https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/885cbfc316555b637d71382ddbdb4507.pdf 57a60b48af69624a85457640f6ef64fd PDF Text Text �Tartalom 1. 2. 3. 11. 12. X V III. É V F O L Y A M 6. S Z Á M Ladányi M ihály: Almaszósz, Evolúció (versek) Andrássy L ajos: Jevgenyij Jevtusenkónak (vers) Laczkó P ál: Ő rjárat (elbeszélés) Veres János: Himnusz (vers) Soós Zoltán: Zsuzsi meg a „vének” , Levél a császárhoz (versek) N O TESZ 15 . Hermann István : A z elvontság visszaüt V IT A 18. Gyertyán E rv in : A viharm adár - kalitkában 27. 37. Héra Zoltán: A tiszta politikum Petőcz A ndrás: Álom Nagyfehérrel, Krúdy G yula ismeretlen története (versek) Bíró József: Térérzés (vers) 39. M Ű H ELY 40. 4 1. Tandori Dezső: E gy vak madár a M akk Hetestől (vers) Sík Csaba: Tandori verse után Ö RÖ KSÉG 43. 46. Farkas László: Váci M ihály néhány arcvonása Réti Zoltán: Váci M ihály-levelek ABLAK 55. 56. Baranyi Ferenc: E gy költőről, aki magyarul olasz Paolo Santarcangel i : Részletek a „K ilen c titkos és játékos elégiá” -ból (versek) M ÉRLEGEN 6 1. 63. Sárándi Jó zsef: A teljesítmény gyönyöre (Endrődi Szabó Ernő) Üzenet az őrzőktől (Németh János István) E számunk illusztrációs anyagát Feledy Gyula rajzaiból válogattuk. (Fotó: Buda László) Az 56. old. Paolo Santarcangeli arcképe látható. �L A D Á N Y I M IH Á L Y Almaszósz „M inden tulajdon lopás.” - Mindez egy szerelem kapcsán jut eszembe, mivel a lány érzelmeit fokozná, ha fokoznám érzelemdús megnyilatkozásaim, vagyis ezentúl nem éreznék más iránt semmit soha, csak nézném fényképét az ágy fölött, míg ő a laktanyában leltározik, aztán mint ki galambot étet, elém teszi a hideg almaszószt, nekem viszont ámulnom kell, ha vetkezik, mintegy szobor-leleplezésen. Mert az ember képtelen abbahagyni erőtelen konvencióit, melyek fárasztóbbak, mint a tízórás munkanap. Evolúció A társadalomra írja az újság feltétlenül jó hatással van harsogja az újság az egyéni érdekeltség elvének szavalja az újság demokratikus elterjedése miáltal krákogja az újság bebizonyosodik hogy egyetlen elvből bizonygatja az újság is lehet több elvet dadogja az újság a klozett szögén. 1 �A N D R Á S S Y L A JO S Jevgenyij Jevtusenkónak (születésnapján) Megcsihadt hát a Kölyök is! A „neveletlen” , „zabolátlan” ?! Elforrt a must duhaj szesze s bor gyöngyözik a telt kupában! Csikó-kedvedben láttalak szikrázni és meg hajdanában Helsinki távol part-kövén a b b a n a fejér éjszakában: mi Tőled izzott! - Parolánk csak nékem emlék, tán feledted. . . Szóval: az Idő Úr beért, kenyered javát már megetted?! Nagyapa korba léptetett fakó lovad? De mért ne lennél ifjabb még számos hadfinál magad, ha vívni kerekednél! Költő ne higgadj még, ezért tüzelj, amíg a szíved dobban! Szólj! S újra szólj! Verd haragod dobokra egyre hallhatóbban! Ebek csaholnak mindenütt, ha nem a mi szavunk erősebb, s terjed a rák: a félelem mint mártírok szívén a lőtt seb. N e higgadj hát, ha vénül is porhüvelyed a nyűtt anyag: csapjon villám ló szellemed. hisz abban élsz való-magad! 2 �LACZKÓ PÁL Őrjárat Cs. Sz. L.-nak - főhajtással „M ár köztük van! - állapította meg ingerülten. Megtorpant, majd ön­ maga elleni dühvei, jobb híján, egyik kezéből a másikba dobta át a fegyve­ rét. H a vet rá valaki egy futó pillantást, indokolatlanul harcrakésznek mi­ nősíti. Elöntötte a nevetségesség pírja: megint nem tudta magát úgy fékez­ ni, hogy tettenérhesse, amint beléjük olvad. A döntő pillanatban most is kihagyott a figyelme. M ire föleszmélt, minden visszafordíthatatlanná vált, mint amikor valakivel beomlik a hullámok által alámosott partszegély, mert mindenképpen le akart tekinteni a meredélyről, s bár a talaj hosszanti re­ pedéseit jól látta, amint átlépte, mégis óvatlanul haladt előre, kiszolgáltat­ va a kíváncsiságának. Ha legalább töredéknyi időt még elorozhatna. M ég nem fedezte fel sen­ ki. M ég nem köszöntötték, és ő sem viszonozta mások üdvözletét. A dob dübög, szinte a gyomrában érzi. Gyülekezőre verik. Messze elhallatszik. Még hiányozhatnak. Van még idő, míg a marhabőrön pergésre v á l­ tanak át az ütők, hogy fejlődjenek alakzatba e férfiak, majd a lépéseket ütemezhesse a dobos. Átkelnek majd azon a keskeny csatornahídon. A dob szól. Fegyverzaj. A férfierőnek az az önhittsége, amely mindig érzik - mint a tengeri szél mindenfelé az atlanti kikötőkben - , ha csapatba verődve ismer rá önma­ gára. Legyen szó akár csapszékről, lövészegyletről, a céh gyülekezetéről, vagy csáklyázásra készülő hajó fedélzeti izgatott nyüzsgéséről. Lopva, szinte alattomban, körülkémlel. Ettől a sunyítástól váratlanul pol­ gárháborúba képzeli magát. Feladata van : ki kell puhatolnia ezek szándé­ kát, akiktől semmi sem különbözteti meg, s az éj amúgy is fedezi, hogy el­ végezhesse, amit az övéi rábíztak. Kevés híján hangosan felnevet. Övéi? Kicsodák azok? É s hol vannak? Fékezi magát, majd elönti a bosszúság. Á t­ engedi magát a merengéseinek, ahelyett, hogy a semennyi ajándék idővel gazdálkodna! Izzad a tenyere, leplezni akarja. Fegyverét a mellének támasztja, övken­ dője alá tűzött, hosszúszárú, puhabőr kesztyűjét kiemeli, felhúzza. Kesz­ tyűs kézzel új hangsúlyt kap a markolt fegyver. Így szinte már nem is gyil­ kolásra való eszköz, hanem inkább kellék, ami nélkülözhetetlen ehhez a felvonuláshoz. Távolról sem láthatja így mindenki, mint ő. Ebben legalább biztos. Enynyi fegyverrel kezdeni is akarnak valamit, ha már kéznél vannak. A lándzsák szára és hegye folyton változó képleteket teremt a fejek fölött, amint a század tolong a gyér fáklyafényben: olvasni lehet belőlük. A lőfegyverekkel komolyan, szinte belebódult figyelemmel foglalatoskod­ nak. Ahogyan csaták, rajtaütések előtt. Hányan vannak köztük, akik szá­ mára a lőszerszámok célzókészülékéhez egyszerűsödik a világ? A dolgok pe­ dig egyenesek, mint a puskavessző. 3 �Pedig csak átmennek majd azon a hídon, és előre meghatározott útvo­ nalon pirkadatig bejárják a várost, egészen a külterületek sivárságáig, a dűnék elveszettségéig, ahonnan már látszanak a környező falvak templomtornyai, amint gombjukkal a szárazföld fölé éppen beúszó tengeri tömött felhőkre mutatnak. M íg távolabb a látóhatár homorú kagylószája opálos fénnyel öblösödik. Mint mindig, hirtelen határoz. M a este nem gúnyolja önmagát kedves játékával, a társasági modora ki­ élésével. M a este nem hívja ki versenyre a teherbíró képességét, hogy va­ jon sikerül-e mindenkivel szót váltania. Méghozzá korántsem futólag szok­ ta, ahogy üzletre éhes kereskedők bontanak sietve vitorlát kies kikötőkben, hanem érdemben, mint elszalaszthatatlan ügyletek alkalmával. Mindenki­ vel személyre szabottan, ahogyan halaskofák egyénítik a maguk áruját, amely megszólalásig azonos a szomszédjukéval, még bűzre is. Közben szeretetre méltónak maradni, hiszen magunkat kívánjuk eladni legjobb for­ mánk szerint, amilyenné önképünket alakítjuk otthoni tükreinkben, mi­ előtt kilépünk legbelső körünkből; futó pillantást vetvén a legösztökélőbb emberi találmányra, kősúlyos óránkra. Innen, közelről: puffanó ütések a dobon. Zászlólengés. A közeli csapszékek még a polgárőrség közembereitől hangosak. Nem, mintha ő nem hajtotta volna fel a magáét. Felkészülési rendjébe a mér­ tékletesen elfogyasztott bor is belétartozik. Lehetőleg portugál, vagy rajnai származék, ón talapzatba ékelődő hosszúszárú üvegkehelybe öntve. Nem úgy, mint szerte a tér körüli kocsmákban, ahol a kupák fémjéhez ér a száj, s az íny többszörös félrevezetésnek van kitéve, hogy nem lehet fintorgás nélkül megállni. Tudja, mert szándékkal kipróbálta. É s már nem is hajlandó felhagyni a szokásával, hogy alkalmasint - miként idefelé jövet is - valamelyikbe be ne térjen. No, persze, korántsem akármelyiket választ­ ja. Rendszerint a piktorét. A fickó mindig kísérletet tesz, hogy húsos, zsí­ ros képével szívélyesen mosolyogjon rá. Alkalm asint hajlandó azt képzelni, méltányolja, mint az egyletbeli társai a gyülekezőhelyen, amikor egyikőjüket sem hagyja ki a köszöntéséből. M áskor úgy látja, pusztán a képeit akar­ ja rásózni. Ha a pipáját a szájába veszi, míg a tulajdonos öntudatával tölt neki, arcvonásai átrendeződnek: innen már sem a méltánylását, sem az üz­ leti mohóságát nem érzékeli. A pipaszárat szorító száj köré mintha gúny ül­ ne ki — jól látja - , míg a kancsót a különleges vendégnek fenntartott po­ hár fölé billenti, majd nem átall ugyanolyat elővenni, tölt magának is, és megemeli feléje. Akárhogy is vannak, ritkán mulasztják el, hogy ilyenkor össze ne nevessenek. Mert úgy gondolja, ők, ketten, talán értik egymást. D e sem a festő-kocsmáros, sem ő nem teszi meg a hiányzó kézmozdulatot. Cinkosságuk ilyetén megpecsételését függőben tartják mindketten. E z az alapja a betéréseinek. Ha valam ikor vásárolna tőle, emiatt a régenshez il­ lő tapintat miatt tenné. Kettősük kifejezőbb, sokatmondóbb az állapotok­ ról, mint a testületek és egyesületek nagyhangú gyülekezetei. Tapintat? Hiszen rajta röhög! E lég! Lent, délen, mégis másként folyhat minden. A festőt a műtermében ta­ lálod, a kocsmárost a csapszékében. »A teljes kialakulatlanságunk.« É s ez a nyirkosság, amitől Itália emléke mindig kirobbanó viharként tör rá. M iért tervezi el mindig ilyen körülményesen, a legapróbb részletekig, ahogyan közéjük lép? Most is miért halogatja a kapcsolatfelvételt? Kimó4 �dolt, körmönfont késleltetései mostanában már elindulásakor terhesek. A z­ tán az utolsó állomás mindig a festő kimérése. Itália helyett a csehó embersűrűje. Mihelyt bal lábát a lefelé vivő lépcsősor fokára teszi, már orrá­ ba nyomul a savanyú bor, a mosdatlan testek, a tüdőtől szennyezett do­ hányfüst vastag szaga. Ebben a közegben a bőr tompa puffanásán túl már a ritmust is ha llja. Ingerli. Mi lenne, ha engedne a kocsmáros ajánlatainak és kipróbálná egyszer a fölkínált némbereket is? Időzíthetné az alkalmat a sorakozó idejére is. Előző nap kifejezetten kérné, hogy ne a vizet rég lá­ tott hónaljúak közül mutasson neki valakit, akik ilyenkorra már többnyire bódultak; netán az öklendezésnél tartanak. Rövid, forró combú, életvidám parasztlányt képzel magának, aki estelente vastag ujjaival tehéntőgyre akaszkodik fejés közben, trágyát rak halomba, s vele is ilyen természete­ sen tenné a dolgát. Krum plireszelékkel kikeményített főkötőjét a fején hagy­ ná. E gy ilyen nő csiklandós kacagását, amint először érinti, most minden­ nél jobban kívánta. Hirtelen megborzongatta az éjszaka tengerfelőli nyirkossága. Hiszen, mi­ előtt beöltözött volna, szertartásosan lemosta magát. Testének hőérzete a meleg víz, az otthoni és a kocsmai bor, meg a férfigerjedelme után most állt helyre. Ha sarkonfordulna - még megtehetné - , nem hagyná ki a kocs­ mát. Vigyorogna-e vajon a festője? Feketlik már a kis képe, amit annyi­ szor kínált. É s lehet, hogy a rendkívüli alkalom emlékére elajándékozná? Mert meg tudná venni ebben a pillanatban is. D e nem lenne rá képes. Van annyi pénz nála, de inkább szétszórná a füstös terem padlózatán: minden­ ki a vendége. Kórházak és szegényházak várományos lakói, sánták, vakok és más nyomorékok, a testi rútság annyiféle képviselői, mind a vendégei lennének. Igaz is: miért lát a piktor kocsmájában annyi szembeötlően torz testet? Tanúja volt már nála is, másnál is, amikor az ital keltette dühtől felhasítják a másik száj szegletét, öntudatlanul sarokba vizelnek, bezúzzák egymás koponyáját a háromlábú székkel, kártyacsata közben, vagy két uj­ jukat torokba dugva könnyítenek rángó gyomrukon. A torz testek gyüleke­ zete mégis senkinél sem ilyen változatos, mint nála. É s mindig vigyorog. Az ilyen nem a festészete miatt végzi az aggok valam elyik gondosan sú­ rolt otthonában. H a vásárolna még, tőle ezért is. Bár sem az övét, sem a többiekét soha nem szerette igazán. M aga sem érti, hogy mappái miért vastagodtak, széles fiókos szekrényei miért teltek egyre, miért aggatta te­ le otthona falait. Valójában a tükörrel mindig beérte. A kupa elég neki, ha marokra fog­ ható, a kisujját nyomhassa a metszett kehelynek, míg fölhajtja italát. A citromot neki ne hámozzák meg mesterkélten: kiharapja maga a lekanyarított szeletet, vagy a felébe vágottat marokból csurgatja a szétnyitott kagy­ lóra. A sonkát mért cakkoltatná úgy, ahogy ecsetjüknek tetszik, amikor dí­ szített nyelű késével egybefüggő karéjt hasít inkább szívesen? Talán még a kocsmai jeleneteiket szívelte leginkább: okádjanak lógó fejjel, vagy cso­ rogjanak kidüllesztett altesttel; markolják lógó mellű nők farhúsát; tépjék egymás fülét, haját; szakítsanak be konok koponyákat; töröljék gyermekük bélsáros fenekét; röhögjenek terpesztett combú részeg ledéreken; duzzad­ jon félreérthetetlenül felkötött ágyékrészük falusi lakodalmak dudaszójára. É s legelhetnek árva marhák, vagy bőséges csordák tengerközeiben. Csak ne a csendéletek finomkodását, amelyek amúgy is disznózsírtól csöpögnek, vagy nehéz boroktól felhőzöttek. A z elevenségüket inkább, mint kiműveletlensé- 5 �gük nevetséges ágaskodását a nem elérhető más felé. Tobzódó életerejüket mindig, szemléletüket módjával - ameddig a lazult hitek körével szem­ ben az ő magabiztosságuk igénytelenség nélkül elfogadható. Lehet még mellettük a falon végtelen víz, beláthatatlan ég. Mindez nem túl nagy méretben: ha kézbefogja is, elég legyen a kartáyolság, ha szeme elé tartja. Kereslet van mindenre, s az, ha elég mohó, előbb-utóbb megtalálja ki­ elégülése tárgyát. A piac dús, lassan már a törekvőbb paraszt házában is föllelhető néhány kép, amit holmi pár hizlalt szárnyasért cserélt, valam elyik nyavalyás műfestő könyörgésére. Mert míg bírja magát, pimasz mind. De korán vénülnek, semmire se viszik, és akkor már tudatlan gyerek módjára elkótyavetyélik értékeiket. Megérdemelnék őt műárusnak. Abból a fajtából, amelyik nagyban advesz, árverések hiénája, a festőcéh állandó hivatkozása. Mert ezek, ezek a holttestüket eladnák! M it utált meg, hogy egyik napról a másikra túladott a gyűjteményén? Olyan szenvedéllyel váltott át az abrosznyi térképekre, amilyen vadászösztönnel kajtatott a piacokon, kocsmákban, leste kereskedők telezsúfolt üzleteit, ahol a légy is festményekre kényszerült piszkítani, anynyi hely sem maradt keret és ráma között; járt összetéveszthetetlen levegő­ jű forgalmas műtermekben; egyszóval, a műpiac minden lehetséges helyén. Végül kialakítván otthona falain a nyerseségnek azt a meghitt panorámá­ ját, amitől mindig előszeretettel határolta el személyét, anélkül, hogy a könnyen ítélkező felületességével lett volna vádolható. Ellenkezőleg. V á ­ lasztott együttélése ezekkel a képekkel világosan kifejezte, hogy a pallérozatlant nem állítja szembe a tökéletessel. Tartott az egyik, vagy a másik egyeduralmától. Am i pedig legtitkosabb perceiben megtörtént vele, benne. Mostanra pedig már nem osztozik sem a fokozódó Itália-rajongással, sem emezek disznócomb-imádatával. Hanem az atlaszai... M ert nincs nevetségesebb a zsíros disznóhús köré oltárszerű ünnepélyességgel elrendezett csendéleteknél, amelyekről valóság­ gal menekülnének a ragyogó ötvösmunkák, s a hámozott citromok, mint méltatlan környezetből. »Á llj! Á llj! Mintha törtetnék valahová. . . !« Van középpontja ennek a gyülekezetnek? A kifeszített marhabőr hangja irányt jelez? Miért ilyen felajzott mindenki, mint a vadászfalka, amikor agyaras kan­ ra fog szagot? M ire számítanak? M it remélnek éppen ettől az éjszakától? Többről lenne szó, mint máskor? Ezen az éjszakán is az történik, ami szokott: semmi. Mindössze alvás he­ lyett az utcát róják majd. M it féltenek? A szabadságukat, vagy a biztonságukat? V agy a szabad­ ságtól a biztonságukat? Hiszen olyan rég volt, amikor utoljára a partok göd­ reiben, apály idején, hátbaszúrt, puffadt holttetemeket találtak reggelente. Mostanában parasztokat látni kosarakkal, akik a visszamaradt, könnyű hal­ zsákmányt komótosan begyűjtik, hogy aztán telhetetlen disznaikkal föletessék. A z a pojáca zászlót lenget. Oda tartson tán? A rudat, s rajta a selymet csak a saroktól látja. Am ióta könnyelműen összeolvadt velük. A bőr keltette légrezgést tán már akkor felfogták az ide- 6 �gei, amikor utoljára nézett szembe m agával a tükrében. »Ő rséghelyzet« biztatta magát. Ez talán még jelent valamit. Csekélység, de próbatétel. Fontoskodva készült fel, mint mindig. Mintha sárkány ellen indulna, vagy idegen bajnokokra. Valójában csak annyi történik majd, hogy ma éj­ szaka nem alszik, hanem fönt jár a sötétségben, arcán imbolygó fényekkel. Dob és zászló. »Lengesd csak, pü föld csak!« Ő itt van nélkülük is. Nem neki kellenek. A borzongására figyel. Nem tudja eldönteni, a dagállyal beáramló nyirkosságtól-e, avagy a közös jelek okozzák, amelyek jegyében ismét és újra együtt vannak. »Ennyi fegyver! Ennyi ember!« Megcsillanó mellvértek; pallos-erdő; széles karimájú tollas kalapok ár­ nyéka az arcokon; keményített csipkegallérok hivalkodó fehérsége. A z em­ bersűrű téveszthetetlen, átható szaga. Miért őket határozza meg ilyenkor, együtt és külön-külön? M iért tűnik úgy, köztük nem róla, hanem róluk van szó? Tisztálkodás alatt, gondos ba­ juszvágás közben, öltözködés idején, idejövet végig az úton, egészen a tér sarkáig, ahonnan már látszik a székházuk - róla. Most, itt — már róluk? Mi lenne, ha egyszer el sem indulnának? A szokásos gyülekezési láz még összecsődítené a századot és tisztjeit, viszont a sorakozó, a feladatkijelölés elmaradna. M ár a baráti üdvözlésekben megbújna valami szokatlan. Eztán járőrözés helyett hogyan fejlődne ki a senki által nem várt eloszolás, azt nem tudja. Belátja, nincs hozzá elég fantáziája. Annyit legalább sejt, hogy nem ennyiféle fegyveresnek kellene idetódulnia. Ha túlnyomóan olyanok lennének, mint azok, ott, ketten (vagy ő), akkor egyik napról a másikra be­ következhetne a fordulat. D e körülöttük másféle húsból, és nem abból a vérből valók is tolonganak. Lehetséges, hogy ők ketten kevesebbet tudnak, mint hiszik? »Vagy, mint én?« M ár a sétájuk is - le, s fel - , már ez is ingerli. Számukra nincs érkező, akinek üdvözletükkel örvendeznének. Gyülekezet van csupán, embermaszsza, amiben nem egyedenként igazodnak el, hanem osztályozásuk minősí­ tései szerint. És persze, kötelességtudatot mutatnak, az elöljárók megbízhatóságát. Pe­ dig már csak kedvtelés lehet ez is mindkettőjüknek, mint a hivatal. Talán még kételkednek is. Jelenlétük önindoklása? Gyakorlatban maradni. Igen, ez lehet az. »Mint az enyém.« Hiszen egyiküknél semmiféle fegyver nincs. A rátörő sűrű sötétbe legfel­ jebb a kesztyűjét vághatná, amit most jobbjában tart, miközben csupasz bal­ jával kíséri a beszédét. Am az pedig mintha társasági összejövetelre és nem harcfeladatra öltözött volna. Arannyal átszőtt világító mellénye, hozzáillő világos kalpagja - a többiek általános feketesége között - szurokéjben is felfedné kilétét. N ála ott ugyan a rövid, vékony fájó lándzsája, de olyan kimódoltan tartja, mintha mindjárt papíros fölé hajolna, s toll gyanánt kris­ tályosodó felismeréseit rögzítené vele. Nem látja az arcát, mégis tudja, hogy szótlan, a némaságig az. Ú gy tesz - »Úgy tesz?« - , mintha a másik mindenik eléje hulló szavát előre tudná. Ő a megtestesült bizonyosság. Számára nem a kimondás hozza meg az új­ donságot - hiszen mi meglepetéssel szolgálhatna neki bárki is? - , hanem 7 �a másik gyötrő kételyei, amelyekkel együttérezhet, amit nyomon követhet. Végre-végre újra átélhet ő is valamit, aztán a megértés álszent leplébe bur­ kolózhat. Ó, milyen megrendíthetetlen ilyenkor! Szomorúsága mintha nem is a maga fölötti lenne, hanem a másik állapotához járulna hozzá kegyes érzelmi adományával. »Lehetnék a harmadik.« Rangsor nélkül, hárman együtt. A z arányosság kedvéért is akár, Nem pályázik az aranyos mellényű helyére: tőle állhatna középen, hallgatagon. K ét oldalán, mint két lator, ők ketten onthatnák a bölcsességeiket, várva a szótlan igazolást. Nem alakulna ilyen összehangzóan, tudja. Sokat beszélne, elébe menne a helyeslésének. Ingerelné, hogy átlát rajta, s türelemmel zárva tartja a szá­ ját. Ettől egyre hányavetibbé válna. »Azt is tudná, hogy mindezek ellené­ re én is eligazodom rajta.« Mért maradna mégis nyugton? »Belőlem mi hiányzik, hogy fölérjek vele, hozzá?« Nem mosolyog, és képes nem sajnálni is. »Gátlástalan megértő!« Pedig egyetlen valaki van, akit sajnálni kell ebből a csürhéből. Tán, ha az ő tekintetük mentén látná elrendeződni ezt a gyülevész nép­ séget.. Ha úgy tagolná a tér medúzatestű, lüktető tömegét, mint ők. Fázik. Még sarkonfordulhatna. Otthon családmeleg, asszonyi öl, rajnai bor. Még nem vették észre. Még takarásban van. Még nem döntött, hozzájuk lép-e. Még figyel. Látja a fejek fölött lengedező egyletzászlót. Szívében annak a kiállhatatlan baromnak a ritmusa. A nem kímélt dobverők. Ha észrevétlenül kivonná magát, leendő alkalmakkor mert egyszeri lenne a mai lépése, tudja - hallgathatná az arcátlan zászlótartó pimasz élceit, és a dobosnak, ennek a pökhendi törtetőnek az otromba számonkéré­ sét. M ert tudja már, hogy velük v ív ja majd megint gunyoros szócsatáját az éjszakában, s nem ama kettővel, ott, a fáklyafényben. Ú gy állnak ott, mintha valam it elfelejtettek volna; valamit, amit koráb­ ban már tudni véltek, és most... Nem. Még egy pillanat... Most! Felötlene bennük. Világnyi talány tárult volna fel? Ha még ő is tudna így visszahőkölni az újnak vélttől. Túlságosan sok­ ról és túlságosan sokat tud. Nyomasztó. Rettegi önmagát: mit el nem kö­ vet egyszer! Am ikor irigysége abba a kettőbe belekap, csak gúnnyal, torz megvetéssel nézheti a színjátékukat. M áskor is eljátszottak már hasonlót. Látta nem­ egyszer. Fogadna is: megteszik újból, hamarost. Lefestené őket, ha a csuk­ lója engedelmeskedne a belső képnek! Í gy, ebben a pózban. A lándzsák iz­ gatott mozgása megdermedne, az arcok, kezek, tekintetek, mozdulatok le­ lepleződnének. Örök partnereire, a sima zászlótartó és a dühödt dobos ar­ cára kiülne, mi lényegük. Mert a legocsmányabb emberfajta nem az a gnóm, hanem ezek, a rekvizitumaikkal, s talán velük saját maga, harmadikként; velük együttesben, ha már az arannyal átszőtt mellény mellé nem léphetik. 8 �A többség pedig jellemre és szellemre meghaladja-e a tömegét? É s a régens (egyben, mint tiszt) és parancsnokló társa (éppen felismeré­ seinek egyikétől megdöbbenve) hová kerülhetne a festményén? Elvegyítené beosztottjaik közé? Fölébük? Elébük? Hogyan látnák magukat szívesen? »Magam hová tenném?« Itt van jól. Még nem lépte át a fényhatárt. M ég rajta az érkezés újdonsága, félig rejtve a homály által, takarva a nagyszájú handabandázók rezsgésétől, ahogy fegyverrel a kezükben minden óvatosság nélkül hadonásznak. Mégis úgy helyezné el önmagát, hogy kitűnjék, szeme van mindenre. Ezek a piktorok valósággal megmérgezték. Pedig rég tudja, hogy nem csupán a kézfeje merevségén múlna. Ő még csoportképet akar, a jószimatú éhenkórászok pedig már az egyéni megrendeléseket festik: a portrénak van piaca. Mégis, legalább a szemlélet rámaradt tőlük. A térkép, a térképei, az a védekezés ellenük! A z emberi lakhely, legyen város, vagy község, útszéli magányos fogadó, s maga az ember (a csecsemő is!), minden járulékos tartozékával, milyen közönséges a közvetlen szemlé­ letnek. D e egy térképen!? Különösen azokat az abroszokat kedveli, amelye­ ken Európa belül, a szárazföldön, részletezetlen, legfeljebb díszes szélrózsa ékesíti, s csak a tengerparti települések neve sorakozik sűrűn egymás mel­ lett, mint a sündisznó tüskéi, kontinentális külső védőburokként. Ezek igen! Semmi okoskodás, semmi részlet, csak a lényeg. Jelzés, hogy van ott vala­ mi; jelentősége azonban csak a megnevezés szintjéig terjed. A többi mint­ ha nem is lenne: semmi. Egyszerűen nem érvényes. Minden más nevetsé­ ges csip-csupság. »Á lljunk m eg! H ová rohanok!« Mit érne vele, ha rögzítené azt a pillanatot, aminek ők teátrálisan még hangsúlyt is adnak. Megerősítést adna önhittségüknek. A pojácaságukat dicsőítené. Hasonlatossá válna megvetett mázolóihoz. Holott mást sem akar jobban, mint az ellenkezőjét. Rájuk kiáltani: »Lássatok végre!« K i dobol? K i lengeti a zászlót? Tudják vajon? É s milyen tekintetek kereszttüzében szerepelnek? K i az a gnóm, aki nem alhat szaggató csontjaitól, s közéjük furakszik? Miért van itt az a gyereklány, különös asztráltesttel, akinek arcát nem csu­ pán a fáklyafény teszi oly ijesztően gügyévé? É s a korcs kutyák a lábak között? Ha legalább a tekintetek olyan nyilvánvalóak lennének, mint a lándzsák a fejek fölött, villám ló vasukkal. M a éjszaka is elindulnak? Minek? M iért? A város horkol, emészt, saját nedveiben fetreng. A zászló leng, a dob szól, megy ez már magától is. »Várnom kellene, keresnek-e? Számontartanok? Hiányzom?« Még jobb lenne, ha a párhuzamos utcákban rejtve követné a vonulásukat, mint a kalózhajók a jól védett kereskedelmi flottát. Aztán lecsapna az első­ tisztre a kérdéseivel, amikor a hajnal már üszkösödést hozna a felismeré­ seire. Mégsem. Még beléje puskáznának ezek a..., ezek a... N E M T U D V IG Y Á Z N I? É R Z É K E T L E N Ö K Ö R ! 9 �A csatornaléből felemeli a kalpagját. Sértettségében komolyan azon tű­ nődik, maradjon-e egyáltalán. Megkísérli lecsapkodni az undorító nedves­ séget, bár tudja, ezt a fejfedőjét már nem használja se ma éjszaka, se más­ kor. Újat vásárol. A dob dönt helyette: sorakozóra szól. A z elsőtiszt hozzálép, kézben tartott kalapját félreérti. Jobban örülne, ha a régenssel szemben játszódnék le mindez. Kezet fognak, miközben tiszttársa hangját hallja: E L IN D U L U N K M A IS. E L IN D U L U N K - válaszolja. Ezen az éjszakán sem tétlenkednek. A z otthonok, ágyak, álmok fülledt melegét őrjáratuk vigyázza majd. Hogy kitől? É s mi végre e gyülekezet? V árja, hogy elhallgasson végre az az átok dob. Hamar némaságra kény­ szerül már, mert őrjáratuk fénykorén túl a polgár aludni tért, s ők nem azért vannak az utcán, hogy álmát zavarják. Pedig tréfájukat kiérdemelnék. O lya­ nokat is, mint: »Ég a város!« V agy: »M artalócok!« Esetleg: »A spanyolok!« Készületlenségük, a pánik, végre komoly igazolás lehetne. Így csak a megve­ tése marad gyanútlan gyakorlatlanságuk iránt. »Lehet, hogy az egyetlen lovag vagyok a jelenlevők között?« Amikor a híd kaptatóján a többiekkel együtt középre ér, megcsapja a csatorna léghuzata. A kőkorlát fölött a vízbe repíti hasznavehetetlen kalap­ ját. Tudja, fázni fog. Így akarja. A napnak úgyis rendje van : éjszakára nappal következik, és fordítva ismétlődően.” 10 �V E R E S JÁ N O S Himnusz Ó lányok, lányok, nagylányok, tövis közt nyíló virágok, a blúzt s a ruhaszövetet majdnem kiböki melletek, de így szép a lét, ez a jó, véremnek éppen ez való fekete harisnyakötőt és műszempillát viselők, presszóasztalnál trécselők, erkélyen meztelenkedők, ó lányok, lányok, nagylányok, váltsátok meg a világot, paripátok a kerékpár, hajatok könnyű szélben száll, baljósan szürke hajnalok ne fogjanak ki rajtatok Mozi előtt várakozók, erdőszélen sátorozók, biológiát magolók, piros autókról álmodok, szatyorral vonathoz futók, Mikszáth regényét lapozok, feszes nadrágban feszítők, hivatallépcsőn lihegők, fatányért, iccét, keszkenőt csak múzeumból ismerők, beat-zenét buzgón hallgatók, térdetekkel hivalkodók ó lányok, lányok, nagylányok, megszédít ringó járástok; ál-aszkéták, hoppmesterek szemétől ne reszkessetek, ne egye köd a vágyatokat, mint óriás a bárányokat Arasznyi-szoknyás jótevők, bokorban hanyatt-heverők, tömegben hozzám-tapadók, strandhomokban fagylaltozók, gép mellett gyöngyöt izzadok, kapanyelet cirógatok, vasárnap kiöltözködők, sztárfotókban gyönyörködők, obsitost hőssé hevítők, látköröm benépesítők, akárhogyan is: éljetek! s hadd éljek én is: köztetek! ha kell, a világ peremén, ha kell, tengerek fenekén Gyümölcsbe mohón harapok, ingnyakon rúzsfoltot hagyok, sarat arannyá nevetők, okos szemmel kötekedők! Lakodalmatok ünnepén szálljon belétek égi fény, tündérré fésülködjetek, pozsgásan tündököljetek. S őrizzetek új Veszta-lángot, mint tűzhelyét a nagyanyátok - Eszméim Muhi-pusztáján legyetek ékes szivárvány. 1 �SO Ó S Z O L T Á N Zsuzsi meg a „vének” (Betét a B ICSKA-KÖ N YV-ből) Zsuzsánna dundi kis pipi, ketten nyúzzuk s nem áll kötélnek. Időt húz, tesz-vesz, szöszmötöl: hadd hergelődjenek a vének! - Zsuzsánna fürödni akar. K ét vén kezén hámlik a kelme, pulcsija mögül kigurul, kirobban görögdinnye-melle! - Zsuzsánnára víz permetez. Szép teste két birtokra osztva: köldökvonala két felét egy-egy vénember szappanozza. - Zsuzsi visong: vadulnak a vének, egymás kezére verve: mindkettő a határ-csücsök bozótja közepén delelne. - Zsuzsánna erre-arra néz. „Egyszerre nem !” - makacs a drága. - „ Ő se megy: én se hagylak itt, Zsuzsim, ez őszhajú vagányra! Tudod mit? Gyere, fuvolázz! Rád ma éjjel senki se mászik! Tempó, Szivi! Szép öleden János úr szájhermónikázik!” Levél a császárhoz (Betét a BICSKA -K Ö N YV -ből) Lehet, Öcsém, hogy Te voltál a C S Á S Z Á R , ki kocsmákat tör össze, s ha akarja: egy város féli - s ha ellene ágál akárki is, azt felkeni a falra. - Lapátmarkodban egy-egy nyomozóval meg is tapsoltad hős produkcióid: és jött a sitt - párban az elvonóval, jött Állam elvtárs: most pedig kigyógyít! H a bősz szándékát Te komolyra vetted s jó partner voltál hókusz-pókuszában: gyógyultan ne légy gyáva rongy, ki retteg múltjától! A gyanakvók fókuszában - vigyázz! - ahelyett, hogy fejed lehajtod s a klub sarkában adnád az esendőt: húzd ki magad! Most vagy igazi bajnok! E rő d : az A B S Z T IN E N S -G Ő G ! 12 �Igen: erőd. Letisztult szívvel-aggyal figyeld: ez itt a M É R T É K L E T E S élet! Szádba szaglász a Hivatalból-angyalfőlebeszélő s kitartásról béget. Aztán berezdült kézzel hazavágtat: hála-piákból szívni bambulásig. N e keress ott, fenn alkoholistákat: A P L E B S Z B E T E G . É S T E . S M IN D IG A M Á S IK ! S hogy mentse lelki nyugalmát e rendszer: bizottságosdizik, új elvonókat kreál sebtiben, hol barbár szerekkel V É R I G A L Á Z , ahogy leszokni nógat. - Itt: almabor, „D ian a” , s N agyfa végül, ott: Courvoisier, külföldi pezsgők! E szakadék szélén, hogy meg ne szédülj, ölel: az A B S Z T IN E N S -G Ő G ! Figyeld az asszonyt: exmártír, repesve örvend neked, látványosan becézget, ám más tésztához szokott lelke-teste: azt lesi: mikor hagyod az egészet! Szegény, maga sem érti tán, ha orvul piát felejt előtted: hátha újra vedelni kezdesz s minden R O S S Z R A F O R D U L : őkelme ismét M Á R T ÍR lesz, a „durva, részeges állat áldozata” , „fáradt, megkínzott nő” , ki sírdogálva éji R É M T E T T E ID R Ö L regél - „Ó gyalázat!” holott E G Y H E T E N E M L Á T O T T a lédi! - M íg visszahúzna: csökött szokás, lelki erődtől ijedt, válni-kész hites nőd: minden álságos mocskot elviselni segít: az A B S Z T IN E N S -G Ő G ! Régi brancsodból ezután kizárnak. Ám addig is figyeld a hőzöngőket! Ha kigúnyolják absztinenciádat: fizess nekik - pénzed van - IT A S D Ő K E T ! S figyeld a groteszk szökdelést a mámor grádicsain: E L Ő B B víg lesz a káder, M A JD über-okos, É S kan a javából, ki minden csöcsös szukának aláver; 13 �A Z T Á N zokogva elátkozza tetves családját, vérét veszik, látja bárki; M A JD nagy magyarként nagy lélegzetet vesz: a „Székely himnuszt” bőgi. . . s M E G Y okádni! - É s kész, Öcsém! Pajzsod lesz, amit láttál! Orvos várhat, nejed potyára kárpál, leszólhatnak a kocsmába igyekvők: erős maradsz! Hiszen Te vagy a C S Á S Z Á R ! Trónod: az A B S Z T I N E N S -G Ő G ! 14 �NOTESZ Az elvontság visszaüt Már régen készülök arra, hogy Kertész Ákos kiváló regényéről, a Családi ház manzarddal-ról megírjam a véleményemet. Nem azért, mintha Kertész Ákosnak ez a regénye annyira összetett problémákat tárgyalna, mint például a Makra. Itt egyszerűen arról van szó, hogy az elvont gondolkodás visszaüt. Visszaüt ab­ ban az értelemben, hogy elvont gondolkodással egyetlen problémát sem lehet megoldani. Hiszen miről beszél a regény? Arról, hogy Kertész Ákos főhőse családi házat épített, mégpedig manzard szobával. Ebben a családi házban él ő maga, a felesége és két kisgyereke. Egyszóval élete minden tekintetben fel­ hőtlen immár, nincsenek benne konfliktusok, s teljesen egyenesnek tűnik további életútja is. S maga az a gondolkodás, mely éppen erre a felhőtlenségre épül, melynek alapja az, hogy igenis, Magyarországon meg lehet teremtenie minden munkásembernek azt az életformát, melyben gondok nélkül és nagyobb konfliktusok nélkül élhet - ez az illúzió foszlik szerte. S miért? Azért-e, mert vannak olyan nézetei is hősünknek, melyek valamilyen értelemben ellenkeznek az adott társa­ dalmi nézettel? Erről szó sincs. Kertész Ákos központi figurája gyárban dolgo­ zik, szorgalmasan, becsületesen és tökéletesen megérti azt, hogy másoknak időle­ gesen komoly problémái vannak lakással, megélhetéssel és más minden egyéb­ bel kapcsolatosan. D e Kertész hőse kollektív ember. Azok közé tartozik, akik mint minden becsületes kommunista, azt vallják: addig nem lehetek nyugodt, míg másoknak az életében vannak súlyos problémák. Így azután egyik munka­ társát, akiről egyébként még azt is tudni kell, hogy cigány származású és alko­ holista volt, felkarolja. Azon az alapon teszi ezt, hogy megveti a faji előítélete­ ket, hogy evidensnek tartja: ha ö rendelkezik egy felesleges manzarddal, akkor azt rendelkezésére kell bocsátania annak, akinek komoly lakásproblémái van­ nak. S nemcsak erről van szó. Hősünk védence azért is válik rokonszenvessé, mert tehetséges ember, mert újításai vannak (mégha eddig nem is fogadták el azo­ kat), mert talán éppen az lesz az akadálya valóságos kibontakozásának, hogy ket­ tős bizalmatlansági légkör veszi körül - származása és múltja miatt. Továbbá az is akadályozza, hogy nincs mögötte semmiféle életbiztonság. Vagyis nincs családi háttér, nincs lakás, nincs iskolai végzettség, nincs társaság - egy­ szóval mindaz hiányzik, ami az átlagember számára fölkelthetné a bizalmat a fiatalember iránt. S ekkor karolja fel Kertész hőse, de úgy, hogy saját családi körébe fogadja. Vagyis ezek után megszűnhetnek a fiú életét aláásó rossz fel­ tételek. Van lakása, van családja, van társasága, jár iskolába és van egy olyan barátja, akire mindenképpen számíthat. Csakhogy bármennyire racionálisan gondolkodik is Kertész hőse, egyet ki­ felejt a számításból. Azt tudniillik, hogy a családi viszonyok, egyáltalán nem olyanok, mint az egyéb társasági vagy társadalmi viszonyok.. Egy társaságba be­ le lehet illeszkedni vagy éppen ki lehet belőle kerülni. De ha valakit családba 15 �akarunk beilleszteni, annak megvannak a feltételei és megvannak a következ­ ményei is. Adott esetben ezek közé a következmények közé tartozik, hogy hő­ sünk védence hősünk feleségének szeretője lesz. S ez még mindig elfogadható a családfő számára. Elfogadható, mert személyesen meg tudja magyarázni a szi­ tuációt, s csak végül derül ki, hogy minden magyarázat ellenére is - ez a szituáció elfogadhatatlan. Ugyanis hősünk hosszan elmagyarázza önmagának is, feleségének is, sőt, a családba befogadott fiatalembernek is, hogy az egész eset természetes. Hiszen a nő többé nem rabszolga, nem tulajdona a férjének, a női egyenjogúság min­ den szempontból érvényes, s végül miért ne lakhatnának ők egyetlen család­ ként együtt, miért ne fogadhatnák el a fennálló szituációt? Legfeljebb az egyé­ ni önzés és hiúság gátolhatja meg azt, hogy a továbbiakban családilag együtt éljenek. - ezt azonban ki kell irtani az embereknek önmagából stb. A gondolatmenet tehát kiteljesedik, most már azt lehet mondani, hogy csaknem kerekké, de ugyanakkor eszelőssé is válik, noha minden részletében tökéletesen racio­ nális. S nemcsak racionális, hanem még modern is, humánus is, a felvilágosultság minden jegyét magán viseli. Az olvasó persze már ebből a rövid vázlatból is érezni fogja, hogy Kertész Ákos hősének mégiscsak el kell buknia, hogy nem tarthatja fenn eddig kifejtett nézeteit, elveit. Megbukni persze sokféleképpen lehet. Lehet úgy is, hogy a hős feleségének családja, nevezetesen az asszony édesapja közbelép és megpróbálja lányát kiemelni a „fertőből". A papa, aki maszek cukrász még olyan gondolat­ kört képvisel, mely szükségképpen kerül szembe Kertész „ heroikus” munkásá­ nak elképzeléseivel. Még azt is el lehetne viselni, hogy az egész környék, sőt, a gyári barátok, is hősünk háta mögött a megjegyzések sorozatát teszi arra az emberre, aki hihetetlen naivitásában befogadta a cigányfiút. D e van, amit már nem lehet ilyen szótlanul elviselni. A fiatalember ugyanis nem elégszik meg az említett viszonnyal, mivel - joggal - úgy érzi, hogy ez a viszony nagyonis al­ kalmi, féloldalas és nincs benne semmi, ami teljesség lenne. Így azután ő is felhoz magával egy lányt, mégpedig ugyanabból az üzemből, ahol védnökével közösen dolgoznak és ezt az új viszonyt a régebbi szerető, hősünk felesége már nem tudja elviselni. Mert lehet valami racionális, és racionálisan indokolható, de a racionalitáshoz hozzátartozik, hogy az emberek teherbíró képessége meddig terjed. S amit a ház ura még meg tud magának magyarázni, az ütközik a ház asszonyának érzelmi világával, mert az önmagunk legyőzése lehet hogy sikerül ideig-óráig, de végső soron mégiscsak önkorlátozás ez. Így történik, hogy vé­ gül is a hős elzavarja az albérlőt és a szokványos módon helyreállítja a csalá­ di békét. Nem nagyigényű regény ez, viszont olyan iróniával van megírva, olyan fino­ man leplezi le a monologikát, az egyirányú, önmagán is erőszakot tevő logi­ kát, hogy ez messze föléemeli az átlagnak. Érdekes viszont, hogy éppen ez az irónia, éppen azok a mellékmondatok, melyek állandó lebegésben tartják a szö­ veget, valahogy teljesen kimaradt abból a színpadi változatból, melyet a Nem­ zeti Színház, a Várszínházban mutatott be. Pedig a színészek kitűnőek. Különösen Esztergályos Cecília az asszony szerepében nagyon színes és még kicsit, kétség­ beesetten játékosan bohókás is. D e ugyanezt elmondhatjuk a férj szerepét ját­ szó Avar Istvánról is. Mégis valahogy eltűnt az, ami fenntartotta a regényt. A színpadon görcsössé válik az a gondolkodás, ami a regényben még levegős, sokoldalú volt a maga egyoldalúságában is. A színpad nem engedi meg, hogy az író akár a helyszínrajzban, akár a hangulati elemekben vibrálva olyan at­ moszférát teremtsen meg, mint a regényben. �S az ok igen furcsa. Amint említettük, a fő probléma az. hogy a családba való befogadás és a befogadás között különbség van. Itt azonban a család mint család tűnik el. A drámában nem jelennek meg a gyerekek úgy, ahogyan a re­ gényben, a család helyett csupán férfi van és feleség. É s ez a változás egyúttal megbontja az egész mondanivalót, még akkor is, ha a színpadra befutnak, a gyerekek, de a gyerekek., a szülők és a védenc egymáshoz való viszonya vala­ hogy nem rajzolódhat ki. Így azután a dráma azzal végződik., hogy hősünk megpofozza feleségét, míg a regény azt mutatja be, miképpen kénytelen az el­ vont eszméből kiábrándult ember a ma teljesen normálisnak számító családi léthez visszatérni. S ebben a különbségben is benne van a regény sikere és a dráma ellentmondása. H E R M A N N IST V Á N 17 �VITA G Y E R T Y Á N E R V IN A viharmadár — kalitkában Gondolatok jelenről, jövőről — költészetről Bevallom, él bennem némi kétely azzal a közhelyszámba menő elmélettel kapcsolatban, amely szerint a politikai költészet valamiféle pótszer lenne csu­ pán, s ott és akkor fejlődik ki, válik naggyá és jelentőssé, ahol és mikor a po­ litikum egyéb és állítólag természetesebb csatornái ilyen, vagy olyan okokból eldugulnak, vagy ki sem fejlődhetnek. Egyoldalúnak és sematizálónak érzem ezt az elméletet általában is és speciális magyar vonatkozásában is, amely sze­ rint mivel az ország provinciális elmaradottsága, félgyarmati függősége és feu­ dális szerkezete megakadályozta, hogy a politikai élet korszerű formái kialakul­ hassanak, a politizálás számára egyetlen lehetőség maradt: a költészet. Túl azon, hogy kell lenni valami pozitivebb okának is, ez tényszerűen sem igaz. Hiszen egy kicsit is tüzetesebb vizsgálat éppen azt mutatja, hogy a nagy poli­ tikai költészet többnyire akkor alakult ki, amikor politikai pezsgés, fellendülés volt a szellemi és a társadalmi élet egyéb területein is. Petőfi mögött ott állt a reformkor - beleértve még az ellenfelének tartott Kossuthot és Szécsényit is, A dy mellett ott áll Jászi Oszkár, a magyar radikalizmus és szociáldemokrácia másik reformnemzedéke; József Attila elődje és kortársa Lukács György, Gaál Gábor, Fábry Zoltán, barátja Fejtő Ferenc, Ignotus Pál és Bálint György (aki már átvezet Radnótihoz is); Illyéssel egy táborban találjuk Németh Lászlót, E rdei Ferencet, Bibó Istvánt, s az egész - politika-mentességgel igazán nem vádolható - népi irodalmat stb. stb. Persze nem szeretnék az ellenkező végletű sematizálásba sem esni, nem kí­ vánom teljesen vitatni, hogy a költő esetenként a maga allegorikus-szimbolikus nyelvén akkor is hangot adhat a népi-nemzeti közösség társadalmi-politikai érzéseinek-fájdalmainak, amikor az egyéb csatornák bedugulnak, a hatalom a po­ litikum egyéb szószólóira szájkosarat rak, képviselői kezéből kiüti a tollat. Egy ,.madár” is üzenhet a fiainak, és például a francia ellenállás kiváló lehetősé­ get nyújtott a kisformátumú, mozgékony líra - Aragon, Eluard stb. - számá­ ra, hogy nagy politikai költészetet teremtsen, míg a nagyobb, időigényesebb, az alkotási processzusukban is nyilvánosságot igénylő formák - az epika, a szín­ ház, a film, a bölcseleti és történelmi tudományok stb. - csak később zárkóz­ hattak fel hozzá hasonló jellegű politikai mondanivalójukkal. S azt sem kívá­ nom vitatni s ez az a sajátosság, ami talán történelmi elmaradottságunkból fakad, s ami jellemző Kelet-Európára - , hogy a politizálás többi elméletibölcseleti, szociológiai, publicisztikai, történelmi stb. - formái nem érték el ezen a tájon nemcsak azt a hatékonyságot, amit a lírai politizálás ért el, hanem * Előzmény: Alföldy Jenő KÖLTÉSZET ÉS POLITIKA NAPJAINKBAN című vitaindítója ( 1984/ 5. szám) 18 �azt a hatékonyságot és színvonalat sem, amelyet a nálunk fejlettebb országokban el tudtak érni. Nos azt hiszem, hogy e tekintetben történt változás szellemi és társadalmi életünkben, aminek nemcsak negatív, de pozitív vonatkozásai is vannak. Örvendetesen felértékelődött kulturális közvéleményünkben a teore­ tikus irodalom, megnőtt az érdeklődés - egyébként világjelenség ez - a polito­ lógia, a szociológia, a história tudományai, a memoárok és visszaemlékezések iránt. Mintha a csak lírai igénnyel és hevülettel politizáló népből, epikai és tu­ dományos igénnyel is politizáló néppé lettünk volna, vagy legalábbis úton va­ gyunk e felé. De ez önmagában nem magyarázza, nem magyarázhatja a politikai költészet háttérbe szorulását, hiszen - éppen ezzel kezdtem az írásomat - ez nem pót­ szer, nem protézis, hanem költői dimenzió, amelyben a lírikus közösségi élmé­ nyei és céljai fogalmazódnak meg, s amely nélkül egy költészet épp úgy cson­ ka, egyoldalú, mint az idividuális élményvilág - a szerelem, a családi érzés, a létélmény stb., stb. - megfogalmazása nélkül. Másutt és másban kell keres­ nünk tehát a politikai költészet elhalványodásának okait, amelynek funkcióit ha vannak még - nem vállalhatja át sem a film, sem a regény, sem a polito­ lógia, vagy egyéb tudomány. És amellyel kapcsolatban az lenne a logikus, hogy mindezeknek a szféráknak, tevékenységeknek politikai felélénkülése serkentőleg hasson a költészetre is. A helyzet tudniillik paradox: vannak elkötelezetten és szenvedélyesen politi­ záló költőink, és mégsincs (vagy nem eléggé hangsúlyos) elkötelezetten és szen­ vedélyesen politizáló költészetünk. A lföldy J enő vitanyitó cikkében négy kiváló­ ságot is említ közülük - Csoóri Sándort, E ö rsi Istvánt, Mezei Andrást, Ladá­ nyi Mihályt - akik közül egyik sem kevésbé politikus alkat, mint mondjuk fil­ meseink. Mégis, a négy közül három politikai indulatait elsősorban nem a lírá­ ban, hanem más műfajban - esszében, publicisztikában, riportban, sőt a film­ ben - nyilvánítja ki és talán csak Ladányi az, aki elsődlegesen verseivel és ver­ seiben politizál. És amikor Alföldy arra hivatkozik e jelenség indoklására, hogy eltávozott a politikai költészet egy nagy nemzedéke, köztük olyan óriás, mint Illyés Gyula, nemcsak arra nem ad feleletet, hogy az utódokban vagy utódje­ löltekben (akik elődeiknek és mestereiknek vállalják őket) miért nem folytató­ dik ez a hagyományos lírai-politikai véna, hanem arról is elfeledkezik, hogy élete utolsó húsz esztendejében magának Illyésnek a költészetében is háttérbe szorul a politika - holott életében, cikkeiből tudjuk, nem; hogy bár számos nagy vers került ki tolla alól, hasonló szintű, mint korábban, vagy ifjúkora re­ meklésével egyenértékű politikai hitvallás egy sem. Úgy vélem tehát, hogy ezt a kérdést valahogy mélyebben és őszintébben kellene megvizsgálnunk, mint ahogy ezt Alföldy Jenő vitaindító cikke tette. Sajnálom, sőt fáj nekem, hogy ezt kell mondanom, Alföldy Jenőnek erről az írásáról, hiszen a szerzőt évtizedek óta barátomnak, fegyvertársamnak érzem, és az egyik legfelkészültebb és számomra legrokonszenvesebb lírakritikusnak, akinek csaknem mindig lényegi egyetértéssel olvastam kitűnő írásait, és aki ge­ rincességével, nyíltságával és tündéri naivitásával valahogy mindig szeretett ta­ náromra és atyai barátomra, Komlós Aladárra, emlékeztetett. Ezt az írást, a maga - valljuk be - alapfokú és leckefelmondó vulgármarxizmusával azon­ ban elhülve és kedvetlenül olvastam. (Ha a Palócföld nem kér fel hozzászólás­ ra, alighanem telefonon hívom fel, hogy ezt közöljem vele.) Végül is egy A l­ földy Jenőnek nem szabad belemenni abba a zsákutcába, hogy a valóság, a tör­ ténelmi helyzet marxista elemzését állítólagos és vitatható marxista idézetekkel helyettesíti, ráadásul egy úgynevezett marxista Filozófiai kislexikon szócikke 19 �alapján (amikor ezekről a filozófiai kislexikonokról a tüzetesebb vizsgálat több­ nyire azt deríti ki, hogy se nem marxisták, se nem filozófiaiak, se nem lexiko­ nok). A marxista igénnyel fellépve a húszadik század végén már nem hivatkoz­ hat éppen arra, ami Marx tanításaiból a legkevésbé bizonyult marxistának és maradandó érvényűnek - tudniillik üdvtanára és utópizmusára - , az állam és a politika elhalására, az emberiség társadalmi homogenitásának a kialakulására (amitől egyébként a marxista atyaúristen mentse meg az emberiséget), mégha ezt a távolabbi jövőbe teszi is. Én azt vallom - bármit is írt le itt-ott a fiatal Marx - hogy az ember zoon politikou, s amíg lesz a társadalomnak gazdasági alapja - és amíg a természettől kell elhódítania azt, amire létfenntartására szüksége van, mindig lesz - addig lesz felépítménye is, amelyben a politikának meghatározó szerepe van. A politikának, mint specifikus emberi tevékenység­ nek eltűnését életünkből egyes marxista teoretikusok talán lehetségesnek tartot­ ták a múlt században, de századunkban éppen az önmagához következetes marxista elméletnek kell ezt tévedésnek - se nem lehetségesnek, se nem kívá­ natosnak - tartania. Még korunktól plátói messzeségben sem. A munkamegosz­ tásnak kellene ugyanis eltűnnie életünkből, ahhoz, hogy a politika eltűnhessen belőle, márpedig korunk minden trendje a munkamegosztás további differen­ ciálódása irányába mutat. Ám nemcsak szükségtelen erre a tételre hivatkozni, de - a maga hangulati auráját tekintve - káros, retrográd is. A politika eltűnése ugyanis nemcsak utó­ pisztikus tételezés, de - mai kicsengésében - mélységesen antidemokratikus is, hiszen a közéleti demokrácia minden formájának eltűnését is jelenti. Minek küzdenünk hát a közéleti demokrácia fejlesztéséért, ha az - valamikori időben - úgyis eltűnésre van ítélve? S ebben az összefüggésben: minek harcolnunk a politikai költészetért, amely a közéleti demokrácia megnyilvánulási formája? Persze tudom, hogy ez a csacskaság így meg sem fordul Alföldy Jenő fejé­ ben, s amit művelek megengedhetetlen extrapolálás. De azért sajnos, van mit extrapolálni. Mert végül is Alföldy Jenő abban az igyekezetében, hogy jelesre vizsgázzon marxizmusból - feltehetően valamelyik kislexikon-szerkesztőnél csak két legfontosabb elemét, a materializmust és a dialektikát felejti ki belő­ le, amikor „jelen gondolatmenete szempontjából” így határozza meg a politi­ kát „a mai szocialista Magyarországra értve: a politika az ország uralkodó osztályának és pártjának az államhatalom berendezésében, a kormányzásban követett irányvonala; az osztálynak, nemzetnek az államhatalom megtartására, felhasználására, távlati fejlesztésére, végső fokon mindezen formációk »megszüntetve megőrzésére« irányuló tevékenysége” . Ebből a megható idillből csak az ér­ dekellentétek (csoportok, rétegek, vezetők-vezetettek stb.) materializmusa és a társadalmi ellentmondások és ellentétek dialektikus összefüggésrendszere hi­ ányzik. Vagyis az, ami a politikát az elmélet jámbor óhajaiból a gyakorlat ke­ mény csatározásaivá teszi. És ez az a definíció, amivel egy költő végképp nem tud mit kezdeni, mert megfosztja a kezdeményezés, az iniciatíva lehetőségeitől, és még azt a szabad­ ságot sem nyújtja, amit Lukács György, a partizánstátussal biztosított számára. Ez a maga idejében bölcs, bátor és haladó gondolat és tett volt, méltán lelke­ sedik Alföldy Jenő is érte. De amikor ezt a szép és találó metaforát - amelyre akkor a szocialista kultúrának égető szüksége volt - a költő, a filozófus, a tudós, a megismerés reprezentánsai társadalmi helyének és funkciójának elmé­ leti „kidolgozásaként” , „megoldásaként” , „meghatározásaként” kolportálják ezt már nem tudom elfogadni. Az én felfogásomban a költő, a teoretikus, a tu­ dós stb. épp olyan hadvezér - vagy hadnagy, őrmester, közkatona - , mint a 20 �gyakorló politikus, legfeljebb más fegyvernemek felett parancsnokol. Marx, a teoretikus, vagy Gramsci vagy Lukács a munkásmozgalom sokkal nagyobb szervező erejének bizonyult — tábornokabb tábornok volt mint akár Marx a gyakorlati politikus és nem egy - hadd ne mondjak neveket - első titkár és pb-tag a nemzetközi munkásmozgalomból az utóbbi évtizedekben. A dolog lé­ nyege ugyanis abban van, hogy mint marxista nem hihetem, hogy bárki is is­ tentől nyert kiváltságot a csalhatatlanságra és fensőbbrendűségre, hogy e misztikus kiválasztottság érvényesülhet a szellemi, politikai életben, hogy ele­ ve elrendelt a hierarchia különböző jellegű tevékenységek között - más szóval a költészet is, a bölcselet is, a tudomány is önelvű és szuverén tevékenység a szememben, amelyek felett csak a költészet, a bölcselet, a tudomány autonóm és szuverén szervezetei, mechanizmusai - „piacai” - gyakorolhatják a maguk időben kibontakozó felügyeletét, értékelését. Nem egy műhelyben készült a vi­ lág, és nem egy műhelyben készül a jövőben sem. Nagy és előrevivő társadal­ mi igazságait sokkal többször fogalmazták meg Jézusok, Aristotelesek, Luthe­ rek, Kálvinok, Szervet Mihályok, Voltaire-ek, Rousseau-ak, Hegelek, Marxok. Heinék, Petőfik, József Attilák gyakran egymással is vitázó írásai, mint akár a legkiválóbb politikai szervezetek vezetői vagy vezető testületei (akik, ha va­ lóban kiválóak voltak, az előbbiektől tanultak). Vagyis röviden: a politikai költészet alapelve, csak „az én vezérem bensőm­ ből vezérel” átéltsége lehet. Ez a belülről vezéreltség természetesen összecseng­ het pártprogramok és párthatározatok téziseinek sugallatával, inspirálódhat is belőlük, részben vagy egészben konfliktusba is kerülhet, vagy eredendően szem­ ben is állhat velük - nincs a priori recept, mindig a konkrét helyzettől függ, hogy melyik magatartás a progresszív, a termőtalaja a nagy eszmei-politikai költészetnek - , de pártprogramok és párthatározatok is inspirálódhatnak magá­ nyos bölcselők, tudósok, költők eszméiből, írásaiból - esetleg éppen verseiből - és én jobban kedvelem és jelentősebbnek tartom ezt az utóbbit. Hiszen a kereszténységtől, sőt a zsidóságtól és a görögségtől a reformáción át a polgá­ ri, majd a szocialista forradalom elméleteiig ez a fejlődés döntő és elkerülhe­ tetlen mozzanata volt. Kautskynak az a Lenintől is nyomatékosan hangsúlyo­ zott tétele, mely szerint a tömegekbe kívülről kell bevinni azt az elméletet, amely anyagi erővé válik - s a politikai költészet is része, formája ennek - , alapvető igazság, amely természetesen a pozitív és negatív jelentőségű tanok­ ra egyaránt vonatkozik. És gondoljunk csak bele - , hogy friss példát is mond­ jak - milyen katasztrófától óvhatta volna meg népünket, milyen skizmától, az indulatok milyen eldurvulásától, mennyi emberi tragédiától ha Rákosi nincs olyan makacsul meggyőződve arról 1953-ban és '55-ben is, hogy nagyobb és bölcsebb, mint Benjámin, Illyés, Déry, Lukács, sőt szinte az egész magyar köl­ tészet és irodalom együttvéve. Ha egy-egy figyelmeztető versnek, novellának stb. is tulajdonít annyi eszmei értéket és igazságot, mint egy-egy tévesztett, vagy rossz lelkiismeret szülte párthatározatának. Ennek a belülről vezéreltségnek két eleme van. Számomra mind a kettőt József Attila határozta meg legpontosabban és legmaradandóbb érvénnyel: az adott világ, a valódi világ - más szóval a létező történelmi helyzet társadalmi viszonylatai - és a vágyott világ, a kívánatosnak tartott világ - a sollen világa -, úgy ahogy azt a maga feltételezett vagy valóságos ellentmondásaiban, kap­ csolatrendszerében a költő átéli. Ha ma hiányoljuk a politikai költészetet, ak­ kor ennek a hiánynak az okait, csak e két faktor valamelyikének - vagy eset­ leg mindkettőnek - érvényesülési-működési zavaraiban kereshetjük. Tehát vagy az adott világ, az adott társadalom vált - ilyen vagy olyan okból kifolyólag 21 �- költőileg nem, vagy nehezen apercipiálhatóvá, vagy az az ideálkép, az a célképzet vált zavarossá, bizonytalanná, amely felé a politikai költészet a maga meggyőződésével orientál, orientálhat. Vagy - s én hajlok erre - mind a két tényezővel kapcsolatban problémák merültek fel. Nézzük először a kérdést a valóság oldaláról. Ma már tudjuk, hogy a szocializmus - bár lehet jobb és lehet fogyatékosabb - csak reális lehet. S így meg van ter­ helve mindazzal, amivel minden emberi realitás; amivel a reális kereszténység különbözött Jézus tanaitól és a katakombák álmodozóinak a hitétől; amivel a reális liberalizmus az alapító atyák, egy Tocqueville vagy Jefferson korlátlan reménységeitől, amivel a szabadság, egyenlőség, testvériség demokratikus prog­ ramja, Rousseau vagy Robespierre elméletei a polgári társadalom és a burzsoá demokrácia valóságától - egyszóval az eszmei és a valóságos örök és szük­ ségszerű szembenállásával és diszkrepanciájával. De röviden úgy is mondhat­ nánk: az emberi tökéletlenséggel. Ám valljuk be, hogy marxista mestereink, erre nem, vagy nem eléggé készítettek fel bennünket. Ha van is szó Marxnál arról, hogy a szocializmuson folyamatot ért, a tökéletlenségnek, az eszme és a valóság egységének és ellentétének ez a dialektikája valahogy elsikkadt - még felvillantott lehetőségként is - a marxizmus klasszikusainak a szocializmusról, s még inkább a kommunizmusról szóló „jövendöléseiben” . (Pedig ezzel azt a motort állították le - igaz, szemben Hegellel, ők a távoli jövőben - , amely minden emberi fejlődés hajtóereje volt, és marad, amíg ember lesz, s aminek a törvényszerűségeit, a múltra vonatkoztatva, éppen ők maguk ismerték fel.) Minket arra tanítottak, hogy az emberiségnek két történelme van: egy gyar­ ló, hibákkal, bűnökkel, szenvedésekkel teli előtörténete és egy boldog, tökéle­ tes, erkölcsös, a természeti és társadalmi korlátoktól megszabadító igazi törté­ nete. És keservesen kellett megtanulnunk, hogy ebben tévedtek, hogy az embe­ riségnek csak egy története van, hogy ez a gondolat a millenarisztikus utópizmus jegyét viseli magán, s ez amire valóban vonatkozik Bergyajev állítása, mely szerint a marxizmus a vallásos túlvilág szekularizálása, földrehozatala, más szóval, hogy ez a gondolat nem a marxizmus filozófiájából származik, mégha marxisták magukévá tették is. S még ha a jövőben a történelem eset­ leg nem a klasszikus osztályharcok formáját ölti is fel. Mert igaza van Simone Weilnek - akire akkor is érdemes odafigyelnünk, ha a vallásos ontológiájával, ismeretelméletével nem is értünk egyet - a jövő ugyanabból az emberi anyagból készül, mint a múlt (és mint a jelen, ami ifjúkorunkban jövőként állt előt­ tünk), mégha - és ezt már mi tesszük hozzá - esetleg más tervek, szabás­ minták és technológiák alapján is. Á m a ma emberének nemcsak azzal a ténnyel kell szembenéznie, hogy a szocialista fejlődés csak redukáltan, ellentmondásosan, a feltétlen szükséges­ nél jóval nagyobb emberi áldozatokkal, és iszonyatos szubjektív bűnök és hi­ bák „kitérőinek” adva lehetőséget teljesítette és teljesíti a maga „ígéreteit” , hanem azzal is - s ezt talán még nehezebb megemésztenünk, - , hogy a kapitaliz­ mus útja sem a marxi és mégcsak nem is a lenini „előrejelzéseknek” megfele­ lően alakult. Illetve ezek a prognózisok és karakterisztikák csak egy bizonyos ideig voltak érvényesek. Végül is a szocializmusnak és a kommunizmusnak vi­ lágtörténelmi létjogosultságát - a marxizmus szerint - az adja meg, és az tű­ zi napirendre a proletárforradalmat, hogy a kapitalista termelési viszonyok gátolják - gátolniok kellene - a termelőerők fejlődését. Ezzel szemben lé­ nyegében a kapitalista világban zajlott és zajlik le - s hozzánk csak begyűrűdzik - a harmadik s minden eddiginél radikálisabb tudományos-ipari-technikai forradalom a maga szociális vívmányaival és beláthatatlan perspektívájával, 22 �miközben nem egy szocialista ország gabonaexportra szorul, hogy az éhínséget elkerülje. A mi meggyőződésünk szerint ennek épp fordítva kellene lennie és nincs vezető teroetikusunk, aki erre - és sorolhatnám a hasonló fejbevágó kérdéseket - választ adna. A történelem - nem először teszi - minket is becsapott. Egy sematikus vi­ lágkép foglyaivá tett, amelyből csak keserves tapasztalatok és újraértékelések után törhetünk ki. Igaz ez nem a mi hibánk. A magunk egykori „helyéről” a harmincas évek válsága, a fasizmus, a háború megpróbáltatása idején - nem láttuk és nem is láthattuk hosszú ideig, hogy sematikus az a kép, amely a ha­ ladás és a reakció harcát csak két ideológia, majd két világrendszer küzdel­ meként értékeli. Keserves tapasztalatok árán kellett megtanulnunk, hogy bár ez a horizontális szembeállítás végső soron még igaznak bizonyulhat a történe­ lemben, van vertikális megosztás is: a haladó és a konzervatív, a humánus és a reakciós - sőt a forradalmi és az álforradalmi (vagyis lényegében ellenfor­ radalmi) - koncepciók az egyes rendszereken belül is szembenállnak egy­ mással. Másrészt, ha más nem (de persze más is) a termelőerők említett rohamos fejlődése - ami a marxizmus számára a haladás nem utolsó kritériuma - jel­ zi, hogy a tőkés termelési mód és a kapitalista társadalom humanizáló lehető­ ségei távolról sem merültek ki, miközben dehumanizáló adottságai - elidegenedettség, munkanélküliség, infláció stb sem szűntek meg funcionálni. A vi­ lág sokkal nyitottabb, sokkal bonyolultabb, sokkal flexibilisebb, ellentmondá­ sosabb, színesebb, kuszább, manipuláltabb képét mutatja a reakció és a prog­ resszió elemei egymás mellett élésének, összefonódásának, harcának - ha más módon is, de mind a két nagy társadalmi rendszerben - annál, ahogy a múlt századnak, vagy századunk első felének progresszív és reakciós gondolkodói, költői képzelték. Számomra nem kétséges, hogy abban a szociális fejlődésben, szociális humanizálódásban is, amely a vezető tőkésországokban zajlott le (és éppen az utóbbi években torpant meg) óriási szerepe volt a marxizmusnak, a munkásmozgalomnak és később a szocialista forradalomnak (az úgynevezett jóléti tár­ sadalom eszméit is a szocializmus programjából vették át), de nem áll tőlem távol Berlinguernek és az olasz kommunistáknak az a tézise, hogy ez az év­ százados és hatalmas történelmi erőforrás - én nem úgy fogalmaznám meg, hogy kimerült, de: - eddigi formáiban és formáival betöltötte történelmi hi­ vatását, s ha nem találja meg a húszadik század új formáit, avantgarde jelle­ gét és szerepét is elvesztheti. A marxi-lenini tézisek egy része felett túlhaladt az idő - maga Marx és Lenin sem képzelte azokat örök időre szóló normatí­ vának - , csak a módszer bizonyult időállónak, feltéve, ha tudunk és merünk élni vele. Hiszen - , hogy megint csak egy kérdést ragadjak ki a sok közül az atompusztulás fenyegető árnyékában a kommunista világmozgalom célja sem lehet már az amúgy is utópisztikusnak tűnő világforradalom (mint a múlt században, vagy a komintern időszakában), hanem csak egy tartós és világmé­ retű történelmi kompromisszum, a maga mindkét oldalon demokratizáló alter­ natívájával, amely nemcsak békét biztosít az emberiségnek, de lehetőséget is arra, hogy mind a két társadalmi formációban háttérbe szorítsák a reakciós erőket, átvegyék egymás szociális vívmányait, s a rendszerek versengésének súlypontját az élet humanitárius vonatkozásaira tegyék át, beleértve az elma­ radottság, a harmadik világ problematikáját is stb. Az emberiség reális vá­ lasztási alternatívája ma a megegyezés - úgyis mondhatnám kiegyezés - vagy az egész világ elpusztításának a lehetőségét is magában rejtő kozmikus világ­ háború. 23 �Mit tehet ebben a helyzetben a költő, aki az eszméknek van elkötelezve, és nem futballmeccsnek képzeli a világtörténelmet, amelyben kinek-kinek megvan a maga önkényesen választott csapata, és annak akkor is drukkol, ha az csal, bundázik, rossz, korszerűtlen játékot nyújt. Mit tehet a költő, aki tudja, hogy a politikát - amely nem mindenható - , csak a jelen valóság humánus lehetőségeinek kiaknázásaival mérheti és ezért akkor is tisztelettel adózik a mai politikánknak, ha helyzetünk fogyatékosságait is érzékeli. Mit tehet a költő, aki tudja és nagyra értékeli, hogy hazánkban nincs már ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, nagy méretű elárvulás, korai öregség, de azt is tudja, hogy jócskán van még öngyilkosság, iszákosság, lelki restség, egyke, még a múlthoz viszonyítva is. Aki tisztában van azzal, hogy nincs már hárommillió koldus e földön - s ez hatalmas történelmi vívmány de azzal is, hogyha az inflációs ráta és a nyugdíjak emelkedési rá­ tája között nem következik be a kiegyenlítődés, vagy legalábbis nem csökken a különbség, s ha a kezdő értelmiség helyzete nem javul, néhány év alatt is­ mét lehet. Aki értékeli, hogy a gazdag parasztok fejlett kollektív mezőgazdasá­ gával rendelkező ipari ország lettünk, de aggodalommal tölti el ennek az iparnak lemaradási ollója a fejlett országok technológiai színvonalához viszo­ nyítva, amely az istennek sem akar összébbzárulni. Aki örül, hogy a szellem napvilága valóban közkinccsé vált (mégha nem is élnek vele kellő mérték­ ben), de szomorkodik, hogy nemcsak uszító pamflettek, de esetenként érdemes tudományos munkák, értékek is számiszdat formájában kell, hogy megjelenje­ nek. És folytathatnám azzal az óriási vívmánnyal, amit a születési és pénz­ arisztokrácia felszámolása jelentett, s azzal az aggodalommal, amelyet az új bürokratikus arisztokrácia, vagy dzsentri feltűnése, egy részének néptől elide­ genedése és helyenként már parazitizmusa óhatatlanul felkelt a szocialista gon­ dolkodású marxista költőkben. (Noha természetesen tudják, hogy a vezető ré­ teg a maga egészében nem nevezhető sem arisztokráciának, vagy dzsentrinek, sem a néptől el szakadottaknak, bár sajnos - az új lendületet kapott kontrasze­ lekció következtében - elitnek sem.) Aki - előre és nem hátra nézve - nemcsak a tulajdon alapján, hanem a ha­ talmi rétegeződés struktúrájában szerveződő antidemokratizmust, privilégizáltságot, önkényt is leküzdendőnek, veszedelmesnek, antiszocialistának tartja. Hi­ szen azért adta hitét, lelkesedését a szocializmusnak, mert azt várta, remélte tőle, hogy egyaránt felszámolja a kizsákmányolásból eredő gazdasági-társadal­ mi egyenlőtlenségeket, kiváltságokat, és népi-faji-nemzeti-nemzetiségi el­ nyomás minden formáját, és most azt látja, hogy egyfelől valóban felszámolta azokat, de másfelől, másképp, más formában újratermeli. S miközben büszke arra, hogy önnön népe, a magyarság már nem tartozik a más népeket el­ nyomó nemzetek közé, okkal és joggal aggódik a határainkon túli magyarság milliós nagyságrendű tömegeinek sorsáért. Mert a tudomány, az esszé, az epika, a dráma és a film gondolkodhat az egyrészt-másrészt, az is-is, a tól-ig, a viszonylag kategóriájában, mérlegelhet viszonyíthat, amikor történelemről és politikáról beszél - a vers, a líra politi­ kai hagyományai azonban egyértelmű, homogén értékrendszereket kívánnak. A politikai költészet hagyományos formája a megszólító imperativusz (Isten áldd meg a magyart, Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar, Talpra ma­ gyar, Tegyünk a tűzre, ébreszgessük, Jö jj el szabadság, A d j emberséget stb. stb.), amely egy eszme jegyében kíván egy közösséget felrázni, meggyőzni, moz­ gósítani egy olyan helyzet ellen, amelyet a költő a maga egészében elvetendőnek tart. Vagyis a politikai költészet par excellence szituációja a totális ellen- 24 �zékiség (s nagyon ritka történelmi pillanatokban - forradalmak, szabadsághar­ cok, honvédő háborúk idején - a totális azonosulás). Ezért öltik a nagy poli­ tikai versek oly gyakran a bajok vagy a követelmények valamiféle leltározá­ sának jellegét (mint az előbb idézett „ezernyifajta népbetegség” kezdetű fel­ sorolás, mint Ady „Bécs, babona, grófgőg, irigység” stb. kezdetű felsorolása, mint Illyés grandiózus zsarnokság inventára vagy a hazafiság „nem elég” -jeinek felsorolása stb.). Ezért oly’ gyakori a „ha. . . majd” formula valamilyen formája és a kategorikus imperativusz feltétlen hite. S ezért szárnyal fel a leg­ nagyobb mélységekből a legszebb hangon a politikum. De hol találja meg a mai magyar lírikus - minden probléma, nehézség el­ lenére - azt a homogén negativitást, azt a maga egészében elvetendő totális bűnösséget, amelyet nagyapái a fasizmusban, apái a rákosizmusban (az volt a politikai költészet utolsó felvirágzásának ideje) megtalálhattak? És hol találja meg azokat az eszméket, amelyek a jövő ajtajának szezám nyílj ki-jaként ol­ danák meg a ma problémáit (ahogy apái, nagyapái, ősei a polgári, majd a szo­ cialista átalakulásban és eszméiben, a fasizmus szétzúzásában, vagy később a személyi kultusz felszámolásában megtalálni vélték és bizonyos értelemben ma is ezt vallom - meg is találták, legalábbis átmeneti időre). Se a jelenben, se a jövőben nincs meg ez az egyértelműség. Így hát a távoli jövő csekkszám­ lájáról sem hívhatunk le erkölcsi „előlegeket” , s nemcsak azért, mert erkölcs­ telen a jelen nemzedéket a jövőért feláldozni, hanem azért sem, mert senki sem tudhatja, lesz-e annak - és milyen lesz - a fedezete. Az a kellemetlen hegeli-engelsi-lenini más, távolabbi, kiszámíthatatlan, ami nem rejlik a szándé­ kunkban, de ami a különböző szándékok elkerülhetetlen eredőjeként mindig jelentkezik a történelemben, mint a múltban, a jövőben is tartogathat számunk­ ra kínos meglepetéseket. A közelmúltban olvastam egy közgazdasági tanulmányt (K ornai János tollá­ ból), amely azt bizonyította be, hogy a mai gazdaság bármelyik betegségét úgy lehet csak, nem is orvosolni, hanem csökkenteni, ha más betegségét, vagy beteg­ ségeit erősítjük fel. Azt hiszem, a gazdasági alapnak ez a sajátossága kisugár­ zik az egész társadalmi-politikai életre. Az eszmék is korlátozzák egymást érvényesülésükben, kollizióban, konfliktusban állhatnak egymással, tehát min­ den helyzetben meg kell találni az optimális prioritást, sorrendet, hierarchiát közöttük, ami (bizonyos határok között persze) a kompromisszumok szüntelen játékát feltételezi és kívánja meg. Ez a politikus feladata. Az író, a költő, a művész (aki magánemberként lehet híve a politikusnak), mint író és költő azonban csak a kompromisszummentes eszmeiségnek lehet a szócsöve, és a mindent, a mindenséget kell követelnie az ember és az emberiség számára. A kultúrpolitika csak akkor jó, csak akkor elkötelezett és szocialista, ha ezt kéri számon a kultúrától. Vagyis azt dicséri benne, ami a politikának a kritikája, a korrektivuma, amiből tanulhat, és akkor ostorozza, ha szervilisen egyetért ve­ le, és terméketlen ismételgeti téziseit. Különben nem pártszerű, hanem az el­ lenkezője: klikkszerű csupán (a jó ég a megmondhatója, milyen gyakran cse­ rélődik össze ez a kettő!). Nem nembeli és eszmei érdekeket véd, hanem sze­ mélyes, vagy legfeljebb csoportérdekeket, a nembeliek vagy népiek-nemzetiek rovására. (Igaz, ehhez a magatartáshoz szentnek, vagy mazohistának kell len­ ni - de a forradalmiság, a kommunistaság a szentek hivatásaként indult, mi­ előtt a karrierizmus manipulációs formája is lett.) Egyszer végre szembe kellene nézni azzal a ténnyel, hogy a politika és a kultúra emberei - s az utóbbiak közt elsősorban a költők - egy sajátos tör­ ténelmi munkamegosztás alapján végzik feladatukat, amely óhatatlanul szem­ 25 �be is állítja őket egymással, miközben fegyvertársakká, szövetségesekké is te­ szi, teheti. A politikus elsődlegesen a létező politikai formációk - esetünkben a létező szocializmus - érdekeinek embere, védelmezője (s ha jó, haladó po­ litikus, permanens reformere), a költő az eszmei érdekek - esetünkben a még nem létező szocializmus - embere elsősorban, mint ahogy a haladó polgári költő is a soha meg nem valósult szabadság, egyenlőség, testvériség polgári eszméinek embere és védelmezője. A politika gyakorlata annál jobb, minél józanabb és realistább, a politikai költészetben azonban mindig kell, hogy leg­ alább egy csipetnyi részegítő utópizmus is legyen, amikor a létezőt tetemre hívja, szembesíti a valóságát életresegítő eszmékkel. De, ha több, az se baj. Petőfi vagy József Attila politikai költészetét például, realizmusuk mellett ki­ fejezetten az utópizmus emeli a nembeliség utolérhetetlen magaslataiba. De más példákat is mondhatnék. Ez az utópizmus azonban - éppen mert em­ beri érzésekkel, vágyakkal, álmokkal dolgozik - csak a költészetnek megen­ gedett, csak a lírában lehet érték, pozitívum. De ott az. Ott nembeli szükség van rá. Egyéb irodalmi műfajokban, más művészetekben, a politikai elméletben és gyakorlatban nem. Az az utópizmus, ami Petőfinél és József Attilánál ér­ ték, az - számomra legalábbis - még Hegelnél és Marxnál is elméleti negatí­ vum, tehertétel, hiba, a gyakorlati politikusnál pedig a legtöbbször demagógia. Vagy az is. Mert még ez is összetettebb jelenség annál, hogy egy komponen­ sére szimplifikálhassuk. Tudom: sok mindent konkrétabban kellene kifejteni a politikai költészet helyzetével, annak hiányosságával kapcsolatban - dehát cikket, s nem köny­ vet írok a témáról. Így például beszélnünk kellene a demokratizmus jelenlegi és távlati problematikájáról, arról, hogy Marx feltételezett ugyan egy rövid ideig tartó proletárdiktatúrát, de azt demokratikus társadalmi és nem mono­ litikus politikai diktatúrának képzelte (hiszen áldását adta arra a párizsi kommünre, amelyben két konkurrens politikai erő tevékenykedett). S Lenin se előre eltervezve, elméleti meggyőződésből fogadta el a forradalmi pártszövet­ ség felbomlását, hanem a történelmi kényszer hatására mint ott és akkor, a forradalom fennmaradása szempontjából elkerülhetetlen. De se Marx, se Le­ nin nem beszélt arról, hogyan fog ez a diktatúra átmenni a minden eddiginél igazabb, teljesebb, nem formális demokráciába, hogyan alakul ki az a szocia­ lista pluralizmus, amely fejlettebb és sokszínűbb a polgárinál - és azóta se akadt politikus vagy teoretikus, aki válaszolt volna erre a kérdésre. (Pedig azt minden marxista tudja, hogy minden hatalmi apparátus természeténél fogva hajlamos öncélként is tételezni magát.) A költőnek tehát ebben a vonatkozás­ ban is egy olyan eszmét kell képviselnie, amelynek gyakorlati érvényesülését il­ letően nincsenek elképzelései, és - hogy mondjam finoman? - nemcsak biztató impulzusokat kap a társadalmi-politikai valóságtól. Mit tud tehát a szocialista költő ma mondani annak a népi-nemzeti-társadalmi közösségnek, amelynek költője? Mit tehet a viharmadár - kalitkában? Ha tisztességes, csak azt mondhatja: tanuljatok meg együtt élni a nagy tár­ sadalmi konfliktusokkal, mert csak újakat teremtve szüntethetitek meg a régie­ ket (tehát csak formáikat változtathatjátok), s ha nem vigyáztok, az újak súlyo­ sabbak lehetnek a régieknél. Csak a testvéri részvét szavát továbbíthatja a szenvedőknek - s ezt továbbítja is. Csak a valóságról adhat le jelzéseket s ezt meg is teszi. Dehát születhet-e nagy eszmei-politikai költészet a tehetet­ lenségből, a rezignációból, vagy abból a bele nem törődésből, amely éppen csak programot nem tud felmutatni? Olyan történelmi helyzetben, amelyben a szocializmus gazdasági javulását is az ellenség, a tőkésországok gazdasági fel- 26 �lendülésétől várhatjuk. Napjaink költészete - szinte az egész világon, talán csak néhány fejlődő országot kivéve - azt bizonyítja: nem. Korunk kitüntető jegye és újszerűsége ugyanis abban rejlik, hogy az első olyan korszak a törté­ nelemben, amelynek nincs se valóságos, se utópisztikus képe a jövőjéről, nincs se tudományos, se áltudományos elmélete arról, hogy mit kezdjen önmagával. (Ezért fordul egyoldalúan a hagyományőrzés felé.) Az emberiség kollektív él­ ményévé lett József Attila strófája: „Minden, mi nem ennivaló, / megrágtam és kiköptem. / Magamtól tudom, mi a jó / s hogy egyremegy, szappangolyó, / vagy égbolt van fölöttem." Védtelenül állunk szemben a hamis tudat különbö­ ző formáival és csak az erkölcsünkbe kapaszkodhatunk (olyan görcsösséggel, mint a hajótörött a tutajához), amelyet azonban nem tudunk elhelyezni, érvé­ nyesíteni, semmilyen társadalmi formáció valóságos értékrendjében. Persze meglehet, hogy minden korban így volt ez. Hogy az eszmei és a valóságos so­ hasem harmonizált egymással. De a mi korunk az első, amely tudja is, amely kénytelen tudomásul venni, amely szétrombol minden történelmi illúziót, s politikai agnosztikusokká tette az eszmékben hívő embereket is. Sőt azokat el­ sősorban, akik mindenek ellenére Sisifusként küzdenek, bízva bíznak, de nem­ igen tudják, hogy miben. Talán a módszerek finomulásában, amelyek már nem szorulnak arra, hogy a céloknak keljen szentesítenie őket. Hiszen a célok mindig a jövőben vannak, és ki tudhatja biztonsággal, hogy mi és hogyan va­ lósul meg belőlük. A módszer azonban mindig a jelen. A humanizmus. H ÉRA ZO LTÁN A tiszta politikum Am ikor a költészetről és a politikáról, illetve a politikai költészetről be­ szélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a költőknek nálunk minden okuk megvan arra, hogy a költészet elé tett jelzőktől viszolyogjanak. M ég akkor is, ha azok olyan ártatlanok volnának, mint az, hogy „természeti” , „szerel­ mi” , vagy „történelmi” (mármint líra). Számukra a saját munkásságuk ugyanis nem tematikailag tagolódik. A z a vers, amit az elemző kritika csu­ pán alanyinak érzékel, nekik maguknak legalább annyira közösségi hangoltságú lehet, mint amennyire magánérzelmi. Vannak olyan pillanataik, sőt pe­ riódusaik, amikor a legélesebb szociális ítéleteiket, az olyan-amilyen emberi viszonyról való véleményüket a szerelmes versekben rejtik el, illetve feje­ zik ki, már csak azért is, mert tetszik nekik a kontraszt, ami így létrejön, s élni akarnak vele. Mint ahogyan vannak olyan szakaszaik is, amikor merő­ ben személyeseknek látszó érzelmi konfliktusaik torlódnak meg úgy, hogy szükségük lesz az ellenkező irányú folyam atra: nem tudják „nyélbe ütni” a lelküket csak úgy, hogy a bennük fölhalmozódó feszültségeket élesen társa­ dalmi vonatkozásúvá teszik. É s sosem úgy, hogy kompenzálnak ezzel, nem 27 �úgy, hogy egyszerűen a magánéletiből a társadalmiba menekülnek. Amenynyiben valóban költők, mindig az ilyenfajta átemelések, átvitelek többletével. „K özéleti” , „m agánéleti” : ezek magában a lélekben, s magukban a dol­ gokban sosem válnak így szét, az éles megkülönböztetés az osztályozó rá­ ció műve. A dinamikus szellem - , s az igazán költői mindig olyan - , mint alkotó nem ismerhet el mereven szétválasztott tematikai területeket. Ellen­ kezőleg: élvezi és ki is használja azt, hogy az ilyenfajta elválasztásoknak ellenszegülhet, mintegy megkontrázhatja őket. Mint, ahogy Petőfi tette anynyiszor, például akkor, amikor egy politikai - közéleti kudarc után minden logika szerint a vereségén kellett volna rágódnia, fogta magát, és megírta a Kiskunság című versét, azt az egészen másról szóló, éppen hogy nem közéleti, egy kis túlzással azt mondhatnánk: tisztán panteisztikus költe­ ményt, abban az egészen másban állítva helyre lelke egyensúlyát. A leg­ messzebbmenően előnyben részesítve az érzelmek és indulatok által való észrevevés logikájával, annak kiszámíthatóságával szemben az észrevevés kiszámíthatatlanságát. Am ikor a jelzősítés, a merev tematikai elkülönítés ellen vannak a költők, igen nagy részben műveiknek és munkálkodásuknak ezt a di­ namizmusát és szervességét védik, s azt az örömöt, amit ennek a kiküzdésével, vagy egyszerűen az elérésével élnek meg. A z említett viszolygás nem merül ki ebben. A politikai költők közé való besorolás, vagy a politikai szótár valam elyik szavával való globális jellem­ zés ellen a riasztó, ma még eleven emlékű irodalomtörténeti példák miatt is tiltakoznak a költők. Ezt az eljárást ugyanis századunkban - jóval az­ előtt, ami előtt Révai (s persze, nemcsak ő) „lejárathatta” volna a politi­ kai költő fogalmát - büntetés- és halálszagúvá tették azok a régebbi költők és kritikusok, akik éppen a politikumba kapaszkodva, az ahhoz fűződő kép­ zetek kiforgatásával próbálták megszorítani a legnagyobbakat is, egy sor­ ba állítván őket a politikai költészet mindenkori témaspekulánsaival. Em lé­ kezzünk csak, mit alkalmaztak József Attilára mint leggyilkosabb jelzőt. Nem a „fasiszta” volt a legmerénylőbb. A z kívülről jött, olyan körből, amely szellemileg és lélektanilag, a költői önérzet mélyrétégeinek viszony­ lagos harmóniáját tekintve, végül is nem volt annyira veszélyes. A leggyil­ kosabb az volt, amivel itthon illethették és illeték is őt, hogy „szakszerve­ zeti költő” . E z magára a költői organizmusra támadt, nemcsak ilyen, vagy olyan politikai elfogultságból - , amit a költők lélektanilag általában elég könnyen kivédenek - , hanem a szellem sandaságával. Kiszámított, szinte kicentizett kegyetlenséggel, úgy értve, hogy pimasz - és bizonyos értelem­ ben szellemes - rámenősséggel támaszkolva arra, ami a költővel szembeni ér­ tetlenségben szigorúan történeti eredetű volt. Visszaéltek azzal, hogy a köl­ tő úgy érzett és úgy gondolkodott, olyan eszmények jegyében alkotott a versei­ ben, amelyeknek a súlyát akkor még nem lehetett evidenssé tenni, könynyű volt viszont bizonyos jegyek rossz beállításával gyanúba keverni: a po­ litizálás egyik, szellemi-költői értelemben értéktelen form ájával, a szakszer­ vezeti hevülettel egy nevezőre hozni, kivált azok előtt, akik amúgy is kíván­ ták, hogy valamiképpen „égjen le a fiú” . É s, hogy éppen abban égjen le, amit mint látszatot, maga hozott létre egy olyan-amilyen művészértelmiségi elit szemében. Nos, sikerült. József Attila, akinél egyetemesebb, metafizikailag is invenciózusabb, kiműveltebb és kiforrottabb és ihletettebb költőegyéniség akkor nem volt, nézhette magán amit ráhúztak, a szégyeninget. 28 �Hasonló sandasággal támadtak akkor a nagy halottakra is, köztük a leg­ nagyobbra A d y Endrére. A „polgári” - a költészetben felemás módon pol­ gáriasuk - költői és esztétikai szellem a maga híréért és dicsőségéért vívott versenyküzdelmeiben meglehetőséges gátlástalannak bizonyult. Minden kü­ lönösebb aggályosság nélkül épített „polgári” (ugyancsak félpolgári) és a középosztályi átlag ízlésére és hangulatára, amikor pillanatnyi érdekei úgy kívánták meg, anélkül persze, hogy ezt az idomulást és érdekeltséget beval­ lotta volna magának. Ilyen motivációkkal ment neki az annyi mindenben kiváló és páratlan Kosztolányi Dezső - tulajdonképpen már akkor is, mint „homo esztétikus” - Adynak, mint „homo morálisnak” , azaz „homo poli­ tikusnak” , „homo prófétikusnak” . Tanulmányában, amit A d y ellen írt, ott volt a kicsinyesség: bebizonyítani a nagy próféciásról, akinek a kultusza irri­ tálta őt, hogy kedélyének és szellemének nem volt mélysége, és különben sem tudott igazán verset írni. Kosztolányi minden látszat szerint - és olva­ sóinak többsége nem láthatott át ezen - a tiszta művészetet, a költészetet mint költészetet védte a verset morállal és próféciával „szennyező” A dyval szemben, egy magasabb lét-líráért. Éppen A dyval, a létproblémákkal telí­ tettel szemben, a lét legmélyebb színeit felkomorítóval és fellobogtatóval szemben, egy olyan líráért! Miközben nyomon követhető volt már akkor, hogy a költészetet szennyező próféciát nem A d y művelte, hanem fiatalkori és fiatalabb-kori költészetének egyik ágában, egész versciklusokon át többek között éppen Kosztolányi, mindent elkövetve - még A d y felhígítva követé­ sét is - , csakhogy elfoglalhassa a maga helyét a nemzet költői tudatában úgy is. mint nemzeti költő, prófétikus, a múlt felidézésével is a jövőt szol­ gáló költő. Ennél a pontnál, azt hiszem, érdemes egy kicsit elidőzni. Hogy lássuk, ki támadt itt kire, s következésképpen milyen motiváltsággal, érdemes elő­ venni a már érett Kosztolányi reprezentatívnak szánt publikus-próféciás ver­ sét, az Ódát. Árulkodó már a feltüntetett vershelyzet is. A költő abból az alkalomból vesz mély lélegzetet, hogy beválasztották őt egy intézmény­ be, nevezetesen a Petőfi Társaságba. Felfúj, komoly lírai versalkalomnak vél egy olyan helyzetet, amelyet az európai költészet grand-art-szabású része már a múlt század második felében érdektelennek tartott, s ha egyáltalán fi­ gyelemre méltatott, csak azért, hogy megfricskázza. A z anakronizmusokat látszólag nem kedvelő Kosztolányi nem veszi észre, hogy, amibe belemegy, az merő és meddő anakronizmus. Lelkesedni kezd, mint a múlt század ele­ jén egy önképzőkörben debütáló diákköltő. A d y makulátlanul költői-politi­ kai és nem politikai verseit ihletszinten, a szellem és az artisztikum feszült­ ségszintjén tartó próféciáját könnyűnek minősítő Kosztolányi verses kortes­ beszédet tart itt maga mellett. Biztosítani akarja a hallgatóságát, hogy jól választott, amikor őt választotta, hiszen az ő nagyapja honvédszázados volt, aki látta és hallotta Petőfi Sándort, s így ő maga, Kosztolányi, családilag is el van kötelezve Petőfinek. Am i itt működik, az a költői érvényűvé válni nem tudó személyesség, a provinciális-patriarchális, középosztályi kellemkedés és érzelmesség. A z akadémizmus, még csak nem is polgári, hanem fél­ polgári szinten. E gy hivatalos alkalom „megszentelése” , egy hivatalos él­ mény „ódásítása” ez a vers, minden mélyebb szín nélkül, csak úgy - pályataktikusan. Híján az olyan fajta szellemi tartásnak, amelyet az szokott meg­ adni az igazi költészetnek, a valóban próféciásnak, hogy a költő nem egy nyájat, hanem nagyszerű felserkenéseivel és tragédiáival együtt egy népet, egy nemzetet tud maga mögött, és maga mögött tudja és érzi az egész lét­ 29 �történetet, lélektörténetet. Kosztolányi úgy hajtott fejet Petőfi prófétikus és forradalmi - szelleme előtt, hogy teljesen félreértette: egy szentimentá­ lisnak indult, vagy olyanná stilizált Petőfi-élménnyel hozakodott elő. Kitűnt itt, jobban, mint másutt, hogy mit nem lehet csinálni a prófétikusnak szánt versekben a nagy tehetségnek a költői prófécia sérelme nélkül. Láthatóvá vált, hogy a kurtán-furcsán elintézett, Kosztolányi által és má­ sok által is annyira degradált költői-politikai szféra az, amely igazán pró­ bára teszi az egész költői intellektust, annak minden vonatkozásában, az esztétikai-etikaiban éppúgy, mint az esztétikai-lélektaniban, lélektörténetiben. S, hogy mennyire vizsgáznak ilyenkor az ösztönös költői erők is. E l­ árulva, hogy valaki született próféciás-e, sorsának és érzékenységének, há­ borgó, káromkodó, protestáló, gúnyolódó ihlete artisztikumának a kegyel­ méből, vagy csak megirigyelte mások prófétikus lázát, s az azzal elérhető dicsőséget. D e kik előtt tűnt ezt ki? K ik vették ezt igazán észre? - kérdezhetné v a ­ laki, jogosan, hiszen a vérbeli politikus költészetnek - a költészetbeli poli­ tikumnak - erről a teljes tehetséget, az összes költői képességeket vizsgáz­ tató szerepéről, a jelek szerint, a mai irodalomtörténészek nem sokat tud­ nak. Kosztolányi ilyen irányú törekvéseit nem mindig a megfelelő mércé­ vel mérik (amit az sem ment, hogy Kosztolányinak kétségtelenül a javára lehet írni: költőként belátta, hogy neki az a fajta próféciásság-közérdekűség nem megy, s elismerésre méltóan odébb tette a nagy próféciát, mint nem neki valót), a fiatal Illyés Gyuláról értekezve pedig szinte kivétel nélkül elhallgatják az Ó da Európához című verset, amely remeke a X X . század politikai lírájának - úgy új politikai-költői gondolat, hogy egyben újszerű kompozíció, új alakzat, úgy publikus tett, hogy egyben líratörténeti tett is. (Miközben roppant tekintélyt igyekeznek szerezni a lírai dialektika szem­ pontjából hézagos-hiányos N em menekülhetsz című Illyés-versnek.) Hát igen, elmondhatjuk, hogy fejletlenek e tekintetben a kritériumok. Ám ez csak az irodalomtörténészek többsége által alkalmazott kritériumokra áll, a jobb költők legtisztább perceikben mindig tudják, hogy miről van ilyen­ kor szó, és ha nem érdekük e tudás elhallgatása - mint ahogyan időnként a kvalitásos politikai verset elismerő, de annak igazán nem mindig örülő Babitsnak is érdeke volt - szólnak is. * Mindezzel - úgy érzem - el is jutottam meditálásom második részéhez, ahhoz, amelyik már a próféciás-expresszív költő mai típusának a kérdésé­ hez szólna hozzá. Azzal kezdeném ezt, hogy szerintem a politikai költőnek ma sincs külön típusa nálunk. A kik a nagy költészet esztétikai probléma­ szintjén voltak politikai költők a legutóbbi három-négy évtizedben - és, ha tipizáláson nem átlagosítást értünk, hanem valóban tipizálást, őket kell néz­ nünk - , azok egész költészetükkel emelkedtek ki, s nem csupán annak po­ litikai részével. Bár némelyiküknél a hangsúlyelosztás olyanformán alakult, hogy szembetűnő lett a közérdekűség, a politikum nem külön szenvedélyük volt, hanem megkerülhetetlen, számukra nélkülözhetetlen eleme annak a komplex világnak, amit mint saját költői világot kialakítottak, vonzódva úgyszólván minden iránt, ami korunkban érvényes, eredeti alakzatokban fel- 30 �mutatható létdráma. „Szabadság, szerelem” - ennek jegyében indultak mind, ám nem azzal, hogy petőfisek, vagy adysak lesznek. Erőfeszítéseik szinte már kezdettől fogva arra irányultak, hogy költészetükből, mint formaművé­ szetből, kitűnjön, mi minden módosult a világ költői érzékelésében, és per­ sze, amúgy is, a próféciás klasszikusok költészetéhez és korához képest. (No­ ha az, amit a múlt nagyjai alkottak, mint szellemi kor-esszencia, természe­ tesen sértetlenül megmaradt, mint elevenség fölbujt és inspirál továbbra is.) A mozgó, a klasszikusok idejével meg nem álló történelem jóvoltából kíván­ ták megtenni ezt a továbbjutást a század második felének ezek a költői, és a történelemben és a művészetben mozgó, fellépő és kibontakozó egyéniség - egyéniségük - jóvoltából, a többi között a „más alkat, más alakzat” tör­ vényszerűségei, úgy is mondhatnám: kényszerítései szerint. Ady-hívőknek nevezni őket így aztán nem egészen pontos. Nem Adyban hittek, hanem ab­ ban, amiben A d y is, és rajta kívül, előtte és utána, még annyian: a szentségesként felfogott - illetve olyanként akart - élet költői kimondásának örömében, és - mert a megemelt igények kihívják a gyötrelmeket is - fáj­ dalmában, és minden más kísérő indulatában. Abban is, hogy e kimondá­ sokkal, sokrétű jelenítésekkel egyszerre történhet valami nagyon fontos a költészetben, és egyszerre a szellem világában, ami aztán nem csak vissza­ hathat az életre, hanem maga is élet lehet. Mielőtt ezek a költők beleártották volna magukat a politikába, már ben­ ne voltak az ilyenfajta hiteket, erélyeket megelőlegező életben. Többségük­ ben paraszti környezetben felnövő plebejusok voltak, megpróbáltjai az elma­ radottságnak, a szegénységnek, a szociális igazságtalanság kirívó és ravasz­ lappangó formáinak, azonkívül, hogy természetes beavatottjai minden életes rejtélynek és emelkedettségnek. Például a spontán panteizmusnak, és az olyan félig önkéntelen, félig tudatos „m etafizikáknak” , amilyeneket játsz­ hat a fogékony és tudásra szomjas emberrel az a feszültség, ami az élet gaz­ dagsága és sivársága, ünnepi és köznapi oldala között támad. Mielőtt per­ be kerültek volna a magyar feudálkapitalizmussal, már pereltek istennel, mielőtt kétségessé tették volna az égiek teljes hatalmát, már kétségbe von­ ták az uraság abszolút hatalmát, mielőtt megismerték volna istent, már érez­ ték a természetben munkálkodó egyetemeset, „istenit” . Nem a kozmikus költészet, hanem a természetáhítat megélése révén ismerték meg azt, amit később úgy nevezhettek maguk is, hogy „kozmikus én-világ” , vagy „koz­ mikus én-világ oppozíció” . É s ismerték, szintén, mint élményt, a szavak hatalmát, mindenekelőtt az élőbeszéd szómágiáját. A rra, hogy „megsüketült az égben az Isten” , elő­ ször nem egy versre kapták föl a fejüket, hanem arra, amikor úgy károm­ kodott valaki előttük a réten, vagy az istállóban, hogy „a süket istenedet” . Adyt nem azért érezték költőibb költőnek, mint Kosztolányit, mert valakik úgy tanították; abból tudták a különbséget, hogy az egyiknek a versére majdnem mindig felborzolódtak, a másikéra csak néha. A rra, hogy szabad­ vers is írható, nem valamilyen mester vezette rá őket, hanem elsősorban is az, hogy látták: Adytól, aki a saját versképletekig oldozta-szorította a ver­ set, határozottabban úgy különbözhetnek, hogy átlépnek egy prozódiai kü­ szöböt, amelyet ő csak néhány versében lépett át. A politikai irányultság ebből az irányultságból keletkezett náluk, s e ke­ letkezés jegyeit viselte magán. A rosszmájúak verseket emlegetnek föl, ame­ lyekkel ezek a költők elárulták, hogy engedve az érvényesülési érdeknek, hiszékenyek voltak. Nos, vannak olyanok e költők között, akiknek egyetlen 31 �ilyen versét sem lehet előhúzni, s akiknél egyet vagy kettőt lehet, de ők is hamarosan korrigáltak, kivettette velük a közönségeset az ízlésük, mielőtt még bárki figyelmeztette volna őket, hogy könnyűek voltak, megtéveszthetők. A politikának való könnyű behódolás vádjával itt csak azok állhatnak elő, akik nem tudják elképzelni, hogy - 1947 körül - újra lehetett nálunk egy időszak, ha rövid is, amikor a költészet és a szorosabb értelemben vett politika egy ütemre lépett. Hogy a forradalmi eszmények megvalósulása tapasztalásközelbe került a valóban előre mozgó, hatalmasat lépő történelem révén. Úgy, hogy azt nem lehetett aztán nem áhítani azok után sem, amik kiderültek. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk: először került így az immár szám­ ban meggyarapodott, bár még mindig nem nagy számú, magyar forradalmi szellemű művészértelmiség olyan helyzetbe, amikor valamit, ami megkí­ nozta, nem intézhetett el úgy, hogy otthagyja. Am ikor - főleg 1956 után a katarzison át való továbblépést választhatta, és kellett választania, nem külső késztetésre, hanem az adott szituáció erkölcsi-szellemi természete sze­ rint. A lig esik erről szó, hadd írjam hát ide: igen nagy részben katarziskölté­ szet keletkezett így, a próféciás költészet sokáig elválaszthatatlan lett a ka­ tarzistól. Ú j tartalmú, új feszültségű, új nyelvet inspiráló helyzetnek, a jö­ vő - a mindenkori jelen - szempontjából alapvetően fontos költői beszéd­ helyzetnek tartom azt, ami így előállt, s aminek a szóban forgó típus költői a lehető legalkotóbb módon, értékadó módon feleltek meg. Némely kritikusok letagadhatják, ám maga a történelem nem tagadhatja le, hogy volt nálunk egy elitje, amely a nagy művészet - esetünkben a nagy költészet - távlatosságával élte meg és fejezte ki a társadalmi és nemzeti meghasonlásokat és rájuk való válaszként - a legösszetettebb erélyeket. Hogy az új szerkezetű kollíziókra való rádöbbenés nem kiábránduláshoz ve­ zette el ezt az elitet - a szociálisan plebejus, vagy plebejus vonzódású elitet -, hanem ideáinak másfajta kifejezéséhez. A z igazán tehetséges egyéniségek, a szóban forgó típushoz tartozók, akiket oly sokszor mondtak megcsalatottaknak, tulajdonképpen az által lettek új értékek esélye­ sei, majd létrehozói, hogy nem voltak hajlandók magukat megcsalatottak­ nak tekinteni. Nem térültek el, nem adták alább annál, amit elkezdtek, a grand art jel­ legű és próféciásnak, jövő-irányultságúnak is ekképpen próféciás költészet újabb meglendítésénél. Ellenkezőleg, éppen a sebek után (új hangzásúvá té­ ve magát a „sebnek” a szimbolikáját is), immár a meggyötörtség energiáit is működtetve, adtak új értelmet az emberi-költői aktivitásnak. É lv e a mű­ vészet ama lehetőségével, hogy teremtő indulatainak és erejének jóvoltából egyetlen ember - a művész - is megoldottá teheti a különben megoldhatatlant, vagy az olyannak látszót (a megoldás ilyenkor az érvényes mű), végül is diadalra vitték e típus költői a X X . század második felének új ellenál­ lások közé került, azokban formálódó homo socialisának, annak az egyete­ mesnek az alakját. Azzal, hogy a történelemben egyedülálló módon formál­ ták meg ezt az embert - érvényes, új nyelvet, s ezzel alakot adva neki elvégezték, ami az adott históriai periódusban rájuk tartozott úgy, hogy az azután már a nemzetre, és - mert közös emberi jelentése volt mindennek - az emberiségre, a közös szellemi kultúrára tartozhasson. Nem veszítve, inkább még nyerve is attól, hogy ezt az embert oly nagyon alig akarta v a ­ laki is rajtuk kívül, hogy létezésében-létezhetőségében - akár művészi létez- 32 �hetőségében - rajtuk kívül szinte senki sem hitt. „H a ti nem, hát majd én, alkalmazva rátok azt a mércét, amit a magammal és a korszakkal való küz­ delemben elsősorban is magamnak vívtam ki” - ilyen polémikus éllel ilyen próféciával - még soha senki sem szólhatott, és szólt a saját kora em­ bereihez, mint e típus költői, amikor így kellett szólniok, mivel az embert - jobban, mint bármikor - cserbenhagyni látszott a saját kora, az előre sza­ ladó, aztán visszakozni látszó idő. M aga a történelmi idő is a helyére került így: e költészetnek köszönhetően megragadhatókká váltak azok a tartalmai, amelyek az aktív szellemben felfogott jövő, a tulajdonképpeni emberi jövő szempontjából nézve leginkább számítanak. Hogyan és miképpen ment mindez végbe, megemelve újra a magyar köl­ tészet szintjét, még senki sem mérte föl, és nem is olyan biztos, hogy a mi életünkben igazán föl fogják mérni. A valóságos érdemek föltárásában elég­ gé nem érdekelt, partikuláris vonzásokkal terhelt kritikai tevékenység ma még általánosabb, mint az értéket annak pillanatnyi árfolyamától függet­ lenül kereső, s ekképpen megragadni és elismerni képes, az általánosabb vé­ lekedések világába átvezetni tudó, nagy távlatú kritikai mérlegelés és in­ venció. Ám , ami minket, magunkat illet, nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, amit tudunk. Azt, hogy ilyesmiről volt szó e típus tevékenységé­ ben, erről volt szó, s minden olyan kísérlet, amely máshol keresi e típus köl­ tői cselekvésének rugóit, motiváltságát, s helyzeti energiáját az egész magyar költészetben, rossz helyen és rosszul keres, s így vagy értetlen lesz, vagy annál is rosszabb. Vannak e típus költőinek, némelyikének legalább olyan bőségben, mint a régebbieknek, közvetlenebbül is politikainak minősíthető verseik. M aga a politikum azonban leginkább említett továbblendüléseiknek a dinamiká­ jában, kifejezett vonatkozásrendszerében, végül is a nyelvében lelhető meg. A z eszmények és eszmék - nem a kölcsönvettek, készenkapottak, hanem kiküzdöttek, megszenvedettek — elsiratása helyett másképp működtetésük vált itt esztétikailag érvényes ténnyé, ilyen fajta tények rendszerévé. Ami az alkotáslélektani technikát illeti, bizonyos értelemben „csakazértis” jellegűnek lehetne mondani ezeket a verseket. Kétségtelen, hogy vannak ilyen vonásaik, de voltaképpen nem ilyenek. Protestálásaikban, amelyek úgy igénymegtartások, hogy egyben az igények dúsításai és erőteljesebb sugalmazásai-körvonalazásai is, többnyire éppen a magától értetődés a meglepő elem. Érződik belőlük - s ezért is megragadóak - , hogy, ami másnak nem természetes, az nekik természetes: az egész természetük olyan, hogy nekik a kivételesnek tetsző a természetes. Ezek volnának azok a vonások, amelyeket úgy vélem, tipikusként lehet­ ne megragadni egy hozzám közelálló nemzedék igazán jellegzetes költői­ ben. Hogy ki milyen egyéni jelentéssel — vagy a jelentések egész rendszeré­ vel - gazdagította az említett vonásokat, az már konkrét vizsgálódást kö­ vetelne. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy nekem tetszik az egészben, mint „áram latban” egy külön „áram lat” is. Az, amelyik arra vállalkozott önkéntelenül, s mivel úgy, hamarosan már tudatosan - tudva, tehát akarva is - , hogy az említett lélekmozgásoknak a lehető legnagyobb körét, annak artisztikumniá emelt-szervezett tagoltságában fejezze ki. Nem a d o l­ goknak ezt, vagy azt a tapasztalati körét általánosítva művészileg úgy, hogy abból határozott szellemi és etikai irány támadhasson, hanem az élményi jelleget őrző, de tulajdonképpen már afölött járó tapasztalatok egész 33 �sorozatát: majdnemhogy „minden” - úgy értve, hogy mindent érintő tapasztalatot, ami a költészet szempontjából mint magas feszültséggel telí­ tett élmény és tapasztalat számba jöhet. Tetszik ez az ambivalenciák rendkívül széles körére összpontosító költé­ szet, a „minden” megragadásának lebontó és újra felépítő m ódjaival, a lét­ drámák lírai átkutatásának, s az így feldúsuló pszichofizikai-szellemi ener­ giák szétsugároztatásának módjaival. A magánérzelmi kettősségek világától a haza- és emberiségérzések új ambivalenciáinak a világáig terjed e költé­ szet köre, átjátszatva egyiket a másikba, megadva a ma emberének azt a nyugtalanító egységérzetet, ami megilleti. Tetszik az a költészet, amelyik így tudott sokszólamú lenni, sokrétű anél­ kül, hogy bárhol is elektikába tévedt volna: ne tudta volna kézben tartani a sokágú, sokszálú matériát, amely így - a komponálásnak és a nyelvnek, az ezen át megnyilvánuló energikus személyeségnek köszönhetően - végül is egyetlen matéria: az adott korban aktuális emberi problematikát a költészet igazi problémaszintjén előadó ember, a költő - egyszerre mint formáló-létre­ hozó és egyszerre mint matéria. Lezártnak tekintik sokan e típus költészetét. Úgy tartják, hogy nem le­ hetséges a kor szintjén tartani a mai lírát másként, csak úgy, ha szembe­ fordulnak vele, mint meghaladottal. Lezárt-e valóban ez a költészet? Ahhoz, hogy akár még viszonylagosan is, befejezettnek lehessen tekinteni, olyan szerveződésűnek kellett volna lennie, amilyen nem volt. A többi között az kellett volna hozzá, hogy iskolajellegű legyen, külön mesterrel, iskolavezető­ vel, akin aztán minden áll, vagy bukik. D e hát nem iskola volt itt, az a típus teljesen autonóm költői egyéniségekben bomlott ki, más és más di­ lemmákkal a saját továbblépést illetően is. Az egyes életműveknek a szer­ vessége lett olyan természetű, hogy az ahány alkotó, annyiféle folytatható­ ság elve szerint alakulhatott és alakulhat mind a mai napig a dolog. E m lí­ tettem a katartikus jelleget, különös tekintettel bizonyos közösségi természe­ tű, az individumot azon át érintő ambivalenciákra. Ez a jelleg nem marad­ hatott évtizedeken át ugyanaz, s, hogy mi lett belőle, mi felé változott, mi­ lyen új hangsúlyok, s következésképpen formák, jelentek meg benne, vagy mik foglalták el a helyét, azt egyre inkább az alkatnak mint költői alkat­ nak a sajátos jellemzői határozták meg. Új alakzatok így keletkeztek, új kon­ cepciók és nyelvi eszközök így jöttek létre azok után is, hogy a típus egyé­ niségei - köztük olyanok, akik utat nyitnak más típusoknak is - már ki­ forrtak. Mennyi elmozdulás, mennyire más és más dilemma - kellene mondania mindenkinek, aki valóban a teljesítményt nézi. Észrevéve, s a maga helyén méltatva, sok olyan vonást is, nyelvit és kedélybelit, a reáliákhoz való v i­ szonyt mutatót, amelyet sokan most a fiatalabbak hozadékaként emlegetnek, így akarva borsot törni az „öregek” orra alá. A kik - különben - ma, 1984ben, még nem is öregek, hanem öregedők: arra kényszerítettek, hogy meg­ dolgoztassák ennek az állapotuknak az energiáit is, éppúgy, ahogyan meg­ dolgoztatták annak idején ifjúkoruk erőit. „Végigmenni az úton” : azok, akik a megújhodásról és a megújításról ál­ talában írnak, rendszerint nem veszik számításba, hogy milyen megújíttató kényszerítés, serkentés lehet ez is. Fölszólíthat a többi között a nagy öszszegző művekre, az olyanokra, amelyekben más megmozdításban, más összefüggésben, más megtapasztalásban jelenhetnek meg a régeb­ bi motívumok, s amelyekben gazdagon törhetnek fel az új, váratlan motí­ 34 �vumok. A legtöbb kritikus - nemcsak fiatal - ahelyett, hogy akarná ezt az összegzést, összhangzatot, s benne a politikum új értelmét és hangsúlyait, azt sugalmazza, hogy úgy is hiába minden, e típus számára a teremtő források kimerültek, új esély már nincs. Hallani ezeket a jó biztatásokat, s úgy ten­ ni, mintha nem is volnának, néha jó kaland ez is, igazán jó mulatság. S ha minden úgy is volna, ahogyan állítják, akkor sem tekinthetnénk olyan­ formán lezártnak azt a költészetet, amelyet itt megpróbáltam jellemezni, mint, ahogyan lezártnak egy dolgát elvégző malmot, vagy - a hulla elteme­ tése után - egy halottasházat. Hogy él-e, hal-e, mozgat-e valamit a múltból jövő, azt, a költészetet illetően, nem lehet függővé tenni közvetlen folytat­ hatóságától. H a netán megtagadnák az újabb költők a tegnapi előzménye­ ket, érződne azoknak az ereje a megtagadás hevében: abban, ahogyan megpróbálnának ellenére tenni. A fiatalabb esztétikusok és kritikusok egy része - másutt már írtam is erről - szeretné úgy megszervezni a fiatalabb költők tudatát, hogy azzal bi­ zonyíthassa: eljött a nagy cezúra, az irgalmatlan idő megvonta azt a határt, amelyen túl az előző nemzedékek költőinek szereptudata - a többi között a politikumhoz való szerepes viszonya - már csak üres fikció lehet, kicsú­ szott alóla a világ. Feltételezni ezt az utóbbit nagyobb távon még terméke­ nyítőnek is bizonyulhat, a tagadás indulatai - vitákon át - elvezethetnek olyan verbalizálásokhoz, amelyekben végül is jobban definiálhatják magu­ kat a nemzedékek, meghatározhatják azt, ami olyan-amilyen közérzetük­ nek oka, vonatkozásrendje, specifikuma. Ám addig is jó, ha látjuk: azok a fiatalabb költők, akiknek a munkásságát a legplasztikusabbnak tarthatjuk, egyelőre csak amolyan félellenséges viszonyban vannak az előző nemzedé­ kek költői teljesítményével. Am i jellemzi őket, az éppen az indulat, hogy nekik a világ nem állhat össze úgy, mint az előttük járóknak. Hogy a prófécia - , amely a költészetben nem egyszerűen jövendölést jelent, hanem vehemens jövőre vonatkoztatottságot, s ily módon előállt erélyt és kedélyt - nekik már úgy lehetetlen. A jelek szerint meg akarják szen­ vedni a maguk útját, nem döntenek például elhamarkodva úgy, hogy elvetik az expresszivitást. Ellenkezőleg, mintha a fő gondjuk éppen az volna, hogy azt megtartsák, s más síkra szorítsák. A kritikusaik talán igen, de ők ma­ guk nem hajlandók automatikusan újnak, s akként szükségesnek tekinteni például a válságköltészetet, ha annak a fő újdonsága az, hogy válságosa n jelentkezik. A legtöbbjükben ott van az igény az expresszivitásra, s ha arra, hát valamilyen „új-próféciára” is. * Mindehhez, azt hiszem, már nem is kell hozzátennem, hogy szerintem, amit az irodalomban legjobban becsülhetünk mint politikumot, az nem az egyes költők és írók felserkenése a társadalmi élet ilyen, vagy olyan „témaszektorában” . Rendkívül hasznos lehet ez is - különösen akkor, ha még mű, vagy művet inspiráló alkalom is támad belőle - , de az aktivitást, az aktuali­ tást, a jellemet-jelleget elsősorban is abban kell méltányolnunk, ami az irodalomnak, mint irodalomnak lehet az aktivitása, aktualitása, jelleme, próféciás-komoran, vagy próféciás-ironikusan, s minden más lehetséges módon az éle és heve. Ami ekképpen tiszta politikum: költészetről lévén szó, igazi politikum, a szó klasszikus és új értelmében. 35 �36 �P E T ŐCZ ANDRÁS Álom Nagyfehérrel Nagy fehér fehér fehéret láttam. N agy bundás prémes bundát láttam. Milyen kedves kedves a tenyered, mondtam. Milyen nedves milyes síkos a kezed, mosolyogtam. Álmomban álmodtam álmodról, mondtam. Csizmádat lehúztam lábadról, mondtam. Kezemmel tested simogattam, mondtam. Öleltem, mondtam. Mosolyogtam, mondtam. N agy fehér fehér fehéret láttam, mondtam. Nagy bundás prémes bundát láttam, mondtam. Síkos a tested, nedves a tenyered, mondtam. Hideg a szád, mondtam. Hideg a szemed, mosolyogtam. ÁLM O M BAN N Á G Y FE H ÉR PRÉM ES Á LLA TO T LÁTTAM C S IZ M Á JÁ T L E H Ú Z T A M V E L E T A K A R Ó Z T A M H ID E G V O L T F É L T E M F É L T E M É S B O R Z O N G T A M S ÍK O S T E N Y E R É V E L S Z E M E M E L T A K A R T A M Ő nem volt. Én nem voltam. Fáztam és nevettem. Nevettem, megborzongtam. Teste volt. Csizmája nem volt. Bundája volt. Teste nem volt. 37 �Krúdy Gyula ismeretlen története Először csak a levest. Izgatottan beleszimatolt. A szárnyat és a mellét. Azt a különös aranyló húslevest. Aztán a többit is. Mind-mind. Az utolsó falatokig. Majdhogynem a csontokkal együtt. És még a túróscsusza. Azok a pirult szalonnadarabok! Jó tejfölösen és paprikásan. Mondhatni: nyakönöntve. Erőszakosan és türelmetlenül. Enyhén odaégett pörköltmaradék. „ É s mustárt is !” „M eg egy falatnyi szalámit talán.” „Ism eri, barátom, a kaszírnő P irit?” „ É s Jolánt? No, ismerie-e?!” „H agyja csak, köszönöm, ne is válaszoljon!” „Holnap Viktória a biztos befutó.” (Váratlanul és értelmetlenül. Még tétován a szájához kapott. Mintha megfogni akarna valamit, ami kirepült: Könnyedén, játékosan.) 38 �B ÍR Ó J Ó Z S E F Térérzés kocogtatja a RÁCSot kopog szememben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztok létrám harmadik fokán kocogtatja a RÁCSot kopog szemedben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztasz létrád harmadik fokán kocogtatja a RÁCSot kopog szemében tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbaszt létrája harmadik fokán X X X kocogtatja a RÁCSot kopog szemünkben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztunk létránk harmadik fokán kocogtatja a RÁCSot kopog szemetekben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztotok létrátok harmadik fokán kocogtatja a RÁCSot kopog szemükben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztanak létrájuk harmadik fokán és K O C O G T A T JA A RÁCSot KO PO G S Z E M É B E N TÜ K Ö R B E N N E K ÍV Á N C SI V A D G A L A M B G U B B A SZ T L É T R Á JA H A R M A D IK FO K Á N 39 �MŰH EL Y T A N D O R I D E ZSŐ Egy vak madár a Makk Hetestől avagy: „Tudni valakiről, valóban akarni azt, aki ő...” Milyen karcsú a feje. A két eltűnt szeme nyomán. Áll a rúdon, ásít, érzi közelségünket, s valóban: ott kuporgunk mellette, kétfelől, nézzük. Mennyire akarjuk őt! Milyen jó, hogy ez talán az életét jelentette. Tudni valakiről, valóban akarni azt, aki ő, akarni őt, amilyen: lehet, hogy ez a valódi megmenekülés annak a lénynek, ezzel érkezik meg valahová, ahol már biztonságban van. Persze, egy veréb az ilyen biztonságról nem álmodozik! Lócitrom! És ahogy a Pipi Nénit elnézzük, a nagy csijjapp !-ját halljuk, ahogy balra kitolja a lábát, a szárnyát szétteríti, mint egy kártyacsomagot, amilyen erőteljes ma is, négyéves karcsú verébfejjel, és harsogva veszi védelmébe a hím madarat a másik kalitkában, „a Samut” , akivel rég „közös háztartásban élnek” - itt, a miénkben! - , hát ahogy ezt nap mint nap nézzük és csodáljuk, nincsenek kétségeink. Íme, van jó szerencse és menekülés! Vannak váratlan találkozások! Van igazság! Miért kellett volna a Pipit beinjekciózni. Persze, aki lelte, nem tarthatta már. Jó, de azért vagyunk - mi! Kiáltunk szinte a természetességtől. Hanem az ilyenhez csend is kell, és ez Pipivel megvan. Ül délután, magába roskad egy kicsit, túl sok volt neki a nap! Feje fölé füvek lógnak, épp a Makk Hetes Vendéglő közeléből kerültek! A járdaszegélyről, ahol ő szökdelt talán. Fejét a zöldekbe fúrja most, nem zavarja tisztaságuk. A sötétség: itt az sem az Ismeretlen. 40 �Gondoljuk meg, évmilliók találkozása ez! Milyen rég elveszítettük egymást, ősei és a mieink. Ami nekik a legnagyobb fény, számunkra maga a rejtély. Mit tudunk róluk, ugyan mit? Félreértések, féligazságok fűződnek a közeli-távoliság lényeihez. Hanem így? Kalitkájába nyúlunk, mondjuk neki: „Pipi N én i... most, most . . . jön a tyúkhúr! Vigyázz, itt a s a jt ... ! Pipi, k é s z ... ! Kész! Most!” És ő oldalazva hagy helyet nekünk, hogy elláthassuk minden szükségessel. Szükséges jó? Szükséges rossz? Ki tud már megkülönböztetni ilyeneket. És még az sem egészen igaz, hogy ő sosem fog úgy a kezünkbe feküdni, mint a többi madarunk. Csak holtan. Ez nem egészen igaz. Ahogy az imént megérezte a kezünket, riadalmában menekülni próbált, de nem nagyon. És így épp az ujjunkat ragadta meg. Fogta, szorította, előle menekült, belé kapaszkodott. Vakon. Tandori verse után Azok a verselmények, melyekre manapság az „avantgarde” címkét ütik, többnyire epigon termékek. A z avantgarde ha utánzat, önnön lényegével kerül ellentétbe, hiszen a másodlagos avantgarde: ellenforradalom az avantgarde ellen. Más dolog, ha valaki a személyiségét kifejező struktúrák egyikévelmásikával minősíttetik avantgarde írónak; példa a képzőművészet területé­ ről : Picasso kubista is volt, sőt, a kubizmus az ő legszemélyesebb leleménye volt, egyik énjével tökéletesen harmonizáló kifejezésmód, ám Picasso egész műve jóval több kubistánál - modern, amely az avantgarde-nál jelentéke­ nyebb történet, mondhatnók, a feje fölött zajlik. Egyidőben a kubizmus szá­ mára tökéletesen alkalmas kifejezésmódnak bizonyult, később, bár vissza­ visszatért a köznapi tárgyak geometrizáltan jelszerű kategóriáihoz, skatu­ lyának bizonyult, ki kellett törni belőle, szakítani elveivel, gyakorlatával. E sete tipikus, törvényszerű; a Tandori-epigonok, s épp a legjobbak bizonyít­ ják : ugyan kisajátítanak valam it Tandoriból, a Tandori-jelenség egészében azonban idegen tőlük. A z epigon részlet, a mester egész. A nagy művész - költő, festő stb. - minél inkább egyszerűsíti jel-, illetve jelképrendszerét, annál inkább válik tevékenysége terepévé a modern és a nem-modern egy­ szerre, azaz: a művészet egész jelene és teljes múltja; a jelen része ugyan, de ez a jelen az örök időnek csak egy fejezete, éppúgy, mint a kubizmus Picasso életművének. E gy színből is kibontja a teljes színskálát, egyhan­ gúságból a tónust, amelyben egyaránt megszólal Jékely gordonkája, Szép Érnő sípja, s még nagyon sok hangszer - immáron a sajátjaként, anélkül, hogy a kapcsolatot eredetével megtagadná. A nagy költő: az azonosulást 41 �személyessé és eredetivé hasonító szerep, amelyben magát alakítja, s bárki mást önmagaként teljes szabadsággal. Annyiban rokona az epigonnak, hogy - teljes ellentéte. Juhász Ferenc óta Tandori az, akit a nagy szótól tartózkodó habo­ zással, de kétely nélkül zseniálisnak nevezhetünk, azóta vagyunk ebben bizonyosak, mióta rátalált az emberi világot, s benne önmagát teljesen kifejező szimbólumrendszerre. A jelkép először is tény. M adár. Vakság. Pusztulásra ítélő magány. Menekülés a lények kapcsolatába. Találkozásokba, amelyek az igazság meghatározásának hitelével bírnak. A természetesbe és a művibe - a kettő együtt mi mást jelenthetne, mint az emberit, a művé­ szit? A pillanatba, s az évmilliókba, a közelibe és a távoliba, ahol a más is azonos már, s a különböző - egy. (Ha kínál reményt napjaink művé­ szete, ez és itt igen; gondoljunk Picasso egy ülőhelynyi végtelenbe kitett vak koldusaira, akiket sohasem talált meg más, s a vak madárra, akinek mégiscsak kínálkozik egy ujj megkapaszkodni. Véletlen és csoda helyett, mert ez a történés ugyancsak köznapi tény. Ahogy a versben jelképpé lesz a tény, s kérdéssé a helyzet, amelyre a monoton, mégis belső fényektől színes, antik kolonoktól meg-megringó, köznapi társalgást idéző versmondat feleletet is tud. „M ennyire akarjuk. . . az sem egészen. . .” - ennyi a kiszólás a természetesből. A z átszólás a művibe, a művészetibe; a kettő oly egyszerűen hangzik együtt a fülben, ahogy a veréb menedéket talál ott, amitől menekülne. S ha műszót keresnénk a kapcsolatra, a modern szót kellene említenünk, amivel időszerű és időtlen érvényű találkozását értelmezni szoktuk. S ÍK C S A B A 42 �ÖR ÖK S É G FA R K A S LÁSZLÓ Váci Mihály néhány arcvonása Aggódva figyelem azt a csöndet, amely az utóbbi egy-két évben Váci Mi­ hály műveit elhallgatja. Nemcsak a költőért, a háttérbe szoruló költői s em­ beri magatartásért aggódom, hanem irodalmunk, kritikánk egészségéért, egész­ séges arányérzékéért, szélsőségekre hajlamos szeszélyessége, értékfelejtő ter­ mészete miatt. Ezért mint egykori munkatársa, barátja is, mint olvasó és kritikus is öröm­ mel látom, hogy e feledékenység ellenében egy-egy könyvtár, könyvesbolt ne­ vében fölbukkan a neve, szavalóversenyeken, iskolai s más ünnepségeken leg­ alább néhány versét hallani lehet - örömmel látom, hogy „népe emlékezeté­ ben” rangos helye van. De féltem is az emlékezetét. Félek, hogy költészete sokakban egy-két vers­ re szűkül, hogy teljes emberi arca vonásokat veszít, hogy szenvedélyes és okos, orientáló értekező prózája elfelejtődik, hogy - példaként, magatartási modell­ ként is - szoborrá merevedik. Szoborrá az a költő, akinek minden szenvedélyre, érzületre, bánatra és lelke­ sülésre, vitára, iróniára, játékra - mindenre van verssora, kedélye, hangszíne ? Aki néhány éve még itt szikráztatta, villogtatta, zengette és panaszolta - má­ morosan és depresszióban, elfogódottan és lelkesülten ezt a sokszínű kedélyt? Költői lényének és emberi alakjának szürkítése, redukálása ellenében, szo­ borrá merevítése ellenében mit tehetünk? A kritika egy tárgyilagosabb korban, mai elfogultságaitól szabadulva majd mérlegre teszi minden művét. Az olvasó mit tehet? Egykori és mai középiskolás rajongói, az őt tisztelő pedagógusok, fiatal költők, személyes találkozások emlékét is őrző sok híve - keresse meg verseiben, tanulmányaiban a teljesebb alkotót, költészete egész színképét, meg­ rendülése, rajongása, szemlélődése, hite minden rezdülését. S ugyanezért, lénye pontosabb megismeréséért vállalom szívesen, hogy szü­ letése hatvanadik évfordulóján fölvillantsam emberi arcképe néhány vonását megidézzem a szerkesztőségben dolgozó, napi munkájában megnyilatkozó, vi­ tatkozó, hadakozó, bosszankodó, mérgelődő, küszködő - és bolondozó, csú­ folódó, évődő, játszó költőt. Kilenc esztendeig dolgoztunk együtt az Új Írás szerkesztőségében 1961-től, a lap indulásától 1970-ig, haláláig. Mellettem szavazott, amikor munkatársat ke­ restek a szerkesztőségbe („ilyen kell nekünk, falusi tanár, ez nem a haverok, a csoportok érdekeit fogja nézni, hanem az irodalomét"), s ő akarta, hogy évek múltán olvasó-szerkesztővé nevezzenek ki („te leszel a harmadik ember a lapnál, szavad lesz” - mondogatta). S ma nem tudok, ma sem tudok úgy verset vagy novellát olvasni s megítélni a szerkesztőségben, hogy ne érezném magam mellett, véleményével, vitatkozó szenvedélyével, elveivel. Milyen volt a szerkesztőségben? Éppen, mint a műveiben: szenvedélyes, in­ dulatos, elvszerű: szenvedélyesen elfogult is, magasabb szempontból ítélő - és 43 �vidáman sziporkázó, szellemes, csípős, játékos - és megkeseredett is, szomorú, csalódott, belefáradó is. Amikor pályája indult, igen rossz szemmel néztek a „pesszimista” , a „deka­ dens” költőkre, akik szomorúságról, betegségről énekeltek, ezzel az előítélettel is meg kellett küzdenie, még maga-magával is. Mígnem nyilvánvaló lett, hogy ha a szívében együtt van a „drága szép ügyhöz szegődött hű cseléd” , meg a „kések között” szenvedő, magányosságtól is gyötrődő ember, akkor a versekben is összefér. A „sokaság fia” a sokaságnak nemcsak politikai, hanem érzelmi képviseletét is fölvállalta, az „alkalmi” , sokat szavalt versei mellett megtalál­ hatók és egyenértékűek a szenvedésben és magányosságban is együttérző, de ugyanígy a táj, a szerelem, a tárgyak, a zene, a távoli földrészek csodáiba be­ lefeledkező versek is. S megtaláljuk a versekben, a szatirikus pengevillogásban, kivált az Utazás Bürokronéziában csapongásaiban játékos kedvének vonásait is. Bár visszafogot­ tabban, mint emberi kedélyében, a hétköznapokban; a versekben soha nem en­ gedte szabadjára fesztelen, vidám, ugratásra, játékra mindig hajlandó ke­ délyét. Szédületes munkatempója volt, annyit dolgozott egymaga, mint mi többiek ketten-hárman. A Staccato című vers nem túloz, a Százhúszat verő szív nem nagyít. Korán reggeltől olvasta a verseket, novellákat, tanulmányokat otthon, vagy írt, cikket, verset. Délelőtt a Gellért Szálló teraszán folytatta, vagy va­ lamelyik presszó mélyén. Délben berobbant a szerkesztőségbe, majd leszakadt a fél veséje, ahogy a kéziratokkal, könyvekkel tömött aktatáskát cipelte. S itt kezdődött a munka neheze: várták a költők, kezdők és beérkezettek, tehetségesek és megrögzött dilettánsok, szorongok és agresszívek, magabiztosak és sikert sóvárgó idegbetegek, és közülük csak kevésnek lehetett igent monda­ ni. Beleparancsolt a fotelba: itt azonnal elolvasod ezeket a verseket. Aztán közrefogtuk a költőt vagy versírót, és mint a rendelőintézetben, mondtukmondtuk a diagnózist. B elebetegedett mindenegyes elutasításba, visszaadásba. Jobban megszenvedte, hogy bánatot okoz, mint maga a költő. A kéziratok elemzését, olvasását, a fölöttük való vitát folytattuk délután is a kávéházban, vagy hazakísértem, s ott olvastunk, vitatkoztunk, nemegyszer hajnalig. A belső vitákon, értekezleteken kérlelhetetlen volt. Szenvedélyesen, kiabálva védte azt az írást, amelyet igaznak tartott, vitriolosan elemezte, „kikészítette", amit ellenzett. Vagy bámulatos önfegyelemmel, elfehérült szájszéllel, tagoltan, fojtottan sorolta az érveket, mint egyik-másik tanulmányában. Értekezleten, ha tűzbe jött, új meg új cikkötletekkel szikrázott, meglódította mindannyiunk kép­ zeletét és munkakedvét. Aztán egy-egy csendes félórában, pihenésül, olyan lett, mint egy gyerek, egy szertelen kamasz. Bolondozott, tréfált, karikatúrát rajzolt, bökverseket faragott, kiforgatta az újságok címeit, összefirkálta a plakátokat. Fölhívott bennünket a másik szobából valami képtelen szöveggel, vezető politikusok, fölháborodott ol­ vasók nevében, méltatlankodott, veszekedett, aztán nagyot nevetett a beugra­ tásunkon, élvezte, ahogy sápadtan, dadogva mentegetődzünk. Bokszolt, csap­ kodta a lapockánkat, ha meg vissza akartunk ütni, kiabált: - N e bánts, fáj a vesém, ne bánts, nekem mentelmi jogom van! S folytatta az utcán vagy a presszóban is, viháncolt, csipkelődött, a pincérekkel vagy a vendégekkel, ked­ vesen szólongatta a nőket. Ú risten, mondtam, egy országgyűlési képviselő! De hát ez nem nagyon látszott rajta ilyenkor, egyébként sem sokan látták a kép­ viselői igazolványát. Ha választója kereste föl a szerkesztőségben, komolyra fordított, ezt szent 44 �dolognak tekintette. Egy-egy szabolcsi néni vagy téeszelnök hozta el hozzá a maga vagy a közösség gondjait. Nagy figyelemmel hallgatta meg, s ha méltat­ lanságot látott vagy szükséget, azonnal írt, telefonált, veszekedett, s boldog volt, ha szerzett egy traktort a szövetkezetnek, vagy nyugdíjat adatott valaki­ nek. De ha valami hamisságot gyanított a dologban, demagóg módon nem biz­ tatta választóját, így nem akarta a népszerűséget. Nemegyszer kiabálva, ingerül­ ten utasította vissza a jogtalan követeléseket. Gyűlölte a protekció minden fajtáját. Senkinek nem ígérte, hogy „jó, majd odaszólok” , ha nem látta érdemeltnek. Maga nem fogadott el semmi előnyt. Felháborodottan kiabált, lecsapta a kagylót, amikor a rádióból fölhívta egy szerkesztő: - Drága Miskám, csinálunk neked egy szép m űsort... Igaz is, átküldtem neked egy néhányat a saját verseimből... Mámorosan tudott örülni minden felismert tehetségnek. Tépte föl az ajtót, rohant át a másik szobából, lobogtatta a kéziratot: ezt olvasd el! Ilyen hevü­ letű lektori megjegyzéseket írt a kéziratok mellé: „ Gyönyörű vers! Lám, eze­ ket a fiatalokat kell közölni, nem az égmaszatoló, makogó, dadogó, nyelvet, képet nem tudó „hűdéseseket” ! Ez igazi szenvedély, láng, erő és költészet, mely íme nyelvet is teremt magának, nemcsak prózában recseg, és szétszórt ké­ „Szenzációs lesz! peket seper össze. . . Ez költő!” Vagy egy tanulmányhoz: Megindító őszinteség. Kegyetlen röntgen-kép, és Veres Péter szép tulajdonsága, ahogyan a politikát mindig a nép, a szegények, a történelem által háttérbe szo­ rítottak szemével vizsgálja. Nagyon szép és jelentős írás. Közéletnek, történe­ lemnek, szocializmusnak, forradalomnak értő, szerető és hozzáértő, izgalmas szellemi értékelése, ábrázolása. - A szépirodalmi rovatban, kiemelve hozzuk!” Ha meg nemet intett valamire: „Nemtelen epigonizmus, dilettantizmus, hamis­ ság, tehetségtelenség. Hét éve látom - azóta semmi jelét nem mutatta egy szikra őszinte, emberi hitelű költői tehetségnek. Eddig sem javasoltam, ezután sem fogom javasolni! - Váci.” Hogy elfogult volt? Leginkább olyanokért, akik nehéz sorból akartak költő­ vé válni. Előbb bontotta föl a messzebbről érkezett borítékokat; hosszabban, s a sorsa iránt is érdeklődően válaszolt egy-egy tanyasi gyereknek, bátortalan kollégistának. Szívesebben kért verset olyantól, akit társadalmi programjában társának érzett - de kért másoktól is, minden igazi tehetségtől. Naponta korri­ gálta elfogultságát. Persze, hogy voltak hibái, gyöngeségei. Persze, hogy hiú volt, melyikünk nem az. Ha megmutatta egy-egy versét, és valamit, kivált formait, kifogásoltam raj­ ta, nehezen nyelte le, védte körömszakadtáig, vagy napokig csipkelődött miatta. Ha dicsértem, belepirult, de elhessegette, elnevette a dolgot: hazudsz, híze­ legsz, ellenség vagy te is, mit akarsz kiudvarolni? Gyanakvó volt, s tán nem is ok nélkül, amikor valaki egy-egy költőt pártfogolt nála: vajon nincs-e valami érdek mögötte? Szúrós szemmel nézett, vagy gúnyosan nevetett, ha költőnő versét javasoltuk: könnyebb a tevének átbújni a tű fokán, mint volt egy csi­ nos nő versét közöltetni az Új Í rásban. Sok sérülés érte, miközben a szerepét, helyét kereste a közéletben. Értetlen­ ségek, tapintatlanságok miatt, s a gyanakvó tekintetek miatt - talán még hoz­ zá is képzelt valamit - : minek politizál a költő? Erőfeszítése a beleszóló, jó ügyet szolgáló költői magatartás kialakítására majd még példa lesz. Azzal, hogy a politikának alapvetően jó szándékai mellé állt, erősödött a joga a költői protestáláshoz. Magában kereste az érdekek egyensúlyát, meggyőződése sze­ rint mondott igent is, nemet is. Ennek a magatartásnak a harmóniáját nem tudta - magában sem - megteremteni, de a szintézis kísérlethez - sebekkel, keserű vereségekkel - haláláig ragaszkodott. 45 �RÉTI ZOLTÁN Váci Mihály-levelek „ . . . . s Réti Zoltánnak akkor nem ki­ sebb és nem nagyobb szerep jutott osz­ tályrészül Váci Mihály életében, mint az első ébresztőé. . . ” (Juhász Mária: Réti Zoltán - Balassa­ gyarmat. Kortárs, 19 7 3 .7 .) Tudom, hogy Váci M ihály a fél országgal levelezett. Nagyon sok V áci­ levelet lehetne összegyűjteni. Az alábbi egy-két levélnek talán az lehet az érdekessége, hogy írójuk ekkor még a tanyasi tanítói világban élt és gon­ dolkozott. A levelek nem azzal a szándékkal keletkeztek, hogy majd egyszer nyilvánosságra kerülhetnek. Nem is akartam kiadni a kezeim kö­ zül, pláne nem szeretném, ha kérkedésnek tűnne közlésük. Engedtem még­ is a rábeszélésnek, mert az a fiatalkori rövid együttlét és az ezt követő évekig tartó meghitt levelezés felidézése számomra is izgalmas, érdekes, szép emlékek sorozatát jelenti. Úgy érzem, tartozom ezzel Váci Mihály, a költő emlékének, mert ezek a sorok talán későbbi írásainak gyökereit is rejtik, s rávilágítanak egy testileg-szellemileg gyötrődő, tudást óhajtó, tanulásra vágyódó fiatal keresetlen megnyilatkozásaira. Negyven éve, 1944 augusztusában találkoztam Váci M ihállyal N yír­ egyházán, amikor letettük az esküt. Májusban ugyanis kijelentették a képzőművészeti főiskolán, hogy az 1923-as korosztálynak nem adják meg a katonai felmentést, ősszel be kell vonulni. Mások tanácsára a bevonulás előtt - mivel volt oklevelem — elvállaltam egy tanítói állást a nyíregy­ házi bokortanyavilágban. Számomra nagy élmény volt, egy más v i­ lág, más szokások, más erkölcsök, mintha nem is Magyarország lett volna. Még most is ropog a fogam alatt a sárga tirpákhomok, hallom a végte­ len csendben fel-felugató tanyaőrző kutyákat, látom a tanyákat jelző je­ genyéket, ízlelem a szagos-aromás almaételeket, látom a kétségbeesett, re­ ménytelenül aggódó katonafeleségeket, a maszatosan bájos gyerekarcokat és a nagy üres nyomort, a „reménytelen szegénység” -et. Váci M ihály már egy éve tanított a bokortanyán, ezen a vidéken gyermekeskedett, sok olyat tudott, amiről én nem is álmodtam. Viszont őt érdekelte Budapest, a főiskolák, egyetemek világa, különösen a képzőművészet, irodalom, zene. Hallotta, hogy én Pestről kerültem hozzájuk, hát megkeresett. Igen rövid idő alatt melegen összebarátkoztunk, nekem is jólesett a beszélge­ tések hosszú sora, szüleinek meleg fogadtatása. Én Halmosbokorra kerül- A levelek szövegén nem változtattunk, csak a nyilvánvaló elütések esetében, valamint tekintettel voltunk lehetséges érzékenységekre, ezért bizonyos esetekben teljesen kipontoztunk neveket. ( - A szerk.) 46 �tem, de Váci Mihályékhoz bejártam, nagyokat sétáltunk hatalmas kutyája társaságában. Kérdezett, hallgatott, én beszéltem. Így telt el az ősz. Kint a tanyán H ulvej András kollégámmal laktunk egy szobában, az iskola épületében. Szombat-vasárnap estéken a mi szobánk volt a társalgó, ide­ jártak beszélgetni, politizálni a tanyáról, a férfiak. Tőlük tudtuk meg, hogy mit mondott a londoni, a moszkvai rádió, mi lesz, ha itt lesznek az oroszok. M ár hallani lehetett a debreceni páncéloscsata zaját, látni lehe­ tett a felvillanó tüzeket. Mi olyan parancsot kaptunk, hogy szedjük össze a leventéket és induljunk nyugat felé. A tanyasiak mondták, elbújtat­ nak kettőnket, de nem mertünk ott maradni. Viszont csak ketten indul­ tunk el, a fiatalokat otthagytuk a szüleik mellett. Beszaladtam a v á ­ rosba (gyalog) Miskáért. De ő éppen Dosztojevszkijt olvasott és azt mondta, nem megy el itthonról. (M a bármilyen hihetetlennek is tűnik, Miska ezzel készült a szovjet csapatok érkezésére. Nem utólagos feltéte­ lezés ez: maga mondta.) Í gy mi ketten, Hulvej András és én elindultunk éjfél után gyalog, neki a nagy bizonytalanságnak. A z országút tele volt erdélyi menekültek kocsijaival, gyalogosokkal, munkaszolgálatosokkal, s csak a tokaji hídon lehetett átjutni. Pár nap múlva Érsekvadkertre érkeztem a szüleimhez. Itt még béke volt, nem akarták elhinni, amit elbeszéltem. A rengeteg szenvedést, fé­ lelmet, iszonyatot, amit egy ilyen menekültáradat látványa árasztani tud. Eltelt úgy nyolc-tíz nap, bementem Gyarm atra, mert megkaptam a be­ hívómat. A volt pénzügyi palota ajtajában egy elcsigázott, sápadt arcú fiatalember borul a nyakamba. M iska volt. A front Nyíregyházán hol erre, hol arra húzódott, így kénytelen volt ő is öccsével errefelé vonulni. Kimentünk Vadkertre a szüleimhez, itt lakott egy darabig. M ivel ne­ kem be kellett vonulnom, szereztem neki állást Csesztvén, lévén üres ta­ nítói státus. Így váltunk el 1944 novemberének végén. 1946 áprilisában jöttem haza nyugati fogságból. Í gy igazoló bizottság elé kellett állnom. Itt közölték velem, hogy az utolsó munkahelyemről érkezett két igazolás 10 0 -15 0 aláírással. A z egyiket Hulvej András szer­ vezte a tanyán, a másikat Váci M ihály Nyíregyházán. S ekkor kaptam az alábbi levelet: Kedves Zolikám! Nem tudom emlékszel-e még rám? É n legalábbis igen sokszor gondoltam arra, hogy vajon látjuk-e még egymást Nyíregyházán. Szerettem volna akkor V eled tovább együtt maradni - mert úgy hittem, Te lennél az, akit végre jó barátomnak nevezhetnék - de ez akkor nem sikerült. Annál inkább szeretném, ha most - mikor hála Istennek Te is előkerültél pótolhatnánk azt, amit a háború nem engedett meg. Éppen ezért elvárom azt - hogyha (mint Hulvej Banditól hallom) Nyíregyházára jössz, lehetővé teszed nekünk, hogy mindazt a szívességet viszonozzuk, amit én és öcsém kedves jó szüleid részéről tapasztalhattunk. Nem is gondolhatsz másra, ha bármiféle szükséged lesz is itt - csak mireánk. Ezen a téren minden jogot fenntartunk. Bármikor jössz, ígérem mindnyájunk nevében, hogy szeretni fogunk.. Ha elfe­ ledted volna, a Bánság u. 32. szám alatt lakunk. Itt várjuk, mielőbbi érkezé­ sedet. Remélem, Te szerencsésebben és főként egészségesebben jöttél haza, mint én. Régebben sem voltam valami jó lábon a vesémmel, és hathónapi katonás­ 47 �kodás és barangolás még betegebbé tett. Áprilisban (1945) jöttem haza, de egész nyáron csak az tartotta bennem a lelket, hogy még egyszer meg akartam kóstolni az élet régen ízlelt örömeit (hogy ilyen költői kifejezést használjak). Tavaly szeptemberben mégis be kellett mennem a debreceni klinikára, hol megoperáltak. A műtét csekélység volt, úgy hogy itthon már többször elsirat­ tak, és „m ár" április végén felkelhettem az ágyból. Május elsejétől tanítok is­ mét a Te iskoládban a II. Mandán, - közben az a vigasztaló tudat éleszt, hogy ősszel ismét meg kell operálni a másik vesémet is. Még egy dolgot szeretnék tisztázni. Mikor ón Csesztvéről bevonultam nem lévén már időm, az ügyet személyesen elintézni - meghagytam N . . . -nak, hogy a dunnát és a párnát juttassák vissza hozzátok. Másnap az oroszok be­ vonultak és az öcsémet elhurcolták - így ő sem tudott intézkedni, hogy az ágynemű visszakerüljön. S mivel nekem alapos okaim vannak N . . . -ék megbíz­ hatóságában kételkedni, - aggaszt az a gondolat, vajon nincs-e még mindig N . . . -éknál az ágynemű, mint ahogy az egyes ruhadarabjainkkal megtörtént. Na­ gyon kérlek, ezt légyszíves megírni, - ha Te nem jössz mihamar, hogy tudjuk magunkat mihez tartani. É desanyádnak és Édesapádnak kézcsókomat és szeretetteljes üdvözletemet küldöm. Üdvözlöm az Öcsédet. N e felejtsd, hogy szeretettel vár barátod V. Mihály 1946. május 12.-én. A meghívásnak eleget téve 1946 júniusában ellátogattam hozzájuk, két hetet töltöttem Váciéknál, s természetesen Halmasbokoron. Sok barát még nem volt otthon, fogságban voltak, de nagyon örültünk egymásnak, bár­ kivel találkoztam, Miska elmondta betegségének történetét, az utat ha­ zafelé a kórházból - ezekről később sokat írt. E gy érsekvadkerti leven­ tével, Hustyava Sándorral együtt élte át a frontot, együtt is szöktek ha­ zafelé. Hustyava emlékszik arra, hogy Váci M ihály nagyon sokat bete­ geskedett, szenvedett vesegörcseitől és ő gyakran ápolta. Különben töb­ ben emlékeznek Váci Mihályra, akikkel a szécsényi gyülekezőhelyről együtt terelték őket nyugati irányba, például Km etty Kálmán, aki közvetlen elődje volt Váci Mihálynak Csesztvén és ott is találkoztak. A levélben elírás a II. Manda, én Halmosbokron tanítottam Az ágynemű meglehetősen bonyolult körülmények között visszakerült szüleimhez. Az én fehérneműimet Hulvej Bandiék szépen megőrizték, de a kis könyvtáram, s néhány nagyobb ruhaneműm elkallódott. Infláció lévén, Váci néni adott nekem 20 tojást, azt szépen beosztva, nagyobb állomásokon eladogattam és így jutottam haza. S megkezdődött a nagy levelezés. M iska igen hosszú leveleket írt, nagyon szeretett min­ dent papírra vetni. Akik annak idején leveleztek vele, ezt jól tudják. Sajnos, a levelek egy költözködéskor eltűntek, csak ez a pár darab maradt meg. Aztán a levelek ritkultak - az én hibámból, mert én állandóan vizsgákra készültem, így lassan - néhány évre - megszűnt kapcsolatunk. Egyszer találkoztan vele futólag Pesten 1950 táján, de mindketten nagyon siettünk. Az alábbi levél keltezés nélküli, 1946-ban vagy 1947-ben íródha­ tott. 48 �K e d v e s Z o lik á m ! Ha alábbi soraimban majd érezhető lesz általad most még nem ismert, de azonnal ismeretessé váló okok. által előidézett haragom, ne lepődj meg, mert az csupán tőlünk, messze álló tényezők ellen irányul. Tudom, hogy teljes tudatában vagy annak, hogy a tanítói munkásság meny­ nyi sok, már itten a földön üdvöt szerző munkával jár együtt, de ilyen irányú ismereteid kibővítése érdekében engedd meg nekem, hogy szerény tanítói éle­ temből vett példákkal csak. növeljem benned azt a tudatot, hogy mi valóban a nemzet mindenesei vagyunk.. (Ez utóbbi kijelentés nem frázis, hanem inkább gúny akart lenni.) Azokután, hogy Te minket bölcs belátásra jutván elhagytál, minden tanító kénytelen volt papjával bejárni a tanyakörzetét az egyház vá­ rosi iskoláinak, az egyházi hivatali helyiségek és a papok tüzelőanyag-szükség­ letét fedező százhatvan darab malac összegyűjtésére buzdítani népe szunnya­ dó lelkiismeretét. A malacok - hála Solymár tisztelendő úr ragyogó szónoki tehetségének és a tanítók már régen gyakorolt gyűjtögető erényeinek, - össze is gyűltek; csak az volt a baj, hogy az összegyűjtött malacokkal csak a városi is­ kolák szénellátását fedezték és a tanyai iskolák önellátásra vannak utalva, ami azt jelenti, hogy kénytelenek voltunk újból bejárni tanköteles gyermekeink atyáinak kutyáktól népes udvarát most már búzáért esedezve a saját iskolánk részére. Nem beszélek arról, hogy a zsebre rakott szemrehányások mennyiben sértették a tanítói önérzetet és támasztották alá minden tanítóban a saját je­ lentéktelenségéről alkotott reménytelen véleményt. A búzagyűjtés még most is folyik; ezenkívül azonban még a városi közigazgatás illetékes szervei is igyekeztek bővíteni önzetlen munkásságunk területét, amenynyiben a mezőgazdasági munkások munkaközvetítő irodájának szükséges ada­ tok összegyűjtésére minket jelölt ki, mint olyanokat, kik e téren hivatásunk ma­ gaslatán állunk. J elen esetben kénytelen voltam e fentebb nevezett körök osz­ tályunkról alkotott véleményét részben megváltoztatni, olyan módon, hogy a kívánt összeírást még most sem adtam be, azon egyszerű oknál fogva, mert az még most sincs kész. Nem utolsósorban említendő meg az a kétségtelenül nagy horderejű hazafias szolgálat sem, hogy a napokban megtartott hadifogoly na­ pon szintén csak a tanítók voltak azok, kik ,,a hazáért” legalább annyit meg­ tettek, hogy az urnákat tartották (s a közönség adakozóbb lelkületű tagjait az­ zal vigasztalták elvesztett filléreiken való búsulásaik közepette, hogy a jókedvű adakozókat szereti az Isten). Itt az igazság kedvéért ismét megkell jegyeznem „már akik.” . T. i. már akik tartották az urnát, mert én vettem magamnak anynyi bátorságot, hogy hadifoglyainkért annyit sem voltam hajlandó megtenni, és csupán csak azért, mert még egyetlen egyszer sem láttam se egy rendőrt, se vasutast, tisztviselőt vagy kereskedőt, aki csak egy percig is hajlandó lett volna ingyen, vagy pláne egyenesen kötelességszerűen kijelölt bármilyen helyen a „hazáért” akár összeírni, akár pedig urnákat tartani. Az eddig elsorolt dolgok nem érdekesek egy cseppet sem, de azért mégis engedd meg, hogy tovább foly­ tassam azzal, hogy a Szlovákiába kitelepülök összeírásával is minket bíztak meg, evangélikus tanítókat azzal a megokolással ismét, hogy a helyes adatok összegyűjtése, - mely majd megakadályozza ezek kitelepülését és az ottani magyaroknak a határon való áttoloncolását, - igen nagy magyar érdek és így kell, hogy minden evangélikus tanítónak szívügye legyen. Csupán arra lettem volna akkor kíváncsi, hogy a többi tanítónak és általában a többi magyar embernek miért nem lehet ez szintén szívügye és mért nem csinálhatják meg ezt mások is? Ezt azonban nem lehetett megkérdezni, mert nem egyeztethető össze az ál­ 49 �talános tanítói lelkülettel, mely a mi tantestületünkben is uralkodó. Hogy újsá­ goljak is valamit, el kell mondani, hogy szeretett jó igazgató urunk, [ . . . ] , ki annak idején megsértve a világszerte oly híres magyar vendégjogot, - a mi egyetlen erényünket, - Téged a gyűlésről kiküldött, most már újra az 1. Mon­ da bokornak a tudományokkal szemben passzív magatartást tanúsító népét és annak nagy számú gyermekét részesíti a kellő szellemi irányításban, lévén ő is­ mét csak tanító. Te mint érdektelen szemlélő, valószínűen mérsékelt lelkese­ déssel veszed tudomásul e bírt, de mi, - talán emberi gyarlóság, - el nem tit­ kolható ujjongások közepette üdvözöltük őt ismét köreinkben, mint tanítót, megbocsátván neki ama gyászos múltat, melynek emléke majd mindenkit eltán­ torít attól, hogy valamikor is hasonló igazgatót válasszon magának. [ . . . ] le­ mondásának körülményeit ugyan annak idején K orényi igazgató úr hivatalos titoknak nyilvánította, de azért remélem, nem háborodsz fel, ha Te leszel az, ki rá visz arra, hogy a hivatalos titkok megtartására vonatkozó fogadalmamat megszegjem. A dolog . . .-né nagysasszony hivatali mulasztáséinak, a tantestü­ let elé terjesztésekor kezdődött már régebben, hol [ . . . ] igazgató úr .. .-né egyik állítását azzal a kijelentéssel cáfolta meg; - Hazudik, hazudik és kény­ telen vagyok harmadszor is kijelenteni, hogy hazudik. - Ehhez járult még a vizsgákon tanúsított állítólag személyeskedésből fakadó több rosszindulatú megjegyzése és a . . .-né iskolájához tartozó népnek a mai időkben nem kí­ vánatos és meg nem engedhető hangnemben történt erélyes megfeddése az is­ kola rosszkarban levő épületeiért. Az öntudatra ébredt nép, melynek öntudatát a nevezett tanítónő és férje is serényen ébresztgette; - népbíróság elé akarta vinni a részleteiben még botrányosabb ügyet abban az esetben, ha [ . . . ] igaz­ gató azonnal nem mond le. N oha [ . . . ]-nak hiúsága csak alig bírta elviselni ezt a csapást, az egyházat érhető botrány elkerülése miatt kénytelen volt engedni az erőszaknak, mely egy gyenge nő részéről érte és lemondott. Mostan Korényi látja el a tanyai igazgatói teendőket is; mivel azonban most 16 új állást szerveztek, - az igazga­ tói elfoglaltság megkönnyítésére két tanyai tanítót rendeltek be az irodába, az írásbeli teendők elvégzésére. Ezek egyike vagyok én is, kit arra való különös tekintettel, hogy állandó orvosi felügyelet alatt állok, egy évre a központi ál­ talános iskolához osztottak be, hol a magyar nyelvet, tornát, és valami műhely gyakorlatnak nevezett tantárgyat tanítok, heti 15 óra számban és ezenkívül, nos képzeld, - az általános iskola V. c. osztályában osztályfőnök vagyok.. Ami az általunk itt megbeszélt kántori állásról való felvilágosítást illeti, leg­ nagyobb sajnálatomra kell közölnöm veled, hogy .. . -nak esze ágában sincs nyugdíjba menni. Ezt igen érdekes körülmények között volt szerencsém meg­ tudni; ugyan is bementem K orényihoz, hogy aziránt érdeklődjek, lehetséges lenne-e az, hogy Te, mint majd annak idején idekerülő kántor tanító, a város­ ban taníthass. Erre ő azt válaszolta, hogy tekintve azt, hogy még fiatal vagy, nem kerülhetsz be a városba, még ha úgy is tudsz orgonázni. - Náluk tudod ez is egy szempont, - bocsásd meg nekik, - É s különben is - folytatta Koré­ nyi, - nincsen egyelőre üresedés kántori állásban. - Hát . . . nem megy nyugdíjba? - kérdeztem, mire a hátam mögött megszólal az illetékes egyén; Miért mennék? Megértheted, hogy ezek után leforrázva hagytam ott őket, annál is inkább, mert . . . felháborodva nézegetett utánam, ami, ha figyelembe vesszük 45 évet szolgálatát, érthető is, nemde? Miért menne ő még nyugdíjba? Az illetékes tényezők azonban nem voltak annyira tapintatosak, hogy szegény . . . kollegánkat is megkérdezzék; - akar-e még tovább tanítani, vagy nem, hanem 50 �egyszerűen a napjainkban szokásos módon nyugdíjba tették, ami békés körül­ mények. között is megkellett volna, hogy történjen, mert .. . szolgálati ideje túl van a 45 éven. Sajnos, hiába van azonban nyugdíjban, a kántori teendőket to­ vábbra is ellátja, míg előrelátható hosszú földi pályafutását be nem fejezi s így kántori állásról nem beszélhetünk. E lújságolandó változás békés családi körünkben az, hogy egyetlen öcsém is e fényes pályát szemelte ki magának, melyen én már oly sok. elévülhetetlen ér­ demeket szereztem, és így most a tanítóképző ötödik osztályába való felvételé­ hez szükséges különbözeti vizsgára készül elvetemült bátorsággal, — mely csa­ ládunkban a vizsgák iránt már tradicionális, de annál kevesebb szorgalom­ mal. Nem tudom, hogy a tanítói pálya neki mit fog hozni? Ha elégedetlen lesz is bizonyára nem azért lesz az, amiért én vagyok. Ő, amint a jelek mutatják, ha­ mar beevez ama közhelynek ismert révbe, melynek házasság a neve s aztán kénytelen lesz lemondani azokról, amik még most talán izgatják a fantáziáját és szédítik a vágyait, - kénytelen lesz disznót hizlalni, mely gyászos véget Isten látja lelkemet, nem kívánom neki. Tudod van erre egy idézet; „ . . . ki­ nek szoba kell s nem barlang a sziklán . . . boldog az . . .” Nos hát itt, éppen úgy, mint a világnak minden táján, ezeknek szoba kell. S örömöm elképzelhetetlenül nő. mikor . . .-val, vagy tantestületünk bármely bokros érdemül tagjával arról kell beszélgetnem, hogy a disznó nem eszik, mert szorulása van. S nem kevésbé érdekfeszítö számomra az is, midőn nagy sikereket elért pedagógus kartársaim helyes, helyesebb s leghelyesebb módsze­ rekről vitatkoznak s ha megkérdeznek, - ó, Istenem, hogy hol jár az én eszem. Ne félj, nem a nőkön jár. E z megbocsátható lenne itt, de amin nekem jár az eszem, azt ők. nem értenék, ők, akik Gárdonyit olvasnak nyakra-főre. Egyedül Árpáddal szoktunk csak összenézni felettük s már nem is nevetünk rajtuk, mert döbbenve gondolunk rá; - mi is ilyenek, leszünk.? Ezért sajnálom, hogy nem vagy köztünk. - nem ő köztük! M i köztünk. Abból pedig ne ítélj meg, hogy levelet nem írtam Neked. Mikor még diák voltam, nagyon szerettem levelet írni s a végén mindég elérzékenyültem, mert így jár az, aki takaratlanul érzi a szívét s barátot keres. Akkor még azt hit­ tem, hogy lehet másokkal együtt élni, de most már azt hiszem, te is látod, milyen reménytelen a mi esetünk. Egyedül kell lenni örökre, még ha együtt is hálsz valakivel egy életen át. Mit írjak., hát hosszú leveleket; - hát ismerhet­ lek-e én Téged, vagy Te engem? Csak arra kérlek légy jó barátom, legalább Te rád gondolhassak itt. (Tudod hol!) Szeretettel üdvözöl Miska Te azért hamarabb is írhatsz, mint én és nem kell feltétlenül betartani e hosz~ szú batáridőt. Az a bizonyos kiutasítás úgy történt, hogy én is beültem a hatalmas tantestület tagjai közé. D e - mivel már nem voltam tantestületi tag — az új igazgató aki engem nem ismert - felszólított, hogy hagyjam el a helyiséget. Azt hitte mindenki, hogy ez tréfa, de amikor láttam, hogy komoly, felálltam, elköszöntem és búcsútapsok közepette kijöttem. N agy ajtócsapódás követett, Váci M iska is elhagyta - szolidaritásból - a ter­ met és nem volt hajlandó visszatérni, kikísért az állomásra. (Ha szi­ gorúan hivatalosan nézzük, az igazgatónak igaza volt. De a tanyasi ta­ nítók között olyan baráti, közvetlen légkör uralkodott, hogy ezt rám nézve mindenki sértésnek tekintette.) 51 �Párszor orgonáltam az evangélikus nagytemplomban, s tényleg szeret­ ték volna — különösen a fiatalok —, hogy én legyek a másodkántor. De én ezt egyáltalán nem vettem komolyan, márcsak azért sem, mert bár­ mennyire kedves, meghitt napokat töltöttem Nyíregyháza környékén, szá­ momra az ottani homokos síkság idegen maradt, mindig honvágyam volt. 1964-ben vettük fel újra a kapcsolatot. D e a nagy rohanásban soha­ sem volt arra időnk, hogy úgy igazán elbeszélgessünk, a nagy találkozást valami mindig elodázta. Drága Zolikám! N e haragudj, hogy csak. ilyen későn válaszolok, de annyi minden van az én nyakamban, hogy csak kéthetenként érek. rá nekiülni leveleim megvála­ szolásának. Bizony isten ritkán esett ilyen jól valakitől jött levél, mint a tiéd. Hát hogyis ne, milyen szép emlékek is kötnek minket össze! Emlékszel rá, ezelőtt húsz évvel mennyit beszéltünk a festészetről, rajzolásról, és emlékszel-e rá, hogy Te voltál, aki annakidején felhívtad a figyelmemet Baudelaire költé­ szetére, azóta is nagy rajongója vagyok. Zolikám, azt az utat se felejtem el, amit együtt tettünk meg Csesztvéről É rsekvadkertre. Bizony jó lenne már egyszer találkozni. Ha Pestre jössz, írd meg és módot ejtünk a találkozásra nálunk, és tavasszal pedig megpróbálom úgy csinálni, hogy arra járjak és akkor megkereslek. A z irodalmi estet is megrendezhetjük. Jó lenne ezt összekötni az új kö­ tetem megjelenésével. Könyvnapra jelenik meg az ötödik kötetem Szegények, hatalma címen, akkortájt lehetne csinálni ott egy irodalmi estet, ha tényleg akarjátok, de csak a Te kedvedért. Szeretettel ölel Váci Mihály Budapest, 1964. jan. 1 5. A Baudelaire-kötetet — kézikönyvtáram darabját - neki adtam, az volt vele a debreceni klinikán. A Szegények hatalma kötetét itt is be akarta mutatni, Balassagyar­ maton. Nekem egy hosszabb tanfolyamra kellett mennem, s nem tudtam foglalkozni a megrendezésével, más nem vállalta. így ez elmaradt. A szép csesztvei út 1944 őszén volt, amikor elvittem őt bemutatni a csesztvei kurátornak. Valóban, csodálatosan megejtő nógrádi dimbes-dombos útvonalon mentünk Lőrincpusztán keresztül, érintve Göröcöt is. Ezekben a napokban kaptam tőle a Mindenütt otthon dedikált példá­ nyát is. Baudelaire itt is szerepel. Nem gondoltam, milyen nagy szerepet fog játszani később életében. Réti Zoltánnak, húsz éve tartó barátságunkért, Baudelairéért, a mániákus be­ szélgetésekért, képzőművészetről, művészetről - a régi baráti szeretettel Váci Mihály 1964. 1. 6. Tulajdonképpen 1964 körüli időben találkoztunk ism ét személyesen, de mindig nagyon rövid ideig. Legtöbbször véletlenül. Állandóan az volt a téma, hogy összejövünk, csak írjak, megnyitja a kiállításomat, irodalmi 52 �estet tart stb. Természetesen ezekből nem lett semmi, mert néha ne­ kem nem volt jó az idő a találkozásra, de legtöbbször miatta, más irá­ nyú utazásai miatt „tolódott el” a találkozás. 1964. III. 20. Réti Zoltán, Balassa-gyarmat, Rákóczi u. 49. Kedves Zolikám! É n sem nagyon siettem a válasszal. Vártam, míg összegyűlik s elrendeződik a programom. A találkozót júniusban tudom vállalni - június 6.án, szombaton, ha az ottani körülményeknek ez megfelel. Ha nem, írjátok meg a jobb dátu­ mot. Addig megjelenik az új kötetem - a könyvnapra - Szegények hatalma címmel s legalább már abból olvashatok fel. Andrisról: - most nyílt kiállítása Nyíregyházán. Szüleim jól vannak. Apám hat éve nyugdíjas. Többet majd szóban. A régi barátsággal, szeretettel ölel ___________ Váci Mihály Drága Zolikám! Nagyon köszönöm a meghívót. Nagyon örültem kézhezvételekor, örültem és sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni a megnyitóra, de ebben megakadályozott külföldi utam. A meghívót is csak most október 30-án kaptam kézhez - ezért jelentkezem csak ilyen későn. Elnézést érte. - Őszintén örülök kiállításodnak, és remélem lesz mód arra, hogy müveidet megismerjem. Jó munkát, alkotó erőt kíván, régi jó barátod Váci Mihály Bp. 1965. XI. 2. Drága Zolikám! Először is megrendülten vettem tudomásul, hogy édesapád meghalt. Em lék­ szem még a húsz esztendővel ezelőtti találkozásra, arra a ritka szép családi életre, meghitt, tiszta otthonra, emberségre, amellyel szüleid körülvettek engem az akkori nagy bajban. Éppen ezért jól tudom, mit jelent N eked édesapád el­ vesztése és ezzel együtt annak a szép családi életnek a lassú elmúlása. Nagyon ritkán találkozunk, de azt hiszem, ez nem szűnteti meg azt a baráti érzést, ami 1944-ben összekötött minket. Őszintén sajnálom, hogy nem tudok sok minden más hajszoló munkám miatt egyszer elutazni Hozzád. Tavasszal, kiállításod előtt jóelőre értesíts, megpróbálok akkor Miskolcra utazni. Drága Zolikám! szeretettel gondolok Rád Váci Mihály Bp. 1963. XI. 19. Drága Zolikám! Nagyon köszönöm meghívódat és kedves leveled. Nagyon örülök, hogy ki­ állításod nyílik, csak sajnos nem tudom megnézni, mert minden emberi számí­ tás szerint külföldre utazom több hétre. Még az se biztos, hogy júliusban itt­ hon leszek. Így van ez most már évek óta, folyton csak levelezünk, tologatjuk 53 �a találkozás idejét, de az az izgató és dühítő, hogy nemcsak Veled, hanem több más barátommal is. É s miközben annyit járok annyi emberhez, végülis nem találkozok, azokkal, akikkel szeretnék. Dehát remélem azért szeretjük, egymást anélkül, hogy gyakran találkoznánk és sokszor terhesek azok, akik­ kel gyakran találkozunk, bizonyára Te is így vagy vele. Drága Zolikám! Mégegyszer hadd mondjam meg: örülök a kiállításodnak, nagyon sajnálom, hogy nem láthatom így gyűjteményesen munkásságodat. K í­ vánok sok sikert Neked és szívből szeretettel üdvözöl régi barátod Váci Mihály Bp. 1967. IV. 24. U i. - Kubába megyek, egy hónapra, vasárnap - onnan meg Párizsba. Ölel Miska. K ét levél van még hátra. A Balassi Gimnázium meghívta egy találko­ zóra. N agy örömmel vállalta. Itt lakott volna nálunk a feleségével. Azt terveztük, hogy Rétságon is tart egy előadást a gimnáziumban és sokat kirándulunk, átmegyünk Vadkertről Csesztvére, mint régen, és nagyot beszélgetünk. Kedves Zolikám! Kedves levelednek nagyon örültem. É n is azért vállaltam ezt a programot, mert közel van Csesztve. E l is megyek, csak azt nem tudom ígérni előre, hogy másnap is tudok maradni. Kérlek, írjátok meg most már pontosan, mi­ kor lesz az ünnepély, hogy a naptáramba feljegyezzem, (mert attól függ min­ den). Szeretettel ölellek Zolikám Váci Mihály Bpest 969. dec. 14. Kedves Zolikám! Leveledre a következőt válaszolom. Feleségem is jön. Április 2-án, csütörtö­ kön megyünk, ott alszunk, és másnap majd odaviszel ahova akarod. Jó lesz így? Még azt írjátok, meg, csütörtökön, ápr. 2-án délelőtt vagy délután érkez­ zünk meg, mivel, és hol, kinél jelentkezzünk. Budapest, 1970. jan. 12. Szeretettel ölel Váci Mihály Nagyon készült Csesztvére. Utolsó találkozásunkkor - véletlenül ta­ lálkoztunk, majd Trabanttal hazavittem Budára - tervezte, hogy megírja ezt az egészet, ami Csesztvével, Érsekvad kerttel kapcsolatos, ezzel még tar­ tozik magának. D e ez a találkozás is elmaradt, mert közbejött az utolsó - a vietnami - út- 54 �ABLAK Egy költőről, aki magyarul olasz Íme egy ablak, amelyhez nem kellett üveges.. . Íme egy olasz költő, akinek a versei alatt ezúttal hiába keressük a fordító nevét - vagy ahogy Weöres Sándor irta: „ Íme egy olasz költő, akinek anyanyelve magyar." Hogy is van ez? F iuméban - a mostani Rijekában - 1909. június 10-én megszületett egy kis­ fiú, akit az édesanyja magyarul nevelt. E z látszott a legcélszerűbbnek az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területén. A későbbi érvényesülés, gáttalanabb suhanás érdekében a vitorlákat már az út elején az uralkodó szél irányába aján­ latos állítani... Ám a széljárás gyakorta változik a történelemben: a kis Paolót az első világháborúból olaszként menekítette ki az édesanyja. S a fiú felnőve az olasz nép olasz nyelvű költője lett. A „fertőzés” azonban megtörtént. Érdeklődése a magyar irodalom iránt tö­ retlen maradt, sőt, fokozatosan elmélyült. Manapság ő az egyik leghivatottabb itáliai tolmácsolója a magyar lírának, amely saját költészetére sem volt hatás­ talan. Lírica ungherese del '900 című antológiája - amely 1962-ben jelent meg - századunk magyar költészetének hiteles keresztmetszete. Máig sem lanyhult a magyar líra iránti érdeklődése, az idén például három magyar költő (Weöres Sándor, Somlyó György és Rákos Sándor) válogatott verseit bocsátotta közre egy kötetben, Enrico Vallecchi kiadásában. Paolo Santarcangeli ma egyetemi tanár Torinóban. Itáliában számos verses­ könyve és esszékötete látott napvilágot. Magyarországon megjelent müvei: A labirintusok könyve (1970), „Pokolra kell annak menni” (esszék, 1980), A be­ tűk mágiája vagyis hortulus literarum (esszék, 19 71) és egy verseskötet: a Szökőár 1974-ben. Ebben saját verseit olaszból fordította magyarra, Weöres Sándor segítsé­ gével. Most viszont eleve magyarul kísérelt meg verseket írni - s a kísérlet, úgy érzem, fényes sikerrel járt. Megtiszteltetés számunkra, hogy első magyar nyelvű verskézírataival lapunkat kereste meg. „Santarcangeli magyar költő, noha írásainak legtöbbjéből sós tengeri lehelet árad. Nekünk, tengertelen népnek, ő hozza el a tengert.” Ezt is Weöres Sándor írta róla. É s én erre csak. rábólintani tudok. BARANYI FERENC 55 �PAO LO SA N T A R C A N G E LI Részletek a „Kilenc titkos és játékos elégiá"-ból I. Szépséged nélkül Tested nélkül Szép szemed nélkül Borzalmas vadállat volna a világ. Tűzköpő sárkány. II. Mostan a tenger csendjében Friss lepedőn elnyúlva Mélyhangú gordonka húrjával Jöttödet várom. 56 �v. Hallgatsz mint árnyék a fák között. Hasztalan hívlak, kereslek, virágom. Pedig ezüstös levélként villogsz az éjben, Hullócsillagok bokra vagy és mégsem talállak. V III. M ár úsznak a sellők az öbölben ahogy a tenger ringatja őket. „Igen” és „nem ” , bólintják a bárkák ahogy a hullám emeli őket. Itt már a reggel, ne aludj, kedvesem. A z ablakon keresztül sirályok kerengnek, Vedd már fel meztelenségednek köntösét, K ét combod szétnyitva mint ölelő karod. Mondjad már (csak ezt mondd, semmi m ást): „Jö jj mellém, Húzd el a függönyt: Sellők és csónakok várhatnak holnapig” . I. A vadlúd Am ikor az ötödik özönvíz holtcsöndes habjain vesztegelt bárkánk, elárvult vitorlánk vásznát szellő sem fodrozta, s hasztalan múltak a naptalan napok, a vaksötét éjjek. Hírnök galambom elmaradt régóta s útját vesztette kémkedő hollóm is. D e a huszadik napon felnéztek társaim. Fehér pont mozdult a szürke ég alján. Mind-mind közelebb, s megült a végén árbocom csúcsán: E g y életre sebzett vadlúd volt. Nyílvessző fúrta át oldalról oldalra. Sehonnan. D e látjátok, mégiscsak elrepült hajónkig! Nézzétek, lássátok! 57 �Velőnkig tudtuk akkor meg örökre: Í gy fogunk mi is holtunkig bolyongni: Életre sebezve, magányra kárhozva. Kikötőnk sose lesz, békénk meg seholsem. Háborúk dúlják a földnek négy sarkát, fegyverek sivítanak mifelénk élesen. Haragos partokról dörögve szállnak a sziklák, keményen zúgva csapódnak a dögletes vízbe. Meghalt a kegyelem, meghalt az isteni nyugalom. Libegjünk tovább a végtelen Semmin, óh, nemlétben szeretett védetlen társaim, oldalról oldalra átütött hontalan vadludak: N yilak közt szabadon libegjünk tovább, libegjünk bárhová, libegjünk örökké! II. Holofernesz elmondja titkát Judithnak, a hősnőnek (akit, az „eset” után, „vérdíj fejében” ) soha találóbb képlet! (105 éves élettel jutalmazott meg az Ú risten): Ú gy lesz minden, ahogy az Í rás elmondta. Számold az estének perceit Mert meg fogsz előttem jelenni. Északon hőseim védik a határt. Keleten hét csillag és három üstökös. Nyugatot elzárja a végtelen víz. Csak D él felé nyitott a járás, de útvesztőimnek se vége, se hossza. Birodalmam talányait senkisem ismeri Ártatlanságnak helye nincs seholsem. É s, bár eszeddel felfogni nem tudod, igazam a tiédbe ömlik át, mint távoli törvénykönyv ős-szava, vagy kettős akarat ünnepe-összege vagy ondóm ömlése öledbe. 58 �Felbukkan még a mélyből a szó. D e szeretet híján fehéren hallgat: Kardomnak adja át hatalmát (már öklödben szorítod) Sirasd meg önmagad örökre, titkosan: S utána lépjél csak nyugodtan sátramba. Testőreimnek álomport adtam. (Talán megérdemeltem volna egy szerelmes éjszakát). Látod: Itt fekszem. Megölhetsz. III. Figyelj. Talán A győzelmes királynak nincs társa, nincs szava. Népeket hajtott már igába. Halottak hallgatnak. A nyári gőzben életünk felett tesped a Város. Sorsunkat rejti a csönd. D e hallgass és figyelj! Talán. Talán. . . Talán feléled benned az ős-láng? Mégis van kegyelem? Mirtuszok fehér csillaga sóhajt az éjben. . . IV . Kenyértörésre kerül a sor? Markomból kiáll cipómnak fele. Fogd meg erősen. Törd ketté. Fele a tiéd, fele az enyém. Óh, soha ily békés harc, soha ily harcos b é k e.. . 59 �6o �MÉRLEGEN Egy kétségbeesett figyelmeztetés! Sárándi József: A teljesítmény gyönyöre Sárándi József új versgyűjtemé­ nyét — A teljesítmény gyönyörét — a Vándor az aszályban, a Tűzoltók napja és A barbárság kora című kö­ tetektől két alapvető jellegzetessége különbözteti meg. A z egyik az, hogy - bár e vonás régebben sem uralta el a szerző költészetét - a jelenlegi könyvben az előzőektől eltérően jófor­ mán sehol sem bukkanunk revelációszerű kinyilatkoztatásra, révület-döb­ benet szülte, ha úgy tetszik váteszi verskövetkeztetésekből álló felismeré­ sekre, létigazságszerű axiómákra. S ezzel a mondattal tulajdonképpen már el is árultam, hogy felfogásomban ez a hamisítatlan érettség jele, mert e „visszafogottság” nem mindennapi költői erényként a lét- és sorsanalí­ zis teljes, olykor önemésztő kegyetlenségű elmélyülését eredményezi. E z a kötet másik alapvető megkülön­ böztető jegye-jellegzetessége. A telje­ sítmény gyönyörével ismerkedve e szembeszökő pozitívumok azonnal nyilvánvalóvá teszik, hogy rendkí­ vül tudatos, átgondolt költői-alkotói oeuvre-építéssel állunk szemben. Azt mondhatjuk tehát, hogy Sárándira a kezdetek óta jellemző markáns te­ matikus körvonalak, az egyedi vers­ építési mód és versmodell, valamint az „élőbeszéd” kifejezetten „sárándis” lírai dikcióvá transzponálása amely jellemzőket eddigi legkiforrottabb formájukban-állapotukban A barbárság korának L o v e Story címet viselő ciklusában figyelhettük meg leginkább - itt, ebben a kötetben vál­ tak a kiteljesedett költőiét megnyil­ vánulásainak-megnyilatkozásainak ki­ munkált, hamisítatlan öntőformáivá. Ezt a költői érettséget, kiteljesedettséget az olykor infernális mély­ ségekbe való aláhatolást az attitűd­ nek és az írástechnikának - vagyis az írói technének - három fő moz­ zanata eredményezi. Ezek - amelye­ ket a „sárándis” költészet alapele­ meinek is nevezhetünk - a nyelvi­ ségben, a létanalízis irányában és milyenségében, valamint a közösségi és egyéni lét viszonyában, megélé­ sük módjában, illetve a megélés versbe emelésének mikéntjében ra­ gadhatok meg. Felszínes rátekintésre elválasztható volna így a stiláris és tartalmi oldal, azonban - túl az általános igazságon - forma és tarta­ lom szerves egységének hangoztatá­ sán - egy ilyenfajta szétválasztás e költészeten (és általában a költésze­ ten) való közvetlen erőszaktétel vol­ na. Sárándi nyelvisége két gyökérből táplálkozik. Egyfelől a szikár és erős gondolati szerkezet, a logikai váz leképezése, a versnek már-már szubmonlimátumszerű-esszenciajellegű datképletekből való építése történik, ami gyakorlatilag egy-egy mű stabil, megbízható s egyben meghökkentő - ha úgy tetszik: csavaros — nyelvi illesztésekkel, tökéletes fogalmi-képi átcsatolásokkal „összeszerelt” logikai építményét adja, másfelől ezt a szi­ gorú néha már szinte a sakkfelad­ ványok szikárságára utaló fegyelme­ zett nyelviséget a leghétköznapibb szövegelemek - kiszólások, sikamlós 61 �képek-megfogalmazások, helyenként már-már az obszcenitásig durva sza­ vak, szókapcsolatok - dúsítják. Fél­ revezető volna tehát azt hinnünk, hogy Sárándinál valam iféle populá­ ris, a durvaságig és a megíratlanságig „egyszerű” szövegtesttel találko­ zunk. A verstípus csak felszínes kö­ zelítésre hihető pongyolának, a v a ­ lódi élőbeszéd lejtéséhez csak hajazó olvasatban hasonlít, igazából na­ gyon is rafinált, mesteri szinten ellenpontozó, sokszög-szerkesztésű versépítési mód jellemzi a szerzőt. E nyelvhasználat - mint az eddi­ giekből is kiderülhetett - a költői létanalízis mélységét hivatott előse­ gíteni. E z lényegében szorosan kö­ tődik Sárándi költői technéjének harmadik alapeleméhez, a közösségi, illetve a magán-lét versbéli megjelenítődéséhez. A szerzőről ez idáig majd mindenik méltatás megállapí­ totta, hogy lírája erősen közéleti in­ díttatású. Jelenlegi kötetét olvasva azonban úgy tűnhet, mintha e jel­ lemző erőteljesen elhalványult, sőt - mondjuk ki - eltűnt volna. Ugyan­ akkor tény, hogy csakis a „közéletiséget” erősen félreértelmező, s an­ nak vulgarizált változatát prekoncepcionáló szemlélet mondhatja ki azt a téves megállapítást, miszerint Sárán­ di a magánélet szférájába, s annak is fonálnyi, szexuálerotikus peremé­ re szorult vissza. Akkor amikor a szerző e tematikát emelte lírája kö­ zéppontjába - egy műszaki hason­ latot híva segítségül - az extenzív, külszíni rétegfejtés helyett a telért célzó aknamélyítést, a mélyfúrást, azaz az intenzív módszert válasz­ totta. Mert ki vonhatná kétségbe, hogy a makrokörnyezet által közve­ tített igazságok csak akkor lényegül­ nek belső tartalommá - erkölcsi felfogássá, érzelmi alakzattá stb - , vagyis végső soron a személyiség energiáivá, csakis akkor válhatnak szélesebb értelemben vett társadalmi cselekvéseket mozgató hatóerővé, ha 62 az egyéni tett, az egyéni lét hatósu­ garával azonos körben mozognak. Egyszerűbben fogalm azva: magán­ életünk meghasonlásai könnyen el­ vezethetnek a társadalmi csapdák fölismeréséig és viszont. S nem hi­ szem, hogy különösebben bizonygat­ nom kéne, miszerint az egyéni lét organikus megélésének generális és generatív szférája az érzelmi, jele­ sül a szerelmi élet. Meglehetősen téved tehát, aki Sárándi új kötetét a némely külországban divatozó erotomán irodalom hazai diadalútjának látja. A költő a magánélet szerelmi, szexuális vetületében épp a „köz” hasznára aktiválható energiák meg­ óvásának és szétsugárzásának lehető­ ségét keresi. A közéletiség A teljesítmény gyönyöré ben - jelképes értelemben persze - épp a magán­ élet társkereső viszonylatában sűrítődik s hogy a szerző önmarcangoló, kegyetlen létanalízise jobbadán csak a személyiségépítés vágyának hiába­ valóságát, az autonóm személyisé­ gekből felépülő emberléptékű közös­ ségek tragikus korlátait, hiányait ké­ pes csak fölmutatni, az föltételezhetően nem csupán vagy nem első­ sorban a költő hibája. Azok - fölte­ hetően nincsenek (és nem lesznek) kevesen — akik e költészet önsorsrontásba hajló hiányérzetében csakis erotomániás hiányt, szexushiányt vélnek fölfedezni, alighanem kevés­ sé gondolkodnak el azon, hogy az esetenként patologikussá váló ma­ gányérzet alapösszetevője - biológiai­ lag és pszichológiailag, egyszóval or­ vosilag is bizonyítottan - épp a szó pozitív értelmében vett erotikus hi­ ányérzet állandósulása. S ez gyakor­ latilag nem más, mint az alapvetően monogám emberfaj egyedei igazi társ utáni vágyának összegeződése az ösztönökben. Ám gondolatmenetük nem ezen, hanem már a premisszá­ nál hibádzik, amikor is e hiány jelentését-jelentőségét a kifejezés primér nyelvi szintjére szűkítik le. S �ugyanebbe a csapdába esnek azok is, akik esetleg az előző kötetekből ismert Sárándi közéletiségét válto­ zatlan formában, minőségben kérik számon, figyelmen kívül hagyva a tényt: A teljesítmény gyönyöre egyetlen neuralgikus közösségi-köz­ életi gond egylélegzetű megfogalma­ zása: az eltűnni látszó meghittségé, a humanitás melegségéé, a kiürülő, törékeny-rideggé váló emberi kap­ csolatoké! Nem más ez a kötet, mint a szerelmi kapcsolat, a család, tágabb értelemben a csoport szint­ jén és még tágabb értelemben nem­ zeti-társadalmi és világméretű szin­ ten is egyaránt érzékelhető atomizá­ lódás, az elmagányosodás veszélyére való kétségbeesett figyelmeztetés. A rendelkezésre álló szűk terje­ delem immár nem teszi lehetővé számomra, hogy az eddig elmondot­ takat verscímekkel és/vagy idézetek­ kel támasszam alá. Végezetül meg kell tehát elégednem annyival, hogy a kötet legkiválóbban szerkesztett és minden bizonnyal a legjobb opuszokat magában foglaló ciklusaira, A szakítás terápiája, A magányosok éj­ szakája és A szerelem iskolái címűekre fölhívjam a figyelmet. (Szépirodalmi). E N D R Ő D I SZA BÓ ER N Ő Üzenet az őrzőktől Dobos László és Duba Gyula ta­ nulmányköteteiről írva óhatatlanul is Fábry Zoltán egyik legfontosabb -Adytól kölcsönzött - erkölcsi alap­ tételét érdemes idézni: „ Ő rzők, vi­ gyázzatok a strázsán.. . ” Hiszen a Fábry-örökség vállalásának cselekvő életereje meghatározó módon jele­ nik meg a két csehszlovákiai ma­ gyar író művészetében. Ezúttal ta­ nulmányaikat gyűjtötték könyvbe, mintegy a közéleti, művészetpolitikai, kritikusi tevékenységük foglala­ taként. Valamennyi írásuk közös lét­ helyzet szülötte. A személyiségüket, írói teljesítményüket meghatározó élményvilág a kötetek visszatérő mo­ tívumrendszerét alkotja: világhábo­ rú, kisebbségi közösségtudat, a jogfosztottág gyötrelmes évei, mozgalmi élet, a faluból városba kerülés élet­ mód-alakító hatása. Szilárd azonos­ ság érezhető mindkettőjüknél - az eltérő indulatok és esztétikai meg­ fontolásokon túl - az írói elkötele­ zettséget illetően. Gondok könyve, olvashatjuk D o ­ bos László új könyvének címlapján. Súlyos cím, igaz cím. Gondok és örömök, kudarcok és sikerek, küz­ delmek és elkeseredések, máig meg­ oldásra váró problémák, feszültségek és tanulságok gyűjteménye parázslik e kötet lapjain. 1959-ben írt tanul­ mány nyitja a sort, 1978-ban kelt a Tóth László készítette kötetzáró in­ terjú. E nagy időtávolságot figye­ lembe véve, meglepő az írások gon­ dolati egysége, a fölvetett problémák azonossága és a megoldás reményé­ ben választott írói szolgálat sokrétű gazdagsága. A harmadvirágzás iro­ dalmának első tíz évét összegző ta­ nulmányban (Szépprózánk néhány kérdéséről) meglepőnek tűnik az a friss hang, kritikai élesség, és biztos helyzetmegítélés, mellyel a reális elemzésre és feladatmeghatározásra vállalkozott a harcos publicistaként „pályakezdő” író. A z Irodalmi Szem­ le főszerkesztőjeként hosszú ideig a figyelem középpontjába tudta állí­ tani a szlovákiai magyarság helyze­ tének számos fontos kérdését. T a l63 �lózva és igazán csak a kedvcsinálás reményében emeljünk ki néhányat ezek közül: „ A pontos és találó d i­ agnózisoknak a mi esetünkben rend­ kívü li jelentőségük van. A z alulról felfelé irányuló gondolati áramlás csak itt és ezzel kezdődhet: a té­ nyeken alapuló látleletek megfogal­ mazásával.. Életünk történelmi, szo­ ciológiai, etikai kérdései aránylag kis területen vetődnek f e l . . . értelmisé­ günk elsősorban végrehajtó értelmi­ ség. . . Nemzetiségi történelemszem­ léletünk mai formájában sérelemvo­ nulat. . .” - sorjáznak a könyvcím ígérte gondok. Nem középiskolás fo­ kon izgalmas irodalomtörténetet ír az erkölcsi kölcsönhatások összefüg­ gő világáról (A d y és Fábry). H atá­ rokon átívelő kézfogás a Sütő A n d ­ rást köszöntő levél, melynek már ko­ rabeli magyarországi megjelenése a debreceni A lföldben is jelentős ese­ mény volt. Kelet-európai barangolá­ sai, jugoszláviai és romániai útiélmé­ nyei egy sajátos látószög fölkavaró emlékképeit örökítik meg. A könyv utolsó írása példamutató tisztelgés a szülőföld előtt, mely a Bodrogköz­ től a Vox Humana egyetemességéig terjed. A kitűnő író, Duba G yula talán reménykedőbb alkat kortársánál, mi­ ként ezt a Látni a célt könyveimmel is érzékelteti. Esztétikai, filozófiai és erkölcsi megközelítések váltakoznak a nyitó tanulmányokban. Ezekben az írásokban foglalkozik az alkotás ér­ telmével, értelmezésével, valamint az irodalom és pártosság újszerű meg­ közelítésével. Igazán csak az olva­ sót érte veszteség, hogy az utóbbi kérdéssel foglalkozó tanulmány (Iro­ dalm i problém ák és célok) 19 71 óta még nyomtatásban nem jelent meg. A szocialista nemzet és nemzeti tu­ dat fogalmi tisztázására, G á ll Ernő Tegnapi és mai önismeret címmel megjelent könyvének elemzésével tesz kísérletet a szerző. Gondolatébresztő portrékat olvashatunk Illyés­ 64 ről és Fábryról, és igazi szerkesztői biztonsággal fogalmazott esszét a költő-kortársról: Tőzsér Árpádról. A szerkesztő figyelő gondosságát érez­ hetjük a fiatalabb pályatársakról írt tanulmányaiban. Az Irodalmi Szemle volt főszerkesztőjeként, Duba ezek­ ben az írásaiban is tanulságot tesz arról a felelősségről, mellyel a nyil­ vánosságra segítette az új nemze­ dékek alkotásait. Egylapú nemzeti­ ségi irodalomban ez a felelősség egészen kivételes. Magyarországról fölmérni szinte nem is lehet. Annyit azonban mi is érezhetünk, hogy az Irodalmi Szemle mindenkori kormá­ nyosa egy kicsit a csehszlovákiai ma­ gyarság szellemi életének vezérlő ka­ pitánya is. A könyv utolsó vissza­ emlékezése szintén - az oly jellem­ ző „kettős kötés” - a szülőföld és európaiság szétválaszthatatlan egysé­ gének művészi lendülettel megírt összefoglalása. D uba G yula írásmű­ vészete elegáns és fanyar, visszafo­ gott, ugyanakkor mélyen realista. Nem csupán stílusát, de világszem­ léletét illetően is. Tanulmányai tankönyvfontosságúak s egyben irodal­ mi élménnyel gazdagítják olvasóit. N yilvánvaló, hogy a két író helyét és szerepét elsősorban regényeik ha­ tározzák meg a jelenkor magyar iro­ dalmi életében és a jövő emlékeze­ tében. E két gondosan szerkesztett kötet fontosságát mégis érdemes hangsúlyozni. Épp úgy nélkülözhe­ tetlenek az írói pályák kialakulásá­ nak megértéséhez, mint a nemzeti­ ségiként élő szlovákiai magyarság teljesebb és hiteles megismerése szempontjából. A pozsonyi Madách Könyvkiadó e két új könyvének valódi ereje abban van, hogy az elmúlt harminc év számadásán túl egy értelmes prog­ ram valóra váltásához nyújtanak reménytkeltően gazdag segítséget. (Madách) N É M E T H JÁ N O S IS T V Á N �A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G E L N Ö K E : Dr. Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T SÁ G T A G JA I: Csik Pál Dr. Fancsik János Dr. Molnár Pál Németh János Radácsi László Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: B aran y i F e re n c . Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Ki­ adja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T am ás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 6z pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. K éz ira to k a t i s ra jzo ka t nem kü ld ü n k vissz a , I S S N : 0555-8867. I n d e x : 2 5-9 25, Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni terjedelemben. F. v .: K e le m e n G á b o r igazgató. 84.37613 N. S. telepén, 900 példányban 5,6 (A/5) ív �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1984 Baranyi Ferenc Palócföld