https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/04077a6c65df2186e6e0981eec8f42a8.pdf a868b85eee75f3305d29082e6d27abe8 PDF Text Text ��Tartalom 3. Bíró József versei 5. Marno János: A titok rendje (pályarajz) V A LÓ SÁ G U N K 1 1 . Kalocsai Péter: Politikai graffiti (tanulmány) 28. Németh János István: A politika áldozata (tanulmány) 39. L ö ffler Tibor: Lukács György trónfosztása? (tanulmány) 47. Brunda G usztáv: Gazdakörök, olvasóegyletek, társaskörök, kaszinók, a két világháború között Nógrádban (tanulmány) TO LLPRÓ BA 47. Lőrinczy István: A skótszoknyás felügyelő II. (minikrimi) VALÓ SÁG U N K 62. Kuti É va-M arsch all M iklós-N yilas G yörgy: Helyi kultúra mecénások nélkül? (tanulmány) 72. Ádám Tamás versei SZEM ÉLYES TÖ RTÉN ELEM 73. Németi G ábor: Hatvani (tanulmány) 79. Kováts G yu la: Koncepciós beszámoló) vasutasok internálása az ötvenes években perek Nógrád megyében 86. Horváth G yu la: Doni magyar apokalipszis II. Szabó Péter történész közlésében (tudományos (visszaemlékezés) �E SZÁMUNK SZERZŐI A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. FŐ SZERKESZTŐ : Pál József F Ő S Z E R K E S Z T Ő -H E L Y E T T E S : Zsibói Béla M Ű SZA KI SZER K ESZTŐ : Nagy Kovács József F E L E L Ő S K IA D Ó : Dr. Németh János igazgató. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: 14 367/36. ÁDÁM T A M Á S költő (Balassa­ gyarmat), B ÍR Ó JÓ Z S E F költő (Budapest), B R U N D A G U S Z T Á V közművelődési főelőadó (Salgótar­ ján), K A L O C S A I P É T E R népmű­ velő (Salgótarján), D R . K O V Á T S G Y U L A ügyész (Salgótarján), K Ú ­ TI É V A művelődéskutató (Buda­ pest), L Ö F F L E R T IB O R tudománvos kutató (Vác), L Ő R IN C Z Y IS T V Á N költő, író (Salgótarján), M A R N O JÁ N O S költő (Budapest), M A R S C H A L L M IK L Ó S művelő­ déskutató (Budapest), D R . N É ­ M E T H JÁ N O S IS T V Á N Megyei Közművelődési Központ igazgatója (Rétság), N É M E T I G Á B O R tanár (H atvan), N Y IL A S GYÖ RGY szociológus (Budapest), SZABÓ P É T E R történész (Budapest). Levélcím : 310 1 Salgótarján, 1. P f.: 270. K ia d ja : A Nógrád Megyei művelődési Központ. Köz- Készült: a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén. S. 4. (A/8) í v terjedelemben. F. v.: Kelemen Gábor igazgató. 90.56354 N . S. * Szerkesztőségi fogadóórák: Minden szerdán 1 1 - 1 5 óráig és minden csütörtökön 1 1 - 1 6 . 3 0 h-ig. E számunk illusztrációs anyagát FÖ LD I PÉTER Munkácsy-díjas festőművész, a Nógrádi Történeti Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállításának anyagából válogattuk. (Fotó: Buda László) T e rje s z ti a M a g y a r P o sta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly h ír la p k é z b e s í tő p o s ta h iv a ta lb a n , a p o sta h írla p ü z le te ib e n és a H írla p e lő fiz e té si és L a p e llá tá s i i r o d á n á l (H ELIR ) B u d a p e st, V., J ó z s e f N á d o r té r 1.. — 1900 — kö z v e tle n ü l, v a g y p o s ta u ta lv á n y o n v a la m in t á tu ta lá s s a l a H E L IR 2155—96 162 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E g y e s sz á m á r a 25 F t, e lő fiz e té si díj fé l é v re 75 F t, eg y é v re 150 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t é s r a jz o k a t n e m ő r z ü n k m eg és n e m k ü ld ü n k v issz a . IS S N : 0555-8867. I n d e x : 25-925. �B ÍR Ó JÓ Z S E F Független vers nem érdekelnek/ ... / az I S T E N E K / . . . / - / / . / nem érdekelnek / . . . / ! / ... / hisz / ! / erkölcsről / becsületről / ... / szeretetről / ... / papolnak / ... / s közben / ! / szavaik / - mintha / elhülyített táltosok - / . . . / hibernált késeket / ... / preparált patkányokat abrakolnak / ... / - / / / nem érdekelnek / ... / ! / . . . / -------szívük helyén / ,,csak salétrom és mész és síkos márga” / ... / Ő K A Z O K / ! / kik mindig készek / ! / - semmikor sem restek / ! / — / perverz / ... / privát donna-táncra / ! / vádakat koholni / ... / csekély bíztatásra / ... / napjában / többször is / ! / - / színeváltozásra / ... / --------- miként megrögzött hűtlenek /fejüket adják / silány árulásra / . . . / - / / / nem érdekelnek / . . . / ! / ... / mert göthös / kehes csinálmánya ikban / - akár / foglár a cirklit - / ajtót - / - ablakot / ... / bezárnak / s némelykor / ! / ha mutatkoznak / ... / - / épp / midőn nem zsenánt / ! / - / - L Á S S É K / ! / M E N N Y IR E Á R V Á K / ! / - / . . . húzódnak / . . . / ! / magasztos küszöbökhöz / ... / gőgös portához / ... / - dallani - / . . . / ! / rozsdamarta rigliket / ... / tükrösre / . . . / ! / nyallani / !/.../-/// nem érdekelnek / ... / az I S T E N E K / ! / . . . / —/ / / �A kényes d iz őz bajuszt növeszt — szőcs gézának — .. - tem / .. - tél / ül / . . . / - / / / Ő / a kávéházi asztalnál / ... / - / / / nem / Ő / nem / a kávéházi asztalnál / ! / . . . / - / / / Ő / in tower / Ő / in a rmchair / ... / - / / / Ő / all over the country - - - : - - everywhere in the country / ... / ül / ... / - / / / Ő / in party centre / Ő / party woker / Ő / party badge / ... / Ő / leader of / a / party / . . . / - / / / Ő / a fanyelű hotelportás / Ő / a hadgyakorlat / Ő / a kengyelfutó középparaszt / Ő / a mértékadó porfelhő / . . . / - / / / majolika buzogány / Ő / betonkeverő / Ő / kedélybeteg harangláb / Ő / harcedzett kékharisnya / Ő / kanárisárga kannibál / Ő / gúnykép / Ő / meseíró / Ő / üvegbúra / Ő / nyelv / Ő / nívó / Ő / kéjgyilkos / Ő / sokadpéldány / Ő / habverő / Ő / demokrata / Ő / - für alle F ä lle - / sunny tyrant / Ő / . . . / - / / / V A N / Ő / Ő /van / . . . / - / / / Ő / a kávéházi asztalnál / . . . / - / / / iszik / mondhatnám - : - mondhatnánk / ! / vedel / ... / fodros szoknyácskáját / ... / kacéran lebbenti / - mintha véletlenül - / cseppet leönti / ... / álcázza magát / ... / most / Ő / ... / - / / / A K É N Y E S D I Z ŐZ - / ki / - B A JU S Z T N Ö V E S Z T / ! / �M ARN O JÁ N O S A titok rendje (pályarajz) Életem alighanem legtisztább, legmaradandóbb gondolata, hogy akármit gon­ dolok, megfogalmazni és elmondani már csak a rengeteg hátulütőjét tudom. Nem mintha mindig ilyen pocsék, erőnlétben volnék, mint most. Homályosan emlékszem nagy hevületű, tartós virrasztásokra, éjszakákra és hajnalokra, fő­ leg hajnalokra, mikor az ember úgy van igazán önmagánál, hogy közben haj­ szálra egy másvalaki haláltusáját vívja (nem pedig szórakozik csak, mint most, az elmúlás gondolatával), testével ráfonódik amannak a szellemtestére, és már-már felugranék is az ágyból, ha nem taszítaná, undorítaná előre a látvány, amit a nappali világosság az áldozatával művelt. A postás - a másodszori kézbesítéssel. Könnyen jövök izgalomba, annyira azonban mégsem, hogy ne tudnám né­ hány percig megjátszani a távollevőt. Lekucorodom a döglött televízió elé, re­ megő, csupasz lábamat egy dög nehéz, munkásgyűlést, forradalmat, vidéki vá­ rótermeket, kijárási tilalmat, föld alatti vizeldét, mozi- és liftgépházakat, irodal­ mi kávéházat, disznóólat, hidegháborút, lapostetűt, benzinkutat stb. látott té­ likabátba csomagolom, és várom, hogy abbamaradjon a csengetősdi. A lélek­ jelenlét - egyelőre - nem kérdés. Egyelőre a történet sem az, a mímelt kézzelfoghatatlanság révén szempillantásra hozzáférhetővé válnak számomra a dolgok, nem vagyok kiszolgáltatva mindenféle jöttment sporthíreknek, cigaret­ tára gyújthatok anélkül, hogy tartanom kéne tőle: valami is kiszivároghat a csínytevésemről. Az elszenesült kis facsonkot az üvegernyőnek pöccintem, és így szólok: - Miért épp előttem világosodna meg a rejtély? — Rejtély, rejtély.. . — visszhangozza egy női, idősebb alt, színre, állagra, ízre, mint a cementpor, sietnem kell a folytatással, ha nem akarom, hogy tényleg belém kössön. Két anyát sikerült eddig átvészelnem: csak nem fogok rajtaveszteni most egy harmadikon? Konzultációra van szükség, de Dodó, akivel annak idején éjt-nap együtt tanácskoztuk meg összes titkunkat, sérel­ münket, bosszúfantáziánkat, teendőket és máskorra teendőket. Dodó már rég nincs sehol, egyetlen újságban, könyvben, jeligés hirdetésben, sportrovat­ ban, memoárban, reklámfilmben, feketedobozban, villanófényben, poszteren, tóvizen, borotválkozótükörben, játék és muzsika tíz percben, s hadd ne ra­ gozzam tovább, nem találkozom a nevével, genotipikus fantomképével, ámbátor, persze, az is kétséges, hogy vajon reáismernék-e, ha netalán mégis felbukkanna valahol, a vonásaira, pléhpofájára, foghíjas, gonoszan vigyorgó vagy üres, ki­ fejezéstelen tekintetére. Tizenegy év alatt mindössze egy alkalommal láttam őt ellágyulni, meghatódni kicsinyég, amikor egy hajnali kószálásunk, ami eszem szerint: portyázásunk közben váratlanul a hátam mögé került, lábával össze­ akasztotta a lábaimat, majd ahogy prüszkölve-röhögcsélve feltápászkodni igye­ keztem a nyálkás-csalános fűből, marék szart kent szét a fejemen. A kenet ter­ mészetesen elsápasztott, mint mondani szokás, kikergette a vért az arcomból, s ez - mi más? - már őrá sem maradt hatás nélkül. Dodó lassan elnézett a 5 �falu félholt viskói, terméketlen kőházai felé, szar alakok vagyunk, mondta re­ kedtes, rezignalt, már-már bölcs hangsúllyal, és engesztelőleg odanyújtotta ne­ kem a barna, zsírfoltos micisapkáját. Elképzelem, hogy Dodoból később titkosrendor lett, aktataskabuzi bolcs; vékony karimájú, szürke kocakalapot vi­ sel, triss borjubőr kesztyűt, amiben ép oly ügyesen banik a papír zsebkendő­ vel, mintna csupasz volna a keze. Mindazonáltal rejtély a számomra, hogy vé­ gul is mi vitte rá Dodot, hogy a temérdek, vonzóbbnál vonzóbb hivatas kö­ zül éppen a rendőri pályát találja meg magának. Mért nem musicalstar vagy operakorista lett belőle, teszem? A rendkívül intenzív tudati erőfeszítéstől mar egészén elzsibbadt a labam. Talán nem szabadna tovább nyújtanom a dallamot, talán jobb volna kimásznom ebből a dohos, szalmiákszagú helyiségből alsóneű t, zoknit, torokkendőt, sérvkötőt, borogatást, sebtapaszt váltani, vagy meg félúton megváltani a kényszerképzetektől. Anyám elnyomja a cigarettát, ruhaja alól előtűnnek májfoltos, rongycsomó formájú testreszel. Most már a nyelvemet se érzem, csak a sípcsontom felől érkeznek a jól ismert nyilalások, anyám a szekrényajtóval nyikorgat, nemsokára dél, este hatig, de lehet, hogy hétig, nyolcig is, egyedül fogok itt játszani ma­ gamban. Anyám utolso lehellete ott tejel, bőrzik a jeges ablaküvegen, a négy csemete diófának csupán az arnyékroncsait latom. Megfordítom a képeket, de egyiken se szerepel, sem a portré, sem a szerző neve. De hát nem is uralt erre mifelénk a néven nevezés gyakorlata soha. Tudjuk, hogy csúszunk lefelé, és ettől csak méginkább felforrósodik köztünk az alja képzelősdi, túl sok le­ vegőt nyelünk, túl szederjessé színezi a szánkat, nyálkahártyánkat, körmünk haztájait a higanygőz. Utoljára a helyszín - szegélyekkel, mert a szegletről, ahol kezdettől fogva vagyok, nincs semmi őszinte mondandóm. Mintha szűz, azazhogy aggszűz hóban lépdelnék. Nem, nem lépdelnék, gázolnék. A bemondó azt mondja süt a nap, hogy igen meleg hideg van, érdemes kicsődülni a szabadba, kenetteljes, alvatag modorban beszél, másként, mint pél­ dául egy sportközvetítő. Mint aki hivatalból tudja, hogy a halált nem illik csak úgy összecsapni. Azt viszont már valószínűleg kevésbé tudja, hogy a sza­ badság méreg az elgondolkodónak, hirtelen ható méreg, felindulásában esik tőle össze az ember. Meglehet, hogy Dodóval is egy ilyen roham végzett. És csak utána kezdi kínozni a szomjúság. És csak utána kezdte el kínozni a szomjúság. A bemondó szerint nem mozdult többet, nem kúszott, nem kapasz­ kodott, nem is győzködött magával, rezzenéstelen tekintete méltó foglalata volt a köréje fonódott embergyűrűnek. Mindebből én alig észleltem valamit, siettem, mit siettem!, rohantam keresztül a fronttól bódult, izgága tömegen, le az aluljáróba, fel a villamoshoz, el a pályaudvarig, be egy férfifülkébe. És csak akkor tört rám a halálfélelem. Emlékszem: hátrafordultam: semmi. A mocsokkal telefirkált fal, akárha cigaretta- vagy bibliapapír, némán, vészjós­ lón zizegett. Megrántván a letépett fogantyújú láncot, az öblítő pokoli sivítással szárazjég-sűrű füstöt okádott magából, na, gondoltam, ez is megvan, a színpad a monológomhoz, együtt van a harmadik anyának szánt darab. Pedig mekkorát tévedtem! Félálomban, erőfeszítés nélkül jutottam ki a helyiségből, az obulust odacsörrentettem a többi közé, és már vitt is a villamos vissza a gyászoló gyűrűbe. Egyenlő az egyenlítő egyenlőivel együtt. Azt hiszem, írja Bergman, Schiller mondta, hogy tudni kell időben kompromittálni magunkat. Egyformán megkönnyíteni barátaink és ellenségeink dolgát, pár lépéssel félrehúzódva tőlük kivárni - háthogyha az újabb rosszulléttel tartósabb szabad­ lábra kerülünk. Az autóbusz orránál, faránál egy-egy sötétzöld, pénzszállító 6 �postakocsi parkolt. Nem akármilyen felállás! gondoltam, mert akkor még nem láttam, csupán a szemgolyóm alfelén piszkálódott - bágyadtan inkább, mint heveskedve - a magyarázatkép: Dodó egy gyerekméretű, fakósárga, lezárt bádogkoporsóban. Közben narancsot, tormát, feketeretket, kínai kelt és két doboz albán halkonzervet vásároltam az utcai zöldségesnél, vagyis mindazt, amihez nem fűlt a fogam, viszont a lírai énem - épp ezen okból - nélkülöz­ hetetlennek ítélt; világéletemben utálkoztam az archaikus szellemektől, de a Télapó iránt, miért, miért sem, egy idő óta szelíd, gyengéd-sóvárgó érzelmeket tápláltam; az időpontról azonban, hogy ez a vonzalom mikor is foghatott ben­ nem talajt, s onnét meg hogyan nem tűnt addigra el az összes táplálékom, egyelőre nem kívántam magamban faggatózni. Megelégedtem a csaknem ma­ kulátlan, a zsebemhez mérten kissé költséges közjátékkal, majd természete­ sen ismét visszakéredztem a halottszemlén élvezkedő, nagyjából állandó lét­ számú semmittevők sorfalába. Odafent a buszban különféle egyenruhás fér­ fiak jöttek-mentek, némelyikük imitt-amott leült, de sosem hosszabb időre, volt aki nevetgélt vagy egy kollégájával váltott pár szót, volt, aki jegyzetelt, vagy egy másiknak a jegyzetfüzetét lapozgatta, egészében azonban semmi nyugtalanságot nem árasztott a foglalatosságuk. - R ejtél.. . rejtél. . . - kezd újból kötözködni velem a női alt, valamely ré­ gi, özönvízkori képeslap-lemez dallamára, szétnyújtja, felvagdalja a szavakat, az amúgy is talányos strófákból minden lehetséges értelmet kiöl. Úgy énekel, mintha légszomja volna, mintha nem is mikrofonba, hanem egy porszívócsőbe lihegné, pontosabban kotorná bele a dallamot - hála a józan, felemás házi technikának, hogy nem kell őt mindjárt itt látnom, hús-vér valójában. A téli­ kabát a lábamon már jócskán átnedvesedett, pompás sírhalom, ilyen lehet, gondolom, az iszappakolás is, csak valamivel melegebb ennél, nem annyira bensőleg északi fényű. Az orrom eldugul, könnyek gyűlnek a szemembe, po­ fonegyszerű érzések tartanak most a sarkukban. Egyszerre azon kapom ma­ gam, hogy megint hallani vágyom a kézbesítő zihálását a lépcsőn, hallani, amint valaki azt mondja neki rólam, Hiszen ez napok óta ki se mozdult a bűnfészkéből, vagy, ahogy én mondanám, a bűzfészkéből, szóval a székhe­ lyemről szeretnék egy pár szavas külső eszmecserét, csekélyke frissítőt a halódó emlékezetemnek. Dodó története elakadt valahol félúton a rengeteg, szerteágazó semmi közt. Én pedig itt rekedtem, a rohadt, ünnepi zöldséges­ vermemben, izzadok, ráz a hideg, és továbbra se tudom levenni a tekinte­ temet a döglött képernyőről. Nem tudok, s ezért nem is akarok elszakadni tőle. Az első anyám még azért aggódott, nem érem meg a tavaszt, a második már több évre szóló betegségprogramot állított össze a számomra, most meg ezzel a harmadikkal kezd kísértetiesen stabillá válni a viszonyom. Képzele­ temben felkattintom a gyertyarúd olvasólámpát, és megnézem: alszik, a szája résre nyitva, idiotikus babaarcát buja, elkínzott vonások hurkolják. Nézem ezt a magatehetetlen arcot, és hirtelen elönt a méreg: Miért nem elég a puszta egyes szám, első személy? miért jön mindig rá még egy sorscsapás?.. . Talán tárgyszerűbbek leszünk ettől? . . . Kénytelen leszek melléje csinálni, meghányni-vetni utolsó mentsváram halmán az általa előhívott hisztérikus akarattal felsorakoztatott sorskérdéseket, s mert nevetséges volna abban reményked­ nem, hogy még egyszer rábírhatom, bármivel is rávehetem őt: csinálja ezeket vissza, szívja fel őket a fogcsikorgató ártatlansága mögé. A sárból, persze, alig pár csepp kerül az ágyra, a javát felissza a türkisz, bermuda gyapjú, akarom mondani, pamut, vagy lehet, hogy mindkettő, mégis, bizonyos érte­ lemben megkönnyebbülésről beszélhetek. Anyám! mondom, megfulladok, meg- 7 �süketülök a közelségedtől, nem tudok tőled sem elaludni, sem tétlenül virrasztani a hideg és sikamlós sötétben, pedig ha legalább ez az utóbbi menne, a megkönnyebbülésen túl, bizonyos értelemben, talán még élveznélek is. V a­ lahányszor bizonyos értelemben gondolok el egy dolgot, tüstént Dodó emléke vesz újból elő, a szememmel érzem a cukorral meghintett zsíros kenyér ízét, csupasz térdem majd szétroppan a fekete télikabát súlya alatt, Dodó mohón, vigyorogva zabái, nem értem, mit eszik ezen a förtelmes alamizsnán, amit én nemhogy lenyelni, elnézni sem bírok. Vagyis ugyanazt érezzük mindketten, csak neki ez az érzés jó, nekem viszont rossz. Mivelhogy én szerfelett élek, széles csíkokban csorog alá homlokomról, halántékomról, tarkómról, hónal­ jamból, fartövemből a csípős bűntudat, a bemondó szerint vegyesfront jön, ki­ számíthatatlan, Isten egyik pillanatról a másikra meggondolja magát, és oda a vidám, oda a tragikus fejlemény, vagy még mielőtt tényleg közönség elé kerülne a titok nyitja, az egész darabnak nyoma vész, illetve bemondja a te­ levízió az unalmast. Semmi hír Dodóról. Hátam mögött a lichthofra nyíló, sebtapaszcsíkokkal összerondított ablak, szelídebb mása elől, a duzzadt vagy püffedt képernyőn; az biztos, hogy nem talpra, de vajon hányszor esnék egyhuzamban pofára, ha kiugrom rajta, hányszor futná körbe a tekintetem, míg valaki fel nem töröl, a szürke üvegmezőt? Hanem hogy ilyen lét-nemlét kérdések egyáltalán még foglalkoztatnak, ez, azt hiszem, legalább annyira az egészség, mint a beteg­ ség jele. Fürge egyensúlyozásom azonban semmi esetre sem hasonlítható Do­ dó egyensúlyállapotához. Dodó csupa zsír, cukor, élesztőcsomó, részeg gyerekfelfagyás egy sárga postaládában, bemenet az első útba eső fülkébe, ajtódör­ renés, ovális deszkalapocska a kagyló és a száj közé - és már guggolhat is egy örökkévalóságig, a paciens panaszait a halál érti. - Hová gondolsz?! - hallja, természetesen őrjítő távolról, amilyen meszsziről ő nem igen szokott menni a gondolataival, kivált mint titkosrendőr sem, Hová gondolnék? nyaldossa a kirojtosodott, száraz, szájhúsát, Micsoda ter­ mészetellenes ötlet! már hova gondolhat egy magafajta felderítő, hivatásos bűnutász, Nem, gondolja, ez a kérdés nyilván nem neki lett szánva, hanem biztosan valami fantaszta történetírónak, a valóság egyik gyászhuszárának, Istenem! Iste-nem, is-te-nem, nyögdeli mély, zsíros hangján, de ahogy egyre ismétlődik benne a sok nem, az már érzi, több, mint siralmas, bontakozóban kell itt lennie egy általa eleddig nem ismert, vagyis a figyelmét mindmáig el­ kerülő történetnek, amely, a kérdés módjából ítélve, valakivel természetesen most végezni fog. Röviden: D odóval az őrjítő messzi hang végül mégiscsak eléri a célját, a füsttel, köddel, titokzatos renddel teletömött fülke a latyakos útszélen vaskos obeliszk-formát ölt, és nekem eszem ágában sincs feltépni, ne adjisten, szertefoszlatni ezt a vakvéletlen adta, utánozhatatlanul obszcén bú­ csúképet. Dodó és én, két másvilág vagyunk. A kút, amelyből közös múltunkhoz próbáltam egypár csepp mintát vagy adatot venni, most látom, hogy olajos, ganéjas, húgyszínű hólével van tele. Úgyhogy jogosan nevetgélek magamon. Miközben a világ kétségkívül előre­ felé halad, addig én egyre mélyebbre süllyedek pocsékoló halottszemlémbe, már a harmadik csomag cigarettát fogyasztom, orvosra, postásra, fényképész­ re, műszerészre, anvámra, Dodó osztályfőnökére, újabb szarásingerre, méltó büntetésre/fölmentésre, Makulás bácsira, vérképemre és a hozzávaló szer­ számokra várok, csak Dodóra többé nem - ővele már így is túl messzire mentem. Meg kell mondanom, velejéig tudatos munkát végeztem, tükörsimára 8 �vágtam a falakat, és - leszámítva a televízió meg a télikabát idétlen, nyomo­ rúságos halmait - szögletes kutat ástam, nem kereket. Ráadásul, ismétlem, azonnali szükségből, előkészületek nélkül. Ámde, mint említettem volt, a kút tartalmat már kevésbé sikerült tisztáznom, s ezért most megérdemelten resz­ ketek minden porcikámban, vért izzadok, mondhatnám, mire egy épkézláb mondat a válaszlevélhez megfogalmazódik bennem, de nem mondom, hogy vért izzadok, mert evvel csak elijeszteném a kézbesítőt a munkájától, nyíltan visszaélnék a türelmi idejével, hiszen ahhoz, hogy a válaszlevelet akar megír­ jam, akar csak tollba mondjam is, ahhoz előbb le kellene csillapulnom vala­ melyest. A telikabátba és a televízióba hiába kapaszkodom; Dodo tulajdonát képezi mindkettő, bizományban vannak itt nálam, csupán arra jók, hogy egy­ re összébb zsugorodjon bennük, általuk tévedjek, sőt vesszek el a legbensőbb gondolataim között, egyéb se maradjon utanam, mint egy rakás nikotinfolt, stilizált szarkenet, az úgynevezett utolsó fajtából. Bólinthatok. A női alt pon­ tosan a pilisemen keresztül találta el a gyöngémet. Szenvedélyem kioltva, bűnös disznó szégyenérzésekké darabolhatott fel. . . Ott hagytam abba, hogy az anyám iránti érzelmeimben igyekszem tárgy­ szerű lenni zen szóval (nincs betűkimaradás, nem zeneszóval!), szóval zen szó­ val: „követni az ecset nyomát” , kiforrott Dodó-módon részesítsem őt mind­ abban, amiben az évek, évtizedek során bizonyos gondolataim megszilárdul­ tak. A szilárd gondolatok akármit kibirnak (?) elviselnek (?), számukra egé­ szen közömbös, hogy éjjel-e vagy napvilágnál ütődnek össze a tárgyukkal (anyummal tehát!), számukra kizárólag az esemény, a baleset a fontos, onnét kapják a fogódzót, illetve a rúgódzót önmaguk, eo ipso, forrásuk visszakere­ séséhez. Az a körülmény viszont, hogy az első két anyám vonásai megkü­ lönböztethetetlen ül egybemosódtak az emlékezetemben, hogy a tőlük szárma­ zó halál- és betegséghajlamaim együttesen alkotják mindmáig időszerű (bűn) tudatomat, ez a körülmény valósággal gúzsba köt, lelki-szellemi tehetetlenség­ re kárhoztat a közelemben alvó, holmi álomkéjekben fürdőzó, tehát igencsak önelégült anyámmal szemben. Széjjelbontom az üres cigarettadobozt, az arany alufóliát csíkokra tépdesem, bepólyálom velük a három munkaujjamat, és ki­ csavarom agya fölött a tejszínű gyertyaégőt. A mocskos szalmiákszagú kis há­ lókamra lenvászon ablakfüggönye teljes sötétet varázsol a délutáni szürkü­ letből. Anya most úgy simul, dörgölődzik hozzám, hogy hangja sincs, és teste sincs. Hiányoznak a megszokott kellékek, s így egyszerre minden mellékkörül­ mény lesz, úgy értem, nincs se honnét, se hová menekülnöm, megfutamodásra meg már csak azért se gondolhatok, mivel a lábamon a télikabát s alatta a bermuda gyapjú (vagy pamut) a rengeteg ürítéktől időközben tökéletesen meg­ kötött, nem maradt egyéb foglalatoskodásom, mint a lelkiismeretemben még erre-arra elkalandozgatni. Ez engem is undorít, de mentségemre legyen, hogy anyát is, legyen az akárki, olyannak fogadom el, amilyen. A postás - a visszajátszó, színes készülékkel: szemét kifüstölésre, kioltásra ítélt hallucináció, úgyhogy mihelyt újból egy csepp erőnléthez jutok, az első dolgom lesz ezt elvégezni. A kutyát majd Dodónak szólítom, vagy rövideb­ ben csak annyit mondok neki: kuty - anya szeme, előre látom, amint erre is, arra is könnybe lábad, szamára a féreg, lucskos kis ölebben maga a tavaszi áradás ölt testet. Engem pedig nemhogy zavar, de féktelenül szórakoztat ez a kép. Mintha életem legősibb jelenete ismétlődnék benne szakadatlanul, azt gondolom, most örökre megvagyunk, sötét van, a képernyő jól csúszik, anyá­ nak mint eddig, ezután sem fogok Dodóról beszélni, hadd higyje továbbra is rólam, hogy kívüle nincs senki gondolatom. 9 �valóságunk A politikáról másképpen Lehet-e, szabad-e még bármit mondanunk a politikáról? M ost, amikor végre m indenki szabadon kimondhatja buszon, munkahelyen, újságban, ka­ baréban, hogy elege van, hogy hallani sem akar többet a politikáról, hogy most már őt igazán hagyják élni. Úgy érezzük, kellő tapintattal és emberszeretettel van joga még a szónak. M i ezúttal számainkban - nem az öncélú politizálás retünk, helyzetelemzésünk - és várhatóan következő agresszivitásával, de megítélésének a rem ényével szólunk a politi­ kumról, mint személyiségütik elindegenítbetetlen érzékeljük önisme­ tartományáról. T u d ju k, és átéljük azt a meghasonlást, amit a diktatúra évtizedei k i­ váltanak a politikával szemben. Á m de a történelem bölcs tanítása figyelm ez­ tet arra is, hogy csak a politika okos védőpajzsa tarthatja meg az embert em­ berségében. Kalocsai Péter tanulmányában összegyűjtött és elemzett falfirkák az elfojtott politikum görcsös megnyilvánulásai egy olyan korban és olyan városban, melyről politikamentesen még évtizedekig nem beszél a hazai közvélemény. Röntgenképe és ennek rögzítése olyan értékekkel gazdagít­ ja a várost, mely nélkülözhetetlen a terhelő múlt enyhítéséhez. János István a személyiség és politikum általánosabb kapcsolatait a hetvenes években felnőtté érő nemzedék egy lehetséges N ém eth rögzíti nézőpontjából. A z írás nem mentes a vitatható fölvetésektől és ellentmondásoktól, de né­ hány figyelem re méltó tanulsága mellett, talán éppen ez adja igazi értékét. Szándékunk az anyagok közlésével, tanulmányának utolsó mondatával őszszegezhető: „ ... a politika tényleg nem fontos, de azért oda kell végre fi­ gyelni, nehogy mégegyszer becsaphassanak.” ( - a szerkesztő - ) 10 �KALO CSAI PÉT ER Politikai graffiti (Salgótarján, 1990 ) Húszezer évvel ezelőtt - talán egy tűzből kiragadott széndarabkával ábrákat ró a falra a falka egyik tagja. Az ábrák bölény- és emberalako­ kat formáznak, melyek életre és birokra kelnek. A barlangban csendesen ropog a tűz, kint sűrű függönyként omlik az eső. A többiek megbabonázottan figyelik a rajzolót, - a készülő művet. A rajz: varázslat. Altam ira barlangjának falán falrajz: graffiti születik. A rajzoló valam i sajátos kényszerűségtől hajtva mutatja fel, teszi láthatóvá mindenki szá­ mára rejtett gondolatait. Vágyának mélyén a kettészakadt ,,kint” és ,,bent " keresi egymást. Az emberi tudat belső magányából most a kommuniká­ ció e fajtája ver hidat a külvilág felé: Lássátok, amit én látok! Az alaphelyzet lényegében változatlan, akár Mózes kőtábláiról, akár Pompejről, a francia forradalomról, a harmincas évek Németországáról, vagy a huszadik század végéről legyen szó. A graffiti irodalmában gyak­ ran emlegetett időszakok végsősoron ugyanazon logika szerint jelenítik meg saját érték- és szimbólumrendszerüket. Jelet hagynak maguk után, efféle útjelzőket az idő riasztó kavargásában. B ertold Brecht „legyőzhetetlen felirata” ott virít a világ minden föld­ részén, szürke városfalakon, útmenti táblák hátoldalán, a metrók alagútjaiban, hirdetőtáblákon, járművek oldalán. Spray, ecset, véső, kréta hir­ deti a legkülönfélébb emberi gondolatokat, a legkülönfélébb nyelveken és megfogalmazásokban. Figyelme mindenre kiterjedő: az emberi viszo­ nyok összessége. Visszatükröz és visszahat, olykor kegyetlen, olykor szo­ morkás, olykor derűs, együgyű, vagy körmönfont hatásmechanizmusaival. A graffiti egyetmes és specifikus, objektív és szubjektív állítás és tagadás egyszerre. A graffiti alkotója semmiképp sem „őrült” , de a társadalom elemeinek együtthatása szempontjából feltétlenül: deviáns. D evienciája kisebbségi és perifériális helyzetéből fakad - ezek azonban relatív fogalm ak: mennyiben kisebbség és mihez képest perifériális? Egy árnyalattal egyszerűbb a kép, ha a graffiti jelzőt kap: politikai graffiti. Politikai értelemben vett kisebbség, politikailag periferialis hely­ zet. V agy: szexuális tárgyú graffiti. A szexuális szokásokat tekintve ki­ sebbség: aberrált, periferiális szexualitás. A könnyűzenei együttesekre vo­ natkozó gra ffitik: szűk, kis létszámú rajongótábor, elszigetelt szubkultúra. Természetesen ez a két paraméter önmagában kevés. Ha elégséges len­ ne, valamilyen jellemzőnk alapján mindannyian mániákus falfirkálók len­ nénk. H arald N aegelit (akit falfirkálás vádjával ítéltek el Zürichben) pe­ rének kapcsán, a szakértő M anfred Schnekenburger a következőket mond­ ja: „ A sprayfestő nem lehet példakép, mindenesetre azonban művész. L e­ het, hogy hadilábon áll a kategorikus imperatívusszal, de mikor lépett vol­ na frigyre egymással a művészet és a kategorikus imperatívusz.” 1 n �A graffiti harmadik dimenziója tehát a „gátlás” hiánya. A bent feszülő indulatot fékentartó zsilip gyengesége, vagy méginkább differenciált mű­ ködése. A területenkívüliségből, a megerősítés óhajából fakadó indulat vissza­ vezethető e tényezőkre, és W alter Grasskamp valójában már e jelenség részmozzanatairól szól, amikor ezt mondja: „A z okkupációnak ez a gesz­ tusa, mely a fal egy darabját (...) elfoglalja, a megfontolást arra vezeti, hogy felismerje ebben a területi igény és jelzés archaikus gesztusát, de nem hagyható figyelmen kívül a saját egzisztencia nyomának hátrahagyá­ sára, irányuló vágynak a szerepe sem .” 2 Motivációs bázisuk - a graffitik sokféleségének megfelelően meg­ lehetősen tág. E bázis elemei pedig rendszerint erősen elütnek a társada­ lom általában elfogadott értékrendjétől. Pontosan a kiváltó okok sokfélesége miatt célszerűnek látszik egyetlen alfaj: a politikai graffiti kiragadása a műfaj egészéből. E z annál is idősze­ rűbb, mivel napjaink világjelenségei, a társadalom mozdulásai folytonos örvénylést idéznek elő: a politika statikussá vált építménye újra megele­ venedik, a graffitik alkotói pedig a legközvetlenebb módon reagálnak a változásokra. Személyiségükben a labilis politikai struktúra, a társadalom funkcionális zavarai, valamint a politikai szocializációnak azok a meghatá­ rozó hiányosságai tükröződnek, melyek a legnagyobb gondot okozzák a politikai intézményrendszer - legalábbis részleges - visszaszerzése során. A politikai tárgyú graffiti kettős természetű jelenség. Egyfelől része a graffiti rendkívül kiterjedt, sokrétű nemzetközi műfajának, másrészt, azonban pontos tükre a mindenkori politikai viszonyoknak, sajátos jelző­ rendszere, megnyilvánulása a politikai kultúrának. - Ha tehát a politikai kultúráról szólunk, akkor érintjük a politikai graffiti lényegesebb jellem­ zőit is: „ A politikai kultúra csoportminőségű politikai beállítottságok, a történetileg kialakult és megalapozott (kondicionált) reakciókészségek foglalata, amely az intézmények által behatárolt és csatornázott politikai tevékenység általános emberi előzetese, kísérője és következménye. A v a ­ lamilyen szervezeti keretek közt folytatott és a tudatosság valamilyen fo­ kán lévő politikai tevékenység mindig sokszintű érzelmi beágyazottsággal rendelkezik és ennek tapasztalatilag is ismeretes a csoportminőségű karakterisztikája. ( . . . ) A politikai félelmek, indulatok, tömegszenvedé­ lyek és sajátos észjárások pedig mindig a politikai értékek vonatkozásá­ ban és vonzásában merülnek fel.” 3 A politikai graffiti és a tömegkommunikációs eszközökből oly jól is­ mert kép - mosolygó politikusok, vakuk villogása, tülekedő újságírók, te­ hát a politikai shaw - végsősoron rokonok. Ugyanannak a rendkívül bo­ nyolult működési mechanizmusnak két ellentétes pontját jelentik: a cent­ rumot és a perifériát. Ha a politikai viszonyokat úgy képzeljük el, mint egy rugalmas anyagból szőtt, minden irányban kiterjedő hálót, azt talál­ juk, hogy ahol sok a szál, ott a szűkített m odellben még erőteljesebbé válnak a vonalak, ahol ritkábbak a kapcsolódások, ott pedig politikai viszonyrendszerről nem is beszélhetünk. Ha úgy tetszik a politikai viszonyok szövevénye egyfajta lenyomata, ka­ rikatúrája is az emberi viszonyok összességének. A politikai kultúra jelzőrendszere a fennálló politikai viszonyoknak, értékei minősítik a mechanizmusokat, tükrözik azok együtthatását, ele- 12 �mciknck egymáshoz való viszonyát. Amennyiben a politikai graffiti, szubkultúrájának értékei révén szintén minősít, annyiban része a politikai kultúrának és ezen keresztül az egyetemes emberi kultúrának. A politikai graffiti minősítése lehet konkrét és általános, de minden esetben a perifériáról tekint a viszonyok szövevényére. E helyzetéből fa­ kadóan egyszerre objektív - mint a politikai intézményrendszeren kívül álló személy ítélete - és szubjektív, amennyiben az ítéletet alkotó ma­ ga is része, kiszolgáltatottja és szenvedője a működő politikai mechaniz­ musoknak. E kettősség az oka a szélsőséges értékrendszerek könnyed ingadozásá­ nak, a progresszió és regresszió látszólag érthetetlen váltakozásainak. A politikai graffiti tehát ott jelenik meg, ahol a politikai struktúra vé­ get ér, ahol az, érdekérvényesítés és nyilvánosság legális eszközei már nem állnak rendelkezésre. E z nagyjából közös a liberális és diktatorikus társadalmakban egya­ ránt, különbségek a politikai felépítmény formájából adódnak. Minden politikai irányzat rendelkezik a maga centrumával és perifériájával, nem csak a politikai beltér sokszínű, hanem a perem is. Az autokratikus struktúrákban azonban - bár természetük szerint szintén számtalan kü­ lönböző elemből állnak - az egyszínű politikai hatalommal szemben an­ nak megfelelő egyszínűség jelenik meg. A lig változik ez a helyzet a ke­ let-európai „hidegforradalm ak” első időszakában. Ekkor a politikai graf­ fiti tekintetében számszerű gyarapodás figyelhető meg, tartalmában pedig - és ez megfelel a kiélezett helyzet barát-ellenség sémájának - meglehe­ tős egyhangúság. M a Magyarországon a politikai konstrukció - egyelőre - részleges át­ alakulása okán nehéz különbséget tenni abban a tekintetben, hogy a tár­ sadalom egészéről, vagy helyi társadalomról beszélünk. Annak függvényé­ ben, hogy a közeljövő milyen mélységig demokratizálja a politikai intéz­ ményrendszert, megjelenhetnek a politikai graffitiben az adott lokalitásra jellemző helyi specifikumok problémáinak megnyilvánulásai is. (Erre egyébként a választási időszak már szolgált néhány - későbbiekben emlí­ tésre kerülő - példával.) * K ét dolog is bizonyítja, hogy a politikai graffiti nem jelentéktelen mű­ faj. Először az, hogy az elmúlt néhány évtizedben a hatalom meglehetős arroganciával reagált a falfirkák e csoportjára. K iterjedt rendőrségi iro­ dalmát az államvédelmi osztályok megszüntetésével párhuzamosan nem rég semmisítették meg! Másodszor pedig az, hogy megjelentek az „á l­ lami graffitik” , a politikai hatalom által kreált álpolitikus falfeliratok. Jó ­ magam a hatvanas évek végén találkoztam először effélével, mégpedig a Cserhát egyik zugában rejtőző parányi faluban - azaz a politikai graffi­ ti szempontjából legkevésbbé autentikus helyen. A z autóbuszváró rozs­ dás pléhfalára fehér mésszel odakanyarított felirat így szólt: „ S Z A B A D ­ S Á G O T A N G E L A D A V I S N E K !” . A nemesen internacionalista követe­ lés mögött erős depolitizáló hatásmechanizmusok működtek, melyek meg­ feleltek az akkori „politikai nyilvánosság” jellegének és célrendszeré­ nek. 13 �Végül is a politikai graffiti azonban nem a hatalom műfaja. Egyszerű­ sége, spontaneitása és sokfélesége utánozhatatlan maradt az uniformi­ zált és saját gondolkodásmódjából kilépni képtelen politikai elit számára. Lehetőségképpen a jelenség üldözése maradt, mégpedig az ,,államellenes izgatás” mágikus - és együgyűen erotikus - jogi formulájának kiterjesz­ tésével. A büntetőjog jelzi a politikai centrum perifériájához való v i­ szonyát. Az államnak a politikai graffitihez való viszonya tehát jellemezhető a törvényeivel; fordítottan, a falrajzok készítőinek államhoz fűződő v i­ szonya a graffiti tartalmával mérhető le. Nem sokkal szerencsésebb a jogi helyzet például az USA-ban, ahol a magánterületek összefirkálása egyszerűen vandalizmusnak minősül, mely­ nek megtorlásául hat hónapnyi elzárást, vagy ennek megfelelő pénzbüntetést helyez kilátásba a törvény. Vitathatatlan előnye azonban a jog­ szabály politikamentessége. * A graffitivel foglalkozó irodalom gyakran - és nem ok nélkül - utal a feliratok és elhelyezési terük viszonyára. H ernádi M iklós „ A házfalak kommunikációja” című írásában szignifikáns elemként említi az úgyneve­ zett „gazdátlan falat” , mint a faljel valódi életterét. E z legalábbis rész­ ben magyarázza a falu védettségét a graffitivel szemben. A gazdátlan fal léte azonban megbatározott társadalmi viszonyokat tételez. N agy menynyiségű előfordulása csak egy kis területre zsúfolódó, nagy sűrűségű, és erős dinamikájú népesség tevékenysége során alakul ki: a városokban. A város és falu különbözőségének tünete, de nem kizárólagos megkülönböztetője a gazdátlan fal. A termelőtevékenység eltérő jellege foly­ tán teljes gazdasági struktúrájuk és az ennek megfelelően elrendeződő társadalmi felépítmény erősen elüt egymástól. Következésképp ma, a v á ­ rosban élő ember éthelyzetében rejlik a graffiti valódi titka. A város, mint a legdinamikusabb élettér, nem kedvez a tartós kötő­ déseknek - akár tárgyi, akár emberi környezetről beszélünk. Nem kedvez tehát az emberi viszonyok mezejében realizálódó politikai mechanizmu­ soknak sem, végső soron tehát az érdekérvényesítés lehetőségének. A sa­ ját politikai és általában közösségi viszonyaitól eltávolodott, elidegene­ dett ember számára a gazdátlan fal könyörtelen és kihívó realitás. Ilyenformán a graffiti és a politikai graffiti urbanizációs jelenség. A z anyag gyűjtése során találkoztam ugyan „falusi graffitivel” (S Z A V A Z Z I G E N N E L ! - Galgaguta, 1x2 m. szürke neolux), mépgedig egy bolt fa­ lán - azaz gazdátlan falon - , ez azonban szórványos jelenség. A felirat majdnem annyira idegen volt a falu arculatától, mint a hajdani állami graffitik. Amennyire természetellenes volt ott, annyira magától értetődő megjele­ nése Salgótarján közterein, súlyos betonfalain, szürke labirintusainak mé­ lyén. A graffiti, főképp a politikai graffiti ott jelenik meg, ahol az érdekérvé­ nyesítő csatornák véget érnek, megszűnik a legális politizálás lehetősége. E z pedig nem jellemző azokra a társadalmi csoportokra, akik nagy töme­ gű plakát előállításának lehetőségével bírnak (különös tekintettel a jelen- 14 �legi nyomdai árakra). A „plakátháború” ma Magyarországon része a „nagypolitika ” rutinjának, alkalmazása a politikai centrumok mentén jel­ lemző. D e megjelenik azért is - és ezt Carl Segan „Kozm osz” című sorozatá­ ban épp a barlangrajzokról szólván tudatosította bennem mert a graffiti: egyedi jellegű. Egyszeri és megismételhetetlen. A sokszorosított fal­ jel annyiban graffíti, amennyiben a Rembrandt önarcképéről készült reprodukció festmény. Hogy az amerikai graffiti műfajában léteznek alkalmazott sokszorosítá­ si eljárások (klisék), vagy hogy a graffiti olykor a plakátok kísérőjelensé­ geként jelenik meg - ez semmit nem változtat egyediségén. Viszont épp ezért a graffiti osztályozásakor különbséget kell tennünk kontextuális és autonóm faljel között. A z előbbi valam ely más faljel, pla­ kát kiegészítőjeként, értelmezőjeként, vagy átértelmezőjeként jelenik meg. A kontextuális graffitire a választási időszak szolgáltatott bőségesen pél­ dát: politikai személyiség áthúzott, kidekorált fényképei, szövegmódosított plakátok, reklámfeliratok formájában. Példaértékű az a metamorfózis, melyen Don Blutz „Ő slények országa” című rajzfilmjének plakátja esett át Budapest közterein. A néhány dinosaurust ábrázoló képen igen gyorsan megjelent az alábbi felirat: S Z A ­ V A Z Z A Z M SZ M P J E L Ö L T J E I R E ! Általánossá azonban az áthúzás, átrajzolás technikája - tehát a jel negativitása - vált. Határesetnek tekinthető az a graffiti, melyet egy szeméttároló konté­ ner oldalán helyezett el az ismeretlen alkotó: M SZ P (fekete neolux, 30x50 cm, Salgótarján, K emerovo krt.) E z esetben is nehéz elválasztani, függet­ lenül kezelni a felirat tartalmát a háttértől, ámbár a felirat készítőjének nemigen állt szándékában ezt az összefüggést hangsúlyozni. Ezt támasztja alá az az autonóm faljel, mely az előbbitől száz méterre, egy semleges fa ­ lon olvasható: M SZ P A F E L E M E L K E D É S Ú T JA (1x3 m, fekete neo­ lux, azonos betűformákkal). Utóbb az M SZ P - meglehet, hogy ugyanazzal a festékszóróval át­ húzásra került. A graffiti tehát dinamikus műfaj, önálló életre kel, ala­ kul, miközben elveszti eredeti jelentését, avagy megerősödik abban. Is­ meretlen alkotók helyezik rá kézjegyeiket, miközben a rendelkezésre álló falfelület területe egyre csökken. E két utóbbi példa már Salgótarjánból származik, bár az ország akár­ melyik településén érthető lenne. A város graffitijei és politikai graffitijei meglehetősen kevés helyi jellegzetességet mutatnak - főként a már emlí­ tett okok miatt. Épp ezért a specifikumok kiemelésére legfeljebb egy-egy konkrét faljel kapcsán vállalkozhatom. A Salgótarjánban előforduló politikai graffitik első közelítésben a kö­ vetkezőképpen osztályozhatók: - a direkt politikai megnyilvánulások, ak­ tuális (autonóm és kontextuális) politikai feliratok; - a „kem ény” és „lágyabb” politikai szimbólumok; - a politikai felhangú (áttételes) egyéb jelek. A „hidegforradalom ” első időszaka a sematikus gondolatoknak, maga­ tartásformáknak kedvez. A már említett barát-ellenség séma szerint el­ rendeződő társadalom zavarban van, általánosít és néhány kulcsfogalom­ mal szeretné egyszerűsíteni helyzetét. �l.kép 2 .kép 16 Salgótarján, városközpont. (vörös neolux, 1 x 2 m) Szöveg: ROHADT KOMCSIK! S a l g ó t a r j á n , M é r l e g út. (fekete neolux, 1 x 1 m , középen mész k i t a k a r á s ) Szöveg: R O H A D T K O M M U N I S T Á K A K U RVA ANYATOK! �Valójában - a társadalom fokozott dinamikája réven - az ember, szán­ déka ellenére bármelyik pillanatban, bármelyik oldalon találhatja magát: teljes identitását újra kell fogalmazni a mindenkori cinkosság gyanújá­ nak ballasztjával. E bizonytalanság miatt kényszerül sarkított megfogalmazásokra, éles el­ határolódásokra a graffiti alkotója is. A bizonytalanság fokozza félel­ mét és agresszióját, az indulatot. A direkt politikai megnyilatkozások ( 1 - 2 . kép) direkt hatásmechaniz­ musokra épülnek. Minden árnyaltság, magyarázat nélkül, erős indulati töltettel készültek. Sematikus politikaképet sejtetnek, minőségüket te­ kintve akár tömegeffektusként is értelmezhetőek. Az indulat persze ért" hető, a megnyilvánulás mégis feszültté teszi a szemlélőt. A faljel v a ­ lójában az elmúlt évtizedek beidegződésével „ü t” . A sérthetetlen fogalom tökéletes megalázása nem feltétlenül személyre irányuló, mint, ahogyan a hatalom gyakorolta kompresszió sem mindig volt az. A politikai indulat e primer fázisa inkább csak jelzésértékű, ám a tel­ jes politikai mezőre vetítve kellemetlen utóíze lehet. Ugyanennek a témának létezik szolidabb megközelítése is. Stilisztikai és gondolati együgyűségük „kiforratlan” személyiségre enged következtet­ ni. A kréta, mint technika egyébként is „iskolai jellegzetesség” . A való­ di politikai indulatoktól mentes ábrák ( 3 - 4. kép) „túlkonstruáltak” , lé­ nyegi vonásuk a szocializációs folyamatba történő beépülés, egy adott történeti periódusban. A kiegyensúlyozatlanságot a 3. kép bal szélén lévő kiegészítésnél lehet tetten érni. Azonos alkotótól némiképp markánsabb szöveg is olvasható, azaz egyelőre kérdéses, melyik hangnem válik ural­ kodóvá a későbbiekben. Mindezek a politikai graffiti „offen zív” időszakának legszélsőségesebb megnyilvánulásai az ellenségkép m egtalálásával és folyamatos hangsúlyo­ zásával. Keletkezési idejük legkorábban az 1990-es év elejére tehető, a választások kapcsán kiéleződő helyzet előrengéseként. A vasúti aluljáró homályában fekete festékkel megkomponált alapgondolatában is kellemetlenül sötét - felirat kígyózik: JÖ V Ü N K LAS­ S A N D E B IZ T O S A N — S K IN (0,5x3 m, fekete neolux). A graffiti rej­ tőzködő és fenyegető, alattomos és agresszív. Nem is olyan régen lobbant fel az a - főként a cigány etnikumot érin­ tő - tömeghisztéria, melynek utórezgése ez a felirat. A jelenség magyarázata alighanem a cigányság tradicionális ellenség­ képeiben rejlik, mely önálló fejezetet érdemelne. Jelen esetben azonban a graffitiről van szó, mégpedig a nagyon is mindennapi agresszió objektiválódásáról. A felirat nem nevezi meg a címzettet, de kétséget sem hagy annak kilétéről. Nógrádban a cigány etnikum nagysága okán a súrlódási felületek igen kiterjedtek. A kialakult szegregációk védelmet jelentenek ugyan, de pro­ vokatívak is egyszerre. A mássággal szembeni intolerancia pedig olykor a félelem, olykor a fölény érzetéből motivált agresszióban nyilvánul meg. A felirat készítője (készítői) - ösztönös pszichológiai érzékkel az egyik leggondosabb stratégiával élnek: megfoghatatlan, tehát legyőzhetetlen ellenségképpel operálnak. A szakirodalom szerint „a rémhírképződés láncreakcióját az esetek többségében valam iféle, a társadalom, vagy adott közösség mindennapi gyakorlatában fellépő működési zavar váltja ki.” 4 17 �3.kép Salgótarján, Pécskö út. (1 x 0,5 m, kréta) Szöveg (középen): EZ KELL NEKED ? (jobb oldalon): ROHADT KOMMUNISTÁK AKI UTALJA ŐKET HÚZZON EGY VONALAT 4.kép Salgótarján, Pécskö út. (0,5 x 0,5 m, kréta) Szöveg: AKINEK ELLENSZENVES AZ MSZP HUZZON EGY VONALAT 18 �E z a graffit i tehát tulajdonképpen csak érintőlegesen politikai, de azért nem kétséges, hogy helye van a gyűjteményben. Áttételeivel - szem­ ben például a „rohadt komcsik” felirattal - árnyaltabb, kidolgozottabb és összetettebb. Valódi áttételrendszerek működtek abban a néhány évvel ezelőtti, Arany János úton megjelent - a rendőrséget, tűzoltóságot, talán még a mentőket is aktivizáló - feliratban, melynek tényleges jelentése a mai na­ pig nem tisztázott számomra: L E A C I G Á N Y K O R M Á N N Y A L ! A fel­ irat értelmezése az akkori politikai viszonyokat figyelembe véve sem egy­ szerűbb. Valódi érdekessége - az 1990-es graffiti szempontjából - az indirektsége , többszörösen beágyazott tartalma, és az a hatásmechanizmus, ami ennek megfelelő összetettséggel realizálódik. A graffiti a tudat mély­ rétegében - lezáratlansága folytán - eleven marad, kisugároz a felszíni folyamatokra, (láthatatlan jelenlétével befolyásolja azokat). Jellegét tekintve erősen elüt ettől a Pécskő Üzletház mögötti betonsze­ gélyen látható felirat: L E A V A S G Á R D Á V A L . (0.5x4 m fekete neolux). E z a graffiti különösen érdekes abban az értelemben, hogy van némi na­ cionalista és internacionalista színezete: állásfoglalás egy, a magyarságot érintő soviniszta szervezettel szemben. Politikai értelemben tehát progreszszívnek tekinthető. Indulata szoros összefüggésben van a nemzetközi - és csak részben a belpolitikai - helyzettel. Ezúttal a politikai periféria széle­ sebb értelemezésével van dolgunk, amennyiben az érdekérvényesítő csa­ tornák a szokottnál is távolabb esnek a szemlélőtől, eképp a tehetetlenség érzése sokkal nagyobb az alkotóban. Leglényegesebb jellemzője azonban az, hogy a graffiti készítője ezúttal nem az őt fojtogató politikai viszonyok kritikáját készíti el, hanem egy magasabb minőségű aktivitást fejt ki: füg­ getlenül saját érdekeitől. A választási időszak plakátorgiájának kísérőjelenségeként - de olykor attól függetlenül is - óriásira duzzadt az aktuális politikai feliratok tár­ lata. A faljelek típusainak csoportosításakor (autonóm, kontextuális) már szó került a politikai graffiti meghatározó jellemzőiről. Elsősorban a jel negativitásának uralkodó formájáról, plakátok áthúzásáról, á tfirkálásáról. Viszonylag kevés a konstruktívabb tagadás, a megszövegezett negáció. E z utóbbira példa a Vörös Hadsereg út hirdetőtábláin sorakozó SZD SZ-plakátok felüljegyzése: N E S Z A V A Z Z P IS T Á R A A Z A L K O ­ H O L IS T Á R A (0.5x5 m. kék neolux, v. akrill). A mondat az S Z D S Z je­ löltjére tesz utalást, hatásmechanizmusában összetettebb az egyszerű taga­ dásnál. Az „alkoholista” fogalmának alkalmazása a gondolkodás mélyré­ tegeit aktivizálja, miközben a „ne szavazz” előtag tűnik az információ lé­ nyegesebb elemének. Eltekintve a dolog igazságtartamának boncolgatá­ sától, ez a típusú graffiti leginkább a rémhírképzés (-képződés) mechaniz­ musával rokonítható, amennyiben tényanyag hiányában kizárólag arra az emberi gyengére épít, mely - különösen a kelet-európai gyakorlat okán a kiválasztottakban, némi ráhangolással. azonnal ellenséget tételez. Mégpedig függetlenül attól, hogy a kiválasztódás az egyén képességei, vagy az idegen hatalommal való kapcsolódás miatt következett be: és hogy valójában kiválasztódás történt-e, vagy csak valam i hasonló dolog. A probléma azonban megér egy további kitérőt az „alkoholista” fo­ galmának kapcsán, lévén ez egy valódi salgótarjáni sajátosság. A város látszólag rendkívül erőteljes politikai kompressziónak volt ki- 19 �5. k é p Salgótarján, Arany J.út (0,5 x 0,5, fekete neolux) 6.kép 20 Salgótarján, városközpont (0,5 x 1,5 m, vörös neolux,v. akrill) Szöveg: AURORA �teve az elmúlt évtizedekben. A szinte kizárólag nehéziparra hangolt tele­ pülés lakosságának összetétele egyszerre volt homogén - amennyiben a proletariátus fogalm ával lefedhető - és heterogén, amennyiben a város­ ba áramló tömeg szükségképpen feloldotta, felhígította a tradicionális ko­ lóniatársadalmakat. E z a folyamat - kisebb-nagyobb anomáliákkal - évti­ zedeken át zajlott és nem csak az ipartelepeken, hanem az értelmiség kö­ rében is. A folyamatos és mesterségesen is gerjesztett tendencia eredménye­ képpen Salgótarján egy végtelenül megosztott - jóformán csak elemeiben létező - konglomerátummá vált, melynek egyetlen, viszonylag egységes ré­ sze a politikai intézményrendszer volt. A település belső viszonyrendszerének szétzilálásával párhuzamosan egy kirívóan alacsony színvonalú infrastruktúrára támaszkodó, részleges ur­ banizációs folyamat zajlott. A két folyamat közötti űrben pedig egy új, meglehetősen szegényes szubkultúra kezdett kialakulni. E szubkultúrának az egyik tipikus terméke az oly gyakran hallható „alkoholista” jelző. Az itt élőknek - a széttagoltság okán - soha nem állt módjukban érdemi kritikát megfogalmazni a politikai szférával szemben (ez az oka a hatalom látszó­ lagos stabilitásának), tehát kódokat kezdtek használni, melyek mára messze sodródtak eredeti jelentéstartományuktól. Először a párt helyi vezetői váltak „alkoholistává” a nép ajkán, majd a középkáderréteg, valamint mindazok - legyenek akár írók, szerkesztők, művészek, - akik kiválásuk révén feltételezhetően kapcsolatba kerültek a politikai szférával. Hogy aztán a politikai karrier - mely a kiválás egyetlen lehetséges út­ ja volt - valóban együtt járt a kancelláriák zártkörű poharazgatásaival, ez kérdéses, de hogy a hatalomhoz való alkalmazkodás a kompromisszumok sokasága miatt az alkoholizmusnál is erőteljesebben károsítja a személyi­ séget, ez tény. Mindemellett a fogalom nem klinikai esetekről, hanem a hatalom delíriumáról mesél. Az utóbb idézett graffiti tehát ennek alapján tekinthető specifikusnak, függetlenül az ötlet eredeti céljától és a mögötte bújó érzelmektől, indula­ toktól. A keményebb politikai szimbólumok — köztük a legeklatánsabb: a horogkereszt - gyakran feltűnnek a „deffen zív” időszakokban is. M ivel nehéz tradicionális kötődést találni az érintett korosztály és az érintett ideológia között, a horogkereszt sok esetben nem más, mint egyfajta po­ litikai perverzió. Feltűnő továbbá, hogy pontosan a horogkereszt a legfiatalabbak szim­ bólumrendszerében szerepel a leggyakrabban. Az általános iskolák kör­ nyékét időnként horogkereszthullám önti el, aminek vajm i kevés köze van a fennálló politikai viszonyokhoz. A jel geometriai struktúrája szinte kihívja a kísérletező kedvű iskoláso­ kat, másrészt a „gonosz” egyfajta objektivációját adja a kezükbe, mely lerajzolható, elidegeníthető saját személyiségüktől. E z esetben a szimbó­ lum elsődlegesen a misztikum kategóriájába tartozik, politikai jelentő­ sége sokszor elhanyagolható. Létezik természetesen a tudatos alkalmazás tendenciája is, bár erre példát jelenleg nem találtam a városban. (A jellegzetesen fővárosi antisze­ mitizmus operál ugyan a horogkereszttel - elsősorban kontextuális faljel­ ként, pl. a R. W allenberg-em lékm űnél, vagy az SZD SZ-plakátokon, 21 �esetleg mint provokációs elem a szélsőbal propagandájában - de ez ma v i­ déken, legalábbis az északi területeken nem mérhető.) Megjelenési formájától függően kemény, vagy lágyabb jel a bekariká­ zott ,,A ” -betű, az anarchisták nemzetközi szimbóluma. A 6. képen az A U R Ó R A felirat egy együttes neve, kezdőbetűje azonban legalább akkora karriert fut be, mint a horogkereszt. A X IX . és X X . századi - helyenként erősen szocialistaellenes - anarchiz­ mus a húszas évektől feoldódik a munkásmozgalmak különféle áram latai­ ban, vagy épp nacionalista irányzatokba olvad. Magyarországi története sem utal a folytonosság lehetőségére. Ma legfeljebb nyomelmeiben találkoz­ hatunk az anarchizmus eszméjével, főként a gazdasági, vagy társadalmi vál­ ságperiódusokban, és elsősorban Nyugat-Európában (Franciaországban, Spanyolországban, vagy Olaszországban.). Mindez nem zárja ki, hogy az ,,A ” -jelnek van politikai jelentése a mai Magyarországon és akár Salgótarjánban is. Ebben azonban sok az áthallás, félreértelmezés, tisztázatlanság. Nehéz megítélni annak mértékét is, hogy a különféle terrorszervezetek (IR A , A D , E T A , R A F stb.) betűjelei milyen mélységű politikai azonosu­ lást jelentenek magával a szervezettel. Tekintettel azonban arra, hogy ez, a csoportok tevékenységével foglalkozó irodalom nem túl bőséges, vala­ mint, hogy a feliratok készítőinek politikai ismereteivel kapcsolatban nem érdemes „illúziókat” táplálni, valószínű, hogy e szimbólumok az álta­ lános erőszakkultusz tárgykörébe tartoznak. A 7. kép szövege: R A F (Vörös Hadsereg Frakció - nyugatnémet ter- 7.kép 22 Salgótarján, városközpont (0,5 x 1 m, vörös neolux.v. akrill) S z ö v e g : RAF �rorszervezet, bár a rövidítésnek létezik egy másik feloldása is: Royal A ir Force - az angol katonai légiflotta, de ez kevésbé ismert, azaz kevésbé valószínű értelmezés.) Nincs nagy jelentősége, de érdemes megemlíteni, hegy a R A F szemben például az IR A -v al, vagy E T A -val nem függetlenségi, nemzeti mozgalom vadhajtása, hanem ideológiájában is különösen szélsősé­ ges szervezet. A kontextuális graffiti megjelnése nem kötődik két dimenzióhoz. Tér­ plasztikák, szobrok, egyaránt ki vannak téve a spray benzinszagú lehelletének. E gy zsebben elhelyezett festékszóró még nem politikai graffiti. Egy Münnich Ferenc-szobor sem feltétlenül. Festékszóró, plusz szobor: ez azon­ ban már védhetetlenül az. A jel nem tesz egyebet, mint túlexponálja tárgyának egy vélt, vagy v a ­ lódi vonását, és ezáltal manifesztálja politikai álláspontját. Ha egy diák rájön arra, hogy például a N O D IS Z szótagjait felcserélve is értelmes szót nyer (és erről másokat is tájékoztatni kíván - az Arany János út épületének falán - 8. kép), szintén szimbólumokkal operál. A különféle szervezetek nevének rövidítései valójában átmenetet képeznek a szöveg és a szimbólum között. A pártok ugyan igyekeztek ügyelni arra, hogy jelvényük egyszerű legyen, a dolog mégsem sikerülhetett tökéletesen, amennyiben nem szívódtak fel kellő gyorsasággal a köztudatba, nem jelentek meg a politikai graffiti ki­ egészítő szimbólumai között sem. Az ívelt vonalak kombinációi - fejlett arányérzéket feltételezve is sokkal nehezebben reprodukálhatók, mint például egy egyetlen vonal­ lal megrajzolható ötágú csillag, egy horogkereszt, vagy a zárt körben el­ helyezett „ A ” betű. Nem vitatva az új pártok szimbólumainak esztétikai értékeit, a jövőre nézve sem várható áttörés e tárgyban. A graffiti alkotói - az egyszerűség kedvéért - be fogják érni rövidítésekkel, betű formákkal, feltéve, ha a pártok karakterének kontúrjai elérik azt az élességet, ami elengedhetetle­ nül szükséges ahhoz, hogy a perifériáról is jól láthatóan visszatükröződ­ jenek. A 8. kép felső szélén látható ábra pedig már átvezet a műfaj harmadik csoportjába, ahol a politika csak láthatatlanul, álruhában van jelen. A harmadik csoport - a politikai felhangokkal rendelkező, egyéb fal­ jelek - meglehetősen tág értelmezésre csábítanak. Nem egyébről van szó, minthogy ártalmatlannak tűnő graffitik tömege elmélkedik életformákról, életérzésekről és világnézetekről. Nem véletlen, hogy a listavezető kifejezések szinte mindegyike az angol­ szász nyelvterületről származnak, tehát nem az egzotikus (és kevésbé egzo­ tikus) keletről, hanem egy másik égtájról. A puszta földrajzi meghatározás önmagába sűríti a gazdaságot, liberalizmust, versenyt, dinamikát, a szabadság végtelen érzetet. Égig szökő felhőkarcolók, suhanó Cadillac-ek, hibátlan és hófehér fogsorok - efféle asszociációkból áll össze a szó: nyu­ gat. Egyetlen graffiti Kelet-Európa mélyén - például: N ew Y o rk city elvetélt álmok tömegét, titkolt vágyakozásokat idéz a valójában körülrajzolhatatlan „m ás” felé. ( 10 . kép). 23 �8.kép 9.kép 24 Salgótarján, Arany J.út (0,5 x 1 m , kréta) Szöveg: N0(Z)DISZ-DISZNO Salgótarján, vá rosközpont (0,2 x 0 , 5 m, k r ét a) Szöv eg : SZ D S Z �Legyen bármilyen felületes és nevetséges ez a kép, bármilyen infantilis a kacér mosoly nyugat felé, a graffitik ott virítanak mindenfelé. Értékrendszerszeletek vándorolnak át, keresztül a tömegkommunikációs eszközökön, miközben a ,,termelőerők,, változatlan egykedvűséggel figyelik a szubkul­ túra zűrzavarát. - A helyzet egyszerre abszurd és természetes. A graffiti alkotója egyre ritkábban szólal meg magyarul - e tekintetben a közvetlenül politikai tárgyú feliratok jellegükből fakadó védettséget élveznek - , a hu­ manizálandó betonfalak nyelve éppenséggel érthetetlen, dekódolhatatlan környezete számára. Az angol nyelvű feliratok tömege végső soron elide­ genedés az elidegenedésben. Nem történik persze egyéb, minthogy a faljel hangsúlya áttevődik a tartalomról a form ára.5 A graffiti ezen önmagára irányulásán persze legfeljebb a politikai graffiti gyűjtője kesereg. A graffiti folklórjelenség, a népművészet sajátos, urbanizált formája. Minden egyes vonásában (akár színes folthalmaz, akár értelmes szöveg) ke­ letkezési körülményeire utal. Minőségében megfelel életrehívója jellemző­ inek; a graffiti olyan, mint a kor, amelyben keletkezett. A graffiti úgy viszonyul a fal felületéhez és az azzal összefüggő „egész­ hez” , ahogyan Michelangelo „A z ember teremtése” című freskója a Sixtusi-kápolna mennyezetéhez, az épülethez és Róma egészéhez; nemkevésbé pedig magához a korhoz, a X V ., X V I. századhoz, a művészetek e féktelen burjánzásának időszakához. A graffitinak esztétikai értelemben nem kell feltétlenül művészetnek minősülnie, bár az is lehetne. Valódi értéke időbeliségében rejlik, abban a megragadhatatlan dimenzióban, amely a jelnek súlyt ad, megajándékozza tiszavirágéletével, majd egyetlen metszetében az örökkévalóság archívumába rejti. Salgótarján X X . századi - pontosabban század végi - graffitijei nem túlságosan mosolyogtatják meg a szemlélőt. Komorak és fenyegetőek, fé­ lelmet és agressziót sugallnak. Olyan társadalomról mesélnek, amely öntör­ vényei ellenében mozog, vajúdik és a benne élő ember szorongása hatja át minden mozzanatát. A progresszió lendülete épp úgy zavarba ejti, mint évtizedes - váltakozóan heves - dulakodás a hatalommal. Valódi visszonyulási alapja ponto­ san ez az utóbbi tényező, melynek megszűntével meghatározó vonását vesz­ ti el. Recsegnek gazdasági építményének eresztékei, s nem sok idő kell ahhoz, hogy a közigazgatás csekély szakítószilárdságú cérnájával összefércelt konglomerátum elemeire essen szét. A politikai graffitik tagadásaiból azonban még nem áll össze a kép. Az indentitás újraforgalmazása, átmenet a városszerűből a valóságos városi létbe: ez csak valam iféle tradicionális alap mentén jöhet létre. A tradicio­ nális alap pedig nem egyéb, minthogy az ember alapos okkal legyen jelen a településen, a település pedig hasonlóképpen alapos okkal a megyében. Célja és funkciója ne merüljön ki a tagadásban - amint Salgótarján me­ gyeszékhellyé emelkedése is a történelmi központok megtagadásából kö­ vetkezett - , mert ha így történik, akkor az ott élő ember számára sem lé­ tezik más alternatíva, mint a tagadás „tagadása” . E z utóbbi lehetőség mint logikai művelet kellemesen csenghet a fülünknek, de be kell látnunk: a társadalom egészének működése nem ír- 25 �1 0 . k ép Salgótarján, városközpont (0,5 x 0,6, vörös neolux, v .a k r ill) Szöveg: NEW YORK CITY 11.kép 26 Salgótarján, városközpont (falrészlet, vegyes technika) �ható le formállogikai eszközökkel. Sem gondolatban, sem papírlapokon, sem a város falain. Salgótarján politikai graffitijei ezzel a hiábavaló tevé­ kenységgel vannak elfoglalva, mégpedig a siker legcsekélyebb reménye nélkül. Am ikor H eikki Jokinen graffitigyűjteményét olvasgatom (melyet finn néprajz szakos diákok gyűjtöttek), nem magukat a falfirkákat irigylem távoli rokonainktól, hanem azt a derűt, amelyet ezek az alkotások sugá­ roznak. Nem kis teljesítmény, ha a társadalomban élő ember legalább a problémáit meg tudja fogalmazni. Hogy a léthelyzet és életérzés gondolatkavalkádjából előbb-utóbb kikristályosodik a megfogalmazható, artikulál­ ható eszencia. És végül, hogy az alkotó a kellő derűvel, iróniával, szem­ léli az eredményt. Az irónia ugyanis az a fázis, amikor már átlátjuk a dolgot - rosszabb esetben, amikor rájövünk: a dolog végképp átláthatat­ lan. A bennünket körülvevő viszonyok annyiban humanizáltak, amennyiben uraljuk őket, akár az össztársadalmiak, akár a politikaiak, akár sajátok. L egbensőbb viszonyrendszerünkről van szó. Ennek megfelelő fokon v a ­ gyunk képesek, vagy képtelenek tehát az iróniára. A graffiti ilyenformán tartalmában és indítékában jelzi a zavart, de nem maga az elidegenedés. Sőt, a fal birtokbavétele lehet akár magasabb mi­ nőségű kapcsolat a bennünket körülvevő tárgyi világgal. Amennyiben megbomlik a város rideg harmóniája, annyira billenhet helyre a személyiség benső egyensúlya. Minél sokfélébbé válik a környe­ zet, annál valószínűbb, hogy az ember megleli a számára legkedvezőbb életteret. A graffitiváros pedig - amennyiben minden talpalatnyi hely egyegy lakójának jellegzetességét viseli - új és sokféleségében is egységes rendszert, harmóniát alkot: valóságosat és emberszabásút. JE G Y Z E T E K : 1. W a lte r G r a s s k a m p : S e b n e k .n b u r g e r sz a k v é le m é n y e 1982., 2 . sz a v a k eg y g r a ff itie s z té tik á h o z ) 1982., 3. p e s t 1983. ELT E A JT K T SZ T 4. H a n k is s dapest 1985. M ag v ető K vk., 5. E rrő l ld. K u ltú r a és K özösség. 1978. A k é z írá s á ru lk o d ó cím ű írá s á b ó l M a n fre d W a lt e r G r a s s k a m p : A k é z írá s á ru lk o d ó (C ím ­ G o m b á r C s a b a P o litik a c ím s z a v a k b a n B u d a ­ E le m é r: T á rs a d a lm i c s a p d á k , D iag n ó ziso k B u ­ H e rn á d i M ik ló s: A h á z f a la k k o m m u n ik á c ió ja . 27 �N É M E T H JÁ N O S IST V Á N A politika áldozata „ . . . az emberek sohasem beszélnek a korsze­ retetről. Szeretem korunkat, csodálattal adózom neki, szenvedek miatta, szenvedek érte, és akarom, hogy szerencsés fordulatokban bővelkedjék.. . ” (V. Tyendrjakov: Merénylet a délibábok ellen.) A gondolat betegsége, avagy beteges gondolatok zűrzavara - mondhatnánk fölényesen, jelenkori közállapotaink ismeretében, a politikáról. Pedig nem a kifejezés, de a mögötte húzódó történelmi tapasztalat vétkes abban, hogy csen­ gése oly riasztó a hétköznapiság gondözönével viaskodó sokaság számára. Rendezetlen történelmünk és napi feladványaink kínlódásai gyűrűznek alig át­ tekinthetően a fogalom epicentruma körül. E gyűrűk rajzolta területeken be­ lül a politikán, politizáláson, sokan sokfélét értenek. Milliók számára a poli­ tika úgy ahogy van, nem lett több mint a hajdani „úri huncutság” szocialista változata. Mások riasztó kötelességeket erőltettek egy politikai drapéria mö­ gött, álságok és bitang elfajzások találtak zöld utat a politikai jelszavak ci­ nikus hangoztatásával. Tekintélyes az a réteg, amelynek egy fajta karrierkapaszkodót jelentett a politikai szolgálat. A hatalombirtoklás e többszólamú partitúrájának bántó hamissága visszavezethető a mindennapi élet, a magyar társadalom számos fontos kérdése iránti teljes politikai közömbösségére. Ijesztő törésvonal mély­ ségei tárulnak föl az elmúlt évtizedek távolából az ideológiával megbénított társadalom erőtelensége és a politikahiányos tevékenységében elmagányosodó egyéni életsorsok között. Hol kezdődik ez a mára szakadékká mélyülő elválás? Talán az úttörőava­ tások indulóharsányságának kínzó éhséget felidéző sorakozósdiaiban, a történe­ lem órák agyonunt osztályharc-antagonizmusaiban, a fülre növesztett hajtin­ csekért kapott osztályfőnöki pofonok megaláztatásaiban, netán a szülői be­ szélgetések elhallgatott félmondataiban, a családi emlékezet titokőrzéseiben, a nagyszülők, a szülők, a tanárok, a barátok eltérő értékvilágában? Ki tudna erre ma már pontosan válaszolni. Az biztos, hogy a felnevelő tapasztalatok szerint gyanús lett minden, mi a hivatalos politikához kötődött. Hány kínos emlék rögzítette bennünk azt a fölismerést, miszerint: ne arról beszéljünk, amit gondolunk, érzünk, tudunk, de jól tanuljuk meg: hol, mikor, ki előtt és mit is lehet gondolnunk, mon­ danunk, tudnunk. Úgy alakult, itt nálunk, hogy a borközeiben együtt ülő fér­ fiak a családi ünnepek nyugalmát gyakrabban zaklatták indulataiktól görnye­ dő politikai hitvallásaikkal, mint a hivatalos politika félelemhatású intézmé­ nyeit. Ennek a megtöretésnek óriási ára van. Hiszen a „hivatalos törekvések” támogatására nem zárkóztak fel a közösségek, nem éltette azokat a nemzet szolidaritása, az emberek életvitel-mélységű cselekvéssorozata. Az együvétar- 28 �tozás gazdagító aktivitása helyett a látszatazonosulás, a távolmaradás, a poli­ tikai passzivitás, vagy az ellenzéki aktivitás lett a normális magatartás. Különös politikai iskolában volt tehát része az elmúlt harminc év magyar ifjúságának. A politikai szocializáció emlékeinek és élményeinek számbavételét mérték­ adóan segíti nagyapám felejthetetlen történeti bölcselete, a vele töltött apok­ rif stúdiumok végtelen sora. Frissen áll ma is előttem kedves alakja, ciga­ rettájával, okos tekintetével, letisztult humorával, no és eligazító kézlegyin­ tésével, miközben tudtomra adja: „A politika, eh - és itt a kézlegyintés, csak úgy finoman - , nem fontos ez az egész, fiam, de mindig vigyázz, nehogy becsapjanak!” . - És peregnek kezei között a kukoricaszemek a falusi kertek örök harmóniájának színpadán. Sorjáznak elunhatatlan történetei háborúkról, forradalmakról, tömegmészárlásokról, füstokádó mozdonyokról, embertömege­ ket préselő marhavagonokról, soknyelvű katonai körletekről, fegyverek­ ről, vezényszavakról, a Nyitráig futó cseh légionáriusokról, választá­ sokról, kiállásokról, átállásokról. . . majd a kézlegyintés, és a mindig öröm­ mel teljesített felszólítás: „. . . gyerünk, igyunk, egy p ohárral...” - A nagy­ szülői bölcseletet az idő múlásával megérteni is alig, fölülmúlni egyáltalán nem tudom. Noha szakadatlanul érzem, hogy a számomra meghitt történe­ tek mélyén megfejtésre érdemes titok lappang, ám, ennek föltárásához az elmúlt harminc év politikai tapasztalata nem nyújt elég jártasságot. Próbára kellett hát ismét tennem - különösen a közeli hónapok nemzeti korszakvál­ tásához érkezve - a nagyapai vigyázó gondolatot: a politika igaz termé­ szetének megismerésével, harmincéves politikai emlékezetem vázolásával. A P O L IT IK A T E R M É S Z E T E A politika általában érdekformálás, melynek során az ember akarata mu­ tatkozik a maga bonyolult összefüggéseiben. .. A politika konkrétan a társadalmasult ember éles körme, ragadozó fogazata, érzékeny szaglása, puha já­ rása, rejtő színe, nyers erejének ezernyi alakváltozata. Eligazítónk, irányjel­ zőnk a társadalom érdekdzsungelében, létezésünk biztonságának sajátos ga­ ranciája. Aki nem politizál kiszolgáltatott, védtelen. A politika az egyéni szán­ dékok tömegesítője, erőkoncentráció, a szolidaritás létrejöttének e s z k ö z e . Az így létrejövő - és a társadalmak életét meghatározó - tömegmozgások hajtóenergiáját az egyéni ambíciók szakadatlan újratermelése biztosítja. Ehhez a politikai mechanizmusok működőképessége szükséges: az egyéni érdekek szelektálása, csoportosítása, majd együttműködése. Ebben a folyamatban va­ lósul meg a politika lényegi funkciója - az érdektranszformáció. A politikai kultúra minősíti, hogy a létrejövő tömegerő milyen formában, milyen keretek között, milyen következménnyel jelentkezhet és gyakorolhat ha­ tást az adott társadalomban. Az a társadalom, ahol a politizálás bármely oknál fogva korlátozott, érdektorlódás miatt súlyos működési zavarokkal küzd, infarktusos állapotba kerül. A diktatúrák, az elnyomás fojtó mechaniz­ musai éppen az érdektranszformáció útját zárják el, természetesen csak ide­ iglenesen. Így az egyéni érdekek, a megállíthatatlanul termelődő érdekkonf­ liktusok drámai társadalmi robbanással hatnak a folyamatokra - amint ezt például a magyar történelem gazdag példatára bizonyítja 1988-ig. Más ese­ tekben a társadalmi feszültség az egyéni, vagy rétegproblémák világába 29 �zsugorodik. Az ilyen érdekartikuláció szinte teljesen hiábavaló, majdhogynem deviáns jellegű, átmenetileg elnyomható, tömeghatása elenyésző. Kevés jobb példa van erre, mint a kisebbségi magyarság kérdése a Kádár­ korszakban. Szép volt, igaz volt Illyés és követőinek érdekükben hangoztatott véleménynyilvánítása, kiállása - a hatvanas évektől szinte folyamatosan a Tiszatáj 1986-os szerkesztőség-leváltásáig - , mégis megmaradt a probléma „értelmiségi belügynek” . A román politika évtizedek óta jól ismert brutalitásán túl a Romániából menekülők áradata és a nemzetiségek iránt mindvégig érzéketlen hatalmi garnitúra elsöprése kellett a feszültségek tömegesítéséhez: amit Tabajdi Csa­ ba és Szokai Imre emlékezetes tanulmánya, majd Szűrös Mátyás Rádió Napló­ beli politikai auftaktja jelzett, hogy azután a kérdéskör végre kormányzati szintre kerüljön. Csak ekkor gyakorolhatott hatást a határokon túli magyarok problémája - és hazai képviselői - a nemzeti kül- és belpolitikára. Szerencsésebb helyzetben az érdektranszformáció létrejöhet a demokratikus politikai rendszerek regulációjában. Á m a célszerűség és hasznosság megvaló­ sításával párhuzamosan sokszor megdöbbentő a demokratikus technikák ri­ degsége. A legkifinomultabb demokratikus berendezkedések bizonyítják, hogy a politikai érdekérvényesítés kemény küzdelem, melynek egy biztos áldozata van: a s z e m é l y i s é g . Ennek az állításnak csak látszólag mond ellent, hogy ke­ vés olyan politikai-társadalmi lávakitörést ismerünk a világtörténelemben, melynek élén, eszmei megtestesítésben ne lenne döntő a személyiség szerepe Jézustól Kossuthig. Minden rebellió, minden érdektektonika mélyén ott dol­ goznak a személyiségek, ám mozgalmuk politikai erővé válásával és megerő­ södésével kíméletlenül feloldódnak a praxis hígítójában. Az előbbi példák­ nál maradva: az egyház fegyelmezett hierarchiájában épp úgy, mint a másik esetben a duális monarchia délibábos világában. A politika az egyéniségből tömegeset formál, és csak a tömegeset méltányolja hosszabb távon az egyé­ niségből. Mert a politikai akarat mindennapi életben lejátszódó széles körű elfogadása feltételezi ezt az áldozatot: az egyéniség fokozatos közhelyesítését. E gyébként nem lenne érthető, miért a középosztályok mintaátlaga lesz a de­ mokráciák sikeres politikusa, miért oly diadalt arató egy elnöki mosoly Ame­ rikában, ahol az egyéniség a politika számára érdektelen, rosszabb esetben zavaró; Tanulságos, hogy a vietnami háború árnyékában, a legnagyobb bel­ politikai válságot az egvéniségáhítás olyan szimbólumai okozták, mint a farmernadrág, a torzonborz haj- és szakálldöbbenetek, az elhelyezett virág­ díszek vagy az angolszáz gyökerű énekes beategvüttesek. Az amerikai po­ litikai rendszer dicséretére legyen mondva, hogy sikerrel szabadította föl és csiszolta össze ezt az egyéniségrajongó nemzedéket; hiszen ők azok, akik ma a technológiai átalakulásban, az életmód formálásában a világ jó része szá­ mára követhetetlen tempót valósítanak meg. Noha a nagy metamorfózisban farmernndrágos indulatok, szakállas próféták, hatvannyolcas tüzek komformizálódtak, és hamvadtak el, borotválkoztak meg a kameraman-idomárok akarata szerint a televíziózás áldozati oltárán - kielégítve a tömegigények sematikus és féktelen mohóságát. Ám ez az áldozat a közösség javára hasz­ nosította az elrugaszkodó formákat és individuális törekvéseket, a társadalmi méretű többlet termeléséhez szükséges energia kifogyhatatlan sugárzásával. Ez a politika személyiségáldozatának az értelme. Így, ebben a folyamatban jön létre az emberi viszonyok aktivizálásának kifinomult rendszere: a politikai mechanizmusok egésze. - Életvezetési biztonságot, kiegyensúlyozott köz- és 30 �magánéletet, gazdasági virágzást és kulturális sokszínűséget kap cserébe politizáló polgár. a P O L IT IK A K É P E IN K - K Ö Z E L M Ú L T U N K B Ó L A társadalomba tagoló politikai viszonyok személyes élményeinek fölidézése, a mulandóság könyörtelenségével dacoló hangulatok ismételt átélése az, ami­ re írásunkban vállalkozhatunk. Harminc év politikai leltárából nehéz eldön­ teni mi kerüljön lomtárba és mit érdemes viselkedésünkben, szokásainkban, kapcsolatainkban, értékeinkben, életvitelünkben megőrizni. A diktatúra szí­ neváltozásainak évtizedei többdimenzióssá formálták politikai viszonyainkat, a politizálás terheit. Politikaképek békés egymás mellett élése épp úgy jellemző volt, mint az évtizedekig kibékíthetetlen ellentétek halálos komolysága. Vol­ tak, akik nem tudtak itthon politizálni három évtizeden át, voltak, akik nem akartak. Mások azt hitték, hogy politizálnak. Generációt kapcsolt egybe a politikán kívüli aktivitás: sok lelkesedéssel, civil kurázsival, káderpukkasztással, de elképesztően kevés társadalomformáló eredménnyel. Mind­ ezekkel együtt döbbenetes a tény: mára a politika tagadására és annak csőd­ jére egy válasza van az ébredő társadalomnak; irtózat mindentől, ami a komp­ romittált politikával összefüggésbe hozható. Irtózat és félelem. Ez a nemzedé­ kek kötőszövetébe ágyazódott félelem immár létállapot. Tehát, nem nap mint nap tudatosuló, felserkenő élményanyag, de életformát, politikai magatartást meghatározó mentalitás, véleményalkotás. * A stílussá rendeződött félelem forrása az 1956/57. évi restauráció rém­ tetteiből ered. Az utóbb nyilvánosságra kerülő adatok bizonyítéka szerint, törtenelmi összehasonlításban is példátlanul kegyetlen pufajkásterror gyó­ gyíthatatlan sérülésekkel indította útjára az új hatalmat. Az áldozatok meg­ rázó „feltámadása” napjainkban döbbenetes hatású. A családi rejtekhelyekre visszaszoruló 56-os emlékezet a kimondhatatlanság tilalmától szabadulva szinte elviselhetetlen katarzissal rázta meg pangó társadalmunkat. Hiszen az eseményekben részt vett nemzedék vagy külföldre menekült - ezért szakad­ tak meg kapcsolatai a következő generációkkal az itthon maradottak pedig valójában nem politizáltak. Többé-kevésbé mindenki örült annak, hogy a megtorlásokból kimaradt. Így az 56-os törésvonal mentén szakadék képződött. Nem csupán az események megítélésében, de a nemzedékek folytonosságában is. Az egyre erősebben ellenforradalmat harsogó hivatalos politika azonosulása helyett csak az igazság kollektív elhallgatását kapta a társadalomtól - amely, ezért felmérhetetlen árat fizetett erkölcsi roncsolódásban, a nemzeti tudat bé­ nultságában, a bizalom és a hit kötőanyagainak szétporladásában. A fokozatos szétesés kórokozói elleni átfogó támadás Pozsgai Imre irtózatos erejű „népfel­ kelést” bejelentő rádiónyilatkozatával indult - a nemzet számára visszafor­ díthatatlanná téve a megtisztulást - , majd győzelmessé lett Nagy Imre és társai temetésén. Nem könnvű felfogni, de harminc év tényleges veszteségei­ nek a felszámolását kezdhettük meg ettől a naptól. Az elvesztegetett évtizedeknek a mai harmincasok-negyvenesek az igazi vesz­ tesei: a minthapolitizálók. A szubkulturális azonosságfitoktatásukkal apáiktanáraik idegrendszerét borzolok, az immár visszavonhatatlanul keleti tömb­ bé merevedő régióban születő, iskolába járó és felnőtté váló, trabantos31 �moszkvicsos perspektíváért önkizsákmányolók nemzedéke. Ők a jelbeszéd nagy generációja. Ezek a korosztályok már a Varsói Szerződés határain be­ lül születtek. Az ő számukra a szülők értékei és normái a hivatalos és iskolai ideológia nézőpontjából károsnak minősültek, míg a propagandisztikus érték­ világ mindennapi hitelesítése elmaradt. Élelmet és ruhát tudott ugyan biz­ tosítani nekik a társadalom, de ezen túl elárvult magány lett természetes ál­ lapotuk. Kifosztott, megbecstelenített értékraktárak, pocsolyává zavarosodó erkölcsi káosz, hit nélküli mindennapok, kiskertekbe és Trabantokba töpörö­ dött távlatok között lett mind magányosabb, mind önmagára utaltabb, ám önmagát megszervezni képtelen, a jelet választók generációja. Apáink po­ litikai süketnémasága után ez a jelválasztás elemi igény volt, az önazonosság egyetlen formalizált, nyilvánosan is működő mechanizmusa. A Bródy János költői csillagjárásához igazodó jeladásra, gesztusáradatra, koncertrőlkoncertre megfogalmazott üzenetekre volt lehetősége ennek a politikától el­ tiltott fiatalságnak. Minden választás az állásfoglalás érvényével történt. Az Illés- és Omega-rajongók, majd az „ Új Metro-klub” hívei között véget nem érő csatározás dúlt a középiskolákban. A látványos vetélkedések nemzedéket összekapcsoló hatása egyszerűen erőt adott. A fülcimpára nőtt hajtincsekért kapott osztályfőnöki pofonokat, pajeszcibálást, a főtereken elégők mártír­ tudatával viseltük, pofozóinkban a mindenkori zsarnokhatalmat látva és meg­ vetve. Csöves farmerjaink, a lányok miniszoknyái, Lennon gombafejét után­ zó frizuráink, hegyes orrú cipőink versengése, a „Rádió Luxembourg” sláger­ listájának dúdolása, az „ Úton” című K erouac-regény parkbéli hangos olvasá­ sa, a lengyelországi tengerpartig táguló világ autóstoppos meghódítása, a sopoti és tabáni fesztiválok „kis amerikája” , egyáltalán az angolszász eredetű if­ júsági lázadás jelanyagának mind mohóbb átvétele életre szóló hatású volt. Ha ezekben az években valahol elhatározták volna az angol nyelv iskolái tanítását, mára perfekt világnyelvbeszélő milliók állnának nyugodtan a szer­ kezetváltás technológiai és átképzési kihívásai előtt, biztosabb esélyt nyújtva e népnek az európai „átszállásra” . De nem jutott eszébe a korabeli oktatási felelősöknek, hogy kihasználják a praktikus és nagy kulturájú világnyelv itthoni népszerűségét. Nem érzékelték a főhivatalnokok azt az irigylésre méltó mo­ hóságot sem, ahogy a hatvanas években felnőtté váló ifjúság nyitott elmével rávetette magát a Lukács-iskola marxi köpönyegéből kirajzó szerzők és köz­ vetítők élvonalbeli filozófiai-etikai alapműveire. És azt sem, hogy ez az új típusú értelmiség a tiltott gyümölcs örök mámorával fogyasztotta a kiátkozott tudományokat: a szociológiát, a politológiát, kibernetikát, szociálpszicho­ lógiát. . . Gépiratos nyersfordítású szövegek jártak kézről-kézre magánlaká­ sokon, egyetemi előadókban, presszókban, kirándulásokon, baráti társaság­ ban. Legendák és rémhírek keveredtek szerzőkről, csoportokról, röpiratokról, felolvasásokról. Pezsgett a felszín alatt a generáció érett szelleme , és alkotás­ ra. tettre, bizonyításra vágyott. Egy valamirevaló oktatáspolitika csodát tett volna ezekben az években, a nemzedéki dinamizmus energiáinak szabadonengedésével. - ha eszébe jutott volna. . . De nem jutott eszébe. Viszont sok olyan eszükbe jutott a korabeli politikusoknak, mellyel a generáció gerincét szívós következetességgel szétmorzsolták. A „ jelazonosság” hitével összekap­ csolódó csoportok mellett/fölött az orwelli látomást felülmúló iramban és tartalommal hódított az „újbeszélül” rögzülő hatalmi taktikázás. Az MHSZ, K ISZ , PB, V B, PTO, P O L FŐ TU D SZO C, P O LG A Z , TÖ RTM A T, MÜV O SZT, H N F, M K K , B R F K , A G ITPR O P. . . . új fogalmait, a velük leírt és meghatározott világot már csak az „újbeszélők” értették. A „jelbeszélők” szinte 32 �semmit nem tudtak az „újbeszélül” kommunikálók komformabb, szalonképe­ sebb gyülekezetéről, amíg ez fordítva már nem volt igaz. 1988-ig ez a kap­ csolat meglehetősen egyirányú volt, noha az egymást keresztező mobilizáció szinte elképzelhetetlen. Az újbeszélők változatos módszerekkel, de szívósan ellenőrizték a jelbeszélőket. Módszereikre a „tűréshatárok” taktikai to­ logatása volt a jellemző, amivel tökéletesen áttekinthetetlenné tették a küzdőteret a londoni útjáról hazatérő Illésék letiltástól a Tiszatáj szerkesztő­ ségének látványosan visszatetsző lefejezéséig. Eközben ezernyi tiltás, ezernyi egyeztetés, ezernyi telefon, ezernyi megté­ vesztés, gerincmorzsoló intrika. . . Ez a világ ilyen egyszerűen működött. Egészen 1972. március 15-ig, amely 1956 után, az első korszakhatárt jelző dá­ tum. Ahhoz, hogy a „jelbeszéd” nemzedékének sorsát, politikai viszonyulását világosabban lássuk, pontosan kell bemérni ennek a napnak a jelentőségét. A Kossuth-nóták és nemzeti színek jeleit választó néhány ezres fiatal se­ reglés ezen a napon megtapasztalhatta a spontán tömegmegmozdulás mámor­ csíráját és a hatalom nyers erőszakát. A Nemzeti Múzeumtól induló esti fel­ vonulók számára szemtágító volt az Astoriánál, a Vigadó téren, a Petőfiszobornál, a Mátyás-templomnál, a Bem-szobornál és a lassan-lassan minden utcasarkon megnyilvánuló rendőri kegyetlenség. Ez a leplezetlen szadizmus, a trágár szavak, megalázó pofonok, a gumibotok ütlege döbbenetes volt a még tanuló, múlttalan nemzedéknek. A családi suttogásokból, rokoni levelek­ ből előkandikáló félelem hirtelen testet öltött. Noha a feltűnően nagy erőkkel megjelenő rendőralakulatok néhány óra alatt brutálisan kiverték a felvonulók­ ból az utcai megmozdulás máshoz nem hasonlítható összetartozás-tudatát, a beavatás megtörtént. Sokan, akik látták a kipirult arccal himnuszt éneklő lá­ nyok és fiúk rendőrautóba, orvul használt mentőautóba tuszkolását, az éjsza­ ka haza nem térő gyerekek szüleinek rémülettől riadt tekintetét, majd hall­ hatták a hamarosan disszidáló, rövid ideig fogságba kényszerített Kossuthnótázók börtönbeszámolóját egyszerűen nem hittek többé a dalok és ibolya­ csokrok rendőrfegyvert legyőző romantikájában. Mások ezen, a számukra igazán először igazi március 15-én egy életre fülükbe vésték, lelkükbe zárták a szájbavertek, a kokárdájuktól megfosztottak, a tüdőn gumibotozottak, a megrugdosottak fájdalmas jajgatását, dacos, majd megtört tekintetét. Ők is dön­ töttek: a hatalom ellen minden áron. A pályaívek nagy váltója ez a korán eltiport forradalmi emléknap: a ha­ talmi komform fokozataitól a nyíltan vállalt ellenzékiség 1972. március 15-én, a jelbeszéd generációjának politikaképe darabokra tört, és a mai választási le­ hetőségek minden csírája ott kelt életre. Ám a választott jelek közben meg­ fakultak, a létező cselekvési kínálat kíméletlensége, voluntarizmusa fokozato­ san arctalanná, minimál fogyasztóvá, egoistává tette a veszteseket. Mert vesztett ez a generáció 1972-ben, noha esélye sem volt a győzelemre. Gondoljunk el egy népstadionbeli „Erdély-koncertet” mondjuk 1972/74-ben, a fokozatosan kiépülő civil társadalom millió szereplehetőségét, a kisvállalkozások monopó­ liumrobbantó dinamizmusát, a művészeti, tudományos és gazdasági életben egyaránt, hogy a plurális politikai intézmények utópiáját már ne is említsük. E tényleges és végleg elveszett cselekvési aktivitás helyett észrevétlenül ráül­ tették a jelelhagyókat a „reformhintalóra” . Tagadhatatlan, hogy a társadalom jó része szívesen elfogadta ezt a játékot a reform retorika és a konzervatív kényelem valósága között. Majd lassan, csepegtetve jöttek a lazítások a mo­ solyogva gyámkodó kultúrpolitika jótékony gesztusaiban: vidéki színházakba eldugott bemutatók, a szűk körben terjesztett kiadványok, a zárt beiskolá­ zású tanszékek, a kis példányszámban kiadott és majdnem kiadott köny- 33 �vek körüli botrányok, az irodalmi lapok szekértáborai közötti villongások, az ország értelmiségét megmozgató hetilap-viták, álviták, a dobozba zárt filmek és lehallgatott ankétok, a megtűrt koncertek és néma „fehér lemezek” . . . Európai vonások jelentek meg közéletünkben, egyre artikuláltabb lett a másképpengondolkodás kórusa. Úgy tűnt, sok minden rendeződött. A „nagy öregek” együtt mosolyogtak a hatalmi Olympos csúcsain a fegyverkovácsok­ kal, a fiatalok és közép generációk - néhány tabu kérdést leszámítva - sza­ badon írhattak, járhattak, kelhettek, egy néhány tízfős társaságot leszámítva. Odáig is eljutottunk, hogy mérvadó, értékmérő lett a hazai tudományos és művészeti közélet. Rangot jelentett egy-egy színházi siker, egy folyóiratköz­ lés, egy kiadott könyv, egy kutatási megbízás. - Hatalmas előnye ez a mai Magyarországnak: nem kell mindent elölről kezdeni, vannak az elmúlt har­ minc évből is viszonyítási lehetőségeink, mint intézményekben, mint közéleti szereplőkben. . . Egyszóval már-már jól esett a mezőny minden játékosának - kivált nem­ zetközi, jelesül kelet-európai összehasonlításban - ez a hintalovazás vágy és valóság, liberalizmus és paternalista diktatúra, kivívott szabadság és engedé­ lyezett játéktér között: egészen 1988-ig. Mert ekkor vált világossá majd tízmilliónyi honfitársunk előtt, az a gyermeki igazság, miszerint: „a hintaló akárhogy ló, nem száguldó, csak ringató” . Döbbenetes hatású a húszéves helybenjárás fölismerése. Az őrzőket, a tisztességüket megóvó beletörődőket és a cinikus kollaboránsokat egyaránt ne­ héz kihívás elé állította néhány hónapos demokráciánk drámai feladványa. A hirtelen jött világosságban újra ismerkedünk: hogyan tovább? Nem nagyon tudnak egymással mit kezdeni a hajdan jelet választók napjaink valós politi­ kai küzdőterén. Igazából nem ellenség az „ellenség” , és sokszor gyanús az új barát. Sok az egymásra mutogatás, az „én már akkor is megmondtam” kufárkodás, a csörtetés, a stílust vesztett erőlködés. Ennek a nem sok reményre jogosító várakozó helyzetnek egészen sajátos bizonytalanságot ad a nemze­ dékek közötti politikai, kommunikációs, kulturális megszakítottság. Így az új generáció, a mai tizen-húszon évesek minden korábbitól eltérő politikai ér­ zésvilággal, képzetekkel, cselekvési vággyal lépnek porondra. A jelbeszéd nem­ zedéke mindenért tudott lelkesedni, ami a tiltások határait ostromolta: a nemzeti érzésért, az angolszáz kultúrhatásokért, a látványos káderpukkasztásért, az együvétartozás változatos formáiért. A „mai fiatalok” egyszerűen fásultak. A depolitizáltság és a nyers indulatkitöresek határa között figyel és hallgat, esetleg kezeit az égnek lendítve csa­ pol extázisig. Unottak. Ők a „hallgatag nemzedék” . Számukra az apák és nagyapák egyszerűen cikisek. Handabandázás a családi asztaloknál, acsarkodás, mellveregetés, frázispuffogtatás, igazi és hamis hősködés két és fél millió Háry Jánossal és közben a sanda előnvszerzés, korai részegség, agyonunt szülői marakodás, zsákutcás életminták. . . Ebbe az egészbe megcsömörlöttek. Nincs tétje semminek, nincsenek küzdelmeik, nincsenek számukra kitapintha­ tó erővonalak, nincs sérelmük, nem őriz emlékezetük kollektív megbántást. Terhes minden színlelés és fölös a pátosz köreikben. Érdekeik praktikusak, nem politikai, de racionális célok vezérlik cselekedeteiket. Öltözködés, ko­ csik, valutázás, diszkó, szolid, de jó színvonalú fogyasztás, mértéktartó tanulás és munka. Tudatukban a nemzeti érzület dögunalmas történelemórák szeren­ csésen zsugorodó emléke csupán, szüleiktől nem kaptak zavaró „második ér­ tékrendet” , így nincs ami megzavarja ezt a lemondó felejtést. A politika, a társadalom, a demokrácia, a kultúra annyit sem érnek kifejezésszegény be- 34 �szélgeteseiken, mint egy új farmertípus. Semmi duma, fölösleges szemfény­ vesztés, őket már ne vágja át senki. Munkájuknak nem értelmét, hanem a hasznát keresik, s mivel nem nagyon találják, ezért zömében életuntak. Nem látják értelmét a nagy erőfeszítéseknek, hisz’ valljuk meg: ilyen lakásárak, ilyen életkezdési feltételek, ilyen sok nyilvánosan beismert hazudozás, ilyen fülsértő hatalmi birkózás káoszában nem is nagyon van értelme a túlbuzgalomnak. Ezt ők nem titkolják, mint ahogy nem is követelőznek, nem gyújta­ nak gyertyát izzó koncerteken, de nem is kívánnak különösebben lendíteni az ország sorsán, melyhez dokumentumok szerint nem sok közük van. Ellentét­ ben például Euroamerika generációs párhuzamával, e térségben a kortárs kor­ osztály lankadatlan szorgalommal, szinte koravén racionalizmussal ott nyüzsög a tőzsdéken, a programozótermek és kutatóintézetek sci-fi hangulatú techno­ lógiai csúcsain, a teljesítőképes kisvállalkozásokban, vagyis mindenhol, ahol a belátható és elérhető haszon érdekében tenni lehet. Ez a fiatalság már nem vonul ki virágokkal a társadalomból, nem hajszolja a modern kor posztroman­ tikus kábulatait, nem akarja megbotránkoztatni egy jól cső Berger-húgyozással a világot, nem. Ők a fejlett világ „szürke kistőkései” , akik emberi képessé­ geik specializált legjavát adják a piacnak, hogy az a fogyasztás maximumát biztosítsa cserébe érte. Az üzlet megköttetett itt a földön és létrejött minden idők legteljesítőképesebb paradoxona: a fiatalok konzervativizmusa, a szakértő demokraták világméretekben irigyelt birodalma. Vajon mindezzel ellentétben mi vár a mi „hallgatag nemzedékünkre” egy általános társadalmi válság valóságában, a kiúttalanság motiválta „minden mindegy” életérzéssel? Mi lesz, ha az értelmes cselekvési lehetőségek híján egyszerűen a demagógia, a nyers erőszak, a primatív előnyhöz jutás hamis motivációja lendíti ki őket fásultságukból? Elképesztő anarchia és pusztítás következhet akkor, nem is történelmi előzmény nélkül. Mostani, átmeneti kor­ szakunk után azé a politikáé a győzelem, amely ezzel a generációval a lel­ kesedés értelmét újra elhitetni tudja, ezért cselekedtetni lesz képes őket. Az elmúlt harminc év a különféle politikaképek egymásmellettiségét alakí­ totta ki hazánkban. Nem volt és nincs is köztük béke. Generációk, nemze­ dékek élnek itt e hazában, egymástól messze került tudattal, tapasztalatokkal, érzésekkel, lélekkel. Meglepő, hogy ugyanazon térben átfoghatatlan távolságok alakulhatnak ki nemzedékek, csoportok között. Elgondolkodtató, hogy egy mai videodiszkós gyereknek, mennyire semmitmondó a nagyszülői, vagy akár a szülői emlékezet. Mégis, akik e folyamatok részesei, elemzői lehettünk, képe­ sek vagyunk és voltunk a hovatartozás elkülönítésére 1988-ig. Monor, Lakitelek, majd a budapesti MSZMP-értekezlet olyan energiákat szabadított föl, melyek hatására földcsuszamláshoz hasonló mozgások temették maguk alá a korábbi politikai tájat. Minden megváltozott. Ú j szereplők, új színterek, új közösségek, új kapcsolatok tarkítják napról-napra terjedően ha­ zánk politikai térképét. Ismerkedünk. Egymással és magunkkal egyaránt. V i­ szonyítási pontokat, értékeléseket, kapcsolatépítéseket indítunk, ítéleteket, elő­ ítéleteket, szélsőségeket utasítunk vissza, sebeket kapunk és adunk egyaránt, élvezzük a politikacsinálás nyilvános lehetőségét. Megindultunk egy olyan társadalmi állapotba, melynek végigjárása után talán képesek leszünk a társa­ dalom demokratikus szervezésének a gyakorlatára. A P O L IT IK A M E G D IC S ŐÜL A diktatúra visszavonulásának kísérőjelensége a politika megdicsőülése. A szabadság első fuvallatai ritka termékeny légkört hoznak a politikai vitali­ 35 �tásra. Politikai áramlatok, szerveződések, közösségek tűnnek fel a színtéren jelentkezési skálájuk szinte bemérhetetlen. Tipikus jelensége ennek a szakasz­ nak a személyiségek politikavállalása. Elég ha ennek érzékeltetésére Lukács György 46-os szereplését, vagy akár Csoóri Sándor 88-as szerepvállalásait említem. A kivételes egyéniségek politikaképviselete ezekben a zavaros hóna­ pokban nélkülözhetetlen, eligazodást segítő jelenlét. Az ilyen formátumú al­ kotók közfellépése a történelmi pillanat szükséges velejárója. Meg kell ezt ten­ niük a hitelük miatt, de visszavonulásuk a hitelképesség megőrzéséhez épp úgy szükségszerű. A politika megdicsőülésének másik, kevésbé vonzó kísérő jelensége a politikai dicsekvés, a talmi csillogás hajszolása, a propaganda hullámlovaglása. Ezek a kalandorok jelölik valószínűleg az átalakulás idő­ szakának még elviselhető szélsőséges törekvéseit, a diktatúra visszavonulá­ sának sokkhatásából következő szakadékperemeinek távolságát. Igazából nincs elfogadott magyarázatunk a szélsőségeket okozó motívumok, a hajtóerők forrásvidékének feltárásakor. A diktatúrában elhallgatott irányzatok és kép­ viselőik természetesen messzebb sodródnak, mint az új helyzetben szólásra jelentkezők. Más a mondanivalója annak, aki építő hittel és felelősséggel indul ma politikai csatákba, és máshogy szól, akit az elmúlt harminc év szen­ vedélyes elutasítása, történelmi igényű eltörlése vezérel. Ezek a tünetek a korábbi elfojtások természetes következményei. A nem is oly rég ellenőriz­ hetetlen politikai-hatalmi mozgások szembekötősdije után most derül ki, hogy a hetvenes évek elejétől rendszeres kulturális botrányok, betiltások, szerkesz­ tőségek menesztése mögött a politika tényleges küzdőteréből kitiltott érdekek, erdeknyalábok erősödtek. A kádári harminc év egyik széles körűen elismert pozitívuma, hogy ezeket a csoportokat elviselte a hivatalos nyilvánosság „alatt” , és szervezkedésüket, együvétartozásukat nem zúzta szét a diktatúrák egyébként közismert eszkö­ zeivel. Így azután a 88-as pártértekezletet követő hónapokban szinte „kész gárdák” népesíthették be az ellenzéki törekvéseket - hatalmas munkát végez­ ve máig is a politikai anómiában vegetáló társadalmunk öntudatra ébresz­ tésében. A diktatúra összeomlását követő időszak politikai dinamikájának hű tükre az újságospavilonok kirakataiban van. Szédítően gazdag életkedv. Politikai napilapok, független folyóiratok, erotika, krimi, rehabilitációs kiskönyvek. Mindszenty és hölgy-pornosztár békésen fekszik egymás mellett az aluljá­ róban. .. Ez idáig egyedül itt győzött a világnézetek és politikai szerveződések nagy koalíciója. Alig néhány éve még a szerkesztő állásába került egy nem kívá­ natos tanulmány, szerző, gondolat, mondat, utalás, téma közlése. Buzgó ide­ ológusok ültek reggeli kávéjuk mellett, és kezüket telefonjukon tartva mani­ pulálták a szerkesztőségeket a három „ T ” szocialista művelődéspolitiáját „ve­ zérelve” . . . Istenem! A történelem ritka pillanata, ahogy népünk fegyverek helyett lapok sokszí­ nűségével vívja meg az átalakulás harcát, ahogy a szabadon lélegző újságok erejétől inkvizítorok, tiltók., tűrők, és támogatók sokasága megsemmisül, fel­ olvad vagy éppen átalakul. Ezért sokak számára meglepő, hogy ez az egész konstrukció ilyen erőtlen volt. Hihetetlen. Amint feltárulnak a hajdan rejtett hadállások, a mára elhagyott irodák, a kihült telefonokkal, a szemétbe silá­ nyult jelentéskötegekkel, feljegyzéshalmokkal. . . Nem csodálkozhat senki ezek között lapozgatva az indulatok és politikai feszültségek szélsőségein. Vegyük még ehhez, hogy a magyar politikai hagyományoktól nem is idegen a bűn­ 36 �bakképzés, az előítélet-duzzasztás, a hűbelebalázsos nagyotakarás. Ezért nem is kell meglepődni a politikai pluralizmusunk egyik legszembetűnőbb sajátos­ ságán, hogy egyelőre ki nem állja a pluralizmust. Ezt jó néhány hónap alatt ismét bebizonyítottuk. Itt nem csupán a kommunistákat száműzni akaró pri­ mitív indulatokra gondolok, bár önmagában ez is az elmúlt évtizedek termé­ szetes következménye. A magunk mögött hagyott hónapok politikai azonosságkrízisének egy általánosabb következményét, az indulatoktól fűtött politi­ kai önigazolás és „igazolás” mindennapi kínlódásait tartom f igyelmeztetőnek. A „ki mondta meg előbb” . . . típusú vetélkedések, a „csak végeztem a dol­ gomat. . .” önfelmentő, új trónoknak hajbókoló felelősségelhárítás, az „én már akkor meg mondtam. . ” bekezdéssel induló prófétaindulatok, a „még nekünk sem volt fogalmunk az egészről. . .” -szerű kádermentséggel együtt olyan tünetegyüttes, mely tartósítja a félelem kötőanyagát kapcsolatainkban, megalázza demokráciánk hétköznapjait. Közben sokasodnak az „új bírák” , akik gátlástalanul ítélnek elevenek és holtak felett, a szókimondásról, az erkölcsről, a kollaborálásról, nehezen vi­ selhető feszültségekkel terhelve a társadalom roncsolt idegrendszerét. A P O L IT IK A V IS S Z A V É T E L E A magas láz megviseli a szervezetet, ugyanakkor jelzi a szervezet betegsé­ gét. A cél soha nem lehet a láz fokozása, csak a betegség okának, okainak megszüntetése. Vagyis a politika hazai lobogása nem csak a demokrácia­ törekvések megdicsőülése, de egy beteg társadalom lázgörbéjének meredek felfutása is. A politikának mielőbb - sőt a szabad választások után biztosan — azzá kell lennie, amire a demokráciák sikerrel alkalmazzák: az elviselhető emberi együttélés eszközének. Nem érdemes, de nem is szabad kizárni a posztdiktatórikus időszak személyeskedésen alapuló, indulatvírusokkal fertő­ zött egyénieskedését, petárdapufogtatását. A politizálás lehetőségének birto­ kában a politika visszavételének folyamatában társadalmunk megtanulja ke­ zelni ezeket a szélsőségeket, hozzásegítve népünket a történelmi erőpróbán immár kedvező vizsgát tett demokratikus szerveződések sikerélményéhez, az európai folyamatokhoz történő csatlakozáshoz. Annyi sok Európa-definíció, ragyogó történelmi elemzés után ezúttal inkább a hétköznapi életünkbe ágyazott apró követelmények tudatosítását érzem fontosnak a sikeres „csatla­ kozásra” . Ilyenekre gondolok, hogy tanuljunk minél sürgősebben nyelveket, mert siralmas ez az európai külsejű, mutogató barbárságunk, nyelvi bezárt­ ságunk, kommunikációs analfabétaságunk. Legyünk türelmesek egymással, ér­ zékeljük önmagunk létezésén túl embertársaink gondjait, örömeit, szeretetét, konfliktusait. Szokjunk hozzá nagyvárosainkhoz, lakjuk be községeinket, te­ reinket, közintézményeinket. . . Legyünk otthon hazánkban, legyen a miénk az ország. . . Legyünk érdekeltek abban, hogy munkánkat pontosan, jobban, em­ beri odaadással végezzük, magunk és közösségeink hasznára. Ha ez tulajdon­ reformot feltételez, akkor legyen tulajdonreform, ha ez sok ezer lebzselő bü­ rokrata munkanélküliségével, sok-sok önigazoló intézmény elsöprésével jár, akkor tegye meg társadalmunk ezt a sebészi beavatkozást, mert előbb-utóbb úgyis meg kell tennünk. Ahhoz, hogy az elmúlt negyven esztendőben kifejlő­ dött maffiákkal, a látnok Bulgakov „végzetes tolvajaival” az autóértéke­ sítéstől, a mezőgazdasági lánckereskedelmen keresztül a külkereskedők szí­ vós hálózatáig bezáróan - a társadalom sikeresen vegye fel a harcot, a poli­ tika visszavétele szükséges. Így leszünk képesek a demokrácia követelmé­ 37 �nyeinek megvalósítására, a hatalmi egyensúlyra, a nyilvánosság és a politikai ellenpontok társadalmi ellenőrzésére, a népet érintő döntések sikeres befo­ lyásolására. Ez a visszavétel adhatja meg a magyar népnek az erkölcsi biz­ tonsagot, a hitet, a bátorságot a szembefordulásra, a varható kritikus idő­ szakok átélésére. Ez a gyakorlati út a pártmonopolium után a gazdaságiigazgatási-újraelosztási monopóliumok tényleges felszámolásához vezet, hogy megvalósulhasson a versenyben tisztuló termelés mellett az eredményes és emberi méltóságon alapuló haszonélvezet. A politika visszavételével kibontakozó demokrácia a gazdaság működőképességéhez nélkülözhetetlen, az indítómotor és a gyújtószikra funkcióját egyaránt betölti a munkamegosztás minden színterén. A politika segédletével a teljes életre törekvő ember a „kedvező életfel­ tételek” kiaknázásáért és megteremtéséért él majd a mindennapokban, lehető­ leg minél jobban. Értelmet kapnak a reggelek, a munkaidő, a politikai aka­ ratnyilvánítás, épp úgy, mint a viselkedés, a ruházkodás, az élethosszabbító táplálkozás, az egészség megőrzése, az előbbre-többre jutáshoz nélkülözhetet­ len műveltséggyarapítás, az egymás megbecsüléséből fakadó társadalmi szo­ lidaritás, a világnézetek, hitek és programok azonosságának kiteljesedése, sza­ bad áramlásuk humánenergiáinak fölszabadulása. Összekapcsolódnak a min­ dennapok ebben a politikacsinálásban a történelmi lehetőséggel. A hétközna­ pok 24 órája szinkronba került népünk történelmi időszámításával. Ez a tétje, új, demokratikus önépítkezésünknek. Ezért megdöbbentő a de­ mokratikus választásokon hatalomra jutottak gyakori amatőrizmusa, kisszerű „pozíció-újraelosztása” . Felelősségüket növelje, hogy a bennük való csalódás e tizenötmilliós nép erkölcsi megsemmisüléséhez vezethet! Az elmúlt harminc év politikai történéseit szemlélő „időszociográfiánk” végére értünk. A politikaképekbe kikristályosodó és konfliktusainkban letisz­ tuló emberi viszonyokat gyűjtöttük össze a múlt tisztázásának és a jövő tisz­ tább látásának a reményében. A politika természetét vizsgálva láttuk, hogy sikeres politikai gyakorlat sze­ mélyiségáldozatot követel, ám ezért cserébe társadalomgazdagító energiák szabadulnak fel. A mögöttünk hagyott - valójában szeretetreméltó- évtizedek fontos tanulsága, hogy a politika hiánya viszont olyan áldozatot kö­ vetel, mely a társadalom együttélésének minden formáját veszélyezteti. A politika visszavétele népünk számára létfontosságú. Sorsformáló hétköz­ napjainkban ki-ki végezheti a maga dolgát ám ennek értelmét a politikai ak­ tivitás garantálja. Ezért és most érthető meg igazán a nyitó gondolatsorban idézett nagyapai bölcsesség, hogy bizony a politika tényleg nem fontos, de azért oda kell végre figyelni, nehogy mégegyszer becsaphassanak. 38 �L Ö F F L E R T IB O R Lukács György trónfosztása? (A szegedi Lukács-konferenciáról) Az Ész trónfosztása címet viseli az egyetlen igazán nagyformátumú „keleti” marxista filozófusnak tar­ tott Lukács György máig sokat v i­ tatott könyve. A lukácsi örökség kisajátítására törekvő politikai rendszer lassú, de biztos bomlása már régóta sejtetni engedte, hogy a trónfosztás előbb-utóbb magát a mű szerzőjét is utoléri. Várható volt, hogy a filozófus értékelése for­ dulatot vesz, hiszen Lukács (poten­ ciális) kritikusainak elhallgattatása a tudományos életből való kiszakítása egyben a radiká­ lis kritika illegalitásba kény­ szerítését is jelentette. Az ideológiai elfojtás megszűnésével azonban a filozófia iránt érdeklődő szélesebb közönség is szembesülhetett Lukács munkásságának bírálatával. Figyelmet érdemlő alkalom volt erre a Szegedi Lukács-Kör, fenn­ állásának tizedik évfordulóján Szegeden megrendezett Nemzet­ közi Lukács György-szimpozion. A tudományos tanácskozás kuriózu­ ma az volt, hogy az életműnek el­ ismeréssel adózó (baloldali) L u ­ kács-kutatók nyilvános eszmecsere keretében találkozhattak a filozó­ fust ért tiszteletteljes, de igen ha­ tározott bírálattal. A konferencián - melyet Szabó Tibor, a Lukács-Kör elnöke nyitott meg - előadást tartott az Egyesült Államokból meghívott Tar Zoltán (Weber és Lukács) a Lukács-tanít­ vány V ajda M ihály. (A filozófus és a politika: Heidegger és Lukács), az N SZ K -b ól érkezett W erner Jung (A mindennapi élet ontológiájához), Bayer József (Lukács és a sztáli­ nizmus), az olasz A ntonio Infranca (A lukácsi munkafogalom és kapcso­ lata az Ontológiában), a Lukács nézeteinek dél-amerikai fogadtatá­ sáról értekező brazil Tanja Tonezzer, és a szegedi K ré mer Sándor. (A Prolegomena szabadság-koncepciója.) Nem vállalkozhatom a szimpozionon elhangzott szakfilo­ zófiai - s esetleg ezoterikusnak tű­ nő - eszmefuttatások ismertetésére, hanem a Lukács értékelésében be­ következett, számomra trónfosztás­ nak tűnő „paradigm aváltás” köré rendezem mondandómat. Az elsőként előadó, Tar Zoltán igazán „csemegének” számító tudomány- és eszmetörténeti kuta­ tásait ismertette. A német szociológusfejedelem M ax Weber és L u ­ kács gondolatvilágának összeha­ sonlításán keresztül az utókor ál­ tal egyértelműen marxistának el­ könyvelt Lukács György nézeteinek weberiánus és neokantiánus gyö­ kereire igyekezett rávilágítani. Napjaink ideológiai szituációjá­ ban sokan vannak, akikre meghök­ kentően hat bármiféle párhuzamot vonni Lukács és Weber között, ér­ demes ezért megjegyeznünk, hogy Weber és a fiatal Lukács - utóbbi 1912-től 19 17 -ig tartó heidelbergi tartózkodásából kifolyólag - szemé­ lyesen is ismerték egymást, s W e­ ber köre szinte átszociologizálta Lukács esztétikai irányultságát. Weber hatásának súlyát tükrözi, hogy a Lukács iránt tagadhatatla­ nul elfogult egykori tanítvány, a marxista Herrman István vélemé­ nye szerint is: „ A párhuzam M ax 39 �Weberrel szükségszerű” .1 Ezért Tar vállalkozását mindenképp megalapozottnak tekinthetjük. Tar Zoltán Az Ész trónfosz­ tását helyezte előtérbe, hiszen a könyv Weber-fejezete szinte magá­ tól kínálkozik egy elemzés kiindu­ lópontjául. Tar rámutatott: Az Ész trónfosztásának melyben Lukács azt boncolgatja, hogy a né­ met gondolkodás, hogyan jutott el a fasizmus támogatásához és d i­ csőítéséhez - általános fogadtatása nagyon negatív volt.2 A Weber-fejezet lesújtó kritikája ugyanis akarva-akaratlanul elősegítette a dogmatikus marxizmus támadását a szociológia, mint tudomány ellen, s ezért közvetve komolyan késlel­ tette Weber kelet-európai recepció­ ját. M íg Sartre dicsérte a könyvet, addig A d orno felháborodott,3 s mások sem fogadhatták el, hogy Lukács felelőssé tette Webert a nácizmusért. Ennek ellenére, Tar szerint, mégis kimutathatók Weber hatására utaló jegyek Lukács mun­ káiban.3 Mindketten elvetették, a II. lnternacionálé vulgármarxizmusát. Közös volt bennük a neokantiánus ismeretelmélethez való kö­ tődés, valamint a művészet- és irodalomszociológiai érdeklődés. E gy­ aránt hatott rájuk az „orosz él­ mény” , Dosztojevszkij és Tolsztoj világa. No és persze az etika: az erőszak használatának és jogosult­ ságának problematikája. Lukács esetében etikai fordula­ tán, Dosztojevszkij-recepcióján ke­ resztül érthetjük meg az orosz terrorizmushoz való megértő viszo­ nyulását és az „új embertípus” kér­ désének megjelenését. Lukács eti­ kai orientációja annál is inkább érhető, mert számára a szocializmus egy jobb és igazságosabb társadal­ mat jelentett, melyhez így logikusan kapcsolódott a cél: egy új kultúra megteremtése. Ezért Lukács kora­ 40 beli jövőképe, melyben a kultúra elsődleges szerepet kapott, nagy­ ban hasonlított az ifjú M arxnak az elidegenedéséhez kapcsolódó — Tar szerint - romantikus képéhez. M ivel Tar úgy véli, hogy a L u ­ kács osztálytudat-elemzéseiből oly jól ismert „hozzárendelt tudat” tu­ lajdonképpen weberi kategória (!), érdemes néhány sort szentelnünk a szocializmus weberi felfogására.4 Kortársaink szocializmusra vo­ natkozó elképzeléseit M ax W e­ ber a mindennapok valóságával szembekerülő emocionális f orradalmiságon keresztül értelmezte, s ar­ ra a megállapításra (felismerésre) jutott, hogy a szocializmus egyre inkább a politikusok szólamaivá válik. Ezáltal nyert új funkciók nyomán a szocialista eszmék a mindennapok és a hatalom (avagy a hatalom birtoklásának legitimá­ lása) közötti ellentmondás áthida­ lásában kaptak szerepet. Bár W e­ ber elismerte az erőszak (fontos) szerepét a politikai folyamatokban, a (szocialista) forradalmat mint megváltást, mint politikai erőszakon alapidó megváltást, nem tudta elfogadni. Weber averziói azzal magyarázhatók, derült ki T ar elő­ adásából, hogy szociológusként ész­ lelte az értelmisóg(iek)nek a szo­ cialista mozgalmakban betöltött egyre növekvő szerepét, s felismer­ te annak (lehetséges) történelmi súlyát és következményeit. A szo­ cialista forradalom „m egváltó” , tisztító erejében reménykedő ér­ telmiségre a forradalom egy olyan „romantikus csoda” erejével ha­ tott, amely természetszerűleg ter­ melte ki a hatalomért való „sóvárgá­ sukat” . A z értelmiség mozgalmi jelenléte pedig magától értetődően vetette fel az értelmiség által gyár­ tott osztálytudatnak a proletariátus mozgalmaiba való bevitelének, te- �hát a „hozzárendelt tudat" - nak problematikáját. Lukács Weberhez való kötődése abban is megragadható, hogy a „totalitás” ismert elvéből kifolyólag nagyon is foglalkoztatta a minden­ napi életként értelmezett „rész” nek az „egész” nélküli vagy azzal együtt történő demokratizálásá­ nak kérdése. A továbbiakban Werner Jung is kiemelte a Történelem és osztálytudat „romantikus” jellegét, levon­ va azt a következtetést, hogy L u ­ kácsnak a mindennapi élettel fog­ lalkozó kései művei, az „igazi” marxista művek. Jung azért tulaj­ donít nagyobb jelentőséget ezeknek a munkáknak, mert Lukács itt tár­ gyalja szisztemikusan azt, hogy a társadalmi objektivációk elsajátí­ tásához szükséges képességek a mindennapi életben: az így-lét és közvetlenség világában termelőd­ nek ki. A mindennapi élet szubjek­ tuma, azaz a gondolkodó, érző, cselekvő, babonás és ideilogikus vonásokkal bíró mindennapi em­ ber reakciói „spontán realista” re­ akciók.5 Jung úgy véli, hogy az Esztéti­ kum sajátossága és az Ontológia az a két mű, amely a kiindulást és a túllépést jelenti Lukácsnál, a mindennapi élet tárgyalása során. Lukács azért igyekszik túllépni a mindennapi élet fenomenológiáján, hogy megragadhassa a létet, mint valódi önmagáért valót, hiszen a marxizmusban a dolgok léte je­ lenti a kategorikus létet. (Ez eset­ ben a kategória fogalmán létfor­ mát kell értenünk.) Lukács megér­ téséhez Jung szükségesnek tartot­ ta kiemelni, hogy mivel nem lehet­ séges logikailag alátámasztott történetfilozófia, nem létezik a szocializmus „logikailag létreho­ zott, teleologikus szükségszerűsé­ ge” sem. A Lukács-tanítvány, V ajda M i­ hály - legnagyobb érdeklődéssel kísért - előadása a filozófus és po­ litikum kapcsolatát, konkrétan pe­ dig Heidegger és Lukács „ijesz­ tő példáját” elemezte. Eme újabb párhuzam alapjául az szolgált, hogy a két gondolkodó egyaránt elköte­ lezte magát a totalitárius ideológia (a nemzeti szocializmus és a kom­ munizmus) mellett. Ám kettőjük közül Lukács az, aki - túl ezen még alázatosan alá is rendelte ma­ gát egy politikai ideológiának.6 V ajda értetlenül fogadta azt, hogy a tizenkét évi Szovjetunió­ beli tartózkodás után, miként volt képes Lukács a második világhá­ borút követően újat akaró fiatal ma­ gyar értelmiségnek „eladn i” az általa is „átélt és megértett” rendszert. „Honnan van a filozófiának ez a hajlama a türannizmusra?” - tet­ tette fel a kérdést. Nos, V ajda detronizáló válasza az, hogy Lukács és Heidegger - Európa nagy gon­ dolkodóiként - „hajlottak a türan­ nizmusra" ! V ajda Mihály szerint a két fi­ lozófus nem volt képes ellenállni a „totalitarizmus kísértésének” . Sor­ suk a társadalmi problémák iránt érdeklődő és cselekvő tudósok sorsa volt, mert abból a feltevés­ ből indultak ki, hogy a tudomá­ nyos kérdések érintik-e „életprob­ lémáinkat” . H eidegger számára is a politi­ kum azért válhatott alternatívává, mert úgy gondolta, hogy az egzisztenciális problémák (lét, érzések, fájdalom) társadalmi mozgalmak segítségével megszüntethetők. H e­ idegger kereste azt a társadalm i­ politikai (mozgalmi) szubjektumot, amely megvalósítója lenne az ő saját filozófiai igazságának. Bár gondolkodása nem volt náci, nem volt azonos azzal, nézeteiben még­ is olyan aktivista mozzanatok hú­ 41 �zódtak még a 30-as évek folyamán, melyek mégis a náci mozgalomhoz vezérelték. Annak ellenére, hogy sem a rasszizmust, sem a nácik átpolitizált ideológiáját nem fo­ gadta el. Gondolkodásában jelen Volt ugyan a Führer-elv (a semmi által nem korlátozott, éppen ezért Új Világot teremteni képes ember tisztelete), de végül feladta a nácizmus elfogadására ösztönző heroikus aktivizmusát, mert nem békéit meg azzal, hogy a mozgalom ideológiája nem felel meg a moz­ galom nagyságának. Ahogy H eidegger, úgy Lukács is tudta, hogy a totalitárius moz­ galmak „m etafizikai bűnök" for­ rásai, mégis vállalták azokat, mert oly erőt láttak bennük, mely meg­ szabadíthatja a világot önnön bű­ nösségétől. Tehát Lukács nagyonis tudta, miféle mozgalomhoz kap­ csolódik, ám - Hiedeggerrel ellen­ tétben - a világ megváltása érde­ kében képes volt a bűnt tudatosan vá lla ln i! Ebben a helyzetben Lu­ kácsnak meg kellett találnia azt az Istent, mely kivezet az önző és partikuláris csoportérdekek gerjesz­ tette tökéletes bűnösség nyugati (!) világának poklából. M ivel Lukács kultúraellenesnek látta a modern (nyugati) világot és szeme előtt a kultúrát öncélként kezelő új világ felépítése lebegett, az ál­ tala romlatlannak tartott Kelet „m arxista” mozgalmában rálelt az eljövendő megváltás ígéretére. É p ­ pen ezért Lukács csatlakozott egy kultúrán kívü li totalitárius moz­ galomhoz és eme választása mel­ lett élete végéig kitartott. Utóbb azért vette védelmébe a szta liniz­ must is, ami ' 56 után bátor tett volt, mert minden partizánharca ellenére hajlandó volt nézeteit alávetni egy politikai doktrínának. Azért hitt abban, amit végső soron nem fogadott el, mert hinnie 42 kellett. Ezért is írta meg a polgári filozófia bírálatát tartalmazó Az ész trónfosztása című művét.Az elő­ adó szerint Lukács önmagát bün­ tette meg a második világégés után, mert csalódott választott is­ tenében... Végül V ajda azzal adott kegye­ lemdöfést volt mesterének, hogy Lukács 1968-as keltezésű Dem ok­ ratizálás ma és holnap című mun­ káját - gyökeres ellentétben a fi­ lozófus mai híveivel - a „semmi­ nél is rosszabb” minősítéssel illet­ te, hozzáfűzve, hogy az anyagot a párt tette naggyá - azzal, hogy betiltotta. Összegzésképpen V a j­ da életmű-értékelése: a harmin­ cas évektől Lukácsnak nem volt már autentikus filozófiai gondo­ lata, mivel választott mozgalmá­ hoz igazodva tudatosan határt sza­ bott saját gondolatainak. V ajda radikális bírálatát plura­ lista világnézete magyarázza s az, hogy értékrendjében már a „kell" és „nem kell” kifejezéseknek is totalitárius íze van. - A z én igaz­ ságom az egy, a másiké is egy, de más, ezért az igazság nem lehet abszolút, hanem az a dialógusban rejlik - vallja V ajda Mihály. Érthető hát, hogy bírálatának mag­ ja az a felfogás: filozófiát kell művelnie annak, aki filozófus akar maradni. Ezzel szemben Lukács „a kultúra nem áru” téziséből ki­ indulva egy „bármi áron” való piac-, és árutermelés-ellenséghez ju­ tott el (mindegy, hogy mi, csak ne piac legyen), filozófushoz mél­ tatlan módon „izm ust” építgetett, s nem a dolgot magát gondolta végig. Bármennyire is csábító azonban V ajda szemlélete, ezen a ponton úgy tűnik - elfeledkezett egy fontos mozzanatról. Lukács „ortodox” marxizmusáról. Azzal, hogy a filo­ zófus V ajda Lukácsban csak a filozófust látja és keresi, akaratla­ �nul is felmenti őt, hiszen Lukács aktivista elkötelezettségének ép­ pen az a Feuerbach-tézis a forrása, amely leszámol a V ajda által is képviselt filozófiával, és bármilyen furcsa is - megkérdőjelezi Lukács filozófus voltát. A I I . tézis sze­ rint ugyanis „ A filozófusok a v ilá ­ got csak különbözőképpen értel­ mezték, a feladat az, hogy meg­ változtassuk” (M E M. 3., 10.) A ki értetlenül áll V ajda ér­ telmezése előtt, annak fogódzót nyújthat Bayer Józsefnek előadása kezdetén felhangzó figyelmezte­ tése: Lukács megítélése, értékelése két véglet között mozog. Egyrészt elhangzik a vád, ami a jelen rendszerváltás ideológiai szituá­ ciójába is illeszkedik, hogy Lukács a sztalinizmus egyetlen adekvát és színvonalas filozófusa volt. Mások viszont, ezzel gyökeres ellentétben, az antisztalinista szocializmus teo­ retikusát (ideológusát) látják benne. A z utóbbi megközelítése szerint a hetvenes években a ká­ dárizmus ,,hozzánőtt” a hatvanas évek Lukácsához, ezért is volt képes többé-kevésbé integrálni őt, kivéve a filozófus sztálinizmus­ kritikáját, és a már említett művet, a ,,Dem okratizálás....” -t, De mivel - a rendszer korláta i miatt - a „marxizmus reneszán­ szát” így nem tűr(het)ték el, az nem válhatott a rezsim legitimá­ ciós ideológiájává... Bayer ismertette Lukács egyik legszigorúbb kritikusának, az ex-marxista Leszek K olakow skynak a véleményét. Kolakowsky aki nem tesz különbséget a leni­ nizmus és a szta linizmus között, úgy látja, hogy leninizmusa Lu­ kácsot eleve szta linistává teszi. Ezért Lukács a sztalinista orto­ doxia legjobb koponyája volt, aki - trójai faló gyanánt - képes volt Lenin doktrínáját a nyugati értel­ miség számára közvetíteni. K o la­ kowsky annyiban finomít állás­ pontján, amennyiben elismeri Lukács sztalinizmus-kritikáját. Ezt viszont bátortalannak és elégte­ lennek tartja, minthogy mindig csak szimptómákat érint, a min­ denkori taktika és stratégia szo­ rításában a felépítmény jelenségé­ re korlátozódik. Lukács azért nem válhatott antisztalinistává, véli Kolakow sky, mert rendre csak taktikázott, s belső morális ellenállása foglya maradt a szitu­ ációnak. Kolakowsky szerint Lukács szel­ lemi biztonságra lelt a pártban mint „pótosztályban” és annak küldetésében. Ebben rejlik dogmatizmusának titka, hiszen szá­ mára a cél mindig az adott kánon helyes értelmezése volt, s nem kérdezett rá, hogy az, igaz-e. M i­ vel Kolakow sky véleménye sze­ rint Lukács írásait a marxizmus­ nak az igazság monopolizálására való igénye jellemzi, felmerül annak kérdése, hogy a totalitás, objektum és szubjektum, az osz­ tálytudat kategóriái mennyiben foglyai Lukács szta linizmusának és mennyiben eszközei egy dialek­ tikával űzött manipulatív já­ téknak. Bayer ugyan nem tekinti Lu­ kácsot a szta linizmus „ad ekvát” ideológusának de elismeri a filo­ zófus dogmatikus voltát. E n ­ nek magyarázata pedig az, hogy Lukácsot a sztalinizmussal szem­ ben védtelenné tette messianiz­ musa és totalitásfelfogása, ám ugyanakkor alárendelődését fel­ vállalta, s következetlensége folytán az Ontológiában hiába­ valónak bizonyult a sztalinizmus áttörésére tett kísérlete. A z ok Lukácsnak a politikával szembeni racionális előítélete, illetve a párt 43 �racionalitásáról vallott felfogása volt. Lukács sztalinizmus-kritikájának gyengéje az, emelte ki Bayer, hogy hiányzott belőle a p oli­ tikai dim enzió, s a gazdaságitörténeti valóság elemzését is a filozófiai szintű analízis nyomta el. Ebből kifolyólag demokráciaelképzelései is híján voltak a társadalmi spontaneitás (párttól) független megszerveződébe elvé­ nek, azaz végső soron a pluralista mozzanatoknak, mivel Lukács eleve nem foglalkozott a nem racionális emberek autonómiájá­ val. Így szinte törvényszerűen ju­ tott el ahhoz a felfogáshoz, melyben a társadalmi konfliktusok kihordásához szükséges racionali­ tás és szabad viták letéteménye­ sévé a párt vált. Érdekes adalék volt B ayer előadásában az, hogy Lukács György és Werner Hoffmann v i­ tája (kiadatlan levelezésükben) meglepő módon a „süketek pár­ beszéde” volt. Lukács nem bírál­ ta Hoffmannt, sőt még állást sem foglalt annak koncepciójával kap­ csolatban. Hoffmann sajátos mo­ dernizációs programként értelmez­ te, egy uralomelméleten belül a szta linizmust, s a rendszer szociális lényegét, gazdasági és szociális alapjait kutatta.8 Lukács eme elgondolással szembeni - érzéket­ lenségének oka minden bizonnyal abban keresendő, hogy Hoffmann szerint a politikai pluralizmus el­ engedhetetlen a szocialista fejlődés számára, ellenben - amint arra Bayer József utalt - a maga sajá­ tos demokráciafelfogása folytán nem kérdőjelezte meg az antipluralista szta lini rendszer egészét. Lukácsnak nem volt teoretikus eszköze a szembeforduláshoz, ami nem utolsó sorban a „thermidori fordulat” (Trockijtól is ismert) 44 értelmezési keretének tudható be. A „thermidori fordulat” ugyanis a szta linista rendszer kiépülését a forradalom egy olyan szükségszerű szakaszaként igazolja, amely az eljövendő történelmi for­ dulat fényében egyfajta kisebbik rossznak. - és hozzáteszem fel­ tétlenül átmeneti, ideiglenes je­ lenségnek tekintendő (lásd „to r­ zulás” ). Lukács ezért sok mindent elfogad a szta linizmusból, de nem követője annak, nem ért egyet az­ zal. Ám a jövőben bizakodó, „őriz­ zük meg erőinket” alapállása a sztalinizmus szükségszerűségével való kibéküléshez, végső soron pedig - véleménye szerint - po­ litikai csődhöz vezette Lukácsot. Szabó Tibor hozzászólásában más megvilágításba helyezte a korábban keményen megbírált „Dem okratizálás. ,.” -t mondván, hogy az tulajdonképpen az Ontológia mellékterméke, ezért - vélte Sza­ bó - azon keresztül (is) értelmezhető. Másrészt a tanulmány mindenkori (negatív) értékeléseit aszerint kell megítélnünk, hogy Lukácsnak az ún. létező szocializmusra vonatko­ zó reményei utóbb nem igazolód­ tak. Ha jól értettem Szabót, akkor a „D em okratizálás...” annyiban helyezhető az Ontológia gondolatrendszerébe, amennyiben - annak folytatásaként - újból felveti a személyiségnek a munkához, az elidegenedés leküzdéséhez és az „igazi” („tulajdonképpeni” „echte” ) ember kialakulásához való v i­ szonyát. M ivel az idős Lukács a demokratizálás lényegét az „echte Mensch” kiformálódásában látta, kései műveiben egyfajta egzisztencialista politikai filozófia körvonalazódott. Lukács Sartrehoz és Heidcggcrhcz közelít abban (Figyelem! E gy újabb, de immá­ ron más előjelű párhuzam!), hogy az egyén (egyed) személyiséggé �válását kutatva arra a megállapí­ tásra jut, hogy a személyiség ki­ alakulása végül is alternatív dön­ tések és a döntések következmé­ nyeinek függvénye. Továbbá az elidegenedés oly módon történő leküzdése (azaz a nembeliség felé való felemelkedés) az egyén min­ dennapi életében hozott döntések­ ben és - főleg - az egyén tetteiben valósul meg. Az elidegenedés le­ küzdése ugyanis elhatározás (az elszakadás akarásának) kérdése, ezért az egyénnek cselekednie kell. A lukácsi ,,praxisfilozófia,, tehát a történelmi ,,automatizmusok" és a szabadság ,,szükségszerű” meg­ valósulásának elutasítását jelenti: a tett, a praxis eredménye nem más, mint a szabadság „megszer­ zése” lehet. Ha helyesen interpretálom Szabó szavait, s ha Szabónak iga­ za van abban, hogy Lukács „k ife ­ jezetten antisztalinista” , mikor a sztalinista „brutális” manipulá­ ciót veszélyesebbnek tartja a kapitalizmus „finom ” manipulá­ ciójánál, akkor végképp tanácsta­ lanul állunk Lukács sztalinizmu­ sa előtt. Gondoljunk csak arra, hogy Lukács mekkora jelentőséget tulajdonít az alternatív döntéseknek, az egyén személyiséggé v álá­ sában, mégis közömbös a - V ajda és Bayer által is hangsúlyozott pluralizmus iránt. M árpedig sza­ badság és pluralizmus problema­ tikája nem kerülhető meg. Hogy a pluralizmussal és annak politikai konzekvenciáival szem­ ben miért volt immunis Lukács, az, az elmondottak alapján - azt hiszem - érthető. Válaszunk azon­ ban mindenképp torzóban ma­ radna, ha figyelmen kívül hagy­ nánk Lukács sajátos felfogását magáról a szabadságról. Ezzel éppen Krém er Sándor előadása foglalkozott. Krémer Sándor szerint: „ A valóságban csak a szabadság konkrét form áival, különösségükben elté­ rő alakjaival” , azaz „szabadsá­ gokkal” (!) találkozhatunk, melyek „számtalan meghatározás met­ széspontjaiként foghatók fe l” . Lukács ezzel szemben egyáltalán nem elemzi a szabadság konkrét formáit. Tartalmailag közelít ah­ hoz, az ember egyik létmeghatá­ rozásaként definiálva azt. Lukács a társadalmi lét összfolyamatába illeszti a szabadságot, és általános struktúrájára, fejlődésének okaira és tendenciáira kérdez rá. Ebben a megközelítésben a pusztán bio­ lógiailag determinált szerves szint meghaladása, avagy az emberi társadalom kialakulása a kiindu­ lópont. A társadalmiság létrejötte egyben egyén és nem (emberi nem) kettőségét vonja maga után. A to­ vábbiakban a természeti korlátok visszaszorításának, az ember rep­ rodukciójához társadalmilag min­ denkor szükséges munkaidő folya­ matosan csökkenő tendenciájának, és a kisebb társadalmi csoportoknak egységes emberi nemmé való integrálódásának alapjává a nem és az egyed, az általános és az egyedi dualizmusa válik. A törté­ nelem során e dualizmusnak minőségileg új összefüggései ala­ kulnak ki az egyén és a nem kö­ zött közvetítő társadalmi me­ chanizmusok (kaszt, polisz, ne­ messég) változásával, mígnem a „szabadság birodalmában” egyén és nem közötti konvergencia ér­ vényesül. A z emberi nem va la ­ mennyi példánya (egyéne) a saját reális életmódjában megvalósít­ hatja a nembeliséget. M ivel az egyén így tetteiben és magatartá­ sában (döntéseiben és cselekedete­ iben) a nembeliségre reflektál, individuális nem beli lénnyé válik. Lukács azért a történelmi pers­ pektíván keresztül értelmezi a 45 �szabadságot, mert a marxi törté­ nelem-koncepcióban ,,az egységes világmagyarázat egyetlen lehetsé­ ges kulcsát’’ látja. A z „egységes” világmagyarázat monista igénye többé-kevésbé érthetővé teszi, szerintem, Lukács­ nak a „szabadságok” számtalan (plurális) meghatározásától és konkrét formáinak elemzésétől való tartózkodását, de nem ad magyarázatot arra, hogy - tekin­ tettel az egyes egyén egyszeri létére - egyén és nem között az ún. létező szocializmusban köz­ vetítő mechanizmusok inadekvát politikai formáit miért nem bí­ rálta. J e g y z e te k . 1 . H e rm a n n I s tv á n : L u k á c s G y ö rg y élete. C o rv in a, 1985. 50. old. 2. F e l k e ll h ív n o m a fig y e lm e t K e le m e n J á n o s n a k , a V ilág o sság 1986. m á rc iu s i s z á m á b a n k ö z z é ­ t e tt „A z ész tr ó n f o s z tá s a ” v é d e lm é b e n cím ű d o lg o z a tá ra , m e ly b e n a sz e rz ő L u k á c s ­ m ű v é n e k e r é n y e it ta g la lja . 3. E rrő l b ő v e b b e n lásd T a r Z o ltá n : A f r a n k f u r t i isk o la . G o n d o la t, 1986. 54—66. old. 4. M ax W e b e r sz o c ia liz m u ss a l k a p c s o la to s n é z e te irő l lásd S zab ó M á té : M ax W e b e r és a sz o c ia liz m u s. M a g y a r F ilo zó fiai S zem le, 1983/5. 5. É rd e ­ k e s a d a lé k M o ln á r G u s z tá v á llítá s a : „ M a rx n e m ism e ri el a s z u b je k tív tu d a t e m p ir ik u s ö n e lv ű s é g é t és u g y a n a k k o r té te le z eg y o ly a n o b je k tív é r v é n y e s s é g ű tu d a to t, a m i a t á r ­ s a d a lm i o b je k tiv itá s f e ltá ru lk o z á s a .” (M o ln ár G u s z tá v : V ázlat a m a rx iz m u s ró l. A ETA S, 1988. l. S zeg ed, JA T E .) 6. V a jd a M ih á ly ú g y i n te r p r e tá lta a „ h o z z á re n d e lt t u d a t ” k a t e ­ g ó r iá já t, h o g y : „A d o lo g lé n y e g e az, h o g y m a g a a p r o le tá r m in t eg y ed , s az e m p ir ik u s p r o le tá r e m p ir ik u s tu d a ta n e m lá t a b u rz s o á tá r s a d a lo m k ö z v e tle n s é g é n , és e b b e n az é rte le m b e n m e g m a r a d a p o lg á ri tá r s a d a lo m v isz o n y a i k ö z ö tt” , v a g y is ,a p r o le tá r iá tu s e m p ir ik u s tu d a ta b u rz s o á t u d a t ” (!), a m i m ia tt sz ü k sé g v a n a p r o le tá r iá tu s „ v a ló ­ sá g o s o sz tá ly h e ly z e té n e k m e g fe le lő ” tu d a to t, az „ ig a z i” tu d a to t te rm e lő sp e c ifik u s i n ­ té z m é n y é re , a P á r tr a . (L u k á c s G y ö rg y , a p o litik a i g o n d o lk o d ó , és p o litik u s, V a jd a M ih á ly h o z z á sz ó lá sa a P o litik a tu d o m á n y i T á rs a s á g 1985. f e b r u á r l- i ü lé s é n . I n : L u k á c s 1985—1971. A M K K E T á rs a d a lo m e lm é le ti K o llég iu m a lk a lm i k ia d v á n y a , é.n.) 7. L u k á c s ta n u lm á n y a „A d e m o k r a tiz á lá s je le n e és jö v ő je ” cím m e l m e g je le n t a M ag v ető K ö n y v ­ k ia d ó g o n d o z á s á b a n 1988-ban. 8. E rrő l b ő v e b b e n lásd , B a y e r J ó z s e f : „ S z tá lin iz m u s és a n tik o m m u n iz m u s ” . W e rn e r H o ffm a n n k o n c e p c ió já ró l. V ilá g tö rté n e t, 1983/3. (A sz erz ő k é z ir a tá n a k rö v id íte tt v á lto z a ta .) 46 �B R U N D A G U SZ T Á V Gazdakörök, olvasóegyletek, társaskörök, kaszinók a két világháború között Nógrádban Korszakváltás, kurzusváltás. A dualizmuskori egyesülettörténet hű tükörképe egy polgárosodó, - ha meg­ torpanásokkal is - gazdaságilag fejlődő ország belső társadalmi folyamatainak. Az 1867 után erőteljesen ható liberális eszmények nem csupán a haladó tár­ sadalmi elitet, hanem az állam, a közhatalom világát és középrétegeket is „megfertőzték” . A lassan magához térő, szabad lélegzethez jutó, de intéz­ ményhiányos társadalomban valóságos egyesületalapítási láz bontakozott ki, amely a múlt század utolsó és a század első évtizedeiben tetőzött.1 Az ál­ lam nem mondott le ugyan az egyesületek ellenőrzéséről, de rendezett jogi keretek között szabad utat engedett működésüknek. Az egyesületi élet fej­ lődésén belül tetten érhetők a megkésett magyar társadalomfejlődés anomáliái, a fő tendencia mégis a folyamatosan épülő, demokratizálódó civil társadalom formagazdagságát, teljesedését mutatta. Az első világháború kitörése után gyorsan lehanyatlott az addig élénk egyesületi élet. A háború utolsó éveiben a legtöbb egyesület szüneteltette működését, kivéve a kórházi, a segélyző és a karitatív tevékenységet végző­ ket. A forradalmak idején is zárva maradtak az egyleti házak, termek, ka­ szinók, vagy ha mégsem, akkor általában nem hagyományaik szerint folyt bennük az élet. Később a bosszú, a büntetés évei alatt csak a legmegbízha- L Ö R IN C Z Y IS T V Á N A skótszoknyás felügyelő II. Az újabb fojtogatásos gyilkosság hírére Mr. Andrews elhalasztotta Fauna megtekintésének nem sok újdonsággal kecsegtető látványát, s százötvenes sebességgel robogott vadonatúj Fordjával vissza a kisvárosba. N agy volt itt a felfordulás. Mindenki sejtette, hogy Mrs. Smollett meggyil­ kolása valam i összefüggésben van az eddigi fojtogatásos bűntettekkel! Mr. A n drewst borzalmasan megrázta Mrs. Smollett halála, hiszen az aszszony már a kedvese volt, szerette a felügyelő ezt a nőt. És Mr. A n drewst talán ez az érzelem is vezette abban az emberfeletti igyekezetében, hogy az asszony gyilkosát mindenáron kézrekerítse! 47 �tóbb körök irányítása mellett szerveződő társulásokat tolerálták. A két világháború köze eső korszak egyesülettörténete jellegzetes jegyekben különbözött a dualizmuskori egyesülések megnyilvánulásaitól. A különbsége­ ket az eltérő társadalmi, politikai, jogi viszonyok determinálták. Már a Horthy-korszak első éveiben az előzőektől alapvetően eltérő, az egész társa­ dalmat átható ideológiai mező alakult ki, amely erős befolyást, mintegy ve­ zérlő erőt jelentett minden intézmény számára. Természetesen nem ez az egyetlen olyan hatásrendszer, amely befolyással volt a társadalom szerveződé­ seire. Az egyesületi élet működésének, problematikájának felfejtése, bemuta­ tása, részletes elemzést kívánna, amely e helyen nem áll módomban.2 Az 1960-as évek elején írt dolgozatában Kiss Jenő, azzal indokolta az ol­ vasókörök, népkörök és gazdakörök két háború közötti elterjedtségét, hogy azok egyfelől a kiépítetlen, megfelelő törvényekkel nem támogatott állami népművelést pótolták, másfelől a vidéken nem létező politikai szervezeteket.3 Állítása - véleményem szerint - nem fedi egészen a valóságot, hiszen az egyesületek éppen ott szaporodtak a leggyorsabban, ahol a népművelés felté­ telei is a legjobbak voltak. A községekben, kisvárosokban az állami népmű­ velés ugyanazokra támaszkodott, akik az egyesületeknek is szervezői, aktivis­ tái, motorjai lehettek. Nem helytálló tehát azt gondolni, hogy a népművelői szándékok és az egyesületi élet függetlenedtek, távol kerültek egymástól. Az állami népművelés gyakorlata nem bizonyult egyesületellenesnek, s az egyle­ tek fő céljait áttekintve kitűnik, hogy nem elsősorban politikai szándékok kifejezői, megformálói voltak. Természetesen aligha létezett egyesületi élet a tagok politizálása nélkül. Ugyanakkor köztudott, hogy általában tilos volt az egyesületek helyiségeiben politikai kérdésekkel foglalkozni - különösen a munkásegyesületekben - kivéve a pártköröket és politikai egyesületeket. Ez utóbbi kategóriába tartozó társaskörök, klubok, kaszinók azonban nyíltan szolgálták valamilyen helyi vagy országos politikai párt érdekeit. A falvakban tevékenykedő egyesületek mindennapjait, konkrét történéseit alapul véve sok­ szor szinte megkülönbözhetetlen egymástól a gazdakör, a kaszinó és az olva­ sóegylet. Jelentős eltérést tapasztalunk azonban, ha a város és a falu azonos N a, most nem volt túl nehéz dolga a nyomozásnak. E gy Cadillac érkezett az éjszaka a kisvárosba, abban láttak egy csinos, fekete hajú hölgyet, meg egy igen magas férfit, a férfi vezette a kocsit. Az orvosszakértő megállapítása szerint a tettes gumikesztyűt használt az asszony megfojtásakor, így ujjlenyomat most sem maradt... Hajnalban, a kisváros szállodájának bárjában Oneda, a pincér megis­ merte Clinkert, a fiú két üveg skót viszkit csomagoltatott be a japánnal, azt mondta, elviszi a piát. A szállodaportás, Hewitt, szintén rögtön felismerte Clinkert, bicegős já­ rásáról, ami egy rugbysérülés örök emléke maradt a fiúnál. Szobát vettek ki a szállodában, az asszonyt nem ismerte fel ekkor még senki, mert na­ gyon ki volt festve. Clinker, Mr. Sing néven jelenkezett be, a portásnak 48 �nevű egyesületi képződményeit vetjük össze. Egy olvasóegylet teljesen más életet élt akkor, ha kisközségben alakították, s másképp, ha ipari környezet­ ben, ahol tagjai a gyári munkásságból verbuválódtak. Mást jelent egy községi kaszinó, mást a vállalati tiszti kaszinó, az úri kaszinó, vagy az, ahová kato­ nák jártak. A legnagyobb egyesületalapítási gyakoriság a konszolidációs időkre esik. A számba vett 105 egyesületből 51 jegyeztette be magát 19 22-1931 között, az ezt követő tizenhárom évben pedig 32. (Lásd a mellékelt táblázatot.) Gazdakörök, olvasóegyletek, társaskörök, kaszinók 1919 előtt Egyesület típusa Olvasóegyletek 1919 -21 1922-31 7 2 18 10 23 6 21 Gazdakörök 1 1 Kaszinók 6 1 Társaskörök 1 - 1932-45 Vissza­ csat. ter. 3 - 37 - - 1 Össz. 46 13 4 9 összesen 105 15 32 4 4 50 Viszonylag magas a dualizmus idején létrejött társulások száma: 15. A viszszacsatolt területeken nem találtam olvasóegyletet, kaszinót, gazdakört, mindössze 4 társas kört. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem is lé­ tezhetett ilyen, de azt igen, hogy előfordulásuk nem volt jellemző. sok dohányt adott, megjegyezte: Nem akarja az asszonyt férje miatt kel­ lemetlen helyzetbe hozni! Ezért nem mondta be igazi nevét... Aztán Clinkert a szomszédos nagyváros bárjában fülelték le, éppen két kurvának mesélte a rugbyjáték elemi szabályait... A Clinker-bűnper aztán, az valódi szenzáció lett! A skótszoknyás felügyelő legidősebb fia eleinte igen nagyképű volt, meg" játszotta a „volt rendőrt” ... Mr. H ewitt, a szállodás azonban a megfojtott Mrs. Smollettban felismerte azt a nőt, akivel „mint férjes asszonnyal” . Clinker a szobát kivette. Oneda is rávallott Clinkerre, hogy felismerte a bárban... Ekkor Clinker már nem tagadott tovább, beismerte, hogy Mrs. Smollettot, azaz a nevelőanyját ő fojtotta meg. Az igazi szenzáció azonban mégis az volt, amit a tárgyaláson Clinker „kitalált” ! - M iért hozta a városba Mrs. Smollettot? - kérdezte Clinkertől Mr. Laurel bíró. - Mert be akartam neki bizonyítani, hogy az a szemét apám, a „skót­ szoknyás felügyelő” volt annak a száz lánynak gyilkosa, akiket tíz év alatt megfojtottak, „akarom mondani megfojtást nyertek” - ironizált Clinker. - És mivel akarta ezt bebizonyítani a mostohaanyjának? - faggatta to­ vább Mr. Laurel, a bíró. 49 �Gazdakörök. Már a Horthy-korszak elején nyilvánvalóvá vált, hogy a parasztság ala­ csony iskolázottsága számos gazdasági, gazdálkodási és politikai problémát rejt magában. Czettler Jenő, az első világháború elején megjelent munká­ jában kifejtette, hogy a parasztság önálló politikai és társadalmi szerepválla­ lásához, gazdasági eredményeinek javulásához nagyobb műveltségre lenne szükség. Az iskolarendszer nyújtotta szerény alapműveltséget iskolán kívüli oktatással kellene megtetézni, amelynek középpontjában a kisgazdák szak­ képzése állhatna. E nevelést többek között falusi gazdakörök és szövetkeze­ tek szervezésével vélte megvalósíthatónak.4 A világháború után, az iskolán kí­ vüli népművelés fogalomköre és gondolata gyorsan terjedt. Léteztek olyan elképzelések, hogy más országokban már bevált modelleket kellene megho­ nosítani és elterjeszteni - pl. ír példa szerint a falusi népfőiskolákra épülő népakadémiákat, vagy a skandináv tapasztalatokat, stb. - , de ebben nem szü­ lettek eredmények.5 Az 1923-ban zászlót bontó Falu Országos Földműves Szövetség, mint ag­ rárius mozgalom, feladatának a közép- és nagyparasztság megszervezését te­ kintette. Elsődleges célja: ,,A falu és a falu népének erkölcsi, anyagi és kul­ turális gondozása és fejlesztése” volt.6 S mint a szövetség alapszabályának II/I. pontja kimondta, „A cél elérése érdekében... gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységet fejt ki, aszerint, amint ezt a helyi viszonyok, vagy az általános érdekek megkívánják.” 7 A Faluszövetség alapítói (Rubinek Gyula , Meskó Zoltán , Nagyatádi Sza­ bó István , Sokorópátkai Szabó István) úgy látták, hogy elsősorban a már ha­ gyományokkal rendelkező gazdakörök lehetnek támaszaik, helyi szervezeti formáik. Az első világháború előtt a gazdakörök többségét — 1907-ben öszszesen 532 kört - a Magyarországi Földmunkások Szövetsége tömörítette, - Az apám naplójával, amit a halála után találtam meg a fiókjában! Abban minden fel van tüntetve pontosan - felelte Clinker. - E z a napló most magánál van? - Csak volt, bíró úr, mert én, hülye odaadtam a nevelőanyámnak, Polly nak, amíg viszkiért lementem a bárba... M ire visszajöttem a piával, Polly elégette a kandallóban apám naplóját, - magyarázta a fiú. - E z nem túl meggyőző bizonyíték, Mr. Smollett! D e miért kellett ehhez Mrs. Smollettot a városba hoznia? - Hogy megmutassam neki a helyszíneket, ahol apám a megfojtott, megerőszakolt lányokat kidobta a kocsijából, a folyóparton... - N agy fantáziája van magának Mr. Smollett, de mondja már meg, hogyan létezik az, hogy az állítólag apja által megfojtott lányok esetében sosem maradt nyom? - Hogy apámat, a skótszoknyás felügyelőt idézzem: ,,ha én azt tudnám, én lennék az atyaúristen” . D e talán jól emlékszem, ez nem az apám bűn­ perc, hanem az enyém! - Nézze bíró úr, én azt elismerem, hogy a mosto­ haanyámat, pardon nevelőanyámat megfojtottam, amikor tudomást sze­ reztem arról, hogy az apám naplóját elégette, szóval a bizonyító erejű do­ kumentumok elégetése miatt - , ahogy rendőréknél mondják... - Az Ö n által említett „bizonyíték” igen ingatagnak tűnik Mr. Smollett. 50 �1920-ban azonban m in dössze 12 kört tartottak hatókörükben. 19 21-re a helyi csoportok számát föltornászták ugyan 42-re, de befolyásuk nem tudta meg­ közelíteni a régi időkét.8 Szerepét fokozatosan átvette a Falu Országos Szö­ vetség és az Országos Földműves Szövetség egyesületéből létrejött Faluszövetség, mely működésének első tíz évében elérte, hogy az országban működő tár­ sadalmi egyesületek mintegy 50 százalékát bevonta tevékenységébe.9 Nógrád­ ban is a Faluszövetség alapszabálya szerint működött a 44 gazdakör többsége. A fennmaradó kisebbség az Országos Gazdasági Liga (Buják, Szarvasgede, Zagyvaszántó), a M agyar Parasztszövetség (Kozárd), a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara (Litke, Tereske) és a húszas évek elején, a Magyarországi Földmunkások Szövetsége (Tolmács) égisze alatt fejtette ki tevékenységét. A keresztény kisgazda orientációjú Faluszövetség egységes falupolitika ki­ alakítására törekedett. Elsősorban a már létező egyesületeket kívánta szerve­ zeti keretébe vonni, de ahol még nem működött kör, ott szervezéssel ala­ kítottak.10 Hasonlóan jár el a többi agrárius szövetség is. Például a Litkei Mezőgaz­ dák Körének alakuló közgyűlésén felvett jegyzőkönyvben a következőket ol­ vashatjuk: a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara „a megalakítás kérdésé­ ben . . . megkereséssel fordult a község elöljáróságához” . Az elöljáróság pedig megszervezte a gazdákat, az alakuló közgyűlésen felolvasták a kész alapszabályt, amit azonnvomban el is fogadtak, s ezzel megkezdhette szerve­ zeti életét a gazdakör. Ez az eset a megalakulás egy tipikus példájának te­ kinthető. Ha a megye térképére vetítjük azokat a községeket, ahol gazdakör alakult, lokálisan elhatárolható két területen jellemző az előfordulásuk. (I. sz. ábra.) Nógrád nyugati szegletében és Balassagyarmat-Szécsény vonalától délre a megye tengelyében. A gazdakörök ilyen bokros jelentkezése a természeti adott­ ságok mellett talán éppen a szervezésre jellemző módszerek miatt sem véletlen. Kicsit bemószerolás-ízű az ön vallom ása... M ikor erőszakolta meg az áldo­ zatot? - Am ikor visszamentem hozzá a bárból a két üveg skót viszkivel... - Kedves Smollett, maga valam ikor rendőr volt, és úgy hallottam, hogy nem is rossz rendőr - próbálkozott tisztán látni a bíró, Mr. Laurel, - szó­ val egy maga által döntőnek értékelt bizonyítékot, nevezetesen az apja naplóját, mely az általa elkövetett gyilkosságokat rögzítette, időrendi sor­ rendben, - hogyan adhatta Mrs. Smollett kezébe? Nem számított arra, hogy az asszony megsemmisíti az ön ,,döntő” bizonyítékát? Erre még egy hatéves gyerek is gondolt volna, .Mr. Smollett! - Én is gondoltam erre. bíró úr... Engem már égetett, emésztett ez a napló, meg kellett, hogy mutassam a mostoha, pardon nevelőanyámnak, bár tudtam, hogy megsemmisíti azt! Erre én is számítottam! Magam is ezt akartam tenni, csak nem mertem! Most látta csak ez a nő, hogy kinek volt a felesége... Én már tizenötéves korom óta, midőn először megláttam a fürdőszobá­ ban meztelenül, őrülten kívántam a nevelőanyámat, aki aztán rendszeresen előttem vette fel a melltartóját, hogy csodálhassam isteni, kőkemény mel­ leit... Majdnem minden éjszaka az apámé volt! - Én az emeleti szobá­ ban laktam. „É d esk éi” , az ikrek a hálószobájuk mellett aludtak, s regge- 51 �lente óriási élménybeszámolót tartottak az „öregek” viharos szeretkezé­ seiről... - M iért vitte a folyópartra a holttestet, Mr. Smollett - erősködött Mr. Laurel, bírói minőségében. - M iért? - Csak a régebbi „leányfojtogatásokra” akartam emlékeztetni szép kis városkánk lakóit. Jónéhányan úgy gondolom bizonyára rájöttek arra mondta a volt rendőr - , hogy összefüggés van Mrs. Smollett „fulladásos halála” és az előző száz lány megfojtása között. A hullát kocsival vittem el a folyópartra, ott meg kidobtam, ahogy apám mindannyiszor csinálta. Hát így folyt le a bírósági tárgyalás. Clinker százhúsz évet kapott. Immár élete végéig raboskodhatott a melbournei börtönben. Mr. Andrews ott volt a Polly temetésén, akit férje mellé helyeztek örök nyugalomra. Mr. Andrews ezt követően a közeli nagyvárosba helyeztette magát, ott lett aztán felügyelő, Mr. Zimmy pedig rendkívüli stréber mó­ don öt év alatt elvégezte a jogi egyetemet, és főügyész lett ugyanott, ahol Mr. Andrews főfelügyelő. Mr. Andrews már nagyon unta az egyedüllétet, megnősült. Mr. Zimmy továbbra is két dologtól irtózott nagyon: az őszi esőktől és a nőktől. Hősies helytállással nőtlen maradt, bár igencsak ostromolták a leendő feleségek, mert jóképű férfi volt. E gy esős őszi napon Mr. Andrews főfelügyelő lábát az íróasztalán nyug52 �A gazdakörök működésének két lényeges területe a gazdasági szervező te­ vékenység és a felvilágosító, ismeretterjesztő, népművelő munka. Gyakoriak voltak a gazdaudvar-versenyek, az állatbemutatók, egybekötve tenyészállat­ díjazásokkal, a harmincas években pedig az ezüstkalászos tanfolyamok. Különösnek tekinthető az 1920-ban alakult Nógrád megyei Földmívesszövetség programterve, amely elsősorban „gazdasági iskolák létesítésére, a föld­ míves ifjúság helyes nevelésére” törekedett.11 A Faluszövetség helyi csoport­ jainak alapszabályai általában rögzítették - mint például a Cserhátsurányi Fiókegyesületé - , hogy „a falusi társadalomnak osztály és hivatás szerint tagosulásra és anyanyelvre tekintet nélkül nemzeti alapon való” összefogására törekednek.12 A Balassagyarmati Evangélikus Földmíves Ifjúság rendszere­ sen játszott színműveket, de gyakran előfordult, hogy községi gazdaköröknek is volt „ifjúsága” , s népszínműveket tanultak be. Olvasóegyletek Az olvasóegyletek előfordulási helyei szinte ellenpontozzák a gazdakörökét. A 38 olvasóegylet Salgótarjánra és közvetlen környékére koncentrálódott a korszakban. (1. sz. ábra.) Alakulási idejüket tekintve itt is a konszolidációs évek termik a legtöbb egyesületet, majd pedig a háborúig tartó időszak. (Lásd a táblázat adatait.) A legsokoldalúbb tevékenységet a megye nagy iparvállalatának olvasóegy­ lete fejtette ki, a Vasmű-Acélgyári Felügyelő és Munkásszemélyzeti Olvasó Egylet, vagy egyszerűbb nevén az Acélgyári Olvasóegylet. A háború utáni évek az egyesületi élet jelentős visszaesésével jártak, mivel a részvénytársaság az országcsonkítással ipartelepeket, vas- és mészkőbányákat, szénbányái nagy részét veszítette el. A termelés visszaesett, a dolgozók száma 2000-ről 1100-ra csökkent. Az egyleti helyiségeket évekig a csendőrség használta. Elvétve né- tatva éppen a helybéli Morning Start böngészte, amikor kopogtatás nél­ kül benyitott az ajtaján dr. Zimmy, a főügyész. - Meghalt Fauna, a „százszoros leányfojtogató” , mondta gúnyosan a főügyész. - Mikor? - kérdi Mr. Andrews. - Ma, hajnalban - feleli Mr. Zimmy. - Tegnap este, talán érezve ha­ lála közeledtét „egy kis papírt” kért az egyik ápolótól. A papírdarabkát, „cigire” kérte. Halála után a párnája alatt találták meg, itt van. Mr. Zimmy átadta a papírdarabot a főfelügyelőnek. A papírdarab olyan gyűrött volt, mint egy százéves férfi arca. Golyóstollal ezt írta rá Fauna: K e d ve s A n d rew felügyelo urrl Azon az iccakán amikor a fojoparton alattam hajnalban egy férjfitt látam amikor egy B ujikkbol kidobot egy sárgaruhás nőtt, az a fé rjffi Mr. Smolit vót megismertem ültet a skót szoknyájárul. Ü meglátott engemett Faunna (Calvinn Murrst) Mr. Andrews rezzenéstelen arccal olvasta végig Fauna levelét, megkérdezte Mr. Zimmyt, hogyan került hozzá a papír. aztán 53 �hány bál, színielőadás és a könyvtár működése jelentette az olvasóegylet életének folyamatosságát. A húszas évek közepétől virágzásnak indult az egyleti élet. A bálok színe­ sedte. Fegyelem, pontosság és tisztaság jellemezte őket, s rangos esemény­ nek számított a város életében. 1935-től a zenét Krajcsi Lajos „Szürke Fiúk” nevű jazz-zenekara szolgáltatta, az acélgyári cserkészek olvasóegyleti álarcos­ báljai kuriózumnak számítottak, a dalárda figyelemre méltó tevékenysége pe­ dig külön fejezetet is megérdemelne. A műkedvelő szakosztály 1926-tól, Szabó István rendezői munkásságával érte el csúcspontját. 1930. október 12-én méltóképpen ünnepelték az olvasóegylet fennállásának 50. évfordulóját. Az ünnepségen a salgótarjáni kultúregycsületek és felekeze­ tek képviselőin túl eljöttek a borsodnádasdi és ózdi társegyesületek díszven­ dégei is. Este az Operaház művészeinek közreműködésével rendeztek hang­ versenyt, amely előtt Wabrosch Béla elnök tartott ünnepi beszédet. Az ünne­ pi hangulat nem sokáig tartott, mert egy hét múlva már kultúrelőadást ren­ deztek Salgótarján szegényei javára. Az egyesület választmánya és a gyár vezetői fontos szerepet szántak a könyvtárnak dolgozóik műveltsége gyarapításában. A könyvtár könyvállomá­ nyát csaknem megdupláztuk a két világháború között - 1944-ben 4285 kötetet tartottak nyilván - , a gyarapítás még a nagy gazdasági válság éveiben sem szünetelt. A kölcsönzött könyvek száma 1943-ban volt a legtöbb: 10648 kötet.13 A Hirsch és Frank Gépgyári Alkalmazottak Olvasóköre 1912-ben alakult, 1922-től Gépgyári Alkalmazottak Olvasóköre nevet vette fel. Az egyesület az olvasás és a hozzá kapcsolódó tevékenységeken túl színjátszó kört működ­ tetett, bálokat rendezett. Hagyománnyá vált, hogy minden év karácsonyán ünnepélyt rendeztek és megajándékozták a szegény „gyári” gyerekeket. Az - A főorvos küldte el nekem, ma reggel. Ja , persze. Elvégre te is doktor vagy - ironizált Mr. Andrews. Mr. Andrews elment hát a melbourne-i fegyházba, a Smollett-fiúhoz, mert néhány technikai részletre azért kíváncsi volt... Clinker és Andrews te­ gező viszonyban voltak, hiszen C linker gyakran bejárt apjához az irodába. Ott sokszor találkozott az akkori segédfelügyelővel. Mr. Andrews a beszélőre jónéhány csomag skót cigarettát vitt be Clinkernek, talán azért, hegy bosszantsa, vagy azért, hogy a Mr. Smollettól régen kapott skót-cigarettakészlettől szabaduljon. Említést tesz Clinkernek Fauna leveléről. C linker: N a, az idióta fényt derített a múlt sötét foltjára. Tényleg látta apámat, akkor amikor az, E lle K ay holttestét kidobta a Buickból, szép kisvárosunk kies folyópartján. Mondta is apám, hogy lekapatja azt a hülye hullamosót. Érthető: a száz esetből ez az egyetlen, melynek szemtanúja akadt! Mr. A n d rew s: Te, Clinker, hol szedte fel apád a lányokat, akiket aztán megerőszakolt és megfojtott? Netán te szedted fel a lányokat neki? C linker: N a, én egy lányt sem „szedtem fel” apámnak. Rafinált volt az öreg, mindig csak stoppos csajokat vett fel az autójába, általában a kör­ nyékről, de néha az ország távolabbi részeiből is... Lehet, hogy több lány 54 �olvasókör nem csupán anyagi támogatást kapott a gyártól, hanem az igazgató, Horváth Géza személyesen is részt vett tevékenységében. Valóságos népmű­ velőként viselkedett, hiszen aligha volt nélküle műsoros est az olvasókörben, vagy a város bármely egyesületében, ha a Hirsch-gyáriak felléptek. Feleségé­ vel együtt gyűjtötték maguk köré az alkalmazottakat, tisztviselőket. A kultúrestélyeken nem egyszer saját családjának tagjai is felléptek.14 A múlt század végén alakult a Salgótarjáni M ÁV Segédtiszti Olvasókör. Tevékenysége céljaként fogalmazták meg, hogy „. . . a helyben lakó szolgálatot teljesítő m. kir. államvasúti segédtisztek és segédtisztjelöltek és annak meg­ felelő iskolai végzettséggel bírók egymás közötti társadalmi érintkezését le­ hetővé tenni, hogy szellemi műveltségüket önképzés által fejlesszék..........” 15 800 kötetes könyvtárral, tekepályával, biliárddal és egyéb társasjátékokkal rendelkeztek. A sajtó elismerően szólt az állomáson levő vámvizsgáló nagyter­ mében 1924 szeptemberében rendezett „nagyszabású” kabaré-előadásukról, amely zsúfolásig telt nézőtér előtt zajlott. 1943 karácsonyán bemutatták G ár­ donyi Géza „Karácsonyi álom” című három felvonásos betlehemes játékát.16 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Segédtiszti és Altiszti Olvasókörét 1895ben alakították. A háború alatt hadi kórháznak használták a kör helyiségeit, könyvtára megsemmisült. 1934-ben már újra 1200 kötetes könyvtárból válo­ gathattak a tagok, de a szórakozáshoz is együttálltak a tárgyi feltételek: kár­ tyaszoba, biliárdterem, modern tekepálya. Társas összejövetelei, mulatságai, színjátszó eladásai rendszeresek voltak.17 A Kőszénbánya Rt. iparosai külön olvasókört hoztak létre, de más salgótarjáni bányákhoz tartozó kolóniákon is működtek olvasókörök, (pl. Borsodban a Macskalyuk-bányatelepi Olvasó­ kör, amely a Somoskői Bazaltbánya Rt. telepe volt és a Farkaslyuk-bányatelepi Olvasókörök a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. érdekeltségében). felismerte a „skót szoknyás felügyelőt” , de felismerésüket már nem tudták közölni senkivel sem, mert, hogy úgy mondjam nem volt rá idejük... Egyéb­ ként városunkbéli lány csak egy volt köztük. E lla K a yt abban az elha­ gyott utcában szedte fel apám, ahol a lány barátnője lakott, persze vélet­ lenül... Aztán neki se volt ideje a „felism erését” másokkal közölni... Mr. A n d re w s: Apád minden „lányfelszedését” láttad, vagy csak elmesélte ezeket neked? Clinker: Szaladgáltam én is eleget éjszaka, láttam vagy húsz alkalommal... Tudtam, hogy apám a megfojtott lányok gyilkosa, ezután minden esetét elnondta - dicsekedve - nekem... M indig azt a hülye skót dalt dudorászta, ha egy-egy sikeres akciójából visszatért, ez volt a fő perverzitása.... Nálunk, tudod családi hagyomány a perverzitás, apai felmenőink között mindig akadtak fojtogatok, egyebek... Mr. A n d rew s: Humorodnál vagy, mint mindig, Clinker... Az apád „nap­ oja” - az, ugye hamuka volt? C linker: Az hát, jellemző Laurel bíró hülyeségére, hogy majdnem bevet­ te ezt a hadovát! Mr. A n d rew s: Te, én azt sem hiszem el, hogy te Pollyt, a mostoha, par­ don, nevelőanyádat megerőszakoltad... C lin ker: N agy megérzéseid vannak, fiú! Nem kellett nekem őhozzá erőszak... 55 �A város szintén nagy tradíciókkal rendelkező egyesülete a Salgótarjáni Ró­ mai Katholikus Olvasókör. Fennállásának 30. évfordulóját 1930 májusában ünnepelte. Munkálkodásának középpontjában a művelődés, a karitatív tevé­ kenység és a keresztény társadalmi élet állott. A körben rendszeresek a fel­ olvasások, előadások, a színjátszás, volt vigalmi gárdájuk. Színi előadásaikat a jó idők beálltától a nyári színpadjukon tartották. Előfordult, hogy felol­ vasó, műsoros estjeiken az érdeklődők nem fértek be a nagyterembe, és az ablakok alatt is hallgatták az előadásokat. 1927. novemberétől önálló mozi, 1930 nyarától pedig tekepálya szolgálta a tagok jó közérzetét. Még nem fi­ zették ki az olvasókör építésére felvett kölcsönöket, amikor máris hozzáláttak a kicsinek bizonyult épület bővítéséhez. Megkeresésük eredményeként a Földművelődésügyi Miniszter 10 000 pengő segély kiutalását ígérte az építkezéshez.18 Baglyasalján, mint akkor még önálló településen négy olvasókör is léte­ zett. A Baglyasaljai Bányamunkások Olvasóköre és a Baglyasaljai Altiszti Olvasókör volt a legjobban ellátott és legrendszeresebb életet élő, de folya­ matos munkát végzett az Iparos Olvasókör és a Római Katolikus Olvasókör is. Előfordult, hogy együtt tartották az ünnepeket, de praktikus dolgokban is együttműködtek. Két-két olvasókörbe járhattak Salgóbányán, Zagyvarónán, Zagyvapálfalván, de volt Somoskőújfaluban, Somlyóbányán, Etes-Amálián és Jánosaknán is. Jobbágyiban a Katolikus Olvasókör mellett külön olvasókört tartottak fenn az iparosok. Palotáson az Iparos Olvasóegylet önálló helyiség­ gel rendelkezett. Kaszinók A kaszinók az úri világ társaskörei maradtak. A Nógrádban alapított 13 kaszinóból mindössze a sziráki és a berczeli nem szelektálta a tagokat, a vá- Am ikor a barátnőjénél lakott, többször próbálkoztam már vele. Most be­ jött... Azt ígértem neki, hogy megmutatom azokat a helyeket, ahol férje, apám a megfojtott lányokat kidobta kocsijából. Így jött el velem, kisváro­ sunkba... M r. A n d rew s: Clinker, te szerelmes voltál a mostohanyádba? C lin ker: Igen, tizenötéves korom óta szerelmes voltam Pollyba.... Azóta, mikor először megláttam meztelenül, s azóta is... Am ikor megláttam őt bikiniben a városi strandon, ahol mindig nagy sikere volt a férfiaknál a kkor is... Szerelmes voltam a fekete hajába, a kőkemény melleibe, fehér combjaiba, mindenébe szerelmes voltam ! Jobb, ha tőlem tudod meg, hogy apám piszokul féltette tőlem „szép kis feleségét” ! A zt mondta, hogy meg­ öl, ha Pollyhoz nyúlok... Am ikor a szálloda bárjából visszamentem a szobánkba, már elég piás voltam, a bárban is iszogattam egy kicsit, úgy há­ rom viszkit és Polly már meztelenül várt az ágyon szétvetett combok­ kal.... Világítottak a fehér combjai a szobában, sőt, hogy költői legyek „az éjszakában” ... Most végre megtörtént az, amire húsz éve őrülten vágy­ tam... Csodása n szenvedélyes volt Polly, de amikor kimerülten elaludt hajnal felé, ne feledd, hogy már negyvenhétéves volt - megláttam pihegő fehér nyakát: meg kellett őt fojtanom... Hogy elvihessem holtan oda, ahol apám azt a sok lányt kidobta az au­ tójából, akiket megerőszakolt - és sajna - szintén megfojtott... �rosi kaszinókra ez már nem jellemző. A „Berczeli Kaszinó” alapszabálya így fogalmazta meg fő céljait: „...m ű velt társasági eszmecsere által közértelmesség fejlesztése osztályok kizárása nélkül, testvériség eszméjének megvaló­ sítása, a közjónak és a hazának felvirágoztatására szükséges erők összesíté­ se” .19 A tizenhárom kaszinóból hat már az előző korszakban is létezett, hét pedig az19 2 2 -1 931 közé eső időszakban alakult. (Lásd a táblázatot, a 2. sz. ábrát.) A Nógrád vármegyei Kaszinó már nem nyerte vissza valamikori fényét a há­ ború után. A harmincas évek egy közgyűlési beszámolója részvétlenségről és a kaszinó iránti érdektelenségről számolt be. Ennek okául a tisztviselők és a nyugdíjasok nehéz helyzetét, a fiatalok elfordulását és a sok társadalmi egyesületet emlegetik. A kaszinói igazgató jelentése szerint, a 104 rendes tag 382 pengő, a 76 kültag pedig 342 pengő hátrálékkal tar­ tozott.20 Hasonló helyzetben volt a Szécsényi Kaszinó is. Bérelt házban tartott fenn helyiséget, de működését a húszas években a pangás jellemezte. 1929-ben W olf Béla több javaslatot tett a kaszinói élet fellendítése - az egyesület le­ gyen nyitott, vonják be a nőket, családtagokat, legyen jelei a zene, a dal, stb. - , de nem sok sikerrel.21 Salgótarjánban kiterjedt kaszinói élet folyt. A város iparvállalatainak és nagyobb bányatelepeinek életéhez hozzátartozott a kaszinó. Míg a munkások és altisztek szórakozásának, művelődésének színtere az olvasóegylet volt, ad­ dig a tiszti világé, a város elöljáróié a kaszinó. A korszakra jellemző erős társadalmi elkülönülési igényt jól szolgálta ez a forma. A megye legreprezentatívabb kaszinója az Acélgyári Tiszti Kaszinó volt. A háborús évek a gyár szomszédságában, az olvasóegylet melletti épületüket Szóval ez történt, na.... Hiába, mint említettem - már apai felmenőim is nagy fojtogatok voltak.... D e talán csak így akartam figyelmeztetni kisvárosunk lakóit, hogy van valam i összefüggés a száz lány megfojtása, és a „skótszoknyás felügyelő” fe­ leségének megfojtása között... Mr. A n d rew s: Hát, Clinker, én most megyek, azt hiszem az elkövetkező száztizenkilenc évben nemigen látogatlak meg majd itt a fegyházban. Jó pihenést kívánok neked, csomagban küldök még skót cigit, rengeteg ma­ radt még abból, amit apád ajándékozott nekem. Nem haragszol azért, hogy így kérdezgettelek? C lin ker: Vagány vagy, Andrews, bírtalak téged mindig, de apámat, a skót szoknyájával, meg az egész „skótságával” együtt nagyon rühelltem. Főleg azt az idióta skót népdalt nem csíptem, amit mindig eldúdolt, miután egyegy spinkót megfojtogatott... N a, járj szerencsével Andrew s... Mr. Andrews a Clinkerrel történt beszélgetéséről részletesen beszámolt dr. Zimmermann ügyésznek, pardon, a főügyésznek, „Zim m ynek” . Zimmy megcsóválta szép fejét, ugyanúgy, mint amikor a feleségjelöltek ajánlkozását szokta visszautasítani, s így szólt: - Te Andrews, jogilag itt egy tény bizonyított: az, hogy Clinker meg­ fojtotta a kedves mostoha, pardon nevelőanyját, anyukáját. Szerintem Clinker jónéhány lányt megfojtott maga is, sőt - most szőr­ szálat hasogatok: az elmebeteg Fauna „levele” egyáltalán nem fogható fel 57 �bizonyító erejű dokumentumként! Tudod, hogy a hullamosó nagyon sze­ retett piálni, hát a diliházban ettől a nagy lehetőségtől jórészt megfosztot­ ta őt Mr. Smollett, meg persze a szabadságától is megszabadította őt az el­ megyógyintézeti elhelyezés. Talán így állt bosszút Fauna, a beszámoló ,,levéllel", a skótszoknyás fel­ ügyelőn - annak halála után... Lehet, hogy nem is a felügyelőt, hanem Clinkert látta a hullamosó a folyóparton, azon az ominózus hajnalon... Aztán Clinker szólt a kedves papának, hogy tegye hűvösre Faunát! Lehet, hogy a pajzán, skót dallal arra figyelmeztette Mr. Smollett Clinkert, hogy mindannyiszor tudott a bűntetteiről, a lányok megfojtásáról.. D e hagyjuk a fenébe az egészet, Andrews, gyere el hozzám, mert meg akarom veled beszélni a Smith-ügyet, tudod ez az a pali, aki kirabolta szép városunk egyetlen bankját... Most írom emlékirataimat is. E gy agglegény feljegyzései a címe, egy-két stilisztikai problémát akarnék veled megbeszélni, hiszen te mindig nagy irodalmár voltál... Csak a feleségedet nehogy magaddal hozzad tette hozzá elgondolkodva Zimmy . - Én sosem voltam nagy irodalmár - szerénykedik Mr. Andrews - és ne aggódj, a nejemet nem fogom magammal vinni. Mr. Smollett, ő volt a nagy irodalmár, a fiainak is skót regényhősök nevét adta! Most elmegyek Fauna temetésére, biztos én leszek az egyetlen résztvevő, viszek neki egy szál virágot... aztán indulok hozzád Zimmy.... - De vigyázz ám a temetésen, nehogy megkínáljon Fauna angolszalon­ nával - figyelmezteti Mr. Andrews főfelügyelőt Doktor Zimmy... - VÉGE 58 �sem hagyta nyomtalanul. 1923-ban nagyobb összegből felújították a könyv­ tárat. A következő évek pénzügyi nehézségekkel teltek, amelynek részben az infláció volt az oka, részben az, hogy a „mulatságok, játékok tetemes vigalmi adó alá estek, sőt még a közgyűléseink megtartása is csak megfelelő belyegilleték stb. lefizetése mellett engedélyeztetnek” , s még ezt tetézték egyéb ki­ fizetések, hozzájárulások: „cserkészek zászlójára, torbagyi viharkárosultaknak, leventék alapítványára, olvasóköri dalárdáknak összesen 1 625 000 K -t.” Ezekben az években gyakran adták ki helyiségeiket más egyesületeknek, bár ezek közül nem mindegyik volt fizetőképes. Ahogyan az egyesület történeté­ nek szerzője Wabrosch Béla írta: „Szinte özönével dőltek ránk a keresztény, hazafias irányú egyletek. . A kaszinó lassan tért magához, a múltjához méltó konszolidált életet csak a harmincas évektől élt. Általában 10 -15 lapot járattak, rendszeresek vol­ tak az előadások, felolvasások. Több száz fős báljaik, ahol egyszerre cigány­ zene és jazz is szólt, jelentős társadalmi eseménynek számítottak. A kaszinó és az olvasóegylet épületét egy függőfolyosó, az úgynevezett „sóhajok hídja” kötötte össze, s ha az úri közönség érdeklődésének megfelelő programot vélt az olvasókörben, ezen keresztül látogatta, majd tért vissza. A kaszinó termé­ szetes tartozékai voltak a játéktermek. E helyiségekben a szerencsejátékok fogalma alá tartozó „hazárd” játékok is megengedettek voltak. Erre a „kár­ tyajátékokkal űzött visszaélések megakadályozása tárgyában kibocsájtott 174000/1928. B. M. sz.” rendelet külön feltételeket állapított meg. Ez a ren­ delet szabályozta a kaszinók tagfelvételi rendjét is. Eszerint két egyesületi tag ajánlására, a jelentkező nevének 14 nappal a közgyűlés előtt történő kifüg­ gesztése után lehetett szavazásra bocsátani a tagsági kérelmet. A kaszinói életet élő egyesületek záróráját éjjeli két órában szabta meg a rendelet. A gyári, bányai és helyőrségi kaszinókon kívül a városnak külön kaszinója létezett, 1876-os alapítással. A Tanácsköztársaság idején megszűnt a tevékeny­ sége, s csak 1924-ben alakult újjá Róth Flóris, bányaügyi főtanácsos vezetése alatt. Először a Vadász Szálló nagytermében rendezték összejöveteleiket, de ez nem oldotta meg helyiséggondjukat. Végül Róth F lóris bányaigazgató jó­ voltából, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. átruházta a kaszinóra a Kiss Gyu­ la-féle vendéglő melletti helyiségei bérleti jogát. A termeket úgy alakították át, hogy kapcsolatban legyenek a vendéglővel, de a különállást is biztosítot­ ták. Az 1926-os esztendőt 172 taggal nyitották. A húszas évek végén, a har­ mincas évek első felében különösen élénk társadalmi és kulturális életet élt a kaszinó. Jelentős újításnak számított, hogy minden csütörtökön este hölgynapot tartottak, amikor a „kaszinótagok hölgy hozzátartozói is szabadon” használhatták az összes helyiséget. T ársaskörök A társaskörök belső élete alig különbözött az olvasókörökétől, olykor a ka­ szinókétól, egyesek működésének azonban jellegzetességet, karaktert adott, ha valamilyen konkrét érdeklődési terület, vagy cél köré szerveződtek. Salgótarján nagy múltú társasegylete a palackgyárban fejtette ki napi te­ vékenységét. A húszas évek első fele jobbára a régi idők árnyékában telt, míg végül 1927-ben, az acélgyár példájára olvasóegyletté alakult a munkások társasegylete. A későbbiekben életük számos mozzanata hasonlított az Acél­ gyári Olvasóegylet formai megnyilvánulásaira. 1928-ban mindössze 48 fizető 59 �tagot tudhattak magukénak. 1934-ben azonban már 200 fős tagsággal rendel­ keztek. 2000 kötetes könyvtárukon kívül volt népi zenekaruk, amely többnyire a színjátszókat kísérte, 1936-tól pedig szalonzenekar is játszott az egyesületen belül. Híresek voltak az üveges-, csiszoló-, iparosbáljaik és hagyományos gyermekmajálisai.25 A Nógrád vármegyei Széchenyi István Társaságot balassagyarmati fiatal ér­ telmiségiek alakították 1939. március 15-én. Sajnos, érdemi működésükre nem sok időt hagyott a háború. A Kisterenyei Társaskörön kívül volt két népköre is a megyének, Ludányban és Szécsényben. A Ludányi Népkör alapszabálya a gazdakörök és községi olvasókörök célkitűzéseit egyesítette magában. Belépett a Magyar Gazdaszö­ vetségbe, ugyanis művelődési elképzelései mellett külön hangsúlyt helyeztek az „okszerű gazdálkodás előmozdítására” és a hasznot hatjó háziipar megho­ nosítására” . Emellett jogi tanácsadást adtak a tagoknak, s szükség esetén bé­ kéltető bíróságokat állítottak. A népkör politikai kérdések megtárgyalásától távol tartotta magát.26 A visszacsatolás után Losoncon bejegyzett társaskörök közül a Polgári Kör érdemmel kitüntetett figyelmet. Helyiségeiben a mai értelemben vett korszerű művelődési otthoni tevékenységet fejtett ki. Társas összejövetelein, műsoros délutánjain, a szórakoztató játéklehetőségeken kívül ismeretterjesztő és szak­ lapokat járatott, nyilvános előadásokat, felolvasásokat, mulatságokat rende­ zett. Épületében kapott otthont a Losonczi Magyar Dalegylet, s minden hét egy délutánján a nagyközönség rendelkezésére állt kölcsönkönyvtára.27 A vázlatosan bemutatott egyesülettípusok a két világháború közötti Nógrád társadalmában létrejött egyesületeknek csupán egy töredékét alkotják. K u­ tatásaim során eddig 465 művelődési tartalmú egyesületet leltem fel, ame­ lyek szűkebb hazánk e néhány évtizede alatt fejtették ki tevékenységüket. Feltételezem, hogy sokaknak az egyesületek e burjánzása meglepő jelenség. Pedig érdektagolt, modern társadalmakban az állampolgárok leginkább egyesülés révén nyerhetnek árnyalt, valóságos önkifejezési formákat, maguk­ nak való szervezeteket. S a jól működő szervezetekkel otthonosságot: a va­ lahová tartozás megerősítő érzését. Az ilyen igények megfogalmazására és gyakorlására az európai társadalomfejlődés nem tudott jobb keretet találni, mint a jogi garanciákkal is biztosított egyesülést. A dualizmuskori és a két vi­ lágháború közötti évek csupán prológust jelentettek a szabad egyesülés jogának ki­ vívásához. Mai társadalmi életünknek is szomorú tragédiája, hogy amikor e proló­ gus után elkezdődhetett volna az igazi kibontakozás, rövidesen lehullt a függöny. Az egyesületek nagy társadalmi szerepjátékát a második világháború után rövidesen kiteljesedő, kontrollját vesztett hatalom felfüggesztette. 60 �JE G Y Z E T E K 1. E te n d e n c iá t jó l m u ta tja N ó g rá d v á rm e g y e m ű v e lő d é s i ta r ta lm ú e g y e s ü le te in e k s z á m sz e rű a la k u lá s a : K o rsz a k 1849 e lő tt 1849—1866 1867—1874 1875—1899 1890—1918 Összesen E g y e sü le te k sz á m a 9 3 10 41 156 219 2. A k é r d é s i r á n t é r d e k lő d ő o lv asó á t te k in té s t ta lá l e p ro b lé m á ró l, a N ó g rá d M egyei K ö zm ű v elő d ési K ö z p o n t g o n d o z á s á b a n e lő k é s z ü le t a la tt álló N ó g rá d i K ö zm ű v elő d ési F ü z e te k IV. k ö te té b e n : B ru n d a G u s z tá v M ű v e lő d ési ta r ta lm ú e g y e s ü le te k N ó g rád m e g y é b e n a k é t v ilá g h á b o rú k ö z ö tt. K é z ira t, 129. p. 3. K IS S J e n ő : G a z d a k ö rö k és o lv a s ó k ö rö k a k é t v ilá g h á b o rú k ö z ö tt. N é p m ű v e lé s i É r­ te s ítő , 1963. 172. p. 4. C Z ET TL ER J e n ő : M a g y a r m e z ő g a z d a sá g i s z o c iá lp o litik a . B p. 1914. 837—844. p. 5. S Z E N T IV Á NYI K á ro ly : N é p a k a d é m ia . V eszp ré m , 1924. 1—36. p. A n é p m ű v e lő k m u n ­ k a k ö z ö s sé g e felé. A B a la to n k e n e s é n 1943. m á ju s 19—21-én t a r t o tt o rsz á g o s n é p m ű ­ v elési é r te k e z le t e lő a d á s a i és v ita a n y a g a . M. k ir. O rszág o s Isk o lá n k ív ü li N é p m ű v e ­ lési In té z e t. B p. 1944. 6. A ,,F a lu ” O rszág o s F ö ld m ű v e s S z ö v e tsé g A la p s z a b á ly a i. B p. 1928. 2. p. 8. K IS S J e n ő , 173—174. p. 9. H. SA S J u d i t : N é p fő isk o lá k , g a z d a k ö rö k , o lv a s ó k ö rö k , in .: F él év sz á z a d k é t é v ti­ zed e 1930—1950. N é p m ű v e lé s i In té z e t és a S zo ln o k i M egyei M ű v e lő d ési K ö zp o n t, 1983. 81—106. p. 10. K IS S J e n ő , 182—185. p. 11. N ó g rád M egyei L e v é ltá r = N M L; IV. 489. (N ó g rád , ill. N ó g rá d -H o n t v á rm e g y e e g y e s ü le te i a la p s z a b á ly á n a k le v é ltá ri g y ű jte m é n y e = NVM EAGY/1. r. sz.) E g y le te k és tá r s u la to k n y ilv á n ta r tá s i je g y z é k e . (A to v á b b ia k b a n : NM L.) IV. 489. 1. r. sz. 13. S zázév e s a S a lg ó ta r já n i K o h ász M ű v e lő d ési K ö zp o n t. S z e rk .: M o ln á r P á l, S a lg ó ta r ­ já n . 1978. S a lg ó ta rjá n i K o h á s z a ti Ü ze m e k M ű v e lő d ési K ö z p o n tja 127. p . : W AB RO SC H B é la : A S a lg ó ta r já n i A c é lg y á ri O lv a s ó k ö r tö r té n e te , 1888—1925. S a lg ó ta rjá n , 1926 , M u n k a K ö n y v n y o m d a ; M u n k a 1923. o k t. 6., 1924. ja n . 19., 1925. m á ju s 13., 1930. o k t. 18. 14. M u n k a 1924. jú l. 12., 1926. ja n . 1., 1927. dec. 24. 15. NM L. IV. 489. 6. rsz. 16. M u n k a 1924. sz ep t. 13., 1935. ja n . 1. 17. M a g y a r v á ro s o k és v á r m e g y é k m o n o g r á fiá ja . S z e rk . L A D Á N Y I M ik sa. B p. 1934. Bp. = C egléd, 337. p. 18. NM L. IV. 409. 7. r. SZ ., M unka 1923. o k t. 6., 1924. nov. 22., 1925. m á j. 30., 1925. d ec. 8., 1927. n ov. 19., 1930. jú l. 12. 19. NM L. IV.. 489. 1. rsz. 20. N ó g rá d i H írla p 1938. á p r . 18. 21. A N T A L K á r o ly : 150 éve a la k u lt m eg S z é c sé n y b e n a K aszin ó . S zé c sé n y i H o n ism e ­ r e ti H íra d ó , S zécsén y , 1988. 45—48. p. 22. W A B RO SCH B é la : A S a lg ó ta r já n i A c é lg y á ri T is z ti-C a sin o tö r té n e te 1888—1925. S a l­ g ó ta r já n , 1926. 45. p. 24. M u n k a 1927. fe b r. 12 . 25. V R A T N I J ó z s e f : A S a lg ó ta r já n i ö b lö s ü v e g g y á r k u ltu r á lis é le te 1906—1963. S a lg ó ta r ­ já n , 1963. S a lg ó ta r já n i Ö b lö sü v e g g y á r S z a k s z e rv e z e ti B iz o ttsá g a . 26. NM L. IV. 489. 3. rsz. 27. NM L. IV. 489. 8 . r s z .: L o so n ci H írla p 1938. ja n . 16 ., 1944. ja n . 23. (A d o lg o z a t az E ö tv ö s Jó z s e f-A la p ítv á n y tá m o g a tá s á v a l k é sz ü lt.) 61 �va lóságunk________ K U T Í É V A - M A R 5 C H A L L M IK L Ó S - N Y IL A S G Y Ö R G Y Helyi kultúra mecénások nélkül? M iért fontos a lokális kultúra? A helyi kultúra léte, nélkülözhetetlensége - ahogyan az olyan kultúrhistóriai kifejezések is, mint a ,,génius loci” , vagy a ,,couleur locale” is utal­ nak rá - tulajdonképpen annyira természetes, hogy meddő okoskodásnak tűnhet minden racionális magyarázat. Olyan, mintha azt kérdeznénk: mi­ ért van család, miért vannak közösségek, miért van (esetenként kellene, hogy legyen) helyi társadalom, miért szerveződtek az emberek falvakba, városokba? A társadalomtudományok persze megpróbálnak választ adni ezekre a kérdésekre is, mi azonban (itt és most) csak utalunk a helyi kul­ túra szerepére, funkciójára, mert vizsgálódásunk arra korlátozódik, hogy ma M agyarországon melyek a helyi kultúra létének és fejlődésének gaz­ dasági, jogi, politikai feltételei és ezek a tényezők mennyiben segítik, il­ letve hátráltatják - itt és most - a helyi kultúra létezését. Az utalások szintjén m aradva: ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy mi az, ami nem lokális a kultúrában, máris közelebb jutunk a lokális kultúra jelentőségének megértéséhez, mert mindaz, ami nem lokális - birodalmi, udvari, állami, reprezentatív magaskultúra és népnevelés (Bildunskultur) - később lett, éles, cezúrákkal terhelt (vagy áldott?) és a kultúra jelen­ ségvilágának csak egy töredékét képviseli. Másképpen szólva: éppen a helyi, konkrét közösségekhez, nem pedig az ideologikus, szimbolikus, el­ vont közösségekhez (nemzethez, birodalomhoz, osztályhoz) kapcsolódó kultúra az, ami a folytonosságot biztosítja és így a fejlődés szerves fun­ damentuma. Jóllehet, az árutermelés, a kapitalizmus, a piacgazdaság kifejlődésével egyidejűleg a kulturális tevékenységek jelentős része is levált az elsődleges közösségekről és „professzionizálódott” , szolgáltatássá vált, a lokalitás, a „helyhez” , a helyi társadalomhoz való kötődés jelentősége nem csök­ kent. A lokális kultúra jelentőségét persze a másik oldalról a település, a helyi társadalom oldaláról is megfogalmazhatjuk. Elegendő arra a köz­ helyszerű igazságra utalnunk, hogy nincs helyi társadalom helyi nyilvános­ ság nélkül, amelynek viszont egyik legfontosabb hordozója a kulturális nyilvánosság. A helyi azonosságtudat, a lokálpatriotizmus kifejlődésében szintén nélkülözhetetlen a helyi kultúra, sőt arra is sok példát találhatunk, amikor a gazdasági fellendülés éltetője volt a jól megválasztott helyi kul­ túrpolitika, (pl. a fesztiválvárosok esetében). Magyarországon mindig is töredékes, korlátozott volt a központi hata­ lommal szemben kiépített helyi autonómia. Sokan éppen ezt - a helyi „autonóm szigetek” hiányát - tartják a kelet-európai társadalomfejlődés egyik meghatározó sajátosságának. 62 �A helyi hatalom, azert fontos, mert neki van módja a struktúra által engedett szabadsággal élni, a külső kényszerítő-korlátozó erők szorításán lazítani (kijátszani vagy éppen meglovagolni azokat), másfelől mint a struktúra terméke és újratermelője maga is kényszerítő-korlátozó tényező a helyi kultúra alakulásában. A II. világháború után szocialista köntösben jelentkező megkésett cent­ ralista indusztrializmus még a meglévő töredékes helyi autonómiákat is szétrombolta. Gondoljunk csak a községi, városi, önigazgatás, a helyi egye­ sületek stb. felszámolására. A végletesen egyoldalúnak bizonyult indusztrialista gazdaságvezérlés ágazati és hierarchikus alapon szerveződött: logikájá­ tól idegen volt mindenfajta lokalizmus, regionalizmus, területiség. A területhez, településhez, lakossághoz kötődő infrastruktúra sokat emlegetett le­ maradásának alapvető okát is valószínűleg ebben kell keresni. A helyi önállóságot elfojtó, a településeket (és így embereket, állam ­ polgárokat) rangsoroló, ,,körzetesítő” , egyes ipari és igazgatási érdekcso­ portokat kiszolgáló központi újraelosztás diszfunkcionalitása régóta nyil­ vánvaló, társadalomtudományos és politikai kritikája már mintegy más­ fél évtizede mélyül és terebélyesedik. A lokalitás jelentőségének újrafelfedezése, a ,,helyi társadalom” in­ tézményeinek „rehabilitálása” sarkalatos pontja a meghirdetett demokrati­ zálási programoknak. E sajátos „m ásodik polgárosodás” , a helyi politikai és kulturális nyilvánosság fórumainak újrateremtése jelentheti azt a sokat hiányolt „érdekeltségi többletet” , ami nélkül semmilyen modernizálási, demokratizálási törekvés nem járhat sikerrel. E z lenne az a tág társadalomfejlődési összefüggés, amiben a lokális kultúra jelentősége értelmezhető. A mai magyarországi helyzet azonban ennél bonyolultabb. A fenti hosszú távú „trend” mellett erősen hat egy rö­ vid és középtávú kényszer: a költségvetési restrikció, ami az egész költségvetési szférát - az egézségügytől a kultúráig - differenciálatlanul az alternatív, pótlólagos finanszírozási források felé hajtja. Am ikor tehát a lokális finanszírozás felértékelődéséről beszélünk, na­ gyon nehéz szétválasztani a „lokalitás” általános társadalompolitikai fel­ értékelődését és az ad hoc finanszírozási kényszereket. A helyi finanszírozási „reneszánszban” olyan különböző fajsúlyú dolgok keverednek, mint a központi újraelosztás diszfunkcionalitása, a mindenkori éppen ak­ tuális decentralizálási hullám, a költségvetési restrikció és a lokalitás (legyen az községi, kisvárosi, városi, városrészi) felértékelődése. A K U LT Ú R A H E L Y I FIN A N SZ ÍR O Z Á SÁ N A K STR U K T U R Á LIS KÖTÖTTSÉGEI A kultúra helyi finanszírozásának lehetőségeit a közvetetten és köz­ vetlenül ható kényszerítő-mozgósító erők és korlátozó-fékező tényezők szabályozzák, ugyanakkor a struktúra kötöttségét, meghatározó szerepét a helyi sajátosságok, a helyi hatalom, a helyi társadalom, a tradíció módo­ sítja. Akármilyen erős a struktúra szabályozó ereje, akármennyire erős a központi (állami) kultúra expanziója és finanszírozási rendszerének terelő kényszere, a helyi érdekek törekvések lépten-nyomon megtörik, átstruk­ turálják azt. A közvetetten megjelenő kényszerek a kommunális, infrastrukturális hiányok pótlásának szükségét jelentik, mivel a településnek és az ott működő gazdasági egységeknek egyaránt érdeke a munkaerő (lakosság 63 �megtartása, lokális identitásának megteremtése, kondicionálása. Ha nincs bölcsőde, óvoda, ha rosszak a tanulási, továbbtanulási, kulturális, szóra­ kozási feltételek, ha az alapvető szükségletek kielégítetlenek maradnak, okkal lehet félni a lakosság rossz közérzetétől, elvándorlási szándékától. A strukturális tényezőkből adódó (központi újraelosztás, az infrastruktúra általános elhanyagoltsága) hiányok megszüntetését a rossz általános gaz­ dasági, pénzügyi helyzet, a források szűkössége akadályozza. Ez általá­ nos (országos) probléma, az azonban már kifejezetten a helyi viszonyok függvénye, hogy milyen sorrendet állapítanak meg a hiányok pótlásában, mit preferálnak és mit „hanyagolnak" el, miért hajlandók küzdeni és miért nem. A preferenciák megállapításánál ugyan működnek az általános, min­ denütt érvényes „terelő” kényszerek (célcsoportos beruházás, jogi szabá­ lyozás), ezek azonban a helyi vezetés érdekeinek megfelelően, a helyi erő­ viszonyok függvényében áthághatók, elodázhatok, átütemezhetők. Végül is az, hogy egy településen csatornáznak, iskolát, művelődési házat vagy éppen könyvtárat építenek, attól is függ, hogy a helyi vezetés mit tekint fontosnak, mit elodázhatatlannak, milyen érdekeket képvisel. Ha például az a cél, hogy a helyi értelmiséget, a kvalifikált munkásságot a település­ hez kössék, akkor nyilvánvaló, hogy ezen rétegek szükségleteit (akár más rétegek rovására is) ki kell elégíteni. Ilyenkor jönnek létre a jól, vagy rosszul ellátott lakókörzetek, illetve többnyire csak egyes rétegigényeket kielégítő reprezentatív intézmények. A közvetett kényszerítő erők által felszínre hozott és hierarchikusan el­ rendezett hiányok megszüntetésének finanszírozását közvetlen kényszerítő erők támogatják: a tanács csak „fejpénz” lefizetése ellenében ad óvodai férőhelyet, „bérlőkijelölési jogot” , a termelővállalatoknak. E z mindössze annyit jelent, hogy ha a vállalat fejenként 10 - 15 ezer forintot átutal a tanácsnak, akkor dolgozói gyermekei számára óvodai, bölcsődei férőhelyet biztosítanak. A tranzakció teljesen illegális, mégis mindkét fél kénytelen ezt csinálni. Az üzlettel egyébként mindenki jól jár: a tanács pénzhez jut, a vállalat emelni tudja jóléti színvonalát. (Férőhelyet, lakást szerez dolgozói szá­ mára.) Fejlesztési forrásainak bővítésére az ügyes helyi vezetés természetszerűen igyekszik megragadni minden lehetőséget (annál is inkább, mivel szinte minden területen érezhető a hiány), más olyanokat is, amelyek nem szorító problémát oldanak meg, vagy saját fejlesztési tervében „hátul” szerepelnek. Így például a hetvenes években támogatott akció volt a mű­ velődési központok építése, ami azt eredményezte, hogy szerte az ország­ ban sorra épültek az ilyen intézmények. (Más kérdés, - s ez már a sza­ bályozás és az értékrend anomáliáit tükrözi - , hogy a művelődési köz­ pontok reprezentatív kultúrpalotákká váltak, miközben iskolák voltak életveszélyes állapotban, csatornázási rendszerek mentek tönkre, perifériák maradtak ellátatlanul.) E gy -egy „erős pozícióban” lévő vezető akarata révén a preferáltakon kívüli feladatok is bekerülhettek a fejlesztési tervekbe! A strukturális hiányokból, szakági kampányokból, a felső vezetés irányából érkező nyomásból adódó kényszerek hatását gyakran jelentősen csökkenti egy más típusú, más csatornákon keresztül érvényesülő kény­ 64 �szer, a vállalati és tanácsi szabályozók, előírások betartásának kényszere. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy b iz o n y o s c é lo k ra a k k o r sem sza­ b a d á ld o z n i, ha e rre m e g v o ln a a le h e tő s é g . Közvetlen korlátozó tényező­ nek foghatjuk fel a normatív szabályozást is, amely sokszor csak igen drága fejlesztést tesz lehetővé, s így azokon a településeken, ahol a nor­ máknak megfelelő intézményeket a magas költségek miatt nem tudják létrehozni (pl. ha az előírt légköbméterű, négyzetméterű épületre nincs elegendő pénz), a szükséges fejlesztés elmarad. De a strukturális hiányok (égető problémák) és a közvetlen kényszerí­ tő erők sok esetben a korlátok átlépésére is mozgósítanak (,,meg kell v a ­ lahogyan oldani” ), s a feladatok megoldását az illegális szférába tolják. Az „illegális” vagy féllegális, bújtatott támogatások rendszere ma már ál­ talánosan elfogadott, rutinszerű, kiiktatása komoly gondot jelentne a tele­ pülés életében. A vállalatoktól érkező (legális és illegális) támogatásoknak azonban határt szab egyrészről a vállalatok gazdálkodási feltételeinek keményedése, másrészről, az együttműködő felek közötti egészségtelen viszony: a kérő fél helyzete nehéz, kellemetlen, hiszen közösségi célokért kell pénzt, se­ gítséget „tarhálnia” , az adó fél számára pedig idegesítő, hogy túl sok in­ tézmény próbálja gondjait - többnyire ellenszolgáltatás nélkül vagy for­ mális ellenszolgáltatás fejében az ő terhére megoldani. A kényszerek és korlátok együttesen jelölik ki a lehetőségek körét, az egyes szférák mozgó­ sítják és korlátozzák is egymást (pl. a rossz gazdasági, pénzügyi helyzet, strukturális hiányokat teremt, amelyek megszüntetését a gazdasági szabá­ lyozás gátolja, ugyanakkor azonban a közvetlen kényszerítő erők hatására ezeket a problémákat esetenként akár az illegális szféra bekapcsolásával is megoldják). Ebben a dinamikában nagy szerepe van a helyi akaratokat és érdekeket képviselő helyi vezetők személyiségének, diplomáciai érzé­ kenységének, kijáró képességének, egy-egy gazdasági vezető beállítottsá­ gának, személyes elkötelezettségének. Indokoltnak érezzük, ezért, hogy az ő oldalukról, a potenciális mecénások szerinti bontásban vizsgáljuk meg a helyi kultúrafinanszírozás lehetőségeit és valóságát. H e ly i k u ltú ra nincs helyi mecénások nélkül. A mecénás, tehát valamely kulturális intézmény vagy tevékenység finaszírozója, támogatója, - min­ denütt a világon a három jövedelemtulajdonos lehet: az állam (annak központi és helyi szervei), a lakosság (egyéni vagy kollektív - például alapítványi - adományaival) és a gazdálkodó szervezetek, vállalatok szö­ vetkezetek és egyéb gazdasági társulások. Elemzéseinket ezúttal a helyi tanács és a gazdálkodószervezetek mecénási szerepének vizsgálatára korlátozzuk, mivel a lakossági kulturális rá­ fordítások feltérképezéséhez nagyobb fogyasztásszociológiai vizsgálatra lenne szükség. A T A N Á C S S Z E R E P E A K U L T Ú R A F IN A N S Z ÍR O Z Á S Á B A N A z elmúlt négy évtizedben a helyi tanácsok sohasem voltak olyan hely­ zetben, hogy valóban a maguk gazdáinak érezhették volna magukat, szá­ mottevő befolyásuk lett volna bevételeik alakulására, szabad kezet kap­ tak volna a kiadásaikkal kapcsolatos döntésekben. Anyagi helyzetük min­ dig erősebben függött a központi és a megyei újraelosztási döntésektől, �mint saját gazdálkodási erőfeszítéseik eredményétől. Ebben a tanácsi sza­ bályozórendszer legutóbbi, 1986-os módosítása sem hozott érdemi változást. Nem változott meg az, hogy a tervezés kiindulópontja a kiadási elő­ irányzat (az új terminológia szerint a biztonságos gazdálkodái szint, ami természetesen a bázisszemlélet továbbélését jelenti, és a helyi tanácsok függő helyzetét konzerválja. Az állami támogatás összegének meghatáro­ zása egy olyan többfordulós egyeztetési folyamatban történik, melynek során a megyei tanács részletesen megismerheti a helyi tanácsok költségvetését, fejlesztési terveit, s módja van rá, hogy teljesen egyedi elbírálás alapján ismerje vagy ne ismerje el ezek indokoltságát, adjon vagy ne ad­ jon támogatást a tervek megvalósításához. A helyi tanácsok bevételei között viszonylag alacsony arányt képvisel­ nek a saját bevételek (az úgynevezett érdekeltségi bevételek). A z ebbe a csoportba tartozó tételeknek (költségvetési intézmények ár- és díjbevé­ telei telek-használatbavételi és igénybevételi díj, építési telek eladásából és tartós használatba adásából származó bevétel, lakásépítéssel és jutta­ tással kapcsolatos bevétel, lakossági út- és közműfeljesztési hozzájárulás, üdülőhelyi díj, településfejlesztési hozzájárulás, hitel, vállalatoktól átvett pénzeszközök) már a puszta felsorolása is mutatja, hogy jelentős növelésükre aligha van mód. Emelésük részben a lakosság teherbíró képességének korlátaiba ütközik, részben magára a tanácsra róna olyan kötelezettsége­ ket, (beruházások, közművesítési kiadások, kamatfizetés), amelyeket az nem vállalhat. A helyi gazdálkodó szervezetek adói (és idén a lakossági jövedelem­ adók) nem közvetlenül, hanem az állami újraelosztás rendszerén keresztül kerülnek a helyi tanácsokhoz. E z az újraelosztás azt jelenti, hogy az egyes települések lakosságarányosan, de településtípusonként eltérő normatívák alapján részesülnek ezekből az adókból. Az egy lakosra jutó összeg 1986ban a községekben fele volt a városinak, a városi szintén fele a fővárosi­ nak. Ráadásul ez a bevétel gyenge vállalati teljesítmények esetén elma­ radhat, és a tapasztalatok szerint el is marad a tervezett összegtől. Az így kieső helyi bevételt a költségvetés nem kompenzálja. A helyi tanács e tekintetben teljesen tehetetlen (saját városa vállalatait hiába is ösztönözné jobb teljesítményre, adóbevételét ez közvetlenül nem befolyásolja), mi több, az elemi információi is hiányoznak, amelyekre az időben történő al­ kalmazkodáshoz szüksége lenne. A z eddigieket összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a helyi tanácsok gazdálkodási, s ezen belül kultúrafinanszírozási lehetőségeit, döntési sza­ badságát erősen behatárolja az a központi és megyei irányítóktól való függés, amely meghatározó befolyást gyakorol a rendelkezésre álló forrá­ sok nagyságára. Különösen szembetűnő ez a függés, a fejlesztési források odaítélésében. (A működtetési költségvetés alakulásában sokkal nagyobb a „tehetetlenségi erő” szerepe kisebb a központi beavatkozás szabadságfoka.) A helyi tanácsok fejlesztési lehetőségeinek meghatározásában két mechanizmus játszik jelentősebb szerepet. A z egyik a fejlesztési fejkvóták, a másik a fejlesztési céltámogatások rendszere. A fejlesztési fejkvóták rendszerének kialakítása éppen azzal a céllal történt, hogy bizonyos normativitást vigyen a fejlesztési források elosztá­ sába. M aga a fejlesztési fejkvóta azt az egy lakosra jutó összeget jelenti, amelyet a helyi tanács éves fejlesztési tervében automatikusan megter­ 66 �vezhet. A fejkvóták nagyságának településtípusonként differenciált kiala­ kítása a megyei tanácsok hatáskörébe tartozik. A központi irányelvek sze­ rint ennek során figyelembe kellett venniük a településhálózat-fejlesztési célokat, az ellátottsági színvonalat, és az áthúzódó beruházásokat. A me­ gyéknek öt fejkvóta előírására volt lehetőségük. Ennek során többségük­ ben alkalmazkodtak a közigazgatási besoroláshoz, s a legkisebb fejkvótákat a községek, a legnagyobbakat a megyeszékhely városok számára írták elő. E gy-egy csoporton belül is igen nagyok voltak a különbségek, a községi fejkvóta például 400-tól 1200 forintig terjedt. A legalacsonyabb K om á­ rom és Győr-Sopron megyében volt. Erősen szóródott a megyeszékhelyi fejkvóta is, 1500 és 2600 forint között. A legnagyobb értéket Békés és Tolna megyében érte el. A legnagyobb és a legkisebb egy megyén belüli fejkvóta között Nógrádban 5,7-szeres, Szolnok megyében 1,6-szoros volt az eltérés. A megyei stratégiák tehát széles skálán helyezkedtek el, s ennek, valam int a megyék központi újraelosztásában elfoglalt helyének megfe­ lelően országos szinten igen nagy különbségek alakultak ki. A z egy lakos­ ra jutó éves fejlesztési lehetőség Szekszárdon vagy Békéscsabán hat és félszerese volt annak, amelyek Komárom és Győr-Sporon megye kisköz­ ségei rendelkeztek. A fejkvóták alapján megtervezett fejlesztések anyagi fedezetét rész­ ben a szabályozott bevételeknek (költségvetési intézmények működési bevételei - a különböző adóbevételek) részben az állami támogatásnak kellett volna biztosítania. E z már az ötéves terv első évében sem történt meg maradéktalanul, 1987-ben pedig kétszer is csökkentették az elvben ga­ rantált összegű állami támogatást, s a gazdaság gyenge teljesítménye mi­ att az adóbevételek is jelentősen elmaradtak a tervezettől. E zt követően 1988-ra, s az ötéves terv még hátralévő két évére magukat a fejkvótákat is csökkentették. A csökkentés, éppúgy mint annak idején a kialakítás, megyei hatáskörben történt, a megyei tanács döntésétől függött, tehát hogy melyik települést, településcsoportot miiven súlyosan érintette. A fejlesztési célra rendelkezésre álló eszközök elosztásának másik új megoldása, a fejlesztési céltámogatások rendszere. A céltámogatásként el­ osztható állami fejlesztési hozzájárulást a megyei tanácsok a megyeközpon­ ti beruházások támogatására szánt összegekkel együtt kapják meg a központi költségvetésből. (Az e célra rendelkezésre álló összeget a köz­ ponti tervezés során a hagyományos „szükségletszámítási” módszerrel osztják el a megyék között.) Az ebből leválasztott, a helyi tanácsok kö­ zött pályázatok segítségével szétosztott állami támogatás a tanácsi fej­ lesztési kiadások negyedét teszi ki. A p á ly á z a ti re n d sz e r elvben világosabbá, áttekinthetőbbé, s ezáltal dcmokratikusabbá tenné, s részben teszi is ezeknek a fejlesztési összegeknek az elosztását. Központilag három, minden megye számára kötelező célt írtak elő: a lakásgazdálkodási, a középiskola-építési és a vízgazdálkodási feladatok megoldásának támogatását. Ezeket a megyék további két, sajá­ tosságaiknak megfelelő cél kijelölésével bővíthették. Ezek között a me­ gyék többségében megjelent az általános iskolák fejlesztési célja is. (A céltámogatások útján elosztható összegeknek körülbelül egyötödét for­ dították általános és középiskolai fejlesztésekre.) A céltámogatási rendszer működése azonban korántsem az eredeti el­ képzeléseknek megfelelően alakult. A pályázatok igen sok esetben for­ 67 �málisak maradtak. A célokat sokszor olyan „pontosan” megfogalmazták, a pályázati feltételeket olyan részletesen meghatározták, hogy a feltéte­ leknek eleve csak egyetlen pályázó felelhessen meg. Akadtak olyan me­ gyék is, ahol előzetes egyeztetések során „tisztázták” a helyi tanácsokkal, hogy mi az, amit megkaphatnak. Ezek után a pályázati nyomtatványok ki­ töltése már puszta formalitás volt. A fentiekben azért tárgyaltuk ilyen részletesen a helyi tanácsok anyagi helyzetét meghatározó szabályozást és döntési folyamatokat, mert érzékel­ tetni szerettük volna, hogy milyen szűk a helyi kultúrafinanszírozás moz­ gástere, a pénzügyi meghatározottságok mennyire ellene dolgoznak annak, hogy a helyi tanács a helyi kultúra mecénásává váljon. (Pedig ez a sza­ bályozás az elmúlt években sokat lazult a korábbi idők merev központi irányításához képest.) A helyi kultúr a finanszírozás alapproblémája az, hogy az egész kulturá­ lis költségvetés arra a minimumszintre van beállítva, amely még éppen képes biztosítani a kulturális intézmények működtetését és a tűzoltásjellegű rekonstrukciók, fejlesztések elvégzését. Ennek a ténynek történel­ mi, gazdaságtörténeti magyarázata van. Az iparfejlesztést erőltető gazda­ ságpolitika természetesen diszpreferálta - többek között - a kulturális infrastruktúrát. Az így kialakult, minimumra szorított kiadási szintet az­ tán a ráépítéses, alapvetően bázisszemléletű tanácsi költségvetési gyakor­ lat szinte automatikusan konzerválta. Összefügg ez a helyi tanácsok köz­ ponti és megyei irányítással szembeni kiszolgáltatottságával, de össze­ függ azzal is, hogy a helyi vezetés nem a település polgárainak ellenőrzése alatt működik, így kevésbé érinti azoknak a kulturális intézmények szín­ vonalával való elégedetlensége, kevéssé érzékeny a felmerülő új kulturális igényekre, kezdeményezésekre. A helyi kultúrafinanszírozás jelenlegi rendszerében a bevett, mindenütt egyformán jelentkező feladatok ellátásához (az óvodák, iskolák, művelő­ dési házak, könyvtárak működtetéséhez) még csak-csak sikerül előterem­ teni a szükséges összegek minimumát, de ellenállásba ütközik minden, ami nem szokványos, nem rutinszerű. Márpedig a helyi kultúra éppen ezektől az egyszeri, a helyi körülményekből fakadó kezdeményezésektől válhat valóban helyivé. A helyi társadalmi és kulturális mozgalmak támo­ gatásával nem lehet megvárni a következő tervidőszakot, amikor esetleg már sikerül az ehhez szükséges összeget is beépíteni, a tervbe. Igen fontos lenne, hogy a települések gazdálkodása megszabaduljon a jelenlegi kö­ töttségektől, a forrásképződés automatikusabbá, a rendelkezésre álló öszszegek felhasználása szabadabbá váljon, de ezeket a feltételeket is csak a helyi társadalom ellenőrzése alatt álló, annak érdekeit szolgáló vezetés tudná igazán kihasználni, a helyi kultúra javára fordítani. Közismert azonban, hogy a tanácsok jelenleg nem az önigazgatás in­ tézményeként, hanem állam- és szakigazgatási szervezetként viselkednek. Ebből következően a tanács legfeljebb saját apparátusának és intézmé­ nyeinek lehet a gazdája, de nem a településnek. A helyi kultúrpolitikát, a helyi kultúra mecénás jellegű támogatását a kulturális reszortfeladatok rutinírozott végrehajtása helyettesíti. Reszortfeladatok teljesítéséből v i­ szont nem állhat össze konzisztens település-, (város)-politika. A valódi kultúrpolitikától mi sem áll távolabb, mint a partikuláris ágazati (reszort) szemlélet, hiszen a sikeres kultúrpolitika elemi feltétele, hogy a helyi tele­ 68 �pülés, vagy társadalompolitika integráns része, ez utóbbiak egyik aspektusa legyen. Ú gy is mondhatnánk, hogy ott kezdődne a helyi kultúrpolitika, ahol az intézményekért viselt reszortfelelősség véget ért. Jelenleg azonban ez nincs így, sőt éppen a fordítottja a gyakori: a ta­ nács saját intézményeinek érdekeit, szempontjait képviseli a település, a lakosság érdekeivel szemben. E z annyit jelent, hogy a gazdálkodó szerve­ zetek és a lakosság a helyi hatalom szemében nem a helyi kultúra hordo­ zói, alakítói, hanem végrehajtói, financiális szempontból az intézményrendszer működtetésének pótlólagos forrásai. A strukturális és nem strukturális tényezők összeadódnak, lehetetlenné válik az érdekek egyeztetése, a kulturális nyilvánosság megteremtése. Ezek hiánya persze visszaüt a kulturális mecenatúrára is, hiszen a vállalati, in­ tézményi, állampolgári szabadság relatív növekedésével egyre nehezebbé válik a tervezett pénzek begyűjtése, a strukturális hiányok pótlása, a „he­ lyi kultúrpolitika” végrehajtása. V Á L L A L A T O K M IN T M E C É N Á S O K ? A vállalatok kulturális tevékenységének vizsgálata során kézenfek­ vőnek tűnik az indítékok, a motiváció kérdéséből kiindulni. E z annál is fontosabb, mert a munkahelyi művelődéssel kapcsolatos, már-már közhelylyé koptatott szólamok homályban tartják - s ezzel átláthatatlanná, ke­ zelhetetlenné, befolyásolhatatlanná teszik - azokat az érdekeket, megfon­ tolásokat, kényszereket, amelyek a vállalati kultúrafinanszírozási döntése­ ket meghatározzák. Az a k t ív , k o n cep c ió z u s v á lla la t i k u ltú ra tá m o g a t ás le g te rm é sz e te se b b c é lja , in d íté k a a m u n k a e rő m eg sz erzése é s m egta rtása , a d o lg o z ó k v á lla la t ­ ta l v a ló a z o n o su lá sá n a k e lé ré s e le h e t. A gyerekek biztosított óvodai és is­ kolai elhelyezése, egy jól felszerelt és jól működő ifjúsági klub, egy sike­ res sportcsapat, néhány jól szervezett kirándulás, de áttételesen még a nyugdíjasokkal való törődés is jelentős szerepet játszhat a munkahelyhez való kötődés kialakulásában. Ha ugyanez a munkaerő-megtartási szán­ dék vezetői rugalmassággal, a dolgozók igényeire való érzékenységgel, de­ mokratikus munkahelyi légkörrel párosul, akkor a kulturális tevékenység nem számít nyűgnek, hanem többé-kevésbé szervesen épül be a vállalat életébe. E gy ilyen (ideálist közelítő) helyzet létrejöttét azonban a mai magyarországi vállalatoknál eleve megakadályozza az oktrojált kulturális fel­ adatok sokasága. Hiába van meg a munkaerő-megtartási motiváció, hiába törekednének a vállalatok arra, hogy az átlagosnál magasabb színvonalú, plusz szolgáltatásokkal kössék magukhoz dolgozóikat, ha a krónikus hi­ ányhelyzetben kultúrára fordítható erőforrásaik zömét leköti az állami költségvetés által rájuk áthárított feladatok ellátása. Am íg az elvben ál­ lampolgári jogon járó óvodai, iskolai ellátás finanszírozása, az elvben ál­ lami fenntartású közművelődési intézmények támogatása részben a v á lla ­ latokat terheli, addig nyilvánvalóan igen kevés eszközük marad saját „kultúrpolitika” megvalósítására. A kényszerek különböző szintekről (or­ szágos, megyei, helyi) különböző intézmények követítésével (párt, tanács, hatóságok, művelődési intézmények) és különböző formákban (jogszabály, utasítás, zsarolás, kérés) érvényesülnek, s a kényszerítő erő függ az érin­ tett vállalat pozíciójától is. 69 �A v á lla la t i p o z íció szoro san ö ssz efü gg a v á lla la tv e z té s sz em é ly es h a ta lm i h e ly z e té v e l , s ezen a ponton be kell kapcsolnunk a motiváció vizsgálatába a szubjektív elemet, a vállalati vezetők, a kulturális kiadások ügyében il­ letékes döntéshozók egyéni értékrendjét, személyes kötődéseit, elkötele­ zettségét. Itt kell megemlítenünk a motiváció negatív formáját, a teljes vagy részleges motiválatlanságot. Nem ritka eset, hogy a vállalati kultúrafinan­ szírozási döntésekben az eddigiekben felsorolt indítékok egyike sem ját­ szik jelentős szerepet. Ilyenkor a döntéshozók magatartása alapvetően re­ aktív, az aktuálisan felmerülő követelményeknek, kéréseknek ad hoc módon, minden koncepció nélkül, az éppen adott körülmény függvényé­ ben tesznek vagy nem tesznek eleget. A vállalatok kulturális ráfordításainak nagyságát a motiváció, a szán­ dékok mellett a rendelkezésre álló és e célra felhasználható források nagy­ sága is befolyásolja A szóba jöhető források közül az első helyen állt egészen 1987-ig - a jóléti és kulturális alap. A z alap után a gazdálkodó szervezeteknek nem kellett adót fizetniük. Az iderakott forint tehát drágább volt, mint a ,,költségforint" , de „o l­ csóbb” , mint a ,,bér-, prémium“, vagy a fejlesztési forint” . A jóléti és kulturális alap tipikusan hibrid konstrukció volt: a pénzügyi kormányzat egyfelől adókedvezménnyel „honorálta” a jóléti kiadásokat, másfelől v i­ szont kötelezően elő is írta azokat, tételesen meghatározva mind a kiadá­ sok összegét, (fejkvóta, normatív alapok), mind a kiadási jogcímeket. E b ­ ben a konstrukcióban, az adókedvezménynek nem volt ösztönző hatása; csupán annyit jelentett, hogy az amúgyis kötelező kiadások után a válla­ latoknak nem kellett büntető adót fizetniük. Olyan ez, mintha a „m ecé­ násra” ráparancsolnának: vegye meg az adott képet adott áron, majd „nagylelkűen’ ” közölnék vele, hogy a kép árát levonhatja az adóalapjából. A potenciális helyi kultúra a lehetségesnél jóval kevésbé profitált ezek" ből a pénzekből. Ennek magyarázatát elsősorban a helyi tanács és a helyi vállalatok közötti kapcsolatok korlátozottsága, felülről történő beszabá­ lyozása adta. Először is azért, mert a helyi gazdálkodó szervezetek adóinak csak egy töredéke jut a helyi tanácsoknak. Továbbá az ún. koordinációs (a vállalattól a helyi tanácsnak juttatott) pénzek is központilag beszabályozottak. Végül a kijelölt társadalmi munkák (kommunista műszakok, a városért, egy üzem egy iskola, stb.) címén vállalt feladatoknak is határai voltak. Tapasztalataink szerint így a tanács és a vállalatok között nem alakul­ hatott ki pozitív lokális érdekközösség; a vállalati szerepvállalás a helyi kultúra finanszírozásában nem önkéntes mecenatúra, hanem rájuk hárí­ tott az állami támogatás „kipótlására” hivatott politikai „kötelesség.” A vállalati kulturális feladatvállalás nagy tehertétele a „munkahelyi művelődés” idejétmúlt koncepciója. E z az elvárás akadályozza, hogy a vállalatok lépéseket tegyenek egy sokkal funkcionálisabb „hum ánpolitika” irányába, ráadásul, ez elviszi a kulturális kiadások egy jelentős részét. (Ilyen-olyan vetélkedőkre, érdektelen előadásokra stb.) Ezeknek a pén­ zeknek a bevonása a lokális kultúra finanszírozásába fontos feladat len­ ne, annál is inkább, mivel a külön-külön kis összegek együttesen eseten­ ként elérhetik a helyi tanács összes folyó kulturális kiadásait. 70 �Elmondhatjuk, hogy a hasznos vállalati szerepvállalást a helyi kultúra támogatásában jelenleg többek között gátolja az, hogy: először a vállalatok nem érdekeltek a helyi kapcsolatok ápolásában (piacérzéketlenség), másod­ szor az oktrojált szociálpolitikai, kulturális feladatok tömegét kell ellát­ niuk, harmadszor pedig, hogy a tervgazdaság jelenlegi gyakorlatában tisz­ tázatlanok a gazdálkodó szervezetek funkciói (mennyiben gazdasági v á l­ lalkozások és mennyiben a társadalmi szükségletek kielégítésének társa­ dalmi és termelőegységei.) A legtöbb feszültség alighanem ebből az utóbbi tisztázatlanságból fa ­ kad. Sok a vállalatokra „rálőcsölt” állami szociálpolitikai, kultúrpolitikai feladat. - Nem arról van szó, hogy a vállalatoknak egyáltalán nem kel­ lene ilyen funkciókat magukra vállalniuk. E z eleve lehetetlen lenne, hi­ szen minden szervezet működésének nagyon fontos ,,humán faktorai” van ­ nak. A probléma az, hogy ezek a szociális-kulturális funkciók nem a szer­ vezet és a környezetének sajátos humán igényeihez igazodnak, hanem a hivatásos, állami szociál-, illetve kultúrpolitikának és intézményeinek pót­ lására hivatottak. Ebben viszont a vállalati szervezet szükségképpen inkom­ petens és szakszerűtlen, mert úgy része („telephelye” ) mondjuk az állami szociálpolitikának, hogy ehhez nem rendelkezik, nem is rendelkezhet a szükséges információval (családi háttérről, lakáskörülményekről stb.) A vállalatok gazdaságon kívüli terhei tehát nagyok, de ezek a kötele­ zettségek alig kötődnek a szűkebb környezethez, a lokalitáshoz. Ö SSZEFO G LA LÁ S H E L Y E T T . .. Rövid vizsgálódásunk összegzéseképpen: ha feltesszük a kérdést, meg­ vannak-e az anyagi, finanszírozási feltételei egy város életében oly fontos helyi kultúra létrejöttének, akkor azt kell mondanunk, nincs meg! - Nem elsősorban azért, mert kevés a pénz, hanem inkább azért, mert egy de­ mokratikus és hatékony városi érdekközösség kialakulását erősen gátolják a jelenlegi intézményi és gazdálkodási, finanszírozási feltételek, szabályok. Sem a tanács, sem a gazdálkodó szervezetek nincsenek abban a helyzet­ ben, hogy a helyi kultúra valódi mecénásai legyenek. Egyfelől azért, mert a tanácsi apparátus erejét felemészti a meglévő intézményrendszer elemi működőképességének fenntartása és a harc a pótlólagos erőforrásokért, így nemigen van módja, offenzív helyi kultúrpolitika megvalósítására. M ás­ felől viszont kialakulatlanok még a ,,helyi társadalom” valódi fórumai, hiányzik még az a helyi nyilvánosság, amely láthatóvá és így politikai erő­ vé, a tanácsi apparátus számára érzékelhetővé tenné az egyes települési (városi) társadalmi érdekcsoportokat és ezek versengéséből mindenkor ki­ alakuló városi közakaratot. * (Tanulmányunk az O K K Művelődéskutató és Módszertani Intézetében fo­ lyó TS/kutatás eddigi eredményeit összegzi. Megállapításaink három „k is­ városban” végzett, 1 988-ban lezárt empirikus vizsgálatok eredményein alapulnak.) 71 �Á D Á M TAM ÁS Segédköltők sárguló p a p írjá n Ezekre a borostás évekre vártam és elkötött szelekre bokrétás akácokra hajlik sötétkék arccal a naplemente kertem mellkasán kinőtt már a fű meggyfám dereka kettéhasadt akár a cserkész gyülekezet hatalmas Kossuth-címerek húzzák le a vállat konjunktúralovagok maszatos kézzel nyúlnak nemzeti ribancok combjai közé sokszor büntetésből lobognak a zászlók az újságokban kiszáradnak a versek segédköltők sárguló papírján idegen karmolások égnek ezekre a borostás évekre vártam mégsem vagyok boldogabb félek elúszik a szélben Széchenyi mosolya Kérdések Mik ezek az országos marhaságok lucsokból lucsokba röppenő kormoránok mik ezek a nyegle szólamok madarak csőréből kihulló pipacsok miért, hogy e hóba írt röpirat sértés csak mely olvad s átitat miért, hogy e jeges fal visszaveri zajunk és írásból felmentést kapunk. 72 �személyes történelem N ÉM ETI GÁBO R Hatvani vasutasok internálása az ötvenes években A résztvevők úgy emlegetik, hogy harmincnégy vasutascsaládot telepítettek ki Hatvanból 1950 júniusának második felében. Ez azonban csak megköze­ lítően felel meg az igazságnak. A kitelepített vasutascsaládok száma az egyes visszaemlékezők adatai szerint legalább harminchét, de lehet, hogy a negyve­ net is meghaladja. Aztán nem csak családokat telepítettek ki, hanem egyedül­ álló vasutasokat, sőt nem vasutasokat is. A hatvaniak kitelepítésének egyik sajátossága az, hogy a családokat szét­ szakították: családapákat és az önálló férfiakat különböző kényszermunka­ táborokban dolgoztatták ipari jellegű munkákon, a feleségeket a gyermekek­ kel két hortobágyi állami gazdaságba vitték mezőgazdasági munkára. A másik sajátosság az, hogy Hatvanból nem földbirtokosokat, gyárosokat, a Horthy-rendszer magas beosztású tisztviselőit, katonatiszteket, gazdag parasz­ tokat „Titó-ügynököket” , csendőröket internáltak. Hatvanból vasutas munká­ sokat, feleségeiket, gyermekeiket telepítettek ki és dolgoztattak rabszolga-, jobbágysorban. A tüntetés A hatvani vasutasok internálására ürügyként az 1950. június 19-én lezajlott tüntetés, illetve az abban való részvétel szolgált. Hatvan területét ketté osztja a várost észak-dél irányában átszelő Zagyva, illetve a vele nagyjából párhuzamosan futó vasútvonal. A folyó bal partján terül el Óhatvan, a jobb parton pedig Újhatvan, amelyet jobbára vasutasok laknak. Újhatvant, a Rákóczi út szeli ketté. A Rákóczi úton, az 1930-as évek legelején egy neobarokk katolikus templom épült, és csaknem vele egyidőben, hozzá csatlakoztatva egy kis kolostor a ferences rendi szerzetesek számára. Június 19-én reggel, hat óra tájban néhány leponyvázott teherautó érkezett az újhatvani katolikus templom elé. Az autókon államvédelmisek kíséretével mosonmagyaróvári, tatai szerzeteseket és apácákat hoztak azzal a szándék­ kal, hogy őket további intézkedésig a ferencesek kolostorában helyezik el. Ez a kolostor azonban túlságosan kicsi volt, hogy a jövevényeket befogadhassa, hiszen korábban csak néhányan éltek itt: Aurél, András és Géza páterek Kriszten Ferenc rendfőnök vezetésével, s még két fráter (fel nem szentelt testvérek). A szerzeteseket hozó teherautók nem tudtak beállni a kolostor szűk udva­ rára, de az államvédelmisek talán nem is akarták titkolni jövetelük célját. A barátokat és az apácákat kihívóan a templom lépcsőjére telepítették, hogy 73 �az utcai járókelők is lássák őket. Később aztán beterelték a kolostorba, meg­ hagyva nekik, hogy a kolostort egyelőre nem hagyhatják el. Egyik szobában a szerzetesek, a másikban az apácák zsúfolódtak össze. Ágyakat sem biztosítottak számukra: szalmát terítettek a padlóra, az lett a fekhelyük. Közben elterjedt a híre a kolostorban történteknek. A hatvani ferencesek népszerűek voltak. Hittant tanítottak a közelben levő általános iskolában, jó hírű énekkart alakítottak az iskolás lányokból, a rossz anyagi körülmények között élők számára adományokat gyűjtöttek, maguk pedig igen szerény kö­ rülmények között éltek. A kezdetben rögtönzöttnek, ösztönösnek tűnő megmozdulás egyre növeke­ dett, utólag többen úgy ítélték meg, hogy szervezett jellegűvé vált. Az akkori vezetők és az antiklerikalizmusra hangolt újságok azt állították, hogy a „kle­ rikális reakció aknamunkájának” volt köszönhető a tüntetés. Az egyházi meg­ figyelők viszont úgy vélik, hogy a hatalom tudatosan provokálta a tüntetést. Ezzel akartak ürügyet teremteni az egyházi vezetők és a vallásos emberek elleni fellépésre. Csapást akartak mérni, úgymond, a klerikális reakcióra. Egy résztvevő szerint, a provokátorok azzal biztatták az egybegyűlteket, hogy hamarosan megjönnek a tatai bányászok megakadályozni a papok el­ vitelét. A tüntetésben tevőlegesen csak a tömeg egy része vett részt. Ők állták kö­ rül a templomot, a kolostort és az utcák torkolatát. Beszélgettek, vitatkoztak a helyzetről, a tennivalókról, időnként imádkoztak és templomi énekeket énekeltek. A lobbanékonyabbak feldühödve megállították a járműveket, a gyerekek kővel is megdobálták a hatóságinak vélt gépkocsikat, gorombáskodtak a szétoszlatást szorgalmazókkal. Sokan voltak olyan utcai járókelők, akik munkába, üzletbe, iskolába menve (ekkor volt az első osztályosok beíratasa) csak néhány percre álltak meg, mások kíváncsiságtól hajtva a járdán állva nézték az eseményeket, kívülállóként. Megjelentek megszemlélni a tüntetést a párt és a tanács helyi vezetői is, majd megtették a szükségesnek vélt intézkedéseket: népnevelőket küldtek ki a tömeg szétoszlatására, illetve egyes vélemények szerint a tüntetők meg­ figyelésére, összeírására. A történteket jelentették a megyei és az országos felsőbb szerveknek. A délután folyamán meg is érkeztek Budapestről meg Egerből azok a ve­ zetők, akik átvették a tüntetők elleni akció irányítását: Farkas Mihály és Péter Gábor, illetve a megyei első titkár: Egri Gyula. De megérkeztek a vá­ ros szélére az ÁV H budapesti, majd miskolci osztagai. Először kísérletet tettek békés megoldásra - tessék-lássék. A tüntetés szétverése Péter Gábor, az államvédelmisek parancsnoka, a városi rendőrkapitányság épületéből telefonált a kolostorba. A rend főnökétől követelte, hogy oszlas­ sa szét a tömeget. Ő azonban kijelentette, hogy ezt nem tudja megtenni. Erre nincs eszköze, de nincs rá módszere sem. Hozzátette: különben nem is az ő feladata, hogy egy ismeretlen személy utasítására, aki neki be sem mutatko­ zik, szétoszlassa a tömeget. A parancsnok ekkor Géza atyát kérte a telefonhoz, a legnépszerűbbet a szerzetesek közül. Ő készségesnek mutatkozott. Kijelentette, hogy a maga részéről mindent megtesz, amit tud. K i is ment a hívekhez. Könyörgött ne­ 74 �kik, hogy ha jót akarnak a szerzeteseknek és nem akarnak maguk is bajba ke­ rülni, vonuljanak haza. A rábeszélés azonban hatástalan maradt. Azt válaszolták a tüntetők, hogy ha ők hazamennek, a szerzeteseket elviszik Szibériába. Ez este nyolc óra tájban történt. Fél tízkor Péter Gábor ismét telefonált: szétoszlott-e a tömeg? Amikor közölték vele, hogy a tüntetők nem hajlan­ dók hazamenni, csak annyit mondott: - Most már ne csináljanak semmit, majd én intézkedek. Az ávósok megkapták a parancsot. Körbefogták a tün­ tetés színhelyét, majd vízi fecskendővel, riasztó lövésekkel szétverték a töme­ get, és megkezdték a letartóztatásokat. Az államvédelmisek első csoportja Budapestről már délelőtt tíz óra tájban megérkezett. Egyelőre nem csináltak semmit, csak elzárták az utat Pest felől, tájékozódtak a város vezetőitől és vártak. Később megérkeztek a miskolciak lefüggönyözött autóbuszokkal. Ők a belváros felől közelítették meg a tüntetés színhelyét, majd a környező utcákat is megszállták. Várakozás közben, feltevések szerint, a parancsnokságtól kaptak szeszes italt, mások szerint a környék vendéglőiben (is) iszogattak. Az est beállta után a gyermekek, az alkalmi kíváncsiskodók legtöbbje ha­ zatért, csak a meggyőződéses elszántak maradtak a helyszínen. Este, tíz óra tájban, az államvédelmisek gépkocsijaik lámjáival megvilágí­ tották a színhelyt. A tisztek hangszóróval felszólították a tömeget, hogy oszol­ janak szét és menjenek haza. Amikor ennek nem volt foganatja, fecskendők­ ből vizet zúdítottak rájuk, de az is hatástalan maradt. Végül jelző vagy ri­ asztó lövéseket adtak le, majd a teherautókról leugráltak a katonák, drótkö­ télből kordont húztak és puskatussal kezdték verni az embereket. Jajgatás, sikoltozás kezdődött, a tüntetőkön páni félelem lett úrrá. Aki tehette menekült: megpróbáltak meglapulni az árokban, felmásztak a fákra, átugráltak a kerítéseken, elbújtak a kukoricásban, bemenekültek a templom­ ba, a kolostor udvarába, elrejtőztek a közeli iskola pincéjében. A tüntetés szétverése közben hangszórókból mozgalmi indulókat harsog­ tattak. Ő rizetbe v é te l , az első kih allgatások A tüntetés szétverése közben már megkezdődött az emberek őrizetbe­ vétele, de nemcsak a helyszínen levő tüntetőket és bámészkodókat fogták le, hanem voltak akiket a lakásukról hurcoltak el feltehetően besúgók feljelen­ tései alapján. B emondtak neveket a kihallgatás során pusztán azért is, hogy megszabaduljanak a kínzásoktól. (A lakásáról vitték el például Aradi István vasutast, Tóth János cukorgyári munkást és Nagy Istvánt.) Az őrizetbe vetteket a régi katolikus kör épületébe vitték, ott várakoztat­ ták és vallatták őket. Már várakozás közben megalázó, fenyítő módszerek­ kel igyekeztek megfélemlíteni őket. Féllábon kellett állniok, majd a kato­ nai kiképzés során alkalmazott, kínzó „csuklógyakorlatokat” kellett végez­ niök: fekvőtámaszt és egyebeket. A kihallgatás során azt akarták kideríteni, kik voltak a felbújtók, a szer­ vezők és a tüntetés irányítói. A legfogottak közül többet hazaengedtek, másokat a szerzetesekkel együtt Budapestre szállítottak az Andrássy út 6o-ba vagy más fegyintézetbe. Leszám olás a vasutasokkal Az események híre eljutott a hatvani vasútállomásra is. A pártvezetőség népnevelőket küldött ki a helyszínre a tüntetés szétoszlatására, de annak 75 �megfigyelésére is, hogy kik a résztvevők. Ennek nyomán egyes vasúti dolgozók már másnap megkapták a határozatot arról, hogy felfüggesztették, illetve el­ bocsátották őket állásukból „a demokráciaellenes” tüntetésben való részvé­ tel miatt, - anélkül, hogy meghallgatták volna előzőleg őket. A visszaemlékezők szerint a hatvani főnökség sztálinista vezetői már a tüntetés előtti hetekben készültek leszámolni azokkal, akiknek személye szál­ ka volt szemükben. Róluk fekete listát állítottak össze. Aláírásokat gyűjtöt­ tek, hogy követelik eltávolítani a becsületes vasúti dolgozók köréből a reak­ ciósokat, az imperializmus bérenceit. Hogy ki miért került elbocsátásra és az internálandók listájára, ma még nem tudhatjuk. Maguk az áldozatok is sokat töprengtek ezen. Mégis a kö­ vetkező okokat lehet számításba venni: csapást akartak mérni a „jobboldali szociáldemokratákra és klerikális reakcióra” , hogy a vasútnál teljessé tehes­ sék a korlátlan központosított hatalmat. E l akarták távolítani a vasutasok köréből azokat a régi szakembereket, akiknek tekintélyük, befolyásuk volt munkatársaik körében és volt bennük annyi gerincesség is, hogy szót mertek emelni a szűklátókörű politikai érdekek érvényesítése ellen. Ezen kívül vol­ tak, akik ezt az alkalmat akarták felhasználni kicsinyes, vélt vagy valódi sé­ relmeik megbosszulására. Vannak jelek, amelyből arra is következtethetünk, hogy a Rákosi-klikk ellenszenvezett a vasutasok képzettebb rétegével. Ennek eredete visszavezet a Tanácsköztársaság idejére, amikor a dunántúli vasutasok sztrájkja szegült szembe a ploretárdiktatúrával. A Horthy-korszakban, az osztályharcos szoci­ alista vasutasok eltávolításával az átlagosnál közismerten magasabb fizetések­ kel a vasutasságot sikerült a rendszer megbízható támaszává tenni. Ezért is Rákosiék a vasutasságot munkásarisztokratáknak tekintették, de igazában nem is tartották őket munkásoknak, mert „értéket nem termelő dolgozók” voltak. A felszabadulás utáni koalíciós kormányzás idején a vasutasok több­ sége nem a kommunista párt tagja lett, hanem elsősorban szociáldemokrata, aztán kisgazda- és parasztpárti. (Moldova György könyvéből tudjuk, hogy nemcsak Hatvanban, hanem Záhonyban is tömegesen telepítették ki a vasu­ tasokat az ötvenes években.) F e g y e lm i tárgyalás és elbocsátás A hatvani vasutasok elleni megtorlás nem zárult le a tüntetést közvetlenül követő elbocsátással és felfüggesztéssel. C sanádi G y ö rg y , a M ÁV vezérigaz­ gatója fegyelmi vizsgálatot rendelt el, a felfüggesztés iránti korábbi intézke­ dést fenntartva. Június 23-án távirattal idézték meg a hatvaniakat a 26-án, 12 órára kitűzött fegyelmi tárgyalásra, Budapestre. Az idézésben az is szere­ pelt, hogy a tárgyalásról való távolmaradás a határozathozatalt nem gátolja. Ennek kimondása nem volt alaptalan, hiszen a megidézetteknek egy része, ha akart sem tudott volna eleget tenni a felszólításnak, mert ekkor már az államvédelmisek foglya volt. Hetvenhét terhelt ügyét tárgyalta másfél nap alatt a nyilvánosság kizárásá­ val a dr. Lantos G y ö rg y elnökletével ülésező elsőfokú külön fegyelmi tanács. Tizennégyen nem jelentek meg a tárgyaláson. Közülük ötről tudjuk biztosan, hogy már letartóztatásban voltak. Védőügyvédje csak K o n tra Jó z s e f állo­ másvezetőnek és V ass P á l állomásfőnöknek volt. A vizsgálat alá vontak közül negyvenet minősítettek vétkesnek szolgálati vétségben (!), amely a köztársasági és demokratikus államrenddel ellentétben álló magatartásban nyilvánult meg. 76 �Törvénysértő volt a fegyelmi tanács döntése azért, mert még ha a vádlot­ tak részt vettek volna is a tüntetésben, az nem minősíthető szolgálattal ellen­ tétes tevékenységnek. Ráadásul a fegyelmi tanács határozata kimondta azt is, hogy a vasutasok egy részét azért büntetik, mert ha ők nem is, de a család­ tagjaik követték el a nekik felrótt vétséget. Azonnali hatállyal elbocsátottak harminchetet, ennél kisebb büntetéssel sújtottak tizenhatot. Három esetben további vizsgálatot tartottak szükségesnek. Mindössze hat vádlottat mentet­ tek fel. A bizottság úgy döntött, hogy az eljárás alá vont tizenhat nyugdíjas ügyé­ ben az eljárást megszünteti, mert rájuk nem terjed ki a hatásköre, de meg­ felelő megtorlás céljából ügyükről értesíti a nyugellátást folyósító hivatalt. A nyugdíjintézet a kapott értesítés nyomán megvonta a nyugdíjukat. A vasutas fé r je k elhurcolása A fegyelmi tárgyalás még be sem fejeződött, már 26-án éjszaka őrizetbe vették a hatvani vasutasok újabb csoportját: Ign atovits Sándort, Z sá k ai Lászlót, C sabli Lajost, D é v é n y i Já n o st és másokat. Azt mondták nekik, hogy csak néhány perces kihallgatásra kell bemenniük a rendőrkapitányságra. Ott azonban a fogdában gyűjtötték össze, majd teherautókkal a kistarcsai inter­ nálótáborba szállították őket. Innen kerültek néhány hét után vagy a recski kényszermunkatáborba, vagy internáltként kellett dolgozniuk az ország külön­ böző városaiban a nagy építkezéseken: Sztálin városban, Inotán, Isaszegen, Gödöllőn és máshol. A családtagok kitelep ítése A feleségek és a gyermekek hiába várták vissza a rendőrkapitányságról az „ötperces kihallgatásra" elvitt apákat. Június 27-én, kedden, éjfél után teher­ autók álltak meg harmincnégy család háza előtt. A lakásokba benyomuló ávósok közölték a rémült anyákkal, hogy kitelepítik őket gyermekeikkel együtt a Hortobágyra: a férjük már előre is ment a lakást elfoglalni és elő­ készíteni. Egy órát adtak a szükséges bútorzatok, ruhaneműk és élelmiszer öszszecsomagolására. Az anyák megpróbáltak tiltakozni, egyesek jajgatva ellen­ álltak, mások megtörten engedelmeskedtek. Felrakták a teherautóra az ágyat, varrógépet, edényeket, ágyneműt, ruhaneműt, élelmiszert. Volt aki disznót, kecskét is. Mielőtt kivilágosodott volna, megindultak a teherautók a Horto­ bágyra. Az üresen maradt lakásokat egyelőre lepecsételték. Az állatokat a szomszédok vagy a rokonok gondozták egy ideig. Aztán a magántulajdonban levő családi házakat államosították, a lakásokat a rendszer kegyeltjeinek utal­ ták ki. Így kapott lakást az új tanácselnök, az M SZBT függetlenített titkára, több vasutas, rendőr és mások. A lakásban maradt ingóságokat leltárba vet­ ték, majd azokat a kegyelteknek juttatták: „Rákosi elvtárs ajándékaként” . Legalábbis egyesek erre hivatkozva tagadták meg később a visszaszolgáltatást. H arm inchat hónap internálás Miután a fizikai kényszer alkalmazásával lefolytatott kivizsgálások nem jártak eredménnyel, mert nem sikerült elegendő bizonyítékot kicsikarni a bí­ rósági eljáráshoz, a foglyokat a kistarcsai internálótáborba vitték. Onnan irá­ nyították át őket a különböző kényszermunkatáborokba. Ezek közül a legembertelenebb a recski tábor volt, ahol nagyon rossz élelmezés mellett követ bá- 77 �nyásztattak a rabokkal. Gyakori volt a tettleges bántalmazás, a lelki meg­ alázás. A külvilággal nem érintkezhettek: levelezést nem folytathattak, cso­ magot nem kaphattak, látogatót nem fogadhattak. Nem volt ennyire embertelen a bánásmód a nagy építkezések mellett ki­ alakított internálótáborokban. Itt kapcsolatot tarthattak az otthoniakkal, még látogatni is lehetett őket. Az asszonyok és a gyermekek a Kónya-pusztai és a Borzas-pusztai állami gazdaságban kerültek szinte jobbágysorba. Nem voltak körül kerített zárt táborban, de rendőrök őrizték őket. Körletüket engedély és rendőri felügyelet nélkül el nem hagyhatták. A bánásmód, a hangnem durva és sértő volt. Tö­ megesen istállókban és egyéb gazdasági épületben voltak elszállásolva. Mun­ kába rendőri kísérettel jártak. A városi munkásasszonyok számára ismeretlen mezőgazdasági munkát kellett végezni, olyan csekély bérért, amelyből a csa­ lád számára szükséges élelmet is alig tudták megfizetni. Munkaruhát nem kaptak. Tisztálkodási és egészségvédelmi feltételeket nem biztosítottak szá­ mukra. Levelezésüket cenzúrázták, látogatót csak engedéllyel fogadhattak, csomagot meghatározott időnként kaphattak hazulról. A szabadulás Az internált vasutasok közül néhányat szabadon engedtek már 1951 de­ cemberében, de ezek legtöbbjét néhány hét múlva újra internálták családjuk után a Hortobágyra. Aztán a csecsemőket, óvodás korúakat és néhány kisisko­ lást engedtek haza a rokonokhoz. Csak 1953-ban történt meg az internáló­ táborok felszámolása. Egyeseket már tavasszal, legtöbbjüket a nyár folyamán, az utolsókat szeptemberben engedték haza. A szabadulás után megtiltották nekik, hogy a történtekről beszéljenek. A lakásukba csak akkor térhettek vissza, ha a helyükre beköltözött lakó önként visszaadta a lakást vagy ha megfelelő cserelakást ajánlottak fel. Így a legtöbben rokonoknál, ismerősök­ nél kaptak férőhelyet, vagy albérlők lettek. A korábbi munkahelyekre nem vették vissza a vasutasokat, csak az öt­ venes évek végén. Addig a környék bányáiban, ipari üzemeiben kerestek munkát, de még innen is elbocsátottak néhányat, mint egykori internáltat. 1957 után, fokozatosan rendeződtek ügyeik. Lakáshoz jutottak, visszakap­ ták, visszavásárolták a házukat, néhányan segélyt kaptak az életük újra­ kezdéséhez. A gyermekek igyekeztek az iskolában behozni a lemaradást. A legtöbb vasutasnak felajánlották, hogy visszaveszik őket a korábbi munkahelyükre. Rehabilitálási kérelmüket azonban elutasították arra hivat­ kozva, hogy erre nincs szükség, mert nem bírósági ítélet sújtotta őket. Nyug­ díjuk megállapításakor az internálásban töltött éveket nem vették figyelembe. A több mint háromévi szenvedés mély nyomokat hagyott az internáltak­ ban. Egészségük súlyosan megkárosodott. Volt, aki elzüllött, sohasem tu­ dott visszatalálni a társadalomba. Mások még évtizedek múlva is attól ret­ tegtek, nehogy újból elvigyék őket. (Ma sem mernek beszélni a velük történ­ tekről.) Vannak, akik még mindig féltik gyermekük jövőjét, nehogy hátrá­ nyosan érje, ha kiderül, hogy a szülei internáltak voltak. Amikor ezek az emberek a legnagyobb bajban voltak, sem a felettes szer­ veiktől, sem a szakszervezettől nem kaptak védelmet, támogatást. Ideje len­ ne pótolni és jóvá tenni azt, amit még lehet... (Folytatása következő lapszá­ m unkban.) 78 �KO VÁTS G YU LA Koncepciós perek Nógrád megyében Manapság ha az emberek a koncepciós pereket hallják emlegetni, elsősor­ ban a nagy „közismert” ügyek jutnak eszükbe. (Rajk, Mindszenty, M A O R T , S T A N D A R D stb.). Kevesebb szó esik azonban azokról, a magyar társa­ dalom széles rétegeit érintő perekről, amelyeket egy történelmileg, ideoló­ giailag súlyosan hibás politika jegyében tömegével folytattak le M agyaror­ szágon (és a többi kelet-európai országban) 1 945 —1962(?) között, nem sorolva ide az 1956-os népfelkelést követő megtorlásokat. A cél világos volt. Minden eszközzel biztosítani kellett egy szovjet típu­ sú, diktatórikus állami, gazdasági struktúra kialakítását és annak megszi­ lárdítását. Ebben a büntetőjognak és az igazságszolgáltatásnak kimagasló szerepet szántak, mert a törvényesség látszatát mindenáron - ha ez nem is mindig sikerült - meg kívánták őrizni. Tudjuk, hogy a párt - a fegyverekre és titkosrendőrségére támaszkodva - miként vonta egyre erősebb befolyása alá a társadalom minden területét, miként tette akaratának engedelmes végrehajtóivá az állami intézményeket. E zt a sorsot a bíróságok, ügyészségek sem kerülhették el! A bírói függet­ lenség megszüntetésével, az ügyészségek, bíróságok közvetlen pártirányítá­ sával éppen e szervek kényszerültek leginkább arra, hogy „törvényes’' mó­ don teremtsék meg a félelem légkörét. A büntetőeljárások tömegei bizo­ nyítják, miként használta fel a párt- és államhatalom az igazságszolgálta­ tást politikai ellenfelei (vagy vélt ellenfelei) félretételéhez, megsemmisíté­ séhez, az államosítások zavartalan biztosításához, vagy akar torz gazdasági elképzelései megvalósításához. A kívánatosnak nyilvánított ideológia terjesztése olykor - a szó szoros értelmében - tűzzel-vassal történt. E politikának pedig nemcsak a vezető, nevesebb politikusok estek ál­ dozatul, hanem tömegével olyan egyszerű, hétköznapi emberek is, akiknek a nevében és érdekében (!?) a döntéseket hozták. * Közelmúltunkban a demokrácia megteremtésének viharosan zajló esemé­ nyei égető szükséggel hozták felszínre annak igényét, hogy a történelmi igazságtétel jegyében - a nagy perek mellett - mindazokat a büntetőeljá­ rásokat is felülvizsgáljuk, amelyek a politikai koncepció jegyében igazság­ talanul és törvénytelenül folytak le annak érdekében, hogy e perek elítélt" jeit erkölcsileg és anyagilag is rehabilitálhassák. A feladat óriási volt. A z emberek jogos igénye - nevezetesen, hogy min­ den egyes ügyet vizsgáljanak felül - szembekerült a lehetőségekkel, hiszen több tízezer akta kézbevétele és áttekintése egyszerűen nem volt megoldha­ tó. Külön nehezítette a helyzetet az, hogy az időközi selejtezések, a gondat­ 79 �lan tárolás vagy a szándékos megsemmisítések miatt az iratok egy része már nem volt megtalálható, és az is, hogy az irattározás a jelentősebb ügyek esetében - még a legutóbbi időkig is - sajátos belügyi szempontok szerint nem a bíróságokon, hanem a Belügyminisztériumban történt. A megmaradt iratanyag még így is olyan nagy mennyiségű volt, hogy egyedüli megoldás­ nak az látszott, ha azokat célzatosan, a koncepciózus ítélkezés jegyeit ke­ resve vizsgáljuk át:, olyan ügycsoportokra irányítva a figyelmet, amelyek­ ben hasonló elemek nagy valószínűséggel előfordulhatnak. - Ezek az ügy­ csoportok elég jól elkülöníthetőek, hiszen koncepciózus eljárásra leginkább az állam és társadalmi rend, továbbá a közrend és közbiztonság elleni, illetőleg a terv, vagy a közellátási bűncselekmények kapcsán került sor. (Természetesen nem lehetett kizárni azt sem, hogy egyedi kérelemre a cél­ zottan vizsgált percsoportokon túl, egyéb percsoportba tartozó ügy is felül­ vizsgálatra kerüljön. Minden bűncselekmény-kategóriára azonban - az ügyek már említett nagy száma miatt - az egyedi vizsgálatot nem lehetett kiterjeszteni.) A kormány által létrehozott - jogászokból és történészekből álló - bi­ zottság tagjaként több hónapon keresztül foglalkoztam a Nógrád megyében folyamatban volt büntetőperek iratainak a felülvizsgálatával. Mielőtt a vizsgálat megállapításairól részletesebben szólnék, röviden vá­ zolnom kell azt, hogy mitől is lesz egy büntetőeljárás koncepciózussá. A kérdés látszólag egyszerű, nevezetesen, hogy itt bűnösség nélkül, kreált per­ ről van szó. A valóságban azonban a dolog ennél bonyolultabb. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy létező jogszabály valós sérelme miatt, eljá­ rásjogi értelemben kifogástalanul lefolytatott per is lehet koncepciózus. Végig kell tehát tekinteni a jogalkotás-jogalkalmazás korabeli helyzetét is. A központi elhatározás jogszabályokban jelent meg, amelyek azonban - nem lévén valódi demokrácia - csupán egy szűk hatalmi csoport érde­ keit közvetítették. A látszatdemokráciával létrehozott jogszabályok megha­ tározott cél szerinti érvényesülését a párt, a jogalkalmazó szervek közvet­ len irányításával, olyan utasításokkal biztosította, amelyeknek célja a jogalkalmazó szervek közvetlen befolyásolása, az igazságszolgáltatás függet­ lenségének a felszámolása volt. Mindezek eredményeként a jogalkalmazás legfeljebb a törvényesség látszatát őrizhette meg. A büntetőítélkezés irá­ nya a társadalom védelme helyett az állampárti célok védelme irányába tolódott el, és ez szükségképpen eredményezte a törvénytelen, koncepciózus perek tömegét. De hogyan is nézett ki ez a gyakorlatban? Az árdrágító visszaélésekről, és a közellátás elleni bűncselekményekről, a háború utáni nehéz gazdasági helyzetben született, a később hírhedtté vált 8800/1946. M E számú rendelet. E jogszabály eredetileg helyes indo­ kok alapján jött létre (noha sok tekintetben téves alapokon állt). Később - 1949-ben - azonban abból a szemléletből kiindulva, hogy a gazdaság adminisztratív eszközökkel is jól működtethető, tömegesen indítottak tör­ vénytelen büntetőeljárásokat a parasztok tízezrei ellen. A jogalkalmazást a párt az Igazságügyi Minisztériumon keresztül közvetlenül irányította, szá­ mon kérve a bíróságokon a szigorú büntetéskiszabási gyakorlatot. Az ered- 80 �meny: a parasztság százezreinek jogfosztottsága, egzisztenciális ellehetetle­ nülése, súlyos börtön- és pénzbüntetések. Mindezt azért kellett előrebocsátani, hogy világosan lássunk: egy - lát­ szólag - mégoly törvényesen lefolytatott eljárás is lehetett eredendően kon­ cepciózus, ha a jogalkotás maga eltért a hagyományos jogelvektől, és nem állt mögötte valóságos társadalmi igény és erő. A diktatúrák természeté­ ből következik, hogy a hatalmi elit hatalmának megtartását széles körű jog­ alkotással is igyekszik biztosítani. Ezek a jogszabályok azonban éppen ar­ ra születnek, hogy minden demokratikus megnyilvánulásnak gátat vesse­ nek, kilátásba helyezve a retorziók széles skáláját, az állásvesztéstől az akasztófáig. E jog érvényrejuttatásához pedig olyan eszközrendszer társul, amelyben mindennaposak a testi és lelki kínzások, az állampolgárok meg­ alázása, sőt a kollektív büntetések is. * A Nógrád megyei ítélkezés ebben az időben hű tükörképe volt az orszá­ gos gyakorlatnak, noha természetszerűleg - mint ahogy erről majd a ké­ sőbbiekben is szólok - mégis hordozott magán bizonyos helyi jellegzetes­ ségeket. A témánk vizsgálata szempontjából számba vehető ügyekkel 1945 és 1949 között a Balassagyarmati Népbíróság, később pedig a Balassagyarm ati Tör­ vényszék, illetőleg a Balassagyarmati Megyei Bíróság foglalkozott. A meg­ maradt iratanyagot a Nógrád Megyei Levéltár őrzi. A több hónapos irattanulmányozás során összesen 276 ügyiratot néztem át. Ezek közül 130 népellenes, 40 háborús bűntett, 71 tiltott határátlépés, 16 izgatás, 6 fegyverrejtegetés, 5 közellátás érdekét veszélyeztető bűncse­ lekmény és néhány más jellegű bűncselekmény miatt folyt. A vizsgálat nem terjedt ki az 1956. utáni megtorlás kapcsán lefolytatott büntetőeljárásokra, tekintettel arra, hogy az időközben megalkotott 1989. évi X X X V I. Tv. már rendelkezett a népfelkeléssel összefüggő elítélések or­ voslásáról. Hasonlóképpen nem kerültek a kezembe azok a periratok sem, amelyek főbenjáró állam elleni bűncselekményeket (lázadás, rombolás, öszszeesküvés stb.), továbbá katonai bűncselekményeket tartalmaztak, mint­ hogy ezek, a hatásköri szabályok szerint nem tartoztak a megyei bírósághoz. Az iratok vizsgálata során elsősorban arra törekedtem, hogy feltárjam mindazokat az elemeket, amelyek az eljárás koncepciózus lefolytatására utaltak. Melyek is voltak ezek? Elsősorban a tényállás valótlansága, vagy kreált volta, továbbá a valóságellenes következtetések, az anyagi jogsértések (pl. büntethetőséget ki­ záró vagy megszüntető okok figyelmen kívül hagyása), az embertelen, a kegyetlen büntetések alkalmazása, eljárásjogi visszaélések és törvénytelen­ ségek, mint a büntetőeljárás alapelveinek (ártatlanság vélelme, a védelem vagy a törvény előtti egyenlőség elve) megsértése vagy figyelmen kívül ha­ gyása, valam int az erőszakkal, fenyegetéssel szerzett bizonyítékok és val­ lomások (gyanúsított verése, pszichikai presszionálása) stb. megléte. Vizsgálatunk lényegének megismertetésében az látszik a legcélszerűbbnek, ha a per megindításától, annak befejezéséig a fontosabb eljárási mozzana­ tokat tekintjük át. 81 �A fe lje le n t é s és a n yom ozás. A z általam megvizsgált iratokból kiderült, hogy a feljelentést, szinte min­ den esetben, hivatalból a rendőrség vagy az Á V H . valam ely tagja tette, és azt csak ritkán támogatták valós bizonyítékok, - helyettük mindössze ho­ mályos utalások történtek arra nézve, hogy honnan ered a leírt információ. Több olyan feljelentést is találtam, amelyek teljességgel valótlan adatokon alapultak, és csupán ahhoz kellettek, hogy ennek alapján letartóztatás, vagy őrizetbe vétel mellett megindítsák a gépezetet. A megindult nyomozásokat - különösen az 1950 és 1953 közötti idő­ szakban - a törvénytelen eszközök alkalmazása, a kiszolgáltatott helyzetbe hozott gyanúsítottak testi és lelki kínzása, a tanúk megfélemlítése, a bizo­ nyítékok koholása, a terheltek védekezési jogainak akadályozása és lehe­ tetlenné tétele jellemezte. Különösen ez volt tapasztalható az Á V H tagjai által végzett kihallgatásokra és egyéb nyomozati cselekményekre. Az iratokból persze ezek sokszor csak közvetetten voltak kideríthetőek. Az egyik ügyben például, ahol az ügyészség háborús és népellenes bűntettel vádolta a szorospataki bányaüzem foglalkozás szerinti üzemvezető bányamesterét, a bírósági tárgyaláson az ügy v a la m e n n y i s z e r e p lő je visszavonta az Á V H előtt tett vallomását. A visszavonás indoklására pedig kitérő vá­ laszokat adtak. D e nyilvánvaló volt a beismerő vallomás törvénytelen meg­ szerzése az esetben is, amikor a k é t h o ld földdel rendelkező vádlott kije­ lentette: „beismerem, hogy mint kulák a tszcs, ellen izgató kijelentéseket tettem” . A fegyverrejtegetési ügyekben rendszeresen felmerült a fegyvereknek az Á V H általi elrejtésének a gyanúja, melyből arra lehetett következtetni, hogy a nyomozás minden előzmény nélkül a terhelt lakásán, illetőleg por­ táján történő kutatással és a fegyverek m egtalálásával kezdődött. Itt kell említést tenni az előzetes letartóztatásokról is. A személyi sza­ badság korlátozása szerves része volt a megindított eljárásoknak, s ezt még olyan ügyekben is alkalmazták, ahol a bíróságok rendszerint néhány hónapi börtönbüntetést szabtak csak ki. - Noha az akkori perrendtartás is feltételek­ hez kötötte a letartóztatás alkalmazását, ezek meglétét gyakorlatilag nem vizs­ gálták. Az előzetes letartóztatások széles körű alkalmazása nyilvánvalóan növelte az emberek kiszolgáltatottságát, és a hosszan tartó előzetes szabad­ ságelvonásban a hatóságok könnyebben megtörhették a terhelt ellenállását, könnyebben megszerezhették az általuk szükségesnek vélt vallomást. A z ü gyész e lő tti e ljá rá s , a v á d e m e lé s . A nyomozás befejezését követően az iratok az ügyészhez kerültek, aki döntött a vádemelésről, vagy a vád megszüntetéséről. A z ügyészi eljárás megmaradt iratai sajnos nem alkalmasak a nyomozás során elkövetett törvénysértések feltárására. A cselekmény megítélése szem­ pontjából ugyanis rendszerint nem volt eltérés a nyomozást végző hatóság és az ügyészség álláspontja között. A vádirat teljes egészében magáévá tet­ te a nyomozás „bizonyítékait” , mégha azok törvényes megszerzését, vagy tényszerűségét illetően komoly aggályok merülhettek is fel. A z ügyészi ki­ hallgatás, a nyomozás során előadott vádlotti nyilatkozat rövid, olykor szó szerinti megismétlésére szorítkozott. D e hasonlóan törvénysértő volt 82 �sokszor a vádemelés is, minthogy a vádiratok nem minden esetben tartal­ mazták a tényállás megállapításához szükséges tényeket, nem jelölték meg a bizonyítékokat, és így nem is lett volna alkalmas érdemi tárgyalásra. Ezt némelyik bíró szóvá is tette. Így például egyikük ,, . . . a tárgyalás előtti napon érdeklődött a vádiratot szerkesztő ügyésztől aziránt, hogy a vádirat­ ban megjelölt, zavaros szólamokkal fűszerezett tényekből ténylegesen mit is kíván a vád tárgyává tenni.” A korabeli jegyzőkönyvekből az is kiderül, hogy az ügyészség sajnos nemegyszer a tényektől elvonatkoztatva minősí­ tette a cselekményeket, sorozatosan emelt vádat és kért súlyos büntetést je­ lentéktelen, - még a korabeli szemlélet szerint is csekély tárgyi súlyú cse­ lekmények miatt. A tárgyalóügyészek rendkívül merev, a tárgyalás ada­ tait, a felmerült új bizonyítékokat teljességgel figyelmen kívül hagyó ma­ gatartást tanúsítottak, és még olyan esetben is fenntartották a vádat, és súlyos büntetés kiszabását kérték, amikor az már korábban teljes egészében összeomlott. Jellemző erre egy izgatás miatti vád alól felmentett vádlott esete, ahol az ügyészi fellebbezés így érvel: ,, Köztudom ású , hogy az ellen­ ség igyekszik saját bőrének megmentése érdekében mindent elkövetni, ha kell még a tanúkat is befolyásolni a vallomás visszavonása végett. . . Úgy, hogy nem kellett volna magát a megyei bíróságnak nagyon megerőltetni, hogy a proletárdiktatúra elnyomó funkcióit gyakorolva a vádlott bűnössé­ gét megállapítsa, őt méltó büntetéssel sú jtsa ” A tárgyalás. A lefolytatott tárgyalások látszólag megfeleltek a törvényesség korabeli követelményének. A résztvevők kihallgatása - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint - szabályosan történt, azt azonban természetesen már nem lehetett mindig pontosan felderíteni, hogy a jegyzőkönyvek kellő hűséggel tartal­ mazták-e a tárgyalási eseményeket. Az vitathatatlanul kiderült azonban, hogy a bíróságok nem törekedtek a vádlott javára szolgáló körülmények felderítésére, feltárására. A bírói gyakorlat „vádcentrikus” volt, melyhez még hozzájárult a védelem formális jellege is. Csak elvétve találtam széles körű, jogi érvelést tartalmazó védői fellebbezést. Ilyen védői magatartás a tárgyalási jegyzőkönyvekből csak ritkán derült ki. A vádlott és a védelem részéről olykor előforduló bizonyítási indítványokat a bíróság következe­ tesen elutasította, és nem volt gyakorlat az sem, hogy a megnyugtató bi­ zonyítás érdekében a tárgyalást elnapolták volna. A bírói ítélkezés koncepciózussága az említetteken túl jobbára az ítéletekből derült ki. A vád­ lottra kiszabott elmarasztaló ítéletek nemegyszer a cselekmény tárgyi sú­ lya által nem indokolt, súlyos büntetést tartalmaztak, amelyekben mindig nagy nyomatékkai szerepeltek a bíróság által súlyosbító körülményként ér­ tékelt politikai-ideológiai szempontok, és szinte elenyészően csekély mér­ tékben a vádlott javára szolgáló, vagy a cselekmény súlyát más okok mi­ att csökkentő körülmények. Az ítéletekből a megtorlás, és a megtorlás ál­ tali generális prevenció (általános megelőzés) szándéka tűnik ki. A megvizsgált ügyek közül, mint a megyei koncepciós ítélkezés minta­ példáját, a B. 758/1951. számú ügyet emelném ki, annál is inkább, mert végeredményét tekintve ez volt a legtragikusabb. Az ügy két vádlottja, id. dr. B. K . és fia . A z I. rendű vádlott értelm i­ ségi családból született, apja kúriatanácselnök, anyja kereskedelm i osz83 �tályta n ácso s lá n y a v o lt. Á lla m - és jo g tu d o m á n y i cím et szerzett, m a jd Pá­ rizsb a n d ip lo m á c ia i fő is k o lá t vég z ett. K é s ő b b a F ö ld m ű v e lé sü g y i M in is z té ­ riu m b a n fo g a lm a z ó , m a jd fő is p á n i titk ár. 1 9 2 5-b e n fe le s é g ü l v e tte e g y cser­ háts u rá n y i 16 0 0 h o ld a s fö ld b ir t o k o s lá n y á t. 1 9 2 8 - 1 9 3 2 -ig fő sz o lg a b író , m a jd a ttó l k e z d v e a B e lü g y m in is z té riu m b a n d o lg o z o tt, a h o l n é h á n y é v ig K e r e s z t e s - F is h e r b e lü g y m iniiszter s z e m é ly i titk á ra . K é s ő b b o sztálytan ácso s­ sá n e v e z té k k i, m a jd 19 4 4 -t ő l a B M ú tle v é lo s z tá ly á n m ű k ö d ö tt. 19 4 6 -tó l 1 9 49-ig a K ö z p o n t i Ille tm é n y h iv a ta l r e v iz o r a egészen 19 4 9 -b e n tö rtén ő n y u g d íja z á sá ig . A t t ó l k e z d v e B a la to n s z a b a d ib a n élt. A fe ls z a b a d u lá s e lő tt a n y ila s o k in te rn á ltá k , a fe ls z a b a d u lá s u tán E r d e i F e r e n c m e g b íz á s á b ó l ő s z erv ez te m eg a B M ú tle v é lo sz tá ly á t. A z a p a és fia e lle n 1 9 5 1 - b e n e m elt v á d : fe g y v e r r e jt e g e té s b ű n tette. A v á d sz erin t d r. id . B . K ., m in t b e lü g y ­ m in is z tériu m i osztálytan ácso s az e n g e d é lly e l szerzett fe g y v e r e it 19 4 6 -b a n n em a d ta le , h a n em azokat fiá n a k a d ta át, a k i a saját - e n g e d é ly n é lk ü l tartott - fe g y v e r é v e l eg y ü tt 1 9 5 1 - i g , a le fo g la lá s ig , a cserh átsu rá n y i b ir ­ to k u k o n rejte g e tte . 1. re n d ű v á d lo t t e g y é b k é n t 19 4 9 -tő l e g y á lta lá n n em élt C serh á tsu rá n y b a n . A sta tá riá lis íté lk e z é s h a tá ly a a lá tartozó fe g y v e r r e jt e ­ g e té s n yo m o z ása az ira to k szerin t 1 9 5 1 . m á ju s 6-án in d u lt, a tá rgy alásra és az íté le tr e 1 9 5 1 . m á ju s 8-án k e rü lt sor. K ö z v e t e t t e n a z o n b a n k id e r ü lt, h o g y ezt m e g e lő z ő e n a k é t v á d lo tt m á r 23 n a p ja le v o lt tartó z ta tva , e n n e k a z o n ba n az ira to k b a n n in cs n yo m a . A m e g y e i b író sá g r ö v id tárg y a lá so n m e g á lla p ítv a m in d k é t v á d lo t t b ű n ö sség ét a fe g y v e r r e jte g e té s b e n - az I. re n d ű , 50 é v e s , ig a zo lta n b e te g e s v á d lo tta t h a lá lra , a II. re n d ű v á d lo t t a l 1 5 é v i b ö rtö n re ítélte. A z íté le t m egh o z ata lá t k ö v e tő e n a b író s á g i tanács k e g y e lm i tanáccsá a la k u lt át, a m e ly az I . re n d ű v á d lo t t k e g y e lm i k é re lm é t e lu ta síto tta és r ö v id d e l ezu tán d r. B . K .- t a m e g y e i b író sá g u d v a r á n f e l ­ ak aszto ttá k. A z e lre tte n tő íté le te t a b író sá g I. re n d ű v á d lo t t vo n a tk o z á sá ­ b a n azzal in d o k o lta , h o g y „ a H o rth y k a p ita lis ta r e n d s z e rb e n fő is p á n t tit­ k á r, sz o lg a b író , K e r e s z t e s - F is h e r b e lü g y m in is z te r sz e m é ly i titk á ra , m in isz ­ te ri osztálytan ácso s, to v á b b á a fe le s é g e r é v é n 16 0 0 k a ta sz te ri h o ld a s ú ri b irto k o s v o lt, ezt a fö ld b ir t o k o t a fe ls z a b a d u lá s k ö v e tk e z té b e n v e sz te tte el, e z e k a k ö r ü lm é n y e k ö n m a g u k b a n is ig a z o ljá k , h o g y osztály e lle n s é g , és sz e m b e n á ll a h a ta lo m ra ju to tt d o lg o z ó n é p p e l." Ú gy gondolom, nem kell különösebb kommentár az ügyhöz. Noha az iratok szerint mindkét vádlott valóban elkövette a - lényegében ma is büntetendő - fegyverrejtegetés bűntettét, az embertelenül súlyos büntetés és a bíróság ítéletének indoklása nyilvánvalóvá teszi az eljárás koncepció­ zus lefolytatását. E z az ítélet nyíltan a volt uralkodó osztály megsemmisí­ tését vette célba, más ügyekben azonban rendre feltűnnek az éppen soron lévő és megoldandó ideológiai, politikai feladatok. Így az ítélkezésben megjelenik a kulákság elleni harc, a tszcs szervezésének védelme, a be­ gyűjtési tervek teljesítésének elősegítése, vagy a szocialista munkaverseny támogatása. Az ügyek tömege és azok eredményei beszédesen azt bizonyít­ ják, hogy mit is jelentett a ,,proletárdiktatúra elnyomó funkciója” . V é g ü l fe lt é tle n ü l sz ó ln i k e ll a z o k ró l a b ír ó k r ó l is, a k ik e z e k e t az ít é le ­ te k e t h o z tá k . A megyei ítélkezésben részt vevő bírák egy része jól képzett, diplomáját 1945. előtt szerzett szakemberek voltak, akik igyekeztek bírói esküjükhöz 84 �hűen szolgálni, s akik igyekeztek a hagyományos jogelvekre támaszkodni ítélkezéseikben. A bírói értekezletek jegyzőkönyveiből azonban az is kiderült, hogy - különösen 1949-től - már igen súlyos nyomás nehezedett a bírói állományra, s az államhatalom a maga érdekeinek feltétel nélküli é r vényesítését várta el tőle. Ennek a nyomásnak nem mindenki tudott vagy akart ellenállni, míg mások sajátos taktikát választva próbáltak lavírozni. A bírák nehéz helyzetét mutatja az is, hogy az országos vizsgálat feltárt olyan eseteket, amelyekben hadbírókat ítéltek igen súlyos büntetésekre csak azért, mert ítélkezésük során nem voltak elég szigorúak. A megyei bírósági értekezleten rendszerint képviseltette magát az Igazságügyi Minisz­ térium, illetőleg a párt, amelynek kiküldöttje részletesen bonckés alá vette az ítélkezés színvonalát, annak megfelelő beilleszkedését az osztályharc pillanatnyi keretei közé, a büntetéskiszabási gyakorlat enyheségét stb., és néven nevezve állította pellengére azokat a bírákat, akik a „követelm é­ nyeknek” nem akartak, vagy tudtak megfelelni. A jogalkalmazás és igazságszolgáltatás eme sajátos „irányításának” , a bírói függetlenség teljes felszámolásának hű tükörképei az említett bírósági jegyzőkönyvek. Mindezek ellenére számomra meglepő volt az, hogy mégis sok felmentő ítélet született, amelyek igen sok tanulsággal szolgálnak. Ezekben az eljá­ rásokban mindig jelen vannak az egyszerű, és félelemben élő emberek, akik az esetleges retorziók veszélye ellenére is vállalták az igazságot, a vádlott javára tett tanúvallomást, hogy a bírót az objektív igazságnak megfelelő ítélet meghozatalához segítsék. Hogy ezekben az esetekben melyik bíró, miként alkotta meg a bizonyítási eljárás eredményét, az valóban az igazság iránti személyes elkötelezettségétől függött, és attól, hogy mi­ lyen mértékben volt hajlandó „b eá lln ia sorba” , és vállalni a törvénytelen ítélkezés erkölcsi és lelkiismereti súlyát. A törvénysértő ítéletek nagy szá­ ma sajnos, azt mutatja, hogy sok olyan bíró akadt, aki számára ennek vállalása még ilyen körülmények között sem volt túlságosan terhes. 85 �HORVÁTH G Y U LA : Doni magyar apokalipszis I I. 1 943. január 21. csütörtök, Hm elevij Les-Parnicsnij Nagyon nagy a hideg. Nincs hőmérőm, de -30 C 0 körül lehet. Az embe­ reim1 nem bírják, sok a fagyásos sérült. 50 főt hátra kell küldeni, mert lát­ szik rajtuk a fagyási sérülés és nem bírják a szabadban való kintlétet. Nem csoda, ugyanis a kemény földben nem lehet védőárkot ásni. Hólapátokat ka­ punk és méteres hófalakat építünk végig a kijelölt védősávon, hogy legalább ezek mögött rejtőzve ne lássa mozgásunkat az ellenség. Ez aztán nem véd a leggyengébb lövedék ellen sem. Ebben a hidegben pedig a sebesülés a ha­ lált is jelenti, ha nem tud a sebesült valamilyen házba bejutni, ahol kötszer­ rel el tudják látni és el tudják szállítani. Az előttünk levő erdőrészt, a jobbszárnyon visszafoglaljuk. Nem nagy erők voltak benne. Olyan dolgokhoz jutunk, ami nagyon jól jön. A raktár­ ban élelmiszer, bekecsek, bundák, meleg sapkák stb. Amit hirtelenében, tart­ va, mert nem támad. Sajnos, sok mindenünk odamaradt. Az a zászlóalj, meszalonnához és meleg holmihoz jutunk. Érthetetlen, hogy a géhások miért ül­ tek eddig ezeken, amikor a harcoló honvédeknek annyira szükségük lett vol­ na rá. 1 943. január 22. péntek Aránylag csendes nap. Szórványos tüzelés. F elderítés mind a két oldalról. Az ellenség úgy látszik elhagyott védőállásaink felkutatásával van elfoglal­ va, mert nem támad. Sajnos sok mindenünk oda maradt. Az a zászlóalj, me­ lyet felváltottunk még az első világháborúból jól ismert „borjúval” 2 a há­ tán menetelt, védőállásaikban sokat láttam a bunkerek falára felakasztva. Amit pedig ezredünk3 gazdasági raktárának visszafoglalása is bizonyított, még ott is volt élelmiszer, ital, ruha. Mi pedig itt dideregtünk a puszta hófalak mellett. 1 943. január 23. szombat, Hm elevij Les-Parnicsnij Hideg, ködös idő. Abból a kis erdőcskéből, amelyben az ezred gazdasá­ gi részlege, segélyhely, raktárak voltak, s melyet január 21-én Kuti szakasz­ vezetőék pár órára visszafoglaltak, az ellenség támadást hajtott végre a jobb szárnyon levő támpontunk ellen. A támadást sikerült visszaverni, s kb. 15 halott hátrahagyásával a támadók visszavonultak, magukkal cipelve sebesültjeiket. A géppuskás század állományában Kassán, az elindulásunk előtt 12 fő olyan honvéd volt, akiket egyenesen a büntetőintézetből kísértek át hozzánk. Állítólag önként jelentkeztek frontszolgálatra s így ígéretet kaptak rá, hogy hazatérésük után elengedik a büntetésüket. Emlékszem, hogy 1943 nyarán, 86 �még a betegszabadságom alatt minősítést kellett adnom név szerint ezekről az emberekről az ezred részére, amely aztán továbbította a büntetőintézetnek. K i­ vétel nélkül mindet úgy minősítettem, hogy érdemessé vált a büntetés törlé­ sére, akár hazakerült, akár nem tudtunk róla semmit. Itt jegyzem meg, hogy a háború után sokan, főleg olyanok, akik nem vol­ tak a fronton, a szemünkre hányták, hogy miért nem adtuk meg magunkat, miért harcoltunk. Én meg zsidó munkaszolgálatosokat is láttam a doni vé­ dőállásban, akik puskával a kezükben harcoltak a többi honvéddel. Mikor elbeszélgettem velük, hogy miért teszik, a következőket mondták: „ Nekünk a családunk odahaza van. Mi is haza akarunk menni, bármilyen megalázta­ tásban is volt eddig részünk” A zászlóalj minden tagja így gondolkodott. Haza akart jutni bármi áron. Ha lőttek rá, védekezett, s ha megszorították, futott. A harcolók háta mögött parancsnokságok, csapatcsendőrök voltak, akik mindenkit hajtottak előre a vonalba. Fogságba, amely egy ismeretlen valami volt, nem akartunk esni. 1943. január 24. vasárnap A vedősávunk balszárnyán lévő, s pár házból álló Hmelevij Les ellen erős támadás indul. A gyalogság támadása csaknem zárt tömegben veszi kezdetét nagy aknavető tűz és gyalogsági ágyúk tüzének támogatásával. A támadást visszaverik a falu házai között védők, igaz Ivanovka környékéről a saját és a rémet tüzérség is hatásos tűz alatt tartja a terepet. Mi oldalról látjuk a har­ cot, szerencsére minket csak lőnek, de erre a részre nem támad a gyalogság. A falu előtt hevenyészett drótakadályok. A fehér hóban, mint búzakévék ara­ tás után, úgy feküsznek az elesettek. A németek Voronyezs kiürítése miatt Gremjacsje—Ivanovka-Parnicsnij-Kocsatovka-Szemigyeszjátszkoje községek előtti felvételi állást4 minden áron tar­ tani akarják a magyarokkal a kiürítés befejeztéig. Ez sikerült is, mert január 27-én hajnalig tartottuk a kijelölt vonalat. Mi persze nem ismertük ekkor még sem az áttörés erejét, sem azt, hogy a szov­ jet csapatok milyen melyen nyomultak előre. Ezt csak a későbbiek során tud­ tuk meg. Ebben az időben a parancsnokaink akikkel csak akkor találkoztam, ami­ kor a vonalba kiküldtek: Darnay tüzér alezredes,5 vitéz Oszlányi Kornél ez­ redes, dr. Deseő vezérőrnagy6 és Martsa Sándor ezredes voltak. Ennek, a németek visszavonulását fedező harccsoportnak az egységei olyan alakulatok­ ból tevődtek össze, amelyek ezen a területen, vagy mint leváltok, vagy mint leváltottak, de újra előre lettek küldve. 1943. január 23. hétfő A havas, hideg éjszaka aránylag nyugodtan telt el. Hajnali öt óra körül kb. két zászlóalj erősségű orosz csapat szivárgott le az előttünk lévő völgybe, s támad a falura a hajnali szürkületben. A támadás iránya Hmelevij Les és Ivanovka házai. Hatalmas gyalogsági tüzet zúdítanak a vonalunkra egész nap, még a „Sztalin-orgona” is szól. A harc besötétedésig tart. A jobb szárnyon be­ nyomják a tüzérfigyelők támpontját is. Kilőnek egy géppuskánkat. Égnek a falu házai. A támadást sikerül visszaverni. Parancsot kapunk, hogy a jobb 87 �szárnyunk előtt lévő erdőre hajtsunk végre ellentámadást az esti szürkület­ ben. A harc egész éjszaka tart, de csak nagy veszteségeket hoz szamunkra. Elesik dr. Toldy zászlós, aki az ellentámadásra kirendelt századot vezeti. A támadásból visszajövő honvédek azt jelentik, hogy a sötétben és a hófúvás­ ban nem találták. Az alsó tisztikar minden dicséretet megérdemel. Minden támadásnál 3-4 tiszt megsebesül, vagy elesik. E bben a vonalban már csak Geiger főhadnagy' és én maradtam meg súlyosabb sebesülés nélkül. Embereink teljesen letörve, kimerülten, aki tud a sötétedést kihasználva, igyekszik hatra a faluba. Csak a tisztek személyes jelenléte tartja a vonalban őket. Aki hátramegy és meg bír menni, azt az ott levő parancsnokok össze­ szedik s egy-egy tiszt vezetésével visszaküldik hozzánk a vonalba. A nap folyamán Gulyás József és Gulin János is sok társával az utat ve­ rető tűzben hősi halált halt. Gulyás honvéd a géppuskás századnál volt újon­ com, úgy emlékszem rá, mint nagyon derék magyar fiúra. Szegény Gulin Já ­ nos pedig Kassán tisztilegényem volt. Tudtam róla, hogy máramarosi román fiú, öt lány testvére volt, a családban ő az egyedüli fiú. A katonaságnál ta­ nult meg magyarul, s azért vettem magam mellé, mert csaknem földiek vol­ tunk.8 Ivanovkáról küldték ki egységüket hozzám, a vonalba. Nagyon fáradt vagyok, testileg és lelkileg is. A magyar tüzérek figyelőjé­ ben Marton Bandi hadnagy és Auer Juszuf zászlós helyet adnak, hogy meg­ pihenjek a hóbunkerben. Híreket hallunk, hogy talán Kurszk felé fogunk viszszavonulni, mert a németek már kiürítették Voronyezst. Ezért kapjuk most a heves orosz támadásokat. Utóvédek vagyunk. 1943. január 26. kedd, Hm elevij Les- Parnicsnij Nagy a hideg, különösen éjjel: 30C0 körül. Korán esteledik. D él­ után három körül sötét van, csak a hó és a világító lövedékek fénye ad vi­ lágítást. Tegnap az egész védővonalon megújultak a támadások. Igen na­ gyok a veszteségeink. A hideg, a kimerültség, az ellenség tüze szedi az áldo­ zatok a t . Ivanovkáról állandóan küldik előre a vonalunk megerősítésére az ott ta­ lált embereket, egy-egy zászlós, vagy hadapród őrmester parancsnoksága alatt. Kell is az utánpótlás, mert azt hittem, hogy az éjszakát már nem bírják ki embereim. Napok óta a havon feküdni, hófalak mögött toporogni s mind ezt ellenséges tűzben, ez már emberfeletti. A korán beköszöntő esti szürkületben jön előre a mozgókonyha. Meleg levest kapunk. Ez egy kis erőt ad. Össze­ fagyva, halálosan fáradtan, de még megvagyunk. Szűkebb törzsemmel a tü­ zérfigyelők bódéjában üljük körül a kályhát. A hólé csöpög a nyakunkba, aludni ezért nem lehet. Talán ma nem olyan heves a támadás, mint tegnap. Így is egész nap lőnek bennünket gyalogsági ágyúval és aknavetővel. A nagy hó sok repeszt felfog. Sok így is a sebesülés. Heves tűz ül az Ivanovkából felénk vezető úton. A hozzánk küldött emberek közül sokan megsebesülnek. Délután a tüzérfigyelő parancsot kap, hogy bontsák a távbeszélővonalu­ kat és vonuljanak be az ütegükhöz. Látom a távozó tisztek arcán, hogy na­ gyon sajnálnak bennünket, mivel nekünk a további parancsig még itt kell ma­ radnunk. Visszahagyott leplezők vagyunk, akiket már talán leírtak. Az utol­ só parancs a távbeszélőn, hogy írásbeli parancsot kapunk majd a visszavonu­ lásra. Kiküldőnek 10 darab német 2. osztályú vaskeresztet, kitöltetlen ada­ 88 �tokkal, adjam ki azoknak, akik legjobban kitűntek a harcban. A kitüntetése­ ket nem kapjuk meg, de este tíz óra körül megérkezik az írásbeli parancs, egységemmel Ivanovkán át vonuljak vissza Sztaro Nyikolszkojéba. 1943. január 27. szerda, Sztaro Nyikolszkoje Hajnali két óra körül érkezünk Sztaro Nyikolszkoje keleti részére, a hoszszan elnyúló falu szélső házaihoz. A menettávolság mintegy 14 kilométer volt, de éjjel, nagyon fáradtan a sok szabadban eltöltött nap után inkább botorkáltunk, mint meneteltünk. A visszavezető úton sem magyar, sem német katonával nem találkoztunk. Lövések, rakéták tüzét körös-körül észleltük, s tudtuk is, hogy minket utó­ védnek, illetve leplező résznek hagytak hátra. Igyekeztünk, hogy mielőbb utol­ érjük a visszavonuló hadtest többi egységét. A kitaposott nyomon mentünk, melyen látszott, hogy nagyobb egységek használhatták. A falu szélén magyar őrséggel találkoztunk. Az üres házak között kere­ sünk pihenőhelyet. Pihenünk reggelig, mivel a parancs úgy szólt, hogy to­ vább Hoholba menjünk, keressük az oda vezető utat. Nyizs. Turovo irányába haladunk. Sztaro Nyikolszkojéban távbeszélőink házigazdájának házában krumpli­ levest főzünk. A házigazda nemcsak krumplit ad, hanem kenyeret is. Igen jó véleménye van a magyarokról. N incs gyűlölet a magyar katonák és az orosz falusi lakosság között. Az utakon égetik a gyönyörű, menetképtelenné vált autókat. Menetközben tűzrajtaütéseket kapunk az előnyomuló oroszoktól. Pánik, futás, majd a tüze­ lés szünetével tovább menet. Nyizs. Turovoban érjük utol a zászlóalj vonatrészlegét. Mivel parancs­ nokságainkat is utolértük, újra rendelkeznek velünk. Parancsot kapok, hogy em­ bereimmel biztosítsam Nyizs. Turovot, a Gyevica-völgyét. Járőröket küldök ki. Aki nincs járőrben, az a házakba húzódva pár órát pihen, eszik, ha van mit. 1943. január 28. csütörtök, Nyizs. Turovo-Sustovo Reggelig járőröztünk, majd folytatjuk a menetet északnak. Nyizs.Turovo, Sustovo és V erh. Turovo házai összeépültek. Az ellenség a nyomunkban. Sustovo házai között, oldalról nyugati irányból támadást kapunk. Nagy a pá­ nik a vonatnál. A lovak megvadulnak az aknavető és gyalogsági ágyú tüzétől. A repülők alacsonyan lecsapva végig géppuskázzák a falu házai között összezsúfolódó magyar alakulatokat. Németeket itt nem is látok, úgy látszik, már elvonultak. Egy szekéren rohanunk át a falunak azon a részén, amelyet erős aknavető tűz ver. Sok a halott és a sebesült. Dr. Deseő vezérőrnagy törzsével és csapatcsendőrökkel áll a falu közepén. Parancsot ad, hogy a mi alakulatunk egyik százada foglaljon védőállást. Én a vonatrészleggel tovább­ megyek Verh.Turovon át. Estére beérkezünk Vjasznovatovkára. Ezen a napon kb. 20 kilométert tettünk meg, nagyrészét ellenséges tűzben. 1 943- január 29. péntek, Vjasznovatovka - Novaja Olsanka (-30 C 0) Ez az első éjszaka, hogy meleg helyen egy éjszakát végig alhattam január 15 . óta. Ez nagy szerencse, mert az idő kiderült és talán az orosz tél leg­ 89 �hidegebb éjszakája ez. Reggel menet Novaja Olsankára. A páncéltörő löveg mozdonyán teszem meg a kb. 8 kilométeres utat. A fiúk egy feldúlt gazda­ sági raktárból szereztek élelmet, azt eszem én is, fagyos kenyérrel. Novaja Olsankára napfényes déli időben, égő házak között érkeztünk be. Ragyogóan süt a nap, az út mentén rengeteg holmi, melyek a repülőtámadáskor szóródtak széjjel. Hamar szürkül. A menet tart tovább, nagyon nehéz úton. A menetünket német oszlopok keresztezik. Még pisztolyt is fogok arra a németre, aki az oszlopunkat szállítja. Látja, hogy tiszt vagyok, s kezembe pisztoly, meghátrál. Ők, amint később kikövetkeztettem, a Kasztornoje térségéből Sztarij Oszkol irányába visszavonuló németek. Az esti szürkületben Gubanovo községen át a kis Krutaja Gora falucska házai közé érkezünk. Annyira nehéz volt a menet, hogy elmarad az eddig is nehezen vontatott, igen alacsony felépítésű páncéltörő ágyúnk is. Még a vo­ nalban kaptuk ezeket a 47 milliméteres, a németek által a belga hadsereg­ től zsákmányolt, csak jó utakon mozgatható ágyúkat. Nem emlékszem, hogy lőttünk volna vele. Igaz, ez a páncéltörő szakasz a két ágyújával egy másik alakulathoz volt vezényelve a zászlóaljunktól. Míg a védővonalban voltunk nem is volt velünk. Látom, hogy a III. hadtestparancsnokság tisztjei, maga gróf Stomm vezér­ őrnagy is, egy kis szalmatetős parasztházba húzódva pihennek. Sárkány vezér­ kari ezredes a gallérjánál fogva lökdös ki egy német altisztet, aki el akar­ ja foglalni a házat a németek részére. Nekünk semmi reményünk, hogy fedél alatt töltsük az éjszakát. Egy szekéren fekve, őrbundába burkolózva éjsza­ kázom, mellettem, sőt félig rajtam katonáim, talán négyen is. 1 943. január 30. szom bat, K ru ta ja G o ra , O lim -v ö lg y ( - 25C°) Egy kis, orosz parasztház egyetlen szobájában, tiszti megbeszélésre hívják össze a hadtest itt levő egységeinek parancsnokait. Kicsi a hely, talán nem is fér be mindenki. Azt hiszem, rangomnál és koromnál fogva a legfiatalabb pa­ rancsnok vagyok. Sok ezredes, Sárkány vezérkari ezredes s a megmaradt tá­ bornokok mind jelen vannak. A 9. könnyű hadosztály parancsnoka vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy január 28-án megsebesült, repülővel szállították haza. A jelenlegi parancsnok Martsa Sándor ezredes, annak a 47. gyalogezrednek volt a parancsnoka, melyhez a 21/1. zászlóalj is tartozik. A tiszti gyűlésről talán legjobb ha a naplómat szó szerint idézem: „Tiszti gyűlés, teljes tájékozatlansággal. Mintha nem is katonák között, hanem a ma­ gyar képviselőházban volnánk. Mindenki beszél, határozott parancsot, hogy melyik csapat merre menjen, senki sem ad. A gyűlés eredménye, hogy a vég­ cél Tini elérése. Önállóan indulunk. Berúgott tisztek kiabálnak. Lassú, ide­ ges menet, rémlátomásokkal. Elmarad a második páncéltörő ágyúnk is. N a­ gyon dühös vagyok.” Ceruzával ezeket írtam akkor, a tiszti gyűlés után a naplómba. Ekkor pár száz főnyi, de még összetartó kis egységemmel zárt rendben meneteltünk az Olim-völgyében Sirokijba. 7943. január 37. vasárnap, Olim-völgye - Sirokij Az egész éjszaka tartó, betorkoló menettel Olimon keresztül Sirokijba ér­ kezünk. Talán itt van a III. hadtest egész megmaradt része. Rettenetes tö­ meg, mert nem lehet katonai egységnek nevezni az itt összetorlódott sokasá­ 90 �got. Találkozom újra Halász Miklós főhadnaggyal,9 aki a zászlóaljam 3. szá­ zadának parancsnoka, vele van a megfogyatkozott század. Rendezem a zász­ lóaljat, a létszámunk kb. 300 fő. Még mozgókonyhánk is van, s ha mást nem is, meleg teát tudunk főzetni a nagy hidegben kikészült embereknek. Még zárt alakulatban, legközelebb csak február 24-e után, Kibiscsán találkozunk újra. Az Olim-völgye szélesen nyúlik el, szélein dombok, amelyeken szétszór­ tan egyszerű fa- és vályogházak állnak. Amíg rendeződünk, a dombok mögül három T-34-cs harckocsi tör a völgy­ ben gyülekező csapatokra. Hófelhőt kavarva, lövöldözve, legnagyobb sebességre kapcsolva gázolják és lövik a magyar csapatokat. Én, a volt zászloajparancsnokom hátaslován ülve kapom a támadást, a harckocsik egyenesen telénk törnek. Mindenki menekül, vagy lefekszik. Mivel a páncéltörő ágyúnk­ hoz nincs lőszer, még tüzelni sem tudunk, csak szétszóródunk. Engem oldalt elragad a lovam, a vonatparancsnokot, Salgó Andor zászlóst szintén. Nagy zaj, pánik. Amikor a harckocsik velünk egyvonalba érnek, egy hóval teli árokban felbukik velem a ló. A rajtunk túljutott harckocsikat a német 88 milliméte­ res, légvédelemre beállított ágyúk kilövik. Ezt már csak halljuk, mert több száz méterrel innen történt. Mondják a zászlóaljhoz tartozó katonák, hogy az egyik nyitott tetejű harckocsiból még kiabáltak is, s mintha nő lett volna az illető. A nagy zűrzavar, pánik után minden egység gyülekezik tisztjei körül. Én is összeszedem a zászlóalj embereit. A hátamon a fehér hóköpeny cafatokban lóg. Megvizsgálom, látom, hogy a harckocsiból kilőtt lövedék repesze nem­ csak a hóköpenyt, de az alatta levő posztóköpenyt is szétszakította. Szeren­ csém volt, pár centivel lejjebb halálos sebet ejthetett volna. „Jó l imádkoz­ tak értem odahaza.” - jegyzem be a naplómba. Még van mozgókonyhánk, ezért ebédet, majd vacsorát főzetek a kb. há­ romszáz fős zászlóalj embereinek. Az egységeket már csak az a parancs­ nok tudja összetartani, aki élelemmel, főleg meleg étellel tudja ellátni embe­ reit. Borzasztó nagy a hideg. Minden fellelhető ruhadarabot magunkra sze­ dünk, hogy meg ne fagyjunk. Még vannak egyéni fegyverünk mellett géppus­ káink és két darab belga páncéltörő ágyú. Ezen utóbbiak vontatása nagy gon­ dot okoz, mert lovaink már nem bírják az éhezést és a menetfáradalmakat, sorra dőlnek ki. A szakácsok nagyrészt belőlük készítik a meleg ételt. Ha sikerül krumplit szerezni, kész a gulyás. Esteledik. Menet tovább tart az Olim völgyében déli irányba Babanyinóig. A töretlen hóban, a nagy hidegben csak lassan haladunk. Alig több mint 5-6 kilométert teszünk meg az éjszaka folyamán. A kitaposott útról nem lehet le­ térni, néha egy helyben toporgunk órákon át, míg újból megindul a menet. A hadtest még több ezer emberből áll és sok a jármű is. A legutolsó tiszti eligazításon azt a parancsot kapjuk, hogy irány Sztarij Oszkolon át Tim. Nem tudjuk, hogy az orosz csapatok mennyire jutottak túl rajtunk. Itt már csak a csoda segíthet. Menni kell, ameddig bírunk, ha haza akarunk jutni a családunkhoz. Ez adja az erőt a további menetekhez. Ez a második éjszaka, amit a szabadban, alvás nélkül kell eltöltenünk. 1 943 . február 1. hétfő, Olim-völgye-Orlovka-Kraszuoje Olim Gróf Stomm vezérőrnagy parancsa alapján saját belátásunk szerint kell jövőben intézni a dolgunkat. a �Lovas, tiszti futárok járják a csapatokat. Intézkedésük szerint, a könynyebb menetelés miatt a felesleges vonat részlegeket el kell égetni. Nagy tü­ zek mindenütt. Égetik a teherautókat, a légvédelmi vontatókat és a fogatos járműveket. A lovakat is agyonlövik. Teljes a fejetlenség és nagy a káosz. Már nem vagyunk harcképes alakulat, csak egy összefagyott és kiéhezett em­ bertömeg. Élelemre, pihenésre vágyunk, s haza akarunk jutni mindenáron. Két lépcsőt csinálok a zászlóaljból. A vonat, fogatolt járművek, mozgókony­ hák, lőszereskocsik Martsa ezredes csoportjával menetelnek nyugati irányba. A gyaloglépcső pedig vezetésem alatt a Kasztornoje - Sztarij Oszkol vasút pá­ lyáját követve, a visszavonuló németek nyomában igyekszik az éjszakai sötét­ séget kihasználva kijutni az orosz bekerítésből. A németek nem engednek az útra, így csak mellettük, a félméteres hóban utat taposva, egymás nyakában lépkedve követjük a vasútvonalat. A jól fel­ fegyverzett német egységek utat nyitottak a bekerítő gyűrűn át, s biztosítják a folyosó két oldalát. Közöttük menetelnek a hatalmas málhával felpakolt fo­ gatok, szánok és teherautók. A támadókat tűzzel távol tartják. Egész éjszaka tapossuk a havat. Hajnalra egy falu közelébe jutunk. Szeret­ nénk a házakban kicsit megpihenni, de azok zsúfolva, német egységekkel. Min­ ket, magyarokat nem engednek be a faluba. A falu szélén, a talált hulladékok­ ból tábortüzet gyújtunk, hogy a fárasztó menet után pihenjünk egy keveset. Nagyon rövid ideig tart, mert a szitkozódó németek eloltják a tüzeinket. Fél­ nek, hogy az oroszok észreveszik visszavonuló egységeiket. Így most már a harmadik éjszakát töltjük a -30 fokon felüli hidegben szabad ég alatt. Nem is bírják embereim, s kisebb csoportokra szakadva elszivárognak mellőlem. Mire megvirrad, csak pár emberem marad velem. Majd Sztarij Oszkolban ta­ lálkozom ismét a többséggel. 1 943. február 2. kedd, Gorsecsnoje-Sztarij Oszkol (kb. 30 km). Hideg, ködös szürke nap, elindulunk Sztarij Oszkol felé. Lovászom halad mellettem. Az út kihalt, csapataiktól elszakadt magyar és német katonák csel­ lengenek. Váratlanul puskalövés csattan az erdőből. Ijedt német katona rohan felénk és csatlakozik hozzánk. Az úton mindenütt borzalmas pusztulás képe fogad. Az előző napokon erre menetelő csapatokat repülőtámadás érhette, mert sok a kiégett jármű, eldobált felszerelés és a halott is. Dél van mire feltűnik Sztarij Oszkol, de már teljesen bekerítették a szovjet csapatok. Egy német egység készül éppen áttörni az ostromgyűrűn, hogy be­ jusson a városba. Az úton álló német oszlopból egymás után válnak ki a harc­ ba induló egységek. Kemény az orosz ellenállás. A német gyalogságot tüzér­ ség is támogatja, s „stukák” 10 csapnak le az ellenálló támpontokra. Német se­ besültek vánszorognak vissza a menetoszlopunkhoz. Nem sokat törődnek velük saját honfitársaik sem. Kegyetlen harc folyik, csak a gyűrű széttörésére figyel mindenki, hogy a felszabadított úton a biztonságot nyújtó házak közé bejus­ son. Pár órás harc után szabad az út. Meglódul a menetoszlop. Az oroszok tüzér­ séggel lövik az utat, majd a repülők is többször lecsapnak ránk. Jégeső mód­ jára kopognak a lövedékek, akit eltalálnak, az úton marad, aki bír, fut. Mi is velük rohanunk. Az úton kilőtt teherautók és harckocsik. Egy elhagyott német autóból kikapok egy pokrócot, mely a következő napokban véd a hidegtől. Emlékként ma is tartogatom. 92 �Sikerült bejutnunk a város házai közé. Itt már saját és német csapatok sün­ disznóállásban védik a várost. Megtalálom a 21/I. zászlóalj embereit, főleg se­ besülteket. Pártfogásba vesznek, meleg szállást, élelmet adnak. 1943. február 3. szerda, Sztarij Oszkol A háromnapos menet és nem alvás után, bár erősen lövik a várost, egy padlós, meleg szobában jót pihenünk. Még lovaink is fedett, védett helyiségben vannak. Pihenés után kinyomozom a városban található magyar élelmezőraktárt. Mint parancsnok és tiszt, jogos vagyok aláírt élelmezési jegyre élelmet véte­ lezni. Szánokat kerítünk, s embereimet az élelmezési raktárhoz küldve, bőven ellátom őket élelemmel. Oldalszalonnák, csokoládék, és sok minden jó van a raktárban. Míg vételezünk, a raktár elé becsap egy tüzérségi lövedék és négy halott marad ott. Közben a részünkre felvételezett csokoládét egy, a raktár kö­ rül csellengő német katona ellopja. A fiúk utána futnak, s visszaveszik tőle. Nagy az elhidegülés a németekkel szemben. Mindenütt az erőszakos egoiz­ musukkal találkozunk, ha közelükbe jutunk. Sok a kiégett ház Sztarij Oszkolban. Polgári egyének is laknak még benne. Abban a házban, amelyikben a sebesültjeimmel tartózkodom, a házigazda nem is olyan öreg férfi, s a családjával lakik. Megosztjuk vele az élelmünket, ő pe­ dig savanyú káposztát ad a húshoz. Mikor a búcsúzásnál kezet fogtam vele. legnagyobb megrökönyödésemre kezet akart csókolni. Alig tudtam elkapni a kezemet. A nyomorúságban közel kerül az ember egymáshoz, vagy mint a né­ metek esetében, meggyűlöli egymást. Tim felé akarunk menni, de a német tábori csendőrök nem engednek. Így újra valamelyik német alakulat nyomába, vagy közelébe, az út mellett kell majd mennünk. 1943. február 4. csütörtök, Sztarij Oszkol Vannak honvédek, akik lemondtak már arról a reményről, hogy hazajut­ hatunk és Sztarij Oszkolban maradnak. A többség azonban haza akart jutni, s kisebb-nagyobb csoportokban, általában a németek visszavonulási vonalán igyekezett hátrajutni. A visszavonulás során gyakran kerültünk gyűrűbe. Én mindig azt hajtogattam az embereknek, akik velem menetelnek, hogy a re­ ményt nem kell feladni és haza fogunk jutni. Sokan azt hitték, hogy ezt már nem is józan ésszel teszem. Akik ezt az utat végigjártuk, még évek után is arról ismertük meg egymást, hogyha csoportban megálltunk beszélgetni, a lá­ bunkat emelgetve topogtunk és észrevétlenül bokáztunk, mintha kállai kettőst járnánk. Ez az állandó mozgás tette akkor lehetővé, hogy nem fagyott el a lá­ bunk. Napsütéses hideg idő. Az úton az előző napi harcok nyomaiként holttestek. Egy gyűrű áttörése lehetett itt. A menetoszlopot, amelyben mi is megyünk, ál­ landó aknatűz éri. Ez nagyrészt német sebesülteket és raktári anyagot szállító oszlop, melynek élén harcoló rész halad. Amikor az oszlop nem tud tovább menni, várjuk az utat elzáró orosz egységek leküzdését, állldogálunk és a kö­ zelben levő házakba húzódunk be. Egy ilyen kényszerpihenőnél hirtelen gép­ pisztolyok sorozatai érték házunkat, melyben rövid ideig megpihentünk. Sícsa­ patok támadták oldalba az oszlopot. Futás az erdőből ki az út felé, ahol a német nagyobb egységek tartózkodnak, 93 �Egész éjjel kinn a szabadban ácsorgunk. Rettenetes a hideg. Szegény lovam első lábát ellövik. Három lábon ugrál egy darabig. 1 943. február 5. péntek. Egy német egységgel Sztarij Oszkoltól északnyugat felé haladva pár kilomé­ tert jutottunk előre a Tim felé vezető úton. Menetoszlopunkat orosz harcko­ csizóegységek és fehér köpenyes sícsapatok kerítik be. Az oszlop megáll. Egész éjszaka mindenünnen lőnek bennünket. Hajnalra az elől harcoló német osztag­ nak sikerül az utat megtisztítani az oroszoktól. Kilőtt páncélozott járművek között érünk be egy faluba. Számításom szerint ez már az ötödik bekerítés volt. Csak kevés ideig tartózkodunk a faluban. A sok erőszakos német között né­ ha megértőkre is találunk, jóvoltukból behúzódhatunk egy házba melegedni. A német oszlop tovább megy, mi is megyünk a nyomukban. Napsütéses hideg idő. Az egységemből már csak négyen megyünk együtt. Az út csendes. Magyar légvédelmi tüzérekkel találkozunk. Már azt hittem, hogy sikerült a bekerítés­ ből végleg kikeveredni. Sajnos tévedtem. Esti harc az utakért. Kilőtt T-34-es harckocsi. Ú jra egy faluba jutunk. A szétszórt házak között egy nyitott fészerben felhalmozott, összefagyott borsón egy tucat magyar honvéddel együtt ledőlünk, hogy pár órát pihenjünk. Minden helyiség zsúfolásig megtöltve németekkel. Akinek nem jut fedél a feje fölé, csoportokba verődve kódorog a házak között. Egy ilyen csoport hajnalra felgyújtja a mi pajtánkat is. A nagy hidegben még jól is esik a tűz melege. Akkor hagyjuk el a szállásunkat, amikor már szakad le az égő tető. A Sztarij Oszkolban a magyar ello-ból (ellátó oszlapból) kapott pár tábla csokoládé s a zsebembe maradt maroknyi kávé tartja bennem az erőt. Menet közben rágom a kávészemeket. Más ennivalóm nincs. Nem tudjuk, hol vagyunk, merre visz az út. Megyünk arra, amerre vezet a kitaposott út, s amerre nem lőnek. Hainalodik, talán a következő faluban ta­ lálunk pihenőhelyet. Ebben a nagy hidegben a meleg szállásért, a falvakért nagy harc folyik. 1 943. február 6. szombat, Timtől keletre (kb. 25 km). A kihalt úton éjjel ismét egy faluba érünk, ahol véletlenül meleg szállást is találunk. A ház, melyben megpihenünk, két szobából áll. Az egyikben egy né­ met hadnagy négy emberével, a másikban mi vagyunk. Be vagyunk kerítve ismét, mondják a németek. Pár órát tudunk aludni. Krumplit eszünk, sőt a németek által lőtt libából nekünk is jut. A németek megkísérlik a gyűrűből való kitörést. Nem sikerül, mert erős, harckocsikkal megerősített orosz egységek zárják le az utat. A menetoszlop pe­ dig csak úton mozoghat. 1 943. február 7. vasárnap. Délelőtt kizavarnak a németek a meleg helyiségből. A falu nyugati szélén nézzük a németek által megindított támadást. Nagy aknatűz veri a támadókat és a falut. Ácsorgunk az úton, majd amikor alacsonyan támadó repülők lövik az utat, 94 �a közeli, hóból vájt gödrökbe húzódunk. Két ízben ismétlődik meg a repülők támadása, melyek nem csak géppuskáznak, de bombákat is dobnak. A gépek németek, s mert az oszlop nyugat felé mozog, azt hiszik, hogy orosz egységeket támadnak, pedig a sajátjaikat lövik. Honfitársaik káromkodva le­ pedőket terítenek a hóra, s jelző lövéseket adnak le. Így aztán a kitörés nem is sikerül. Az este megint támadással, nekünk meg várakozással telik el. Vasárnap van, nagy hideg. Kódorgunk a faluban, hogy valami fedett helyiségben menedéket találjunk. A körülöttünk levő csapatok állandóan lövik a falut és a bent levő alakulatokat. Miután minden ház zsúfolva van németekkel, így a szabadban töltjük az éjszakát. 1 943. február 8. hétfő, Sztarij Oszkol É N Y . Oszkol-völgye. A kitörés nem sikerült, véresen szaladnak vissza a németek. L ehangolódva töltjük a napot. Immáron harmadik napja vagyunk ebben a faluban bekerítve. Sikerül egy üres disznópajtát találni. Közepén tüzet rakunk és lepihenünk. Krumplit sütünk, s akinek van, megosztja zsírkonzervét a többiekkel. A konzervet a németek kocsijáról szerezték az éjjel a fiúk, sőt Kramcsák lovászom még egy felnyergelt német lovat is elkötött. A sűrűsödő félhomályban nagy mozgást veszek észre a környéken. Lovas katonák ülnek a tüzek mellett a szabadban. Közelükbe megyek. Látom, hogy a németek mellett harcoló kozákok, mert nincs ruhájukon a fejedelmi felség­ jel. Udvariasan még helyet is adnak a tüzeik mellett. Mondom katonáimnak, hogy figyeljék őket, mert ha valaki, ők biztosan ki­ mennek a gyűrűből. Így is történt. Éjfél körül halk parancsokra felszedelőzködtek a lovasok és megindultak a faluból ki a hómezőnek. Természetesen nem abba az irányba, amerre az előző napokban a németek megkísérelték. Mi is azonnal csatlakoztunk hozzájuk. Egész éjjel, töretlen hóban, egymás nyomába lépve meneteltünk. Szerencsére nekünk. Kramcsákkal lovunk is volt, így lépést tudtunk tartani a lovasokkal. De a gyalog jövők se maradtak le, mert az elől haladó lovasok utat törtek a hóban. Nagyon nehéz a menet, de ködös az idő. s a terephez hozzászokott kozákok sikeresen megtalálják azt a rést, amelyen ebből a gyűrűből végleg kijuthatunk. 1 943. február 9. kedd. A kozákok mögött kijutunk a gyűrűből. Harc nem volt. Orosz beszédet ugyan hallottam az éjjel, de lehet, Hogy kisebb orosz őrség mellett haladtunk el, akikkel a kozákok megértették magukat, így békésen elmentünk mellettük. A hideg reggelen, ködös időben egy faluba érkeztünk, ahol egy barátságos orosz házban tovább írom a naplómat. Itt is visszavonuló német kórházi szánok, s csapataiktól elszakadt németek. Egy szemtelen német tiszt el akarja venni a lovamat, de nem engedem. Keveset pihenünk, eszünk, amit a szivélyes orosz házigazda ad és megyünk tovább a következő faluig. Itt este kilenc óráig tartózkodunk. Egy lópadláson a szénában kicsit pihenni akarunk lovászommal. Már majdnem feljutunk a pad­ lásra, amikor a németek a lábunkra kapaszkodva húznak le minket nagy ki­ 95 �abálással, s természetesen a házba nem engednek be. Félve a megfagyástól, to­ vábbindulunk. Még mindig a január 30-i parancs értelmében Tim felé igyekszünk. Térké­ pünk nincs, a vidék ismeretlen. Havas dombokkal, szétlőtt menetoszlopokkal tarkított úton megyünk egy német oszlop nyomában, mindig nyugati irányba. Rettenetes élmények adódnak a hideg, rövid nappalok és a még hidegebb hosszú éjszakák alatt. Magunkkal is tehetetlenek vagyunk és nem tudunk segí­ teni a nálunknál még tehetetlenebb sebesülteken. Emlékszem, amikor egy si­ ránkozó magyar sebesült könyörgött, hogy ha van itt honfitársa a közelben, te­ rítsen rá valami meleg holmit. Azt tapasztaltam végig, hogy nem a harc pusz­ tította el a sok katonát, hanem a hideg, az éhség és a kimerültség. Megfogadom, hogy ha hazaérek, elolvasom a Napóleon seregének visszavo­ nulásáról írtakat, az lehetett ehhez hasonló. Igen, én bízom, hogy hazakerülök.11 JE G Y Z E T E K : II. 1. A sz e rz ő z á s z ló a lja , a k a s s a i 21/1. zá sz ló a lj, m in t fe lv á ltó a la k u la t é r k e z e tt k i 1942. n o v e m b e ré b e n a h a d m ű v e le ti te r ü le tre . A zászló alj p a r a n c s n o k a 1943. j a n u á r 17-i e le sté ig H O S S Z Ú GÉZA (1898—1943) ő r n a g y v o lt. H o sszú ő r n a g y u tó d a H o rv á th G y u la fő h a d ­ n a g y le tt. A c s a k eg y é n i f e g y v e rz e tte l k iv o n u ló , k b . 11 00 fő s a la k u la t a 9. k ö n n y ű h a d ­ o sz tá ly 34/1. z á s z ló a ljá t v á lto tta fel d o n i v é d ő á llá s á b a n 1943. j a n u á r 12-én. M ivel ez a z e s e m é n y az u riv i sz o v je t á ttö r é s n a p já r a e s e tt, a f e lv á lto tt z á s z ló a lja t n e m le h e te tt h a ­ z a s z á llíta n i és b e v e té s re k e r ü lt az 1943. ja n u á r i v iss z a v o n u lá s s o rá n . 2. S zö g letes, s z a rv a s m a r h a b ő rb ő l k é s z ü lt k a to n a i h á titá s k a . A z első v ilá g h á b o r ú b a n h a s z n á ltá k , az e ln e v e z é s a z o n b a n h a g y o m á n y o z ó d o tt a k é s ő b b i id ő k re . 3. A 9. k ö n n y ű h a d o s z tá ly 47. g y a lo g e z re ­ d é rő l v a n szó, a m e ly n e k k ö te lé k é b e ta r to z o tt a 21/1. zá sz ló a lj is. 4. A fe lv é te li á llá s a v is s z a v o n u lá s e s e té n a ré g i és az ú j v é d ő á llá s k ö z ö tt v á la s z to tt á llá s. 5. DARNAY L Á SZ L Ó (1900—1943) ő rn a g y , m a jd a le z re d e s . A III. h a d te s t k ö z v e tle n g é p v o n ta tá s ú k ö ­ ze p e s ta r a c k o s tü z é r o s z tá ly t v e z e tte 1942. á p r ilis á tó l ele sté ig , 1943. f e b r u á r 6-ig. 6. DR. DESEÖ L Á SZLÓ (1893—1946) v e z é rő rn a g y . A III. h a d te s t tü z é r p a r a n c s n o k a v o lt 1942. d e c e m b e r e le jé tő l 1943. j a n u á r 31-ig. S to m m a ltá b o r n a g g y a l, a h a d te s t p a r a n c s n o k á v a l e s e tt fo g sá g b a 1943. f e b r u á r 3-án, s a k ra s z n o g o rs z k i h a d if o g o ly tá b o rb a n h a lt m eg 1943. a u g u s z tu s á b a n . 7. G E IG E R VILM OS (1914— ) fő h a d n a g y . A 34/1. zászló alj á l­ lo m á n y á b a ta r to z o tt a d o n i h a d s z ín té re n . 8. A le g é n y s é g zöm e Z e m p lé n , A b a ú j, B o r­ so d és fő leg H ev es v á rm e g y e k ö z sé g e ib ő l v a ló m a g y a r n e m z e tis é g ű v o lt. B e o sz to tta k a z o n b a n M á ra m a ro s és S z a tm á r v á rm e g y e i ro m á n ille tv e ru sz in n e m z e tis é g ű le g é n y ­ sé g e t is, m e ly a sz e m é ly i á llo m á n y 20% -á t te tte ki. 9. H A L A SZ M IK LÓ S (1919— ) f ő h a d n a g y . A 21/1. zászló alj 3. s z á z a d á n a k p a r a n c s n o k a v o lt a la k u la tá n a k d o n i h a d ­ s z ín té re n k in tlé te k o r. 10. S tu k a : S tu rz k a m p fflu g z e u g , n é m e t z u h a n ó b o m b á z ó . 11. A sz erz ő és z á s z ló a ljá n a k tö r e d é k e tö b b h e te s g y a lo g m e n e t u tá n 1943. m á r c iu s k ö z e p é n é r k e z e tt b e K o ro sz ty e n y k ö r n y é k é r e , a 2. m a g y a r h a d s e re g ú jjá s z e rv e z é s i te r ü le té re , m a jd m á ju s 16-án k e z d ő d ö tt m eg h a z a s z á llítá s a . L é tsz á m a a h a z a s z á llítá s k o r 6 tis z t és 114 fő n y i le g é n y s é g v o lt. (J e g y z e te k k e l e llá tta S zab ó P é te r.) 96 �P Á L Y Á Z A T I FELH ÍVÁS A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sportfőosz­ tálya, valamint a PALÓ CFÖ LD társadalompolitikai, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1990. évre is meghirdeti a MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, melyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1990. decem­ ber 1-ig lehet benyújtani a P A L ÓCFÖLD szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldá­ sát. P Á L Y A D ÍJA K : 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: II. díj: III. díj: 20 000 Ft 15 000 Ft 10 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj: II. díj: III. díj: 20 000 Ft 15 000 Ft 10 000 Ft Eredményhirdetésre 1991. januárjában, a Madách-ünnepség ke­ retében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a PA LÓ C­ FÖLD folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által köz­ lésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. N Ó G RÁ D M E G Y E I TA N Á C S M Ű V ELŐ D ÉSI, IF JÚ SÁ G I ÉS SPO R T FŐ O SZ T Á LYA PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �Ára: 2 5 , - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1990/4. szám Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1990 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource hun Type The nature or genre of the resource folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1990 Pál József Palócföld