https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/cf69e13269fb59e82c327a81775c1adc.pdf 1147aee19afb526e76388943b34e750d PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 15. BACSKÓ PIROSKA___________________________________ „Marxra emlékezik az idén a haladó világ, születésé­ nek 165., halálának 100. évfordulóján. Tudományos konferenciák előadói, folyóiratcikkek szerzői nagy tisz­ telettel és megbecsüléssel méltatják a tudós, a politi­ kus, a forradalmár munkásságát. (...) De bármennyire fontosak is ezek az ismeretek a tudományos gondolko­ dás számára, (...) nem elégségesek ahhoz, hogy általuk megismerjük Marxot, az embert. Ebben a törekvésünk­ ben talán leveleinek olvasása nyújthatna legtöbb segít­ séget.” 34. DÜMMERTH D EZSŐ ________________________ _ „Országos tükör ez a könyv (Mocsáry Antal leírása Nógrád megyéről) a maga műfajában, tartalmában és felnőttségében egyaránt. Hiszen Magyarország vala­ mennyi vármegyéjéről lehetett volna ilyen sokoldalú leírást adni, s akkor még teljesebb lenne előttünk a kép hazánk egykori állapotáról. De így, most egyetlen vár­ megye nyújtja elénk a tükröt. Nem véletlen, hogy éppen Nógrád, mely az ország hosszú, viszontagságos történe­ te folyamán példáiban is sokoldalú” �Tartalom: 1. Serfőző Simon: Teszem, Kikhez lehetnek szóval? (vers) 2. Petrőczi É v a : Ú gy alszanak, Házasság, Neked (vers) 3. Onagy Zoltán: Álnovella egy gerilla-kerítésről (novella) 12 . K iss Anna: Öregecske dáma, Buta madár, Paprikacsizmás, Aszalt szil­ va ördög, Házaspár makkok, Piros pocegér, Virágos malac, Piros mellényes, Krumplicskáné, Boldog krumplifej (vers) 15 . Marxtól a marxizmusig (Bacskó Piroska dokumentumösszeállítása) 23. A z élő M arx (Csongrády Béla recenziója) 26. Romhányi G yu la: Helyzetjelentés, Könyörgés (vers) 28. Laczkó P ál: Kalandozások és göröngyök (I.) Naplómból - magánügyek és dátum nélkül K R Ó N IK A 3 1. Mocsáry - hasonmás kiadásban (Tuscher Tünde) 34. Mocsáry Antal leírása Nógrád megyéről (Dümmerth Dezső) KÖ RKÉP 39. Serfőző Simon költészetéről (M adár János) 46. Kalász Lászlóról - hogy ötvenéves lett (K iss Gyula) 48. A Nógrád megyei múzeumok évkönyve, 1982. (G ergely András) 51. Jelenben gyógyítani (Jegyzetek a salgótarjáni színházi évad végén) (Sulyok László) 54. É g y hangversenyévad végén (Becze Lajosné) 57. Szepesi József: „Ecsettel és irónnal” E számunkban látható rajzok Réti Zoltán, Balassagyarmaton élő festőművész munkái. �S E R F Ő Z Ő SIM O N Kikhez lehetnek szóval? Teszem Állatoknak meghagytuk jószágainkat, Nem tudom megtagadni, nem gondoltunk velük. hol éltem, Istállóinkat is a csirkés tanyákon, hasznukért lakhatták, gyár-mélyekben pedig ők ragaszkodtak volna hozzánk. a szerszámok Figyelték beszédünket, milyen munkát adtak mint a gyerekek. fogásukkal Anyáink értették is nyelvüket, értésemre. ahogy csipogtak a porban. Szót fogadtak nekik, s az ólból kiszóltak hozzájuk, ha arra mentek. Korán reggel panasszal voltak, mint a szegények. Jóba voltunk velük, s kihasználtuk őket. A szomszédokat se ismertük jobban! Helyettük ki vár most már minket haza? Nélkülük kikhez lehetnek szóval az otthon hagyottaink? Kikben vigasztalódnak? Légyzungatyús konyhájukban az egyedülléttel maradva, lábatlankodnak maguknak. S nincs ellenkezés bennem! Teszem én is, amit ők tettek: a dolgok nyelvén beszélek. �PETRŐ CZI É V A Úgy alszanak Házasság Úgy alszanak, szembefordulva a szürke díványon, mint az ikermagzatok. .. hol is? Leonardo rajzán... vagy Vesaliusén? Mutatják, mit vettek megint: vezérürü-nem-látta díszkolompot, szobányi virágládát - Lám, előjött ismét egy fél-tudásom; molnárka-módra futkosok a dolgok felszínén. vásárolgat a pár kerek öt éve már: ragyogva élvezik, hogy szaporodnak szánandó eskü-utóvédjeik. De gondold meg: én állandó késésben vagyok magamhoz képest.. . - Már kétszer voltam „pályakezdő” és „ifjú asszony” Nehéz, új rázott kezdeteim közt nincs is más diadal, mint ez a két, ikret formázó drága poronty. Pontosan egy év, s kilenc hó különbség híján mégsem azok, ők ketten, a N É G Y K É N T szeretettek. Úgy alszanak, szembefordulva, szüntelen aggódásomból legalább ilyenkor kiszabadulva, (kórusban süvöltik néha: „anya, ne félts!” ) hogy látva látom a rajzot.. . Leonardóét?.. . Vesaliusét? 2 Neked Tudom, fáraszt a szüntelen muszáj-trubadúri szolgálat, s hogy körülöttem a dajka is te vagy: munkám mellől elszólít sokszor szekrényeim-fiókjaim tótágas fata morgana-rendje, bújócskát játszó kézirat.. . Sok ez, túl sok, tudom. De mit tegyek? Hosszú a sor: eltávozottak, elrablottak és őket csak veled pótolhatom. �ONAGY ZOLTÁN Á LN O VELLA EG Y GERILLA-KERÍTÉSRŐL „ K endőb e csavar vöröshagymát M egölöm ! - kiáltja ; s a térdére teszi; rácsap, besózza; m egeszi" (Mészöly Miklós Gyilkos) VO LTAM ÉN Voltam én KISZ-titkár is, a munkásosztály ifjú csapatának ideológiai tá­ masza, segítője, öle és öröme. Aki nem hiszi, lelke sötét, agya hitetlen, akár a feltámadási gyászbrokát. Végtére, miért is ne lehettem volna bármi? Voltam én ezidőben árkos szemű, részeges kölyöknyomdász is, iszákos gép­ mestergárda virtuóz szóvivője, bősz munkaügyi képviselő, s mind ez időben zsenge szűzek, hamvas lelkületű leányzók rontója; törzsgárdista a Dobi út Zsibbaszt nevű talponállójában, törzsgárdista a Lenin-sétány 156. alatt szobáztató boszorkány Flóra-szagú, durva lepedőin. Voltam én ezidőben csop.-vez. is, miként a tekintettel senkire nem levő link, aki nagy pofájával időlegesen azt is elhiteti magáról, aranyerén gyémántsüveg. Egy kapcsolataiban, kompromisszumaiban ügyefogyott, öregedő mestert szabadítottam meg vezetői kötelezettségeitől, szegénynek szíve majd megsza­ kadt szégyenében. Háborús helyzetben a küzdő fél megengedheti magának a blöfföt, orvtámadást, füstös játékokat: ő pedig, a hosszú békeidő megmacskásította és rugalmatlanná változtatta haditechnikájával egyetemben, a Heidelbergi gyorssajtó kezelője lett. A Heidelbergi mindig feketét nyom. A Heidelbergi mindig A/4-es táblakvert. A Heidelbergire nem kellett figyelnie: így nyert az öreg azzal, hogy ve­ szített. Jóvoltomból a sámliról mereszthetett hordóseggű Kovácsné hordójára, álmodozva elmúlt ifjúsága fölötti szomorúságában. Voltam én mindeközben gyáros is, természetesen szocialista viszonylatok közé ékelődött: kicsike gyáros. Esküvői meghívók gyárosa, névjegyeké és ha­ lotti tori étlapoké. Könyvkötők és milliomos maszekok reklámszakembere, ezen belül tipográfus, grafikus, kézi- és gépi szedő, gépmester és szűz berakónő. Mindezekből egy huszáros délelőttön KISZ-titkár, mint a mesebeli békából me­ sebeli királyfi. C SIN Á LD M E G ! - M O NDÁ Csináld meg! - ajánlotta melegen a ceruzavékony, mérföld magas szerkesz­ tő. Hálás anyag. Esetleg a fejedre koppantanak, de az sose árt. Nem roszszabb, mint ha észre nem veszik . . . - bölcs meglátás, de alig húsz fölött ki ké­ pes bemérni a bölcs szavak jelentőségét? 3 �Száraz gyűjtemény elkészítéséhez kértem segítségét: „ K i lép be, miért lép be?" - Remek! - dörzsölte tenyerét elégedetten a szerkesztő úr, majd emelte a telefont, hívta az illetékest: - Te, Laci - mondta minden bevezető helyett - , van itt egy fickó, aki a munkádhoz szorosan kapcsolódó tervezettel állított be. Feltétlenül beszélned kell vele, feltétlenül támogasd, még ma beszélj vele, fel­ tétlenül! Lenézett rám valahonnan a légyszaros lámpabúra vidékéről, kacsintott. - Tehát ebéd után, ühüm, ebéd után. Ez remek, ebéd után! Feltétlenül tá­ mogasd a tervezet megvalósítását, Lacikám! Ó, Istenem, ha ennyire feltétlenül, ó, az én nagy tálentumom ismételten ki­ mutatja foga fehérét! sustorogtam az elégedettség ritka perceinek örömével. - Bízom benne, hogy diplomáciai érzék szorult beléd, hogy kissé módosítva adod le a tervet. Valami olyan legyen az alapkoncepció: miként segíti a szer­ vezeti élet a fiatalok világhoz való viszonyát, és meghatározza-e, ha igen, ho­ gyan határozza meg a szervezeti élet. Így, ilyen egyszerűen! - oldalba vágott, de nem hunyorított, mint már eddig hatszáznegyvennégyszer, tehát ne hivat­ kozzak rá, ha a dolgok másként történnek, mint azt szavak nélkül elter­ veztük. Megint hunyorítás nélkül, búcsúzóul: - Ha megnyered őt az ügynek, akár éves ösztöndíjra is leharaphatod. Szí­ vesen adják, úgysincs kinek. Egymás közül választanak évente. Ahogy elnéz­ lek, el is férne rajtad egy kis ösztönzés. - Gúny nélkül fejezte be, futva vé­ gigmért, lehet, elpirultam, akkoriban tán tudtam még. Csavargókorom ruháza­ tát viseltem, mert csavaros szocialista gyárosságom bármennyit is hozott, még­ sem jutott nadrágra, digó ingre, cifra szűrre. LAC I, S Z É T F O L Y Ó , T E R P E S Z K E D Ő Laci szétfolyó, terpeszkedő, fekete et., ragyogó fogsorral, kékre beretválva. Szégyenkezve topogtam sáros antilopbakancsomban a fényes teremben, ahová a föltúrt teret átszelve jutottam. Bődületes erővel szorította kezem, akár egy hajóács, s bár igyekeztem, ro­ pogtak perceim, úgy éreztem, a fickó kihajítana az ablakon, ha feldühödne. De nem. Mosolygott, elégedetten. A torna az első találkozások próbája lehetett. Később soha így meg nem szorongatott, és mert láthatóan élvezte a dolgot, nem húztam el a kezem, szemébe néztem én is. Hátha ezen múlik. De nem mosolyogtam. Annyi önuralom nem maradt, túlságosan igénybe vett a parolázás. Végre aztán megelégelte, és mielőtt komikussá válhatott volna a póz, ahogy állunk a fényes asztal előtt, a frissen tisztított perzsán, elengedett és vigyorgott: - Egészen jó kezed van. Lapátolsz néha, igaz? - leültetett. - Te meg birkóztál korábban. Leült a fogadófotelba. Megmért, szemén láttam, nem néz ki blöfföt belőlem. - Ifjúsági válogatott voltam - úgy mondta futva, mintha nem számítana. De a kocka megállt ötösön-hatoson, és nyilvánvalóan. - Emlékszem a nevedre. Kubai spartakiádról hoztál ezüstöt, vagy aranyat. Jó a memóriám? - persze tétován. Istenem add, hogy volt Kubában a birkózó ifjúsági válogatott! Legyintett. Csak bronz. De az is szép volt. Sérülten versenyeztem. És nekilátott. Aprólékosan, pontosan, és olyan lázító szép magyar nyelven, ha magnetofon van nálam, és szalagra vehetem a történetet, amelynek két re­ 4 �pedt bordája, egy fekete bőrű kubai birkózó és egy mesztic kubai lány volt fő­ szereplője, és prózát csinálhatok belőle, Gerelyes Kilenc perce a dobogó má­ sodik fokára szorul. Csak nekem töltögetett mindeközben, ő maga alig a nyelvét dugta a Lánchídba. Megkérdeztem, biggyesztett: - Kivénült sportoló sem ihat, csak az ilyen lapátos legény, mint te - vi­ gyorgott hozzá, s figyelte, megbántott-e. Nem bántott meg, de rátértünk jöve­ telem céljára. Nyert ügyem volt, hiszen a sport csodálatos. APÁM H A Z A R E N D E L T K E R ÍT É S É P ÍT É S . , . Apám hazarendelt kerítésépítés ügyében. A munka gerilla. Az építmény ge­ rilla-kerítés. Egy több, mint tíz éve tartó harc végeredménye, melyet az erdész ellen vívott. A gerilla-kerítés teendője nem kevesebb, mint hogy elzárja a kert alatti útszakaszt. Ezen közlekedett az erdész évenként újabb és márkásabb ko­ csijával, és ütötte el hol a kutyát, hol a kiscsirkék csapatát kotlóstul. Az er­ dészen kívül az utat használták a hatalmas erdei járművek, emelődaruk, szál­ lító monstrumok és egyéb szörnyek. Az út hajdanában gyalogutacska, választóvonal a Kisrét és a háztáji földek között. Miután az erdészet kibérelte és feltörte a Kisrét parlagát, topolyák­ kal ültette tele, s a területbe beszántotta az utacskát is. A csemetéket a hatá­ rig palántázta. Így a laposon levő kukoricájukhoz, novaszőleikhez igyekvő gya­ logosok kényszerűségből két lépéssel beljebb, a magánföldecskéken törtek újat maguknak. Az erdész csörgő Csepel motorjával ugyanerre jutott haza, mert az erdészház és a csemetekert közti legrövidebb út ez az ösvény, és a kijárt talpasfüvön és békapázsiton nem fulladt le, mint a száz méterrel távolabb levő, sivataggá tört dűlőn. Itt még nincs hiba. Az erdész, érkezését követő néhány évben kicsi fiúcska és gyüttment, arról szót sem ejtve, lerobbant gazdaság parancsnoka, ami eleve meghatározza helyzetét. Apám pedig gazdája egy birtoknak, amelyet élete hosszú évei alatt épített, emellett kevés beszédű, súlyosakat mondó, ha szólaló, mindig meghallgatásra találó öregember. A vadászok, a falu és a környék elitje nap mint nap bejárnak hozzá, lőtt nyulat hoznak vadasnak, levesnek fácánt, foglyot, és néhány pohárka pálinka vagy forralt bor mellett megtárgyalják a világ hazudós folyását, a falu életét, és zsidóznak, sváboznak, ruszkiznak ke­ ményen: összhangnak nincsenek híján. Aztán megfogyatkoztak a nyulak, eltűntek a foglyok, majd a fácánok is rit­ kultak, nem szenvedhetvén a műtrágyával sózott bogarakat, s ezzel egyenes arányban eltűntek a vadászok, akik viszont a haszontalan erdőjárással töltött napokat nem kedvelték - mindeközben az idő telt. Az ifjú erdész középkorú erdész lett, felvirágoztatott gazdaságához csatoltak még két rongyos gazdasá­ got - , mindeközben beindult és aranyat tojt a környék egyetlen és hatalmas fenyőiskolája - , mindeközben jó munkája elismeréséül bronzot, vagy mi a csu­ dát kapott, s Trabantja után öreg Zsigulival, majd zörgő Polskival járta ki a pázsitot a kert alatt, leszakítva újabb lépéseket a területből, s úttörőként csa­ pást vágva az óriási, hat-hét szobás erdészház - hajdani hercegprímási pihenő - vendégei elé. Ha csirke, tyúk kimúlt, mert a vendégek sofőrjei alkonyat előtt sem, alko­ nyat után sem döcögve haladtak a keskeny, egynyomos és egyirányú úton, mert a vaddisznó-kecske-töltöttfácán mulatozásokkal elvesztegetett időt be kel­ lett hozni: a harc újra, meg újra fellángolt. Bár alkalmanként elütött állat sem kellett, elegendő volt, ha anyám valami ostobán nőnemű elégedetlenkedéssel 5 �fölbőszítette, vagy több gint kortyintott a nap telvén. Ilyenkor kint állt az út közepén, nem engedte elhaladni az erdészt, aki egy ideje már használhatta vol­ na a sivatagi utat; de mert pontosan bemérte, mekkora szüksége van rá a vidéknek, az erdőnek: nem került. Apám aztán villámló dörgedelmeket vágott fejéhez, amelyek legszolídabbika sem ereszkedett a tolvaj gyüttment szintjére. A két keréknyom a gyakori használattól egyre mélyült, mígnem az erdész tolólapos szörnyeteget vezényelt ki, elsimítás és szélesítés okából. Mindehhez hozzá kell tenni, tyúkjaink és a többi állatféle csak és kizárólag a fröcskölő olaj és benzintől átitatott békapázsitot, talpfüvet legelészte, mintha a világ legízletesebb étke volna, s apám nem akármennyire viselte szívén baromfiálla­ taink kedélyét. Az állatocskák nyilván bojkottálták az erdőt, ahol róka la­ pulhatott, és mely nem gazdájuk kedve szerint nőtt: kaparójukat a topolyák közé be nem tették. Csak és kizárólag az utat gyomlálták, s hogy Vicikus a tolólapjával ezt kívánta eltüntetni főnöke parancsára: apám fogta a horolót, kiállt az út közepére, mint a kőszikla. Összecsapásig nem jutottak, Vicikus meghátrált, szörnyetegével a fák közé tolatott, majd eldörgött, magában mind­ azt elmotyogva, amit ilyenkor parasztember elmotyog. Főkén fejének horolóval való széthasításának ígéretét vehette zokon, annál is inkább, mivel osztály­ társak voltak ezer évnek előtte. Apám ekkor már nyugdíjas, ideje, türelme korlátlan. Az utat őrizni kell. Ha hosszabb ideje nem akadt alkalom akcióra, tréfára veszi a dolgot, s tréfái ülősek; szalmát vásárol, s azt úgy rakatja le, mellette szűkösen fér el egy kerék­ páros is. Az erdész érti a tréfát, traktorral nekihajtat a kazlacska útra lógó kétharmadának, s az egyébként is törött-zúzott kombájnszalmát harmincmé­ teres távolságig túratja-szóratja. Apám összeszedi, de most szorosan a kerítés mellé boglyazza. Az út tehát szabad. A kerítés közvetlen közelében, a drótot már-már nyomva, áll néhány nyár­ fa: ezeket évekkel korábban kivágja apám, ha egyszer úgy érkezünk meg, hogy neki is, nekünk is kedvünk kerül a munkához. Azért szükséges a nyárfák ki­ irtása, mert beárnyékolják a paprikának és egyéb zöldségeknek fenntartott kertrészt. Ennek mostanára semmi jelentősége, hiszen a Kisrétre telepített és villámgyorsan növekvő erdő délig vastag árnyékkal teríti a területet. De apám cselekszik. Nem vár tovább. Amint az erdész délutáni munkáját befejezvén elporol a kert alatt, új kék WV-je háta eltűnik, fogja a nagybaltát, nekilát. A két legvastagabbat választja ki, de csak az egyikkel végez. A másikat hol­ napra hagyja. A fa keresztben fekszik, ledöntve. Törzsén áthajtani erdei ször nyetegnek is sok. Aztán hajnalban, mert az ellenség a nappal együtt kel, hogy távolabbi birodalmában is ellenőrizhesse a munkakezdést - apám a verendaablakban áll, türelmetlenül figyeli az órát és a dombtetőt, mikor érkezik már, csak nem aludt el éppen ezen a napon! Aztán egész napos jókedvet szerez a látvány: az erdész kipattan WV-jéből, s a ház felé fordulva átkozódik, ká­ romkodik. Majd ingerülten bőgetve a motort, hátra tolat, néha kicsúszik a nedves fűre, pörög a kerék, apám győzedelmesen mosolyog. Az sem zavarja, ha déltájban traktor érkezik, s a ledöntött koronát ráfordítja a kerítésre, peng, jajgat a drót. Vasárnap: nyomjuk az ásót, csapjuk a csákányt a szentségtelenül megtiport, kegyetlenül összeállt földbe. Öcsémmel pálinkásan összenevetünk, részt veszünk az öregember játékában, aki láthatóan izgul, nem hagy ott bennünket egy perc­ re sem, szokásával ellentétben. Máskor kiadta a munkát, az első mozdulatok­ ban még részt is vett, majd eloldalgott, „valami más fontos elintéznivaló ügyében” - s csak a munkavégzésre érkezett vissza, amikor persze nem felelt 6 �meg neki semmi, mindenben talált hibát. „Ha tik mind így dolgoztok, tíz év múlva éhen fogtok halni!” - morgott, arra gondolva, ha a korosztálya kivé­ nül a munkából, és nem ad kenyeret szánkba, akkor már senki meg nem ter­ meli azt. Diskurálunk az öcskössel, ő csákányoz, én lapátolok, szöveg közben jobban tempóz a munka, a poharat lassabban emelgetjük, alján kotyog, tartson ki leg­ alább a kerítés feléig. Eldicsekszem, úgy látszik, kapok valami pénzt egy anyag megírásához. Apám fülel, még nem mordul, bár látom, a nyelve hegyén fickándoz, de mert nem neki szólt a mondat, úgy tesz, mintha nem érdekelné. Aztán, hogy közelebb legyünk egymáshoz, az üres nyúlólból három üveg kő­ bányait varázsol elő, egymás mellett állva iszunk. - Milyen írást csinálsz, gyerek? - kérdezi hirtelen, mint akinek ebben a pil­ lanatban jutott eszébe, de azért olyan nagyon nem foglalkoztatja, verébrajt szemlél messze az akácbokron. - A KISZ-ről - mondom. - De milyet? - Szárazat, tárgyilagost. - Hülye vagy! Nem azt kérdeztem, milyent, hanem, hogy milyet! Elmondom. Lassan, óvatosan fogalmazva, nehogy rosszul használjak vala­ mit, nehogy félreérthető legyen egy-egy szempont, minderre azért ügyelek, mert figyel, mint a héja, lesi, hová csaphat le. Elfordul, oszlop tetejére helyezi az üveget: - No, rajta! - mondja. Látha­ tóan tudja a választ. Borsólevest, nyúlpaprikást eszünk. A nyulat nockedlivel. Apám tesz-vesz, totyog, már végeztünk a levessel, még mindig nem ül közénk. Kora délután befejezzük a gerilla-kerítést. Sehol máshol nincs betonoszlop a kert körül, csak itt, hátul. Együtt ballagunk a pályára. Haza is így, hármasban. Soha nem fordult elő. Korán kirebbentünk, korábban, minthogy meccsre mehettünk volna az öreg­ gel, nem számítottam rá, nem is vártam, hogy ez valaha is megeshet; ezzel együtt váratlanul megható, ahogy képtelenségnek tűnik - , de így igaz: férfiszámba veszi két fiát. Nem hagyott ott bennünket, amint a pá­ lyára értünk, nem kortárs barátaival döntött le egy sört a mérkőzés végén: velünk. Talán még valami büszkeségfélét is felfedezni vélek, ahogy ott feszít közöttünk, egy fejjel kisebb mindkettőnknél, tehát: ahogy feszít két nagy ló fia között:. Este kártya: „víg a hetes” . Tíz éve nem játszottunk, négyesben pedig van az tizenöt, húsz is. Csakhogy amint hazaérkeztünk, apám megint a családfő, a főokos, az ellent­ mondást nem tűrő. Hogy bizonyítsa ezt, kiprovokál egy röpke, villámgyors és oktalan veszekedést, amelyet öcskössel kettesben elhárítunk, mielőtt eldurvul­ hatna. Szükséges közbelépésünk, és egyértelmű is, hiszen apám a mi kedvünk­ re gyártotta, bemutatandó, a kalapot ő viseli, a gyeplőt nem engedte ki kezé­ ből, nehogy azt merészeljük hinni: nyugdíjas vénember, akinek már saját há­ zában sincs szava! Öcsém kever, aztán leteszi a paklit, szemléli, nyomkodja kezét. - A szentségit! - morogja. - Vérhólyag, vízhólyag, ilyen dudor, olyan du­ dor. Válogathatok, melyiket szeressem. Nem komoly morgás ez, csak megfeledkezett kezeiről a nap sűrűjében, most meg már látja, a nyomdafesték miféle rejtekhelyeket, zugokat talál zilált bőrű 7 �tenyerén, és hogy hónapokig, amíg a hámszövet meg nem birkózik a sebekkel: lehetetlen lesz kimosni. Apám az asztalra csapja ökleit, öcskösre néz, de nekem mondja: - Itt früstököltél? - Itt früstököltem - bólint öcsém. - Itt ebédeztél? - Itt ebédeztem. - Itt vacsoráltál? - Igen. - Itt alszol? - Igen. - Pálinkát ittál? - Ittam. - Pálinkát reggel is iszol? - Ha marad. - No, látod! - emeli föl mutatóujját apám, mint M. az M. tér közepén, bók­ lászó szomorúfüzek alatt: - A napszámos, ha evett, ivott, aludt, akkor ne dünnyögjön, még a kapanyélre se, mert holnap másikat vesznek föl helyette. A napszámos dicsérje a gazdát, szépet mondjon gazdaasszonyáról, s a kapanyél legyen a legjobb, az adja a kenyeret. . . Öcsém is engem néz, apám is engem néz. Anyám csodálkozik, honnan bújt e csudás szentencia, mi lehet az oka? Aztán mindhárman az öreg ellen játszunk. Intéssel, lábtaposással jelezve, ki, hány ütésig bírja. Apám tudja ezt, összeszorítja fogát, játszik, veszít és dü­ höng. Minden múltból előkerült tréfát legalább kétszer elsütünk a kontójára, anyánkkal az élen. Aztán megcsíp egy partit, hosszasan, összehúzott szemmel gondolkodva, minden lap lerakása előtt. Feláll: Takarodó, tíz perc múlva lám­ paoltás! - indul mosakodni, az előszoba függönyének ráncai közül visszasan­ dít: Csak sikerült hármótok ellen is, kutyák! Az ágynak anyámillata van. Gyermekkor illata. Sokáig nem alszom el, for­ gatom, kergetem a napszámos-példabeszédet. Jellemző az öregre. Minden sza­ va, minden gesztusa és gondolata ikergyereke a húsz évvel ezelőttieknek. - Ha fele ilyen büszke volna az öreg, és fele ilyen gőgös, nem kezdtünk vol­ na mindketten a béka seggénél - bököm meg szuszogva alvó öcsém vállát. REGGEL BEM EG YEK Reggel bemegyek a tanácsra, megnézem a térképen, jelölt, kimért út-e a há­ ború oka. Ezt a csatát nem vesztheti el, úgyis az utolsók egyike, amelyben fel tétlenül győznie kell. Az út nem szerepel egyik térképen sem. Két tanácsi úriasszonyság csodál­ kozva csapja elém az összetekert kartont: Micsoda hülye kérés hétfő reg­ gel! - látszik rajtuk, s cserélgetik tovább a vasárnapi, bükkszéki élményeiket. Miután hatszor is meggyőződve arról, hogy út az nincs, és írógéphez kérem a leginkább titkárnőnek látszó hölgyet, ezt egyenesen személyük elleni sértésnek veszik, grimaszaiktól forrni kezd az agyam, és őszintén örülök, hogy csak há­ romcentest ittam ébredéskor, torokkaparónak. Leíratom a szöveget: „ A K - D II/z 197. sz. F . község külterületi térképén, az L-10-es szelvényben tanácsilag kijelölt üt nem szerepel. Ezt aláírásommal igazolom. Tanácstitkár sk. ” Három példányban. 8 �Otthon aztán fehér jelzőrongyot, fényvisszaverő korongot drótozok a kerí­ tésre, ebből ne legyen baj, nehogy valamelyik szörnyeteg nekihajtson. Apám­ nak átadom a leiratot, lobogtassa, ha itt az idő. K É T HÉT E L T E L T É V E L Két hét elteltével anyám táviratozik: bontják a kerítést, az út létezik. Tele­ fonozok a tanácstitkárnak: kérdem, hogy az úristenbe’ van ez? Az erdészet kérvénye hónapok óta elbírálás alatt áll, mint időközben kiderült, és minden bizonnyal olyan döntés születik, amely az erdészet számára kedvező. Telefonozok jogász barátomnak: nézzen utána, milyen indokok alapján sa­ játíthatnak ki magánterületet, és kik illetékesek, milyen szerv rendelkezik ez­ zel a joggal. Telefonozok Lacinak, a birkózó funkcinak, van-e módja, hogy lépjen az ér­ dekemben. Azt mondja, nem tudja, de szinte biztos, van olyan munkatársa, akinek van olyan barátja, akinek van döntési, de legalább beleszólási joga. Mindkét telefon hangneme biztató, így újra felhívom a titkárt, üvöltve közlöm, a kisajátítást jogi személyekkel kivizsgáltatom, és ha suskus vagy fenyődeszka van a dologban, úgy már most legyen boldogtalan. Egy nap elteltével újra hívom Lacit: összeállt a kapcsolat, ma küldték el a hivatalos felkérést a kisajátítás ejtéséről, ugyanis egy nyugdíjas, harcokban meg­ őszült kommunistáról van szó, akinek az idegei nincsenek rendben, és megvi­ selné, ha levágnának gondűző és idegnyugtató kertjéből. A problémát igyekez­ zenek más - személyes érdeket nem sértő - módon megoldani. Köszönöm, mondom. Nagy vagy, Laci! Gyere be, ha tudsz, megisszuk az áldomást, lapátos! - mondja búcsúzóul. Másnap hazautazom, összegyűlt elintézendőim nagy halma miatt sietősen, és autóval. Egyenesen a tanácsra megyek, látni akarom a térképet. A titkár szét­ tárja karját, nagyon sajnálja a dolgok ilyetén állását, de a térkép ottjártam óta nem került elő, eltűnt, tán a föld nyelte el. Nincs. De beadták a kérvényt a térképészeti hivatalnak, a másolat pedig az idén elkészül, ha látni akarom, ér­ tesítenek. Lesz rajta út apám kertje végében? Nem, mondja, nem. A térkép pontos másolata lesz annak, amelyet ön látott. Bükkszéket megjárt hölgyek vonaglanak, mint a macskák, meresztgetik szemüket, mellüket. Fontos ember telefo­ nozhatott, írhatott alá az érdekemben, ha ennyi jut nekem. Az egyik macská­ nak igazán kóstolásra váró szép melle van, de az orra túlméretezett, nézem búcsúzóul és nem köszönök, bevágom magam mögött az ajtót, ha lúd, legyen kövér. Hull a mész. Hátam érzi, lesnek az ablakon, de barátom távolabb áll, így a rendszámot nem, csak a kocsi márkáját láthatják, attól pedig lehet álla­ mi, nem Trabant. Az alsó, kivégzett úton, az erdészén gurulunk a kert alá, nyomom a dudát, hadd dühöngjön apám, ha meglátja a gerilla-kerítés előtt álló szürke autót. Nem szállok ki, nehogy korán felismerjen, inkább várok és nyomom a dudát. Látom, jön, még mindig tülkölök, már cifrázom is, kezében ott a horoló. K i­ lép az elkerített útszakaszra, felénk fordul, szikrázik a szeme. Erre már nyi­ tom az ajtót. - Ne csinálj hülyét belőlem, gyerek, neked nem jó a másik kapu?! - mond­ ja recsegve. 9 �- Az alkotásra voltam kíváncsi, áll-e m ég. . . - mondom. - Ezt senki le nem bontja - néz körbe a hússzor háromméteres, megművelhetetlenül ledöngölt, visszarabolt birtokán. Bemegyünk. N Y A K IG F E S T É K B E N Nyakig festékben, a gép mellett ér utói Laci telefonja. Vegyek kabátot, men­ jek be azonnal, a főnökkel megbeszélte. Jól van hát, megsúrolom magam, át­ öltözöm, munkásancúgban mégsem mehetek oly szép, fényes helyre. - Meg akartad csinálni azt az anyagot, lapátos? Meg akarom most is. - Akkor hétfőn elmész egy hathetes vezetőképző tanfolyamra, addig van négy napod, hogy lógó-függő dolgaid elintézd. A kérdések vázlatait látni kí­ vánom én is. - Milyen tanfolyam ez, Lacikám? - Mit gondolsz, milyen? - De hogy mehetnék, ha egyszer nem is vagyok tag? - Belépsz. Ezt el is intézzük, máris. Mária! Bújjon be! N Y O L C hó olvadt el, s a KISZ-anyag azóta is roncsaiban hever. Már a tárgyévet követő nyár új és fontos kérdést hozott: „ K i és miért vándorol Len­ gyelországba?” Ezt sem hagyhattam parlagon, hiszen oly izgalmasan távolbamutató, a felnőtté válás alapvető gondjait megfestő, ráadásul általam alaposan ismert témáról volt szó! Majd kicsi idő öregített rajtam, s máris nyakig a be­ vonulásom elleni hosszú háborúban. Új fejezetcím: „K i miért menekül hazafiúi kötelezettsége elöl?” Majd az ódzkodók nagyobbik részével beöltöztem a zöld ancúgba, és önmagától adódott: „ K i miért, milyen mértékben alakul a hata­ lom birtoklásának terhe alatt?" Összegyűjtve néhány füzetnyi forgácsot, nem sokkal jutottam előre a kérdés megválaszolását illetően. Egy idő után bizonyossá vált bűnös és alig mérsékelhető vonzódásom a szebbik nem irányulatába, ezügyben történt kimutatásaim nyomozati anyaga kötetekre rúg, válogatott és kielemezetlen történeteim gyűjtőkérdése a követ­ kező: „ Miért oly őrületes Sára mosolya?” Miután magammal és a fiatalka Sárákkal eleget foglalkoztam, kortársaimra tereltem - meglehetősen nehezen - figyelmemet, és csodálkozva tapasztaltam: korosztályom jelentős része tagja a szervezetnek. Miért? kérdezgettem őket, hi­ szen enélkül is annyi gondja, baja van az ember szegényebbik fiának: munka mellett tanulás, a gyerek óvodai elhelyezése, a szakmai fejlődés, a normális életet biztositó lakás megszerzése, és a többi, ésatöbbi. Vajon miért vállalnak plusz terhet az egyéb, bokrosan növekvő felelősség tetejébe? Amikor rá kellett döbbenjek, ennek a befejezésére se módom, se helyem, se tájékozottságom nincs, felbontottam a tanácstalanság idejére tartalékolt Lo­ vas Russiánt, öblögettem vele. Egy óra alatt messzire távolodva a ta­ nácstalanság depressziós vermétől, lemezjátszót kikapcsolva, villa­ nyokat le, előbújtam a füstös oduból, amely behatároltságával gúzsba köti képzeletemet, leültem hát a már ágyba dugott kölykök mellé, hogy bár ked­ vetlenül, kötelességszerűen, de teljesítsem az esti mesemondást: hétfő lévén. Összeszedtem magam. Aztán még keményebben össze. - Volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így be­ szélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így be- 10 �szélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így be­ szélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így be­ szélt . .. - Apa nem unod még ezt a rohadt tengerészt? - kérdezte a fiam. - Nem, fiatalúr. Nem unom még . . . - Akkor folytasd. És folytattam: Volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így beszélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így beszélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így beszélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így beszélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehivatta fiait, és így beszélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála után összehívatta fiait, és így beszélt. . . - Heej! - csapott le a gyerek: - Hogyhogy halála után? Ha meghalt, már nem tudja összehívatni! H AT E N N Y I A K E R ÍT É S Hát ennyi a kerítés, mely szervesen összenőtt titkári hivatalom első hónap­ jaival. Ha hihetetlennek tűnik, kételkedőknek javallom a nyomozást, bár aki részese volt ezen vérzivataros eseményeknek, úgyis letagadja. Mint én is. Ter­ mészetesen. 11 �KISS ANNA: Paprikacsizmás Ez a fura illető tücsöklikon bújt elő. Ijedtségem el se múlt, a likon már visszabújt. Piros pocegér Most lapuljon, aki él! Meneküljön, aki fél! Erre felé dübörög a rettentő pocegér! Virágos malac Kórólábam megvetem, bogyószemem lehunyom, négylevelű füveken kerek orrom jártatom. 12 �Öregecske dáma Régi szép világom sóhajok közt múlt el, halovány orcámon egyre több a púder. Buta madár Pálcahegyen nézelődöm, mondj egy titkot, meg nem őrzöm. Az a titok reggelig a csőrömön kiesik. Boldog krumplifej Fény hajol az ághoz, kitelő világhoz, özvegyecskét, piros almát vezetek oltárhoz. 13 �Piros mellényes Haha, hehe, ki más lehet a tökfejnél vidám abb! Piros mellényben üldögél, hülyéket mond magának. Krumplicskáné Konytba tekerve a zsup, de már dűl is széjjel, a zsup alatt krumplicskáné felhőket pöfékel. Aszaltszilva ördög A pogácsaszigeten sehol egy rossz lélek! Láncom üresen csörög, széjjelvet a méreg! A bábuk gyermekmunkák, Berbidai M agdolna és Bény Tibor segítségével készültek 14 �MARXTÓL A MARXIZMUSIG Marxra emlékezik az idén a haladó világ, születésének 165., halálának 100. évfordulóján. Tudományos konferenciák előadói, folyóiratcikkek szerzői nagy tisztelettel és megbecsüléssel méltatják a tudós, a politikus, a forradalmár mun­ kásságát. Elismeréssel szólnak a dialektikus és történelmi materializmus meg­ teremtéséről, mely új távlatokat nyitott az emberiség számára a haladás útján. Hivatkoznak hatalmas életművére, amelynek ismerete ma fontosabb és aktuá­ lisabb a szocializmus-kommunizmus felé törekvő népek számára, mint valaha. Az életrajzírók is egyre több lényeges összefüggést tárnak fel, amelyek se­ gítségével nyomon követhetjük Marx életének szinte minden fontosabb moz­ zanatát, művei keletkezésének idejét, és azokat a történelmi-társadalmi felté­ teleket, amelyek életrehívták ismert munkáit. D e bármennyire fontosak is ezek az ismeretek a tudományos gondolkodás számára, bármennyire nélkülözhetetlenek is az egyedül helyes materialista vi­ lágszemlélet kialakításában, nem elégségesek ahhoz, hogy általuk megismer­ jük Marxot, az embert. Ebben a törekvésünkben talán leveleinek olvasása nyújthatna legtöbb segítséget. Marx életútja ugyanis Engelshez, fe­ leségéhez, leányaihoz, barátaihoz, harcostársaihoz és politikai ellenfeleihez írott leveleiben nyilvánul meg leggazdagabban az utókor számára. A levelek olva­ sása során a jól ismert Marx-kép megelevenedik, a megszokott portréból esen­ dő ember válik, mert tanúi lehetünk küzdelmeinek, szorongásainak, miközben még határozottabban rajzolódik ki elszántsága, erkölcsi nagysága, amely elég erőt adott neki ahhoz, hogy lemondjon saját és családja polgári jólétéről és anyagi biztonságáról. Marx életének három szilárd pontja volt: a családja, az Engelshez fűződő bensőséges, mély barátsága és a munkásmozgalom. Ezek nélkül nem valósít­ hatta volna meg monumentális terveit, mert a hatóságok örökös zaklatásai, a krónikus anyagi gondok, a meg-megújuló és egyre súlyosbodó betegsége leg­ feljebb időnként enyhülő, de soha meg nem szűnő terheket rakott vállaira. E három pillérre támaszkodva azonban Marx nemcsak elviselte a gondokat, hanem úrrá tudott lenni rajtuk, megindítóan harmonikus, teljes életet teremtve a maguk számára. Több kötetnyi levelezését lapozgatva az a meggyőződés alakulhat ki az ol­ vasóban, hogy az emberiség boldogabb jövőjéért küzdőnek magának is szük­ ségképpen boldogságra, derűre, optimizmusra termett gazdag személyiségnek kellett lennie, távol az aszkétizmus minden terhétől, nyűgétől, önsanyargató, hamis pátoszától. Máskülönben hogyan is kerülhette volna el az álmodozás veszélyét, a X V III. század jeles gondolkodóinak gyönyörű tévedését, az utó­ piát, amelyből a kivezető utat éppen neki kellett megtalálnia? 15 �Marxra emlékezve, életének néhány jellemző epizódját szeretnénk felvillan­ tani az itt következő levélrészletek segítségével. Bár nyilvánvaló, hogy a ki­ ragadott szövegrészek nem képesek visszaadni a marxi életnek sem gazdagsá­ gát, sem szépségét, sem drámai erejét. Ahhoz túlságosan esetleges a váloga­ tás térben is és időben is. D e remélhetően sokan ismerik a teljes életművet. Számukra az újraolvasás még számos meglepetést, eddig fel nem fedezett öszszefüggéseket tartogathat. Mások talán most készülődnek e felbecsülhetetlen szellemi érték befogadására. Rájuk az az élmény vár, amit Marx a teoretikusmegismerés útjára lépőknek ígért A tőke egyik bevezetőjében: „A tudo­ mányhoz nem visz széles országút, s csak azok remélhetik, hogy napsütötte or­ mait elérik, akik nem riadnak vissza attól, hogy meredek ösvényeinek megmá­ szása fáradságos.” (M arx : A tőke, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1961. 23 1. - a szerző.) A levelek olvasása azonban könnyíthet a tudati elsajátítás nehéz munkáján, azáltal, hogy érzelmileg motiválja, támogatja, segíti az embert kitűzött célja felé, s elvezetheti Marxtól a marxizmusig. BA CSK Ó PIRO SK A 1. Marx Arnold Rugéhoz Párizsba Dr. Ruge úrnak. Biztos forrásokból értesültem, hogy Ön ellen és én ellenem és néhány más személy ellen a főkapitányságon hatósági rendeletek vannak, melyek szerint 24 órán belül el kell hagynunk Párizst és a lehető legrövidebb időn belül Franciaországot i s . . . Helyén valónak tartottam, hogy amennyiben az újságot még nem tudná, értesítsem Önt. Párizs. 1845 január K. Marx 2. Marx I. Lipót belga királyhoz Brüsszelbe Síre, Alulírott Kari Marx, a filozófia doktora, huszonhat éves, született Trierben, a Porosz Királyságban, feleségével és gyermekével. Felséged államaiban kíván letelepedni, ezért tisztelettel bátorkodik Felségedhez fordulni azon kérelemmel, hogy megtelepedését Belgiumban engedélyezni szíveskedjék.. . . Brüsszel. 1845 február 7. Dr. Karl Marx Engels Marxhoz Brüsszelbe Kedves Marx. . . . A „Kritikai kritik a ". . . egészen remek. Pompásak fejtegetéseid a zsidó­ kérdésről, a. materializmus történetéről . . . s kitűnő hatásuk lesz. Mindamellett a dolog túl terjedelmes. . . Különben az egész könyv pompásan van megírva és az ember halálra nevetheti magát rajta. . . A „szajhaviszonyokról" szóló részt jobb lett volna törölnöd. Túl kevés és jelentéktelen. Barmen, 1845. március 17 . Barátod Engels 16 �4. Engels Marxhoz Párizsba Kedves Marx, . . . A rendőrtiszt-helyettest, aki hozzád behatolt, állítólag már elmozdítot­ ták. A história az itteni kispolgárok között nagy felháborodást keltett. Brüsszel, 1848. március 9. Engels 5. Marx Geiger kölni rendőrfőnökhöz Nagyságos Geiger megbízott rendőrfőnök úrnak helyben Értesítem Nagyságodat, hogy az Ön által hozzám intézett irat ellen azon­ nal fellebbezést nyújtottam be a Belügyminisztériumhoz és épúgy, mint eddig, német birodalmi állampolgárnak tekintem magam. Köln, 1848. augusztus 5. Dr. Karl Marx A „N eue Rheinische Zeitung” főszerkesztője Marx Engelshez Bernbe Kedves Engels! Az újságokat elküldtük neked. Hogy ez nem történt meg hamarább, annak tisztára az a szamár K orff az oka, aki túlterheltségem mellett, amelyet még ál­ landó idézések, is szaporítanak, rendelkezéseimet idáig nem hajtotta végre. Egyelőre maradj B ern b en ... jobban pecsételd le a leveleidet. Az egyik fel volt tö rve. . . K. H e in zen közzétette régi szennyiratát ellenünk. Lapunk min­ dig a lázadás szintjén mozog, de minden idézés ellenére megkerüli a büntető törvényeket. Most nagyon közkedvelt. Kibocsátunk naponta röplapokat is. A forradalom halad. Írj szorgalmasan. Remélem hamarosan viszontlátlak. Köln, 1848. november 29. Marxod Marx Engelshez Veveybe Kedves Engels? Nagyon sokat nyugtalankodtam miattad és igazán örültem, amikor tegnap levelet kaptam a te írásoddal.. . Egész családom itt van; a kormány Morbihanba, Bretange Pontini mocsa­ raiba akart kiutasítani. Mostanáig megakadályoztam a végrehajtást. Ha azon­ ban azt akarod, hogy bővebben írjak az én itteni viszonyaimról és az általá­ nos dolgokról, akkor biztosabb címet kell küldened, mert itt szörnyű a hely­ zet . . . É g áldjon. . . Párizs, 1849. kb. aug. 1. Barátod K. M. 17 �8. Marx Engelshez Lusanne-ba Kedves Engels! Kiutasítottak Morbiban départemet-ba, --Bretange Pontini mocsarába. Megérted, hogy ebbe a burkolt gyilkossági kísérletbe nem megyek bele. E lhagyom tehát Franciaországot. Svájcba nem adnak nekem útlevelet, Londonba kell tehát mennem, mégpedig holnap . . . Párizs, 1849. augusztus 23. barátod K. M. 9. Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Engels! Most csak két sort írok neked. Ma reggel tíz órakor Főxchen, a mi kis lőporos összeesküvőnk, meghalt. Hirtelen egy olyan görcsben, amilyen gyak­ ran előfordult nála. Néhány perccel azelőtt még nevetett és huncutkodott. A dolog egészen váratlanul jött. Gondolhatod, mi van itt. Távolléted miatt ép­ pen ebben a pillanatban nagyon elhagyatottnak érezzük magunkat. . . London, 1850. november 19. Marxod Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Engels! Leveled nagyon jólesett a feleségemnek. Valóban veszélyesen izgatott és el­ gyötört állapotban van. Maga szoptatta a gyereket és a legnehezebb viszonyok között, nagy áldozatokat vállalt létezéséért. Ráadásul az a gondolat, hogy sze­ gény gyermek a polgári nyomorúság áldozata volt, jóllehet neki éppen nem volt hiánya gondozásban . . . London, 1850. november 23. Barátod K. M. 11. Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Engels! Néhány napig komolyan rosszul voltam, ezért ezt a levelet és a két pénzesutalvány kézhezvételének nyugtázását később kapod meg, mint szerettem voln a. . . London, 1851. jan. 6. K. M. 12. Marx Engelshez Manchesterbe K edves Engels! Nagyon leköteleznél, ha a pénzt, amennyiben lehetséges, postafordultával el­ küldenéd. A háziasszonyom nagyon szegény; már 2. hete, hogy nem fizettem neki és borzasztó erélyesen sürget. . . London, 1851. január 6. Barátod K. M. 18 �13. Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Engels, Maryn tanulmányozod a fiziológiát, vagy másutt? Az első esetben megér­ tem, hogy ez nem héber, sót még csak nem is orosz tanulmány. Új járadékelméletem egyelőre csak annyit hozott a konyhára, hogy nyugodt a lelkiismeretem. . . Annak, hogy a föld termelékenysége fordított arányban van az emberi termelékenységgel, mély benyomást kellett lennie egy oly erőságyékú családapára, amilyen én vagyok, annál is inkább, mivel házasságom termelékenyebb, mint iparom . . London, 18 5 1. február 3. Írj hamarosan Barátod K. M. 14. Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Frederic. Csak ezt a két sort írom neked, hogy hírül adjam: a kis gyermek ma egy­ negyed kettőkor meghalt. London. 1852. április 14. K. M. Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Engels! Mai leveled érkezésekor itt igen izgatott volt a légkör. Feleségem beteg, a kis Jenny beteg, Lenchennek valami ideglázféléje van. Orvost nem hívhattam és nem hívhatok, mert nincs pénzem orvosságra. 8 -10 nap óta a családot ál­ landóan kenyérrel és krumplival tápláltam, de kérdéses, hogy e kettőt ma is elő tudom-e teremteni. . . Cikkeket Dana részére nem írtam, mert nem volt egy pennym, hogy elmehessek újságokat olvasni. .. Mindent megkíséreltem, de hiába. Először ez a kutya Weydemeyer csap be 15 fonttal. Írok Németország­ ba Streitnek. . . A barom még csak nem is válaszol. . . A legjobb és a legkí­ vánatosabb lehetőség az lenne, ha a lakásadónő kidobna a házból. Akkor 22 font tartozástól legalább megszabadulnék. D e ekkora szívesség aligha tételez­ hető fel róla. Aztán itt van még a pék, a tejesember, a teakereskedő, a zöldsé­ ges, és még egy régi tartozás a mészárosnak. Hogyan boldoguljak mindezzel az ördögi nyavalyával? Végül, az utóbbi 8 -10 nap alatt néhány sbilinget és pen­ nyt kölcsönkértem mesterlegényektől, ami számomra a legeslegkínosabb, de szükség volt rá, hogy meg ne dögöljünk . . . London, 1852. szeptember 8. K. M. 19 �16. Marx Jenny Marxhoz Trierbe Drága Szivem, Ismét írok neked, mert egyedül vagyok és mert zavar, hogy gondolatban ál­ landóan veled beszélgetek.. . . bármennyire rossz is az arcképed, a legjobb szolgálatot teszi nekem, és most megértem, hogy még a „fekete madonnák" is, a Szűzanya eme legcsúfabb ábrázolatai is rendíthetetlen tisztelőkre tudtak ta­ lálni, sőt még több tisztelőre, mint a jó k ép ek . . . D e én kijavítom a napsuga­ rakat, amelyek hibásan festettek, és úgy találom, hogy az én szemem, bár­ mennyire elromlott a lámpafénytől és a dohánytól, mégis tud festeni, nemcsak álomban, hanem ébren is . . . Valóban sok nő van a világon, és közülük néhányan szépek is. D e hol ta­ lálok olyan arcot, amelyen minden vonás, sőt minden redő életem legfőbb és legédesebb emlékeit ébreszti fel? Még végtelen fájdalmaimat, pótolhatatlan veszteségeimet is ott olvasom édes homlokodon, és édes arcodat csókolva, le­ gyűröm a fájdalm at.. . Isten veled édes szívem. Ezerszer csókollak téged és a gyerekeket. Manchester, 1856. június 21. A te Karlod Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Frederick, . . . Meg tudod-e mondani nekem, hogy a ti gyáratokban pl. milyen időkö­ zökben újítjátok fel a gépi berendezést? . . .A z átlagos idő, amely alatt a gépi berendezést felújítják, egyik fontos mozzanata ama több éves ciklus magyará­ zatának, amelyet az ipari mozgás befut, amióta a nagyipar megszilárdult. . . London, 18 58. máricus 2. Barátod K. M. 18. Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Frederick, Hosszú hallgatásomra egyetlen szóval adhatok magyarázatot - képtelen vol­ tam írni. Mégpedig nemcsak képletesen, hanem a szó szoros értelmében így v o l t . . . A néhány elkerülhetetlen „Tribune” -cikket tollbamondtam a felesé­ gemnek, de erre is csak erős izgatószerek használatával voltam képes. . . Az orvos azt akarta, hogy utazzam el, de ezt először is pénzügyi helyzetem nem tette lehetővé, másodszor pedig napról napra reméltem, hogy ismét hozzá tu­ dok fogni a munkához. . . Az ördögbe is, alig várom, hogy ennek az állapot­ nak a jövő héten már vége legyen. . . Úgy látszik, a télen túlzásba vittem az éj­ szakai munkát. Hinc illae lacrimae. (Innét hát a könnyek.) . . . London, 1858. április 29. Barátod K. M. 20 �Marx Engelshez Manchesterbe 19 . Kedves Fred, . . . T e úgy látszik, erkölcsileg felháborítottad. (Wilhelm barátunkat). Mát válaszoltam neki, hogy tévesen értelmezte leveledet. Ez az ember képtelen fel­ fogni, hogy a világnézet és az üzleti ügyekkel való foglalkozás korántsem sar­ kalatos ellente k . . . London, 1869. július 3. A Szerecsen Marx Eleanor Marxhoz Londonba Kedves Jó Gyermekem, Milyen kedves tőled, hogy ilyen gyakran és részletesen írsz; de nem aka­ rok elvenni abból a nagyon kevés „ szabad” idődből, amellyel rendelkezel. . . Meissner úr tegnap elküldte az 188 1. évi elszámolást, a bevétel nagyon ki­ csi; az 1882-esnek aztán annál többnek kell lennie, mert egyúttal azt írja, hogy a „T ő ke" példányai gyorsan fogynak. Persze türelmetlenül várja a korrektúra­ íveket. Csókoltatom unokámat Ventor, 1883 január 9. É g veled. É lj boldogul 21. Engels Eduard Bernsteinhez Zürichbe Kedves Bernstein, Táviratomat bizonyára megkapta. Borzasztó gyorsan következett be a dolog. A legjobb kilátások után ma reggel hirtelen az erők teljes összeroppanása, az­ után egyszerű elalvás. Két perc alatt megszűnt gondolkodni ez a zseniális ko­ ponya. . . . Hogy mit jelentett nekünk ez a férfiú az elmélet és minden döntő pillanatban a gyakorlat területén is, arról csak annak lehet fogalma, aki foly­ ton együtt volt vele. Nagy szempontjai évekre eltűnnek vele a színről. . . A mozgalom megy a maga útján, de híjján lesz a nyugodt, idejében jövő meg­ fontolt közbelépésnek, amely eddig sok hosszadalmas tévúttól megkímélte. . . London, 1883. március 14. Híve F. E . Forrásjegyzék 1 . NEM 27. köt. Kossuth pest, 1971. 404. o. Könyvkiadó Buda- 14. NE.M 28. köt. Kossuth Könyvkiadó 2. u.o. 577. old. 1 5 . u.o. 1 1 8., 119. old. 3. u.o. 22., 23. old. 16. NEM 4. u.o. 106. old. 29. köt. Kossuth Könyvkiadó 5. u.o. 459. old. 17. u.o. 273. old. 18. u.o. 302. old. 7. u.o. 130. old. 19. NEM 8. u.o. 133. old. 1974. 322. o. 20. NEM 35. köt. Kossuth 9. u.o. 134. old. 1 1 . u.o. 137. old. Buda­ pest, 1972. 506; 509; 510 . old. 6. u.o. 122. old. 10. u.o 135. old. Budapest, 1071. 45. old. 32. köt. Kossuth Könyvkiadó Könyvkiadó Budapest, Buda­ pest, 1976; 398 ; 399. old. 21. u.o. 432. old. 12. u.o. 162., 166. old. 21 �AZ ÉLŐ MARX Marx születésének és halálának ke­ rek évfordulói mindig aktivizálták a tanaival egyetértő, vagy akárcsak ro­ konszenvező magyar progressziót is. A számtalan méltatás sorából ezúttal a Népszava 1933 márciusi vezércikkére utalunk, amely éppúgy Az élő Marx címmel idézte meg az akkor fél év­ százada halott tudós, politikus emlé­ kezetét, mint ahogyan e cím foglalja most - a századik évfordulón - kö­ tetbe az M TA Filozófiai Intézetében, a Társadalomfilozófiai Osztály műhe­ lyében született Marx-tanulmányokat. Ez esetben azonban nem az alkalom szülte direkt tisztelgésre esik a hang­ súly, hanem egy folyamatos - a tár­ sadalomtudományok elméleti-módszer­ tani problémáit vizsgáló - kutatómun­ ka jelenlegi helyzetét reprezentáló ki­ advány látott így napvilágot. A szerzők Marx társadalomelméleti alapfogalmait elsősorban tudományel­ méleti és metodológiai szempontból teszik mérlegre, arra keresvén a vá­ laszt, hogy a társadalom- és humántudományok (jelesül a filozófia, a po­ litikai gazdaságtan, a történelem, az etnológia, a nyelvészet) mai kérdései tükrében mi a jelentősége Marx munkásságának. Az a meggyőződésük, hogy a 19. században fogant marxi gondolat nem korhoz kötött, nem túl­ haladott, s mindaddig élőnek bizo­ nyul, „amíg a változó körülmények kö­ zött is megőrzi ösztönző, heurisztikus erejét, amíg az új problémák újféle megoldásait keresőnek is mintát, mér­ cét, módszert kínál” , és szüntelen töp­ rengésre, a tézisek, kategóriák tovább­ 22 gondolására készteti a marxi örökség­ gel Marx szellemében sáfárkodót. S hogy e tanulmánykötet ilyen szemlé­ letű írások gyűjteménye, azt éppen úttörő jellege bizonyítja, hisz a ma­ gyar nyelvű Marx-irodalom még nem, vagy csak érintőlegesen tárgyalt ha­ sonló kérdéseket. Jó példa erre Orthmayr Imre ta­ nulmánya, amely a marxi társadalom­ elmélet egyik alapkategóriájának, a termelési mód fogalmának logikai elemzésére vállalkozik, megállapítván, hogy bár e fogalom Marxnál nem min­ dig ugyanazokat a megkülönböztető jegyeket tartalmazza, mégis jól fel­ ismerhetők a termelésbeli sajátosságok átfogó csoportjai: a termelés anyagi­ technikai és társadalmi jellegzetessé­ gei. ,,Az ismérveknek, ezt a két körét Marx gyakran együtt használja a ter­ melési módok megkülönböztetésére, más esetekben viszont a termelési mód jogalma csak az egyik vagy csak a másik típusú tulajdonságokat je­ löli. Ez utóbbi esetekben néha meg­ különböztető elnevezéseket is használ e két eltérő „termelési m ód" jelölésé­ re: az anyagi termelési mód és a ter­ melés társadalmi formája kifejezése­ ket. . . Marx a termelés anyagi és tár­ sadalmi jellegzetességeinek analitikus szétválasztásából adódó konceptuális bázison fogalmazza meg azt az össze­ függést, hogy a termelés tőkés formá­ ja lassan és fokozatosan kialakítja a termelés neki megfelelő üzemformáit és eljárásmódjait.” Ugyancsak újszerű megközelítésben tárgyalja Redl Károly Marx gazdasági �nézeteit a középkori gazdasági gon­ dolkodással való összevetésben és főképp a tulajdon-, az áru- és pénz­ viszonyok kérdéskörében - érzékelteti a marxi eszmék termékenységét a nyu­ gat-európai feudalizmus értelmezésé­ ben. Arra is felhívja a figyelmet, hogy Marx módszerének a feudális rend­ szer ideologikus reflexének elemzése szempontjából is jelentősége van, hi­ szen - a középkori antropomorfizáló és moralizáló szemléletmódtól eltérő­ en - a dologi viszonyok mögött fel­ tárja az emberi, társadalmi és osztály­ viszonyokat. Makai Mária a politikai gazdaságtan Marx általi elméleti meg­ alapozását, a gazdasági formának az alapokból kifejtett rekonstrukcióját elemzi néhány mai, korlátozó érvényű szaktudományos értelmezés kapcsán. Lukács József és Tütő László egy­ aránt a társadalmi fejlődés, a haladás kérdéskörével foglalkozik egyrészt kul­ túratörténeti, másrészt történettudomá­ nyi, illetve történetfilozófiai aspek­ tusból. Lukács József a ’7o-es évtized­ ben sokat vitatott kulcskérdésben fog­ lal állást, amikor azt törekszik igazol­ ni, hogy az egyenlőtlen politikai, gaz­ dasági, jogi, tudati fejlődés ellenére éppen a történetiség marxi eszméje alapján - az emberi kultúrák egységét is bizonyítani lehet. Tütő (egyebek kö­ zött) arra mutat rá, hogy Marxnál a három alapfázisú - az árutermelést megelőző, az árutermelő és az áru­ termelés utáni - történelemszemlélet képezi az ideológiatörténeti vonatko­ zások bázisát, s ennek alapján külön­ böztethetők meg a hagyományos-pat­ riarchális, az árutermelő-polgári és a proletár ideológiai álláspontok. Rózsahegyi Edit a marxi tudomá­ nyos módszer központi elvét, a törté­ neti és a logikai viszonyának egységét operatív tartalmában értelmezve ar­ ra keresi a választ, „hogy van-e olyan történeti gondolkodás, amely lehetővé teszi, hogy a jelen társadal­ mi összefüggéseit átfogóan és ugyan­ akkor gondolatilag megalapozott ér­ vénnyel fejtse ki az elmélet. Milyen az a történetiségfelfogás, amely erre ké­ pessé teszi az elméletet? Ha van ilyen, hogy működik az elméletben? - Ami­ kor a marxisták a történeti és a lo­ gikai egységének marxi elvét akarják kifejteni, ezekre a kérdésekre kell fe­ lelniök. Ez a történeti gondolkodás így nem alátámasztja vagy megerősíti, ha­ nem alakítja az elmélet logikáját. A sajátosan marxi logikát enélkül értel­ mezni nem lehet.” Hársing László Marx módszertaná­ nak mintegy formai oldalát érinti, amikor a szakszerűségről és a tudo­ mányos kritika moráljáról kifejtett el­ veit, illetve azok gyakorlati megvaló­ sulását mutatja be. Kiemeli, hogy Marx fontosnak tartotta például a tu­ dományos problémák adekvát megfo­ galmazását, az elemzések, következ­ tetések objektivitását, vagy a kímélet­ len polémiákhoz is szükséges tisztes­ séget. Követelményeiben másokkal sem volt szigorúbb, mint önmagával szemben. Ez az írás azért is figye­ lemre méltó, mert akarva-akaratlan Marx személyiségének jobb megisme­ réséhez járul hozzá. Szintén Marx műhelyébe enged betekintést Dajka Balázs írása. A szerző azokat az et­ nológiai, kulturális antropológiai „jegyzeteket” értelmezi, melyeket Marx - többek között - Morgan műveinek olvasása közben papírra vetett. Konk­ rét, a technikai részletek szintjét is jellemző példákkal illusztrálja, hogy a korabeli tudományos módszereket hogyan használta Marx egy sor, új­ donsággal bíró, felívelő szakaszban lé­ vő tudományterületen. A felvetett kérdések további, alaposabb kutatások létjogosultságát bizonyítják. Kelemen János - aki Hársing Lászlóval társ­ szerkesztette e kötetet, sőt az előszót is ő jegyezte - a nyelvtudomány és a marxizmus kapcsolatára mutat rá, Marx és Engels úgynevezett „nyelvé­ szeti (a nyelv keletkezésére, lényegé­ re, természetére, a nyelv, a gondolko­ dás és a valóság, valamint az osztá­ 23 �lyok és ideológiák viszonyára, a kor nyelvtudományi eredményeire, nyelvé­ szeire vonatkozó) megjegyzéseinek." elemzésével. A kötetzáró tanulmány - Sziklai László tollából - Lukács György „Marxra találásának” , Marxhoz veze­ tő útjának pontosabb feltérképezésé­ hez nyújt adalékokat. Annak az ér­ zékeltetésére törekszik, hogy a lukácsi recepció korántsem az elsajátítás egye­ di megvalósulásaként érdekes, hanem egy kor eszmei kifejeződésének, a kommunista mozgalom alakuló elmé­ leti tudatának reprezentánsa. „Vissza Marxhoz - előre a valósághoz! Ket­ tős hűség: ez a lukácsi magatartás lé­ nyegi törekvése.” Sziklai a harmincas évek eleji, meglehetősen ellentmondá­ sos Marx-értelmezések sorában he­ lyezi el Lukács Marxhoz való viszo­ nyulását, amelyet a Történelem és osztálytudat (1923) önkritikus megta­ gadása és később meghaladása, a ke­ rülő utakkal is járó újrakezdés jelle­ mez. A legjellegzetesebb példája a ki­ térőknek, ahogyan a Marxhoz vezető úton Hegelhez érkezik. Ugyanis: „...a fasizmus és az egy országban létező szocializmus korában a Hegel-kérdés: Marx-kérdés.. . Igenlés és tagadás dia­ lektikájának monumentuma A fiatal Hegel ( 1938). Lukács Hegel-elemzése szükségszerűen Marx Hegel-kritikáján teljesedik ki, most realizálja valójá­ ban a Gazdasági-filozófiai kéziratok sokk-hatását, módszertanilag érvénye­ síti Marx bírálatát. . . Ám ezen a pon­ 24 ton Lukács megáll. Kitér az elől, hegy itt és most értelmezze Marx nézeteit az elidegenülés pozitív megszüntetésé­ nek. esélyeiről a nyers vagy a fejlett kommunizmusban. Ezt Marxhoz veze­ tő útjának következő időszakára bíz­ za" - fejezi be fejtegetéseit (és a könyvet) Sziklai László, mintegy ér­ zékeltetve, hogy a kutatókra is továb­ bi feladatok várnak, akár ebben a témában is. E tanulmánykötet megjelenése csak egyik, de lényeges mozzanata az idei kettős Marx-évforduló hazai megem­ lékezéssorozatának. Méltán illeszke­ dik a programba, hiszen nem keveseb­ bet vállal és teljesít, mint a Marxtól öröklött és általa ösztönzött intellek tuális bátorsággal, tudományos igény nyel és elmélyültséggel keresni, kimun­ kálni a válaszokat a társadalomelmé­ let fontos, világszerte aktuális kérdé­ seire. Annak bizonyítéka e jubileumi kiadvány, hogy a társadalmi gyakor­ lat, a felhalmozódó sok-sok tapasztalat és ismeret, a mindegyre új szituáció szüntelen megújulásra készteti a marxizmust, amelynek ráadásul belső igénye, fő tendenciája is a megújulás - de természetesen saját elvi alap­ jain, saját módszerének, logikájának a bázisán. Az Az élő Marx című kötet szerzőinek, szerkesztőinek törekvései azért érdemelnek figyelmet és elisme­ rést, mert a marxista elmélet tovább­ gondolását ilyen felfogásban értelme­ zik és művelik. (Kossuth, 1983) C SO N G R Á D Y B É L A ��ROMHÁNYI GYULA H ELYZETJELEN TÉS Álmodtam szépet kocsmazugba’ Poharak között karra bukva Öleltem asszonyt hűtlen-ágyon Sírtam a koszlott koldus-vágyon Gondoltam magam jobbnak-szebbnek Más derekával egyenesebbnek Daloltam már T Ö B B földet magamnak D e vétkeim mind I D E nyilaztak S hiába gyónásom-imádkozásom Nem O ld: de Köt - feloldoztatásom KÖ N YÖ RGÉS „K ettőnkben egy szív dobogott; É n is érzem benne a véget S most, mint élet nélküli élet, M int festett kép olyan v a g y o k .. . ’’ (Villon) Hány napja már, hogy léted testemből tova űztem; hogy elmondhatom: Tiszta vagyok s bűnöm nem mocskol már általad engem 26 �Nem tudom. Nem számoltam percet, órát, napot: De azóta „nyitott” szemmel alszom éjjelente, s ajtóra, ablakra meredve várok, és sírok olykor, ha nem motoz bogár, szú a csendbe’ s vélem, hogy lépteid suhogását hallom. Gyere hát vissza! Megbocsátok! Amit ellened tettem - nem igaz! Nappalok súlyában roppant testem tört csontjait összerakd! Add vissza röpülésem: Otromba karom könnyű tollait, mi a zuhanás kráteréből hazug-szép tájaidra felrepít! Hallgatsz? Hiába kérlek? J aj, nézd! - újra este van, Ajtóm kulcsra zárva már, ablakom csillagtalan. Agyam letaposott havára dőlve várom, hogy mész-ezüst falaim betemetnek; csak szemem parázs-bokra ég még, jelet lobbantva lépteidnek. Jö jj! Vess szemem mögé virágos rétet, nászi ágyat, és az ébredés kulcsával zárd ránk szempilládat! Jö jj! Jö jj! Tiszta nappalok kapuját nyitom eléd: (Ékesítsd fel színes-mocsokkal. . .) Lépj be rajta Álom egyszer lépj be rajta még! �LACZKÓ PÁL KALANDOZÁSOK ÉS G Ö RÖ N G YÖ K (I.) Naplómból — magánügyek és dátum nélkül M int annyi minden korunk tudományos eredményeiből, az is szinte kö­ vethetetlen, ahogy a régészek és antropológusok - újabb és újabb leletek­ re bukkanva - egyre öregbítik az Em beriséget. Olvasom például, hogy bi­ zonyos Desm ond Clark, a K aliforniai Egyetem antropológusa, fölfedezé­ sével nem kevesebb, mint négyszázezer évvel nyújtaná meg - tapintatla­ nul - éveink számát. A F öld életkorához képest ugyan mindössze másod­ percekkel, mégsem csodálkoznék, ha kialakított mércéinkkel a kezünkben, önmagunk iránti türelmünk fogyatkozását érzékelnénk: ennyi évvel mögöt­ tünk még mindig csak idáig jutottunk? E d d ig a mai világállapotig? Ha elég optimizmus dolgozik valakiben, felröppenthet egy-egy közhasználatú módszertani biztatást, afféle jó tanácsot: nézzük, kicsit hunyorítva és meg­ felelő szemléleti távolságból az inkriminált éveket, miként bizonyos fest­ ményeket. N em lesz okunk panaszra - ennyiből ennyire futotta. . . V a ­ jon? - tehetnénk fe l az ismert szkeptikus kérdést. É s ha mégis beletörőd­ nénk, nem lehetünk biztosak, hogy minden lehetséges kérdést elhárítottunk. D e lesz-e időnk többre? - kérdezné a pesszimista, aki sohase hajlandó a fenekén maradni, abban a bizonyos Most-ban. A Desmond Clark-féle tu­ dósok pedig csak fokozzák a kételyeit. E n n yi elkótyavetyélt é v ! D O B S IN A . A barlang szájából árad a hideg, mint a hirtelen kinyitott nagyméretű hűtőszekrényből. Mégsem visszatántorít, hanem vonz, titkokat ígérőn. E lveszve a látogatók tömegében, hamar kiderül, hogy mint minden, ami rejtett, igényt tart a bensőséges, szűk körű találkozásra. En nyi ember között a hideget érzem, nem a jégalakzatok játékosságát, pompáját, eset­ leg fenségességét. A z első személy tekintetére gondolok, az eddig senki által nem látot­ tat megpillant óra. Valahogy másról van itt szó, mint az élet egyéb vetél­ kedőin, ahol szintén az elsőségért folyik a versengés. A tekintetben van valami kizárólagos, ami tönkreteszi a látnivalók hímporát. Indítékaikban megérthetők - ha felmentést mai felfogásunkkal nem is adhatunk - azok a férfiak, akik a hozzájuk tartozó nő kíváncsiságból fellebbentett csadorja miatt képesek idegent ölni. Feltűnő, hogy a természet egyedi látnivalóira vonatkozik javarészt a tekintetnek ez a fajta kizárólagossága. (É s mi a női arc, ha nem természeti jelenség?) A művészet szemlélhető eredményei döntően más jellegűek. A z Akropoliszra vagy a Scrovegni kápolna falaira szüntelenül záporozó tekintetek mintha egyre érvényesebbé tennék az eljö­ vendő látogatók számára az Erekteion kariatidáit, Giotto freskóit. 28 �V E L E N C E , a Palazzo D ucaléban a Nagytanács terme. Fokozódó iz­ galommal jutottunk idáig a dózsék palotájában, betekintve a hírhedett börtöncellákba is. A cél mégis Tintoretto. K orábbi előítéletem Velencé­ ben oldódott, hogy aztán éles fordulattal tiszteletre váltson át a X V I. szá­ zad mestere iránt. Szokványos történet, tudom. Ilyenkor már elvből sem akar visszaesni a korábbi véleményéhez a rajongó. A világ egyik legna­ gyobb méretű festményeként számon tartott Paradicsom végül nem okoz csalódást. Pedig hihetetlennek tűnt, hogy 200 négyzetméteren festőileg min­ dent rendbe lehet tenni. D e úgy látszik, Tintorettót kimerülésre egyál­ talán nem hajlamos tobzódása, am ellyel m üvek példátlan tömegét hozta létre, a méretek felé is hasonló hevességgel űzte. Térképző fantáziája, amelyet a misztikumot levetkező, az űrkorszakba lépő emberiség még maid újra felfedez magának, ha képeit nem eszi meg előbb a közömbös idő, itt is kalandozásra csábít. E z a Paradicsom nem az örök megállapodottság unalma. Felhők és üdvözültek, karok és szárnyak, arcok és fények nyug­ talan mozgásban vannak. A tér nem a geometria kimért tere, hanem, mint a tenger alaktalan, nyughatatlan vize, amely mégis mintha szabályszerű­ ségeket mutatna változásaiban. M ihelyt otthonosságom valamelyest kialakul és igyekszem ideképzelni a hatalmas festmény alá a hajdanvolt patríciusokat, önkéntelenül a jelen­ béli társakra nézek, kutatom, kikkel vagyok éppen jelen. Arra leszek fi­ gyelmes, hogy egy tizennégy év körüli fiú a hűvös kockát tekeri elszánt belefeledkezéssel. A Szent György-sziget felől árad be a kora délelőtti nap­ fény. Tintoretto dinamikája mintha megemelné a Nagytanács gyűléster­ mét, de a fiúnak mit se számít a Mester kompoziciós fantáziája, am ellyel a levegőég tagolatlan kupolájába a tér bonyodalmait volt képes belelátni! N eki ott a feladat: átrendezni a marokba fogott teret. A bonyolultat át­ tekinthetővé tenni, a káoszt elrendezni. Megteremteni a K end nyugalmát, áttekinthetőségét. A z sem akármi. V égre siker! Fölpattan, rohan a cso­ portja után. akiktől rég leszakadt, hogy felmutathassa az eredményt és a diadala teljes legyen. Tintoretto misztikus terére ügyet sem vet. N em két­ séges, hogy Tintorettót viszont érdekelte volna a R ubik-kocka, ha Leonar­ do feltalálja, s Itália-szerte áruba bocsátja. A m ivel természetesen nem a gyereket akarom elmarasztalni. B E J R ÚT. A terhes nő - különösen abban az időszakban, am ikor a dom­ borodó has szinte természetellenesnek tűnik valamiért már rég a k i­ szolgáltatottság jelképe a szememben. Talán a képzeletem miatt, amely in­ kább a veszélyeztetettség beláthatatlan körét vonja a várandós mama kö­ ré, semmint, hogy a kötelező elérzékenyüléssel közelítsek. Okát kereshet­ ném, d e az már biztos, hogy ebben a tekintetben nem változom. E ffe lő l azóta vagyok ilyen bizonyos, mióta egy palesztin anya és gyermeke sorsá­ ról a televízióban láttam azt a drám ai tudósítást, amit valószínűleg szerte a világon sugároztak.. A tüzérségi lövedékek robbanása, repülőbombák hul­ lása között menekülő asszonyt úgy hasította fe l egy szilánk, mintha a császármetszést brutális avatatlansággal hajtanák rajta végre. A fém darab­ ka lendületéből még futotta arra is. hogy a kilencedik hónapjába ért mag­ zatot a lábán megsebezze. Lehet, hogy erre a sértésre sírt fe l először az anyja nedveiben mocorgó, kényszerűen világba szakadt gyerm ek? É s az anya jajveszékelésén átütő panaszt hallotta meg V alaki? A k i így, névte­ 29 �lenül is nagybetűvel írandó. Mert a megmásíthatatlan tragédiában az ál­ dozatok mellett ő a hős. Volt ereje, hogy a szerencsétlen, menthetetlen anyáról leválassza a csecsemőt - elvágta a köldökzsinórt, s kiemelte a halál mocskából, amibe pedig maga is arccal bukhatott volna. Az ilyen jelenet, ha képesek vagyunk elgondolni a részleteit, mintha az ész határán túl zajlana. V alószínűleg azzal az öntudatlansággal é li át a benne résztvevő, ahogy utunkba került kavicsot rúgunk arrébb szórakozot­ tan, s a kő még gurul, de a mozdulatunkra már nem is emlékszünk. E set­ leg riasztóan éles létérzékelés közben. M inden esetre sokkal többet nem tehetünk., mint fejet hajtunk a névtelen V alaki előtt. N o, nem a tisztele­ tünk jeléért. Sokkal inkább a kapott bizonyságért: tanúságot tett valamiről, aminek a létét olykor már fel sem tudjuk tételezni az emberi történés végletes helyzeteiben. M inek is nevezzük? Mintha nem futná a névadásra, csupán a jelenet önkínzó ismétlődő felidézésére, mert kevés a szó teher­ bírása a kép brutalitásához képest. Hogy mindez Izrael Bejrút elleni offenzívája idején esett meg? Fontos-e, ha föltételezhetjük korábbi időkben is. és nem lehetünk biztosak a meg nem ismétlődése felől. Csak. kívánhatjuk: szűnjék meg az életet hordozó nők. kiszolgáltatottsága. V Á R N A . A strandon túl, följebb, a hullámtörő kövekkel védett part­ szakaszon keresünk magunknak helyet. Családias, rejtett, napozásra még­ is alkalmas zugokat találni, tenyérnyi fövennyel. M a azonban nincs szerencsénk. Hamar megértem, miért méltatlankodott előbb egy férfi: a hullámzás ellenére jól látni az olajfoltokat. A parton re­ kedő tajtékkal fonálszerű barna szennyeződésként marad hátra a kisodort olaj. A visszahúzódó tenger után a homokban most nem a nedvesség el­ nyelődését lehet nyomon követni, hanem az olaj szétterülő pávaszemét cso­ dálhatjuk az erős fényben. Lábammal árkot húzok, gyanúm igazolandó. Rétegenként bukkan elő a lerakódás. Följebb nézek a szabadstrand felé: hosszú méterekkel beljebb, d e a pariközeli sekélyebb vizekben is tömeg: lejjebb, a fizetőstrandokon szintén. Lábszáramra pillantok: barnás szélű, fekete, zsíros, apró foltok tapadtak, meg rajta. Innen szedhetjük a sátor­ fánkat. Újabb hely után kell néznünk. A végre alkalmas ponton sörösüveggel a kezemben szembeállok. a hul­ lámokkal. Csak annyira bent, hogy a tenger ismétlődő rohama a boká­ mig érjen. Mögöttem kifullad a makacsság, szelíden elömlenek, szétterül­ nek a hullámok. Ilyenkor leválasztódom a szárazföldről, s ha nem is ma­ radok az ajkamig a tengerben, mégis mintha bekerítene a magány, majd gyorsan, ahogy jött, fel is számolódik. A visszavonuló víz előbb a sar­ kam, m ajd a lábujjaim alól sodorja el a homokot, szinte szemenként, aztán a fogyás a talpam alatt folytatódik, s mire szárazon maradok, lehet tán néhány centi is, amennyit süllyedtem, úgy érzem. Pár másodpercre eltű­ nődhetek. a helyzetemen, aztán már növekszik, duzzad a víz, közelít a so­ ros hullám : semmibe vesz, a part érdekli kizárólag. Úgy mellékesen, oda­ felé is és vissza, szemcsézi alólam a homokot. Hiába, tudom, hogy nem a szárazföld tűnik el mögülem, amin a lábam megvethetném, mégis az a bizsergető állapot lesz úrrá rajtam, amely a végső kérdések felmerülésével jár, ha azok. nem a valódi veszélyességükkel rontanak ránk, hanem csupán jelzik a jelenlétüket a látszatok és kellemességek közepette is. 30 �K R ÓNIKA M OCSÁRY - HASONMÁS KIAD ÁSBAN Nagyon szép könyv fekszik előttünk. Mocsáry Antaltól N em es N ógrád V ármegyének. Históriai, Geographiai és Statistikai Esmértetése. V agy ahogy inkább ismerik, a Mocsáry. 157 évvel az első kiadás után ismét megje­ lent hasonmás kiadásban. A könyv szerkesztője, felelős kiadója Praznovszky Mihály múzeumigazgató. Nem szeretném azt a hiedelmet kelteni, hogy ennek a könyvnek a ki­ adását ez a bizonytalan évforduló tette szükségessé, esetleg valamiféle nosztalgia, vagy netán mert kedvet kaptunk a napjainkban egyre inkább szaporodó reprint és fakszimile kiadásoktól. Többről van szó. E z egy rend­ kívül gazdag, eredetileg négykötetes munka; számtalan olyan adatot tar­ talmaz, amely ma mindenképpen szükséges ahhoz, hogy valaki a szülő­ földjét még jobban megismerje. E z túl általánosan hangzik, de ha felidézem önnek, hogy például az utóbbi évtizedekben, vagy talán az utóbbi egy év­ században született Nógrád megyei történeti munkák alapvetően a Mocsáryra hivatkoznak, az ő adatait használják fel, akkor máris közelebb kerültünk a szándékunk megértéséhez. - Alapműnek, forrásműnek tekintik a M o csá ry t, mely a megyében, ha jól tudom, mindössze négy példányban maradt fenn. - Nem tudom, hogy országosan is sokkal több példány ismert-e? Hiszen olvasható a könyv előszavában is, hogy mindössze 80-90 előfizetőt tudott rá szerezni. N e felejtsük el, hogy 1826-ot írunk, egy évvel vagyunk Szé­ chenyi felajánlása után, az Auróra folyóirat ekkor kezd igazán közönséget toborozni. A megjelenő újságok, könyvek általában azt panaszolják, hogy kevés az előfizető, lehetetlen, hogy Magyarország olvasó, művelt közönsége csak 200-300 példányban tudjon egy folyóiratra, vagy egy könyvre előfi­ zetni. Tehát a valódi helyzet ez volt, amikor Mocsáry ezt a művét meg­ fogalmazta. Nem az volt a fő kérdés, hogy hány száz példányban adjunk ki egy könyvet. Egyáltalán jussunk el oda, hogy megjelentessünk magyar nyelven folyóiratokat és könyveket. Olyan szempontból egy magyar nyel­ vű, hogy úgy mondjam, honismereti mű megjelenése rendkívül fontos ese­ mény volt. - Nemcsak, hogy magyar nyelvű, de szép ízes magyarsággal ma is ele­ venen ható nyelvezettel írta meg Mocsáry ezt a művét. - Mocsáry nem volt képzett tudós. Mocsáry egyszerű táblabíró volt, a korszaknak megfelelő iskolai végzettséggel. Viszont, mint önmaga csi­ nálta tudós, csatlakozott ahhoz az ún. államismereti iskolához, amelynek helye a felvilágosult történelemszemlélet, tehát a felvilágosodás történe­ lemszemlélete és a majd Horváth Mihállyal megjelenő magyar pozitivista történetírók között van. A z volt a legfontosabb feladatuk, hogy ésszerű, Elhangzott a M agyar R ádió Társalgó című műsorában 1983. III. 8-án. 31 �pontos, tárgyszerű adatokkal járuljanak hozzá az államvezetés mindennapi gyakorlatához. Éppen ez adja meg e könyv egyik nagy értékét is, hogy Mocsáry nem hibázhatott. Nem beszélhetett mellé, az adatoknak pontosaknak kellett lenni. A legtöbb adatot személyesen gyűjtötte össze. Sorra járta a megye összes települését. Am ikor látott vagy hallott valami érdekeset, ak­ kor elment a helyszínre, meggyőződött róla, azután írta le. - Lapozzuk fel Mocsáry könyvét. M i is a tartalma, mi a foglalatja, ahogy a szerző nevezte? - Mint mondtam, négy kötetből áll a mű. Nagyon érdekes és nagyon szisztematikus felépítése van, ezen is látszik a tudatos szerkesztői politi­ ka. Az I. kötetben Mocsáry bevezetésként a korszak ismeretének megfe­ lelően közel ötvenoldalas összefoglalót ad Magyarország történetéről. E z­ után Nógrád megyét mutatja be. Először főbb jellegzetességeit, területe, földrajza, vizei, ásványai és egyéb jellemzők alapján, majd sorra veszi az akkori történelmi járásokat és a járásokon belül minden egyes falut be­ tűrendben bemutat. A II. kötetben a vármegye nevezetességeivel, a III. kö­ tetben váraival foglalkozik, míg a IV. kötetben a vármegye jeles embe­ reit mutatja be, és végezetül felsorolja, hogy melyek azok a területek, ame­ lyeken Nógrád megyében mindenképpen változtatni kell. Ez már kicsit a reformkori politika előérzete is. - Melyek voltak a hiányosságok, a fogyatkozások, amelyeknek orvos­ lását szükségesnek látja? - Általában ő a fogyatékosságokat a nemesi osztálytársadalom szem­ szögéből ítéli meg. De például leírja, hogy a megyében nincsen szabad ki­ rályi város, s ezzel nemcsak azt akarja érzékeltetni, hogy le vagyunk ma­ radva például Borsod vagy Hajdú-Bihar megye mögött, hanem azt is, hogy egy szabad királyi város jelenléte a polgári fejlődés szempontjából milyen fontos. D e ugyanez érződik, amikor azt mondja, hogy a megyé­ ben összesen csak egyetlen jelentős ipari kezdeményezés van: a Gácsi posztómanufaktúra, kisebb-nagyobb mezővárosainkban pedig a céhek alig élnek, vagy vegetálnak. Holott az iparfejlődés, a polgári nemzetté válás, az önálló hazai ipar megteremtése szempontjából - a későbbiekben a nem­ zeti önállóság szempontjából - milyen fontosak! D e ugyanígy kikel ma­ gából, hogy műveletlenek, iskolázatlanok a fiatalok. Sokan választják az emlékképünkben élő patópálos életmódot, a nemesi ifjak henye, tunya életmódját. Lehet, hogy elmennek iskolába, de visszatérve aztán szögre akasztják a tudományt, elfelejtik, és csak a kártya, pipa, a mulatság. . . D e ugyanígy szót emel a divatmajmolás, a felesleges pazarlás ellen, ame­ lyek jelen vannak például a női és a férfidivatban. - Öröm forgatni ezt a könyvet. Hiszen nemcsak a szép betűkben, szép tipográfiában gyönyörködhetünk, de művészi igényű ábrák is gazdagítják. - Örülök, hogy észrevette. Ez a könyv egyik értéke. Ugyanis Nógrád megye története, a Nógrád megyei művészettörténet rendkívül szegényes ábrázolásokban. Néhány korai vármetszetet, X V II., X V I. századi vármet­ szetet leszámítva, Mocsáry könyve az első hiteles helyzetábrázolás a X IX . század eleji Nógrád megyei településekről. A III. kötetben, amelyben a várakat mutatja be, minden egyes várhoz nagyon szép rézmetszeteket kö­ zöl. M ár amelyikhez érdemes volt csinálni, hiszen a várak romokban áll­ tak. Ezt nem ő készítette, hanem egy Lányi Sámuel nevű kékkői uradal­ mi mérnök, és Pesten, a korszak egyik leghíresebb rézmetszőművésze, Lenhardt Sámuel metszette rézre, így adták közre a kötetben. 32 �- A könyv impresszumában az olvasható, hogy a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet támogatásával jelent meg. M iért vállalkozik ma egy tsz mecénási szerepre? - E z az a mondat a könyvben, ami sokakat meglep, és amire sokan fel­ kapják a fejüket. Nem hiszem, hogy olyan gyakorlat lenne ma M a­ gyarországon, hogy egy termelőszövetkezet ilyenfajta szerepre vállalkozik. Mielőtt azonban válaszolnék a kérdésre, hadd mondjam el: mi dicsértük már Mocsáryt, dicsértük a metszetek készítőit, de dicsérjük egy kicsit azt a nyomdát is, amely ezt a könyvet előállította, a kecskeméti Petőfi Nyomdát. Meggyőződésem, hogy a mai magyar könyvművészet legmaga­ sabb színvonalán sikerült nekik ezt a régi, időrágta, nagyon fontos művet rendbe hozni és ilyen állapotba újjávarázsolni. Visszatérve a termelőszö­ vetkezetre. A termelőszövetkezet - és különösen annak elnöke, dr. Hütter Csaba - megérezte, hogy egy adott lokális környezetben, Szécsényben, min­ den gazdasági egységnek vagy szervezetnek a maga módján jelen kell lennie a hagyományápolásban, múltunk megörökítésében és közzétételében. Amikor ezelőtt két esztendővel Szécsényben országos konferenciát tartot­ tunk a magyar köznemesség kutatásáról, akkor vetődött fel ez a gondolat. Úgy döntöttek, hogy segítenek minket. Azt tudni kell, hogy ebből nekik különösebb anyagi hasznuk nem származik. Egyszerűen visszakapják a for­ gótőkeként számunkra biztosított összeget. Viszont a gesztusukkal jelezték azt a szándékot, hogy a termelőszövetkezet ebben a környezetben nem­ csak mint termelőegység és pénzkereseti forrás van jelen, hanem igenis szerepet kér és szerepet akar vállalni Nógrád megye szellemi életének egé­ széből. Amellett, hogy ez közvetve mindenképpen hasznos a termelőszövet­ kezetnek. A kár úgy is, hogy dolgozói érzelmileg még jobban kötődhetnek ahhoz, amit végeznek és ahol végzik. Másrészt pedig bebizonyíthatják, hogy a kultúra támogatása a jelenlegi szűkös anyagi lehetőségek között is megoldható, csak meg kell találni a lehetőségeket és a támogatás az ésszerű, a hasznos és jó kezdeményezésekre terjedjen ki. TU SCH ER T Ü N D E 33 �Mocsáry Antal leírása Nógrád megyéről Különleges érzés újra kézbe venni Mocsáry Antalnak, e régi, reformkori bir­ tokos nemesnek és táblabírónak hasonmás kiadásban ismét megjelentetett mun­ káját. A Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai E smértetése eredetileg 1826-ban hagyta el Trattner Mátyás pesti nyomdáját. Most, országos például szolgálva, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum nyúlt vissza érte a múltba, és tette ismét, az eltűnő példányokat megsokszorozva az érdek­ lődők asztalára - és ez újabb példa: a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő szécsé­ nyi termelőszövetkezet támogatásával. Igen: különlegesen jó érzés kézbe venni ezt a gondosan kiállított, zöld kötéses hasonmáskiadást. Mintha nem csak a nyomtatott betűk, hanem a termé­ szeti táj, a hegyes-völgyes Nógrád erdőinek, mezőinek, messze magasodó vár­ romjainak hangulata éppen egy másfél száz éven át könyvtárak mélyén poroso­ dó könyv felélesztésével - friss levegőt, friss szellemet árasztana a maga sze­ rény körében is, a technikai civilizációban nagy léptekkel előrehaladott, de a természeti gyökerekkel egyre kevesebb összeköttetést tartó világban. Országos tükör ez a könyv a maga műfajában, tartalmában és szellemiségé­ ben egyaránt. Hiszen Magyarország valamennyi vármegyéjéről lehetett volna ilyen sokoldalú leírást adni, s akkor még teljesebb lenne előttünk a kép ha­ zánk egykori állapotáról. De így, most egyetlen vármegye nyújtja elénk a tük­ röt. Nem véletlen, hogy éppen Nógrád, mely az ország hosszú, viszontagságos története folyamán példáiban is sokoldalú. Egyszerre volt török hódoltsági te­ rület és királyi-császári terület, majd az erdélyi fejedelmek Bécs elleni felvo­ nulásainak színtere. Magyarok és szlovákok egyaránt lakták, s míg déli részein sokáig a török volt az úr, északabbra, Fülek várának központjában, hosszú idő után a szomszédos vármegyék: Pest és Heves székhelyének is otthont adott. Műfajában a könyv nem az első próbálkozás a magyar történeti irodalom­ ban. Ez a „históriai, geographiai és statistikai” nézőpontokat összefogó komp­ lex szemlélet már a X V III. század elején, Bél Mátyás hatalmas, egyetlen ember­ életet messze meghaladó, s ezért befejezetlenül maradt munkájában megjele­ nik. De ő még latinul írt, s az utána következő, bár kisebb igényű, de az ak­ kori modern, statisztikai szemléletet követő szerzők, mint Korabinsky, Schwartner - németül. Csak a X V III. század végső éveiben napvilágot látott munka: Vályi András háromkötetes országos leírása használja már a magyar nyelvet. Úgy lehetne mondani, hogy ezek „polgári” munkák, szerzőiknek az akkori társada­ lomban elfoglalt osztályhelyzete szerint. E megállapítással dicsérünk is, de Ma­ gyarország sajátos történeti viszonyai között a korlátokat is meg kell látnunk: a nálunk osztállyá kialakulni még nem tudó polgárság korlátait. A nemzet „ge­ rince” még mindig a köznemesség. Korlátai természetesen ennek az osztálynak is vannak - ezt már jól tudjuk. De tömegénél, számarányánál fogva, mellyel a hangadó-irányító értelmiségi réteget magába öleli éppen ekkor, a reformkor­ 34 �ban, a hiányzó polgárok helyett is - Mocsáry Antal, a nógrádi közbirtokos és táblabíró, akár csak előtte Kazinczy barátja, a Zemplén megye leírását adó Szirmay Antal - egész felfogásmódjában, írói magatartásában az általános ér­ telemben vett nemzeti-értelmiségi közfelfogás színeit jeleníti meg. Mocsáry Antal (1757-1832) ugyancsak Kazinczy barátai közé tartozott, de csak annyira, mint Szirmay Antal. Mikor 1803-ban, feleségének, Darvas Máriá­ nak halála után mint nógrádi főszolgabíró visszavonult a megyei közélettől, már nem annyira Kazinczy, mint inkább a Zemplén, Ugocsa és Szatmár vár­ megyéket leíró Szirmay volt példakép előtte. Szirmay 1798-ban, illetve 1805ben még latinul írt, csak utolsó, Szatmár megyéről írt munkája volt magyar nyelvű, 1809-ben. Mikor Mocsáry a maga munkáját közreadta, az 1825-i első reform országgyűlés után, már elképzelhetetlen lett volna nem magyarul írni. De nem követhette Szirmayt időben a maga elmúlt jakobinus múltjával, s annak megtagadásával sem. Követhette azonban magát a jellegzetes nemesi, visszavonult birtokosmagányban megnyilvánuló, történeti érdeklődést. Ez a történetírói magatartás nem a könyvtárakban és levéltárakban kutató polgári tudósé, hanem a birtokos úré, aki udvarháza ablakán kitekintve, ked­ venc fái alatt sétálva, és a szomszéd urakat és jobbágyokat a saját jobbágyai­ val együttesen ismerve, a „talajban gyökerezik” bizonyos módon. S mikor ada­ tok után kutat, nem a kívülálló tárgyilagosságával, olykor szenvtelenségével szemlélődik, hanem tulajdon környezete segítségével, egyszerű természetességgel „benne él” a múltban. Csak saját könyvespolcára, saját szekrényébe kell nyúl­ nia, hogy a nyomtatott könyvektől a kéziratos forrásokig, a legrégibb közép­ kori oklevelekig mindent megtaláljon. Legfeljebb még néhány szomszédos bir­ tokost is meglátogat, ahol kellemes ebéd, pipa és kártya közben feltárulnak egy-egy másfajta, de hasonló családi levéltár és könyvtár ajtajai. Ne feledjük: ezekben a vidéki kastélyokban és kisebb udvarházakban ugyanaz az objektív vizsgálódásra alkalmas iratanyag fekszik, mely ma már a központi módon öszszegyűjtött, állami levéltárakban áll rendelkezésre azoknak, akik olvasni tudják. S azt se feledjük: az a reformkori, vidéki udvarházakban pipázó nemes, ha egyszer nem a patópálok fajtájába tartozik, hanem a Mocsáry Antaléba, ak­ kor olvasni is tudja a régi iratokat, hiszen második anyanyelve a latin. Akkoriban a reformerek, okkal és méltán, főleg a patópálokat látták. De ma visszatekintve, csodálkozva rajzolódik ki előttünk egy Mocsáry Antal-típusú főszolgabíró alakja, aki olyan közvetlen-bizalmas viszonyban volt még Lapujtőn lakva a dombhátak között kanyargó patakokkal, a föld termésével, a várak omladékaival. S nem utolsósorban azokkal a történeti forrásokkal, mint ami­ lyen a maga családi levéltára volt. Többek között azokkal a Mocsáry-iratokkal is, melyek nélkül most az ország történelme is szegényebb lenne, ha a régi nemesasszony, a XV II. századi Mocsáry Györgyné Osztroluczky Anna, nem csem­ pészte volna ki élete kockáztatásával, a ruhájába varrva, a töröktől és Thökölytől ostromlott Fülek várából. Inkább a családi ékszereket hagyta veszni ez a messze távlatokban gondolkodó asszony, akinek nem csak saját családja, de a történetírók és közönségük is sokat köszönhet. A messze távlatoknak és a vidéki szűkkörűségnek ilyen ellentéteiből alakult ki az a fajta történetírás, melyet Mocsáry Antal könyvét lapozgatva - most magunk előtt látunk. Az első jellegzetessége a könyvnek a tárgyilagosságra törekvés egy fajtája. Mocsáry Antal nemhiába a felvilágosult kor gyermeke, Kazinczy kortársa és barátja, számára még idegen az érzelmektől túlfűtött hazafiság. A megye tör­ ténetével szorosan összefonódó Mocsáry-családtörténet csábításait is igyekszik elkerülni. Ezért írja: „Nem akarom én itten hosszan kiterjeszkedve, unalomig 35 �előadni famíliám hajdani állapotját.. . magam ellen vétenék.” (I. 151.) Segíti a tárgyilagosságban az is, hogy - különösen a községek, városok leírásában a hasonlóan tárgyilagos Bél Mátyás munkájára támaszkodik legfőképpen. Mint protestáns köznemeshez, már csak azért is közel esik Bél Mátyás, a szom­ szédos Felvidék szülötte, hiszen ő szintén protestáns (evangélikus) volt. A katolikus történetírás, az ekkor már nagyhatású jezsuiták ezért alig kapnak hivatkozási forrást a munkában. Elvétve előfordul ugyan Pray és Katona István neve. De jellemző, hogy mikor felsorolja Nógrád vármegye híres szülöt­ teit, az Ipoly-Bolykról származó Katona István csak mint „kanonok” -ot emlege­ ti, de egy szóval sem jegyzi meg, hogy az addig a legalaposabb, sokkötetes forráskritikai módszerű művet írta meg Magyarország történetéről. Annál inkább érvényesül azonban a feudális barokk kor királyhű, sőt, már inkább „császárhű” szemlélete. Igaz, számításba kell vennünk a nemzeti elnyo­ matás viszonyait is, a cenzúrát is, mely - ilyenkor látjuk csak tisztán szinte lehetetlenné tette a nemzeti múltnak éppen tárgyilagos felfogását is. Min­ dent a Habsburgok bécsi kormányzása szemszögéből kellett tekinteni a magyar­ nak, önmagát is. Csak így kerül sor arra, hogy a szerző hitfelekezetén lévő Thököly Imrének kurucai csak mint „gyülevész nép” szerepeljenek, sőt, Rákóczi Ferenc is csak „zenebonát” csinált (pl. I. 16 1. stb.). Ezzel szemben az egekig magasztalja a szerző Kékkő várának urait, a Balassákat. Irodalom­ történet-írásunk fejletlenségére is jellemző, hogy míg a renegáttá vált, a hely­ tartótanácsban egyenesen a magyarság kárára működő gróf Balassa Ferencet és szűkebb családját a szerző nem győzi dicsérni, mint vendégszerető háziurat, idézve német nyelvű (!) leveleit, a költő Balassa Bálintnak, Kékkő hajdani urának még a létezéséről sem látszik tudni. Sorra véve a vármegye történetét alakító nemes családokat, a szerző végül is a Koháry családban talál rá igazi eszményképére, a királyhűség és a katonai vitézség példaképeire. E család tagjai szinte egymás után áldozták életüket a Habsburg császárságért, nemegyszer idegen földön is, magyar érdekeken kívül har­ colva. De szép példa Koháry István, aki vitéz katona-volta mellett még költő is volt, hajthatatlan híve a királynak, aki egymaga nem hódolt be Thökölynek a füleki várban, nem tekintette fejedelemnek, s leülni merészelt a jelen­ létében. Az ilyen részleteknél Mocsáry higgadt, tudós nyelvezete még bizonyos lendületet is kap. Talán nem véletlen, hogy egykor, pályája elején ő maga tulajdonképpen költő volt: versekkel jelentkezett, mielőtt Nógrád megye ismer­ tetését megírta. A poétikus képzelet azonban e könyvben már nem sajátja, csak a tudományt keresi. „Megkomolyodását” jelzi, hogy a regényességet, a képzelet szórakozásra való műveit még külön is leszólja (II. 7.). A munka maradandó értékei azonban azokon a lapokon olvashatók, ahol Mocsáry Antal a maga és a hozzá hasonlatos birtokos nemesi családok levéltá­ rából merítve, minden színezéstől mentes dokumentumokban, levelekben, kirá­ lyi leiratokban és török pasák magyar földesurakhoz írt magyar nyelvű leve­ leiben egyaránt elénk vetíti a százötven éves török uralmat, a hódoltság korát. Azt az időt, amikor Nógrád hódolt föld és ellenálló hely, végvidék volt egy­ szerre. Olykor, szándéka ellenére is regényesnek, romantikusnak ható képe­ ket villant fel. Mikor például elmeséli a szügyi harang történetét: hogyan menti meg a töröktől elfoglalt falu egykori földesura, Abonyi János a moha­ medánná vált „felségterületről” a kereszténység régi jelképét, élete kockáz­ tatásával éjnek idején belopakodva, szekérre rakatva a harangot. Majd pedig hogyan húz józan hasznot is belőle később, 1632-ben, mikor a palástiaknak elzálogosítja. (I. 362.) 36 �Szűkszavúságában is megdöbbentő képet ad arról, miként pusztították el a törökök a magyar történelem írásos emlékeit, ahol hozzájutottak, az emberek­ kel együtt mint például Vácon: „ . . . a váci k á p ta la n b e lie k e t... a város piacára vitették, és ottan őket ren dre rakásfára rakatván, kegyetlen ü l m egégették, az­ után p ed ig a régi jeles s becsben tartott iro m á n y o k a t.. . o k le v e le k e t sem m ivé tették.” (II. 4.) De ahol teheti, szót ejt a török előtt épült, s megmaradt épületekről, temp­ lomokról is. Csesztve falu templomáról például úgy tudja, hogy még 1212-ben épült, és romjaiból 1731-ben újították meg. Itt tárgyilagosan idézi Péterfy Károly munkájából az adatot, hogy annak idején Pázmány Péter esztergomi érsek szorgalmasan lajstromba szedette a régi, katolikus templomokat. A ma is meglevő Szentkút Mária-kegyhelyről is megemlékezik, melyet „messze földről” , még Máramarosról is fölkeresnek (I. 226, 300.). D e ugyanilyen egyöntetűség­ gel írja le a tavakat, a „tengerszemeket” , melyek a néphit szerint a föld alatt összeköttetésben vannak a tengerrel, mivel vizük soha nem gyarapszik és nem apad. Ugyanígy kutatja megyéjének barlangjait és kőzeteit, ír a gránátkövek­ ről, melyekből ő is hozatott magának Alsó-Esztergály környékéről, és ame­ lyeket a paraszt vadászok puskáikba lövedéknek használnak (I. 315.). A fal­ vak földműveseinek munkáját is előszámlálja, több helyen dicséri, többnyire Bél Mátyás adataira támaszkodva, főként a szegény szlovák lakosok szorgal­ mát, akik a rossz termőföldön sokszor hiába küszködnek a szőlőműveléssel. Még a hivalkodásoktól mentes történeti leírásokból is dicsőséggel villan fel a múltban Nógrád megye országos tükre, hiszen a sok említett, vagy csak már számunkra felidéződő híresség között olvassuk Toldi Miklós nevét is, aki nógrádi hagyomány szerint Alsó-Told faluban lakott (I. 221.). Ilyen adatai­ ban előremutató is a könyv, hiszen Toldi emlékének idézésekor Mocsáry még nem tudhatta, hogy Arany János két évtized múlva majd megírja a nagy hős emlékét, de a tiszántúli vidékhez kötve, a saját származása szerint. Ilyen előre mutató adat, mikor Alsó-Sztregova ismertetésénél megemlékezik Madách Imre cs. kir. kamarás szép angolkertjéről, s leírja a környezetet, az erdőt, a szőlőt, a rétet és a fürdőházat azon a helyen, ahol akkoriban A z em ber tragédiája jövendő írója még mint hároméves gyermek lakik. (II. 15.). A történelemnél sokkal szomorúbb a jelen, mikor arról kell emlékezni, hogy Losoncon van a vármegye egyetlen középiskolája, mely valaha szélesre tárta ugyan kapuit, de ma már csak saját (református) felekezetét fogadja. (II. 8.). Nyilvános könyvtár is csak itt van. A gazdasági dolgokról, s a kereskedésről sem írhat sok jót. Korrigálja Schwartner Mártont, a hazai német statisztikust és történészt, aki arról írt, milyen gazdag ez az ország. Mocsáry józanul hozzá­ teszi, hogy mi magyarok, „amiben bővelkedni látszunk, az többnyire nincsen a mi hatalmunk alatt, vagy csak fele áron adhatjuk el, ellenben ami nélkül szűkölködünk, hármas áron kéntelenítettünk megvenni.. . ” (II. 24.). A nemesi birtokos így látja saját jelenét: „A nemesi rend és a szegénység fogyatkozást szenved, csak a városi polgár gazdagodik.” (II. 26.). Bármennyire igyekszik is elfogulatlan, tárgyilagos lenni, elismerve az ide­ genek szorgalmát és nyelvi hagyományait is, a nemzeti érzelmek feltámadását azokon a helyeken mutatja, ahol saját osztályának, a nemességnek nagyfokú elszegényedését, a parasztságba való lesüllyedését állapítja meg: „amidőn a Török és Tatár nagy hadával Fülek várát és városát hamu-maradvánnyá tette... azolta számtalan régi és szerencsétlenné tett nemes famíliák maradéki az eke szarvánál nyomják a bocskor-talpat, hogy valamennyire megszerezhessék so­ 37 �vány élelmeket, s a küszöbön síró gyermekeik számára is valamit szerezhesse­ nek. Ennek és az eféle szomorú történetnek ők nem okai, de még az ő eleik sem, hanem a haza ellen változtatva csoportozott veszedelmek. . . " (I. 197.). E sorok megjelenése után néhány évvel, a pozsonyi országgyűlésen Széchenyi, Wesselényi és Kossuth vezetésével a reformnemzedék már nem csak a sze­ génységbe lesüllyedt nemesek, hanem az egész szegénység sorsától indíttatva bontakoztatja ki a nagy, nemzeti-politikai mozgalmakat. Mocsáry Antal még a korábbi nemzedékbe tartozik, Kazinczy nemzedékébe,, de ott is a konzervatív, csendes szemlélődők közé. Szemlélődése azonban termékeny, s ha nem is a nagy távlatok beszáguldásában jelentős, de a hely, a szeretett szülőföld, a haza nagyobb megismerésére és életközei jelentőségére tanít. D Ü M M ERTH D E ZSŐ 38 �KÖRKÉP Serfőző Simon költészetéről A hűség énekese, a kétkeziek életét-sorsát fölvállaló költő újabb könyvvel gazdagította munkásságát. Itt is - csakúgy, mint korábbi mű­ veiben - azonnal szembetűnik a konfliktus iránti érzékenység, a nagyfokú felelősségtudat. Tenni sze­ retne a faluért, a népért, a városba került munkásokért, hogy életük tel­ jesebb legyen. Személyes sorsa kész­ teti erre, mert végigpróbálta „a min­ dennapok távoli alvégeit” , „egybe­ kényszerült földek” -et, honnan „gondolatban se értek rá elbaran­ golni messzire” . M ár az első köte­ tében (H ozzátok, jö ttem , 1966.) egy­ értelmű ez a küldetés: „nem tehe­ tem már, / hogy rajongásig / ne őket érezzem, / akiknek / példáin élhetek, / akik tartalommal / cso­ mózzák össze sorsom” (Ú gy ragyo­ gok föl). M ásodik verseskönyvében (N in c s e n n y u g a lo m , 1970) még mé­ lyebbre ás. Perlekedik, ugyanakkor kutatja a jelenség mögött rejlő tör­ vényszerűségeket is. Lázadásaiban megjelenik az értelmes cselekvés hi­ te, a világértelmezéssé tágított nosz­ talgia. Versbeszéde sokkal egysze­ rűbb lesz. Minden feltűnést elkerül, megteremti szuverén költői kifeje­ zésmódját. Ezen a nyelven szólal meg a M a és m in d e n n a p című köny­ ve (1975) valamennyi darabjában; és most, a B ü n te le n ü l lapjain is. Kiforrott hangja, cselekvésekhez kapcsolt metaforái összetéveszthe­ tetlenül sajátosak: közösségi élmé­ nyeket, egyéni értelmezéseket hor­ doznak. Sejtetik az emberi-társadal­ mi léthelyzetet is - jogos kétellyel, megfontoltsággal. József Attila, Nagy László, Váci Mihály felelősségérzete, egyetemes­ ségigénye jut eszünkbe Serfőző Si­ mon verseinek olvasásakor. A z él­ ményvilágát tekintve Csoóri Sándor­ hoz, Ágh Istvánhoz, Bella István­ hoz, Ratkó Józsefhez hasonlítható. Természetesen a H E T E K többi tagjától (például Buda Ferenctől, R affai Saroltától, K alász Lászlótól) sem tudjuk elhatárolni költészetét. Művészi alapállásuk, világnézetük rokon. A dikció közösségi hevülete, a költői képek nyíltan vallott forradalmisága, cselekvéssürgetése azon­ ban elhatárolja költőnket az emlí­ tettektől. Világértelmezésében is egyszerű tud maradni, alakítván közérzetünket, közgondolkodásun­ kat. A dolgozó ember, a munkás je­ lenti nála a példaképet. Ebben a művészi felfogásban ott rejlik a ma­ gyar parasztság átváltása, a földjé­ től elszakadok új sorsvállalása. B ű n te le n ü l című könyvében mindezt leginkább a kötetkeresztelő versben, valamint a N e k ü n k k e ll p á rto ln i, H e g y e k re k iá llv a , E m lé k ü k t é v e ly e g és S z e d e lőz k ö d ik soraiban figyelhet­ jük meg élesen. „Elküldettünk / apá­ ink portáiról, / ahol már minek is / ( E m lé ­ maradtunk volna otthon?” k ü k té v e ly e g ). „Otthon élnünk nem lehet, / mert szégyellnének / a madárbölcsőket ringató / ágak is bennünket” (H eg yek re k iá llv a ) . V agy: „Szedelözködik innen a nép 39 �/ a városi dobozolt életbe, / s más­ felé. A kutyaugatást / szabadon en­ gedi. / Elpotyázza vagyonkáját, / csakhogy vigyék. M últját / elcsapja, mint a barmot. / Otthagyja teme­ tőjét!” (Szedelőzködik). Ezekben a költeményekben történelmi sorsala­ kulást rajzol a költő. Különös hang­ súlyt kap mindez a B űntelenül cí­ műben, ahol az alaphang meghatá­ rozó elemként van jelen a bűn tör­ ténelmi színtere: „Hazámból kívülrekedtek / tájak, országrészek. / Az erő szétriadt innen, /mint rengeteg inda” . A vers további soraiban csak fokozódik ez a per: „ A bűnökért, / amikért nem mi vagyunk felelősek, / a csendet kurjantó / határainkon túlról / miránk mutogatnak a galylyak, / mint e hörcsöglukakkal / alá­ csatornázott országból, / másokra innen az ágak. / Ugyanúgy bűntelenek, / mint mi, / akik még min­ dig / a múltból hozzánk öntögetett szemetet / taligázzuk történelmünk kertaljába” . A teljes emberi lét v á ­ gya, az „ide tartozom” megszenve­ dett hűsége mondatja ki Serfőző Simonnal ezt a súlyos költeményt. Nem véletlen, hogy ezt választotta a kötet címadó versének. Mert mi­ közben erős benne a szűkebb pát­ riához való kötődés, ugyanakkor a szülőföld haza-tartalommal telítő­ dik. Így kap címadó verse általá­ nos jelentést, s lesz az egész kötet anyagának is összefoglalója. Asszo­ ciációs terével fölerősítvén a töb­ bi verset is. költői visszaemlékezés adja a hang­ súlyt. Aggódással szól gyermekkorá­ nak hűséges tájairól, az aprófalvak megfellebbezhetetlen ügyében. Eb­ ben a ciklusban olvad össze a parasztsághoz-munkássághoz tartozás érzése is. A z oknyomozás folyama­ tának pontos érzékeltetésével. A z Egyre távolibb című ciklus versei­ ben a város, a nagyváros életét ta­ láljuk. Gyárudvarokat sepregető sorstársakkal, poros munkapadokkal, elodázott álmokkal. Bizonyos szem­ pontból ez a ciklus az elsőnek is folytatása, mert visszatérő motívum­ ként van jelen a történelem. Szá­ mon kéri a múltat, a jövőt. A meg­ alkuvások önérdekeit följelentve, a vállalt feladatok leltározásával. Az életformát, a sorsot összegzi min­ den versében; valam iféle prehisztorikus hangvétellel, amit valamennyi verskötetéről elmondhatunk. Most megjelent könyvének utolsó negye­ dében etikus keménységgel legyint a világra. Hűséges dac, beletörődés, önkritikus megszólalások váltakoz­ nak az Eltűnők a szélekről lapjain: „Kim egyek / a külvárosokba ér­ tem. / Ma sem vagyok messzebb, / mint ahová egykor elértem” (K im e­ gyek): „Sorsomnak vagyok / szép szál legénye. / végem elől / irány / a végtelenségbe!” (Irány); „G o n d ­ ból a vagyonom. / Bajból a fésze­ rem. / Fiatalságtól vagyok még ! lobogós. / Aggodalmaim, / ne féltse­ tek!” (N e féltsetek.) A személyes nagyfokú harmóniaigénnyel, szin­ tézistörekvéssel olvad be a kény­ szerű és vállalt közösség világába. Mindennek megvannak a líraszer­ kezeti és stiláris összefüggései is. A könyv négy ciklusra tagolódik. Az elsőben - Ide tartozom - tuda­ tosítja a költő szülőföldjének mér­ hetetlen szeretetét, a történelmi Pusztító megpróbáltatásainkról megaláztatásokat, Legtisztábban az szóló igéi, népies szókapcsolatai az Ide tartozom, Szolgáltasson igazat, állandó önvizsgálat szükségszerűsé­ B üntelenül és a N ekünk kell pár­ gét hirdetik. A többes szám első tolni gondolatvezetésében sikerül személyben való megszólalásokat mindez. Lélektanilag is felkészítik használja leggyakrabban, ezzel is a az olvasót a második fejezet darab­ jaira. Itt - az A m i volt részben - sorsközösséget hirdetve. Tárgyias-Iea kívülrekedt ember meditálása, a író alkotómódszere ad lehetőséget a 40 �belső versritmusok eszköztárának megmutatására, valamint dísztelenitetten-egyszerű ábrázolására. E l­ sősorban gondolati kifejezésre tö­ rekszik, ami sok esetben nélkülözi a versben a képet is. A láttató erő a pontos költői megfigyelésben, a szi­ gorú nyelvi megfogalmazásban van. Jelzős szerkezetei igen pontosan ér­ zékeltetik, hogy valóságközeiben születnek Serfőző Simon költemé­ nye: „leszakadt lombú” , „elham va­ dó táj” , ..engedelmességre nevelt nép” , „csődöngölt kertvég” , „kapirgáló kazlak” , „alácsatornázott or­ szág” , „múltból hozzánk öntögetett szemét” , „szelektől hangos ország­ szélek” , „gágogó nappalok” , „fé ­ szerlakó szerszámok” . Realista szabadverseiben a költő nagy szeretet­ tel alkalmazza - saját stílusához kimunkált - megszemélyesítéseit: „túl a károgó fákon” , „Lázadása­ ink az ajtóba se / mertek kiállni, / Düheink éjszakánként / elbújva vi­ csorogtak” ; „halkan kapirgáló kaz­ lak” ; „a gágogó nappaloktól zajos/ pocsolya-strandok” , „ A vályút meg odavezetni néha / itatni a kúthoz” ; „tollúkombinés m adarak” . Sajátos jelenség Serfőzőnél az is, hogy sok esetben cselekvő tárgyak hordozzák a versmondat lényegét, az ember hiányzik: „Á sók. kapák hiába akarták sokszor” , „vackáról fölriadt kapa / szaladt a kazaltól” , „ A taliga szégyellne / végig menni az úton” , „Rossz lőccsel, / járommal aludt éjszaka. / Az özvegy ekéhez kijárt beszélgetni” ; „H ajnalra föl­ fázik / alulról a ház” ; „Segítségül nem ugrottak ki / mélyedésükből a gödrök. Kövek se dobálóztak” . A Ma és mindennap című kötetben még gyakoribbak ezek a formai esz­ közök. A népmesék, olykor-olykor misztikus érzések adnak rezignált indíttatást verseinek. Ebben a tragédiába forduló - hangvételben megmutatkozik a magára figyelő, befelé is érzékeny ember. Ha úgy tetszik - Serfőző Simon versei böl­ cseleti drámák. Lírai-emocionális ütköztetések. H a ilyen szemmel vizs­ gáljuk eddigi költői pályafutását, a Ma és mindennap című kötetét és a Büntelenült kell kiemelnünk. Í rt egy prózakötetet is: Am íg élünk (1978). Ha megpróbáljuk el­ helyezni az életműben, nincs nehéz dolgunk. Jól megfigyelhető a szo­ ciografikus kölcsönhatás, az állapot­ rajz hasonlósága. Itt is a múlt, a szülőföld-szülőhaza konfliktusait ke­ resi, mint verseiben. Azt is mond­ hatnánk, lírai riportok ezek. Szelíd szemlélődéssel, tisztelettel megírt oknyomozások. Serfőző Simon -, hasonlóan költeményeihez ezek­ ben az írásokban is keresi-kutatja azt a mozgató erőt, amely a faluntanyán élő embereket a földhöz, a szűkebb tájhoz köti. Valamennyi ri­ portjában van valami közös, ami a kötet egészét elolvasva - azt a jelszót mondja k i: amíg élünk. L í­ rai tömörítés ez, amelyben megfo­ galmazódik az „am íg élünk, dolgo­ zunk” . É s ami szintén ott bújkál a sorok között, hogy azon a tájon, ahol megszülettek és eddig is éltek. A Zagyván innen és túl. ,.Idevalósi írásaimban minden barázda, ideva­ lósiak a zakatoló vasútpartok, a ku­ tyákat gyalogoltató faluszélek. S idevalósiak a szavak is, amelyeknek a legtöbbjét azoktól kaptam, akik­ nek. az életét kívánom megmutatni” - írja könyvének fülszövegében. Serfűző Simon emberi-művészi sze­ rénységét igazolja, hogy hiába szü­ lőfalujáról, Zagyvarékasról szól ri­ portjaiban, önmaga életével-sorsával kapcsolatosan sohasem hivalkodó. Inkább elhallgat olyan vonatkozáso­ kat, amelyek ebbe az irányba vin­ nék az írások gondolatát. Könnyed stílusban, olvasmányos fordulatok­ kal tárja az olvasó elé mondandó­ ját. A bejárók és ingázók életét, a tiltott pálinkafőzést, a bürokratikus túlkapásokat. Találunk riportot a 41 �42 �tsz-agitálásról, a magángazdálkodók kihalt világáról, az idénymunkások­ ról, járványról. A falusi demokrá­ cia helyzetét, a hagyományokat, szo­ kásokat is fölvillantja. A könyv leg­ érdekesebb darabjai: Otthontalan munkások, Pálinkafőzés, Zárlat, B ú ­ csú a gémeskúttól, Élhetnénk nyu­ godt abban. A z utolsóként említett riportban ugyan Zakarék minden­ napjairól, az állatok etetéséről, téesztörténetekről ír Serfőző Simon, mégis érzékletes líraisággal mondja ki az emberi érték bűvöletét. A vá­ gyak fölvillanásait, teljességigényét. Mindez kiérezhető Ócskai Ferenc szavaiból is, aki általános érvény­ nyel fogalmazza meg a magafajta ember szabadságértelmezését: ,,Most már élhetnénk nyugodtabban is, de nem! Eszünkbe sem jut! Például olyan vagyok én is, ugye, mint a jó kutya, amelyik, ha véletlenül el­ szabadul, szalad egy-kettőt, de siet vissza, annyira megszokta a lán­ cot” . Riportjaiban, szociográfiai írá­ saiban feltérképezi a valóságot. Azt az emberi-tárgyi színhelyt, ahol Ser­ főző Simon számára mindig kínálja magát a konfliktus. Az ellentétek felismerése, a problémaérzékeny fel­ ismerés. Ezért érzi sokszor az olva­ só, hogy verseiben is drámát ír. Az egymással feleselő ellentmondásokat ugyan oldja írásaiban a sztereotí­ pia, mégis lényeges üzeneteket tud közvetíteni. Ebben a sajátos nyelv is segít. A z átfedések, a kölcsönha­ tások, viszonyrendszerek nagyon jól megfigyelhetők. Olyannyira, hogy sok esetben rendező elvként is hasz­ nálja őket. Az egyes kötetek öszszeállításánál is, de az alkotás pil­ lanatában még inkább. Róla elmond­ hatjuk, hogy nem enged a - mai értelemben vett - modern verselés törekvéseinek. Öt szigorú - önmaga által felállított - törvények vezér­ lik. E z jelenti nála a sajátost. Ö szszetéveszthetetlenül egyéni hangra talált, amiben fontos szerepet ját­ szik a falu-tanya kizárólagos él­ ményforrása. E gy fejlődésvonal mentén vizsgálja az ország nagyko­ rúvá válását. Egyrészt az életfor­ ma változását követi nyomon, más­ részt az emberi lélek folyamatának leglényegesebb mozzanatait taglafja. Mindezt egymásba vetítve. Költői személyiségképének fölmutatásakor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Serfőző Simon nem tar­ tozik a felfedezők közé. Ő nem akar új tartományokat hódítani. Megelégszik azzal, ami van: azt gondosan megszemléli, leltárt ké­ szít róla, újrafogalmazza. Amiv e l nem ért egyet, azt többes szám első személyben kimondja. Mesterségbeli tájékozódásával hozható szoros kap­ csolatba a prehistorikus szín és a népdalok, ráolvasások jelenléte. K öl­ tővé érlelődésének legősibb álla­ potára is utal mindez. A Zagyva menti tanyákról olyan emlékeket ho­ zott magával, amelyek költészetét kitágítják — visszafelé a múltba. Verseinek időés térdimenziója egyre tágabb lesz. Ezt segítik a litá­ niaszerű építkezések is. Érzelm i­ gondolati csúcsait a legtöbb esetben költeményei végére teszi. A tárgyi bőséget hordozó versek az utolsó so­ rokban összegeződnek, mutatnak magasabb minőséget. A grammati­ kai párhuzamok, kifejezésbeli, képi életteljességek is a befejezés fölíve­ lését segítik. Ezen a ponton mutat­ kozik meg a költői azonosulás is legerőteljesebben - a falusi-tanyasi szegényekkel és a városi munkások­ kal. A összetartozás érzésének igen szép példáját mutatja az Édestest­ véreim című vers. Jelképként is fel­ fogható összeesküvés a fölemelke­ désre. Kifejezéseinek közvetlensé­ ge, a versmondatok egyensúlyának keresése is ezt az egymás mellé ren­ delést hordozzák. Ha figyelmesen végigolvassuk, kicseng belőle a meg­ félemlített ember önbátorítása, a 43 �származástudat hűséges vállalása, a közösségi igény. Élménykincse úgy tükröződik vissza a versből, hogy epikai fegyelmet, moralizáló kivált­ ságot kapnak. Elkötelezettségét, te­ hetségét állítja szembe az arányta­ lanságokkal, a társadalom torzulá­ saival. Az Egykék országa című ver­ sében - , amely a Ma és m inden­ napban jelent meg - a múlt és je­ len helyzetet állítja szembe. „ A kü­ szöbpartokra szültek az asszonyok / házőrző kölyköket. / A fájós lábú bölcsőhöz kicsi pesztrákat / a jö­ vőnyári csöpptestvérhez” . Most így szól a vers végén: „H át fáradt a szerelem, / és nem ad jelet. / Nem akar gyereket! / Csak az újszülött madarak oáznak, / rugdalóznak gü­ gyögve” . Ratkó József Halott halottaim című versét juttatják eszünk­ be ezek a sorok. Több versében szól az osztálykötöttségből szárma­ zó hátrányról. Emlékezetes a Ha igaz gondolatsora: „viselik itt mun­ kások, / parasztok törődött életü­ ket. / Gond burjánzik, nem legelné le / a tehén se ezt a füvet. /. . ./ Lesz itt kihelyezett igazság, / szolgálat ér­ tük ha igaz. / Integetem errefe­ lé az időt. / A jövő nem vigasz” . A félreszorult emberek életéért, a szegények öröméért szól számtalan versében. Mindez Váci M ihály köl­ tészetére késztet asszociálni. Alapvető személyiségélménye a képhiányokban fogalmazódik meg. Az önmentő prózaiságban, amely nagyon is fegyelmezett: „Elszeret­ jük feleségünket” , „szétnyerített fe­ delű istálló” , „ A libamadaras hoszszú kanálisparton” , „ A kémények­ ből kieresztem / a ház mögé a füs­ töt” , „Lázadásaink az ajtóba se/ mertek kiállni” . Gondolati kerete­ ket orientálnak Serfőzőnél ezek a kifejezések. Minden esetben a lét fenyegetettségétől indul el. Az ará­ nyos egyensúly megteremtésén át jut el az általánosításig. Versvilá­ ga - tapasztalhattuk - nem idilli. 44 A szorongás kényszerítő parancsa, az önmagával szembeszegülő dac és az újra összegző költői alapállás viszi tovább költeményeit. A rész­ letek az elemi tárgyszerűség logi­ kájának megfelelően rakódnak öszsze. Szemlélődő, realista összeveté­ sét adja a valóságnak. Gyakran portréversekben. Jogos a kérdés - ugyanakkor a Serfőző-versek megközelítésének le­ hetőségét is jelzik —, mi az esztéti­ kai értéke „hűségének” , amely a „jószágetető havas hajnalok” -ért, „egybekényszerült földek” -ért ölt formát? Pontos választ aligha tud­ nánk adni. Mindenesetre: ki keli emelni a hangzásbeli hitelt, a szavak mögött rejlő törvényszerűsé­ get, a lázadássá csillanó értelmes cselekvés hitét. Nagyon rokonszen­ ves, ahogy elkerül mindenféle fel­ tűnést: egyszerűsítései fölemelik a verset. Szuverén költői kifejezésmódjával felelősen tud szólni. Me­ taforái amelyek minden esetben cselekvést hordoznak - sorra vil­ lantják fel az élet kérdéskomplexu­ mát. Példaképe, a dolgozó ember, jelen van minden sorában. Nála a szülőföld és haza - egy. Ezért nem érzi magát vidéki költőnek. Ő ma­ gyar költő, aki megszenvedett hű­ séggel szól a teljes emberi létért: „V ajon ügyünk, / a jövő / még hányszor odázható el?” Serfőző Simon nagyon sokat bíz a versek asszociációs terére is; a versmondatok holdudvarai egybeér­ nek. Felkészítik az olvasót a meditálásra, ugyanakkor gyönyörködtet­ nek is. A visszatérő motívumok föld, tanya, szegénység, nép, gally, árokpart, szél, porta, por, vasvilla, ól, kazlak, ludak, dűlők, csutkakú­ pok stb. - hangulati azonosságot hoznak létre puszta jelentésükkel. A már korábban említett prehistorikus hangvétel is egyik érdekes jel­ lemzője Serfőző verseinek. Dacos­ ságában, önkritikus megszólalásai- �ban is etikus tud maradni, népies szókapcsolataival eres kötődést je­ lez. A közös sors vállalásának leg­ szembetűnőbb kifejezője a többes szám első személy, amit gyakran használ. Tárgyias leírásai lehetőséget biztosítanak a belső és külső vers­ ritmusok összhangjának megterem­ tésére. Jelzős szerkezetei sajátosan realisták: „esődöngölt kertvég” , „múltból hozzánk öntögetett sze­ mét” . Az elhallgatott hasonlat-meg­ személyesítés is izgalmas kelléke verseinek. Azonosító hasonlataiban, rezignált cselekvő tárgyaiban is gyö­ nyörködhetünk. Szociografikus köl­ csönhatásai - , amelyek verseiben és prózai munkáiban egyaránt jelen vannak értetődő természetesség­ gel szólna k a morális értékrend hiá­ nyosságairól. L itániaszerű építke­ zései, grammatikai párhuzamai, él­ ménykincsének összegező-epikai viszszatükröződése is szerencsés. A múlt meghatározó ereje behálózza, eggyé ötvözi minden írását. Ó dai szár­ nyalásaiban gyakran megjelenik egy fajta hetykeség, dacos közvetlen­ ség. Hangulataiban, ellenpólusokra épített érzelmi íveléseiben m indig az azonosulás tényét nyilvánítja ki. A leírások részletképeit az azonosítás kényszerűsége fogia össze. Nem túl­ zás, ha azt mondjuk. Serfőző Simon mindig megtalálja költészete meg­ különböztető jegyeit. Ráérzései se­ gítenek legtöbbször. Megfigyelhető nála az is. hogy sokszor kép helyett a nyelvi elemek energiáját szaba­ dítja fel. Meglátja a szavakban rej­ lő helyzeti energiát. Nyelvének haj­ lékony változatossága, a bensőséges pátosz segíti az otthonkeresés-otthonteremtés szükségszerűségének fel­ ismerésében. Tárgyak és helyszínek azonossá­ gát ragadja meg a nosztalgikus ál­ lapotok visszatükrözésére. Számta­ lan megfogalmazásából kiderül, hogy a tanya-falu-munkásnegyed eleven részének tekinti önmagát. Világképében fontos helye van származásának: „A zok közül jövök, / akik a nagy dologidők dombjain / pacsirtákkal rebbennek föl a porból” . Hasonlóan az É n jövök soraihoz szeretettel vall gyermekkoráról a H olddal világítottunk. Bezárkózik az ajtó. Itthon legyek, Édestestvéreim. Otthonunk: e táj. Hegyekre kiállva című versekben; és az Amíg élünk minden egyes riportjában. Fel­ nőttként, költőként sem tud elsza­ kadni. Ezért nem hiányzik neki Pest, ahol mások gyors babért remélve tömörülnek. V állalja a vidékiséget ha van ilyen egyáltalán. Ü t könyvének tükrében nézve: el­ mondhatjuk róla, sikeres költő-író. Verseit, prózáit szeretik. Drámáját színházban játsszák. Beszélnek róla. Í rótársai egyre nagyobb tisztelettel fordulnak felé. Nem túlzás, ha azt állítjuk, a fiatal magyar irodalom­ nak egyik tehetséges, várományos egyénisége Serfőző Simon. Közéletisége, esztétikai élményt jelentő lírai fegyelme szinte ritka kivétel manap­ ság. Letisztultan él benne a plebejusi elkötelezettség, a munkásokkalparasztokkal való azonosulás: „ I t t a mindennapok távoli / alvégeit is is­ merem,/ a bajok, háborúk járta ég­ tájakat, ahol itthon vagyok / e népe megszenvedett múltjával / minden nemzettel / egy-rangú or­ szágban” (Ide tartozom). A javító szándék, az átformálódás szükséges­ sége és parancsa vezérli. Szolgál. Öröklött készenlétben. MADÁR JÁNOS 45 �Kalász Lászlóról — hogy ötvenéves lett A közhelyet - poeta non fit, sed nascitur - annyi koptatás után Kalász Lászlóra újfent alkalmazni kell. Az útőrapai szülői házból aligha hozott ma­ gával eleve indíttatást a költői pálya felé. Sejtésszerűen sugalmazó génjei­ ben annál inkább. Iskolavárosaiból szintén. A négy közül kettő, Sárospa­ tak és Debrecen; 19 éves korában ez utóbbiban jelenik meg nyomtatásban első verse. Aztán tanítóként beveszi magát az abaúji Szalonnára. Ott él ma is. Nem kényszerből, hiszen mehetett volna vá­ rosokba. Nem is lemondásból. Igenis jól fölfogott érdekből: faluja a talaj, a mező, mely egy élet végéig szólóan táp lírájának. A bukolikusan csordulónak, a mikrokozmoszra rácsodálkozónak. Kalász László a Magvető „fölfe­ dezettje” , s azóta itt jelennek meg kö­ tetei. Máig is legtöbb versét tartalmazó első kötete, a Szánj meg idő 1967-ben látott napvilágot. A költő ekkor már nem túl fiatal: 34 éves. S azóta négy kötetet tudhat maga mögött (Parttól partig, Hol vagy jövendő?, N e dűts ki szél, s ebben az évben jelent meg a Mintha rögtön meghalnék). K öl­ tői tekintélye, hitele jó pár eve a József Attila-díjat is meghozta szá­ mára. Most a születési évforduló, a kerek ötvenes egyéb kedves megle­ petést is tartogatott számára: megyé­ je egy most induló sorozat első da­ rabjaként válogatott versei kötetével lepte meg: Címe: Színt vallok a sze­ lekkel. 46 Milyen is voltaképpen e líra? Hall­ gassuk ki titkait. A gejzírkitörést előkészítő darabo­ kat nem ismerjük. A spontaneitás s a fegyelmező tudatosulás tanú-verseit azonban már igen. Bemerészkedését a világba, a véznavállú és értelmes te­ kintetű, az alvásnál ébren többet ál­ modó, a sorból mindig kilógó újon­ cét igen, aki önmagát nem védi soha, s belehalna, ha képekkel, hasonlatok­ kal nem élhetne. Számon tartva, hogy része a létnek, s ismeri a parancsot: okosan kell bánni az idővel. .. És egy kevésbé szerencsés percben elejt egy közhelyet arról, hogy ő is ember, a milliárdok közül. Élete „négy X-énél” még érzi a küldetés-elrendelést, hogy ez az ara­ tás, betakarítás ideje. S aztán vallo­ másaiban - szerencsére csak abban, s nem verstermésben - szinte érthetet­ len módon torznak látja pályáját, már csak fél hittel alkot, önmagát is csu­ pán megunt versnek érzi. Kimond­ ja a félelmetes igéket arról, hogy gyű­ löli verseit, s már önmagát sem kí­ vánja megtalálni. Negyvenévesen el­ tűnt ifjúságától várja, hogy nyúljon érte, erősítse meg. Bizonyos, hogy egyéni okai is meg­ vannak a hulló kedélynek. „Jól sike­ rült” kavernák, gyomra mély fekélyei az intő jelek. S leírja először, mát ekkor: félek a haláltól. Minden igazi költő - Kalász is filozófus egyben. Sajátos nyelvén hirdetve tételeit, átlényegül maga is, aki helyett tesz a tett s szól a szó. Költői panoptikumában a szerelem, �család, környezet, ember, barát mel­ lett jól megférnek a rögek, virágok, gyümölcsök, madarak. . . s a gépek is. Holmi panteistaként nem azonosul azonban velük. Embertársai közt csak átsiklik anekdotázó kedvvel, mert tudja s vallja: a táj és az emberek maguknak élnek. Bizony, végül is min­ denki magának él, tehetjük hozzá. A természethez s egyáltalában a világhoz szinte szoros tartozékként kapcsolja há­ za táját, a lakást, a szerelmet, az „ölek szédítő öblét” . Megdalolja szeretett asszonyát, ki három gyermekkel aján­ dékozta meg, s Éroszon túl „testet­ lenét” is szereti benne. Asszony után elkábult szeszekkel ölelkezik, inkább csak menekvésként, s mihelyt szüksé­ gét érzi, sör-, rum-, és nikotinszagú emlékeit a fényre teríti. Joggal kérdezhetnők, nem beszűkülte e líra, hogy egy falun s lakóin nem­ igen akar túllátni? Mindenképpen az lett volna, de Kalász utolsó kötetei­ ben egyre tágabb kapukat tár a világ felé. Egyre inkább „mindenről” szól. Szól, de nem harsog. Az eszeveszett verbalizmus divat idején is mértéktar­ tóan szűkszavú, nem akar többet mon­ dani, mint amennyivel szükségszerűen kifejezheti mondanivalóját. A l’art pour l'art ijesztő mondattömegeihez hálistennek - semmi érzéke sincs. Az avantgarde bravúrokat, ha voltak is, rég levetkőzte. Jeszenyinnel parolázik, a háborúsdit játszó Istennel perel apo­ kaliptikus képekben s az égi vizelet, azaz az eső alatt állva az ágyásból kikandikáló karalábéra tekintve, men­ ten a föld alól kilőhető rakéták vízió­ ja borzasztja. Igen, költőnk nem alapta­ lanul fél a kollektív halál veszélyétől. S az sem véletlen, hogy a kezét mosó Pilátus portréja kétszer is fölbukkan verseiben. A magának szánt kínjai mel­ lé most odasorolja a világét - s ben­ ne hazájáét is. Ott érezzük a verset rovo költő feje körül Vörösmarty bo­ rúját szálldosni. Ha ad taná­ csot, mily libbenően könnyed az s igaz: a Földét a fény felé kéne tarta­ ni, miként tartja anyja a tojást a Nap felé, keresve benne az élet apró, még csak sejthető jeleit. .. Kalász köteteiben követi a volta­ képpen Ady-meghonosította ciklusos beosztást. Jó ez, mert a csokrokba fo­ gott mondandók szeparált egységeket teremtenek s tartalomjelzővé válik va­ lamennyi ciklus-cím. Sajátos ökonó­ miája a költőnek, s végig habitusa, hogy a címe egyben a vers első sora, része legalább is, s hogy a kötetek cí­ müket nem valamelyik verstől kap­ lak, hanem a szövegben rejtőző s hir­ telen előbukkanó sorból. Tartja, de bont is formákat. Tiszta rímek, lükte­ tő ritmusok viszik a ,,karcsú” sorokat, s hogy mennyire nem idegen Kalász­ tól a klasszikus verselés, példa rá öt­ hat szabályos szép szonettje. A bűvésznek is vannak téves fogá­ sai. Az öt kötetet egyvégtében elolvas­ va bizony túlzottan sok a kő, kés, kék fogalom s szó, de döccenőkért-zavarokért édes kárpótlást nyújtanak a tájszavak, melyeket sikerült poézisába Kalásznak beépítenie. Akad költő, aki versét évekig csiszolgatja, míg kiadja kezéből. Nem úgy Kalász. Egy író-sereglésfélén vé­ letlenül egymás mellé kerültünk. A szónok szavai tán nem adtak elég őrlendőt agykerekeinek, elkérte golyós­ toliamat, s mire a szónok beszédé­ vel, ő is kész lett versével. Idemutat­ ta a kéziratot. Jelentéktelen észrevé­ telt tettem, Kalász tán javított is, s két-három nap múlva már nyomta­ tásban olvashattam a frissen fogant verset. Költőnk pályája példa s bizonyság rá, hogy az országnak egy isten háta mögötti zugából is föltörhet az igazi tehetség. Kivált ha oly szerény maga­ tartással párosul, melyet valaha így fogalmazott meg: versét, dalát ne csak Szeged, a Hold vagy Párizs, de faluja hallja legalább! Az a kérdés marad legföljebb nyitott, hogy az a bizonyos sors bona megkívántatik-e ilyenkor is? . . . KISS G Y U L A 47 �A Nógrád megyei múzeumok évkönyve, 1982. A nógrádi múzeumok évkönyvé­ nek V III. kötetét szerzői Schneidet Miklós néhai leváltárigazgató emlé­ kének ajánlják, s így egyúttal em­ lékkönyvként jelent meg Salgótar­ jánban ritka módon még a címé­ ben megjelölt évben, 1982-ben. Az évkönyv - követelményeinek meg­ felelően - tartalmaz beszámolót a megye múzeumainak munkájáról, előzetes jelentést régészeti ásatásról, közreadja a Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulója al­ kalmából rendezett tudományos ta­ nácskozás felszabadulás utáni város­ történeti áttekintéseit - a kötet túl­ nyomó része azonban, egy emlék­ könyv igényeinek megfelelően, egy­ séges szerkezetet alkot, amennyiben X I X . szá za d i történeti-néprajzi-művelődéstörténeti dolgozatokat tesz közzé. A tanulmányok helytörténeti vonatkozásúak, néhányuk azonban közvetlenül is országos érdeklődésre tarthat számot, szakmai szempont­ ból pedig a tanulmányok többségéről jó lélekkel állíthatjuk, hogy olyan anyagot tárnak fel, amelynek isme­ rete feltétlenül elmélyíti, árnyalja az országos történeti képet. Több­ ségében tehát olyan helytörténeti dolgozatok ezek, amelyek anyaguk­ kal, eredményeikkel maguk is befo­ lyásolni képesek az országos összké­ pet. Jelentős (már előzetesen hang­ súlyozandó) értékük, hogy nemcsak a gazdaság, hanem a tá rsa d a lo m v i­ szonyainak rekonstruálására is kísér­ letet tesz jó néhány tanulmányíró, családtörténeti módszerük pedig 48 módszertani szempontból is újítónak tekinthető. Érdemes tehát a nyolc X IX . száza­ di tanulmányt egyenként megemlí­ tenünk. Zólyomi József igen gazdag levél­ tári anyagot feldolgozó tanulmánya ( A d a t o k N ó g r á d m eg y e fö ld m ű v e lé ­ sén ek X V I I I - X I X . szá za d i tö rtén eté­ h ez) „néprajzi” tanulmányként nyert ugyan besorolást, de a szerző maga is érzékelteti: a művelési rendsze­ rek nem társadalmi rétegenként, hanem tájanként különböztek, s a változások is jórészt egyszerre, egyidőben zajlottak le az úri és a pa­ raszti birtokon. Talán a címben sem lett volna felesleges érzékeltetni, hogy a gabonatermelés-betakarítástárolás folyamatát veszi ezúttal szemügyre. A magas színvonalú önellá­ tástól az árutermelésig tartó folya­ matot számos ponton rekonstruálni tudta, ám „néprajzos” (ezt kritikai­ lag értjük) e tanulmány még annyi­ ban, hogy az idő dimenziójának ér­ zékeltetését nem mindig tekinti vál­ lalt feladatának. Pedig a gabonatá­ rolás mennyiségi és minőségi szem­ pontból folytonos előrelépést jelen­ tő fejlődési sorát elég, ha csak elő­ adása nyomán felsoroljuk: verem, szuszék, kas, hordó, hombár, magtár - az adatok első megjelenése magá­ ban kiadja azt az időbeli sort, amelynek nyomatékosabb kiemelése szorgalommal és ügyességgel feltárt adatait igazi történelmi dimenzióba helyezte volna. �A gazdasági folyamatok tudatoso­ dását, a megye múlt századi gazdasá­ gi önismeretét vizsgálhatjuk a „N ógrád vármegyei gazdasági egyesület” működésén, amelyet Maruzs Mónika dolgozott fel. (A dalékok a „N ógrádvárm egyei gazdasági egyesület” tör­ ténetéhez ( 18 39 - 1 8 7 1 ) A helyi egye­ sület mindössze az abszolutizmus né­ hány esztendejében fejtett ki élénkebb működést: érthető, hiszen Nógrád mezőgazdaságának alakulá­ sa elsősorban a megyén kívüli té­ nyezőkön múlott (konjunkturális v i­ szonyok, a jobbágyfelszabadítás és szabályozása stb.), s a helyi egyesü­ let inkább csak a társadalmi élet pótlékaként funkcionált. A közgyű­ lések napirendjéből kitűnően az egyesület főként saját adminisztrá­ ciójával foglalkozott. Az elmélyül­ tebb helyi gazdasági elemzés, amely a társulatra várt volna, elma­ radt. A legterjedelmesebb és legérde­ kesebb tanulmány ebben a kötetben a Szvircsek Ferencé (Üveghuták, üveggyárak N ógrád megyében). A lexikonszerű, egymásutáni bemuta­ tás megismertet kicsiny manufak­ túrákkal éppúgy, mint technikai újí­ tásokkal, vagy jó vezetéssel orszá­ gos piacra dolgozó üzemekkel. Nem feledkezik meg a nyersanyagviszonyok ismertetéséről, ideértve az alap­ vető fontosságú erdőgazdálkodást. Elemzi a piac igényeit, illusztrációk­ kal ismerteti és jellemzi a terméke­ ket, s külön kiemelendőnek tartjuk, hogy bemutat egyes vállalkozói tí­ pusokat is, akik kezdeményezéseik­ kel, szaktudásukkal virágzó üzeme­ ket tudtak létrehozni. Gazdaság, társadalom és politika összefüggéseit egy-egy nagy múltú megyei köznemesi család X IX . szá­ zadi történetébe illesztve elemzi a kötet középpontjában álló, a mikroszintű közelítés összefüggések meg­ mutatására való alkalmasságát ma­ ximálisan értékesítő két tanulmány. A z egyik, Praznovszky Mihályé, a gazdaságtörténeti megközelítést ál­ lítja középpontba (E g y nógrádi jó­ módú köznemesi család, a Szent­ iv á n yiak. gazdálkodása a XIX. század első felében). A felemelkedést a birtokosztályok nyomán igen gyor­ san, két nemzedék múlva követi a viszonylagos elszegényedés: a cím­ ben jelzett jómód - tárja fel a ta­ nulmány - időben nagyon is v i­ szonylagos. Aligha ismerünk még egy köznemesi birtokos családot, amelynek gazdálkodása ilyen precíz mennyiségi adatokkal lenne re­ konstruálva, mint Praznovszky jó­ voltából a Szentiványiaké. Vagyonszerzés-gazdálkodás-m egyei roko­ ni kapcsolatok-m egyei és országos politika alkotja azt a láncolatot, amelyen a tanulmány bennünket vé­ gigvezet, teljes értékű társadalomtörténeti tanulmánnyá alakítva a címében csak gazdaságtörténetit. A másik ilyen írás, a Horváth Istváné (A Sréter család társadalmi, gazda­ sági szerepe a XI X. század első fe­ lében N ógrád megyében), elegáns művelődéstörténeti esszé, amelyben gazdálkodás, művelődés, politikai tá­ jékozódás egymást átható összefüg­ gései tárulnak fel egy család életé­ ben. Három, egy-egy jeles, nógrádi il­ letőségű, magyar művelődéstörténe­ ti rangú személyiséggel foglalkozó dolgozatot kell még felemlítenünk. A jeles történész, N agy Iván könyv­ tárából annak művelődési irányult­ ságára következtet Kovács Anna. (N agy Iván könyvtára, mint egy m űvelődési eszmény bizonyítéka.) A könyvanyag csoportosítását más ismert magán- és közkönyvtáraknál is elvégzi, s azokhoz viszonyítottan jellemzi Nagy Iván nyitottságát, egyetemes látókörét, roppant törté­ neti tájékozottságát. A hatezer kö­ tetes horpácsi magánkönyvtár nem reprezentatív célokat, hanem az ak­ tív tudományos munkát szolgálta. 49 �Rejtő István Mikszáth és Sel­ mecbánya címmel ismerteti a gim­ nazista Mikszáth iskolai konfliktu­ sainak eddigi bizonytalan leírásait, s bár az eredeti döntő forrásokra vonatkozó Selmecbányai kutatásai eredménytelenek maradtak, ottani közvetett forrásokból nagy filoló­ giai ügyességgel rekonstruálja M ik­ száth gimnáziumi éveit, önképzőköri tevékenységét, osztályismétlésé­ nek, önképzőkörből való kizáratásának körülményeit. Belitzky János egy, a Mikszáthfilológiában is jeleskedő, méltatla­ nul elfeledett levéltáros-történész társadalmi kapcsolatrendszerét, ezek által is meghatározott témaválasz­ tásait, tudományos állásfoglalásait rekonstruálja (Miskolczy-Simon J á ­ nos N ógrád megye dualizmus kori utolsó főlevéltárnoka). A társadalmi érvényesülést az irodalmi ambíciókkal egyeztetni tö­ rekvő fiatal újságíró kezdetben az irodalmi avantga rdhoz csatlakozik, majd politikai okokból szakít ve­ lük, s a tudományban, a történettu­ dományban találja meg azt a me­ nedéket, ahol nézeteit és a társada­ lom elvárásait még össze tudja egyeztetni. Az igazság érdekében itt akár konfliktusokat is vállal, mű­ ködése e téren vitathatatlanul ma­ radandó. Képességeinek megfelelő pálya és tudományos tematika: egy beérkezett és eredményes, békebeli­ en harmonikus életpálya tragikus végét hozza meg az 1914-ben iga­ zán beköszöntő huszadik század: hő­ si halált hal az orosz fronton. Értékes helytörténeti, sőt olykor közvetlenül is köztörténeti jelentősé­ gű tanulmányok a X IX . század tárgyköréből. Anyaggazdagság, mód­ szertani és tematikai érzékenység jellemzi őket - tehát nemcsak azért sikerültek, mert Nógrád története érdekes, s e történelem anyagai fennmaradtak, hanem azért is, mert a szerzők jól sáfárkodtak a feldol­ gozásukra, megőrzésükre bízott anyaggal - értéket teremtettek ma­ guk is, magas mércét teremtve év­ könyvük további kötetei számára. G E R G E LY ANDRÁS 50 �JELENBEN GYÓGYÍTANI Jegyzetek a salgótarjáni színházi évad végén 1. Bizonyos művészeti ágak képviselői előszeretettel hangoztatták: őket bizony nem érdekli, miként vélekedik műve­ ikről a közönség; az értékbe vetett saját hitük számít, melyet majd az utókor fog igazolni. De kivel igazolják magukat Thália szolgálói? Sztanyiszlavszkij aligha szá­ míthatott a jövő jóindulatú megérté­ sére, amikor a moszkvai Művész Szín­ házban színpadra állította Csehov Si­ rályát. S ugyanígy délibábot kergetett volna Sarah Bernhardt, ha elhiteti magával, akármilyennek láthatja a közönség a Hamlet címszerepében, nem számít, mert majd az utókor... Nem, a színházi rendező és a színész munkája eredendően és lényegileg jelen idejű - talán éppen ezért felelősebb alkotómunka is. E gyben a kritikus számára bizonytalanabbul megítélhető, nehezebben szolgál általá­ nosítható érvényű tapasztalatokkal, mint más művészeti ág. 2. A salgótarjáni József Attila Me­ gyei Művelődési Központ az 1982/83as évad három bérleti sorozatában kilenc darabot kínált a közönségnek. Az „anyaszínháznak” számító szolnoki Szigligeti Színháztól négyet: A kazet­ tát; a Várj, amíg sötét lesz-t, a Vonó Ignácot és Az ügynök halálát; a szintén „hazajáró” debreceni Csoko­ nai Színháztól kettőt: a Traviatát és a Nabuccót; a Vidám Színpadtól, a békéscsabai Jókai Színháztól és a Népszínháztól egyet-egyet; a Bubust, a Szép volt fiúk.!-at és az Elveszett pa­ radicsomot. Tetszetős kínálat. Van benne víg­ játék, krimi, színmű, dráma, opera: olyan szerzőktől, mint Vaszary G á­ bor, Végh Antal, Fejes Endre, Sar­ kadi Imre, Arthur Miller. Verdi . . . Csak az nem világos teljesen, miféle helyi műsorpolitikai rendezőelv sorol­ ta egymáshoz az egyes darabokat. N é­ mi töprengés után arra a következte­ tésre jutottam, hogy az egyén és a közösség dialektikus kapcsolatát, a mindenkori érvényesülés gondolatát nevezhetem meg központi rokonító elvnek. Bár mégsem tartom mind­ egyik darabra érvényesnek, vannak amelyek - például a Bubus - kilóg­ nak a sorból. Sokkal inkább arra kell gondolnom, hogy a legfőbb cél­ kitűzésnek a szórakoztatást tekint­ sem - amely során esetenként tartal­ mi mélységek meghódításával kacér­ kodnak a produkciók létrehozói. Ezt az elképzelést valósítják meg tehát a salgótarjáni bérletes soroza­ tok. Dicséretesen úgy, hogy a megszo­ kott három színház mellett a végre­ hajtásba újabbakat is bekapcsolnak; a Vidám Színpadot és a Jókai Szín­ házat. Azzal a feltétlen előnnyel, hogy gyarapodnak konkrét színházi ismereteink, összehasonlításokra nyí­ lik alkalmunk. 3. A szórakoztatás fontosságát va­ lamennyi színház felismerte. Ha más­ ként nem, kényszerűségből. Az egy­ re nehezebbé váló gazdasági helyzet ugyanis csökkentette az állami dotá­ ciót, a kiesett pénzügyi támogatást va­ lahogyan pótolni kellett. Ez a pótlás mindenütt úgy ment végbe, hogy a színházak igyekeztek elébe menni az igényeknek, tudomásul vették a jelen­ legi ízlésszinteket, és műsorrendjükbe 51 �zenés vígjátékokat, krimiket is felvet­ tek. Szolnokon is nyilván így került a repertoárba az angol K nott Várj, amíg sötét lesz című bűnügyi játéka. De a szolnoki színházra továbbra sem ez a jellemző: megmaradt idő­ szerű gondolatokat közvetítő, politi­ kai, közéleti színháznak, jóllehet hatá­ sa nem vetekedhet a 4-8 évvel ezelőt­ tivel. .. A pályakezdő Czizmadia Tibor a német expresszionista Sternheim A ka­ zetta című munkájával a társadal­ munkban is elharapódzó kapzsiságról, a pénz embert, rokoni, embertársi kapcsolatokat megrontó hatalmáról ítélkezik. Másik rendezésében, Fejes Endre Vonó Ignácában már többre vállalkozik: egy típus sorsán és visel­ kedésén keresztül ábrázolja társadal­ munk fél évszázadának jellemző vál­ tozásait. Vonó Ignác élete önvizsgá­ latra késztet, s tetteiben, szavaiban - nemegyszer pironkodva - a ma­ gunk esendőségére ismerünk. A pár éve hivatásos, de korát te­ kintve a középnemzedékhez tartozó rendező, Árkosi Árpád szintén két színjátékkal jelentkezett. Angol szer­ ző krimije a Várj, amíg sötét lesz a közepes szintet súroló, érdektelen, színészileg is megoldatlan, cselekmé­ nyében azonban lebilincselő történet. Az amerikai Miller „ügynöke” T í­ már József jóvoltából már csatát nyert nálunk. A szolnoki Az ügynök halála képtelen megbirkózni a több mint két évtizedes emlékkel. De önmagá­ ban sem eléggé súlyos előadás. Pedig lenne min elgondolkodnunk az álom és valóság, a tehetség és a tett, az egyén és a család összekapcsolódásán. Árkosi mindkét rendezésén mintha a külső mindig hangsúlyosabb lenne a belsőnél, mintha a részletek elhalvá­ nyítanák az egészet. Színészei is nehe­ zebben oldják meg feladatukat. Az évad nagy felfedezettje: Csiz­ madia Tibor. Önállóan gondolkodik a színházról ez a harmincéves fiatal­ 52 ember. Mindezt át is tudja plántálni színészeibe, akik érezhető élvezettel formálják szerepeiket. A szolnoki előadások ábrázolásmódja, játékstílusa, szcenikai megva­ lósítása korszerű, ötletes, elmét, fan­ táziát mozgató. A társulat színészállo­ mánya azonban erősen meggyengült az évek folyamán. Ez a tény ma már az előadások befogadásának, hatásának rovására megy. Számomra azonban a Színházat Salgótarjánban még min­ dig a szolnokiak jelentik. Jöttük min­ dig szellemi próbára inspiráló ün­ nep. Mérhetetlen hiány a színház fő­ rendezőjének, Paál Istvánnak az idei távolléte. Pedig a Tangó, Az ember tragédiája, a Hamlet után idén Csehov Ványa bácsiját rendezte meg. Könnyelműség elfeledkezni róla, aki olyan jól ismeri, tudja a színházat” , aki olyan karakteresen és lényeglátóan tud színházban gondolkodni. 4. Verdi két operáját játszották a debreceniek, Kertész Gyula rendezésé­ ben. A Traviata számomra klasszikus példája annak, hogyan nem szabad ma operát játszani. Konzervatív, szen­ velgő minden porcikájában. Az a fő­ szerepet éneklők játéka is; nem rész­ vétet, hanem már-már viszolygást kel­ tenek az alakított figurák iránt. Az ellenkező póluson foglal helyet a Nabucco, bizonyítva, ha kellő in­ vencióval rendelkező és tehetséges, rutinjukra nem hagyatkozható fiata­ lokra épít a színház, az operajátszás is mutathat fel eredményeket. Többen „mélyvízben” igazolták képességeiket. Így Mohos Nagy Éva, Kertész Ta­ más, Bárány Pál László, Tas Ildikó. Ideje hát, hogy forduljon a kocka, és a színlap az ő nevükkel kezdődjön. A Vidám Színpad zenés vígjátéka, a Bubus a magas színvonalú színészi játék - Bodrogi Gyula, Schubert Éva, Horváth Gyula, Csata Zsuzsa - foly­ tán kellemes színházi estét szerzett. A figurák szokványosságát a színészek feledtették, míg a helyzetkomikumok �sokaságát a rendező, Pethes házi évadot hagytunk magunk mögött. György kifogyhatatlan könnyed öt­ Csúcsán a Vonó Ignác, mélyén a Szép letei tették elviselhetővé. A volt fiúk!, míg közepén a Bubus he­ lyezkedik el. A Bubus fölötti mező­ társulat megjelenése Salgótarjánban nem egyszerűen új színfoltot jelent, ben található A kazetta és a Nabucco, hanem a szórakoztatásban, a vígjáték­ alatta a többi színjáték. ban új, az eddig megszokottnál maga­ Most már évek óta tapasztalni a sabb minőséget. közönség elmaradozását. Egy-két éve még átmenetinek gondoltam, ma úgy A békéscsabaiak bemutatkozása tűnik, hosszú távú folyamatról van szó. bármennyire nem szívesen írom le Sok bérletes már tavaly is csak né­ nem volt sikeres. Végh Antal „utánlöhány előadásra jött el, az idén még véses” , nagyon silány, futballista „drámáját” , a Szép volt fiúk!-at mu­ többször maradt otthon, még keveseb­ tatták be Ungár Tamás rendezésében. ben ültek be a színházterembe. Egy el Gyakran tanácstalan, patentokban gon­ diák- és nyugdíjasbérleti előadás is maradt, mert olyan kevés néző dolkodó a rendezés, hiteltelenek, hal­ ványak, unalmasak a színészek. Egy volt kíváncsi a produkcióra. színházi fesztiválon láttam tőlük a Természetesen akadtak közönségsi­ Tévedések vígjátékát, musical válto­ kerek - például a Bubus, a Szép volt, zatban, amelyben lényegesen jobb tel­ fiúk! - , de a fokozott várakozás in­ jesítményt nyújtottak. Talán hasz­ kább a neves színészeknek, a témának nosabb lett volna musicalt kérni tő­ szólt. S a közönség pozitív előítéletét lük, mert prózában - a szakma előtt nem igazolta vissza a művészi ered­ ez ismert - egyelőre nem versenyké­ mény. pesek. Nem tudom, mi segítene útját áll­ A Népszínház diákoknak és nyug­ ni a nézőszám csökkenésének. Anynyit azonban tudok, hogy jó színházat díjasoknak mutatta be Sarkadi Imre nem lehet közönség nélkül csinálni. A Elveszett paradicsom-át. Tanúi lehet­ jó színház fogalma nem műfaji kérdés tünk az országjáró színház megújulási - tartalmi, stílusbeli. Üres nézőtérnek folyamata egyik stációjának. Meczner fölösleges bármilyen nemes, fenséges János rendezése egészében azonban gondolat. A gyér közönség kedvét sze­ nem hozott újat, kiemelkedőt. 5. Végére érve az egyes darabok gi a színésznek, fuccsba megy az álla­ mi dotáció. dióhéjnyi értékelésének, adnunk illik egy általánosító összegzést is. Ebből A színházművészet jelen idejű mű­ kitetszhet az évad művészi értéke, vészet - nyavalyái halaszthatatlanul szellemi, társadalmi hasznossága. gyógyítandók. Nos, művészi szempontból a koráb­ bi éveknél jóval egyenetlenebb szín­ SU L Y O K LÁ SZLÓ 53 �EG Y H AN GVERSEN YÉVAD VÉGÉN Ahogy iskoláink évzárásra készül­ nek, zenei életünk éve is befejeződik. Már maga az a tény, hogy az évad hagyományosan a fiatalok tanulmányi idejét követi országszerte, jellemzi fő célkitűzéseit: nyerjük meg az ifjúsá­ got a komoly zenének, fiatal korban fejlesszük rendszeres igénnyé a zene­ hallgatást, mert csak így teremthető meg a jövő közönsége. Az Országos Filharmónia iskolabérletei Nógrád megyében is ezt a célt szolgálják, de az a sok hangverseny is, melynek ott­ hona döntő többségben a salgótarjáni zeneiskola szép hangversenyterme. Az 1982/83-as hangversenyévad rangban igen jelentős eseményeket vonultatott fel. Hallhattuk a méltán világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekari, Lehotka Gábor orgonaművészt, Kodály Zoltánné énekművészt, ifj. Fasang Árpád zongoraművészt, Koó Tamás gordonkaművészt, hogy csak a legnagyobbakat említsem. A megyében működő három zeneiskola - a balas­ sagyarmati, a salgótarjáni és a nagybátonyi - pedig több tanári és nö­ vendékkoncerttel járult hozzá az év sikeréhez. A Salgótarjáni Pedagógus Kórus 25. éves jubileumi koncerttel ör­ vendeztette meg hallgatóit. A József Attila Megyei Művelődési Központ Kamarakórusa és a Balassagyarmati Kamaraegyüttes megyénken kívül is szép eredményeket mondhat magáé­ nak. A Nagybátonyi Kamarazenekar hat koncertjének egyikére olyan kitű­ nő szólistát csábított megyénkbe, mint Geiger György trombitaművész. A Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar pe­ 54 dig - megyei ifjúsági bérletkoncert­ jein kívül - hazánk legrangosabb koncerttermében, a budapesti Zeneaka­ démián játszhatott, ahol Jandó Jenő zongoraművésznek lehettek partnerei. Ezen kívül szép elismerésben volt ré­ szük a Szimfonikus Zenekarok Orszá­ gos Fesztiválján, Szolnokon. Számszerűen is pezsgő, jól sikerült évet zárhatunk tehát. Mégis érdemes ezt a sikerlistát nagyító alá tennünk. Elsősorban a nógrádi együttesek szempontjából szeretném vizsgálni "az eseményeket, mert nézetem szerint még sok, ki nem használt lehetőség rej­ lik bennük. Nyitásként érdemes le­ szögeznünk: a rendezvények száma is bizonyítja, hogy olyan pedagógusok tanítanak zeneiskoláinkban, akik az aktív zenélést is ugyanolyan Fontos dolognak tartják, mint a tanítást. Hi­ szen diplomájuk is két részből áll: a diplomatanítás és a diplomahangver­ seny együttes értékéért kapták. To­ vábblépve elsősorban a Balassagyar­ mati Kamaraegyüttesről, a Nagybáto­ nyi Kamarazenekarról és a Salgótar­ jáni Szimfonikus Zenekarról essék szó. A két kamaraegyüttes tagjai kivétel nélkül mind diplomával rendelkező zenészek, tehát ilyen értelemben nem tekinthetőek amatőrnek. Működésük feltételei viszont - akár erkölcsi, akár anyagi szempontból nézzük - bizony amatőr szintűek. Nem is az amatőr kifejezéssel van itt a gond, hanem azzal, hogy már mindhárom együttes túlnőtt azon a szinten és időn, amikor alkalomszerű fellépések, csak szemé­ lyes kapcsolatokon múló szerepelteté- �sek kielégíthetik igényeiket. És ami még fontosabb: jelenlegi körülménye­ ik nem biztosítanak megfelelő alapot fejlődésükhöz. A zene, mint minden művészeti ág, produktív cselekvés, a befogadókkal együtt él, annak kö­ zönség kell, nélkülük nem létezik. A zenészektől nem várható el, hogy saját magukat „árulják” . Jelen­ leg a műsor- és közönségszervezői fel­ adataik elvonják őket valódi felada­ tuktól, és természetesen nem lehetnek teljesen sikeresek önmenedzselő pró­ bálkozásaik, hiszen nem ilyen irányú a képzettségük. Emiatt történhet meg, hogy zsúfolódnak rendezvények egy bizonyos helyen, miközben máshová nem jutnak el, oda, ahol pedig va­ lódi népművelői funkciót tölthetnének be. Egyetlen példát: Nógrád megye bővelkedik üzemekben, vállalatokban, mindenütt van üzemi kulturális bizott­ ság - csak kapcsolatot kellene létesí­ teni velük. (Talán a most megszerve­ zett összevonás, ami a megye sok mű­ velődési házát érinti, tudna segíteni ezen a hiányosságon.) Együtteseink már több helyen és alkalommal szak­ mailag bizonyították, hogy megfelel­ nek a valódi követelményeknek. Való­ di „apjuk” mégsincs. Az a vélemé­ nyem és sok évre épülő tapasztalatom, hogy egy olyan menedzserre (mened­ zserekre) lenne szükségük, aki (akik) szakmailag is és emberileg is rendel­ kezne az említett kapcsolatok létre­ hozásához szükséges tulajdonságokkal. Hogy ez az út járható, arra példa a megyei kórusmozgalom. Olyan kó­ rusvezetőink vannak, akik élnek-halnak a mozgalomért. Már évtizedek­ kel ezelőtt elkezdhették ezt a mun­ kát, amelynek persze nagyobb hagyo­ mánya is volt, mégis az ő serény munkájuk eredménye az a sok és jó színvonalú kórus, amely ezen a tava­ szon bizonyított az Éneklő ifjúság rendezvényein. Külön kell szólni a szimfonikus ze­ nekarról, amelynek esetében némileg fordított a helyzet. A megye területén az ifjúsági bérletek hangversenyein rendszeresen jelen vannak; az általuk közvetített zene ifjúságnevelő funk­ ciójáról már többször olvashattunk. Egy városi szimfonikus zenekarnak viszont egy évadot nem szabadna évi egyetlen (!) felnőtt koncerttel zárni. Tartanának az üres háztól? És ha a zenekar oldaláról csak a műsorválasz­ táson múlik a siker? (Mert a közön­ séget se felejtsük ki!) Már volt olyan év, amikor könnyebb műsorral próbál­ kozott a rendezőség, volt is telt ház, volt siker - szintén egyetlen alkalom­ mal. Pedig az olyan opera-, operettest, mint amilyen pár éve elhangzott Öt­ vös Csilla, K ukely Júlia, Gulyás D é­ nes, a Magyar Állami Operaház fia­ tal művészei közreműködésével min­ den nagyobb településünk szervezett (!) közönségének tetszene. Tehát nem egészen a műsorpoliti­ kával van baj, a zenekar szívesen ját­ szik operettet is, Beethoven-szimfóniát is, ha van hol és van kinek! Az az érzésem, hogy a megyének sokkal több mozgósítható kulturális értéke van, mint amennyi pillanatnyilag bekerül közművelődésünk vérkeringésébe. Újabb példa: hat évvel ezelőtt senki nem hitte el Nagybátonyban, hogy egy induló kamarazenekar koncertjén telt ház lesz. Az volt (és gyakran van azóta is): mondhatni, már törzsközön­ séggel. Salgótarjánt is meg lehetne mozgatni. Persze ez nagy munka, és nem is megy máról holnapra. De ad­ dig amíg a szimfonikus zenekar fog­ lalkoztatottsága nem oldódik meg, nem lehet szó szakmai to­ vábblépésről. Sem a zenekar kategó­ riáját, sem dotálását illetően, mert ez is a foglalkoztatottság függvénye. Bű­ vös körnek látszik, pedig ki lehet törni belőle. Van még egy része zenepedagógu­ sainknak, akik még kevésbé bizonyít­ hatnak, mint a szimfonikus zenekar tagjai. Ők az immár zenekari lét­ számnak csaknem megfelelő számú képzett fúvószenészek. Azokon a mi­ 55 �nősítő fesztiválokon, ahol kisegítették például a Bányász Fúvószenekart, a zsűri csodálkozva kérdezte, hogy mi­ ért nem kérték a koncertzenekari cí­ met, ugyanis a követelményeknek pá­ lyázat nélkül megfelelt a zenekar. Csakhogy arról nem tudtak, hogy a diplomás zenészeket (nem tudom, miért) nem fizetik meg a zenekarok, ezért állandó tagságot nem vállalnak megyei együttesnél, hiszen ebben szak­ mailag nem látnak perspektívát. Ezt a gondot egy városi fúvószenekar old­ hatná meg, melynek létszáma öt perc gondolkodási idő alatt - koncertzene­ kari szinten - összeállítható. Még mielőtt leszögeznénk, hogy mindez anyagi fedezet kérdése, jó lenne azt is hozzávetni, hogy milyen hátrányok­ kal jár - anyagi és művészetpolitikai szempontból egyaránt - , ha értékeinket nem hasznosítjuk. A művészet áru 56 vagy nem áru voltáról folyó vitáink közepette se feledjük el, hogy pénzben aligha mérhető eredményeket hoz­ hatnak. Tudom, hogy amit leírtam nagy­ részt kiforratlan ötletek halmaza. Rá­ adásul azzal is tisztában vagyok, hogy ez mind a zenész szemüvegén keresz­ tül néz ki így. Hogy mégis a nyilvá­ nosság elé bocsátom, annak az az oka, hogy zenésztársaim nagy része is hasonlóan gondolkodik ezekről a kérdésekről, mert szeretnének többet és jobban dolgozni. Kizárólag ez ve­ zette toliamat. Sok szakmáját szere­ tő és érte tenni akaró emberről van szó, akik „próféták” szeretnének len­ ni szűkebb pátriájukban. Őszintén re­ mélem és kívánom, hogy megfelelő irányítással lehetnek majd. B E C Z E L A JO S N É �SZ E P E SI JÓ Z S E F „ECSETTEL ÉS IRÓNNAL” Balázs János méltán európai hírű salgótarjáni festő, az első jelentős magyarországi cigány festőművész; a közfelfogás mégis alig tud róla ennél többet. Mű­ vészetének csúcsai felől ítélik meg az embert is. Az igazi emberművész Balázs Jánost ezért csak kevesen ismerik. Érkezését a művészet világába ugyan egyes sajtóorgánumok lelkes ovációi mellett szenzációkeltő publikációk egész sora üdvözölte (a televízió portréfilmet is készített róla), száraz életrajzi adatain, önéletírásán és csípős megnyilatkozásain kívül azonban aligha tudnak többetróla tisztelői. Köztudottan magányos és nyomorúságos életének nagyobbik ré­ szét szerénység, igénytelenség, puritán bölcsesség és tisztesség jellemezte - ezt korai, naiv művei tükrözik leginkább. Ám Balázs János tehetsége által nem csak úgynevezett naiv képzőművészeti alkotások születtek. Jóval korábban, mielőtt szárnyra kapta a hír, Balázs már író, költő és böl­ cselő volt. Harminc-egynéhány évvel ezelőtt költött poémái és helytörténeti írá­ sai legalábbis erre engednek következtetni. De nincs szükség következtetésekre sem, a hetvenes évek elején saját költségén kiadott Füstölgések című verses­ kötete végén ő maga vallja a következőket: „Gondolataim döcögő édes gyer­ mekei festményeimnek. Ez vagyok. Azért vagyok ilyen, mert mélyről nézem az embereket és a világot, miután mindenki felfelé igyekszik. S ahogy egyre jobban eltávolodnak tőlem, úgy torzulnak el karjaik, lábuk, mozdulatuk. Nem vagyok naiv festő, csak homorú tükröt kaptam örökül.” Ez így igaz. Balázs János sohasem volt naiv festő. Az igazság az, hogy ez a különös öregember sokkal előbb volt irodalmár (lírikus), mint képzőművész bár ilyen formában kifejezésre jutott mondanivalói csak csekély mértékben is­ meretesek - , s páratlanul dús és bizarr költői fantáziáját később születő, jól ismert, sajátos festményei is örökölték. Magas fokú intelligenciája tehát - fest­ ményeiből éppúgy kitűnik, mint írásaiból - úgy vélem, iskolázatlansága elle­ nére is vitathatatlan. De nem akarok a nagyon is tanulmányízű okfejtések művelője lenni. Ne­ kem Balázs Jánost, mint embert barátként, személyesen volt szerencsém ismer­ ni, csaknem fél életén keresztül. Gyermekkorom számos emléke fűződik sze­ mélyéhez. A régi Pécskő utcai cigánydombon haldázásból, szedrezésből, csipkézésből, cipő-, hegedűjavításból élő Balázs Jánost éppúgy alkalmam volt is­ merni, mint a hetvenes évek elején felfedezett, új sorsába beletörődni sehogyan sem bíró különös, bölcs, bogaras agg gyereket. A régi öreg cigányok által ró­ la költött legendák akkor már csendben foszladoztak. Mind nagyobb erkölcsi és anyagi elismerésével egyidőben azonban, egyre ritkábbak lettek találkozá­ saink. Új barátok, új ismerősök, új gondoskodók nyüzsgő processzusáradata tette járhatatlanná a viskójához vezető utat. Tomi (Szabó Tamás, aki ígéretes tehetségű szobrász lett azóta), és Balázs János önéletrajzban futólag, kereszt­ nevén megemlített Botos Zoli - aki a nyomorúság éveiben vásznak, ecsetek, 57 �festékek, s más rajzeszközök mellett adományok egész tömkelegével segítette rendszeresen valamint jómagam, mitagadás, abban az időben már alaposan lemaradtunk a zsörtölődő öreg remete kegyeiért való versengésben. Csodála­ tom a nagy öreg iránt ekkor ingott meg először, s a szemrehányással bizony máig is adósa vagyok magamnak. Mert sokkal jobban becsültem mindig őt an­ nál, hogy felmenthetném magam akkori vétkem alól. Persze, e sorok olvasói között, tudom, lesznek majd jópáran, akik elítél­ nek emiatt. Számukra megismétlem: nekem személyesen, barátként volt alkal­ mam ismerni Balázs Jánost, az őszinteséggel tehát úgy vélem, elsősorban neki, mint barátomnak tartozom. Annál is inkább, mivel tapasztalatom szerint ő ma­ ga tűrte el legkevésbé a személye köré mesterségesen tákolt mítoszkorlátokat. Egyedül élt, módja volt rá, hogy megismerhesse önmagát. Félt a sikertől, mert sejtette benne sorsa tragikumát. A hírnév elleni küzdelemben azonban ment­ hetetlenül alul maradt. A sejtett, de sohasem tapasztalt életélmények nagysze­ rűségét hatvanhat éves korára ismerte meg. Ez újjászületését s egyszersmind vesztét is jelentette. Az emlékezet síremlékén azóta ez a felirat á ll: itt nyug­ szik a hetvenkét éves korában elhunyt Balázs János festőművész: élt öt és fél esztendőt. K i is volt tulajdonképpen Balázs János? Balázs János 1905. november 27-én Alsókubinban született. „Abban az időben Alsókubinban éltek a szüleim. Ez a szlovák városka Sal­ gótarjántól elég távol estik. Nem sok évet éltem le itten, mert az apám hir­ telen, harmincnyolc éves korában elhunyt, és így az anyám velem és még há­ rom testvéremmel visszaköltözött szülővárosába, Salgótarjánba. Mink négyen testvérek: mint árvák, itt részesültünk némi támogatásban, pártfogoltságban. mert családunk összes rokonai itt éltek. Nagy keserűségemre beírattak iskolá­ ba. Súlyos tehernek éreztem én az iskolába való járást. Nehezen két osztályt kijártam, amikor (idézve a régies mondást): kitört az első világháború.” Balázs János (nagy örömére) nem járhatott többé iskolába. Élte a cigány­ ság, számára megszokott, kilátástalannak tűnő, nyomorúságos életét. Azazhogy, élte volna. Gyenge jelleme, túl érzékeny volta ugyanis sehogyan sem bírta el­ viselni a valahová tartozás kötelezettségét. „Ezzel még párosult - vallja a mai napig is érthetetlennek tűnő, valami szellemi rendetlenség, túl finom szenzibilis idegjáték, erős erkölcsi tudat.” Nem csoda hát, ha a társadalom­ mal szembeni évszázados anyagi-erkölcsi hátrányát máig megsínylő közösség (saját fajtája) már akkor kirekesztette sorai közül. Akarata ellenére is előfu­ tára lett tehát annak a mai modern cigányértelmiségi típusnak, aki bár szakí­ tott hagyományos életformájával, az őt megillető egzisztenciát még nem sike­ rült kicsikarnia a társadalomból. 1968 június, nyár eleje. Az öreg gombázni jár, hazahordja, süti, főzi, szárít­ ja, s el is adja, ha sok van belőle. Az árán cigarettát, kenyeret, petróleumot és tejet vásároltat a szomszédasszonyokkal. Így él tökéletes, magányban, elszi­ getelten a világtól és az emberektől; és a világot, amelyben él, szereti. A vi­ lág azonban nem kedveli őt. Körülményei rabjaként, ellentmondások közé fa­ lazva vállalja, s tűri tengődve sorsát. Mi mást tehetne? Szeret élni, de nincs hozzá tehetsége. Egy kora délutáni órán azonban különös dolog történik. Zoli festékekkel, rajzlapokkal, ecsettel, ceruzával, radírgumival lepi meg János bácsit. „Fiata­ labb korában szeretett rajzolni, festegetni: hátha menni fog most is!” „Nézegettem egy ideig, aztán félretettem. Gondoltam: minek ez már énnékem? Később még aznap: elővettem a csomagot, kivettem egy rajzlapot, ce- 58 �ruzát és törlőgumit. Kimentem az udvarra, széjjelnéztem a szomszédos házak térségében, leültem a földkupacra, belekezdtem negyven év múltán az első raj­ zolásba.” Negyven év telt el ugyanis azóta, hogy Balázs Jánosnak az első világháború kitörése miatt ki kellett maradnia az iskolából. Ezt követően azonban „tíz éven felül már olyan sajátos szeszélyeim voltak, hogy amerre jártam (mindig egyedül), a széjjeldobált újságlapokat, széttépett könyvek, füzetek maradvá­ nyait, leginkább képeslapokat, mind összeszedtem és örömmel vittem haza: úgy csináltam, észre senki ne vegye. Feszült kíváncsisággal, izgalommal kutat­ tam az értéktelen papírhalmaz között. Minden nyomtatott írást elolvastam, minden képet, ábrát csodálva bámultam, amelyiket legszebbnek találtam: ösz­ tönömtől hajtva elkezdtem ceruzával tiszta lapra lemásolni. Ezután én már csak olvastam, rajzoltam: annyira, hogy bizonyos idő múlva magyar nemze­ tünk majd minden szellemóriásának, művészének, költőjének, írójának arcképe le volt másolva életnagyságban, kisebb képekről. Szobánknak fala körben fel volt aggatva ezen nagy emberek portréjával. Példának felsorolom a híres, nagy magyar neveket: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc; az írók és költők közül: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály; no végül a művészek következnek: Munká­ csy Mihály, Benczúr Gyula, Barabás Miklós, Fadrusz János stb., stb. a na­ gyok közül. Néhány nagy nevet ki is hagytam. Ha jól hiszem, nem is baj ez. Bóna-Kovács Károly, városunknak azon időben való szobrász- és festőművé­ sze, amikor hírét vette a dolognak, otthonomban személyesen felkeresett, és amikor meglátta szobánknak falain a ceruzával készített portrékat, amelyek híres elődeink arc- és mellalakját mutatták, egytől egyig mindre ráismert. Mély megilletődésében nekem gratulálni nem tudott. És én enyhén mosolyogtam.” Ez a „rövidke élmény” azonban hamar feledésbe merült, s Balázs János­ nak rövidesen abba kellett hagynia kedves foglalatosságait, mert anyja és csa­ ládtagjai nem nézték jó szemmel ezt a mihaszna időtöltést. „A veled egykorú gyerekek mindnyájan mesterséget tanultak, dolgoznak, pénzt keresnek a családjuknak, te mit csinálsz? Az erdőket, a hegyeket járod, itthon irkálsz-firkálsz: mi lesz belőled? Ha a családunk leveszi rólad a kezét, ki leszel taszítva a világba: csúfosan éhen pusztulsz!” - zsörtölődtek gyakran a hozzátartozói. „Nagyon megsértődtem, keserű haragomban lehúztam a falakról a rajzokat, összetéptem őket és belegyűrtem a tűzbe.” Ezt követően már csak az erdőket és hegyeket járta. Nyár elején gombázni, nyár végén szedret szedni, vadkörtézni, krumplit bengészni járt. Télen pedig a Somlyó-szénbányatelep palahányóján hulladékszenet szedett. Sok hosszú éven keresztül ebből a munkából élt és tartotta el családját. Akár a legtöbb cigány annak idején, aki - mint mondta - „folyton teher alatt görnyedező haldázó, a neve: senki tróger” . A második világháború után Salgótarjánban is megváltozott az élet. Társa­ dalmunk minden rétege számára száznyolcvan fokos fordulatot jelentett a felszabadulás. Csak a cigányság élete maradt az ősi, természetében és eszközei­ ben egyaránt. S velük együtt természetesen Balázs Jánosé is. A hatvanas évek elejétől kezdtük őt látogatni rendszeresen. Zolival együtt jártam iskolába, Tomit ő mutatta be nekem. T izennégy-tizenhat éves srácok voltunk, s tehetségünk gyenge szárnyait bontogattuk. Ők ketten festők, én köl­ tő akartam lenni. Eleinte csak beszélgettünk. Vagyis: hallgattuk János bácsit, aki sokat és szívesen mesélt nekünk. A szomszédai nagyon csodálkoztak ezen, 59 �mivel az öreget mogorva, rosszindulatú remetének ismerte a környék. Azaz­ hogy nem ismerte senki. Ezekkel kapcsolatban, gyakran a véleményét is kifej­ tette nekünk. „Higgyétek meg nekem, semmirekellő, mihaszna fajta a cigány. Nem értenek ezek egyébhez, mint az asszonyveréshez és a gverekcsináláshoz. No meg az evés-ivás művészetéhez. Semmirekellő, mihaszna fajta, mondom." S mivel ez volt a legtöbb cigányról a véleménye, legtöbbjükkel természete­ sen nem is állt szóba. Meggyőződésem - bármilyen furcsán hangzik is - , hogy nyiladozó értelmemet ezek az eszmefuttatások kezdték először bontogatni. Mert igaz, hogy tőle hallottam Nietzscheről először, s ő mesélt először nekem számtalan, számomra akkor még ismeretlen íróról, költőről, festőről, államfér­ firól - tiszteltem, szerettem, csodáltam is ezért - , a cigányokkal kapcsolatos eszmefuttatásaival azonban sem akkor, sem később nem tudtam egyetérteni. A kutyából nem lesz szalonna közmondás igazságával érvelt minden józan és humánus ellenvetésre, s ez az eszmetársítás mélységesen naivnak és nevetséges­ nek tűnt mindig nekem. Nem értettem, miért és miként lehetséges, hogy egy, a világot ismerő, a dolgok kerékvágását tisztelő, zseniális elmével és lélekkel megáldott ember, nagy művész, mint János bácsi, mi okból érez utálatot és előítéletet saját fajtájával szemben. Talán az őseitől örökölt évszázados öntu­ datbeli hiányosságot, s a vele karöltve járó kisebbségi érzést próbálta ily mó­ don művészetétől távol tartani? Ez volt mindig a gyanúm, cselekedeteivel bárhogy is tagadta. Mert megesett jó néhányszor jelenlétemben is, hogy a szom­ szédos cigány család némelyik porontya rányitott félpucéran, foltos klottgatyában, mezítláb, sáros bokával, sebes térddel október táján, megállt félénken a csikólábú sparhelt mellett, az ütött-kopott, gyalulatlan nagy láda előtt, és szutykos kis markát, mint perselyt tartotta az öreg elé. Beszélni nem mert, vagy nem tudott, fölösleges is lett volna, hiszen a remete nagyon jól ismerte az alázatos pózba merevedett mozdulatrejtvény megfejtését. A mód, ahogy ültéből felszö­ kött és ráförmedt a szerencsétlen apróságra, legalábbis erre enged következ­ tetni: „Mit gondoltok, mi ez a ház, jótékonysági intézmény, nemzeti bank vagy élelmiszerraktár!? Mi kell megint anyádnak?! Cukor, paprika, só, pet­ róleum?! Nincs, nekem sincs, vegyétek tudomásul!” S miután a hangos szóáradat következtében a gyerek a markát még mindig előrenyújtva, lassan sodródni kezdett háttal a kijárat felé, minden átmenet nél­ kül hirtelen higgadt, hűvös és hitetlenkedő hangon kezdett zsörtölődni: „Most hova mész? Hát nem ide küldött anyád? Mi kéne, ha vóna?” Nem só, nem paprika, nem cukor, az bizonyos, mert ezekre a kérdésekre fe­ jét ingatta a fiú. A szutykos perselybe végül néhány szál gyűrött cigaretta hul­ lott. Az efféle jelenetek után sosem volt hajlandó a cigányság problémáiról be­ szélgetni. Inkább háborús élményeiről mesélt, vagy helytörténeti ismereteit csil­ logtatta. Őtőle hallottam például először, hogy a Salgótarjánnal szomszédos Baglyas nevű község néhány száz évvel ezelőtt eredetileg a jelenlegi Idegér te­ rületén, a Kővár alatt terült el; nevét a vár és a helység Baglocz nevű urától örökölte, s csak a török támadások miatt húzódott át (a ma ismeretes helyé­ re) a hegy túlsó oldalára. A város iparának történetét is nagyon jól ismerte. Ő mesélt először nekem Gróf Andrási Manóról, a Gömör megyei bánya- és vasgyártulajdonosról, aki­ nek kezdeményezésére alakult meg 1869-ben a Salgótarjáni Vasfinomító Tár­ sulat, azért, hogy a Gömör megyei ércekből termelt nyersvasat finomítsa. Sal­ gótarjánban végződött ugyanis a Szent István Társulat Budapestről kiinduló vasútja és Salgótarjánban volt akkor Magyarország egyik legnagyobb szénte- 60 �lepe, amely a vas finomításához szükséges hőenergiát biztosította. Tőle hallot­ tam azt is, hogy a salgótarjáni öblösüveggyárat 1893-ban alapította az Egye­ sült Magyarhoni Üveggyárak RT, mely 1908-ban egy csehországi érdekeltség tulajdonába ment át. A vállalat részvényeit 1925-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya RT szerezte meg, melynek tulajdonában a gyár soha nem remélt fellen­ dülésnek indult. Beszélt az ezernyolcszázkilencvenes években eredetileg csavar­ gyárnak épült Keszler-Böhm-Bauer vasöntödéjéről és gépgyáráról, amit 1898ban a Hirsch és Frank cég vett át: a jelenlegi tűzhelygyárról. Elmesélte azt is, hogy Salgótarján és egyes vidékeinek széntelepeit már a XIX. század első felében ismerték, de csak az 1840-es évek óta művelik. Moosbrugger Jeromos, bécsi vállalkozó, a kutató Weber Alajos mérnökkel ugyanis akkor kezdett rendszeres szénbányászathoz Zagyvarónán és Inászó-pusztán a báró Prónay Alberttől húsz évre bérelt birtokon, mely később „M ária” -tárna néven lett ismert. Mesélt továbbá régi tarjáni szállodákról, éttermekről és sorházakról, fürdők­ ről, kaszinókról és társaskörökről, a régi városi Apolló mozgóképszínházról, sportegyesületekről, dalárdákról, zenekarokról, divatáruházakról, pénzintéze­ tekről stb. Csak a régi, akkori cigányok életéről nem akart beszélni soha. Vagy nem is éltek abban az időben cigányok? Az ő számára mindenesetre - nem. Lélekközelbe, úgy vélem - hiába élt közöttük nem került sosem velük. K i­ vételes intelligenciája elkülönítette az ősi közösségtől. Cigány fejjel nem tudott gondolkozni többé, cigány szívvel érezni sem. Cigány sorsát azonban vállalnia és tűrnie kellett. Cigány méltósággal. Hogy minket, fiatal srácokat miért fogadott kegyeibe: egyértelmű és világos. Nyiladozó értelmű, növendék művészek voltunk, művészetének értő tisztelői. „Különös, szeszélyes változata a gondviselésnek az én életem egyszerű me­ netében: amikor gyerek voltam, öreg emberek között tartózkodtam, nem hoz­ zám illő vén emberek voltak a barátaim, most, hogy már hatvanhárom éves öreg-szenvedő vagyok, a fiatal, növendék fiúk járnam hozzám beszélgetni, ba­ rátkozni. Egyik-másik hoz nekem cigarettát, vagy harapnivalót is tesznek le az asztalomra, amikor azt mondom: miért hoztátok? Hát csak hoztuk (mondják ők), hogy legyen, magának úgyis kevés valami jut! Én rávágom: nekem ez a kevés is nagyon elég és kielégítő: kevéssel beérem. Tudjátok-e (mondom to­ vább), hogy a leggazdagabb ember az, aki semmit sem kíván? Így beszélge­ tünk: ők a fiatal emberek és én az öreg remete.” Ebben az időben történt, hogy Zoli hozta a festékeket. Még aznap meg­ csinálta az első színes képet. „Ettől az időponttól számítva nem tudtam nyugodni, folyton rajzoltam, fes­ tettem, amíg a rajzlapokból volt és tartott a festékből.” Zoli megint jött, most temperát hozott. „Nagy lett az öröm, amikor megmutattam a képeket. Tudtam (mondta Zo­ li), aki fiatalon tud valamit, az öreg korára sem felejti el. Együtt örültünk: a fiatal barátaim és én.” Később Zoli művészfestékkel lepte meg. Olajat, ecseteket, vásznakat hozott. „Ezzel a lépéssel megindult elgondolásaimban az érthetetlenségig fokozódó, összevisszaságban csúcsosodó, fantasztikusan összpontosuló, életformákban gomolygó, visszás színezetű, borongós ábrázolás.” Mindez 1968 nyár elején történt. Aztán az öreg megszállottan, hitetlen gyor­ sasággal kezdte festeni merész fantáziájú, különös képeit. Mindennap új, jobb­ nál jobb képpel lepte meg barátait. Ámulva láttuk: csoda történt, s nem akar­ tunk hinni a szemünknek. Fennhangon, hosszan nevetett álmélkodásunkon, de 61 �dicséretünket hallván, akkor még hitetlenkedett. Mindazonáltal, azt hiszem, ez volt életének a legderűsebb korszaka. S nem tévedek bizonyára, ha azt mon­ dom, hogy képein kívül mi, fiatal srácok voltunk talán a legkedvesebbek neki. Mindennap festett (gyakran több képet is) és alig várta, hogy megmutathassa nekünk. Boldog idők voltak, felszabadult, kiegyensúlyozott életet élt az öreg: festett, faragott, írt, mikor mihez volt kedve éppen. Ezekre az időkre így em­ lékszik: „Amiket idáig beszélgettem magamnak írásban, azt most képekben adom a világnak! ( . . . ) Viaskodom egymagamban - önmagammal. Ecsettel, irónnal kezemben, a hatalmas világgal szemben!” 1971 februárjában látogatta meg Balázs Jánost salgótarjáni lakásában F. Mihály Ida művészettörténész. A szűk kunyhóban, a mennyezetig felhalmozva, száznál több festményt talált. „A látott képek sem a parasztfestők, sem az úgy­ nevezett »vasárnapi« festők műveihez nem hasonlítottak. Az eredetiség, az egyéni látásmód mellett a szemlélőt megfogta a képek különös, bizarr világa.” - írja F. Mihály Ida, az Ecsettel és irónnal című Balázs-könyv utószavában. Salgótarjánban, a Magyar Nemzeti Galéria támogatásával még ez év nyarán kiállítást rendeznek neki. A kiállítás szenzációt jelent. Festményeit nem sok­ kal később Budapesten és több vidéki városban is bemutatják, majd Svájc, a Német Demokratikus Köztársaság, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Dánia, Norvé­ gia, Kuba és Belgium következik. Hazai és külföldi műgyűjtők, a Magyar Nemzeti Galéria, valamint Winterthur város Művészeti Múzeuma vásárolt festményeiből, s több újság közölte alkotásainak reprodukcióját. Én ekkor katona voltam. 1972 júniusában, amikor leszereltem, Balázs Jánost, mint ünnepelt festőművészt üdvözölhettem. De ez a Balázs János már nem volt a régi. Ezt azonnal észrevettem. Itallal kínált. Megrökönyödtem. Két éve még nem ismertem embert, aki jobban gyűlölte nála az alkoholt. „Külföldiek hoz­ ták” - mondta kurtán. Nem mentegetődzött. Más volt, mint régen. Magabiz­ tosabb. És sokkal zsörtölődőbb. Mint később megtudtam, régi barátaim egyre ritkábban látogatják. Annál gyakrabban mások. Előkelő idegenekkel „cimbo­ rái” . Gréti, régi gyámolítója magukhoz hívott a látogatas után. - Féltem az öreget - mondta. - Segíthetnél. Olyan, akár egy rossz gyerek. És sorolni kezd­ te az utóbbi idők viharos eseményeit. Elbeszéléséből kiderült mindaz, amit ké­ sőbb magam is keserűen tapasztalhattam. Balázs János nem volt többé az a puritán, bölcsességgel áldott, igénytelen, agg kamasz, akit jó néhány évvel ez­ előtt megismertem. Nagykorú lett, s a nagykorúságával örökölte mindazt az emberi gyarlóságot, amely ellen egész életében küzdött. A sors keserű iró­ niája ez. „A történés egyenes menetének mondásait rongáló oldalazásokat az illeté­ kes kezek kiszorítják, alig marad belőle valam i!” - Nem sejthette, hogy bölcs mondása valaha önmagával kapcsolatban lesz legérvényesebb. Megismerte az életet. A mait. A miénket. A könyörtelent. Megkóstolta és ízlett neki. Nem vé­ letlen, hogy éppen ebben az időben jelennek meg festményein a kincs rejtek­ helyét eláruló kék virágok és kék lángok, valamint - a cigány mitológiában a világegyetem jelképe - , a kígyó, ami egyébként a gonoszságot, sőt a betegsé­ get is jelenti. Magányát már gyakran terhesnek érzi: „Az ember sorsa néhány órányi lét és magány a nagy mindenséghez képest.” Találkozásaink egyre ritkábbak lettek. Beszélgetéseink mind rövidebbek. Nem volt többé ideje rám. Sem a barátaimra. Gréti elbeszéléséből tudom, hogy kora hajnaltól késő éjszakáig hihetetlen energiával dolgozott. Megszállott lett, a nyomorult lét kéken sugárzó fárosza. De a kék láng bűvöletében ott nyüzsögtek a sors kufár rovarjai is. 62 �1973 -ban saját költségén kinyomtatta Füstölgések című verseskötetét. Régi, igazi nagy álma végre valóra vált. S mindezt a festményeinek köszönheti. Ezért az örömbe egy kis üröm is vegyül: „Szellemem sötétségbe borul, lelkemben vé­ szesen háborognak az ellentétek, agyamban őrjöngve cikáznak a gondolatok és közülük kivillan egy ingatag elhatározás: én már aligha veszek ecsetet a ke­ zembe, hogy vázoljam tovább összekuszált szerkezetét az életnek, amelyben sok a gyűlölet, kevés a szeretet, s több a megvetés, mint az egymáshoz való kö­ zeledés.” Ragaszkodott megszokott viskójához, és nem akarta elfogadni a részére fel­ ajánlott lakást. Cigányságát sose hangsúlyozta túlságosan, mégsem akart elkü­ lönülni. 1975-ben azonban erre is könyörtelenül sor került. A régi Pécskő ut­ cai cigánydomb szanálása vészes fordulópont lett életében. Az otthonváltásnak ugyanis az életmódváltozás mindig törvényszerű következménye. S ez hetven­ éves korban már aligha áthidalható. A meghitt otthon szúrágott, málló bútorait nem vihette magával az „új” la­ kásba. Régi viskójától párszáz méterre egy régi, öreg parasztházba költözött. A ház ablakai a cigányhegyre néztek. Itt rendezkedett be új életéhez, melyben mint mondta - „kedve legcsekélyebb” se volt. Mégis írógépet és pianínót vá­ sárolt magának. S ezentúl csak művészvászonra festett. A „nagyon kevéssel be­ érem” régi mondása, a ragadozó csupa üvegbeton modern város silány marta­ léka lett. Művészösztöne, mely hosszú évtizedeken keresztül titkon száműzve szunnyadt tudata alatt, az első adandó alkalommal maga alá gyűrte a prüd melankóliát. Harcképtelenül állt az ártó hajlamok előtt, mik sértett önérzeté­ nek hiú reptiljei voltak. Festményein megjelennek a bőség és a humor variációi. Figurái ruháját hím­ zésekkel és stilizált állatfejekkel díszíti. A kompozíció központjának gyakori motívuma a gazdagon színezett pajzs. A híres emberek mellé szimbólumként a földgömb egy részét is odafesti. Ez önarcképéről sem hiányzik. Értékelni kez­ di önmagát. Festményeit - ismerve értéküket - már nem osztogatja ajándék­ ként. Nem alkuszik, nem kínál, nem kér, nem ajánl. Minden festménynek „tisztes” ára van, ezzel tisztában vannak a vevők. Meglopják mégis. És be­ csapják. Ez idő tájt, egy alkalommal újra nála jártam. Vendége volt; egy férfi, ki kétes körök és körülmények folytán engem elég jól ismert; - s talán ezért érkezésem után néhány pillanattal kissé zavartan távozott. - „Tudod, ki volt ez?” - kérdezte az öreg. - „Nem akárki, hidd meg ne­ kem. Ez egy diplomata-pszichológus.” - És mit akart János bácsitól? - kérdeztem meglepetten. - „Mit akart vóna? Képet. Venni akart egy képet. Dehát, ti mindig zavar­ játok az embert. Nincs a napnak egyetlen órája, hogy ne zörgetne valaki az ajtón.” És sokáig morgolódott még a jó időbeosztással összefüggő kiegyensúlyozott­ ságról, az egészséges életmód e fontos feltételéről. Végül faképnél hagyott s bezárta maga után a szobaajtót. Az ilyen esetek máskor, többször is mégismétlődtek. Hiába könyörögtem, hogy ne higyjen el mindenkinek mindent, s ne bízzon föltétel nélkül mindenkiben, ő a magáét fújta, s a végén mindig összevesztünk. Bizalmatlansága irántam és barátaim iránt, mi tagadás, mély­ séges csalódást okozott nekem. De csalódást keltett más tisztelőiben is. Mind­ azonáltal büszke voltam rá. És büszkék voltak a barátaim is. Sőt mind több és több fiatal büszkélkedett vele. Az ország minden részéről látogatták, aján­ dékokkal kedveskedtek neki. Eljött hozzá Bari Károly cigány költő is (akinek 63 �dedikált könyvét Balázs János nem fogadta el). Később, a betegség hónapjai­ ban, Lakatos Menyhért író rokkantkocsit készíttetett számára. A fiatal cigány értelmiség tehát elfogadta, értékelte és mélységesen tisztelte művészetét. Ő azonban továbbra sem akart csak cigányfestő lenni. Így érvelt: „Ó ti szegény emberek, akiknek a lázas törtetés, a nagyravágyás, meg a hitvány pénzszerzés adja a kenyeret - azt hiszitek, ami hamis a világban, megfogamzik bennem.” S festményein megjelentek a „kékszájú viperák” . A cigányság „ügye” , látszólag továbbra sem érdekelte. „A cigány cigány volt mindig, és az is marad, míg világ a világ” - ismétel­ gette gyakran. Nem értette, hogy a cigányság mért akar másként élni, mint har­ minc évvel ezelőtt. S nem hitte el, hogy másként élhet. Törekvéseiket nagyzási mániának nevezte. Hitetlenkedve csóválta a fejét: „Hidd meg nekem, a cigányt még egy társadalom sem vette emberszámba. Attól, hogy munkát, meg lakást adnak neki, hidd el, még nem lesz ember a cigány.” Hiába mondtam, hogy új időket élünk, s gyors társadalmi átalakuláson me­ gyünk keresztül. Nem értette. És nem is akarta érteni. Mint gyermek a dudlijához, ragaszkodott koncepcióihoz. Őt Shakespeare, Nietzsche, Paganini, Leo­ nardo és Goethe érdekelte. Alkotószenvedélye napról napra nő: „ ...é g e k , gyűjtöm a szép et... meg­ fosztom a világot a csodás és sugárzó látomástól . . . még a szomorúságot is addig formálom, vágom, kalapálom, míg tüzet nem ereszt” . 1976 nyarán mutatkoznak rajta a betegség első tünetei. Szorongás, az isme­ retlentől való félelem fejeződik ki képein. Gréti egyre jobban aggódik érte. Az öreg azonban orvosról hallani sem akar. „Akkor is lehet festeni, mikor az ész tombolva ellenáll, de az ecset már formát keres, a lét mögül előráncigálja a valót.” Nagy feszültségben továbbra is alkot, és mikor hirtelen megbénítja a beteg­ ség, nem akarja elhinni, hogy többé nem ura önmagának. Keserűen bár, de mégis belátja: „Aki érezni és látni tudja, annak részére csodálatos ez a rejté­ lyes, színes küzdelem: egyik oldalon szemben áll egymással a szellemiség nagy­ sága a fizikai óriással, amott az erkölcs megtépázott istene, a minden üdvös­ ségre részt jelentő ördöggel. Győzelem se itt, se ott nem keletkezik: nem ám! mert győzelem nem volt, most sincs, nem is lesz soha! De hogy a művészet re­ mekei ebből keletkeznek, születnek, az megdönthetetlen igazság! Hogy hisz­ nek-e nekem, egyszerű mondásaimnak s a bennük örvénylő zsongásnak, ez ne­ kem vajmi érdekes közömbösség.” Gyötrelmes útkeresésének 1977 márciusában bekövetkezett halála vetett vé­ get. A temetés költségeit - hagyatékáért cserébe - a Salgótarjáni városi Tanács fedezte. 64 �B U D A P E S T I H ÍR L A P B O L T O K C ÍM JE G Y Z É K E , A H O L A PA LÓ C FÖ LD M E G V Á S Á R O L H A T Ó I. V., Váci u. 10. 2. V., Szabadsajtó u. 6. 3 . SU G Á R Üzletközpont, Örs vezér tér 4 . Magyar Jakobinusok tere, Déli-pu. 5 . Szt. István krt. 25. 6. V., Felszabadulás tér 4. (Párizsi udvar) 7 . I., Bem u. 9. 8. József nádor tér 1. 9 . CO RVIN Á ruház 10. Lenin krt. 17. 11 . Hegedüs Gyula u. 43. 12. Baross u. 59. 1 3 . S K Á L A Áruház 14. Petőfi Sándor u. 17. 1 5. Rákosfalva park 3/c (XV.). 16. Hírlapbolt (KHI) V., Bajcsy-Zs. u. 76. 185-604 184-840 843-160/69 314-334 181-401 352-346 185-850 335-551 423-929 491-505 131-286 852-222/28 189-013 116-269 valamint - a megyeszékhelyek ban; hírlapboltjaiban és hírlappavilonjai­ - Nógrád megyében minden postahivatalban és hírlappavi­ lonban. A SZ E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G ELN Ö KE: Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: Csik Pál Fancsik János Molnár Pál Németh János Radácsi László Szabó Károly Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: Végh Miklós A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a magyar posta. Előfizethető bámely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg is nem küldünk vissza. ISSN 0555—8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 1000 példányban 5,6 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 83.31319 N. S. �Ára: 1 2 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1983/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1983 Palócföld