kristóf bátyja, István erdélyi fejedelem lengyel király lesz, Kristóf úgymond helyettesíti a fejedelemségben. Balassi Bálint tehát amikor Erdélybe érkezve leütik a Báthory-pártiak - unokatestvére férjének, Kristófnak, valamint ennek öccsének, Báthory István fejedelemnek lesz "rokoni foglya". Balassi Bálint unokatestvérének Báthory Kristófnénak - a fia az a Báthory Zsigmond fejedelem, aki Balassi halála után három hónap­ pal elrendeli az 1594-es kolozsvári tömegkivégzést. A kettős családfán az is látszik, hol találkozik a Sárkányfog, az Abafi, az Ördögszekér és a Fogyó Hold regényvilága... Sőt, még két olyan regény is fellelhető ezen, amelyek lapjairól Erdélybe érkezhetett Balassi Bálint: Dancs Vera Szép szemek ál­ dozatja és Passuth László Négy szél Erdélyben című regénye... A magyar irodalom legszebb "regényvilágbeli barátsága" azonban Varró János regényében lelhető fel: Balasi Bálint és Bornemisza Jancsi borul itt egymás vállára... Sajnos, a regény csak rövid időre tudja felcsillantani az egri dicsőséget. "Szegény, szegény Bornemisza János, ne nézz te messzire! - olvasható a regény végén." - Miért látnád előre szo­ morú sorsodat! Hiszen húsz év sem telik el, s téged (...) a siralomházból visznek utolsó utadra egy másik Báthory - Zsigmond - parancsára." Nem kell különösebb számításokat végeznie a Ki csatát nyer, koronát nyer olvasójának, hogy rádöbbenjen: az 1594-ben - nem Kolozsvár fő­ terén, hanem Gyaluban - kivégzett hadvezér, Bornemisza János azonos a Jumurdzsák által az Egri csillagokban ellopott "Bornemisza Jancsival". Úgy látszik, az Eger alól elvonuló törökök átka megfogant. Mekcsey Istvánt baltával verték agyon a magyar parasztok, Bornemisza Ger­ gő a Héttoronyba került, Dobó Istvánt Kolozsváron érte utol a "csillaghullás". Bornemisza Jancsi még sírjában sem lelt nyugalmat: 1839-ben a gyalui vár istállójának kiásásakor egy boltívet találtak és egy koporsót. A koporsóban pedig Kendy Ferenc mellett a halálba is éne­ kelve menő Bornemisza Jancsi fej nélküli csontvázát is megtalálták... * Hány áldozata van az 1594-es évnek? Hány áldozatnak rejtezik vajon itt a sírja, várva hogy fejetlen testük eggyé váljon a Házsongárdi temető földjével? Ülök egy málladozó nemesi sírkő mellett. Ujjaimmal érintem a faragást Még így, tapogatva is ne­ héz megállapítni, hány ágú a címerbeli korona. Kathonay Mihály főbíró sírja lenne ez? Az ő címerében is a fiókáit vérével etető pelikán díszeleg. Ott feljebb is tudok egy névtelen nemesi sírkövet. Ilyen névte­ len sír rejti vajon az 1594-es év erdélyi áldozatait is? Vannak vajon még olyan kolozsváriak, akik halottak napján rájuk is emlékezvén a Házsongárdban gyertyát gyújtanak? Visszatérek a pelikános sírkőzöz. Rámosolygok a madárra: béke poraidra, főbíró uram... Mást nem tehetek. Itt már a regényes ásatások sem segítenek. Mert a sárkányfogakat a történelemmindig jó mélyre ve­ ti. Földbe, lélekbe és bölcsőbe egyaránt... �i Báth Endre fejedelem Bánffy Dienes Báth . Zsigmond Báth. Kristóf vajda Báth. István király Bánffy Kristóf Báthory Anna Báth. István Sárkányfog Dobó Krisztina Bocskai Erzsébet Bocskai István fejedelem Bocskai Judit A b a f Dobó István Bocskai György Báthory Gábor fejedelem Báth Boldizsár Báth. Endre Sulyok Sára Sulyok Krisztina lekcsei Sulyok Balázs S 9 r é ö k r Z d e ö Nádasdy Ferenc az erős fekete bég Fogyó hold ecsedi Báth. István Báth Erzsébet Báthory Anna Balassi Bálint Balassa János Sulyok Anna Balassi Bálint helye az erdélyi regényvilágban �Chief editor:József Pál Adress of editorial office: H -3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel:(0036) 32-314-386,32-311 -022 ��50-Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1994/5. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1994 Pál József Palócföld