https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3886d438451190324ab5ffe30c43053d.pdf 529e5817eb5acd045ca864e7db6b7775 PDF Text Text �Tartalom 1 3 4 8 X IX . É V F O L Y A M , 6. S Z Á M Csanády János: Dunatáji rapszódia, Gravitáció hordszalagján, Másnap (vers) Borbély Tibor: Csak-versek K őváry E . Péter: Toronyugrás (elbeszélés) Sarusi M ihály: Csúszda (elbeszélés) 11 Csepeli Szabó B éla: Öregek szerelme, Tűzszomj (vers) 12 Ádám Tam ás: Tolvonás az égen, Nincs már védelem, Anyám (vers) 13 Tandori Dezső: A mai nap mint holnap (vers) 16 Veres János: Palackposta (vers) V IT A 17 Petőcz A ndrás: É s mégis politika? ABLAK 20 E g y arc Jugoszlávia mai lírájából (Csala Károly) 21 27 Radovan Zogovic versei B allada a kút vizéről (Kőrössi P. József) KÖ ZM Ű VELŐ D ÉS ÉS VALÓ SÁG 32 38 42 Brunda G usztáv: Hol a helyünk a karavánban? (tanulmány) K orill Ferenc: E gy filmforgalmazó kettős tudata (kritika) Mészáros G yörgy: Utolsó beszélgetés Balázs Jánossal HAGYO M ÁNY 46 R . Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc emlékezete (tanulmány) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 50 Krim ik a történelemben (Romsics Ignác) TAN ULM ÁN Y 53 Csokonai A ttila: N égy évtized gyermek- és ifjúsági irodalma 60 Pósa Z oltán : Mese és valóság határán A címoldalon N EM ES-LAM PÉRTH J ÓZ SE F munkája (M IH ÁLYFY ERNŐ hagyatékából), SZABÓ G YU LA (Losonc) grafikái, a 15 , és 59. o . M ILAN SZO KOL (Besztercebánya) HIBÔ TAM AS, a 37. o. D ECSI ILO N A , a 41 o. G A Á L J ÓZ SE F grafikái láthatók. LÁSZLÓ ) A 43. o. utolsó felvétel BALÁZS JÁNOSról. 45. o. balról jobbra: SZE PE SI B ALÁZS JÁN O S, a szerző és BARI K Á R O LY költő. (Fotó: Mészáros György) a 7., 3 1., 52. o. rajzai, a 19. o. (Fotó: BUDA J ÓZ SE F költő, �C S A N Á D Y JÁ N O S Dunatáji rapszódia Vitorlák a messzi tengeröbölben a zöld-vizű hullámokon, itt földet szorít az ökölben tenyér a magyar homokon, - tengerek, tudjátok-e a földet vitorlásokkal hátatokon, hogy itt a föld hátán tenyérnyi országban, szél-fútta humuszon micsoda vágyak lávája égeti a szíveket? Izzok, amíg kimondom: vitorlák a messzi tengeröbölben a zöld-vizű hullámokon, barna karok forgatta vásznak, míg reptetitek a jachtot, s fröccsenő vizet vág a hajóorr, mi itt fellélegzünk, ha jókor jön az eső a tengerek felől, s v é res föld csurran ki az öklök kapcsos, szorító ujjaiból. I �Gravitáció hordszalagján Magamra is úgy kell néznem, mint elmúló valamire az idő-óceán kies partján, még kék az ég, még vitorlát feszít, repít a szél de meddig, meddig, de még miért? - nem tudhatom melyik vihar dönt a hullám bálna-hasa alá, hogy össze­ zúzzon, hogy lenyomjon a mélybe, ahol már nincs levegő buborék száll, ahogy kifújom tüdőm a vízbe - nem tudhatom, nem tudhatom az idő-tenger kies partján, mikor köszön visssza gyermekkorom, a boldog végtelenség, nem tudhatom; magamra is úgy kell néznem - hogyha nem teszek valam it mint elmúló testre és észre, mikor süllyedek észrevétlen a korral, az évek évre terelődnek, Földgömb a N ap körül, lehull az Alm a a toronyból lehull az égi almafáról az idő-tenger kies partján gravitáció hordszalagján. Másnap Tegnap vendéget fogadtam, ma itt ülök csak magamban: ma is hiányzik v a laki, hiányát az űr tölti ki, különös űr, mint a tenger, hullámzik belül az ember, már aki volt: messze-távol villamos darun kopácsol, emlékképe tán elvillant a tegnapnak, szavainknak, estében a pohár bornak; a magányban én is szerszám után nyúlok, toll mered rám, 2 golyóstoll és itt az asztal szélén halom írólappal: tegnap is volt, holnap is lesz, manap a magányos jelent kell valahogy áthidalni, amivel épül a másnap emlék fénylik, sok vasárnap mikor még a férfigondtól távol csikóként ficánkolt vagy madárfényesen szállt fenn a kamaszkedv, s tört nyers ágat, hol a gesztenye virágzott. �BO R D ÉLY TIBO R Csak-versek Illyés Gyulának CSA K A Z É R T , CSA K A Z ESŐ mert arcomon még a bőr, vert szembe minket a bakon. hús és izom? Ezért nem hiszik, Gyermekkoromból még ezt is tudom, hogy én leszek „szegény Yorick” ? és eszembe jut amikor szemembe Hihetőbben szól majd a néma most fröccsen a sár koponya, a gyerekkoromból indult úton. ha akiből-amivé sikerült már az időnek és a földnek lecsupaszítania? CSA K A K K O R kezdődik az igazi baj, amikor az ember már CSA K V É L E T L E N E K nem csupán magában illeszkedtek össze úgy, hogy tervezettnek beszél, de ajtót is nyit, ha kilincset zörget a szél! tűnik most az út? Közös utunkat egyszer nélkülem CSA K E G Y F E LT Á M A D Á ST felszedheted te, engedélyezett fiának az Úr, - halomba rakva a követ - és én a halandó molnár fia mert építeni majd új utad, már ki tudja hányadikra szükséged lehet rájuk is készülődöm konokul vérzőn - mint a véletlenekre. a hitben megfeszítetten?! 3 �K Ö V Á R Y E. P É T E R Toronyugrás Arányi, a Pest összes iskolájából kitiltott diák úgy kerül éppen a mi osz­ tályunkba, hogy a Csökmői-ikrek unokatestvére volt. Csökmőiék-Tseökmeöynck írták a nevüket (ezen mindenki röhögött) és nem féltek senkitől. N agy­ apjuk, az öreg Hricsovinyi állt a hátuk mögött, azzal a tekintéllyel, amit még tizenkilencben szerzett, mint városparancsnok-helyettes. Ácsnak tanult, eredetileg, de hamar rájött, hogy ennél sokkal többre hivatott, amit a ro­ mán intervenciósok is megsejthettek, mert Hricsovinyi elvtárs elsők között kapta meg Csabán a d ózecsecsincset. Ez, meg az, hogy egyetlen kortyban tudott meginni egy liter rumot, egyenessé tette a karrierjét negyvenöt után. Sokan példát vehettek volna róla, mert legalább tizenötféle fontos tiszt­ séget töltött be, míg csak hatvanhét évesen a temetkezési vállalat igazgatóhelyetteseként nyugdíjba nem vonult. A különböző posztokon mindig de­ rekasan állta meg a helyét, építette a jövőt és aggódott is érte. Amikor a legvégén a temetkezési vállalat igazgatóhelyettese lett, egészen összetört az aggódástól. „N em fogjuk tudni teljesíteni a tervet. Nem fogjuk tudni tel­ jesíteni a tervet” - támadt rá utóbb az utcán ismerőseire. É s ez így ment volna a végtelenségig, ha egyszer apám azt nem mondja neki egy ilyen ta­ lálkozáskor, hogy miért nem jár jó példával elől a Hricsovinyi elvtárs?! A k ­ kor nyugdíjba vonult. D e a tekintélye az megmaradt. E z a tekintély volt a Tseökmeöy-ikrek rettenthetetlen bátorságának egyik tápláló forrása. A másik meg a nagybátyjuk, az öreg Hricsovinyi fia, aki szintén nem félt senkitől, a már említett okból, másfelől meg azért, mert testi ereje, sőt megjelenése is, felért egy bivalyéval. Homlokán, két oldalt, valódi szarvkezdemények dudorodtak, így a B ivaly Bandi név ellen, ami valam ikor régen ráragadt, egy szót sem szólhatott. Nem is szólt, a maga módján még igyekezett is rászolgálni erre a megkülönböztetett címre. Legendák lengték körül száznegyven kilós alakját. Ezekben a történetek­ ben Hricsovinyi András félelmet nem ismerő lókötőként ál! előttünk, aki­ nek minden tettét két dolog vezérli. A z egyik, hogy egyszer s mindenkorra kikerüljön az öreg veteránnak, apjának árnyékából, hogy bizonyítsa, bol­ dogul a „vörös” Hricsovinyi érdemei nélkül is az életben. Persze ez nem volt könnyű, mert az öreg Hricsovinyi érdemei hervadhatatlanoknak bizo­ nyultak, ami nem csoda, mert Csabán egyedül ő merte visszalopni az in­ tervenciósoktól az elrekvirált lovát. Ezért kapta a huszonötöt a Pánmajszter szerint, nem azért, mert benne volt a direktóriumban. A másik ami B ivaly Bandit a cselekedeteiben mozgattta, talán még az előbbinél is erősebben, az, hogy tetszeni akart. Szerette volna, ha az egész város szereti. Ártatlanlelkűsége ebben nyilatkozott meg leginkább, mert aki városunkat ismeri, jól tudhatja, mely hiú ábránd itt mindenkinek tetszeni! Ezt még legelső polgárunk, a 45 után országszerte igazán népszerűvé lett első 4 �megyei főispán, sem tudta elérni, pedig ő aztán tényleg mindent megtett, hogy az emberek szívébe lopja magát. Am ikor begyűjtési miniszterré lépett elő, tőlünk vitte el a legtöbb en­ nivalót a főváros élelmezésére. Minden hét végén megjelent személyesen is fekete Csajkáján, három disznót vágatva le jó embereivel, a vágási tilalom megszegéséért járó igen szigorú büntetéssel mit sem törődve, s vitte föl a kolbászt, sonkát, Rákosi elvtárséknak. Mindezt csak azért, hogy szűk ebb pátriájának különleges bánásmódot eszközöljön ki. Ebben ért is el némi eredményt, hiszen vidékünk rövid néhány év leforgása alatt az ország leg­ szegényebb övezetévé vált. Mondták is egy alkalommal a hazalátogató miniszternek egykori kenye­ res pajtásai: - D e szép nagy teherótód van, te Ondris! A miniszter méltatlankodott: - N e bomoljatok, elvtársak! Személyótó ez, nem teher! - Neked Ondris, de nem nekünk! Nekünk teher! A miniszter lelki nagyságát tanúsítja, hogy nem sértődött meg azért az övéire, továbbra is támogatta osztályos társait, de, s ez újabb bizonyíték az előbbire, csak az elvtársiasság és az erkölcsösség határain belül. Így volt ez akkor is, amikor a tökéletesen kifosztott megyéből küldöttség érkezett hoz­ zá. Földijeit minisztériumi dolgozószobájában fogadta, ahol éppen fehér ke­ nyeret és füstölt kolbászt falatozott az íróasztal félig kihúzott fiókjából. Amikor az általános éhínségre panaszkodó csabai delegáció a színe elé já­ rult, gyorsan betolta az asztalfiát, s egy másikat húzott ki félig, amelyben fekete kenyeret, meg avas szalonnát tárolt. Í gy midőn a keserű szavak el­ hangzottak, a miniszter fénylő arccal mutatta fel a rekvizítumokat: - Ejnye elvtársak, miért panaszkodtok a fekete kenyérre? Örüljünk neki, hogy még ez is van. D e nézzétek csak, én is ezt eszem! Csoda-e ha példája még ma is cselekvően hat a csabai népre? Csoda-e, ha B ivaly Bandi, ki nem kevesebbre tört, mint elődei, tanult ezekből a megindító példákból? Ő vezette azt a kis diákcsapatot is, ame­ lyik ötvenhatban a felszabadulási emlékmű tetejéről eltávolította a vörös­ csillagot. Igaz B ivaly Bandi ezt nem politikai meggyőződésből, vagy esztéti­ kai indítékból tette, mint ahogy azt sem, hogy fél évvel később egyenesen a hátára tetováltatott egy ilyen csillagot. Ő egyszerűen csak tetszeni akart. E z alkalommal a Pánmajszternek, aki mint a legtettrekészebb utcaparancsnok éppen kerületparancsnokká lépett elő. Igaz csak negyvennyolc órára, mert akkor a börtönből szabaduló Kaczkó átvette tőle a parancsnokságot. Ám ez a negyvennyolc óra B ivaly Bandinak éppen elegendő volt ahhoz, hogy meg­ nyerje az elöljáró elismerését. Ahogy a vöröscsillag ízzé-porrá zúzódott az emlékmű tövében, B ivaly Ban­ di 140 kilóját meghazudtoló fürgeséggel trappolt jelenteni a parancsnoknak. A Pánmajszter, vagyis hát Dubánszki M áté cipész, kerületünk esze, karbafont kézzel hallgatta a lihegő hústornyot: - Máté bácsi, levertük a vöröscsillagot! A Pánmajszternek szeme se rebbent, úgy válaszolt: - Jó l van, fiam ! Hisz ti tettétek föl! N o azért mégsem szabad azt hinni, hogy B ivaly Bandi elvtelen volt, vagy hogy ne lettek volna elvei. Voltak, de nem erről lett híres, hanem az erejé­ ről. Később aztán hős is lett. Életmentő. 5 �Egy diáklány - történetesen a kis Hankóczki, aki miután a D eli velünk együtt faképnél hagyta, ráadásul a gimnáziumban belekeveredett egy disznóságba is - végső elkeseredésében felmászott az evangélikus toronyba. É s ép­ pen ez volt benne az érdekes. Mert az még rendjén volna, hogy egy ki tudja kitől megesett lány szégyenében véget vet az életének. D e hogy egy katoli­ kus az evangélikus templom tornyából akarja levetni magát arra csak egy ma­ gyarázat lehet. (Miután ezekben az években a vallásosság túl nagy érdem­ nek nem számított, legfeljebb az állami akarattal mit sem törődő, egyetlen­ egy temetést ki nem hagyó télen, nyáron, utcán, otthon, mindig fekete ruhát viselő öregasszonyok körében keltett némi megbotránkozást.) Valószínű, hogy Esztike nem tudta, hogy a csabai az ország legnagyobb evangélikus temploma, éppen csak láthatta, hogy elég magas tervének vég­ rehajtásához. E gy valam it azonban számításon kívül hagyott. Azt, hogy mint rendesen, Bivaly Bandiék akkor is ott hűsölnek a templomkert égbetörő fái alatt, szerte köpködve a szotyola magjának héját és a lucfenyők alá hajigálva a kiürült sörösüvegeket. M ikor tehát a kis Hankóczki kilépett a harang melletti ablakocskába, hogy egy utolsó pillantást vessen a várost belepő porfelhőre, valaki a fiúk közül fülkiáltott a kertben: - Atyám ! Micsoda angyalka! É s a fiúk, akiket a pán farár csöndesen megtűrt az árnyas templomkert­ ben - a vörös világ lassú erjedésére utaló első jelnek tartva B ivaly Bandiék törvényt se tisztelő magatartását - , szóval a fiúk mind talpraugráltak, úgy meresztették a szemüket a sörgőzön át, hogy a szélben az ég felé lebbenő kék szoknya alatt mindent jól láthassanak. D e hát ahhoz egy jó messzilátó is kellett volna, mert az angyalka legalább hetven méterrel a fejük fölött jelent meg. - Ez röpül! - hangzott a kiáltás, azután meg egy szörnyű sikoly és B i­ valy Bandi a következő másodpercben már ott is tartotta karjában az ég ajándékát. A toronyugrás rendkívüli hatást tett B ivaly Bandira. Nem csak Eszterkét vette hamarosan feleségül, nem csak a balkézről jött fiúcskát íratta a nevére, de elvadította magától egykori csodálói csapatát is, fölhagyott az ivással, a bolondozással, minden munkát fölvállalt, dolgozott hajnaltól késő estig, csak­ hogy Eszterke minden kívánságát teljesíthesse. Mert Eszterke is megválto­ zott a toronyugrás óta, amiről a papok a katolikus és evangélikus templo­ mokban egyaránt olyan jelentőséggel és súllyal szóltak, mint Saul pálfordulásáról. É s Eszterke ehhez méltóan viselkedett, még a divatot is ő diktálta a v árosban. Ahogy nőtt Eszterke dicsfénye, úgy halványult B ivaly Bandi régi dicsősé­ ge. A rettenthetetlen férfiú, aki soha nem ijedt meg a saját árnyékától, pedig abból is jókora volt neki, még egyszer megmutatta, ki is ő valójában: a rendőrrel farkasszemet nézve átment a tiloson, sőt, amikor az őrmester meg­ büntette egy ötvenessel, a régi világfi mozdulatával nyomott a kezébe egy százast: - Tegye csak el tábornokom - veregette meg a rendőr vállát - , vissza­ felé is erre jövök. Erre mondják azt, hogy a vér nem válik vízzé, hogy kutyából nem lesz szalonna, meg a többi. E z azonban már kevés volt ahhoz, hogy megint na­ pokig róla beszéljenek, mint annak előtte. Ráadásul unokaöccsei, a Tseök- 6 �meöy-ikrek addigra réges-rég az örökébe léptek már, s az ilyen, ma már csak megmosolyogni való tréfáknál sokkal megrázóbb cselekedetekkel tartották izgalomban a várost. Hogy lesz belőlük valam i, azt már akkor sejteni lehe­ tett, amikor harmadiknak Arányi, a pesti unokatestvérük társult hozzájuk. Am ivel ketten kezdték, az mind ártatlan csínytevésnek számított ahhoz ké­ pest, amivel később évek múlva már hárman folytatták. A z ikrek a bugyigyűjtéssel kezdték. Lesben álltak kapujukban, s ha arra jött egy lány, elkapták, bevitték a kapu alá, és elvették a bugyiját. M agya­ rázatát senki nem tudta, de az ügy csak a negyvenhetedik kis alsónadrágocskánál pattant ki, amikor egy reggel a város másik felében lakó tanácselnök­ helyettes nyolcadikos kislányának nem volt mit fölvennie. - Volt vagy tizenöt bugyid kislányom! - csapta össze a kezét csodálkoz­ va a mama, aki első pillanatban a bejárónőre gyanakodott, de a kislány a papa második pofonjára zokogva vallott be mindent. A fiúk viszont a szembesítéskor is tagadtak mindent, sőt kikérték maguk­ nak, hogy ilyen gyógypedagógiás dolgokkal gyanúsítgassák őket, s hogy bi­ zonyítsák, milyen távol áll tőlük az egész, kijelentették: nem is tölthetik mostanában ilyen hülyeségekkel az időt, amikor éppen azon fáradoznak, hogy összehozzanak egy ütőképes csapatot Erdély visszafoglalására. Ekkor jártuk ki a hetedik osztályt. 7 �SARU SI M IH Á L Y Csúszda Itten él, éldegél Hofman Iluska. Amolyan német lány. Ahogy itten mondják, sváb lány. M-ről szakadt ide. Hogy mért épp ide? Sváb lány létére mi más lehetne, mint némettanárnő. Mindig abban bízott, hogy német faluba kerül. Mindenki ezt várta, tanárai meg a szövetség. Mert csupa hit, odaadás. Mindig mondta az anyja, német fiú kell neked, legalábbis V-i. De, hogy P -i.. . A rosseb vigye el, nem sikerült. Pedig, hogy ropta a német táncot, dalolta a német dalt, szavalta a német költeményt. Hány ilyen ember kellene szerte Dunántúl! Kis maradék német faluban anyanyelvre tanítani az öregapjuk be­ szédjét feledő s nem értő apróságokat, német játszóházba csalni leányokat, fiú­ kat, hogy mentsék, ami még menthető. Csakhát milyen is az élet. Megkeveri az emberiséget. Hihet ő anyja szavá­ nak, maradna ő német lámpásnak magyari tengerben. D e az a szerelem. Be­ tett neki. Még a főiskolán. Összemelegedett, mint annyi társa, egy magyar legénnyel. A főiskolai évek nehéz esztendők. A legszebb, ám a legveszedelmesebb. Majd­ hogynem az első fiúval. Csak be a leányszálló szobájába, s kész. Együtt is van a szerelem. Nem élni nem lehet. Nem ölelni lehetetlenség. Amikor minden úgy kivirul. Persze, másként kellett volna. Érteni, hogy ez csak játék. S nem vérre megy. Tán anyjának volt igaza. Német fiúval is járhatott volna így, de akkor legalább most nevelhetné gyermekeiben is a huszonegyedik század NémetBakonyát. A tizenkilencben elsőnek földosztókét, azokét, akiket a föld éhe hajtott a nagynémetek közé, vagy éppen a nagynémetek ellen. A kis vörös. Így hívják a T-iek. Egyébként szőke, kiköpött német lány. Sely­ mes fehér bőrű, bódítóan szöszke, valahogy a szája is németes. Északról vagy honnan közénk keveredett bájos teremtés. Száznyolcvan, mert különben jó nö­ vésű. Csak a melle ne lenne olyan pici. Szinte befelé hajlik. Ám nem pompá­ zik csali ruhában, nem rejti vekni nagyságú műmell mögé a valódit. Csak így jár, igen lányosan. Persze még nincs gyereke. T-n szolgálati lakás várta őket. A fiú szeret kertészkedni, hát a földnek is örültek. Németes faluban sehol sem kínáltak otthont, a szomszédban lebeszél­ ték a szülőket, mi az, már megint volksbund? Márpedig hónapos szobához nem volt kedvük. K i tudja, jönnek a gyerekek, meghat a legény szülei a közeli városban laknak. Tiszta haszon, mondta a fiú, menjünk T-re. Még Iluskában motoszkált a jó érzés, mégis csak sváb faluba kéne menni, akár a Dráva mel­ lé, dehát a szerelem. Az élet erősebb volt, mint a remény. A kis kommunista, szokták emlegetni. A pap se nagyon szívelte. Ez az Ilus játszóházba csábít minden fiatalt. Ifikörbe, színjátszó-, néptáncos-, fényképész­ körbe, szóval be a művelődés házába. T-n csak így írták a játszóház elejére. Mit mondok, visszacsalni, amikor azelőtt csak egyszer telt meg, avatáskor. Meg a sátoros ünnepek berendeltjeivel. Most meg: élni kezd a ház. Már táncházat is csinált. Nem sváb bált, az igaz. Jó magyarost, székit, de Ilus csak ilyen. 8 �Hisz mindenben, ami szép. Persze a német neki csak szebb. Vagy hogy pon­ tosabban fogalmazzunk: édesebb. Amikor a főiskoláról Halléban járt. csak bá­ multák, mennyivel régiesebb a magyarországi. A pap különösen haragudott reá. Mert a régi kultúrossal nem volt baja. Nem csinált az semmit, csak erre-arra lófrált, tette magát a kultúrigazgató, ha megszorult, összehozott valami népünnepélyt, bált, jó italos klubdélutánt, a kocsmából átjöttek, mert itt olcsóbb, s a budit is tele lehet hányni, leviszi a víz. De ez a kis bolsi fölforgat mindent. A pap élte világát. Nemrég szentelték föl, modern lelkipásztor, a templom­ kertbe asztaliteniszezni meg focizni, a templomba magába beatmisére hívogat­ ja a legényeket, s lányokat. Jöttek azok tömegesen. A járás már a haját tép­ te, valahogy meg kéne rendszabályozni azt a papocskát. Ráadásul istentelenül jóképű a fiatal tisztelendő úr, már nemcsak a vénasszonyok, a menyecskék is eljárogatnak gyónni. Akkor ütött az óra, amikor a falu szektája, húsz év óta először, beállított egy nagylányt a sédbe, s megkeresztelte. Betelt a pohár, szok­ ták mondani. Lejött az első titkár, megmosta a falu vezetőinek a fejét. Különösen a közsé­ gi titkárnak esett rosszul, mert ő köztudottan vonalas ember. Ha valaki barna, fekete, vagy zöld inget vesz föl, már ferde szemmel méregeti. Rendkívül éber. Az egyik munkacsapat vezetője kipróbálta. Egy hétig csak vörös nyak­ kendőben járt még trágyát hordani is. Rögtön kiemelték. Most a megyeszék­ hely kádercsúszdának nevezett műintézetében tanul magasabb tudományokat. Akkor jött ez a szemtelen kis fruska. Méghogy Hofman, jó hogy nem Hofburg, hagyján, bár jó lenne megpiszkálni, nem voltak-e volksbundisták a szü­ lei, vagy legalábbis a szomszédai. De most itt ne játssza az eszét. Okosabb akar lenni nálánál is. A taggyűlésen azzal állt elő, hogy majd ő elcsalja a gye­ rekeket a paptól, csak bízzák rá. K i hallott még ilyet. Neki, a jól képzett ká­ dernak, két esztendő alatt se sikerült, ez a bakfis meg idejön, hogy majd ő. Hát kicsoda ő ? ! K i vezeti ezt a falut, én vagy te? T IT-előadókat hívunk, ők majd fölvilágosítják a népet a vallás tarthatatlanságáról, meg a klerikális re­ akció sundabundáiról, bízd oda. Iluska első T-i heteiben jöttek is az ismeretterjesztők. A maradék kultúrnép meg ki a házból. A szép iratos játszóház ásított az unalomtól, de leginkább az ürességtől. Ám Iluska nem hagyta magát. A ház esténként csak megtelt fiata­ lokkal. Fél év múlva már szép sikerük volt a megyei színjátszó-találkozón, Lúdas Matyival. A tánccsoport se adta alább, pávakör is lett vagy három. A me­ gyében már kitüntetésről sugdolóztak, s rövidesen járási központ lett a T-i ját­ szóház. A titkár nehezen nyelte le a békát. A papnál is keservesebb képet vágott. Ilust a járás elküldte a kádercsúszdába három hónapos pártiskolára. A titkárt alig kérdezték meg. Ilus elszámította magát. Kezdte azt hinni, hogy otthon van. Ha nem is né­ met falu, mégis csak szép, jó falu. Ha az ura több időt töltött is a szomszéd tantestület szüzeivel, mint otthon. Így persze gyerek sincs. Csak munka, mun­ ka, ha ezerszer érezte is, hogy abba kéne hagyni. Hogy tovább nem bírja, ide­ gei fölmondják a szolgálatot. Dehát a szolgálat az szolgálat. S egy kis harc­ tól csak nem rezei be ez a kisvörös Ilus. Lány létére. Hogy asszony, arról meg is feledkezett. Eltemetkezett a munkába, s a tanulásba. Hazajött ő is a kádercsúszdából. A tavaszi szünetben általános népszavazás. Úgy gondolta, összerázza egy kicsit a szétszokott társaságot, szavazás reggel hatkor, elsőnek, aztán találka a főtéren, s kerékpárral neki a hegynek. Be az 9 �erdőbe, föl a csúcsra, a tisztásokon pihenő. Dal, jókedv, mese, szerelem. Me­ lyik fiatal ne lenne boldog, ha így szabadjára eresztik. S mert nemcsak Ilust érdekli, mi van a világban, szokás szerint a közéletről is szó esett ott benn a rengetegben. Mint mindig, végül ugyanarról: a néphatalomról. Mondom, a ’70-es évek derekán. Kétségtelen, ezt nem tervezték sehol. Semmilyen nagykönyvbe nem írták be, hogy politikai szemináriumot tartson Ilus. A frissen tanultak szellemében. Az ura inkább a kurvákra szavaz, hát aztán? Az ő dolga. Ilusé meg ez. De, mondom, elszámította magát. A templom mellett volt a gyülekező. A falu közepén, főterén, a templom mellett. Nyilván. Tiszta sor, nem? Ott fut össze mindenki, köpésnyire a szavazóhelyiségtől. S a titkár mit nem gondolt magában: ez valami vallásos összejövetel lehet. Maga nem látta, csak hallotta, ahogy szokta. Akitől hallotta, a papot nem észlelte, dehát mi más lehet ez, mint beatmise az erdőben, kerékpárról. A pap bizonyára az erdő szélin várja őket. Nem tudta, hogy Ilus hazajött. Lóra kapott, jó magosra, s beviharzott a járáshoz. Majdhogynem munkás­ őröket kért. Bekeríteni és kész, elfogtuk a diverzánsokat. Mert itten kérem rendet kell teremteni. Ennyit ér, lássák, Hofburg Ilona ténykedése. A fiatalok az első mézesmadzagra átállnak. Itt a bizonyíték. Nagy cirkusz lett belőle. A járás is bizonyítani akart. A lig mászott ki belőle a mi kis hősünk. Mert amikor a nagyfőnök rádöbbent, hogy mégse pappal vol­ tak, mi mást tehetett, tovább fújta a magáét. Nem lehet véletlen, hogy éppen a szentegyháznál találkoztak. Onnan csak valódi fölforgatásra indulhattak, oda, ahol a madár se látja őket. És akkor, eszerint, nyilván, Ilus volt a tettes. Ilust megvédték. Mehetett vissza a csúszdába. E j, ez a nép, hogy kiforgatja a szavakat. De a megyeszékhely helyett a legközelebbi szívkórházba kellett vin­ ni. Kikészült. Majdnem bemondta az unalmast. A megyénél csak sápítoztak, ekkora ökörséget. Lefogyott, olyan, mint az ujjam. Az iskola kedvence. Mert visszajött. Hogy T-vel mi lesz? Isten tudja. Beválasztották a megyei KISZ-bizottságba. Az ura már nem ura, tegnap félholtra verte. Mert részeges is a lelkem. Válnak. Hazahívja az édesanyja. Gyere, lányom, itt a helyed, közöttünk. Az isko­ lában német szakost keresnek. Van hely a házban. De egyedül gyere, kincsem, bogaram, szöszi kicsikém. T-re ment. Vissza abba a katolikus fészekbe. A sok csúszda csak kiegyen­ líti egymást. Igaz, ott a szép kétszobás lakás, de amikor csak teheti, hazajár. Csak buszra ül, s már döcög is vele át a hegyen. Mi mást tehetne. Valamikor színésznő akart lenni. De a várost sose tudta megszokni. Úgy, mint otthon, itt minden ember ráköszön. Talán ezért marad? Nagynéha kiáll az út szélére, elnéz a hegynek. Hát, hogy is van ez? A titkárt nemrég leváltották. Ilusnak szeretője van. Megint nem sváb. 10 �C SE P E L I SZABÓ B É L A Öregek szerelme Égető, aszályos nyarunkat derűs, napfényes ősz követte, szikrákat szórt az életünkbe, s felgyújtva szívünkben a vért, óarany szüretet ígért: ó, újbort csurrantó venyigék gyönyörű öröme, s vén diófákat zörgető asszonyillatú őszi szél, öregek ősze, őszi táj szele, miért is ne ígérhetnél — ne adhatnál — vén szívünknek is új reményt, új vágyakat, szerelmeket, míg ránknevet a messzi ég? Míg utunk hóba nem merül, miért ne élhetnénk emberül ? Tűzszomj — Mondd, hová tűnt el, hol van az a lány, aki oly sok-sok nyári délután mezítláb várt rám a mezőn, s édes vadfüvek könnyű illatában, haja sátrában lett a szeretőm? Az ifjú lány, aki parázzsá izzott, mint a szén, ha átöleltem én ... Nézd emlékeim furcsa lobogását: szívem tűzszomjas őszi tájain a bennem élő suhanc még ma is, férfiként is csak tégedet keres minden árnyékba hajló délután. A szélből mintha ő sóhajtana: Mondd, hová tűnt el, hol van az a lány, vadfű-illatú, vidám szeretőm, aki estéim hideg tűzhelyében újra nevető tüzet gyújtana? �Á DÁ M TAMÁS Tollvonás az égen Így ősszel a fák gazdagok és számolatlanul szórják leveleiket arannyal fizetnek a baráti szavakért s a madarak matt tollukkal már rég készülnek köszönő levelet írni az égre Nincs már védelem Pinczési Ju d it em lékének eddig úgy tudtam hogy a félig kinyílt ajtókat törvényszerűen becsapja a szél és a kilincsre égett félelmet csak a zápor mossa le Nincs már lombja a csöndnek hát túléltelek nincs már védelem Judit csak a mozdulatlanná dermedt váróterem csak a krétapor tenyereden „Fiatalon fogsz meghalni! ” mondta a cigányasszony nincs már védelem verseid kiszöknek a könyvből zúgnak a harangvirágok Anyám fűzfakosárban gyűjtögette haragját szeretetét szégyenkezve lyukas zsebembe dugta 12 �T A N D O R I D EZSŐ A mai nap mint holnap Besötétedett. Í róasztalomnál ülök, téli délután, szemközt a fákon át a Duna, a szállodák fényei, vizes csillogás, itt bent száraz szeszmentesség, papírlapok, feladat, melynek egyik lehetséges megoldásához valami könyv kellene másik szobánkból. D e ott most éjszaka van már, ott alusznak ők, a k i k - Hová kellene átmennem, hogy a meghatározás legalább egyik lehetséges megoldásához szót találjak, elképzelést, keretet, melybe beilleszthető, a m ik - - Ő k. Tíz pár szem, tizenegy pár szárny, és fogalmam sincs testhelyzeteikről. Ő k akik miatt ezt írom egyáltalán? V agy akik nélkül könnyebb lenne írni bármit? A lig hihetem; és ki akar „bárm it” írni. A könyv holnap kerülhet csak át, ennél kevesebbel és ennél fontosabbért sem lehet megzavarni őket, holnapra meg már nem kell a kiegészítő eszköz, holnap délelőtt már postára adom csekély ismertetőmet. É s hajnalban, reggel nem lesz módom dolgozni. Azaz...nem hagyom olyankorra a dolgozatírást. Fölkelek ötkor, kimegyek a konyhába, a már ma előkészített ennivalót, vitamint, zöldfélét és minden egyebet kiszedegetem a jégszekrényből, ez nap mint nap ugyanígy történik, még hajnali sötétben, már „holnap” mindig; ha akarom „m a” , de ők még alusznak. Ő k most már alusznak, én még soká fönn leszek. Holnap már fönn leszek, ők még soká alusznak. E z a tél egyik lehetséges, mai meghatározása. D e hagyjuk az évszakokat. Mintha egészen más dolgozatok emléke jönne elő, ilyeneké, mint a vers címe itt, e ffé lé k - - - ki hitte. Változik a tartalom, ezek ők, ezek is, a látszólag mindig ugyanazok. Beszélek hozzájuk, beszélgetünk velük, ahogy nekilódul a nap, ez a bizonyos holnapi, kapják a zöldeket, repkednek már, s hogy vissza ne rakjuk őket házukba, a kalitkába, melyből máskor meg alig lehet kikergetni őket, vállunkra röppennek, fejünkre, ott foghatatlanok; egész cselsorozatokra van szükség, hogy egymás elől el ne vegyék a teret, az időt. É s ebben egyenérvényű, a látó s a vak, a „híres” s a rejlő. Bizonyosan 13 �ennyit mondhatok. A többi: találgatás. A minap elütött valami gépkocsi a Dob utcában; fölálltam, észleltem, hogy ez a dolog velem történt, de ép vagyok, bokámból dől csak a vér, ahogy a járdaszélnek nekirepültem, ív em b ő l - - Minden megtörténhet azonnal és végérvényesen. Nem foglalkozhatom valóságon túli számításokkal. A téli eleségről kell, a bentiek és a kintiek bizonyos - megint ez a szó lélekszámát figyelembe véve, gondoskodnunk. Főleg ezt csináljuk ketten, és megpróbálunk írni róla. Legjobb feljegyzéseinkhez sem jutunk hozzá; minden másképp lesz a következő pillanatban. Ezért nem idegeskedem, hogy miattuk nem tudok átmenni most a szükséges segédkönyvért. Ő k már nem ma vannak, ők vagy sehol és semmikor sincsenek most, vagy már csak holnap. „ A mai nap mint holnap” , ki hitte volna, ilyesmiről lehet írni, s mennyire! Mennyire ugyanaz maradt a lényegesség - ha volt valaha! É s volt. Mint aki iskolai dolgozatot ír ma is? Határidőkre összeállítandó válogatást, a következő munkát a rend és minden egyéb kedvéért lehetővé tevő időbeosztást valósít meg, rosszul már inkább, mint j ó l - - - mert leül „zenélni” nekik, velük a vállán, a lábán a pedálnál, vagy csak egy fotel karfáján egy poszátával, akit odavisz a billentyűk fölé, és a bel canto annyi, hogy a szedres-sűrű totty ne okvetlenül a fehérre-feketére hulljon, de ha oda, az is törölhető. Mint egy félreütés... Most este, már éjszakába fordult sötétben itt is, ez mind nincs. Nem láthatom a fehér szárnytollakat, a sánta lábat, a kúpos csőrt a kikopott pofatollak tövénél, a pirosas-gyulladt „bokát” , nem hallom a lihegést, nem látom a repülni vágyakozó szárnyemelgetéseket, nem mászkálhatok négykézláb a szőnyegen, miközben barátném, nyolcadik éve itt így, magvakat szedeget csőrrel a szőnyegről, a takaríthatatlanságban.. . Semmivel nem vígasztalnak m ost.. . alusznak. Elcsüggednem se szabad; ki tudja! M ár a holnap hajnalra gondolok, megcsinálom éjfél előttig a másfél-két flekk ismertetést, nagyon szívesen. E z voltam én... megtettem, amit lehetett., ég veletek; annyira „holnap lesz csak ma” , hogy az éj vaksága is láthatatlan. É s rég, rég túl az iskolás koron valami lehetőségem volt, íme, hogy arról írjak, hogy „a ma - igazából a holnap” . Lehet rá mondani bármit; de hát azt ki mondaná meg végre: „M ire i s . . . 1985. január 14 �15 �VERES JÁNOS Palackposta 2 Szinte a létezésen túlról hallgatódzom vissza elröppent éveimbe; mint vékony falon átszűrődő zongoraszó, úgy szöknek be hozzám a régi nyarak. Fojtogat kínzókamráknál, halálnál is rosszabb távlatnélküliségem. Átsuhannak rajtam a megíratlan jeremiádok, lent a város tetői, fent a kék ég, ahol egy kigondolt világkép agóniája folyik; megszámolom ezerszer a kiskertben pompázó tulipánokat, azt mondják, ez kórtünet, holott csak azt becsülgetem kétségbeesve, hányan is maradtunk tulajdonképpen mi utolsó mohikánok, akik a „jöttem, láttam” -má zsugorodott szállóige megtestesítői vagyunk, s megnyomorodtunk, hamuszürkévé váltunk, mert a porond közepén Szélkötő Kalamona áll, nyakában babérkoszorúval. Valahol láncravert aranyhajú reggelek sírnak, s honvágyat érzek a tébolyda után, ahol jóindulatú emberek élnek, kik nem akarják lelőni a vadgalambokat, s vérré átkozni a vizet a kútban. 16 Romok terpeszkednek bennem, romok; bozótvágó késem már a sutba való. Marad-e valami hírmondónak belőlünk, mint az inkák sziklarajzai Peruban s a kecsua-indiánok telepei? A bölényeket nemzetközi társaság védi, de ki védi meg a kipusztulástól a mocsoktalanság mániákusait? Zsigereinkben hordjuk a teljesség-esélyt, s tapasztalatokkal és könyvtudománnyal feltarisznyáltan nem törhetünk ösvényt a paradicsomi tilosba. Fiatal nők jönnek-mennek az utcán, lányok, s kismamák - gyerekkocsiban tolva boldogságukat, combjuk körül a hullámzó szoknya fényhozó pünkösdi harangzengés; tudják-e, hogy a folytonosság peremvidékét ékesítik, mint sivár külvárost a magnóliafák? Temetőlakó parasztok nyelvén beszélnek divatról, bolti árakról, tánclemezekről. Hallottak-e vajon Pacamaca földanyáról s Viracocháról, a teremtőről? a dzsungel gyökerei közt megmaradt kőtömbökről, Machu Pikchu hegyivárosról, ahová a napisten szűzei menekültek, hogy tovább vallhassák az ősi hitet? Palackba zárom e soraimat, s csapongó hullámokra bízom. �VITA P E T ŐCZ A N D R Á S És mégis politika ? Másodszor kérek szót a vitában, ha lehet; mentségem legyen rövidségem. Nem akarnék változtatni korábbi álláspontomon: amit mai modern költésze­ tünk általam legfontosabbnak ítélt vonulatának (Weöres, Tandori, Erdély Miklós, Magyar Műhely) alapvető apolitikusságáról mondtam, változatlanul fenntar­ tom. „A költészet a művészeté, és nem a politika szolgálóleánya” , írtam akkor, és vallom ma is. Újraolvasva azonban Gyertyán Ervin nagyszerű, gondolatébresztő vitacikkét, egy mondat ötlött a szemembe: „A helyzet tudniillik paradox: vannak elkö­ telezetten és szenvedélyesen politizáló költőink, és mégsincs (vagy nem eléggé hangsúlyos) elkötelezetten és szenvedélyesen politizáló költészetünk” . Valóban. Korszerű irodalmunk „visszalépett” a művészetbe, és, néhány létező kivételtől eltekintve, elutasítja a mű direkt politizáltságát. Az írók politikai aktivitása - azonban - igen erős, az esetek nagy többségében. És lehet-e ez másképp? „Most jövök a Duna mellől, szememben még az út porával, talpamon a föld sarával, s nem bírok megnyugodni. Leállítanak itt is, ott is, érdeklődnek, hogy mi újság, sürgetnek, hogy beszélj, de nem vagyok többre képes, csak le­ gyintek, mi mást is tehetnék? Ott, ahol jártam, az ördög uralkodik” - vissz­ hangzanak bennem Cselényi László szavai, jóval válogatott verseinek elolvasása után is. Az elmúlt hetekben a Felvidéken jártam, és többek között őt is, Mács Józsefet is meglátogattam pozsonyi otthonukban. Nem kérdeztem őket az iro­ dalom és a politika viszonyáról. A kisebbségben élő számára minden anyanyel~ ven leírt szó társadalmi cselekvés és felelősség egyben. Egy határon túl élő magyar író számára az írás: politikai tett. Politikai tett az anyanyelv, a közös­ séghez tartozás, az identitás, az önmagam és az önmagunk felmutatása, a sze­ mélyiség létezése érdekében. Valami olyan érdekében, mely nélkül a szellem létezni nem tud, amely nélkül pszichikai zavarok keletkeznek, amely nélkül be­ következhet az elnémulás, a személyiség leépülése, a test elkorcsosulása. „Nyel­ vében él a nemzet” , nem tudom, ennek igazát valóban látjuk-e tudjuk-e any- Előzmény: 1 . Alföldy Jenő K Ö LT ÉSZET ÉS POLITIKA N A PJA IN K BA N című vitaindítója (1984/5, szám); 2. Gyertyán Ervin A VI HARMADAR - K A L IT K Á B A N ; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6. szám ); Sík Csaba NAPLÓJ E G Y Z E T E K - A L FÖ LD Y JE N Ő C IK K É H E Z ; Petrőczi É va É R T E , ÉR T E D , É R T Ü N K !; Tandori Dezső V ER S ÉS KÖZ (1985/1. szám); 4. Kerékgyártó T. István „ . , A MI M EGHÓDÍTÁSRA VA R, A Z T LÁ TVÁ N YO SA N NEM LE H ET M EG K Ö ZELÍT EN I Petőcz András AZ IRODALOM K Ö LT ÉSZET M Ű V ÉSZET E; Kassai-Végh Miklós É R D E K E L T SÉ G E K KONFLIKTUSA (1985/2. szám); 5. Németh János István A H IÁ N Y K Ö L T É SZ E T E ; Endrődi Szabó Ernő HOGYAN AKASSZUK A K IR Á LY O K A T !? (1985/3. szám); 6. Karikó Sándor A K LASSZIKU S H A G YA ­ T É K É R T : Simor András; A POLITIKAI K Ö LT ÉSZET E S É L Y E IR Ő L ; Szerdahelyi István K Ö LT ÉSZET ÉS K Ö Z E LET ISÉG (1985/4. szám); 7. Magyar József LEH ET -E A PO LITIKÁBAN K Ö L T É SZ E T ?; Csepeli Szabó Béla A VIH ARM AD ARNAK SZÁ LLN IA K E L L ! (1985/5. szám). 17 �nyira, amennyire Kölcseyék tudták? A nemzet emberekből áll, és az emberi személyiség leépül, ha tartós identitászavarban szenved. Pszichológusok már évekkel ezelőtt bizonyították ezt. Nincs még egy művészeti ág, amely - éppen nyelviségénél fogva - ennyire a nemzethez kötött lenne, mint az irodalom. Nagy lélekszámú népeknél ez va­ lós problémát nem jelent: angol, német, spanyol, orosz vagy kínai nyelven ír­ ni - éppen súlyából, nagyságrendjéből következően - egyet jelent a világ köz­ véleménye előtti megszólalással, a film, a képzőművészet, a zene egyetemességé­ hez hasonlóan, a világirodalomba való belépéssel. Az ilyen irodalmak számára az anyanyelven írott szó társadalmisága, politikai tett szerepe fel sem vető­ dik. A nyelv nem a nemzet megtartásának alapja, hiszen a nemzet eltűnését semmilyen erő nem veszélyeztetheti. (Az idegen szavak befogadásával, azok magyarításával foglalkozó Fábián Pál nyelvészprofesszor mondotta egyszer egy előadásán, hogy az idegen szó jellegzetesen kis népek problémája: Angliában, Olaszországban például ismeretlen, hiszen a nyelv asszimilációs ereje olyan nagy, hogy ez természetes úton megoldódik.) Ebből következően, minden ma­ gyar író politizál: Kazinczy óta tudatosan is teszi ezt. A nyelv, az irodalom egy nép megtartó ereje. Különösen az egy kis lélek­ számú nép esetében. Az olyan, nyelvében magányos, rokontalan nép esetében, mint a magyar, fokozottan így van ez. És a határon kivül, kisebbségben, vagy a világban szétszórtan élő mintegy ötmillió magyar számára ez a megtartó erő: létkérdés. Londonban egy francia, „irodalmárkodó” lánnyal beszélgetek, angolul. Dosz­ tojevszkij, Puskin, Majakovszkij, Márquez, Petrarca, Marinetti, Hölderlin neve kerül szóba: megnyugvással állapítjuk meg, mindketten jól mozgunk Európa és a világ kulturális légterében. És milyen magyar írókat ismersz?, kérdezem. Gondolkozik. Talán Petőfi, próbálok segíteni, vagy Ady, József Attila, Kassák, Déry, Örkény?, bizonytalanul mosolyog, sajnos, nem ismerem őket, mondja. London egyik hatalmas, többszintes, bejárhatatlannak tetsző könyvesboltjá­ ban nézelődöm. Az angol irodalom Amerikától Ausztrálián át Indiáig, Japánig terjed, az angol könyvkiadók a világ legkülönbözőbb pontjain megtalálhatók. Sokszáz millió ember vallja anyanyelvének az angolt: aki ezen a nyelven egy­ szer leírt egy verssort, az belépett a világirodalomba. És az Ausztráliában ki­ adott könyv ugyanúgy megvásárolható Londonban, mint Kanadában. Kinyomta­ tásukkor már eleve úgy készülnek, hogy borítójukon feltüntetik az Új-Zélandban, USA-ban, Kanadában és egyéb helyeken fizetendő összeget: a könyvek így forgalmazódnak az angol könyvpiacon. Onnan nézve hazai irodalmunkat, irodalmi életünket: bizony, kissé periférikusnak, partikulárisnak tűnik egy pil­ lanatra az egész, vitáink is, szavakban pontosan meg nem fogalmazható nehéz­ kességünk is. Aki magyarul ír, az mással nem pótolható politikai tettet hajt végre: a M E G T A R T Ó E R Ő letéteményesévé válik. Tudatosítottuk-e magunkban ezt ténylegesen? Ismerik-e a magyar írók az angliai Határ Győző műveit, az ame­ rikai Vitéz György verseit, Tolnai Ottó, Cselényi László, Kibédy Varga Áron, Tőzsér Árpád irodalmi munkásságát? A magyar irodalom ötágú síp: Illyés szavai szállóigévé lettek. Önmagunk megtartása, a nagyvilág előtti méltó felmutatása érdekében nem mondhatunk le irodalmunk nem-magyarországi értékeiről. Mégis: naponta megtesszük azt. A magyar irodalom tekintélyes hányada nincs megfelelő súllyal jelen közgondolkodásunkban. Vajon mi, magyarországi írók, megteszünk-e mindent a magyar irodalom egyetemességéért? Csak hangosan gondolkodom, a számomra 18 �ideális helyzetet próbálom felvázolni. A magam részéről helyesnek tartanám, ha minden határon túli magyar irodalmi alkotáshoz hozzájuthatnék, ha könyvterjesztésünk gondoskodna arról, hogy ezek a lehető legtermészetesebben len­ nének jelen a hazai könyvespiacon, megfelelő számban és mértékben. Nagysze­ rű lenne, ha ezek az alkotások ugyanolyan kritikai elbírálás alá esnének, mint a hazaiak, ha szerzőik ugyanúgy részesülhetnének hivatalos irodalmi díjban, mint az itthoniak. Ideálisnak tartanám, ha külföldön élő magyar írók is tagjai lehetnének a Magyar Írók Szövetségének és a Művészeti Alapnak. Örülnék, ha egyszer a legjobb első kötetesnek járó díjat egy erdélyi, vagy felvidéki al­ kotó kapná meg. Számomra érthetetlen, hogy az újságárusoknál miért nem kap­ ható az újvidéki Híd, az Új Symposion, a felvidéki Irodalmi Szemle. Ezek nyilvánvalóan nem csak helyi érdekeltségű lapok. A magyar irodalom egységes magyarországi terjesztésébe a nyugati magyar írók könyvei, folyóiratai is bele kéne tartozzanak. Meggyőződésem, hogy ez ma az esetek nagy százalékában megoldható lenne. A Magyar Műhely kalocsai találkozója úttörő lépés volt: a Magyar Műhely újságosi terjesztése úttörői lé­ pés lenne... Nem tehetünk mást: politizálunk. Mert létezik-e nagyobb társadalmi cselek­ vés, politikai tett, mint magyarul írni, ma? Mert létezik-e nagyobb őrültség, mint magyar verset írni, külföldön? Az ilyen őrültek több gondoskodást igé­ nyelnének. Nem lett mentségem rövidségem. (Első mondat!) 19 �ABLAK Egy arc Jugoszlávia mai lírájából: Radovan Zogovič Fölsejlik talán az alábbi versek olvasóinak, hogy költőjük sok mindent - megpróbáltatót és hitet adót, konokságra gerjesztő ellenzendőt és biztos tudást adó tapasztalatot - átélt élete során. Radovan Zogovic 1907-ben született Crna Gorában, a Lim felső folyása mentén meghúzódó kis faluban, Masniciben. M a nagy betegen Belgrádban lakik. Fiatalos erővel szóló öreg­ kori lírájának néhány darabját mutatjuk b e; korábbi verseiből 19 7 1-b en a M agvetőnél jelent meg válogatás (A szerelemről, utólag), ami voltaképpen fölfedezése volt Magyarországon az akkor már élete delén túljutott költő­ nek. A nyelv nagy mestere, a középkori hősi epikus énekmondás kutatója, a múlt századi költő feje delem, N jegos egyik leghitelesebb magyarázója soha­ sem zárkózott el a saját maga teremtette és mások alakította irodalmi világ bástyái mögé. Volt is baja elég emiatt. A háború előtt, if jan, az illegalitásban tevékenykedett, a népháborúban - amelynek egyik szervezője volt - fontos posztokat töltött be. Aztán többedmagával irányítója lett hazája irodalm i­ kulturális életének egy kurta időre, mígnem - háziőrízetbe került, mert jól­ lehet korántsem helyeselte minden betűjében a Tájékoztató Iroda nevezetes határozatát a jugoszláv kommunista pártról, egyáltalán nem értett egyet a rá adott válasszal. Kiszorult évekre az irodalmi közlés lehetőségéből is; M i­ roslav K rleza segítette vissza - 1958-ban - a folyóiratok és kiadók látó­ mezejébe. Verseket - fő tevékenységként - mindig írt; elbeszélő prózába k é ­ sőbb kezdett. K ét vaskos elbeszéléskötetéből néhány novella magyar antoló­ giákban is olvasható, egy kisregényét önálló könyvként jelentette meg a Z rí­ nyi 19 8 3-ban. Líráját oroszul a legkiválóbb szovjet műfordítók tolmácsolták, s számos más nyelven is olvashatók versei. Cs. K. 20 �R A D O V A N Z O G O V IČ Az öregember és a tenger Csapódj a szirtnek! M íg élsz, hogy igazán élj, lódulj, csapódj, sziklafalon zúzódj széjjel! Sötét hasadékból hogyan is születne másként a hab csodája - a szürke ég alatti szürkeségben? Szédítő sziklaperemre a permet föl hogyan érne, kései fényességből tajték miképpen fakadna? S mint lehetne élni másképp, s a lét mivégre, ha a tengermély szívverése nem dobban ki a partra? Hogy a megtört hullám, a szirt falán zúzott, morajlón térül, s tört kagylókat görget? Hát görget! Hisz egy ifjú olajfának se ronthatsz neki úgy, hogy kezed a törzsén csipkésre ne törjed! Ó , szelídek! Lám , az imént még viharos víz bárányt ringat. D e ki másnak, mint a viharnak szólhatsz: ím, a borostyán, csiszold simára! Argonauták gyapjára vágyik minden öböl, sekély vízpad, minden kis szigetnek Van Dyck-i nyakfodor a vágya! Csapódj a szirtnek! Hullámok sorával. Rendre szépen. Mi más terem fodrot, mint csapás, mely egyre lendül, sose tikkad? S mi mással fogsz föl csöppnyi napfényt, ha fény derül az égen, mint tarajos habbal - magvaidnak, korallja id n a k ?! Sirató I. A szivélyes ajtószárnyak mögül immáron senki nem toppan elém, örvendezőn nem fogad engem ujjongó „ ó ” -val. 21 �Az ajtó mögött egy szoba tárult, benne asztal: ott már senki sem olvas. Tudom gyászos-tévedhetetlen: ott már senki sem olvas. Mert ő olvasott folyvást, és egymaga többet, mint együtt az utca. Meglátogatni őt nem volt már érkezésem. Csak érzem: olvas. Olvasva érzem. Így hozzá érkezem. Leülünk. Az asztalon három nyitott könyv hever arcra bukva, várja, hogy fölvegye, hogy velük társalkodni kezdjen. 2. Olvas. Éjfélig éjjelente, naphosszat nappal. Imigyen védekezve - olvasva - a vénség ellen, olvasással betegség ellen. Vénséges dühvei védekezve hamisítás, hazugság-lavina, butítás, homály-teremtés ellen. Életét védi, elperelhetetlen ifjúságát, kilenczázötben, iskolai hírnév teljén hozzá érkezett hívását az orosz forradalomnak, presznyai barikádnak. Így védekezik, olvasással, vénséges dühvei védi mindazt, ami embert emberré tesz. Elmondhatta, hozzásóhajtva halkan: „Nem adtam föl. Ugyanúgy megyek el, ifjúkoromtól ugyanakként.. . ” Már senki sem olvas. É s immár a szivélyes ajtóban örvendező karral senki, soha többé — ó, ó, ó ! — nem fogad engem. 22 �A sohaviszontlátásra 1. De régen vártad ezt a békét, e nyugvást az asztalon! Mi drágán fizettél érte! A szoba közepén asztal. Így akartad mindig, ha kedvedre voltak a társak. Heversz most a legsimább síkon, abszolút békességben. E békébe merülsz, de nem merülsz el benne. A szobában szó folyik. Jó ez, beszéljenek. Nekik így könnyebb, s nem háborít téged. Minthogyha gondolatokba merülnél, s ez tart, hogy végképp ne merülj el. Háborítatlan béke telje. Az egész érinthetetlen nyughelyen. Többé már senki sem verhet föl, verhet át, vezethet el téged. Mi hosszan vártad ezt az érinthetetlenséget. S mi drágán fizettél érte! 2. Ilyen ez a mély s mind mélyebb nyugvás. Süllyedsz az asztal lapjával együtt, s szinte belesüllyedsz. Minden tagod mind mélyebb álomban pihen már. Szemhéjaid pihennek. S pihennek szemeid alattuk. Pihen most a forró és gyors légzés után az ajkad, s mell-katlanod mellkasodban. Pihen a vállad, a nyomott és zúzott, gerendák nyomán, malomzsákok után, a partizánpuska évekig húzó vállszíjától s a hármasával tetézett cementes-zsákok terhétől megviselten. Pihen a kéz, a kinyújtott kar. Bütykei az ízületeknek. Minden ujjad. Minden bütyök az ujjadon. 23 �Pihennek a mások kádjától, abroncsától, a bárdtól meg a villától, az irtókapától. Pihennek a márványtömbbel megterhelt targoncától. Lám , a csuklóban legvastagabb e kéz! A tenyérhez úgy simul az asztal, mintha borogatás volna; s a zúzások nyoma enyhül. 3. D e régen vártad e pihenést! Ezt az álmot az asztal lapján. S mi drágán fizettél érte! Fekszel. Minden testrész, tag kinyújtva, egyenesítve a síkon - pihen mind. Sebaj, hogy kemény a deszka, sebaj, hogy túl egyenes - e pihenés ilyen most, tömör az álom - tömörebb, mint a tölgyfadeszka, amelyen kinyújtóztál. 4. M it sem számít neked a kemény és tömör sík lap. Ugyan már! Hozzászoktál a földön aludni. Megszoktad a diákkori fogda-kőpadlót, a láger emeletes priccsét. M it számít ez már! D e régen vártad e pihenést. Most végre e, kemény lapon, kipihenten, még hátad görbesége is eltűnt. Mint összeg, ha kettőhöz adsz kettőt, minden oly világos, egyszerű, mint szimpla számolás, mit irkalapon végzek Víz és csontok - gondol-e, érez-e a víz bármit az égvilágon; szenvednek-e Sutjeska szurdokán a csontvetemények? A számvetés szilárdabb, mint a szikla. Ám a bú-halomból egy bús kérdés előbukkan mégis: hogy is lesz? É jjel, befalazva? A z ajtó felé fordítva! S az ajtó nyitatlan lesz, végestelen-végig. Súlyosabb - zokog a gondolat - a sírveremnél a kripta. Gödörben föld takar, minden kinti lépés tompa. A kriptában - tér van, s levegő is, ha száraz, ha ritka. Falazott bejárat. É s nincs, aki kibontsa. Tudom ezt mind: mint kettő meg kettő mindig négy lesz, mint szimpla számolás egy iskolásfüzetben. V íz! É s mégis, mintha gondolkodna, a víz is érez. Csontok! É s mégis, Sutjeska szurdokán a csupasz csont is szenved. 24 �Vándorok a Purgatórium első körében M i jő felénk? Minő találkozás vár még ránk? Vázak? S láthatatlan gyeplő tiltja, fejük hogy emeljék? Em berek! S mind a földre görnyed, szinte bénán. S léptükben mindnek térde veri mellét. Görnyedt lelkek. Púpjukon bűnbánó szőrcsuha porlik. S minden háton kő, mit ítéletnapig hordhat. Lelkek, akiknek egy közeg a lábtól fölvert por s az orrlik. Fizetség vétkükért? Fizetség. Túl merészek voltak. S végtére görbedő alázat mind. Ghibellin, festő meg író, fénylő csillag - merni bátor - két marokkal veri most mellét. S zengi közben: Hozsánna, ó, teremtő! Fizetség vétkükért? Fizetség. Túl merészek voltak. A Legfőbb, végső Bírához esdve, most, ím, fizetnek, megtörten hordják terhüket, míg el nem jő a megszabott nap. Épp azt teszik, mit életükben el sosem viseltek. Adózás vétkükért? Adózás. Túl merészek voltak. Ó, angyalok, kik akaratuk Istenüknek áldozzák azonmód és elébe járulni sietnek hozsannás szóval, oltalomban. Én is, bár angyal nem vagyok, lemondhatnék akaratomról. Adózás vétkemért? Kötelesség. Hisz vakmerő gyakorta voltam. (A „D ante Színjátékának lapszélére” ciklusból) 151. zsoltár Urunk, Istenünk! Te jóságos mindenható, gyöngéknek gyámola, árvák atyja, adósok váltsága, mindent látó szemedet fordítsd városodra, választottadra, választottaid lakhelyére. 25 �Gyámolítónk! Te ezt a várost, választott városod századról századra, sötétségről sötétségre védelmezted támadóitól. Ezt a várost, a tiédet, s a miénket, szelek seprőivel, keleti szelekkel évszázadszámra söpörted. Söpröd ma is. É gi fecskendőkkel, zuhanyrózsás eső-legyezővel századról századra mostad. Mosod most is. Gyöngék bizodalma, vakok napvilága, adósok váltsága! Mindenkor s mindenben menedékünk! Seregek Istene-Ura! Milljom-karú még egy védő kart fölénk! K üldd cl hadaid városod, lángszárnyaik szelével égessék s oszlassák a füst és bűz szemfedelét - városod bűzben fuldokol. Seregek Ura-Istene! Hadat küldj, ejtőernyős angyalokat, hogy minden gyárkéményre, kéménynek csúcsára kettessével leszálljanak, szárnyuk légcsavarával hajtsák el a mérges gázt oltalmazott városod bűzben fuldokol. Büntető-bűnhődő sereged küldd el istensöpörte, istenmosta városodba: minden autón csüngjenek fejjel lefelé hátul, fekete kezükkel fojtsák el a fekete kipufogókat. Adj választott városodnak, adj neki éjjeli csöndet legalább, folyóról nyalábolt levegőt, hadd lélegezzen, hadd aludjon, fuldoklás és köhögés nélkül aludjon. Oltalmazónk! Gyöngék gyámola, adósok váltsága, napvilágunk minden homályban, benső fényünk, örökkön örökké. Ámen. C S A L A K Á R O L Y fordításai �Ballada a kút vizéről Egy irodalom bármilyen körülmé­ nyek között képes egy nemzet lelkiismerete (is) lenni. Kell is, hogy az legyen. Kis és feltörekvő nemzetek irodalmának lelkiismeretét, közérzetét pedig különösképpen befolyásolják hosszú időre meghatározzák - a legkülönbözőbb belső és külső, első­ sorban történelmi, társadalmi esemé­ nyek szorításai. Európában a második világháborút követő időszak mindedütt vajúdott olyan nemzedéket, amely „csak” az illető nemzet lelki­ ismereteként szólalhatott meg; illetve a satupofák lazulása, elernyedést szín­ lelő játéka után, „illett” - egy egész­ séges(ebb) tudatformálás reményében, érdekében is az események mozgatórugóját is megpiszkálni; a következményekkel számolni; a hagyatékot illett számba ven­ ni. A tiszta vagy rossz lelkiisme­ ret pedig sűrűn volt innen-onnan ritkábban alulról, gyakrabban felül­ ről - diktált, mintsem a megélt és fel­ dolgozott események függvénye. Közép-Európa kis nemzeteinek művészei, írói számára e tekintetben az „ötvenes évek” -ként emlegetett csordafekély is feladta a leckét. Ittlét(ünk) hogyan­ jának és mikéntjének problematikája, ezekben az országokban, egymást kö­ vető generációk íróinak sorát foglal­ koztatta, foglalkoztatja. A háborús évek széllökéseinek közvetlen közelé­ ben született, és a szélárnyékos évek pedagógiájának-ideológiájának harso­ náján nevelkedett írók, művészek se­ hol sem szabadulhattak nehezebben a korántsem tiszavirág-életű jelenségek korosztályokat nyomorító nyavalyái­ tól, mint Európának ezen az újra- és újrafoltozott vidékén. Érdemes hosszan (és sokszor) idéz­ ni, amit a már közép-európai klasszi­ kusként emlegethető Bohumil Hrabal egy, az É let és Irodalomnak adott in­ terjúban a közelmúltban mondott: „Irodalmi tudatunk - ami még a mo­ narchiabeli időkbe nyúlik vissza tovább él. ( . . . ) a prágai könyveket Bécsben olvassák, a budapestieket Varsóban vagy Prágában; eljutnak városainkba az irodalmi alkotások. A témák is hasonlóak, s ugyanúgy mikrokörnyezetbe ágyazottan mutatnak rá mindenütt a valóságra, a közös gon­ dokra. A kultúra és az irodalom, a közös szellemi értékek - ezek azok, amik összekötnek minket minden meglevő feszültség ellenére.” Az antológiát, melynek kapcsán e sorokat írom, Budapesten adták ki, a szerzők Pozsonyban vagy annak kör­ nyékén élnek, és a most magyar for­ dításban is olvasható munkák erede­ tije pozsonyi kiadóknál jelent meg a hetvenes években. A gyűjteményben szereplő szerzőket a Karol Wlachovsky által jegyzett - és Kiss Gy. Csaba fordította - utószó, fiatal íróknak te­ kinti: közülük a legidősebb (Milan Zelinka) 1942-ben, a legfiatalabb (Jo ­ zef Puskás) pedig 1951-ben született. A magyar olvasó - ezúttal - öröm­ mel fedezheti föl, hogy ez a váloga­ tás a Hrabal által mondottakat iga­ zolja és erősíti: életérzéseink hasonló­ ak, számos vonatkozásában azonos lüktetésűek; ugyanazt a papírsárkányt közös erőből - nem egyszer, sajnos, egymás ellenébe - építettük. 27 �Egy válogatás - bármely nemzet irodalmából történjen is az - csak­ nem minden esetben a válogatók, a szerkesztők és nem utolsósorban a fordítók érdeklődését, értékrendjét, ízlését stb. tükrözi, és csak nagy rit­ kán képes az adott nemzet irodalmá­ nak tükrévé is minősülni. Éppen ezért szerencsésnek - vagy inkább átgon­ doltnak - mondható, hogy az Európa Könyvkiadó egyetlen nemzedék rep­ rezentatív munkáira korlátozta érdek­ lődését. A szlovák irodalom történetében a hetvenes éveket a mennyiségi ugrás korszakaként tartják számon. Ezek­ ben az években sorra - és számunkra meglepő gyorsasággal - jelennek meg az akkor még valóban fiatal szerzők - elsősorban költők - könyvei, de az antológiában szereplő prózaírókat is ezekben az években avatják első, majd pedig több kötetes írókká. Szá­ mukra sok tekintetben a felnőtté vá­ lás és az átértékelés időszaka is ez az évtized. A gyűjteményben szereplő novellák jól jelzik azokat a formai törekvéseket, amelyek ezekben az években a szlovák művészeket izgat­ ták ; ugyanakkor forrásértékűnek mondhatók a művek abban az érte­ lemben is, hogy ezek az írók néznek először szembe a '45-48 utáni szlovák társadalom változásaival, és ezzel együtt a szlovák - és így közép-euró­ pai - ember életérzéseiről is Szlováki­ ában elsőként adnak pontos, ugyanak­ kor rendkívül színes, gazdag, egy kor­ osztály érzelmi örökségét is hitelesen megörökítő látleletet. A hetvenes évek az az időszak, és ebben az antológiá­ ban szereplő szerzők azok, akik a szlovák irodalom történetében csak­ nem először fedezik föl és választják alaptémául a várost, a város embe­ rét; addig ugyanis a szlovák prózairodalom központi, és szinte egyetlen nagy témája a falu és a háború volt. Ivan Habaj (született 1943-ban) Szürke pontok a tájban című novel­ lája kötődik leginkább a klasszikus 28 szlovák elbeszélés hagyományaihoz. Hőse egy jogász, aki hosszú évek után először utazik gyermekkora színhelyé­ re. A vonaton egy helybeli öregem­ berrel találkozik. A nehezen induló, és a fiatal jogász jóvoltából végig gör­ csös beszélgetésből kiderül, hogy az öreg ismerte a fiatalember elhalt őse­ it, szívesen is beszélgetne róluk. Habaj hősét azonban a réglátott vidék, az idő szétszórta tanyák fel-felcsillanó világa, és az öreg, az időben meg­ rokkant világ ízeit fellebbentő „fecse­ gése” egyre feszengőbbé, egyre nyo­ mottabbá teszik. El is titkolja uta­ zása célját, elhallgatja, hogy neki is köze van ehhez a - Habajnál egyéb­ ként mindig csallóközi - világhoz. Me­ nekülni, szabadulni szeretne; a benne élő emlékek megcsalták, ami itt rá vár(na) idegen, akárcsak ez a vele szemben uzsonnázó öregember. A kis állomás pénztáránál nyomban meg­ váltja a menetjegyét - visszafelé. Az új és váratlan helyzet miatt ha­ sonló módon feszengő, zaklatott (ma­ gán ?)életet él Dusan Mitana (1946) Karácsonyi titok című hangulatos, de családi tragédiát sejtető novellájának hőse is. Nyugtalan, helyüket nem találó em­ berekkel meglehetősen sűrűn találko­ zunk a többi novellában is. A külön­ böző generációk szembesítése - oly­ kor szembeállítása mint ugyancsak Dusan Mitana Ördögtrilla című írá­ sában - gyakran foglalkoztatja az an­ tológiai szerzőit. Mondhatnánk ugyan­ akkor, hogy az elbeszélések mintegy kétharmada egy-egy családregény be­ vezető fejezete is lehetne. O ľga Feldeková (1943) Költözködés helyben című elbeszélése például egy átlagos, mai kisvárosi családban született kis­ lány, Nórika Zimaiová családfájának történetét mondja el rendkívül érzék­ letesen, a kisgyermek szemével csodál­ kozva rá az időnként meglehetősen furcsán formálódó eseményekre. Az írónő egészséges humorral rajzolja meg a nagyváros vonzásában ágas­ �kodó, szellemileg is tollasodó, féligmeddig már értelmiséginek számító hétköznapi emberek életmódját. Ma már hagyományosnak mondható mó­ don váltogatva az idősíkokat, hiteles és mélységesen emberi képét adja mind a kis-(család), mind pedig a nagyközösségek (város) életmódjának. Feldeková elbeszélése egyben az an­ tológia egyik legszebb, legízesebb írá­ sa is. Ahogy maguk a szerzők egy át­ meneti korszak és a kiszámíthatatlan változások szellemi örökösei, éppúgy hőseik többsége is az átmeneti, egyen­ súlyukból kibillent(ett) helyzetek ál­ dozatai, többé-kevésbé labilis életfor­ mák hordozói. Lássuk például Jozef Puskás (1951) A z igazmondó hal cí­ mű novelláját: Martin Sopko hivatal­ nok egy vállalat statisztikai és számí­ tástechnikai osztályán. Nehéz hetek vannak mögötte, álmai nyomasztóak. Idő előtt teljesíti a tervet, megkap­ ja jutalmát - ami nyomban erőske­ zű felesége pénztárcájába vándorol és barátja javaslatára - nem is igen kellett unszolni: „szívesen fogadta el mások javaslatait” szabadságának ideje alatt horgászni megy. Ugyan napokig nem jár szerencsével, mégis hihetetlen változásokan megy keresz­ tül : felfrissül, korábbi élete is új ér­ telmet kap. Elhatalmasodott rajta a vadra leső ember kellemes, várako­ zásteljes feszültsége. S ez, úgy tű­ nik, elég ahhoz, hogy kiegyensúlyo­ zottságát visszanyerje. Egyszer még a szerencse is hozzászegődik . . . - egy rövid időre. A zsákmányul ejtett ka­ pitális domolykó a szákból elmene­ kül. Otthon előadja történetét a fe­ leségének - akinek „úrhatnámságába Sopko szerelmes volt” - , de megjele­ nik a horgász barát és mindent leta­ gad; Sopko hazugságban marad. A korábban szelíd, báránytermészetű, csupaalázat hivatalnok önérzetében érzi sértve magát; indulatba jön. oly­ annyira, hogy életében először föllá­ zad: faképnél hagyja családját, gyer­ mekeit. Rájön, hogy „ . . . házassága is hazugságra épült, minden emberi kap­ csolat hazugság.. . ” Bezuhan egy kocsmába és életében először a sár­ gaföldig leissza magát. Felesége két hatalmas tenyerese téríti magához. Ekkor már úgy gondolja: „Igen, en­ gedelmeskedni fog. (.. .) A parancsot teljesíteni kell, fölösleges kérdezős­ ködni, hogy van-e értelme. Engedel­ meskedni fog mások parancsának, tel­ jesíteni fogja az idegen utasításokat. Itthon, munkahelyén, mindenütt.” Csakhogy a Sopko betörésére szánt lecke hatása is egyetlen pillanatig tart: amikor megtudja, hogy az ember­ telen munkával szerzett prémiumból felesége akváriumot vásárolt a gyer­ mekeinek, elborult az agya: „Földhöz vágta az akváriumot. Ezer darabra tört. É s feltartóztathatatlanul ezernyi szilánkra hasadt szét Sopko agya is.” A regényíróként Magyarországon is ismert - Beismerő vallomás című kis­ regénye 1982-ben jelent meg magyarul - Jozef Puskást, a mai ember civili­ zációs ártalmak által próbára tett bel­ ső világa érdekli. Hőseit csaknem minden esetben külső tényezők irá­ nyítják, lökik ide-oda, cselekedeteik­ nek belső indítékai alig-alig vannak, s ha mégis, akkor az a megzavarodott elme vak lázadása, melynek rendre áldozatául is esnek ezek az emberek. Puskás, akárcsak nemzedéktársai, nem moralizál; látleleteit a cselekmény át­ tekinthető, szellős anyagából kell ki­ hámoznunk. Éppen ezért pontos K a ­ rol Wlachovsky megállapítása, amikor azt mondja: „ A fiatal szlovák próza nem oktat, nem ítélkezik, nem mora­ lizál. Az etikus gondolat a cselek­ mény szövetébe van rejtve.” Ez vo­ natkozik Julius Balcóra is (1948), aki­ nek viszont A hegedű című cigánymuzsikus-történetében túlságosan sok a romantikus elem. Ennek az elbeszé­ lésnek inkább a nyelvezete érdemel figyelmet. (Mint az írások többségét, ezt is Körtvélyessy Klára fordította). Milan Zelinka (1942) novellájának 29 �groteszk helyzete kínálja az ironikus hangütést (mely egyébként furcsamód az egész válogatásból hiányzik, akár­ csak az önironikus szemlélet, s e hi­ ányzó elemek ennek az irodalom­ nak a túlságosan is komolyan vett kamaszkoráról árulkodnak), ám az egyébként „bombajó” ötlet melodramatikus megoldás felé sodorja a szer­ zőt. A válogatás egyetlen olyan novel­ lát közöl, amelyről elmondható, hogy szerzőjétől nem idegen a kísérletező szellem sem. Karol Horák (1943) a nyelvet, mint a kifejezés - csak egyik lehetséges - eszközét választja kísér­ lete tárgyául. Az új nyelv egyben fel­ kínált menekülés is hőse számára. Nyelvtanfolyam című - időnként eszszéisztikus elemekkel is operáló - írá­ sának narrátora hiába „teremt” új nyelvet magának, az új nyelv semmit sem változtat a már megtörténteken: nem biztosít menedéket, felejteni, múltjából kitörölni azzal semmit sem lehet: felelős barátja haláláért. És az előbbi gondolattal eljutot­ tunk az antológia címadó, és egyben legmegrázóbb, legszimbolikusabb je­ lentésű írásához. Stanislav Rakus (1940) Ballada a kút vizéről című el­ beszélésébe a balladák valamennyi drámai elemét mesterien építette be. Az elkerülhetetlen tragédia valódi okainak felfedését mértékkel késlelte­ ti; szaggatott nyelvezetével, az ismé­ telgetésekkel sikerül az emberi drá­ mák mélységeinek fokozatait érzékel­ tetnie. Árnyalt és a végkifejletet foko­ zatosan előrevetítő környezet- és jellemrajzvázai mélylélektani feszültsé­ gekkel telítettek. Hőseinek belső gyöt­ relmeit erős, rideg, de érzékeny és sodró költői képekkel rajzolja az ol­ vasó elé. Hősének lassú és szörnyű pusztulása nemcsak saját életének megfeneklése, hanem egy egész közösség életét átszövő, behálózó - szimboli­ kus jelentéstartalmakat hordozó tragé­ dia: a kisebb testi hibával született Justin - Jozef Gomboj kisebbik fia - , 30 aki nyomorultságát lelki teherként viseli, felindultságában megöli Blazejt, a bátyját. Tettét azonban apja vállal­ ja magára. Gombojt el is ítélik, hoszszú időre a börtönbe kerül. Justint ezentúl nemcsak testi fogyatékossága, hanem levezetetlen és feloldatlan ma­ radt bűntudata is sorvasztja. Bele is pusztul. Ekkor derül ki az igazság, és szabadul a börtönből - szintén nem kis bűntudattal - az apa, aki sejti már: bűnének magára vállalásával megölte kisebbik gyermekét is. Gomboj álmát rémlátomások kísérik, és az új szom­ széd megérkezésének napján „megvi­ lágosodása” van: beleőrül a várako­ zásba, bele addigi nyomorult életébe, és hiába tapad a szomszéd kapujára - „Én vagyok a szomszédja, uram” elborult elméjével már sohasem fog­ hatja fel, hogy a szomszéd kutyáinak agyarai szétmarcangolták a kezét, őt pedig elviszik: falujába, viskójába vissza sohasem térhet; kutyáját lelö­ vik, házát széthurcolja az idő, éppúgy mint saját kezűleg faragott muzsikus bábuit a gyerekek. Jozef Gomboj faragott bábuit az idő hordja szét a világban. Azok, akik ezeket a faragványokat a kezükbe veszik, a bábuk készítőjéről soha sem­ mit sem tudhatnak meg; L ’ubos J urik. (1947) temetőőre viszont mindent tud azokról, akikre - az utolsó temetés után - rázárja a temetőkaput. A te­ metőőr csak a temetőt ismeri: „Azt nem tudom hogyan élnek az emberek a falon túl.” A halandó temet, és minden halandó őrködik halottai em­ léke fölött. „A temető tele esemény­ nyel. Én gyűjtöttem ezeket az esemé­ nyeket, összeszedtem őket, mint lehul­ lott leveleket és a föld alá rejtettem. ( . . . ) . . . én magam meg az esti kör­ út a temetőben, ez minden, ami tör­ téneteinkből megmaradt.” - mondo­ gatja L ’ubos Jurik hőse számos, az antológiában helyet kapott novellahős helyett is. Mert bár egyetlen igazán történelmi vonatkozású írással sem �találkozik az olvasó ebben a gyűjte­ ményben, a közelmúlt történelmének eseményei ott bujkálnak a történetek, a cselekmények, a figurák magánéle­ tében és a sorok között. Így van ez még Dusan Dusek (1946) két itt kö­ zölt írásában is, melyek közül külö­ nösen a másodiknak néhány részlete - Egy kis földrajz a novella címe modern versnek is tekinthető. A gyűjtemény tizenhat írását né­ gyen fordították; nem csak az illen­ dőség kívánja úgy, hogy nevüket fel­ soroljuk, hanem mert vállalkozásuk és a hasonló, eléggé sohasem értékel­ hető vállalkozások - nélkül aligha le­ hetne elmondható az, amit ismerte­ tőnk elején Hrabaltól idéztünk. A fordítások tehát: Bába Iván, Körtvélyessy Klára, Mányokiné Kovács An­ na és Tőzsér Árpád munkái. (Európa) KŐ RÖ SSI P. JÓ Z S E F 31 �KÖZMŰVELŐDÉS ÉS VALÓSÁG BRUNDA GUSZTÁV Hol a helyünk a karavánban ? Népművelő vagyok - jövök, megyek. Annyit nem mint egy szövőnő, de sokszor többet mint egy kifutógyerek. Kartont, szobrot, képet cipelek, létrára mászok, előadást tartok közművelődési folyamatokról, érvelek, majd néhány óra elteltével plakátot ragasztok egy iskola bejáratára a város másik pontján. E forgolódás közben alig elviselhetően sok „barátot” , támogatót és „ellenséget” szerzek. Nem tanácsos becsületesebbnek és szélhámosabbnak lennem, mint ami a tágabb környezetem mértéke szerint még (már) tolerálható; itt a részleges el­ lehetetlenülés is végzetes. Elmélyültté, kompetenssé egyetlen kérdéskörben sem válhatok, hiszen az egész embert kíván, csakúgy mint a szétszórtság, az általá­ nos és széles körű felszínes tájékozottság, ami foglalkozásom egyik jellemzője. Igaza van Széchenyinek: „az aki mindenhez tud egy kicsit, jól közönségesen semmihez sem ért” . Csakhogy mai helyzetünkben a velünk szemben támasztott (vagy vélt) elvárások rendszerében mást nem igen tehetünk, mint úszunk a könnyed(nek hitt) parttalanságban. Igen, mintha lenne ebben a „szakmában” valami könnyedség. Gondoljanak egy zavartalan, pergő műsoros rendezvényre! A közönség szépen megtölti a termet, megszólal a gong (ha van), csalafinta, ügyes játék a fényekkel és a színfalak mögött is bizonyára minden rendben megy, hiszen a szereplők akkor jelennek meg, amikor kell. No és az ünnepélyek! Egy kis virág, drapériák, szavalatok, s az üveg­ kancsókban a tiszta víz! Névadókról, esküvőkről most ne is beszéljünk, de gondoljunk a kiállításmegnyitókra, az avatásokra! Mennyi kellemes, jó érzés, elegancia! Bár meg kell mondanom az avatásokról mindig szegény kollégám esete jut eszembe. Tudják, ő az a lelkes népművelőfajta, aki még ráadásul szenvedélyes is. Hisz az igazában, a céljaiban (acélba öltözött ő!) és ha kell, nem kíméli sem magát, sem társait. Szaktársam élete fordulóponthoz érkezett amikor megtudta, hogy szíve mélyén dédelgetett csoportja, második otthonát jelentő közössége, évekig tartó személyes küzdelme révén új létesítményt kap. Nem kell két év és korszerű, önálló épületben járhatnak majd össze. Persze, hogy lelkesedett! S ahogyan erejéből, tehetségéből futotta, egyengette is az építkezés útját. Ha akadály mutatkozott, szervezett, kijárta a szükségeset. Ha az építőmunkások munkakedve elalélt, ő szaladt a boltba, hogy néhány üveg kisüstivel élesztgethesse. Végül elérkezett a nagy nap, a művelődési ház ava­ tása: erős lámpák, ünnepi beszéd, dicséretek. Egy valakit különösen kiemeltek, aki nélkül ez az új művelődési intézmény nem jöhetett volna létre. Vagy öten kihúzták magukat és elégedetten mosolyogtak, nevet nem említett a szónok, az építők legjobbjai pénzjutalmat vettek át. Az én kollégám pedig süllyedt, sülylyedt, egészen elveszett a tömegben. A történetet azért mondtam el, mert érzek ebben valami tipikusat, ránk, nép­ 32 �művelőkre jellemzőt. Természetesen nem a konkrét helyzetben, hanem annak belső folyamatában, tartalmában. Végigvonul itt egy küzdő, feltétlen odaadásá­ ban és ügyszeretetében fegyvertelen, sebezhető és lesújtható szereplő. Majd­ nem szakembert írtam, de nem tehettem, mert ezzel paradoxont állítottam vol­ na fel. Hiszen a szakembernek eszközei, sajátos, rá jellemző szabályok szerint szerveződő érvei, technológiái vannak egy-egy probléma megoldásához, fel­ oldásához, ami megtanítható. A népművelőnek? Éppen működési körének parttalansága folytán aligha lehet hagyományozódott ismeretek birtokában. Ha mégis, csak néhány konkrét helyzetre, amelyek lehetséges tevékenységkörének csupán szegmensei. Lehet-e egyáltalán a létezést (a kultúrában létezést) szak­ másítani? Ha igen, mi lennénk a „létezésszakma” avatott képviselői? (A ró­ lunk kialakult kép mintha mást mutatna.) A megtanítandók és elsajátítandók körét most nem is veszem sorra. Nem látok jobb megoldást, mint a kérdést megkerülni és a szakma helyett inkább a foglalkozás szót használom. E foga­ lommal még eljuthatunk a hivatás kérdéséig is, de a munkánkkal szemben tá­ masztott valamilyen szemlélet jogos igényéig mindenképp. Pedig szakmai tu­ datunkra igen nagy szükség lenne, hiszen ezzel az önmaga helyét kereső fog­ lalkozás társadalmi sikereinek lehetőségeit növelnénk. Ezen túl egy látványos veszély kikerülésére is nagyobb esélyünk lenne. Arra, hogy önmeghatározásunk ne legyen negatív önmeghatározás, tehát ne váljon fontosabb kérdéssé: mi el­ len létezünk, gondolkozunk, mint az, hogy miért? Mert mit láthatunk ma? Jó néhány Don Quijote pályatársam gyakorlott harci erényekkel védi és terjeszti a valami „ellenlétet” , és közben olyan és annyi önigazoló ideológiát vonultat fel, amennyi és amilyen biztos talajt kínál az ingoványban, de egyebet nem a pillanatnyi talponmaradásnál. Ezzel erősíti a „rossz világ” érzetet környezeté­ ben, s megváltó allűröket táplál társaiban és hatókörében. Az ilyen kasszandrai küzdelem azért is önmaga szánalmas paródiája, mert igazából az illúziója sem lehet meg e váteszi küldetésnek ott, ahol a tömegek nagyobb részének a hétköz­ napi értelemben vett „kultúra” elsajátítása, a művelődés még ma is alkalmi szerzemény, mint a jó ruhára való és a vásátfia. Fel kellene már tennünk a kérdést és beszélnünk is szükségszerű lenne róla: mi a mérce leendő szakmánkban? Van-e már önértéke? S ha netán azt látjuk, hogy eddig a mércék prakticista célok szerinti folyamatos átkalibrálása folyt, vajon nem lenne-e célszerű az egyetemes emberi kultúra értékeiből etalont ál­ lítani? Megtartva a politikai célok és ideológiák létjogosultságát, de észrevenni, hogy ha csak ilyen szempontjaink lesznek, szakmaiságunk tartalmai, formái aligha gazdagodhatnak. Nem beszélve arról, hogy politikai célok megvalósítá­ sában is a hatékony, eredményeket garantálni tudó szakemberekre lehet hoszszabb távon számítani. Már a társadalom reprezentatív eseményeinek szaksze­ rű kiszolgálása, a szimbólumok politikai szándékok szerinti alkalmazása, kü­ lönféle események jó hatásfokú megrendezése, egy meglevő kulturális kínálat­ ból a környezetünk elvárásainak megfelelő válogatás is fontos tudás. Mégis: itt van elvégzendő feladataink és lehetőségeink netovábbja? Amikor a társada­ lom meg-megvillanó tünde fényei mögött ott a szürkeség? Amikor együtt éljük át miként ébred rá a társadalom éltető és erősítő rostjainak, a közösségeknek a hiányára, az elidegenedés politikai, ideológiai veszélyeire? Valóban itt kell felállítani önmagunk és szakmaiságunk korlátait, ha az emberi viszonyok fej­ lesztőiként is megjelenhetnénk a társadalom számos színterén, a gazdaságtól az iskoláig? E kérdéseket a közösségi társadalom igényével akkor is tegyük fel, ha magunk körül éppen az individualizálódás eufóriáját látjuk, s ha gyakran tapasztaljuk a középszintű művelődésirányítás menedzselési (támogatási) szán­ 33 �dekának hiányát. Nem egyszer csak a méltatlan küzdelmek árán fénybe állí­ tott jelenségek, folyamatok felkarolását látjuk. E jelenség háttere, személyes emberi motívumai jól érthetők - hiszen egy hivatali beosztásban levő vezető nem szívesen kockáztat, inkább megvárja míg biztosra mehet - , de a társada­ lom valódi érdekei felől nem elfogadhatók. Ma még nehéz eldönteni, azért nem tudjuk (vagy csak nehézkesen) gyakorlattá tenni a közművelődésben meg­ jelenő alkotó, újszerű elképzeléseket, mert a középvezetés kockázatvállalás hiányában nem meri elszánni magát bizonyos jelenségek preferálására, vagy az újszerű koncepciók-gyakorlat csírái nem jutnak (s ha nem, miért nem?) olyan stádiumba, amely a mai kritériumoknak megfelelő garanciát jelenthet. Félre­ értés ne essék, nem áll szándékomban ráolvasással elterelni önmagunk hiányos­ ságairól a figyelmet. Helyzetünk tisztázása azonban - amely a társadalomban történő mozgás alapfeltétele - megköveteli, hogy e mozgást befolyásoló té­ nyezőket kalkuláljuk. Gyakran az az érzésem, hogy népművelőmúltunk dicső korszakára függesz­ tett tekintetünkből lassan kifordul dinamizálódó társadalmunk. Érezzük, érzé­ keljük látóterünk perifériáján a mozgást, de nem tudjuk saját magunk számá­ ra nevén nevezni és értelmezni változásait, új árnyalatait. Pedig pontosan ne­ künk, a társadalom testében közlekedőknek adatik meg, hogy a gazdasággal és politikával foglalkozók mellett, közvetlen hatásunk lehet bizonyos viszo­ nyokra. Ugyanakkor a külső, a kultúra által kitermelt értékek nyújthatnának viszonyítási pontokat. Számunkra, akiket ma itt jobb híján népművelőknek ne­ veznek, mi lehetne a létünket, szakmaiságunkat igazoló cél, mint a minőség? Ezért nem mindegy, hogy elbambuljuk-e vagy sem a viszonylag gyorsan zajló változásokat, amelyek a reform fogalomkörével illethetők. Ha azt mondjuk, hogy nem mindegy, akkor tisztázni kellene azokat a szereplehetőségeket, ame­ lyek a társadalom hasznára és saját megelégedésünkre szolgálnának. Sajátos és pótolhatatlan is lehetne ez a szerep, hiszen mi azon a színtéren vagyunk, ahol azok, akik látják a lényegi összefüggéseket és próbálják irányítani a folyama­ tokat, nem lehetnek? Alul, a társadalom szövetébe, sejtjeibe beépülve. E l kellene hinni mindannyiunknak, hogy nem érdemes átgondolt szemlélet nélkül végezni ezt a munkát és néhány hónapos programok szerint dolgozni. Pedig többségében ezt csináljuk! S ha valaki ránk sandít, hogy cinikusan meg­ jegyezze, „A kutya ugat, a karaván halad” , talán meg is sértődünk. Azért is­ merjük el, az ilyen célzás eltalál bennünket! Nem egyszer csaholunk, rohan­ gálunk a karaván körül, olykor még sakálkodunk is. Igaz, vannak már közöt­ tünk, akik azon sündörögnek, miként válhatnának megbecsült teherhordóvá. Érthető, talán természetes is ez a vágy. Ha a teherhordók összeállnak, abból karaván lehet, ha a kutyák társulnak, abból legfeljebb falka. Vajon javít-e helyzetünkön az önvádaskodás el nem végzett dolgaink mi­ att? Aligha. Ezen a munkaterületen nem lehet megtenni semmi olyat, amire nincsenek együtt a több irányú feltételek. Pesszimizmusra ugyan lenne okunk, hiszen a közművelődés anyagi feltételei folyamatosan romlanak, ugyanakkor ér­ zékelni lehet a társadalmi feltételek bizonyos javulását. A nyolcvanas évekkel mintha - nem találok jobb szót - megkezdődött volna a közművelődés szeku­ larizációja. Egyre több önszervező társulás, az állami és a szakszervezeti intéz­ ményhálózattól független művelődési forma, vállalkozás jön létre. Hahermass szavaival élve, a társadalom államosodott szféráját kezdi áthatni az állam társadalmasodott szférája. E tendenciával számolva fontossá válik, hogy olyan te­ vékenységformákra inspiráljunk, amelyek egybeesnek mások szándékaival, tö­ rekvéseivel. Ne akarjuk egymás dolgainak „lekoppintása” árán, saját területün34 �kön tájékozatlan emberek körében olcsó csodálatot kiváltani, és ne dőljünk be azoknak se, akik fizetett „módszertani szakemberként” terjesztik e tant. A megváltódáshoz ez úgyis kevés, akkor már hosszabb távon jobban megéri, ha kialakítunk saját környezetünkhöz valamilyen tudatos viszonyt. Így feltétele­ ket teremthetünk arra, hogy valami olyat csináljunk, ami a körülöttünk élő emberek természete szerint való és hasznos. Ennek akkor van a legnagyobb esélye, ha alaposan ismerjük a terepet, amivel dolgunk van. Nem azt mon­ dom, hogy szakmánknak egyértelműen és csupán szociológiai megalapozottsá­ gúnak kellene lennie, de vallom, hogy az ilyen gondolkodásmód kikerülhetet­ len egy népművelő számára. Amiként az is, hogy a társadalom működéséről, a kultúra fogalomköréről lényegi ismeretekkel rendelkezzünk. Azért hangsúlyozom a fentieket, mert úgy tűnik, foglalkozásunk „elpszichologizálódott” , s ami még rosszabb, „ elmoralizálódott” . Pedig a kihívások éppen a realitásérzéket, a tár­ sadalmi mozgásokat, változásokat számba vevő gondolkodást követelik meg tőlünk. Ma már nem nagyon akad aki vitatná, hogy a művelődés egész terü­ letén kényszerről, saját magunkhoz viszonyított lemaradásunk kényszerítő pót­ lásáról van szó. Nem lehetnek illúzióink, semmilyen „felső hatalom” nem old­ hatja meg egyszeriben ezt a problémát. S ha e kérdéskörhöz tartozó további tényezőket is számba vesszük, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a jövőben egyre karakteresebben fog kibontakozni a folyamat, mely szerint a környezetüktől elhatárolható, valamilyen érdekek szerint differenciálódó cso­ portoknak, közösségeknek meg kell tanulniuk önmagukat éltetni, érvényesíteni. Ha így lesz, megteremtődik a társadalmi cselekvéstechnikák gazdagodásának lehetősége. De látnunk kell, hogy a társadalom egy része számára nehézségek­ kel fog járni az ilyen alkalmazkodás. Számos csoport, település, vagy településrész nem rendelkezik annyi belső (nem anyagi természetű) tartalékkal, hogy olyan mérvű spontán megújulásra legyen képes, amilyet halmozódó hátrányai újratermelődésének elkerülése érdekében az általános társadalmi fejlődés meg­ követel. Vagy ha van is, előfordulhat, hogy nincsenek eszközei, eljárásai ezeket életre kelteni, amint azt az elmúlt évek példái is mutatják. A helyi megúju­ lásban, egy-egy csoport önmagára találásában döntő szerepe lehet a művelődés ügyén szerveződő közösségi életnek. Mindebben jelentős feladatokat látok ma­ gunk („népművelők” ) számára, amelyek a társadalom egészséges működése szempontjából alapvető jelentőségűek lehetnek és „szakmai múltunktól” sem idegenek. Hiszen végső soron e vállalható munka során sincs másról szó mint közösségről, autonómiáról, műveltségről, következésképpen: minőségről. A közművelődés utóbbi néhány évben kitapintható mozgásait értelmezve megállapít­ ható, hogy a hasonló szerepeket vállalók esetében nem a közművelődés (nép­ művelés) hagyományos módszereinek, formáinak tagadását tapasztaljuk. Inkább az ezekhez kötődő eljárásoknak, eszközöknek, „technológiáknak” szisztematikusabb, ha úgy tetszik, fejlesztő (kultúrafejlesztő) programba ágyazását. Azt, hogy szolgáljanak szakmánk felhalmozott tapasztalatai a mai és holnapi igé­ nyeknek megfelelően, és ne csak egy-egy illuzionista - jobb esetben blikfangos - mutatványként létezzenek. Mielőtt bárki az elragadtatottság vádját sütné rám, igyekszem gyorsan ki­ jelenteni: ma olyan helyzetben kell gondolkoznunk saját jövőnkről, szakmaisá­ gunkról, amelyben nincs nagy becsülete a minőségi munkának. Nemcsak anyagi megbecsülésről beszélek, hanem a pályánkon levők heterogenitásából adódó erős értéktorzulásokról és a már említett - s talán egy kicsit túl is hang­ súlyozott - művelődésirányítás bizonytalanságairól, előforduló kompetenciahiányról. (Azt utóbbi kérdésben megítélésem szerint az igényesebb népműve35 �lőknek igazi gondot nem az átélt konfliktusok okozzák, hanem az a - felté­ telezhető - jóhiszeműség, hogy a legkülönbözőbb képzettségű igazgatásban és irányításban dolgozó emberek azt hiszik, ők igazából értenek ehhez a „terü­ lethez” . Ebből következően - valamint hivataluknál fogva - kötelességüknek érzik az alájuk rendeltek helyett gyakorlati, sokszor tisztán szakmai kérdések­ ben is dönteni. Például tanácsi vezetőként arról, legyenek-e és milyen regulái egy lakóhelyi közösségnek. Szerencsére az utóbbi néhány évben mintha ritkább lenne a hasonló esetek száma.) Ha nyugodtabb perceinkben jövőnket latolgatjuk, ne feledkezzünk meg ar­ ról sem, hogy a társadalomban megszerezhető pozícióinkat nem csak a kör­ nyezetünkkel szembeni együttes reagáló képességünk dönti el, hanem az is, egyénenként milyen fokára érünk/értiink az értelmiségi létnek. A felvetés ön­ magában is lényeges, de különösen fontossá az teszi, hogy közülünk sokan első generációs szellemi munkások. Bizonyos rétegek e pálya felé fordulásának okait szociológusok vizsgálták, többet mint ők, természetesen nem tudok mondani. Azt pedig, hogy a rétegváltás hátrányokkal és lelki megterheléssel jár, kutatá­ sok nélkül is tudjuk. Gyűjtögethetjük - akár fogcsikorgatva is - személyisé­ günk pannójára műveltségünk mozaikjait, de nem úgy járunk-e vajon, mint Goethe Wilhelm Meistere, aki így ír levelében: „A polgár szerezhet érdemeket és nagynehezen kiművelheti szellemét; személyisége azonban odavész, akármi­ lyen helyzetet foglal is cl.” Igen, és semmilyen arkánummal nem válthatjuk meg önmagunkat. A választott utunkon járva - minimális igényességet feltéte­ lezve - , görcsös küzdelem vár ránk, ami elkísér bennünket életünk végéig. Mi tudjuk igazán, hogy az értelmiségi lét életforma, ami együtt tanulható a járás­ sal, a beszéddel. Aki beleszületik, az természetes módon érzi magát benne. Aki magára illesztgeti, alakítgatja, az mindig talál benne valami furcsa ünnepélyes­ séget. (Színpadiasságot?!) Belső küzdelemről beszélek. Csak az értheti, aki éli, s az szenved tőle igazán, aki nem vetheti le. Mondjuk azért nem, mert már nincsen olyan helyzetben, amilyenben pedig régebben még volt, amikor az újhoz, a vonzóhoz, a lehetőségeket tartogatóhoz ragaszkodott. S egy idő elteltével, amikor igazán talajtalan: onnan (munkások, parasztok, kishivatalnokok közül) már kiszakadt, ide még nem illeszkedett be (megtörténhet, hogy soha nem is fog), neki kell terjesztenie a „magas kultúrát” stb. Visszalépni reménytelen, noha mindig akad, aki megpróbálja. Ebben a kosztümös szerepben sokan úgy járunk, mint a 19. század tipikus regényhősei: akkor is vereséget szenvedünk, ha elérjük kitűzött céljainkat. Bizonytalan célok, kétes szakmaiság, eszköztelenség, alacsony jövedelmek, személyiségzavarok, gyakori ripacskodás. Első pattanásait takargató, prepubertását éli még e „szakma” . Valamit gon­ dol már a társadalmi munkamegosztásban elfoglalható helyéről és várható sze­ repeiről, de nem ért még fogékony kamaszkorába, hogy megtanulta volna: a szabályok hol és mennyire szeghetők meg, a papák álszigora mikor, milyen gesztusokkal szerelhető le, elvárásaikból mit kell és mit szabad komolyan venni. Népművelő vagyok. Jövök, megyek a „világban” . Ilyenkor van időm elmé­ lázni egy-egy társam személyes útján. Néhány éve kezdő népművelő ismerő­ sömmel beszélgettem, tele volt kiéletlenséggel. Mikor azt mondtam neki, hogy vigyázzon, mert ez a foglalkozás narkotikum is lehet, és akkor az ember mást se csinál, csak rohangál a drogok után, nevetett. Három év múltán szép fele­ sége, akinek több irányú igénye van, válni akar tőle, mert az ő embere soha nincs otthon, ha meg hazamegy, másról se beszél csak erről a hülye népműve- 36 �lésről. Érthető szándék. Mint ahogy számomra az is érthető, hogy a színészi mesterség után miért a mi foglalkozásunk produkálja a legtöbb neurotikus ese­ tet, lelki sérültet, pesszimistát, hőzöngőt, otthontalant stb. Ha népművelő vagy, könnyen rád osztják, hogy bolond vagy, álmodozó etc., de elvárják, hogy szalonképesen koldulj pénzért, pártfogókért. Jól tudhatod, hogy csak emberi tartásod megőrzésével érhetsz el valamit a számodra kijelölt terepen, mert ez munkaeszköz, de kijárni valamit sokszor csak lakáj módjára, vagy urambátyámkodva tudsz. Ráadásul felelősségvállalásod infantilizálható, mert végül is ki vagy te? Ezek után csoda-e ha folyton úgy érezzük, hogy háromkilincsű ajtón kell bemennünk valahová, miközben mindkét kezünk tele van hamis talentumokkal? Mindennek ellenére azt mondom - amit egy régi vicc az optimista és a pesszimista kapcsán - fontosabb, hogy a pohár már félig tele van, mint az, hogy félig még üres. Különben meg ahhoz, hogy menjen a gőzhajó: fűteni kell! Ezt azonban már nem én mondtam, hanem egy magyar író. 37 �KO RILL FEREN C Egy filmforgalmazó kettős tudata Vallomás és tűnődés A sors - de inkább a 25. miskolci filmfesztivál intéző bizottsága - jóvoltá­ ból, azzal a kétes dicsőséggel bírok, hogy (valószínűleg) az egyetlen élő ma­ gyar filmforgalmazóként többé-kevésbé ismerem az elmúlt két év nem játék­ film termését. Ez önmagában persze még nem ok a (kritika) írásra, azzal együtt sem, hogy a felejthetetlen B. Nagy László egy könnyelmű pillanatában mindenkit rábeszélt volna erre. Természetesen ő nem a Palócföld olvasóinak bosszantására gondolt, hanem arra, hogy az „önellenőrzésnek és az igazság­ keresésnek” nincsen jobb módszere ennél. Azért veszem hát a bátorságot és a tollat, mert számomra a miskolci zsűrizés legnagyobb tanulsága éppen az „ön­ ellenőrzés és igazságkeresés” kötelezettsége volt. Ez egyben - a „társadalmi” jelzővel kiegészítve - akár az egész miskolci filmfesztivál mottója is lehet, jó­ val túlmutatva így a személyesség határain és korlátain. Mielőtt azonban a filmekről szólnék, térjünk vissza a bevezetőhöz, amire jog­ gal kaphatja fel bárki a fejét és kérdezheti: mi az, hogy nem ismerik?! Ha nem ismerik, hogyan forgalmazzák?! A válaszban gorombaságig őszinte leszek: (lé­ nyegében) nem ismerjük és nem forgalmazzuk ezeket a filmeket. (A többesszám nem nyelvtani hiba, vállalom még a kivételek ismeretében is, mert ezek most valójában a szabályt erősítik.) És ezen a ponton éreztem először az említett kötelezettséget, s itt csapódott le tűnődésem első párlata. Mert mi is történik ma a filmforgalmazásban a nem játékfilmekkel? Egy részük a játékfilmekhez kapcsolva éli az életét, s így statisztikailag akár 25 millió nézőt is lehet „produkálni” évente. De - túl a szépített számokon és azon, hogy ez a mód a filmek jó részét eleve kizárja - a fő gond, hogy a kap­ csolások szervetlenek és a befogadás (vigyázat, műalkotásokról van szó!) egyéb feltételei is kedvezőtlenek. Ez tehát igen korlátozott lehetőség, bár lehetőség. A dolog igazán forróvá az önálló forgalmazásban válik. A hetvenes évek vé­ gén úgy tűnt, hogy a társadalmi forgalmazás - ahol „már meglevő (munka­ éj lakóhelyi, művelődési stb.) közösségek konkrét helyzetének megismerésére, tudatosítására és a megoldás irányába történő mozgósításra használják a fil­ met” - járható utat jelent. Ez a mozgalom azonban kezdeti sikerek után lelassult, majd mára lénye­ gében kifulladt. Ennek alapvetően két oka van. Egyrészt kiderült, hogy azok a közösségek - amelyekre a társadalmi forgalmazás ideológiája épült - nem, vagy nem úgy léteznek, ahogy tételezték. Másrészt a filmszakmán belül a mennyiségi szemléletű műsorpolitika és a bevételkényszer erősödése ellenérde­ keltséget konzervált, illetve teremtett. Végül vannak a kedvező kivételek, de ezek főként néhány játékfilmpályára állított művet kivéve - a személyes am­ bíciókra, ismeretségekre épülnek. Minderre persze szükség van, de nem pótolja az intézményes keretek és a valós műsorpolitikai és anyagi érdekeltség hiányát. Összegezve: a filmforgalmazásban (is) keményen tartja magát az a történeti­ leg kialakult értékhierarchia, amely a játékfilm mögé utasít minden mást. 38 �Másként szólva, a különböző filmműfajok objektíve egy, az egyéni értékíté­ letektől független hierarchia mentén helyezkednek el, amely meghatározza sor­ sukat. S nem mintha a játékfilmnél minden rendben lenne, de ez a tény - di­ vatos kifejezéssel élve - a nem játékfilmeket halmozottan hátrányos helyzetbe hozza. Ez igaz is mindaddig, amíg a jelenlegi korszerűtlen forgalmazási (és gyanítom gyártási) struktúra át nem alakul.. . Addig is a kedvező kivételek sza­ porítását tartom megoldhatónak a gyártó stúdiók és a ténylegesen forgalmazó vállalatok közvetlen együttműködése révén. Lendületet adhat az ügynek az új technikák (video, kábeltelevízió) elterjedése is, de itt sem várhatunk ölbe tett kézzel, mert az új hordozók akár merevebbé is tehetik a meglevő rendszert és súlyosbíthatják működési zavarait. Ezek után a tűnődések második stációja: milyenek is ezek a nem játékfilmek, kell-e egyáltalán a forgalmazásukkal törődni. A választ most a miskolci fesz­ tivál filmjei fogalmazzák. Bevezetőként hadd említsek egy elméleti problémát, amely azonban konkré­ tan tükröződött a filmek egy részében és a zsűri munkájában is. Az illetékte­ lenek bátorságával merem kijelenteni, hogy a nem játékfilm műfajelméleti gondokkal küzd (emiatti zavaromban használom a negációs „műfajmegjelölést” is). Példaként vegyük a híradófilm-kategóriát, és egyúttal essünk túl rajta. Mi­ után a klasszikus híradók - a televízió elterjedésével - elvesztették funkcióju­ kat, most az „egytémás híradó” fantázianéven igyekeznek megőrizni önálló státusukat. A lényeget tekintve azonban a látott „egytémás híradók” - sajnos, többnyire gyengébb - dokumentumfilmek. Hibáik is ebben a felemás - már nem híradó, még nem dokumentumfilm - állapotban gyökereznek. Nevezete­ sen az a „munkamegosztás” , miszerint a híradók mutatják a valóság színét, a dokumentumfilmek pedig a fonákját. Másrészt az a technika, ami a klasszikus hiradóknál a belső tartalomból és/vagy a munkakörülményekből adódott, itt már inkább formai gyengeség. És kár is tagadni, ez volt a legszürkébb kategó­ ria. A zsűri dilemmáját pedig az okozta, hogy a híradóknak álcázott dokumentumfilmeknél valóban voltak jobb dokumentumfilmek, de a kategóriadíj az kategóriadíj. Végül két film, amely megjegyzésre azért őszintén érdemes. A forradalmi ifjúsági napok (Sántha László) és a Kát iskola (Csőke József) tulajdonképpen két szavazat. Az előbbi az élményszerű, átélhető politikai ünnepségekre, a for­ mális gyakorlat ellen. Az utóbbi az átlagostól eltérő gyermekek különleges bá­ násmódjára, az antidemokratikus egyenlősdivel szemben. De két filmről és nem két jó ügyre leadott szavazócéduláról van szó. Mert Sántha Lászlónál fel­ fedezni vélem az ellenformalizmus kritikáját is, míg Csőke József filmjét a ki­ vételek iránti őszinte megértés „emeli meg” . A népszerű-tudományos filmeknél részben tovább kísértettek a műfaji gon­ dok és következményeik. Az előbbinél egy fokkal színvonalasabb kategória kö­ vetelményrendszerének - a korszerű tudományosság, érzékletesség, művészi igényesség - hármas egysége egy filmnél sem jött igazán össze. Talán éppen ezért a népszerű-tudományos címkével jegyzett filmek közül azok tetszettek igazán - vállalva a paradoxont - , amelyek kevésbé voltak tudományosak és népszerűek (itt: szájbarágóak). A mesterség dicsérete (Préda Tibor) és Psalmus Humanus (Dénes Gábor) főszereplői, Hupek István falusi ácsmester és Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós - mégha hihetetlen is - „egy tőről fakadtak” . Ahogyan vallanak életük­ ről, munkájukról, úgy tágul ki egyéni sorsuk az egyetemesség irányába. Szemé­ lyes példájukból önbizalmat és hitet meríthetünk, hitet az alkotó emberben, a 39 �hivatássá nemesedett munkában és egyáltalán egy emberi jövőben. Sajnos, a va­ rázs időnként megtörik, ott ahol a filmek népszerűek és tudományosak lesz­ nek . . . Eljut a varázslathoz a Magas hőfokon című film is. Sunt lacrimae rerum: a tárgyakban, anyagban lélek lakik. Lakatos Iván megmutatja nekünk né­ hány pillanatra az üveg lelkét. De a játékszabályok itt is erősebbnek bizonyul­ nak a varázslatnál. Az animációs műfaj az utóbbi időben elkényeztetett bennünket. Így már honi szokás szerint - akkor is lehet fanyalogni, ha egyszerűen jó a termés. De - lám ennek a szakmának is vannak előnyei - forgalmazóként megtanul­ tam becsülni a „csak" jó filmeket. A látott animációs filmek semmi szenzáció­ val nem szolgáltak, de a korábbi tartalmi és formai teljesítményekből futotta még egy jó körre Miskolcon is. Részletesebb értékelésnek nincs sok értelme, mert mire ezek a sorok napvilágot látnak, a kecskeméti szemlén és a szakírók ítéletén megméretik a teljes animációs termés. Ezért sorakozzanak itt azok a filmek, amelyeket szívesen néztem: Gravitáció (Rófusz Ferenc), Rapszody in Blue Jeans (Zoltán Annamária), Hegedű (Vajda Béla), Békéltető expedíció a Mars bolygóra (Reisenbüchler Sándor), Ajtó 8. (Horváth Mária). A dokumentumfilmek mezőnyét - ha tetszik, ha nem - mindig is minősí­ tik a vállalt témakörök. A valós társadalmi konfliktusok jelenléte vagy hiá­ nya önmagában is szándékokat igazol. Ha csak címszavakban sorolom, akkor is - a családtól a közművelődésig, az öregektől a demokratizmusig, a történelmi tudattól a megélhetésért vállalt túlmunkáig stb. - hosszú és fajsúlyos a mis­ kolci lista és tematikailag lehetővé teszi a bevezetőben említett „társadalmi önellenőrzést és igazságkeresést” . Ez azonban csak az első szűrő. A második: milyen őszintén és hatékonyan dolgozták fel az alkotók vállalt témáikat. Itt sokan kihulltak a megformálás gyengéi miatt. Kudarcuk oka alapvetően az, hogy a „tetten érni a valóságot és eltávolodni tőle” feladatát csak vagy-vagy alapon tudták megoldani. És mi maradt fenn a rostán? Szám szerint tíz film, amelyekről méltánytalanság lenne két-két sorban semmit mondani. Kollektív dicséretük azonban az, hogy - véleményem szerint - elsősorban róluk és mi­ attuk pereg le a 25. miskolci filmfesztiválról a „fáradt középszer” vádja. A mi családunk (Magyar József), Mindennapi kenyerűnk (Tényi István), Endlősung (Fehéri Tamás), Húzzák a nótánkat (Zombori Katalin), A magyar nép nevében (Róna Péter), Otthon (Balogh Gábor, Dániel Ferenc), Élt negy­ ven évet (Simon György), Szerződés mindhalálig (Gulyás Gyula-Gulyás Já ­ nos), Erőviszonyok (Paulus Alajos), Hajózni tudni kell (Borsodi Ervin). Íme, azok a művek, amelyek hatékonyan részt vállalhatnak a társadalmi „konfliktu­ sok tudatosításában és végigharcolásában” . Ezek alapján tudom megvála­ szolni magamnak korábbi kérdésemet - egyértelmű igennel, amelyet a siker­ telen filmek számszerű többsége nem kérdőjelez meg. É s ez az „igen” , egy­ ben a személyemre vonatkozó önellenőrzés végeredményét is jelenti az ügy­ ben. A két „igen” egybehangzó állítása pedig remény a filmforgalmazó ket­ tős tudatának megszüntetésére. 40 �41 �Az utolsó beszélgetés Balázs Jánossal 1971 júniusában röppentette fel a hírt a magyar sajtó, hogy megnyitották Ba­ lázs János, az akkor 66 éves cigány naiv festő bemutatkozó kiállítását a sal­ gótarjáni József Attila Művelődési Központban. Ezt követően nevét szárnyra kapta egész Európa. A sajtóban egymás után jelentek meg a róla szóló írások. 1972. november 23-án a televízió is bemutatta portréfilmjét. Képeit kiállítot­ ták a Magyar Nemzeti Galériában, Pozsonyban, Svájcban, Dániában, Norvé­ giában, Kubában, Belgiumban, NSZK-ban és Japánban, de ki tudja felsorolni, még hová is kerültek el festményei a salgótarjáni cigánydombról. A festőről azóta is sokat írtak, az emberről keveset. Balázs Jánossal 1972 telén ismerkedtem meg. A kiállítást ugyan megnéztem, de mint cigányságku­ tatót, a ciganistát, különösebben nem vonzott a magyar nyelvű naiv festő, Úgy esett, hogy a Napjaink tematikus cigányszámában olvasta egyik tanulmá­ nyomat és egy egri fotóművésszel üzent: szeretne találkozni velem. Száraz, kemény hidegben vágtam neki a Pécskő utcai cigánydombnak. Háromosztatú, düledező vályog putriban lakott. A konyhában üldögélt kedvenc macskái között, amikor beléptem. Hosszasan mustrált és csak megkésve nyúj­ tott kezet: - Hát maga az? - nyugtázta némi csalódással. Leültem a billegő sámlira, a festőállvány előtt és szótlanul vártam, amíg a Gréti által hozott krumplilevest megette. Rögtön a tárgyra tért: - Cikkeiből, meg Jóskától (Szepesi József cigány költő - M. Gy.) már is­ merem magát. Azt kérem, hogy jelentesse meg verseimet kötetben. Mindegy, hogy mibe kerül, de látni akarom összegyűjtve mielőtt meghalok. Ezzel kezembe adott egy igen vaskos, géppel és kézzel írott papírköteget. Mint később kiderült, mintegy hétszáz verset tartalmazott. Innen indult barát­ ságom Balázs Jánossal. Nem sokkal később, a karácsonyi ünnepekre, újból Sal­ gótarjánba utaztam és egy hétig maradtam nála. Közösen válogattuk a ver­ seket. A Füstölgések című 73 verset tartalmazó kötete végül is 1973-ban jelent meg. Vas István és Bata Imre lektorálta. A színes nyomás Budapesten, a szöveg Egerben készült. Az ötszáz példányos kötetből százötven számozottan jelent meg. A kötet mottóját - „É ln i annyi / mint ide-oda rakni / azt, ami veszendő holmi” - hosszú töprengések után ő maga választotta. Felejthetetlen élményem volt, amikor autóval váratlanul beállítottam hozzá és hiánytalanul átadtam a szerzői kiadásban megjelent példányokat. A számozott kötet első és második példányát azonnal kezembe nyomta, majd órákig nem szólt hozzám, csak ült és újból elolvasta verseit. Már esteledett, amikor összecsukta kötetét és újabb számozott példányokat adott át, azzal, hogy küldjem el mindenkinek, aki a kö­ tet megjelenésében közreműködött. Külön kihangsúlyozott négy nevet: Ortutay Gyula, Vas István, Bata Imre és Hatvani Dániel (akinek első kötete az Üveg­ cserepek, ott lapult vásznai között). Ortutay Gyula rövidesen válaszolt is a küldeményre: 42 �„K edves Mészáros elvtárs! Engedje meg, hogy ezt a különleges kötetet, Balázs János „ Füstölgések" c. kötetét őszinte hálával megköszönjem Önnek. Jólesett, hogy elküldte nekem. Üdvözölje a kedves, öreg művészt is. Szívélyes üdvözlettel Ortutay Gyula, Budapest, 1973. július 10." Azt hiszem ezután lettünk igazán barátok. Gyakori vendég voltam a Pécskő utca 208. számú házban. Láttam, hogyan dolgozik, hogyan zavarják éjjel és nappal békéjét, nyugal­ mát, a festménygyűjtőktől a sznobokig. Tanúja voltam, amikor egy kanadai magyar származású házaspár meglátogatta és festményeket akart vásárolni kana­ dai magyar házukba. Balázs János nem adott. Végül már csillagászati árat kínál­ tak a Gyötrődés című festményéért, de nem adta. Megdöbbenve láttam, meny­ nyire ragaszkodik festményeihez, ahogy ő mondta: édes gyermekeihez. Csak ak­ kor adott el belőlük, ha már nem bírta a koplalást. De akit szeretett, fest­ ményeivel ajándékozta meg. Naponta tíz-tizenkét órát dolgozott. Örökké elé­ gedetlen volt: „még nem született igazi mű" - mondogatta. Hajnalban kelt és ha elegendő fénysugár szűrődött be az 50x50 centiméteres ablakon, már festett. Ha elfáradt, írógéphez ült és írt: verseket, filozofikus írásokat. Írni is úgy írt, ahogyan festett. Mintha minden képet, gondolatot már jó előre rendezett vol­ na fejében. Az önkritikus Balázs Jánosra csak egyetlen példa. 1973-ban fordítottuk a Cigány meg sárkány című oláhcigány-mesekötetet Vekerdi Józseffel, az Euró­ pa Kiadó megbízásából. Kértem Karig Sárát a sorozat szerkesztőjét, hadd ké­ szítse el Balázs János a cigánymesék illusztrációját. Balázs csak nehezen állt kötélnek. Végül mégiscsak elkészítette a 16 darab mintapéldányt (akvareli he­ lyett ceruzával), amelyről levélben így tájékoztatott: „N em tudom kellőkép~ 43 �pen elmondani a velem történteket, mert, hogy most bizonyos fokú nyomás ne­ hezedik rám (utalás arra, hogy többször sürgettem - M. Gy.). Jó néhány nap óla nem is festek úgy, ahogy azt tenni szoktam, de a tétlenség még rosszabb, mint a dolgozás... elkészítettem a szóban forgó rajzokat, mind a tizenhat dara­ bot: ellenére annak, hogy ezt én semmiképpen megtenni nem szándékoztam. No, de nem mondom, hogy a rajzok elfogadhatók, mert csak jobb munka híjján csináltam és nem is azokra a kartonokra, amelyeket küldött, hanem hát az én rajzlapjaimra. Gondoltam minek rongáljam el a szép kartonokat, amikor a rajzok csak hánya-veti módon készültek. É s most már megengedem, hogy jót nevessen rajtam.. . ” Végül a kötetet mégsem ő illusztrálta, mert hiába kértük, hogy azokat akvarellel készítse, nem tette. Ceruzás rajzai bizonyítják azonban, hogy az oláhcigánymesékből mindig a lényeget, a legfontosabb mozzanatot ragadta ki. Emlékezetes marad, amikor 1974-ben Bari Károllyal meglátogattuk. Bari frissen megjelent második kötetét az Elfelejtett tüzeket adta át. Balázs János bele sem nézett. Barit kezdetben igen bizalmatlanul fogadta, de később na­ gyon megbánta. A kötetből a Hazánk című vers nagyon felzaklatta. Napokig beszélt még róla: „a szívemből ír ez a fiú - mondogatta - csak ő a képeit szavakba, én pedig vászonra foglalom” . Kevesen tudják róla, hogy faragott, kitűnően hegedült és harmonikázott (később zongorát is vásárolt). Esténként gyakran hallgattam capriccio-szerű saját szerzeményeit. Ezeket azóta is őrzöm magnószalagon. Később sokat foglalkozott az élet értelmével és a halál gondolatával. Így írt erről: „Számtalanszor elgondolom és mondom magamban, hogy miért és mivégett is muszáj élni? . . . ha van értelme, az is múlandó, amiről lógó orral elmélkedik az egész emberiség. Nagy a tudomány.. . de nem boldogabb és hosszabb életű tőle az ember, hanem inkább miatta lesz gyötörtebb és fogéko­ nyabb a megbetegedésre, a korai megvénülésre, amely ellen valóban nincs el­ lenszer az emberi hatalom kezében.. . Ha elfáradt, és bele is mélyül a tudo­ mány abba, amit nem tudott megfejteni, . . . mert hiszen az élet nem a tudo­ mányon, hanem a kenyéren alapszik: ez pedig a legegyszerűbb és egyben a legnehezebb feladat, mert minden embernek, amikor emberré lett, ez az első kérdése és lesz, amíg bele nem pusztul a kenyérért folyó küzdelembe. Igaz, hogy a tudomán y segíti az embert kenyerének megkeresésében, de kérdés, hogy hogyan. . . . Az ember hatalmas úr, minden földi érték dicső birtokosa, százezernyi orvos buzgólkodik azon, hogy erejét, egészségét minél tovább fenn­ tarthassa, mégis menthetetlenül elpusztul, meghal. . . Egyébként az ember ha­ lálából is komédiát vitet végbe: nem úgy az állat: utolsó órájában elbujdosik, elrejti végső kínjait és kimúlik, senki által nem látva, nem tudva, életének hal­ vány nyoma sem marad. É s mit csinál az ember? Díszes építményeket emel­ tet sírja fölé, mintha az enyészet azt nem döntené porba.. . " A magányt szerető, mások által gyakran különcnek tartott Balázs János sa­ játos életviteléről így írt: „M indig riadoztam az emberek társaságától. Ha nem volt muszáj nem is tartózkodtam a közelükben sem. Ez a sajátosságom életem fenn­ tartásában életveszélyes játék volt és lett, mert az ember társas lény és számá­ ra teljesen lehetetlen és kikerülhetetlen az egymással való érintkezés.. . sok millió ember között egy ilyen magamformájú, téveteg életű alak elcselleng a maga útján, úgy, hogy nincs ártalmára senkinek, inkább csak saját magára hoz­ hat szerencsétlenséget. Bölcs figyelmeztetésként csengett fülemben (édesanyjáé - M. G y .): inkább húzódj vissza remeteségedbe, mint keresd az emberek ba­ rátságát. É s ne agodalmaskodjál azon, hogy lesz-e kenyered, meg ruhád. 44 �Igénytelenségedhez mérten az ütött-kopott, másokon elnyűtt gúnya összejön ré­ szedre s a kenyér is megadatik fizikai fáradozásodon keresztül . . . Újjongva mondom: nem bántam, inkább lelkemben örülök, hogy létezésemet természe­ tes adottságomban kellett leélni a kedves öregségig". 1976. március 9-én váratlanul táviratot kaptam a kedves Grétitől: „János bá­ csi nagyon beteg, kórházban van, azonnal jöjjön” . Március 6-án kapott agy­ vérzést, jobb oldala teljesen lebénult. Balázs János soha addig nem volt ko­ moly beteg. Kegyetlen tréfának vélte az egészet, amely rövidesen véget ér. A kórházban egy hét után megpróbálta elhagyni az ágyat, arccal zuhant a szí­ nes mozaiklapokra. Megdöbbenve álltam ágya mellett. Amit még sohasem tett, megfogta a kezem és megpróbált valamit mondani. De szó nem jött ki az aj­ kán. Állapota teljesen reménytelen volt. Már március 23-án kiadták a kórház­ ból. Grétitől aznap kaptam a táviratot, hogy János bácsi kér, azonnal menjek Salgótarjánba. Mentem. Végrendelkezni akart. Soha életemben nem készítet­ tem végrendeletet, de akkor nekiültem és úgy, ahogyan kérte - a sebtiben öszszehívott tanúk előtt - megcsináltam. Minden szóért szájához kellett hajolni. Mindannyian azt hittük ez a vég. Nem így történt. Egy évig birkózott vele a halál míg leteperte. Irtózatosan akart élni. Az egész nyarat az udvaron nyugágyban gubbasztotta végig. Ködös szemek­ kel hunyorgott a Pécskő utcai cigánydombra, ahonnan egyik napról a másikra eltűntek a cigányputrik. Szívszorító látvány volt összetöpörödött alakja. Madárcsontú teste már fekete volt és halott, csak szemei tüzeltek, s bal oldalon béna szája repdesett hangtalanul, mint szárnyon lőtt madáré. Látogatásaim so­ rán meg sem kísérelte a beszédet, inkább csak vigasztaló szavaimat hallgat­ ta. Hitte, hogy valamennyire meggyógyul és bal kézzel megtanulhat festeni. Kért, hogy szerezzek tolókocsit ehhez a munkához, még hátra van a halálból az élet­ be való visszazuhanás élményének megfestése. Sajnos, erre már nem maradt ideje. 1977. március 18-án, délelőtt 10 óra 15 perckor meghalt. Temetésén, már­ cius 24-én, ott voltak a salgótarjáni cigányok és két magyar: Mihály Ida és én. MÉSZÁROS G YÖ R G Y 45 �______H A G Y O M Á N Y R. V Á R KO N Y I Á G N E S II. Rákóczi Ferenc emlékezete Napjainkban különösen sokat idézzük M ikes Kelem en sorait: „ Am itől tartottunk, már benne vagyunk. A z Isten árvaságra téve bennünket, és ki­ vévé ma közülünk a mi É d es Urunkat és Atyánkat. . . a keserűségnek ködje valóságban reánk szállott. D e ne azt a jó Atyánkat sirassuk.. . , hanem mi magunkat sirassuk, kik nagy árvaságra jutottunk.” Rodostó 1735. április 8-án. Sokat idézzük, de vajon ismerjük-e jól e kétszázötven éves szavak értel­ mét. Tudunk-e felelni mai világunkban is hiteltérdemlően az egymást váltó generációk izgató kérdésére: mit testesített meg Magyarország és Európa tör­ ténetében ez a nagy ember, akit - Mikes szavaival élve - „az ellenségei is nagynak tartanak” ? Miért nem tudták nevét a lezárult múlt lapjaira írni, miért nem tudták el­ felejteni az egymást váltó generációk? Évszázadok jöttek és mentek. Közép-Európa keleti térségein újra és újra átrajzolta a térképeket a változó tör­ ténelem. Mégis, Rákóczit mindig is kegyeletes emlékezet, kérdés, kritika, vizsgálódás, az újabb és újabb megismerések öröme és valam i különös sze­ retet kísérte változatlanul. Vonzotta, mintha élne, a múlt terhes örökségei­ vel leszámolni szándékozókat és azokat, akik a magyarság jövőjéért aggódva közeledtek hozzá. Kortársaiknak érezték a 20. század évtizedeinek gyerme­ kei éppen úgy, mint az egykori apák, nagyapák és a szabadságharcot kezdő vitézek, jobbágyok, nemesek unokái. Nehéz időkben fordultak hozzá, mint egykoron az igazukat nála remélő jobbágyok, az elviselhetetlen helyzetüket elébe táró szomolnoki bányászok és mint az ország jövőjén gondolkodók. Mi az oka Rákóczi e különös túlélőképességének? Mi az a többlet, ami a szó történelmi értelmében naggyá tette a X V II- X I II. században Magyarországon cselekvő politikust? A válasz manapság egyértelmű: az érték, amit megtestesít. Világszerte egyre inkább nyilvánvaló, hogy az óriási technikai átalakulá­ sát élő, a végletes veszélyek és lehetőségek válaszútjait járó korunkban, az emberiség közös értékei nélkülözhetetlenek. A z önmaguk hatalmas felelős­ ségére ráébredő társadalomtudományok, mindenekelőtt a történettudomány művelői, úgy vizsgálják a múltat, mint értékrendszerek történetét. Mert a leg­ különbözőbb nemzetek történészeinek és felelős gondolkodóinak közös véle­ ményét fejezi ki az egyik francia történetíró Georges D uby megfogalmazása: a haladás vagy megőrződés erői között az egyik leghatalmasabb fegyver az az értelem, amit valam ely kor, valm ely kultúra saját történelmének tulajdo­ nít. A társadalom egyik leghatalmasabb formálóinak egyike az értékrendsze­ rek megőrzésének vagy elpusztításának szándéka. S tudnunk kell, hogy az 46 �értékrendszer a történelem legösszetettebb és leginkább közvetve érvényesü­ lő tényezőinek egyike, nemcsak a szellemi és anyagi javak, jelenségek öszszességét foglalja magában, hanem szerves egységben őrzi a magatartások, a politika, az etika, az alternatívák és választások tényeit. Tudjuk. Rákóczi nevét zászlójára írta a nemzeti függetlenségért és polgá­ ri átalakulásért harcba szálló reformkor, példáját idézhette Petőfi és Angli­ ában Szalay László, a szabadságharc nemzetközi kapcsolatait kiépítő diplo­ mata. S hogy neve a nemzeti és társadalmi fejlődést szétválaszthatatlanul tes­ tesíti meg, azt századunk hajnalán A d y fejezte ki legtömörebben: „Rákóczi úr tudta. . . merre van a föld népének boldogságos útja.” Mégis hiba lenne tagadni, hogy nevét sokszor ki is sajátították, kultuszát - József Attila szavaival élve - „új ordas eszmék” szolgálatába próbálták torzítani, és hányszor zárták volna a korfölötti öncélú militarizmus kalodá­ jába azt, aki számtalanszor leírta: „hazám nyugodalmát keresem” , „Csak hazám békéjét akarom megnyerni” . Hányszor próbálták elszakítani Európától azt a magyar politikust, aki ta­ lán elsőként fogalmazta meg Európa számára, hogy az újkori fejlődésben, a nagy birodalmak hatalmi egyensúlyának kialakításában a kisebb nemzetek sem nélkülözhetők. Az elmúlt napokban hangzott el Kassán, a fejedelem ko­ porsójának megkoszorúzásán, az erdélyi költő Szilágyi Domokos Európa cí­ mű verse. Méltóbban aligha emlékezhettünk volna meg arról a magyar po­ litikusról, aki a Resrudescunt vulnera kezdetű, a V ilág népeinek címzett ki­ áltványában már lényegében az erdélyi költő szavait fogalmazta meg: Csi­ náljunk Európát! Zászlóját itt ismertem meg Salgótarjánban. Itt hallottam először a sokat idézett szavakat: Cum D eo pro Patria et Libertate. Érthető és talán megbocsájtható, hogy amikor már történetkutatóként keresve a választ, hogyan vé­ szelték át országunk népei a kegyetlenül mostoha időket, hogyan őrződtek meg múltjában olyan értékei, amelyek megismerése a mi korunknak jutott osztályrészül, bennem József A ttila sorai merültek fel minduntalanul: „H a beomlanak a bányát vázazó oszlopok a kincset azért a tárnák, őrzik és az lobog. É s mindig újranyitják a bányászok az aknát, amíg szívük dobog.” Rákóczi tökéletesen tisztában volt vállalkozásának horderejével. A 17. század végén a nemzetközi szövetség háborújával megszűnt Magyarországon a százötven éves török uralom. A z ország új berendezkedésére alternatív le­ hetőséget hordott magában a történelem. A z egyik változat, mint a Habsburg-birodalomban állami önállóságát teljesen elvesztve betagolódó, határ­ vidékké süllyedő ország, az 1680-as 1690-es években valósult meg. Ú gy mint a bécsi kormányzókörök egyik csoportjának nyers katonai uralma, alá­ rendelve és kiszolgáltatva az udvari arisztokrácia és a dinasztia érdekeinek. Rákóczi, amikor az állami önállóság megteremtéséért harcrakész jobbágyok, nemesek, városi polgárok élére állt, az ország történelmi lehetőségei másik változatának, a magyar királyság és az erdélyi fejedelemség állami önállósá­ gának útját próbálta kiépíteni. Forrásaink azt mutatják, céljait elsősorban nem a fegyver erejével akarta elérni, hanem a korabeli magyar politikai kultúra más eszközeivel: diplomá­ ciával és belső reformok útján tört célja felé. „N em tanácsokra van szükségünk, hanem a tanulékonyság képességére.” Számtalan szava van arra, hogy az ország belső viszonyain változtatni kell: a tanulékonyság képessége, „megújulás szüksége” , „reform áljuk magun- 47 �kat” , „előttünk áll a választás felelőssége a jó és a rossz között” . „H a a régi utakon boldogulásunkat nem találjuk, válasszunk új utakat” . Valamennyi azonban egyet jelent: első a közügy, a közösség ügye, a nemzet érdeke, s ez Európától elválaszthatatlan. Szécsényben, az országgyűlésen már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzet fogalmába éppen úgy beleérti Rákóczi a jobbágykatonát, mint a mezővárosi civist, a polgárt mint a kisnemest és a „robotban elfáradt szegény parasztembereket” , akikkel - amint feljegyezték - az országot járva sokszor elbeszélgetett. Nem a feudalizmus viszonyait akarta megváltoztatni, a terhek és javak elosztásában új, igazságosabb és az ország teherbírását megnövelő rendszert akart megvalósítani. Tudatában volt - sok idevágó kijelentését idézhetnénk - , hogy a király­ ság és az erdélyi fejedelemség - korabeli megfogalmazásában: a „két ma­ gyar haza” - csakis korszerűbb berendezésével fejlődőképes, csakis így fog­ lalhatja el méltó helyét Európa nemzetei között. Azt a helyet, amelyre az államiság megőrzéséért, Európa nyugalmának biztosításáért harcolva a tö­ rökkel másfél századon át, hatalmas anyagi és véráldozatokkal, időtálló kul­ turális értékek megteremtésével váltotta meg a történelmi belépőjegyet. A nemzetközi államelméleti irodalom elvi megállapításait idézve sokszor kife­ jezte, a magyar királyság és az erdélyi fejedelemség érdemes arra, hogy az európai hatalmak béketárgyalásaiba foglalva, nemzetközi garanciával ren­ dezzék ügyét. Nagyon magasra tette a mércét. Minden cselekedete a jövőre tekintő, fe­ lelősséggel áthatott, s amit újabban egyre inkább látunk - rendelkezései me­ részen újító uralkodónak mutatják. Országrésznyi vagyonát, családi életét, személyes biztonságát, mindenét a feltett ügyre áldozta. Hasonlót követelt híveitől is. Egyik nemes hívét, aki 1704-ben fizetésének emelését kérte a következőkkel utasította el: „most az ország szolgálatának előmozdítására feles költség kívántatik, azért, hogy fizetése szaporíttassék, a sok szükség nem engedi” . „M ost a jobbágyok keresésének nincs ideje” hárította el má­ sik főúri híve kívánságát. D e ugyanakkor nem ismerünk olyan jobbágypa­ naszt, amit meg ne hallgatott volna, ha hozzá eljutott. A katonák, a vitézek, a szegények helyzetén minden úton-módon próbált segíteni és a lehetőségek­ hez képest segítette a rászorulókat. Lerakta az állandó magyar hadsereg alapjait. Következetes jobbágypolitikát valósított meg. Érvényre juttatja a vallási egyenjogúság elvét. Bátran állíthatjuk, hogy iskolarendeletével kor­ látlan lehetőségeket nyitott az anyanyelvi műveltség és ezzel együtt a külön­ böző nyelven beszélő országlakosok nemzeti műveltségének kifejlődése előtt. Oldalakon át idézhetnénk gazdasági utasításait. Keresztülvitte, hogy a nemesek is fizessenek adót, de látta, hogy az adórendszer csak akkor kor­ szerű, csak akkor működőképes, ha élénk, eleven, kiterjedt árúforgalomra épül. „Olyan kerti veteményeket és gyümölcsöket termesszen - adta utasí­ tásba tiszttartójának - , melyekből minél több pénzt árulhat.” Gabonával és kedvezményekkel segíti a bányászokat, utat nyit a kísérletezések, technikai újítások, kereskedelmi vállalkozások előtt. Korának legmunkásabb magyar embere volt: „Akkor dolgozom, amikor az alvók alszanak, a részegeskedők isznak” . Sokszor találta tábori íróasztala mellett a hajnal és feljegyez­ ték róla, a fejedelemnek unokájáról, akinek udvari rendjét, fényét a francia király küldötte is megcsodálta, hogy nem tűrte asztalánál a kenyérmaradékot. Szigorúan megkövetelte a pontos, tisztességes munkát. Keményen büntette a hivatalukkal visszaélők nyerészkedéseit. A köz kárára gazdálkodót kegyet­ 48 �lenül felelősségre vonta, lett légyen nemesúr, vármegyei tiszt, nagynevű család tagja, vagy vitéz ember. Csak sajnálni lehet, hogy a gazdálkodásról, a művelődés jövőt teremtő feladatairól, az ifjúság neveléséről kifejtett néze­ teit még ma sem ismerik szélesebb körben. Kegyetlenül nehéz viszonyok között tervezte meg az új magyar államot, kedvezőtlen viszonyok között: kik segítették, kikben bízott töretlenül, kikre épített? Kormányzókörét művelt, vállalkozószellemű, kereskedő, iparkodó ne­ mesekből állította össze. Legfőbb segítője, Ráday Pál, másokkal együtt Nógrád vármegyéből került melléje. Katonáit, a vitézlő rendet, fiainak, társai­ nak nevezte, a jobbágykatonát maradékaival együtt kiemelte a földesurak hatalma alól. Új hang a magyar történelemben, hogy az emlékiratait író fe­ jedelem a jobbágyság munkáját, a gazdálkodást, az ipart, a kereskedelmet, az országfenntartó, történelmet formáló tényezők közé emeli. „Minden gyö­ nyörűségemet hazám ifjúságában lelem” - mondotta és az oktatást, a neve­ lést, a fiatalság külföldi tanulmányait nemzeti ügynek tekintette. Régebben úgy vélték, hogy a végsőkig hajszolt véres harc ábrándjaival hagyta el az országot. Ma már tudjuk, tények sokasága bizonyítja, hogy je­ len akart lenni Európában, például a nemzetközi béketárgyalásokba akarta foglalni hazája ügyét, s elismertetni az önállósághoz való jogát. Bujdosó sorsának értelmét maga fogalmazta meg: ,,ha számkivetésbe megyek meg­ marad a remény, amely a nép szívében mindig élni fog irántam.” A társadalom különböző rétegei akkor és később a maguk uralkodó esz­ ményét tisztelték benne. Szépen fejezi ki az ország jövőjén gondolkodók el­ várásait Csuzi Cseh János pápai prédikátor: „Virágozzék országában a labor, a mechanica, az agricultura, a mercatura, a béke, a rend, mivel megvannak benne a képességek, hogy országát Hollandiához hasonló állapotba vezesse.” Elhangzott Salgótarjánban, 1985, április 12-én a II. Rákóczi Ferenc halálának 25 o évfordulóján rendezett ün­ nepségen. 49 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Krimik a történelemben történelem a krimikben (Péter K atalin: A csejtei várúrnő: Báthory Erzsébet; N iederhauser E m il: Merénylet Erzsébet királyné ellen; Szabad G yörgy: Miért halt meg Teleki László?) „A Labirintus sorozat a magyar történelemnek a közvélemény előtt nem eléggé tisztázott, tényszerűen kevéssé ismert, s így rejtélyesnek tűnő eseménye­ it kívánja megismertetni népszerű, olvasmányos formában, de mindig a leg­ frissebb tudományos kutatásokra támaszkodva. Történelmi krimik, különös bűnperek, vitatott öngyilkosságok, titokzatos gyilkosságok, összeesküvések és merényletek a témái az olcsó, illusztrált köteteknek.” Steinert Ágota szerkesztő ezzel az ajánlással bocsátotta útjára a Helikon Kiadó új sorozatát, amelyből a könyvhétre máris három kötet jelent meg. A rejtélyesség és titokzatosság kritériumának leginkább Péter Katalin „hőse” felel meg. Báthory Erzsébetről, a legkülönfélébb hiedelmek és mendemondák élnek a köztudatban. Magyar nyelvű könyv ugyanakkor közel fél évszázada nem jelent meg róla, szaktanulmány is csak a legutóbbi években. A terme­ lőerők fejlődésére, valamint a termelőerők és a termelési viszonyok dialekti­ kájára koncentráló „hagyományos” történetírás számára Báthory Erzsébet de­ vianciája, kéjgyilkosságokig fajuló szadizmusa teljességgel irreleváns volt. Újra­ felfedezését meg kellett hogy előzze a történelem dimenzióinak kitágulása, s ennek hazai recepciója. Továbbá a történészi képzelet, fantázia és intuíció régi jogaiba való visszaállítása. A kötet szerzője mindezekkel az eszközökkel bát­ ran, s többnyire meggyőzően él. Bámulatos például, hogy egyetlen festményről mi mindent tud elmondani és elhitetni. Ki volt hát Báthory Erzsébet? Koncepciós per áldozata, amint ezt egy újabb szaktanulmány szerzője (Nagy László) is véli, avagy feudális előjogait abnormális hajlamának, szadizmusának kiélésére felhasználó beteg asszony? Péter Katalin számomra meggyőzően - ez utóbbit valószínűsíti. Betegsége eszerint házassá­ gát (1575) követően, az első szexuális élmények után alakult ki benne. Első gyilkosságait nagy valószínűséggel a kilencvenes években követte el. 1610-ig, elfogatásáig több száz, de bizonyosan több tucat „leányt és szűzet és más nőket” ölt vagy öletett meg „kegyetlenül és a halál különböző nemeivel” . Kör­ nyezete és az ország vezetői, akik tetteit bizonyítottan ismerték, tehát közel két évtizedig elnézték „kilengéseit” . Miért? A szerzőnek erre is van korhű és elfogadható magyarázata. Egyfelől az országos főméltóságok hatalmi szem­ pontjai (Báthory Erzsébet az ország egyik leggazdagabb földbirtokosa volt), másfelől a környezet mai ésszel alig érthető értékrendje, amely alapján Báthory Erzsébet udvara az alacsonyabb rangúak szemében az ott történtek ellenére is nagy vonzerővel bírt. Ha viszont ezt elfogadjuk, meggyőzőbb magyarázatra len­ ne szükség atekintetben, hogy miért éppen 1610-ben határozta el Thurzó György nádor az „úrnő” lefogatását? Ez egyike azon bizonytalan pontoknak, amelyek esetleg másféle értelmezést is lehetővé tesznek. 50 �N iederhauser Em il témája egy 1898-as gyilkosság. A gyilkos Luigi Lucheni olasz anarchista; az áldozat Erzsébet, Ausztria császárnéja és Magyarország ki­ rálynéja. A színhely Svájc. Az olvasó izgalmas politikai krimit vár. Hamaro­ san kiderül azonban, hogy az áldozat kiválasztása teljesen esetleges, minden törvény vagy szükségszerűség nélküli volt. Az esemény rejtélyesnek vagy ti­ tokzatosnak sem tekinthető. Lucheni minden jel szerint egyszerűen egy doktrí­ na eszközének tekintette magát. Valamiféle politikai krimit tehát nem lehetett a gyilkosság köré kerekíteni. Niederhauser ezért igen ötletesen két világot mu­ tat be és szembesít: a bécsi Burg közönséges halandók számára megközelíthetet­ len lakóinak anyagilag gondtalan és pazarló, más szempontból azonban mégis kíméletlenül szabályozott életvitelét, ill. a törvénytelen gyermekként és szülők nélkül felcseperedett, a társadalom peremén élő alkalmi segédmunkásét, aki az anarchista tanok fanatikusává vált. A két világ szembekerülése és az alullévők győzelme történelmileg szükségszerű volt, s csupán a sors fintora, hogy Erzsébet személyében olyan „koronás fő” esett áldozatul, aki maga is lázadt környezete ellen, s aki még halála előtt úgy végrendelkezett, hogy verseinek 1950-es kiadásából befolyó összegeket az akkori politikai foglyok gyermekeinek juttassák. A harmadik kötet témája, amelyet Szabad György dolgozott fel, gróf Teleki László öngyilkossága. Teleki életpályájának legfontosabb adatait általános lexi­ konjaink és történeti kézikönyveink egyaránt tartalmazzák. 1811-ben született. A '48-as reformnemzedék egyik legradikálisabb tagja, 1844-től a Védegylet alelnöke. 1848 őszétől a magyar kormány párizsi követe, majd az emigráció egyik vezetője. 1859-től Kossuth és Klapka mellett a Magyar Nemzeti Igazgatóság harmadik tagja. 1860-ban a szász rendőrség Drezdában letartóztatta, s kiszolgál­ tatta a bécsi udvarnak, Ferenc József, a politikától való tartózkodás ígérete mellett szabadon bocsátotta, Teleki azonban ennek ellenére szinte azonnal be­ kapcsolódott a hazai politikai életbe. Az országgyűlésen a Béccsel egyezkedni próbáló ún. felirati (Deák)-párttal szemben a radikálisabb, s az emigrációhoz közelebb álló politikát követő ún. határozati párt vezére lett. A két álláspon­ tot a két párt vezérének 1861. május 8-án kellett volna a képviselőház nyilvá­ nossága előtt kifejteni és vitára bocsátani. A vita azonban elmaradt, mert a nyolcadikára virradó éjjelen Teleki főbe lőtte magát. Mint minden hasonló esetben, ebben is felmerült a gyilkosság lehetősége. Ezt azonban egyetlen komoly bizonyíték sem támasztja alá. Szabad György ezért főleg arra törekedett, hogy az öngyilkosság okát megmagyarázza. Kossuth - ahogy a szerző is idézi - annak idején úgy látta, hogy a Ferenc Józsefnek tett ígérete és politikai működése került benne kibékíthetetlen ellentmondás­ ba és sodorta az öngyilkosságba. A Deák-párti Lukács Móric szerint Teleki megijedt attól a felelősségtől, amely a felirati párt által tervezett kiegyezés leszavaztatásából hárult volna reá. Másként fogalmazva: rájött az emigráció és saját addigi politikájának a követhetetlenségére. Ennek konzekvenciáit azonban nem merte, nem akarta vállalni. Szabad György részletesen kifejtett és megindokolt álláspontja szerint azon­ ban nem ezekről, hanem arról volt szó, hogy Teleki saját alvezéreivel, az alku elhárításában és egyéb politikai kérdésekben nála jóval kevésbé következetes Tisza Kálmánnal és másokkal került összeütközésbe. E felfogás szerint tehát Teleki azért lett öngyilkos, mert rá kellett döbbennie, hogy saját pártja, ill. annak hangadói sem támogatják az emigráció politikai koncepcióját és annak hazai viszonyokra való adaptálását. 51 �Báthory Erzsébet lefogásához hasonlóan, természetesen ez a magyarázat sem zárja ki a vita lehetőségét, s biztos is, hogy mindkét eseményről még többen, többször és különböző megközelítésben fognak írni. Ez azonban egyáltalán nem baj. Fontosabb, hogy mindkét kötet olvasói - miként Niederhauseré is - érdekes, filmszerű szerkesztésben és olvasmányos, könnyű stíluban olyan tényekről, folyamatokról és összefüggésekről szerezhetnek tudomást, amelyek más, hagyományos „tálalásban” rejtve maradtak volna előttük vagy talán el sem jutottak volna hozzájuk. (Helikon) ROMSICS IG N Á C 52 �_____ T A N U L M Á N Y CSOKONAI ATTILA Négy évtized A m agyar gyerm ek- és ifjúsági irodalom vázlatos története 19 4 5 - t ő l A felszabadulás utáni évek gyermek- és ifjúsági irodalma történetének első periódusa - a közkeletű szakaszoláshoz igazodva - 1945-től 1949-ig terjed. Ez az időszak az élet minden területén az átmenet, a kísérletek, a demokratizá­ lódás kora. A könyvkiadás ekkor még túlnyomórészt magánkézben van. Az ifjúsági könyvek tekintélyes hányadát a Szent István Társulat adta ki, de jelentetett meg ifjúsági könyvet az Anonymus, az Athenaeum, a Cserépfalvi, a Dante, a Franklin, a Hungária, a Nova, a Palladis, a Révai, az Új Idők ( Singer és Wolfner) sőt a Szív és a Ferences Misszió is. A még 1944 novemberében létre­ hozott Szikra (a kommunista párt kiadója) adta ki például A kis kakas gyé­ mánt félkrajcárja című „parasztmesét” Szántó Piroska rajzaival. Ez utóbbi, va­ lamint az Új Magyar Könyvkiadó különösen sokat tett a klasszikus orosz iro­ dalom (népmesék, Bazsov-mesék) és a kortárs szovjet gyermekirodalom ma­ gyarországi megismertetéséért és népszerűsítéséért. (Megjegyzem: a továbbiakban a fordításirodalommal sajnos, nem foglalkozhatom.) Kevés új ifjúsági mű látott napvilágot, s ezek nagy része értéktelen sablo­ nokat ismételgető, a maradi ízlést kiszolgáló „műalkotás” . A legtöbb giccset és ponyvát termő műfaj a lányregény, jóllehet történtek kísérletek a „műfaj” megújítására. A gyerekkönyvek közül kiemelkedik Balázs Béla két kalandregénye, ame­ lyeket még az emigrációban (németül) írt: Karcsi kalandjai, Mikor Karcsiból Károly lett (mindkettő Athenaeum, 1945). Mesés történetei, amelyekből most, születésének 100. évfordulója alkalmából ismét készült két kötet, Az igazi ég­ színkék. című kiadványban jelentek meg (Új idők, 1946). Tersánszky Józsi Je ­ nő Én fogom az aranyhalat (Rádió Gyermekújság Könyvek, 1947) továbbá Kardos László A tanár úr notesza című bandaregénye tartozik a korszak érté­ kes, maradandó prózai alkotásai közé. 1947-ben jelent meg ezeknek az éveknek talán legsikeresebb ifjúsági regénye, Hárs László Majd a gyerekek! című köny­ ve, amelyet később átdolgozva többször is újra kiadtak. Érdekességképpen megemlítem, hogy a Révainál 1946-ban megjelent egy ifjúsági regény Tamási Árontól Szívbéli barátok címmel, s ez nem más, mint az 1928-as Szűzmáriás királyfi első része. Tersánszky Józsi Jenő Egy szarvasgím története című műve pedig az Egy vezérbika emlékiratai című regényének az ifjúsági változata. Napvilágot láttak új szemléletű ifjúsági történelmi regények, amelyeknek té­ mája - éppen a centenáriummal összefüggően - az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, és megjelentek az első úttörőregények. A Köznevelés 1947-es évfolyamában sorozatban publikált, sokat idézett A gyermek és a könyv című tanulmányában Kardos László többek között ezt írja: „Kiadóink sokkal több gondot fordítanak az ifjúsági művek köntösére és tartalmára is, mint korábban. 53 �J elesebb költőinknek, is kedve támad olykor a gyermekvershez. Pompás kí­ sérletekkel ragadott el bennünket épp mostanában két fiatal költő, Devecseri Gábor és Weöres Sándor.” Az azóta is sikeres, több kiadást megért és bőví­ tett Állatkerti útmutatór ó l és a Gyümölcskosár című kötetről van szó, mely utóbbi 29 versével minden további Weöres-gyermekverskötet alapjául szolgált. Gyerekeknek szóló lírai köteteket publikált Z elk Zoltán Az állatok iskolá­ ja (Új Idők, 1947), Négy vándor (Dante, 1948), verses meséket Kormos István (Az égigérő fa, Misztótfalusi-kiadás, 1947). E periódus legjelentősebb kísérle­ te - voltaképpen egy 1942-es kiadás megismétlése és további gyűjtemények alapja - Aszódi Éva és Binét Ágnes Versek könyve című antológiája (Ano­ nymus, 1945), amelyben a népköltészetből és klasszikus költők műveiből válo­ gatott értékes alkotásokat találtak a kis olvasók. Csak megemlítem, hogy ké­ szültek nélkülözhetetlen népmese-válogatások és szépen illusztrált leporellók (dalokkal, mondókákkal, találós kérdésekkel) is. És nem szabad megfeledkez­ nünk a korszak kritikáiról, tanulmányairól sem. Az Embernevelés, a Közne­ velés, az Új Szántás, a Magyarok hasábjain közzétett írások eszmei, elvi, pe­ dagógiai és esztétikai kérdésekben útmutató megállapításokkal segítették az új gyermek- és ifjúsági irodalom megszületését - hangsúlyozza K olta Ferenc Húsz év ifjúsági irodalma című írásában (Élő irodalom, 1970). A gyermek­ és ifjúsági irodalom történetében 1950 „a fordulat éve” : ekkor fejeződött be a könyvkiadók államosítása, amely 1948-ban kezdődött a legnagyobb cégek­ kel. Megalakult a „profilgazda” Ifjúsági Könyvkiadó is, amely a továbbiakban egyedül, mondhatni versenytárs nélkül, monopolhelyzetben látta el feladatkö­ rét. A gyermekirodalom a (voluntarista) kulturális politika szervezett részévé vált - állapítják meg a korszakra visszatekintő írások. 1951-ben az írókong­ resszuson is foglalkoztak a gyermekirodalommal, 1952 júniusában a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége az ifjúság helyzetét elemezve kitért a gyermek- és ifjúsági irodalom kérdéseire is. Két féléven át ifjúsági irodalmat is előadtak a budapesti egyetemen. Az eredmények azonban csak részben iga­ zolták a lelkes igyekezetet, az optimista elvárásokat. Nemcsak az elméleti írá­ sokban, hanem magukban a szépirodalmi művekben is sok volt a tévedés, a hibás kísérlet, a túlzás. A sokat emlegetett sematizmus, dogmatizmus nem ke­ rülhette el az ifjúsági és gyermekirodaimat sem. A Népművelési Minisztérium több ízben is hirdetett pályázatot gyermekés ifjúsági művek írására. 1953-ban például harminc írót hívtak meg egy pá­ lyázatra, ekkor huszonegy mű érkezett be, közülük Szabó Pál Hajdú Klárája lett az első, Sziráky Judit Tisztességes Jánosa a második, Thury Zsuzsa A francia kislánya pedig a harmadik díjat nyerte el. Ekkor született Hollós Korvin Lajos A Vöröstorony kincse című népszerű munkája. A gyermekirodalom Zelk Zoltán Mese a kiscsikóról, akinek, még nincs patkója és Hajnal Anna Eső esik című verses meséjével gazdagodott. 1953-ban jelent meg Tamási Áron egyetlen történelmi regénye, a Hazai tükör, amelyért Kossuth-díjjal tüntették ki. Az agitatív, eszményesítő, túlpolitizált úttörőregények tökéletesen megfelel­ tek a korszellemnek. Az első sikerültebb művet ebben a témakörben Gergely Márta írta (A mi tanítónk, 1951), de ez sem bizonyult időtállónak. Művészi és pedagógiai szempontból is jelentősek viszont a korszak ifjúsági történelmi regényei. Az Ifjúsági Könyvkiadó már megalakulása évében olcsó sorozatot in­ dított Hazáért és szabadságért címmel. Ebben Jókai, Krúdy, Eötvös Károly egy-egy kötete mellett mostanában felújított alkotások is szerepeltek: például Geréb László Búvár Kund, Bárdos László A dzsidáskapitány. Ebben a kate- 54 �góriában további értékes műveket találunk: Hegedűs Géza Az erdőntúli ve­ szedelem című regénye azóta a tizenharmadik kiadásnál tart, Tatay Sándor Kinizsi Pál ja kilencszer jelent meg eddig, Kolozsvári Grandpierre Emil A tö­ rökfejes kopja című alkotása filmen is nagy sikert aratott. Szántó György Az Alapiak kincse és Lengyel Balázs A szebeni fiúk című regénye szintén újra és újra forgalomba kerül. Az Ifjúsági Könyvkiadó a magyar gyermekirodalom legjobb hagyományait igyekezett feleleveníteni azzal, hogy kiadta Gárdonyi, Móra, Móricz, Mikszáth Kál­ mán, Thury Zoltán és Kaffka Margit kisgyermekeknek szóló írásait. A kortárs ma­ gyar írók közül Tersánszky Józsi Jenő (Misi Mókus kalandjai, Makk Marci hőstette), Hárs László (Híresincs szélmalom), Mészöly Miklós (Hétalvó puttonyocska) és Vidor Miklós (Kökörcsin, a király bolondja) mesekötetei a je­ lentősek. E periódus végén látott napvilágot Török Sándor meseregény-trilógiájának első darabja, a rádiójátékból kinőtt Csilicsala csodái. Az egyik legfontosabb és mára már hagyományteremtő vállalkozása volt az Ifjúsági Könyvkiadónak a meseantológiák kiadása, például Csinosamdrága, Hetedhétország, Tarka-barka, Új mesekönyv, Mesék, történetek. Sorra jelentek meg Illyés Gyula, Kolozsvári Grandpierre Emil és persze Arany László meg Benedek Elek népmesefeldolgozásai. Hovatovább Pesti Gábor, Fáy András és Kazinczy Ferenc me­ séiből is kaptak ízelítőt a legkisebbek. Elévülhetetlen érdemeket szerzett szer­ kesztőként, irodalomszervezőként és főleg alkotóként Kormos István, aki A tréfás mackók című kötetéért (1955) elsőként kapott József Attila-díjat gyermekirodalmi munkássága elismeréseként. A következő év hozta meg az első Vackor-kötetet (Mese Vackorról, a pisze kölyökmackóról). A gyerekeknek szóló lírai kötetek alfájaként a korszakos jelentőségű és iskolateremtő Weöreskötetet, a Bóbitát kell említenem, amely 1955-ben jelent meg. Mind ez idáig hét kiadásban, írd és mondd, 400 000 példányban kelt el, s ehhez még vegyük hoz­ zá a Ha a világ rigó lenne című, az előbbinél teljesebb összeállítás négy ki­ adásának 300 ooo-es összpéldányszámát - utána pedig jusson eszünkbe, hogy a költő eredetileg nem is gyermekeknek szánta ezeket a minden óvodában sza­ valt, énekelt verseket. 1957-ben, az Ifjúsági Könyvkiadó felvette Móra Ferenc nevét. (Innen számít­ juk a harmadik periódust.) Rajta kívül a Minerva valamint a Tankönyvkiadó, esetenként a Zeneműkiadó és a Képzőművészeti Alap ad ki gyerekkönyve­ ket. A konszolidáció talaján újjászerveződött írószövetségen belül először If­ júsági Irodalmi Bizottság jött létre 1959-ben, amelynek elnöke Tatay Sán­ dor, titkára Dékány András lett, az ő halála után Földes Péter vette át ezt a tisztet. 1965-ben az írószövetség közgyűlése jóváhagyta, hogy a bizottság szakosztállyá alakuljon át, amely azóta két állandó munkacsoporttal működik. „ A magyar ifjúsági írónak az utóbbi 2o-}o évben nemcsak, az volt tehát a feladata, hogy valóban irodalommá tegye az ifjúsági irodalmat, hanem hogy egyben korszerű irodalommá is tegye azt. A már kikristályosodott műfajokon belül, a lehetőségekhez képest, modernizáljon is” - írja Lengyel Balázs, a ma­ gyar ifjúsági irodalomról külföldi olvasóknak készült összefoglaló cikkében. Majd megállapítja, hogy a líra az, ahol leginkább előre vagyunk, ahol teljes áttörést értünk el: „ma Magyarországon a költészet a vezető gyermekirodalmi műfaj”. Mi sem bizonyítja jobban a gyermeklíra növekvő rangját mint, hogy a hatvanas évektől már az szabja meg a minőséget, hogy sorra jelentek-jelennek meg Zelk, Áprily, Nemes Nagy, Rónay György és Takáts Gyula, tehát leg­ jobb költőink gyermekverskötetei. Őket követve, a hetvenes évek elején 55 �Csoóri, Beney, Horgas, Orbán Ottó és végül, de nem utolsósorban Tamkó Sirató Károly teremtett modern, eredeti és értékes lírát. Még később Kiss An­ na és Veress Miklós jelentkezett rangos és sikeres alkotásokkal. Még a magyar avantgard magányos óriása, Kassák Lajos is adott ki gyermekverskötetet (Csillagok csillogjatok, virágozzatok), Pilinszky János előbb a Magvetőnél jelentkezett Aranymadár című kötetével, amely négy verses me­ sét foglal magába, A Nap születése című könyvét viszont már a Móra Kiadó gondozta. Tandori Dezső művei egyedülálló színfoltot jelentenek gyermekkönyvkiadásunkban: verset, meseregényt és ifjúsági regényt egyaránt ír, a maga öszszetéveszthetetlen módján. A gyermekirodalom színvonalának emelkedését biz­ tosította Mészöly Miklós, Hárs László, Szabó Magda és Végh György alkotó­ kedve. A hatvanas években kezdett a gyerekeknek folyamatosan írni (az egyéb­ ként 1941-ben debütált) Bálint Ágnes, továbbá Tarbay Ede, Bakó Ágnes, Nagy Katalin, Csukás István, Sebők Éva, Gyurkovics Tibor és Marék Veronika. Nagy kritikai és közönségsikert „könyvelhetett el” Lázár Ervin A hétfejű tün­ dér című mesekötete (1973-ban). Török Sándor Hahó, Öcsi!, Hahó, a tengeri, A varázsló című irodalmi forgatókönyveivel, 1939-ben írt és közel negyven év múlva felújított Kököjszi és Bobojsza című Andersen-oklevéllel kitüntetett me­ seregényével, valamint 1945-ben keletkezett 1979-ben újra kiadott Gilikoti című munkájával gyermekirodalmunk élő klasszikusává avanzsált. Varga K a­ talin különleges ismeretterjesztő könyvei (Gőgös Gúnár Gedeon; Mosó Masa mosodája; Én, te, ő) a hatvanas évek elején kezdték meg tartós iskolai „kar­ rierjüket” . Ekkor születtek meg a Janikovszky-Réber szerzőpáros első képes­ könyvei, amelyek aztán páratlan hazai és nemzetközi sikert arattak, eddig több mint huszonöt nyelvre fordították le őket. 1973-ban elnyerték az N SZ K ál­ lami díját (Deutscher Jugendbuchpreis) Ha én felnőtt volnék című könyvükért. 1958-ban a kiadó pályázatára írta Dékány András első kalandos ifjúsági regényét, amelyet számos hasonló zsánerű műve követett. Ezekért az írót Jó ­ zsef Attila-díjjal tüntették ki. Az ő népszerűségét csak Hunyadi József, Róna­ szegi Miklós, Fehér Tibor tudta megközelíteni. A korábban kompromittált és „kiátkozott” lányregény Gergely Márta, Thury Zsuzsa, Janikovszky Éva, Ker­ tész Erzsébet, Szalay Lenke tolla nyomán sikeresen megújult, majd Szabó Magda művei (Álarcosbál, Születésnap, Abigél) meghozták e regénytípus igazi rehabilitációját és korszerűsödését. Népszerű történelmi olvasmányokkal gaz­ dagította ifjúsági irodalmunkat Révay József, Hegedűs Géza, Földes Péter, Ignácz Rózsa, Erdődy János és Takács Tibor. A politikai tárgyú ifjúsági re­ gények sorából kiemelkedik Földes Péter Mennyei páncélvonat című „króniká­ ja” , Mesterházi Lajos Pár lépés a határ című könyve és az ugyancsak megfil­ mesített Puskák és galambok, Tatay Sándor alkotása, amely iskolai földolgo­ zásra is került. Ezek már csak ezért is egy blokkba tartoznak, mivel 1919-es témájúak és szerzőiket éppen ezekért az opuszukért József Attila-díjjal tüntet­ ték ki. A jelen mindennapjait és esetenként a közelmúltat örökítette meg rea­ lista igénnyel és művészi fokon Takáts Gyula, Vidor Miklós, Mészöly Miklós, Mezei András, Kántor Zsuzsa, Gerő János, Hárs László és Mándy Iván, aki­ nek Csutak-tetralógiájából az első 1957-ben jelent meg (Csutak színre lép), de folytatása, a két évvel később kiadott Csutak és a szürke ló, a voltaképpeni remekmű, a magyar ifjúsági irodalom egyik klasszikus alkotása, alapműve. Külön fejezete lehetne dolgozatunknak Fekete István életműve, amelyet szin­ tén József Attila-díjjal tüntettek ki - szinte csak Verne, Cooper, K arl May, Gárdonyi vagy Erich K ästner népszerűségéhez fogható az övé. Nemcsak a gye­ rekek, hanem a felnőttek körében is rendkívül nagy sikert arattak sajátos, új­ 56 �szerű állattörténetei. A Tüskevár, iskolai ajánlott olvasmány, s folytatása a Téli berek mellett a romantikus, történelmi témájú A koppányi aga testamen­ tuma ugyancsak kedvenc olvasmánya a kiskamaszoknak. Bár a science fiction igazából csak az utóbbi évtizedben tört be mindent elsöprő divatjelenségként hazánkba, már a hatvanas években is született néhány figyelemre méltó (tudo­ mányos) fantasztikus regény - Csernai Zoltán, Fekete Gyula, Földes Péter, Rónaszegi Miklós, Fehér Klára, Botond Bolics György és végül, de nem utol­ sósorban Zsoldos Péter tollából. Az életrajzi regény mesterei mindenekelőtt Kertész Erzsébet, Székely Júlia, Erdődy János, Száva István és Földes Pé­ ter. Sajátos „műfajt” teremtett mondafeldolgozásaival Komjáthy István és Len­ gyel Dénes; Lipták Gábor pedig hazánk tájegységeinek regéit dolgozta fel el­ beszéléseknek. 1974-ben Szegeden(!) létrehozták az első ifjúsági irodalmi folyóiratot, a Kincskeresőt. Ugyanekkor az iskolai könyvtárosi tájékoztató helyett megalapí­ tották a Könyv és N evelés periodikát, amely eddig talán a legtöbbet tette a gyermek- és ifjúsági irodalom rendszeres ismertetése, kritikája, elméleti és gya­ korlati problémáinak megoldása érdekében. Rajta kívül hébe-korba az Elet és Irodalom, a Kritika és elvétve a Kortárs közöl tanulmányokat, recenziókat gyerekkönyvekről, ifjúsági regényekről. Az 1960-ban lezajlott „mesevita” , majd az évtized közepén a Jelenkorban közzétett vitacikkek jelzik, hogy igye­ keztek elméleti igénnyel is foglalkozni jelenkori literatúránknak ezzel a méltat­ lanul elhanyagolt, háttérbe szorított ágával. A Móra Kiadónak kezdettől hálás, de nem könnyű törekvése a legjobb köl­ tőknek és íróknak kedvet csinálni ifjúsági kötetek írására, s különösen az el­ múlt tizenöt-húsz évben sikerült a nem kevésbé fontos ismeretterjesztő mű­ vekhez is jó tollú tudósokat és szakembereket megnyerni, mint Hermann Ist­ ván, Ágh Attila etc. A Képes Történelem sorozatban írt - többek között Makkai László, R. Várkonyi Ágnes, Falus Róbert, László Gyula. Az Így élt. . . szériába Karátson Gábor, Keresztury Dezső, Szilágyi Ferenc, Tüskés Tibor, Kiss Tamás, Lengyel Dénes, Péter László stb. Természettudományi ismeretterjesztő müvekkel jelentkezett - hogy csak néhányukat említsem - Schmidt Egon, Koroknay István, Hédervári Péter, Farkas Henrik, Balázs Dénes, Greguss Ferenc. Kisiskolásoknak szóló ismeretterjesztő könyveket írt Megay László, Ruffy Péter, Antalffy Gyula, Varga Domonkos, Tasnádi Kubacska András, Holdas Sándor, Berkes Péter, és a sort hosszan lehetne folytatni. Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes Ablak - Zsiráf című munkája, az első képes magyar gyermeklexikon immáron 14 (időközben javított, bővített) kiadásban több százezres példányszámban került piacra. Ugyancsak rendkívül kelendő­ nek bizonyult A világ és az ember, a korábbi ötkötetes Gyermekenciklopédia átdolgozott, együttes kiadása, amely szintén segédanyag a 8 -10 éveseknek. Az utolsó periódusnak egyik fő tendenciája tehát az ismeretterjesztő illetve - kisebb mértékben - a foglalkoztató könyvek arányának erőteljes növekedése; az évi könyvtermésnek körülbelül, átlagban 40 százaléka tartozik ide. Másik alapvető jellemzője ennek a tíz évnek a kiadott művek számának gyarapodása, és ezzel együtt a példányszám nagymértékű „felfutása” . . . Erre a konjunktu­ rális időszakra esik az olvasótábori mozgalom beindítása és fellendülése, ki­ szélesedése. Az írószövetség ifjúsági irodalmi szakosztálya, az úttörőszövet­ séggel és a Móra Kiadóval összefogva 1972-től rendszeresé tette a szekszárdi tanácskozásokat és ezzel nélkülözhetetlen fórumot teremtett elméleti, kritikai kérdések felvetéséhez, megvitatásához, az érdekelt szakemberek, írók eszme­ 57 �cseréjéhez. Negyvennegyedik nemzeti szekcióként 1978-ban a magyar bizottság is bekapcsolódott az IB B Y (Ifjúsági Könyvek Nemzetközi Tanácsa) munká­ jába. De térjünk vissza most már magukhoz a könyvekhez! A Móra Kiadó egyik örvendetes törekvése a színvonalas lapozók és leporellók, képeskönyvek kellő (példány)számban való (újra)kiadása, de az óvodásoknak már a klasszikusok (Petőfi, Arany, Vajda, Szabó Lőrinc, Radnóti, Babits stb.) alkotásaiból is adnak ízelítőt. És nem is olyan régen egymás után került kiadásra József Attila (Világokat igazgatok, üveggolyókkal játszom), Szabó Lőrinc (Lóci óriás lesz), Nemes Nagy Ágnes (Szökőkút), Hajnal Anna (Mese az elefántról meg a fánkról), Rónay György (Mondd, szereted az állatokat?) és Rákos Sándor (Gyíkpalota) című szépen illusztrált gyűjteményes vagy válogatott gyermekverskötete. Ma is a gyerekkönyvtárak standard darabjai a következő verses összeállítá­ sok: Antanténusz, Bóbita álmos, Cini-cini muzsika, Nefelejcs. A fontosabb mescantológiák: Icinke-picinké, Csupa mese, A mesélő kert. Az RTV és a Mi­ nerva közös kiadásában jelent meg az Óvodások műsora anyagából az Óvo­ dások könyve, amelyben versek, mesék, találós kérdések, sőt gyakorlati felada­ tok is találhatók. A mesegyűjtemények közül többet is T. Aszódi Éva állított össze (Minden napra egy mese, Első meséskönyvem, Második meséskönyvem. Harmadik meséskönyvem), akinek szerkesztői tevékenysége szorosan összefonó­ dott az elmúlt negyven év gyermekkönyvkiadásának történetével. Újszerű, szövegben és rajzban egyaránt vidám mesekönyvet adott ki Mosonyi A líz és Háy Ágnes Budapesti mesék címmel. Csukás István Pom Pom meséi című nagy sikerű könyvéért tavaly Andersen-diplomát kapott. Ezt a ki­ tüntetést kapta 1982-ben Lázár Ervin Berzsián és Didek.i című kötetéért. Az utóbbi tíz esztendő sikeres meseregényei közül hármat emelek ki; ilyen volt Mándy Iván Arnold, a bálnavadásza, Iszlai Zoltán Manóalagútja és Nagy Franciska A zöld ördögje. A gyerektörténetek közül Kiss Dénes, Varga K a­ talin, Márton Klára, Bakó Ágnes, V erbőczy Antal írta az igazán figyelemre méltóakat;. Lírai hangvételű regényekkel tűnt fel a költő Kárpáti Kamii, és ígéretes alkotásokat jelentetett meg Kádár Péter, Kósa Csaba, B enkő Mihály valamint Berkes Péter, jóllehet az ő megítélésükből még hiányzik az irodalom­ történeti távlat. A történelmi regény kategóriájában mindenekelőtt Dávid An­ tal művei (elsősorban Erdély nagy romlása című trilógiája) garantálják a ma­ gas nívó megtartását. A népszerű, realista igényű, mai környezetben játszódó ifjúsági regények számát szaporította Kende Sándor, Simai Mihály, Petrovácz István, Doór Ágnes, Joó Katalin, G. Szabó Judit. Dániel Anna Karambol című regénye méltán részesült nemzetközi elismerésben, csakúgy, mint a vala­ mivel kisebbeknek ajánlható Világgá mentem című Nagy K atalin-kötet: mind­ kettőt Gorkij-díjjal jutalmazták. 58 �59 �PÓSA Z O LTÁ N Mese és valóság határán W eöres Sándor, K orm os István, T örö k Sándor, Fekete István a gyerekirodalom ban Gyermek- és ifjúsági literatúra. E gazdagodó, ma is egyre gyarapodó tarto­ mányt szokásos az óhatatlanul „leminősítő” alkalmazott irodalom terminológiá­ val illetni, ami azt jelenti, hogy e kategóriába tartozó művek afféle (persze, a szó legnemesebb értelmében vett) eszközök a „felnőttirodalom” későbbi meg­ értéséhez. A másik, rangadó megfogalmazás Lengyel Balázstól, a műfaj talán legjobb esztétájától, az ifjúsági regényirodalom prominens művelőjétől szár­ mazik: az igazi ifjúsági irodalom a „nagybetűs” literatúra szerves ré­ sze, a különbséget mindössze az jelenti, hogy e művek címzettje a gyermek, vagy a kamasz (tartalmilag idézve az Emancipáljuk-e a gyermekirodalmat című cikket; ÉS 1973. III. 17.). A két megfogalmazás ütköztetéséből - nem is annyira rejtetten - kikristályosodik: olvasóvá nevelni, irodalomértésre han­ golni azok a gyermek-, illetve ifjúsági alkotások fogják a gyerekeket, amelyek az egyetemes literatúra szerves, egyenrangú részei. Az olyan ifjúsági irodalom, amely Pilinszky János, Nagy László, Tankó-Sirató Károly, Zelk Zoltán, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes lírájával, Lázár Ervin, Csukás István, Janikovszky Éva, Tordon Ákos öntörvényű, egyedi alakzatot teremtő prózájával, Dávid Antal, Rónaszegi Miklós, Majtényi Zoltán, Hollós Korvin Lajos történelmi regényeivel büszkélkedhet, nem szorul védelemre. S kinek jutna eszébe Ander­ sen, Bechstein, Benedek E lek alkotásait, ifj. Gaál Mózes M ildi meséit külön tartományokba sorolni. Kis esszémben a legújabb magyar gyermek- és ifjúsági irodalom immár klasszikusnak minősült négy alkotójáról ejtenék pár szót, alapvetésként. Azon írók közé tartoznak, akik a meghatározatlan tárgyiasság, a valóság és az álom határán lebegő költészet, a mese és realitás komplex összhatására törekszenek. Meghatározatlan tárgyiasság. Hegel, majd Lukács György révén közismert esztétikai kategória. Nincs értelme a teljesség viszonylagos igényével sem körül­ járnunk, inkább témakörünk szempontjából szeretném megvilágítani. A tárgyak még a legrealisztikusabb műalkotásokban sem önmagukként vannak jelen, sza­ vakban sem önthető, nyelven túli jelentéstöbbletet nyernek, amint átkerül „ha­ sonmásuk” az alkotás közegébe. Ugyanakkor minél elvontabb, példázatszerűbb, szürreálisabb az adott mű, annál inkább elhomályosodnak, sejtelmesülnek a megjelenített tárgyak kontúrjai, azaz, tárgyiasságuk - éppen a jelentéstöbblet egyenes következményeként - válik meghatározatlanná. Ez a folyamat legszél­ sőségesebb formában a lírában, a költemények bizonyos típusaiban testesül meg. Weöres Sándor költeményein a gyerek (s a felnőtt) önmaga számára is észre­ vétlenül hajózik át abba a világba, ahol megsokszorozódik a dolgok jelentése, „lazurosabbá", „szolarizálttá” válik az alakja - s ráadásul mindez természetes­ sé, magától értetődővé válik. Számtalan vers jut eszünkbe, vegyük például a közismert Regélőt, szinte nincs olyan hat év körüli gyerek, aki ne fújná azon­ nal: „Három görbe legényke, róka rege róka” . Abszolút hangzós, ütemes, pat­ togó mondóka. A nyelv muzsikáját, áttételes jelentését, stílromantikáját tanul­ ják meg a gyerekek e művek elsajátítása közben, s a ritmusérzékük is kitűnő- 60 �en fejlődik. Vérükké válik Weöres olvasásakor a versből kikristályosodó be­ szédmód. A gyermeki derű és a bölcsesség alkot harmonikus egységet, felnőttkölteményeinek filozofikus hangoltsága testesül bennünk újjá. Telitalálatosan jelenít meg konkrét hangulatokat is: „Ju li néni, K ati néni / letye-petye-lepetye ” . A pletykázó asszonyok rokka módján pergő nyelve kere­ pel e költeményből - anélkül, hogy bármiféle történet, vagy egyáltalán maga a pletyka szó elhangzana. A konkrét jelentést nem sugárzó, inkább a pletykázás lényegét kifejező szavak, a játékosan elénk vetített „nénikék” áttételesen me­ sélnek egy egészen hétköznapi élethelyzetről. Azaz a meghatározatlan tárgyiasság légköre megidézésének fő eszköze a nyelvvel folytatott magas szintű já­ ték. Vagy úgy, hogy az idézetthez hasonló halandzsaszavakat alkalmaz (legeklatánsabb példa a klasszikussá vált „panyigai ü” ). Máskor látszólag hétköznapi elemeket helyez meglepően egyedi megvilágításba: „lófejszéles ibolya virul” . Elmondhatjuk róla is, mint Arany Jánosról, hogy eredetisége a kompozícióban (is) rejlik, de soha nem hallott, újszerű szókapcsolatok megalkotásában is jeleskedik: „Csija, csicsija rózsa / csicsija m ályva!'’ Az A l tatódal muzsikája érzékelteti a leszálló este atmoszféráját, egyben ringat, becéz, valósággal átsegíti a gyermeket az álom birodalmába. Weöres átvesz népi mondókákat is, de „megcsavarja” a szöveget, bonyolul­ tabbá, sokrétűbbé teszi a csak látszólag egyszerű elemeket. A „Csiribiri csiri­ biri / zabszalma” szinte már slágergyakorisággal hallott költemény, hihetetlenül gazdag és sokszínű. A refrénszerűen ismétlődő nyitósor is számtalan variációt tartalmaz. A zabszalma, a négy csillag közt alvó kisded, a szikrát lobbantó szellőlány, a fült katlanban szárnyatlanul szálló sült kappan, a lágy paplan, a forró ágy - tökéletesen összetartoznak ritmikailag és jelentéstanilag. Minden egyes kép zárt egységet alkot. Mesés képzeteket, látomásokat ébreszt mind a felnőttekben, mind a gyermekekben, tesztként is izgalmas volna, minő gondo­ latokat vált ki e költemény különböző embertípusokból. S végül, hogy bizonyítsuk, nem csupán szólam, hogy a Weöres-versek egy­ szerűségükben is mennyire összetettek és filozofikusak, gondoljunk csupán a Falusi fiú a városról beszél című költeményre. Az elidegenedésről vall egysze­ rűen, a gyermek sajátos látószögéből, sőt, az önmagunkkal való azonosság megkérdőjelezésének bizonytalanságélményét is föltárja. N épi szürrealizmus „ Hol volt, / hol nem, / messze, messze volt egy bag­ lyos lompos loncsos / és bo zo n to s...” Na, kicsoda? - kérdezhetnénk a vers­ imádó gyerekektől, akik nyomban folytatnák, kapásból: „Vackor nevű kicsi medve” . A piszén pisze kölyökmackó „édesapja” Kormos István (1023-1977) mesekönyvei a legnemesebb veretű műalkotásai, népi szürrealista felnőtt- és gyermekkölteményeivel egyetemben. Sokat töprengtek barátai, tanítványai, a „Kormos-egyetem” hallgatói, a költő mágiájának titkán. Lenyűgöző szókincsé­ nek kimeríthetetlen gazdagsága. Mosonszentmiklósi, lébényi, szigetközi ízes ki­ fejezések, a párizsi utca nyelve alkot sajátos szintézist a műveiben. Ősmagyar, kemény, pogányveretű zord szavak és jellegzetes, letagadhatatlanul huszadik századi beszédfordulatok döbbenetes párosítása alkot bennük az álom és az ébrenlét, a valóság, a mese, a mágia határán létező, varázslatos világot. Szabó Lőrinc 1945-ben Naplójában így ír róla: „fiatal, tehetséges költő, sok gro­ teszk ötlettel az írásaiban: szürrealizmus népi, magyar hangon” . Kormos Ist­ ván legszívesebben Yorickkal azonosította magát. Shakespeare Hamletjének közvetett szereplője, a királyi udvar bohóca - Yorick - koponyáját tartja ke­ zében, az örök töprengő gondolkodó ember szimbólumává növekedett dán királyfi, egyik felejthetetlen monológja közben. Egyik kötetének címadójává 61 �tette a legendás bohócot (Szegény Y orick.). „ Halálon túl kicsit / mondjuk öt­ százöt évvel / senki sem tudja rólam / hogy én valék Y orick / koponyám part­ ra vetve fűrésszel elfelezve / egy jó öreg sírásó / pohárnak kinevez / széléről kortyint a fecske” . S a gyermekfülekre hangolt, játékosan groteszk szemlélet eszközeit is kézzel fogható, áttetsző egyszerűséggel alkalmazza. Hétköznapi képeket és fordulatokat helyez szokatlanul egyedi párosításba. Mennyire ki­ fejező a „piszén pisze” szerkezet, s korábban senkinek sem jutott eszébe, pe­ dig látszólg kézenfekvő a mackó „dupla fitosságának” kifejezésére. Persze, csak utólag tűnik „evidensnek” , miután Kormos már kitalálta nekünk. Vagy az apró-cseprő helyet a „cseprő-apró” összeállítás. Az egyik, szinte közhelyesre koptatott kifejezés lekicsinylő kisugárzású, valamilyen dolog jelentéktelenségé­ re utal. A Kormos-féle megfordítás egyben „átfordítás” , ilyen formában az összetétel kedves, bensőséges hangulatot sugall. A hármaskönyv (Mese Vac­ korról, egy pisze kölyökmackóról; Vackor világot lát; Vackor az első bében) költőjének életútját példázza fanyar, kesernyés - alapjában mégis derűs hang­ nemben. A faluról érkezett, a megalopoliszban magányosan csetlő-botló, tiszta eszével, meséivel mégis győzedelmeskedő „ lompos, / loncsos / és bozontos. / piszén pisze kölyökmackó” maga a költő. Műfaji szempontból páratlan fegy­ vertény, hogy visszaszerezte a verses meseregény hitelét, amelyet az ötvenes évek didaktikus, klapanciákba szedett történetei járattak le. Mindhárom alko­ tás rímelése, időmértékes ritmusa, s maga a történet is lendületes, sodró. A metrumok hol szabályosak, hol pedig csapongva széttöredezettek, ahol a mű belső lüktetése diktálja, maga a verselés is bravúros, a műnemen belül szinte egye­ dülálló. Verses meséit (Az égig érő fa, E jhaj csibe kas stb.) is igazi költői teljesítménnyé szublimálja ez a briliáns formakészség, a groteszk képzettársí­ tások és a szabályos versalakzatok összhatása. Félreértés ne essék, e művek gyerekekhez szólnak. A hétköznapi eseményekbe Kormos elbűvölő természetes­ séggel szövi a mesés elmeket, Vackor, a piszén pisze kölyökmackó elmegy a gyermekóvodába, az embergyerekek iskolájába, a nyelvükön beszél - s ezt elhisszük neki. Csak az képes ilyen minden kételyt elsöprő erővel összebékiteni a leglebegőbb, legelvontabb mesevilágot a legmindennapibb tartomá­ nyokkal, aki olyan tisztán megőrizte magában a gyermeket, mint Kormos István. Őrizd magadban a tündéreket. „Az egészen kicsi gyerek ma abba a világba nő bele, ahonnan a mese hiányzik. De, ha szerencséje van, megtalálhatja a törpéket, s a tündéreket vénségére is” - nyilatkozta Török. Sándor, a Híradó, a Móra Kiadó gyermekirodalmi folyóirata 83/8-as számának, nyolcvanadik szüle­ tésnapján. A gyermekirodalom nagy nesztora egyedülálló regényműfajt terem­ tett újabb magyar literatúránkban. A mese és a valóság nála is lenyűgöző természetességgel fonódik össze. Ugyanakkor hajszálpontosan ketté is válik, mégpedig úgy, hogy egyszerre láttatja a „valóságot” kétféle hőstípus szemü­ vegén át. Az egyik, a „gyermek” , akinek igazi királysága van (Falatka király­ sága). E birodalom lakói: a varázsló (Csilicsala csodái, Csilicsala újabb cso­ dái, Csilicsala legújabb csodái), Kököjszi és Bobojsza, a törpék (ld. még Gilikoti, Hahó, Öcsi), tündérek, királyok, sárkányok. A másik alapfigura a „fe l­ nőtt” , aki e terrénumot nem látja, vagy nem akarja látni. Akinél a „gondos­ kodás elrejti a gondot” , aki nem látja a fától az erdőt. Török Sándor élet­ művében szinte lépésről lépésre láthatjuk, mennyire finomul-métyül a kétféle világ ábrázolása, s ettől a kapcsolatuk is egyre differenciáltabbá lényegül át. A Csilicsala-trilógia első részében meseregény-irodalmunk klasszikus hőse, Balogh Gyuszi, az ötvenes évek Budapestjének Rosszcsont Ferkója, legtöbbször még 62 �egyedül idézi meg Csilicsala bácsit, hogy kimentse őt valamiféle veszélyhely­ zetből, vagy teljesítse olyan kívánságát, amely szerinte könnyebbé varázsolja az életét. A jó varázsló úgy döbbenti rá Gyuszit kívánalmainak képtelen vol­ tára, hogy szó szerint és ad absurdum fokozva teljesíti azokat, ráébresztvén hősét, hogy elkövetett tetteink felelőssége alól a mese sem menthet föl ben­ nünket, hiszen szigorú, sokszor a valóságnál is szigorúbb törvényei vannak. A trilógián belül csodáról csodára, kötetről kötetre haladva bővül a varázsló­ idézők száma, s nem csupán Ágival, Gyuszi kamasz „kapcsolatával” . Már azok a felnőttek is láthatják, akik megőrizték magukban a gyereket. Csilicsala bácsi - s persze Török Sándor, soha nem hódol be a gyermekifjúsági művek­ ben közismert tiszta kicsinyek-romlott nagyok, vagy vásott lurkók-jóságos fel­ nőttek sémának. A gyerekek vásottak és jólelkűek, a felnőttek esendők, ám bölcsek, azaz, sokrétűen valóságosak. A gyermeki tabula rasat a felnőtt is meg­ tarthatja magában. Csilicsala bácsi hitetlenek számára is megjelenik valódi ba­ rátságos felnőttálarcát öltve a második részben, mindenki maga eldöntheti, kinek nevezi és hiszi. A trilógia második részében, s Török Sándor gyermekalkotásaiban általában nem a valóság és a mese, hanem a puszta valóság és az igazi világ áll szemben egymással. Az utóbbi a reális és szürreális létezők, a valóság és a transzcendencia természetes kettősségét magában foglaló „totális igazság birodalma” , melyben a nádpálca és a varázspálca, kisebb testvérünk és a törpék, a tanár úr és a varázsló - egyaránt létező személyek, csak más dimenziókban, amely dimenziók viszont lépten nyomon „találkoznak” , ütközé­ sükből egyedülálló tündérország bontakozik ki. Az abszurd gyermekmese a tri­ lógia harmadik részétől kezdve már-már szürreálissá fokozódik. Az „igazi va­ lóságábrázolás” komplex, bonyolult pompájában a Kököjszi és Bobojsza tör­ ténetekben, s a Falatka királyságában bontakozik ki. E művekben a törpék, a mesehősök egy valódibb, igazabb világból jönnek el hozzánk - tehát az em­ bertől függetlenül is léteznek, hinnénk. Ám a dolog még ennyire sem egysze­ rű. A Habó, Öcsi főhőse, (Balogh Gyuszi öccse) mondja ki: olyat nem tudok kitalálni, ami nincs. Azaz - a fikció ugyanúgy létezik mint a valóság, Ám, ha létezik, azaz valóság - akkor nem is fikció és kitalácó. A gyerekek e mű­ veken át korán megérthetik az abszurd, a „parttalan realizmus” lényegét, még ha egyelőre nem is tudják megfogalmazni - s ez fölbecsülhetetlen érték, mely Török Sándort a világirodalom olyan nagyságrendű alkotói közé emeli mint a Csudálatos Mary-történeteket alkotó Travers, vagy az Alice-kalandok szü­ lője, Carrol. Szi mbólunképzés és mikronaturalizmus. Ifjúsági regényirodalmunk másik nagy klasszikusa (kinek életművét a Móra sorozatszerűen jelenteti meg) Fekete István. Műveiben megszemélyesített állatok, növények, természeti elemek, ro­ mantikusan eszményített hősök, s jóízű népi figurák élnek együtt. Mese és realizmus, költészet és tudományhűség ötvözete, szintézise alkot sajátos, egye­ di életművet. De míg Török Sándornál a fikció és az empiria küzdelméből egyértelműen az előbbi kerül ki győztesen - hiszen a hétköznapok is a mese varázsköntöséből bújnak elő - addig Fekete István műveiben a legtudományo­ sabb értelemben vett valóság törvényei a legmerészebb fantasztikumot is fogva tartják. Az író történelmi kalandregényei (Hajnal Badányban, A koppányi aga testamentuma), az ember és a természet viszonyát ábrázoló mai ifjúsági regé­ nyei, s az állatregények közül az utóbbi kettő a meghatározó. (Mind a négy írónál a gyermek- és ifjúsági művekre korlátozzuk megjegyzéseinket.) Ezen be­ lül, mennyiségi szempontból is az állatregények a legjelentősebbek. E regényeknovellák központi hőse egy-egy állat, akiknek Fekete István öntudatot vará­ 63 �zsol. Ám ezt a mesére jellemző sajátosságot rendkívül óvatosan, szinte sze­ mérmesen ajándékozza egy-egy figurának. „Fekete István művészi tudatosságá­ nak meghatározó jegye éppen az, hogy állathősei egymással való érintkezé­ sükben vagy belső monológjukban a feltétlen hihetőség határain belül mo­ zognak. Csak annyit fordítanak le magukból a mi fogalmi nyelvünkre, amenynyit természetes viselkedésükből, életmódjuk ismeretéből bátran tulajdonítha­ tunk nekik” - írja Lengyel Balázs a Filmvilág 1982/ 1 -es számában (A róka. mint legkisebb királyfi). Bogáncs, a kutya, Lutra, a vidra, K e le, a gólya, Csi, a fecske, Kata, a kotlós (Huszonegy nap), Cinyi, az egér, V uk, a róka mind­ mind a mese, a romantika - ám egyben a már-már tudományos, szinte scientista valósághűség és precizitás jegyében és igényével jelennek meg e művek­ ben. Bogáncs, a terelő pumi (puli és komondor keveréke) határozottan szereti a gazdáját, Galamb Mátét, az öreg juhászt. Ám amikor a csapdába esés után új pártfogói támadnak, akik jól bánnak vele, nem hal meg látványosan az ere­ deti tulajdonosa utáni reménytelen sóvárgástól, mint a hűség szimbólumává növelt ebek a romantikus regényekben és mesékben. A szökésre is akkor vál­ lalkozik csupán, amikor a véletlen alkalmat szolgáltat erre. Azonkívül, hogy gondolkodó lény, úgy viselkedik, mint ahogyan ezt egy átlagon felüli képes­ ségű kutyától a valóságban is elvárhatjuk. Fekete István állatábrázolásának különlegességét érzékelheti minden néző, illetve olvasó, ha megtekinti Dargay Attila V uk. című rajzfilmjét, majd elolvassa az író kisregényét. A rajzfilmen Lengyel Balázs idézett cikkének címére utalva - valóban egy mindenkinél fur­ fangosabb, ügyesebb legkisebb királyfit látunk rókabőrben. Fekete István regé­ nyében pedig egy átlagon felül ravasz, intelligens róka szerepe), aki viszont rókához méltóan viselkedik, képtelen lenne olyan emberi fortélyokra, mint amivel filmbeli névrokona kiszabadította például a rókalányt a „simabőrű” börtönéből. Fekete István tudatos állatokat ábrázol, nem állatszimbólumokat alkot. K i­ véve a két bagolytörténetet, a Hu-novellát, illetve regényt. Az előbbi egy uhu házaspár, az utóbbi az emberek fogságába került utódjuk története. Az apa és a fia Hu, bár megtartják ragadozó tulajdonságaikat, annyira elvont gondol­ kodásra képes lényekké váltak, hogy egyben a bölcsesség szimbólumának is fölfoghatjuk őket. Az író életművének másik csoportját az ember és a termé­ szet viszonyát ábrázoló ifjúsági regények alkotják. A Tüskevár, s folytatása, a Téli berek, a műfaj klasszikussá nemesedett alkotásai. Tutajos és Bütyök, a fő­ városi életből a Kis-Balaton menti községbe, a nádasba, a természetbe szaba­ dult két kamasz, s Matula bácsi, a mindenttudó öreg pákász története, ha máshonnan nem, Fejér Tamás kitűnő tévéfilmjéből - közismert. A természet bölcsességre, emberszeretetre nevel. A civilizáció „bántalmaitól” szenvedő em­ ber számára gyógyírt jelent, önmagunk megismerésére, hamis nézeteink mó­ dosítására késztet. E humanista tanítást sugallják Fekete István megszemé­ lyesített állatai, fái, rétjei - s a természetközeiben élő, a mese és a valóság törvényeit egyaránt ismerő emberek. 64 �E SZÁMUNK SZERZŐI Ádám Tamás költő (Balassagyarmat); Borbély Tibor költő (Bp.) ; Brun­ da Gusztáv népművelő (Salgótarján); Csala Károly fordító (Bp.) ; Csanády János költő (Bp.) ; Csepeli Szabó Béla költő (Bp.) ; Csokonai Atti­ la költő, a Móra Kiadó munkatársa (Bp.) ; Korill Ferenc Nógrád M.-i Moziüzemi Váll. ig. (Salgótarján); Kőrössi P. József költő (Bp); Kőváry E. Péter író (Békéscsaba); Mészáros György ciganológus (Eger); Petőcz András költő (Bp.); Pósa Zoltán író, Móra Kiadó munkatársa (Bp.); Dr. Romsics Ignác tudományos munkatárs (Göd); R. Várkonyi Ágnes történész (Bp.) ; Sarusi Mihály író (Békéscsaba); Tandori Dezső költő (Bp.); Veres János költő (Rimaszombat). A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG EL N Ö K E : Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János F űzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A Nógrád Megyei Tanács VB. művelődési osztályának lapja, Főszerkesztő: BARA N YI FE R EN C . Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint T a m á s igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely, hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér I. - 1900 - közvetlenül, vagy postautal­ ványon, valamint átutalással a H ELÍR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, elő­ fizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z i r a t o k a t é s r a j z o k a t n e m ő r z ü n k m eg és n em k ü ld ü n k v is s z a . I S S N : 0 55 5-886 7. I n d e x : 25- 9 25. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat F. v .: K e l e m e n G á b o r igazgató. 83.41834 N . S. salgótarjáni telepén, 5,6 (A/5) ív terjedelemben. _______________ �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld