https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4535e99ad0c4ab69ca89014a85dd5479.pdf 70d4266cd703d015751e586c092d3cd7 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVII. évfolyam 94/4 július-augusztus �Nagy Pál 60 éves "A szülőföld köszönti távolba szakadt fiát" - írnám le a konvencionális mondatot, ha nem Nagy Pálról lenne szó. Róla azonban leírhatatlan olyan mondat, amely zavartalanul gördül tova a közbeszéd csillogóra koptatott sínpárhuzamosán, egészen a távoli enyészpontig, ahol úgy eltűnik, mint az anyag a világmindenség csapdáiban, a fekete lyukakban. A nyelv Hawkingjának kell lenni ahhoz, hogy megmondjuk mi történik itt. Hogy hogy’ nem lehet leírni egy közönséges köszöntő mondatot. (Talán ide Hawking "fekete lyuk" to­ pográfiáját? Nem bosszantom tovább nyomdász barátainkat. Vö.: a következő lapok.) Ta­ lán rajzolnom kellene, szeroxoznom, vagy videóra vennem, amint szovjet gyártmányú szedőgépen ólomba ömlik a neve. A megdermedő betűsor (NAGY PÁL) látványa után bi­ zonytalan svenk (kézikamera!) a gép behemót öntöttvas állványzatára, s innen szuper­ plánban cirillbetűnként: Szgyelano v SzSzSzR. Végig az unalomig, lassú képek alatt, ami­ nek monotóniáját kromatikusan törik meg a gép mechanikájának (szókészlet vételezhető Határ Győző "ön-keresztrefeszítő szerkentyűjének" leírásából) serénységet mutató klippgyorsaságú rövidsnittjei, végig T-tipusú tankok lánctalpcsörömpölése, amint Pétervására irányából elérik Kisterenyét, és a botkormány határozott rántásával sarkosan rá­ fordulnak a 21-es útra, északi irányba, Salgótarján felé. A réz betűsablonok helyreillesz­ kedő nyomdai zörejzenéje helyett a tankmotorok joviális medvebrummogása szólna bele a lánctalpak és az aszfaltút konkrétzenéjébe. Nem várnám meg, amíg kihül az ólom, hanem jobb kézzel nyúlnék érte (balban a ka­ mera!), előtte körömpiszok ellenőrizendő(!), majd egy kézzel eljátszanám - mintha forró gesztenyével Párizsban -, hogy jobb tenyérből balba, balból jobba zsonglőrködve hűtöm a megtestesült nevet (NAGY PÁL), aztán mutató és hüvelykujjam közé csippenteném (vigyázat: körömkorona!) az ólomlapot és folyamatosan közelíteném az objektív felé. Hangsúly a folyamatosságon. Így lenne pillanat, amikor csupán a nevezett tárgy léte­ zése volna érzékelhető, aztán ebből kibontakozna a név, egyre tisztábban, mint a Nagy A r­ mada a Csatorna feloszló ködében, s csak a szüntelen figyelő észlelné a pillanatot, amikor teljes élességgel olvashatóvá válna: NAGY PÁL. De a mozgás nem szakadna meg, hanem (folyt. folyóiratunk hátsó borítójának belső oldalán) �palócföld 94/4 Tartalom Papp Tibor Tökéletlen rálátás a párhuzamosra ............................................. 297 Albert Pál Kis Fekete Könyvecske ..................................................................... 312 Tőzsér Árpád Egy avantgárd irodalomtörténet iránt való jámbor szándék... . 320 Pomogáts Béla Egy pohár b o r ......................................................................... 321 Czigány Lóránt A kortárs közvetítőeszközök m estere..................................323 Márton László A(z) (H)öskor ............................................................................327 Szépfalusi István (Lőrincz) Nagy Pálról félidőtájt.............................................. 330 Kende Péter Bis hundert und zwanzig............................................................ 333 Peternák Miklós Szövegromlás .............................................................................. 334 Parancs János Köszöntő hely ett......................................................................... 346 Béládi Miklós Avantgarde és érték ....................................................................... 347 Somlósi Lajos Pantacles de Salom on..................................................................... 352 Ungváry Rudolf N ew erm ore.................................................................................. 354 Molnár Vera Képvers ..............................................................................................361 Csutak Magda ezer i n a n d .......................................................................................362 Gáyor Tibor Nagy Palinak a "Palócföld”- b e .......................................................... 363 Maurer Dóra Szó-nyomok....................................................................................... 364 Megyik János Nagy Palinak... a 60-adikra ............................................................ 365 Haász Ágnes Elektrografika .................................................................................. 366 Abajkovics Péter Két oldal Nagy Pálnak ...............................................................368 Székely Ákos Nagy T-t Nagy P-nek.......................................................................... 370 Bari Károly Díszletek egy szinonimához I. II...........................................................372 Simon László N. P...................................................................................................... 374 Hegedűs Mária v e rs e ................................................................................................ 375 Tandori Dezső 7 vers Nagy Pálnak ....................................................................... 376 Lipcsey Emőke a korszerűség sajnos/szerencsére nem korszerűség........... 384 Tóth Gábor Elrabol minket az idő ..........................................................................386 Somogyi Gyula Szöveg ......................................................................................... 387 Bohár András Fax Poetry .......................................................................................388 Balogh Norbert m u n k á i...........................................................................................398 Molnár Katalin gyere be kedvesem........................................................................400 Horváth Elemér Peregrinatio................................................................................ 404 Major Kamill Nagy Pál 60 é v e s..............................................................................405 Határ Győző Mellébeszélgetés.............................................................................. 406 Cselényi László Sokknyomozó történelem ........................................................408 Petőcz András A hatvan éves Nagy P á ln a k ................................................. 411 Kukorelly Endre Nagy P á ln a k ............................................................................412 Kibédi Varga Áron N agyságok............................................................................413 Sőrés Zsolt képverse ................................................................................................414 Pető Tóth Károly Címem: mindenütt .................................................................415 Esterházy Péter N. P.............................................................................................. 421 295 �palócföld 94/4 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, l.Pf. 270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre E számunk szerzői: Abajkovics Péter, Albert Pál, Balogh Norbert, Bari Károly, Béládi Miklós, Bohár András, Cselényi László, Csutak M ag­ da, Czigány Lóránt, Esterházy Péter, Gáyor Tibor, Haász Ágnes, Határ Győző, Hegedűs Mária, Horváth Elemér, Kende Péter, KibédiVarga Áron, Kukorelly End­ re, Lipcsey Emőke, Major Kamill, Maurer Dóra, Márton László, Megyik János, Molnár Katalin, Molnár Vera, Papp Tibor, Parancs János, Peternák Miklós, Petőcz András, Pető Tóth Károly, Pomogáts Béla, Simon László, Somlói Lajos, Somogyi Gyula, Sőrés Zsolt, Székely Ákos, Szépfa­ lusi István, Tandori Dezső, Tóth Gábor, TőzsérÁrpád, Ungváry Rudolf * Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 296 Index 25925 �palócföld 94/4 Papp Tibor Tökéletlen rálátás a párhuzamosra Nagy Pállal 1958 nyarán találkoztunk először, Párizsban, az Egyetemváros templomához tartozó épület egyik alagsori termében, a Rezek Román rendezte heti irodalmi-kulturális összejövetelek valamelyikén. Parancs János vitt oda. Itt állt össze a kezdő Magyar Műhely kemény háromszöge. Kapcsolatunk első szakasza három pólushoz igazodott, az egyik Párizs volt, a másik Liege, ahol 1959-től Nagy Pál és Parancs János többször megfordult nálam, és - hála a hollandiai Mi­ kes Kelemen kör tanulmányi napjainak - az éppen soron lévő holland konferenciatelep, mint például Vashartyán (magyarított változata a Maastricht közelében leledző Vaeshartelnek). Minden magára valamit adó Európában élő fiatal írónak, különösen akkor, ha a menekült ma­ gyar színskálán a rózsaszínnel rokonszenvezett, kötelező volt a Mikesre elmenni. Az első meg­ mérettetés évei voltak ezek. Nagy Pál a harapós, a rámenős kölyök-ordasok közé tartozott. Az idősebbek és a kezükben lévő Látóhatár nagyon hamar elismerték tehetségét, de formálásába beletört minden igyekezetük. Eljárt a Protestáns Szabadegyetem évi rendezvényeire is - bizo­ nyára a családi nevelés volt a vonzódás hátterében, de méginkább Sárospatak, ahol mendikáns kis diák volt. Az irodalmi esteken minden felolvasása kétségtelen elismerést váltott ki hallga­ tóiból. Biztonságérzetének egyik alapja 1956 volt. Az Egri Pedagógiai Főiskola hallgatójaként cselekvő részese volt a helyi - meglehetősen veszélyes - eseményeknek. A hatvanas évek elejé­ re már letisztázta magának a forradalom szellemi hozamát. Ettől kezdve kormányrúdja min­ dig 56-hoz igazodott, az 56-ban elképzelt demokráciához, a politikai tisztasághoz, az ideológi­ ától, vallástól mentes országvezetéshez, a valódi egyenlőséghez, a művészetek szabadságához. Indulásának emberi gyűrűjét a fiatal francia feleség, Emilienne Deschamps mellett a szel­ lemi elkötelezettségben rokon gyermekkori barát és gimnazista osztálytárs, Szakái Imre, s az 297 �palócföld 94/4 Egyetemvárosban megismert Szilágyi Ferenc és Martinique-i felesége, Pierette alkották. A Párizsban lehorgonyzott fiatal írók, költők, művészek kezdetben szélesnek mondható affini­ tása kávéházakban, többek között a rue de Seine-i Celtique-ben csapatokat verbuvált össze, melyekben különböző erőterek jelezték a távolabbi barátságokat vagy a szoros összetartozást. Ő a Babocsay Lajos, Bér János, Ditrói Ákos, Fehér László, Görög Vera, Harczi József, Hajdu András, Kabók Mátyás, Karádi Viktor, Karátson Endre, Keszei István, Lehoczky Gergely, Liptay Mátyás, Márton László, Nyéki Lajos, Parancs János, Pátkai Ervin, Sipos Gyula, Stein Anna, Stora Judit, Szabó Csaba, Szakái Imre, Szendi Arisztid, Wald Pál, Wiener Pál, stb. ne­ vekkel behatárolható berkekben volt otthonos. A későbbi években a kör szűkült, de az időseb­ bek és újabbak: Lucien Hervé, Nicolas Schöffcr, Molnár Ferenc, Molnár Vera, Székely Vera, Molnár Katalin, Márk Anna, Major Kamill, Somlóssi Lajos stb. barátsága révén bővült is. Polgári foglalkozása - miután kinőtt az ösztöndíjból és megszerezte a Sorbonne-on a kül­ földi francia tanári diplomát - egy fél, vagy negyednapos állás volt a Szabadeurópa Ösztöndíj­ osztályának párizsi irodájában a támogatásra mindig kész öreg barát, Albrecht Dezső szár­ nyai alatt. Első publikációi a Bécsi Magyar Híradóban, az Ahogy lehetben, a Látóhatárban és az Irodalmi Újságban jelentek meg. A korabeli fiatal íróknak ezek az orgánumok jelentet­ ték a nyilvánosságot s némi honoráriumot. Tudtommal menekülése előtt Magyarországon nem publikált, bár még Pestről ismerte Enczi Endrét, az 56-os (és később a párizsi) Irodalmi Újság szerkesztőjét, akiről nagy jóakarattal beszélt mindig, mert emlékezetében Enczi volt az egyetlen hajdani pesti szerkesztő, aki megértéssel fogadta a fiatal írót. Szülővárosában, Salgó­ tarjánban Gerelyes Endrével és Szakái Imrével együtt járt gimnáziumba, ott érettségizett, azonban utána nem vették föl egyetemre. Az az anekdota járja, hogy kínjában még orosz szakra is felvételizett, de nem sikerült, mert több évi orosz tanulás után sem ismerte a ciril nagybetűket. Bejutott egy könyvtáros tanfolyamra (Ladányi Mihály és Keszei István társasá­ gában), s ennek elvégeztével Pásztora került. Innen felvételizett az Egri Pedagógiai Főiskolá­ ra, ahol magyar szakos diákként érte utól ’56. Ha a véletlen kockája másképpen pörög, már 55-56-ban összetalálkozhattunk volna, mert érettségi után Eger lett az én lakhelyem is, azaz poklom tornáca, ahol segéd- majd szakmunkásként dolgoztam a Lakatosárugyárban. A hollandiai "Mikesen" összesereglő fiatal írók körében már 1960-ban felvetődött egy olyan folyóirat körvonala, amelyik harmonikusan illeszkedik a húszas éveiben járó nemzedék megélt élményeihez, irodalmi elveihez, fenntartásaihoz, politikai véleményéhez, elkötelezett­ ségéhez vagy semlegességéhez. A lapalapítás egyik pólusa Nagy Pál volt. Az utolsó, a lapala­ pítónak nevezhető tanácskozás 1961 késő őszén a Cluny kávéház emeleti különtermében zaj­ lott le. A Magyar Műhely első száma - 1962 május 1-i dátummal - 1962. április 14-én jött ki a nyomdából. A lap címe 5, rue Marie-Davy lett, a Papp-Parancs-Pátkai lakta cselédszobák címe, csekkszámlája Nagy Pál számlája, mert ilyesmivel egyedül ő rendelkezett akkor, s mint egyetlen polgárilag rendezett körülmények között élő szerkesztőre, rá hárult a rendőrség felé 298 �palócföld 94/4 kötelező felelősség terhe is. A kéziratok kiválogatása, a közlés megszavazása volt a szerkesztés napos oldala - az árnyékos pedig a lap fenntartásához szükséges anyagiak előteremtése, bár ez utóbbi sem mindig, mert eme gondjainknak köszönhettük a fél Európát behálózó, előfizetőket toborzó irodalmi estjeinket: Párizs, Dymchurch, Genf, Bern, Lausanne, Lőven, London, Bécs, Graz, Göteborg, Oslo, Stockholm stb. Nagy Pál a fő utazók egyike volt: barátok kocsiján, vo­ naton, stoppal egyik felolvasó esttől a másikig, egyik vendéglátó baráttól a másik barátig. Nyugaton megjelent írásait egészen 1964-ig Lőrincz Pál írói álnéven írja alá, azonban a Magyar Műhelyt Nagy Pálként szerkeszti. A Magyar Műhely első számaiban látványosan tettenérhető ez a kettősség, t.i. a fedőlap második oldalán mindkét neve: a szerkesztőé és - a tartalomjegyzékben - az íróé is előfordul. Az 56-ban menekült fiatalok közül többen álnéven kezdtek el publikálni, főleg azért, hogy megkíméljék a hazai testvért, szülőt a zaklatástól. Egyesek, miután úgy érezték, hogy a veszélyfelhők elvonultak, elhagyták írói álnevüket, s a to­ vábbiakban polgári nevükön jegyezték írásaikat (Székely Boldizsár - Karátson Endre, Lő­ rincz Pál - Nagy Pál), mások (pl. Vitéz György) megtartották. Nagy Pálnál első könyvének, a Reménység, hosszú éveknek a megjelenése tekinthető választóvonalnak, ennek a fedőlapján már polgári neve olvasható. Oldalágon néhány mondatot megérdemel a nyugati magyar diákszövetségben, az UFHSben kifejtett tevékenysége. A párizsi magyar diákok képviselőjeként jutott el az évente meg­ rendezett kongresszusokra, melyeken az 56-os demokrácia jobboldalinak egyáltalán nem ne­ vezhető szellemiségét képviselte, s ebből kifolyólag az UFHS-en belül - Bujdosó Alpárral és Szakái Imrével együtt - a radikális szárny egyik oszlopa lett. Első könyve, a Reménység, hosszú évek 1964-ben jelent meg a Magyar Műhely kiadá­ sában. A Dávid Kis Mária illusztrációival díszített 120 oldalas könyvben tizenhat novellát adott közre, melyek közül a legkorábbit 1958-ban, a címadó utolsót pedig 1964-ben írta. Író­ ságának a kamaszkora ez a könyv. Mutál a hangja, mutál a szemlélete. Jól megírt realista no­ vellákkal kezdi. Mondatai között egészséges humor vibrál, a történetet biztos kézzel vezeti, s a novellát többnyire rezignált csattanóval zárja. A könyv elején Eger és Debrecen legkivetettebb rétegéből áll elő egy-egy alak, morfondírozik, erőlködik és végül beilleszkedik, azaz belesüllyed a létezőbe. Külföldre kerülve elesett, visszahúzódó ember a novellák főszereplője, vagy talpraesettségét bizonyítgató vagány. Az első korszak írásai közé tartozik a Konzerv­ gyárban című novellája is, melynek utóélete, amellett, hogy Nagy Pál kiugró tehetségét bizo­ nyítja, jellemző az elmúlt 30 év magyar irodalmára. A novellát szóról-szóra lemásolta egy miskolci fiatalember, s megváltoztatott címmel beküldte a Kortárs egyik novella-pályázatá­ ra. A fiatalember a pályázatot megnyerte, a pályadíjat felvette, a novellát a folyóiratban lekö­ zölték. Miután kisült a disznóság, Nagy Pál azt kérte (mivel a hetvenes évek elején egy "disszidens" semmilyen méltányos jogorvoslatra nem tarthatott igényt), de azt nyomatéko­ san, hogy közöljék le a Kortársban mégegyszer a novellát, pontos címmel, hibátlan szöveggel 299 �palócföld 94/4 és a valódi szerző nevével. A "nagy múltú" folyóirat ezt mind a mai napig nem tette meg. Könyve második felében Nagy Pál hangja komorabbra fordul, felerősödik a magány proble­ matikája és természetessé válik az abszurd helyzet, a világtól való teljes elszakítottság. Stilisz­ tikailag ekkor már a jelzőkkel nagyon óvatosan bánó rövid mondatok, a helyzet fokozását szolgáló kijelentést követő ellentmondások, az ismétlések, a váratlan logikai ugrások prózájá­ nak legfőbb jellemzői. A címadó, a könyvet záró novellában egy fiatalember, aki valahol a vi­ lág szélén él, próbálja szavakba foglalni a szellemi ziláltságához hasonulni igyekvő ép test kál­ váriáját. Nagy Pál életének egyik tengelye mindig a Magyar Műhely volt, amikor Parancs János 1964- ben hazatért Magyarországra, nemcsak egy barátot vesztett el, de súlyos megrázkódta­ tás érte a Műhelyt is. Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy ettől kezdve még nagyobb szen­ vedéllyel kerestük írói kiteljesedésünknek és a Műhely fenntartásának a módját, mígnem 1965- ben egy odesszai zsidó menekült atyáskodó sgítségével, aki szedőmester volt a Béresniak nyomdában, ahol a Műhely készült, bejutottunk a CGT szakszervezet által fenntartott nyomdai szedőiskolába. 1966 tavaszán megalapítottuk - ketten - az ARTIS nyomdai vállal­ kozást, melynek Nagy Pál francia felesége volt a törvénnyel szembeni felelőse. Szedőgépet bé­ reltünk, s a Magyar Műhely 15. számát már mi magunk szedtük, tördeltük. Ettől a pillanattól kezdve megváltozott az életünk: kenyérkereső és írói munkahelyünk lett a nyomda. Albrecht Dezső összehozott bennünket Ioan Cuşaval, román költővel és tehetős nyomdatulajdonossal, aki barátságával és cégünket tápláló munkával járult hozzá ügyünkhöz. Miután kisült, hogy az önálló vállalkozás fenntartására fordított energia nem áll arányban az irodalom és a Magyar Műhely oldalán elkönyvelhető anyagi és szellemi nyereséggel, bezártuk saját vállalkozásun­ kat, s ekkor is ő volt az, Ioan Cuşa, aki egyre nagyobbodó nyomdájában, a Compagnie Francaise d’Impressionban, 1970-től félnapos állásban - sok és sokat érő privilégiummal - alkal­ mazott mindkettőnket, azaz adott kenyérkereső állást. Ezt követően hosszú éveken át hol köz­ vetve, hol közvetlenül, haláláig a Magyar Műhely mecénása volt. 1967 tavaszán a Fédération Francaise des Maisons des Jeunes et de la Culture elnevezé­ sű társasággal karöltve nemzetközi irodalmi tanácskozást szerveztünk - szintén ketten Atelier I. címmel, melyre Európából, Észak-Afrikából és Amerikából hívtunk meg franciául tudó írókat, költőket (pl. Nemes Nagy Ágnest, Pilinszky Jánost, Lengyel Balázst stb.). A ta­ nácskozásról Atelier I. címmel francia nyelvű könyvet adtunk ki. A tanácskozás megismétlé­ sét a 68-as párizsi események akadályozták meg. 1968-ban jelent meg a Magyar Műhely kiadásában Nagy Pál Hampsteadi semmittevők című regénye. Egy saját összeomlásával hadakozó, szellemileg-testileg leépülőfélben lévő fia­ talember első személyben lejegyzett hangulat-leletei. A könyvben nincs elmozdíthatatlan támpont, nincs gravitáció, nincs kézzel fogható valóság, csak mondatokba ágyazott létezés­ szeletek, melyek labilisak, változékonyak. A szöveg mögül egy Angliában élő, francia tanítás­ 300 �palócföld 94/4 sal küszködő fiatal tanárember rajzolódik ki, aki nem tud annyi tanítványra szert tenni, hogy megéljen belőle, s ezért barátjára, az ír színészre, Johnyra támaszkodik. Johny beprotezsálja őt egy éltesebb hölgyhöz, aki rendszeres nemi szolgáltaás ellenében eltartja a hőst. A fiatal­ ember egy gazdag ház tágas szobájában tehetetlenül szenved, de szenvedésének eredete, azaz. a helyzetből adódó konfliktusa nem erkölcsi természetű, hanem a világtól való undorodás ré­ sze, melyet az idősebb hölgy visszataszító fizikuma és a rendszeres lerészegedések a kibírhatatlanságig felfokoznak. A regény második felében a gomolygó mondatfelhőkből egy dél-ame­ rikai forradalom reménye illan a szenvedő elé. A lázálom valósággá formálódik, s ezzel meg­ kezdődik a főhős megmentése, aki természetesen, lelkesedik a forradalomért. Johny is előke­ rül. A forradalom azonban megbukik, s talán ebből kifolyólag föllazul a mondatok kohéziója. A mondatok szétesését a szavak megbomlása követi, a betűk önállósodása. Atomjaira hullik a szöveg. Porrá lesz. Jelen van a könyvben a megújuló magyar próza minden alapanyaga: a tör­ ténet relativizálása, a visszakapcsolás, az önismétlés, idegen szövegrészek bekebelezése, a mondatok menetét megszakító, a szavak formáját megnyeső vizuális effektusok, nyelven kí­ vüli, de jelentést hordozó tipográfiai jelek stb. Ha jön egy nyitott szemű irodalomtörténész, akit ma, amikor már lehet, valóban az irodalom érdekel, nem pedig a jólértesült körök érték­ rendje, bizonyára mérföldkőnek tekinti majd a Hampsteadi semmittevőket a modern ma­ gyar próza útján. Egy évvel később, 1969-ben, a regény franciául is megjelent Les fainéants de Hampstead címmel a párizsi Denoël Kiadónál, a szerző és Philippe Dome átültetésében. Philippe Dome 1968-ban érkezett Párizsba, Angliából. Az ötvenes évek végén Liège-ben volt diák, ott szer­ kesztettük együtt a Dialogue című francia irodalmi folyóiratot. Nagy Pál ott ismerkedett meg vele. Miután Párizsban meggyökerezett, rendszeresen összejártunk és egyre szorosabb lett a munkakapcsolat közöttünk. Hol Párizsban, hol Chervey-ben, a Nagy-házaspár Párizstól 200 km-re lévő vidéki rezidenciáján elmélkedtünk, fordítottunk vagy vitatkoztunk végkimerülé­ sig. 1972-ben hárman alapítottuk meg a Magyar Műhely francia testvérlapját, a ď atelier-t és a hasonló nevű könyvkiadót. Később a francia irodalom fiatal és idősebb jelesei csatlakoz­ tak hosszabb rövidebb időre a csapathoz: Bruno Montels, Jacques Roubaud, Claude Miniere, Michel Deguy, Gérard de Cortanze, Mitsou Ronat, Jean Paris stb. Hárman együtt fordítottuk a ď atelier egyik lesikeresebb, francia irodalmi berkekben feltűnést keltő kiadványát, az 1974-es dátumot viselő Szentkuthy különszámot. A d’atelier egy évtizeden át a francia avantgárd irodalom egyik legfontosabb vizuális fóruma volt. Kiadványainkat mind a mai na­ pig keresik a modern francia irodalom gyűjtői. Nagy Pál következő könyve, a Monologium 1971 -ben jelent meg. Ebben a könyvben pró­ zája új arcot ölt, bár korábbi írásaival kétségtelen a rokonság. A testi és szellemi leépülést ecsetelő tartalmi és formai jegyeket itt a szövegbeli összefüggések logikai és nyelvi játéka váltja fel. A könyv darabjai 1966-tól kezdve jelentek meg a Magyar Műhelyben, amiből 301 �palócföld 94/4 egyenesen következik, hogy már a hatvanas évek végen bekövetkezett a váltás. Ezekben az írá­ sokban rétegekben kerül egymás fölé a nyelvi anyag. A rétegeknek önálló élete van, de csak együtt rajzolnak ki valamilyen megfogható körvonalat. Az épülő velencei hajó éjjel című "Prae -palimpszeszt"-ben azon kívül, hogy az egésznek az alapját a Prae-ből, Szentkuthy Mik­ lós monumentális regényéből vett szövegek adják, idézetek szerepelnek különböző könyvek­ ből, verseskötetekből, nem létező írásokból, és közéjük ékelve különböző felsorolások és szö­ vegtömbök találhatók. A w-variorum-ban Stephanus Weszprémi latin nyelvű munkájából kölcsönzi az alapozó réteget, a földi dolgokról címűben pedig Apátzai Tsere János "Magyar Encyclopaediá"-jából. Palimpszesztjeiben szívesen nyúl a két-háromszáz éves munkákhoz, talán azért, mert a nyelvi rétegezésre ezekben több lehetőséget lát. Néha ál-palimpszeszt is ír, és egy-egy réteget önálló műként kezel, mint például a (tacite: "en paix avec ses dieux") cí­ mű írásában, amelyikben a tételek kohézióját az adja, hogy a szavak alliterálnak. A Monologium egyik fontos jellemzője, hogy megbomlik benne a könyv hagyományos sémája. Nincs eleje és nincsen vége, azaz a borítónak nincsen hátoldala. A (nyílt tér) című írás a könyv vé­ gén normálisan kezdődik, de néhány oldal után tótágast áll, s csak odébblapozva, a könyvet megfordítva, azaz hátulról kezdve olvashatjuk el - visszafelé jövet - a maradék szöveget. Ugyanez elmondható úgy is, hogy a (nyílt tér) című írás a könyv elején normálisan kezdődik, de néhány oldal után tótágast áll, s csak odébblapozva, a könyvet megfordítva, olvasható el visszafelé jövet - a maradék szöveg. Érdemes aláhúzni, hogy ez a séma-bontás nem öncélú já ­ ték. Kétezer éves metafizikus világunkban a kezdet és a vég, az egy pontból való indulás és az egyetlen befejezés anélkül volt része a dolgoknak, hogy valaki rákérdezett volna miértjükre: a kánon szerint egy irodalmi műnek van kezdete és van vége; egy könyvnek úgyszintén. Nagy Pál viszont nem elégszik meg ennyivel, rákérdez, nem szavakkal, hanem a tárgyi feltételek, ez esetben a könyv sémájának a megbontásával. A Magyar Műhely szerkesztősége a tizenharmadik számig, 1965-ig, sokat változik, utána némi nyugalmi állapot következik be, három szerkesztő jegyzi a lapot, egészen 1973-ig, ami­ kor Márton Lászlónak a neve, aki foglalkozása mellett egyre kevesebb időt tud a lapra fordí­ tani, lekerül a szerkesztők listájáról. A Műhelyt ezután két ember, Nagy Pál és Papp Tibor vi­ szi az 54-ik számig, amikoris a kilencedik számban szerzőként bemutatkozó Bujdosó Alpár a szerkesztőség tagja lesz. A hetvenes évek elején új dimenzióval, a Műhely-találkozókkal gyarapszik a lap vonzásában gravitáló szakmai és baráti körök működésterülete. Az elsőt 1962-ben, a folyóirat alapításának tizedik évfordulójára - korszerűség/kortárs irodalom címmel - Marly-le-Roi-ba hívtunk össze, a francia Oktatásügyi Minisztérium évszázados fákkal díszített parkot és főúri kastélyt kínáló konferencia-telepére, amihez francia irodalmi kapcsolataink - többek között a költő Robert Marteau - segítségével jutottunk, s ahol a mo­ dern kényelem minden eszköze a résztvevők rendelkezésére állt. A találkozók évente-kétévente követték egymást. Az elsőkön a szervezés munkáját Nagy Pállal ketten végeztük, 1975302 �palócföld 94/4 től, a Bécs melletti Hadersdorfban megrendezett harmadiktól kezdve pedig felváltva: a bécsi­ eket Bujdosó Alpár és Zsuzsa, Megyik János segítségével, a párizsiakat pedig továbbra is mi ketten. Magyarországon először 1985-ben Kalocsán kerül megrendezésre, 1989-ben és 1991ben Szombathelyen Székely Ákos szervezésében, majd 1993 óta Keszthelyen a lap munkájába most bekapcsolódó fiatalok segítségével. A nyugaton megrendezett találkozók anyagi fedeze­ tét mindig a szerkesztők biztosították a saját zsebükből. Sokan nem tudják, vagy nem szívesen vesznek tudomást róla, hogy míg egyes kitüntetett jótékonykodók fizetésért végezték a jóté­ konykodást, addig Nagy Pállal szombat-vasárnapi nyomdai pluszmunkát kellett felvállal­ nunk, hogy a hazai és a szomszédos országokból jövő magyar írók, költők és irodalmárok szál­ lását és ellátását fizetni tudjuk. Arról nem is beszélve, hogy a nyugati résztvevők között is akadt olyan, akitől nem tudtuk behajtni a részvételi díjat, aki ingyen, a mi zsebünkre konferenciázta végig a Műhely-találkozókat. 1972-ben a Magyar Műhely szerkesztősége Kassák Lajos özvegyének és barátainak tá­ mogatásával létrehozta a Kassák-díjat, melynek zsűrijét Kassák Lajosné, Schöffer Miklós, a Magyar Műhely szerkesztői, azaz Nagy Pál, Papp Tibor, rövid ideig Márton László és 1977től Bujdosó Alpár alkották, illetve alkotják. A díjjal - mely a Műhely-találkozókon kerül ki­ osztásra - egy Kassák szellemét továbbvivő, modern szemléletű fiatal írót, művészt, zenészt jutalmaz meg a zsűri. Az elmúlt huszonkét évben kitüntetett Kassák-díjasok névsora a mai magyar irodalom középkorú alkotóinak a javát magában foglalja (lásd: Magyar Műhely, 84. szám. 61. oldal). Ezt a munkát, ezt a maradandó kritikusi aktust a zsűri tagjainak, így Nagy Pálnak a művei közé is joggal besorolhatjuk. Nagy Pál következő könyve, a Munkanapló 1970-1978 alcímet viselő korszerűség/kortárs irodalom, a Magyar Műhely kiadásában jelent meg, 1978-ban. A könyv indítása egy hasonló címmel megkezdett előadássorozat volt, melynek első állomása egy hollandiai Mikes Kelemen Kör-i összejövetel volt. A modern irodalomról, a modern irodalom problematikájá­ ról, az új műfajokról, az avantgardról szinte semmi nem jelent meg a múlt rendszerben Ma­ gyarországon. A nyugaton élő, hivatásosnak nevezhető magyar kritikusok és esszéisták - a legjobbakat is beleértve - konzervatívok voltak. A kritikusi pályán keringő nemzedéktársak, az idősebbek árnyékában, úgyszintén megragadtak a "klasszikus" modernségnél, egy sem akadt közülük, aki az avantgárd irodalmat felkarolta volna, s alkalmasint kiállt volna mellette. Nyugaton élő modern magyar író erre csak azzal válaszolhatott, hogy nyakába vette a kritiku­ si és az elméleti munka igáját, azért, mert az irodalomnak általában, és saját magának is, szük­ sége volt az elemzésre, az új kérdések megfogalmazására, az új formák behatárolására. Nagy Pál a korszerűség/kortárs irodalomban a nyelvről és az irodalomról mondja el a modernség égtáját megcélzó íróknak a legfontosabb tudnivalókat. Leteszi az alapokat. Segítségül hív mindenkit, Wittgensteintől Ezra Poundig, Kassák Lajostól Jacques Derridáig, akinek alapot teremtő gondolatai vannak. A könyv fejezetcímei - ha ebben a hagyományostól szintén na­ 303 �palócföld 94/4 gyon elütő könyvben lehet még fejezetekről beszélni - irodalmi jelzőtábláknak is tekinthetők. A "szó szövet szöveg "-gel kezdi, azzal az irodalmi alapanyaggal, amihez vizonyítva könyve tá­ volabbi lapjain jelről, jelentésről, kommunikációról, konkrét költészetről stb. elmélkedik, idéz, elemez, polemizál. A 18. oldalon bejelenti, hogy "tarthatatlan az a divatos megkülönböz­ tetés, miszerint kétféle modernség van: tartalmi és formai..." s azzal zárja a bekezdést, hogy "...a modern irodalomban(...) ezek hol egyszerre, hol egymást behelyettesítve, szétválasztha tatlanul vannak jelen. A szöveg nem más, mint egy írói módszer színrevitele: megvalósítá­ sa...". A következő oldalon pedig azt fogalmazza meg, hogy az "avantgardizmus nem (nem­ csak) történeti kategória, hanem mindenkori írói-alkotói magatartás, szemlélet, mely az alko­ tás értelmének (a kísérletezést szükségszerűen feltételező) újat-alkotást tartja'. A metafizi­ ka fejezetben a metafizikus gondolkodástól lassan távolodó korszerű irodalomszemléletről ír, miszerint az "írás egyetlen »igazolása« : az írás gesztusa, a szöveg kiépülése és felbomlása..." Az önálló jelrendszer fejezetben azt tárgyalja, hogy az irodalom azonosítható-e a nyelvvel, a modern szöveg jelentéstartalma fejezetben pedig a szöveget szervező elvekről beszél, s itt jegyzi meg Maurice Roche alkotástechnikájával kapcsolatban, hogy a "tipográfia nem csupán a reprodukálás technikája, hanem az írói munka szerves része". A percepció és kommunikáció fejezetben az "érzékelési struktúrák"-at vizsgálja, s mondja ki, hogy "az észlelés első mozza­ nata a térbeli «leolvasás», s ezután kerül sor az i d ő b el i olvasásra (...) a kettős percepció el­ ve különbözteti meg a szöveg vizuális jellegét is hangsúlyozó korszerű textúra-irodalmat minden más vizuális törekvéstől.." Külön fejezetet szentel a jelhalmaz anyagi hordozóinak: a könyvnek, a sokszorosítási eljárásoknak. Könyve végén a tér-költészet, konkrét költészet fe­ jezetben felméri, összeszedi az általa ismert irányzatokat, röviden jellemzi őket, majd kifejti a róluk alkotott pozitív vagy negatív véleményét s alkalmat talál arra is, hogy a vizuális iroda­ lom évszázados hagyományairól szóljon néhány szót. Formailag, tipográfiailag ez a könyve is messze eltér az ismert könyvszerkezetektől: címlapja a könyv közepén, kolofonja a kétharma­ dán találhtó, s az oldalak rendezettsége is a vizualitáson alapszik, nem a szöveg linearitásán. A hetvenes évek második felében a francia ď atelier csoport egyre több irányban fejtette ki tevékenységét. Performanszok és kiállítások követték egymást. 1977-ben a párizsi Georges Pompidou Központ "Littérature á l’épreuve" címmel állította ki a ď atelier csoport tagjainak, közöttük Nagy Pálnak, közös és egyénileg készített munkáit. Ezt követte 1978-ban a Le Havre-i hasonló című, majd a francia Nemzeti Grafikai Alapítványban rendezett "Signe graphique - espace poétique" kiállítás. 1979-ben Amsterdam, 1980-ban Párizs, Utrecht stb. követ­ kezett. Az azóta eltelt két évtizedben Nagy Pál munkái számos kiállításon szerepeltek, ezek közül említsük meg az első budapestit, az 1982-ben rendezett "Tisztelet a szülőföldnek" cí­ műt, s az ezt követő fontosabbakat, melyek révén munkái láthatók voltak Portugáliában (Poezia viva, 1987), Görögországban (Eros-Eroticism, 1987), a "kép-vers/vers-kép" kiállításon a Petőfi Irodalmi Múzeumban 1987-ben, Belgiumban, Sao Pauloban, Brazíliában, Mexikóban, 304 �palócföld 94/4 San Diegoban (USA), Olaszországban, többször a párizsi Pompidou Központban, a dél-fran­ ciaországi Tarasconban, "A művészet ma" kiállításon Budapesten, Vácott, az 1989-es szom­ bathelyi Műhely-találkozó alkalmából rendezett "Szabad terület" című kiállításon, a Kanári szigeteken, Sepsiszentgyörgyön, Stuttgartban, Kanadában, Japánban stb. 1977-ben a d’atelier kiadásában önálló kiadványként is megjelent a számos kiállításon bemutatott SadisfactionS című francia vizuális szövege. A mű címe egy szófonal, az "isteni őrgróf" neve: Sade és a kielégülés: satisfaction szavak összefonásából született. A művet hor­ dozó nagy méretű lapon a munkanaplójában említett érzékelési struktúrákról elmondottakat itt megtoldja azzal, hogy az első leolvasás is analizálható elemeket kínál az olvasónak. A nagy lapon két súlypont vonja magára a figyelmet, az egyik egyenes vonalak végén sűrűsödik cso­ móponttá, spirális irányú szövegmozgás közepén a másik, s kettejük között fekete mezőben Sade neve látható. Az értelmezhető költői anyag bolyhokban kerül az olvasó szeme elé. A bolyhokat a szavak értelmi és konnotációs rokonsága fogja össze, s formailag mindenütt a szójáték, a szófonat, az áthallás, az alliteráció dominál. Egyik bolyhában a test a központi je­ lentés, a másikban a szerelem likőrje, a harmadikban a fájdalom, a negyedikben a szemé­ remréssel hivalkodó kielégülés stb. Ezt a művet nem elolvasni, hanem olvasni kell, letapogatni, ízlelni, elmélkedni fölötte. 1976-77-ben Nagy Pál két kollektív költői munkában vett részt, az egyik a Pompidou Köz­ pont 1977-es kiállítására készített tíz méter hosszú "Faux-drap" című kollektív képvers, Philippe Dome, Bruno Montels, Claude Miniére, Nagy Pál és Papp Tibor munkája. A másik az 1977-es hadersdorffi Műhely-találkozóra készített, s ott megvitatott és kiállított "Lányok szeméremajkán csend ül" című vizuális mű, melynek szerzői: Bujdosó Alpár, Kibédi Varga Áron, Nagy Pál, Papp Tibor és Petőfi S. János. A hetvenes évek második felében a korábbi irodalmi felolvasásokat Nagy Pál is önálló iro­ dalmi műfajjal, a performansszal váltja fel. A performansz olyan mű, amely látványhoz, hanghoz, időhöz és az alkotó személyes jelenlétéhez van kötve, s amely teljes azonossággal megismételhetetlen. Írásvetítőre, magnetofonra és emberi testre készített multimédiái is mun­ káknak nevezi ezeket a műveket. Az elsőt, a Homo flash-t 1978-ban mutatta be Párizsban, a Péniche-théà tre-ban rendezett d’atelier esten. A francia és magyar darabokat tartalmazó Journal in-time című performansz-sorozatát 1979-ben kezdte (Állj! Ki vagy?, Sécuritexte, RéVe-Révolution, Huszonegy perc, Pszicho-dream, Violight, A bas-decasse, Kézrőlkézre, Improvizációk), ekkor vonta be vizuális eszközei közé az írásvetítőt. Írásvetítőre komponált műveivel jól behatárolható, műfajilag elemezhető, formai jegyekkel rendelkező, sajátos nagypáli performansz-változatot hozott létre. Az írásvetítő az érzékelhető, az olvasha­ tó anyag kiterjedését növeli óriásivá. A vetített anyagot - előadás közben - az alulról megvi­ lágított üvegasztal elmozdíthatóvá, csúsztathatóvá, alkalmasint homályossá teszi. Dinami­ kussá. Az írásvetítőnek köszönhetően Nagy Pál eme műveiben szerepet kap a harmadik di305 �palócföld 94/4 menzió is, többek között a vászon elé álló alak és a vásznon látható szövegkép interferenciája révén. A látványban az alkotó is bennefoglaltatik, az alkotó gesztusai, mozgása, haja, bőre, ru­ hája, hangja. A performanszok alapelemei között jelentős szerepet kap a hang, amely, eredete szerint, a Journal in-time sorozatban kétféle minőségben szerepel: előre felvett anyagok (ze­ ne, zörej, párbeszéd, hangvers-részletek) és élőben elmondott szövegek. Ennek a performansz-típusnak egyik jellegzetessége, hogy bárminemű segédeszköz használatát megengedi, anélkül, hogy speciális jellegét, műfaji sajátosságait elvesztené. Nagy Pál az asztalra szórt plasztikbetűktől a vetítősugárban fürdetett kaucsukbabákig számos hétköznapi tárgyat állít a költészet szolgálatába. A Journal in-time darabjaiban egy-egy központi mag köré rakódnak le az események. A központi mag egyszer a Bader-Meinhoff német vörösgárdista csoport fel­ tételezhetően rendőrileg siettetett börtönbeli megsemmisítése, máskor a szerző belső tusája a második világháborúban katonatisztként elesett apja emléke fölött, megint máskor a tipográ­ fiával kifejezett félelem. Az írásvetítőre komponált performansz többnyire sötét teremben zajlik le, csak az írásvetítő környékén gőzölög némi fény. A közönség felől nézve kétségtelen, hogy az aktusnak kultikus jellege van. Elméleti megközelítésben is nyilvánvaló, hogy a költé­ szet ősi, kultikus funkciója kerül előtérbe, azaz új, mai megvilágításba. A performansz közép­ pontjában a delejes erő maga az alkotó, a sötétségben ő az egyetlen mozgó, az egyetlen élő alak. Az írásvetítőre komponált műben az emberi együttlétet vallásosságig fokozó aktus emeli ezt a műformát a legfrappánsabb performansz típusok közé. Először a hatvanas évek végén, 1968-ban jut vissza Nagy Pál Magyarországra, meghívott íróként, szerkesztőként egy budapesti nemzetközi fordítói kongresszusra. A szakma szere­ tettel fogadja, a hatalom bizalmatlanul. A hetvenes évek elejétől, az enyhülő légkörben, nem­ csak többször jár haza, hanem a két világ közti párbeszédben a Magyar M űhely szerkesztő­ jeként, majd az Anyanyelvi Konferencia elnökségi tagjaként részt is vállal. A párbeszédben bennefoglalta tott a Kultuszminisztérium Irodalmi Főosztálya éppen soros vezetőjével (Tóth Gyulával, Bíró Zoltánnal, Molnár Istvánnal stb.) való késhegyig menő vita arról, hogy kit en­ gednek ki Műhely-találkozóra, kit Kassák-díjának átvételére, s ennek fejében a Műhely kit vesz fel az általuk javasoltak közül a meghívottak listájára (soha nem utazhatott Szentjóby Tamás, nagyon sokáig nem kapott vízumot Galántai György, Kassák-díjuk átvételére nem en­ gedték ki Erdély Miklóst, Tandori Dezsőt, Haraszty Istvánt) és bennefoglaltatott a párbeszéd­ ben a nyugaton élő írók hazai közlésének kierőszakolása, az otthon élő írók cenzúrázatlan nyugati közlése stb. Nagy Pál a bekéi kockáztatva könyveket hoz be, kéziratokat visz ki az or­ szágból, felszólal, kritizál, követel. A hetvenes évek végén Salgótarjánban tilos fényképezés ürügyével beviszik a rendőrségre. A rendőrautó után sírva szaladó francia feleség és a volt ta­ nár, Marton László mennek érte. A filmet, amelyikre a feleség és a barát mellett a völgy túlol­ dalán látható pártfőiskola is ráéghetett, a rendőrök elvették. A semmitmondó filmszalagot csak évek múltán - heves tiltakozás után - adta vissza a kárvallottnak Párizsban a Magyarok 306 �palócföld 94/4 Világszövetségének egyik vezetője. Magyarországi fórumok a 80-as évek elejétől közlik, meg­ lehetősen gyéren, Nagy Pál munkáit. Ekkor már leírható a neve, de avantgard alkotásai csak kísérőszöveggel jelenhetnek meg vidéki folyóiratokban. A fővárosi lapok kapui csupán a pol­ gári ízlés határain belül, a klasszikus modern írásoknak engednek némi rést, ha nyugatról jön­ nek, de az éra végéig zárva maradnak a nyugaton született avantgard írások előtt. Nagy Páléi előtt is. Ugyanez mondható el a hazai könyvkiadásról, azzal a megjegyzéssel, hogy Magyaror­ szágon vidéki irodalmi könyvkiadó nem működött, a mindmáig "nagymúltú"-nak tisztelt ki­ adók mind a fővárosban székeltek, s a folyóiratokhoz hasonlóan nyitásra képtelenek voltak, ideológiailag esetleg megengedtek maguknak egy-egy kurta félrelépést, még nyugati "emig­ ráns" szerzőket is közöltek, de nem lépték át soha a politikai vagy az irodalmi berkekben kiala­ kított konzervatív tabuk határait. A múlt rendszer utolsó, elpuhuló évtizedében Nagy Pál több hazai irodalmi esten fellépett: Egerben, Szombathelyen, Salgótarjánban, Budapesten a Kos­ suth Klubban stb. Nem sokkal a rendszerváltás után előnyugdíjasként függetlenedett párizsi munkahelyétől, s amikor lehetővé vált, kiváltotta magyar útlevelét. Ettől kezdve egyre többet tartózkodik Magyarországon. 1991-ben kapja irodalmi és irodalomszervezői munkájáért az egyetlen hazai elismerést: a Nógrád Megye Közgyűlése által adományozott M adách-díjat. 1980-tól Nagy Pál egy irodalmilag új terület becserkészésére vállalkozik: a videó szövegközpontú használatára. Ez az elhatározás, minden valószínűség szerint, egy üzenetközvetítés­ sel és egy műfaji előrelépéssel magyarázható okra vezethető vissza. A műfaji előrelépést az. irodalomban a statikus alakzat, a tartóra rögzített íráskép megmozgatása, dinamikussá tétele jelenti. A dinamikus szöveg egyszerre kép és egyszerre írás, a két fogalmat már nem lehet egy­ mástól elválasztani, s az így kialakuló önálló jelrendszert nevezi Nagy Pál képnyelvnek, konk­ rét megjelenési formáját pedig képszövegnek. Az üzenetközvetítésben az előrelépést a kor technikájához való igazodás jelenti, az, hogy a műalkotás, azaz az irodalmi alkotás szinkron­ ban legyen a kor legfejlettebb, leghatásosabb technikájával. A leghatásosabb kultúrát sugárzó technikai eszköz évszázadunk utolsó negyedében a televízió. A televízió a képmagnó segítsé­ gével fölvett irodalmi anyag, azaz az elektronikus írás megjelentetésére ad lehetőséget, az anyagtalan szövegnek bizonyos időre életteret biztosít, s mindezt úgy, hogy az olvasó vagy né­ ző hagyományos, szöveghez kötődő viszonyát alapjaiban változtatja meg. Első műve a Securitexte 1980-as dátumot visel. 1984-ben videófilmet készít Le Trou Noir címmel egy párizsi irodalmi kávéházban bemutatott performanszokról. Műveit 1985-től nevezi képszövegeknek, elsőként Métro-police című munkáját, melynek tárgyi előzménye a hasonló címet viselő ólombetűkből készített munkája volt. Ezt követik a Szemrebbenés nélkül, az Amaryllis, a *A díj adományozását a Palócföld Szerkesztősége kezdeményezte. Pál József főszerkesztő fűzött szóbeli kiegészítést az írásbeli előterjesztéshez a közgyűlés döntéshozó ülésén. ( - a szerk.) 307 �palócföld 94/4 Molnár Katalinnal, Bruno Montels-lel. Sandra Sarazzin-nel közösen készített Tapis roulant, a Phoné (1988), Egy m agánhangzó anatóm iája (1989), Intimex (1989), Szködök (1991) és a Secret (1992) címűek. 1987-ben Albert Pál, Dávid András, Major Kamill, Matolcsy Esz­ ter, Molnár Katalin és Somlósi Lajos társaságában megalapítja az első magyar irodalmi és művészeti videó-folyóiratot, a p’ART-ot. A folyóirat képszövegeket, interjúból- és val fölépí­ tett arcképeket (pl. Ligeti Györgyét) és rövid művészeti riportokat közöl. A p’ART 1990-ben megjelent 6-7. számát teljes egészében a Magyar Műhelynek szentelte. A különszám kazet­ táján a Műhely-találkozókról készült filmek és a Magyar Műhely fényképekből és doku­ mentumokból összerakott története látható, mely Nagy Pál és Dávid András munkája. 1984-ben jelenik meg a Journal in-time 1974-1984 című albuma. A nagy alakú, széles könyvben a nyelvi és főleg a műfaji határokat elmosva képverset, szöveget, vendégszöveget, fordítást, esszét közöl egymás után vagy egymásba fonva. A műfaji kaleidoszkópra a cím is okot adhatna (személyes, azaz intim napló), azonban nyilvánvaló, hogy mindez Nagy Pál el­ méleti alapállásából következik, abból, hogy a modern alkotó a kreatív gesztusokat egyenér­ tékűnek tekinti, abból, hogy a metafizikus gondolkodásban gyökerező műfaji megosztást nem fogadja el, azonban a műfajok bomlásából, egymásrahatásából kicsikarható eredményeket szívesen gyümölcsözteti. A könyvben a konkrét vers technikáját felhasználó műtől a tipográfiai sémán alapuló kép­ versig, a prózaverstől az esszéig számos műfajjal találkozik az olvasó. Van olyan opus, ame­ lyikben egyszerre akár kettővel is találkozunk, sőt, még műfordítással is, például a m aurice roche 1975 című munkájában, amelynek a bevezetőjét azzal a mondattal kezdi Nagy Pál, hogy "Az irodalom végre ledöntötte saját bálványát". Maurice Roche-t, az egyik legmoder­ nebb francia írót idézve mondja ki, hogy a pikturális (képi, tipográfiai) referenciák "általában az elbeszélés szerves részei, s szerepük éppen az, hogy a szöveg szövegszerű működését segít­ sék elő". A bevezetőt követő oldalakra az a műfaji megjelölés illene, hogy műfordítás, mivel a francia eredeti Maurice Roche szövege, azonban itt az tűnik egyedül helytállónak, hogy mindkettőjüké. A konkrét versek technikáját alkalmazza a bevezető oldalakon látható képversekben, ezek között is különösen meggyőző erővel az előző könyvének címét konkrét verssé formáló olda­ lon, ahol a negatív és a pozitív kép szembefordul egymással, felesel egymásnak, mintegy kife­ jezve a monológ lényegét. A Doberdóra rímelő zolderdó-ban a szöveges bevezetés után úgy­ szintén a konkrét-vers technikájára utal a két sematizált fal rajza alatt a földalattinak minő­ síthető járatokban cirkuláló két szó: a halál és az álom. Jellegzetesen konkrét vers a táj (hi­ ányzó figurával) sorozat, melyben az elmaszatolódott, óriásira kinagyított írógépbetűkre ruházódik át az "aranyeres táj" minden tulajdonsága, olyannyira, hogy a végén már a betűk sem láthatók, csak a papíron lévő fekete és fehér mezők, melyek magukra veszik a táj szerepét. A konkrét-vers technikája jellemző a betegnaplómból címet viselő fejezetre is, ahol szavak 308 �palócföld 94/4 erősítik a minden porcikájában kórházat idéző látványt: a lázgörbét, a sebész munkáját szim­ bolizáló ollót, melynek késén megnyilazott Szent Sebestyén látható, a csontok röntgen-képét, a beteg ágya végére kiakasztott, görbékkel kifejezett betegnaplót. A fekete oldalakon sorjázó elvágott szavak a csont-szövet vetületei, semmit nem mondanak, csak láttatnak, legfeljebb azt kenhetjük rájuk, hogy az önkívületet jelképezik. A fejezet címéből következtethetünk a sze­ mélyes élményből fakadó indítékra, a szerző gyerekkora óta elviselt, a többszöri operációval járó betegségre, de a mű messze a magánszféra fölé emelkedik, sokkal általánosabb az egyéni szintnél. A városok elidegenített tipográfiai sémákat állít az irodalom szolgálatába. Olyan töltést ad a szavaknak, amit korunk térképen közlekedő embere, emelkedettségről mit sem tudva, magáénak és ugyanakkor költőinek érez. Az utcák nemcsak a síkban visznek valahová, hanem szellemileg is, például a Boulevard Malesherbes a "ma leszámolunk az irodalommal"-ba tor­ kollik. A látvány sémájára és áthallására támaszkodik egy éjszaka az aacheni pályaudva­ ron című képvers, ahol az állomás síneit, a sínpárok keresztezését jelentő vastag fekete vona­ lak a szöveget megelőzve, első rápillantásra kiterítik mondanivalójukat. A könyv gerincét a labirintusok alkotják. Központi fejezete a kimondottan és látványosan labirintusoknak szentelt imago! (elaborintus) ciklus. Zsilka Tibor szerint itt a "kaotikus, öszszekuszálódott rend áll össze valamiféle egésszé". Ezeken az oldalakon is a szöveghez viszo­ nyított prae-konceptuális vizualitás, a már létező (kvázi-létező), létezésükkel tartalmat sugal­ ló szerkezetek terelik erővonalaik hálójába a szöveget. Amit a labirintusban fellelhető szavak jelentenek, azt még meg kell toldanunk azzal, amit a labirintusról, a labirintus ellen vagy mel­ lett mondanak a szövegkörnyezetüktől függetlenül. Az összekuszálódott rend a szellemileg le­ épített, a múlttá lebontott világ rendje, a szöveggel konfrontált vizualitás viszont a most fel­ épített, az új rend. A labirintus szimbólum is, egyszer "az anya testében töltött" idő, azaz a születés és halál ("az anyaföldben töltött idő") szimboluma, máskor meg a dadogó lété, megint máskor az alkotó fal melletti életet élő magányáé, vagy az élet neuraszténiás játékáé. A labi­ rintus-rajz a ciklus több darabjának a vázát alkotja, egyik-másik lapon viszont csak jel­ zésszerűen van jelen, mint például a Mallarmé tiszteletére készített műben. A ciklusban talá­ lunk egy-bejáratú, azaz lineáris szövegvezetésű és több-bejáratú labirintust. A labirintus "profán imago mundi", mondja Nagy Pál, ahol a "szó zsákutcában fut", ugyanakkor "a labirin­ tus nemcsak életveszélyes bolyongás - kellemes időtöltés színhelye is". Labirintusnak tekint­ hetjük a déli fekvésű házban (álom négy hangra) című lineáris szöveg-kompozícióit is, méghozzá számlabirintusnak, melyben a bejárható utakat a számok egymásutánja helyettesí­ ti, a négy hang tipográfiai megoldása (verzál, kurzív és két elütő típusú félkörvér-verzál) pedig a rétegek közötti átjárhatóságot. Első ránézésre a költői szövegben elhintett számok öszeviszsza, rendszertelenül követik egymást: 3,137,204 stb. de szövegelemeikkel kiemelhetők és sorbarakhatók: "- 0. a fog - 1. jö v őidőben - 2. hurokban született - 3. jö v őidőben"' stb. Ha 309 �palócföld 94/4 ugyanaz a szám többször szerepel, akkor másik sor is kirakható: - 0. a fog - 1. lám a hóhér szőlőt karóz - 2. hurokban született - 3. autodaphne mezereúm". Az is kisül, hogy 4-es szám nincs a szövegben, azaz a most felsorolt két út nem folytatható; ahhoz, hogy beljebb hatoljunk a labirintusba, más bejáratot kell keresnünk. A számoknak köszönhetően ebben a műben is megtöri Nagy Pál a linearitást, ebben is lehetővé teszi, hogy a szöveget gyakorlatilag bárhol el lehet kezdeni, s bárhol be lehet fejezni. Az elolvasott rósz is lehet teljesség. Itt is a mű metafi­ zikus origójával hadakozik. Alkotói tevékenysége mellett Nagy Pál tetemes időt fordít az elméleti munkára, ennek függvénye talán, de mindenképpen ezzel is összefüggésbe hozható pedagógiai tevékenysége. Először 1985 októberétől 1986 márciusáig a párizsi College International de Philosophie-ban Látómezők - Az irodalom mint audio-vizuális kommunikáció (Champs visuels - La littérature en tant que communication audio-visuelle) címmel vezetett szemináriumot, melyen főleg a nyolcvanas évek közepén honos új irodalmi műfajok: vizuális performansz, hangvers és a szeminárium középpontját képező videó-szöveg stb, megismertetésével és elemzésével foglalkozott úgy, hogy az elméleti oktatást összekötötte a gyakorlattal, azaz felkérte a művek szerzőit, hogy darabjaikat eredetiben mutassák be a szeminárium hallgatóinak. 1994-ben pe­ dig Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Kara Magyar Irodalomtörténeti Intézete fel­ kérésére február elejétől május végéig speciális kollégiumot tartott, A posztmodern eklekti­ kától az elektrovizuális képszövegig címmel. Ezen a szemináriumon a képszöveggel kap­ csolatos elméleti alapozás és a gyakorlati bemutatók mellett a posztmodern irányzathoz pozi­ tívan vagy negatívan viszonyuló legfontosabb gondolkodókkal foglalkozott és az irányzat filo­ zófiai és irodalmi vetületét tárgyalta, különös tekintettel a jelenlegi helyzetben minden oldal­ ról támadott avantgardra. A tanév utolsó negyedében a pécsi Janus Pannonius Tudo­ mányegyetemen is tartott a fenti témáról hat előadást. 1993-ban jelent meg "Postmodern" háromszögelési pontok: Lyotard, Habermas, Derrida című tanulmánykötete. Könyvében a jelenleg egyik legdivatosabb, széltébenhosszában használt és valójában soha tisztán nem értelmezett fogalomról, a posztmodern­ ről mondja el az általa fontosnak vélt tudnivalókat. Eszmefuttatásának legfontosabb té­ nyezője, hogy mindig, mindent az avantgard író szemével néz, az avantgard író szemszö­ géből tárgyal, s hogy mindig levonja az irodalomra vonatkozó tanulságokat is. Témáját a könyv címében említett három filozófus posztmodernről írt szövegeinek értelmezéséből bontja ki. Jean-Francois Lyotard-ral kezdi, aki 1979-ben kiadott "La condition postmoderne" című munkájával meghirdette a posztindusztriális kor bekövetkeztét, s aki az 1985-ös párizsi I mmatériaux kiállítás idején már vállalja a "posztmodernséget", azonban Lyotard egyik 1986-os cikkéből vett idézettel rámutat arra is, hogy a posztmodernnek Lyotard szerint sincs "semmi köze azokhoz az irodalmi mozgalmakhoz, amelyek az elbe­ szélés hagyományos formáihoz térnek vissza." Jürgen Habermas a marxista multú szocio310 �palócföld 94/4 lógus és politikai gondolkodó a posztmodernizmus első kritikusa. Habermas meggyőződése, hogy "a mai modernitás legbiztatóbb eredményeit a kultúra, s ezen belül a tudomány és a filozófia területén produkálta. Az esztétikai modernitás radikális kísérletei is a kultúra radikalizálódását segítették." Jacques Derrida, a dekonstruktív filozófia megalapozója, akit, főleg amerikai kritikusai, posztmodernnek minősítenek, a posztmodernizmust és a körülötte folyó pszeudó-vitát divatjelenségnek tartja. Derrida központi problémája a de­ konstrukció, mely a metafizikai gondolkodás végére utal, de a gondolkodás ettől még 'nem szűnik meg, ellenkezőleg: újra kezdődik." Derrida, írja Nagy Pál, "a mutáció filozó­ fusa, a poszt-indusztriális kor (...) legjelentősebb gondolkodója." A könyv utolsó fejezete­ iben a művészet jelenlegi helyzete: destrukciója, dekonstrukciója foglalkoztatja a szerzőt. Véleménye szerint "korunk autonóm művészete számára létfontosságú, hogy dekonstruk­ ciója: változása, átalakulása, adaptálódása a 21. századi új felvilágosodás szellemében, az újítás, a kísérletezés, ugyanakkor a fokozatosság és a folyamatosság jegyében menjen végbe." A kötetet egy Jacques Derridával az 1992-es budapesti látogatása alkalmából folytatott beszélgetés zárja. Ennek a könyvnek a szerkezete is elüt a hagyományos könyv­ sémától azzal, hogy a könyv oldalain három vízszintes mező fut végig: a legfelső, mely az oldal felénél valamivel többet foglal el, a főszöveg mezeje; az alul-felül léniával keretezett középső sáv a szöveges vagy képi idézeteké, megjegyzéseké, melyeknek betűi kisebbek a fenti betűknél; a legalsó sáv pedig a jegyzetek sávja. 36 éve futnak nagyjából párhuzamosan sínjeink. Az eddig elmondottak mellett sok minden másról is szólni kéne, többek között az elmúlt két évtizedben velünk együtt futó harmadik sínről, a bécsiről, mulatozásról, piálásról, utazásról (például arról, amikor 1962-ben osztrák felségterületű vonaton átcsusszantunk a soproni csücskön), barátnők­ ről, haragokról, a szépemlékű Chervey-i napokról (Cselényi Lacival, Emilienne-nel, Zsu­ zsával és M arie-Louise-zal), az élők sorából elköltözött barátokról (Németh Sanyiról, Pátkai Ervinről, Erdély Mikiről, Bakucz Jóskáról), meg azokról, akik cserben hagytak ben­ nünket, a múlt rendszer hatalmasaival folytatott csetepatékról, a "szedés-javítás-tördelés" soha nem szűnő diktatúrájáról, a lap körüli örökös pénzügyi gondokról, a hazai fogad­ tatásról, a körülöttünk feltűnő új emberekről, a fiatalokról. Sok mindenről kellene, de nem most; mindennek eljön az ideje. Eljön a betakarításé, eljön az összegzésé, az elszámo­ lásé, és eljön az ünneplésé. Azaz ez utóbbi máris eljött: a 60 éves Nagy Pálnak boldog szü­ letésnapot kívánok! Párizs, 1994 június-július. 311 �palócföld 94/4 Albert Pál Kis Fekete Könyvecske Hol kellene kezdenie, elmélkedését mibe beleágyaznia, mily fölkínált távlatokat figyelem­ be vennie a recenzornak: az idestova negyedszázada egy városban, Párizsban élő nemzedéki társnak, olykor persze kétkedő, barátian értő, s hümmögő vagy gyengéden maliciózus tanú­ nak, ha a Magyar Műhely szerkesztőjének és motorjának, Nagy Pálnak Korszerűség/kortárs irodalom című, Munkanapló (1970-78) alcímű új kötetéről, nyilván durva műfaji egyszerűsítéssel: tanulmány- s manifesztum-gyűjteményéről szigorú méltányossággal és a szerző s az olvasó között is haszonnal közvetítve óhajtana szólni? Messziről indulva idézhetnők a távoli-távoli kezdeteket, az avantgárdista választás és buzgólkodás előtti éveket, midőn a tanítóképzőt elhagyó 56-os diák, hazafias hevületű és konok jelemű ifjú a kivetettségben is Németh Lászlót tekintette példaképének, szorgos önképzésében szellemi vezetőjének, első szépírói próbálkozásaiban pedig a népies hangvételű naturalizmushoz igyekezett alkalmaz­ kodni; s dehogy kajánul, ma már inkább elégikus ellágyulással, s főként: a húsz esztendő során megtett út jelzésére. Emlékeztetnünk kellene azután ennek az útnak állomásaira: a Magyar Műhely című folyóirat tizenhét esztendejére meg az egy ideje még szórványosabban megje­ lenő s a helyi szerkesztőtárs, Papp Tibor mellé egyenrangú vagy tanítványi franciákat is be­ vonó d’atelier című francia kiadványra, s persze Nagy Pálnak a hagyományos irálytól egyre inkább a texte-irodalom, majd egy sajátos tipográfiai-vizuális kísérletezés felé elrugaszkodó alkotói törekvéseire, három kötettel demonstrált eredményeire. Tűnődhetnénk közben azon is, mi talán járulékos: a táborra is vágyó dacos aktivista szerepen, a kérlelhetetlen ambición meg váltságdíjain, a félreérthető (s hol itt, hol ott a lényegi jószándékot, az önnön ügyet meg­ haladó ügyre is tekintő buzgóságot, áldozat-vállalást méltatlanul rossz hírbe hozó) "iroda­ lompolitikai" tevékenységen, elvégre mindez, ilyen vagy amolyan megkötésével, kényszerű 312 �palócföld 94/4 választásával, önigazoló berzenkedéseivel, a megmaradó kötetlenség hívogató ígéretével, a béklyókat rázó türelmetlenséggel, mozgalminak tudott előrefutással és terrorizmussal meg a helyszínen éberen elsajátítható s a másik: a honi közegben még merészebbnek, még eredetibb­ nek tetsző "modernitás' rítusaival és játékszabályaival árnyalta vagy váratlanul határozott irányba terelte az írás gyakorlatát s a gyakorlatot olykor előhívó, máskor pedig kísérő, igazoló és értelmező esztétikai, bölcseleti, nyelvfilozófiai elmélkedést; s elgondolkozhatnánk végül hosszú várakozásunk talányos jutalmán: a Nagy Pál tollán összefüggően és magyarul először megfogalmazott "ars poeticá"-n, alkotói programon: egy új műfaj, új írásmód, művészi köz­ lésmód, tágítva még a célok perspektíváját: az "Új Irodalom" utópiáján is. Méltó recenziónak ilyenféle távlata és kerete lehetne; kár, hogy betöltésére nyilvánvalóan elégtelen, műveltségét, bölcseleti hajlandóságát, a különböző szakmák technicista ismereteit tekintve a - Nagy Pál szavával - "kritikát író kritikus": a modernitás harcosságának értéke­ léséhez gyarló az érzelmes emlékező, az újdonságot a folytonosságban gyakorta csak "újrafölfedezésként" köszöntő irodalomtörténész, a más utópiákat (is) tápláló szoba-irodalompolitikus, a más anyagon más elveket és módszereket is próbára tevő szöveg-értelmező, a kizárólagosság aszkézisére nehezen kapható, élvetegen gyűjtögető olvasó. Ennyit előre bocsájtva vállaljuk persze a közhöz szóló házifeladatíróra háramló feladatot: hogy, akár reduk­ ciók és formális megszelídítés árán, de jóhiszeműen s nem is csekély megbecsüléssel közvetít­ sünk az elvonatkoztatás, a divatos finomkodás és a kísérletező türelmetlenség régióiban szál­ lást verő szerző meg a hozzánk hasonlóan tanulékony közönség között; eljárásunk mentsége­ ként csak a makacs elvre hivatkozva, hogy bármely szövegről, ha nem csal, a heterogén szöveg a megvilágosítóbb, némi bátorítást találva rá a szerző utasításában is, tüstént az első lap aljá­ ról: "(tetszés szerint rakja össze!) (tetszés szerint!)" * * * Nem feledjük a leckét, egy szellemi emlőn nőttünk föl elvégre, hogy a közlendő s a közlés formája nem elválasztandó, hogy mily hígításra, ellentétek látszat-fölöldására késztet a "diszkurzív" szelidítés, s azt se persze, hogy a "könyv" hagyományos jellegének kétségbe vonása, új olvasásra késztető új "külsőségek" kihívó fölmutatása mily erővel képes az emígy csak még eredetibbnek, meghökkentőbbnek tetsző új gondolatra irányítani a figyelmet: az egyszerű ol­ vasóra tekintve hántanánk le most mégis Nagy Pál Kis Fekete Könyvecskéjének "külsőségeit", hogy magunkra vállalva a didaxist, hamarabb, biztosabban jussunk el véle a mélységesen ko­ molyan vett s kívülről nézve is komolyan veendő maghoz, a játékos vagy önillusztráló formá­ ban is nyomatékos, megfontolandó közléshez. Nagy Pál könyvének címe például nem ott található, hol megszoktuk: sem a fekete védő­ 313 �palócföld 94/4 papíron, sem a címlapon: részlegesen, de negyvenötször ismételve az 52./53. oldalon, egészé­ ben az 59.-en; s a kolofon sem a mű végén, hanem - térképpel kiegészítve - a 87. lapon, ha jól számolunk persze, mert a lapszám sincsen mindig föltüntetve, és ha mégis, hol egyik, hol má­ sik sarokban, hol számmal jelölve, hol betűvel kiírva. A "modernitás" ismérve (avagy modo­ rossága) a fura központozás: pont után kisbetű következik, s azzal íródnak a tulajdonnevek vagy a meglepően szapora német idézetek főnevei. Megfejtésre vár olykor némely szó-torlasztás, tömörítés, elgondolkoztató, ál-etimológiai szó-elválasztás; más jelek, egyéni "írásjelek" (nyilak, emblémák, aláhúzó vagy szünetet, logikai ugrást jelző vonalak) logikája náluk nem is megbízhatatlanabb. Lényeg vagy dekórum, "hommage" vagy betájolás? - nyilván ez is, az is az értekező szöveget meg-megszakító számos "vendégszöveg" (Ezra Poundtól vagy Maurice Roche-tól, Kassáktól, Dérytől vagy Szentkuthytól, Erdély Miklóstól vagy Szentjóby Tamástól), esetleg ön-idézet, hangulatilag beilleszkedő napló-részlet, borotvapengés kivágás: ablak a la­ pon egy tavaszi, lírizáló futamban; hozzájuk képest az "illusztrációk" (Misztótfalusi Kis Mik­ lós nyomtatványa, Ferdinand Kriwet vizuális embléma-verse, Kocsis Imre hieroglifa-sora, két tükör Kassák Má-jából, egy kabalisztikus kéz, egy Hórus-szem stb.) jobbára úgy funkci­ onálnak, mint bármely más, szabályos könyvben. Lehántható, pedagógus céllal, könnyítésre ez a "külsőség", még ha tiltakozik is közben já ­ tékosságunk; s nem is lehántandó, mert még ennyire sem külsőség, hanem lényegi hivatkozás, érv, s emígy inkább a pontos betájolást segíteni külön fölmutatandó a céltudatosan önművelő szerző alig évtized alatt fölhalmozott, a kor és az újítás kívánalmaihoz igazított irdatlan mű­ veltség-anyaga. Mert Nagy Pál a hetvenes években pokolian sokat olvasott: magyarul, franciá­ ul, Joyce-ot (a Finnegans W ake-t például) s másokat angolul, nyilván németül is (hiszen ere­ detiben idézi a bölcselőket), s a szövegében elszórt szómorzsákból hinnők, még a görögbe s la­ tinba is belekóstolt. Fárasztó a lista, de jobb értésére a következőknek érdemes összeállítani szerzőnk kézi-könyvtáráról! Filozófus akad rajta számos: Platón és Hegel, Bergson, William James, Dunon és Eucken, a Materializmus és Empiriokriticizmus Leninje, Husserl, Nicolai Hartmann és Carnap, Lukács György és Hanák Tibor, Heidegger s nagy súllyal Wittgenstein, Michel Foucault az újabb francia iskolából meg a megannyi parafrázisba átemelt, de magya­ rul is jócskán talányos Jacques Derrida, színfoltnak pedig Pico della Mirandola, Paracelsus és Johannes Reuchlin. Egy másik kutyanyelven nyelvészeket, szemiotikusokat, az információel­ mélet tudósait meg néhány művészetbölcselőt, kritikust, sorolhatnánk: De Saussure-t, Hjelmsevet, Sapirt, Peirce-t, Jakobsont és Chomsky-t, Damourette-et és Benvenisté-t, Lotz Jánost, Péterfalvyt és Kassai Györgyöt; Sklovszkijt, Lotmant, Greimas-t; Umberto Ecot, Julia Kristevát, Christian Metz-et és Roland Barthes-ot; Max Bensét és Abraham Moles-t, Szabolcsi Miklóst és Miklós Pált. Néhány lélekbúvárt azután, Freudot, Lacant, Szászt; tipográfia-törté­ neteket, akadémiai kiadványokat, értelmező szótárakat. Írókat, költőket persze szintén, szen314 �palócföld 94/4 teket és aprószenteket, a szürrealistáktól örökölt protokoll-táblázaton elosztva őket; hevülékenyebb preferenciával Artaud-t, Bretont, Dantét, Faulknert, Góngorát, Hölderlint, Joyce-ot, Kassákot, Lautréamont-t, Mallarmét, Proustot, Ezra Poundot, Raymond Rousselt, Sade már­ kit, Szentkuthyt, Weörest; másodsorban: Apollinaire-t, Baudelaire-t, Cervantes-t, Céline-t, Flaubert-t, Hlebnyikovot, József Attilát, Majakovszkijt, Nervalt, Queneau-t, Rabelais-t, Rimbaud-t, Sterne-t, Villont és másokat; Beckettet, Robbe-Grillet-t, Sollers-t, az "új regény­ nek" meg a "telqueliánus" "új-új-regénynek" mívelőit; egy képversről szóló futamban tíz-húsz hivatkozást, tucatnyit-kéttucatnyit a térköltészet és a konkrét-költészet panorámájában. Együttvéve legalább másfélszáz nevet, az ismétlésekkel oldalanként kettőt-hármat. Sapienti sat, komoly intonációval: kinek hasonló a kézikönyvtára (s tudunk ezért ilyenről nemcsak Pá­ rizsban), útjelzője is van már Nagy Pál szellemi tartományában; ismertetésünk következőpasz szusán gyorsabban söpörhet végig tekintete. * * * Vágjunk viszont egyszerű csapást annak, aki csak hiányosan, felületesen ismerné Nagy Pál auktorait; s véle ne találgassuk azt sem, az eklektikus egybeolvasztásban, "interdiszciplináris" átkapcsolásokban mi idézőjeles vagy rejtett idézet, mi összefoglalás vagy átírás, rezümé vagy parafrázis; "munkanapló", mondja megnyerő szerénységgel, a napi jegyzetelést, cédulázást erénnyé nemesítve az alcím; s ami ebben a naplóban az irodalomra vonatkozik, nem csupán ömlesztett aforizma: hitele is van, személyes; az írás gyakorlata s a kétkezi, nyomdászi munka igazi fedezete. S még elismerőbben: anyaga lehet napi olvasmányok "hordaléka" ennek a "munkanaplónak; lapjait azért még a tipográfus játékosság, modern különcködés is úgy ren­ dezi, hogy nem is megvetendő didaxissal disszertációk, kiselőadások állnak össze belőlük; né­ melyik "fejezetet" valóban olvashattuk is cikként, hallhattuk előadásként. Évekkel ezelőtt egy hollandiai kerekasztal-találkozón például a Szó, szöveg, szövet című, emitt kötetet nyitó írást. Nagy Pál a dán nyelvész, Hjelmslev sugallata s méginkább napjaink becsült francia filozófusa, Jacques Derrida 1966-os, Párizsban nagy port fölvert dolgozata (De la Grammatologie) nyomán fejtegeti, hogy nem idealistán, plátonistán, metafizikusan, a szuflát, a "spiritus"-t, az ideát, a hangot elsőbbségben részesítve holmi "szubsztanciaként", hanem formaként kell fölfogni a nyelvet; a jel, a "nyom", az írás egyidejű, avagy - termékeny paradoxonnal - akár korábbi, mint a szó hanganyaga, s emígy a "beszélt nyelvrendszerrel" leg­ alábbis egyidejű az "írott nyelvrendszer"; kicsit sejtelmes és finomkodó "materializmussal": más, netán elsődlegesebb, mert agykéregbe, viaszra, papiruszra "bevéshető" az "írott nyelv". A másik kiinduló tézis, hogy az ideákat mintegy "leképző" beszélt nyelvben (s persze a hasonló alapvetésű irodalomban) az írás aktusát megelőző, az írásban csak szolgailag tükrözött "mon315 �palócföld 94/4 danivaló" hatalmasodott el, holott "az irodalom elsősorban a kifejezés művészete, formát pró­ bál adni folytonosan alakuló, változó érzéseinknek, mikro-rétegeinek gazdagságát feltáró gondolkozásunknak"; gyorsan általánosítva: "az irodalom önálló jelrendszer", sajátos "szerve­ ző elveivel", kísérleti javaslataival és játékaival, az olvasó közreműködésére is váró megterve­ zett "többértelműséggel". A nevéhez méltó irodalom nem lehet más, mint "kísérletező iroda­ lom", a jelentés fölfüggesztésének mindig új kalandja: a történelmi előzmények és hasonlósá­ gok ellenére is mindig lényegileg új avantgarde-irodalom. Tudóskodva és kissé kusza indulattal a divatos nagy ellenséggel, a Metafizikával viasko­ dik a következő dolgozat. Mellőzzük most belőle, mi megismétlése a bécsi iskola és Focault vagy Derrida téziseinek, csupán az irodalomnak szóló normatív tiltásokat említsük: hogy az új irodalom ne legyen többé a "metafizikai gondolkodás egyik jellegzetes terméke", afféle "vul­ gáris teológia vagy ontológia"; az író szabaduljon meg a "logosz", a "télosz" és az "eidosz" nyű­ gétől, az "antropocentrizmus" és "antropomorfia", sőt az én, a személynek, nem pedig név­ másnak, funkciónak feltűntetett alany idealista illúziójától. S ha így van, így lesz, akkor: "az irodalom 'igazságának', 'valóságának' semmi köze a bizonyítás, ellenőrzés, igazolás, mérték­ hitelesítés egzakt világához; ezt az igazságot nem lehet valamihez viszonyítva bizonyítani, ellenőrizni: az írás gesztusa, a szöveg kiépülése és felbomlása, az egymáshoz hasonló vagy egy­ mással ellentétes elemek összekapcsolása, szétválasztása - az írói munka". Nem közvetlenül a metafizikával, hanem egy nyelvészeti és esztétikai vélekedéssel hada­ kozik az Önálló jelrendszer című eszmefuttatás, amely szerint helytelen élesen megkülön­ böztetni "informatív" illetve "költői funkciójú" nyelvet; az un. "költői funkciókba állítás" elég­ telen az irodalom magyarázatára, hiszen az irodalomnak külön "kódja" van, s léte "elgondol­ ható a nyelven (azaz: költői vagy nem költői nyelven), a ma rendelkezésünkre álló nyelvi nyersanyagon kívül is". Nyomdász-írókról lévén szó, a tipográfia kínálta kísérletező lehetőségeket is figyelembe véve hasonló gondolatokat fejteget az "idiomorfikus irodalomról" A modern szöveg jelen­ téstartalma című fejezet: "a tipográfia nem csupán a reprodukálás technikája, hanem az írói munka szerves része; a rendező elvek a sokfelől származó, heterogén elemeket végtelen (nyílt) jelhalmazzá - szöveggé - szervezik; mivel a modern író számára a szónak nincs jelentése, csak szóhasználat van, nincs a priori jelentés, az egyes szövegek jelentés-hálóját, értelmi rétegeit maga a halmaz, a szöveg hozza létre; ilyen értelemben szokták mondani, hogy a szöveg önma­ gát teremti". Itt történik hivatkozás Szentkuthy Miklós eszményére, a "szétszórás klassziciz­ musára", Derrida szöveget mintegy robbantó, szétfrcccsentő "disszemináció"-elképzelésére, a néven ezúttal nem nevezett Bahtyin és Kristeva "karnevál"- és "kaleidoszkóp"-metafórájára, szöveg-utópiájára; s itt, újabb, Magyar Műhelyes elvet, gyakorlatot, napiparancsot igazolan­ dó: a "közös írói munka" végülis termékeny problémáira. 316 �palócföld 94/4 Történeti áttekintéssel kezdődik a Felület/dimenziók; percepció/kommunikáció című rész: a könyv különféle megjelenési formáiról (selyemtekercs, pergament stb.) és észlelési rendszerünkről. Változó volt ez a viszonylat, új változatot kínál ma is, az újabb technikákkal új, eleddig kellőképpen nem kihasznált lehetőségeit az irodalomnak. Elképzelhető például olyan mű (s Nagy Pálék köre egy ideje ilyeneket is produkál), mely, bár fölhasználja a nyelvet, de nem hagyományos szöveg, s föl a vizuális ábrázolást (jeleket, emblémákat stb.), de nem képzőművészet, hanem, úgymond, külön kóddal rendelkező "scripto-vizuális egység", mely­ nek érzékelése, felfogása, "fogyasztása" kettős lépésben, a "kettős percepció" elvével s gyakor­ latával történik: előbb térbeli formaként, Gestaltként, majd időbeli (ám nem feltétlenül line­ áris és célirányos menetű) olvasattal. Nyomdai (és részint kiadói, terjesztői) tapasztalatokat általánosít a következő elmélkedés: A jelhalmaz anyagi hordozói; könyv; sokszorosítás/terjesztés; dicsérete a nyomdász­ írónak, ki maga "realizálja szövegét"; épeszű, talpraesett bírálata néhány korábbi vagy kortár­ si rokon-törekvésnek: dadának, koncept-art-nak, redundás és illusztráló kaligramma-költészetnek. Hasonló ismertető és bíráló szellemben szól azután Nagy Pál a Tér-költészetről és a konkrét költészetről. Végezetül a Nyelvi minta? Nyelvi nyersanyag! című záró-dolgo­ zatában igyekszik részint téziseit összefoglalni (a nyelvi és nem nyelvi elemek összeegyezte­ téséről, a nyelvet, a nyelvi mintát meghaladó irodalomról stb), részint pedig néhány utópisz­ tikus sejtést lebegtetni az irodalmi többértelműségben és szerény bizonytalanságban egyre szaggatottabb utolsó tiszta szöveg-töredékben... * * * Ismertetést ígértünk, nem bírálatot; nehezen is menne. Hiszen Nagy Pál elveiből, nézete­ iből számosat mi is vallanánk, nem csekélyebb indulattal elutasításait: a didaktikus, a mora­ lizáló, az okoskodó, a "lokál-szentimentális", a naturalista hitelűnek mondott stb. irodalom megvetését, zsigeres gyűlöletét; érdeklődő rokonszenvvel figyeljük kísérletező gyakorlatát s még a gyakorlatot alátámasztó egynémely teóriát is; legfeljebb több kétellyel és humorral szemlélnők önmagunkat is, ha olykor-olykor, kamaszosból görcsösbe, majd szenilisbe váltó fontoskodással mi is cifrázzuk a franciás modernizmus kánonját, elegáns, de más közegben, nyelvben lelepleződő közhelyeit, elmés paradoxonjait, gondolatébresztő szofizmáit; ráadásul, mardosó bűntudattal bevallottuk már bepótolhatatlan járatlanságunkat a bölcseletben, nyel­ vészetben, szemiológiában: oly tudományokban, melyek kisujjában vannak a Munkanapló írásról is egyidejűleg gondolkodó polihisztor szerzőjének. De még hivatottan sem volna ked­ vünk rágalmazni: hogy talán darabos vagy kurta emitt a gondolatmenet, hiányzik másutt egy érvelés a láncszemből; hogy van-é mindig kikezdhetetlen tézis a citátumban, a tekintélyérv 317 �palócföld 94/4 mögött, s alkalmasint nem eklektikus-é a több helyről gyűjtött tézisek barkácsoló összeillesz­ tése? Ezért volna szintúgy felesleges holmi hiányokat emlegetni, hiszen mi mindent kellett volna még belezsúfolni ebbe a karcsú kis kötetbe, mely azért, okkal, nem "kiskáté", mindent tudó könyvecske. Jelzés, fölhívás legyen inkább csak emlegetése annak, hogy mire várnánk még választ Nagy Páltól: hogy retorikai és poétikai megközelítésben nevezné meg retorikáját és poétikáját; hogy elárulná: van-é, s akkor milyen értékelmélete; mit kezd, ha nem is a mar­ xizmussal, de a történelemmel s a korral, a külhoni kisebbségben mégiscsak elszigetelt alko­ tóként olvasójával, a kommunikációban a címzettel, a mű, a "produktum" funkciójával, hatá­ sával, a befogadó, értelmező, olvasatban "újra-realizáló közeggel; s néhány jelzésen, Freudra, Ferenczire, Lacanra való gyors hivatkozáson túl nem érzi-e igényét szembesíteni alkotói módszerüket a pszichoanalizis sugallatával: tűnődni, hogy mi nékik a papír s rajta a jel, a "nyom", a "bevésés"; mily valódi tárgy a szó, mily játékos és libidinális, regresszív vagy utó­ pikus öröm a jelölő és a jelölt kodifikált egységének széttörése, ajándékként, büszke fölmu­ tatásra: barkácsoló új összerakása? Így, félénken, csupán egy nagy dilemmára s ellentmondásra céloznánk. Nagy Pált olvasva ugyanis úgy érezzük, hogy legfőbb ellensége a kategóriákban való gondolkodás meg a rögesz­ més mumussá növesztett metafizika; pontosabb definiciósorozattal is ezúttal, de azért szino­ nimájaként sok mindennek, nem kedveltnek: romantikának és realizmusnak, idealizmusnak és pragmatizmusnak, hagyománynak és az övékétől eltérő újításnak, finomkodásnak és érzelmességnek, zűrzavarnak és arisztotelészi logikának. Érdektelen s méltánytalan volna persze szövegéből kihalászni néhány fordulatot ("eredeti tehetség"; az irodalom mint "expresszivi­ tás"; "kifejezés"), melyet helyi mesterei, a párizsi metafizika-gyomlálók bizony fejét fölütő gaznak látnának. De mert a Metafizikával vívott harc az itteni legjobb bajnokok szerint is hosszú-hosszú harc, s egyenlőre csak bévülről, magának a metafizikának fegyvereivel lehet vívni (kb. így Jacques Derrida): tűnődhetünk, meghaladta-é a metafizikát Nagy Pál, avagy, né­ ha, nem nyakig csúszik bele vissza; hogy nincs-e ilyetén veszélye a jelölő (a signiflant) abszo­ lutizálásának, s a nyelv belső mimezisébe vetett vak bizalomnak; vagy hogy nem lesz-é nála az író épp úgy, még inkább, demiurgosz, mint a legromantikusabb felfogásban: a kegyelem vé­ letlenéből és az egyedül igaz alkotói gesztussal a semmiből, soha nem látottat, nyelven is túlit teremtő? Kiseprűztük az ajtón, jön vissza csőstül az ablakon feladat, küldetés, erkölcsi tartás, apolitikusan politikához súrlódó mozgalmi célzatosság, tanítványt sóváran toborzó s végülis az olvasót legalább igencsak didaxissal tanító szándék. S hiába gúnyolódik a "prófécia fekális terhén" a Munkanapló pedagógusa és manifesztum-fogalmazója; elutasításai, makacs s talán beszűkítő választásai, az úti rendjükbe vetett hívő bizalom (vagyis nemcsak szektássága, de ereje is minden mozgalomnak, konok újító igénynek, még nyájasabban: öntörvényű tehetség­ nek) prófécia is: Irodalom csak egy lesz, az övék; írásképpel nem mi tréfálkozunk, mert kis­ 318 �palócföld 94/4 betűs tipográfiájában ezt az egyet, kizárólagosan és szent áhítattal, nagybetűvel gondolja a szerző. Ily határozott állításra, egyetemes igényre nem is sértés nem a recenzornak: benne is az olvasónak bátortalan kételye: nem túl merész-e az egész Irodalom nevében fogadni s egy speciális irodalom valósabb esélyeiben bízni, de lemondva közben mindarról, mi századokon át legalábbis járuléka, játékosan kijátszott, minthaként integrált fedezete volt az iroda­ lomnak; lemondani egyszerre "logoszról", "téloszról" és "eidoszról", le a "jelentésről", s emígy: a "mimézissel", a "referenciával" való incselkedésről, a történésről, ál-történésről, illúzió-já­ tékokról, fikcióvá növő fantazmákról is; s elég-e helyükre az, miből az új szöveg, jószerivel csak kurta texte, emblémába fogott fröccsentés, körülmetélt, kimetélt palimpszeszt épül: a szószedet, a pontosan soha meg nem nevezett "kód" és néhány nem kevésbé homályos vagy tú­ lontúl egyszerű "szervező elv": néha csak metaforikusan máshonnan kölcsönzött fogás? Ezt azonban mégse most feszegessük: az ócskán hagyományos műfaji elválasztással: a Nagy-Papp-Bujdosó-trojka egyikének szépirodalmi terméke ürügyén, máskor. Dicsérjük in­ kább Nagy Pált, ő jobban tudná, mily mértékben tettük eddig is: komolyságáért, józanságáért és alkati materializmusáért, téríthetetlen következetességéért. Őszintén szeretnők, ha Mun­ kanaplójának számos olvasója lenne; magyar író szakmájáról ritkán ír ily tudós merészsséggel. Olvasója: idősebbje, nyelveken tudója fogja érteni hivatkozásait; fiatalabbja pedig, élvez­ ve is a játszadozó hermetizmust, ebben-abban, sokban saját világ- s irodalomszemléletére is­ merhet: övék legyen jelesül ez a Kis Fekete Könyvecske, vademecum bizonyos avantgarde meredek kaptatóján. 319 �palócföld 94/4 Egy avantgárd irodalomtörténet iránt való jámbor szándék Nagy Pál születésnapja alkalmából A magyar irodalom téridejében egyre nyilvánvalóbb, hogy a 60-as és 70-es évekbeli párizsi Magyar Műhely szerepe és fontossága csak az egykori Kassák-lapok, sőt a legendás Nyugat szerepével és fontosságával mérhető. S ha ez igaz, akkor ebben a szerep- és fontosságrendben a most 60 éves Nagy Pál számára több mint elismerő összehasonlítások, párhuzamok kínál­ koznak. De ismerve az ünnepelt szerénységét, hadd ne emlegessük vele kapcsolatban a Nyugat és a Ma nagy neveit. Egy dolog viszont a konkrét párhuzamok nélkül is nyilvánvaló: Nagy Pál imponáló elméleti tudása, szerkesztői ízlése és igényessége, s nem utolsósorban saját műalkotásai, provokáló és ihlető fonikus és vizuális kompozíciói kezdettől fogva meghatározó és máig fontos koordiná­ tái a Magyar Műhelynek, a magyar avantgárd és neoavantgárd e magasiskolájának. Mindez nyilvánvaló, ugyanakkor mégis félő, hogy a mai magyar irodalmi élet osztracizmusa mellett ez a nyilvánosság csak egy szűk körben hat. A különböző magyar irodalmi isko­ lák ma csak saját magukat képesek és hajlandók észrevenni, s a születő kézikönyvekből az avantgárd és neoavantgárd irodalom szerzői sorra kimaradnak vagy legalábbis nem súlyuknak megfelelő terjedelemben vannak jelen. S így kimarad, nem súlyának megfelelő terjedelemben van jelen stb., stb. ünnepeltünk Nagy Pál is. (Ez utóbbi példájaként lásd Kulcsár Szabó Ernő nemrég megjelent irodalomtörténetét!) De ilyen vonatkozásban nem ígér radikális korrekciót egy esetleges avantgárd nézőpontú irodalomtörténeti szintézis sem. Mert ezt a szintézist meggyőződésem szerint éppen a magyar avantgárd Osvátjának (mégiscsak kicsúszott hát egy név a számon!), Nagy Pálnak kellene megírnia, s egy irodalomtörténetben ugye elvben mindenki szerepelhet, csak egy valaki nem: maga az irodalomtörténet szerzője. Kívánom, hogy a fiatalon 60 éves (s éppen ezért a szokványos jó kívánságokra nem rászo­ ruló) Nagy Pált megihlesse születésnapi jámbor szándékom. Tőzsér Árpád (úgyis, mint a testvéri Irodalmi Szemle főszerkesztője) 320 �palócföld 94/4 Pomogáts Béla Egy pohár bor Címszavak egy barátság történetéhez /Három évtized/ Nagy Palit három évtizede ismerem. 1964 nyarán jártam életemben először nyugaton, s természetesen Párizs volt a célállomás. Tudtam a Magyar Műhelyről, láttam néhány számát az Országos Széchenyi Könyvtár jóemlékű "zárt osztályán", ahol az olvasási engedélyhez kötött könyveket, folyóiratokat őrizték. Egyetemi évfolyamtársam és ötvenhatos kollégám volt Márton László, ugyancsak a Műhely szerkesztője, vele szórvá­ nyosan leveleztem is. Ő hívott meg bennünket feleségemmel együtt a szerkesztőség kis Broca utcai helyiségében - lakni: akkoriban ott lakozott a fél magyar irodalom, előttünk, úgy emlékszem, Mészöly Miklós. Akkor ismertem meg személyesen Nagy Palit, Papp Tibort, Parancs Jánost. Hamarosan magam is a Műhely szerzői közé kerültem: Pap Károlyról, Nemes Nagy Ágnesről, Marsall Lászlóról jelentek meg akkoriban írásaim. (Itthon kaptam szemrehányásokat és fenyegető megjegyzéseket, például Pándi Páltól, aki Aczél György tanácsadói közé tartozott, és a belvárosi Jégbüfé előtt, az utcán egy listát emlegetett, amelyre, ugye, a Műhelyhez csatlakozva, felírattam a nevem...) Egyszóval, akkor lettünk barátok Palival. Ez a barátság kitartott három évtizeden át. Sokszor egyetértettünk, még többször vi­ tatkoztunk, talán egyszer veszekedtünk. Én nem mindig tudtam követni Pali merész avant­ garde száguldásait: "chevauchée fantastique", mindig "új s új lovat" (Ady). Ő többször bizonyára professzorosan konzervatívnak vélt, igaz, nem mutatta nagyon. A barátság azon­ ban, számomra és számára: számunkra, más, talán több mint az irodalom. Nagyszerűen tudtunk irodalomról és könyvekről beszélgetni, politizálni, és vörösbort inni, ezt lehetőleg nagyobb társaságban. Többnyire Pali lakásán, Montrouge-ban, ami ugyanúgy magyar iro­ dalmi találkahellyé és vendégszállássá vált utóbb, mint a rue Broca-beli kis lakás. Magam is laktam ott egyszer, egy hollandiai Mikes-összejövetelre utaztamban. És persze voltunk együtt Budapesten, Keszthelyen, Kalocsán, Marly-le-Roi-ban és Hadersdorfban. Ez utóbbiról különösen szép emlékeket őrzök: mintha fiatalabbak lettünk volna. Egyszer újra el kellene menni oda, és rendezni egy "ismerkedési estet", ahogy ez Műhely-összejövetelek alkalmából cl nem maradhatott: Pali töltögette a kesernyés burgenlandi bort, és Bujdosó Zsuzsa, Papp Zsuzsa kenegette a pástétomos kenyereket. Sokan megvénültek, eltűntek, clhülyültek, po­ litikusok lettek azóta, Nagy Pali ugyanaz maradt. 321 �palócföld 94/4 /E n fan t terrib le és rem ete/ A magyar avantgarde író hagyományosan mindig "enfant terrible": kiszámíthatatlan lény, a szörnyeteg és a világfi különös lelki vegyüléke, merész szabadságharcos és dogmatikai szigorral fellépő kánonalkotó, aki igazából sohasem enged, meggyőzni nem lehet, de nem is érdemes, mert mint jelenség így szép és érvényes igazán. Ilyen volt Kassák, ilyen Tamkó Sirató, ilyen Erdély Miklós és ilyen Nagy Pali. Van abban valami megejtő és megható, hogy egy korban, amikor hovatovább alig érdekel valakit az irodalom, és mindent, mindenkit elsodor, leteper, megerőszakol, kárhozatba taszít és elbutít a politika, akad néhány ember, aki angyali ártatlansággal és pimaszsággal képes hirdetni az irodalom fontosságát, üdvözítő voltát és elküldeni a politikát oda, ahová való. (A helyet csak azért nem nevezem meg közelebbről, mert ez itt a moderált palócföldi nyilvánosság, és nem a Magyar Műhely zártkörű összejövetele.) Egyszóval az avantgarde író "vásott kölyök", egyszersmind szelíd remete, aki elvonultan dolgozik, elmerül önmagába és elméleteibe, lelkének jobbik (rosszabbik) felével társalog, felemelkedik a csillagokhoz, és beéri kenyérrel, vízzel (borral). Igazából minden avantgarde mozgalom, mindenekelőtt Kassák Lajosé, egyféle szerzetesrend volt, önmegtartóztatással és kemény regulával, ugyanakkor felszabadult képzelettel és alkotókészséggel, amelyet nem tartott kordában a hagyomány, az illem, az esztétika. Az avantgarde a szabadság szerze­ tesrendje, és az avantgarde műhelyei a függetlenség remeteszállásai. Ilyen remetelak Montrouge és ilyen a Magyar Műhely: a rue Broca, a rue Pascal, a Berglerstrasse - kis világító pontok egy térképen, amely egyszersmind mappája a moder magyar szellemiségnek is. /Lázadó és tudós/ Nagy Pál született lázadó: főiskolás korában az ötvenhatos magyar forradalom harcosa Egerben, a hatvanas években a független szellemiség harcosa Párizsban, a hetvenes években az új magyar avantgarde organizátora, a nyolcvanas években a modern művészeti médiumok merész kezdeményezője, a kilencvenes években a korszerű művé­ szetfilozófiai elméletek népszerűsítője. Mindig fellázadt valami ellen: szembefordult a kommu­ nista diktaturával, az emigrációban tapasztalt jobboldali konzervativizmussal, a hazai irodalmi vaskalapossággal. A lázadó mindig féktelen és izgatott, s valóban láttam nyugtalannak és engesztelhetetlennek Nagy Palit is. Amikor nem érdekelték az érvek és a megfontolások, és szinte provokatív módon helyezkedett szembe mások tekintélyével, nézeteivel. A szellem embere azonban nem pusztán forradalmár: építeni is kell tudnia, és ez kitartó munkát, megfontoltságot, igen: bölcsességet követel. Nemrég néztem ál Nagy Pali könyvét a posztmodern kulturabölcselet apostolairól: Lyotard-ról, Habermasról és Deridáról; egy­ szerre alapos és invenciózus, gondolatébresztő és meggyőző munka. Hallom, a budapesti bölcsészkaron nagy népszerűségnek örvendtek szemináriumai. Most olvastam tanulmányát a Kritika című folyóiratban Derrida Marx-könyvéről: ez is elgondolkoztató, egy olyan tárgyról, amit mostanában nem volt szokás komolyan és figyelmesen megközelíteni. Igen, Nagy Pali: tudós ember, akinek kezében az elmélet nem pusztán önigazolásra való. Amit elolvasott, azon elgondolkodott, és meg tudta ítélni, ha kellett kritikusan, a teóriát. /Egy pohár bor/ Végezetül, gondolatban, magasra emelek egy pohár vörösbort és fölköszöntöm őt: barátom hatvanéves, a barátságunk harmicéves, Isten éltessen Pali! 322 �palócföld 94/4 Czigány Lóránt A kortárs közvetítőeszközök mestere Valamikor, hajdanában, több mint harminc évvel ezelőtt, Londonban a British Museumban Krassó Miklós (az időközben szintén elhúnyt Krassó Gyuri zseniális testvérbátyja) késve érkezett szokásos délutáni közös kávézásunkra, amikoris a világ megváltását érintő dolgok kö­ zül legszívesebben Feuerbachról vagy a fiatal Marxról prelegált nekem, én viszont kitartóan Wittgenstein igazát (amiről nem tudunk beszélni, arról hallgatni kell) és Bertrand Russel fö­ lényes iróniáját (Hegel azt bizonyította be, hogy miért kell a porosz rendőrnek önként enge­ delmeskednünk) igyekeztem a saját szellemének tüneményes görögtüzétől elkáprázott filozó­ fusjelölt tudatának fókuszába eljuttatni. Miklós tekintete ez alkalommal a megszokottnál is kissé fényesebben csillogott, s ezt egé­ szen biztosan nem a novemberi időjárás által előidézett (akkoriban még gyakori) angol füst­ köd okozta. "Képzeld Lóránt, ma vagyok harminc éves!" - mondta közömbösséget mímelve, bár kissé mégis csak elfogódott hangon. Nagyfeszültségű áramütés ért: hogy lehet valaki har­ minc éves, s még nem húnyt el aggkori végelgyengülésben? Gratuláltam neki, hiszen már a dantei "emberélet útjának" feléhez közeledett (Nel mezzo del cammin di nostra vita), s azt már az akkori, huszonötéves fejemmel is tudtam, hogy amikor harmincon túl jut az emberfia, prédikálni kell. Nagyon készületlen voltam, nagyon féltem. Elgondolkoztam az évtizedfordu­ lók jelképes értelmén. Negyven. Addigra tehát valamit már le kell tenni az asztalra. Ötven. Perspektívára kell szert tenni, kell hogy legyen mire visszatekinteni. Hatvan . Muramista, Muramista, hiszen ez már a hetedik évtized kezdete. A hivatalos öregkoré. A római szenátusban ilyenkor kerül a civis Romanus a senex, az öregek közé... A dombról lefelé menet már látható, hogy mit hagytunk hátra, hogy mi marad meg utánunk. Elhatároztam, nem hagyom magam 323 �palócföld 94/4 ijesztgetni a kerek évszámoktól egészen a hatvanadik születésnapomig, hiszen az a vízválasz­ tó, az az igazi cezura, addig részesülhetünk türelmi időben. Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk, állapította meg Mikes Kelemen, amikor a vezérlő fejedelem meghalt Rodostóban. Igen, benne vagyunk mi is, ha Nagy Pali hatvan éves lett (Isten éltesse sokáig!), akkor nyakunkon a hatvanadik születésnap. Egy egész nemzedék­ nek. Mint kortárs és sorstárs mit is tehetek? Talán annyit, hogy segítek Nagy Palinak vissza­ tekinteni, hogyan láttuk életútját innen a szomszédból, Londonból. Maradandó módon a párizsiak bontottak elsőnek zászlót 1962-ben az ötvenhatos nemze­ dékből, hiszen az oxfordi Eszmélet (1958) a második szám után megszűnt. A Magyar Műhely viszont él és virul, s nagyon várom, hogy megérje a századik számot. Ilyen hosszú ideig soha sehol avantgarde folyóirat nem jelent meg. Ráadásul az emigráns folyóiratok közül egyedül ők voltak képesek tovább adni a stafétabotot hazai fiataloknak, amikor ennek eljött az ideje. Ezen kívül is jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a formabontás, a kísérletező iro­ dalom hazai talajban is szárba szökkenjék, hogy idehaza is hozzászokjanak az ikonoklaszta irodalom létjogosultságához. Ez irodalomtörténeti tény, s ha jobban meggondolom, már ez elég lenne egy életműnek. Másodsorban az autonóm nyugati magyar irodalomban ők képviselték legkövetkezeteseb­ ben azt, amit Szabó Zoltán lépéstartásnak nevezett: rajta tartották szemüket nem csak a hazai irodalom dandárján, hanem különös figyelemmel kísérték a bontakozó fiatal írókat, sokuk­ nak ők adták meg azt a kezdeti lökést (például Kukorelly Endrének vagy Petőcz Andrásnak), mellyel pályájukon elindultak. Kevesen tudják, Esterházy Pétert is ők közölték elsőnek. Kö­ vetkezetesen harcoltak az itthon félreállított nagyokért: Kassák Lajostól Weöres Sándoron, Szentkuthy Miklóson Pilinszkyig és Nemes Nagy Ágnesig terjed az értékszelekció íve. Jelen­ tősen hozzájárultak tehát ahhoz is, hogy a hazai irodalmi tudatban terjedjen a valós értékek megbecsülése. Ez is irodalomtörténeti tény. Harmadsorban, ők voltak az emigráció trójai falova, mindannyian ebben a falóban lopa­ kodtunk be az országba. Ők voltak az az "érthetetlen" irodalmi irányzat, melytől a hazai apparatcsíkok a legkevésbé tartottak, hogy az anyanyelvi konferenciák gondosan megtervezett forgatókönyvében zavart keltenek, hogy jelenlétükből belpolitikai bonyodalom keletkezik. Rosszul számítottak, mert Nagy Paliék nem voltak szűkkeblűek, mások is elbújhattak a trójai falóban. Nekünk is helyet szorítottak benne. Mit kaptak cserébe önzetlenségükért az emigrá­ ciótól? Legjobb esetben is csak sunyi vádaskodást, hogy lepaktáltak a rendszerrel, hogy Pest­ ről "irányítják" őket. Letörölték a sarat és félreálltak. Végezték az önmaguk vállalta dolgukat. Csak most veszem észre, hogy állandóan többes számú alanyt használok. "Róluk" beszélek, a műhelyesekről, csak úgy általában. Tűnődve gondolkozom, miért. Mert Nagy Pali tisztelet­ reméltó szerénységgel sohasem tolakodott az előtérbe (Papp Tibor sem!), nem tudom, nem 324 �palócföld 94/4 tudjuk, hogy az eddig felsorolt érdemeknek hány százaléka illeti meg személy szerint Nagy Pált. Töprengek, jól van-e ez így. Jól van, mert Nagy Pali életművének csupán egy részét ké­ pezi ez az odaadó kitartással, saját személyének tudatos háttérbeszorításával végzett követ­ kezetes irodalompolitikai tevékenység az elmúlt harmincegynéhány év során. Beszélni kell ugyanis az alkotó művészről, most már csak egyes szám harmadik személyt használva. Nagy Pál, mint minden igazi művészember, gyötrődve, kínlódva harcol az önkife­ jezésért a közvetítő eszközökkel (media). Örökös harcban áll saját kételyeivel, töretlen erővel keresi ma is a legmegfelelőbb eszközöket, hogy arról beszéljen, amiről egyenes beszédben nem tudunk hírt adni. A szakadatlan kísérletezés olyanfokú igényességet takar, ami csak a legna­ gyobbak sajátja. Honnan is indult? Mint hagyományos prózaírót ismertem meg, aki erőteljesen megírt no­ vellákban mondja cl, amit el kell mondania. A hangváltást a hatvanas évek közepén vettem észre, a Hampsteadi semmittevők (1968) minden kétségemet eloszlatta, hogy Nagy Pálban egy újfajta írói identitás született. Illetőleg születik, hiszen munkássága a permanens művé­ szeti forradalom jegyében zajlik. Izgalmas irodalomtörténészi feladat lenne nyomon követni azokat az alkotáslélektani folyamatokat és mozzanatokat, melyek kategorikus imperativusz­ ként előírják hogy a kommunikáció közvetítőeszközeinek alkalmas voltát nap mint nap meg­ vizsgálja. Egyrészt azért, mert az a szokásosabb alkotói magatartás, amikor a fiatal író lázad Sturm und Drang korszakában az irodalmi konvenciók ellen (bár Picasso is a figurális művé­ szettől jutott el az absztrakt alkotói magatartáshoz), hogy azután lehiggadjon (mint például Vas István). Nagy Pál permanens formabontó kísérletezését alaposan elemezni tudori érteke­ zés tárgya lehetne, nem pedig alkalmi, köszöntő írás része. Végül személyesebb hangnemben. Siklós Istvánnal az első perctől kezdve figyelemmel kí­ sértük a Magyar Műhely tevékenységét, s talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Szepsi Csombor Kör megalakulásában, Londonban, szerepet játszott az a mozzanat is, hogy a pári­ zsiak megteremtették saját, független fórumukat. Hogy mikor találkoztam először Nagy Pa­ lival? Nyilván az egyik korai párizsolásom alkalmával valamelyik balparti tükrös kávéházban. Egy alkalomra határozottan emlékszem: a Luxembourg-kertre néző teraszon ülünk, körülöt­ tünk hömpölyög a párizsi tömeg, az Új Látóhatárban tanulmányom jelent meg a korai ma­ gyar-angol irodalmi kapcsolatokról. Mivel már akkor rühelltem az ünnepélyességet, valami olyasmit írtam, hogy amikor Kazinczy értesült az első magyar költői antológiáról angol nyel­ ven (1830) "visongott örömében". Ezt kérte rajtam számon egy komoly tekintetű prózaíró, bi­ zonyos Nagy Pál. Hogy írhatok ilyen tiszteletlenül a széphalmi szent öregről? Hüledeztem, mi­ csoda komolyság itt, az életvidám Párizsban. Ha a pásztázó tekintet önmaga felé fordul, felmerül annak a kérdése is, hogy mivel tarto­ zom én Nagy Pálnak? Nemcsak jónéhány francia frankkal (hogy megintcsak idétlenkedve 325 �palócföld 94/4 kezdjem), amit neki kellett kifizetnie azokért az interurbán telefonbeszélgetésekért, amikor a Broca utcai szerkesztőségben több mint harminc évvel ezelőtt az ifjúság másokat semmibe ve­ vő, felelőtlen könyörtelenségével Karátson Bandival fel-felhívtuk Londont, ezzel hálálva meg hogy szállást és szimpátiát kaptam Párizsban (bár vélném, ezt a pesti látogatók is megtették, ők persze azért, mert otthon hozzászoktak, hogy "szerkesztőségekből" ingyen telefonál a ma­ gyar író. Nekem tudnom kellett volna, hogy Párizsban nincs jóságos Állam Bácsi, aki belenyúl a feneketlen bukszába és hogy vendéglátóim talán még ágrólszakadtabbak m int a londoni ven­ dég.) Komolyra fordítva, Nagy Palinak tartozom azzal is, hogy az irodalom olyan tartománya­ iba kalauzolt, ahová saját (ma már tudom) konzervatív alkatom és hajlamaim szerint csak kötelességszerűen és később jutottam volna el. Később vettem volna észre, hogy a hagyományos irodalomszemlélet titokban összekacsint a marxistákkal, ha arról van szó, hogy a korai kísér­ letező irodalmat (tehát Kassákékat) ajakbiggyesztéssel intézze el. Ebből következett, szá­ momra legalábbis, annak a felismerése, hogy nem a Nyugat mozgalom volt a jour-ban a kortárs nyugat-európai irodalommal, hanem a magyar avantgarde. És hogy a kísérletezésre ma éppenúgy szükség van mint mindig, hiszen a komputertechnológia a művészeti közvetítőesz­ közök olyan szintű forradalmát készítette elő, amit egy-két évtizeddel ezelőtt elképzelni sem bírtunk volna, s ami nélkül be sem tehetnénk a lábunkat a 21. századba. Ma tehát sziklaszilárdan vallom, hogy az olyan irodalmi életben, melyből a kísérletező iro­ dalmat kisemmizik, kitagadják, kirekesztik, nem kívánok részt venni. Mondom én is Voltaire-rel, az unos-untiglan ismételt mon mot-t: készen állok (én is) életemet adni azért, hogy a Nagy Pali által (is) képviselt kisérletező irodalmat ne csak megtűrjék, de tudomásul is vegyék. Halálának évében Béládi Miklós vendégünk volt Londonban, s noha feszesre fogalmazott mondatokban szép esszét írt a magyar avantgarde-ról, a hajnali vita hevében elkezdte a térdét csapkodni: "Ezek a fiúk! Ezek a fiúk! Inkább sorsirodalmat írnának!" Akkor nem válaszoltam, nem akartam Béládi protestáns prédikátorokra emlékeztető gerjedelmét lehűteni. Csak most válaszolok: Nagy Pál is sorsirodalmat ír. Csak másként. 326 �palócföld 94/4 Márton László A(z) (H)őskor A Magyar Műhely története avval kezdődött, hogy Nagy Pali eladta írógépét. Az első szám nyomdaszámlájának kifizetéséhez ugyanis nem volt elég pénzünk... és sok más eladnivalónk sem: Pali volt a leggazdagabb közülünk, ennyiből állt vagyona? Talán nem szükséges az abszurd helyzet jelképét túlelemezni. Akkor, 1962-ben, a Magyar Műhely indulásának esztendejében, az emigrációban, kezdő magyar író csak úgy juthatott nyomdafestékhez, ha lemondott önmagáról, azaz írószerszámáról. A pénzből később is csak csurrant-cseppent, talán három-négy esztendeig. Azután semmi. A folyóirat arra sohasem számított, hogy olvasói tartják el, ez a feladat végülis szerkesztőinek jutott. Nagy Pál és Papp Tibor kitanulta a nyomdászmesterséget: a Műhely bázisa gyakorlatilag még ma is ez: a linotypeből hamarosan fényszedő, majd számítógép lett, de a belefektetett munka mennyisége nem változott, az első eladott írógép kamataiból táplálkozik a harmincharmadik évét taposó folyó­ irat. De mi indokolta, hogy hat, koldusszegény magyar menekült egyetemista lapalapításba vágjon? Czigány Lóránt a kortárs és történész így emlékszik: "Az utak elválását... a forradalom élményének hatása mellett az irodalmi ízlés divergenciái tették szükségessé. Az avantgarde, vagy ahogy ők nevezték inkább, a kísérletező irodalom igé­ zetében a párizsi fiatalok bontottak zászlót 1962-ben. A (nevében Németh Lászlói ihletésű) Magyar Műhely időtálló vállalkozásnak bizonyult, szemben az oxfordi (József Attila vers bű­ völetében fogant) Eszmélettel." Ez utóbbit három esztendővel előbb, magam szerkesztettem, gépeltem és sokszorosítottam. A társszerkesztő Mészáros István esztéta Olaszországban élt és inkább csak eszmei segítséget nyújtott. A vállalkozás éppen azért fulladt ki két szám után, mert egyedül voltam. Folytassuk Czigánnyal: "Eszerint a kísérletező kedv kohéziója erősebb volt a politikai csoportosulás igényénél. A fiúk, ahogy egymásközt neveztük pajtáskodva in­ 327 �palócföld 94/4 kább mint vállveregetően Marion Lászlót, Nagy Páll, Papp Tibori és a később hazatelepült Pa­ rancs Jánost, apolitikus magatartásukban következetesek voltak. A konzervatív ízlésű idősebb korosztály... sohasem nézte jó szemmel, hogy a tiszta irodalmat kívánták művelni.". Czigány Lóránt fejen találta a szeget, pontosan erről volt szó, bár a történet kissé bonyo­ lultabb. Akkor mi elsősorban a szocialista realizmust utasítottuk vissza, mind hazai, mind Nyugaton feldajkált változatát. Mert ilyen is volt. Szerény képességű, de jó politikai érzékű emberek kiszámították, hogy a Rákosi rendszer szörnyűségeit leleplező, a forradalom dicső­ ségét hirdető, az emigráció szellemi szerepét mérhetetlenül eltúlzó mégoly gyatra írásművek­ nek piaca van. Nekik jutott hosszú ideig olvasótábor és szubvenció. Ez a látszat-irodalom volt az első ellenfél, akivel szemben kiállhattunk. Ezekkel a fél vagy egész dilettáns, de annál agresszívabb sintérekkel szembem mi nem a "tiszta irodalmat", vagy a politikamentességet, hanem az irodalom és a művészi alkotás öntör­ vényességét hirdettük. A Kádár rendszerről ugyanaz volt a véleményünk, mint ellenfeleink­ nek. Nagy Pál Egerben, Papp Tibor Debrecenben vállalt aktív részt a forradalomban, jóma­ gam pedig a budapesti egyetemisták lapját szerkesztettem. A különbség, meglehetősen szá­ mottevő különbség az volt, hogy esztétikánknak nem a kommunizmus leleplezését vagy ehhez hasonló badarságokat választottuk, hanem az önkifejező alkotást, amelyben adott esetben a politika is helyet kaphat. De az irodalomnak, művészetnek kívülről más célokat adni, mint amit önmaga követni kíván már akkor, egészen fiatalon, elképzelhetetlennek tartottuk. Ez volt különállásunk első oka. A második volt az emigráció vezető egyéniségeinek ókonzervatív ízlése. Ma szinte elképesztő arra gondolni, hogy például, a Nyugat második nemzedékéhez tartozó, majd az onnan levált és a kor leghaladóbb eszmeiségét kifejező Szép Szót alapító Ignotus Pál, a Jung belső köréhez tartozó Kerényi Károly, a Horthyval majd Rákosival szembeszálló bátor és tisztességes forradalmár Ko­ vács Imre első kísérleteink perzekútoraihoz tartozott. Más volt a helyzet Cs. Szabó Lászlóval és Szabó Zoltánnal, akik ugyan tisztes távolban maradtak, de figyelmüket, baráti támogatásukat so­ hasem tagadták meg. Az előző nemzedékből gyakorlatilag egyetlen alkotó közösködött velünk, gondosan ügyelve arra, hogy ne érezzük sértő leereszkedésnek: Határ Győző. Magyarországon gyorsabban és könnyebben megértettek minket, mint Nyugaton. A hat­ vanas évek közepétől kezdve nemcsak magánlátogatók, munkatársak is érkeztek hozzánk, nem kis kockázatot vállalva. Először a fiatalkori jóbarátok, évfolyamtársak, Pomogáts Béla, Timár György, Mezei András, majd az őket követő nemzedék. Meglátogatott bennünket és életreszóló örökséget hagyott ránk Kassák Lajos. A hetvenes évek elejétől feloldódott az ebzárlat, mi azonnal éltünk a lehetőséggel, hogy otthon is kapcsolatokat keressünk, hiszen az el­ ső perctől kezdve tudtuk és hirdettük, hogy a magyar irodalom nagyobb és fontosabb része Magyarországon lakik. Ezért is, vagy két évtizedig, rágalmakban volt részünk. 328 �palócföld 94/4 A többit, a Műhely harminchárom évfolyamát, a szervező tevékenységet, a találkozókat, a Kassák díjat az irodalomtörténet ismeri, és már jórészt elemezte. De mi volt mindebben Nagy Pál sajátos, mások életpályájával össze nem hasonlítható szerepe? Nem sértés kimondani, ő messzebbről indult és messzebbre jutott, mint jómagam. Sem családi környezete, sem az egri pedagógiai főiskola nem volt különösképpen termékeny talaj arra, hogy valaki avantgarde művésszé, a modern művészeti irányzatok párját ritkító esztétá­ jává váljék. Mindez valószínűleg nem, vagy sokkal később következett volna be, ha a forrada­ lom szele nem veti Nyugatra és ha a környezetváltás sokkjára Nagy Pál, mint annyi társa, ön­ gyilkos módon reagál. Első novellái, a magával hozott naturalizmus jelét hordják: mint indulásunkkor mindany nyian, ő is valahol Móricz Zsigmond és Nagy Lajos között tájolta be a modern irodalmat. Kí­ váncsisága, befogadóképessége mozdította ki a holtpontról. Szerencséjére, szerencsénkre, a hatvanas években a francia próza is irányt váltott, megjelent az új regény, majd a struktura­ lizmus. Nagy Pál testközelből figyelhette meg egy új iskola kialakulását, és rövidesen szemlé­ lőből résztvevővé is vált. Ezen a ponton következett be, a magyar irodalom eddigi történetében eddig példátlan fel­ ismerés: Nagy Pál, mint nemzedéktársainak jó része, tudatosan lemondott arról, hogy visszatérjen, pontosabban, hogy életét egy hipotétikus visszatérés jegyében rendezze be. Ti­ zenöt év után ismét megismerhette az országot, amelyből távozni kényszerült, pontosan fel­ mérhette a távolságot, amelyet áthidalni akkor reménytelennek tetszett. Ezek után tudatosan az emigráció helyett az integrációt választotta, azaz a befogadó ország nyelvét, irodalmát, tár­ sadalmi habitusait úgy sajátította el, hogy közben sohasem mondott le arról, amit a magyar­ ságban fontosnak tartott. Nos, ezért integrálódhatott Papp Tiborral együtt a francia szellemi életbe, ezért válhatott a különböző mozgások tevékeny részesévé. Az új regény, majd a strukturalizmus hamarabb kifulladt, mint az elején látszott, de ez Nagy Pál további pályáját nem befolyásolta: a lényeg nem az iskola vagy mozgalom eszmetára volt, hanem az a tény, hogy egy magyar író, éppen kétlakiságának hála, jelen lehetett, egyen­ rangú félként résztvehetett benne, és amikor eljött az idő, túlléphetett rajta. A hetvenes évek közepére, másfél évtizeddel a Műhely indulása után Nagy Pál alkotó autonómiája is kialakult, ettől kezdve tudta merre halad és milyen eszközökre van szüksége - életmódját alkotó tevé­ kenységének szolgálatába állította. És a harminchárom éve kezdődött kaland még nem ért véget... 329 �palócföld 94/4 Szépfalusi István (Lőrincz) Nagy Pálról félidőtájt... Amennyiben nem csal levélrendezőm emlékezete, nem kallódik valahol rendetlenül levél, esetleg jegyzetfoszlány, Párizsban, 1961 tavaszán ismerkedtünk meg Pátkai Ervin jóvoltából. Őt kerestem a diáktanyán, Parancs János lett néhány napra a szobatársam. Ez az első talál­ kozás röpke bemutatkozás lehetett csupán, Ervinke baráti köréhez tartozott Ő is. A dymchurchi tengergáton, ahol az öregedés megindult... A nyugat-európai magyar diákmozgalmak közül az egyik, az Európai Magyar Evangéliu­ mi Ifjúsági Konferencia Angliába készült. Bécsből autóbuszjáratot indítottunk Basel-Párizs érintésével. A fennmaradó helyekre, majdnem autóstoppos áron, Párizsból be lehet nevezni. Az ár: egynapos párizsi idegenvezetés volt. A franciaországi csoport megszervezését Pátkai vállalta. Meg is gyűlt a baja, főleg barátaival: "Tudod, ezek nagyon nehéz fiúk és még maguk se tudják pontosan, hogyan is képzelik el az utazást. Végre azért valahogy rendbe szedtem őket" (1962- 03-22). Lezajlott a találkozó, jelen voltak valamennyien, hozták magukkal az akkor éppen nyomdafestékes Magyar Műhely első számát. Az volt ám narancs színű, megirigyelhetné minden későbbi magyar narancs. A párizsi szerkesztőség megtartotta második, de első külföldi iro­ dalmi estjét. Parancs János Valomás-sal kezdett, Papp Tibor vette át tőle a szót, aztán követ­ kezett - akkor még Lőrincz Pál álnévvel! - Nagy Pali Vasárnap délután című írásával, utána jött (Harczi) Czudar József, majd Cs. Szabó lászló, Keszey István és végül ismét Parancs Janó. Meglehet, magam konferáltam, megmaradt az est sorrendjét vitató, összevissza nyilazott cé­ dula. ( Boldog, régi szép idők! Könnyű volt akkor Magyar Műhely estet tartani, hiszen jelen vol­ tak a szerzők. Bezzeg később. Megtörtént, hogy Zágrábból, az Ady Endre Kör-bői jövet pon­ tosan illett volna érkezni a bécsi Pálffi-palotába. De lekésték az estet. A Bornemisza Péter Társaság közönségének Bujdosó Alpárral és Kocsis Gáborral hárman mentettük meg a műhe­ lyeseket, akik aztán magyarázkodtak: jugoszláv határellenőrzés, stb. Ugyan kérem, kifelé?) Nagy Pál vasárnapi harangozójának történetét közölni akartam. Más írás érkezett: "Mel­ lékelten küldök egy Dymchurchiádot. Egészen elérzékenyültem írás közben. Úgy látszik, öregszem" (1962-05-11). 330 �palócföld 94/4 Az első Műhely-est Magyarországon, gépfegyveresek árnyékában... Az angliai konferenciázásunkat szerkesztőségi, szerkesztőségközi levélváltások követték. Nem volt pénzünk, olcsó nyomndákat kerestünk, klisécserékről tárgyaltunk, előfizető gyűj­ téssel, s ha lehet címcserékkel foglalkoztunk, kapcsolatokat építettünk. Közben sohasem fe­ ledkeztünk el a magyarországiakról. "Vélenényem szerint érdemes lenne a Széchenyi Könyvtárba is küldeni Magyar Műhelyt" írtam Palinak. Meg is jött később a csattanós válasz: "Neked mindig voltak ilyen keleti kap­ csolataid..." , nekem?, hozzájuk képest...(?). Könyvcsempészem sikeres budapesti útjáról be­ számoltam "a nehéz fiúknak" (1962- 06-09). Azonos esztendőben Bécsbe és Grazba hívtuk őket. A grazi est előtt "átmentünk" Magyarországra, pontosabban átutazunk. Schachendorfban hátrahagytuk a kocsikat és felültünk a GYSEV-re. A trianoni békeszerződés értelmében ez Sopron érintésével átvitt minket Deutschkreuzba. Ott leszálltunk a vonatról, a pályaudvaron kitűnő tormás virslit kaptunk ebédre majd azonos útvonalon, az ellenvonattal visszatértünk Csajtára. Doborján, Őrisziget, Felsőőr, Graz következett. Magyarországon irodalmi estet is tartottunk. Papp Tibor ötlete volt. A hang, a csak ne­ gyedrészt kinyitott vonat ablakon keresztül szivárgott ki, s azt akkor - a széljárás engedélyével - feltehetően csak az utolsó vagon két hátsó, oldalsó lépcsőjén lógó géppisztolyos határőrök követhették figyelemmel. Meggondolandó és talán az irodalomtörténet számára még feldol­ gozandó - Pomogás Bélának ajánlom szeretettel -, vajon kik is lehettek a határőrök (1962-1115-én a déli vonattal utazunk!), hogy azután az első magyarországi Műhely-estnek akkora hí­ re ment az országban, hogy ennek mindmáig nyoma van! Fellapoztam a korabeli vendégkönyvet. Kik is jártak akkor nálunk: Ferdinandy György, Nagy Pál, Papp Tibor és Parancs János. Bécsben még Tasnády Tamás is jelen volt. Papp Tibor írta a kimért szöveget, Nagy Pál élcelődött: "Szép falusiéknak a csúnya városiak". Urbánusok voltak? Lehet, hogy akkor, jókedvükben, huncutkodva. A négylevelű lóhere egyik ága: a párizsi Természetesen másként beszéltünk egymással tíz, húsz, majd harminc év múltán. Az irányvál­ tások és változások azonban sohasem érintették annak tudatát, hogy a nyugat-európai magyar irodalmi társaságok és körök között a párizsi Kassák Lajos Kör (Magyar Műhely), a londoni Szepsi Csombor Kör, a hollandiai Mikes Kelemen Kör és a bécsi Bornemisza Péter Társaság mindig is egyetemes magyar irodalomban gondolkodott. Részben volt csak eltérő a műsorpolitikánk, a leg­ kritikusabb és olykor feszült időszakokban sem szűnt meg az előadások és meghívások időpont­ jainak egyeztetése, az előadó-passz (gondolok különösen is az erdélyiekre /"az Utunk-gárda érde­ kelne bennünket,j öhet"/, de Pilinszkyre, Rónay Györgyre, Hanák Tiborra vagy Mészöly Miklósra, stb.). Nem volt ez a négyesfogat exkluzív, s olykor másokkal is együttműködött, de ez a "négylevelű lóhere", a nyugat-európai magyar irodalmi körök négylevelű lóheréje, a hatvanas évekkel kezdődőleg - kapcsolattartási vitáink ellenére is - ezt az egységet mindig is vallotta. Nagy Pál ismere331 �palócföld 94/4 tében azt hiszem rögzíthetem: erre az időszakra emlékezve ezt közösen, ma is így valljuk. Ak­ kor is, ha az utóbbi években Magyarországon többek emlékezete, tán helyezkedésből, érvényesü­ lésből, stb., ki tudja, felejtéssel, behelyettesítéssel változtatni szeretne a történelmi tényeken. Miért hangsúlyozom ezt Nagy Pál kapcsán? Nem azért, mintha a többiekről - a párizsi "ne­ héz fiúkról" és a hozzájuk csatlakozókról - mást kívánnék mondani, hanem mivel meggyőző­ désem, hogy a párizsiak közül mégiscsak ő volt a leginkább megértő, kompromisszumra hajló, tárgyalóképes. Művészek között ezek ritka tulajdonságok (ebben a korszakban Bujdosó Alpár még csak "kültag" volt!). Visszatérve az ünnepelthez, mert ünnepi alkalomra íródnak e sorok, ezzel akarom ma visz szaadni Nagy Pali egykori, félidejében hozzám intézett sorait: "Csodálom türelmedet és kitar­ tásodat, mindenkori hajlandóságodat a békés, csendes megoldásokra..." (1964-05-16). Ezt ak­ kor írta, amikor még a következőket is közölte: "A novella címe: Reménység, hosszú évek. A kefét visszaküldtem (Molnár) Jóskának." Reménység, hosszú évek..., ezt kívánom a 60. szüle­ tésnap alkalmából! Ünnep a Café de la Paix-ben Pátkai Ervinnel Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia egykori Intéző Bizottsága franciaországi tagja volt Nagy Pál. Sokat segített a tiszteletreméltó, de mozgalmi szempontból túlzot­ tan konzervatívok meggyőzését célzó igyekezetemben (életkor, felekezeti kötődés, műsorpo­ litika). Párizs mindig biztos pontom volt. Akkor is, amikor csak a háttérből segítettek, mert leprás lettem, meg lehet, a kapcsolattartásban tehertétel. Enczi Endréhez, az Irodalmi Újság egykori szerkesztőségébe ő vitt el. Közvetítésével is­ merkedhettem meg Gara Lászlóval, Márton Lászlóval és Méray Tiborral. Szelíden koccantunk St.Moritzban az UFHS-kongresszusán, vagy műhelytalálkozókon Marlyban és Hadersdorfban, valamint antológia-kiadások (átkos műfaj) kapcsán. Segíthet­ tünk egymásnak rokonok, ismerősök utaztatásában, lakott nálunk, laktam nála, Pátkai Ervin kiváltságosaiként és jóvoltából együtt ünnepelhettünk vele, élete talán legnagyobb napján. Francia nagydíjat kapott, számunkra akkor, de részben még ma is, elképesztően sok pénzzel. Meghívott a Café de la Paixba, első ízben tehettük be oda a lábunkat! Hogy mulat egy magyar úr? Főleg ilyen díj birtokában? Szegény Ervinkét - a díjkiosztásról érkezett! - majdnem kinéz­ ték, nem is mehettünk be a terembe, csak az utcai asztalok egyikénél fogyaszthattuk el "a leg­ drágább francia vöröst". Ervin öltözete nem volt Café de la Paix-beli... Utána jól belaktunk "az ismerős arabnál", akkor ismerkedtem meg a kuszkusszal... Akárhogy is számolom: Nagy Pál 60 évéből 33-at, kimondani is nehéz, harmadszázadot valahogyan együtt éltünk Európában. Talán ez a korai, nagyon kezdeti, a lapszerkesztés évé­ ben létrejött első találkozás tett barátokká. Barátság, amit ma is vállalok. Őrisziget, 1994. július 27. 332 �palócföld 94/4 Kende Péter Bis hundert und zwanzig A névsógorság okán a Magyar Műhelyt olykor összetévesztették a - szintén párizsi - Ma­ gyar Füzetekkel. Ebből (a párizsi honosságon kívül) csak annyi igaz, hogy hosszú éveken át a Füzeteknek is Pali volt a szedője, vagyis Pali meg Tibor. Ezt nem kötöttük az akkori budapesti kultúrhatóságok orrára - hogy aztán tudtak-e erről, arról meg nekem nincs tu­ domásom. Palival nemcsak "munkaviszony" hozott össze engem, hanem barátság is. Szimpatizál­ tunk egymással, úgy is mint "ötvenhatosok", úgy is, mint az emigráció zátonyaira vetett magyar értelmiségiek, s talán még abból a titkos okból is, hogy mind a ketten kis növésű emberek vagyunk... Paliban, az érdekes és eredeti humorú írón túl, figyelmes barátra és él­ vezetes beszélgetőtársra találtam, s külön becsültem, hogy keze munkájából él. (Szedői szaktudása végül költészetének is eszköze lett, de ez követelmény volt, nem ok.) No és persze - majd elfelejtettem - szomszédok is voltunk, szegről-végről. Montrouge és Malakoff, mint ez köztudomású, határosak. Ennek a szomszédságnak a szabadság kitörése vetett véget. Noha egyikünk sem költö­ zött el, de otthon sem vagyunk soha. A Füzeteknek, mely a Századvégben múlt ki, nem kell többé szedő. A Műhely tovább él, ami nagy teljesítmény, de azt remélem, hogy Pali, ki még csak hatvan éves, mindannyiunk műhelyeinél tovább fog élni. 333 ��[Tudomány és művészet határán (új médiumok) Kandidátusi értekezés tézisei Peternák Miklós, 1993.] SZÖVEGROMLÁS 1994 MÁJUS 5. (nagy pálnak, barátsággal) �I. E tanulmányban arra vállalkoztam, hogy átfogó, törtai képekológia lehetőségét, mely nem azzal tüntet, hogy vélt vagy valós újdonsága toboz, révén elhatárolj helyét, megmutatva ezzel egy képtipa technikai képeket a tradíciótól, hanem arra mutat hogy az új mérá, diumok jellemzőinek és jésének megértéseelent csak előzményei feltáráseresztül lehetséges án ks itt előzményeken már csupán a feltaláláshoz nem vezetőéneti kontextusban tegyem láthatóvá a technik közvetlen p, hanem korban távoli jelensályaégek és gondok is értendők.lato Természetesen nem jelenti,ez hogy érzé­ kelhetetlen e "tá" kontextus nélkügabbl az új médiumok-technikapek által hozotti ké döntő fordulat, azt viszogen - s erre knt iívántam rámutatni - hogy ptörténet együttlátásaa ké (a kép "előtti", már érzékelhető állapottólnem máig) mutatja meg,rt, mi miatt is jelentős ez a miéváltozás és mi enaz iránya. Mindenekelőtt nek a kép szempontjábósgáltam az új mél vizdiumok jelenségét, kitünt helyet biztosítva a metettűvészéti vontakoknak. Hiányzik így főként a szocozásiológ, de például a lehetséges �pszichológiaiiai, vagy lingvisztikai nézőpontok sokasága, ugyépp ana, ha gyakran csak háttérként tűnik is egen lkkorényeges szerep jut lő, iamindenkori (termé-) tudománynak,szet mint vonatkozási r Felmerüan kérdések, ek ímint a kép "eredet "feltalálá" kelesa - pontosabban,a, hogy mi ennyire kevés, még mzinten is kevs-legés "hír" gyűjthetl, vagy: mi a határ l a f'nézés" és "látás és megértés, fogalo tudm vagy illetve fogalmi gondolkodás kifejezés között? Lehetségesetermészeti törvények és a képjeleött a tudományos "visszacsatoltlenül is, illetve milyen tapasztalatokrmészet) tudományos megismerés sére a képpel kapcsolatbantszik, hoon, mikor odáig jutott, hetetlenné igi divált e területen ipek használata (fraktáloszűk-kutatás, szimuláció, virtuálisvalósérdések megválaolása nem volt feanulmának, mivel mindenek előtpjelengek és az új anakkor képfí kapcsoljellegének megmuta- �egyes vagy szakkívánó atöinformációk felhasználten és areglévő koigyaszná E csapdesetbegve ezdato, hogmal jelentéokártmst tulajdonítotusra tényy módon pró eredetének, az "idézés" szintjének (másodt megzet). A feldolgozás oldani -lagos forrás, ismeretterjesztő munka, leag azzal a nehézséggexilt megálekeztem minden l. konténismereteket y stb.), gondosan ken hagyatkozni, jelezny által merün, hogy egyfelől szintelve az illusztratív y t azzal, hogy minden alkalom (megvásakor milágító) lönböző (szak) tudomáénetig vasokkal tányt és demonstrációs (bizonyító) karakterű tűntam az idézett hely vagynszenző tényanyagokat,elemek egymásba csúsztatásának lehetőségét által ugyanakkor a is. (Így pl. az emberi látás-folyamat teljességébegy könnyen parttalanná n ma sem feltárt, az a viszonylag újkeletű felfedezés azonban, hogy - legalább három különböző pályát vehetünk észre, melynek mindegyike más jellegű információkat dolgoz fel, igen érzékletes keret lehet a képalkotás, mint megértéssel analóg folyamat feltárásához. Vagy: Lehetséges, hogy a görög látáselmélet vitatott terület, ám az tény, mely szerint többfélét különböztethetünk meg, önmagában is használható segítség egyes mítoszértelmezésekhez, vagy az antik képfogalom megértéséhez is). �A bevezető és záró részt leszámítva a tanulmány hat jól elkülöníthető fejezetekre van osztva (I. A "természet ceruzája", a kamera­ töltőtoll és a videó-ecset; II. Az első festmény; III. Árnyék; IV. Lenyomat; V. Tükör, VI. A tekintet útja: a) A szem és a látás; b) A kép a camera obscurától a komputerig), mely egyúttal megadja az anyaggyűjtés tárgyköreit is. A tanulmány az új médiumokat a természetes képjelenségekkel és a hagyományos képfajtákkal közös szellemtörténeti összefüggésrendszer részeként mutatja be. Ez az eljárás általános orientációs pontokat nyújthat, illetve inspirációs forrás ve a klehet azok számára, akik az egyes technikaületeki képek művészeti használatával, történetiGond helyével vagy médiumelméleti megközt und elítésével kívánnak foglalkozni. für A magyar nyelvű szak füirodalom mind fent említett vonatkozásban mifrancianimális és törekes - ugyanakkor legalább tó páriíz-tizenöt éve yre fokozódik s mind széleseb azb körű az érdeődés a tárgykör iránt. Ezzel ö).sszefüggésben arület megjelent - megjelenik tűnh - a felsőoktatban (legalább 8-10 különböző sokk szakalatási kérelemről tudok, mely ide kapcsolhat de bizonyos fokig a közép- sőt alapfokú oktáskerül ban is, gyakorlatilag anélkül, hogy a tanterv götsseli, ti "fedezet" átgondolt lenne minden esben fői kutként a fent említett magyar nelvű szakiro Electrdalmi háttéranyag hiányában. �tudcent, de adataival s a feltáredül lesek rendszerével alátámasztha, és hasonló kérdések mint lehetslalatási munkahipotézisek érvényegdsze Fentiből látgy a képpelára is h való foglalkozás eddszciplináris keretei bül, bár nizonyos fokig bizonyultak - a tanulmány egmegközeyszleteinek szinkább endsze. mektranszdiszciplináris nykaraktere sé tűnhet fel, - ugynyilvánvalólhetngy oly,at hogy a művészettörténet mány e", tkezése", nyújtotta a králtutatáshoz az egyetséges k hogyis az okapaszkodót. Ez az eggéyetlen tyág, mely a képpelítikuendás s történetileg fog ikoezenológiai és ikonográfiai ő errőázisrómó segítségével más kodiszciplinák számasználtás", atos Iáható mintákkal szolgálhassét, s végem utoképalkotás, lsósorban az interpretációs lítésiek lehetősés képi égek gazdagsága miatt. kapcsolat a Ugyan a művészettörténetnségek köz tudomány helyzetét az utandónak ítéltékástól" függe (v.öóbbi időben többen - legszelídebben fogR állnak a (teethinking Art almazva is újragondol.rendelkezé pl. Donald Preziosi:Press, New Haven & azon a pon History. Yale - �University London, 1989), méegogy kikerülhkerülhetetlen forrgis mással szolgál bármilyes a kénl kapcsolatos kutatás szempontú képpehoz, nekk, káosz igaz, hogy a művészet közvetlenül" is elér áes rég). E kmég akkor is, hahetők.ladata a t tényei/produktumai "t az alap-kéajták között II-III.otására kon ht összefüg tja udománk Mint fentiekből sejthető, a vzik,éges kutálasztott témával kapcsolatos források egyfelőlreiét. igen kevéssé hozzáférhetőek (ha pl. a kép "születését" vesszük: nincsenek), másfelől viszont az mondható, hogy szinte parttalanul "érthetünk ide" fonásnak tekinthető anyagokat (ha csak a technikai képekkel kapcsolatos szabadalmak sokaságára vagy történeti vonatkozásában a feltalálás sajtójára, a "fogadtatásra" gondolunk, már előáll ez a helyezen túl módszertanill kellett szembenézze "tálcán" kínálják a küerületek a fontosnak ezek felhasználásadiskurzus nemcsak, hode szinte minden oldalról támadhatóvá is válhat, hiszen nincs mód arra, hogy az orientalisztikától a néprajzon át a matemformatikáig minden felhlapításttényt a szaktudomákívánt szingumentációs szogatva mutasson feát olbáltam atikgy az inkikerü lni - vagy e felaáltalában az �Mdható ugyanttal akkor, hogy átfogó, elméleti kérdéket is tárgúltdiszyaló s nem csupán valamely résztület törtétb. arrneti feldolgozására vállalkozómű nemzetközil Postfeg is ritka (ilyen pl. Vilém Fsser munkássága,e közö vagy S. Zielinski: Audiovisien enc. könyve), Verss így ma is McLuhan sőt, lter Benjedamin n undtalán a legtöbbet hivatkozott srzők.eg A felsőokkltatás, illetindebve általában ve a kutatás Nyugat-Euró tepáznosítában is az elm 1-2 évben jutott, illetözáseljövgramjaőben jut a a szintre, hogy e ter súlpíyuknak örténemegelően jelenjenek meg. (olok itó),t a karlaktuálisruhei Zentmm für KunsMedientatechnologie, a frankfurti Institut Neue Mediemön, a Kunstönzéthochschuler Medien Köln megnyiettására, a orati - oszági La Fresnoy-re, az 1993-yban nyitzsi új Éy elkécole des Beaux-Artsonra vagy új amszterdami Rnyszaijksakademseiere Meglepőemeket, hogyzt a te ezen új intézményi alakuláal párhuzamosan az elítési új médiumok "archeológiáluja" a kutatás centrumába (elég talán a kaonFriedrich Kittler vezette médiumelmWaéletató csoport működésére vagy a linzi Arszeonicára utalnyköréom). Ez a tendencia egévyúkonkrét lehetőségtnék ueket jelent valódi "interciplináris" programoktárán. - kutatás, kiállítás sszervezésére. (Példája kezdeennek a Német �elamúzeum és az Új udapeMédiumok Intézets frankfurti kiállítása és kiadvmagyaánya: Vomchwinden der Ferne. Telekommunikatio Kunst. DuMont, Köln 1990.) Következik mből talán, hogy a tanulmány hassát elsősorban a felsőoktatás új proi vonatkozásában, ezen túl a művészet(tt-) tudomány kutatási szempontjainak s bővítésében s a transzdiszciplináriskutatói mentalitás erősítésére való öszsben látom. Úgy vélem, közvetlen gyakorlktatómunkában való hasznosítása éppúgpzelhető, mint ahogy a választott tudomák belső fejlődését is segíti, gazdagítva achnikai médiumok egy lehetséges megközmódjával. IV. A dolgozat tárgben publikációim közül az alábbiakra szeretalni: Új képkorszak haA számítógépes grafika és animáció tei Magyarországon. SZÁMALK, Bst 1989. (Az első magyarországi r nyelvű könyv e tárgykörben, különösen a bevezető szöveg tartozik ide.) Bemerkungen zur Theorie destt vál Computerbildes. Entgrentzte Grenzen. Künstlerf thhaus, Graz 1987. F.I.L.M. A magyar avant-gardUndee film története és dokumentumai. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1991. (Előzménye a SyFilm/művészet c. kiállítás, Budapest Galéria �apít 1983, a könyv bevezető tanulmánya rövidesmánen német nyelven megjelenik, rövidítetozata angolul:) A Short History oe Avant-Garmkulde in Hungarian Cinema. rcut No 18. Autumn 1.)989. (London) Új képfajtákról. Újmposion 1arno989.11-12. (Az MTA Soros Alvány által 19 k88-ban kapott ösztöndíj nyo készített tanulgus, mány első két fejezete).ér ) Új képfajtákról. Filtúra 19merk87.11. (Fenti dolgozat előzményeden Bódy Gábor. Műcsk, BudapeJonast 1987. (Beke Lászlóvalözösen készített monnfénografikus kataló mely Bódy elméleti munkássátúragára is kit Licht und Klang. Beungen zur motíGeschichte des Intermedia in zwanziger Jahren. Wechselwirkungen. s Vrlg. Kaszpubsel 1986. László Sándor, a szíyzene épzőés a Magyar Triangulum. Filmkul 1990. va6. (Az előző tanulmány egyik vumánnolóak részletes kidolgozása.), B A videóról (több réslikáció, így az 1980-ban és 1983-ban a Kművészeti Viláalamghéten tartott előadásaim, lamint a magyar v57-19ideó művészet krogiája, utóbbi: SUGalérB VOCE, Műcsarnokudapest 1991). Ida me kapcsolható még:szok �• A "vizuális vi”. Médiahelyzet vidMagy arországon 1971. Hatvanas évek. Magya törtr Nemzeti ia, Budapest 1991. Megemlítendő, bár édium tudományos kontextusban talm prán atlan, hogy 1989-ben két óm hosszúságúe- ót készítettem a magyar fotográfiaénetéről. (Aés m fény képeiről, IPV-MIT). Mis Jelen tanulmányooblémakörét először felvető írásom: Mit nevezünk dokumen étumfilmnek iért? Dokumentum és fikció. ELTEkolá FTDK kolci Filmfesztivál, 1979. Az elmúlt kétvben a Magyar Képzőművészeti Főisn több tanulmányt és tervezetet készítettem az ott létesített Intermedia művészeti szakkal kapcsolatban. Budapest, 1992. május 12. 1994.5.5. �palócföld 94/4 Parancs János Köszöntő helyett Megértük hát ezt is: Nagy Pál hatvan éves Hívószavak: Párizs, Antony, Montrouge, Emilienne, rue Jean Jaurès, novellák és regények, magyarul és franciául, Sulyok Vince és Szakái Imre, "a malacok mennyországa", szervezkedés, Magyar Műhely, alapzatul a népiek, majd a modernség, a vágtató, keserű avantgárd, "Reménység, hosszú évek", szövegek, képversek, videók, alkotói, elméleti kompilációk, Kassák-díj, Molnár Kati, Hévíz, kiscserkész és próféta, öregedőben a porondon Mi tagadás, kedvelem őt, a nehéz helyzetben is megbízható, egyenes embert, akire számítani lehet. Az irodalmi kérdésekben, sajnos, nem értünk már egyet, de azon kevesek közé tartozik, akire végveszélyben, amikor a hiúság úgy foszlik le rólunk, mint csillogó, ócska rongy, rá merném bízni az életem. Köszöntő helyett a lehető legtöbbet kívánom neki (és magamnak is): a gyötrelmes élet minden pillanatában legyen övé a választás joga. S amíg élni kíván, segítsék őt az istenek! 346 �palócföld 94/4 Béládi Miklós Avantgarde és érték Az irodalomtudomány számára az avantgarde alapkérdése az, hogy mi is voltaképpen ma­ ga az avantgarde? Bár közmegegyezésértékű meghatározás nem született, a több oldalról meg­ kísérelt válaszadás megnyugtató módon körvonalazta a 20. századi irodalomnak ezt az áram­ latát. A különféle megoldási kísérletből levonható a következtetés: az irodalomtörténet azt az ajánlatot alkalmazhatja eredményesen, mely nem egyetlen szempontot emel ki a többi rová­ sára és a történeti elhatárolás keretén belül igyekszik maradni; az avantgarde-ot nem a moz­ galom saját tudata, önszemlélete felől, más irányzatokkal csupán szembeállítva próbálja elhe­ lyezni, hanem a folyamatosság és megszakítottság egyszerre érvényesülő erővonalai között vizsgálja. Avantgarde mint olyan soha nem létezett, ez a gyűjtőfogalom egymástól olykor na­ gyon elütő irányzatokat, csoportokat foglalt magába, ezért kívánatos, hogy az avantgarde-nak egy-egy adott időszakban (és irodalomban) feltűnő jelenségét iparkodjunk minél szabatosab­ ban, összetettebb módon leírni, majd sajátos jegyeit összetett, bonyolult változataikban meg­ határozni. Erre pedig azért van nagy szükség, mert a 20. századi irodalomban e mozgalom kö­ ré szövődött a legszínesebb legendárium: a kihívó lázadás, az esztétika törvényeinek szétrobbantása, a csoportos fellépést követő hangos botránysikerek sorozata az avantgarde-othoszszú időre kivonta a tárgyilagos megfigyelés köréből, és ebben a közhangulatban a mozgalom sodrában keletkezett műveknek nem olvasói, hanem elszánt hívei és nem kevésbé elszánt el­ lenzői támadtak. Az avantgarde immár az irodalomtörténet része, s bár újrafelfedezése vitá­ kat, indulatokat kavart, el kell kezdeni mostmár az avantgarde művek olvasását, hogy megír­ hassuk, kellő távlatból, az avantgarde történetét. Az irodalomtörténetre kettős feladat hárul, és egyik elől sem térhet ki. Fel kell térképezni az avantgarde mozgalom irányait, csoportjait - önmagában és összefüggésben a kor más 347 �palócföld 94/4 áramlataival (ebből a hatalmas munkából eddig Bori Imre végezte el a legtöbbet). Ez a törté­ neti szempontú áttekintés sem térhet ki az értékelő megállapítások elől, célját téveszti azon­ ban, ha vizsgálódását előzetesen tételezett esztétikai értékítéletek irányítják és ezek szabják meg a mozgalom egészének szemléltetését, hiszen egy több elemből összetevődő és bonyolult egészet alkotó irodalmi korszak irányzatcsoportja s ezen belül valamely stílustörténeti jelen­ sége - amilyennek az avantgarde-ot is tekinthetjük - nem föltétlenül, kizárólagosan több, ér­ tékesebb az előtte vagy vele párhuzamosan, esetleg utána következő és hasonlóan összetett másik irodalomtörténeti képződménynél. Ennek az eljárásnak akkor válik eredménye kivált­ képp ingataggá, ha az értékítélet alapja néhány esztétikai általánosság. Nálunk egymás után lépett fel, majd egy-másfél évtizedig egymás mellett élt a Nyugat képviselte modernség és avantgardizmus, s ha akár egyiket, akár másikat értékesebbnek, korszerűbbnek állítjuk meglehet, hogy az irodalomtörténeti anyag felett lebegő tételezett általánosságok jegyében terméketlen értékrend-viták zsilipjeit nyitjuk fel. Az avantgarde irányzatai nagyon valóságos, konkrét irodalmi képződmények, ám maguk a különböző izmusok is meglehetősen általános, tág kereteket jelölnek. Az irányzatokat egyesítő avantgarde meg különösen általános jelen­ tésű műszó; történetileg konkrét jelenségeket egybefoglaló absztrakt fogalom. Éppen úgy, ahogyan a modernség is az. Ezeknek a részint irodalomtörténeti, részint pedig iroda­ lomelméleti tartalmakat hordozó absztrakcióknak értékrangsorba állítása vezethet kétséges eredményhez is. Legalábbis mindaddig, amíg a deduktív irányát nem egészíti ki az induktív irányú vizsgálódás. Eddig jobbára az avantgarde mozgalom rendkívül időszerű és nélkülözhetetlen deduktív irányú áttekintése, feltárása történt meg. Így igen hasznosnak bizonyult a történeti-szocioló­ giai megközelítés: a mozgalomalapítás, folyóirat-szervezés, programadás körülményeinek a tisztázása. Az avantgarde-ot a csoportos fellépés, az iskolateremtés, a manifesztumok kibo­ csátása, a radikális programok közzététele kezdettől megkülönböztető jegyekkel ruházta fel; története az olasz futuristák kiáltványától a szűrrealisták manifesztumáig az egymást követő programok szövegéből is kiolvasható. Az izmusok kezdettől végig harcban álltak a hagyomány nyal, a közvetlen elődökkel, a jelen intézményeivel, értékrendszerével - és még annyi mással -; a szakítást, tagadást, lázadást írták zászlóikra. Az irodalom fejlődését erőszakosan megtörő és a hagyománnyal új viszont teremtő irányzatok megalkották a saját intézményeiket s ezek létrehozásának körülményei, a más - nem avantgarde vagy épp avantgarde - csoportokkal folytatott vitáknak, ellentéteknek számbavétele és tüzetes leírása nemcsak hasznosnak, ha­ nem az avantgarde-ra vonatkozó feltáró munka alapvetésének bizonyult. Nem kevésbé lé­ nyegbevágó eredményeket hozott az avantgarde elméleteinek, programjainak, követeléseinek eszmetörténeti feldolgozása. Mindegyik irányzat érintette a bölcselet, esztétika, ideológia te­ rületét; megkísérelte felépíteni a maga külön esztétikájának elveit, kinyilvánította ilyen irá­ 348 �palócföld 94/4 nyú szándékait, s ha mást nem, legalább újszerűen ható életfilozófia megalkotását tűzte ki cé­ lul maga elé. Az izmusok mozgalma az elméletalkotásban kedzeményezően, vagy a kiáltvá­ nyok ellentmondást nem tűrő erőszakosságával lépett fel, és olyan alaposan megbolygatta az irodalomról való gondolkodás tartományát, hogy hatása máig érezhető. Végül a kifejezési esz­ közök használata kínált még az általánosítható következtetések számára nélkülözhetetlen anyagot, hiszen az izmusok - ha mindig nem is a kiáltványaikban hangoztatott elvek szerint - az irodalom formanyelvét, a kifejezés technikáját, a stílus egész rendszerét is átalakították. Ezen a ponton lehetne a jobbára deduktív irányú irodalomtörténeti rendszerezést az in­ duktív kiindulású elemzéssel összekapcsolni. Az irodalomtörténet egyszersmind iroda­ lomkritika is: nemcsak a nagy összefüggéseket igyekszik eredeti helyzetükben visszaállítani, hanem a műveket, életpályákat egyúttal mérlegre is helyezi, kritikai vizsgálat tárgyává teszi. Az irodalomkritikai célzatú elemzés, noha nem vesztheti szem elől a történeti összefüggése­ ket, s méltányolóan tudomásul veheti az irányzatok történeti szerepét, érdemét, felszabadító hatását, nem elégedhetik meg azzal sem, hogy az egyes művet mintegy a mozgalom, irányzat egyenes lecsapódásának tekintse. A két megközelítési mód között kölcsönösség áll fenn, s egyúttal azt hangsúlyozzuk, hogy el kellene kezdeni az avantgarde körében fogant művek tü­ zetes olvasását, irodalomkritikai szempontú vizsgálatát. A művek felől indulva is el lehet jutni az általános képhez, és nagyon valószínű, hogy ezzel a módszerrel némely esetben másféle eredményekre jutnánk, mint a deduktív módszerrel, amely teljesen soha nem tudja magát kö­ zömbösíteni az avantgarde önszemléletéből érkező erős hatástól. Az avantgarde-kutatásnak ez a soron lévő - második - feladata, s ha kitérünk előle, szembenézhetünk avval a veszéllyel, hogy új legendáriumot költünk a régi mellé. Az nem tárgya a vitának, hogy az avantgarde értékteremtő mozgalom vagy sem. A válasz: egyértelmű igen, melyet minden megszorítás nélül jelenthetünk ki; a magyar irodalmi avant­ garde mozgalmának felszabadító hatása, az irodalom szemléletmódját, formanyelvét megter­ mékenyítő ösztönzése - oly nyilvánvaló tény, hogy rövid lélegzetű hozzászólásban elegendő csupán utalni rá. Érdemes azonban egyetlen megjegyzés erejéig az avantgarde másik - mos­ tanában ritkán emlegetett - oldalával is foglalkozni. Az avantgarde irányzatai - ahogy Breton írja - különböző módon, de egyforma hevességgel vettek részt a realista szemléletmód perének tárgyalásán. Keresték a gyökeresen új kifejezésmódokat, kitágították a műfajok határait, a hagyománytól elütő szemléletet, stílust honosítottak meg. Ám nemcsak ez az iroda­ lomtörténeti értékű cselekedet tartozik hozzá a mozgalom történetéhez, hanem az irodalom közlésjellegének összezsugorítása, kétségbe vonása, szélsőséges esetekben a megszűntetése is. Az avantgarde irányzatainak alkotói módszere teret enged, sőt helyenként kihívóan követeli is a közlésjelleg átalakítását, és egyedüli mércének az alkotói személyiség pillanatnyilag érvé­ nyes kivetítését ismeri el. Az avantgarde egész története folyamán mindig érintkezett a rom­ 349 �palócföld 94/4 bolásnak, szűkítésnek, elvonatkoztatásnak azzal a nemével, mely a művészi alkotást nemcsak hagyományos megjelenési módjában tekinti fölöslegesnek, hanem mint olyat kérdőjelezi meg, ítéli elvetendőnek és merőben mással - közlésre csekély mértékben alkalmas szövegek­ kel helyettesíti. Az avantgarde irányzatai át-átlendülnek a művészet határain túlra vagy pe­ dig, igen logikusan, be sem lépnek a területére. Az efféle kísérlet az avantgarde történetében is inkább kivételes és nem általánosan elterjedt jelenségnek tekinthető. Az viszont széleskö­ rűen jellemző ténye az izmusoknak, hogy az irodalom ábrázoló és kifejező funkcióját, miköz­ ben új stílust akarnak létrehozni, tágítás helyett gyakran szűkítik. Az irodalomhoz hozzátar­ tozik a tárgyábrázolás, a jelentéstartalom közvetítése - amennyiben elfogadható, hogy az iro­ dalom anyaga, a nyelv, az emberi érintkezés eszköze. Az életszerű valóságábrázoló művet épp­ úgy mint a legegyénibb módon önkifejező alkotást az emberi tudat alkotja; s a nyelv nemcsak az irodalomban, hanem azon kívül is kapcsolatban áll a létezéssel, az emberrel, a valósággal, létezésének értelme, hogy elválaszthatatlan tőle a közlés, a továbbítás, a kapcsolatteremtés funkciója. Közhely, hogy az irodalom, a költészet nyelve nem azonos a köznapi beszéddel. Ja­ cobson megállapítása szerint a köznapi beszédben a referencia uralkodik, a nyelvi jelek a jel­ rendszeren kívüli valóságra vontkoznak, ezzel szemben a költői nyelvhasználatban a szöveg a fontos, mely önmagára irányítja a figyelmet, és ezzel a kontextus szerepét erősen csökkenti. Mindez azonban - tehetjük hozzá - nem vonja talán kétségbe, hogy nyelv és világ, message és referencia között létezik kapcsolat, összefüggés, egymásra vonatkozás. A nehézség annak meghatározásában rejlik, hogy az írói mű milyen mértékig távolodhat el a referenciális köznapi nyelvtől, ami ezúttal persze nemcsak nyelvet, hanem befogadást, megértést is jelent. Hol húzódik a határ, mely a kétféle közlést elválasztja egymástól? Tu­ dunk-e erre a kérdésre csak megközelítő érvényességgel is válaszolni? Néhány szélsőséges esetben a válaszadás elé nem tornyosulnak áthághatatlan akadályok. Egy-egy dadaista vagy szürrealista szöveg olvastán bízvást beszélhetünk negatív közlésről, amikoris a szöveg létreho­ zója teljesen kikapcsolja a referenciát, megszakítja az információt, irodalmi alkotás címén betű-, szótöredék-, szó-, jelhalmazt állít elő. Az efféle jelhalmazok tetszés szerinti mennyiség­ ben készíthetők, ideig-óráig hatáskeltőek lehetnek, egy-egy példányuk antológiába is bekerül­ het - mégis inkább gesztusnak, életmegnyilvánulásnak, semmint irodalmi alkotásnak tekint­ hetők. Tovább menve az is bizonyos, hogy bármily erősen próbálunk magára a szövegre figyel­ ni, a megszokott nyelvi normáktól, tapasztalatainktól, világról szerzett ismereteinktől nem függetleníthetjük magunkat teljesen, mert erre egyszerűen képtelenek vagyunk. S épp ezért, saját belső ellenőrzésünk nyomására, figyelmeztetésére hallgatva és legalábbis a magunk szá­ mára, megállapíthatjuk, hogy az író hol szakad el a költészetben engedélyezett szabadság gya­ korlása közben tapasztalati világunktól, és tűnik el szemünk elől a nyelvi kaland hományos út­ vesztőiben. Bár a művek olvasásakor egyéni tapasztalatainkat soha nem kapcsolhatjuk ki tel- 350 �palócföld 94/4 jesen - legfeljebb hallgathatunk róluk - nem alkothatjuk meg belőlük a megértés ismérvét is, mert akkor elméletileg megalapozatlan módon járnánk el. Ha a kétféle közlés között nem tudjuk is az elméletileg elfogadható módon alátámasztott hatást meghúzni, annyit a tapasztalati kritika mérlegelése nyomán mondhatunk, hogy a ma­ gyar avantgarde-ot az irodalom jelentéstartományának kitágítása, de csökkentése, összeszű­ kítése is jellemzi. S ezt azért kell nyomatékosan szóvá tenni, mert ez az összeszűkítés nem csu­ pán az irodalom közlésjellegének elméleti érdekű kérdéseit érinti, hanem úgyszólván merő­ ben gyakorlatiakat: az irodalomtörténeti leírás körébe vágó gondokra hívja fel a figyelmün­ ket. A magyar avantgarde-nak nagyobb az új utakat, lehetőségeket nyitó jelentősége és kisebb a mű-teremtő képessége. A mozgalom több volt a hátrahagyott műveknél. A programok, az esztétikai elvek újrafogalmazási szándékából eredő ösztönzések, az európai aktualitásra ab­ lakot nyitó folyóiratok serkentően hatottak az irodalom szemléletmódjára - máig ható erővel. Ugyanez csupán az avantgarde körében tevékenykedő legjelentősebb írókról mondható el. Be­ látjuk természetesen, hogy egy irányzatot nem dilettánsai, hanem teremtő alkotói minősíte­ nek, ám ennek az irodalomtörténeti alapigazságnak az ismerete nem cáfolja, hanem megerő­ síti az avantgarde sajátos kettéhasadásának tényét, mert nem azt állítjuk, hogy nem mind arany, ami avantgarde, hanem azt, hogy a teremtő avantgarde irányzatok árnyékában meg­ született az avantgarde sematizmus. Az aktivizmustól a szürrealizmusig mindegyik irányzat az általánosságok, elvontságok körében mozgott, s az elvont kifejezésmóddal viszonylagköny nyű visszaélni, mert azokat a közvetítő fokozatokat számolja fel, mely a műalkotásban az em­ ber és a világ sokrétű kapcsolatát érzékelteti. Az aktivizmus leggyakrabban használt motívu­ mai - mint a végtelenbe derülő ember, a kollektív individuum; a nagyváros, a technika világa; a tömeg látványa, az erő érzete stb. - szimultán, szineztéziás, harsogó, dinamikus stílusban, egyszersmind vértelen jelképek formájában elevenültek meg. Ez a jelképesség éppúgy szűkí­ tette, sematizálta a művek közlésszintjét, mint másfelől a szürrealizmus elmosódott képrend­ szere, irracionális ráhallása, paradoxonokat csillogtató stílusa. Az avantgarde irányzatainak alkotó módszere a teremtő kísérletezéssel egyidejűen teret nyitott a tömeges méretű utánzás­ nak, s a valóban úttörő érdemű művek uszályában soha nem látott méretű epigon-irodalmat hívott életre. Ezért napjaink avantgarde-kutatásának egyik legidőszerűbb feladata az, hogy a történeti áttekintés, a nagy vonalak felvázolása után elkezdődjék a művek mérlegelése, a moz­ galom irodalomkritikai módszerű vizsgálata. 351 ��Somlósi Lajos : PANTACLES DE SALOMON �palócföld 94/4 Ungváry Rudolf Newerm ore1 Elbeszélő tanulmány 2 Hogy is... hogy is volt....? Rudolf U. akkor már több mint két hónapja tartózkodott engedéllyel nyugaton. A mámor­ ra hasonlító lelkiállapota3 nem múlt el, s ami ezzel együtt járt: kiélezettebben érzékelte a szí­ neket és a szagokat, mint Magyarországon. Svájcban néhány hetet gyárban dolgozott, hogy valami pénze legyen. Onnan írt levelet Nagy Pálnak, hogy szeretné meglátogatni. Bázelból érkezett az éjjeli vonaton. Amúgy sem mély alvásából föl-fölriadt, valahányszor a vonat megállt, és a peronlámpák derengő sárga fényével megvilágított állomásokon a térkép­ ről ismert francia városok dallamos nevét kezdték ismételgetni a hangszórók. Azon a reggelen az Azori szigetek barometrikus minimuma alig változtatta a helyét, a kontinens fölött hetek óta a magasabb légnyomás uralkodott, és az Urál fölötti maximum még nem kezdett hátrálni a tengeri levegő nyomása elől, hogy elkezdődjék a ködösebb, őszi időjárás és a lassú, szemerkélő eső, mely Rudolf U. hazatérésekor majd beköszöntött. Egyszóval és egyszerűen, ugyanúgy, ahogy azt már valaki4 egy regény elején fél évszázaddal korábban megírta: közönséges nyári nap volt, amikor reggel megérkezett Párizsba. Kilépve a pályaudvarról, zsúfoltnak és áttekinthetetlennek látszó város fogadta, nehezen tájékozódott. Anyjának koragyerekkori francialeckéi keltek életre az agyában s a bűntudat, hogy mégse tanult meg franciául. Hiába nézegette már gyerekkorától kezdve a szülei által még a háború előtt vásárolt Párizs-térképet, néhány nap eltelt, míg a főútvonalak viszonylag egy­ szerű hálózatának ismeretében rendezni tudta az érzéki benyomásait. Franciaországban egyébként is nehezebb dolga volt, mint Ausztriában, Svájcban vagy Né1. Poe , Edgar Allan: A holló 2. Mann, Thomas. A Buddenbrock-ház. 3. Ungváry, Rudolf. Anschwellende Freiheit. In: Kursbuch., Nr. 116., 1994. jún. - 4 7 -6 7 p. [magyarul: Ungváry Rudolf. Erősödő szabadság. In: Nappali ház, 1994. 1.sz. - 3-13.o.] 4. Musil, Robert: A tulajdonságok nélküli ember 354 �palócföld 94/4 metországban. Ismeretlen meghittséget érzett, melyet csak sejthetett, de közvetlenül nem él­ hetett át, hiába volt ott fizikailag. Amíg németül beszélhetett, ha csak pillanatokra is, de elfog­ hatta az érzés, hogy hazaérkezett gyermekkora és a szabadság álomvilágába, ahol anyjának nyelvét beszélték. Ünnepként élhette át, hogy otthon lehet, akárcsak Magyarországon, de ah­ hoz mégsem hasonlíthatón, mert annak határán tányérsapkás, fegyveres katonák őrzik kétol­ dalt a peronon egymástól 5-10 méterre felállva a vonatot, és útlevelét meg csomagjait gondo­ san átvizsgálják. Ő pedig hazatérése után megint - szinte már ösztönből - ahhoz tarthatja ma­ gát, hogy gyűlöletét hazája politikai rendszere iránt gondosan elrejtse.5 Holott Párizs Budapestre emlékeztette. Szürkébb volt, mint a svájci vagy német városok, az emberek viselkedése fesztelenebb, jobban hasonlított arra, amit Magyarországon megszo­ kott. Mégis, állandóan érezte, hogy a német nyelvterületet elhagyva láthatatlan határon lépett át, és akármilyen csodálatos volt, nem tudott már mindent felfogni abból, amit tapasztalt, és nemcsak azért, mert nem értette annyira a nyelvet. A második vagy harmadik napon kerített sort a látogatásra. Nagy Pál elég messze lakott a macskaköves, régies Rue de Clichytől, ahol barátainál megszállt. Estébe hajlott, amikor kiért a betonelemekből épült lakótelepi városrészbe, és megtalálta az utcát meg a lakást. Csak évtizedekkel később, véletlenül derül ki, hogy nyolc évvel e látogatást megelőzően egyszer már találkozniok kellett. Egy ködös novemberi reggelen, két nappal azelőtt, hogy a szovjet páncélos ék a hajnali sötétségben tűz alá vette a vidéki magyar város egyetemének épületeit,6 egyikük bement abba a terembe, amely előtt a másik állt. Az Észak- és Kelet-Ma­ gyarországi Nemzeti Tanács tartotta alakuló ülését 1956. november 2-án. Erről a napról ak­ 5. Ungváry Rudolf: id. mű. 6. "A kora hajnali órákban a rádidólehallgatók jelentik a Diákparlament ügyeletes vezetőjének a szovjet csapatok Magyarországi beavatkozását. Liptai százados figyel­ meztetni akarja a diákszállókban alvó hallgatókat... Ketten indulnak el a tanulmányi épületből, még sötét éjszaka van. A néhány száz méteres út a puszta térségen kihalt, de a négyes diákszállót már golyózáporban érik el. A dél felől Hejőcsaba falun át érkező motorizált szovjet egység páncélosai már akkor elérték az erőművet. Az első diákszál­ ló előtti térség szélén elhelyezett őrség csak annyit lát, hogy a sötétben homályos alak­ zatok közelednek, akik a felszólításukra nem válaszolnak. Figyelmeztetésül a levegő­ be lőnek és parancs szerint azonnal visszavonulnak. Az oroszok - feltehetően támadás­ nak vélve a lövéseket - azonnal tűzzel válaszolnak és lőni kezdik a hozzájuk legköze­ lebb eső I. diákszállót. Erre az ottani őrség kezdi viszonozni a tüzet, amibe hamarosan belekapcsolódnak a szobákban felriadó hallgatók, akik az ablakokból lőnek ki mind­ addig, amíg a harckocsiágyúk be nem avatkoznak a küzdelembe... [Ungváry Rudolf: Utána néma csönd. A miskolci egyetem 1956-os diákparlamentjének krónikája. - Budapest: TIB; 1956-os intézet, 1991. - 244.o. ff. 136-146.0.] 355 �palócföld 94/4 kor még nem tudták, hogy a forradalom utolsó előtti napja lesz. Nagy Pál az egri főiskola kép­ viselőjeként érkezett autóval; vele volt egy államigazgatási hivatalnok - akkor éppen a Heves megyei nemzeti tanács küldötte - és az egri munkástanácsot képviselő sofőr. Az aulán kellett keresztül menniök, hogy az ülésterembe jussanak. Rudolf U. azokban a percekben többedmagával a forradalmi hírszolgálat bejárata előtt tartózkodott. Talán látták is egymást, de a hoszszú távú emlékezet egyikükben sem őrizte meg a másikat.7 Az ajtóban alacsony, szikár férfi fogadta, abból a fajtából, amelyik feltehetően sokáig lát­ szik majd fiatalnak. Nemcsak a mozgásában, hanem a hangjában és a beszédmódjában is volt valami takarékosság. Rövid haja, szürke szeme és egyszerű öltözéke is ezzel volt összhangban. Az első benyomás alapján egyaránt lehetett ravasz hivatalnok, szorgos szakmunkás, vagy a nyugati magyar irodalom egyik folyóiratának szerkesztője. Akik azon az egykori novemberi napon vele voltak, hónapokkal később a bírói ítéletre vár­ tak a megyei börtön celláiban. Akkorra a legtöbbjük ezerszer megbánta már, hogy belekeve­ redtek a forradalomba, s mindent elkövetett a kihallgatások közben és a bíróság előtt, hogy ki­ derüljön: a lehető legjelentéktelenebb szerepet játszott az eseményekben, s csak valami fatá­ lis véletlen okozta, hogy jelen voltt azon az alakuló ülésen.8 Nagy Pál már nem volt köztük. November vége felé átlépte a nyugati határt. Akkor már az utolsó puskalövések is elhangzot­ 7. "Az ülésen kb. 17 fő volt jelen, többek között Hevesből Korompai, egy egyete­ mista és a gépkocsivezető." [Jegyzőkönyv. Készült a demokratikus államrend elleni bűntett miatt Mihala Ferenc és társai ellen indított bű­ nügyben, 1957. aug. 17/18. - 7.o.) "...az Egri Városi Forradalmi Tanács egyik vezetője... közölte velem, hogy nem jön, hanem maga helyett Nagy Pál MEFESZ vezetőjét küldi, aki a miskolci helyzetet ismeri, őnála lesznek a meghízó levelek. Szabó Tamás sofőrr elmegyünk... aki szintén tagja volt a forradalmi bizottságnak. 1956. november 2-án 7 óra 30 perckor indultunk el Egerből Pobjeda személygépkocsival, s kb. délelőtt 10 óra körül érkeztünk Miskolcra, az Egye­ temvárosba... Amikor megérkeztünk, kaptunk teát és zsíroskenyeret. Nagy Pállal keres­ tük, hogy hol lesz az értekezlet, úgy nézett ki, hogy a tanári klubban volt. Még nem érkez­ tek meg minden megyéből, - míg a gyülekezés tartott, addig beszélgettünk. [Jegyzőkönyv. Készült a demokratikus államrend elleni bűntett miatt Mihala Ferenc és társai ellen indított bű­ nügyben, 1957 aug. 17/18. - 7., 18-19.o.] 8. "Én egyetértettem sajnos vele, hogy a Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanácsot... megala­ kítsuk." "Nógrádból volt egy diák, aki hozzászólásában támogatta, hogy egységesen kell szervezni." "Fekete Simon volt a vezető mindenben... sajnos, akkor az ő utasításait végrehaj­ tottuk mindannyian. Ő csak mint egy utolsó éves hallgató volt, de sajnos úgy nézett ki, hogy még a tanárok is hozzáfordultak egyes dolgokban..." 356 �palócföld 94/4 tak, s legfeljebb a teherpályaudvarok környékén szólalt meg éjszakánként egy-egy rövidsorozat, hogy a veszteglő vagonok tartalmától tartsa távol a fosztogatókat. A félhomályban egymással szemben ültek, egyikük az ágyon, látogatója pedig egy széken, vagy fordítva. Később kis lámpát gyújtottak és az irodalomról, a külföldön élésről, a Magyar Műhely szerkesztéséről, a nyomdai előállításról beszélgettek. Nekik akkor, e beszélgetés ide­ jén természetes volt, hogy Magyarországon ilyen lapot lehetetlen kiadni, ezért erről a lehetet­ lenről nem is mondtak semmit. Akik annak az alakuló ülésnek a résztvevői közül Magyarországon maradtak, nagyrészt azért nem mentek el, mert nem tudták igazán elképzelni, mi fog néhány hónap múlva követ­ kezni. Hogyan őrlődik fel a helyreállított hatalom árnyékában a fegyveres ellenállás után a ci­ vil ellenkezés is, hogy végül a lélek ellenállása is jórészt megtörjön vagy a tudat leghátsó szeg­ letébe húzódjék. A Nemzeti Tanács tagjai egy ideig folytatták polgári tevékenységüket: ki ta­ nított az egyetemen, ki pedig tanult, aki pedig hivatalnok volt, ott folytatta az irodákban, ahol "Elnök kérdésére: Sajnos, akkor úgy néztem a helyzetet, most át tudom gondolni az egészet. Azt gondoltam, hogy azok a célkitűzések, melyeket az akkori korm ány k itű ­ zött, hogy mind helyesek, s úgy gondoltam, hogy a munkásosztály érdekét szolgál já k .” ”...Én magam csodálkozva néztem az egész dolgot eleinte, mert azt határozottan me­ rem állítani, hogy az egyetemi ifjúságnak semmi oka és joga nem volt abban, hogy egy ilyen dolgot kezdeményezzen. Ők olyan oktatást kapnak, am it mi sohasem kaptunk meg... és a tanársegédekhez m ajdnem térdencsúszva m entünk, míg tanácsot adtak, míg ők minden segítséget m egkapnak tőlünk.” "Hogy ezekbe a dolgokba bekapcsolódtam, azért nagyon bűnösnek érzem m agam .” "Most m ár 1957. év közepén látjuk, hogy nem volt helyes a bekapcsolódásunk, de a k k o r a forradalom idején, a nagy viharban helyesnek láttuk a cselekedetünket. A ha­ tározat egyik pontjában volt szó arról, hogy ellene vagyunk minden kapitalista restau­ rációnak." "Azt gondoltuk, ha segítjük Nagy Imre korm ányát, akkor segítjük a népi dem okrá­ cia m egtartását." "Mi csupán javaslatot hozó szervnek képzeltük a Nemzeti Tanácsot." [Jegyzőkönyv. Készült a demokratikus államrend elleni bűntett miatt Mihala Ferenc és társai ellen indított bűnügy­ ben, 1957. aug. 17/18. - 7., 10., 23., 24.o.] [Az idézett részleteket többnyire különböző vádlottaktól származnak.] "Enyhítő körülm ényként értékelte a bíróság valam ennyi vádlott ténybeli beisme­ rését, társadalm i megbánást tanúsító m agatartását, az ellenforradalom előtt és után végzett jó m unkájukat, mellyel igyekeztek az elkövetett hibákat k ijavítani. Az első és m ásodrendű vádlottaknál külön, hogy a nemzeti tanács m egalakulása után, bár egy nap rendelkezésükre állt, nem tettek semmiféle intézkedést." [A miskolci megyei bíróság ítélete, 1957. aug. 29. -12.o.] 357 �palócföld 94/4 a forradalom előtt abbahagyta. Magáról az ülésről talán azt gondolták, feledésbe is merül: hisz milyen jelentősége lehet valaminek, ami csak fél napig tartott?9 Lehet, hogy amikor megpillanatotta Nagy Pált a párizsi lakás kinyíló ajtajában, valami mégis emlékezett benne? Azért érezte úgy, mintha valami gyökeret látna a sötétben, valami feketeséget az emberi alak helyén, amely valahonnan jön, nem fenyegetőt, de felfoghatatlant? A nem-emlék képét, amely az emlék egyik fajtája? Melyet nem a részletek határoznak meg, nem a tekintet, a haj, vagy az erős, rövid fülek, hanem az alakvonal egészének sejtelme? Arca beszéd közben nem változott, talán szerénységet fejezett ki, talán valami távolságtar­ tást. De mindabból, amiről beszélt, nem következett semmi tartózkodás: szavaival nem zárt le további gondolatmeneteket, s kérdésekre közlékenynek mutatkozott. A szájnyílás belsejéből indított hangja miatt tűnhetett úgy, mintha a fej egésze szólalna meg. Ez az inkább határozott, mint kemény hang olyan emberről árulkodott, aki a számára legfontosabb dolgokat eldöntötte már, s nem érzi szükségét annak, hogy ezekről beszéljen. Hét évvel e látogatás előtt Nagy Pál már Franciaországban élt. Se akkor, se a látogatás pil­ lanatában, és még néhány évtizedig semmit sem tudott s nem tud majd arról, hogy neve Ma­ gyarországon időnként elhangzott a kihallgatásokon, nyomozók kérdezgetnek róla röviden, 9. "Mind a négy terhelt tényben beismerte a bűncselekmény elkövetését, bűnösnek azonban egyedül Mihala Ferenc érezte magát. Darin Sándor, dr. Korompai János [a Nagy Pállal együtt érkezett Heves megyei küldött] és Jankovics Lajos a Nemzeti Ta­ nács megalakításával kapcsolatos tevékenységük miatt még ügyészi kihallgatásuk al­ kalmával sem ismerték el bűnösségüket. ...A fentiek alapján... [nevezetteket] vádolom... a népidemokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésének és vezetésének bűntettével. ...a nevezettek 1956. november 2-án az északi és keleti megyék küldötteivel együtt megalakították az Észak- és Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanácsot, amely... a helyi kormány szerepét lett volna hivatva betölteni és mint ilyen az ellenforradalom 'vívm ányait’ továbbfejleszteni, azonban ebben megakadályozta őket az 1 9 5 6 . no­ vember 4-én... bevonuló szovjet hadsereg." [Borsod megyei ügyészség vádirata, 0076/1957, 1957.aug.l 3.] "A bíróság... azt a jogi következtetést vonja le, hogy vádlottak, bár ellenforradalmi követeléssel léptek fel, amely az ellenforradalom célkitűzéseit segítette elő, azonban még ebben az időben nem volt szándékuk külön kormányt alakítani, a működésük in­ kább a különböző forradalmi bizottságok egybehangolása, irányítása volt... Közvet­ len veszélyt jelentett többek között a semlegesség követelése, a szovjet csapatok kivo­ násának követelése, a többpártrendszerrel kapcsolatos állásfoglalás, a választások megtartásának követelése, a kormányban levő kompromittált (kommunista, nem szakember) miniszterek eltávolításának követelése." [A miskolci megyei bíróság ítélete, 1957. aug. 29. 9-10.O.] 358 �palócföld 94/4 azonosítják a vallomásokat akkori adataikkal, majd napirendre térnek fölötte, mert nyilván­ valóvá válik, hogy kikerült abból a körből, amelyen belül előbb-utóbb utolérhetnék. Bizonyára megpróbálkoztak vele, míg feladták, s valamelyik akta végére odakerült a bejegyzés: "az or­ szágot engedély nélkül elhagyta", vagy egyszerűen csak "disszidált". Csak sárguló kihallgatási jegyzőkönyvek és ítéletgépiratok őrzik majd a nyomát annak, hogy egy ideig szerepet játszott más emberek életében, noha távol volt tőlük. Ő maga semmit sem tudott arról, hogy ő maga kettő volt, nem egy: az egyik, aki most itt van, ebben a szobában és a látogatót fogadja, és a má­ sik, ami lehetett volna, ha nem ment volna el. Elég sokáig beszélgettek. Nagy Pál idővel oldottabb lett. Amikor érvelt, ujjával, mintegy vo­ natkoztatási pontot keresve, olykor megérintette az arcát, egész közel az orrtövéhez, majd ezt az ujját gyors mozdulattal függőlegesre fölegyenesítve eltolta magától, mintegy egész enyhén felfelé mutatva,így adva időnként nyomatékot a szavainak. Az ilyen pillanatokban szinte bohókás volt, akármilyen komolynak is látszott, s akármilyen komoly dologról is volt szó. Talán ezzel függött össze, hogy később is, egész életében örömét lelte a legvadabb irodalmi irányzatokban és olyan művészeknek adott teret, akik előszeretettel csináltak bohócot mindenből, ami szent és sérthetet­ len. Viszonylag kicsi feje okozta, hogy ha elmosolyodott, szája szinte a füléig ért; talán azért is, mert erősen felfelé húzta a szájszegletét. Még alig észrevehetőek a szarkalábak a szeme sarkán, melyek később, az ilyen mosolyok alkalmával erőteljesen érvényre jutnak. Akik hét évvel ezelőtt a nyomozóknak meg a bíráknak a nevét emlegették, védekeztek. Ab­ ban reménykedtek, hogy aki elment, annak már nem árthatnak, s amit lehetett, rákentek.10 Minden árnyalatnak, a legkisebb részletnek jelentősége volt - hónapokat és éveket jelentett az 10. ” Az egri küldöttek nevében Nagy Pál MEFESZ vezető is hozzászólt, aki hangsú­ lyozta, hogy nem időszerű még a pártok közötti versengés, most összefogásra van szük­ ség, s majd a forradalom végső győzelme után kell a pártok kérdését tisztázni.,, "Az egri küldöttek nevében én írtam alá a határozatot, valamint 1 példányt a ké­ sőbb előkerülő Nagy pál vett magához." [Jegyzőkönyv. Készült a demokratikus államrend elleni bűntett miatt Mihala Ferenc és társai ellen indított bű­ nügyben, 1957. aug. 17/18. - 22.,23.o.] "A [Nemzeti Tanács] határozatának meghozatala után a határozatban foglaltak végrehajtására az I.r. és a ll.r. vándottak nem tettek semmit. A III.r. vádlott, valamint a IV.r. vádlott, amikor az értekezletről haza mentek, az értekezlet lefolyásáról nem számoltak be. Egerben például az értekezleten résztvevő Nagy Pál Számolt be. A III.r. vádlott az értekezletről csupán egyes személyekkel beszélt, a IV.r. vádlott sem számolt be az értekezletről, hanem Szolnokon Kocsár József tanársegéd ismertette a határozat tartalmát és a gyűlés lefolyását. A bíróság a fenti tényállást a vádlottak beismerő vallomása, a tárgyaláson kihallga­ tott tanúk vallomása, a tárgyaláson ismertetett okirat alapján állapította meg és vette bizonyítottnak." [A miskolci megyei bíróság ítélete, 1957.aug.29. - 9 - l 0 .o.] 359 �palócföld 94/4 ítélet megállapításakor. Hogy ki miről kiknek mit beszélt! Az életükért harcoltak, azért az idő­ ért, hogy mennyit tölthetnek majd újra szabadlábon, ha egyszer letelt a rájuk mért idő. Átvet­ ték a hivatalos szóhasználatot, vádlottként maguk is ellenforradalomról beszéltek, egyesek talán még azt is komolyan gondolták, hogy megtévedtek, és talán még olyanok is lehettek kö­ zülünk, akik elhitték, hogy bűncselekményt követtek cl: hogy valamiről, valakiknek valamit mondtak! Hogy valahol, valamilyen ügyben valakikkel összejöttek! Hogy akkor azt, úgy és azért gondolták! Sőt, hogy meg is tették!11 Hét évvel ezelőtt látogatója, Rudolf U. remegve várta a következő ütést a kihallgatás közben, mert nem ismert el valamit, amit el kellett volna ismernie. Az orrából kifolyó vér a már jóval előbb elkezdődött sírásának taknyával keveredett. A nyomozó asztalával szem­ közt ülve egy bérház udvarára és függőfolyosóira látott ki az ablakból, melynek a civilru­ hás kihallgató tiszt háttal ült. Valószínűtlen látvány volt, hogy miközben ott, a messzeség­ ben egy nő áthajol a gang korlátján és minden jel szerint beszélget valakivel a többemele­ tes bérház nem látható udvarán, a nyomozó újra feláll az asztal mellől, közeledni kezd megint hozzá, és az, aki a széken ül, az újabb ütés előtt még pontosan látja, amint a gang korlátján áthajoló nő éppen integetni kezd, ő pedig a széken megpróbálja az arca elé emel­ ni a kezét. Hét évvel ezután az emigráns irodalmi folyóirat szerkesztője és Rudolf U. lassan befe­ jezték a beszélgetést, anélkül hogy mindezek az emlékek szóbakerültek volna. Több évti­ zednek kellett eltelnie, míg a világ Magyarországon megváltozott, és hogy néhány évvel a változás után Nagy Pál megtudja, milyen iratokon szerepelt a neve és találgathasson, mi lehetett volna még a sorsa. Most, azon a nyári napon már éjfél felé járt, amikor elbúcsúz­ tak, és csak évtizedek múlva látják egymást újra. Meleg volt, alig jártak az utcán, miközben Rudolf U. a Rue de Clichy felé baktatott. És né­ hány hét után visszatér abba az országba, ahol megverték. Visszaemlékezve meglepőnek talál­ ta Nagy Pál viszonylag nagy szemgolyóját, ha véletlenül egész közelről, oldalról látta, am int elfordítja: nagy, húsos fehértest mozdult meg ilyenkor a szemhéj alatt. Meg azt, ahogy a szájával és olykor a mosolyával, fegyelmezetten beszélt. Bajusza m ár akkor is volt, rövid, függőlegesen lefelé álló szőrökkel, de még nem ősz. Szemüveget sem viselt még. 11. Lásd a 8. lábjegyzetet 360 �Molnár Vera Képvers �Csutak Magda: „EZER I NAND” - Részlet (grafit, vászon, fotográfiáit porcelán) �Gáyor Tibor: Nagy Palinak a „Palócföld”-be �Maurer Dóra : Szó-nyomok �Megyik János: Nagy Palinak szeretettel és barátsággal a 60-adikra (Bécs, 1994.VIII.7.) �Haász Ágnes : Ele k tro g ra fik a ��Abajkovics Péter : K é t o ld a l N a g y P á ln a k ��Székely Ákos: Nagy T-t Nagy P-nak! �Székely Ákos : Korcs Fluid Székely Ákos: Balassi Bálint, Petőfi és Nagy Pál találkozása (a végek dícsérete) �Bari Károly : Díszletek egy szinonímához I. �Bari Károly : Díszletek egy szinonimához II. �Simon László : N. P. �palócföld 94/4 hegedűs- mária magyar műhely nagy pál nyár mozdulatlan sasrepülés fiókák-szárnyai kinyúlnak föléd párizs fölé föléd ki választottál a próbatétel percében választottad a magad fölfedezését párizs fölfedezését magadban ki veszi vérét félelmeinknek ha hétfő hajnalban lemosod a civilizált ember fertőzete it ha koponyakertedben kinyíl nak a vadmentamezők és úgy riadsz föl a fekete tücsök rezgésére hogy szemedben még ott dong a sárga méhek paradicsomkertje ki veszi vérét félelmeinknek amikor a nyár mozdulatlan sasrepülés fekete sirály rózsaszín macska-fehér rák és felkavart szemedben örökös vendég izzik a gőgös város viszi amphora vállán fajtánk kincseit is hongrietude ki veszi akkor vérét félelmeinknek ha pedig látok harangot a nagy harangkészítő műhelyben az ólombe tűkkel megrakott műhelyben ha pedig látok ólombetűket táncoltatni akkorszólni fog a felkorbácsolt harang de ki veszi vérét félelmei n kn ek 375 �Tandori Dezső 7 vers Nagy Pálnak ��������palócföld 94/4 Lipcsey Emőke a korszerűség sajnos/szerencsére nem korszerűség vegyük elő kellékeinket - de mellőzzük a csámcsogást, köpködést, stb. és adjunk hálát Palival először Párizsban találkoztam, tizennyolc éves voltam, mikor hátizsákosan egy barátnőmmel lakására beállítottam, rendetlenség volt, könyvek, folyóiratok, papír mindenhol, az ágy lábai pedig téglából voltak, egy kávéházban üldögéltünk később, ahol Pali váratlanul megkérdezte, vajon nem foglalkozom-e írással. axiómák: a csurunga nem népi hangszer a csurunga nem nép-nemzeti a csurunga nem örökölhető egy kicsit mindannyian az ő köpönyege alól bújtunk ki; az ifjú és azóta a még ifjabb műhelyesek, lankadatlan ereje, önzetlensége megtart és követendő példát mutat, neve és a M.M. neve egymással szimbiózis­ ban élő fogalmak. 384 �palócföld 94/4 vegyük elő az írásvetítőt, videót és ássuk el a csurungát! késsel-villával étkezzünk, ne morzsáljunk. Nagy Pál a jelentésen túli jelentés téridőbeli megfogalmazásának új - és mégújabb lehetőségeit deríti fe l fejét nem dugja fanyalogva a homokba a kor csúfságai láttán, hanem a mát éli meg úgy, ahogy van, az ember számára ma adott lehetőségeket (például a technikát) használja ki maximálisan azért, mert előre tekint s nem hátra. szakadatlanul kísérletező és megújuló művész, ezért határokat fesze­ get és határtalan, legyen ez a magatartás mérvadó az elkövetke­ zendő évtizedek magyar irodalmában. térbeli és halmozott többszörösen összetett akárhogy is forgatja a közönség félrebeszél és kesztyűbe dudál látcsövét igazgatja feszeng a páholyban - ld. Nagy Pál: korszerűség/kortárs irodalom (Magyar Műhely, Párizs, 1978.) 385 �Tóth Gábor �Szöveg órainga-heréi kottázhatatlan ritmusban ütik az időt--------—fogaskerék-kerregéssel------------------------- étolajozottanmeredt semmittevéssel------- himbálja---------------félre veri ---------------------------------- harangot habcsókot hímvesszőt-harci színekkel díszített totemoszlop --------- elnyelvelt— (vermelt)—mélyen a föld alá— szájüregbe----- rángatózik— ----------- mell kasában csíkos darazsak rajzanak------------ el lepik fullánkjaikkal gyomorgörccsé keményítik a becsempész ett kakukkfiókát--------------------- háttérben kötelességüket látják el a herék (családi magazinfotó)------------- királynő csendben lepetéz ------------------- huszár üti futót a fekete­ fehér lapon-------------------- légiposta ----------------------------------rémképek a láthatáron----------------------- széthúzzák luftballonkabátaik-------------- és felszállnak derékra agga tott homokzsákjaik dobálva a mut(og)atók---------------------míg olvashatatlanná nem válnak a hátukra erősített számla pok ----------------------------------------------------------------------- Somogyi Gyula �Bohár András ����������Balogh N orbert: (szöveg)rontás �Balogh N orbert: Dialógus az erényről ����k ív á n j n e k i kellemes idő töltést és m on d d meg n e k i h o g y sz e r e n c s é je v a n az idő vel és k é r d e z d meg h o g y jól u t a z t a k - e s z é p v o lt - e az id e jü k e t t e k - e valam it nem k e lle tt-e s o k á ig v á r n i u k a r t ic s ó k a püré almás sü te m é n y lesz v a c s o r á r a (é s b u r g u n d i b o r) (részlet a szerző 1990-ben megjelent "DE TE KI " ? Y G A V című könyvéből, néhány apró változtatással) �palócföld 94/4 Horváth Elemér PEREGRINATIO Ha egy palócföldi és egy rábaközi Budapesten találkoznak és lesznek barátok, az termé­ szetes akkor is ha véletlen. Ha Párizsban történik ugyanaz, az történelem. Előbb-utóbb bizto­ san eljutottam volna Párizsba akkor is ha nincs Magyar Műhely, de akkor nem Határ Győző­ vel vitázom Bakucz Jóska kollázsain, hanem talán lefényképeztetem magamat az Eiffel-toronnyal a háttérben. Akkor biztosan nem kérem meg az újvidéki Ladik Katalin kezét a bemu­ tatkozáskor, hanem a Notre Dame köveit csodálom. Akkor nem Kemenes Géfin lófiáján gu­ rulunk a nevetéstől egy park füvén, hanem egy montmartre-i kávéház ablakából mustrálom a járdán hullámzó éji hölgyeket. Tehát, a Magyar Műhely, és nem kis mértékben Nagy Pál jó­ voltából, van nekem egy Párizsom, amely nem azonos mondjuk a düsseldorfi turistáéval vagy az amerikai üzletemberével. S ezért köszönettel tartozom, akkor is ha térben és időben távol vagyunk egymástól. Köszönettel a Magyar Műhelynek, köszönettel Nagy Palinak, aki most 60 éves. Ennek a köszönetnek a lényegét az alább, rövid versben rögzítettem papírra. Hadd kíván­ jak vele távoli barátomnak boldog születésnapot. p e r e g r i n a t i o együtt mentünk világgá valaha s ez ma is összeköt csupán mások a mechanizmusok te bemutatod Budapesten derridát aki melletted áll és mosolyog én elbeszélgetek New Yorkban az afrikai püspökkel aki meghalt 15 évszázaddal ezelőtt 404 �Major Kamill: Nagy Pál hatvan éves �palócföld 94/4 Határ Győző M ellébeszélgetés (Nagy Pálnak - hatvan utánra) Alciphron Nem múlik el nap, hogy atomfizikusaink valami új, egzotikus "részecskével" ne lepnék meg a világot. A kvarkok után a hadronok, a hadronok után a neutrinók, és így to­ vább. Százig meg sem állnak, holott nyilvánvaló, hogy csak ez a négy stabil részecske van, az elektron, a proton, a foton és a neutron. A többi, a kvarkoktól a kvantonig önmaga felvillanása csupán, amely azonnal visszahull. Hová? A semmibe. Olyik nem is töltés, csupán egy "mező" összeugrása az atom belső terében, de el se gondolom és már szétugrik. S ilyen fantom-statisz­ ták milliárdjainak, ilyen fantom-kóristák özönének aláomlása a multiverzum. Euphranor Ó igen: a mi kórusunk is, szakasztott ugyanígy. A hangpróbán el kellett za­ varni mind; de aztán, belépéskor, mintha a fejek erdejét a szentlélek szállta volna meg, túlhar­ sogták az orgonát és oly hajszálra pontosan intonáltak, hogy az angyalok se különbül. Alciphron Persze a kvantont csak habozva említem, mert sejtéseknél alig egyéb, ésde se elektronmikroszkópon nem látni, sem ahol a komputer kiadja, a helyén nem találni. Sejtegetése közben jutott eszembe, hogy nem is hatvan éve, van annak közel ezredéve is, hogy Al-Ashari bagdadi filozófus felállította a maga kvantumelméletét: ő az, aki először beszél "üres tér­ ről", amelyben egyforma atomok milliárdjai alkotják a mindenséget. Nála az idő is kvantu­ mokból áll és idő-kvantumonként, döccenve pereg- és száguld a múlás vektora szerint; sőt, az egyformaság atom-özönében a folyamatosság ismeretlen, és minden akcidencia a kvantumelv alapján, eseményelemek elemi mennyiségeit sorozva zökken át valamibe, amit mi tévesen és szimplifikatórikusan folytatásnak vélünk. 406 �palócföld 94/4 Euphranor Ó igen; és érzéseink is, alighanem. Sorozott elemi mennyiségek zökkenő kvantumaival. Így voltam én is, vele, amikor a tükörben megpillantottam - mert hogy tükör volt s nem a valóság maga, erre is úgy döbbentem rá, ahogy mondod: fokról-fokra, menetele­ sen. Szárnyait teregetve derengett fel a sötétség homálytükörén, de ha megfeszülök se tudnám megmondani, hogy odaképzeltem-e vagy csak úgy tetszett: félelmetesnek véltem a mosolyát. Semmi kétség, hogy nekem, hozzám, vélem: küldetett, jött, társalkodott. Kacérság nélküli nagy-nagy szépségében, mely túlnyúlt a szobán, rémületesnek találtam és kis híja hogy fel nem kiáltottam páni félelmemben; de valami fuvalom csapott meg, a tentélő öl szeretete és az a nagy nyugalom, ami akkor megszállt, hogy mozdulni se mertem, semmihez nem hasonlítha­ tó. Nem az első angyal volt és hinni szeretném, nem is az utolsó, aki nékem adatott. Alciphron Hát még ha ott lehettünk volna négy-öt milliárd évvel ezelőtt a széndioxid, a nitrogén és a vízgőz találkozásánál a magmával, amely a dezoxiribonukleinsav primitív láncait létrehozta. Ám az ugráshoz, a ribonukleinsav kettős spiráljáig három milliárd évvel ezelőtt hi­ ányzott egy láncszem s ennek a láncszemnek jöttünk most a nyomára. A kenyérpenész gombái adták hozzá a kulcsot: még nem RNS, de már annak a kezdeti spirálrendszerével rendelkezik DNS-alapon, önreprodukáló, de stagnál: a plazmidhoz hasonló. A penészbe befészkelve, ott "élhetett"-lappanghatott a fél-élet (félszerves-félszervetlen) állapotában harmadfélmilliárd évig, tartogatva proto-génjeit sejtmembrán nélkül, az élet bio-robbanásához, hatszáz millió évvel ezelőtt, amely stabil genetikai kódokkal, ezernyi-ezer molekulacsalád nekipendüléséhez vezetett. Euphranor Az értelem-vezette véletlenszerűség abszurdumnak hangzik, de ez a módja. Ahogyan a hittitok a tudományban kísérletes testet ölt. Mintha megálmodtam volna, és a Hang is: nem belőlem szólott, kívülről jött (ebben biztos vagyok). És ez volt a csodálatos. Bi­ zsergést éreztem, a méltatlanság nyomasztó érzetét ekkora kegyelemre, hogy belevörösödtem. S akkor, a lesugárzásban ráláttam a bogozhatatlan köldökére, elémterítve kínálta magát a misztérium. Hálát, örömöt és a fájdalomig facsart kimerültséget éreztem: és édességes meg­ nyugvást. Hogy éppen én legyek a tudója. És elsírtam magam. 407 �palócföld 94/4 Cselényi László Sokknyomozó történelem montázs Első nekifutás Palinak 1/1 szószerény éjszaka létüres tér pusztába zsidókat vezérlő nagy isten jó néha tévelyegni Hamvas-esték előregyártott tetemek vagina verbalis szaván fogom a szót bársonykövér nyugalmát mellre így ni ki előttök mentél tüzes oszlopképpen kézen fogom a nyelvet szinekurva 1/2 az ige testté lett a virágnak ígéret földében vezérelvén szépen csodálkozik hulla-tó naplementék a virágnak agyara van csontfű a múlt jövőidőben nem görög rémálmaink totál-magaslat hinti 408 �palócföld 94/4 te adtál csillagot három szent királynak nem görög a haraszt üss tökön 1/3 üss tökön ragad az erdő zöldje heródes előtt szűz futó máriának v én t este van nyug alom görcs ajánlott a tiszta szesz kritikája hurokban született aranyeres a táj a kert alatt a hazatartó horda te voltál vezére minden zarándoknak szódabikarbánat öltemény 1/4 páncélszekrénybe zárt levéltitok könyörgök nekem is hogy légy már vezérem a gondolat örvényében a mindegy kurvalányhaj hisz onán is jó zs e f nemzetségéből származott az új opálszínű f agy t este forrad alma mert ím bujdosni űz nagy bűn és szemérem újszülött struccpolitikát fo lytat 1/3 drámadarak csontvelőtrázó csönd én istenem ebben ne vesszen el vérem mi volt mi lesz honnan és merre startol 409 �palócföld 94/4 nézz mélyen farkasszemembe koanna koanna lívia plurabella a sejtjei eszméktől forgolódnak őrizz meg gonosztul felségedet kérem félrevert szöveg becsavarodnak 1/2 csavarodnak az anyacsavarok építsd fel elmémet az jó bölcsességgel a háborús lift bölcsek és bitangok honfoglaláskori lelenc e sokk nyomozó történelem doberdő görcs és malom vitorla és maholnap te adtad lelkemet buzgó könyörgéssel szaván fogom a szót kézen fogom 1/1 kézen fogom a nyelvet félrevert ó én édes hazám te szép magyarország nagy szürke köd a képe képzeletben a szó félrelépett félrevert szöveg mater dolorózsa messze a szöveg kényszere derrida-ködben ki kereszténységnek viseled paizsát messze semmi fo g d meg jó l doberdő 410 �palócföld 94/4 Petőcz András A hatvan éves Nagy Pálnak Talán ez a legjobb alkalom, hogy elmeséljem Neked, Hatvanas Úr, hogy milyen nehéz küz­ delmeken vagyunk túl, így együtt, avantgarde és klasszicizálódó fenegyerekek, nehéz küzdel­ meken és megpróbáltatásokon, és sok-sok eredményen. Bátran szólok és szólhatok Rólad, mert nem állok már szorosan Melletted, lemaradt tanítvány vagyok csupán, akinek szólnia már nem kötelessége, de feladata, gyönyörű feladat. Kicsit emelkedett hangú lesz ez az írás, lehet-e másmilyen? Végülis egy jó harminc éves pálya évfordulójához érkeztünk, Hatvanas Mester, és nem tehetek mást, fejethajtok Előtted, mert sokat dolgoztál, és a munkát, a tehetséget becsülni kell. 1980-ban jártam először Nálad, Párizsban, kizarándokoltam Montrouge-ba, hogy felku­ tassam a Magyar Műhely szerkesztőségét, és el is jutottam egészen lakásod ajtajáig, amit zár­ va találtam, így akkor a találkozás nem jöhetett létre. Papp Tibornál jártam utána, ő beszélt először mindazokról, amik azóta is az enyémek: vizuális költészet, tipográfia. Személyesen 1981-ben Hadersdorfban találkoztunk, ahol hivatlan megjelentem, belecsöppenve a magyar irodalmi élet közepébe, ahogy szoktam volt, kissé botrányosan. Éppen egy előadás közepén je­ lentem meg, volt feleségemmel, és - emlékszem - ezen az előadáson épp Te elnököltél. Azon a napon kezdődött mindaz, ami azóta is tart, barátság és ellentétek, közös munka és különbö­ zőségek, legfőképp pedig: irodalom. Irodalom, művészet, Kassák, Joyce és Derrida, és: Ma­ gyar Műhely, az ügy, mert büszke vagyok arra, hogy műhelyes lehettem. Írásom elején nehéz küzdelmekről szóltam. Igen, gyanús volt mindaz, aki a Műhely körül akart tevékenykedni, nem felejtem soha, hogy a nyolcvanas évek "progresszív" lapjába nem nagyon lép­ hettem be "műhelyes" verseimmel. Melyik volt ez a "progresszív" lap? A Mozgó Világ, ahol Mányoki Endre szerkesztő úr fanyalogva fogadta tipografikus munkáimat, "ezek olyan Magyar Mű­ helyes dolgok", mondta, leplezetlen fanyalgással. Az Alföldy Jenővel való ÉS-vitára mindannyian jól emlékszünk, és sorolhatnám mindazokat a magyar írókat, akik szemében vörös posztó volt a Magyar Műhely. Én vállaltam ezt a küzdelmet sokáig, és sokat jelentett a számomra az az erő, ami Belőled is áradt. Jó most visszaemlékezni: a Kassák-emlékkönyv szerkesztésére, amibe írásokat adtál, a Médium-Art antológiára, amelyben olyan nagy anyaggal vettél részt, a Műhely Munkaközössége körüli teendőkre, a lap "honosítására", a nagy interjúra, amit Veled készítettem. Jó em­ lékezni ezekre a közös munkákra. Küzdelmek és közös munkák: ezek a maradandó emlékek. Vol­ tak-e viták? Persze. De a szeretet és a becsülés volt mindig a viták mögött is. Rövid írásom végén, Szerkesztőm, Hatvan Éves, csak azt kérem a Felsőbb Hatalmaktól, hogy a többi tanítványod is megmaradjon úgy, ahogy én megmaradtam, Neked. 411 �palócföld 94/4 Kukorelly Endre Nagy Pálnak Egyszer laktam a Palinál néhány napig. Az a lakás olyan, hogy két ember nem fér el, mégis meg lettem tűrve valami miatt, és az jó volt. A jóság miatt. Mert a Pali, mint ez közismert, jó. És ez jó. Van más is, ami jó, egy csomó minden, ilyen az élet, a maga csomó mindenével, folyó ügyek, nem is szeretném eltúlozni, hogy tehát jónak lenni, az olyan kurva jó volna, hogy az volna a legjobb, nem tudom, mi a legjobb, meg aztán, izé: tehát: ugye: lej ó zni valakit, az ma­ napság, esetleg izé, satöbbi, lehet, hogy nem is olyan frankó. Lehet hogy kitolás. Nem baj. Most mégiscsak jó zok. Szóval a Pali egy állati rendes (bocsánat) pali. Rendes tag, na. Legföljebb kicsit kitolok vele. Még soha életemben nem írtam le valakivel kapcsolatban ennyi jó t. Összesen tizenhárom­ szor. Tizenhárom jó. Mikor pedig elmentem, a Notre Dame mögötti parkolóból indult a busz, huszonnégy óra zötyörgés, vett nekem az útra a Pali négy doboz sört. Ezeket pedig én sötétedéskor bedöntöt­ tem, és aludtam szépen hazáig. Ha megálltunk, félálomban öntöztem egy keveset. Mi az, ami nem ilyen kicsiségeken múlik. Egy ágy. Meg négy sörösdoboz. Jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó, jó. (1994 júl.) 412 �palócföld 94/4 Kibédi Varga Áron Nagyságok Kézfogások, a harag mólói. Tüskéket simogatni, sündisznót siratni, kivonulni az előadóteremből. Miből áll a barátság? Áll-e mint szobor? kereket old Kalocsán? Miért éppen mi alattunk törne a világ? A madarat kifütyülik, a hullám füstbe megy: ez. már a korral jár, elől jár és a határt tiporja, körkörös, mint a korszerűség. Van aki lemarad, van aki megölel; marasztalhatatlan: szavait gyötri. Gyorsítja a baráti pusztulást. A költőnek írás közben mindig hiányoznak bizonyos szavak, a színültig töltöttek és a kioltottak; más szavakra viszont nincs szüksége, a bepiszkolódókra, a kiürülőkre. Így tölti hozsannázó (uszonnázó) életét a költő, és olyan szavakra gondol amelyeknek nincsen kimenetele. Mint a barátság Mindig kezdődnek és pezsegnek. Pedig a haza hív, a hűtlen iskolás: ránkszakad a múlt a francia parkban. (Ki csak az idézetek mennek: Veres Péter és Burroughs.) Előre! Előre! Felgyorsulnak az évek, a tengerek. Most már csak azt mondhatjuk, hogy "éljen" ezt nem lehet befejezni. 413 �Sőrés Zsolt �palócföld 94/4 Pető Tóth Károly Címem: mindenütt /a kantegorikus inspirativus mellékzöngéi/ :Nagy Pál hatvan éves: "Nem osztom meg senkivel. Ha elvisz, akkor elvisel." /C. C./ "Tehát attól vers a vers, hogy nem törekszik ellentmondásmentességre." /Erdély Miklós: Metán/ "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell" /L. Wittgenstein/ "Amiről be lehet szélni, arról be kell szélni. Amiről hall lehet gatni, arról hall kell gatni." /Tandori Dezső/ "Amiről nem lehet hallgatni, az / a/ nincs" /Airun/ "Adjuk magunkat a Törvénynek, amelyet mindenki maga végez” /Kondor Béla/ 415 �palócföld 94/4 "Kétféle tudás van. Az egyik, amelyik azt hiszi, hogy csak egyféle tudás van, a másik, amelyik azt hiszi, hogy sokféle tudás van. Ezen megállapítással együtt akkor most hányféle tudás van?" /C. C./ Isten izzik az értelmet lenségben - Véleménye szerint hány Isten nincs? Minden lépcsőfokon örökbefogad a pont, a leírhatatlan A látszat világa borzong - A szeplőtelen fogantatás kérdésében ön rugalmas álláspontot próbál kialakítani? Azonban a beszéd igyekszik most tekintettel lenni a körülményekre Tartózkodj az ihlet mögött - Tettértékű-e a magánnyomozó tétovasággal tetovált fölismerése miszerint saját tettenért teteme is csak tetteti, hogy más helyett hullt el, ha még ezt is neveti? A szent gondolat alámerül Isten kinyilvánított létében Kaotikus, azaz elszabadult - Kívánatosnak tartaná-é a tombolát az utolsó ítélet napján s ha igen, mily zálogot adna? A létezés jelenlévőségében számára bármely mérték kibírhatatlan Az ige maradéktalanul árulkodó - Ön szerint a Szentírásban mely kitétel felel meg a piros húsz-száz ulti redurchmarsnak? Kora szülte az elmebajt, mi fénylik a lehetetlen vesztében minduntalan Valami kizárólag lélek - Mondjon egy pótcselekvést! Ha nem megy, mondana tizet? Éppen a tagadásban lát át a remény minden szót A határátlépés a hiány ítélete - Elgondolása szerint lehet-e vágyakozni a másvilágon a túlvilágra, vagy fordítva? Oly ravasz a torok, ha észrevesz magának egy fáraót Túlontúl izzó áldozat - Visszaemlékszik ön, hogy melyik keresztrejtvényben bukkan rá eme kifejezésre: "balneum diaboli"? Az érzékek mámora által szolgáltatódik ki a szenvedés az agynak A kifejezés szétmorzsolódik az istenélmenyen 416 �palócföld 94/4 - Temetetlen halottainak vezényelhető-e "oszolj"? Belesül a váratlanba a megkötött élet azért, amilyen Maga magára felforgat -Szokott-e ön? Semmi sincs önmagában, ha nem tartja meg a zodiákus A létezés egyenletesen változtatja - Épp e kérdés kapcsán mi jut eszébe Johann Cruyff-ról? Szélsőséges fenntartásokkal áramol át a közönségbe a kapott hang Ezért egyedülvaló a vágy - Szeretné-e döntésre vinni a dolgot? Ugyancsak megérintette legsajátabb élményszerűsége a kétféle értelmezés A mindenmegmaradás örvénye - Főnyeremény-e, ha még azelőtt rúgják ki ön alól a sámlit, mielőtt a hurkot a nyakába tennék? A figyelem barlangjából támad a kígyó a megrepedt mennyezetre A nemlehető van-nal terhes - Szereti-e meghazudtolni a korát? Az utolért messszeségben az egyesülésben kezdi el kifosztani a lelkét Ahhoz a halandóság a bizonyíték - Kinek az álmában szokott ön álmodni? Tomboló szélviharban önmagáról nevezi el a káoszt a gyanú Ama seb a születés lelőhelye - Hány király sétál és hány kölyök császkál, mit eddegélnek, mit szürAz igen akaratában élőlény, a feltételében madárforgalom Delphoiban világosodott meg a kígyó - Hazudott-e már ön tükörbe? A tökéletes magyarázat kevéssé csatolja a természethez magát A megkettőződés szenved kül-önösségétől - Első szerelmének mi volt a kedvenc virága? Kerget, enged, megtér, nincs néző mögötte 417 �palócföld 94/4 A vándor halálművész - Mely szót szeretné, hogy utoljára hagyja el ajkát? Önnön megtestesülésének döbbenetét artikulálja a széplelkű költő Az elviselhetetlen megpillantásától őrjöng - Kibe nem? Alányúl s idegen marad a mindenség dermedt kísértete Magára figyel mégis -H a ? Mikor a kideríthetetlen hang megszületett, valamennyiünkben fölvillant A vallás az idő gyermeke - Ha egyetlen kérdést föltehetne önmagának, mi volna az? Nem egy egyszerű rajz által akar érvényt szerezni Örökös pokollal tüntettünk - Mit tesz ön metafizikai elkámpicsorodása közben, esetleg ellen? Többé pusztít a tárulás felderítése a megtaláltba való behatolásnál Törékeny rajta a kérdés - Ha imádkozik mire gondol s ha nem, mire nem? Nehéz pillanataink lesznek, ha megfosztjuk szavainkat hiábavalóságuktól Egyszer kioltott egy tükröt - Szeretne-e ön mégegyszer? Ellenkomédiában, megismételt szakadékban a helyünk leginkább Köldöke körül fáklya - A szabadság szelétől lehet-e szélütést kapni? A láthatatlan írás nyugalma nem találkozik a próféta kijelentéseivel Bekeríti a középpont titka - Fenntartja-e álláspontját az ágyban is? Ébredő embert pecsételő emberré válik ilyenkor 418 �palócföld 94/4 Intézkedő amilyen konstrukció - Írás közben megvakarja-e ön időnként a herezsacskóját, ha igen, akkor tudatosul-e mindez önben s ha tudatosul, stimulálja-e eme "aktus" valamire? Egyes elhasznált szenvedés olyan, amely áthat Minden büntetésre rákötözve - Egy, két, há, négy, öt, hat, hetéra. Mely korban él ön? Mondja a zűrzavart sajátjának, "elrendezem az eget", mondja Azt éli, amit megidéz - Szívesen lett volna ön a Titanicon zenész? A költészet menetközbeni joga, hogy módszeresen elkeseredjen produktumán Belejelzi mielőttjét a túlfeszítettbe - Hány van? Rejlő szög lehet a Semmi, amihez embernek köze van Beszéde a beteljesülés mértéktelenségéből - Kiegyezik azzal, hogy átugrojuk ezt a kérdést? Ama név előtt tele jószándékkal a felülmúlhatatlan pillanat S feltűnik látómezejében az önfeledt - Tekinthető-e ön dezavuált tejberinocérosznak? Azok akkor a test-lélek miatt keveseken uralkodnak Az elvarázsolt tekintetek összefüggenek - Akar-e halhatatlan lenni s ha igen, akkor azt mikor fogja megunni? A két sorsra elszántakat ő teszi szoborrá A beteljesülés éli halálát - Sumákol-e ön miközben co/g/itál? A széttépett Isten vissszhangjában rejtőzik és föltámad a napja Csodálatukban szelídek egymással - Gyermekkorában tapicskolt-e ön zivatar idején tócsákban, kéjes bizsergéssel a gerincén, félvén a villámoktól? Mert kifosztatott, más mozgatja, kit a villám elragadott Fölidézi az origó rohadásszagát 419 �palócföld 94/4 - Hamar kéri-e ön a kalapját és a köpenyét? Arra nincs ember, hogy fölüljön a világ káoszára Fent maradványaival szembesül -Tegyük-e föl? Elnyeli előle töredék művét a kozmosz s alávettetik A gondolat a szemrebbenésben lakik - Mit gondol, az ember gondolja-e a gondolatot, vagy a gondolat gondolja az embert s ha úgy gondolja, hogy ez a kérdésfeltevés/vetés?/ hamis, akkor miért gondolkodott el rajta akár csak egyetlen minutumig is? Páratlanságának mondana ellent, ha sejtjeit babiloni vágyakra cserélné A villámot a gonosz nem tartóztathatja föl - Két kérdésem lenne; melyik az egyik? Nemcsak bolygó templom, ami archaikus energia A számok árnyéka ellobban - Számba veszi néhanap elvesztegetett életeit, s ha... miért az enyémbe? Hanem követ hasonlít levegővel, ha nyomasztja a törvény Elrettentően magabiztosan sodródik - Az avantgarde-ság mibenlétét és hogyanját szereti-e ön úgymond forszírozni heveny leittasodás közepette, vagy színjózanul s ha igen, akkor a fejsze, vagy balta mely részének képzeli titkon, vagy nyíltan önmagát s ha nem, akkor mi a véleménye a köszörűkövön "üdögelő" majomról? Csupán korai kívánsága a magasabbrendűek a hölderlini elem Az eszközök rendkívüli homálya - Ön igenelni szokta-e énjét szolgálva más kedve-kényét? Ki helyett éli a maga regényét: akitől kapta a Nap a fényét, vagy ki eladta áru/ló/i alól a gyékényét? Az erény merénye néha basztat ja-e a gégéjét? A felfoghatatlan végtelenbe merül hozadéka a rejtőzésnek, ó lény Szívverésére rátalálva gyorsul - Magázhatom tegét? Korlátlanságodra a folyó mélye figyelmeztet, határbúcsú! 420 �palócföld 94/4 N. P. A Magyar Műhelynek különböző periódusai voltak, válto­ zó szerepekkel, nem én leszek az, aki ezeket most pontosan lajstromozza - de mindig a modernitás (definició nem itt!) környékén, és ennek a kitartásnak és határozottságnak megvolt-van a maga súlya, fontossága és jelentősége. Nagy Pál és a Magyar Műhely elválaszthatatlanok. Én személyesen is hálával gondolok rá(juk), 1974 áprilisá­ ban ott jelent meg az első írásom, és - emlékszem! - nagyon boldog voltam. És a 77-es bécsi Műhely-találkozóra is jól esik emlékeznem, számomra fontos embereket ismertem meg ott. Később, ahogy mondani szokás, elváltak útjaink, de hát ez sem nagy baj, az utak többnyire ilyenek, elválósak. De nem felejtem el, hogy volt egy időszak, amikor Nagy Paliék segít­ ségemre voltak. Isten éltesse hát az ünnepeltet sokáig, vizuális percepciója lógjon bokáig! Szeretettel: Esterházy Péter 421 �Chief editor:József Pál Adressof editorial office: H -3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel:(0036) 32-314-386,32-311 -022 �az objektív felületéig nyomulna (fordított zoom?), magától értetődően olvashatatlanná szétmosódva minden betű. Váratlan csend. Negyven másodperces(?) szürkés mocorgás. Ekkor az ólomsor rákoppanna az objetívre - vigyázat: nem ütné át! -, majd mint a tankok Salgótarján macskakövein, egy helyben forogva karistolni kezdené a lencsét. Hang kina­ gyítva. Hosszan és fájdalmasan az egész. Addig, amíg néző ül a videó előtt. Végül csak ketten maradnánk. Nagy Pál a kicsi ember (pardon: alacsony) jellegzetes figyelő "alapülésében": felszegett állal. Jómagam a balján (tisztelet, ugye), jobbra hatal­ masan megnövelve előreszegzett tekintetem látószögét: egyszóval a sóvárgó kíváncsiság sandaságával. Amikor már Ő is únná, mit mondok?, nem Ő únná, én unnám el, fölállnék, eltakarván a képernyőt és átadnám neki az összekaristolt lencsét díszdobozban. Kedvvel dadognék: "A díszpolgárságod..., és a Pro Arte..., meg minden, itt, ez a egész..." Értené. Tu­ dom. Kissé meg is hatódna, mint a Madách-díj átadásakor, '91 -ben. Mert az avantgardőr (sic!) nem egy esze-lelkement vadőr, aki megszállottan lövöldözik az irodalmi rabsicokra. Azt persze nem árulnám el neki, mi lett a tövig kopott ólombetűsorral. Íróasztalom be­ cses helyére tettem: a Poverello szobra tövébe. A tövig kopott betűk jól kivehetőek. Tisz­ tán olvasható a név. Ólom őrzi. (Ólom, ólom, édes ólom.) Miként a csonkig rágott köröm is nő a halotton. Pál Jó zsef P.S.: Közlöm még, hogy ezt a számunkat - felkérésünkre - Bujdosó Alpár, a baj- és pályatárs szerkesztette. Szívbéli köszönet a munkájáért. A kivitelezés örömteli kínjai re­ ánk maradtak. Vendégszerkesztőnknek, szerzőinknek és nem utolsósorban az ünnepelt­ nek szerettünk volna megfelelni. De az a párizsi nyomda, az felülmúlhatatlan. �50 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1994/4. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1994 Pál József Palócföld