https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/73389afa3f4632552363588ac712798d.pdf 66362d0e8ab9a692cdb9df43df83cc9f PDF Text Text �Tartalom XVIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1. G yöre Imre: Avaron j á r . . . , Végösszeg, Rákészülés egy versre (vers) 5. Tamás Menyhért: Esőrácsok (Regényrészlet Baranyi Ferenc bevezetőjével) 13. Baranyi Ferenc: Végzetes elkötelezettség (Emlékezés Radnóti Miklósra) 16. Czigány György: Az éj filmjeiből, Öt kérdés (vers) 17. Hubay Miklós: Madách születésnapjára 21. Tandori Dezső: Az én költőim (vers) 22. Ardamica Ferenc: Rovarirtás (elbeszélés) ABLAK 29. Szovjet népek költészetéből (Fodor Ákos, Körmendi Lajos, Szöllősi Zoltán, Hideg Antal, Buda Ferenc fordításai) M ÉRLEGEN 34. Kérdések és válaszok, G yöre Imre: Idill és vége (Simor András) 36. Emlékezet és felelősség, Csanády János: Hátamon a történelem (Madár János) 38. A hiány jelvényei, Bari Károly: A némaság könyve (Hunya Márta) 40. A magunk támasztéka, Tamás Menyhért: Vigyázó madár (Pallagi Szabó Ferenc) VALÓ SÁGU N K 42. Kelemen Gábor: Ujj-jelek (riport) 47. Lakáspolitikánkról (Kerékgyártó T. István) 51. Laczkó Pál: Változatok a lakásörömre (szociográfiarészlet) F IG Y E L Ő 54. Vitányi Iván: Vitairat a mai magyar művelődésről (Csongrády Béla) 57. Menyhárt László: Iparművészet - társadalom - jövő (tanulmány) A címoldalon az első olasz Radnóti-kötet (1964) címlapja. Borító: Ennio Calabria Fordítók: Gianni Totti és Marinka Dalosm 15. o .: Varga Imre: Radnóti (Salgótarján). A belső oldalakon Földi Péter festőművész, az idei tavaszi tárlat nagydíjasának művei láthatók. (Fotó: Buda László.) �G Y Ö R E IM R E Avaron jár... Avaron jár a holnap, emlékezik a mára, gyökerek közt botolgat, kezét előre tartva, nekimegy egy bokornak, vér-pettyes lesz az arca. Végösszeg . . . a mélységekből jön fel, honnan nem jött még senki, hová nem szállt le senki, s már megnevezhetetlen, akár a nedves falban keringő víz, mely gombát érlel a fal tövében, az alvók homlokától nem messze, s nem kell hozzá egy fél nap csak s egy éjjel: a vízcsepp benn marad a láthatatlan résben, résben és repedésben, s egy másikon hanyatt dől a fal, vele a többi, a tető csak lecsusszan, s a kémény áll meredten, és nyílásán kiszökken a rejtett víz a napra, mocskos szökőkút, rajta táncol a Nap s a Hold is, akár a ping-pong-labda, míg el nem fújja őket a szél a porral együtt, mikor 1 �tegnap, ma, holnap, a felhúzatlan vekker nem csörög, s rézkakas se ugrik a bodzafára, hogy utolsót rikoltson, vagy sikoltson, száll a fejsze, s még röptében lecsapja fejét, vércsepp a csőrén, taraján hangya mászkál, távirányított kémhold filmjén már rögzül mindez, az elő- s utókornak, attól függ, honnan nézzük, nőhetne még az ember, hogy lába földig érjen, kétértelmű szavacskák dögbogár és a fű közt, az egyértelmű tények még fedő alatt főnek, de szaglanak, az orrát befogva száll a varjú, a meztelen csigának nem épül csigaháza, minden szó árulás lett, valami más helyett van, vagy volt, már múltidőben, közelmúlt, régmúlt, mindegy, árulás, persze másként, hogy érdektelen félként nézel a gyenge rügyre, volt rügyek, volt virágok, egyik csokrot az egyik sírról másikra lopják, egy csokor, s mind díszes lesz, attól az egy csokortól, egyhangúan zörögnek a jambusok, a játék karácsonyt vár, a padlás sarkában angyalhaj csüng, mellette angyalszárnyak, s az angyal is, kötélen, oldalra billent fejjel, ki számol el felőle, s kinek, túlélni szép lesz, fagyöngy, sapkára tűzve, csillag-mag minden szemben, beledögleni még szebb. Rákészülés egy versre Kinek és mire jó ez tapadnak falevélre nincs reggel nincsen este ki veszi őket észre szakadatlanul ömlik fűz-levél csónakuk a világ százfelől és a vizet is min úsznak százfelé ömlik visssza az évgyűrűt amint épp parányi vízikagylók megjelenik a törzsön 2 �egyszer és mindörökre por csillámlik a porban lemarhatatlan jelként aranypor vízfenéken hét bő hét szűk esztendő a vadkacsák nem értik esős vagy száraz évek mért érdekes ez meddig a füvek ki se nőttek a gondolat besüpped a virág összezárta olvadt aszfalt cipőjét kelyhét időközönként otthagyja vetkezik csak hányszor hét év ki látta és hasonul az úthoz nem lát valahol itt van szegélykő lesz még pár perc ultrába mártott spongyák ki lábujjára ejti mosogatják az arcot egykor sóhajt na végre egyforma lesz mind végül üres káposztáshordók sütőtök kívül zöld és szagát hordja a szél de belül sárga, ha dér jön példásan nevelt disznók Leptodaktylus rák, de röfögnek benn az ólban mi légcsövünket rágja elpárolog a csepp és más névre hallgat csakhogy sohase ér a földre elég a szép szavakból bár odakészül mindig az okádás a sarkon míg összeáll a felhő valóságosabb sokkal megúszni ezt is azt is egy fejszenyom az ujjon van szó kilátás szombat örökre tanúsítja vasárnap élni is kell hogy volt fa fejsze hozzá nem kell csak megszokásból s hozzá kéz is mi vágta proletárok is hol van az utókornak készült ki akár varjú lenne viasztáblák csöpögnek hogy a kéményről nézze velük a betűk rajzok nyakát tekerve hátra a piacok az árak s előre láthatár kell az árusok húsz ujjal várni akár egy szóra s négy marékkai az erszény szavakkal szíven-verve százkarú Siva osztja beleköpni a porba negyvenkilenc pár karját holnap is sistereg majd a szegénykék közt széjjel közömbös tárgyak közt kik levágott lábak futnak túlélnek minden élőt nem fut utánuk senki a kivételt kivéve 3 �kavicsként vasbetonba világ fa fejsze együtt kevert magot parányi a végső harc a végső reményt Hogy mindig késő nincs reggel nincsen este de sose késő semmi kis csillag szívbe tűzve százfelől folyik ömlik fej láb tenyér és vércsepp s százfelé folyik vissza 4 �„ A lelkekben zajló történelem pontos krónikása Tamás Meny­ hért, eszközei között éppúgy megtaláljuk a népköltészet legeleve­ nebben haló hagyományait, mint a modern formanyelv legéletké­ pesebb vívmányait.” Ezeket a sorokat tíz esztendővel ezelőtt ír­ tam, amikor Tamás Menyhért első verseskötete megjelent. Azóta öt könyve látott napvilágot: három verseskötet és két nagy sikerű regény. A harmadikkal most készült el, a Szépirodalmi Kiadó gondozásában jelenik meg ez is, mint az eddigiek. Tamás Menyhért ahhoz a székely népcsoporthoz tartozik, amely­ nek „földönfutása” Bukovinától Tolna megyéig tartott a második világháború idején. Új regénye ezekből az időkből merítkezik. Laptársunk, a Kortárs, januári számában több fejezetét közölte Tamás Menyhért új müvének. Egy fejezet nekünk is jutott belőle, örömmel adjuk közre. Ez a részlet az 1941. június 17 -ről 18-ra virradó éjszakán játszódik Hadikfalván, nem sokkal azelőtt, hogy a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót. B. F. TA M ÁS M E N Y H É R T ESŐRÁCSOK * 5. Mintha . . . alábbhagyott volna az eső, fehérül a felhők futása, csendesül a tetőzet, a hasadékok sustorgása, nagyobbodik az ablak, világossága araszolva járja végig a deszkafalat, a szalmazizegésű fekhelyeket, az összegyűrt katona­ pokrócokat, a szalmadíszítésű vászonsapkákat, a kioldódzó fejkendőket, az álmatlansággal küzdő szempillákat, az erőtlenedést felejtő mozdulatokat. . . , Balbina elunja világosságváró kuporgását, fölegyenesedik, lekapja a vászon­ sapkát, szembefordul az ablakkal, megrázza a fejét; hosszú, fekete haja világulásba szálazódik (Elég volt a sötétből, az ártó beszédből, a kígyókból, a gyermekijesztőkből, a vasfogú bábákból, a lovakat nyergelő fehér asszonyok­ ból, a halotthívókból, a cserregő kísértetekből, a fekete ördögökből, maga­ magát kísérti meg, aki elhiszi, hét ördög bújt a lelkünkbe, az imádkozás sem s e g ít..., jöjj, világosság, seperd k i...) , Hova cihelődsz, Balbina?, kérdi má­ sodjára is ugyanazzal a kereső hangsúllyal Mózesné, Világosságnézőbe, feleli Balbina a napvárók örömével, Erősné szinte félálomban fogja be Balbina mozdulatát, szertefutó hajóról lánysága úszik a résnyi világosságba: („Ne fuss olyan sebesen, Regina” , „É rj utol” , „É rn élek. . . ” „Milyen legény vagy, te?” , „Tudod, te jól, az egyik szemem hibádzik” , „Tudom, kinn maradt Taljánországban” , „Nem jószántamból hagytam ott” , „Én így is szeretlek” , „Így is?” , „Így is” , „Akkor a fene bánja” , „M eg az erőd” , „Az én erőm-e?” , „Nem is a Piavéba hullott kapitányodé” , „A k k o r. . . ” , „Akkor birkózz le, ha tudsz” , nézett rám a félszemével, úgy nézett, mintha azt kértem volna tőle, hogy 5 �döntse le a mellékoltár Mária-szobrát, én nekiiramodtam a Szucsáva vízinek, csak pendely volt rajtam, azt is nyakamig emelte a víz, ő csak állt, állt a parton, nem tudta, meddig merészkedjen, nem baj, gondoltam, majd megtu­ dod, ha fölébred a folyó, láttomra sietősebb lesz a folyása, úgy is történt, utá­ nam vetette magát, hol elmerült, hol magasba szökött a feje, de jött, s ami­ kor u t o lé r t ..., mint aki prés közé kerül, csak annyit tudtam mondani: „Mos­ tantól erősségedé vagyok . . . ) , a világosságvárás, a szertefutó haj Mózesnét is magával ragadja, várakozása szabadult várakozás: (Tiszta seb ez a gyermek s mégis . . . , leánykasága Salamon szőlőjéből való, akár a szőlő kinyílt virága, haja fonadéka a királyt is magához k ö tn é...), Hova szabadult a szíved, Balbina?, mozdul utána Bíró Erzsi, Nem tudom, Erzsi, csak azt érzem, nem akar bennem maradni, szeretné szabadját járni, megyek is mindjárt ki, úgy, ahogy odahaza, eső után mindig kikívánkoztam a dombra, a fák, a virágok közé, eső után, amikor minden porszemét elveszti a levegő, kékké fényesedik az ég, zöldnél is zöldebbé a fák levele, esőcseppet gyöngyöztet a cickafark, a ka­ kukkfű, sárgásan bókol az árnika, fürtőzik az aranyvirág, telik meg virágzás­ sal Balbina, mint aki gyöngyajakra, pipitérre, jázminra, vadrózsára lel, magá­ ba feledkezőn mosolyog, csakhogy még esik, se livádás, se rét, a fa halott fa; barakkdeszka állítja meg Balbina könnyülését, Erősné pillantása akárcsak Mózesnéé, együttérző pillantás, Balbina a hirtelen ébredés riadalmával fordítja fejét Erősnére, szomorú szem, kendő mögé rejtőző homlok, fölötte deszka, ba­ rakkdeszka, átázott deszka, az imént még héricset kereső keze elakad a leve­ gőben, Az állomás megébredt-e már, könyököl fel Sebestyén Lajosné, Éled, ketten is serénykednek a mozdonyon, nyújtogatja a nyakát Balbina, Már attól féltem, hogy reggelre ez is továbbáll, mondja Sebestyénné, hangját suttogóra fogja, így is megrándul a pókapárna, a rugdalózás gügyögő sírásban folytató­ dik, Sebestyénné karjára veszi az alig egyesztendős fiúcskát, arcát arcához érinti (Csittass, csittass, kicsikém, kicsi fiam, Márton, míg kezem van, oltal­ mazlak, míg erő van a karomban, mindentől megvédelek, nemcsak az Isten parancsolatjából, hanem még inkább az enyémből, szentüljön le a napom, ha még egyszer elengedem a kezecskédet, nem is tudom, hol volt az eszem, hol volt akkor az eszünk, amikor beleegyeztünk, hogy keresztapád magával vi­ gyen, nem is tudom, hol volt, nem is a közeibe, Bukarestbe vitt volna, először egy héten egyszer jött, a zsebe tele volt pénzzel, ajándékkal, nem fértél a pókapárnába, annyi lejt dugdosott bele, tellett neki, gyermektelen volt, étter­ mes kocsijaival tengernyit keresett, „Hogy jutottunk az úr eszébe?” , „A pap küldött ide” , „Éppen ebbe a szegénységbe?” , „Éppen, mert utoljára, itt volt gyermekáldás” , „Jó l tudja az úr, de hát az úr nem magyar” , „S ha román va­ gyok?” , „Hallom a szavából. . „Tehát nincs ellenére . . . ” , „,Az esperes úr?” , „Mondtam, ő küldött ide” , „ . . . Az uram csak holnap jön haza, egyedül, ugye. . . ” , „Holnap megint eljövök” , jött is, de már feleségestől, úgy járták körül a bölcsőcskédet, mintha Isten adománya lettél voln a. . . , „Hallod-e, L a­ jos, hogy mivel keresett meg ma egy román úr?” , „Ugyan bizony, mivel?” , „Hogy örömest lenne a keresztkománk” , „Nekünk?” , „Nekünk, nekünk” , „S te mit mondtál neki?” , „Mit mondtam volna, várjon meg téged, holnap érke­ zel haza a deszkagyárból” , „Most mit tegyünk?” , „Tőlem kérded?” , „Kitől kérdjem, te vagy a gyermek anyja” , „É s te, te kije vagy?” , „K ije, kije lennék, az apja, mint a tö b b in e k ..., mit mondtál? ne rekeszd ki az eszemet, Emer, azt mondod, hogy szemet vetett rá a román?, még mielőtt jobban megnéztem volna, szemet vetett rá?” , „Csak a keresztvíz alá akarja tartani” , „Urat for­ máz, vagy embert?” nevette beleegyezését, nevetett, a nevetés felét nekem 6 �szánta, a másikat neked, kicsi Márton, egyszer csak látom se az enyémből nem marad, se a tiédből, mint aki rosszat sejt, nem tudott egy helyben marad­ ni . . . ) , Mit csinálsz, Emer?, halálra szorítod azt a gyermeket, érinti meg a karját Mózesné, Sebestyénnéhez nem jut el a figyelmeztetés, keze kapkodóvá válik, vastag kendőjével átköti a pókapárnát. (Így ne, meg ne fázz, nehogy úgy járj, mint Boldizsárka, míg erő van a karomban, megvédelek..........Meg­ jött a keresztkománk, Lajos” , „Meg-e?” , „Nézz csak az ajtóra” , „Meg, ha ez a kalap őt takarja” , fogott megint kacagásba, a kalap beljebb került, Lajos ki­ húzta az asztal alá tolt széket, hellyel kínálta, majd hosszú köhécseléssel ő is le­ ült, a köhécselésnél is hosszabban méregették egymást, „N o, együtt megyünk-e a templomba, Sebestyén bácsi?” , „Együtt, ha egy sorba fér velünk” , toldották a szót, a végén már olyanformán, mintha régtől ismernék egymást, a szó mellé pálinka is került, Mártonka fejére keresztvíz, Mártont, a keresztkoma tisztele­ tére, Nicolaera hallgatott, megtoldottuk Miklóssal, ünnepeltünk téged, a ke­ resztapádat, a keresztanyádat, ünnepeltük a komaságot, felejtettük a kezdeti izgalmakat, hogy komaságba keveredtünk, felejtettük, de más nem, a szom­ szédok erőst merkeltek ránk, szavuk megtelt nehezteléssel, Fazekas Bori fújta a leghangosabban: „Éppen most, negyven nyarán kellett komaságba essetek, most, amikor a legjobban nyuvaszgatnak?” , „E z nem olyan román” , „Mind egyformák” , „M i egyformák vagyunk-e?” , „Védjed, védjed” , „H a gamat em­ ber lenne, nem védeném” , „Bújj a seggelikába” , mondta, mondta, megállás nélkül, mondta ő, mondták a többiek, mert az ilyesminek hamar híre megy...), Emer megzavarodott, áll meg Sebestyénnén Mózes Mári tekintete, a barakk elcsendesül, csend, halk ajtónyöszörgés, gyengéd, óvó pillantások, Sebestyénné teljesen elmerül Mártonka féltésében. (Először egy héten egyszer jött, aztán kétszer, a legvégén minden másnap, azzal se törődött, hogy az uram oda van dolgozni, „Erre jártam, gondoltam, benézek . . ",s mivel egyre sűrűbben gon­ dolta, attól féltem, hogy hírbe hoznak vele, az irigy szájnak elég a legkisebb fuvallat, végigfújja vele az utcát, az egész falut, félve a tudtára adtam, de ő csak legyintett, s tovább lesett téged, pókapárnástól megemelt, beszélt hozzád, az egyik szava román volt, a másik magyar, nem tudott betelni veled, ott kék­ lettél a selyem pókapárnában a magasban, a párna pántlikája úgy verdesett, ahogy a madár megindul, felemelkedik, minden emelkedésedre a szívem is felröppent, az örömtől, hogy jutott volna eszembe, gondolatban már meszszebb jár, „ Úgy megszerettem, mintha édes gyermekem lenne” , „Én meg úgy szeretem, mint az édes gyermekemet” , „Mint a többit?” , „Mint a többit” , „Lajos komám is így érez?” , „Talán még erősebben” , kezdett puhatolózni ná­ lam, majd apádnál egész októberig, s akkor az egyik vasárnap, előhozakodott a kívánsággal. . . , azt hittem helyet cserélek a gerendára akasztott lámpás­ s a l. . . , attól a minutától apád se lelte a helyét, nekem kicsordult a könnyem, ő is gyöngének mutatkozott, Nicolae sietősen mondta a magáét, hogy hát mi­ képpen gondolja, csak nevelésre vinne el, sűrűn visszahozna, náluk épségesebben tudnál nevelődni, orvos vigyázna minden lélegzésedre, tanulttá finomít, meg, hogy nekünk is könnyebb lenne, elég küzdésnek a többi gyermek, az öt nagyobb. .. hallgattam, sírtam, apád hallgatott, megberetvált arca árnyékot vetett, vártam, hogy tagadólag mozduljon a feje, de nem mozdult, haragot se gyűjtött, nagy sokára csak annyit mondott: „Most semmiképpen” , a következő vasárnap: „M eg kell beszélni” , október végén: „Majd legközelebb” , novem­ ber első vasárnapján, „Jövő vasárnap...” ), Emer, ha, szólítja meg Erősné, Se­ bestyénné Regina arcába néz, szemén látszik, gondolatban továbbra is távol marad, Boldizsárka nyöszörgését se veszi észre: („Odaadtad neki a gyerme­ 7 �ket, Lajos?” , „Hogy adtam volna?” , „Hát nem azt mondtad: jövő vasárnap” , „Azt mondtam” , „Akkor mégiscsak odaadtad” , „Odaadtam, s mégse adtam” , „N e rekeszd ki az eszemet, Lajos” , „Nem te mesélted a szegény ember esetét a halállal?” , „Mi köze annak a mesének Mártonkához?” , „Az, hogy addig mondogatom neki a majdot, meg a holnapot, m í g ...” ténylegesen addig mon­ dogatta, de a halogatáshoz a halál is kellett, a novemberi földrengés kereszt­ apádat maga alá temette . . . apádat azóta is öli szomorúság, elég, ha csak .. .), Ne jussak ki ebből a veremből, ha Emert nem érte utol a bomlás, vizslatja tovább Mózes Mári, a barakk megtelik vizslatással, csend, fullasztó csend, E rősné szúrósan néz, Csiki Antalné megrendülten pillog, Szőcs Bálintné eny­ he kárörvendéssel fészkelődik, Győrfi Balbina riadtan kuporodik vissza a szal­ mára, Forrai Brigitta a vászonsapkával vesződik, Bíró Erzsi félve lélegzik, Sebestyénné szájmozgása apró rezdülésekbe csitul, karja még mindig nem la­ zít a pókapárna szorításán, Gü . . . g ö .. . g ü .. . gö, nyöszörgi Mártonka, a fö­ léje hajoló száj elveszett mondatát keresi. (Édes Istenem! Te, aki bőkezű vol­ tál áldásban, szívem mélyéből könyörgök Hozzád, könyörgök Mártonkáért, gyermekeimért, áldd meg őket és töltsd el őket mindenható kegyelmeddel, vi­ lágosítsd meg értelmüket, hogy parancsod szerint az erény útjait járják, s ne­ kem is juttass kegyelmedből, hogy ezentúl odaadóbban nevelhessem őket és jó példával járhassak előttük. . . ) , K i elől dugdosod a gyermeket, Emer?, a román keresztkoma elől?, kérdi még mindig kárörvendéssel Szőcs Bálintné, Se­ bestyénné ajkába harap, Törődj a magad dolgával, Bori!, mondja hirtelen ha­ raggal, csend, cihelődő mozgás, csend, A magamé nem kíván törődést, nevet Szőcsné Sebestyénné arcába, Nem, mert törődik vele más, veti közbe Mózesné, K i nem törődik?, vékonyul el Szőcsné hangja, Eredj te, sápadék, próbálja elnémítani Erősné a lármába emelkedő asszonyt, csend, kihevült arcok, csend, Szőcsné merkelő pillantásokba fogja az egész barakkot, láthatóan forgat va­ lamit a fejében, Essél nekem, Mári, te is, Regina, tegnap még tele voltatok alázattal, ha kérem, egy tál faszujkáért a kezemet is megcsókoljátok . . . , Csó­ kolta volna az a féleszű urad, vágja közbe Erősné, csend, pisszenést se hallató csend, majd fölmorajlik a barakkmély, Sebestyénné elgyötört arccal hallgatja a pártfogó nemtetszést, bánkódását az sem enyhíti, hogy mindenki az ő párt­ ján áll. (Bori, Bori, mivé lettél, gyermeklányságodban, lányságodban meny­ nyire más voltál, sose gondoltam rólad, hogy idáig változik a természeted, bár­ milyen játékot játszottunk, szívestől benne voltál, még akkor is, ha a tapasz­ taltabbak jóhiszeműségedre játszottak, „Álljunk kenyérre” , kezdték veled a csomagbontást, s te úgy bontottad ki a tarisznyát, mintha az övékét is te hoz­ tad volna magaddal, „Együk meg a tiédet” , született meg az előre kitervelt javallat, s te abban a helyben oldogattad a kistakargatót, „Itt van, egyétek” , kínáltad körbe a vajas kenyeret, ötig se jutottál az osztásban, morzsányi se maradt belőle, örültél, hogy adhattál, annyira örültél, éhségedről is megfeled­ keztél, szívességedet senki sem felejtette el, már az első farsangodon kérőd volt, anyád nem adott, a másodikon apád tiltotta el a neked tetszőt, a har­ madiknál te kértél haladékot, a negyedikre már jegyesként érkeztél, apád s anyád akarata szerint, a másod-unokatestvér jegyeseként, hogy együtt marad­ jon a vagyon. . . , ettől keseredtél meg, vagy mástól, ki tudja, annyi szent, lelket cseréltél. . . mind így jár, aki nem a farsangon kel el, állhatnék én is a mondás sodrába, de nem állok, mert nekem se a farsang kerített párt, L a­ jost a nagyon egyedülvaló ember kétségbeesésével a háború hozta utamba, harc, fogság s megint harc után kereste a páros boldogulást, ahogy ismerlek, te is kerested, társulásotokban te látszol a kardnak, csakhogy kardoskodásod 8 �egyre csorbultabban suhog, arra se marad erőm, hogy megállítsam. . . , az uradnak is látni kellett volna, hogy a fejedbe ültetik s nem a szívedbe, szol­ gálónak kerül melléd, akárcsak a többi szolga, s ha már a parancs megfordí­ totta szerepét, szeretet híján ne is várjon mást, csak amit megérdemel, paran­ csolatot. ..), csend, ajtónyöszörgés, csend, az ablak tovább mélyíti világossá­ gát, a lassú derengéstől színt kap a barakkfal, a szalma, a szürke ruházat, Se­ bestyénné gyűrött kendője, arca, Mártonka kék pókapárnája, Szőcsné rápillant, a pókapárna kéksége lemossa homlokáról a haragosult foltokat, elakasztja ful­ lánkosságát, a derengés szemlátomást erősödik, a feszülés perceit is kikezdi, Sebestyénnét meglepi a gyors változás, úgy érzi: Borival megint kenyérre álló játszótársak, Tudod-e, Bori, mi jutott eszembe?, fogja el az emlékezés, Tu­ dom, feleli, Szőcsné ellágyult hangon, Sebestyénnének ismerős ez az ellágyulás, mégis meglepi, elszokott tőle, azt is tudja, hogy minutányi rezdület benne, szeme hamarost fagyos lesz, ellenséges érzület torzítja el az arcát. (Bori, Bori, rajtad már az Isten se tudna segíteni, szállj magadba egy kicsit, lásd be, hogy igaztalan haraguvásod, mi lenne, ha mindenki örökös haraguvásban élne, még több vért látna a világ, Lajos parancsolata szerint hátat kellene fordítsak ne­ ked, neked s mindenkinek, aki szüntelen csak a maga dolgával hozakodik elő, a saját vétkében akarja megfereszteni a másikát, nélküled is elég bajunk van, lásd be, hogy a te gondodnál nagyobb is van, a nagy gond mellett még nagyobb, közte a mi gondunk, a sehova érkezőké, akármiképpen nézzük, kilököttségből is kilökött nép vagyunk . . . ) , Ha már megvirradt, ne hagyjuk köszöntés nélkül a napot, mondja csendűzésül Mózesné, Balbina, most rajtad a sor, biztatja Balbinát Erősné, Balbina elgondolkozik, ablakra emeli a fejét: D e szeretnék tölgyfa lenni erdőben, Ha valaki tüzet tenne belőlem, Mert a tölgyfa kék láng­ gal ég, füst nélkül, Az én szívem soha nincs bánat nélkül, ejti le a dallam vé­ gét, lélegzetnyi szünetet tart: Volt énnékem édesanyám, de már nincs, Mert elvitte a tavaszi nagy árvíz, Három éve, mióta mind halászom, Könnyeimtől még a vizet se látom, Kihalásztam édesanyám kendőjét, zöld selyemmel rá­ varrattam a nevét, Közepébe búbánatot varrattam, Édesanyám, jaj, de árván maradtam!, énekli hunyt szemmel Balbina, Sebestyénné egész testében meg­ rázkódik, közelről szólt az ének, fonás, orsópörgetés közben gyakran élesztgette a kék lángú tölgyet. (De szeretnék tölgyfa lenni erdőben, Hogy a rózsám tü­ zet tenne belőlem, Mert a tölgyfa kék lánggal ég, füst nélkül, Az én szívem so­ ha nincs bánat nélkül.. . énekeltem lelkületem szerint, nincs szebb, mint bele­ felejtkezni az éneklésbe, ha boldogság ér, azért ha csalatkozás, azért, a távollevést közelíti, az egyedülvalót párosítja, a gyermekdajkaságot zsendülésbe emeli, mivel dajkaságban volt a legtöbb részem, kezdtem s végeztem a dalt, akkor is, ha szomorúság ölt, akkor is, ha Lajos távollevését kívántam közel, különösen, amikor takaratlan volt az ég, a csillagok ablakomig ereszkedtek, testem parázslásukkal parázslott, vérem áramlóbbá v á lt . . . , „Mikor hagyod ott a deszkagyárat, Lajos?” , „Hagynám, ha nem kellene a pénz, h a . . . ” , „Azt mondtad, ha megépül a h áz. . . ” , „A ház megépült, Lőrinckével s Boldizsárkával többen lettünk” , a bőrére gondoltam, erős karjára, egyre kínzóbb, nyilallóbb vágy kerített hatalmába, égesemből Boldizsárka sírása rántott ki, sze­ gényke sokat sírt, két esztendeig fájlalta a hasát, s míg ringattam, eszembe ju­ tott a reggel, hogy a fájós hasnak is étek kell, s hogy minél több jusson, nem ismersz se messzeséget, se fáradságot, most is ott fekszel a hideg, köhögtető barakkban, a vacogtató szalmán, deszkán, én a gyullasztó párnák közt, a test panaszát panaszolom, vágyakozásom igaztalan, igaztalan, mert megfeledke­ zik a szenvedésedről, nem osztozik szenvedésedben, s míg ezeket gondoltam, le9 �léptem az ágyról, kioldottam a pendelyemet, csórén végigfeküdtem a hideg, tapasztott földön, érezzem, amit Lajos érez, szenvedjek, ahogy Lajos szen­ ved . . . ) , Emer, te mikor énekeltél utoljára?, kérdi biztató kacsintással Csiki Antalné, Én-e?, fordul oldalt Sebestyénné, mintha csillagnézésből érkezne viszsza a tekintete, hunyorog, Úgy egy esztendeje, futja be szemráncait a tovább­ nagyobbodó világosság, Nem adódott rá alkalom?, veszi át a kérdezősködést Balbina, Alkalom még csak adódott volna, lelkem nem állt rá, mondja re­ kedtséggel, A keservesekre se?, kérdezősködik tovább Balbina, Mióta menés­ re állt a lábunk, arra se, eleget hajtott minket a sors, hogy következő hajtá­ sát ünneppel várjam, különösen a pokollá gyűlt világban, apámtól, míg élt, porában is áldott legyen, mást se hallottam: a hazulról idegenbe szakadót nem a sors bezgeti, hanem a vére, s most, hogy minden a feje tetejére állt, a hazulrólt szakasztják le rólunk, a szívünkről, azt se tudjuk, hogy az idegenné tettségből megint idegenbe vetődünk-e, vagy pártolásos ég alá, vagy végképp kiszáradunk a világból. . . , keserüljön még keserűbbre a nyelvem, semmint az átkozódók nyelvén tépdessem az ingemet, szitokkal nehezítsem álomtalan utun­ kat, álomtalan vagy éber álommal, megszusszantunk az éjszaka, szembe tud­ tunk, szembe mertünk nézni sötétségével, vízözönös esőzésével, júniust felejtő hidegével, szembenéztünk, mert örökös szembenézésre rendelt minket az Isten, örökös szembenézésre és szédülésre, szédültünk akkor is, ha a földet néztük s még inkább, ha magasba tartottuk a fejünket, ezért esik mindinkább horgadásba a fejünk, a fejem, bizonytalanodik el a szavak torlódásában, lenéz a szalmára, Mártonkára, körbepillant: értetlen szemek, pillogások, egyedül Balbina kísérte el a szavak torlódásáig, többre nem is várt, Mózes Mária, akivel valaha is szót értett, fáradt, eddig keményen tartotta magát, Erős Regina Orbánkával foglalatoskodik, Orbánka, hálóingét öszszefogva szökdel a szalmán, az éjszakai levertségnek, lázgyanús forró­ ságnak semmi nyoma, akárhogy halasztódott a reggel, megérkezett, a cihelődés hangos készülődéssé erősödik, zsibogássá, a gyerekek levegőbe hajigálják a tetűfedőjüket, kivágódik a barakkajtó, négyen kifut­ nak, ketten vissza, kergetőznek, Mári néni, dalolhatnékom van, sugárzik fel Biró Erzsi, Ha dalolhatnékod van, ne rekeszd magadba, ad­ ja beleegyezését Mózesné, Biró Erzsi fájdítóan zengi: Árva az a madár, kinek párja nincsen, Én is árva vagyok: Jaj, mert nekem sincsen!, Sír az egyik sze­ mem, Sírjon a másik is: Sírjon mind a kettő, Mint a záporeső!, Cserefát égettem, Parazsat rengettem; Cserefának füstje kihozta a könnyem!, A nyárfának lángja, elvette szívemet; A nyírfának lángja elvette színemet, hajlik fiatal teste a dallam után, Szépen vitted az éneket, Erzsi, dicséri Mózesné, K i tud vidá­ mabbat?, keresi a vidámkodást, Én, jelentkezik készséggel Csiki Antalné: Ne búsuljon senki menyecskéje, Hogy az ura nemigen szépecske!, Ha meghal is meg ne haljon érte, Mást hoz neki a tavaszi fecske, Nekem olyan emberecske kéne, Aki nekem recefátyolt venne, Egyszer-kétszer jól megveregetne, úgy be­ lőlem friss menyecske lenne. . . , ér közelebb hozzájuk a reggelbe merítkező hangulat, az átellenes sarokban hangos kacagás tör, valami más hozhatta meg a kedvüket, Anya, ma is kapunk kolbászt?, csimpaszkodik Orbánka Erősnébe, Kapunk, biztosan adnak a tiszt urak, És tejet?. Tejet is, Jaj, de jó, él­ jenek a katonák, ugrálja körbe Orbánka fáradt-mosolyú édesanyját, Sebestyén­ né szíve összeszorul, biztosan adnak a tiszt urak, fut át rajta Erősné nyugtatása. (Ma még adnak, holnap ki ad? másutt se nyakig tejfel, az adomány előbb-utóbb alamizsnává fogyatkozik, s akkor mit mondunk csipckedő gyerme­ 10 �keinknek?, nem mintha eddig jól ment volna a sorunk, éppen csak éltünk, de a magunkéból éltünk, szemünk-szánk nem kívánt többet, mint amennyink volt, a nyomorúság néhanap meg-megszorított, egészen sose tudott befogni, megesett, hogy egy-egy hónapra oda kellett adjam valamelyik nagyobbacska gyerme­ ket szolgálni s ha nem volt, ahová elszegődjenek, kicsaptam őket az erdőre gombászni, a Szucsávára halat fogni . . . , ezután hova csapom ki őket?. ..) , Készülj, Emer, mindjárt osztják az élelmet, hajtogatja össze a szürke pokró­ cot Mózesné, Nekem jó a sor vége is, vonja meg a vállát Sebestyénné, mint­ ha csendesedésre várna, igazít a szalma derékaljon, s visszadől Mártonka mellé. („Készülj, Em er!” , „Hova, míg nem tudjuk, hányadán állunk.. . ” , „Ahová a nekibuzdulás vezet” , „Te tudod, Lajos” , „Készülj, Emer, készülj, Lajos, ké­ szülj, Ferenc, készülj, Gáspár, készülj, Lőrinc, készülj, Erzsi, készülj, Boldizsárka, te is Mártonka, nem baj, hogy híján vagy az esztendőnek, készülj, ha mást nem, segíts sírni .., milyen élet, élet-e egyáltalán, amelyik két szó közt is megfér, várj és készülj . . . , várj, míg Bori kinövi a cipőjét, várj, míg Sza­ bina szedéses ingét fel tudod venni, várj, míg nagyobbacska leszel, várj, míg Bori férjhez megy, várj, míg Lajos haza nem jön a háborúból, várj az első gyermekáldásra, várj a másodikra, a harmadikra, a negyedikre, az ötödikre, a hatodikra, a hetedikre, a nyolcadikra, várj Mártonkára, a kilencedikre, várj, míg Lajos megérkezik a deszkagyárból, várj, míg összegyűl a házhelyre, házravaló pénz, várj, míg résziben dolgozhatsz, várj, míg a magadéban, várj, míg gúnyát vált fölötted az é g . . . , várj s készülj, készülj a templomba, készülj az iskolába, készülj legeltetni, készülj szolgálni, készülj anyád halálára, készülj apádéra, készülj a lakodalmadra, készülj az első ágybontásra, első gyermeked, Apolló elvesztésére, készülj örökös VÁRJaidra, készülj a legutolsó K É S Z Ü L Jig . . . , a többi szó e két szó uralmát szenvedte, hiába énekelt bennem a szerelem, az se volt, ahol megbújjunk, Lajos anyjától annyit sem remélhet­ tünk, mint egy idegentől, apám s anyám Lajosról nem akart hallani, ha nincs Kóka Mári, áldott védőnő kisasszony, talán bizony máig se kelünk össze, Kóka Mári, ránk nézett, s abban a minutában megesett rajtunk a szíve, „G yer­ tek, megfértek nálam, fizetség se kell, csak gyertek, hátha felvidul tőletek ez a ház, annyira rám szomorodott, még a szúnak sincs kedve percegni benne” , csalogatott minket, s mi, nem kellett kétszer mondani, mentünk, mentünk csil­ lagnak, csillagzásnak, parázsnak, parázslásnak, Kóka Mári kívánsága szerint, vidámult a ház, csak bennünk maradt valahogy felére az öröm, a más hajlé­ kában a kacagás se kacagás, nemhogy a páros élet, és hiába szorgalmult ben­ nem a munka, surrogtattam orsómat napszentüléstől késő éjszakáig, csattog­ tattam az osztovátát; szőttem méterszám az ingnek, lepedőnek való vásznat, hímeztem a lakodalmas ingeket, hasogattam a ruhákat rongyszőnyegnek, hiába keltem a madarakkal, álltam az aratók közé kévekötőnek, kévehordónak, jár­ tam feles és harmados terebúzakapálásba, a szegénységnél feljebb nem csipekedhettünk, a reménye is csak sajdulni keresett meg; egyszer majd jobbra for­ dul minden, fordulni fordult, csak azt nem mutatja, m ire. . . ) , Anya, mi nem megyünk?, kerekedik nagyra Boldizsárka szeme, Megyünk, megyünk, vet Boldizsárkára biztató pillantást, Boldizsárka megkönnyebbülten lélegzik fel, sietve húzza fel a cipőjét, azalatt Sebestyénné bebugyolálja Mártonkát, mint akinek ereje fogytán van, nehézkesen mozdul, szédülést érez, bal karjában Mártonka, jobb karjával a barakk falának támaszkodik, a fal mellett lépeget előre, Hát te?, áll meg a kályha mellett kuporgó, csupa árnyékarcú asszony előtt, az aszszony felnéz, a fekete kendő árnyékában kisírt szempár vöröslik, Most ismer­ 11 �lek meg, Vilma, mondja Sebestyénné Sándor Vilma fájdalmához csendesülő hangon. (Szegény Vilma, neked aztán kijutott; a gyászos út mellé külön gyász, itt kellett hagynod, eltemetned anyádat. . . valamikor milyen szép, erős aszszony volt, ki hitte volna, hogy huszonkét esztendősen ágynak esik s többet ki sem kel belőle, mennyit könyörgött: „Hagyjatok itt, itt akarok meghalni. . . , ágyastól induljak neki a világnak?, nem és nem . . ",az utolsó állomásig, Florenig b ír t a ... csak nagy üggyel-bajjal sikerült átlopni a h atáron ...), Isten nyugasztalja, mondja, mintha imát mormolna Sebestyénné, Nyugasztalja, ha már jel nélkül hagyja, néz mozdulatlanul Sándor Vilma, csend, kiürült ba­ rakk, csend, Kereszt se jutott neki?, ráncolja össze a homlokát Sebestyénné, Sándor Vilma sokáig hallgat, majd sovány arcát megemeli; Két bot, két öszszekötözött bot, mint apámnak Galíciában . . . , futtában készült a gödörásás, futtában a temetés, erősen sötétedett, ha az a katonaember s az állomásvezető nem üti olyan haraggal az elöljáróság asztalát, tovább kellett volna vinnünk anyámat, mondja remegő hangon, Sebestyénné bénultan áll, Hova tovább, va­ lamelyik árokmartig?, gyűjti fájdalmát; Hát még porainkban sem könnyít sor­ sunkon az Isten? * Részlet a szerző új regényéből 12 �VÉGZETES ELKÖTELEZETTSÉG „A z idő rabságában é ln i. . . harcot jelent. Ennek a harcnak vállalása ez a könyv, s ez a vállalás nemcsak lélekalkat kérdése, hanem az elhatározásé is, jobban mondva, az emberi vagy az írói lelkiismereté.” Radnóti Miklós ezeket a sorokat barátjának, Bálint Györgynek egyik publi­ cisztikai kötetéről írta. Ám ez a vélekedés Radnóti saját hitvallása is egyben. A költő elkötelezettségét megannyi lemérhető és rajtakaphatatlan összetevő határozza meg: a miliő, amelyben nevelkedett, azaz:- ez osztályhelyzet, a na­ ponkénti - legtöbbször jelentéktelennek látszó - benyomások természete, olvas­ mányélmények, tananyag, közszellem - és így tovább. Ezek határolják be az indulatok irányát. Mert vers mindig indulatból születik: feneketlen dühből, túláradó örömből, mélységes elkeseredettségbőt vagy lefojtott indulatok feszítette töprengő nyuga­ lomból - de ceruzarágó egykedvűségből sohasem. Ezeknek az indulatoknak az iránya viszont a költő egyéni sorsától, meghatározó körülményeitől függ, azok szabják meg sejtekbe, génekbe maródott parancsaikkal, hogy kikre legyen dü­ hös és kikért, kik miatt keseredjen el, és kiknek az érdekében töprengjen órák hosszú során át a lefojtott indulatok álmatlan éjszakáin. Ezen spontán ösztönök indulatos művészi lecsapódásai a kezdő költő hova­ tartozását akarva-akaratlanul jelzik az indulás időszakában, de korántsem sza­ vatolják egy teljes életmű egyértelműségét. Láttunk már szegényparaszti szár­ mazású fiatal lírikust igaz lázadóból a fasizmus szócsövévé silányodni, ugyan­ akkor olyan költő sem ritka az irodalomtörténetben, aki az uralkodó körök dölyfös magasságából „süllyedt le” - ó, felszárnyaló süllyedés ez! - a történe­ lemformáló tömegek közé és lett szószólójuk. Akkor fogalmazódik meg egy költő ars poeticája, akkor válik népe lelkiismeretévé, amikor tudatosan felmé­ ri, rendezi és csatasorba állítja spontán alapindulatait. Amikor nemcsak a szí­ ve elkötelezett, hanem már az esze, az értelme is. Amikor öröklött elemi in­ dulatainak terelési irányát vállalt útirányává nemesíti. Radnóti huszonhárom éves korában a következőket írta: „'Tanítok. és vallom a harcot is! Költő is vagyok, meg proletár." Proletár - ő? Hisz még küllemére nézve is a legintellektuálisabb alkatúak közé tartozott! Törékeny volt és szenzibilis, egyetlen olyan vonás sem volt az arcán, amely a proletármarkánsságot idézte volna. Mégis proletár volt, mert emberi lelkiismerete és lelkiismerete szerint tudatosan kikovácsolt indulatai ar­ ra késztették, hogy az elnyomottak, az üldözöttek szemszögéből szemlélje és elemezze a világot. Tisztességes költő nem is tehetett egyebet abban a korban, amelyben „az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancs­ ra” . Teljesen fölösleges meditálni azon, hogy vált volna-e belőle halhatatlan klasszikus, ha tragikusra fordult egyéni sorsa nem „hozza ki” leikéből élete 31 �utolsó napjaiban a nagy verseket. Fölösleges, mert az ő sorsának szükségkép­ pen így kellett alakulnia, nem volt más út. „ A fasizmus korában Radnóti sorsa tipikus sors, minden ártatlan, tiszta, nemes eszményeket őrző és képviselő em­ ber sorsának jelképe. Azé az emberé, aki áldozat lesz, mert csak az lehet eb­ ben a jelenben, és majd példa a jövőben, mert lesz jövő” - írja a hatkötetes irodalomtörténetben Imre Katalin. A végső pillanatig tudósított az iszonyat korából. Gyakran „araszolgatván a papíron” , egészen az abdai tömegsírig. Ha rágondolok, mindig felpaprikáz némely jelenlegi pályatársam nyafogása, miszerint nem tökéletesek nálunk az alkotói körülmények, mivel nincs elég idő és megfelelő hely a versírásra. Radnóti a férges barakkban is verset írt, rövid éjszakai pihenését kurtítván meg, mert mi sem volt természetesebb neki, mint az, hogy a legembertelenebb körülmények között is emberi szót hallasson. Mert költő volt, igen! Nekem elsősorban e t t ő l volt költő. BARAN YI FEREN C Kiálthat-é a végtelen előtt, ha véges útja véget ért; a hontalan vagy láncon élő kiálthat-é az életért? (Radnóti Miklós: Csütörtök) Face a l’infini est-ce qu’il crie quand de la route enfin il sort? Qui vit enchainé et sans patrie peut-il crier pour la vie encore? (Franciára fordította Jean Follain) Poteva gridare davanti all’infinito se la sua strada, finita, finiva? Chi e senza patria o vive in catene, puo continuare a gridare tutta la sua vita? (Olaszra fordította Gianni Toti és Marinka Dallos) ¿Puede gritar, clamar al infinito cuando ante é ya no hay ningun camino? E l sin patria, el eterno proscrito, ¿para qué va a seguir viviendo? (Spanyolra fordította José Luis Cano) Or complain before an endless life That their ended life has an end? Is it likely one so chained, So displaced, can cry Life? (Angolra fordította Keith Botsford) 14 �15 �C Z IG Á N Y G Y Ö R G Y Az éj filmjeiből Megintetvén álmában József eltérül Názáret felé. Titok: talán Isten üzen vele . . . Hisz álom vezet napkeleti bölcseket. Város: csordultig látvány. Maguktól, pontos részletek. A korlát hűvös könyöke. Medencék fala, mozivászon. Amott a kert, a ház. Egy erdő. Kihajló test - se én, se te az ablakon: statisztának fogad az álom, s feledve létemet mint barmát pásztora, terel - törvénytelen teremtő elmém édes művészete. Csak ámulok, hogy nem csodálkozom. Finom motor zubog: miért ne hajtanám fejem a kóbor oroszlán szívére - kutyányi állat ez, vidám a város címerében. Virágözön a lányok nevetése és hetyke is, akár a lejtős háztetők. Fala? Cserép? Piros, vagy szürke? Látom, színekhez nincs közöm. Szólít s futtában átölel: sosemlátottra ismerek cukorka ízű lihegését - már nincs itt - mégis hallgatom. Pajtásaként fogom kíváncsi kezeit. Gyereklány?! Szent Teréz?! Két biztató hidacskaként a felnőtt ív: nyugodt szemöldöke. Elfordul. Elfelejt. Mezítlen háta van. Kapu a háta és keze-kilincse sárgaréz. Szemét ez csak, az emlék szennyvize? Megkívánt erőszak: titkolva méz? Fény-ürülék: tündér salak csupán? Öt kérdés*S Hogy együtt leszünk a Paradicsomban? A színpadi fák szélcsöndjét feledve? A szájhoz kapott kéz rémületét is? S végre: hogy mi az emberi méltóság? Hogy bármely élet mindünkével ér fel? 16 �H U B A Y M IK L Ó S Madách születésnapjára* Januárban született, a Ja nnus istenről elnevezett hónapban. Janus az, aki hátra és előre egyaránt tekint. A múltba és a jövőbe. Így mutatja ja­ nuár hónapot egy márványszobor is a pármai dóm keresztelő kápolnájában. A tizenkét hónap között az elsőt. Nem kell Keplerhez folyamodnunk horoszkópért: Madáchnak a művé­ re is, a Tragédiára, mennyire jellemző ez a Janus-arcú, hátra és előre tekintés az időben; hátra, azaz vissza a kezdetekig és előre ama eszkimószínbeli, oly kisszerű, oly kevéssé látványos apokalipszisig - , amelyben felismerhetünk egy testünkre szabott világvéget, arra az esetre, ha be­ válik Lucifer szava az ökológiailag tönkretett földgolyóról: „ a tudo­ mány nem győzött végzetén” . É s ha nem győz, azért nem győz, mert nem is akar győzni: mással van elfoglalva: hidrogén-, neutron-, vagy kémiai fegy­ verek előkészítésével. (Minden emberiségnek olyan világvége van, amilyet megérdemel.) Nem csak a madáchi műre jellemző az, hogy egyszerre tekint a törté­ nelem elmúlt korszakai és a jövő esélyei felé. Ránk is jellemző ez, akik itt most Madách születésnapjára összegyűltünk. Ennek a mai ünnepségnek is megvan a maga Janus-arcúsága. E gy ünnepi esztendőre tekinthetünk vissza - egy olyan Madách-évre, amelyik csak itt N ógrádban volt programszerű. Ám de az ország közvéle­ ménye olyan rendkívüli figyelemmel kísérte a Tragédia bemutatásának szep­ temberi centenáriumát, hogy ez az érdeklődés a nagy ünnepek fényeit gyúj­ totta föl országosan is, Madách köré. Nemcsak Szegeden a Dóm téren, immár hagyományszerűen, nemcsak a Nemzeti Színházban - ahol már megszoktuk, hogy hol ellankad, hol erőre kap a Tragédia interpretálásának kedve - került bemutatásra Madách nagy műve, hanem egy most alakuló új színház is, a zalaegerszegi, nyitó­ darabjául A z ember tragédiáját tűzte ki. példát adva nagy múltú színhá­ zaknak is, bátor, új, korszerű értelmezésre. S tudjuk, hogy már a mis­ kolci Nemzeti Színház is készül a maga Tragédia-értelmezésére. Ú j Madách-értelmezések nemcsak rendezésben, hanem kritikában, elem­ zésben is jelentkeztek - talán elég, ha András László kiváló könyvére uta­ lok (A M adách-rejtély) - , de jelentkeztek a korunkban egyre úttörőbb sze­ repre jutó vizuális képzőművészeti kultúrában is. Ezért tartom különleges jelentőségűnek a 13. salgótarjáni tavaszi tárlatot, amelynek gazdag kiállí­ tási anyagában sok kiváló magyar képzőművész fordította le a Tragédia gondolatait mai ízlésünk formanyelvére - és tágította ezzel a modern mű­ vészet kifejezési határait... A Tragédiával első ismerkedésre az alkalmat nekem egy régi illusztrált kiadásban Zichy M ihály rajzainak reprodukciói adták - amikor még ol­ vasni sem tudtam. Ezek a Zichy-rajzok segítettek később ésszel felérni a szöveget. Hisz’ a párizsi szín feledhetetlen nyaktilóját megint látom, ami­ kor olvasom, hogy „B akó ügyes légy, óriást vesztesz el” , mint ahogy fe­ 17 �ledhetetlen az utolsó Zichy-képen Ádám kiállása a sziklán: „egy ugrás, mint utolsó felvonás...” . Nem is beszélve az egyiptomi szín szép, pucér odaliszkjáról, aki megvesztegetően illusztrálta azt a madáchi sort, hogy „a szőke szépség lankadó szemével. Finom, gyöngéd, mint játszi-tünemény.” A mai fiatalok számára már más képek, formák társulnak a változatlan - igen: az örökérvényű - madáchi szöveghez. D e nemcsak a Tragédia színei, hanem maga Madách Imre arca és alak­ ja is kínálhat a modern portréin keresztül bepillantást az alkotáslélektan­ nak arra a rejtélyére - csakugyan mélytitkú jelenségére hogy milyen test hordozhatta ezt a rendkívüli teremtő szellemet. E tekintetben is szol­ gált meglepetésekkel a salgótarjáni kiállítás, például Kirchmayer Károly vöröskőbe faragott Madách-portréjával. (Amit - úgy tudom - azóta már fel is állítottak.) Nem az én feladatom, hogy számvetést csináljak, milyen gazdagodást ho­ zott az elmúlt, 1983-as év a magyar nép Madách-kultúrájában. D e az bi­ zonyos, hogy ez a gazdagodás országosan nem - vagy nem ilyen mérték­ ben - történt volna, ha Nógrád - a szülőmegye - nem intonálta volna ezt a Madách-évet oly határozottan, annyi gondoskodással, fáradhatatlan aktivitással. N e higgyék, hogy henye stilisztikai fordulattal használtam az imént azt a kifejezést, hogy „ a magyar nép madáchi kultúrája” . Egyre mé­ lyebb meggyőződésem (és nem is csak az enyém), hogy a magyar köztu­ datban, közgondolkodásban szerkezeti elemként van jelen A z ember tra­ gédiájának. a filozófiája és történetszemlélete. Gondoljunk csak arra a legsajátosabban madáchi tanra: az eszmerendszerek relativitásáról (a ke­ reszténységgel kapcsolatban demonstrálja Madách az áldást hintő eszmék dogmává merevedését); vagy arra a másikra: az em berfaj létbizonytalan­ ságáról a londoni szín - a X IX . század után. E z különösen aktuális ma: a szemünk láttára kibontakozó, de eszünkkel nem könnyen felfogható mo­ tivációjú világválság idején. (Zárójelben hadd emlékeztessek a falansz­ ter tudósainak prognózisára egyfajta energiaválságról; hadd emlékeztes­ sek a madáchi látomások sorában a természeti környezet pusztulására, amelyről ugyancsak szó esik a Falanszterben - , s vajon ki is tudna rea­ gálni erre nagyobb érzékenységgel, mint az az Ádám , aki emlékszik még a paradicsomra: a természet teremtéskori gazdagságára és harmóniájára? S hadd emlékeztessek a három utolsó előtti színben mindarra, ami a természeti erők megcsappanásán túl az emberi fantázia és kreativitás for­ rásainak intézményes kiszikkasztásáróí szól, az elidegenedésről, a Föld Szellemének és az embernek egymástól való elszakadási kísérletéről, s végül az új kőkorszakról...) É s ha elfogadjuk, hogy a magyar közgondolkodás kialakításában a legnagyobb tanítómesterek közé kell ma már sorolnunk Madáchot - a különleges dialektikus logikájával (amely csak látszatra hajaz a hegelire), és azzal a számtalan, szinte közmondásként forgó szentenciájával (attól, hogy a gép forog, az alkotó pihen, addig, hogy ember küzdj), akkor mind­ járt hozzáfűzhetjük, hogy ezek a közkinccsé váló madáchi tanítások korunkban egyre aktuálisabbak és használhatóbbak. Mondhatnám akár úgy is, hogy korunk egyre beljebb jön Madách utcájába. Persze nem tudom, hogy örömömre vagy szomorúságomra szolgáljon-e inkább, hogy ez az ezred­ vég egyre több megvilágító érvvel kezd szolgálni a madáchi műhöz. Ugyan­ 18 �is ezek az érvek jobbára Madách borúlátásait igazolják. Ezek közt a legfélelmetesebb az a felismerés, hogy Ádám óta ma jut el az emberiség másodszor abba a helyzetbe, hogy végezhet magával - ha akar. Csak „egy ugrás...” . Csak egy gombnyomás. * E Madách-év sugárzása - Nógrád központtal - túlmutat a határokon. Nem az én dolgom számba venni. D e hadd mondjam el személyes élményemet: a firenzei egyetemen a magyar irodalomból vizsgázó olasz fiatalok legtöbbje - 300-350 diák legalábbis - Madáchból felkészülten jelentkezett az idei vizsgákra. A z ünnepi év most befejeződik. Madách születésének 160. évfordulója, a Tragédia bemutatásának a centenáriuma szolgáltatta az alkalmat az ün­ nepre. D e a váratlan intenzitását nyilvánvalóan az időszerűségének köszön­ hetjük, mely egyre nagyobb evidenciával jelentkezik. Ezért mondhatjuk, hogy ez az év fordulópont is volt a magyar nép Madách-kultúrájában, és ez indokolja, hogy a mai nap ne csak a múltba, hanem a jövőbe is tekintsünk - Janusként. A z 1983-as bemutató centenáriumát nemcsak a nemzeti színházi felújítás­ sal ünnepeltük, hanem azzal is, hogy ez az este szolgált alkalmul, az új Nemzeti Színház felépítésének a proklamálására és az új Nemzeti Szín­ ház felépítését támogató gyűjtés megindítására. Kihívó dolognak látszik épp a gazdasági nehézségek világszerte növe­ kedésének idején színházat építeni. M ég kihívóbb az általános drágulás időszakában az önkéntes adakozókedvre apellálni. Mi - amikor kezdeményeztük - arra gondoltunk, hogy ezek csak egy szimpla logika szerint lehetnek ellenérvek. Igazából az ügy mellett szól­ nak - a beosztás időszakában kell ébren tartani az önzetlenség reflexeit is alkalmat adni a hazafiúi nagyvonalúság gesztusaira. Budapesten, bevallhatjuk, a vártnál kevésbé van egyelőre nyoma ama reformkori lelkesedésnek, amely egyszer Nemzeti Színházat épített az or­ szág fővárosában. Annak a lelkesedésnek a hőfoka sem tapasztalható, amit pár hónapja Prágában láttam - az új fényben ragyogó, régi nemzeti színházuk átadásának ünnepén. . . Hogy ennek mi az oka, nem is próbálom most elemezni. Ugyanis van példa más is, ha nem is a fővárosból. É s erről szeretnék szólni. Pár hó­ napja - Madách-ünnepségek voltak akkor is - itt jártam Nógrádban, s azt tapasztaltam, hogy itt - , s ki tudja, talán a többi megyében is ma is tisztán élnek azok a bizonyos reformkori érzések; az áldozatkész­ ség, a teremtőkedv. Itt alakult ki tehát gondolat a megye jelenlegi veze­ tői körében - a balassagyarmati egykori vármegyeházán, ahol az ünnep­ ség záróaktusa volt, hogy Nógrád megye élére állhatna egy országos gyűj­ tésnek. Ám , ünnepeljük meg minden megyében az illető megye egy nagy költő, költő-drámaíró vagy drámaíró fiát - és a bevétel szolgáljon az új Nemzeti építési költségeihez hozzájárulásra. Hogy Nógrád megye kivéte­ les szellemi éghajlata, vagy a M adách-év atmoszférájának köszönhető-e (az utóbbi az előbbi terméke), de a terv varázslatos gyorsasággal fogant meg és kezdett megvalósulni. Íme, Madách születésnapjára itt vagyunk együtt. 19 �S ez a teremtő kedv terjed tovább Nógrádból. Mához két hónapra BácsKiskun megyében terveznek Kecskeméten az itteni Madách-ünnepséghez ha­ sonló Katona József-ünnepséget a Nemzeti Színház javára. D e mint a legnagyobb magyar megye, egy másik ünnepséget is tervez „Petőfi, a szín­ házi ember” emlékére Kiskőrösön. K erényi Ferenctől, akinek a mai Madách-ünnepi műsor összeállítását köszönhetjük, ma kaptam levelet, hogy Somogy megye is jelentkezett. Szeptemberben a 80. éves Keresztúry Dezső tiszteletére Zalában tervezünk hasonlót, Weöres Sándor tiszteletére V as­ ban, Lengyel M enyhértet talán majd Borsodban ünnepelhetjük, ahol gyerekségét töltötte... E z az egész terv most azon fordul meg, sikeres lesz-e itt a mai. Bízom benne, hogy igen. D e hadd tegyek hozzá egy lényeges dolgot. A Nemzeti Színház fel­ építésének elindítása körüli langyos légkörnek minden bizonnyal van egy olyan motívuma, sokan hangot adtak ennek, hogy vajon van-e garanciája annak, hogy nemcsak kövekből, hanem szellemből is méltóan fog felépül­ ni az ország első színháza. M ások meg úgy vélik, hogy a Nemzeti Színház valam i maradi tradi­ cionalizmus bástyája akar lenni... Azt hiszem, ez a Madách nevében induló akció - a Tragédia 1 oo. é v ­ fordulóján, s ma, Madách születésnapjának a vigiliáján - híven mutatja azt a szellemiséget, amely a nemzet első színházát hivatott lesz betöl­ teni. Nemcsak A z ember tragédiájával, hanem Az ember tragédiájához fog­ ható eszmei igényű, új magyar drámákkal. A z első Nemzeti Színház homlokzatán az ajánlás azt fejezte ki, hogy az épületet a Hazafiság emelte a Nemzetnek. A z újnak a homlokára én azt látom odaírva - van, aki mást, én ezt A magyar nemzet az emberi­ ségnek. Ahogy Madách műve az emberiségért való aggodalomban íródott. Vörösmarty ama legelső Nemzeti Színház megnyitását Árpád ébredésének látta. E z volt a címe ünnepi nyitó darabjának. A z új Nemzeti Színház megnyitása legyen Ádám ébredése. A föld elpusztításának rémálmából ébredő emberiség ünnepe. • Elhangzott 1984. január 20-án, a Madách-ünnepségen, Salgótarjánban. 20 �T A N D O R I D E ZSŐ Az én költőim (I.) „Itt éltem e tisztáson valaha...” (Dmitro Pavlicsko) Hogy a szív verdesve száll, s hogy hova, miként verődik, azt se tudja, írod. A z asztalon zsömlékké gyűrt papírok mocorognak, ahogy gép-kocsija jár ide-oda versemnek. A tisztás, a mindig beíratlan lap, zajokkal fényes, fényekkel zajos, annyi okkal népesülhetne. Mégis, ma ez itt más, mint - bármi átélt - ráemlékezés valakire, aki nem is kevés időt töltött „velem ” : gondolatával, tájaival és m adaraival; s nem köszöntöm őt „tisztások sorával” , csak egy verskezdetével, annyival, hogy fenyők kérdezgetik, hol lakik, ahogy a tengerhez, vendég, lemegy, és ahogy tudom, e sok s ez alig oly égaljtól független-egy elegy, és ha majd a fák így, „kit keresel” , engem kérdeznek, gondolok, Barátom, töprengéseidre: mint múlik el a világ csak úgy, mint lebbent-madár-nyom; akik megvoltak nekem, odavesztek, mondom, de - hátha ti: engem kerestek...?! 21 �A R D A M IC A F E R E N C ROVARIRTÁS Brigádunk négy tagból áll. Ragadványneveink: Őrnagy, Szabó, Bányász, Író. Jelszavunk: „K i ide belépsz, felejtsd kint becsületes neved!” Ehhez tartjuk magunkat. Már öt éve. Öt év alatt összekovácsolódtunk. Kis család. Kis súrlódások. De a nagy dol­ gokban teljes egyetértés. Voltunk már többen is. Azután megcsappantunk. Főleg a főnökök cserélőd­ tek. A spekulánsokat cégünk vezetősége váltotta le. Az iszákosokat a járási egészségügyi állomás. A hülyéket felfelé buktatták. Az okosok és impotensek maguktól álltak tovább. A tolvajokat mi zavartuk el. Így maradtunk négyen. Munkánk három fő tevékenységből áll: fertőtlenítésből, patkányirtásból és rovarirtásból. Fertőtlenítés ritkán akad: pöcegödör, kanális, kukák, fertőző betegek ágya, közönyfelejtette hulla a lakásban. Bűz, bűz, bűz. A patkányirtás, mióta megszüntették a neragenpatronok gyártását, döguna­ lom. Bezzeg azelőtt, az volt az igazi szórakozás. Egyikünk meggyújtotta a pisz­ toly töltetét és behelyezte a lyukba. Mi, többiek, vastag botokkal körülálltuk. Egész családok fulladtak meg a föld alatti folyosók labirintusában. Az erősebb példányok kiugráltak. Ezekről mi „gondoskodtunk” . A munkánkhoz szükséges agresszivitást legádázabb ellenségeink nevének hangos kiáltozásával élesztget­ tük. Tompa puffanások jelezték, hogy sikeresen. Az eredmény meg azonnal látható volt. Nem úgy, mint most. Mostanában lerakjuk a mérgezett töpörtyűt, vagy kukoricadarát, azután malcajt! Jó étvágyat kívánva továbbállunk. Eszik, nem eszik? Ez van, ezt kell szeretni! Amikor harmadnapra beáll a belső vér­ zés, mi már messze járunk. Tulajdonképpen a rovarirtás a legszórakoztatóbb. Igaz, számunkra a legár­ talmasabb! Itt mindig történik valami váratlan. Légyirtásra hívnak, kisül, hogy poloskájuk van. Nékünk azután igazán nem számít, csótány, tücsök, poloska, moly, szúnyog, svábbogár, tetű. Idegen lakások ajtaja nyílik meg előttünk (vagy csapódik be - , mert ilyen is volt már!). És szállodák, éttermek, üzemi kony­ hák, kocsmák, öltözők, fürdők. Csótány a telefonkagylóban, poloska a nagybő­ gőben. Ugye, mulatságos? Hát még amiről nem beszélhetek, mert kötelez az ígért diszkréció, no meg a saját érdekem is úgy kívánja. A privát munkák! Péld ául... Telefonál egy volt úriasszony, látogassam meg délután, kedvenc, lakásban tar­ tott kendermagosánál tyúktetűt vett észre. Felkeresem. S mi a nagy helyzet? A tyúk tolla között nincs egy fia tetű sem, a volt úriasszony ellenben már az arcbőre alatt is rühös. Te jó isten, hogy mit dolgoztam, míg kipucoltam belőle, végül kiszúrta a szemem egy pirossal, pedig a legszimplább orvos egy zöldön alul szóba sem állt volna vele. Ráadásul azóta nagy ívben kikerül az utcán. Csak azért mondtam el. Azután a srácok, akik először szednek fel lapostetűt a W C-n... - Ugyan, fiacskám, ezt meséld az anyukádnak, majd, ha észreveszi. Ha jó 22 �volt, és megérte, akkor ne szégyellt!! - vigasztalom őket. - Ha nem, akkor ugyebár más a helyzet. Aztán mit akartál húsz koronáért, selyemhernyót?! No, vesd le a gatyád, először borotválunk! Te jó isten, mivel kented be magad, fáradt olajjal? Hát szóval ilyen vagy hasonló privát munkáim akadnak. Keveset hoznak a konyhára. Gyomor kell hozzájuk. Ha mégis elvégzem őket, inkább szánalomból csinálom. A mai munka rovarirtás lesz. Ma estére, jobban mondva éjszakára egy járási székhely főpályaudvarának vasúti restijét vállaltuk el. Hétre, vagy ha urasabban kívánják hallani, tizenkilenc órára jöttünk be a munkahelyünkre. Beöltöztünk a kötelező cuccok felébe. Azért a felébe, mert a teljes cuccban lehetetlen dolgozni. Azután jöhet a raktár. Anyagvételezés. Az Őrnagy kiadja. S máris pakolunk. Autóba rakjuk (rakjuk? - gyömöszöljük!) az anyagot, gumitömlőket, a két, fődarabokra szétszerelt tologatható kéziszi­ vattyút, szórófejeket, miegymást. Majd a gumicsizmák, gumikesztyűk, szemüve­ gek, respirátorok következnek. - Megvan minden, fiúk? Nem hiányzik semmi? - kérdezi az Őrnagy, mi­ előtt a volán mögé ülne. Ő rnagy a főnök. Egyébként úgy dolgozik, mint mi. Az egész főnöki rang, kinevezés vállalatunk részéről nem más, mint égbekiáltó szélhámosság. Min­ den felelősség az Őrnagyé, kap érte kétszázötven koronát. Azonkívül ő az egyik gépkocsivezetőnk. Ez újabb kétszázötven koronát jelent. A mai útviszonyok kö­ zött büntetésre kevés. Bányász a másik autónk sofőrje. D e most egy autóval megyünk. Szabónak csak a feleségére van hajtásija. Nékem van jogosítványom, de kétszázötven koronáért nem vagyok hajlandó régen roncstelepre való autóval kínlódani. Otthon a Zsiguli, ugye, egészen más! Őrnagy kérdéseit figyelemre sem méltatjuk, egymás között marháskodunk. - Mi hiányzik még, fiúk? - kérdi türelmetlenül. - Pénz! - kiáltja Szabó. - Az a legkevesebb! - nevet Őrnagy. - Bányásznak egy kereke! - kezdem a szokásos évődést. - Vigyázz, Író, vigyázz! A tollat már kivették a kezedből, azt a csúfszájú pofádat meg én verem szét! - Minden rendben! Mehetünk! - állapítja meg Őrnagy. Elindulunk. A sarkon előnyt adunk, irányjelző jobbra, kikanyarodunk a fő­ útra, de nem jutunk messzire. A városokon keresztülvezető főutakon többnyire található egy-egy vendéglátóipari egység. Hát ezen is van egy. Koronának hív­ ják. Nem tudom miért. Történelemben jártas személyek szerint valamikor itt rejtegették a koronát. A mai emberek véleménye egészen más, s az is megosz­ lik. Egyesek szerint azért hívják így, mert az egész hely nem ér egy koronától többet. Mások szerint azért Korona, mert ezen az átkozott helyen költik el az utolsó koronájukat. Képtelen vagyok eldönteni, kinek lehet igaza, mi mindenesetre betérünk. Jöhet a szokásos kávé. Bányász kivételével, ő kofolát iszik. Nem bírja a ká­ vét, ideges tőle. Általában kissé ideges. Mióta rászakadt a bánya. Mert való­ ban bányász volt. Nem lett nagy baja, csak rájött, hogy a bányát nem neki találták ki. - Meg nem innám! Moslék! - mondom utálkozva a kofolára. 23 �Bányász pulykavörös lesz. Amíg visszanyeri rendes színét, megbeszéljük a megbeszélnivalókat. A vas­ úti restiről. Mely helyiségeiben szokott lenni a legtöbb csótány . . . Milyen kon­ centrációval fogunk permetezni, satöbbi. Azután fizetünk és otthagyjuk a Koronát a cigányoknak. Máskor egy óra az út autóval N.-be. Most valamivel tovább fog tartani. Sű­ rű köd ereszkedett alá. Őrnagy választékosan káromkodik. Én szintén. Persze nem a köd miatt, mi közöm nekem a ködhöz, én csak u tazom ... Nyolc óra! Szombat lévén, Kojak megy a tévében. Épp most je­ lenik meg a képernyőn a ragyogó biliárdgolyó. Sokkal szívesebben nézném, mint egész úton a Bányász kopasz fejét. Meg is mondom Bányásznak. - Miért? - kérdi érdeklődve. - Több benne a fantázia. - Viszont kevesebb rajta a haj - jegyzi meg. - Az igaz! - hagyom rá. Vadul cigarettázunk és nagyokat hallgatunk. A szivattyúk irgalmatlanul bü­ dösek. Alig várjuk, hogy megérkezzünk. Mióta harcolunk már olyan autókért, melyekben az utastér el lesz választva a rakodótértől! Lehet, hogy Őrnagy vé­ gül kiverekszi? A köd majdnem N.-ig elkísér. Feltűnnek a város fényei. Másfél órával korábban érkezünk. Fél kilenc, csak tízkor kellene kezdenünk. Tízkor zárnak. De a több éves tapasztalatból tudjuk: puszta jelenlétünk is sietteti őket. Az Őrnagy megkeresi a restifőnököt. Bejelenti neki érkezésünket. - Az alagsorban kezdünk - hozza meg a döntést Szabó. Ő a brigádvezető. Egyúttal Ő rnagy helyettese. Bányász tizenöt, ő tizenhét éve végzi ezt a lenézett munkát. Károsodás nélkül! Kicsit sovány. Az ifjúkorban kitanult szabómester­ ség foltot hagyott a tüdején. Orvosi ajánlásra meg kellett válnia az ülőfoglal­ kozástól. Röhögnöm kell! Jó levegő helyett idejött. Vagy mégse röhögjek? Mert a tüdejének semmi baja. Szabó kacsint. Értjük a kimondatlant. Hallgatunk rá. Nem az utcáról me­ gyünk le az alagsorba. Szándékosan a konyhán keresztül cipeljük le a pincébe a kéziszivattyúkat. A konyhaszemélyzet befogja az orrát, a gyengébbek öklendeznek. Óriási a hatás. Záróra ide, záróra oda, a konyhalányok fele máris lázasan csomagol, a hatalmas hűtőszekrényekbe rakják a nyers húst és a főzött ételt. Tulajdonképpen ezt akarjuk. Megjelenik Őrnagy, nyomában a restifőnök. A vak is láthatja, hogy a resti­ főnök úgy beszívott, mint a pálinkába ejtett szivacs. A levegőbe szagol, kar­ jával hadonászik. Szabó nyakába borul, s azt mondja: - Szigorúan bevárjuk a zárórát! - Jó - válaszolja Őrnagy készségesen, de a háta mögül int, hogy ne vegyük komolyan. A restifőnök a szakácshoz támolyog, utasítja, készítsen nekünk vacsorát. Az­ után a söntésbe megy, drága orosz vodkával tér vissza. Folyik a nyálunk. Fel­ bontja, s ráparancsol a belibbenő üzemvezetőnőre: - Marienka, poharakat! Szabódunk, most nem ihatunk, tönkremegy a májunk. Otthon bezzeg meg­ innánk . . . ! Felhajt egy stampóval, nem érti. . . 24 �- Mit isztok akkor, tejet? - Tejet se, nagy a zsírtartalma! - No nézd csak! Kurva patkányosok! Hogy válogatnak! Az üzemvezetőnő (mit nő! - a múltkor kikérdeztem, lány még, huszonhat éves) kijön velünk az étterembe, s elhelyez minket egy sarokasztalnál. - Frizurát változtatott, alig ismertem meg! - ilyeneket mondok neki. - Igen, lenyírattam rövidre . . . - Kár. Én a hosszú hajat kedvelem. - Igen?! Nem tudhattam! - válaszolja félig gúnyosan, félig érdeklődve. Hja, egy pillanatig elfelejtettem, hogy rovarirtó vagyok, s az ilyen nem szá­ mít férfinak. Kimegy a konyhába, kétszer fordul, hozza a vacsorát. Nem nevezném éppen kiadósnak. Persze, ajándék lónak . . . Leül mellénk, jó étvágyat kíván. Teli szájjal megköszönjük. - Mihelyt a főnök „kiesik” , azonnal kezdhetnek. Nem várjuk be a gyorsot, se a zárórát. Korábban szeretnénk hazamenni. Lelkendezünk. A szőke üzemvezetőnő szeme végigpásztázik az éttermen, majd hirtelen öszszeszűkül. Az egyik asztalnál felfedezi a főnökét, nagy barátságban összeborul­ va egy másik részeggel. Bosszankodik. - Ennek eszébe sincs olajra lépni! Bizony nem. Felrángatja részeg asztaltársát, s hozzánk cipeli. Az üzemvezetőnő arcán méla undor. Én sem vágok valami lelkes képet. Még a részeg restifőnök is észreveszi. - Hát te? Miért vagy olyan búval bélelt? Vacsorát már kaptál, inni nem akarsz, mi kell még? Mit adjak neked? Ő jó lesz? - mutat az üzemvezető­ nőre. - Eddig én használtam, de ha akarod, neked adom, megkaphatod. . . Marienka! - Piszok! Marienka felugrik, egész testében remeg, elrohan. - Eredj utána! - taszigál a restifőnök röhögve. - Ne törődj semmivel, te­ szi magát, nem olyan finnyás - biztat. - Kerítőre nincs szükségem! Nem mondom, nem volna rossz lefektetni Marienkát, de számtalan akadá­ lya van . . . Munkánk előtt már nincs idő ilyesmire, munka után meg legalább három napig nem fogom kívánni a nőt. Egyébként is ilyen kezdet után már teljességgel lehetetlen . . . - Eredj utána! - nógat még, de már nem lökdös, ő maga megy Marienka után, vagy ki tudja, hová. Megkönnyebbülten felsóhajtunk, amikor végre elviszi az ördög. Egyszer csak izegni-mozogni kezd a piás pasas, akit az asztalunknál felejtett, s akit jó­ formán csak most vettünk észre. Rámteszi a kezét. Megborzongok. Még kezet fogni sem szeretek senkivel. Azt meg, ha fogdosnak, egyenesen rühellem. Gyengéden, de határozottan elhúzódok. Köze­ lebb hajol, de fejét elfordítja - a többiek felé. - Ma délután múlt három éve, hogy meghalt az apám. Minden másra számítottunk, csak arra nem, hogy ezt fogja mondani. - Ráérnek, uraim? - kérdezi a hitvány emberke szertartásosan. - Egyelőre még rá! - válaszolja Őrnagy. Nem érti, hová akar kilyukadni. Én már sejtem. 25 �- Akkor elmesélem, hogy történt. . . - mondja, és mit nem veszünk észre?! Hogy mindkét szeme könnyben úszik. Nincs erőnk visszautasítani. - Mit isznak az urak? - Hárman kávét, a negyedik kofolát - igyekszem praktikus lenni. Megrendeli. Magának meg a rumot. Sörrel. - Csak akkor kezdjen hozzá, apuskám, ha nem fog soká tartani - tisztázza a tisztázandókat Bányász mindjárt az elején. Én megértem. Kofola mellett jó­ zanul hallgatni egy részeg ember fecsegését?! - Nem . . . Hogy tartana soká . . . ? Az egész nem tartott soká . . . Fél öt le­ hetett, nem több, apámmal a futballmeccsről ballagtunk hazafelé. N. csapata játszott Hrinovával, barátságos mérkőzést. Még arra is emlékszem, hogy há­ rom nulla volt az eredmény. Úgy beszélt, mint egy baptista pap. Lágyan, szelíden, de folyékonyan és ke­ netteljesen . .. - Lassan bandukolva haladtunk, egyikünk sem sietett, minek siettünk vol­ na, sem őt, sem engem nem várt asszony odahaza. Mindketten özvegyek vol­ tunk jóideje. Csak a fiam, az egyetlen fiam tartózkodott otthon, ha ugyan ott­ hon volt, akkoriban kezdett el csavarogni. Érettségi után volt, nem vették fel az orvosi egyetemre. Megértettem, hogy nem találja a helyét, nem haragudtam rá. Vigasztalni persze nem tudtam. Az anyja dolga lett volna, aki tízéves korában itthagyta. . . Nem siettünk tehát, ráérősen lépkedtünk az út szélén, keveset beszélgettünk, mert apám rosszul hallott. Utoljára egy kompresszorállomáson dolgozott, ott ment tönkre a hallása. Figyeljenek ide, ez nagyon fontos: majdnem teljesen süket volt! Tudomásul vesszük apja süketségének fontosságát. - Amikor a húsfeldolgozó üzem elé értünk, én már néhány lépéssel előtte jártam, fönt a járdán, mert onnan kezdődött a járda. A hátam mögött autózú­ gásra lettem figyelmes, egyszerre megéreztem, hogy baj történhet, olyan gond ütött belém apám miatt, mert akár hiszik, akár nem, én nagyon szerettem apá­ mat. Meg aztán épp tudatosítottam, hogy a rossz oldalon m egy. . . Mint a szellő, elsuhant mellettem az autó, csak előbb még egy koppanást hallottam. Inkább hallottam, mint láttam, hogy fékez. Chrysler volt - mert közben hátra­ néztem . . . Szeretett apám ott feküdt az út szélén, mozdulatlanul, eldobott rongycsomóra hasonlított. Rohantam hozzá, föléhajoltam, hörgött. A feje meg . . . A fejéről inkább nem beszélnék.. . Kérlelve ránk néz. Legyintünk, hogy a feje nem fontos. - Nem tudtam, mitévő legyek, csak néztem tanácstalanul, jobban mondva már ketten néztük, mert a Chrysler tulajdonosa is ott hajlongott fölötte: „Az ismerőse? Az istenért! Válaszoljon! Segítsen rajtam! Mondja azt, hogy dudál­ tam. Már messziről dudáltam! Kérem?! A rokona t a lá n ? !...” „ . . . A z apám! Nagyon szerettem . . . !” „A z istenért! Mondja azt, hogy dudáltam! Segítsen rajtam! Mondja azt, hogy lassan mentem. Ötvenessel-hatvanassal. Hogy elém lé p e tt... K é r e m ... Van pénzem! Megfizetem! Nem fogja m egbánni... Dr. Székács vagyok, dékán a főiskolán . . .” - s itt megnevezte a főiskolát, meg a várost, de én azt rögtön elfelejtettem, csak az a szó dobolt bennem, hogy főiskola, s bevallom, én ott, akkor egy pillanatra teljesen elfeledkeztem csendesen hörgő apámról, s nem tudtam másra gondolni, csak a fiam ra. . . „Bocsásson meg! Megfizetem. Ha lecsuknak, oda a pozícióm! Mondjon egy összeget. . . Siessen, az istenért. . . !” Lassan magamhoz tértem. Meg akartam simogatni az apámat, de egyszerűen nem volt hol, mindene véres volt. Meg­ 26 �szólaltam: „Nem hallotta volna meg a dudát. Süket v o l t . . . ” A dékán a hi­ deg verítéket törölgette sápadt arcáról. „Bocsásson meg ember, de mennyi? Mondjon végre egy összeget!” „Nem kell a pénze! Ha az apám életben ma­ rad, nem bocsátok meg magának soha. Az ő nyomorúságáról mindig maga jut­ na az eszembe, dékán úr. De ha meg talál halni, ami nagyon valószínű, akkor megbocsátok. Egy feltétellel: bejuttatja az egyetlen fiamat a főiskolára. S én maga mellett fogok vallani. Ha azonban nem állja a szavát, s nem segíti be a gyereket, ne feledje: bármikor megváltoztathatom a vallomásomat!” „M eg­ egyeztünk” - mondta a dékán, s láthatóan óriási kő esett le a szívéről. . . „Kezet rá!” , s akkor, uraim, haldokló apám fölött kézfogással pecsételtük meg azt az alkut. Kórházba szállítása után másnap meghalt az apám. „Cso­ da, hogy eddig is élt” , mondták az orvosok, „erős volt a szíve . . . ” Egyébként minden más rendben megtörtént. Úgy, ahogy a dékánnal megbeszéltük. Én az ő javára vallottam és eltemettem az apámat. Ő visszakapta a gépkocsivezetői jogosítványát és felvétette a fiamat. - Sejti-e a fia, milyen úton jutott be végül az egyetemre? - kérdem. - Természetesen. Nincs titkunk egymás előtt. Világos. Cinkosok. - A harmadik évet járja már Jozskó. Szép eredménnyel. Büszke vagyok rá. S főleg abbahagyta a csavargást. Szép fiú. Különben megláthatják. Most ép­ pen idehaza van. Tegnap este érkezett. Tanul, egy vizsgája még hátravan. Rendes fiú. Tudja, hogy ez a törzshelyem. Zárórakor értem jön és hazakísér. A szeme már régen száraz. Nem sajnáljuk! Vesztünkre befut a gyors, mikor lesz itt záróra?! Otthagyjuk az apust, s a dolgunk után nézünk. Egy negyed óra múlva vég­ leg nyomavész a restifőnöknek, s mi hozzáfoghatunk az alagsorhoz. Van ott csótány bőven. Fölöttünk meg, mikor megérzik a szörnyű szagot, hanyatthomlok menekülnek. Kijövünk az alagsorból. Bányász és én hozzáfogunk az emeleti irodákhoz, öltözőkhöz. Szabó és Őrnagy a konyhához. Az egyik iroda előtt ott toporog a zömök szakács. Rövid, fekete szakállát tépdesi. - Mi van, pajtás? - kérdem, mert útban van. - Hallottál már ilyet? Szobát is szereztem ma éjszakára - mutatja a kul­ csot - , mert nem vagyok idevalósi. De ő csak bőg, bőg, én meg nem tudom, hányadán vagyok. - Megsimítja nadrágja domborulatát, vastag combját. Pedig most akkorát kamatyolnék . . . ! Spriccelni kezdem a folyosó falát, mire elmenekül. Majd benyitok az iro­ dába. Ott ül Marienka - az asztalra borulva. Megfordul, szeme vörösre sír­ va. Letolom a respirátort. - Ne legyen gyerek! Csak nem fog sírni egy hülye alak hülye megjegyzése miatt?! - vigasztalom. - Igaza van! - feleli. Maga olyan rendes. Olyan finom. Mondja, hogy ke­ rült ezek közé? - Én? - nevetem el magam. - Engem, meg az Őrnagyot egyszer valamikor szánkóra ültettek. Azóta egyfolytában csúszunk lefelé. De állítólag ez még nem a hegy lába . . . - Értem . . . - hümmögi. Kész az emelet is, megyünk az étterembe. Még egyszer találkozunk a zömök szakáccsal. Már gálában van. Kulcsait 27 �csörgetve távozik. Egyedül. Vagy azt már mondanom sem kell? Az étteremből a buzeránsok léptek le először. Nemsokára utánuk távoztak a kurvák. De a legmakacsabbja még ül. Ezeket külön-külön kell meggyőzni. Marienka is segít. Végül nem marad más, csak az apus, aki olyan jó üzletet csinált az apja halálából. Bányásszal gyengéden a hóna alá nyúlunk és a hátsó kijáraton át kivisszük a levegőre. - Uraim - dadogja - , nem sejtik véletlenül, miért nem áll velem szóba apám halála óta a legkedvesebb nővérem? Na és ha kapizsgáljuk?! Akkor mi van?! Leültetjük egy árva padra. Ezentúl ketten árvák. Csak nem fog megfázni. Kész az étterem, kész a büfé, már a söntés is, szünetet tartunk. Csak a konyha . . . Hogy mi van o tt. . . Szóval nem bírjuk kipucolni a konyhát. Újabb szünet következik . . . Az asztalokban, katlanokban, üstökben, sütőkben, a vil­ lanyvezeték kábelein hemzsegnek a csótányok. Rengeteg van, kicsi, nagy, még fehéret is látok, no lám, volt idejük degenerálódni.. . Nem hullanak. Nincs más hátra, itt csak az antrix és a szoldep kombinációja segíthet. Gyors ta­ nácskozás után alkalmazzuk. Prüszkölünk, krákogunk, taknyunk, nyálunk bele­ csorog a respirátorba. - Az istenit! - Fél egy! - Kész! Marienka aláírja és lepecsételi a munkalapot. Szétszedjük a szivattyúkat, kiengedjük belőlük a maradék permedét, bera­ kodunk az autóba. Visszamegyünk a konyhára, kezet mosni. Szabó felhúzza a gumikesztyűt, be­ kapcsolja az óriási hűtőszekrényeket, melyeket biztonsági okokból kikapcsol­ tunk. Mielőtt elköszönnénk Marienkától, figyelmeztetjük, hogy az üzemegység két napig, azaz negyvennyolc óráig köteles zárva tartani. Alig figyel már ránk. Két sráccal szórakozik. Megtermett srácok, biztosan megvan mindenük, ami kell. Hát ezek miatt nem kellett a szakács! Elbúcsúzunk Marienkától, és a drága, nekünk ígért orosz vodkától. Azzal itatja a srácokat. - Mit gondoltok, betartják a két napot? - kérdi Bányász. - Ah, jaj - feleli Őrnagy. - Mérget vehetsz rá, hogy holnap, bocsánat, azaz ma reggel hatkor takarítanak. - Mindegy. Mi figyelmeztettük. A lá is írta. Fáradtak vagyunk, a cigaretta most nem esik jól. - Kíváncsi vagyok, kiirtottuk-e mind - szólalok meg. - Az egészségügyi állomás szerint, ha nyolcvan százalékuk lehull, sikerrel járt az irtás. - Attól több lehullt. - Legalább kilencvenöt százalékuk elpusztult. - És a maradék? - kérdezi az Őrnagy. Nem kérdezünk vissza, mire gondolt. Elindulunk. Ekkor látjuk, hogy apusunkat az árva padról éppen fölszedi egy jólöltözött magas gyerek. Lassítunk, de az arcát nem tudjuk kivenni. - Még hogy nem csavarog! - jegyzi meg Őrnagy gúnyosan. - Hát eddig hol volt? Most van záróra? - Magas gyerek. Jóval magasabb, mint az apja. - De ha az apja a nagyapa sírjára állna, pont egyformák volnának. 28 �ABLAK Új rovattal köszöntjük az Olvasót, s egyben bővíteni szeretnénk tájékozódási lehetőségeit. Reméljük, vállalkozásunkban számról számra öröme telik majd. A világirodalom olyan térségeire szeretnénk ablakot nyitni, amelyeken értékekre lelhetünk ugyan, de az olvasói közérdeklődés, valamint a kordivatok nem mél­ tányolják eléggé. Elsőként a szovjet népek költészetéből válogattunk - tisztel­ gésül hazánk felszabadulásának évfordulója előtt. S Z Ö L L Ő SI Z O L T Á N és FO D O R Á K O S fordításai önálló kötetben fognak megjelenni, B U D A F E ­ R E N C , H ID E G A N T A L és L E Z S Á K SÁ N D O R munkái annak a formálódó fordítói körnek a tevékenységéből adnak ízelítőt, amelyet a későbbiekben ön­ állóan is bemutatunk. Mit ígérünk erre az évre? Salvadori forradalmár költő­ ket, délolasz baloldali lírát, szlovák irodalmi válogatást, testvérmegyénk, Kemerovo szerzőit. ( - a szerk.) Szovjet népek költészetéből UKRÁN Ház tornácán, tornáckáján Szent Iván napján Ház tornácán, tornáckáján, vásznát szőtte egy szép kislány. Szent Iván napján, Iván napján szemhunyást sem aludt a kislány. . . Szőtte vásznát egy szép kislány, egyre csak a tavaszt várván. Két lába háromfelé viszi, ökrét is álmosan tereli. . . Tavasz eljő, kérdi tőlem: vásznam vajjon mind megszőttem? - Adjon az Isten jobb éjszakát: hadd aludná ki jobban magát! Vásznam biz én meg nem szőttem: tavaszt lesni ki- s kiszöktem . . . 29 �Új ház megett Új ház megett áll egy fűzfácska, azon ül apró harmatocska. jó ostor lesz a fűz-ágacska, arcra-jó víz a harmatocska: Kinek is kell az a fűzfácska? Kinek kell az a harmatocska? jut az arcra bőven belőle - minden megvan az esküvőre! Legénynek kell az a fűzfácska. lánynak kell az a harmatocska: Ha kiröppensz, Ölyvem Elmegyek a malomba, malomba - Ha kiröppensz, Ölyvem, idegen vidékre: kire hagysz majd engem, kire-mire hagysz s mivégre? Elmegyek a malomba, malomba, mert a lisztünk kifogy ma, kifogy ma! Bár a molnár lisztes, hej, a molnár tisztes, hej, a molnár oly kedves . . . Ingyér’-őrölt lisztünk lesz! - Csak elhagylak téged, s a szülémet szintén! Rögös útra lépek, sokan léptek már rá, mint én! - Gyere vissza, K ed ves... zivatar lesz, látod! Vagy az ellenség les reád s keserű halált hoz! - Nem ijeszt el engem se vihar, se zápor! Ellenségem el kell űznöm, ha nem fut magától! - Hol a hely lovadnak, hol is majd megkössed? Várni vaj’ hol foglak, hol is mondsz majd kedvesednek? - Kötöm majd egy fának, vagy egy másik fának! Ne várj vissza, Kedves, megyek, társaim már várnak! 30 Őrli, őrli, szórja a garatba, megölelget közbe megfordulva! Bár a molnár lisztes, hej, a molnár tisztes, hej, a molnár oly kedves . . . Ingyér’-őrölt lisztünk lesz! Ő rli, őrli, finomra szitálja, meg-megfordul, csókolgat a szája! Bár a molnár lisztes, hej, a molnár tisztes, hej, a molnár oly kedves . . . Ingyér’-őrölt lisztünk lesz! Tegnap zápor zuhogott, zuhogott, sok vizecskét lehozott, lehozott, hej, patak, ha duzzad, jó molnár megizzad, olyan gyorsan dolgozhat. . . Jó sok lisztünk lesz holnap! Fodor Ákos fordításai �CSUVAS Hólepett a rét, Erdőn tüske tép, Hej, a szegény nyúl Kibírja-e még? Állj a ménes elébe ki, Apám lovát hadd nézzem ki. Állj meg, párom, hogyha szeretsz, Jó apámra emlékezni. Falun szóbeszéd, Otthonom se véd, Hej, szegény fejem Kibírja-e még? Apám lova lassan megyen, A szekérrúd rövid legyen. Ha az uram másat szeret, Az életem rövid legyen. Körmendi Lajos fordítása K A Z Á N ITATÁR Gonosz nyelvek Piros alma, piros rózsa, várok piros turbánosra, jó ha eljön, ha nem is jön, jó kedvemet nincs mi rontsa. Gonosz nyelvek mit nem pletykálnak, rontják hírét jó leánynak! Ragyog, ragyog, hej, de ragyog nogáj legény lándzsahegye, megcsókoltam a hugát is, ne legyen nénje irigye. Gonosz nyelvek mit nem pletykálnak, rontják hírét jó leánynak! Hajnalodik, lefele áll már a Göncölszekér rúdja, dalolok én, amíg bírom, míg a rózsám meg nem únja. Gonosz nyelvek mit nem pletykálnak, rontják hírét jó leánynak! Kiszárítja szél a vizet, kitépi a lengyökeret, szeretőknek válniuk kell, nékünk is így rendeltetett. Gonosz nyelvek mit nem pletykálnak, rontják hírét jó leánynak! Rózsabimbó nyiladozik, piros szirma illatozik, dalolnom kell, dalolok hát, ifjú koromhoz tartozik. Gonosz nyelvek mit nem pletykálnak, rontják hírét jó leánynak! 31 �TA T Á R Csendesedj, nádas Folyó mentén végig erdő Szerencsét próbálni megy a legény, selyem kendőt kötnek övére, szerencsét próbálni elmegy szegény, mikor találkozhatom véle? Csitulj el, ne zúgj, csendesedj, nádas! túl sok nékem így is a bánat. Elég látnunk, amit láttunk, nagy háborút végigjártunk, noha még e földön vagyunk, mi magunk is holttá váltunk. Vándorló hattyúk nem énekelnek, ékes szájuk tele van gyönggyel, vándorló legények nem üzennek, szívük telve búval és könnyel. Csitulj el, ne zúgj, csendesedj, nádas! túl sok nékem így is a bánat. Vándorló hattyú, hej, nem énekel, szárnyatollát veszem toliamnak, üzenetem néked hogy küldjem el, örülnél-e fájó szavamnak?! Csitulj el, ne zúgj, csendesedj, nádas! túl sok nékem így is a bánat. Folyó mentén végig erdő, vadonában egy égerfa, egymagamban, idegenben társak nélkül így élek ma. Ülök csak és gondolkozom, abbahagyni nem akarom, szépséges szép kedvesemmel ilyenképpen társalkodom. Szöllősi Zoltán fordításai UDM U RT Sárga lovat vettem Falum felé mentemben Sárga lovat vettem pénzért falum felé mentemben farkas megevett kedves kutyám nem kísért fejem oda lett az én jó társaim indulnak szántani az én jó vasekém csűrömben ott ma rad az én jó társaim indulnak fát vágni az én jó vasfejszém tőkémen ott marad az én jó társaim indulnak kaszálni az én jó vaskaszám pajtában ott marad az én jó társaim indulnak aratni az én jó vassarlóm padláson ott marad kibéklyóztam jaj a kertbe Inmár-áldott szerencse bár nem vehető semmi pénzért ripsz-ropsz kúsztam nyírfa-hegyre szél-se-fútta háncsocskáért suhanc fejjel majd’ meghóttam csiribiri leánykáért 32 �Magas-magas hegynek csúcsán magas-magas hegynek csúcsán vörös lovam vizet nem lelt vizet nem lelt nem is legelt árva fejem pajtást sem lelt H ideg Antal fordításai M ARI Partos szántóföld, rajta szélmalom Nénénk meghalt Partos partos Vajon Vajon Nagy kár, hogy az ezüstgyűrűm elgurul a palló végén, hej, nagy kár, hogy édes nénénk elporlad a földnek mélyén. szántóföld, rajta szélmalom, szántóföld, rajta szélmalom. mit őröl olyan sietve? mit őröl olyan sietve? Bánatom vitték őrletni abba, bánatom vitték őrletni abba. Jenge lapályán vízimalom, Jenge lapályán vízimalom. „Gyöngyhímzésem félbemaradt, holtom után kivarrjátok. Kis családom árván maradt, helyettem is gondozzátok.” Apám, anyám nem hív vissza Szalem falu közepén áll Szalem falu közepén áll Szólítottam apámat, haj, Szólítottam apámat, haj, Szálem falu közepén Szálem falu közepén Szólítottam anyámat, Szólítottam anyámat, egy lombos egy lombos nem hívott nem hívott tölgyfa, tölgyfa. vissza, vissza, áll egy lombos hársfa, áll egy lombos hársfa, haj, nem hívott vissza, haj, nem hívott vissza, Buda Ferenc fordításai 33 �MÉRLEGEN KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK Györe Imre: Idill és vége G y öre Imre új verseskönyve, az Id ill és vége lehetőséget ad arra, hogy költői eredményeit elődjeivel és tudatosan vállalt példaképeivel szembesítve is megvizsgáljuk. A Györe-versek legáltalánosabb válto­ zatává az utóbbi évtizedben az a hétköznapi látomásokra épülő, gro­ teszk-ironikus monológ vált, amely­ nek reflektorával a költő egyszerre világít be a kinti és benti világba, összefüggéseket fedez fel látszólag össze nem tartozó dolgok között. Saját helyzetének önironikus képeit hol a nagyvilág, hol a történelem, hol a biblia ismert vagy kevésbé is­ mert történetei közé vetíti, hogy valam i fontosra figyelmeztessen min­ ket. Ezúttal például arra, hogy „ a galamb, / mely a Vízözön után / csőrében olajággal / vissza­ repül hajónkra, / már kikelt a to­ jásból” , a bárka építése viszont hát­ ravan még, „ d e elkészül az is / megfelelő időben, / hacsak az eső, / mely negyven napja ömlik, f nem lassítja túlságosan a munkát” . tovább G y öre Imrében, amikor az Úristentől egyetlen utcakövet, ba­ zaltot követel, hogy széttörje „ . . . annak az egyetlen / szónak a héját, mely értelmet ad / még a mosléknak is, mit odalöttyint / a vályúba v a la k i. . . ” Új kötetében G y öre megjegyzé­ seket fűz Hamlet úr ügyeihez. E z a ciklus - bízvást mondhatjuk mai líránk kiemelkedő darabja. A Hamlet-versek kulcsát talán az első és az utolsó vers tartalmazza leg­ inkább, az Opheliához szóló, amely azzal kezdődik és végződik, hogy szegény Ophelia, „eredj, fulladj a vízbe” , mert: „E ttő l m ajd Hamlet úrfi, / ki rágódik a Tetten, / vagy inkább a Tett helyett, / egy kissé elénkebb lesz, / s nem annyira bo­ lond, / mint ahogy mí me l i . " ; és a kizökkent időről gondolkodó vers, amely arra figyelmeztet, hogy: „nem egyidőben zökken ki az idő / mindenkiben, / s igazából csak ak­ kor, / ha látja: nincs egérút, / solymászás, kacarászás, / susmogás sö­ tétben, / mert ő született helyre tolni azt.” Régóta úgy érzem, G y öre verseit olvasva, hogy leginkább a „Montblanc-ember” huszadik századi utódja ő. A G y öre-monológok V aj­ G y öre Brechtet új kötetében is da János A lfréd-regényének láto­ példaként emlegeti. Shakespeare másaira emlékeztetnek, mintha A lf­ „H am let” -jéhez című szonettjét réd „mindent kimagyarázó” , titko­ Brecht így fejezi be: „M ost végre kat „fölfejtő látománya” munkálna vöröset lát a K övér. / M ár tudja, 34 �eleget ingadozott. / Tettekre van szükség, folyjon a vér. / / Kom o­ ran kiálts hát, ha kiabálnak: / Csak jutott volna trónra fel, legott / nagy­ szerűen bevált volna királynak.” (Görgey Gábor fordítása). G y öre Hamlet-versei arról szólnak, miért kell bólintanunk „lel­ künk felé” -re, Hamletra, és egyút­ tal arról is, hogy miért kell komo­ ran bólintanunk reá. „ . . . reszke­ teg lábbal / ki hajthat végre Tet­ tet?” - kérdezi Györe-Hamlet, aki miközben Tettet követel, illúziók nélkül tudja, hogy korántsem egy­ szerű követelés ez. Brecht szelleme, ez a színét s fonákját egyszerre vizsgáló szellem leginkább abban segíti G y örét, hogy összetéveszthetetlenül eredeti lírai figurákat teremtsen. Ezúttal Ham­ letből. Külön elemzést igényelne k i­ mutatni, hogyan vált költői műhe­ lyében Petőfi, Mózes, M arx egyko­ ri indulata, világlátása lírai élmény­ anyaggá, lehetőséggé, hogy őket idézve-vallatva, a mával szembesít­ ve vizsgálja világunkat, ahogyan régebbi, a kritika által többnyire méltatlanul elhanyagolt köteteiben tette. G y öre világlátása éppen azért összetett, mert egyértelműen elköte­ lezett. A z ironikus fintorra legtöbb­ ször ő maga válaszol, miként pél­ dául A dolgok rendje (Lenin múl­ hatatlanságának) című versében ol­ vashatjuk. Íme az ironikus fintor: „B első zsebedben / folyton egy kéz van, és nem a tiéd, és ha szipog­ nál, / kihúzza zsebkendőd, / s megtörli orrod, / s mielőtt elrakja, / gondosan megszámlálja a bankje­ gyeket. / A világ normális rendjé­ be / tartozik ez is.” É s az ellen­ válasz: „ Csakhogy Lenin úgy vélte: / a világ normális rendje nem ez. / A történelem normális rendje / a forradalom .” Bizonyára ettől az elkötelezettség­ től szabad lélek G y öre Imre. Ezért játszik önfeledten akár gyerekver­ set is (jó volna, ha kitűnő ciklusá­ ra a Móra K iadó is felfigyelne!), akár hétköznapjairól, akár az árak alakulásáról gondolkodik. Kötetének legjobb verseiben ezért talál rá az epigrammatikus megfogalmazásra, az aforizmára. Érdemes volna egy­ szer ilyen megfontolásból végigol­ vasni mai líránk termését. Hiszen nem véletlen, hogy a dialektikát lí­ rává formáló József Attila szintén aforizmákban, persze őelőtte ki nem mondott aforizmákban gondolko­ dott. Idézzük G y öre egyik nagyon is végiggondolandó négysorosát: „ É rdekés, a zöldséges / még soha­ sem panaszkodott / a magas zöld­ ségárakra. / Igazán megbízható ál­ lampolgár.” Ám G y öre nem elégszik meg a gondolatébresztő kérdésekkel. Nem elégszik meg a brechti „kötelező tiszteletlenség” kritikus hangjának megszólaltatásával sem. Válaszokat keres, és talál. Valójában nemcsak szabad, de optimista lélek is. Op­ timizmusa azonban nem valam iféle könnyen fölemelhető zászló. A Genezáreti tavon, pontosabban a tó fenekén látja a lábnyomokat, de nem megkövült nyomokat lát, ha­ nem frisseket, amelyek a halászokat arra figyelmeztetik, hogy van vala­ ki, aki tudja az utat a visszahúzó­ dott vízhez, oda, ahová minden­ képpen el kell jutniuk, „m ég ha há­ tukon viszik is / a vitorlát, a kö­ telet, a bárkát. / M ert különben ott döglenének / a parton valahányon” . (Szépirodalmi) SIM O R A N D R Á S 35 �EM LÉKEZET ÉS FELELŐSSÉG Csanády János: Hátamon a történelem Lét és sors, idő és folytonosság, táj és élmény fogalmazódik meg a költő tizedik kötetében. Ezt a sze­ mélyességet a szorongás, a magány, a fenyegetettség érzésvilágával hoz­ za közelünkbe. Ars poetica-szerű vallomásai erős elhivatottsággal szól­ nak a társadalmi cselekvéssürgetésről, a történelmi változások „mene­ külő rabszolgá” -iról. A könyv má­ sodik ciklusát megvizsgálva, ezt a költői lelkiállapotot prózai pillanatképek sugalmazzák. A szerkesztés fokozatosságából kiderül, hogy mi­ nél messzebb sodródik a gyermek­ kortól, annál erőteljesebb lesz megindultsága a múlt felé. A Pályám emlékezete, avagy: pofon a halott­ nak című lírai elbeszélésben - ez zárja a második fejezetet, s egyben a kötetet is - jut el a legmélyebb nosztalgiáig: ,,Ártatlan koromban kezdtem verset írni, innen jött az a szavazat, amely mindig helyrebil­ lentette mérlegemet, bármilyen nem­ telen eszközökkel is igyekeztek el ta­ posni, félrelökni az útból, amikor még nem tudtam, szegény vagyok, bilincsbe verve táncolhatok csak, és mások gazdálkodnak becsületem­ m el” . Kegyetlenség, s a történet­ filozófia hitelessége teszi edzetté eze­ ket a sorokat. Versei közül a Szó­ beszéd, Hátamon a történelem, Az én V ereckém, Lássátok feleim, A vágtató lovak, Lázadó zsoltárt Is­ ten ellen és a Földből kimeredő tartozik ebbe a vonulatba. K oráb­ bi költeményeit nézve pedig: Ő szi dal, A d j tüzes ita lt. . . (Fölzúdul a táj, 1958); K ár volna korán halni meg, R égi rapszódia, Forradalom 36 után (Hegyélen, 1962); Váltott lova­ kon, Igaz hűtlenség, Alkudozók ( Ú j törvény, 1 964); A szerelem, Kőszáli dal, A teljesség, Vers egy álomról, A z oroszlán halála (Európai ősz, 1966); Jób, A z ősember-magány, Prológus (Sziklakút, 19 75); Vérrel kevert hó, A közlegény álma (N é ­ ma kórus, 1979) rokoníthatók az em­ lített alkotói interferencia szempont­ jából. A z új kötet - Csanády János ed­ digi költészetét vizsgálva - a N é ­ ma kórushoz áll legközelebb. Egye­ nes folytatása az ott felrajzolt szo­ morúságnak. „T ú l a szürke beton­ blokkokon, la messzeségben zöld a táj, / mert a házak méhkaptársejtjében / úgy erőlködik a szem, hogy / szinte fá j” - kezdi Bennem is. . . című versét az előző könyvben, s most: „ A z érthetetlen városokba / vágytam a szűkös anyföldről, / lelke hatalmát vittem volna, / mint fényt lefölözött felhőkről” (Az én Vereckém). Olyannyira hasonlók ezek a részletek, hogy egy-egy mozzana­ tukban fel is cserélhetők. Számtalan párosítást tudnánk fölmutatni a két verseskötetből, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy igen erőteljessé vált a költő múltbafordulása. A meditatív hajlam, a megidézés kényszere szinte meghatározó lett művészeté­ ben. Ebben ott érezzük azt a fanyar ízt is, ami sok esetben az „ötven felé” józan felismeréseinek követ­ kezménye: „B íbelő dn i magammal, s a szavakkal / sorsom csomózta G ordius-kötés” ; „ B e vagyok zárva, azt hiszem / vérkörömbe és ki nem sza- �badít / a szavak mesés griffm adara sem” . A tudatosodás időszaka ez. A gyermekkor megváltoztathatatlanságának fekete démona, leíró szo­ rongása. Felfokozott éntudatát, lá­ tomáskeltő erejét prózai sorokban hitelesíti. Mitikus menedékként je­ löli meg a falu képét, s mellette az inasévek kedélyeit. Hűségfogadalma - ami korábbi köteteiben is szembe­ tűnő volt - most természetrajongás­ sal, az értékösszefüggések filozofi­ kus szemléletével ötvöződik. A mun­ kásélet motívumai most is jelen vannak, de veszítettek meghatározó szerepükből. A hangsúly az emléke­ zésre tolódik át - a gyermekkor tisztaságának, idillikusan őszinte v i­ lágának fájdalm ával. Megrázó ké­ pek, visszatekintő közvetlenség v ál­ togatják egymást Csanády kötetében. Lírai egyensúlyról árulkodó, osztinátószerűen ismétlődő motívumokra építi verseit és elbeszéléseit, ami egészséges belső ritmust ad az egyes írásoknak. Lajoskomárom - nagyanyja és nagybátyja feledhetetlen emlékeivel — meghatározóvá vált alkotásaiban. Sokszor kimondatlanul is ott lüktet hasonlataiban, metaforáiban. Tettenérhető mindez a későbbi történések anapesztikus hangsúlyozásában, drá­ mai szaggatottságában is. Eleven képekkel fogalmazza meg a fizikai munkások közvetlen vilá­ gát, benne önmagát. Gyakran elő­ forduló neologizmusai - napszentület, lángkorona, polyvaszag, betonkalicka, sisakrostély, autó-állat, láng­ buborék, acéltérdek, világprés elemi erővel jelenítik meg azokat az éveket, amelyek a gépek szelídségét, olajkoszos reményét adták a költő­ nek. Büszkén vállalja ezeket a for­ dulatokat, s megtartó erőként szó­ lítja verseiben, prózai írásaiban. Korábbi köteteiben is kitapint­ hatjuk a munkáslétet, amelyet fia­ tal korában maga is élt; a Háta­ mon a történelem lapjain szintén több vers és néhány rövid próza vall erről a korról. „K ö rü l várak a hegy. tetők / kúpján, lovag-romok, / még m indig ébren figyelők; / Somlyó, Salgó, Somos” - tekint szét Tavasz Salgó felett című versében, majd féltéssel, aggódással telnek meg a sorok: „ a motor lelkét Salgótarján­ ban ismertük meg” , „vas-mágusok, kezünk alatt újra lélegzeni kezdett az Egész, és ment ez véghetetlenül, aranyos nappalok, komorló éjszakák során, amikor felhők, felhők fedték be a nagy völgyteknőt, akárha a Szaturnusz porgyűrűi, s a város alig lélegzett alattunk, mint bányász for­ ró, fö ld alatti, szűk járataiban” ; „N ógrád, Kazár, Karancs, Salgó, Istenmezeje, Nagylóc, Ludányhalászi, E n drefalva, s a többiek; áldás vol­ tak a mi munkánkon” ; „M a is itt énekel bennem az anyag, s az ember mindenttudása, a kozmikus tapaszta­ lat, amely belénk ivódott, vas-má­ gusokba” (Vás-mágusok). A salgó­ tarjáni éveket idézi a Pályám emlé­ kezete, avagy: pofon a halottnak is, de itt már keverednek az érzések, emlékképek az apa iránti mélységes tisztelettel-félelemmel, a Zsiga báty­ ja és Simon Erzsébet nagyanyja alakjával, a háború borzalmaival és költői eszmélkedésével. Hátamon a történelem - mondja ki felelősségének, az emberi cselek­ vés sürgetésének hangsúlyozásával legfőbb életérzését. Védetté nyilvá­ nítja a gyermekkort, amely - szin­ te - az egyetlen menedéket jelenti számára. Nem túlzás, ha azt állít­ juk: a kor történetfilozófiai, borzal­ makkal teli képét rajzolja meg leg­ újabb könyvében. (Szépirodalmi) M A D Á R JÁ N O S 37 �A H IÁNY JE L V É N Y E I Bari Károly: A némaság könyve Öröm ez a kézbesimuló kis kötet. Tíz év csönd, „ném aság” van mö­ götte. Szegényebb volt a magyar irodalom Bari K ároly nélkül. H iá­ nya annál erősebben volt érezhető, mert indulásakor szinte túl hangos ovációval üdvözölték, s a hozsan­ na utáni csönd üresebben kong, mint egyébként természete volna. Bár nem publikált, a köztudatból nem veszett ki. Mendemondák, jóés rosszízű pletykák keringtek körü­ lötte. Mindenki tudni vélt valamit. Találgatások és féligazságok keltek szárnyra a költő életéről, életmód­ járól, magán- és közéleti bonyodal­ mairól. Most a leghitelesebb forrásból, tőle magától értesülhetünk a törté­ nésekről: versben kimondott igaz­ ságot, nyílt, meztelen, őszinte és kendőzni nem is szándékozott infor­ mációkat szerezhetünk az eltelt idő­ szakról, hiszen Bari számára ez nem szenzáció, hanem versbe transzpo­ nált élet. A kötet egyik legjobb versében (Száműzetés) így ír a hallgatásról: „ koponyámat / tenyerébe képzelte már a sírásó csönd / hiányom jel­ vényével ékszerezte föl magát / min­ den hír, meghalt, kiégett mondták” . Ugyanebben a versben emberi és költői jelenlétét fogalmazza meg: ,,ha azt m ondják; megtörtem, ne higgyétek / s ne higgyétek, ha mond­ ják rólam-. / megszakadt útja, fö ld ­ mélyre zü llött.............. üzenem nek­ tek, élek, s írok” . 38 Örömre éppen ez ad okot: a je­ lenlét felhangosítása, a némaság be­ népesítése, az, hogy egy egyéni hang­ szín újra belezúg irodalmi tudatunk­ ba. Nemcsak az tette Barit már in­ dulásakor is becsessé, s a szokott­ nál dédelgetettebbé, hogy egy önma­ gáról hallgatni kényszerülő világ jel­ zéseivel könnyítette lelkiismeretün­ ket, s gazdagította közös kultúrán­ kat. Tehát nemcsak az egzotikum, hanem a szerencsés ötvöződés az oka, hogy „kamaszzseniként” emle­ gethettük. Népe folklórja, színes ké­ pi világa, gazdag fantáziája nem ki­ zárólagos költői lényege volt már ak­ kor sem. A z általánosabbá, mélyeb­ bé és egyetemesebbé válás folyama­ ta azonban napjainkra felerősödött. Öröksége eszköz és feladat ma is, de célja tágasabb. A jelentkezésen túl, a tékozló vagy eltékozolt gyermek visszatérésén vagy visszafogadásán kívül ez az, aminek elsősorban örülhetünk. Prob­ lémafelvetése, elemzőképessége és gondolkodásmódja kiteljesedett. Alapvető változásról azonban nin­ csen szó. Ugyanazokból a motívu­ mokból építkezik, nagyjából válto­ zatlan technikával. Továbbra is jellemzi a képgazdagság, a színes­ ség, az indulatok magas hőfoka. Formailag talán nem is érzékel­ hető a tízévnyi távolság. Persze csalóka mérce ez a tíz év, hiszen maga mondja, hogy ezek a versek nem tíz év után, hanem annyi idő alatt keletkeztek, tehát távolléte raj­ zolatát, dokumentumait tartjuk ke­ zünkben, hiányának eddig zsebben �hordott jelvényeit. Am i mégis ész­ revehető: az amúgy is gazdag képi világ kicsit túlterhelődött. A gya­ korta alkalmazott, mellérendelő ké­ pekkel építkező szerkesztési mód számos esetben nem ad kifutást az egyes motívumoknak, sőt erősítés helyett kioltják egymás hatását. A z effajta burjánzó, indázó képiség mindig jobban érvényesül, ha hierarchizáltan jelentkezik, s ezáltal a logi­ kában nyeri önmaga indokát. A forma Barinál sok esetben „ránő” a tartalomra, ahelyett, hogy kibon­ takozását segítené. Bari K ároly rendkívül gazdag nyel­ vi anyaggal, vérbő képi kultúrával rendelkezik. Ezt azonban mérték­ letesebben kezelte második köteté­ ben. Ennél is nagyobb hiba, hogy az érett költő sem mentes a képzava­ roktól. Éppen bravúrus fantáziájá­ nak esik áldozatul néhány ellenőriz­ hetetlenül bugyogó képsora eseté­ ben. Nem marad kétsége az olvasónak afelől, hogy Bari K ároly nehéz éve­ ket hagyott maga mögött. Képei ke­ ményebbek, szigorúbbak, tónusai sötétebbek lettek. A természetet oly nagy kedvvel versbe ültető költő most főleg a kemény, hideg, nyirkos, éles jelenségeket részesíti előnyben. M o­ tívumai között feltűnő gyakorisággal szerepel a tél, a fagy, a zúzmara, a vihar, a villám , a köd, a csont, a borda, gerinc, szemgödör, elmúlás, pusztulás, halál... Tragikusabbra v ál­ tott tehát megélt élményei hatásá­ ra. Lírája nagymértékben gondolati­ vá vált, filozofikussá lett. A versbeli történések már csak a tételek és ké­ telyek illusztrációi, nem az ábrázo­ lás tárgyai. A z emberi lét legsúlyo­ sabb problémáira keresi a választ: szabadságról, fennmaradásról gon­ dolkozik, s az egyén szerepét, he­ lyét keresi, felbolydült világunkban. Kételyei nem magánsiralmak, ború­ ja nem magánügy. A legteljesebb, legtisztább értelemben vett közössé­ gi költészetet műveli, felelősséggel nemcsak önmaga, nemcsak szűkebb népe, hanem az egész emberiség iránt. A verseken átütő kemény ke­ serűség a „létm agány” , az elidege­ nedés, az irányvesztettség lenyomata. Legjobb versei egyszerre adják az egyéni és a társadalmi lét diagnózi­ sát. (Jannisz Ritszosz, A némaság könyve, Számüzetés. stb.) A kötet szerkezeti és minőségi csúcsát az előbb említett versek jel­ zik. A második rész kisebb hanyat­ lást mutat. Már-már megszokná az olvasó az „ ú j” Barit, s különösebb izgalom nélkül, de elégedetten la­ pozgatna tovább, mint aki már csak eddig kialakult véleményének meg­ erősítését várja a további írásoktól, amikor kellemesen oldja a majdnem monotóniává váló tartalmi egyönte­ tűséget a Hajnalkötöző című eroti­ kus vers. Ebben a szabadszájúság hitelesített határait feszítgeti. A kötetet záró két gyermekvers talán csak azért lett annak keresz­ telve, hogy formai egyszerűségüket igazolja. Tartalmuk azonban (főleg a másodiké), úgy hiszem, nekünk szól, nem annyira Máriusznak. Bari tehát jelen van irodalmunk­ ban, köszönteni és biztatni nagy örömünkre szolgál. H UN YA M ÁRTA 39 �A MAGUNK TÁMASZTÉKA Tamás Menyhért: Vigyázó madár Megszaporodtak mostanság a mély­ beásó, gyökerek után kutató írások. Közülük talán legnagyobb hírre az amerikai néger író, Alex Haley Gyö­ kerek című, történelmen és földré­ szeken át hazát, népet kereső riportregénye jutott. A belőle készült tele­ víziós sorozat bejárta a világot és mindenütt hatalmas sikert aratott. Gyanítom, hogy nem is annyira a mű esztétikai értékei, sokkal inkább a téma, a sokak gondjának-gondolatának kimondása volt a zajos ünneplés oka. Egy szóra érthető ez, ha vitorlás gályák fenékterében polcokra zsúfolt, az óceán túlsó partjára hurcolt nége­ rek százezreinek-millióinak emberi, kulturális sokkjára gondolunk. De gondoljuk meg azt is, hogy az elmúlt századok során hány kisebb-nagyobb közösség, etnikai törekvés kényszerült addigi életét hátrahagyva, újra meg újra nekirugaszkodni az otthonterem­ tésnek, az eltépett gyökerek újraélesz­ tésének. Mára milliók élettöredékei keresnek humusszá lágyítható talajt, megka­ paszkodásra alkalmas szegleteket. A természetes közösségeiből kieső, ha­ gyományaitól, múltjától megfosztott, a személytelenséggel, magánnyal küzdő ember óhatatlanul fordul önmaga múltjához ősökért, közösségért, a va­ lahova tartozás érzéséért. Így tesz Ta­ más Menyhért is Vigyázó madár című könyvében, amelyet a nagy sikerre való tekintettel, most újra kiadott a Szépirodalmi Könyvkiadó. Történetében a reccsenő árbocú vi­ torlások helyén nyikorgó parasztsze­ kerek zötyögnek a háború sebezte uta­ kon, hogy az odahagyott ház, a föld, 40 az ottani patak, a gyermekkor emlé­ kének súlya alatt roskadozó székelyek kis vagyonkáját, emberségét mentsék pusztuláson, értelmetlen és érthetetlen halálon át, 1944 infernójában. A Hadikfalvától Kisdorogig vezető út meghosszabbodik majd negyedszázad­ dal, míg veszteségeinek, nyereségeinek lajstroma megíródhat. A magát múlandó dolgok gyűjtöge­ tésére adott költő fiú apja halálának és temetésének krónikájában egy csa­ lád, egy nép, a mindig a maguk tá­ masztékára utalt emberek sorsának megakadásait, újrakezdéseit ábrázol­ ja hitető erővel. Nem a riporter sze­ mérmetlenségével, szem fülességével, sokkal inkább a vers pontosságával, az eposz nagy időt átfogó mértékével. Támaszt, biztonságot keres annyi újra­ kezdés, annyi szétdúlt élet, hiába ve­ sződött emberség után - a folytatha­ tóságot. Századok rossz tapasztalataival, Mádéfalva emlékével érkeztek a bukovi­ nai székelyek a Bácskába, majd on­ nan tovább Tolnába, Zalába. Izmaik­ ban, idegeikben a vándorlás állandó kényszerének emlékével, a bizonyta­ lanság feszülésével. „Esztendők telté­ vel sem volt bizodalmunk, hogy itt maradunk. Még ötven tájékán es a lá­ bunkban vót, hogy tovább kell menynyünk.” És nem volt elég megszokni az idegen házat, kertet, istállót, kita­ pasztalni, kezessé tenni az idegen föl­ det, a szívbe ragasztani az új fákat, meg kellett állni a történelem frissen támadt förgetegében is. A végre ott­ honhoz, szántóhoz jutott paraszt meg kellett, hogy érje az erőszakos tago­ sítást, a beszolgáltatást, a padlások �lesöprését, a végrehajtó félését, azt, hogy amint kapott valamit, máris nagy árat kérnek érte. De az élet fogyat­ kozásánál is mélyebben sebzett az em­ berség fogyatkozása. Az idők enyhültével, nyugtával új gazdálkodási rend, új munkaformák, új életforma alakult - csak már túl sok a seb. Így lehet, hogy a koporsó­ ra írt évszám az „É lt 71 évet” is ha­ zugságnak tűnik. „Csak élt volna, ha hagyják. Igen, csak létezett. Létezése is egyetlen igyekezet volt.” Ezek a tapasztalatok nem egy föl­ dönfutóvá lett kisebbség tapasztalatai. Egy pusztulásra ítélt, felbomló társa­ dalmi osztály közös történelmi tapasz­ talatai. És ez az a pont, ahol Tamás Menyhért igazsága az országban bent­ lakó valamennyiünk számára érvé­ nyessé válik. Története kezdetén a G a­ líciából szégyenében Bukovinába szö­ kő megesett szolgálólány nagyanya, végén az önmagát, sorsát, esélyeit megérteni akaró értelmiségi fiú. Ket­ tőjük között a történelem. Ez a törté­ nelem pedig közös minden társadalmi réteg, minden nép számára KözépKelet-Európában. „Török, tatár, tót, román” kavargásában épp úgy meg kell keresnünk a gyökereinket, mint az Ú jvilágba rabolt mandinkáknak, jorubáknak, ibóknak. Ezeket az elvágott összecsomósodott, vékony kis hajszálgyökérkéket bogozgatja, kötözgeti Ta­ más Menyhért nagy érzékenységgel, felelősséggel. Külön tanulmányt érdemelne, ahogy az író a vers és próza határán mozgó szöveg montázsszerű szerkezetében térrel és idővel bánik. A tér váltásai­ nak hajszálpontos illesztése az idő szeleteivel érett, a mesterség minden titkát ismerő alkotóra vall. Szerkesz­ tésmódja tömörségével, gazdaságossá­ gával éri el, hogy leírt sorainak csönd­ je, elhallgatásainak súlya legyen. A kisregény konstrukciója minden elemé­ ben bravúros, anélkül, hogy nyomát lelhetnénk a magamutogató zsonglő- rösködésnek, öncélú játszadozásnak. Ennek a rendnek és tisztaságnak a legfontosabb alapja Tamás Menyhért nyelve. Székelyei megőrizték, magukkal hoz­ ták honfoglaló őseink nyelvét, a Ha­ lotti beszéd drámai, expresszív tömör­ ségét, a zsoltáros Színezi Molnár A l­ bert és a Biblia-fordító Károly Gás­ pár magyarságát. Ezzel szólva a köz­ napi beszéd is emelkedettebb, ünne­ pélyesebb lesz. A képekkel zsúfolt szöveg a nyelv egyszerűsége, kifejező ereje által kerüli el a terjengősség, a barokkos zsúfoltság, a népies modo­ rosság leselkedő csapdáit. Tamás Menyhért így képes a vers pontossá­ gával, láttató erejével és a próza sza­ batos tárgyszerűségével egyszerre élni. A Vigyázó madár a dolgok és a szavak egyidejű rendjének lehetőségét keresi. Azt a történelmi, emberi esélyt, amelyben az állandó megfutások min­ dent összezavaró káoszát, veszteségét megtöri egy folytatható, élhető rend. Ám ennek meglelése lehetetlen a múlt megértése, a József Attila-i „közös dolgaink” rendezése nélkül. Tamás Menyhért megtalálta a for­ rást. Ez azonban nem csak tápláló vi­ zet ad, de kötelességet is ró arra, aki fölébe hajol. Szeméttől, idegen anyag­ tól óvni, tisztán tartani, fogyásának út­ ját féltő szemmel vigyázni, attól a ponttól, ahol a tiszta víz kibuggyan a kőből addig, amíg rohanásában meg­ szelídülve belesimul a nagy folyóba. A Vigyázó madár vállalása ennek az örökségnek a továbbvitele, továbbéltetése. A halállal megpecsételt múlt, az el­ múlással megnövesztett emberi sors folytathatósága, a folytatás kötelessé­ ge szól Tamás Menyhért minden so­ rából: ez a póztalanság, természetes­ ség talán a könyv legnagyobb erénye. És ez emeli az utóbbi évek prózai ter­ mésének élére, a legjobbak közé. (Szépirodalmi) P A L L A G I SZABÓ F E R E N C 41 �VALÓSÁGUNK K E L E M E N G Á BO R Ujj-jelek A Központi Statisztikai Hivatal közleménye szerint 1983-ban 7 4 250 lakás épült, s ebből 5 7 915 az úgynevezett magánerős forrásból került tető alá. Az adatot természetesen csak most kerestem elő, akkor még eszembe sem jutott ilyesmi után búvárkodni, amikor K . J., a rokon gyerek először állt elém, re­ ménykedve, tudakolva a szombati programomat: - Segíthetnél a betonkefni szállításában. Ez a béléstest néven is emlegetett nélkülözhetetlen építőanyag a közelben nem kapható, de most megoldódik a gondom. A nagybátyám ugyanis, aki osztályvezető . . . Itt egy hosszú és körülményes magyarázat következne. Arról, hogy honnan ismeri az osztályvezető nagybácsi a szövetkezeti elnököt, aki viszont egy építő­ anyag-ipari vállalat tótumfaktumának a . . . Szóval, „naka-neke” . A lényeg, hogy K . J. kezében ott a régen várt és boldogító papír. A kiutalás. Csak éppen el kell menni azért a fránya kefniért a gyárba. - Oda és vissza majdnem háromszáz kilométer az út, de bánja a fene - így az ifjú építkező. - Mit tehet a magamfajta ember, ha csak így juthat hozzá az építőanyaghoz? Menni kell, mert kőből-vályogból ma már a cigány sem épít házat. Hajnalok hajnalán kapaszkodunk fel a teherautóra. A vastag göncökbe bugyolált rakodók hungarocell lemezekből vetnek ágyat a platón, a minden bi­ zonnyal puhánynak tartott toliforgatót pedig a gépkocsivezető mellé, a langymeleg vezetőfülkébe ültetik. Ismeretlen falvakon és városokon robogunk ke­ resztül, mintha csak a világ végére tartanánk, a koránkelésnek azonban van egy vitathatatlan előnye. A rosszkedvű portás éppen csak nyitja a gyárkaput, de mi már ott toporgunk a bejáratnál, kisvártatva pedig már mutatják is a la­ tyakos udvaron az építőanyagok félelmetesen nagy depóját. Éppen lenyitjuk a teherautó oldalát, amikor didergős társaságunkhoz somfordái egy pufajkás em­ ber és a világ legtermészetesebb hangján ajánlja: - N e strapálják magukat, jó uraim, kár a finom kezükért. Feldobom én az egészet a platóra percek alatt, erre való ez az ügyes kis targonca. A védőkesztyűt is cafatokká maró, éles sarkokkal gyártott betontestekre né­ zek és hálás tekintettel pillantok a jövevényre: „Jó ember, fene nagy szíve van magánaki” A jó ember azonban egy villanásnyi ideig zavartan áll, majd a vi­ lág minden táján pontosan érthető nemzetközi jelet mutat. Sokatmondóan öszszedörzsöli jobb kezének három ujját. K . J., akinek a koránkeléssel, az átfagyással és a rakodással baráti szívessé­ get teszünk, kurtán csak ennyit kérdez: „Mennyi?” A választ azonban nem hall­ juk, mert ellentmondást nem tűrő hangon dörren az após: 42 �- Hagyd a fenébe! Ha már eljöttünk, akkor feldobjuk azt a négyszáz-ötszáz kefnit - ahogy látom, ezret úgysem tudunk elvinni - , közben pedig legalább felmelegszünk. Átfagytunk a platón, mint a mirelitcsirkék. Az üzletre pályázó felhúzza a vállát. „Nekem mindegy, ahogy gondolják. Csak segíteni akartam.” Sarkon fordul, megy a gépéhez, végezni a munkáját tovább. Az állami targonca villája az állami raklapok alá csúszik és emeli az állami kefnit az állami vasút vagonjaiba. A targoncás tehát teszi a dolgát, azt cselekszi, amiért a fizetését kapja. Csak kissé bosszúsan, mert ezekben a per­ cekben dolgozhatna svarcban is. Emelgetjük a csaknem húszkilós, betonból öntött béléstesteket, egyre jobban feledjük a kora reggel csípős hidegét, a morcos após mégis morog: - A fene vigye el az ilyen eltérő lehetőségeket. Hiába, nem mindenkire süt egyformán a nap. Gondoljátok csak el, ha elfogadjuk az ipse ajánlatát, akkor egy jó félóra alatt keres vagy ezer forintot. Mellékesként. Munkaidőben és a munkahelye gépével. Az öreg morog tovább, én meg nyugtatom: „N e tépje az idegeit, bizonyára egyedi esetről, ritka hiénáról van szó.” A hangomban meggyőződés. Elvégre, járatlan vagyok az építőanyag-beszerzés és -szállítás rejtelmeiben. Egyelőre. De nem sokáig, mert a jelek szerint manapság mindenki építkezik. Néhány nap múlva egy pesti mérnök keresi apámat a faluban, aki barátai ajánlására itt húz magának egy kis házat és most homokra lenne szüksége. De már „teg­ napra” , mert itt van a kőműves, így apám közbenjárását kéri. - Úgy tudom, van a téesznek homokbányája. Arra kérem, segítsen nekem a vétel intézésében, meg emberek is kellenének a kitermeléshez, rakodáshoz. Apám bólint: az irodán is intézkedik, meg lapáthoz értő kezekről is gondos­ kodik. Egy fél nap múltán azonban szalad az emberünk az utcában és már a kapuból kiabálja: - Elnézést kérek, de vissza az egész, nem kell már a homok! - Nocsak. Meggondolta tán az építkezést? - Azt nem. De megvan már az anyag, nem kell érte sehová menni. Jött egy Z IL , keresztül a falun, a platója tele jófajta homokkal. Úgy tudom, B-ből vitte (volna) a pilóta valahová. A pesti mérnök az ujjait összedörzsölve mutatja: „megegyeztünk” . A pilóta jól járt, a mérnökről nem is beszélve, mert házhoz jött az üzlet. Ritka szeren­ csés ember a mérnökünk. Egy számára teljesen ismeretlen termelőszövetkezet fizeti a homok, meg a fuvar egy részét. A svarcon tehát csak a közös veszít. Gyanítom, hogy hasonló ügyből lehet bírósági akta is, ezért elképedve hall­ gatom - a bírót. - Egy hétig próbáltam gépet szerezni a terepmunkákhoz, az istennek sem ment. Az pedig az első lépés, addig még a fundamentumot sem áshatom ki a leendő házamhoz. Valaki aztán megsúgta, hogy ne az irodában alázkodjak a kapacitásra hivatkozó ügyintézők előtt, hanem beszéljek a gépésszel. - És ha hasonló ügy kerül eléd . . . - A bíró is em ber. . . de azért ügyelek a rendre. Én át nem adtam egyetlen fillért sem, kimaradtam az egész buliból. A feleségem elmondta, hogy miről lenne szó, erre a gépész böffentett: háromezer. A feleségem ajánlott kétezret. Kettőezerötért este már ott pöfögött a gép a telken. Menetlevél nélkül, persze. Mi tagadás, a bíró szépen haladó munkáinak szívből szurkolok. Különös­ képp most, amikor egyre jobban megismerem a magánerős építkezésre való biz­ tatás és az ehhez szükséges feltételek közötti elképesztően nagy szakadékot. 43 �B. K . már régen elfeledte a terepegyengetést és az alapásást, neki már ké­ ménytéglára van szüksége. Százhúsz darabra csupán, de szép fényes téglára, merthogy a tetőn kívül - ahol látszik - olyat akar az asszony. B. K. tehát be­ ül a kocsiba, végigjárja a megye valamennyi TÜZÉP-telepét, aztán mérgében to­ vább megy a szomszédos megyébe is. Tégla helyett mindenütt sajnálkozó kéz­ mozdulat fogadja. Egyszer aztán a Heves megyei B. község kicsinyke építő­ anyag-telepén felcsillan a remény. A rossz tekintetű középkorú nő magabizto­ san kéri a tégla árát, aztán a papírjaival foglalatoskodik. - Momentán, fiatalúr, nekem nincsen kéménytéglám. De azért vagyunk, hogy segítsünk egymáson. Valamit valamiért alapon, persze. Szépen kifizeti nekem a tégla árát, én adok magának egy diszpozíciót. Azzal elmegy a Nógrád me­ gyei K . TÜZÉP-telepére és ott erre a papírra kiadják az árut. B. K . derült arcáról ismét lefagyott a mosoly, a „jattnak” előkészített öt­ százassal együtt visszagyűrte a téglapénzt a zsebébe. - Tegyen bolonddá, öreganyám, mást. A lig másfél órája voltam a k.-i TÜZÉP-en, ahol egyetlen törött tégla sincs. A magánerős építkező a kapuban kapott még egy-két tippet, végigjárt vala­ mennyi címet. Este hét óra volt, amikor hazaért - kéménytégla nélkül. Elké­ pedve nézte a kilométerórát, csaknem négyszáz kilométert autózott, potyára. S amikor hullafáradtan végigdőlt az ágyon, kínjában még felnevetett: „Legalább a borravalóra szánt pénz is a zsebemben maradt” . A megyeszékhelyről jövet betérünk egy idős házaspárhoz, mértékkel fogy a bor és a kávé. Az öreg H. I.-vel beszélgetünk, a felesége meg ott somfordái körülöttünk, már érzem, hogy valamit akar. - Nem tudom .. . kérdeznék valam it. . . - Hagyd, nem kell ez - dörmög az öreg, az asszony azonban csak kiböki, mi nyomja a begyét. - Építkezik az unoka, de olyan tehetetlen a lelkem, a pokolból sem tud anyagot szerezni. Gondoltam, megkérdem, nincs-e magának valami ismeretsége M.-n, merthogy ott a gyár. Az édes kávé cigányútra megy, mert felnevetek: „M ár, hogyne lenne, Mar­ git néném! Ismerek ott egy élelmes, rizikót vállaló kocsmárost, meg néhány sötét tekintetű ügyes embert” . És mesélni kezdek. A korábban említett K. J. jön egy napon újra és szinte restellkedve mondja: - Most kellene igazán a segítséged, mert itt a kezemben a távirat, elszállítható a négyezer darab falazótégla. Ezt is a gyárból hozzuk, de M. közelebb van, nem kell három megyén átautózni, mint a kefniért. Alig száz kilométer az egész, de kellene a személykocsid is, mert akárhogy számítom, a három te­ herautóhoz, meg a két pótkocsihoz kell vagy tizenkét rakodó. Találkozunk szombaton hajnalban, öt órakor. Együtt a brigád, előkerül a pálinkásüveg, aztán istenesen a „lovak közé csapunk” , hogy idejében érkez­ zünk, előbb kerüljünk sorra. A személyautóban bizsergetően kellemes a meleg és álmosan azt tudakolom az ifjú építkezőtől: hány kilogramm egy ilyen tégla? „ Úgy tudom, kilenc.” Bámulom az útmenti sötétséget és magamban számolok: az alkalmi baráti brigádnak - minden egyes segítő legalább ötszáz forintot spórol K . J.-nek ma meg kell mozgatni harminchatezer kilogrammot. Mennyit?! Akárhogyan is, a téglát meg kell fogni vagy háromszor, ugyanígy a lerakodásnál is. Harminc­ hatezerszer hat . . . előre sajognak a csontjaim. 44 �Éppen megvirrad, amikor a tenyérnyi völgyben lapuló gyár kapujába érünk. Kapujába? Hol van még az a sokat ígérő bejárat! Előttünk vagy harminc te­ herautó várakozik sorban, a személygépkocsikban meg ott gunnyasztanak a ra­ k o d á sra szövetkezett baráti-rokoni kompániák. A mi teherautóink egyikének a pilótája a kilátások felől érdeklődik, ismeretlen kollégája nem valami vigasz­ taló: - A rosseb, ami megeszi. Én éjfélkor indultam, mégsem vagyok első a sor­ ban. Topogunk, melegszünk. Vágyakozva nézünk a gyárkaputól tíz-tizenöt méter­ nyire felhúzott bisztró hatalmas üvegtáblái mögé, nyolc óra után megszánja a népes társaságot a fenemód elegáns vendéglős, nyitja az ajtót. Gőzöli az előre lefőzött kávét és önti a hadrendbe állított féldecis poharakba a szeszt. Reggel nyolc óra után pár perccel, tizenöt lépésnyire egy gyárkaputól. A Traubisódám mellé magam is rendelek kevertet, vegyespálinkát, cseresznyét, sört - társaim kívánsága szerint. A teherautók kígyója alig észrevehetően araszol előre, a mieink tíz órakor jutnak be a kapun. A bisztró lehetőséget felismerő vezetője közben csinált anynyi forgalmat, mint egy jólmenő falusi vegyesbolt egész hét alatt. Odabenn téglatenger, amíg csak a szem ellát. A rámpák mellett vasúti kocsikat rakod­ nak - érdekes, ezek sosem jutnak el a TÜZÉP-telepekre?! - , de sok a lézengő is a depók között. Beállnak a helyükre a teherkocsijaink és rögvest ott terem né­ hány overállos, pufajkás ember. Ránk bazsalyognak, emelik a kezüket és dör­ zsölik össze három ujjúkat: - Főnök! Szívesen segítünk rakodni. Majd megegyezünk... Lám, a lehetőségeket itt is felismeri a találékony dolgozó. Egy kis mellékes után néz. Másodállást vállal. Rendes munkája, rendes munkaideje alatt - mi­ közben ketyeg az óra. Talán kétezer tégla lehet már a platókon, amikor egyre nehezebbnek érzem a súlyukat. Belém bújik a kisördög és kajánkodva azt mondom K. J.-nek: - Egyszer számolni kellene. Talán olcsóbban jönne ki az egész, ha szétosz­ tasz valami pénzmagot az állami, azaz feketén dolgozó rakodóknak, mi meg otthon maradunk, más egyébbel eltölteni az időnket. Nem kell hajnalban kelni, üresjáratban várakozni, benzinre költeni. Matematika kérdése az egész, csak ezen múlik a döntés. Végzéskor ballagunk a kapu felé, kezemben a ronggyá tépett kesztyű. Vége­ láthatatlan sorban rakják a teherautókat, mintha csak az egész ország építkez­ ne. Halljuk, amint az egyiken éppen ezt tárgyalják: - Állítólag lehet egy kocsira ötven-száz darab téglával többet tenni, csak szolni kell a kiadónak, hogy ne érje meglepetés. Egy üveg konyakot, vagy egy­ két száz forintot a bolondnak is megér ez a többlet. A kocsiról melegítőbe öltözött, bajszos fiatalember cihelődik le és eltűnik a téglatenger zegzugos ösvényei között. Talán pisilni megy. Vagy megpróbálja egyengetni a kocsira rakandó, de a diszpozíción nem szereplő fölösleg útját. Most, kifelé menet tűnik csak fel, hogy a kapu mellett is jókora téglakupac hever. Ott, ahol papírral a kézben szemrevételezik a rakományt. A minden jel szerint sebtiben összestócolt téglahalom arról árulkodik, hogy nem mindenki is­ meri a szokásokat: a fölösleg útját egyengetni kell, jó előre. A szigorú kiadó pedig könyörtelenül lerakatja a felesleget, mert nem úgy van az, hogy „ miénk az ország, vigyük haza” . K ivált akkor, ha a szemhunyásért még egy üveg ko­ nyakot is sajnál a félmilliós adósságot vállaló építkező. 45 �V. J. már végigjárt minden procedurát, kész a háza, hébehóba már ott is al­ szik. Nehezen mozgó édesanyja kínos napokat, összesen talán heteket töltött az autóbuszokon és vonatokon, sokszor reménytelenül, mert anyagbeszerző gya­ nánt ő járta a telepeket. - Nincs fogalmad, hogy mibe került - néz rám indulatos szemekkel. - Az útiköltség a legkevesebb, de sehová sem mehet üres kézzel az ember. Italból a drága kell, de pénzben sem lehet egy-két száz forintot senki zsebébe dugni Az ma már bagó, csak kiröhögik érte az embert. Fiatalember jön éppen, ő is építkezik, tudja ezt jól V. J. anyagbeszerzésbe belerokkant édesanyja is. - Majd meglátod te is, micsoda nyűgöt vettél a nyakadba__ Az ifjú ember magabiztos, egyelőre legalábbis. - Ha felkötötte az ember a kolompot, akkor ráznia is kell. De engem ne féltsen! Együtt jártam esti egyetemre a k.-i TÜZÉP-telep egyik vezetőjével, majdcsak segít a régi cimborám . . . Segítségben nem volt hiánya Z. A.-nak sem. A termelőszövetkezeti mellék­ üzemág vezetője ismerősöknek sincs híján, ugyanakkor felhívja a figyelmem egy pénzben ki nem fejezhető helyzeti előnyre. - A nehezén túlvagyok. De sokszor gondoltam rá, hogy ha nem ilyen a munkahelyem, akkor belerokkanok. Cserép kellett? Palaszög kellett? Ajtó, meg ablak kellett? Bármi kellett, felvettem a telefont, vagy leültem a telex mellé és tudakozódtam. Közben, hívásokra várva, végeztem a munkám, úgy, ahogy tudtam. Azt hiszem, az utóbbi hónapban megterheltem a cég számláját vagy ötezer forintnyi telefonálással és telexezéssel, de így legalább gyors és biztos. Nem kell sehová potyára menni, időt és pénzt pocsékolni. Mi tagadás, kétségtelen előny. Különösen akkor, ha összehasonlítom a másik oldallal: E. községben J. J.-né reggel odaül a postára, meghívatja a sz.-i TÜ ZÉPtelepet, aztán vár délután két óráig, hogy megtudja: éppen nincs, amire szük­ ség volna. Na, persze, J. J.-nének nincs telexes, telefonos munkahelye. Nem tud érdeklődő üzenetet küldeni a sokat sejtető megjegyzéssel: „ Nem lennék hálátlan.." Meglehet, hogy ez a szólásmondás hamarosan szállóige lesz P.-én is. Az esz­ tendő elején nyilvánították nagyközséggé a települést, s a tanács titkára csil­ logó szemekkel újságolja, mennyire megnőtt az építkezési kedv, alig győzik ki­ alakítani az alkalmas házhelyeket. - Csak egy TÜZÉP-telep kellene, de nagyon - sóhajt a tanácsi vezető. Hoz­ zánk a legközelebbi is távol van, sokat segítene az embereken, ha helyben vá­ sárolhatnák meg a szükséges építőanyagot. TÜZÉP-telep? Eggyel, kettővel, öttel, tízzel, százzal több a számuk, mitsem számít, ha a „nincs” az úr. Építőanyag kellene. A már emlegetett rokongyerek­ nek, K. J.-nek is, mert az elbeszélt betonkefnin és a nagyméretű téglán kívül haza kell még szállítani tízezer darab kisméretű téglát, ezer darab téglakefnit, a tetőfedő palát, s az ördög tudja, hogy mi mindent. Megannyi lehetőség, hogy alaposabban megismerje az ember az építőanyag-beszerzés és -szállíttás új rej­ telmeit. A hozzátartozó - egyszerűségében is beszédes - ujj-jelekkel együtt. 46 �Lakáspolitikánkról Régi és mindig újra felmerülő di­ lemma a lakásépítés és -gazdálkodás ellentmondásos jelenségeinek okait ke­ resve, hogy vajon a kialakult érdekstruktúra, vagy az objektív társadalmi­ gazdasági feltételek magyarázzák-e a már-már megszüntethetetlennek látszó lakáshiányt. Veszélyes dilemma ez, ha eldöntjük. Akár a lakásgazdálkodás­ ban érvényesülő állami, vállalati és egyéni érdekeltségi viszonyok között, akár a leszűkült gazdasági lehetősé­ geinkben keressük az okokat, semmi­ képp sem feledkezhetünk meg arról, hogy a lakáshiány felszámolására irá­ nyuló törekvések óhatatlanul kudar­ cot vallanak, ha nem tudnak kapcso­ lódni a társadalom más területein (ipar- és településpolitika, jövedelemelosztás) tapasztalható ellentmondások megoldási módozataihoz. Jóllehet két­ ségbevonhatatlan tényként fogadható el, hogy azonos időszak alatt soha a magyar történelemben nem épült anynyi lakás, mint az elmúlt két évtized­ ben, a társadalmi-gazdasági fejlettség­ hez képest a lakáshelyzet mégis anynyira súlyos, hogy a változtatás kény­ szere elől semmilyen szinten nem le­ het kitérni. Már csak azért sem, mert, ha a lakáshiány egy nem kielégítő ál­ lapot más minőségét is jelzi, mint amit a tömeges ágyrajárás, vagy az utcára került kilakoltatottak nyomortelepekre szivárgása jelentett valamikor, a meg­ felelő minőségű lakás „birtoklása” a legelemibb emberi igények közé tar­ tozik. A lakáshelyzet javítására irányuló erőfeszítések közepette, a gazdasági reform másfél-két évtizedes folyama­ tában, amikor a lakásgazdálkodás rendszerének felülvizsgálata is elő­ térbe került, végül mindig olyan alap­ vető kérdésekhez kellett eljutni, me­ lyek elválaszthatatlanul összefonódtak a lakáspolitika bizonyos elemeinek új­ raértékelésével. Bárha más összefüg­ gésben, a Vélemények/Viták sorozat­ ban megjelent Lakáspolitikánkról cí­ mű kötet tanulmányai ugyanezt a fel­ ismerést támasztják alá. Az elsősor­ ban folyóiratokból - és többnyire a Valóságból - válogatott cikkeket ol­ vasva nem csupán a lakáshelyzet ala­ kulását és a nyolcvanas évtized vé­ géig várható változását kísérhetjük nyomon, hanem a magyar lakáspo­ litikai elmélet hetvenes évekbeli fej­ lődésével is megismerkedhetünk. Ép­ pen e tág horizontú válogatásnak kö­ szönhető, hogy a cikkek szerzői kö­ zött egyaránt megtaláljuk a hazai szo­ ciológiai élet lakáspolitikával foglal­ kozó ismert szakembereit, illetve azo­ kat a közgazdászokat, akik nem egy figyelemre méltó reformjavaslatot fo­ galmaztak meg a lakásgazdálkodási mechanizmus átalakítását illetően. Így mindenekelőtt Liska Tibor - kezdet­ ben igen merésznek tetsző - bérlakás­ kereskedelmi koncepcióját említhetjük meg, mely - vitatható megállapításai ellenére is - nagy hatást gyakorolt la­ káspolitikai elméletünk fejlődésére. Kiindulópontja az, hogy a lakáshiány az adott lakásgazdálkodási rendszer­ ben elvileg sem szüntethető meg. Meg­ győző okfejtéssel bizonyítja, hogy a párhuzamos, szabad bérlakás-kereske­ delem bevezetése után „senkinek sem kell kérvényezni, sorban állni, hosszú ideig várakozni vagy feltétlenül tete­ mes összeget összegyűjteni ahhoz, hogy lakáshoz jusson.” Mivel - s ez javaslatának lényege - a lakást kiutaló és sokszor önké­ 47 �nyesen osztogató hivatalok helyét egy­ mással versenyző állami lakáskereske­ delmi vállalatok veszik át, a jövedel­ mező bérbeadásra való törekvés nyil­ ván hatással lesz a lakáskeresletet op­ timálisan meghaladó lakáskínálatra is. Csakhogy ennek a lakásgazdálkodási rendszernek a létrehozása rögtön a kezdet kezdetén jelentős anyagi és szellemi ráfordításokat igényelt volna, hiszen például a lakáspiac irányításá­ hoz és ellenőrzéséhez olyan „trösztel­ lenes bizottságot” kellett volna meg­ alakítani, mely az állami szerveken keresztül célracionálisan szabályozná az egyensúlyhiányra vezető versenykorlátozásokat, illetve megakadályoz­ ná a különböző privilégiumok újrakeletkezését. Éppen ezért vált szüksé­ gessé újból megfogalmazni azt az alapkérdést: lehetséges-e javítani a lakásgazdálkodási rendszert anélkül, hogy megreformálnánk a népgazdaság jelenlegi - a társadalmi konszenzus alapján végső soron elfogadott - in­ tézményi rendszerét? Kétségkívül a kérdésre adandó válasz aligha fogal­ mazható meg egykönnyen: mindunta­ lan figyelembe kell ugyanis venni azo­ kat az ellentmondásokat, melyek csak­ nem az egész lakásszférában torzulást eredményeznek. A Bérlőből tulajdonos című tanulmány szerzője abból indul ki, hogy az állami lakáselosztás és in­ gatlankezelés jelenlegi mechanizmusa szükségképpen azoknak kedvez, akik a lakást mintegy „nemzeti ajándék­ ként” kapják. Ennélfogva a nem túl jelentős állami lakáskínálat újra és új­ ra kitermeli a privilegizált helyzetben levők körét. S ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a rendszerbe be­ épített burkolt életszínvonal-támoga­ tást jórészt nem a legrászorultabb ré­ tegek kapják, az állami lakásgazdál­ kodással szemben egy másfajta meg­ oldási javaslat kimunkálása egyre ha­ laszthatatlanabb feladatnak látszik. A tanulmánykötet szerzői közül töb­ ben is felvetették a tulajdonjogi „re­ 48 form” lehetőségét és szükségességét. Azáltal például, hogy az állam ren­ deleti úton lemond a birtokában levő lakások tulajdonjogáról, a lakáskörül­ ményekben jelentős változás állna be. Mindenekelőtt megszűnnének azok a jogi korlátozások, melyek jelenleg a bérlakások adásvételét nehezítik, s ezentúl maguk a lakók határozhatnák meg, mikor és milyen módon akarnak saját helyzetükön javítani. illetve mennyi pénzt és energiát hajlandók érdekében áldozni. Valójában rendkí­ vül vonzó elképzelésről van szó, még ha magában a koncepcióban - miként erre Hegedüs József és Tosics Iván tanulmányukban utalnak - kevésbé tűnik is megindokoltnak az a körül­ mény, hogy miért kell a fennálló szub­ venciós rendszer megszüntetése érde­ kében pontosan azoknak a rétegeknek „extrajövedelmet” adni, akiket az ed­ digi rendszer a legjobban támogatott, és akik anyagi helyzetük révén erre többnyire a legkevésbé szorulnak rá. Eltekintve attól, hogy az említett szerzők kérdése minden szempontból jogos, a mai lakásgazdálkodás csakis akkor tehető racionálisabbá és szociálisabbá, ha a reformtervek megvaló­ sítására a gyakorlatban is történnek kísérletek. A diagnózis és a kételyek regisztrálása aligha számolhatja fel a mindennapi gyakorlat és elvi elmélet szabályozása közötti szakadékot. A lakáságazat irányítási stratégiájával foglalkozó cikkek is arról győzik meg az olvasót, hogy az intézménvi kor­ látok és az ideológiai előítéletek kö­ vetkeztében sokszor csak a felszínen jelentkező néhány részprobléma felü­ leti kezelése a meghatározó. S ez a helyzet annál is inkább el­ szomorító, mert ma lakáshoz jutni „vagy szociális kritériumok alapján le­ het - igen nehezen, s a teljesítmény­ növelésre egyáltalán vagy csak alig ösztönző feltételek között vagy pe­ dig olyan kemény piaci feltételekkel kell szembenéznie az építtetőnek, il- �letve a vásárlónak, amelyek széles rétegek (különösen fiatalok) számára eleve reménytelenné vagy csak a tá­ voli jövő bizonytalan kilátásává teszik a kielégítő lakáskörülmények megte­ remtését” . Ebből adódóan a lakásgaz­ dálkodás szervezeti-intézményi rend­ szerének továbbfejlesztése - kulcskér­ dés. Különösen azokban a tanulmá­ nyokban válik hangsúlyossá ez a fel­ ismerés, melyek - a lakáshelyzet tár­ sadalmi-gazdasági összefüggéseinek tár­ gyalásán túl - az állami, a vállalati és az egyéni érdekeltségi viszonyok kapcsolódására is fényt vetnek. Bár­ mily meglepőnek tűnik ugyanis, a la­ kásgazdálkodásban csak akkor lehet nagyobb eredményeket elérni, ha a piaci viszonyok és kontroll erősítése, a nagyobb vállalati önállóság, a való­ ságos kockázatvállalás és következmé­ nyeinek viselése az eddiginél megha­ tározóbbá válik. Jelenlegi formájában a lakásépítés szervezeti rendszere ha a gazdaságosságot, az igények op­ timális kielégítését nézzük - sem se­ gíti a különböző hatékonyságú építési technológiák versenyét, a helyes vá­ lasztást. A közvetlen irányítástól örö­ költ szervezetek belső kohéziója, a benne rögzült érdekstruktúra valójá­ ban fékező hatással van a lakásépí­ tési tervek rugalmas megvalósítására. Mint ahogyan az urbanizációs fo­ lyamatok felemás irányítása is gya­ korta szembekerül a lakáspolitikai döntésekkel. Mert bár igaz az, hogy a hatvanas évek óta céltudatosabbá vált a fejlesztés, mégis a lakossági infrastruktúrához rendelkezésre álló központi erőforrások nyolcvan-kilencven százaléka a fővárosba, a megye­ székhelyekre és a városokba koncent­ rálódik. A fennmara ló tíz-húsz szá­ zalék nagyon kevésnek bizonyul a több mint háromezer egyéb településre. Így a minőségi változásokra aligha kerül­ het sor, amíg ezeken az arányokon lé­ nyegesen nem sikerül változtatni. De éppígy szükség volna arra is, hogy az egyének - mint ahogyan Molnárné Venyige Júlia írásában kifejti - a „tel­ jesített munka társadalmi hasznosságá­ tól függően differenciáltan elégíthessék ki a lakásra irányuló szükségleteiket” . S mivel a jelenlegi lakásgazdálkodási és -elosztási rendszer abban a tekin­ tetben sem szolgálja jól a munka sze­ rinti elosztást, hogy a jövedelem át­ tekinthetetlen, a végzett munkától szinte teljesen független átcsoportosí­ táshoz vezet, egyszerre kellene lehe­ tőséget nyújtani a legkülönfélébb ál­ lami és magánberuházóknak a lakás­ építésre. Ennek érdekében nemcsak az állami teherviselés optimumát kellene figyelembe venni, hanem a különböző mértékű teherviselésre kész rétegek számára a magánlakás-építés eltérő le­ hetőségeit is meg kellene teremteni, hiszen az állami és magánlakás-építés egyaránt közérdek. Talán már az eddigiek is érzékel­ tethették, hogy a Lakáspolitikánkról címmel egybegyűjtött írások valóban sokrétű képet adnak az elmúlt másfél évtized lakásgazdálkodási helyzeté­ ről. Az egymástól sokszor merőben el­ térő vélemények és reformjavaslatok úgy is felfoghatók, mint annak a kol­ lektív gondolkodásnak a megnyilvá­ nulásai, melyek akaratlanul is előidé­ zői voltak lakáspolitikánk folyamatos felülvizsgálásának. S ha valamifajta megfellebbezhetetlennek lát zó követ­ keztetést nem is lehet levonni, min­ denképp megszívlelendő a könyv egyik szerzőjének az a megállapítása, hogy 49 �„az átlagos körülmények között élő dolgozó lakosságot nem »támogatni« kell - például az olcsó lakbérrel hanem a megfelelő munkát kell úgy megfizetni, hogy az fedezze a reális lakbért vagy a saját lakás létesítését és fenntartását” . (Kossuth) K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTV Á N 50 �L A C Z K Ó PÁL Változatok a lakásörömre* „A z új lakásba költözők örömét már számtalanszor megírták. É s azt is, bár ritkábban, hogy ez az öröm néha el is vakítja az új bérlőket. M it szá­ mít, hogy nem zárnak az ajtók, ablakok, hogy csepegnek a csapok, hogy a vakolat repedezik, a festés málik, hogy még nem m űködik a lift? M ind­ ez tizedrangú dolog, a fontos, hogy megvan a lakás. A z építők is tudják ezt. D e hónapok m úlva a részletek kerülnek előtérbe..." (Korunk Évkönyve, 1980.) 1 . változat: „Fantasztikus volt! Hihetetlen érzés! Gondold meg: 27 éves voltam! Nem tudom hányszor lehet még - egyáltalán lehet-e? - olyan örömben részem, mint akkor? Gondolom, akinek a szülei vesznek lakást, azok ezt nem érthetik meg. Nem mondom, hajtottam is, hogy megkap­ jam. Am it el tudsz képzelni, mindenhol megjelentem. Még a Vöröskereszt­ hez is elmentem. Én akkor tanultam meg kinyitni a számat. Hogy szól­ jak magam mellett. Aztán határtalanul boldog voltam. Tágasság, gyönyörű kilátás. Ősz volt, körben a hegyek, az erdő akkor volt a legszebb... K oráb­ ban a vasúti sínek mellett jártam munkába. Ahogy készült a toronyház, min­ dig figyeltem, hol tartanak már. Am ikor nem adták át határidőre, még az építésvezetőhöz is elmentem. Mutatóba berendeztek egy lakást az első eme­ leten. Megnézhettem. Ettől a pillanattól még egy évnek kellett eltelnie, míg az enyém elkészült. Mégis el nem mondhatom, mit jelentett, hogy leg­ alább tervezgethettem már... A magam életét! Még nem kaptam meg a kulcsot, mert még nem tudtam befizetni a pénzt, de már feljártam, be­ kukucskáltam a levélbedobón. Csak a kék padlószőnyeget láttam. A kék a kedvencem. M ár az boldoggá tett. E z volt az első igazi otthonom. Apám kutya életet élt; ehhez számítsd hozzá, hogy két és fél szobára ki­ lencen voltunk. E l is jöttem otthonról mihelyt kerestem. Hat évig laktam albérletben.” (35 év körüli nő, vendéglátóipari dolgozó). 2. változat: „1969-től dolgozom a városban. Három albérletem volt, míg 1978-ban megkaptam a lakást. Sehol, soha semmi biztatást nem kap­ tam. Am ikor meghallottam, hogy végre lakást kapok, nem tudtam felfog­ ni: ez nem lehet igaz! Senkihez nem kell alkalmazkodni! A z apró dolgok jutottak eszembe, amiket eddig nem csinálhattam, mert akadályokba üt­ köztem. Majdnem tíz évet húztam le albérletben. M a sem tartom reá­ lisnak a hosszú várakozásomat. A felét tartottam volna elfogadhatónak. T u d­ tam olyanokról, akik egyedülállóként, salgótarjáni szülői háttérrel ide köl­ tözhettek. Azóta azt is látom, hogy az idősebbek között is van olyan, aki napokra, hetekre eltűnik, mert a gyerekeihez ment. E gy részük biztosan lak­ hatna akár a gyerekeivel is. Am ikor beköltöztem, ilyenekkel persze nem törődtem. E gy ideig el vol­ tam telve a függetlenséggel, az önállósággal. N agy volt a baráti köröm, *Részletek egy terjedelmesebb szociográfiából, amely a salgótarjáni toronyházról szól. 51 �sokan feljártak. D e amikor egyedül maradtam, nyomasztó volt. K ét év magány után férjhez mentem. Most pedig - láthatod - már alig férünk, a kicsivel hármunknak már szoroskodás az élet. M ásodikat is szeretnénk. Szerencsére a férjem révén hamarosan nagyobb lakást kapunk.” (34 éve? nő, pedagógus, azóta kiköltöztek). 3. változat: „K o ra ősszel, szeptemberben költöztünk. Azért mondom, hogy költöztünk, mert az ún. pedagógusszállót számolták fel, aztán átalakítot­ ták - kellett valam elyik frissen érkezett magas beosztású vezetőnek. Nagy volt az izgalom, mert olyan váratlanul történt, hogy még az anyagi fede­ zetünk sem volt meg. M ég emlékszem, hogy a szép kilátás mennyire tet­ szett. A kezdeti öröm persze elszáll, mert lassan belakod a lakást. E lő ­ ször azt kellett megállapítanom, hogy minden rossz. Azt mondták, hogy ez egy modern, szép és drága lakás. Megdöbbentett, hogy ehhez képest meny­ nyi a hiba. Még olyan - számomra felfoghatatlan - hibát is találtunk, hogy az ablakokat nem lehetett kinyitni, mert a távfűtés csövei rossz helyen fu­ tottak. Meg aztán lassanként hiányoztak a többiek is. A szállásunkon nagy társasági élet folyt. D e ami elmúlt, azt nem értem rá sajnálni. Belevetet­ tem magam az itteni munkába. Ránk, értelmiségiekre, és főleg a peda­ gógusokra, a kezdetek kezdetén nagyon számítottak a társadalmi szervek, főleg a tanács. Meg kellett szervezni az itteni életet, ki kellett alakítani az itteni normákat. Izgalmas, mozgalmas időszak volt. A z öröm általános volt. Ö regnél, fiatalnál egyaránt. Akkor úgy látszott, az egész épület egyet­ len közösséggé, nagycsaláddá olvad össze.” (Nő, pedagógus, egyedülálló). 4. válozat: 1977-től dolgozom Tarjánban. A szomszéd megyéből jöt­ tem. Ehhez képest elégedett is lehetnék, hogy öt év után saját otthonom van. Ha előadnám albérleteim történetét, vagy ha arra gondolok, hány fiatal, egyedülálló értelmiségi nő - de fiú is - éli ugyanazt az életet, mint én az albérletes korszakomban, megértenéd, miért nem lelkesedem. A n ­ nak az időszaknak egyik legkellemetlenebb élménye mégsem az albérletek­ hez, hanem a város legnagyobb, vadonatúj kollégiumához fűződik. A fő­ nököm és az szb-titkár szereztek ott nekem helyet. N o, nem szobát, csu­ pán férőhelyet kaptam. Heten laktunk így lányok, pedagógusok, óvónők, népművelők, közel két évig. 1979 augusztusában ki kellett költöznünk. Kaptunk a kollégium vezetésétől egy felszólítást, hogy keressünk albérle­ tet, mivel nagyon sok elsős igényel kollégiumot. Pár nap alatt kellett al­ bérletet találnunk. Mindannyian kezdő fizetésből éltünk, tudtuk, mi elé nézünk: a kollégiumban csak kétszáz forintot kellett fizetnünk. A városi tanácshoz fordultunk segítségért. Megnyugtattak bennünket. Közeledett a kiköltözés határideje, de még mindig nem volt helyünk. A z utolsó előtti napon ismét elmentünk a városi tanácsra. Kiderült, hogy nem tudnak sem­ mit csinálni. Elkeseredésünkben sátrat akartunk felverni a városi tanács előtt. D e szó szerint. Ennyit érdemiünk? Hiszen a városnak szüksége van ránk! Aztán belefáradtunk, és mindenki igyekezett megtalálni a maga lehetőségét. A z albérletek után ide úgy jutottam, hogy a vállalat bérlőkijelölési jo­ got vásárolt. Én kaptam meg a lakást. Ennek fejében tartósabb ideig itt kell dolgoznom. D e nekem ez becsületbeli ügy is. Azon túl, hogy imádom a munkámat és elzavarni sem lehetne. 52 �E l sem tudom mondani, mit éreztem, amikor a vállalatnál közölték ve­ lem a hírt. Még nem tudták megmondani, mikor fogom megkapni, de már álmodtam a lakásról. Nem fantáziáltam ! Lefeküdtem, és kétszer is azt ál­ modtam, hogy lakást kapok. Mégsem az következett be, amit vártam, ami­ kor már a kezemben volt a kulcs. Azt hittem, ugrabugrálok majd, mint a gye­ rekek. Am ikor megtörtént, úgy éreztem, ez olyan élmény, hogy ilyen kül­ sődleges dolgokkal nem tudom kifejezni. Valójában a harmadik hónap után kezdtem mélyen átérezni, miben van részem. E gy reggel, amikor ked­ vemre tisztálkodhattam. . . E gy este, amikor igényeim szerint lemezezhettem. . . Am ikor leszakadt a fregoli. . . Am ikor vízben úszott mosás köz­ ben a fürdőszoba. . . Kiválóan érzem magam? É n azért nem úgy vártam a lakást, hogy ez majd minden gondomat megoldja. A belső világomat nem változtatta meg. Boldogabb vagyok, persze. Nyugodtabb lettem, ki­ egyensúlyozottabb. Van egy biztos alapja az életemnek. Végre önálló v a ­ gyok, s ismerhetem az otthon érzését.” . (Nő, népművelő, egyedülálló, azóta nagyobb lakásba költözött). 5. változat: „Kezdetben csodálatosan éreztem magam. Tetszett nekem ez a szállodai forma. Mindennap takarították a folyosókat. Automata hívású lift, ami abban az időben még újdonságnak számított. Távfűtés. Semmi áthallás. Öt percen belül mindent elérek, üzlet, mozi, étterem, presszó, színház, munkahelyem, piac - mind elérhető távolságra. E z éve­ ken keresztül örömet okozott. Most a bezártság érzésénél tartok. Levegőtlen. H a napfényt akarok, meg kell várnom a délután kettőt. A nyarat már nem tudom itt tölteni.” (Nő, elvált, főiskolai tanár). 6. változat: „A z Arany János úton hagytam ott a nagy lakást. Eltün­ tették, azóta se épült oda semmi. Három gyereket neveltem fel, mind­ egyik jó hozzám. Nem panaszkodhatom semmire. A szomszédaim is jók, hál’ istennek. Megkérdezik mindig, hogy hogy’ tetszik lenni mamika. Meg azt mondják, verjem meg a falat, ha valam i baj van. Csak már az alvás nem esik úgy. Sokszor csak altatóval megy. Azt felírnak itt is a nyolcadi­ kon.” . (Nő, nyolcvanon túl, özvegy). 7. változat: „H át mit m ondjak?! Ismerte maga a kolóniákat? Ugyan még most is láthat, ha akar. É g és. föld, na, nem lehet erről többet mon­ dani. É g és föld. Nekem a szomszédok se hiányoznak, meg az a cseppsemmi kert se. Itt van ez a szép erkély! Nekünk, így kettecskén, ez már elég. A z igaz, hogy az első napok még olyanok voltak, hogy a piros lám­ pát ide ki lehetett volna tenni. D e azt a porta megoldotta. M i elvagyunk ketten, magunknak. Mikor először magunkra zártuk az ajtót, hát bol­ dogok voltunk. E z már nekünk megfelel végleg, azt mondtuk egymásnak. A rra az időre, ugye, ami még hátravan. Átmenetnek. . . he-he. A ki kettőnk közül egyedül marad, annak is. M i meg mással nem törődünk.” (Ahogy nézem, még egyikük sincs hetven; kérték, ne fedjem fel őket.). �FIGYELŐ Vitányi Iván: Vitairat a mai magyar művelődésről Napjaink szükségszerűen gazdaság­ centrikus közfelfogása feltűnően el­ lentmondásosan ítélkezik a kultúráról, a művelődésről. Egyfelől dokumentált tény az iskolai végzettség eddigi történelmi léptékkel mérve - legma­ gasabb szintje s ugyancsak bizonyít­ ható, hogy a műveltebb, felkészültebb közeg hatékonyabban reagál a társa­ dalmi fejlődés nehezedő próbatételei­ re. Az is egyre inkább tudatosodik, hogy a legtöbb - külön befektetést, beruházást nem igénylő - tartalék­ energia a politikai rangra emelt em­ beri tényezőkben, köztük az általános műveltség, a szakmai tudás, a politi­ kai tájékozottság folyamatosan javí­ tandó színvonalában, a mobilizált is meretek, készségek hatványozódó ere­ jében rejlik. Elismerést kiváltó, hogy a kulturális ágazat a szűkösebb idők­ ben is mindig megkapta a normális működéshez, az alapfunkciók érvé­ nyesítéséhez nélkülözhetetlen támoga­ tást, ezért nem sok megvalósulásra ér­ demes kezdeményezés futott még zá­ tonyra anyagiak hiányában. Mind­ emellett joggal éri bírálat (bárcsak annyi önkritika is társulna hozzál) a közműveltség gondolkodásban, ma­ gatartásban, életmódban megnyilvá­ nuló állapotát. Kétségkívül nagyok a művelődés fehér foltjai, számottevő tömegek még passzív résztvevőként is ritkán részesülnek - s csak részben önhibájukból - a kultúra javaiból. Új­ ra találkozni a termelés elsődlegessé­ gét mereven értelmező felfogással, 54 erősödőben van a dolgozni, vagy mű­ velődni hamis dilemmája, most még jobban érzékelhető a kulturális akti­ vitás adekvát anyagi és erkölcsi ösz­ tönzésének megoldatlansága. Ugyan­ akkor a művelődési gyakorlat alkal­ mazkodása sem elég dinamikus az új követelményekhez, a tartalmi, minő­ ségi megújulás fogyatékosságait az ér­ dekeltek előszeretettel hárítják a ked­ vezőtlen objektív feltételekre, a való­ ban takarékosabb szemléletű gazdál­ kodásra. A nemegyszer direkt módon szem­ ben álló, vagylagos vélemények ke­ reszttüzében - a felszínes megközelí­ téseket, könnyelmű általánosításokat ellensúlyozandó - megsokszorozódik a reális helyzetmegítélés szükséglete, a jelenségek okait is elemző, lényeglátó gondolatok jelentősége. Ebből a szem­ pontból is forrásértékűek a politikai dokumentumok - s nemcsak az ideo­ lógiai, kulturális jellegűek - , de a tu­ domány eligazító szerepe is kézenfek­ vő, különösen, ha érzékenynek mutat­ kozik a társadalmi praxis kérdésfelve­ tései iránt. Vitányi Iván újabb köny­ vét feltehetően az a belső indíték hív­ ta életre, hogy folytatva, szintetizál­ va korábbi törekvéseit, egy helyütt fejtse ki a kultúraelméletre, művelő­ déspolitikára vonatkozó nézeteit; de a motivációk sorában tetten érhetők a kulturális fejlődés aktualitásai is. Ezt látszik igazolni már a kötet címe �is, amely - akarva-akaratlan - túlmu­ tat eredendő célján, az írás karakteré­ nek megjelölésén. Eddigi munkássága ismeretében ter­ mészetes, hogy Vitányi materialista alapú koncepciót képvisel, s a kultú­ rát - immanens törvényei ellenére társadalmi meghatározottságában, mintegy a totalitás részeként értel­ mezi. Elismeri a társadalmi-gazdaságikulturális fejlődés szoros összefüggé­ seit, kölcsönös feltételezettségét, elle­ ne szól viszont annak a mechanikus felfogásnak, amely lineáris folyamat­ ként tételezi az alkotóelemek egymás­ ra hatását. A valódi kérdések - vé­ leménye szerint - ott kezdődnek, ahol ez a linearitás megszakad, amikor a várt tendenciák kibontakozása elma­ rad és másoké kezdődik el. E jelenséget magyarázandó vezeti be a szerves és szervetlen fejlődés ka­ tegóriákat, s lényegében könyve egé­ szét a köztük levő különbségek - al­ kalmasint átfedések - érzékeltetésének és értelmezésének szándéka hatja át. A megkülönböztetés alapját - e gon­ dolatmenet szerint - a nagyipari áru­ termelő gazdálkodás - marxi kifeje­ zéssel „második társadalmasulás” teremtette meg. Az úgynevezett „cent­ rum országokban” a szerves, a megké­ sett „perifériális országokban” a szer­ vetlen fejlődés vált jellemzővé. Ugyan­ akkor a legfejlettebb kapitalista or­ szágokban is csak viszonylagos a szerves fejlődés, összes konzekvenciá­ ja még végiggondolatlan, mint aho­ gyan a szervetlen fejlődésnek is van­ nak kivételes mozzanatai. A magyar társadalmi-gazdasági-kulturális fejlő­ dést - az átmenetiség, a „kelet-középeurópaiság” ellenére - összességében a szervetlenség jellemezte, amelyen a szocialista fordulat is csak annyiban módosított, hogy megteremtette a ke­ reteit egy új tartalmi kibontakozásnak. Miután eddig (a szervetlen fejlődés jellegzetességeként) a keretek - a ter­ melésben, a termelés szerkezetében és a társadalmi struktúrában egyaránt erőteljesebben fejlődtek a tartalomnál, egyelőre ellentmondás van közöttük. Az így felépült „társadalmi állapot” természetszerűen a „művelődési álla­ potot” is meghatározza, több vonat­ kozásban választ ad a kultúrában ta­ pasztalt bonyolult helyzetre. „A tör­ ténelem kanyarja hozta létre, hogy a szocializmus felépítéséhez olyan or­ szágokban kellett hozzáfogni, ame­ lyekről kevés azt mondani, hogy a kapitalizmus kifejlődésében hátrább voltak a vezető polgári országoknál, mert ez esetben a feladat valóban csak annyi lett volna, hogy utolérjük őket. A különbséghez azonban az is hozzátartozik, hogy ami nálunk már megvalósult, az is szervetlenül ment végbe, előbb tehát a szerves fejlődés útjára kell visszatérni, hogy onnan a szocializmus felé előreléphessünk.” Mindebből logikusan következik, hogy ezen változtatni csak úgy lehet, ha megteremtődnek az átfogó szerves fejlődés lehetőségei. Ez esetben a kultúra aktív részese lesz az egész prog­ ramnak, fontos partnere a gazdasági ágazatoknak. Egyébként „pozícióhar­ cokba kényszerül, a »szinten tartásért« küzd, igazi fejlesztés helyett a paran­ csoló szükséggel jelentkező renoválá­ sokat hajtja végre, ahogy tudja. Erre az utóbbi alternatívára nem érdemes tervet készítenünk. A mechanizmus már túlontúl rögződött, évről évre ugyanis a pillanatnyi helyzetnek meg­ felelően működik - írja Vitányi. E stratégiai elgondolás realizálása legelőbb a terep alapos feltárását, is­ meretét feltételezi. Az analízishez vi­ szont fogalmi konvenciókra, dimenziók rendszerére van szükség. Ezt szolgál­ ják a könyvben a kultúra fajait, ága­ zatait, formáit, intézményrendszerét, szerkezetét, tartalmát, a kulturális élet történelmi periódusait elemző fejeze­ tek. A szerző nem törekszik minden­ áron egzakt definíciókra, saját okfej­ tésének summázataként azonban szük­ 55 �ségképpen eljut az önálló fogalomér­ telmezésekig, s ezzel egyfajta fogód­ zót nyújt a kultúraelméleti alapkate­ góriák mibenlétének megértéséhez, a terminológiai vitákban való tájékozó­ dáshoz. Alapkoncepciójának megfelelően, nagy figyelmet fordít a kultúra szer­ ves, illetve szervetlen fejlődésének, polgári és szocialista modelljeinek ér­ telmezésére. Azt az átalakulást neve­ zi szervesnek, melynek során az anya­ gi, a társas és a szellemi kultúra egy­ mással összhangban fejlődik. Más vo­ natkozásban a szervességet a tradicio­ nális, az autonóm és a heteronóm kul­ túra egymáshoz való viszonya, min­ denekelőtt pedig az egyes rétegek élő kultúrájában megvalósuló közvetlen kapcsolata képezi. A szerves fejlődés további kritériuma a kultúra nemzeti jellegének szabad kibontakozása, kö­ zelebbről a paraszti-népi, és nemzeti­ autonóm kultúra sajátos összefüggése, találkozása. A szerves és szervetlen fejlődés szisztémájával összhangban jellemezhetők a kulturális politika li­ berális, centralizált, illetve demokra­ tikus-szocialista alaptípusai is. Ugyan­ csak három fő irányzat különböztethe­ tő meg a művelődéseszmények válto­ zásai alapján, a felvilágosodás kori és a hegeli; a szabadidős-rekreációs; vala­ mint a szocialista közművelődés. Az utóbbi magában foglalja ugyan a másik kettőt, de nem pusztán azok elegye, ha­ nem szintézise. A szocialista szellemű művelődés középpontjában nem a kul­ turális aktivitás, hanem a társadalmi cselekvés áll. A kultúra igazi funk­ ciója nem az, hogy saját létezésével tegye szebbé az életet, hanem, hogy kulcsot adjon az életnek a társadalmi cselekvés útján történő szebbé tételé­ hez. Ennek szellemében prognosztizálja Vitányi a magyar kulturális fejlődés alternatíváit könyve befejező részében. Vitairathoz híven szenvedélyes elköte­ lezettséggel fogalmazza meg a marxiz­ mus reneszánszának, a kulturális for­ radalom magasabb szintű kibontakoz­ tatásának szükségletét. Olyan magával ragadó szellemi közeget sürget, „amely előreviszi a társadalom fejlődését, elősegíti a szocializmussal és a szocia­ lista nemzettel való azonosság tudatát, kiterjeszti a szocialista kultúra és ideológia hatósugarát, hozzájárul az életmód átalakításához, a társadalmi instabilitás csökkentéséhez, a szerve­ zettség, a tudás, a termelékenység nö­ veléséhez, mindezeken keresztül az egyetemes társadalmi-gazdasági-kulturális fejlődéshez. Mindennek meg­ van a lehetősége, de ugyanakkor meg­ vannak az akadályai i s . . . Tudnunk és tudatosítanunk kell tehát, hogy kultúránk szerves fejlődése sorskérdés, nemzeti életünk és szocialista létünk sorskérdése. Megoldása nem részfel­ adat, hanem átfogó társadalmi össze­ fogást, valóságos és mélyreható meg­ újulási mozgalmat igényel, mely az egyetemes tárrsadalmi program és re­ form egyik legfontosabb része és fel­ tétele.” Újabb markáns - bár megjelenésében kevésbé igényes - kötettel gyarapodott immár a hazai kultúraelmélet, a mű­ velődéspolitika szakirodaima. Vitányi Iván annak tudatát mélyíti el az ol­ vasóban, hogy történelmi fordulópont, vagy legalábbis annak lehetősége előtt állva a kialakított kereteket úgy kell most tartalommal megtölteni, hogy a belső érés, a szerves fejlődés - úgy tűnik, tudatosan túlhángsúlyozott tendenciája erősödjék fel. Remélhető, hogy több tekintetben újnak tetsző, szó­ kimondó gondolatsora sokakat késztet szembenézni a valósággal, s eszmecse­ rét inspirálva segít az általa is kör­ vonalazott, szorgalmazott korszerű szemléletű megszüntetve megőr­ zött - társadalmi, kulturális gyakorlat tudati hátterét megteremteni, s ennek révén a praxist realizálni. (Gondolat) C SO N G R Á D Y B É L A �Iparművészet— társadalom— jövő Megélénkült az érdeklődés a képzőés iparművészet iránt: tízezres nagy­ ságrendű közönség tekint meg egy-egy kiállítást. De még e fölpezsdült ér­ deklődési hullámból is kiemelkedik az a látogatottság, amelyet az elmúlt év őszén hét hét alatt az országos iparművésztei kiállítás élvezett. Ez a je­ lenség mindenképpen megérdemli a figyelmet, egyszersmind arra is köte­ lez, hogy iparművészetünk időszerű problémáin mélyebben eltűnődjünk és szerteágazóbban vizsgáljunk meg né­ hány kérdéskört, ezzel iparművésze­ tünk társadalmi-gazdasági-kulturális környezetét esetleg érdemi változások­ ra és a szakmát is belső önvizsgálatra serkentve. A kiállítás szakmai és kritikai vissz­ hangjában három alapvető szempont­ ból máris örvendetes tendenciaválto­ zást vehettünk észre, legalábbis a megnyilatkozások egy részében. Először: úgy tűnik, végre-valahára sikerül fölülemelkedni azon a felszí­ nes és az igazi problémákat akarvaakaratlan rövidre záró hozzáálláson, amely egy-egy ilyen reprezentatívnak szánt seregszemle alkalmából abban merül ki, hogy az érdekeltek rendre egymásra mutogatnak. A korábban nagy vehemenciával űzött pótcselekvés közben valójában minden folyt to­ vább a maga kényszermedrében, amely hosszú távon egyik félnek sem volt kedvező-kifizetődő, sőt kifejezetten veszteséges (a mindennapi közérzetről, életminőségről nem is szólva). Ezt föl­ ismerve, szinte mellékesnek tartom, hogy ismét azon vitatkozzunk-rágódjunk, netán személyeskedve: jól volt-e megrendezve a kiállítás vagy sem. A dolog lényege úgysem a Műcsarnok eklektikus falain belül dől el. (Egyet­ len szempontból lehet azonban mégis különleges jelentősége annak, hogy milyen benyomást keltett ez a kiállí­ tás. 1985-ben hazánkban rendezik meg az európai kulturális fórumot, amely megtisztelő alkalomból az iparművé­ szeti tárlat ismét látható lesz.) Milyen választási lehetőségei adód­ nak az ilyen nagyszabású, kiemelkedő jelentőségűnek szánt bemutató koncipiálójának-rendezőjének? Azt és ak­ ként mutatja be, ami és ahogy volta­ képpen nincs, csak terv-, prototípus­ vagy javaslatszinten, a művész műter­ mében, különböző műfaji szimpozionok zárótárlatain stb. látható, vagy ami kizárólag exportra megy, illetve csupán kisszériás termék, az átlagvá­ sárló számára olykor elérhetetlenül magas áron. Mindez természetesen föl­ ingerelheti, mozgósíthatja a közönsé­ get, ám a folytonos, idegőrlő kereslet­ tel nemigen képes jogos igényeinek (a teljes értékű termékválaszték bővíté­ sének) érvényt szerezni. Még a tömeg­ kommunikációs fórumokkal karöltve sem lehet érdemleges nyomást gya­ korolni a monopolhelyzetben levő vál­ lalatokra, mindaddig, amíg azokat az eszi, nem eszi, nem kap mást szem­ léletről - nem állítják át kényszerí­ tőbb erejű és érdekbevágóbb (haté­ konyság- és minőségközpontú) külső­ belső piaci viszonyok. Meglepő módon egyelőre a közel­ múltban megnyílt maszek lakberende­ zési butikok sem jelentenek számukra különösebb konkurrenciát, amelyekben szinte ugyanazzal a kínálattal találja magát szemben a vevő, mint például 57 �az iparművészeti vállalat boltjaiban. (Ez adott esetben lehet jó is meg rossz is.) Kevés olyan lakberendező, iparművészeti jellegű magánüzletről tudok, ahol ötletgazdag, nívós tárgya­ kat kínálnak, amelyek a kereskede­ lemben krónikusan hiánycikkek, vagy ahol a vásárló rendelését az adott mé­ retben, színben, formában stb. elégítik ki, igen rövid idő alatt. De az olyan is ritka, amely mögött egy egységes szemléleti irányultságú, tartósan vagy alkalmilag megszervezett-menedzselt művészcsoport áll. Az iparművészeti vállalaton belül erre volna törekvés és hajlandóság, de a szűk keresztmetsze­ tű üzlethálózata ezt a profiltisztítást, differenciált és rugalmas kereskedel­ met jelenleg akadályozza (magyarul: a Művészeti Alap kasszájába évi, kb. félmilliárdos nyereséget befizető vál­ lalatnak az üzlethálózat bővítésére nem marad pénze). Az induló butikok pe­ dig még nem merik vállalni annak kockázatát, hogy - élezve a versenyt - „egy lóra tegyenek” . Így itt is, ott is marad a minőség és a bóvli, a kom­ mersz és az eszményi (előremutató), a hasznos és a haszontalan igények kö­ zött ingázó kínálat. Mindezeket megfontolva: a hiány agresszív vagy tárgyszerű tudatosítása egyfajta hiánygazdálkodás, illetve a remélhetőleg csupán átmeneti gazda­ sági nehézségeink között vajmi kevés eséllyel vezet megoldásra. Már éppen tíz éve erre világított rá a magyar de­ signról kezdeményezett vitaindító írá­ sában Bereczky Loránd művészettör­ ténész: „N em a szellemi-esztétikai fö­ lénnyel, az invenció kívülállóságával kell, illetve lehet az ipart a korszerű, formájában igényes tárgyak gyártására rákényszeríteni, hanem kényszerítés nékül lehet a termelési kultúrán ala­ puló tárgy- és környezetkultúra mai és holnapi igényeinek közvetítésével az ipar maximális adottságait kihasználni s a kereskedelmet a megfelelő szerep­ körbe juttatni és tevékenységét befo­ lyásolni.” Tovább bonyolítja a problémát, hogy szerfölött kérdéses a művészet (az esztétikum, az ízlés) vonatkozásá­ ban a kereslet hatása a kínálatra, hi­ szen a jelenlegi, nemritkán manipulált racionális-irracionális kereslet, csak­ úgy, mint a termelés-tervezés csereér­ tékre koncentráló formái nem kívána­ tos lét- és tudati viszonyokat tartósít­ hatnak. Igen ám, csakhogy azt is szá­ mításba kell venni, hogy vajon menynyiségileg mekkora és mennyire tőke­ erős az a látens kereslet, amelyet egy magasabb esztétikai minőség nevében - egyéni érdekből vagy a közművelő­ dés fontosságát átérezve - „felülről” minduntalan szorgalmazunk. Nemrég egy kritikus kollégám ér­ deklődött a kiállításon szereplő ipar­ művésztől egy igen szép lakástextil­ együttese iránt, hogy mennyibe kerül­ ne, ha a boltinál alacsonyabb áron venné meg tőle a műtermében. A be­ fektetett munkához és anyaghoz, nem utolsósorban a konkurrens termékek­ hez képest rendkívül kedvező és reá­ lis ár hallatán szerényen elnézést kért, és gyorsan elbúcsúzott. Nos, nem tu­ dom, milyen érzéssel, meggyőződéssel, és kinek akarja népszerűsíteni a neki tetsző munkát - vagy oszt pofonokat a nem tetszőkért - , ha potenciális fo­ gyasztóként még ő sem létezik. Jó, jó - máris hallom - , emeljük föl sze­ génynek a fizetését! D e miből, ami­ kor a szerkesztőségek, a könyvkiadók többnyire szintén veszteségesek? S mikor lennének nyereségesek? Ha pél­ dául engednének a folyton lebecsült tömegigénynek, a műveletlen, az „elit­ kultúra” befogadásától megátalkodottan idegenkedő többség elvárásainak... S természetesen ez az érv is csak az első, felületes és türelmetlen közelí­ tésben helytálló. Mivel - ahogy K o ­ �dály zeneelméleti kutatásai nyomán kifejtette - „a keleti kultúrák nagy gyújtópontjaitól elszakadt magyarság minden kultúrát Nyugattól kapott, ezért elfogult lett magával hozott ősi hagyományaival szemben, vezetői min­ dig azok ellenére akarták civilizálni es boldogítani. A nemzet műveltebb rétege, még ha nem is volt idegen ere­ detű, ezért vetette meg a néphagyo­ mányt Anonymustól máig . .. egyik kezűnket még a nogáj-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach, Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli v i­ lágokat? . . . nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd s talán mind­ kettővel összefüggő szárazföld? Fel­ adatnak elég volna újabb ezer évre.” A másik választási lehetősége a rendezőnek - ha már a föltételek és a szakma jelenlegi állapotából fakadó nehézségek előzetes tisztázása nélkül iparművészeti kiállítás rendezésére vál­ lalkozik hogy azt teszi „kirakatba” , ami tényleg van, s lehetőleg olyan együttesben, szórásban, miként az kö­ rülöttünk megjelenik. E kendőzetlen, a valóságot nem szépítő-provokáló, in­ kább dokumentumjellegű interpretálási módszer avatott alkalmazása arra is éles fényt vet, van-e, lehetséges-e egy organikus, a szűkebb-tágabb élet­ térrel harmonizáló tárgy- és építészeti kultúra. De ha ez a miliő imitt-amott ugyancsak hiánycikk, a kiállítás össz­ képe vagy egy-egy részlete is törvény­ szerűen bazári zsúfoltságot, rendezet­ lenséget, anarchiát tükröz. De ezért nem ildomos a felelősséget sem a tü­ körre, sem a tükröt tartóra hárítani. Eleve nem lehet hálás az olyan fel­ adat, mely azt állítja a rendező elé, hogy az ímmel-ámmal, egyfajta (szö­ vetségi és alaptagságon alapuló) ál­ demokrácia jegyében a beküldött­ bevett munkák esetleges halmazából valamiféle kellemes, ünnepi és homo­ gén látványt hozzon össze. Különösen akkor nem, amikor jól tudjuk, sokak számára az ilyen szereplés (reklám, jelenlét stb.) már nem sok jelentőség­ gel bír, energiájukat inkább a gazda­ sági haszonnal kecsegtető kis- és nagyvállalkozásokra összpontosítják. Ezért fölösleges és naiv dolog név­ sorolvasást tartani, hiányolni ezt vagy azt. Akkor már célravezetőbb, ha az országos iparművészeti kiállítást a BNV-n, a fővárosi és vidéki állami boltokban, valamint a butikokban látható árukínálattal párhuzamosan tárgyaljuk. S még nagyobb igényesség­ re vall, ha koordináta-rendszerünkbe a külföldi folyóiratokban, üzletekben, galériákban, utcákon, üzemekben, la­ kásokban szerzett élményeinket is be­ vonjuk. Ha elemezzük: mit hogyan csinálnak máshol másként - netán jobban. De a legértelmesebb az volna, ha alaposan, minden előítélettől, ki­ sebbrendűségi komplexustól mentesen a saját lehetőségeinket, adottságainkat és megkerülhetetlen hagyományainkat is föltérképeznénk, kamatoztatnánk, hogy mindenekelőtt ezek határozzák meg az önmagunkkal szemben támasz­ tott igényszintet, amely lehet, hogy nem is olyan alacsony, mint első pil­ lanatban, gépiesen gondolnánk. S ő t. . . Érdemes ismét Kodály Zoltánt idéz­ ni: „Teljes értékű magyar művészet csak a teljes magyar múlt talaján fej­ lődhetik, anélkül mindig hiányozni fog belőle valam i. . . gyökértelenül hány­ kolódunk az egyetemes kultúrában vagy a nemzetközi félműveltségben.” Ezért nem hiszek végül is a design internacionalitásában, csak abban az értelemben, miként a népművészet is eredeti meghatározottságában nemzeti, egyszersmind „nemzetek fölötti” . Tel­ jesen mindegy ugyanis, minek nevez­ zük a jelen vagy a jövő „korszerű” tárgykultúráját, mindaddig, míg nem vagyunk képesek legalább olyan tech­ nológiai és művészi színvonalon és mennyiségben ellátni a közösséget, mint ami egy falusi fazekasnak, pász­ 59 �torfaragónak stb. a hatáskörében nem okozott különösebb gondot. S ne fe­ ledjük: termékeibe az esetek többsé­ gében a megrendelő személyes igé­ nyeit, óhajait is betervezte. Hogy eb­ ből az együttműködésből minőség szü­ lessék, ahhoz persze az kellett, hogy a „befogadó” valóban személyiség le­ gyen. Olyan valaki, aki tökéletesen tisztában van azzal, mire van szüksé­ ge. Az így született, a művészi alko­ tás specifikus etikai követelményeit is magánviselő termék formai-tartalmifunkcionálási tartósságáért, maradandóságáért peddig reklamáció esetén az alkotó, az „adó” személyesen vállalt garanciát, felelősséget. Ellenérv, amely önmagában hordozza csattanós vála­ szát: a viszonylag önellátó paraszti gazdaságokban nem jelentkezett olyan tömeges igény, mint manapság, hiszen a szükségletek tekintélyes részét a csa­ ládtagok természetes anyagokból ma­ guk készítette tárgyakkal fedezték, amelyek generációról generációra örök­ lődtek. Azaz: egyszeri befektetéssel magas fokú anyag- és munkatakarékos­ ság valósult meg, amely más vonatko­ zásokban nyilván kamatostul visszaté­ rült (lásd szervetlen hulladék, szenynyeződés, energiapocsékolás stb. mint ismeretlen fogalom). Lehet-e ezt a létmódot modellként állítani a XX. században? Természe­ tesen - legalábbis a lényeget illetően - igen. Persze az ma értelmetlen vol­ na, hogy ki-ki a saját háztartásában önellátásra rendezkedjék be. De, ha már iparművészeink közül számosan skandináv lapokból „merítenek” ötle­ teket, azt is ildomos e lapokat nem ismerőknek elárulni, hogy azokban a növekvő szabad idő értelmes kihasz­ nálására mennyi hasznos gyakorlati tanáccsal, technikai utasítással látják el az olvasót, a potenciális fogyasztót, ha történetesen hajópadlót, lambériát akar rakni, könyvespolcot, bútort, há­ zat akar építeni, konyhájába, szobájá­ 60 ba, kertjébe praktikus, egyszerű és az egyénhez idomított tárgyakat barká­ csolni, amelyeket ugyanakkor a ked­ vére ki is díszíthet. Erre persze ná­ lunk is van törekvés, példa, legföljebb - okkal, ok nélkül - nem mindenki hiszi el, hogy erre képes. Csakhogy mit ér, ha tudom, mit mivel, hogyan, ha nincs hol, továbbá a szükséges anyag és elmés szerszám hiánycikk, vagy ha véletlenül kapható, még a tegnapi ára is kissé borsos. Másodszor: megkésve bár, de azok is kezdik belátni, hogy a klasszikus, ha úgy tetszik, kézműves (egyedi) iparművészet vagy design vitának, problémafölvetésnek nincs alternatívá­ ja, akik eddig nem kímélve senkit és semmit - jókora szemellenzőt öltve kizárólagos érvénnyel törtek lándzsát az egyik vagy másik mellett. Az más kérdés, hogy az említettek miként könyvelik el önmaguk és mások előtt a korábbi tévedéseiket, gyermekbeteg­ ségeiket vagy az olyan pálfordulásukat, melynek során ma például azokat a törekvéseket, művészeket dicsérgetik hangadó kritikáikban, amelyeket ed­ dig már-már pavlovi reflexszel retrográdnak, alacsony színvonalúnak minő­ sítettek, mert - mondjuk a kézműves­ hagyományokat, a népművészet hal­ latlanul összetett formai-tartalmi-funkcionálási eredményeit igyekeztek ki szerű formába önteni. Egy jellemző példa az úgynevezett jóvátételi kritika következetlenségeire. A kiállításra reflektáló kritikákban szinte egyöntetű elismerésben részesül­ tek a Blazsek Gyöngyvér-Csete Ildikó -K u n É va művészcsoport által bemu­ tatott asztalok, székek, textilek, kerá­ miák, amelyek külön-külön és - ami a lényeg - egységes enteriőrré szer­ vezve is valóban üde, biztató színfolt­ ját képezték a kiállításnak. Csakhogy nem tudom, mit gondoljak a kritika szakértelméről, ha már azt a szemet- �szúró technikai fogyatékosságot sem veszi észre, hogy a vesszőből font Blazsek-fotelben nem valami kényel­ mes ülni, mivel előregörnyedő tartás­ ra kényszerít. (A teremőr nénik leg­ nagyobb neheztelésére ezt személyesen megtapasztaltam.) Kollégáimat nyil­ ván elbűvölte a tervezés értékteremtés jellegét bizonyítani akaró - a szék fö­ lé kasírozott és a laikus számára a bonyolultságában szabályos és eszté­ tikus - műszaki rajz. Mindezt azért merem szóvá tenni, mert mindig is nyíltan rokonszenveztem a három ipar­ művész törekvéseivel, s az előbbi konstrukciós bakit is könnyen kikü­ szöbölhetőnek vélem. De az igazság­ nak, az orientálódni vágyó közönség­ nek, nem utolsósorban a hozzáértő kritikai visszajelzést komolyan vevő művészeknek azért ennyivel tartozunk. Objektíven azt is el kell ismernünk, hogy a kiállításon egyedül a kézmű­ ves iparművészet egyik intézményesí­ tett letéteményese, a saját és a hozzá kötődő művészek műhelyi bázisán eg­ zisztáló iparművészeti vállalat tűnt ki kiváltképp a rendelkezésére bocsátott kicsiny teremben, elegáns mértéktar­ tással és imponáló rendezői koncepció­ val, amely szintén egységes enteriőrbe foglalta a vállalat által gyártott-for­ galmazott és jó ízléssel kiválasztott alkotásokat. Holott épp a vállalatot érték az utóbbi időben megalapozott és indokolatlan támadások, többek közt a boltjaiban tapasztalható bazári érték- és minőségkeveredés miatt. Meggyőződésem: a vállalat a jövőben még inkább betöltheti eredeti, nemes hivatását, s gazdaságilag még hatéko­ nyabbá válhat, ha hathatósan korsze­ rűsítik a Művészeti Alaphoz csatolt működési (pénzügyi-adóztatási-szervezeti) mechanizmusát, hogy tevőlegesen és dinamikusan támogathassa a művé­ szek műhelyeinek fejlesztését és a saját offenzív kereskedelmi tevékenységét. Harmadszor: az előbbiekhez szoro­ san kapcsolódik és azokból követke­ zik, hogy iparművészetünk akut prob­ lémáit is csak a múlt-jelen-jövő szer­ ves egységében lehet és érdemes szem­ lélni és érdemlegesen megoldani. Az persze szintén korántsem megnyugtató, hogy az elmúlt évtizedben sokan és sokszor leírtuk-elmondtuk ezt is, vagy hogy akadnak szép számmal, akik egész eddigi életművüket következe­ tesen és tudatosan ennek szellemében, ám gyakran az árral szemben, az er­ kölcsi-anyagi lét perifériáján hozták létre. Nem hiszem, hogy közülük bár­ kinek is szerény vigaszt jelentene, hogy paradox módon utolérte őt a valóság, hiszen az életéből haszonta­ lanul elrabolt idővel és a társadalom­ nak fölajánlott, de nem hasznosított értékeivel meglehetősen nehéz elszá­ molni. Annál is inkább, mivel nem­ csak elfecsérelt energiákat kellene szá­ mon kérni, hanem azt is, hogy hol tar­ tanánk most, ha akkor . . . Ezért tartom (az expanzív gazdál­ kodásról az intenzívre való átállás kezdeti szakaszában) egyfelől rendkí­ vül időszerűnek, másfelől kissé egy­ oldalúnak az iparművészeti kiállítás jelmondatát: A tervezés értékteremtés. Nem azért, mert ezt esetleg nem min­ dig sikeredett igazán érzékletes, elhi­ hető erővel megjeleníteni, hiszen en­ nek számos szubjektív és objektív oka lehet. Például éppen az, hogy a jel­ mondat állításának általános fölisme­ résében és kiaknázásában a nyitó lé­ péseknél tartunk. Hogy újra ne essünk azonban a vagy-vagy alternatíva csap­ dájába, nem árt tudatosítani: „a ter­ vezés értékteremtés” , csakúgy, mint egy másik, korábbi műcsarnoki kiállí­ tás címére utalva - a „kéz intelligen­ ciája” is értékteremtő, -őrző. S erről a közép- és felsőszintű képzés sem feledkezhet meg! Ha az iparművésze­ tet - átvitt értelemben - organikus lénynek fogjuk fel (lehet-e más ész­ szerű és épkézláb hasonlat, hiszen fej 61 �vagy kéz nélkül csak anatómiai, boncnoki eset?), csak az értelmi-érzelmi és a fizikai képességeinek, tulajdonságai­ nak szintézise, magas szintű együttmű­ ködése eredményezhet komplex sze­ mélyiséget. Ellenkező esetben - Mar­ xot idézve „ A különös részmun­ kákat nemcsak különböző egyének kö­ zött osztják el, hanem magát az egyént is felosztják, egy részmunka ön­ működő gépezetévé változtatják, és valóra váltják Menenius Agrippa ízet­ len meséjét, amely az embert saját teste puszta töredékeként ábrázolja.” Képző- és iparművészeti művet, épí­ tészeti létesítményt nagyiparilag, soro­ zatban gyártani meglehetősen kocká­ zatos vállalkozás. Tudniillik futósza­ lagon termelni káros következmények nélkül csak a működési-használati szint alatti alegységeket (részelemeket, zárt, elnémított jeleket, motívumokat, paneleket stb.) lehet, eleve lemondva az organikus kapcsolódásuk eshetősé­ géről. Minél bonyolultabb és egysze­ rűbb térbeli-síkbeli szerkezeteket, for­ mációkat próbálunk így létrehozni, an­ nál inkább kísért annak belátható ve­ szélye, hogy a termelés és a „fogyasz­ tás” , az esztétikai élménykeresés so­ rán vele gyanútlanul találkozó, érint­ kező ember előbb-utóbb beilleszkedik a sorozatgyártás, a szabványosítás lán­ colatába. Vagyis e létszatra praktikus és kényelmes miliőben érzelmileg-értelmileg-fizikailag mintegy észrevétle­ nül ráhangolódik a gépies sokszorozás, másolás monoton ritmusára, ami egy­ re specializáltabb, egysíkúbb gondol­ kodás- és viselkedésminták felé tereli. Innen kezdve pedig - mint arra a marxizmus klasszikusai oly nyomaté­ kosan figyelmeztettek - már csak idő kérdése, hogy ezen visszafordíthatat­ lan leépülés folyamán mikor veszítjük el az egyedi arculatunkat (lásd: arc nélküli alattvaló), s mikor az élőlény­ jellegzetességeinket (lásd: eleven au­ tomata). 62 A szocialista országok designszak­ irodalmában rendre leszögezik: a styling (az értelmes és egészséges fo­ gyasztás céljaitól elidegenedett tömeg­ igények merkantil kiszolgálása és bő­ vített újratermelése) a tőkés termelési viszonyok tipikus kísérője. Fölmerül azonban a kérdés: akkor ezek a mos­ toha viszonyok miért nem torzítják el alkalmasint a többi formatervezet irányzat produktumait is? Azokat, amelyeket gyakran állítunk példaként magunk elé, vagy amelyek tekinteté­ ben mi is versenyképesek, olykor iránymutatók vagyunk. Gondolok itt például a hadiipar, az űrkutatás, a gyógyászat stb. már-már a XX I. szá­ zadot idéző mikro- és makroméretű objektumaira, eszközeire. Azt hiszem, a válasz önként adódik: az említett területeken támasztott szigorú követel­ mények egyszerűen nem engedik meg az irracionális formai leleményeket. Ellentétben a ki: és nagy sorozatban gyártott kereskedelmi termékekkel, amelyeknél a profitszerzés mindent megelőző mozzanat, amikor az innová­ ció minőségi fogalomból mennyiségivé, és a mennyiség pedig eladhatóvá válik. Ezzel együtt azonban a konkurrenciaharc élesedése akarva-akaratlan egy bizonyos határig a teljes értékű ter­ mék kifejlesztését mozdíthatja elő. Van tehát egy rövid időintervallum, amikor a termelő-forgalmazó és a vá­ sárló érdekei egybeesnek. A kérdés a mi számunkra most már csak az, mi­ ként lehet a szocialista gazdálkodás viszonyai között ezt az állapotot mi­ nél tartósabbá, netán optimálisan tar­ tóssá tenni. A válasz keresése és meg­ adása azonban nemcsak a designerek, az iparművészek föladata. Az emberiség történetében sokolda­ lúan képzett és foglalkoztatott szemé­ lyiség a közösségi és szerves karakte­ rű kultúrákban-társadalmakban lépett színre, s a jövőben is csak ilyen ke­ retek között van esélye dominanciára. �Mindaddig tehát, míg nem alakul ki - József Attilát idézve - „a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezete” , mely maga képes értékelni-bírálni, hogy mi az, ami a valódi anyagi-szellemi szük­ ségleteit elégíti ki, addig érdemi, mi­ nőségi előrelépésben az iparművészet területén sem reménykedhetünk. De hiszen ez több mint remény - ezen munkálkodunk! Közösségi és organikus kultúrán, társadalmi formáción természetesen azt értem, hogy abban minden hasznos és értelmes tulajdonság szabadon fejthe­ tő ki, ahol az individuum a fölismert szükségszerűség jegyében bontakoztat­ ja ki önmagát - a köz javára. S nem az elbutított, jellegtelen, személytelen tömeget, amely kulturálatlanságából fakadóan megelégszik a giccsel, a kö­ zépszerrel, a szellemi többletmunkára nem késztető közérthetővel, a mű­ anyag tudattermékkel, a monoton, ste­ ril környezettel stb. Az igazi közös­ ségben a teljes élet lehetőségét nem az egyenlőség teszi lehetővé, hanem a föladatok, a lehetőségek és a szemé­ lyes tulajdonságok sokszerűségének, sokoldalúságának megkülönböztetve egyesített társadalmi munkamegosztása. Ehhez mindenekelőtt meg kell te­ remteni annak státusbeli, pénzügyi és erkölcsi föltételrendszerét, hogy a spe­ ciális szakértelem a különböző szak­ területek munkamegosztásában, dönté­ si mechanizmusában elfoglalja a neki megfelelő helyet. Különben ne hábo­ rodjunk föl - tárgyunknál maradva ha a legöntudatosabb és -etikusabb iparművészeink szabotálják a rájuk méltatlanul kiosztott szerepköröket, vagy a magánkereskedelemben fejte­ nek ki sokszor rangon aluli, bár annál kifizetődőbb tevékenységet. A szerves egység nem az egymással egyenlő, gé­ piesen fölcserélhető, hanem az egy­ mástól lépték és mérték szerint kü­ lönböző elemek természetes találkozá­ sa, ha úgy tetszik, metamorfózisa, a szabadság jegyében. Az iparművésze­ tek és művelőinek elsőrendű etikai kö­ vetelménye kell hogy legyen tehát, hogy ember-tárgy intenzív kapcsolatát a puszta birtoklási, tulajdonosi sze­ repkörből az önmegvalósítás magasabb szociális nívójára emeljék és az egyre bővülő és közvetlenebb társadalmi érintkezés felé tereljék. (Ezt a funk­ ciót akár interperszonális designnak is nevezhetjük, ha az elnevezéseknek itt egyáltalán van valami jelentősége.) A közösség csupán típust teremt. A sze­ mélyiség akkor és ott kezdődik, ami­ kor és ahol az ember a típust földol­ gozza és individualizálja, s így minél több kollektív kategóriát tudatosít ön­ magában, az individuáció annál ma­ gasabb fokát éri el. A személyiségnek ugyanis végső soron egyetlen közössé­ gi kategóriája lehet: az emberiség. Ezért is lehet számunkra oly tanulsá­ gos modell minden kor és hely internacionális szemléletű népművészete és magas kultúrája. Századvégünk kettős szorító pers­ pektívája és ígérete: vagy egyetemes katasztrófa... Vagy: a jövő m ár most körvonalazódó („technikai és hu­ mán” ) kultúrája nagy valószínűséggel - a társadalom fejlődésével párhuza­ mosan - értékőrző és -teremtő, egy­ szersmind valóságtükröző, közösségi és szerves világképet adó lesz. Ennek modelljei pedig nem föltétlenül a re­ neszánsztól kezdődő időszak szorosan osztályérdekekhez tapadó (a maguk idejében jobbára rövid távú társadal­ mi-politikai célok szolgálatára kitermelt-támogatott) grand art-jának pro­ duktumaiban vagy ezek eklektikus montázsaiban, mozaikjaiban mutatkoz­ nak meg a legtisztább formában. Sok­ kal inkább a mindenkori társadalmi lét fő sodrában - s nem pedig az al­ só vagy felső perifériáján! - nemze­ dékről nemzedékre örökített-csiszolódott, sűrítménytípusú népművészeti, 63 �valamint bármely magas kultúra ihlet­ te kisebb-nagyobb léptékű, funkcioná­ lis és szakrális rendeltetésű művekben, műegyüttesekben, tárgyakban, épüle­ tekben. Vagyis kiváltképp a természe­ ti-társadalmi mozgásokba való orga­ nikus beépülésük, emberszabású funkcionálási rendjük alapján tekinthetők számunkra meghaladni való példának. Nem a korábbi természeti-társadalmigazdasági viszonyoknak megfelelő, de azokkal szükségszerűen letűnt lét- és tudatforma, valóságmagyarázó modell, környezetkultúra stb. mechanikus, kritikátlan, egy az egyben való adaptá­ lásáról van tehát szó, hanem, hogy képesek vagyunk- és leszünk-e a múlt-jelen-jövő tanulságait és lehető­ ségeit olyan összefüggésrendszerben szemlélni, technikailag meghaladni és vizuálisan leképezni, amelyben minden fölmerülő probléma megoldásában, minden adandó alkalommal nem kell nullpontról startolnunk. „Végül is mit tudunk ma arról, hogy mit tudtunk valaha? - kérdezi egy ta­ nulmányában a népművészet elmélyült kutatója, Pap Gábor. - . . . Sajnos, igencsak keveset, s azt sem mindig jól. Ezt a témát aligha lehet ma »komoly« társaságban szóba hozni, hogy az okosabbak ránk ne legyintenének: ugyan már, miféle kérdés ez a toronyházak, az atomerőművek, az űr­ szondák korában? És ilyenkor az ul­ tima ratió rendesen a »budi kontra angol vécé« képlet, amely ellen, ugye, nem lehet érvelni. . . Nem is érdemes. Viszont elgondol­ kodni a példán annál inkább. Tehát: egy elhanyagolt, bűzt és kórokozókat árasztó kertvégi bódé hátrányait hang­ súlyozni egy most épített, még tiszta, jól fűtött (és a sors különös kegyel­ 64 méből éppen javításra sem szoruló) új klozettal szemben - értelmetlen, mi több, méltatlan dolog. Aki viszont nem veszi észre a régimódi árnyékszék alapvető előnyét a modernnel szem­ ben, azt tudniillik, hogy a tartalma a mindenkori szükségletektől megszabott ritmusban, saját erőből és minimális technikai fölszereltséggel is maradék­ talanul visszaépíthető a természetbe, és ezáltal egy sejtnyi élet háztartásába a maga helyén szervesen illeszkedik bele, aki tehát mindezt nem látja be magától, az - úgy sejtjük - a lénye­ gét téveszti szem elől a hagyományos népi műveltségnek: azt, hogy szerves fölépítésű, és megnyilatkozásai egye­ temes érvényűek. . . . Amint a szerves világban vala­ mennyi sejt külön-külön is teljes in­ formációmennyiséget tartalékol az egész élőlényről - más szóval: egyet­ len sejt fennmaradása esetén is meg­ van rá elvben a lehetőség, hogy a tel­ jes lény, sőt az egész élővilág rekonstruálódjék - , hasonlóképp a népművé­ szet (tágabban: a népi kultúra) is olyan elemekből épül föl, amelyek mindegyike - eredetileg és potenciáli­ san - a műveltség teljességét rejtjele­ zi különleges töménységű, ám éppen ezért a végtelenségig újra és újra oldható-fejthető sűrítményekben. (E l­ mondhatjuk-e ugyanezt a mi mai kul­ túránkról? És ha nem, az előny va­ jon a mi részünkön van? . . . ) ” És a kérdést napjainkban külföldön és ná­ lunk, például az országos iparművé­ szeti kiállítás kapcsán is különböző nézőpontokból, más és más elvi-gya­ korlati igazolásokkal és végkövetkez­ tetésekkel egyre többen teszik föl. M E N Y H Á R T LÁ SZLÓ �BU D A P EST I HÍR L A P B O L T O K C ÍM JE G Y Z É K E A H O L A PALÓ CFÖ LD M EG V Á SÁ RO LH A TÓ 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13 . 14. 15. 16. V ., Váci u. 10 . V ., Szabadsajtó u. 6. S U G Á R Üzletközpont, Örs vezér tér M agyar jakobinusok tere, D éli pu. Szt. István krt. 25. V ., Felszabadulás tér 4. (Párizsi udvar) I., Bem u. 9. József nádor tér 1. C O R V IN Áruház Lenin krt. 17. Hegedüs G yula u. 43. Baross u. 59. S K Á L A Áruház Petőfi Sándor u. 17. Rákosfalva-park 3/c. (XV.) Hírlapbolt (K H I) V ., Bajcsy-Zs. u. 76. 185-604 184-840 843-160/69 314-334 18 1-4 0 1 352-346 185-850 335-551 423-929 491-505 131-286 852-222/28 189-013 116-269 valamint - a megyeszékhelyek hírlapboltjaiban és hírlappavilonjaiban; - Nógrád megyében minden postahivatalban és hírlappavilonban. A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G ELNÖ KE: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Horváth István Kelemen Gábor (riport, szociográfia) A SZ E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Csík Pál Radácsi László Dr. Fancsik ]ános Dr. Szabó Károly Czinke Ferenc (művészet) Dr. Molnár Pál Dr. Tamáskovics Nándor Pál József szerkesztő (kritika) Németh János Tóth Elemér Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta, Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KHI, Budapest V ., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KH I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN o555-8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 1000 példányban 5,6 (A/5) terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 84, 34897 N. S. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/2. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1984 Palócföld