https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/57d3f34a4527843a2c9c50c814d3711e.pdf 82258315d7ac06532d2c234fbbed3c76 PDF Text Text �Tartalom 1. 4. 10. 11. 12. X X . É V F O L Y A M 4. SZ Á M Szokolay Zoltán: Hetedik út (versciklus) Onagy Zoltán: Kétágú szerelmi történet (novella) Ádám Tamás versei Faludi Ádám versei Baráth Lajos: Méta (elbeszélés) V A LÓ SÁ G U N K 2 1. Szvircsek Ferenc: „Ö rök vétek lenne. .” 28. Molnár Pál: A Palócföld megkérdezte Zsuffa M ik ló st... M Ű H ELY 30. Sziveri János: A Couleur lokálban (vers) 3 1. Endrődi Szabó Ernő: Satupofa és emberarc (esszé) 34 Petrőczi É v a : N apló helyett II. SZO M SZÉD SÁ G 37. 38. 45. 53. 6 1. Híd az Ipolyon (L. P.) Rudolf Chmel: A szlovák próza újhistorizmusa. . . K äfer István: A m agyar-szlovák szellemi kapcsolatok, . . Bába Iván : A szlovák nemzettudat az esszék tükrében Kiss G y. Csaba: Térviszonyok és értékek H AGYOM ÁNY 68. Czére Béla: Rezeda Kázmér romantikus szerepjátszása 77. Krúdy Zsuzsa: Ősi fészkünk Nógrádban volt T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 80. Izsák Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944-1949. (Szakály Sándor) M ŰTEREM 83. Németh Miklós A ttila: Kőközeiben. . . (interjú Bobály Attilával) M ÉRLEGEN 88. Horváth K ároly: Madách Imre (Csongrády Béla) 9 1. Leblancné Kelemen M ária: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban (Praznovszky Mihály) 94. Madách nógrádi társadalmi-politikai közege (Szabad György) A borítón és a belső oldalakon Bobály Attila szobrász alkotásai láthatók. (Fotó: Buda László) �SZO KO LAY ZOLTÁN Hetedik út oda-vissza 1. Három lusta jegenye őrizte a házat. Talán már tavaly elköltöztél, hiába jöttem, pedig csak a neved szerettem volna megpillantani valamelyik horpadt postaládán. Találtam egy vendéglőt a sarkon, árnyas kerthelyiséggel, piros műanyagszékekkel, piros-fehér kockás abroszokkal. Nem emlékszem, hogyan került fekete föld a körmeim alá, de most végre feltűnés nélkül kipiszkálhattam az asztalon lelt elegáns fogpiszkálók egyikével. Hasztalan tagadjuk, rokon kellékek minálunk, ragadozóknál, a fog meg a köröm. Én is, látod, durván avatkoznék hét év múltán az életedbe, akár csupán azzal is, hogy a neved keresem valamely macskapisiszagú lépcsőházban. Szederjes fényhártya vagyok, lényeges és esetleges események határa. Ú jra kellene kezdeni a verset, meridiánon gyalogol körbe a hangya, hogy sorsa kiindulópontjához találjon, de ehhez az üres kávéscsészéhez közel vannak a kifényesedett villamossínek, közel a napfénybe bárgyult Farkasréti temető. Nem kérdeznéd, ha megtalálnál, honnét kerül minduntalan fekete föld a körmeim alá, csak ülnék az asztalnál szótlanul a földre kerengő falevelek között. Fizetés nélkül futnánk el aztán kézenfogva, mert messze a pályaudvar, ahonnan egyszerre indul egymás mellől két vonat. A ki ezt az egyszerű monológot, ha egyedül marad, háromszor hangosan fölolvassa, hat percre mentesül saját gyötrelmeitől. �2. Szüleim abban a barokk kisvárosban laknak, amelynek csapata, ha följut, menten kiesik az első osztályból, mert a többiek ravaszul bundáznak. Nem példázat, csak véletlen, különben is, a szerelmes versre vigyázni kell, elárasztanák lábszaggal a futballcipők. Ügyelnek arra is, nehogy ez a híg sör beivódjon a sorok közé, s megharagudj. Elfutottunk egy bakterház kertje mellett, két csíkos nyugágyat láttam és egy kanárisárga napernyőt fölöttük. Üresek voltak a nyugágyaik, gondold csak át, micsoda felelősségteljes bakter lehettem volna, el nem tévesztve soha, hogy merre leng a kéz. Ártatlan kisnyulak, nem ismerik a játékszabályokat, odavillantják fehér pamacsfarkukat bárkinek. Nézd, játszom, zsibbad a szívem felőli világ, távolban katonák énekelnek, szabad vagyok. Átrepültünk a fehér Pamír fölött, évek múltán akkor jutottál először eszembe, hintán ültél, hajtottad magad napbarnított lábaiddal, kiáltoztam, hogy nagyszerű. Most majd egy szál vékony kötélen lengek a liftajtóig, nyelvemmel nyomom meg a gombot, fölmegyek a hetedikre, amely én magam leszek. Eljutok én a magasságos predesztinációig is, levetett öltönyöm vállfára teszem akkurátusan, kibogozom a fekete nyakkendő éhes hurkát, elmosogatok, visszaviszem az üres üvegeket a boltba, kifizetem a villanyszámlát és nem csókolom meg a szőke díjbeszedőlány letargikus mellét, főzök erős halászlét, sütök palacsintát, kiemelem a szorongó kisgyereket a színesrácsú járókából, nem fekszem vissza kételyeim piócás árkába, inkább szétvagdosom az ujjaim, akár a történelem, de lesöpröm álmomban magam elől a hisztérikus üvegtárgyak hadseregét. 3. Három lusta jegenye őrizte a házat. Kérdezzem, hogy szeret-e? Mi ez a gyalázat? K it keres itt? Jónapot! Feketék a körmök. A ki tovaoldalog, mindig az az ördög. 2 �Alszik, viszi a vonat. Hol talál egy ágyat? Paskolhatják arcomat kezek, lábak, szárnyak. Mellek, lábak, koponyák. Nem találtam csengőt. Fonják, meg-megfontolják, párkák a jövendőt. K it kerestem? K i vagyok? A lvadt vér a földön. Hol, s kik által kiszabott büntetésem töltöm? 4. Vigyed egyedül - kiabálták a nézőtérre csalogatott ártatlan ismerős lányok: osztálytársnők, évfolyamtársnők, munkatársnők (lám csak, visszalopódzott a labda-motívum óvatlanul), és én vittem, többnyire ugyan leszereltek a marcona védők, fetrenghettem érted a legvörösebb sárban, a sípszó elmaradt. M agyarok vagyunk, gajdolja arcomba most egy ingázó kamikázé, aki golgotát rajzol a papírra minden fizetéskor. N yílt pályán fékez a jövő, füst gomolyog, zöld borosüveg riszálja magát előttem a levegőben. Meglátogattalak, ahogy illett az évfordulóhoz, mormogom magamban neved, mint varázsigét. Egyedül botladozom ezzel a gömbölyű reménnyel valamelyik üres kapu felé. Állsz a sajtópáholyban, nevetsz, kibuggyan a blúzból a melled, ha hasresem. 5. Mint a csődbejutott állatkert megszállott, vén éjjeliőre csoszog a sétányokon éjjelente, pásztázza zseblámpájával az üres ketreceket. Mint a monoton magnetefon, amelyről rég lelopták a barna szalagot, ezüst orsót, de rekedten motyogja tovább a tanúvallomást. Mint a porig égett faház kulcsa forog tovább a levegőben. Látlak. Megtaláltalak. Boldogan utazom haza. 5 �ONAGY ZOLTÁN Kétágú szerelmi történet - egyik ág Itt, ahol látsz, az ágyadon: én el vagyok keseredve! Í gy nyitott. Jobban megszemlélve ágyi báránykámat, el volt. Tagadhatatlanul. Bár vélhettem, ha a hibát bennem keresné, ott könnyebben rátalálna. Miért ilyen öreg palikat kedvelek én. . . ezt még az este morogta, esti szűnidőben. Meg azt is: nem kívánsz te éngemet igazán. De javasolhatok néhány jó tűzerejű korodbélit. Én ezzel kedveskedtem, szemem is beréselve, hogy még inkább kajánnak, nemtörődömnek látsszam, pedig hát az ijedelem azt mondatta: nem jó vicc a jó vicc, ha vége a háta­ mon csattan. D e: már nyár se volt, még tél se igazán, csak síma, ünnepek nélküli no­ vemberközép, még nem is fűtöttem, régen leszokva az árrobbanás olajának eldorbézolásáról, türelmesen várva, az új árrobbanás is betegye lábát a kályhámba. D e: bárisnyámnak befűtöttem, ne fázzon, ahol kitakarom. M ár beszűrődött a reggel őszösen, szürkén, amikor úgy határozott, tény­ szerűen elmeséli elkeseredése alapokát. Meghatódva följebb csavartam az olajkályhán azt a gombot, mely viszi a vagyont (két indítékom is volt erre, mint egy jó kétágú történetben: 1 . a gázpalack üresen állt a rezsó mellett; 2. a tűztér fölött kényszerültem vizet melegíteni a kávéhoz). K is, könnyed, pucér kávézás után, önsajnálattól nyögdécselve, oda-odabújva, mint az anyátlan kismacska, elmondotta, három fickaját rúgta ki villámgyors egymásutánban. A költőt azért, mert a nyakán lógott volna szüntelen, azért, mert nagyon szerette őt, úgy ragyogott a költő, ha ráemelte szerelmes tekintetét, hogy utálta magát, utálta önön magát az én bárisnyám. Utálta magát, mert min­ dig is szeretett volna csillogó, meghatott pillantást vetni a szeretett társra, imádott emberre, mint a költő, de képtelen volt rá. M ásik fickaja, az autószerelő, elvárta, hogy otthon ülve várja őt szűnte­ len, és ha nem várta, mert persze nem, annak ellenére, hogy jót tett ruha­ tárának a honi autónépsűrűség, akkor cirkuszra cirkusz, mert az autófé­ nyezőnek akadtak a kisvárosban autófényező, autószerelő + alvázvédelem ismerősei, akikkel ellenőriztette. Am ikorra aztán már olyan terhesnek érez­ te az egészet, amilyennek, mondotta: pihentessük egymást egy kicsikét, au­ tófényező elvtárs. Jó volt, jó volt, tette hozzá kedvetlenül, Mazdával repül­ ni a Duna mellett. De egy ilyen eszelős sejkkel? A tanár úr meg? merengett a novemberközepi reggelben, ahogy tudott, meglógott felesége mellől ilyen-olyan címen. Ő nagyon kedves ember a 4 �játékszeréhez. A tanár úr. A test kapta járandóságát, a fej nem szerepelt vetélytársként. E z ugye nem ártalmas havi negyvennyolc órára, agyadat, múltad, jövőd asztalkára teszed erre az időre, bőrödnek meg engedd, hogy elmerüljön a nagybirtokos bujaságban. . . De nem maradt semmi utána. A gyűrött ágynemű. Ekkor megkérdeztem volna bárisnyámat, én minek is vagyok, mert ko­ rábban is betoppant egy-egy éjszakára. Ennek hol örültem, hol nem. De ismertem válaszát: rád nem lehet számítani, csak ülsz, bámulsz, nem csi­ nálsz semmit, mint egy hülye nutria nyúzás előtt. Ezt a válaszát nem előre tudtam, hanem utólag, mert mondta már. Fordításomban így hangzott: ha nincs mit tenni, egyetek meg legyek. Jó kávét készíthettem, mert az ötlet karvalyként a novemberi égből le­ csapott rám, ez pedig egyenes következménye a túladagolt granulált nescafénak. Kérdeztem, mintha könnyedén tenném: Kicsim, biztosan leültet­ ted a három legényt? Hogyhogy? Biztos, hogy nem akarsz tőlük semmit a jövendőben? Persze. Lehet, veled maradok egy ideig. Am íg le nem hull az első hó. N a, akkor ügyelj a füleddel. Ügyelt. Tudtam, vagyoni helyzete hasonlatos az enyémhez, én pedig hal­ lottam a napokban egy történetet, mely az anyagi felvirágoztatás egyik mó­ dozatát fundálta ki. Öreg grafikus barátom fizetett ifjonti grafikus tanítványának tisztes öszszeget egyetlen lólábú, sikerületlen szerelemért, s az ifjú tanítvány ezt az összeget ifjú szerelmével költötte el, az utószezon holtidejét töltő balatonboglári üdülőben. Ezt, miután megbizonyosodott a dologról, fogcsikorgatás, asztalcsapkodás közepette mondta el a vén, kéjenc grafikus, én pedig már akkor tudtam, ha hangosan nem is mertem nevetni rajta, nehogy le­ öntsön a borral, elplagizálom az ötletet, el én. Bárisnyám azt mondta: Te nem csak link, disznó is vagy. A leveleket meg egyébként se lennék képes megírni. Én így: Hülye vagy, kicsim. Itt a karácsony. A leveleket meg elkészí­ tem én, az volna a szakmám. Meg így: Halljunk akkor hát finomságokat a fiúkák életéből, mert egy levél minőségét feltétlenül emeli, ha nem csak kemény, de szívhez is szól, lélekbe karmol, lelket zavar, göndörít. Egy elárvult, bajba került ártatlan leányka sorai következnek itten, ha nem tudn ád.. . E z is puszta ego. Kíváncsi voltam mindarra, amit nem mondott el, kí­ váncsi mindenre belőle, tegnapjaiból, fickaiból, és egyáltalán kíváncsi vol­ tam minden olyan személyes, de alkalmasint általánosítható ügyletre, amit ilyen és olyan okok miatt nem élhettem meg. Aztán fogtam magam, leemeltem a porrongyot a masináról, nekiláttam a leveleknek. Ennek nagymestere volnék. Páratlan nagymestere, még akkor is, ha másról szól a film. A lig telt háromórányi munkába, olvashatta őket. Ocsmány, mondta. Ezek egyszerűen ocsmányak. Egyből tudják, hogy nem én írtam őket. Megkíséreljük? 5 �Addigra, hogy növeljem önbizalmamat, megittunk valamit, ez bárisnyámat is könnyedebbé tette, a déli postai járat vitte három ágban szép mun­ káimat. A pénzek nem hosszú idő után megérkeztek. A pénzeket - megjegyzendő, soha ennyit nem kerestem életemben öt flekk megírásával - Skála-Copp-üzletekbe fektettük, az ott vásárolt aján­ dékokkal szeretteinknél betöltött helyünket szerettük volna biztosítani mindketten. - másik ág Heééj! Hát hol a karácsonyfád?! Így rontott rám Ruszja-M aruszja, ilyen keményen, ilyen feldúlt képpel, mert ő mindent megenged magának, ha kedve tartja, aztán meg: Mindig csalódást okozol nekem. Egyszer iszol, máskor alszol, most meg ez a póz! Palóc vagyok, mondtam. Lábam az asztalon, jobb térdem mellett teácska, bal mellett étkezési keksz. Palóc vagyok, mondtam, háborúzzatok csak, én így várom az ünnepet, sallárom, az ünnepet! M arha! Így ő, így töményen. Figyeltem én Ruszjára, figyeltem én rá. Rejtelmes utak köde, titokza­ tos üzenetek takarták őt, és ha nem is ismertem, nem is értettem, valaho­ gyan mindig sikerült beállítania a legnagyobb szükség idején. Ha pedig megérkezett, egy ajtón át beengedett, kedvemen javítandó; én meg ott az ismeretlen történetben, még a legelképesztőbben is, tettem-vettem magam, igyekeztem a legközömbösebb képet vágni, hogy ne fejezze be, vagy ha még­ is vége a történetnek, kezdjen újat. Pedig nehéz volt, mert a fene majd megevett az irigységtől. Irigyeltem huszonhárom esztendejét. A legmozgalmasabb húszonharmadikat legjobban. Combja ívét, mástól. Szikrázó nőiességét - megintcsak min­ denki mástól, még a jókedvét is, ha nekem nem jutott, mást utalványozott az Úr. Mindig csalódást okozol. Csudába lehet meg egy ember karácsonyfa nél­ kül! A csudába! Kérdezte: Talpad van? Talpam ? Kettő. Épp most mostam őket, és előbb a jobbat, majd a balt egy ütemmel később, mutattam őket. N a, pajtás! Ennyi! Lependerítette lábaimat az asztalról. Keríts egy vöd­ röt, töltsd meg homokkal. A padlásfeljáróban talász vödröt, az udvaron le­ takarva homokot. Ha mód van rá, kedves Ruszja, ne verekedj velem, nem vagyok a nagy­ mamád. . . D e már kifordult a szobából, tárva nyitva hagyta mindkét ajtót, csak szép szláv fejét láttam elsuhanni az ablak alatt. Nem volt mit tenni: vödör, homok, csomagolópapír, hogy legyen mibe tekerni a malteros vödör oldalá t : és hát persze a látható rendetlenség tetejét elsimítottam kicsikét, legyen ke­ vésbé látható. A fa különleges, soha nem láttam hasonló magabiztosan egyensúlyozó fenyőt, talán megállt volna a maga lábán, ha próbára tesszük. Kedvesem, szépem, belesomolygott a fába, amikor meglátta, rafináltan rendet akartam 6 �szerkeszteni tíz perc alatt, de nem szólt, a következő mozdulattal már drótkampókat, szaloncukrokat öntött ki hatalmas táskája valamelyik re­ keszéből. Bolond vagy te? Milliomos? Kérdeztem elképedve, nem tudsz mit kez­ deni a pénzeddel? D e Ruszja nem szólt, nem is nézett énrám. K ét zacskóból, ollóból, színes, iskolai ragasztós papírokból álló karácsonyi csapatot rakott elém: Tudod, súgta fülemhez hajolva, ebből csíkokat vágj, s a csíkokból, ha a cukorral végeztem, karikákat ragasztunk, hmhüm? Jó l van, jól van, mondtam (meghatottan - soha nem vettem részt ka­ rácsonyi előkészületekben, nálunk párttag volt még a születendő Kisjézus is, szó se lehetett minden tréfás karácsonyi énekek énekéről, mert a párt­ titkár meg belátott, mert szomszéd volt a pedagóguskolónián) morogva, hogy azért már mégis, no, mindennek jut határ; és tisztes lovakat, lónyi csíkokat vágtam a ragasztóból. Így persze előbb végeztem nála, és egy ködösebb, figyelemmel kevésbé ellátott pillanatban belekukkantottam a fotelba hanyagul lehajíntott tás­ kájába, vannak-e ott kedvreparáló rejtelmek: voltak. Sőt! D e mire ezt a törvényszerűen következő hadműveletet kigondolhattam volna: kampón lógtak a zselés szaloncukrok, néhány fényesre törölt alma is pörgött köz­ tük, tehát végzett kedvesem, aki ritkán kedvesem, de akkor nagyon — nem jutott idő, ráadásul, ráadásul kézbe vette csíkalkotásaimat, s egy pillanatra, láttam szemén, bizonytalanná vált annak megítlésében, érdemes-é velem kooperálni fenyődíszítés ügyében. E gy jó tenyérnyi ragasztós­ ból három csíkra futotta tehetségemből. Persze. Persze azonnal leültem. Comb összeszorítva, váll kanyarban le, hogy elég illedelmes legyen a testhelyzet, azt már nem kívántam magam­ nak, a dolgok ilyetén előrehaladott állapotában, hogy magamra hagyjon: az lenne a cifra ám ! és hát persze, persze nem akartam nyalni a ragasztós csíkokat, ha egyszer akad pillanatnyilag ízesebb nyelvre való: izgatottan és nagyon csodálkozva elfeleztem papírlovaimat, mint aki nem is tudja hány centi a centi. Ruszja láthatta igyekeztemet. Ember, ha egyedül marad, képtelen úgy igyekezni, hogy azt meg ne lássa, a másik azonnal. Nőből lévő ember is, férfiből lévő ember is: itt a katasztrófa egyenjogúság-ügyben. Aztán csak fogtam őt? Csak megérintettem, vagy átöleltem netán: oda­ bújt a nyakba, ahol közel a fül és azt suttogta igyekezetem adta ihletéssel: Együtt karácsonyolunk, egggyüttt, hát nem vetted észre? Sütök is, főzök is, angyalka száll át kiterjesztett szárnyakkal a szoba egén. . . Felállt, mutatta: így repül az angyalka. Közben felnézett a mennyezetre. Sarkokban pókháló. Felém fordult, mosolygott. Gyűjtöd őket? Persze. Sebtapasznak. Szívedre? Szívemre, mondtam. Szívemre hát. No. Csillagot szórtak a csillagszórók, bűzlöttek a gyertyák. A nem kellően le­ döngölt homokban dőlni készült a fenyő. Ültünk egymás mellett: kézben a kéz; lassan nem volt mit tenni, szépen, csendesen egyházi énekek bújtak ki 7 �belőlünk, halkan, dünnyögősen, bizonytalan szövegismerettel, de mégis ez, nem más, mégis ez a valami, megfoghatatlan, megérthetetlen, de legalább bizonyíthatóan nem egy emberre vonatkozó, egy kampányra, sok zsiványra, talán valamiféle lassan-lassan megfogalmazódó hiányra szóltak torzult szövegű énekeink. Nem lehetett itt biztos semmi. Ne kapaszkodj, nem vagy te olyan istentelenül erős! mondta Ruszja. Ezt merészelte mondani, amikor azt se tudtam hirtelen, mibe kapasz­ kodhatnék, mi húzna ki e véletlen hangulatból, mert ő átengedte magát. N a, aztán csak jött a csomagbontás. A csomagban talált pizsama, a kék és lila csíkok aztán egyszeriben kirántottak mindenhonnan, mert engem évek óta pizsamába bújtatnak, egye franc, megköszöntem. Meg persze: zokni. Legyen őszinteség: ennek örültem. A z én Jézuskám a két kötetes Emberi testet hozta Ruszjának. M ár hó­ napokkal ezelőtt el akarta zsákmányolni, mint kötelező szakkönyvet. Majd a szívem szakadt meg. A zokni csomagjába három borítékot csúsztatott. Bámultam, sto eto? Nézd csak meg, nézd nyugodtan. Szeme környékén, orra hegyén az a titokzatos, ismeretlen mosoly, mint utcai találkozásaink alkalm ával, melyről mindig az ágy jutott eszembe, vé­ letlenül se más. A borítékokban két-két levelet találtam, egyik Ruszja kezeírása, másik a válasz. Nem csinálsz hetek óta semmit, gondoltam, az angyal megajándékoz egy kis munkával. Ilyet, vagy hasonlót nem találnál ki, arra mérget vehetsz. Nono! Nocsak. Nem tudod még, mire vagyok képességes. (Jókezű magyar lektűrgyáros, akár K . megyei is, ígyen föstené meg a palit, akinek szerelem bújt szívébe, ha nem is nagyon egyenlőre; ígyen a meghasadni készülő férfiúi lélek csalódását, ígyen a fájdalom ráncait ama férfiú markáns arcberendezésén, és áttételesen így a női nemmel kapcso­ latos kiábrándultságát: A férfi tenyerébe temette arcát, mely mozdulat megrenbbentette a ma­ gabiztos női személy hosszú, kunkorodó pilláit, s amidőn a férfiú felemelte fejét a fájdalomtól, elkeseredéstől reszkető ujjairól, láthatóvá váltak az összeszűkült szemhéjak, és a lenyugvó nyári nap bíborszínű sugarában a vérvörössé változó, s az orr melletti mély ráncokban legördülő könnyek. K ét szikrázó könnycsepp, mint az érzelmek gyémántja . . . - . . . lehulltak a nadrágjára. Amikor aztán nadrágja combrészére nézet, azt mordította: A szentségbe, csak nem ettem le egyetlen hordható farmeromat? A jókezű iparosnak szánt szöveg utolsó három sorát már nem az iparos írta, én, mert képtelen voltam legépelni, különösen a gyémánt rázott meg - lelkemben.) Én meg lapoztam ide-oda a levelek közt, belekaptam egy-egy jól induló bekezdésbe, néha felnyögtem: zannyáját, de ügyes ez a Ruszja, bizony, bi­ zony, ügyes, ha nem lenne ilyen szép, még akármi is lehetne belőle, de hát így? Fölfalnák az öreg szerkesztők. A gyertyák leégtek, levegőben ott maradt a szag, összekeveredve ciga­ rettáim füstjével. Ruszja ilyeneket kiáltott át a nyitott konyhaajtón: Zsem ­ lemorzsa? Tojás? Lisztet se találok! 8 �Nem csoda, ha nem talált. Én sem találtam volna ezekből, pedig ha legalább lisztet és tojást tartalmaznak konyhai rejtekhelyek, párizsis borí­ tással készíthette volna el a húst. Így meg sima sült, krumpli. Mozdulatai egyszerűek voltak, könnyedek, szépek. Szempillantás alatt visszakerült a helyére minden, zsír nem fröccsent a forró kályhára, íróasz­ talon két tányér, két szép száraz szelet kenyér, hogy ne hizlaljon, bors, pap­ rika, só. Alkot a kedvesem, jutott eszembe, és még hányszor, de hányszor ugyanez, amikor láttam, egyik művísz a másik nagy művíszre licitálva mél­ tatta az alkotásokat. Levelei is alkotások voltak, ha sorolni kell: funkcionalista-realista-fantasztikus széppróza, ill. karácsonyi etűdök Maruszja modorában. Nevettem, amíg néztem őt. Jókedvűen, mint aki bort ivott pálinkával. A z nem ju­ tott észbe, az elmúlt tíz esztendőben hányszor postáztam, hányszor úsz­ tam meg hasonló „funkciójú” összeget. Ha észbe jut: rossz vicc. Így: jó vicc. Karácsonyeste. Új pizsama, új karácsonyeste - és már hullt is a hó, mintha rendelésre tenné, álltunk a koszos ablakban, hűlt a hús. Egyszerre, mintha egymás kérdését mondanánk: É s az éjféli mise? Összehúztam a függönyt, óvatosan, a fenyőt el ne billentsem, és vacso­ rához ültünk. Térd összeért, mint a menzán. Jó étvágyat kívántunk egy­ másra nézve, homlokunkat összekoccantva. Csörögtek az evőeszközök, csend volt, aztán már vigyáztunk. Vigyáztunk miránk Szentestén. Három nappal harmincharmadik szüle­ tésnapom előtt, három évvel válásom után: rossz húgommá fogadtam a kedvest, hogy legyen egy bátyja neki is, akit nem kell elfelejtenie, aki egé­ szen az ágyig nem férfi a számára. Nem ellenség. 9 �ÁD ÁM TAM ÁS Monológ a hegy alatt Mint kitépett fa fonnyadt gyökere úgy állt szét a hajad ujjaimra tekertem tincseid az emlékekből ez maradt csontjaidat összenyomta már a hegy tudom nem kérted de a tészta kel könyörtelen a kemence meg rég kihűlt be kéne gyújtani nagymama hisz tavasz van ne haragudj nem találom a szavakat lekéstem utolsó mosolyod is már hiába rugdosom a szemhéjadra zúdult rögeket Őszi olvasat Kései látogatás Végigfut a hideg a szántóföldek barna bordáin még lélegzik hullámzik a táj de már kifordított gyökereken játszik a szél fonnyadt ínyemben meglazulnak a fogak ilyenkor makacs vagyok nagyon makacs a barázdákat az utolsó sorig kiolvasom a mélyben halottaim mozognak olvasok míg látok lemaradt fecskék csapódnak szemembe Hosszú mosolyod után ma törtük rád először az ajtót savanyú levegő csomósodott a polcokon mosolyogni próbáltunk de megrémítettek a szemedre húzott sötét függönyök csontodon sárga bőrt ropogtatott a május párnád mély völgyében eltévedt hajszálak fehéredtek éveket öregedtek a falak az ablakon kopogott az eső de nem engedtük be hogy ne zavarja nyugalmadat 10 �FALU D I ÁD ÁM Í télet A z ólomkristály pohár mellett selyemkalap Csendélet kezdődhet Nincs menekvés A selyemkalap mellett cérnakesztyű Kalapban és kesztyűben rekednek a molyok A cérnakesztyű mellett férges káposzta Káposztában a férgek A pohár pedig üresen marad Feldolgozás Sorstársak szalámiban Feldolgozott eredetiségek közös bélben Új fazon a dédszázadnak a jelen magának arcocskát deformálgat Hamlet megmenti a drámát Hamlet jő egy szecskavágón melynek színe sárga Fej vagy írás szegzi kérdését a kellékkoponyának Kelj fel Jancsi hí a haza Híján az időnek besűrít az elektronika A szalámi héján az eredet elborong ha átderenghet 11 �B A R Á T H L A JO S Méta Különös legényke volt az elbeszélésünk hőse. Különös, bár ugyan olyan, mint a többi hozzá hasonló tizenhárom-tizennégy éves kamasz. Nem ser­ dült nagyra Istyu, de jó izmú fiúcska volt, munkához és koplaláshoz ed­ ződött, jó! tűrte a hideget és a meleget egyaránt. A falutól valam ivel távo­ labb állt az a kis házacska, melyben édesanyjával és a húgával élt: apját frontra szólította egy parancs, s bizony, már régen nem jött levél tőle, se hír róla. Talán az a tudat is - s erre az anyja minden adandó alkalommal figyelmeztette hogy egyedüli féfiember a portán, az átlagnál komolyab­ bá tette, igyekezett valam iféle koravén tartást erőszakolni arcára, moz­ dulataira. A háborút megért gyerekek különben is korábban öregszenek, v á l­ nak felnőtté. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Istyuék egy erdő alatt éltek, kilométer­ nyire a falutól, magányosan, talán nem is szokatlan a fiú koravénülése. Pedig a lelke mélyén ugyanolyan vidám kamasz volt Istyu, mint akik ha tehették - csoportokba verődve játszottak, járták az erdőt és a falun túl elterülő mocsaras rétet. A z ő kezében kasza volt; szénát, friss füvet vágott valamelyik tisztáson, a rét szélén; a fűre, télen pedig a gondosan szárított szénára nagy szüksége volt a Szélpál családnak. Kellett az egy szem tehenkének, mely jószerével egyedüli vagyona volt a családnak. Tej, tejföl, vaj így akadt mindennap az asztalra s ha kevés kenyér is került hozzá - s falun kerül is - , már nem éhezhetnek, nem panaszkodhatnak. Míg az apa be nem vonult, jobb módban éltek; vadőri minőségben rendes kenyér jutott a családnak, a húsról nem is szólva. Úgy mondják errefelé, bolond vadőr az, amelyik a mészárszékben vásárolja a húst. . . Szélpál Ist­ ván nem volt kelekótya ember, volt magához való esze, de tudott mértéket is tartani, ezért tűnt úgy, hogy a családját becsülettel felneveli, a legegy­ szerűbben ugyan, de eltartja őket. Csakhát a háború közeszólt! Istyu legszívesebben az erdőt járta. A pjával vagy nélküle, ott érezte iga­ zán magát otthon. Faragott magának játékpuskát, később nyilat, a látha­ tatlan ellenséggel viaskodhatott az erdei magányban. Akadt ugyan pajtása a falusi fiúk közül, nem is egy, de ez a barátság - már csak a távolság miatt is - nem volt annyira mély és rendszeres, hogy a szabad idejében társait kereste volna meg a játékra. A z erdő - ezt a fiú korán megtanul­ ta - hűségesebb volt iskolatársainál, s több izgalmat tartogatott a számá­ ra, még akkor is, ha korán kiismerte magát benne. A z erdőben lakó álla­ toktól nem félt, hiszen nagyon jól tudta apjától, hogy azok egyáltalán nem vadak. Talán ezért is tisztelte az erdő lakóit. A vaddisznó családokat messze elkerülte, az őzeket hagyta békésen legelészni az erdei tisztásokon, s ha bevetették magukat a sűrűbe, nem zavarta pihenésüket. A szarvasok 12 �méltóságos vonulását csak csodálni tudta, a borzokat pedig a játékosságu­ kért szerette, de persze meg nem közelítette őket soha. - A borz csendes állat, de ha megtámadják, még az emberre is veszé­ lyesek! - oktatta az apja, aki önmagát látta fiában felnövekedni. M íg az apa a vadőri hivatalát teljesítette, bővebben akadt állat a ház körül; megesett, hogy sérült őzzel tért haza az erdei útjáról. A sebesül­ teket felgyógyították, de aztán újra visszavezették a vadonba. „ A vadat a vadsága, a félénksége véd i” - mondogatta az apja, s neki még azt is megtiltotta, hogy az ismerős őzeket később fellelje az erdőben. A háború felborította a Szélpál család életét! Kaszálni, szénát gyűjteni, az állatokat ellátni még az apja idejében megtanult Istyu. Nem úntatta az effajta munka, még csak nem is nagyon fárasztotta. A p ja szigorú szótlan­ sága hiányzott ugyan olykor, de ezt valahogyan olyan természetesnek vette, mint a korai ébredést, az állatok etetését és húga fecsegő kárálását. A pja már az első levelében megírta: jobban tennék, ha túladnának az állatokon, mert azzal gond van, nagyon sok gond, s hát Istyu mégsem felnőtt. S, különösen javasolta, hogy állatok nélkül vegyenek árendát a fa ­ luban, húzzák meg ott magukat, jóemberek árnyékában. A két lovat még az apja leadta a vadásztársaságnak, akik talán nem voltak rá képesek, vagy nem is nagyon akarták kimenteni a frontszolgálat alól Szélpál Istvánt. - Most lenne a legnagyobb szükség a vadőrre! - mondta az egyik veze­ tő; széttárta a karját, mintegy jelezve: még ha olyan nagyon is szükség lenne az apja vigyázó járására, semmit sem tehetnek. A z édesanyja azt mondta az apa levelére. - A háború nem tarthat örökké! H a itt hagyjuk a házat, bele vetik magukat csavargó bitangok és azokat aztán nem űzi ki fészkükből istennek embere, de még a hivatal se. Meg aztán az anya nagyon bízott Istyuban. Í rta is férjének, hogy egy év alatt megkomolyodott, megférfiasodott, csak a legjobbakat mondhatja róla, s ennek örüljön ő is. Istyu valóban sokat nyúlt egy év alatt. No, langaléta azért nem lett, de arcának vonásai mind jobban hasonlítottak az apjáéra. Orra megnyúlt, s mély udvar kerítette, szemöldöke sűrű, bozótos lett, mozgása méltóságosan mackós, tekintete pedig kutató-gyanakvó. Különösen a kutató-gyanakvó tekintet emlékeztette apjára az asszonyt, aki vidámabb természetű volt, beszédesebb is, s ha férjét így elmerengni látta, vagy ha megállított ide­ gen embert, aki az erdőnek vette az irányt, meg is szidta érte. - Te mindenkiben rapsicot látsz! - Hát vannak! Éppen elegen. - Ha nem volnának, rád se lenne szükség! - s telt arcán ravaszkás mosoly bujkált, miközben megjegyezte: ha az Isten adott verebet, ad hozzá lópiszkot is, és ha már került lópiszok, veréb is akad hozzá elegendő. A férj meghallgatta a feleségét, mert nagytürelmű ember volt, aztán le­ gyintett. - Bolond asszonyi beszéd! Ilyen, s hasonló évődés jelentette a leghangosabb szót a vadőri házban, a két ember igazán szerette egymást, s a keményebb napok sem tudták ellangyítani ezt a szeretetet. Meghát ott volt a két gyerek! Szépek, egész­ ségesek, nevelhetők. Olyan két ember, mint amilyen Szélpál István és fele­ sége, született Kovács Regina, többre igazán nem vágyhatott. 13 �- Ha nem jön ez a háború.. . ! De a háború itt volt, s bár nem az egyszerű emberek találták ki, őket ostorozta legerősebben. A z asszony mindig is a dolgok könnyebben elviselhető oldalát látta, csak sóhajtozott. „M ajd csak vége lesz ennek is egyszer. . .” S szinte vakhit uralkodott benne: a férje visszatér, baj nélkül. „O lyan talpraesett férfiember nincs ezen a világon, mint az én uram, a ti ap á­ tok. . . Miért esne baja?” Bizakodását csak erősítette benne a fia, aki lám, mert így hozta a sors - férfiemberré vált hirtelen. „Pedig még alig volt gyerek!” Egyik reggelen idegen katonák érkeztek a faluba. A falu túlirányából jöttek, hajnalban: a vadőr házáig clhallatszott a motorok dübörgése. Reginka, a kislány hozta a hírt az idegen katonákról. - A templomtéren ütöttek tábort! - Ha jöttek, akkor innen már csak mennek! - vette nyugodtan a hírt az anya. Istyut izgatta a hír. Páncélozott járműveket, talán még tankokat és ágyúkat is láthat. Ebéd után vette a villát és a zsákot, s beindult a faluba. - K is friss füvet vágok! - közölte anyjával. - A Paraszt-réten szép zöldet láttam .. . Kora tavasz volt, a széna fogytán, a tehénke már csak sarjút szálazott, s olykor a szalmát is kiszedte maga alól. A falusi pajtások már ott sündörögtek a katonák körül, akiket láthatóan nem zavart a kíváncsiskodók sokadalma. Istyu nézelődött egy keveset, de valahogyan nem találta érdekesnek a látványt. Az idegen nyelv furcsa, érthetetlen zengését egy idő után megszokta, a fegyver sem volt idegen a számára, hiszen apjának két puskája is volt, s korán megtanította a kezelésére. „R itka jó a célzókészsége a fiadnak!” - mondta egy alkalom­ mal feleségének vacsora közben. A fiú büszke volt apja dicséretére, de ezt a családban nem illett kimutatni. Meghát mi sem természetesebb, mint hogy egy vadőr fia korán megtanul a fegyverrel bánni. A z apja a szolgálati fegyverét leadta, mielőtt bevonult a frontra, ám Istyu tudta: a csűrben, egy gerenda mögött van egy másik fegyver is. R ö­ vid csövű golyós puska volt: bizonyára valamelyik rapsictól vette el, de az is lehet, hogy a puska rejtekére bukkant, s úgy vitte haza, hogy a tu­ lajdonosa mindmáig keresheti. A puska zsíros rongyba volt belecsavarva, mellette golyó, bőségesen. Két-három alkalommal elővette a fegyvert. ki­ lopta a kerten keresztül az erdőbe, s mélyen a fák között célba lőtt. Öröm­ mel tapasztalta, hogy a fegyver engedelmeskedik neki. „O lyan ez - gondolta - , mint a biciklizés! A ki egyszer megtanul pedálozni, már soha nem felejti el. . .” Neki ugyan soha nem volt alkalma kerékpározni, de ismert fiúkat a faluban, akik prímán kerékpároztak. Apjának említette is, hogy nekik is lehetne egy bicikli, ha használt, az se számít. - Vadőr akarsz lenni? Akkor a lovakkal tanulj meg bánni. A z erdei utakon a bicikli semmit sem ér. . . - Lehet, hogy pénze nincs rá az apádnak - vigasztalta az anyja. - Lehet! - nyugodott bele: s ha jól meggondolta, a falusi fiúk irigy­ kedhetnek rá, hiszen ő már tud bánni a puskával, az apja szerint kitűnő 14 �célzó, s ez csak ér annyit, mintha kerékpározni tudna. S még úgy okos­ kodott: biciklizni még a gyerekeknek is szabad, azért nem szólnak a csendőrök, de látna csak meg egy maga forma fiú kezében fegyvert, abból nagy ribillió származna. „ A csendőrőrs parancsnokának meg egyenesen tu­ domása van arról, hogy én milyen prímán célzok. . .” S ha visszaemléke­ zett a két évvel előbbi karácsonyra, amikor a csendőrparancsnok - szo­ kás szerint - megjelent apja házában. „E g y sutát lőne az ünnepekre Szélpál úr?” Ilyen kérést nem volt szabad visszautasítani, meg apjában már az is büszkeséget keltett, hogy a csendőrparancsnok urazza. Ha máskor nem is, de karácsony előtt az ő apja mindenki szemében úr volt. A jegyző úr szemében is, mert annak is kellett egy suta. A csendőrnek azon az emlékezetes karácsonykor ő lőtt egy sutát. - Bízzon benne, úgy bánik a fegyverrel, mint én magam! - nyugtatta meg a parancsnokot az apja, aki már a bakon ült: vadakat vitt be a v á ­ rosba a Társaság vezetőinek, s hát nem volt ideje vadra menni. - A mindenedet, te fiú! - dicsérte meg Istyut, amikor az első lövéssel kedvére való vadat talált. - K i hinné! Hiszen alig látszol ki a földből. . . De máskor puskát meg ne lássak a kezedben, mert abból nagy baj lehet! „ D e karácsonykor, ha magának kell vad, akkor szabad!” - gondolta, de persze nem szólt semmit a csendőr előtt. Élő vadra nem szeretett lőni. Apró célpontokat tett ki százötven, két­ száz méterre, s azokra lőtt. Tobozokat, gallyakat vett célba, s ahogyan az irányzékra és a célgömbre ültette a tobozt, úgy érezte, ez a hármas egy nagy egységet képez addig a pillanatig, míg el nem húzta a ravaszt. Nem tudott téveszteni, amikor ez az érzés, ez a megfoghatatlan, fensőbbséges tudat a hatalmába kerítette. A vadakat sajnálta. A p ja vigasztalta: „É n is sajnálom a szerencsétlen párát. . . D e hát ez a sorsuk! Az, hogy az urak lelövik őket. . . ” A nagy érzés csak akkor tette boldoggá, ha holt cél­ pontra lőtt. Akkor igazán akarta, hogy az apró ólommag a kiválasztott pontba találjon bele. Legszívesebben egy szorosba tért be apja titkos fegy­ verével, s itt kedvére lőhetett. Ha felmászott a meredélyre, látta a falucs­ kát, a falun túl - tudta - a fűzfasor apró patakot kísér. Az erdőből is futott egy erecske a patak irányába, ennek olyan hűs volt a vize, mint a jég. Ha a titkos fegyvert a kezében tudhatta, úgy érezte, még nyugalma­ sabb, még biztonságosabb ez a maréknyi világ, s hogy ez a még oly ki­ csiny világ bizonyosan az övé. A fecsegő, szeplős kis húgocskájáé, az édesanyjáé, a pajtásaié. Mióta apja nem volt a portán, s nem járta az erdőt, a völgyszorosokat, még jobban elhatalmasodott rajta az ösztön: ő vigyáz erre a kicsiny világra, egyedül és kizárólagosan rajta múlik e világ csöndje, békéje. Délután - még azon a délutánon, amikor az idegen katonák beszállá­ solták magukat a faluba - két német tisztet kísért a házukhoz a falu kisbírója. — A tiszturak este vadast akarnak enni! - Tudja nagyon jól, hogy a férjemet kivitték a frontra. . . — Tudom. Azt is, hogy a fegyverét leadta. . . Van ezeknek fegyverük. Istyu elvezetné őket olyan helyre, ahol találnának vadat. - A gyereknek dolga van! - s az örökkön jókedvű asszonyban valami dacos ellenségeskedés bújkált. Szerette az erdő vadjait, úgy érezte, ha el­ 15 �ereszti a fiát az idegenekkel, a férjét is becsapja. Azzal, hogy elárulja a vadakat az idegeneknek. - Ezekkel nem lehet kukoricázni, Regina! A jegyző úr is mondta. . . - Akkor szegődjék el a jegyző úr hajtónak! - Amilyen aggyonisten, olyan a fogadjisten. . . A kisbíró beletúrt a kalapja alá. - A tiszturak nem mulatni jöttek ide, Regina. . . - Akkor hozhattak volna elemózsiát is. . . A tisztek türelmetlenek voltak, valamit mondtak a kisbírónak, aki csak sejtette, miről van szó. - Azt mondják, a gyerekre szükségük van! - A fiam pedig nem mehet! Egy óra múltán a jegyző is megjött, ígért pénzt is Istyunak, meg mé­ zes-mázaskodott az asszonnyal. - K ét katonát is hoztak magukkal, a gyereknek semmi dolga, csak el­ vezetni őket a megfelelő helyre. . . Sokat tud ám a község vezetősége tenni valakiért, ha akar. . . De ha nem akar, akkor. . . - Fenyegetőzni, azt tudnak, jegyző úr! Hát most már ebek harmincadjára eresztik ezt az erdőt? Utána meg kit vonnak felelősségre? A T á r­ saság nem ismeri a tréfát! - A Társasági urak már rég Németországban vannak. - M ajd visszajönnek. - Vissza, vissza! De a háború - háború. Ezek a katonák pedig a mi szövetségeseink. A z asszonynak már a nyelvén volt: lehet, hogy a maga szövetségesei ezek, de nem az enyémek. Senki se hívta őket ide. De aztán belátta, egyedül - és a két gyerekkel - hiába védené az erdőt, a vadakat, tehe­ tetlen velük szemben. - Készülj fiam. . . Aztán tudod, hogy hová kell az urakat vinni. Sé­ táltasd meg őket, hogy megemlegessék! Estére jöttek meg, mindössze két koszos malacot lőttek. Istyu éppen mesélte, merre sétáltatta az idegen katonákat: körbe az Ártányos-dombot, ahol a buta malacot találták, kopár hegy, itt elfogy az erdő, ide vad nem húzódik fel, mert egy nyúlnak sincs búvóhelye, nemhogy őznek, szarvasnak. A forrásokat elkerülték, s ha tehette, jókora zajjal járt. Az anya szorongást érzett. - A jegyző gonosz ember. Emlékezz, ha apád nem a legszebbet adta neki, ha nem a legjobb részekből válogathatott, mindig kitalált valamit. Még szerencse, hogy a Társaság urai szerették, becsülték. . . - A tiszturaknak holnap aligha lesz kedvük vadászatra. . . M ég be sem fejezték a vacsorát, újra zörgetett a kisbíró. K ét katoná­ val jött. - Mondtam én, Regina, hogy az urakkal nem szabad újat húzni. Most magadra vess! Elrekvirálják a tehenedet. - Az én egyetlenem kell nekik? - Éppen az! - Kikaparom a szemüket! - s mint egy fúria, szólította a kutyákat. A komondor és a tacskó nekitámadt a katonáknak, akik éppen az is­ tálló ajtaját feszegették. 16 �- Puska van náluk, asszony! - Fogd, fogd! - kiáltotta Szélpálné. A németek káromkodtak, az egyikbe belekapott a tacskó. Amikor a puskát levették a vállukról, a két eb visszahőkölt. Ismerték a fegyver természetét, különösen a tacskó. Vonyítva futottak a pajta irányába. A harmadik lövés eltalálta a komondort, de még sebesülten is bekú­ szott a pajtába. - Vadállatok ezek, nem emberek! - sikoltozott az asszony. Istyu pe­ dig sápadtan, némán ölelte a húgát. Ebben a pillanatban még jobban megértette, hogy mért jó az, ha valaki fegyverrel állhat a másikkal szem­ közt. Ebben a pillanatban gyengének és elesettnek érezte magát. Bár a félelem is feszítette, szerette volna elővenni azt a kurta csövű puskát, és a beidegzett mozdulatokkal célozni. Ráültetni ezt a két idegen kato­ nát a célgömbre és meghúzni a ravaszt. Tudta, erre most nincs lehetősége. A z asszony a lövések után megértette: az idegenek nem tréfálnak; a tehenet elkötötték és elhajtották. Szélpálné csendesen átkozódott. - Látod, Regina, ide vezetett az önfejűséged. . . Mert nekem magya­ rázhatod, hogy a te fiad nem talált volna legalább egy sutát, vagy egy szarvast a tiszturaknak. . . A hivatallal pedig tanuld meg, nem lehet pac­ kázni. . . A jegyző úr jóindulattal akart hozzád lenni. . . Megkereste reggel a jegyzőt, de az kurtán elküldte. - Itt most ők az urak! Mi csak a parancsaikat teljesítjük! - De mért épp az én egyetlen tehenem kell nekik? A jegyző savanykásan mosolygott. - Ha ezt az ujjam vágom meg, ez fáj. Ha a másikat, akkor meg az. . . É s ne feledd, a fiad csúfot űzött a tisztekből. Ezért fizetned kellett. . . Ő k is akarták! Az idegen katonák másnap egy falusi emberrel mentek ki az erdőbe vadászni. Egy őzet és két malackát hoztak haza. A közkatonáknak hatalmas kondérokban főzték, a tiszteknek az egyik módosabb parasztember házánál. Ebéd után - mely bőséges volt, hiszen a rekvirálással pótolták a vadhúst - sört és bort ittak. A nap ereje egyre nőtt, a katonák levetették a zubbonyukat. Páran elhúzódtak az erdő irá­ nyába és célba lőttek. Pár dobozt karóra tűztek és nagy hahotázás mel­ lett versenyeztek. Istyu, miután az anyja dolgavégezetlenül tért vissza a községházáról, felmászott a csűr padlására. Mint aki füvet megy szedni, a katonák irá­ nyába került. A vízmosás partjáról egyaránt belátta a célpontokat és a katonákat. M ég mindig azt érezte, amit előző este, amikor a katona meglőtte a komondorukat, s anyja tehetetlenül sírt, a húga pedig resz­ ketett. D e most nyugodt volt, hiszen a kezében ott lapult a puska. Egy ideig nézte a versenyző idegeneket, majd szép akkurátusán fel­ emelte a fegyverét. Érezte, hogy az, amit tennie kell, immáron nem tilos játék. Nem pusztán arról van szó, hogy apja engedélye nélkül gyakorolja magát. Bár ez az ösztön is felsejlett benne, hiszen elsőnek az egyik do­ bozt vette célba. Talált. Az üres konzervdoboz, a katonák meglepetésére, nem a marton irányába röpült. Közvetlenül ott pördült meg a lábuk 17 �előtt. A dörrenés is élesebb, másféle volt, mint a saját fegyverük hangja. A második lövés után - a doboz újra a lábuk előtt perdült meg - a zubbonyok irányába futottak, majd fedezéket kerestek. K ét katona még nem eszmélt, gondosan céloztak. - Noch einmal! - kiáltotta az egyik. A másik vidáman felelt rá. - Fort setzen! „N och einmal!” „Fort setzen!” Istyut az idegen szavak felháborították. Mintha rajta gúnyolódnának, őt csúfolnák. Tiszta, békés hangja volt az ő világának mind ez ideig. A z erdő is tudott beszélni, s ő értette a szavakat. A z apró hegyi erecske is beszélt a kövekhez, a víz fölé hajló ágakkal, sőt az állatokkal is, akik Istyu barátai voltak, s akik a friss, hideg vizet itták. A „Noch einm al!” és a „Fort setzen!” úgy tört bele ebbe a tájba, s a táj által a fiúra, mint egy vészt jelző csengő. „N och einm al!” - „Fort setzen!” Nem értette, s félő volt, hogy nem értik az erdei vadak, sem az erecske jéghideg vize, se a fák, se a madarak, melyekkel annyit beszélgetett rövid élete során. A madarakkal füttnyelven beszélgetett. Értették, mit mond nekik, s ha válaszoltak, ő is megértette. Olykor kedvesen évődött az erdő szárnyas lakóival, de ezt a madarak kedvesnek, bizalmasnák találták, viszonozták az élcelődését, sőt olykor rá is dupláztak az ő füttyjeleire. „Noch cin­ m ai!” , „Fort setzen!” - ezeket a szavakat nem érthetik az ő madarai. Nem szabad, hogy megértsék, hiszen nyilván őrajta csúfolódnak, amikért még mindig a dobozokat lövöldözi, holott ő pontosan tudta, mit kellene ebben a percben tennie. Hirtelen csönd lett körülötte. Máskor, ha talált, egy fácán kurrogva gratulált sikeréhez. Negyedik dobozt lőtte le, de a fácánok némák. E gy lövés csattant. Közvetlen közelében egy ág kettétört. Csönd fogad­ ta a lövést. Sem madárfütty, sem fácánkurrogás. E z is a veszélyre figyemeztette. Letérdelt, óvatosan maga mellé tette a fegyverét. A csöndet meg-megtörő csattanások figyelmeztették. Tekintetét végig­ pásztázta az alatta elterülő laposon. K ét katona kúszott feléje. „Bizonyá­ ra ők lőnek rám !” Még várt egy rövidke időt, majd amikor a katona feje felbukkant célzott és lőtt. Villanásnyi idő elegendő volt rá, hogy felmérje: már csak egy katona kúszik tovább. Ú jra a megfelelő pillanatban célzott és lőtt. Ekkor megérezte, nem maradhat tovább ezen a helyen. A lövések egyre sűrűbben csapkodtak körülötte. M eg a két eltalált katona. . . Tegnap este, amikor a tehenüket elhajtották, megérezte, ezek az idegen katonák nem tréfálnak. Sem akkor, amikor vadpecsenyét szeretnének enni, sem akkor, ha a szegény ember egyetlen tehénkéje kell nékik, de feltételezte, hogy a két bajtársukat is megtorolják majd. A halál gondolata nem rémlett fel Istyuban. Csak a veszélyt érezte, de hogy a veszély mekkora lehet rá­ nézve, ahhoz még nem volt fogalma. A lövések ekkor már oldalirányból is becsapódtak. Megpróbált kijutni a gyűrűből. Ha mozgó célt látott, lőtt. 18 �Azon a részen, ahol meglapult, még ritkás volt az erdő. Nem elegendő sűrű ahhoz, hogy elrejtse, megvédje. Különösen ritkás ahhoz, hogy meg­ bújjon benne. A sűrűség még távol volt, s hogy elérje, ahhoz egy fél­ karéjban futó tisztáson is át kellett haladnia. . . . A katonák közben az erdő felé mozogtak, megsejtve a támadómenekülő szándékát. A gyorsan és kiismerhetetlenül mozgó támadót lát­ ták, de eltalálni nem tudták. Arra meg gondolni sem mertek, hogy csu­ pán egy kamaszfiúval állnak szemben. Mint ahogyan kezdetben a dobo­ zokat, most az embereket - katonákat találta el. Szinte minden lövése pontos volt. S immáron halálos. A faluból újabb katonák érkeztek, erősítésnek. A tisztek úgy vélték, egy egész partizánalakulat támadta meg őket. - Mit szól ehhez, jegyző úr? - kérdezte az egyik tiszt, akit tolmácsnak használtak társai. A jegyző sápadt volt, s tanácstalan. - Biztosíthatom az urakat, hogy ilyen mozgalomról mi nem tudunk. . . Valami félreértésről lehet szó. . . - A halottakat nem lehet félreérteni! - Biztosíthatom az urakat. . . - kezdte újra A tiszt leintette. - Mi majd biztosítjuk magunkat. . . Ám ha mégis valam iféle szerve­ zett akcióval állunk szemben, a falun toroljuk meg a veszteségeinket. . . E gy páncélozott járművön a makadámút irányából kerítették be az erdőt. A katonák óvatosan haladtak, bár a lövöldözés messziről hallat­ szott még. . . . A fiú talpa alatt hersegett a friss fű, mintha óvnák. Ám a lövések több irányból is érkeztek, s egyre pontosabban céloztak az üldözők. A z egyik katona egészen megközelítette. Közelről láthatta: egy fiúgye­ reket üldöznek. E gy kamaszt, aki kurta csövű puskájával éppen őt vette célba. Még szólni szeretett volna társainak a meglepetéséről. De a fiú ördögi ügyességgel célzott, majd lőtt. Mikor társai beérték, megpróbálta mutatni az irányt és mondani vala­ mit, de véres hab tódult ki a száján. Istyu most már nem is a golyóktól félt. Mind jobban tudatosodott ben­ ne: emberek üldözik, s ő a katonákból immáron legkevesebb ötöt elta­ lált. „Bizonyára meg is öltem közülük néhányat!” Sajnálkozó szégyenérzet kerítette hatalmába, de ez csak múló hányingerként jelentkezett nála. Mint amikor vadat ejtett el apja biztatására és engedélyével. Sajnálta az elejtett párát, de tudta, hogy ennek meg kell történnie, hiszen ő maga is vadőrnek készül, ha nem is iskolába, ha nem is hivatalosan, de az apja mellett annál szorgalmasabban. A szégyenérzetet újra a harag váltotta fel. Az a fajta harag, amit este érzett, amikor a tehenüket két idegen elhajtotta S mintha ettől a perctől kezdve kiszakadt volna belőle az a nagy nyu­ galom és béke, amit érzett, ha az erdőt járta, különösen pedig azokban a röpke órákban, amikor a tilos fegyvert kilopta a csűrből. Egy katona - látta, hogy egy fa mögött áll - rákiáltott. „N yilván azt mondja, hogy álljak meg! M ajd bolond leszek” - gondolta. Hirtelen egy fa mögé ugrott és lőtt. 19 �A golyó - ezt a fiú tisztán látta - a fa testébe fúródott. A katona is lőtt, de a lövedék még a fát is, mely mögött Istyu lapult, elkerülte. A katona ki akart ugrani a rejtekhelyéről, de az ólomdarab a fába fú­ ródott. Másodszor már nem próbálkozott. Mint aki csapdába esett, várta az alkalmas pillanatot. Ám Istyu pontosan célzott, s tudta, ha kilép a fa mögül eltalálja. — Fiú nem lőni! Fiú elmenet, de nem lőni - hallotta Istyu. „H át még is tudsz valamit a nyelvünkön?” - , s legszívesebben nevetett volna. M int­ ha játék lenne ez az egész, kergetőzés, melyből az egyik félnek győztesen illik kikerülni. Vagy azzal, hogy gyorsabban fut, s méta mögé ér, vagy mert utoléri az elől haladót és a vállára csap. „T e vagy a fogó!” S ekkor kezdődik minden elölről. Ám a fiúban csak villanásnyi időre vetődhet­ tek fel csupán a gondolatok. Immáron megértette, hogy a játék nagyon komoly, sőt véres játék. Hat idegen katonának az utolsó fogócskázása volt ez a délután. S bár még nem gondolt rá pontosan, értelme legmé­ lyén maga is megsejtette, hogy az ő utolsó fogócskázása is éppen erre a napra esik. . . Még három, legfeljebb négy tölténye lehetett, ezt is tudta. Vaktában nem lövöldözhet. De arra nagyon kevés, hogy a támadóival egyenként leszámoljon. A z erdő pedig ott volt előtte, talán harminc, talán negyven lépésnyire. Most immár még erősebben fogta el a vágy: elérni, bemenekedni oda, ahol leginkább jól érezte magát. M ár nem gondolt a fákra és az erecskékre, az állatok és madarak sokasága is kihullott képzeletéből. Harag és félelem reszketett benne egyszerre, s a gerincén hideg verejték csurgott alá. „H a elérem az erdőt, talán megmenekülök!” De már ebben sem re­ ménykedett. Egyáltalán nem reménykedett semmiben. Csak a kényszer űzte, hajtotta. Amikor a német katona teljes testével kilépett a fa mögül, megcélozta. A golyó puffanásából, egy jajdintásból még megtudta, hogy talált. „É n mindig jól céloztam, ezt apám is mondta. . . ” Ezek a gon­ dolatok még tisztán és világosan megfogalmazódtak benne. Ám érezte, hogy valami súlyos tárgy eltalálja, s ő nem képes elérni az erdőt, mert lábai nem viszik előre, és a fák koronái is egyre távolodtak, távolodtak, mígnem eltűntek végérvényesen. Még egy arc rémlett fel előtte. Anyjáé? Kishúgáé? V agy talán a szótlan, szigorú apáé? Talán mindhárom egyszerre, csakhát ő a hármat egy­ nek hitte? Harmadnap egy drótostót jött át az erdőn, ő talált rá a fiú holttes­ tére. Behozták a faluba: hét lövés érte a gyerek testét. Hét idegen fegy­ ver golyója. A férfiak megállapították, mindegyik halálos lehetett volna. - D e így együtt, a hét. . . - A ruháit is letépték róla. . . Még a falu jegyzője sem akarta kimondani a fiú nevét. Eltemették. Közel ahhoz a sírhoz, ahová hét idegen katonát temettek el az előző napon. 20 �VALÓSÁGUNK SZ V IR C S E K F E R E N C „Örök vétek lenne, ha e szénkincs kiaknázatlan maradna” (Brellich János: Emlékirat... 186 0 .) A Nógrádi Szénbányák dolgozói ebben az évben ünneplik bányászatuk törté­ netének nevezetes évfordulóját, a jogelőd társulat alapításának ötnegyed év­ százados jubileumát. Az 1861-ben megalakult Szent István Köszénbánya Tár­ sulat alapításának körülményeit villantjuk fel megemlékező írásunkban. A vízmosta árkokban, természetes kibúvásokban felszínre került szénnyo­ mokkal, öngyulladásból fel-felizzó erős füstjével már közel 250 éve rejtélyes jelét adta meglétének a nógrádi barnaszén. Rendszeres és tudatos kutatása azonban sokáig nem folyt, s így a gyakor­ latilag hasznosíthatatlannak ítélt szenet figyelmen kívül hagyták a helyi és az országos gazdasági életben. Magyarországon a szén iparszerű hasznosítására 1788-ban került sor, amikor is feltárták a Krassó-Szörény megyei feketeszenet. A dunai gőzhajózás megindulásával, a pesti gyáripar megizmosodásával, vala­ mint az esztergomi és pécsi szénbányászat megindulása után Nógrád megyé­ ben ismét a figyelem és érdeklődés középpontjába került a barnaszén. Salgó­ tarján környékén is kezdetleges kutatások és bányanyitások folytak Zagyva, Mátraszele és Kazár határában, de ezek csak az 1860-as évek bányászati tevé­ kenysége bevezetőjének tekinthetők. A XIX. század elején még a kis, jelentéktelen falvak sorába tartozó, közel 500 lakosú Salgótarján bányászati központtá, várossá fejlődésében döntő sze­ repet, történetében új korszakot nyitott - J ankovich Antal konzervatív földes­ úr 1855-ben bekövetkezett halála után - a szénbányászat megindulása. Ekkor kezdődött tulajdonképpen az „újkor” a faluban, mely a megye legnépesebb községét, majd ipari városát, és később megyeszékhelyét hozta létre. A folyamat elindítója két bányavállalkozó, Brellich János és Windsteig Gergely volt, akik 1856-ban a Jankovich leányági örökösök birtokán Salgótar­ jánban is feltárták a szenet, amely a külföldi irodalomban is ismert volt. A szénbányászat megindulása után az ipari fellendülés jóvoltából Tarján a nagy ígéret földje lett, hiszen a gyorsan fejlődő település szerepvállalása a magyar ipar térképén beváltotta a hozzá fűzött reményeket, igaz, kezdetben csak a tőkések számára. Most tehát lebbentsük fel a fátylat a társulat alapításának körülményeiről. A Salgótarján környéki Moosbrugger-Wéber-Preuszner féle bányavállalkozá­ sok szoros folytatása lett Windsteig Gergely megjelenése a faluban. Moosbrugger Jeromos bécsi vállalkozó a szabadságharcot megelőzően kezdett bányászkodni Zagyván. Az akkor már ismert nagyszámú széntelep közül azért esett választása a salgótarjáni medence kincsére, mert az a kibúvások alakjában 21 �szinte a földön és nem a földben feküdt. A szállítási gondok miatt csődbe került vállalkozást 1854-ben Preuszner József pesti kereskedő vette át. Brellich János - a salgótarjáni bányászat tulajdonképpeni megindítója - 1856-ban már Tarjánban volt, a Jankovich földbirtokon kutatta és tárta fel a szenet, úgy, hogy 1859-ben már 5350 bécsi mázsa szén állt eladatlanul bányája mellett. Az eddig Zagyván működő Wéber Alajos 1859-ben már Brellich munkálatait vezette. De kik voltak az első vállalkozók, akik Salgótarján területén szénbányá­ szattal foglalkoztak? Korabeli dokumentumok vallatása során két név bukkan elő: az egyik Szilárdyné J ankovich Erzsébet aki már 1859-ben Heilige Elisabeth néven kutatási engedélyért folyamodott a bányakapitánysághoz. A másik ismert vállalkozó Windsteig Gergely volt, aki szintén abban az évben Sal­ gótarján község területén fekvő Jankovich-tulajdont képező szántó és erdő­ területre szóló kutatási engedély kiadásáért folyamodott. Közben egy fontos esemény is lezajlott. 1858. augusztus 5-én a három Jankovich-lány osztályegyezséget kötött, melyben a tulajdonjog fele Szilárdyné Jan­ kovich Erzsébetet, a másik fele Luby Józsefnét és Balázs Willibaldnét illette meg. A nekik jutott osztályrész birtokában gazdálkodtak a nővérek. Szilárdyné Nagy-Salgón bányát nyittatott, sőt nővéreinek itt levő birtokát is zártkutatmányokkal fedte be. Brellich János államvasúti mérnök és Windsteig Gergely bécsi kőbánya­ tulajdonos (aki valószínűleg Bécs egyik elővárosából, Sechshausból származott és a megyei útépítkezések révén került Nógrádba) közös kutatási engedély kiállítását szerette volna elérni a bányakapitányságnál, a már sokat emlegetett Jankovich-birtokra. Mert amíg a három nővér pereskedett egymással, addig ők ketten 1859. augusztus 24-én Lubyné Jankovich Antóniával és Balázsné Janko­ vich Helenével szénkiaknázási szerződést kötöttek, melynek révén az általuk kért Antónia védnevű bányatelek is megosztva lett adományozva. Ugyancsak ebben a szerződésben kötöttek egyezséget a Jankovich Miklós kazári birtoka alatt található szén megkutatására. A harmadik Jankovich-lánnyal, Erzsébettel, hosszú ideig nem tudtak egyezségre jutni, mert férje - Jankovich Antalhoz (apósához) hasonlóan - konzervatív módon gondolkodott. Moosbruggerről és Windsteigről keveset tudunk, ugyanennyire ismeretlen Brellich János alakja is, aki pedig típusa volt azoknak az iparlovagoknak, akiket az Európa-szerte dúló vasútépítési láz termelt ki. Egyszerre játszotta meg a bányaszakértőt, illetve a vasútépítő mérnököt, de legfontosabb tulaj­ donsága az volt, hogy mindig megtalálta azokat az embereket, akik segítet­ ték tervének megvalósítását. Nagyszabású terveivel szinte a szélhámosság hatá­ rán járt, hiszen minden tőke nélkül indította meg legújabb vállalkozását, hogy aztán a bajok lavináját zúdítsa magára. Két szereplő neve kívánkozik még ide, igaz, csak mint statiszták a nagy színpadon: Wéber Alajos, Brellichék megbízottja, és a Jankovich-kutatások ve­ zetője. Münnich Károly, a későbbi baglyasaljai bányavállalkozó. A megkapott kutatási engedélyek birtokában Brellichék két zártkutatmányt jelentettek be a Jankovich-birtokra. Ezzel robbant ki az ellentét a két bányavállalkozó és Jankovich Erzsébet között, mely évekig munkát adott a külön­ féle hatóságoknak. Az ellentétek elsimítása csak az 1864. november 2-án kelt szerződés megkötése révén sikerült. Kezdetben Salgótarjánban a bányaüzem vitele nem volt valami sikeres, mert 22 �a statisztikában a 8 „vájóval” rendelkező bánya csak 965 bécsi mázsa szenet tudott felmutatni. Oka talán a későbbiekben is állandóan emlegetett munkás­ hiányban keresendő. Tevékenységük ezért inkább az újabb bányanyitásokra irányult, Kazár, Karancsalja és Vizslás határában. A két vállalkozó ez idáig keveset tartózkodott Tarjánban, ugyanis 1860. már-: cius 22-én a besztercebányai bányakapitánysághoz Bécsből keltezett levelük sze­ rint rendezni kívánták ügyeiket, melynek során Wébert, mint bányagondnokot, megbízták ügyeik itteni vitelével, s szervezetileg egyesíteni kívánták az összes bányájukat, és a jövőben Salgótarjáni Kőszénbánya Társaság néven kívántak szerepelni. (Firma Salgó-Tarjáner Stein Kohlengewerkschaft). Ebből a levél­ ből ismerjük vállalkozásuk személyzetének többi tagját: Meissl Lipót könyvelő és Schrantz József ellenőr. A társulat a tarjáni bányák nagyobb méretű kitermelését célozta meg, de felismerték a szállítás nehézségeit, azt, hogy a rossz állapotban levő utak miatt a kitermelt szenet nem lehet eljuttatni a felvevőpiacig, s emiatt a szénme­ dencében rejlő üzleti lehetőség kiaknázhatatlan. Ezek után már nem véletlen, hogy a bányatársulat - Brellich hatására - vasúti vonal kiépítésének tervével foglalkozik 1860 május elején, és megszületik Brellich legfontosabb Em lék­ irata a salgótarjáni szénbányászatról. A bányakapitányság azonban első olva­ satra visszaküldte a társulatnak, kiegészítés végett. Egy újabb beadvány adja meg a visszaküldés okát, melyben Brellich kifejezi, hogy az emlékirat nem társasági szerződésnek készült, hanem csak a rentábilitást szerette volna ezzel bizonyítani, felkeltve az érdekeltek figyelmét a közüzemű vasúti pálya építé­ sének gazdaságosságára. Az újólag beterjesztett programmal egyidőben jelen­ tette be a Salgótarján-Balassagyarmat közötti lóvasút kiépítésének tervét is, Közben Brellich újabb beadványokkal ostromolta a hatóságokat. Pesten, 1860. augusztus 31-én keltezett iratában újólag a szállítóeszköz hiányában életképtelen salgótarjáni bányászattal foglalkozott. (Valószínűleg kezdettől fogva foglalkoztatta a gőzüzemű vasút gondolata, mert 1859. novemberében a első 270 kosár szenet felküldte Pestre, ahol kipróbálták a „délkeleti vasutak pró­ bajáratain” , s bebizonyosodott, hogy nem rosszabb a stajerlak-aninai szénnél). Iratában ismételten utalt a részvénytársaság alapításának fontosságára, mely­ nek jóváhagyása után azonnal megkezdené a bányászatot a kazári Anna bányamezőben. Ez az emlékirat jelentett fordulatot Salgótarján bányászatának tör­ ténetében, így ezt a dokumenumot mint a nógrádi szénbányászat kialakulásá­ nak egyik legfontosabb bizonyítékát kell kezelnünk. A bányatársulat megalapításáig csak a szükséges teendőket végezték Salgó­ tarjánban. Többek között elkészült 1860 októberére a Salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Társulat és Lóerőre Építendő Vasút terve. A bányakapitány­ ság módosító kérelme miatt annyiban bővült az eredeti terv, hogy új irány­ ként felvették a Salgótarjánból Hatvan felé vezetendő vasúti irányt is. Ezzel döntési lehetőséget adtak a majdani társulat tőkéseinek. Saját bányanyitásaik mellé megvásárolták Prónay zagyvai, Mikó gróf baglyasaljai, Cartony udvari tanácsos vizslási, valamint Schoeller bécsi kereskedő-gyáros karancsaljai szén­ jogosítványait, illetve zártkutatmányait. Ezzel az akcióval 21 zártkutatmány birtokosai lettek Kazár, Salgótarján, Vizslás, Karancsalja környékén. (Ekkor vált ismertté, hogy 1859. augusztus 24-én az első bérlőtől átvették a salgótar­ jáni bányaüzemet, mintegy 2010 kosár kitermelt szénnel.) A budai helytartótanács november 24-én keltezett iratában engedélyezte a 23 �Salgótarjáni Kőszénbánya Társulat megalakulását, azzal a feltétellel, hogy az alapszabályokat fel kell terjeszteniük jóváhagyás végett. A társaság vezetősége 1860. december 6-án alakuló bizottsági értekezletet szervezett, ahol bejelentették, hogy a „ . . .Salgó-Tarjányon már megnyitott kőszbénbányászatra Sz. István név alatt külön társulatot alakítani, a fennálló bányászati szabályok szerint az engedelem már meg is adatott..” A Salgótarjáner Szent István Steinkohlen Bergwerk Gesellschaft néven megalakulni szándékozó társaság a lóerejű vasút építésére, illetve a bányászati jogok meg­ szerzésére és a bányászatra 8760 db egyenként 100-100 o.é. forint névértékű részvény kibocsátását tervezte, összesen 876000 forint értékben. De mielőtt a részvényaláírásokat megkezdték volna, „részrehajthatatlan szakértők” bevo­ násával bányászati, technikai és jogi szempontból újból megvizsgáltatták a tár­ saság szénterületét. Az értekezlet egy „bizottmányt” is választott, melynek el­ nöke báró Prónay Albert, alelnöke Korizmics László, pénztárnak K ohen Jakab kereskedő, jegyző Mórocz István (számtalan sajtócikk szerzője), ügyvezető Brellich János lett. Ugyancsak határoztak a szakértők személyéről is, amikor felkérték Hantken Miksa geológust és Dolezsál N. vasúti mérnököt a fel­ adatok ellátására. Az alakuló értekezletre a meghívást mindenki megkapta, aki csak számított, befolyása lévén támogatóként a nagyszabású tervhez. Né­ hány név kiemelése ezért is fontos: Havas József, helyhatósági tanácsos, aki nélkül lehetetlen volt üzletet létrehozni, K ohen Károly és Jakab nagykeres­ kedők, a társaság bankárjai. (Róluk a rendőrminiszteri jelentés mint „arge Schwindler” -ok emlékezett meg később.) A vállalat ügyeit a triumvirátus: Brellich, Kohen Jakab és Havas intézték. Az alakítandó társaság programját 1861. január 13-án a Gazdasági Lapok­ ban tették közzé. A legérdekesebb változás az volt, hogy most már a vasút­ építést helyezték előtérbe. Ugyanis a tervezett tőkéből 676 000 forintot a vasút megépítésére és csak 200 000 forintot szántak a bányaművelésre. A kérdés még mindig az volt, hogy Balassagyarmat vagy Hatvan felé érjék-e el a Dunát? Így érkezett el 1861. május 14-e, az alakuló közgyűlés napja. Ezen a köz­ gyűlésen az ipoly-sajóvölgyi vasút tervbe vett építése miatt várakozó állás­ pontra helyezkedtek, és csak annyi részvény kibocsátását tervezték, amennyi a bányaüzem megindításához elegendő tőkét biztosított. A jelenlevők az 5 5 §-t tartalmazó alapszabály-tervezetet csekély módosítással elfogadták. Ezen a napon hangzott el, hogy a megállapított alapszabályok értelmében a „Sz. István kőszénbányatársulat” magát megalakultnak nyilvánítja. Megválasztásra került az ideiglenes vezetőség: elnök ismét báró Prónay Albert, alelnök Korizmics László lett. Az igazgatóságba a következő személyek lettek beválasztva: ügykezelési főintéző Havas József, igazgatótársnak Nyíry József és Dumtsa Ignác. Keres­ kedelmi ügyintéző K ohen Jakab, műtani ügyintéző Brellich János lett. Az alap­ szabályokat hivatalosan felterjesztették a helytartótanácshoz, jóváhagyás végett, amit 1861. július 31-én két paragrafus módosításának javaslatával visszaküldtek. Az alapszabály-tervezetből csak az 1. §-t idézzük fel, amely pontosan körül­ írta az új társulat célját: „ 1. $. a. A Nógrád megyében Salgó Tarján községe határán és környékén található kőszén telepeket mívelni és értékesíteni, jele­ sül a felső magyarországi vashámorok és egyéb iparágak úgyszintén a Tisza és Duna között fekvő és fában szűkölködő vidék számára tüzelő anyagot állítani elő, stb., mihelyt a kőszén kereskedés oly terjedelmet nyert, hogy a közönsé­ ges szekerezéssel kielégíteni nem lehetne, vagy pedig ha sokkal hasznosabbnak 24 �mutatkoznék, a körülményekhez képest gőz vagy lóerőre egy vaspályát építeni a Dunához.” A szeptember 23-án összeült közgyűlés döntött a helytartótanácsi leírat tár­ gyában, és eleget tett a kérésnek. (Így a módosított alapszabályokat csak 1861. október 24-én hagyta jóvá a helytartótanács.) Az új részvénytársulat igazgatósági ülésén elhatározták, hogy az összes szabad területet zártkutatmányokkal fedje le Brellich János, és jelentse be azokat saját nevén. A szénterület geoló­ giai felvétele tárgyában egy mérnök alkalmazását látták szükségesnek. (Ez a mérnök az iratok újraolvasása során, úgy tűnik, már Ta rjánban dolgozott, mun­ kája révén egy kiaknázási terv és egy általános - szénjogi? - terv is készült.) A feladattal név szerint Pancaldi Márkus mérnök lett megbízva. Az igazgató­ ság a Társulat központjának Salgótarjánt jelölte ki, az igazgatóság székhelye azonban Pest lett. Az ideiglenes vezetést felváltotta a választott végleges igaz­ gatóság, mely az elnökön és alelnökön kívül 15 bizottsági tagból és öt igazga­ tósági tagból állt. Igazgatósági tag lett Brellich János is, aki ezek után Kazár, Zagyva, Salgótarján és Somoskőújfalu területén mintegy 213 zártkutatmányt jelentett be Wéber Alajossal. Brellich Salgótarjánban Lubyné-birtokán nyitott bányát, míg Szilárdyné Jankovich Erzsébet Puszta-Salgón termeltette a szenet. (Ezt a területet adta el végül is Szilárdy Ödön 1869-ben a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatnak, melynek egy­ ben alapító tagja is volt.) A Társulat birtokában 1862-ben már 181 megerősített zártkutatmány volt, és még ebben az évben bányatelkekkel kívánták befedni a területet. Pálfalva, Salgótarján, Zagyva, Puszta-Szőrös és Kazár területén tizenegy helyen nyitot­ tak bányát. (Salgótarjánban három bányájuk volt.) Elkészült a terület geoló­ giai felmérése is, mely a szénvagyon tényleges megállapítása mellett a vasút­ vonal irányának meghatározását is szolgálta. Ebben az évben Szabó József, a neves geológus is dolgozott Salgótarjánban mint bányabiztos, sőt a területről bányageológiai térképet is készített. 1862. február 2-án a Társulat vasútépítési engedélyezési tervet nyújtott be a hatóságokhoz, hangsúlyozva a szénszállítás jelentőségét. De érdekes módon a szokásos kamatbiztosítás megkérését (talán sejtve hiábavalóságát) a Társaság nem tartotta szükségesnek, hanem - bízva saját anyagi erejében - önerőből kívánt sikert elérni. Ekkor csatlakozott a társulathoz gróf Forgách Antal kancellár, a későbbi igazgatósági elnök, és több prominens személyiség. A szer­ vezési ügyek elhúzódása miatt az újabb vasútépítési engedélyezési okiratot 1863. január 19-én már mint Pest-Besztercebányai Vasútat terjesztették elő. (Brellich János igazgató, Pancaldi Márkus bányamérnök és Polyák Béla köny­ velő.) A salgótarjáni üzemvezetőség élén ekkor már Schmidt Pál bányafelügyelő, Wéber Alajos bányagondnok, Jereb Ferenc főaknász és Schrank János raktárnok állt. Az új cégnév 1864-ben tűnik fel először, jelezve, a megváltozott és már nem leplezett igazi célkitűzést, melynek fedezetéül a szénbányákat állították: „Cs. kir. Szab. Pest-Losonc-Besztercebányai Vasút és Sz. István Kőszénbánya Tár­ sulat.” Legnagyobb gond továbbra is a tőke hiánya volt, mert míg 1863-ban tiszta jövedelmük 9370 forint volt 32 522 forint bevétel mellett, 1865-ben már nyereséget sem tudtak kimutatni. A vállalkozást ezért is fogadta kezdettől fogva az általános bizalmatlanság. A vasútépítés megindításához a szükséges előleget végül is gróf Forgách Antal szerezte meg, mint udvari kancellár, saját hatáskörében, az ún. ínségkölcsönből. 25 �A vasútépítés mellett próbálkoztak bányanyitásokkal is. 1865-ben sikerült a József-Johann védnév alatt megkapott bányatelken előbb József-tárnát (10 kettős bányamértékkel), majd József-aknát (50 kettős bányamértékkel) meg­ nyitni. A József-tárnánál építették meg a Pestről Hatvanon át vezetett vasút ideiglenes végállomását, mivel magában a faluban nem tudtak megfelelő telket vásárolni vasútállomás céljára Szilárdy Ödöntől. A társulat ügyeiről már 1864-ben elkészült a rendőri jelentés, mely feltárta a kétes üzletmeneteket, vesztegetéseket. Az így jelentkezett pénzügyi nehézségeket csak fokozta a bécsi Schuller bankház - mely a társulat pénz­ ügyeit intézte - csődje, 1865-ben. A megindult lavina magával ragadta a tár­ sulatot is, amely kénytelen volt szintén csődöt jelenteni, egy nappal később, július 1 1 -én. Schmidt Pál lemondása után a csőd alatt álló társaság a bánya vezetését Pancaldi Márkusra bízta. Közben újabb területek megszerzéséről is tárgyaltak, így Baglyasalján az Andó-családdal, a birtokukban levő Jakobibányatelek megszerzése érdekében. 1866. október 6-án alkalmazták ideiglenes minőségben bányafelügyelőként Zemlinszky Rezsőt, a későbbi bányaigazgatót, akinek a neve elválaszthatatlan a nógrádi szénmedence nagyüzemi bányászatától. (A vonatkozó irodalom né­ mely szerzőjének állításával ellentétben 1864-ben még nem lehetett igazgatója a társulatnak.) A háttérben mozgó gazdasági és politikai erők elérték, hogy 1866. november 6-án megszüntették a csődeljárást, és innen az események már felgyorsulva követték egymást. Most már nem csak egy társulat ügye volt a vasútépítés. A magyar és osztrák hatóságok, hitelezők a vállalatot igyekeztek talpraállítani, melyhez a kedvező politikai légkör is hozzájárult. Így vált lehetségessé, hogy a magyar érdekeket tisztán szolgáló Magyar Északi Vasút állami támogatást kapott. Nemcsak a vasútépítés indult meg újólag, hanem a csőd ideje alatt majd két évig szünetelő bányák termelése is 1866 októberében. A kínos-keservesen megépített vasúton 1867. május 17-én indult meg a for­ galom Pest felé. A magyar állam felvállalta az elsőbbségi kötvényeket és a kölcsönkötvényeket, majd ennek birtokában a hírhedtté vált pest-salgótarjáni vasút 1868. július 1 -én o órakor a magyar állam tulajdonába ment át, hosszas tárgyalások eredményeként. A Magyar Északi Vasúttársaság feloszlott, csak a kőszénbányák és azok tartozékai felett rendelkezhetett. A szénbányák üzem­ vitelére 1868. augusztus 6-án a társult romjain megalakult a Salgótarjáni K ő ­ szénbánya Részvénytársulat, mely 77 éves fennállása alatt a nógrádi szénme­ dence széntermelését és technikáját magas fokra fejlesztette. Megalakulása után is számos kisebb vállalat keletkezett, melyeknek széntermelése csak csekély mértékben befolyásolta a magyar szénpiacot. Mindaddig míg a kisvállalkozások összevonása után 1881-ben az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. mint vetélytárs létrejött, mely közel 44 évig bányászkodott a szénmedencében. ��Zsuffa Miklóst: A PALÓCFÖLD megkérdezte Van-e jövője a nógrádi szénbányászatnak? Az 52 éves Zsuffa Miklós irányítja az évi egymillió tonna szenet adó, s mint­ egy hatezer embert foglalkoztató Nógrádi Szénbányákat. A vezérigazgató tagja az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának, s jellegzetes alakja a helyi közéletnek is. - A salgótarjáni szóbeszédben hangot kapnak olyan vélekedések, hogy a vállalat belátható időn belül jelentősen megkisebbedik, sőt ta­ lán meg is szűnik. Honnan erednek ezek a jóslatok? - A választ onnan kell kezdeni, hogy az utóbbi időben a népgazdaság, s benne az ipar teljesítménye nem megfelelő. A cserearányok romlanak, a termelékenység, hatékonyság nem javult olyan mértékben, ahogy tervezzük. Emiatt - sok más országhoz hasonlóan - nálunk is megindultak a szerke­ zeti váltással összefüggő vizsgálatok. Nem kivétel ez alól a szénbányászat sem, amelyet különösen az utóbbi időben csökkenő világpiaci olajárak hoztak új helyzetbe. Az Állami Tervbizottság vizsgálata nemcsak arra terjed ki, hogy miképp lehet többet termelni, hanem arra is, hogy a többlet fajlagosan mibe kerül. Hogyan lehet olcsóbban megoldani az ország energiaellátását? A válasz megadására sok alternatíva készült, köztük szélsőségesek is, háttéranyagként. Feltehetően e szélsőséges változatok kiszivárgása és eltorzítása indította el a híreszteléseket. - érvényes-e az a párhuzam az ország és la vállalat között, hogy a természeti kincsek viszonylag szerény mértékűek, az adminisztrációs ál­ lomány pedig, bár lelkes, de kissé túlméretezett? - Erre azt kell mondanom, hogy az adminisztráció túlméretezettsége alól a szénbányászat sem kivétel. Ugyanaz jellemző itt is, mint az intézményrend­ szerünk egészében és a gazdaság más területein. Tehát folyamatosan aktuális teendő az adminisztráció arányának mérséklése, e munka hatékonyságának nö­ velése. Az elmúlt öt évben végrehajtottunk olyan módosításokat - üzemszer­ vezés, irányítási lépcsőkiiktatás - , amelyekkel évről évre csökkentettük az al­ kalmazotti állományt. Ma e dolgozóik aránya az összlétszámon belül 15,2 szá­ zalék, a szénbányászati átlag pedig 15,3 százalék. Tehát a átlag körül va­ gyunk. Ennek ellenére tervezzük a alkalmazotti létszám továbbcsökkentését. - Azt írta nemrég, hogy a medence szénbányászata az évszázad ele­ jén technikailag Európa élvonalának közelében tartott. Milyen termé­ szetű ok miatt süllyedt a műszaki nívó? - A nógrádi szénbányászat első szakaszában a legértékesebb, legkönnyebben elérhető széntelepeket bányászták ki. A felszínhez közelebb vastagabb szén­ 28 �rétegekhez, nagyobb fűtőértékű szénhez jutottak. Annak idején ez volt a Kárpát-medence legjobb szénelőfordulása. Nem véletlen, hogy a tőke mohón érdeklődött az itteni befektetési lehetőségek iránt. A bányavidékek közül ezt kötötte össze elsőként vasút a fővárossal. A busás nyereség lehetővé tette, hogy az akkori legkorszerűbb műszaki megoldást telepítsék ide. Az aranykor meg­ szűnése nem gazdaságpolitikai tényezőkkel vagy az itt dolgozók munkájával függött össze, hanem a természeti körülmények rosszabbodásával. Már a hú­ szas, harmincas években megfigyelhető volt a termelés, a profit csökkenése, a nógrádi szénbányászat súlyának mérséklődése. - Említette az előbb idézett cikkében, hogy a vállalatnál előfordul a közönyös magatartás. Mi miatt válhatnak közönyössé a bányai dol­ gozók? - Közömbösség mindig, mindenütt előfordul a társadalmi életben. Sajnos, a szocialista társadalomban is fellelhető. Ez nemcsak azzal függ össze, hogy va­ laki alkatánál fogva tettre kész, ambíciózus, akar-e másokért cselekedni, vagy visszahúzódó, magának élő. Sajnos, arra is van példa, hogy míg korábban va­ laki lelkesedett a közösség ügye iránt, később különböző okokból közönyös­ sé válhat. Fontos vezetői feladat, hogy az emberek ügyeit úgy kell intézni, mi­ nél kevesebben váljanak passzívvá. Ez nemcsak anyagi érdekeltség kérdése. Függ az emberekkel való bánásmódtól, a személyhez szóló hangnem megtalá­ lásától is. Őszinte minősítésekkel, idején végrehajtott kádercserékkel elejét le­ het venni a közöny eluralkodásának. - Gyakori panasz, hogy az úgynevezett bányászati kedvezmények el­ értéktelenedtek az utóbbi időben. Van-e remény rá, hogy még a 25. óra előtt kedvező fordulat áll be? - A bányászati kedvezmények, a bányászat presztízse - ez tág kategória, és időnként túl általánosítva beszélünk róla. Konkrétan: fontos eleme ennek a bér, a lakáshoz jutási lehetőség, a katonai szolgálat csökkentése, illetve válla­ lati szinten a hitelképesség, a fizetőképesség megtartása. Ne menjünk vissza a hatvanas évekre, csak az utóbbi öt évet vegyük. Mind a szakmabeliek, mind a külső szemlélők megállapították, hogy ezek a tényezők a VI. ötéves terv időszakában fokozatosan veszítettek korábbi értékükből. 1983-ban és '84-ben már termeléskiesésben is megmutatkoztak a negatív tendenciák. A XIII. pártkongresszus után tett kormányintézkedések meghozták az érzékelhető fordula­ tot a bányászat helyzetének stabilizálására. Ezeket a kezdeményezéseket azonban következetesen végig kell vinni! - Könnyebb lesz-e a huszonéves bányásznemzedék sorsa, mint az ön generációfáé volt? - Ami a fizikai igénybevételt illeti, igen, de a mai gazdasági, műszaki kér­ dések bonyolultsága, változékonysága miatt nehezebb helyzetben vannak a mai fiatalok. Az ország gazdasági helyzete, a fejlesztés lehetősége relatíve rosszabb, mint a mi fiatalságunk idején volt. A szűkebb források nagyobb hoz­ záértést és fegyelmezettebb végrehajtást követelnek ahhoz, hogy hatékonyab­ ban használják fel azokat, mint mi tettük. A bányászatban most bevezetés alatt álló technika lényegesen többet tud - s figyelemre méltó, hogy a bányá­ szat mai nehéz helyzetében is kaptunk erre pénzt! Nagy felelősségünk, hogy jól szervezett munkával ezt a technikai és anyagi többletet hatékonyan mozgó­ sítsuk. M O LN Á R PÁL 29 �MŰHELY S Z IV E R I JÁ N O S A Couleur lokálban a Couleur lokálban falom az elém rakott babot benne füstölt csülök én meg előtte ülök nyakig olajos padlóbűzben magamat két félrészre osztva jóra meg rosszra rügyező muzsikaszó koszolja a leget (hallhattuk már épp eleget) figyelmem leköti a helyi színezet s bár minden „csupa élvezet” lesz-e út mely innen kivezet „ a Couleur lokálban (ha kell) a kör kerek s lapít ki-ki saját kigőzölgésében mint sarokban az ázott egerek és zajlik az élet (s nem is csak úgy életlenül!) folynak a hibátlan felekezeti viták : bemenj-e bűzlő lábakkal a mennybe a társadalom gazdasági szűrőjének szerkezetén át s mint irányzatos véletlenek kavarog a por senkik és valakik jönnek mennek takar mindent a félhomály ilyen ez a Couleur lokál megtartanám véleményemet de már nem lehet satufejűek ülnek kelnek mindenütt s csavarra járnak a satufejek és a kerítésről célirányosan fel röppennek az intézménye sült kerub-verebek 30 �Satupota és emberarc A jugoszláviai magyar költészet egyik fiatal képviselőjéről, Sziveri Jánosról szólva nem kerülhető el a poétikai körkép fölvázolása. Azért nem, mert az 1954-ben, egy kis bánáti faluban, Muzslán született költő munkássága az egy­ séges magyar irodalom fejlődési folyamatába illeszkedik. E tekintetben az új­ vidéki folyóirat, az Új Symposion szerkesztőjeként is markáns poétikai s egy­ ben „lapcsinálói” programot hirdető költő tevékenysége semmiben sem, vagy alig valamiben különbözik mondjuk a Kolozsváron élő Szőcs Gézáétól vagy budapesti sors- és pályatársaiétól. Magyarországon a hetvenes évek elejétől-közepétől figyelhettük meg azok­ nak az éles szemlélet- és hangnemváltást jelző regényeknek és verseskötetek­ nek a sorjázását, amelyeket Hajnóczy, Esterházy, Bereményi, Nádas és mások neveivel azonosíthatunk. Hozzájuk társultak és társulnak a szomszédos országok magyar irodalmának újabb generációi is: Romániában az Echinox című egye­ temi lap köré csoportosuló szerzők, Jugoszláviában pedig az Új Symposion ún. második nemzedéke. Szlovákia és Kárpátalja inkább csak egyes alkotók mun­ kásságával kapcsolható ehhez az egész magyar nyelvterületet érintő-átfogó iro­ dalmi folyamathoz, amelyet a kritika, hol a „neo-(poszt-) transzavantgarde” , hogy a „posztmodernista” címkével lát el. Jól lehet, ezek a kritikai kategó­ riákként működtetett elnevezések erősen vitathatók, azt azonban mindenképpen el kell ismernünk, hogy az érintett szerzők közös vonása a tagadás. A müveik­ ben kirajzolódó kép már nem az egységes, harmóniákból-diszharmóniákból öt­ vöződő, hanem a szétmorzsolódó, elemeire hulló világot, a „ minden egész el­ törött'” valóságát tükrözi. Más szavakkal szólva ez azt jelenti, hogy a hetve­ nes-nyolcvanas évek új íróinak-költőinek hitvallása a apák, a szülők nemze­ déke által reájuk hagyományozott valóságszemlélet és világkép érvényességét kérdőjelezik meg. „. . . figyelmem leköti a helyi színezet / s bár minden „csu­ pa élvezet” / lesz-e út mely innen kivezet” - fogalmazza meg a második vers­ szakban Sziveri a nemzedékét jellemző kétkedést és elutasítást. Ehhez az állás­ ponthoz azonban társul egy új, a jelent problematikus voltával, pozitív és ne­ gatív tartalmaival együtt hűen kifejező eszmény föllelése iránti vágy is: „lesz~e út mely innen kivezet'' - kérdezi Sziveri és kérdésében nem csupán ez a vágy fogalmazódik meg, hanem az előző évtizedek és generációk gondolkodását jel­ lemző társadalmi utópizmus, az illuzórikus valóságkép elutasítása is benne fog­ laltatik. Azaz - sugallja a szerző - a költőnek és a költészetnek sem az esz­ mények és az akarat felől kell közelítenie a valóságot, ellenkezőleg, a valóság felől kell szemlélnie mind az akaratot, mind az eszményeket. A pontos helyés helyzetmeghatározás tehát mindennél fontosabb, a költői szépenszólás pedig - legalábbis Sziveri felfogása szerint - a szavak mágiájával csak elfeledi a va­ lót. „ . . . a Couleur lokálban / ha kell / a kör kerek / s lapít ki-ki saját ki­ gőzölgésében / mint sarokban az ázott egerek” - tesz kísérletet szűkebb közös­ sége helyzetmeghatározására a költő, majd néhány sorral alább már általános érvényű kor- és kórkép fölrajzolására is vállalkozik: „folynak a hibátlan fe­ 31 �lekezeti viták; / bemenj-e / bűzlő lábakkal a mennybe j a társadalom gazdasági szűrőjének / szerkezetén át” - írja. Igen, ez a hang a lázadás hangja. Azé a lázadásé, amelyről a neves olasz esztéta, az elkötelezetten baloldali Umberto Eco így ír: „Napjaink művésze, amikor hozzákezd egy mű megalkotásához, egyúttal kétségbe v onja mindazokat az ismereteket, amelyeket reá hagyomá­ nyoztak. . . Úgy rögzíti tevékenységének módját, mintha a világ vele kezdőd­ nék, vagy legalábbis mindazok, akik megelőzték . . . hamisítók lennének.. . ” Eco megállapításának vonzatában különösen markáns és egységes kép rajzo­ lódik az Új Symposion második nemzedékének költőiről, a valóságot szikár, lecsupaszított nyelvhasználattal újraértelmező lírájukról. A Babits, Kosztolányi vagy épp Nagy László költészetén nevelkedett olvasó hiába keresi e mai poé­ ták - Csorba Béla, Szügyi Zoltán, Fenyvesi Ottó, Kalapáti Ferenc - munkái­ ban, a hagyományos lírai színeket, ízeket, eszközöket. S akárcsak ők, Sziveri is mellőzi a szavak energiatöltetének dúsítása, a szókapcsolatok átalakítása, egy­ szóval a szómágia révén elérhető költői hatást. Két kötetét, az 19 71-es, Sinkó Ervin-díjas Szabadgyakorlatokat és a ’81-ben megjelent Hidegpróbát, illetve a bennük közreadott munkáit az ihletettség, a látomás, a pátosz, a díszes versbeszéd teljes mellőzése jellemzi. A hagyományos magyar verseléshez szokott ízlés számára szokatlannak tűnhet, hogy Sziveri költemé­ nyei nem az érzelmekre óhajtanak hatni, hanem a rációra, nem az indulato­ kat, hanem a gondolkodást mozgósítják. Ennek eléréséhez a mindenkori tárgy­ tól való távolságtartás szükséges - eképp értelmeződik át a tulajdonképpeni, a szorosan vett líraiság - , ami egyúttal a Sziverire oly’ jellemző ironikus látás­ mód alapja is. Ezáltal természetesen a nyelv költészeti funkciója is megválto­ zik: nem átlelkesít, hanem leír. Másképpen szólva: Sziveri versnyelve teljesen elidegenedik - egyfelől - magától a lírai tárgytól - másfelől - a lírai szemé­ lyiségtől. Azaz a költő érzelmektől lecsupaszított gondolatait, gondolatfolyama­ it hordozza. Elveszti zeneiségét, hangulatiságát - egyszóval érzékiségét - a nyelv „működése” a mikroszkopikus vizsgálat prizmarendszerének közvetítő sze­ repéhez hasonlítható. Példaként a vers kezdő sorait idézem: „a Couleur lokál­ ban / falom az elém rakott babot / benne füstölt csülök / én meg előtte ülök / nyakig olajos padlóbűzben / magamat két félrészre osztva / jóra meg rossz­ ra. . .” Mint láthattuk, a hagyományos költészetben a verset építő érzékiség és érzelem helyét itt a gondolkodás folyamata - a logikai automatizmus - , az ana­ lízis és szintézis módszere, a dedukció és indukció foglalja el. A vershelyezetet megjelenítő első sor, „a Couleur lokálban” állításából, akárcsak egy tudomá­ nyos vizsgálat alaptételéből bomlik ki fokozatosan-folyamatosan a részletekre kiterjedő levezetés, a logikai bizonyítás: maga a vers. Olyan alkotói eljárásról van tehát szó, amely szakít a hagyományos költészet intuitív logikájával. A lá­ tomás ihletettségével a látás józanságát szegezi szembe. Csak így véli megközelíthetőnek, föltárhatónak a valóságot. Ugyanakkor azonban nem mond le a költészetnek arról a - mondhatjuk - ősi törekvéséről sem, hogy a világban való eligazodásra ösztönözzön bennünket. Sziveri tehát fölfedez, de fölfedezé­ seit nem megfellebbezhetetlen létigazságokként közli velünk. A mű alapeszmé­ jét új meg új logikai kapukon, áttételeken siklató költő pontos szerkesztésbeli illesztésekkel kifejezetten kényszeríti a befogadót ugyanannak az útnak a be­ járására, amit ő az alkotás folyamatában végigjárt. Ezzel logikai párbajra is hívja, a vers alkotási folyamatának, a költői fölfedezés útjának újragondolá­ sára, kritikai elsajátítására készteti az olvasót. 32 �De ugyanakkor, amikor „a líra: logika” alapelvén épülő művekben az iró­ nia és a groteszk a racionalitást szinte a végsőkig fokozó techné-elemekként funkcionálnak, valamiképpen az érzelem - vagyis a nélkülözhetetlen líraiság - is jelen van. Fölerősítését, szemlélet szintjére emelését, a szimbolizmus műegésszé lényegítésével éri el Sziveri János. Azaz: a hagyományos költészet közvetlen, elsőfokú érzelmi-indulati töltésével szemben itt, ebben a versben és általában Sziveri költészetében - az érzelmek a szimbolizmus szűrőjén átszüremkedve kerülnek az alkotás folyamatába. Így válik-válhat a szigorú lo­ gikai szerkezet többrétegű jelentés közvetítésére alkalmas esztétikai építménynyé. Szembeötlő, hogy maga a dm „A Cuoleur lokálban” is egyszerre idéz zenés mulatóhelyet és bizonyos sajátosságokat, „helyi színeket” hordozó (tör­ ténelmi, földrajzi, stb.) régiót. S ne feledjük azt sem, hogy a kilencszáznegyvenöt után e tájon általánosan uralgó vulgármarxista hevület a kisebbségi magyar irodalmak legfőbb feladataként a helyi színek (couleur locale) ábrázo­ lását jelölte meg. Ez persze tévút - hogy mekkora, az a két világháború kö­ zötti és a negyvenöt utáni kisebbségi irodalmak minőségi elemzéséből egyér­ telműen kiderül sőt a „couleur locale” -t totális esztétikai kategóriává avatni, több mint baklövés: nem más ez, mint kettőzött csapda! Satu! Tudjuk (s ezt mások mellett Lukács György is világosan bizonyította): esz­ tétikai szempontból az ilyenfajta totalitás nem más, mint az esztétikumot meg­ semmisítő általánosítás. Másfelől - az egyéni és közösségi praxis oldaláról nézve - az effajta szemlélet a bezápulást, az elszigetelődést, a zárványlét vál­ lalását és végső soron az önfelszámolást eredményezi. Azaz: eleve lemond az állami szinten külön egységként, önállóan integrálódó kisebbségi lét lehetőségé­ ről. Az állampolgári nagykorúsításról. Az emberarcú és magyar élet lehetősé­ géről. S a csapda ráadásul ördögien rafinált: a hűség csalétkével csábítja és tartja fogva áldozatait, mintha bizony a néphez, anyanyelvhez, kultúrkörhöz, egyetemes magyarsághoz való hűség a gömöri, bácskái, beregi zsánerek lírává magasztosításával, a tájnyelvi fordulatok verselménnyé alakításával és hason­ lókkal volna egyenértékű. Ez szolgál magyarázatul, arra, hogy a satupofák csapdájába nem csak az ismert történelmi körülmények folytán teljesen ki­ szolgáltatott szlovákiai, de a kicsinységében legvédtelenebb kárpátaljai és az irodalomtörténeti múlt hiányát ideológiával pótolhatónak vélő - délvidéki magyar irodalom is belesétált. Mint ahogy az sem csoda, hogy a veremből való kiveckelődés mindmáig tart. Sziveri verse ilyenképpen egy történelmi mé­ retű lépték(té)vesztés fölött is ironizál. De iróniája nem a gúnyos szarkaz­ musé, ellenben a rezignációé. Nem megsemmisítő, hanem figyelemfölkeltő. A történelemre, mint megtanulható és alkalmazható tudásra-tapasztalatra hívja föl a figyelmet s e gesztussal az emberi lét értelmét, a személyiséget a személyes létet csonkító hatalmi döntések humánumellenességére is rámutat. Arra, hogy a „kerub-verebek” klikkérdekeit szolgáló intézmények terpeszkedé­ sét, a „ satufejűek” megnyomorító hatalmi dölyfét, azaz a betokosodott, ostoba emberellenes mechanizmusok működését csak a józanul lázadó értelem, a tá­ madó humánum gátolhatja meg. A világ nemcsak satupofájú, hanem emberarcú is - mondja Sziveri János, majd rezignáltan hozzáfűzi - lehetne! E N D R Ő D I SZABÓ ER N Ő 33 �P E T R ŐCZI É V A Napló helyett II. „ Kedvező körülmények? A művész nem ismer ilyeneket. Az élet maga kedvezőtlen körülmény. . . É s akármilyen kegyetlenség kije­ lenteni, a legkedvezőtlenebb körülmények - lehet - a legkedve­ zőbbek. .. És - a (versek jobban tudják.” Marina Cvetajeva 1986 januárjának utolsó napja van. Hamarosan elkezdődik a rádióban a Ba­ goly című műsor: én is beszélek benne arról, hogyan kell a gödörből (t. i. az ilyen-olyan veszély/válsághelyzetekből) kimászni. Abban emlegetem többek kö­ zött a fenti Cvetajeva-idézetet. Az ő könyveit úgy hurcolom mindenüvé ma­ gammal, mint az apáca a rózsafűzést. A szenvedésben is mindig kristálytisz­ ta logikája legszéthullottabb állapotomban is összekanalaz. Éppúgy, mint Sylvia Plath. Szeretnék nem baljós előjelet látni abban, hogy ők, akik mind­ ketten olyan fontosak nekem, öngyilkosok lettek. . . Visszatérve az idézetre: nem hiszem, hogy bárki közülünk, íróemberek közül, puszta önkínzásból engedné át magát a nyilvánvalóan fájdalomba sodró élet­ helyzeteknek. Egyszerűen eljön az az idő, amikor valóban a vers, vagy éppen a veretlenség kezd uralkodni rajtunk. Azaz: tényleg „a dal szüli énekesét” ! Amíg ezt írom, egy Baez-kazettát hallgatok: „love is just a fow-letter wold. . . ” „A szerelem csak egy négybetűs szó.. . ” Magyarul jóval hosszabb, de aligha ezen múlik a végkifejlet. Tízegynéhány év után most olvasom újra Az utolsó párizsi tangót; annak idején nem értettem, miért tiltakozik Paul minden fölösleges szó ellen, bele­ értve egymás nevének kimondását is. Ma már tudom: vannak olyan férfiak és nők, akiknek valóságos jótétemény volna, ha együttléteik alkalmával egy­ szerűen megnémulnának. Mert mindaddig, amíg csak megérintik, nézik, be­ lélegzik, megízlelik egymást, maradéktalan köztük a harmónia. De amint be­ szédre nyitják a szájukat, keserűség, kölcsönös félreértés, az átélt közös jó megmérgezése lesz belőle. Napjaink nagy része persze nem szerelemfilozófiai töprengésekkel telik. Írom, amit és ahová lehet; „ügyes-formás” két flekkeket, rádió- és tévéjegyze­ teket, miközben egy-egy versem megjelenése időtlen időket vesz igénybe. És a várakozásnál, vagy az elutasításnál sokkal jobban meggyötör a versek körüli hímezés-hámozás, a lapszerkesztőségekben uralkodó megrögzött aktatologa­ tás. Sokadmagammal nem vagyok képes felfogni, miért nem követik-követhetik ők is a könyvkiadói gyakorlatot; vagyis azt, hogy a kéziratokat meghatá­ rozott időn belül el kell bírálni. Most derült ki, hogy a Hajnali Bagolyba tették kis lélekmentő szónoklato­ mat, így aztán aligha fogom megvárni. Ezen a héten ugyanis nemalvási re­ kordot döntögettem. Csak mindenórás korszakaimban aludtam olyan pocsékul mint most. Részben talán azért, mert a lemezjátszónk pillanatnyilag használ­ hatatlan, s az esti-dili-csitító muzsikálás nagyon hiányzik. Igaz, csodák-csodá- 34 �ja eljutottam egy élő hangversenyre, a H-moll-mise Kongresszusi Központbéli előadására. Ettől függetlenül (mármint a lemezjátszóhiánytól!) itthon egyre szebbek (és nagyon remélem, előbb-utóbb álomhozók!) az esték, hogy a két kicsi rituális­ sá tette az anyaszendvicset. Ne tessék elájulni, ez nem azt jelenti, hogy szülő­ anyjukból csípnek le maguknak ízes falatokat. Egyszerűbb a képlet: ha nem rosszalkodnak előzőleg túl sokat, befekszem kettejük közé a kinyitható dupla ágyra. Vagyis - én vagyok a hús két szelet kenyér között. .. Metaforának nem is rossz. .. És érzésnek sem. Szükségem van arra, hogy elemi szüksége le­ gyen rám valakinek. Persze, nem kétséges, ezzel is vigyázni kell. Már nem tudom, hol olvastam a következő aforizmát, de van benne némi igazság: „Védd magad, védd magadtól a többieket” . Ez a kettő, az önvédelem és má­ sok védelme szorosan összetartozik. Ha agresszív érzelemáradattal közelítünk bárkihez, ettől mindkét fél reménytelenül védtelenné válik. Másfelől, a hisz­ térikus önvédelem viszont olyan, mint a jólszituált amerikai otthonok smokealarmja (füst-vészjelzője), amely a platnira fröccsent egyetlen pörköltcsepp hatására olyan vad ugatásba kezd, mintha egy lángban álló szigettenger kellős közepén működne. Vannak azért gyanútlan és nyílt lelkek is, például Roberto, az a derék fizikus+amatőr énekes, akinek még november végén segítettem hegedűt és mű­ szaki könyveket vásárolni. Az ő jóvoltából hallgathatom most a Don Carlos szépségéhez képest nagyon ritkán műsorra tűzött Fontainbleu-jelenetet. Van nap, hogy tízszer is. Hallgatom, és közben arra gondolok, hogy senki nem menekülhet a saját életének számtalan Fontainbleu-ja - sorsdöntő találkozások sorsdöntő színhelyei - elől. Valois Erzsébetnek és Don Carlosnak egy erdő, azaz inkább francia módi szerint erdővé vadított királyi kert jutott. De szám­ talan - elfeledettnek remélt - emléket riaszthat fel egy csapzott bokor, egy tér, vagy akár egy metrómegálló is. Százszor boldog, akinek megadatik az elutazás lehetősége, azaz megszökhet az őt folytonosan kísértő helyszínek e lő l... Tegnap, a Hajnali Bagolyban Sylvia Plath-ról (másodszor említem ezt a ne­ vet rövid időn belül) is szónokoltam. Az „apró dolgok” -ról, amelyek meg­ menthetik az embert. Nekem pillanatnyilag két apró tárgy segít: a Turkuban vásárolt piros Arabia-mécses és egy búcsúajándékul kapott boróka vajkés. Olyan erős fenyőillata van, hogy percekre eltünteti a szomszédos gyárkémény kénkőszagát és a szomszéd konyhák gasztronómiai ballépéseinek átható bűzét. Jó arra gondolni, hogy szürke téli napokon más otthonokban ugyanilyen kis mécsek égnek. Valószínűleg az ugyanolyan talizmánt őrző, egymástól távol került testvérek egymásratalálásának meséje, és hasonló gyönyörű, de képtelen történetek hatnak még ma is rám. Verset mindössze négyet írtam eddig - öt hét alatt - az újesztendőben. De még ez is csoda. Az év első heteiben - ellentétben a jelenlegi helyzettel épp azért küszködtem, mert krónikus alvásrohamok jöttek rám. Nem ismeret­ len ez a sündisznó-szindróma, többször is elfogott már, kritikus helyzetekben. Hogy mitől kritikus most? Nehéz ezt „lefordítani” , különösen azért, mert a felületes szemlélő úgy láthatja, emelkedik a csillagzatom. Pedig csak az egyegy új vers születését követő néhány órában, szerencsés esetben napban ér­ zem erősnek és hasznosnak magam. Ezért is sajnálom, hogy a pénzügyek zor­ dabbá válása befagyasztotta korábbi sűrű turnéimat. Most nem elsősorban az inkább kisebb mint nagyobb összegek csábítottak országszerte kóborlásra. A rendhagyó órákon, ilyen-olyan klubokban nagyszerű érzés (vagy csak illú­ 35 �zió?!) volt, hogy ott kis időre „sikerült melegebbé bűvölnöm a világot” . Tisz­ tában vagyok - mint mondtam már - saját tehetségem korláta ival. De szem­ forgatás volna, ha letagadnám, ebben az egyben ritkán ért kudarc. „Mindent és mindenkit / be akarsz törni: szeressen” - írtam vagy három évvel ezelőtt, Hogy elfogadjanak című versemben. Ma sem akarok mást, idehaza és kül­ földön, családban és a külvilágban, a barátságban és a szerelemben. Az em­ berek többsége viszonylag könnyen beadja a derekát, mások nehezebben, s akadnak néhányan, akikből heves (azt hiszem, indokolatlanul heves, hiszen érzelmeim nem „kiuzsorázó” típusúak!) szökési reakciót váltok ki. Valószí­ nűleg azért, mert képtelenek felfogni: dehogy várok én hasonló intenzitású viszonzást. Miért is tenném? Az, amit irántuk érzek, engem is felmelegít. 36 �SZOMSZÉDSÁG Híd az Ipolyon Hűségesebb olvasóink előtt régóta nyilvánvaló folyóiratunknak az a törekvése, hogy a magyar irodalom egyik legszebb vállalásából - szolgálni a Duna-népek közeledését - lehetőségei szerint részt kérjen. A feladat korántsem könynyű. A régi és újabb keletű sérelmek és eleven érzékenységek mellett más té­ nyezőkkel is számolnunk kell. Amióta ugyanis Németh László észrevette „a mi nyugatias magyar műveltségünk egyoldalúságát” és tudatosította, mit kell tennie iro­ dalmunknak a szomszédság, a tejtestvériség jegyében a keleti Golf-áram mentén, számos dolog történt, amire büszkék lehetünk, ami már nem a programadás lel— kesültségét, hanem a tájékozottság, a tudományos jártasság magas színvonalát bizonyíthatja, s e meglévő eredmények mellett a találomra megszületett publi­ kációknak, a rögtönzéseknek kisebb a szerepe. Ami nem azt jelenti, hogy az egyéni felfedezések jól közvetített szellemi izgalmának ne lenne haszna, jelentő­ sége. Hiszen a kutatási eredmények ritkán jutnak közel az olvasókhoz. Márpe­ dig ha valahol hiányt észlelünk, az éppen az olvasók táborában található, akik­ nek a művekkel kellene ismerkedniük. Tapasztalataink szerint néhány nevet le­ számítva szomszédaink irodalmából keveset olvas, keveset ismer gyérülő olva­ sótáborunk. Ebben a helyzetben kétirányú követelménynek kell megfelelnünk. Feltétlenül szükséges az olvasói kedv serkentése, a tájékozódás segítése, miközben a leg­ újabb kutatási eredmények közvetítéséről sem feledkezhetünk meg. Hazai irodalmi folyóirataink íratlan - viszont természetes kötődésekből fa­ kadó - munkamegosztása szerint a Palócföld figyelme elsősorban északi szom­ szédainkra irányul. Ennek bizonyítására számos korábbi közleményünket emlé­ kezetbe idézhetnénk, de talán elegendő, ha csupán a közelmúltból válogatunk. Érdeme és jelentősége szerint méltattuk az 1945. utáni szlovák lírát bemutató Gyújtópont című antológiát, amelyet vállalkozásként sem lehet eléggé dicsér­ ni. Hasonlóképpen foglalkoztunk párdarabjával a szlovák próza legújabb fej­ leményeit bemutató Ballada a kút vizéről című kötettel. Ez évi hármas szá­ munkban napjaink szlovák lírájának keresztmetszetét adtuk. Ilyen és hasonló előzmények után már a hírt is örömmel fogadtuk, hogy Balassagyarmaton a T IT szervezésében magyar-szlovák tanácskozásra kerül sor az utóbbi évtized szlovák irodalmáról. (1986. febr. 20- 2 1.) Jó volt látni az Ipoly-parti város ta­ nácsának dísztermében, Mikszáth portréjának bölcs tekintetét magunkon érezve, amint a kérdéskör legjobb magyar és szlovák ismerői régi ismerősökként, barátian köszöntik egymást, s az így megteremtődő légkör minden meghívottra, a jelenlévő diákságra is, hatással van, Az elhangzott előadások közlésével az egyetértésnek és a közeledést szolgáló vitáknak ezt a légkörét szeretnénk szét­ áramoltatni. E számunkban négy írást teszünk közzé, majd soron következő szá­ mainkban a többi előadás is olvasható lesz. L. P. 37 �R U D O LF CH M EL A szlovák próza újhistorizmusa és a szlovák nemzettudat Engedjék meg, hogy a Csehszlovák írószövetség delegációja nevében üd­ vözöljem konferenciájukat, köszönetet m ondjak a m eghívásért és sikert kíván jak a tanácskozásnak. B á r azért jöttünk össze, hogy a szlovák irodalomról, legutóbbi korszakának fejlődéséről beszéljünk, de egyben a kölcsönös tájékoztatás kedvéért is, a közös érdekű irodalom és kultúra problém áiról, a m űvelődés színvonalának em eléséről mind önöknél, mind Csehszlovákiában, továbbá arról, hogy éppen az irodalom — a m aga sajátos eszközeivel — hogyan teheti em berközpontúvá a társadalm at, a nemzeteket a jobb holnap érdekében és a legalapvetőbb dolgainkért — a bolygónkon lévő élet m egóvásáért vívott küzdelemben. Bevezető m egjegyzéseim ben röviden szeretném ism ertetni, miképpen vesz részt a kortárs szlovák irodalom egy része világunk hum anizálásá­ ban, a nemzet történelm i tudatának alakításában, valam int hogyan for­ m álja a társadalm i tudatot általában. Biztosan nem mondok sem m ilyen újságot, ha rögtön az elején aláhúzom — és ez nem csehszlovák vagy szlovák, esetleg tisztán m agyar sajátosság — , hogy az irodalom ról val­ lott tudat és az irodalm i tudat korunkban nem emelkedik. Éppen ellen­ kezőleg. K ülön szimpóziumot rendezhetnénk az irodalm i tudat vissza­ esésének okairól. Szerepe van ebben az iskolának, a töm egkom m uniká­ ciós eszközöknek, leginkább a televíziónak, a fiatalok érdeklődésének a technika, a sport, a nyelvek iránt, a popzenének és egyéb könnyebb m űfajoknak is, de m agának az irodalom nak is. Azt hiszem, ebben a helyzetben nem érdektelen, hogy a szlovák irodalom, különösképpen az utolsó évtized prózája, szinte rohamot intéz a kortárs történelmi tudat ellen. Sürgető nyíltsággal fordul a kortárs olvasóhoz. Az irodalomnak — mint ismeretes — nemcsak nálunk, hanem M agyarországon is, és tulajdonképpen talán mindenütt, jellegzetes szerepe volt a nemzeti történetiség m egszilárdításában és értelmezésében, a múlttal való párbeszédben, a jelen nézőpontja alapján. A szlovák irodalom, és az megint nem csupán szlovák sajátosság, a felvilágosodás korától fogva láthatóan részt vett — nem egészen szilárd — nemzeti és történelmi hitelességünk m eghatározásában és erősítésében. A felvilágosodás és a reform kor idején a történelm i tudatot mindenképpen meg kellett szilár­ dítani történeti irodalommal és tém ákkal, s ez később átterjedt más, csak látszatra kortárs m űfajokra és tém ákra is. A historizmus és a tör­ ténelmi tudat folyam atos összefonódása az irodalom egészével az iro­ dalom ra háruló sajátos feladatok eredménye volt. Ez pedig megint nem olyan különlegesség, am i például határozottan megkülönböztetné a szlo­ vák irodalm at a m agyartól. A felületes olvasó szempontjából úgy tűnhet, hogy a történetiséget, a nemzet és a társadalom történeti tudatát csak olyan típusú m űvek ala­ 38 �kították, mint Ján Kollár S lá v y dcéra, Ján Hollý Svätopluk, Samo Chalupka Mor ho című műve, Ĺudovít Štur, Jozef Milosav Hurban pub­ licisztikája, Ladislav Nádaši—Jégé történelm i prózája vag y Alexander Matuška esszéi, Vladimír Mináč fölkeléséről szóló trilógiája és történel­ mi esszéi stb., és olyan szerzők nem, mint például Janko Kráľ, Pavol Országh Hviezdoslav, Svetozár Húrban Vajanský, Janko Jesenský, Ivan Krasko, Laco Novomenský, Peter Jilemnický, Milo Urban, vag y Andrej P lávka, Miroslav Válek, Vojtech Mihálik, Ĺubomír Feldek esetleg Alfonz Bednár, Rudolf Jašik, Vincent Šikula, Peter Jaroš, Ladislav Ballek és mások m űvei. M intha tényleg csak a téma külsődlegessége, csak a múlt bálványozása lenne fontos és nem problem atizálása vag y netán kétségbe vonása egy éles intellektuális reflexióban. Ebből a szempontból az em­ lítettek — és m ás szerzők is — azt hiszem, mind „belül van n ak” : a történelm i tudat különböző form áit teljesítik be, bár erről expressis verbis nem kell beszélniük. A lényeg viszont az, hogy a lehetőségek szerint ezt a legm agasabb m űvészet és gondolkodás fokán teszik. A szlovák írónak (és ebben ismét nem tért el a m agyartól) attól az időtől fogva, hogy tudatosította összetartozását egy konkrét nemzeti egy­ séggel, szűntelenül meg kellett küzdenie egyrészt azzal a problém ával, hogy honnan érkezünk a történelembe, m ásrészt azzal, hogy m ivel ér­ kezünk, m ivel érkeztünk a jelenbe. Tehát a nemzet történetiségével, historicizm usával, vag y történetnélküliségével, ahistoricizm usával. A két nézőpont együttesen, a reform kortól, dialektikus egységet alkot és ez a jelenkorban sincs m ásképp. Éppen erre a jelenkorra akarom következő m egjegyzéseim et irányítani, m ert úgy látom, hogy éppen ez különösen jellemző az utolsó évtized fejlődésére. Persze egy el nem hanyagolható tényből — a szlovák nemzeti fel­ kelésből — kell kiindulni. Ez határozott választóvonalat jelent a szlovák nemzet történelem felfogásában. A hogy A lexan der M atuška mondta, a felkeléssel „Szlovákia a legtörténelm ibb történelemben találta m agát” . B á r nem a felkelés alakította ki történelmi tudatunkat, de radikálisan m egerősítette; szilárd nemzeti és társadalm i forrásból táplálkozó kétség­ telen történelm i tettel töltötte meg azt. Novom enský szavaival: „T u d­ tára adta a világn ak új történelm ünket, nekünk pedig új történelm i tudatot adott” . A felkelés történelm i és művészi tükrözése nem volt egyszerű és kitérők nélküli (a történelm i tudatot az ötvenes években az irodalomban is olyan beavatkozások zavarták, mint a davisták elutasí­ tása, a szocialista realista hagyom ányok leegyszerűsítése, a felkelés és a vezető politikai tényezők részvételének torzítása stb.), m égis e kulcs­ helyzet történelm isége egyre kitartóbban és igazabbul tükröződött az irodalom ban is. A hatvanas évek első felében, éppen az epikának köszönhetően, a tör­ ténelmi szintézis egy korszaka tetőződött be a szlovák irodalomban. Az ún. felkelés nemzedéke (Mináč, Ja šik , Bednár és mások érdeme, hogy olyan m űvek keletkeztek, m elyek növelték a szlovák próza mind form ai mind gondolati értékét. Ez a generáció azonban mintha nem fejezte volna be művészi program ját. Elhallgatott vag y más területek felé for­ dult, a fellépő új nemzedék pedig — tulajdonképpen érthetően — az őszintén, de nem mindig m élyen ism ert jelenkori valóságban kereste alkotása kiindulópontjait. A z őszinteség azonban nem minden, sem a 39 �megismerésben, sem az irodalomban. Különösen nem volt elég a tár­ sadalm i ellentétek és m egrázkódtatások áthidalására az évtized forduló­ ján, ezért a hetvenes évek első felében a szlovák prózának újból meg kellett találnia terét, és egyben új kiindulópontokat és célokat kellett kitűznie. Főleg azért, m ert a társadalm i igény nem mindig türelmes. A szlovák próza azonban a hetvenes években — kiváltképp a produktív középgeneráció, az akkor 35—40 évesek m űveiben — m egtalálja önmagát. Némi várakozás — vag y inkább átmeneti korszak — után olyan ma­ gasra helyezte a mércét, ami nem m aradhatott észrevétlenül. A hetvenes évek második fele a szlovák történelm i tendenciájú társa­ dalmi regény jelentkezésével alapvető minőségi előrelépést jelent az iro­ dalmi fejlődésben, és éppen az irodalom eszközei által a társadalom tör­ ténelmi és nemzeti tudatának erősítésében. A középnemzedék próza­ írói, akik a hatvanas években többnyire rövidebb m űvekkel léptek az irodalomba, a hetvenes évek második felétől olyan alkotásokkal jelent­ keztek, am elyek sajátos módon jelentősebbé tették a próza, mindenek­ előtt a regénypróza részvételét az irodalomban, de a társadalm i, min­ denekelőtt azonban a történelm i tudat fejlődésében is. Vincent Šikula (M ajstri — M esterek című trilógiája), L ad islav Ballek (Pomocník — A segéd, A gáty — Akácok), Peter Jaroš (Tisícročná včela — Ezeréves méh, Nemé ucho, hluché oko — Néma fül, süket szem), Ivan Habaj (Kolonisti — Telepesek) olyan ívet alkot, ami jelentős nyomot hagyott a szlovák irodalom egészén és az irodalm i gondolkodásmódon is. E szer­ zők egy része m ár a hatvanas években is publikált, de akkor — amint Vladimír Petrík m ondja — tém áikban mintha egyetem es emberi hely­ zetek csapódtak volna le, és éppen a hetvenes években „konkretizálták társadalm ilag hőseiket időben térben pontosan behatárolt történelm i­ társadalm i helyzetekbe. És éppen ez a továbblépés tette lehetővé szám ukra — paradox módon —, hogy a korábbi gyakorlatnál alapvetőbb igazsá­ gokat mondhassanak ki az em berről mint olyanról is. Nem közömbös, hogy ezáltal megerősödött e művészet realista orientációja és társadalm i hatása is. V. P etrík nem indokolatlanul húzza alá, hogy itt tulajdon­ képpen az ötvenes-hatvanas évek fordulójának szituációja ismétlődött meg, am ikor a felkelés generációjának képviselői a történelmi téma se­ gítségével önállósították m agukat, de azt is, hogy „a történelm i téma ez esetben nem jelent m egfutam odást a jelentől, m ert a múlt és a jelen itt szorosan kötődik egymáshoz, és éppen a jelen történelm i távlatát biz­ tosítja. Emellett a szerzői szubjektum m al szorosan összekapcsolódó tör­ ténelmi időről és térről van szó, többnyire a gyerm ekkor felidézéséről, annak érzelmi és szemléleti m egnyilvánulásával együtt. A külső és a belső itt egym ással kölcsönösen átitatott és nem entitásokkal elválasz­ tott együtthatók — mint a történelm i tém ájú történelm i prózában kö­ telező.” A hetvenes évek „prózájának új historizm usa” (Vincent Šabik k ifeje­ zése) így olyan jelenség, am ely irodalmon belüli (reakció az előző év­ tized túlságos befeléirányultságára, elszubjektivizálódottságára és form ai dekom ponáltságára is), de az utóbbi időszak alapvetően új társadalm i, nemzeti, állam jogi realitásainak feltételeihez is kötött. Nem kis m érték­ ben következik ugyanis a szlovák nemzet új történelm i tudatából, am ely az új 1968-as őszi állam jogi rendezés létrehozásával és egyszersm ind a 40 �föderáció törvényesítésével és gyakorlati alkalm azásával veszi kezdetét. De következik a történelm i tudat teljes reneszánszából is, mint azt a hatvanas években és a hetvenes évek elején például Laco Novomenský, A lexan der M atuška, Michal Chorváth, V ladim ír M ináč és más szerzők bemutatták, akik leginkább a távolabbi és a közelebbi múlt esszé-ref­ lexióiban tudták újból m egvilágítani a mához vezető út alapvető törté­ nelmi m érföldköveit. A „próza újhistorizm usa” azonban m indenekelőtt L ad islav Ballek, Vincent Šikula, Peter Ja ro š, Ivan Habaj és néhány más szerző m unkás­ ságával kapcsolatos; nem szokványos visszatérés a múltba, hanem új, gondolatgazdag keresése a ma eredetének, a történelem jelenkori mér­ tékének, v ag y a jelen m értéke történelm iségének, ami nélkül sem a nemzet, sem az egyén nem képvisel igazi történelmi, szárm azástudati vagy egyéni értéket. Éppen legújabb prózánk fenséges emberi értékekkel való átitatottsága hozott azon a bizonyos múltbeli arányon keresztül eddig elhanyagolt v a g y elkerült összefüggéseket az irodalom ba; lényegbevágóan új és hangsúlyozottan politikus egyéni összefüggéseket, sorsokat, de nem elsősorban új földrajzi terekkel, hanem m indenekelőtt szerzői hozzáállással. A szerzői hozzállás, a szerzői beavatkozás e „prózai ú j­ historizm us” keretén belül, azt hiszem, a legszembetűnőbb és a legelté­ rőbb vonás is az előző korszakokhoz képest. Főleg általa nyertek e szer­ zők m űvei társadalm i mozgatóerőt, de — és ez nem elhanyagolható — társadalm ilag is hatásosak és sikeresek lettek, ugyanis alapvetően for­ m álták a kor társadalm i tudatát és ezen belül a történelm i tudatot is. Em ellett természetesen nem történelm i tények, esem ények, konkrét tör­ ténetek, alakok felidézéséről volt szó, hanem ellenkezőleg: olyan fikció­ ról, am ely m indenekelőtt a fordított elv alapján képes a konkrét tör­ ténelmi korszak felidézésére: a történelm et az emberben, a múlt képét es tükröződését az intellektusban és az alakok és figu rák szívében, akik gyakran szürke életüket élték — csak éppen annak idején egy nem min­ dennapi kor térbeli és történelm i körülm ényei és összefüggései között. A hetvenes évek szlovák prózájának érdeklődését a múlt iránt tehát jelenkori társadalm i feltételek és szükségletek determ inálták. Sokrétűbb — a ma em beréről és a jelenkorról alkotott — reflexióval függ össze, am i lehetetlen a tegnap m egism erése nélkül. Éppen a téma és az alakok ilyen történelm i és társadalm i eredeztetésével kísérelte meg a hetvenes években a középnemzedék szlovák prózája az epikai, de az ideológiai bi­ zonyosság újbóli visszaszerzését is, nem csak az embert a történelem ­ ben, hanem inkább a történelem nek az emberben való ábrázolását. Az, hogy mindez általában egyéni módon, művészileg n yilvánult meg, még inkább vonzóvá és társadalm ilag hatékonyabbá, végül társadalm ilag is kifejezetten m egbecsültté tette ezt a teljesítm ényt (Peter Ja ro š és Lad islav Ballek állam i díja). De ez m ár más fejezet. Térjünk vissza tehát a fenti m egjegyzések lényegéhez, miszerint — biztosan m egbocsátják nekem — egy kicsit nem zedéktársként is, a próza egy bizonyos típusa m ellett érvelek. Am ellett a próza mellett, am ely az említett szerzők m űveiben a form aalkotó és szociális, de erköl­ csileg is alapvető valóságszem lélet hangsúlyozásával m egkísérel „m eg­ őrizni valam it a tovatűnő, elm erülő régi világból. A túl gyorsan vál­ tozó értékekkel olyan értékeket állítanak szembe, am elyek megőrzendők, 41 �érvényesek, kötelezők, állandók lehetnének” (V. Šabík). Azt hiszem ez nem kevés: sem a próza, sem egyáltalán a társadalm i tudat számára. A társadalom egész szerkezetében végbem ent fordulat változásai valóban hosszabb, alaposabb és m élyebb megközelítést követelnek ahhoz a m últ­ hoz, am ely sokmindenben ma is meghatároz bennünket. Legalábbis gyerm ekkorunk és ifjúságunk m agunkban hordozott táján keresztül. Le­ het, hogy ez tisztán generációs érzés — a mai érett, vag y m ár m egfá­ radt negyvenéveseké — , de szeretném hinni, hogy valam i objektívabbat, nemzedékek fölöttit is tartalm az és kortársainknak is szól. Azzal is, aho­ gyan V ladim ír M ináč — e regények eszmeiségének sokmindenben atyja, de ellenlábasa is — a hatvanas évek végén a szlovák nemzeti történelem alapelvét jellem ezte: a munka, az országépítés történeteként, ami a fel­ építményben, azaz értelm iségi körökben is általánosan elterjedt. A mun­ ka (és nem csak a fizikai, hanem a szellemi is) történelme a szlovák történelmiség alapgondolatát jelentette. Ebben az értelem ben Mináč munka-eszm éjének, mint történelmiségünk szemantikai alapelvének, ugyanúgy van anyagi-szellem i m értéke, mint nemzeti-nemzetközi kötő­ dése. Šikula trilógiájában például a munka és az ácsok dolgosságának hangsúlyozása; tulajdonképpen a partizánharc is bizonyos értelemben a mun­ ka szélesebb értelmű m egbecsülésének részeként fogható föl. Šikula az­ zal, hogy a felkelést „specifikus népi és földrajzi világb a” — mindenek­ előtt a felkelés peremén lévő N yugat-Szlovákiába, és egyben a történe­ lem, sőt a m űvészi érdeklődés peremén is levő népi rétegek környeze­ tébe — helyezte, megmutatta, hogy a felkelés ezeket a néptömegeket „az olyan, úgymond lényegbe vágó és alapvető kérdések m egoldására szólította fel, am elyek nagyságáról eddig tulajdonképpen sejtelm ük sem volt ” (V. Petrík). Peter Ja ro š Ezeréves méhben és folytatásában is (Néma fül, süket szem) a mához vezető múlt momentumait hangsúlyozta, de egyrészt tá­ volabbra helyezte azokat a m últba — a századforduló idejére, illetve az első világháború befejezésének időpontjára, a második könyvben pedig az 19 18 -as fordulattól a húszas évek közepére —, másrészt törté­ nelmileg m ár szilárdabban m eghatározott koordinátarendszerbe állította. A történelem azonban alapjában véve itt is a m unkában és nem csupán a Pichanda-család munkaszeretetében realizálódik. A hibbei kőm űves­ építők m unkával, de a m unka következtében fokozatosan a nemzeti és szociális, azaz osztálytudattal is kitöltött anonim történelm et alkotnak. Ja ro š regénye akár Šikuláé, a szülőföld regénye, de nemzetileg viszony­ lag homogén környezetű v ag y egységű szülőföldé, mert ha internacionális és internacionalisztikus kötésekkel dolgozik is — főként a csehek­ hez és a m agyarokhoz való viszonyban —, mégiscsak kifejezetten nem­ zeti jelege van, A „m ién k” és az „idegen” elve itt még nem kristályo­ sodik ki, mint H abajnál és Balleknál, de Ja ro šn ál is eljutunk a nemzeti­ től a szociálisig, ami a nemzeti és osztályszolidaritás csírája. Habaj Csallóközében a szlovák-m agyar viszony kezdeti kiélezése után a húszas-harm incas években a helyzet szintén internacionalizálódik és a Telepesek éppen most megjelenő harm adik kötetében az 1965-ös árvíz idején m ár úgyszólván teljesen megszűnik. Habaj azonban, mint koráb­ ban Ballek A segédben, m ajd az Akácokban valam i lényegesebb fölfe­ 42 �désére törekedett a m agyar-szlovák viszonyból, főként a két háború között a határvidéken. Őszintén és nyíltan tette ezt, nem mondható, hogy szentimentális v ag y uram bocsá’, vulgáris módon. Nem egészen természetes például Tilkovszky Lóránt történész m egállapítása erről a korszakról („A bécsi döntés — m ondja — teljesen megmérgezte a m agyar-szlovák kapcsolatokat” ), ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez a regény egyik kulcsproblém ája, s valóban nem kis dologról van szó. Habaj a Telepesek első részében leszámol egy korszakkal. B á r München, a bécsi döntés, a komáromi alkudozás stb., mintha csak a regénykrónika külső tájékozódási pontjai lennének, de a regénybeli Lipové Osady la­ kosai — a telepesek — e történelm i koordinátarendszer keretén belül olyan helyzetekbe kerülnek, am ikor dönteniük kell, m elyik oldalra áll­ janak, és am elyekben a végső lehetőségek határán vizsgálható emberi méltóságuk. A trilógia első kötetének utolsó részében Habaj a mű ide­ ológiai küldetésének alapvető részét a szlovák-m agyar kapcsolatok inter­ pretálásának szentelte, am i e próza szempontjából a történelm i tudat m egvilágítása során nem elhanyagolható tényező. Azzal, hogy nem hall­ gat el bizonyos — első látásra talán drasztikus — tényeket, fölösleges legendák keletkezését előzi meg. Ebben az értelemben bizonyos m ér­ tékig Ballek két regénye mellé sorolható, am ikről még lesz szó, de pél­ dául Duba Gyula Ívnak a csukák című regénykrónikája m ellé is, am ely­ ről úgyszintén elmondható, hogy kompromisszummentesen próbálkozik a szlovák-m agyar nemzetiségi problem atika művészi tükrözésével, egy korántsem kevésbé összetett korszakban, D él-Szlovákia fölszabadulásá­ nak első éveiben. Habaj — éppen úgy mint Šikula, Ja ro š vagy B allek — személyesen érdekelt regényének szülőföldről szóló tém ájában, természetesen érzel­ mileg is, bár személyes tapasztalatai későbbről származnak. Á m a sajá­ tos nemzedéki emlékezeten keresztül tartósan és létükben határozták meg m indannyiukat a szülőföld történései. Habaj új területeket és új hősöket fedez föl a szlovák próza szám ára; ezt tette m ár előző rövid­ prózájában is, de többnyire történelm i szűrőn, a művészi valóság törté­ nelmi és politikai tükrözésén keresztül. „ K is ” hősei sorsának a „n a g y ” történelemben m egvannak a sajátosságaik, m ert a telepesek valóban jellegzetes szociális csoportot alkottak különleges környezetben, de meg­ vannak univerzális vonásaik is, am elyek összekötik őket a nemzedéki emlékzettel, ak ár azzal a m unkaalapelvvel is, ami történelmünk és tör­ ténelmi tudatunk mozgatóereje. Šikulánál is, de főképp Ja ro šn ál meg­ m utatkozik, hogy az igazi felszabadulás és a saját történelm iség tuda­ tosítása csak szociális felszabadulás mellett lehetéges. Ennek megfelelő a Telepesek folytatólagos betetőződése, elsősorban a m ár említett har­ madik részben. De m ár a felszabadulás utáni második részben jelzi, hogy „először a tulajdonnal kell kezdeni valam it, hogy az ember tuda­ tában is mozduljon v a la m i.. . Az új otthont csak »ú j«, a m últ osztályés nemzeti antagonizm usainak terhétől megszabadított korban lehet m egvalósítani ” (V. Petrík). Itt veti fel Habaj a történelmi tudat ellent­ mondásainak problém áját, serkent a továbbgondolkodásra a történelmi változásokról, a m ár em lített „érin tett” területeken, de a nemzeti törté­ nelem szélesebb keretei között is. A „próza új historizm usának” csúcsát a szlovák irodalom ban bizonyos 43 �értelem ben Ballek epikája — A segéd és az Akácok című regény — képviseli. Ő is új teret fedez föl a szlovák epikának Palánkjában, a szlo­ vák-m agyar határvárosban, de nemcsak a térről van szó, hanem az ala­ kokról is, akikkel benépesítette regényeit, akik mint konkrét regény­ típusok a történelem hordozói. B allek regényeinek szövetük belsejében van sajátos déli vonásokkal meghatározott, konkrét és visszatérő, m últ­ hoz forduló történelm ük. Ballek Palánkja olyan város, amiben — mint az Akácok egyik alak ja, F ilad elfi gyógyszerész mondja — „nem is egy öntudatos generáció életén belül öt különböző rezsim váltotta egymást és a megyeháza fölött hat különböző ország zászlai lengtek” ; ez a város a múlt és a jelen találkozásában elégséges konfliktushelyzetet teremt mind a társadalm i-pszichológiai, mind a történelm i reflexióhoz. Ballek minden alakjának m egvan a m aga egyéni sorsa, m indegyik a m aga bol­ dogságát keresi, de em ellett társadalm iak és történelm iek is. A hogy a palánki kuvik, a m ár em lített F ilad elfi mondja, „sorsom nemcsak a saját helyzetemből fakad, mint azt bárki is gondolná. Azt n e m ... Sze­ m élyes helyzetem mindenekelőtt a történelemből fakad, ami az ezer év alatt átszáguldott a fejün k fölött” . Valahol itt van a regény és az alakok kulcsa, Ballek lényegileg, de nem külsődlegesen nyilatkozik a felszabadulást és az azt megelőző korszakról, és ebben a térben el nem hanyagolhatóan a szlovák-m agyar viszonyról, mint a korszak történelmi tudatának részéről. Meggyőzően ábrázolja a kor és a környezet ellent­ mondását a m egfontolt orvos, V arga alakjában, akinek mint maga mondja, a fia m agyar, az unokája szlovák és ő „nem érzi m agát sem­ m inek” . F ilad elfi alakjában B allek valam ivel többet sűrített, mint egy „saját sorsától m egvadult” ember elrontott életének lélektanát vagy patológiáját. Ebbe sűrítette ennek a határvárosnak a pszichológiáját (és talán tragédiáját is), ami nem csak F ilad elfi fölött (haláláig vendég volt, elvesztette benne indentitását), hanem sok más em ber fölött is (Riecan fölött A segédben) győzedelmeskedett. Állandó határ-, politikai, társa­ dalmi változásaival alakította (deformálta is) az embereket. Ballek érde­ me, hogy olyan arcot tudott adni ezeknek az em bereknek — regénytípu­ soknak, am ivel alapvető dolgokat mond el — történelm ileg és egzisz­ tenciálisan — az emberi boldogság és méltóság lényegéről, am i aktuális történelm i-társadalm i értelmet ad epikus koncepciójának. És alapvető dolgokat mond arról a valóságról, am ely a távolabbi és a közelmúlt­ ban mai alakunkra form ált bennünket. A szóbanforgó prózaíró generációnak, a m ai szlovák irodalom fontos nemzedékének, éppen az utóbbi m ásfél évtizedben kellett megküzdenie nemcsak az ötvenes, hanem a hatvanas évek történelmi és nemzeti értékeinek torzulásával is. Jellem ző, hogy éppen ennek a generációnak a frontálisabb fellépése a m últkötődések keresésének jegyében zajlott. A próza így — kissé leegyszerűsítve — m egkísérelt rendet csinálni a tör­ ténelemben, em berközelivé tette a múltat, de úgy, hogy új fényt, új látószöget vitt a történelm i értékelésbe és a történelm i tudatba is. Ezt tette művészi, irodalm i eszközeivel, alak ja ival és típusaival, akiknek meg­ van a m aguk története, sorsa. Egyetem ességük mellett szlovák sorsok, öntörvényű epikai form ában m egtestesülve. Az egyetemes és a szlovák ilyen összekapcsolása m iatt szólhatnak szuverén módon a hazánk hatá­ rain túli olvasókhoz is. (Kiss Szem án Róbert fordítása) 44 �K Ä F E R ISTV ÁN A m agyar-szlovák szellemi kapcsolatok lehetőségei és kérdőjelei a mai szlovák irodalomban, különös tekintettel a történelmi regényre és drámára A nemzeti tudat, a nemzeti identitás a hatvanas-hetvenes évek forduló­ jától központi kérdés a szlovák szellemi életben. A történetiség nem csu­ pán a hagyom ányosan historikus tudom ányágakban és irodalm i m űfa­ jokban, hanem a közszellem általános m últ felé forduló érdeklődésében, illetve a jelenkort feldolgozó irodalm i m űvekben, publicisztikában is ál­ talánossá lett. Ennek több kiváltó oka van. Ide sorolható Csehszlovákia szövetségi átrendezése, a szocialista építés különböző nemzeti sajátossá­ gainak fokozott tiszteletben tartása, valam int az osztályviszonyok módo­ sulása következtében kialakult szem léletváltás. A kommunista pártok 1969-es m oszkvai nemzetközi tanácskozásán született m egállapítást — miszerint minden egyes szocialista ország fejlődése az egész szocialista világrendszer előrehaladásának feltétele — m ár a szövetségi rendszerű Szlovákiában alkalm azták a nem zeti-politikai gyakorlatban is. A poli­ tikai konszolidáció, az életkörülm ények javu lása, a közművelődés fe j­ lődése lehetővé tette az osztály- és nemzeti értékek, az identitás iránti érdeklődés kibontakozását, a korábbi szemlélet lényeges m ódosulását.1 A „nem zetviták” nyitánya kétségtelenül Vladimír Mináč három esszéje, a Parázsfúvás, a Nemzet él itt, valam int a Jozef Miloslav Hurban öszszegyűjtött perei2 volt. Az azóta sorra m egjelenő tudományos, m űvé­ szeti, ism eretterjesztő kiadványok, folyóiratcikkek és tanulm ányok szinte kivétel nélkül visszautalnak Mináč esszéire, a nemzeti történelem fontos­ ságát hangsúlyozva. Általánosan hangoztatott elv Szlovákiában, hogy a jelen nem ábrázol­ hatja kielégítően önmagát, hiszen csakis a történelem közvetítheti az em ber és az em beriség teljes megértését. Minden társadalom, nemzeti kollektíva törődik történelm ével, hogy indokolni tudja öntudatát. Nem helytálló a szocializmus ellenfeleinek az az állítása, miszerint a szocia­ lista és a nemzeti ellentétben van egym ással. Ellenkezőleg, a szocialista áthatja a nemzetit, hozzájárul evulúciójához, internacionalista fejlődésé­ hez.3 G yakran fogalm azódik meg az igény a szlovákság etnikai-kulturá­ lis egységének, jelképeinek felfedezésére, a szlovák ember és saját or­ szágában elfoglalt helyének, történetiségének feltárására.4 A szellemi élet minden ízében átható identitásszemlélet a legna­ gyobb közönséget mozgató szépirodalomban, elsősorban a történelmi, illetve historizáló prózában, valam int az ebből készült tömegkommuni­ kációs term ékekben, a televízióban, a rádióban a m ozivásznakon valósul meg. Ezek azonban nem jöhetnének létre historikus és historizáló tudo­ m ányos kutatások, a történettudomány, a régészet — és az egész kultu­ rális-politikai élet historizáló légköre n élk ü l.5 Történelm i enciklopédiák, lexikonok, m onográiák, tanulm ánykötetek, népszerűsítő kiadványok, az ifjú ságot óvodáskortól ellátó olvasm ányok sora látott napvilágot, miköz­ 45 �ben alapvető terminológiai, állam jogi-topográfiai, interetnikai problémák kerültek napirendre. Az irodalom bám ulatra méltó igyekezettel és közönségsikerrel hódí­ totta meg a kevéssé v ag y alig szlovák etnikum ú déli területeket Peter Andruška, Ladislav Ballek, Ivan Habaj és mások prózájában, és az et­ nikum mellett az ország egész m ai politikai területe és az azon kelet­ kezett valam ennyi szellemi érték a nemzeti identitás keresésének ter­ rénum a lett. Ez minduntalan újabb problém ákat vet fel. A szlovákiai m űem lékeknek például — és közel sem csak a dél-szlo­ vákiaiaknak — alapvető szerepük van a m agyar nemzeti tudat alaku­ lásában. Annál is inkább, m ivel a m agyar m űvészettörténet m űvelői­ nek tudós nemzedéke, Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold, Rómer Flóris éppen felföldi, azaz mai szlovák term inológia szerint szlovákiai szár­ mazású. Az ő működésük idején a szlovák értelm iség nem foglalkozott szülőföldjének képzőművészeti em lékeivel és azok szerepével nemzeti tudatának alakításában. A m agyar m űvészettörténeti iskola állam nem ­ zeti szemléletmódja azonosította a legtöbbször szakrális képzőművé­ szeti em lékeket a m agyar nemzeti értékekkel és beépítette azokat a m agyar nemzettudatba. 19 18 után is m agyar-cseh viták bontakoztak ki és a m űvészettörténet-írás Szlovákiában szinte kizárólag „cseh im port” volt, és a Csehszlovákia m egalakulásával váratlanul örökölt műemlékek védelm ét tekintette feladatának. 1945 után a cseh-m agyar párbeszéd semleges, közép- v ag y közép-kelet-európai értelmezésbe torkollt, nap­ jainkban viszont a kibontakozó szlovák művészettörténeti koncepció került előtérbe. Ennek mindenekelőtt azzal kell megküzdenie, hogy szlovák állam iság ezer évig nem volt, nem lehetett tehát saját állam i m űvészet és m űvelődéstörténete sem. Ezért az eddigiekben vag y a szo­ rosan vett szlovák etnikai értékeket elemezte, vag y a vitákat elkerü­ lendő, szakm ai-kézm űipari kérdésekhez húzódott vissza. A szlovák művészettörténet-írás ma arra az álláspontra jutott, hogy Szlovákiában sincs feloldhatatlan ellentmondás a nemzeti hagyom ány és a m űvészettörténet között. A „szlovákiai m űvészet” és a „szlovák m űvészet” nincs ellentétben egym ással, hanem része az egész ország teljes kulturális hagyom ányának, tehát Szlovákia művészete, európai integrálódásával együtt.6 Hasonló folyam at játszódik le a szlovák múlt irodalm i ábrázolásának, az irodalom történeti m űfajainak értékelésében is, hiszen a ma szlovák­ ján ak szembe kell néznie azzal az örökölt m egállapítással, hogy sokáig legalábbis m egkérdőjelezték a szlovák nemzet történelm i voltát. Az irodalom azért is van ellentmondásos helyzetben, mert a szlovák nem­ zet a m agyar állam hatalm i struktúrájának kialakulásától, nagy vo­ nalakban a kiegyezéstől, félévszázadon keresztül csaknem kizárólag a szépirodalmon keresztül valósította meg önmagát. Történelm i tudatát nem egyszer ham isításokkal tartotta ébren, s erre alkalm as volt Jánošík betyárvezér éppúgy, mint Csák Máté, Mátyás király vag y a szentistváni — persze az eredetit alaposan átalakító — állameszmét helyettesítő N agym orávia. A cél szentesítete az eszközt, a történelmi legendákat, fik ­ ciókat, mítoszokat, és a történelm i tém ák feldolgozása sohasem volt mentes a m agyar— szlovák viszony éppen időszerű állomásaitól. Volt olyan időszak is, am ikor a szlovákság részvételét kellett bizonyítani a m agyar 46 �állam gyarapításában és függetlenségi harcaiban, sőt nem egyszer a két nemzeti mozgalom anakronisztikusan didaktikus összebékítését tartották szépírói feladatnak. Az végképp nem volt akadály, hogy szlovák törté­ nelmi hősök a m agyar nemzeti történelem közismert alak jai is voltak.7 A nemzeti csalódások korántsem szűntek meg 1918-al, ami olyan nem­ zeti önismeret kialakulásához vezetett, hogy a szlovákság vértanú sorsú nép, Bécs, Prága, Budapest, Zágráb, sőt P étervár m alom kövei között. Ennek ellensúlyozására újabb, a korábbiaknál is veszedelmesebb törté­ nelmi fikciók és történelm ietlen illúziók következtek. Ezért is fogalm a­ zódtak meg V ladim ír Mináč és Milan Rúfus sokszor idézett m egálla­ pításai, hogy a m agyarok a szlovák politikai végzete, illetve m iért om­ lott oly könnyen Szlovákia a tehetetlen, haldokló M onarchia karjaiból a Harm adik Birodalom sokkal embertelenebb karjaiba.8 A szlovák történelmi prózának sok mindent kell éppen napjainkban tisztáznia. Szembe kell szállnia a nemzettudatba beívódott mítoszokkal, a szlovákságnak önm agáról kialakított sztereotípiáival, fel kell szabadí­ tania m agát saját előítéleteitől és elfogultságaitól, a béketűrő bárány­ nemzet és a nemzetivé gyúrt fik tív történelm i hősök táplálta hamis nemzetkoncepciótól. Tennie kell pedig mindezt a szocialista építés leg­ utóbbi m ásfél évtizedében az adott nemzetek közötti és nemzetközi v i­ szonyok között, például szüntelen konfrontációban az egykori és nem­ egyszer a mai m agyar nemzettudattal is. Ennek m egfelelően a m ai szlovák történeti próza általános jellem zője, hogy nem törekszik a megszokott hagyom ányok őrzésére, hanem inkább kritikai szemszögből foglalkozik azokkal. Ilyen például Milan Ferko Svätopluk- és Ján o šík trilógiája. Anélkül, hogy deheroizálná, túlidőszerűsítené és szlovakizálná hőseit, nem menti meg őket a kegyetlenségtől, ha­ talom vágytól, politikai cselszövésektől, a kort pedig felruházza a szlávság nem csupán védekező, hanem ugyancsak hódító, birtokvágyó har­ cainak képeivel, a kontinuitást pedig elő- vag y utószóval biztosítja. A Rákóczi-kor Já n o šik ja sem rom antikus betyárhős, hanem a szociális igazságtalanság világának vezérré választódott alakja, aki szellemi ro­ konára lel Ráday Pálban, a rendjében és a mozgalom vezetésében is csalódott fejedelm i kancellárban. Ide sorolnám Vincent Šikula Matej-já t, aki a Štú r-K ollár generáció n agyjai között az apróm unkát végzi. Ide ugyancsak az ő M ajstri-ját az „alulról indítással” , am ikor hőse kedvese ágyából ugrik ki a Szlovák Nemzeti Felkelésbe, nehogy a férj rajtakapja. S ennek a kisem bernek van bátorsága felvetni a szlovákság háborús bűneit és egyben végig­ harcolni a felkelést anélkül, hogy bárm i rendkívülit látna ak ár az egyik­ ben, ak ár a másikban. Az antiradicionális tradíció egyik legjellem zőbb m egnyilvánulása Peter Jaroš Ezeréves méhe és folytatása, a Néma fül, süket szem című regé­ nye, m ár a címekben is. Az ezer év az ezeréves M agyarországot, a szlo­ vákok hazáját is idézi, széthullásának éveiben, a méh pedig a szlovák kisem ber, aki m unkájával, sokasodásával természetesen ébredt fel a nemzeti felszabadulás korántsem felhőtlen lelkesedésű világában, 19 18 1920 viharaiban. A z ezer év azonban valam i leszámolást is sugall az ol­ vasónak: az ezeréves m agyar elnyom ás képzetével mint anakronizm ussal való elszámolást. 47 �A népét megtartó, nemzetté teremtő m unka regényei Šikula és Ja ro š m üvei, és joggal sorolja ide a kritika az úgynevezett retrospektív doku­ mentumprózát az egykori drótostótokról, sáfrányosokról, üvegesekről, v ag y a X V III. század elején az A lföldre települő szlovákokról.9 V an példa a „felü lrő l kezdésre” is, mindenekelőtt Anton Hykisch M ilujte k rá ľo v n u. . . című M ária Teréziáról és koráról szóló új regénye. Igényes téma, m ert rendkívül alapos előtanulm ányokat kívánt a szer­ zőtől az osztrák, a porosz és a francia felvilágosodás eszmeiségéről, il­ letve annak hazai lecsapódásáról. Úgy is felfogható a mű, hogy a kor eszméi a főszereplők, nem az uralkodók. Hálás téma is egyben, mert a felvilágosodás m egindította a tám adást a m agyarországi feudalizm us ellen, és ha jó ideig egyebet nem is, a nemzetek öntudatra ébredését, a polgárosodás eszmei előkészítését elvégezte. Hykischt nem ragadja ma­ gával sem a szociális-társadalm i, sem a nemzeti szemléletmód. Szerepel­ tet művében osztrákokat, cseheket, poroszokat, m agyarokat, szlovákokat, délszlávokat. Kollár Ádám Ferencet, az udvar befolyásos emberét ünnepli szűk baráti köre, a szlovák értelm iség: Hell Miksa csillagász, Szklenár György jezsuita történész, Tersztyánszky Dániel császári levéltáros és lapkiadó, Jozef Ignác Bajza, Juraj Fándly katolikus p ap k ö ltő ... Az ünneplés oka: az ud var de Keresztény predikátum m al m agyar falut és nemességet adományoz K ollárnak. Az alapkonfliktus az, lehet-e együttm űködni a hatalommal. Ugyanez a konfliktus jelentkezik Bél Mátyás esetében Jan Solovič Zvon bez veže — Harang torony nélkül című drám ájában, ahol a tudós polihisztor még hittételeit is a felvilágosult abszolutizmushoz sim ítja és pápista kitüntetést fogad el, am ivel viszont lehetővé válik nagyszabású m unkájának folytatása. A mindenkori hatalom nélkül nem születhetnek n agy m űvek, nem gyarapodhat a nemzet. Hykisch nem szakad el az egykorú M agyarország valóságától. Szláv lelkesedésű hősei egyrészt a szlovák történettudományban módszeresen publikált doku­ mentum okon10 alapulnak, m ásrészt tudatosan érzékelteti a hazai felvi­ lágosodás m agyar kezdeményeit is. Az idősebb szlovák tudósok nem hisznek a fiatal költők lelkesedésében a szlovák nyelvért. A fiatalok bizonyító példaként Bessenyeire és körére hivatkoznak, ahol röpiratot olvasnak a m agyarságról, mi szerint míg a jobbágyok m agyarul be­ szélnek, az urak sem felejthetnek el m a g y a ru l... Észrevehető Hykischnél a védekezés a szegény szlovák — gazdag m agyar általánosítástól, a ket­ tős elnyom ás elméletének kritikátlan alkalm azásától. Ez a törékvés úgyszintén benne rejlik Mináč és R úfus esszéiben és a modern szlovák irodalom tudom ány jónéhány következtetésében, főként Karol Rosenbaum tanulm ányaiban.11 Jelen tkezik a féltékenység a m agyar értelmiség ébredező nemzeti türelm etlenségével szemben, főként a nagyszom bati egyetem Budára helyezésével kapcsolatban. Hykisch K o llár Á d ám ja a m unkába m enekül, ami valam ennyi hazai nemzet ja v á t szolgálja, latin nyelven. Kétségtelenül törik a regény lendülete ezen a helyen, s ezáltal hitelességéből is veszít, híven tükrözve a szlovák nemzetszemlélet m ai forrongását. Ehhez m ár újabb szerkezeti egységre, esetleg újabb re­ gényre lenne szüksége. A k ár annak a ma m ár érthető helyzetnek a felm érésére, hogy éppen a legforradalm ibb m agyar értelmiség nem ért­ hette meg a latin és a német uralm ától szabaduló m agyar nyelv mel­ 48 �lett jelentkező más hazai nyelvek jogos részt keresését a felvilágoso­ dás vívm ányaiból. Hykisch regénye igen élénk visszhangot váltott ki, és a kritika nem­ egyszer túllépett Mináč állásfoglalásán, m iszerint van ugyan szlovák történelem, de a nemzetet csak a nép m unkája tartotta fenn. Hykisch m űvét áttörésnek tartják, m ivel azt bizonyítja, hogy a szlovákság részt vett az osztrák, a m agyar és az osztrák-m agyar történelem alakításá­ ban, tehát az szlovák történelem is. És ez a történelem nem csupán a felvilágosodással, a nemzeti ébredés korával kezdődik.12 A szlovák irodalm i köztudat Hykisch regényével is v álla lja a nemzet­ tudat történeti alakulásának bemutatását. Ez minden kelet-közép-európai irodalom vállalása, amíg a tudom ány a m aga eszközeivel nem pontosítja az írói intuíciókat. A H ykisch-regény fogadtatása azonban vélem ényem szerint túlnő az írói szándékon. Daniel Okáli a vitában m ár a buda­ pesti m agyar királyi belügym inisztérium 1914-ben készült névjegyzékét idézi, am ely 850 öntudatos, azaz veszedelmes szlovák pánszlávot tartott nyilván, s ez a szám ugyancsak kevés lett volna a kétm illiós nemzet tudatának, m egm aradásának őrzésére. Természetesen több volt ennél, és m egjegyzendő, hogy a világ első műszaki főiskolája Szlovákiában ke­ letkezett, és Hykisch regényének idején két egyetem is működött, N agy­ szombatban és K assán, s a harm incnégy m agyarországi szabad királyi város abszolút többsége is Szlovákiában vo lt.13 Kérdés, hogy m aga az író hogyan vélekedik a m űve által kiváltott ilyen képzettársításról. A m agyar olvasót minden bizonnyal érdeklő regény vitájában ketten is feltették a kérdést: m iért keletkeznek m anapság szlovák történelmi regények, illetve mi az író tulajdonképpeni célja m űvével. Az első kér­ désre irodalomtörténész válaszolt: a szlovákság tulajdonképpen rekonst­ ruálja nemzeti m últját, s nem történészek szám ára hozzáférhető doku­ mentumokra tám aszkodik, hanem olyanokkal rekonstruál, am ilyenek a szlovák szellemi életet kitöltötték. M ivel pedig a m ai szlovák próza a történelmi m aterializm usból indul ki, mai alkotásai felülm úlják a ko­ rábbi történelmi regények s z ín v o n a lá t .14 A m ásikra m aga Hykisch felelt: „A legfontosabb volt számomra az em ber a történelemben. A M esterek korában azt kutattam , mit tegyen egy m űvész a társadalm i változás korában, kötelezze el magát, v ag y tegye tovább a m un káját; azt felel­ tem, hogy igen, kötelezze el m agát ak ár vereségek árán is. A M ilujte královnu-ban a reform problém ája felülről jön. N agy társadalm i kérdés ez, közvetlenül korunkhoz kötődik. Jellem ző e szempontból K ollár Ádám Ferenc sorsa, aki eladja m agát az udvari cselszövések közepette pénzért és tanácsosi címért. Ám a regény nem egyénekről szól és ott nehezen található parabola. A probléma abban van, hogy minél közelebb kerül a szerző a m aga évszázadához, annál inkább növekszik bizonytalansága, mégha a látszat az ellenkezőjét m utatja is.” 15 Lad islav Ballek két, legutóbbi kötete, A segéd és az Agáty kétségte­ lenül historizáló, de nem történelm i regény. Az első elemzésével m ár régebben próbálkoztam 16 és ezen a konferencián Kiss Gy. Csaba kollé­ gám is foglalkozik vele. Az Agáty továbblépés és stagnálás is egyben. Továbblépés újabb, árnyaltabban ábrázolt em beri sorsok bem utatásá­ val, stagnálás a kompozíció elnagyolásával, kidolgozatlanságával. Ez g ya­ kori gyengéje a nagy íróknak, Ballek pedig m indenképpen nagy író. 49 �Az Agáty még nem A segéd után várt teljesítm ény, csak kiegészítése elődjének. Thomas Mannról mondták, hogy olyan, mint egy elegáns sétapálcás úr. Iszonyatos m élységeket és lehetőségeket tár fel olvasói előtt, aztán mintha mi sem történt volna, tovább áll, nem törődik azzal, hogy olvasója esetleg nem veszi észre a szakadékot. Azt sem, am elyik m ondjuk B allek és Dobos László, Duba Gyula vag y Grendel Lajos D él-Szlovákia ábrázolása között tátong, annak ellenére, hogy na­ gyon sok részletkérdésben közel állnak egymáshoz. Persze ez nem lehet a szlovák író alkotásm ódjának, eszmeiségének, régiólátásának, még ke­ vésbé nemzeti identitásának kritérium a, csak éppen a D él-Szlovákiát ténylegesen lakó nép történeti tudatának alakulása sem lehet közöm­ bös az egyetem es szlovákiai, sőt a szlovák nemzeti tudat szempont­ jából. Született szlovák (ifjúsági) történelm i regény a tatár betörésről, am ely­ ben szlovák és m agyar nemesek viszálykodnak egym ással a haza sor­ sán érzett felelősség ügyében17, a W esselényi összesküvésről,18 a török háborúkról.19 Született kiváló trilógia20 K ésm árk történetéről, amit — szlovákiai kritikusaival szöges ellentétben — a hagyom ányos történel­ mi regényform a m űvészi eredményének, klasszikus regénynek tartok. A kkor is, ha a szlovák történeti identitást közvetett form ában szolgálja. Engedtessék meg, hogy akár jelentősebb alkotókat ezúttal figyelm en kívül h agyva most a legfiatalabb írónemzedék két tagjáról, Ĺuboš Juríkról és Július Balcoról ejtsek néhány szót. Ju rík im m ár fél évtizede közölt esszét a szlovák fővárosról, amiben kifogásolta a régi városrészek túlzott likvidálását, a forgalom beveze­ tését a belvárosba. B ratislava régi szlovák nevén nevezi m agát: presporáknak, pressburgernek. M ert a régi pozsonyi, a m agyar, a cseh, a német, az orosz kultúrából ötvöződő pozsonyi szellem talán inkább óvná a várost, mint az újonnan odaköltözöttek kevéssé lokálpatrióta lendülete. Ju r ík azóta írt m ár Sládkovič, Petőfi, Štúr, Emil Boleslav Lukáč és Anton Hykisch, meg mások Selm ecbányájának omladozó há­ zairól is és az újságírói hivatás nemzeti értékeket mentő feladatáról.21 Jú liu s B a lconak egy cigánynovellája foglalkoztatott, egyszerűen lebi­ lincselő olvasm ányként, írásm űvészete és mai témánk, a szlovák nem­ zettudat és annak m agyar v a g y tán nem is egészen m agyar összetevői m iatt. E g y cigánykaraván valahol a m agyar pusztán valam ikor az I. világháború előtt furcsa kalandba keveredett egy tanya lakóival. Sze­ relm i szálak fűződtek a tanyai fiatalem ber és a vajd a szépe között. A cigányok kegyetlenül kiirtották a tanya minden lakóját, m ajd tovább vándoroltak E rd ély hegyein is túlra. A hírhedt m agyar igazságszolgál­ tatás évekig várt és kivárta a cigányok visszatérését szeretett tiszai tá­ borhelyükre és kegyetlen bosszút állt rajtuk. A végrehajtó tiszt a ha­ tárok meghúzása után szülőföldjére, Szlovákiába húzódott vissza, kocs­ m át nyitott és elfelejteni látszott a történteket. Még azt is, hogy v a ­ laha a m agyar csendőrségben szolgált és m agyarul beszélt. A cigányok azonban nem felejtettek, m egtalálták a falujában, hiába tagadta meg m últját és nyelvism eretét. 50 �Az eddigiekből is következik, hogy a m agyar-szlovák szellemi kap­ csolatok nem problémamentesek, m inthogy a szlovák nemzettudat ép­ pen az utóbbi m ásfél évtizedben és éppen a m agyarokéval is közös múlt értékelésével foglalkozik. E gyre messzebb kerül az ezeréves ma­ g y ar elnyom ás mítoszától vag y az osztály- és nemzeti elnyom ás téte­ lének sem atikus alkalm azásától, sőt még az elnyomott m agyar és szlo­ vák tömegek közös harcának az ötvenes években divatos egyoldalú interpretálásától is. A tudom ány egyre több dokumentumot tár fel, és ezek a dokumentumok akkor sem változnak, ha netán időnként hom­ lokegyenest ellenkező következtetéseket vonnak le belőlük. A jó iro­ dalom, a becsületes írói szándék, az objektivitásra törekvő kutatás mindenképpen utat talál nemzeteink között, az elfogult, gyenge szín­ vonalú m űveket és alkotóikat mindkét részről kérlelhetetlenül elfelej­ tik. És vigasztaló, hogy ezután az összkép után, és am it kizárólag szlovák forrásokból állítottam össze, a most tárgyalt m ásfél évtized alatt is olyan közös v á lla lk o z á s a in k születtek éppen közös történelmi em lékeink közös kiadásában, mint a Tatran és az Európa Kiadó Bibliotheca Saeculorum sorozata. Ezek értékét csak növeli, hogy a fennálló nézetkülönbségeket félre lehetett tenni, okos kompromisszumokkal, akár külön-külön cím lapokkal, cím változásokkal, külön jegyzetapparátusai vagy lektorálással. De el lehetett érni a lényeget: Mednyánszky Alajos, Kram Dániel, Vladimír Ferko köteteinek közös kiadását. Nemzeti kap­ csolattörténetünk jóleső érzéssel nyugtázhatja a Szlovák Nemzeti Ga­ lériai című Tatran-Corvina gyönyörű közös kiadást, annak ellenére, hogy a fordítás és a helységnév-használatbeli göcsörtök, no meg a m agyar és a szlovák képaláírások közötti eltérések a laikusok számára is jól jelzik a kötet létrehozóinak nem mindennapi fáradozását. És vol­ taképpen a közeledés előmozdítása a feladatunk, m ert bárm ilyen ne­ hézségek árán közösnek tekintett múltunk nem csupán a szlovák nem­ zettudat tisztázását szolgálja, hanem hosszú távon előkészíti egy ma­ gyar-szlovák közös identitástudat kibontakozását is. A geopolitikai re­ alitások nem változtak, m últunkat nem tagadhatjuk meg, s közös érde­ künk a szóértés. JE G Y Z E T E K 1. Šabik, Vincent: Historizmus prózy. = Romboid 1981. 10. 6— 7. p. — Truhlár, B řetislav: Niekoľko poznámok k historickém u románu. = Romboid 1984. 10. 40. p. 2. Dúchanie do pahrieb; Tu žije národ: Zobrané spory Jo zefa M iloslava Hurbana. M agyarul: Összefüggések. B ratislava 1980. Madách. Tőzsér Á rpád fordítása. 3. Šabik, Vincent: im. 10 — 1 1 . p. 4. Sulik, Iv an : História 4. 94. p. a historizmus. = Slovenské pohľady 1985. 5. Truhlár, B ŕetislav: im. uo. 51 �6. Bakoš, Já n : O umeleckohistorickom vedomí na Slovensku. = Rom­ boid 1985. 12. 5 1 —58. p. — Részletesebben: Bakoš, Já n : D ejiny a koncepcie stredovekého umenia na Slovensku. B ratislava 1984, Tatran. 7. Chmel, R u d o lf: Poznám ky o dejinnosti, historickom vedomí a lite­ ratúre. — Slovenské pohľady 1980. 3. 85—92. p. 8. M ináč, V lad im ír: Nemzet él itt. = Összefüggések 86. p. — Rúfus, M ilan: Ünnep utáni bánat. = A költő hangja 39. p. Koncsol László fordítása. 9. Truhlár, B řetislav: im. uo. 10. V ö .: Tibenský, Já n : C h vály a obrany slovenského národa. B ratislava 1965. — U ő. : V eľká ozdoba Uhorska. B ratislava 1984. 1 1 . Rosenbaum, K aro l: Kultúrno-politický aspekt skúm ania Slovensko— m aďarských literárnych vzťahov. = Slovenské pohľady 1979. 1 1 . 85—92. p. 12. K ritici diskutujú os Hykischovi. = Vladim ír) Romboid 1985. 12. 18 p. (Petrik, 13. Uo. 19. p. 14. Uo. 21. p. (Rosenbaum, Karol) 15. Uo. 21. p. 16. K ä fe r István : N éhány szlovák-m agyar összefüggés a mai szlovák irodalom ban és L ad islav B allek A segéd című regényé­ ben. = Új A urora 1982. 1. 85— 102. p. 17. Poničan, Já n R ob: Skaza hradu. B ratislava 1979. 18. Tallo, Jo z e f: Ohnivý šarkan — Pikovo oravské povstanie. B ratis­ lava 19 8 1— 1982. 19. Tallo, Jo z e f: Ruže pre sultánov hárem. B ratislava 1974. 20. Baráthová, N ora: Muž, ktory kračal za mrstou. 1975. — A j zradcomsa sa odpúšta. 1980. — Nespokojné mesto. 1981. 21. Ju rík , Ĺuboš: B ratislava, láska m oja neláskavá. = Slovenské pohľady 1982. 8. 59—70. p. 22. Balco, Jú liu š : Cigánska poviedka. = 5 1— 7 1. p. 52 Slovenské pohľady 1984. 12. �B Á B A IV Á N A szlovák nemzettudat az esszék tükrében VLADIM ÍR MINÁ Č, MILA N RÚFU S ÉS LUBOMIR F E ĹDEK N EM ZETK ÉPE 1. A TU D A T É S A N EM ZET A tudat is része a valóságnak. A hamis tudat is. A történelm i tudat is. És a történelm i hamis tudat is! Önm agunkról alkotott képünk valam elyest mindig szubjektív. K ollek­ tív an szubjektív. Szükségszerűen az. De ez a szubjektivitás törekedhet a rajtun k kívül levő valóság minél objektivebb m egism erésére, hogy a bennünk levő valóság minél igazabb lehessen. Önm agunkról alkotott képünk önértékelés is egyben. Azt élezzük ki, am it fontosnak, értékesnek tartunk. Az értéktelen, elhibázott, megbánt mozzanatokat szívesebben elfeledjük. Holott célunk az önismeret kellene hogy legyen. A minél őszintébb, minél alaposabb önismeret. A kritika mindig fájdalm asabb, mint az önkritika. Ha az önkritika a következetesebb, az élesebb, ha ez hatol m élyebbre, akkor a kritika — a kívülről jövő — nem rendítheti meg önértékelésünket. Ellenkező eset­ ben önértékelési zavart okozhat. A sikeres nemzetek szám ára a létezés evidencia, m elyet nem kell iga­ zolni. Lakóhelyük adott, országuk határai többnyire vitathatatlanok, ér­ tékeik, jogaik, sikereik olyan természetes összetevői életüknek, m elyek­ kel azonosulnak, m elyekért felelősséget vállalnak. Történelm ük a m últ­ juk, m elyet tudnak, vállalnak, folytatnak. Látnak visszafelé, és előre is. A sikeres nemzetek nem kérdezik meg, mi a nemzeti lét értelme. Léte­ zésük öncél. A kevésbé sikeres, sikertelen, vag y túl sok csapást m egért nemzetek állandóan az eltűnéstől, a megsemmisüléstől félnek. (Ez a félelem több­ nyire független a nemzet nagyságától, hiszen a 14 —15 m illiós m agyarság tudatában sokkal erősebben él a nemzethalál réme, mint az egyharm ad­ nyi dánokéban.) Ezek a nemzetek állandóan igazolni igyekeznek léte­ zésüket, egy-egy területhez való jogukat, bizonyítani állam határaik igaz­ ságos vag y igazságtalan voltát. Történelm ük nem csupán a m últjuk, nem csupán alapja, háttere, forrása jelenüknek. Történelm ük argum entum ok tárháza is, m elyből érveket gyűjtenek, létezésük jogosságát igazolandó. Helyzetükkel, állapotukkal elégedetlenek, ám az okokat, m elyek e hely­ zetet megteremtették, többnyire önmagukon kívü l keresik. És nem min­ dig alaptalanul. Ezekkel a nem zetekkel valóban mostohán bánt a tör­ ténelem, de az oly gyakori önfelmentés legtöbbször újabb kudarc oko­ zója. A sikeres nemzetek történelm e — a befejezett múlt. Dicsőséges vag y dicstelen — de semiképpen sem naponta felvetődő kérdés. A kevésbé sikereseké az önm arcangolás és az önigazolás, jobb esetben a tanulsá­ gok forrása. 53 �A sikeres, sorsukkal m egbékélt nemzetek identitásának csak egyik, semmiképpen sem m eghatározó összetevője a történelem, a történelmi tudat. A kevésbé sikeresek, a félig kész, alakuló, form álódó nemzetek tudatában az első, a legfontosabb helyre kerül. Az alfa és az omega. Ezeknél a nemzeteknél a történelm i tudat az önazonosság-tudat m egha­ tározó eleme. S m ivel döntő ereje van, igencsak óvatosan kell kezelni, m ert könnyen válhat az önbecsapás eszközévé. 2. V LA D IM ÍR M INÁČ T Ö R T É N ELE M K É PE V ladim ír Mináč nem történész, hanem író, regény és esszéíró. A z 1970-es években ő volt az egyetlen olyan szlovák író, aki teljes, összefüggő tör­ ténelemképet, történelemértelmezést nyújtott olvasóinak, elsődleges síkon, vagyis nem szépirodalmi műbe rejtve, hanem esszékben. Esszéi, átfogó történelm i tablói nem prózaírói m unkáját kiegészítő, hanem program szerű vállalkozások, m elyek kifejezett célja a szlovákság nemzeti tuda­ tának alakítása. Eszm efuttatásait eleve az önfelmentéssel kezdi: „Ahhoz, hogy a tör­ ténelem szemléletes és áttekinthető legyen, szükség van a sematizálásra; ahhoz, hogy a bonyolultat is meg lehessen érteni, le kell egyszerűsíteni az eseményeket” 1 — írja a Nemzet él itt című, első nagyobb nemzeti tárgyú esszéjében. Kezünkben a kulcs, am ellyel írásait feltárh atju k: nem differenciálni, hanem redukálni kíván. S ez a megközelítés nagy veszélyt hordoz m agában: egy nemzet eltorzított történelemképét. „Kezdetben vala az ige. S az igét Štúr birtokolta!” — állítja fel az első tézist. Ebben az értelmezésben Ĺudivít Štúr a szlovák történelem alfája, hiszen a szlovák történelem elsősorban az írott szó története. „ .. .a mi történelmünk szavakban zeng igazán, a tettekben felemás.. . ” 2 Štúr — Mináč szerint — végletes és ellentmondásos, ám lényegében fel­ menthető nagyság. Štúr kritikai gondolkodása egyrészt „jobboldali kriti­ ka. a hegeliánus polgár kritikája” , másrészt haladó, „haladóbb, mint sok kortársa, a magyar forradalom vezéralakját is beleértve. ” 3 Hol „szelíd germ anofil” , hol „n agyszláv” módon németellenes. Ám mindkét m aga­ tartása érthető — értelm ezhetjük M ináčot —, m ert az előbbi a m agya­ rok, az utóbbi a németek hitszegéséből ered. M ináč Štú r-alakja a mítoszteremtő író alkotása. Azé az íróé, aki nem az igazságot, hanem a m aga igazát keresi, aki nem tanítani akar, ha­ nem érzelmileg felrázni; az ember, az emberi gyarlóság megértése he­ lyett a nagyságot a k arja felm utatni. A z egyértelm ű és bírálhatatlan történelmi nagyságot — s a X X . század második felében ez meglehető­ sen kétes értékű törekvés. Ennek a gondolkodásmódnak nagy szüksége van az ősellenségre, s ezt a m agyarokban találja meg. Mináč szlovák-m agyar „nemzeti antagonizm usról” beszél, am elyben „a magyarság a szlovák politika vég­ zete. . . (A szlovák politika) mozgásiránya a magyar politika mozgásirá­ nyának negatívja, koncepciói ellenkoncepciók, hangja visszhang csupán.” 4 Kossuth szélsőséges nacionalista, minden rossz hordozója, aki elkezdett egy forradalm at, „amelyben a reakció győzelmes magva csí­ rázik. . . ” Ez a forradalom „az arisztokrata oligarchia diktatúrája!” A képlet egyértelm ű, itt m ár csak a gondolati kényszerpályán kell előre m enni: ha Štúr és a szlovák nemzeti mozgalom egyértelm űen és 54 �problémamentesen pozitív, „haladó” jelenség, akkor a vele szemben álló m agyar mozgalom csakis egyértelm űen reakciós lehet. M ináč értel­ mezésében „a magyar történelemben frigyre lépett a történelmi jog egy­ fajta fajelmélettel” ,5 s így — következésképpen — a m agyar történe­ lem X X . századi ballépéseinek, például a német fasizm ussal való szövet­ ségnek a gyökerei Kossuthnál keresendők, aki m ár akkor a Fran kfu rti Parlam enttel paktált. Ugyanebből a gondolatmenetből következően az ún. Űj Iskola, vagyis a m agyar politikával kiegyezést kereső csoport, és az ún. Memorandisták, vag yis a szlovák nemzeti radikálisok összeütközésének tárgyalása során „kétségtelenül a M em orandisták p ártján "6 áll. Ebből a gondolatmenetből következik az a m egállapítása is, m ely szerint „a magyar törté­ netírás hívta ki maga ellen a szlovákot” . „A magyarokat csak egyetlen dolog válthatja meg: a pánszlávizmussal mint a történelmi haladás mindenható gondolatával kötött örök szövetség, amelyből mindkét fél számára politikai és nemzeti szabadság következik” — idézi Mináč Jo zef Podhradský szlovák publicista gondolatát, m ajd — a kétségeket eloszla­ tandó — hozzáfűzi: „Abban az időben ezek a szavak bizarrul és provo­ katívan hangzottak, mai szemmel nézve többé-kevésbé prófétaiak . ” 7 Szá­ m ára egyértelm ű, hogy a X IX . században „Oroszország a szlovák poli­ tika gerince, a hit alapja, olyan erő, amely a szlovák mozgalmat a leg­ reménytelenebb helyzetben is segített életben tartani.” 8 Štúr „Moszk­ vában hitt, s nem Pétervárban... az ő Oroszországa a szlavofilek meg­ váltó Oroszországa volt, s nem a Néva-Parti despota birodalma. ” 9 Itt élt együtt a szabadság progressziója és a szláv szellem — állítja Mináč, és hozzáteszi még, hogy ez a szlavofilia „mindig védekező, a történelem szempontjából tehát igazságos gesztus volt.” (Mivel elsősorban V ladim ír M ináč nemzetképét próbáljuk felvázolni, ezért nem a részletekbe menő vita a célunk, de a fenti m egállapításhoz azért annyi m egjegyzés kívánkozik, hogy m iután 1849-ben Paskievics orosz seregei leverték a m agyar szabadságharcot, Štúr terjedelm es röpiratot írt a szlávság kérdéséről Das Slawentum und die Welt der Zukunft címen, am elyben szó szerint ezt m ondja: „A nemzet Oroszországban egy az ő cárjával, és ez az alapja Oroszország erejének.” 10 Érdem es lenne talán ú jra végiggondolni, hogy 1849-ben ki is védekezett és ki támadott, és Paskievics seregeinek az árnyékában m ilyen tartalm akat hordoz ez a szlav o filia!) Az elmondottak után most m ár m egkérdezhetjük: m ilyennek látja Mináč a szlovák nemzetet? „A nagy történelem a nagy rablók törté­ nete” 11 — jelenti ki némi nagyvonalúsággal. A szlovák mozgalom viszont m arkánsan plebejus. „Mi a szlovák politika plebejus hangsúlyát tettük hozzá Közép-Európa történelméhez. ” 12 Ebben a képben mindig m in­ denki a szlovákokat fosztogatta, a szlovákokat bántotta, a kunok, a tatá­ rok, a törökök, Zsiska és Csák Máté, Hunyadi hordái, Bocskai hajdúi, kurucok, labancok, németek. „Egy civilizáció határait őriztük... A tatá­ rokat, a törököket (s egyéb kun népséget) nem karddal, nem hőstettek­ kel állítottuk meg, hanem azzal, hogy megmaradtunk.” 13 A szlovákság az építők nemzete. „Jóval többet dolgoztunk, mint amennyi a munkából ránk esett volna” — von ja le a kissé szokatlan következtetést Vladim ír Mináč. 55 �A szlovák törekvések X X . századi beteljesülése, a m odern nemzetté alakulás befejeződése ebben a koncepcióban a szlovák antifasiszta ellen­ állás, a Felkelés, m elyben „a szlovák nemzet megvalósította legnagyobb, legjelentősebb történelmi tettét: betetőzte nemzeti-demokratikus forra­ dalmát, s ezzel felzárkózott a világ haladó nemzeteihez.” Ebben a harc­ ban a szlovákság „a Štúr-koncepciók leghaladóbbikát valósítja meg: a népi, társadalmilag igazságos Szlovákiát.” 14 V ladim ír Mináč nem zetfogalm a norm atív nemzetfogalom, történelemképe norm atív történelemkép. A nemzet az ő szám ára nem történelm itársadalm i-gazdasági-politikai-kulturális képződmény, hanem erkölcsi kategória. A nemzetbe az tartozik bele, akit tettei vagy gondolatai — a m ináci értékrend szerint — arra érdemesítenek. Helye van benne az ősi, dolgos, tiszta népnek és az e népből származó hazafiaknak, de nincs benne helye a „m agyarón ” nemességnek és bolgárságnak, a polgári Szlovákia „kom prádor” és fasizálódó burzsoáziájának, a klérusnak, vagyis senkinek, aki a vágyott történelem képet m egzavarja. „A valóságos Szlo­ vákia nem a kávéházi politikusok, hanem a Nép Szlovákiája” — írja a Felkelésről szóló esszéjében. Mináč nem társadalom ban, nem osztályok­ ban, nem rétegekben gondolkodik, hanem egy m itizáltan egységes, ho­ mogén „népi nemzetben” . S ez a szemléletmód kizárja a szlovák törté­ nelem alternatív értelmezési lehetőségeit, nem ism eri fel a nemzeti aszszimilációs és disszimilációs folyam atok igen bonyolult mechanizmusait, nem látja az átmeneteket, az árnyalatokat. De gondolatmenetének legkétesebb mozzanata a végkövetkeztetés: a nemzetté alakulás lezáródását sugalló tézis. Ez a differenciálatlan M i-kép veszélyes, mert ugyanilyen differenciáltan Ők-et teremthet. Az Ők-ből könnyen bűnbakot csinál, és olyan sém ákba viheti bele a szlovák közgondolkodást, am ely sem az önismeretnek, sem mások megismerésének nem kedvez. 3. M ILA N R Ú FU S N E M Z E T K É P E M ilan R úfus, a költő és esszéíró, szintén sokat foglalkozott a szlovákság nemzeti kérdéseivel, bár olyan rendszeres áttekintésre, mint Mináč, nem törekedett. Esszéiből, alkalm i írásaiból, nyilatkozataiból azonban kibontható egy összefüggő nemzetkép, am ely tudatos és hosszú ön­ vizsgálatok eredménye. R úfus is parasztnemzetnek látja a szlovákságot, am elynek városai ut­ cáin is „friss tehénlepény gőzölög” , s am elynek hatalm as történelm iet­ len igyekezete, hogy Pozsonyt a nemzeti mítosz központjává avassa, puszta óhaj maradt. „Akár tetszik, akár nem, ezekbe a nemzeti tárgyú elmélkedéseimbe gúnyos nevetésként szüntelenül belejátszik a malacok röfögése” — írja nem kis öniróniával egy Štúrról szóló esszéjében.15 Ez a parasztnemzet azonban — R úfus értelmezésében — nem a sem­ miből érkezett; történelme ezer évvel ezelőtt kezdődött, a m orva-szláv időkben, am ikor is a szláv és a római kereszténység kereszttüzébe ke­ rült. R úfus nem fogadja el az „ezeréves szünet fám áját” , s vélem énye szerint létezik szlovák történelm i-szellem i folytonosság. „Vitatható apriorizmusok nélkül, s annál nagyobb tisztelettel a történelmi tények iránt. Föl kell térképeznünk a gondolkodásunkat. Amíg ezt meg nem �tesszük, a Štúr-nemzedék, elődei ellenére is, fantasztikus ejtőernyős csapatnak fog hatni.” 15.a. R úfus nemzetképében a szlovákság kétszeresen m egkésett nemzet: m egkésett a X X . századi önreflexióiban. „ A huszadik század hatvanas éveiben, az európai civilizáció kellős közepén annyi nosztalgiával idéz­ getni a XIX. századot! Alig vígasztal, hogy némi joggal cselekszem ezt" — írja a Štúr-nemzedék értékelése során, m ajd hozzáteszi: „ ...o lyan ­ formán érzem magamat, mint a felnőtt, aki kanyarót vagy mumpszot kap.” 16 Az irodalom, az írásbeliség R úfus értelmezésében is döntő összete­ vője az újkori szlovák nemzet megszületésének. Ennek az irodalom nak az eredetét az ősi szláv legendákban látja, m ajd folytatódását a nép­ dalokban, a népi költőkben, Kollár, Šafárik, Palkovič m unkásságában. „ Ami később Bajzától, Hollytól és Bernoláktól Štúrig lejátszódott, az már nem a tojáshéj kopogtatása, hanem áttörése volt.” 17 A X V III. szá­ zad végén, a X IX . század elején itt nemzet születik, az irodalm ába ka­ paszkodva, s a Štúr-iskola — R úfus értékelése szerint — m ár egyen­ rangú partnere az európai irodalm aknak. M ilan R ú fu s — a költő, az író — az irodalmán keresztül azonosul nemzetével. „Nem tehetek mást, szeretettel és tisztelettel el kell fo­ gadnom azt, amit ez a nemzet az irodalomban mindeddig létrehozott, mert számomra éppen ez képezi a konkrét személyes alapot, amelyről továbbléphetek... Amit a világtól kapok, az a minőséget tekintve csak szándék, csak elhatározás. E szándéknak testet, arcot csak az otthon, a szülőföld agyagából gyúrhatok. .. Nem ódivatúság hát, nem hazafias önkritikátlanság az, ami arra int, hogy nemzetem irodalmát kézbe fog­ jam, magamévá fogadjam, s mind csúcsait, mind lapályait figyelmesen tanulmányozzam. Korlátai bizonyos értelemben az én korlátaim is, lehetőségei az feltételeim.” 18 Szám ára a n yelv a kollektív nemzeti szel­ lem hordozója; a szlovák nemzet elsősorban az irodalm án át érintkezik Európával, a világgal. M ert a nemzet „ elsősorban test, nem pedig az értelem nyomására létrejött szellemi érték... önmagában nem biztosít semminemű szabványemberséget__ nem kész cél, hanem lehetőség, amelyet valóra kell váltani, s amely egyenlő esélyeket kínál mind a lángésznek, mind a kalandornak. Az esélyek alsó és felső határa oly messze húzódik egymástól, amilyen mondjuk a Beethoven és Hitler kö­ zötti távolság. A köztük levő terület — az mind a nemzet.” 19 Ennek szellemében tud önkritikus lenni, így ostorozza a szlovák oblomovizmust, a „restséget a jó ra ” , s választja külön biztos kézzel a népiséget, népszeretet a népieskedéstől. M ilan R úfus gondolkodásában a szlovákság és Európa egyszerre van jelen. „ Európa-komplexus, nemzeti komplexus — a történelmi deres botjának két vége ez.” Szám ára Szlovákia, a szlovák kultúra az euró­ pai kultúrtükör integráns része, ám pontosan számon tartja, hol van ­ nak a szlovák irodalom nak és közgondolkodásnak olyan hiányai, ame­ lyek miatt félszegen mozog az európai kultúrában. A kiindulás mindig a szülőföld: „ A költő ezt mondja: a szülőföld kéz, amelyre ráborulhatsz sírva. De vigyázzunk, nehogy szó szerint vegyük, amit mond. A költő ugyanis a mondottnál többet tud és közöl: a szülőföld az a kéz, amelyre töprengő fejedet hajthatod.” 20 A töprengés közelebb visz Európához, mint a sírás — sugallja Rúfus. 57 �A szlovákság jövője ebben az összképben az európai civilizáció jövő­ j evel van összekötve, és ezt a civilizációt igen félti az író. V égveszély­ ben látja, mert individualizm usával és anyagiasságával önmagát pusz­ títja el. Új igazi közösséget kellene terem teni — m ondja—, mégpedig visszatérve a hagyom ányos formákhoz, és erkölcshöz. M ilan R úfus differenciált, problém ákat látó és láttató nemzet- és tör­ ténelemképe, a türelem , a megértés, az önkritika megléte és az önámí­ tás m egvetése — mindez a m élyen gondolkodó bölcselőt m utatja, azt a X X . századi szlovák értelm iségit, akit nemzete igazi helyzetét ak arja feltárni és megmutatni. Megalapozott az aggodalma is, m elyet az euró­ pai civilizáció felbom lása m iatt érez, ám a kiútkeresés irán yával — a hagyom ányos közösségi form ákhoz és erkölcshöz való visszatéréssel — nem értünk egyet. Vélem ényünk szerint az európai kultúrának és civi­ lizációnak nem az individualizálódás a legnagyobb baja — az öntudatosabb individuum ok m agasabb számban is elkelnének például a mi tájainkon —, hanem a távlati — transzcendens — egyéni és közösségi célok elveszése. Új közösségek csak új célokért form álódhatnak, s e közös célok nem lehetnek rövidtávú, m ateriális vág yak beteljesülései. Ha ez az európai civilizáció újra talál m agának „n a g y ” célt — akár Isten, ak ár a kommunizmus képében —, akkor m ajd ismét visszanyer­ heti vezető helyét az em beriség kultúrájában. A korszerű európai nem­ zeti közösségek azonban m ár nem lehetnek a hagyom ányos közösségi form ák utánzatai, hanem — vélem ényünk szerint — csakis az öntuda­ tos és tudatos individuum ok szerves közösségei. 4. ĽUBOM ÍR F E L D E K É S A S Z L O V Á K N EM ZET Míg Mináč és R úfus a szlovákságot parasztnemzetnek látja és m utatja, és némi — bevallott v ag y öntudatlan — nosztalgiával fordul a szlovák falu, a hagyom ányos közösség felé, Feldeknél m ár nem esik szó ezek­ ről a gyökerekről. Nem azért nem szól róluk, m ert tagadja fontossá­ gukat, hanem mert m ásfelé tekint. Ľubomír F eldek az egyik legjobb és legtudatosabb szlovák m űfordító is, s ez meghatározza m agatartását: nem befelé, hanem kifelé fordul, a szlovák kultúrát és nyelvet m agas színvonalú fordításokkal kíván ja gaz­ dagítani. N yelve sokkal „csípősebb” , mint Mináčé vagy R ú fu sé; nem kívánja nemzetét, sem felmenteni, sem jószándékú szeretettel „m egérteni” . Éle­ sen elítéli a szlovák szellemi tunyaságot, a köldöknézést, a nemzeti kul­ túra nem- v ag y félreism erését. A m űfordítás szám ára alaptevékenység, nemzeti tett, hiszen „a fordítások álltak egy egész sor nemzeti irodalom kezdetén. ” 21 S hogy a szlovák nemzet nem tiszteli kellőképpen a m űfor­ dítókat, „az a történelmi folyamatosság iránti érzéketlensége, a szlová­ kok sajátossága: a rövid ész! Békésen elfeledtük, hogy annak idején Tesszalonikiből két fordítónak kellett idejönnie azért, hogy itt egyálta­ lán létrejöjjön valamilyen kulturális közösség, valamiféle nemzet. ” 22 Ebben a logikában a m űfordítás ablak a világra, és önépítés! Am ikor m egírta a Jánosik Vivaldi alapján című színművét, számos kritika a szemére vetette, hogy kigúnyolja a szlovák történelmet, hogy bántja a nemzet érzékenységét, „lelkét, szellem ét” . „A nemzet vagy a társadalom szelleme — válaszolta Feldek — nem valami öröktől fogva adott létező. A társadalom a maga kollektív szellemét naponta átdol­ 58 �gozza, átalakítja, valamerre mozgatja — sajnos, nem mindig palléroz­ za. ” 23 B á r „k is nemzetecske” a szlovák, ám Európa kellős közepén él, s mindenfelől a folyam atosan fejlődő kultúra hatása, nyom ása éri; ebben a közegben nem lehet egy nemzetnek szinte egyetlen nemzeti jelképe a betyárkodás. „Mindennek megvan a maga kijelölt helye — a betyárnak is, a történelemben és a nemzeti múzeumban. Örök be­ tyárkodásunk a mai napig megmutatkozik múltunkhoz való viszonyunk­ ban: megraboljuk magunkat, kifosztjuk magunkat mindenből. Ezért vagyunk szinte történelem nélküliek, mert csak azt azonosítottuk a történelmünkkel, ami szlovákul szólt. A királyok többnyire nem beszél­ tek szlovákul — ezért nincsenek királyaink, ezért nincsenek királydrá­ máink. A darab nemcsak azért kapta a Jánosik Vivaldi alapján címet, hogy Vivaldi zenéje szóljon benne. Jelezni kívántam, hogy nemcsak a Vrátna völgyében éltünk, hanem Európában is. Végtére is — ma már megvan az államiságunk. Miért ne tanulhatnánk meg az irodalomban is, a színházban is újravizsgálni, átrostálni — amint az a kultúrnemzeteknél szokás — az államiság kérdését is?” 24 Feldek a nemzeti kontinuitás kérdéskörét is dinamikusan, mozgásá­ ban vizsgálja. A m últra a jelenben élők szemével tekint, s elfogadha­ tatlannak tartja a „történelem mögé rejtőzést” . A nemzeti hagyom á­ nyokat igyekszik megtisztítani a rárakódott hordalékoktól, és olyan korszerű nemzettudat kialakítására törekszik, am ely nyitott mind a m últja, mind a jövője irányában. „ . . . mert a nemzet nemcsak attól élő — m ondja Feldek egyik kritikusa —, ami pillanatnyilag hasznos számára, hanem a gondolattól, a szellemtől is, melynek előrehajtó ere­ je van .” 25 5. A N EM ZETI LÉ T ÉR T ELM E „Mozgalmainkat, azoknak haladó vagy reakciós voltát ún. objektív tör­ ténelmi mércékkel mérni értelmetlen dolog lenne: az objektív mércék a nagy nemzetek kizárólagos tulajdonát képezik” 26 — jelentette ki V la­ dim ír Mináč a Nemzet él itt című, 1965-ben született írásában. Azóta húsz év telt el, s úgy tűnik, a mai szlovák középnemzedékhez tartozó Ľubomír Feldek egész életm űvével rácáfol erre a m egállapításra. Ép­ pen az egységes mérce alkalm azásának a szükségét v a llja ; minden so­ rával és tettével azt bizonyítja, hogy a szlovák nemzetnek akkor van esélye az európai kultúrához való felzárkózásra, a m egkapaszkodásra, ha önmagára is érvényesnek ismeri el az európai kultúra és civilizáció értékrendjét. A nemzeti léttel, a nemzet m últjával és jövőjével foglalkozó írók időnként fölteszik a „végső” kérdést, vagyis hogy mi a nemzeti lét értelme? Ez a kérdés — álkérdés; nemigen lehet rá válaszolni, vagy ha mégis m egkísérli valaki, többnyire semmitmondó feleletek születnek. Mint a bevezetőben m ár leírtuk, vélem ényünk szerint a nemzetek léte öncél, létük értelme a létezés maga. Ám ha mégis valam iféle v á ­ laszt várunk, álljon itt — ez áttekintés befejezéseként — V ladim ir M ináčnak a saját kérdésére adott válasza: „A nemzeti lét értelme más 59 �nemzetekhez való tartozásában van. Velük együtt alkotja a civilizáció nagy művét. S ilyen értelemben még csak a kezdetén vagyunk az ön­ megvalósításnak.” JE G Y Z E T E K 1. Mináč, V ladim ír: Összefüggések. Madách, Bratislava, 1980. Fordí­ totta Tőzsér Árpád. 112 . l. 2. lm .: 83. l. 3. lm .: 84. l. 4. lm .: 86. l. 5. lm .: 125. l. 6. lm .: 111. 1. 7. lm .: 87. l . 8. lm .: 97. l. 9. lm .: 97. l. 10. Štúr, Ľudovít: W ybór pism. Z ak ľad N arodow y Im ienia Ossolinskich, 1983. 106. l. 1 1 . M ináč: Összefüggések. 127. l. 12. lm .: 92. l. 13. lm .: 129. l. 14. lm .: 374. l. 15. Rúfus, M ilan: A költő hangja. B ratislava. Madách. Fordította R on ­ csol László. 35. l. 15 . a. lm . 110 . l. 16. lm .: 41. l . 17. lm .: 81. l. 18. lm .: 102. l. 19. lm .: 86. l. 20. l m .: 68. l . 21. Feldek Ĺubom ír: Z reči, do reči. Slovenský (Ford. B. I.) spisovateľ. 1977. 143. l. 22. Im .: 145. l. 23. Feldek, Ľubom ír: Sm utné komédie. Szlovenský 124. 1. (Ford. B. I.) 24. Im .: 125. l. 25. Im .: 132. l . Rudolf M rlian gondolata. 26. M ináč: Összefüggések. 83. I. 27. Im .: 119 . l, 6o spisovateľ. 1982. �KISS G Y . CSABA Térviszonyok és értékek Ladislav Ballek: A segéd „Palánkon nem állt meg az élet. Mindazok az események, am elyek eb­ ben a városban lejátszódhattak, alá voltak vetve a palánki időtér szi­ gorú törvényszerűségeinek” (349) — olvashatjuk a regény epilógusá­ ban az elbeszélő sokatmondó m egjegyzését. Eszerint létezik tehát a műben egy olyan sajátos időtér — ezt nevezte Bahtyin kronotoposznak — , am elynek koordinátái kijelölik az elmondott történet kereteit. Hogy m ilyen ez az időtér, az itt elsősorban a szóban forgó város jelleg­ zetességeiből következik. És hogy a földrajzi tér m ilyen fontos szere­ pet játszik a műben, arra közvetlenül a regény alcíme is utal: Könyv Palánkról. Sem m iképpen nem túlzás azt állítani, hogy B allek regényé­ nek egyik főszereplője m aga ez a város. E g y fik tív kisváros Dél-Szlovákiában, valahol az Ipoly alsó folyása mentén, am elynek számos vo­ nása összefüggésbe hozható Hont m egye egykori székhelyével, Ipolyság­ gal, azzal a várossal, ahol az író gyerm ekkorának éveit töltötte. A v á ­ roshoz való viszony sorsdöntő a regény m indegyik központi alak ja számára. Palánk sajátosságai, „helyének szelleme” a mű jelentésének centrumában kapott helyet. Gazdag tartalm ú jelképpé nő a regény városa, történelmi és társadalm i folyam atok kifejezőjévé. M ivel A segéd értékszerkezetét jelentős m értékben a térviszonyok közvetítik, elemzésünkben a földrajzi térnek a regényben m egjelenő néhány form áját vesszük szemügyre, azt, hogy miképpen szerveződnek e form ák a mű világképének alkotóelem eivé. Ballek regényének szá­ mos szlovák és m agyar bírálata hangsúlyozta, hogy az ábrázolt tér — a város és a táj — jelentősége alapvető fontosságú a műben. A segéd m egjelenése után írónkat elsősorban D él-Szlovákia irodalm i (mármint szlovák irodalmi) fölfedezőjeként emlegették. A kritikusok és tanul­ m ányírók következtetéseit figyelem be véve m indenekelőtt két szembe­ állítást kívánunk tüzetesebben m egvizsgálni. Az egyik tengelyén két világtáj áll szemben egym ással, Dél és Észak, illetve — am int m ajd látni fogjuk — két földrajzi táj is: síkvidék és felföld (lent és fönt). A m ásik oppozíció inkább történelmi és társadalm i jellegű, város és falu szemben állása, am ely nem független az előbbitől, hiszen a falu valahol a Felső-Garam mellékén található, a város pedig, mint emlí­ tettük, az Ipoly alsó szakasza mellett, ami egyben etnikai különbséget is jelent. Mielőtt azonban az elemzéshez fognánk, néhány eligazító adatot m agáról az íróról és legfontosabb műveiről. Lad islav Ballek 1943-ban született, Gyügyön, az Ipolyságtól tizenegynéhány kilom éterre fekvő, fürdőjéről nevezetes községben. Első kis­ regényei a hatvanas évek második felében láttak napvilágot, igazi si­ kert azonban csak 1974-ben m egjelent, lazán egymáshoz kapcsolódó részletekből álló novellafűzére, a Posta délen (Južná pošta) hozott szá­ 61 �mára. Itt m ár a határvidék 1945-öt követő sorsát eleveníti meg, a gyerm eki optikán keresztül szemlélt dél-szlovákiai kisvárost, a minden­ napok örömeit és csalódásait. Három évtized távolából némi nosztal­ giával idézi föl kisfiú-hőse tapasztalatait egy számára különös, egzo­ tikus világból. Az egzotikusra festett táj, a „d éli” mítosz kellékei meg­ jelennek következő, 1977-ben m egjelent művében, A segédben (Pomoc­ ník) is, azzal a különbséggel, hogy itt megnő az elbeszélő kompeten­ ciája; a Posta délent a visszaemlékező attitűd jellem zi, a narrátor nem válik el éles kontúrokkal attól, am it elbeszél; A segéd elbeszélője v i­ szont, a X IX . század realista hagyom ányának m egfelelően, átlátja a valóságot, am ely így szándéka szerint „o b jek tív” lesz, az író és az olvasó számára is; ez az elbeszélő ism eri a város m últját, az egyes szereplők élettörténetét, cselekedeteit és a cselekedetek mozgatórugóit. B allek legújabb, 1981-ben m egjelent regénye, az Akácok (Agáty) is szoros kapcsolatban van a dél-szlovákiai valósággal, tem atikáját te­ kintve rokona a Posta délennek és A segédnek. Végezetül nem árt m egjegyezni, hogy művei rendre m egjelentek m agyarul is. A segéd 1980-ban látott nyelvünkön napvilágot a pozsonyi Madách Kiadónál Hubik István fordításában, s a könyvet átvette a közös könyvkiadás keretében a budapesti Európa K önyvkiadó. Idézeteinkhez ezt a szöve­ get használtuk. A hetvenes évek szlovák prózájának tem atikai osztályozása során sokan — többek között Rudolf Chmel és Karol Wlachovsky is — el­ különítenek egy olyan csoportot, m elyet a D él-Szlovákia iránti érdek­ lődés jellemez. Csak zárójelben kívánju k m egjegyezni, 1975-ben a T iszatáj hasábjain m agunk is fölfigyeltünk a jelenségre, elsősorban And­ rej Chudoba, Lad islav Ballek, Peter Andruška és Ivan Habaj írásai kapcsán. A zért lehetett ez a tájékozódás szembeszökő, mert a szlovák irodalom „klasszikus” tája m agától értetődően a Felföld, a múlt szá­ zadi szlovák nemzeti ideológia — mint ism eretes — a hegyvidéket tar­ totta a szlovákság jellegzetes szülőföldjének, hazájának. A rom antika irodalm a gazdag tartalom m al töltötte meg a szlovák jelleget kifejező K árpátokat, a T átrát; attól sem teljesen függetlenül, hogy a m agyar nemzeti mitológiában oly fontos helyet kapott (különösen Petőfi által) az Alföld, a rónaság. A Felföld—A lföld szópárnak így az ellentétes földrajzi tájakat jelentő tartalm a mellett m egjelent a szlovák gondol­ kodásban a nemzeti különbséget (sőt ellentétet is) kifejező értelme. Az A lföld (Dolná zem, Dolniaky) m agyar nemzeti sajátosságokat kapott, ezért a nemzeti antagonizmusok elválasztást kereső szellem számára ellenszenvessé vált, taszítóvá. Tibor Žilka a szlovák próza „déli koloritjá t” vizsgálva arra h ívja fel a figyelm et, hogy „A középnemzedék képviselői így a ,dél vidéket’ m ár nem tartják olyan világnak, am elyet saját térbeli-konnotációs jelei csak a valam ikori elnyom ókat fe jezik k i” . (Slovenské Pohľady, 1981. 4. sz.), Persze hozzá kell tennünk, hogy „délvidék” v ag y „síkvid ék” nem csupán földrajzi táj a kortárs szlo­ vák íróknál, körvonalait politikai-közigazgatási határ húzza meg dé­ len, m ásképpen: Szlovákiának, egy országnak a déli részéről van szó. Ennek a déli világnak B allek regényében vannak időjárási, földrajzi, növényzeti sajátosságai, m elyek együtt fejezik ki ezt a komplexumot. 62 �A „D él” zúgó szeleket, forró nyarakat, ragyogó tiszta kék égboltot je ­ lent, bu ja növényzetet, akácost és kukoricaföldeket, term ékeny gaz­ dagságot, ugyanakkor valam i nyugtalanságot, szélsőséges jelleget, rom­ lást és bomlást. A term észeti-táji adottságokat szemlélő-érzékelő ember fölfogásában ezek az adottságok emberi (egyéni és közösségi) tu laj­ donságokká alakulnak át, pozitív v ag y negatív értékek hordozóivá válnak. A hegyi faluból a kisvárosba érkező hentesm ester szám ára az időjárás, a vidék m ássága, idegensége saját bizonytalanságainak, belső és külső konfliktusainak m integy érzékelhetően megjelenő kivetítődése. „Ez a déli folyók mentén oly ismert szag zavarta a hentest. Hát már tavasztól kezdve egész éven át minden korhad itt? Ha a folyó már tavasszal szennyes lesz, alighanem bűzlik egészen a tél beálltáig... Mintha oszlásnak indult volna. V agy nem? S nem válik itt ő maga is rosszabb emberré, mint eddig vo lt.. . ” (I. m. 39.). V ag y egy későbbi pillanatban, am ikor a hős még jobban érzi idegenségét: „Vágyódott a gyengédség, a friss, átlátszó, tiszta vizű patak után. Nem tudta meg­ szokni a családjában uralkodó gyűlölködést, és még mindig nem szo­ kott hozzá az itteni hőséghez se, a legyek miriádjaihoz, a porhoz, a különös és szívfájdító déli tájhoz.. . ” (I. m. 179.). A „délvidékiség” a regényben egy többé-kevésbé koherens m itológiává szerveződik, je l­ lemzői kim utathatók az em berek viselkedésében, a táj m últjában. En­ nek a m itológiának része például a „délvidéki lustaság” , a történelem tragikus kataklizm ái (a török hódoltság), a létnek eg yfajta bizonyta­ lansága, az emberek kétarcúsága (egyfelől kispolgáriak, m ásfelől fék­ telenek), a város lakóinak n yelvi és kulturális kevertsége. És term é­ szetesen a határvidéki jelleg. Ebben is a bizonytalanság a döntő, ha­ tárok változásai, a kiszolgáltatottság, „ . . . mert ahol határ van — mond­ ja egy alkalom m al Lancsarics Riecannak —, ott... mindig zajlik az élet.” (I. m. 30.) Hallatlanul nehéz volt itt, a visszahúzódó körülm é­ nyek között em berré és polgárrá lenni, végigjárn i az európai történe­ lem fejlődés individualizációs útját. Ez a déli világ fülledtségével, súlyos atm oszférájával érdekes módon valam ilyen m editerrán v ag y szubtrópusi tájat idéz föl a szlovák író víziójában. Talán ilyen képzetek — valam inő egyetem es Dél-fogalom idesugárzása — is közrejátszottak abban, hogy jellemző tulajdonsága lesz a regénybeli városnak a m aradiság: „Mindenekelőtt szemben áll velük (a komm unistákkal) a város karaktere, a háború utáni sajátos helyzete, fekvése, összetétele, történelme, hagyománya, maradisága, mégpedig ama L E G K O N O K A B B D ÉLI M A R A D ISÁ G . mely mélyen megveti az egyenlőségről, a társadalmi igazságról kiejtett szavakat, mert megveti az egyszerűséget és a szegénységet.” (I. m. 245. K iem elés: K . Gy. Cs.). A történész itt bizonyára közbevetné, hogy a dél-szlovákiai városokban m ilyen jelentős volt a munkásmozgalom és a baloldal ha­ gyom ánya, de ne felejtsük, nem történelem ről van szó, hanem regény­ ről, egy írói látomásról, m ely csak áttételesen van kapcsolatban a va­ lósággal. A B allek által m egterem tett déli kisváros ellentéte ném ikép­ pen a felföldi falusi világnak, annak a közegnek, am ely a szlovák nemzeti fölkelés éltetője volt; lehet, hogy ebből adódik Palánk m ara­ disága, ebben a képletben szükségképpen a városnak a másik pólust 63 �kellett megtestesítenie. Egyébként igen érdekes, hogy a regénybeli Délnek, délinek nem Észak és északi az ellentéte; az Észak kifejezés nem szerepel sehol sem a műben. A déli vidékkel, a déli em berekkel a hegyek világa, a hegyi falvak, a Felföld áll szemben, a felföldi em­ berek, a hegyvidékiek, a hely m eghatározásánál pedig az odafönt kife­ jezés. Tehát a történeti táj szemléletben a szlováksággal azonosított v i­ dék a hagyom ányos m egnevezésével szerepel. A segéd túlnyom órészt olyan esem ényeket m utat be, am elyek szín­ helye az említett kisváros. A hogy a szlovák kritikus, Tibor Žilka meg­ állap ítja: „Ez a kisváros, Palánk, az Ipoly alsó folyásánál, a déli közeg mitizálásának fő forrása, egy olyan közegé, amely majdnem teljesen ismeretlen és föltáratlan táj a szlovák irodalomban.” (Slovenské Poh­ ľady, 1980. 3. sz.). Em lítettük m ár ennek a városnak a határvidék je l­ legét, ami egyben valam inő átmenetiséget, tarkaságot és kiism erhetetlenséget is jelent. Értékek tekintetében pedig am bivalenciát. A város m últjára a folytonosság hiánya, a többszörös megszakítottság volt a jellemző. A városban m erev határokkal elválasztott társadalm i rétegek éltek egym ás mellett és alatt a múltban, ez adta meg sajátos karakte­ rét. K ét jellemző m ondat a város arcát érzékeltető leírásokból: „Pa­ lánkon, az egyik déli megyének az ősi székhelyén, az emberemlékezet óta katona-, paraszt-, kereskedő-, iparos- és hivatalnokvárosban, ahol mindezeknek a 'rendeknek’ a város fekvésére tekintettel megvolt a maguk nagy fontossága és hatalma.. . ” (60.); „A háború előtti Palánk­ ról az hírlett, hogy egyike a köztársaság legvidámabb városainak. A régi Monarchia szokásait ápolta.” (248.) Jellegzetesen kispolgári visel­ kedésform ák uralkodtak ebben a közegben, a közép-európai polgárosultság norm ái érvényesültek; a regény narrátorának szem ével: „Pa­ lánk tipikus lakosa rendesen ezekkel a tulajdonságokkal bírt: megfon­ tolt volt, lassú, kissé lusta, de inkább csak látszólag, törekvő, meg­ bízható, jó ízlésű, tudott bánni az evőeszközzel, tudott udvarolni a hölgyeknek, éppoly magabiztosan forgolódott a hivatalban, mint a ká­ véházban. . . ” (60—61.) K ívü lről azonban ez a kispolgári környezet csá­ bító és taszító városi világnak látszott, paraszti szemmel nézve a „bű­ nös város” fogalm ának a m egtestesítője volt. A hegyi faluból idetele­ pült hentesmester érzései így jelennek meg a regényben: „Sejtette Riečan talán, hogy a falak mögött nehéz takarók, vastag plüss-szőnyegek feküsznek, amelyeket kivétel nélkül perzsaszőnyegnek mondanak itt... fehér női testektől sűrű a légkör, a hajdani gazdagság, a laktató és fűszeres ételek, az örök irigység és végtelen unalom fuvallata terjeng, mely nem kecsegtet semmi jóval.” (122.) Ez a megrontó város, am ely annyi alakban m egjelent K elet-K özép-Európa irodalm aiban a múlt szá­ zad vége óta: kezdve Reymont nagyszabású panorám ájától (Az ígéret földje) Szabó Dezső A z elsodort falu ján keresztül számos román, horvát és szlovák prózai műig. Ballek elbeszélője így m utatja be: „Palánk a maga összes lakosára egyforma erősen, kitartóan, gyorsan és rombo­ lóan hatott; nem telt bele sok idő — és a régi meg az új palánkiak hasonlítani kezdtek egymáshoz. A város elnyelt mindenkit, aki csak betette ide a lábát, hasztalan rúgkapált ez ellen az illető egy bizonyos ideig.” (59.) Persze mindez némiképp ironikus színben tűnik föl, ha tu­ 64 �datosítjuk, hogy ez az „u rb s” a regény idején mindössze nyolcezer lakossal bírt (ezt is m egem líti az elbeszélő — 216.)A segédben a kisváros elsősorban két szereplő szemszögéből látszik. A falusi Riečannak kiism erhetetlen, nyugtalanító ez a világ („Minden valah ogy szokatlan és idegen volt itt neki.” 56.), Lancsaricsnak viszont szülővárosa, akit az érzelmi azonosulásnak ugyanolyan erős szálai fűz­ nek ehhez a környezethez, mint a hentesmestert elhagyott szülőfalu­ jához. E gyet kell értenünk K ä fe r Istvánnal, aki arra hívta föl a fi­ gyelm et, hogy a város regénybeli értelmezését nem lehet egyértelm űen negatívnak tekinteni (Vö. Új Auróra, 1982. 1. sz., illetve szlovákul: In Vzájomnosti slovensko-m aďarské. Budapest, 1984. 19 1—212.). M egerő­ síthet bennünket ebben a föltételezésben az elbeszélő állásfoglalása is. Egyetlen egy alkalom m al ő m aga szól közvetlenül az olvasóhoz a régi Palánkról. A hajdanvolt kisváros elm úlását nem kevés nosztalgiával beszéli el ebben a részletben, mintha m aga az író járn á körül gyerm ek­ korának helyszíneit. Így emlékezik vissza az elbeszélő, eltávolodván re­ gényalakjai horizontjától: „Nagy, áldott évei voltak ezek a szép szá­ mú utcának, gyönyörűek és felejthetetlenek már csak annálfogva is. hogy az utolsók voltak.” (121) Falu és város szem benállása Közép-Európa tájain az emberiség tör­ ténetéből ism ert alapképlethez képest sajátos tartalm akat is jelent, úgy tetszik, itt gyakran egym ás értékeinek teljes tagadása volt jellemző. Régióink írói nem egyszer úgy látták az elmúlt száz esztendőben, hogy a történelm i-társadalm i változások, köztük a városiasodás, értékvesz­ téssel járn ak nemzeti szempontból. És ebben nem csupán konzervativiz­ must kell látnunk, hanem a nemzeti és polgári kibontakozásban több­ ször visszavetett népek súlyos dilem m áját, a nemzeti kultúra jelrend­ szerének agrárius-vidéki jellegét. Ballek regényében is gyökeresen kü­ lönböző értékek kapcsolódnak a falu és a város fogalmához. Mint ahogy Tibor Žilka fejtegeti írásában (Južný kolorit v slovenskej próze. Déli kolorit a szlovák prózában. = Slovenské Pohľady, 1981. 4. sz.), A segédben a falu az erkölcsi tisztaság, a város pedig a gonoszság, az el­ vetem ültség megtestesítője. A falu és a város értékei itt kölcsönösen tagadják egym ást, a jó és a rossz kétpólusú sém ájában. Az egyszerű, könnyen átlátható falusi világban egyértelm ű minden, nyíltak és ter­ mészetesek az em berek; a városban viszont minden túl változékony, az emberi gesztusok nem könnyen értelmezhetőek, hiányzik az őszin­ teség, nehéz eligazodni. A szlovák irodalom ban gazdag hagyom ánya van falu és város ilyen szem beállításának. Elég talán a szlovák regényt olyan meghatározó m intára utalnunk, mint Svetozár Hurban-Vaianský Gyökér és hajtások (Koreň a výhanky, 1908), és Milo Urban Ködök napfelkeltekor (Hmly na úsvite, 1930) című műve. A városnak a nega­ tív képe jelenik meg. az az arca, am ely szfin kszerűen titokzatos és rom­ lott, az ősinek és idillinek tartott szlovák falu elpusztítóia. Ballek hen­ tesmestere is ilyen perspektívából szemléli Palánkot: „A faluhoz és a szabad természethez szokott Riečan a házaknak ezt a zártságát nehe­ zen viselte, s mindannyiszor azt a különös benyomást keltette benne, hogy odabent a falakon bévül, a ház mélyén szüntelen tobzódik a bűn. a gonoszság.” (122.) H urban-V ajanský regényének hősnője — m integy �hét évtizeddel korábban — szinte ugyanezt érezte Bécsben: „Az utcán Anna idegenül érezte magát; ha valaki a férjét kereste, lesütötte a szemét, úgyhogy sokan nem hitték, hogy a mérnök úrnak törvényes felesége. A színházban szorongott, attól félt, hogy leesik a nagy csillár, hogy kigyullad a színpad, mert annyit parádéztak ott a tűzzel.” (Ko­ reň a výhonky. 1935. Turčian sky S v ä ty M artini, II. 213.) Polgári és paraszti értékek állnak itt egym ással szemben, a paraszti életform a természetközelisége, évszakok által megszabott rendje, „tem póssága” egyfelől, az em ber által terem tett tér, a sűrűn változó kap­ csolatok, a gyorsabban múló idő — m ásfelől. Riečan gyakran gondol szülőföldjére, népdalfoszlányok m uzsikálnak a fülében, város és falu különbségeit föloldhatatlan feszültségnek érzi: „ A hóval betemetett zsindelytetős házikók, karácsony estéjén a kivilágított és ünnepien feldíszített otthonok hangulata. Palánkon az ilyen örömöket nem is­ merték, itt nem zengtek a hegylakók dalai, a betlehemesek énekei, nem csilingeltek a száncsengők.” (310) Az ő világában tökéletes determ i­ nizmus uralkodott, gondolkodását paraszti fatalizm us jellemezte. E gy alkalom m al íg y töpreng: „A világnak megvan a maga rendje, s neki benne a kijelölt helye, ahonnan nem menekülhet. Ezen semmi sem változtat.” (166) Állandóság, kiegyensúlyozottság, elrendezettség a zaklatottsággal, változékonysággal szemben. A „kalm árterm észetű” Volent Lancsarics a polgári értékek képviselője. Ő mindig többet akar, vállalkozni, még akkor is, ha az eredmény kétséges. A polgári típusok közül leginkább a szerző self-m ade m anekre em lékeztet; nagyszabású terveivel, kétes m anipulációival ak ár az öreg Artam onov kései és tá­ voli rokonának is tekinthetjük. A klasszikus kapitalizm us korának föl­ törekvő egyénei jutnak eszünkbe, am ikor ilyeneket olvasunk róla: „Volent Lancsarics ballagott lefelé a Kálváriáról. Roppant elszántságot érzett magában, hogy bevegye ezt a várost.” (288.) Ő nemcsak, hogy otthon volt ebben a határvidéki, dél-szlovákiai városban, hanem itt találta meg önm egvalósításának optimális közegét: „Megfelelt neki Palánk a maga kevertségével és változatosságával: egyszóval az at­ moszférájával.” (72) A polgárosodás szlovák dilemmái jelennek meg Riečan sorsában; csa­ lád ja széthullása, egyéni veresége azt is példázza, hogy a fölem elke­ désnek ez az útja számára nem járható. Lancsarics értékei szerint ő képtelen élni. A hentesmester nem tudta m agában elfogadni az anyagi haszonszerzés, a bővített újraterm elés logikáját, ahogyan az elbeszélő m egállapítja róla: „Nem voltak túlságosan nagy igényei, mert a bibliai történetek és az idősebb emberek tapasztalatainak tanúsága szerint a nagy igények csak romlást és pusztulást hozna ránk.” (310) Tragédiá­ ján ak egyik döntő oka, hogy felesége és leánya alkalm azkodik a városi környezethez, idomul Palánk normáihoz, a külsőségekben és m agatar­ tásban is: „ A felesége is, lánya is népviseletben jött, de egy hétig se viselték itt, levágatták a varkocsukat is, fodrászhoz járnak, vigyáznak a beszédjükre, hogy még csak észre se lehessen venni, hogy felföldi faluból valók. . . ” (100). Riečan viszont nem tudott m egbarátkozni a kényelm esebb körülm ényekkel, a technika áldásaival, ugyanolyan g ya­ núval viseltetett a távbeszélővel szemben, mint századunk elején F e­ renc József, az agg uralkodó; amint a regényben olvashatjuk: „ . . . a z 66 �ő szemében a telefon úri faramuciság, huncutság volt, és soha hozzá nem nyúlt, tőle csöngethetett, amennyit akart.” (278.) B allek művében az értékrendszer m indenekelőtt a polgárosodással járó negatív mozza­ natokat hangsúlyozza. Riečan ellenpólusára, Lancsaricsra aránytalanul sok árnyék jut. És ha polgárosodáson nem csupán a kapitalizm us ki­ bontakozásának folyam atát értjük, hanem egy bizonyos színvonalú pol­ gári életmód elérését, a regény perspektívájából túl nagy az ár ezért az em elkedésért, a befejezés (a hentesmester életének kudarca) kon­ zervatív értelmezést is lehetővé tesz. A kétféle település és vidék „egyszerű” , illetőleg „bonyolult” jellegé­ nek van egy etnikai-nem zetiségi dimenziója is. Palánk nyugtalansága, változatossága, kiism erhetetlensége azt is jelenti, hogy itt nyelvek, kul­ túrák találkoznak, keverednek egym ással. A felföldi falu egynem zetiségű, a „d élvid éki” városban együtt laknak m agyarok és szlovákok, őslakók és betelepültek. Lancsarics szárm azásával, nyelvtudásával a többnyelvűség, a kulturális együttélés hagyom ányát kép viseli: „Látja — mondja egy alkalommal — tudok szlovákul is, az első köztársaság idején katonáskodtam. Tudok egy kicsit őseim nyelvén is, szerbül, leg­ jobban persze magyarul tudok... meg még egy kicsit németül.” (27.) Mint em lítettük, a regényben a városhoz am bivalens értékek kapcso­ lódnak, Lancsarics alak ja pedig egyértelm űen negatív figura. E gynyelvűség és többnyelvűség szem beállításában rejtett módon jelen van a nemzet fogalm ának két lehetősége is, a közép-európai nemzeti ideoló­ giák alapvető dilem m ája. A szlovák hagyom ányban — mint ism eretes — meghatározó volt a herderi eredetű n yelvi nemzet kategóriája. Ballek regényében m egjelenik a különbség, de A segéd nem föltétlenül sugall válaszkényszert. M indenesetre kétféle olvasási lehetőséget kínál a be­ fogadónak. A nacionalista megközelítés kiolvashat belőle kizárólagos­ ságot, a vegyesnyelvűség elítélését. A szlovák elfogultság úgy érezheti, ennek a nyelvi többféleségnek kizárólag szlovák nyelvű közeggé kell átalakulnia, a m agyar elfogultság pedig úgy vélekedhet, B allek regé­ nye egy ilyen folyam atot kíván megideologizálni. Lehet azonban úgy is olvasni A segédet, hogy írója közelebb kíván kerülni a dél-szlová­ kiai többkultúrájúság jelenségéhez, meg ak arja érteni nyelvek és népek együttélését. A különbözőség elfogadásának a gesztusa is ott van a szlovák regényben, ez a gesztus ugyan nem mindig egyértelm ű, de mindenképpen eltérés azokhoz képest, akik a vag y-vag y logikája alap­ ján gondolkodnak. Közös Közép-Európánk egyik tradíciója a nyelvi-etnikai sokféleség, az együttélés a kölcsönös tolerancia alapján. Palánk városa kicsiben en­ nek a Közép-Epurópának is a képe, olyan kép persze, am ely viseli a kirekesztőleges gondolkodás, a nacionalizmusok nyom ait éppúgy, mint az együttélés pozitív hagyom ányait. B allek regényéből a m agyar ol­ vasónak — határon innen és túl — a legfontosabb üzenet talán a sok­ színűség, a változatosság, a másság elfogadása. Az a sokszínűség, am ely tagad minden homogenizálást, uniform izálást. Am elyben érték, ha egy közösséghez különböző nyelvű emberek tartoznak, ahol többség és ki­ sebbség csak mennyiségi különbséget jelöl. Tájainkon ezeket a palánki sajátosságokat érdemes megbecsülni. Ez egyébként Európa igazi értelme is. 67 �HAGYOMÁNY CZÉRE BÉLA Rezeda Kázmér romantikus szerepjátszása Krúdy első jelentős alkotót korszakában, az 1911-től indázó Szindbád-történetek árnyékában egy regény is született, a Francia kastély (1912), amely azon­ ban dekoratív színeivel, az Alvinczi előképének tekinthető Pálházi excentrikus figurájával átmenetet képez a Szindbád-novella-füzérek és A vörös postakocsi világa között, számos vonatkozásban előkészíti az első jelentős, Budapestről szóló regényt. A Francia kastély cselekményét, jellemrajzát és felvidéki, fővárosi helyszíneit egyaránt áthatja egy nagyon erős szecessziós dekorativitás, sőt egy túlszínezett, kosztümös-rizsporos biedermeier tónus is, amely egyáltalán nem jellemezte a Szindbád-novellák egészét. A Szindbád-történetek felvidéki városkái az emlé­ kezés és a költészet városai voltak, a Francia kastély helyszíne azonban in­ kább egy dekoratív színpadra emlékeztet, ahol a múlt század első felének romantikus modorában ágálnak a regényszereplők. Pedig - amennyire egy Krúdy-műben a történések időpontját meg lehet állapítani - a múlt század végén játszódik a kisregény cselekménye. Az életereje teljében levő Szindbád egy rejtélyes nagyúr - Pálházi - exfeleségei körül kering a regényben, olyas­ féle ábrándos határozatlansággal, mint ahogy A vörös postakocsi hőse, Rezeda Kázmér köröz a fővárosba költözött vidéki színésznők körül. A „Pálháziasszonyok” felvidéki szalonjában kezdődik ez a románc, s folytatódik a fővá­ rosban, de közben Szindbád, a szerelem kalandora, epizódszereplőjévé válik saját életének. Az egyik „Pálházi-asszony” , Georgina hideg tervszerűséggel használja ki, a másik hölgy pedig romantikus pózokkal zárkózik el előle, így aztán inkább az olvasóra marad annak eldöntése, hogy Marietta tetteit az anyai ösztönök mozgatják-e vagy pedig a volt férje, Pálházi iránt érzett titkolt szerelem. Hiába nől a párbajban erkölcsileg Pálházi fölé Szindbád, a kisre­ gény szerelmi színpadán Pálházi a fény és Szindbád az árnyék. S ez a lélek­ tani képlet már A vörös postakocsi Alvinczi Eduárdjának és Rezeda Kázmérjának kapcsolatát vetíti előre, a „Pálházi-hölgyek” biedermeier szerepjátszásai pedig az Aranykéz utcai szép napok reformkori világát előlegezik - a novellafűzér távolságtartó iróniája nélkül. A jelentős közönségsikert A hét című rangos irodalmi hetilapban folytatások­ ban megjelent regény, A vörös postakocsi (1913) hozta meg Krúdy számára. De azt is tudnunk kell, hogy az a látomásos lírai gazdagság, amelyet a Szindbád-elbeszélésekkel reprezentált Krúdy, korántsem jellemzi A vörös postako*R észlet a szerző közelesen m egjelenő K rú d y-m o n o g ráfiájáb ó l. 68 �csit, a Szindbád-novellákkal reverált művészi színvonalat - a regény műfajá­ ban - majd csak az 1913-ban megjelent könyv folytatása, az Őszi utazások a vörös postakocsin éri el. Újszerűsége ellenére A vörös postakocsi még nem tartozik a nagy Krúdy-művek közé: a regény egyszerre realista és romantikus, ugyanakkor humoros, adomaszerű fordulatokkal is építkező cselekménye, rész­ letező, a poézist többnyire nélkülöző leírásai - az impozáns Budapest-tablók ellenére - inkább csak a groteszk képsorok izgatóan új színfoltjaival mutatnak a nagy Krúdy-művek irányába. A sánta ördög című Le Sage-regényre utal A vörös postakocsi bevezetője, A hét szerkesztőjéhez, Kiss Józsefhez írott „levél” . Hiszen ahogy a Le Sageregény ördöge emeli fel a házak tetőit, hogy meztelenül táruljanak fel a rej­ tőzködő életek, úgy akarja Krúdy elénk tárni a pesti embervásár láthatatlan képeit is. A pesti vásár forgatagában meztelenre akarja vetkőztetni az urakat és a hölgyeket, s a leleplezés naturalista szándékát csak erősíti a másik, ellen­ pontozó érzés, amely fölött a puskini romantikus szerelem csillaga ragyog. Mert egy fitalember érkezett Pestre az utolsó postakocsival, „régimódi frakkban” és romantikus szerelmi vággyal a szívében, s a „kéjvágyó öregemberek és fürdőző Zsuzsannák” városában már nem jutott számára szállás. Rezeda Kázmér a regény fiatalembere - Szindbád mellett a másik jelentős alteregója a Krúdyműveknek, életútját több regényben követi majd az író (Őszi utazások a vörös postakocsin, Nagy kópé, Kékszalag hőse, Rezeda Kázmér szép élete). Rezeda Kázmér nem azonos Szindbáddal: Szindbád emlékező utazásaiban és szerelmi kalandjaiban csak mellékes, a férfi casanovai fölényének alárendelt szerep ju­ tott a múlt századi érzelmes romantikának. A romantikus érzelmeket egy imp­ resszionista-szecessziós nyelv színezte át, s emelte be az alapvető látomásosszimbolista szerkezetű novellákba: így a romantika stiláris jegyei és motívumai csak mellékdallamai voltak a Szindbád-ciklus bonyolult, polifon zenéjének. A vörös postakocsi-stílus, cselekmény és jellemrajz által egyaránt meghatározott szerkezetében viszont a párbeszédek és a dialógusnak álcázott monológok, a cselekmény fordulatai és a stílus, hangvétel együttesen mutatnak a roman­ tikus retorika, s a romantikus magatartás irányába. Szindbád is eljátszott a romantika érzelmileg túlfűtött szerepeivel, de mindig tudta, hogy mikor kell az egyéni érvényesülés és a szerelmi siker érdekében levetkőznie ezeket a szerepeket. A vörös postakocsi Rezeda Kázmérjából hiányzik ez a szindbádi realizmus: nem képes kitörni szerepéből, beleragad abba. Ugyanakkor nem le­ het A vörös postakocsi Rezeda Kázmérjának szerepjátszását a későbbi művek­ re is kiterjeszteni: az Őszi utazások. .. hőse már egy más magatartást reprezentál, a Rezeda Kázmér szép életének címszereplője és A vörös postakocsi hősének szerepjátszása Krúdy nyíregyhái diákkorába és a fővárosi életének első éveibe ereszti gyökereit. A hírlapíró és költő Rezeda pesti évei persze már beárnyékolták ezt az érzelmes tónusú szerepjátszást a rezignáció cinikus, sőt abszurd-nihilista felhőivel, de a párbeszédek nyelvéből feltáruló ironikus és groteszk látásmód mégsem változtat a Rezeda Kázmér-i attitűd alapvetően romantikus jellegén. A főhős ifjúságáról is sok mindent megtudunk a regény­ ben : „Búsan, titokteljes világfájdalommal járt-kelt az alföldi városkában, mint bánatország álruhás királyfija.” Byroni világfájdalom, érzelmes tirádák és pózok, a nőben nem a valóságos nőt látó, hanem annak égi mását imádó szenvedély, sok képzelgés és kevés cselekvés jellemzi a „magyarok és szlávok ölelkezéséből” született városban bolyongó ifjút, s ezt a magatartást mene­ kítette fel a fővárosba is, a romantika utolsó postakocsijával. Ez az attitűd 69 �persze nem alkalmas arra, hogy birtokosát a szerelmi sikerek felé vezérelje pedig Rezeda Kázmérnak éppen a szerelem a legfőbb életcélja. Így aztán nem csoda, hogy a két szép vidéki színésznő lovagja inkább csak elégikus sóhajjal kísérgeti hölgyeit: épp a szerelemben válik nyilvánvalóvá ennek a romantikus magatartásnak az anakronizmusa. Tévednénk tehát, ha Krúdy ifjúságát és pesti életének első szakaszát A vörös postakocsi Rezedájának múltjával és jele­ nével azonosítanánk. Ha A vörös postakocsi főhősének jellemét a Hét bagoly című regény író főszereplőjének, Józsiásnak alakjával együtt vizsgáljuk, akkor kapunk a fiatal Krúdy személyiségéről valódi képet. Ugyanúgy kell odaképzelnünk az Őszi utazások... érettebb férfikorba lépett Rezeda Kázmérja mellé a Rezeda Kázmér szép életének regényidejét, az első világháború kitörése előtti időszakot, mert Krúdy érett férfiéveit a két regényhős csak együtt jeleníti meg. A vörös postakocsi hőse alul marad a szerelem csatáiban, de nem azért, mert a regény színésznői a józan valóság talaján állnak az álmodozó férfiú­ val szemben. A pesti vásár groteszk forgatagából a két színésznő éppúgy kivonja magát, mint Rezeda, finom, szenzibilis lényük ugyanúgy az álomvilág felhői között lebeg, mint a lovagjuk alakja. A szép lábú Szilvia a félálomban pergő emlékképek között keresgél egy elfelejtett versstrófát, mert úgy érzi, ha eszébe jut a vers, akkor a zenéjén keresztül megérti az életet. De abban is bízik, hogy a megtalált vers majd elvezeti a régi kedveséhez, a zenész Med­ véhez is, akitől elszakadt. Rezeda igazi szerelme, a ringó csípőjű Horváth Klára viszont egy másfajta álomvilág felé fordul: az illúziók eme nagyvilági színpadának azonban nem Rezeda Kázmér, hanem Alvinczi Eduárd a ren­ dezője. Alvinczi Eduárd is egy letűnt, anakronisztikus világot épít maga köré, ez a kosztümös világ azonban furcsa módon jobban érintkezik a valósággal, mint Rezedáé. Alvinczi élő modellje a magyar századvég jellegetes társadalmi figurája, a családfáját Huba vezérig visszavezető Szemere Miklós: kártyacsaták és lóversenypályák hőse, reformterveit Széchenyi lobogásával, de annak tehet­ sége és koncepciózussága nélkül szövögető főúr. A vörös postakocsi Alvinczije is egy honfoglaló vezérig vezeti vissza őseit: névjegykártyáján a „de genere Tass” jelzi ezt. Az Árpád-házhoz visszanyúló köznemesi származás ténye fon­ tos szerepet játszik Alvinczi mentalitásában, hiszen az újsütetű bárókkal és a mindössze pár százéves ősöket felmutató grófokkal szemben ő ezeréves családi múltra tekinthet vissza. A honfoglalást követő időkre, mikor a magyarság csupán köznemesekből állt, s ez a köznemesség még egységes törzse volt a nemzetnek. Így aztán Alvinczi alig titkolja, hogy a „kétes múltú’’ Habsburgok­ kal szemben magát tekinti a magyar korona igazi örökösének. Alvinczinak nemcsak a külseje, a harci lobogóként lengő fekete szakálla és a tatáros arca mutat ázsiai jelleget: keleti tradíciókba gyökeredzik a jelleme is. A várakozás fegyelmezettsége és a kellő pillanatokban történő gyors cselekvés egyaránt jellemzi egyéniségét, mint ugrásra kész párduc lapul meg az Arany Sas fo­ gadóban berendezett fészkében, „régi kardok, pisztolyok, ázsiai szőnyegek és hindu bálványok” relikviái között. Az őskor és a középkor felé fordul figyel­ me, de két lábbal áll kora valóságában is: a meditáció és a tett nála mindig kiegészíti egymást. A kártyaasztal mellett és a lóversenypályán verhetetlennek látszik, mert ismeri a hazárdírozás és a visszavonulás művészetét: azért tud győzni, mert számára csak egy nagy kaland az élet. Vívómesterek, „titoknokok” és kibicek nyüzsögnek ceremóniás udvartartásában: közéjük tartozik, amolyan „külső munkatársként” Rezeda Kázmér is. Ferenc Józseffel rivalizál 70 �Alvinczi, ugyanakkor mint egy kacér asszony, kokettál vele; vonzza a Habs­ burgok pompája és keserű amiatt, hogy őt nem fogadják be a császárváros legbensőbb köreibe. A rivalizálás és a kacérkodás fanyar egyidejűségével a Monarchia tudatvilágának alapvetően ambivalens, skizoid vonását emelte be egy érdekes emberi jellembe Krúdy. Alvinczi nőtlen, de gyakorta házasodik „balkézről” : A vörös postakocsiban egy Clarance nevű színésznőt jegyez el közjegyző előtt, hogy aztán minden év márciusában frakkban és menyasszonyi ruhában ünnepeljék eljegyzésüket. Az illúziók és ceremóniák rejtélyes lovagja veszélyes vetélytársa lesz az asztalánál csipegető Rezedának, hiszen Horváth Klára úgy érzi, hogy Alvinczi érdek­ lődése megnyithatja a „nagyvilág” kapuját előtte. Így aztán Rezeda alakja fokozatosan elhalványul a pogány „nagyúr” árnyékában. Alvinczival nem is próbál Rezeda Kázmér versenyre kelni, inkább öngyötrő mazochizmussal kísérgeti Klárát azokra a helyekre, ahol a honfoglaló vezér leszármazottja meg szokott fordulni. A romantikus szerepet következetesen alakítja, egészen az ön­ gyilkossági kísérletig, amely után a tabáni biedermeier románc következik, a a testiséget kizáró együttélés Klárával. Persze nem a valóság ösvényein közlekedik a lány sem. Hiszen már szerel­ mes Alvincziba, de egyáltalán nem zavarja, hogy ez az érzés nem szembesül a valósággal, sosem teljesül be. Krúdy prózájában nem ritkán - de szeren­ csére csak mellékmotívumként - feltűnő gondolat ez: nem érdemes a szere­ lem eszményalakját a valóságban is megközelíteni, mert abban a pillanatban szétfoszlik az a varázs, amelyet az ábrándok szőttek köréje. Horváth Klára is az ábrándok birodalmában érzi jól magát, végülis ott nem csalódhat Alvincziban. Az öngyilkosságot megkísérelt Rezedát odaadóan ápolja, de inkább csak kötelességérzetből teszi ezt, felgyógyulása után el is hagyja a vidéki szí­ nészi pálya kedvéért. A vö rö s postakocsi azonban nem csak a Rezeda Kázmér-i boldogtalan sze­ relem világába kalauzol bennünket: a regény újszerűségét éppen a századvég Budapestjét bemutató fejezetek jelentették elsősorban. A Feld Zsigmond-féle Városligeti Színkör színésznőiről és a körülöttük rajzó újságírókról, Somossy Károly huszárruhás „hölgyregimentjéről” , az Orfeumról, ahol a legszebb tán­ cosnő, Carola Cecília tette fel fekete harisnyás lábát a márványasztalra, a pesti lóverseny kalandorairól és előkelőségeiről és a kor irodalmi életének jel­ legzetes figuráiról színes képet rajzol A vörös postakocsi - igaz, már-már egy dokumentumregény aprólékosságával. A kortársak közül A d y E n d r e is észrevette, hogy Budapest hatalmas tablóit nem mindig sikerült művészileg átlényegíteni, költészetbe emelni Krúdynak, ezek a részletek inkább csak kultúrtörténeti csemegék, tárcabetétek maradtak. De annál inkább él a novel­ lákból már ismert Madame Louise alakja, akit Alvinczi is gyakorta látogat, hiszen a Madame „tavasznak sok üde kis virágát” segítette már „télfejű urak karjaiba.” S groteszk megvilágításban tündököl az ösztöneiknek kiszolgáltatott, csupaszra vetkőztetett urak és hölgyek galériája: a Pestre felruccanó, bonvivánokat fogyasztó, ékszerekkel, cigányzenével fizető Urbankovicsné markotányosnőalakja és Steinné bravúrosan megjelenített bordélyházának panoptikum-figurái. „A nagyvárosnak ezer fájdalma, sírása, nyavalyája hangzik el éjjelente a Steinné konyháján.. . Mély sebeiket itt bizalommal mutatják meg a férfiak, akik nap­ pal felemelt fővel járnak az utcán” - idézhetünk a regényből. De Steinné kakasos házába állandó vendégként járnak a férfiakat fogadó nők is, egy részük ismert figurája a főváros társadalmi életének, épp a nagyvilági csillogáshoz 71 �kell az itt szerzett „zsebpénz” . A férfiak pedig sebzett lelkűket gyógyítgatják és pervertált ösztöneiket élik ki búsás fizetség fejében: „Némelyik a szép haris­ nyát szereti, másik a cipőt, a harmadikat arcul kell ütni, mert az esik jól neki, a negyediknek kezét-lábát megkötözi a mama cukorspárgával, az ötödik a felesége után sír, és pénzt kell tőle kérni a gyermekei számára cipőre... kipödrött bajúszú öregurakat Jancsinak meg Pistának kell szólítani és sarokba állítani.” Ugyanez a groteszk hangvétel jellemzi a Bukfenc és az Asszonysá­ gok díja című regények bordélyház-rajzait is, de a személyes emlékek által is színezett helyszínek leírásakor Krúdy később érzékelteti azt a kedélyes, patriarchális légkört is, amely a „barátságos házak” egy részét Magyarországon jellemezte. Ezért a Rezeda Kázmér szép életének kakasos háza már A vöröslámpás ház című Hunyady Sándor elbeszélés milliőjével rokon hangu­ latában. Tersánszky vidéki „sógoregyleteinek” tobzódó életörömét azonban hiába keresnénk A vörös postakocsiban vagy a Rezeda Kázmér szép életében: a Krúdy-regények csónakja inkább a lélek vadvizein evez, s nem a gyönyörök természetes sodrású folyóiban. L E G E N D Á K T Á JA IN Alvinczi hatalmas kerekű vörös postakocsija - a régi magyar élet jelképe többnyire az ódon hangulatú Arany Sas fogadó előtt vesztegelt a nagysikerű regényben, de az 1917-es folytatásban már elindul a vörös postakocsi az em­ beri képzelet gazdag tájai felé, babonák, legendák, látomások szivárványlásai alatt. A vörös postakocsi romantikus kulisszavilága után a táj és az ember belső világa kap különös megvilágítást az új regényben, a kosztümös, színpa­ dias nagyvilág helyett az Észak-keleti Kárpátok vidékének népmeséi varázsát, babonás hiedelmeit közvetítő táj kerül Krúdy érdeklődésének középpontjába; az a táj, amely a szerelem-halál-újjászületés dionüsziájában az emberi lét folyamatosságának szépségét villantja fel. „Kékvérű grófnők” és arisztokrata férfiak alakját felcsillantó sznob hasonlatok, anglomán és royalista képek után a magyar tájból és a magyar tradíciókból kinövő látomások mutatják, hogy az Őszi utazások a vörös postakocsin című művel Krúdy a regény műfajában is a Szindbád-novellák magaslatára érkezett. Ha az 1906 és 1910 között írt zsoldostörténeteket a látomásos-lírai életmű nyitányának tekintjük, akkor két­ ségtelen, hogy az 1911-es Szindbád-novellákkal kezdődő és az 1917-es regény­ nyel, az Őszi utazások. . .-kal záruló periódus a Krúdy életmű első nagy alko­ tói korszaka is egyben. A romantikus ábrándok ködgomolyagaiból alászállva, a rezignáció árnyas völgyeiben halad „az élet szeretetreméltó gibicének” , az Őszi utazások. .. Rezeda Kázmérjának útja, és árnyaltabb, teljesebb képet kapunk a „pogány nagyúr” , Alvinczi személyiségéről is. Rezeda itt már méltó ellenfele Alvinczinak és egyenrangú utasa a vörös postakocsinak: a távolságtartóbb, hűvösebb iróniával ábrázolt nagyúr csak a „hazai pályán” tudja legyőzni, mert ott atavisztikus erőt merít az ungi és a a zempléni ősök szelleméből és az Észak­ keleti Kárpátok erdőségeiből. Az „őszi utazások” már a lírai regényidőben zajlanak, mitikus, babonát lélegző tájakon. Jellemző a regény időkezelésére a vörös postakocsi tulaj­ donosának külső jellemzése is: „Alvinczi körülbelül ötven esztendő óta egy­ forma külsejű volt.” Húsz éve udvarol két hervadó grófnőnek Pozsonyban; a régi századok zenéjét muzsikáló házban megállította az időt. Olyan idő­ 72 �varázslat ez, amelyet a regény epizódszereplő öregura is átélt, amikor benyi­ tott egy házba, ahol gyönyörű, tizenhétéves hajadon várta. Ifjonti ereje teljé­ ben ölelte a szép szőke lányt, mikor a látomás ideje hirtelen lejárt: egy kocsma asztalánál ült, és „egy csúf öreg katonasári” nyúlt a seprűje után, részeg disznónak nevezve őt. Az Őszi utazások. . . másik szála Rezeda Kázmér és az izgalmas, a ko­ rábbi hősökhöz képest összetettebb jellemű Konprinc Irma szerelmét szövö­ geti, hogy aztán a zempléni tájak felé suhanó postakocsi kösse össze a regény két pólusát. Rezedát életunt hangulatok hullámai sodorták a budai polgár­ lány, Konprinc Irma mellé. A spleen, a rezignáció és a csömör nemcsak az Őszi utazások... Rezeda Kázmérjára jellemző: felerősödik Krúdy ekkortájt írt többi regényében is, s törvényszerűen hívja elő a megtisztulás, megújulás vágyát, amely alapmotívuma a Bukfencnek és a másik nagy alkotói korszak­ ban, 1918 és 1921 között megjelent regénynek. Ugy tűnik, hogy a korszak többi regényhőséhez hasonlóan csak a szerelem válthatja meg, töltheti fel új életörömmel Rezedát is. A vörös postakocsi ködlovagjával szemben az Őszi utazások. . . Rezeda Kázmérja egy reálisab­ ban ábrázolt lírai hős, aki a szerelemben is otthonosabban mozog. A fiatal­ sága sem azzal telt el, hogy árnyékként kísérgetett szépasszonyokat: az új Re­ zedára már casanovai sikerek néznek vissza a múltból. A jelen azonban - az örömök mellett - gyötrelmeket is tartogat számára. A Konprinc-hölgyek frivol életöröme száműzte a derék budai szőlősgazdát, Konprinc Ferdinándot a vízivárosi házból, dühödt medveként vetette be ma­ gát a présházba a férj, miután feleségét és leányát bizalmas együttlétben ta­ lálta gavallérokkal. Most már Rezeda is szabadon közlekedhet a házban, de nem az asszony „érett polgári szépsége” vonzza, hanem a lánya, Irma. Konprinc Irma metaforikus külső jellemzésének bravúrját a dialógusok és cse­ lekményfordulatok egyaránt hitelesítik, így korántsem csak lírával szövi a lány egyéniségének izgatóan modern vonásait Krúdy. Konprinc Irma külső jellem­ zése, bal és jobb szemének szimbolikus üzenetei a lélek freudi mélységébe vezetnek. Ellentétes tulajdonságokból felépített, szélső pólusok között veze­ tett személyiségrajz ez: szentimentális érzelmesség és kalandori elszántság, gyú­ lékony életöröm és szorongó szomorúság, rezignált őszinteség és szerepjátszó hazudozás egyaránt jellemzi egyéniségét. A „bal szem” a társadalmit és tar­ talmit közvetíti, a „jobb szem” pedig az ösztönén, a tudatalatti rezgéseit. A bal szemből a hazugság és a céltudatosság figyel hideg késként a világra, a jobb szemben pedig a bánat, a keserűség, a titkos vágy, az önfeledtség és az életszerelem lakik. De ugyanilyen ellentmondásosan viszonyul Rezeda sze­ relméhez is a lány. A szerelemben újra bánatos lovaggá váló Rezedát meg­ vetni látszik, hiszen neki erős, kalandor férfi kell, rabló, aki rajta tipor ke­ resztül; aki trubadúri áhítattal a lába előtt térdepel, azt ő rúgja fel. Később szavai és érzései viszont mást bizonyítanak, hiszen megszereti Rezedát: szere­ lemmel. Vagyis azt is kell látnunk, hogy nemcsak az érvényesülés felé for­ dított, álorcás társadalmi én és a legalapvetőbb emberi vágyakat közvetítő ösztönén dualizmusára épül az emberi lélek elemzése Krúdynál: ellentmondás van a szerelem felé irányuló ösztönén tartalmai között is. Együtt gomolyog a tudatalatti tartományaiban a szerelem „lírai” s egyben etikus megélésének vágya és az ősi, állatias hívásnak engedelmeskedő ösztönök nyers parancsa. A különbség nem az erotikus hangoltságban van, hiszen az erotikum mindkét irányú vágyát áthatja, hanem az ösztönös értékorientációban. A szerelem 73 �„lírai” s egyben etikus megélésének vágya a valódi emberi érték felé közelít, még akkor is, ha ezt a magasabbrendű értéket a társadalom nem akceptálja, s így a társadalom konvencionális erkölcsisége sem hitelesíti. Igazi társas­ viszony felé tör ez az érzés, amely az emberi lét problémáit a szerelmi part­ nerrel együtt, a metaforikus értelmezés szenvedélyével akarja megélni. A másik irány viszont ősi, primitív hierarchiában keres magának utat, ahol a nyers, állatias erő képzete gyújtja fel az ösztönöket. Az ösztönén eme vágya biztatást kap a társadalmi éntől is, hiszen az erdő képzete korántsem csak a test fizikumára vonatkozik: a libidóra áthangolódó tartalmakat kap a társa­ dalom hatalmi szerkezetéből nyert erő is. A Rezeda Kázmérok és a Szindbádok sosem a társadalom hatalmi szer­ kezetéből nyerik vonzerejüket, hanem onnan, hogy látomásos-metaforikus úton képesek megélni az életet, s a megértett titkok kisugároznak lényükből, mint különleges fluidumok. Ezt érzi meg az Ő szi utazások. . . Konprinc Irmája is, ez magyarázza azt is, hogy a nyers zsoldoserő után sóvárgó ösztönei és érzelmei mégis inkább Rezedát választják, akit csak akkor hagy el lélekben, amikor egy nála erősebb fluidum kezd el sugározni: a hazai tájban az ősei erejéből is merítő Alvinczi atavisztikus lényéből. Pedig Alvinczi látszólag hiába vetette ki hálóját a lányra. A „pogány fejedelemmel” szemben kezdetben Rezeda óriási fölényben van: Irma olyan boldog szerelemmel birkózik vele a kárpáti havon, mint egy summáslány. De az ungvári borpincében, ahol már kuruc vitézek is mulattak, az ősök odaadják Alvinczinek régi fiatalságukat, erejüket, s a regény izgalmas látomásában Alvinczi hirtelen megfiatalodik: fiatal nők álmaiba lát be, s a hajdan volt varkocsos vitézek „láthatatlan karjaival” mágához öleli Irmát. Alvinczi és Irma érintkezése olyan intenzív, hogy szinte az egyesülés testi érzetét kelti, nem véletlen, hogy a mágikus sodrású jelenet után a lány közli Rezedával: megcsalta Alvinczivel. Ettől kezdve Alvinczi von­ zása erősebb a lány számára, Rezeda még a végleges vereség előtt félreáll, s a regény befejezésekor a buddhizmus szemlélődő nyugalmának adja át magát, a „vágyakozást leigázva” . A nirvána végső nyugalma, harmóniája felé fordult buddhista életérzés iránya stilizált, szimbolikus utat jelöl persze: a megújho­ dás útját a csömör dezilluzionizmusa után. A zempléni és ungi tájban a mitikus képzelet is Alvinczit segíti. A medve­ vári vendégek között van egy titokzatos „angol” férfi és egy szép fiatal leány, s Rezeda már akkor is érezte, mikor útjára indult a vörös postakocsi, hogy ez a két ember nyugtalanítóan hasonlít valakire. Rudolf trónörökös gyakori vendége volt kárpáti vadászatok alkalmából a magyar földbirtokosoknak, s öngyilkossága után a regény erdőségeiben már útjára is kél a legenda, amely a magyarság számára rokonszenves történelmi alak irracionális halálába nem nyugszik bele: feltámasztja a Máramarosi hegyek közt bolyongó „zöld vadász” alakjában. Habsburg Rudolf és Vecsera Mária szerelme nemcsak a hatalom­ mal, a bécsi Burggal szállt szembe: a halálnak is hadat üzentek, mikor a kettős öngyilkossággal szerelmüket áthelyezték az irracionalitás tartományaiba. A halálban kiteljesedő szerelem titka is rávetül így a Rudolf-legendákra, amelyek varázsosan burjánoznak el a Krúdy-regény mitikus kárpáti tájaiban. Rezeda Kázmér rádöbben, hogy kire hasonlít a titokzatos angol úr és a leány, s érdekes módon úgy érti meg a titkot, hogy régi emlékek korrespondenciái villannak eszébe: az emberi lét folyamatosságának élménye döb­ benti meg a bécsi nagyanyák mozdulatait sugárzó unokák örömkavalkádtáncában. S a medvevári birtokon közben titokzatos jelenségek terebélyesítik 74 �tovább a legendát: az angol férfinak nincs árnyéka a napsütötte hóban, a lelőtt medve a sarkához dörgölődzik, derék és fej nélküli lábszár hoz neki levelet. A naiv képzelődés sok eleme után elénk tárul a mítoszok születésé­ nek fontos motívuma is, az, hogy a mítosz az elérhetetlen utáni ősi, elemen­ táris erejű vágyát önti a mesék és látomások testeibe. Rudolf és Mária sze­ relmét a regényben a mitikus képzelet emeli fel a halhatatlanság régióiba: hiszen ők a régi századokban is ismerték és szerették egymást, aztán elváltak és újra születtek, de a zene és az álom útján akkor is keresték egymást, amikor magányosan éltek. Alapvető változást mutat az Alvinczi és Rezeda közötti erőviszony a re­ gényből csupán motívumokat felhasználó, lírai szárnyalású drámában, A vörös postakocsiban (1919). A színműírással már korábban is kísérletezett Krúdy, de a szerelem és a pénz konfliktusára épülő, a felvidéki zsoldostörténetek hangulatát idéző egyfelvonásos, Az arany meg az asszonyon kívül egyedül a Vörös postakocsi vált maradandó értékké e műfajban. Merész, újszerű dra­ maturgiájával és lélekábrázolásával A vörös postakocsi felkavarhatta volna a magyar színházi élet állóvizeit, de bemutatását a Nemzeti Színház nem vál­ lalta, s nem vállalta a Kapás Dezső rendezte 1968-as vígszínházi előadásig egyetlen magyar színház sem. A dráma újszerűségét korántsem csak a dialó­ gusok és monológok költői nyelve, a metaforák és hasonlatok buján indázó szövevénye jelentette, hanem a szimultán jelenetek látomásos lebegése, a groteszk és lírai képsorok egyidejű színpadi megjelenítése is. De a mélylélektani tartalmak nyugtalanító üzeneteit hozta felszínre a dráma lélékábrázolása is. A dráma furcsa szerelmi „háromszöge” más alaphelyzetet mutat, mint a regényekben. Rezeda Kázmér a szerelem keresztes lovagjának szenvedélyével tör be Alvinczi balatoni kastélyának pannon idilljébe, s a fővárosba röpíti Esztellát, akit Alvinczi titkolt, féltékeny szerelemmel szeret. Rezeda nem bukolikus idillt, hanem teljes, ellentmondásokkal terhes életet kínál fel a lánynak, mert tudja, hogy a szenvedés és a gyönyör egyszerre vetül rá az emberi létre, mint a fény és az árnyék: „Megismertetem veled a boldogságot és a félelmet. A bánatot és a rakéta módjára süvöltő örömöt. Tudom az út­ vesztőket, amelyekből kikerülni az újjászületés gyönyörével ér fel.” Alvinczi már kivonult a szenvedések és gyönyörök sűrű közegéből, a társadalmi létből, már csak a szellem elkülönülő, arisztokratikus fölényével figyeli azt. De Re­ zeda győzelme mégis a féltékeny szenvedés sikátoraiba kényszeríti az öregedő nagyurat, s az Esztellának tett Alvinczi-vallomás hangjából arra is ráérzünk, hogy itt korántsem csak a lírai alteregó, Rezeda és az excentrikus nagyúr, Alvinczi áll szemben egymással, hanem Krúdy fiatalkori, kalandor lénye és megfáradt életének Alvincziban testet öltött hasonmása is egymásnak feszül. „A féltékenység, keserűség, szerelmi düh úgy ácsorog a lélek üres kastélya körül, mint egy bojnyik, egy útszéli rabló éjjel az ablakok alatt’’ - idézhet­ jük Alvinczi szavait. De az ösztönök fortyogó katlanában áldozatává válik a féltékenységnek Rezeda szerelme is. Mert Rezeda számára már fojtogató kötelekké vált ez a szerelem Pesten, úgy érzi, egyéniségének szuverenitását fenyegeti a félté­ keny szenvedély. Hogy érzelmeinek függetlenségét visszanyerje, kegyetlen, ör­ dögi kísérletezésbe kezd a lánnyal. A regényből már ismert Steinné szalon­ jába vezeti be, mert ha a közönséges testiséggel beszennyeződik Esztella, ak­ kor a szerelmes férfi által feltett glória is lehull a fejéről, körülrajongott 75 �szent nőből megvetett céda lesz csupán. Ugyanakkor - paradox módon - a megszokott, egyhangúvá vált szerelmet is színezni akarja a pervertált gyö­ nyörökkel a férfi, hiszen: „A fülemüledal egyhangúvá válna, ha nem hu­ hogna közben a bagoly.” Ebben a helyzetben talál rá Alvinczi Esztellára a szalonban, most már tudja, hogy elérkezett az ő ideje. S valóban, Esztella Rezeda újabb csábításának is ellenáll; bár Rezedát szereti, mégis Alvinczi kastélyában marad, mert az egyszerű, csendes örömökből szőtt harmónia fon­ tosabb számára, mint a szenvedély ördögi pokolkörei. 76 �Levél a Palócföld olvasóihoz Ősi fészkünk Nógrádban volt Dédapám, legidősebb Krúdy Gyula fiskális, Nógrád megyében született és ék a szabadságharcig. Szülei, testvérei, sok rokona ott maradt. 1848 nemcsak hazánk, de családunk, a Krúdyak életében is emlékezetes dátum. Legidősebb Krúdy Gyula és öccse, Kálmán , honvédtisztként vett részt a harcokban. Az előbbi Komárom várának védelmében, az utóbbi futárként. Gyula mellett ott volt felesége Radics Mária, akivel tábori pappal, katonai zászlók alatt, ágyúszó mellett esküdtek meg. Mária főzött, mosott a katonákra, buzdította és ápolta őket. Ez az időszak volt életük legcsodálatosabb időszaka, felejthetet­ len emléke! De sokat meséltek róla esténként, az aranylepkés petróleumlámpa barátságos fényénél! Unokáik csillogó szemmel hallgatták őket. Kossuth, Damjanich, Klapka, Garibaldi nevét otthon hallja először, a negy­ vennyolcas eszmékért, a szabadságért, hazájáért itt tanult meg lelkesedni a kis Gyula, a későbbi író. Kivételes alkalmakkor nagyapja megmutatta drá­ ga ereklyéjét, Garibaldi véres ingének egy darabkáját. Nagy öröm volt, amikor legendás hírű nagybátyjáról, Krúdy Kálmánról folyt a szó. A magas, karcsú, jóképű „úribetyárról” , akinek alakja még Mikszáthot is megihlette. A szabadságharc bukása után nem menekült külföldre. Szülőfaluja közelében bujdosott és negyven elszánt emberével „sarcolta” a gazdagokat. Krúdy az Álmok hőse című regényében és több elbeszélésében írt róla. A nagyapja is sokáig bujdosott, sokszor egy hajszálon múlott, hogy nem fogták el. Egyszer egy padláson a kémény árnyékában bújt, s csak sovány ter­ mete mentette meg. Máskor egy szénakazalban rejtőzött. Bár karddal össze­ vissza döfködték a kazalt, szerencsére nem találták meg. Hányatott sorsa vé­ gül Szabolcs megyébe sodorta, ahol letelepedett. Haláláig palócosan beszélt, idős korában a Soroksári úti Honvédmenhely parancsnoka lett. Író unokája sok hattyúfehér öreg hőssel találkozott ott. Többek között az Utolsó honvé­ dek, Hazám tükre, A veressipkások című elbeszélése származik innét. Krúdyra nagy hatással voltak nagyszülei. Igen sokat írt róluk, az N. N., a Krúdy Gyula látogatásai című regényeiben és sok-sok novellájában idézi alakjukat. Nagyanyja Radics Mária rendkívül eszes, olvasott nő lévén, sokféle újságot, folyóirtot járatott. „Tizenkét ládányi’’ könyvét unokája már diákkorában el­ olvasta. Radics Mária hűvös, kimért, katonásmodorú, büszke asszony volt, csak a családjáért rajongott. Szívesen politizált férfitársaságban, a nőket nem igen kedvelte. Gyula unokáját annál jobban. Ő volt az, aki a családban el­ sőnek felismerte írói tehetségét. Ezért az apai szigor ellen mindig oltalmat, menedéket nyújtott. (Keserű csalódást okozott, hogy a legifjabb Gyula nem követte apja és nagyapja jogász pályáját.) Nagyapja, Gyula magas, szikár, sasorrú, tüzes, villogó szemű férfiú volt. Közvetlen, kellemes modora temérdek barátot, heves, kérlelhetetlen politikai 77 �állásfoglalása sok ellenséget szerzett. Nagyszerű előadó és még 80 esztendős korában is ellenállhatatlan udvarló. „ . . . úgy sohasem láttam mosolyogni nő­ ket, mint nagyatyámra ragyogtak f e l..” Anyjától, Csákányi Juliskától élénk, színes fantáziát, kiváló megfigyelő ké­ pességet, derűt, kedvességet humort, eszességet, jószívűséget, mérhetetlen szor­ galmat, ambíciót, s munkabírást örökölt. „Anyám szegény pórleány volt. De a legszebb nő, akit valaha láttam. Hollófekete haja volt, igen fehér arca és könnyes barna szeme. Lényéből valamely csodálatos melegség áradott.” Apját így jellemzi: „ . . . annyi bizonyos, nem találkoztam olyan férfival, amilyen atyám volt. .. Én nevetni nemigen hallottam őt; mosolyogni is sok­ kal ritkábban, mint bárkit.. . Mindennap pontosan megjelent az ebédlőasztal­ nál. . . nagyon keveset beszélt... az asztaltól komoly főbólintással eltávozott” . Az író apjától daliás termetet, jó megjelenést, tiszteletet parancsoló egyé­ niséget, hall gatagságot, zárkózottságot, nagyvonalúságot, lovagiasságot és . . . szívbajt örökölt. Korai (50 éves volt) hálálát a Dunántúli-Tiszántúlinál című megrendítő regényében írta le. Az én édesapám, Krúdy Gyula, az író, kevés beszédű, hallgatag ember volt. Magáról szinte sohasem szólt, csak írásaiban tárulkozott ki. Rajongói állítot­ ták, hogy „Gyula bácsi’’ mindent tud. Honnét volt tehát ez a hatalmas tárgy­ anyag, adat, emberismeret? Ragyogó megfigyelő volt. A körülötte élő írók, színészek, festők, kocsmárosok, pincérek, zsokék, kocsisok, trafikosok, borbélyok, bőven szolgálnak hír­ anyaggal. Például Gyuri bácsi, a margitszigeti Kisszálló portása, aki valaha Arany Jánost „szolgálta” sok érdekességet mondott el a „tekintetes úrról” . Krúdy sok levelet kapott naponta. Meghívók, számlák, baráti- és szerelmeslevelek között voltak olyanok is, amelyek valamilyen történelmi témáról, csa­ ládtörténetről, fontos eseményről informáltak. Irodalmi Álmoskönyvének meg­ jelenése után igen megszaporodott a levelek száma. (Néha élettörténetek, kü­ lönös sorsok tárultak fel bennük.) Napi újságolvasó lévén, jól ismerte korának eseményeit, problémáit, személyeit. Diákkorától utolsó éveiig rendszeres olvasója volt a könyvtáraknak. Törté­ nelmi munkái megírása előtt hónapokig bújta a könyvtárakat, múzeumokat, rengeteget olvasott. Temérdek egykori iratot, hírlapot, forrásmunkát átnézett. Jól értett latinul, s ez nagy hasznára volt. Kevés olyan írónk volt, akit annyira érdekeltek a magyar vidék szokásai, életmódja, az emberek élete, a magyar ételek, ízek, hagyományok, a vendég­ látás minden csínyja-bínyja. Országos hírneve a Szindbád-novelláknak és a Vörös postakocsinak köszön­ hető. Oeuvre-jéből az Őszi utazások a Vörös postakocsin, A nagy kópé, A velszi herceg, A kék szalag hőse című műveiben szereplő Rezeda Kázmér az író saját maga. Többi hőse is élőkről mintázódott. Sok-sok nőismerőse közül a legjelentősebbeket megörökítette. Ismertem a Rezeda Kázmér szép élete Késő Fániját és a Hét bagoly Leonóráját. Ebben az egyik legművészibb regényében így vall magáról: „Józsiás úr ugyanis azon törekvő és fáradhatatlan írók kö­ zé tartozott, akik lehetőleg mindennap szeretik nyomtatásban látni a nevüket” . Legkedvesebb leányalakjai édesanyámról, Zsuzsiról mintázódtak. Ő Az útitárs Eszténája, a Hét bagoly Áldáskája, Az Asszonyságok díja Natáliája, a Rezeda Kázmér szép élete Tinije, a Boldogult úrfikoromban Vilmája, a Bukfenc Gyöngyvirágja. A Bukfenc egyik előszavában így ír: 78 �„K edves Gyöngyvirág, ismét eszembe jutottál, mint réggel a szép álom. Ismét a régi szerelemmel gon­ dolok boldog ifjúságunkra. Légy víg, mint én. Hisz’ senki sem veheti el tő­ lünk azt, ami egyedül a miénk: emlékeinket. . . Gyermekoromban nagy örömet szerzett, hogy könyvet írt nekem. Címe: Mesemondások Jókai Mórról. Előszava - mint egy simogatás: „K edves kis­ leányom, Zsuzsika, látom én, hogy már manapság is szereted a meséket, amikor csak én mesélgetnék neked hébekorban a kis udvari szobában, mikor odakünn a hó esik. D e igazában majd akkor szereted meg a meséket, ami­ kor. .. a különböző betűket megismered. . . Azért már most megfogom a kis kezedet, hogy könnyebben odatalálj meseországban a királyhoz, Jókai Mór­ hoz.. . Édesapád” . „Én írónak készültem: semmi másnak” , írta Krúdy Gyula, s ennél tömö­ rebbet, jellemzőbbet, igazabbat nem mondhatott volna magáról. Tizenhárom esz­ tendős korától, ötvennégy és fél évéig, haláláig, szakadatlanul, rendíthetetle­ nül, ritka tüneményként írt, alkotott. Legnagyobb szenvedélye, életeleme ami minden mást megelőzött - az írás volt. Látom magam előtt, ahogy szorgal­ masan dolgozott. Kora hajnaltól, délig görnyedt egyszerű íróasztalánál. Apró, lila tintás gyöngybetűivel, hegyes tollal, szinte javítás nélkül rótta a sorokat. Néha-néha megállt, karjait, ujjait tornásztatta. Az íróbütyök már régen meg­ jelölte szép kezét. Jókai napi teljesítményét, tizenhat oldalt szabott ki magá­ nak. Máskülönben hogyan is írhatott volna mintegy 90 regényt, 4000 cikket, számtalan elbeszélést. Nemigen értett a maga adminisztrálásához. Címre, rangra nem adott, csak szívének kedves emberekkel barátkozott. Ezért is érte olyan kevés hivatalos elismerés életében! Azért kellett annyit dolgoznia, küzdenie a szerény létért... Kedves Nógrád megyeiek! Nem érdemelne-e meg Krúdy emléke az eddigi­ nél többet? Talán egy róla elnevezett könyvesboltot, iskolát, egy-két utcát a megyében? K R Ú D Y ZSUZSA 79 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Izsák Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944-1949 Az 1944 és 1949 között eltelt hat évet - a többnyire csak „koalíciós kor­ szaknak” emlegetett időszakot - hosszú évekig valójában tabuként ke­ zelte a magyar történetírás. Mindössze néhány - színvonalában erősen eltérő - tanulmány foglalkozott ezeknek az éveknek a történéseivel. A z 1970-es évek elejétől kezdve azonban egyre több színvonalas mun­ ka (Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története, Balogh Sándor: P ar­ lamenti és pártharcok Magyarországon 19 4 5 -19 4 7, Korom M ihály: M a­ gyarország Ideiglenes Nemzeti Kománya és a fegyverszünet 19 44 -194 5, G ergely Jen ő : A politikai katolicizmus Magyarországon 18 90-19 50, B a ­ logh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 19 4 5 -19 4 7. Izsák Lajos: Polgári ellenzéki pártok Magyarországon 1944-1949 stb.) je­ lent meg és elkészült a korszak, történetét tárgyaló első igényes szintézis A magyar népi demokrácia története 19 4 4 - 1 9 6 2 is. A jelzett eredmények mellett azonban még komoly adósságai vannak történetírásunknak az elmúlt négy évtized - azon belül is a fordulat évéig (1949) eltelt időszak - történetének feltárásában. A jelek szerint ez az adósság, ha lassan is, de „törlesztésre” kerül. A Kossuth K iadó érzékelve az 1945 utáni időszak történelme iránt megnyilvánuló érdeklődést, és feltérképezve a korszak történetének „fehér foltjait” , 1984-ben új, a jelek szerint sikeres, sorozatot indított útjára N égy évtized címmel. E sorozat ötödik köteteként látott napvilá­ got az elmúlt év őszén Izsák Lajos A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt 1944-1949 című kismonográfiája. A népi demokratikus korszak ismert kutatója nem kevesebbre válla l­ kozott, mint az 1944-1949-es időszak egyik legjelentősebb, a hatalomból nem részesült ellenzéki pártja tevékenységének hiteles felvázolására. Izsák Lajos széles forrásbázisra épülő munkája nyomán megismerkedhetünk az 1944 őszén létrejött Keresztény Demokrata Néppárt, majd később D e ­ mokrata Néppárt történetével. A Keresztény Demokrata Néppárt megalakítását már 1944 tavaszán, Magyarország német megszállása után (1944. március 19.) elhatározták a katolikus szociális mozgalom németellenes, az ország sorsáért felelősséget érző csoportjai. A párttá szerveződés folyamatában a párt élére gróf Pálffy Józsefet jelölték, aki tevékenyen bekapcsolódott a Magyar Front munkájába. A Magyar Frontban Pálffy - T ilidy Zoltán emlékezése sze­ rint - a katolikus egyházi társadalmat képviselte, de a Magyar Front 80 �utolsó ülésén bejelentette, hogy a Demokrata Néppárt képviseletében dol­ gozik tovább. 1944 őszén már konkrétabb formákat öltött a párt szervezése. A meg­ alakult párt képviselői azonban a hadihelyzet következtében nem jutot­ tak át a frontvonalakon és így nem vehettek részt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. december 2-i szegedi életrehívásában. A K e ­ resztény Demokrata Néppárt a későbbiek során megpróbált csatlakozni a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronthoz, hangoztatva, hogy a párt is „. . . részt akar vermi az összeomlott magyar haza romjainak eltakarítá­ sában és az új ország felépítésének művében” . A párt ajánlkozását azon­ ban az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága 1945. május 1 1 - i ülésén elutasította. A z elutasító válasz ellenére tovább folyt a párt szer­ vezése, ekkor már Demokrata Néppárt néven. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon a Demokrata N ép­ párt - részben belső problémák miatt - nem indult. Tagjai egy része a Független Kisgazdapárt jelöltjeként került be a parlamentbe. Ezek a Demokrata Néppárt-i politikusok azután rövidesen jelezték, hogy, mint a párt tagjai kívánnak a továbbiakban részt venni a nemzetgyűlés munká­ jában. Ekkorra már eldőlt az is, hogy a párt két egymással szemben álló csoportja közül a Barankovics István vezette csoport kezébe kerül a v e ­ zetés. A Pálffy József-féle csoport kiszorult a vezetésből, majd ki is vált a pártból. A Demokrata Néppárt 1946-1947-ben aktív politikai tevékenységet fejtett ki. Programjával - amely a keresztény és szociális társadalom létrehozását célozta - jelentős tömegeket tudott maga mögé állítani és gyakorlatilag a római katolikus egyház hallgatólagos támogatását is ma­ ga mögött tudhatta, annak ellenére, hogy Mindszenty József hercegprímás egyetlenegyszer sem kötelezte el magát Brankovics István, illetve pártja mögött. A Demokrata Néppárt, amely többek között elismerte a Szovjetunió­ val való szorosabb együttműködés szükségességét, a köztársasági állam ­ formát, az elengedhetetlen társadalmi változásokat, 1947 augusztusában került az igazi megméretés elé. A keresztény demokráciáért küzdő párt az 1947. augusztus 31 -i országgyűlési választásokon a Magyar Kommunista Párt mögött az ország má­ sodik legerősebb pártja lett, megelőzve a Szociáldemokrata Pártot, a Füg­ getlen Kisgazdapártot és a Nemzeti Parasztpártot, a koalíció e három résztvevőjét. A választási siker ellenére - az érvényes szavazatok 16,4 százalékát szerezte meg a Brankovics István vezette párt - sem tudott azonban döntő tényezővé válni a Demokrata Néppárt. Közeledési kísérletei a koalíció pártjai felé sikerteleneknek bizonyultak. A győztesek nem akartak mást is beengedni a hatalom bástyái mögé. 1948 tavaszán, a többi ellenzéki párthoz hasonlóan, erőteljes támadás indult meg a Demokrata Néppárt, illetve vezetői ellen, elsősorban a M a­ gyar Kommunista Párt részéről. E z a támadás, amely a „szalám itaktika” kiteljesedését jelentette, a későbbiek során egyre inkább fokozódott. A két munkáspárt egyesülése - 1948. június 12. - után az M D P, illetve annak főtitkára Rákosi Mátyás erőteljesen bírálta a Demokrata N ép ­ 81 �pártot. A z M D P Központi Vezetőségének 1948. november 27-i ülésén Rákosi Mátyás többek között ezeket mondta a Demokrata Néppártról: „ E z a p árt v a k és sü k et a d e m o k rá c ia m in d e n v ív m á n y á v a l s z e m b e n .. . , . . .ez a p á rt a fasiz m u s le g á lis b ú v ó h e ly e , c sa k n y ű g és fe le s le g e s teh er a d e m o k rá c iá b a n . E n n e k m e g fe le lő e n e l fo g tű n n i hacsak gyorsan nem válto ztat e d d ig i, káros, a n em zet sz á m á ra s e m m i hasznot n em h ajtó m a ­ ga tartá sá n ” . Nem hiszem, hogy különösebben bizonyítani kellene Rákosi ezen véleményének megalapozatlanságát - már csak azért sem, mert ez a véleményformálás a pártok felszámolása esetében sztereotipnek tekinthető —, mondanivalóját ő sem támasztotta alá, de utalni szeretnénk rá, hogy a Demokrata Néppárt nem egy tagja részt vett az ellenállási mozgalom­ ban és az ország újjáépítésében. Tény, hogy a Demokrata Néppárt el­ képzeléseiben nem a népi demokratikus társadalmi berendezkedés szere­ pelt, de tagjai, vezetői között nem voltak fasiszták, háborús bűnösök, kisnyilasok. A párt a nyugati típusú keresztény demokráciáért szállt síkra - jelentős tömegek óhaját képviselve ezzel - , de elismerte az 1945 után bekövetkezett változások többségének szükségességét és fontosságát. „ B r a n k o v ic s Is t v á n , B á lin t S á n d o r, E c k h a r d t S á n d o r, F a rk a s G y ö rg y , K e ­ resztes S á n d o r , R ó n a y G y ö rg y , U g rin Jó z s e f és m ások, a ,D N P b a lsz á r­ n ya - amint Izsák Lajos írja - n em e lle n sé g e i, h an em b írá ló i v o lta k a n é p i d e m o k r á c iá n a k ” . A politikai életből történt kikapcsolásuk azt jelen­ tette, hogy a „bírálók” tábora csökkent, majd elhalt. A bírálók és az őszinte bírálat hiánya - amelynek nemcsak a Demokrata Néppárt lehe­ tett volna a letéteményese - a fordulat éve után olyan hibákhoz vezetett, amelyek Magyarország egyik legnagyobb nemzeti katasztrófáját, 1956 ok­ tóber-novemberét idézték elő. (Kossuth) SZ A K Á LY SÁNDO R 82 �MŰTEREM Kőközelben... Beszélgetés Bobály Attila szobrászművésszel Ha lentről nézed, teljes nyugalomban kering az ölyv. Nem látod fürkészve viliódzó szemét, markolásra kész karmait, csak a szélnek terített szár­ nyakat. A rét is mozdulatlanul békés. Légy türelemmel és tiéd lehet a pillanat, amikor összezárulnak az evezőtollak és az odafönt oly picinyke madár a föld felé zuhanva meghatalmasodik. Tiéd lehet a pillanat, ami­ kor természettől kapott csőrével, öröklött génjeitől vezérelve, a végtelen időbe kopogtatja át egy mezeinyúl koponyáját. - A pám ügyesen rajzol, ért minden famunkát. Esteienként még ahhoz is van energiája, hogy a zongorához üljön és egy pohárka bor társaságá­ ban muzsikáljon - magának. K isebb gyerek koromban csodálattal bámul­ tam. amit csinál. Aztán föléledt b ennem a bizonyítási vágy. N em volt ez még tudatos, csak az ösztöneim irányítottak. Papírt és ceruzát vettem a kezembe - mondván, ha apám fia vagyok, én is tudok rajzolni. De már akkor megmozdult, megindult a magamban hordott útkereső vándor. Megpöccintette csizmájával azt a kavicsot, amely gurultában mész­ kősziklákat, fekete, és veresmárvány tömböket gördített eléje, hogy meg­ faraghassa a bennük bujkáló szobrokat. Bobály Attila szobrászművész 1948-ban, a Nógrád megyei Varsányban született. 1975 óta rendszeresen szerepel kiállításokon. A salgótarjáni ta­ vaszi tárlaton többször is díjjal jutalmazták munkáiért. Tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. - Emlékszem a B atyus asszonyra. Téglából faragtam, még gyerekként. M ár akkor is nagyon izgattak az e gymást ölelő formák. Ahogy az aszszonyt védelmezően körülfonja a saját karja és annak súlyos folytatása, a batyu. Rég nem tudom már, hogy hol van. Ezt la csikót viszont gim na­ zista korom óta őrzöm. Veresmárványból faragtam. Azóta bárhová is ke­ rültem, mindig a közelemben volt. E z az én erőt adó táltosom. Sohasem tudnék megválni tőle. Albert Schweitzert egyik útja végén - amikor vonattal tette meg a távolságot - az állomáson barátai várták. Ám hiába álltak az első osztá­ lyú vagon ajtajához, Schweitzer nem onnan szállt ki. Mikor megkérdez­ ték tőle. hogy miért másodosztályú kocsiban utazott, tömören ezt vála­ szolta: sajnos, harmadosztály nem volt. A fiatalember érettségi bizonyítvánnyal a zsebében indul neki a kere83 ��sés éveinek. H ajtja a megismerés. Zötykölődik traktor nyergében, bóbis­ kol a tejesautó volánjára hajtva fejét valami félreeső parkolóban, hogy legyen ereje végigcsinálni a műszakot. Közben őszintén rácsodálkozik mindenre: a nógrádi dombok mögül előbújó hajnali napra, a csarnokos asszony sokszoknyában ringó csípejére. Belekóstol az irányításba is. Ám jobb a lelkének, ha dolgozhat. Kérni, könyörögni, esetleg parancsolni — ez nem az ő kenyere. Keményedni kell. Készülni a feladatra. Keményíteni kell nemcsak az akaratot, de a testet is. Csákányt, lapátot fog. Kubikosnak áll. Vastagodik a tenyéren a bőr, de megerősödik anyagilag is. Most már megenged­ heti magának, hogy szabadnapjain műtermeket látogasson. Nyughatatlansága - egy-egy mester mellett - kevés időt engedélyez számára. M egpró­ bálkozik a mesterségtanulás kötött formájával is, de aki szabadsághoz szokott, nehezen viseli a kötöttségeket. Aztán mintha föl is adná, avagy átértékelné lehetőségeit, tanárképző főiskolát végez rajz szakon, és taní­ tani kezd. E z idő tájt jelenik meg magyarul Noszik A lbert Schweitzerről szóló könyve. E z szinte bibliája lesz. Schweitzer akaraterejét, kitartását pedig példaként állítja maga elé, akárcsak M edgyesi Ferenc pályafutását. A Fiatal Művészek Fórumának pályázatán 1980-ban díjat nyer, és en­ nek alapján megbízást kap a Salgótarjáni Városi Tanácstól Játékplaszti­ kákat készít a nógrádi megyeszékhely Gorkij-lakótelepének. - Szerintem a szögletes házak között élő em berek egy idő után szögletesen is gondolkodnak. E zért a legtermészetesebb anyagból, a fából készí­ tettem e l azokat az organikus formákat, melyek a finn-ugor világból, ősi múltunk egy darabjából táplálkoznak. A tér, amelyen alkotásaimat fö l­ állítottam, kelet-nyugati tájolású. Erre a tengelyre fölsorakozva tiszteleg a városnak a finn-ugor falut jelképező szoborcsoport. A sámánlétra tete­ jén szellemeket hívó varázsló, a pej csikó és a termékenység asszonya. Természetesen ezek m ind hinták, mászókák, csúszdák és padok, melyek az esztétikai élményen túl a lakótelepi gyerekek mozgásigényét is k ielé­ gítik. N em tagadom, ez tó munka nagyon fontos helyet foglal él életem­ ben. Három évig faragtam az itt levő plasztikákat. Három é v lem ondá­ sokkal teli hónapjait is jelentik számomra ezek a néha tíz méternél is hosszabb fák. E zért aztán igazi öröm az fenne számomra, ha a lakótelepi srácok — miután kinőttek a libikókakorból - nem elsősorban a szobrok rongálására fordítanák energiájukat, hanem esetleg közelebb m enve a „szankatalpú” napkocsihoz, megpróbálnák m egfejteni a megfaragott vagy bevésett jeleket, megpróbálnák fölfogni a tmúlt közvetített üzenetét. E g y ­ szer t alán ez is bekövetkezik, hacsak időközben meg nem adja magát a fa, és a táltos kezéből végképp ki nem esik az őseink számára oly nagyerejű dob. Furcsán néztek a falusi tanítóra. M it csinálhat vajon a kopott porta magas deszkapalánkja mögött? É s alkotásokkal válaszolt a kihívó tekin­ tetekre. Megtanult bánni minden szerszámmal, amellyel fához érdemes nyúlni. A kovács nagyapa emléke segítette az eszterga szerkesztésében, abban, hogy motoros fűrészt vett a kezébe, és hogy olyan metszéseket, vágásokat végzett a fán, amelyekre még a nagyapa is elismerően csettintett volna. Naponta mázsákat mozgatott a rönkök megmunkálása köz­ ben, és hogy mindehhez ereje is jusson, edzette magát. Korábban kelt, mint a falusiak, és minden reggel mezítlábasan futott a harmatos réten. 85 �Hittel fáradhatatlanul. Ezeknek az éveknek az eredménye egy másik köz­ téri szobra is, a Karancslapujtőn fölavatott életfa. Artista: „O lyan személy, aki cirkuszban vagy mulatóhelyen ügyességi mutatványokkal szórakoztatja a közönségét” . Kezdettől a hétköznapok artistái foglalkoztatják. Azok, akik alatt, mu­ tatvány közben is, állandóan mozog a talaj. Megvetett lábuk a cirkusz po­ rondján körbeügető ló hátához tapad. A közönség élvezi a produkciót. Tapsol, ujjong. Az artista pedig tele van félelemmel. Hiszen az állat nem önszántából rója a köröket, bármelyik pillanatban ledobhatja az embert. A levegőben lebeg a vég lehetősége. A lig akad szobrászi anyag, amelyben He fogalmaztam volna meg ezt a gondolatot. D e ebből az időből számomra mégis a legkedvesebb az a háromalakos kisplasztika, amely két fehérmárványból faragott lovat és az egyiknek a hátán álló artistanőt ábrázol. „D o b d le, és gyere, nyargalásszunk a réten!” Ilyesmit súg a szabadon kószáló állat a mutatványos ló fülébe. É s ahogy nézegetjük a szobrot, egyszer csak viszontlátjuk arcunkat az ar­ tistanő fején levő nagy, kerek tükörben. Részesei lettünk a készülő merény­ letnek. Idomár: „Célszerű tevékenységre, ügyességre tanítja az állatokat” . - E z már demokratikusabb formája az együttes munkának. Sőt! Az állatnak is megvan a lehetősége a „vélem énynyilvánításra” . Itt már be is következik az ellenszegülés, amit az artista lova csak forgatott a fe jé ­ ben! D e aZ alakok még mindig különböző anyagból vannak. I tt van pél­ dául ez a kecske. A z idomár keréken-járásra tanítja a kecses fürge állatot egy elhízott, tunya ember. Aztán a lecke oly jól sikerül, hogy a kecske egyszer csak megindul, előreszegett szarvakkal egyre gyorsabban 86 �gurul, de az idomár felé, aki a rémült menekülésben hanyatt esik, d e a kecske még csak guruim tud a kerékkel, megállni nem. . . Pásztor: „H áziállatokat őrző, legeltető személy” . - E l a falumban egy ember, aki mindig tehenekkel és lovakkal foglal­ kozott. Idős már, de még a mai papig vannak állatai. Ezek jelentik neki a jövedelm et és a hasznos tevékenység lehetőségét is. H a csak közeledik az istálló felé, kedves lova már megérzi és nyerít vagy fújtat. Egyszer valamitől megbokrosodott a ló és a földre taposta gazdáját. R ú gott, for­ golódott a tehetetlen ember fölött, de annyira mégis vigyázott rá, hogy nem ölte meg. Veresmárványba faragtam őket. Ugyan a ló magasabb, de a paraszt tartja a kantárt. Bobály A ttila az 1985-ös salgótarjáni tavaszi tárlaton tőle addig szo­ katlan alkotásokkal jelentkezett. Rézlemezből készített szobrai előtt so­ kan értetlenül álltak. - É rd e k e l ez az anyag. A lemez domborításának, form álhatóságának lehetősége. A hegesztés technikája. Aztán meg úgy éreztem, zaklatottsá­ gomat, az ettől való menekülés vágyát jobban ki tudom fejezni egy álta­ lam addig nem használt anyaggal. A r ézlemez lehetőséget adott arra, hogy szobrászi és grafikusi módszereket egyesítsek. Ezeket az alkotásokat ma­ gamban három dimenziós rajzoknak nevezem. Egyébként is úgy vagyok az alkotás folyamatával, hogy nem rajzvázlatokat készítek a szobrokhoz, hanem az elkészült szobrokat é le m tovább r ajzban. A kéttornyú templom tetején egy szarvas lépdel. Feje fölött az angyal magasba emel egy lelket. Mindezt pedig közrefogja világunk abroncsa, hogy összetartson és be is zárjon egyúttal. A héjon kapálódzó lovak és röppenő, vagy röpülni vágyó m adarak: Csohány Kálmán emlékére. A réz­ lemezzel való azonosulás legmarkánsabb produktuma. Pásztón, Csohány Kálm án szülőhelyén állították föl a M átraaljai Állam i Gazdaság iroda­ házában. A z eddigi legnagyobb megbízást is Pásztótól kapta. Dombormű­ vet készít Dózsa György emlékére, a parasztvezérről elnevezett iskola udvarára. - Gyönyörű ez a kő ! Tizenegy tonnás. Magam mentem Süttőre kivá ­ lasztani. M ert azért az az igazság, hogy foglalkozom sokféle anyaggal, de az igazi szerelmem a kő maradt. A zt érzem igazán! Gyűjtöm is a köveket. Szinte csak úgy, céltalanul. Aztán rakosgatom, amelyiket lehet, kézbe v e ­ szem. A kő megsúgja, hogy milyen szobrot kell belőle faragni. Ekkor kez­ dődik a szobrász öröme. M egfogant már a szobor, csak ki kell hordani! E b b e a hatalmas kőbe a bányában szerettem b ele. Annyira akartam ezt a követ, hogy a bányászoknak sikerült egészben kifejteniök. A „nagykő” és én egyek lettünk. A dombormű tervét is beleálmodtam. N yár volt, amikor a daru az udvarra rakta. Aznap éjjel rajta aludtam. Azóta már a somoskői udvarban méltóságteljesen áll talapzatán a Dózsát vájúdó kő. A z utca felől hónapok óta csak a mészkőtömb mozdulat­ lanságát látja az arra járó. A mű a másik oldalon születik. N É M E T H M IK L Ó S A T T IL A 87 �MÉRLEGEN Horváth Károly: Madách Imre Várakozás és fenntartás egyszerre kí­ sérte az újabb Madách-kötet hírét. A Tragédia-költő szűkebb pátriája számára különösen örvendetes, hogy az 1983-as kettős jubileum elmúltával sem fogyatkozik az érdeklődés Ma­ dách élete, munkássága, művei iránt. Hisz még András László Madách rej­ télyére sem derült igazán fény, máris itt van egy másik monografikus igé­ nyű feldolgozás. És ez volt a forrása a kétkedésnek is: ugyan mit tud még mondani bárki a több mint százhúsz éve halott Madáchról, akinek külön­ leges sorsa, világirodalmi rangú élet­ műve könyvtárnyivá duzzasztotta a a filozófiai, esztétikai, filológiai és annyi más jellegű vélekedéseket? Van-e értelme egy olyan elemzésnek, amely nem részkérdésekben kíván el­ mélyülni, hanem - mint a lakonikus cím is jelzi - teljes áttekintésre vál­ lalkozik? A dilemmát megoldani egyrészt a kiadó, másrészt a szerző segít, illetve segíthet. A kötet a Nagy magyar írók sorozatban látott napvilágot, amely­ nek eleve az átfogó bemutatás a célja. A „fülszöveg” ígérete szerint Horváth Károly a „mai olvasóközönség igényei szerint, az életmű és a szakirodalom teljes ismeretében kíséri végig köny­ vében Madách Imre pályáját. . . A legújabb kutatások figyelembevételé­ vel rajzolja meg Madách politikai sze­ replését” . S valóban az lehet Horváth Károly érdeme, hogy évtizedek óta mintegy 88 „belülről” ismeri a Madách körüli vi­ tákat, a mi korunk hozzájárulását az „évszázados küzdelemhez.” Számos tanulmánykötetet, kiadványt szerkesz­ tett e tárgykörben, de önálló publi­ kációi, előadásai szintén azt jelzik, hogy előszeretettel foglalkozik Madáchcsal. A kötet szigorú kronológiai rendben építkezik. A családi körülmények, a sztregovai gyermekévek, a pesti ta­ nulmányok, az irodalmi és politikai kezdőlépések, barátságok, szerelmek sorjáznak az első fejezetek lapjain. Már ezekben körvonalazódik a szer­ ző - későbbiekben is konzekvensen alkalmazott - munkamódszere. A bi­ ográfiai tényeket jó érzékkel elegyíti Madách-idézetekkel, művek, levelek részleteivel. Miközben tudatosan hi­ vatkozik az előzetes véleményekre, mindig kifejti sajátját is. Jellemző er­ re a Csak tréfa című dráma megítése: „A Madách-kritika ezt a fiatal­ kori művet általában inkább csak eszmei gazdagságáért értékeli, mint drámát elhibázott alkotásnak tartja. Madách később a dráma gondolati­ lírai anyagából E G Y Ö RÜ LT N A P ­ L Ó JÁ B Ó L címmel versciklust állított össze; vannak, akik azt értékesebb­ nek tartják, mint magát a darabot. Véleményünk szerint a ciklus nyelvi­ leg valóban fejlettebb, a későbbi Ma­ dách kiforrottabb stílusát mutatja, maguk a gondolatok, hangulatok azon­ ban a drámai szituációból kiragadva �kevésbé hatnak hitelesen, mint az egyébként dramaturgiailag gyenge mű­ ben” . Horváth Károly gazdag ismeretei birtokában olyan mozzanatokat is ké­ pes találni, melyekre eleddig kevéssé figyelt fel a Madách-kutatás. Így például rámutat arra, hogy a Férfi és nő című - ugyancsak korai - drámá­ ban Lantos monológja Madáchnak a költészetről vallott romantikus szem­ léletét tükrözi. A Mária királynő ön­ álló fejezetben való tárgyalása viszont azt példázza, hogy miként vezet be új szempontokat az értékelésbe. A Madách-kritikától eltérően - amely ezt a müvet is a fiatalkoriak között emle­ geti - Horváth úgy véli, hogy két ok­ ból is helyesebb ezt külön kezelni. Először, mert csak az 1855-ös feldol­ gozás maradt fenn, másodszor, mert nem olyan lírai fogantatású, mint az előzőekben tárgyaltak és nem mond­ ható róla, hogy a költő valamilyen eszméjének vagy élettapasztalatának drámai formában való közvetlen ki­ fejezése lenne. Ugyancsak eredeti mó­ don ítélkezik a Csesztvén kelt Dalforrásról, melyet Petőfi Dalaim című költeményével szoktak kapcsolatba hozni. Elfogadja, hogy az ábrándozás, a szerelem, a hazafias érzés összekap­ csolja a két költeményt, de a ritmus és a strófaszerkezet teljesen különbö­ ző, ami arra utal, hogy Madách mon­ danivalója egészen más, mint a há­ borgó hangulatú Petőfi-versé: „a Dalforrás a költő lelkének a termé­ szettel való lírai összeolvadását énekli meg, a harmónia megtalálását termé­ szettel, szerelemmel, halállal és hazá­ val.” Ezen az sem változtat, hogy a vers lezárása szolidan hangot ad a hazafi küzdésre való elszántságának is. Madách - mint ismeretes - házas­ ságkötése után is közéleti ember ma­ radt, aktívan részt vett a reformkori mozgalmakban, funkciókat viselt Nógrád politikai életében. Horváth Károly szemléletesen mutatja be elveinek radikalizálódását, együttérzően szól a Madách család szabadságharc alatti sorsáról és jól érzékelteti Madách köl­ tői válaszát a nagy nemzeti küzde­ lemre és annak végkifejletére. Megál­ lapítja, hogy a „tragédiák ihletében született versek már Madáchnak Az ember tragédiáját megelőző gondolati költészetét, általánosító, filozofikus hajlamát idézik.” Ezt erősítik a bör­ tönéveinek élményei és válságba ju­ tott családi életének keservei is, bár ez utóbbiak jelentőségét a válás utáni sztregovai évek vonzóbb ábrázolásá­ val egyre inkább csökkenteni igyek­ szik a kutatás - mutat rá Horváth. Hasonlóképpen újabb forrásokra apel­ lál, amikor magáévá teszi azt a fel­ fogást, mely szerint A civilizátor mint a Tragédia közvetlen előzménye - elsősorban a Bach-rendszer bírála­ ta, s a nemzetiségi kérdés csak másod­ lagos szerepet játszik benne. A Tragé­ diához vezető út értelmezésében fon­ tos az a fejezet, amely Madách világ­ nézeti válságának okait - egyebek közt a németországi ún. materialista viták­ nak, valamint a pozitivista-scientista gondolatoknak a költőre tett hatásait - elemzi. „N em tudta őket sem el­ fogadni, sem elvetni" - összegzi Hor­ váth a jelzett eszmei áramlatok be­ folyását, ezzel ő is magyarázatát adva az ellentmondó megítéléseknek. A kötet középpontjában természe­ tesen Madách főművének, Az ember tragédiájának a bemutatása, értékelé­ se áll. A huszonnégy fejezetből kilen­ cet szentel e célnak Horváth Károly. A keletkezés, fogadtatás ismert tényeinek közlése, Arany János szerepének méltatása után egy csokorba gyűjtve jeleníti meg Madách nyilatkozatait a Tragédiáról, amelyek így még hiteltadóbban igazítanak el, főleg a mű céljait illetően. Az irodalomtudós igé­ nyességével fejtegeti Az ember tragé­ diájának helyét az európai „emberi­ ség-költemények” sorában. Az előz­ mények Daniéig, Miltonig nyúlnak ugyan vissza, de - véleménye szerint is - jellegzetesen XIX. századi műformá­ 89 �ról van szó. Az emberiség-poéma egyik megjelenési formája a drámai költe­ mény, amelynek legmagasabb csúcsát Goethe Faustja képezi, de ide sorol­ tatnak - többek között - Byron és Shelley művei is. Az epikai formájú másik típus főleg a francia irodalom­ ban általános. Ez legteljesebben V ic­ tor Hugo Századok legendája című munkájában valósult meg. „ Madách egyesíti a fausti dráma mitikus keret­ jellegét és eszmei kérdésfelvetéseit, valamint az alkotó törekvés, küzdés és szerelem embermegváltó erejének a gondolatát a történelmi fejlődés meg­ jelenítésére törekvő francia romantikus emberiség-epika művészi céljával, és a két nagy világirodalmi hagyományt egy rendkívül sikerült kompozícióban egyesítette. E z az egyesítés egyedülálló a világirodalomban, és már ez is biz­ tosítja a mű eredetiségét” - írja Hor­ váth Károly, s ezzel párhuzamosságok, eszmei rokonságok nagyon fontos, so­ kat vitatott kérdéseiben igazít el. Az összehasonlító irodalomtörténet eszközeivel él a színek elemzése so­ rán is. Az első három színt a kon­ vencióknak megfelelően ő maga is a mű expozíciójának tekinti, amely tar­ talmazza a voltaképpeni cselekmény megindítását, a történelmi küzdelmek szimbolikus ábrázolásának kezdetét. Kiemelten kezeli a Tragédiának a fő­ hős ún. „tragikai bűnéből” való ki­ bontásának problémáját. Rámutat, hogy ez nemigen felelt meg Madách költői gyakorlatának - sőt a felvilá­ gosodás humanisztikus eszméinek ha­ tására az „ősbűn” teológiai értelmezé­ sét Az első halott című versében fel­ váltotta Káin testvérgyilkossága - , mégis alkalmazza. Erre a magyará­ zatot Horváth a XV. színben véli megtalálni, amelyben „a tudás, a nagyravágyás” törekvése „nagyság és erény” lesz az Úr szavai szerint is, a vétek önmaga ellentétévé változik az ember küzdelmei folytán, s etikai felemelke­ dését eredményezi. 90 Az első négy történelmi álomjelenet egyik tanulságaként e kötetben az eszményeket képviselő hősnek Á dámnak - és az eszményt visszájára fordító tömegnek az ellentéte fogal­ mazódik meg. A szerző azonban jól érzékelteti Madách ingadozásait Lucifer véleményével való kacérkodá­ sát - is a nagy történelmi személyiség szerepének kérdésében. A párizsi szín jellegzetességeit keresvén „az álom az álomban” különleges szerkesztési mó­ dot teszi első helyre, egyetértvén a kritikával, hogy Madáchnak ebben a forradalmi eszmék iránti nosztalgiája is megnyilvánul. A szabadversenyes korai kapitalizmus bukását Madách Horváth szerint sem - az osztályharc következményének tekinti, hanem mint egymást keresztező erők kölcsönös megsemmisítésének eredményét. „Az egyetemes pusztulásból csak Éva alak­ ja magasodik fel. A kor által ráfes­ tett alacsonyrendűségből a goethei örök női magaslatáig emelkedik” . Az utó­ pikus színek során szükségszerűen ítél­ tetik meg Madách történelemfelfogása, jövőképe, amelyet - Erdélyi Jánostól indíttatva - oly sokan véltek már szocializmusellenesnek. Horváth Madách önvallomására hivatkozva hangsúlyozza a falanszteri szín kozmogóniai jellegét. A Tragédia végső megoldásához a három főszereplőnek megfelelő három életszféra elemzésé­ vel kíván közeljutni, állást foglalva abban az ellentmondásban is, amely a történelemhez kötődő kiábrándult­ ság, illetve az etikai értékű bizalom, küzdés között feszül: „E bben az ÉS M ÉG IS megoldásban - mely egyéb­ ként a Tragédia egész folyamán érez­ hető - van a mű katarzisos ereje. Esztétikai hatásossága pedig éppen az ellentétek okozta feszültségben rejlik.” A szabadságjogokhoz és a nemzeti füg­ getlenség eszméjéhez való elszánt ra­ gaszkodás jegyében került egy fejezet­ be Madách 1861-es közéleti szereplése, Politikai hitvallomása és az ekkor ké­ �szült Mózes című dráma, amelyben lehámozva a bibliai allegória burkát a 48-as törvények, a haladó polgári törekvések, hazafiúi remények igazo­ lódnak. Szól még a szerző Madách pályáját - ha későn is, de - ékesítő irodalmi sikerekről, a Kisfaludy Társaságba és az Akadémiába való beválasztásáról, utolsó értekezéseiről, költői munkáiról, majd a zárófejezet Madách életművének utóéletét, drámái­ nak színrevitelét mutatja be, a fontos mozzanatokra koncentrálva. Horváth Károly munkája szép pél­ dája a tudományos ismeretterjesztés­ nek. A Madáchcsal ismerkedők nagy haszonnal forgathatják tényszerű, vilá­ gos gondolatvezetésű, higgadtan ítél­ kező, szabatos fogalmazású könyvét, melynek értékeit növeli a jó érzékkel válogatott képanyag, valamint a füg­ gelék életrajzi adatsora és bibliográ­ fiai tájékoztatója. A kötet azonban épp a szakirodalomban való jártassá­ ga, eligazító szándéka révén - arról is meggyőz, hogy a Madách-téma szin­ te kimeríthetetlen, ki tudja, meddig ösztönöz még további kutatásokra. (Gondolat) C SO N G R Á D Y B É L A Leblancné Kelemen Mária: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban A recenzens elfogult. Elfogultsága több irányból eredeztetett. Egyrészt ismeri a szerzőt. Olvasta korábbi mun­ káit, ismeri, mit és hogyan dolgozott mint pedagógus, s később mint megyei levéltáros Nógrád irodalmi és törté­ nelmi emlékeinek feltárásáért, s így szerzett ismereteit milyen következe­ tességgel adta át, elsősorban az ifjú nemzedéknek. A bíráló vitatható magatartásának másik oka, hogy módfelett elfogult az ismertetésre kerülő kötet témájával, illetve főszereplőjével. Nem irodalomtörténész, de mint nógrádi, belőle Madách Imre élete és irodalmi útja minden vonatkozásban a legnagyobb érdeklődést váltja ki. Ha Madáchról írnak valahol, máris felcsillan a sze­ me, s mohón elolvassa. Így aztán íté­ leteiben nem is mindig objektív, ha Madáchról van szó. Felkészültebb olvasó e bevezető so­ rok után minden bizonnyal legyintve hajtja át ezeket az oldalakat, mond­ ván, hogy amit ezután olvasna, az már nem a tárgy hűvös, szenvtelen, a szaktudomány és a műfaj írott és írat­ lan szabályai szerinti megközelítése. Minden bizonnyal igaza van, s ezért kérve kérem; Leblancné Kelemen Mária Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban című művét mindezektől függetlenül is ré­ szesítse kiemelt figyelmébe. Már csak azért is, mert meggyőző­ désem, hogy nemcsak a Madách-kutatásban, de a magyar irodalom­ történet-írásban is kiemelkedő színvo­ nalú és fontosságú mű született. Hadd használjak nagy szavakat: klasszikus munka hagyta el a kecskeméti Petőfi Nyomdát ez év tavaszán. Klasszikus a minőségét illetően, s abban is, hogy minden bizonnyal évtizedekig - ha ugyan nem hosszabb távon - a ma­ dáchi életmű kutatásának egyik alap­ könyve lesz Leblancné Kelemen Mária munkája. Mivel magyarázható mindez? Az­ 91 �zal, hogy mind a mai napig nincs alapvető Madách-monográfiánk, s a közeli jövőben nem is készül el a madáchi életmű kritikai kiadása. Az előbbi szükségességéről már több he­ lyen írtak, magam is hánytam a fal­ ra néhány véka borsót. .. A kritikai kiadás elkészítésének re­ ménytelensége azért fájdalmas, mert egy olyan magyar alkotó életművéről van szó, akinek hatása az elmúlt száz évben valóban világméretűvé vált. Egy kritikai kiadás pedig - a maga rendkívül szigorú szabályai szerint a lehető legmélyebb részletességgel követi az alkotói életutat, mutatja be az összefüggéseket, keresi az analó­ giákat, helyezi el az alkotót a ma­ gyar és az egyetemes irodalom egé­ szében. Egy ilyen irodalomtörténeti munka rendkívül jól felkészült alkotógárdát, több éves-évtizedes filológiai elő- és alapkutatásokat, anyagi hátteret és meglevő kiadói kapacitást igényel. Gondoljunk csak a Mikszáth kritikai kiadásra. Az első kötet (a regények első kötete) 1956-ban jelent meg. A 75. (!) kötetet 1985-ben olvashattuk, s a cikkek még mindig csak 1890-nél tartanak. Hátravan még Mikszáth publicisztikai tevékenységének két év­ tizede. Maga a kiadás lelassult, s jó, ha évente egy kötet jön ki. Így min­ den bizonnyal irodalmárgenerációk váltják egymást, amíg unokáink az utolsó kötetet kézbe veszik. Feltehető, hogy a Madách krtikai kiadás nem nyúlik el ilyen hosszan az időben, s terjedelme - természetesen - kisebb lesz. Égető hiányát viszont napról napra érezzük, amikor egymás­ nak ellentmondó adatokat olvasunk, amikor jelenkori tankönyveinket kell csodálkozva korrigálnunk. L eblancné Kelemen Mária viszont most letett az asztalra egy kritikai kiadás igényű kö­ tetet, annak szigorú szabályai szerint szerkesztve és adatolva! Vállalt feladata szerint közreadta 92 a Nógrád Megyei Levéltárban eddig megtalált, s elsősorban általa felkuta­ tott Madách-vonatkozású iratokat, szám szerint kétszázkilencvenhármat (293 !). Ennek több mint a fele most először kerül nyilvánosságra, azaz bár­ melyik Madách-kutató először veheti kézbe, illetve olvashat másfélszáznyi eredeti Madách-dokumentumot. Hogy ennek milyen hatása lehet a további Madách-kutatásra, azt bárki végig­ gondolhatja. Ráadásul, mint Leblancné írja, nem is ad közre minden Madách-vonatkozást, mert hiszen például a birtok­ perek anyagából itt csak egy váloga­ tás jelent meg. Előzményként néhány dokumentumot közöl a családról, idő­ sebb Madách Imre életéről, politikai szerepéről, majd zárásként ugyancsak néhány dokumentumot ad közre a Madách halála utáni évekről, amelyek tartalma még korábbi évek eseményei­ hez kötődik. A közbenső rész a kötet gerince, s ebben valóban benne van minden amit Madáchról tudni lehet, s tudni akarunk. Természetesen a Tra­ gédiáról egy szó sem esik, de olyan szemléletes kép rajzolódik elénk ma­ gáról a költőről, hogy felér egy nagy­ ívű életrajzzal. Ezt az érzésünket elősegíti az is, hogy Leblancné nagyigényűen gazdag és precíz jegyzetapparátussal dolgozik. Minden forrás végén az adott anyag­ tól függő bőséggel ad kiegészítést. A jelzetek az irat lelőhelyének pontosí­ tását végzik el. A keletkezéstörténet­ ben az adott dokumentum megszüle­ tését rekonstruálja, s felsorol minden adalékot, amit az iratra vonatkozóan összegyűjtött. A tárgyi magyarázatok a legérdekesebbek. Itt a dokumentum­ ban szereplő személyek, földrajzi ne­ vek, történelmi események, családtör­ téneti vonatkozások ismertetését olvas­ hatjuk, nem egy esetben „mini” -tanulmány szintjén. Igazolásként hadd hívjam fel az ol­ vasó szíves figyelmét a 173. számú �dokumentumra, amely A pozsonyi ke­ rületi katonai parancsnokság által le­ küldött kérdőpontok és válaszok ké­ rése Bory István és Madách Imre vádlottak ügyében címet viseli. Az 1852. szeptember 1 -én kelt irat ma­ gyarázata remekmívű összefoglalása mindannak, amit Madách hadbírósági peréről és bebörtönzéséről tudunk. (Megjegyzem, hogy itt is és minden más esetben az idegen nyelvű szöve­ gek mellett ott a magyar fordítás is, tehát a nagyközönség is megérthet minden dokumentumot!) S ha mindehhez hozzáolvassuk az e részben fel­ lelhető hadbírósági vonatkozású ira­ tokat, akkor Spáczay Hedvig tanulmá­ nyával egyetemben (Nógrád megyei Múzeumok évkönyve 1983 és Palóc­ föld 1983/1. sz. - a szerk.) Madách Imre életének e drámai periódusáról új és megdöbbentően érdekes össze­ foglalást kaptunk. A kötet közel ötszáz lap terjedel­ mű. Gondoljunk bele, ez csak egy le­ véltár közel sem teljes dokumentum­ anyaga. S mennyi helyen lelhető fel még madáchi irat! Mennyi adat kö­ rülhet elő, amely tovább gazdagítja ismereteinket a költőről. Ennek szük­ ségességére csak egy elrettentő ada­ lék. Valamikor Nógrád megye levél­ tárában őrizték Madách Imre 1856. no­ vember 3-án kelt levelét, amelyben a birtokán felállítani tervezett szesz­ gyárba (pálinkafőző) szükséges gőzka­ zán hatósági megvizsgálását kéri. A levélnek itt lenne a helye Leblancné kötetében, de nincs, mert az irat a szekszárdi levéltárban van, ha ugyan ott van m ég... Az történt ugyanis, hogy 1947 (!) szeptember 11-én Balassagyarmaton Nógrád és Hont vármegyék Árvaszéke „ügyet intézett” , s papírja nem lévén, hirtelenjében az ott porosodó levél­ tári iratok egyikének hátoldalára írta meg feljegyzését. Szépen lepecsételték, összehajtogatták, s elküldték Sóshartyánba. Ott a gyarmati posta pecsét­ je mellé a helyi posta is ütött egy pecsétet, a körjegyzőség is rácsapta a maga iktatóját, s a Madách Imre kezeírását és aláírását őrző okirat most már alkalmassá vált a hivatalos ügy­ intézésre. Hogy hogyan került Szekszárdra, azt ma már nem tudja senki. Miként azt sem, hagy vajon mennyi pótolhatatlan értékű irat veszett el, semmisült meg a megyei és a magyar levéltárakban az emberi pusztítások és butaság következtében. Ezért is nagyszerű érzés lapozgatni Leblancné kötetét, hogy mi az, ami a miénk, ami a tudásunkat szolgálhat­ ja, ennyi viszontagság után is. S ezért is kívánjuk, hogy a Nógrád Megyei Levéltár végezze tovább töretlenül forrásfeltáró és közreadó munkáját. Ezzel is bizonyítva, Nógrád teljesíti önként vállalt feladatát: amíg elhivatottabb intézmény, szervezet nem akad, a szülőföld jogán, korszerű felkésültséggel és elkötelezett hűséggel folytatjuk, összehangoljuk a madáchi örökség kutatását, s annak átadását. (Nógrád Megyei Levéltár, Salgótar­ ján) P R A Z N O V SZ K Y M IH Á LY 93 �Madách nógrádi társadalmi-politikai közege A z örvendetesen gyarapodó M adách-könyvészet fontos darabja Praznovszky M ihály Madách és N ógrád a reformkorban címmel 1984-ben publikált kötete, noha ta­ nulmányai nagyobbik felében a köl­ tőről nem, vagy csupán közvetetten esik szó. D e amikor nem közvetle­ nül róla beszél a gyűjtemény írója, akkor is sokat mond Madáchról, hiszen a X IX . század derekának Nógrádja, amit megelevenít, a köl­ tő életének nemcsak keretet, ha­ nem sokban tartalmat is adott, s mindenképpen azt a közeget je­ lentette, amelyben a Tragédia szer­ zője élt és eszmélt. Mindez meg­ fordítva is igaz. Praznovszky Madách-tanulmányai sem merülnek ki abban, hogy új adatokkal gazdagít­ ják azt, amit Nógrád nagy fiáról és kivált pálykezdéséről tudunk, ha­ nem valamennyi mély bepillantást enged a nemesi udvarházak világá­ ba és a megyei közélet reformkori viszonyaiba is. A z olvasó a bevezető tanulmány révén kap átfogó képet a sok szem­ pontból mezsgyén álló vármegye egykorú gazdaságáról, társadalmá­ ról, közművelődési állapotairól. A kép természetesen madártávlati, de nem elnagyolt, hanem részarányos, valóban alkalmas az általános tá­ jékozódásra. Talán éppen a megye regionális peremhelyzete érdemelne erőteljesebb hangsúlyozást, az a sokban meghatározó körülmény, amelynek egyes elemei fel-felvillannak ugyan az előadásban. Nem 94 mellőzött tény tehát, de nagyobb figyelmet érdemelne az, hogy a me­ gye az A lföld peremén helyezkedik el, de maga jórészt hegyes, a törté­ neti Magyarország középponti föld­ rajzi fekvésű megyéi közé tartozik, de túlnyomó része nehezen köze­ líthető meg, s ezért is fejletlenek az árupiaci kapcsolatai, ugyanakkor ke­ vés számú városában viszonylag eleven élet lüktet. A z ellentmondások feloldásának magyarázatát alighanem jórészt ma­ gukban rejtő társadalmi viszonyok­ ról szólva Praznovszky nem elég­ szik meg a rendi struktúra felvázo­ lásával, hanem igen helyesen jelzi az egyes kategóriákon belül mutat­ kozó erős differenciáltságot. Lehet­ ne azonban némileg konkrétabb mind a jobbágyparasztság, mind pe­ dig az országos átlagot meghaladó arányú nemesség és a városi lakos­ ság magas hányadát kitevő zsidóság rétegződésének bemutatása terén. Az a megállapítása, miszerint ,,a nemesség ekkor már nem egységes” , azt a hiedelmet erősítheti, mintha korábban az lett volna, noha valójá­ ban sohasem volt homogén társa­ dalmi értelemben, s egysége legfel­ jebb jogi, illetve politikai fikcióként hangsúlyozódott. Am it viszont a kü­ lönböző társadalmi kategóriákba tartozók, s legkivált a köznemesség­ nek a Madách családot is magában foglaló felső rétege életkörülményei­ ről mond, ebben és a többi tanul­ mányban, az nagy figyelmet érdem­ lő értéke újkori társadalomtörténe- �tünknek. Praznovszky ugyanis nem­ csak létviszonyaikat, hanem életvi­ telüket is kivételes sokoldalúsággal világítja meg. Jó l érzékelteti, mi választotta cl őket a köznemesség más rétegeinek soraiba tartozóktól, még inkább az arisztokráciától. Mentalitásbeli kérdéseket is érintve nyújt ugyanakkor olyan művelődéstörténeti adalékokat, amelyek a polgárosodó rétegek közti kötelékek egyidejű erősödését sejtetik Nógrádban is. A kötetbe foglalt tanulmányok eredményei közül kiemelkednek a pályakezdő Madách megyei hivatalnokoskodására, korai politikai publicisztikájára és a reformkori személyes kapcsolataira, köztük a S réter Já n o s hatására vonatkozók. Legfontosabb közülük kétségtelenül a P e sti H ír la p két olyan nógrádi tudósításának közreadása és elem­ zése, amelyeknek egyike minden bi­ zonnyal Madách írása, míg a másik Madách é s - a K o ssu th lapját rend­ szeresen tudósító Szontagh P á l közös művének tekinthető. Amellett, hogy a nógrádi közgyűlési fejle­ ményeket híven és a reformellen­ zék törekvéseivel teljes összhang­ ban tolmácsolják e tudósítások, ar­ ra is utalnak, hogy Madách aligha csupán a centralistákhoz való von­ zódása miatt vállalta át barátjától 1844-ben a nógrádi tudósító felada­ tát. A magyarázat mindenekelőtt abban található, hogy a szerkesztő­ ségből kiszorított Kossuthtal szoli­ dáris Szontagh visszavonulása után szükségessé, egyben lehetségessé vált - a Praznovszky-kötetben pub­ likált két közlemény bizonysága szerint — az alkalmilag Madách á l­ tal már korábban is betöltött sze­ repkör új tudósító által való rend­ szeres ellátása. Fontos és kitűnő az a portré, amit - Madách szavával - „le l­ kem jobb feléről” , a költő igaz hí­ véről és barátjáról, Szontagh P ál­ ról fest Praznovszky Mihály. A kö­ zel félszáz oldalas tanulmány töb­ bet ad kapcsolatuk vázlatos törté­ neténél. Úgy képes érzékeltetni en­ nek a barátságnak a termékenyítő voltát, hogy elhárítva mind a le­ egyszerűsítő behelyettesítéseket, mind az ihlető mozzanatok sommás tagadását, végül is arról győzi meg olvasóját, hogy „Szontagh valóban nem lehetett Lucifer, pusztán csak egyes vonásainak mintája Madách számára” . Szontagh a kötet tanú­ sága szerint mégsem a Madáchhoz fűződő barátsága miatt érdemel fi­ gyelmet csupán, hanem azért is, mert kiemelkedő reprezentánsa a reformellenzékhez csatlakozó euró­ pai műveltségű és látókörű fiatal nemeseknek. Praznovszky felvázolva pályaképét pontosabbá teszi isme­ reteinket Szontagh 1848-49-ben ját­ szott szerepéről, mindenekelőtt köz­ reműködéséről B e m tá b o rn o k M a­ gyarországra szöktetésében, amit az önkényuralom vasra veretéssel és várbörtönnel honorált. - Megemlíti Szontagh politikai aktivizálódását az önkényuralom válsága idején, nem tér ki azonban arra az elvi jelen­ tőségű vitára, amely a Madách és barátja által az 1840-es években élesen bírált követutasítási rendszer felelevenítésére indított konzervatív ihletésű kampány kapcsán Nógrádban is kibontakozott. Pedig annak történeti irodalmunkban számontartott könyvészeti lecsapódása is van, éppen Szontagh nógrádi vitapartne­ rének buzgalmából. (L d .: B o d n á r Istvá n Igénytelen nézetek az utasí­ tási jog és a felelős minisztérium­ nak a megyei rendszerrel össze­ egyeztetése tárgyában. Ezen röpirat a szerző és Szontagh Pál úr közti elvharcnak megindítása. Balassa­ gyarmat, 1861.) 95 �A nemesség válaszútjainak Szontaghétól nagyon eltérő ágát járta meg az a K rúdy Kálmán, akinek viszontagságos pályáját szépírók után most hiteles források nyomán rekonstruálta Praznovszky Mihály. Legendaoszlató racionalitással ma­ gyarázza, hogyan vált torzító, sőt gerincroppantó Krúdy Kálmán esetében züllesztő hatású - közeggé a szécsénykovácsi kisnemesek köz­ birtokossága. A szó szoros értelmé­ ben útonállóvá züllő kisnemest nem mentegeti, sőt számba véve garáz­ dálkodásának vitathatatlan tényeit jól érzékelhető szkepszissel kezel minden olyan hajdani szándékot, amely egy szabadsághős vonásait akarta a banditának kölcsönözni. Praznovszkynak igaza van ebben is. De a kortárs Lónyay Florentina és Etelka általam már felhasznált fel­ jegyzései azt is tanúsítják, hogy Krúdy Kálmán mint bandita sem vetette meg a népszerűséget ígérő hazafias szerep lehetőségét, nem is szólva arról, hogy társadalomellenes indulatait minden bizonnyal tényleg fokozott hévvel fordította az őt sze­ mélyében is proskribáló önkényura­ lom és reprezentatív személyiségei ellen. Elképzelhető tehát, hogy a Praznovszky által indokoltan való­ ságos dúvadként jellemzett Krúdy Kálmán a Lórtyay-kastélyba betop­ panva valóban azzal dicsekedett, milyen kitüntető fogadtatásban ré­ szesítette őt az egykorúan a magyar nemzeti ügy pártfogójának tartott III. Napóleon császár, amikor aján­ dékba vitt darvakkal megrakodva felkereste a párizsi udvart. Füllenté­ seihez azonban igaz töténetet is 96 csatolt, Pallavicini Roger kirablá­ sáét. Megtudva, hogy az őrgróf ud­ varhű vendégsereget hívott kasté­ lyába disznótorba, Kossuth és Sze­ mere nevére keresztelt hízott disz­ nók „kivégzésére” , rajtuk ütött csa­ patával. Kiürítette a házigazda pán­ célszekrényét, kirabolta, majd csúf­ fá tette a vendégkoszorút, s végül Kossuth és Szemere nevében nyug­ tázta a zsákmányt. Magukkal Lónyayékkal udvariasan bánt ugyan, de azt állítva, hogy seregtoborzó úton van, személyenként 200 forin­ tot zsebelt be a jelenlevő férfiaktól, arra hivatkozva, hogy „ki karddal nem szolgál a szabadság szent ügyé­ nek, tegye azt pénzzel” . A bandi­ tává züllött Krúdy Kálmán hazudozásainak, gonosztettekkel elegy „csínytevéseinek” — időszakosan legalábbis - volt tehát társadalmi és aktuálpolitikai töltete. A megye reformkori viszonyai­ nak általános jellemzése, a megyei hivatalok hétköznapjainak, illetve a közgyűlések és a választások lefo lyásának felidézése, a tisztségvise­ lőként példát adó Sréter János, a politikussá fejlődő Szontagh Pál, a banditává züllő Krúdy Kálmán pá­ lyaképének megrajzolása önmagá­ ban is érdekessé, értékessé teszi Praznovszky Mihály kötetét. Tanul­ mánygyűjteménye a Madáchcsal kapcsolatos új kutatási eredmények mellett éppen azért fontos, mert át­ világítja azt a társadalmi-politikai közeget, amely egyszerre volt neve­ lője, béklyózója és ihletője Nógrád legnagyobb fiának. (Palócföld K öny­ vek, Salgótarján) SZABAD G Y Ö R G Y �E SZÁMUNK A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y A S Z E R K E SZ T Ő B IZ O T T SÁ G ELN Ö KE: D r. H o rv á th Is tv á n A S Z E R K E SZ T Ő B IZ O T T SÁ G T A G JA I: C s ík P á l D r . F a n c s ik ]á n o s F ü z e si Is tv á n N é m e th Já n o s Is tv á n D r . Sz a b ó K á r o ly D r. T a m á s k o v ic s N á n d o r T ó th E le m é r A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. B a c s k ó P iro sk a C z in k e F e re n c K o jn o k N á n d o r K ovács Anna P á l Jó z s e f szerk esz tő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T a m á s igazgató. Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v.: K e le m e n G á b o r igazgató. 8 6 . 4 4 3 1 7 N . S. SZERZŐI Á dám Tamás költő (Balassagyar­ mat) ; Baráth Lajos író (Tatabánya); Bába Iván műfordító, irod.-tört. (E L T E , B p .); R u dolf Chmel irod.tört. (Csehszlovákia); dr. Csongrády Béla pártmunkás (Salgótarján); Czére Béla irod.-tört. (P. S. Irod. M .); En drődi Szabó Ernő költő (B p .); Faludi Ádám költő (Tatabánya) ; K iss G y. Csaba irod.-tört. (M TA Irodalomtud. Int. B p .); K rúdy Zsu­ zsa (B p .); K äfer István irod.-tört. (E L T E , B p .); Molnár Pál újságíró (Salgótarján); Németh M iklós Attila, a Magyar Rádió helyi tudósítója (Salgótarján); Laczkó Pál, a Palóc­ föld szerkesztője (Salgótarján); Onagy Zoltán író (Esztergom); Petrőczi É v a költő (B p .); dr. Praznovszky Mihály, a Palócföld főszer­ kesztője (Salgótarján); Szabad G y ögy történész (E L T E , B p .); Szakály Sándor történész (Hadtörténe­ ti Intézet B p .); Sziv eri János költő (Jugoszlávia); Szokolay Zoltán köl­ tő (Szekszárd); dr. Szvircsek Ferenc történész (Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján). ☆ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a H írlapél őfizetési és Lapellátási Irodánál. (H E L ÍR ) Budapest, V ., József nádor tér 1 . - 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H E L ÍR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési d íj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. M egjelenik kéthavonta. K éziratoka t ét rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. I S S N : o 555-8867 In d ex : 25-925. �Ára: 16, - Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1986/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Praznovszky Mihály Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1986 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1986 Palócföld Praznovszky Mihály