https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7f8390a5dbf9922dd08d37c9e49fabdd.pdf 577323e88adea340e76fa6772b5d4077 PDF Text Text ��Tartalom 3. Kontra Ferenc Lassan ölő kisebbségi méreg (novella) 10. Handó Péter szövegei V ALÓ SÁG U N K 12. M ezey László Miklós Felelős irodalom (tanulmány) M Ű H ELY 25. Ferdinandy György Ilyenek voltunk. (Palackposta I.) 28. Tóth Sándor Római pillanatok (útirajz) HAGYO M ÁNY 33. Marschalkó Zsolt M átrai képek II. (tanulmány) 42. A. Gergely András A palóc történettudat változásai (tanulmány) 50. Bircher Erzsébet-T óth Péter A z démonokról. . . (tanulmány) M ÉRLEGEN 56. Horpácsi Sándor kritikája (Ardamica Ferenc: Anyám udvarlói) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 58. K äfer István A magyarországi szlovákok és irodalmuk (tanulmány) 66. Puntigán József Korszakváltás (tanulmány) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 78. Németi Gábor Tóth Gyuláné visszaemlékezése egy hortobágyi internálótáborra II. 90. Szokács László Sohasem szégyelltem. . . (interjú) 95. P A L Ó C F Ö L D -h írek �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József F Ő S Z E R K E S Z T Ő -H E L Y E T T E S : Zsibói Béla M Ű SZA KI SZ E R K E SZ T Ő : Nagy Kovács József F E L E L Ő S K IA D Ó : Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: 14 367/36. A . G ergely András szociológus (Bu­ dapest), Bircher Erzsébet levéltári kutató (Miskolc), Ferdinandy G yörgy író (Puerto Rico), Handó Péter költő (Salgótarján), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), K äfer István irodalomtörténész (Buda­ pest), Kontra Ferenc szerkesztő (Újvidék), Marschallkó Zsolt zenei könyvtáros (Pásztó), M ezey László M iklós irodalomtörténész (Buda­ pest), N ém eti G ábor tanár, (Hat­ van), Puntigán József újságíró (Lo­ sonc), Szokács László újságíró (Bu­ dapest), Tóth Sándor író (Buda­ pest), Tóth Péter levéltári kutató (Miskolc). Levélcím : 310 1 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iad ja: A Nógrád Megyei művelődési Központ. Köz- * Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. S. 4. (A/8) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 90.56886 N. S. * Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 - 1 5 óráig minden csütörtökön 1 1 - 1 6 .3 0 és h-ig. E számunk illusztrációs anyagát M U STÓ JÁ N O S festőművész, Lu­ ca című sorozatából válogattuk. A hátsó borítón P R O K O P P É T E R rajza látható. Handó Péter írásához a grafika D IV É K I P É T E R mun­ kája. (Fotó: Buda László.) T e r je s z ti a M a g y a r P o s ta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly h ír la p k é z b e s ítő p o sta h iv a ta lb a n , a p o sta h írla p ü z le te ib e n és a H írla p e lő fiz e tó si é s L a p e llá tá s i Iro d á n á l (H E L IR ), B u d a p e st, V ., Jó z s e f N ád o r té r 1. — 1900 — k ö z v e tle n ü l, v a g y p o sta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a HE L IR 21 55—96 162 p é n z fo rg a lm i Je lz ő sz á m ra . E g y e s szám á r a 25 F t. e lő fiz e té si d íj fé l é v re 75 F t, eg y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t és r a jz o k a t n em ő rz ü n k m eg és nem k ü ld ü n k v issz a . I S S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �KONTRA FEREN C Lassan ölő kisebbségi méreg Megint előjöttek a patkányok, mintha végszóra vártak volna, végiglopakod­ tak egymás után a fal mellett, lerázták magukról az esőcseppeket. Eleség után kutattak. K ét kisebb csoportban folytatták útjukat. E gy részük meg­ állt a lépcsőfeljáró alatt, és a zsíros papírok, száraz kenyerek közt mata­ tott, a többiek a kapualjban sorakozó szemeteskukák felé vették azz irányt. Odakint még mindig a langyos eső áztatta a beton szennyét, kocsonyássá téve a járda felületét. E gy férfi közeledett, nagyot csúszott a bejárat előtt, megkapaszkodott a kitárt kapu kilincsében. Eszébe sem jutott reggel, ami­ kor munkába indult, hogy az esernyőt magához vegye, csak az újságpapír­ ba csavart szalámis szendvicset csúsztatta indulás előtt a zsebébe. Egész nap álmos volt. Egykedvűen álldogált a korhadt kapufélfának dőlve, pedig otthon mindenféle apró munka várta: össze kellene öltenie a hátán a szét­ hasadt kabátot, meg kellene keresnie a törött gyűrűt, hogy becserélje az aranyművesnél, ki kellene szednie a régi gittet az ablakból. Mégis vár, mert ez fontosabb. A z öregasszony ügyet sem vetett az idegenre. K ét jól megtermett patkány marakodott sivalkodva a szemétben. Megint ezek az átkozottak, talán valam i mérget kellene venni. Egyszer már korábban öszszefogott a ház, kihívták a féregtelenítőt, aztán nyugtuk volt a rágcsálók­ tól. Üres üveg gurult el a lába előtt, leesett az alagsorba és széttörött. Az agglegény ijedten pillantott fel, elkáromkodta magát. Rozsdás kerékpárok és babakocsik tornyosultak az ajtaja előtt, ezt a sok limlomot kerülgette naponta. N yikordult a kulcs a zárban, idegesen csukta be maga mögött az ajtót. Reszketett a keze. Ügyetlenül töltötte a tejet és kiömlött az asztalra. Az eső elől menekült az önkiszolgálóba, végül mégis átnedvesedve ért ha­ za. A tejet sem szerette igazán. Zuhogást hallott a feje felett, szinte beleremegett a mennyezet. Megint két lábbal ugrálnak, csak, hogy bosszantsa­ nak, égetni való ez a két kölyök: fel fel fel le le le, és így folyt a játék az első emeleten legalább fél órán keresztül. A lefolyócsövek a gyerekka­ cajt is továbbították. Giliszták másztak elő a betonjárdára, nehogy meg­ fulladjanak. Lád ák lapultak a lépcső alatt, tele rothadt alm ával. Itt meg kell fulladni. A nő érzékeny volt a szagokra, már az utcán kipréselte tüde­ jéből a levegőt, és csak akkor vett mély lélegzetet ismét, amikor beért a szobájába. Elhúzta a rózsaszínű függönyt. Csalódottan állapította meg, 3 �hogy senki sem várakozik a kapualjban. Biztosan elkerülték egymást. férje pedig két óra múlva otthon lesz, és addig. . . A Ballagott hazafelé. E gy bokszoló nyitott a közelben éttermet. Útközben posta és két zöldségesbolt. A z egyikben szokás szerint megvette a decis üveget. Megállt a lépcsőfordulóban, és egy hajtásra kiitta. Letette a lép­ csőre. A lakók vagy lerúgták a kovácsoltvassal keretezett liftaknába, vagy ott árválkodott másnapig, míg egy másik került mellé; a sokszorozódás legfeljebb négyig tarthatott, addigra csak szemet szúrt valakinek. A szo­ bában a felesége még mindig a rózsaszínű függöny előtt állt, és bámulta a bejáratot, az udvart, a csöpögő ereszt. Milyen friss a levegő eső után. Az öregasszony szeretett magába beszél­ ni, nem érezte magát annyira egyedül. Ezüstözött csomagolópapírba burkol­ ta a nagy mogyorós csokoládét, kevéske nyugdíjából nem sokra futotta. Bezzeg volt idő, amikor lemezjátszót vehetett a kisebbik unokájának tizen­ ötödik születésnapjára. Nem is volt olyan régen. Hálát sem várt érte, hi­ szen tudta, hogy a gyerekek milyen feledékenyek. Azon nem ütközött meg, amikor a múlt héten beállított a nagyobbik unokája a férjével, és köszö­ nés helyett csak annyit mondott, hogy nálad mindig olyan öregasszonyszag van. A csokoládénak azért még örülnek mind a ketten. Még ez a kis ál­ latka is kérne belőle. Az egér végigsétált a konyhán, és szemlátomást této­ ván méregette az odakészített szalonnadarabkát. D e rosszat sejtve odébbállt inkább. Az öregasszony nem félt tőle, éppen ellenkezőleg, beszélt hoz­ zá. Közben zsörtölődött, hogy megrágták a cipőit. Mérget rakott az ágya alá. Lila porral mérgezett magvakat rakott az újságpapírra: kukorica, föl­ dimogyoró, búza és tökmag volt benne. Rakott a lépcsőfeljáró alá is egy adagot, hátha a patkányok is felfordulnak tőle. Szakszervezeti fél disznót cipelt egy ember a hátán. E gy női hang azt mondta a háta mögött, hogy kár lett volna gyorsítanom, annyian megelőztek, az útszéli fák elnémultak a ködben. Annyira nem volt értelme ennek a mondatnak, hogy legszíveseb­ ben hátrafordult volna, hogy megkérdezze, mit akart ezzel mondani. Mire azonban erre rászánta volna magát, a mögötte baktató barátnők már javá­ ban szapulták közös barátnőjüket, és a diagnózis olyan lenyűgözően pon­ tosnak tűnt, hogy akár egy pszichológiai elemzésnek is megfelelt volna. M egállt a kapu előtt, hagyta, hogy kikerüljék. Kinyitotta az újságot, meg­ akadt a szeme egy orvos nyilatkozatán: nem értem, miért teszik ezt a rend­ őrök. Tizenéves gyerekekre miért lőnek? Hiszen fegyverük sincs, csak tün­ tetnek. Megírhatja azt is, hogy valamennyi golyó hátulról fúródott a test­ be, tehát a menekülő emberekre lőttek. Levette a fejéről a sapkát, és ki­ csavarta belőle a vizet. Fel kell vinnem neki az újságot. Toporgott, mintha magát akarná meggyőzni valaminek az ellenkezőjéről. Most miért látogas­ sam meg? Félreértésekkel körülbástyázottan. . . Legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében, amikor felszólították. A rövidülő mondatok a kétségbe­ esés félelmetes jelei. Mint a dominóvár, úgy dőltek össze sorban a gondola­ 4 �tai. Csak ne kellene annyira egy jó osztályzat a végére, az utolsó héten. . . É s többet nem kérdeztek tőle. Olyan alaposan megtanult mindent, hogy el sem véthette volna, csak éppen mást kérdeztek. Felrajzolhatta volna a zsírmolekulát az összes kötődéseivel. Az ajtóhoz ért, és még mindig nem tudott szabadulni iskolai, egészen friss gondjaitól. Megrázta a fejét, mint­ ha vizes lett volna. Ugyanilyen ajtó. Milyen egyforma ebben a kurva élet­ ben minden: a lepusztult lépcsőház, a nagymamák, meg a jó tanuló okos unokák. Az öregasszony odaadta neki a csokoládét. Tudom, hogy ez a kedvenced. M ajd a csomagban is mindig ilyent fogok küldeni. Milyen cso­ magban? Őszre behívót kapsz, mintha nem tudnád. Jó katona leszel, szó­ fogadó, amilyen sose voltál. N e akarj ilyen jó lenni hozzám, csináltass in­ kább egy műfogsort magadnak! Levisznek majd délre, és neked is lőnöd kell! Az én kezem nem érint fegyvert. O delent semmit O dáig el sem jutok, engem fel sem vesz az a v o n a t.. . sem ér a te hited. N e csináld ezt, tudom, hogy eleged van, hajtanod kell, ez az utolsó év. . . Miért lenne az utolsó? N e köss bele mindenbe! A z én időmben azt szokták mondani a végzősöknek, hogy az utolsó év, de azt hiszem, most sincs ez másként. Az angoltanárnő végigolvasta a dolgozatomat; most ezt figyeld; azért olyan fásult, csipás, kiégett, mert ilyeneket olvas; folyton becsapjuk egymást; az osztály úgy tesz, mintha oda lenne érte, ő pedig úgy tesz, mintha vállalná ezt a ragaszkodást. A múltkor úgy meg­ botlott a küszöbben, hogy majd kiesett a protézise. Aztán a tanáriban elme­ sélte az esetet. É s odarohantak legalább a daliák, hogy felsegítsenek? kérdezte az idős kolléga. - Ugyan már, az én gyerekeim. . . - legyintett keserűen. Aztán a fiatal kollegina megtoldotta: Szóval jót röhögött rajtad az egész osztály! E rre felháborodottan vágott vissza az angoltanárnő: Ugyan már, az én gyerekeim! Szóval így vagyunk mi egymással, mint macs­ ka az egérrel, mint a patkányméreggel, amely megkeseríti életünket. M ajd legközelebb is mesélek neked ilyen szellemeseket, most megyek. Ennyi jótett elég egy napra. Leszakadt a lift, másnap virradóra, talán a patkányok rágták el a kötelet, vagy a rozsda marta szét a láncokat, le-fel ingáztak, mint a falióra. 5 �Elm aradtak az éjszakai csattanások, a jellegzetes lifthangok. N eki úgy­ sem kellett felvonó, mit számít neki, hogy leszerelik, és kidobják. Az sem izgatja, ha a helyére nem kerül másik. Ő a muskátlikat dobta ki, mert so­ hasem hoztak virágot, nem érte őket napfény az alagsori lakás ablakában. Ugyan milyen színűek lehetnek, töprengett, miközben a cserepek tartalmát kiborította a szemétkupac tetejére. E gy tépett macska sétált át az udvaron. Megtanult inni az állandóan csöpögő csapból. Az előszobában régi falióra si­ ettette az elmúlást. Az öregasszony lejjebb húzta a láncon a súlyokat. Mint a lift: vitte fel a ketyegő perceket a mennyországba.... zuhanás visszhangzott a lakásban. Csattant a jég. Kiolvasztotta a hűtőszekrényt. Víztócsában állt a konyhaasztal. A z öregasszony mindig fázott. Vizet forralt, teletöltötte az ágymelegítő tömlőt. Nehéz lett körülötte a levegő, akár az ólom, akár az ócskavas. A lift, ami leszakadt, a jég, ami elolvadt. Egyre lassabban mozdultak előre a gondolatai. Ásított. Lekapcsolta az állólámpát. Nehéz volt a sötét, befödte, nyomta lefelé, melegítette. Neonreklám fénye vibrált a kristályvázán. Fékcsikorgás hallatszott. K iverte a szeméből az álmot. Egyre forróbb lett körülötte minden. Észrevette, hogy csurom víz az ágya. Lassan feltápászkodott, mint aki Csipkerózsika-álmából ébred. Leve­ tette a hálóingét. Hideg vízcseppek gördültek végig ráncos bőrén. A tele­ fonhoz kellett volna nyúlnia vagy segítségért kiáltania... D e a következő pillanatban egyszerűen csak nevetségesnek és tehetetlennek érezte magát. Vacogva álldogált a szoba közepén. A szivárgó tömlőt kidobta a szemétbe. Pokrócba burkolózott. A második emeleten a rózsaszínű függöny mögött még égett a lámpa, az ablak hosszú, fényes csíkot rajzolt az udvarra. Mi lenne, ha holnapra minden megváltozna: a postás bedobna egy napilapot, az ő ládájába is, babakocsit hoznának fel az alagsorból, eljönne megint az idegen férfi, hogy bámuljon a rózsaszínű függöny felé, és eljönne megint a macska, hogy igyon a csöpögő csapból... Ú gy érezte nagyon messze van, nem éri el a fogason a kabátot, távol van attól, aki beszél, attól is, aki hallgat. E gy üzemzavar így fel tudja borítani az embernek az egész napját. Látta lecsúszni a saját kezét a kilincsről, mintha valaki más lett volna, aki nem mer benyitni, nem mer hazaérkezni. Rájött közben, hogy elfelejtett bemenni a boltba a szokásos egy deciért. É lt a soha vissza nem térő alkalommal: hátha rajtakapja a feleségét. Keze izgatottan markolta a kilincset. Az idegenre gondolt, akit egyszer a kapualjban látott ácsorogni. Hiába nyomta le még egyszer a kilincset, a zár nem engedett. Senki sem volt otthon. Szamárság - nevette el magát. Morzsák és ételdarabok hulltak le az erkélyről, a két kisgyermek nézte, hogy csipegetnek az ud­ varon a verebek. Egyikük közéjük dobott egy kavicsot. Egymás után pattantak fel az ablakok, felháborodással és kíváncsisággal vegyes arcok tekintettek le, ugyan ki túráztatja ilyen eszeveszetten a motorját, biztos csak azért, hogy felhívja magára a figyelmet. Ilyenek mind ezek a mai suhancok, gondolta az öregasszony. Verebek ugráltak a szemeteskannák kö­ 6 �rül is. Csak nehogy a mérget csipegessék ki, de ezek biztosan rafináltab­ bak annál. A z önkiszolgáló felé indult. Megtorpant egy pillanatra, mert megint oda tartott, ahol tegnapelőtt is becsapták. Felette zászlókat lenge­ tett a szél az épület homlokzatán, mintha el akartak volna repülni. N agy fekete pillangók. Mintha feleseltek volna a széllel. Minden ember végül, egy fekete pillangó lesz. Hányat is öltek meg eddig? Kislány korában azt gondolta, ha sok-sok lepkét fűz egy hosszú cérnaszálra, elrepül majd, el innen, más vidékre. Végre odaért a másik önkiszolgálóhoz. A zacskós­ tej már elfogyott. Az utca végén bukott le a nap. Paneltetők fekete kockái tonyosultak egymásra. Elhúzta a rózsaszínű függönyt. A férje a szokásos egy deci után mohón kanalazta a bablevest. Ú gy tett, mintha nem is tudna zugivásáról. Bepárásodott a konyhaablak, ennek ellenére ki­ tartóan fürkészte a szemközti házat, fényes foltok mutatták, merre sora­ koznak az ablakok. Kilenc betűt rótt ujjával egymás mellé, aztán lefolytak az üvegen. E gy szó nem semmisülhet meg végleg, ravaszul mindig új ala­ kot ölt, permanensen újjászületik, kísérteni fogja mindig, valahányszor a hideg üvegre lehel, ujjaiban bizseregenek azok a betűk. Az a szó vésődött leginkább az emlékezetébe, amitől újra nevedes lesz a tenyere. M egfor­ dult. A tányér üresen állt a konyhaasztalon. Kilöttyintett egy lavór vizet az udvarra, vele együtt az inggombot is. M ajd ágyneműgombbal helyettesíti, úgysem látja senki. A feje fölött valam i dübörgést hallott, a két gyerek megint háborúsdit játszik. Pók ereszkedett vékony szálon az asztal közepé­ re. Az abrosz alatt gyűjtötte a villanyszámlákat. Elővette kabátja zsebé­ ből az összegöngyölt újságot, a feje árnyékot vetett a papírra. Megbízható források szólnak arról, hogy az eltemetett tüntetők többségét hátulról érte a gyilkos lövedék, hogy néhányan teljesen ártatlanul haltak meg. Ahogy például az a tízéves gyerek is, aki nyilvánvalóan nem jelentett semmilyen veszélyt az államrendre, és aki talán egyetlen pofon után bőgve hazament volna. Patkányvisításra kapta fel a fejét, abbahagyta az olvasást. Ha halha­ tatlan lenne, mondjuk, egy görög isten, akkor most fogná a sípját, és an­ nak hangjára sorban előbújnának a patkányok, elbűvölné őket a dallam, követnék a síp hangját, és így kivezetné az utolsót is a pincéből, az egész házból, az egész utcából. E gy nagy zsákba gyűjtené őket, és az egészet a folyóba dobná, sivalkodva zuhannának a vesztükbe. Most tért csak észhez, amikor mindenkit távolodni látott maga körül. Egyedül éldegélt az alag­ sorban, akár egy patkány, az ajtaja előtt ócskavas, az ablaka előtt sze­ mét. A tükör elé állt, és nézte azt a másikat a túloldalon: mély ráncok, a pusztulás lövészárkai, elhagyott szálak a nyakon, kapkodó, igénytelen bo­ rotválkozás. Kent magának egy pástétomos kenyeret. Száznyolcvankét órát dolgozott, a jövő hónapban veszi ki az évi szabadságát. Óvatosan nyi­ totta ki a ruhásszekrény ajtaját, hátha megint valam i rágcsáló lapul benne. A tévé kékes fénye kiszűrödött az udvarra. Kétségtelenül jobb lett a kilá­ 7 �tás, mióta eltávolította a virágládákat. Azonban némi szomorúsággal töltöt­ te el, hogy mégiscsak megtudta, milyen színű virágot hoznak. A szemetes­ tartály mellett, ahová dobta őket, gyökeret eresztettek. Inkább csak kín­ lódásból nyíltak ki, nem jókedvükben; hamarosan el is távolították mind a többi szeméttel együtt. K itárta az ablakot, és összehúzta a rózsaszínű függönyt. Az udvarról beszűrődött a földszinten lakó gyerekek hancúrozá­ sa. F elmelegítette az előző napi bablevest. Minden percben megérkezhet a férje. Bekapcsolta a rádiót. E gy bágyadt hangú énekesnő arról dalolt, hogy az éjszaka ő lesz a bánat királynője. A z öregasszony folyton fázott. Nagykendőbe burkolta magát, és az ablak melletti karosszékben egy régi, szakado­ zott szakácskönyvet lapozgatott. Volt benne néhány recept, amire nem emlékezett. Holnapután lesz az unokája születésnapja, és addigra többféle aprósüteményt akar készíteni. Eljött megint az idegen férfi, megállt az ajtó előtt, nem csengetett, csak rágyújtott csendben, türelmesen várta, hogy a rózsaszínű függöny szétrebbenjen. Rászánta magát mégis az asszony léptei szaporán csattantak a lépcsőn, szétnézett gyorsan, nem látta senki, elindult a sötét kapualj felé. A két gyerek egészen jól feltalálta magát a ház körül Anyjuk az udvaron teregetett, aztán az üres lavórral visszament a lakásba. A gyerekek elkergették a macskát, pedig csak inni jött a csö­ pögő csaphoz. Riadtan menekült a tűzfal kiálló gerendájára. Ott sem hagy­ tak nyugtot neki, addig dobálták kővel, görönggyel, míg le nem ugrott; a lépcshőházba menekült, a két gyerek a nyomába eredt, a lépcsőfeljáró alatt keresték. Ott felfedeztek valam i érdekesebbet, ügyet sem vetettek többé a macskára, különben is hetedhét udvaron túl járhatott. M agvakat találtak újságpapírra szórva. Az idősebbik felismerte, hogy van köztük föl­ dimogyoró is. Milyen szép színűre vannak festve! Szétválogatták a szeme­ ket. Ropogtatták a földimogyorót. A kezük, az arcuk csupa lila lett. Test­ vériesen elosztották egymás között. 8 �9 �HANDÓ PÉTER Jákob Azon a hegyháton töltött estén, mikor Istennel perlekedtem porrá omoltak illú­ zióim. Ültünk egymással szemben és tejes gyümölcsöt rágcsáltunk a lényeg felől tu­ dakozódó és az elrendeltről nyilatkozó sza­ vak fölött. Hajnalra magam maradtam. Fölemeltem ta­ risznyám, mint egy lázadásra szánt követ; elindultam harmattól reszkető füveken a völgybe, közelebb a föld magvához - mele­ gedni. 1990. Jártam... Jártam a hegyen. Fölvittem fiam és megfeszítettem. Láttam a szegek nyomán kifutó vért, fényfürdette nyomát, kavicsokra, füvekre száradtát, és nem éreztem semmit. Fölemeltem egy levelet, melyre teste vöröse csöp­ pent: megszagoltam, szétmorzsoltam. A völgyből jövők körém sereglettek; hallani akartak - szólongattak. Jártam a hegyen. Mozdulatlan álltam, amikor lehanyatlott feje, és le­ hanyatlott a Nap is, és mindenki hazatért. Végtagjai petyhüdten lógtak a rekkenő hőség nyomán. Bőre az első csillag feltűntével lilászölddé vált, fehér hólyagokat növesztett. Vártam, hogy elveszti szépségét, a bomló hús, riasztóvá válik, megértek belőle valam it a rothadás bizonyosságán keresztül. Jártam a hegyen. É s miután karjain átszakadt a szög, az előre rogyó-bukó test letépte a lábfejet is, kavicsok közé fúrt arccal hevert a földön visszatértem házamba. A bútorokon ugyanaz a por szürkéllett, mint utolsó közös vacsoránkon. Fölemeltem a Bibliát az éjjeliedényről, és találomra fölütöttem. Sétálva, hangosan olvastam. Mintha én írtam volna: tartalmat­ lanul szálltak el nyelvem hegyéről a szavak. 1989. 10 �II �va ló sá g unk M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S Felelős irodalom Vázlat a nemzetiségi irodalmak „természetrajzához” Nemzeti irodalom Az irodalom nemzeti jellegének kialakulása, majd a nemzeti irodaiam lét­ rejötte hosszan tartó és összetett történelmi folyamat eredménye. Azt azon­ ban eléggé bajos pontosan meghatározni, hogy egy nyelvi közösség, vagy tájegység regionális írásbelisége mikortól számít önálló léttel és létét jellemző sajátos vonásokkal bíró nemzeti irodalomnak. Európa déli és nyugati felén a reneszánsz kora jelentette a polgári eszmények jegyében egységesülő társa­ dalom létrejöttét, illetve a népnyelv művészi alkotásokban megtestesülő, tehát nemzeti gondolatokat megszólaltató kezdeteit. Kelet- és Közép-Európában e fejlődés jócskán késett, és noha a reneszánsz Magyarországon is megszólaltatója volt bizonyos nemzeti törekvéseknek, a polgárosodás hiánya hátráltatta a nemzeti jellegű kibontakozást, a regionális vagy felekezeti különbségeket meghaladó szellemi egységesülést. N álunk a X V III. század végétől - a nemzeti gondolatoknak a francia forradalmat követő térhódításával - figyelhető meg az irodalom nemzeti jelle­ get öltő fejlődése. Vagyis a nemzeti irodalom, mint történelmi kategória, ott és akkor keletkezik, ahol és amikor kialakul a korszerű értelemben vett pol­ gári társadalom. Ha pedig az irodalom és tágabban a szellemi élet nemzeti célkitűzésekkel telítődik, nyilván a nemzeti lét funkciói legalább egy részének betöltésére, illetve kifejezésére is alkalmassá válik, átvállalva a még teljessé­ gében ki nem alakult polgárságtól a nemzeti létezés fönntartásának - így a nemzeti eszme éltetésének - föladatát. Jó példával szolgálnak erre a magyar fölvilágosodás, majd a reformkor nagyjai, s később a szabadságharc leverését követő önkényuralmi időszak „virrasztói” , vagy az a kultúrtörténeti tény, hogy a Kárpát-medencét sem a magyar etnikum, sem a magyar nyelv nem volt képes kitölteni - egyedül az irodalom. Az utóbbin mindössze annyit kell érteni, hogy egy nyelvi közösség tudatában mindaddig nem alakul ki az egész hazára vo­ natkozó, otthonosságot is jelentő tájélmény, amíg az irodalmi művekből sugár­ zó tájvarázs ezt nem teszi együttesen elérhetővé. Ilyenformán, ha a teljes utat még be nem járt polgárosodás idején - többnyire nemzetközi áramlatok nyo­ mán - a szellemi értelemben egységesülő társadalom értelmisége hívja elő az addigi regionális irodalom nemzeti karakterét, akkor ez az „új” irodalom ma­ gára vesz egy szolgáló attitűdöt, s ilyen értelmű visszahatásként továbbfejleszti az olvasótársadalom kollektivitását, sorsközösségtudatát. Végül is a nemzet és az irodalom egymást erősítő értelmi-érzelmi kölcsönhatásában kristályosod­ nak ki azok a specifikumok, amelyek azután karakteresen megkülönböztetik egymástól a nemzetek irodalmát. Mert léteznek azonos nyelvet beszélő nemze­ tek, vannak egyazon területen élő más-más etnikumok és kultúrák, de nincs, mert nem lehet két egyforma történelmi utat, azonos társadalomfejlődési és kultúrhistóriai ívet bejáró nép. 12 �A nemzeti irodalom tehát olyan históriai képződmény, amely internacionális viszonylataival természetesen kapcsolódik az emberi civilizáció általános érté­ keihez, ám egyedi karakterét éppen az ettől elütő sajátosságai rajzolják ki. Me­ lyek ezek? Először is a dialektusok fölé emelkedő egységes irodalmi nyel­ ven történő megszólalás; azután az évszázados, évezredes csak az illető nem­ zet tudatában és anyanyelvében élő történelmi tapasztalatok összessége; a bel­ ső művészi fejlődés törvényszerű mozzanataiból elvonható gondolati-formai tra­ díciók eredői; az öntörvényű irodalmi tudat és értékrend léte. A nemzeti jelleg azonban nem csupán történelmi szempontból jelentős ka­ tegória, hanem számontartandók értékvonatkozásai is. Minden nép irodalma nemzedékről nemzedékre, sőt korról korra átörökít némely kollektív érvényes­ ségű fölismeréseket; egyfelől olyanokat, amelyek a változó történelmi létfölté­ telek közepette is biztos - rendszerint etikai természetű - fogódzókat kínál­ nak, másfelől olyanokat, amelyek az etnikai-anyanyelvi összetartozás és ön­ azonosság tudatát ápolják. Szükségtelen külön hangsúlyozni, hogy Keletés Közép-Európa szeszélyesen forgandó históriájában milyen nagy fontossággal más szóval, értékkel - bír az állandóság érzetét keltő eligazítás. Az a tudat, hogy az időről időre váltakozó létföltételek között egyfajta szellemi biztonságot nyújt az irodalom hagyománykincse. Olyan válaszokat kínál ráadásul, melyek kézzelfoghatóbbak az időtlennek és általánosnak tekintett emberi értékeknél, s amelyeket csak az adott nemzeti irodalom adhat a szóban forgó közösség szá­ mára - tanulságul, okulásul, választási lehetőségek gyanánt: életesélyként, a megmaradás, a helytállás és a fölemelkedés modus vivendijeként. Az irodalmi hagyomány átörökítette eszmények híján a nemzet tudata megzavarodhat, ki­ üresedhet, így azután a literatúrának minden más tudatformát megelőzve, köz­ vetlen hatása van a nemzeti létre. S megfordítva, semmi sem jelzi olyan érzé­ kenyen, olyan pontosan a társadalom tudati állapotát, mint a kortárs iroda­ lom. Nemzet és irodalom elemi összetartozását méltán definiálhatta József A t­ tila ekként: „Kultúra, költészet és nemzet, tehát egymásban lelnek életre, azaz a nemzeti közösségek a kultúra egységei ” A mondottakból következik, hogy az emberi érték csak nemzeti vonatkozásai­ val nyerhet hiteles és méltó kifejezést, hiszen a nemzetin át vezet az út az egyetemeshez. Az irodalom nemzeti jellegének és egyetemes viszonylatainak összefüggése sajátos dialektikát mutat, még akkor is, ha tudjuk, némelyek a nemzeti vonások primátusát, mások meg az örök emberi jelentőségét részesítik előnyben, s keresik az elemzendő alkotásban. Ha sarkítjuk e szembeállítást, ak­ kor két olyan szélsőséget különböztethetünk meg, amelyeket a romantika kora a nemzeti, illetve az emberi szellem kifejezéssel jelölt, s amelyek azután a na­ cionalizmus, illetve kozmopolitizmus nevet kapták. E kétpólusosság viszont a szembeállítás és a ráhatás, a konfliktus és az együttműködés - végsőfokon a szintézis válfajainak - terminológiájával írható le. Az irodalomtörténet tényei arra vallanak, hogy a nemzeti irodalom sajátszerűségei ellenállnak az egye­ temesség hatásainak, ugyanakkor nyilvánvaló módon integrálnak is világtávla­ tú, nemzetközi léptékű elemeket, irányzatokat, koráramokat. Lássuk előbb az irodalom nemzeti jellege autonómiájának főbb tényezőit. A nemzeti irodalmak genezise - mondottuk - Európában mindenképpen a társadalom polgári típusú és persze, nyelvi-szellemi egységesedésének föltételét, vagy esetleg nemzeti szabadságtörekvéseinek manifesztálását igényli, illetve jelenti. A nemzeti irodalom kialakulása tehát egyértelműen nemzeti szemponto­ kat, a nemzeti fejlődés történeti tényeit tételezi. Azután a nemzeti irodalom bel­ ső struktúrája rendszerint sajátos formában integrálja a civilizáció általános ér­ 13 �vényű fölismeréseit, voltaképpen nacionalizálja az elvont eszményeket, szellemi­ ségeket vagy ízlést. Az egyetemességbe való feloldódással a nemzeti irodal­ mak létrejöttüktől kezdve hol élesebben, hol lanyhábban szembeálltak: ez leg­ gyakrabban az eredeti hagyománykincs folyamatos ébrentartásában, szellemének fölidéző tudatosításában nyilvánul meg. Minden irodalom keresi - múltjának, jelenének dimenziójában egyaránt - öntörvényűsége tényezőit, csak rá jellemző fejlődésmenetének szabályszerűségeit, tendenciáit, s visszamenőlegesen kijelöli - rendszerint históriai szempontú - fordulópontok szakaszolta korszakait. A tradíciókra történő hivatkozás pedig gyakran látványosan fölerősödik, ha az egyetemesség, az „örök emberi” kifejezéssel jellemezhető általánosság mezében jelentkező modern áramlatok érintik meg a nemzeti irodalmat. Ez persze, két­ ségtelenül arra is vezethet, hogy a korábbi nemzeti szempontú korszerűség hí­ vei válnak konzervatívokká, olyan mértékben, amilyen ütemben a megelőző periódus korszerűsége klasszicizálódik, válik etalonná. Hasonló ellenkezés tapasztalható a történelmi közösségben élő kis és nagy nemzetek irodalmai között - az előbbi részéről; a kisebb nép gyakran tart a szellemi gyarmatosítás veszélyétől, az elnemzetlenítő hatás kiterjedésétől, s vé­ dekező reflexeiből kifolyólag túlhangsúlyozza a nemzeti karakter fontosságát. Ugyanilyen ellenállás figyelhető meg az irodalomtudomány és a kritika részé­ ről is, hisz mindkettő érvényesít sajátos történeti és nemzeti kritériumokat. Nemzeti szempontúság és egyetemesség dialektikájának másik térfelén sora­ koznak azok az érvek, amelyek a két viszonylat kölcsönhatását, termékeny integrációját mutatják. Ezek elsője az a nyilvánvaló tény, hogy nem létezhet egyetlen nemzeti irodalom sem, amelyik a világméretű összefüggésektől elzár­ kózva alkothatna. Minden elméleti ellenállás, különfejlődés mellett autark iro­ dalom nem működhet, hiszen a mesterséges izoláció a gyors provincializálódás kezdete. Az egyetemesség hatása mutatkozik meg abban is, hogy bár vala­ mennyi irodalom az adott társadalom fejlődésének egy fázisában lesz nemzeti jellegű, azért a világirodalmi jelenségek beszüremlése pozitív - mert ösztönző, termékenyítő - impulzusa lehet belső adottságai kibontakoztatásának, egyegy sajátszerű vonása kiteljesítésének. Természetesen nem a kordivat kritikátlan átvételéről van szó, tartós és minőségszempontú gazdagodásról, az eredmé­ nyesen nacionalizálható elemek szerves beépítéséről. Ilyen módon működik az irodalmi kölcsönhatások rendszere. Kimagasló alkotásai révén minden nemzeti irodalom hozzájárulhat a világirodalom értékeinek gyarapításához, éppen úgy, ahogy Goethe gondolta, amikor leírta a ,,weltliteratur’, szót: rangos és érte­ lemszerűen nemzeti vonásokat mutató művészi értékek minőségi összegeként. Mindezek mellett hatnak az általános korstílusok, világirodalmi áramlatok, oly­ kor divatok, amelyek egy bizonyos történelmi szakaszban nagyobb területre ki­ terjedően jellemzőek lehetnek. Ugyanakkor persze ezek, amikor megjelennek egy-egy nép irodalmában, sajátossá színeződnek. Végül is a nemzeti irodalmak belső törvényszerűségei, valamint a világiro­ dalom általánosabb jelenségei közötti kölcsönviszonylat koronként, helyenként más és más - a konkrét társadalom- és kultúrtörténeti helyzet konstellációjá­ ban. Egyszer az egyetemesebb vonulatok, másszor a nemzeti specifikumok mér­ tékadóbbak, nem utolsósorban attól függően, hogy a szóban forgó nemzet tör­ ténelmi szempontból éppen szélárnyékban vagy viharban él. A nemzeti létében magát fenyegetve érző társadalom művelődésében óhatatlanul elsőségbe kerül a sajátos jelleg, a nemzeti gyökeresség, az erős népi kötődés - a népbehúzódás és népszolgálat programja. Nem szorul bizonyításra, hogy Kelet- és KözépEurópában ritkán adatott szélárnyékos időszak, tehát már-már törvényszerű, 14 �hogy az itt élő nemzetek irodalmai ritkán engedhették meg maguknak a „koc­ kázat nélküli” világperspektívájú érdeklődést, mert folyton föl kellett éleszte­ niük nemzeti vonatkozású védekező reflexeiket. Irodalmunk nagyjai — Balassi­ tól Kányádi Sándorig - a legnehezebb körülmények között is vállalták a nem­ zet sorskérdéseinek képviseletét, megszólaltatását, s mintegy a „nép nevében” elöljártak a jogok követelésében, a társadalom számára követendő ideák és ér­ tékek megállapításában - megelőzve gyakran tudományt, politikát vagy nép­ harcot. A magyar irodalomnak ez a sorsfölérző és ábrázolóképessége, társadalmi el­ kötelezettsége, amely sajátos karakterének egyik népszolgálatban kiteljesedő ele­ me, ha tetszik, „anyajegye” - az egyik legjellemzőbb specifikuma. Megállapítá­ sunkat hitelesítendő, számos írói vallomást lehetne idézni, de legyen e he­ lyütt elegendő egy sarkítottságával akár mottóul kínálkozó Tamási Áron-mon­ dat 1930-ból. „ Az a hitem: hogy ennek a szétszaggatott magyar nemzetnek nem az a magyar író az ideálja, aki csak magyarul ír, hanem az, aki magyar­ ból és magyarnak í r ” Az sem lehet véletlen, hogy az idézett gondolatot ki­ sebbségben élő alkotó fogalmazta meg, és éppen erdélyi. Hiszen Erdélyben és akkoriban jelent meg Makkai Sándor a korban rendkívüli hatású, mára nézvést pedig hasonlóképpen tanulságos nagyesszéje, a Magunk revíziója. Ennek! a gondolatmenetét egyszerűsítve és röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy a ki­ sebbségbe hullott népdarab, mivel elveszítette államisága létalapját, a lelkében élő magyarságát kell, hogy az előbbivel egyenértékűvé fejlessze. Ez a gondola­ ti magyarság - másképpen: lelki impérium - , ez a fölfokozott erkölcsiségként átélt nemzetiségi öntudat, túl azon, hogy a korábbi történelmi periódus lejára­ tott „politikai nemzet” fogalmát a korszerűbb, az európaibb és magasabb ren­ dű ''kulturális nemzet” koncepcióra változtatta, azzal a hozadékkal járt, hogy az etnikai identitástudatot hordozó irodalmat még a hagyományos, a nemzeti irodalomból ismert népsors-képviseletet is meghaladó, fölgerjesztett népszolgá­ lati küldetéssel és humánumparanccsal ruházta föl. A Makkai által résztényekként és célként egyaránt leírt lelki metamorfózis nyomán a kisebbségi társada­ lom két fölismerést tudatosíthatott: egyfelől, hogy a benső magyarság lehet egyen­ értékű az államiságtól támogatottéval; másfelől, hogy a tudatreform útján meg­ újult nemzeti gondolat mércéje csakis a humanizmus és az erkölcs lehet. És mivel ebben az időben az utódállamok fönnhatósága alá került nemzetrészek elsőrendűen hagyományos paraszttársadalmak voltak - márpedig a kor fölfogá­ sában a nemzeti lelkület letéteményese a földművesközösség - Makkai útmu­ tatása szerint az értelmiség elsőrendű hivatása a többszörösen kiszolgáltatott és megnyomorított kisebbségi parasztság szolgálata. Azt tette a szellem emberé­ nek kötelességévé, hogy mindazzal, amit alkotni képes, népe öntudatát kell erő­ sítenie, fölemelkedését támogatnia, a néplélek ösztöneit és vágyait nemesítenie, magasabbrendű - humánumot és etikát, új és jobb magyarságot képviselő eszmékké változtatnia. Önazonosságra, az értelmes és kiteljesíthető lét bizonyos­ ságára azonban nem csupán az egyénnek van szüksége, hanem a nemzeti kö­ zösségnek is, irodalmának nemkülönben. A nemzet ilyen József Attila-i - azaz szellemi értelmű - vállalkozás voltát hangsúlyozza Csoóri Sándor ma: „A z iro­ dalmunkat én azért látom a borús tengődés állapotában vergődni, s kiemel­ kedő értékeivel is csak félsikerig jutni, mert, ha egy nemzet nem közös vállal­ kozás, akkor minden mozdulatában ott van a bizonytalanság reflexe. S ott van az a szellemében i s ” Márpedig abban, hogy a nemzet csakugyan közös ihletté váljék, kollektív vállalkozássá lényegüljön, kulcsszerepe van az „anyajegyes” irodalomnak. És a nemzeti mivoltában tartósan és helyzetéből adódóan veszé­ lyeztetett - mert nap mint nap lemorzsolódásnak, beolvadásnak kitett - ki- �scbbeségek, illetve kisebbségi irodalmaknak kell hordozniuk különös erővel e közösségi vállalkozás ihletettségét. Nemzetiségi irodalom A nemzetiségi irodalmak megítélésekor kétféle egyoldalúsággal lehetett szerencsére mind ritkábban - találkozni. Az egyik szerint a nemzetiségi léte­ zés - , amelyből az irodalom merít, s amelyet ábrázol - csupán függelékszerű velejárója volt a szocializmus építésének, tehát a művészet a maga sajátos lá­ tásával kifejezi a nagy társadalomátalakítási folyamatot, azon a nyelven, ame­ lyen éppen keletkezik. Ez volt lényegében az avittas „tartalmában szocialista, formájában nemzeti” formula, vagyis a rossz emlékű és annyi kárt okozó auto­ matizmus, amely a szocialista fejlődéstől egyebek között a nemzetiségi kérdés automatikus megoldását várta. A másik szélsőség pusztán nyelvi-etnikai kérdésnek tekinti az irodalmat, ki­ szakítja társadalomtörténeti, kisebbségpolitikai és művészeti-esztétikai öszszefüggéseiből. Az előző esetben a kérges dogmatizmus, az utóbbinál az időt­ lenségre és öncélúságra hajlamosító romantikusság munkál. Az irodalmat ugyan­ is nem szabad társadalmi, aktuálpolitikai törvényszerűségek illusztrálásának, le­ képezésének szerepére kárhoztatni, de ugyanilyen hiba etnográfiai különösségek, ha tetszik, egzotikum hangulatok megszólaltatójává nyomorítani. Helyette számot kell vetni a nemzetiségi irodalom létét meghatározó objektív föltételekkel, ge­ nezisének folyamatával, általános érvényű és sajátos vonásainak természetével és összefüggésrendszerével, s kivált hivatásának milyenségével. A magyar kisebbségi - illetve mai, de kevéssé jogosult szóhasználattal: nem­ zetiségi - irodalom a nemzeti irodalom kialakulása után egy évszázaddal jött létre, mégpedig filiáció útján. Ebben az esetben a filiáció közel sem természe­ tes folyamatot jelöl, ellenkezőleg: nagyhatalmi beavatkozást a nemzet életébe, egy, a polgári nemzetfejlődés küszöbéhez érkezett nép tényleges és kulturális egységének szétzúzását okozva. A trianoni diktátummal leválasztott nemzetda­ rabok életérzését mindenekelőtt a csak Moháccsal hasonlítható tragikusság hatá­ rozta meg; értelemszerű, ha irodalma; kezdetben föltétlenül, de később is jel­ lemzően komor tónusú volt és maradt. A történteken túl, par excellence ko­ molyságát két tényező is erősítette: részint a Makkai Sándor elemezte „lelki magyarság” nem kevés heroizmust követelő gondolata, részint pedig a korai kulturális önellátás kényszere. Az előbbiről már szóltunk, az utóbbi kérdést vi­ szont érdemes alaposabban szemügyre venni. A magára hagyatottsággal küszködő nemzetrészek szegényes, szerényebb lehe­ tőségeik között - elrekesztve az anyaország szellemi életétől - a maguk erejé­ ből kellett, hogy kultúrát teremtsenek; lokális erőtartalékaikból próbáltak iro­ dalmi értékeket létrehozni. E munkának azonban hirtelen két akadálya is tá­ madt: egyrészt - Erdély kivételével - az alapul szolgáló, inspiráló helyi ha­ gyományok nélkülözése, másrészt az, hogy merész vállalkozás egyszerre alapot rakni és rögvest a teljesítmény tornyát emelni. Az első eredmények érthetően Erdélyben mutatkoztak. A Kós Károly, Páll Árpád és Zágoni István fogalmazta „Kiáltó szó” című röpirat nem pusztán a történelmi tragédiaként átélt impériumváltozás okozta apátiából kívánta fölráz­ ni Erdély magyarságát, hanem rögvest kijelölte a követendő szellemi irányt is, mégpedig a tájélménytől, históriai tanulságtól és a népek békés együttélésének eszméjétől átfűtött transzilvanizmus gondolati rendszerének csapását tűzve ki, amely aztán hosszú időre meghatározó és az egyetemes magyar irodalom vi­ szonylatában is példamutatóan nagy értékeket termő vonulata maradt az erdé­ lyi szépírásnak. 16 �Tudottan mások voltak a körülmények és lehetőségek a Csehszlovákiához és Jugo­ szláviához került területeken. Az egykori Felvidék és Délvidék híján volt a XX. században is életképes, előremutató helyi tradícióknak, még inkább a regionális művelődési intézményhálózatnak, s a helyben maradt kimagasló tehetségeknek. Ugyanakkor persze, ezeken a részeken is múlhatatlan szükség volt mihamarabb a működőképes és színvonalas szellemi élet teremtő munkájára, hisz' e terüle­ tek magyar lakossága is kényszerűen nélkülözte a könyvet, folyóiratot, a szín­ házat. Természetesen az erőszakos decentralizáció folytán létrejött, önellátásra szorult kisebbségi kultúra egyetlen művelője sem azzal az ambícióval fogott munkához, hogy nemzeti irodalmat „helyettesítő” művészetet hozzon létre. „ Csak az lehet a cél - írta az egyik legjelentékenyebb két világháború közöt­ ti szlovákiai magyar művelődéspolitikus, Sziklay Ferenc hogy a kényszerdecentralizáció által előállott új helyzetben az új magyar kultúrtermetek iro­ dalma a maga egyéni színeivel, mint a ma is központi kultúrterület irodalmá­ val egyenértékű komponens álljon be az egyetemes magyar irodalom eredőjébe ” Ez a lényegében máig helytálló és korántsem minimális program az egyen­ rangúságon belüli rész-egész viszony dialektikus kölcsönösségében helyezi el az egyetemes magyar irodalom két alkotóelemét: az anyaországi és a kisebbségi literatúrát. Valahogy úgy, ahogy Babits költői szépségű képe fejezi ki: „ Ma­ gyarság csak egy van, de hányféle szint tud éltetni ez az egy magyarság. (...) Olyan ez a magyarság, mint egy gyűrű ékköve, amelynek minden lapja és éle külön színben csillog, s mégis egy az egész.” Természetesnek tartjuk Babits Mihály és a korszak számos magyar írójának hasonló értelmű állásfoglalását a magyar irodalom egységének kérdésében, még akkor is, ha tudunk ellenkező értelmű megállapításokról - így Schöpflin Aladáréról - melyek a különfejlődés irányába ható és mindenkor irodalmon kívüli tényezőkre helyezték hangsúlyai­ kat. Csakhogy amíg a magyar nemzeti irodalom kialakulása évszázados folya­ mat, természetes és szerves fejlődés eredménye, addig a kisebbségi irodalmak történelmi szükségből adódó „leválasztással” , kényszerű decentralizációval jöt­ tek létre. Keletkezésükben tehát nyoma sincs szervességnek, belső folyamatok eredményeinek, a nemzeti irodalomtól elkülönítő öntörvényű fejlődésmenetnek. Az ország és a nemzet testéről történő elszakítás egyik napról a másikra új helyzetet teremtett: a korábbihoz képest egészen másfajta emberi létezés kez­ dődött a magyarság számára Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken. Az elcsatolt területek magyarsága, érthetően, kevés közösséggel nézte új hazája többségi népének nem egy esetben csak akkoriban nemzetivé egységesülő kultúráját, a magyarétól sajátosságaiban, természetében egyaránt eltérő szellemi életét. Ezért is maradt a korra egységesen jellemző fölfogás a magyar irodalom egységének ideália, mely csupán annyit ismert el általánosságban, hogy a határon túli irodalom regionális színfoltja a nemzet szellemében egységes irodalmának. Ugyanakkor lehetetlen tagadni, az anyaországi irodalom létének föltételeitől nagyon különböző politikai, társadalmi és művelődési tényezők szerepét, s ezek következtében a nemzetiségi irodalom fejlődésében munkáló olyan erők létre­ jöttét, amelyek elkülönülésre valló vonásait erősítik. Nyilvánvaló tehát, hogy számolni kell mindazokkal a tényezőkkel, amelyek a magyar irodalom egysé­ ge mellett szólnak, s azokkal is, amelyek külön útja mellett érvelnek. Az egység szempontja: az etnikai, anyanyelvi azonosság; a nemzeti kulturális és történelmi tradíciók összessége; az évszázados együttélésből adódó létta­ pasztalatok és gondolkodásmód; az őrzött tudattartalmak és egységérzelmek hasonlósága; a nemzeti irodalom hosszas kialakulásával szembeni széttagolt17 �ság történelmileg nézve rövid időszaka; no meg az a tény, hogy egyetlen nem­ zetiségi író sem gondolhat komolyan arra, hogy ő egy „másik” magyar iroda­ lom alkotója lenne. Sőt, a nemzeti irodalom hagyományanyaga nem zárul le 1919-cel, az ezt követő korszakok legnagyobbjainak (elegendő Babitsra, Móriczra, József Attilára, Radnótira, Illyésre, Németh Lászlóra, vagy Nagy Lászlóra hivatkozni) eleven hatása máig termékenynek bizonyul a határon túli iroda­ lomban, olyannyira, hogy az ezekben kimutatható főbb áramlatok, „iskolák” sokkal több, az anyaországéval egyező vonást mutatnak, mint az államalkotó, Béla többségi népek szellemi életének vonulataival. Sőt - mint Pomogáts megállapította - azt kell tapasztalnunk, „ hogy a többségi irodalomtól szinte függetlenül alakult, változott a magyar kisebbségi irodalom egy-egy korszak­ ban.” A különbségeket alakító és az államalkotó nemzet irodalmába „betagozó” tényezőként tartjuk számon azokat a politikai, strukturális föltételeket, amelyek zömmel a második világháborút követő szocialista átalakulás során keletkez­ tek: az egységes írószövetségeket, a központilag irányított tömegkommuniká­ ciós eszközöket, s meghatározott közléspolitikai kívánalmakat, a kultúra ma­ teriális föltételeit - egyszóval, az alkotómunka körülményeit. Ám ezek az erők még a nemzetiségi irodalmak létrejötténél is újkeletűbbek, s nem az iro­ dalmi élet belső törvényszerűségeitől, hanem az intézményi rendszertől meg­ határozottak. Mindez egy elméleti problémát is fölvet. Roland Barthes kategóriáit kölcsönvéve, azt mondhatjuk, hogy két kör áll egymás mellett: egy irodalomszo­ ciológiai, (intézményi, szerkezeti), valamint az ontológiai-esztétikai (a művek) alkotta rendszerek körei. Magyarán, a nemzetiségi irodalmat működésének föl­ tételeit szabályozó rendszerek a többségi irodalom instrumentális szerkezetéhez illesztik, ám teremtett alkotásainak természete, mondandója, üzenete az anya­ nemzet irodalmához kötik. Természetesen ezek nem egyenrangú szempontok, amit két példával is igazolhatunk. Az irányítottan többségi jellegű alkotáslé­ lektani föltételek és intézményi keretek között létrejött művek gyakorta épp azokkal szemben, azokat tagadva ihletődnek, mintegy reakciójaként a körülmé­ nyeknek. Vagy egy nemzetiségi íróból ugyancsak nehezen válik többségi nyel­ vű tollforgató, de akadálytalanul lehet anyaországi író, ha oda áttelepül eset­ leg. A meghatározó erő, a valódi választóvonal ilyenformán nem az állampol­ gárság, de elsődlegesen a nyelv, a kulturális hagyományok ismerete, egy nép gondolkodásmódjában, életérzésében való otthonosság, röviden: a nemzeti ho­ vatartozás. Ezt pedig a nemzetiségi író csak otthoni, pályájára indító környeze­ tében szerezheti meg, élheti át a döntő élmény erejével. A nemzetiségi irodalom létezésének esélye a nemzetiségi társadalom meglé­ tével ugyan adott, de azért két minimális föltétel még szükséges: a nemzeti­ ségi öntudat kifejlettsége az adott közösségben, valamint az irodalom működé­ séhez szükséges tűrhető körülmények kialakítása. A nemzetiségi irodalomnak tehát legelsőül otthon kell gyökeressé válnia, sa­ játos létalapján biztosan állnia - a nemzetiségi létezés meghatározó tudati té­ nyezőiből kiindulnia - , hogy érvényesen szólhasson. S még valamire nagy szük­ ség van: önnön hagyományainak tudatosítására. Minden nemzetiségi kultúrá­ nak szükségképpen van egy jelzője - esetünkben a magyar - mely döntő fon­ tosságú abból a szempontból is, hogy ha a szóban forgó irodalom szellemisége nem tükröz nemzeti meghatározottságot, nem hogy szuverén érvényű nem lesz, ha­ nem egyenesen provinciálissá válik. A provincializmus elkerülésének legrövi­ debb útja pedig az anyaország kulturális életével való szoros kapcsolattartás. Ez magától értetődő és szükségszerű kötődés, mert, ha a nemzetiségi társada­ lom a nemzet része, akkor irodalma is, a nemzeti irodalom - igaz, a szuvere18 �nitás, a minőségszempontú egyenrangúság jegyeit viselő - része; a korunkban és Európában egyedül érvényes „kulturális nemzeti” koncepció értelmében mindenképpen. Továbbá a magyar nyelvi és irodalmi intézmények hálózata tel­ jességgel csak Magyarországon található meg, hazánk helyesírási-nyelvhasz­ nálati etalonszerepe ebből következően is egyértelmű. Mindezeket tudatosítva manapság kezd méltán teret nyerni a nemzetiségi irodalmak „hármas kötődésének” elve, amely röviden úgy foglalható össze, hogy ez a fajta literatúra egyaránt kötődik anyanemzete nyelvi, kulturális, históriai hagyományaihoz és rangos kortársi terméséhez, a nemzeti szépírás teljesítmé­ nyeiből elvonható értékrendhez; azután a honpolgársága szerinti ország műve­ lődési életéhez, főként intézményrendszeréhez; valamint a maga előremutató tradícióihoz, társadalmi valóságához, a kisebbségi létezés sajátos tapasztalatai­ hoz, benső fejlődésének erővonalaihoz, s az ebben az erőtérben kialakult ki­ sebbségi humánumhoz, moralitáshoz, illetve az ezekből levezethető feladatok­ hoz. Mivel az 1960-as években - kényszerű kompromisszumokkal - megfogal­ mazott, de már keletkezése idején sem helytálló „kettős kötődés” koncepciójá­ nak összetevői meglehetősen ismertek (sőt e dolgozatban is többször szóba ke­ rültek), célszerű, ha ezúttal a harmadik kapcsolódási felület pontjait vesszük szemügyre. Kiindulás lehet, hogy a nemzetiségi irodalom a nemzetiségi társadalom te­ remtménye, meghatározóit pedig a kisebbségi lét jellegzetességeiből származ­ tathatjuk. Melyek ezek? A nemzetiségi közösségek szinte kivétel nélkül cson­ ka társadalmak, amelyeknek szerkezete lehet akár torz is (pl. alacsony fokú urbanizáció, a népességszámhoz viszonyítottan aránytalanul csekély számú ve­ zető és értelmiségi réteg, a szakképzetlen munkaerő magas százaléka stb.), de amelyekben szívós összetartó érzések, kohéziós erők működnek. A nemzetiség fokozottan érzékeny, esetleg befelé fordulásra hajlamos, gyakran veszélyeztet­ ve érzi puszta létét is. Kollektív törekvéseiben a legritkábban offenzív, maga­ tartását a védekezés attitűdje jellemzi. Mivel alapvető, akár mindennapos prob­ lémája a megmaradás vagy beolvadás dilemmája, nézőpontja meglehetősen eti­ kai természetű, az élet jelenségeit morális szemszögből vizsgálja. Ez utóbbi azonban jelenthet csapdát is, mert arra hajlamosít, hogy a megmaradás „ügyé­ vé” avasson olyasmit, ami valójában nem az. Fölfokozott érzékenységéből kö­ vetkezően az élet apróbb dolgainak is nagy jelentőséget tulajdonít, számon tart­ ja jogait, közösségi kiterjedésű törekvéseiről vagy kiküzdött eredményeiről nehe­ zen mond le. A kisebbség érzi értelmisége vezető szerepét és elvárja, hogy hivatását méltó módon töltse be. Egyszerűbben szólva: számon tartja írói, képzőművészei, színészei stb. megnyilatkozásait, megítéli közszerepléseit, igényli, hogy nevében és érte szóljanak. Mindez pedig természetesen a nemzetiség arra való íróiban föléb­ reszti a szolgálat, a vállalás hivatástudatát, a közösségi szempontú munka szükségességének érzetét. Az efféle eredők útján keletkező irodalom nyilván­ valóan megbízható tükre a nemzetiség szellemi, erkölcsi állapotának, tudattar­ talmai minőségének, mert jellegét születésének körülményei határozzák meg. A nemzetiségi irodalom csakis akkor képes magasrendű teljesítményekre, ha az alapját képező népvalóságból tör a magasságok felé; ám szükségképpen ki­ csinyes és lapos lesz, ha létének talaja túlságosan szikkadt, szűkkörű. Minden­ fajta egészséges szellemi életnek fontos követelménye a nyitottság: mind a nemzet kulturális élete, mind pedig a világtávlat irányába. A nemzetiségi író magától értetődően átélője a különböző kultúrák találkozásának, differenciáló­ dó és integrálódó hatásrendszerének, mindannak, amit a többségi népek al­ 19 �kotói legföljebb tudnak, ám naponta nem érzékelnek. Mindamellett tudni kell, hogy szó szerinti jelentésében kisebbségi meghatározottsága csak egy társada­ lomnak lehet, irodalmának - esztétikai értelemben - semmiképp sem. Az iro­ dalom túlnő a szükségképpen hátrányos, vagy erősen behatárolt kereteken, úgy, ahogy Féja Géza írta: „ A kisebbségi sors csupán a talaj, az alkotás pedig új magasságok felé növekedő életfa. ” Felelős irodalom Hogy ez a képletes életfa csakugyan életképes, sőt égig érő legyen, a nem­ zetiségi irodalomnak számos nehézséget kell legyőznie, olyanokat is, amelyek a többségi irodalmak másként nem problémátlan életében jószerével ismeretle­ nek. Általában szembetűnő vonása a kisebbségi életkeretekben alkotó iroda­ lomnak a felemásság; az egyetlen írói életművön belül is hullámzó teljesít­ mény, a torzóban maradó oeuvre, a megrekedt, félbeszakadt pálya. Sőt jellem­ ző az egyetlen alkotásban kimutatható értékhullámzás, a részleges értékvonás; a kisebbségi irodalomban ritkán terem hibátlan remekmű. Azután a nemzeti irodalmakhoz képest több a dilettáns, a provincializmusról árulkodó opus, az egymásnak ellentmondó jellegzetességeket keverten, szerkesztetlenül hordozó írásmű. Mindennek kézenfekvő magyarázata lehet az az alkotáslélektani gátoltság, hogy a kisebbség általában kevés számú „főhivatású” írót, költőt ké­ pes eltartani, ezért a toliforgatók többnyire - szerencsés esetben - az iroda­ lommal rokon szakmákban néznek kenyérkereset után: könyvkiadónál, lapszer­ kesztőségekben, művelődési intézményeknél, könyvtárakban stb. Ilyenformán azonban a „nagy mű” megalkotására kevés idő, erő és invenció marad; a ki­ sebbségi író - de persze, nem csupán ő - a hétköznapok fáradtságával küsz­ ködő „vasárnapi író” . De az effajta kedvezőtlen körülményeken túl, egyéb okokra is lehet hivatkozni, hiszen az irodalom értékére, minőségére befolyás­ sal van a szerkesztés gyakorlata, a kritika működése, a publikálási lehetőségek szélessége, az olvasóközönség igényessége, az irodalomtudat inspiráló-értékelő attitűdje. Másképpen: „nemcsak az értékek, hanem a mértékek is eltorzulnak” , hi­ szen a többségi irodalmakénál több az alkotás folyamatát kívülről befolyásoló tényező, a művészeten kívüli szférákból eredő szempont. Ugyanakkor ez a hely­ zet a látszat ellenére akár előnyös is lehet, pl. nagyobb esély kínálkozik a kezdő tehetségek fölfedezésére, első megszólalására. A debütálás lehetőségét le nem becsülve azonban hozzá kell tenni, hogy noha hamarabb kijöhet az első verseskötet, napvilágot láthat a bemutatkozó próza, azért a kevésbé inspiratív közeg fékezheti a pálya további ívelését. A nemzetiségi irodalomban tapasz­ talható effajta ambivalencia már-már tipikus vonás: reményteljesen induló pá­ lyák, értékes próbálkozások félbemaradnak, kifullad az igyekezet. Csábító a gondolat, hogy a felemásság eredőit a kisebbségi létforma felemásságaival ma­ gyarázzuk; kiegészítve azzal, hogy a kettősség - valódi tehetség, a megfelelő szellemi erő és gerjesztés mellett - járhat pozitív eredménnyel is, gondoljunk csak Kós Károly, Tamási Áron vagy Fábry Zoltán példájára. Mert kiindulá­ sa lehet egy magasrendűvé váló helyhezkötöttségnek, mélységes népbehúzódásnak, ugyanakkor világgárugaszkodó regionalizmusnak, a specifikusan nem­ zetinek azt az útját jelölve ki, amely a nemzetközihez vezet; az ismert me­ taforával: Értől az óceánig. Hiszen a világirodalom - a már emlegetett goethei fölfogásban - a regionális, nemzeti(ségi) irodalmak minőségi szem­ pontú hatványösszege. A kisebbségi irodalomban kétségkívül föllelhető kettősség azután a szintézis 20 �lehetőségét is rejti, sugallja, amennyiben a kisebbség nem csupán két, vagy több kultúra metszéspontján élve különböző műveltségelemeket ötvözhet, de sajátos helyzeténél fogva demokratikusabb közérzületet, humánusabb fölfogást, érzé­ keny empátiát és szolidaritást testesíthet meg, mert közvetlen létérdeke a való­ di és magasrendű internacionalizmus, az egyetemes emberi igazságok, értékek őrzése és továbbgondolása. Ugyanakkor ez a fajta valóságszemlélet az adott ki­ sebbségi társadalom céljainak szolgálatában ölthet magasrendű formát. A népének elkötelezett, a közösségért felelősséget vállaló nemzetiségi iroda­ lom etikus küldetésének parancsát sokan és számos alkalommal megfogalmaz­ ták; ezt várta a Nyugatot szerkesztő Móricz Zsigmond, ennek jegyében fogal­ mazta meg programját az E rd élyi Helikon íróközössége éppen úgy, minta ve­ lük vitázó Erdélyi Magyar Írói Rend, Szlovákiában az „újarcú magyarok” nemzedéke és a rövid életű - ugyancsak torzóban maradt - Szentiváni-kúria „helikoni” tábora, Vajdaságban meg a Kalangya köre. Az sem véletlen, hogy a kisebbségi írók - teljes szerkezetű társadalom, ka­ rakteres érdekvédelmi testület és egész anyanyelvi intézményrendszer híján, nem tehetvén mást - rendszerint közéleti szerepvállalásaikról is ismertek, mint­ egy közületük képviseletének gondjait véve vállukra. Erre a közvetlen szol­ gálatra még akkor is szükség van, ha maga az alkotás, a teremtett irodalom is számtalan, a „tiszta irodalomtól” olykor idegen feladatot épít magába. Olyan küldetéses hivatást applikál szellemtestére, mely a többségi irodalmat nem ter­ heli, hiszen annak képviseletét, kifejezését más tudatformák, illetve intézmé­ nyi struktúra végzi el. Már a kezdet kezdetén, az 1919-es államfordulatot kö­ vető időkben megfogalmazódott, a kisebbségi létezés teljességét interiorizáló irodalom igénye, ha tetszik, eszménye. „M a az irodalom: harc és védelem az - emberért. Minden eszköz, munka, barikád leomlott, mindent kirántottak a lábunk alól: a kenyér, az élet, a föld, a csók, mind másé, nekünk csak a szó maradt a gyalázott, prostituált csoda: az ige, hogy mégis mag legyen, és - élet, ember megmaradjon” - visszhangzik ma is Fábry Zoltán expresszionis­ ta hevületű szózata. Így hát az irodalom veszi magára mindazokat a népet eredeti valójában megtartó, fölemelő föladatokat, amelyeket az államiságból kihullott népdarabok „lelki magyarsága” jelent: ami ebből adódó és kifeje­ zendő szándék és panasz, vágy és látlelet, helyzet- és* céltudat, valóságkép és értékeszmény. A kisebbségi irodalom közvetlen társadalmi funkciókat visel, hiszen élet­ közege nemcsak a világhelyzet alakulásának függvénye, de az állampolgársága szerinti ország nemzetiségi politikájának is - jobb esetben - alanya vagy kedvezőtlen helyzetben - tárgya. Ebből következően személyiség és közösség olykor föloldhatatlan és tragikus dilemmái itt még testközelibbek, még ége­ tőbbek, mint másutt. A nemzetiségi író a maga személyes sorsában elevenebbül érzékelheti kö­ zössége gondjait, örömeit. Talán ez lehet az oka, hogy a kisebbségi alkotó önmagát mintegy megsokszorozva éli át a kollektivitás révületét, az egyéniség föloldását népe múltjában, jelenében - sorsában. Ez esetben pedig a nemze­ tiségi irodalom nem párolható le merő esztétikává, hanem szélesebb értelem­ ben: erkölcsi kérdés, méginkább, létkérdés, nemzetiségi ügy, hiszen a nemzeti­ ség létezésének spirituális, ám cáfolhatatlan bizonyítéka. Tudva azt, hogy ha az irodalom más tudatformákból nagyot kanyarít ma­ gának, az veszélyekkel járhat, azt is tudatosítani kell, hogy mindez nyeresége is lehet. Ugyanis a többségi irodalmak - némileg egyszerűsítetten fogalmazva „politikussága” odáig mehet, addig fajulhat, hogy egy vonulata hivatalossá 21 �válhat, állami rangúvá nőhet, kirekesztőleg a többi fajta valóságszemlélettel, vagy stílusiránnyal szemben. Az effajta elhivatalosodás pedig érthetően magá­ val hozza, hogy a valódi tehetségek mellett előbb-utóbb szóhoz jutnak, sőt, előtérbe kerülnek a simulékonyabb alkatú, meggyőződésüket könnyű kézzel cse­ rélő írók, akik önként igazodnak a magasabb helyeken megfogalmazott köve­ telményekhez. A nemzeti irodalom - persze nemcsak az! - elvileg nagyobb teret engedhet át a tehetségek rovására a hivatalosságnak, s általában a kont­ raszelekciót kiváltó tűrés-tiltás-támogatás, esztétikumot gyakran mellőző eszkö­ zének. Kétségtelen persze, hogy a nemzetiségi irodalomnak múltjában, jelené­ ben nem ismeretlen gond ez, de legjobbjai mindenkor voltak annyira öntör­ vényű gondolkodású, elkötelezett alkotók, annyira erőteljes talentumok, hogy ne a hivatal jóváhagyását lessék, hanem a maguk - népszolgáló - lelkiisme­ retét követve alkossanak. A határon túli magyar irodalmak fejlődését egyebek között az is rokonította, hogy valamennyi a saját sorskérdéseire koncentrált, s nem pusztán a ki­ sebbségi sorsba hullás traumáját fogalmazva, de egy újfajta, a korábbival lega­ lább egyenrangú életminőség lehetőségét is elszántan keresve. Államiság híján - Makkai Sándor nyomán mondhatjuk - a többletet az erkölcsi magasrendűségben keresték mind Erdélyben, Szlovákiában, mind Vajdaságban. A pusztulás, a lemor­ zsolódás, a szétszórattatás veszedelmével szembenézve azok szellemi-morális or­ voslásának módozatait keresték és hangoztatták: Erdélyben kivált a megtartó históriai és tájélményt fogalmazva meg ezer színben; Szlovákiában és Vajda­ ságban - lokális tradíciókat nélkülözve - európai kiterjedésű küldetéses sze­ repvállalás, már-már messianisztikus hivatástudat formájában, valamint épp a múlt megtagadása merészségének - némiképp önámító - bűvöletében. A helyi szí­ nekkel gazdagított, szándékában egyetemes léptékű erkölcsi fölfogás rendkívüli er­ kölcsi bátorság segítségével nyilatkozott meg, többnyire a körülményeken, a szű­ kös lehetőségeken való felülemelkedés útján. Ez a megközelítés, nyilván nem véletlenül, hasonlóságot mutat a Németh Lászlótól ismert „kis nép - elit nép” kívánalommal, mégpedig abban az értelemben, hogy a kisszámú elit nem egy­ szerűen kiválóbb a többségnél, de küldetése is van - , miként a korai Sarló­ mozgalom, vagy az „újarcú magyarok” messianizmusa hitte: a nemzetet, sőt Kelet-Közép-Európát erkölcsileg megújító, humánus és a megmaradást szolgáló mentalitás kialakításával. A népi-nemzetiségi elkötelezettség, a kisebbségi vétetésű humánum eszméjét visszhangzó irodalom, a tényleges lehetőségeknél messze nagyobb hivatás be­ töltésére gerjesztett szellemi élet természetesen nem jelenthet egyhúrúságot, sé­ maszerű egyformaságot. A határon túli magyar irodalomban mindenkor meg­ fért egymás mellett a népiesség, a hagyománykövetés, a Nyugatos formamű­ vészet, valamint az avantgárd, a kísérletező hajlam. A kisebbségi létforma ter­ mészetéből, adottságaiból elvont értéktudat gyakran hoz közös nevezőre egé­ szen elütő, legalábbis egymástól távol eső irányzatokhoz tartozó, vagy sorolt íróalkatokat, műveket, generációkat, vagy iskolákat. Hiszen a toliforgatónak ha tudatosítja ezt, ha nem - az anyanyelven szólás tényével már mintegy kö­ zösségi szempontú szerepet vállal, s a szerepvállalás értelemszerűen meghatá­ rozza a műben megnyilatkozó valóságszemléletet, gondolkodásmódot. A kisebb­ ségi sors mélyen átélt tapasztalata az alkotóban erősíti a felelősségérzetét, egy­ ségben tartja identitását, befolyással van törekvéseire, mozgósítja képességeit. Ezért is ritkább az értékvesztésnek az a válfaja a kisebbségi irodalomban olvassuk Pomogáts Bélától - amely egyszer elégikussá, másszor ironikussá, gro­ teszkké teszi a többségi körülmények között alkotók munkásságát. A kisebbsé­ 22 �gi irodalom alkotásaiban rendre megfigyelhető tartalmi-hangulati vonás a ko­ molyság, olykor a komorság, s gyakran mindez a képes beszéd formájában ölt testet. Hiszen ez a fajta létezés naponta komoly gondokkal szembesíti az alko­ tót, s hoz helytállást parancsoló dilemmákat, emelkedett gondolkodásra kész­ tető helyzeteket. „ Határozott értéktudat irányítja munkásságukat: az anyanyelvben, a történelmi és kulturális hagyományokban, valamint a nemzeti identitás­ ban ismerik fel azokat az értékeket, amelyeket mindenképpen meg kell véde­ niük, teljesebb kifejlődéshez kell segíteniük” - írja Pomogáts a nemzetiségi írókról. Mindez - talán a mondottakból is következően - természetszerűleg irodalmon kívüli többletfeladatok vállalását jelenti. A kisebbség rendszerint csonka társadalomként képezi irodalma létalapját, elvégzendő feladatai is esze­ rint, vagyis hatványosan szélesednek ki. Bizonyos esetekben még az iskolai tananyagból hiányzó nemzeti szempontú ismereteket is pótolni kell, gyakran anyanyelvi normaként funkcionál, magába sűrít a tudományos megismerésre jel­ lemző elemeket, olykor a politikai gondolkodás meghatározó szempontjait köz­ vetlenül szólaltatja meg. Afféle gyűjtőmedencévé válik, ahol a nemzetiségi népvalóság „önösszeszedésének” szinte valamennyi lényeges mozzanata megta­ lálható. Az „egészséges” nemzetiségi életnek ugyanis nem kizárólagos garan­ ciája a jogi szabályozás, az alkotmányosság, a közigazgatási rendszer fejlettsé­ ge, egyszóval, az állam előzékenysége, hanem elsőrendűen a kisebbségi társa­ dalom tudati színvonala az eminens tényező e tekintetben. Hogy ismeri-e múlt­ ját, milyen a helyzetértékelése a jelenről, s miféle perspektívát lát maga előtt, hogyan tud alkalmazkodni az időről időre változó körülményekhez, milyen a konfliktusmegoldó képessége, milyen szellemi és morális tartalékai vannak, melyeket szorongató időkben mozgósíthat, hogyan működik önvédelmi reflexe stb? És mivel a nem egész társadalom teljes kultúrát aligha fejleszthet ki, a teljesség letéteményese a nemzetiség legközvetlenebbül megnyilatkozó tudatfor­ mája: az irodalom. Tapasztalhatjuk Kelet- és Közép-Európa kultúráinak vizsgálatakor, hogy a nemzetiségek szellemi élete milyen erősen irodalomközpontú. Egyetlen tudatfor­ ma integrálja - legalább részben - a többi kifejezendőit, így növelve óriásra saját és sajátos szerepét. E kiterjedt vállalás lehet egyfelől ösztönző, másfelől akadály, mert útjában állhat a szabadabb, a természetes, az önmegvalósítóbb művészi kifejezésnek. Továbbá a kibővült feladatkör legendákat is kelthet, ám ezeket - jó értelemben - kizárólag az igényes alkotások hitelesíthetik. A kisebbségi irodalom sem mondhat le a valós - közösségi és művészi érte­ lemben vett - értékarányok színvonalas megjelenítéséről. Ha pl. a szociológia, vagy a publicisztika által megközelíthető tárgy, vagy kifejezendő mondandó uralja, ez az esztétikum rovására megy; és viszont, a valóságtól ezoterikus ma­ gasságba röppenő, légnemű, öncélú formakultuszban kifulladó törekvések nép­ szolgáló hivatását teszik kétségessé. Azért is, mert eltávolítják olvasóközönsé­ gétől, mely épp helytállása szempontjából, közösségi erkölcse tekintetében vár példát és útmutatást a szellem emberétől. A kisebbségi irodalomnak is alapve­ tő követelménye az értékteremtés, a rangos művészi teljesítmény, ami azt is jelenti, hogy a nemzeti, a többségi irodalmakéval egyenrangút kell teremteni, alkotni. Mert bármennyire is becsülendő a felelős népszolgálat, az hiteltelen marad, ha nélkülözi a minőség pecsétjét, az esztétikum semmivel nem pótol­ ható erejét. Az a priori követelmény mellett pluszfeladata, hogy a való lét ábrázolásán felül egyúttal a való és a lét megtermékenyítő akarata, rendte­ remtő irányítója legyen, mi több: törvényhozója is. Legmagasabb rendű fel­ adata, nézetünk szerint, abban áll, hogy egy sajátos létforma és a belőle adó­ 23 �dó életérzés művészi ábrázolása mellett vállaljon részt - kibővült hatásköréből következően - a helyes és etikus, a megmaradást szolgáló kisebbségi tudat alakításából. A jövő távlatait mérlegelve, látnunk kell: európai színvonalú és minőségű kisebbségi irodalom kialakulására akkor van esély, ha maga a kisebbségi léte­ zés is Európához méltó lesz. Csupán így kínálkozik lehetőség arra, hogy ami­ kor a kisebbségi író körülpillant szülőföldjén - az otthonosság jó érzésével a tágabb világot is megláthassa; csakis ebben az esetben várhat érvényes választ kérdéseire, hiszen a kisebbségi kollektívumnak egyenesen létérdeke az egyete­ messég „nagyvonalúsága” , nyitottsága, liberalizmusa, s az általános emberi, s a tágabb nemzeti kultúra áramába való bekapcsolódása. Erre figyelmeztet a kor­ társ szlovákiai magyar író, Duba Gyula egy interjúkérdésre adott válaszában: „ A mai író - az emberiség írója. A nemzetiségi író mögött kevés ember áll, kis népközösség, de annak léte is egyetemes összefüggések része. Ezért csak az általános érvényű helyi értékekének van igazán létjoga. Népünknek írunk, de a világhoz szólunk...” A kisebbségi létezés emberi tapasztalatainak, élményei­ nek és hivatásának sajátos látószöge tehát mit sem változtat azon a tényen, hogy az irodalom egyszerre nemzeti és internacionális. Az irodalom forrásvidéke a nemzet, és a forrás vize az ember arcát tük­ rözi. IR O D A LO M B a b its M ih á ly u to lsó ü z e n e te a sz lo v á k ia i m a g y a r sá g n a k . E sti Újs á g (P o zso n y ) 1941. a u g u sz tu s 6. C sa n d a S á n d o r : A c se h sz lo v á k ia i m a g y a r iro d a lo m é r té k e lé s é n e k k é rd é s e irő l. I n : H a r­ m a d ik n em z ed é k . P o z so n y , 1971. M a d á ch K . C so ó ri S á n d o r : A p a n a sz o s h a n g ró l. I n : A fé lig b e v a llo tt é le t. B u d a p e st, 1982. M ag ­ v ető K . F á b r y Z o ltá n : ír ó és iro d a lo m S z lo v e n sz k ó n . I n : K ú ria , k v a te r k a , k u ltú r a . P o z so n y , 1964. S lo v e n s k é v y d a te ľ s tv o k r á s n e j lite r a tú r y . F a r k a s G y u la : A z e lsz a k a d t m a g y a rsá g iro d a lm i p ro b lé m á i. N a p k e le t, 1923. F é ja G é z a : A k is e b b sé g i iro d a lo m . E lő ő rs, 1930. 33. szám . G ö rö m b e i A n d r á s : A c se h sz lo v á k ia i m a g y a r iro d a lo m 1945—1980. B u d a p e st, 1982. A k a ­ d é m ia i K . Cs. G y im e si É v a : T e r e m te tt v ilá g . B u k a r e s t, 1983. K r ite r io n K . Illé s L á s z ló : K ís é r le te k a ,,p ro le tá rir o d a lo m ” e lm é le ti m e g a la p o z á sá ra . Új Ír á s , 1972. 10. sz á m . Jó z s e f A t tila : M a g y a r M ű és L a b a n c S z e m le . Ú j M a g y a r F ö ld . I I I . szám . 1929. K á n to r L a jo s —L á n g G u s z tá v : A ro m á n ia i m a g y a r iro d a lo m , 1944—1970. B u k a r e s t, 1973. K r ite r io n K . K la n ic z a y T ib o r : A n em z eti iro d a lo m fo g a lm á r ó l. H e lik o n . 1965. 3. szám . L á n g G u s z tá v : A n e m z e tisé g i tu d a t n em sz ü k ség k ép p e n p ro v in c iá lis. K o ru n k . 1982. 3. sz á m . A m a g y a r iro d a lo m tö r té n e te . 1945—1975. IV . k ö t e t . A h a tá ro n tú li m a g y a r iro d a lo m . B u d a p e st, 1982. A k a d ém ia i K . M a k k a l S á n d o r : M a g u n k re v íz ió ja . I n : E g y ed ü l. K o lo z sv á r, 1934. E rd é ly i S z é p m ív es C éh . M a rin o , A d ria n : N em zei iro d a lo m — v ilá g iro d a lo m . K o r u n k . 1976. 9. szám . M ezey L á sz ló M ik ló s : H á rm a s k ö tő d é sb e n . Új F o r r á s . 1986. 4. szám . N em zeti iro d a lm u n k h a tá r a i. A M o d ern F ilo ló g ia i T á r s a s á g I n te r k u ltu r á lis sz a k o sz tá ­ ly á n a k 1984. m á r c iu s 27-i k e r e k a s z ta l-b e s z é lg e té s e az E L T E -n . T is z a tá j. 1985. 1. szám . O zsvald Á r p á d : E m b e r k ö z e lb e n . D u b a G y u la é rd e m e s m ű v ész. H ét (P o zso n y ) 1986. 2. szám . P o m o g á ts B é l a : A m a g y a r k ö lté s z e t m a . Je le n k o r . 1982. 2. szám . P o m o g á ts B é l a : Je le n id ő az e rd é ly i m a g y a r iro d a lo m b a n . B u d a p e st, 1987. M ag v ető K . S c h ö p flin A la d á r : K ise b b s é g i iro d a lo m . L á th a tá r . 1936. 9. szám . S ü tő A n d r á s : Az o rc h id e a p é ld á ja . Ig a z S z ó . 1981. 2. szám . S z a b ó Z o ltá n : S z e re lm e s fö ld r a jz . B u d a p e st, é. n . N y u g at. S z ik la y F e r e n c : Iro d a lo m , v ag y k is e b b s é g e k iro d a lm a ? E rd é ly i H elik o n . 1930. T a m á s i Á r o n : R á k -e , v a g y m á sz ? I n : T is z ta b eszé d . B u k a r e s t, 1981. K r ite r io n K . T ő z sé r Á r p á d : H a g y o m á n y és n y ito tts á g . I n : S z a v a k b a r la n g já b a n . P o z so n y , 1980. M a d á ch K . T u rc z e l L a jo s : K é t k o r m e z sg y é jé n . P o z so n y , 1967. T a tr a n M a g y a r Ü zem . T u r c z e l L a jo s : K ise b b s é g i iro d a lm u n k k a p c s o la ta i a k é t h á b o rú k ö z ti m a g y a ro rsz á g i ir o ­ d a lo m m a l és s a jtó v a l. I n : H iá n y z ó fe je z e te k . P o z so n y , 1982. M ad ách K . 24 �m űhely F E R D IN A N D Y GYÖ RGY Ilyenek voltunk PALACKPOSTA V. Furcsa, hihetetlen volt, abban a forró és forrongó budapesti nyárban, a hű­ vös, északi hír: Tbinsz Géza halott. Ötvenhat éves volt. Nyugaton korán arat a kaszás. A ki túljut az ötödik évtizeden, fellélegezhet: haladékot kapott. A Tanto-domb oldalán, Stockholm déli mezsgyéjén egy ideig még őrzi majd emlékét egy lány meg egy asszony. Huszadik századi líránkban pedig —, s amíg csak lesz magyar irodalom - előkelő hely illeti meg a Móricz Zsigmond körtéri cukrász messzekerült, magányos fiát. * A búcsúzás halk melankóliája ma már a nyugati magyar irodalomról szóló valamennyi tudósítást átszövi. Műfordítás-gyűjteményében („Legszebb verseim” , 1988. a fordító kiadá­ sa) a kalifornikai Santa Barbarában Hetzron Róbert is kedves költőitől búcsúzik: ifjúsága példaképeitől és a férfikor útitársaitól. A szerző neve ismeretlen a nyugati magyar irodalom berkeiben. Hetzron Róbert az 1956-ban kirajzott sok ezer pesti egyetemista egyike. Franciaor­ szágon és Izraelen át jutott az amerikai egyetemre, amely így e hosszúra nyúlt nyugati tanulmányút utolsó állomása lett. A „Legszebb verseim” félszáz oldalas füzete közel száz műfordítást tar­ talmaz, a világirodalom legszebb, és a fordító számára legkedvesebb ver­ seit. Benne a budapesti gimnazista és a párizsi egyetemi hallgató első pró­ bálkozásait az érett férfi termése egészíti ki. Elsősorban a kötött formájú versek jelentenek számára kihívást: a szo­ nett. A kötetben található írások legtöbbjét már lefordították magyarra, mégsem hiábavaló az erőfeszítés: a fordító gyakran meglepőt, újat ad. Pe­ dig munkái aggályosa n hűségesek az eredetihez: a szerző nem költő, aki a maga képére és hasonlatosságára alakítaná az idegen anyagot. A magyar fordításirodalom nem egy új színfoltjával találkozik tehát az olvasó ezeken a lapokon. Ízlelgetheti Verlaine „ Őszi dalának” minden bi­ zonnyal legpontosabb magyar változatát: / A sárguló / Bús nyárutó / M éla húrja / K elt bágyatag / H alk vágyakat / Bennem újra. A formai pontosság kedvéért ugyan néha fordításízű maradt Hetzron egyik-másik ujjgyakorlata. Gérad de N erval versében (Sétány a a Luxembourg-parkban) a fiatal nő olyan v i r g o n c , mint egy kismadár, majd 25 �,,ajkán újveretű dal nő” . „Dal magyarul fakadni szokott, és az ,,újveretű” attributúma sem egy fiatal lány lágy ajkára szabott. A gyűjtemény egészé­ re azonban a trouvaille-ok a jellemzők, az idézettnél szerencsésebb fordu­ latok. A túléléshez mindenki más forrásból meríti az erőt. Hetzron Róbert mű­ fordítás-gyűjteménye azokat a költőket teszi az olvasó asztalára, akik en­ nek az 56-os pesti egyetemistából lett kaliforniai tanárnak harminchárom éven át elviselhetővé tették az életet. A kötet végén található jegyezetek pedig a fordítástudomány művelői számára sem lesznek érdektelenek. * A z Európai Protestáns M agyar Szabadegyetem új kiadványa Haynal Imrének, a tíz éve elhúnyt európai hírű orvosprofesszornak állít emléket. (Ilyen volt Haynal Imre, Bern, 1989.) „ E g y megalázott, politikai szólamoknak kiszolgáltatott nemzedék búcsúestjén vagyunk” - írja bevezetőjében a kötet szerkesztője Dom ahidy M ik­ lós. „ Hányan vannak - hány százan, ezren! - akiket nem volna szabad elfelejtenünk? " Haynal professzor emlékét - egyet a sok ezerből - hála a Domahidy testvéreknek - meg fogja ismerni az utókor. A z ő visszaemlékezéseikkel in­ dult ez a százhetvenöt oldalas, szép kiállítású kötet. Nemcsak egy nagy ember rehabilitációja: igazságszolgáltatás egy egész leszólt, félreállított társadalmi osztály számára is. „ Családomban - írja Miklós - óriások védelm ében, árnyékában nőttem fe l: küzdelmes sorsú, füg­ getlen véleményű, értelmes, becsületes, melegszívű férfiak között. . . H add mondjam ki egyszer ilyen elkötelezetten, hogy a magyar nemesi-főnemesi osztály énnekem nyolcra nyolcat adott, s ezzel eltűnésének tűzijátéka fe ­ lejthetetlen marad.” Domahydi András a Haynal család történetét vázolja fel, „ Hálát kell adnom a jóságos Istennek - idézi az özvegy levelét hogy 56 évig együtt élhettem egy órjás emberrel. ." Azok számára, akik e könyv lapjain ismerkednek meg vele, Haynal Im­ re valóban nem mindennapos jelenség. A Domahidy testvérek után Szemere Pál, a tanítvány, az orvosra, a taní­ tóra és az emberre emlékezik. Balogh László, a kosztosdiák pedig az idős professzor hétköznapjairól rajzol megrendítő képet. A kötet második fele dokumentumokat közöl, a professzor naplóját, le­ veleit, szomorú bizonyítékokat az utolsó harminc év mellőztetéséről. Mi lehetett volna belőle, ha Nyugaton él! - tűnődik a szerkesztő. D e Haynal Imre Magyarországon élt, nem Nyugaton. Ő , aki angolul, németül, fran­ ciául beszélt, akit annyi egyetem fogadott volna tárt karral: otthon maradt. E z az elhatározás is a professzor úr emberi nagyságához tartozik. * „B ré v e s” , ez a kis délfrancia folyóirat a mai magyar novellisztikának szenteli idei második számát. Az, hogy „id ei” csak jóindulatú feltételezés: 26 �a „B ré v es” százoldalas példányban, amit a napokban hozott meg a posta, nem szerepel évszám. E z a zsebkönyvformátumú kiadvány a francia irodalmi élet periférikus jelenségei közé tartozik: vidéki novellisták közlik benne írásaikat. Tudnunk kell: a francia olvasó nem kedveli a novella műfaját. O kkal: néhány nagy kivételtől eltekintve a mai francia elbeszélés meglehetősen alacsony színvonalú. René Godenne, a műfaj nagy ismerője jegyzi meg 1989-es tanulmányában (Droz, G en f): „ A produkció egészét tekintve el kell ismerni, hogy távolról sem kielégítő” a mai francia novellisztika. - A jobb írásokat ráadásul fenntartja magának Gallim ard, a „B ré v e s,, csak a fennmaradó, meglehetősen felemás termésből válogat. A magyar különszám is magán viseli e műkedvelőgárda kézjegyét. A személynevek kivétel nélkül többféleképpen, de minden esetben hibásan szerepelnek itt. A ttila Jósej, Ném eth Lazslo kerül említésre, az ékezetek rendszeresen hiányoznak, a magyar szerzők neve O rdogh, N adas, M edzoli (ez utóbbi Mészöly M iklós francia fedőneve.) A bevezetőben a magyarságról megállapítást nyer, hogy „kelet és nyu­ gat között tétovázik” , ami így, kisbetűvel, és egy féloldalas ismertetésben félreérthető. N e rójuk fel a szerkesztőknek, hogy az utóbbi évek változásai­ val nem tudnak lépést tartani: „fiatal íróként” mutatják be az 1960. kö­ rül induló mai ötvenéveseket, akiknek úgymond a M ozgo V ilag a fóru­ muk. Azonban maga a válogatás is meglepő: négy prózaírónk, Ö rdögh Szilveszter, N ádas Péter, Munkácsi M iklós és N agy András képviselik a mai magyar novellisztákat. A fordítások - ez már nem a folyóirat szerkesztőin múlott! általában jók, és - ez sem könnyű! - a magyar szerkesztő franciául is élvezhe­ tő írásokat válogatott. Ördögh Szilveszter szép gyermektörténete és N agy András jól megírt elbeszélése mellől azonban kilóg N ádas és Munkácsi írá­ sa. Az előbbi, mert a világirodalomban is párját ritkító remek, az utób­ bi szánalmas lapossága miatt. A szerkesztő, Jean Lacroix, a szemelvényeket egy tíz kérdésből álló in­ terjúval toldotta meg. Iskolás, suta kérdésekkel. Itt derül ki a francia szer­ kesztőgárda és a megszólaltatott magyar írók közötti színvonalbeli különb­ ség. N ádas Péter, és itt-ott társai is vállvonogatva kerülgetik ezeket a már-már nevetséges - vagy csak „bennszülöttek számára készült?” - gü­ gyögéseket. N ádas ki is oktatja vallatóit: „ A fejlődés a technika és a tudomány vesszőparipája” - mondja a fejlődést firtató franciáknak. - „A z iroda­ lomban nyomát sem találom. Ha lenne, akkor Goethe, Flaubert vagy Dosz­ tojevszkij elévült volna száz év alatt.” Az irodalmat a film hatásától féltő újságírónak ugyanő elmagyarázza, hogy ha a mozgó kép át is vette az epi­ kus műfajok technikáját, úgy ennek az ellenkezője is igaz: a modern iro­ dalom forgatókönyveket produkál. É s mindebben nincsen semmi félelme­ tes. Befejezésül a „ B ré v es” különszáma a délfrancia A ndré Stílt mutatja be. A Sztálin-díjas André Stilt, akit Thorézzel és Rákosival együtt éltettünk az ötvenes évek elején. Stílszerű végszó. - É s nagy tanulság bármennyire is szeretnénk betörni a nyugati népek tudatába, akárhol és akárhogyan nem érdemes, és nem is lehet. 27 �Római pillanatok Rómába visszatérni újra meg újra? Ha jól emlékszem, X I. Pluszról je­ gyezték fel, hogy aki azzal hencegett neki, jól ismeri a várost, hiszen hat hónapja itt van, annak a búcsúzáskor csak a fejét biccentette meg. A ki viszont panaszkodott: több éve élt Rómában, mégsem ismeri, azzal barát­ ságosan kezet szorított. Alighanem én is az utóbbihoz társulnék, de hát tőlem sosem kérdezte meg a Szentatya, ha találkoztunk, mennyi időt töl­ töttem Rómában. Igaz, ő is idegen, Róma pedig nagyon római, azaz: ma­ gának való. Önző - mondta nekem az egyik ottani ismerősöm. - Vigyázz, nem kedveli, ha hencegnek vele. Csak magáról szeret beszélni, kifogyhatat­ lanul. Cs. Szabóra gondoltam. Azt írja: Róma „nem törődik a m últjával, annyi a súlya, mint a madártoll. Az egyensúly csodája, eleven, örök perc, időtlenség, egyidejűség. A holtak versenyt élnek az élőkkel, az élők élnek maguknak.” Benzingőz, amely már a jelen. A folyónyi autók, lambretták, melyeken diákok száguldanak, cikáznak az autók között, hogy a pesti embernek is égnek áll a haja. Ontják a bűzt. A rómaiak nyugodtak. N ekik van közleke­ dési kultúrájuk, és megállnak, ha átbotorkálsz a kocsisor közt. Persze nem is tudnak sietni, a forgalom akadályozza a forgalmat. E z türelemre kény­ szeríti az embereket. A kényszerűség is teremthet kultúrát. G oeth ével a V ia d el Corsón. A hajdani V ia Lata vonala ez, római kar­ neválok felvonulási útja. Innen, a 1 8. számú palotából, az emeletről bá­ multa a „színforgalm at” a költő római tartózkodása idején, amikor „töké­ letesen boldog volt.” Vége felé járt a X V III. század, s a nyugalomnak volt még helye Európában. Róma már csak akkor vígasztal, ha akarom: ha belülről kérdezem arról, amit az ezredéves kövek, sokszázados városrészek súgnak, a zajban-tolongásban. A Goethe-lakosztályban a Colosseo dicséretét olvasom, a költő so­ rait, micsoda fennséges, monumentális, semmivel össze nem hasonlítható épületóriás. E ddig nem ilyennek láttam. Este arra járok, a kivilágított Colosseónál. Autóbuszról pillantom meg, a Fori Imperiali sarkáról. Valóban félelmetes, a fény-árnyék kontrasztban fenséges. Elképzelem : fáklyafénynél, amelynél Geothe is látta, még hatalmasabbnak tűntek a méretek; ehhez igazították a rómaiak Nero szobrát, amely a közelben 30 méter magasságával verseny­ re kelt a „galambdúcos falakkal” . D e nem szárnyalhatta túl. A szoborról senki sem mondhatta el, amit később Beda Venerabilis, a börtönben filo­ zófiával vigasztalódó gondolkodó: „A m íg a Colosseum áll, áll Róma is. H a ledől, Róma is elveszett.” Félelmet keltenek bennem a szavak, s amíg az erős-illatos feketét kavargatom a téren, ahol villamosok állnak meg, s szinte belép róluk az utas az egymás mellett sorakozó vendéglők valamelyikébe, meghajtom a fejem az 28 �előttem emelkedő épülettömeg előtt. Gladiátorokat fogadott, vért és könynyet látott, de azóta már évente Szent Péter utódját fogadja húsvét előtt, keresztútjárásra. Egyazon út vezethet a vérpadra és a megbocsátáshoz. Keresztények megbocsátó sóhajától vált igazán naggyá ez az épület. Geothe jól látta, és Venerabilis is. Ha a megbocsátás elvész, elvész a világ. Alkonyodik. Nyugodt vagyok, ülök a kinti asztalnál. Buona sera - már így köszön a pincér - Che desidera? Igen, mit óhajtok? - Hm. Ezt a nyu­ galmat. É s mindenütt a Colosseótól távolabb is. Végre sikerült bejutnom az etruszk múzeumba. A V illa Giuliába. Szinte az egész napot ott töltöm. A harminchárom szobában. Engem is lenyűgöz a Castellani-gyűjtemény. A vázák özöne. Mindenik remekmű. H a kinézek az ablakon, a Borghese fáit, parkját látom. Itt, a ház bejáratánál máris int a történelem: III. G yula pápa ötéves uralkodásából nem maradt sok az utókorra, csak ez a palota, de ez nagyon szép. Meg Palestrina híre, akit a pápa nevezett ki a San Pietro karnagyává. A reformmuzsikuson ma is ámul a világ, a pápai nyaraló pedig a világ legnagyobb etruszkgyűjtemé­ nyével dicsekedhet. H a életemben csak egyet tehetnék, ami fennmarad! Járok az emlékek közt, s azok a hatások jutnak eszembe, egy nép néma vallomásai, amelyek Rómát naggyá növesztették. M ert az ő kultúrájuk ol­ totta be a latin törzseket. S mi mindent tudtak az emberről az etruszkok! A házaspár síremléke előtt hosszú időt töltök. Mennyire hasonlít egy­ másra a két arc. A szeretet-kapcsolódás hasonmásokat farag a lélekmárványból, s a fény kiül az arcokra. E z lenne hát a házasság mély titka. A fölcserélhetőség. „H ús a húsomból, vér a vérem ből.” Szemükben az Egyet­ len Tekintet tükröződik. E z az, ami túllép minden emberi szemponton, ha a matrimóniumról esik szó. Csak már kevesen értik. Valam i elveszett. V a ­ laki. Ismerem-e Róm a em berét? A polgárt, aki büszke (volt) rómaiságára? M ár keresni kell. Olykor találni. A csak annyira büszkét, amennyire illik, hiszen érzi a súlyt, amelyet hordoz. Ő a történelem polgára is, nem csupán a Városé. Fejedelem. B. diplomata és újságíró. Házának belsejét jórészt márvánnyal burkolta. A lépcsők fénylenek, a falak hűvösek. A terasz zöldje oldja fel a fehérsé­ get. A z ellentétek nem igazán ellentétek, a latin hűvösség ugyanis mérték­ tartó. Horatius lírájára emlékeztet, amely látszólag kimért, rideg: de mély tüzek, szenvedélyek lobognak a márványszavak belsejében. B. vacsorára várt. Frascati-bort tölt az abacchio mellé. Bárány ez: da­ rabkákra vágott húsok, finom mártásban, sok salátával. Bárány, régi római módra - mondja. Mértéktartóan fűszeres, pompás étel. Lucullus vajon is­ merte? M adárnyelvet várok, pástétomokat, de gyümölcs következik. Csorgó bélű narancs, kókusz, datolya, és - alma. Pannónia - kacsint a gazda Trasdanubia, ahol két hete járt. A Balatonnál. Mesél. Otthon érezte magát. A színek, az alkonyatok, s a dombok hajlata miatt, melyek római titkokat őriznek. Testvérek vagyunk, bár Pannóniában a két nép, népeink sohasem találkoztak. K i tudja? A kik itt maradtak, ókori hódítók? S miért ne maradtak vol­ na? - utódaikban éltek tovább, tán elmagyarosodva? S csak génjeik termé­ szete azonos? A frenológusok ideje lejárt, s génsebészek tudnák, kikben ha­ sonlóak a kromoszómák. E z lesz a legközelebbi családfa-vizsgálat? 29 �B. hangosan nevet: - Lehet, hogy mi is rokonok vagyunk? Szeretjük a jó bort, meg a dalt. Rögtön rákezd: „Lasciate mi cantare” . Engedem, da­ loljon. Én a másikra gyújtok: „N em szoktam, nem szoktam kalitkába hál­ ni. . . K éri, fordítsam le. É s megtanulja. Botlik a nyelve, de dúdolja. N e­ kem könnyebb. A nyelv miatt. D e való igaz, az olasznak dalból szőttek a lelket. Énekel únos-úntalan. M i, csak ha érzelmeink vannak. Aztán abbahagyja, s a maga módján a vállam ra ütöget. Finoman, gyen­ géden. M i ezt másként csináljuk - nevetek, de előtte bocsánatot kérek. Szóval ez a különbség. Ő viselkedik. Nekem előre elnézést kell kérnem. Talán ezért is gyanakodtak ránk mindig a történelmünk során. Megun­ ták a sok bocsánatkérést. D e tehettünk mást? M i vagyunk a gyöngébbek, ezt kell tennünk, ha őszinték akarunk lenni. A Trastevere kényes negyed. Kényes és őszinte. Másként elegáns, mint a V ia Veneto környéke, az úri negyed, a „túl a hídon” , amelytől mindig óvakodtak a trastevereiek. Hogy a szegénységnek is van tartása és kultúrá­ ja, itt meglátszik. Persze koldus sorról van szó. Csupán a helyadta szerényebbségről. M ivel olcsóbb itt minden, és - szabadabb a lélek S ez azt jelenti: a környék múltja fölment a feszességtől. G . Belli, a pórias költő, a római népnyelv kedvelője itt élt. V agy hatszáz szonettet írt a nép életéről. Nem messze a Casa Dantétól a szobra fogad. Zöld környezetben áll. Egyetlen versét sem ismerem, kerestem köteteit az olcsó piacon hasztalan. Kezében sétapálca, így sétálgathatott a szürkületben a század elején, mielőtt a szökőkutak magasba lövelltek, s megnyílt a negyed harso­ nás kedve. M ég a kisműhelyek között járt, amikor a Santa M aria in Trastevere román mívű tornyában megszólalt a harang. Aztán leült egy kávé mellé, hallgatni a zenélő beszédet. Belli tudta, a római időkben bú­ zatenger ringott erre, s az előkelők ide jöttek, ne lássa őket az Urbs, ha „elengedik magukat” . Banditák szállása is volt a Trastevere, s ha a D a Meo Pataccát idéző D a Cicerocchio vendéglő ablakából átnézek a folyón, a Ceni-palota sötét vonulata felé, Shelley jut eszembe, aki a középkori kéjenc-főúr lányának tragédiáját drámába foglalta a Corso egyik palazzójában, a múlt század ele­ jén. Vajon Pataccáról tudott-e? Banditák eszerint mindkét oldalon akadtak. Csak a túlsót főúrnak hívták. A hámladozó középkori épületek nem enged­ nek el. Ahogyan Cecilia emléke sem, aki a Trasteverén született, gazdag patriciusi családban. Marcus Aurelius volt a császár. A filozófus. Akkori­ ban is valahol Strigonium alatt tartózkodhatott légióival, amikor a leányt megölték. A Város kormányzója ítélte el, hite miatt. Jóságot, szeretetet hir­ detett, és orgonán játszott. Ha Aurelius otthon van, talán másként alakul minden. Sfondrato bíboros bontatta fel a sírját. É p volt teste. Így szüle­ tett meg M aderna gyönyörű Szent Cecília-szobra. Nézem és azt várom : ellebegjen, mivel a föld sohasem fogadja be szentjeit. . Kunkovács László az őstehetségű fotóművész a télen azzal keresett meg, hogy Rómába kapott ösztöndíjat, a M agyar Intézetbe. A V ia Giuliára, a reneszánsz-barokk negyedbe, a régi város ép-teljes szívébe, ahol az édes da­ lok hangjait újabban a m affia pisztolydörrenései szakítják meg. Teológus ismerősöm azért menekült innen haza néhány éve, mert ablakából látta a gyilkosságot. Jelentette. Vesztére. Másnap táviratot kapott: ha huszonnégy órán belül el nem hagyja Rómát, végeznek vele. K ét év múlva mert csak visszatérni és vizsgáit letenni. �Fotós barátomnak erről egyetlen szót sem szóltam. A lföldi szíve, ma­ gyarsága azonnal tiltakozott volna az ösztöndíj ellen mondván, gyilkosok közé menjen ő? Itthon Bujákon, meg Boldogon gyönyörű fékötőket lehet fényképezni - veszély nélkül. Így aztán elment. E gy kicsit útbaigazítottam, a többit rábíztam. Jó sze­ me azonnal észrevette a római magyarokat. Azok meg védelmükbe vették, hogy még többet lásson. Én fotókat kaptam tőle. Személyesen azóta sem találkoztunk, pedig húsvétra már megjött, A római magyarok, akiket R iedl Frigyes remek kötetében megörökített, nagy nevek: Zrínyi, Rákóczi, de ha belegondolok: szellemi vérveszteségünk­ ben az elmúlt negyven esztendő is felmutat tehetségeket, elszomorodom. Sokan elmentek, mert el kellett menniök. Triznya M átyás, Szabó Ferenc, Békés Gellért, Prokop Péter. É s annyian mások, hogy „mindenki hazá­ jában” leljenek otthont. A szívük itthon maradt. Fel kell lapoznom Sík Sándor himnuszfordításait, abból is a X I. századi ismeretlen szerző Róma dicséretét, hogy vigasztalódjam : „Ó nemes Róma, te úrnő vagy s egy világ, Szépségben elhagyod föld minden városát, Bíbor köntöst neked mártírok vére ád, Szűzek lilioma fényes fehér ruhát. Mindig és mindenütt áldást mondunk reád, Üdvözlünk, tisztelünk minden századon át.” Legalább ennyit. Mégis szomorú vagyok. Prokop a Szent István Ház la­ kója lett végleg, a Monte Verde-dombon, ahol huszonöt éve még fehér báránykák legeltek. Mindszenty bíboros áldotta meg a huszonhárom éve épült zarándokházat, utódját Szent István szálláshelyének, amit magyar búcsúsoknak épp a Szent Péter sekrestyéje mellé épített. Mester kanonok, az új ház építője kezdetben a V ia Giulián lakott. Aztán valahogy kiegyezett a magyar állam az egyházzal, a Mesternek mennie kellett. A z emigránsnak. A M agyar Intézetbe aztán teológusok érkeztek, civil ösztöndíjasok, mellé­ jük meg figyelő személyzet. Figyelmeset kellett volna mondanom, de más­ ról van szó. Triznyáékhoz sem mehettek a lakók, hogy ne figyelték volna őket. A pártállam hivatott embereire igazán nem lehetett panasz: tudták a dolgukat. . . Hallottam, beszélgetni is biztonságosabb volt a Tevere partján, mint bent a szobában. Szóval Mester kanonok kiköltözött a zöld dombra fezt jelenti a Monte V erde), pénzt szerzett, építkezett, ahová a magvarföldi kispapok, meg föl­ szenteltek nem mertek kimenni. Legfeljebb sutyiban. Ennyire veszélyes volt a Mindszenty, Mester név. M eg a sok emigránsé, akik ott tanyát vertek. Prokop mester pedig telefestette a kápolnát, a falakon, folyosókon te­ mérdek alkotása tündököl. K ad a Lajos érsek vigyáz a Ház nyugalmára. Ő és Genovéva nővér. Az angyal, aki bejárta a világ felét, szolgált és szeretetet osztogatott. Róla egyszer könyvet kellene írnom és mindazokról, akik a Szent István Házban élnek-dolgoznak évek óta, francia, német honpolgárságú magyar szerzetesnők. Ő k őrzik a magyar szellemet, ők vigyázták a magyar érzést a nehéz esztendőkben is. Hitelesen. A kertben különös kereszt áll. A faágat-törzset Prokop Péter találta a Tevere és a tenger találkozásánál. Hazavitte. Göcsörtös ág, kemény törzs, �keresztnek való - mondta. A z lett belőle. Jelképéül a magyar történelem­ nek. Így kell nézni. Mintha a Bükk vagy a Mátra küldte volna. Honnan hozta a folyó? K i tudja. Ismeretlensége római magyar földben más jelzőt kap: crux pannonica. Pannónia i kereszt. A világbajnokság ébren tartja a Várost. A z azzurik sikerére számítanak. Kiütközik belőlük a római virtus. Arénákban üvölthettek ilyen elszántan, nagy hanggal. Ebben nem tudnak diszkrétek lenni. Furcsa, szokatlan ez a játékazonosulás. Játszanak, mint Néró, aki felgyújtotta a Várost. Színészek. V alaki azt mondta: ma is pogányok. Lehet. Állok az ablakban és hallga­ tom a szurkolókat. Dörög a ház, harsog az utca, csendet életveszélyes len­ ne elrendelni. Akkor ölni tudnának. Másnap a buszon senkitől sem hallok a futballról beszélni. V alakit az eredményről kérdezem. A fejét rázza: nem olasz. A másik sem. Észreveszem, csupa idegen közt vagyok, én, a római. . . TÓ TH SÁ N D O R 32 �________ hag yo m á n y M A R SC H A LK Ó ZSO LT. Mátrai képek II. (Fejezetek Nógrád megye zenetörténetéből) LU GU BRE 1985-ben Szirákon Teleki és kora címmel tartottak tanácskozást, ahol törté­ nelemmel, művészettel, irodalommal foglalkozó szakemberek osztották meg ismereteiket egymással. A helyszín kiválasztása nem véletlen. Teleki László gróf gyermekkorának jelentős részét az itteni családi kastélyban töltötte, később a megye politikai szószólója, s itt is temették el a sziráki temetődombon levő családi kriptában. E néhány sor arra szeretne emlékeztetni, hogy a nagy haza­ fit a zenetörténet is számon tartja egy különös, sehová sem besorolható arckép­ vázlat révén. Liszt Ferenc 1885-ben komponálta Magyar Történelmi Arcképek című zon­ goraciklusát. A sorozat történelmünk örökéletű íróinak, költőinek, politikusai­ nak zenei portréit rajzolja meg. Unikum a maga nemében. Nincs előzménye és talán folytatása sem. A negyedik tétel Teleki Lászlóról szól, a forradalmi Ma­ gyarország párizsi nagykövetéről, arról a széleslátókörű államférfiről, aki külö­ nösen a nemzetiségi kérdés megoldásában tekintett tovább kortársainál, aki ki­ hívta 1852-ben párbajra Haynaut, aki kiváló író volt (Kegyencét ma is játszák Illyés G yula átigazításában), a M agyar Tudományos Akadém ia tagja - és aki 1861. májusában öngyilkos lett. Tragikus sors, mint ahogy tragikus a Törté­ nelmi Arcképek valamennyi portréja a Széchenyi Istváné, Eötvös Józsefé, Vö­ rösmarty Mihályé, Deák Ferencé, Petőfi Sándoré, Mosonyi Mihályé. A mű a zeneszerző halálát megelőző évből datálódik, utolsó éveire, „Liszt Ferenc estéjére” ez a gyászos hang jellemző. Ekkor keletkezik a Csárdás macabre, a Balcsillagzat, a La lugubre gondola (Gyászgondola), a nagy pályatársnak em­ léket állító R. W.-Venezia. Gyászzene mindenütt - és a leggyakrabban előfor­ duló jelzők: Lugubre, Trauer stb. Nem véletlen, hogy a Teleki László-tétel a Trauermarsch, a Gyászinduló átdolgozása. Liszt ezzel a zongoradarabbal em­ lékezik meg nagy kortársáról, akit így nevez egyik Marie d’Agoult-hoz írt le­ velében: „A szép magyar jellem tökéletes megtestesítője.” E G Y B É C SI V Á N D O R M A D Á R 1890. őszén új karmester érkezik a losonci 25. gyalogezredhez. A jövevény szemtelenül fiatal: húszéves. Ifjú kora ellenére képzett, jónevű muzsikus. Bu­ dapesti, prágai és bécsi tanulmányai után zenekari hegedűsként megjárta már a Monarchia kisebb-nagyobb városait. Kiváló hangszerjátékos. A konzervató­ riumban Bruch II. hegedűversenyével diplomázik, zeneszerzői invenciójáról né­ hány induló, keringő, zongorakíséretes dal tanúskodik. Szorgalmas, fanati­ kus és nagyon tehetséges. Prágában összeesik az utcán az éhségtől, nincs mit ennie, koplal és fázik, de tanul és dolgozik rendületlenül. Személyesen ismeri Dvorákot, aki kitünteti biztatásával, egy zenekarban játszik Leo Fall-lal, a későbbi neves operettkomponistával. Nem csoda tehát, ha a több tucat jelent­ kező közül őt találják a legalkalmasabbnak erre az állásra. Ő lesz a Mo­ 33 �narchia legfiatalabb katonakarmestere, megelőzve ezzel édesapját, aki huszon­ négy esztendősen nyerte el annak idején ezt a megtisztelő címet. Mit csinál egy ifjú muzsikus, egy pelyhedző állú kölyökzenész, akit Lehár Fe­ rencnek hívnak ebben az álmos, poros felvidéki kisvárosban, amely bizonyára lomposnak és unalmasnak tűnik az osztrák, a cseh és a magyar főváros után? Mindenekelőtt természetesen ellátja azokat a feladatokat, melyeket a katonai élet hétköznapjai és ünnepei megkövetelnek. Ezek az alkalmak azon­ ban meglehetősen ritkák, marad még ideje arra, hogy továbbképezze magát, komponáljon. A papa határozott kívánságára az ezredparancsnok lányát, Fries Vilma kisasszonyt tanítja énekelni. A csinos, tizenhét éves baronesse előtt azon­ ban hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy tanára nem igazán ért a hangkép­ zéshez. Ő elsősorban hegedűs, zeneszerző, karmester - nem pedagógus. A vég­ telen skálázásokkal, rosszul megválasztott hangképző gyakorlatokkal többet árt­ hat, semmint használ növendékének. Lehár is unja az énektanárságot. A két fiatal gyorsan megegyezik: a kisasszony rekedtséget színlel mindaddig, míg az énekórák el nem tűnnek a feledés jótékony homályában. Az ifjú karmes­ ter rövid életű pedagógiai munkássága mégsem múlik el nyomtalanul: a baronesse már a második órán új Lehár-dalt énekel, az Emanuel G eibel szöve­ gére írt Vorübert. A „losonci remeteség” lehetőséget ad az elmélyült műhelymunkára, tapasz­ talatszerzésre. „A zenekarnak nem volt túl nagy repertoárja, de próbákkal sem terhelték agyon, így hát teljességgel a rendelkezésemre állt, s segítségével annyit kísérletezhettem rajta, amennyit akartam.” - így emlékezik vissza ké­ sőbb az itt töltött négy esztendőre. Mintha Haydn sorait olvasnánk, ő is vala­ mi ilyesmit írt annak idején kismartoni magányáról: „...kísérletezhettem egy zenekar élén, megfigyelhettem, mi erősíti és mi gyengíti a hatást, egyszóval, javíthattam, kiegészíthettem, kivághattam, kockáztathattam, el voltam vágva a világtól. Senki nem volt a közelemben, hogy kételyeket ébresszen magam iránt s gyötörjön, így eredetivé kellett lennem.” A karmester feladata, hogy az átiratokat, hangszerelésbeli változtatásokat elkészítse. A zenekar repertoárja ugyanis meglehetősen változatos. Ma már el­ feledett kismesterek (Fahrbach, Wallace, gróf Wilczek Henrik) kérészéletű mű­ vein kívül bemutatják például a Szentivánéji álom - és az Alessandro Stradella nyitányát, Liszt II. magyar rapszódiáját és Serly Lajos6 Palóc rapszódiáját, részleteket adnak elő a Lohengrinből, Parasztbecsületből, Aidából, Millöcker, Gounod potpourrikat játszanak, meg persze az elnyűhetetlen Strauss-keringőket. A koncertek műsorán általában szerepelnek Lehár-opuszok is. Ezek még nem remekművek. Ujjgyakorlatok inkább, tehetséges próbálkozások, amelyekben a kezdő komponista bizonyságot adhat felkészültségéről, szakmai tudásáról. A hangzatos címek mögött (Korallajkak, Adria-keríngő, Mese 1001 éjből, Sze­ gedi-induló, Az élet álom!, Bécsi életkedv, Sylphydek, Császárhuszárok, Bécsi vándormadarak) meglehetősen közepes alkotások húzódnak meg, amelyeket a szürkeségből talán csak a dallaminvenció és a kiváló hangszerelés emel ki. A Fries báró, a Pacor ezredes, a Losonci induló Lehár közvetlen környezeté­ nek hódol, a régi és az új ezredparancsnok nevét örökíti meg, és a városét, mely oly nagy szeretettel fogadta az ifjú művészt. Eközben dalok készülnek a helybeli - egyébként szépen zongorázó Rosa Crebian szövegére, „Tarkaságok a hangok világából” címmel egyveleget állít össze különböző klasszikus alkotá­ sokból. Az országos magyar daláregyesület pályázatot ír ki Jókai Királyhimnu­ szának megzenésítésére: 182 pályamű érkezik. Ebből a legjobb tizenkettőt az 34 �egyesület vidéki szervezeteinek küldi meg elbírálásra. A losonciakat is felkérik erre a megtisztelő feladatra. Az 1892. május 2-án megtartott gyűlé­ sen, amelyen többek közt a helyi egyesület karnagya és Lehár is megjelent, a bizottság a „Magyarország szent egysége" jeligéjűt tartja a legsikerültebbnek. Az elbírálás után a fiatal karmester is bemutatja Királyhimnuszát, versenyen kívül. Ez időből származnak első színpadi próbálkozásai. A „ D er Kürassier” ugyan még töredéknek marad, de a „Rodrigo " - véres és romantikus rablótörténet, ennek szövegkönyvét az ezred egyik fiatal főhad­ nagya írja - Lehár első befejezett színpadi műve. Az egyfelvonásos operát benyújtják a coburg-gothai herceg pályázatára, s bár a librettó jó, a hangsze­ relés pedig egészen elsőrendű, mégsem ők nyernek. Ennek ellenére bemutatják Losoncon a tisztikar és néhány polgári személy közreműködésével, nagy siker­ rel. Megjelennek első művei nyomtatásban a bécsi Hofbauer és a lipcsei Rüder cég, valamint a helyi Kármán részvénytársaság kiadásában. Lehár nemcsak a gyalogezred, hanem az egész város zenei életének meghatározó személyisége. Az ő közreműködésével mutatják be Haydn Teremtését, a L ehár-Éder-Thaisz -Simon-féle vonósnégyes pedig mindenhol szívesen látott vendég, ahol a szín­ vonalas kamarazenét kedvelik. Haydnt játszanak, a kortársak közül Dvoŕákot és Brahmsot - alig valamivel később az ősbemutatók világpremierje után. 1891. májusában nagy megtiszteltetés éri. Az előző évi rendelet értelmében a Gürtelen kívüli településeket Bécshez csatolják. Megszületik „Nagy-Bécs” , amely ekkor tizenkilenc kerületet számlál (1904 óta 21-et). Ebből az alka­ lomból rendezett koncerten a Praterben, a Dalnokok Csarnokában a keringő­ király, Johann Strauss maga vezényelte Nagy-Bécs valcerét egy ötszáz fős ze­ nekar élén. A műsorban fellépett Ziehreren, Komzákon, Czibulkán kívül a 21 éves losonci karmester is. Ő adja át Komzákkal együtt a babérkoszorút a ke­ ringőkirálynak. Ez a pillanat egy) életre meghatározó élményt jelent számára. Népszerű Losoncon. Sztár - , ahogy ma mondanánk. Fiatal, jóképű, tehetsé­ ges és, ha aranylantokkal díszített egyenruhájában zenekarát vezényli, szép­ számú közönség gyűlik össze akár a Vigadóban, ha éppen a cs. és kir. zene­ karnagyok nyugdíjalapja, esetleg a közkórház javára játszanak; akár a tiszti­ kaszinó farsangi ünnepélyén. Az ezredparancsnok születés- és névnapján fáklyás­ zenét, szerenádot adnak, hét végeken pedig térzenével szórakoztatják a város zeneszerető közönségét. Lehár 1894. télutóján hagyja el Losoncot egy kellemetlen epizód után. A tisztikaszinóban éjfél körül már nem hajlandó egy főtiszt parancsára hegedül­ ni: ő nem cigány, aki parancsra bazsevál. Összevesznek. Másnap ezredkihallgatáson színpadiasan, mint egy operetthős leteszi kardját az asztalra és bead­ ja lemondását. Önérzetes és konok, s még ekkor is csak huszonnégy éves. K ö­ vetkező állomáshelye Pola, ahol a Monarchia egyetlen tengerészzenekarának lesz a karmestere. Búcsúkoncertjét február 28-án tartják, amelyen Utolsó üd­ vözletek címmel hegedűszólót játszik. A losonciak még sokáig emlegették a kis karmestert, aki minden idők egyik legnagyobb operettkomponistája lett a Víg özvegy, a Mosoly országa, a Cárevics, a Luxemburg grófjának zeneszerzője. Különösen sokat emlegették a város előkelő hölgyei, akiket zenére tanított, ők viszont Lehárt korcsolyázni. Úgy mondják, hogy azt a tisztet, aki miatt mennie kellett, kiközösítették, s tüntetőleg elfordították tekintetüket, ha vélelenül összetalálkoztak vele az ut­ cán. 35 �KO N DO R ERN Ő D A LA I A balassagyarmati születésű zeneszerzőt a színháztörténet is számon tartja, Ő alapította meg az első magyar irodalmi igényű kabarét, a Bonbonniérét. Ő fedezte fel a fiatal Nagy Endrét és szerződtette húsz koronáért. Nála lépett fel Szép Ernő, Somlay Artúr. A színpadon H eltai Jenő sanzonjait énekelték, Bródy Sándor rövidebb színdarabjait játszották. Az egykori banktisztviselőből lett színész-igazgató könnyelmű, bohém em­ ber volt. Családi örökségét gyorsan ellumpolta, szegényen halt meg a hetedik kerületben. Magyar nótái azonban ma is élnek, megjelentek hanglemezen, ké­ sőbb kazettán, az ORI pedig külön műsorsorozattal idézte fel Kondor Ernő emlékét. A népies műdal, a magyar nóta sok vitát vált ki még napjainkban is. A XIX. századi Magyarországon a társadalom jelentős rétegének ez jelentette ze­ nében az egyetlen kulturálódási-szórakozási lehetőséget. Napjainkban a „tu­ dós” zenészek egy része - jelentős része - elítéli ezt a műfajt, vannak azon­ ban, akiknek ízlése csupán csak ezt képes elfogadni. Az igazság, mint általá­ ban, bizonyára a két véglet között van. Bartók úgy gondolta, hogy „a városi és a városias félmüveit tömegnek tömegcikk kell; örüljenek, hogy zenében legalább a hazai tömegcikket kívánja és nem a külföldi selejtes portékát” Óvott viszont attól, hogy ez a zene megfertőződjék a jazz, valcer, sramli sab­ lonjaival, ami azóta már sajnos bekövetkezett. A magyar nótának éppúgy megvannak a maga klasszikusai, mint minden más műfajnak: Simonffy Kálmán, Dankó Pista vagy Fráter Lóránd. Kondor Ernő közéjük tartozik. (Válogatott dalainak kottáját legutóbb a Zeneműkiadó jelentette meg, 1988-ban.) Dalai a magyar nóta iskolapéldái: megtalálhatók bennük a népies műdal legfőbb sajátosságai. A jellegzetes giusto ritmusképlet emlékeztet a verbunkosörökségre, amelynek merev, csökönyös, vég nélküli is­ mételgetése gyakran unalmas. A bokázó figuráció a sorvégzőkön, a Lehullott a csillogó hó kezdetűben például, szintén verbunkosmaradvány, instrumentális tánczenei örökség. A dalokban sok a skálaszerű dallammenet. A leghosszabbat talán Egressy nótájában találjuk a Hull a fának a levele címűben, - undecima távolságot jár be. Kondornál ez csak egy oktávra terjed, a Hull a könnyem a virágra kezdetűben. A zeneszerző szívesen él a dallamszekvencia eszközével, így legismertebb nótájának, a Vén cigánynak kezdőütemeiben. E művével nyerte meg 1910-ben egy amerikai zeneműkiadó dalpályázatát és a New York-i dalversenyt tizennyolc évvel később. Gyakori az akkordfelbon­ tásból építkező melodika, mint a Kertes házban, vagy a Van nékem egy gerlicémben. A kromatika távol áll a magyar népdal szellemétől, a népies mű­ dalban azonban előfordul. A Badacsonyi csárdás kezdete, vagy a Sárika, Sá­ rika, kis szentem jó példa erre. „Csak fűszer és nem kenyér” - mondaná Szabolcsi Bence. Mégis a magvar nótának helye van mindennapi életünkben, a megfelelő alkalmakkor, helyen, időben és mértékben. A zenészek egyébként azt szokták mondogatni, hogy véletlenül nem lehet jól játszani, véletlenül nem lehet jó zenét írni. Aki maradandót alkot, az jó zeneszerző. És Kondor Ernő jó zeneszerző volt. „ A K I D U D Á S A K A R L E N N I...” A dudáról Bartók azt írja 1910-ben, hogy „most már valószínűleg csak a magyarságnak Komáromtól Egerig terjedő határhelyiségeiben és Szentes tá­ jékán van meg.” Amikor az ország egyes területeiről már kiveszett, ugyan­ �akkor Nógrádban 1949-ben 16 dudást tartanak számon és a század ötvenes éveiben is találunk 8 -10 zenészt a megyében, akik ezen a szép, ma már ke­ véssé ismert hangszeren játszanak. Története több mint kétezer évre nyúlik vissza. Már Néró császárról felje­ gyezték, győzelmének ünneplésekor a choraulam et utriculariumon (e hangszer ősén) kívánt játszani. Kezelését Rómában külön iskolákban tanították. Magyarországon a dudára vonatkozó első feljegyzések a X III. századból származ­ nak, személynévként azonban már 200 évvel korábban előfordul. Legkorábbi ábrázolását egy Corvin-kódex keretdíszén találták meg, amely Mátyás idejében keletkezett. A X V I-X V II. században meglehetősen elterjedt, többféle elneve­ zése ismert: tömlősíp, gajd, csimpolya. A katonaság szintén igényt tart rá, is­ merünk hadidudásokról szóló híradásokat. Abafi Mihály kedvenc hangszere. Feltűnik a nagy flamand festő, Brueghel festményein a Paraszttáncon, a Pa­ rasztlakodalmon és ugyanabban az évben, amikor Dürer megalkotja a dudást ábrázoló remekét, Magyarországon - ezt Taurinus István Stauromachia című könyvének címlapjáról tudjuk - Dózsa György és társainak kivégzését is ez­ zel a hangszerrel kísérik. Szerepe nyilván ugyanaz, mint annak idején a római amfiteátrumokban az orgonának: nemcsak ünnepélyesebbé teszi az eseményt, hanem erőteljes hangjával elnyomja a haldoklók hörgését és jajgatását. Hama­ rosan helyet kap a főúri rezidenciák zenekarában, de jellegzetes hangszíne és rosszul hangolhatósága miatt később kimarad onnan. (Két dudás azért sem fér meg egy csárdában, mert egyrészt osztozniuk kellene a bevételen, más­ részt nagyon nehéz összehangolni a két hangszert.) Becses értéke a zenetörté­ netnek az a dudásábrázolás, melyet a sziráki evangélikus egyház 17 14 -16 . évi anyakönyvében találunk. Gyakran dudával verbuválnak. A duda-hegedű duó a cigányzenekar egyik őse. Népszerűsége a múlt században csökken, Pap Gyula is panaszkodik erről a Palóc dalok előszavában. Az I. világháború után azonban a nagymérvű sze­ génység miatt ismét előkerültek a kamrák mélyéről a régi, kiszáradt hangsze­ rek. A dudatömlő kecske-, kutya-, vagy csikóbőrből készül, leggyakrabban mégis birkabőrből. Ilyen hangszere van Lapajnak, a híres dudásnak Mikszáth novel­ lájában. A jobb első lábcsonkba a duda fújtatóját, a balba a bordósípot, a nyaki részbe pedig a dudafejet kötik be. Ehhez illeszkedik a kettős síp. Egyik szárán az úgynevezett dallamsípon összesen hét hangképző nyílás található. Fel­ ső részén helyezkedik el a „bolhalyuk” . Az oldallyukkal, amelyet váltó-, il­ letve stimmlyuknak is neveznek, változtatni lehet a dallamsíp alaphang­ ját oly módon, hogy nagyságát a szélére ragasztott viasszal szabályozzák. Hangterjedelme egy oktáv, hangsora dúr vagy mixolíd. A síppár másik tag­ jának, a hangsípnak egyetlen hangképző nyílása van. A nyelvsípot, ezt Nóg­ rádban és Hontban piszkornak nevezik, a sípszár két csövének felső nyílásá­ ba illesztik. A 60-80 cm hosszú bordósíp egyetlen hangja a kettőssíp alap­ hangjánál egy-két oktávval mélyebb. Ez a jellegzetes búgó hang megszakítás nélkül kíséri a dallamot és a kontrát, erőteljes hangjáról írja a Bercsényi házassága című vers szerzője, hogy: „Sok hangos hegedű jól megvonva zenge, Duda hordójátul a kőfal is renge.' Manga János a Magyar duda - magyar dudások a X IX -X X . században cí­ mű szép tanulmányában így indokolja a megyei dudások nagy számát: „A nógrádi pásztorélet sajátosságai és a nógrádi táj... magyarázatot ad arra, amit 37 �már említettünk is, hogy itt az első világháború utáni esztendőkben még min­ dig kb. harminc pásztornak volt dudája. Bár néhány pásztor, aki dudálni is tudott a világháború utáni esztendőkben bányász, bányamunkás, napszámos lett, mert mint pásztor, megfelelő helyet nem talált magának, dudáját to­ vábbra is megtartotta hiszen környezetéből nem szakadt ki és a szegé­ nyebb községekbe a pásztorból lett bányász, illetve napszámos is elment du­ dálni egy-egy lakodalomba, vagy bálba. A nógrádi pásztorok pedig - főleg a a juhászok - majorokban vagy azok közelében éltek - pásztorok, udvari cse­ lédek környezetében, amelynek cselédsége előbbi életformájából, tradíciójától éppen szegénysége miatt nem tudott elszakadni.” A nógrádi dudások tehát a pásztorok közül kerültek ki. Nagy részük írniolvasni sem tudott, iskolába nem járt. A hangszerjátékot rokonaiktól, ismerő­ seiktől tanulták. Nemcsak a réteken, mezőkön dudáltak unaloműzésből vagy a maguk gyönyörűségére, hanem bálok, lakodalmak alkalmával is. Ők ját­ szottak farsangi bálokon, húsvétkor. Karácsony böjtjén dudával mentek köszön­ teni, az éjféli misén pedig dudaszó jelentette be a pásztorok hódolatát. Ezzel magyarázható, hogy az Ipolyság környéki idős kántorok a két világháború köz­ ti időszakban a mise alatt az orgonán dudaelőadásra jellemző apró motívu­ mokat az (ún. „apraját” , „cifráját” ) ismételgettek. Duda hatását őrzik az ál­ talában páros ütemű, tánctempójú, egyszerű ritmusú népdalaink, amelyek ambitusa nem haladja meg az oktávot - ez a dallamsíp hangterjedelme. Ezeket dudanótának nevezzük. Instrumentális tánczenénk legkorábbi emlékeiben is rá­ ismerhetünk e hangszerjáték sajátosságaira. A legismertebb nógrádi dudás a szécsényfelfalui Bertók Mihály volt. Kiváló hangszerjátékosként és ügyes kezű hangszerkészítőként ismerték. 1949-ben 72 éve­ sen még dudált Etesen, farsang napján. Tőzsér Ferenc Salgótarjánból költözött Lukanényére, ahol megbecsült dudás hírében állott. Neves dudások voltak még a a tereskei Ciglan János és Lukács Péter, a nógrádmegyeri Gyurkó Pál, Berényben élő Koós József és Havran János. A századfordulón a dudások számára még versenyt is rendeztek a szomszé­ dos Ipolyságon, amelyen jelen volt G yőrffy István és Bartók Béla. Ezt az eseményt örökítette meg Móra a Honti igricek című novellájában. A népi képzelet a dudásokat emberfeletti képességekkel, tulajdonságokkal ruházta fel. Úgy hitték, hogy a dudálást éppúgy, mint a boszorkányságot, a keresztúton lehet elsajátítani. Történetek keringtek a nőtincsi juhászbojtárról, akinek a dudája magától játszott. Egy másik duda pedig meg is kérdezte a gazdájától, melyik nótát fújja. A dudás az ördög cimborája. A levegőből ér­ kezik a lakodalomba. A szűre ujjából malacokat varázsol elő. Ezért mondja a népdal: „ A ki dudás akar lenni, Pokolra kell annak menni, Ott kell annak megtanulni, Hogyan kell a dudát fújni.” Egyike „pokoljáró” költőinknek, József Attila nem véletlenül választotta ezt a dalt verseskötete mottójául. A dudás valóban démoni figura. Hangszere semmihez sem hasonlítható, a dudafej szarvai mintha magát az ördögöt idéznék. (Általában kosfejet ábrá­ zolnak.) Azonkívül pedig muzsikus. Arany is ezt a diabolikus jelleget emeli ki Ünneprontók című balladájában: „Hát íme, kapóra dudás közeleg. Egy sanda, szikár, csúf, szőrös öreg, �Tömlője degeszre fújva; Füle táján két kis szarva gidának, - Mintha neki volna szarva magának, Sípján már billeg az ú jjá .” , M ÁTRAI K É P E K „Részemről mi sem tud annyira megindítani, mintha csendes, holdas éjszakán néhány palóc lánykát hallok dalolni” - írja Papp Gyula Palóc nép­ költeményeinek előszavában. A népzene, népdal jelentőségére már Vikár, Bar­ tók, Kodály figyelmeztettek. Érezték azt, amit Pálóczi Horváth Ádám egy év­ századdal előttük így fogalmazott meg: „ Nagyobb kár egy-egy régi dal pusz­ tulása a hódoltató tábor hatvanfontos ágyújáénál” , majd úgy, hogy népdalaink „ Beethoven-szimfóniák kicsiben” . Meghallották F ülep Lajos sürgetését. „G yo r­ san kell cselekedni most, vagy soha, m ert nemsokára késő lesz, nem lesz magyar paraszt és nem lesz népművészet, amelytől tanuljunk.” Kiváló népzenekutatóink, Borsai Ilona és Manga János, Vikár László7 és Járdányi Pál pró­ bálták feltérképezni nógrádi népzenekincsünket, újabban pedig Nagy Zoltán ta­ nár úr gyűjtéseinek, kutatásainak köszönhetjük, hogy többet tudunk summásés bányászdalainkról, népballadáinkról. Kodály több ízben gyűjtött Nógrádban, utoljára 1922-ben, feleségével. Be­ járták az egész megyét Ecsegtől Diósjenőig, Tolmácstól Szarvasgedéig, Szandáig, Jobbágyiig, Becskéig, Palotásig, Bárnáig, Tarig, Zabarig. (Ezen falvak egy része akkor még a szomszédos megyékhez tartozott.) Itt szerzett élményei, az itt gyűjtött népdalok, az itt élő nép mítoszai, szenvedései, reményei és min­ dennapjai szólalnak meg monumentális kórusművében a Mátrai képekben. B i­ zonyára nem gondoltak arra a szuhai, mindszenti, zabari, tari, ecsegi, verebélyi kondások, summások, parasztasszonyok Tóth Emerencia, Horváth József, Csikós Aladár, Forgó Mátyás, Pádár Ignácné, Lőrincz Mária és Balog Erzsé­ bet, hogy amikor annak a „pesti úrnak” énekelnek, „aki szerkesztette a nótá­ kat, a kottákat jegyezte fel” az örökkévalóságnak énekelnek. A Mátrai képek vegyes kari ciklikus mű, amelynek tételei attacca kapcso­ lódnak egymáshoz. Élettabló, népdalszimfónia, - vagy még inkább szvit. Első része ballada Vidróczki Marciról, a Bükk és a Mátra Robin Hoodjáról, hírhedt betyárjáról-mesehőséről és igazságosztó rablólovagjáról, Bogdál Fe­ renc könyvéből ismerjük élettörténetét. Szökött katona, tolvaj és gyilkos, aki - a nép legalábbis úgy tudja - , csak a gazdagokat fosztogatja és a szegénye­ ket gyámolítja. Fittyet hány a csendőröknek és mindig ő győzedelmeskedik, mert csodatévő gatyamadzagja megoltalmazza. Széplányok és asszonyok szere­ tője, igazi vagány, aki női ruhában menekül üldözői elől, vagy éppen kedve­ sének ágyában bújik meg, csizmástul. Bővérű gazember, szeret mulatni. Tán­ colás közben vödörszámra öntik a fejére a bort, mint Toldi Miklósnak an­ nak idején. A szép, régi stílusú dallam kísérete „a háttérben marad: a gazdátlan, meg­ bomlott juhnyáj gomolygását, a tájat, s még inkább a balladahallgató közön­ ség csodálkozó sóhajait, halk közbeszólásait sejteti” A fel-alá hullámzó tizenhatodok a hegyek-völgyek kontúrjait rajzolják elénk, azokét a hegyekét és völgye­ két, amelyeket Kodály oly jól ismert. (Szabolcsi Bence Úton Kodályhoz című könyvében külön fejezetet ír Kodály és a hegyek címmel.) Hegyi éjszakák és nappalok kelnek életre. Ezeket a partitúraoldalakat csak az a komponista alkothatta meg, kinek zeneszerzői, pedagógiai, zenetörténészi, népzenegyűjtő munkája mellett arra is van ideje, hogy naplójában feljegyezze: a bárnai er39 �dőben épp most vágják ki az utolsó vörösfenyőket. A Már Vidróczki emlegeti a bankót népdal nem erről a vidékről való. A rablóvezér halálát elbeszélő ballada - a verebélyi Zagyva-hídnál ölték meg cimborái hőst sirat el. Olyan hőst, akit a nép teremtett magának, hogy felruházza saját álmaival. A Don Giovanni fináléja jut eszünkbe. Ott is így gyászolja a mitikus nőcsábítót nem a szöveg, a vers - , hanem a zene. Az Elmegyek, elmegyek kezdetű népdal pár sor csupán, mégis évezredes, örök emberi kérdések fogalmazódnak meg benne. Kontrasztokból építkezik: a férfi- és a női kar ellentétéből és egymásrautaltságából - a Férfi és a Nő ellentétéről és egymásrautaltságáról szól. Az elvágyódás és a féltő gondosko­ dás, a ködös álmok bizonytalansága és az otthon biztonsága - az elválás ke­ serűsége és a viszontlátás reménye csendül ki ebből a néhány ütemből. A Madárka, madárka dallamot Kodály úgy jegyezte le, olyan ritmusban, ahogyan előtte soha sem hangzott fel, lévén dallamközlője nem volt különösebben jó hallású asszony. Az idegenből hazagondoló „igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz” gesztusát érezzük ki belőle. A zárórész változatos életkép a Sej, a ta­ ri réten dudabasszus feletti melódiájával, a régi guodlibet-technika feleleve­ nítésével. „Apró-cseprő házi gondok, evés, ivás, vendégeskedés, lánykiházasítás stb. dalolnak itt kórusban és mindezen felül egy igazi baromfiudvar csipogása-gágogása vegyül össze a háziak és szomszédok hangjával.” G Á B R IE L F E R E N C Hegedűművész volt és zenepedagógus. 1889-ben született Salgótar­ jánban. Édesapja is kiváló muzsikus, annál a Koessler Jánosnál tanult zene­ szerzést, akinél többek közt Bartók, Kodály, Dohnányi és Weiner. A helyi bányazenekar karmestere. Gábriel Ferenc a budapesti Zeneakadémián Bloch József és Hubay Jenő nö­ vendéke, majd Párizsban Maurice Hayot-é. 1910. márciusában zenetörténeti jelentőségű koncertet ad társaival a francia fővárosban, mivel „a párizsi zenei világnak nagyon téves hiedelmei voltak a magyar zenéről, elhatároztuk, hogy neves, de Párizsban még ismeretlen magyar szerzők müveiből bemutató hang­ versenyt adunk.” - írja visszaemlékezéseiben. - A műsorban fellép Bartók is. Hazatérve az Országos Szimfonikus Zenekar, majd a düsseldorfi Hofoper koncertmestere. Tanít a Nemzeti Zenedében és négy évtizedig a Zeneakadé­ mián. A húszas évek népszerű Hubay-vonósnégyesében játszik, a névadón kí­ vül még Zsolt Nándorral és Zsámboki Miklóssal együtt. Triójával Berlinben, Kölnben, Párizsban lép fel. Tanítványa például Varga Tibor, Halász Ferenc, Martzy Johanna. Növendékei jelentős díjakat nyernek, a világ minden táján öregbítik a magyar hegedűiskola jó hírnevét. Unokája jelenleg Portugáliában él, a portói szimfonikus zenekar koncertmestere. B É N I BÁ C SI Úgy sétált a pásztói utcákon kezében ételhordójával, vagy fonott kis kosa­ rával, mint egy falusi tanító. Előre köszöntek neki, mindenki ismerte, a város első díszpolgára volt, nevezetesség. De elbeszélgetett fekete fejkendős né­ nikkel, öreg parasztemberekkel, mert ő még beszélgetni is tudott. Tanító is volt persze, meg teológus, zenetörténész, egyike utolsó polihisztorainknak. Hosszú évtizedekig lakott Pásztón, bár szinte véletlenül került ide. „A magyar Athén” -nak nevezett Egerben született. Édesapja az ottani szesz­ gyár gépésze. Nagyműveltségű férfi, egy öreg cigánytól még cimbalmozni is megtanult, ezt a tudományát aztán továbbadta fiának, akit a híres L iceumba íratott be. Az ének- és zenekarban muzsikál. Visszaemlékezéseinek egyikében 40 �megemlítette, milyen szívesen hallgatta nyári estéken a katonai rezesbandák zenéjét és a trombitajeleket. (Ezeket a szignálokat állítólag Haydn komponál­ ta.) Zircre kerül noviciusnak. Itt ismerkedik meg a gregorián zenével. Ének­ kart vezet, az önképzőkör elnöke, előadásokat tart. Tanára az a Békefi R e­ mig, aki a ciszterciek budai gimnáziumát alapította és ő írta a pásztói apát­ ság történetéről szóló vaskos könyvet. 1920-ban Innsbruckba megy, az egyete­ men teológiát és zenetörténetet tanul hat esztendeig. Huszonöt évesen a teoló­ gia doktora. Másodéves, amikor rábízzák a gregorián-oktatást. Itthon a Szent Imre (mai József Attila) gimnázium tanára. Zenekart és énekkart vezet, még oboát és trombitát is tanít, valamint kottaolvasást. Az országban elsők közt játsza­ nak Hindemithet és Vivaldit. Tankönyveket ír. A Kerényi Györggyel közösen készí­ tett Énekes ÁBC-jén nemzedékek nőnek fel. A Magyar Énekkutatók Egyesü­ letének főtitkára, és még mindig kevésnek érzi tudását. Teológiai doktorként középiskolai tanárként iratkozik be harminckét évesen Kodály zeneszerzés­ óráira. Szülei 1913-ban költöznek Pásztora, ő jobbára mégis csak vakációzni jár ide, egészen 1945-ig. Ekkor perjel lesz ebben a városban. A Pázmány Pé­ ter Tudományegyetemen a népzene lektora, a Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának igazgatóhelyettese, majd megbízott igazgatója. Tanít a Ze­ neakadémián, nemzetközi tudományos szervezetek tagja. Fő kutatási területe középkori zenetörténetünk, a gregorián és a magyar népzene. E témákban írt tanulmányai megjelennek a Zenetörténeti Tanulmányok köteteiben, a Magyar Zenei Szemlében, a Studia musicologicaban. A több kötetre tervezett Magyarország zenetörténete című hatalmas vállalkozás lektora, szerkesztője. (Az első rész megjelenését még megérhette.) Dolgozik a Magyar Népzene Tárán. Érdeklődési köre végtelenül sokrétű, Haydn utolsó hat nagy miséje éppúgy foglalkoztatja, mint Bartók kézírása. Válogatott cikkei 1976-ban jelentek meg. Hanglemezeket szerkesztett, a Magyar Népzene, a Magyar Gregoriánum soro­ zatait. Négy nyelven publikált. Óriási életmű. Nemzedékek munkáját végezte el egymaga. Mérföldkő volt. Minden idők egyik legnagyobb zenetörténésze, akinek neve nél­ kül sem Magyarország zenetörténetét, sem pedig a majdani „Nógrád megye zenetörténeté” -t nem lehet megírni. CODA Majdani ,,Nógrád megye zenetörténete” : korán elhalt, tragikus sorsú művé­ szek, tehetséges mesteremberek, bohémek és alkoholisták, egyszer-volt zenész­ csodák... Mit fog vajon a jövendő zenetörténésze megírni ebből a végtelenül válto­ zatos, szép és izgalmas forgatagból? És főképp kinek fogja írni, lesz-e szük­ ség zenére, zenetörténetre a világnak ezen a táján? A válságba került, önma­ gát kereső ország nem a művészeket, nem a művészetet, a zenét fogja-e leg­ először feláldozni azért, hogy kijusson ebből a kátyúból, mondván: ha majd gazdasági-társadalmi-politikai gondjaink megoldódtak, akkor majd lesz idő, pénz és energia a művészetre is? Tudni fogjuk-e azt, hogy az új Magyarországot csak kiművelt emberfőkkel, képzett és kulturált néppel tudjuk majd megte­ remteni? Lesz-e közönsége a zenének, aki érti, szereti, mindennapjai részesé­ nek vallja azt? JE G Y Z E T E K 6. S e r ly L a jo s fia , S e rly T ib o r L o so n co n sz ü le te tt, 1900-ban. A Z e n e a k a d é m iá n K o d á ly n á l és H u b a y n á l ta n u lt. A m e rik á b a n élt. Ő fe je z t e b e B a r tó k 3. z o n g o ra v e rse n y é t, és a h á tra h a g y o tt v á z la to k a la p já n ő á llíto tta ö ssze a B r á c s a v e r s e n y t. 7. A „ J ó b o rt á ru l S i r ja i n é ” (K e re k az én szű röm ) k e zd etű d u d a n ó ta p éld áu l V ik á r n ó g rá d i (b e ré n y i) g y ű jé s é b ő l k e r ü lt b e a „ K á lla i k e ttő s ” f in á lé já b a . - VÉGE 41 �A. G E R G E L Y A N D RÁ S A palóc történettudat változásai Hogyan tükröződik a múlthoz és a hagyományokhoz való viszony egy falu­ település mindennapi életében? Milyen szerepet játszik az etnikai identitás és a kultúra intézményes vagy közösségi tartalma a társadalmi-történeti változások­ ban? Átélhető-e (s milyen módon) a származás, a kontinuitás jelentősége, s milyen etnikus szimbólumokban formázódik a táji hovatartozás-tudat? Ezekkel a kérdésekkel kutattam a nagyvisnyói helyi társadalom életképességét, változás­ hajlandóságát. Manga János palócföldi monográfiája (Manga J. 1979.) a palóc népcsoport több mint háromszáz éves identitástudatáról közöl okleveles bizonyítékokat. Az oklevélkutatások nehéz helyzetben vannak Nagyvisnyó palócságával kap­ csolatosan, hiszen a Felvidéken, Borsodban, Nyitrában, Zemplénben is van ilyen nevű község (Fodor F. utal Lipszky térképének repertóriumára), sőt Fényes Elek Geographiai szótára még egy gömöri Visnyóról is tud (Fényes E. 1851. 307. p.). A mi Nagyvisnyónk mindezek közt talán a legnagyobb volt, s Fodor Ferenc dédesi cserkésztáborozása közben azért találta figyelemre ér­ demesnek, mert szemmel láthatóan „ősiségében változatlan, minden idegen hatástól mentes egykori jobbágytelepülésnek” tűnt. Kandra Kabos, Ipolyi Arnold illetve Karácsonyi János munkái nyomán Fodor úgy véli, hogy Nagy­ visnyó vagy a honfoglalás óta létezik, vagy a X II. században települt, s az esetben kun (illetve kabar-palóc) eredetű. Az első okleveles adatokat a X III. századból említi, s idézi is a dokumentumok Visnyóra vonatkozó részét egészen 1928-ig. Fodor Ferenc munkáját nem foglalhatom össze rövid vázlatban, s arra sem vállalkozom, hogy Nagyvisnyó kun vagy török-kori históriájához dicsőséges momentumokat idézzek ebből a monográfiából. „Palócország” vagy annak keleti csücske meglehetősen sokat szerepel a régi irodalomban. S ez országrészből Nagyvisnyó kevésbé ismeretes, mint a szomszédos dédési vár vagy a másik szomszéd, Szilvásvárad, s annak jó oka van. Ugyanis épp a Bükk-hegység Eger és Putnok közötti szakasza igen régi közlekedési, ke­ reskedelmi és hadi útvonal lehetett, Eger és Szarvaskő vára őrizte a tájat az Eger-patak völgyében, Dédes és Putnok vára pedig a Sajó völgyében. E két völgyrendszer között fekszik Nagyvisnyó, a Szilvás-patak partján, meglehe­ tősen sovány talajon, mezőgazdaságra alkalmatlan terepen, bükkerdők völ­ gyében. Fodor a történeti múltat ismertető fejezetet azzal zárja: „A völgy régen járt útja 1908-ban vasutat kapott. Úgy látszik azonban, hogy ez sem sokat változtatott Visnyó életén” . S ez nem csupán rezignált megállapítás, hanem bevezetés egyúttal Fodor vezérgondolatához: Nagyvisnyó jelentősége nem történelmi nagyságában vagy hírességében van, hanem abban, hogy népe, a palóc nép kontinuitásának bizonyítéka lehet. Fodor Ferenc a Jászság „életrajzírójaként” a jász folytonosság üdvözlője. A palóc Nagyvisnyó esetében azt óhajtja bizonyítani, hogy „a Bükk mö­ götti palócság egyenes leszármazottja az itteni első letelepülőknek” , s ez a 42 �visnyói nép „keveretlenűl maradt az utolsó évtizedekig” . Jobbágyösszeírások, dicalis jegyzékek, kataszteri névlajstromok alapján a palóc hadak létét, csa­ ládtörténetét vázolja föl, s valószínűsíti, hogy a névazonosság alapján az első kabar letelepülők egyenes leszármazottainak mondhatók a huszadik századi visnyói palócok. Érdekes adatokat közöl arról, hogy a török uralom után is „sértetlenül fennállott a palócok primitív társadalmi és gazdasági rendszere” , „az osztatlan hadak osztatlanul bírták a vagyont, illetve a jobbá­ gyokat, amit közös állatállománnyal közösen műveltek” . A török hódoltság alatt ugyan „erős népmozgalom folyt le a palóc vidéken, de ez a mozgalom nem terjedt túl a palócság területén” , s „a csöndesebb idők beálltával már megszűnt a palócságnak ez a belső népmozgalma” , „nagymértékben állandó­ sult Visnyó lakossága” (23- 25. p.). A falu ősi hadait a szerző több származási metszetben mutatja be. Alapos helyrajzi vázlatokat közöl arról, hol laktak ezek a hadak s hány ágra sza­ kadtak idővel (némely család esetében, például a Molnárok, a Fónagyok, a Likaiak históriájában harminc vagy harminckilenc hadat mutat ki egyidőben). Közli a ragadványnevek - vagy ahogy ő használja: „tapadónevek” - listáját, s megállapítja, hogy a jobbágyfelszabadítás illetve „a föld felszabadítása után egy pár év múlva már erősen megtelt a falu idegen, más vidékről jött ele­ mekkel” , de ezek nagy része mintegy fél évszázad alatt tovább is vándorolt Visnyóról. Nem szándéka a palócság etnográfiai jellemzése, ám a jobbágy­ összeírásokból kimutatja, hogy „a ház- és vagyonközösség megszűntéig, a X V III. századig, átlag egy jobbágytelken két család ült, s az 1850-1890-es években az ősi telkek rendkívül nagy osztódása következtében a palóc vi­ déken is kivételes bonyolultságú utca-udvaros telekrendszer alakulhatott ki. Az 1850-es években legnépesebb Molnár-had például harminchét birtokos családdal harmincnégy házban, lakott, hét házcsoportban és talán hét eredeti telken. A rendkívüli belső telekosztódás zsúfolt falurészt eredményezett, udvar, kerítés és kert nélküli területet, ahol a házközösség és a hadak széttelepüléses utak és ösvények kialakításával járt együtt, melyeket utóbb telekkönyvileg is utcának minősítettek. A régi jobbágyhadaknak pincéje, kertje, beltelke is volt, helyszűke miatt ezekbe települt a nagy család szaporodása során. A családok új sarjadékai az ősi hadak eredeti telkeire, házközösségeibe telepedtek, a kertet és a kaszálót használták föl, s nem a faluszerkezethez, a falu alaprajzához igazodott a nép, hanem a telkek hosszában bővítette lakó­ házát, udvara két oldalán, vagy éppen keresztbe azon, ahogy lehetett. Fodor ezt a rendszertelen településmódot a török fajú népesség ősi vonásá­ nak tartja, ugyanakkor részletezően tárgyalja, hogy az eredetileg keskeny völgybe zárt területen, hogyan épült ki 1870 és 1890 között Nagyvisnyó ké­ sőbbi faluképe. A falu mai alaprajza lényegében azonos a száz év előttivel (a mai itt nemcsak 1930-at, hanem 1980-at is jelent.) Nagyvisnyón a telek fogalma te­ lepülési értelemben szinte nem is létezett, csak a kataszteri térképen, hiszen a belsőségek 4 -14 négyszögöles telkeken vannak, vagyis a „telek” nem­ egyszer csupán házhely nagyságú kis térség, melynek határait maga a lakó sem igen tudja már. A szűkösségnek nemcsak természetföldrajzi okai van­ nak, (patak, agyagos dombhát, erdő, vízmosás, stb.), hanem a társadalmiak is. Ilyen például a népességszám: a visnyóiak szaporodása Fodor szerint elég jelentékeny volt a múlt században (évi 0,6%), sőt a falu feltételezhető kibocsá­ tóképessége is nagy lehetett, ami az Alföldre, a Jász-vidékre települtek szá­ mából is látszik. 43 �Adatai szerint „az 1869-es népszámlálás 1012 lelket, az 1881-i 924-et, az 1900-as 1066-ot, az 1910-i 1164, az 1920-i 1190 lakost talált Visnyón” (s ez utóbbi adat nem tartalmazza a 29 első világháborús hősi halottat). Meglehetősen erős volt Visnyó endogám zártsága, s még erősebb a ha­ gyományos palóc-magyar identitástudat féltése, a faluközösség egységének ér­ zelmi védelme. S ha rákényszerült a communitas, hogy papot, tanítót idegen­ ből hívjon, mert elszegényedett ősi hadaiból szellemi vezér már nem került ki, csak olyat választott, kinél biztos lehetett etnikuma tiszteletben tartásában. Bizonyos történeti korszakokban évtizedekre eltűnik a zsellér és jobbágy közötti társadalmi különbség, megint más periódusokban viszont a református, a katolikus és a zsidó között is akkora küzdelem dúl az egyenlőtlenségek ürügyén, hogy évtizedes pereskedések kísérik a visnyói hétköznapi életet. Az első, 1556-ból származó névjegyzékben 13 jobbágy mellett 5 zsellérrel talál­ kozunk, száz év múltán már 9 zsellér lakott Visnyón, s 1828-ban 42 jobbágy­ család mellett 10 zsellér és 5 lakó, két mesterember és egy zsidó kocsmáros élt a faluban. Ekkor egyetlen egész telkes sem volt köztük, háromnegyed telke volt kettőnek, féltelke 52-nek, negyedtelke 4 1-nek. A jobbágyfelszabadítással 2 1-re nőtt a házas zsellérek száma, a mesteremberek is többen települtek: 1851-ben 2 kovács, 2 csizmadia, 3 molnárt, 2 ács és 2 kőzsindelyfedő lakott Visnyón Fényes E lek szerint. A földön és az erdővágáson kívül a visnyóiak a fuvarozásban vállaltak szerepet, az volt kiegészítő kereseti forrásuk, a szerző nem győzi hangsúlyozni, hogy cseledmunkára, szolgálatba, gulyásnak, kon­ dásnak, napszámosnak nem szívesen szegődött a visnyói, még iparos sem ke­ rült közülük, s e tisztségekben mind idegen nevek viselői vannak. Még az első világháború idejéről való adólajstromokból is az derül ki, hogy „az ősi hadak bizonyos mértékben még mindig tartják magukat szörnyen elaprózódott földjeiken” . A vasút kiépülése után is erdei fahordást, szállítást vállaltak, s nem indult meg mobilitásuk a környék ébredő ipara felé. Két fontos momentumot kell megemlíteni e munka kapcsán. Az egyik az, hogy akár jász, akár palóc vagy bihari etnikai viszonyokról szól, nemcsak a származás- és a lakófolytonosság nagyszerűségét hangsúlyozza, de megjegy­ zéseivel azt törekszik bizonyítani, milyen ősi és milyen mélyen magyar ez a falusi közösség, melynek társadalmi, történeti és geográfiai környezetét vizs­ gálja. A két világháború közötti nemzetideológiának megfelelően Nagyvisnyó Fodor írásában nem egyszerűen egy hegyek közt rekedt község, amely „ked­ vezőtlen adottságok között” küszködik évszázadok óta, s népességét tatár, török vagy szláv veszedelem szorongatja, hanem - például „a felduzzadt tótság délfelé való beszivárgásának” ellenálló végvár, névtelen helyőrség, ahol a falu „kabar-palócai ...a honfoglalás óta derekasan tartják a magyarság hely­ zetét” (35. p.). Miközben kitér arra, hogy „a jobbágyfelszabadítás után még az a társadalmi különbség is eltűnt, ami a zsellér és jobbágy között fenn­ állott” , azt is hangsúlyozza, hogy milyen módon terjeszkedett el a zsidóság, miként vásárolta föl az ősi hadak elszegényedett maradékaitól kicsiny földjei­ ket, külsőségeiket. Keményen kapaszkodik tehát Fodor a honfoglalás kori be­ vándorlás eszméjébe, bár a történeti és a néprajzi szakirodalom nem kezeli ilyen egyértelműen a palócok származását, kun vagy kabar (besenyő?) ere­ detét, letelepedésük tényleges időpillanatát, kultúrájuk és etnikai tudatuk va­ lódi tartalmait.* A másik, említésre méltó momentum - a vallás, a hit, az egyházhoz való viszony - sem független a korábbi etnokulturális kérdéskörtől. Az 1602-ben *L ásd G y ö r ffy G y. 1940. M a n g a J . 1979. é s h iv a tk o z o tt fo r r á s a ik , v a la m in t B a k ó 1980., T á la s i I. 1980. K ó sa I., F ile p A. 1975. T á r k á n y S z ű c s E . 1980. 44 F. �százszázalékos református községbe a reformkor és a dualizmus idején kato­ likusok költöztek be, az 1869-es népszámlálás szerint pedig 842 reformátusra már 130 katolikus, 15 evangélikus és 25 zsidó jutott. Utóbbiakat Fodor „át­ menő népelemnek" nevezi ugyan, de az 1920-as népszámlálás idején is 1029 református mellett 129 katolikus, 4 evangélikus és 25 zsidó lakta Visnyót. A szerző nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a szekularizációnak, nem is tár­ gyalja részletesebben az egyházak egymáshoz való viszonyát. Napjainkban a hagyománytudat és a hagyománytartás szempontjából azonban azért jelentős az egyházak szerepe, mert ez a táj nemcsak gazdasági szférák, történelmi erő­ terek és kultúrák (többek között vallások) ütközőtere, s emiatt kardinális kérdéssé vált a huszadik század második felében a nagy egyházak csökkenő érvényessége a „szekták” tömeghatásával szemben. A későbbiekben erre még részletezőbben is kitérek, itt csupán annyit; hogy az evangélikus, zsidó és katolikus kisebbségnek mindvégig a reformátusok túlsúlya ellenében kellett érvényesülniök. Ez foglalkozási rétegződést is jelentett, tehát valamelyest vagyoni és térszerkezeti modellt mutat. Megjelent a tulajdonviszonyok terén, példaképpen úgy, hogy az egyik nagyobb malom református kézen volt, a nemes Molnárhad jelesebb birtoka és a kocsma zsidók kezén, vagy úgy, hogy a felosztott ne­ mesi birtok főutcára néző telkeit csaknem kivétel nélkül a zsidók szerezték meg (az utca azonban nemesi közbirtokossági terület és nem köztulajdon lé­ vén a házak között létrejött ösvényrendszer szolgált a személyi közlekedésre, s ez a sikátorjelleg nagyjából napjainkig megmaradt). A belsőségen tehát egyetlen gazdának, egyetlen „ősi hadnak” nem maradt nagyobb telke, s bár a nemesi telekfelvásárlás, illetve a zsidó tőkebefektetés a falu újonnan épült részén érvényesült, a belterületen volt a falu egyetlen nagy, ötszáz négyszö­ gölnél nagyobb telke, szintén zsidó kézen. A társadalmi struktúra szerkezete és a vagyoni rétegződés a házakon, a porták nagyságán is meglátszik, s kitűnik a lakók rangjelképeiből, hagyománytudatából is. Nincsenek persze fölöttébb karakteres, kirívó jelei a zsidó tulajdonnak, sem a református közbirtokosi öntudatnak, s éppen így a palóc mivoltnak sem. Nagyvisnyón nem látni viseletet, a hollókőihez vagy a kazánhoz hasonlót nem, de semmilyent sem. Ládában nem tartják, jeles napon nem hordják, s az öregektől sem igen maradt mutogatható öltözet. Használati eszközeik hasonló­ képp nem az „archaikus” visnyói kultúra mintái. A tisztaszobában közepesen olcsó kisvárosi, kispolgári szobabelsőt látni. Adatközlőim nem is emlékeztek olyan falubelire, kinek viselete volna vagy régi falusi bútort, eszközöket tar­ tana. Egyedül talán a házak oromzatán, s főleg a megmaradt két népi mű­ emlék-értékű kőházán látható a rangtartó visnyói gazda öntudata. Mint Viga Gyulától tudjuk, a Bükkalja falvaiban jelentős hagyománya alakult ki a kő­ technikának, faragásnak és építésnek (Viga Gy. 1985.). A századfordulón már a házak kilencven százaléka kőből épült Nagyvisnyón is. Azonban az építőkő sem jelzett társadalmi vagy vagyoni különbséget, könnyen elérhető volt, olcsó és tartós. Feldolgozása a tradicionális kultúra sajátos táji munkamegosztási rendszerében értelmezhető. A kőmunkát végzők kisebbik része iparos, több­ sége paraszt volt. Visnyón ma is a korlátok, sírkövek, emlékművek, keresztek anyaga (és bősége) jelzi, hogy a kőfaragás talán a kulturális alkalmazkodás egy módja, gazdasági stratégiája volt e vidék társadalmi fejlődésformáinak. Idővel persze a háziipar szintjére emelkedett az építkezés, de a tornácok, kútházak ma is mutatják Visnyón a lakó „rangját” , „ősiségét” , származástu­ 45 �datát - jóllehet a kívülálló szántára inkább cifraságigénynek tűnhet, nem etnikus jelképnek. Úgy vélhető tehát félszáz évvel Fodor Ferenc nagyvisnyói monográfiája után, hogy most Nagyvisnyón nem egy egységes palóc kultúra teszi jellegze­ tessé az etnikai hagyományt, nem vallási vagy társadalmi rétegződés szabja meg a paraszti társadalom alakulását, hanem valami más teszi fontossá a változás kontinuitását. V ISN YÓ PA LÓ C SÁ G A ? A palóckutatás mintegy három évtizede tette föl azokat a kérdéseket, ame­ lyekre Jerney János óta próbál választ adni a néprajz és a történettudomány. Néprajzi tájegységeinket legfőképp a közös nyelv, dialektus, a szokástartás és a történelmi tudat egységessége alapján szokás meghatározni. Hagyományos­ nak, ősinek mondott palócfaluról lévén szó, nem kerülhetjük meg azt a kérdést: miben áll, hogyan formálódik Visnyó népének etnikai identitástudata? Ennek rövid bemutatásához azonban rövid kitérő szükségeltetik. Említettem Fodor Ferenc etnikus szférák iránti rokonszenvét. Közismert Horváth István vagy Malonyai Dezső „etnoromantikája” , Lisznyai Kálmán vagy Mikszáth Kálmán külsőségektől dús „jellemrajzai” . Ez az „ősi” magyar ethoszainkról formált ideálképünk nemes gesztus ugyan, de tudományos szem­ pontból csupán korlátozott érvényességű. A palóc kultúra és történet kutatói is megfogalmazzák olykor, hogy a dialektushoz hasonló mélységű és átélésű egységes palóc kultúra nincsen (Bakó F. 1980., Tálasi I. 1980.) Mások - s főleg historikusaink és klasszikus etnográfusaink - az identitástudat alapján mérik az etnokulturális csoportminőségek meglétét vagy hiányát. Mások vi­ szont a tradíciókötöttség alapján, az életmód vagy a kulturális magatartás-, az autonóm személyiségjegyek alapján mutatják ki az etnikai orientáció ér­ vényességét egy-egy táji-történeti környezetben. És vannak, akiket az életút, az eredettudat, a tevékenységhierarchiák vagy az életmódminták ösztönöznek csoportminőségek elkülönítésére (Szabó L. 1988. Hoppál M.-Szecskó T. 1984). Úgy gondolom - egyebek közt Szabó Zoltán véleményét osztva - , hogy a konkrét etnikai vonásoktól eltávolított, a gondolkodás és az életfelfogás titkait csak részben fölismerő, töredékesen értékelő szemléletmódok nem lehet­ nek érvényesek egy etnikai csoportminőség meghatározásában. Továbbá érde­ mes azt is minősíteni milyen eltérő vonásokról számolnak be az egymáshoz tér­ ben közeli településeket vizsgáló kutatók (lásd Szabó L. 1988. 320-323. p., Hoppál M. 1984. 374-386. p.), miközben lényegét tekintve azonos tájegységet, rokon népességet és közös paraszti sorsot vázolnak. Ezekből az következik, hogy vigyázva kell a visnyóiak palóctudatához közelíteni. Vigyázva a faluközösség szilárdságára, a hagyománytudat életké­ pességére, a csoportnormákat áthagyományozó mintaközvetítők létére, a hadak és a bomlófélben levő nagycsaládok eredettudatára vonatkozóan. A megálla­ pítások Fodor Ferenc felmérésekor érvényesek lehettek, tudományosan kétségbevonni kockázatos lenne. Azt azonban kertelés nélkül ki kell mondanunk, hogy ezek a tradícióformák, kötődést jelentő kapcsolati dimenziók már nem élnek (a későbbiekben ezt még bővebben is kifejtem, tekintettel a moderni­ zációs folyamatra). Itt csupán az etnikai identitástudat meglevő minőségéről, illetve „rejtett dimenzióiról” szólok. Kollektív eredettudat nem érhető tetten a visnyóiaknál. Megvan ugyan va­ lami halvány származásképzet vagy etnikai identitástudat, de ez nem egységes 46 �csoporttudatként jelentkezik, hanem inkább emberi karakterjegyekben, menta­ litásban. Az „ügyes", a „méla” , a „furfangos” vagy a „babonás” palóc valamiféle steril formában nem létezik náluk. Szabó Zoltán is említi, hogy a palóc ugyan „sokszor fordul elő, ha a vidék népéről esik szó, de alig-alig fordul elő e vidék népe között... a palócok nem nevezik magukat palócoknak” . Nem tapasztaltam, hogy ebben, az „öntudathiányban” valamiféle kisebbség­ minőség lenne. A magas hegyhátak közé zárt településen nem ritkaság, hogy az identitástudat valamiféle sértettséget is tartalmazna. A visnyóiak éppen olyan idegennek érzik maguktól a „palócság” tömegkommunikációs népmű­ vészeti (tánccsoportok, énekkarok) jelentkezését, ahogy meg-megmosolyogják a rádióban gyakran szereplő falubeli öreg furulyást. Egyszerűen nem tekintik „cirkuszképesnek” a maguk létét, nem is vágynak erre és arra, hogy a paraszti társadalmat kívülről meghatározó, struktúráit kialakító történelmi vagy más dimenziók „fölkarolják” , megsegítsék, fölfedezzék őket. A visnyóiak élete ma nem végletektől tagolt, nincsenek nagy megenyhülések és megbocsátások és nagy hara­ gok. A mindennapi életükben, nincsenek pogány mítoszok vagy meséikben elvete­ mült vidámságok ma. Nem ámulni való csodát rejtenek, hanem józan létállapoto­ kat: nem palóc munkássá, palóc gazdává vagy palóc értelmiségivé serdülnek itt az ifjak, hanem egyszerűen szakmunkássá, iparossá, téesztaggá. Asszimilálódott a palóc öntudat a közösségiséget hirdető, de közösségeket betiltó történelmi folyamathoz. Nem volt már szükségük arra, hogy „visnyóiságukat” valahol bizonyítani kelljen, hogy az jelentést hordozzon, értékké váljék. Amíg bizonyos palóc falvak munkásait sokra tartották ácsokként, más községek női társadalmát megbecsülték cselédként vagy mint könnyen kapható fehérnépet kibeszélték őket - a nagyvisnyóiak soha sem tűntek ki semmivel. Nem asszimilálták különösebben, nem „palócosították” a betelepülőket, nem voltak „híres” táncaik vagy dalaik, sem híres lovaik vagy boszorkányaik, nincs visnyói viselet vagy tócsnirecept sem. A visnyóiak szelid komorsággal veszik tudomásul jellegtelenségüket, s mégcsak az ilyesmi elleni lázadás sincs meg bennük. Mindennapi életük kényszere­ dett, „kívülről formalizált” szintjei nem teszik fontossá értékrendszerükben, hogy a történeti múlthoz és a származásfolytonosság eszméjéhez érzelmi indí­ tékokat fűzzenek. A történeti változások úgy következtek egymásra, hogy nem etnikai tudatuk tartalmait vonták kétségbe - ami megerősíthette volna hova­ tartozás-tudatukat - , s nem kultúrájuk intézményeit szorongatták - hiszen az nem is volt olyan jellegadó, hogy védelmére kelhettek volna. Tudják, hogy a falu népének javát „palócként” illeti a „külvilág” , de ezt sem sértésként, sem dicséretként nem veszik, s nem is tiltakoznak ellene. A nagycsaládok, a hadak széteséséről, mint a kontinuitás jelképéről ugyancsak sajnálkozva emlé­ keznek meg, de a mai hatvanévesek nagymamáik idejére teszik a hadak meg­ létének utolsó korszakát (s ennek egyetlen látványosan megmaradt szimbólu­ mára, az első világháború hősi halottjainak emlékén emelt szoborra, annak fel­ irataira utalnak többnyire, mint „bizonyítékra” ). K i kell itt térni néhánv szóval a nagyvisnyói hadakra. Nemcsak azért, mert Fodor monográfiájában főszerepe van ennek, hanem mert latens múlttudatként a falu idősebb lakóinak is tudomása van róla. A palóc hadaknak a lokális kultúrában elfoglalt helyét a palócokról szóló szakirodalom bőségesen elemzi. A nagyvisnyói palócság hadai az adatközlők szerint nem lehettek jelentősen eltérőek a Felföldön másutt kutatott hadszer­ vezettől. Topológiai helyük Visnyón még ma is kimutatható. Szerepük az 47 �ingatlanöröklés rendjében volt alapvető jelentőségű. A hadak rendje Nagyvisnyón (miként a Jászságban is így volt) fogalmilag megegyzik a nemzet­ ségek rendjével még a XIX. század közepén-végén is. A nemzetség, miként a had is, élő szervezet, vagyonilag megalapozott és jogokat, jogosultságokat jelentő képződmény, ám míg a nemzetség holtakat is, a had csak élőket foglal magába. Fiúági rokonokon túl beletartozik a hadak családjában élő valamennyi nő, akik a had nevét viselik, s akik aktív kapcso­ latban állnak egymással. Működő családok tehát a hadak, még ha eredetileg más nemzetségből származnak is, összeköti őket a munkaszervezet és a ronokság, az egymás közelében lakás és a nagycsaládjelleg (annak zsarnoki patri­ archátusa nélkül). A palóc had egyben nagycsaládi jellegű és egységes vagyonnal, tulajdonnal rendelkezik (Morvai J. szerint). A jászsági had viszont területi távolságokat nem vesz figyelembe, nem föltétele az együttlakás, szétköltözött elemei közös tulajdonukat és közös munkavégzésüket tekintik meghatározónak és családösszetartónak. A nagyvisnyói hadak ennél zártabbnak tűnnek. A földek nyilas osztásától a XIX. század végéig, vagyis a tagosítás tulajdonmegmerevítő hatásának elterjedéséig a hadak együtt maradtak, azután azonban szétköl­ töztek, megmaradt közöttük a rokonsági viszony (apai és anyai ágon, harmad­ íziglen unokatestvérekig). A rokon, atyafi lehetett távolabb, esetleg más te­ lepülésen lakó is. A rokonságot a szokások és a mi-tudat tartotta össze, nem a nagyhatalmú-nagytudású öreg, a rokonságfő. A családfő jóváhagyó, tanácsokat osztó, párválasztásba, keresztelőbe beleszóló, ingatlanvételnél és beruházások­ nál döntő szerepe atyai diktatúrán alapult, tekintélyt adott a hadnak a falun belül, felemelkedésének ügyét is szolgálhatta, de a had képlékenysége, nyitott­ sága miatt ki- és bejárható viszony volt ez, nem tekintették azt, aki kilépett belőle szembefordulónak. Természetes kapcsolatszakadás, társadalmi rétegződés követte a hadak szét­ szakadását a XIX. század végétől - ma már nincs megfelelő alapja a hadak újraalakulásának. A hadat apai ágon tartották nyilván, lényegéhez tartozott a juss, az öröklésbeli részesedés joga. Az egy fedél alatt élés birtokjogilag sza­ bályozott öröklési renddel járt együtt, a lakóház és környéke nehezen volt más­ képp elosztható, de a nagycsaládi termelési üzem is megkívánta a koordiná­ ciót. A nagycsalád széthullott a XX. században alkotórészeire, a kiscsaládokra —, habár például temetkezés alkalmán is igyekeztek együtt tartani a rokonságot, így megmaradt a hadak „hagyománya” a szomszédsági csoportalakzat eszkö­ zeként. Nem akadt azonban adatközlő, aki eligazíthatott volna a nagyvisnyói rokonsági rendszer terminológiáját illetően. Nem kaphattunk bővebb magya­ rázatot arra sem, milyen jelképiség kísérte, milyen szimbólumrendszer „legi­ timálta” a hadak egymáshoz való viszonyát, valamint belső, szervezeti hi­ erarchiáját. A szomszédsági-együttélési rendszer és a rokonsági viszonyok elő­ nyét több adatközlő a munkavállalás, az erkölcsi normák és az anyagi kölcsönkapcsolatok szokásrendszerében nevezte meg. Nem tudtak viszont arról, hogy a falu lakói számára a külső fenyegetettség esetén mit jelentett a nagy­ család összetartozástudata és a hadak csoportközi viszonyrendszere. A visnyóiak számára korántsem volt egyértelmű, hogy amíg a nemzetség kifejezés rokonsági rendszert jelöl, addig a had rokonsági csoportot. Lényegé­ ben a XX. század elejére a had, mint rokonsági csoport, a nemzetséghez ha­ sonlóan funkcióját vesztette és egyre inkább az apaági rokonság jelölésére szű­ kült, elsősorban az együtt élő nagycsaládra és családcsoportokra használták, 48 �s nem jelentette mindenképpen az egymás mellett, szomszédsági viszonyban élők kapcsolatrendjét. A nagycsalád egyben endogám rendszer volt, az egymásközti házasodás tiltó szabályozója. A nagycsaládban ugyanis egymás mellett olykor húsz-harminc ember is élt, két-három-négy felekezet és korosztály, akik véteknek tartották a házasodást ugyanazon családnál, pedig már egymás iránt való rokonságukat nem tudták kimutatni. A had csoportosító szó tehát a nagyvisnyóiak emléke­ zetében, összetartozást és közös származást (férfiági rokonságot) jelent, ház­ építésnél kalákát, egyéb munkában segítséget, disznótorban meghívást vagy kóstolót, gyermekágyas asszonynál ajándékot, máskor vőfélyt, halottvivőt, vagy egyszerűen szomszédot. A nagycsaládok szimbólumrendszerére, önmegkülön­ böztető jegyeire utaló emlékeik már nincsenek. Fodor Ferenc állításától eltérően a visnyóiak nem tulajdonítottak különö­ sebb jelentőséget annak, hogy „ősi hadak” lakják falujukat. A kontinuitás csakis mint családtörténet, illetve közös sors jelenik meg érzelmi tartományuk­ ban és nem fogalmazódik meg úgy mint a tájhoz és annak történetéhez való viszony, vagyis identitástudatukat nem kötik össze etnikai csoporttudatukkal. A kultúra, a táji vagy történeti hagyomány átadására ma már semmiféle intézményük nincs, a fiatalabb generációk következésképp csak annyit tudnak, hogy voltak hadak, de már nincsenek, s közelebbről nem is tudják, mit jelen­ tettek, - szocializációjuknak, életüknek ez a tudás már nem része. F E L H A S Z N Á L T IR O D A L O M : Bakó F e re n c , 1980. A p a ló c k u ta tá s elv i és m ó d sz e rta n i p ro b lé m á iró l. I n .: N é p ra jz i k u ta tá s i m ó d sz e rei. E lő m u n k á la to k a M a g y a rsá g N é p ra jz á h o z , 7. S z e rk . P a lad i K o v á cs A. M TA N é p ra jz i K u ta tó C so p o rt. B p . 130—138. p. B e n k ő É v a, 1986. N ag y ­ c sa lá d a M e d v e sa ljá n . G ö m ö r N é p ra jz a IV . S z e rk . U jv á ry Z. D e b re c e n . K L T E N é p ra jz i T a n sz é k . 91. p. B é la p á tfa lv a é s te le p ü lé s c s o p o r tja . 1988. Á lta lá n o s te le p ü lé s re n d e z é st m eg a la p o z ó ta n u lm á n y . S z e rk . B e r é n y i I .—T in e r T . M TA F ö ld ra jz tu d o m á n y i K u ta tó In té z e t. 100. p. C sé fa lv a y Z o ltá n . 1985. .,S z o c ia lis ta s u m m á s o k ” N ag y v isn y ó n . K u l­ tú r a és K ö z ö sség , 3. sz. 8—19. p. C sé fa lv a y Z o ltán . 1986. T á r s a s k a p c s o la to k té r b e li p ro b lé m á in a k s z o c iá lg e o g r á fia i v iz sg á la ta n é h á n y k iv á la s z to tt te le p ü lé s p é ld á já n . D o k ­ to ri é r te k e z é s . 122. p. D ézsm a G y ö rg y et. al. 1988. C ifr a n y o m o rú sá g , av ag y je le n t é s az é sz a k -m a g y a r o rsz á g i ré g ió b ó l. E g y e te m és tá rsa d a lo m , 1987/1988. E L T E fe ls ő o k ta tá s i sz o lg á la t, B p . 127—144. p. F é n y e s E le k , 1851. M a g y a ro rsz á g g e o g ra p h ia i sz ó tá ra . II. k ö ­ te t, 307. p. F o d o r F e r e n c 1930. E g y p a ló c fa lu é le tr a jz a (N a g y v isn y ó ). A th en eu m , 73. p. A. G e rg e ly A n d rá s, 1988. V á z la t a h ely i tá r s a d a lm a k n é h á n y d im e n z ió já ró l. K é z ira t, 27. p. M e g je le n é s a la tt, T á rs a d a lo m k u ta tá s 1990. G o m b á r C sab a, 1984. A h ely i h a ta lo m ró l. I n : Id e o ló g ia é s d e m o k rá c ia . A M a g y a r P o litik a tu d o m á n y i T á r s a s á g É v k ö n y v e , B p . 191—194. p. K o c sis G y u la , 1975. B ib lio g r á fia a p a ló c o k k u ta tá s á h o z . P a ló c K u ta tá s m ó d ­ sz e rta n i k ö z le m é n y e k X X . E g er, 97. p. K o v á cs N án d or, 1987. M ai su m m á so k . M on og­ r a fik u s v á z la t. (V á ra sz ó ). K é z ira t, 78. p. R ö v id ítv e m e g je le n t a V a ló s á g -b a n is. K ó sa L á s z ló —F ile p A n ta l. 1975. A m a g y a r n ép tá ji-tö r té n e t i tag o z ó d á sa . A k a d é m ia K . K S H é v k ö n y v e k és te rü le ti sta tis z tik a i év k ö n y v e k . B p ., E g er. L e n c sé s F e re n c , 1982. M ezőg a z d a sá g i id é n y m u n k á so k a n e g y v e n e s é v e k b e n . A k a d ém ia i K . A g r á rtö r té n e ti ta n u lm á ­ n y o k 10. 178. p. L ik a i Já n o s n é , 1971. A h e ly i k ö z ig a z g a tá s fo k o z a to s á ta la k ít á s a az 1945—50. k ö z ö tti id ő sz a k b a n . S z a k d o lg o z a t. T a n á c s a k a d é m ia . 16. p. M alo n y a y D ezső, 1912, 1987. A m a g y a r n ép m ű v ész ete, V . k ö te t. R e p rin t, H elik o n K . M an g a Já n o s , 1979. P a ló c fö ld . G o n d o la t K . 325. p. N ád asi É v a , 1980. A n é p ra jz i, e tn ik a i c so p o rto k h e ly z e te , e lk ü lö n íté se , k a p c s o la ta i a d é l-d u n á n tú li ré g ió b a n . M ó d sze rtan i e lv e k . I n : T a n u lm á n y o k a te rü le ti k u ta tá s o k m ó d sz e rta n á b ó l. M TA D u n á n tú li T u d o m á n y o s In té z e te , k ö z le m é ­ n y e k 27. P é c s . 209—227. p. N ie d e rm ü lle r P é te r , 1981. A m in d e n n a p o k f o lk ló r ja a v ag y a fo lk ló r m in d e n n a p ja i. I n : N ie d e rm ü lle r P . sz e rk . F o lk ló r -tá r s a d a lo m -m ű v é s z e t, 7. V á lo g a to tt ta n u lm á n y o k . N ép m ű v elési In té z e t. B p . 192 —219. p. P a lá d i-K o v á c s A ttila , 1982. A B a r k ó s á g és n ép e. B o rso d i k is m o n o g rá fiá k , 15. H erm an O ttó M úzeum . M is k o lc . 210. p. S z a b ó L á sz ló , 1988. A p a ló c o k tá r s a d a lo m n é p ra jz a . F o lk ló r és e tn o g rá fia , 46. D eb ­ re ce n , K L T E N é p ra jz i T a n sz é k . 400. p. S z a b ó P ir o s k a , 1978. A h ad és a n em z etsé g . I n : K is m a g y a r n é p r a jz a rá d ió b a n . R T V —M in e rv a , B p . 229—230. p. S z a b ó Z o ltá n , 1937, 1986. A ta rd i h ely z et. C ifra n y o m o rú sá g . C se ré p fa lv i, A k a d é m ia i, K o ss u th . M agv ető K . re p rin t. (E fa lu k u ta tá s a N ép m ű v elési In té z e t k e z d e m é n y e z é sé re in d u lt. M á rk u s Istv á n v e z e té sé v e l, a k in e k sz a k m a i s e g íts é g é é rt és tá m o g a tá s á é r t k ö sz ö n e tte l ta rto z u n k . A n a g y v isn y ó i v á lto z á sv iz sg á la t m u n k á la ta it C sé fa lv a y Z o ltán , L ic h te n s te in J ó z s e f és a szerző az M TA S o ro s A la p ítv á n y B iz o tts á g fin a n c io n á lis se g ítsé g é v e l v é g e z h e tté k el.) 49 �Az démonokról, amelyek némely bányákban tartózkodnak A titokzatos: ártó és segítő, óriás és törpe alakjában egyaránt megjelenő bányaszellemről, vagy bányarémről szóló mondák jelentős részét alkotják az európai bányászepikának. A bányászélet sajátosságai magyarázzák ezt a mai napig is nyomon követhető mondakört, amely megőrizte számunkra a bányarém, bányamanó alakját. M ár az elnevezés sokszínűsége is jelzi, hogy ez a lény nem rendelke­ zett olyan epitheton ornansokkal, amelyek egyértelműen megrajzolhatóvá tennék alakját. Az, hogy legjobban a germán mitológiában honos koboldhoz hasonlítható jelzi, elterjedésében nálunk a német ajkú bányászok szere­ pe volt a leginkább meghatározó. Teljességgel nem gyökér nélküli azonban a magyar hitvilágban sem a tötpeember. Erdélyben pulyának, az Alföldön kópénak, földi embernek hívták azt az apró termetű emberkét, aki tulaj­ donságait tekintve sok közös vonást mutat a koboldokkal. M ár a lakóhe­ lyük is azonos mindkét nép hitvilágában. Föld alatti üregekben tanyáznak, ahová földi kalandozásaik után a csizmájuk orrával fúrt lyukon át térnek vissza. E gy vezérük van, akinek a többiek katonai fegyelemmel tartoznak. Külsejükre nézve is csaknem megegyezik a két leírás: vörös nadrágos, hoszszú szakállú, bajszú, félreálló orrú és gyakran sánta emberkék. Voltak azon­ ban ettől eltérő alakban megjelenők is: Verespatakon és Veszprém megyé­ ben óriásnak, B ucsumban (Alsó-Fehér megye) pedig rendszerint más és más állat alakjában bújónak hitték. A bányásztársadalom közmegegyezéssel szabályozta azokat a bányabeli viselkedési normákat, amelyeknek betartásával elnyerhették jóindulatú kö­ zömbösségét, vagy akár segítőkészségét. A bányabeli tilalmakat az úgy­ nevezett „tabumondák” foglalják magukba. Ezekből megismerhetjük a föld alatti tilalmak körét. Tilos a bányában fütyülni, káromkodni, ízetlen tréfál­ kozást űzni, egymás rovására csalni, lopni. Ha ezek közül mégis megesett egy olykor-olykor, akkor a büntetés lehetett egyszerű lámpaeloltás, a bű­ nös bányász hosszabb-rövidebb idejű elhurcolása, sőt megfojtása, vagy mint némelyik történetben olvashatjuk, az egész bánya elsüllyesztése is. Valószínű, hogy ezzel a túlméretezett bosszúálló indulattal érdemelte ki a bányamanó, hogy az ördög cimborájának tartották. Pedig olykor segítőkész­ sége is megmutatkozott: figyelmeztetett a veszélyre, vagy épp kimenekítette a bajba jutott bányászokat. Az pedig szorosan a jelleméhez tartozott, hogy a keresett kincs fellelését megkönnyítette a szívének kedves bányászok szá­ mára. A manók természetének kétarcúsága, a velük foglalkozó hiedelemmondák anyagából az ókortól napjainkig nyomon követhetők. M i ebből az anyagból a tudománytörténet szempontjából izgalmas humanista és jezsuita termé­ szettudományos irodalmat emeltünk ki, a kor világképét e sajátos aspek­ tusból bemutatandó. M ár a X III. században a hét szabad művészet között kapott helyet az ars 50 �mechanicae, de a középkor vége volt az, amikor a bányászat olyannyira a figyelem középpontjába került, hogy Georgius Agricola életművével megszü­ letett a montanisztikum eddigi legkiválóbb teljesítménye. Bázelben 1530-ban Rotterdami Erasmus ajánlásával megjelent műve a Bermannus, platóni mintájú dialógusokban tekinti át a korabeli bányaművelés technikáját. A könyv három tudós szereplőjének gondolkodása híven tükrözi a kor hiede­ lem világát: „ . .Bármennyit is tréfálkozzunk rajta, nyilvánvalóan tudott dolog, hogy némely bányákban bizonyosan előfordulnak bányamanók: közülük egyesek semmiféle kárt nem okoznak a bányászoknak, hanem csak bolyonganak az aknákban és bár semmi munkát nem végeznek, mégis úgy tűnik, mintha szüntelenül foglalatoskodnának valam ivel: néha a telérek vájásával, néha annak, amit kibányásztak, a szállítóedényekbe való hordá­ sával, néha az emelőgép forgatásával, néha pedig a munkások bosszantásá­ val, s mindezt legfőképpen azokban a tárnákban cselekszik, amelyekből már sok ezüstöt bányásztak ki, vagy amelyek esetében nagy reménység van ar­ ra, hogy ezüstöt találnak bennük. Más bányamanók azonban meglehetősen veszedelmesek: mint például az, amelyik ezelőtt néhány esztendővel az egyik annabergi bányát - azt, amelyiknek Rózsakorona a neve - annyira nyugtalanította, hogy tizenkét bányászt ölt meg, s ezért a bányát elhagyták az emberek, bármennyire is ezüstben gazdag volt az. A bányamanóknak erről a fajtájáról Psellus is említést tett - egyebek között hat olyan fajtát sorol fel tudniillik, amely a bányákban szokott len­ ni —, s ha nem tévedek, azt is mondja, hogy ez a fajta rosszabb a többinél, mint ahogy sűrűbb anyaggal is van felruházva. Némelyek közülük annyira gonoszak, hogy a bányászok éppen úgy kerü­ lik őket és menekülnek előlük, mintha valamilyen, a közvetlen közelben lévő ragályos betegségek lennének: ezzel szemben némelyiket nem csak, hogy nem vesznek rossz néven és nem nehezményeznek, hanem egyenesen kívánják és jó előjelként tartják számon őket.” Az 1549-ben Bázelben kiadott D e animantibus subterraneis című mun­ kájában pedig így írt Agricola a föld alatti világ lakóiról: ,,Legvégül a föld alatti élőlényeknek, vagy, ahogyan a teológusoknak tet­ szik, a szubsztanciáknak a sorába lehet számlálni a démonokat, amelyek némely bányákban tartózkodnak. Ezeknek pedig két fajtájuk van. E lőfor­ dulnak ugyanis fenyegető és borzasztó kinézetűek, amelyek többnyire el­ lenségesek és barátságtalanok a bányászokkal szemben. Ilyesfajta volt az a schneebergi bányarém is, amelyik fekete kámzsába volt öltözve: ez a G vörgy-bányában az egyik munkást a talajról felemelvén, ama legnagyobb, valaha ezüsttermő üreg magasabb részébe helyezte, testének nem minden megsebesülése nélkül. Egyes bölcselők ezeket a rémeket és a hozzájuk hasonlókat, amelyek veszedelmesek és a természetüket tekintve gonoszak, butáknak és oktatalanoknak nevezik. Vannak azután szelídek, amelyeket a németek közül némelyek, ahogyan a görögök is, koboldoknak neveznek, mivel utánozzák az embereket. Mintegy kimutatván ugyanis az örömüket, nevetgélnek, és úgy tűnik, hogy sok mindent csinálnak, holott egyáltalán nem csinálnak semmit. Mások pedig bányamanóknak nevezik őket, ezzel is jelezvén, hogy legtöbbször milyen termetűek: tudniillik azt, hogy három dodrans (kb. 66 cm) magas törpék. Egyébként olyan a kinézetük, mintha aggastyánok lennének és a bányászok szokása szerint öltözködnének, vagyis mintha egy inget ölte51 �nének magukra, és egy bőrt, amely az ágyékuk körül lóg. Ezek nem szok­ tak kárt okozni a bányászoknak, hanem csak kóborolnak az aknákban, s jóllehet semmit sem csinálnak, mégis úgy tűnik, hogy a munkálatoknak valamennyi fajtájával foglalatoskodnak: néha mintegy bányásszák az ér­ ceket, néha az edényekbe öntik azt, amit kibányásztak, néha pedig az emelőgépeket forgatják. Jóllehet olykor kavicsokkal dobálózva ingerkednek a bányászokkal, mégis csak igen ritkán sebesítik meg őket. Senkit sem bántanak, csak akkor, ha a bányászok korábban kikacagták, vagy átkozódásukkal felingerelték őket. Így tehát nem különböznek túlságosan a dé­ monoktól, egyrészt azoktól sem, amelyek ritkán jelennek meg az emberek előtt, jóllehet nap, mint nap elvégzik otthon a munka egy részét és gond­ ját viselik a jószágoknak, s akiknek, mivel jóindulatúan cselekednek az érdekükben és az emberi nemnek a barátai - vagy legalábbis azoknak lát­ szanak lenni - nevet is adtak a németek: Guttel-nek nevezik őket, más­ részt pedig a trulloknak nevezett démonoktól sem, melyek - részint férfi, részint női neműeknek koholva őket - más nemzeteknél is, de legfőképpen a svédeknél voltak szolgaságban. Különben a bányamanók leginkább azokban a tárnákban dolgoznak, amelyekből már kibányászták az érceket, vagy jó reménység van arra, hogy ércet lehet ott bányászni. Ezért tehát a bányászok nem rémülnek meg a munkáiktól, hanem azokat jó előjelként fogván fel, még eltökéltebbek lesznek a lelkükben és még keményebben dolgoznak. ” A humanista irodalom után a manók és bányarémek jelentős szerepet játszottak a jezsuita természettudomány két kiválósága: Athanasius Kircher és Csiba István műveiben is. A katolikus restaurációt célzó jezsuita rend megalakulása nemcsak a vallásosság, az irodalom, hanem a tudomány terén is új stílust jelentett. Voltak bizonyos képzetkörök, melyeket minden ország barokk irodalma egyaránt kedvelt: ilyen a mi szempontunkból izgalmas természetrajz is, amely gyakran az antik hagyományokhoz nyúlt vissza. Az európai jezsuita tudósok közül is kiemelkedett A . Kircher, akinek kortársait messze megelőző elgondolása - hogy a Föld szerkezete, műkö­ dése, anyagának tulajdonságai meghatározzák környezetünk jellemzőit Bodin, majd Montesquieu műveiben talált méltó folytatóra. A Kircher Mundus Subterraneus (Földalatti világ) című művének ma­ gyar vonatkozásai között, felhasználva a magyarországi ércbányák bánya­ mestereinek és felügyelőinek az általa kiküldött kérdőívekre adott válaszát a következőképp írt a honi bányamanóról: „ A bányászok az elmúlt időkben láttak ilyen szellemeket, s ezek mene­ külésre is késztették őket, néha nagy felfordulást és zűrzavart okoztak, akkor, amikor gazdag érc felé közeledtek a bányászok, többnyire hasonló jel előzte azt meg. - Ennyit Schapelman úrvölgyi bányafelügyelő jelen­ téséből. A nagyon kiváló férfiú, Bem ard a Brun, a magyarországi bányák felügyelője pedig így írt nekem ezekről a dolgokról: »Teljesen bizonyos, hogy észlelnek szellemeket vagy rémeket a bányákban, és nem csupán úgy, hogy azok különféle tevékenységet folytatnak - amelyeknek azonban semmi nyomát sem lehet felismerni - , hanem úgy is, hogy bántalmazzák a bá­ nyászokat, köveket hajigáinak reájuk, többeket pedig olyan keményen meggyötörnek, hogy munkájukat is alig tudják elvégezni, Így például éppen 52 �nem sokkal ezelőtt történt ilyen dolog egy bizonyos - azóta már meghalt - selmeci bányásszal, akinek Egger György volt a neve és aki bizonyította, hogy látott ilyesféle szellemeket, amikor egyedül volt a bányában - jólle­ het gyakrabban csak hallják és nem látják azokat. Am ikor valam i hasonló történik, többnyire jó vagy rossz dolog következik be, s a bányászok abban is babonásan hisznek, hogy ha valaki ilyen szellemet látott és látomásáról azonnal beszél, akkor az rövidesen meg fog halni: erre több példát is tudnak mondani. Egyebek között Selmecen is történt valam i ilyesféle dolog: már húsz esztendeje múlt annak, hogy egy Krausz Simon nevű bányász, aki hasonlókat mesélt társainak, hirtelen halállal meghalt. Mindezeket még jobban megerősíti több, hitelt érdemlő öreg bányász, akik esküjüket és lelkiismeretüket adván biztosítékul, a következőket állították: - A z első, egy L ichy Márton nevű bányász elmondja, hogy tizenhat esz­ tendővel ezelőtt, vasárnapi napon, éjszakának idején egy bizonyos Oberpieberstollen nevű bányában, amikor hátra nézett, egy hat- vagy nyolc­ éves gyermek nagyságú emberkét pillantott meg, aki bőrruhába volt öltözve, széles sipkája, nagy és villogó szemei voltak: ettől a látványtól - mivel egyedül volt - nem kevésbé megrémült, s ezért megragadván a botját, az emberkéhez vágta, mire az eltűnt és soha többé nem volt látható. - A másik, Wetzstein Pál, bányamunkás az Oberpieberstollen bányá­ ban, elmondja, hogy huszonöt évvel ezelőtt egy bizonyos Mohrer Erbstollen nevű bányában, egy szombati napon meghallotta, hogy valaki erősen dol­ gozik. Azt hívén, hogy társai azok, odamegy, de senkit nem talál, mire úgy gondolja, hogy társai elrejtőztek előle és meg akarják őt tréfálni, ezért a fényen túl is keresvén őket, valaki rákiáltott ezekkel a szavakkal: Ba Ba - , ettől erősen megrémülve rájön, hogy nincs rendben a dolog, azonnal fel­ megy a bányából és a fogadóba indulva megtalálja társait, mesélni kezdi nekik, mi történt vele, de azok rögtön ráparancsoltak, hogy hallgasson. M ajd ezután azonnal ágynak esett, és három héten keresztül betegen fe­ küdt, arcán egy fajta kiütés tört ki és nem szabadult meg attól, csak miután eltelt a mondott három hét, és erejét is csak azután nyerte vissza, hogy az elmúlt. - A harmadik, Müller Keresztély, bányamunkás ugyanott, megerősítőleg elmondja, hogy az azután következő héten, amikor az elmondottak tör­ téntek, számára is úgy alakult a dolog, hogy társa egyedül hagyta őt a bányában és megparancsolta neki, hogy maradjon ott tovább. É s akkor meg­ hallotta, hogy fölötte valaki erőteljesen dolgozik. Meg akarván tehát tudni, hogy ki dolgozik ott, keresni kezdett, de senkit sem talált és visszatért a helyére, és ismét meghallotta, hogy valaki dolgozik, újra keresni kezdte azt, de ismét nem talált senkit, erre elfogta a rémület és visszatért a bá­ nyából a felszínre. Amikor pedig társa csodálkodott, hogy miért jött utána olyan hirtelen, elkezdte mesélni, hogy micsoda dolgok történtek vele, társa azonban ráparancsolt, hogy hallgasson, azután őreá is rátört a betegség, és két héten keresztül feküdt betegen. - A nevezett férfiak sokkal többet is mesélhettek volna: azt tudniillik, hogy a hasonló szellemek vagy manók hogyan forgatnak fel fenekestül mindent, és hogy úgy látszik, legtöbbször ezeket a zajokat rohangálás követi, s mintha valam i nagy csobbanással be­ leesne a vízbe, amikor pedig a zajokat kutatják, nem egyszer meg is ta­ lálják a munka vagy az esés valamilyen nyomát.« - E ddig a Selmecbányai 53 �jelentésből. Schultz még hozzáteszi: «Hosszú idővel ezelőtt láttak egy ma­ nót, vagyis bányabeli emberkét, és azt nem minden ok nélkül nevezték em­ berkének, ugyanis rendkívül kicsike volt, amint a lábnyomaiból is kiderült; amikor tudniillik a sáros és agyagos földön áthaladt, két- vagy hároméves gyermek nyomához hasonló lábnyomokat hagyott maga után. A lámpa, amelyet kezében hordoz, csillogó és tiszta fényű, s ha az emberke a bányá­ ba való belépéssel megelőzi a bányászokat, az a kincs és az érc jó remé­ nyét jelenti.«” A hazai jezsuita ismeretterjesztés, földrajztanítás központjában a nagyszombati egyetem tanárai álltak. Kialakult a földrajztanítás költői for­ májaként a tájköltészet, amelynek egyik válfaja a városok eredetét verselte meg. Ilyen a már említett Csiba István: Tyrnavia nascens című műve. A pietizmus elterjedésével, részben azzal összefüggésben pedig kialakult és meghonosodott az a honismereti, államismereti irányzat, amelynek leg­ nagyobb hazai képviselője B él M átyás. A z irányzat jezsuita szellemű műveként jelent meg Csiba: Dissertatio historico - physica de montibus Hungariae című műve, amelynek jelen­ tősége bányászati szempontból is kiemelkedő. Csiba korabeli értesülésekre támaszkodva írt a bányászatról, barlangokról, szőlőművelésről. A mű bányamanókról szóló részében — az ezüsttermő he­ gyekről írott fejezetben - visszanyúlt Kircher munkájához: a következő részben mi is jelezzük a visszautalás tartalmát és terjedelmét. „Közönségesen hiszik az emberek, hogy ezek mellett a jelek mellett néha a bányamanók - ahogyan a németek nevezik: Bergmanlein, vagy Bergmandl - is jelzik a bányászoknak a gazdagabb arany-, ezüst-, vagy rézérceket; hitelre méltó tanúbizonyságok alapján rögtön be fogom bizonyítani, hogy ezek a bányamanók néha megjelennek, vagy ami még gyakrabban megtörté­ nik, jelenlétüket láthatatlanul is elárulják egy bizonyos hangzás révén, amely a »mi-fá« zenei hangjegyekből áll. E z a hangzás annak a - hogy úgy mondjam - faharangnak a hangja, amellyel a munkásokat szokták éj­ szakának idején vagy napközben föld alatti munkahelyeikre szólítani. Maga a harang pedig, vagyis inkább a bányászok fatáblája egy jól kiszárított bükkfadeszkából áll, amely két kötélen függ két gerenda között - e ge­ rendákat egy harmadik köti össze keresztben - ; ha ezt a deszkát egy erre a célra alkalmazott, ugyancsak bükkfából készült kalapáccsal háromszor megütik, akkor igen tiszta hangot ad, amelyet az összes lakott helyen meg­ hallanak, bármilyen messze legyenek is azok. Am ikor a megszokott időn kívül hallják ezt a hangot, a bányászok elhitetik magukkal, hogy gazdag telérek rejtőznek azon a részen, amerre a bányamanó által keltett hang irányul. Közönségesen hiszik ugyanis - s talán tapasztalatból is tudják azt, amit Philip Bem ard a Brun, a magyarországi bányák valamikori fel­ ügyelője mond Kirchernél (Kirchert pedig Caspar Schott idézi a Physica Curiosa című munkája I . könyvéhez írott függelék 4. fejezetében): «ez a bányaemberke nem található máshol, csak a gazdagabb telérek közelében«. - Ha azonban úgv tűnik, hogy a mondott hang a bányák aknájából vagy tárnáiból jön ki, akkor a bányászok valam iféle szerencsétlenségtől rettegnek, ami gyakran be is következik: vagy beomlik a hegy egyik része és agyon­ nyomja a munkásokat, vagy lezuhannak a magasból és úgy halnak meg, vagy pedig kezüket és lábukat törik. Kivétel nélkül valamennyi bányász 54 �így gondolkodik. Azt is mondják továbbá, hogy mindezt elődeiktől és őseik­ től tudják, s hogy az egyik nemzedék a másiknak meséli el azt, ami vala­ mikor régen történt. - A bányamanó úgy néz ki, mint egy hatesztendős gyermek; fehér színű bányászruhába van öltözve, amelyhez fekete bőrből készült, úgynevezett farbőr is tartozik: egyik kezében botot, a másikban bányászlámpát tart, a szakálla hosszú és ősz, a fejét fehér színű kámzsa borítja. Schultz György a következőket mondja az idézett Schottnál erről a bányatörpéről: (...) É s semmiféle kételkedésnek nincs is helye, néha való­ ban lehet látni a bányákban ilyesféle emberkéket: hiszen maga Kircher atya igazolja ezt Mundus subterraneus című könyvében olyan tanúbizonyságok­ kal, amelyek feltétlen hitelt érdemelnek« (...) Minden vitán felül áll, hogy ez a bányamanó, szellem: csak arról lehet vitatkozni, hogy vajon jó­ indulatú, vagy gonosz szellem-e? A z értelem arról győz meg bennünket, hogy gonosz szellem: hiszen néha megrémíti a munkásokat, mint ahogy az elmondottakon kívül is tette harminc esztendővel ezelőtt Selmecbányán, a Windschachtnak nevezett bányában. Meglátott ugyanis egy bányászembert, aki arra a helyre ment, ahol az érceket szokta fejteni és egy másik helyre akarta vezetni, amikor pedig a bányász ellenkezett, a bányamanó kioltotta a lámpáját, ő maga pedig eltűnt. A sötétben maradt bányász visszafordult, de alig ért ki a bányából a napfényre, rögvest megrontotta a hagymáz és három nap múlva meg is halt. A jó szellem pedig egyáltalán nem szokta megrémíteni az embereket és ilyesfajta károkat sem szokott okozni nekik. Végül a bányamanó azt is akarja, hogy ajándékokat és ételt ajánljanak fel neki, ahogy azt egy bizonyos, a mi rendünkből való atyának - akitől én mindezt hallottam - mesélték némely bányászok az Űrvölgyében (így ne­ vezik a Besztercebánya melletti rézbányákat). Am ikor tudnillik ez az atya megkérdezte tőlük, hogy láttak-e valaha is ilyen bányamanót, vagy hallották-e hangját a bányákban, azt válaszolták, hogy sohasem láttak, de a hangját hallották. Ő tovább kérdezett: mit cse­ lekedtek akkor? Azt felelték neki: szüleiktől és őseiktől hosszú hagyomány útján megtanulták, hogy ilyenkor abban a bányában vagy tárnában egy aranyozott bőrből készült cipőcskét helyezzenek el - olyat, mint amilyet a járni kezdő gyermekekre szoktak adni - , továbbá ételt is hagyjanak ott egy szép kis tálacskában. S mivel mindebből kitetszik a pogányság, ez a szokás - tudniillik az ételnek az ezekben az üregekben való elhelyezése - azoktól a pogányoktól származik, akik először vették művelés alá ezeket a bá­ nyákat.” A X V III. század azonban nem jelentette a bányamanók tündöklésének végét. A szénbányászat megindulásával a kialakuló új iparág átvette az akkor nálunk lassan már hanyatló nemesfémbányászat hagyományai közül a bá­ nyamanó alakját is, megőrizve ezzel számunkra - és néprajzi kultúránk szá­ mára - a csodás élőlényeknek ezt a jellegzetesen az iparhoz kötődő alakját. B IR C H E R E R Z S É B E T - T Ó T H P É T E R IR O D A L O M A G R IC O L A , G e o r g iu s : B e rm a n n u s, siv e de re m e ta llic a d ia logu s. B a s ile a e , 1530. A G R IC O L A , G e o r g iu s : D e a n im a n tib u s s u b te rr a h e is . B a s ile a e , 1549. A G R IC O L A , G e o r­ g iu s : D e re m e ta llic a lib r i X I I . B a s ile a e , 1556. C sib a I s tv á n : D is s e rta tio h is to ric o -p h y s ic a K ir c h e r , A th an asd u s: M un d u s su b te rr a n e u s . T o m . I —I I . A m ste lo d a m ii, 1665. M a jlá th d e m o n tib u s H u n ga r i a e . T y m a v ia e , 1714. Ip o ly i A r n o ld : M a g y a r M ith o ló g ia. P e s t, 1854. G y ö r g y : U n g a risc h e S á g é n und M ä rc h e. B r ü n n . 1825. O rb án B a lá z s : S z é k e ly fö ld le írá s a . P e s t. 1868. V e rsé n y i G y ö r g y : A b á n y a ré m r ő l. E th n o g ra p h ia , 1890. 55 �mérlegen A R D A M IC A F E R E N C Anyám udvarlói Tizennégy novellát (ennyi sora van a szonettnek) ad közre A rd a­ mica Ferenc megkésett második kö­ tetében. A késedelem okát csak fi­ noman sejteti a fülszöveg, „hiszen csaknem két évtized telt el az első kötetének (A rokon cseléd) megje­ lenése óta. Ha valakiről 1968 után, 1968 miatt „veszik el a tollat’’ nem kell sokáig találgatni az okát itt, K özép-Európában...” D e minden találgatásnál többet mond maga a kötet, a novellák v a ­ lóságtartalma. Ardam ica Ferenc kü­ lönös fogékonyságú író. Nem tűnik talán frivolnak, ha azt mondjuk, hogy a sorsa, a szenvedés teszi azzá. Noha nyelvezete, meseszövése való­ ban puritán, van ezekben a törté­ netekben valami balladai homály, borongás, ami egyszerre modern, (emlékeztet a mai dél-amerikai pró­ zára), s mégis hagyománytisztelő. Jobb szó híján ?,felvidékiségnek ” nevezném ezt. A távoli ős, M ik­ száth az anekdotikus elemek miatt, mivel minden történet valaminő csattanóval végződik, de a nagy pa­ lóc mindent bearanyozó derűje, hu­ mora nélkül. Ardam ica humora - ha fel is csillan olykor - nyersebb, kesernyésebb, valósághoz tapadóbb, durvább, azaz közelebb áll az akasz­ tófahumorhoz. Érthető Ardam ica maga is vesztes - mindenkor a vesz­ tesek oldalán áll, „alulról” szemléli a világot. Ennek a gorkiji, kas­ 56 sáki nézőpontnak - sokáig azt hit­ tük - , mintha már lejárt volna a szavatossági ideje. Mindenesetre a hivatalos „kultúrpolitika” (csak K ö zép-Kelet-Európában ismert foga­ lom!) nehezen tolerálta. Hogy hazai párhuzamot is találjunk csak utalok „ a ” Hajnóczy-jelenségre, a magyar tényirodalomra Berkovitstól Csalog Zsoltig. Ha egyetlen mondatban pró­ bálnánk összefoglalni ennek az iro­ dalomnak a hozadékát, summázatát, akkor azzal a keserves közhellyel összegezhetjük, hogy ez az állandó­ an az emberre hivatkozó rendszer nagyon nem szerette az embert. Megvetette, lenézte, eszköznek te­ kintette. Példát a címadó novellából (is) vehetünk. A főhős (kisfiú) édesanyja temetkezési vállalatnál dolgozik. Fölöttesei megdorgálják, mert „nem teljesítette a tervet” . Három hónapig nem volt temetés a kisvárosban... ez, a kabaréban is elsütött „poén” Ardam ica novellá­ jában hárommondatnyi, mintegy mellékesen odavetett kis epizód, mégis elárul mindent. Az özvegyen maradt fiatalasszony „vállalata” te­ meti el a férjét is. Az említett (ké­ sőbb már idősebb, megkérgesedett) asszonyt utcai balesethez hívják. Kelletlenül megy, mert nehéz nap van mögötte, s fáradt. Am ikor meg­ látja a kiborult ételhordót, amelybe ő készítette férjének az ebédet már tudja, hogy ez az elidegenedett �„szakm a” milyen keserves, ha a sa­ ját halottat kell fölszedni az útról: a férjét érte autóbaleset. Aki már látott út-járda szélre húzott, újságpa­ pírral letakart, órákon át esőtől ázó, napon aszalódó halottat (vagy itt a tárgyiasabb hulla kifejezés a helye­ sebb?), az érti, hogy mit értek elide­ genedésen. E gy olyan világban, amelyben a személyiség, az ember „mint olyan” nem érték, a halál is elveszíti a méltóságát. A Gyertyák című novellából megtudjuk, hogy a fiatal házaspár kisfia azért születik nyomorékon, s hal meg hatéves ko­ rában, mert a divatos, jó szakem­ bernek mondott nőgyógyász úr, mint­ hogy kevesli a nehezen összeszedett baksist (a fiatal apát a szülei, bará­ tai segítik ki, hogy fizetni tudjon) órákig hagyja vajúdni a fiatalaszszonyt, rá se néz betegére. Császármetszéssel menthető lett volna a gyerek. Ardamica nem átkozódik, nem moralizál, csupán hűvösen el­ mond egy történetet. D e ebben a néhány oldalban egy rendszer né­ hány évtizedét sűríti szociográfiai, történelmi hitellel. Jó néhány éve csehszlovákiai ismerőseim megbotránkozva beszéltek a mi baksisrendszerünkről, mondván, hogy náluk nem fogadnak el pénzt az orvosok. Nem hittem nekik, mert Ardamicának hiszek. Nem hiszem ugyanis, hogy az orvosok jobb emberek, mint mások, (noha kívánatos lenne), mint ahogyan abban sem, hogy a hálapénz magyar specialitás lenne. Anélkül, hogy belebonyolódnék a témába, abban hiszek, hogy ott ahol korrek­ tek a feltételek, ahol szabott árak vannak (tehát nem „ingyenes” a szolgáltatás), ott a felelősség is tet- tenérhető. A humánumról lehet szé­ pen szavalni, de a szegénység min­ denkit megaláz, kiszolgáltatottá tesz. S persze nem csupán a szegénység, mert az említett főorvos úr éppen nem az. A megalázó éppen az (volt?), hogy mindenki tudott (tud) az üzelmei(k)ről, de mindig közbe­ lépett egy „illetékes elvtárs” , aki elsimította a botrányt. (Miskolcon hónapokig volt téma egy ilyen főor­ vos elvtárs...) Ardam ica novellái olyanok, mint a folyami kavicsok: lecsiszoltak, tö­ mören megformáltak, de érezzük azt a hatalmas erőt is, amely ilyenné formálta őket. Nem véletlen, hogy az igazi irodalom mindenkor az alullevőkre, az élet kiszolgáltatottjaira figyelt, Ardamica sehol nem „politi­ zál” dirrekten. „Csupán” leírja egy csúnyácska cigánylány (Hedvig sír) útját, hányódását, a füstszagú putri­ ból az állami nevelőintézetekig, s a kegyelemből kapott utcaseprői „stá­ tusig” , s ebből képet kaphatunk arról a szemléletről, gyakorlatról ahogyan az „állam bácsi” ügyeket „kezel, gondoskodik” . Néhány éve bizony még elmarasztalta volna a kritika a szerzőt, mondván, hogy csip-csup kis magánügyekkel bíbelő­ dik. Mintha az egyes, a „k is” ember tragédiája nem lenne fontos, nem az lenne a legfontosabb. D e, ha valaki tudni akarja, hogy a rovarirtók, a halottszállítók, az utcaseprők, a bá­ nyászok, a magányos lányok, özve­ gyek miért is nyúlnak, nyúltak a ru­ mospohárhoz, sőt, a gázcsaphoz, az lépjen közelebb ehhez a világhoz, mint ahogyan Ardam ica tette, teszi. (Madách, Bratislava-Pozsony 1989.). H O RPÁ CSI SÁ N D O R 57 �szomszédság és közösség K Ä F E R IS T V Á N A magyarországi szlovákok és irodalmuk A mai magyarországi szlovákok ősei a X V III. század első felében, a nemzettéválás korszaka előtt költöztek a jelenlegi lakóhelyükre. A X V III-X IX . század fordulóján alig észlelhető az etnikai tömbből eltávozott csoportok szellemi el­ szakadása, sőt a pest-budai szlovák és szláv kulturális központ egészen a ki­ egyezésig a szlovák kulturális-politikai élet centruma volt. A szlovák irodalomés művelődéstörténet képzeletbeli helynévmutatója egész Magyarhont (benne a mai Magyarország területét) magában foglalná. A szlovák megyék szellemi-politikai kiszakítására némi autonómia követelésé­ vel 18 4 8 -1849-ben, illetve 1861-ben tettek kísérletet, de „Szlovákia” lényegé­ ben csak a tényleges magyar államhatalom megteremtése után, a nyolcvanas években korlátozódott etnikai törzsterületére. Nem volt más választás. Uhorsko, azaz Magyarhon ténylegesen Magyarországgá alakult, a városokban felgyorsult az asszimiláció, a polgárosodás magyarosodást, a magyar nemzetállam kialaku­ lását is jelentette. Ebben a természetes folyamatban, amely egész Európára jel­ lemző, a szlovák nemzetnek nem voltak iskolái, közintézményei, nyelvének hi­ vatalos használatára egyre kevesebb lehetősége nyílott. A második hullámban, főként Budapest építésére levándorló szlovákok kö­ rében gyorsult az elmagyarosodás, s a szlovák vezető rétegnek az egységes et­ nikai területre visszahúzódva kellett védenie nemzetiségét. Ebben az időben indult meg a mai magyarországi szlovákság politikai, kulturális és nyelvi el­ szakadása etnikai tömbjétől, amit az első világháború utáni államhatárok tettek véglegessé. A szlovák politika jobb híján elfogadta a polgári Csehszlovákiát, ami nemzetileg, sőt a társadalmi átalakulás szempontjából is a korábbinál sok­ kal jobb feltételeket biztosított számára. A békeszerződés jelentős magyar et­ nikumú és hagyományú tájakat juttatott Csehszlovákiának, aminek megtartása, szlovákosítása megint csak arra indította a szlovák politikai-kulturális élet ve­ zetőit, hogy területileg a legmerészebb álmaikat is felülmúló szlovák országrész megvalósulása fölött érzett öröm elhomályosítsa a Magyarországon maradt, mintegy negyedmillió földi teljes elszakadásának tényét. Štefan Krčméry így fejezte ezt ki a magyaroktól búcsúzó versében: „ Amit odaadtunk nektek, az alföldi rónákat, azokat tartsátok meg magatoknak, de itt mi vagyunk az urak. Itt, ahol a Tátra emelkedik fenségesen és a Vág, meg a Garam vize zúg, mi vagyunk az urak e szlovák végeken. H ej, magyarok, semmi sem köt már össze bennünket, váljunk hát el, amint illik, békésen.” A X IX -X X . század fordulóján az egykorú magyar statisztikai adatokat felül­ bíráló cseh szakirodalom szerint Békéscsaba volt a legnépesebb szlovák város 27 488 szlovák lakossal, ami a népesség 73 százalékát jelentette. Budapesten 25 168 szlovák élt, a város lakosságának 3,5 százaléka, Szarvas 68%-os szlovák 58 �többsége 17 771 lelket számlált, Selmecen 1 2 1 1 6 (74%), Pozsonyban 10 715 (16% ) szlovák élt, Tótkomlóson pedig 9050 (87%). A többi jelentősebb város közül csak Rózsahegy és Breznó rendelkezett túlnyomó szlovák többséggel, de lélekszámuk csekélyebb volt. Nyitrán és Eperjesen a szlovákok kisebbségben voltak, Nagyszombatban, Trencsénben, Zólyomban, Besztercebányán és Bártfán pedig alig haladták meg az 50%-ot. 1918 előtt Budapesten 68 szlovák időszaki sajtótermék látott napvilágot, Túrócszentmártonban 33, Pozsonyban 19. A X V III. század vége és 1900 között a szlovák könyveknek legalább egyharmadát a mai Magyarország területén nyomtatták és még 19 0 1-19 18 között is a 2785 címből 474 Budapesten jelent meg. A ma­ gyarországi szlovákság 1918 után végképp ún. „második típusú” nemzeti ki­ sebbséggé, helyesebben nemzetiséggé vált, amelynek anyanemzete immár kül­ földön, bár szomszédos országban él, de etnikai területük nem érintkezik. Szlo­ vákia évről évre távolabb került tőlük, nem csupán a nemzeti tudat alakulása szempontjából, hanem még nyelvileg is. Az államigazgatási, városi köznyelvvel nem rendelkező szlovákság saját or­ szágában is csak rendkívüli nehézséggel szervezte meg állami életét. Nyelve egysíkú akár szépirodalmi, akár falusi népnyelv volt, az oktatást, a művészete­ ket, a tudományos életet, a közlekedést és más területeket a cseh országrészből tömegesen érkezett felső- és középszintű hivatalnokok és más vállalkozók szer­ vezték meg, természetesen a csehnyelvűség erős térhódításával. Ez a folyamat egyáltalán nem érintette a magyarországi szlovákok nyelvét és nemzeti tudatát. Viszont egyre gyakrabban hangzottak el olyan vélekedések, hogy a szlovákok a „magyarok” helyett a „csehek” uralma alá kerültek, ami a cseh nyelv közérthetősége és egyházi hagyománya miatt sokkal veszedelmesebb elnemzetietlenedést jelent, mint a korábbi magyarosodás. Mindez a két háború közötti Magyarországon folyó természetes és irányított asszimilációval együtt konzer­ válta a szlovákok tudatát és nyelvét. Ez a tudat szlovák anyanyelvű, magyar nemzeti érzésű, a magyar hazához hűséges polgárt jelentett. A nyelv nem volt egységes. Más volt az evangélikusoké, más a katolikusoké és nagy különbségek voltak az egyes területek nyelvjárásai között is. Ebben a helyzetben szó sem lehetett irodalmi és más művészetek kialakulásáról. Mű­ kedvelő szintű irodalom, színjátszás, helytörténeti és honismereti gyűjtés bon­ takozott ki, mindenekelőtt Békéscsabán, Tótkomlóson, Budapesten, Szarvason, a viszonylag magas lélekszámhoz képest mégis csekély mértékben. A nem­ zetiségi tudatot a régi Magyarország egységéhez hű, állami támogatással mű­ ködő közművelődési egylet és kormánypárti hetilap vigyázta. Az ellene fellépők lázadónak minősültek és dilettantizmusuk, alacsony műveltségi szintjük követ­ keztében könnyen elszigetelhették őket. Korántsem mondható, hogy társadalmi-közművelődési szinten a szlovák parasztnép rosszabb helyzetben lett volna, mint a magyar vagy a szlovákiai szlovák. Irodalma és nemzeti művelődése, értelmisége azonban hiányzott és így azt a funkciót sem vállalhatta, hogy közvetítse a szlovák és magyar szellemi értékeket. Ezen az állapoton az sem változtatott, hogy 1938 őszétől az állam­ határok módosítása következtében mintegy százezerrel nőtt a magyarországi szlovákok lélekszáma. A polgári Csehszlovákiának ugyanis alig két évtized alatt, minden igyekezete ellenére lényegében nem sikerült elszlovákosítania az ország déli területeit, ahol a magyar közművelődés sokkal magasabb szinten maradt, mint a nagy elmaradását behozni igyekvő szlovák kultúra. Komáromban, Érsekújvárott, Léván, Losoncon, Rimaszombatban, Rozsnyón, Kassán, 59 �Ungváron, Munkácson és másutt összehasonlíthatatlanul több magyar sajtó­ termék jelent meg, mint szlovák, és még Pozsonyból sem sikerült végképp ki­ szorítani a magyar közművelődést. Annál kevésbé, mivel a szlovák értelmiségiés művészvilágot sok szál fűzte a magyarhoz, ezért is tekintette egyenrangúnak, az egyetemes szerves részének a szlovákiai magyar irodalmat. A magyarországi szlovák írásbeliségben - mindenek előtt a békéscsabai szlovák kalendáriumban - főként a harmincas években vehető észre némi élén­ külés. A Szlovákiába költözött Jankó V. Zofín (Ján Valašťan-Dolinský) csabai nyelvjárásban írt népdalszerű költeményei (Čabianske piesničke - Csabai da­ locskák) és Ján G erti hasonló versei és rövid prózái mutatják a hazai irodalmi igények jelentkezését. Mellettük a szarvasi Ondrej K orbél és Štefan Nemčok írásai tűnnek fel több alkalommal. Viharsarki lokálpatriotizmus jellemzi eze­ ket az írásokat, a szlovák paraszt idegenkedése az erkölcstelen nagyvárostól, őrizkedése az urak dolgának tartott politikától. Ján Hrabovskíf két versben is bizonyítja az alföldi szlovák élet szépségét, gazdagságát, a hűséget a hazához, melynek védelméhez jó katonákat, rendjének fenntartásához hűséges rendőrö­ ket ad a szlovákság. Ján Gerčí 1940-ben Zornička (Hajnalcsillag) címmel ver­ seskötetet is adott ki saját költségén, a Slovenská jednota is végzett némi ki­ adói munkát és tovább működött az annak idején a Matica slovenská elkobzott vagyonából alapított közművelődési egyesület (Uhorskokrajinský vzdelávací spolok slovenský). 1936 májusában Gerčí Vyslúžená žena (A kiszolgált asszony) című színművét adták elő békéscsabai nyelvjárásban Ján Sekerka rendezésé­ ben, Pechány A dolf, a magyarországi szlovákok kormánybiztosa jelenlétében. A tótkomlósi színjátszók Judita Tomková rendezésében 120 előadást tartot­ tak, amiből a festészettel is foglalkozó rendező 27-et írt és 14-ben magyarul is fellépett. Gyakori volt a klasszikus szlovák írók műveinek közlése, és igen sok orosz klasszikus fordítása. A szlovákok hungarus-hagyományát a főként Podhradszky György szervezésében rendezett irodalmi-helytörténeti esteken népszerűsítették. A szlovákiai kapcsolatok a felszínen ritkák és inkább üzletiek voltak. A liptószentmiklósi evangélikus kiadó, a Tranoscius, bizományossal rendelkezett Békéscsabán, és Szliács, Tátralomnic, Fenyőháza, Csorba-tó szere­ pelt többek között az üdülésre invitáló hirdetésekben. Erőteljes népiség jellemezte ezt az amatőr irodalmat, és a közművelődés szervezésében, a hagyományőrzésben jelentős szerepe volt az evangélikus egy­ háznak. Az anyanemzettől magárahagyott, lényegében szlovák nyelvű oktatás nélkül maradt népcsoport életrevalóságát bizonyítja, hogy ilyen körülmények között is megőrizte önmagát. Annak ellenére, hogy a kormányzat semmit sem tett az asszimiláció lassításáért. A magyarországi szlovákok nyelve, irodalma és népélete olyan értékeket is megőrzött, amelyek, a modernizálódó és csakugyan cseh hatás alá kerülő etnikai törzsterületen kivesztek és asszimiláltsága még az egészen szórványtelepüléseken sem volt befejezett. Az „anyanemzettől” el­ választó távolság konzerváló erején kívül az is lassította a nyelvi magyarosodás folyamatát, hogy a főváros környékén és az Alföldön élő szlovákság sohasem jutott a szlovák etnikumú vármegyék lakosságának nemzeti öntudatára, ezért a központi magyarosítás intenzitása itt mindig gyengébb volt. A második világháború befejezése után a hazai szlovákság sorsa a csehszlo­ vákiai magyarság sorsának függvényévé vált. Mivel az ottani magyarság lik­ vidálása nem sikerült, előtérbe került a lakosságcsere, amelynek célja nem a magyarországi szlovákok megmentése, hanem a rendkívül fejlett, intenzív nem­ zeti tudatú szlovákiai magyarok eltávolítása volt. Ennek érdekében igen rövid idő alatt olyan nemzeti tudattal kellett felruházni a magyarországi szlovákokat, 60 �amilyennel azok sohasem rendelkeztek. Erre államközi szerződés biztosított törvényes lehetőséget a koalíciós csehszlovák állam hivatalos szerveinek, ame­ lyek minden lehetőséget felhasználtak minél több hazai szlovák áttelepítésére. Ez az akció mérhetetlen kínokat, igen sok családi tragédiát okozott. A távozók között is akadt néhány műkedvelő költő. J án Andrášik (Ősagárd) hiába nevezte drága kincsének idehaza nemegyszer megmosolygott, lenézett szlovák anyanyelvét, neki sem volt könnyű a búcsúzás. Ondrej Cerovskýnak (Felsőpetény) sem volt közömbös a hazai táj, miközben az áttelepülésre vára­ kozott. A pitvarosi Štefan Hildák, Rozlúčka s rodným krajom (Búcsú a szülő­ földtől) című versében tudatosan készül az áttelepülésre, mégis szomorú szívvel válik el a földtől, amelyen ősei kétszáz évig éltek. A Szarvasról Zselízre te­ lepült J án K orbel az egyértelműen ünneplők közé tartozott. Lelkesen üdvözölte a Garam-völgyét új-régi hazájában, a határ átlépésével az ezeréves magyar rabszolgaságból szabadult meg, és büszke, hogy ismét tagja lett a háromszáz­ milliós szláv családnak. A legéndi Zuzana Pálová is előre hazájának, az ígéret földjének tekintette Csehszlovákiát, a pilisi J án Stehlík pedig csasztuskában agitált az áttelepítésért (Keď ja idem na Slovensko - Ha én Szlovákiába me­ gyek). Egy budapesti szlovák újságíró, František Zima pedig egy évvel az át­ költözés után a Matica slovenská karácsonyi díját kapta meg ifjúságnak írt művéért. Többen megállapították, hogy a lakosságcsere nem oldott meg semmit, csak kárt okozott a határon innen és túl egyaránt. A magyarországi szlovákokkal való elbánás az anyanemzet részéről is azt tanúsítja, hogy igen nagy az érték­ rendi különbség az emberség és a nemzet között. Ha az utóbbit tekintik az élet értelmének és nem az előbbi szolgálatának, az csak ideig-óráig tartó győze­ lemtudatot jelent. Nem véletlenül látni megannyi csehszlovákiai rendszámú autót a hazai szlovák falvakban és nem véletlenül jelentek meg két évtizeddel az áttelepülés után az egykori békéscsabai Ján Gerčí írásai a Náš kalendár hasábjain. A fordulat éve után mindkét ország rendezni igyekezett a nemzeti kisebb­ ségek helyzetét. Csehszlovákia megszüntette a diszkriminációt, fokozatosan biz­ tosította a magyarságnak az anyanyelvi művelődés lehetőségét. Mindkét ország kölcsönösen kinyilvánította elhatározását a lenini nemzetiségi politika elveinek és gyakorlatának alkalmazására, és harcot indított a nacionalizmus ellen. Rövid ideig még Klement Gottwald és Rákosi Mátyás képei alatt tanultak a magyar­ országi szlovákok és a szlovákiai magyarok, a kérdés kölcsönös rendezését köl­ csönösen deklarálták, olyannyira, hogy Boldoczky János (Ján Boldocký) sze­ mélyében a magyarországi szlovákok szövetségének vezetőjét nevezték ki prágai magvar nagykövetnek, Csehszlovákia pedig a dél-szlovákiai magyarság ügyeinek elkötelezett internacionalista harcosát, Major Istvánt (Štefan Major) küldte bu­ dapesti külképviselete élére. A kölcsönös gesztusok a szlovák-magyar viszony megnyugtató rendezését ígérték. Az eltelt négy évtized eredményei és problémái jórészt ismeretesek. A problémák nem egy vonatkozásban még mindig a múltból származó előítéletekben, az ezekkel összefüggő eszmei tisztázatlanságban gyöke­ reznek, hiszen a szocialista építés időszakában mindenütt a nemzetiségi kérdés automatikus megoldására számítottak, illetve egyéb, fontosabb problémák miatt nem jutott idő és energia az igen jelentős eredmények ellenére felmerült és sokasodó ellentmondások feloldására. A magyarországi szlovákság maradéka a szó szoros értelmében politikai ve­ zetők és értelmiség nélkül maradt. Éppen az írásunk elején említett öntuda- 6x �tosabb elem, elsősorban a kulturális életet szervező és igénylő szlovákok Cseh­ szlovákiába települlek. A szülőföldjüket elhagyni nem akarók az áttelepítés elkerülése érdekében megtagadták szlovák voltukat. Ez a tendencia az elkövetkező nemzetiségpoli­ tikai gyakorlattal, az automatizmussal párosulva oda vezetett, hogy a még mindig legalább százezerre becsült magyarországi szlovákságnak alig egy har­ mada vallotta magát szlovák anyanyelvűnek. A nemzetiségi tudat háttérbe szo­ rulása egybeesett a nacionalizmus elleni harc gyakorlatával, ami íratlan sza­ bályként szögezte le, hogy a népi demokrácia biztosítja az egyéni szabadságjogokat, nincs szükség tehát sem az anyanemzet támogatására, sem a nemzeti­ ségi tudat ápolására. Annál kevésbé, mivel az ötvenes években a nemzeti kér­ dés az ún. kényes kérdések közé tartozott. A húsz-harminc ezerre olvadó szlovák - legalább anyanyelvi tudattal rendelkező parányi - néptöredék v i­ selte a fordulat éve előtti sovinizmus tragikus következményeit. Nem kezdemé­ nyezte nemzeti fennmaradásának lehetővé tételét, viszonylag kielégítő iskolahálózatát szlovákiai illetőségű, gyakran áttelepített magyarok szervezték és tartották fenn, sok esetben egészen napjainkig. A néhány százra tehető nemzeti tudattal rendelkező értelmiség a szövetség aktivistái sok esetben nem megfelelő szintű anyanyelvi és más ismeretekkel rendelkezve óvakodtak a nemzeti ki­ sebbségi lét problémáinak felvetésétől, azután is, amikor a nemzet kérdését mindkét országban átértékelték. Az ötvenes évek szellemében tovább működő funkcionáriusok féltették a hazához és kormányzatához való hűséget az új nemzetiségpolitikai gyakorlattól. Olyan eset is előfordult, amikor a nacionaliz­ mus újjáéledésétől tartottak, ha magyar részéről kezdeményezték a nemzetiségi tudat bátrabb megvallását. E sorok íróját másfél évtizeddel ezelőtt még szlo­ vák (!) nacionalizmussal vádolták, amikor a szlovák hetilapot bírálva kifogá­ solta a magyar helységnevek használatát vagy még korábban megrovást ka­ pott, amiért szlovák oktatási intézményben az oktatási órákon kívül is meg­ követelte a szlovák nyelv használatát. A hetvenes évek derekától sok pozitív változás történt, mindenekelőtt M a­ gyarország szellemi életének kezdeményezésére. Ma már nyilvánvaló, hogy; a nemzeti kisebbségek kérdése, a nemzetiségi politika nem lehet a lélekszám függvénye. A nyelvhasználat joga és lehetősége, a kétnyelvűség támogatása és biztosítása, a kétnyelvű feliratok használata mint - más egyébbel együtt - a nemzetiségi tudat igen fontos megjelenési formája és fenntartásának eszközei, nem függhetnek a lakosság számarányától. E lehetőségek hiánya éa a szám­ arány elvének alkalmazása minden esetben a kisebbség asszimilálásának esz­ köze még akkor is, ha a nemzetiségi lét egyéb keretei adottak. Ha például abból indulnánk ki. hogy egy megyében 20% nemzetiségi lakosság szükséges a kisebbségi nyelvhasználat, feliratok stb. hivatalossá tételéhez, akkor Magyarországon semmiféle kétnyelvűségnek nem lenne létjogosultsága és a többi nem­ zeti kisebbséggel együtt a szlovákság teljes asszimilálódását kellene természe­ tesnek tartani. Minden ok megvolt tehát arra, hogy a magyarországi szlovákság skanzenjellegű és -létű népcsoporttá alakuljon, amelynek szellemi élete nem terjed túl magyaros kiejtéssel énekelt népdalain, és némi néprajzi maradvány ápolásán. A nemzetiségpolitikai szemlélet megváltozása a hetvenes évek derekától felszínre hozta egyrészt a két nyelven tanító szlovák iskolákból kikerült értel­ miség, a nemzetiségi közművelődést igénylők törekvéseit, másrészt aktivizálódott néhány szlovák származású irodalmi, művészeti, közéleti tényező is. A kezdeti 62 �amatőr jellegű irodalom, amelynek 1945 utáni első és egyben utolsó jelentke­ zése a Hrušky mamovky Špiakovej (Spiak mama körtéi) című antológia volt 1956-ban, fokozatosan egyre magasabb művészi, eszmei mércét maga elé állító literatúrává alakul. A Ľudové noviny és a Náš kalendár lapjain egyre gyak­ rabban láttak napvilágot a ténylegesen írókká fejlődő szlovák literátorok mű­ vei, akiknek nem volt már elég a szlovák szövetség és a hetilap rendszeresen kiírt pályázata. 1978-ban jelent meg Výhonky (Hajtások) címmel az az antológia, amely há­ rom költőjével és két prózaírójával a hazai szlovák irodalom tulajdonképpeni kezdete, első jelentkezése. Mérföldkő azért is, mert tisztázódtak bizonyos alap­ kérdések, elsősorban a nemzetiségi hovatartozás. Néhány magyarul író szlovák származású alkotó nem képviselteti magát az antológiában. Filadelfi Mihály főszerkesztőt, az Írószövetség tagozatának vezetőjét 1975-ben Komárom megyé­ ben békéscsabai szlovák nemzetiségű költőnek hirdették a nemzetiségi községek­ ben rendezett találkozókon. A nemzetiségi irodalom - a nemzetiségi lét - meg­ határozója ismét és végérvényesen a nemzetiség nyelve lett. Karol Tomiš szlovákiai kritikus és irodalomtudós Zöld hajtások száraz gallyon címmel írt a Hajtások című antológiáról a Slovenské pohlady című folyóirat­ ban. E mondat tényei szimbolikusan is értelmezhetők. Karol Tomiš, aki ki­ válóan beszél és ír magyarul, egykori szűkebb pátriájának szlovák írásbeliségén kívül egyre inkább a magyar irodalom tanulmányozásával is foglalkozik; a száraz gally, a hazai szlovák írás újrateremtődése; a Slovenské pohľady című folyóirat pedig az az évszázados szlovák orgánum, amely átvészelve a magyaro­ sítás évtizedeit, mindmáig a legrangosabb szlovák irodalmi folyóirat. Ha mind­ ehhez hozzásoroljuk az antológia kiadóját, a budapesti Tankönyvkiadót, akkor megállapíthatjuk, hogy újjáéledő szlovák irodalmunk rendelkezik két lényeges fenntartó tényezővel: az anyanemzet szellemi támogatásával és a magyar állam minden oldalú segítségével, ösztönzésével. Felmerült azonban a nyelv, az olvasóközönség kérdése. Ez a probléma nem újkeletű. Számos kísérlet történt, hogy hazai szlovák íróink nyelvükben al­ kalmazkodjanak olvasóik élő nyelvéhez, azaz ne az irodalmi szlovák nyelvet használják, hanem a leggyakoribb hazai nyelvjárást. Szerencsére ez nem való­ sult meg, így viszont megkérdőjelezhető magának az olvasóközönségnek a léte. Gregor Papuček, az antológia egyik szerzője „süllyedő hajó aranyrakománya” ként értékeli a pilisi szlovákság nyelvét, és ez a magyarországi szlovákság egész jelenlegi létére is vonatkozik. Alexander Kormos az antológia megjelenése után közölt versében némák megszólalásának nevezte a gyűjteményt. A meg­ jelenése alkalmából rendezett irodalmi esten szó esett arról, van-e szlovákul olvasó közönség Magyarországon, azaz van-e értelme egyáltalán az erősen tu­ datát és nyelvét vesztett magyarországi szlovákság megmentésének, helyesebben újrateremtésének. Alexander Kormos a Népszabadságnak adott interjújában a „legyen kinek írni” kérdésre így válaszolt: „E z fájó pontja a szerzőknek. V i­ szonylag szűk az olvasók tábora. M i csak azokra számíthatunk, akik az iskolá­ ban elsajátították a szlovák irodalmi nyelvet. A nyelvjárási szint nem elég... Szerintem az ok elsősorban nem a tudat hiányában keresendő, hanem a nyelvi nehézségekben. Minden tiszteletre méltó erőfeszítés ellenére ezen a téren még van javítani való. A dolog kulcsa a szlovák tannyelvű óvodák és általános iskolák nagyobb arányú fejlesztése volna. Ez adhatna olyan bázist, amelyre később a szlovák tannyelvű gimnáziumot, illetve a további oktatást alapozni 63 �lehetne... Ugyanúgy fontos a néprajzi hagyományok ápolása, a nyelvművelő klubok munkájának szélesítése és tartalmasabbá tétele.” Adott tehát az írói feladat:) a Közép-Európában oly gyakori nemzetmentés, tudatőrzés és nevelés. Óhatatlanul felmerül azonban a kérdés, miért kellett idáig jutnia a hazai szlovákságnak, miért tapasztalhatók hasonlóan sűrűsödő gondok másutt is tájainkon? Milyen tehát a magyarországi szlovák irodalom? Irányzatokról, stílusokról aligha beszélhetünk, hiszen rendszeresen alkotó, művészi igényű író igen kevés van. Soroljuk fel őket név szerint: Alexander Kormos és Gregor Papuček költő, Pavel Kondač és Michal Hrivnák prózaíró. Nem azért rendkívül kurta a névsor, mert nekik van már egy-két önálló köte­ tük, hanem azért, mert az ő műveik értek meg művészi és mennyiségi szempontból egyaránt arra, hogy egy kibontakozó nemzetiségi irodalomnak megalapozó nem­ zedéke legyenek. Valamennyien közéleti tényezők és szervezők. Kormos pedagó­ gus, szerkesztő és olvasótáborok szervezője; Papuček úgyszintén résztvevője közös­ sége valamennyi megmozdulásának és népdalainak rendkívül eredményes gyűjtője; Kondač évtizedekig járta a szlováklakta településeket, a szlovák hetilap első­ sorban mezőgazdasági tudósítójaként, ma pedig a lap főszerkesztője; Hrivnák a szlovák szövetség munkatársa és úgyszintén állandóan a vidéket járó újság­ író. Közös vonásuk tehát a közéletiség és az, hogy lényegében egy-másfél év­ tizede publikálnak rendszeresen. Valamennyien előbb vagy utóbb felsőoktatási intézményben diplomát szereztek. Szabadjon e sorok írójának tulajdon állásfoglalásaként, vitathatóságát ko­ rántsem kizárva értékelő sorrendben szólni róluk - és másokról. Alexander Kormos belső szükséglete a költészet, érzelmi világának kifeje­ zése: a szerelem, a szépség, a lét-nemlét, a szenvedés, az öröm és a halál té­ mája. Költői szabadságától messze áll mindenfajta szólam és jelszó. Száraz virágot öntöz, hogy virágozzék, kidöntött gyümölcsfát olt, hogy teremjen, halottnak gyógyszert ad, hogy felgyógyuljon, rég kihúnyt tűzre tesz fát, hogy égjen - mondja Remény című versében. A remény az életbe, költészetbe, a szó ere­ jébe vetett hit verseinek ereje: „ Most már nem lehet / Nem élni / Meg már nem halhatok / Reménytelenben / Remélni / Megtanítottak / Most már nem lehet.” Volt bátorsága v isszahúzódni, amikor nem értett egyet szűkebb környezeté­ vel. Bátran szemébe mondja „saját fajtájának” , hogy hiába nevetik ki anya­ nyelvén írt ostorozó verseinek merészségéért, mert „talán akad egy-két ma­ gyar” , aki megvédi. (Van aki megvéd.) Van bátorsága vállalni a kétnyelvű­ séget, szlovákságot és magyarságot. Magyar versei ugyanúgy érdemelnének ön­ álló kötetet, mint a szlovákok, s úgyszintén műfordításai is. Van bátorsága szlovákról magyarra és magyarról, meg más nyelvről szlovákra fordítani. Vá­ logatásával - nem szóval, hanem tettel, amint Sző és tett című versében hir­ deti - szolgálja a nemzetiségi lét ügyét, hazai délszláv költők átültetésével. Gregor Pepuček költészetének markáns vonása nemzetisége sorsának elke­ seredett, nemegyszer reménytelen kifejezése. Két ciklust is szentelt ennek a témának: Mennykő a szemekben (Hrom v očiach) és a Pilis alatt (Pod Pilíšom). Ő az igazi nemzetiségi költő, akinek szlovák szülők adtak életet, hazá­ ját már régen Magyarországnak hívják, katonaként azt szolgálja, de szíve mé­ lyén ott van Szlovákia is (Vallomás - Vyznanie). A régi csabai szlovák hagyo­ 64 �mány folytatása ez, gondolati és formai szempontból egyaránt. Az elnemzetietlenedett szlovákság keserűsége és harcos villámai a szlovák himnusz villámá­ nak Tátra fölötti cikázását idézik: nyelvezete zúg, vág, mint a mennykő, le­ csap a gyengékre, a nemzetet elhagyókra. (Nem ismerek szebb nyelvet Nepoznám krajšiu reč). A Dunakanyar festői vidékén hiába adják a nemzeti lét lehetőségét az állami szervek, a szlovákság csak bolyong saját otthonában, és halálra ítéli nyelvét, elszakítja a nemzetiségi lét fonalát. (Tu - Itt). Osto­ roznak ezek a versek. Egyszerűek, közérthetőek, a mai olvasónak nemegyszer időszerűtlennek is tűnnek, végül mégis elfogadjuk őket. Papuček ezt és így érzi, és van ereje ennek kifejezésére. Papuček sem csupán szavakban vállalja nemzetisége megtartását. Gazdag gyűjteményt adott ki szülőfalujának népdalkincséből. A munka önmagában tiszteletet kelt az olvasóban a gyűjtő iránt. Van néhány oldal benne, amelyen rövid életrajzot közöl „informátorairól” . Portréi lírai rajzok a pilisi szlovákok­ ról, köztük édesapjáról és édesanyjáról. Egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy a hazai szlovák próza nem éri el a költészet színvonalát. Nem véletlenül került kényes helyzetbe Sziklay László az első hazai szlovák prózai antológia, a Pramene (Források) bevezetőjének tu­ dós szerzője, hazai egyetemes szlovakisztikánk nesztora. Kénytelen volt meg­ állapítani, hogy hazai szlovák prózánk nem értékelhető sem a világirodalom, sem más közép-európai irodalmak mércéjével. Az antológia szerzőinek mű­ veit kísérleti munkának nevezi, a műfaji, nyelvi színvonalat hullámzónak tart­ ja. Nem kevésbé kritikus a szlovákiai recenzens, Karol Tomis sem. A leg­ több írást prózakísérletnek nevezi, és különösen a műfaji és szerkezetbeli hiányosságokat kifogásolja. Ennek ellenére helyesnek tartja az antológia ki­ adását. és eredményét a magyarországi szlovák próza lehetőségeinek meg­ teremtésében summázza, jelezve, hogy hazai könyvkiadásunk a szlovákiai ki­ adók közreműködése nélkül nem tudna megbirkózni a nyelvi, stilisztikai problémákkal. Pavel Kondač novellái nem könnyű olvasmányok a hazai szlovákság szá­ mára. A munkahelyi vezetők sajátos világának rajza túlságosan áttételes és egyben kidolgozatlan (Ale pán riaditeľ - Ugyan igazgató úr). Prevrat (For­ dulat) című tézisnovellájában a lakosságcsere problémakörének felvetésére is vállalkozott. Hazai szlovákjaink szövetkezetbe agitálásáról van szó, s az ered­ ményt egy Hidasi nevű Szlovákiából áttelepített magyar éri el, amikor szlo­ vákul szól a belépni nem akaró gazdához. A sok pont, befejezetlen mondat, aminek továbbgondolása az olvasó gondja, jelzi a szerzői bizonytalanságot. Inkább novellába rosszul ágyazott újságcikkel van dolgunk. Kár, hogy túlsá­ gosan oktatók ezek az írások. Első regénye, a Hrboľatá cestá (Rögös út). A munka első része a Horthy-korszak, a szlovák zsellérek végtelen nyomora és kiszolgáltatottsága, majd 1956 cselekménysora következik miközben sor kerül az ifjabb Paľo Gajdoš, azaz maga a szerző sorsának, szlo­ vákságának elemzésére, végül a falu szövetkezetesítésével zárul a regény. Túl sokat akar mondani, ami rendkívüli egyenetlenségeket okoz és közben olyan esemény marad ki, ami meghatározó volt a hazai szlovákság életében : a la­ kosságcsere. A szerkezeti egyenetlenségből súlyos műfaji zavarok keletkeznek. Elbeszélés, detektívtörténet, kitűnő lélekrajzzal megkomponált regényrészlet, riport, esszé váltakozik, fölösleges, didaktikus betoldásokkal. Hasonlóan problematikus nyelvezete is. Értékei a hazai szlovákság nyelvében megőrzött archaizmusok, illetve a csak nálunk kialakult neologizmusok. Mindezek jó stíluseszközök lehetnének bizonyos regényalakok illusztrálására, de a regény egészében nem alkalmazhatók. 65 �Kondač olyan feladatra vállalkozott, ami a mai szlovák irodalomban is csak a kivételes képességű Peter J arošnak sikerült a Tisícročná včelában (Ezer­ éves méh) vagy a háború utáni két esztendőt feldolgozó Ladislav Balleknek a Pomocníkban (A segéd) és az Agátyban (Akácok). Michal Hrivnák V prúde času (Az idő sodrában) című prózakötetét és másutt megjelent írásait is főként a kompozíciós egyenetlenségek: jellemzik. Helyesen állapította meg K arel Tomis, Karinthy Frigyes példájára hivatkozva, hogy a tréfa még nem humor. A szatirikus hatás eléréséhez alaposan mérlegre keli tenni minden egyes kifejezőeszközt a szavaktól a szerkezeti elemekig. Vannak még akik publikálnak kötetben is és a hetilap meg a kalendárium hasábjain. Michal Bernula prózai írásokat, Havas Tibor néhány saját versén, prózáján kívül műfordításokat, Štefan Lami néhány humoros történetet közölt (rendszeresen foglalkozik hazai szlovák népmesék gyűjtésével, kiadásával). Ondrej Zoltai-Zwada is sűrűn jelentkezik rövid prózával. A Pramene című kötetben szereplő Bárkányi Zoltánt hosszú újságírógyakorlata készítette fel arra, hogy széppróza írására is vállalkozzék. J uraj Marik az egykori Čabiansky kalendár írásaira emlékeztet, A ndrej M edvegy a dokumentumnovella műve­ lésére tett kísérletet, a legfiatalabb Imrich Fuhl prózáján pedig minduntalan átüt költői látásmódja. Újabban áttelepültek és újabb hazaiak is gyarapítják a hazai szlovák irodalmat, köztük a rendszeresen publikáló Mária Fazekasová és O ldfich Kníchal. Nem véletlenül maradt utolsónak a legidősebb - nem értékrendileg - Július Szabó költészete. A Zem na obzore (Föld a láthatáron) című verseskötetének már a „fülszövegén” olvasható életrajzi adatok jelzik hazai szlovákságunk lé­ tének egyik meghatározó kérdését, a kapcsolatot az egyetemes szlováksággal és sorsának egybefonódását a szlovákiai magyarságéval. Szabó Gyula a lehetetlen megoldására tesz kísérletet. Két anyanyelvet vall magáénak: „ Mindhalálig megmarad az ifjúkorban elsajátított szeretet a nyelvek iránt. Ezért boldogok azok az emberek, akiknek több anyanyelvük van és jól megértik egymást. Bárha az én unokáim... akár hazánk többi gyermekei is több nyelven tudnának énekelni! ” A hazai szlovákság problémája egy a sok közül. E maroknyi népesség min­ den szempontból boldog, felszabadult, nemzeti szempontból is felhőtlen léte visszaadná a reményt Közép-Európa valamennyi kisebbségi kérdésének meg­ oldására. Hogy a tiszteletben tartott határok ne válasszák el többé az egy nyelven beszélőket és egy nemzeti kultúrából táplálkozókat, és az államok a humanizmus nagyvonalúságával ne az „amilyen kenyeret eszel, olyan nemzeti­ ségű légy” gyakorlatát alkalmazzák. Hogy legalább szlovák-magyar vonatko­ zásban adjunk példát az egykori közös múlt összekötő erejének felhasználására mai gondjaink megoldásában, hogy legyen bátorságunk az ,,államnemzetek" szintjén is rendezni dolgainkat. Végtére az emberek boldogulásiról, nyugal­ máról van szó, amiért semmiféle fáradozás sem fölösleges. A magyarországi szlovák írók alkotásait is csak akkor olvassák majd nehézség nélkül, ha erre a rendezésre sor kerül. Ha - Milan Rúfus szavaival - nem kell félnünk többé a nemzet szótól, ha nem kell egyetlen nemzetnek sem védekeznie, hanem építheti önnön értékeit - a többi javára. Közben pedig ezrek és tízezrek nem kénysze­ rülnek nemzetük, anyanyelvük, hazájuk elhagyására. (1984.) 66 �Korszakváltás Szlovákiai helyzetjelentés Bevezető helyett 1989. november 17-ének estjén klubmozgalmunk neves egyéniségének, Tóth Lajos születésnapi ünneplésére, készültem, illetve az ez alkalomból összehívott értelmiségi találkozóra Vágselyén. Nem igen sejtettem, hogy Prágában ekkor egy újabb tüntetéssel, diákmegmozdulással történelmi ese­ mények lavinája indul el. Olyan eseménysorozat, melynek csodálatos élmé­ nyét nem tudom felejteni, s talán leírni sem nagyon lehet. A rendőrség bru­ tális - s cseppet sem újdonság - a ,,szocializmus megvédése érdekében” tett beavatkozása az egész országra kiterjedő tiltakozási hullámot indított el. A diákokhoz legelőször a színészek, majd a lakosok, közösségek száz­ ezrei csatlakoztak. Érezhetővé vált az emberek megkönnyebbülése... ketre­ céből kiszabadulóban volt a szabadság szelleme. A z első hónapok eufórikus hangulatát fokozatosan a kijózanodás, a ke­ mény realitások időszaka váltotta fel, s tart ez napjainkban is. A demok­ rácia tanulásának útvesztőiben sok olyan jelenség is feltűnt, mely már ko­ rántsem váltott és vált ki lelkesedést. D e erről majd később. E lő jelek és előzmények Ha jól meggondoljuk, az események nem váratlanul következtek be. G y a­ korlatilag az egész évet a politikai feszültség növekedése, a földalatti „illegális” csoportok és szervezetek fokozódó aktivitása jellemzi. Hatnak a lengyel, magyar, bolgár s alig pár nappal november előtt a német esemé­ nyek. S ha a hazai tömegkommunikációs eszközök csak óvatosan „ontják” a híreket, hiányosságaikat bőséggel pótolják a határainkon túli eszközök. A vezető párt és kormány szerencsétlenségére és a lakosság szerencséjére. A z ország egész területén fogható-hallható volt valamelyikük. A párt (CSKP) és a telies befolyása alatt álló kormány és parlament reagálását egyetlen mondatban lehet összefoglalni: elítélni, leiáratni, meg­ szüntetni mindenkit és mindent, aki és ami ellene, „vezető helyének” meg­ gyengítésére - uram bocsá' megszüntetésére - irányul, természetesen mind­ ezt a ..dolgozó nép érdekében és nevében” ! Illusztrációul néhány idézet, amelvek a január 15 -2 0 . közötti prágai megmozdulásokat követően je­ lentek meg. „ ...N a p, mint nap találkozunk azzal, hogy munkánk gyümölcsét ellenségeink kritizálják. Szemünkre vetik, hogy nem tartjuk m eg a demokratikus állampolgári jogokat. Hogyan formálhatnak erre jogot? Némelyek, a szo­ cializmus »tö kéletesítése « céliából azt javasoliák, hogy szabadon játszunk a piaci viszonyokkal. ...Valam ilyen »párbeszédre« akarnak kényszeríteni bennünket. K iv e l és miről folytassunk párbeszédet? Azokkal. akik a CSKP K B 1968 januári ülése után vakvágányra terelték politikánkat?” 1 67 �„ Jelenleg (1989. április - meg). P. J .) több mint húsz különböző csopor­ tosulás létezik, ám főhangadóik továbbra is azok. akik a Charta magvát alkották. Ezt bizonyítják a január 75. és 20. között rendezett akciók is, amelynek konfrontációs jellege tagadhatatlan. A szocialistaellenes erők távlati céljaik megvalósítása érdekében a bevált módszerekhez folyam od­ nak. Ezek a megfélemlétés, a pszichikai nyomás és terro r..” 1 Az év egyik legnagyobb viharát a ,,Néhány mondat” című Charta-kiad­ vány okozza. E z a társadalmi légkör gyökeres megváltoztatásáért szállt síkra, s olyan pontokat tartalmaz, mint a politikai foglyok szabadon bocsá­ tásának szükségessége, a gyülekezési jog korlátozásának megszüntetése, a hírközlő eszközök, a kulturális tevékenység megszabadítása a politikai ma­ nipuláció összes formájától, a cenzúra megszüntetése (hivatalosan ennek meglétét nem ismerik el)3, szabad vita kezdeményezése az 1968-as esemé­ nyekről stb.4 A párt - valószínűleg tudatosítva az alig egyoldalnyi írás 7. pontjának mély igazságtartalmát és a jogos igényeket - hisztérikus ellenkampányba kezd. Pártvonalon és azonkívül is. Sok dolgozó közösség - és egyén ítéli el (?!) úgy, hogy annak tartalmát alig ismeri. A kampány csúcsán, júliusban a „R u d é Právo” pártlap munkatársai azt is leleplezik, hogy milyen volt a „N éhány mondat” forgatókönyve és rendezése - röviden fogalmazva hogyan tették és milyen céllal tették azt közzé szerzői a „Szabad Európa” rádió­ ban (igen tanulságos írás!)5 A lig pár nappal később újabb „elemző írás jelenik meg” „M it akarnak? - Kinek kellene visszaadnunk az állam ot?” címmel. Leírva - idézve olyan jóslatokat is, amelyekről nem akarják elhinni, hogy néhány hónap múlva majd valósággá válik: „ V áclav H ave l, aki a N éhány mondat egyik szerzője és aláírója, a Svédectví (Tanúvallomások) című emigráns lapban írt cikkében kijelenti, 68 �hogy »A szocializmus szó nem más, mint ízig-vérig hazug fed ő név. Javas­ lom ezért, hogy kerüljük a szocializmus szót«. Ő finomabban fejezte ki azt, amíg Zbigniew Brezinski, az antikommunizmus egyik fő ideológusa, Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója jó adag cinizmussal, nyíltan mondott ki a B B C rádióállomásnak júniusban adott interjújában: »A csehszlovák sztálinista (?) rezsim már a végét járja, s csak néhány hónap, vagy talán egy év kell és Csehszlovákiában nagy politikai változásokra kerül sor: Csehszlovákia is arra az útra lép, amelyen most Magyarország és L en ­ gyelország halad. A marxizmus halott. A következő évszázad elején már talán nem is lesz kommunizmusa...” „...M ilyen ek a céljaik? Elsősorban olyan új alkotmány kidolgozása, amelyben nem rögzítenék azt, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a társadalom vezető ereje, amelyből kimaradna a »szocializmus« fogalom ."6 Minden tiltakozás és tilalom ellenére a Néhány mondatot több ezren tá­ mogatják ill. írják alá. Közöttük ismert egyéniségek sora. Csaknem ekkora vihart vált ki Dubček és H avel szerepeltetése a M a­ gyar Televízió Panoráma című adásában. Hivatalosan először a szlovákiai magyar nemzetiség helyzetét bemutató adás ellen tiltakoznak. Sajnos, erre jogos ok is akad, mert az adásokban több hiba, félreértésre okot adó meg­ jegyzés is van, s néha nagyon egyoldalú is. Igaz, ugyanakkor sok kritikus kérdésre is rávilágít! A z adások olyan információkhoz juttatják a lakossá­ got, melyekhez a szigorú cenzúra miatt nem juthatott. Tiltakozni, megszó­ lalni ellene szinte kötelező volt. Mosolyogni való, hogy még olyanok is megtették ezt, akik lakóhelyük miatt az adásokat még véletlenül sem néz­ hették meg. A hangsúly azonban azon volt, hogy a tiltakozók között minél több magyar nemzetiségű legyen. Néhányukról ismerőseiktől érdeklődtem, s kiderült, hogy olyanokról van szó, akik alig élvezik az emberek bizalmát. Biztonsági intézkedésekben bővelkedik augusztus. Ennek ellenére az 1968-as bevonulás évfordulója, tüntetések jegyében zajlik magyarországi és lengyel „turisták” (Ignác Janák, a C S K P K B akkori titkárának megfogal­ mazása az S Z N F besztercebányai ünnepségén elhangzott beszédében) rész­ vételével. A z egyre erősödő ellenállással Já n F o jtik, K B-titkár is kénytelen foglal­ kozni a politikai főiskolán elmondott évnyitó beszédében: „Csehszlovákia Kommunista Pártját napjainkban több oldalról érik támadások. Azok ugyanis, akik oly buzgón azt tanácsolják, hogy kövessük Lengyelország vagy Magyarország »példáját« távolról sem gondolnak csupán a gazdasági re­ formra. Sokkal többet kívánnak tőlün k. Azt akarják, hogy először »politikai reformot« hajtsunk végre, ami alatt bomlasztást, a mai politikai rend­ szer felszámolását értik... N em véletlenül követelik újkori történelmünk radikális átértékelését. A z eredményt előre tudják: szerintük reprivatizálni kell a vagyont, és a »politikai pluralizm usnak ahhoz kell vezetnie, hogy a kommunista párt távozik a politikai életből..” 7 A z október 28-i nemzeti ünnepen már több ezer ember (hivatalosan 3000) vonul ki a prágai utcákra. A rendőrség 355 személyt, közöttük 17 külföldit tartóztat le. Nem várt bonyodalmakat okoz a S Z IS Z (Szoc. Ifj. Szövetség) országos közgyűlése november 11- 12 - é n . A tudósítások alig tudják eltitkolni annak nyíltságát, az ott elhangzott bírálatokat és igényeket. A résztvevők szemé69 �lyes beszámolóin kívül ezekről csak sorok között, illetve az írásokban el­ rejtett gondolatokból lehet olvasni: „ A C S K P vezető erejének, a S Z I SZ-tagok tudományos világnézeten, a m arx-lenini eszméken alapidó nevelés jogosságának m egkérdőjelezése, a kompromisszumos közeledés azokhoz az erőkhöz, melyek »dialógusban« áll­ nak az antikommunista jelszavak alatt tüntetőkkel témájává vált néhány főleg prágai fiatal értelmiségi felszólalásának. Biztos, hogy az ellenséges erők nyomásának kitett fiatalok helyzete egészen más, mint a Csehország, M orávia, vagy Szlovákia területén élő társaiknak.” 8 Itt jegyezném meg, hogy a magyar fiatalok a művelődési táborokban is­ merkedhettek meg a tényleges helyzettel és a tényekkel. A gímesi, őrsújfalusi, somodi tábor fogalommá vált a fiatalok között, de a közbiztonság szervei előtt is. November 13-án a környezetvédők Teplicén tüntetnek. Rákényszerítve a helyi vezető pártszerveket a párbeszédre. November 15-én újabb megmozdulás Prágában, az óvárosban. A rend­ őrség ezúttal sem tétlen... 70 �A z első hónapok A november 17-ét követő országos események lefolytása a sajtó, a rádió, illetve a televízió adásaiból ismeretesek, így azokra csak szükség esetén té­ rek ki. Itt elsősorban Nógrád, s benne Losonc és környékének történéseit foglalnám össze. A z első napokat törvényszerűen a földrajzi távolságból, az információhiányból adódó bizonytalanság tölti be. Sokáig látszólag nem mozdul sem­ mi. A z ismétlődő prágai és pozsonyi tüntetések ugyan állandó témái a be­ szélgetéseknek, de lényegében változást csak a csehszlovák televízió „éb­ redése” hoz. A képernyőn - először csak néhány másodpercre - tűnik fel Dubček és H avel, majd teljesen felborul a műsorrend: az eredeti tervezet helyett helyszíni adásokban számol be a fővárosokban s az azon kívül zajló, egyre izgalmasabbá váló eseményekről. A helyi lakosok többsége a késő éjszakákat a képernyő előtt tölti. Majdnem egy héttel a kezdetek után hangzik el az egyik riportban, hogy a losonci, nagykürtösi és rimaszombati járás alszik, mert ott minden a régi mederben folyik. A zt, hogy ez a nem éppen dicsérő mondat milyen hatású volt nem tudnám felmérni - minden­ esetre felfigyeltek rá - de az „állóvíz” csak 25-e után kezd megmozdulni. Megjelennek a plakátok, főiskolás diákok járják a várost, s több termelési közösség nyilvánítja ki, hogy csatlakozik a november 27-re meghirdetett kétórás figyelmeztető sztrájkhoz. A sztrájk ideje alatt zajlik az első felvonulás a városban, van ahol „d ia ­ lógus” gyűléseket rendeznek, s van olyan vállalat és üzem is, ahol szankció­ kat hirdetnek a résztvevők ellen. 27-én este zajlik le Losoncon a Május 1. téren az első nagygyűlés. Szer­ vezői és vezetői a későbbi Nyilvánosság az Erőszak Ellen ( N Y E E - V P N , V rejnosť Proti Násiliu) helyi csoportjának a legtevékenyebb tagjai. Sokan kapnak szót, sok sérelem, igazságtétel utáni vágy hangzik el. A követelések lényegileg az országos „igényekkel” azonosak: kivizsgálni a november 17-i eseményeket, megszüntetni a C S K P vezető szerepét - törölni az alkotmány­ ból az ezt biztosító cikkelyt, kiírni a szabad választásokat. A felszólalók között nincs magyar szónok. M agyar felszólalásra csak másnap kerül sor, amikor G alcsik K ároly, a Csemadok járási titkárságának dolgozója kér és kap szót. Lényegi monda­ nivalója: a magyar nemzetiségű lakosok támogatják a változásokat, a pol­ gári mozgalmak követeléseit. Nem sokkal később hasonló tartalmú nyilat­ kozatot tesz közzé a Csemadok losonci alapszervezete is. A z időszak egyedüli magyar politikai mozgalmának a Független M agyar Kezdeményezésnek (a mozgalomról majd külön is szólok) az első plakátjai, elvi nyilatkozata, a Szabad Kapacitás (FM K-kiadvány) első száma decem­ ber elején jut el Losoncra. Itt a Csemadok alapszervezetének vezetősége vállalja el a helyi csoport megalakításának kezdeményezését. A z előkészítés hosszú, a helyi csoport december végéig csaknem hivatalosan ténykedik: alakuló közgyűlésére december 27-én kerül sor. A z alapító nyilatkozatot negyvenen írják alá. Szóvivője Galcsik K ároly lesz. Füleken már december 8-án megalakul az F M K helyi csoportja negyvenegy taggal, s mint végül kiderül a járás egyik legjobb munkát végző poli­ tikai csoportjává válik. Szóvivője Takács János. �T ény, és szomorú, hogy e két város kivételével ez időben egyetlen más helységben sem alakul helyi csoport. Több faluban - Sőregen, Nagydarócon - magyar N YEE-csoportok jönnek létre. Ennek egyik kiváltó okát abban lehet keresni, hogy a N Y E E törekvéseit maximálisan támogató FM K -t sokan azonosították a N Y E E -v e l. Illetve úgy gondolták, hogy az csak an­ nak egy része. Sok helyen így gondolkoztak a N Y E E képviselői is. Decemberben a romániai események borzolják a kedélyeket. Az F M K helyi csoportjai gyűjtéseket szerveznek. A fülekiek pedig 20-án gyertyás tüntetésen tiltakoznak. A gimnázium előtti parkot ellepik a gyertyák. A vá­ rosból, Losoncról és a környékről érkezettek egyetlen óhaja: a diktátor és rendszerének eltüntetése. A hónap végén azt hiszem valamennyien együtt örültünk annak, hogy ha bár kétszeri próbálkozásra, de sikerült elfogadható összetételű - leszá­ mítva azt, hogy nemzetiségi miniszter nem lett kinevezve - szövetségi kor­ mányt létrehozni, és olyan emberek kerültek a vezető pozíciókba, mint - Alexander Dubček, a parlament elnöke, V áclav Havel köztársasági el­ nök, akiknek nevét pár héttel ezelőtt még kimondani is alig volt szabad valamint annak, hogy a C S K P csak egy lett a sok párt között, törölték a vezető szerepét biztosító alkotmánycikkelyt. Ugyanakkor csillapodik az eufórikus hangulat is. Csökken a nagygyűlé­ sek iránti érdeklődés. Középpontba a vitákat, ellentéteket kiváltó személycserék, a vezetők és a parlamenti képviselők leváltásai kerülnek. A jelen év januárját már a kijózanodás hónapjának nevezném. Ekkorra kezd világossá válni, hogy olyan problémák tornyosulnak az újjászülető de­ mokrácia előtt, melyeket nehéz lesz áthágni. Kicsit kampányszerűen folyik a C S K P tagjainak elítélése, a közéletből való kizárása. A pártból tömege­ sen távoznak az emberek! A kifogásolható ebben az, hogy nem kis részük köpönyeget fordítva az aktuálisan vezető mozgalmakban keresnek új po­ zíciókat. Január 4-én az F M K füleki csoportja közzé teszi, nyilatkozatát. A vá­ lasztásokig terjedő időszakban legfőbb céljául tűzi a szakmailag megfelelő, erkölcsi szempontból fedhetetlen egyének felkeresését, akik a választáso­ kon méltóképpen képviselik majd érdekeinket. A losonci csoport január 15-én tart nyilvános fórumot hasonló témakörben a „Nem zeti kisebbségek képviselete és érdekvédelme a képviseleti testületekben,, címmel. Az elfo­ gadott s közzétett állásfoglalás lényegi pontja az, hogy ott, ahol magyar lakosok is élnek a nekik megfelelő arányban a képviseleti testületekben is helyet és szót kapjanak. Ezen a gyűlésen szinte elementáris erővel fogalma­ zódik meg az igény arra, hogy nemzeti kisebbségünk keretében alakuljon önálló magyar párt. Ennek alapján fogalmazódik meg egy ilyen irányú fel­ hívás, melyet a magyar lapok szerkesztőségeibe küldtek szét, s többek kö­ zött az Új Szóban meg is jelent. A jelenség nem volt egyedülálló... Január 18-án Fülek nyújt otthont az F M K területi ülésének. Ezen a há­ rom szomszédos járás - Losonc, Rimaszombat, Nagykürtös - FM K-csoportjainak képviselői és szimpatizánsai vesznek részt. Csaknem teljes létszám­ ban jelen van a központi szóvivői testület is. (Tóth K ároly, A. N agy László, Ö llös László, V ilági Oszkár, Gyurovszky László). A felszólalások és be­ számolók szerint addig Losoncon, Füleken, Feleden, Rimaszombatban, Tor­ naiján, Ú jbáston, Balogfalán, Ipolynyéken, Nagykürtösön jöttek létre he- 72 �lyi csoportok. Fő témája pedig a választások és a többségében problémák­ kal terhelt F M K - N Y E E kapcsolat. A politikai csoportosulások Az F M K a cseh Polgári Fórum mellett az első politikai mozgalom volt, amely Szlovákiában megalakult. Időpontját 1989. november 18-ára teszik alapítói. Anélkül, hogy nagyobb jelentőséget tudajdonítanék neki, ezzel a dátummal nem teljesen tudok egyetérteni. A helyszín ugyanis Vágsellye, s mint már említettem, ebben az időpontban ott tartózkodtam. S az értelmi­ ségi találkozón teljes létszámban részt vettek az alapító tagok is. E találko­ zón nagyon sok, nemzetiségi kérdéseinket érintő témáról esett szó - a vita vagy az előadás keretében de politikai csoport alapításáról nem. Ezen az estén az előre meghatározott és kötelező zárórakor a résztvevők többsége hazament, másnapra, csak néhányan maradtunk ott. A követke­ ző nap, 19-ének délelőttjét az ünnepelt Tóth Lajos társaságában töltöttük többedmagammal. Beszélgettünk a találkozó esetleges következményei­ ről, arról, hogy hasonló összejövetelre talán még nem is került sor, a prá­ gai megmozdulásról, a rendőrök brutalitásáról, ám arról nem, hogy az éjszaka megalakult volna az F M K . Titkolódzásra meg egyikünknek sem volt semmi oka. Az F M K elsősége és gyors reagálása ettől függetlenül nem vitatható. E lv i nyilatkozatát csatlakozási igényével együtt eljuttatja Prágába, a Pol­ gári Fórumhoz. M ajd csatlakozik a november 19-én este megalakult N Y E E -h ez, s bekapcsolódik a pozsonyi tüntetések szervezésébe. G rendel Lajos és Szigeti László tagjai lesznek a N Y E E Központi Koordinációs B i­ zottságnak is. November 23-án felveszik a kapcsolatot a M agyar Diákszö­ vetséggel, amely akkor tartja alakuló ülését Pozsonyban. A mozgalom legrokonszenvesebb vonása az együttműködésre való törek­ vés, a szlovák demokratikus mozgalmakkal. Alapelve az „egymásban ne ellenségképet, hanem partnert, barátot keressünk” gondolatában lenne öszszegezhető. Az F M K - N Y E E jó együttműködése már kevésbé érvényesült vidéken. Ú gy mondanám, hogy az eszme szép, csak az idő még nem érett meg arra, hogy az megvalósulhasson. Tényként kell elfogadni, hogy már az első napokban a felszínre kerülnek és terjesztődnek a magyarok túlzott kö­ veteléseiről, területi igényeiről szóló álhírek, melyek a provokátor naciona­ lista körökön kívül senkinek sem használnak. Az együttműködésnek pedig végképp nem! S a helyzet azóta csak romlott. S mivel az emberek többsé­ ge nem eszmei, hanem gyakorlati szempontból nézi az életét nem érezték elérhető közelségben az együttműködés pozitív hatásait. Az F M K - N Y E E együttműködésének legszebb eredménye az a közös nyilatkozat, melyet Pozsonyban 1990. január 21-én fogalmaztak meg a nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok együttéléséről Szlová­ kiában. Ez többek között elveti a nemzeti kérdés reciprocitás-elvén való megoldását. Zárógondolata: „ C sehszlovákia számára a nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikumok helyzetének rendezése az egyenjogúság elve alapján egyike a kulcsfontosságú feladatoknak, amely a demokratikus E u ­ rópába vezető utat nyitja m eg.” 9 É s 1990. végére már jóval távolabb ju­ tottunk a nyilatkozat tartalmától, mint annak időpontjában voltunk. A 73 �szlovák cseh- és magyarellenesség, az önálló Szlovák állam rémálma pedig lassan a fasiszta időszakot idéző hangulatot teremt. A szélsőséges naciona­ lista pártok primitív eszmeiségükkel egyre nagyobb tömeget fanatizálnak. S félő, hogy a józan ész kevés lesz legyőzésükre. Február közepén a Szövetségi Gyűlés a politikai mozgalmakról és a pártokról elfogadott törvénye értelmében a belügyminiszter bejegyzi az FM K -t, mint politikai mozgalmat.10 Néhány területi találkozó és tájékoztató ülés után az immár hivatalossá vált F M K 1990. február 2 4 - 2 5-én tartja meg első országos kongresszu­ sát. E z főleg szervezési kérdésekkel és az első szabad választásokra való felkészüléssel foglalkozik. Megválasztja ügyvivői testületét és elnökét . is Tóth Károly személyében. Mint már arra utaltam január-február folyamán egyre több helyen me­ rül fel az igény egy teljesen önálló magyar párt, vagy mozgalom létreho­ zására. Sokunkat, közöttük jómagamat is foglalkoztat a gondolat, hogy azt a meglévő, s hivatalos apparátussal rendelkező Csemadok tagságára kell építeni. Most, hónapokkal később, visszatekintve örülök, hogy végül is ez nem valósult meg. Idő kellett ahhoz, hogy tudatosítsuk, a kultúrát és a politikát nem szabad, és nem lehet, főleg negyven év egypárturalma után összekeverni. A nemzetiség ennek csak kárát láthatja. A politika az egyik legfőbb témája a Csemadok losonci járásának rend­ kívüli közgyűlésének is. Az önálló párt igénye bekerül programtervezetébe is. De a többség amellett szavaz, hogy azt a szervezeten kívül kell létre­ hozni. E téma megfogalmazása más területen is időszerű. Kelet-Szlovákiában például elkészül a Csehszlovákiai M agyar Néppárt programnyilatkozata, s hasonló tervezet készültét jelzik Nyugat-Szlovákiából is. Ekkor igen jogos a félelem, hogy a szlovákiai magyarság politikailag darabokra hullik. A kérdést végül is D uray M iklós és a körülötte csoportosuló előkészítő­ bizottság oldja meg. Az Ú j Szó 1990. február 3-i számában megjelenik az „Együttélés Politikai Mozgalom a demokráciáért és a nemzeti kisebbségek jogaiért” alapelvei. A mozgalom hamar a támadások középpontjába kerül, ugyanakkor igen gyorsan növekszik a népszerűsége is. Duray Miklós időt, fáradtságot nem kímélve járja az országot, részt vesz találkozókon, vitaes­ teken, előadásokat tart. Az elsőt közülük még 1990. január elsején Lo­ soncon illetve Füleken. Elsősorban neki, nevének köszönhető a mozgalom híveinek gyors gyarapodása. S ezt nem tudja megakadályozni az F M K Ügy­ vivő Testületének személyeskedő támadásainak sora sem. S ő t! H ívek szá­ zait szerzik meg neki vele. Járásunkban (Losonc) D uray É v a válik a mozgalom fő szervezőjévé. Lo­ sonc és Fülek után több faluban alapsejtek alakulnak, illetve készítik elő ennek lehetőségét. A mozgalom első kongresszusát az F M K II. kongreszszusával egyidőben, a választási kampány kezdetének küszöbén március 31-én tartja meg Pozsonyban. Itt jelentik be, hogy a mozgalom választási koalíciót köt a M agyar Kereszténydemokrata Mozgalommal (M K D M ). Meg­ választja központi ügyvivői testületét és D uray Miklós személyében az elnökét. Az M K D M a harmadik magyar (politikai) mozgalom mely nemzetisé­ günk körében megalakult. Elnöke Janics Kálmán. Járásunkban azonban 74 �nincsenek alapcsoportjai. Belső szervezettségében is hiányosságok mutat­ koznak. A járásban a többi párt és mozgalom közül leghamarabb a Zöldek Párt­ ja és a Demokrata Párt aktivizálódik (1988. december.) Ő ket követi a Szabadság Párt. Később alakul meg a „N ő k pártja” (januárban, azóta se sokat tudni róluk!), a „Nem zeti felvirágoztatás (proszperitás) Pártja (március), a Földművesek Független Pártja (április) és sajnos a teljes mér­ tékben nacionalista beállítottságú Szlovák Független Párt (február), vala­ mint a még inkább e kategóriába sorolható, a legtöbb hívet egyesítő Szlo­ vák Nemzeti Párt. S nem lehet kihagyni a sorból azt sem, hogy január­ ban mint Losoncon, mint Füleken megalakul a M atica Slovenská helyi csoportja is. A választások Bizonyos szempontból a választások előtti erőfelmérésnek is lehetett ne­ vezni a januári-februári időszakot, s három parlament, Szövetségi Gyűlés, Népek Kam arája (N K ) és Nemzetek K am arája (N eK ) illetve Szlovák Nem­ zeti Tanács (SZ N T ), részleges átalakítását. Helyi szinten pedig ez a Járási Nemzeti Bizottságok és Helyi Nemzeti Bizottságok átalakítását jelenti. Még pedig úgy, hogy azok tükrözzék a társadalomban végbement változá­ sokat. A képviselők cseréjére - kooptálására három módon került, kerül­ hetett sor. Ha visszahívták a jelölésből, ha önként lemondott, vagy ha kellő mennyiségű aláírás gyűlt össze a lemondatásukra. E z utóbbi eset­ re alig került sor. A legtöbb új képviselő az addig vezető erő, a C S K P által visszahívottak helyére került. Az önként lemondok tábora nem volt túl nagy. Mindenesetre sok képviselőnek adtak ehhez „hathatós” segítséget „erkölcsi lelkimasszázst” a N Y E E és néhány további képviselőségre pá­ lyázó párt képviselői. A kooptálás módszere nem aratott nagy sikert, de­ mokratikusnak egyáltalán nem lehet nevezni. Némely tekintetben ez az eljárás a közelmúltat is idézte - a lakosok nagy része ugyanis csak a lap­ pokból tudta meg új képviselőinek nevét. Az F M K és a N Y E E éberen őr­ ködtek azon - Központi Szóvivő Testületeik - , hogy a lemondott nemzeti­ ségi képviselők helyett nemzetiségi képviselők kerüljenek. Főleg ennek kö­ szönhető, hogy a füleki körzetet képviselő Magyar Izidor helyére végül is magyar nemzetiségű jelölt G rendel Lajos, a neves író került. Ha a hely be­ töltése a N Y E E Koordinációs Bizottságán múlik, akkor erre aligha kerül sor. Ő k ugyanis az F M K helyi csoportjának kizárásával az „utódról” szűk körben döntöttek, s azt megváltoztathatatlannak tartották. A vita, amely az F M K - N Y E Ľ között helyi szinten kialakult, végül is oda vezetett, hogy a két csoport hosszú ideig együtt tudott működni. Szlovákok részéről Grendel Lajos személyét nem fogadta túlzott lelke­ sedés. Főleg azután, hogy Füleken, bemutatkozó gyűlést tartott. M agyarul! Az elhangzottakat tolmácsok fordították szlovákra. A felháborodottak élén a Matica Slovenská helyi képviselői - közöttük a későbbi köztársaságielnök-jelölt Jolana Ambruzsová - álltak. A helyzetet csak rontotta, hogy épp akkortájt tetőzött a vita a füleki gimnáziumról (ott javaslat hangzott el ma­ gyar és szlovák részének esetleges szétválására.) A kedélyeket alig lehetett 75 �lecsillapítani. A N Y E E Járási Koordinációs Bizottsága javaslatot tett Gren­ del Lajos azonnali visszahívására, de végül is ez nem valósult meg. Nem volt vitáktól mentes a helyi szervek átalakítása sem. A nemzeti­ ségi arányt szigorúan betartották. A z új JN B -b e a Zöldek Pártjának 5, a Demokrata Pártnak 5, a Szabadság Pártnak 2 és a N Y E E -F M K - n a k 23 képviselője került. Közülük 6 volt magyar nemzetiségű. A legnagyobb izgal­ mat az elnöki posztok betöltése okozta. Az eredeti tervek szerint illetve vá­ rosi (Losonc) szinten is az egyiknek magyar nemzetiségűnek kellett volna lenni. E z végül is főleg a Demokrata Párttal folytatott összetűzések és v i­ ták után csak városi szinten valósult meg. A z alelnöki funkciót M arkotán Péter kapta meg. A választási kampány kezdetére a járásban csak egy működő FM K -s csoport maradt meg Füleken. A magyar lakosok többsége az Együttéléshez pártolt át. A választási listákra az E gyü ttélés-M K D M és a N Y E E - F M K koalíción kívül magyar nemzetiségű jelölteket a C S K P és a Demokrata Párt indított. A N Y E E kezdeményezésére a járásban több kerekasztaltárgyalásra kerül sor, melyen a kampány alapszabályaiban egyeznek meg. A pártok és mozgalmak nyelvre és beállítottságra való tekintet nélkül kap­ nak teret a helyi sajtóban (Ipeľ - Ipoly) és a rádióban. Az eltelt hónap alatt különösebb visszaélésekre, a szabályok megszegésére, provokációra nem kerül sor (leszámítva az itt-ott előforduló plakátletépéseket és átra­ gasztásokat). Csaknem minden párt és mozgalom felhasználja azt a vitát, és tiltakozási hullámot, amely a tervezett területátalakítás nyilvánosságra hozott tervei nyomán alakul ki. Ennek értelmében Losonc a rimaszomba­ ti központú területhez tartozott volna. Pár nap alatt mintegy 25 000 tilta­ kozó aláírás gyűlt össze, s került az illetékesek asztalára. A június 8-9-én megtartott választások egyik legnagyobb meglepetése a nagyarányú részvétel volt. Eredményeiről szavak helyett többet mondanak a számok: (A felsorolt adatok a minket leginkább érintő parlamentre, az SZN T -re vonatkoznak, a Szövetségi Gyűlésre vonatkozó adatok ettől nem nagyon különböznek.) Országos viszonylatban a N Y E E 29,34 % -ot, a K D M 19,20 % -ot, a C S K P 13,34 % -ot ér el. Nem örvendetes meglepetés a Szlovák Nemzeti Párt 13,94 %-os aránya. Ennek ellenkezőjét mondhatjuk az EgyüttélésM KDM 8,66 % -ról. Várakozáson alul szerepel a Demokrata Párt 4,39 % -a (ez azt jelentette, hogy nem kerültek be a Szövetségi Gyűlésbe). A z E gyü ttélés-M K D M 8 járásban győz, közöttük a rimaszombatiban (35,08 % ) és a nagykürtösiben (24,86 % ), a losonciban század százalékkal lemarad­ va a C S K P mögött a harmadik (16,74 % ). - Csak érdekességként, a koalí­ ció Szlovákia minden járásában kapott szavazatot. - Itt első a N Y E E , 30,25 % , második a C SK P , 16,75 % , a SZ N P , 9,17 % és K D M , 8,82 %. A községek-városok viszonylatában a N Y E E 27 helységben győz, a D e­ mokrata Párt 4, a S Z N P 3, a K D M 7, a Szabadság Párt 2, a Romák egy győzelmet érnek el. A z E gyü ttélés-M K D M 15 helyen (Béna, 75,7 % ; Bolyk, 29,5 % ; Csákányháza, 63,1 % ; Csorna, 37,8 % ; Fülek, 48 % ; Fülekkovácsi 43,2 % ; Panyidaróc, 46,6 % ; Perse, 86,3 % ; Ragyolc, 53,6 % ; Rapp, 39,8 % ; Sávoly, 77,2 % ; Síd, 67,1 % ; Sőreg, 72,3 % ; Terbeléd, 22,9 % ; Nagydaróc 54 % ) győz. �Országos viszonylatban a szavazatok és maradékszavazatok elosztása alapján a SZN T -ba 23 magyar nemzetiségű képviselő (15,3 % ) jutott (M K D M - 7, Együttélés - 5, F M K - 5, C S K P - 4, K D M - 1.). Az Együttélés ezen kívül a parlamentbe juttatott egy független magyar kép­ viselőt és egy ukrán képviselőt is. Járási viszonylatban területünkről két képviselő jutott be a SZN T-ba. Markotán Péter (FM K ) és K ružliak Štefan (K D M ). S végezetül idéznék néhány gondolatot - csemegéül, nemzetiségi szem­ pontból a C S K P helyi szervezetének választási értékeléséből - akik „Isk ra” címmel saját lapot adnak ki. Az értékelés felrója, hogy ennek magyar vál­ tozatát nem sikerült kiadni. Kedvező visszhangról számol be a sajtóban, többek között az Új Szóban közzétett írásaikról, illetve a helyi rádióban elhangzott műsorairól. D e: „Igen nagy hiba volt, hogy a C S K P ebben az időben, amikor leginkább szükségünk volt a kommunisták nyílt informálá­ sára egyetértett azzal, hogy az Ú j Szó önállósuljon, megszűnjön pártlap lenni. Továbbá igen kevés magyar nyelvű propagációs anyagunk volt, a csehszlovák televízióban a C S K P képviseletében senki nem szólt a magyar lakosokhoz, a választási kampány ideje alatt a K B egy ismert magyar nem­ zetiségű személyt sem küldött k i.” Néhány zárógondolat A választásokkal a parlamentekben még koránt sem fejeződött be a po­ litikai átalakulás. Van két fontos esemény. A területi átrendezés (megszűn­ nek a járások) és a helyhatósági választások. Mindkettő igen közelről érint mindannyiunkat. Eredetileg úgy gondoltam, hogy külön foglalkozom az egyre jobban elő­ retörő nacionalizmussal és szeparitizmussal. A szlovák sajtóban, a gomba­ mód szaporodó „nemzeti érzésű” lapokban közzétett temérdek féligazságot, támadást tartalmazó írásokkal. A nyelvtörvénnyel. O ldalakat lehetne so­ rolni a nemzetiségünket érintő sértéseket, gyűlöletkeltő nyilatkozatokat, s azok hatásait. D e ha a jövőnket illetően vannak is kérdőjeleim, akkor is azokkal értek egyet, akik azt vallják, hogy mindez elsősorban az évtizedek alatt elnyo­ mott indulatok felszabadulásának az eredménye. S idővel mindez lanyhulni fog. Számomra ugyan nyitott kérdés, hogy mikor - az idő most gyorsan halad - de azért reménykedem. P U N T IG Á N JÓ Z S E F C IK K E K É S ÍR Á S O K : 1. „ J ó m in ő sé g ű c ik k e k r e v an s z ü k sé g ” , Ú j Szó, 1989. IV . 2. 2. old al A lo is In d ra , a S z ö v etsé g i G y ű lés e ln ö k é n e k fe ls z ó la lá s á b ó l. 2. ..A la k o s s á g d ö n tő tö b b sé g e tá m o g a tja a z á ta la k ít á s t” , Ú j Szó , 1989. IV . 2. 2. o ld al. 3. „A z első lé p é s ” c. r é s z é b e n . 4. A N éh án y m o n d a t h iv a la lo sa n az Ú j S z ó 1989. X I I . 23-i sz á m á b a n je l e n t m eg. A 24-i sz á m b a n a „C H A R T A 77” sz ö v eg ét k ö z li a la p . A „C H A R T A 77” tö r té n e t e ; „C H A R T A 77. 1977— 1989” , V ile m P re c a n sz e rk . „ A rc h a — B r a tis la v a ” , 1990. 5. ..L e le p le z é s eg y m ü n c h e n i le ­ v é lb e n , A N éh á n y m o n d a t fo rg a tó k ö n y v e é s re n d e z é se ” , Ú j Szó. 1989. V II. 22.. 5. o l­ dal. 6. „ M it a k a r n a k ? K in e k k e lle n e v issz a a d n u n k az á lla m o t? ” , Ú j Szó, 1989. V II. 31., 3 o ld al. 7. „A z á ta la k ítá s s a l sz a v a to ln u n k k e ll fe jlő d é s ü n k fo rra d a lm i fo ly to n o s s á g á t” , Ú j Szó. 1989 IX . 6., 4. o ld al. 8., ..S k e p s a m lád eži n e p r is ta n e ” (A k é te lk e d é s n em illik az ifjú s á g h o z ) P ra v d a . 1989. n o v e m b e r 15, v e z é rc ik k . 9. ,,A N Y E E é s az F M K kö zö s n y i­ la tk o z a ta ...” , N ap. 1990. ja n u á r c ím o ld a l. T o v á b b á : A S z a b a d K a p a c itá s — áz F M K tá jé k o z t a tó ja . 1989. 1. 3 A já r á s b a n k ö z z é te tt n y ila tk o z a to k , a v á la sz á si k a m p á n y í r á ­ sa it a já r á s i la p az Ip o ly , ille tv e az I p e ľ ta r ta lm a z z á k . 77 �személyes történelem Tóth Gyuláné visszaemlékezése egy hortobágyi internálótáborra II. V életlen találkozás. A második nyáron én már cséplőgép mellett dolgoz­ tam. Kijelentettem, hogy én kazlat akarok rakni. Csináltuk is a lányokkal. A barátnőim nem hatvaniak voltak, mert Hatvanból nem voltak velem egykorú lányok. Baranyai lányok voltak a barátnőim. A következő évben libatelep létesült, akkor kezdték a betelepítését. E l kellett mennünk a hortobágyi csárdához. Odahozták valahonnan a li­ bákat. O dafelé traktorral mentünk, onnan gyalog kellett a libákat hazahaj­ tani Mihályhalmára, amely öt-hat kilométerre volt. Három napon át haj­ tottuk a libákat, mert azok a „buta libák’ ’ mindig vissza akartak menni oda, ahonnan hoztuk őket, ha az egyik elgágogta magát. Akkor is elsza­ ladtak, ha megérezték a vízszagot. M árpedig azt megérezték, mert arra ha­ lastavak voltak. Mi arra hajtottuk volna őket, amerre nem voltak vizek. Néha három kilométert is visszaszaladt ez az öt-hatezer liba. Amint ott kínlódtunk a libákkal, egyszercsak kapás emberek jönnek. N é­ zem őket, aztán odaszaladtam hozzájuk: - Zsákai néni! Meg tetszik ismerni? - Jé, Ildikém ! Te vagy az? Hogy kerülsz ide? Most találkoztunk össze a hatvaniak egy csoportjával, akik Kónyatanyára kerültek. Gyorsan soroltuk egymásnak, hogy kik vannak velünk együtt. N áluk meg ott van öreg B erecz néni is. Igyekeztem mindenkinek megje­ gyezni a nevét. Odahaza aztán elmondtam a nagy újságot: találkoztam Zsákai nénivel. Szóltam Berecznének is, hogy ott van az anyósa Kónyán, egymaga. M in­ dig a cuccain ül, mint a túzok, mert úgy félti. Nagyon megörült a fiatal Bereczné, mert remélte, hogy át engedik jönni az anyósát és akkor majd vigyáz a gyerekekre. Meg is kezdték mindket­ ten a kérelmezést, de bizony beletelt talán egy fél év is, míg sikerült elin­ tézni. A z öreg Berecz nénit felpakolták egy kocsira és elhozták Kónyáról Mihályhalmára. Így került össze ez a család az utolsó - egy évre. Libapásztorkodás. A libatelep létrehozása után odajártam dolgozni min­ den áldott napon. E gy idősebb mohácsi asszony mellett nyolcan dolgoztunk ott, lányok. A munkánk a libák etetése, gondozása, nem volt könnyű. A nyolcvan kilós gabonazsákot nekünk kellett megemelni, amikor kiöntöttük belőle a gabonát, korpát, tápszert. Aztán el kellett készíteni az ennivalót a libák számára. Lapáttal keverni, majd vödörrel kihordani a libáknak, ki­ önteni az etetővályúkba. 78 �Nagyon nehéz volt az első időszakban, mert a libák mindig hazafele mentek volna. Később csináltak nekik hodályt ugyan, de kerítés nem volt, csak az éjszakai szálláson. H a kiengedtük őket, rögtön vízbe akartak men­ ni, vagy haza a régi helyük felé. Könnyebbé lett az őrzés, amikor a gazdaság megengedte, hogy kutyát tartsunk. A z állatot egy ottani hortobágyi embertől kaptuk, aki megsajnált kínlódásunk miatt. Mert sokat kínlódtunk. Mellettünk volt a Keleti-főcsa­ torna: a közelünkben nem volt rajta híd. A legközelebbi két, a másik öt kilométerre innen. A libák egy pillanat alatt megszöktek tőlünk, vagy a csa­ tornába, vagy átmentek a túlsó partra, ha ahhoz volt kedvük. Egyedül én tudtam úszni a lányok közül. Apám győri volt, és azt mond­ ta: ,,Győri gyerek gyerekének úszni kell hatéves korától!” - H át én jó úszó voltam. Ú gy mentem át a csatornán a libák után, hogy a ruháimat a fejem­ re kötöttem kendővel. A vékony jeget feltörtem és átúsztam. Ott fölöltöz­ ködtem, aztán szaladtam a libák után. A reumámat biztosan ennek köszön­ hetem. Hiába kértük a gazdaságot, hogy építsenek a libatelep közelében egy hidat, ezt a vízügyesek nem engedélyezték. M ikor már nagyon sokat panaszkodtunk, akkor megengedték a kutyatartást. Adott is nekünk az említett juhász egy Tüzes nevű kutyát. E z olyan okos kutya volt, hogy én azóta is mindig emlegetem. Munkatárs volt, többet segített rajtunk, mint bárki. Soha egy libát szét nem tépett. Ha botot tartottunk neki, ugatott és a libákat hazakergette. O da is adtuk neki a legjobb falatokat: a húst az ebédünkből! Könnyebb is lett az életünk, de azért maradt gondunk elég. Különösen, amikor keltek a kislibák, éjjel is mellettük lenni, mert a liba alól ki kellett szedni őket. Nem volt keltetőgép. A tojók kegyetlenül csíp­ tek. Am íg az egyiket nagy nehezen megfékeztük, hogy kivegyük alóla a kislibát, addig a szomszédja hátulról csípett belénk, de olyan erősen, hogy alig tudtunk megszabadulni tőle. A következő évben már elvitték a libatojást keltetőállomásra, Derecs­ kére, és az élő kislibákat kaptuk vissza. Én végig libatelepen dolgoztam, amíg csak haza nem engedtek bennün­ ket. A libanevelő egy olyan ősi tanyában volt, ahonnan a gazdát kilakoltat­ ták. Jobbra, balra volt egy szoba, középen a konyha és a kemence nyílása. Télen rizsszalmát hoztak tüzelni, hogy a tojások meg ne fagyjanak. Í gy az­ tán mi sem fáztunk. Időnként bementünk a házba, a tojásokhoz, meleged­ ni. Kezdetben tejtermékhez nem jutottunk. A libatelepre azonban hoztak túrót, amikor a kislibák keltek. Abból aztán nekünk is jutott. A köze­ lünkben volt a borjúnevelő, onnan akkor tejet is kaptunk. Jobban táplál­ koztunk, de nehéz is volt a munkánk. A mai napig is megvan egy pléhtányérom. Emlékként őrzöm. Ebből et­ tem a kitelepítés második időszakában, amikor már kulturáltabb volt a helyzetünk. A zt megelőzően ugyanis egy rántásoslábasom volt, amibe bele­ mérték az ebédet. Később került valahonnan pléhtányér: vagy a boltból vettük, vagy hazulról küldték, de ezután mindig ebből ettem. A libatelepen tehát már jobban éltünk. Néha került szalonna is. Azt öszszevágtuk, megsütöttük és tojást ütöttünk rá. A libák tojtak, abból min­ dig tudtunk magunknak is félretenni. Libatojást még haza is vittem a 79 �nagymamáéknak időnként, bár ezt nem lett volna szabad, de eldugtam a bögyömbe. A rra is vigyázni kellett, nehogy a szomszédok meglássák és beáruljanak. Az ellenőrzéstől azonban nem kellett tartanunk, mert a pusz­ tán messzire, öt-hat kilométerre el lehetett látni, ha jött valaki lóháton. A rendőrök ugyanis lovon jártak, ellenőrizni, kettesével. Föl volt nekik írva, melyik munkahelyen kik dolgoznak. Ennek alapján ellenőrizték, hogy nem szökött-e meg valaki. Nem szökött meg senki. * Halálosan el voltunk keseredve kezdetben. Anyuka semmit nem tudott apukáról. Én nem mehettem iskolába, pedig szeptemberben elkezdődött a tanítás. Engem még otthon felvettek a vegyipari technikum első osztályába. Kezdetben számolgattam; még egy hónapos mulasztást be tudok pótolni, ha szabadon engednek. Még talán két hónapot is. Ha karácsonyra hazaenged­ nek, én éjjel-nappal tanulok, de utolérem a többieket, majd segítenek az osztálytársak. Karácsony után azonban elveszett minden reményem, különö­ sen, hogy eltelt egy év. A m i a legrosszabb volt. Meg voltunk mi ott nagyon félemlítve apa nél­ küli A legkegyetlenebb csapás erre a harmincnégy családra az volt, hogy elszakították tőlünk az apákat. Az asszonyokat rendkívül megviselte ez a helyzet. Fehér néni például volt idő, amikor nem volt normális. Később, a hazakerülésünk után telje­ sen rendbe jött, de ott valósággal meg volt zavarodva. Egyszer például anyukám azzal jött vissza: ,,Istenem! Istenem! Mi lesz azzal a szegény Terikével? Elmentem hozzá és úgy találtam, hogy levelet írt. Kérdeztem, kinek írja? Azt válaszolta, hogy az első férjének. Az első férje pedig már vagy húsz éve meghalt. Azt mondta, megírt Jancsinak mindent, mert ha nem írhatná meg, megzavarodna” . - Mondta is nagymamának, hogy Ter­ csinek vége: levelet ír a halott férjének. Ellátottságaink. Az ebédhez adtak mindig két szelet kenyeret. Vacso­ rára volt, amikor főztek, volt amikor nem. Reggelire mindig fekete kávét vagy teát kaptunk meg két szelet kenyeret. A későbbi hónapokban már a tűzhelyünkön főzni is tudtunk. Egyszer például anyukám a mezei munkáról jövet marharépát hozott haza. Ezt a nagymama megfőzte, levest készített belőle, amit a boltból vett ecettel és köménymaggal ízesített. E z úgy emlékszem jól esett a nehéz ételek után, amelyeket a nehéz munkát végző emberek számára főztek a közös konyhán. Üzlet. M ásfél év eltelte után egy kis üzletet engedtek üzemelni. Ebben lehetett kenyeret kapni, cukorkát, ecetet. E gy Baranya megyei kiskereskedő volt az üzletvezető. Orvos. Időnként Nagyivánból jött ki hozzánk orvos Mihálypusztára. Ha valami betegség támadt. Borzastanyáról rendőri kísérettel lehetett bemenni orvoshoz. Nekem is egyszer begyulladt egy szemölcsöm, azzal be kellett mennem Nagyivánba, a körzeti orvoshoz. N agy csoda, hogy ilyen egész­ ségügyi körülmények mellett nem tört ki valami járvány. Emlékezetem sze­ rint én a három év alatt még csak influenzás sem voltam. A közös vécé nádkerítéssel volt körülvéve. V olt egy rúd, abba kellett kapaszkodni, hogy az ember bele ne essék a gödörbe, miközben a gerendán 80 �ül. Bizony előfordult, hogy egy ügyetlen kisgyerek mégis beleesett. Szegény Ludvig Pubi. Szerencsére nem lett belőle nagy baj. A z anyja kannából öntözgette, hogy tisztára mossa, a többiek meg nevetve mondták: „Szeren­ csés ember lesz belőle!” E g yebek. A táborban minden régebbi érték elveszítette értékét. Fehér néni például a stelázsiját békekölcsönkötvényekkel papírozta be. Ennyire talán csak a front alatt szűntek meg a régi értékek. Ott nekünk nem kel­ lett békekölcsönt jegyeznünk. Fehér néni hazulról hozta a békekölcsön­ kötvényt. Annak idején nagyon rendetlenül jelentettek be bennünket a biztosító­ hoz, és rendetlenül fizették utánunk a biztosítási díjat. Ezt onnan tudom, hogy amikor már talán egy fél éve is ott voltunk a Hortobágyon, egyik este értünk jöttek a rendőrök: be kell menni az irodába. Szegény édesanyám a pokol összes kínját végigszenvedte újra, mert azt hitte, hogy minket, fiata­ lokat azért szedtek össze, mert visznek Szibériába. Szerencsére nem ez történt. A gazdaság irodájában leültettek bennün­ ket, mint írástudókat. Tollat adtak a kezünkbe és egész éjjel mindenkiről a biztosítási lapokat állítgattuk ki meg a bélyegeket ragasztottuk rájuk. E z azért volt ilyen sürgős, mert az O TI-tól ellenőrzést vártak. * Azt mondták, hogy innen soha nem szabadulunk, abban ne is remény­ kedjünk. Nyugodjunk bele, az életünket itt kell leélnünk, be kell illesz­ kednünk az itteni életbe. M ajd szépen össze fogunk házasodni az itteni emberekkel. Ezt azonban hiába mondták, mi végig elkülönültünk. Közü­ lünk senkinek nem jutott eszébe, hogy megnősüljön, vagy férjhez menjen itteni emberekhez. Még a baranyai internáltaktól is elkülönültünk. A sza­ badulásunk után néhány hónappal eljött hozzánk például Hatvanba egy baranyai gazdalegény, aki igen jómódú volt még akkor is. Megkért, hogy legyek a felesége, de hiába. E l sem tudtam volna képzelni az életemet mellette. E l akartam felejteni azt a harmincnyolc hónapot amelyet ott át­ éltem. Ú j életet akartam kezdeni. Ezért nem is beszéltem idegeneknek a kitelepítésről: szabadulásom után a cukorgyárban dolgoztam, legközvetlenebb munkatársaim sem tudták, hogy én kitelepített voltam. Igaz, le sem tagadtam, a személyi kartonjaimon rajta volt. G yerekügyek. A z én idős nagyszüleim nem jártak munkába. Őket kérték meg, hogy vigyázzanak a kisgyermekekre, amíg az anyjuk munkában van. Berecznének három kisgyermeke volt, mégis kénytelen volt munkába járni: a konyhára osztották be. A nagyszüleim tizenhat-tizennyolc gyerekre vigyáztak. Közöttük volt már nagyobb is, mint Fehér K ati, aki tizenhárom éves lehetett. Ő segített ne­ kik. Berecz Andris viszont egyéves volt. Őt az anyja beleszíjazta a ko­ csiba. A z meg csak állt és nézett. A z anyja lopott egy kis kenyeret a kony­ háról, azt beáztatta vízbe, hazulról hozott kristálycukorba és a gyerek ke­ zébe nyomta. Azt majszolta, a legyek meg sűrűn ellepték őket. Ilyen kö­ rülmények között az a csoda, hogy meg nem haltak azok a gyerekek. A z 81 �ötegek csak arra vigyáztak, hogy meg ne egyék egymást. Ha összevesztek, igazságot tettek. Ő k hozták el az ebédet, azt kiosztották nekik. A pici gyerekek anyját nem küldték távoli mezei munkára, hanem a konyhára osztották be. Ezek aztán munka közben lopva szakítottak egy-egy percet, haza-haza szaladtak és elrendezték őket - , de hát ez minden volt, csak nem gyermekgondozás. A húgom nem maradt ott a táborban velünk, mert a nagynéném, K a ­ tinka keresztanyja, aki Budapesten lakott, elhatározta, hogy magához veszi őt. Sehol nem álltak vele szóba, míg végül kihallgatást kért a Rákosi-titkárságon. Ott elmondta, hogy ő gyermektelen. Szeretné ezt a hatéves kis­ lányt felnevelni a mostani szellemben, a társadalom hasznos polgárává. Meg is adták Muttinak az engedélyt. (Annyira szeretett volna gyereket, hogy velünk Muttinak hívatta magát.) E l is vitte magával. Ezután a többi hatvani asszony is, aki szerette volna a rokongyerekeket elhozatni a Hortobágyról, hozzá ment tanácsot kérni. Az internált szülők megírták ugyanis a hatvani rokonoknak, lehetőség adódna a kisgyermekek hazavitelére, menjenek el a Muttihoz, kérdezzék meg tőle, mit kell tenni. Pontosan nem tudom hogyan, de egy idő után az apró gyerekeket rendre haza tudták vinni Hatvanba a hozzátartozók. Hazai posta. E gy idő után megengedték azt is, hogy csomagot küldjenek nekünk. M i azt írtuk a nagynénémnek, hogy ne küldjön semmit, csak azzal törődjön, hogy a húgomnak, Katinkának meg legyen, ami kell. - Pedig ne­ kem is szükségem lett volna ruhára, hiszen fejlődő korban voltam. A ha­ zulról hozott holmikat sorra kinőttem, meg el is használódtak. Azért ne­ kem is küldtek. A nagynéném melegítő „m ackót” , a győri nagymamámék meg gumicsizmát, amire nagy szükségem volt az állami gazdaságban. Az ottani boltban ilyesmit nem lehetett kapni, még ha lett is volna pénzűnk. Küldtek ennivalót is: üvegben lekvárt, libazsírt. Később kértem, hogy küldjenek ruhaanyagot. Azt is küldtek. Kovalovszky Manci elhozta hazulról a varrógépét, azon megvarrta ruhának. Én még szerencsés is voltam kezdetben, mert magammal hoztam a H V SC sportegyesület magas szárú tornacipőjét. A többiek amikor látták, hogy ez milyen jó szolgálatot tesz, írtak a hazaiaknak, és nekik is ilyet postáztak. Apám Kistarcsán a jó munka jutalmául engedélyt kapott a levélírásra. Irt is, küldözgette haza a leveleket, de nem volt Hatvanban senki sem, aki a levelét továbbította volna, vagy megírta volna, hogy mi történt a családjával. Végül Győrbe írt az édesanyjának és az ő közvetítésével vált­ hattunk levelet. Apám at a rokonai meg is látogathatták Kistarcsán. Bennünket a Hor­ tobágyon kezdetben nem, csak az utolsó évben, talán Sztálin halála után. Akkor jöttek látogatók, rokonok. Ignatovicsékat meglátogatta Szevera Margit, aki orvostanhallgató volt. V ele én is beszélgettem. Biztatott, hogy most már talán szabadon engednek bennünket. Reménykedtünk titokban, de nem nagyon bíztunk a szabadulásunkban. Ott úgy bántak velünk, hogy onnan soha nem jöhetünk haza. A gyermekek igazságérzete. A gyermekek igazságérzete csodálatos, amíg a felnőttek el nem rontják. Elvittek bennünket a Hortobágyra, ott voltunk. Amiután lehetett írni, írtam haza. Nagyon sokan nem válaszoltak, pedig 82 �azt reméltem, hogy kiállnak mellettünk. D e az én általános iskolai barát­ nőimre a mai napig meghatódva tudok gondolni. Együtt jártam Gömböcz M ártával, az igazgató lányával, Buzelka Zsuzsával (jelenleg M ajláthy Györgyné), Tóth Idával, aki most a 2-es számú általános iskolában tanár­ nő. Tőlük kaptam csomagot. Nem a felnőttektől. Nem azoktól, akik olyan „nagyon sajnáltak” bennünket. A csomagban hazulról ellopkodott négy kis szalonnadarab volt, szappan, dió, két-három szem alma. A csomagot a szü­ leik tudta nélkül, titokban adták fel. Levelet is írtak bele. Zsuzsa azt írta a levélben: „H a m egkapod a csomagot, m ajd úgy írjad a levélben, hogy a szüleim ne tudják meg, mert akkor nagyon kikapok ” Így fejezték ki az együttérzésüket. Ő k jól tudták, hogy mi nem vagyunk bűnösek. Soha nem fogom ezt elfelejteni nekik. Nem annak örültem, ami a csomagban volt, hanem annak az együttérzésnek, amit ez a csomag ki­ fejezett. Meg ahogyan azt összeállították. Én virágnyelven megírtam, hogy megkaptam. D e csak annak írtam, aki­ nek a szülei megengedték a levelezést. M ert nem nagyon örültek a szülők, sőt volt aki kifejezetten megtiltotta a lányának, hogy nekem levelet írjon. E gy kicsit mindenki félt tőlünk még akkor is, amikor hazajöttünk. Mulatságok. N éha módot találtunk szórakozásra is, hiszen fiatalok vol­ tunk. Táncoltunk is. Halálosan fáradtan hazamentünk a munkából, a la­ vórban hideg vízben megmosakodtunk, felvettük a hazulról hozott kis nyári ruhánkat és mentünk táncolni. E gy baranyai fiú, Linding Ferci elhozta a tangóharmonikáját. Ő szol­ gáltatta a zenét Kaposi Pistával, aki hegedűn játszott. Am ikor meghallot­ tuk, már mozgott a talpunk. Én ugyan tizenöt éves voltam, még nem tud­ tam, csak keringőzni. Azt megtanultam az általános iskolában az osztály­ társaktól. Más táncokra is megtanítottak a fiúk. N agyjából annyi fiú volt, mint lány. Am ikor meghallottuk a zeneszót, indultunk táncolni valam elyik barakk elé. Odajöttek az öregek is, leültek és néztek bennünket. E g y kis időre ők is megfeledkeztek a gondjaikról, bajukról, amikor látták, hogy mi vígan vagyunk. Nem tudom, hogy volt erőnk a táncra, olyan fárasztó munka után, de táncoltunk. Borzastanyáról Mihályhalmára. Odaérkezésünk után egy vagy másfél évvel építeni kezdték a karcagi repülőteret. Akkor átköltöztettek bennünket a Borzastanyáról Mihályhalmára. E z Nádudvarhoz tartozott. Nem N agyivánhoz, Nádudvarhoz volt közelebb. Ott vályogból épített házakban lak­ tunk. M i vetettük a vályogot, amikor az megszáradt, abból házakat építet­ tek nekünk. Minden házban két szoba volt, benne hatan laktunk. Családunk Kovalovszkyékkal egy szobába került, mi négyen voltunk, ők meg ketten. A szobában nekik is, nekünk is egy ágyunk volt és egy tűzhelyünk. E z nagy dolog volt, mert addig télen is fűtetlen helyiségben aludtunk. A két szobát elválasztó előszobában építettek egy kemencét. E z mindkét szobát fűtötte. Rizsszalmával tüzeltünk, meg amit lopni tudtunk: kukoricacsutkát, egye­ beket. Am íg a házak fel nem épültek, Mihályhalmán is istállóban laktunk. A nagy betonistállóban a baranyaiak laktak, mi hatvaniak a szénatárolóban. Ignatovicséknak és Illéséknek „előkelő” hely jutott, a silótároló. E z egy 83 �magasabban kiképzett üreg volt, amelynek a tetejét bedeszkázták. Így az­ tán ők magasan laktak, mi pedig lent. Nekünk volt hálószobaágyunk, ab­ ban aludt a nagymamám, középen én és anyukám, nagyapámnak meg egy vaságy volt beállítva mellénk. Innen költöztünk aztán abba a bizonyos vályogházba. Enyhébb szelek. Rádiót nem hallgathattunk. Igaz, nem is volt rádiónk, villanyunk sem. (A táskarádiók akkor még nem voltak divatban.) A z egyik rendőrtől tudtuk meg márciusban, hogy „ meghalt Sztálin elvtárs, nagy gyász va n !” Mi reménykedve mondogattuk: - „H átha lesz valam i változás. Hátha újra tárgyalják az ügyünket, hátha történik valam i!” Annyi már akkor megváltozott, hogy eljöhettek hozzánk látogatóba hozzátartozóink. Már akinek volt közvetlen hozzátartozója. Mert bizony nekünk nem volt. Korábban hivatalosan nem engedélyezték a látogatást, legfeljebb egy-két bátor és élelmes családtag vállalta a veszélyt és jött el titokban látogatni. Ekkor azonban kihirdették, hogy jó munkánk jutalmául hívhatunk láto­ gatót. Aki tudott hívott, de bizony sokan nem mertek eljönni, mert attól féltek, hogy csalás az egész, őket is ott akarják fogni. Az én másik nagymamám igen idős volt, ő ezért nem vállalkozott az utazásra. A nagynéném pedig dolgozó nő volt, az akadályozta, hogy meg­ látogasson de nem is merte elhozni a húgomat, mert félt, ismét ott fogják. Anyukám pedig nagyon szerette volna látni. Talán egyszer mégis elhozta Mutti Katinkát azon a nyáron, amikor már suttogták, hogy szabadon fogják bocsátani azokat, akiket ítélet nélkül tartanak fogva. Szerették az állami gazdaságban a hatvaniakat, mert nagyon dolgosak voltunk. Egyszer jött Szatmári Sanyi bácsi, az állami gazdaság igazgató­ ja és azt mondta: most már ő is meri mondani, hogy hazaengednek bennünket. E z augusztus első napjaiban volt. Ekkor már Gyulai Sanyi, a főagronómus is mondta, hogy talán, talán most lesz valami. A szabadulás. 1953-ban engedtek haza bennünket. Szabadulásunk nem egyszerre, hanem fokozatosan történt. Először öt családot engedtek haza, ezek között voltunk mi is. Talán azért történt így, mert velünk volt a két nagyszülő, akit még a többieknél is jogtalanabbul hurcoltak el, hiszen rá­ juk vonatkozóan még kitelepítési határozatot sem hoztak annak idején. Augusztus tizenkettedikén kijött egy bizottság. E z megvizsgálta a hat­ vaniak ügyét. Először csakis a hatvaniakkal foglalkoztak. A z első csoport­ ba belekerült még, ha jól emlékszem, a háromgyermekes Balázsné, a többieket nem is tudom megnevezni. Én kinn dolgoztam a libatelepen, amikor jött egy lovas rendőr. Azt hittük, a szokásos ellenőrzést végzi, de azt mondta: - „ N a , Ild ik ó ! Csomagoljon, mert m egy haza!” - ..N e bolondozzon! Nincs énnekem kedvem v ic c e ln i” - D e ő csak bizonygatta, hogy komolyan beszél, még papírt is tud mutatni. Én azonban azt mondtam, hogy papírt mindenki mutathat, akkor sem hiszem. Mikor azonban tényleg megmutatta, láttam, hogy nem tréfál, mert rá volt írva a hivatalos iratra: anyuka, a két nagyszülő és én mehetünk ha­ za. Amikor megilletődöttségemből magamhoz tértem gyorsan összekaptam 84 �a holmikat. A többiek, az internált munkatársak irigykedve néztek rám. E l voltak keseredve. Popovics Sanyi bácsi, nádudvari szabad ember volt a libatelep vezetője azt mondta nekik: - ,,N a lányok! Vágjanak le két kis süldő libát, megen­ gedem ! Búcsúztassák el Ild ik ó t!” Én azonban abból már nem ettem, mert rohantam befelé a szállásra. A többiek is érezték már az enyhülést, bár a bizottság nem engedett min­ denkit egyszerre szabadon, az őszi munkák kezdetén voltunk, erre is te­ kintettel voltak. Szerették volna, ha a gazdaság nagyobb része zökkenő nélkül el tudja végeztetni a betakarítást, ezért csak részletekben engedtek haza bennünket. Először tehát a hatvaniakat, mert velünk nem voltak ott a családfők. A hatvaniak közül először a mi családunkat és Balázsnét, aki­ nek három kisgyermeke volt. Egy-egy csoportba négy-öt családot soroltak be. Tudomásom szerint szeptember elejére hazajött az utolsó hatvani is. Először megfagyott körülöttünk a levegő. A többiek azt hitték, hogy nem fognak mindenkit elengedi csak bennünket. M i még ott voltunk amikor újra jött a bizottság és kijelölte a következő négy-öt családot. A k ­ kor meg a baranyaiak néztek ránk görbe szemmel, mert azt gondolták, csak a hatvaniakat engedik el. Később megtudtam, a minket meglátogató igazgatótól, és agronómustól, hogy őket is hazaengedték utánunk. Ő k ok­ tóberben szabadultak. Az egyik baranyai fiú írt is nekem október 23-án, hogy most indul haza, majd meg fog látogatni. Hazatérés. Családunk a Hortobágyról Tiszafüredre ment szabaduláskor. Ott lakott az édesanyám öccse, nagybátyám. Nem tudtuk, hogy Hatvan­ ban mi van, hogy van. A többiek is oda mentek, ahová tudtak. A z állami gazdaság adott egy traktort, egy vontatót. E z augusztus 15-én érkezett meg, akkor indultunk el Tiszafüredre és ott maradtunk néhány hétig. Közben anyukám hazajött Hatvanba megnézni, hogy mi a helyzet itthon. A lakásunkban két rendőrcsalád lakott. Ő k azt mondták, hogy on­ nan ők ki nem mennek. N ekik is lakni kell valahol. Legfeljebb akkor, ha keresünk és adunk nekik másik lakást. M i lesz velünk? Végül is a nagyapám testvére ajánlotta fel, hogy köl­ tözzünk hozzájuk, a szomszédba. Pedig akkor ott lakott még nála az öz­ vegy lánya és az unokája is a férjével. Nem tudtak máshol helyet bizto­ sítani nekünk, csak egy üvegezett verandán, meg az előszobában. N agy­ apának a konyhába tettek egy ágyat. Hogy ne legyünk olyan sokan, én két hétre Pestre mentem a nagynénémhez, Muttikához, oda ahol Katinka élt. K ét hét múltán azonban visszajöttem. Szeptember harmadikán vagy ne­ gyedikén hazaérkezett apukám is Recskről. Édesapám , édesanyá?n és a világ. Édesapám többször mondta, hogy ta­ lán az életét köszönhette K iss Miklósnak ott, Recsken, mert gyakran elő­ fordult, hogy éjszaka titokban kenyeret dugott a takarója alá. N eki úgyis módjában volt hozzájutni többletélelemhez. A szabóműhelyben dolgozott és ha ruhát igazított, javított az ávósoknak vagy a szakácsoknak, akkor azok ennivalót, cigarettát adtak neki. Elmondta, hogy még az élelemnél is többet jelentett neki a lelki segít­ ség, amit K iss Miklóstól kapott. Megerősödött benne az emberségbe vetett hite. 85 �K iss Miklós bácsi eredetileg szabó volt. Am ikor Recskre került, kiderült, hogy ő szabó, hát szabóskodott. Javítgatta, igazgatta az ávósok, a fegyőrök ruháit is. Ennek révén jobb ellátásban részesült. A konyhaiak plusz­ kaját adtak neki. Ebből ő mindig juttatott apukámnak is. Apukám Recsken erdőirtáson is dolgozott. Fákat vágtak ki, amelyekből bányafát készítettek. Soha nem beszélt arról, hogy megverték volna. Lehet, hogy csak büszkeségből, de nem beszélt. Pedig később mondtam neki: - „ Felnőtt vagyok már, elmondhatod nekem, ha megtörtént. ” Mindig azt válaszolta, nem verték meg. Kérdeztem azt is, hogyan szenvedett ott balesetet. Elmondta, hogy rönköt vittek egy társával a hegyoldalon az erdőben. A társa megcsúszott az avaron és a rönk keresztül gurult apukámon. - K iss Miklós bácsi me­ sélte, látta, amint apukámat egy fasaroglyán vitték, a feje akkora volt mint egy vödör. E gy hónap is eltelhetett, miután újból munkába állt. Apukám nem tudta mi történt vele. Csak gondolta, hogy rabkórházba vihették. E gy hónap múlva is fájt még a feje, amikor visszakerült. Könynyeb munkára osztották. Szabadulása után is mindig fájlalta a fejét. Apukám a szabadulása után rögtön megpróbált a vasúthoz visszakerül­ ni, de ez nem sikerült, ezért Petőfibányán helyezkedett el. Recsken együtt volt Csapiár Péterrel, aki a szabadulás után hamaro­ san visszakerült a szakszervezeti mozgalomba valam i magas vezetői be­ osztásba. Ő nagyon sokat segített neki abban, hogy megkapja az ötezer fo­ rint juttatást. Ezt a kártalanítást vagy segélyt a hatvaniak közül először apukám kapta meg - Csapiár Péter segítségének köszönhetően, aki elkérte tőle az iratokat és intézte az ügyét. Kapott apukám egy igazolást is arról, hogy bírósági tárgyalás és ítélet nélkül volt a személyi kultusz idején elhurcolva és, hogy ezért sem neki, sem családjának semmi hátránya nem származhat. E zt az iratot 1962-ben kapta, amikor a nyugdíjazására sor került. E n ­ nek alapján a harmincnyolc hónapját beszámították a vasútnál töltött szol­ gálati időbe és a nyugdíja kiszámításakor munkaviszonynak minősült. A rehabilitálása eredményeképp visszavették a vasúthoz, visszakapta vas­ úti rangját, de a korábbi beosztásába soha nem helyezték vissza, hanem alacsonyabb munkakörben dolgozott, raktárnokként, nyugdíjaztatásáig. 1962. december 31-ig. Nem sokáig élvezte a nyugdíjat: 1963-ban fokozódott a fejfájása. M egál­ lapították, hogy vércukoregyensúlya megromlott. Befeküdt a M ÁV-kórházba kivizsgálásra, de még a vizsgálat idején - tíz nap múlva - meghalt. A boncolás során megállapították, hogy az agyában tyúktojás nagyságú da­ ganat volt. Nagyon valószínű, hogy ez a recski táborban elszenvedett bal­ eset következménye - nem tartotta kizártnak maga a boncoló orvos sem. E l lehet képzelni, hogy egy konyhában milyen zsúfoltan laktunk. Anyu­ kám nem akart ebbe belenyugodni, ezért elment a tanácsházára lakást kér­ ni. Közben a rendőrök is megengedték, hogy a saját házunkban a nyári konyhába beköltözzünk. Innen kirakták a szenet, mert addig szeneskamrá­ nak használták. M i ennek is megörültünk, mert úgy éreztük magunkat mint a mesebeli farkas: nem baj, ha nem is engedtek be a lakásba, de legalább a féllábunkat betehettük. Ettől kezdve a szüleim a nyári konyhá86 �ban aludtak, én pedig a nagyszülőkkel a szomszédban, a testvérük házá­ ban. 1956 első felében kaptak egy lakást a szüleim a Rákóczi úton, ahová is az egyik rendőrcsalád költözött ki, anyukámék pedig be tudtak költöz­ ni az egyik kisszobába. A másik rendőr '56 miatt úgy megijedt, hogy a családjával együtt hazament Boldogra. A lakásban csak egy zsák holmit hagytak. Anyukámék gyorsan beköltöztek a helyükre. A zsákot levitték a nyári konyhába. - Am ikor rendeződtek a dolgok, jött a rendőr, hogy viszsza akar költözni, de anyukámék nem engedték, hiszen elvitte minden bú­ torát. Legalább a nyári konyhát kérte, de a szüleim már azt sem engedték át nekik. Közben ugyanis az államosított házunkat visszaadták saját tulajdonba azzal a kikötéssel, hogy bele költözködhetünk, ha a lakónak lakást tudunk szerezni. Ú gy érveltek a szüleim, hogy a lakó, a rendőr közben szerzett magának lakást Boldogon, tehát ők joggal vették birtokba a házukat. A szomszédok, az ismerősök mondogatták nekünk, hogy a lakásunkból kik vitték el az itthon hagyott bútort és egyéb értékeket. Anyukám a nagymamával el is mentek két helyre, hogy visszakérjék. Apukám nem akart elmenni. M ikor megismerték a konyhabútort az egyik hatvani illetőnél, az azt mondta: nem adja vissza, mert ezt Rákosi elvtárs adta neki. A másik azt válaszolta: neki ezt a párt adta, ez ót illeti, nekünk már semmi közünk hozzá. M i nem akartunk ellentétet szítani. Nem fordultunk hivatalos helyre tá­ mogatásért. Apukámnak az volt az elve, hogy nem kell követelőzni, nem kell gyűlölködni. Édesapám , mint mondtam, nem korábbi beosztásában, ha­ nem alacsonyabb munkakörben dolgozott, raktárnokként nyugdíjazásáig, 1962. december 31-ig. Édesanyám az internálás előtt a háztartásban dolgozott, de hazatérésünk után az Utasellátó Vállalatnál helyezkedett el. Pénztáros, majd felíró, vé­ gül az irodában adminisztrátor volt. Onnan ment nyugdíjba, de a nyugdí­ jat nem érte meg. M ár a nyugdíj előtti szabadságát töltötte, amikor szív­ trombózisban meghalt. K orai halálában biztosan közrejátszottak az átélt szörnyű idők. É n és a világ. Mielőtt elhurcoltak volna, a cukorgyári sportegyesületnek voltam a tagja. Nagyon szerettem kosárlabdázni. Am ikor hazajöttem, rög­ tön megkerestek. Fazekas Zsigmond hívott a csapatba és ennek révén munkára is alkalmaztak 1954 júliusában. Am ikor hazajöttünk, azt tapasztaltuk, hogy az emberek félnek tőlünk, félnek a velünk való kapcsolattól. Nem nagyon akartak alkalmazni ben­ nünket. Én is kénytelen voltam a M átravidéki Erőműben munkát keresni. Apám azt mondta ugyan, hogy maradjak itthon, most már ő dolgozik, el­ tud tartani. Én azonban nem akartam ilyen kenyéren élni, nem akartam el­ tartott lenni. Megőrültem volna, ha nem dolgozhatok. Ezért aztán egy hó­ napig kijártam Hatvanból az erőműhöz, műszakban dolgozni. Rozmaring Pista bácsi a kettes számú általános iskolában tanított. Engem jól ismert. Nemcsak azért, mert én is abba az iskolába jártam, hanem azért, is, mert a közelükben laktunk, a lánya barátnőm volt. Szabadulásunk után ő sem nagyo n mert beszélgetni velünk, de egy este átküldte hozzánk a fe­ leségét, Blanka nénit. E kkor már Pista bácsi a belvárosi egyes számú álta­ 87 �lános iskola igazgatója volt. Blanka néni elmondta, hogy az egyes számú iskolában szeptemberben indult egy „irod ai’' szakiskola és ugyan most már október van, de Pista bácsi megengedné, hogy pótlólag beiratkozzam. Ha ezt elvégzem, lehetek gyors- és gépíró. E z nagyon nagy dolog volt. M i akkor igen el voltunk szokva a világtól. Tiszafüreden anyukámmal például elmentünk a strandra úgy, hogy egy fil­ lért nem vittünk magunkkal. Elszoktunk attól, hogy ha szórakozni aka­ runk menni valahová, akkor jegyet kell váltani. Hónapokig kerestük a he­ lyünket a világban. Ajánlották nekem, hogy menjek fel Budapestre a nagynénémékhez és legyek taxis, mert ott nem nézik a múltamat, vagy legyek esztergályos, mert most azokra nagy szükség van. Ebben a helyzetben kaptam Rozmaringéktól az ajánlatot. E l sem lehet mondani, mennyire megörültem. Előkerestem az általános iskolai bizo­ nyítványomat. Szerencsére meg volt, mert mielőtt elvittek volna már a vegyipari technikumba beiratkoztam. Felvettek, hisz az általános iskolában is nagyon jó tanuló voltam, majdnem végig kitűnő, csak hetedikes korom­ ban volt egy hatosom. Akkor a hetes volt a legjobb érdemjegy. A z elhurcolásunk után a vegyipari technikumban egy féléven át vissza­ vártak, az első osztályban hiányzóként tartottak számon. A z osztálytársak emlékeztek rám. Bartos Tünde, egy másik osztálytársammal együtt kike­ restették az iskola irattárából a bizonyítványomat, három év után. A z „irod ai” szakiskola miatt kénytelen voltam az erőműtől megválni, mert ott nem biztosították a tanuláshoz az időt. Elvégeztem az iskolát, gyors- és gépíró lehettem volna, de adminisztrátornak alkalmaztak a cu­ korgyárban. 1954ben beiratkoztam az esti gimnáziumba is, de olyan nagy volt a le­ morzsolódás, hogy beszüntették a tanítást. 1955ben férjhez mentem. Azután iratkoztam be Budapesten a Teleki Blanka Közgazdasági Technikum levelező tagozatára. E gy héten kétszer kellett utaznom. Kaptam utazási kedvezményt a vasúttól. Sikeresen le­ érettségiztem úgy, hogy egyetlen négyesem volt, a többi mind jeles. Aján­ lották, hogy iratkozzam be a közgazdaságtudományi egyetemre, de akkor már megszületett a kislányom. A cukorgyárban még inkább a szakmai to­ vábbképzést igényelték. A munkámat elismerték. Jelenleg az értékesítési osztály vezetője vagyok. A főnökeim bíznak bennem. Párttag nem lettem, mert sokáig másodrendű állampolgárnak éreztem magamat, de a szakszer­ vezetben sok társadalmi munkát végzek. Nagyon igaz az a megállapítás, hogy a kitelepítettek sokáig másodrangú polgároknak érezték magukat, egyesek még a mai napig is. K ell, hogy az egész társadalom tudja: Ezek az emberek ártatlanok voltak! E zt le kell írni és ki kell mondani. Különösen abban az időben, amikor hazajöttünk, nagyon sokan gondol­ ták és ki is mondták: „V alam it biztosan elkövettek ezek az internáltak, ártatlanul, ok nélkül biztosan nem vitték volna el őket, egyébként ne?n kerültek volna oda." M i ott Hortobágyon becsületesen dolgoztunk, amivel kivívtuk a veze­ tők elismerését. A szabadulásunk után meglátogatott bennünket Hatvan­ ban Szatmári Sándor, az állami gazdaság igazgatója. M egvárt a cukor­ gyár előtt, ahol akkor dolgoztam és azt mondta: - „Ild ik ó ! É n eljöttem 88 �megnézni, hogy megtalálta-e a helyét. H a itt nem tud beilleszkedni a társadalomba, én szívesen alkalmazom szabad dolgozóként is az állami gaz­ daságban". Személyes ismerősöm volt Szabó István is, a T O T elnöke. Akkor bri­ gádvezetőnk volt Nádudvaron. A szabadulásunk után nem sokkal eljött a Hatvani Cukorgyárba répaügyben, mint a N ádudvari Vörös Csillag Mgtsz elnöke. Megkérdezte az igazgatónkat, hogy nem ismer-e egy Vásárhelyi Ildikó nevű lányt. Mondták neki, hogy itt dolgozik a szomszéd irodában. Eljött utánam a Hortobágyról egy Adorján nevű agronómus is. E l­ mondta, hogy én mindig nagyon tetszettem neki, de nem mert nekem ud­ varolni. Nem volna-e kedvem visszamenni agronómusfeleségnek Mihálytanyára? Válaszul bemutattam neki a vőlegényemet. Ezek az emberek becsültek bennünket a munkánk után, de tartottak is tőlünk. Kapcsi Pistával is találkoztam vagy húsz év múlva. N ekik Mohácson volt kocsmájuk. Cigány fiú volt, de nagyon dolgos családból. Maszek kis­ kocsmájuk volt eredetileg. Am ikor találkoztam vele, pincér volt egy nagy dunántúli szállodában. A közelmúltban egy nyilvános összejövetelen elhangzott, hogy az elhur­ colásban vétkeseket meg kell büntetni. - „Szemet szemért, fogat fogért” . Az ilyen követeléseket nem az internáltak hangoztatják, hanem a fogadatlan prókátorok. Az internáltak nem akarnak bosszút állni. M a már külö­ nösen nem, de régebben sem. Ha akartuk volna, 1956-ban ott lett volna az alkalom. 1956-ban jöttek apukámhoz olyanok, akiket nem internáltak, mondták neki: - „ G yere Jánoskám, most jön a mi id ő n k !'" Ő azonban azt vála­ szolta: — „ É n erre nem vagyok partner. É n nem akarom a régit vissza. É n nem akarok senkin bosszút á lln i." Am it elmondtam, igyekeztem elfogulatlanul elmondani. Harmincnyolc év telt el azóta. A sorsom alakulhatott volna jobban is, de így is meg va­ gyok elégedve. Jó munkahelyem van, jól érzem magam, ott szeretnek, megbecsülnek, de úgy érzem, sokkal többre lettem volna képes. Nem volt lehetőségem egyetemen tanulni. Az egészségem sem a legjobb. Gerincbántalmaim vannak. A jó családi élet sokmindenért kárpótol. El kell felejteni a sok rosszat. Lehet, hogy lesznek, akik nem látják olyan komornak az elmondottakat, mint amilyen az a valóságban volt. Ebben biztosan közrejátszik az, hogy én akkor tizenöt-tizennyolc éves voltam, amikor az ember sokkal bizakodóbban látja a világot, könnyebben elviseli a nehézségeket, szenvedéseket. - V ÉG E N ÉM ETI GÁBO R 89 �Soha nem szégyelltem, hogy palócvárosból származom K eller László, a Zsidó Világkongresszus kelet-európai tagozatának és az Emánuel Alapítványnak az elnöke 1920. szeptember 2-án született Salgótar­ jánban. A világszerte ismert zsidó politikus 1956-ban távozott az Egyesült Állam okba, N ew Yorkban él, és ma is tarjáninak vallja magát. K eller Lászlóval Budapesten a Síp utcai székházban beszélgetett Szokács László. - Egész életem során büszke voltam arra, hogy Salgótarján a szülőváro­ som. Ott születtem, ott gyerekeskedtem, az elemi iskolát is ott jártam, majd amikor Vácott elvégeztem a zsidó polgári iskolát visszakerültem Tarjánba. Miskolcon a Grosz vaskereskedésben voltam praktizáns, majd édes­ apám műszaki üzletében dolgoztam Tarjánban. - Hogyan emlékszik vissza az 1945 előtti időkre? M ilyen élet volt Salgótarjánban? - Salgótarján ipari és kereskedelmi város volt. Zsidók és keresztények minden különösebb probléma nélkül nagyon jól megfértek egymással. A város nekem is nagyon szép volt, sok kellemes emlékkel. Szerettük és soha nem gondoltuk, hogy valaha is el fogjuk, hogy el kell hagynunk. Ha a világ különböző részein járok és tarjániakkal találkozom, nyugodtan állít­ hatom: mindannyian ma is szeretettel gondolunk a városra. Ennek tanú­ jele, hogy az idén nyáron is sokan megfordultak a városban - Izraeltől Ausztráliáig - a Tarjánból elszármazottak. - A német megszállással 1944. március 19 -ével elszabadult a pokol M a­ gyarországon. Hogyan élte át a vészes korszakot? - M a is emlékszem, hogy március 19-e egy vasárnapi nap volt. Tarján­ ban felültem a déli gyorsra, s amikor megérkeztem a Keleti pályaudvarra elfogtak, s azonnal Kistarcsára vittek. Miután igen erős szemfájdalmaim voltak Kistarcsáról először a zsidó kórházba kerültem, majd visszavittek és Hangonyban, mint munkaszolgálatost bevonultattak volna, de alkalmat­ lannak találtak erre. Visszakerültem Budapestre, keresztény papírokat vá­ sároltam, s közben augusztusban meg is nősültem. Zuglóban a Törökőr utcában laktam feleségemmel mindaddig míg a szomszédok fel nem je­ lentettek. Feleségemet a Radeczky-laktanyába hurcolták a nyilasok, én pe­ dig a Vadász utcai üvegházban találtam menedéket. Gyakran voltam élet­ veszélyben, de semmi nem tartott vissza attól, hogy a téglagyárból kime­ nekítsem feleségem, akivel kiköltöztünk a Tátra utcába és ott ért bennün­ ket a felszabadítás. 90 �- Visszajött Salgótarjánba? Igen. Pár nap múltán felpakoltunk, jött anyósom, apósom is és visszatértem fatornyos hazámba. Tarján még nem volt megyeszékhely, de megmondom őszintén, én mindég annak tartottam. Nekem a világ közepe volt. Rettenetes volt a visszatérés. Szüleimet, nővéremet, annak férjét és fiát elvesztettem. Kishúgomat a férjével együtt Békéscsabáról deportálták, ők hála istennek visszatértek. A baráti köröm kilencvenöt százaléka elpusz­ tult, nagyon kevesen tértek vissza a régiek közül. Lakásunk is rettenetes állapotban volt. A katolikus templomnál laktunk, ahol ma bérház áll, körülbelül a második épület tájékán. M it mondjak? A fürdőszobából istállót csináltak az oroszok. D e erőt vettem magamon, hely­ reállítottam a lakást és ott éltem családommal. E gy dolgot máig nem felej­ tek el: hálával gondolok egy Jeszenszki G yula nevű emberre, aki már nem él és aki a Szilárdi-udvarban volt ispán. Am ikor megtudta, hogy haza­ jöttem, hogy itt vagyok a családdal, krumplit, olajat, lisztet és cukrot kül­ dött. E z nagy dolog volt akkoriban. Életében sem felejtettem el ezt a jó cselekedetét és ma is elérzékenyülve gondolok rá. - Úgy hallottam, ha kiejtik az S B T C nevét, hevesebben dobog a szíve. - Nem tagadhatom. Nézze, voltak keserű napjaim és voltak szépek, de a legszebb időket az SBTC-vel töltöttem el, amelynek intézője voltam és nagyon sok találkozóra elkísértem a csapatot. Sőt: a liga összejövetelein én voltam a legfiatalabb. Kedveltek, mert szókimondó, kemény fiatalember voltam. Nem hagytam magam, nem féltem senkitől, amikor a Stécéről volt szó. Pedig micsoda tekintélyekkel voltam együtt. Ott volt az üléseken Huszák Tivadar, Dicker M ihály, az Újpest és a Fradi képviselője, a „dum ás” Molnár. Mind-mind ismert nagy nevek. D e én, mint „újonc" kezdettől egyen­ lő félnek tartottam magam, nem riadtam vissza a nagyságoktól. Talán ezzel szereztem respektet, amit aztán meg is kaptam a foci idősebb vezetőitől. - D e jó csapatot is képviselt... - Soha nem fogom elfelejteni őket. Sok bajom is volt, de megérte a fáradság. Lelkes, jó csapat volt együtt, szerettem a fiúkat, nem egy edzőt is vittem Turjánba, köztük Kiéber Gábort, aki akkor már „m ellékvágányon” futott. Igen szomorú voltam, amikor meghallottam a hírt, hogy K is Gyuszi a pályán halt meg és soha nem bocsátom meg Sebesnek, hogy Vilezsár O szit mindig csak hitegette és tartaléksorban tartotta. M áig szere­ tettel gondolok Zsengellér Gyuszira. aki az egyik legtehetségesebb fut­ ballista volt és jó barát. Turjánból került az Újpestbe és itt Pesten az EM KE sarkán találkoztam vele, amikor utolsó meccsét játszotta, mert az Újpest eladta Olaszországnak. Tréfálkozott: gyere ki, ha utoljára látni akarod, hogy tudok focizni! Kimentem. Nem bántam meg. Tényleg nagyon jól játszott, de hát már Tarjánban is legenda volt. Képes volt egyedül meccseket nyerni. - Ismerek egy történetet, nem tudom legenda, vagy valóság. Egyszer leállította a Szolnokról Hatvan felé közlekedő vonatot, hogy a tarjáni fiúk időben hazaérjenek. - E z igaz volt. Szegeden játszottunk és Szolnokon nyolc perccel elkéstük 91 �volna a csatlakozást. Vasárnap reggel Szegeden elmentem az állomásfőnökhöz, s elmondtam, tegyen valamit, hogy időben hazaérjünk. Kioktatott, hogy menetrendet megváltoztatni nem lehet és ehhez az ő főnöke sem elég. Az időkéréshez, a változtatáshoz csak egy embernek van joga Budapesten. Kértem a telefonszámát. Először nem akarta megadni, de mi tagadás elég erőszakos voltam, megadta. Tárcsáztam, s elmondtam: bányászok vagyunk, akik hétfőn sihtába mennek, ezért várnia kell a szolnoki vonatnak, mert ha nem vár, az országot jelentős kár éri és ezért neki kell vállalnia a felelős­ séget. Én nem vállalom, és ha ő sem, akkor majd illetékes helyre írásba adom, hogy ki a felelős ezért. Emberünk belátta, a vonatnak várnia kell és kiadta az utasítást, hogy a Szegedről érkező gyorsvonatot a Szolnokról Hatvanba induló vonatnak meg kell a bányászok miatt várnia. Í gy aztán időben hazaértünk. - Hogyan került A m erikába? - Eszem ágában sem volt az U SA-ba menni. A feleségemmel Bécsben voltunk 1956-ban, egy barátom vitt ki kocsin, s ahogy járkálunk egy épü­ let előtt óriási sort láttam. - Mi történik itt? - érdeklődtem. - Honfitár­ said állnak itt amerikai vízumért... - mondták. Visszamentünk a szállodába, ahol mondtam a nejemnek: mi is me­ gyünk! A többiek, akik körülöttünk voltak mosolyogtak: - Ho­ gyan, hiszen ők is már két hónapja várják a vízumot. - Ide hallgassatok! szóltam. - Én holnap az amerikai követnél leszek és mindent elintézek. Fogadtak velem, hogy ez nem létezik. Pedig ez történt. Másnap már a kö­ vetnél voltam és tizennégy nap múlva az USA-ban. - Hogyan kezdte idegen környezetben az ú j életet? - Először Ohióba, Clevelandba kerültem, ahol nagyon sok magyar lakik. Itt éltem nyolc hónapig, s egy lámpagyárban voltam előmunkás, amikor rá­ jöttem, hogy ezt nem nekem találták ki. Innen mennünk kell - mondtam a feleségemnek, s átkerültünk N ew Yorkba, ahol egy párnagyárban dolgoz­ tam. E gy év után odaálltam a főnök elé, s azt mondtam, nagyon szépen köszönöm a munkát, de most már önállósítani szeretném magam. Ú gy érez­ tem ledolgoztam az amerikai belépődíjat. Barátaimtól pénzt kölcsönöztem és létrehoztam egy kis üzemet tizenöt munkással, ahol bérmunkában gyer­ meknadrágokat gyártottunk. Így indult pályafutásom. Nézze, az életben csak egy fontos dolog van és ez nem a tudás, ez a szerencse! Később negyven munkással dolgoztam, átálltam az export-importra, Japánba, DélKoreába szállítottunk termékeket. Am ikor először hazajöttünk látogatóba Budapestre, találkoztunk a ba­ rátokkal, akik azt mondták: minek szállítok olyan messzire, miért nem pórbálkozom hazai termékekkel. Meggyőztek és elkezdtem a magyar ter­ mékek „bevezetését” Amerikába. - N ehéz volt? - Nagyon nehéz vállalkozás volt, mert nemhogy nem ismerték, de még meg sem akarták nézni a magyar árut Amerikában. - Egyáltalán milyen term ékekkel lehetett piacra kerülni az USA-ban? 92 �- Lehetni egyáltalán nem lehetett! Csakhogy én erőszakos voltam itt is. Először a hévízi iszapot vittem ki, ez volt az első termék. Nem akarok most panaszkodni, de hát annyi bajom volt vele... Rosszul volt csomagol­ va. Ezután kerti bútorokat szállítottam. A z első komolyabb termék, amit nagyon hosszú, keserves munkával sikerült bevezetnem - s erre ma is büsz­ ke vagyok - a felfújható Palma gumimatrac volt. Aztán jött a cipő. Először a Tisza cipőgyári, aztán a szombathelyi, majd a rakamazi lábbeli. E z a munka odáig jutott, hogy a T A N N IM P E X -szel közös vállalatot létesítet­ tünk Amerikában. Ezt négy évvel ezelőt hagytam fel, amikor nyugdíjba mentem, hogy aztán teljes életemet a zzsidó politikának szenteljem. - M i a feladata a kelet-európai elnöknek? - Minden, ami a kelet-európai zsidó ügyekkel kapcsolatos. A z egyik gondom most éppen az, hogyan tudunk harcolni a Magyarországon is fel­ támadt antiszemitizmus ellen. - Szinte nem múlik el nap, hogy ne hallanánk antiszemita m egnyilvá­ nulásokról, ha az ember a rádiót és a tv-t hallgatja. A lengyel S Z E JM -b en felállt egy képviselő és a zsidó állampolgárok védelm ét kérte a rendőrség­ től. M oszkvában a P A M JA T Y egyik emberét bíróság elé állították, szélső­ séges kirohanásai miatt. N álunk Ön szerint mi jellem zi az antiszemitizmust? - Ott kezdeném, hogy Magyarországon az antiszemitizmusnak históriája van. Ha a történelmet olvassuk és ha bármely korszakára visszatekintünk, egy dolgot mindig tudni kell: ha egy országban az antiszemitizmus elkez­ dődik, annak van egy biztos előjele, mégpedig az, hogy az országban gaz­ dasági nehézségek vannak. Ú gy is mondhatnám, hogy minden országban, ahol a gazdasági helyzet rossz, vagy rosszabbodik, ott az antiszemitizmus nő, egész egyszerűen azért, mert a meglevő rossz gazdasági helyzetért v a ­ lakit hibáztatni kell. É s a legegyszerűbb és legkönnyebb dolog mindig a zsidót hibáztatni! Hogy Magyarországon mikor, hogyan volt antiszemitiz­ mus? M indig volt, van és szerény megítélésem szerint lesz is. Csak az a kérdés, hogy milyen fokon és milyen formában. - H a elolvassuk Fejtő Ferenc, Varannai A urél memoárjait és Ö n is említette a beszélgetés elején, hogy Salgótarjánban is nagyon szépen együtt éltek a zsidók és keresztények, akkor nem szükségszerű, hogy fellángoljanak az ellentétek. - Igen, de akkor békésen, mindenki jól élt. M aradjunk Salgótarjánnál. A bányásznak is volt munkája, keresett is, a Hirsch-gyári munkásnak is volt pénze, az acélgyárban is jól kerestek. Emlékszem a „fasori” szép la­ kássorokra a legszebbek voltak a városban. Tehát erre meg van a magya­ rázat. Említette, hogy volt időszak, amikor egyáltalán nem lehetett hallani zsidózást. M iért? Mert a törvény szigorúan büntette. M a a demokrácia pezsgőspalackiából a kipattant dugóval együtt kiszabadítottuk az antisze­ mitizmus szellemét is. Mindenki szabadon mondhatja, amit eddig csak be­ lülről érzett... Egyetlen amit tehetünk, hogy arra kérjük a kormányt, határolja el ma­ gát ezektől a megnyilvánulásoktól. 93 �- Am ikor ide a Síp utcába jöttem, újra megálltam a W esselényi utcában Varga Imre em lékm űve előtt, amelyet az Em ánuel A lapítvány állíttatott hatszázezer magyar zsidó mártír emlékének. Ön, mint az alapítvány elnöke fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy ez az emlékmű megvalósulhasson. K egyeletes bensőséges ünnepség volt július 8-án, amikor felavatták a már­ tírok emlékművét, amelyen a kormány is képviseltette magát. Ezt nemes gesztusnak tartom. - A z emlékmű felállítását én szorgalmaztam, és amikor Varga Imrénél megláttam a makettet, úgy éreztem, addig nem szabad meghalnom, amíg ez a mű nem áll. H álát adok az Istennek, hogy felállítottuk és, hogy a világ tudomására hozhattuk: íme négy évtized után a magyar zsidóságnak is van emlékműve. Ugyanakkor szégyen és szégyellem is magam, hogy eddig te­ hetetlenek voltunk. Hogy négy évtizedet kellett várni, hogy a magyar zsi­ dóságnak emlékműve legyen a fővárosban. Hogy a kormány jelen volt? Ezt én természetesnek vettem. Más országokban a kormányok hivatalosan bo­ csánatot kértek azért ami a zsidósággal történt, ám bármilyen furcsa, a magyar kormányok az elmúlt negyvenöt évben a zsidóságot még nem kö­ vették meg. Nemrégiben Prágában és Pozsonyban jártam és mindkét he­ lyen a miniszterelnök-helyettes azzal kezdte hozzám intézett beszédét: el­ jött az ideje, hogy a zsidóságtól a cseh és szlovák nép nevében elnézést kérjenek. - Tudom, Ö n sokat tett szerte a világban, itt Budapesten és Salgótar­ jánban is a zsidóságért. E ljárt a templomok, iskolák, temetők ügyében. M a­ radjunk Salgótarjánnál, ahol egyedül a zsidó temetőben felállított emlékmű figyelmeztet a Holocaustra, s nyaranként a mártírok napján egy bőrkötéses könyvből alfabétikus sorrendben ezerötszáz név hangzik el, akik soha többé nem tértek vissza a városba és környékére. Tisztes polgárok, nők, férfiak, gyerekek, akik közül sokan a város fejlődéséért, kultúrájáért, hírnevéért so­ kat tettek. Sehol egy utcanév, egy emléktábla, de egy emlékmű sincs a vá­ rosban a mai napig, amely a zsidó mártírokra emlékeztetne. - Egyetértek Ö nnel. H a legközelebb Salgótarjánba visz az utam, be fo­ gok jelentkezni a polgármester úrhoz és megpróbálok ebben az ügyben egy olyan elképzelést előterjeszteni, ami mindkét félnek elfogadható lesz. - Sokat gondol Salgótarjánra? - Sokat emlegetem ezt a nevet, s emlegetni fogom, amíg élek. Mert ha messzire sodrott is az élet, és amerikai állampolgár vagyok, soha nem ta­ gadtam meg születésem helyét, soha nem szégyelltem, hogy palócvárosból szárm azom .. . SZO K ÁC S LÁ SZLÓ 94 �A P A L Ó C F Ö L D -szerkesztőség meleg hangvételű sorait és a megkül­ dött tiszteletpéldányokat hálásan köszönöm. . . Horváth G yulával a front­ szolgálat másodszor is összehozott, amikor a krasznahorkai vár alatt meg­ alakult 2 1 /1 . zlj.-parancsnoka lett és én pedig segédtisztje. Sorsunk ismét összekötődött és a szovjet csapatokhoz történt átállásunkig tartott. Legna­ gyobb haditettünk az volt, hogy a bennünk bízó zászlóaljat a fogságba esés­ től megmentettük. Minthogy Horváth G yula barátom naplójegyzeteiből írt visszaemlékezés (P A L Ó C F Ö L D , 1990. XX IV /4. sz.) a nevemet is említi talán nem oko2 gondot kérésem, hogy . . .a Don-menti harcokra visszaemlékező írások­ ból. . . további példányokat kaphassak. Ismételten megköszönve. . . a szerkesztőség előzékenységét. Maradok tisztelettel: Salgó A ndor (Miskolc). Hivatkozással a P A L Ó C F Ö L D 1990/3. X X IV . számában megjelent levélre, melyet G aram völgyi G ábor írt, szeretnék kiegészítést tenni (a G aramvölgyi Gábor-levélben felsorolt 56-os elítéltek mellé. - A szerk.): A z ítélet száma: N b f II. 5008/1958/53. Jogerősen Pödör M ihály egy év, Gösszwein Richárd 1 év, D em e A ttila 3 év, Bágyi M iklós 5 év, Lassan József 6 hónap, Bartó László 5 év, É d es G yörgy 6 év börtönbüntetésre ítélték. . . Mentségül szolgálhat. . . az a tény, hogy az 1958-as jogerős ítéletet 1990-ben csak többszöri kérésemre küldték meg. Remélem levelemmel a múlt eseményeit sikerült hitelesebben tisz­ tázni. Baráti üdvözlettel: D em e A ttila (Salgótarján). (1956. dec. 8-ról) . . . a P A L Ó C FÖ LD -ben olvastam, hogy akkor hol voltak az üzemi tanácstagok. H át kérem összeszedtek és Pásztora vittek huszonötünket. . . Engem a nagybátonyi gépműhely dolgozói megvá­ lasztottak üzemi tanácstagnak.. ., nyolcadika után kezdték összeszedni az üzemi tanácstagokat. . . . Jancsi János és D om bi M agda a gépműhely kom­ munista vezetői szóltak a pufajkásoknak és B atki és M rázik János vitt el az üzemből ... a gépműhely melletti rendőrségre. (Ott tudtam meg, hogy Jecsm eniket és Szabó E rvin t meg Bogyait is elvitték). Három nap után en­ gem elengedtek.Otthon nem ismertek rám. M ásik héten este nyolc órakor csenget a szomszédasszony, hogy Szbllösi Pali bácsit Orosz Lajos levitte és félholtra verte: segítsek néki fölvinni. Az iskola melletti óvóhelynél fe- �küdt, a szája tele volt vérrel, fejét félrefordítottuk és kikapartam a szájá­ ból az alvadt vért és utána tudott csak lélegezni, másképp megfullad. A következő nap engem is letartóztattak Orosz Lajosék és jól elvertek mert segítettem fölvinni Szöllősi Pált. A mostani vendéglátóközpont volt a karhatalmisták székhelye. A puhító M olnár László nagybátonyi bokszedző volt, most Szegeden él. . . Körülbelül kilencen voltunk a pincében. Har­ madik nap lejött Darázs István. . . ötünket elengedtek. . . . . .A pásztói rendőrségen őriztek bennünket K orin István, Mrázik, Batki és M olnár, a négy pufajkás. . . Kihallgattam M rázik Jánost, aki azt mond­ ta, hogy a két acélgyárit likvidálták, H adadit és Hargitait. . . Jött a pa­ rancs, hogy a huszonöt tanácstag. . . irány az Ipoly. M ikor Pálfalvánál jöttünk, elénk állt egy autó, a tűzhelygyáriak kerestek bennünket minden­ hol, . . . megállt a fakarusz, amiben szállítottak bennünket és kinyitotta a gépkocsi ajtaját B anos a félkezü és mindnyájunkat kiszedtek a kocsikból, a négy pufajkás maradt csak a kocsiban. . . Attól kezdve nem tartózkod­ tam odahaza, bujkálni kellett csak azért, mert a nagybátonyi dolgozók meg­ választottak üzemi tanácstagnak. Szeretném még azt is elmondani, hogy azt, aki minket a huszonöt üzemi ta­ nácstagot megmentett, mert minket kivittek volna az Ipolyhoz és . . . utá­ na mint szökött magyar állampolgárokat agyonlövöldöztek volna, azt az embert, B anost elvitték Balassagyarmatra és a bolondok házában. . . úgy kezelték, ahogy „ezt érdemli" , mert minket kiszabadított. Most kéne. . . lépni ebben az ügyben és kikutatni, hogy milyen kezelést adtak ennek az áldott jóembernek. . . Nagyon rossz érzés fog el mikor találkozok azokkal, akik megkeserítették az életünket. M ár sok elment közülük, de még akad belőlük. . . Szabó János (Salgótarján,). Ferdinandy G yörgy e számunkban közölt Palackpostájának kézira­ tával együtt küldött, szerkesztőségünkhöz írt leveléből: K ed ves Barátaim. . . M ár küldöm is az V . Palackpostát. Szemműtét előtt állok, igyekszem be­ fejezni, és elküldeni a függőben lévő dolgaimat. Ha úgy álakul, elmondhatjátok, hogy ez volt az utolsó írásom, a mostani. Baráti szeretettel üdvözöl: F e rdinandy G y urka. Ú gy gondoljuk, hogy nem csak a magunk, de Olvasóink nevében is kedvező kimenetelű műtétet és gyógyulást kívánhatunk szerzőnknek, Ferdinandy Györgynek. ( - A szerk.) Bundovics Ju d it részére Szovjetunió, K árpátalja, 295. 523 Berekszászi járás, Oroszi, Lenin út 75. Tudósítását köszönjük. További írásait várjuk. A P A LÓ C FÖ LD -kön yvek sorozatában E rdős István Párkányjárás című novellás kötete után Ném eth János István A demokrácia tragédiája című esszékötete jelenik meg. 96 ��Ára: 2 5 t � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1990/6. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1990 Pál József Palócföld