https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fbefc92bad0b9b3bc9301480abaf27cf.pdf 10ca5183ecf0fa7f31baeb16d76d0d9d PDF Text Text �Tartalom XIX. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM ABLAK 1 2 3 4 14 15 16 Csongrády Béla: Üzenet Szibériából Igor Kiszeljov, Vlagyimir Mamajev verse (Hárs György fordításai) Mihail Nyebogatov: Kortársak (vers); (Ford.: Ircsik Vilmos) Vlagyimir M azajev: Mocsári rozmaring - bódító fű (elbeszélés; ford.: Földeák Iván) Valentyin Mahalov: Kenyér és só (vers; ford.: Erdődi Gábor) Mihail Boriszov: Negyvenhárom (vers) Gennagyij Jurov: Városom (vers); (Rigó Béla fordításai) 18 22 Benjámin László: Téli utazás (visszaemlékezés) Simor András: József A ttila Latin-Amerikában 27 28 Baranyi Ferenc: K ét részlet a Chénier stációi című ciklusból (vers) Bódi Tóth Elemér: Angyal a szamárban (vers) (tanulmány) N E G YV E N ÉVE TÖRTÉNT 29 Összeállítás visszaemlékezésekből (P. M.) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 36 M. Kiss Sándor - Vitányi Iván: A Magyar Diákok Szabadságfrontja (Romsics Ignác) 39 39 Szepesi József: Nincs annál szörnyűbb (vers) Karácsondi Imre: Pedig (vers) VITA 40 43 46 Kerékgyártó T. István: „ . . . ami meghódításra vár, azt látványosan nem lehet megközelíteni” Petőcz András: A z irodalom/költészet művészete Kassai-Végh Miklós: Érdekeltségek konfliktusa M ŰH ELY 50 32 Egy harmadik vörösesszőkéhez - Zalán Tibor verse elé P. József) Zalán Tibor: Egy másik vörösesszőkéhez (Kőrössi M ÉRLEGEN 54 59 Laczkó Pál: Egy költő „pártoló énekei” (Váci Mihály kötetéről) Menyhárt László: K ilóg a lóláb (Rajzbiennálé Salgótarjánban) 64 64 E számunk szerzői A Madách-pályázat eredményhirdetése Ebben a számunkban Czinke Ferenc rajzait közöljük. A 25. oldalon chilei v ersplakát József A ttila A város peremén című versével, arcképével. �ABLAK Üzenet Szibériából Aranyhídon érkezett szépírások a Palócföld ünnepköszöntő számában. Szer­ zőikkel úgy ismerkedtünk, amint közel két évtizede betűzgettük Kemerovo, Novokuznyeck, Belovo és más városok, falvak neveit. De ahogy akkor egy csa­ pásra barátokra leltünk a zord természeti viszonyokkal dacoló, meleg szívű szibériai emberekben, úgy érezzük most nekünk is szólónak e távol fogant irodalom üzenetét. Emlékezésre szólító erkölcsi parancs, amit kiolvasni vélünk belőle. Igaz, negyvenévnyire vagyunk már a történelemformáló győzelemtől, a golyó­ szaggatta sebek végképp behegedtek Európa-szerte, de felejteni nem szabad, nem lehet egyetlen percre sem. Hisz lelkek millióiban munkálnak nemzedéke­ ken átörökített, gyógyíthatatlan fájdalmak, újabb viharfelhők tornyosulnak a béke kék egén. Az emlékezés az ember teremtő erejének apoteózisa is. Az esz­ telen pusztításhoz viszonyítva, még értelmesebb az építés, a halál közelsége emeli igazán rangjára az életet, a szenvedéssel összevetve, különösen értékes bármely boldog pillanat. Ennek talán legszebbikét - a frontkatonák hazatértét, találkozását szeret­ teikkel - élhetjük ezúttal ismét át. Hiteles dokumentumokból, világsikerű fil­ mekből idéződik fel újra az anyákkal, feleségekkel, gyermekekkel zsúfolt, a várakozás feszültségeitől túlfűtött, a harmonikaszótól és az egymás szólítgatásától hangos pályaudvarok képe. A legmerészebb képzelőerővel sem lehetsé­ ges megrázóbb, drámaiabb hatású szituációt komponálni a nyüzsgő tömegben izgatottan fürkésző, tágra nyílt, beszédes - valóban él? egészséges? vajon megismer-e? - szemek, az egymásra találó kezek, az örömkönnyek perzselte borostás, sebhelyes arcok látványánál. Ez aztán az ünnep: a túlélés, a viszont­ látás mámoros boldogsága. Beleremeg az is, aki sose hallott fegyverropogást, aki csak önmaga választotta, kellemdús élmények okán volt távol otthonától. Ki ne értené ezután - a jelen másfajta örömei, másfajta gondjai, új dallamai közepette is - a költő igazát: „Csak egy zene nem kell: háború több ne le­ gyen !” E sorokkal a klasszikus orosz-szovjet kispróza és líra legnemesebb tradí­ cióin építkező, rokonszenves irodalmat ajánlunk a hagyományosan szép olvas­ mányokat kedvelők figyelmébe. C SO N G R Á D Y BÉLA 1 �IG O R K IS Z E L JO V Gyermek-időnk muzsikái Hallani vélem a máig gyermek-időnk muzsikáit. D alt: ereszünk belekápráz, s hullik a bamba veréb. D alt: ha repeszti a náthás kornyika-szó a tanácsház hajdani hangvederét. Harmonikák epekednek, fülled a csönd subaként. Szótlan epekszik a kedves, várnia kell a legényt. Éj, fut a rejtekező hold, s kél valahol dal imígy: - Júni huszonkettő volt, pontban hajnali négy... Könnyesen összeszorítja Szívem a volt muzsika. Sír a hadak nyomorékja, porban a harmonika. Krumpliszedő hadifoglyok, 2 németek ásnak, a zsebszájmuzsikán a maguk jobb néhai sorsa szepeg. Gyermek-időnk muzsikáit már sose veszthetem el váltva kísértek idáig, mint utakon visz a jel. Látom a hajnali hars színt, látom, a tél hogy inal. Győztesen-ünnepi mars int látnoki szárnyaival! Éltem a harcok igéit gyermek-időnk tavaszán: szívdobogásközeiéig tőlük enyém a hazám. Gyermek-időnk hova zeng el! Halkul a volt gyerek-ember? Más zene jött: a jelen? Rajta!... Csak egy zene nem kell: háború több ne legyen! �VLAGYIMIR MAMAJEV Holttá nyilvánítva Ment az úttalan tavasz-latyakban, néha szó szerint a semmibe, ment a jószerével öntudatlan, ment a harcos: kellett mennie. Már leírták: vélik őt halottnak - nyolc nap óta nem hált, nem evett -, társait keresve tébolyog csak, varjas éggel a feje felett. S lám, az úttalanban nyílt egérút, és ha mind nem, ám akadt azért, aki végül Berlinig elért úgy, hogy papíron régesrég nem élt! (Hárs György fordításai) M IH A IL N Y E B O G A T O V Kortársak A fényképről nevetve néz rám, Fiatalon és boldogan . . . És ott kint, a széljárta pusztán Felette Vörös fejfa van. Nem, össze semmit nem zavartam, Hajdan egykorú volt velem. És mégis, mégis gondolatban Ma is ifjúnak képzelem. Szívem sajog, a képre nézve a fájdalom belém nyilall, És mindeneknek ellenére Így szólítom meg őt: - Fiam! . . . (Fordította: Ircsik Vilmos) 3 �VLAGYIMIR M AZAJEV Mocsári rozmaring — bódító fű Megmondom kerek perc: a macskák és a fehérnép - egyformán szívós teremtés. Csépeled, püfölöd az asszonyt, de amint egy kissé abbahagyod - magához tér! Túléltük a nehéz éveket, soványak lettünk, akár a ke­ szeg, de a legfőbb parancsolatot teljesítettük; megóvtuk a gyerekeket, nem veszítettünk el egyetlenegyet sem az egész faluban! S íme, amit szívünk úgy várt, eljött a május. Megünnepeltük a G yő­ zelem Napját, kedvünkre örvendeztünk; a kapatos asszonyok még né­ hány nótát is eldaloltak hamisan, kisírták magukat egymás vállán, úgy ám, aztán másnap megint gyerünk, beálltak húzni az igát. Pár nap múlva, éppen estefelé járt, látom, hogy a szomszéd kislá­ nya, Nasztyenka ott toporgott a kerti kapuban: Marija néni, Marija néni! Szaladj a tanácsba, táviratotok jött! Majd leültem a meglepetéstől. - Istenem, miféle távirat lehet? - Én meg honnét tudjam! Anna Filippovna megparancsolta, hogy ro­ hanjak ide! Anna Filippovna könyvelő a tanácsnál, de helyettesíti a titkárnőt, sőt magát az elnököt, Ippolit Fedoszicsot is. - Mit hoztak nekem? - kérdezem mégegyszer. - Táviratot. A lá kell írni. Erre magamhoz tértem, úgy ahogy voltam, mezítláb, usgyi rohantam. Rohanok, s közben majd eláll a szívverésem. Világéletemben féltem a táviratoktól. A rémülettől majd megdermedek: csak nem Pásával tör­ tént valami? Áprilisban jött tőle az utolsó levél, pont a Győzelem előtt, a kórházból. Fekszem, s gyógyulófélben vagyok, ezt írta, de hogy mi van vele, s hogyan van - arról egy szót sem írt. S minden rendben is lett volna, ha saját kézzel írja, de nem! S azóta ismét semmi hír felőle. Most meg tessék - itt ez a távirat. A háború alatt babonás lettem, istenem, ettől már meg nem szaba­ dítasz. Egyszer sokáig nem jött semmi Pásától. A jóisten tudja, milyen régen volt, vagy fél évig nem jött, még Sztálingrád alatt. A levélkihordó lány egyre csak elment a házunk mellett. O tt álltam, s lám jön a postás­ lány és már messziről mutatja a levelet: Pásától jött, él a kedves! A t­ tól kezdve bebeszéltem magamnak, ha összefonom ujjaim, jön a rég várt levél. Rohanok az irodába - micsoda buta teremtés vagyok! - de egyre csak ott a szálka bennem: amint belépek, el ne feledjem összefonni az ujjaim, csak el ne feledjem! Már nem is emlékszem, sütött-e a nap, vagy sem. 4 �Anna Filippovna az asztalnál ült. Cigarettázott, s papírokról számolt, csattogtak a számológép csontkarikái. Nem volt könnyű természet, sokat cigarettázott, csitítgatta a felbolydult kedélyeket, szinte az egész tanács az ő vállán nyugodott. Felém nyújtott egy lepecsételt papírlapot, de valahogy nem akartam átvenni tőle. Lélegzet-visszafojtva álltam, a kezem már a küszöbön össze­ fontam. Végleg elhagyott a bátorságom. - Bontsa fel és olvassa. Ő pedig csak néz rám és mosolyog. Ugyan, minek tépném fel, minek olvassam el - anélkül is tudom, mi van benne. Hiszen ő maga vette telefonon a kerülettől, ő ragasztotta le a borítékot. „Várj tizennegyedikén, a vidám ötszázas szerelvénynél. A te Páveled.” Leültem a padra a fal mellé, s könyörgök Anna Filippovnának: olvas­ sa el még egyszer. „Várj tizennegyedikén, a vidám ötszázas szerelvény­ nél. A te Páveled” . A derék Anna Filippovna egyre ismételi a szöveget, hanem az én fülemben csak az cseng: Várj... a te Páveled. Várj... a te Páveled. Felpattantam, mint akit kígyó csípett meg: Hányadika van ma? - Reggel tizenharmadika volt - feleli. - Tehát holnap? Istenem, ha így igaz, akkor holnap még sötétedéskor el kell indulnom. Van szabad bricska? - Mikor volt nálunk szabad bricska! - jegyezte meg Anna Filippov­ na. - D e te csak rohanj az istállóba Brjuhovhoz, neked adnak. Ilyen al­ kalomból ne adnának! Ha húzódzkodik, mondd, hogy tőlem jössz. Per­ sze enélkül is adnak. Brjuhov ne tudná, minek kell? Való igaz - adtak. Brjuhov nem ellenkezett, csupán elgondolkozott, fapapucsával megkopogtatta a padlót. Már segített befogni, amikor meg­ jegyezte: - Örülök neki, Marija. Tehát Pável a kilencedik, aki hazajött. — S még utánam kiabált, hogy ne hajszoljam agyon a lovat. Nem hajszoltam én, úgy örültem neki. Hazaérkeztem, lekantároztam a lovat, szénát vetettem eléje. A gyere­ kek már aludtak egymás mellett. Na, jól van. V olt félretéve egy marék lisztem, felszítottam a kemencét, s gyorsan dagasztottam egy kis tésztát. Alighogy kint világosodni kezdett, ébresztgetni kezdtem a nagyobbik lányomat, Olkát. Már ötödikbe járt, maholnap eladószámba megy. Kelj fel lányom, megyünk az apád elé! Álmosan nyújtózkodik, nem tudom, eljutott-e hozzá, amit mondtam. Közben Kátyát és Mityenkát ölbe kap­ tam, s fel a bricskára, az ördögbe, legalább felébredtek volna! Betakar­ tam őket, mindhármukat belenyomtam a szalmába —, s gyerünk, akár a vándorcigányok! A z állomásunkig, Itatszkajáig több mint negyven kilométer az út. V é­ gig az Ingol-tó partján, a tajgában, majd egy kanyar, s a keréknyom egyenest az országútra visz ki. A z országúton túl pedig ott húzódtak a kolhoz földjei. A lápos, alacsony erdőt helyenként felszántott domb­ oldalak szakították meg. A vasútig különösebb látnivaló nem akadt a szemnek. 5 �Lassan döcögve és poroszkálvan kijutottunk az országútra. Előbújt a nap, szekerek jöttek szembe, néha-néha a port felverve megelőzött ben­ nünket egy autó. A por nehéz volt, harmat itatta át, s érezni lehetett, for­ ró napunk lesz! A z én kis csapatom pedig csak alszik, kis fejecskéik rázkódnak a szalmában! Megérkeztünk: feltűnt az állomás, a nagy, tágas falu, a mozdonyok fü­ tyülnek, szénaszag terjeng. Odaérünk az állomással szembeni szabad tér­ ségre. A z egész zsúfolásig tele van szekerekkel, talpalatnyi hely sem marad. S mint egy hangyaboly, úgy nyüzsög a sok nép. Akár egy vásá­ ron! Kora hajnal van, hat óra, s lám, mennyien vannak! Jobb kéz felől kis kert, almafával teleültetve, kerítés azonban nem védi, csak az oszlopok árválkodnak Odakötöttem az egyikhez a lovat, felébresz­ tettem O lkát; kelj fel, s ügyelj, én addig rohanok az állomásra, hogy megtudjom, mi a helyzet. Ugrottam az egyik ablakhoz, majd a másikhoz - senki nem tud sem­ mit! Jön egy vörös tányérsapkás férfi, kérdem tőle: mikor érkezik be a vidám ötszázas? - Melyik? Nyugat felől? - Hát onnét, Novoszibirszkből. - Nyugat felől nem tudjuk. - Hogyhogy nem tudják? - Hát úgy. Azért is hívják vidám öt­ százasnak, s ráadásul Nyugat felől érkezik! - A vörös tányérsapkás ezt már csak úgy, elmenőben vetette nekem oda. Csapna beléd a... - gondoltam. Senki nem tud semmit, szép kis rend van itt. Egyszer csak zsivaj, zúgás - bedübörög az állomásra egy szerelvény. Minden kocsi ponyvával van letakarva, a platókon kiskatonák: fiatalok, napbarnítottak, a gimnasztyorkájuk fehér, mintha frissen mosták volna ki. A szerelvény pedig megállás nélkül továbbzúg! S utána nemsokára még egy, az is robog, mint a szélvész. S mind arra, kelet felé tart. Miféle dolog ez, hisz’ a háború a másik irányban van, különben is, már vé­ get ért... Visszamentem a gyerekekhez. Olka, akit őrködni hagytam, az igazak álmát alussza, én is lefeküdtem hát, de előbb löktem a lónak egy kis szénát, s befészkeltem magam a kicsik mellé. Fekszem, köröttem pedig zsibog a nép, beszélgetnek, nevetnek. A sza­ vaikból kitűnik, a leszerelt katonák vonatját várják. Valaki harmonikázik, s csasztuskákat dúdol hozzá. Nők, férfiak, több persze a fehér­ nép. Gyerek, mint égen a csillag - örülnek a nyüzsgésnek. Magam se tudom hogyan, de erőt vett rajtam az álom. Csak fekszem, fekszem, s azt látom: ülök otthon a tornác grádicsán, s fonalat gombo­ lyítok. A másik végét Pavlusa tartja. Tartja, a fonal pedig egyszer csak elszakad. S alighogy összekötöm, ismét szétszakad. Pavlusára pillantok, egészen idegen az arca. Hirtelen felkiáltok, s magamhoz térek. Fekszek, s az ostoba álom miatt sajog a szívem. Most már nem ál­ momban, hanem a valóságban szeretném látni Pavlusa arcát - , de nem megy. Képtelen vagyok felidézni. Összefut minden a szemem előtt. E l­ feledtem! Szép kis dolog - gondolom!... Zsivaj, zúgás, kiabálás; jön a vonat a leszerelőkkel! Mindenki a pá­ lyaudvar felé rohan, a sínekhez, én sem tudtam maradni. Leugrottam a bricskáról, betakartam a gyerekeket, s mentem a többiek után. S közben 6 �arra gondolok: csak találok ismerősre. Egyébként is nagy dolog ez, haza­ térnek a frontharcosok, a győztesek, a mieink. Legalább megnézem őket, hadd örüljek mások boldogságának. S még az is az eszembe jutott: hát­ ha Pavlusa is közöttük van! Lehet, hogy útközben átült egy másik vo­ natra. előfordulhat ez is. Befutott a vonat, a mozdony vörösbe volt burkolva. Mögötte össze­ vissza mindenféle vagon. Először személykocsik, öt vagy talán több is, azután a többiek, marhavagonok. S mindenütt, az ajtókban, az ablakok­ ban arcok, arcok és arcok. Mind meglett katonaember. Egyik-másik ba­ jusszal. Fiataloknak se híre, se hamva. Idősebb korosztály, szentigaz. Arra gondolok: letöltötték a drágák a háborút, s élve hazatértek. A vonat fékez, mi távolabb állunk, egy csoportba verődve, se moc­ canni, se lélegezni nem merünk, biz’ isten. Mindenki szeretné látni a pár­ ját! A vagonok lassan begördülnek. A tömeg némán, halotti csöndben áll, remegek én is. Tőlem nem messze egy asszony áll, virágos kendőben, hímzett blúzban - parasztasszony, kolhozparaszt. Egy fiú ácsorog mellette, már nagyob­ bacska. A z asszony hirtelen összerezzen., s felkiált: Ványa! Ványusa!... s a nyüzsgő tömegen át hanyatt-homlok rohan a vagonhoz. S elkezdődött. D e még hogy! Kiabálás, zokogás, könnyek; valahol har­ monika csendül, de a zsivaj elnyomta a hangját. Én is csak álltam, s nem sok kellett hozzá, hogy elbőgjem magam. Óh, asszonyok, asszonyok, mennyit szenvedtek és mégis tudtok boldogok is lenni! Ünnep van ma, micsoda nap! Istenem, mi mindent láttam itt! Egy gárdistának egyszerre három nő csimpaszkodott a nyakába, de az meg sem rezzent (egy idősebb és két fiatal fehérnép). Egy lépést sem tud menni, már a nyaka is bíborvörös volt. Körötte pedig még egy negyedik is futkosott, egy kislány, s a töb­ biek szoknyáját rángatta: - Apu, én is itt vagyok, apu engem is!... N e­ vetni kellett rajta. Egy leszerelt frontharcos, váll-lapjai furnérlemezként ágaskodtak köpe­ nyén, nagy nehezen kikecmergett a tömegből, bőröndjét átölelve hozta, míg felesége mellette lépdelt. Odakiabálnak neki: - Mért a bőröndöt öleled az asszony helyett? - Leszakadt a füle - feleli. - N a jó, de otthon el ne feledd az asszonyt is megölelni - , s nevetnek. A szerelvény tovarobogott, visszatértem, s látom, hogy a kicsik már fel­ ébredtek. Ülnek a szalmában, mint kis varjúfiókák, s fészkelődnek: hová is kerültünk? Olka viszont - mert ő tudta hová jöttünk - azt kérdi: Hát apu hol van? - Még utazik - felelem - , nemsokára megjön apátok, várni fogjuk. Felpattantak, ugrándozni kezdtek. Mityenka szeme felragyogott, újjongtak hangosan. Én pedig rögtön meghagytam nekik: a bricskától egy lépést se! Nézzétek, mekkora tömeg gyűlt össze, még eltévedtek, aztán itt a vasút, a mozdonyok, körös-körül mennyi jármű! Hagyjatok egy kicsit pi­ henni! Én pedig ledőltem, de sehogy sem esett jól a fekvés. Látom, hogy egy asszony elmegy mellettem, s vodkásüveget visz a kezében. Felállok, s meg­ kérdem, hol vette?... Jaj, bizony jobb lett volna, ha nem kérdem, ha soha nem látom ezt az átkozott vodkát!... Megkérdeztem, ő meg azt felelte: itt, az üzletben, a dombon, nemrég hozták. 7 �Ahá - gondolom. Ilyen különleges alkalomra nem kellene nekem is odaugranom? Pénz volt nálam. Egykettőre odaértem, hiszen fiatal és gyorslábú teremtés voltam. Meg­ kerestem a boltot, s tényleg volt vodka. Igaz, hosszú sor állt - a vége kint volt az utcán. Beálltam a sorba, s várok. Látom, hogy fügével is jönnek kifelé, s van aki lazacot hoz. Ami a halat illeti, elegünk volt már belőle, gondoltam viszont, hogy veszek fügét a gyerekeknek, mégiscsak legyen nekik is va­ lami. Már több mint egy órája álltam a sorban, amikor elfogott a nyugta­ lanság. Mi van, ha megjön a vonat, én meg itt toporgok a sorban vod­ káért. S mindenkit megkérdezetem, aki az állomásról jött: mi a helyzet, tudnak-e a vidám ötszázasról nyugat felől? Nem, úgy tudják még nem jött meg. A zt mondják, hogy „nem” , én meg tovább nyugtalankodom, reszket a szívem, mint a balalajka húrja. Nincs türelmem állni, de otthagyni is kár lenne a sort, jó kis kelepcébe kerültem. Kivártam a sorom, s megkaptam a szerencsétlen üveg vodkát, meg a gyerekeknek a fügét - egy kilónyit. A pénzem mind elvertem! Ugyan, gondoltam, mit sajnáljam, most már kettem leszünk, megkeresi az uram. Rohanok vissza a kis dombról, majhogynem bukfencezve. A nap már delelőn jár, perzsel, mint a kemence, nincs hová bújnod előle. Leérek a térre, hanem a vonat csak nem jön... Jó hogy nem jött, mert különben... Odafutok, a lányok szipogva ugranak a nyakamba: Mityka valahol el­ veszett! Kerestük, mondják, már bejártuk az egész teret!... Arra gondolok; óh, ez a gyerek ötven évet elvesz az életemből. A csirke­ fogó, micsoda rosszcsont kölyök, pedig meghagytam, hogy egy lépést se tegyen! Amit vettem, belehajigáltam a bricskába - vinné az ördög az egészet! - s először rohantam a kertbe. A kis fák alatt árnyék, emberek üldögéltek, s hevertek a fák tövében. Kérdezgetem, nem láttak-e egy kisfiút? Nem, nem láttak. Körberohantam az állomást, a lépcsőfeljárónál autó állt, abba is bekukkantottam. Hol lehet még az ebadta? Beszaladtam az állo­ másra, végigjártam a síneket. Egy raktárba is be akartam nézni, hanem ott egy géppisztolyos őr állt, fegyverét csattogtatva rám emelte, majdnem letartóztatott. P fu j! Visszatértem a bricskához, s csak úgy dőlt rólam a veríték. Fogalmam sem volt, hová rohanjak, hol keressem az eltévedt gyereket, azt se tud­ tam, hol áll a fejem. Tán beszökött utánam a faluba, s eltévedt. Be kell szaladni oda is. Alighogy ez az eszembe jutott, hallom, hogy bejelentik: a vidám öt­ százas közeleg... Na, akkor aztán felsikoltottam örömömben! Felültem, s nyögtem egy nagyot: Ó h, lányok, mit tegyünk, hogyan sza­ kítsam ketté magam. Fussak a gyerek után vagy apushoz, akit már oly rég várunk. Nem kétséges, ha az egyik után mész, a másik fog nyafogni. 8 �Idesüss, mondom Olkának. Maradj a bricskánál, tartsd nyitva a sze­ med, mi pedig Katyusával kimegyünk a peronra. Közben a szívem majd megállt, mi van, ha Pavlusa megrokkanva tér haza (átkozott álom!), le­ száll, s nem lesz, aki segítsen neki. Mit gondol akkor rólunk... Olka azonban megmakacsolta magát, s nem engedett az istennek sem. É n is várni akarom aput! Nem, mondom, lányom, ülj, s lesd Mityenkát, hátha befut, mi pedig sehol sem leszünk. - A kkor - közli O lka - , jól elfenekelem. N a jól van, hagyom rá, fenekeid el, de ne nagyon fájjon neki, mert lehet hogy nem is ő a hibás. Kirohantunk Katyusával a peronra, s lám, a vidám ötszázas már pö­ fékelve be is gördült. Odanézek, s jézusmária! A vagonok zsúfolásig te­ le vannak, mintha kenyérért állnának sorba a téren, de még ott is több a hely. Mindenféle népség, katonák, civilek. A merészebbje még a tetőre is felkapaszkodott... oda fészkelte be magát... Úgy bizony, vidám kis vo­ nat, vidámabb már nem is lehetne. Katyusával elsodortak minket és a kerítéshez nyomtak, még jó hogy közvetlenül a bejáratnál, ahonnan mindent látni. Felemeltem a kicsit, s csak álltunk és nézelődtünk. Alighogy meglátok valakit egyenruhában - a szívem majd’ kiugrik a helyéből! D e amint közelebb lép, rájövök - nem, nem ő az. Főképp azo­ kat méregetem, akik bottal jönnek. Nem tudni miért, de a fejembe vet­ tem: ha már kórházból jön, akkor mankóval jár, vagy üres a kabátujja (nem véletlenül írta idegen kéz a levelet). Katyusa pedig tovább siránkozott: - Anyu, meg fogom ismerni? Megismered, miért ne ismernéd. Csak nyisd ki jól a szemedet. - És ő megismer minket? - Ő is, mondom, ránk ismer. Hiszen ott van nála a fényképünk. - Hanem téged nem fog megismerni - mondja egyenest a szemembe. - Ugyan miért, kislányom? - Mert sírsz és csúnya vagy. A fényképen viszont olyan szép és vidám vagy. - Óh, így igaz, lányom, okos vagy, hadd tegyelek le, s törlöm meg az arcom. S úgy állunk ott, mint két magára maradt árva. Utas már alig-alig van, csupán azok maradtak, akiknek tovább kell utazniuk. ...Állunk, s messziről, a peron végéről egy terepszínű zubbonyos férfi le nem veszi rólunk a szemét. Vállán hátizsák, jobb kezében kis bőrönd, a másikban köpenyét tartja. Néz, mintha más nem is lenne a peronon. Egész testem reszketni kezdett. A szemem még nem fogja fel, de már minden porcikám érzi: ő az! Odajött hozzánk, kiejtette a bőröndöt meg a köpenyt a kezéből, s egyszerre Katyusával mindkettőnket átölelt. Átölelt, s borostás képét hozzánk nyomta, engem az ostobát pedig csak úgy rázott a hideg: istenem, hogyan is hihettem, hogy elfelejtem az ar­ cát. Nem, soha... Soha életemben... Ha özvegyként haltam volna meg, ak­ kor is emlékeznék minden porcikájára, örökké velem lenne... Megtaláltuk, elindultunk. Katyuska felkapta apja bőröndjét, s cipeli, akár egy hordár (szuszog, de át nem engedné nekem), én a köpenyt v i­ szem. Pavlusa valamit kérdez, én felelek - arra válaszolok-e, amit kér­ dez, fogalmam sincs. Ami a fő, a bricskát lesem. Meg is találom, Olka ott áll mellette, hanem Mityenka sehol sincs. Óh, micsoda balszerencse, micsoda balszerencse... 9 �N a és, hogy volt tovább...? Mi volt utána? Azután a dolog olyan for­ dulatot vett, de olyat - magam sem hittem volna. Mityenkánk már fel­ nőtt, családot alapított, de még mindig, ha összejövünk, egyre csak nó­ gatjuk: nosza, meséld el, hogyan vártad apádat a frontról! Semmi baj, lépdelünk a bricskához. O lka, amint meglátta apját, usgyi, máris ugrik a nyakába, csókolgatja, apus pedig körbepillantgat, hol a fia? Valahol itt kószál a közelben, rögvest megkeressük - dünnyögöm. A nap pedig csak süt, nincs menekvés előle. Látom, hogy a kertben van egy kis árnyékos hely. Mondom is az uramnak: - Pavlusa, most jöttél, nyilván fáradt vagy, üldögélj egy kicsit, az árnyékban, mi majd megkeressük Mityát. - Lekapok egy ölre való szalmát a bricskáról, s az almafa alá terítem (egy szál fű nem volt ott). D e szinte már semmi han­ gom... alig bírom visszatartani a sírást... Ledobtam a szalmát, kiegyenesedek, s felkapom a tekintetem. Felpil­ lantok..., s tessék, az almafán az ágak között egy kis, szutykos folt moz­ golódik. — Szent úristen! Kissé odébb lépek, ahonnét jobban látni, hát ott van, teljes valójában a mi rosszcsont fiacskánk. Ül az ágon, fejét egy másik ágra hajtja, kezé­ vel átfogja a törzset és szundikál. Szundikál a gazfickó, s csak úgy szu­ szog a kis csibész! Leroskadtam a szalmára - sírás és nevetés egyszerre ráz. Nézd csak, atyus, hogyan vár téged az édes egy fiad! Pavlusa óvatosan felmászott a fára, leemelte az ágról a kis álomszu­ székot, én pedig lent átvettem tőle. Mityenka felébredt, pislogott a szemecskéjével, de fogalma sem volt, miért nevettünk. S egyszercsak böm­ bölni kezdett. Hogyan is történt? A pernahajder meglátta a gyümölcsöt az ágakon, s felmászott. A z alma még zöld volt. Evett vagy nem, mindegy, de ekkor meghallotta, hogy a lányok keresik. S azt hitte a semmirekellő, hogy bújócskáznak vele. Ült-üldögélt, s várta, hogy megtalálják, aztán hiába várt, s elaludt... Már alaposan bent jártunk a délutánban, amikor hazaindultunk az ál­ lomásról. A kislányok egyre csak bújnak az apjukhoz, a nagyobbik, az Olka, igaz, mintha szégyellené, hol a kezét fogja, hol csak titokban oda­ simult hozzá. Mityenka először egy kicsit nyakaskodott, de aztán ő is felengedett, még el is szemtelenedett. Lekapta a sapkáját az apja fejé­ ről, feltűzte magának apja kitüntetését, ugrálni kezdett a kocsiban, egy ki­ csit meg is kellett csapkodni. Kátyenka, az a hízelgő viszont le nem mászott apja nyakából. Döcögünk a bricskával, a nap pedig egyre tüzel. Pavlusa kibombolta a zubbonyát, s látom, lefogyott a kedves. A kulccsontját akár meg is lehetne markolni. Igaz, nem vendégségben volt, hanem kórházban, ott pedig senki nem hízik meg. Én meg úgy szeretném megkérdezni, hol sebesült meg, de félek. Úgy látom, keze-lába ép, a feje is, a levelet mégsem ő írta. No, elszántam magam, s megkérdem tőle: ugyan hol sebesültél meg? A gyerekeket egy kissé odább tolta, átölelte a vállam, s elmosolyodott: - Marija kérdezd inkább azt, hol nem sebesültem meg... - E zt mondta, én pedig odaszorí­ tottam a kezéhez az arcom, s nem kérdeztem többé. 10 �A nap lemenőfélben volt, s mi kijutottunk az Ingolhoz. Megyünk fel­ felé a meredek kaptatón, itt a part magas, Pavlusa pedig egyszerre nyug­ talan lett, így szólt hozzám: - Megállj, szeretném megnézni a tavat. Négy éven át csak álmomban láttam. Felpattant, én meg rögtön arra gondolok: világos, mit akar. A lovat félrecsapjuk - a lekaszált kis rétre, a boglyához. A gyerekeknek pedig bejelentem: világosban úgysem érünk haza, szedjetek gallyakat a par­ ton, tüzet gyújtunk, itt töltjük az éjszakát! Erre ugrálni, csipogni kezdtek, én pedig csak nevetek, velük együtt bolondozok, alig ismerek magamra. Kifogtam a lovat, kiszedtem szájából a zablát, s elengedtem, hadd le­ geljen. Nekifogtam vacsorát készíteni. A gyerekek visítoztak: gyerünk fürödni! Fürödjön csak az apjuk velük! Ugyan, szaladjatok le, mártóz­ zatok meg a vízben, legalább lemossátok a port a képetekről. Vödröt lógattam a tűz fölé, kimentem a tó partjára, s leültem. A z enyéim ott viháncoltak a vízben, sikítoztak, fröcskölték egymást, apjuk hátán lovagoltak! Mityenka pucéran, Katyusa kisnadrágban, Olka pedig a kisingjében, hát persze, már nagylány, szégyenlős. Én meg csak nézem Pavlusát. Istenem, mi lett vele! A mellén kereszt­ ben végig fehér barázda, a lábán sebhelyek, mintha valaki szögeket vert volna belé, s úgy maradt. A hátán pedig tányérnyi folt... Megfürdöttek, s a gyerekeket a tűzhöz ültettem. Lepényt rágcsáltak, s hozzá uborkát harapdáltak, csak úgy ropogott a foguk között. Apjuk előhúzott egy amerikai kolbászkonzervet - gyerünk ide vele! Illatos repkényből készített teával itattam meg őket. Most pedig, tessék, minden­ kinek egy fürt füge és gyerünk, be a bricskába aludni. Ha kevés a szal­ ma, tépjetek szénát mellé, különben összefagytok reggelre. Ketten maradtunk a tűznél. Előhúzom a vodkásüveget, s nyújtom Pav­ lusa felé: - Na, rég várt párom, iszunk egyet a találkozásra? Olyan furcsán nézett rám... Rám nézett, s azt mondja: jó lenne, Marija, de nekem tilos. - Hát az meg hogy lehet, hogy tilos? - Hát így. Meghagyták: felejtsd el az italt. - Ugyan, miféle ital ez? Csak neve van, ereje nincs. Soha nem ittam, hisz’ tudod, még májusban, a győzelemre is, éppen csak egy picit, s most is... - Anton Fomihin viszont mindkét lábát elveszítette, mégis csak úgy dönti magába az italt - de még hogy, s meg se kottyan neki. Neked pedig megvan kezed, lábad, hála istennek. Igaz, kissé lefogytál a kórházi koszton, de most már otthon vagy, a családban, gyorsan megtestesedsz, erőt gyűjtesz... Legalább a találkozásunkra igyál, Pavlusa. Ó h, bizony helyesen mondogatja Anna Filippovna, a titkárnő: - Marija, a nyelved akár a kereplő. Kerepelsz egyre csak kerepelsz. Mi a csudá­ nak tereltem a szót Fomihinra, mintha felingereltem volna a párom vele... Odaült hozzám Pavlusa, átölelt, cirógatni kezdett. - Ha már így, hát akkor legyen, igyunk asszony a találkozásunkra. Erre bizony inni kell. A kincstári porciót azért én is felhajtom. Megvacsoráztunk, beszélgettünk, többnyire csak én járattam a számat. Pavlusa kérdezget, hogyan is volt velünk. u �Közben beköszöntött az éjszaka, felragyogtak a csillagok. Ciripelnek a tücskök, a ló nem messze fel-felhorkant, prüszköl. A boglyához mentünk, leheveredtünk az aljába. A boglya mögött pedig ott a még kaszálatlan rét, kiszáradt lápos rész. Lápos rész, s tele mocsári rozmaringgal. Hófehér az egész. S olyan il­ latot áraszt, hogy nincs hová bújnod előle, mindenhová utánad jön. K ü­ lönösen ilyen forró, fülledt nyári nap után. Jársz egyet közöttük, s egé­ szen elbódulsz. Pavlusa kérdi: - Honnét ez az illat? - Hát a mocsári rozmaringtól, tán elfeledted kedvesem? - Aha, elfeledte. Bedugtam a kezem az inge alá, s tüstént sebhelyhez értem. - Fáj? kérdem suttogva. - Nem - feleli ugyancsak suttogva - , éppen ellen­ kezőleg, mintha nem az én bőröm lenne, nem érzek semmit. - Hát itt? - Itt sem. ...Istenem, végigcsókoltom összes sebét, simogattam, dédelgettem. Á l­ matlan éjszakáim, magamba fojtott könnyeim egyszerre eltűntek - mintha nem is lettek volna, elrepültek. Magam sem tudom hogyan, de elnyomott az álom, elszenderedtem. Arra ébredtem, mintha valaki jeget dugott volna a derekam alá. Pavlu­ sa nincs mellettem! Pedig az égbolt már ragyogott, a hajnal elűzte a sö­ tétséget, a madarak versenyt csiviteltek, itt a reggel. Felpattantam, körülnéztem. Itt a part, mellette az út, minden derűs, verőfényes, csak a boglyánk mögötti lápon kúszik köd. S látom: Pavlusa, Jézus Mária - ott bolyong a ködben. Kiáltok neki, de oda se figyel. Rohanok utána, futok, s látom, hogy nem is köd az, hanem a mocsári rozmaringerdő! Félálmában mi mindent lát az ember. Utolértem, megállítom, ő meg olyan furcsán mered rám... Mintha üve­ gen keresztül nézne. S az arca is megváltozott. Óh, de megrémültem! Á t­ ölelem, ölelem, próbálom magam felé fordítani, de nem hagyja. - Pav­ lusa, kedvesem, hová igyekszel, menjünk vissza... Ő pedig, mintha nem is hozzá szólnék, félretol, majd egyszercsak meg­ kérdi, de úgy, hogy a hideg is futkos a hátamon tőle: - Hol van Hrjapunov? A szívverésem is megállt. Miféle Hrjapunov? Nincs itt semmiféle Hrjapunov. Én vagyok az, a feleséged, Marija. Menjünk drágám. Ő pedig, mint akinek gyökeret vert a lába: - Hrjapunov, hozzám! Hű, csak hajtogatja a magáét! S sehogy sem tudom lecsitítani. Nincs itt semmiféle Hrjapunov, egyre csak ezt mondom. A gyerekeink vannak itt, más senki. Menjünk oda hozzájuk, a gyerekekhez. Olkához, Katyusához, meg M ityenkához, mind alszanak. Menjünk, nézzük meg őket. Alighogy említettem neki a gyerekeket - Olkát, Katyusát, meg a fiún­ kat, Mityenkát - megenyhült, én pedig erőszakkal visszacibáltam a he­ lyünkre. Lefektetem, s magam is mellé dőltem. Lihegek, teljesen kiremültem. Ő pedig lehunyta a szemét, s mély álomba zuhant. A szánalomtól lángra gyúlt a lelkem, mellé fordultam, átöleltem a fejét, s magamhoz szorítot­ tam... 12 �Magamhoz szorítottam a fejét, tarkóját... erre megrándult, felugrott, mintha áram ütötte volna meg! Felült, azután hol a földre vetette magát, hol ismét felpattant. Dermedten állt, mint aki karót nyelt. Kezével végigkapott rajtam, aztán el­ taszított; mitkálblúz volt rajtam, rögtön cafatokra szakadt! Ő meg négy­ kézláb kúszni kezdett a boglya körül, mintha előlem bújna. Kúszik és nyög, egyre csak nyög. S a fejét rázza... Messzire elkúszott tőlem. Felugrottam, körbeszaladtam a boglyát... Jóemberek, ugyan ez meg mi? Ő pedig csak rángatózik, forog a földön, mint a motolla. Alatta a le­ kaszált üröm, vadrozs, görcsben fetreng, arcát a lekaszált fűbe fúrja... Térdemhez szorítottam a fejét, s így tartottam, keményen tartottam, kezem majd elzsibbadt.. Rángatózott, rángatózott, teste megfeszült, akár az íj, majd megnyugodott. Elcsöndesedett, arca verítékben úszott. S homlokától a halántékáig vé­ kony sebhely húzódott. Ajkammal rátapadtam.... Óvatosan megemeltem a tarkóján a haját.... Felemeltem a haját, alatta kis csupasz folt villant elő, akkora volt, mint akár egy pénzdarab. S bőr helyett ezüstös fémlapocska csillogott ott... A térdemen aludt el. Betakartam, magam is leheveredtem, s elalud­ tam, olyan mélyen, mintha sötét verembe zuhantam volna. Erős napsütés ébresztett végleg fel, az arcom égette. Olyan jó volt fel­ ébredni, mintha valahonnét a mélyből jöttem volna fel a fényre... Körbe­ járattam tekintetem, Pavlusa nem volt a közelben, s a gyerekeket sem találtam a bricskában. S ekkor hangok hallatszottak a szomszédos kis ligetből. Nevetés, hallom, hogy egymást szólítgatják. S hallom Pavlusa kacagását is. Óh. soha életemben nem aludtam ilyen sokáig! Felkönyököltem, s feléjük pillantottam. Felém jönnek, mind a négyen, egymás szavába vágva kacarásznak. Lehunytam a szemem. Istenem, kedveskéim, alaposan megszenvedtük a boldogságot. Pavlusa hol az egyik lányt hintáztatja meg a levegőben, hol a másikat. S a lányok elégedetten sikoltoznak. Mityenka előttük ugrál, akár egy labda, valamit szorongat a kezében, s már messziről kiabálja: — Anyu, cserebogarat fogtunk apuval, csiklandozza a tenyerem! S Pavlusa, az én Pavlusám... Zubbonya kihajtva, arca derűs s moso­ lyog. Jó reggelt, köszönt, vidám napra ébredtünk. Istenem, csak álom volt az egész éjszakai szörnyűség, csak rossz álom? Odalép hozzám, s látom a szemén, semmire nem emlékszik. Gyorsan felkapom kis kabátkámat, s elrejtem a rongyokra szaggatott blúzt. Ha így van, hát legyen. Én sem emlékszem semmire, hát nem is volt semmi. Semmi kétség, csak álmodtam az egészet. Nézem a kedvest, s mosolygok. Látom a kis kék foltot a halántékán, amelyet végül is nem csókoltam meg... (Földeák Iván fordítása) 13 �V A L E N T Y IN M A H A L O V Kenyér és só Semmitől nem fosztott meg a sors keze. A fényes orosz ég alatt születtem, hol felnevelt-táplált anyám teje, s a földnek legjobb kenyerét ehettem. Én túléltem a háborús hiányt. És akkor, ott értettem meg egészen, hogy kenyérrel űztük el a halált: pelyvás, szikkadt, fagyos, komiszkenyérrel. A földi fájdalom s a földi jó a kenyérben szépen elkeverednek; s tán ezért van, hogy a kényér - a só, ha szívvel adjuk, a legkedvesebbek. Bármely falunkat, ha felkeresed, az a szokás járja századok óta, hogy kendőn hoznak eléd kenyeret, s festett tartóban ott a gazda sója. Lelki büszkeségem nem titkolom, hogy oly szilárdan, erősen vigyázod meghitt házaidban, Oroszhonom, e sosem avuló népi szokásod. A szokásért hazám megszenvedett: Nincs a világnak más országa-vidéke, amelynek sorsa verejtékesebb, s melynek ily egyetemes küldetése. Hazám, a ráncokért homlokodon hű fiaid az életüket adnák. Hát éljen örökre a földgolyón a kenyér, a só, az emberi jóság. (Erdődi Gábor fordítása) 14 �M IH A IL B O R IS Z O V Negyvenhárom Negyvenhárom. Égő üröm Füstölt messziről A fekete Felszaggatott mezőkön. Ez volt a Kurszki könyök. Tigrisek kúsznak. Sok makacs vadállat. De itt velem, Ebben az örökkévalóságig Gyötrő pillanatban A távcső keresztjére feszítve Lapul az ezred. És megdördülünk. Ez már a végítélet. És a tankok K igyúlnak mint a fáklyák... Mért nem hamvadnak el Végre Azok a négy évtizedes Lángok? Talán, mert erőnket érzem Bennük, hiszen a hazát ölelte Védőn a tűzben is magához Akkor is A vérző Kurszki könyök. �G E N N A G Y IJ JU R O V Városom Reggel A nagykémények Felszúrják a ködöt. Városom! Benned szitkokon át Fogcsikorgatva Gyönyörködök. Torkomban nem kapar áhítat Csak füst. Régóta nyelem. Pedig utcáidtól első látásra Bennem se gyúlt ki A szerelem. Így vagy úgy, de vállalja sorsát Mindenki, amíg él. Ha már - hallottuk sokszor A z izzó kuznyecki koksztól O lvad a kőből acél. Mikor a háború Hörgött a szirénák Torkán, és égő ég Szakadt a mérgezett Földre, akkor a füsttől Fuldoklott itt a város, Hogy vehessen még a világ Szabadon lélegzetet. Még emlékeznek a vén szirénák, Mikor a reggeli ködbe búgva Várják a napot, hogy feltündököl. A z újak már meg sem értik, És egyszer a füstöt is félrehúzzuk, Városom, Szépülő arcod elől. (Rigó Béla fordításai) 16 �17 �B EN JÁM IN L Á S Z L Ó Téli utazás (I. rész) Ahogy híre jött Pest felszabadulásának, közöltem Gergely Pistával, hogy két-három nap múlva hazaindulok, a lapnak hét végén esedékes megjele­ nését se várom meg. Családommal utoljára júliusban váltottam levelet, azóta nem tudtunk egymásról; én biztonságban ültem Debrecenben, de­ cember eleje óta, és szorongtam szüntelenül a nyilasdúlás és az ostrom szörnyűségei között élő hozzámtartozókért - nem sejthettem, hogy élnek-e még egyáltalán? Mióta a Népszava megjelenését engedélyezték, s bizonyos­ sá vált, hogy együtt fogunk dolgozni, Gergelynek többször is megmond­ tam, hogy amint lehet, megyek haza Pestre a családot megkeresni. Eddig mindig rábólintott, de most, hogy valóban eljött az indulás ideje, egysze­ ribe nem tetszett neki a dolog: hol szokott erőszakosságával, hol híze­ legve próbált lebeszélni az útról. Megértettem, hogy nem szívesen vesz­ tené el már a kezdet kezdetén egyetlen munkatársát; de hiába ígértem szentül, hogy nem szegem meg egyezségünket, s akár megtalálom az enyéi­ met, akár nem, a lehető leggyorsabban - számításom szerint nyolc-tíz nap múlva - visszajövök, s beállok a szerkesztőségbe, nem hitte el nekem, vagy inkább úgy tett, mintha nem hinné. - Nem fogsz visszajönni! hajtogatta komoran, pedig aligha gondolta komolyan, hogy be akarom csapni, csak éppen jólesett neki a komiszkodás. Nagy előkészületekre nem volt szükségem: a szoboszlói kórház pokró­ cából varrt nadrágot, a Kisvárdáról hozott fiúfelöltőt és diáksapkát, a nehezen szerzett nyári szandált, az egyszál inget-gatyát - egész ruhatára­ mat magamon hordtam. A kemény januári hidegben sem gondolhattam széllelbélelt ruhatáram kiegészítésére, mert a használt holmikért is ren­ geteget kértek. Csak abban reménykedhettem, hogy otthon, majd a ruhásszekrényemből újra tisztességesen felöltözöm, s eldobhatom ócska göncei­ met. Élelmiszert viszont még elég olcsón, s bőségesen lehetett vásárolni, kevés pénzemért egy hátizsákravalót sikerült beszereznem, abban bízva, hogy nem kell majd magamnak felélnem útközben, hanem hazavihetem. A hidegnél jobban féltem attól, hogy kénytelen leszek magányosan in­ dulni a bizonytalannak tetsző útra. Nem volt ez alaptalan félelem: úti­ készülődésem főként annyiból állt, hogy útitársakat kerestem — és nem ta­ láltam. Valahány pesti ismerősöm, akit hívtam, hogy jöjjön velem, rend­ re visszautasított; korainak mondták az indulást, félve a fagvtól, a gyalog­ lástól, a kényelmetlenségektől, az ismeretlen veszedelmektől, a fogságba eséstől, legjobban pedig attól, hogy a harcok forgandóságában és zűrzava­ rában a nácik kezébe kerülnek. A z utazásra tehát senki sem vállalkozott, de mindenkitől, akit csak hívtam, sőt ismeretlenektől is, kaptam egy-egy hozzátartozóiknak kézbesítendő levelet. A kis műbőr mappa, amit a Lászlólakásban zabráltam, dagadásig megtelt a rámbízott 35-40 vagy tán annál is több levéllel. Két vagy három nap múlva pedig, valóban az utolsó pil­ 18 �lanatban, amikor már elkeseredetten beletörődtem, hogy egyedül utazom. Hódi Lajos szabósegéd, volt századbeli bajtársam személyében útitársam is akadt; eléggé felületesen ismertem, de most nagyon örültem neki. Betiltása után tíz hónappal, 1945. január 26-án pénteken ismét meg­ jelent a Népszava. Akkor én már nem voltam Debrecenben, előző nap elutaztam. Két-három hete talán, másodnaponkénti ingajáratban, újra járt a személyvonat Debrecen és Szolnok között. A ki utazni akart, kora haj­ nalban, a kijárási tilalom végeztével igyekezett az állomásra, mert csak az indulás napja volt biztos, az indulás óráját a vasutasok maguk se tudták előre. Mi is Hódival hajnaltól kinn rostokoltunk az állomásnak ne­ vezett romok között, s a hidegtől, a földön kuporgástól elgémberedetten szálltunk fel órák múlva a vonatra. D e így is nagy érzés volt személykocsiban ülni és tudni, hogy utunk nagyobbik felén még aznap túlleszünk. Induláskor úgy terveztük, hogy Szolnokon fogunk éjszakázni; mivel azon­ ban már kora délután odaértünk, nem akartuk fölöslegesen tölteni az időt, hanem azonnal továbbmentünk, persze már gyalog. Jól kiléptünk - a fagy is siettetett - és alkonyatra Abonyba értünk. Az abonyi „proletárdiktatúráról” , mint az ország szétesettségének, po­ litikai zűrzavarának egyik szélsőséges példájáról, korábban beszéltem már. Többet most se mondhatok róla; nem tudom, mit őrzött meg belőle a hely­ beliek emlékezete, s az emlékezeten túl maradt-e valami nyoma létezésé­ nek egykori hivatalos iratokban. Ha a véletlen 1945. január 25-én nem éppen Abonyba vet egy estére és egy éjszakára, bizonyára én se hallottam volna hírét. Nos, a front elvonultával, amikor közlekedés, posta, hírköz­ lés nélkül, érvényes törvények és központi hatalom hiányában minden falu és város kényszerűen önálló köztársasággá alakult, Abonyban a 19-es vete­ rán kommunista, A csai elvtárs - keresztnevére nem emlékszem - kiki­ áltotta a proletárdiktatúrát. Ehhez aztán később is ragaszkodott, nem óhaj­ totta Abonyban átadni a hatalmat az ideiglenes kormánynak. Azon a ja­ nuári estén hosszan becsmérelte Hódinak, s nekem a kormány és a kom­ munista párt politikáját. - Ha ide mer jönni az a Rákosi, letartóztatom! - mondta szigorúan és magabiztosan. Sejtelmem sincs egyébként arról, ho­ gyan festett a gyakorlatban ez az abonyi proletárdiktatúra, mert reggel már indultunk tovább, Ceglédre, s ott más volt az államforma. Ceglédre jó korán értünk; ha tovább megyünk, még világosban talál­ tunk volna lakott helyett, de a ceglédiektől azt hallottuk, hogy a szov­ jet katonaság minden reggel tehervonatot indít a ceglédi állomásról Pest­ re vagy Pest felé, és civileknek is megengedik a felszállást. Így aztán egy helybeli család vendégszeretetével élve másnap reggelig maradtunk. Reg­ gel valóban indult szerelvény Pest felé, csupa nyitott vagonnal: senki se törődött vele, hogy felszálltunk. Nem tudom, hány fok - , de kegyetlen hideg volt. Míg állt a vonat, ugrálva-toporogva mégcsak elviseltük vala­ hogy; menet közben aztán dermedten kuporogtunk a védelmet nem nyúj­ tó nyitott kocsi sarkában. Ha nem félek a láb- vagy kartöréstől, leugrottam volna a szabad pályán üres kocsikkal robogó vonatról és inkább gyalog mentem volna tovább; de amikor Üllőn véget ért az északi-sarki utazás, és meggyőződtem róla, hogy se a fülem, se az orrom le nem fagyott, még­ iscsak örültem, hogy sikerült megmenekednem újabb két-három napi gya­ loglástól. Hiszen innen, Üllőről már csak egy iramodás hazáig: ha baj nem ér útközben, estére otthon leszek! 19 �Most, hogy leszálltunk a vonatról, láttuk: mennyien utaztunk rajta; majdnem minden vagonból lekászálódott néhány hozzánk hasonlóan össze­ fagyott fiatalember, csupa civilbe öltözött, volt katona, munkaszolgála­ tos - csak az ilyenfajták vállalkoztak akkor még az utazásnak mondott kockázatos kalandra. Ahogy összegyülekeztünk ott, kiderült, hogy min­ denki Pestre igyekszik, arrafelé, ahol szünet nélkül mennydörög a hábo­ rú, egyetlen hatalmas, félelmetes morajjá nőnek a kilövések és a becsa­ pódások, Buda ostromának hangjai. Csapatban mentünk egy ideig, az útról óvatosan letérve, toronyiránt, egészen Ferihegyig; ott valahonnan a semmiből elénk állt egy kis katona nagy puskával és „kicsi robotra” szó­ lította a csapatot. A kicsi robot, a hadimunka pedig tarthatott három óráig, három napig, három hétig vagy annál is tovább, senki se tudhatta, meddig. Ú gy éreztem s nyilván úgy a többiek is mintha a hosszú távoliét után az otthon küszöbén az orrom előtt csapnák be az ajtót. Ha az a puska nincsen, bizonyára szétfut a társaság, így azonban ki-ki papír­ jai segítségével próbált szabadulni - már aki úgy gondolta, hogy alkal­ mas igazolványa van. Hódi párttagsági könyve felmutatásával kérte el­ bocsátását, ettől a katona egyenest dühbe gurult. Ő arra kapott paran­ csot, hogy embereket vigyen munkára, fütyült hát a papírokra. Igazolvány, nem is egy, az én zsebemben is volt, minden Debrecen­ ben föllelhető és mozgósítható pecséttel hitelesítve, de nem láttam értel­ mét - a többiek kudarca után - , hogy akármelyiket is mutogassam. Á ll­ tam csak mélységesen elcsüggedve, s az járt a fejemben, hogy mégiscsak azoknak volt igazuk, akik az utazást korainak mondták és Debrecenben ülnek most a meleg szobában, s akik valószínűleg előbb lesznek otthon, mint én. Ez a keserves gondolat juttatta eszembe a rámbízott leveleket, s szülte az ötletet, hogy elővegyem a hátizsákból a levelekkel kitömött mappát, s a katona orra alá dugjam: postát viszek, sürgősen Budapesten kell lennem, engedjen utamra, vagy vigyen a parancsnokhoz! A sok le­ véltől, meg nyilván a nagy hangomtól is meglepődött harcos előbb vissza­ utasította kívánságomat, de néhány percnyi kézzel-lábbal-oroszul-magyarul folytatott vita után mégis kedvemre döntött: eredj, vidd a postádat! A lemaradottak miatt némi rossz érzéssel, de alapjában elégedetten, a szerencsének örülve, mentem tovább, most már egészen egyedül. A kez­ deti jó kedvem azonban hamarosan gyászosra fordult. Sietnem kellett, nem kockáztathattam, hogy sötét este érjek haza, s a kijárási tilalom az utcán találjon. Lőrincen mégis útbaejtettem gyerekkorom néhány emlékezetes helyét, házakat, ahol gyerekkori barátaim laktak valaha, abban remény­ kedve, hogy egyiket-másikat talán megtalálom, s ha futtában is, néhány szót válthatunk. D e mintha kísértetvárosban jártam volna: az utcán, a kertekben, sehol egy lélek, s egyre gyötrelmesebbé, kísértetiesebbé vált az egyedüllét. Kimentem az Üllői útra, végigtalpaltam rajta Lőrincen, Kis­ pesten keresztül, anélkül, hogy egyetlen emberrel találkoztam volna; csak már Pesten, a Valéria-telep környékén jöttek szemben velem, kis csapa­ tokban, karszalagos férfiak, öröm volt végre megint embereket látni, be­ szélni velük. A M Á V A G -ban dolgozó kispesti és lőrinci munkások vol­ tak, a szovjet hadsereg tankjait és teherautóit javították. Siettek haza ők is; amint elmentek, megint néptelenné vált az utca. 20 �Egyfolytában gyalogoltam Üllőről Pestre, nem volt alkalmam pihenés­ re; reggel óta nem is ettem. Nagyon elfáradtam, alkonyatkor még csak a Népliget környékén jártam. Össze kellett szedni magam, versenyezni az idővel, hogy még a sötétség leszállta előtt fedél alatt legyek: nem sze­ rettem volna az éjszakát valami katonai fogdában vagy még rosszabb he­ lyen tölteni. A z bizonyos volt, hogy a lakásomra, Angyalföldre aznap már nem jutok el, szüleimhez indultam - bizakodva is, szorongva is, hiszen nem tudtam, megtalálom-e őket, vagy bárkit is a családból. Szedtem a lábam, ahogy bírtam, mégis sötét este lett, mire háromnegyed évi távol­ iét után, '45. január 27-én bezörgettem az Izabella utcai ház kapuján. (Folytatjuk) 21 �SIMOR ANDRÁS József Attila Latin-Amerikában József Attila kubai fordítóját, Fayad Jamist 1963-ban ismertem meg Ha­ vannában. A hatvanas évek első felének Kubája olyan volt számomra, mintha Maja­ kovszkij októberi poémája, az Így jó! - amelynek első fordításváltozatát ép­ pen egy évvel első kubai utam előtt fejeztem be - , elevenedett volna meg a forradalmára büszke szigetországban, futuristák helyett absztraktokkal, költő­ baráttal, akivel egymás verseit fordítottuk, és Guevarával, aki Budapesten ak­ kor még nem volt Che. Biztos voltam abban, hogy a latin-amerikai kontinens hamarosan egységes partizánháború színtere lesz, Venezuelát Amerika eljö­ vendő második szabad földjének neveztem, és gúnyosan mosolyogtam volna, ha valaki azzal a képtelen ötlettel áll elő, hogy Guevarát három év múlva el­ fogják és megölik Bolíviában. József Attila magától értetődő természetességgel illett ebbe a képbe. ,,Rongy ceruzámat inkább leteszem, / s köszörülöm a kasza elit, / mert földünkön az idő érik, / zajtalanul és félelmesen." Még odahaza kezembe került Fayad Jamis 1963-ban megjelent József Attilafüzete, a Nem én kiáltok, a Szegény ember balladája, az Altató, az Egy spa­ nyol földmíves sírverse, a Favágó és a Szocialisták kitűnő fordításaival. Leg­ első találkozásunkkor a kubai költő a Nemzett József Áron első változatát mu­ tatta meg. Egy pillanatig olyan volt ez a vers spanyolul, mintha a fiatal Nicolás Guillén írta volna. Szó sincs véletlenről. A szegényemberversek József Attilája és a kubai népi táncdal, a szon ritmusára rátaláló Nicolás Guillén r okonhangokat próbálgat­ tak, a városi népiesség énekeit írták. Guillén szonkölteményei egyszerre táplálkoznak a Lope de Ruedánál, Gón­ goránál, Gil Vicenténél, Juana Inés de la Cruznál felcsendülő ritmusokból és Kuba félvér dallamaiból, az ültetvényeken dolgozó rabszolgák dala keveredik bennük a spanyol vers zenéjével, karneválok néger táncai, kongái, rumbái ölelkeznek a rabszolgatartó fehérek európai énekeivel. Mintha ugyanazt a rit­ must hallanánk szongjaiban, mint a Teodora Mama című dalban, amelyet egy szabad néger nő komponált 1580-ban. Mintha a sajátos havannai zenés szín­ ház, a teatro bufo betétdalai, gvaracsái támadnának új életre ebben a különös zengő rumban. Mintha Bertolt Brecht Koldusoperájának kubai hősei kezdené­ nek énekelni. Ősi és modern költészet ez. A Menni, menni költőjének ritmusai közel állnak a Tiszta szívvel, Szaba­ dos dal, Bevezető József Attilájához. Az új realizmus születésének pillanatai ezek. De József Attila spanyolul is magyar maradt. A Nemzett József Áron első szakasza idegen világot tár fel a tenger övezte kubaiak számára. A kiván­ dorlónak hitt apa József Attilánál a tengeren szagos füveket kaszál (Fayad Jamisnál ezerjófüvet), olyan költő írja ezt, akinek a tengerről az Amerikába 22 �tántorgó szegény jut eszébe, és a Nagy Óceán hullámait barázdáknak látja. A magyar olvasó azonnal a Hazam híres sorára gondol: „Adtál földmívest a tengernek”. Fayad Jamis József Attilát franciául fedezte föl, Párizsban. Képzeljük el a huszonnégy-huszonöt éves kubai költőt és festőt, akinek apja arab, anyja mexi­ kói, és aki a havannai nyomor és kilátástalanság elől Párizsba menekül. Egy verseskönyve jelent meg, a Szemhéjak és por, Havannában számon tartják, sze­ repel Cintio Vitier 1952-ben megjelent híres antológiájában, José Lezama Li­ ma féloldalnyi dedikációkkal ajándékozza neki könyveit. Az ötvenes évek első felének Havannájában mégis úgy érzi, hogy csak elpusztulni lehet, az emigrációt választja, akárcsak nem egy nemzedéktársa, öt éven át alkalmi munkákból tengődik Párizsban. Első könyvében ilyen szakaszok vannak: „Esők. testvére, / segíts kiáltanom, / nedvek kutyája, / őrizd nekem / a finom csontot.” (A virrasztó éneke) A fiatal József Attila hangja rikoltóbb, szenvedélyesebb: „Akár borzalmas, akár nagyszerű, / Nem én kiáltok, a föld dübörög”, de képei rokonvilágot tükröznek: „Rejtőzz a gyémántok fénye mögé / Kövek alatt a bogarak közé, f O, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben, / Te szegény, szegény.” „Fű test­ vére, gyűlölsz?” - kérdezi Fayad Jamis, „friss záporokkal szivárogj a földbe” - írja József Attila. A kubai költő Robinson Crusoe marad Európában, „a rettenetes, gyönyörű, hatalmas város, Párizs Robinsonja” , és azt üzeni a tábor­ nok úrnak, a kereskedő úrnak, a drótból és hamuból készült pápaszem urá­ nak, hogy „ új élet új emberei emelik fel városaikat / az önök csontjaiból meg az enyémből, no meg a Notre Dame porából”. A bohém nyomorgó hasonló életet él Párizsban az ötvenes évek második felében, mint József Attila három évtizeddel azelőtt. A Bonaparte kávéház akasztottjának gyönyörű beszédét, a szerencsétlen kisember, Louis Krizek vallomását idézi; jól tudja, hogy „he­ gyes körmeivel a csontot markolássza az éhség” , és rossz cipői láttán a „sza­ badság iszonyú vágyá”-ra ébred hajnalban, „Kuba fénylő egé”-re gondol. „ Ó , koldus, ó, kőműves, ó, költő, meddő anyánk gyerekért könyörög.” A két egy­ beírt sor közül az elsőt Fayad Jamis írta, a másodikat József Attila. Amikor franciául fölfedezte József Attilát, még semmit sem tudott Magyarországról. Egy valaki volt Párizs ismeretlen művésznyomorgói közül. Amikor fordítani kezdte - magyar hispanisták segítségével - neves kubai költő volt, Amerika első szabad földjének fia, akinek verseit több nyelvre fordították már, könyvei egymás után jelentek meg. (Fayad Jamis József Attila-kötete 1966-ban látott napvilágot a Corvinánál, új kiadása a Visornál jelent meg Madridban, részleteit kiadták Mexikóban is.) Egyáltalán nem mellékes az a körülmény, hogy a hiteles spanyol József Attila a győztes forradalom orszá­ gában született meg. József Attila lírája olyan „társadalmi szükséglet” -et elé­ gített ki Kubában, mint Majakovszkijé a felszabadulás után nálunk, azzal a szerencsés - legalábbis a kubai olvasók számára szerencsés - különbséggel, hogy József Attilát kiválóan fordította Fayad Jamis, ami nem mondható el a hazai első Majakovszkij-fordításokról. Sajátos vonása fordításának az is, ahogyan megszólal bennük a történelem, a hatvanas évek hangja. A Március második részét például így kezdi: „ A férfi zsoldos, a nő szajha / szívük és szívem közt nem lesz párbeszéd.” A katego­ rikus kijelentés a korszak szenvedélyét őrzi. V ictor Valera Mora például, aki César Vallejót idéző haraggal fordult szembe a hatvanas évek elején Vene­ 23 �zuela hatalmasaival és opportunistáival, így fogalmazott: „Nyissátok ki rette­ gő kapuitokat, oligarchák, / mert tiveletek békét nem kötünk.” A salvadori Roque Dalton, a nicaraguai Leonel Rugama lírájával rokon Fayad Jamis-féle Március József Attilája. Nem idegen ez a hang a Munkások költőjétől, de mégsem az övé. A Már­ cius eredetije mélyebb, összetettebb: „szívüket el nem érhetem.” Húsz év múlva Caracasban ismét erre a József Attila-sorra gondoltam. A várost körülölelő nyomornegyedek másfél millió lakója közé egyelőre csak a drog jut be csempészáruként, a baloldal pártjai „nem érik el szívüket” . Talán nem az optimisták közt kell keresni József Attila véreit, rokonait? (Más kér­ dés, hogy az említett négy latin-amerikai költő közül természetes halállal egye­ dül Valera Mora halt meg, 1984-ben, szívinfarktusban.) Mintha a nagy perui, César Vallejo állna hozzá legközelebb. Minálunk erre a rokonságra először András László figyelt fel: „a Mama versek, a Jaj, szeressetek szilajon, a N é­ hány éjjelre padra, köre motívumai világosan és felismerhetően rajzolódnak ki Vallejo költészetében is.” Vallejo is poklokra ment. A halál előtti pillana­ tokban állítólag azt mondta, már-már agonizálva: „Bicskát! Megyek Spanyolországba!” A spanyol polgárháború második évét írták. A perui forradalmár költő úgy pusztult bele a harmincas évek forradalom helyett világháborúba torkolló világba, mint József Attila. A z Andok messzi falujában született mesztic, a Trilce univerzális hangú lírikusa éppen úgy saját húsából, csontjá­ ból építette a verset, mint a magyar költő. 1971-ben levelet kaptam Fayad Jamistól. Azt írta: „A város peremén (Atti­ la verse, természetesen) megjelent egy versplakáton, amely Santiago de Chile jó néhány utcáján látható.” A levél hatására cikket írtam József Attila Santia­ go de Chilében címmel. Idézek belőle: „Megnyugtat ez a plakát, biztossá tesz, és bizakodóvá. Harmincnégy év a történelemben nem is olyan hosszú idő, Jó­ zsef Attila halála óta a testvéri tankok mindenütt fölindultak, és lám, elértek Santiago de Chilébe is. Ezentúl erre a versplakátra fogok gondolni, ha vala­ melyik éppen soronlevő amerikai elnök Chile-ellenes kijelentést tesz” Az idé­ zet folytatását nem igazolta a történelem. „A chilei munkás tudja és olvassa, hogy minden emberi mű értelme benn búg, és megszerkeszti azt a harmóniát, amit harmincnégy évvel ezelőtt egy magyar költő csak önmagában szerkeszt­ hetett meg, mialatt nézte a hulló, kövér, puha kormot, amelyről a guanó ju­ tott eszébe, ami Latin-Amerika városainak peremén mindmáig építkezési anyagként szolgál a győzni fogó megaláztatottak számára.” Chilében azóta Jó­ zsef Attila versei is a betiltott könyvek listájára kerülnének. Van József Attilának egy kérdőjele, amelyről sokszor megfeledkezünk. A Mondd, mit érlel végén levő kérdőjelre gondolok. S még valamire. Arra, hogy az egyik szövegváltozatban csak kérdőjel, a másodikban csak felkiáltójel sze­ repel, a véglegesben viszont együtt a kettő: kérdőjel és felkiáltójel. Ezt kell József Attilától eltanulni. A legkegyetlenebb kérdéseket, amelyekkel olykor egyedüli reménységét, a jövendőt is kikezdi azért, hogy az igazat mondja, „ne csak a valódit” , és a felkiáltójelet, amelyet végül mégis odaír a kérdőjel után. Egy argentin költő, Juan Gelman, mintha éppen ezt a József Attilát fedezte volna fel, Jiri W olkerral együtt. Barátok című verse ezért a legszebb József Attiláról szóló költemény számomra. 24 �25 �„jiri wolker józsef attila én mi hárman nagyszerű barátok lennénk jiri beszélne prágáról a fűtő szemeiről ki világtalanul is ránk néz attila flóráról és a forradalomról énekelne és nem lennének vonatok hogy öngyilkos légy sem kórházi ágyak hogy meghalj igazam van? jiri attila én mi hárman országokat asszonyokat bejárnánk és bort innánk és villogó verseket írnánk világunk széles volna a miénk semmink se lenne mindenünk olyan lenne mint az ifjúság úgy érne véget minden miként mindig akartuk egy barikádon jiri attila és én végsőt fütyörészve hárman kik hetyke nemmel viszik vásárra bőrük jiri kórházban halt meg attila vonat elé vetette magát istenem beh szépek is lennénk végsőt fütyörészve” Így képzeli József Attilát az argentin költő „hetyke nemmel” egy barikád­ ra, Latin-Amerikában. De ez a barikád nem csak a képzelet játéka arrafelé. Az uruguayi Mario Benedetti 1977-ben gyűjteményt állított össze az elmúlt két évtized latin-amerikai mártírköltőinek műveiből. Válogatásában tizenhárom or­ szag huszonhét költője szerepel. A Jiri Wolkerek, Majakovszkijok némelyike talán pályája kezdetén hal meg ma Salvadorban, „villogó verseket” írva és „végsőt fütyörészve!” . A szellem és szerelem latin-amerikai költőgerillái Jó­ zsef Attilával vallják: „ Én mondom: Még nem nagy az ember. / D e képzeli, hát szertelen.” Holnap testvéri tankok dübögik szerte rímeit talán ott is, ahol ma még csak néhányan ismerik nevét. René Depestre haiti költő följegyezte, hogy hazájában egy illegális gyűlés versidézettel ért véget. József Attila Ars poéticájából idézett egy haiti forradalmár. 26 �BARANYI FERENC Két részlet a Chénier stációi című ciklusból I. ORIGINES Apám sosem volt zabolátlan, csak megbízható úriember, kivel a mindenkori állam megtéteti, amit kitervel. Az isten bottal sohasem ver, csak magas posztokkal. Eme karóval sújtott rám is egyszer, de eddig nem haltam bele. Költők közé szöktem tehát, hogy az igazság legyen a mérce, de a megannyi büszke látnok csakis saját magát dicsérte. Szelíd zefír lehelletére vártam - s csak irigység szele csapott a képem közepébe, de eddig nem haltam bele. Kikupáltabb indíttatásom gerenda volt sokak szemében, a rongyosoknak kell a mákony, hogy jászolban születni: érdem. S bár mákonyukkal felcseréltem a rációt: folyton fele­ másnak ítélték, ahogy éltem, de eddig nem haltam bele. Herceg, paraszt, zsivány, akárki! Felhőre olykor nézel-e? Segítettelek odalátni s csak ebbe halhatok bele! 2. M A D E LEIN E Kegyetlen nyár, te gyönyörű: szerelmek s tusák nyara, mélybe sodort s fel az égig a sugarak zuhataga, lángot lehelő évszak, átkozlak s megáldalak, akár a pipacsot, marokszám téptem a tilalmakat, azután százfele szórtam: vigye mind messze a szél, kedvem is százfele görgött, mint pusztán az ördögszekér, szemezni kezdtem a Nappal, maga az ég volt örömtanyám, a Holdnak farára vertem - riszált, mint sarkon a lány. Szép hölgyem, idegen tőled e pogánymód tiszta beszéd, amelyre súgva tanított a nagyhangú utcai nép, fintorog is fiatal s vén szűrt szavú családod berkeiben, de hozzátok csak a vér köt. Hozzájuk a hitem. Lehet, nem is hit ez, csak hatásos beletörődés, hisz’ másoknak isteni zápor a minket fenyegető vész, hát híve lettem a vésznek! Jöjjön és mossa le végig a hajdani, zöldfényű hársak füstlepte facsemetéit! 27 �BÓDI TÓTH ELEMÉR Angyal a szamárban — Benamy Sándornak — Néz a tükör, Attól tartok, kedvére szemléli én is szóra magát bennem, nyitom a számat, föltehetően ha sokáig bámul tetszik magának, még ez a tükör. felhőtlenül fényes. De hová jutna Alig várom, hogy az ember, ha hátat fordítson, senki se nézné habár mi vagyok magát benne, én nélküle. mint az angyal a szamárban. Mi Bálám szamara az Úr angyala nélkül, Még egy tükör is aki addig jobb a semminél, nézegette magát ha már olyan kevés a lelkes állatban, angyal jár az úton. hogy azt még ő sem bírta ki szó nélkül, egyszer csak beszélni kezdett emberi nyelven. Meg is kapta a verést Bálámtól. 28 �40 ÉVE TÖRTÉNT Visszaemlekezések reneszánszát éljük ma is. Pedig a memoár-irodalom körül újból és újból fellángol a vita. Nem véletlenül. Mégis egyet nem lehet elvitatni ettől a műfajtól: a történelem személyes átélésének hite­ lét. Különösen így van ez akkor, ha a történelem „kisemberei” vetik pa­ pírra visszaemlékezéseiket, akiknek élettere és cselekvésköre aránylag szűk horizontú volt. A z alább következők is olyan emberek, akik nem voltak történelmet formáló, cselekvően tevékenykedő személyisegek. A zt a hét­ köznapi életet élték, amit sok milliónyi társuk Magyarországon. Nincs két egyforma emberi élet, vallják ezek a visszaemlékezések, s lapjaikról az én-sorson keresztül a közösség sorsa is kibontakozik. D ön­ tési és választási lehetőségek villannak fel, vagy éppen az tűnik elő, hogy a pillanatnyi helyzet miként formálhatja, készteti színvallásra, a felis­ mert döntés bevallására és végrehajtására azt az embert, aki a hétköz­ napok menetéhez szokott. A most közreadott néhány visszaemlékezés-részlet a felszabadulás pilla­ natait rögzíti. Terjedelmi okokból csak rövidke sorok ezek a Nógrádi Sán­ dor Múzeumban őrzött teljes anyagokból, de így is segítenek egészebbé tenni azt a képet, amit e nemzeti sorsforduló histórikumával foglalkozó összegzések, hadtörténeti, politikai tanulmányok már véglegesítettek. A résztvevők számára a nagy összefüggések felismerhetetlenek. N ekik ott és akkor történik meg minden, ahogy az éppen lezajlik, távlatok és összefüggések ismerete nélkül, mégis szinte szervesen kapcsolódva ad­ digi életük rendjéhez. D e valamennyien megérezték, előbb-utóbb válasz­ taniuk kell, s az emberi élettől olyannyira idegen háború, pusztítás senki számára nem lehet közömbös, még akkor sem, ha ideig-óráig hagyja ma­ gát az eseményekkel sodródtatni, ha szeretné elodázni a döntést. A tör­ ténelem azonban nem ismer kompromisszumokat, még ha nem is va­ gyunk tisztában azzal, hogy most éppen saját sorsunkról, a családunkról, a nemzetünkről döntünk. A z életet le kell élni, a történelmet át kell élni, s válaszolni cselekvően mindarra, amit feladatul elénk állít - mondják a most következő vallomások. P. M. 29 �A katonaköteles férfilakossághoz szóló felhívás alapján a jelenlegi acél­ gyári iskolában felállított „sorozó bizottságnál” kellett megjelenni. A sorozó bizottság mindenkit alkalmasnak talált, hiszen csak ránézésből állott az alkalmassági szemle. A szemle után hazaküldtek, azzal, hogy másnap reggel háromnapi éle­ lemmel és váltóruhával 9 órakor jelentkezzünk. Ennek a többi sorstársam­ mal együtt eleget is tettünk, abban az időben más választás nem volt. Vagy ez, vagy katonaszökevényként fognak kezelni, esetleg a hozzátartozó­ inkat is kitéve valami meghurcolásnak... Impozáns menetünk volt. Attól félve, hogy esetleg az úton el is térí­ tenek, még tábori csendőrök is kísértek, az előttünk ismeretlen úticél felé. Egyre távolodtunk a városunktól. A z első pihenő a mostani campingnél volt. Körülbelül egyórás pihenő után, éppen sorakoztunk, amikor Somos­ kőújfalu felől az útkanyarulatból előtűnt és mellettünk megállt egy katonai dzsipkocsi, rajta három civil és két egyenruhás, nyilas karszalagos, gép­ pisztollyal felszerelt társaság. A minket vezető főhadnagytól érdeklődtek, hogy kik vagyunk és hová megyünk. Mikor megtudták, hogy Losonc az úticélunk, jóakaratúlag közölték, hogy siessünk, mert a határt lezárják és akkor nem tudunk átmenni. Milyen jó, hogy a gondolatot nem lehet hallani, mert akkor hallották volna, hogy nekünk nem sürgős, akinek az, ám siessen. A z indulás első percétől fogva egyre jobban foglalkoztatott az, hogy hol és hogyan lehet­ ne „rugalmasan elszakadni” . Indulás tovább, s a szürkület már Fülekpüspökiben talált, ott volt az első éjszaka. Másnap reggel a hazai elfo­ gyasztása után, nem nagyon sietve, átvonultunk Füleken, majd a temető melletti dombon leültettek és a hozzánk ugyancsak ragaszkodó tábori csendőröktől körülvéve, pihenőt tartottunk. Majd azután átmenve a dom­ bon, a másik oldalon ereszkedtünk lefelé, beérve Fülekkovácsiba, utolért egy lófogatú német trénoszlop. Már a falu utolsó házait is elhagyva észrevettük, hogy Losonc felől há­ rom repülőgép ráfordult az országútra, majd egy kanyarból mélyrepülés­ ben kezdve, irtózatos gépfegyvertüzet zúdítottak reánk. A németek nem, de a mi menetünk jobbra-balra az árokban és a mező felé futva keresett fedezéket. A gépek szovjet Raták voltak, elhúzva fe­ lettünk, egy kanyart véve ugyanazon irányból, újra támadtak, majd utána eltűntek. Ekkor újra rendeződtek a sorok, szerencsére az elvonulókat nem érte sé­ rülés, az ijedtséget leszámolva. Néhány, már a frontot is megjártakon kí­ vül, a többinek ez volt az első tűzkeresztsége. Borzalmas látvány tárult a szemünk elé. Mivel a német trénoszlop nem tudott kitérni, igen meg­ tizedelték. Felborult szekerek, emberek, állatok tetemei hevertek az úton. Mi az utat ezután tovább már nem az országúton folytattuk, hanem bal kézre letérve, egy mezei dűlőúton Rapp felé gyalogoltunk. Délután 3 óra körül érkeztünk a faluba és rögtön szétszórtak bennünket. Négy-öt ember jutott egy-egy szálláshelyre. Jómagam a falu bírájához kerültem, két mun­ katársammal és két acélgyári dolgozóval. A hátizsáktól megszabadulva, gondoltam, kinézek az utcára, milyen le­ hetőség van az eltűnésre. Amint kiérek az udvarra, és elérem a befelé nyíló nagykapu szárnyát, hangokat hallottam. Egy magasabb rangú csendőr­ tiszt állt az utcán - rangjelzését, mivel háttal volt, nem tudtam kivenni - , 30 �utasítva az előtte álló tíz tábori csendőrt, hogy a szállásokra küldött elvonulókat összeszedve, a menetet azonnal indítsák tovább Losonc felé, majd utána átfésülni a házakat, az esetleg itt talált egyéneket falhoz állítani! Ezek után visszatértem a házba és elmondtam társaimnak a hallotta­ kat. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem lehet kísérletezni, megyünk tovább. Mire kijöttünk a házból, a menet már kiért a faluból, hátra­ nézve láttuk az udvarba belépő csendőröket. Nem siettünk, látótávolságot tartottunk és a losonci gyepmesteri telepnél megállapodtunk éjszakára. Úgy gondoltuk, hogy inkább itt maradunk (mert előtte való nap Losonc volt a bombázás célja). Másnap reggel utunkat folytatva, hátra-hátranézve láttuk, hogy több­ kevesebb ember követ bennünket és megbillennek a kakastollak is a tá­ volban. A városhoz közeledve szemünk elé tárult a plakáton hirdetett szö­ veg: Minden katonaszökevényt felkoncolunk., felakasztunk. Szomorúan lát­ tuk az útszéli fákra felakasztott katonákat, civileket a nyakukba függesz­ tett táblákkal, rajta a felírás „ Így jár minden szökevény és azokat rejte­ gető civil” . H ID A SI JÓ ZSE F 1944. december közepe felé jártunk már, amikor az egyik napon a műhelyben felkeresett a villamosközpont főnöke, Hlinka János művezető. Először csak közömbös dolgokról beszélgettünk - hogy korán beköszön­ tött a tél - , majd rátértünk a gyár leszerelésének kérdésére. Tudod, en­ gem nagyon bántott a gyár leszerelése és fennhangon szidtam a németeket és nyilasokat. Majd felvetettem: hát nincs igazam! Mi lesz itt velünk gé­ pek nélkül? Hlinka végighallgatott, megcsóválta a fejét, majd mindkét ke­ zét a vállamra tette és komoly arccal megszólalt: „Csak ne olyan hevesen, Béla, és főleg ne olyan hangosan, mert a falnak is füle van!” . Majd foly­ tatta: ő is megkapta az utasítást, hogy még ma be kell rakni vagonba a gyár két elektromos turbináját, mert Németországba szállítják. Erre én közbeszóltam: „É s berakja, Hlinka úr?” Erre már Hlinka is elmosolyodott és megszólalt: „Éppen azért vagyok itt, hogy a segítségedet kérjem” . Arról beszélt, egy páran úgy döntöttek, hogy nem rakják be a turbinákat, hanem elrejtik. Már mindent megter­ vezett, azt is, hogy hová rejtik el a turbinákat, csupán a szerszámlakato­ sok közül három önként jelentkező, megbízható emberre volna szüksége. „H át ebben kérem a segítségedet. Úgy gondolom - folytatta - , hogy csak megbízható, jó szakmunkás jöhet számításba, mert ez nem gyerekes do­ log” - fejezte be. Meglepett a dolog. Erről a komor, kimért művezetőről - aki egyéb­ ként igen nagy tiszteletnek örvendett a gyárban - fel sem tételeztem, hogy ilyen veszélyes akciót mer kezdeményezni. Még a hideg is végig­ futott a hátamon az akció hallatán. D e mint ahogy ő, én is megbíztam benne. Én is bizalmasabbra fogtam a szót, s megkérdeztem, hogy egy­ nek én megfelelnék-e? Ekkor már másodszor mosolyodott el és megszó­ lalt: „H át elsőnek is rád gondoltam - majd folytatta - , de még rajtad kívül két fő kellene” . K it tudnék javasolni? 31 �Rövid ideig gondolkoztam, majd végül elmondtam a javaslatomat: „H át itt volna egynek Jakabos Pista bá’, aki ugyan nem tősgyökeres salgótar­ jáni, de megbízható, becsületes ember. Erdélyből, Lupényből települt át, jó szakmunkás, ízig-vérig igazi munkásember - fejeztem be. Másiknak meg Horváth Gyulát javasoltam, akit szintén megbízható, becsületes szak­ munkásnak tartottam. Hlinka néhány másodpercig gondolkozott, majd megszólalt: „H át jó, te ismered őket” . - És még hozzáfűzte: - „H a esetleg nem vállalják, úgy keress meg és szólj nekem, hogy még időben lehessen intézkedni” . Hlinka már indulni készült, mikor megkérdeztem: „N o és mikor csinálnánk meg a dolgot Hlinka úr? - Igenis - fordult vissza - a legfontosabbakról meg majdnem megfeledkeztem: délután négy órára jöjjetek be a villamos­ központ géptermébe, s a portán mondjátok meg, hogy túlórában jöttök vagont rakodni” . Nem mondom, egy kicsit meglepett az idő rövidsége, hisz’ már tíz óra is elmúlt. D e beláttam, hogy egy ilyen akciót nem le­ het hetekkel előtte szervezni, mert nagy a lebukás veszélye. Megegyeztünk abban, hogy két órakor hazamegyünk ebédelni és négy órára jövünk be vagonrakodás végett. Hlinka művezető távozása után azonnal munkához is láttam. Felkeres­ tem mindkét szakit, s külön-külön beszéltem velük, akik vállalták az ak­ cióban való részvételt. Délután négy órakor már mind a nyolcan együtt voltunk, mikor bejött az ajtón Hlinka művezető. Végignézett rajtunk, majd csendesen megszó­ lalt. Arról beszélt, hogy ő nem a szavak embere, hanem a tetteké. Rövid mondanivalójában először azt fejtegette, hogy ez a gyár adott nekünk ke­ nyeret, de azután is ad, ha most is megtesszük kötelességünket. Itt van a munkahelyünk, itt van a családunk, s nekünk a jövőben is itt kell majd dolgoznunk. Elmondta, hogy milyen veszélyes feladatra vállalkozunk. Majd folytatta: ha valaki úgy érzi, hogy nincs ereje ebben a munkában részt venni, inkább most mondja meg, nem haragszik érte. Menjen szépen haza és felejtse el az egészet. Ekkor ismét végignézett rajtunk, s mivel senki sem mozdult, senki sem szólt egy szót sem, folytatta. Arról beszélt, hogy gyorsan kell dolgozni, s az egész akciót egy óra alatt be kell fejezni. Elmondta még, hogy az ácsok a „kavicsosbányáknál” dolgoznak, s görgők­ kel, kötelekkel ők helyezik el a kiszemelt rejtekhelyen a turbinákat tartal­ mazó ládákat. A z ácsbrigád az elhelyezés után úgy temesse be az üreget, hogy ott semmit se lehessen észrevenni. A második csoport pőrekocsikon a ládákba csomagolt turbinaalkatrészeket folyamatosan szállítsa a rejtek­ helyre. A harmadik csoport pedig megkezdi a ládákban levő ócskavas berakodását az üres vagonba. Erre azért van szükség, mivel a vagonok még súlyellenőrzésen is átesnek, s ha a vagon üresen menne ki, már itt azonnal kiderülne a turpisság. Érthető, világos? Van-e valakinek kérdése? Mivel nem volt, még hozzáfűzte: „É n személy szerint a vagon környékén tartózkodom - mondta mert ha véletlenül jön egy ellenőrzés, időben tudjak jelezni.” Befejezésül arra kért bennünket, hogy az akcióról sem a gyárban, sem otthon ne beszéljünk, hisz’ a fejünkkel játszunk, de családunkat is meg­ hurcolhatják. (Mucsi Lajos összeállítása a salgótarjáni acélgyári munkások akciójáról) 32 �Esős, őszi november volt és vigasztalanul esett az eső. Híreket már biz­ tos helyekről tudtunk, és már délről-keletről ágyúdörgéseket hallottunk. Szaporodtak a légitámadások és sok estén néztük a Sztálin-gyertyáknak nevezett világító rakétákat. D e ez időben már csak a győztesek légirajait lehetett látni, a német csapat húzódott nyugat, illetve kelet - Budapest - felé. Karácsony előtti napokban motorkerékpáros német katonák jelentek meg Somoskőn. A motorosok megjelöltek házakat, de nem mindegyiket. Szálláscsinálók voltak. Estére jöttek a németek és beszállásolták magukat a megjelölt házakba. Hozzám is jutott egy lábon sérült tiszt és ennek sesédtisztje, valamint egy tiszthelyettesféle, aki összekötő futárszolgálatot teljesített. A család meg volt ijedve, hogy mi lesz, de komoly helyzet lévén, nem tudtunk előre semmit, csak azt, hogy az ágyúdörgés már kö­ zel van és igen hallani. Karácsony előtti napokban elállt az eső és erős fagyás következett. A front már a M edves-hcgység túlsó oldalán folyt. Egyik napon többen lát­ tunk a Medves-hegység felől jönni civileket, akiket német katonák kí­ sértek a helyi parancsnokságra. Ez a vár tövében levő Somoskeőy-kúria helyisége volt. Később derült fény e civil emberek sorsára, akik nyolcantízen lehettek. Ö t főt szabadon engedtek. Másnap karácsony este! K is­ lányom karonülő, egyéves volt, akinek azért egy fenyőgallyat szereztem, melyen pár szem szaloncukor és gyertya égett, melyet meggyújtottunk. A nálunk levő két tiszt is megnézte a gyertyagyújtást, de nem szóltak sem­ mit, elvonultak a szobájukba. A két ünnep alatt csak a harci zajok közeledtek, ami arra utalt, hogy erős ütközet folyik a Medves túlolda­ lán. Ez igaz is volt. Karácsony utáni napon a község lakói ébredéskor egy német katonát sem láttak. A kik nálunk szállásoltak, azok sem voltak a szobában. A z éj leple alatt kivonultak a községből. A Medves-hegy felől ágyúdörgés nem volt. Tehát igaz lenne? Talán szorult a gyűrű és odébbálltak? Igen, így volt! Felszabadult a község és az ágyúdörgés áthelyeződött a Karancshegység mögé, Balassagyarmat irányába. Egyelőre csend volt és közben jött egy riasztó hír, hogy a németek azért „búcsúszó” nélkül csak nem mentek el. A volt német parancsnokság mel­ lett, a gyümölcsösben, öt fő civil embert találtak agyonlőve, dermedtre fagyva. Azonnal a helyszínre mentünk, ahol borzalmas látvány várt. Ö t ember feküdt a földön, akiket géppisztolysorozatok értek, a lövések erre utaltak. Hastól koponyáig kapták a lövést, melyik hol állt. Megdöbbentő látvány volt. Ismerősök voltak, Bást és Vecseklő községekből, kőbányászok valamennyien. Tehát itt hagyták a németek névjegyüket, s bennünk a ha­ tártalan gyűlöletet. Halott munkatársaink szüleit nem kellett már értesí­ teni, jöttek kocsival hozzátartozójukért. Már ők előbb tudták a dolgot, mint mi, mert az említett foglyok közül, akiket szabadon engedtek, azok otthon elmondták már nekik, mire számítsanak. Később kiderült, hogy ezen halott bajtársakat a románokkal vívott harcvonalban foglyul ejtet­ ték, zsebeikben 1-2 üres töltényhüvelyt találtak, s rájuk fogták, hogy par­ tizánok. Tehát elvitték őket hozzátartozóik és mi e döbbent lelkiállapot­ ban nem sokáig lehettünk, mert a Medves-hegység felől óriási zajjal, ko­ csizörgéssel, hangos beszéddel közeledtek a felszabadító csapatok. 1945. 33 �új év a szó valódi értelmében. A z országnak csak fele része szabadult fel. Mi tehát a Debrecenben már megalakult Debreceni Ideiglenes Kormány és kommunista pártunk jelszavai szerint kezdtünk mozogni. Kezdetben ez abból állt, hogy eltemettük a hegyekben elesett román katonákat, tizenöt­ húsz főt. A z abroncsospusztai véres események nyomára Valesek Józsi bá­ csi holttestének eltemetése emlékeztetett, különösen engem, mert ő volt az, aki engem is személyesen hívott partizánnak a fenti helyre. A halottak eltakarítása során feladatunk volt az utak-hidak megjaví­ tásához való munkások, parasztok megszervezése. Közben a legfontosabb feladat volt számunkra a helyi pártszervezet megalakítása. Megkezdtük a szervezést, de csak öt fő jött össze, a többi még várt, mert az ágyúk a Karancs-hegységen túli irányból még dörögtek, s többen féltek attól, hogy egy-két napra a harcvonal ingadozása még lehetséges lehet. Mi ezzel nem törődtünk már és a salgói pártszervezet (itt hamarabb megalakult) kül­ döttei jelenlétében létrehoztuk és kimondtuk az M K P létrejöttét, s meg­ alakult a pártszervezet. Kézbe vettük a község irányítását és lassan az élet kezdett megindulni. SOMOSKŐI JÓZSEF Tudtam, illetve sejtettem, hogy volt a gyárban néhány kommunista mun­ kás, akikről az ember akarva-akaratlanul tudta, hogy a párt illegális szer­ vezetének tagjai, de legalábbis föld alatti kommunista pártmunkát vé­ geznek. Ezek közé tartozott Alics János, Teleki János, Kovács István, Hajek Rezső, Brabecz (a keresztnevét elfelejtettem) és mások. Tiszte­ lettel, sőt szeretettel néztem ezekre az emberekre a háború alatt, egy tisz­ tességesebb jövő világ meggyőződéses híveit láttam bennük, és remény­ kedtem, hogy megérem ezt a jövőt. Ő szintén megvallom, hogy a kommu­ nista munkásokat abban a korban nem tartottam a szó mindennapi értelmében közönséges embereknek. Akkoriban ugyan még nem ismer­ tem Sztálinnak azt a híres, mai fejemmel egyébként korántsem osztott véleményét, hogy ,,mi kommunisták más fából faragott, különös em­ berek vagyunk” , de valójában valahogy így vélekedtem a kommunista munkásokról, noha a neveltetésem inkább afféle „baloldali szocdem” szemléletnek felelt meg inkább. Lényegében idealizáltam őket, mint ahogy a munkásmozgalmat is olyasminek láttam, amely mentes az emberi gyen­ geségtől, a mozgalom hordozóit gyarlóságoktól megtisztultnak, a többség jólétéért és szabadságáért önfeláldozó módon küzdő harcosoknak láttam. Külön szeretnék megemlékezni Hajek Rezsőről, az én hallatlanul de­ rék Rudi barátomról. Hajek Rezső a faesztergályos-műhely vezetője volt. A kiváló szakmunkás és ugyanakkor a kemény tartású, büszke munkás­ ember típusa volt. Nálam jóval idősebb, ennek ellenére a háború alatt igen jó viszonyban voltunk. Kommunista meggyőződését a háború alatt sem titkolta. V olt is bizonyos aggodalma, hogy az utolsó pillanatban el­ hurcolják. Szerencsére nem így történt. Hangadó szerepet játszott az üveg­ gyárban a felszabadulás után, ha jól emlékszem, ő volt az első übtitkár, vagy szakszervezeti titkár. Sajnos, az egyik üzemi bizottsági ülés közben, valamennyiünk szemeláttára, 1945. május közepén, szívroham 34 �következtében meghalt. A vállalatra nézve súlyos csapás volt ez, mert hig­ gadt, megfontolt magatartása csillapítóan hatott az izgágákra, abban a zavaros, kezdeti időben. Restellem, hogy a drámai eseményeket, a magyar történelem várvavárt nagy fordulatát nem tudom tárgyilagosan, a kívülálló higgadt szenvtelenségével és személytelenségével közel négy évtized elmúltával sem szemlélni, vagy elmondani, minduntalan beleszövöm a magam személyes élményét, látásmódját. Dehát talán senki sem képes arra, hogy kikap­ csolja önmagát és mintegy a világűrből jött lény módján számoljon be a dolgokról, történésekről, folyamatokról, amelyek körülötte, vele zaj­ lottak és amelyek annyi várakozást, reményt, feszültséget, oldódást, és ugyanakkor újabb, más jellegű feszültséget keltettek mindannyiunkban. 1944. április 11-én bevonultam, először Egerbe, majd Miskolcra ke­ rültem és 1944 júliusában a galíciai frontra vittek. A z 1944. évi nyári visszavonulásban a munkaszolgálatos alakulatom „részt vett” , olyan han­ gulatban, amelyet a maga vészterhességében, eszeveszett iszonyatával ta­ lán csak az emberiség legnagyobbjai, egy Dante Alighieri, Shakespeare, Goethe, Tolsztoj, Balsac tudott volna hihető módon leírni. A századom, mielőtt a frontra vittek benünket, Miskolcon, a Tiszai rendező pálya­ udvaron végzett romeltakarítási munka során végignézte kb. 250 000 magyar zsidó deportálását, mert az erdélyiek kivételével mindet ezen a vonalon szállították Auschwitzba, a megsemmisítő táborba. A legtöbbünk szülei, testvérei, gyerekei, feleségei, rajta voltak ezeken a rémvonatokon. Nehéz a maga teljességében és ördögi vonásaival ezeknek a „szállítmá­ nyoknak” a körülményeit a mai olvasó számára egyáltalán érzékelhető­ vé tenni. 1944. április 11. és december 25. között tehát nem voltam Tarjánban, így az ezen időszakban történteknek tanúja nem lehettem. Ter­ mészetesen, a hazajövetelem után, hamar értesültem mindarról, ami a városban végbement a felszabadulás pillanatáig. Kisterenyén, ahol kéthárom napig tartózkodtam, hogy bevárjam a németek kiverését Salgótar­ jánból, egy magas rangú, szovjet tiszt közölte velem és a munkaszolgálat­ ból megszökött bajtársammal, Kürschner Ferenccel, hogy karácsony este a Vörös Hadsereg bevonult Salgótarjánba. - „Igyi domoj” - mondta ne­ künk az a tiszt, „Gorod Salgótarján szvabodno” , és három kupicába pá­ linkát töltött, éltette az új debreceni kormányt, a magyar demokráciát és a magyar szabadságot. A debreceni kormány megalakulásáról tőle ér­ tesültünk. Mezítláb, tetvesen, de lelkesen, így értem el a gyárkaput, kora délelőtt, ahogy azt előzőleg megemlítettem. A kapuban éppen Alics Jani álldogált. Már említettem, hogy őt jól ismertem, hiszen a fazekas­ kemencén dolgozott és a nézeteit előttem sohasem titkolta. Jermendi főmérnök döbbenten nézett rám, meghívott mindjárt ebédelni, de kérte, hogyha tetves vagyok, előzőleg mosakodjam meg. A holmijaimat ugyan­ csak tüstént átadták, de előzőleg alaposan lecsutakolták. A felszabadulá­ som így kezdődött, de többé-kevésbé az ország egész népét „lecsutakolta” a történelem. TATÁR IST V Á N 35 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ M. KISS SA N D O R -V IT Á N Y I IVÁN: A Magyar Diákok Szabadságfrontja M. Kiss Sándor és Vitányi Iván igénytelen külsejű könyvét az Antifasiszta Ifjúsági Emlékmű Szervezőbizottság, tehát egy „nem hivatásos kiadó” jelen­ tette meg még 1983 végén. Különösebb visszhangra ennek megfelelően nem­ igen talált; folyóirataink közül talán egy sem recenzálta. Kár pedig, mert a II. világháború alatti magyar ellenállási mozgalom eddig jórészt ismeretlen vonulatát dokumentáló empirikus anyag, s a tényfeltáró fejezetekhez csatla­ kozó teoretikus fejtegetések okán egyaránt megérdemelte volna. A Magyar Diákok Szabadságfrontja hét diákellenállási csoport közös szer­ vezete volt, amely hivatalosan 1944. november 7-én, ténylegesen pedig 1944 októberében alakult meg. E hét diákellenállási szervezet közül a szerzők néggyel foglalkoznak részletesebben. A Nemzeti Ellenállás Diákmozgalma 1944 nyarán szerveződött meg a fel­ oszlatott Győrffy-kollégium diákjaiból. Gyakorlatilag a békepárt diákszek­ ciójaként működött, amelyet az akkori KISZ irányított. Vezetője Hegedüs András volt. A szervezet 1944 októberéig főleg propagandatevékenységet fej­ tett ki. Ezt követően egy-két demonstratív fegyveres akciót is végrehajtott. E lényegében kommunista csoporttal szorosan együttműködött a Szűcs Ferenc vezette Parasztfőiskolások Közössége. Ennek bázisát a korábban G yőrffy pro­ fesszor körül tömörült parasztfőiskolások alkották. A két szervezet közösen adta ki 1944 augusztusától a Szabad Diákfront című illegális lapot, amely a németek elleni fegyveres ellenállásra szólított fel. A Szabad. Elet Diákmozgalom 1944 júliusában jött létre Fitos Vilmos irá­ nyításával. A csoport bázisa a rendszer hivatalos diákszervezetén, a Turulon belül még a harmincas években kialakult ellenzéki mozgalom volt, amelyet Fitos korábban a Diákegység Mozgalom keretein belül igyekezett egységes mederbe terelni és összetartani. A Szabad Élet Diákmozgalom ideológiai pro­ filja ennek megfelelően sokszínűbb és ellentmondásosabb volt, mint a győrffysta szervezeteké. Tény viszont, hogy a legtekintélyesebb szervezeti bázissal és az egyetemisták között a legnagyobb befolyással ők rendelkeztek. Továbbá az is, hogy bátran vállalták az antifasiszta és németellens harcot. S az adott hely­ zetben - állapítják meg a szerzők is - ez volt a legfontosabb. Lapjuk, a Szabad Elet mintegy 1000 példányban jelent meg, röpcéduláik pedig alkalmanként a több ezres példányszámot is elérték. Emellett külön katonai akciócsoporttal is rendelkeztek, amely októbertől nagy szerepet játszott a különböző fegyveres ellenállási csoportok szervezésében. A Demokrata Diákfront a nyilas hatalomátvétel után alakult meg Zimányi Tibor vezetésével. Korábban a Fitos-féle Szabad Élet Diákmozgalom katonai csoportján belül működtek. Több sikeres fegyverszerzési akciót hajtottak végre. Többek között a Fehér Lajos vezette kommunista ellenállási csoportokat is ez a diákszervezet látta el robbanóanyagokkal és fegyverekkel. 36 �A Magyar Diákok Szabadságfrontja, amelynek a fentiek mellett még a Technikusok Demokrata Frontja, a Demokrata Ifjúság és a Protestáns és Ka­ tolikus Egyházak Demokrata Ifjúsága nevű csoportok is alapító szervezetei voltak, 1944. december 12-ig működött. A nyilas elhárítás ekkor több veze­ tőjét letartóztatta, aminek következtében a szervezetszerű munka a további­ akban lehetetlenné vált. A diákellenállás novemberben megszervezett fegyveres alakulatai, az ún. Görgey és Táncsics zászlóaljak azonban megmaradtak, s a szovjet csapatok megérkezéséig központi irányítás nélkül folytatták az anti­ fasiszta harcot. Röviden összefoglalva ennyi a kötet tényszerű, adatfeltáró hozadéka. Az empirikus fejezeteket kiegészítő elméleti igényű fejtegetések arra a jól ismert kérdésre kívánnak választ adni, hogy valóban Hitler „utolsó csatlósa” volt-e Magyarország? Másként fogalmazva: vajon azért nem volt Magyarországon komoly, tömegeket magával ragadó és fegyveres felkelésben kicsúcsosodó ellen­ állási mozgalom, mert a magyar fasiszta nép volt, vagy pedig egyéb okok kö­ vetkeztében? A szerzők szerint - s általánosan elfogadott álláspontnak ma már ez te­ kinthető - Magyarország nem volt a náci Németország „utolsó csatlósa” , s a magyar nép többsége ugyanúgy szembenállt a fasizmussal, mint Európa más népei. Az ellenállási mozgalom kétségtelen erőtlensége más okokkal magyará­ zandó. A szerzők több determináló tényezőre hívják fel a figyelmet, amelyek közül megítélésünk szerint legfontosabbnak a Horthy-rendszer belpolitikai be­ rendezkedése és háború alatti politikája s ezzel összefüggésben az ország szu­ verenitásának kései megszűnése tekinthető. Erős antifasiszta ellenállási mozgalomhoz mindenütt két dolog kellett: egy­ részt német megszállás, vagy fasiszta Quisling-kormány, másrészt ütőképes bal­ oldali erő. Amint ez ismeretes, Magyarország 1944 tavaszáig nemcsak meg­ őrizte szuverenitását, hanem úgy őrizte meg, hogy a parlament és a többpárt­ rendszer is fennmaradtak. A negyvenes években, amikorra Angliától és Svéd­ országtól eltekintve immár Európa szinte minden országában totalitariánus vagy tisztán autoritatív politikai rendszerek alakultak ki, ez meglehetősen kivé­ teles jelenségnek számított, amit a baloldal is pozitívumként könyvelt el. A harmincas és negyvenes években Magyarország és a térség belpolitikai alterna­ tívája ugyanis nem a demokrácia, vagy korlátozott parlamentarizmus, hanem a korlátozott parlamentarizmus, vagy totális diktatúra volt. Ehhez járult, hogy a horthysta vezetés egészen 1944 őszéig kapcsolatban tudott maradni az angol­ szász hatalmakkal. Mindezek a legális baloldalt lojalitásra, sőt a Kállay-kormánnyal való együttműködésre, s nem szembefordulásra ösztönözték. 1944. március 19-ig tehát fegyveres ellenállásra egyszerűen nem volt mód, mivel ez nem ellenállás, hanem teljesen fölösleges és értelmetlen polgárháború lett volna. A német megszállás után ez a helyzet bizonyos mértékig megváltozott, s aligha véletlen, hogy - mutatnak rá a szerzők - ezt követően meg is indult az ellenállás szervezése. Továbbra is reális lehetőségnek és legjobb megoldásnak látszott azonban a háborúból való kiugrás, s ezt csak a hivatalos vezetés hajt­ hatta végre. Tudjuk, s az akkori baloldal is tudta, hogy a kormányzó környe­ zete és a Lakatos-kormány kifejezetten erre törekedtek. Érthető hát, hogy az adott helyzetben elsősorban az ellenállás vezetői is ennek sikerén, s nem a fegyveres felkelés kirobbantásán munkálkodtak. Október 15. csúfos kudarccal végződött, ám ezért a magyar baloldal, az ellenállási mozgalom, vagy a ma­ gyar nép a legkevésbé tehető felelőssé. 37 �A nagyobb arányú ellenállás kifejlődését gátló tényezők közül utalnak még a szerzők a magyar baloldal viszonylagos gyengeségére, 1919-ig visszanyúló traumáira és hagyományos megosztottságára, továbbá a szovjet hadseregtől való félelemre és néhány egyéb körülményre. Egy fontos szempontról azonban mintha el feledkeztek volna. Nem írnak arról, hogy Németország és Magyarország között külpolitikai téren bizonyos mértékű érdekazonosság állt fenn. Jugoszlávia és Lengyelország, ahol a kelet-európai országok közül nagyarányú ellenállás bontakozott ki, Németország áldozatai voltak. A szerb és a lengyel nép nemzeti érdekei tehát feltétlen németellenességet diktáltak. Magyarország ezzel szemben Németország támogatásával realizálni tudta a trianoni béke­ szerződés revízióját, ami a két világháború közötti magyar külpolitika, sőt politika alfája és omegája volt. A magyar ellenállási mozgalom kései kibon­ takozásának és erőtlenségének úgy véljük, ez is igen fontos (ha nem legfonto­ sabb) oka volt. (Az Antifasiszta Ifjúsági Emlékmű Szervezőbizottsága, Bp. 1983.) ROMSICS IG N ÁC 38 �SZEPESI JÓ ZSE F Nincs annál szörnyűbb Bizony nincs annál szörnyűbb, naiv, nem sejti azt sem mint akkor halni meg, mért él, mi dolga van; mikor még lelke nem nyűg, mikor még minden úgy jó, a test alig beteg; ahogy van, nem vitás, mikor még szép a látás ifjú a vér és forró, és semmi sem kevés, és lenni még csodás; s a szívben zsenge hajtás mikor még célja nem volt, csupán a szenvedés; sem titka - senkivel... mikor még mindegy minden, Nincs annál szörnyűbb hóbort, az ember oktalan, mint akkor múlni el. K A R Á CSO N D I IMRE Pedig pedig kitapinthatóan itt a nyár egyre nagyobb mellekkel jönnek szembe a lányok itt a nyár lenyíratkoztak a rockénekesek megteltek a parkok ölebekkel és tinédzserekkel itt a nyár lenyiratkoztak a rockénekesek szexeinek a kutyák itt a nyár üvölt a heavy metali dönögnek az elektronikus dzsessz legyei itt a nyár feltalálva rég a kerozin űrhajók műholdak boeingok itt a nyár repülni kéne egyet valahogy egyenest valahogy bele a Napba 39 �V I T A K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTVÁN „...ami meghódításra vár, azt látványosan nem lehet megközelíteni” A költészet és a politika évszázados összetartozását valóban nem nehéz bi­ zonyítani. Még ha koronként más és más formában is, a költészettől sohasem volt teljesen idegen a politika világába tartozó jelenségek önálló lírai témák­ ként történő feldolgozása. Csakhogy a politika - világi és külsődleges jelenség lévén - éppoly' változékony, mint a valóság állapotai általában. Kezdetben fő­ ként a polisz típusú közösségre vonatkozó államszervezetet és -rendet jelen­ tette, s csak a későbbiekben vált jelentése önmagában is többoldalúvá. S azt sem nehéz kimutatni, hogy a politikai költészet akkor teljesedett ki leginkább, amikor a politika az állampolgári léttől elkülönült életet élt, s az állampol­ gároknak a legkevesebb lehetőségük volt a közügyek irányításában való rész­ vételre. Mert ahol az egyén - Hegel szóhasználatával élve - közvetlenül öszszefonódott az állami élet általánosságával, ott a szubjektív sajátosság és en­ nek privát partikularitása még nem szerezte meg jogait. Csak a politika önál­ lósodásával vált lehetővé, hogy az egyén szuverén módon éljen a mindenkori politika elfogadásának, bírálatának vagy elvetésének jogával. Másrészt ezen a szabadságon belül is felébredt a szubjektum önmagában való, magasabb rendű szabadságának szükséglete, amely azután igényt tartott arra, hogy ne csak a politikát megtestesítő államban, ne csak az adott erkölcs és törvényesség keretei között, hanem saját bensőjében is szabad legyen, amenynyiben a jót és az igazat önmagából, szubjektív tudása révén akarja a maga számára megteremteni és elismertetni. Nemcsak, s nem is elsősorban azért, mert az egyének - így maguk a költők is - távol akarták magukat tartani a társadalmi szerkezet érdek- és értéktagoltságára épülő, azt szervező és tudato­ sító erőcsoportok hatalmai harcától, hanem sokkal inkább azért, mert ha mégoly hihetetlennek tűnik is - a politikai cselekvés valódi alternatívái hiá­ nyoztak. S innen nézve kiderül, hogy a politikai költészet a maga sajátossá­ gaiban és következményeiben szorosan összekapcsolódik a konkrét politikai cse­ lekvések hiányával. Sőt úgy látszik, mintha éppen a tettek hiánya teremtette volna meg a szavak tettét. Ám ez a paradoxon - Alföldy Jenő állításaival el­ lentétben - egyrészt szűkebb, másrészt szélesebb területre vonatkozik. Mert ha igaz is az, hogy a politika demokratikus és nyilvános fórumai többnyire valóban tehermentesítik a lírikusokat, sohasem abban az értelemben, hogy működés­ módjaiknak elfogadása vagy elvetése többé ne lenne szubjektív választás kérdése. Előzmény: I. Alföldy Jenő K Ö L T É S Z E T ÉS PO L I T I K A N A P J A I N K B A N című vitaindítója (1984/5. szám); 2. Gyertyán Ervin A V I H A R M A D Á R - K A L I T K Á B A N : Héra Zoltán A TI SZ TA POLITIKUM ( 1984/6. szám) ; 3. Sík Csaba N A P L Ó J E G Y Z E T E K - A L F Ö L D Y JE N Ő C I K K É H E Z ; Petrőczi Éva É R TE, É R T E D , É R T Ü N K ! ; Tandori Dezső VE RS ÉS K Ö Z (1985/1. szám). 40 �Ellenkezőleg, a szavazó, a nyilvánosság előtt véleményt mondó magatartás mindig választáson alapul, még ha nem is jelenik meg versekben. És nem is kell, hogy költeményekben fejeződjék ki. A citoyen magatartás ugyanis a legköznapibb politikai, közéleti tevékenységek során épülhet ki. S éppen így mu­ tatkozik meg a legélesebben a citoyen és az individuális költői magatartás el­ válása. Míg a költői attitűd alapja - legáltalánosabb értelemben - az indivi­ dualitás önállósulása, elkülönülése, s ismérve az egyéniség, amely személyes­ ségében fogja össze az embernek a világhoz fűződő viszonyát, addig a citoyen magatartás és tevékenység - érdekformáló, érdekképviseleti és érdekérvényesítő sajátosságai révén - a társadalom minden területén s annak legkülönbözőbb válfajaiban érzékelhető. Meglehet, a vitaindító cikk szerzője számára elfogad­ hatatlan, ám filozófiai-szociológiai szempontból mégis szükséges egyértelműen kijelenteni: a citoyen magatartási valójában csak a citoyen közösségek magatar­ tásmódjaként jelenhet meg. Azaz nem egy vagy két ember tulajdonságaként, hanem a többség jellemzőjeként. Az alkotó szempontjából viszont elképzelhe­ tetlen az individualitás, s az imént említett elkülönülés hosszú időn át történő felfüggesztése. Mert ha József Attila, Kassák Lajos, Illyés Gyula vagy éppen Petri György tudatosan politizáló verseikben a citoyen szemléletmódot képvi­ selték is, ezzel egyszersmind a többség számára elérhetetlen politizálás lehetet­ lenségét nyilvánították ki. S bármily erősen és szükségszerűen fonódtak össze bennük az individuális és a citoyen tulajdonságok, bármily erőteljesnek érezzük is költeményeikben a „közéleti töltést” , mégiscsak a belülről vezéreltség volt számukra a legdön­ tőbb. Éppen ezért sokat árul el e tekintetben az, hogy a vállalt költői szere­ pek mennyire presztízsszempontúak? A tekintélyveszteség ugyanis - és ezt akár a politikai költészet egészére vonatkoztathatjuk - nem azért következett be, mert a „felszabadulás utáni évtizedekben jelentőssé nőtt költők (és nem­ csak költők, hanem epikusok és közírók is) megfelelő utánpótlás nélkül haltak meg, vagy hallgattak el”, még csak nem is azért, mert a közéletiség devalvá­ lódott, hanem sokkal inkább azért, mert időközben az olvasói közönség „nagykorúsodott” . Miután a politizálás - a kívánatos ideáltól némileg eltérő mó­ don - mindennapi életünk részévé vált, jóval több ismeretet és élményt sze­ rezhetünk a társadalmi nyilvánosság intézményes és intézmény nélküli fóruma­ iról, mint azoknak a költőknek a műveiből, akik a közéletiség szerepét ma­ gukra vállalták vagy vállalják. Ha nem is explicit módon, Alföldy Jenő írásá­ ban ezt mindvégig tagadja. Következtetései mintha azt a fikciót erősítenék, hogy a költők számára ab ovo adottak a politikának olyan tartományai, melyeket a lehető leghívebben kell „kifejezniük” ; hogy tehát a „nézőpont” és a belőle nyert kifejezőeszközök a maguk sajátos lehetőségeikkel egy az egyben a szo­ cialista citoyen formálódására hatnak. Á m annak, hogy ez a hatás tényleg érvényre jusson, az volna a feltétele, hogy azok a társadalmi folyamatok, melyekben a politizálás alternatívái rej­ lenek, újra anonimmá váljanak, és csak az alkotói magatartásnak és megnyilat­ kozásnak a citoyen közösségek magatartásától való különbözése módosíthas­ sa, artikulálja őket. Csakhogy ezt nincs jogunkban feltételezni, mert napjaink­ ban a közéleti demokrácia valóságos formái másfajta érvekkel szolgálnak. Még akkor is, ha tudjuk: a jelenlegi gyakorlat korántsem mentes ellentmondások­ tól. Ennek ellenére olyan előfeltételként kell elfogadnunk, amely ugyan ön­ magában nem cáfolja a politikai költészet szükségességét, de nem is teszi nél­ külözhetetlenné. Hiszen egyáltalán nem magától értetődő, miért van szükség 41 �politikai költészetre, ha a politizálásnak evilági, gyakorlati formái és módsze­ rei mindenki számára elérhető. A „tudatosan politizáló költészet” követelése a döntő ponton azzal a következménnyel jár, hogy a költőkre újra kívülről vezé­ relt szerepeket kényszerítenénk. Így a feltételezett hatás előírt volta által im­ már nem belülről vezérelt magatartás kilép lehetőségei köréből és kudarcot vall. Mert a mégoly tiszta politikum megjelenítése sem rendelkezhet önmagá­ ban azokkal az „iránymeghatározó” tényezőkkel, melyek elvezetnének a valódi politikai gyakorlathoz. Bárhogyan nézzük is, politikai költészet nem születhet megrendelésre. Poli­ tizáló versek ugyan íródhatnak, s magukban véve is értékesek lehetnek a cse­ lekvési alternatívák felismerésében-felismertetésében, de a politizálás paradig­ máiként mégsem foghatjuk fel őket. Ha belső felismerésekhez, iniciatívákhoz nem kapcsolódnak, nemcsak elméletileg és esztétikailag érvényes művek nem születhetnek soha, hanem éppen az, amit a politikai költészet akar - aminek paradox lényegére már utaltam - , annak lehetetlensége igazolódik. Csak a va­ lódi politikai cselekvések révén küzdhető le a „tiszta politikum” megjelenítésé­ nek elvont pozitivitása, s csak a belülről vezéreltség minden, a valóságot be­ szűkítő „pártos nézőponttal” való szembenállása által lehet igazából alkotó­ ként is politikusnak lenni. S ha a felszólító imperatívuszokat tartalmazó versek lehetnek is tettekre sarkallóak, értékük - egy valóságként megformált eszmei teljesség hordozójaként és alapjaként - a politizálás mindennapi gyakorlatá­ ban teljesedhet ki. A merő tiszta politikum megjelenítésével erre nincs lehe­ tőség, hiszen a politikai költészet értéke és funkciója csak abban állhat, ha nem pótszerként lép fel. Még ha tartalmat is adhat az elvont politikai viszony­ latok magában véve üres törvényszerűségének, hatása az egyéni tetteken múlik. Más oldalról viszont a politizáló verseknek napjainkban is megvan a szere­ pe a hamis szemléletmódok leleplezésében. Jelentőségük a politika önhelyesbítésének, önkorrekciójának megindulásával értékelhető igazán; azzal a megszorí­ tással, hogy a valóban tudatosan politizáló költők - a szűk értelmű „pártos nézőpont” bárminemű figyelembevétele nélkül - csak az emberi élet humá­ numával összefüggő jelenségek kifejezésére törekedhetnek. A politika irányí­ tóinak ezt is tudomásul kell venniük; mindenfajta apriorisztikus szükségszerű­ ség elfogadtatása vagy kizárólagossá tétele nélkül. Ami persze távolról sem jelentheti azt, hogy a politizáló költemények csupán a politika kritikájaként nyerhetik el sajátos funkciójukat. Mert azok a jelenségek, melyek az élet egyéb szféráiból sugároznak bele a műbe, s amelyek egyéb szférák mediátorain át sugároznak a befogadóra, végső soron, ha közvetetten is, kötve vannak a min­ denkori társadalmi gyakorlathoz. Ahogyan létezhet olyan költői magatartás is, amely értékválasztás alapján azonosul a politika által képviselt üggyel, ugyanúgy megőrizheti létjogosultsá­ gát az a lírikusi attitűd, amely bizonyos distanciával közelít a politika vilá­ gához. Mindezt azért is kell hangsúlyoznunk, mert a „szocialista társadalom iro­ dalmát nem pusztán az jellemzi, hogy a szocialista mozgalom vagy a szocia­ lizmust építő államiság irodalma, illetve, hogy teoretikusan kikövetkeztetett formai, módszertani, tematikai kötelmeket és igényeket példázó irodalom. Nem a szocialista voltukat látványosan igazoló publicisztikus, illusztratív mű­ vekkel, műfajokkal, műrétegekkel határozza meg önmagát és öntudatát, hanem mindenekelőtt irodalomvoltának, esztétikai lehetőségeinek a teljességével”. (Szili József). Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, a költészet és a politika viszo­ nyát sem érthetjük meg. 42 �P E T ŐCZ ANDRÁS Az irodalom/költészet művészete Bár hazai folyóiratstruktúránk ennek nem látványos bizonyítéka, mégis, ma már mindenki számára egyértelmű: irodalmunk pluralistává vált. No, ez így meglehetősen csúnyán hangzik, fogalmazzunk tehát másképp, magyarosabban: ma stílusok, irányzatok egymásmelletiségéről beszélhetünk. Jelenkori prózánk­ ban például egyszerre van jelen Balázs József és Esterházy Péter, vagy érez­ hetően másképp fogalmazza meg mondandóját Czakó Gábor, mint a Csepregen élő Molnár Miklós, aki felfogásában inkább a párizsi Magyar Műhely vonzáskörébe tartozik. A költészetben - a prózához képest néhány évi lema­ radással - ez a folyamat napjainkban vált egyértelművé: különösen a JAKfüzetekben megjelent VER/S/ZIÓK tette világossá azt, hogy bekövetkezett a stíluspolarizáció, a költészet jövőjét másképpen és másképpen elképzelő költők lépnek fel egyre határozottabban, nemritkán csoportba szerveződve, önmaguk és irányzatosságuk tudatosításának igényével. A sokféleség - természetesen - a politika, a „társadalmi elkötelezettség” meglétét is jelenti, egyes alkotóknál. A - hadd fogalmazzak ilyen egyszerűen - politizáló költészet napjainkban is - változatlanul - meglehetősen erős, sőt, annak bizonyos területe egyre erősödik. Én magam - nyilván a Figyelmes O l­ vasóhoz hasonlóan - ismerek jó néhány folyóiratot, rendszeres vagy alkalmi ki­ adványt, melyekben pro és kontra elkötelezetten jelenik meg a „társadalmi mondanivaló” , és ismerek költőket (Garai Gábor, Csoóri Sándor, Petri György), akiknek lírájában a közéletiség gyakori vendég, és ez csupán megállapítás, nem értékelés; hogy kinek ki a szimpatikusabb, illetve a „költőbb költő” azt most hadd bízzam az Időre, vagy ismét a Tisztelt Olvasó megítélésére. Mielőtt még - napjaink vitaszelleméhez igazodva - teljesen beletemetkeznék önnön monomániámba, egy vékonyka szálon kapcsolódnék Alföldy Jenő írá­ sához. Hiszen az író és a társadalomban élő ember szükségszerű „politizálásá­ nak” , „pártot vállalásának” tudatossága és mértéke valóban nem lehet közöm­ bös. Ahol minden és mindenki fehér, ott nem tűnik fel, hogy valami vagy va­ laki fehér, ahol mindenki fekete, ott senki sem néger, az állítással tehát, mi­ szerint mindenki „zoon politikon” , nem igazán tudok mit kezdeni, bár való­ színű igazságát belátom, annak ellenére, hogy hamisságára is lehetne érveket mondani. Vagyis: állításunkkal még nem mondtunk semmit. Az ember két lá­ bon járó lény: ez még nem jelenti azt, hogy mindenki fut, vagyis társadalmi jelenlétünk, „íróságunk” szempontjából valóban jellemző lehet önmagunk és művészetünk politizáltsága, illetve nem politizáltsága, a politika jelenléte a művekben, és a művek jelenléte a politikában, jellemző lehet, de nem kell, hogy jellemző legyen. Az ember két lábon jár, ez a mondat annyi, mint hogy „az ember társadalmi lény” , és a következtetés, hogy „tehát fut”, illetve „te­ hát politizál” igaz és hamis egyszerre, pontosabban semmitmondó, mint minden közhely. Az „aki nincs velünk, az ellenünk van” légkörében igaz lehetett az Alföldy-esszé elé tett lukácsi mottó, miszerint írás egyenlő pártot vállalás, hi­ szen egy ilyen légkörben nyilvánvaló ellenzékiségnek tűnhetett az „ige” nem 43 �elég lelkes propagálása is, de tudatosítani kéne már magunkban, hogy nem csupán ez az irodalom feladata. Egy egészséges társadalmi, politikai, irodalmi légkörben egy mű, egy író zseniális lehet anélkül, hogy minimálisan is érdek­ lődne a politika iránt. Persze, minden mű önnön korszakának és társadalmá­ nak egy-egy szeletét mutatja meg sajátos megvilágításban, ám ezzel még nem mondtam többet annál, hogy az ember két lábon jár, így kénytelen vagyok kimondani, hogy míg Csoórit politizáló költőnek tartom, addig Weörest nem, hogy egyértelműen létezik olyan költészet, amely nem politizál. (Ebben a pil­ lanatban úgy érzem felesleges dolgokat írok le, mindez számomra annyira egyértelmű, és mindenki számára az, úgy gondolom. Jó lenne, ha így lenne.) Félreértés ne essék: ha egy költő nem politizál, ez nem azt jelenti, hogy bár­ mivel is szembenáll, egyszerűen azt, hogy nem érdekli, nem ebben él, nem fog­ lalkoztatja, eszébe sem jut stb., stb., stb. Tandori Dezső, a mai magyar iroda­ lom egyik legnagyobb alakja, de aki azt állítja, hogy költészetében politizál, az hazudik. Valahol persze minden mindennel összefügg, én azonban az iro­ dalmat is - talán kissé szokatlan ezt hallani - művészetnek tartom és egy szonettben ugyanolyan értékeket vélek felfedezni, mint egy szonátában, különb­ séget tudok tehát tenni politikus és apolitikus irodalom között. V erlaine Őszi chanson című alkotása más csoportba tartozik ilyen szempontból, mint Ady A magyar ugaron című verse. Szonett és szonáta: ezek elsősorban művészeti ka­ tegóriák, mind az irodalomban, mind a zenében. A l'art pour l'art irodalma, és a közismerten kevésbé politikus nyugat-európai költészet a régmúltban és a közelmúltban is maradandó értékeket tudott produkálni, elsősorban emberi, művészi értelemben. Az író tehát nem szükségszerűen politizál akkor, ha ír. É s akkor sem, ha netán nem ír. Mindkettőnek még egyéb okai és eredményei is elképzelhetők. Közeledjünk önnön monomániánkhoz! Kiadói és folyóirat-struktúránk mint­ egy 34-35 éve változatlan: elöregedett, idejétmúlt. Ennek is köszönhetően az irodalom elvesztette frisseségét, korszerűtlen lett, közönségének száma csök­ kent. Más művészeti ágakkal ellentétben a költészet nem követte az idők vál­ tozásait: míg a képzőművészetben és a modern zenében (komoly?, könnyű?) sorra jelent meg a koncept, a pop, a mail, a minimal stb., addig az irodalom ezekről nem vett tudomást, pontosabban csupán néhány alkotó elszigetelt tu­ domásulvételéről beszélhetünk, köztük Tandori legújabb „Szép Ernő-költeményeit” én a nemrégiben felbukkant posztmodern kategóriába utalnám. A leg­ újabb, legfrissebb törekvések gyors megmutatkozása, nyilvánossághoz jutása nem következik be, így irodalmunkban látszólag minden változatlan. De en­ nek az is a következménye, hogy az idősebb generációk tájékozatlanok, nem ismerik a fiatalabbak „másságát", törekvéseit. Az újabb törekvések pedig nem tudnak a régi folyóiratok hasábjain artikulálódni, talajukat vesztik. Költészet és politika? Meggyőződésem, hogy a vitafelvetés inkább a struktúra jellegéből adódóan jogos, nem napjaink igénye ez. Pontosabb persze, ha így fogalmazok: nem kifejezetten az én igényem, amire jellemző, hogy a szerkesztőség jelzése nélkül, miszerint a vita létezik, és szívesen fogadnának tőlem, mint a legfia­ talabbak egyik képviselőjétől hozzászólást, megvallom, nem valószínű, hogy tollat „ragadok” . Gondolom, álláspontom már a fentiekből is körvonalazódni látszik. Nem ál­ lítom, hogy ez az álláspont feltétlenül másoké is, de a lehetőség erre kétségte­ lenül megvan. A mai fiatal költészet alapvetően két kihívással kell szembenéz­ zen: az egyik az ironikus önmagunk-helykeresés társadalmizáltsága és politi44 �záltsága, a másik az „úgynevezett avantgarde” . Sietek leszögezni: mindkét ka­ tegória hibás, ráadásul számtalan egyéb erővonal is létezik mai líránkban. Az átfedésekről nem is beszélek. Mégis ezt a kettőt tartom én a legjellemzőbb­ nek, mert egyre jobban úgy tűnik számomra, hogy a valóban korszerű, mo­ dern törekvések közül - minden látszat ellenére - ez a kettő nem egy irány­ ba visz, képviselői más-más korosztály, más-más időszak gyermekei, és - ugyan­ akkor - mindkettő járható út, hat egyik a másikra, színvonalas, szembenézés­ re késztet, mindkettő reális alternatíva, amennyiben egyik irányzat sem tart igényt „egyeduralomra” , úgy az igazi sokszínűség első két tartópillére lehet. Az első irányzat, a groteszk, a pátosz nélküli énlíra, az irónia a „költő” szere­ pét vizsgálja felül, úgy, hogy egyszersmind az egyén szerepét is nagyítólencse alá teszi. A bizonytalanság költészete ez, a vállrándításé, az „engem ez az egész hidegen hagy” elutasító gesztusáé. Fanyar nevetés ez, mégis átpolitizált, alapvetően társadalomközpontú. Társadalomközpontúnak nevezett ezt a költé­ szetet, mert a „minek vagyok én itt?” , „mi a francot akarok?” kérdéseit fogal­ mazza meg, és válaszaiban meglepően tudatosan az őt érintő környezetre irá­ nyítja a figyelmet. Az utóbbi évek legfontosabb vonulata ez, elsősorban a Fél korsó hiány nemzedékéé, Parti Nagy Lajos egyik jellemző költője a mai har­ mincasok közül, az idősebbektől Petri György előzményként mindenképp ide­ kapcsolható. Az „úgynevezett avantgarde” alatt érthetjük elsősorban a párizsi Magyar Műhely körét, az idősebbektől Tandori Dezsőt, Erdély Miklóst, a fiatalabbak közül a VER/S/ZIÓ K utolsó fejezetének szerzőit, Zalán Tibort és másokat, az olyan avantgarde szellemiségű alkotókat, mint Székely Ákost Szombathelyről, vagy Szombathy Bálintot Jugoszláviából. A vonulat meghatározása roppant ne­ héz, éppen annak sokféleségéből fakadóan. Akusztikus (Ladik Katalin) és vizu­ ális (Nagy Pál) költészet, automatikus-filozofikus szöveg (Erdély Miklós) és posztmodern „új érzelmesség” (Tandori Dezső), mindezek megtalálhatók eb­ ben a napjainkban megerősödő irányzatban, melyet (rosszul!) gyűjtőfogalom­ ként avantgardnak szoktak nevezni. Legyen inkább ,,úgynevezett qvantgarde” ez az egész, és vizsgáljuk meg, hogy a politika jelenléte szempontjából milyen általános jellemzői vannak ezen törekvéseknek. Meglepő eredményre jutunk: a „klasszikus” avantgarde irányzatokkal ellentétben, melyektől nem volt ide­ gen a politika felvállalása, a mai törekvések egyértelműen politikamentesek, kevésbé kifeléfordulók, a költészet szövetét és az egyént vizsgálják. Akár „új érzelmesek” , akár ironikusak ezek a szövegek, mindenképpen hangsúlyosan a nyelvvel és az ahhoz kapcsolható új médiumokkal (vizuális és akusztikus ele­ mek) foglalkoznak, mondandójuk szinte mindig elsősorban művészi és emberi, soha nem politikai. Erősödőben van a „nyelv mint művészeti közeg” felfogás, és ez a társadalmi szerepvállalás tagadását eredményezi. A vizuális költészet kissé kézműves jellegétől idegen a vátesz szerepe és a pátosz is. A politika kilép az irodalomból. Ebből a fajta irodalomból legalábbis eltű­ nőben van. A szépírók fellélegeznek: mesterségük, amely az utóbbi időben meglehetősen elhagyatottan tengett-lengett a társadalomtudományok és a művé­ szetek között, ismét bebocsátást nyert. Elsődlegesen művészet az irodalom, és így az annak legérzékenyebb gyermeke is, a líra, mely új kifejezési formákkal látszik gazdagodni. A költészet a művészeté, és nem a politika szolgálóleánya. 45 �K A SS A I-V É G H MIKLÓS Érdekeltségek konfliktusa A magyar sajtóéletben oly sajnálatosan gyakori személyes indítékon ala­ pozott vitamódszerre figyelmezve, pontosabban azt elkerülendő, idézem ide bevezetőül az alábbi passzust (A magyar nyelv értelmező szótára, VII. 513. o .): „vita fn vitát, vitája I. Két v. több személynek szóban v. írás­ ban érvek és ellenérvek felsorakoztatásával folytatott küzdelme vlmely kérdés eldöntésére, vmely álláspont kialakítására, lerögzítésére.” Különö­ sen fontosnak vélem ezt a hivatkozást akkor, amikor Alföldy Jenő egy korántsem kellemetes kérdéskörre hívja fel a figyelmet, ráadásul meg­ fontolásai is meglehetősen sajátszerűek ahhoz, hogy a kapcsolódások fontoltan-fontolatlanul hamis irányokba indázzanak, éretlen-ízetlen „gyü­ mölcshöz” juttassák az olvasót. Mindez persze végső soron a szerkesztőség, s szerzőként kinek-kinek hitbéli dolga; mondogatom hát következéskép­ pen csak csupán magamnak. Mert értő fül számára könnyed olvasmány ugyan Alföldy Jenő „dol­ gozata” , ám benne rejlik a rutiner szakírónak minden (számos) olyan gesz­ tusa, ami egy vitaindítónak szánt írásban nemes értelemben vett „csapda­ ként” fogható fel. Abból a feltevésből indulok tehát ki (jóllehet, a szer­ zőt személyesen nem, írásait azonban annál tüzetesebben ismerem), hogy Alföldy egy (akárha csak önmagával egyeztetett) feladványt szerkesztett - látszólag önellenére is. Nos, már elöljáróban bevallom, hogy engem a vitaindítóban felvetett kérdések másféle összefüggésben, sorrendben és hangsúlyok szerint nyug­ talanítanak: egyetértéseim és replikáim ilyen módon nem igazodnak paralell formában Alföldy gondolatmenetéhez. Mindenekelőtt: az alapvető és címben is megfogalmazott gondot, hogy tudniillik költészet és politika között közvetlen kapcsolódás létezik akár összhang, akár disszonancia formájában - , lehetetlen eltagadnunk, hogy napjainkban a disszonancia, vagy a közvetlenség hiánya dominál, nehéz megcáfolnunk. Hasonlóan nehéz azonban elfogadnunk azt a sugalmazást is, miszerint e kettő meghatározottsági viszonyában bármikor is feltételezhető lehetne a felcserélhetőség elve és gyakorlata, kívánná az egyik, s engedné a másik a determináció jogkörét átvenni-átadni. (Bár az előbbiről, közvetett-közvetlen tények ismeretében nem vagyok meg­ győzve.) A feladatátvállalás kérdését pedig - történelmi vonatkozásban és napjainkra értelmezve egyaránt - differenciáltabban szükséges megköze­ lítenünk. A köztudatba valóban az a képlet ivódott, hogy Magyarországon egy olyan, századokon át konzerválódott társadalmi közegben, amelyben a politikát kisajátító szűk réteg - uralmi pozíciója folytán - arra kény­ szerítette a tömegeket és azok elit gondolkodóit, hogy kiszorítottságban éljék meg a társadalmi és nemzetsors konfliktusait, az irodalom vállalta fel a politikai tudatformálás, sőt nemegyszer a társadalomtudományos és filozófiai elméletalkotás hatáskörébe tartozó feladatokat is. Hogy az irodalomnak ezt a szerepét kevésbé illuzorikusan értékeljük, ahhoz iro46 �dalom (költészet) és politika mindenkori adott viszonyát szükséges át­ tekintenünk. Szabó Ervin például 1904-ben ezt mondja: „Valójában úgy áll a dolog, hogy a magyar szépirodalom jellege egészen a negyvenes évekig még nemzeti sem volt, nemhogy forradalmi lett volna (még ha forradalmin csupán a reformert értjük is). ( . . . ) De, ha akár a nemzeti­ ség eszméje, mint a magyar nyelvet beszélő nép egyenlősége és független­ sége, akár a nyugat politikai áramlatai kifejezésre jutottak volna is ezen kor költészetében, mi hatásuk lehetett volna? Hisz’ a magyar íróknak alig voltak olvasóik.” . A társadalmi közhatásra tekintő, kemény, némely rész­ leteiben cáfolatot igénylő, de lényegét illetően valós megállapítás ez. Tár­ sítsuk mellé Hatvany Lajos 1911-ben lejegyzett sorait: „ A z irodalompolitika a XIX. század szülötte, s az arisztokrata művészetnek a demok­ ratával, a tömeggel szembekerüléséből származott... Pedig a közönséggel bánni kell tudni, nem ugyan a művészi munkán esett engedményekkel, hanem épp ellenkezőleg, a tiszta, engedmény nélküli munka produkciója céljából... A z olyan művész, aki csak művészi kötelességének tett eleget, s a művészet politikai kötelességét elmulasztotta emberi gyöngeségek mi­ att, súlyosan vétkezik a saját tehetsége ellen, melynek megtermékenyítő hatását törüli ki a művészet történetéből.” A politikai hatás mint társa­ dalmi hatás kerül hát itt szóba. Belső inspirációból fakadó befolyásoló szándékként, s nem a politikai intézményrendszer általi befolyásoltság­ ként. D e akár a legtudatosabb politikai befolyásolás alaptétele is tűrő­ képesnek minősíthető, akárha Lenin 1905-ben a párt szervezete és a pár­ tos irodalom tárgyában írt munkájának idevonatkozó kitétele szerint is: „N em vitás, az irodalmi munka tűri a legkevésbé, hogy gépiesen uni­ formizálják, nivellálják, hogy a többség uralkodjon a kisebbségen. Nem vitás, hogy itt feltétlenül nagyobb teret kell engedni az egyéni kezde­ ményezésnek, az egyéni hajlamoknak, teret kell engedni a gondolatnak és fantáziának, a formának és a tartalomnak.” Ami gondolatsor persze így folytatódik: „E z mind vitathatatlan, de mindez csak azt bizonyítja, hogy a proletariátus pártmunkájának irodalmi részét nem lehet sablonosan azo­ nosítani a proletariátus pártmunkájának más részeivel.". Azaz (értelme­ zésem szerint: K V M ) „külügy” és „belügy” dialektikus, s nem mecha­ nikus-drasztikus viszonyaként értelmeződik politika és irodalom kapcso­ lata. Am it persze a legkevésbé sem konzekvensen valósított meg az el­ múlt évtizedek gyakorlata. * Politika és költészet ilyen módon tehát soha „egymást szem elől nem veszíti” , sőt mondhatni különös figyelemmel vannak egymást iránt. Miért akkor mégis, hogy egy tudományos alaposságú áttekintő vizsgálat öszszegző tanulmánya is csak azt a tényt erősítheti meg, hogy az utóbbi időben csökkent az irodalom közvetlen átpolitizáltsága, direkt közéletisége, hogy a művészet sajátos visszatükrözési módjának megfelelő eszközö­ ket keres, minek jóvoltából felszabadul a művészet, s a közvetlen való­ ságismeretet nyújtó műfajok veszik át a korábban a költészet által váll­ ra emelt vállalkozásokat? Ezen belül is milyen eredőkre vezessük vissza, hogy háttérbe szorult az ún. közéleti költészet? Nyilván nem térhetünk ki a visszautalás elől, mely szerint a felszaba­ dulást követő (nem röpke) időszak egészségtelen politikai gyakorlata olyan, szinte már abszurd, követelményeket támasztott az irodalommal szemben, 47 �amely - ritka tisztes kivételektől eltekintve csak lehangoló eredménye­ ket szülhetett. A z ötvenes évek kincstári költészete ugyan homályba me­ rült, e köd azonban nem fedi el azt a közfelfogásra gyakorolt hatást, ami­ nek okán máig is fanyalgó gyanakvás kíséri az úgynevezett közéleti köl­ tészetet, illetve annak mégoly rangos művelőit. Ami viszont azért nem indokolható egyértelműen, mert a hatvanas években viszont politika és irodalom harmonizálásának következtében olyan költőnemzedék, (s nem csupán költőké) lépett színre, amely alkotói és magánéleti-közéleti minő­ ségében, opuszai által egyaránt a politikával való meggyőződéses azono­ sulásra utalt, élményadó erővel kutatta, s tárta fel a „jelenidőt” jel­ lemző alapvető érdekeket és értékeket. Szinte a szónak szoros értelmében véve keltvén ezáltal egybehangzó (előadók különféle szintjeire is utalván: demonstratív) lelkesültséget. Ma e nemzedék reprezentánsai többek közt így vélekednek: „ . . . az olyan vers, amely közvetlenül az értelemhez vagy az érzelemhez szól, ma­ napság nemcsak hogy nem divat, hanem egyenesen a primitívség, a fan­ táziátlanság, a költőietlenség gyanújába kerül.” , „ . . . arra a közéletiségre, amit mi - rendszeresen vagy olykor-olykor - művelünk, nincs igazán szükség. Legfeljebb annyira - vagy még annyira sincs szükség rá, mint a belterjes, egymás lelkéből szemelgetö lírára, amely egyébként érthe­ tően foglalta el az uralkodó helyet költészetünkben.” . Hogyan is őröltek hát az idő malmai, ha nem vitatjuk el Mezei András és Garai Gábor itt idézett (és többek mások itt nem citált) megállapításainak igazságát? * A zt hiszem, ismételten hivatkoznom kell a már korábban többször em­ lített közhatás jelenlétére, illetve hiányára, figyelembevételére vagy fi­ gyelmen kívül hagyására; ennek kapcsán pedig a már egyszer rangos oknál fogva elfogadható érvényűnek tekintett tanulmányra. E tanulmányból elsősorban az érdemleges itt és most, hogy tudniil­ lik megállapítja: a mai magyar társadalom politikai kultúrája és tudatos­ sága korántsem megnyugtató, s ez nem a politikai ismeretek, hanem a po­ litika presztízsének félreértelmezésében mutatható ki. Úgy tudniillik, hogy a mindennapi ember megítélése szerint minél távolabb esik valamely szer­ vezet, funkció, személy a napi gyakorlattól, annál inkább tulajdonít an­ nak politikai jelentőséget, s ruház fel politikai jelleggel olyan foglalko­ zást is, amelynek valójában ahhoz vajmi kevés köze van. Ha ezt igaznak, (s tapasztalásom szerint igaznak) fogadom el, akkor egyúttal azt is megállapítom, hogy az egyszeri olvasó számára az előbb említettek szerint a költő egyben politikai szerepkörrel is bír; mivel pedig maga Alföldy Jenő sem állít mást, mint hogy egy tevékeny közéletiség­ re ténylegesen mozgósító demokratizálódási folyamat részesei vagyunk, mely a költészetre is inspiratív erővel hat - a közéleti költészet „hanyat­ lásának” okaként nem nevezhetjük meg sem a politikát, sem a befogadó (sőt, túlhangsúlyozva így is mondhatnám: várakozó) közeget. A z elsőt - a politikát - , az irodalomhoz való viszonyát, természetét és törekvéseit elfogadottan adottnak tekintve, szükségtelennek tartom elem­ zés tárgyává tenni. Szükséges azonban tekintetbe venni a befogadó közeget, az adott társadalmi viszonyok között adott művel szembetalálkozó ol­ vasó „várakozásait” . Ami ugyanis az előzőekben a mindennapi ember po­ 48 �litikához való viszonyaként félemlítődött, korántsem önmagáért történt, sokkal inkább tisztázandó szerző és olvasó felelősségét. Egyik oldalon ugyanis feltételeződik az állampolgárnak az a törekvé­ se, hogy tevékeny részese legyen a társadalmi folyamatok (ilyen-olyan nagyságrendben történő) alakításának, s jelen tudatállapotának megfelelő­ en politikai tájékoztató-orientáló jelleget tulajdonít a költőnek, a költé­ szetnek, az irodalomnak. Korábbi tapasztalataira hivatkozva, vagy tájé­ kozatlanul jóhiszeműen. Ide azonban be kell iktatnunk Roman lngardennek egy figyelmet érdemlő fejtegetését, miszerint az olvasó „az irodalmi műalkotást gyakran csak külső ösztönzőként használja, mely érzelmeket és egyéb általa értékesnek tartott pszichikai állapotokat vált ki belőle, s a műalkotást épp csak annyira engedi érvényesülni, hogy megtehesse neki ezt a szolgálatot. ( . . . ) Valójában azonban nem saját értékei miatt ér­ tékeli, mert azokat ilyen beállítottság mellett be sem tudja fogadni, sőt a szubjektív érzések sokasága el is fedi őket. Csupán értékesnek ítéli a műalkotást, mert az eszköz arra, hogy kiváltsa a számára kellemes élmé­ nyeket.” Látszólag ellentmond ez annak, amit korábban a költészet közhasznú­ sága, közéletisége, politikussága okán szóba hoztunk. Valójában azonban élesen utal a költészet nagyon is közvetlen felelősségére. Kétségkívül iga­ zat kell adnunk A lfödy Jenőnek abban, hogy a szocializmus irodalma részben az irodalom kiemelkedő személyiségeinek viszonylagos tartózko­ dása, részben az „árnyékukban” felnőtt nemzedékek ilyen sajátszerű nevelődésének okán - „nem futotta ki” adottságait, képességeit. Igaz ugyan­ akkor az is, hogy a személyiség legbensőbb rendjét-rendezetlenségét óha­ tatlanul „kiadásra kényszerítő” líra helyett, a külső vagy belső rend­ rendezetlenség állapotának közvetlenül szerzőre visszautaló kodifikáló líra helyett költőink java része a veszélytelenebb utat választotta - elmozdul­ va (alkotói tevékenységét értve itt) a személytelenebb műfajok, az igen gyakran önmagába kacsolódó „lelki szemelgetés” irányába tolódott el egye­ di esetekben a nézetek és fórumok szélsőségei felé. Bármily átgondolt és elmélyülten megalapozott tehát Alföldy Jenő okfejtése a „kisembert” , „költőt” , s a társadalom egyéb tagjait illető „zoon politikon” -lényeget illetően, a közéleti költészet most és itt jelenvaló vál­ ságával összefüggő gondjaink feloldani kész szándék igénye szerint vál­ tozatlanul nem látunk más lehetőséget, minthogy egyfelől a mai magyar költészetnek arra a sajátosságára hivatkozni, ami belső szándék szerint „szemelgetőnek” , külső hatást tekintve (a Lukács által tételezett) „tendenciózusság” -nak nevezhető - jobb híján. Végkifejlete pedig ennek az, hogy mivel az átlagolvasó tájékozottságának kivételezett forrása a tö­ megkommunikáció, s a költészet politikailag számottevő szerepét törté­ neti alapokon is számottevőnek tekintő „mai elit” is hasonlóan eligazo­ dásra induló szándékkal veszi figyelembe az irodalmat (költői munká­ kat), jobbára vagy a Garai által „szemelgetőnek” , vagy a Lukács György által „tendenciózusnak” nevezett valóság-visszavetítéssel találja szemben magát. Rendkívül elgondolkodtató tehát az előzőek ismeretében, miért te­ kinti, (s nem csupán) Garai Gábor ezt a helyzetet olyan természetsze­ rűnek (keserű hangsúllyal megerősítve), amit jellemzően így vél helytálló­ nak: „érthetően” . 49 �MŰHELY Egy harmadik vörösesszőkéhez Zalán Tibor verse elé Apollinaire 1918-ban, halálának évében írja meg egyik legszebb versét az Egy szép vörösesszőkéhez címűt. A vers a költő „irodalmi végrendeleteként” is felfogható. Túl van már két fejműtéten, jól ismeri a kloroformrészegség másnaposságát. Zseniális rá- és beleérző képessége mellett - talán a barátság okán is - megírt már egy-két marhaságot is Braque-ról, Picassóról, Picabiáról, a kubizmusról és Henri Rousseau-ról. Ha még nem is megfontolt - ahogy ver­ sében írja már korántsem az a régi „bohóc” , aki fehér ingre fekete olajjal festett csokornyakkendővel jelenik meg egy polgári vacsorán. Valóban: mind­ azt tudja már „az újról, s régiről, amit ezekről így egy ember egymagában tudhat” . Mégsem minden befejezett még. Továbbra is a Kaland és a Rend teremtheti meg számára - és csak, csakis így együtt, egy időben - az egyetlen közeget, amelyben vergődnie már nem szükséges, de autonóm életet élnie lehetséges. Az „értünk zajló harc” két - mustárgáztól csípős - lövedéke kö­ zött, abban a pillanatban, amikor a korábbi ellenségek ugyanabból a forrás­ ból merítik ivóvizüket - könnyűnek tűnik elítélni a „hagyomány, s a lele­ mény hosszú vad vitáját” . Pedig éppen ezeknek a vitáknak volt korábban ugyanő - egyszerre gyermekded és zseniális - provokátora. Ekkor, egy vi­ lágháborús fejseb birtokosának a Kaland már nem hadjárat, és különösen nem a Rend ellen való. Ekkor - az izmusok egyik megharcolt szünetében a meg- és túlélt Kalandot már szolgálni is lehet. Szolgálják is sokan: min­ dig egy (a) Rend ellenében. Költőkről van szó - ne feledjük - : művészekről, nem politikusokról. „Nem ellenetek harcolunk mi / Csak az óriási, s furcsa birtokokra vágyunk” - írja Radnóti fordításában a francia költő. Kalandra készen szolgálni a bir­ tokot csak az képes, ki ura is a Kalandnak. Ne feledjük: költőkről, művészek­ ről van szó - nem politikusokról. „Nevessetek hát rajtam emberek” - írja, ugyancsak a francia. De hát kinek van kedve nevetni akkor, amikor az óriási furcsa - de tudjuk, hogy öröklött! - birtokokon valóban „virágzó rejtelem hajlong” az új értékek új kalandorai felé. A rejtelem már nem csupán a beavatottaké: „új tüzek” , „ezernyi súly­ talan lebegő látomás” , „eleddig nem látott színek” lobognak ott, ahol addig legfeljebb az „Isten szájához hasonló száj” volt „maga a Rend” . Legyetek elnézőek, ha minket - „akik ápolják és folytatják e rendet” összemértek (kiemelés tőlem - Kápéjé). A „jóság tájai” így és itt kutathatók. Fontos - mindenkor fontos - vers az Egy szép vörösesszőkéhez, mert könynyedén és gátlástalanul, mert Erasmus győztesének lelkiállapotában nyújt békejobbot a legyőzöttnek. A költő, győztesként és örökösként, az örökbehagyók és a legyőzöttek helyett, az ő nevükben is tisztességgel fogalmazza meg min­ den korra érvényes „ars poeticáját” . 50 �Nem véletlen tehát, hogy Zalán Tibor Egy másik vörösesszőkéhez című versét Apollinaire-remineszcenciával kezdi. Számára a vörösesszőke szépségé­ nek már nincs különösebb jelentősége, de a neki ajánlott vers élesre töltött gondolatait a két legsúlyosabb Apollinaire-sor erős oszlopai közé ékeli. A mindenkori „kalandorok” szemei előtt szöknek - szökjenek! - „parázna fénybe” ezek a függőleges betűsorok. Felesleges kitérni arra, hogy Zalán - számos korosztályos társával együtt újra kénytelen élni „A Kaland és a Rend pörpatvarát” . Nincs korosztály, amely - és nincs autonóm költő, aki - ha erős, minden időkben ne erre kényszerült volna. Budapesten vagyunk már, illetve Budapestországban. Ahogy egy másik versében írja az éppen, és már harmincéves magyar költő: egy zalántiborongós, marcipánból égetett Európában. Örökségünk a „vad temetkezési zene” , az andrássyút (így, egybeírva), az ezüstös szabadság repülőgépszaga. A Kaland és a Rend számunkra sohasem hordoz csak pusztán esztétikai értékeket. A Kaland és a Rend számunkra mindig mozgás és lehetőség: kalandokra és rend­ re utasítanak; többnyire: a kaland Rendre, a Rend kalandra. Számunkra a Kaland és a Rend csak a legritkábban a „magas esztétika” szolgája. A Kaland során felfedezhető óriási és furcsa birtokok határait nálunk, és számunkra leg­ többször - és nagyon sokszor - a vasúti sínek és a tarkólövések jelzik. Kép­ letesen szólva, természetesen. A Kalandhoz és a Rendhez, a Kaland és a Rend felé bennünket nem az esztétika jelzőtáblái vezettek. „Költő vagyok” jelenti ki az emberről, aki vállalja, rendben a Kalandot, a kalandban a Ren­ det. És: „ Íme ember vagyok”, aki most költőként próbál szabadulni ettől az örökségtől, és önmagára nézve is „kártékony gusztusai” mögé kénytelen me­ nekülni. Menekülni? Ugyan! Önmagával szemben is megvédik azok az örökö­ sök, akik „megfélemlített hajnalaimban sorfalat állnak” , és akik ráküldik a „nyájas arcú pribékeket” . „A kor bűne hogy ilyen, s nem más” vagyok írja. A kor bűne, hogy a jelzőtáblákon nem a müvek olvashatók. De melyik koré?! Kik állnak megkövülten, cementporba, kőporba áztatottan a leköpött rímek és metrikák (cafrangok) mögött olyan mozdulatlanul, hogy most újra írni kell a másik - és harmadik - és a meghurcolt vörösesszőkéhez?! Miért épül újra általam is a halál karcsú temploma? És Zalán Tibor sorai közt miért éppen Radnóti Miklósnak, az Apollinaire-vers fordítójának a halála évében írt Hetedik ecloga című verse kell emlékeztessen mindezekre? „. . .sort sor alá tapogatva” Zalán Radnótit is pontatlanul idézi - persze akárcsak a francia költő versét. Sem a francia, sem a magyar költő „kaland­ jával” nem azonosulhat: a franciáé merőben esztétikai, a magyar költőé... ma­ gyar kaland. Az idézettek és szóba hozottak mellett számos rokon vers van még Zalán Tibor itt olvasható művének, hiszen ez is - akarva-akaratlanul - programot fogalmaz meg: a vers mellett, a kalanddal szemben, de a Kalandra „kérve engedélyt” . A vers számos sorával céloz József Attila közismert gondolataira, de Kassák költészetének következő három sorba sűríthető ítéletére-intelmére is: „a költemény / nem nyalánkság / elkényeztetett gyermekek számára” . Biztosan lesznek majd, akik megkérdezik: honnan ez a rengeteg dísz kor­ társunk versében, és általában: verseiben. Ezek - Ő k! - nézzenek magukra és szagoljanak magukba: „meleg poharak homályos éjén” megérzik majd kint és bent - a „poshadt tintával” lilára festett ég bűzét, habzó illatát. 51 �Sokan lesznek majd, akik azt gondolják, hogy Zalán újra a versen, a költé­ szeten kívül keresi verséhez - verseinkhez -, (költői) (maga)tartásához a fogódzókat. Súgólyukak összehajolnak és dudorásszák (majd?), hogy az immár érett költő, (költői) gesztusaival a költészeten és a költészetén kívüli moz­ gáslehetőségeket, az elfogadható mozgástereket célozza meg újra és újra. Akik ezt gondolják, akik így dudorásznak - Ő k! - nézzenek arra a szerencsés költőre is, akinek hazája a szó, és nyughelye lehet a furcsa birtok jóságos tájain. A költő, aki újra leírja: ember vagyok, korai nyughely helyett vállal­ ható nyugalmat keres, vállalható Kalandokkal elérhetőt. Mert Zalán Tibor versének utolsó sora szintén idézet: Dante Isteni színjátékának Poklából való. Ott, a Huszonhatodik ének így folytatódik: „nem születtetek tengeni, mint az állat, / hanem tudni és haladni előre.” Ami a fenti sorok előtt olvasható Danténál, az az egyetlen pontos idézet kortársunk ver­ sében. „Gondoljatok a dolgozó erőre” - lásd fentebb, a pontatlan idézetek­ nél, hogy miért. KŐRÖSSI P. JÓZSEF ZALÁN TIBOR Egy másik vörösesszőkéhez N E M E L L E N E T 52 Íme ember vagyok - költő kinek nevére megzendülnek a tűnődő pálmafákGrönland hallgató jegén a semmibe haló ég zuhogtatja rám paráznán fényét állok lemeztelenítve fogaim között erőmet faló elektromos violával agyamat hídverő gépek csörömpölik véresre imára kulcsolom kezem hallgatom a föld megnyíló gyomrából áradó vad temetkezési zenét N E M E L L E N E T �E K H A R C O L U N K Mondom nem álltam a kivégzőfalaknál nem verték le herém vesém az andrássyút mélyben én már csak a spicliket örököltem: megfélemlített hajnalaimban sorfalat ők állnak ők figyelik a repülőgépek felém küldött ezüstös szabadságszagát eső hull - őket áztatja el nap süt - nyájas arcuk nekik sül pribékkékre engem ellenük is megvédenek, nyugodt vagyok, felszámolják önmagamra nézve kártékony gesztusaim E K H A R C O L U N K C S A K A Z Ó R I Á Mondom költő vagyok a kor bűne, hogy ilyen s nem más hogy már köpök rímekre metrikára s költőkre kik fontoskodva átírják poshadt tintájukkal az eget lilára s költőkre kik nem írnak csak hallgatásuk köré szövik mítoszuk mint hálóját a halálos pók valamint köpök a költőkre kik feltámadtanak s azokra is kik rég alszanak meleg poharak homályos éjén C S A K A Z Ó R I Á S I F U R C s A B Mondom magam vagyok, a teremtés így ér el céljához velem sort sor alá írva épül karcsú templommá a halál általam titkok tenyésznek bennem s falnak mint a rák s ahogy fogyok úgy növök közétek messzi birtokokon felejtkezett mosolytalan társaim hozzátok utazom vörösborok átvirrasztott éjszakáján miattatok emelem ki a mocsokból elfáradt fejem S I F U R C S A B I R T O K O K R A V A G Y u N Mondom költő vagyok van népem hazám s nyughelyem : a pontos törhetetlen verssorok vezetnek sem a harc nem érdekel sem a magát eladó ének sem a magát népnek kiadó számító söpredék a költészet nem a politika szolgálólánya sisakrostélyán át zene ömlik a nyújtózkodó térbe (ezt nem kell mindenkinek értenie a vers nem mindenkié a műértés nem állammonopolizálható gesztus) - mégis minden versemkor mint nyúlánk diáklány vörösesszőke karját nyakam köré fonja a halál szégyenem lüktető testével lágyan fölitatja I R T O K O K R A V Á G Y U N K gondoljatok az emberi erőre K 53 �MÉRLEGEN Egy költő „pártoló énekei” Váci Mihály: Értelmes terhek alatt Váci Mihály most karácsonykor töltötte volna be hatvanadik életévét. Még csak a hatvanadikat, de már tizennégy éve nincs közöttünk. Ez idő alatt veszteségünk megkettőződött. Azt is tapasztalnunk kellett, hogy művei sincsenek jelen érdemük szerint, még a szűkebb irodalmi élet érték­ börzéjén sem - leginkább azon nem! - s lassan már az amatőr előadói reper­ toárból is kikopnak versei, vagy nem megfelelő hangsúlyokkal szerepel élet­ műve. Mindezt súlyosbította bizonyos kritikai ítélkezések divatja, amelyek jó­ formán egész irodalmunkból szerették volna kiiktatni mindazt, amit Váci köl­ tészete jelent és képvisel. A tét nagyobb volt, mint egyetlen életmű helyes ér­ telmezése. Ha visszalapozunk a mögöttünk hagyott időszak vitáira, figyelmet keltő tanulmányaira, avagy a szalmacséplő recenziók tömegére, tanulságpárla­ tunk megadja az általánosítás ilyenfajta lehetőségét. Újraolvasva például a Kritika (1975) tanulmányait és az Elet és Irodalom (1979) szenvedélyes vi­ táját Váci Mihály költészetéről, mindkettő megbízható értékelését csak az előbb jelzett tágabb keretben végezhetjük el. Kérdés persze, hogy nem szít­ juk-e fel az indulatok parázsát. Mert nem gondolhatjuk, hogy már valaminek a végén vagyunk. Még akkor sem, ha már némi távolság segít bennünket a mérlegelésben. Tagadhatatlan ugyanis, hogy az elmúlt egy-másfél évtizedben a magyar irodalom belső viszonylatai és társadalmi erőtere - egymástól egyál­ talán nem függetlenül - átrendeződtek, s a jelen vitái, eseményei, művei nem a megnyugvást szemléltetik. Nem kell bizonygatni, hogy egyetlen közelmúlt­ ban lezárult életmű, vagy alakuló pálya sem vonhatta ki magát e változások alól. Így Vácié sem. Azt azonban már ma is tudjuk, hogy az övét igen súlyosan érintették a zajló folyamatok. Viták dúltak körülötte, amelyekben a megszólalókat nem mindig a higgadtság vezérelte. Akadt híve, aki jóformán az egyedül érvényes minta­ ként mutatta fel, míg az ellentáborban mindenestül korszerűtlennek minősült. Nem tudhattuk, mi várható a mostani évfordulótól, ám az kézbevehető tény, hogy az olvasó szép ajándékot kapott az Értelmes terhek alatt című kö­ tettel. Váci Mihály halála után - gondos kezek jóvoltából - olvashattuk posztumusz kötetét, fordulatot (vagy óvatosabban: annak lehetőségét) jelző verseivel. Kiadásra került gyűjteményes kötete is. A bürokráciáról írott könyvnyi ciklusán keserűen nevetve, maró szatíráján lepődhettünk meg. Amely egyáltalán nem mellékesen jegyzem meg - a politikai, avagy közéleti költészet új lehetőségeit kínálta. Megkockáztatható, hogy ezen hangvétel következetes folytatódása és költőnk hangsúlyos jelenléte - Váci Mihály esetében egyiket sincs okunk kétségbe vonni, s ez az örökösen égő alkotó még igazán messze volt az emberi élet végső határától - segítségére lehetett volna a halála után is rendületlenül sorjázó új költői évjáratoknak, akiknél (és főleg: akikkel kap­ csolatban) a személyiségképletekbe és a formai kísérletekbe való bonyolódás 54 �mindmáig nem kis zavart okoz. Éppen azért, mert nem csupán irodalmi, ha­ nem társadalmi érvényességüket is óhajtják. Ha másképpen is - erre még visszatérünk - , mint Váci. Váci nélkül azonban nehezebben. Miként Nagy László, Illyés Gyula vagy Veres Péter, Németh László és mások nélkül. Erre a másképpenre és erre a hiányra érzett rá a vadonatúj Váci-kötet ver­ seinek válogatója és gondozója. Kereshetnénk ebben, mi az, ami kimaradt, mi az, amit a magunk ízlése szerint inkább elhagytunk volna. Mégis félretolom az összegyűjtött versek vaskos kötetét. Nem erről van szó. Hanem Váci Mi­ hály költészetének lehetséges mai metszetéről. Más ez a kötet, mintha teljességre, vagy időrendi keresztmetszetre vállal­ kozott volna egy lelkiismeretes szerkesztő. A legközelebbi, a legkitűnőbb társ olvasata ez, „aki - Kovács Sándor Iván szavaival élve - mindig is összefogta élete lobbanásait.” (De ajánlatos elővenni Illyés Gyula közismert Váci-tanul­ mányát is, amelyben - Illyés Gyula jellegzetes tapintatosságával és sokak szá­ mára érthetetlen szemérmességével - a feleség szerepe először kap fontossága szerinti méltatást.) Váci Mihályné Juhász Mária munkája előtt tisztelgünk, aki érzékeny megfigyelője napjaink irodalmi folyamatainak, s legbensőbb is­ merője Váci költészetének. Ezért volt képes olyan válogatásra, amelyből a Váci-portré vonásai úgy rajzolódnak meg, hogy a vonalháló rejtettebb, álta­ lánosabb helyzetképre is utal. Juhász Mária nem titkolja el ezt az összefüg­ gést, nem is választja szét, nem is helyezi egymás fölé az összetevő elemeket. Tisztában van vele: ha a versekben megvalósuló személyiség érvényessége nem bizonyított, nehéz bármit is elfogadtatni, ami túlmutat az egyénen, mint költészettel kacérkodó valakin. Neki tehát a korát átélő, pályáját nem szűnő hevülettel befutó ember a fontos. A mába hosszítható képzeletbeli úttal. Vagyis kor és személyiség konfliktusláncolatából - amelyhez az újabb szemeket ma­ gunk kovácsolhatjuk - válik világossá e kötet olvasója számára Váci költé­ szetének időszerű jellege. Nehéz egyetlen jelzővel, vagy akár egy körülményes mondattal meghatároz­ ni, mire is gondolunk, amikor az időszerűséget hangsúlyozzuk. Válaszunk a kötet szerkezetének feltárásával kerekedhet ki. * A Váci Mihály költészetét kicsit is ismerők előtt nem kell bizonygatni, mi­ lyen mértékben meghatározója ennek a lírának az önéletrajziság. Ez a nyolc ciklusba szervezett kötet még inkább megerősíti eddigi véleményünket. Mintha nyolc más-más időben írott önéletrajzot olvasnánk, a szükségképpen ismétlődő állandó elemekkel, amelyekhez az új vonatkozásokat a telő idővel halmozódó újabb tapasztalatok és élethelyzetek társítják. Ennek a képletnek megfelelően olvashatunk minden ciklusban a (I.) szár­ mazást, az eredetet feldolgozó verseket. Váci köztudottan a társadalom leg­ mélyéről jött népi tehetségeink közé tartozik. Ez a meghatározó életrajzi tény közössé teszi sorsát sokakéval. Elsősorban a kialakuló új értelmiség legjavá­ val. Magatartásuk lényeges eleme éppen az útra indító körülmények felmé­ rése és az ahhoz való viszony. Milyennek látják? Mit őriztek meg belőle? Kapcsolatban maradtak-e vele? Olyan kérdésegyüttesről van itt szó, amelyet újra és újra fel kell tenniük, nem lehetséges egyszer és mindenkorra megválaszolni. Nem elvtelenségből, hanem szükségképpen másként és másként hangzik a felelet. A kiszakadás pillanatában nosztalgikus, idilli elemekkel vegyülten vagy kegyetlen realizmus55 �sal, mivel a szegénységen, a lent levők állapotán nincs mit visszasírni. Váci­ nál ehhez szervesen társul a (2.) vállalás magas hőfokú kifejezése is. A maga felemelkedését feladatként fogja fe l: segíteni az otthon maradottakon. Ehhez szintén a társadalmi méretekben való gondolkodás társul. A (3.) közügy ál­ landó témává lép elő, amelyben az otthoniak mindig jelen vannak, mint akik a közgondokat emberléptékűvé teszik a költő számára, ám amely gondok túl­ nőnek a közvetlen személyesség körén, tömegek élethelyzetére vonatkoznak. A költő (4.) társadalmi megbízatás teljesítőjének tudja, hiszi magát. Megszó­ lalásában ez a hit dolgozik, ettől magabiztos. Még a (5.) szerelem is - bár vannak tisztán szerelmes versei - a közélet, a társadalom gondjaival együtt kerül a műbe. A felsorolásból kihagyhatatlan Váci Mihály (6.) betegsége. A hanoi utolsó utat követően olvasva verseit, s most ezt a válogatást, vált nyil­ vánvalóvá, hogy egész életén át haláltudattal, halálvárással élt. Következés­ képpen felfokozottan. Közéletiségének - pontosan kiolvasható ebből az össze­ állításból - nem csupán a származása és a belőle fakadó elkötelezettség volt az ösztönzője, hanem a test kiszolgáltatottságának műtőasztalon, kórházakban megélt döbbenete is. Vácinak a haláltudathoz nem kellett intellektuális felfokozottságból vagy a művészlélek depressziójából kinövő hipochonderség. Hi­ szen betegségei még a származásánál is meghatározóbban visszafogták kibon­ takozását. Megkésettségének talán nagyobb hányadban volt okozója gyötrető betegségeinek sora, mint a viszonyok, amelyek akár röptették is volna. Mint ahogy az be is következett irodalmi jelentkezése után. Ebben az összefüggés­ ben is van okunk csodálkozásra, ha feltesszük magunknak a kérdést: hogyan válhatott az évek során a derült egű, felhőtlen optimizmus költőjévé Váci Mi­ hály, amikor a leghitelesebb tanú válogatásában személyiségének inkább kí­ nokat is kiálló jellege válik egyre szembetűnőbbé. Különösen akkor, ha az ed­ dig felrajzolt vonásokat ciklusról ciklusra kísérjük figyelemmel, amint az idő árnyaló, kiegészítő, módosító, korrigáló munkáját végzi. A hitvalló versek lassan fogyatkoznak, egyre gyakrabban csapnak át szem­ rehányásba, vádba. Végül elégedetlen lesz övéivel is. Akiket vállalt, akikről az volt a reménye, majd ajkukon hangzik fel a neve. A kiszakadás dilemmái megszűnnek, tudja, nincs visszatérés. Már a „gyalogutak ihletét” is elveszett­ nek érzi. A korábbi szerep felbomlóban van, mindent újra kell értékelnie, új­ ra kell fogalmaznia. Hiszen azt ebben a zavarodott állapotban sem teheti, hogy azokban tegyen kárt, akiket vállalt. Bármennyire nem tetszik neki, aho­ gyan az átalakulási folyamatokat megélik. Ennek a szerepválságnak egyik szorongató lenyomata a Staccato című verse. Sűrűsödnek az önmeghatározást újra és újra megkísérlő sorok. Kezdettől fogva megfigyelhető erős éntudata most ennek az énnek ismétlődő körüljárására irányul. Ezekben a származás már kisebb szerepet játszik. Az élethelyzet - mint versbéli kiindulópont köznapian valóságos, rendszerint a városi mindennapokhoz kötött. A Staccatohoz kapcsolható versek legjava azért izgalmas, mert nem eldöntött bennük, hogy a beilleszkedés görcseiről, a küldetéstudat aprópénzre váltásáról van-e szó, esetleg a mindennapok természetének felismeréséről, avagy a városi ér­ telmiségi lét, általában is a nagyvárosi lét kritikájáról. Csupán az elégedetlen­ ség egyértelmű: „kis ügyecskék” nagy dolgok helyett. Tudnivaló, bizonyos felismeréseinknek nem könnyű átadni magunkat. Min­ den igyekezete ellenére Váci Mihálynak sem sikerült. Hiszen még a felismerendőket is pontosítania kellett. Végezte ezt is szívósan, miközben hite folyto­ nos megerősítésére is szüksége volt. Másként nem győzte volna. (Így is idő 56 �előtt alul marad.) Ezért szerepel párban a Staccato és a Szelíden, mint a szél; utóbbi már a szereptudat módosításaként. Egyáltalán nem véletlen, hogy a későbbiek során is ilyen párdarabokra akadunk. Legfeljebb azzal a különb­ séggel, hogy a kételkedésben, vagy a valóság csapásai alatt, vagy a betegség­ ben a szerelem jelenti-e a segítséget, esetleg egy-egy külföldi út, s még inkább a harmadik világ forradalmi folyamatai (Kuba, Che, Vietnam) képezik-e a helyreállított hit új bázisát. Ma már kockázat nélkül megállapítható: válságköltészet a Vácié. A hatva­ nas évek középső harmadától egyetlen elhúzódó átalakulási folyamatból áll költészete, míg eljut a Valami nincs sehol keserűségéig. Ebben a versében (jelképesen kötetzáró!) Váci saját hitével szembeni ko­ nok realizmussal hiányokat állapít meg. A hatvanas évek elejéhez képest nem képzeli már, hogy minden napunk feltétlenül újabb lépés a teljesség felé, hogy tetteink mindig érvényesek, hogy az emberi személyiség oly közel lenne a be­ teljesüléshez, hogy a Történelem minden ígérete mirajtunk - itt és most, vagy a nem túl távoli jövőben - fog beteljesülni, a Jövő (így, nagybetűvel) szinte személyes ismerősünk stb., stb. E hiányleltár után világosan leszögezi: „D e már reánk tört a tudás: - Va­ lami nincs sehol!" Azon túl, hogy eltöprenghetünk, milyen korán tette ezt a szigorú megállapítást a költő, amihez társadalmunk egészének hosszabb tanuló­ időre volt szüksége, még legalább két vonatkozást érdemes megidéznünk. Az egyik, hogy tanult esztéták egybehangzó, máig helytálló megállapítása szerint a hatvanas, hetvenes évek fordulóján indult költők élménye éppen a Váci Mihály által is megállapított hiány volt, átszínezve az ifjúság minden­ kori sajátosságaival. Ami eleve meghatározta alkotásmódjukat, a versformálás mikéntjét is. Vácinál azonban közérzetének ilyenfajta alakulása nem eredmé­ nyezhetett rögtöni poétikai fordulatot is, hiszen nála nem kezdésről volt szó, hanem egy megtett út lehetséges új szakaszáról. Az előzmények tehertételével és kötöttségével. A másik kétségtelenül számon tartandó tanulság az elkötelezett költőre ál­ talában vonatkozik. Benjámin László és mások példájából ismerjük egyféle korunkbéli változatát. Vácié másféle. Neki nem egy nemzeti kataklizma tisz­ títótüze adatott, hanem a magát reformokkal megújító társadalom. Ennek az újfajta - a létező szocializmusok történetében remélhetően korszakos jelentőségű - gyakorlatnak is a kezdeti próbálkozása. Összetettebb politikai mozgások, bonyolultabb társadalmi struktúra a velejárója ennek a szakasznak. Újfajta el­ lentmondásoké is, amelyek bizonyos elemeikkel visszatetszést szülnek az olyan hitekkel szemben, mint a Vácié is. Sarkítva úgy is vázolhatjuk Váci dilemmáját, mint a hit- és a társadalomismeret (az ittlét) összeütközését. A nyolcvanas évek olvasója előtt számos vers társadalomfelfogása közel jár a naivsághoz. (Egyáltalán nem mellékesen: má­ sokat is lehetne ebben a vonatkozásban idézni, nem csupán Vácit.) Utólag va­ gyunk okosak: a következmény nem is lehetett más, mint a Valami nincs se­ hol csalódástömege. Ekkor érkezett el az idő, hogy józan társadalomismeret alapján az eddigiektől eltérő költői program és szerepfelfogás kimunkálásába kezdjen. Szinte fáj végigkövetni, ahogy a heves indulati töltés lecsihad, mindenféle külső tényezők hatására megfékeződik a rohanás, elbizonytalanodás jön, majd egy megfáradt, törődött ember portréja rajzolódik ki a sorok mögül. Váci Mi­ hály azonban nem tartozott a könnyen legyűrhetők táborába. Pedig legnehe­ 57 �zebb óráiban még a halált is sóvárogja. Napjait egyre gyakrabban gyűlöli, magányosnak érzi magát, szenved testi erejének felőrlődésétől, nincs már ta­ nácsa másoknak, hiszen ő is kívülről remél segítséget, támaszt. Ez az erős érzelmi hullámzású költészet EKG-görbénél pontosabban leol­ vasható látleletét adja a társadalmi mozgásoknak, amelyek Vácira hatottak, s a hetvenes évekre teljesen átformálták társadalomképünket. Természetesen nem szociológiai műszavakba burkolt valóságkép ez, hanem egy költői érzü­ let, közérzet alakulásának folyamatábrája. Ennélfogva nem csupán megérthe­ tő, hanem átélhető. A költő válsághelyzete mai magunknak jelent útmutatást. Arról ad leckét - nem követendő példát! - , hogyan kezeljük szemléleti vál­ ságainkat. Akár társadalmi méretekben is. Nem ismerünk nála elkötelezettebb költőt, mégis - vagy: éppen ezért - neki volt bátorsága feltenni a kérdést: mivé lesznek a hitek, társadalmi eszmények a valóság próbakövén? Megtol­ dotta egy másikkal is: hogyan őrizzük meg magunkat, elkötelezettségünket, miként lehetséges érvényesnek megőrizni alapvető társadalmi célkitűzéseinket? Még nem volt az út végén. Még csak sejthette, mit kell tennie. Legnehe­ zebben talán a „postaláda”-szerepen, a néptribüni attitűdön módosított volna. Fekete Gyula szellemesen fogalmazza meg, miről van szó: „Tanulságok, egy nemzedék tapasztalatából: - Nem tűrhetjük, hogy helyettünk mások politizáljanak. - Még kevésbé szabad eltűrnünk, hogy mi politizáljunk mások helyett.” Gyökeresen másfajta társadalomkép társul az utolsó mondathoz, mint az el­ sőhöz. Helyes politikai-költői program - ma úgy látjuk - inkább az utóbbira, illetve a kétféle tapasztalat együttes tanulságaira építhető. A közéleti költé­ szet centrumában, természetszerűleg, mindig a társadalmi igazságosság elvének gyakorlati érvényesítéséért folyó küzdelem az egyik legfontosabb mozzanat. Láthattuk az elmúlt évtizedekben, hogy igen nehéz eltalálni azt a kényes vers­ béli egyensúlyt, amikor sikerül elkerülni a politikai balekságot, és a költőnek egyszerre van igaza a jelenre érvényesen is és távlatosan is. Mára vonatkoz­ tatva: paternalista módon aufklérista gyógypedagógiával közelíteni a társada­ lom felé, aligha nevezhető távlatos felfogásnak. Struktúrájában más az, ami­ nek kifejlődését mai programok célozzák. Ehhez is megtalálható a költő szá­ mára az út. Mint ahogy az új helyzetben mások viszont politikamentesen is ké­ pesek elképzelni a maguk irodalmi-művészi pályáját - amiért szintén nem osto­ rozhatok. Nincs nehezebb, mint eszményeinkkel elszámolni. Láttunk rá elég példát a közelmúltból is, amikor ez leszámolást jelentett. Vácinak volt hozzá elég ere­ je és bátorsága, hogy ezt a zsákutcát elkerülje. Mégis felemás versek születtek így. Verseinek ismétlődő képlete szerint előbb hiteles vívódásról olvashatunk, majd a vers belső logikájából nem következő, ám a versíró egyén számára nél­ külözhetetlen „és mégis” -típusú lezárás íratik. Ami után nehéz eldönteni, bá­ torság diktálta-e a versforma ilyenfajta alakulását (fittyet hányni az esztéti­ kumra!), avagy emberi szükséglet (nincs mibe kapaszkodnom, ha a logikát­ lanságnak ez a szalmaszála is elvész). Sejtésünk arról lehet, hogy a költő ta­ nulmányaiból, esszéiből megismert felkészültsége ezt a formai-tartalmi ellent­ mondást előbb-utóbb tudatosította volna, s annak felszámolására készteti. Eb­ ben az irányban fejlődve, költészete új szakaszba érkezhetett volna. Nem ok­ talan reményről van szó. Utolsó versei pontosan ezt tudatják velünk. Ám a halál megrabolt bennünket. Mint azt oly gyakran tette, ha költészetünkről volt szó. L A C Z K Ó PÁL 58 �M ENYHÁRT LÁSZLÓ Kilóg a lóláb Rajzbiennálé Salgótarjánban — csak fiataloknak Kilencvennégy művész százhetvennégy „rajza” volt látható az elmúlt év októberében-decemberében a II. országos rajzbiennálén, a Nógrádi Sándor Mú­ zeum emeleti kiállításán. Azt máris megállapíthatjuk: a mennyiség csökken­ tése üdvözölendő „húzása” a rendező szervnek. (Két évvel ezelőtt az anyag egy részét helyszűke miatt a József Attila Művelődési Központba kellett „szám­ űzni” .) Az persze megint más kérdés, hogy a válogató zsűri kit-mit, milyen elgondolásból, mivégre mellőzött. (Itt említem meg: a seregszemle katalógusá­ ban „zsüribizottság” felirat díszeleg, ami ugye, pleonazmus a javából. A zsűri tudniillik magyarul azt jelenti: kijelölt szakértőkből álló bíráló bizottság.) Ami a létszámot és a bemutatott művek mennyiségét illeti, önmagukban ele­ gendőek lennének, hogy a jelenkori hazai rajzművészetről izgalmas, nem utol­ sósorban értékorientáló képet adjanak. Másmilyen szempontot nemigen tudok elképzelni-elfogadni, mert ha - mondjuk - a válogatás arra törekszik, hogy lehetőleg minden irányzatot-törekvést képviseltessen, egészen biztos, hogy a színvonalmércéjét akarva-akaratlan lejjebb kell eresztenie. Az anyagot tanul­ mányozva (még inkább azt számolva, hogy a zsűri kitől, hány művet érdeme­ sített kiállításra), az a benyomásom támadt, hogy Tarjánban - szinte minden más megfontolást mellőzve - sokkal inkább bizonyos nevek favorizálása és a rajz műfajának parttalanítása folyik, egyre gátlástalanabbul - teszem hozzá mindjárt. Ennek érdekében már a szó szoros és nemes értelmében rajzolni sem köte­ lező, noha uram bocsá’, mégiscsak rajzbiennáléról van szó - egyelőre. Mert naivul kérdem én: Csorba Simon pointilista ecsetrajzainak, Drozsnyik István fotó és cérna vegyesének, Haász István akril-temperájának, Kalmár István há­ rom blöffjének, Karginov Germán két gouache-sának, Nádler István most ép­ pen temperában kiélt, „mélyértelmű” gesztusainak, Pető János három, szintén temperában előadott szakmai remeklésének, Schmal Károly többszörösen idé­ zőjelbe tett, konceptuális „áthatásainak” , Szüts Miklós pasztellképének elnéző beválogatását mi indokolja? Úgy tetszik, a jelenlét fontosabb, mint a biennálé szabályzata. Aztán szép számmal szerepeltek olyanok is, akik okkal, ok nélkül, csakhogy a kiírásnak valamiképp eleget tegyenek, több-kevesebb in­ vencióval bele-bele rajzolnak, vonalaznak a képbe. (Jovián György, Kiss Zol­ tán László, Soós Tamás, Szörtsey Gábor, Ujházi Péter stb.) Külön kategóriát képeznek azok, akik egy festészeti biennálén szintén dobogósok lehetnének, mivel a festői és rajzi technikákat ötvözik - szó, mi szó - olykor bravúrosan. É s azok, akik gátlástalanul koptatják a ceruzát, tollat (Kovács Johanna, K o­ vács Péter Balázs, Lantos Ferenc, Soós Tamás, Szabados Margit, Véssey Gá­ bor), valamint azok, akik önfeledten leveleznek (Hegedüs Z. László, Lux An­ tal, Pataki Ferenc). Jelentőségükhöz, csekély és - fájlalom - sekély művészi szándékaikhoz, eredményeikhez képest szerfölött túlzott és szemet szúró mértékben kaptak fó­ rumot az úgynevezett new wave ifjú titánjai - a rossz nyelvek szerint az új gyengék - , akik az új divat (dogma) előtt szolgai alázattal hódolva, annak 59 �rendje és módja szerint firkálgatnak, vagy szándékoltan úgy csinálnak, mint­ ha nem tudnának rajzolni (pedig közülük egyesek igencsak tudnak). Mindezt hangsúlyozottan közönséges, banális vagy misztikusnak szánt témák ürügyén (Böröcz András, Gaál József, Molnár EM Gyula, Révész László, Sinkó István, Szirtes János). Tudom, transzavantgarde, új szenzibilitás, meg miegymás, az­ tán jöhet a következő „ötperces mozgalom” , de a művészetnek azért vannak még ma is érvényes, mert örök alapkritériumai. Úgyhogy, amikor egy nagy­ vonalú gesztussal a fürdővizet loccsantjuk, nem árt, ha néha azon is eltűnő­ dünk, eredetileg mihez is kellett. A művészet, ha úgy tetszik, az élet megvál­ tása, pusztán a művészet beltenyészetéből eleve sikertelen vállalkozás. Azért időzök e jelenségnél a kelleténél egy kicsit hosszabban, mert hova­ tovább megengedhetetlen energiapocsékolásnak tartom, hogy kortárs képzőművészetünk egy jobb sorsra érdemes, szűk szelete - a pártoló, felelőtlenül manipuláló, illetve kisebbrendűségi komplexusból minden nyugatról jövő hul­ lámtól feldobódó művészetkritika segítségével - időnként kizárólagosságra, he­ gemóniára tör, s ezt az elbizonytalanodó intézmények gyakran vissza is iga­ zolják. Kétségtelen tény, hogy e vád a rajzbiennálé idei zsürijét nem érheti, mert egyelőre más irányban volt elfogult. De a vásárló szervek, intézmények, hivatalok (például a Művelődési Minisztérium) már nem voltak ilyen szemér­ mesek, s ezzel tudva-tudattalan, mintegy elő is készítették a talajt a jövőbeni, teljes mellszélességű frontáttöréshez. Ismeretes, a hatvanas, hetvenes évek kultúrpolitikai balfogásai, illetve a művészszakma egyéni és csoportérdekeinek kultúrpolitikai mezbe öltöztetett diszkriminációi jelentős értékeket is a perifériára szorítottak, miközben minő­ ségileg halovány törekvések is az ellenzékiség glóriájával tetszeleghettek, ami nem is rosszul kamatozik. Ezt félve elkerülendő, túlkompenzálandó, ma meg az ellenkező véglet erősödött fel. Az rendben van, hogy mesterségesen senkit sem célszerű és politikus az amúgy is elavult, tiltott kategóriába rezerválni, s ezáltal fölértékelni. Ha valami létezik, azt nem kell rejtegetni, sokkal inkább az a demokratikus, ha neki is lehetővé tesszük az igazságos versenyt. Ott úgyis hamarosan kiderül, mit ér. A sokszínűség csak gazdagíthatja képzőmű­ vészetünk palettáját. De azért nem minden arany, ami fénylik, akarom mon­ dani, ami villog. A stíluspluralizmus mellett az érték hegemóniáját minden­ képp meg kell őriznünk. Még akkor is, ha ez nem könnyű és kevésbé látvá­ nyos - Fülep Lajos szavaival - , különleges képességeket igénylő, kiváltképp minőségkritikai feladat. Különben automatikusan életbe lép az úgynevezett Gresham-féle „közgazdasági” törvény: ha egy országban ugyanabban az idő­ ben kétféle pénz van forgalomban, a rossz pénz kiszorítja a jó pénzt. A Nógrád megyei Tanács Nagydíját ezúttal Banga Ferenc kapta. Ami mér­ hető I-III. című munkái egészen jó karikatúrák. Ezzel korántsem a karikatúra műfaját akarom lebecsülni. Sőt. Még csak az sem zavar, hogy a grafikus szel­ lemesen a kritikán ékelődik. Igen, „ami mérhető” - csak éppen szem kérdé­ se - , az az, hogy (egyszer már minden köntörfalazás nélkül ezt is illő leírni) Banga egyszerűen nem tud rajzolni. Ezért sraffoz, szálkáz oly előszeretettel és monomániásan, lett légyen a téma bármi. Persze: egyéni, karakteres stí­ lusjegy, irónia, groteszk, gyermekrajzok, szorongás, őszinteség varázsa, ősi ösz­ tönök, lefojtott feszültségek, játékosság. . . - egyik jelzőt sem vitatom, csak éppen egy szigorú szakmai megállapítást akarok leszögezni, bármily szokatla­ nul is hangzik ez a térdre boruló jelzők inflációját élő kritikai gyakorlatunk­ ban. Mindezzel ugyanakkor egyáltalán nincs szándékomban Banga sajátos he60 �lyében kételkedni a kortárs grafikánkban, de ennyivel - úgy érzem - tarto­ zunk azoknak, akiknek meg éppen a mesterség fölényes tudása miatt van ugyancsak sajátos helye a „Parnasszuson” . V áli Dezső a lapkiadó vállalat által alapított Kritikusok díját nyerte el a Bukovina című triptichonjával. Tisztes munka, tiszteletre méltó érzelmi-gon­ dolati töltéssel. Ám, ha némi szakmai fogékonysággal közelítünk hozzá, az a gyanúm támad, hogy a megjelenített (leképezett) valóság és a közvetlen él­ ményforrás közé beiktatott egy mesterséges közeget, a fotót. A művész tud­ niillik előbb lefényképezte a neki megtetsző valóságrészletet (egy sorsára ha­ gyott, az enyészetnek induló bukovinai zsidótemetőt), majd a hallatlanul esz­ tétikus sírkövek sziluettjét körülrajzolta, másként fogalmazva: lekopírozta. Nincs semmi kifogásom a közbeiktatott médium ellen (az csupán eszköz), hi­ szen a gondosan megkomponált képkivágás, a részletek tudatos elhagyása, ma­ ga a dokumentalista indíttatású motívumválasztás stb. mind-mind alkotói erény lehet. Mégis bátorkodom ismételten megjegyezni: egy rajzbiennálén talán a mondanivaló magas színvonalú kifejezésének szolgálatába állított rajztudás sem lehet utolsó - horribile dictu - , elhanyagolható követelmény. (Itt emlí­ tem meg: e díjzsüriben magam is részt vettem, de fenntartásaimat 2:1 arány­ ban leszavazták. Azzal az ellenvetéssel, hogy Válinak legalább van valami­ lyen közlendője a nézővel, s ezzel egyet kellett értenem.) Schmal Károlynak a képző- és iparművészeti lektorátus díja jutott. A fes­ ték. megszínezése I- II. című munkáinak semmi köze a rajz műfajához. Ezért külön nem is foglalkozom velük. Csak egy apró észrevétel: a lektorátus kép­ viselője úgy találta díjazandónak, hogy amikor megtekintette, a mű csak félig volt installálva. Ha már egyszer Schmal meditációs célból is hozza létre mű­ veit, azon is érdemes eltűnődni,vajon honnan tudta a díjazó, milyen lesz a kész mű? Ha meg már ismerte, honnan tudta előre, hogy a biennálé mező­ nyében is díjra érdemes? A kitűnő alkalmazott grafikus tervezte a plakátot és az ötletes katalógust, s ezekért nyilván megkapta a méltó tiszteletdíjat. Vagy talán mégsem? Lóránt és Stefanovits Péter, a beküldött anyagával némi jóindulattal a sal­ gótarjáni tavaszi tárlaton is jó eséllyel indulhatna, mint festő. Úgy látszik, a Csohány Kálmán-emlékplakett, az MN Művészeti Alapjának díja ott is utol­ érné őket. Ismét egy szakmai kitétel: a Csohány-plakettet inkább olyan mű­ vésznek lenne ildomos és hasznos odaítélni, akinek törekvéseiben közvetveközvetlenül kimutatható valamiféle kötődés, elkötelezettség Csohány vérbeli, par excellence grafikai ars poeticája iránt, akinek egyfajta létformája volt a rajzolás. Márpedig Lórántnál - aki mellesleg kiváló festő - ez nyomokban sem érhető tetten. Egyedül Dienes Gábor (Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának díja) és Sáros András Miklós (Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa díja) elis­ meréséért tudok maradéktalanul lelkesedni, noha az előbbiek miatt jócskán kilógnak a menetből. Sáros ugyanis tényleg ízig-vérig grafikus, nem is akár­ milyen; időszerű és nagy távon is érvényes mondanivalóit mindig a lehető legnagyobb szakmai hozzáértéssel, odaadással és alázattal fogalmazza meg. Fészek című ceruzarajzán egy fészek látható, benne két madártojás. Ami meg­ hökkentő: a fészek szögesdrótból van. A művész önkényes kép- és képzettár­ sítása, a valóságtartományok egy az egyben való attraktív montázsa? Aki be­ hatóbban ismeri Sáros intellektuális grafikáinak előtörténetét, az tudja, szinte kivétel nélkül, mindig valós, általa látott, megtapasztalt dolgokat jelenít 61 �meg, vagy fiimi értelemben rendez el a képen, anélkül, hogy különösebben beleavatkozna a dolgok külsőleges képébe. Amit a művével láttat, azt van szerencsém direktben visszaigazolni. Váli Dezső festőművész budapesti műte­ remlakásának ablakában kísértetiesen ugyanezt láttam. Ő mesélte, hogy egy galamb az ablakában évről évre fészket rakott. Amikor azonban a Mártírok útján - ahogy ez már lenni szokott - kivágták a fákat, a makacs galamb a fajfenntartás ösztönétől és az alkalmazkodás kényszerétől vezérelve, drótok­ ból építette meg a fészkét. Döbbenetes látvány volt. Nem tudom, milyen esélylyel indultak útnak a madárlétbe az így felnövő galambok, a környezetpusz­ títás kis mártírjai, mint ahogyan azt sem, hogy a galamb megismételte-e e „konstruktív” alkotását, ha úgy tetszik, design-ját. Némi elvonatkoztatással és lényeglátással azt azért nem árt észrevennünk, hogy az emberiség egyre foko­ zódó tempóban kerül egy ilyen szervetlen, a velünk egylényegű természettől elidegenedő, mesterséges, jócskán szennyezett környezetbe, maga konstruálta gettóba (a szennyeződés alatt természetesen nemcsak biológiai, hanem szelle­ mi, vizuális, etikai stb. szennyeződést is értve), ami igencsak jó táptalaja a kontraszelekciónak. Például - mint Salgótarjánban, jóval kisebb horderejű kér­ désben statisztikailag kimutatható - a generációs kontraszelekciónak. Ha sorra vesszük a díjazottakat, a legfiatalabb 35, a legidősebb „mindöszsze” 46 éves, de a többség inkább a 35-40 év között mozog. Ezen korhatár alatt és fölött senki sem produkált kiugró teljesítményt, legalábbis a zsüri szerint. Rendkívül figyelemre méltó tény, ha igaz volna. De ha arra gondolok, hogy a résztvevők túlnyomó többsége is ezt a korosztályt képviseli, akkor ez már nem is oly meglepő. Ennek két oka lehet: az egyik az, hogy a válogató zsüri ok­ kal, ok nélkül, kíméletlenül fiatalított; a másik pedig az, hogy a művészeti alapnál 1982-ben bejegyzett 500 alkalmazott és a 270 képgrafikus közül eleve csupán a 30-asok, 40-esek látnak fantáziát Salgótarjánban. (Ne feledjük azt sem, hogy a 94 kiállító közül mintegy 20 művész más műfajokból rándult át ez alkalommal a grafikához!) Nos, úgy vélem, nem véletlenül szűkült, illetve tágult ilyen értelemben a kör. Én sem látnám értelmét annak, hogy grafikát, rajzot küldjek a biennáléra - még akkor sem, ha a nevében országosnak tün­ teti is föl magát - , ha ilyen sajátos szempontok, érdekek munkálnak a rende­ zőkben, a szervezőkben, a biennálé koncipiálóiban és a 130 ezer forintot szét­ osztó zsüriben és a 26 művet megvásárló mecénásokban. Márpedig, ha ez a folyamat tovább tart, a biennálé rövid időn belül elveszíti ragját-becsületét, s önmaga kérdőjelezi meg azt a nemes funkcióját, hogy a hazai kortárs grafika tájékoztató, értékőrző-továbbító és orientáló fóruma legyen. Pedig Salgótar­ jánnak elvben minden esélye és feltétele megvan ahhoz, hogy a rajz, a grafi­ ka országos fóruma legyen, hiszen itt működik immáron tíz éve a nemzetközi grafikai szimpozion is, amellyel kapcsolatban azonban az utóbbi időben — éppen a jövőt illetően - szintén fölmerültek szervezeti problémák (lásd Mű­ vészet, 1984/12.). „ . . . a lerajzolás helyett a megrajzolás területére léptem át - nyilatkozta nemrég Szalay Lajos. - Ahol a vonal éppúgy ragozódott, mint hogyha egy nyelvnek a műveleti része lenne. . . Utánozhatósága rögtön feltűnt mindenki­ nek, és mint ahogy a gyermek beszélő emberek között tanul meg beszélni, úgy tanulta meg a fiatal magyar grafika az én jelenlétemben, dramatizált formá­ ban megrajzolni a létezést a lerajzolás helyett. Ami nem jelenti azt, hogy ők tőlem bármit is örököltek volna.” Bizony, a biennálét szemlélve (amely le­ hangolóbb az elsőnél), keserűen kell megállapítani, hogy - tisztelet a 62 �kivételnek - nagyon kevesen vannak, akik a létezést, az igazit igye­ keznek megrajzolni, akik nem ragadnak le a valódinak tetsző felszín lerajzo­ lásánál, illetve annak tetszőlegesen torzított részleteinél. Pedig Szalay képírómesterrel együtt vallom, az országban vannak ilyen - közvetlen és átvitt ér­ telemben - „fiatal” grafikusok is, nem is kevesen. Befejezésül és csekély vigaszul tisztelegjünk azok előtt, akik még mindig hisznek a vonal hatalmában, varázsában, a mesterségbeli tudásban (Decsi Ilo­ na, Klossy Irén, Kőnig Frigyes, Molnár László József, Topor András, Végh András), valamint azok előtt, akiknek érdemleges, mindnyájunkat érintő-ér­ deklő, egyszersmind előremutató mondanivalójuk van zaklatott világunkról (Bálványos Huba, Czinke Ferenc, Cziráki Lajos, Földi Péter, Gazsó Rozália, Muzsnay Ákos, Szentgyörgyi József, Würtz Ádám), s ezt anyanyelvi szinten és elkötelezettséggel rajzolják meg. 63 �E számunk szerzői B a ra n y i F e r e n c költő, a L á s z ló költő, az Ú j Tükör Palócföld főszerkesztője (Bp.); B e n já m in főszerkesztője (Bp.); B ó d i T ó th E le m é r költő, a Nógrád főmunkatársa (Salgótarján); dr. C so n g rá d y B é la pártmunkás (Salgótarján); K a s s a i-V é g h M ik ló s , Nógrádi Sándor Mú­ zeum munkatársa (Salgótarján); K a r á c s o n d i Im r e költő, könyvtáros (Balassagyarmat); k e m e r o v ó i k ö ltő k , írók. (Szovjetunió); dr. K e r é k ­ gyártó T . Istv á n népművelő (Jászberény); K ő r ö s s i P . J ó z s e f költő, Móra Könyvkiadó munkatársa (Bp.); L a c z k ó P á l író, Palócföld szer­ kesztője (Salgótarján); M e n y h á rt L á s z ló kritikus, a Művészet rovat­ vezetője (Bp.); P e tő c z A n d r á s költő (Bp.); dr. P ra z n o v s z k y M ih á ly muzeológus, a Nógrádi Sándor Múzeum igazgatója (Salgótarján); dr. R o m s ic s Ig n á c tudományos munkatárs, M T A Történettudományi Intézet (G ö d ); S im o r A n d r á s költő (Bp.); S z e p e s i J ó z s e f költő, se­ gédmunkás (Salgótarján); Z a lá n T ib o r költő, a Kortárs munkatársa (Bp.) A MADÁCH-pályázat eredményhirdetése A hagyományos Madách-ünnepség keretében került sor 1985. január 28-án a Madách-pályázat eredményhirdetésére. S Z O C IO G R Á F IA , ESSZÉ, T A N U L M Á N Y K A T E G Ó R IÁ B A N : I. dr. Praznovszky Mihály (Salgótarján) és Simonffy András (Budapest) II. III. dr. Kerékgyártó T. István (Jászberény) dr. Botlik József (Tatabánya) V ER S, P R Ó Z A K A T E G Ó R IÁ B A N : I. II. III. Papp Lajos (Miskolc) Bódi Tóth Elemér (Salgótarján) Onagy Zoltán (Esztergom) és Szepesi József (Salgótarján) A szerkesztőség a nem díjazott, de a zsüri által közölhetőnek minősített írásokra is igényt tart. Erről az érintetteket levélben értesítjük. �A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG TAG JAI: Csik Pál A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Dr. Fancsik János F ü ze si István Németh János Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I FER EN C A Nógrád megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc, Szerkesztőség: 3100. Salgótarján, Arany János ót 21. T elefon : 14-386. K i­ adja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Irodánál (K H I, Budapest, V ., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest), K özvetlenül vagy, pos­ tautalványon, valamint átutalással a K H I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetés! díj fél évre 48, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza, ISSN: 0555-8867. Index: 25-925. j Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, terjedelemben. F. v .: Kelemen G á bo r igazgató. 85.38977. N . S. 900 példányban 5,6 (A/5) ív �Ára: 16,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/2. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld