https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/417f624e05ea4962cda15100beaeb40f.pdf b33a5559f1691bc60aa9e02d98c04159 PDF Text Text �köszöntőm az olvasót abból az al­ kalomból, hogy elvállaltam a Pa­ lócföld főszerkesztői tisztét. A köszöntésen kívül mást nem is nagyon aka­ rok mondani, hiszen a nagyhangú fogadkozás sohasem volt kenyerem. É s különben is: korántsem egy zátonyra futott hajóra kerültem kapitánynak, hanem egy jól ringó bárkára, amelynek a haladási iránya eddig sem volt elhibázott. TISZTELETTEL Azért már előre is elnézést kérek, hogy a bőrömből majd itt sem tudok kibújni. Költői hitvallásom nagyon is rímel szerkesztői programommal. V a l­ lom, hogy az irodalom nálunk sohasem csak a művészetek egyike volt, ha­ nem a küzdőtér egy darabja is. A magyar olvasó sohasem csak azt várta a magyar könyvtől, hogy szórakoztassa őt, hanem azt is, hogy a nevében is perlekedjen. A jobbért, az igazabbért, az emberibbért. Éppen ezért engem sem érdekel „ a költészet maga” , csak annyi érdekel belőle, amennyit az olvasó visszaigazol. E g y csipetnyivel nagyobb hazaszeretettel, egy árnyalat­ nyival nagyvonalúbb közgondolkodással, vagy éppenséggel a másik ember iránti megnövekedett hajlandósággal. Csak az az irodalom érdekes nekem, amelyik segít élni. A Palócföld az ilyen szándékú irodalom áramlatainak szeretne gyűjtőme­ dencéje lenni elsősorban. A helybeli tehetségek mellett olyan országosan ismert írókkal is ki szeretnénk bővíteni szerzői körünket, akiknek „előjelét” a világ­ nézet egyértelműen meghatározza. S hogy milyen világnézet? Azt hiszem, Salgótarján munkásmozgalmi múltja szinte sugallja, hogy az egész ország elkötelezett íróinak váljunk a magunk lehetőségei szerint - melengető műhelyévé. Azért az izgalmasabb kísérletezésektől sem zárkózunk el, csak éppen nagyobb gonddal igyekszünk szétválasztani a jó magot az ocsútól. Nem kinyilatkozás ez, csupán egyfajta jámbor szándék csöndes kivallá­ sa. Megtisztelő számomra a lap szűkebb pátriájának bizalma, ez minden­ képpen lelkiismeretes munkára kötelez, amelyben reményünk szerint az ol­ vasónak is öröme telik majd. Ám ez jó csapatmunka nélkül nem megy. Egyet ígérhetek csupán: azzal a tisztességgel igyekszem szerkeszteni Palócföldet, amellyel a verseimet írom, immáron három évtizede. Salgótarján, 1984. január a �K IS S D É N E S A pillanat átélése 1 Ahogy a pillanat az időből foszlik s elővillan az ismeretlen rétege hús nem fedi fogak oszlopsorát nem tudod: sír-e a múlt vagy nevet-e és nem tudod a homlok-mögöttit könnyek üvegén fürkészve át S aki befelé sír mit mutat? A z eljövendőt és önnön magát? Vagy valam i istenverte sorsot? A holnapba kapó kéz még béna! A tegnap sem a jelenvalónak megfogható morzsa-maradéka 2 A pillanat az időből kifoszlik de nem szövetdarab cérnaszála mit tűbe fűzhet a tapasztalat s fércelhető új és új ruhába Roppant erő ami megteremti s roppant erő amit megteremt! Szüntelenül egymássá vakítja a lehetetlen vulkánkodó benti s nyugalmával lenyűgöző kinti kínvallató örök végtelent! 1 �Falfirka 1 Kivégzőarc Puskacsőszem A nagyvilág szíve alatt rugdalózik vérben úszik végső világrajövésem 2 Alámgyújtottak! Süt a máglya É g alattam a történelem egymásra hányt fahasábja István s Koppány a testem alatt egyizzásban fölparázslik Mind mi történt százszor élem mindhaláltól mindhalálig Mielőtt ránk csukódna Kinyitjuk ezt a délutánt s halkan elzongorázzuk Cserép földjébe ültetve rügyeznek aknák ágyúk Berkekben kézifegyverek burukkolnak és brekegnek Égi kottavonalon rakéta-rigók telelnek Nincs helye hangnak madárnak tán még egy fütty sem fér el Játsszuk le ezt a délutánt mielőtt reánk csukódna a vaskapcsos éjjel 2 �DO M O KO S JÓ Z S E F A KAKAS Ha megfeszülök sem tudok visszaemlékezni a pórázon vonszolt kakas lát­ ványához hasonlóra. Kínzó és mégis nevetésre ingerlő, ahogy az apró, kifejezésrelen madárszemek sebesen forognak, a vékony nyak esztelenül ráng, a sarkantyús lábak barázdát vonnak a kimerevedett test után. Aztán a megfulladás előtt a kakas beletörődik sorsába, és pompás vörös tarajával, hivalkodó tollazatával megadóan kullog a gazdája után. Sírni tudnék azon, ahogy gyűjti az erejét és bosszút forral, de valójában már nem képes ellenállni, harciassága megalázko­ dássá tört, és a torkából a fáradt hangok úgy hullanak szerteszét, mint fáról a férges gyümölcs. Az állat helyzete olyan reménytelen, hogy bizonyos elképzelése­ ket feladhatunk az életéről. És mégis nevetséges az egész! Szűkösen csordogál a vigasz, amikor így gyilkolnak egy ösztönt. Egy hajlott há­ tú, nagy orrú, cserzett bőrű fickó, mellesleg a féltestvérem a pofámba vágta ezt a felemás látványt és most bogozhatom, hogy milyen örömet talál ebben ő. .. .sudár jegenyén csipog a zsiráf, / szuszogó foka hegytetőre hág, / vizek mé­ lyén keselyű lapul, / künn a parton rüh ugat vad u l.. . - szavalja jellegzetes orrhangján ez a pocsék ürge, aki tönkretette a vakációmat. Mellém telepszik a balatoni kerthelyiségben. Hová is telepedhetne? Minden mozdulatával engem bosszant, hergel. Mégis a töprengőt alakítja, aki gondolatainak zsibongása közepette alig talál oda egy bizonyos asztalhoz. Tízezer mandró közül egyetlenegy sem tudná így megjátszani a közönyöst, és talán százezer közül egyetlenegy sem élvezné jobban a megjelenése okozta fel­ hördülést. „Felkerestem a barátomat - közük a mozdulatai - mert nincsen el­ lenemre, hogy elverjem az időm ezzel a nagyokossal! Én vagyok a legnagyobb név és a legsajátosabb egyéniség ebben a kerthelyiségben, ezen a tóparton, és az egész kerek, szaros világon” . „Rohadt pojáca” - gondolom én. És rávigyorgok. Mert alakítok én is: begazoltat, megszédültet. Rámvillantja öreg és tapasztalt tekintetét. „Kussolj csak! Keresztüllátok rajtad!” Pedig fiatal a fickó, ha nem is olyan parádésan, mint jómagam a tizennyolc évemmel. Hét ével idősebb nálam, de biztos vagyok benne, hogy nem lehetne olyan csapatot összehozni, amelyben ne ő kapná a legöregebbnek kijáró lapokat. Fásult, de milyen fásult.. . - és ezzel félemlít meg engem. Ha lekeverhetnék ne­ ki egyet.. . D e már a mozgásától is megzavarodom. Csoda, hogy lábon van még, és igazán nem tartozna életem fénypontjai közé, ha behúznék a bor­ dái közé. Mert a kakas igazán nem érdemli meg a sorsát. És ő sem, ő sem ér­ demli meg, bizony nem, és egyébként sem kedvelem az ítélkezést, bárhogyan próbálom, de minden porcikám tiltakozik az ügyészi szerepkör ellen. - Özsen, Özsen, - korholja nekemszánt szirénhangon azt a szerencsétlen jó­ szágot - Özsen, te bárdolatlan dög, így viselkedik egy jól nevelt kakas? K i­ 3 �szolgállak, kosztot, kvártélyt, mindent megkapsz, jobb dolgod van, mint a sitkó­ soknak, és akkor ezzel fizetsz.. . Az ifjúságom érted, az ifjúságom áldozom rád, azt az egyetlent és szépségest.. . Órák százait és ezreit, miként a nagy nevelők... De sehol semmi, csak a konokságod, az impertines viselkedésed.. . A tópart büszkesége lehetnél, bálvány és mirákulum, akiben hisznek, aki elbűvöl, hogy ilyen is van, ilyen teljesség... De te makacs és hiú vagy, rossz hajlamaidra hall­ gatsz és tönkremész, te megátalkodott, inkább tönkremész, de nem szerzed meg nekem az örömöt, hogy lássam mint érik be munkám gyümölcse! Mert tönkre­ mész, Özsen, szerelmetes cimborám, de nem hagyod, hogy kikupáljalak. Csak pocsékolom rád az erőm, te ellenszegülő d ög... És hiába minden - elnevetem magam. Rám néz.. . és megítél. Nem az erkölcs magasából tekint le, ó egyáltalán nem, inkább a mélyből les ki rám, a lekopott keserűség, a kiküzdött kopárság mélyéből. Szemvillanása vállaltan és tudottan gonosz. Hatalmasat ránt az állat pórázán. Ezen leginkább a kakas lepődik meg, méltatlankodva kukorékol és maga sem hiszi, hogy örökös vereségei után ekkora harsányságra futja még. Kifejezéste­ len szemei vérben úsznak, a nyaka ráng, fulladozik. Bizsereg a tenyerem, de leteszek a pofonról. Higgadt és megfontolt vagyok a magam tizennyolc évével, és el akarok iga­ zodni ezen a lököttön, nem hagyhatom, hogy játszadozzon velem. Meg aztán ez a kínlódó kakas - nekem túl bonyolult! Hát igen.. . lejövök ide nyaralni és az első ürge, akivel összeakadok a mos­ tohafivérem, aki egy kakast vonszol maga után. Katasztrófa ez a nyár, ka­ tasztrófa! Minden délután eszméletlenre issza magát és én asszisztálok ehhez a baromsághoz. Sose józan - az én fivérkém sose józan. Beszívott, már délelőtt beszívott, láttam a parton tántorogni. Mostanra valamicskét józanodhatott de szomjas is, csettintget zabosan. Mó­ nika csitítva visszaint neki, ennek a mocsoknak, már észrevette ezt a mocskot, nevet rá és sietve hozza az üveg pálinkát meg a két poharat. Siet és nevet, kapkod és hízeleg. . . Belekapaszkodik ebbe a részegen is éber fickóba, élénken és könyedén akaszkodik rá, gyerekes arca félénk mosollyal lesi a komor bohócot és boldog, ha az pajtáskodva megpaskolja. Jó itt, mert jó, hogy Mónika is itt van. A kerthelyiséget háromoldalt jegenyék szegélyezik, úgy nyúlnak az ég felé, mint a ciprusok annak az őrült hollandnak a festményein. A negyedik oldal szabad, idelátszik a tó. Még kellemes és tiszta a helyiség, a sebtiben összetákolt dobogón várnak a hangszerek, a pincérlány mosolygós, még nem gyűrte le a nyúlós idegességet még nem fájdult meg a lába, a gerenice és még engem sem gyűrt le az ital meg a hányinger. Legörgetjük az első poharat, aztán még egyet, meg még egyet. Tüzek, fény és zűrzavar a testemben. Megváltozom. Fogékonyabb, veszélyesebb vagyok. Annyira nem hasonlítok önmagamhoz, mint a vendéglő tejfehér búrái, amikor kigyulladnak és férgektől, lepkéktől körülzsongott holdakká változnak. Nyugi, nyugi, szedd össze magad öregem! A bátyád nem változik: gunyoros, elégült, leereszkedő. Kérj elnézést a nehéz emberektől! Tévedtél, mert pihekönnyűek. Ez olyan, mint az ólom: legalulra süpped. Olyan részeg, hogy nem lát és mégis fürkész, vizslat. És neked végigfut a hátadon a hideg. 4 �Mennyire másként iszunk mi ketten. Én a számban tartogatom az italt, mielőtt legyűrném. A nyelvem elzsibbad, a garatomban tűszúrások, míg végre kihasználhatom szervezetem ellenállásának aprócska kihagyását, az undor kicsiny szünetét. Pedig most kívánom a pálinkát, legalább olyan erősen és mohón, mint ez a szakértő, aki hátraveti magát a ka­ rosszékben, szélsebesen felhajtja a kupicát és máris újratölt. Az ital nem cseréli ki, csak nehezíti a lényét, már nem ólom ez az ember, hanem a súly maga, ab­ szolút súly, a növelhetetlen teher, amin már semmi sem fog. Már nem fulladozik, mar megfulladt, - gondolom. Egy hulla, amelyik soha nem elevenedik meg gondolom én és nincsen igazam. Legbelső elevenségétől félek igazán! Már nem kémlel ellenségesen. Fivérfélét alakít és legszívesebben a vállamra tenné a kezét. És én pontosan attól rettegek, hogy valóban a vállamra teszi. Hát­ rább is húzódom, nem bízom képzelt mozdulatában. Azt hiszem, hogy ez a moz­ dulat a vesztemet okozná. És mert ez a tróger szőröstől-bőröstől, testestől-lelkestől ismer és ért engem, lemond erről a féktelenül erős vágyáról és nem teszi a vállamra a kezét. Végigmér, szinte kedvesen.. . Ám ennek sincs értelme, hiába na, nem hiszek benne: csak azért iszom, hogy meghallgassam, ő pedig azért iszik, hogy elmondhassa. Nem is ihatunk egyformán. - Mondjad - szólok rá - bűn volna, ha nem mondanád! Újfent rámvillan a tekintete: a változatosság okáért egy beteg kutyatekintet. Savanyú a világ, savanyú! Annyi délután és annyi pohár után még mindig nem gondolunk egyet és erre rájött ő is, megutálta az üldöző szerepét és túl akar lenni az egészen. - Döntöttél hát? - kérdi ez a zűllöt Jézus a zűllött tanítvány elhívásakor. Bámulok magam elé. Tanácstalanul, mint a koszorúzási ünnepség elnöke, aki­ nek az a benyomása, hogy a szervező elnézte a naptárt. Vagy ismét hergelne? Elereszt és visszaránt? Hallgat. Közölt valamit és elhallgatott. Ha ki szeretne csalogatni a sündisznóállásomból, akkor haláljói csinálja. „No lám, ilyen a jó fivér - gondolom - ilyen a csapásosztó isten, aki szeretetből bocsát pestist a földre” . És keserű a szám íze. Tudom, holtbiztosan tudom, hogy hibáztam. Talán az ital miatt van, talán másért. Talán ez az ürge többnek képzel annál, aki vagyok. Talán arra vár, hogy azt mondjam neki: „Rendben van. Te meg én, mi ketten mindent egyenesbe hozunk” . És mert ezt várja, ezért képzel rólam fenemód so­ kat. A fejem zúg, nagy szelek érkeznek a tó felől, a nagy szelek nagy vihart kavarnak, és én a viharral törődöm, nem vele. Egye a fene az egészet! Kívánom az italt, tüzek, fény és vihar a testemben és talán soha, de soha nem fogok ma­ gamhoz térni. - Döntöttem - bököm ki - , a legegyszerűbb, ha elmondod. - Ha meghallgaszt elmondom, - és máris nyúl az üveg után, csüggedt ön­ uralommal, nem úgy, egyáltalán nem úgy, mint az előbb, hanem annyira a ked­ ve ellenére, hogy a bűntudattól azt sem tudom hová legyek. - A dolgok fordítva esnek Nagyokos. Tótágast áll a világ és minden fordít­ va van. Nem ér semmit, amiben hiszel. Nem akarsz megérteni engem Nagyokos. De érjünk a végére, alig várom, hogy a végére érjünk. Mert ott a végén, majd megérted te is, hogy minden fordítva v a n .. . Nyújtja nekem a pohár pálinkát, a kupicát, nyújtja nekem a jó fivér, és én éles, kíméletlen fényben szakadok ketté. Lehet, már valamelyik korábbi délutá­ 5 �non kétfelé váltam és most rögzül véglegessé az állapotom. Lehet, már egyszer biztatóan, megértően vigyorogtam erre a született vesztesre és kinyitottam sza­ vainak a füleimet. Lehet, nem is én vigyorogtam rá, nem is én hallgattam szirén­ szavait, hanem a bennem lakozó idegen. És ha elönt a veríték nem engem önt el, hanem az idegent. Ha elváltozik a hangom, akkor az idegené változik el. És ha aljas vagyok, akkor az idegen az aljas, nem én. Én egyenesen látok, ő fordítva lát. Nekem tág a világ, de neki, ennek az idegennek szűk lett már, ocsmányul szűk és egyre szűkebb. - Köszönöm - szólok - előre is köszönöm. A szája is nyitva marad meglepetésében és esküszöm, hogy elpirul. Megértett, ez egyszer megértett. Tuti, hogy bohóc az ürge, de verekedő is, a legnehezebb súlycsoportból, re­ mek tempóérzékkel, gyors ütéskészséggel. Méltányolta a szövegem, megszé­ dült, aztán összekapta magát és támadott. Mert belekezdett észrevétlen lassan, és én az elején nem is fogtam fel, hogy folyamatosan beszél, vagyis elmond, lead egy történetet. Nem eszméltem rá, hogy az ő története az enyém is, és hogy az azonosságot szeretné velem elfo­ gadtatni, az azonosságot, azt az érzést, amelytől a fák, a vendéglő, a tópart ki­ mozdul a helyéből és a mindenség díszletté változik, egy sosemvolt nyár díszle­ tévé. És a részegség, az imbolygás teszi valóságossá a világot, mert ha a szilárd, mozdíthatatlan és megbízható látványok díszletek, akkor csak úgy találhatunk magunkra, ha elfogadjuk díszletvoltukat. - Mónika egy kurva, akit ötszázért megkefélhetsz - világosított fel a fivérem egy délután, amikor ugyanilyen furcsán folyt rá a fény a kockás asztalterítőre. A mozgása ér a legtöbbet... - Lehet, igazad van - gondoltam akkor. Felhajtottam az elém rakott pálin­ kát, éreztem a hívást, az imbolygó díszletekét, és engedtem nekik. Osztoztunk a lányon, a fivérem meg én. Ám nem emiatt vesztettem el a me­ netet. A cinkosság, a vágyam, hogy cinkos lehessek, az árult el. Hogy hajlandó vagyok a dolgok végére járni és fizetni. Az ürgék kilencvenkilenc egész kilenc tized százaléka nem vágyik a pokolra, de én abba a másfajta, abba az utolsó különleges egyetlen tizedbe tartozom! Aki hajlandó inni a hányingere ellenére. Aki hajlandó meghallgatni egy valóságos történetet, amelyben nincsen kitalá­ lás. És ezt még élvezi is. Olyan lennék, mint az apám, a mi közös apánk? Az apámat csendes, higgadt embernek hittem, minden mondott szavához ra­ gaszkodónak. Olyan volt, mint én, vagyis én lettem olyan, mint ő . . . Erős, figyel­ mes, energikus, a maga meghúzódó módján erőszakos. Azt hiszem, nem köteles­ ségből, de szívesen ismételtem meg a mintát. Nem is vágyom többre. A Fémszerkezetek Gyárának megbízható, szorgos raktárosa, a remek munkaerő hajnal­ ban kelt, a korán fogyasztott reggeli után megcsókolta anyámat és engem. „N a mentem a Szerkezetbe” - mosolygott fanyarul. És amikor hazavetődött, a nagy­ darab emberből csendes diadal áradt: „N a, megjöttem a Szerkezetből” . Ez így ment napra n ap ... És most megtudhattam, hogy apám valamikor nyakló nélkül ivott és beszíva nadrágszíjjal verte a feleségét, meg a gyermekeit! Újabban van egy álmom. Szomjazom, rettentően szomjazom, méghozzá szóda­ vízre. Felébredek, kikecmergek, kitámolygok a konyhába és sehol nem találom a szódásüveget. Mert az apám eldugta, mindörökre eldugta! A szomjúság úgy 6 �gyötör, szinte belepusztulok. És nem találom, sehogy nem találom az eldugott szódásüveget! „Apám, apám - üvöltöm - add elő azt a rohadt üveget! Ne hagyd, hogy ezt a büdös pálinkát igyam! Ne hagyd, hogy kifeszítsenek e mellé a ravasz lator mellé!” A szódásüveget álmomban soha nem találom meg. Hiába is kapálódznék, fel kell nőnöm és megbirkóznom azzal, amit hallok és ami a fejemben dübörög. Es hiába gondolom: „ Öreg vagy hapsikám, ősöreg” . És hiába gondolom: „Élni szeretnék, úszni, napozni, szeretkezni Mónikával. Nem izgat, hogy te vagy a stricije. Mert rohadék vagy hapsikám, bármivel is hozakodsz elő, rohadék vagy” . Hiába gondolom mindezt, mert váratlan és pontos mozdulataival leütött a fivérem és lent, az ő fojtogatóan nehéz szintjére zuhanva, semmi rendkívülit nem találok többé sem az ütésben, sem a helyzetemben. Mondhatom, hogy a legkülönösebb az a természetesség, amellyel az ember átbillenhet minden korláton és nem találja többé az idegent idegennek, hanem a sajátjának érzi és a dolgok új rendjén nem is ütközik meg. - Rémregényt éltünk mi át haver, szabályos rémregényt. Amúgy csendes, higgadt ember volt az öreg, fegyelmezett katonatiszt, aki maga sem tudja, ho­ gyan szokott rá az italra. Nincs erre magyarázat. Nem értette az anyám sem. Mert az ital elvette az eszét és akkor nem nézte hova üt. Csépelte a bátyámat, a nővéremet, meg azt a taknyos, kicsi kölyköt, aki voltam. D e legdühödtebben a szegény mamát verte, nadrágszíjjal, kímélet nélkül. Nem való az fehér ember­ nek, amit átéltünk mellette. Télen kabát nélkül rohantunk ki a kertbe és vacog­ va hallgattuk a szíj csattanásait, és a mama nyögéseit. Nem is nyögött a mama, csak az összeszorított fogai közül szivárgott ki valami: vér és kín, és ez így ment eveken át, hosszú éveken át, haver. Hányszor éheztünk, de nem mertünk haza­ menni, mert az apád dührohamot kapott és pisztollyal kergetett ki. Míg aztán a bátyám gondolt egyet, vállat vont, belökte az ajtót, bement és megverte az öreget. Bikaerős kamasz volt, az öreg meg szokása szerint tökrészeg. És akkor egyszerre, egyik napról a másikra megoldódott minden. Apádat kirúgták a se­ regből, a mama beadta a válópert és szétköltöztünk. Milyen boldogok voltunk egyedül maradva. A büdös kölyök, meg a mama. Micsoda idők! Együtt teke­ regtünk, az elválaszthatatlan testvérek. Bélyeget gyűjtöttünk, táncolni jártunk, bekerékpároztuk az országot. Azt az étvágyat, azt a falánk kedvet! Behoztunk a lépéshátrányt, és ragyogóan állt a partink fiacskám. Azaz ragyogónak hittük az állást és a világot kimeríthetetlen kincsesbányának. Hogy milyen váratlanul omlott ránk ez a bánya! A mama, tudod fiacskám, nem figyeltünk a mamára... Hogy a hónap közepén elfogyott a pénzünk, hogy este nincs vacsoránk és ro­ hangálhatunk kaja után. Hogy milyen rendetlen, milyen fecsegő, hogy nem ér­ dekli semmmi, csak jár szobáról szobára és motyog. Már nem is takarított, nem is mosdott. Bolyongott a lakásban, mint aki valamit keres. És amikor rájöttünk, hogy mire vágyik, mi hiányzik neki, akkor vénemberekké váltunk. Megláttuk véletlenül, de mondom, haver, színtiszta véletlenül, am int.. . amint . . . Mindegy is! Végünk lett, akkor lett végünk mindnyájunknak. Pedig a mama hirtelen rá­ ébredt, hogy nem élhet így tovább. Összeszedte magát, fodrászhoz ment, új ruhá­ kat vásárolt. Még udvarlója is akadt, jól ismertük, rendes hapsi volt. Mi meg cukkoltuk a mamát, és szurkoltunk neki, istentelenül szurkoltunk. A mama meg nevetett rajtunk, amíg újra csak döbbenten és zavartan mászkálni kezdett szo­ báról szobára és kapkodta a fejét, mintha darazsak donganák körül és összerándult, amikor beledöfték a fullánkjukat. Aztán egy este, amikor mindhárman 7 �elmentünk hazulról, megmérgezte magát. A nővérem hozzáment egy manilai pofához. Istenem, ez a Manila nem is létezik, ezt csak a nővérkém találta ki, hogy legyalogolhasson a térképről. A bátyám eltöltött egy fél évet az állami­ ban, aztán villámgyorsan lopott egy kocsit, tömegszerencsétlenséget okozott vele és bevonult a sittre. Értem meg eljött a papa, aki végre megemberelte magát és abbahagyta a piálást. Elvitt hozzátok az új, barátságos családi fészekbe. Lehúztam köztetek azt a másfél évet, ami a nagykorúságomtól elválasztott és végig arra vártam, mikor mehetek már a fenébe. És bizony nem szereztem diplomát, ha­ ver. . . Elhallgatott, megkönyebbülten hallgatott el, mint aki kihányta magából a mérget. És összeroppant, előredőlt, feje az asztalon koppant. Már aludt is. Csurgott a nyála, hortyogott. Én meg szédültem, forgott velem a világ. Meghallgattam egy részeg vartyogását és a tárgyak, a növények, az emberek csak azért nem vesztették el körvonalaikat, csak azért mutatták szokott alak­ jukat, mert még nem bukott ki belőlem a sóhaj, még nem emeltem fel a keze­ met, hogy a homlokom megtörüljem, vagyis még nem támadt az a parányi ér­ zékelhetetlen szellő. Lehetnék én ennek az eszméletlen fickónak a helyében és akkor én borulnék az asztalra, ő meg velem szemben ülne szédülve és töprengve. Vagy lehetnék a másik féltestvérem, akit sohasem láttam. Ülhetnék a sitten megszabadulva a kötöttségektől, a felelősségtől és a robottól, a kajával meg az alvással törődnék. A hátam mögött az elgázoltak, és én üres vagyok, fanya­ rul mosolyogva szólok a reggeli után: „N a, mentem a Szerkezetbe” , este pedig csendes diadallal térhetek haza, mert megúsztam a napot, megúsztam ital, vere­ kedés nélkül. Persze ez már nem az én lesittelt fivrem, ez már az apám, aki végig sem csinálta az elvonókúrát, mert egyik napról a másikra leszokott az italról és már győzi erővel az életet és a gyermekét egyensúlyos, energikus em­ berré neveli. A sóhaj még nem bukott ki a mellemből, a kezemet sem emeltem fel és a fák, a vendéglő, a tópart mégis díszletekké változtak, egy sosemvolt nyár csalóka díszleteivé és az emberek kitömött bábukká, papírmasé figurákká, én meg iga­ zán, rettenetesen megszédültem, amikor rájöttem, hogy az apám sohasem mesélt nekem a múltjáról, nem említette egyetlen egyszer sem a katonaságot, és sosem szólt egyetlen szót sem a lesittelt fivéremről, megszökött nővéremről. Pedig egy­ szer, egyetlen egyszer bizonyosan megemlítette volna, ha mindez igaz, reggeli vagy vacsora közben, távoztában vagy érkeztében elmélázva és akaratlanul is szólott volna róla, mellékesen és hanyagul, mint lényegtelent vetette volna oda a leglényegesebbet. Ó, ha ez az őrült hazudott nekem! Ha megtévesztett és az apám nem volt kettős lény, ha nincs is másik fivé­ rem, ha nincsen nővérem és az egészet csak a pojáca találta ki, hogy igazolást ta­ láljon elrontott életére, ha másba ment tönkre és én nem vagyok érte felelős! Vajon lesz-e erőm utánajárni az igazságnak és kell-e utánajárnom? Van-e értelme a múltat kibogozni és újrajátszani az összevisszaságát? És ki­ bontaná-e magát érvényes tanulság, vagy olyan vigasz, amelyre mindketten vágyunk? De vigyázat, már ébred is! Rámvillan a tekintete: tapasztalt és kiégett. K i tudja, mi van még a tarsolyában? Már semmi! 8 �Feláll, tántorog, nem veszteget rám egy büdös szót sem. Eloldja az asztallábtól, vonszolja maga után az ellenkező állatot. A kakas apró, kifejezéstelen szemei sebesen forognak, vékony nyaka esztelenül ráng, sarkanytyús lábai barázdát vonnak kimerevedő teste után. És a jószág feladja, újra feladja.. . Sündörgök mögöttük. A fasor kihalt, most az egyszer nem hallok vihogást, gunyoros, bizalmaskodó megjegyzéseket. Megtakaríthatom a szégyenkezést. De van valami, amit nem takaríthatok m eg... A tóparton két fekete árny: az egyik őrjöngve rángatja a másikat. A madár árnya száll, repül egy borzasztó rúgástól, körvonalai rárajzolódnak az alkony eszeveszett színeire. .. .sudár jegenyén csipog a zsiráf, / szuszogó foka hegytetőre hág / vizek mé­ lyén keselyű lapul, / künn a parton rüh ugat v ad u l... - ordítja handabandázva a fivérem, elereszti a pórázt és menekülő állat után veti magát. Émelygek, a kezem ökölbe szorul. De már nincs is, hiába keresném, elvesztettem, kikerült a látóteremből, hortyogva alszik féligholt kakasa mellett, vagy elmászott a vityillójáig, vagy viszszatántorgott a vendéglőbe, az agyonfáradt pincérlányhoz. Vagy vízbe fulladt. . . A legszívesebben ordítanék. Ha meglenne benem ennek a bohócnak a keserű ereje, akkor én is világgá ordítanám, hogy igenis minden fordítva van és nem a nap fullad bele a vízbe, hanem a víz emelkedik, amíg csak el nem éri a napot és akkor elnyeli, mert ez a rohadt nagy víz nem nyugszik, amíg bele nem fullasztja a napot abba az átkozott bendőjébe! Állok a parton megütötten. Elképzelem, amint hajnalban a nap kinyomja a hátát a látóhatárból, amint bíborlik felfelé szálló gömbje és amint a színei a víz­ re ömlenek. Elképzelem, hogy mozdulhassak. 9 �FO D O R Á KO S Blow up Valam it elfelejtünk, elmulasztunk valamit, elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk. É s ez a majdnem-semmi attól fogva jön-jön, nyomunkban van és egyszercsak mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka csendjében egy padlóreccsenés. Egy hálaadás Nemigen van világ. Am i mégis lenni tűnik: többnyire érvénytelen. D e szobák vannak, itt, ott. Egy-egy szoba mindenütt van. Szoba, ahol üldögélni, feküdni, föl-alá járkálni jó; ahol meg lehet szólalni, de nem muszáj. Ahol együtt lehetsz, vagy egyedül lehetsz, ahol még a csend is lehetséges - szobák, ahol nem erőszakolnak meg, nem fosztanak ki, nem aláznak meg ok nélkül, szünet nélkül. - Jó , hogy vannak szobák Most már most már vigyázni kell. A feldőlt, elszórt tárgyak, dolgok dőltségére, szórtságára is. Hogy rendet ne csináljak a Rend helyett, hogy más helyre ne toljam a Helyén-Í gy-Levőt 10 �Axióma A szeretésen k í v ü l minden emberi tett: romépítés. Műhely-haiku Talán hozzá se nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak gyönyörű nem lesz. Szeretők Két Nap süti egymást: értelmetlenül: gyönyörűen. Szinopszis Az emberi állapotról Hallomásból tudom, hogy megszülettem. Életem azt pletykálja: meghalok. - Valami más (aminek nevére se leltem) biztosít: a z is csak múló állapot. bizakodj - lévén helyzetünk mindenkor a l e g pillan atnyibb 11 �SARU SI M IH Á L Y Gyerünk a Bahama-szigetekre! - Suhajdának párja nincsen! - mondják a lányok Suhajda állítása szerint. - Minek nősültél meg? - súgja Turgucz komájának, amikor az fölsóhajt, hogy nézd, mekkora mellek. Turgucz közönséges marha, minek itt megnősülni. Rohangálhat haza, néha még pelenkát is mos, sétáltatja a gyerekeit, ahelyett, hogy beülne velem a ko­ csiba, és jöhetnek a lányok! Suhajdának jól megy. Igaz, a múltkor az apja hozta ki a rendőrségről, ő vál­ lalt érte kezességet, mert annyit lopott az állami szerelőknél, hogy még ott is ész­ revették. Meg állítólag valaki följelentette, hogy túl nagy a számla. Most az­ tán az apja nyitott neki üzletet, otthon barkácsolja a tévéket. Az öreg is nagyszerelő, kocsit vett neki, s lakást is azonnal kapna, ha nősülne. - Majd ha meszet eszem - szokta az apját kikosarazni. Az a lakás már nagyon kéne, mégsem mindegy, hova viszi az ember a leányo­ kat. Ott vannak a haverok meg aztán némelyik csajnak lakása is van, de bizony elég sokszor csak a kocsi marad. Ezért vett olyat, amelyiknek az első ülése hátradönthető. A kislány csak bámul, hát már le is döntöttél. Nagyon szidja ezt az új rendelkezést, hogy kitolnak az emberrel, ezrest is elkér­ nek egy kaparásért. Úgyhogy vigyázni kell, vagy jól megtángálni a hölgyeket, mert a végén még rámegy a keresete. Jól nézünk ki, hetente egy ezres. Ifjú korában még Bónékhoz meg a Melósba járt, szóval ezekre a proli helyekre, dehát hol van az már, oda csak a kisstílű pasasok járnak, akiknek semmijük sincs. Beül a kocsijába, int az első szabad lánynak, s irány az aznapi lakás. Nemrég még a Körös-parttal is megelégedett, meg Póstelekkel, dehát a lányok is vál­ toznak, egyre kényelmesebbek, nekik puha ágy kell. - Ha megöregszel, ki fogja a seggedet kitürülni? - szokta Turgucz heccelni. - Te, öregfiú! Biztos Suhajdának van igaza. Úgy él, mint hal a vízben. Bár a múltkor már egyszer elvált. - Hogy mondtad, lányok? - riadt föl a múltkor, amikor az anyja vízért küldte. Néha megelégszik bárkivel, ám többnyire csak a legjobb nők izgatják. Össze­ fekszik akárkivel, de tartósan csak azzal, aki érti a mókát. Aki azzal folytatja, hogy akkor most már megkérheted a kezem, egyből kívül találja magát. Aki meg elég korszerűen gondolkodik, szóval túlvan ezen az ósdi fölfogáson, többnyire az­ zal járja meg, hogy visszapofázik. Jancsi azt az egyet nem szereti, hogy nála valaki okosabb legyen. Ha tanárnő is a lelkem, akkor is kussoljon, ebben a házban csak én pofázhatok. Ilyenkor hamar eljár a keze. A korszerű leány pedig pucol­ hat a gönceivel. Aztán nemrég ráakadt egy igazán hozzáillő leányra. Jogásznak készül, Szöge­ débe jár levelezőre, s még a mamáját is úgy mutatta be Suhajda Jánosnak, hogy itt az anyósod, kapd el! Suhajdának ez módfölött tetszett, s ha békén hagy12 �ta is az öreglányt, elfogadta a kicsit hónapos szeretőnek. Kapott a kislány egy két­ szobás öröklakást, Suhajda oda szinte beköltözött. Egyszer ugyan már megjár­ ta ezzel a költözködéssel, dehát most az isten se szedi rá a házasságra. - Egyszer volt Csabán kutyavásár. Valójában nem is költözött ahhoz az értelmiségi leányhoz, esténként ma­ gát tette be az ágyába. Amolyan jó franciaágyat vett neki az anyukája, hogy mu­ tassa, milyen a művelt magyar anya. Még a fogkeféjét se vitte ehhez a lányhoz, nehogy megfogja, az övét használta. Aztán a leány megunta a csinzánószagú fogkefét, hát vett magának másikat. Az efféle viszonyban az a jó, hogy bármikor megszüntethető. S mindennap frissíthető az idegen, egyfordulós lányokkal. Turgucznak köszönheti azt az egyhetes házasságot is. - Micsoda marha vagy te, fiami Mindig csak a család, a család, semmit az életnek! Nézd, mennyi lány vár férfiúra, hogy valaki jól eldöngesse! Lány, asszony, mindenféle! Csak szűz ne. Azt meghagyom neked! Mert Turgucz jól beugrasztotta. Akkor véletlen gyalog sétáltak, s a piacon szembetalálták magukat egy olyan oltári csinos babával, hogy olyat még Suhajda sem látott. Feszült rajta minden, az ember legszívesebben odanyúlt volna megsimogatni a popóját. Az ingét föl­ tűrte, hogy kilátszott a köldöke, s a dudáján ott virított a kiírás: BA H A M AS, meg még valami, s a két dudán egy-egy sziget, természetesen pálmafával. - Gyerünk a Bahama-szigetekre! - szólalt meg Turgucz az erős áramütés után. Addig ólálkodtak a kislány körül, segítettek neki vásárolni, lealkudtak az ár­ ból, a kofákkal majdnem összevesztek, s olyan vicceket súgtak a bahama-szigeti pipi fülébe, hogy nem állta meg nevetés nélkül. Nem volt ő álszemérmes, nem, már hogy lett volna, dehát csak nem áll szóba bárkivel, ámbár ezek a fiúk egész jóképűek, s milyen jó a dumájuk! Így amikor Suhajda azt mondta, hogy Jézus, fölnevetett. - Jézus, ne adjon neki többet - mármint a krumpliból. Suhajdának más se kellett, mert hát e nevetés nyilván bátorítás. Rá két nap­ ra oltár elé vitte, mert vallásos mindkét család, s úgy igaz, szűzen vitte a nászi ágyba. - Megőrültem, kész őrült vagyok - magyarázta egykomájának, Turgucz paj­ tásnak. - Ilyen még velem nem történt. Ő, Suhajda, a lányos mamák réme, a lányos papák ostorozója, a múltkor is a szemébe vágta egy apukának, amikor az a lányért jött a Kishajóba, hogy ne félj, csak megkefélem a lányod, aztán hazaviheted, mondom, ő, Suhajda, így bemenjen a csőbe! Sose hitte volna, hogy ilyesmire ő is kapható. Valami nagy tiszta érzés ragadta magával, s csak csodálta, hogy ő ilyesmire is képes, meg hogy ez a kislány hogy ragaszkodik hozzá, meg se kell verni, még­ is olyan kezes, ha a kezére is üt, amikor nyúlkál, szóval közelről lerítt róla, hogy még érintetlen. Ilyen pedig még vele nem esett meg. Mert ami igaz, igaz, a szüzikéket mindig messze elkerülte. Csak bajlódik ve­ lük az ember, napokig kell kínlódni, aztán meg úgy ragadnak, hogy az isten se kaparja le őket. Sírnak, hogy mért nézel arra a nagycsöcsűre, jaj, már terhes va­ gyok? Isten ments, neki már belőtt csaj kell. Aki ahhoz is ért, hogyan kell nyolcvan­ nyolcast csinálni. És akkor ez a kis szemtelen Jucika nem levette a lábáról? - Jól van, Suhajda, vedd csak el. 13 �Turgucz akkor még nőtlen volt, később csinálta azt a három gyereket. Janó bekapta a horgot. Hogy aztán a nászút kellős közepén a szőnyegen ta­ lálja magát. Az úgy esett, hogy inkább ne beszéljünk róla. A kis asszonykája egy pillanat alatt megvadult, úgy szerette, hogy Janót úgy még senki sem. Éjt nappallá téve gyömöszölte, s Janónak megártott. - Ami sok az sok - mondta akkor, s Jucika lerúgta az ágyról. Mindez még rendben lett volna, csakhogy az üdülőben, valahol a Balatonparton, volt egy másik nászutas pár is, s a mérnök úrnak megtetszett ez a kivi­ rult dudás leány. Amikor Janó föltápászkodott a szőnyegről, kiment úszni egyet, hogy megnyugodjon, az új asszonyhoz bekopogott az az ember, hogy nincs neki egy kis sója, a felesége főzni akar. Amolyan önellátó üdülő volt, mindenki annyit sütött, főzött, amennyit akart. Majd végül elpanaszolta neki, milyen sajtalan az élete, ezt a nőt csak azért vette el, mert a szülők akarták, jó bará­ tok, de hogy ő a szülők barátsága végett ezzel a rondasággal élje le az életét. Aznap még nem, másnap viszont már ágynak estek. Suhajda ifjú neje meg az idegen úr. Úgy is lehet mondani, Janó visszakapta. Úgy járt, mint az a mint­ egy ezerötszáz nő, akit eddig menesztett. - Látod, fiam, megbüntetett az Isten! - cirógatta könnyezve az édesanyja. Ám haza csak a második útja vezetett, elsőbben is Turguczhoz állított be. Le­ köpte, hogy te piszok, jól becsaptál, kellett neked észrevenned azt a Bahamaszigeteket, jól kibabráltál velem. Suhajda egyetlen szerencséje, hogy azok ott a Balatonon maradtak, nem érte az a csúfság, hogy itt, mindenki szeme láttára csinálják ezt vele. Így aztán azt terjesztett, amit akart, hogy mekkora ribanc ez a Jucika, partiba akarta vágni, őt, Suhajdát, összehívta az üdülő minden csaját, s addig nyomorgatták, míg meg nem szökött. Jucika ugyan mindjárt megpocakosodott, de ki tudja rábizonyí­ tani azt a gyereket. A legjobb az egészben, hogy akkor nyilván nem ő volt az első, hiszen ilyen hamar azért mégsem megy az a gyerekszülés. Mivelhogy rá öt hónapra egészséges ikreknek adott életet. A válóper eléggé elhúzódott, így aztán Suhajda egy életre megcsömörlött. Neki aztán szűz eztán sem kell többet! - Turgucz, te jól átvertél! Nem te voltál? - Barom, hát hogy nem vetted észre, hogy már terhes? Turgucz akkor akkora nyaklevest kapott, hogy átesett a kerítésen. - Ha el mered mondani, hogy Jucikát már így vettem feleségül, kitekerem a nyakad! Még csak az hiányzott, hogy elterjedjen róla ez az átverés. Hogy ő azt hitte, s mégse. De hogy Jucika hogy csinálta ezt a szűz dolgot, az isten se érti. Hát ez tényleg jól átejtett. - Jézus, befejeztem. Megfogadta, soha többé nem utazik a Bahama-szigetekre. A körgáton túl egy tapodtat se. S hogy ő mekkora kan! Terjed a városban, Janónak nincs párja. Most is, nem összeállt vele az a kis cafka! Biztos nagyon jól tud szeretkezni. Tegnap ugyan meggyepálta, dehát kezes jószág ez. Mondottam volt, korszerű a gondolkodása. - Csak gyereket ne csinálj! - szokta bíztatni ezt az átok Janó mojt. S Janó azt tesz mellette, amit akar. Hát nem kifogta Amerikát? - Te, nekem Amerikát se emlegesd! 4 1 �ROMHÁNYI GYULA L. M. reprodukció Kicsit rút vagy és tested sohasem nevezhetnéd a szépségversenyekre Érett málnaízű szádra nappal még légy se szállna, s blúzod lombjába rejtett két vadalma-melled sem csábít szüretre De itt szűk kamrád küzdőterének negyven vattos rivaldáján - hol füstös kocsmából felszedett „fiúkád” hálából szerelmedért e verset faragja te vagy a bajnok szívem minden/én/ek felett Éva halála Egy arc álmaim szűkülő rácsán fennakadva vállán át tétován visszanéz rám Ismerem?! Talán csak hasonmás Tépelődöm Talán csak képzelet Keresni kéne a szót a találkozást mint akkor Ott az Idegen Kertben már csalóként és megcsalatottként Nevén szólítom S valóban szája szóra nyílik Már mozdul. . . Mintha üdvözölne de az ébredés táguló rácsain át lehull: visszahull belém mindörökre 5 1 �O N A G Y ZO LTÁN Lázár, mint kondomínium N em élnek ezek a versek, Szomorú diagnózis K éz-lábujjuk szépen növekedett, K is homlokuk összpontosítva duzzadt Most mégse bírnak ember módra járni Pedig m egvolt az anyai szeretet (S y lvia Plath) Kedves Lázár Bácsi! Már megérkeztem, P-be, de most olyan rossz nélküled. Legszívesebben már holnap utaznék hozzád. Mikor léphetek be a Kastélykánkba? Olyan rossz volt látni, ahogy kiszálltál az autóból és nekem tovább kellett mennem akármenynyire nem akartam. Most a képed nézem, szádat, szemed, hajad. Olyan jó lenne mindenhová pu­ szit adni. Szeretnéd? Mit csinálsz most? Este 10 óra van, biztos adod le a tízest. Látod, újra olyanokat írok, mint először, egy éve. Már délután kettőkor hazaértem. Otthon aztán bementem apuhoz az üzletbe, nagyon örült, hogy olyan hamar megjöttem, inkább veled maradtam volna még néhány órát, mert apu örülhet még másnak is, nekem meg nagyon hiányzik most az elvesztegetett idő. Anyunak persze sokat kellett mesélnem, frissnek kellett lennem, mintha aludtunk volna egész nap és egész éjszaka (a telefonodról nem is beszélve) kétszer kávét főznöm, kedveskednem, este meg 11 - ig tv-t néztem. De közben máshol jártam, gondolatban veled voltam. Nagyon szeretlek! Az a telefon nem is rossz találmány, aki szeret, akár két hetet is behoz két éjsza­ ka meg két nappal, mert nincs elalvás! Igaz, kedves? Képzeld 2 kg-ot lefogytam már azóta! Ezt csak úgy mondom, mellékesen. Másnap aztán, mert a cipőmön, amit vettem, látszott a sok járás, anyu azt hiszi, hogy csak egy napot voltam Magyarországon. Persze a dátumot rögtön megtalálták, csakhogy anyu megvédett, azt mondta, a vámon reggel váltanak, és ezért még a csütörtöki nap van a pecséten. Olyan nyugodt voltam, amikor néz­ ték. Rád gondoltam, hogy akármit is mondhatnak, én veled vagyok, téged sze­ retlek, és nem tehetnek ellene semmit. Habár lehet, hogy még utánajárnak, hi­ szen megint elvették tőlem. Mit csináljak? Mikor mehetek legközelebb? Meg­ próbálok egyszeri átkelésest szerezni. Aztán este apuval havannai rumot ittunk, örült nekem, és azt hiszem, min­ den a legnagyobb rendben van, nem ír megint neked, hogy elvitet a rendőr­ séggel. 16 �Ma délelőtt is kint voltunk a kertben, ahol van egy hintaágy. A szomszéddal bort iszogattunk, és ahogy feküdtem apu mindig meghintáztatott. Ugye meny­ nyire el vagyok kényeztetve? Ezt nem is tudom miért írtam neked. Hazudnék ha azt mondanám, rossz otthon. De én veled akarok lenni, mindig, együtt jár­ ni mindenfelé, hallgatni, ahogy beszélsz és érezni, ahogy szeretsz. Most eszembe jutott: lehet, hogy elkészítettük a Béla fiát! Milyen lenne? Azért még most nem akarnám. Ugye Lázár bácsi, nem baj? Van rá időnk, hogy megcsináljuk! Jaj, de jó, most olyan jó kedvem van! De azt - már nem a Bélának akarnám, ha­ nem neked. Mit szólsz most? Mérges vagy? (K i tudja Bandiék idéznek-e ebből a levélből is? Majd mondd meg!) Most olyan jó. Ott fekszem az ágyadon, ér­ zem a meleged, a füstöt, a bor ízét. E l akarok menni egy hétre, hónapra. Be­ csukom a szemem és érezlek. Írjad meg, hogy mikor mehetnék, de miért nem mondhatom meg itthon, hogy szeretlek és csak ott akarok, csak veled aka­ rok lenni? Talán majd egyszer. De milyen rossz, hogy így lopkodom a veled töltött napokat. Édes Lázár bácsi, olyan jól fogok aludni, mert mostanáig beszélgettem veled! Ma éjjel otthon valamit kiabáltam, anyu felkeltett és megkérdezte, „milyen tele­ fon nem csörög, Sárikám?” De reggel elfelejtette újra megkérdezni, szerencsé­ re. Hiányzol nagyon. De ugye nemsokára megint el tudok menni. És sietsz írni! Nagyon szeretlek. Küldök egy puszit a levélben, és abban mindent, de igazán mindent - habár ez így nem sokat ér. Sára LÁZÁR! Eljutottál-e már a Sylvia Plath-könyvben odáig, hogy „a víz, melyet ízlelek, meleg és sós, mint a tenger, s ahonnét jön, messze mint az egészség?” Eljutot­ tál? Én ide jutottam most. Egész nap olyan voltam, mint egy holdkóros, és nem tudom, mikor lesz ennek vége! S mikor éreztem utoljára olyan iszonya­ tos fájdalmat, mint amikor elmentél. Azt hiszem, nem lett volna szabad talál­ koznunk, de ha már megtörtént, találkoznunk kell. Azt mondtad, szeretnéd tud­ ni, hogy mit akarok. Akaratom nincs, de minden pillanatban látni szeretnélek, érezni. Már Tafik-Rafik is csak szomorítani tud. Különben is elveszítette a Coltját. Hívjál föl, ha tudsz, ha tudsz, hívjál a Kastélykába, vagy gyere Pestre, vagy írj levelet, vagy írj regényt! Láthatod én most nem tudok levelet írni. Szeretlek. És mindig azt az arcodat látom, ahogy a fotelben ültél ma reggel, már kabátban. Mire gondoltál akkor? S. Lovag Úr! Elképedek a bátorságán, vagy nem is tudom, talán nemtörődömségén! Hát nem tudja, hogy magára gondolva alszom el? És mégis azt meri tenni amit tesz?! Nagyon várlak. Nagyon. Soha senkit nem vártam még ennyire. Nem tudom mi van velem, elvarázsoltál. Levelibéka lettem huszonhárom évesen. Egyszerűen 17 �megtiltod, hogy pénteken lemenjek a lakásból, mert azt írod pénteken jössz, de nem tudod, mikor, mert messziről, és az út soha nem biztos. Persze, ha letanyá­ zol valamelyik kocsmában, vagy útba eső „gyöngyvirágodnál” . Megtiltod, és olyan természetesnek veszem, hogy nem megyek sehová, még egy zacskó tejet se vásárolok, mert biztos éppen akkor érkezel, azt meg alig viselem el, ha morogsz. Mi az Isten van velem? Mit tettél velem, lovag úr? Hát nem elképesztő ez? A napokban korábbi szeretőm - akivel ráadásul még szerettem is lenni buliba hívott, én meg, mint a hülye gyereklányok, akik első szerelmetes farkuk­ ról álmodnak, nem mentem el. Nagyon bánom, mert így legalább tudnám, csúnya vagyok-e, vagy csak behálózva hazugságaid közepébe lettem ily érthetet­ lenül gátlásos és félelmes. Kellesz, kellesz, kellesz, ezt tudod és kihasználod. Néhány napot kibírok még nélküled, mert egy út sem olyan hosszú, hogy egy hét alatt, meg ne lehetne ten­ ni, és ha nem érkezel, iszom két kortyot, és új szeretővel kisöpörlek. Megírom persze, hogy tudd, mire számíts. Sára Lázár, Drágám! - Nem tudom, nem is nagyon akarom tudni, mi történt ez­ zel a 25-ével. Arról volt szó, ha emlékszik rá, hogy vár rám. Nem kívántam, hogy epekedve várjon, de ha egyszer megbeszéltük - és utaztam száz kilométert Magáért, annyit talán elvárhattam volna, hogy nem máshol jár, annyit valaho­ gyan megtehetett volna, mondom valahogyan, vagy akárhogyan, hogy ott le­ gyen. Erre, ehelyt, megérkeztem, és nem is tudnak magáról semmit. M É G IS M IT K É P Z E L M A G A M A G Á R Ó L ? De Magának nem öröm, hogy nagyon várja valaki? Nem gondol ilyenre? Nem nagyon értem, hiszen nekem öröm volt Magára gondolni az egész tíz nap alatt, amíg szépítgetem magamat, és tervezgetem az érkezést, elképzeltem, mi­ ként fogad. És mégis, minek nézi maga a női nemet? Párnának, vagy lepedőnek, tárgy­ nak, melyet ha itt az idő használnak?! Téved, ha engem is párnának néz. Ennek az egész és buta félreértésnek megbeszélése ügyében várom péntek délutántól vasárnapig. Ha valami miatt nem értesülne meghívásomról - őszin­ tén megvallva azt se nagyon tudom, hogy négy címe közül melyiket tartsam célravezetőbbnek - , úgy a jövő hét ugyane napjain is várom. D e most is úgy írom, és a napok minden perce úgy telik, hogy várom, bár­ mikor betoppanhat, hiszen maga olyan fiatal, és olyan kiszámíthatatlan. Egyéb­ ként nem csak ez, más, a beszéltnél örömtelibb közlendőm is van, de mert sze­ retném csigázni magát, nem írom meg, ill. részletesen nem mondom el miről is van szó, csak annyit, élettere megváltoztatása, majd szóban többet. Szeretettel csókolja Sára 18 �Drága Lázár bácsi, drága szeretett Lázár bácsikám, olyan bolond vagy! Nagyon régen nem volt ilyen rosszul sikerült napom. Reggel 9-től 1 1 -ig várta­ lak, és még éjszaka is kiugrottam az ágyból amikor valaki dudált az internátus alatt. De tudod-e, mit jelentett nekem, hogy hallottalak beszélni? Igaz volt az egyáltalán? Tényleg telefonáltál? Leraktam a kagylót, és megállt a szívem, mert a hangod pontosan olyan volt, mint te, itt láttalak magam mellett, érezte­ lek, ha hasadon volt a fejem, ne haragudj de olyan rémítő, ha dühöngsz, amikor én meg szeretlek, és amikor veled álmodom és azt se tudom, ha te nem jössz, én mikor mehetek és mikor bújhatok már melléd, hogy minden szónál pontosabban bizonyíthassam, mennyire itt vagy örökösen, benne a napjaimban, éjszakáimban. Persze biztosan igazad van, lehetett valami titkos szándékom a kastélykabeli utammal, csak éppen nem tudom mi a csuda. Lehet, hogy szeretlek? Nehogy felbőszülj megint, de mégis mire gondolsz? Én arra, igaz, nincs nagy gyakorlatom ebben az egészben, és mert sokat gondolkodtam a kiabálásodon, úgy gondolom, hogy csak azért üvöltöztél velem a telefonban, mert olyan nagyon drága a telefon, és mert hat perc alatt semmit nem lehet megbeszélni, és azt akartad, hogy tudjam, hogy nem csak én vagyok veled, mel­ letted, hanem te is itt vagy, akkor is és úgy is, ha a látható jelek ezt nem mu­ tathatják. (A hálózsákodra gondolok.) Drága Lázár bácsi, olyan szép itt a sörök színe! Fémes is és sárga is, és ben­ ne van Zebegény, benne, ahogy megismertelek, és minden benne van ezeknek a gyönyörű hideg söröknek a színében. De jó lenne, ha semmi rosszra nem gondolnál. Ott szeretnék veled élni gyönyörű Magyarországon, utazni, utazni, és mindazt megismerni tőled, amit a határnak ennek a felén nem tanítottak meg velünk, és még néhányszor együtt nevetni a ZIL-es sofőrrel, de lesz még? Drága Lázár bácsi, drága szeretőm, ha tudnád mennyire gyomromban a Du­ na, néha itthon este lesétálok és csak nézem. És látom benne ahogy megjelen­ tél, ahogy fél éjszaka sétáltunk, és hallom, mondod, az istenit, mennyit me­ gyünk még, öreg vagyok, hajnalban aludni szoktam - lehet, hogy emiatt szeret­ tem beléd?! - , és elhagyva a Duna-partot fölsiettünk ahhoz a költő barátodhoz és bár majdnem hajnal volt, mégsem aludtál, én meg reggel, már megint a nagy, csudaszép Dunánál csak nevettem, és már nagyon szerettelek, megkérdez­ tem, na szeretőm, hát mennyire vagy te öreg, és a combom még mindig reme­ gett. Úgy szeretlek! Egy nap elteltével írok. Nem kell férjhez mennem! Magyar akarok lenni, veled szeretnék élni ott­ hon, Magyarországon! Nem is tudom, pontosan, hogy miért kell nekem „tótul” - így szoktad mondani - vizsgáznom, amikor magyar vagyok, magyar az anyám, magyar az apám, és magyarul tudok csak „szépen” - ezt is te mondtad. Hallom megint a hangod, Sára, Sára, S ára.. . mit beszélsz? Vagy kicsi, vagy szeretőm.. . Ezt szerettem legjobban, amikor azt mondod, szeretőm. Az vagyok. Szeretőd vagyok, és megbolondulok attól, hogy nem tudom biztosan, szeretőm vagy, vagy mi vagy nekem? K i vagyok neked? Egy tíz évvel fiatalabb nő, aki­ nek öröm megcsókolni a mellét, akinek öröm ölébe bújni? Több is vagyok en­ nél? Úgy szeretnék a fejedbe látn i... 19 �Bélának megmondtalak - elegem is van már belőle, meg nem is szeretem, „pitiáner” ezt is te mondtad. Ez aztán egy külön mese. Kár, hogy nem mondta­ lak meg már tavaly, mert már tavaly is így szerettelek, csak nem tudtalak, és kár, hogy egyszer egyszer még szóba is álltam vele - nem akarom ezt is pirulva mondani, de egy katonát sehogyan nem könnyű elzavarni, és amikor hazaenged­ ték, került idő, hogy voltam vele - ezt tudod te is - , de amikor itthon volt, az nekem mindig szenvedés volt, ennek végre vége. Tehát megmondtalak Bélának, erre szegény, hogy megtartson magának, nagy féltékenységében az aputól, mondhatom így, megkérte a kezem. Apu termé­ szetesen ellene volt - lehet hogy bőszült levele ellenére tudja, rád van szük­ ségem? - és úgy érzem, Bélát megutálták. Most nem tudom leírni, hogy milyen (Béla). Talán egyszer beszélned kellene vele, vagy látnod. Annyira más mint te! Olyan nagy vastag, az ember azt se tudja, mit kezdjen vele. Nem úgy vastag, hogy kövér, vagy nem is tudom, hanem olyan vastag az agya. Nincs egy jókedvű mondata, ha nem kérdeném, elülne itt naphosszat, mint a talapzat. De valamit kiszimatolt - és bár azt javasoltad, amíg le nem szerel, ne mondjalak meg neki, mert a katona a legrosszabb, legbőszebb szerető, nem lehet kiszámítani mit tesz - , nem álltam meg, és amikor eluntam hogy faggat, meg csak nyúz, először azt mondtam neki, menjen haza a francba, levelet akartam írni neked, de mi­ atta nem tudtam, aztán vettem egy nagy levegőt, és elmondtam, hogy nem Pozsonyban, hanem Magyarországon van valakim, vagy te, é s... Egy kicsit sírtam megint, mert nem vagy itt, és nem is tudlak, nem érezlek, olyan nagy bajban vagyok. Ha megfoghatnám a kezed, ha odabújhatnék, iste­ nem, de jó lenne.. . Most mondd! Hát megverhet engem egy Béla, amikor té­ ged szeretlek? Hiszen senki, milyen messze van tőlem. Nagyon megütött többször is, és olyanokat mondott, hogy teherbe kellene engem ejteni és letagadni. Ilyen piszkos beszédet, még nem hallottam tőle! Még otthon se mertem megmondani. Apu azt mondta, három évig szabad vagyok, amíg el nem végzem a főiskolát, ők mindent megadnak, használjam ki ezt az időt, aztán ha úgy gondolom, men­ jek férjhez. Az időt, ami hátravan, veled szeretném kihasználni, és mert úgy is elválsz, hozzád szeretnék feleségül menni. Apu azt mondta, ő nem szól bele. Azt persze tudják, hogy „miattad veszett meg a Béla” . Sárád csókol Barátom! Én már nem is tudom, mit kezdjek veled. Amikor itt voltál, láthatóan itt voltál, érezhetően is, közben pedig másfelé. Én már nem is tudom, mit gondol­ jak, mi ez a furcsa, senki másnál nem tapasztalt meghasonlottság, melyek miatt a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb dolgokat sem vagy képes elhinni, mitől ez az elképesztő bizalmatlanság? Miért másra, miért gondolsz a végére az elején. Mi­ ként lehet a végéről kezdeni valamit - márpedig amit művelsz ennek bizonyíté­ ka! Úgy bántál velem, legalábbis érezhetően úgy műkedveltél, mint egy gyakorló biszex, akinek sem ez, sem az nem számít, és nem tudja elhelyezni magát a bir­ tokon belül, miközben ismerve útjaidat, tudom milyen baromság erre gondolni. 20 �Vagy netán ezzel nyersz szüntelenül? Nem lehet, hogy kissé ribanc vagy? Ha megkaparnám egy egészen kicsit a mázt, amit használsz, lehet, ott találnálak meg? Kilátszanál? Vagy még ott sem? Hol találok belőled egyetlen egyszer egy árva őszinte gesztust? Megjelensz, úgy tűnik, a kedveddel semmi baj, aztán egy pillanat alatt elmú­ lik minden belőled, száraz vagy, mint a téli kóró, kedvetlen, úgy véli, aki veled egy asztalnál ül, hogy maga van, mert nem szólsz az istennek se. Aztán egyszer csak fogod magad, indulsz, miközben hetekig várt, akivel ülsz, miközben ő is úgy gondolja, hogy végre, végre! Mi ez veled? Betegség? Tudsz még szeretni? Egyáltalán tudsz szeretni anél­ kül, hogy az őrületedtől félni kellene, mert az első napon ettől féltem, de iga­ zán. És miféle tulajdonságod az, amivel így megzavarod a barátaidat? Gondolkozz el ezeken, és nem ártana meg, ha valamelyest változnál is, hoszszú útra megismert formáddal nem lehet indulni. Örülnék, ha a változáshoz segítő kezemet is használnád. Szeretettel ölel: Sára Lázár az anyádat! Megint megvert a vőlegényem miattad, mert fecsegsz! Mi az öregistennek fe­ csegsz? És minek iszol annyit? Már csak az hiányzik, hogy a Sára mosolyában is szerepeljek, akkor aztán befellegzett a házasságomnak. Egyszer úgy megha­ raplak, hogy nem keversz több bajt senkinek. Tudod, hogy szeretek hozzád menni, tudod, hogy a Kastélyka oázis, tudod, öröm a kezeid közé kerülni, mert olyankor végre azt gondolom, van valaki, aki legalább a testemmel tisztességgel, szeretettel bánik. Lehet, nem is ott, nem is a combod ágát, inkább a nyelved harapom ki egyszer, mert akkor aztán csak te leszel, fecsegés nélkül, és nyugodtan alhatok veled. Igaz, akkor nem tudnál te­ lefonálni nekem, a telefonjaid pedig mindig öröm. Majd hívlak, Sára. Lázár! A gyerekek várnak. A hetek vége annak jegyében telik, hogy mikor érkezel. És persze miként - ezt csak én látom és tudom. Nem voltam olyan „asszonyod” , amilyen lenni szerettem volna, de hát erről ezek a kölykök nem tehetnek. Sze­ resd őket, mert úgy várnak! És gyere. D an olyan lesz, mint te. Olyan nyugha­ tatlan, olyan cigány. 21 �CSEH K Á R O L Y Gyönyörű merénylet Lebegés L. K.-nak Csöndünk ellen Áruházak akváriumaiban gyönyörű merénylet - a lubickoló halak olykor egymáshoz koccannak Napsütött domb a hátam a hínárban a mélyvízi fényben zizegő pórusaimat benövő Tátognak és tovább lebegnek harapások futórózsái közt Befúródnak az áruk iszapjába vércsepp-szikrát villant a nyár Szétpattanó életjelüket a gerinc buborék-forintjaikat gyújtózsinórján eresztgetik a felszínre végigfut a láng Túl a horog és a háló félelmén izzó bányamélyben ikrákat raknak a bőség igézetében fehér robbanás s elfelejtik lassan a tengert - lélegzet dörren A kéz sóhaj száll messzire ami kiemeli őket egyszer Csak kegyelem ujjak égre fordult gyökerek kapaszkodnak íz 22 egymás-semmibe ��SE R FŐZ Ő SIMON Amíg beáll a halál Közvetlenül az új bérházak mögött, mellett sorakoznak erre, az utcazu­ gok kanyarjaiban, a város század eleji vagy még régebbi vályogépületei, kisudvaros-kertes, csöpp-ablakos családi házai, viskói. Mindenféle fatákolmá­ nyokban, sufnikban, ólakban egyik-másik helyen nemrégiben még malacokat, kecskéket tartottak. D e itt-ott lovat, tehenet is. Am íg be nem tiltotta a ta­ nács, egészségügyi okokra hivatkozva. Azóta csak tyúkokat hallani a drót­ deszka kerítések mögött, ahogy kárálnak, kotkodácsolnak a szegényes, limlomos udvarokon. A fölszabadult melléképületeket, miután sokan úgy-ahogy kipofozták-meszelgették, kiadták albérlőknek, ágyrajáróknak. A tőlük havonta beszedett összegből egészülnek ki a szomorúan kevés nyugdíjak. A z öregek nyáron ki­ ülnek a kapukba, meghúzódnak a kis, sovány akácfák, ereszek árnyékában. Beszélgetnek, hallgatnak. A körzetet járó nővér sorra látogatja őket. Kijön az egyik házból, megy a másikba. Néhány hete az egyik bérház lakói arra lettek figyelmesek, hogy az alat­ tuk levő utcavégi ház udvarán egy öregasszony fekszik. Azt gondolták, biz­ tosan Surányi néni feküdt ki napozni. De amikor másnap is ott látták, le­ mentek, s beszóltak a szomszéd Nagyékhoz, hogy nincs-e kulcsuk Surányiék kapujához, esetleg nem tudnak-e valamit. Átléptek aztán a kerítésen, s költögették, rázogatták az öregasszonyt, hogy mi baj Surányi néni, mért nem tetszik fölkelni? Nem bír, azt suttogta; a hangját alig lehetett hallani. S hogy fölbukott valamiben, nem tud lábra állni. S mert a férje kórházban volt, ott halhatott volna meg, hisz segítsé­ gért se tudott kiáltani. Zöldséget akart csak bevinni, motyogta, mikor lefek­ tették odabent, a savanyú szagú ágyra. Elvitte aztán a mentő a kórházba, mint az urát, egy héttel azelőtt, aki évek óta betegeskedik. Pár hétig itthon van, utána viszik vissza- * Nagy bácsi is - a szomszédban - először ezelőtt két éve lett rosszul. Ősz volt. Október vagy november. A kertben ásogatott akkoriban. Kiszedve közben a sárgarépát, zöldséget a földből, nehogy megfagyjon benne, ha beáll a hideg. E llátta a konyhát paradicsommal, krumplival, paprikával, borsóval, salátával. Néhány gyü­ mölcsfa is lézeng az udvaron, azokon is termett ez-az: szilva, alma. Amióta nyugdíjba ment, s már idénymunkát se végzett - nyáron ruhatá­ rosságot a Tisza-parti strandon - , mert fájlalta a lábát, csak a kertben tett­ vett. Hetven éven felül járt már. Hatvanéves volt, mikor először mun­ kát vállalt, addig tanyán lakott, s amíg a téesz nem tagosította be a föld- 24 �jeit, azt művelte, azután pedig a jószágokból próbált megélni. S hiába sze­ retett volna továbbra is tanyán lakni - máshol el se tudta képzelni az életét végül csak muszáj volt valam i kis rossz házat venni, amilyenre tellett a pénzéből, s fölpakolni mindent a kocsira, otthagynia a tanyát, hogy ne sze­ gényedjen el teljesen. A Közép-Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság egyik telephelyéről ment nyug­ díjba, mint portás, miután tíz évet ledolgozott. Ám senki se mondta volna rá, hogy hetvenéves, olyan jól bírta magát, jól nézett ki. Nem volt öregemberEgy év múlva vizelt először véreset. Megfázott biztos, arra gyanakodott. Hűvös, esős, szeles idők jártak. S érezte is, hogy ásás közben fázik a lába a gumicsizmában. * Ám ekkorra más panasza is volt. Gyaloglás közben, ha sietett vagy ha hosszabb utat tett meg, mondjuk, a tyúkoknak kukoricáért, daráért ment ki a piacra, vagy ha a hazalátogató lá­ nya, veje utazott el, és segített nekik a csomagot kivinni az állomásra, út­ közben be-begörcsölt a lába. S az megállította, akármennyire iparkodott is volna, vagy pedig leültette hol az egyik padra, hol a másikra. A z SZTK -ban kismérvű érszűkületet állapítottak meg. Értágító és vér­ nyomáscsökkentő gyógyszereket kapott. Ezenkívül néhány tanácsot még: húz­ zon meleg zoknit, szerezzen be meleg papucsot, bundabéléses cipőt, egy-két számmal nagyobbat, mint kellene, ami nem nyom, s naponta mártogassa a lábát hideg-meleg vízben. S főleg arra vigyázzon, hogy ne fázzon meg. Augusztus végén azonban „elővette” a másik baja. Egyik napról a má­ sikra belázasodott, állandóan véreset vizelt, amit már nem is tudott tartani. A megyei kórház urológiai osztályának főorvosa tükrözte meg az S Z T K ban, s a hólyagján egy borsószemnyi szemölcsöt (papillomát) fedezett föl, amit javaslata szerint le kell égetni. Megnyugtatta, a műtétet belülről, elekt­ romos eljárással végzik, s nem fáj jobban, mint a tükrözésnél- Följegyezte, hogy ha lesz szabad ágy, majd értesíti. A z értesítés azonban nem jött, ő meg huszadikán már nagyon rosszul volt. S orvos az ünnepek alatt nincs a láthatáron se! Valam it mégis tenni kellett. Otthon volt most is a kisebbik lánya s a veje is. Hova menjenek? A z SZTK -ból hívták ki az ügyeletest, hogy adna neki fájdalomcsillapító injekciót. A kórházba hiába vinnék be, mégha volna is szabad ágy, ennél többet ilyenkor ott sem csinálnának vele. A lánya ezer forintot adott a sebész főorvosnak, akivel sikerült elintéztetni, hogy az édesapját fölvegyék az urológiára. Egyúttal kérte, hogy vegye­ nek szövetmintát, mert az a biztos, ami végül is nem történt meg. Az orvos nem tartotta szükségesnek. S november elején újabb égetésre került sor. A múltkori állítólag nem si­ került. D e azután is hol kitisztult a vizelete, hol megint véres volt. Csak fél év telt el valam ivel nyugodtabban. D e akkor meg a lába fájt megint, s a panaszával megjárta Pestet is. A városmajori kórház egyik orvosa fogadta, akivel először az „odafönt” lakó idősebbik lánya beszélt telefonon, majd személyesen: az édesapjáról van szó, szeretnének bizonyosat tudni, mi várható, mire kell számítani. 25 �Operálni nem kell, se amputálni a lábát, attól ő még messze van, nyug­ tatta meg az orvos. * Miután a lábfájása nem enyhült, sőt fokozódott, a körzeti orvos - a bete­ gekhez jóindulatú, türelmes fiatalember - javasolta, hogy feküdjön be a helybeli kórház belgyógyászati osztályára. Ő el tudná intézni, hiszen ismerős ott, s kapna injekciókat, infúziót, ami remélhetőleg használna. Abból, hogy ő „el tudná intézni” , nyilvánvaló volt, ezért hálapénzt vár. Legalábbis így gondolta, s ötszáz forintot tett a zsebébe. S jól gondolta, mert az orvos nem utasította vissza. Közben az asszisztensnő elfoglalta magát va­ lamivel, hogy a jelenetet ne lássa. Úgy tett, mintha nem tudna semmiről. Ekkoriban tíz-húsz lépésnyi gyaloglás után már görcsös, kínzó fájás hasí­ tott a lábába, amit egyébként egyre hidegebbnek érzett. Ezért is vállalkozott a kórházi ápolásra, hiszen mi lesz, ha ez így megy tovább. De azért is, hogy megbizonyosodjon, hátha azért vizel közel másfél éve véreset, mert annyira kevés vért kap a lába, hogy ha kimegy az udvarra, szénért a fészerbe, már az is elegendő, hogy megfázzon, s ez az oka mindennek. Bár nyáron nem­ igen fázhat meg, de ki tudja, tűnődött magában S reménykedett, hátha se­ gítenek rajta. Legalább annyit, hogy ne súlyosbodjon az állapota. A lábfájás valamit enyhült is, de az időről időre jelentkező vérzés nem szűnt meg. Javasolták, hogy menjen át az urológiára, amibe nem egyezett bele. Az ottani kivizsgálásnak nem látta értelmét, hiszen már volt ott két­ szer is, égették, tükrözték, forgatták benne a műszert, az egészségét mégsem nyerte vissza. Saját felelősségére hazament. Karácsonykor még elutazott a kisebbik lányához, az ünnepek után mégis sietett vissza. Már megvolt a beutalója, hogy az év utolsó napján az újra ki­ újult szemölcsét - amit kontrollvizsgálaton állapítottak meg - , leégesse az osztályvezető főorvos, aki január elsejétől már másik kórházba kerül. Azt ja­ vasolta, ezt a kis műtétet még végezzék el. Jószándékból-e vagy a pénzért, amit kinézett belőle, ki tudja. De nem lett jobban. Húsvétkor már negyed-félóránként kellett a bilihez mennie. A felesége öntögette ki belőle a vért. Az ágyéka tájékán szúrós fájást érzett, sőt, egyszercsak a belül megal­ vadt vértől elakadt a vizelete. Mi legyen vele? Megint ünnep lévén, a körzeti orvos nem rendel. A kór­ ház urológiai osztályának sebészeti orvosa viszont az itteni bérházak egyiké­ nek a földszintjén lakik. Őt hívták át, aki a beteget, hogy megindítsák a felgyülemlett vizeletét, ami feszítette, s a kíntól már teli ordította a házat, beutalta a kórházba. A felesége egy ötszázast adott neki a kapuban. Másnap, amikor bement látogatóba a férjéhez, ugyanennek az orvosnak kétezer forintot adott. Azzal, hogy, doktor úr, ha tükrözésre, bármire kerül a sor, és mert a férje nagyon fél tőle, hisz azon a részen fáj már mindene, kéri, altassák el. - Úgy lesz, asszonyom - ígérte meg. - Legyen egészen nyugodtan. 26 �Aztán a kivizsgálást gyakorlaton levő fiatal orvosnövendékek végezték, nyilván felügyelet mellett, de bizonyára mégsem olyan hozzáértéssel, mintha gyakorlott orvos tette volna. S altatásra sem került sor. * A kórházból való hazakerülése után, nehogy sok vér összegyűljön benne, megalvadjon, és amiatt akadjon el a vizelete, aludni sem mert. Éjszaka is a konyhában ült, s tízpercenként, negyedóránként ment a bilihez. Hiszen, mint ahogy azt az orvosok javasolták, literszámra itta a teát. Ő jobban akart lenni, meg akart gyógyulni. Szedte a vérzéscsillapító, alvadásgátló, görcsoldó gyógyszereket. Naponta jött az asszisztensnő a fájdalomcsillapító injekciókat beadni. Anélkül már nem tudott meglenni. S egyszer tíz napon át mégsem kapott egyet sem, mert a körzeti orvos elment három hét szabadságra, s a kiírt injekciók közben elfogytak. A helyetteséhez hiába járkált a felesége, hiába panaszkodott, mennyire szenved a férje. Hiába környörgött, ígért pénzt is, a szükséges injekciókat nem írta fel: nem az ő betege, ő nem ismeri a baját, s ha nem kap injek­ ciókat, akkor se történik semmi. K iadta az útját, azzal, hogy majd, ha viszszajön, aki kezelte, az fölírja, amit kell. Ráadásul szabadságon volt a szomszéd urológus főorvos is. Am ikor meg­ jött, akkor intézkedett gyorsan. Ám a beteg a kórházban is egyre rosszabbul volt. D e miért? Nem rákos talán? Szó se lehet róla, hárította el az orvos. S a lányai hiába kérték most is, s máskor is, hogy vegyenek szövetmintát, azzal tért ki, hogy nem fontos, nem olyan komoly a dolog. - De, doktor úr, állandóan vérzek, ez nem jót jelenthet - panaszkodott a beteg. Akkor épp otthon volt. - Nem kell mindig azt figyelni. Itt van a kert, s ha kimegy N agy bácsi, nézze az eget! Nem szabad mindig a betegségével foglalkozni. Nem. Csak a betegség foglalkozott ővele, nem hagyta nyugton. A z orvos fölvetette: volna egy gyógyszer, ami segítene rajta, de sajnos, az Magyarországon nem kapható. A felesége meg tudná ugyan szerezni, ám elég nehéz hozzájutni. Vagyis, pénz kell! Am ire abból is lehetett következtetni, hogy amikor megkérdezték, jó lenne-e, ha ők szereznék be külföldről, van kint ismerősük, s ha írnának neki, az biztosan megküldené, elütötte a dolgot azzal, hogy akkor ezt most halasszuk el későbbre. Most még megpróbál valam i más gyógyszert alkalmazni. A betegben ekkor erősödött meg az elhatározás: itt kell hagyni ezt a kór­ házat, ezeket az orvosokat. Ezek csak a pénzét szedik el, de nem segítenek rajta. M ár elintézte a nagyobbik lánya, hogy fölviszi Pestre, mikor az utazás előtt való este beállított az orvos, hogy sikerült megszereznie azt a gyógy­ szert, amiről szó volt. B ár nem olcsó - mondta - , de ez biztosan használ majd. Kétezer forintot adott neki, s a pesti utazást lemondta. E rre két nap múlva elakadt a vizelete, mert, mint később egy ismerős orvost megkérdez­ ve kiderült, a beadott injekciók egyszerű nyugtatok voltak. Mennie kellett a kórházba, s újra intézni, hogy Pestre kerülhessen, már másban nem bízott. 27 �Itt a kórházi kivizsgálás nem került újabb ezresekbe, mert nem fogadták el tőle, de százasokba igen, hogy amikor már kibírhatatlanná fokozódott a fájás, kapjon fájdalomcsillapító injekciókat. - Tessék szólni, bácsika, ha kell - mondták a nővérek. D e, ha ő vagy a lánya, nem adott pénzt, többnyire hiába szólt. Sokszor „elfeledkeztek” róla. * A pesti kórházban pár nap múlva már tudták, hogy prosztatarákja van, amire otthon nem jöttek rá két év alatt sem. Nem, mert szövetmintát nem vettek tőle, amit Pesten kérni se kellett, bár anélkül is meg tudták állapítani, mi a baja. N yilván mert jobb fölszereltségű, mint az előbbi, s még jó né­ hány vidéki kórház. S azt sem kellett kérni, hogy altassák el, az is termé­ szetes volt. Föltételezhető azonban, bár erre nincs bizonyíték, ha tőle nem vettek szö­ vetmintát, akkor másoknál is el-elhanyagolták. S hogy ilyen vizsgálatot nem végeztek, neki is csak az utolsó zárójelentésére írták rá, amikor már biztos volt, hogy Pestre megy, addig egyikre sem. Természetesen nem mondták meg a szemébe, hogy gyógyíthatatlan a be­ tegsége, ami már eléggé előrehaladott stádiumban volt, de mivel nem csi­ náltak vele semmit, új gyógyszereket sem kapott, már sejtette, tudta, róla le­ mondtak, már nem lesz jobban. Elejétől fogva félt az operációtól - nem véletlenül! — de itt beleegyezett volna. Otthon ugyanis egyszer fölvetették, hogy meg kellene műteni, de, hogy miért, azt csak azzal indokolták, hátha akkor meg tudnák állapítani, mi a baja. E zt elutasította, mert akárhányszor tükrözték, utóbb mindig hó­ lyaggyulladást állapítottak meg nála, s kismérvű szűkületet, amit faragással akartak kitágítani, hátha akkor nem akad el a vizelete. S tanúja volt nem­ egyszer, hogy akiket így tártak föl, illetve műtöttek meg, a kínok kínját élték át. A keletkezett seb nem gyógyult be. Akiket pedig a nem teljesen tisztázott diagnózis miatt operáltak, sokukkal napokig táncolt az ágy, ahogy hányták-vetették magukat, mire végre meghaltak. Jobban nemigen lett egyik sem. Talán úgy voltak vele az orvosok, ezek már úgyis öregek, hadd menjenek? Pestről hazakerülve, átmeneti jobbulás után, újra nagyon rosszul lett. Fél­ rebeszélt, megmeredt. M it csináljon vele a felesége? Ő se fiatal már, tíz éve agyvérzése volt, amiből teljesen nem gyógyult föl. Ő nem tudja a férjét megmozdítani sem. K ihívta a körzeti orvost, aki azonnal beutalta a kórházba, s a mentőket is értesítette, mert a betegnek sürgősen vért és infúziót kellett volna kapnia. Késő délután volt, amikor a kórházba bevitték. Ám oda sehogyse akar­ ták fölvenni, mikor a zárójelentésben elolvasták, hogy menthetetlen. Akiken még lehet segíteni, azoknak kell a hely. - D e hát nézzék már meg, milyen beteg! - környörgött a felesége. - L e­ gyen egy kis emberség magukban! K ét napra engedték meg nehezen, hogy ebben a kórházban maradjon, de tovább nem lehet semmi szín alatt, mert nem ide tartozik, „menjen a me­ gyeibe!” 28 �A megyei viszont csak úgy vette volna fel az urológiai osztályra, ahová másnap fordult az asszony, ha előbb elviszik az SZ T K -b a, ahol megtükrö­ zik, s utána megírják részére a beutalót. - D e hiszen már tudják a baját, azt is, hogy menthetetlen, akkor minek kínoznák még a szerencsétlent? - siránkozott a felesége. - Akkor nem kell kórházba vitetni! - mondták neki. S hogy ők mindent megtettek, amit lehetett. D e most már csak a helyet foglalná, hiszen meg­ gyógyítani nem tudják. Legyen otthon, s ápolja a családja! V agy ha azok nem érnek rá, mert Miskolcon, meg Pesten laknak, dolgoznak, fogadjanak mellé ápolót. D e hogy honnan fogadjanak, nem mondták meg. Nyilván nem is az ő dolguk. Csakhogy ki az, aki talál ma ápolót, s aztán bírná is fizetni? A hazaérkező lányai is megpróbálták, hogy fölvegye a kórház, hisz ott mégiscsak jobb helyen lenne. Ahol ha fájdalomcsillapító injekció kell, rög­ tön kéznél van. M íg otthon az asszisztensnő csak egyszer egy nap tudná be­ adni. V agy ha vér kell, azt otthon nem lehet megoldani. A körzeti orvoshoz fordultak végül, hátha tudna segíteni. Tudott. Elintézte, persze nem semmiért, hogy édesapjukat fölvegyék a kórház belgyógyászatára. Ahol mégis orvosi felügyelet mellett lesz. Bár, ami­ kor meghalt, egy szombaton délután, nem volt az osztályon egyetlen orvos sem. A feleségére való tekintettel, halál esetén, meg volt beszélve, hogy a két lányát értesítik. Nem értesítették. A z asszony másnap délben az egyik ro­ konától tudta meg, aki látogatni ment volna a beteget, hogy ahhoz már nem kell menni, ne vigyen ebédet se, mert már nem él. * Azóta az asszony sokszor csak ül a kis vályogház konyhájában. Ül nap­ közben, s késő éjszaka is. El-elsírja magát, s hiába szeretné, nem tud megbékülni azzal, ami az urával történt. Bár tudja, hisz ő is volt kórházban nem­ egyszer, az orvosok többsége mindent megtesz a betegekért. D e sajnos, hogy vannak, akik kihasználják őket. Azokat a legkönnyebb. S nem nagyon tö­ rődnek velük. Talán elég idő sincs rá, hisz annyi a munka. D e azért akár­ mennyi gond, baj is van, mégse lenne szabad, hogy egy beteggel mindez meg­ történhessen. Mégha egyetlen emberről van is szó. S akármilyen idős is. Nem szeret belegondolni se a sok tortúrába, rengeteg hercehurcába, amit megjárt. Csodálkozik, hogy kibírta. D e hát a férjéről volt szó, muszáj volt kibírnia. Azóta meghalt Surányi néni is a szomszédban. A férje is valam elyik hé­ ten. M ár nem ballag szegény a boltba. Be van zárva a kapu, az ajtó. Söté­ títővel elfüggönyözve a kis vaksi ablak. 29 �L A C ZK Ó PÁL KALANDOZÁSOK ÉS G Ö RÖ N G YÖ K (III.) Naplómból — dátumok és magánügyek nélkül A L P H A V IL L E , A V A G Y Ú JA B B V Á L T O Z A T A F A L A N S Z T E R R E . Gondolhatnánk-e másra? Aligha. Rájár az eszünk. Tévedésről nem is lehet szó. Azért mégis ellenőrizzük magunkat! Godard arról beszél, amiről a mi Madáchunk - szorítom vissza a helyére a Tragédiát a préselődő könyvsorba. Nem kell hozzá bölcsesség, hogy megállapítsam, a rokonság feszültségét a százévnyi távol­ ság kölcsönzi, nyomom meg a televízió gombját, mert a képernyőn a hangyás rezsgés és a készülékből áradó fülbántó sistergés már nem ígér semmit az éjsza­ kában. Alphaville-ben és Madáchunk falanszterében a Rend nevében mindazt felszámolják, amiért örökös élet-elégedetlenségünk vádbeszédeit fogalmazzuk. A végsőkig megvalósított logika, az elképzelhetetlen ön- és közfegyelem a min­ den fellebbezést kizáró ésszerűség megfagyasztja azt az életet, amelyet mi az esetlegességei, kuszáltsága, banalitásai miatt hajlandók vagyunk kisszerűnek mi­ nősíteni. Ami a mesterséges világ alapszabályai ellen szól. azt ott kiiktatják még az egyén tudatából is. Ha másként nem megy, törlik a szót, amely nevén ne­ vezte a tűrhetetlen jelenséget. Semmi új a nap alatt. Még a totalitárius társadal­ maknak az a jellemzője sem, hogy a beilleszkedni nem tudók öngyilkosságra, a nem akarók pedig halálra ítéltetnek. Mindamellett a film krimiizgalma elkap bennünket, hasonlóképpen, mint a Tragédia a szöveg jó ismerőjét, aki előtt a színpadi megvalósítás véresen aktu­ álissá, személyét érintő valóságképpé sűrűsödik. Ahogyan Babits 1923-as olva­ sata óta fokozódó mértékben igazolódik a drámaköltemény. Godard-nak persze van egy eredeti vonása. (Nemhiába a legkiválóbb rendezők egyike). Érdes, rapcsos arcú, kemény öklű ügynöke olyan céltudatos, könyörte­ len bajnoka az „örök emberi” értékeknek, mint Madách Konstantinápolyában a hitvédelmező (térítő) megszállottak a maguk rögeszméinek. Azzal a különbséggel, hogy ott szellemi hajlandóságaink ellenére zajlanak az események, míg Alphavil­ le-ben a javunkra, s ezért a szokványos szimpátia nélkül is az ügynök oldalára állunk. Ha nem is tudjuk mindjárt, de egy megkopottnak látszó szerepre szavaz­ tunk: a „harcos humanizmusra” . A mi Ádámunk a falanszterben mintha passzívabb lenne mai várakozásaink­ nál. Lucifer visszafogja ugyan, tart a lelepleződéstől, de azért Ádám a megfenyítés közelébe jut. Godard ügynöke már a tapasztalás végpontjára jutott Ádám. A Tudós viszont nincs sehol. Az IBM-ekből és a többi számítógépcsodából gi­ gantikus mikroelektronikai agy állt össze. A tudósok fölöslegessé váltak. A tár­ sadalom elitje az elszemélytelenedett tudás zavartalan működésére ügyel. A tu­ dás kinőtte az embert és eszét, újmódi Pantokrátorrá hatalmasodott. 30 �Az Ügynök harca mégis győzelemmel végződik, feszültségünk kioldódik. A já­ téknak nem volt igazi tétje, ezt kell megállapítanunk. Az ismert sablon szerint alakult a játszma, a Jónak diadalmaskodnia kellett, a Rossz vesztésre ítéltetett. Nem úgy a falanszterben. Rideg világa nem kisebb cél érdekében szerveződött, mint az Emberiség megmentéséért. Mert számukra kiméretett az idő. Négy­ ezred év. Ennyi á ll a tudomány rendelkezésére. Magától értetődik, hogy ekkora feladattal szemben a magányos hős tudatlan mitugrásszá törpül. Lehet, hogy Lucifer ezért tartja vissza - ameddig bírja - beavatkozási kísérleteitől Ádámot? Saját sérelmeként fájna neki, ha tanítványát gyógyíthatatlan baleknak nézné a célracionális világ? Innen nézve, már elbizonytalanodunk, hogy Á dám lázadása az érzelmek nevében jogosult-e. Ugyanazon érzelmek nevében Alphaville pusztu­ lásához kétség nem fér. Godard esetében egyszerűbb volt az alaphelyzet. Úgy látszik bonyolultságban Madách állja a versenyt a modernekkel is. A M E L A N C H O L IA É S A T R A G É D IA . Mire lefutnak a történelmi színek, majd Á dám ébredésével elenyészik a falanszter racionális kétségbeesése, az Űr tájolhatatlan - mert céltalan, s akadály nélküli - légritka tere, végezetül az esz­ kimó szín visszafordíthatatlanul korcs világa, s Lucifer arzenálja kiürült, ekkor­ ra a lehetséges jövendő emberi vívmányok olyan laza, dőreséget sugalló szét­ szórtságban hevernek a színpadi deszkákon, mint Dürer angyala körül - Melan­ cholia című metszetén - a tárgyak. Cselekvés és tétlenség, tevékenység és gondo­ lat, eszközök és célok, ártatlanság és beavatottság, elnehezült helybenmaradás és véghetetlen tér, megmaradás és jövő - effajta párok állítása sokáig folytatható - sorra kipróbáltattak. Kiderült mindegyikről, mire jók, mire elégségesek. Szó­ rakoztató játék volt, de ezzel vége! Most olyan a világ körülöttünk, mint a ki­ belezett játékbaba a gyerekszoba szőnyegén, amelyre döbbenten nézünk minden­ tudásunkkal: már soha többé nem tekinthetjük annak, aminek barbár műtétünk előtt. Szenvedélyes erőfeszítésünkkel a legtöbbet veszítettük - felfedeztük a Semmit. Madách Imre készen áll erre a vereségre, szinte eszmélése pillanatától. Kora­ vén érettsége, alkati hajlamai összejátszanak a világ közelebbi és hírből ismert eseményeivel. Körülötte - szűkebb és tágabb körben - még igazából senki nem meri kimondani, ő viszont már zsigereiben éli az emberi történés végső fokon való hiábavalóságát. Nem is feledkezik el róla soha. Lehetetlen is, mert nem az emlékezet ügyéről van szó. Nála a megélés természete játsza a főszerepet. Ahogy a léthez közelít, az orrában nőtt szőrszáltól az eszmékig. Most csak egyetlen ér­ vet: készítsünk szószedetet a Tragédiából és fel fogjuk fedezni, hogy a dőre gyakorisága minden mást felülmúl. Kapcsolódásaiban pedig az értékek teljes körét feldúlja. Eddig a pontig jutván, vélhetnénk hétköznapian borúlátónak is a szerzőt. Mint akiben Szontágh Pál életerős cinizmusa mindennapos kedvetlen­ séggé savanyodott. Testi valójában időszakonként talán ilyennek is látszhatott. Amilyen azonban valójában volt, olyannak mégis a Tragédia őrizte meg, azzal, hogy a dőreséget szerkezeti elvvé avatta. Ennek egyik következménye mindaz, ami a londoni szín után játszódik. Ám a falanszterrel, az űrrel és az eszkimó szín hóvilágával nemcsupán a mi korunkat és a lehetséges jövendőt állítja szín­ padra profetikus előrelátással - ahogyan újabban hódolunk ezen ötleteknek - , hanem a dráma eddigi menetét követi s ezért a jövő minden számításba vehető változatához kizárólag a dőrét képes társítani. Más nem áll módjában. Ha eddig igazunk van, innen már nem nehéz. Igen, a Tragédia egy melanko­ likus alkatú férfi munkája. M i más magyarázná — egyebek között - a dráma31 �költemény fokozottan elvonatkoztatott világát, ha nem a szerző emberi és mű­ vészi karaktere? (Csupán jelzésként: vajon nem azért vallott-e kudarcot törté­ nelmi tárgyú darabjaiban - amelyek röghöz kötöttebb feladat elé állítják az al­ kotót - , mert művészi alkatától eltérő munkába fogott? Viszont a sorscsapások által megérlelt melankóliája végül hozzásegítette a Nagy Műhöz. . .) A melankólia csapdájáról értekezve írja Földényi F. László: „ A jövő a me­ lankolikus számára nem a lehetőségek megvalósulását jelenti, hanem a valóságos dolgok elmúlásának lehetőségét: a jövendő a múlandóságra vonatkozik, azaz nem jövő, hanem egy semmilyen igeidővel ki nem fejezhető eljövendő múlt.” A Tragédia ennek az eljövendő múltnak a kezdetével zárul. Az Úr ti. nem törli Á dám agyát, mint egy fölöslegessé vált magnófelvételt. Zengzetes hangjával fel­ riasztja ugyan hagymázas álmából Á dámot, de a freudi pszichotechnikát nem is­ meri még, hiába szabadulna Á dám az álomképek nyomása alól. Az Ember a kétes kimenetelű jövő tudatával kénytelen nekivágni az időnek. Jövőnek? H i­ szen az a múlt! Ott van az emlékezetében. „Kész az idő egésze” - ahogy Jó ­ zsef Attila fogalmazná. Ő persze már nem rettenne vissza, s pörölne az Úrral. Fölkínált olcsóságát, a Reményt, visszautasítaná. Lévén mindennel tisztában. Mert aki mindent tud, nem remél. Biztos a világ dolgaiban. Remény és tudás kizárja egymást. A kérdés most már csak az, hogy ki mihez kezd a bizonyosságával? Mintha lenne olyan mélyárama is költészetünknek, amelyben a végső igazságokat meg­ pillantok, a bódulatból magukhoz térve, még a kénkő bűzétől prüszkölve, po­ koljárásuk utáni első gondolatukat a többiekre irányítják? A ki közülünk láthat­ ta a valódi rettenetet mind azon igyekezne, hogy kíméljen bennünket, közönsé­ ges halandókat? Mi ez? E lleplezés? Gyerekek módjára bolondítanak bennünket? Nem. Bármilyen nehéz is úgy kimondanunk, hogy ne váltsunk ki alkalmi gú­ nyos fintort, nem tudjuk másként gondolni: „félrevezetőink” a legmélyebb sze­ retetig jutottak el. Miért lehetetlen szinte befejezni a színpadon a Tragédiát? Állítják: mert a dramaturgia törvényei szerint erőtlenül hat az Űr biztatása, hogy a „történtek” ellenére bízzon az Ember. A felemás megvalósulásokat látva, igaz lehet az érve­ lés. Madách azonban - az eminens és a hű gyermek - megkérdőjelezhette-e a csillámló eszméket, amelyeket tiszteletre méltó mesterek beléje tápláltak; s anyja gondoskodó közelségében kétségbe vonhatta-e, hogy a szeretet jegyében legalább társas melegben húzhatjuk meg magunkat? Kettős életet élt. Ápolta mély melankóliáját, de nem szólított fel senkit, hogy kövesse. Fő művében is képes volt elrejtőzni. Erőt vett önmagán. Fegyel­ me hozzásegítette az érvényes művészi tetthez. Amely persze nem élne, nem lenne eleven az alkat pulzálása nélkül. Madách Imre életgesztusa ennyire megformáltan majd József Attilával ismétlődik, aki szintén utolsó szavával - riasztó egy­ beesés! - ugyancsak képes lesz - hittel! - másoknak remélni. Hogy Heidegger a következetesen végigjárt útjával, s megtalált Semmijével nagyobb filozófusa a kornak? Bizonyára. D e mi a saját költőinkről szóltunk, akikben - ha csak ma­ gukra gondoltak - meg volt a heideggeri bátorság. M E G IN T M AD ÁCH . Imént befejezett előadása után hosszú beszélgetés az­ zal a magyar íróval, akinek Keresztúry Dezső mellett a leginkább szívügye Madách és a Tragédia. Megint meggyőződöm róla, hogy elégséges a közeledés­ hez, ha legalább az egyik fél csak a másik hullámhoszát keresi. M ivel már ko32 �rabban hallgatóság előtt rekonstruáltam a gondolatmenetét M adách pörében, azt gondolom, kívül-belül ismerem. Nehézségeink nincsenek is. Önmagát láthatja idegen tükörben, s mire magunkra maradunk figyelm e egészével felém fordul. Szakaszosan lep m eg: üresjáratokat csillámlások követnek. A z Úr ilyen k elle­ mesen enervált, amikor titkolódzó színenkívülisége után ismét jelenlétével jegyzi önmagát. Am int egyre tisztábban látjuk egymást, kirajzolódik a dramaturgiai alaphelyzet is. A tanúk, a közönség rég szétoszlott. Am iről szó van, férfiak ügye. Á dám é és Luciferé. É ppen mondanám, hogy Lucifer M em ling festette ar­ kangyalszárnyakat érdemelne, de megelőz. Tragédia-olvasatát mutatja. Lesza­ kadt könyvtábla, széthulló ívek, a felvillanó gondolat rácsodálkozó jelzései a margón, valamint a tömegkommunikáció korának jellegzetes következm ényei­ ként újságkivágások - kü lfö ldi la poké is - kötetkövérítő berakásai a lapok kö­ zött. Aztán a vidékies magyar szellem európai teljesítményeként méltatja a Tra­ gédiát. Válaszként szerepértelmezésbe bonyolódom. A vid ék i értelmiség előképét ragasztom a rögzült Madách-portréra. A hajtok révült izgalmával csörtetünk végig ötleteink bozótján. M ire hazaérek, már mindenkit a televízió előtt találok. Úgy telepszem közé­ jük, hogy még a kiugrasztott gondolatköröket látom magam előtt. A képernyőn a nagy szenzáció fut, Az idő urai című rajzfilm. A gyerekek edzettek, nem ez az első sci-fi, amit látnak. Élengedem magam a jövendő évezredek űrközi bo­ nyodalmaiban. M ilyen kellem esek a borzalmaikkal együtt is. Egyszerű a ma­ gyarázat, hogy miért. Mert élünk. A kkor is, annyi idő m úlva is. E z korunk me­ séje. Szegény száraz M adáchunk! Ő meg úgy tudta, hogy „az em berkebel korlá­ tot kíván, fél a végtelentől” . Lucifer optimizmusa viszont dolgozik. Bízik benne, hogy ráveheti az embert még egy próbára, előbb-utóbb lesz mersze szembeszáll­ ni a F ö ld Szellem ével és ismét megkísérelheti v ele a kiszakadást. T erve kész: É v a gyermeke megszületett, a kicsit kell fondorlatokkal megnyerni. Lucifer nem tétlenkedik. Sci-fi képregényt rajzol, sci-fi könyvet ír, sci-fi folyóiratokat ala­ pít, sci-fi film et forgat, sci-fi klubokat szervez. Nincs kifogásom ellene. Gyerekeim elég ok a behódolásra. M ert M adách valóban fe l­ fedezte azt a logikát, amire a világ hosszú ideig eljárt tengelyén, ám erre a logi­ kára végre rákérdezünk. Hihetünk-e benne, hogy a következő hosszú távra ér­ vényes felfedezést - a képernyőn futó fantasztikus világért szorító - gyerm eke­ ink dugják m ajd ereszkedett orrunk alá? 33 �KRO N IKA A Tragédia svájci színpadokon Egyszer egy német színháztörténész, aki ismerte és becsülte Az ember tragédi­ áját, de rossz véleménnyel volt az úgynevezett „színházpolitikáról” , legyintve mondta nekem: - Ugyan kérem! Madách művét többször is lefordították német­ re, foglalkoztak is vele, tanulmányokat is írtak róla, de színpadon sosem belső értékénél fogva játszották. Csak irodalmon kívüli okokból. Politikából. Volt ebben a számunkra keserű megállapításban elég sok igazság, főként ami a német nyelvterületet illeti, de sommás általanosításként elfogadhatatlan. Mert ha csupán Svájcot tekintjük, ahol a Tragédia német fordításának két színpadi bemutatójáról tudunk - való igaz, hogy az alkalom mindkét ízben po­ litikai jellegű volt, ámde a kiválasztásban, és a kivitelezésben nagyon is a mű belső értékei játszották a szerepet. * Van a világirodalom nagy műveiben olyan nyelvileg-tartalmilag kielemezhetetlen vonás, amely különös hangsúlyt ad egy-egy mű és egy-egy nép - mint né­ zőközönség - találkozásának. . . . Miért volt a Tragédia egyik legművészibb, leghatásosabb külföldi előadá­ sa a tartui Vanemuine színházé a Szovjetunió 1971-es magyar drámafesztiváljá­ nak keretében? Annak idején ezzel a címmel számoltam be róla: Ahogyan Madách megálmodta. Azt hiszem (bizonyítani nem tudom), hogy ugyanazért volt olyan kitűnő, amiért a finnugor népek mai zenei folklórjában a több évezredes különélés ellenére is Kodálynak és tanítványainak sikerült közös alapelemeket felfedezniük: hogy ezeknek a népeknek a tudatalattijában ennyi különélés után is megmaradtak közös elemek. Az észt színház és közönsége ilyen mélyen rejlő okoknál fogva rezonált a Magyarországot nem is említő, de magyar gondolkodást, érzést sugárzó alkotásra. Ugyanígy, a Tragédia két svájci bemutatójának körülményeiben is lélektani alapú rezonálást fedezhetünk fel. Itt persze nem őstörténeti közösség, hanem két nemzet történetének néhány párhuzamossága játszik közre. A svájciak a hatal­ mas francia királyok, olasz hercegek, német fejedelmek és nyomukban Napóleon, Mussolini, Hitler hódító törekvései közé ékelten, többnyelvű nemzeti egységük­ kel védekezve szerezték meg a magyarságéhoz hasonló történelmi tapasztalata­ ikat. A két nemzet sorsának ez az analógiákra alapot adó hasonlósága játszhatott közre abban, hogy a magyar filozófiai költemény éppen két világháború idején szólalt meg svájci színpadokon: a semleges Svájcban mint a háborúba sodort magyarság vallomása, 1916. február 15-én egy zürichi, majd 1943. február 11-én egy berni színpadon. 34 �Nem voltak ezek harsány művészi sikerek: az 1916-os bemutatót mindössze egyszer ismételték meg (többre nem is tervezték s ez az egy ismétlés is erkölcsi siker jele volt), 1943-ban pedig valóban politikai, sőt „protokolláris” körülmé­ nyek közt került rá sor - mégis létrejöttük körülményeiből valamint sajtóvissz­ hangjukból bízvást a két történelmi sors párhuzamosságán alapuló sajátos rezonálásra következtethetünk. * Diákok színjátszása nem új találmány. A zürichi egyetem diákjai is alkalmi színtársulattá álltak össze 1916-ban és először Szophoklész Oidipuszának Reinhardt-féle inszcenálásával próbálták ki képességeiket. Sikerük lelkes elhatározást ébresztett bennük: híven a Vöröskereszt hazájának szelleméhez, jótékony célú színielőadást terveztek a hadviselő országok fogságba esett diákjainak megsegíté­ sére. A megfelelő színdarab kiválasztását egy ismert színházi rendezőre, J osef Daneggerre bízták, s ő azt tanácsolta nekik, hogy ilyen nemzetközi emberbaráti célnak leginkább a magyar Madách Imre drámai költeménye felel meg: Az em­ ber tragédiája. A Tragédiát ekkor már negyedszázad óta játszották a német nyelvterületen, Dóczi Lajos fordításában. Útját - Hamburgban, Berlinben és Bécsben - sike­ rek és bukások jelzik. Érdekes ez a váltakozó sorozat: kezdete a mű külföldi ősbemutatója 1892-ben Hamburgban jelentős siker volt: Madách gondolatainak gazdagsága mellett - sőt ezen túlmenően is - a „történel­ mi revü” pompázatos külsőségei, dús jelmezek és díszletek kápráztatták el a kö­ zönséget és lelkesítették a színikritikusokat s ez a siker még ugyanabban az évben egy bécsi színházi fesztivál során folytatódott. Akkora volt a siker, hogy hírére Párizsban is, Londonban is tervbe vették, a közeli Prágában pedig meg is va­ lósították a Tragédia színrevitelét. A bukás a berlini Lessing Színházban követ­ kezett be. Ludas volt benne a rendezés is: a még dúsabb látványosság érdeké­ ben négy teljes színt kihagytak a műből s ezzel szinte érthetetlenné tették mon­ danivalóját, de még súlyosabban nyomott a latban, hogy a színikritikusok ek­ kor olvasták el a darabnak a népszerű Reclam-sorozatban megjelent szövegét, s előtte Jókai előszavát. Ebben az előszóban ragadtatta el magát nagy írónk annyira, hogy a Tragédiát a Faust fölé helyezte, s a fölbosszantott berlini kriti­ kusok most már Goethe stílusára felajzott füllel hallgatták Dóczinak valóban goethei v erselésű szövegét: így, ekkor született meg a Tragédia másodlagosságának legendája. Hogy a zürichi rendező ismerte-e a legendát, ezt nem tudjuk - a művet azonban ismerte és tiszta szívvel ajánlotta a diákszínjátszók jótékonysági elő­ adására. A lelkes svájci visszhangból azt is megtudjuk, hogy R obert F. Denzler operakarmester külön kísérőzenét komponált ehhez az előadáshoz, mely este nyolctól éjfél után egy óráig tartott, tehát ha nem is teljes, de majdnem teljes madáchi szöveg szólalt meg németül a telt ház előtt, az előadást pedig négy nappal később meg kellett ismételni. A 6000 svájci frank bevételből a pompás kiállítás költségein kívül bőven futotta a jótékony célra. A másik svájci Tragédia-bemutatóra ismét egy világháborúban került sor, s a művet ismét „rehabilitálni” kellett. Mert időközben bekövetkezett ugyan Madách művének a német nyelvterületen mindmáig legnagyobb sikere, de legnagyobb balsikere is. A siker Mohácsi Jenő új fordításának volt köszönhető, aki - saját kifejezése szerint - „fausttalanította” a szöveget. 1930-31-ben a bécsi és a mün­ cheni rádió, majd 1934-ben a bécsi Burgtheater rendezőjével együttműködve, 35 �olyan bemutatókat produkált, amelyeknek híre ismét messze országokba jutott el és újabb, több nyelvű fordításokra adott ösztönzést. Volt ennek a nemzetközi sikersorozatnak egy másik tevékeny részese is, Madách művének avatott hazai és külföldi propagátora: Németh Antal, akkor a buda­ pesti rádió főrendezője, majd a Nemzeti Színház igazgatója, aki az 1968-ban be­ következett halála előtti években is rendezőként és az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti tárában tevékenykedett. 1937-ben Hamburgban siker­ re vitte a Tragédiát, de a nagyszerű fordító nevét, minthogy származása nem felelt meg az embertelen törvényeknek, a hitlerista hatóság levétette a színlapról. 1939-ben azután a háború első hónapjában, Németh Antal nélkül, egy sebtében összetákolt fordítás szövegével a rendezés annyira eltorzította a berlini bemuta­ tót, hogy az valósággal meggyalázása volt Madáchnak. 1948-ban még megpró­ bálta Németh Antal a hivatalos kultúrcsere keretében Frankfurtba kiküldött vendégrendezőként visszaállítani a madáchi mondanivalót, de a szövegen nem segíthetett. Madách művének és vele Mohácsi fordításának „rehabilitálása” ismét Svájc­ ban következett be. A berni Stadttheater igazgatójának magyar felesége, Andor Mária, aki va­ lamikor a Budai Színkörben É va szerepét játszotta, már 1939-ben próbálta Svájcban színre hozatni Az ember tragédiáját. A terv 1943 elején „érett be” ak­ kor, amikor megvalósításában politikai szempont is érvényesült. Tudjuk, hogy a magyar kormány „hintapolitikájának” egyik diplomáciai terepe a semleges Svájc volt - ebben a keretben javasolta és készítette elő a Tragédia berni előadását a hivatalos Magyarország s képviseltette magát a bemutatón diplomáciai képvi­ selőjével akkor, amikor a színlapon a hitleristák által proskribált fordító neve állott. S hogy ez a bemutató nem a pezsgőbb művészi életű svájci városok vala­ melyikében - Zürichben, Genfben, Bázelben, vagy Luzernben - , hanem a szö­ vetségi kormány székhelyén zajlott le, ez ugyancsak az előadás politikai súlyá­ nak bizonyítéka. Ám a művészi siker is teljes volt. Amint Hubay Miklós, aki akkor a genfi magyar könyvtárat vezette, és a bemutatón szintén jelen volt, anynyi év után visszaemlékezik, gyönyörű előadás volt. Tanúsítja ezt a svájci sajtó­ nak, s nemcsak a berninek, hanem a többi város nagy lapjainak is bőséges vissz­ hangja. Így többek közt a bázeli Nationalzeitung azt emeli ki, hogy a rendező Németh Antal milyen nagyszerű technikai apparátussal, kórusokkal, vetítésekkel, zenekarral, határozott stílusú jelmezekkel dolgozott, és kiemeli Mohácsi fordítá­ sának költői szépségeit: igazi német nyelvű színpadi műnek minősíti. A nagy­ szabású technikai apparátusnak különös érdekességet adott az a tény - írja a Journal de Geneve recenzense - , hogy a bemutatónak éppen a kis méretű berni színház adott otthont, és mégis kiválóan működött. Végül ne mulasszuk el meg­ nevezni a berni siker többi részeseit sem: Farkas Ferenc kísérőzenéjét játszot­ ták, a díszletek tervezőjének Bignens volt a neve, Ádám szerepében Adolf Spalinger, Éváéban Friedel Nowack, Luciferében Ekkehard Koblun lépett fel. Megjegyezhetjük még, hogy franciául is felcsendült már Svájcban Az ember tragédiája; igaz, hogy nem színpadon. 1946 novemberében a lausanne-i Suisse Romande rádió sugározta Roger Richard akkor készülő s utóbb a Corvina kia­ dásában megjelent fordításának részleteit. Az ember tragédiája Svájcban: bízvást állíthatjuk, hogy az elmondottak nem egyszerű színházi krónika eseményei, hanem két nemzet figyelemre méltó talál­ kozásának dokumentumai. RADÓ GYÖ RGY 36 �K Ö R K É P A művészeti pártosságról Vannak formulák, melyeket bizo­ nyos esetekben akkor sem lehet mel­ lőzni, ha közhelynek tűnik használa­ tuk. Így kívánkozik a Vélemények / Viták sorozat újabb kötetéről mondan­ dó gondolatok élére az időszerű jelző. Bár az elmúlt években - a társadalomtudományi kutatási program részeként - több szintetizáló igényű publikáció is napvilágot látott a pártosság, népiség, realizmus témakörében, mégis érződik - alkalmasint erősödik - né­ mi bizonytalanság, egyfajta értékzavar e kategóriák körül az elméletben, a kritikai gyakorlatban és a közvéle­ ményben egyaránt. Ezért aktuális a Bojtár Endre és Szerdahelyi István szerkesztette tanulmánykötet, amely egyrészt az eddigi legszélesebb ke­ resztmetszete a művészeti pártosság fogalmáról zajló évtizedes vitáknak, másrészt jól sikerült foglalata a mai magyar szakirodalom jellegzetes nemegyszer ellentétes - álláspontja­ inak, s ily módon potenicális ösztön­ zője a kívánatos egységes értelmezés kialakításának. A szerkesztők tudatosan eltekintet­ tek a marxista pártosságfogalom esz­ metörténeti előzményeinek extenzív feldolgozásától - mely legtágabb kö­ zelítésben Platón államelméleti fejte­ getéseinek művészeti vonatkozásait is érintené, de mindenképpen foglalkoz­ na legalább Marx és Engels vélemé­ nyével a szocialista irányzatosságról, vagy például Plehanov, Lafarque, Mehring esztétikai nézeteivel - , hogy a fi­ gyelmet a napjainkra is közvetlen ha­ tású lényeges kérdésekre koncentrálják. Eszerint a fogalomtörténeti visszate­ kintés határa Lenin 1905-ben publi­ kált, A párt szervezete és a pártos irodalom című cikke, amely legtöbb­ ször kiindulópontja a mai eszmecse­ réknek is. A fő vitakérdés, hogy a cikk útmu­ tatásai csupán az agitációs és propa­ gandairodalom problémakörére vonat­ koznak-e, vagy érvényesek a szépiro­ dalom, illetve a művészet egésze szá­ mára. Egy negyedszázadon át az ere­ deti szándékú, szűkebb értelmezés uralkodott. Első ízben - mint Szerda­ helyi István E . Fehér Pál Kritika-beli írása nyomán rámutat 19 32-ben, Lunacsarszkij Lenin és az irodalomtu­ domány című tanulmányában buk­ kant fel az a gondolat, hogy a Lenin-cikk a politikai irodalom, a pub­ licisztika körén kívül, a párt irodalom­ politikai tevékenységében is haszno­ sítható alapelveket nyújt, de lényegé­ ben csak Mihail Lifsic 1938-as össze­ állítása óta szerepel a szépirodalomra vonatkozó Lenin-művek között. A cikk keletkezéstörténetét, valamint a szocialista kultúrairányítás „tanuló­ éveit” , a húszas évek „proletárirodal­ mi” mozgalmát bemutató tanulmá­ Illés nyok Gránicz István, illetve László tollából mintegy a politikai hátterét adják a szépírói tevékenység és a pártmunka közti viszony alaku­ lásának. Lényegében e kérdés hazai vetületét elemzi József Farkas írása a 37 �Magyar Tanácsköztársaság irodalompolitikája tükrében és ugyancsak ma­ gyar - művészetelméleti, esztétikai vitákról szól Agárdi Péter, felidézve Fejtő Ferenc harmincas években! munkásságát, kevéssé ismert és mél­ tányolt érdemeit. Fejtő éppúgy nem vonhatta ki ma­ gát Lukács György Tendencia vagy pártosság? című - 1932-ben írott tanulmányának hatása alól, mint ahogy Lukács más művekben kifejtett nézetei is mindig a „gyújtópontját” képezték a pártosság körüli vitáknak. Lukács eredendően az ellen lépett fel, hogy a proletárirodalom vállalja a polgári teoretikusok által sugallt ten­ denciairodalom szerepét. „E z a pár­ tosság - a »tendenciával«, a »ten den ­ ciózus ábrázolással«ellentétben - nem mond ellent a valóság visszaadásához és megformálásához szükséges objek­ tivitásnak. Ellenkezőleg: az igazi dialektikus - objektivitás előfeltétele. A »tendenciával« ellentétben, ahol a helyeslő állásfoglalás az illető dolog idealisztikus felmagasztalását, vala­ minek elítélése pedig eltorzítását je­ lenti, a »pártfelettiséggel« ellentétben, amelynek (gyakorlatilag soha meg nem valósított) mottója a »mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani« és amely egy öntudatlan és ezért csaknem mindig hazug állásfoglalást is tartalmaz, a pártosság ép­ pen azt az állásfoglalást vívja ki, amely lehetővé teszi, hogy az író az összfolyamatot mint valódi hajtóerői­ nek öszefogott totalitását, mint az alapjául szolgáló dialektikus ellent­ mondások állandó, magasabb szintre emelt reprodukcióját ismerje meg és ábrázolja. . . A »tendencia« helyét el­ foglaló pártosság egy olyan - fontos - pont, ahol áttörhetünk és át is kell törtünk a marxizmus-leninizmusnak alkotómódszerünk számára történő ki­ aknázásához" - írta Lukács. Később a pártosságot már nemcsak a „proletárforradalmi” írók alkotásainak meg­ 38 különböztető sajátosságaként fogta fel, hanem minden „igazi műalkotás aktív propagandisztikus hatásával” azono­ sította. A személyi kultusz időszaká­ ban a párttevékenység és a pártköltő általa értelmezett viszonyát - hogy tudniillik az „igazi pártköltő még egyetértésben van a párt történelmi hivatásával, a párt által kijelölt nagy stratégiai útvonallal, ezen belül azon­ ban egyéni eszközeivel szabadon, sa­ ját felelősségére kell, hogy megnyi­ latkozzék” - érte sok támadás. Ugyancsak ellenérzéseknek adott táp­ talajt - nem is minden alap nélkül az a gondolata, hogy a pártosság a re­ alista művészet minden fajtájának el­ kötelezettségére vonatkoztatható. „V i­ lágos: a lenini értelemben vett pár­ tosság (melyet Lukács nem azonosított az 1905-ös cikk tartalmával: Cs. B.) a szocialista realizmus sajátossága. D e alaposan tévedne az, aki azt hinné, hogy a kritikai realizmus nem ismer­ te az író szenvedélyes állásfoglalását kora nagy kérdéseihez, hogy ez az ál­ lásfoglalás és a költői alkotás szer­ ves összefügésének művészi egysége ne lett volna egyik legfontosabb kérdése ez írók formamegoldásáinak is’.” Lényegében ennek adott hangot esz­ tétikai fő műveiben is, megengedve, „ hogy a szocialista realizmus tudatos pártossága egy - elvben - helyes tu­ datú pártosság, amely csakis a marxiz­ mus vilégnézete által vívható ki, va­ lami minőségileg új a minden korábbi művészeti gyakorlatban mutatkozó spontán állásfoglalásokhoz képest” . Lukács nézeteihez való korrekt vi­ szonyt a hatvanas évek „szellemi kon­ szolidációja” alapozta meg s ezzel mintegy párhuzamosan fogalmazódott meg az igény a marxista esztétikai alapkategóriák - köztük az összetartó pártosság, népiség, realizmus - újra­ értékelésére, fogalmi tisztázására, a dogmatizmus, a sematizmus kompro­ mittáló tehertételeinek feloldására. E r­ re utalnak Szigeti József, Köpeczi B é­ �la, Zoltai Dénes, e kötetben is helyt kapott írásai, s az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközösségének a szoci­ alista realizmusról, valamint a művé­ szetek társadalmi hivatásáról közzé­ tett állásfoglalásai. Mint Szerdahelyi István az összegzés szándékával meg­ jegyzi „az új kategóriaelemzéseknek - Lukács f elfogósával szemben - sze­ rencsés megoldása az, hogy terminológiailag is elkülönítik egymástól a mű­ vészet általában vett irányzatosságát (amely tehát bármiféle nyílt vagy burkolt osztálytörekvést egyaránt je­ lölhet) az elkötelezettségtől, amely a haladó, lényeges társadalmi-politikai vagy etikai értékek melletti kiállást jelenti, valamint a pártosságtól, amely e szűkebb értelemben a szocialista re­ alista művészet azon jellemvonását je­ lenti, hogy vállalja az osztály nélküli társadalom célkitűzésének megvalósí­ tásáért folytatott.. eszmei harcot” . Elfogadottá vált az a nézet is, hogy a pártosság történeti kategória s tartal­ ma az általános jellemzőkön belül a munkásmozgalom, a szocialista építés konkrét körülményeihez igazodva ko­ ronként is változik. Nem tagadva az 1905-ös Lenin-cikk forrásjellegét, egy­ re inkább az a felfogás erősödött meg, hogy a művészeti pártosság le­ nini koncepcióját az életmű egésze alakította ki. A hetvenes évtizedben kevesebb spontán vita kísérte a pártosság, népiség, realizmus kategóriákat, direkt használatuk is megritkult, esetlegessé vált, noha a műelemzések legjava vál­ tozatlanul támaszkodott orientáció­ jukra. „Joggal merült fel hát az a kér­ dés, hogy a hallgatás oka netán az le­ het, hogy a művészeti fejlődés túllé­ pett e korábbi meghatározásokon, s azok az új, gyakorlati eredmények fé­ nyében további korrekciókra szorulnak. A probléma tisztázása a Pártosság, népiség, realizmus - a hazai marxis­ ta esztétika tükrében című kutatási program feladata volt” , melynek kere­ tében 1976 és 1979 között a legkülön­ bözőbb szakterületek képviselőinek részvételével országos méretű eszme­ csere bontakozott ki e tárgykörben. Mint a kötet frissebb keletű tanul­ mányai jelzik, a vita - bár néhány kérdésben nyugvópontra jutott - nem zárult le végérvényesen. Meggyőzőnek bizonyult - többek között - az az ér­ velés, hogy a pártosságnak - s így a realizmus, népiség kategóriának is csak az úgynevezett „autonóm” vagy „visszatükröző művészet” szféráján belül van igazán érvényessége, s mint ilyen, ma is - függetlenül az alkotó esetleges viszolygásaitól - kísérője az igazán maradandó művészi értékek­ nek. Megerősítést nyert, hogy a pár­ tosság terminust mindenekelőtt a szo­ cialista művészet számára kell fenn­ tartani, de abban viszont Lukácsnak szolgáltatik igazság, hogy a szocialista realizmus pártosságát nem lehet a mű­ vészi formálás teljesen új elveként ke­ zelni, minthogy a pártosság éppúgy le­ származottja a progresszív elkötelezett­ ségnek, ahogyan a szocialista realiz­ mus folytatja a realizmus történelmi fejlődésének hagyományait. Az M TA Irodalomtudományi Inté­ zetének vizsgálatát reprezentálandó Szili József és Sőtér István a „hagyo­ mányos” marxista kérdésfelvetések kö­ rén belül maradva vet fel új problé­ mákat. Ezzel szemben Bojtár Endre és Bonyhai Gábor túlhaladottnak véli az alkotó, illetve a műalkotás szere­ pét hangsúlyozó hagyományos megkö­ zelítést s a pártosságot a befogadás­ esztétika összefüggésében, mintegy az olvasó értékítéletére apellálva fogják fel. Mint Bonyhai fogalmaz: „ A kér­ dés most nem az, hogy az alkotó mi­ lyen világnézetet milyen eszközökkel juttat el a befogadóhoz bizonyos rá­ hatás céljával, hanem hogy a befoga­ dó milyen fejlett esztétikai kompeten­ cia birtokában és milyen világnézet alapján értelmezi, értékeli s ami a leg­ fontosabb: igényli a művet” . 39 �E koncepcióhoz nyújt adalékot K a­ marás István olvasásszociológiai elem­ zése. Pándi Pál és Király István - a kutatási programoktól független - ta­ nulmánya az alkotói pártosság elvei­ nek gyakorlati vonatkozásait állítja előtérbe a művészi szabadság kérdé­ seinek felvetésével, illetve a pártos írói magatartás aktuális konfliktus­ helyzeteinek - Bölöni György példá­ ján való - megjelenítésével. Veres András a pártosságfogalmakat a ve­ zetési stratégiákkal összefüggésben ér­ telmezi. A kötetet szerkesztő Szerdahelyi István és Bojtár Endre nézetkülönbsé­ 40 gei - a műközpontú, illetve a befoga­ dói pártosságról - jelzik legszemlélete­ sebben a további alkotó eszmecserék tudományos szükségletét. De - s ezt már a mai társadalmi valóság, a mű­ vészeti, kritikai közélet ellentmondá­ sos tapasztalatai mondatják - a jelen helyzetben politikai, ideológiai érdek is a marxista esztétika alapkategóriái­ nak következetes érvényesítése. Egyet kell érteni Szerdahelyi - más helyütt kifejtett - gondolatával, miszerint az irodalomelmélet marxista pozíciói a társadalmi tudat egyéb területein is erősíthetik a marxizmus hegemóniáját. (Kossuth) C SO N G R Á D Y B É L A �V ÉLEM ÉN YEK, VITÁK vagy az elmaradt szintézis kísérlete Am ikor egy társadalom fejlődésé­ nek fontos állomásához érkezik, szük­ ségessé válik, ahogy mondani szok­ ták, a megtett út áttekintése, a szük­ séges tanulságok összegezése. Minél jobban felismert egy elkövetkezendő fordulat elodázhatatlansága, annál sürgetőbb igénnyel jelenik meg a múlttal való szembenézés, minél kö­ vetkezetesebb ez a szembenézés, an­ nál biztosabbnak látszik, hogy elő­ feltételévé válik azoknak a cseleke­ deteknek, amelyek a jövőt alapozzák meg. Úgy tűnik, a hetvenes években Magyarország történetének új forduló­ pontjához érkezett el. Látványosan lezárultak olyan folyamatok, amelyek esetleg már száz-százötven, vagy ép­ pen húsz-harminc éve indultak meg. Egyre inkább kiderült, főleg a gaz­ daság működésének tanulságai alap­ ján, hogy új utak nyílhatnak előt­ tünk. A z évtized vége, különböző kény­ szerek hatása alatt, újabb részleges változásokat hozott. A fordulat mind elodázhatatlanabb, a jelen végtelen meghosszabbítása helyett a saját jövőnkbe való átlépés egyre sürgetőbb. Ezért történnek kísérletek, szinte a történelmi kényszernek engedelmeskedve, az elmaradt szintézis megva­ lósítására. E gy ilyen kísérletnek te­ kinthető a V élem én yek , vitá k című sorozat, amelynek jelen négy kötete A hetvenes é v e k m agyar irodalm áról (1979), A m űvészetkritikáról (19 8 1), A vizu ális kultúráról és a Z en ek u l­ túráról (1982) szól. E válogatás egy­ ben jelzés is: a gazdasági alapzattól, amelynek reformjáról a legtöbbet le­ het hallani, el kell jutnunk a felépít­ mény területére, s egyben tudatosíta­ ni szükséges, hogy az itt napirenden levő fordulat nem automatikus, nem csupán az alapzat függvénye, hanem sajátos cselekedeteket követel meg. E cselekedetek között nem elhanyagol­ ható az a lehetőség sem, hogy „tük­ röt tartson” - a magyar valóságnak, amelyben „alakját és lenyomatát” lát­ hatja az meg. A tükörképek olykor igencsak élesek, nem lehet őket ész­ re nem venni. A m üvészetkritikáról szóló kötet írásaiból egyértelműen kitetszik a húszéves egy helyben topogás. Nem csupán a fordulat hiányzik itt, de még a fordulat időszerűségének a fel­ ismeréséig sem jutottak el. Az írások nagy része a hatvanas években ugyanazokat a kérdéseket járja kö­ rül és hagyja megválaszolatlanul, mint a hetvenes években. A felada­ tokat újra és újra elmondják, de semmi sem változik. Ráadásul egy pezsgő kritikai élet illúzióját kelti a válogatás, vitaszellemet sugall, pedig csak a válogató-szerkesztő beavatko­ zása által vált ilyenné. Az élénkség látszata leplezi, de nem takarhatja el a húszéves óvatoskodást, jellegtelenséget, az általánosságokba való süllyedést. Teljesen egyértelmű, hogy hiányzik az összegzés, helyette az egymás mellé sorakoztatott írások szervetlen, de magára a művészet­ kritikára jellemző halmaza a kötet. A z irodalm i életben másféle kép tárul fel. A változás itt olyan nagy­ ságrendű, hogy szinte minden vita nélkül evidenciává vált. A „lesántult költészet” jelzi valaminek a vé­ 41 �gét, de sem az új költészet, sem az élre settenkedő széppróza, nem is be­ szélve a drámairodalomról, nem ké­ pes tudatosítani azt, hogy a kezdet vége, egy korszak lezárulása nem azonos egy új kezdetével. Sőt az iro­ dalmi közvélemény sajnálkozik a v ál­ tozás miatt. Nem a mai valósághoz méri a magyar irodalmat, hanem egy (talán soha nem létezett) esz­ ményhez, egy megszépült, idealizált régi képhez, egy aranykorhoz, ami­ hez képest a mai változások egyér­ telműen csak a színvonalcsökkenést jelenthetik. A z értékőrzésnek ez a módja, minden jó szándék, minden tiszteletre méltó hagyomány ellené­ re egyoldalú és végső soron konzer­ vatív magatartás. Újratermeli a je­ lent, de még azt is akadályozza, hogy a jelen valós értékei értékeltessenek. M ivel számára a múlt az egyedüli ér­ ték és példa. A vizuális kultúra éppen ehhez v i­ szonyítva van kedvező helyzetben. Nem abban, hogy a vizuális kultúra területén megszületett valami új, ha­ nem abban, hogy a vizuális kultúra maga volt új a hetvenes években. Megszületése tünetértékű: az ipari termelés újszerű követelményeivel van összefüggésben. M ivel itt a lét és nemlét kérdése volt napirenden (míg az irodalomban a lét milyensé­ ge), sokkal határozottabban fogal­ mazódtak meg a cselekvés lehetősé­ gei (a jövő) és akadályai (a jelen). Itt tükröződik a legerősebben az értelmes cselekedet vágya, ennek kor­ látozottsága és ebből következőleg a rossz közérzet. Látványos kísérletek és fontos kezdeményezések jelzik, hogy valami megindult, de a súlyos vereségek arra utalnak, hogy a je­ lenből a jövőbe való átlépés a dek­ larációk ellenére sem egyszerű dolog. A múlt korlátozó szerepe és fel­ használható értékei persze jelen vannak a vizuális kultúránkban, mi­ vel a művészettől és a hagyományos 42 kultúrától semmiképpen sem lehet elvitatni egyfajta látásmódot. A régi felbomlása azonban annyira élesen látszik, hogy ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni, képtelenség megmarad­ ni abban az illúzióban, hogy a dol­ gok mehetnek tovább a megszokott rendben. Sajnos, hiába az új vizuális kultúra, a régi rend helyén új rend nem alakult ki. Jelzi ezt az az eklek­ ticizmus és szürkeség, amely az épí­ tészetben, a belső terek kialakításá­ ban, öltözködésben, használati tár­ gyaink formájában nap mint nap a szemünkbe ötlik. Tehát a múlttal való leszámolás kedvező helyzete egyfelől, a múlt értékeinek felhasz­ nálása és felhasználhatatlansága más­ felől - íme a vizuális kultúra dilem­ mája a hetvenes években. A zenekultúra kérdéseit összefog­ laló kötetben is szembetaláljuk ma­ gunkat a fenti kérdésekkel, de a megoldások itt a legátgondoltabbak. Ú gy tűnik, a zene kritikusai nemcsak a zenei kérdéseket látják tisztán, de mélységesen értik az esztétikai prob­ lémákat, és a társadalmi-történelmi összefüggéseket is. „Rendkívül vilá­ gosan és pontosan meg kell vizsgál­ nunk, mi folyik az országban. Én állandóan érzem ennek hiányát" mondja M ihály András. A kötet mot­ tója lehetne ez a gondolat, mert ép­ pen ők a lehető legkritikusabban ép­ pen azt vizsgálják, mi történik az or­ szágban, mi történik a zenei életben, a zeneoktatás válságától a szórakoz­ tató zene életpótlék-funkcióján át a zeneszerzés és zenélés újkeletű prob­ lémáiig. A következetes szembenézés és feltárás megóvja őket a múltbafordulástól, pedig sehol nincs ilyen nagy kísértés: Bartók és K odály élő hagyomány. M egóvja őket a múlttal való teljes szakítástól: úgy ismerik fel és el az új zene értékeit, hogy az­ zal nem tagadják meg a hagyományt. Hitet tesznek a továbbhaladás mel­ lett és teret biztosítanak az új tö­ �rekvéseknek: a fiatalok (és idősek) kísérletei a jövőt jelentik. Életünk egy részén, a zenekultú­ ra területén, megvalósultnak látszik az, amit elmulasztottunk más terü­ leten: a szintézis, a fordulat tudato­ sítása és ennek alapján a jövő meg­ fogalmazása. A valóság (a zenei va­ lóság!) igazolja vissza, hogy minden­ nek az elvégzése nem hiábavaló. De talán túl könnyű érv a hetvenes évek zenei sikereire hivatkozni! Egy másik metszetben vizsgálva a négy kötetet, a hiányok megfogal­ mazása a legszembeötlőbb. A jelen­ ségnek több gyökere van. Az elsőd­ leges természetesen a gazdaság; a közgazdaságtanban már megtörtént ennek a leírása. Vannak azonban át­ tételesebb okok is. Onnan erednek, hogy Magyarország elmaradottsága következtében mindig követő maga­ tartást kénytelen volt magára ölteni, mindig olyasmit akart elérni, amit a a példaadó országok igen gyakran már maguk is meghaladandónak te­ kintettek. A hetvenes években le­ hetségesnek tűnik ennek a követő magatartásnak a feladása, mivel le­ zajlottak azok a társadalmi folya­ matok, amelyek lehetővé teszik az öntörvényű, saját helyzetünk és cél­ jaink által meghatározott fejlődést. É s itt jelentkezik a hiány: nem fo­ galmazódtak meg azok a célok, ame­ lyek a lehetséges jövőt jelentenék, s helyette csak a jelen újratermelése folyik, mintegy vég nélkül meghoszszabbítva a hetvenes éveket. A z előbb emlegetett társadalmi folyama­ tok e jövőhiány mellett másféléket is termeltek. Felbomlottak a régi kö­ zösségek, devalválódott sok régi ér­ ték, elvesztette vonzerejét számos eszmény, követhetetlenné vált nem egy magatartásforma. A nehézséget az okozza, hogy helyükbe nem lép­ tek vagy nem kellő hatékonysággal léptek az újak. Nehezen jönnek lét­ re az új közösségek, s ha létrehozá­ sukra négy-öt magyar összehajol, bi­ zony nem néznek rájuk jó szemmel. Eszményeink, értékeink vagy az idealizáltság ködébe vesznek, vagy ün­ nepi beszédek közhelyeivé üresednek, de a mindennapokat alakítani aligalig képesek. Magatartásformáik kö­ vetkezetlenül csaponganak az esz­ ményített altruizmus és a gyakorlati egoizmus között, és kemény harcokat kell megvívnia annak, aki a közös­ ségi magatartást hirdeti és gyako­ rolja. A z itt felsorolt ellentmondások, nehézségek tükre és példatára lehet a sorozat most olvasott négy kötete is. Csak ötletszerűen válogatva is sorjáznak a példák. Nem tud (ott) nemzedékké szerveződni az új ma­ gyar irodalom, sőt alkotóközösségei, műhelyei sem jöttek létre. A kísér­ letek a művészet határait átlépő po­ zícióba szorultak. Hiába hozott ez az irodalom magával és magának új kritikusgárdát, legfeljebb baráti kö­ rök, esetleg klikkek alakultak belő­ le. Jobb a helyzet az iparművészet területén, az iparművészet egy-egy műhelyében. Szemléletes példaként Pohárnok M ihály közösségteremtő kísérletére, a konyhai eszközök for­ matervezésében elért eredményeikre és a csoport nehézségeire utalnék. Hasonló, de látványosabb és tartósabb a zenei életben az Új Zenei Stú­ dió közössége, bár a sok ellenségről és a sok értetlen kézlegyintésről ők sem feledkezhetnek meg. Ezek után nem meglepő, hogy ta­ lán a hiány szó az amely különböző szerkezetekben a négy kötetben a leggyakrabban előfordul, vagy ilyen­ olyan módon utalás történik a hi­ ányra, mint jelenségre. Tanulságos néhányat idézni. „ A lírai tudat csak a hiány, a negatívum .. . formájában foghatta föl a történelmi mozgást” - írja Szilágyi Ákos, majd ugyanő beszél „a reálisan létező történelmi hiány” -ról is. M aga a kritika válik 43 �hiánnyá, de legalábbis a kritika ér­ tékcsökkenése látható az Alm ási M ik­ lós által megfogalmazott ellentmon­ dásban, amely „az elkötelezett kriti­ ka követelése és lehetetlensége” kö­ zött feszül. D em e Tamás a vizuális kultúra egész területeit minősíti hi­ ánykultúrának, Attalai G ábor pedig arról ír, hogy nincsenek karakteres mintáink, „szerény, de világos és impulzív tárgyi világ” -unk. Mégis (és újra) a zenével kapcso­ latban megszólalók azok, akik leg­ inkább túl tudnak lépni a zene v i­ lágán és általánosabban fogalmazzák meg „egy demokratikus közélet nyil­ vánosságformáinak” (Balázs István), „az új idők új dalainak” (Hanák Pé­ ter), saját zenei és nem zenei utunknak (Petrovics Emil) valamint az egyéniségeknek (Szunyogh Balázs) a hiányát. A hiányok, az értékvesztések és -tévesztések felsorolása természetesen nem öncélú. Akármilyen fájdalmas is ezek felismerése, elengedhetetlen alapja és nélkülözhetetlen előfelté­ tele mindenféle megújulásnak. Nem veszélytelenül, mivel könnyen csap­ dává, vagy éppen pótcselekvéssé vá­ lik, mert azt a látszatot kelti, hogy a feltárás, elemzés és szintézisterem­ tés maga a cselekvés, azaz a meg­ újulás. Erre a hitre egyébként is megvan benne (és bennünk) a haj­ landóság, mert közösségeink és esz­ ményeink elvesztése cselekvési lehe­ tőségeink pusztulásával is járt, s most mindenképpen meg akarjuk ta­ lálni azt a terepet, ahol értelmes dol­ gokat lehet megvalósítani. Hogy ez még azoknak az embereknek sem könnyű, kiket hagyományos fordu­ lattal alkotó értelmiségieknek szokás nevezni, azt többek között a Véle­ mények, viták című sorozat jelen négy kötete messzemenően igazolja. (Kossuth) T Ö R ŐCSIK M IKLÓ S 44 �Láncz Sándor: FELED Y GYULA Lassan három évtizede annak, hogy Miskolcon a grafika műfaján belül elindult az a folyamat, amely hatásá­ ban, kisugárzásában fontos katalizátora volt a magyar sokszorosító grafika fej­ lődésének. Ez fordulópontot jelentett a miskolci képzőművészet történetében is, de egyben szerves része volt annak a változásnak, amely szinte észrevétle­ nül kezdődött el az 1950-es évek má­ sodik felében. Az adminisztratív úton trónra emelt patetikus naturalizmust ekkor kezdték ki olyan felfogású mun­ kák, amelyek - egyéni hangvétellel heves közösségi indulatokat tarmaztak. Az új hangot, a más-más stíluselkép­ zeléseket vállalók között voltak azok is, akik a magyar grafikát képzőművé­ szetünk élvonalába emelték és a műfaj újjászületésével megszerezték ennek a művészeti ágnak a legszélesebb nyilvá­ nosságot. E grafikusnemzedék egyik legkie­ melkedőbb alakja Feledy Gyula, aki­ ről bizony eléggé megkésve jelent meg az első monografikus igényű munka a Mai magyar művészet sorozatban. (Éppen e könyv apropóján izgalmas lenne tudni, hogy az így megjelenő monográfiák kiadási sorrendjét, az al­ kotók listájának kialakulását, meny­ nyiben befolyásolja a tudatos szerkesz­ tői igény). A megszokottan szép kivi­ telű sorozat újabb kötete tehát Láncz Sándor tanulmányával, jól válogatott képanyagával régi igényt elégített ki. A rajz és grafika immanenciáját, a kortárs magyar grafika megszületésé­ nek eredőit vázolva indítja írását Láncz Sándor, előzményét keresve Fe­ ledy művészetének, melynek nemcsak első periódusát határozta meg a „der- kovitsosok” -at oktatók (többek között: Hevesy Iván, Beck András, Koffán Károly, Kállai Ernő, Bortnyik Sándor, Kmetty János, Rabinovszky Máriusz) haladó szellemisége. A főiskolai mes­ terek - Szőnyi István, Pór Bertalan és Hincz Gyula - hatása és - krakkói ösztöndíjasként - a lengyel grafika sajátos karakterű, érzékeny nyitottsága is mindvégig nyomon követhetők ha rejtetten is - alkotásaiban. Már a kezdeti művek elemzésével is Feledy egyéni hangú elkötelezett művészeté­ nek rajzát adja, elszakadását az „uni­ formizált grafikáktól” , felmutatva az újat kereső, invenciózus tehetség ígére­ tes erejét. Tömör életrajzi adalékokra és a mű­ vek keletkezésének kronológiájára építkező, értékelő elemzések kapcsán bontakoztatja ki az író Feledy eddigi életművének három szakaszát, ezek tematikai és stiláris jellemzőit, vissza­ térő íveit, művészete alakulásának irá­ nyát, az egyéni hangvétel kialakításá­ ban megtett útját. A megtett út kie­ melkedő állomásait mérlegelve, egyegy ciklus (Az ember tragédiája, Énekek éneke, Babits-illusztrációk, V a­ riációs sorozat, Karancslejtős-sorozat) sajátos problémafelvetésén, modern mítoszt teremtő gondolatiságán, a for­ mai megújulásért vívott küzdelmen ke­ resztül az eddigi életmű mögött lá­ tensen megjeleníti az alkotó egyéniségét is. A közéletiséget vállaló művészét, az intellektuális alkotóét, a törvényt, sorsot, történelmet faggató elhivatott emberét, aki így vall magáról: „V á­ szon, papírlap, kő, vagy fémlemez előtt állva, engem nem az a kérdés izgat, hogy mindenkitől megkülönböz­ 45 �tető hangomat találom-e meg a művé­ szetben, hanem, hogy formázva, ala­ kítva ezeket az anyagokat sikerül-e ne­ kem is korszerűen értelmes feladatot teljesítenem a dolgozók társadalmá­ ban” . Feledy Gyula munkáságát - ahogy méltatója is jellemzi - változatlan tö­ retlen elszántság, gazdagodás jellemzi a mai napig. Alkotói magatartását nem stiláris igazodások és nem is stiláris szintézisre való törekvés jellem­ zi. Hűen ars poeticájához - Aradi Nó­ ra szavaival - szemléletét, magatartá­ sát érezhetjük jellemzőnek, a tájéko­ zódni akarás sokféleségét, hangulatok rezdülésnyi finomságú megragadását, a sokat befogadni képes, nyitott szemű fogékonyságot. „ A kör amelyben mozog - a mun­ ka, a szerelem és a halál nagy kér­ dései felölelik az emberi lét teljes­ ségét - olvashatjuk a tanulmány befe­ jező, összegező részében. A tradíciót, amelyhez művészete kapcsolódik, amelyben született és kivirágzott, szí­ vósan őrzi, mint egy történelmi fordu­ lókat létrehozó, átélő és elszenvedő nemzedék tagja, akinek tevékenysége ma már a kortárs művészettörténet egy darabjává nemesedett” . Láncz Sándor könyve gondosan vé­ gigvezeti olvasóját a művész eddig megtett útján. Ha nem is sikerül az alkotóról mindenütt és munkásságáról mindenhol árnyalt képet rajzolnia, ta­ nulmánya nagyon fontos a Feledy Gyula művészetét megismertető úton, melyet nemcsak rangos kiállítások so­ ra jelez, hanem a kapott elismerések is: a Munkácsy-díj, az Érdemes mű­ vész cím, a Kossuth-díj. (Képzőmű­ vészeti) D O B R IK ISTV Á N 46 �METAHAIKU Fodor Ákos: HASADÓ AN YAG „lábam előtt ült / egy madár, majd felröppent - / Nehezebb lettem.” Az idézet Fodor előző kötetéből való, a vers A haiku címet viseli. Azt a for­ mát látjuk magunk előtt, mely Fo­ dor számára egyre kizárólagosabban a megszólalás foglalata. Költészetét - most csak erre a főformára redu­ kálva - a haiku lehetőségei terem­ tik meg és határolják be. „U gyan­ azt írom” mondja, s valóban lírai anyagának hasadásai a haiku forma­ világában homogenizálódnak. A hai­ ku Fodor teremtette versvilágát ma­ gából a formából, magát e formát a Fodor-versből kell és lehet csak meg­ érteni. A haiku - eredetét tekintve ősi japán versforma - lényege a termé­ szetábrázolás volt. E z a rendkívül kötött (háromsoros, 17 szótagból ál­ ló - 5, 7, 5 - rímtelen, hangsúlyos) forma belekerülvén az európai líra újkori történetének viharos évszáza­ daiba megőrizte zárt, feszes és pon­ tos jellegét. Harmóniájának, szim­ bólumrendszerének, természetköz­ pontúságának alakváltozásait akkor érthetjük meg, ha e forma modern történetét a ki-jelentés terminusában ragadjuk meg. E néhány sorból és szóból álló vers az evidenciák meg­ szűnésének és megkérdőjeleződésének újkori világában határ-forma: a még megszólalás a már elcsendülés metszéspontján a nyelvet, harmóniát, kommunikációt már kétségbevonja, de még ezek lehetőségét állítja. Pon­ tossága nem a közös tudásból szár­ mazik: önmagát nevezi meg, hasítja ki az anyagból, mely a „közösség” számára nemlét, s mivel nem-lét, nem állítható róla, hogy van vagy hogy legyen. Csak kíméletlen pontos­ sággal ki-jelenthető. E forma „veszé­ lye” kettős: az alkotás oldaláról a pontosság és a kíméletlenség álarcá­ ban jelentkező pontatlanság és szét­ csúszás: a blöff; a befogadás olda­ láról pedig a „szórakozott” vagy „túl mély” odafigyelés: a belehelyezkedés modern pólusai. Azért be­ szélek ki-jelentésről és nem ki-mon­ dásról, mert a haiku valamilyen je­ lentést bocsát ki, de kimondani nem mond ki semmit - ez éppen e for­ ma lényegéből fakad - „tükrökben: tükrök: / köztük színes kis szemét: / helyben-cikázás.” és „ mire bármit is / észrevettél - hallgass. N em / tudom : miről be-” . Fodor Ákos költészetének egyanyagúságát a határhelyzet teremtet­ te meg: „m i nyomtalanul / eltűnt kint: belénkszökve / rendezkedni kezd” . Fodor három kötetének kulcsszavai rendre: a szeretet, a v i­ lág és a meta. . . A három kötet szétválasztása pusztán „technikai” kényszerűség, lírai anyagának hasa­ dásait mesterségesen elkülönítő teo­ retikus gesztus. E z az egyneműség azonban zenei értelemben polifónikus: „Persze, csak a mozart-érvényes ze- / nék, melyekben maga a Közeg működik (s nem / holmi epikus-lát­ ványos iránymozgás zajlik és fe- / lejtődik) az egy - (mindent!) - anyagúság derűs / é re ttsé g é b e n :...” Az egyes tételek csakis oly módon lép­ hetnek fel, hogy már eleve bennerejlenek, bennefoglaltatnak az előző­ ekben, együtthangzanak, hiszen az egy-minden-anyagúság hasadásai. Éppen ezért Fodor haiku-lírája nem „fejlőd ik” , hanem variálódik. A kö­ 47 �vetkező két idézettel összefoglalom azt a két „variációt” , mely előző kö­ teteinek alapszólamát jelentette: „ Szeretni szeretek sem m i m ást” mondja első kötetében. A második­ ból egy haiku: „ jelentős helyen, / istenhátam ögötti / idő ben élü n k ” . A szeretet és a v ilá g kijelentése előző két kötetében a haikuforma transzcendálásához, ahhoz a ponthoz ju­ tott el, ahol a haiku vagy elhallgat vagy m etahaiku formájában létezik tovább. Előző köteteiben mind a két lehetőséget előkészítette. Az elhall­ gatás és a metahaiku egyaránt e lí­ ra antropologizálását jelenti. Előző kötetében még így ír: „Általános Megszólított! / adj több fé n y t!/ E z csak fizika: nem gyönyörködtet a méta- /;". Ugyanakkor már ebben és az első kötetben is megtalálható jelen kötetének alapszólamát előidé­ ző dallam. „Á m a kusza sorocskák közt nagy rendet vágva / a R A D Í R : nyomán fehéren fölizzik a várva- / várt, a tiszta nagy meta-poéma!” É s még egy idézet első kötetéből: „Szűkszavúságra, elhallgatásra jó (?) okunk van az alapos talán / megfe­ lelőbb jelző lehetne;. . . ” Utolsó idé­ zet a második kötetből: „ikrásodsz. mézem, / színed mélyül, aranyom, / borom, erősödsz; / hunyoroghatok-e még / fényedben, napom?” . A vers címe: E g y haiku túlcsordul. A sze­ retet és a világ ki-jelentésének köze­ ge már tartalmazza a forma transzcendálását, a túlcsordulást, a metaform át. A fizikai világ (szeretet, jelen stb.) haikuba foglalása a meta-fizikait hordozza. A három kötetből ki­ emelt alapszólamok az anyag meg­ tisztulásának és megmaradásának esélyeit jelentik. A megtisztulás esé­ lye: az ítélet, abból a nézőpontból, „m ely nem bandzsít önmagába: / nem ítél, nem menteget; / tág, mint a gyerekszemek: / lennék isten ka­ merája” . A nézőpont koordinátáinak precíz meghatározása ez: a distan­ 48 cia felvétele. A z ítélet, mely „diag­ nózis” , „kérdés” , „üzenet” formájá­ ban fogalmazódik meg, negatívban rajzolódik ki ( A szabadság). A fizi­ kai világ megfigyelése: a jelenlét­ vesztés: nem-lét, Fodor szavával „á r­ nyékvilágcsúcs: lélekvesztőhely” . Fo­ dornál ez egybeesik a líra antropologizálódásával, mely a formára néz­ ve metahaikut, esszét jelent. Mosta­ ni kötetében írja: „m a ga dra íté lle k ” . (Les Adieux). Az egyanyagúság po­ lifóniája (!) azt jelenti, hogy ebben a kötetben is tovább kell, hogy él­ jenek az előző kötet szólamai, oly módon azonban, hogy alapszólam­ ként most a meta. . . lép elő. A kér­ dés: ,,- Miért nem inkább szociofilozo / pszicho-ökonoetceterát tár­ gyal a versezet?!’’ már jól ismert előző köteteiből, akárcsak a szeretet, az emlékezés vagy a világ „diagnó­ zisa” . (E folytonosságot jelzik azok a versek - például a Diagnozis, A x i­ oma, P énelopé - , melyek sorszám­ mal ellátva behálózzák a három kö­ tetet.) A meta-poéma első kötetében tűnik fel, mint a törlés, a Radíro­ zás eredménye. A meta-forma Fo­ dor számára a megtisztulás esélye, melynek a „fizikai világban” a ste­ rilizálás a párhuzamos fogalma. A tisztulás tehát nem a jelenlét, hanem a meta-jelenlét kategóriája, „ha csak egyetlen zokni is tisztulni / kezd a viselés következtében; / stb.: / fö­ lülvizsgálom / nézeteimet és világo­ mat” (F ogadalom ) „M eta-vers” elő­ ször a második kötetben tűnik fel: „ha közelebb van : / élesebben látni, hogy / elérhetetlen” (M etaoptika). Mostani kötetében olvashatjuk a M etaoptika II-t. „N agyon figyelj, mert a világot / teszed is azzá, ami­ nek látod” . A metaforma antropoló­ giai nézőpont. E z a megtisztítás ak­ tusa, mert „ A J E L E N L É T a bot­ rány esélye: ilyen közelségben / az érzés harcol és csorbul, az érzék ki­ foszt, / a cselekvés amputál, egy �szó megölhet” . E z a distanciapont, melynek tükrében ilyennek látjuk a szabadságot: „távolodóban / hirde­ tem hűségesen: / csillagot fénye” . A metaforma a kiteljesedett distancia: néző pont, mely a megtisztításban a világ, a jelenlét, a szeretet, a Másik stb. elérhetetlenségét, távolságát, választhatatlanságát jelenti ki. M eg­ annyi haiku tanúskodik: megszűnt a „viszony” , a „társasélet” , a kapcso­ lat. A fizikai együttlét, a jelenlét nem érvényes, „súlypontom kívül / esik jelenségemen: / aki fog — nem bír ” (Meta-Metafizika). A metanézőpont: „napszem” , „isten kamerá­ ja ” , melyből Fodor poétikáját - kiteljesedett formában: metapoétikáját - megalkotja. E metapoétika közép­ pontja, szervezőelve: a szabadság. Pontosabban: a szabadság, mint hi­ ány. Jelen kötetének első versében e „legdrágábbról” , „egyetlenről” mond­ ja: „ez a túlsúly” . A metapoétika tette: a fizikai világ szabadságnél­ küli botrányának transzcendálása: „függesszük oda a sort, / ahonnan a fölemelt / figyelem jónéhányszáz(??)nyi / szívszorító-boldog szabad-/ eséshez juthat” (M etapoétika). Mit jelent a metahaiku közegében a „m agadra ítéllek” és, hogy „ M aga­ dat ne hagyd elgazosodni” ? K i ez a lírai „meta-én” ? Fodor, ellentétben például a haiku másik jelentős ma­ gyar költőjével Oravecz Imrével, nem alapít a létező világ ellenében egy másikat, Oraibit, lírai énje nem lesz egy másik - lakható - világ pol­ gára, noha ez a dallam is megszólal lírájában éppen úgy, mint az én feldarabolódásának, megszűnésének nagy lírai hagyományokkal rendel­ kező szólama („szórakozottan / más­ valaki arcával / mosolyodtam el” ). Nem alkot tehát másik univerzumot. A z örökbefogadás, az emlékezés, az a nyom, mely a hazát, az ént látha­ tóvá teszi, pontosabban negatív ki­ rajzolódását, meta-létét, ha nem is teremti meg, de posztulálja: „em lé­ kezésem / haván lábnyomuk vezet / haza magamból” . (Ebből a szempont­ ból kellene költészetében, a hó, hó­ pehely motívumának vándorlását vé­ gigkövetni.) E három vékony kötet mindegyike tartalmaz műfordításo­ kat (örökbefogadásokat) és tartal­ maz (az utolsó két kötet) egy-egy olyan szólamot is, mely elüt köteté­ nek alaphangjától. (Mostani köteté­ ben egy ciklus például Hazafi V e­ rai János múlt századi költő, hang­ ján szólal meg.) Továbbá minden kötetében találhatunk „esszéket” , melyek egy-egy író, költő, zeneszer­ ző hangjait idézik (Mozart, Brahms, A dy, Szép Ernő, Kosztolányi, K rú ­ dy, Weöres, Pilinszky, Szentkuthy, Tandori stb.). Nem a múlt vagy a kultúra világa áll előttünk, mint le­ hetséges és/vagy vágyott ellen-világ, hanem az érvényesség meta-léte: „(milyen érvényes / lett arcom: két tenyered / zárójelében!)” Nem a má­ sikban való hit, tudás vagy remény igézetéről van már szó, hiszen „itt ülök én és / gondolataim se száll- / nak sehová se” . A z érvényességet éppen a túlcsordulás, a meta-nézőpont alapozza meg. E z ugyanis min­ den tudás, érzés, kapcsolat eviden­ ciájának hiányát jelenti: „tudom, hogy fontos: / nem tudom: szeret­ jük-e /a maradandót?” Fodor sza­ vával azt mondhatjuk, hogy a meta­ haiku minta (Részegség), mely az anyag elmosódása után meg kell, hogy maradjon. Azt mondtuk fentebb: a metahai­ ku esszé, a forma transzcendenciája. Fodor az elhallgatásig redukálta és bővítette saját líráját, pontosabban a haikut. A csendről ma már tudjuk, hogy nem csupán a forma része, ha­ nem lehet maga a forma. A distancia végiggondolása: a némaság. A z a „napszem” , ahonnan hiány és eviden­ cia még, mint „kavics és tenyér / simulása” meglátható és megformál­ 49 �ható, de, amelynek „folytatása” a csend. A hiány nem ragozható. Így szól a kötet utolsó haikuja: / „titkom ne firtasd: / fölhasítod labdád: se / tudás - se játék.” . Ahol nincs tu­ dás és játék - ott a csend. Az ő versformája az antropoló­ giai csend pillanatába jutott. M ás­ képpen fogalm azva: az esély, az ér­ vényesség a csend kiteljesedett álla­ pota. A befejezésül idézett vers egy József Attila-töredék parafrázi­ sa - „játéka” , „fájdalm a” , „em lé­ ke” és „hiánya” a kiteljesedett metahaiku: „Irgalom, édes - / anyám, mama, nézd, jaj kész / ez a vers is !” KARDO S ANDRÁS TISZTA SZÍVVEL Három szabolcsi költő versei N ém eth L ászló nyilatkozta még 1946-ban: „ A v id é k i folyóirato k cél­ ja az volna, hogy h elyi feladatokat találjanak. H a tényleg h elyi csopor­ tok életét szolgálják, jó - , d e ha csak néhány pesti írót szerepeltetnek, az csupán szerkesztősdi. M en n él ta­ goltabb egy ország szellem i élete, annál gazdagabb” . Azóta a magukra valam it is adó megyékben, városokban egymást kö­ vették a közművelődési, szépirodal­ mi folyóirat-alapítások; tegyük hoz­ zá: zömmel sikeres, szerencsés-kezű alapítások. Legtöbbjük ma már több évtizedes fönnállással dicsekedhet. Antológiák is jöttek, amolyan kísé­ rőként. Pár esztendeje pedig szerzők önálló köteteit is odahelyezik az ol­ vasó asztalára. A z országos „szabványhoz” al­ kalmazkodtak a szabolcsiak is. Fél évtizede költőik, íróik munkacsapat­ ba verődtek, s H ogy a virág m eg­ m aradjon címmel mintegy százhar­ minc verssel tizenhárom költő anto­ lógiáját adták ki. E lapokról lépett most ki három költő önálló kötetecskével a nyíregyházi Móricz Zsigmond megyei Könyvtár kiadásában, s a K ato n a B é la szerkesztésében meg­ jelenő Tiszta sz ívve l füzetek soroza­ tában. Tán sehol nem oly terhes-nehéz egy országrész gondja-baja burája alól „szellemi terméket” kínálni a világnak, mint éppen e tájakon. E gy­ felől a nagy meseálmodó K r ú d y G y u ­ la szavai kötnek: „ A Nyírség M a­ gyarország legszebb tája. Írni róla �csak oly gyöngédséggel lehet, mint egy halott menyasszonyról. Vagy egy elaggott vitézi életről. . . ” Másfelől kötnek a közismerten elesett vidék jajai, melyek nemcsak szociográfiák­ nak, de színpadi műveknek kínáltak még nemrég is „hálás” témákat. S mindezek mögött a nyargaló szelek­ kel ott futkos V á ci M ihály tekinte­ te. Szerencséjére a vállalkozó kedvű költőknek, íróknak, ma is jó őrtálló vigyáz rájuk, tollukra. Talán le sem kellene írni a nevét, úgyis tudja az olvasó, hogy Ratkó Józsefre gondo­ lok. Már-már szabály a magyar iroda­ lomban, hogy a kezdő első szájnyi­ tása versre fordul. K i tartja számon például - , mert az irodalmi lexikon sem hogy az ifjú Kodolányi J á ­ nosnak két verseskötete is megjelent, mielőtt maradandó értékű prózájá­ val az olvasók elé lépett? Ezt a kezdetet példázza, ez történt N yír­ egyházán is? A Tiszta szívvel soro­ zatban ugyanis gyors egymásutánban három versfüzet látott napvilágot. Elsőnek, 1982-ben Mester Attila Hangulatjelentése, 1983-ban előbb Nagy István Attila Társadul szegő­ döm, majd Bodnár István A szám­ adás évszaka jelent meg. A gyorsu­ ló megjelenés sejteti, a vállalkozás sikeres; szép, rokonszenves szándékok kéltek és kélnek a Nyírség homok­ ján, a szabolcsi-szatmári-beregi tája­ kon. A három füzet nem egészen ki­ lencven verset tartalmaz, s hozzáve­ tőlegesen szerzőnként harmados arányban. Am i közös és nem közös „lehet” hármójukban? Ketten e földön lát­ ták meg a napvilágot, N agy István Attila Debrecenből hozta habitusát. Születésük időpontjai épp másfél év­ tizedet kerítenek be öt-öt éves „szó­ ródással” : a 45 éves Mester s a 36 éves N agy között „középarányosan” Bodnár 40 esztendős. Közös mindannyiuknál, hogy országos rangú or­ gánumokban már korábban szép számmal jelentek meg írásaik, kivált versek, s eljegyzettjei az oktatói-nép­ művelő hivatásnak. Mester Attilát lírikusi attitűdjéhez mérten - , s illően - elsősorban ön­ maga foglalkoztatja. Látszik, kedvét leli képeiben. Racionális, de ha kell, irracionális eszközök is fogódzói, s bár tudja a halált, mégsem harsog re­ kedten a létért. Bölcs, s mértéktartó mer és tud lenni. Mélységeit, ma­ gyarság-, emberségtudatát érzéke­ nyen őrzi, s nagy haszon poézise számára, hogy ezeket oly verstab­ lókban vetítheti ki, mint az A d y két kuruca vagy a nyírbátori Tinódi-szobor avatására írt Történelem című „alkalm i” verse. Figyelmetlenség? Olyasmi. A „lángos csillag” annyira József Attiláé, hogy ma verselő költő nem veheti tőle kölcsönbe. A „Harminckét évem elszállt” megintcsak József A ttila „Harminckét évem elszelelt” sorának visszhangja. Tárgyiasuló lírájában nincs utánérzés. A meggyilkolt böl­ cső, halott balta, a szájtátott kemen­ ce álián a fekete vér - , s tovább is sorolhatnánk - arra utal, hogy Mes­ ter ezt a költői kifejezési formát is betöri a maga számára, s kitárja si­ kerrel ezt az iskolát. Nagy István A ttila, említettük, a Hajdúságból, a „szomszédból” jött Szabolcsba, s vált szabolcsivá. Bizo­ nyított előnyei vannak az odaszármazottnak a „bennszülöttel” szemben. Tárgyilagos szemlélőként meglátja azt, ami mellett ez utóbbi észrevét­ lenül halad el. Tájékozódó-, s ítélő­ képessége szeizmográfszerűbben mű­ ködik. Ezek megszerzésének azon­ ban ára van. N agy megírja e katar­ zisát: „Innen m indenki messze szé­ le d : / röptető fészek ez a táj. f Jó lenne mégis itt maradni, / s hazát 51 �találni, új hazát” . S aztán a rábólintás: a nyírségi dűlőutak, melyek nem vezetnek már sehová. Mert új világa hiányra épül, ár­ va otthona a szerelem lesz. A sze­ relem, melynek kidalolására hármó­ juk között ő a legfogékonyabb, ő tesz közzé féltucatnyi szerelmes ver­ set. A szerelem oltalma nyugalmat ád a költőnek, s lám mire jó ez szá­ mára? - ugródeszkává emelkedik talpa alá népe, hazája sorsának meg­ ismeréséhez. Kifakadásához, mellyel odavágja az önmagát fölemésztő Ma­ gyarországnak, ne gyönyörködjék ha­ lotti maszkjában! A búsmagyarko­ dást elvetve a H alálra ítél jegenye című versében különös és egyedi ma­ gasokba lép, látva és láttatva. Szere­ lem, s nemzetféltés Nagynál egy­ azon tőről fakad. Egymás szerves folytatói, oly egy­ síkú, jellegű a bodrogközi és a sza­ bolcsi táj. Így egységesül Bodnár István költészetében is e két vidék. Kisvárdán született, de a Bodrog­ közben gyerekeskedett, végül vissza­ tért a szülőföldre. S most poézisében igen meggyőzően igazolja, lehet­ séges egy szívben két vállalt, egy­ mással jól megférő haza. Kötete első darabjaiban hamiská­ san könnyed, megelégszik hangulat­ festéssel, talán csak azért, hogy - , kontraszként - erőteljesebben bele­ jöjjön súlyos mondandói sodrásába. Már hitelesen, s visszanyomozhatóan a szabolcsi égöv alatt. A ma is megoldatlan szociális kér­ dések szemmel láthatóan őt irritál­ ják leginkább. Olvassuk el a gally­ szedegető anyókáról, vagy az éjjeli­ őrökről írt verseit! De őt szenvedteti legjobban a nagyvárosi összezárt nyüzsgő életmód, embere ősember a toronyház balkonketrecében, kinek terve nem több, mint, hogy másnap vadászni tanítja majd a fiát. S a vi­ lág sivár képei önmagába taszítják vissza a költőt, ki térdelve-kutatva benne rejlő génjeiből igyekszik össze­ állítani - önmagát. Azt az önma­ gát, akit fölsért, s szenvedtet az ólomtól süvítő, tankok-járta világ, melynek otthona kis zugában nem csekélyebb esti számvetésének ered­ ménye: „Valahol egy falu ma is ki­ halt” . Meg hogy a ma dúdoló pász­ torból holnapra talán csak fogsor marad. Keserű szorongások, melyeket sze­ retne Bodnár föloldani, de ma még csak vágyálomfélével sikerül: . . . vi­ rágzó almafákkal / mindöröknek / árulás nélkül / gyanakvás nélkül él­ ni / igennel / és nemmel felelni.. . Bólint rá az olvasó, igen - anynyi között — ez hiányzik legjobban az emberiségnek. KISS G Y U L A 52 �ELV ESZET T FÉ L ID Ő Dohogások a színházi évad derekán Ami eddig volt, annál csak jobb lehet. Az óév végéig négy hónap telt el a színházi évadból, de még nem ta­ lálkoztunk egyetlen vérbő, felrázó, fel­ kavaró, minden ízében korszerű, színvonalas produkcióval sem. Képle­ tesen és sportnyelven szólva, nemso­ kára kettőt fütyül a bíró, a játékosok erőgyűjtő pihenőre vonulnak, és még nem láttunk SZ ÍN H Á Z -at, még nem tájoltak Salgótarjánban megszokott, megbízható vendégeink, a szolnokiak. Debrecen járt itt operatársulatával, a szolnokiakat is helyetesítették nagy­ nevű művészekkel - a budapesti Nem­ zeti Színházból és a Mikroszkóp Szín­ padról. Ö rülnünk kellene, de__ na­ gyon sután, sőt rosszul kezdődött ez az évad. Már javában pezsgett mindenütt a színházi élet, falinaptá­ runkról letéptük a szeptember hóna­ pot, de a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központban tehát megyénk színházi centrumában - még nem volt színházi előadás. Ok­ tóber közepén kezdtük az évadot a felújítás alatt álló Mikroszkóp Szín­ pad két produkciójával. A Mikroszkóp - saját helyén nem szerepelhet, létérdeke a tájolás - pár évvel ezelőtti sikerdarabját, a Ho­ gyan? Tovább!-ot és az Értem? című kabarét mutatta be. Az előbbi lénye­ gében folytatás és újrakezdés egyszer­ re, a színházalapító Komlós János ko­ rai elvesztésének kényszerű terméke, melyen a kényszerűség, egyáltalán nem látszik. Érzékelhető ugyanakkor bizo­ nyos szellemi-tartalmi, stiláris tanács­ talanság, egészében azonban sikeres továbblépésnek tekinthető. Szívből saj­ nálhatjuk, hogy a produkció több éves késéssel jutott el hozzánk, így legsikeresebb jeleneteit már láthattuk a televízióban, hallhattuk a rádióban, az újabb találkozás tehát nem oko­ zott semmiféle meglepetést. Ha csak azt nem számítjuk ide, hogy a „sza­ kállas” vicceken is tudtunk még jóízű­ en nevetni. Kiéhezettek vagyunk, hu­ morra fogékonyak. Az Értem minden szempontból fris­ sebb előadásnak tűnt. A színház fiatal művészei lehetőséget kaptak, hogy megmutassák és bizonyítsák rátermett­ ségüket, tehetségüket, s az alkalommal kellőképpen éltek is. Az Értem? po­ lemikus, politizáló, nevetőizmaink mellett próbára teszi szel­ lemünket, személyes és kö­ zösségi toleranciánkat, mely mellesleg nem a legerősebb oldalunk. A produk­ ció néhány poénja a jóízlés határát verdesi ugyan, az előadás azonban él­ ményt adó, felfedezésszámba menő vállalkozás. A színház érzékelhetően megfelelő művész-, humorista-után­ pótlással rendelkezik. Ezek után joggal kérdezhetik: ha két ilyen produkcióval nyitott a salgó­ tarjáni színházi évad, miért a fanyalgás? Igaz is, de ne felejtsük: a kabaré másféle színház. Éppen ezért a kaba­ rét bérleti sorozaton kívül tudjuk el­ képzelni, elfogadni, ráadásként, mint ahogyan az operett- vagy dalesteket. A kabaré még nem vált szerves alko­ tóelemévé színházi évadunknak, nem úgy mint az opera. Az utóbbi több mint egy évtizede természetes ré­ sze a megyeszékhely színházi évadjá­ nak, míg az előbbi - hiszem, hogy 53 �nem tévedek - a (nekünk jóleső) kényszerűség, a Mikroszkóp Színpad átalakításának ajándéka. A debreceni operatársulat Bánk bán előadásával folytatódott a szezon. Több ízben láthattuk már Erkel Fe­ renc operáját a megyei művelődési központban, ez önmagában nem lenne baj. Új generációk, közönségrétegek nőnek fel, új énekesek tolmácsolják a halhatatlan művet. Ahhoz azonban, hogy igazi színházi élménnyé váljon, nagyszerű énekesek kellene;, olyanok, akik nem csak hangban, hanem megje­ lenésben, küllemben, életkorban is il­ lúziót keltően felelnek meg a szerepek­ nek. Kockázatosnak tűnik, hiszen nem élek a közelükben, csupán a salgótar­ jáni vendégszereplések tapasztalataira hagyatkozhatom, mégis kijelentem: a debreceni operatársulat frissítésre és erősítésre szorul. Egy jól sikerült vér­ átömlesztés visszaadhatja a régi, meg­ bízható fényét, hitelét. Aki bérletet váltott - miért bünte­ tik a bérleteseket? - , decemberben a szeptember hónaphoz hasonlóan még mindig nem láthatott az igénye­ ink szerinti színházi előadást. A Nemzeti Színház ugyanis bérle­ ten kívül mutatta be Verebes István Üzenet című egyrészes abszurd komédiáját. A darab, az előadás olyan élményt ígért, amilyent eddig minden sorunkban hiányoltunk. A téma mai, közösségi, politikus, a mon­ danivaló úgyszintén, és Szurdi Miklós rendezése sem szorul erőszakolt dicsé­ retre. Újjongani kéne, nem tudok. Eszembe jut, hogy pár esztendeje a szolnokiak ezzel a darabbal már sze­ repeltek a megyei művelődési köz­ pontban, hogy a színészek - olyan ré­ gen játszhatták utoljára nincsenek tökéletesen, de még félig sem, a szö­ vegtudás birtokában. Holott ez egy komédia, amelyben minden tizedmilliméter pontossággal kiszámított. Ha a partner csak egyetlen pillanatot is ké­ sik a reakcióval, vége, nincs poén, vár­ hatunk a következőre. . . .Miként várunk most a színházi szezon folytatására is. Milyen lesz? Nem tudni. Fohászkodom. Ne higgyék, hogy a színházban csak kikapcsolódni, röhög­ ve (pardon) szórakozni akarok. Nem is biztos, hogy mi, közönség mindnyá­ jan ugyanazon nevetünk. Az „első fél­ idő'' vidámságdömpingje minden való­ színűség szerint egy tévedés következ­ ménye: talán úgy vélik a szervezők, hogy ezzel elébe mennek az igények­ nek, kielégítik a közönség kívánságát. Aligha. Az előadásonkénti nézőszám - bérletes és szólójegyes - bizonyítja ezen elképzelés kétes voltát, mi több, a sikertelenségét. Ez az egyvelegszínház - pontosabb szót nem találok rá - senkinek se jó. A közönség a jelenlétével (távollété­ vel) voksol. A szervezők ugyan mit mondanának, ha a koncepció iránt ér­ deklődnénk? Kabaré, opera, komédia - bérletben és a la carte. Számomra ami eddig történt eléggé szimpla kon­ cepció, szándék bizonyítéka: színház kell? Legyen! Ez a színházeszmény de messze van, nem is a hetvenes évek közepihez, hanem csak a pár évvel ezelőtti­ hez is. A társadalmi, gazdasági válto­ zások - nem törvényszerűen - összekutyulták a műsorrendet, megzavarták a jól funkcionáló értékrendet. Ezt a za­ vart tapasztaljuk az idei salgótarjáni színházi szezonban. Bízván bízva: átmenetileg. SU LYO K LÁSZLÓ 54 �ÚJ UTAKON A Madách Imre irodalmi színpadi napok Az ötlet Balassagyarmaton pat­ Ezután váltakozó sikerrel és vál­ tant ki a fejekből, s azonnal társra takozó színvonalon a bolgár, a cseh­ lelt a megyei illetékeseknél és szak­ szlovákiai, a jugoszláv és a romániai mai támogatásra a Népművelési In­ irodalom találkozója lett a rendez­ tézetben. H em erka G y u la - a Mik­ vény. Újból a kifáradás jelei mutat­ száth Kálmán Művelődési Központ koztak, ami az amatőr színjátszás igazgatója - otthont teremtett a hat­ meghatározó jellegét tekintve nem vanas évek legelején az akkor virág­ meglepő. Az állandó személyi fluk­ ba szökkenő irodalmi színpadi moz­ tuáció, az új meg új törekvések szín­ galomnak. Az elnevezés, a megye re lépése teszi magát a mozgalmat szülöttét tisztelve, Madách Imre iro­ változatossá, s teszi ilyenné - hű dalmi színpadi napok lett. A het­ tükrévé - a balassagyarmati napo­ venes évek elejére - úgy tűnt - a kat is. mozgalom kissé elhanyagolta a ba­ A mozgalom mozgását figyelve tá­ lassagyarmati rendezvényt. „Vigyázó madt az a gondolatunk - és itt is­ szemeit” Kazincbarcikára, az ifj. mét D ebreczeni T ib o ré az úttörők Horváth Istvánról elnevezett feszti­ érdeme - , hogy megérett a helyzet válra vetette. Ekkor jött F á b iá n Z o l­ a monodrámák, önálló estek, kama­ tán és D ebreczen i T ib o r nagyszerű raszínházi, szobaszínházi kezdemé­ közös ötlete: szenteljük az irodalmi nyeknek otthont adni. Jól gondol­ színpadi napokat az európai, baráti tuk, bizonyítja ezt az is, hogy nyolc­ szocialista országok irodalmának. Az vannégy együttes (illetve személy) ne­ első ilyen szellemű rendezvény a vezett be a találkozóra. Ebből a je­ lengyel irodalom jegyében született. lentkezéseket szűrő előválogató (és Nagyon jó ötlet volt, mert ez akkor forgatókönyvet bíráló) bizottság har­ megte­ történt, amikor Lengyelországban do­ minckét produkciót tartott bogott a „világszínház” szíve, s Var­ kintésre érdemesnek. Ezeket a báb­ só - saját szememmel láttam - ön­ színház rendezője (régi amatőr ren­ magát a világ „színházi fővárosá­ dező) L e n g y el P á l vezette előzsüri nak” plakatírozta, s természetesen a tekintette meg, s kívüle - felváltva „valamire való” amatőr a lengyel - E r d ő s István, B allagó K atalin , dr. avantgarde irányához igazodott. E k ­ K ecskem éth y G yu lá n é, s egy-egy kor a Madách Imre irodalmi szín­ földrajzi terület helyi képviselője padi napok - már csak nevében vett részt. Ez a megközelítően egy­ voltak „irodalmi színpadiak” - a tö­ séges szemléletű, és nagyon határo­ rekvések a totális színház felé mu­ zott szempontú bizottság végül is ki­ tattak. A következő évben a Ma­ lenc produkciót hívott meg a kiírás dách Imre nevével fémjelzett ren­ szellemében és hagyományosan - a dezvény kezet fogott az A U R O R A kiírástól eltérő műsorú - kassai Szép elnevezésű szovjet-magyar baráti ren­ Szó ifjúsági színpadot. dezvénnyel. Egy komplex folyamat Nagyszerű élmény volt a két nap - versmondás és vetélkedő - szer­ tíz produkcióját végignézni. A rend­ ves, de önálló arculatát megtartó ré­ kívül jól szervezett, koncentráltan sze lett. pergetett műsorok fennakadás nélkül 55 �követték egymást. A produkciók jó hangulatban, nagy érdeklődés köze­ pette zajlottak, noha nem volt olyan úgynevezett „fesztiválhangulat” , mint a hetvenes évek elején. Ennek elsőd­ leges oka talán az idők változásá­ ban keresendő, másrészt abban, hogy ezúttal egy-egy közösség képvisele­ tében néhány egyén, s nem húsz-har­ mincas létszámú „tömeg” volt jelen. Ezen a tizenhetedik találkozón az is emelte a jó hangulatot, hogy a szakmai színvonal igen magas volt. Még a leggyengébbnek ítélt, vagy gyengén sikerült produkció is igazol­ tan volt jelen. Van kereslet, jó ér­ telmű közönségigény az olyan pro­ dukció iránt is, ami ellen a zsüri (és a közönség egy része is!) jogos kifo­ gásokat támasztott: mint a gödöllői Szép Salamon Sára című produkció, vagy a jobb színvonalú, de a kiírás profiljába nem nagyon illeszkedő pé­ csi M ájus (Szép Ernő). Rendkívüli színészi teljesítményt nyújtott Tóth Zsóka a tatabányaiak K ő hull apadó kútba című monodrá­ májában, és tiszteletre méltó volt a szolnoki Gyuricza Péter törekvése Stefan Zw eig Sakknovellájának meg­ szólaltatásával. A diákszínjátszás új lehetőségeit kutatta és nagyban meg is valósította a kaposvári ipari ta­ nulók K IT -K A T diákszínpada Cse­ hov Leánykérésének sajátos megva­ lósításával. Nagyszerű pillanatokat szerzett a budapesti Szó színház tagja Bezdán József, aki Kornis M ihály A pa győz című monológjának adaptációjával dramaturgiai hiány és tegyük hozzá, a politikai hangvétel hiányának pót­ lására vállalkozott, természetesen a dramaturgiai-rendezői rátalálás (D ebreczeni Tibor munkája) segítségével. M ár egy éve rangja van a mozga­ lomban Sződy Szilárd rendezésének (Szöveg és zene, Samuel Beckettől), mely a KISZ-művészegyüttes szín­ pada tagjainak meggyőző tolmácsolá­ sában itt is bizonyította erejét. 56 Felmerült, hogy azok a városok, amelyekben érdekes és jó színház van, talán az átlagosnál többet ké­ pesek nyújtani az amatőr színházban is. Így például Kaposvár és Szolnok két-két produkcióval képviseltette magát, és a már említetteken kí­ vül a szolnoki A z utolsó tekercs (Beckett) a legteljesebb közönségél­ ményt idézte elő Varga Sándor re­ mekmívű alakítása és László Béla elemző rendezése következtében. K o r­ szerű színházi eszközök egész arze­ nálját vonultatta fel Vértess Elem ér rendezése Kaszás Ferenc színvona­ las színészi megoldásainak segítségé­ vel. Végezetül a két nap méltó koro­ nája volt a két műsoron kívüli pro­ dukció. A kassai Szép Szó színpad hagyományosan jár Balassagyarmat­ ra, és mindig nagyszerű élményt nyújt. Most csak azért léptek fel versenyen kívül, mert tematikájuk (Kalevala 51. ének) és létszámuk nem illett a kiírás feltételei közé. Viszont nemcsak versenyen, hanem valóban műsoron kívül lépett fel a budapesti Katonai József Színház, melynek országos hírű Stílusgyakor­ latok című produkciója valójában stílusiskola volt az amatőr színját­ szók számára. Nagyon szép eredményeket hozott az idei, X V II. Madách Imre irodal­ mi színpadi napok rendezvénysoro­ zata. Bizonyos, hogy két év múlva lesz folytatása, és, méltó folytatása remélhető. De amennyire bízhatunk a jövő években a jó folytatásban, a kifáradásra, csüggedésre, elszürkülésre is fel kell készülnünk. Hiszen az amatőr mozgalom igazán csak ab­ ban mozgalom, hogy mozog. Ú tja változatos, fejlődése ellentmondásos. De létezik! S abban, hogy létezik, Balassagyarmat már tizenhetedszer tett fontosat: életre segített új meg új törekvéseket. Köszönjük minden­ kinek, aki ebben segített! M Á T É L A JO S �Ferency Teréz Minden verseiről Mennyi mendemonda és milyen kevés felkutatott tény jellemzi irodal­ munk múltját (jelenét) ! A jószándékú érdeklődő is háromszor belebotlik emezekbe, míg egyszer amarra rábukkanhatna. Mikor kezdődik valójában a magyar irodalomtudomány? A rendszeres magyar irodalomtörténet? A tu­ dós búvárok mért állnak olyan méltatlan helyen, hogy több mint fél évszázado­ kig is nyugodtan elnélkülözik munkásságukat az utós ok ( 1 . Szinnyei)? Tudom, az irodalom nem üzlet és nem is valamely szolid, egzakt tudomány tárgya. Többnyire kétes hírek és hírnevek, zsíros egzisztenciák csillogó jelene alatt soványkán és alig észrevéve csordogáló búvópatak. Ezért is nehéz útját utólag követni. Amire figyelnek, hányszor bizonyul talminak és érdekességét veszti, amire pedig nem, azt a hétköznapok a szakmához hasonlóan érteden és érdektelen közege temeti maga alá. Hogy lehet ebből a kettős körből kitörni? Talán egy más érdek és érdeklődés bekapcsolásával: az egykori művelő­ dési színhelyeken, életszínhelyeken tevékenykedő utódok tudós munkálkodá­ sa révén. Ha nem mindent egy centrumból közelítve, hanem helyi művelő­ déstörténeti nagyítóüvegelv alá helyezve kutatnánk! Bizonyos, hogy más v a ­ lamit kívülről, s más azon a helyen állva, a helyi történet folyamatosságát ismerve érteni, felmutatni. Mindez a N ógrád megyei Múzeumok Igazgatósága által indított N ógrádi irodalmi ritkaságok első kötetének, Ferenczy Teréz M inden verseinek ol­ vastán jutott újfent eszembe. Újfent, mert egyszer már, pár esztendeje a sza­ bolcsi F olia Rakocziana sorozat, ami Heckenast Gusztáv és néhai Molnár Mátyás szerkesztésében jelent meg Vaján és Nyíregyházán, rádöbbentett arra, hogy mennyivel teljesebb a múltja annak a vidéknek, amelynek jelenét szak­ májukat és szűkebb „provinciájukat” szerető kutatók munkája gazdagítja. A k ­ kor ott Z ay Anna több szempontból is unikumnak számító Herbáriája, Vay Á dám verses önéletírása, K ajali Pál kuruc szenátor, Bercsényi László kuruc kapitány, Lónyay Ferenc főhadbiztos iratai, dokumentumai és más levéltá­ rakból előbúvárlott, a kor egészét is lényegesen színező források váltak hoz­ záférhetővé. Most Salgótarjánban az 1840-50-es évek kiemelkedő, bár azóta is alig ismert, fiatalon öngyilkosságba menekülő szécsényi költőnőjének eddig össze­ gyűjtött harminc-egynéhány versét adták ki ízléses könyvecskében. Fájdalmas és pontosságra törő tanulmányában a szerkesztő, dr. Praznovszky Mihály, igyekszik összegezni mindazt a - valljuk be - nagyon keveset, amit Feren- 57 �czy Teréz alakjának és írásainak megismertetésére az utókor eddig tett. Úgy tűnik, hogy V a jd a Já n o s 1857-es méltatása óta ez az 54 oldalas, 1000 szá­ mozott példányban megjelentetett füzet a legtöbb. Ferenczy Teréz, nemes és nemzetes Ferenczy Sámuel lánya 1823. december 27-én született Rimaszombaton, majd apró gyermekkorában családjával együtt Szécsénybe költözött, ahol haláláig élt. Édesanyja a hagyományok szerint az irodalom iránt fogékony asszony, korán meghalt. A z első könyveket ő adta lánya kezébe, a romantika iránti vonzódását is anyai örökségnek tulajdonít­ ják. Teréz bátyja papnövendék, aki 1848-ban honvédnek áll, majd Csalló­ közben elesik. Édesapja, Ferenczy Istvánnak, a kor nagy szobrászának első unokatestvére. Előbb a Forgách grófok könyvkötője, később szeszfőzdéjük vezetője. Mindkét foglalkozása sorsdöntő motívumokat hoz a család életébe. Teréz érzékeny, korán jelentkező tehetség. 1844-ben, huszonegy éves ko­ rában Esküszegő című novellája megjelenik a Pesti Divatlapban. A népies, palóc dalokkal induló Lisznyay K álm ánn ak hibátlanul petőfis, de sajátos, ügyes fordulattal záruló verset jegyez emlékkönyvébe. (A barátságot, amit ajánlani tud neki, fölébe helyezi a szerelemnek - az elutasítás gavalléros, fi­ nom formája egy fiatal lánytól.) B o ld o g perc című - korainak tartott - verse egy hosszas tekintettől fel­ gyúló szerelem pontos, őszinte rajza. A M essze vagy talán ugyanennek a kapcsolatnak későbbi, fájó visszhangja; ahogy a Ju to k -e eszedbe és a D a lo lj kis m adárka is az elhagyott szerelmes lány fájdalm át fogalmazza meg. Ezek­ ben a versekben is előfordulnak keserű fordulatok, de a kor stílusából, és egészséges, teljes emberi érzelemvilágból fakadnak: a hűtlen szerelmes siratása a tárgyuk. Más természetű A m egölt kígyó és A viseg rá d i hölgy. Mindkét költemény a női kiszolgáltatottság, gyengeség, az alkalmat el nem szalasztó férfi felelőtlenség balladája. A z első lírai és erőteljes indítású, meg­ hitt természeti rajzokat ad : „ E lm e n t a lányka zöld erdő be, / H o l az ég a k ék tóba néz, / S repkényes szirtek ősz fe jé b e / T ö rik m eg a zord é ji vész. / / H o l az ibolya e lvirítvá n / A gyöngyvirág nyom ába kél, / S a hársok tányér lev é lk é it / Pofozgatja a játszi szél.” A z idilli kezdet élettelenebbül megrajzolt melodrámába fordul. A visegrá­ d i hölgy a Zách Klára-témát Arany János-i dikcióval, de végletesen romanti­ kus, engesztelhetetlen színekkel dolgozza fel. A hatalmi erőszak áldozatául esett lány végzete visszavonhatatlan, az érte bosszút álló apa is , , . . Összekoncoltatva / Veszett el hasztalan.. . ” . K ár volna - , mint ahogy Arany János balladái esetében sem tesszük - áttétel nélküli tényeket kutatnunk ezek mögött a versek mögött. Annyi azonban bizonyos belőlük, hogy a kiszolgál­ tatott ember érzelemvilága drámaian támadt föl költőjükben. Milyennek mutatják a korainak ítélt versek Ferenczy Terézt? Mély érzé­ sűnek és sérülékenynek, büszkének és képzelődőnek, feledni és megalkudni nem tudónak. Ahogy maga is írja E m lé k k ö n y v b e című versében: „K o r á n fe ­ 58 �lejt a törpe lélek, / A műveletlen, a hiú és / A kevélyek. / D e akin e vád foltokat nem ejt, / A z a rideg sírig el nem felejt” . D e bármilyen szuggesztívek, részletszépségekkel telik szerelmi versei és a két ismert ballada, mindez még csak „irodalom ” . Elmélyülni, sorssá, végzet­ té, költészetté válni igazán akkor kezdenek írásai, amikor saját élete fölött is tragikus gyorsasággal elborul az ég: hozzátartozói közül a legkedveseb­ beket elveszíti és az eufóriás negyvenes évek pezsgését vad hullámverés, majd bénító, halálos némaság, a bukott forradalom utáni idők váltják föl. Ferenczy Teréz ekkor válik ügyesen, tehetséggel verselgető kislányból iga­ zi, a kor legnagyobbjai között is - rövidke néhány év alatt - fontos jelet író költővé. M aga így fogalmazza meg helyzetét: „ E g y szörnyű éjszakának, / S az elborult pusztának / - Már amilyen, olyan, / M égis fénye vagyok.” (N em vagyok én nap) Tudatos felismerés és szerepvállalás süt ki ezekből a sorokból, egy ke­ mény intellektus szembenézése helyzetével. Mert a tragédia maga a nagy lelkekben még nem okoz föltétien összeom­ lást: „Lassan gyilkolva ölnek a napok / de meg nem halhatok” írja a T él kezdetén-ben. A z igazi meghasonlás akkor következik be lelkében, amikor a környezet, az életbenmaradottak törpeségét kénytelen látni és napról napra megszenvedni. Mikor megérti, hogy a mártírok, a vértanúk sírjai fölött mi­ lyen szenvtelenül és lealacsonyodottan, milyen kajánul és közönyösen fut tovább az élet, cinkosává szegődve a hatalomnak. K ét verse is szól a rész­ vétlenségükben más fájdalm át sem értőknek. „H isz mindnyájunknak tépett fürtjeinkkel / Jajgatva kéne porba fetren­ geni! / D e vigadjatok! - van itt egy kebel / A m ely kíván és el tud vérze­ ni. / / K ín itt a léget szívni - s a tavasznak / piros rózsáin vérszag terje­ dez, / Az erény sírján fúriák virrasztnak, / S minden szent hitet koporsó fe­ dez.” (Kassandra) Ezeket a sorokat olvasva értjük meg, mennyire nem véletlenek V ajda J á ­ nos méltató szavai: ez a hang az ő líráján át egész A dyig sugárzik. A Test­ véri emlék, az Apám , az Ó, ne kérdjétek esendőbb, mert még hevesebb, kíérleletlenebb strófái után megindul az a sorozat, amelyet talán már ma is, bizonnyal hiányos ismereteink fényében, a költőnő tehetsége betetőzésének tarthatunk. A Fájdalm ak tengerén, a Bolygó tüzek, A z alvó Krisztus, az Életunt, a Példakép, a Szécsény, 1852. okt. 2 1. mind a legnagyobbak közt is méltán helytálló, gondolati mélységükben arisztokratikusan, önkínzóan magas erköl­ csi igényességükben, formai hibátlanságukban messzire előremutató költemé­ nyek. A Szent Kútnál pedig még a kor beivódott, jellegzetes stílusjegyeiből is kitörő realizmusával, fájdalmas és végleges tisztánlátásával humanista, egyszersmind kiábrándult, modern költőre vall. 59 �„Istenbe vigadni / M ennek a szegények - / Leng a szent lobogó IS közö­ sen zokogó / Hangon kél az ének. / / B ő az aratás szüret / Am it ők kívánnak S mit kérnek meghitten / M egadja az Isten / A szent karavánnak. / / É n ma­ gam közöttük / Hit- és reménytelen; / A szent forrás habja / Képem viszszaadja - / S az olyan élettelen. / / A közelgő halál / Arcomon írva van - / Te hozzád Istenem! / Nincs miért esdenem. . . / M inden haszontalan." K i mondaná meg, hogy ezt a verset 1851-ben írta egy alig 28 Kíméletlen szembenézés és istentagadó szkepszis, megbocsátó kevéssel is beérők iránt és az engesztelődni nem tudó fájdalom önmagában. Száz év múlva már mindez milyen természetes is gyar költészetben! éves, leány? megértés a felismerése lesz a ma­ É s ez a pillanat, amikor az embernek szorongató párhuzamként eszébe jut az amerikaiak manapság igazán felfedezett és megbecsült költője - Em ily Dickinson. Ferenczy Teréznél hét évvel később született és harminchárom esztendővel tovább élt. D e hasonlóan vidéki magányban, csalódottságban, el­ szigeteltségben, csak egy felvirágzó társadalomban, a győztes polgárháborút követő évtizedekben. É s aki ezernél több verset hagyott az utókorra. Meny­ nyi a hasonlóság a két múlt századi költőnő életében és alkatában! É s meny­ nyi a különbség a sorsukban! Ránk maradt teljesítményük jelentőségében! Nem a tehetség minősége, de lehetősége volt más - és ez, úgy tűnik, meghatáro­ zó. (Ne keresgéljük a fájdalmas összehasonlítás pontjait, bőségesen akadnak: még témákban, feldolgozásmódban is nem egy rokon verset találhatunk a két életműben.) Kövessük tovább Ferenczy Teréz életútját. A Bolygó tüzek számozott darabjai mintha egy filozófiai összefoglalás tételei lennének. Sorra veszik a költőnőt foglalkoztató legfőbb gondolatköröket. Kiábrándult, józan kép tárul elénk, ha ezek között a versek között tallózunk. A V I. darab például a föl­ det nagy bomló tetemnek láttatja, melynek férge az emberiség, míg a IV . vers mintegy életmentségként fogalmazza meg a madáchival rokon konklúzi­ ót: „É ljen hát - ki küzdelem közt, / Tűrve tud rem élni!!” A z V . strófában a költészetet és zenét jelöli meg, mint megtartó erőket önmaga számára. A V III. versszak viszont történetfilozófiai pesszimizmusával tűnik ki: „H a fe l­ kelnének mindazon nagyok / A kiktől a történettan ra g yo g !.. . / Ugy-e jó em­ berek / Rájuk rohannátok / G yilkotokkal készen / S vér folyván a kézen / Ezt kiabálnátok / Nincs szükség reáto k ? !” Utolsó, X III. verse viszont a megalkudni nem tudó, büszke ember arcát rajzolja elénk, sejtetve a többször felrémlő halálszándék komolyságát: „ Úgy kértem az imádott életet: / H a vágyaimnak nem tesz eleget, / N e alkudjék, mondjon le rólam! / D e az élet - e vén kereskedő / Csalt, bolondítolt - így múlt az idő. . . / Most szívem, lelkem kipusztítva v a n !" 60 �A vers megoldása: a halál keblén „feltalálom mennyemet” - Az egyre dübörgőbb végzet elől azonban még menekülni próbál, még nem eldöntött e harc kimenetele, úgy tűnik életért vitázó verseiből. „Ó h , az én életem / Őrjöngő vad álom / Legyőzni a halált / Lassacskán próbálom. / / F ú j a szél - fúj a szél / A z ősz fagyos szele; / Lelkem röpül, miként / Fa száraz levele.” Támaszt nem talált ebben a küzdelemben. Hiába járja édesanyja sírját, hiába gyűjtögeti forintjait bátyja méltó síremlékére. Nincs aki ebben a szo­ morú, vívódó helyzetben mellé álljon, erőt adjon, akivel társulva elviselhe­ tővé válnának a lezúdult csapások. „Szólok jó apámhoz, / A k i bor mellett ül / A kancsója soha sincs tele. / Vigasztaló szava fáj végbetetlenül. / Ó, bár inni tudnék v e le !” Nem tudjuk, külső események-e vagy belső tényezők gyorsították-e föl 1852 szilveszterétől a Ferenczy Terézben lezajló végzetes folyamatot: egy­ re kisebb és kisebb sugarú kört ír a halál gondolata fölött. 1853. május 3-án 19 nappal halála előtt bátyjához, a híres szobrászhoz ír hibátlan, szép epistólát. Búcsúzik tőle, biztatja, hogy bár életükben sosem találkoztak, halála után hamarosan meglátogatja. A nagy szobrász összeomlásában mintha a maga összeomlását rajzolná meg: „ A nemzet egyetlen szobrásza ott hever / A kis kunyhó körül, / Hol gyermekkorában kihajtott a szeder / A zöld sövénytő­ rül. / . . . Kinek vándorbotja a dús Itália / Babérhajtása volt, / Most mint koldusbotra, népének hű fia, / Görnyedten meghajolt. . . ” (Szobrász bá­ tyámhoz) Bizonyosságként, de iszonyattal ír ebben a versében is saját közeli halá­ láról, és megjósolja bátyja hamaros pusztulását is (amiben szintén tragiku­ san igaza lett, alig három évvel élte túl őt a művész). Mondom, nem tudjuk, hogy a felgyorsuló baj miért pont 1853. május 22én tetőzött, miért épp ekkor ért el a cselekvés fordulópontjához? Tény, hogy a még alig harmincéves költőnő szíven lőtte magát. A már csak a halál be­ következtét megállapítani tudó szécsényi körorvos ad róla végső, pontos le­ írást: „ . . .sápadt, inkább sovány test alkatású, mint egy 22 éves v a l a . . . A szívburok, úgy maga a szív is sértetlen maradt” . Mégis meghalt. Talán már a pisztoly elsütésének pillanatában. „ . . .A berohanó családtagok íróasztalán Czakó Zsigmond arcképét találják. Azét a Czakóét, aki a 40-es években vadromantikus drámákkal tört be a magyar színpadokra. . . 1847-ben pisztolylö­ véssel végzett magával. . . ” - írja bevezetőjében Praznovszky Mihály. A halál módjára tehát tőle vett mintát Ferenczy Teréz. Verseiben is mély nyomot ha­ gyott a kor romantikája, költészetének azonban sajátos ízt és előremutató je­ lentőséget éppen pontos megfigyelőkészsége, gondolati, erkölcsi ítélőképessé­ ge és igényessége adott. A sorssal megalkudni nem tudó, környezete, hazája sötét jelenéből a maga számára kiutat nem találó, a feledésbe, vegetatív lé­ 61 �tezésbe menekülő világ lealacsonyodottságát elviselni nem képes szelleme, zaklatott, gyenge idegrendszere a pusztulást érezte egyedül sorsszerűnek. Köszönet érte, hogy kései irodalmi örökösei ezt a végzetet megváltoztat­ ni törekedve legalább szellemi hagyatékát a megmaradás fényébe emelték. Bízom benne, hogy irodalomtörténetírásunk észreveszi, hogy szükség van Ferenczy Teréz M inden verseire, szükség van az alakja, élete körül mint irodalmunk annyi más jeles tehetségének alakja és munkássága körül - ter­ jengő homály, tisztázatlanság eloszlatására. Szükség van költészete legszebb darabjainak felfedezésére, a magyar líra folyamatosságában az őket megil­ lető hely biztosítására. Ehhez az első, jelentős lépést a Nógrádi irodalmi ritkaságok szerkesztői megtették. Kívánjuk mindannyiunknak, hogy dicsére­ tes buzgalmukból még sok hasonló érték kerüljön napvilágra, az olvasó- és írótársadalom kezébe. M E Z E Y K A T A L IN 62 �Híreink November 26-án Gerelyes Endre (1935-1975) emlékest volt az óbudai Zichy-kastélyban. A Gerelyes Endre halálának tizedik évfordulója alkalmából tartott megemlékezés (az író alakját a pályatárs, Baranyi Ferenc költő idézte fel) egyben a Nógrád megyéből a fővárosba elszármazottak baráti körének ala­ kuló rendezvénye is volt. Nógrád megye baráti köre intéző bizottságának el­ nöki tisztére dr. Jakab Sándort választották. A kör minden tagjának ezúton kí­ vánunk eredményes munkát, színvonalas programokat és eleven kapcsolatokat - mindnyájunk javára - útra bocsátó pátriájukkal. Lezárult a Madách Imre-emlékév. 1984. január 20-án - miként az év min­ den jelentős rendezvényére - a közönség nagy érdeklődésétől kísérve, egész napos megemlékezésre került sor. Délelőtt megtartotta záróülését a Madách-emlékbizottság. Berki Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese, az emlékbizottság titkára összegezte a kettős év­ forduló eseményeit. A minden részletre kiterjedő jelentés után Devcsics Miklós, a megyei tanács és az emlékbizottság elnöke joggal állapíthatta meg, hogy drá­ maköltőnk géniuszához méltó évet zárunk. Ezt az értékelést megerősítette dr. Köpeczi Béla művelődési miniszter meleg hangú, gratuláló levele, amely­ ben külön is kiemelte Nógrád megye dicséretes kezdeményezéseit. Sorait Rátki András, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője olvasta fel. Délután Színház a X IV . századi magyar képzőművészetben címmel kiál­ lítás nyílt a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban, a Magyar Színházi Inté­ zet anyagából. Megnyitót mondott dr. Kerényi Ferenc, az intézet igazgatója. Valódi csemege volt a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni intézete Aula színpadának Komédiajáték című előadása, amely a megnyitó közönségé­ nek a vándorszínészet korát idézte fel. Ugyancsak délután tartották a Madách-emlékünnepséget a salgótarjáni Jó ­ zsef Attila városi-megyei Művelődési Központban. A Nemzeti Színház felépí­ tésének javára kibocsátott emelt árú, sorszámozott, díszes belépőjegyek az utol­ só szálig elfogytak. Ünnepi beszédet mondott Hubay Miklós író, a Magyar Írók Szövetségének elnöke. Ezt követően az idei Madách-díjakat Devcsics Miklós nyújtotta át. A dí­ jazottak: Anton Podolec, a közép-szlovákiai pártbizottság titkára, barátságunk, kulturális kapcsolataink erősítéséért, Ernest Caban, a Közép-szlovákiai Nemzeti Bizottság alelnöke, a Madách-évforduló rendezvényeinek színvonalas megszer­ vezéséért, Lengyel György érdemes művész, a Madách Színház rendezője, a Tragédia nagy sikerű színre viteléért, a mai magyar dráma ügyének szolgála­ táért, a Madách-emlékév rendezvényeinek segítő támogatásáért, valamint a Nóg­ rádi Sándor Múzeum alkotó közössége (dr. Praznovszky Mihály, Horváthné Szabó Ágnes, Presics Antal, Kollár Sándor, Buda László) a Madách-hagyományok megőrzésében, népszerűsítésében kifejtett kimagasló tudományos és közművelődési tevékenységükért. 63 �Majd az 1983. évi jeligés M A D Á C H -P Á LY Á Z A T került sor. eredményhirdetésére Esszé, tanulmány, irodalmi szociográfia kategóriában: I. Laczkó Pál (Salgótarján) II. Tarján Tamás (Budapest) A harmadik díjat nem osztották ki. A szépirodalmi kategóriában: I. Csanády János (Budapest) II. T. Pataki László, Laczkó Pál (Salgótarján) III. Ardamica Ferenc (Losonc, Csehszlovákia), Hajdú Gábor (Miskolc). A zsüri tagjai voltak: Baranyi Ferenc költő; Serfőző Simon költő; dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténész; Kojnok Nándor, a Palócföld rovatvezetője; dr. Praznovszky Mihály, a Nógrádi Sándor Múzeum igazgatója; Kassai-Végh Miklós, a Palócföld volt főszerkesztője. Ezúton köszönjük minden pályázónak a részvételt és gratulálunk a díjazot­ taknak. A nyertes műveken kívül a zsüri javaslata és a szerkesztőség döntése alapján további írások közlését is tervezzük. Erről az érintetteket időben ér­ tesítjük. Örömmel tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy megjelent a Palócföldkönyvek ötödik és hatodik kötete. Bódi Tóth Elemér A mesék kapujában, Szepesi József Elszórtan, mint a gyom címmel gyűjtötte össze verseit. A SZ E R K E S Z T Ő BIZO TTSÁ G ELN Ö KE: Dr. Horváth István A SZ E R K E S Z T Ő SÉ G T AGJ AI : Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A S Z E R K E S Z T Ő BIZO TTSÁG T A G JAI: Dr. Csik Pál Radácsi László Dr. Fancsik János Dr. Szabó Károly Dr. Molnár Pál Dr. Tamáskovics Nándor Németh János Tóth Elemér A N ó g r á d m e g y e i T a n á c s V B m ű v e lő d é s ü g y i o s z tá ly á n a k la p ja . F ő s z e r k e s z t ő : Baranyi Ferenc. S z e r k e s z t ő s é g : 3 1 0 0 S a l g ó t a r j á n , A r a n y a N ó g rá d m egyei L a p k ia d ó V á lla la t . F e le lő s k ia d ó : Bálint Tamás Já n o s út ig a z g a t ó . 2 1. T e le fo n : T e r je s z t i: a 14 -3 8 6 . K ia d ja : M agyar P o sta . E lő f iz e t h e t ő b á r m e ly p o s t a h iv a t a ln á l, a k é z b e s ítő k n é l, a p o sta h ír la p ü z le t e ib e n é s a K ö z p o n ti H ír la p I r o ­ dán ál (K H I, B u d ap est V ., Jó z s e f n á d o r té r I. sz. P o s t a c ím : 19 0 0 B u d a p e st). K ö z v e tle n ü l v a g y p o s­ ta u t a lv á n y o n , v a la m in t á tu t a lá s s a l a K H I 2 15 -9 6 1 62 p é n z fo r g a lm i je lz ő s z á m r a . E g y e s szám á ra 12 F t , e lő fiz e t é s i d íj fé l évre 36, egy évre 72 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. IS S N 0555-8867 In d ex : 25-925 K é s z ü lt a N ó g rád t e r je d e le m b e n . F . v . : 64 m egyei N y o m d a ip a ri V á lla la t s a lg ó ta rjá n i i g a z g a t ó . 8 4 .3 3 6 8 3 N . S . K elem en G ábor te le p é n , 10 0 0 p é ld á n y b a n 5 ,6 ( A / 5) ív �Tartalom X V III. É V F O L Y A M 1 . SZÁM . 1 . Kiss Dénes: A pillanat átélése, Falfirka, Mielőtt ránk csukódna (vers) 3. Domokos József: A kakas (elbeszélés) 10. Fodor Ákos: Blow up, Egy hálaadás, Most már, Axióma, Műhely-haiku, Szeretők, Szinopszis, Az emberi állapotról (vers) 12. Sarusi Mihály: Gyerünk a Bahama-szigetekre (novella) 15. Romhányi Gyula: L . M. reprodukció, É va halála (vers) 16. Onagy Zoltán: Lázár, mint kondominium (elbeszélés) 22. Cseh Károly: Gyönyörű merénylet, Lebegés (vers) 23. Serfőző Simon: Amíg beáll a halál (irodalmi riport) 29. Laczkó Pál: Kalandozások és göröngyök (III.) K R Ó N IK A 33. Radó György: A Tragédia svájci színpadokon KÖ RKÉP 37. A művészeti pártosságról (Csongrády Béla) 41. Vélemények, viták - vagy az elmaradt szintézis kísérlete (Törőcsik Miklós) 45. Láncz Sándor: Feledy Gyula (Dobrik István) 47. Metahaiku, Fodor Ákos: Hasadó anyag (Kardos András) 50. Tiszta szívvel, Három szabolcsi költő versei (Kiss Gyula) 53. Elveszett félidő, Dohogások a színházi évad derekán (Sulyok László) 55. Új utakon, A Madách Imre irodalmi színpadi napok (Máté Lajos) 57. Mezey Katalin: Ferenczy Teréz minden verseiről A címoldalon Czinke Ferenc rajza. A 23. oldalon Muzsnay Ákos, a 40. oldalon Jozef Hascsák (Csehszlovákia), a 44. és 46. oldalon Szentgyörgyi József munkái láthatók. (Válogatás a salgótarjáni nemzetközi képzőművé­ szeti szimpozion anyagából.) Fotó: Buda László. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/1. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1984 Palócföld