https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9e125be812e8e803a70e66222ec61093.pdf ad96592b8c61b915c6eae3db7942ac82 PDF Text Text ��Tartalom 3. Tarbay Ede versei 6. Handó Péter szövegei 8. Ardamica Ferenc Erzsébet éjszakája (novella) r V A LÓ SÁ G U N K 14. Fodor Péter A művelődésről és a kistelepülésekről (tanulmány) 24. Csapody Tamás Szent és profán (tanulmány) M Ű H ELY 22. Seres Péter Madách „Szép új világ” -a (esszé) 47. N agy Ervinné Görgey álma (tanulmány) 56. Nyéki Lajos Réti Zoltán akvarelljei Madách Mózeséről (tanulmány) HAGYOM ÁNY 59. Marschalkó Zsolt M átrai képek I. (tanulmány) SZO M SZÉD SÁ G ÉS K Ö ZÖ SSÉG 72. Fogarassy László Hodza Milán és a Károlyi-korm ány (tanulmány) SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 89. Németi Gábor E gy tizenéves Hortobágyra kitelepített emlékei. (Tóth Gyuláné visszaemlékezése) I. �E SZÁMUNK SZERZŐI í A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. F Ő S Z E R K E SZ T Ő : Pál József F ŐS Z E R K E S Z T Ő - H E L Y E T T E S : Zsibói Béla M Ű SZA KI SZ ER K E SZ T Ő : N agy Kovács József Ardam ica Ferenc író (Losonc), Csapodi T amás szociológus (Buda­ pest), Fodor Péter történész (Buda­ pest), Fogarassy László történése (Pozsony), H andó Péter költő (Sal­ gótarján), Marschalkó Zsolt zenei könyvtáros (Pásztó), N agy Ervinné tanár (Balassagyarmat), N ém eti G á ­ bor tanár (Hatvan), N yék i Lajos egyetemi tanár (Franciaország), Seres Péter műfordító, kritikus (Bu­ dapest), T arbay E d e író, költő (Bu­ dapest). F E L E L Ő S K IA D Ó : D r. Németh János igazgató. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: 14 367/36. Levélcím : 31 01 Salgótarján, 1. P f.: 270. K iad ja: A Nógrád Megyei művelődési Központ. Köz- Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. S. 4. (A/8) ív terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 90.56580 N . S. Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 - 1 5 óráig és minden csütörtökön 1 1 - 1 6 . 3 0 h-ig. * E számunk illusztrációs anyagát a Nógrád Megyei Múzeumok Igazga­ tósága nemzetközi 1990. Intersympozion képzőművészeti alkotótá­ borának és a József A ttila Művelő­ dési Központ rendezte X X . Salgótarjáni Szabadtéri kiállításának anyagából válogattuk. A borítókon Vladim ir U. Filipenco (Szovjet­ unió) R onald von Pickhartz (Hol­ landia) és Csemniczky Zoltán alko­ tásai láthatók. A belső illusztráció­ kat Lipovics János, Bobály Attila, Szabó Beáta műveiből válogattuk. Handó Péter írásához a grafika D ivéki Péter munkája. (Fotó: Buda László, P. Tóth László.) T e rje s z ti a M a g y a r P o sta . E lő fiz e th e tő b á r m e ly h ír la p k é z b e s ítő p o s ta h iv a ta lb a n , a p o sta h ír la p ü z le te ib e n és a H írla p e lő fiz e té si és L ap e llá tá s i Ir o d á n á l (HELIR) B u d a p e st, V .. J ó z s e f N á d o r t é r 1. — 1900 — k ö zv etlen ü l, v a g y p o s ta u ta lv á n y o n v a la m in t á tu ta lá s s a l a H E LIR 2155—96162 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y es sz á m á ra 25 F t, e lő fiz e té si díj fé l é v r e 75 F t, eg y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t és r a jz o k a t n e m ő r z ü n k m eg és n e m k ü ld ü n k v issz a . IS S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �TARBAY ED E Requiem egy csavargóért I. Az emberélet útja kezdetén már nagy sötétlő erdő vett körül, az igazi utat mégis meglelém, bár latrok lestek rám a fák mögül, kerültem őket, s mezsgyék kátyúját, az ösztönöm vezérelt legbelül; nem csábítottak pitykézett ruhák, sem ingyen bortól részeg hatalom, mikor az ember kutyánál kutyább, és torrá lesz a lagzis vigalom ; más asszonyához nem akartam bújni bokor mögött, kazlakban, ágyakon. s mert semmi rosszat nem tudtam tanulni hát irgalmatlan hagytak önmaga mra, akiknek mások bűneik tanúi; amikor szóltam, vágtak a szavamba, mert nem hazudtam, mondtam, mit gondoltam s tudták, a vérem irigység se hajtja, ha megaláznak, elviselem szótlan; sosem gyaláztam Istent, sem a házát, és Bibliáját őriztem, lapokban, de ünnepnapján szószéki sivárság helyett az írott szavakra figyeltem, és megcsókoltam szent, útszéli lábát, hogy őrizzen meg rongyban, kegyelemben, ahogy én őrzöm apámat, anyámat, s hogy hangyával se lehessek kegyetlen, életnek adjak mindent, nem halálnak; s bocsássa meg, ha magam ellen vétek, amikor bennem új kísértés támad, a visszatérő, védhetetlen vétket, mi jónak kurta, mégis megkívánom, mert emberségem mindig beletéved, ha elevenné válik a nadrágom. �III. Sajnállak téged, koldus-testvér, te megalázkodsz az előtt, aki a templom-padba sem fér, miért is nincsen több erőd? Valam it mindig lehet tenni: favágás, kerti munka, bér akadhat értük valamennyi, ha más nem, szalonna, kenyér. IV . Árok szélén három rigó, egyik pandúr, másik rabló. A harmadik örök vándor, botja göcsös szalmaszálból. K i vagyok én, melyik rigó, nem a pandúr, nem a rabló. Ezt a kettőt minden éjjel meleg várja, ágon fészkel. 4 Talán kopott ruhát is adnak, és ennél több mi kellene, hiába görnyedsz, jó szavaknak a zsíros szájon nincs helye. A magunkfajta ebben gazdag mégis, de szűken mérjük ezt, ha nem alázkodsz, befogadlak, leszünk, mint szőlő, egy gerezd Nekem semmi, csupán jászol, bokrok alja, mindig máshol E z már így lesz amíg élek, vagyok sírig szabad lélek. Árok szélén három rigó, egyik pandúr, másik rabló. A harmadik örök vándor, bár semmije, nem sipákol. �VIL Szomszédom a bolondos Pimpi, bodzabokor jószagú háza, ha megszomjazom, hozzá megyek inni, forró kövön rotyog teája. Am íg megisszuk, elmeséli, mennyit cicázott, hány leánnyal, s most, amióta már nem férfi, hogyan riasztja őket csupasz ággal. Tőlem balra az öreg Maksi, lakása tölgyfa odva, esőben, ha kezdek rohadni, bebújok nála egy sarokba. Arról beszél, és mindig arról, milyen volt, amíg élt a párja, s az elmotyogott, tört szavaktól felizzik, lángol tölgy-tanyája. A negyediknek Kupát mondanám, erdészek vágott fái közt lakik, örökké kék folt hátán, oldalán, viseli bőrén öklök nyomait. Kocsmában bor, sör maradékát hörpinti, csupán kortyok, de berúg, ettől a kertek összefolyt bokréták, és szépnek látja máris a lebújt. Ötödik szomszéd, most a legutolsó, hatalmas testű, busa-nagy fejű, úgy is nevezzük: Hétmérföldes Tuskó, nem vakaródzik, bár lepi a nyű. Paprikásról, sült májról álmodik, ha rajta múlna, ő megállás nélkül, szilveszteréjtől szentkarácsonyig ezt mondogatná, míg más beleszédül. Mi lesz velem, ha odébb állok Harmadik rozzant híd alatt talált örökös otthonára, néha a patak megdagad, s ilyenkor szűkké lesz a háza. innen, elvesztem őket, nagy családomat, letörök, m in t a bili füle; Isten, segítsél rajtuk, mindet befogadd. Szava, akár a tehén tőgye, vaskos, de mint a friss tej, úgy csöppen a méze, ha kell, papunknak ő harangoz, s feloldozást kap rossz nyelvére. Részletek a „M ó zes Áron árokszéli versei” ciklusból. 5 �HANDÓ PÉTER Közelítés Hetekkel ezelőtt apróra szeleteltek, miután ropogósra aszalódtam a nap hevén. Sokszor megvizsgáltak korábban: hasamról hátamra vagy hátamról hasam­ ra forgattak. Ha borongósra váltott az idő, fóliával takartak éjszakára egyébként nézhettem a csillagokat. Többnyire ugyanaz a férfi jött. Megtapogatott, motyogott pár szót, távo­ zott. Végül ölbekapott, szobájába vitt, hogy megmutasson a késnek. Módszeresen vagdalt: először csíkokra osztott, majd kunkorodó szakaszok­ ra. Örült nekem. Orrlikának kedveskedett illatommal. Mikor a kést pihenni küldte, megjött asszonya és ráripakodott, hogy mu­ száj ezt csinálni(?), szagom áthatja a bútorokat, több napi szellőztetéssel sem lehet kikergetni. Morgott és rendezkedett férje körül, de egy marékkai a szek­ rény fenekébe dugott belőlem a molyok ellen. Aztán besöpört egy szelencébe. Az idő azóta lassan telik. Néha fedelet nyitnak fölöttem, hogy pár darab­ kám kicsippentsék. Beosztanak. Még sokáig húzhatom. 1990. Képek egy feledhető jelenből Madam, megint rosszul aludtam. Kint feledte érettségtől felpuhult húsát az ablakban, s nézhettem napestig mint mosolyog le az utca forgatagára. Szép ez a szemérem nélküli hajnal, két ébredő emberi test megkenve a vágy illatos olajával. A fogkefék szőre is összesímul a pohárban, és a légtért betölti a bimbók kifeslése az érett lét felé. Ma is úgy kezdem utam, mint négymilliárd éve. Vándorlok, valamit valakit keresve egy előre - és vissza-se látott pályán, ahogyan épp’ kivakaródzom a fekhely és az álom verejtékes kupacából, mindig ballagva vagy folyton rohanva, ösztönösen. Égszínkékül az ég, a tarló bronzos melegsége kisárgul, egy hernyófelhő át­ araszol fölöttem (árnyékát rajtam feledi). Az út veszett és üres, mint a gyom­ rom. Szédelgek. Fölfalnék egy szerelmet, ahogyan fölfaltam már sokat. Megtisztulnék egy nő forró ajkai között - kivetkőzve embermagamból - csak a gyönyörben a gyönyörnek élve. És szenvedve és szenvedtetve az elfogyástól - elfogyasztani a másikat, mielőtt az istentelen kezek megfojtanák. A remény is kibújik bábruhájából, és pillangópillanata is oda lesz. Vágtatok. Hajsza folyik. Bor és vér. Átitatott ingek lógnak-csapódnak szemem elé. Szellemi maszturbációm Onan-i gyógymód? Itt a hó piros betűs napja, de semmi sem gátol. Aminek napja van, hagyjon el. Nem keresem a hit vattáját a komódban - rég eladtam. Szeressek? Ismét vérbajt és áldozatot? Madam, ma ne tegye ki kebleit a sugaraknak simogatni! Maradjon ágynak esve, mint kit gyermekláz gyötör! A nemiség csikkjei szőnyegbe taposódtak, a basszuskulcsokat kunkorivá izélte a cúg, vágyaim Grönland felé me­ netelnek. 1990. 6 �7 �A R D A M IC A F E R E N C Erzsébet éjszakája (Péter Katalinnak ajánlom) Mint kísértet bolyong benne a növekvő szorongás. Marcangoló hiányérzetében üvölteni támad kedve. Nem tudja többé megszerezni a kéjt! Pedig még csak ötvennégy éves. Nem öreg! És semminek sincs mar értelme! Gyönyör nélkül semminek. . . Az éj sötétjében támadt ritka világos pillanatban úgy érzi, a birtokvitának sem. Akkor meg mi az ördögnek járultak ide a káptalani megbízottak? Azért, hogy tanúi legyenek szégyenének és megaláztatásának? Hogy érezzék a kisablakon kiáradó, kiszellőztethetetlen szagokat? Hogy megírják, megörökítsék az utókornak...? ! Nem, ezt nem szabad! Felugrik, szaladgál mint egy fúria, azt nem engedheti, rájuk rivali, rájuk parancsol, tollba mondja a beszámolójukat. . . „Az 1614. év, július 31. napján, a Nyitra megyében épült Csejte nevezetű várba érkeztünk és beléptünk. Hol a nevezett Báthory Erzsébet úrnő ugyan­ azon társaink előtt személyesen jelen lévén, szabadon és akadálytalanul val­ lott.” Szabadon és akadálytalanul - ezen a két szón a hangsúly! Hogy börtönben él, az legyen csak mendemonda! A többivel együtt! Mendemonda?! Ugyan! Habár per nem volt - Thurzó valamint Zrínyi Miklós és Homonnay Drugeth György, a vejei, mindent elkövettek, hogy ne legyen - híre ment . . . Biztosan szorgalmasan terjesztik. A férje. . . Ferenc meghalt, tíz éve özvegy, nincs, aki megvédje! Ha élne, rögvest útját állná a mendemondáknak, befogná a szájukat. Mint annak a hepciáskodó, szószátyár prédikátornak, Magyari Istvánnak, aki Sárvárott a szószékről figyelmeztette. „Amikor elvégezte a prédikációt, mondá a község­ nek, hogy egy keveset várakodnának, mert még volna egynéhány szava. . . Azt mondják mifelőlünk, prédikátorok felől, hogy egyebeket meg tudunk feddeni, de nagyságodat nem feddjük. Azért el nem titkolhatom, ki kell jelentenem, hogy aznémely leányzót tegnapi napon eltemettetött nagyságod, az is kegyet­ lenséged miatt múlt ki ez világból. És az is, azkit azelőtt temettek azonképpen. És nem kellene nagyságodnak ezt cselekednie, mert bánja az Isten, és minket szidalmaznak érette, hogy nem feddjük nagyságodat. Hogy peniglen ez így legyen, és igaz legyen az én szóm, ássák föl az testöt, és így találják, hogy az jeleket megismerik rajta, azmelyekért meg kellett halni.” A várba érvén iziben panaszlevelet íratott az urának. Az ura . . . Nádasdy kihozná innen! Mert férjnek a baldachinos ágyában ugyan mit sem ért - az anyja, Kanizsay Orsolya túlságosan bibliásnak nevelte - , inkább állandóan tá­ 8 �vollevő, a családi tűzhelyre fittyet hányó politikus és hadvezér volt, de volt! És megvédte! Nádasdy Ferenc tudott a szenvedélyéről. Nem, ő nem vett részt játékaiban, nem kért belőlük - pediglen az lett volna az igazi, ha . . . Megfeddte értük de elnézte. Mi mást tehetett volna, ha örömöt képtelen volt okozni?! - Hallassz, Nádasdy Ferenc? Testben és lélekben akkora nagy, hatalmas ember?! M iért...? Nádasdy helyett kellett Trombitás Vitus és Vasfejű Istók - szolgai álla­ potú szeretők, szabadon játszott velük, kopogás, bejelentés nélkül járhattak ki, s be a lakosztályába, de mindig neki kellett kezdeményeznie, csak az­ után töltötték rajta kedvüket - nagy sietve, szinte félve - vele nem törődve. Istenein, próbálkozott... Kénytelen volt! Nem egy szolgálónő előadta, mek­ kora élvezetet kepes neki okozni a férfiem ber.. . No hiszen. Sem az urával, sem más férfinépséggel soha nem volt szerencséje! Csoda hát, hogy elfordult tőlük? Hogy másfelé fordult? Az egészen fiatalka lányokat, amiért egykor majd képesek lesznek élvezkedni a férfiakkal, irigyen gyűlölte, de mar az öltözékük is izgalomba hoz­ ta. A vér látványa meg - erre elég korán rájött - idővel ugyan és nagy sokára, de a magasba lódította. Isten a megmondhatója, mi mindent megpróbált, hogy eljusson a csúcsig! Ó, a várúrnő ennyivel kevesebb volt más nőknél! Valamint ennyivel több! Hol szégyelte, hol büszke volt rá. És meg merte tenni! Igaz, attól is függött, ki előtt. . . A gyermekei előtt titkolta... Mégis, ha élne Nádasdy Ferenc, a férje, a rettegett Fekete Bég, ha a török ellen vívott csatározásokban szerzett súlyos sebek nem viszik a másvilágra, meg nem történik gyalázata. Erre esküszik! Akkor Thurzó György nádor uram, az ország palatinusa, király után az első bíró, nem merészelt volna emígy cselekedni! Erzsébet vicsorít, ökrendezi ellenségeire az „imádságot” , a myjavai cseléd­ asszonytól tanult ráolvasást. . . - „Isten segíts! Isten segíts, te felhőcske! Isten segíts, te felhőcske! Adj Isten egészséget Báthory Erzsébetnek! Küld, küldj te felhőcske kilencven­ kilenc macskát, azt parancsolom én neked, ki a macskák főura vagy, hogy parancsolj azoknak és őket egybegyűjtsd, bárhol legyenek is, akár a hegyen túl, akár a vizeken túl, a tengereken túl, hogy jöjjön ezen kilencvenkilenc macska és, hogy menjenek szerte és Mátyás király szívét harapják, valamint Cziráky Mózes szívét is, és a nádor szívét, úgyszintén a vörös Megyeri szívét rongálják szét, nehogy Báthory Erzsébetnek bántalma legyen! Szent háromság vé­ gezd el!” Felhangzik eszelős kacagása, majd hirtelen, mintha elvágnák, abbamarad. Késő! Második Mátyás király él és virul, Cziráky Mózes - nádori ítélőmester úgyszintén, Thurzó Györgyről, az ellene hivatalos eljárást kezdeményezőről már nem is beszélve. Megyeri Imre, aki kiskorú fia - Nádasdy Pál - birto­ kainak gondnoka, az egész ügy mozgatója pedig busás hasznot vág zsebre. Ő meg itt rohad elevenen! Tehetetlen dühében beleharap az imádkozáshoz használt perec alakú tárgy­ ba, majd messzire hajítja. 9 �Sem az elhajított tárgy, sem az elmondott ráolvasás nem segített, nem ér egy fabatkát! A myjavai majorosné úgy latszik csak akkor cselekedett okosan, ami­ kor az élelmiszerrel lányokat küldözött a kastélyba. Kevés tért belőlük vissza! Micsoda botorság, Atya-Fiú-Szentléiekhez fohászkodnia! Inkább az Ördög­ höz k ellene, mit akar ő Istentől, sohasem voltak jóba, gyerekkorától csak tűr­ te, elviselte. D e semmi több! Mar az anyja, Báthory Anna Istenét is unta. Azután, meg jóval az esküvő előtt Kanizsay Orsolyához, jövendőbeli anyósá­ hoz adtak nevelésbe, aki ott folytatta, ahol az anyja abbahagyta, Őt viszont az istentiszteletek alatt is parázna gondolatok foglalkoztatták - kiszorítván elméjéből a Mindenhatót. mert fel-feltörő paraznaságvágyát leánykorától elnyomták és később is, már mint N ádasdyné - de hat mikor volt Nadasdy otthon? — különös hajla­ mának épített váraiban, a tüzes házon belül, rejtett kamarákot, templomokat. Hajtotta a vére! Kellettek a mezítelen leánytestek, a vér látványa, az égett hússzag! Oh, be kellett, mit lehet ezen nem érteni?! É rezné más valaki ugyanazt, amit ő, való igaz, hogy nem háborodna föl! Bár lett volna inkább világ paráznája, azért csak megvetés járna, nem elfogatás, bezáratás.. . Eleinte azt hitte, el fogja viselni a börtönt. Egy darabig mindenesetre ki­ bírja! Tettenérték? Idehozták Csejtére, a felső várba? Majd lesz per, beidézik. Mátyástól kegyelmet kér - és kap! - ez kijár neki, az ő társadalmi helyzeté­ ben. Nem ítélheti pallos általi halálra, ezt nem teheti meg! De Thurzó uram mindjárt bebörtönözte, s akit egyszer már bezártak, azt nem lehet megidézni - Nádasdy Pál - , a fia is levélben könyörgött a ki­ rálynak, ne taszítsa a perrel örök gyalázatba a családot. Egy ideig biztosan kibírta volna! Homonnayék - a tettenérés után azonnal átengedte nekik a börtönben va­ ló eltartás fejében Keresztúrt - jól gondoskodtak róla, lúdfiakat, vadhúst, talaltak neki, volt mit, van mit aprítania a tejbe. Pislákolt még a remény. . . Csak lányok nem voltak már többé! Egyedül maradt a vágyával, a leküzdhetetlennel, a mindennél erősebbel! Az utolsó fehércselédet még sikerült rábeszélnie, hogy öltözzön leányruhába, úgy hordja neki az ételt. Kap gyűrűt. Szót fogadott, benyújtotta az ételt az ablakon, ő meg behúzta a karját, rá­ illesztette az ujjára a legvékonyabb gyűrűjét, de a világért el nem eresztette volna. . . Beleharapott a hagymaszagú kezébe, a leány sikoltozott, a fehér bőr kifordult, a vér kiserkent, szaga elnyomta a hagymáét. .. Agyára vörös köd telepedett, füle zúgott, a cseléd sikoltozásai a hátgerincét csiklandozták, fo­ gait ismételten belevájta a fogva tartott kézbe. . . Nem kapta ingyen a gyű­ rűt az ételhordó! Azután kintről erős karok kiszabadították a zsákmányolt kezet, még mielőtt előidézhette volna a kéjt! Hátat fordított az ablaknak, az ételnek, füle még mindig zúgott, néha-néha felcsilingelt benne a sikoltozás, a vörös köd mindenre ráült, ráte­ lepedett, mindent elborított, agyát is, szeme tágranyílt, kiguvadt, fogsága el­ süllyedt, csak a fogai nyomán felhasadó bőrt látta, a kiforduló húst, a kicsurranó vért, sokáig sikerült a szeme előtt élve tartani a látványt, úgy nézett be­ le, mint a tükörbe, még önmagát is látta, napról napra gyérülő haját, magaso10 �dó homlokát, lám már beretválni sem kell, teste remegett, foga megkoccant, azután megcsikordult, hátgerincén hangyaboly nyüzsgött, a tele hangya az agya felé indult, a másik fele az ágyéka felé. . . Egyszerre értek célba. Kiáltozása még visszhangzott a helyiségben, ágyéka még nedves volt, a vö­ rös köd még el sem oszlott egészen, amikor az a blakon keresztül meghallotta: - Ezután csak fértiszemely szolgálhatja fel az ételet! Ez az ítélet kegyetlenebbül sújtott le rá minden hohérpallosnál! A z eset után emlékeire hagyatkozott. Amikor a vagy erőszakot tett rajta, kényszerhelyzetében egyenként meg­ idézte őket. . . A h a lá lb a kínzott lányokat. Nem volt könnyű! H iányoztak megszokott kerítőnői, kivégzett segítői. . . Jó Ilonát és Szentes Dorottyát megégettek, de előbb a hóhér egyenként le­ tépte az ujjaikat. Ficzkó Jánost lefejezték, majd levérzett holttestet Ilona és Dorottya után hajítottak a tűzbe. Csak B eniczky Katalin uszta meg egyelőre elzárással. A keritúnők szerepét átvette az emlékezőtehetség, a segítőkét a képzelet. . . Így történhetett, hogy bármikor megölte Kata lánya - akinek kisgyermekkorában annyiszor megveszett a szaja - lakodalmát. Két leány bánta, lett is belőle kellemetlenség. Mégis megérte az akkori felejthetetlen kéj. Meg a fel­ idézett, a képzeletbeli is . . . Három évig mást sem csinált a börtönében, csak gondolatban felakasztgatta a lányokat az ablak vasrostélyára, és tüzes bodorítót, és fodorszedőt sütött a szemérmükbe, vagy égő gyertyát. Gyertyája, hála Homonnayéknak, mindig volt kéznél, mindig akadt. Verte a lányok mellét, gyakdozta karjukat, gombostűt szurkált a vállukba, harapta őket. Vagy Modlnét kényszerítette, hogy vegye le menyecske ruháját, és öltsön lányruhát, s amikor az ellenkezett, hogy nem teheti - ő már bizony szült is, a kis Ferencet - , fazekat akasztott a nyakába, hasábfát hozatott az ölébe, s ráparancsolt: - „Szoptasd, kurva, a gyermeket, ne hadd sírnya!” . . . Kivétet­ te Modlnéval az emlőjét és kényszerítette a szoptatás e játszására, miközben ra-rá vert a bécsi fiatalasszony hasábfára omló szép mellére. Mindkét szép vállából, szép ülepéből kivágott egy-egy húsdarabot, s megétette vele! Modlné többé nem ellenkezett, megtanulta, hogy Báthory Erzsébetnek nem lehet nemet mondani. Ette a saját véres húsát, a felét nyersen, a felét sütve, sokáig bírta, persze nem a végtelenségig, meghalt. . . Fekete Katát láncon halasztotta meg Keresztúrott. . . Hiába hozatta a drága flastromokat, gyógyító kenőcsöket, végül mind meg­ haltak, s az eltakarításuk okozta a legtöbb gondot. Az asszonyszemélyek, ha titokban, sebbel lobbal ásták a sírt a virágoskertben, vagy az árnyékszéknél, nem ástak le elég mélyen, a cudar kutyák meg kikaparták a testeket, és min­ denki szeme láttára szertehurcolták. . . Miért nem volt óvatosabb? Hiszen lehetett volna! Miért hagyta, hogy józan eszét felváltsa a szenvedély? Vonultak előtte a lányok, három évnél is tovább vonultak, több százan, nem számolta őket, sohasem számolta. Válogathatott! 11 �Erőltette képzelőerejét, úgy segítették a jóhoz. De belerokkant a nehéz, fárasztó, minden idegszálát, porcikáját igénybe vevő, kimerítő játékba. Mert a leányarcok és leánytestek kezdtek fokozatosan elhalványulni, a vér felvette a víz színét. Így nem csoda, hogy a gyönyör elmaradozott. Azután - fogságának negyedik évében - eljött az a bizonyos nap! A sittkei lányokat kívánta meg ismét, őket különösen kedvelte. . . Már el­ fogyasztotta a vacsoráját, fácánlevest fürjtojással, nyúlpecsenyét áfonyával, háttal ült a kisablaknak, bámult a gyertyafénybe, várta, hogy eljönnek, hogy megjelennek, de csak a nevük érkezett meg, jött be a helyiségbe. . . Felélte tartalékait! Kétségbeesve ugrott fel, heves mozdulattal eloltotta a gyertyát, egyedül maradt a sötétben. Emlékei cserbenhagyták. Felordított. S attól a naptól, az estétől kezdve, amióta hiába próbálta megidézni kéjes emlékeit, tehetetlen dühe ismételten ordításba tört ki. Jobb perceiben várakat, vagyonokat kínált a szolgáknak, ha falat bonta­ nak, ha kiszabadítják innen - ahol ugyanazon az ablakocskán kapja a mosdó­ vizet és az ételt, amelyiken porcelán éjjeliedényben kinyújtja ürülékeit — de csak megmosolyogták. A legtöbb, amit elért az volt, hogy egy-egy éksze­ réért - melyet előre kellett odaadnia - némelyik legény cserébe és óvatosság­ ból jó messzire állva a kisablaktól, néhány pillanatra leengedte a nadrágját. - Jer közelebb! - csalogatja a legényt, de az egyre távolodik. Trombitás Vitusnak, Vasfejű Istóknak is csak a neve jön közelebb, sem arcuk, sem testük nincs többé. Nádasdy Ferencnek sincs már arca, csak testsúlya. Az 1575-ik esztendő májusának nyolcadikján, Varanón tartott lakodalmuk után sem érzett mást a nászéjszakáján, mindössze a test súlyát, tizenöt éves volt, s csak a test súlyát érezte. . . Felkiált, hiszen csak tizenöt éves, agyon fogja nyomni, rettenetes ez a rá­ nehezedő nyomás, az egészben az a legjobb, amikor lefordul róla, s ő meg­ látja a véres foltot a lepedőn. Erzsébet felragadja a gyertyát, keresi a lepedőn a vérfoltot, de nyoma sincs már ilyesminek. . . Emlékeit felélte, felemésztette, nincs körülötte más, mint hullabűz. . . Fel s alá rohangál, hogy ne érezze, s akkor valakibe beleütközik, a leszetei prédikátor az, aki Ponikenus után másodiknak intette meg a gyanús te­ metések miatt. - Meglátja kend! — ordít rá. — Majd a tanácsadóm... ,,ketten is vannak... Szabad nekem akár Csejtén, akár Leszetén temettetni, hiszen mindkét hely a saját birtokom! . . . Nem félek az elfogatástól . . . Micsoda? Egy nemes embert sem fognak meg citáció nélkül!” - Nem félek! - rohangál fel s alá a helyiségben, tépi ruháját. - Nem félek! - „Isten segíts, te felhőcske. .." - Félek! - rogy térdre. - Félek! Nem fogom kibírni! Kéj nélkül nem! Eszemet veszítem bizony! A csejtei várúrnő feltápászkodna, de valami akadálya van, előtte magaso­ dik a csizmadia lánya, Ilona, nincs arca, nincs teste, mégis torony, csupa gyűlölet, amikor megszólal: 12 �- „ B estye, híres kurva, te Báthory Erzsébet, te pokolra mégy, de én tudom, hová megyek!” - vágja a szemébe. - „Miért szidogatsz, kurva?” - „Azért, ha immár ennyire elkínzottál, öless meg!” - Ilon Füzérbe megy meghalni. Erzsébet egyedül marad, unatkozik, hirtelen elhatározza, hogy a pőstyéni fürdőbe utazik, kíséretre van szüksége. . . - Nocsak, Dorkó, gondoskodj róla! - Egyik sem tud veled menni, úrnőm. . . - Ugyan miért, Dorkó? - „Elájultanak a nagy erőtlenség miatt. . .” Erzsébet összecsapja a kezét, igencsak haragszik Dorkó asszonyra, a kocsi mégis elindul, zakatolnak agyában a kerekek, csak kis szünidőkre hallgatnak el, ilyenkor lányokat temetnek, az útmenti árokba, néha egyesével, néha ket­ tesével. . . A kocsikerekek tovább zakatolnak, s amikor csikorgásuk eltávolodik, a bécsi Nadasdy-palota ablakaira kőzápor zúdul, a szerzetesek megunták a pa­ lotából kiszűrődő zajokat, így tiltakoznak az ellen, ami ott benn történik. - Mit akartok, szerzetesek, hiszen ez nem a bécsi Nádasdy-palota, ez Csejte-felsővár, ez a v é g , itt már nem történik semmi! Miután abbahagyja a pörlekedést a felbőszült szerzetesekkel, megcsavarja ujján legeslegutolsó gyűrűjét. - Megmentőm! - eszelősen mondogatja reggelig többször, mint ahány lányt elveszejtett. Amikor másnap a szolgalegény a reggelijét hozza, a szikrázó gyűrűt ott ta­ lálja a kisablak párkányán. Nézegeti, majd elveszi, s a kisujjára húzza. M á­ sikra nem megy rá. Azután ellép az ablaktól, tétován megoldja a nadrágszí­ ját, s hagyja, hogy a nadrág magától lecsússzon. . . - N e ... Ezt most ne! Nem azért ad om ... Hozz mérget! Erőset, gyorsan ölőt. . . Van a faluban egy asszony . . . - és Erzsébet elsuttogja a nadrágjá­ val bíbelődő, megrémült szolgának az asszony nevét. - Megteszed? - Pár napba beletelik - válaszol a szolga zavartan - amíg sikerül kijut­ nom érte .. . - Jó ! Addig elviselem . . . De nem tovább! Két hétig kellett még tűrnie Báthory Erzsébetnek. Az 1 614-ik év augusztus havának tizennegyedikéről tizenötödikére virradó éjszakáig. (A n o v e llá b a n fe lh a s z n á lt, id é z e tt ré s z le te k P é te r K a ta lin „A c s e jte i v á r ú r n ő : B á th o ry E rz s é b e t” — cím ű k ö n y v é b ő l v a ló a k . H e lik o n K iad ó , 1985. — a szerző.) 13 �valóságunk FO D O R P É T E R A művelődésről és a kistelepülésekről A z ország válságoktól szabdalt. Minden gondolkodó ember számára v ilá ­ gos, hogy a gazdasági mélypontról történő elmozdulás csak közgazdasági döntésekkel nem képzelhető el. Szükség van az erkölcsi értékek „újrafelértékelésére” . Az állampolgárok kulturáltsága megméretik a politikai közéletben, az egymáshoz való viszonyban. N övekvő jelentősége van annak, hogy milyen a társadalom emberi-közösségi arculata. M a egyre nyilvánva­ lóbb, hogy a tudatformálás, a műveltség állapota, a demokrácia gyakor­ lása, hosszú távon meghatározza a társadalom fejlődési irányát. Halaszt­ hatatlan és lényeges, hogy a társadalom műveltségi állapotáról teljes körű tartalmi minősítésű bemutatással rendelkezzünk. Azaz, nemcsak statiszti­ kai adatokat kell citálnunk, nemcsak ezekre kell hivatkoznunk, amikor valamiről szólni akarunk, hanem arról is, hogy az a kép, amely kialakult, milyen összetevők eredménye, s főleg arról, hogy mi van mögötte. A változás előbbi korszakában a fejlődést mennyiséggel mértük. E z pedig, mint tudjuk, nagyon is félrevezető. Ilyen mérési módszer nem alkalmas arra, hogy a műveltség minőségi kérdéseire választ kapjunk. A számok mögött lévő folyamat pedig nemcsak gazdasági, politikai válságot jelez, ha­ nem érzékelhető morális lazulásokról is tudósít. Fontos kérdés, hogy a társadalom értékrendjében milyen helyet foglal el a kultúra, a művelődés, a műveltség, a szellemi tevékenység, a tudás. K ét felmérést említek: 1973-ban a Közvélemény-kutató Intézet N agy Márta vezetésével végzett egy felmérést, amelynek a kérdéseit leegyszerűsítve így lehet megfogalmazni: mi önnek a véleménye a műveltségről, mi a vélem é­ nye a műveltség állapotáról? Ha egy képzeletbeli listát állítanánk fel, ak­ kor a műveltség a középmezőny alatt helyezkedett el. 1985-86-ban H eleszta Sándor vezetésével ugyanaz az intézet elvégzett egy új felmérést a műveltségről, a tudás társadalmi elismertetéséről. A képzeletbeli listán ek­ kor a társadalom még lejjebb helyezte el ugyanezt, mint tizenhárom évvel korábban. A leértékelődés egy alapvetően elhibázott társadalmi stratégiának a következménye: abból a hitből fakadt, hogy a kultúra automatikusan lesz része a szocializmus építésének. Több ilyen automatizmus volt. A kultúra nélkülözhetetlenségéről vallott tézisek csak deklarációkká váltak és meg kell állapítani, hogy nem váltak a társadalom működőképességé­ nek feltételévé. A z érdekeltség kérdése külön is említést érdemel. 1968-ban egy újfajta gondolkodás indult el az országban, és ennek az újfajta gondolkodásnak, amit reformfolyamatnak nevezünk, mindössze négy éve volt arra, hogy 4 1 �létezzen, és kizárólag a gazdaságban. Az 1972-ben bekövetkezett megtor­ panás, amit kellően nem elemeztünk még, egyértelműen annak a folya­ matnak a visszarendezését eredményezte, olyan lépéshátrányba hozva a társadalmat, amelynek meghaladása az elkövetkező évtized minimális prog­ ramjának kellene lennie. Napjainkra a társadalom gondolkodásában elő­ kelő helyre került a gazdasági érdekeltség. A kérdés az volt és ma is az, hogy a művelődési érdekeltség, hogyan épül be a társadalom gondolko­ dásába, milyen eszközök állnak rendelkezésre és azok, hogyan hasznosulnak. Ezek még mindig kérdések. A társadalmi különbségekben az esélyek egyre szélsőségesebb szóródására utalnak. A lakosság életkörülményeit, műve­ lődési lehetőségeit alapvetően meghatározza a településfejlesztés volunta­ rista koncepciójának megvalósítása. A művelődési esélyegyenlőség problé­ máját azért hozom szóba, mert közben olyan döntések születtek, amelyek ismételten hátrányosan érintették a kistelepüléseket. A településfejlesztési koncepció 70-cs évekbeli kidolgozására utalok. A művelődés szempontjából is mérhető károkat okozott a körzetesítés, a munkahely-létesítés területi elosztása, a gazdálkodószervezetek koncent­ rálása, a helyi pénzügyi önállóság korlátozása, hogy csak néhányat említ­ sek. Az ország fejlettségi szintjét egyértelműen a városok növekvő számá­ val igazolta a politika. Nem hiszem, hogy ebben az az állampolgári rész­ vétel - ami nélkül egyébként elképzelhetetlen a döntési mechanizmus olyan aktív volt, mint amilyennek kellett volna lennie. Az esélyegyenlőség egyik deklarált kérdése volt, hogy a bérnek nem kell tartalmaznia a lakás, az oktatás, a kulturális szükséglet, az egészségügyi ellátás fedezetét, hi­ szen az állam társadalmi juttatásként biztosítja ezen alapellátáshoz való hozzájutást. Most olyan helyzetbe kerültünk állampolgárként és szakem­ berként, hogy a sokat emlegetett, 'de fél-, vagy álpiaci viszonyok rászaba­ dultak a kulturális területre. A művelődés pedig éppen az esélyegyenlőség kérdésében szorul perifériára, ahonnan alig tudja megfogalmazni, különö­ sen pedig érvényesíteni elképzeléseit. Következésképpen jelentős rétegek maradnak és újabbak kerülnek hátrányba. Biztos, hogy kulturális-műve­ lődési reformra van szükség. De milyenre? A kormány még 1986-ban a társadalmi tevékenységet termelői, illetve nem termelői szférára osztotta fel. E z a felfogás a társadalomban való gon­ dolkodásmódról való lemondás esélyét is jelentette, egyben feltételezte azt, hogy itt befektetés csak az. ami napi, sőt pillanatnyi, vélt gazdasági ér­ dekeknek felel meg. Am i ezen kívül esik, az gyakorlatilag egyenlő az el­ tartott kategóriával. Vizsgáltuk-e azt, hogy a külföldi hitelekből mennyit fordítottunk szellemi tőkebefektetésre, miközben a társadalomnak alapvető érdeke és joga az, hogy a köz- és felsőoktatás valós alapokat jelentsen, amely a gazdaság működőképességét, a társadalmi demokráciát, s mind­ ezek emberi feltételeit teremtse meg? A kultúra és a gazdaság kapcsolatáról évtizedek óta viták, olykor álviták zajlanak. A mai helyzet bonyolultsága ugyanis megnyilvánul abban is, hogy a gazdasági szerkezetátalakítás igénye óhaj maradt, s nem követelte meg az általános műveltség és a szakműveltség valódi fejlesztését. A gazda­ ság stabilitásában, a kibontakozási programokban a tudati tényezők, dekla­ ráltan is kiemelt szerepet kapnak. D e a művelődés csak ott és akkor lehet gazdasági tényező, ha jelenléte ténylegesen biztosított a társadalmi gyakor­ latban, hiszen a társadalom működése egyben a kultúra megteremtése is. 15 �Minden szükségesnek és lehetségesnek ítélt társadalmi, gazdasági, politikai változás egyúttal kulturális változás is, így semmilyen fejlesztés nem kép­ zelhető el kultúra nélkül. Tanulságos az a vita, amely ciklusosan megismétlődik: áru-e a kultúra? A kérdésfelvetésre mindig akkor került eddig sor, amikor a gazdasági gondok miatt nem fordítható elegendő pénz a kultúrára. Nem a támoga­ tásra, hanem magára a kultúrára. Ezzel párhuzamosan pedig késik a kultu­ rális tevékenységnek bizonyos jogi, pénzügyi szabályozása. Új szempont­ ként kap teret megítélésem szerint az a szemlélet és igény, ami elsősorban ma már nemcsak a közvetítői, hanem alkotói műhelyeket is érinti, amely kimondja, hogy a tevékenység támogatása fontos, és ezt helyezzük előtérbe. D e hol valósuljon meg a tevékenység? K ell hozzá feltétel, és így nevez­ ném átfogóan: közösségi létesítmény. Eszköztelenségre hivatkozva nem történik semmi, és ebből a nem túl kényelmes és vonzó pozícióból nem léphet ki az állam. Azaz egyszerre kell az intézményrendszert korszerű­ sítenie, megőriznie, ha kell valóban átalakítani, újragondolni. Tudomásul kell venni, hogy a kultúra pénzbe került és kerül. S az állam eszközeiből egyre nagyobb arányban kell e rre fordítani. A z állam részéről ez nem áldozat, nem is juttatás, hanem kötelesség. Bár nagyon sok kérdőjellel rendelkezünk az adózást, a települések pénzügyi kondícióit illetően, de a jövőben az állampolgári döntési mechanizmusok új helyzetet fognak teremteni. Az önkormányzat-törvénytervezet az államháztartási törvény nélkül csak politikai fordulatot eredményezhet. Termé­ szetesen a nagy kérdést én nem kerülöm meg, hogy a nemzeti jövedelem jelenlegi elosztási rendje mennyiben hátrányos a művelődésre, azaz végül is az állampolgárra. A költségvetési reformról oly kevés a hír, hogy érdem­ ben nem lehet az elképzeléseket minősíteni. Ú gy gondolom, a vita így az arányok m ódosításira, megváltoztatására irányulhat jelenleg. Az azonban sokat mond, hogy a kultúrára, oktatásra fordított arányok 1949 óta szinte változatlanok, vagy kedvezőtlenebbek. Ugyanakkor világos, hogy a lakosságnak magának is egyre többet kell költenie, sőt adott esetben áldoz­ nia saját művelődésére. E z tendenciájában érthetőbb, de kérdés, hogy az állampolgár a pénzéért mit akar, milyen kulturális szolgáltatásért hajlandó fizetni. Mindez olyan időszakban történik, amikor az élet jelentős mérték­ ben drágul, egyre nagyobb tömegek kerülnek a létminimum közelébe és alá. Ezért nemcsak az a gond, hogy a színházjegy, a könyv ára emelkedik, és az adórendszertől időben is egyre távolodó bérreform, a közeljövőben várhatóan ugyancsak nem az egyéni kulturális ráfordításokat növeli. A művelődési szükségletek kielégítése az utóbbi négy évtizedben a társadalmi kötelezettségek közé tartozott. Azaz azonos esélyeket kínált elvileg-jogilag az egyén számára, hogy hozzájuthat a kulturális értékekhez, szolgáltatásokhoz. E z a „szociális gondolkodásra” épülő gyakorlat az ország gazdasági helyzete rosszabbodásának növekedésével, folyamatosan fele­ désbe merül. A megélhetés gondjainak elsődlegessége, az árak emelkedése - ezen belül a kulturális termékeké is - éppen a művelődésre fordított jövedelemrészt szorítja vissza. E körülmények összegzése alapján meg­ állapítható, hogy a könyvekre, újságokra, sportra, szabadidő-szerekre, színházba, moziba, koncertekre járás, a kulturális-technikai eszközökre fordított kiadások a társadalmi élethelyzettől függően differenciálódnak. Ho ff marin Istvánné közgazdász 1986-os vizsgálódása alapján megállapítja, 16 �hogy a társadalom kulturális kiadásai a teljes kiadások öt százalékát nem érik el. A falusi lakosság kulturális ellátottsága összetett problém a. E gy falusi lakos kulturális igényeinek kielégítése a városinál többe kerül. Ezért is és más szemléleti, praktikus és feltételhiány miatt, ugyanakkor kevesebbet áldoz rá a költségvetés, és ami a legbeszédesebb ő maga is kevesebbet igényel, vagy mer igényelni. Erről a helyzetről elmondhatjuk ellenkezik a társadalmi igazságosság alapelveivel és perspektivikus érde­ keivel, a gazdasági feltételek körülményeivel. A társadalmi mobilitás egyik feltétele az érdeklődő, új iránt fogékony munkaerő, amely nélkül a szerkezet- és termékváltás, az új technológia elfogadása, a piac igényeinek érzékeny nyomon követése lehetetlen. T ár­ sadalmi szempontokból, kultúra hiányában nem alakulhat ki harmonikus személyiség, veszélybe kerülhet közéletünk kibontakozó demokráciája. A megfelelő kulturális szint alatt gyakoribbak az antiszociális személyiségvo­ nások. E z a veszély együtt növekszik a szabad idővel és az életszínvonal változásával. A tények feltárásakor számolnunk kell a mai magyar falu néhány fontosabb ismérvei közül az egyik legjellemzőbbel, az önellátás megszűnésével. A régi falu kulturálisan is önellátó volt. Hagyományai se­ gítségével maga teremtette tárgyi környezetben élt, művészi véleményét maga alkotásaival elégítette ki. A kívülről érkező kulturális hatásokat gyak­ ran adaptálta. A hagyománytisztelet számos példája viszont igazolja az ősi mesterségek, szokások őrzését, továbbéltetését. A mai falu meghatározó má­ sik vonása az, hogy felbomlott a régi zárt faluközösség. Valaha nagyjából ugyanazok a családok több generáción keresztül alkották a falut, a „gyüttmentet” kinézték maguk közül, az elvándorlásnak más gazdasági, társa­ dalmi vetülete volt. Az utóbbi évtizedekben a falvak lakossága fluktuált, a tanyai lakosság befelé törekedett, a falusiak (főleg a fiatalok) városba gravitáltak, az iparszerűvé váló mezőgazdaság és a foglalkoztatottságot se­ gítő ipartelepülések ugrásszerűen megnövelték falun az értelmiségiek és a középfokú szakképzettségűek számarányát. Ugyanakkor e jövevények jó része ingázik, más részük korábbi kedvezőbb helyzetből nehezen szokik bele a falusi kulturális ellátottság szűkös keretei közé, igyekszik ezen a területen megtartani korábbi városi forrásait. A faluból városba ingázók kulturálódási igényét elsorvasztják az utazások, a kétlaki életmód által elfecsérelt többletenergia. (Az ő problémájuk egészen más, mint a valódi falusi lakosoké, csupán azért utalok rájuk, mert általában mindenünnen ki­ maradnak.) A z egyenlőtlenségek megszüntetése. A korábban említettek következté­ ben, ha egyenlően áldozunk minden lakos kulturális igényeire, úgy konzer­ válódik a falusi lakosság hátrányos helyzete. A gyakorlat ennek a fordí­ tottja. Legtöbbet egy budapesti lakos kap, ezt a szintet megközelítik a me­ gyei székhelyek lakosai, a többi városoknak kevesebb jut, a falvak után csak a tanyák következnek. E z a felismerés érdemi változtatást nem ered­ ményezett az arányokon. A pénz természetesen szükséges, de nem elégséges feltétel. Eredmény csak úgy érhető el, ha megváltozik a falu kulturális éle­ tének infrastruktúrája és valódi működő helyi önállóság lesz, működő de­ mokráciában. Ismert, hogy a művelődési otthonok jó része elavult. Az épületek rossz állapotban, célszerűtlen felosztással ellenállnak a korszerűsítésnek. A köte­ 17 �lező nagyterem többnyire üresen tátong, a mozi legtöbbször másutt van, a könyvtár úgyszintén. Változást hozott az is, hogy a nyolcvanas években egyre több helyen egyes közösségek megtalálták a közösségi tereket. A z anyagi keretek szűkösek, az emelkedő könyvárak szükségessé tennék a könyvtárak fokozottabb fejlesztését, a változatlan beszerzési összegek azon­ ban inkább visszafejlődést jelentenek. Nem sikerül a községi és az iskolai könyvtárak erőforrásainak önként kínálkozó egyesítése. Súlyos a szakemberhiány. A pedagógustársadalom elnőiesedett és ingá­ zik. (A családosak érthetően nehezen aktivizálhatók, a magányos fiatal nők státusa falun még ellentmondásos, az ingázást csak - akár az orvos esetében - a szolgálati lakások oldhatnák meg, az önerőből épített lakás a pedagógus számára röghöz kötöttséget jelent a jelenlegi feudális iskolarend­ szerben.) A közművelődési szakemberek képzése folyik, annak színvonala változó. Falura azért nem mennek, mert a kulturális posztok többnyire be­ töltöttek, új státusokra nincs pénz, ha mégis sikerül helyet találniok, ha­ mar konfliktushelyzetbe kerülnek. Hatáskörük, függőségi viszonyuk, tágabb értelemben vett feladatuk nem világos. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a hasonló képzettségű fiatal papgeneráció éppen a hagyományok ál­ tal meghatározott helyzete miatt, jóval zökkenőmentesebben tudta szerepét megtalálni a falu lakóival. Jellemzésül néhány adat a kistelepülések gondjaira 1965-ben: 3259 tele­ pülésből nem volt önálló tanács 338 településen. 1980-ban már 1 5 9 7 ( !) fa­ luból hiányzik. M íg a hatvanas évek közepén 48 falunak nem volt önálló iskolája, addig 15 év múltán a körzetesítés következményeként már 1597 helyen hiányzott az. A népesség megoszlása településtípusonként (1000 főben): Megnevezés 1960 1970 1980 1984 Budapest Városok Községek 1783 2633 5545 2001 3109 5212 2060 3644 5006 2071 3934 4651 Mint látjuk, a városlakók számának növekedése egyre dinamikusabb az utóbbi három évtizedben. A falun élők számaránya 19 80-19 84 között 3,3 százalékkal csökkent. 1989-ben a több, mint negyven új város fellépésével ez az arány tovább módosult a városlakók javára. Nem feladatunk arra a politika-elméleti kérdésre kitérni, hogy a hagyo­ mányos osztályfogalom alapján tagolt társadalom ma is elfogadható kate­ gória, de meg kívánom jegyezni, hogy a parasztság, mint társadalmi osz­ tály, már a hatvanas évektől kezdve, erőteljes módosuláson ment át. Az arányok változásának jelzése részemről inkább csak arra szolgál, hogy az előzőekben jelzett módosítás-lassulást illusztrálja. Az aktív keresők osztályés rétegtagozódása százalékban: Megnevezés 1970 1980 1985 Munkásosztály Szövetkezeti parasztság Szellemi foglalkozásúak Kisárutermelők 56,5 17,6 22,6 3.3 57.8 12,0 55,4 13,4 2 7, 5 26,8 2,8 4,4 18 �A két legfontosabb közművelődési alapintézmény a falvakban, a művelő­ dési otthon jellegű közösségi intézmény és a könyvtár. 1980 és 1985 között 10 ezer lakosra vetítve legjobban ellátott volt mű­ velődési otthonnal Vas, Z ala, Nógrád megyék, míg a legkevésbé Békés, Szabolcs, Hajdú és Pest megye. 1980 és 1986 között könyvtárral 10 000 la­ kosra vetítve, legjobban ellátott Vas, Zala és Baranya megyék, legrosszab­ bul Pest, Békés, Hajdú megyék. Ugyanakkor a beiratkozott olvasók száma 1986-ban Zala, Szolnok és Veszprém megyékben a legtöbb, a legkevesebb Pest, G yőr és Fejér megyékben. Érdekes a ma sokat vitatott mozik helyzete. Az egyes megyék községei­ nek ellátottsága 10 000 lakosra vetítve: 1980-ban 1986-ban Veszprém Vas Zala Baranya 12,9 12.0 10 ,0 8,2 1 1 ,7 11,6 12,9 10,2 1986-ban 1980-ban Veszprém Nógrád Somogy Hajdú 6840 5980 5733 5622 Hajdú Somogy Nógrád Békés 6673 6187 5987 5672 E néhány adat jelzésével arra hívom fel a figyelmet, hogy a községekben élő állampolgárok művelődési lehetőségeinek biztosításából az állam nem vonulhat ki. A kistelepülések infrastrukturális helyzetéről, a helyi közösségi élet szín­ tereiről. 1988-ban az Országos Közművelődési Központ munkatársai felmé­ rést végeztek. A 2000 lakos alatti 2400 megkeresett település közül mintegy fele (12 0 1) válaszolt a kérdésekre, s így, ha nem is teljes értékű, de megkö­ zelítő kép vázolható helyzetükről. Bár a kistelepülés kategóriájának tudo­ mányos meghatározása eltérő, de a felmérés rávilágított néhány alapkér­ désre. E kérdések nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy a művelődés hiányát elsősorban nem az intézmények (könyvtár, klub, mozi, iskola, mű­ velődési ház), hanem a közösségek hiánya jelenti. Olyan települést, ahol semmilyen intézmény nem található, csak 19-et találtak. A kérdéseinkre válaszoló települések több mint 80 százalékában van valamilyen könyvtár, 70-80 százalékában valamilyen művelődési ház, 65 százalékában iskola, óvo­ da, 50 százalékában pedig mozi. Ezzel szemben az 1000 fő alatti települések 50 százalékában, az 1000 fő feletti települések 25 százalékában nincs semmilyen művelődési közösség. (A közösség fogalmát itt szélesen értelmezve használták: a tűzoltó-egyesü­ lettől, a nyugdíjasklubtól, a KISZ-szervezeten keresztül az ifjúsági klubig, a hagyományőrző csoportokig.) E z azt bizonyította, hogy az intézmény megléte önmagában nem teremt közösségi életet. A könyvtári hálózat látszólagosan sok helyen működik, ha a letétként ott levő könyveket pár száz forintos ,,tiszteletdíjért” heti néhány órában van, aki kölcsönözze, ám az állomány megújítására képtelen városi könyvtárak 19 �előbb-utóbb v égképp magukra hagyják ezeket az intézménykezdeményezéseket. A meglevő művelődési otthonok a települések zömében emberi tartózko­ dásra - jelenlegi állapotukban - nem alkalmasak. A kistelepülések intéz­ ményeit (beleértve iskolát, óvodát, művelődési házat, könyvtárat) nem csu­ pán az épületállag elavultságával, alkalm atlanságával jellemezhetjük legin­ kább, hanem belső technikai felszereltségeikről sem beszélhetünk. A szék, a pad, a könyvállomány éppúgy rongált, dülledező (tisztelet a meglevő, de arányaiban elenyésző kivételnek), mint ahogyan nincs magnó, tévé, lemez­ játszó, diavetítő sem. A z adatokat értékelve, azt kell mondanunk, hogy ezek „fölfelé” torzítanak. Először is azért, mert az épületek minőségére, használhatóságára vonatkozóan kevés az adat, másodszor pedig azért, mert a nem válaszoló közel 1200 település adatai hiányoznak, feltehetően azért, mert helyzetüket reménytelennek érezve, nem tartották fontosnak a vá­ laszadást. A kistelepülések problémáit növelte, hogy a települések összevonásait mind a mai napig nem ellentételezte az igényekhez szabott tömegközleke­ dés, s így a hátrányos helyzetbe került kistelepülések helyzetét a követke­ zőkben vázolnánk. - Gyakorlatilag nem rendelkeznek fejlődési lehetősé­ gekkel, miután már nincsenek olyan intézményei, amit fejleszteni lehetne. - A társközséggé minősített helyzetük pedig azt jelenti, hogy egy másik, erre kijelölt településen döntenek az ő problém áikról, s ezzel lényegében megfosztották azokat a falvakat érdekeik közvetlen védelm étől. - A helyi kisiskolák megszüntetése fölgyorsította az aktív népesség elvándorlásának folyamatát. - A fiatalok jelentős része nem lát maga előtt perspektívát a kistelepüléseken. A kisfalvak népessége elöregszik és a deprivált társa­ dalm i csoportok gyűjtőhelyévé válik, hiszen csak azok. nem költöznek el, akiknek nincsen erre módjuk, s ez súlyos szociálpolitikai kérdéseket jelenít meg. - E falvak felében ugyanakkor sem pedagógus, sem orvos, sem lel­ kész, sem egyéb, értelmiségi nincsen, s a megmaradók is m ind nehezebben tudják megtartani a helyi értelmiségieket. A ’ 8o-as évek magyar társadalmában azonban a fenti trendekkel ellen­ tétes folyamatok is megindultak. A legnyilvánvalóbb jelenség a társadalom­ nak az a spontán reagálása volt, amely a további központosításokkal szem­ beni ellenállásban mutatkozott meg. E z pedig a kistelepülések „m egm a­ radt” és még létező életképességének bizonyítéka volt, ami a kultúra v ir­ tuális természetére is utal. Arra a jelenségre, hogy az intézményeitől való megfosztottságban is maradt olyan erő a falvakban amely képes helyzeté­ nek megváltoztatására, ha ehhez külső segítséget kap, és ezt a legutóbbi években végbemenő gazdasági és politikai folyamatok is felerősítették. A politikai szerkezet változásai következtében lehetővé vált, hogy a tár­ sadalom spontán reagálásai konkrét formákat öltsenek és a magyar tár­ sadalom rendkívül bonyolult érdek- és értéktagoltsága különböző, az ál­ lampolgári öntevékenységére alapozó mozgalmakban, egyesületekben, majd pártokban fejeződjenek ki. Mindezek együttes hatása következtében a települések fejlődésének új irányai bontakoznak ki, ami nem azonos a településfejlesztésnek ama több évtizedes felfogásával, mely kívülről, a települések világától független, absztrakt premisszákban gondolkodott. Előtérbe kerültek a közösségi, községi autonómia kérdései és a települé20 �sek közötti együttműködésben a vertikális kapcsolatrendszer mellett erő­ södött a horizontális együttműködés igénye és lehetősége. Szakmai törekvések a kulturális infrastruktúra fejlesztésére és a kis fa l­ vak felzárkóztatására (kísérletek, kezdeményezések). A társadalomtudományok érdeklődése a ’8o-as években a makroszerkezet problémáinak leírása és elemzése mellett a mikrostruktúra, s az egyé­ nek problémái felé fordult. E z az irány a helyi társadalom vizsgálatát je­ lentette. E vizsgálatok azt bizonyították, hogy helyi társadalom alig léte­ zik, illetőleg - ha van is - annak sajátosságai, a helyi társadalom sokszí­ nűsége nem jelenik meg a helyi intézményekben, mivel ezek az intézmé­ nyek „ felülről” épültek ki, a működésükben a fölöttük álló szinteknek, s nem a helyi igényeknek kellett megfelelniök. Ezek a kutatások azt is regisztrálták, hogy a helyi közösségek szétestek, és sok helyen csak formálisan működtek. Ennek okaira részben rávilágíta­ nak azok a történeti-szociológiai sajátosságok, amiket az előzőekben fölvá­ zoltam. Kulturális következményei közül kiemelendő az, hogy a mobilizáció következtében az egyéneknek és közösségeiknek nem volt sem módjuk, sem idejük arra, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez. T o­ vábbá az is hangsúlyozandó, hogy ezek a változások szétrombolták azo­ kat a hagyományos közösségeket, amelyek az egyének számára védelmet, szociális hálót jelentettek volna, s így számosa n gyökértelenné lettek, el­ vesztették identitásukat. E zt a tényt az úgynevezett deviencia fő oka­ ként rögzíthetjük. (Magyarország Európában élen jár az öngyilkossági, al­ koholfogyasztási stb. statisztikákban - és ennek egyik fő oka a közösség­ hiány). Végül pedig az is kiemelendő, hogy - az erőteljes külső beavatko­ zások elszürkítették a lokalitást (a ,,hely szellemét” ) elszakították a kistáj­ hoz való kötődés érzelmi és racionális szálait. Ezeket a problémákat nemcsak a kutatók érzékelték. A magyar értelmi­ ség jobbik felének érdeklődése is a helyi társadalom (a települések) és azon belül is annak legkiszolgáltatottabb, leginkább támasz nélkül maradt cso­ portjára, a kis falvakra irányult. A kistelepülések létét, fejlődését akadályozó tényezők számbavételére a debreceni és a szolnoki művelődési központ vállalkozott. Vizsgálódásuk alapján az összehasonlított „problémakatalógusok” a tervező-fejlesztő mun­ ka következő fázisában felhasználható elemeket tartalmazzák. Társadalm i feltételek. a) Munkahely, munkaalkalom hiánya, megélhetési gondok feltérképezése után a helyi munkaalkalmak teremtése (vagy a körzetközpontban), m ajd a regionális fejlesztés, a mezó gazdaság és kereskedelem több­ szektorúsága, valamint a vállalkozások meghonosodásának segítése lenne sürgető. b) A demokratikus közélet hiánya (monolitikus jellegű a közélet, 1 - 2 vezető személy a meghatározó, vagy még ők sincsenek) helyett a po­ litikai pluralizmus, érdekvédelm i szervek kiépülése. c) Tekintve, hogy a közigazgatás elszakad a falutól, a helyben intézett ügyek köre szűk. A kommunális, egészségügyi, kulturális, kereskedel­ mi ellátás rossz, nagyon hiányos. A tudatos elsorvasztás eredm énye­ ként létrejött jelenlegi állapot megszüntetése. - Indokolt lenne a köz­ lekedés fejlesztése az ellátott területek irányába, hírközlés, telefonhá­ lózat kiépítése. A további megállapítások között szerepel az, hogy a közművelődés hely- 21 �zete a fentiek függvényeként alakult ki és az is, hogy az objektív és szub­ jektív feltételek is esetlegesek (épület, felszereltség, pénz, közművelődési szakember). Rontja a helyzetet a kulturális intézmények szervezeti szétta­ goltsága, az anyagi és szellemi erők szétforgácsoltsága (mozi, könyvtár, művelődési otthon). A megoldások tüzetesebb felsorolása között pedig a következők szerepelhetnek: - Elsősorban a társadalmi feltételek javítása. - Az intézmények szervezeti széttagoltságának megszüntetése, rugalma­ sabb szervezeti és működési mechanizmusok bevezetésével. Oldottabbá tenni a közigazgatási és pénzügyi irányítást. - A megfelelő feltételekkel rendelkező nagyobb közművelődési intézmé­ nyek szolgáltatóképességérek, érdekeltségének, hatáskörének fejlesz­ tése. (A kétlépcsős közigazgatási rendszer ez ellen hat!) - Az intézmények tényleges társadalmasítása és az állami irányítás össz­ hangjának megteremtése, az öntevékeny egyesületek stb. számára az alapvető működési feltételek megteremtése (például épületfenntartás). - A tömegkommunikációs eszközök közművelődési, oktatási program­ jának céltudatos kimunkálása (tévében, rádióban), például távoktatás, vizsgára felkészítő programok stb. - A kistelepülések felerősödött önállósulási törekvéseinek felkarolása, az ezzel párhuzamosan kibontakozó öntevékenység, közösségi élet támogatása, segítése. - A közösségek életét szervező emberek „k é p z é e ” , munkájuk segítése. Az Országos Közművelődési Központ fejlesztési elképzelései között szerepel még a művelődési hagyományok újraélesztése, a helyi társa­ dalom- és közösségfejlesztés, a faluházépítés. Kérdés, hogyan lehet a kilencvenes évek első felében a lakossági infrastrukturális ellátás-fejlesztési programjába a kistelepülések hátrá­ nyait mérsékelni. M a, amikor a tagadások korát éljük, élnünk kell az állí­ tások lehetőségével is. Bár mindkettő esetében az egyetértés csak vitában alakulhat ki. De ne feledjük, amíg tart a vita - konszenzusra törekvés nél­ kül - továbbra is magukra maradnak a falvak. Kísért egy kulturális „hi­ ányszindróma” felerősödése, amely tovább konzerválja a helyzetet. Politi­ kai, gazdasági, végső soron a társadalmi igazságosság kérdése az, hogy az állampolgárok hogyan élik meg a városokban és falvakban az esély­ egyenlőtlenség állapotát. Fontos gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális érdeke fűződik az országnak, a nemzetnek ahhoz, hogy a települések megtartó ereje valós legyen, alkotó értékmentés történjen, amely párosul a hagyományápolással és -teremtéssel. A helyi társadalom érje el, hogy saját dolgairól, életfelté­ teleiről maga döntsön, saját eszközeivel ő rendelkezzen és a hiányzó for­ rásokhoz a központi költségvetés nyilvánosan, pályázatokkal nyomon követ­ hető kiegészítést adjon. Ezek a települések önhibájukon kívül kerültek ne­ héz helyzetbe és saját erejükből nem tudtak kilábalni belőle! A kulturális fejlődés szempontjából meghatározó, hogy sikerűl -e aktí­ vabbá, kezdeményezőbbé, nagyobb hatásúvá tenni a művelődéspolitikát. Olyan országos kulturális érdekérvényesítésre van szükség, amely biztosít­ ja az eszközöket a széles körű konzultációval közösen elhatározott célok­ hoz, s nem elégszik meg a rendelkezésre álló fejlesztési források többékevésbé automatikus elosztásával, hanem erőit az országos szintű, nagy 22 �fontosságú problémák megoldására összpontosítja, és segíti azokat a folya­ matokat is, ahol helyi érdekű intézmény és állampolgári kezdeményezé­ sek, döntések ígérnek nagyobb hatékonyságot. E z egyben egy lépésváltási lehetőséget kínál a művelődésirányítás számára. A társadalom finanszíro­ zásában várhatóan nőni fog a helyi önállóság és ezzel együtt a központi és helyi forrásoknak, különböző alapoknak egyre inkább ösztönző, egyfajta katalizátor szerepe, hiszen a helyi anyagi és szellemi erők segítésére hiva­ tottak. Mindez természetesen nem a korábbi paternalista módon képzelhe­ tő el, hanem pályázatokkal, a nyilvánosság működő jelenlétével. Rövid időn belül valódi párbeszédet kell kezdeni a kultúra ügyében, a szakmai fórumokkal, a pénzügyi kormányzattal, alkalmakat teremtve az országgyű­ lési képviselőkkel történő közös párbeszédre is, amelynek tétje valóban a társadalmi haladás és a művelődés sorsa. A közművelődés esélye ebből következően sokkal nagyobb megítélésem szerint, mint, ahogy azt ma han­ gulati elemekből össze tudjuk rakni. M a ugyanis sem elméletileg és rö­ vid távon gyakorlatilag nincs más lehetőség, minthogy a különböző döntés­ hozók kultúrában gondolkozzanak, mert az erről való lemondás évtizedes hátrányokat fog konzerválni és újakat hoz létre. M a már nyilvánvalóan nem az a kérdés, hogy fel tudunk-e zárkózni vagy lemaradunk, ha­ nem az, hogy lemaradásunk milyen mértékű a fejlett világ mögött. Szembe kell nézni azzal is, hogy sürgősen végig kell gondolni, újra kell fogalmazni a művelődési stratégiát. Mindehhez összehangolt gazdasági és művelődéstervezésre, együttgondolkodásra és közös cselekvésre van szük­ ség, amivel élni kell. Hadd idézem Veres Pétert: „...a közösségek vezető dalmi reformot, a változtatásokat. A helyi összeszerveződés - mindegy, hogy alulról, vagy középről indu­ kálják - jelentősége, az egymásrautaltság összetartó ereje. Ez az a lehető­ ség, amivel élni kell. Hadd idézem Veres Pétert: ...,,a közösségek vezető embereinek, akárhol és akármilyen közegben dolgoznak is, igazi alkotó-teremtő értelmiségiekké kell válniuk - nőniük.” Az utóbbi két évtized településfejlesztési koncepcióinak változása lassan jut el ahhoz a felismeréshez, hogy a kistelepülések népességmegtartó erejé­ nek növekedéséhez szükséges az infrastrukturális alapellátás feltételeit a művelődés alapellátás-normáival összekapcsolni. Ennek azonban elvi-gya­ korlati kritériuma, hogy a helyi sajátosságok, a történelmi meghatározott­ ságok nem maradhatnak döntésen kívüliek. Világossá kell tenni, hogy meg kell haladni azt a gyakorlatot, amely tárcákra és annak lehetőségeire és in­ formációira bízta eddig a fejlesztéseket. A döntés-előkészítés középpontjá­ ba a kistelepülés érdeke, az ott élő állampolgárok szándéka kerüljön, és az párosuljon az országos és regionális szervek érdemi együttműködésével, hogy segítsék, ösztönözzék és szolgálják a települések fejlődését, az ott élő állampolgárok életminőségének jobbítását, hogy a kistelepülések ne kolon­ cok legyenek az ország nyakán. E n yedi György Falvaink sorsa című könyvében írta már/még 1980ban: ,,Lassan - eléggé lassan - kezdtünk kigyógyulni a frissen urbanizálódó országok szokásos gyermekbetegségéből, amely a városok mennyisé­ gi növekedését a fejlődés mindenekelőtt való mércéjének, sőt céljának te­ kinti. Most már aggódunk falvaink sorsa miatt. Az aggodalom azonban nem sokat segít: elemezni, tervezni, dönteni kell.,, (Részlet a szerző A falu társadalmáról és m űvelődéséről című tanul­ mányból - 1 9 8 9 novem ber.) 23 �CSAPODY TAMÁS Szent és profán (Házasságkötés és értékrend a jelenkori magyar társadalomban) I. Ü N N EP. Az ünnep többet mutat az emberből, mint a hétköznap. Az ünnep a koncentrált mindennapiság, sűrített jelen. Múlékonyabb-ság és megismételhetetlenebb-ség. Rendelkezik különös egyszeriségéből eredően a megrendezés fe­ levezetésére, a tudatosításra, a változás legitimizálására, az ünnepre, örök időnek. Hétköznapjaink mulandóak, ünnepeink örökéletüek. Ünnepeink az élet csúcsai, amelyekre hétköznapi szürke meneteinkkel ér­ kezünk. Az élet a védett völgyekben, a termékeny folyók mentén, a lankás oldala­ kon zajlik, a lélek azonban felfelé tekint, mint a gótikus székesegyház osz­ lopai és keresi a fennköltet, a más-másságot, a szabadulást, az ünnepet. Meg akarja kaparintani, kalitkába akarja zárni az időt. Szakaszolja, érzékelhetővé merevíti a pillanatot: ünnepelni akar. Az embernek, hogy normális életet élhessen, szüksége van a feszültségek levezetésére, a tudatosításra, a változás legitimizálására, az ünnepre. Az ünnepek a társadalom, a kultúra részei. Kultúra-közvetítők, -fenntartók, -áthagyományozok. Ünnepkultúrája alapján (is) megismerhető egy társadalom arról, hogy mit, mikor, hogyan ünnepel. Az ünnepeiben megfogható az ember, a „nép géniusza”, a társadalom, a térség, a régió kultúrája: mikro- és makrovilágra egyaránt árulkodó jeleket visel-hordoz. Mindennapi életünk tömény, egyszeri, pregnáns lecsapódásai az ünnepeink. Valódi, mindent visszaadó tükör ez. II. H Á Z A SSÁ G K Ö T E S No. 1. A tanácsi esküvőt már egy héttel ezelőtt megkötöttek, minden ceremónia nélkül: két tanúval elmentek a házasságkötő terembe. Az anyakönyvvezető nem csodálkozott a négyszemélyes esküvőn. A templomi esküvő szép, a házasságra lépők aktív közreműködésével zaj­ lik. Fénye, ihlete, rendje - „transzcendens forgatókönyve” van. Az atmosz­ férában hitelesség van. Gratuláció, ajándékok - irány a jó nevű hotelétterem. Az ifjú pár nyugati rendszámú, „ fellobogózott” kocsiba száll. A disszidált báty (nagybácsi, a csa­ lád barátja, szomszéd stb.) bocsátotta rendelkezésükre autóját - az ünnep fénye érdekében. Aperitif: konyak a városiaknak (férj családja), cseresznye a falusiaknak (leány háza népe). Esetleg fordítva. Előétel, utána négyféle hús­ étel, köretek, saláták - túlcsorduló bőség, száz embernek. A levestészta, a csiga és a sütemény hazai gyártmány - előző este hozták fel kocsival. A „decibeles” , egybenyitott teremben nehéz kommunikálni. Hajnalra rekedt mindenki, pedig alig-alig énekeltek. Lakodalmi rock („3 + 2” ) és cigányzene szól. Tánc, éjfélkor menyasszonytánc. „Eladó a menyasszony” - éli ki egye24 �düli szerepét a vőfély. Erőtlenül csordogál a forint, túllihegett a hangulat. Ismét új teríték, kihozzák a vacsora „kettőt” . A sütemények mellett jól fogy a saját termelésű bor is. Kora hajnalra az ifjú pár kimerül, elköszönnek mindenkitől és haza ko­ csiznak. Van ki jókedve határáig, ki pedig a vonatindulásig marad. III. H Á Z A S S Á G K Ö T É S No. 2. A fiú akkor még nem volt a párt tagja és ettől még lehetett volna egyházi es­ küvő is. Mégis úgy döntöttek, hogy jobban illik hozzájuk a társadalmi eskü­ vő. A tanácsi helység szűknek bizonyul a rokonoknak, ismerősöknek és a válla­ lat megjelent dolgozóinak. Jelen vannak a vezetők, de a kollégák is. Valaki a klub videójára veszi a szertartást, az üzemi fotós is a helyszínen. A patronált iskola kis kórusa rövid betéteket, korálokat énekel. A meghí­ vott előadók verseket mondanak. Meleg hangú beszéd az életről - úgy ál­ talában. Tanúk, aláírások, pezsgő. Az ilyen alkalomra tartalékolt vörös szőnyegen tolong kifelé a tömeg, gratulálni a kijáratnál. Az egyik örömapa - kisiparos - a leselejtezett hiva­ tali, ám újjávarázsolt fekete Mercedesszel szállítja az újdonsült házasokat az előkelő vendéglátó-ipari egységbe. A szülők megállapodtak, hogy közösen állják a „cechet” , hiszen „egyszer van ilyen az életben” . Az óbudai vendéglőt teljesen kibérelték kerthelyiséges­ től, belső termestől együtt. (Pohárköszöntőt mondanak a hivatali elöljárók.) Pacalpörkölt, gulyás és nagy pohár vörösborok tűnnek el — egyelőre nyom­ talanul. É jfél után, poharazás közben fel-felcsendül egy-egy mozgalmi nóta is - az após munkásmozgalmi ember volt. Betyáros-magyaros-kackiás-pajkos nótákat húz talpalávalónak a zenekar. Sokan maradnak reggelig. Ők majd egyenlő mértékben részesednek a ma­ radékokból. IV. „ S Z E N T ” É S „P R O F Á N ” . A ma, Magyarországon létező négyféle értékrend1 a házasságkötési szoká­ sokban is jól fellelhető. A házasságkötési szokásokat — a házasság előkészítésétől kezdve a rítuson át a lakodalomig, az esemény kulturális-kulturáltsági ízléséig bezárólag min­ dent - alapvetően két pólus, két értékrend köré rendezhetőnek érzem. A „szent” értékrendbe tartozik vallásos „jellege” , intézményesültségének magas foka, világképet hordozó szándéka, ritualizációs törekvései, illetve idő­ ben elsődlegessége, hivatalossága miatt a tradicionális keresztény értékrend, valamint a munkásmozgalmi értékrend. Ezzel szemben a szekularizált másik pólushoz, a ,,profán” értékrendbe so­ rolom a puritán felhalmozó és fogyasztói-hedonista értékrendeket. Idevonhatóak szekundér jellegük, kisebb - bár az adott közegben jelentősebb - integrá­ ciós igényük, „materiálisabb” attitűdjeik, variábilisabb rituáltságuk, „népibb” , pogányabb megnyilvánulásaik miatt. A „profán” szféra azonban körüllengi az egész házasságkötést, hiszen ki­ töltheti a „szent” szféra szabálytalan, szabadon hagyott részeit, keretet adhat 25 �neki, sőt belophatja magát oda. Természetéhez tartozik, hogy „önállósítja ma­ gát” , formalizálja, bagatellizálja, elhagyja „a szent” szférát és primér érték­ renddé növi ki magát. A házasságkötéseknek - ami alapján „megköttetnek” - más az értékrendje elviekben és más a gyakorlatban. Ezért lehet őket külön is tárgyalni a továbbiakban következő megállapítások szerint: Először a „szent” szféra értékrendjei elvileg kizárják egymást, és a társa­ dalmi gyakorlat szerint is „összeegyeztethetetlenek” . (Ha már egyiket sem gondolják komolyan, legalább tartózkodnak a másik nyilvános ceremónia megülésétől.) Másodszor a „profán” szféra értékrendjei elvileg és gyakorla­ tilag is kizárják egymást. Harmadsorban a tradicionális keresztény értékrend elvileg kizárja a fogyasztói hedonista értékrendet, gyakorlatban igen jól meg­ fér vele. (A választóvonal meghúzása rendkívül nehéz.) Továbbá a tradicionális keresztény értékrend és a puritán felhalmozó ér­ tékrend elvileg nem zárja ki egymást, gyakorlatilag pedig nem látok különb­ séget a kettő között. Végül a munkásmozgalmi értékrend és a „profán” értékrendek elvileg egy­ mással jól megférnek, gyakorlatilag a munkásmozgalmi értékrend a fogyasz­ tói-hedonista értékrenddel „komplementerebb” . V. É r t é k r e n d - t a b l ó . A 8o-as évek magyar társadalmában létező értékrendek nem mindig és fő­ leg nem így léteztek korábban.1 1945 döntő változásokat hozott Európa térképén és a személyes viszonyu­ lásokban, az ünnepkultúrában is. Az értékek kontinuitása megszakadt. A tár­ sadalom alapélménye a változás lett, a minden megváltoztathatósága, a kü­ lönböző nézetek-ideológiák merevségével szemben a másság létezése, a sze­ paráltsággal szemben a világ kitágulása. Legújabb kori történelmünk kezde­ tének kezdetén már létrejött egy értékösszecsúszás, a „normák dilemmája.” A fordulat évét követően az értékzavar immár nem felületi jelenség, ha­ nem „megülepedett” jellemzőként állandósult. Az egyház által képviselt normák a drasztikus üldözés, a diszkrimináció, a közhangulati attitűd miatt jelentős teret vesztettek. Létrejött „az egydimenziós ember” : a marxizmus egyeduralkodóvá válása lehetetlenné tette a polgári gondolkodás továbbélését. A marxizmus, mint a forradalmi cselekvés ideológiája, elvesztette a forradalom nélküli hétközna­ pokra való erejét. A mindig vonzó elnyomott-ideológiából a mindig taszító hivatalos-kizárólagos ideológiává lett. Az 50-es években sajátos értékcserét hajtottak végre: kihúzták a talajt, az értékeket az egész nép alól. A paraszti termelés kollektivizálásával, a klérus etikus szárnyának „lefejezésével” egyszerre szüntették meg a népi vallásosság hagyományos bázisait és tették etikailag impotenssé a „normaképzőket” (egyházi vezetők, iskolák, tanárok). Konzervatív fordulatot tudtak elérni az egyházon belül is. A „többfrontos harcban” sikerült elérni, hogy bázis és méltó vezetés híján belülről kezdett elértéktelenedni, követési szerep betölté­ sére „elalkalmatlanodni” . Az intézmény az egyház(ak) alternatív ideológiát felmutatni nem tudó árnyék- és lomtárszerep betöltésére kárhoztatott intéz­ ménnyé vált(ak). Az értékek ilyen fajta, tudatos lebontását nem tudta követni az új érté­ kekkel való behelyettesítés. Az uralkodó osztály önmaga szűk rétegének valós �hite nem hagyományozódott át. Az új alépítmény nem hozta létre sem auto­ matikusan, sem pedig kiizzadva a felépítményt: a marxista etikát. A meg nem született etika helyett rendeletek, kampányok, jelszavak próbálták a norma­ funkciót betölteni. A centrális, hatalmi értékképzés felruházta intézményeit, szócsöveit az értékképzés autentikusságával. A decentralizáció következményei az esetlegesség, rögtönzöttség, a napi politikától való függés. A kelet-európai prosperitás „hajnalán” egy normáiban lehetetlenné tett nép létezett a ciniz­ mus határán, „értékelési dilemmában és értékelési neurózisban” szenvedőn. A 6o-as évekre „megszelídült” a világ. Az egyház némi mozgásteret kapott, az életszínvonal emelkedett, fölmerülhetett a civil társadalom gondolata. A marxizmus értelmezésében helyet kapott az emberi autonómia, az emberi kö­ zösségi élet fontossága. „Hegemóniából átment domináns ideológiába” . Mi­ után életképtelenné tette a rivális értékhordozókat - maga is átesve a „praxis kritikáján” elerőtlenedett. A „szent” értékrend(ek) mellett nem, vagy éppenhogy létezett a profán értékrend, melynek - szélesebb néprétegekben - csak 45 előtt volt hagyomá­ nya, a „létező szocializmusban” csak a 60-as évek eleje óta lelhető fel. A pu­ ritán felhalmozó egyfajta protestánsetikából táplálkozó - tehát vallásos gyö­ kerű - , de kapitalista, felhalmozó etikának a magyar megfelelője. Szükség­ szerűen akkor jöhetett létre mint értékrend, amikor lett mit felhalmozni és volt hova befektetni: mert önmagát ismétlő spirálba csak ekkor kezdhet ez az életforma. A munkaerő - és az összes munkaerő nyelvére lefordítható kap­ csolat - az önerő maximális kihasználása és az így nyert tőke aszketikus fo­ gyasztása melletti növekménnyel kiegészülve kerül befektetésre. A szigorú normarendszer kapitalista létfeltételek között feszes, periodizált, ugyanakkor nyugalmat é s biztonságot is nyújtó életforma. Az eredeti tőkefelhalmozás magyar megfelelőjében a normarendszer „megpuhul" . A gazdasági útke­ resésben, bizonytalanságban, a felhalmozói spirált részben tisztességtelen gyor­ sításnak teszik ki. részben eleve határt szabnak neki a tulajdonosról, a ter­ melőerőkről vallott, jogszabályba öntött szocialista nézetek. Ilyenformán va­ lahol szükségszerű, hogy a puritán felhalmozó értékrend átcsapjon fogyasztói hedonistává, azaz mivel a befektetésnek korlátai vannak, a fogyasztás válik dominánssá. A ma fogyasztói-hedonista értéktípusa egyrészt a 60-as évekig általánosan jellemző szegénységre támaszkodik, másrészt felvevő értéktípusává lett mind­ azoknak, akik a többi értékrenddel nem tudtak, illetve nem akartak azono­ sulni. Az életszínvonal ugrásszerű növekedése (1956-65) meghatározó élmé­ nyévé vált egyszerre két-három generációnak. A 80-as évek ellenkező előjelű változása azért is olyan megrázkódtató jellegű, mivel a rövid ideig élvezett, „fogyasztói társadalom” -kínálta hedonista értékrend, mint a többi értékrend hiányát befedő űrkitöltő szerepe után nincsenek bejáratott alternatívák.V I. VI. A H Á Z A S S Á G K Ö T É S I FU N K C IÓ K . Az (ünnep) hazasságkötés mikéntje sohasem csak az individuum ügye, ha­ nem eredendően kollektív. A házasságkötéshez fűződő rítus szerepe hármas. Tagolja az életet (a közösségét és az egyénét általában), fenntartja a közös­ ségi integrációt és végül stabilizálja a kultúrát.2 E hármas funkció a két pólus, a „szent” és a „profán” mentén más és más jelentőséggel bír. Az élet tagolásának szerepe szerint, a hagyományos kereszténység kevesebb évfordulót ünnepel, mint a munkásmozgalmi értékrend. A rítusszám külön- 27 �bözőségéből (6:13) eredően a tradicionális keresztény értékrend kevésbé ta­ golja az életet, stabilabbnak, a világ egészébe ágyazva gondolja azt el, míg a munkásmozgalmi értékrend sűrűbb tagolása, dinamikusabb, konkrét társada­ lomba való beágyazottságával periodizál. Mindkettőben közös, hogy jelentő­ séget tulajdonít neki, szankcionálja, illetve preferálja, nyilvánossá, rendkívü­ livé és unnepélyessé kívánja tenni. A közösség integrációjának funkciója a „szent” szférán belül azonos. A tra­ dicionális keresztény értékrend „integrációs eszköztára” jóval bőségesebb, egységesebb. Múltban gyökerező („1000 éves” ) és egyben perspektivikus is. T ransztendenciájánál fogva összeköti a múltat és a jövőt, exponálva a jelent, ezzel a tartósság és biztosság érzetét kölcsönözve. Romantikus, misztikus ele­ meivel, liturgikus megoldásaival minden esetben szemet gyönyörködtető: fé­ nyesebb és csillogóbb a másik pólusénál. A munkásmozgalmi értékrend szerinti házasságkötés hagyománytalanabb, modernebb, felszínesebb. A „szocialista családi és társadalmi ünnepek” mint ilyenek, 1920 óra léteznek csupán, módszeresen Magyarországon csak a 60-as évektől kezdve számolunk vele. A környezet kisebb reprezentativitása, a szű­ kösebb méretek eleve „infrastrukturális hátránnyal” járnak, és ezt nem na­ gyon sikerül szervezési - szavalat, énekkar, gépzene - megoldásokkal szemé­ lyesíteni. Az elvont célokat sokkal nehezebb a házassági beszéd szintjére „le­ hozni” , a személyes konkrétumok és cselekvés terébe vonni. És itt mutatkozik meg talán legjobban az, amitől a két értékrendet a „szent” kategóriájába le­ het besorolni: a tradicionális keresztény értékrendben a házasság szentsége, a felek házassági szándékának Isten színe előtt, a közösség jelenlétében történő kijelentése, hasonló a munkásmozgalmi értékrend „szovjet típusú” házasságkötésében történtekkel, amikor az ifjú pár első útja a L enin-mauzóleumhoz vagy az Ismeretlen katona sírjához vezet. Az ember, hogy a maradandóra képes legyen, kilép a jelenből, az időből (Isten = végtelen, illetve Lenin = történelem) és fellebbezhetetlen, egyetemes tekintélyhez, erőhöz, a számára létezőhöz fordul „pecsétért” , egyben elősegít­ ve ezzel az eszmének, az értékrend alapján történő integrációját. A kultúra stabilizációját is - a maga formakincsével, hagyományaival, szo­ kásrendszerével - jelenti a házasság rítusa. A tradicionális keresztény értékrend jellemzője a kognitív és emocionális összhang. Léteznek értékállónak bizonyult szabályok, amelyek a társadalmi keretektől függetlenül is élnek, amelyek keresztény eredetüket elvesztve, ál­ landóan, általános társadalmi normaként élnek tovább. E mellett a munkásmozgalmi értékrend amorf állapotban, az általános, a humanizált értékek transzformátoraként jelenik meg, ennek következtében önállóbb és variábilisabb. A „profán” értékrendeknek éppúgy megvan ez a hármas funkciójuk, de szekundér jelleggel, szükségszerűen a „szent” -hez is kapcsolódva. Jól kive­ hetők, szinte saját értékrendi képükre és hasonlatosságukra alakítják sok­ szor a „szent” szférát is. Így például a felhalmozó-hedonista értékrendből táplálkozik a szertartást övező egyházi luxus megannyi formája, az esküvő kellékeinek túlhangsúlyozott beszerzése, a közlekedési eszközök túlságosan magas reprezentációs értéke, de leginkább a nagy létszámra méretezett, előkelő helyen megrendezett, túl­ csorduló vendéglátás. A falun megrendezett lakodalom, a Mátyás-templomosHiltonos exkluzív esküvő és a mozgalmi-funkcionárius reprezentációs házas­ 28 �ságkötési rítusára egyaránt érvényes ez. A fogyasztói-hedonista értékrend, mint szemlélet mindig is jelen volt az „ünneplő társadalomban” , csak egyrészt adott életszínvonalhoz viszonyult, másrészt égető szegénység esetén is köte­ lező volt ilyenkor a bőség felmutatása.3 A „profán” szféra nagycsaládos, rokonságra, ismerősökre kiterjedő, „egész falus” , „együtt a család” összejövetelre ad lehetőséget. A sokszor hetekkel előtte elkezdődő készülődés, közös munkaalkalmat biztosít, szerepfelkínálások révén kialakít egyfajta munkamegosztást, erősíti az együvé tartozást. A gyakran pontosan szabályozott, az eseményt forgatókönyvszerűen meghatáro­ zott rítus, mint viszonyítási alap „kulturálisan” is összetartó.4 VII. K O M M U N IK Á C IÓ S ŰR. A „szent” értékrendek számszerűségéből levonható2 az a következtetés, hogy a tradicionális keresztény rítus alapján kötött házasságok száma csök­ ken, hogy ezeket nem mindig helyettesíti a „szocialista házasság” rítusa, il­ letve az utóbbi a társadalom jelentős részének megfelelő. Közel sem gondolható, hogy a „szent” értékrend alapján megkötött házas­ sági rítusok valóban megegyeztek a meggyőződéssel. A hagyományos keresz­ tény értékrend alapján megkötött házasságok sem jelentették azt, hogy való­ ban így is gondolkodtak, éltek a „felek” . Hiába közvetítette maga a rítus az Istent, illetve a szocializmust, a résztvevők ettől független értékrend szerint élhettek. „Kommunikációs szakadék” támadt rítus és „viszonyulás” között. A rítus kiszolgálói nagyrészt elidegenedett módon, rutinszerűen végezték „mun­ kájukat” . A másod-, harmadrendű funkciók kerültek előtérbe, tehát a tradí­ ció, a rokoni elvárás (tradicionális keresztény értékrend) vagy a karrierigény, a hivatalos elvárás (munkásmozgalmi értékrend). Tehát mindkét „szent” értékrend meglétében jelentős szerepet játszott a formális és informális tár­ sadalmi elvárás, a rituális igény, a „vágy-gondolkodó” pedig elhalványodott. Intézményesített tömegfunkciója - eltérő mértékben - abban is állt, hogy kitöltse a „világnézeti űrt” , ami a világnézeti üzenet és annak megértése kö­ zött volt. Az intézményi értelmezéstől függetlenül mindig az egyéni értelmezés adja a keretet. A házasságot kötő pár elő- és utóélete minősítheti csak a rítust, tehet egyenlőségi vagy egyenlőtlenségi jelet az implicit vagy az explicit ér­ tékrend közé. V III. M EC H A N IZ M U S É S ST R U K T Ú R Á K . A házasságkötési szokásokban, mint ünnepi alkalmakban társadalmi je­ lenségszinten valamelyest megragadható a magyar társadalom diszfunkcionális működése és az ebből eredő tudati és magatartásbeli torzulás.5 Tetten érhető a magyar társadalom egészét átfogó gondolkodási aspiráció, az „eszmei dokt­ rína” , az értékháttér, az elméleti-elvi modell, az uralkodó ideológia, a praktizáló élettér (mechanizmus) a marxi-lenini, szocialisztikus, kommunalizáló, munkásmozgalmi, ateista-materialista, egyszóval: szovjet típusú szocializ­ mus. Ez mint mechanizmus „folyamatosan azon dolgozott, hogy az értékek a társadalom tudatában” a saját elképzelése szerinti rendbe rendeződjenek el, vagy rendeződjenek át, így akarva funkcionálisan működtetni a társadalmat. (Az értékátadás szocializációs szerepeit centralizálva, monopolizálva - iskola, tömegkommunikáció - vagy pedig „áthangszerelve” - egyház, család - , hogy végső fokon ezek is a mechanizmus funkcionális működését szolgálják.) De megvolt és kialakult a társadalmi tudatban a „szovjet típusú szocialista mechanizmus” léte mellett és ellenére az „értékek hierarchikus rendjének egy 29 �viszonylag állandó struktúrája” , amely olyan alapvető egyéni értékeket pre­ ferál, mint például szabadság, autonómia, és pozitívan visszaigazolt társadal­ mi, gazdasági szervező elveket vall, mint például demokrácia, függetlenség és piacgazdálkodás. A házassági szokások ilyetén való kialakulásában működött, ,,dolgozott” a szocialista értékrend-értékhierarchia mechanizmusa, amelynek a segítségével - összes részfunkciójával együtt - a szocializmus gvőzelmének-fennmaradásának-uralmának funkcióját volt hivatott teljesíteni. (A házasságkötés miben­ létét mind a négy részfunkció - kulturális, társadalmi, politikai, gazdasági egyaránt meghatározza.) A diszfunkcionális részfunkciók közül a társadalmi és kulturális különösen jól nyomon követhető a házassági normák alakulásában. „A működési zavarok a mechanizmusban és a struktúrában, a struktúra szétzilálásában és a mechanizmus rossz működésében” jelentek meg. Ennek következményei pedig „a világnézeti válság, a világnézet nélküli ember” , „az értékválság, az anómia, a kettős kötés, az ambivalencia, a cinizmus, a ritualizálódás” . (Hankiss E.) A társadalmi részfunkció működési zavara házasság terén úgy nyilvánul meg, hogy a házasulandók „világnézet-hiányosan” (világnézeti válság, érték­ válság, világnézet nélküli ember), bizonytalanul (anómia) állnak házasságuk kapujában, felemás módon kényszerülnek választani házassági ceremóniát (kettős kötés), ünnepet meghatározó normarendjük eldönthetetlen a számukra (ambivalencia); a tartalom hiányát a formával pótolják (ritualizáció).6 (- A ci­ nizmus, az „egészből” való kiábrándulás jelenthet együttélést vagy többszöri házasságkötést.) A kulturális részfunkció diszfunkcionális megjelenítése, a házasság „ p á r o ­ sítása” (politikai keret), agyon lakodalmasítása (elpiacosodás). A házas felek elszenvedői lettek az ünnepnek (passzivitás), az adott hagyományos keretek megszűnését nem követi semmi, nincs saját elképzelés, „megteremtő erő” (a kreativitás hiányos). IX. T E N D E N C IÁ K . A házasságkötésben, rítusában az értékrendek természetszerűen heterogén módon tükröződtek. Ezenkívül viszont jól megfigyelhetők az értékrendek tudatossági szintjeinek, alacsony foka, az elkendőzésre való hajlam, a rejtőz­ ködő bevallása, az értékrendek egybemosása. Továbbmenve - eltérő fokban - nem volt kohéziójuk („szent” értékrendek), társadalmi erejük csekély. Jellem­ zőjük a zavarodottság és a bizonytalanság.2 Pusztán az e témában vizsgált jelenségek alapján leírhatónak gondolom azt, hogy ünnepkultúránk általában véve elszegényedett, hogy az ünnep lényegé­ ben benne levő materiális elemek szerepe fölerősödött, az ezekkel együtt já­ ró integráló-kohéziós hatás felerősödése nélkül. Az értékrendek területén általános a hit - és a hit elvesztése. A tradicionális keresztény értékrend - itt helyesebbnek érzem e helyett „az egyház” szóhaszná­ latát - elveszítette tekintélyét, függetlenségét, hitelét. Az értékrendet megszemé­ lyesítő klérus olyannyira megtalálta szerepét, helyét a másik értékrendben (mun­ kásmozgalmi értékrend), hogy vele összefonódva nem képviselt másságot, töme­ gesen fölvállalható, tiszta értékrend-alternatívát. A munkásmozgalmi értékrend, vagy szocialista értékrend „emberi dimenziója” , elmélete ki sem alakult tel­ 30 �jes mértekben, társadalomépítő praxisának kudarca az értékrend létjogosultsá­ gát kérdőjelezte meg. A „szent” értékrendek Magyarországon válságban voltak. Mindkettő, magához mérten a tömegbázisvesztés hosszan tartó időszakát élte, azzal a különbséggel, hogy a tradicionális keresztény értékrendnél (egy­ ház) valamelyest elkülöníthető a fej a testtől, tehát a transzcendencia mint olyan, továbbra is a legjelentősebb vonzóerőt képviselte, vagyis a „hívek” számszerű növekedése mellett, belső megújulási folyamat is megindult. A tradicionális keresztény értékrend tömegbázisa ilyen formán tehát mégiscsak nőtt, míg a munkásmozgalmi értékrend mindig igen labilis test, alig-alig tudta elviselni, az értékrendnek hosszú idő óta megfelelni képtelen, hitelétvesztett „fejét” . Az értékrend tömegbázisa jelentős fogyásnak indult, a rep­ rezentáns uralkodóréteg esetében sem különíthető el élesen, hogy az érték­ rendet meggyőződésük vagy személyes érdekeik alapján képviselték-e? A puritán felhalmozó értékrend továbbélése a 8o-as évek végén kérdéses. A vállalkozó társadalmi keretek olyannyira szűkké váltak, hogy az a viszony­ lag széles réteg, amelyik kelet-európai módon, de eredményesen tudott fel­ halmozni, a jövőben legfeljebb csak korábbi befektetéseinek gyümölcseit él­ vezheti, de felhalmozásra képtelen lesz, mivel azonos aszketikus fogyasztás mellett is meglehetősen nőnek kiadásai; valamint az önkizsákmányoló munka­ végzés tovább nem fokozható. Feltehető, hogy életszínvonalának fenntartására fogja fordítani megszerzett tartalékait. A fogyasztó-hedonista értékrend egyrészt szintén teret veszthet, hiszen a fentiek rá is vonatkoznak. Az általános eszmétlenség és értékrendválság idő­ szaka, a felhalmozás ellehetetlenülése az általános fogyasztási nehézségek és zavarok feltehetően megnövelik a fogyasztó-hedonista értékrend értékét, szerepét, igényét, házasságkötésben játszott normatív szerepét. X. Ü N N E P . Az ünnep a társas lét eszenciája. Létezésénél fogva közösségi. Az „É n ” magányának, elszigeteltségének feladása, feláldozása a köz oltárán. Az összekülönbözőség helye a hétköznap, az összetartozás tere az ünnep. Az ünnep kilépés az időből, rácsodálkozás a végtelenre, betekintés a legizgalmasabba, közeledés a transzcendens felé. Az ünneptől megfosztott ember vesztesége kettős : elveszíti értékrend szerint az ünnepet, és elveszíti ezáltal annak tudatát is, hogy veszített va­ lamit. . . Az ünnepek paradox eseményei az emberiségnek. Az ember csillapíthatat­ lan igényéből táplálkozik, „a világ egészének univerzális helyeslésének át­ éléséből” , és válik önmaga, önmagunk, az „É n ” helyeslésének „átéltetésévé” . Elszentségtelenedhet, ami „szent” és szentté válhat, ami „profán” . ir o d a l o m . 1. H a n k is s E le m é r: Az é rté k tu d a t, k if o rr a tla n s á g a , (D iag n ó ziso k .) M ag v ető K iad ó B u d a p e s t 1983. 2. T o m k a M ik ló s: É le tfo rd u ló k ü n n e p lé s e a sz o c ia lista o rsz á g o k b a n . K u ltú r a és k ö zö sség . 1982'5. 3. P á p a y Z su z s a : A la k o d a lo m sz o cio ló g iá ja. M ozgó V ilág. 1987/7. 4. S z é m á n Z su z s a : A la k o d a lo m h a g y o m á n y ő rz ő sz e re p e és tá r s a d a lm i f u n k ­ c ió ja F e ls ő tá r k á n y o n . E th n o g rá fia . 1983/2. 5. H a n k is s E le m é r: T á rs a d a lo m p a to ló g ia (D iag n ó ziso k II.). M ag v ető K iad ó . B u d a p e st. 1986. 6. M ü lle rn é : B u d a n e st, X III. k e r ü le ­ ti a n v a k ö n y v v ezető . (Szóbeli kö zlés.) 7. H e rn á d i M ik ló s: Ü n n e p lő tá r s a d a lo m . K o s su th K iad ó . B u d a p e st, 1985. 8. H e rn á d i M ik ló s: A sz a b á lv o z o tt ü n n e p . V ilág o sság . 1984/7. 9. H e rn á d i M ik ló s: T a lló z á s az ü n n e p e k k el fo g lalk o zó sz a k iro d a lo m b a n . V ilág o sság . 1978/8-9. 10. Az ü n n e p te g n a p és m a. V ilág o sság . 1978/ 8-9. (T e m a tik u s szám .) 11. H a n ­ k iss E le m é r: A fe k e te do b o z. V aló ság . 1987/4. 12. H a m v a s B é la : Ü n n e p és k ö zö sség . In : A lá th a ta tla n tö r té n e t. E g y e te m i N y o m d a . B u d a p e s t, 1943. 13. B e re n d T . I v á n : G a z d a sá g i ú tk e r e s é s 1956—1965. M ag v ető K ia d ó . B u d a p e st, 1983. fe lh a szn á lt 31 �műhely SERES PÉTER Madách „Szép új világ"-a „ Kísértet járja be Európát a kommunizmus kísértető." - E zt a ,,klasszikussá” vált mondatot, A Kommunista Párt Kiáltványa kezdőso­ rát ma egyre többen idézik Európa- sőt világszerte. Persze, ma már nem úgy értelmezik a benne foglaltakat, mint ezt Marx és Engels tette a dokumen­ tum megjelenésekor - 1848 februárjában de még csak nem is úgy, mint Lenin a század elején, amikor is többek között erre alapozva dol­ gozta ki az orosz forradalom, majd az ezáltal létrehozott államszerkezet alapvonásait. M a mind többen úgy értelmezik a megfogalmazást, mint a kommunizmus egyetlen mondatba tömörített nekrológját, hiszen köztudott, hogy kísértető csak egy halottnak lehet. Hogy végül is ebben a kérdésben ki, hogyan foglal állást, az mindenki­ nek meggyőződésétől függő magánügye, ez engem pillanatnyilag nem is igen érdekel (bár természetesen magamnak is megvan az erre vonatkozó véleményem). Nekem itt és most csupán annyi a célom, hogy megkísérel­ jem bemutatni, hogy milyen összefüggések vannak a marxista kommuniz­ musfelfogás, illetve A z ember tragédiája tizenkettedik színének jövőképe között. Mert, hogy vannak ilyenek, az vitathatatlan tény. Mint ahogy az is, hogy ezek az összefüggések korántsem egyértelműen pozitívak. Nem azok már az elméleti alapokkal való összevetésben sem, nem is szólva a történelmileg tapasztalt gyakorlat olyan megnyilvánulásairól, mint például a sztálinizmus, a maoizmus, vagy akár a posztsztálinista „államszocializ­ mus” , amelynek persze legfeljebb annyi közük van a marxizmushoz, hogy téziseit és elgondolásait hivatkozási alapként kezelik, noha valóságos tevé­ kenységükben nem sokkal állnak közelebb hozzá, mint Hitler „nemzeti s z o c ia liz m u s a ".Éppen ezért én - bár többször beszélek majd ezen meg­ valósult rendszerekről is - azt tekintem elsőrendű feladatomnak, hogy a szo­ cializmusnak és a kommunizmusnak a „három nagy” , azaz M arx, Engels és Lenin műveiből kiolvasható „ ideáját ” vessem össze azzal az elképzelt jövővel, amit Madách a falanszterben megjelenít. Mielőtt azonban erre rátérnék, szükséges utalnom arra is, hogy a drá­ mában ennek a társadalomnak milyen követelményeknek kell(ene) meg­ felelnie. Erre vonatkozóan idézem tehát Ádám néhány mondatát, aki a megelőző, londoni szín vége felé a kortárs kapitalizmusban végsőkig csa­ lódottan felvázolja egy eljövendő, általa ideálisnak tekintett világ képét, s (akárcsak a kommunisták) meg is van győződve arról, hogy a megálmo­ dott társadalomnak el kell jönnie: „Én társaságot kívánok... / Mely véd , nem büntet, buzdít , nem riaszt. / Közös erővel összeműködik. / Minőt a tudomány eszmél magának, / És melynek rendén értelem virraszt. - / E z el 32 �f og jőni, érzem jól, tudom ...” - Milyen hatalmas, tiszta és szent meggyő­ ződés! S mekkora képtelenség mindaz, amire vonatkozik! Hiszen, ha vé­ gignézzük az utópiák fejlődését Platón államától napjainkig; ha gondolunk arra, hogy a marxizmus kezdettől fogva a „ proletárdiktatúra" fogalm ával operál; ha figyelembe vesszük Lenin azon kijelentését, mely szerint: „ M in­ den állam »külön elnyomó hatalom« az elnyomott osztály leigázására. Ezért minden állam nem-szabad és nem-népállam.” (Lenin: Állam és forradalom ); akkor azonnal világossá méltóan naiv egy olyan világ képzete, nem riaszt...” D e mivel nekem nem a inkább Ádámmal együtt át kell lépnem lesz előttünk, mennyire szeretetre „ M ely véd , nem büntet, buzdít, magam mai eszével kell ítélnem, egy új világba, tehát: „ Vezess, ve ­ zess Lucifer e világba .” Apropó, Luciferi! Ő az a Sátán bőrébe bújt, kissé talán cinikus gondol­ kodó, az emberi történelem önjelölt idegenvezetője, aki „Fényhordozó" jelentésű nevéhez méltóan mindvégig ellentmond az Úr nemegyszer marxi - pontosabban vulgármarxista - tételekhez hasonlókat deklaráló hangjának. (Hogy mennyiben nevezhető marxistának az Űr? Például abban, hogy már a második színben - , s a Biblia első könyvében - kiűzi az embert az É d enből, mégpedig azért, mert evett a Jó és Rossz tudásának fájából, vagyis megszerezte az értelmet, tehát valóban Emberré lett; ez pedig igen közel áll ahhoz, amit például Sztálin, Mao , vagy éppen Rákosi próbált több-kevesebb sikerrel - megvalósítani a vezetése alatt álló államban. D e némileg „m arxistának” tekinthető akkor is, amikor végszavában sem ígér Ádám nak közvetlenül elérhető boldogságot, csupán szinte végtelen harcot hiszen: ,, Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”; ez pedig né­ mileg egybecseng azzal, ahogy a marxizmus ideológusai a kommunizmust csak a távoli jövőben tekintik megvalósíthatónak, a közbeeső nemzedéke­ ket pedig arra buzdítják, hogy a cél elérése érdekében mondjanak le sze­ mélyes kényelmükről és boldogságukról.) Lucifer tehát mintegy „ellensúly­ ként” is szerepel ebben a műben és - annak ellenére, hogy végső soron kollektív öngyilkosságra biztatja az emberiséget - tulajdonképpen nem más, mint a történelmi folyamatok józan végiggondolásában és értékelésében/értelmezésében segédkező szkepszis megszemélyesítője. Vagyis nem gonosz és nem Sátán! S éppen ettől válhat érdekessé - esetenként mérv­ adóvá - mindaz, amit a történelemről általában, s magáról a falanszter­ ről mint olyanról kifejt Ádámnak. Az, hogy az általa képviselt filozófia meglehetősen pesszimista, az a korszak magyar valóságának ismeretében teljesen érthető. S ennek a pesszimizmusnak a falanszter sajátos, csak Madáchra jellemző kialakításában is fontos szerepe volt. Hogy miben áll ez a sajátosság? Mindenekelőtt abban, hogy - noha nem csupán a társadalombölcselet, de még a kozmogónia tekintetében is tökéletesen tisztában volt írónk az alapforrásként szolgáló Fourier egész rendszerével - bemutatott modelljé­ ből kihagyta mindazokat a vonásokat, melyek a francia gondolkodónál enyhítik az általa leírt falanszter embertelenségét. Tudatosan nem vette fi­ gyelembe például azt, amit Fourier az emberi szenvedélyeknek a rendsze­ ren belüli szerepéről mondott, vagyis azt, hogy: „Az a társas rend, amely föl fogja váltani a civilizált inkoherenciát, sem a mérsékletet, sem az egyen­ lőséget nem tűri el, sem a filozófiai célok bármelyikét. Heves és kifinomult szenvedélyeket akar: amint megalakult a társulás, annál könnyebben 33 �békülnek meg egymással a szenvedélyek , minél elevenebbek és számosabbak.” (Fourier: A négy mozgás és az általános rendeltetések elmélete). Ez a gondolat természetesen nem felelt meg Madách prekoncepciójának, aki a tökéletes egyenlőséget és egyhangú szürkeséget tette meg rendszere alap­ jának, így mint ezt Cassius „megzabolázása” is bizonyítja - kénytelen semmibe venni mesterének az emberi szenvedélyek pozitív határára vonat­ kozó nézeteit is. Az elgépiesedést hangsúlyozandó, magától értetődően hagyta figyelmen kívül azt is, hogy Fourier az öt „ érzéki hajlam”-ra (látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás), a négy ,,lelki hajlam" - ra (barátság, szerelem, családi ér­ zés, becsvágy) és a három „ elosztó szenvedély”-re (változatosság, versen­ gés, együttérzés), illetve ezek szervező és szabályozó hatására alapozza egy harmonikus termelőtevékenységen belül - az egyén szabad, ugyanak­ kor a közösséghez idomuló fejlődését. E z így egyáltalán nem felelt volna meg Madách meglehetősen sötétre festett képének, ezért nemcsak elhagyta az egészet, de a család, anya és gyermeke szétszakításának, az eltérések büntetésének szinte túlzott hangúlyozásával éppen a francia utópista szo­ cialista rendszerének lényegét váltotta az ellenkezőjére. De éppígy nem vette figyelembe az eredeti falanszter rendszerének azon - M arx által A tőke I. kötetében említett vonását, melyet Fourier a ,,courtes séances” névvel illetett, s amely nála azt jelentette, hogy szándé­ ka szerint a munkások két-két órás periódusonként eltérő jellegű munkatevékenységeket végeznének, ezáltal pedig - a szerző csaknem szó szerin­ ti megfogalmazásában - képessé lennének szellemi szükségleteik teljesebb kielégítésére, mint a régebbi idők bármely tőkése. Madáchnál ez a vonás teljesen eltűnik, ezért panaszkodhat Michelangelo arra, hogy állandóan széklábat kell faragnia, ami - természetesen - nem teszi lehetővé alkotás­ vágyának kiélését. Itt meg kell jegyeznem, hogy nekem úgy tűnik, mintha Madách Fourier-nál jobban látta volna előre a modern ipari társadalom fejlődé sét, hi­ szen a végletes specializálódás, például a szalagmunka bevezetése valóban az általa jelzett irányban hatott (mint ezt jóval később Chaplin művészi érvénnyel is megfogalmazta a „ Modern idők ” nem egy jelenetében). De ugyanez a gondolat jelenik meg Marx azon kijelentésében is, miszerint: ,,A részmunkás egyoldalúsága, sőt tökéletlensége tökéletességévé lesz , mi­ helyt tagja az összmunkának.” (M arx: A tőke I. kötet.). S, ha ehhez még azt is hozzávesszük, amit Marx jegyzetében az ember ebből következő fizikai/biológiai változásairól írt, elénk tárul egy olyan megdöbbentő tár­ sadalom képe, melyhez talán csak a X X . századi disztópiák és valóságok, így H. G. Wells szelenitáinak, vagy eloy-ainak társadalma és Aldous Huxley ,,szép új világ” -a, illetve a náci lágerek, a sztálini „nagy építkezések,, ; vagy a Vörös Khmerek rendszerének rémképei és víziószerű tárgyai hason­ líthatók. Láttuk, hogy ezen a ponton a Tragédia gondolatmenete igencsak közel került a marxizmushoz. Hogy mennyire volt ennek tudatában maga M a­ dách? Mennyire ismerte a közgazdaságtan és a politikai gyakorlat ezen új rendszerének alapjait? Művéből megítélhetően, vagy egyáltalán nem, vagy csak alig. Elmondhatjuk ezt annak ellenére, hogy a marxizmus igen­ is gyakorolhatott volna akár közvetlen hatást is az íróra: hiszen már 1849ben megjelent Pesten az „ A honvéd és kötelességei” című könyv, ame- 34 �lyik oly részletesen foglalkozik a „commimismus” elveinek egyébként egyáltalán nem ledorongoló - cáfolatával, hogy az már ezen elvek magyarországi elterjedtségének és hatásának bizonyítékaként is felfogható; hi­ szen az ötvenes évek közepén többek - például Vetter Antal honvéd al­ tábornagy, vezérkari főnök, Mihálótzy Géza Gyula honvéd ezredes és Kászonyi Dániel honvéd százados (a rangok és beosztások természetesen mind az egykori, 1848-49-es honvéd hadseregre vonatkoznak) részvéte­ lével megalakult Londonban a Magyar Szociális Demokrata Egylet , ami­ nek híre az emigráció és az itthoniak közötti szoros kapcsolatokat figye­ lembe véve, eljuthatott hozzá is. Eljuthatott, ám a szöveg tanúsága szerint nem jutott. Illetve: az egylet megalapításáról talán tudott Madách, esetleg olvasta az említett könyvet is, a marxizmus elveiről azonban vélhetőleg nem volt világos képe. S talán jobb is volt ez így! Mert mit szólt, mit szólhatott volna a dik­ tatorikus idegen uralom alatt álló országban, kényszerű elszigeteltségben élő író ahhoz a mozgalomhoz, mely már legelső dokumentumában is egy erőszakos hatalomátvételről beszél elérendő pozitív célként, mondván: „A proletariátus fejlődésének legáltalánosabb szakaszait felvázolva, a fennálló társadalmon belül dúló többé, vagy kevésbé burkolt polgárhá­ borút követtük nyomon addig a pontig, amelyen nyílt forradalomban tör ki, és a proletariátus a burzsoázia erőszakos megdöntése után megalapít­ ja uralmát." (M a rx-E n g els: A Kommunista Párt K iáltványa). Vagy mit szólt volna ahhoz a kijelentéshez, mely számára kétségtelenül minden tár­ sadalmi rend felrúgását, a féktelen indulatok elszabadulását érzékeltette: ,,A proletariátus, a mai társadalom legalsóbb rétege, nem emelkedhet fel, nem egyenesedhet ki anélkül, hogy levegőbe ne röpítse a hivatalos társa­ dalmat alkotó rétegek fölötte emelkedő egész felépítményét " (u. ott). S vajon ő, ezen rétegek egyik képviselője elfogadhatta-e a munkásosztály - , mint láttuk, egyébként is erőszakos - hatalomátvételének következő in­ doklását: „A proletárok csak úgy hódíthatják meg a társadalmi termelő­ erőket, hogy megszüntetik a maguk eddigi elsajátítási módját, és ezzel az egész eddigi elsajátítási módot." ? Ezekre a kérdésekre teljesen egyértelmű a válasz: a polgári demokrácia, sőt, általában véve, a demokrácia híve­ ként nem fogadhatta el a fenti elveket, nem érthetett egyet semmiféle dik­ tatorikus berendezkedéssel. Ebből következik az, hogy nem vette figye­ lembe a marxizmus azon megállapítását sem - még akkor sem, ha egyál­ talán találkozott vele - , mellyel pedig vélhetőleg egyet is értett volna, hi­ szen alig tíz évvel korábban maga is tapasztalhatta - Táncsics tevékeny­ ségét figyelve - a benne foglaltak valóságos voltát (noha maga Táncsics nem tartozott a kommunista mozgalomhoz, csak gondolkodásában és a munkásokhoz való viszonyában fedezhetünk fel a marxizmushoz közeli elemeket): „ A kommunisták legközelebbi célja...: a proletariátus osztállyá alakítása, a burzsoá uralom megdöntése..." (u. ott). Egyetértett volna? E z közel sem bizonyos. Az első számú céllal bizonyára igen, hiszen annak szükségességét 1848-49-ben maga is érzékelhette. A második számúval azonban csaknem ugyanilyen bizonyosan nem, hiszen a kor M agyarorszá­ gában még a burzsoázia valódi osztállyá alakulása sem ment végbe. De nemcsak ezért nem! (Ez a magyarázat egyébként is túlzottan mar­ xista ízű lenne, így adott esetben némileg megkérdőjelezhető.) Nem értett volna egyet a kijelentésekkel azért sem, mert az 1848-ban, tehát a magyar 35 �forradalom évében megjelent dokumentumból kiragadott ezen mondatok erőszakosságukkal és diktatúrára való közvetlen utalásukkal valószínűleg meg akkor is visszariasztották volna őt, ha egyébként elhitte volna a szer­ zőknek, hogy ,, A proletárhatalom az óriási többség önálló mozgalma az óriási többség érdekében.” (u. ott). D e voltaképp miért is hitte volna el? M i, a közel százötven évvel későbbi utódok már pontosan tudjuk, hogy - noha a ,,három nagy” őszintén és komolyan gondolta a proletár­ diktatúra demokratikus voltát (ami már nyelvileg is tökéletes önellent­ mondás) - az ezeken az alapelveken létrejött, vagy azokra hivatkozó ké­ sőbbi államok közel sem voltak a tökéletes népuralom példái, inkább a Madách által elképzelt elembertelenedett és elgépiesedett társadalomhoz voltak hasonlíthatók. És mit szólt, mit szólhatott volna a magyar forradalmat átélt, a felelős magyar kormány és országgyűlés létét igenlő Madách, M arx következő mondataihoz: „...a parlamentáris köztársaság a forradalom elleni harcá­ ban kényszerítve látta magát arra, hogy a megtorló rendszabályokkal együtt a kormányzati hatalom eszközeit és központosítását is erősítse. Ezt a gépezetet minden forradalmi átalakulás tökéletesítette , ahelyett, hogy szétzúzna volna."? (M arx: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája). E z a felfogás bizonyosan nem felelt volna meg Madáchnak, akinek sze­ mélyes tapasztalatai egyáltalán nem arra mutattak, hogy a parlamentáris köztársaság a forradalom ellen lépett fel. Épp ellenkezőleg! Ő tehát nem juthatott el addig a következtetésig, mely Lenin véleménye szerint „ r endkívül pontos, határozott, gyakorlatilag megfogható" (Lenin: Állam és for­ radalom), vagyis addig a pontig, hogy „az államgépezetet... össze kell tör­ ni , szét kell zúzni”, (u. ott). M ivel Magyarország éppen ekkoriban kísér­ letezett egy független államszervezet létrehozásával, a magyar író termé­ szetesen a marxizmustól teljesen eltérően építette fel saját jövőbeli társa­ dalmát, bár - mint látni is fogjuk - az állam léte, vagy nem-léte a fa­ lanszter esetében is meglehetősen kérdéses. Mégsem mondhatjuk azonban, hogy mindenben olyan óriási lenne a különbség Madách és a marxisták között, hiszen koruk kapitalizmusának megítélésében egész jól egyetért(hét)nének, bár az író természetesen köl­ tőiebben (s némileg hosszabban) fogalmazza meg véleményét a londoni színben, mint ezt Engels teszi egyik írásában. A német gondolkodó ugyan­ is egy igencsak tömör és szarkasztikus mondatban foglalja össze a rend­ szer uralkodó osztályáról vallott nézeteit: ,, Modern burzsoáinknál faragat­ lanabb tuskók még nem voltak a földön.” (Engels: A lakáskérdéshez). Hogy ez a vélemény - így önmagában - mennyire helytálló, az ugyan né­ mileg megkérdőjelezhető, de, ha ezt a kijelentést kiterjesztjük bármely társadalom uralkodó elitjére - ideértve természetesen a „kommunista” párt- és tanácstitkárok stb. döntő többségét is - , akkor már kétségtelen­ né lesz igazságtartalma. S talán ez vezetett Madách szövegében arra a kérdésre, melyet Ádám tesz föl Lucifernek, látva a londoni színben meg­ testesült ,,klasszikus kapitalizmus” visszataszító vonásait: „ K i mondja meg itt , melyik bűnösebb, / Avagy csupán a társaság talán? - / Hol az ro­ had - buján tenyész a bűn.” Itt tehát szinte tökéletes az egyetértés, ami végső soron nem is csoda, hiszen mindketten saját tapasztalataikból szűr­ ték le egybehangzó véleményüket. Egyebekben azonban igen nehéz közvetlen párhuzamot vonni Madách �és a marxizmus társadalomfelfogása között, habár következtetéseik nem egy ponton érintkeznek egymással, még, ha olyan formában is, hogy a Tragédia negatívan értékeli ugyanazt, ami a marxizmusban, mint pozití­ vum szerepel. Ilyen találkozási pont többek között az is, hogy Ádám kérdésére válaszolva, Lucifer egészen nyíltan utal arra, hogy a falanszte­ rek világában megszűnt a nemzeti tudat „feleslegessé” lett ideája, mi több, rejtetten még azt is érzékeltetni látszik, hogy ezzel együtt megszűnt magának az államnak a fogalma, létezése is, hiszen: „E régi eszmék töb­ bé nincsenek. Nem kisszerű volt-é a hon fogalma? / Előítélet szülte egy­ szer azt, / Szűkkeblűség, versengés védte meg. / Most már egész föld a széles haza. ! Köz cél felé társ minden ember, / S a csendesen folyó, szép rend fölött! Tisztelve ál! őrül a tudom ány ” S Ádám - nem tud­ ván, hogy ez a rendszer valójában mit is jelent, s közben azért némileg sajnálkozva a „hon fogalmá”-nak eltűnésén - így válaszol erre a fenti kijelentésre: „Beteljesült hát lelkem ideálja, / Ez mind derék, ezt így kívántam én is.” Látjuk tehát, hogy éppen azon fogalom megszűnése okoz neki fájdalm at, amelyért az 1848-49-es magyarok a leginkább küzdöttek, s amelyet később az (állítólag) a marxi elvekre alapozó államrendszerek, a „proletár internacionalizmus” jelszavára hivatkozva, annak eredeti értel­ mét többé, vagy kevésbé szándékosan félremagyarázva (hiszen M arx, E n ­ gels és Lenin mindig is hangsúlyozta, hogy a nemzeti öntudat és a hazafiság nemcsak nem zárja ki a proletár internacionalizmust, de feltétele is annak), vagy mellékesnek és teljesen elhanyagolhatónak, vagy kifejezetten károsnak tekintettek. De végül is milyen Madách falanszterének államszervezete? Van-e egy­ általán? É s, ha van, akkor kik uralják? É s milyen elvek szerint? Ezekre a kérdésekre csaknem lehetetlen megbízható feleletet adni. Igaz, a Tudós és az Aggastyán központi szerepét látva technokráciára, vagy gerontokráciára gyanakodhatnánk, ez azonban meglehetősen bizonytalan. Am it ugyanis biz­ tosan tudunk, az csupán annyi, hogy ebben a társadalomban mindent még a nácizmus gyakorlatához és Orwell rémképéhez egyaránt hasonlítha­ tó „pároztatási indexet” is - végső soron a közvetlen és ráadásul igen primitíven felfogott célszerűség határoz meg. S bár ez a pragmatikus gon­ dolkodásmód bizonyos korszakok amerikai társadalmát éppúgy jellemez­ te, mint a húszas évek egyes konstruktivista mozgalmait - pl. a Bauhaus tevékenységét - , a „legtökéletesebben” mégis a különböző totális uralom­ ra törő rendszerekben nyilvánult meg, a sztálinizmustól a hitlerizmuson és a maoizmuson keresztül egészen a kambodzsai „vörös” rémuralomig. S ta­ lán nem véletlen az sem, hogy e rendszerek többsége a kommunista elve­ ket hirdette, illetve azokra hivatkozott. Sőt: bizonyára nem véletlen, hiszen Engels, majd az őt kommentáló Lenin egyaránt „a demokrácia »elalvásáról« és »elhalásáról«" beszél. (Lenin: Állam és forradalom). Igaz persze az is, hogy Lenin - , aki talán előre megérezte mindazt a torzítást, amit ez a kijelentés lehetővé tesz, egy totális diktatúra ideológusainak kezében ehhez hozzáfűzte azt a magyarázatot is, mely szerint: ,,Ez első pillanatra nagyon különösnek tűnik. De csak annak »érthetetlen«, aki nem gondol­ kodott azon, hogy a dem okrácia szintén állam, és hogy következésképpen a demokrácia is eltűnik, amikor eltűnik az állam ” (Lenin: Állam és for­ radalom). Még, ha figyelembe is veszem azonban mindezt a pontosítást, szigorítást és megkötést, mely ez utóbbi idézetből voltaképp kiolvasható, 37 �még akkor is kérdéses marad számomra, hogy vajon a demokratikus ál­ lamforma valóban „ külön elnyomó hatalom’ ’-e - mint ezt korábban idéz­ tem - és ily módon valóban szükségszerű és elkerülhetetlen-e annak „elh a ­ lása” ? Nekem úgy tűnik, Madách véleménye szerint nem. Mi több: itt nemcsak a demokráciáról, hanem magáról az államról, mint olyanról is beszélhetünk, hiszen a marxizmus ezen konstrukció teljes és végső megszűnését tételezi. Ha viszont megfigyeljük az Aggastyán büntető/jutalmazó, a szabályokat kialakító és betartató feladatkörét a falanszter - látszólag tökéletes egyenlőségen alapuló, valójában azonban erősen hie­ rarchikus - rendszerében, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy itt közel sem beszélhetünk az állam valóságos eltűnéséről. Hiszen, ha elhagyjuk a mar­ xista értelemben vett „ osztály” fogalmát és jellemzőit, melyek itt valóban nem léteznek, akkor erre a világra is tökéletesen jellemzőnek tűnik Lenin azon megállapítása, hogy: „ . ..az állam egy megbatározott osztály uralmi szerve...” (Lenin: Állam és forradalom). Madáchnál természetesen nin­ csenek osztályok, a szövegből megítélhetően azonban van egy olyan réteg (vagy vannak olyan személyek), amelynek tagjai (akik) igencsak erőtelje­ sen meghatározzák az egész rendszer működését, lenyesegetik az általuk vadhajtásnak tekintett, véleményük szerint a közösség érdekeivel ellentétes ,,kinövéseket" D e végül is milyen valójában a Madách által „megálmodott" társadal­ mi formáció? Azt már az eddigiek alapján is megállapíthatjuk, hogy egy­ értelműen elgépiesedett és elembertelenedett, egyszóval szándékosan disztópikus. E z akkor válik igazán érdekessé, ha figyelembe vesszük, hogy az ilyen típusú képzetek inkább a X X . századra, azon belül is főként a tota­ litárius államok (mindenekelőtt a hitleri Németország és a sztálini Szov­ jetunió) megjelenésének idejére, illetve az ezek után jelentkező étatista ál­ lamalakulatok (így a negyvenes-ötvenes évekbeli Egyesült Államok) ,,fény­ korára” tehetők, kivéve talán Wells-t, aki - valószínűleg fábiánus nézetei hatására - már a század első évtizedében megteremtette saját rémál(la)mait. Megállapításom azonban - a már szintén említett Huxley és Orvell mellett - éppúgy vonatkozik Vonnegut 14. számú Utópiájára, mint Bradbury minden könyvet elégető, a gondolkodást kifejezetten tiltó, teljesen ,,amerikanizálódott” világára, vagy éppenséggel Karinthy Capilláriájára. S, ha mindezt figyelembe vesszük, akkor elmondhatjuk, hogy Madách drá­ mája tekinthető mintegy mindezen művek egyik őse, azaz egy „ paleodisztópia” gyanánt, hiszen a X V III -X IX . században inkább ennek ellenkező­ jével találkozni, így Verne is például csak élete - és a kilencvenes évek végén jut el addig a pontig, hogy írásaiban rögzítse az általa mindaddig felhőtlennek tekintett ipari fejlődés árnyoldalait is. Meg kell persze jegyeznem azt is, hogy a nem negatívnak szánt utópiák is meglehetősen fasizoidnak tűnnek számomra, hiszen - mint ezt már nem egy kutató, így a lengyel Stanislaw L em , vagy a svéd Sam J . L u n dva ll is megállapította a s cience fiction történetéről és fejlődéséről írott monográ­ fiájában (mely műfajban ők besorolják az utópiákat és disztópiákat is) - minden ilyen elképzelt államszervezet rendelkezik a totális irányításra való törekvéssel, polgárai teljes és állandó felügyeletének igényével, s a követelményeknek meg nem felelők megbüntetésének rendszerével. A követelményeknek pedig általában senki nem felel meg, aki valamilyen módon eltér az átlagtól, akinek egyéni céljai és gondolatai vannak. Ez 38 �pedig igencsak egybecseng azzal, amit az állítólag a marxizmusra alapozó országok gyakorlatában követtek, noha a „három nagy” hangsúlyozta az egyén minél teljesebb szabadságát a „ proletárállamon " belül. Engels pél­ dául így írt az állam fokozatos „elhalásával” , illetve elnyomó és irányító funkcióinak egyre kisebb területre történő korlátozásával kapcsolatban: ,,Az állambatalomnak társadalmi viszonyokba történő beavatkozása egyik területen a másik után feleslegessé válik és elenyészik ... A szemé­ lyek feletti kormányzás helyébe dolgoknak az igazgatása és termelési folyamatoknak a vezetése lép." (Engels: Anti-Dühring. Eugen Dühring úr tu­ dományforradalmasítása.). Madáchnál azonban szó sincs a személyek közvetlen irányításának meg­ szűnéséről (bár Ádám korábban idézett mondatai látensen ezt a célkitű­ zést is tartalmazzák), hiszen a falanszterben igenis van személyes bűn, s ezáltal személyre kiszabott büntetés is. S, hogy mik ezek a bűnök? Csupa alapvető emberi tulajdonság: Cassius elveiért bármikor harcolni kész in­ dulatossága; Luther szellemiséget felélesztő lelkesültsége; Michelangelónak az elembertelenedettség ellen ható szépségvágya; Platón menekülése az el­ viselhetetlenné lett valóságból az ideák világába. S a büntetések? A lehe­ tő legprimitívebbek, csak a fizikai létből fakadók, arra vonatkoztathatók: kényszerű gyógykezelés (ez a totalitárius és étatista államokban egyaránt közkedvelt módszer), az ebéd elvonása, szobafogság, borsón térdepeltetés. Ezek az abszolút infantilis, de éppen gyermetegségük miatt mégis gyak­ ran a börtönök hangulatát is idéző büntetések már önmagukban is minő­ sítik a falanszter rendszerét, mely egyébként sokban hasonlít a megvaló­ sult „m arxista” gyakorlat ama elképzeléseihez, melyek szerint a kommu­ nizmusban meg kell szüntetni minden olyan eltérést, amely az átlagtól akár pozitív , akár negatív irányban megmutatkozik. Ezen „víziók” és M a­ dách elképzelt társadalma között azonban van egy lényeges különbség: Sztálin, a posztsztalinizmus és a többiek a gyakorlatban is megkísérelték realizálni elméleteiket, így nemegyszer államuk szellemi életének teljes elszürkítését érték el. S ezzel még közel sem értünk a végére a falanszter negatívumainak, hi­ szen csak ezután következik például a természet „célszerű” átalakítása, ami számos ponton érintkezik azzal az elmélettel és gyakorlattal, melyet az önmaguk által a marxizmus „m egvalósítójaként” deklaráló államok követ­ tek: ,,A z ember uralma alá hajtja a természetet ! ” Hogy ez mekkora képtelenség, arra - úgy tűnik - nemcsak saját korunk ökológusai és környezetvédői jöttek rá, hanem már Madách is, aki a Föld - a Tudós által lombikba szorított - Szellemével a következőket mondat­ ja kitörése előtt: „...Ez a lombik nekem / Nagyon szűk és nagyon tág. Hisz te ismersz, / Ádám , úgy-é, - most még nem is gyanítnak." E z a né­ hány sor, illetve a szellem ezt követő eltűnése nem emlékeztet-e minket azokra a katasztrófákra, amelyeket a természet „kordába szorított” erő­ inek elszabadulása idézett elő (természetesen sokkal gigantikusabb mére­ tekben) például Csernobilnál? De lépjünk csak tovább: a falanszter praktikumra törekvő felfogásából következik, hogy feleslegesként tűnt el e világból a rózsa, a ló, a kutya és az ökör, de még az oroszlán is, mégpedig részben amiatt, mert eleve nem bírt gyakorlati haszonnal, részben pedig azért, mert a technikai fejlő­ dés eredményeképpen az embernek többé már nem volt szüksége a mun­ 39 �kájára (és létére). Hogy ez mennyire hasonlít a X X . század kipusztuló nö­ vény- és állatvilágához, annak részletezését feleslegesnek érzem. D e akkor végül is mi maradt meg. „ Minő kérdés...? / É l ami hasznos, és mit ekko- rig a tudomány pótolni nem tu d o tt:/ A disznó és a birka, de korántse / Olyan hiányosan már, mint minőnek / A kontár természet megalkotá:/ Az élő zsír, ez hús - s gyapjútömeg, / Mely , mint lombik, céljainkra szolgál.” Ú gy vélem, ebben a gondolatban viszont annak az előképével talál­ kozunk, amelyik kialakította a „belterjes állattenyésztés” gyakorlatát, a napot soha nem látó, műemlőn nevelkedett ,,haszonállatok” világát, a tel­ jesen elgépesített tojás- és csirkegyárakat. A marxizmus a jövő gyakorlatára vonatkozó elképzeléseiben nem fogadta el a föld ilyen kiuzsorázását, ellenkezőleg: amikor Marx A tőke III. kötetében a kommunizmus földtulajdonáról beszél, annak gazdasági-társadalmi vo­ násain kívül figyelmeztet a természet ép állapotban tartásának kötelezett­ ségére is: „Egy magasabb gazdasági társadalomalakulat álláspontjáról az, hogy a földgolyó egyes egyének magántulajdonában van, éppoly képtelen­ ségnek fog látszani, mint az, hogy az egyik ember a másik magántulajdonában van. Még egy egész társadalom , egy nemzet, sőt, az egy időben lé­ tező összes társadalmak sem tulajdonosai a földnek. Csak birtokosai, ha­ szonélvezői annak és mint boni patres familias kötelesek jobb állapotban hagyni örökül a következő nemzedéknek.” Látjuk tehát, hogy itt nem ma­ gával az elvvel van baj. Hogy azonban ezek az elvek miként valósultak (illetve nem valósultak) meg a „kommunista” államokban, arra nézve ele­ gendő körülpillantanunk a világban, illetve - a gyakorlatba is átültetett „ökológiai” nézetekre vonatkozóan - néhány helyen beleolvasnunk vala­ mely „szocialista realista remekműbe” , mint akár Ázsájev magyarul 1950ben megjelent „ Távol Moszkvától ” című könyvébe, s máris nyerünk egy viszonylag megbízható összképet erről. (Persze, az igazság kedvéért azt is meg kell jegyeznem, hogy az ilyen, antiökologikus gondolkodás tulajdon­ képpen minden társadalmi formációra csaknem ugyanilyen mértékben ér­ vényes volt a X IX . század második felétől a X X . század utolsó harmadáig. S még az sem egészen biztos, hogy csak volt.) D e térjünk vissza a Tragédiához! A falanszter célszerűségi szempontok - és csak azok - szerint felépített világában ugyanis nemcsak a természet ilyen szellemben való átalakítása magától értetődő, hanem a művészet és a bölcselet kiirtása is. Hogy miért? Tulajdonképpen ugyanazon okból, ami miatt már Platón is megtiltotta ideális államában a művészetek többségé­ nek gyakorlását, mégpedig azért, mert csak megrontják az erkölcsöket, s elvonják az emberek figyelmét a valóságtól. Madách rendszerében azonban megjelenik egy új és a X X . századi olvasó számára nagyon ismerős v ád ­ pont: a társadalmi veszélyesség. Mert mit is mond az Aggastyán a tüzet fel­ szító Lutherre kiszabott büntetés indoklásaként? A következőket: ,,Te is­ mét / Mértéktelen fűtötted a kazánt. / Valóban úgy látszik, hogy szenvedé­ lyed / Veszélybe hozni az egész falansztert.” Az indok tehát - legalábbis a felszínen - az egyénieskedés, a közösség érdekeinek és létének a veszé­ lyeztetése. D e nem ugyanez volt-e az a vád is, amelynek következtében például Hegel, Thomas Mann, Lev Tolsztoj és mások művei a nácik könyvmáglyáira kerültek; amely miatt a legkiemelkedőbb szovjet alko­ tók, így többek között Bulgakov, vagy Szolzsenyicin hosszú évtizedekig hallgatásra voltak kárhoztatva, emigrációba kényszerültek, rosszabb eset­ 40 �ben pedig száműzetésre, internálásra, vagy halálra ítéltettek a sztálinizmus és az azt követő államszocializmus éveiben egyaránt. Ezek a tények pedig igencsak jól illusztrálják mindazokat a lehetséges visszaéléseket és szörnyű­ ségeket, melyeket a köz érdekére hivatkozva, egy totális hatalomra törő ál­ lamszervezet elkövethet (s többnyire el is követ). S ha már a filozófiánál tartunk, foglalkozzunk egy kicsit Platón nak a falanszterben felbukkanó alakjával is. Igen érdekes ugyanis Madách ,,szereposztása’’, mely szerint az Aggastyán éppen azt a filozófust sújtja a gondolkodásért büntetéssel, akinek az ideális államról alkotott elképze­ lései (így a művészetek elvetése, vagy a később említendő nő- és gyermek­ közösség) a legközelebb állnak az ebben a színben ,,megvalósult” rend­ szerhez. Ezt a kettősséget Ádám is hangsúlyozza, amikor a megbüntetett antik bölcs láttán így sóhajt fel: „Ah, mily szerep jutott, Plátó, neked / A társaságban, mely után epedtél!” Ugyanakkor e kettősség mégis természe­ tes hiszen nyilvánvaló, hogy míg Platón saját utópiájában az állam kivé­ telezett vezető rétegéhez sorolta önmagát, addig itt - annak hiánya, illet­ ve legfeljebb álcázott léte következtében - ő is a hétköznapi munkát vég­ zők közé sorolódott, akik viszont ki vannak téve jutalmazásnak és bünte­ tésnek egyaránt. D e ugyanebbe az irányba hat az a tény is, hogy míg az ő államát a filozófusok irányítják (ez pedig elvileg egy emberségesebben működő rendszert feltételez), addig itt erről szó sincs, sőt: a filozófia gya­ korlása egyenesen tilosnak minősül. Emellett végső soron azt sem lehet még viszonylag pontosan sem meghatározni, hogy tulajdonképpen ki is a hatalom birtokosa. E z pedig egyrészt Franz Kafka műveinek arctalan és személytelen hatalmi apparátusára emlékeztet, másrészt pedig a szta li­ nizmus és a posztsztalinista rendszerek gyakorlatára, melyekben a külön­ böző posztokat/státusokat betöltő emberek többnyire csak bábok voltak, míg a valóságos hatalmat senki által nem ismert személyek és szerveze­ tek gyakorolták a „demokratikus centralizmus” és a „szocialista demokrá­ cia”, de főként az ,, állambiztonság” és a ,, honvédelmi érdek” égisze alatt. A falanszterben érvényesülő tiltás azonban nemcsak a bölcseletre, ha­ nem a művészetek bármelyikére is vonatkozik (ezen a ponton tehát Madách ismét megsejtette a X X . századi valóság számos elemét). S ennek indok­ lásában - a célszerűtlenség és „oktalanság” mellett, amire még visszatérek - megint felbukkan a veszélyesség vádja is. Legalábbis erre utalnak a Tudós azon szavai, amelyekkel Ádámnak arra a megjegyzésére reagál, hogy a fennmaradt néhány írásmű szellemi hatása úgy is fel fogja borítani a falanszter látszategyenlőségen alapuló egész rendszerét, s így egy új, em­ beribb világlátás indukálójává lesz: „A méreg, melyet rejt, nagyon veszé- lyes,/ Azért nem is szabad olvasni másnak, / Csak aki hatvan évet megha­ ladt, / S a tudománynak szentelé m agát” E z pedig nem más, mint a nem is olyan régi posztsztalinista gyakorlatban volt a „zárolt anyagok” rend­ szere, illetve az az elv, mely szerint ,. kutatni mindent szabad, publikálni nem”. (S ehhez fűzzük hozzá azt is, hogy ez az - önmagában véve is igen­ csak diktatorikus rendszert sejtető - elv sem igazán érvényesült követke­ zetesen az utóbbi négy évtizedben.) Ha tehát tekintetbe vesszük a falanszternek a művészettel szembeni ma­ gatartását, akkor egyáltalán nincs mit csodálkoznunk az elgépiesedés ellen az esztétikumot és a változatosságot csatasorba állítani kívánó Michelan­ gelo kifakadásán, aki e szavakkal indokolja a meggyűlölt munkahely „ön­ kényes” elhagyását: „..miért mindig széklábat csináltam, / És azt is a lég- 41 �hitványabb alakra. / Soká könyörögtem, hagyják módosítnom / Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt. / N em engedék. Kívántam változásul / A szék támláját, mindent hasztalan. / M egőrüléshez voltam már közel, / S otthagytamkínt, ott a mühelyet.” S hiába tudjuk mi, kései utódok, hogy a hoszszú idő alatt begyakorolt, mintegy reflexszé lett, automatizálódott mun­ ka eredményesebb és termelékenyebb; hiába értjük meg bizonyos mérté­ kig (a Bauhaus tevékenységének és a design fejlődésének ismeretében) a Tudós álláspontját is, miszerint: „ M i gyermekes. A serlegen virág, / A széktáblán ábrándos arabeszk, / Emberkezek, pazarlott műve mind. / S üdv tőbb-é a víz azon pohárból? / Kényelm esb-é e széken az ülés?” - Megért­ jük tehát ezt az álláspontot, de nem értünk egyet vele. Azért nem, mert mi már tudjuk, hogy üdítőbb a víz a pohárból, kényelmesebb az ülés a szé­ ken, ha az esztétikus; mert mi már ismerjük a lakótelepek méhkaptárszerű házainak szürke embertelenségét; és mert mi már tudjuk, hogy ez az anyagi világunkat nagyrészt jellemző szürkeség milyen mértékben szürkíti el szellemileg is a benne élőket. Éppen emiatt mi már igenis kívánjuk az ,,emberkezek pazarlón m üveit” , a virágot a serlegen és az arabeszket a széktámlán, bármilyen „gyerm ekes” is ez a falanszter racionálisan gondol­ kodó Tudósának a szemében. (Ha ilyen a racionalitás, akkor éljen az ir­ racionalitás!) A már többször is említett célszerűségi szemlélet felvet egy olyan kér­ déskört is, melynek elemeivel éppen Michelangelo problémájánál találko­ zunk, s melynek megoldásában/megválaszolásában véleményem szerint ta­ lálkoztak a marxizmus nézetei a Madách által kifejtettekkel: lehetővé te­ szi-e az egyén kívánatos szellemi fejlődését az, ha egész életében egyetlen munkafolyamathoz (pl. éppen a széklábak faragásához) van kötve? Ennek falanszterbeli megnyilvánulását, s „elméleti megalapozását” a következő három sorban foglalja össze a Tudós, aki végső soron az egész színben Ádám, Lucifer és az olvasó/néző vezetőjeként szerepel: „...a tökélyről az kezeskedik, / Hogy a munkás, ki ma csavart csinál, / Végső napjáig amel­ lett m a ra d ” És - a társadalmi osztályokba/rétegekbe való tagozódás mel­ lett - tulajdonképpen ugyanerre a végletekig racionalizált termelésre utalt Engels is, amikor saját korának angliai állapotát elemezve, némileg kriti­ kusan mutatott rá arra a tényre, hogy: „ A k i most munkásnak született, nem számíthatott másra, minthogy örök életében proletár m a ra d ” (Engels: A munkásosztály helyzete Angliában.) D e korábban már idéztem M arx megjegyzését is a A tőke soraiból, mely a részmunkás „tökéletességgé” váló tökéletlenségére vonatkozik. Ennek a szoros megkötöttségnek, melynek árnyoldalait és tragikus kö­ vetkezményeit való életünkben éppúgy megfigyelhetjük, mint az olyan ki­ emelkedő művekben (mint pl. a már említett „Modern idők” ), Madách a legfontosabb negatív következményét az emberi lét és szellem kiteljesíté­ sének lehetetlenné tételében látja, s ezt Ádám következő mondataiban fo­ galmazza meg: „ Tudom jól, hogy kell olyan is, / K i homokot hord, vagy követ farag: / N élkü le nem em elkedik terem. / D e ez csak a homályban tévelyeg, / S fogalma sincs arról, miben segít. - / Csak az építész látja az egészet, / S bár megfaragni nem tud egy követ, / A müvet ő teremti, mint egy Isten. - / Ily építész nagy a tudásban i s .” S, ha ezután szemügyre vesszük azt is, hogy mit mond, ezzel kapcsolatos egyrészt Fourier, másrészt a marxizmus, akkor megfigyelhetjük, hogy ugyanarra a problémára há­ 42 �rom, minden összecsengésük mellett is némileg eltérő megoldást találnak. Madách a gépies tömegtermelés felszámolásában és az egyedi munka fel­ újításában látja ezt a megoldást (ebben mintegy megelőlegezve a nem sokkal későbbi angol preraffaeliták, az A rts and Crafts, Morris és Ruskin elveit és gyakorlatát), Fourier a „ courtes séances” említett gyakorlata ál­ tal biztosított változatosság révén véli megelőzni rendszerének elembertelenítő hatását; a marxizmus a gépesítés fokozásával, a munkásnak az au­ tomatizálható tevékenységek alóli felszabadításával és az így fennmaradó idő minél értékesebb kihasználásával gondolja felszámolni a „ részmunkás” kapitalizmusban tapasztalható beszűkülését. A három gondolkodásmódban közös az emberi élet kiteljesítésének követelménye, illetve a társadalom folyamatos továbblépéséé, amely a Madách teremtette falanszterben lehe­ tetlen. E rendszerben csak stagnálás létezik, s ezért igazak a munkafolya­ mat atomizálásának negatívumát említő Ádám szavai: ,, Azért nincs élet, nincs egyéniség, / Mely mesterén túljárna, semmi miiben ” Egyet kell értenünk ezzel a következtetéssel, hiszen mi már tapasztalatból is tudjuk, hogy mit eredményez egy olyan - akár fasizmusnak, akár sztálinizmusnak, vagy államszocializmusnak nevezett - társadalmi rendszer, melyben nem­ csak feleslegesnek, de károsnak tekintettek is a michelangelók, a lutherek, a cassiusok és a platónok. S itt - úgy érzem - elérkeztünk Madách disztópiájának azokhoz a vo­ násaihoz, melyek talán a legvilágosabban tanúsíthatják a falanszter v i­ lágának tökéletes embertelenségét. E z a három vonás a nő- és gyermek­ közösség, illetve az emberekre alkalmazott faj nemesítés gyakorlata. Em ber­ telenek? Milyen jogon nevezem őket annak, mikor ezek a vonások lega­ lább elméletben, de a harmadik esetében a gyakorlatban is pontosabb kör­ vonalazást nyert, illetve alkalmazásra került. S hogy ez nem von le semmit eredendő embertelenségükből? E z ugyan igaz, de mégis felmenti Madáchot azon lehetséges vád alól, hogy csupán saját pesszimizmusát öntötte ilyen formába. Hiszen, ha ezek a tényezők másban is felmerültek, akkor meg kellett lenniük az emberiség általános gondolkodásában is, így a Tragédia nem tesz mást, mint beépíti falanszterének rendszerébe ezeket a már létező elemeket. Lássuk tehát őket megjelenésük sorrendjében; A nőközösség talán első jelentkezésével éppen Madáchnál a filozófus ősképévé váló Platón fő műve, az ideális társadalmi rendszert körvonala­ zó Állam alapelvei között találkozunk abban a formában, hogy: ,,Ha az­ tán a nők és a férfiak a nemzés törvényes korhatárát már átlépték, ak­ kor a férfiaknak bizonyos szabadságot engedélyezünk, hogy azzal érintkez~ zenek, akivel akarnak ...” E z az elv és gyakorlat - a törvényes korhatár és a csak a férfiakra vonatkozó választási szabadság teljes figyelmen kívül hagyásával - igencsak emlékeztet engem arra, ahogy a hatvanas évek má­ sodik felében a hippik számos kommunája értelmezte a szerelem szabad­ ságát, a tökéletesen nyitott promiszkiutást. D e mi köze van ennek a M a­ dách által is átvett elemnek a marxizmushoz? Hiszen mondhatnánk azt, hogy az a platóni elképzelés igencsak távol áll a marxizmus elméletétől és gyakorlatától egyaránt. Mondhatnánk, de nem mondjuk, mert nem igaz. Hiszen, ha fellapozzuk például A Kommunista Párt Kiáltványa második fejezetét, ott elhangzik a vád, hogy: „...ti; kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni.” E z a vádpont meglehetősen általános lehetett. Ez nemcsak abból következtethető ki, hogy hosszú életűnek bizonyult, így 43 �még a ban is Engels zésüket X X . század szélsőségesen antikommunista rendszerek demagógiájá­ vissza-visszatérő elemként szerepelt, de abból is, hogy M arx és meglehetősen nagy teret szentel a feltételezés cáfolatának. Védeke­ azzal a megállapítással indítják, hogy: „ A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniük, mert az majdnem mindig létezett.” M i­ vel itt a szerzők a hivatalos és nem hivatalos prostitúcióra (mások felesé­ geinek szexuális kizsákmányolására) gondolnak, érvelésük még elfogadha­ tónak is tűnik. Nem sokkal később azonban - épp a fenti tételből kiindul­ va - találkozunk a következő megjegyzéssel is: „ Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni , hogy a képmutatóan leplezett nőközös­ ség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni .” Ez a véde­ kezésnek alig nevezhető mondat még akkor is gyanús, ha tudjuk, hogy ilyen gondolatok a marxisták többségében még elméletben sem merültek fel, a gyakorlatban pedig - néhány szélsőséges, inkább az anarchizmushoz közelítő kis csoportot, illetve az ellenkultúra már említett, gyakran a mar­ xizmusra is hivatkozó közösségeit kivéve - soha sehol nem valósultak meg. Gyanús, mert az elmélet végső soron lehetővé teszi, sőt a kommunizmus­ ban általánosnak is tekinti a nőközösséget. És most térjünk át a gyermekközösségre! Ez a vonás ugyancsak Platón említett művében bukkan fel. aki így fogalmaz: aki... házasságot köt , az valamennyi gyermeket, aki ettől a naptól számítva a tizedik , illetve hetedik hónapban születik , ha fiúgyermek , fiának , ha pedig leánygyermek , leányának fogja nevezni, ezek pedig őt apjuknak , és így to vább” (Platón: Állam ). Hogyan viszonyul ehhez a marxizmus? M arx és Engels kezdettől fogva hevesen tiltakozik azon vád ellen, hogy a kommunisták fel akarnák számolni „ a legmeghittebb viszonyokat” (M arx-E n gels: A Kommunista Párt K iáltványa), s ebben tökéletesen igazuk is van, hiszen elméletükben valóban nem szerepel a családok teljes szétszakítása, így a gyermekközösség sem. H a azonban figyelünk arra is, hogy célul tűzik ki a polgári családmodell minél tökéletesebb és mielőbbi felszámolását, illetve arra, hogy a legfejlettebb országok társadalmi szervezete átalakításának 10 . számú alapelveként ott szerepel „ Minden gyermek nyilvános... neve­ lése. ( . . . ) A nevelés egyesítése az anyagi termeléssel s t b s t b . ” (u. ott), ak­ kor mégis felkap(hat)juk a fejünket. Mert mi már tudjuk, hogy ez a családot látszólag érintetlenül hagyó, a nevelést azonban annak kezéből voltaképp mégis kiragadó - „ nyilvános nevelés” tulajdonképpen nem más, mint jól álcázott gyermekközösség, a társadalmi manipuláció eszköze lett a gyakorlatban (megengedve azt is, hogy az alapítók szándéka szerint ennek nem lett volna szabad bekövetkeznie). Mint ahogy tudjuk azt is, hogy ez a rendszer nemcsak a fasiszta Hitlerjugend, de a lenini Komszomol esetében is elborzasztó eredménnyel járt. Úgy vélem tehát, tökéletesen egyetérthetünk Ádám szavaival, amikor az Éva alakjában megjelenő, gyer­ mekétől elszakított nő védelmében ezeket mondja: „Ah, emberek , ha van előttetek szent , / Hagyjátok ez anyának gyermekét.” S éppen itt érkeztünk el ahhoz a vonáshoz, amely már nemcsak el­ méletben, és nem is csupán álcázott formában, de teljes és drasztikus nyílt­ sággal jelent meg egy későbbi rendszerben, az emberek állatokként tör­ ténő „nemesítéséhez’’. Igaz, ez a rendszer nem valam elyik, önmagát mar­ xistának és szocialistának nevező államé hanem a náci Németországé volt, ez azonban semmit sem von le Madách disztópikus előrejelzésének igazsá­ 44 �gából. Sőt: mivel a sztálinizmus, a magyar ötvenes evek, vagy a Vörös Khmerek vagy Románia kitelepítési és közösségeket bomlasztó politi­ kája bizonyos értelemben egy hasonló, tán nem elsősorban etnikai (bár az is), hanem ideológiai szempontú „nemesítést” céloz, ez a vonás legalább áttételesen még a marxizmusra hivatkozó politikai gyakorlatban is érvé­ nyesülni látszik. S hogy hol bukkan fel a Tragédiában a hitleri eugenika előképe? Ott ahol az Ádám és Éva között szövődő szerelem „engedélyezé­ sét” (ami már önmagában is egy iszonytató gyakorlat meglétére utal) a Tudós a következő indokkal tagadja meg: ,,Rajongó férfi és idegbeteg nő / Korcs nemzedéket szül, ez nem helyes pár.” S hiába tudjuk a genetika tör­ vényszerűségeinek ismeretében, hogy végső soron helyénvaló ez az indok­ lás, érzelmeink és emberi mivoltunk mégis elutasítja egy olyan társadalom lehetőségét, melyben a racionalitást ilyen mértékben fölébe helyezik még a legalapvetőbb érzéseknek is. Ilyen környezetben végső soron az tűnik igazán meglepőnek, hogy M a­ dách fel tud mutatni a falanszter rendszerében valami pozitívumot is. Pe­ dig meg tudja tenni, igaz, csak egyszer: a közösségi tulajdon és a pénz hiánya esetében. S most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amelyen az író né­ zetei végül teljesen egyetértőleg találkoznak a marxizmussal. Találkoznak, de nem függnek össze, hiszen ez az elem hagyományosan része az utópiá­ nak. Egyetlen példát említsek, utalok rá, hogy már Morus is kijelentette Sehol-szigetének világát leírva, hogy: „ Szilárd meggyőződésem , hogy a va­ gyont méltányos és igazságos rendben szétosztani, vagy akár bölcsen élni a földi javakkal csak a magánvagyon eltörlésével le h e t” (Morus: Utópia.) Hogy erről melyek a marxizmus alapelvei, annak részletesebb kifejtését itt és most teljesen feleslegesnek tartom, hiszen azok elmélete és gyakor­ lata egyaránt közismert. Csak arra a vonásra utalnék tehát, amit M arx így fogalmazott meg: „ ...a tőkés termelési mód megszüntetése után , de a tár­ sadalmi termelést megtartva, az értékmeghatározás uralkodó marad abban az értelemben , hogy a munkaidő szabályozása és a társadalmi munka el­ osztása a különböző termelési csoportok között ... lényegesebb lesz , mint valaha” (M arx: A tőke, III. kötet.) E z a változás ugyanis mindenekelőtt azt eredményezné, hogy az ezt követő társadalomalakulatban többé nem mértéke és nem lehet mértéke... a csereérték a használati értéknek” (M arx: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai), e viszony meg­ szűnésével pedig elérhető lenne az a valóban ideálisnak" nevezhető állápót, hogy minden dolog értékmérője végre tényleg anyagi vagy szellemi hasznosságának/használhatóságának foka legyen. Madách természetesen nem fogalmaz ilyen közgazdászi pontossággal, amikor a Tudós bemutatja vendégeinek azt a darabka aranyat, melyet már csak a múzeumban őriznek meghökkentő kiállítási tárgyként, de véleménye mégis sokban hasonlítható a M arx által mondottakhoz: ,,Mert még midőn az ember, vak hitében, / Imádott felsőbb lényeket magánál, / Felülállókat még a sorson is: / Ilyennek hitte az aranyat is, / Oltárain jólétet és jogot, / Mindent mi szent volt, áldozott, hogy egy / Bűvös da­ rabját bírja megszerezni, / Melyért cserébe mindent kaphatott - / Csodála­ tos tény, még kenyeret i s ” S bár ez a megfogalmazás, illetve a benne ki­ fejeződő gondolat mai szemünkkel nézve talán már végletesen romantikus­ nak hat, talán épp romantikus volta az, ami miatt egészen világos formát 45 �ad egy olyan kérdésnek, amelyet napjainkban már csak lényegesen bonyo­ lultabban, kevésbé célratörően lennénk képesek megfogalmazni. Madách természetesen még a pozitívummal együtt sem fogadta el a falanszter általa felépített rendszerét. M int ahogy nem fogadhatta (volna) el a marxizmust sem, hiszen a demokratikus köztársaságot joggal ideálnak tekintő író nem érezhetett szimpátiát egy olyan lehetséges társadalommal szemben, melyben „ az egyes személyek független tevékenységét kiszorítja az együttes tevékenység, az egymástól függő tevékenységek egymásba kap­ csolódása” (Engels: A tekintélyről.) S ezt - minden látszólagos praktikuma ellenére - nekünk is vissza kell(ene) utasítanunk, annál inkább, mert mi már gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezünk egy olyan államrendről, mely az egyén érdekeit mindig is mindenben alárendeli a közösségének, legalábbis erre hivatkozik az igencsak szűk korlátok felállításakor. Erről a gyakran szocializmusnak, gyakran pedig egyenesen kommunizmusnak ne­ vezett valamiről pedig joggal elmondhatjuk, hogy egy olyan gazdasági, po­ litikai és társadalmi konstrukciót hozott létre, melyben „ Mintha minden találmányunk, minden haladásunk arra vezetne, hogy anyagi erőket szellemi élettel ruházzanak föl, az emberi életet pedig anyagi erővé tompít­ s á k ” (Marx beszéde Londonban, a „People’s Paper” évfordulóján.) E z pe­ dig olyan iszonytató lehetőség, melynek láttán tökéletesen megértem M a­ dách jövőbe pillantó pesszimizmusát. Mert Madách a Tragédiában végletesen borúlátó. Nemcsak a falanszter esetében, de a többi színben is, melyeket Ádám mindenkor csalódottan hagy el, egy újabb korban valami jobbat keresve, várva és remélve. D e a jobb soha nem következik, így a jövendő társadalmat is visszautasítja, mondván: „ Csalódtam hát a tudományban is: / Unalmas gyermekiskolát lelek / A boldogság helyén, mit tőle vártam.” Madách tehát igencsak feketére festette az ember jövőjéről alkotott ké­ pét. S tetszik-e vagy sem, a X X . századi történelem, az állítólag a, marxiz­ mus legszebb álmait megvalósító szovjetorosz, kínai, kambodzsai, román és albán, vagy akár magyar államrendszerek ismeretében még a marxizmus elkötelezettjei is egyre kevésbé tudják elhinni Marxnak, hogy „Ha majd egy nagy szociális forradalom úrrá lesz a polgári korszak eredményein, a világpiacon és a korszerű termelőerőkön , és aláveti ezeket a leghaladottabb népek közös ellenőrzésének, csak akkor nem lesz többé az emberi ha­ ladás ahhoz az irtózatos pogány bálványhoz hasonlatos, aki csak a meg­ öltek koponyájából issza a n ektá rt” (M arx: A z indiai brit uralom várható eredményei.) Igen: lehet - s talán kell is - hinni ebben a „nagy szociális forradalomban ” , bár annak ma ismert „előmunkálatai” nem éppen azokra a vonásokra látszanak utalni, melyeket M arx oly lelkesen felsorolt. De mégha ez a jövőben meg is valósul majd, akkor is, addig is szükség van egy, a mainál sokkal emberarcúbb társadalomra, amely élhetőbbé és él­ vezhetőbbé teszi az életet. S ennek érdekében „csupán” ugyanazt kell ten­ nünk, amit az Űr A z ember tragédiája (az irodalomtörténet tudomása sze­ rint a művet elsőként olvasó Arany János a dráma pesszimista kicsengését mérséklendően odaírt) végszavában - feladatként Ádám elé tűzött, s amit én most csak azért is újra idéznék, hogy ha már idézettel kezdtem szöve­ gemet, hát stílusosan azzal is zárjam : „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” 46 �N A G Y E R V IN N É Görgey álma (A Madách-rajzok helye és szerepe az életműben) Az ember tragédiája szerzőjének hagyatékából ötvenhét rajzot tart nyilván az Országos Széchényi Könyvtár. A mappányi rajzon utólagos számozás és néhány helyen bejegyzés látható Madách Aladár kézjegyével. Egy rajzon Hu szár Anna, megjegyzése olvasható. A képek viszonylag jó állapotban vannak.1 Néhány monográfia, tanulmány már korábban is közölte egykét ismertebb raj­ zát, festményét, de a teljes anyag átvizsgálása és elhelyezése az életműben még nem történt meg. A költő olajfestményei közül a Fráter Erzsit ábrázoló kép Csesztvén van a múzeumban, Szent Imrébe a sztregovai templom sekrestyéjében. Néhány eltűnt. A többi múzeumban és magánkézben található. A ’8o-as évek elején került elő két eddig lappangó, magánkézben levő fest­ ménye Balassagyarmaton, a Paczolay-hagvatékból. Lyka Károly szerint további festményei: Kocsmajelenet, Vadászok, Szőke lány és a sztregovai kúria környékének két látképed Az utóbbival kapcsolatban Palágyi írja: első olajfestményét Lónyai Menyhértnek ajándékozta, „aki az emléket falon függve mindvégig híven megőrizte szobájában.” Az 1840-cs jelzésű és Madách Emők névvel szig­ nált Amor, és a hagyomány szerint Corvin Jánost ábrázoló portré Pinc község­ be, Huszár Anna otthonába került annak idején, Zrínyi Miklós, a szigetvári hős Madách dolgozószobájának falát díszítette.3 * Madách Imre 1837. XI. 21-én írja anyjának, Sztregovára, „ha bejössz (ti. Pestre) kérlek, hozd be rajzoló formáimat.” Ebben a levélben történik az első utalás arra, hogy Pesten rajzolni és festeni tanul. Úgy tűnik, gyorsan halad, mert két év múlva, már azt írja: „M a kezdtem el az olajfestést” (1839. VI. 17-én). Több alkalommal küld haza levélben képeket, így azt a Calliopét, amely „raj­ zainak képzelet szülte női típusához tartozik.” A XIX. század elején a képzőművészetben jelen van a klasszicizmus és a történelmi romantika. A görög és római mitológia alakjai mellett, egyre in­ kább a nemzeti múlt nagy személyiségeiről készülnek portrék, s fokozatosan megjelenik és minden eddiginél nagyobb teret hódít a hazai tájfestészet. A tör­ ténelmi hangulatot árasztó várromok, hegyvidékek, romantikus sziklafalak és csörgedező patakok válnak egyre festőibb témává. Irodalmi ihletésű festészet ez, ahol a poétika hatása nagyobb, mint a piktúráé. Kazinczy levelezésében több helyen megfogalmazza a kor esztétikai elvét: „Ha festővé akarja magát valaki tenni, nemcsak festéket keverni kell tudni, ha­ nem olvasni Winkelmann és Mengs írásait.” ... „A művész (festőművész) nem művész, ha nem poéta”. Az irodalom és festészet kölcsönhatásában keletkeznek alkotások. Kazinczy hazafias küldetésnek tekinti a tájfestést, mely „a nemzet számára örökké szent helyek” megörökítését jelenti. A romantikus utas, mint a Vág völgyét festői utazás céljából bejáró Mednyánszky Alajos nemcsak raj­ zol, hanem a tájegység földrajzát, történelmét, néprajzát is lejegyzi. 47 �Ez a történelmi, hazafias tájtisztelet indítja el a XIX. század elején a tájrajzolók, festők egész hadát. Müller ]ános lőcsei festő felvidéki tájképsorozatot ké­ szít. Joseph Ficher bécsi képíró, grafikus 1817 körül megalkotja tájképeit a Vág menti vidékről, azt Mednyánszky Alajos báró egy gazdagabb szövegű könyv­ ben illusztrációnak felhasználta és kiadta, majd Wilhelm Friedrich Schlotterbech, aki maga is rajzoló volt, színes akvatinta technikával sokszorosította. Ennek a kötetnek nagy szerepe van a hazai tájak iránti érdeklődés felkeltésében. A divatossá vált portré- és tájfestés hívta életre a műkereskedéseket, tette szükségessé a művészi kiállítások megrendezését. A művészek nehezen tudták értékesíteni alkotásaikat, többen utazó festőként járták a vidéket, felkerestek kastélyokat, városokat és helyi megrendelőknél dolgoztak. A festők megélhe­ tési gondjaik miatt arra kényszerültek, hogy rajzleckéket adjanak, szobát fesse­ nek, rezet metsszenek és halottas címert festenek. Legtöbbje nem is vitte többre az átlagos rajzoktatásnál és lassan búcsút mondott a múzsának. A bécsi műkereskedések mintájára Pesten is alakultak olyan boltok, ahol ze­ neműveket, rézmetszeteket, hangszert, rajzokat, könyveket és festőszereket le­ hetett kapni. A diákéveit Pesten töltő Madách bizonyára többször megfordult ilyen boltokban, és alkalma volt az akkor divatos piktorokkal és nyomtatvánvaikkal megismerkedni. Anyjának írt leveléből tudjuk, hogy egy budai antik­ váriumba járt. amelynek tulajdonosa azonos lehet azzal a Schmidt műkereske­ dővel. akit Lónyai Menyhérthez írott levelében említ.5 A festéssel is foglalkozó műkereskedőről Kazinczy is elismeréssel nyilatkozott.5 Pesten Müller Jánosnak volt jól menő műkereskedése a Nagyhíd utcában. Ott állította ki több, akkor neves portréfestő a képeit, így a kezdő, még fiatal Markó Károly, akivel itt ismerkedett meg az akkor Pesten tartózkodó Pulszky Ferenc Nógrád megyei földbirtokos.7 A Szervita téren főleg litográfiai másolatokat lehetett kapni Wagner József boltjában. A bőséges kínálat bizonyára felkeltette a festeni, rajzolni tudó Madách érdeklődését, aki már a sztregovai könyvtárból ismerte Mocsáry nógrádi mo­ nográfiáját, melyben Lányi Sámuel, kékkői mérnök és tájrajzoló készítette el ti­ zennégy nógrádi vár képét.8 18 39-ben alakult a Pesti Műegylet, az első kiállítást 1840-ben rendezték a redeute épületében négyszáz műtárggyal. A művészetpártolás hazafias feladat­ nak számított, ez tűnik ki abból, hogy a kiállítás elnöke Jósika Miklós báró, a választmányban szerepel Széchenyi István és Andrássy Károly gróf. A ’4 i-es kiállítás alelnöke Kossuth Lajos volt. Ezen az aukción szerepelt Madách köz­ vetlen környezetéhez tartozók közül Andrássy Manó gróf.9 Palágyi szerint a nyolcak közül csak hárman mutattak hajlandóságot és rá­ termettséget a rajzra, olajfestére, „ úgymint Lónyay Albert, Madách és Beniczky” Ezt a feltevést kiegészítem azzal, hogy tájképeivel szerepel a ’4 1-es kiállításon az előbb említett Andrássy Manó és Madách Imre fiatalabb öccse, Madách Pál, két tájképpel.10 A már fent említett hazafias érzésnek tudható be, hogy a nemesi családokban a jobb neveléshez tartozott a rajz- és olajfestés alapjainak elsajátítása. A kora­ beli újságok tele vannak hirdetésekkel, melyben rajzolni, festeni tanító mesterek ígérnek tüneményesen gyors eredményt. A tanítás rendszerint nem terjed ki másra, mint a másolás, utánzás elsajátí­ tására, alapvető technikai fogások megtanítására. De az sem volt ritka, hogy később a festői ambíciók kibontakoztak. Így művésznek tekinthető a Nógrád 48 �megyei grófkisasszony, aki életnagyságban megfestette apjának, a Nógrád me­ gyei főispánnak, Brunawick Józsefnek a képét. Palágyi szerint Madách rajzmestere „valami Gschwind, volt.” Érdemes meg­ vizsgálni az adat hitelességét! Gschwindt János 1824-ben született Pesten, 1844-ben Becsben tanul festeni. Főleg arcképeket fest divatos, népszerű színésznőkről és művészekről (Táborsky, 1844; Marra, 1845). 1845-48 között Párizsban folytatja tanulmányait, ahol arcképeket állít ki. Az adatok alapján nehéz elhinni, hogy Gschwindt, aki 1837ben mindössze tizenhárom éves volt, Madáchot „rohamléptekben” két év alatt olajfestésre is megtanította. A rajz és festés technikáját csak gyakorlott mes­ tertől sajátíthatta el. Ha megnézzük az 1837-ben készült W olff táncz órá-ját és az 1839-ből való Sixtus pápa képét, kitűnik, jó előrehaladást ért el, amit semmiképpen sem sajátíthatott el egy inaskorban levő festőtől. Továbbá, ismerve Gschwindt képeinek egy részét, ezek közül egyetlen képnek sem azonos a témája Madách festményeivel, rajzaival. Vayerné Zibolen Ágnes is úgy véli, Ma­ dách rajztanára Gschwindttel, „ a későbbi biedermeier arcképfestővel nem lehet azonos.” Palágyi adatait már Morvay is kétségbe vonta, úgy vélte, felületesen infor­ mált, és több esetben téved. Ezt erősíti meg Radó György, aki felhívja a fi­ gyelmet Palágyi névelírásaira, (pl. Wolfstein helyett Wolfsbeint ír).12 Véleményem szerint a Madách fiúk rajztanára Scbwindt Károly volt. A bo­ roszlói származású festő 1797-ben született és Pesten 1828-30. között telepedett le. Feleségével, Bizenti Zsófiával együtt arcképeket, táj illusztrációkat készített, és tanítással is foglalkozott. 1834-ben már jeles festőként emlegetik, aki táj- és arcképeket állít ki. A Honművészben rajzol 1835-42 között, képei Kohlmann metszeteiben jelennek meg. Az 1834-es kiállításon Zrínyi Miklós és Szent Imre herceg képével szerepelt, 1838-ban a pesti árvízről készített tizenegy raj­ zával, 1841-ben ismét az arcképekkel, ezek között említik az Ámor címűt.13 Ha ezeket Madách korai képeivel, melyekhez metszett előképeket használt, egybevetjük, feltűnő az azonosság (Zrínyi, Szent Imre, Ámor). Érdekes adat még, hogy a ’4 1-es kiállításon együtt szerepel Schwindt Károly és Madách Pál. Továbbá nem elhanyagolható až a körülmény sem, hogy a Honművészt rendsze­ resen olvassa és abban jelenik meg az ifjú Madách verse, Az anya - gyermeke sírján.14 A korabeli értékelések szerint Schwindt ,, pedáns festő, stílusbeli jelentő­ ség nélkül.” Ez a megállapítás igaz Madách rajzaira is. * A költő rajzain számozás tálálható, de ezek alapján sem kronológiailag, sem téma szerint nem osztályozhatók. (A jelzéseket Madách Aladár készítette). A rajzok többnyire kisméretűek. A Vegyes Jegyzetekhez hasonlóan eltérő formájú és nagyságú papírdarabokra rajzolt.1 5 A képek között akadt gondosabban formált, de vázlatszerű is, ceruzával, illetve tussal rajzolt. Elég gyakori az ismétlődő motívum a képeken. Való­ színűleg nem művészi szándék, inkább a rokon művészetbe való kirándulás késztette arra, hogy miközben egyre feljebb haladt az irodalomban, mellékesen ebben a műfajban is alkotott. A Madách-rajzok téma szerint többnyire három csoportra oszthatók: a családi élet eseményeihez kapcsolódó képekre, a romantikus tájrajzokra és az illusztrá­ ció jellegű alkotásokra. 49 �A diákélet, tanulás, tanár-diák viszony több képen is szerepel. Ez az élmény foglalkoztatja ifjúkori leveleiben, szépirodalmi igénnyel számol be erről nővérének, a Máriához II. levelében.16 A karikatúra, torzítás a rajzokon és a levélrészletekben egyaránt jelen van. A Wolff táncz órája Palágyi szerint sztregovai emlék, Balogh Károly pesti eredetűnek tekinti. A több kiadványban is szereplő Huszár Anna, amint a légy látja a plafonról című kép eredeti látásmódja érde­ mel figyelmet. Anna arcképét többször lerajzolja, róla készült egy kisméretű kép és az 51-es jelzésű kompozíció: hat női profil vesz körül egy férfiarcot. Il­ lusztráció jellegű ez a rajz, és párja az 1. jelzésűnek, melyen a hat férfiarc kö­ zül a felső Madách önarcképe. A játékos, jelképes kompozíció érdekessége a felül és alul elhelyezett miniatűr jelenet, mely groteszkségével, triviális jelenté­ sével az élet árnyoldalait jelzi. Ez a dolgokban rejlő többértelműség, jelképekkel kifejezett gondolatiság szerepel a Görgey álma című festményen. A kép sajnos rossz állapotban van, a háttér sötét, az alakok elmosódottak. A nyitott szemmel „álmodó” férfialak fe­ je felett lebegő nőalakok tépik szét a dicsőség szertefoszlását jelképező babérkoszorút, a lefordított Kossuth-címer a szabadságharc elvesztését idézi. A háttérben álló akasztófa felé lebegő honvédalakok az aradi tizenhárom sorsát előle­ gezik. Madách kedveli a képrejtvényt, maga is alkot ilyet. Ez a típusú ábrázo­ lás, a dolgok egymás mellé rendelése, laza összekapcsolódása figyelhető meg néhány versében. Az allegorikus jellegű közlés visszatér majd késői novellájában is.17 * A rajzok második csoportját alkotják a tájképek. Ezeken többnyire hegyvidé­ ki tájak, kanyargós utak, hegyi falvak, romantikus hangulatot tükröző malmok váltják egymást. Ismerve a kor divatos tájképeit, feltételezhetjük, hogy metsze­ lek után rajzol, könyvillusztrációkat utánoz. A bevezetőben említett alkotók bizonyára hatottak a rajzolni, festeni tanuló Madáchra. Mégis úgy gondolom, hogy a képek többsége szervesen kötődik a költő élményeihez: a művészi tük­ röződés egyik formája. Irodalmi alkotásaival együtt teljesebb képet kaphatunk róla. A költőben már korán kialakul az az igény, hogy amit leír, azt le is rajzolja. Lónvai Menyhértnek levélben készül bemutatni szülőföldjét. Sztrerovát, hogy az legalább „ leírással ősmerje” . A gondosan bemutatott részletek: ,.Lakunk egy dombon van” , körülötte „ angol ízlésű kert” , „szőlő, akol, tó” . pontosan követhetők a tájképen. Már itt megfigyelhetjük a stilizált faábrázolást és a mértani arányokat követő, park részletet. Mint ismert, térképet is arányosan és pontosan készít. Az apró részletekre is ügyel, a távlat talán kevésbé szerencsés. A témát többször meg is írja. ezek közül kiemelkedő a Kolossvak című késői novellájá­ nak ..Sztregovaképe” . A felvidéki gyógykúrakról több levélrészlet számol be. Ilyen az 1840 júliu­ sában Pőstyénben kelt levele, melyben a trencsénvi fürdőt, a sebes folyású Vág folyót és a szétszórt hegyi települést írja le. Ennek az útnak az élménye több rajzon is megjelenik. A szerpentin út fel a hegyre, a hátteret betöltő fenyves és a házrészletek különböző ötletekkel variálva térnek vissza a 8., 10., 13. képen. Elveszett egy „szép tájleírás. melyet Beckó váráról és egy mulatságos hajóútról készített” Valószínűleg ehhez tartozott a 44. jelzésű alkotás, mely emlékeztet Mednvánszkv Beckó váráról készített képére. A tájképek nem azonos méretűek (ceruzarajzok). Ha összehasonlítjuk a sztre­ govai tájfestménnyel, ezek lényegesen gyengébb alkotások. Igazi amatőr rajzok, 50 �távlat és festőiség nélkül. Apró, mozaikszerű részleteket helyez egymás mellé (lépcső, park, híd, vízesés stb.) Ez a szerkesztési elv érvényesül a legjobb ver­ seiben is. Az induló lendület lefékeződik a mozaikszerű részek miatt, a gondo­ lat ellaposodik (ld. Alföldi utazás). Ez a zsúfoltság a Tragédiában is jelen van, apró képek kompozíciójára épül fel egy-egy szín. Szerencsére a szerkezetet ott a gondolati mélység összetartja. Madách első nyomtatásban megjelent prózáját a Regélő 1841 júniusi számában folytatásban közölték, az Ország- s népismertetés rovatban, Trencsini más­ ként tepliczi fürdők címmel. Mátray Gábor, a szerkesztő megdicséri a „jeles tehetséggel értekezöt” és a rajzot is, melyet „ szíves vala velünk k ö z ö l n i A ". kép Kohlmann metszetében jelent meg. Az útleírás, -ismertetés a korabeli ízlés­ nek, elvárásnak megfelelt. A romantikussá dagasztott mondatok itt sem hiá­ nyoznak, a patetikus túlzások színpadiasan hatnak. „ Trencsin bércei az őskornak óriásaiként mosolyognak” . . . „E bércek közt áll a vándor, ha keblében honért érző szív dobog... akkor szeméből könny fakad.” Kazinczy hazafias ihletésű intelmeinek pontosan megfelelt a leírás. A trencsényi fürdő felépítése és el­ rendezése feltűnően hasonlít a sztregovai festményhez. A stilizált fák sora, a meglepően jó arányok, a részletek pontos kidolgozása avatott festői technikát tételez fel. Az épületek között elhelyezett embercsoportok némi mozgalmassá­ got is kölcsönöznek, a népviseletbe öltöztetett alakok etnikai hitelességet adnak a képnek. Madách rajzait ismerve, nehéz elhinni, hogy ez eredeti alkotás lenne. Inkább másolásnak tűnik, de még így is sikerült alkotás. A kép és leírás stílu­ sa is eltér egymástól. A képet tehát Kohlmann metszetében jelentette meg a Re­ gélő, Kohlmannt pedig, aki Schwindt munkatársa is volt, feltehetően Madách ismerte. Erre enged következtetni egy érdekes adat, miszerint Kohlmann fia, aki apja műhelyében tanult a '30-as években Pesten, és maga is arcképfestő lett, Madách hivatali évei alatt készített egy Justicia-képet Balassagyarmatra, a me­ gyeháza dísztermébe.18 Ekkor már nevét Vidékire magyarosította.19 Több képen feltűnik a jellegzetes alföldi táj. Már a csesztvei évek alatt több Petőfi'hatást mutató tájleírás, népéletet bemutató versrészlet keletkezett. Ezek a zsánerképek sok részletet megőriznek a csesztvei tájról, népszokásokról, így a Nyári este, Ő sszel, különösen szép nosztalgikus hangulatot áraszt a költő fog­ sága alatt keletkezett Fogságomból II. Szájhagyomány őrzi a faluban ma is, hogy elveszett egv Csesztvét bemutató tájvers, melyet a kúria késői lakói még ismertek. A rajzok közül Csesztve képét hiába keressük, de több helyen szere­ pel egy pallószerű hidacska, mely eredetileg talán Csesztvén lehetett. Madách kedveli a több képet egyesítő rajzmontázst, ilyen a négy tájat bemu­ tató 48. számozású kén. A felső két rajz hegyes vidéket, alul az egyik jellegze­ tes alföldi tájat ábrázol. A betyárral száguldó ló, a gémeskút mellett álló gólya, és a háttér vizes, mocsaras tája bizonyára több korabeli tájképen szerepelt. De, ha a rajzot elhelyezzük a költő életében, talán képregénye lehet annak az utazásnak, melyen Sztregováról, Borsod megyén és Zemplénen keresztül jutott el a Tokaji hídhoz, és a Nyírségen keresztül leutazott Csehtelekre Fráter Jó­ zsefekhez, az eljegyzésre. A költő rajzai közül a legérdekesebb a 4 3 . jelzésű alföldi tájat bemutató alkotás. Az életszerű jelenetet a költő pontos dátummal és aláírással látta el. Az úszó lovak, az energikusan kormányzó tutajos, a lovakat irányító kocsis jól fel­ idézi a megáradt folyón való átkelést. A fedeles utazókocsi előtt kényelmesen elhelyezkedő utasok között nem nehéz felismerni az ülő alakban a költő személyét. A két nőalak közül az egyik Fráter Erzsi, a másik a kísérője. �52 �A kép valós élményt rögzít. Több vers számol be arról, így Az alföldi utazás is, hogy kocsin járták be az Alföld egyes vidékeit. „ Lánykámmal utaztam alföld sík vidékén.” Erre az utazásra az esküvő előtt került sor, mint ezt más dokumentumok is bizonyítják.20 A kép azonban más élményt is rögzít. A tutajon jól látható központi alak egy fegyveres pandúr. Jelenléte más korszakot idéz. A képen a szerző saját kezű aláírása mellett pontos dátum áll: 1850. okt. 6. Vagyis egy év múlt el az aradi vérengzés óta! Madách több művében megidézi a tragikus eseményt, epigrammájában, Az aradi sírra, és a már többször említett Görgey álmában. Úgy tűnik, a képen több élmény együtthatása jelentkezik. Madách kedveli az egy­ másra vetítés technikáját, ezt teszi a Halál költészetében és a Fogságom II.ben. A kép tehát egy másik alföldi utat is idéz. Az önkényuralom első évében, 1850-ben Madách kénytelen leutazni Szegedre, hogy nővére, a meggyilkolt Má­ ria hagyatéka ügyében intézkedjék. Így ismét végigutazik az Alföldön, erről az élményről is versben számol be. Felidézi a szabadságharc emlékét a pusztán, majd személyes sorsáról is szól: „ Miért maradtam én meg sírásónak?" Ehhez az úthoz belföldi útlevelet kell váltani, amit a vizsgáló állomásokon fel kellett mutatnia. Így két élményt is összekapcsolt, egy derűs idillikus utazást Fráter Erzsikével, és egy „ sorsunk sok csapásá"-val megtett utat, melynek szimbóluma a fegyveres pandúr és a dátum a kép alatt. 53 �A rajzok között térkép és telekbeosztás is szerepei, a gazdasági élet tartozékai ezek. Madách Aladár a 46-os számozású képre azt írta: 1860 körül keletkezett. A képen egy ház tervrajza látható. - A költő magánéletének egyik gyakran emlí­ tett része a Borka-szerelem. Balogh Károly említi, hogy a költő a ’6o-as évek elején házépítési tervvel foglalkozott, és ezt szokták kapcsolatba hozni Borká­ val. A jelzett képen egy arányosan megrajzolt épület látható. Csupán stílusta­ nulmány lenne? Nem valószínű. Inkább annak az új otthonnak a terve, melyhez az alapok lerakása is megtörtént „az Imre-dombon” - Balogh Károly emlékei szerint. A kép alsó szintjén viszont egy magas kastély rajza látható, fantáziacsapongás, egy „Tündérálom” -ba illő palota. Több képen úgy tűnik a medatív hajlam, a tájba vetített magány kap szere­ pet. Ilyen a sivár téli tájat bemutató kép (44), a dőlt fenyő, a kopár cserje mö­ gött a kihűlő nap. A képeken gyakran szerepel a fenyőfa, rendszerint megdől­ ve, karjait az ég felé imádságra emelve. A pszichológiai vizsgálatok szerint az ilyen típusú faábrázolás a környezetében boldogságot nem találó, ezért a fantáziavilágba menekülő emberre jellemző. De kifejezője a hosszú ideig anyai hata­ lom alatt tartott felnőtt pszichéjének is.21 A kép Madách személyiségjegyein túl, felidézi az eszkimó szín sivárságát, a „korcs” kúszófenyőbokor és „végtelen hó­ világ” képét. A valós táj pedig, amely mintául szolgált, az Ipolyáradás, az elmocsarasodott vidék képe. A rajzok között van egy érdekes lányarckép. „ Édesanyám iratai között talál­ tam, nem tudom, ki lehet" - írja rá utólag Madách Aladár. Kit ábrázol a bájos, fiatal lányarckép? Eggyel több rejtély az életműben? Valószínűleg titok marad, mint ahogy azt a költő akarta. Talán az utolsó rajzok egyike lenne? Mindeneset­ 54 �re emlékeztet a Kolossyakban - Madách utolsó novellájában - leírt képre. A tündérszép női arcképre", mely a magányos háziúr szobáját díszítette, s az hosszan elnézte azt. Tekintsük jelképesnek ezt a részletet, hisz’ megfejteni úgy­ sem tudjuk. A teljesség igénye nélkül a Madách-rajzok, -festmények néhány jellemző vonását igyekeztünk megragadni. A költőt ifjúságától élete végéig elkísérte az a törekvés, hogy a világot ne csak leírja, hanem le is rajzolja. Amit látott, megjegyzett: „ Egyetlen eszmét sem bízott az emlékezet táblájára, honnan az könynyen tovaszáll, hanem papírszeletekre tette.” Ez történt itt, e képeken is, meg­ őrizte, rögzítette benyomásait, emlékeit. - Kálnay Sándor feljegyzi, hogy halá­ la előtt többször felkereste a csesztvei házat, kiült a domboldalra, egy távoli pontra szegezte tekintetét, és elmélyülten gondolkodott. A mellette elhaladó gyermekeket sem vette észre. Talán ez a figyelem-összpontosítás a legjellem­ zőbb a rajzaira is. Minden kis részletet megfigyel, elraktároz. Rajzai gyenge alkotások, művészi értékük önmagukban alig van. A költő művészetének harmadrangú szereplői. Bizonyára a szellemi igényen túl, valamiféle játékos lelki kikapcsolódás is vezette megalkotásukban. Így sze­ mélyiségének jegyeit is őrzik a képek. Melankolikus beállítottsága mellett tük­ rözői a költő humorának, groteszkbe hajló karakterének. A rajzok részei az életműnek. Vizsgálatukkal a teljes ember, a művész, a gondolkodó megismerése felé ismét egy újabb lépést tettünk JE G Y Z E T E K 1. OSZK , K é z ir a ttá r a n a le k ta . 3847 M a d á c h -ra jz o k . 2. L y k a K á ro ly : A tá b la b ír ó v ilá g m ű v é s z e te . G y o m a, 1981. 70. 3. V a y e rn é Z ib o len Á g n e s : M a d ách Im re . M ű v é szet 1964 8. 4. M e d n y á n sz k y A la jo s : F e stő i u ta z á s a V ág fo ly ó n , M a g y a ro rsz á g o n (1825) Bp. 1981. 5. G y ö rffy M ik ló s: M a d ách k ia d a tla n lev elei. I ro d a lo m tö r té n e t. 1959. I. 80. 6. L y k a i. m . 7. P u ls z k y F e r e n c : É le te m és k o ro m . 1880. I. 85. 8. M o c sáry L a jo s : N em es N ó g rá d V á rm e ­ g y é n e k H istó riá i. K e c s k e m é t, 1982. M o c sá ry n á l az ,,E lő fizető u r a k ” je g y z e té b e n id ő s M a­ d á c h Im re n e v e is sz e re p e l. 9. L y k a i. m . 67. 10. L y k a i. m . 396. 11. D e b c sé n y i D ezső : N ó g rá d m e g y e m ű e m lé k e i III. k. 125. B. J . k é p é n fe lira t V e rse g h y F e r e n c r ő l : ,,ö n k e ­ zétő l f e s te tt k é p e jó a ty já n a k / L eg y en ö rö k je le r a g a s z k o d á s á n a k /M e lly e l H e n r ie tte N ó g rá d o t d ü c s íti. /M íg m e llé t a lé le k é le tre h e v íti.” 12. R ad ó G y ö rg y : M a d ách Im re é le tra jz i k r ó n ik á ja . S a lg ó ta r já n , 1987. 30. 13. L y k a i. m . 385. 14. H o n m ű v ész. 1839. dec. 28. 15. K e ré n y i F e r e n c : M a d ách Im re „Ír ta m egy k ö lte m é n y t” , B p. 1839. 16. MÖM H alász G á b o r II. 922.........a f riz u r á s p ro fe s s o r... k e c se s a jk a ir ó l h a llo m b e c s ü le te s n e v e m e lz e n ­ g e n i” ,,a ta n á r ... e la lu d t lá r m á n k d a c á r a .” 17. M ÖM . i. m . II. 512—540. 18. D e rc sé n y i D e­ zső : i. m . 125. 19. L y k a i. m . 486. 20. MÖM i . m . I I . 1039. ,,Mi k e d v e s e m (ti: F r á t e r P ál, P á ln é és E rzsi) e h ó 24-én (jú n iu s) m e g y ü n k P e s tre , h a s z á n d é k o d v a n , a k k o r jö jj v e ­ lü n k .” 21. E m a n u e l F. H a m m e r: A h á z -fa -s z e m é ly p r o je k tív r a jz te s z t (k é z ira t). 55 �Réti Zoltán akvarelljei Madách Mózeséről Azoknak, akik a cím láttán elírásra, vagy nyelvi botlásra gyanakodnak, ki kell jelentenem: tudatosan nem Madách drámai költeményéhez készült víz­ festményekről beszélek. Mert véleményem szerint Réti Zoltán művei nem il­ lusztrációk, legalábbis nem szokványos értelemben azok. Az illusztráció fogalmához óhatatlanul a másodlagosság, sőt némiképp az élősdiség mellékíze tapad. Adva van egy irodalmi mű, amely önmagában is megáll, és Madách műve a némileg zavart, sőt kínosnak nevezhető első fo­ gadtatás ellenére, a több mint százéves purgatóriumból kiszabadulva, végül is bebizonyította, hogy ilyen, és elvileg elképzelhető, hogy semmi szüksége sincs illusztrációra. A valóban értékes, létjogosultságát magában hordozó il­ lusztráció nem a műhöz, hanem a műről szól, nem egyszerű dekoratív, könyvszépítő elem, hanem az irodalmi szövegnek grafikai nyelven való új­ raalkotása. Réti Zoltán tizenhat akvarellből álló sorozata ilyen újraalkotás, a Tragédiához kapcsolódó munkáinak nemcsak méltó folytatása, hanem a művész fejlődésének, elmélyülésének, emberi és technikai érettségének újabb állomása. Képzőművészeti szakértők már nyilván méltatták és méltatni fogják Réti akvarelltechnikájának magas színvonalát, én most művészbarátom al­ kotásait jelentéstani, kissé pedáns szóval: „szemiológiai” szempontból szeretném röviden elemezni. Arra a kérdésre keresek választ, hogy Madách szövege miként vált a művész keze nyomán színekké, foltokká, vonalakká, s egyáltalán mi az, amit rögzített a drámai költeményből. S itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy Réti a legkevésbé sem vállalkozott könnyű feladatra. Hisz Madách Mózese, épp az ábrázolás szempontjából, sokat vitatott, sőt vitatható alkotás. Ismeretes, hogy az 1 861 végén akadémiai pályázatra be­ küldött mű nem nyeri el a bírálók tetszését. „Dramatizált eposz” -nak nevezik, amely csak részletszépségekkel rendelkezik, de egészében elveten­ dő. Zavarta a kortárs szakértőket, hogy bár Madách megtartotta a szokvá­ nyos drámák ötös tagozódását, a részek vajmi kevéssé nevezhetők felvoná­ soknak, a valóságban egyenlőtlen hosszúságú és tagozódású képek; az utol­ só. K eresztury Dezső átiratában (Magvető, 1966), 36 sorból áll, tehát klaszszikus értelemben csak rövid jelenetnek számít. A mű ideológiai rehabilitációját az ötvenes években Horváth Károly, esztétikai rehabilitációját pedig kb. tíz évvel később az „élő színpadra alkalmazó” Keresztury Dezső vé­ gezte el, a brechti epikus dráma előfutárának tekintve Madách Mózesét: „Az író - olvassuk az említett kiadás utószavában ( 15 1-15 2 . 1.) - kis, feszült drámákat fog össze - mint a Tragédiában is egyetlen hatalmas ívvel.” Réti ezeket a kis drámákat ábrázolja - kivételes tömörítő erővel, néha már a szimbolizmushoz közeledve, de mindig elkerülve a sematizálás ve­ szélyét. Már pedig ez utóbbi különösképp fenyeget egy olyan mű eseté­ ben, amelynek cselekménye és szereplői - függetlenül attól, hogyan vélekedünk a Biblia valóságértékét illetően - mitológiai jelekké absztrahálódtak. �Réti Zoltán legnagyobb érdeme, hogy - a fő cselekményvonal látszólagos kárára is - jelentős helyet biztosított sorozatában a személyes kapcsolatok megjelenítésének. Már az első kép is ilyen. Mózes „ellágyulva megöleli" anyját, Jókhebédet, így ébredve nemzeti identitástudatára. Lényegében ebbe a kategóriába tartozik a további három kép is: a kígyót kiáltozó, felborzolt hajú, megcsúfolt Mária őrült tánca, a távoli hazáért epekedő Mózes idilli ábrázolása, Mózes és Cippora szerelmi jelenetének nyílt s épp nyíltságánál fogva egészséges erotikája. A szerelem egy másik aspektusát mutatja be a 12. kép: Józsué melankolikus búcsúját Amrától, a moabita hercegnőtől.: „Menj Amra, menj, / Ha gyönge lennék is s könyörgenék, / Hogy csak ma­ radj.” Mózes óvásának enged ezzel az áldozattal, amikor nem akar „ellen" séget vezetni sátorába” . Ilyen lágy hangvételű, poetikus jelenetek viszony­ lagos nagy száma mutatja, hogy Réti Zoltán nemcsak kiváló grafikus, de jó zenész is: jól ismeri a dinamika alapvető szabályait, jól tudja, hogy a for­ ték és fortissimók csak a halkabb részletekhez viszonyítva érvényesülhetnek igazán. Ilyen dinamikus csúcsot jelent a hatodik kép: a rémangyal, Asszasziel megjelenése, aztán valóságos dinamikus ívet képez a kilencedik, tizedik és tizenegyedik akvareli: a bálványimádó nép megátkozása, a Józsuénak ki­ adott parancs a hűtlenek legyilkoljására, majd a moabiták elleni harc, amelyet Mózes karját felemelve irányít (,,Ó Jehova! seregek Istene! / Harcolj velünk, - ne hagyd elveszni néped!” ). Ez a szerkesztésmód, hangsúlyozom, a zenében olyan gyakori íves konstrukcióra emlékeztet, amely számos nép­ dalunkra jellemző, s csak egyetlen műzenei példát említve, Bartók-Balázs „Kékszakállú” -jában is világosan kimutatható. Ezt a csúcsjelleget Réti a gyorsításra emlékeztető ritmikai sűrítéssel is erősíti. Az említett jeleneteket megelőző nyolcadik kép az aranyborjú imádását, a körülötte vonagló po­ gány táncot mutatja be. Nos, ez az egymást követő három jelenet a szö­ vegben szorosan egymást követő részekhez kapcsolódik, amelyek a már idézett 1966-os kiadásban a 85., 86. és a 87. lapon olvashatóak. (Érdemes lenne Réti sorozatában a domináló színek, tónusok egymásra következéséből kialakult ritmust is megvizsgálni, de ehhez elengedhetetlen lenne a vizuális szemléltetés.) Most, hogy ezeket a sorokat írom, világosul meg bennem mindenféle ze­ nei és képzőművészeti ismertetés abszurditása, ha a közvetlen szemléltetés nem lehetséges. Én a Réti Zolinál készített diapozitívokat vetítgetem a falra, hogy felidézzem a balassagyarmati műteremben látott eredetiek felejthetetlen és semmivel sem pótolható élményét. Remélem, az olvasónak is elérhetővé lesz ez az élmény, hisz Réti Zoltán sorozata nyilvánvalóan számos vándorki­ állítást él meg. Lesz tehát mihez kötnie ezt a természeténél fogva tökéletlen hebegést. Nagyon sok mindenről lehetne, sőt kellene még beszélni. A csipkebokor izzó lobogásáról (5. kép). Az utolsó előtti akvareli felejthetetlen telitalála­ táról: ahogy a nézővel szembeforduló Mózes szemében tükröződik - a K ánaán. . . Arról, hogyan jelentkezik a sorozatban a nógrádi táj: Madách és Réti tája, és hogyan felelnek a sorozat egyes képei Réti egyéb akvarelljeire, mint Jókhebéd első képbeli arca és fejkendője az oly nagy szeretettel ábrázolt palóc anyákra.. . Összegzésül: Réti Zoltán művei mindenképpen megérdemelnék az egészen széles nyilvánosságot. Remélem, hogy ez az önmagában megálló sorozat illusztráció formájában is terjedni fog, majd egy újabb Mózes-kiadás szerves részeként. N Y É K I LA JO S 57 �58 �hagyomány M A RSCH A LKÓ ZSO LT . Mátrai képek I. (Fejezetek Nógrád megye zenetörténetéből) PRELÚDIUM Nógrád zenei élete nagyrészt még feldolgozatlan. E tanulmány csak né­ hány képet, mozaikkockát villant fel a megye zenetörténetéből. Nem tö­ rekszik összefoglalásra. Egy majdani, a teljesség igényével készülő munká­ hoz szeretne adalékokat szolgáltatni. E néhány oldal, mely tétova, bátor­ talan kísérlet, afféle zenei képeskönyv, azt akarja bizonyítani, hogy az itt élő népnek, muzsikusoknak az idők folyamán nemcsak önmaguknak, szű­ kebb pátriájuknak volt mondandójuk, hanem olykor az egész ország, sőt Európa és a nagyvilág számára is: zenében. T IN Ó D I H ISTÓ RIÁ S É N E K E I 15 4 1 nyarán a török csapatok besétálnak a budai várba és elfoglalják azt. Török Bálint fogságba esik, Tinódi Sebestyén elveszti legfőbb pártfo­ góját. Az ,,emberi élet útjának felén” járó katona-költő-muzsikus megválni kényszerül szigetvári otthonától. Hosszú vándorévek következnek. Ezalatt sok mindent lát, hall, tapasztal. Kóborlásai során rádöbben arra, hogy a három részre szakadt országnak nem - vagy nemcsak - széphistóriákra van szüksége, az ő Jázon királyról szóló költeményére például, vagy olyan allegorikus bibliai történetekre, mint a „Ju d it asszon históriája” . A „két pogány közt” sínylődő nép igaz szavakat, hiteles tudósításokat vár az or­ szág sorsáról, vigasztalást nagy nyomorúságában. M egírja Eger vár v ia­ dalának történetét és annak Summáját, Enyingi Terek János vitézségét, a Szegedi veszedelmet. Fogadókban, kocsmai asztaloknál, végvárak udvarán szórja szét a híreket, agitál és protestál. Kassán lakik, de az ország végvi­ dékeire is elutazik eg y -egy különlegesnek ígérkező esemény kedvéért. M eg­ járja Erdélyt, Debrecent, a Dunántúlt. Históriás énekeinek egy része szorosan kapcsolódik Nógrád megyéhez. Néhány költeményében megemlékezik Balassa Menyhértről, a kor hírhedett rablólovag-kiskirályáról, aki egyébként kiváló katona volt, és énekel több nógrádi vár birtokosáról, Losonczi Istvánról. A „Varkucs Tamás idejében lőtt csaták" - ban pedig szinte teljes lajstromát sorolja fel ezeknek az erődítményeknek. A Kapitán György bajviadalja elmeséli, hogy a főhős, Hollókő várának ura összemarakodik Hubiár agával egy foglyon, ezért kihívja párviadalra. M ivel Losonczi Ist- 59 �van megtiltja kedves emberének, hogy életet kockára tegye, G róf (Salm) Miklós úgyszintén, ezért Kapitán György a királyhoz fordul engedélyért. A viadalt 1550. augusztus 10.-én - Szent Lőrinc napján - tartják a bujáki vár előtti réten. Tinódi a tőle megszokott részletességgel, a szemtanú hite­ lességével énekli meg az ütközet lefolyását. A jelenlévők felsorolása után - köztük van Balassi János is, Balassi Bálint apja megtudjuk, hogy a mérkőző felek magukra öltik harci ruhájukat, igazlátókat állítanak ki. Először kopjával rontanak egymásra, majd tőrrel és buzogánnyal. M ind­ ketten megsebesülnek, Végül is eldöntetlenül zárul a párviadal. Elköszön­ nek egymástól és .„ . Terek sereg Szondába vígan szálla, Jó Bátori György Bujákba bészálla, Urakval, vitézekvel ott vigada.” A művet egy D ávid királyról és Góliátról szóló példabeszéd zárja le, buz­ dításul és okulásul a magyar vitézeknek. A zárószakaszból - mint szemé­ lyes utalásból a keletkezés időpontjára és helyére - azt is megtudjuk, hogy a költő Kassán „bánkódik, hogy kevés píz ű taslyába” . A történetet több korabeli feljegyzésből ismerjük, így valószínű, hogy a viadal a maga idejé­ ben jelentős vitézi tettnek számított. A költő utolsó éneke a Budai Ali basa históriája. A versfőkből értesü­ lünk arról, hogy „K hadum ” - vagyis heréit - A li basa nyolc várnak, kas­ télynak megvédéséről" mesél a költemény. Ezeket a végvárakat a budai basa alig három hónap alatt foglalta el. Dunántúli hadjárata után, mely­ nek során elveszett Veszprém, „Felföld tartománnak ő rontója” a nógrádi, honti várak ellen indult. Drégely várának négynapos ostroma a magyar történelem legszebb és legtanulságosabb történeteinek egyike. Tinódi rész­ véttel és hősöknek kijáró tisztelettel emlékezik meg a vár védőiről. (Arany ebből a históriás énekből meríti majd híres balladájának, a Szondi két ap­ ródjának témáját). Jellemző az akkori állapotokra, hogy a zsoldosok egy részét Szondi maga fizette és még az ágyúk mozgatásához kért két köteg kö­ telet sem kapta meg, mivel annak kiutalásához Pozsonyban kellett hozzá­ járulni. (A bürokrácia már akkor sem volt ismeretlen fogalom.) Ráadásul az erődítmény erőteljesen megrongálódott, mert egy villámcsapás követ­ keztében felrobbant a lőporraktár. Drégely megvétele után: „ Ságra és Gyarmatra basa elerede, De az két kastélba ő egy embert sem lele.” A szécsényi várat - mivel katonái megszöktek - , Árokháti Lőrinc fel­ gyújtotta. Hollókőnek két kapitánya volt az ostrom idején. Csák Imre el­ futott volna a török elől, de társa, Szaki András megakadályozta ebben, sőt meg akarta ölni gyávaságáért. Végül a budai basa elfoglalta a várat, a két parancsnokot azonban szabadon bocsátotta. Csák Imrét bajtársai megvetették kishitűségéért és mivel „ .. .magát ezzel gyűlölségbe hozá, Ő t addég kergeték, szökék Terekországba.” Bujákot N agy Márton próbálta védeni a többszörös túlerővel szemben. Katonáival öt napig állta az ostromot, aztán éjjel megkíséreltek kiszökni az erődből, de elfogták és kivégezték őket: 60 �„L őn köztük hasonlás, tárházát f eltörék , Éjjel kiszökének, ottvalót elvivék , A z jancsárok őket utakon leselék, Őket mind levágák, Mártont fogva elvivék .” Tinódi a Zsigmond király- és császárnak krónikájában meséli el Tar Lőrinc pokoljárását. Pászthói Ráthold Lőrinc1 királyi étekfogó 1408. ja­ nuár 10 .-én útlevelet kap Zsigmondtól, hogy meglátogassa Szt. Jakab sírját Compostellában és Szt. Patrick purgatóriumát Írországban. Megjárta Jeruzsálemet és Krétát. Látta a Sinai-hegyet és Noé bárkáját. Ezután ju­ tott el Szt. Patrick barlangjához. Ezt a szent helyet állítólag Isten mutatta meg az írek apostolának, mondván, hogy aki itt egy napot és egy éjszakát tölt el, az megtisztul földi bűneitől. Ezért hívják purgatóriumnak. Sok zarándok kereste fel a barlangot. Az itt jártak közül különösen híres Oenus lo­ vag meséje - zarándokhelybéli látogatásairól. Nem a király étekfogója volt az első magyar, aki megjárta a purgatóriumot, hanem György vitéz, jó fél évszázaddal korábban. Ennek a 24 éves fiatalembernek valóban volt mi­ től megtisztulnia, hiszen 250 (!) gyilkosság terhelte a lelkiismeretét. Tar Lőrinc itteni látomásairól egy dublini szerzetes, Yonge feljegyzéseiből ér­ tesülünk. Nem valószínű, hogy Tinódi ismerte volna ezt a kéziratot, in­ kább énekmondók elbeszélésében hallhatta a történetet. Erre utal a nép­ mesék hangulatát és szófordulatait idéző kezdősor is: „É nekben hallottam , vagy volt , vagy nem volt, Tar Lőrinc egy pokolba bément volt, Egy tüzes nyoszolyát ő ott látott volt, Négy szeginéi négy tüzes ember állt volt. ” Az elkárhozottak itt bűnhődnek földi vétkeikért: Hamis dézsmáért és ,,vámszörzését, levél-váltságért” , háborúságért. Látja Zsigmond királyt is, aki paráznaságért egy tüzes kádban ,,feredett volt” . Amikor Tar Lőrinc hazatérvén beszámolt uralkodójának tapasztalatai­ ról, látomásairól, a király úgy megijedt, hogy tizenhárom várost elzálogo­ sított nyolcvanezer forintért és templomot építtetett, hogy megmeneküljön a reá váró rémségektől. A történet a nép között is elterjedt, mely bizonyá­ ra jól mulatott feljebbvalói rovására. B A LA SSI N Ó T A JE L Z É SE IR Ő L 1572. szeptember 25.-én Miksa császár fiát, Rudolf trónörököst M a­ gyarország királyává koronázzák. lstvánffy Miklós, kiváló történetírónk ünnepi beszámolójában megemlíti, hogy az „asztalok eltávolítása után a hadi ifjúság és az előkelő férfiak felserdült gyermekei a ház tornácában táncot jártak, közülük Balassi Bálint, a kegyelembe minap visszafogadott Jánosnak fia nyerte el a pálmát, abban a táncnemben, melyet a mi juhá­ szaink sajátos és külön táncának ismerünk, a külföldi nép pedig valamenynyi magyar közös táncának tart. A császár és a király, s a többi hercegek egy magas emelvényről gyönyörködve nézték őt, amint Pánt és a Satvrusokat utánozva, lábszárait hol összekapta, hol szétvetette, hol, pedig felszökellve ugrándozott” . De Balassi János Bálint nevű fia nemcsak a táncmű­ vészetben, hanem a zenében is jártas.2 Ismerjük „A d notam” és „Azon nó­ tára” jelzéseit. Ezek a költemények eredetileg is éneklésre, vo­ kális előadásra készültek. Vannak olyan Balassi-versek, melyek egyazon �dallamra utalnak. A költő különösen kedvelte pl. a Csak búbánat, a Bánja az Úristen énekeket és a Palkó nótáját. Körülbelül harminc ,,Ad notam” ját ismerjük, ebből valószínűleg 13 magyar, 17 pedig külföldi, idegen ere­ detű. Végtelenül változatos formai és etnikai sokféleségről tanúskodnak ezek. A harminc dal huszonnyolc különböző szerkezetet reprezentál. Van köztük a magyar dallamokon kívül olasz, román, török, lengyel, né­ met, szlovén eredetű is. A zenetudomány sajnos csak nagyon keveset tud ezek közül azonosítani, mert bár címüket, kezdősoraikat ismerjük, magu­ kat a melódiákat nem őrizte meg az emlékezet, vagy pedig énekeskönyvek lapjain lappangnak azonosítatlanul. A zenetörténészek, irodalomtudósok így gyakran kényszerülnek találgatásra. E z persze meglehetősen bizonyta­ lan módszer. Balassi egyik híres, ifjúkori költeménye a Gianeta Padovana nótájára készült. Van, aki e mögött valam iféle divatos táncdallamot sejt, van, aki a commedia delľa rte szolgafigurájának becézett alakját; s van, ki egyszerűen úgy véli, egy olasz kurtizánról lehet szó, akinek nótáját a költő lengyelországi tartózkodása idején tanulta meg. Essék szó röviden az alábbiakban arról az egyik idegen ,,Ad nota m" ­ ról, melynek már a dallamát is sikerült azonosítani. Az „E g y német villanella nótájára” című költemény Jakab Regnart: „ Ich hab v ermeint” kompozíciójára készült. A németalföldi mester a bécsi udvari énekkar tagja volt, a prágai, majd az innsbrucki udvar karmestere. Háromkötetes dalgyűjteménye a maga korában igen népszerű. E dalok nagy része ter­ mészetesen olaszos stílusú: napoletánák, villanellák. Balassi első udvarló verseit Regnart költeményeinek hatására írja, akit személyesen is ismer, hi­ szen, amikor az imént idézett táncot járja Rudolf koronázásakor Regnart az udvari karnagy. A villanellat Eckhardt Sándor találta meg és közölte először 1913-ban az Irodalomtörténeti Közleményekben. K IS D I B E N E D E K É S A C A N T U S C A T H O L IC I K isdi Benedek (159 8-16 60 ) Szécsényben született. Tizenkét éves korá­ tól kezdve az itteni ferences kolostorban nevelkedett. Nagyszombatban ta­ nult a katolikus restauráció középpontjában, majd Bécsben és Rómában a Collegium Germanico-hungaricumban. Sikeres egyházi személyiség volt, pozsonyi és esztergomi kanonok, Pázmány Péter káplánja. 1648-tól egri püspök, az ellenreformáció lelkes híve. Kassán papnevelő intézetet, aka­ démiát alapított. Az első magyar katolikus egyházi népénekeskönyv, a Cantus Catholici mecénása és védnöke. Sokáig úgy gondolták, hogy a szer­ kesztés is Kisdi munkája, ma már tudjuk, hogy ezt a feladatot Szőllősi B enedek végezte el: a „régi és új deák és magyar ájtatos egyházi énekek és litániák” 1651-ben Lőcsén készültek a B rew e-nyomdában. A protestánsok a X V I. században adtak ki énekgyűjteményeket, köztük olyanokat, melyeket kottával is elláttak. A katolikusok ellenben csak ke­ vés, kéziratos feljegyzéseikre támaszkodhattak. M ár a nagyszombati zsinat sürgette egy katolikus énekeskönyv kiadását. A Cantus Catholici a magyar népének kialakulására vonatkozóan döntő jelentőségű dokumentum. M eg­ bízható képet ad a legkülönfélébb zenei rétegekről és a legfontosabb szak­ rális, egyházi dalokról magyar és latin nyelven. Kottája persze még ide­ genszerű, mint kortársaié általában, kevésbé hajlékony, kevésbé képlékeny. 62 �Katolikus és alaposan átvizsgált, újra felszentelt protestáns dallamok alkot­ ják a gyűjtemény gerincét. A Cantus Catholici évszázadokon keresztül igen népszerű volt, több ki­ adását (1652, 1675, 1703, 1792) ismerjük. Legutóbb 1938-ban jelent meg. O RFEU SZ A LÁ SZ Á LL Lavotta János, a „bájoló hegedűs” , a ,,M agyar Helikon érzékeny Euterpéje” , ,,a M agyar Orfeusz” életének utolsó két évtizedében kóbor zenész­ ként, magányos garabonciásként járja az országot. Igazi munkahelye nin­ csen már ekkor. Főúri kastélyok, nemesi kúriák vendége. Megfordul töb­ bek közt Tiszaszőllősön és Tiszafüreden, Gesztelyen, Berentén, Nógrádban pedig G y ürky Pál tere nyei kúriájában, Benkó Jónásnál és még talán a megye néhány egyéb rezidenciáján is. Ha nem találkozna Terenyén Szemere Pállal nem sok szót érdemelne ez a nógrádi kapcsolat. A kiváló író azonban olyan jellemzést hagy ránk kettőjük találkozása után, amely a Lavotta-irodalom alapvető fontosságú dokumentuma. Keveset tudunk erről a muzsikusról. Életrajzában sok a bizonytalan adat, a fehér folt, gyakran kényszerülünk homályos feltételezésekre ha­ gyatkozni. Szemere Pál levele azonban, amely töredékes és befejezetlen ugyan, mégis kendőzetlenül, a kortárs hitelességével állítja elénk a ver­ bunkos triász tragikus sorsú hegedűsét. E gy negyvenhét esztendős, barna hajú, sovány férfit lát maga előtt, aki rikító, kedvenc, gyűrött, zöld színű ruhájában, borostás arccal szórakoztatja a ház népét. Züllött bohém, aki világos és ihletett pillanataiban megbabonázza közönségét játékával. Eltékozolt és sanyarú élet. . . Nemes izsépfalvi és kevelházi Lavotta J á ­ nos nem úgy indult, hogy vidéki városok megtűrt zenetanáraként, fő­ urak kegyenceként, elfeledett muzsikusként fog meghalni egy isten háta mögötti patikában. Pozsonyban, Nagyszombatban, Pesten tanult, jogásznak készült, a N em ­ zeti Játékszín ,,muzsika directora” volt. A kolozsvári színház karmestere. Tanára Sabodi Bonaventura, Haydn zenekarában játszott. Biharit elbű­ völte művészetével. ,,Compositiójának karaktere felől ítélni nem tudok” - írja Szemere, aki nem zeneértő és nem szakemberként bírálja játékát, Kölcsey azonban az Antimondolatban Lavottát, mint a kulturált, nemes magyar zenestílus képviselőjét állítja szembe Bihari cigányos modorával. Hallhatatlan mű­ veket hagyott hátra. A ki Petőfi: Szülőföldemen című versét olvassa, hall­ gatja, annak fülében minduntalan visszacseng a zárósor refrénje: „ Cserebogár, sárga cserebogár” . Ezzel altatja dajkája a gyermek Petőfit: Lavotta nótájával. Ismertek Csokonai költeményeire készült dalai. Jókai kettejük fiktív kapcsolatáról írja K ét zseni egy házban című novelláját, Lavottáról pedig külön is megemlékezik a Kiskirályokban. Erkel a Bánk bánban idé­ zi egyik motívumát, és hasonlóképpen a neves spanyol zeneszerző, Sara­ sate is a Cigánydalokban. H ubay Jenő3 1906-ban színpadi hőst farag belőle a Lavotta első szerelmében. A háromfelvonásos opera címe a múlt szá­ zad népszerű verbunkosára utal, amelyet az ő művének tulajdonítottak torz fintora a sorsnak, hogy utóbb kiderült erről - Kossovits József szer­ zeménye. Lavotta a magyar programzene első képviselői közé tartozik. 63 �M egírja Szigetvár ostromát. Tanítványa Fáy A ndrás, - akit Szemere a „haza mindenese” -ként aposztrofál - az első hazai takarékpénztár megte­ remtője, egy ideig Jobbágyiban él. Fia pedig Fáy G usztáv, a X IX . század sajnos, korán elfeledett komponistája. (Fáy András és a magyar zenetörté­ net kapcsolatáról rövid, de alapos tanulmány jelent meg M ajor E rv in , ze­ netörténetünk kiváló kutatójának tollából.) A haza mindenese több alka­ lommal megemlékezik Lavottáról. Egy borszerető, híres muzsikusra című epigrammájában így állítja elénk: „ Bachus maga torkát adta L XXX~ának, A polló Ujjait lantoló karjának, Amaz ót magát ha van mivel bővségbe , Ezek hallgatóit hozzák - részegségbe.” A költő jól ismeri tanárát, annak minden erényét és fogyatékosságát. Nem kétséges, hogy legkiválóbb zenészeink közé tartozik, bár csak félbe­ maradt tehetség, akinek nincs elég kitartása és fanatizmusa, hogy végig­ menjen az önmaga megkezdett úton. Schumann azt írja a „Zenei házi és életszabályok” -ban, hogy „egy alaktalan vastömb filléreket ér. De ha pél­ dául óramutatókat készítenek belőle, értéke százezrekre rúg. Ilyen alakta­ lan tömb a tehetség önmagában. Vigyázz, hogy gazdálkodsz v ele!” Lavottának nem volt elég ereje ahhoz, hogy ebből a vastömbből óramutatókat formázzon. Nem képezte magát, nem tanult eleget, nem tudott eleget a zeneművészet megtanulható dolgaiból. Nyughatatlan természete nem volt alkalmas a komoly és kitartó munkára. Mindenhonnan mennie kellett. Pestről is, Debrecenből is, Kolozsvárról is. Nem volt a szó mai értelmé­ ben profi. Akkor játszott, amikor az ihlet - és a bor - tüzelte. Ha meg­ makacsolta magát, semmivel sem lehetett rábírni a hegedülésre. Szemere Pál egy hétig vár Terenyén, hogy művészetében gyönyörködhessék. Nem tudott küzdeni sem. Az alkohol - ahogy ő nevezte: Servus humillimus rabja lesz. Egyszer csónakjáról beleesik a Tiszába, majdnem odavész, de amikor megmenekül, azt mondja: ,,Ha a Tisza bor, úgy belé halok, de a víz engem nem szenvedhet, mint én őt, s így nem is vesz magába.” G ő ­ zös fejjel kinn éjszakázik a réten, az erdőben a fáknak és a madaraknak hegedül, mint Sibelius. Hegedűvonóval párbajozik egy szép „serárus” lá­ nyért. A halotti bizonyítvány szerint belső szervei már teljesen szétrothad­ tak a mértéktelen szeszfogyasztástól. Igaza van Ancsel É v á nak: „Sem m i­ nek sincs akkora... súlya, mint a semmi, satnya kis bálványok előtt elége­ tett napok és évek hamujának.” A tállyai patikában haldokló Lavotta János bizonyára érezte ezt a rettenetes terhet. A M A G Y A R A R IO N Igazságtalan a történelem Rózsavölgyi M árkkal, akinek majd hat év­ tizedes életét keretbe foglaló évszámok (1789--1848) fontos világesemé­ nyeket jelölnek, ám mi csak annyit tudunk a megye legnagyobb zeneszer­ zőjéről, hogy 200 évvel ezelőtt született Balassagyarmaton. Nincsen semmi­ lyen pontosabb adatunk, nincs tehát egy nap, hét, vagy hónap, ami­ kor megemlékezhetnénk róla. Nem volt csodagyerek, de tehetségére hamar felfigyeltek. Nyitrán és Pozsonyban képezte magát, ezután Prága következett, ahol zenei tanulmá­ nyai mellett elsajátította a kalligráfia (szépírás) mesterségét. Szülei nyil­ 64 �ván úgy gondolták, legyen valami polgári foglalkozása, hiszen zenélésből bizonyára nem fog megélni. A cseh főváros jó lehetőséget nyújt a fiatal muzsikusnak arra, hogy kiszakadjon provincializmusából, bepillantást nyer­ jen Európa zenei életébe. Prága jelentős szellemi központ. Néhány eszten­ dővel korábban Mozart itt mutatja be a Don Giovannit, itt viszi sikerre a Figaró házasságát. Bécsből, Berlinből, Itáliából érkeznek zenészek, hogy meghódítsák ezt a várost és tanuljanak a kor híres cseh-morva mestereinél. Hazatérve Pesten könyvelőként dolgozik egy nagykereskedőnél. Eközben persze komponál. A Rondellában az Angyal Bandit az ő kísérőzenéjével játszák. A magyar színtársulat hegedűse. Milyen jellemző a X IX . század idealizmusára, „álom és valóság” , tervek és realitások mérhetetlen szaka­ dékára, hogy a fiatal Rózsavölgyi, aki nagy reményekkel indul európai hírnevet szerezni oroszországi hangversenykörútjára - csak Bajáig jut el. Itt koncerteket ad, megtetszik neki a város, letelepszik, megnősül. Túlsá­ gosan könnyű lenne rajta számon kérni megvalósulatlan álmait, egy esetle­ ges szentpétervári szereplés szakmai, erkölcsi, anyagi sikerét, - de azt mondják, Szlovák Henriette szép lány volt és az ifjú muzsikusnak marad­ nia kellett. Mégis az vesse rá az első követ, aki sohasem áldozott fel fon­ tos dolgokat általa fontosabbnak ítéltekért. Szép és termékeny évek következnek. Köztiszteletnek örvend a várm e­ gyében, sőt hangversenyei és kompozíciói révén lassan az egész ország megismeri nevét. Am ikor a Nógrád megye művelődéstörténetéből is is­ mert K ilén yi4-féle színtársulat a városban szerepel, az Illyés sapkája című színműhöz „Rózsavölgyi (Rozenthal) úr, Baja Városának lakosa készítette a ' Muzsikát” . Aztán a nagy tűzvész alkalm ával 18 19 áprilisában két óra leforgása alatt mindenét elveszti. Újabb vándorévek következnek. Pécsett. T emesvárott és Pesten él, majd ismét Baján. Mindenütt otthon van, de tulajdonképpen sehol sincs otthon. Művei megjelennek nyomtatásban, mint a M agyar Nóták Veszprém vármegyéből kiadványsorozatában is. (M a­ gyar nótán természetesen nem a mai értelemben vett népies műdalt kell értenünk, hanem verbunkos, hangszeres zenét.) A Rózsavölgyi-opuszok messze kiemelkednek az átlagból finom és érzé­ keny dallamformálásuk révén, kantábilis melódiavezetésükkel, formai és harmonizációs árnyaltságukkal. Lavotta és Csermák programatikus szvit­ jeit követi, de egyúttal túl is lép azokon, elhagyva a naiv ábrázolási tech­ nikát és egy összefogottabb, ökonomikusabb ciklikus műfajt próbál megte­ remteni. Erről tanúskodnak Nógrádi emlékek és Em lék Nógrádra című kompozíciói. Soha nem feledkezett meg szülőföldjéről, zenét írt a várm e­ gye tisztújítási ünnepére, a megyeháza avatására. M agyar nótáinak aján­ lása is a főispán feleségének, gróf Sándor M athilda asszonynak szól. D e Bács vármegye is szereti és tiszteli fogadott fiát. Jelentős évjáradé­ kot biztosít számára azzal a feltétellel, ha a megye területén él és nem köl­ tözik el onnan. Rózsavölgyinek azonban mennie kell, Pest és Buda vonzza immár a világvárossá növekvő Pest. Ú gy érzi, csak akkor lehet a nemzet je­ lentős muzsikusa, ha a székesfővárost is meghódítja. K ét gyermekét tanít­ tatni akarja - Gyula fia alapítja majd a legismertebb magyar zeneműki­ adó céget - , tehát otthagyja Baját. A főváros barátságtalanul fogadja. Nem akarja polgárai közé választani, bizonyára azért nem, mert a városbéliek jelentős adót fizetnek, s így csak biztos jövedelemmel rendelkező, megbíz­ 65 �ható honfiakat látnak szívesen. A zenetanításból számtan- és kalligráfia­ órákból élő, kóbor művész nem felel meg igényeiknek. Sok a bonyodalom névváltoztatása körül is. Eredetileg Rosenthalnak hívják. Az országos hírű hegedűművésznek, aki 1824-től Rózsavölgyiként publikálja kompozícióit hosszú ideig, több mint két évtizedig kell küzdenie azért, hogy ,,nevet sze­ rezzen magának” . Hiába üdvözli a reformkor legnagyobb zenetörténésze (az egyébként Rothkrepfből magyarosodott) Mátray G ábor meleg szeretet­ tel a Honművész hasábjain, hiába lesz az ez időben megnyíló Nemzeti Színház első hegedűse, a bürokrácia hajthatatlan. A Nemzeti Színház első, ünnepi előadásán Rózsavölgyi-mű is szerepelt, a Nemzeti örömhangok a pesti magyar színház megnyitása alkalmából. Csak rövid ideig tagja az it­ teni zenekarnak. A fiatal karmester, E rk el Ferenc felbontja szerződését. Hogy miért? Nem tudjuk. R éti Zoltán tanár úr azt írja alapvető Rózsa­ völgyi monográfiájában: valószínűleg a túlságosan szabad, intellektuális, rubato játékmód, amely elvált a zenekar egységes hangzásától, volt az oka ennek a szakításnak. A kellemetlen epizód után egyébként a két művész megőrizte egymás iránti rokonszenvét és tiszteletét. Az ak­ kor már idős mester néhány esztendő múlva Erkelnek ajánlja H alljuk! című csárdását, amit az a Pesti D ivatlap hasábjain köszön meg. A század 30-as, 40-es éveiben a nemzet első számú zenésze, legelső csárdáskomponistánk. Az a tény, hogy ő alkotja meg ezt a táncot zenetör­ téneti vonakozásain túl fontos társadalmi-politikai tett. A magyarság, amely egységes néppé akar válni, ráébred nemzeti értékeinek jelentőségére. G aray János írja 1834-ben: „H ogy a tánc szintoly állató része a nemzet­ nek, mint akármely egyéb szokásai, nyelve és dalai, valamint játékszíne és muzsikája: ki tagadja? Ezek együvé véve teszik a nemzet bélyegét sajátiakká, másoktól különbözőkké: amely nemzet ezekkel nem bír, az nem nemzet, hanem csak néptömeg, nem magán álló, mert másoknak majma, lelketlen utánzója, vagy éppen rabszolgája.” - Hivatalos nyelv lesz a ma­ gyar. Kossuthék létrehozzák a Védegyletet. A nemzet pedig a csárdásban és a körmagyarban ismer magára - Rózsavölgyi csárdásaiban és körmagyar­ jaiban. Nem múlhat el egyetlen bál, farsang, estély ezek nélkül. Arany egye­ nesen „nemzeti bélyegű csárdás" - kén t említi az Elveszett alkotmányban. A z öreg muzsikus divatba jön, ekkor áll művészete csúcsán és amikor zenéje még mindig hódít a forradalom és szabadságharc egyik szellemi hírnöke hoszszú betegség után szegényen hal meg 1848 januárjában. Azt mondják történelmi időket élünk. A z embereket a gazdasági, poli­ tikai, társadalmi változások foglalkoztatják. Nincs idejük és energiájuk a művészetre. Lehet, bár én nem tudom mit jelent a „történelmi idő” , mint ahogy azt sem tudom, hogy milyen a „történelmietlen” . Azt viszont tudom, hogy Petőfi, aki szerette Rózsavölgyit, egy ízben ki is állt mellette a Pesti Divatlapban, verset írt halálára. Pedig akkor már csak néhány hét volt hátra március 15 -ig. (A költemény február 20-án jelent meg.) A forradalom és szabadságharc költőjének még akkor is volt ereje és ideje, hogy néhány sort szenteljen emlékének. Rózsavölgyinek egyébként szép temetést rendeztek. Hiszen mi mindég szépen tudtuk temetni azokat, akikkel életükben igazságtalanok voltunk. 66 �TH ERN K ÁRO LY A balassagyarmati leánygimnázium tanára volt egy ideig. M a már saj­ nos keveset tudunk erről a muzsikusról: múlt századi zenei életünk meg­ határozó személyiségéről. N agyapja hangszerkészítő mester, „ F ecit Thomas Thern Igloviae” fel­ iratú zongorái igen elterjedtek voltak az ország északi megyéiben. Családja Salzburgból származott. Thern K ároly Iglón született. Hegedülni, zongo­ rázni G ellen Ágostontól tanult, az egykori prágai konzervatoristánál. T i­ zenhárom évesen Miskolcra kerül, itt sajátítja el nyelvünket, addig csak németül beszél. Az itteni két év alatt zenei egyesületet alakít, ennek első karmestere. (Muzsikustársa Ellenburger A d o lf, a későbbi népszerű tánczeneszerző, a Nemzeti Színház zenekarának leendő tagja.) Eperjesen böl­ csészetet tanul, és természetesen zenekart alapít. Itt Sárossy G yu lával, a neves költővel játszik együtt. E z időben jelenik meg első nyomtatott műve, az Irma keringő Kassán, a Werfer-kiadónál. Ezután következik Balassa­ gyarmat. Még nincs húszesztendős. 1837-ben Pestre költözik. Rokonánál, Vásárhelyi Pálnál megismerkedik Vörösmartyval, Bajzával, G arayval, Szontághgal. A következő évben már megalkotja egyik leghíresebb művét G aá l József Peleskei nótáriusának kísérőzenéjét. Ennek juhászdala, a „H orto­ bágyi pusztán fúj a szél” a magyar népszínmű-irodalom első slágere. „E z t a kerek erdőt járom én” szöveggel is éneklik. Legnépszerűbb átiratát az a Rem ényi E d e készítette, aki Görgey tábori hegedűse és a fiatal Johannes Brahms felfedezője volt: koncertturnéi során bejárta szinte az egész vilá­ got Amerikától Ausztráliáig. (Egyébként Reményi E de Balassagyarmat díszpolgára, testvére pedig a város főbírája.) Thern sokat foglalkoztatott szerző. Hamarosan felismerik, hogy jó szín­ padi érzékkel rendelkezik és mindent megtesz a siker érdekében. (Miss Baba című bohózatában például egy kötélen táncoló elefántot is felléptet.) Bemutatóit csak néhány hónap választja el egymástól. Gyorsan dolgozik. Kísérőzenét komponál G aál József és Jósika M iklós Ecsedi tündéréhez. Állandó szerzőtársa G aál József Szvatoplukjához. Vörösmarty Áldozatát is részben Thern-zenével játsszák. Fóti dala az ország legnépszerűbb szer­ zőinek sorába emeli. (Vörösmarty ezt a versét Fáy András szőlőjében írta.) Am ikor Heinisch József meghal Erkel őt választja helyettesének. A Nemzeti Színház másodkarmestere lesz. Első operakísérletét, a Gizult 18 4 1. december 21-én mutatja be a színház, a Tihany ostromát pedig 1845. április 12-én. Mindkét mű szép sikert arat, bár egyik sem haladja meg a kor olasz-francia stílusú átlagát. A Moliére nyomán készült egy évtizeddel későbbi bemutató: A képzelt beteg azonban fiaskó. Megbukik. Több szerencsét hoznak pályázatra szánt kompozíciói. A Szózat megzené­ sítésére kiírt versenyen „A k i mer, nyer” jeligéjű partitúrájával Egressy mögött a másodikként díjazzák. Ugyancsak második a pest-budai zenede pályázatán Komoly ábrándjával. Hegyalján című fantáziája „díjkoszorúzott mű” . (A Rózsavölgyi cég adja ki.) A Nemzeti Zenede összhangzattan és zongoratanára. Tanítványa G o b b i Henrik, Langer V id o r, és a neves horvát zenefolklorista, K u hac Franjo X a ver. Az előbbi Thern tanácsára lesz a Prónay5 család zenemestere. M eg­ nősül, unokahúgát, Fest E m íliát veszi feleségül. 1864-ben Weimarba köl­ tözik, hogy két gyermekét Lisztnél és Mochelesnél taníttassa. A fiúk, V il- 67 �mos és Lajos kétzongorás koncertjeikkel bejárják Európát, Belgiumban, Angliában, Hollandiában, Francia- és Németországban lépnek fel. Ennek az időszaknak a termése a Weimari zeneképek, a Szimfónia, a M agyar nyi­ tány. A Fantasie über zwei ungarische L ieder von Tinódi aus dem 16. Jahrundert Tinódit idézi: A z E gervár viadaláról való ének és a J á ­ nos királ testamentumának dallamát dolgozza fel egy bevezetéssel és kódával ellátott háromtagú visszatérő formában. Utolsó éveit Pesten tölti, gyakori vendég Liszt házánál. Jelentős zenei gyűjteménnyel rendelkezett, birtokában volt például M oza rt kottatartója is. E L F E L E J T E T T P R ÍM Á S O K Talán senki nem tudott annyit a cigányzenészekről, mint K rú dy Gyula. Nem volt az országnak olyan jelentős hegedűse, cimbalmosa, kit ne ismer­ ne, s ne lett volna róla egy-egy jóízű története, anekdotája. Az író, mint hő­ sei: Szindbád, vagy Rezeda Kázmér, szívesen elmulatott egy pohár bor mellett a szatmári, budai, nagyváradi kiskocsmákban és vendéglőkben kedv es barna bőrű zenészei játékát hallgatva. Napilapok hasábjain örökítette meg nevüket, halálukat pedig novelláiban siratta el. Ezek a muzsikusok komoly és megbecsült polgárai voltak a X V III -X IX . század Magyarországának. Játékukkal egy egész népet babonáztak meg, buzdítottak harcra, vagy vigasztaltak a gyász nehéz óráiban. Ők hordták szét Európában a verbunkoszenét Szentpétervártól Londonig, Párizstól M oszkváig, olyan híveket szerezve a magyar zeneművészetnek, mint Bee­ thoven, Brahms, vagy Berlioz. Ők is elmondhatták Lavottával: „E go, qui regibus ludo” - Én, aki királyoknak játszottam! Mert valóban királyoknak, császároknak, hercegeknek muzsikáltak. Nem kalapozó koldusok, kóklerek voltak ők, hanem olyan művészek, akikre az ország büszke volt és legjelesebbjei közt tartott számon annak idején. A legendás zenészkirály, Bihari játékáról Liszt csodálattal emlékezik meg több évtized távlatából is a cigányokról írt könyvében és - ezt megint csak Szemere Páltól tudjuk - Berzsenyi, a „niklai remete” , Bihari zenéjére mu­ lat a pesti Paradicsom fogadóban. Vörösmarty a vén cigány játékának ih­ letében és igézetében írja meg a magyar irodalom egyik legcsodálatosabb költeményét. E g y -egy híres prímásverseny országrészeket mozgat meg, s van olyan cigány, akiért különvonatot küldenek. E gy bizottság meghatározott időnként bejárja az országot, meghallgatja a nevesebb zenészeket és megszavazza, hogy kit tart közülük a legjobbnak. E bizottság vezetője egyidőben a balassagyarmati árvaszék elnöke. Valam i olyat tudtak a zenéről, amit talán senki más rajtuk kívül. Bár nem jó a kifejezés, mert nem ,,tudták” , nem volt ez tudatos muzsikálás, lé" vén nagy részük zeneileg képzetlen, naturalista, félművelt hangszerjátékos - mégis, ha megszólalt a zenekar, senki sem vonhatta ki magát hatásuk alól. Nem ők a felelősek azért, hogy a csárdás, a „nemzeti bélyegű csár­ dás” , a népies műdal, a verbunkos a század végére kocsmai szórakoztató zenévé züllött és azért sem, hogy ez a nemzet azt hitte: az élet alapvető és fontos kérdéseit ,tánczenében’ meg lehet oldani és aztán ebbe a téve­ désébe látványosan belebukott. Ők tették a dolgukat, az egyetlent talán, amihez igazán értettek: zenéltek. 68 �A nógrádi cigányzenészeket jól ismerte az ország. A z első magyar hivatásos színjátszó társaság bemutatkozó előadásán (1790) a budai Várszínházban a nógrádi cigányzenekar szolgáltatja a muzsikát. Vidéki Bogdán Bertalan az ismert Radics-féle társaság hegedűse, a balassagyarmati Balogh B andi Patikárius segédprímása. A losonci Rácz Janiról feljegyezték, hogy Kassán elhegedülte azt a híres harci kesergőt, a Losonc végromlását, melyet akkor már csak ő tudott eljátszani. Ugyancsak losonci volt Rácz G yula, aki zenekarával Egyiptomba is eljutott. Az alábbiakban két olyan zenészdinasztia-alapítóról lesz szó, akik nógrádiak voltak. Rácz Pali 1815-ben született Nagygécben, a mai Magyargécben. Tizenöt éves, amikor megszökik falujából, állítólag azért, mert része volt egy gazdálkodó megölésében. Rozsnyón felcsap katonának, huszonkét esztendős­ nek vallja magát - csak így sorozzák be pedig jóval fiatalabb. Gyulai táborszernagy 33. ezredébe kerül, Milánóba. Gyalogosként szolgál, majd egy húsztagú cigánybandát szervez. A jóképű, atlétatermetű fiatalember felderítőként is dolgozik. Előléptetik őrmesterré. Jelentős katonai hőstette­ ket hajt végre. Kiszabadítja fogságából W ladimir orosz herceget, s ezért megkapja a Szent György-keresztet. Veronában állomásozik, a háború után visszatér Milánóba. Megkéri egy dúsgazdag háztulajdonos leányának, F errario G in d itának kezét. Elutasítják - nem bizonyul megfelelő jövendőbelinek. Nem esik kétségbe. Romantikus körülmények között megszökteti a lányt és együtt töltenek három napot és éjszakát egy Milánó melletti kis faluban. Ezután a papa - mi mást tehetne - áldását adja a házasságra. (Ismerjük a módszert többek közt a Noszty fiú esete Tóth M arival című Mikszáth-regényből.). A hozomány tekintélyes: 15 0 0 0 0 líra. Az ifjú pár háromemeletes házban lakik, saját fogatot tart. Am ikor megúnja a 18 éves katonai szolgálatot, Rácz Pali hazatér M a­ gyarországra. Vácott telepedik le, majd Pestre költözik. K ét kézzel szórja a pénzt és hamarosan mindenét elkótyavetyéli. A M exikó vendéglőben dorbézol, a Zrínyiben, meg a K ét huszárban. Itt hallja az akkor már Európahírű Patikárius Ferkó játékát, rádöbben saját technikai hiányosságaira, tanulni kezd, képezi magát. Sárközi révén megnyílik előtte az arisztokrácia világa. E ljut külföldre - most már nem katonaként, hanem, mint művész, Lipcsében, Londonban, Szentpétervárott koncertezik. Hamarosan az ország vezető prímásai közt tartják számon. Jeles zenetörténészünk, id. Ábrányi K ornél (apja házában még Lavottát is hallotta hegedülni), így jellemzi: „V olt sok pózolás és modoros vonás a játékában, de párosult vele melegség, tűz és temperamentum". Rácz Pali híres volt jó memóriájáról. Akinek egyszer eljátszotta a nótá­ ját, azt sohasem feledte el. Egy ízben Sim onffy Kálmán, neves zeneszerzőnk fogad Bertha Miklóssal az Arany Sasban, hogy Rácz Pali eljátszik egymás után 100 nótát, anélkül, hogy egyszer is ismételné valamelyiket. Számolták 114-ig... Szeret jól élni. N agy háztartást vezet és atyai szeretettel neveli har­ minchat gyermekét. A fiúk közt akadnak egészen kiváló zenészek, közülük a leghíresebb 36. Rácz Laci. Am ikor meghal, utolsó útjára száztagú cigány­ zenekar kíséri 1885. január 30-án. Legismertebb nótáját játszák: ,,Lehullott a rezgő nyárfa levele” ... A kerepesi temetőben Arany János sírja mögé te­ metik. D ankó Pista híres dalával búcsúzik tőle, Jókai Fekete vér című regényének főhősét, Barkó Palit róla mintázza. 69 �Berkes Lajos, Rácz Pali közvetlen ismerőse és vetélytársa, 1837-ben szü­ letett Csécsén. Kölyökkorában szervezi első zenekarát. Szécsényben játszik, majd Aszódon Podmaniczky Frigyes házi zenésze lesz. (Sokáig „aszódi” L a josnak nevezik.) Olyan nagy becsben tartják, hogy azt az utcát, amelyben háza áll, Berkes utcának nevezik el. Am ikor a birtokot dobra verik kényszerűségből - Pestre kerül, a Nemzeti Kaszinó prímása lesz. Itt a walesi hercegnek muzsikál, aki meghívja Londonba. Koncertezik Berlinben, a császári udvarban, Ferenc Józsefet Gödöllőn szórakoztatja egy rókavadászat alkalm ával. Az Arany Sas és az Angol királynő állandó prímása. Itt lakik a haza bölcse, D eák Ferenc. Koncertet ad Milán királynak, II. Don Pedrónak, a később száműzött brazil császárnak, Edw ard, angol trón­ örökösnek és a tragikus sorsú Rudolf főhercegnek. Egyik dallamát Brahms is felhasználja a M agyar táncok sorozatában. A Licinus étteremben hegedű­ párbajt v ív Rácz Palival. A zsűriben ott van Ábrányi Kornél és Erkel Ferenc. Berkes Lajos győz. E zt a diadalt vetélytársa csak a halálos ágyán bocsátotta meg neki. Ellenségeskedésük kiterjed magánéletükre. M indketten a Soroksári utca ,(a mai Ráday utca) 33-ban laknak. Az egyébként békés környéket gyakran zavarja meg a két család ádáz perpatvara. Pedig nyugodtan megférhetnének egymással, hiszen kiváló muzsikusok - és mindegyikük szenvedélyes pipagyűjtő. Rácz Pali temetésén Berkes Lajos a prímás, három hónap múlva már őt temetik. A gyászszertartáson a száztagú zenekar az egyik Rácz fiú veze­ tésével muzsikál. Az 1878-as világkiállításra a Berkes-zenekart, apja betegsége miatt, id . Berkes B éla viszi ki. Koncertje után a jeles francia balettkomponista, Leo D elibes személyesen gratulál neki. Ő a walesi herceg és Rudolf trónörökös kedvenc muzsikusa. A „B é la ” tudja legszebben játszani Rudolf kedvenc magyar nótáit a „K épeddel alszom el” , meg az „Édesanyám is volt nékem” kezdetűeket, melyeket a főherceg - úgy hírlik - még a fürdőkád­ ban is szívesen énekel. 1910-ben megkapja az udvari muzsikus címet. T izenhét tagú bandájával Budapesten X III. Alfonz spanyol királyt és felesé­ gét, En a Victoriát szórakoztatja. Moszkvában Vladim ir nagyhercegnek játszanak, Berlinben pedig Hindenburg estélyén. Fia, ifjabb Berkes B éla Amerikába is eljut éppúgy, mint 36. Rácz Laci. „ Olyanok vagytok, mint a szél. A semmiből támadtok és újra eltűntök a semmibe.” Ezt mondja a falu öreg bírája az egyik klasszikus westernfilmben a falut megmentő férfiak valamelyikének... Igaz ez a hajdani cigányzenészekre is. Gyakran nem tudjuk, honnan jöttek, itt voltak és zenéltek. Mámoros éjszakák emléke maradt utánuk, egykor volt farsangi bálok nosz­ talgiája, ahogy K rúdy írta... „Á lom világ” - mondhatnánk mosolyogva. E z így van. Ennek a korrupt társadalomnak, amelyben éltek, életük nagy részében panamázó nemeseivel, lecsúszott dzsentrijeivel, akiket olyan jól ismerünk Móricz- és Mikszáth-regényekből, pusztulnia kellett. Én mégis sajnálom, hogy ezzel együtt eltűntek ezek a zenészek is. És sajnálom azt is, hogy ez a rettenetes és gyönyörű X X . század, számozott világháborúival féktelen idő- és sebességhajszolásában feláldozta a régmúlt idők méltósá­ gát - a cigányzenészek méltóságát például - , amely megnyilvánult az élet minden területén: szórakozásainkban, munkánkban, étkezési szokásainkban (tessék a K rúd y-H uszárik-Sára-L atin ovits-féle Szindbád-filmre gon­ dolni!). Nekünk már arra kell büszkének lennünk, hogy másodpercre mérik 70 �mennyi idő alatt szolgálnak ki egy vendéglőben és a reggeli kávét állva isszuk meg a sarki presszó pultjánál. Többre nincs idő, mert állítólag mindig sietni kell valahová, valamiért. Ebben a világban már nincs helyük ezeknek a muzsikusoknak. . . .Amikor Krúdy már halálos betegen feküdt egy kórházi ágyon, kezelőorvosa meglátogatta. Megdöbbenve tapasztalta, hogy az író éjjeliszekré­ nyén borosüveg terpeszkedik, az ágy sarkánál pedig egy cigányzenész húzza legkedvesebb nótáit, annak ellenére, hogy ő teljes nyugalmat és diétát rendelt számára. Az orvos nézte az üveg bort, hallgatta a hegedűszót, és azt mondta a cigánynak: „Húzd csak, barátom! Te talán még tudsz akkor is segíteni, amikor mi már nem tudunk...” Azzal sarkonfordult és kiment a szobából. (Folytatása következő lapszá­ munkban.) JEGYZETEK 1. A c s a lá d ősi fé sz k e T a ro n v o lt. A T a r n e m z e ts é g sz o ro s k a p c s o la tb a n á llt a R á th o ldi és P á sz th ó i c s a lá d d a l, c ím e r ü k is kö zö s, e z é rt n e v ü k e t g y a k r a n ír tá k P á sz th ó i R á th o ld in a k . 2. F a r k a s Ö d ö n : B a la ssi B á lin t cím ű 3 fe lv o n á so s o p e r á já t 1896-ban m u ta tta b e az O p e­ ra h á z . 3. H u b a y J e n ő t tö b b s z a k m u n k a is n ó g rá d i sz ü le té s ű n e k t a r t ja , ez té v e d é s . 1858. sz e p ­ te m b e r 15-én lá tta m eg a n a p v ilá g o t P e ste n , a R ák ó czi ú t 13. sz á m ú h á z b a n . 4 K ilén y i D ávid fe leség e S z é p p a ta k y J o h a n n a sz ín észn ő , D é ry n é h ú g a . 5. P ró n a y Is tv á n R o m h á n y b a n élt. m ű k e d v e lő ze n e sz e rz ő v o lt, a V ilágosi k a ta s z tró f a cím ű ,,n a g y m a g y a r ” s z im f ó n iá já t a N em zeti S z ín h á z b a n is b e m u ta ttá k . 71 �szomszédság és közösség FOGARASSY LÁSZLÓ Hodža Milán és a Károlyi-kormány (MIÉRT NEM JÖTT LÉTRE M EGEGYEZÉS A KÁROLYIKORMÁNY ÉS A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS KÖZÖTT?) Jászt Oszkár , a Károlyi-kormány nemzetiségügyi minisztere, emigrációja kezdeten közzétette a magyarországi románok politikai vezetőivel folyta­ tott tárgyalások történetét, azonban a szlovákok vezetőivel és a közülük ki­ került dr. Hodža Milán budapesti csehszlovák követtel folytatott tárgyalá­ sok publikálásával adós maradt. Irodalmi hagyatéka O berlinben van, idevonatkozó iratai még nem állnak rendelkezésre, ámde akkori vita­ partnere, Hodža Milán, budapesti diplomáciai küldetéséről kiadott egy kommentált dokumentumkötetet, amelyet azonban az 19 18 - 19 . évi forra­ dalmak magyarországi történészszakértői a szlovák és cseh nyelv ismerete híján nem használhattak. Ami Hodžáról és Hodža műveiből magyar nyel­ ven megjelent, az nagyon „gondos” válogatás. Az első Csehszlovák Köz­ társaságban exponált politikai szerepet vivő Hodža, a magyar Országgyű­ lés egykori képviselője, szívesen vállalta a csehszlovákiai magyarok pártfo­ gójának a szerepét, ott volt a komáromi Jókai-szobor alapkőletételénél is, a kisebbségi statútumtervezetével azonban éppen úgy elkésett, mint két évtizeddel korábban Jászi Oszkár hasonló elgondolásaival. A különbség az volt köztük, hogy Jászi Oszkár akkor lett miniszter, amikor HorvátSzlavonország már elszakadt a magyar államtól, Hodža viszont már akkor lett miniszter, amikor a csehszlovák állam napja még csak emelkedőben volt. Műveinek magyar nyelvű válogatásánál sem neki, sem pártjának, a cseh­ szlovák agrárpártnak nem volt érdeke, hogy írásaiból az is megjelenjen ma­ gyar fordításban, amely magyarbarátságát megkérdőjelezhette volna. Dokumentumkötetére amúgy is felfigyelt a budapesti sajtó, amikor az cikksoro­ zat formájában már előbb, a pozsonyi Slovenský D enníkben megjelent. Az események tárgyalásánál vissza kell mennünk 19 18 . október 30-ig. E napra hívta össze Turócszentmártonban Matúš Dula (a régebbi magyar nyelvű irodalomban Dula Máté néven ismeretes), a Szlovák Nemzeti Párt elnöke a szlovák politikai csoportosulások vezető egyéniségeit egy érte­ kezletre. Ezen ülés határozata szerint a magyar kormánynak nincsen joga a szlovák nemzet nevében beszélni és ezt az eddigi magyar nemzetisé­ gi politikával indokolja. Erre egyedül a Szlovák Nemzeti Tanács jogosult, amely kijelenti: „ I. A szlovák nemzet úgy nyelvileg , mint kultúrhistóriailag az egységes csehszlovák nemzetnek része- Az összes kultúrharcokban , amelyeket a cseh �nemzet vívott, s amelyek ismertté tették az egész világon, részt vett a szlo­ vákság is. 2. A teljes függetlenség alapján követeljük mi is, a cseh-szlovák nemzet számára a korlátlan önrendelkezési jogot. Ezen elv alapján egyetértünk azon újonnan kialakult nemzetközi közjogi helyzettel, amelyet W ilson el­ nök formulázott meg 19 18 . október 18-án és amelyet az osztrák-m agyar külügyminiszter 19 18 . október 21-én elismert. 3. K öveteljü k az azonnali békekötést, mégpedig az általános emberi és keresztény elvek alapján, hogy a béke olyan legyen, miszerint nemzetközi garanciákkal lehetetlenné tegye a további háborút és fegyverkezést."1 A turócszentmártoni deklarációt azonnal leközölte az ottani N árodnie N oviny, ez azonban nem volt pontosan azonos azzal a szöveggel, amelyet az ülés résztvevői aláírtak. Az eredeti aláírt okmány el is tűnt. Dr. Hodža Milán volt az, aki este néhány barátjával behatolt a mártoni nyomdába, pressziót gyakorolt a szedőkre, hogy a deklarációt ne az erede­ ti szöveg, hanem az ő korrektúrája szerint szedjék ki. Matúš Dula és Jo ­ zef Skultéty a bizonytalan politikai helyzetben megelégedtek a formai til­ takozással - a deklaráció eredeti szövege pedig „eltűnt É vek múltán óriási sajtóvita keletkezett az ügyből, amely azonban már nem ingatta meg Hodža szilárd miniszteri pozícióját... Hodža szócsöve, a budapesti Slovenský Týždenník című hetilap, 19 18 . november 1-i számában még csak rövid hírt közölt a Szlovák Nemzeti T a­ nács október 30-i üléséről (mert a szerkesztőség csak lapzárta előtt értesült róla), de A usztria-M agyarország elismeri a csehszlovák államot címmel részletesen foglalkozik az 19 18 . október 28-án beállott politikai helyzettel és bejelenti, hogy az összes összefüggő szlovák területek a csehszlovák ál­ lamhoz fognak tartozni. Mégpedig a következő várm egyék: Pozsony (ki­ véve egyes tiszta magyar vidékeket), N yitra, T rencsén, Turóc, Zólyom, Á rva, Liptó, Szepes, Sáros, továbbá A b aúj-Torna, Zemplén, Ung, Nógrád, Hont és Bars megye szlovák lakta részei. ,.A távoli A lföldön fekvő szlovák településeink nem tartozhatnak a csehszlovák államhoz, de nyilván igen sok, ottani szlovák át fog költözni a szabad sz lo vák hazába.” 2 Hodža sohasem cáfolta, hanem kifejezetten elismerte, hogy ez volt az akkori területi elgondolása.3 K árolyi M ihály azonnal elismerte a Cseh Nemzeti Bizottságot (Národný výbor), amely az emigrációban alakult csehszlovák kormány nevében gya­ korolta a hatalmat a csehek és morvák lakta területen, sőt dr. Supka G éza személyében követet is küldött Prágába. Ezt követően Belgrádba uta­ zott fegyverszünetről tárgyalni a balkáni antanthaderők parancsnokával és amikor visszatért, már az íróasztalán várta Supka Géza jelentése. Ebbői kiderült, hogy a prágai N árodný v ýbor bejelentette igényét Magyarország északi területére a következő határokkal: Duna vonala Vácig, innen Gyöngy ö s-M isk o lc -T o k a j-Csap-M áram arossziget-V erecke. Ezt a Národný v ý ­ bor nevében annak egyik tagja, dr. V avro Š robár közölte a magyar követ­ tel. Š robár nemzeti sérelemnek fogta fel, hogy szlovák lakta területen ma­ gyar karhatalmi osztagok fosztogatókat lőttek agyon, tudomására adta, hogy a szlovák lakosság védelmére cseh katonaságot fognak küldeni és hogy a ruszin (későbbi néven: kárpátukrán) lakosságú területek Csehszlo­ vákiához fognak tartozni.4 A Š robár és Supka közt lefolyt tárgyalásnak ennélfogva eredménytelenül 73 �kellett végződnie. Az erről készült állítólagos jegyzőkönyv meséjét Šrobár találta ki, de már november folyamán Kram ár csehszlovák miniszterelnök egy diplomáciai jegyzék keretében, egy odavetett mondatban megkísérelte, hogy ilyesfajta állítást csempésszen be a köztudatba, amit Supka Géza már akkoriban erélyesen megcáfolt.5 Supka Géza november 1 1 -én már újból Budapesten volt és követi meg­ bízatásáról leköszönt. Utóda K rejcsi Rezső lett. Az első csehszlovák követ ugyanezen a napon mutatkozott be Budapesten dr. E m il Stodola szlovák politikus személyében. Kornél fivére feljegyezte róla, hogy a D u n a -V á c Miskolc vonalat elképzelhetetlennek minősítette.6 A cseh csapatok már bent voltak a szlovák lakta terület nyugati peremén, mire Bartha A lbert alezredes, az új magyar hadügyminiszter szintén csapa­ tokat küldött ellenük. Az első összecsapás november 13-án történt, meg­ újultak az ellenségeskedések éspedig a magyar csapatok részleges sikerei­ v el.7 Következő napon Károlyi Mihály megkapta Kram ář jegyzékét, amely­ ben a megszállást így indokolta: .,Bátorkodom megjegyezni, hogy köztársaságunkat az antant, mint szö­ vetséges hatalmat, elismerte és, hogy miniszterünk. d r. Beneš, mint rendes tag. részt vesz a szövetséges hatalmak versailles-i haditanácsán. Ennek kö­ vetkeztében a megkötött fegyverszüneti egyezmény értelmében nekünk megvan a jogunk, hogy a rend fenntartása érdekében megszálljuk az ösz~ szes fontosnak tartott pontokat. Éppúgy, mint a magyar kormány, mi sem gondolunk arra, hogy erőszak­ kal bármilyen területet meghódítsunk, mert hiszen mi is a béketárgyalások­ tól várjuk a végleges megoldást. A szlovák vidékekre mi csakis azért vonultunk he. mert a magyar közigazgatási hatóságok elhagyták helyeiket és minket felkértek arra, hogy akadályozzak meg az erőszakosságokat és az anarchiát ( . . . ) Az ön kormánya elismerte a szlovák, nép számára az önrendelkezési jo­ got, valamint elismerte a Szlovák N em zeti Tanácsot is, és ennek folytán a Szlovák. Nemzeti Tanács október 3o-án ünnepélyesen deklarálta a cseh néppel való egyesülést a szabad csehszlovák államban. E rre való hi­ vatkozással bátorkodom kívánni, hogy a magyar kormány haladéktalanul adjon parancsot hadseregének,, hogy tartózkodjon biztonsági csapataink ki­ üzésétől."8 Károlyi november 17-i válaszjegyzékében kijelentette, hogy a cseh fegyveres akció a fegyverszüneti szerződés megsértése, amelyre fegyveres ellenakcióval fog válaszolni. A cseheknek nincs joguk megszállni a szlo­ vákok által lakott területet a turócszentmártoni deklaráció alapján, mivel ez az állítólagos csatlakozás nem népszavazás eredménye gyanánt jött létre. K ram ár nyilván előre számolt ezzel a válasszal, mert már 15-én táviratozott Benešnek Párizsba, hogy a szlovák kérdést vigye a francia kormány elé. Károlyival november 19-én szállt vitába. E jegyzékében azzal érvelt, hogy Szlovákia az antant által említett csehszlovák állam része, amelyre a fegy­ verszüneti egyezmény nem vonatkozik. A fegyverszüneti egyezmény M a­ gyarországnak csak azon területeire érvényes, amelyek nem függetlenítet­ ték tőle magukat. (Márpedig egyetlen vármegye és megyei jogú város tör­ vényhatósága sem hozott olyan határozatot, hogy felmondja a magyar kor­ mánynak az engedelmességet és csatlakozik a deklarációhoz, még Turóc sem. Mind a „magyarónok” kezében voltak.) 74 �Stodola Em il helyett, akinek nem volt kedvére budapesti küldetése és vissza akart térni, a prágai kormány dr. Milan Hodžát küldte Budapestre követnek, aki oda november 24-én érkezett meg. Az volt a feladata, hogy diplomáciai úton bírja rá a magyar kormányt a szlovák terület átadására. A két olaszországi légióshadosztály még szállítás alatt volt osztrák terü­ leten keresztül. B eneš is akcióba lépett: november 25-én levélben tolmá­ csolta Louis Pichon francia külügyminiszternek a csehszlovák álláspontot, aki ezt el is fogadta és megígérte, hogy intézkedni fog a magyar csapatok­ nak Szlovákiából való kivonása végett. Hodža Budapestre érve rögtön fölvette a kapcsolatot dr. Erdélyi Sán­ dorral, a magyarországi Román Nemzeti Tanács budapesti megbízottjával és dr. Petrovic Marko jugoszláv ügynökkel, akikkel megegyezett abban, hogy megbízóik érdekei védelmében közösen fognak fellépni a francia pa­ rancsnoknál. Ugyanis ez időben egy teljes francia hadosztály megérkezését várták Budapesten és parancsnokának, Henrys tábornoknak még szállást is rendeztek be egy arisztokrata villájában. Hodža egyúttal a követség sze­ mélyzetéből egy-egy cseh katonatisztet küldött Szabadkára és Újvidékre, hogy kapcsolatot teremtsen a délvidéki szerb csapatparancsnokságokkal és így híreket kapjon a balkáni francia haderő intézkedéseiről. Azonban no­ vember 26-án Henrys tábornok és hadosztálya helyett csak egy tizenhét tisztből és ötvenfőnyi legénységből álló antantmisszió érkezett Budapestre. Parancsnoka a Fernand Vix nevű francia alezredes volt és kíséretéhez tartozott Bodi szerb őrnagy is. Fernand V ix alezredes megérkezése után telefonon értesítette Károlyi Mihályt, aki akkor a külügyminiszter teendőit is ellátta, hogy másnap reg­ gel tíz órakor jelentkezni fog nála. A fogadáson jelen volt Bartha Albert hadügyminiszter is, akinek emlékezése szerint V ix alezredes már a bemu­ tatkozó látogatásnál kedvezőtlen benyomást keltett: a miniszterelnökség go­ belintermébe belépett feltett sapkával, borotválatlan arccal és rendetlen hajjal egy francia egyenruhát viselő köpcös ember, sáros cipőben és gyűrött köpenyben, lovaglópálcával a kezében, aktatáskával a hóna alatt. Ha nem viselt volna alezredesi rangjelzést, altiszt benyomását keltette volna. Bemu­ tatkozása után hosszasan beszélt K árolyival és elsősorban a kíséretéhez tar­ tozó szpáhik elszállásolása iránt érdeklődött. Rossz modora miatt kínos volt a vele való érintkezés. Még azt is megengedte magának, hogy egy al­ kalommal, midőn Bartha hadügyminiszterrel tárgyalni akart, telefonon hí­ vatta magához. Bartha, tekintettel arra, hogy ez nem szokás a diplomáciai életben, azt válaszolta V ixnek, ha vele tárgyalni akar, akkor keresse fel őt, mert neki nem parancsolhat. V ix ezt tudomásul véve, megjelent Barthánál, a Hadügyminisztériumban, aki még mindig felindultan a telefonon le­ zajlott szóváltás miatt, értésére adta, hogy úriemberek közt van, akik el­ várják tőle, hogy úriember (gentleman) módjára viselkedjék. E z a legkeve­ sebb, amit tőle a magyar kormány tagjai megkívánnak. V ix alezredes erre váratlanul nyugodt hangon kijelentette: „ ... mint katona megérte önt, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a magyar kormány összes tagjait úri­ embereknek tartsam. A z önök kormány elnökét, Károlyi grófot a háború ki­ törése idején Bordeaux-ba internálták. Ott becsületszavát adta, hogy Fran­ ciaország ellen nem fog harcolni, és hogy hazatérése után a háborút elitélő határozat meghozatalára fogja ösztönözni a Függetlenségi Pártot. Mi, fran­ ciák, erre szabadon engedtük, sőt még útiköltséget is adtunk neki. Alighogy 75 �hazaérkezett, egy bécsi lapban kiállt a háború mellett és azután önként katonai szolgálatra jelentkezett. Ezzel magyarázható mind az én, mind pe­ dig kormányom magatartása az ön kormányával szemben.” (E szóváltást követően, mindig kifogástalan udvariassággal lépett föl.)9 V ix tévesen tájékozódott: Károlyi nem adta becsületszavát és alá sem írt olyan nyilatkozatot, hogy szabadon bocsátása után nem fog Franciaország és szövetségesei ellen harcolni. Pénzt, illetve útiköltséget pedig franciaországi rokonától, Polignac hercegtől kapott. Hogy Károlyit és társait szabadon bocsátották, abban szerepet játszott a politikai megfontolás is: nem volt érdekük, hogy a magyarországi, franciabarát párt vezetőit internálótáborba zárják a háború végéig.10 (A kevésbé jelentős és en­ nélfogva kevésbé is szerencsés társai sorsát írta meg Kuncz A ladár a F e ­ kete kolostorban, amelyet francia nyelvre is lefordítottak.) A ki ezek után azt gondolja, hogy V ix alezredes a nála tisztelgő Hodžát rögtön tárt karokkal fogadta, az alaposan téved. Nyíltan megmondta ne­ ki- hogy rosszallja a cseh katonaság benyomulását Észak-M agyarországra, ami nem más, mint a belgrádi katonai konvenció megsértése. Ezek a cseh csapatok egészen mostanáig nem harcoltak az antant oldalán, ezért szövet­ séges csapatoknak nem tekinthetők. Hodža ellenvetése, hogy ezeket a csa­ patokat a szlovákok hívták be, V ix leszögezte, hogy ez nem más, mint jogtalan megszállási kísérlet és ez a csehszlovák ügynek ártani fog. Hodža kijelentette, hogy a v ersailles-i legfelsőbb haditanács már informálva van erről a kérdésről és hogy Franchet d 'Esperey tábornoknál már interveni­ áltak, hogy a belgrádi egyezmény 17. pontját értelmezze a prágai állás­ pont szerint. A párbeszéd végül is Hodža győzelmével végződött. V ix alezredes rokonszenvét azzal nyerte meg, hogy információkat szolgáltatott neki a Romániából hazavonuló német M ackensen-hadseregről, meggyőzvén arról, hogy a magyar kormány készakarva halogatja a hadsereg lefegyver­ zését és internálását. A Kram árnak küldött jelentésében még közli: „A a magyar kormány úgy állítja be a helyzetet a franciák előtt, hogy ha magyarok igényeit nem fogják méltányolni, akkor ez a kormány megbukik és utána csak anarchia és bolsevizmus következik. A helyzetet tisztázva, kijelentettem, hogy a magyar kormány akkor idézi elő a bolsevizmust, ami­ kor akarja, fenyegetései pedig a magyar taktika közismerten régi fegyver­ tárába tartoznak.” Egyszóval azt állította, hogy a Károlyi-kormány céltu­ datosan előkészíti a proletárdiktatúrát. Ezzel Hodža el is érte, hogy V ix teljesítette azon kérését, hogy az ő siffrekulcsával továbbíthasson egy távirati jegyzéket H enrys és Franchet ď E s perey tábornoknak. Ebben pedig arról volt szó, hogy ismerjék el a Szlovákiában tartózkodó cseh csapatokat, amelyek az osztrák-m agyar hadsereg részei voltak, szövetséges csapatoknak és a ma­ gyar kormányt egyoldalú döntéssel, a belgrádi egyezmény mellőzése árán, szólítsák fel a szlovákok lakta terület kiürítésére.11 November 30-án Hodža már azt jelenti Prágába, hogy ma volt alkalma V ix alezredest tájékoztatni a szlovák politikai helyzetről, a magyarországi nemzetiségi kérdésről és azon okokról, amelyek következtében Szlovákiá­ nak a csehekkel való egyesítése történelmi és nemzetiségi szempontból szükséges. Kiderítette azt is, hogy V ix alezredesnek - , aki egyébként el­ zászi származású - , ezekben a kérdésekben csak felszínes ismeretei van­ nak. H enrye tábornok a fenti Hodža-jegyzékre V ix útján azt a választ küld­ 76 �te, hogy a Szlovákiában operáló cseh katonai alakulatoknak szövetséges csapatokul való elismerése nem az ő hatáskörébe tartozik. Ezért felettes hatósága (Franchet d ’Esperey tábornok) útján döntés végett a versailles-i haditanács elé terjeszti (Itt a döntő szó Foch tábornagyot illetted H odža ezt Prágába a következő kísérőszöveggel jelentette: „E r r e való tekintettel kérem az említett helyen azonnal táviratilag közbelépni. A kérést úgy kell megfogalmazni, hogy Szlovákiát, de facto ismerjék el a csehszlovák állam részének és ezt a döntést, mint a megszálló hadsereg rendelkezését, parancs formájában adják a magyar kormány tudomására. Egyúttal fel kellene szólítani a magyar kormányt, hogy Szlovákiából vonja ki az összes alaku­ latait. Ha ez a megoldás a fegyverszüneti egyezmény 17 . pontjára való te­ kintettel nem valósítható meg, szubszidiáris kérésként javaslom, hogy ál­ lamunk mindennemű katonasága, tehát mind, a légió, mind pedig a csapatok (értsd: volt osztrák-m agyar alakulatok - a szerző) a megszálló hadsereg ré­ szeinek ismertessenek e l.” A továbbiakban közli, hogy V ix alezredestől nyert érte ülése szerint a Mackensen-hadseregben ,,kitört a bolsevizmus” , katonatanácsokat szerveznek, a katonák nem tisztelegnek a tisztjeiknek. V ix azt az aggályát fejezte ki, hogy ez nehézségeket fog okozni a Mackensen-hadsereg lefegyverzésénél, ha a német katonák megtagadják parancsnokuknak az engedelmességet. Hodža azt állította neki, hogy teljesen a magyar kor­ mánytól és Mackensentől függ, hogy mikor lesz bolsevizmus. E jelentés be­ fejezéseként Hodža közli, hogy a magyar kormánnyal folytatott tárgyalá­ sokról Dula Máté, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke fog tájékoztatást ad­ ni, aki vasárnap Budapestről Prágába utazik.12 E tárgyalásokat Jászi Oszkár nemzetiségi miniszterrel Dulán kívül dr. Lu d evít Bazovský, dr. V ladim ír Fajnor, dr. J. K ohút. Peter M akovický, dr. Ján Ruman folytatták a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács nevé­ ben november 29-én és valószínűleg 30-án is. A Károlyi-kormány nem hi­ vatalos ajánlatát, amely szerint a szlovák terület önkormányzatot kapott volna, elutasították. Hodža leközölte a javaslat szlovák fordítását, de az ahhoz csatolt térkép fakszimiléjét nem tette közzé. E gy kilencpontos ellenjavaslatot dolgozott ki a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottjai részére, amelyben Csehszlovákia részére a következő terület átadását követelte: 1. Trencsén, N yitra, Bars, Turóc, Á rva, Liptó, Szepes, Sáros és Zólyom megye teljes egészében. 2. Pozsony törvényhatósági jogú város, Pozsony megye, Csallóköz k ivé ­ telével, Selmecbánya tj. város, Hont megyének Hontnádas-M agasm ajtény vonalától északra, N ógrád megye, k ivéve a Balassagyarm at-Losonc-Salgótarján vonalától délre eső részt, Göm ör megyének a R im aszom bat-JolsvaRozsnyó vonalától északra és A baúj-Torna megye Szepsi-N a gyida-H ern á dZsadány vonalától északra eső része, Kassa tj. város, Zem plén és Ung me­ gye K ozm a-U ngvár vonalától északra, végül U ngvár-Szinna mellett kelet­ re húzódó vonal. (Meg kell említeni, hogy a szedő Hernádzsadányt ,,Horvátszadánynak” , Szepsit pedig ,,Sepesinek ” olvasta és szedte ki, amit Hod­ ža miniszter úr nem vett észre, amikor a korrektúrát javította.) A z ellenjavaslatot egyébként a Szlovák Nemzeti Tanács Budapestre érkezett tagjaival való megbeszélés után dolgozta ki. Nemcsak kulturális és közigazgatási jellegű követeléseket terjesztett elő, hanem azt is, hogy a magyar katonai és nemzetőrségi alakulatok a szlovák terület elhagyása előtt adják át fegy­ verzetüket. Ebből látható, hogy a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti T a­ 77 �nács nem tartott igényt Csallóközre, Komárom és Esztergom megyék Dunabalparti részére, viszont gazdasági okokból igényelték Pozsonyt és Salgó­ tarjánt (dunai kikötő, illetve szénbányák). Balassagyarmat igénylése fölte­ hetően Bazovský dr., losonci ügyvéd kezdeményezése lehetett, mert ő lett Nógrád megye zsupánja. (Két évtized múltán mindenesetre cáfolta.) Meg­ egyezésre nem került sor. Korántsem azért, mert a csehszlovák kormány a Párizsban tartózkodó Beneš kívánságára 19 18 . december 1 -jén dezavuálta Hodžát. December 1 -jén Prága valóban kijelentette, hogy Hodža nem volt jogosult a magyar kormánnyal tárgyalni, de nem is rendelte vissza állo­ máshelyéről. Hodža a könyvében maga is elismeri, hogy e tárgyalások csak időnyerés céljából folytak és ebből az is kiderül, hogy részben Hodžának is érdeme, hogy V ix vétót emelt az ellen, hogy a magyar kormány a megszállt területeken is megtartsa a nemzetgyűlési választásokat. Az Astoria Szállodában lakó és hivataloskodó Hodžát december 3-án éj­ jel V ix alezredes telefonon meglepetésszerűen magához hívatta a Hungária Szállóban levő hivatali helyiségébe azzal, hogy fontos közölnivalója van. Hodža azonnal megjelent és akkor V ix gratulált neki azzal, hogy éppen most érkezett Párizsból egy jegyzék, amely a Szlovákiába behatolt cseh csapatokat szövetséges csapatoknak elismerte és a magyar kormányt fel­ szólította, hogy csapatait a szlovák területről vonja ki. Ennek a jegyzék­ nek volt egy sarkalatos hibája: nem közölte, hogy a magyar haderő milyen vonalra vonuljon vissza. Mintha Versailles-ben nem tudták volna, hogy ilyen tartomány nem létezett, tehát nem lehettek határai sem. Hodža erre azzal reagált, hogy mindjárt december 4-én (vagy 5-én, nem emlékszik pontosan) V ix siffrekulcsával Szalonikin keresztül Párizsba táviratozott dr. Benešnek, hogy az antanttól a következő városok megszállására kérjen fel­ hatalmazást: Pozsony, Galánta , Érsekújvár , K omárom , Léva , Ipolyság, Ba­ lassagyarmat, Salgótarján, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó , Nagyrőce, Kassa és attól délre Csap-Ungvár vonala. A Dunát egészen az Ipoly torkolatáig kérte határul. Hogy miért lépte túl a turócszentmártoni deputáció által előterjesztett szerényebb területi követeléseket, ennek megindoklásával Hod­ ža emlékirataiban adós maradt.14 A pozsonyi katonai kerületi parancsnokság és a szlovákiai csehszlovák katonai parancsnokság (Československé vojenské velitelství na Slovensku) már december 4-én kötött egyezségét a M orva és V ág folyó közti helyi de­ markációs vonalra vonatkozóan, amelynek német nyelvű jegyzőkönyvéből elég ennyit idézni: „ D emarkationslinie südlich E is enbahnstation Dévénytó südlich Bisternitz Ahornberg D reisterner K otterberg - Mühle nörldich Czajla, Strassenbahnkreuzug, Mühle am Sifak p. mv. Sárfő - Kápolna - Puszta Pál - Meierhof auf Strasse M ajcyhov (sic - he­ lyesen Majcíchov - Majtény) - Szilincs - südlich V ágkeresztúr - südlich V álta auschliessend an die W aag als Linie der B esetzung seitens der tschech. Truppen.” 15 Miután V ix hozzájárult, hogy a magyar és csehszlovák fél közvetlenül egyezzen meg egy ideiglenes demarkációs vonal megállapítása tekintetében, amíg az antant közölni fogja a végleges demarkációs vonalat, Bartha Albert hadügyminiszter és Hodža Milán közt 19 18 . december 6-án létrejött a megállapodás. Eszerint a magyar csapatok kötelesek voltak az alábbi vo­ nalra visszavonulni: D évén yú jfalu -Szen tgyörgy-G alán ta-V ereb ély-B át(K orp o n a)-G ács-N yu stya-N agyrő cc-G ö ln icb án ya-L emes-Gálszécs-78 �N agym ihály-Szobránc-(H om onna)-(M ezőlaborc). A zárójelben levő három helységet a csehszlovák csapatok megszállhatták.16 Még ezt a demarkációs vonalat is részben módosította egy újabb tárgya­ lás december 8-án Dévénytó vasúti állomáson a pozsonyi katonai kerületi parancsnokság és a szlovákiai csehszlovák haderő között: eszerint a demar­ kációs vonal Dévénytótól Ahornberg magaslatig változatlan maradt, innen pedig így húzódott továbbb: Szentgyörgy déli szegélye, vasútállom ás-Cseklész-N ém etgurab déli szegélye-vadászlak Hattyúpataktól (Schweinsbach) keletre-Sárfő déli szegélye-Páld és Ábrahám déli szegélye-vadászlak Á b ­ rahámtól keletre - Vága déli szegélye-m alom Vágától kb. 2 km kelet­ re. Tehát a magyarok átadtak egy újabb sávot, benne Szentgyörgyöt és Szeredet környékével együtt, feltehetőleg azért, mert ez jobban megfelelt az etnográfiai határnak. Megtartották azonban a Dévényújfalutól Érsekúj­ várra húzódó vasútvonalat, amelyre a Pozsony és Budapest közti összeköt­ tetés miatt szükségük volt. A tárgyalásokon részt vevő Tscheppen százados a jelentéséhez még hozzáfűzte, hogy „ a demarkációs vonal nem végleges, ebbe a csehek nem akartak b elem en n i” 17 M ár most a Hodža-féle tárgyalásokról szóló dokumentumkötet szerint Hodža december 6-án a budapesti csehszlovák követség hivatalos papírján 126. ügyiratszám alatt értesítette Vixet a megkötött egyezményről, amelyet rajta kívül, a cseh fordítás szerint egy „dr. V ojtěch Bartha” is aláírt, akit a jelentésben „uherský ministr války” -nak, azaz magyar hadügyminiszter­ nek neveznek. Bartha hadügyminiszternek nem volt doktorátusa, V ojtěch pedig magyarul nem Albert, hanem Béla. Vixet „ezredes úrnak” szólítja, habár budapesti missziója alatt nem léptették elő. A jelentés szerint az ide­ iglenes demarkációs vonal a következő: D é vén y-B a z in -K issen k ő c-S ifa k folyó (valójában patak) vonulata Peredhez, innen egyenes vonal Érsekúj­ várhoz, innen tovább Zsitva folyó mentén V erebély-G arazkovácei (sic!, he­ lyesen G a ra m k o vá csi)-B á t-H o n tn ém eti-L itv a -L est- innen egyenes vonal Szolnok (!, helyesen Szomolnok) községig, tovább G ö ln ic völgyében M argitfalváig, H ernád folyó völgyében Sáros megye déli határa egyenesen Zem p­ lén megye határáig, egyenesen T őketerebesbez, magában foglalva Gálszécs városát, tovább közvetlenül Tőketerebestől Szobránc községen át, Vihorlát hegység gerince, Homonna városon és Laborc folyó völgyén át a m agyarlengyel határig. A Slovenský D enník a dokumentumkötet anyagát annak megjelenése előtt cikksorozat formájában lehozta, mire Bartha Albert 1929. január 9-én „egyes budapesti napilapokban” (nyilván a Magyarságban) cá­ folta, hogy ő a fenti szövegű levelet Hodžával együtt saját kezűleg aláírta volna. Cáfolatát 1929. szeptember 8-án a pozsonyi Slovák című napilap­ ban megismételte.18 Azt kell hinnünk, hogy Hodža a fenti levelet elküldhette Vixnek, de nem „D r. V ojtěch (Béla) Bartha” aláírásával együtt. Nem imputálunk Barthának annyi komolytalanságot, hogy a doktori titulus jogtalan használatával címbitorlást kövessen el. A magyar kormány által kiadott francia nyelvű dokumentumkötetben nem található a H odža-Bartha-féle egyezmény, sem a budapesti iratanyagban (H L Polgári demokratikus forradalom, 43. do­ boz).19 Mindettől függetlenül, a H odža-Bartha-féle egyezmény december 24-én érvényét vesztette, amikor V ix alezredes átadta a versailles-i haditanács döntését, amely szerint „Szlovákia történeti határai” , amelyek mögé a ma­ 79 �gyar csapatokat vissza kell vonni, a Duna folyó az Ipoly torkolatáig , az Ipoly folyó , majd innen Rimaszombattól délre húzódó vonal, egyenes vonal innen Ungvártól délre , majd az Ung folyása Uzsokig. A végleges határt a békekonferencia fogja megállapítani. Arról V ix mélyen hallgatott, hogy ezt a határvonalat Hodža az ő siffrekulcsával táviratozta meg Párizsba, mint megjelölhető határvonalat. Egy különbség mégis volt Hodža (és Beneš) javaslata, valamint a versailles-i határozat közt: Balassagyarmatot és Salgótarjánt meghagyta Magyarországnak. Károlyi Mihály elvben ugyan tiltakozott, hangsúlyozva, hogy Szlovákia nevű tartomány Magyarország területén sosem volt, tehát nem lehettek történelmi határai sem, végeredményben azonban a magyar csapatokat viszszarendelte. Ezek után Piccione tábornok, az olasz légionárius hadtest és egyben Szlovákia katonai főparancsnoka, Š robár miniszter sugalmazására meg merte magának engedni, hogy a demarkációs vonalat jelentő Ipolyt átlépte, Balassagyarmatot és az Ipolyságtól Fülekig terjedő vasútvonalat megszállotta és erről a magyar kormányt egyidejűleg kiértesítette. E z tör­ tént 19 19. január 16-á.n. Abban a feltevésben volt, hogy a magyar kormány szokás szerint most is be fogja érni egy formális tiltakozással. Bazovský dr., a losonci zsupán ezután elutazott Balassagyarmatra és felszólította Rákóczi ]ános dr. kormánybiztost, hogy a közigazgatást adja át. A magyar kormánybiztos ezt megtagadta azzal, hogy Balassagyarmat, Nógrád megye székhelye és környéke a demarkációs vonalon innen fekszik, ezért ezt követelni nincs joga. Bazovský erre azt válaszolta, hogy ,,Am it mi meghódítottunk, az a mienk m arad!” . Tiltakozásával pedig az éppen Zólyomban tartózkodó Š ro­ bár miniszterhez utasította, hogy elodázza feladata kellemetlenebb részét: az opponáló magyar kormánybiztos és a megyei tisztviselők karhatalom­ mal való eltávolítását. A balassagyarmati küldöttség előtt Š katego­ rikusan kijelentette, hogy a most megszállt vonal végleges politikai határ, sőt a tőle szokásos nagyotmondásával még azt is állítani merészelte, hogy egy 19 17 . évi londoni nagyhatalmi konferencia a csehszlovák igényeket még ezen a demarkációs vonalon túl is elismerte.20 Hogy Š robár blöffölt, arra a küldöttség tagjai rögtön rájöttek, mert ha az antant hozott volna a világ­ háború utolsó előtti évében ilyen határozatot, azt már november folyamán tudtára adták volna a magyar kormánynak. A további csehszlovák területi igények kidolgozását Rudolf Kalhous al­ ezredesre bízták, aki volt osztrák-m agyar tiszt és nem légionárius volt. Mint B eneš katonai tanácsadója, 19 19. január 1 1 -én érkezett Prágába. Ő dol­ gozta ki azokat a térképeket is, amelyek az irodalomból ismeretesek és ame­ lyek azt mutatják, hogy az igényelt pozsonyi hídfő érintette volna Fertő tavát és Magyaróvárt magában foglalta volna, továbbá hídfő lett volna Komárom­ nál és Esztergomnál, a Duna és Tisza közt pedig a Börzsöny, a Mátra és a Bükk gerince lett volna a határ és Miskolc is Csehszlovákiáé lett volna. Kalhous ebben az ügyben többször tárgyalt Štefánik Milán tábornokkal, a csehszlovák hadügyminiszterrel, amikor Párizsban tartózkodott. A rra akarta rávenni, hogy támogassa Foch tábornagynál ezeket az újabb terüle­ ti követeléseket, mert ezekre a határokra katonai szempontból feltétlenül szükség van. Štefánik azonban, habár Foch marsallal meglehetősen bizal­ mas viszonyban állott, elutasította ezt a kérést, állítólag azzal az indoklás­ sal, hogy „nem ért hozzá” .21 Tekintettel azonban Štefánik rátarti természe­ tére, aki büszke volt rá, hogy megkapta a francia dandártábornoki rangot, 80 �nem valószínű, hogy ezt a kijelentést megtette volna. Ezzel ugyanis kato­ nai analfabétának minősítette volna magát. Különben is B enešre tartozott az ügy, akinek eddig minden sikerült. Ugyanilyen érzése volt Srobárnak is és ezt a Kassai N apló munkatár­ sának adott interjújában ki is fejezte azon alkalommal, amikor 1919. janu­ ár 12 -én Kassára érkezett, hogy azt a csehszlovák állam nevében birtokba vegye. A riporter kérdésére, hogy mi fog történni a megszállt területek magyar lakosaival, kijelentette: „ természetes, hogy a magyarok ugyan­ olyan elbánásban fognak részesülni és ugyanolyan kiterjedt jogaik lesznek., mint a szlovák polgárainknak...” A riporter: ,,A cseh megszállás és a cseh­ szlovák államhoz való csatlakozás a nép megkérdezése nélkül ment végbe. W ilson ismételte a népek önrendelkezési jogát, tehát népszavazásnak kell ebben a kérdésben dönteni.” Š robár miniszter válasza: ,.Népszavazást nem fogunk tartami Ilyesmire csak a magyar kormány gondol, mert - tökélete­ sen megértem - fáj neki az eddigi magyar területek nagy részének elvesz­ tése és abban reménykedik, hogy a népszavazás talán visszahoz valamit az elszakadt területedből. . . .) Eléggé kifejezte a népünk, hogy a csehek­ kel, testvéreivel akar együtt élni és ujjongó örömmel fogadták a cseh csa­ patokat, mert ezek jelentették nekik a felszabadulást az ezeréves magyar ig a a ló l” A budapes ti újságok be nem engedését a:zal indokolta, hogy irre­ denta propagandával izgatják a helyzetbe már belenyugodott lakosságot stb., a szénszállítás hamaros megkezdését ígérte, befejezésül pedig azt is kije­ lentette, hogy Salgótarján megszállására most adták ki a parancsot.22 Mint­ ha provokálni akarta volna Budapestet, mivel Salgótarján tájékán volt Magyarország legfontosabb megmaradt szénbányája. Tényleg el is érte, hogy Böhm Vilm os hadügyminiszter január 21-én Salgótarjánba rendelte a 40. hadosztály parancsnokságát azzal, hogy a szénbányákat, ha kell, harc árán is védje meg és csapatokat rendelt a demarkációs vonalon innen eső Ipoly menti sáv visszafoglalására. A Berinkey-kormány is jegyzékben til­ takozott V ix alezredesnél az új demarkációs vonal megsértése ellen, aki ezt Prágának tolmácsolta is. Píccione tábornok nem sietett a kiürítéssel, il­ letve csapatainak késve adta ki a visszavonulási parancsot, mert közben a magyar csapatok a vitás területet visszafoglalták, ami a légionárius csapa­ toknak halottakban, sebesültekben és foglyokban 283 fő veszteséget jelen­ tett.23 Hodža a pozsonyi Híradó 1919. január 22-i számának tanúsága szerint két napig Pozsonyban tartózkodott hivatalos úton. Ez alkalommal Pichler Alajos, a Pressburger Zeitung szerkesztője meginterjúvolta. H odža leszögez­ te, hogy a Budapestre 1919. január 10-én kézbesített antantjegyzék szerint a belgrádi katonai egyezmény nem érvényes a szlovák területre, amelynek határait tehát a legutóbbi demarkációs vonal határozza meg. A végleges helyzetet természetesen a békekonferencia fogja megállapítani, de az eddigi demarkációs vonal a legkevesebb, amit a csehszlovák állam meg fog kap­ ni. Például Pozsonynál nem a Duna lesz a határ, hanem egy vonal Moson megyében.24 Hodža február 4-én is Pozsonyban volt és részt vett Š robár szlovák kormányának ottani fogadtatásán. Hodža a neve alatt publikált dokumentumkötetben érdemben nem is foglalkozik Jászi Oszkár személyével, Károlyi Mihályt pedig úgy állítja be V ix alezredes előtt, mint aki tudatosan a bolsevista rendszer előkészítésén dolgozik. A kötetből az is kiderül, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy 8 �a Károlyi-kormány meg tudott volna egyezni Hodžával, ha az utolsó pilla­ natban nem kap Prágából désavut. Ismétlem: maga is beismeri, hogy a tár­ gyalásokat időnyerés céljából folytatta és amit elért, egyoldalii antantdön­ téssel meg is szerezte. A dunántúli korridortervvel nem foglalkozik, sem a Vác (pontosabban Nógrádverőce)-M iskolc határ követelésével. A dokumentumkötet volta­ képpen Hodža igazolása Š robár támadásaival szemben, amelyben hatásosan szekundált neki dr. V ladim ír Fajnor és Fedor H oudek a könyvbe beikta­ tott cikkével. Utóbbi még azt is állítja, hogy V ix alezredes az 19 19. márci­ us 19-én átadott jegyzékben a N ó g rád verő ce-M átra-B ü kk-M isko lc-T isza vonal átadását is követelte Csehszlovákia részére. Erről a közlésről, amely egyéb cseh és szlovák nyelvű kiadványokban is felbukkan, Václav K ral cseh történész 1953-ban megállapította, hogy valótlanság. B enešnek ezt a követelését a győztesek nem teljesítették, megkapta azonban Ruszka Krajnát és ezzel két évtizedre megvalósította a csehszlovák-román korridort. Hogy mit csinált Hodža 19 19 . februárban és márciusban, az a dokumentumkötetből nem derül ki. Tény, hogy Š robár februárban már Hodža fel­ mentését szorgalmazta és a budapesti csehszlovák missziót Hodža távozása után dr. lvan K rno vezette. Ennek személyzete a proletárdiktatúra kikiál­ tása után hazautazott. Augusztusban, amikor a románok Tisza menti győ­ zelmük után megszállták a magyar fővárost, Hodža is visszatért a cseh­ szlovák misszió élén Budapestre. Négy hónap múlva diplomáciai munkás­ ságának jutalmául megkapta a miniszteri bársonyszéket, de politikai kar­ rierje csak 1938 őszén kulminált. JEGYZETEK1 1 Steier Lajos: A turócszentmártoni deklaráció. Magyar Szemle 1928. 16 3 -16 9 , teljes szövege a 164. oldalon. A „tót” nevet a ma használatosabb „szlovák” -ra azért korrigálhattam, mert az autentikus eredeti szöveget nem fogalmazták magyarul. 2 Rakúsko-Uhorsko uznáva československý štát. - Slovenský týždenník, 19 18 . november 1., 44. sz. I. o. Jelenti, hogy a külföldi államok elismerték a csehszlovák kormányt, amelynek tagjai dr. Tomáš G . Masaryk, dr. Eduard B eneš és a szlovák dr. Milan Štefánik. A felsorolt vármegyék közül a szlovák-m agyar lakosságú Gömör kifelejtődött. 3 D r. Hodža M ilán: Közép-Európa országútján (Válogatott írások, Bratislava-Pozsony 1938.) II. kötet 303. Az összeállító, dr. Rudinský I. Hodža életrajza igen erős kritikával olvasandó. Pl. azt állítja (I. kötet 30.), hogy Hodža a turócszentmártoni deklarációba trónfosztó záradékot illesz­ tett. Ennek semmi nyoma! 4 Š robár, dr. V avro: Osvobodené Slovensko. Pamäti z rokov 19 18 -19 2 0 . (Praha 1928.) I. kötet 212. Supka G éza: A Šrobár-féle jegyzőkönyv hitelessége. M agyar Szemle V III. 1930. 3. 294295. 6 Stodola K ornel: Válečné roky s Milanom Hodžom. (Bratislava 1 938.) 57-58. ' Lásd bővebben a szerzőtől: Felvidéki gerillaharcok a K á ­ rolyi-kormány idején. (Herma n Ottó Múzeum Évkönyve X III. k. 2 2 3 248, Miskolc 1973.) 8 E z idő tájban volt Budapesten csehszlovák követ dr. Stodola Emil. Az őt felváltó Hodža november 24-én érkezett Budapest­ re és megbízólevelét négy nap múltán nyújtotta át. Lásd dr. Milan Hodža: Slovenský rozchod s Maďarmi roku 19 18 . (Bratislava 1929.) 13 5 - 13 6 . A l­ cím: Dokumentárny výklad o jednaniach dra Milana H odžu ako čsl. plno82 �mocníka s Kárclyiho maďarskou vládou v listopade a prosinci 19 18 o ús­ tup maďarských vôjsk zo Slovenska. K ram ář jegyzéket közli: doberdói Breit József: Az 19 18 - 19 . évi forra­ dalmi mozgalmak és a vörös háború története. (Bp. 1925./I. 167.) 9 Bartha, Albert von: G ra f Michael Karolyi und die Franzosen. Persönliche Eri .nerungen aus den Umsturztagen. Neues Wiener Journal, N r, 12. 437, 8. juli 1928. 3. o 10 K árolyi M ihály: Hit, illúziók nélkül. (Bp. 1977/66-77.) 11 Hodža 38-46. Ugyanott említi, hogy a Bácskába kiküldött két cseh ka­ tonatiszt eljutott Henrys tábornokhoz. (A magyarországi francia hadseregparancsnok, a Konstantinápolyba székelő Franchet d ’E sp erey alárendeltje.) Az 19 18 . nov. 29-én este 9 óra után elküldött jelentés befejező részében Hodža közli: A (magyar) kormánnyal megindított tárgyalásokra tegnap ide­ érkeztek a Szlovák Nemzeti Tanács jelzett tagjai. A tárgyalásnak olyan le­ folyása van, amilyenre szükségem van. A (magyar) kormány nehézségeket okoz és olyan alapfokú igényeket emel, amelyek ellentmondanak az önren­ delkezés elvének. Remélem, hogy a tárgyalással értékes bizonyítékhoz ju­ tok arról, hogy a magyar rezsim képtelen megoldani a nemzetiségi kérdést: erre törekszem. Részletes beszámoló a tárgyalásokról holnap. (Uo. 47. A beszámolót nem közli.) 12 Uo. 49-50. 13 Uo. 4 3-4 5. A Národnie Noviny 1918. december 3-i számában Matúš D ula Budapest, december 1 -i keltezés­ sel cáfolta azokat a budapesti újsághíreket, hogy a SzN T küldöttsége a ma­ gyar kormánnyal megegyezett volna, okul pedig ,,egyes pesti urak nem őszinte magatartását’’ hozza fel. E tárgyalásokat Jászi és Hodža korábbi megbeszélései előzték meg. (Uo. 52-53.) Hodža Villiam Paulínyt is említi a küldöttség tagjai közt. 14 Uo. 57-59, 65-66. 15 Hadtörténelmi Levél­ tár, Bp., Pozsonyi katonai kerületi parancsnokság iratai, 19 18 . dec. 4-i helyzetjelentés. 16 Breit I. 88-89. Hivatkozás: H Ü M 32.9 31 /eln. 1. sz: 19 18 . december 6. 17 Lásd a 15. jegyzetet, 19 18 . dec. 8-i helyzetjelentés. H 8 1 odža 64-65. A lábjegyzetben támadja Bartha Albertet cáfolatáért és erélyesen tagadja Bartha azon állítását, hogy a szlovák követelés egy mi­ nisztérium, három főispánság és szlovák vezényszó lett volna. Tizenegy év múlva magától Jászi Oszkártól kért tanúbizonyságot, hogy „nem adta el Szlovenszkót a magyaroknak.” (Szarka László: Jászi Oszkár szlovák kap­ csolatai 19 18 végéig. Századok 1985. 5.5-6. 11 9 2 - 11 9 4 .) A jelzett irat­ anyag és a „Documents concernant l’exécution de l’armistice en Hungrie Novembre 1918-M ars 19 19 ” (Bp. 1919) tanúsága szerint V ix nem írta ipszilonnal a nevét. 20 Antal Zoltán: A balassagyarmati cseh kiverés törté­ nete. (Bp. 1933.) 58. 97. 21 Kalhous, R udolf: Budování armády. (Praha 1936.) 5 0 -5 1. A könyvet a franciákra való tekintettel agyoncenzúrázta a csehszlovák honvédelmi minisztérium. 22 Híradó (Pozsony) 19 19. január 21., 1. o. 23 Lásd a 7. sz jegyzetet, 2 4 1-2 4 4 : 24 Híradó, 19 19 . janu­ ár 22., 1 . o. K ét okmánymelléklet. D r. Hodža Milan az alábbi dokumentumot tette közzé, mint a Károlyikormány nem hivatalos ajánlatát Magyarország és Szlovákia kapcsolatának átmeneti rendezéséről. Az eredetit sem magyar kiadványban, sem budapes­ ti levéltári anyagban még nem találtam meg, tehát a szlovák fordítást kel­ lett visszafordítanom magyar nyelvre. 83 �A magyar kormány javaslata A M agyar Népköztársaság kormánya hozzájárul az alábbi egyezmény­ hez a Turócszentmártonban székelő Szlovák N em zeti Tanáccsal, hogy bizto­ sítva legyen a közrend, a jogbiztonság és a folyamatos gazdasági élet egé­ szen a békekötésig, amely alkalommal sor kerül a végleges döntésre. Azt a területet, amelyre ez az egyezmény vonatkozik, a mellékelt térkép és összeírás részletesen megjelöli. (Hodža nem teszi közzé a térkép fakszimiléjét, sem az összeírást nem közli.) Ezen a területen a teljes impérium a Szlovák Nemzeti Tanácsot illeti. A z ezen a területen lakó magyar és más nyelvű kisebbségeknek biztosítani kell a helyi önkormányzati jogokat. A Szlovák Nem zeti Tanács átveszi a törvényhatóságok és községek öszszes hivatalnokait és alkalm azottait, akiket szolgálati zavar nélkül helyü­ kön lehet hagyni, hacsak korábbi tevékenységük folyamán hivatalos teen­ dőik megsértésével nem tanúsítottak olyan magatartást, amelynek folytán beosztásukban való meghagyásuk nem volna kívánatos. A Szlovák Nem zeti Tanács az impériuma alá tartozó területen ugyan­ azokat a politikai és személyi jogokat biztosítja az enklávéknak és kisebb­ ségeknek a vélem énynyilvánítás és a szervezkedés szabadsága tekintetében, amelyeket a Magyar N épkorm ány a szűkebb értelemben hatáskörébe tarto­ zó területen a más nyelvű polgároknak biztosít. A Szlovák N em zeti Tanács átveszi az egész iskolaügy intézését. Gondos­ kodni fog róla, hogy biztosítva legyen a tanulóifjúság igénye a tanítás za­ vartalan menetére. Az állami pénzügyek és az állami közigazgatás többi része az eddigi keretekben marad, azzal a módosítással, hogy a nem magyar felekkel való érintkezésben az anyanyelvük használandó és a feleknek kikézbesítendő hi­ vatalos okiratokat anyanyelvükön kell kiállítani. A Szlovák N em zeti Tanács kívánságára intézkedés fog történni azon hivatalnokok és alkalmazottak. leváltására, akik politikai propagandatevé­ kenységük miatt gyűlöletessé váltak. A polgári, büntető- és közigazgatási jogszolgáltatás addig marad meg az eddigi keretekben, amíg a Szlovák Nemzeti Tanács, vagy az a szerv, amely hatáskörét átveszi, fel nem állítja az (új) igazságügyi apparátust. A polgári, büntető- és közigazgatási jogszolgáltatásban a bíróságok érint­ kezési nyelve a felekkel ( tárgyalások, tanúkihallgatások stb.) mindig a szlo­ vák nyelv. Azon bírósági aktusok iratai, am elyek a felek által aláírandók, szlovák nyelven állítandók ki. Ezeknek a felterjesztése a felsőbb fórumhoz hivatalos magyar fordítás m ellékelésével történik. Minden olyan bírósági kiadvány, amely a felek tudomására adandó, az érintett felek anyanyelvén állíttatik ki. A bíróságok személyzete a lehetőségekhez képest úgy állítandó össze, hogy lehetséges legyen a szlovák nyelvű tárgyalások vezetése. Am íg ezt végre lehet hajtani azokat az ügyeket, amelyeknek a tárgyalása az ügyvé­ dek kötelező részvételével folyik, magyar nyelven is lehet intézni. A bírák, a bírósági és államügyészségi személyzet áthelyezésére vonatko­ zólag a magyar Igazságügyi Minisztérium figyelembe fogja venni a Szlovák N em zeti Tanács javaslatait és csak feltétlenül indokolt esetekben fogja mellőzni. 84 �A M agyar Népköztársaság megalakulásáig hozott törvények és kiadott rendeletek a szlovák impérium területén érvényben maradnak, amennyiben az, jelen egyezmény folytán, vagy érvényességi ideje alatt szellemének meg­ felelően érvényességük meg nem szűnik. Minden olyan kérdés eldöntésénél, ahol a lakosság anyanyelvi viszo­ nyait figyelembe kell venni, egyelőre a legutóbb megállapított hivatalos sta­ tisztikai adatok a mérvadók. A Szlovák Nemzeti Tanács, vagy annak a helyébe lépő szerv a lehető­ ségek határain belül mielőbb, az önkormányzati testületek bekapcsolódá­ sával és ellenőrzésük alatt eszközli az áj statisztikai adatok megállapítását, amelyek ezután alapul veendők. Minden vitás kérdésben, amelyek ezen egyezmény tekintetében a M agyar Kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács közt felmerülnek, tizenegy tagú bi­ zottság dönt. Ebbe a M agyar Népkormány és a Szlovák Nemzeti Tanács egyaránt öt-öt tagot delegál, akik elnököt választanak. Ha nem egyeznek meg az elnök személyében, annak a delegálására a hágai állandó békebíró­ ság illetékes. A szlovák impérium területén élő magvar és más kisebbségek érdekei­ nek védelmére magyar kormánybiztos küldetik ki, aki összekötő szerv­ ként fog a M agyar Kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács közt működni, javaslati joggal, minden olyan ügyben, amely ezen egyezmény tárgyát ké­ pezi. A Szlovák Nemzeti Tanács szintén megbízottat küld a M agyar N ép­ kormánynak, hasonló hatáskörrel. Az összes, még felmerülő szakmai kérdések rendezése végett vegyes (értsd: közös) szakbizottság állíttatik fel, amely egyetértés esetén közös fel­ terjesztést intéz a M agyar Kormányhoz és a Szlovák Nemzeti TanácshozAz álláspontok eltérése esetén az előbb említetteknek a bizottságok külön megindokolt javaslatát nyújtja be. (Az utolsó bekezdés zavaros szlovák fordítását magyarra visszafordíta­ ni meglehetős problémát okozott. Ha előkerül az eredeti Jászi-féle szöveg, abban nyilván ,,Tót Nemzeti Tanács” és ,,Tót impérium” szerepelhet.) A fenti szöveg a Hodža-féle dokumentumkötet kiadása előtt a „Slo­ venský Denník” 1929. április 19-i számában (2. o.) jelent meg. Hodža a könyv lapalji jegyzetében azt vallja, hogy a szöveget Jászi Oszkár miniszté­ riumának egy volt hivatalnoka hitelesítette, akinek a nevét azonban nem közli. Ugyanott leszögezi, hogy Š robár memoárjaiban erősen ferdít, amikor a Károlyi-kormány nem hivatalos ajánlatát úgy tünteti fel, mint Hodža megegyezését a Károlyi-kormánnyal. Hodža a Jászi-féle javaslatra ellenjavaslatot terjesztett elő. Az általa közzétett szöveg cseh nyelvű fogalmazás a budapesti csehszlovák követség egyik hivatalnokának kézírásával, akinek a nevét nem közli, lelőhelyéül a csehszlovák külügyminisztérium levéltárát jelöli, minden közelebbi jelzet nélkül. Ennek alapján készült a Jászinak átnyújtott magyar (esetleg fran­ cia) nyelvű tisztázat. Valószínű, hogy ennek a szövegében is „tót” -ot mon­ danak „szlovák” helyett. E sorok írója a saját fordításában a ma használa­ tosabb utóbbit írja. A 2. pontban található helységnevek mellé, amenynyiben a szlovák változatot rögzítette, zárójelben a magyar nevet is fel­ tüntettük, a magyar név után pedig zárójelben a szlovákot. 85 �Ami a történészt a legjobban érdekelné: Jászinak Matúš D ulával és tár­ saival folytatott tárgyalásairól nincsen jegyzőkönyv a dokumentumkötet­ ben, sem visszaemlékezés. A Hodž a-féle ellenjavaslat 1. A Matúš Dula elnöksége alatt álló Szlovák Nemzeti Tanács, mint a magyarországi szlovákok politikai képviselője, leszögezi, mint azt már az 19 19. október 30-án kelt kiáltványában kihirdette, hogy a Csehszlovák Köztársaság államjogi alapján áll. A magyar kormány ezt tudomásul veszi. 2. Áthatva azon óhajtól, hogy a nemietek feltétlen önrendelkezési joga közös megegyezéssel érvényesüljön és ezzel megvalósuljon a jövendőbeli korrekt nemzetközi kapcsolatok alapja, a M agyar Állam átadja M agyaror­ szág szlovák lakta területén a teljes állami, kormányzati és katonai hatal­ mat az 1. pontban említett Szlovák Nemzeti Tanácsnak. 3. Magyarország szlovák lakta területe alatt az a terület értendő, amely­ be a következő közigazgatási egységek tartoznak: I. Trencsén, Nyitra, Bars, Turóc, Á rva, Liptó, Szepes, Sáros és Zólyom megyék. II. Prešperok (Pozsony) város, Pozsony megye Csallóköz nélkül. Štiavni­ ca (Selmecbánya) város, Hont megyének Hontnádašš-M agasm ajtény (Nadošany-Hrušov) vonalától északra fekvő része, Né)grád megye, kivéve azt a részt, amely Darm oty (B alassagyarm at)-Lučeneč (Losonc)-(Salgo) T ar­ ján (Salgótarján) vonalától délre fekszik, Gömör megyének Rim avská Su­ botica (Rim aszom b at)-Je lsva (Jelšava)-R ožň ava (Rozsnyó) vonalától észak­ ra elterülő része, Abaúj megyének Sepesi (Szepsil-M oldova nad B odvou)N agyida (Veľká Ida)-H orvátszadány (H ernádzsadány! = Ždaňa) vonalá­ tól északra fekvő része, Košice (Kassa) város, Zemplén és Ung megyék K ozma (K uzmice)-U žhorod (Ungvár) vonalától északra fekvő része, ki­ véve az Užhorod (U ngvár)-Szinna (Snina) vonalától keletre fekvő része­ ket. 4. A Szlovák Nem zeti Tanács átveszi a teljes felelősséget a kormányzati és katonai hatalomért. A közbiztonság fenntartása végett köteles olyan eszközökről gondoskodni, amelyeket felelőssége tudatában célravezetőnek tekint. Az összes állami és önkormányzati vasutat-, posta-, távíró-, telefonhivatalnckok és alkalmazottak, akik a szolgálati érdek szempontjából megfelelnek és a helyükön akarnak maradni, a Szlovák. N em zeti Tanács rendelkezésére állnak. A magyar katonaság, nemzetőrség és népőrség fegyvertelenül távozik a szlovák területről, amennyiben a kiegészítő póttestek szlovák területen van­ nak, ezek a Szlovák Nemzeti Tanács rendelkezésére állnak. 5. A szlovák területre háruló összes költségvetési kiadásokat és az élel­ mezési eszközök és gazdasági termékek megfelelő részét a M agyar Kormány addig fogja a Szlovák Nem zeti Tanácsnak kiutalni, amíg e tekintetben kö­ zös egyezmény nem lép hatályba. 86 �E kiadások felszámolását a magyar és Szlovák N em zeti Tanács közös bi­ zottsága fogja végezni, amely egyenlő számú kiküldöttből alakítandó. Ez feladatának célszerűségéhez képest részben Budapesten, részben Pozsonyban fog ülésezni. 6. A M agyar Kormány és a Szlovák N em zeti Tanács által közösnek e l­ ismert erkölcsi, társadalmi és gazdasági érdekek védelmében egyforma jel­ legű lépések alapján kerül sor kölcsönös megegyezésre. 7. A 3. pontban meghatározott terület feltétlenül a Szlovák Nemzeti Ta­ nács hatalmában marad. Az országos határok végleges megállapítását az általános békekonferencia fogja eszközölni. 8. A Szlovák Nem zeti Tanács garantálja, hogy a 3. pontban megjelölt területen élő magyar nyelvű kisebbségi tömegek ugyanazon nyelvi jo­ gokat kapják, amelyeket a M agyar Korm ány biztosit a szlovák kisebbség­ nek, amelyek a közigazgatása alatt álló területen maradnak. 9. A M agyar Kormány a Szlovák Nem zeti Tanács rendelkezésére bo­ csátja a feloszlatott Slovenská Matica tulajdonát képező összes muzeális és könyvanyagot, úgyszintén a százezer arany pénzalapot, amelyet a Magyar Kormány 1874-ben lefoglalt, mint a Slovenská Matica vagyonát, hozzáté­ ve az 1874-től számított kamatokat. A M agyar Kormány hasonlóképpen átutalja a Szlovák N emzeti Tanács­ nak az összes lefoglalt kulturális alapokat, amelyek megállapítása a 6. pontban megjelölt közös bizottság hatáskörébe tartozik. A z országos központi hitelszövetkezetek azon kirendeltségeit, amelyek a 5. pont szerinti területen, mint helyi hitelszövetkezetek találhatók, a M a­ gyar Kormány átadja aktíváikkal és passzíváikkal együtt a Szlovák Köz­ ponti Gazdasági és Kereskedelmi Szövetkezetnek. (Hodža 40-45) December 2-án érkezett meg Budapestre az a híradás, hogy a prágai kormány nem hatalmazta fel Hodžát ilyen tárgyalások folytatására. Erre Jászi föltette Hodžának a kérdést, hogy a prágai kommüniké után van-e értelme további tárgyalásoknak és az az ő visszahívását jelenti-e Budapest­ ről. Hodža azt felelte, hogy visszahívásról nincs szó és a további tárgyalá­ sokat illetően bevárja kormányának utasításait. Még aznap és 3-án a M a­ gyar Kormány tényezőivel nem hivatalos megbeszéléseket folytatott. (Uo. 56-57.) Ha ezek ismertetésétől Hodža eltekintett, ennek az oka valószínű­ leg az lehet, hogy a V ix-féle siffrekulcs igénybevételével továbbított távira tai elküldése után aktualitásukat vesztették. 87 �88 �személyes történelem Egy tizenéves Hortobágyra kitelepített emlékei 1 953 augusztusának közepétől a hortobágyi internálótáborok foglyai sorra meg­ kapták a Hajdú-Bihar megyei rendőrkapitányság pecsétjével ellátott határoza­ tot arról, hogy megszüntetik kényszerlakhelyhez kötöttségüket és „az összes ál­ lampolgárokra kötelező jogszabályok figyelembevételével választhatják meg le­ telepedési helyüket." Harmincnégy, többségükben csonka, hatvani vasutas család tagjai szabadultak meg a Kónya pusztai és a Nádudvarhoz tartozó mihályhalmai táborból. A ha­ tározat hűvös, hivatalos szűkszavúsággal közölte a régen várt szabadság bekö­ vetkezését, de a hatóság emberei nem kértek bocsánatot, még csak elnézést sem, pedig ártatlan embereket, aláztak, sértettek meg emberi jogaikban, fosztották meg személyes szabadságuktól harmincnyolc hónapon keresztül. Ürügyet az elhurcolásra az szolgáltatott, hogy 1950 júniusában engedély nél­ küli tüntetés volt Hatvanban, amelynek résztvevői így akarták megakadályozni az újhatvani kolostorba összegyűjtött hatvani és más városbeli szerzetesek ki­ telepítését. A tüntetést a miskolci és budapesti államvédelmisek szétverték, a résztvevők közül sokat őrizetbe vettek és Budapestre szállítottak. Az esetet azonban a sztá­ linizmus képviselői felhasználták arra, hogy csapást mérjenek „a jobboldali szo­ ciáldemokratákra és a klerikális reakcióra". A valóságban: el akarták távolítani a hatvani vasúti csomópont dolgozói közül mindazokat, akik nem voltak hajlandók fenntartás nélkül alávetni magukat a korlátlan központosított hata­ lom akaratának. Fegyelmi tárgyalásra idézték a M Á V vezérigazgatóságára a feketelistán lévő vasutasokat, és érdemi meghallgatás nélkül elbocsátották őket a munkahelyük­ ről. A tüntetés után éppen egy héttel, június 26-án éjjel letartóztatták és a kistarcsai internálótáborba vitték őket. Ezzel azonban nem elégedtek meg. Szemet vetettek családi házaikra, lakásaikra, ezért még ezen az éjszakán teherautóra rakták a családtagokat is; öregeket, asszonyokat, gyermekeket, csecsemőket. Pe­ dig közülük nem vett részt senki sem a tüntetésben. A férjek legtöbbjét a hírhedt recski internálótáborba vitték követ bányászni, másokat a különböző nagy építkezésekhez: Dunapentellére, Inotára és máshova. Az apa nélkül maradt csonka családok kerültek a Hortobágyra: Kónyapusztára, a Nagyivánhoz tartozó Borzastanyára, illetve innen Mihályhalomra. Az itt eltöltött keserves három év élményeit eleveníti fel Tóth Gyulámé, az akkori Vásárhelyi Ildikó. N ÉM ETI GÁBOR 89 �Tóth Gyuláné visszaemlékezése egy hortobágyi internálótáborra I. Elhurcolásunk oka A tüntetés előre megszervezett provokáció volt. Ezt azért is mondhatom, mert néhány nappal előbb édesapám levelet írt a testvérének meg az anyjának. Ebben az volt, hogy körülötte megfagyott a levegő. Édesapám, mint a hatvani vasutasok nagy része, a Szociáldemokrata Párt tagja volt 1947-ben. Beválasztották a szavazatszedő bizottságba. Egyszer azt tapasztalta, hogy a szavazóhelyiség előtt megállt egy teherautó, arról leszállt egy csomó budapesti ember, azok bementek és leszavaztak kék cédulával. Édes­ apám ezt rendben lévőnek is találta, de közben hazajött ebédelni és akkor lát­ ta, hogy ugyanez az autó a Dalinál (MÁV Dalkör székháza) áll, és az ottani szavazóhelyiségben szavaznak ugyanezek az emberek. Apám kerékpárral jött haza ebédelni. Nem restellte a fáradságot, kerékpár­ ral utána ment a teherautónak, és látta, hogy a belvárosi iparoskörnél megint megálltak, és bementek ismét szavazni. Akkor apu is bement, és megakadályozta a szavazást. Elmondta, hogy Hat­ vanban már harmadszor akarnak szavazni ezek az emberek. Igazoltatták őket, és egész köteg kék cédulát találtak náluk. A két párt egyesülésekor apukám nem lépett be az MDP-be annak ellenére, hogy hívták. Azt mondta, a hivatása és a családja olyan sok elfoglaltsággal jár, hogy a politizálásra már nincs ideje. Ezek miatt ellene támadhattak, és ennek következtében érezte ő úgy, hogy feketelistára tették Hatvanban. Kiss Miklós is ott dolgozott a kereskedelmi főnökségen, ahol apukám a fő­ nökhelyettes volt. Ő mondta neki már Recsken, amikor ott összetalálkoztak: ,,Tudod Jánoskám, mi a Máriával (a feleségével) úgy megsirattunk benneteket, mert te olyan tisztességes, rendes ember voltál, és láttalak a feketelistán, hogy rajta vagy!” Akkor még Kiss Miklós sem volt rajta, de mire oda került a sor, akkorra már valaki őt is odavéste. Miklós bácsi látta ezt a listát, de nyolc hónappal a tün­ tetés előtt. Akinek valakire panasza volt, azt oda felírta. Édesapám Győrött született, édesanyám tősgyökeres hatvani. Amíg haza nem költöztek Hatvanba, apukám különböző kis állomásokon volt állomásfőnök. Egy időben lent laktunk Újvidék mellett, a Bácskában. Akkor Magyarországon már jegyrendszer volt, de ott még elég jó világ volt. Nagyon sok ismerőse volt munkatársai között, akik lejártak oda élelmiszert venni. Ezek közül néhányan meglátogatták őt később, amikor már itt dolgozott Hatvanban. A kereskedelmi főnökségen a főnöke egy Keszthelyi nevű vasutas lett. A politikai szempontból kijelölt vezető mellett édesapám volt a szakember, helyettese: tizennyolc éves korától vasutas. Mindenféle tanfolyamot, iskolát elvégzett, amit csak kellett. A felsőbb szervek90 �től, amikor jöttek, nem Keszthelyihez, hanem apukámhoz mentek. Őt kérdez­ ték mindenről. Ezt Keszthelyi természetesen emberi hiúságból sértésnek vette. Apu nagyon határozottan elvetette ennek a lehetőségét, de anyukám arra gyanakodott, hogy ő tétette apát feketelistára. A tüntetés Az újhatvani tüntetés megrendezett provokáció volt, mert ha csak a papokat akarták volna elvinni, azt megcsinálhatták volna szépen csendben. Egy éjjel, teherautón, elvihették volna őket a hívek tudta nélkül. De nem így történt: reggel hét órakor, amikor jöttek kifele a miséről, egy teherautón máshonnan odahoztak apácákat és szerzeteseket. Bevitték őket a parókiára, a kolostorba, hogy mindenki lássa, mi van. A papokat és a szerzeteseket ott tartották a ko­ lostorban egész nap. Ez történt 1950. június 19-én. Aznap osztották az iskolában a bizonyítványokat. Be kellett mennünk az isko­ lába. Mi, nyolcadikos lányok a bizonyítványosztás után öten-hatan odamentünk a templomhoz. Emlékszem rá, hogy a kolostorból a papok kijöttek a kerítéshez és ott könyörögtek az embereknek: „Menjenek haza! Nincs értelme itt marad­ n i!” A templom körül főleg asszonyok és gyermekek voltak, hiszen a férfiak dolgoztak. Reggel, mikor meghozták a szerzeteseket és az apácákat, elterjedt a híre, és még a város túlsó részéről is érkeztek bámészkodók, hogy lássák, mi lesz, hogy lesz. Én is elmentem oda, bámészkodni. Otthon elmeséltem anyunak. Anyu elvitte a húgomat, Katinkát beíratni az iskola első osztályába. Katinká­ val arra mentek és ők is nézelődtek. Hazajöttek és mondta, mi van - olyasmit ő sem látott, ami egy igazi tüntetés velejárója lenne. Nem volt se hőzöngés, se hangoskodás, vagy kővel dobálódzás. Tulajdonképpen nem történt más, minthogy kíváncsi emberek ácsorogtak arra­ felé. Valamikor éjfél tájban aztán elvitték a papokat és azokat, akiket össze­ szedtek az ácsorgók közül. Hogy a harangot félreverték volna, arról nem tudok. Lövésről sem, bár volt egy sorozat, de ez nem a bámészkodóknak szólt, hanem az ávósok egymásnak adtak jelt ezzel, amikor körbevették a tömeget, hogy kezdődhet az akció. A bámészkodók közül sokat bevittek a katolikus körbe, de az biztos, hogy a Hortobágyra elhurcoltak között nem volt olyan, akit a templom körül fogtak volna el. A felfüggesztés Apukámat június 20-án, másnap felfüggesztették az állásából és hazaküldték, bár hétfőn egész nap szolgálatban volt. Egyébként erről a főnökség igazo­ lást is adott neki. Hiába. A felfüggesztését azzal indokolták, hogy részt vett a tüntetésben, ott feltűnően viselkedett, valamint azzal, hogy ő és a családja az egyház befolyása alatt áll. A felfüggesztést a vezérigazgató szóbeli rendeletére hivatkozva hajtották végre, és 20-án a minisztérium ügyésze kihallgatta. Neki is előadta, hogy a tüntetés napján este fél nyolcig szolgálatban volt és bemutatta az erről szóló igazolást is. Levelet írt a hozzátartozóinak Győrbe és a lehető legrosszabbra felkészülve kérte, hogy küldjék el a segédlevelét, mert arra gondolt, hogy szakmunkásként kell a jövőben dolgoznia Pesten. A tárgyalás Egy héttel a tüntetés után, június 26-án volt a minisztériumban a főtárgyalás. Onnan, amikor hazajött, nagyon bizakodó hangulatban volt. Azzal biztatták, hogy nem lesz semmi baj. Ők utánanéztek és megállapították, hogy Hatvanban 91 �túlkapásról volt szó. A felfüggesztést vissza fogják vonni. Lehet, hogy lesz va­ lami enyhe büntetés, de az is csak a látszat kedvéért. Apám elhurcolása Apám egy hétig alig evett az izgalomtól és a bánattól. Most megnyugo­ dott. Anyukám akkor éjjel sütött neki rántottát, amit jóízűen megevett. E z­ után lefeküdtünk, de nemsokára kopogtattak az ablakon. Apám kinyitotta az ablakot, és láttuk, hogy ott áll egy civil ruhás, katonasapkás férfi. Ezt jól láthattuk, mert a Balogh Ádám utcában, ahol laktunk, házunk előtt egy lámpaoszlop állt. Ez a civil ruhás azt mondta apámnak, hogy menjen vele a hatvani rend­ őrkapitányságra egy ötperces kihallgatásra: formális dolgot kell tisztázni. Apám magával vitte a minisztériumi tárgyalásról készített jegyzőkönyvet. Ezt a rendőrségen vagy máshol elvették tőle is, mástól is. Nincs az meg senkinél. Kitelepítésünk Anyám nagyon ideges lett, amikor apámat elvitték. Nem tudott elalud­ ni. En elszunyókáltam de egyszerre csak felébredtem, hogy teherautók ber­ regnek. Kiugrottam én is az ágyból és odamentem az ablakhoz leselkedni. Egy teherautó megállt a házunk előtt, a többi továbbment. Csöngettek. Két katonaruhás férfi jött be. Azt mondták, egy órát kapunk arra, hogy minden szükséges holmit összepakoljunk, mert Hatvanban nem kívánatos a tartózkodúsunk. Apámat előre vitték, már vár bennünket. Anyámnak meg is mutat­ ták az iratot, amelyen az állt, hogy Hatvanban nem kívánatos a jelenlétünk, ezért kitelepítenek bennünket. Csekő nagyapám nyugdíjas mozdonyvezető volt. Rájuk nem vonatkozott a kitelepítési határozat. Mi, az ő házukban laktunk. Nekik azt mondták, hogy nem maradhatnak ők sem a házban, mert nekik a lakást le kell pecsételni. A szegény öregeknek azt mondták, hogy most egyelőre jöjjenek ők is velünk, majd visszajöhetnek, nekik nincs papírjuk. Ezzel aztán sikerült a borzasi kitelepítettek nyilvántartási rendjét teljesen felborítani. A létszámellenőrzéskor ugyanis mindig több volt a jelenlevők száma, mint amennyi a nyilvántartásban szerepelt. Hiába volt azonban a nagy kalamajka, haza nem engedték őket, onnan nem volt visszaút. Miköz­ ben pakoltunk a teherautóra, nagymama csak azon sopánkodott, hogy mi lesz a kiscsirkékkel, ha bennünket elvisznek. A rendőrök és az ávosok észre sem vették, hogy én összepakoltam őket egy ládába és átvittem a szomszéd­ ba. Ott laktak a nagyszülőim testvérei. Nem mertek kijönni, csak az ablakon keresztül kukucskáltak, engem nem mertek beengedni, csak azt mondták, hogy tegyem be a csirkéket a vécébe. Mikor visszamentem, a rendőr nem akart beengedni, mert azt hitte, a szomszédékhoz tartozom. Megmondtam neki, hogy én ide tartozom, csak a kiscsirkéket vittem át. Akkor meg rámripakodott; hogy mertem én engedély nélkül elhagyni a lakást. Ezt azért mondom, mert ha akartam volna, meg tudtam volna szökni a kitelepítés elől. Gondoltam is arra, hogy beszököm a kukoricásba és elme­ nekülök, de aztán letettem róla. Nem akartam anyukámat magára hagyni a nagyszüleimmel meg a húgommal. A Hortobágyon Mi nagyon nehéz helyzetben voltunk végig, mert amikor összepakoltunk, a nagyszüleimre nem számítottunk, hiszen azt mondták, ők vissza fognak térni. 92 �A teherautóra felraktuk a hízónkat is, amelyet ágydeszkával kerítettünk el. A disznó sok helyet elfoglalt, emiatt is kevesebb holmit vihettünk ma­ gunkkal, mint mások. Fölkapaszkodtunk hát a teherautóra nagyapám, nagy­ anyám, anyám, én és a kishúgom meg egy katona, kísérőnek. A másik ka­ tona a gépkocsivezető mellé ült, és elindultunk. Egészen pontosan meg tudom mondani, hogy reggel hol álltunk meg. Az anyám öccse Tiszafüreden volt vasutas, én minden nyaramat náluk töltöttem. Amikor megállt velünk a konvoj kikukucskáltam a ponyván és azonnal tud­ tam, hogy Tiszafüreden vagyunk. Nagyon közel álltunk meg a keresztanyámékhoz. Könyörögtem is a katonának, hogy engedjen el néhány perc­ re hozzájuk, én visszajövök. A katona persze nem engedett el, de a teher­ autór ó l leszállhattam. Odamentem egy ismeretlen járókelőhöz, megkértem, hogy mondja meg a keresztapámnak: itt vagyunk, visznek bennünket, de nem tudjuk hová. Kilenc óra felé lehetett reggel, sokan bámészkodtak kö­ rülöttünk az utcán. Tiszafüreden tíz-tizenöt percet tölthettünk, mert úgy lehet a parancsnok nem látta jónak az általunk okozott feltűnést. Keresztapám meg­ kapta az üzenetet, ezt később elmondta, de már nem tudott odajönni hoz­ zánk. Közben mi továbbmentünk. Miután elhagytuk Tiszafüredet megint megálltunk, de most már a pusz­ tán. Itt négy óra hosszat álltunk. Kísérőnk egy fiatal ávós volt, akivel én beszélgettem is. Maguk sem tudták, hogy miért álldogálunk. Később meg­ tudtam édesanyámtól, hogy ők közben a nagyanyámmal a pokol összes kín­ ját végigszenvedték, mert attól tartottak, hogy most és itt fognak kivégezni bennünket. Rettegtek. Nekem eszembe sem jutott, hogy velünk akármi rossz is történhet. Ludvig Rezsika néni három kisgyermekével ült a teherautón és a kecské­ jével. Megfejte a kecskét. Kérte az ávóst, engedje meg, hogy a tejből más gyerekének is adhasson. Az ávós rendes volt, megengedte. Rózsika néni egy befőttesüveggel végig szaladt a teherautók mellett. Odajött hozzánk is, és gyorsan odasúgta anyámnak: - Itt vannak Bereczék is, meg ezek is, meg azok is - közben töltött Katinak egy kis tejet. Rózsi néni azzal vi­ gasztalt bennünket, hogy nem csak mi vagyunk itt, hanem sokan mások is. Amíg várakoztunk, a kísérőink azt mondták, lehet, hogy visszavisznek bennünket, mert nincs előkészítve a szállásunk. Egyszer csak jött egy dzsip. No, gondoltuk, most eldől a sorsunk, kiderül, mi lesz velünk. A dzsipből kiszállt egy katona, és azt mondta: ,,Egyik kocsi Kónyatanya, másik Borzastanya” . A teherautók szétosztásában nem volt semmi rendszer, csak az, ahogyan egymás után sorakoztak. Bereczék családja két autón osz­ lott meg. Az egyiken ült az öreg Berecz néni a csomagokkal, a másikon a menye a három pici gyermekével. Nyolc hónapos volt a legkisebb, a legna­ gyobb négyéves. Külön választották őket, ezért a fiatal Berecznénél egy fillér sem maradt. Az öreg Bereczné Kónyatanyára került, a menye Borzas­ tanyára. Másfél évig nem is tudtak egymásról. A másik tizenkét kocsi utasairól sem tudtuk, hogy életben maradtak-e vagy elvitték-e őket Szibériába. Négyórai várakozás után, megint elindultunk, aztán megérkeztünk a Nagyiván mellett levő Borzastanyára. Utólag azt hallottam, azért várakoztattak bennünket olyan sokáig a Hor­ tobágyon, mert vissza akartak vinni Hatvanba. Azt is hallottam, hogy az ávósok azt tervezték, másnap éjszaka visszajön­ nek, és ismét kitelepítenek harmincnégy családot, vita volt arról is, hogy 93 �visszavigyenek-e. V égül úgy döntöttek, újabb családokat már nem telepíte­ nek ki Hatvanból de akiket már elhoztak, azokat nem viszik vissza. Kovács Károly már nem él, a Mészáros Lázár utcában lakott és akkor a vasútnál forgalmista volt vagy valami hasonló tisztséget viselt, később mond­ ta nekem: „Ildike ! Én nem tudtam, hogy amikor nekem telefonon üzenet érkezett ide a vasútállomásra, amit nekem tovább kellett mondanom Balázs Lajoséknak a tanácshoz, hogy »a cigány karaván Miskolcról elindult« - nem tudtam, hogy én akkor tulajdonképpen azt közvetítettem, hogy az autók ér­ tetek jönnek!” Akkor még nem volt interurbán telefon, csak a vasútnak volt közvetlen telefonvonala. Ezért üzentek a vasúti telefonon, de hogy illetéktelenek ne szerezzenek róla tudomást egy előre megbeszélt szöveget mondtak be. Borzastanya Amikor megérkeztünk Borzastanyára, ott már voltak Baranya megyei ki­ telepítettek. Ezek már kiürítették számunkra a tehénistállókat. Itt ugyanis nem juhakolba helyezték el a hatvaniakat, hanem „előkelőbb” szálláshelyre. A mi családunknak egyébként nem jutott hely a tehénistállóban. Bepréseltek egy valamiféle takarmánykeverő épületbe. Olyan szűkösen voltunk, hogy szinte csak oldalt tudtunk feküdni. Ha valaki alvás közben meg akart for­ dulni, fordulnia kellett a többieknek is. Közben bennünket is átköltöztettek a tehénistállóba, ott laktunk. Az is­ tálló közepén út volt, a tehenek helyén pedig a mi hálóhelyünk. Mindenki­ nek ki volt adva egy bizonyos terület, de erre nagyon kellett vigyáznunk, mert mindenki nagyobb részt szeretett volna foglalni. Nagy veszekedések voltak, az emberek szinte képesek lettek volna megölni egymást húsz cen­ timéter helyért. Az első felében mi laktunk, a másik felében baranyaiak. Nekünk, hatvaniaknak nagyon nehéz volt: a mi családunknak összesen négyszázhúsz forintja volt. A baranyaiak között pedig akadt olyan „kulák” család, hogy mindenik tagjának a nyakában zacskó lógott harminc-negyvenezer forinttal. Nekik volt miből költeni, mi nem is tudom miből éltünk. . . Kenyeret adtak az ebédhez. Az istállóban az első télen nem volt fűtés, csak a lehelletünkkel melegí­ tettünk. Az ottani lakosokat mi bennszülötteknek neveztük, ők pedig bennünket telepeseknek. Eleinte a bennszülöttek nem tudták rólunk az igazságot. A hatóság emberei mindenfélét mondtak nekik rólunk, hogy tartsanak tőlünk, ne beszélgessenek velünk. A helyi rendőröket is félretájékoztatták rólunk. Kezdetben durván bántak velünk. Éjszakánként felkeltettek bennünket, lét­ számellenőrzést tartottak. Ki kellett mennünk a szálláshely elé sorakoznunk. E lemlámpával járták végig az istállókat, közös hálóhelyünket. Ellenőrizték, hogy mindenki otthon van-e. Elég hosszú időnek kellett eltelnie, egy évnek is, amíg megismertek ben­ nünket. Látták, jámbor emberek vagyunk, szófogadóak, akik tesszük a dolgunkat. Senki nem szökött meg közülünk. Hova is szökhettünk volna. Ott volt együtt a család. Nem akartuk egymást elveszíteni. Azt hittük, most már vége a világnak. Úgy voltunk ezzel mint a birka, amikor megfogják a fejét, akkor még odatartja a nyakát is a késhez, hogy itt van, vágják el. El sem tudtuk képzelni, hova tudnánk innen szökni. A legtöbb rendőrrel én jól kijöttem. Ebben biztosan közrejátszott az is, hogy fiatal, csinos lány voltam. A rendőrök legtöbbnyire fiatalemberek vol- 94 �tak, akik szívesen beszélgettek velem. Apróbb szívességet is megtettek. N e­ kem például nem kellett a lebukástól félnem, ha „fekete” levelet akartam küldeni haza. Megkértem valamelyik rendőrt és az feladta cenzúrázás nélkül. A beszélgetés során sok minden kiderült róluk. Emlékszem, egy Harangi Tibor nevű fiatal rendőr elmondta, hogy akik bennünket őriznek, maguk is büntetésből kerültek ide. Kezdetben gorombán bántak velünk. Lehet, első őrzőink csoportjában ele­ ve, goromba emberek voltak. - Ez időszak számunkra nagyon kemény volt. Később sokkal enyhébben bántak velünk. Amikor megérkeztünk, odajöttek hozzánk a régebbi internáltak, a Baranya megyei „kulákok” . Kulákoknak mondták őket, de volt közöttük ügyvéd is. Mondták nekünk, hogy nem kell félnünk tőlük. Ezt azért mondták, mert lát­ ták. hogy mi, akik férfiak nélkül voltunk, mindenkitől féltünk. A mi aszszonyaink úgy mondogatták, hogy velünk van egy már nem férfi, a nagy­ apám hatvannyolc éves volt; meg egy még nem férfi, Jávori Árpád, aki ha jól emlékszem, tizenhét éves lehetett. Nekünk tehát nem volt férfi védel­ mezőnk; segítőnk sem a cipekedésben. A baranyaiaknak ebből a szempontból sokkal könnyebb dolguk volt. Ők könnyebben jutottak tüzelőhöz is: a férfi­ ak elmentek és loptak, ha kellett. Nálunk az asszonyoknak és a gyermekek­ nek kellett mindent csinálni. A mezőgazdasági munka Aratási idő volt, amikor megérkeztünk. Nem sokat pihentünk, talán már rögtön másnap munkába vittek bennünket, aratni. Munkaruhánk nem volt. Énrám például a nagyapám nadrágját adták. Az első nap sortban mentem aratni meg a hosszú ujjú ballagási blúzomban. Mondták ugyan, hogy a kalász majd kikezdi a kezemet, azt azonban nem mondták, hogy a combomat is. Ezért aztán úgy jöttem haza az első nap után, hogy lábamból csurgott a vér. Tizenöt éves lányka voltam akkor. Én voltam az utolsó kaszás, utolsó marokszedője. Munka közben nagyon elmaradtunk a többiektől. Hatalmas búzatáblába állítottak bennünket. Én még a kaszá­ somtól is elmaradtam, már alig láttam őt. Városi gyerekként aratást sem láttam, mindaddig nem tudtam, mit, hogyan kell csinálni. A Baranya megyeiek értettek a mezőgazdasági munkához. Egy baranyai fiú, nem mondta meg, hogy ő is tud már kaszálni ezért marokszedőnek osz­ tották be az apja mellé. Azt tervezték, hogy titokban, az apjával majd fel­ váltva fognak kaszálni, mert ők jól tudták, milyen fárasztó az aratás. Az apja volt az első kaszás, ezért amikor új sort jöttek fogni, látták, hogy én mennyire le vagyok maradva. Megsajnált a fiú, beállt elém, és a kaszásom után felszedte a búzát, hogy behozhassam a lemaradást. Engem nagyon meghatott ez a segítség. Nagy tett volt az akkor az én szememben. Néhány nap múlva bennünket, gyerekeket vízhordásra jelöltek. Kiderült, hogy ez sem volt könnyebb. Maga, a ceglédi vízhordó kanna is nehéz volt. Két kannával kellett a vizet négy-öt kilométerről hordani az aratóknak, ké­ sőbb a kapásoknak. Mire odaértünk már kiabáltak, veszekedtek velünk, hogy hol voltunk ilyen sokáig. Ők időnként leültek reggelizni, ebédelni. Nekünk ilyenkor is menni kellett, mert a nagy melegben sok víz kellett, vízhordó meg kevés volt. A csordakút, ahonnan a vizet hordtuk olyan messze volt, hogy alig lát­ szott. Amikor ketten mentünk még jó is volt, de ha egyedül kellett men- 95 �nem, határozottan féltem. Öt kilométerről is meg lehetett látni, ha jött egy lovas, vagy valaki. Pedig amúgy bátor lány voltam, hiszen sportoltam is korábban. Az első nyáron még csináltam a vízhordá st, de aztán kijelentettem, hogy én erős vagyok, és ezután férfimunkát akarok végezni. Az első télen megettük a disznó árát. Átvették ugyanis től ünk a disznót a közös konyha számára, de ebédet kellett váltanunk. Nagyapa, nagymama és a húgom e g y ebédet evett. Nekem, és édesanyámnak külön egy-egy ebédet vettünk, hiszen ő ment jobbra, én meg balra, amikor munkába vittek. Így aztán három ebédet kellett a családnak venni. Ez olyan sokba került, hogy ketten nem tudtunk annyit keresni. Ebben benne volt az is, hogy reggel vagy fekete kávét, vagy teát adtak. Tejet sohasem. Az első télen tehát megettük a disznó árát. A következő télen már adósságot is csináltunk. Rizsaratásból is volt részem. Örök emléket viselek a térdemen! A rizst sarlóval arattuk. Kezdetben még gyakorlatlan voltam. Egy alkalommal nagy igyekezetemben megcsúszott a sarló a rizsen és beleszaladt a térdembe. Biz­ tosan össze kellett volna varrni a sebet, de ott ilyen fényűzésre nem tellett. A háromszögletű fejkendőmmel kötöttük be. Két-három napig otthon ma­ radtam vele, mert könnyen fölrepedt és újból vérzett a seb. Táppénz „ter­ mészetesen” nem járt. Amikor a seb egy kevéssé bevarasodott újból dolgozni mentem. Részt vettem a rizstelenítési munkálatoknál is, amikor az árokásó gépek kiá sták a csatornákat. Aztán nekünk kellett elvetni, gyomlálni, palán­ tálni a növényt. Az asszonyok inkább meszelni mentek, vagy az istállókba trágyát hány­ ni. Mi, lányok inkább azt vállaltuk, hogy tavasszal beleálltunk térdig, olykor combig a tízfokos hideg vízbe. Dolgoztunk az árasztással is. Időnként el kel­ lett árasztani a rizsföldeket, máskor leereszteni róla a vizet. A mi felada­ tunk az volt, hogy tetőcsatornához hasonló csövet fektessünk át a gáton. Ez a főcsatornából vezetett a rizstelepre. Egy idő után, az ott élő emberek megismertek bennünket, látták, nem vagyunk dologkerülők, sőt igyekezünk erőnk szerint dolgozni, kezdtek megbe­ csülni. Voltak olyan munkák, amelyekhez külön bennünket kértek. Ilyen munka volt például a szénahordás. Ez nem csak abból állott, össze kellett gereblyézni, viliázni a renden levő szénát, petrencerúdon is odébb kellett szállítani. Nehéz munka volt. Egy-egy ilyen csomó széna, nyolcvan kilót is nyomott, amit két lánynak nem volt könnyű felemelni és odébb vinni száz­ kétszáz méternyire a kazalhoz, amelyet a férfiak raktak. A konyhán senki nem akart dolgozni, mert ott nem fizettek, csak egy ebédet kaptak, amit hazavihettek a családtagoknak. Engem a második nyáron beosztottak a libatelepre dolgozni. Anyukám időnként a konyhán dolgozott. Amikor ő hordta szét az ebédet, mi a libatelepen dolgozó lányok jobban jártunk, mert bővebben osztott nekünk. A Hortobágyon, 1950 nyarán aratáskor még nem voltak kombájnok. Az aratás ősi módszerekkel történt. Csépléskor törekszedőknek osztottak be ben­ nünket. Sokat szenvedtünk a hőségtől és a nagy portól. A baranyaiak job­ ban értettek ehhez a munkához, őket például kévevágónak tették. Mi egy ki­ csit irigykedtünk rájuk, mert úgy éreztük, nekik sokkal könnyebb a munká­ juk. Emlékezetes munkánk volt a kukoricakapálás. Nagyon nehéz volt ez is, a szikes talaj miatt. Később szudáni füvet kapáltattak velünk. Télen tehén­ istállóban dolgoztam: trágyát hánytunk ki a tehenek alól, borjút etettem v ö d ö rb ő l... (Folytatása következő lapszámunkban). N ÉM ETI GÁBO R 96 �TISZTELT O LV A SÓ N K A T értesítjük, hogy a PA LÓ C FÖ LD Szerkesztőség P A L Ó C K U LT Ú R A A L A P ÍT V Á N Y T hozott létre, amely az 1989. XLV. tv. 34. paragrafusa szerint az Ön éves adóalapját csökkentheti az Alapítványnak felajánlott pénzösszeg arányában. Az Alapítvány célja többek között a PA LÓ C FÖ LD folyóirat szellemi műhelymunkájának eszmei fenntartása és gazdagítása, a tájegység irodal­ mi, művészeti és tudományos műhelyei közötti alkotó kapcsolat összefo­ gása és erősítése, díjak és pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád megye (Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, a szlovákiai magyar nemzetiségű, de a magyarországi szlovák nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan is elszámolni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét kívánság szerint a PA LÓ C FÖ LD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes rek­ lámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámla szá­ munk: 5062-7. * Madách-pályázati felhívásunkra, melyet a Nógrád Megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sportfőosztálya, valamint a PA LÓ C FÖ LD folyói­ rat szerkesztősége meghirdetett szociográfiai, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában és versek, szépprózai művek kategóriájában jeligés, három példányban gépelt, eddig nem publikált pályamunkákat várunk, szerkesztőségünk címére. Mindkét kategóriában három (20 ezer forint, 15 ezer forint, 10 ezer forint) díjat ítél oda a szakzsűri. Eredményhirdetés 1991 januárjában. (A díjazott művek első közlésének jogát szerkesztőségünk fenntartja magának.) �Á ra: 2 5 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1990/5. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1990 Pál József Palócföld