https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8ed51dbaec699e9a451de490c81b44ef.pdf 36d54612eed674d1628e94458059ce3c PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Turczi István: A sámán születése 3 Zsibói Gergely: Korpusz 10 Filip Tamás: Történet gyorsírással —a másvilágról? Mutasd 18 Könnyebb és erősebb —Kincses sziget —Éj és hajnal között 19 Kalász István: Megállók és szívek 20 Pálfi Ágnes: Verspárosok 24 Petrőczi Éva: Felvidéki gyászdal 28 Versválaszok: Jóna Dávid: szaxofonszóló 44 Szentjánosi Csaba: Palócföldi köszöntés 45 Nagy Judit Áfonya: Némasága lesz 46 Fellinger Károly: Vasgolyó —Névsorolvasás 103 Új raj átszom —Anyaj egy 104 REFORMÁCIÓ 500 Kovács Krisztián: Protestáns gyökerek (3. rész) —Egy vérből valók: Rimay János—Madách Gáspár—Ráday Pál 29 MŰFORDÍTÁS Latzkó Andor: Tűzkeresztség (részlet) —Kállay Kotász Zoltán fordítása 35 KÉPZŐMŰVÉSZET Lencsés Zsolt: Aranymadár freskó tolla 47 MIKSZÁTH 170 Suhai Pál: Mikszáth Kálmán versei (4. rész) Varga Mária: A mikszáthi értékek átértelmezése 54 80 PORTRÉ Balás Róbert: Szent Koronát is formázott a „fajátékos” (Dancsó István) 86 1956 NÓGRÁDBAN Szabó Endre: „Édesanyám nádfedeles h áza...” —Osztroluczki Mi­ hály 56-os emlékei 93 ZENE Kerekes Endre László: A rapszódiáról 97 SZEMLE Pallai Károly Sándor: Énfogalom és személyes lét körvonalazódása a másik tekintetén keresztül (Fellinger Károly: Köti a sötétségei) 105 Páros recenzió (Zentai László: M ikor jö n az öreg?) Madár János: Látomások testamentuma 109 Drescher J. Attila: A széppróza esélyeiről és az olvasás öröméről 115 Csongrády Béla: Egy halhatatlan barátság tanújelei (Praznovszky Mi­ hály: Madách arany évei) 122 �Lapszámunk külső és belső borítóoldalain Lencsés Zsolt alkotásai láthatók. Az első borítóoldalt a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskolában látható freskórészlet díszíti, a hátsó borítóoldalon a pálos szerzetesek kérésére készült Fra Angelico-interpretáció látható (márianosztrai freskó). A belső borítóoldalakon az őrhalmi templom freskói láthatók. A lapszám belívét Kun Péter grafikáival és linómetszeteivel illusztráltuk. Főszerkesztő: Gréczi-Zsoldos E nikő Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkorm ányz ata Főmunkatárs: Nagy PÁL (Párizs) Támogatóink: Szerkesztő: Szávai A ttila Nemzeti Kulturális Alap Blogszerkesztő: M rázik István Fekete Zsolt Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere Borítótervező: Ráduly Csaba Pásztó Városi Önkormányzat Tördelőszerkesztő: H ernádiné Bakos M arianna Médiapartnerünk: Nógrád M egyei H írlap Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) gömörilap (www.gom orilap.sk) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: M OLNÁRÉVAigazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521-560 ♦ Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �SZÉPIRODALOM T u r c z i Is t v á n * A sámán születése (teremtésének finnugor népmeséi motívumokra) „Égtől született fa partján ketten heverésztek titkon: fehér hajú, fekete szakállú apám, szeder szemöldökű, szelid anyám. Csudálatos fa volt, mondják, hét a gyökere, hét az ága, és a mindentudó lakásáig ért. Úgyannyi madár ült az ágán, úgyannyi apró állat a gyökerén. Rügyes, égi fa magaslott tetejetlen, hegyek s folyók ölén. Reggel a kövér nap csörtetett bátran hét ágai közt, este hasára fordulva, sandán hunyorgott a hold ágai hegyén. Szikrát hányt a fa, kérgéről szünet nélkül patakzott a forrás. Az élet vizében vidrák siklottak, kacsák mártóztak, eső pihent. Madár cirpelése, békák tanácsa zavarta néha a szél árva csöndjét. Így lettem —én. Kócosan furcsán, hat ujjal, a számban sok kis fehér egér. A föld köldökéhez kötözve gajdoltam, bár még csak alunni járt belém a kiváncsi csecsemő-lélek. Fehér és gyönge voltam, mint a hóvirág. Fekete szemem még az öröklétben lapult, de bölcsőmben már kígyók diskuráltak, A Palócföld szerkesztősége szeretettel köszönti a költőt 60. születésnapján. 3 �SZÉPIRODALOM apró medvebocs-tagjaim rúgkapáltak, anyaszóra nehezen csillapultak, máris sasmadár vitte tova hírem. Nőttem, mint az lenni szokott. Öt éjemen, jaj, csillaghullás, a hatodikon nagy fényesség. Meg mért nem vakulok, atyácskám, magasló, fönséges atyácskám? A teremtés mért ád előnyt érdemtől érdemetlen? Mért lettem bölcsőkerülő, nyughatlan táltos-gyerek? Kihagyó szívdobbanásaim mért dobolnak mindig sátrunk falán? Micsoda bűbáj menekít ürdöngős, ájult álmaim felé? Mért vagyok más, félszeg garabonciás, mint ez a sok göndör, játékába felejtkezett kölyök? En én akarok lenn i-----------hiába jönnek a látomások! legyek magamnak én: áldozók közt győzelmes áldozat. Ágyacskám előtt szüntelen angyalok, ürdögök táncolnak, éppen akkorák, mint énmagam. Hallod, atyám, figyelmezz, nem kiválasztott akarok lenni! Hiába jönnek a látomások, oltalmazó szellem hiába hív; korhadt fa korhadása, sorvadó csontok sorvadása, jelek a kezemen, a homlokomon. Látom az elején: ez lesz a sorsom. Bokros lovak, kétfejű bikák el tőlem, messze el... Elloptátok a gyerekkorom, nyomomba’ marcona óriások néznek le rám vigyázón 4 �SZÉPIRODALOM jegenyék szürke csúcsáról. Hallod, atyám, ember fölötti a csend, fülembe viaszt tapaszt a félelem, megnyomorítanak az éjszakák, lásd, sosincs nyugodalmam, kínlódnak nyurga tagjaim, érzem a vihart, a déli szelet, még nem láttam holtat, már félem a halált. Szememben micsoda tűz ég, micsoda bűbáj sodor felétek, oltalmazó vendég szellemek. Félek a felhőktől: bekerítenek, félek a szavaktól: leterítenek. Félek az élettől is, atyám, cölöpön kúszó, vézna napjaim mért vájnak kezemre rovátkát? Kezem nyomán szél mért furulyáz? Lábam nyomán őz mért lépdel? Ha iszom, megárad az ér, ha eszem, állatok hullanak el. Mért nem én pusztulok el, mondd? Mért én pusztulnék el, mondd! Keresgéltem a szivárványt, de csak fájó fájdalom jutott. Barna arcom most fénybe mártom, leszek magam a szivárvány! Fönséges, magasló atyácskám, segíts, oldozd el álmaimat! Szeder szemöldökű, szelid anyácskám, segíts, oldozd el vágyaimat! Jöjjenek azok a híres látomások! Nől már a csecsemő-lélek fája, terebélyesedik minden szuszogás, mint út mentén a szárnyas hópehely, lelket belém az idő lehel, 5 �SZÉPIRODALOM eső bennem esik, szél is kerekedik, lelkem kívül-belül nem nyugoszik. Közeledik a nap, mikor a fiú, se szó, se beszéd, táltossá leszen. Sötét, gyapjas szellemek elragadnak, altatnak három nap, három éj, eszmélet nélkül fekszem, öntudatlan, merev tagjaimban kétségbeesés. Tüzes rőzsére fektetnek, izmaim háromrét felhajtják, húsomat háromszor megvágják, csontjaim háromszor szaggatják, ujjaim háromszor számlálják... Csontjaim soknak találják, ujjaim többnek találják, rettentő kínjaim látva három nap elteltét várva minden tagomat egyenként kímélet nélkül újra összerakják. Meghallottam, hogy azt mondják: ’Sámán lesz a fiú, vége, ez lett a rendeltetése.’ Arcom kék, mint az ég, csak az ég tudja, milyen kék. Most meghaltam, ha ilyen a halál, de elég, hiszen most látást kaptam, e rejtezésben minden tudományom. Ha egyszer majd visszajövök, enyém lesz ez a föld, az a tenger, nem csúfolnak akkor az emberek, nem üldöznek semmi szellemek, hétszer erősebb leszek, hátamon hegyek terhével, mérföldek rámragadt porával, testem minden széttépett ízével, földarabolt sorsom súlyával, mert bennem a szellem immár gyökerestől, kitéphetetlen. Lettem, amit féltem: 6 �SZÉPIRODALOM hamuban heverő sámán. Kutyahúst ennem kellett, szarvasvért innom kellett, és megadatott az ébredés. A lélek még kicsiny bennem, torkomba szorult szívverésem csak a föld hallja... és anyám. Ám még nagy út áll előttem, fiatal életem újabb próbája, égigérő fa törzsére kúsznom, égbenyúló fa csúcsára másznom, el sorsom nem kerülhetem. A hat öles lajtorját büszkén szent fa hasához támasztom, delejes út áll előttem: háromszázhatvanöt lélegzet földtől eloldva az égig. Ott fönn hangomat a szél égi fa derekára csavarja, villám sújtotta ághoz fekete szemem vétlen szögezi. Vedd magadhoz, suttogja a fa, készíts belőle díszes dobot, egész idődben szolgál téged, készíts belőle sámános dobot, de letedd előbb a sámánhűséget! Kötésem oldásom, sujj, ürdög alatt futásom, sujj, vihar elől szökésem, sujj, átkos nagy utazásom, sujj, kedvem szerint való kapott mesterségem. Sujj, sujj. Sámános dobomon vágtatok messzi szellemek honába, táltoslovamon száguldok messzi fellegek után. Keresztút előtt megállok, keresztútnál szellem vár. 7 �SZÉPIRODALOM Hétfelé ágazik életem: betegségek útjai, állatok csapásai, Élet anyó lakhelye, balra sziklák szelleme, jobbra mocsár bűzlene. Pálinkás butykosom a szellemnek átadom, cserébe gürcös utamat jó ösvényen folytatom sámánősök után. Fekete sziklák nyílódtak, fekete sziklák csukódtak, szemem pillaperemén máris ott gubbaszt figyelőn derék jó nemzetségem. Madárlátta perceimben mertem volna csak remélni, hogy ily hamar itthon leszek?! Ölemben egyfenekű dobom, hejgető sámános dobom, kávája háromszáz éves fából szarvasbika bőrével befedve, langyos sörrel behintve, zurgók, zengők a kerekén. Göcsörtös evező-dobverőm lapjával kék, hátával piros. Az Élet fáját kilencszer veled körbefutom: bemutatlak őseimnek. Bagolytollból főkötőm, irhaszalagján gyíkok, rókaprém a szegélye, gyöngyös bojt is ékesít, sámántükröm fénye. Eszemvesztve kurjantok, darázscsípte medvebocs, téged hívlak, jósorsom! Megigézett a gondviselés, 8 �SZÉPIRODALOM kimondva, kimondatlanul ezt a napot vártam! Hálát adok a napnak, a nyelv alatt bújkáló szónak, fönséges, magasló atyámnak, szeder szemöldökű, szelíd anyámnak, varázs-skatulyámnak, tapasztott házamnak, szénaboglyámnak, pelyvás csűrömnek, asszonyok méhébe hatoló madárnak, hálát adok érted is, piros pálinkádért, sok verítékedért, ékes-szép hajadért, ölelő fehér karodért, sírba süppedő szemedért, értem-halálaidért, nyavalya ne nyaggasson, baj máskor se bántson, kórság kushadjon, fájás kifakadjon, zúzos kór kerüljön, ne félsz neveljen, panasz feledjen, öröm cseperedjen. Most kicsit elmegyek, kakukkszóra itt leszek, pokrócom, ígérem, sátrad elé terítem, pipára gyújtok, pálinkámból húzok, és lassan elmesélem, újra végigélem sámán-születésem.” 9 �SZÉPIRODALOM Z s ib ó i G e r g e l y Korpusz A nap éppen hanyatlani kezdett a Kopasz-hegy túloldalán, amikor a tö­ rődött öregember a völgybe megérkezett. Szemét kezével árnyékolva hu­ nyorgott a lenyugvó napba. A hegy kopár, puszta csúcsát figyelte egyre. —Hát megtaláltalak... —mosolygott öregesen, s az örömből támaszt nyerve megindult a csúcs felé a meredek kaptatón. Már alacsonyan járt a nap, mire ő felérkezett, de még szemre megkülön­ böztethető volt a lenti világ: egy kis falu —úgy harminc-negyven ház —, amely készült éppen nyugovóra térni. Álmos állatbőgést, egy-egy kutya vakkantását hozta fel a szél. A falut három oldalról erdők vették körül, meg az erdőből kihasított szántó és legelő. A völgyet, honnan a Kopasz­ hegy magányosan kiemelkedett, körös-körül magas csúcsok koszorúzták. Jól látszott: egyetlen bejárat van csupán, az, amelyen ő maga is megérke­ zett nemrégen. Jó volt ülni itt egy kicsit —olyan ember nyugalmával meg­ pihenni, aki nehéz úttal maga mögött már látja a távolban az ismerős há­ zakat, az erdők otthoni zöldjét. A Kopasz-hegy túlsó oldala menedéke­ sebben ereszkedett, lennebb egy dombbá szélesedett. Rajta egy tenyérnyi tisztás és azon egy fakalyiba —vette számba a látottakat. —Éppen jó lesz —nevetett hangtalanul, s a haza érkezett ember komótosságával megindult az árva házikó felé. Másnap már híre ment a faluban: füstöt pipál a kunyhó —az egykori szén­ égetők szállása —bizonyára valami csavargó vagy menekült szállhatta meg; sok kószál errefelé, mióta annyi ínséget vajúdott a háború. Három öregebb férfi —kik már katonának sem kellettek —kiballagott hát a dombra szem­ ügyre venni a jövevényt. —Becsületes képe van, nem akar ez rosszat —mondták megtérve. —De minek jött? És mért éppen ide? —faggatták őket az asszonyok a párálló vacsora felett. —Hát h is z e n . —szürcsölték az esti levest —valahová csak mennie k e lle tt. Meg aztán elvállalta, hogy szenet éget; abból úgyis nagy hiány van, mióta az égetőket elvitte a háború. Fával is ügyesen bánik, ép­ pen zsindelyezte a kunyhót, mire felértünk. A szerszámairól is látni — egyebe nincs is —, valaha gondos mester lehetett. Legalább lesz, ki elvé­ gezze a faluban, amit kell. —Megkéri majd biztosan az á r á t . 10 �SZÉPIRODALOM —Csak egy kevés élelmet fizetségül, néha egy rend ruhát, mert pénzt el­ fogadni nem akar. Meg két szálfát, a legszebbikből —jutott eszükbe. —Mi­ nek az neki? —gyanakodtak az asszonyok. —Nem mondta —vonogatták vállukat a férfiak. —Bolond egy ember lehet, vagy valami vaj van a fején —suttogták sze­ mük forgatva az özvegyek estelente a kapu szájában. —Még az se volna baj, csak olyan élemedett korú ne volna —sóhajtozták aztán fejés közben a tehénnek. Még meg sem virradt, mikor a jövevény számba vette, mi elvégeznivaló van a házban s akörül: egy rozzant szék asztallal, tavalyi derékalj rothadt szalmából, s a zsindelyek foghíjain betekintenek az elkésett csillagok. Munkához látott hát, s megállni is csak annyira állt meg, míg szóba ele­ gyedett a látására kióvakodott falubeliekkel. Meg is egyezett velük rendre, csak a két szálfáról kérdezték amazok hümmögve, mire az neki, de mivel válasz nélkül hagyta, hát ők sem firtatták; egyébként is van itt fa bőven, jószerével más sincsen: ami nem falu, szántó, legelő vagy maga a Kopasz­ hegy, az mind erdőség. Kapott is a szón a jövevény: —Hogy lehet, hogy ennek a hegynek ilyen tar a csúcsa? —A három falube­ li sűrűn hányta magára a keresztet: biz ők nem tudják. Sűrű erdő borította egykor, aztán hirtelen mind kipusztult, valami rontás lehet ezen a helyen. Akkortájt történt, mikor ez a háború elindult, vagyis régen. A falubeliek az­ óta elkerülik, hát ő se nagyon kerülgesse, ha nem muszáj. Aztán meglett az este is —friss derékaljjal, s másnap már füstöltek a szénégető gödrök. Teltek a hetek, rá a hónapok; a falu lassan megszokta a kalyibás embert. Megszokta, mert hasznát látta. A szája keveset járt, a keze ügyesen dolgo­ zott. Elvégzett mindent, ami fából való volt, s igen keveset kért érte: azt az ételt, amit megevett, s néha ruhát, abból meg volt bőven: az özvegyek szívesen adtak. Adtak volna mást is, többet is, de az ember ügyesen kitért előlük. A faluszéli üres házat is csak nagy sokára tudták rábeszélni, akkor is csak abba egyezett bele: —Télire —s amint az első jégcsapok kezdtek megvizesedni az eresz alatt, szó nélkül otthagyta a falut, s már lehetett hallani a fejsze csattogását a dombon túlról. Szót nem keresett senkivel, hát a falu is kerülte, a kalyibánál sem igen za­ varták, csak ha éppen sürgős munka adódott; inkább ő ereszkedett alá a völgybe: számba vette, mi dolog van, s azt elvégezte egy-két hét alatt. Aztán eltűnt újra, s csak a kopogás visszhangja jelezte, hogy a domb megett van. —Mit csinál ez folyton? —firtatták az asszonyok. —Szénnek való fát vág biztosan. 11 �SZÉPIRODALOM —De mindig ugyanott? A férfiak is tanácstalanok voltak, s habár a kíváncsibbak megpróbálták ki­ fürkészni a kalyibás dolgát, nem jártak sikerrel, így lassan a falu belenyugo­ dott ebbe is. Éppen tavaszra járt az idő, de még rügytelenül, és sűrű gondok füstje ül­ te meg a falut. A háború beszedte a maga adóját emberben, állatban, ter­ ményben a tavaly őszön, s most felégetett falvakról jött a hír és szökevé­ nyekről, kóborlókról, akik elvadulva járták a hegyeken túli erdőket. Be-becsaptak a lakott helyekre rabolva, s ha szükség hozta, hát gyilkolva is. Óv­ ta is a falu a kalyibás embert: —Igaz ugyan, hogy védett ez a völgy, de nem érinthetetlen, s ott kinn a dombon, magányosan... Az öreg csak nevetett azzal a hangtalan nevetéssel: tőle amúgy sincs mit ellopni. —De egyikük különösen veszett. Hogy ki ő, nem tudni, de jelét, a keresztet otthagyja az áldozatain. —Keresztet —tűnődött az ember —, mi értelme lehet ennek? — de a falu sem tudta rá a választ. Ezen tűnődött akkor is, mikor éppen a kalyiba felé tartott, s amint a ha­ zatartó ösvényre tért belépve az erdő sűrűjébe, hirtelen egy őzsuta keresz­ tezte az útját. Az állat nem ugrott meg, csontsoványan, felborzolt szőrrel kereste az ember tekintetét és fájdalmasan felsírt —olyan kétségbeesett emberi hangon, hogy a kalyibás szíve mélyéig megborzongott tőle. Kitért volna, de nem bírta a lába, mintha arra lenne ítélve, hogy végignézze ezt a borzalmat: az állat a szeme láttára aszott össze, a szőre lemállott róla, majd a bőre is, kiütközve alóla a nyúzott hús, és alatta az egyre feketedő csontok —mint a tűzre vetett áldozatoké. Végül nem maradt belőle más, csak a gödréből kifordult két véres szem és a bőgés, a rettenetes, a fájdal­ mas. A szörnyűség elől eltakarta arcát, s mindaddig így maradt, míg a zo­ kogás el nem ült a fák között. Hideg szél kelt, s ő magára gombolva ruhá­ ját elindult gyors léptekkel. —Sietnem kell, nem késlekedhetek többé —mormogta. Már a domb alját járta, amikor megérezte, hogy a kalyiba nem üres úgy, ahogyan hagyta. Az idegen valóban az asztalánál ült, s kevéske ennivalóját prédálta. A kalyiba földjén szerteszórva néhány ruhadarabja, edénye. —Adjon Isten —köszönt, s míg a másik szuszogott valamit bizalmatla­ nul, ő lekuporodott a fekhelye sarkára, az egyetlen szék foglalt volt, onnan fürkészte a kéretlen vendéget. Nagy, szögletes ember, hatalmas csontozat­ tal és izmokkal. —Ha felállna, ki sem tudna egyenesedni a kalyibában —gondolta. Az áb­ rázatát nem látta, csak pillanatokra, mikor a másik gyanakodva hátra-hátrapislantott. Végül a betolakodó megelégelte a helyzetet, felállt, s a széket 12 �SZÉPIRODALOM átrakta az asztal túloldalára, így folytatva az evést. Szólni egyikük sem szólt, csak a fogak szüntelen rágása, s később az eltelni készülő ember elégedett szuszogása töltötte be a kalyibát. —Adj innom! —parancsolta, mihelyt mindent elpusztított az asztalról. A hangja rekedt, karcos —olyan emberé, ki beszédre rég nem nyitotta száját. A kalyibás egy korsó forrásvizet hozott. —Poharam nincs. A másik orrát fintorgatta: —Bort adj! Vagy pálinkát. —Azokkal nem élek. —Azokkal nem ... —állapította meg, s mint akinek eszébe jut valami, szét­ nézett a szétszórt holmik között. —Hát elég nyomorult vagy, az már igaz — legyintett, s meghúzta a korsót. —Tőled el sem igen lehetne vinni valamit. —Legfeljebb a szerszám okat. de azokkal mit kezdenél. —Mutasd! Az öreg kiborította zsákja tartalmát a másik elébe, aki aztán kelletlenül kotorászott egy darabig az eszközök között. - Talán kapnék valamit attól az ácstól, akinek leégett a műhelye a hegyen túl. De nem sokat —legyin­ tett. —Pénzed nincs? —Láthattad —nézett végig a feltúrt kalyibán, s aztán a másik szemébe nézett mélyen, kutatón: —Te vagy, aki a kereszt jelével gyilkolsz? —Honnan tudsz te erről? —szorult ökölbe a keze, de úgy, hogy belefehéredtek az ujjai. De aztán mégsem ütött. —A falu mondja. —A f a l u . —tűnődött, míg megfeszült izmai elernyedtek. —Milyen ez a te falud? —Mint akármelyik másik, ilyen időben. Es félnek. Tőled félnek. —Tőlem? —nevetett karcosan. —Féljenek a háborútól! —Te itt vagy. A háború távol. Egyelőre. Aztán sokáig nem szóltak egymáshoz, csak ültek egymással szemközt a barnuló estében. Mindegyiket a maga baja foglalta le. A kalyibás úgy vizs­ gálta a másikat, mint aki erősen gondolkodik valamin. Jó sokára ő törte meg a csendet: —A segítségedre van szükségem. Az erődre. Egyedül nem tudom vég­ hezvinni. —Micsodát? —hökkent meg a másik, majd felnevetett a helyzet képte­ lenségén: Te nem félsz tőlem? 13 �SZÉPIRODALOM —Nem félek —rázta fejét —, és kell a karod ereje, az enyém gyenge már, és alig maradt időm —és elmondta, mit élt át hazafelé jövet, az erdőn. A másik rosszkedvűen hallgatta végig, s végül csak annyit kérdezett: —Mivel magyarázod? —Nem tudom, de valami szörnyűséges közeledik, érzem. Sietnem kell. —Te akarod elhárítani? —kérdezte a másik félig döbbenten, félig nevet­ ve. —Hogyan? —Holnap majd megtudod —s kezdte összeszedni a földön szétszórt lo­ mokat. —Ha ki is térsz a kérés elől, azért itt megalhatsz —mutatott a de­ rékaljra. —Csak nem fogok ezen a büdös, rohadt szalmán éjszakázni —köpött a földre, s megindult kifele. —Ahogy kívánod —mondta a kalyibás olyan hangon, amitől a másik za­ vartan visszafordult. —És te ?... —aztán legyintett. —Hozzászoktam már a kinti alváshoz. Másnap reggel az éppen múlt héten megszolgált eleségből porciózott két adagot az asztalra, mikor a nagycsontú ember belépett; s mintha a sze­ méből valami puhaság nézett volna őrá. —Hát mégsem mentél —nyugtázta. —Megmondod v é g r e . —, de leintette. —Egyél. Utána indulunk. Megreggeliztek, s a kalyibás egy, a dombtól távolabb levő apró, rejtett tisztásra vezette társát, aki gyanakodva fürkészte őt meg az ismeretlen er­ dőt. A tisztáson aztán kigöngyölített két gondosan bebugyolált fát. A rövi­ debb ember nagyságú volt, a hosszabb kétakkora, s mindkettő gyönyörű­ en megfaragva. —Mit akarsz te ezekkel? —döbbent meg a társa. —Felállítani a hegy tetején. De egyedül nem bírnám, és még nincs kész az alak sem. Azt még legalább egy hétbe telik megfaragni. A másik még mindig tanácstalanul állt: —Nem értem. —Vannak gyermekeid? —Voltak. —Nekem is voltak —bólintott. Aztán több szó nem esett. A kalyibás nekilátott az alak kifaragásának, társa figyelte, hogyan ölt alakot a test. A munka lassan haladt, az öreg mind nehezebben tartotta kezében a szerszámokat, ráadásul az első pró­ bálkozás balul ütött ki: látni lehetett a fából kibomló figurán az elmért em­ beri arányokat. —Rossz előjel! —vetette földre eszközeit. —A kezem nem engedelmeskedik. Megpróbálhatnád te i s . 14 �SZÉPIRODALOM A nagycsontú ember bizonytalanul látott hozzá, de amint a napok tel­ tek, mind több hasznát látta a kalyibás. A második alak szépen formáló­ dott, s ennek nagyobbik felét, a durvább munkákat, már ő végezte el. Két nap elteltével kiköltöztek a tisztásra, hogy minél kevesebb idejüket fecsé­ reljék el. A kalyibást szerencsére nem keresték a faluból, vagy ha keresték is, nem találták. Egy hét múltával készen állt minden. Már valóban tavaszt ígért az erdő, s a madárdalú tisztáson kedvtelve né­ zegették művüket. —Csak annyit kérek: sötétedés után állítsuk fel a hegyen —kérte a fiata­ labb —, megláthat a falu. Az idő is kedvükre játszott: nagyholdas éjszaka ígérkezett. Tanakodtak: itt ácsolják össze vagy csak odafenn. Időt nyerhetnek, ha az előbbit választják: ebben maradtak. Az alapot a Kopasz-hegyen már előző este kiásták. Erős szürkület volt, mikor a tisztásról megindultak, és komor sötét, mi­ re a kalyibához értek. A szűk erdei csapáson kiálló, alattomos gyökereken botlottak, ellenséges bozótok vesszei csaptak arcukba, s a mind mélyebb­ re szálló alkonyatban az öregebb egyre nehezebben lépett, majd bukdá­ csolt, végül esett is —társa hiába vállalt minden lépésnél többet a teherből. A kalyibánál belátta: társa végképp elkészült erejével: erősen zihált és a mellkasát markolászta. —Pihenjünk —ajánlotta, de az öregebb intett: —Nem szabad. Vállára vette hát az ácsolatot, s megindult a Kopasz-hegy oldalán, fölfe­ lé. Az ébredő hold hatalmas, fényes korongjában egyedül húzta-vonta a rettenetes terhet a csúcsra; társa mögötte bukdácsolt. Mire felértek, már ő is végső erejét erőltette, s riadtan ismételgette ma­ gában: a neheze hátra van, fel is kell állítani. A társára —tudta —nem szá­ míthat, a társára, aki arrébb kuporgott, hörögve kapkodva a levegőt. Szája szélén vörös szalag —vére folyt. Megszakadhatott benne valami. Egyedül állt neki, pattanó izmokkal és inakkal, s akkor —már szinte állt a helyén —érezte: nincs tovább, karja elernyed, s a hatalmas ácsolat a föld­ re zuhan. Levegőért kapkodva, fektében hallotta: szeme előtt vörösbe for­ duló csillagokkal társa odakúszik és vinnyogó, állati hangon felsír: —A test... —mutatta a holdnak a darabokra hullott korpuszt. Ő tehetetlenül a földet verte öklével, s —maga is alig hitte —sírni kezdett. A kalyibában kuporgott a földön, a derékaljon társa feküdt, haldokolva. Karjában hozta idáig, csitítva a félrebeszélő embert. —Percei lehetnek hát­ 15 �SZÉPIRODALOM ra, talán öntudatra sem tér többé. S úgy lenne jobb —gondolta, de a hal­ dokló kisvártatva kinyitotta a szemét. —Bánom, hogy nem vitted végig, amit akartál, öreg. —Sose bánd —próbált mosolyogni —, megvette ugyan rajtam vámját a gonosz hegy, de az Úr gondoskodott arról, hogy a gyenge testet egy erős váltsa, és az út legyen végigjárva. Olyan képtelennek tűnt a szó, hogy nem is válaszolt rá. —A félig faragott test ott van a tisztáson —rendelkezett. —Reggelig meg­ faragod, meg fogod faragni. Ne késlekedj, indulj! —társa lezárta szemét. Az égbolt keleti sávja már fényt és új nappalt ígért, de az éjszaka utóvédei —néhány tompa csillag —még láthatta, amint idegen egyenruhák soka­ sága szállj a meg a völgybejárat szűk torkát. A század nyugtalanul toporgott. Fáradtak voltak és mocskosak: két nap erőltetett menet —három fel­ perzselt falu sikolyának visszhangja lelkűkben. Elégedettek lehettek volna, de inkább vastag csömör ült ki szájuk sarkára. A kapitány fel s alá járt előttük: az előőrs híreit várta, s csak néha-néha pillantott gondterhelten a Kopasz-hegy irányába. —Kapitány úr! —jelentették a megtérők. —A falu csendesen alszik, mit sem sejt mirólunk. Könnyű prédának ígérkezik. Az első fénysugár ebben a pillanatban folyt át a keleti hegyek gerincén, s megpillantotta a Kopasz-hegy tetejét. Állt a kereszt. Állt úgy, ahogyan a kalyibás ember megálmodta. Igaz, a korpusz elnagyolt volt, durván fara­ gott, elütött a kereszt szárainak finom mívességétől, de állt, s karját kitárta a gyanútlan falu felé. —Nézzétek —kiabálták elhűlve a bakák, testükben különös remegéssel. A kapitány szótlanul rótta köreit, s mikor megállt is, csak ennyit mondott: —Szedelőzködjetek, visszavonulunk. Az első facsemete —mondják —ezen a napon ütötte fel fejét a Kopasz­ hegyen. 16 �Kun Péter: A falu keresztje 17 �SZÉPIRODALOM Fil ip Ta m á s Történet gyorsírással Belepillantva a koponyákba, ragacsos kristálynak látszik az agy. Ahogy megszületik a gondolat, mindjárt meg is fagy. Sok élet telik el, mire kiolvad egy másik agyban. A rövidzárlat hosszú sötétség. Fekete táblákon csikorog a Szilur, a Devon, a Jura, a Kréta. A kéz belefeledkezik a rajzolásba. Amit villámoknak látunk, csillagok szilánkjai, amit csillagoknak, talán csak káprázatok. Lassan szállunk, eggyé váltunk a géppel. Nem ugrunk, az ég vet ki magából, de hálóként felfog egy másik, ismeretlen égbolt. Aztán a téridő-napló utolsó oldalára jutva tovább élünk egy örökké tartó szelíd becsapódásban. a másvilágról? Mutasd Felhorzsolódott fény a házfalon. Nyugtalan megint az alkonyat. Ülünk a megperzselt lampion alatt. Felettünk pókhálóban legyek múmiái ringanak. Es tigrisek úsznak ereink algás folyóiban. Azt mondod, sziámi ikrem írt a másvilágról? Mutasd. Pulzusom megugrik, hiszem is, meg nem is. A betűk tényleg övéi, de kiéi a szavak? 18 �SZÉPIRODALOM Fil ip Ta m á s Könnyebb és erősebb Azt mondják, egy veszekedésből születtél, a két összeadódott harag lehúzott a földre, mindig úgy érezted, a kabátod nehéz, a cipőd ólomból van. Birkóztál eleget a kicsinyes gravitációval, de minden csatától úgy lettél könnyebb és erősebb, hogy most Flow-ugrásban szökellsz a sakktábla-város felett, és tudod az összes lépést a mattig. Nem engeded, hogy a két szín gyűlölje egymást, más sorsot szánsz nekik, harcoljanak, hulljanak el a csatatéren, de legyen egy kéz, a nagymesteré, mely mindig a helyükre állítja őket. Kincses sziget Vége a türelemnek, kibírhatatlan, hogy még mindig együtt vagyunk. Amikor fenyegetőzünk, cápák köröznek beszédünk tengerében. Hajótörést szenvedünk épp, amikor a fiú azt kiabálja: Föld! Úszunk önkívületben, tüdőnk majd szétreped, szigonyként vág belénk az oxigénhiány, holtan húznak partra a kincses szigeten. Ej és hajnal között Tombol a hold. Rossz álom fulladt belém, hánykolódom tőle, mint egy mentőöv a tajtékos tengeren. De emlékszik rám egy tavasz; akkor hegyezte zöldre a ceruzám, mikor még írni sem tudtam, és örökhajtós volt a bringám. 19 �SZÉPIRODALOM K a l á sz Ist v á n Megállók és szívek Tíz órára értem haza, félórával később, mint ígértem, délelőtt volt, vasár­ nap. Ágnes azt mondta, vártalak, a reggeli az asztalon, mennem kell. Men­ nie kell, szombaton jön. Este, délután megint. Nem tudja, m ajd... jövök. Kint fújt a szél, sütött a nap, az égen pirinyó, fekete felhők rohantak, Ágnes az előszobában állt, megöleltem, mondtam, sajnálom, hogy oda a közös vasárnap, de át kellett mennem. G. lázas lett, és azt mondta az or­ vos, hogy napjai vannak hátra. Vittem neki vizet, cigarettát. Írt mailt, eze­ ket kérte. Ágnes erre azt akarta tudni, hogy G. barátnője hol a francban van. Ilyenkor. Mit csinál az a szőke szépség? Mondtam, hogy ott volt, va­ lamit fordítania kellett vagy antológiát szerkeszt? Nem tudom. De még így is jobb, ha van ott valaki, hogy G. nincs egyedül. Azzal az öreg macs­ kával. A lakásban. G. már hetek, mondta Ágnes, igen, hetek óta csakis hal-dok-lik, ugráltat, te meg minden vasárnap rohansz hozzá, viszel vizet, narancslevet. Kenyeret. Meg bort is. Miért nem megy G. vissza a kórház­ ba? Ott kapna enni. És tiszta ágyat, vizet. Cigarettát azt nem, mondtam halkan, pizzát sem kapna, G. beteg, de jól akar élni. Ágnes hallgatott. Ülj le, mondtam, igyunk még egy kávét, ne rohanj el így. És Ágnes ma­ radt. Ültünk a konyhában, az ablakon besütött az őszi nap, Ágnes mond­ ta, hogy a fia elköltözik valami lányhoz. Csoporttársához. Együtt fognak élni. Akkor szabad lesz a hátsó szoba. És igen, tudja ő, hogy sötét, hogy szűk az a hely, de akkor i s . Az a szoba fent van a hegyen. Jó a levegő. Csönd van. Kert van, terasz. Hallgattam. Az a hátsó szoba szűk volt, sötét, rossz szagú, Ágnes fia, ki tudja, mit művelt benne. Ágy sem volt, csak keskeny heverő, tákolt író­ asztal. A falon térképek. Amerikáról. Los Angelesről. Ahol a fiú apja élt. Ágnes azt kérdezte, hogy nem lenne jobb ott, nála élni? Még a kocsma is jobb a környékemen, te magad mondtad, nézett rám. Nem olyan koszo­ sak, mint ezek feléd. Ágnesnek igaza volt. Koszos környéken éltem. Ro­ mos házak között. Keskeny utcákon kellett mennem. Mindig imbolygott egy hajléktalan az ember előtt. A bolt előtt itták a sört. Egy döglött ga­ lamb napokig feküdt a járdán. Ágnes várt, végül azt mondta, el kell dönte­ ni a dolgokat, felállt, megcsókolt, elment. 20 �SZÉPIRODALOM Kint sütött a nap. A kis fekete felhők egyre rohantak keletnek, és ekkor megszólalt a telefon. G. hívott, kérlek, mondta, gyere át. Nevettem, már megint? Mit felejtettél el? G. azt mondta, ha a barátja vagyok, megyek. Kérdezés nélkül. Mert ilyen a barát. Jön. Hallgattam, aztán mentem. Ezút­ tal gyalog, nem busszal. A H. utcán, az R. térig, nem volt kedvem buszra szállni. Lassan akartam haladni. Átmentem a téren, a nap tűzött, a szél enyhült, leültem egy padra. A templommal szemben. Egyszer régen ül­ tünk ezen a padon Ágnessel. Valami miatt veszekedtünk. Én azt üvöltöt­ tem, nem megyünk innen, addig beszélünk itt, amíg megoldást találunk. És megbékéltünk. Min veszekedtünk akkor? Nem tudtam. Azt sem tud­ tam, ez jó vagy rossz jel, hogy a veszekedésre igen, arra, hogy Ágnes sírt, igen, de a veszekedés okára nem emlékeztem. Dél lett, harangozni kezdett a torony, mentem tovább, átvágtam a pályaudvar mögötti üres parkolón. G. még nálam is rosszabb környéken élt, égett kukák álltak a házak előtt, már nappal is bogarak futottak a járdán. Hogy lehet egy ilyen ház­ ban élni, mondta egyszer Ágnes. Erre mondtam én akkor, hogy G. nem a gazdagsággal foglalkozik, ő szegényekről ír tanulmányokat. G. nem hajbó­ kol senkinek. Ezért sikertelen. Ezért... Ágnes azt mondta, ez hülyeség, az ember lakhat villában a dombon, el­ mehet a tengerhez, lehet jó autója, ehet étteremben, lehet államtitkár ha­ verja, és mégis érti a dolgokat. Így mondta: érti a lenti dolgokat. Bementem a sötét házba, felmentem a lépcsőn. Fiatal lány jött szembe, megállt, kérdezte, hogy van a barátom. Mondtam, nem jól. A lány sóhaj­ tott, átölelt, ezt az ölelést küldöm, adja át neki, mondta, majd leszaladt a lépcsőn. Arra gondoltam, hogy ez a G. milyen mázlista, hogy ilyen ked­ ves, szép lány lakik vele egy házban. A szőke nő ajtót nyitott, nem mosolygott, gyere csak, intett, nézd meg, mit művelt. A barátod, ez a drága jó ember. Nézd csak. A macska a für­ dőszobában feküdt. A kövön, sárga tócsában. Megmérgezte, mondta a nő, miután elmentél, adott neki valamit, a macska okádott, bevonszolta magát ide, hörgött, vergődött. Fél órája döglött meg. Szívós állat volt. Mi legyen? G. kiabált ki ekkor a szobából, egy ilyen öreg macska senkinek sem kell. Az utcán verték volna agyon. Mondtam, hogy kerestem volna helyet a macskájának, és azért, mert ő hetek óta szenved, nem tehet ilyet, ez a macska, üvöltöttem, ez a macska élhetett volna. MÉG ÉLT VOL­ NA. G. kiabálta, hogy menjek be hozzá, ne így beszéljünk. A szőke nő fintorgott, elfogyott a morfium, az orvos nem ad többet. G. összeveszett vele telefonon, elküldte a francba, lehülyézte, pénzéhesnek nevezte, az or- 21 �SZÉPIRODALOM vos erre azt mondta, addig nem jön, amíg G. bocsánatot kér. De ő persze nem és nem. Mindig ilyen konok volt? Mosolyogtam, legyintettem. Nem akarom, kiabált G. a szobából, hogy a macskám szenvedjen utá­ nam, itt tekergett az utcán. Sebes volt a háta. Befogadtam, etettem. Önző vagyok? Mit sutyorogtok ti ketten? A macskát meg vidd innen, nem aka­ rom látni. Mondtam, hogy elviszem a macskát, eltemetem. Még nem tu­ dom, hol, de ez a macska sokat ült az ölemben, jó macska volt, nem kar­ molt. És, üvöltöttem G.-nek, mi vagy te, hogy veled kell halni? Irigyled mástól az életet? G. azt kiabálta vissza, hogy semmit sem tudok a beteg­ ségről. Mit tudsz te a fájdalomról? Te jókat alszol, tudsz fürödni, moziba menni, a nőddel ágyba mész. A szőke nő nevetett, mondta, hoz egy do­ bozt, beletesszük a macskát, vihetem. Csönd lett, aztán G. hívott, menjek be hozzá. Nem mentem. Vasárnap van, másodszor jöttem át hozzád, élni akarok, Ágnes üdvözöl, hazudtam, de ma már nem akarlak látni. Viszem a macskádat, eltemetem, te pedig... A szőke nő azt mondta, menjek, ne idegesítsem fel a beteget, rosszabb lesz, G. ilyenkor üvölt, hogy igazságta­ lan, hogy itt fekszik az ágyban, hogy neki kell meghalnia, várni a halált a tablettákkal, ő még nem élt eleget, ő el akar utazni a tengerhez, hegyet sem mászott még, soha. Na! És G. azt üvöltötte utánam, ha meghal, min­ den másképpen lesz. Minden. Csak ezt te nem tudod. A lépcsőházban ott ült a lány. Leültem mellé a lépcsőre, mondtam, hogy G. macskáját viszem, el kell temetni, megdöglött, és G. el akar utazni, hegyet akar mászni, a francba, mi van ezzel az emberrel. Miért bánt mindenkit? A lány azt mondta, G. beteg, boldogtalan, ő segítene, de G. kidobta, takarodj, üvöl­ tötte, keress más férfit magadnak. G. két éve költözött ide, ő egy emelet­ tel feljebb lakik, igen, olyan jól indult a kapcsolatuk, három hónapig vol­ tak együtt, úgy volt, hogy elutaznak nyaralni, aztán G. beteg lett, lázas, le­ fogyott, őt elküldte, és jött ez a szőke nő, azt mondta, hogy ápolni fogja, de nem tett semmit, az a nő soha nem tesz semmit, csak ül, telefonál, nem takarít, néha főz teát, őt nem engedi be a lakásba, a macskát utálta, a macska feljárt hozzá, ez is baj volt. G. kiabált, G. mindig sokat kiabál, ő hallja a fenti szobájában, ez egy ilyen ház, hallani, ha valamelyik lakásban kiabálnak, ha nevetnek, ha tévét néznek. Még G. mondta, amikor egészsé­ ges volt, hogy szép, ha hallani az életet. Hazafelé átmentem a parkon, mentem a templom előtt. Gyerekek, öre­ gek álltak a buszmegállóban, eljátszottam magamban azzal, hogy ki hal meg ezek közül legelőbb, aztán arra gondoltam, felmegyek Ágneshez, fel a hegyre, csöndes utcákat akartam, fák között akartam lenni, tiszta levegő­ re vágytam, igen, ma éjjel nála alszom a sötét szobában, ma éjjel nem ma­ radok egyedül, majd hajnalban visszajövök. Le a városba. Ekkor szólalt 22 �SZÉPIRODALOM meg a telefon, G. hívott. Azt mondta, hogy ne haragudjak, hülye volt, G. köhögött, a barátod vagyok, mondta, és bosszantja, hogy azzal a lánnyal vagyok, Ágnes törtető némber, gyere vissza, iszunk bort, olyan régen be­ szélgettünk. Mondtam, hogy harmadszor nem megyek. Majd. A jövő hé­ ten. Valamikor. És kinyomtam a telefont. G. két órával később halt meg. Elővette a rejtett morfiumot. Akkor áll­ hatott meg a szíve, amikor Ágnessel ültem a teraszon, bort ittunk, a lenti kertben, a bokrok között rigó ugrált, mi arról beszéltünk, hogy eltemetjük a telek végében G. macskáját, és Ágnes azt mondta, megérti, hogy G. megölte az állatot, hogy nem akart fájdalmat hagyni maga mögött, és a jö­ vő héten eljön velem G.-hez. Aztán arról beszélgettünk, hogy nem fogok a hátsó szobában lakni, ott sötét van, hideg, és sok dolgot kell még tisz­ táznunk egymással, de együtt maradhatunk, ha bírjuk tovább így. Ezt. Kun Péter: Magunk mögött hagyva 23 �SZÉPIRODALOM Pá l f i Á g n e s Verspárosok Ferenczi Lacinak, ideátróf (1). Minden nap haladék. Tegnap óta. Negyven év óta. négyezer év óta. Minden nap haladék és lassan Örökkévalóság. Generációk jönnek, tűnnek. Isa p u r... És halhatatlanság ay Úr színe előtt. A dd meg, hogy objektív legyek magammal szemben is. És másokkal szemben. A dd meg, hogy időtlenül Örüljek a másodpercnek. Minden másodperc haladék És a haladékban lássak fogyatékos ismereteimmel. Te összerakod magadnak az ima szavait, És, ha nem, megérted úgy is. „Minden nap haladék... ” Ötvennégy év: hetvennégy kőnyomat dátumok nélkül. Végtelen imaszőnyeg ez a kis könyv. T án még van idő kiteríteni mind. Kinyitni, kulcsra zárni. Belemaratni a fémbe, a fába tünékeny szavaidat. Ferenczi László (1937—2015) 74 című, hetvennégy verset tartalmazó kötetét Kállai Zsanett állította össze és jelentette meg a szerző hetvennegyedik szüle­ tésnapjára. Pálfi Ágnes ciklusa, melyből most válogatást közlünk, e kötetből való versekkel folytatott párbeszéd. 24 �SZÉPIRODALOM (28) A z egyik arckép nagyapám vonásait őrzi Fényképe nem maradt, ha maradt is f e l nem ismerem M ost elmondhatom hogy ő volt (ez volt) a nagyapám Fiatalabb volt tőlem amikor meggyilkolták Szépség és irgalom leánya A rcot adsz arctalan őseimnek Simogatásoddal az én arcom ceruzáddal az ő arcuk Formálod újra Nem csodálom, hogy akadnak emberek, akik tagadják. Felfoghatatlan. Még az én számomra is felfoghatatlan És az elkövetkező kétezer évben meghatározza életünk. Ha belegondolsz: megőrülsz Ha belegondolsz: fejjel a falnak Rettenetes örökségünk kétezer évre És még emlékezni is tiltják barátaink. „Nem csodálom, hogy akadnak emberek, akik tagadják. ” „Kemény a menny” — akadnak, akik azt tanítják, hogy ez a két fogalom durván kiüti egymást, mondván: ez egy képtelen kép, egy tipikus oxymoron. De ha valaki csuromvizes, és azt állítja, hogy nem is esik, s történetesen éppen annak, kivel az imént bőrig ázott, attól zavarba jön a másik: „lehet valami benne, hátha...” (míg ki nem tör rajta a nátha) 25 �SZÉPIRODALOM (57) Meglepő hogy itt vagyok Hányféle időben és hány városban És emlékszem egy hangra Noha csak később hallottam meg. Isten, te tudod csak nyomorúságom, És talán orvosom tudja csak, És néhány nő, aki már elhagyott. Ma még enyémek a régi és ősrégi dátumok. „És emlékszem egy hangra Noha csak később hallottam meg. ” En is emlékszem bizonyos hangokra, melyek elébe mentek önmaguknak (talán a versek éppen erre valók). Meg a cselédszobára is emlékszem, ahol ötévesen kinyilatkoztattam, hogy ez az egész itt körülöttünk igazából nincs, nem létezik. És ettől hirtelen minden olyan konkrét lett, mint a beton; mintha egy valóságos kriptában találkoztunk volna össze: egy fiatal nő (a feleség) egy fiatal férfi (apám öccse), aki még nem volt negyven, amikor a hetvenes évek elején nem is olyan váratlanul öngyilkos lett), meg én, aki azóta tudom, hogy a metafizika, bár magát a szót még tíz évvel később sem ismerem, épp olyan valóságos, mint az a bizonyos méreg, mely percek alatt végzett a nagybátyámmal, aki iránt néha még ma is megfoghatatlan vonzalmat érzek... 26 �SZÉPIRODALOM (74) H ajnalfelé Teljesen egyedül a szobában Megtelve társakkal Egy kutat ásó öreg egy gyékénykosárban született öreg és a többiek, Van, akinek maradtak legendái, és most legendáival népesíti be a halottak helyét, Van, akinek csak puszta tudása van arról, hogy lehetnének legendái, hát a puszta tudás tudatával népesíti be a halottak helyét. Mindent tudtak ők, a régi próféták. Vagy egyszerűen fű n él makacsabb krónikások, vereséget el nem fogadók. Néhány évet, néhány variációt tudhatunk tudásukhoz hozzá, Újabb el nem fogadott vereséget Néha győzelmet is. „Fűnél makacsabb krónikások ” Győzelemmel ért föl a vereségük. Most már közéjük tartozol te is. Kun Péter: Átjáró 27 �SZÉPIRODALOM Pe t r ő c z i Év a Felvidéki gyászdal „Eva Rosina Clementis, ultima mea delicia” Clementis János fancsali evangélikus lelkész 1739-es naplófeljegyzése Eva Rosina volt az utolsó, pusztító pányvájába legvégül őt fogta a pestis, a négyesztendős, aprócska virágot. Könnytelen maradt ez a búcsú, hisz gyöngysornyi gyermekemet, jó asszonyomat és hűséges házi cselédünk tetemit én adtam át a fancsali földnek. De nem és nem, mindez mégse tör meg — gyászom nem tarthat örökké. Hiszem, s tudom: enyéimért az Úrnak szárnyas angyali jőnek, nem Belzebúb fiai. Csak drága nevüket, a Fekete Halál göröngy-kopogású lajstromát ne kellett volna újra meg újra nekem kimondani. 28 �REFORMÁCIÓ 500 K o v á c s Kr is z t iá n Protestáns gyökerek 3. E gy vérből valók: R im ay Ján o s—M adách G áspár—R áday Pál Az idei esztendőben a reformáció megindulásának félévezredes évfordu­ lója kapcsán már írtam, a Palócföld hasábjain a református és az evangéli­ kus egyházak 16—17. századi nógrádi megjelenéséről és elterjedéséről.1Jelen írásomban —ennek a sorozatnak a zárásaként —Nógrád vármegye három jeles, protestáns szülöttjét idézem meg, akikben —amellett, hogy protestán­ sok —közös az is, hogy egy vérből valók. E három személyiség: Rimay Já­ nos, Madách Gáspár és Ráday Pál három generációt képviselt a zűrzavaros 17. századtól kezdődően a 18. század első feléig, életük és működésük vé­ gigkísérte a protestáns egyházak súlyos megpróbáltatásait. Rimay és Ma­ dách az evangélikus, Ráday a református egyház képviselőjeként fordult a mélyebb vallásosság és a kegyességi irodalom felé, nemcsak a magyar, de a protestáns egyháztörténeti hagyományban is jelentős nyomokat hagyva.*2 Madách Márton 1550 Krisztina Rimay (literátus) György 1 i Rimay János (1 5 7 3 k . - 1 6 31) II. Péter Zsófia Ráday I. András J 11 Ráday II. Gáspár Libercsey Rozina Madách 11. Gáspár (1 5 9 0 -1 6 4 7 ) Ráday I. Pál (1 6 7 7 -1 7 3 3 ) Rimay János, Madách (II.) Gáspár és Ráday Pál származása 1 Kovács Krisztián 2017. Protestáns gyökerek —A Balassa család szerepe a lutheri egyház elterjesztésében Nógrád vármegyében a 16. század folyamán. In: Palócföld LXIII. évf. 2. —Kovács Krisztián 2017. Protestáns gyökerek (2. rész) —Nógrádi mezővárosok a kálvini egyház szolgálatában. In: Palócföld LXIII. évf. 3. 29 �REFORMÁCIÓ 500 Mindhármuk közös őse Madách Márton volt, akinek leányától, Madách Krisztinától és Rimay Györgytől származott alsósztregovai és rimai Rimay János. Krisztina fivérének, Péternek gyermeke volt Madách Gáspár, aki­ nek a nővére, Madách Zsófia volt Ráday Pál nagyanyja. A Madách-vér magasabb célra és a költészetre, írásra való fogékonysága már a 17. század elejétől megnyilvánult, majd két évszázaddal később csúcsosodott ki Ma­ dách Imre személyében —akinek Gáspár hetedízigleni dédapja volt —, Alsósztregova pedig már ekkortól, a 17. század végétől mintegy szellemi fáklyaként került fel a térképre. Rimay János is itt, Alsósztregován látta meg a napvilágot a 16. század második felében. Születési dátumát egyesek 1550 és 1560 közé teszik, má­ sok 1573-ra. Fiatalon igen jó nevelésben részesült, a grazi és a bécsi egye­ temeken tanult, majd iskolái elvégzése után ecsedi Báthory István ország­ bíró udvarába került, ahol a fegyverforgatást sajátította el. Az országbírói udvarban jó alkalom nyílt kapcsolatainak kiépítésére, így került ezután Er­ délybe, ahol a fejedelmek udvaránál és táboraiban töltötte élete nagy ré­ szét. 1605 tavaszától Bocskai István szolgálatában főkomornyik, majd emelkedve a ranglétrán előbb titkár, majd kamarás, belső tanácsos és a fe­ jedelem megbízottja volt a zsitvatoroki békekötésnél (1606). A fejedelmek követeként többször járt a Portánál.2 Rimay János életében az erdélyi fejedelmek mellett Balassi Bálint volt a másik meghatározó személyiség, akinek nemcsak tanítványa volt, de hoz­ zá őszinte barátság is fűzte.23 Mint hatást és példaképet mindenképp meg kell említeni Justus Lipsius holland jogfilozófust, filológust is, aki korának egyik legjelentősebb humanistája volt.4 Balassit olyannyira tisztelte Rimay, hogy saját munkáinak összegyűjtésével nem foglalkozott, egyedül Balassi dicsőségét akarta az utódokra hagyományozni — 1629-ben maga Ráday András —Pál nagyatyja is sürgette, eredménytelenül, verseinek kinyomta­ tására. Életében mindössze a Gyarmati Balassa Bálintnak Esztergám alá való készületi című költeménysorozata jelent meg nyomtatásban 1597—98 körül, valamint 1600 táján a Balassa Testvérek Apológiája alkalmi művei. Saját szerze­ 2 Rimay János életére vonatkozóan: Ferenczi Zoltán 1911. Rimay János 1573—1631. Magyar Történeti Életrajzok. Bp. 7—17.; Ipolyi Arnold (szerk.) 1887. A lsó sztregovai és rimai[!] Rimay János államiratai és levelezése. Bp.; Nagy Iván 1862. Magyarország családai. Czjmerekkel és nemzékrendi táblákkal. 9. kötet. 753—754.; Szinynyei József 1906. Magyar írók élete és munkái. XI. kötet. Bp. 1004-1008.; Váczy János 1905. Rimay Já ­ nos. In: Egyetemes Filológiai Közlöny XXIX. évf. 1905. 737-752. 3 Csáky Károly 1992. Nógrádi tájakon. Pozsony. 105. 4 Komlovszki Tibor 1988. Rimay költészete és Ecsedi Báthory István. In: Discussiones Neogradienses 5. Salgótarján. 26. 30 �REFORMÁCIÓ 500 ményei közül viszont —ezeken kívül —egyet sem nyomtatott ki. Műveinek pusztulása pedig már életében megkezdődött, amikor verses gyűjteménye a Tiszába esett, majd később sztregovai házát a törökök felprédálták. Rimay egyik nagy érdeme az, hogy —bár kiadni nem sikerült neki —sajtó alá rendezte Balassi Bálint összes költeményét. Ez a tisztelet ugyanakkor kölcsönös is volt, hiszen maga Balassi is kiváló költőnek tartotta Rimayt, úgy vélte, ha a megkezdett irányban halad, akkor nemcsak hogy eléri őt, de meg is haladja.5 Rimay János töredékes életművében szerelmes versek (Ki­ ben Cupidóvalfeddik; Én édes Ilonám tizedik bölcs Múzsám...; Ne csudáid szívemet.; etc.) és vitézi énekek (Katonák hadnagya, Istennek jobb kardja) is találhatóak, mindezek mellett jelentős volt istenes és bölcselkedő költészete.6 Ez az irány jól beleillett a kor szellemi áramlatába, hiszen a 16. század végétől kez­ dett megerősödni a vallásos és a morális kérdések iránti érdeklődés; a főran­ gú és arisztokrata szerzők egyre inkább a vallásos elmélkedések műfajához fordultak, mellyel egy-egy sorscsapás (családi tragédia, politikai kudarc) által keltett belső válságot szerettek volna feloldani.7 Rimay istenes énekeiben magát gyarló, bűnös embernek festi meg, aki vezeklés után közeledhet csak az Isten irgalmasságához. Rimay mint a fejedelmek érdekeinek kifejezője sokszor szembesülhetett az ember törekvéseinek sikertelenségével, melyért kárpótlást csak az öröklét kútfejénél, Istennél kereshetett.8 Szintén hadako­ zik írásaiban a pénz, a nagyravágyás és a hiúság ellen, a józan mértéktartás mellett. Munkájának máig ható jelentőségét jelzi az, hogy az evangélikus énekeskönyvben a mai napig használatosak szerzeményei.9 Rimay János nem akarta, Madách Gáspár pedig nem tudta Rimay életmű­ vét az utókorra hagyományozni, melyek nagyrészt szétszóródtak és elvesz­ tek. Madách Rimayt tekintette mesterének, és szintén kapcsolatban állt egy 5 Borovszky Samu (szerk.) [1911]. Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Országos Monográfiai Társaság Bp. 305—306.; Váczy i. m. 738. 6 Rimay János munkáit a Radvánszky (Balassa) és Sajókazai kódexek alapján báró Radvánszky Béla adta ki 1904-ben. báró Radvánszky i. m.; kritikai kiadása: Eck­ hardt Sándor 1955. Rimay János összes művei. Bp. Összes munkája digitalizálva: http://mek.niif. hu/01000/01060/01060.htm#3 (letöltve: 2017. november 8.) 7 Komlovszki i. m. 26—27. 8 Váczy János 1888. Rimay János. In: Irodalomtörténeti Közlöny. Figyelő 24. (1888) 156-160. 9 Csanda Sándor 1981. Rimay János. In: Irodalmi Szemle 1981/4. 358.; http:// enekeskonyv.lutheran.hu/ (letöltve: 2017. november 8.) 233. sz. ének: Mi Urunk s édes Atyánk...; 409. sz. ének: Reménségem te légy nékem ... 31 �REFORMÁCIÓ 500 Balassival: Simonnal, akinek mindenben megbízottja volt.10 Életműve ke­ vésbé mondható jelentősnek, mint a másik két tárgyalt személyiségnek, ugyanakkor munkássága képviseli a Madách-vérvonalból való irányt.11 Gáspár 1590 körül született Madách Péter gyalogkapitány és Sallay An­ na gyermekeként. Előbb Nógrád vármegye szolga-, majd táblabírája, többször viselte Nógrád alispáni tisztét is. Ahogy Rimay mestere Balassi Bálint volt, úgy Madách Gáspáré Rimay János, bár költészetében nem ér­ te őt utol. Munkássága kétirányú; egyrészt működött mint műfordító, másrészt saját verseket is szerzett. Rimay hátrahagyott műveiből fordított magyarra egy latin nyelvű vallásos költeményt, négy vallásos éneket cseh nyelvből ültetett át magyarra Czobor Anna tiszteletére. Magyar nyelven főként elmélkedéseket írt, verses krónikájában a hazudozásokat és hiúsá­ gokat ostorozta. 1638-ban cseh nyelvből fordította a Calabria tartományra bocsátott isten ostora című tankölteményt, legsikerültebb munkája az 1646 körül Wesselényi Ferenc nevére írt fohászkodása.12 Ahogy Rimay munkái is nagyrészt elkallódtak, úgy Madách Gáspár élet­ műve is jobbára a történelem homályába vész. Torzóként az utókorra hagyományozódott néhány versét —köztük a fentebb említetteket is —báró Radvánszky Béla tette közzé az Irodalomtörténeti Közleményekben 1901-ben.1314 Madách Gáspár halála után egy generációval később, 1677-ben Loson­ con látta meg a napvilágot Ráday II. Gáspár és Libercsey Rozina gyerme­ ke, Ráday I. Pál. Róla közismert, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt a fe­ jedelem kancellárja volt; Rákóczi és az ő szellemi alkotásai voltak a moz­ galom alatt keletkezett publicisztikai iratok —köztük az első magyar hír­ lap, a Mercurius Veridicus ex Hungariaá4 Majd később a protestáns egyházak 10 báró Radvánszky i. m. III.; Szinnyei József 1902. Magyar írók élete és munkái. VIII. kötet. Bp. 199—200. 11 Szükséges megjegyezni, hogy ebben az időben élt egy másik Madách Gáspár is, a család kelecsényi ágából, Miklós és Bossányi Zsófia gyermeke, orvosdok­ tor, aki szintén fogékony volt az írásra; orvosi munkája az 1628-ban cseh nyelvből fordított herbáriumos könyv volt, címe: Haazy Apateka. Ezen kívül egy értekezést is írt De asparagi virtute címmel. A család ezen ága később kihalt. Borovszky i. m. 286.; Szinnyei 1902. i. m. 199. 12 Szinnyei 1902. i. m. 199—200.; Jankovics József 1988. A Madách Gáspár-jelenség. In: Discussiones Neogradienses 5. Salgótarján. 63—70.; Borovszky i. m. 286. 13 báró Radvánszky Béla 1901. Sytregovai Madách Gáspár versei 1590—1647. In: Iro­ dalomtörténeti Közlemények. 11. évf. 2. füzet. 14 Hopp Lajos 1978. Ráday Pál, a publicista. In: Magyar Könyvszemle. 94. évf. 2. sz. 125-133. 32 �REFORMÁCIÓ 500 nagy védelmezőjeként lépett fel a Habsburgok erőteljes ellenreformációs törekvései idején, családja fényének növelésére pedig lefektette a híres Ráday-könyvtár alapjait ludányi kastélyában. Pálnak későbbi vallásos életére is nagy hatással volt iskolai neveltetése. A losonci református iskolában kezdte okulását, majd ezek után evangélikus tanítók kezei alá került; előbb Rimaráhón a neves evangélikus tanító, Braxatoris (alias Bánóczi) János, majd Losoncra visszatérve Missovitz Mihály vette szárnyai alá. Legna­ gyobb hatása a két evangélikus jellegű felvidéki bányavárosban, Selmecbá­ nyán és Körmöcbányán töltött két tanulmányi évnek volt. Az itt elsajátí­ tott „felsőb scientiák” nagy belső átformálódással és mélyen érző keresz­ tyéni lelkület kialakulásával jártak Pál személyiségében.15 Ez a belső átfor­ málódás és lelkület igen korán szárba szökkent, hiszen már 1700 körül — ekkor mindössze 23 éves —a buzgó imaéletet élő fiatal Ráday szombati áhítatai számára egy kis latin imakönyvet készített.16 Amikor megnősült, a kis imagyűjteményt felesége, Kajali Klára kedvéért magyarra fordította. Később ezt a magánhasználatra szánt gyűjteményt kibővítette, átdolgozta és énekekkel látta el, majd 1709-ben a törökországi benderi követségben kötetté formálta; ahogy naplójában is megjegyzi: „Anno 1709. Küldettem (...) Benderbe (...), aholott még megjött a Portáról a válasz, csináltam na­ gyobb részről a Lelki Hódulás nevet viselő imádságos könyvecskét.”17 Vagyis ekkor öltött formát Ráday Pál jelentős, pietisztikus18 szellemben megírt imádságait és istenes énekeit magába foglaló gyűjteménye: A Lelki Hodolás avagy az igaz keresztyénhez illő buzgó imádságok, melyekkel mintegy paran­ csolat szerint való bizonyos adóval, az ő Urának s Istenének behódolni tarto­ zik, melyet már azelőtt maga gyakorlására (in privato) elkészítvén, most némely hoz­ zátartozóinak kivánságokra, és másoknak is hasznokra, ahhoz alkalmaztatott Iste­ nes Új Énekekkel kiadott Ráday Pál, amelyet 1710-ben Kassán adott ki.19 15 Fabiny Tibor 1980. Ráday Pál iskoláztatása. In: Ráday Pál emlékkönyv. Bp. 261-280. 16 Hogy ezeknek az imáknak a szerzője maga Ráday Pál, bizonyítja: Gorzó Gellért 1915. Ráday Pál imádságai. In: Irodalomtörténeti Közlemények 25. évf. 2. füzet. Bp. 151-172. 17 Benda Kálmán-Esze Tamás-Maksay Ferenc-Pap László 1955. Ráday Pál iratai 1703-1706. Bp. 40. 18 Pietizmus: Az egyéni jámborságot és a protestáns egyház egészét megújítani akaró mozgalom, amely a reformációt nem lezárt ténynek, hanem folyamatnak tekintette, a hitből fakadó tevékenységben kereste a folytatását. (Magyar Kato­ likus Lexikon. X. köt. Bp. 2005. 942.) 19 Czeglédy Sándor 1980. Ráday Pál lelki arca. In: Ráday Pál emlékkönyv. Bp., 235-260. 33 �REFORMÁCIÓ 500 Az imádságok máig ható jelentőségét jelzi, hogy a református énekes­ könyv „Hitvalló dicséretek és lelki énekek dicséretei” között megtalálha­ tóak a Ráday Pál által írt imádságok is.20 Rimay János, Madách Gáspár és Ráday Pál életműve jó példa arra, hogy egy családon —akár a fi-, akár a leányágon —belül generációkon át öröklőd­ het az írásra és a költészetre való fogékonyság. Hogy mindezen tehetség összefonódott a mély vallásos meggyőződéssel és a —protestáns irányzatok égisze alatt —vallásos énekek, versek szerzésével, ez az adott történelmi idő­ szak sajátosságának is betudható. Egy nyugodalmasabb, virágzó kor min­ den bizonnyal kevésbé ösztönözte volna felsőbb hatalomhoz fordulásra és az emberi gyarlóság ostorozására a kortársakat. E kor hatására viszont Nógrád vármegye három jeles személyiséggel gazdagodott, akiknek emléke méltán tarthat számot arra, hogy az utókor megőrizze azt. 20 210., 245., 251., 289., 290., 452., 478. számú énekek 34 �MŰFORDÍTÁS La t z k ó An d o r Tűzkeresztség (részlet) Lábuk előtt ott hevert a vigasztalanul szürke csatatér. Széjjelszabdalt, felhányt kősivatag, egyetlen fa, zsebkendőnyi zöld sziget nélkül. A futóár­ kok a völgy fenekéről indultak, és felszaladtak a dombtetőre, ahol drótsö­ vények meredeztek karmos, elfogásra kész ujjakkal. Marschner önkéntele­ nül hátranézett, mögötte zölden ereszkedett a domboldal a ligetig, mely­ nek takarásában a trénjét hagyta. Még messzebb az országút ragyogott mészfehéren, tarka rétekkel övezve. Előre fordult —és eltűnt minden, ami színes, ami élet. Elsüllyedt nyomtalanul, lehurrogva az ágyuk dörgésétől és süvöltésétől, mely valami szörnyű láz érveréseként döngette a völgyet. Gránáttölcsér tátongott gránáttölcsér mellett, időnként szürkésfekete földoszlopok szökelltek a levegőbe, és szétterülve elfedték a halálmező egy-egy részletét. Mikor szétoszlottak, látszott, hogy csonkává égett szén­ fekete fatörzsek meredeznek itt-ott, gúnyosan kihíva a képzeletet: ismerje fel újra a tájat, mely egykor itt volt, mielőtt az őrültség végigperzselte. Most le kell szállniuk e pokol legmélyére. Élni odalenn öt nap és öt éjsza­ kán át, az ellenségnek odavetett, horogra tűzött, eleven csaliként. A körülötte tomboló lövedékek —hullottak, mint a záporeső —egészen különleges magányában, senkitől sem figyelve, Marschner szabadon en­ gedte magát, tehetetlen dühét a világ ellen, amely ide rendelte; átkokba fordítva harsogott a süket lármába, majd felugrott, s akkor megpillantotta hangyányi embereit messze lenn, már szinte a völgy alján, nyomukban Weixlerrel, aki karját ökröket terelő mészároslegény módjára lengetve sza­ ladt utánuk. Látta iparkodásukat, látta a sűrűsödő srapnelfelhőket a fejük felett, és látta a lejtőn szétszórt kékesszürke kis rakásokat, melyek néme­ lyike mozdulatlanul, mint hátizsák hevert, mások félig elnyomott pókok­ ként vergődtek... és rohanni kezdett. Inaszakadtából száguldott lefelé a lejtőn, talpa alatt alig érezte a földet, a repeszek kopogását se hallotta, már inkább repült, mint szaladt, aztán a lábfeje egy megszenesedett gyökérhu­ rokba akadt, elvágódott, fölpattant és szökellt tovább, nem nézve se jobb­ ra, se balra. Néha —mintha vasúti kocsiból ablakkereten tekintene túlra — egy-egy sápadt, torz arcot látott elsuhanni, egyszer hangot hallott —vízért nyöszörgött? —, de nem, nem és nem, nem akart látni, nem akart hallani, 35 �MŰFORDÍTÁS vágtatott tovább, feltartóztathatatlanul, látszólag süketen és vakon, de mégis a fülében valamivel, a szemrehányó jajdulással: „nagyon fáj” . .. Csak egyszer torpant meg, mintha csapóvasba lépett volna, mely acél fogakkal harap a bokába. Szürke és görcsös kéz állította meg, kőből fara­ gott görbe ujjaival merőlegesen meredt elé. Arcot nem talált hozzá, nem tudhatta, ki fenyegeti halálában is, csak azt tudhatta, hogy két órával ko­ rábban a kéz még élt, kenyérhez kolbászkarikákat szeletelt kényelmesen, vagy sorokat rótt tábori levelezőlapra. Az ujjaktól irtózat szállt rá, a lábai új erőre kaptak, és mint egy suhanc, hatalmas ugrásokkal vágtatott to­ vább, míg végre zihálva, vörös ködökkel a szeme előtt leért a völgybe, a futóárkok bejáratához. Weixler hadnagy pattant eléje, és csengő hangon jelentette: tizennégy ember. A veszteség. Domborodott a büszkeség a teljesítés fölött, diadal­ mas öblösség, kamaszos ujjongás, amely kérkedik a felső ajkon kiserkedt első szőrszálacskákkal, no meg a megtalált basszussal. Sebesültek, kik a lejtőn henteregnek? Ugyan már! A vörös hajú kukac a nyöszörgésével és a gyerekei, akik a kolduslét mocsarának néznek e lé b e . Ehh! Mindez csak statisztika, elnagyolt díszlet, melynek sötét háttere még szebben kiemeli a hadnagy hősiességét! Tizennégy test a véres ösvényen, melyen ő bátran járt! Árnyalatlan gőg szikrázott a szeméből. Szó nélkül otthagyta. Csak nem ránézni, nem találkozni az elégedettség­ gel, máskülönben felülkerekedik a düh, a józan ész fölé kerekedik, megol­ dódhat a nyelv, megindulhat az ö k ö l. Kesztyűs kézzel kell bánni ezzel az emberrel. Weixler hadnagy most a saját közegében van, igaza fennen hirdettetik, kimagaslik mindenki közül, úszik magasan az emberségük sú­ lyától terhes, alámerülő tömegek fölött. Most más törvények érvényesek! Sötét tárnába ereszkedtek alá, mely elvisz a szigethez, melyet csak a halál n y a ld o s. Aki ide vetődik, nem szabad semmit magánál tartania, ami a másik világban hasznos v o l t . Csak aki az öklét és bárdját menti át, az a m e s te r . Az a vezető, akinek a gazdagságába, erejébe mások belecsim­ paszkodhatnak. Egyre határozottabban úgy érezte, miközben lázálom­ ban tapogatózott előre a csúszós árokban, hogy gyűlölt hadnagyát neki most őriznie kell, miként egy k in c s e t. Mit is kezdene nélküle? Megalvadt vértócsákon gázolt át, cafatos, átázott egyenruha-darabkákon és töltény­ hüvelyeken tapodott, konzervdobozokon, lövedékroncsokon billent meg a lába, elkanyarodott és tátongó gránáttölcsérek nyíltak előtte, megperzselődött deszkákkal hevenyészetten áthidalva; a tébolyult pusztítás vigyor­ gott mindenhonnan, elszenesedett törmelékek, drótok, karók, zsákok és tönkrement szerszámok kupacban és széthányva, fojtogató és szédítő zűr­ zavar, áthatva a pörzsölődés fullasztó szagával, lőporfüsttel és szúrós ek- 36 �MŰFORDÍTÁS razit-lehelettel. A föld lépten-nyomon robbanásokkal szétharapdálva, ke­ servesen összefoldozva, megint föltépve, újra beegyengetve, mintha vihar közben tákolnának utat a legkezdetlegesebb módon... A benyomásoktól összezúzva Marschner féregként kúszott előre az árokban, és gondolatai egyre rémültebben és szenvedélyesebben kanya­ rodtak vissza a hadnagyhoz. Csak a hadnagy segíthet, csak ő tudja pótolni, vakságával, rideg konokságával, kikezdhetetlen önzésével, mely félresöpör mindent, ami kívül esik Weixler Erik kitüntetéseket és soron kívüli előlép­ tetést ígérő ragyogó jövőképén! Aggodalmasan fordulgatott hátra, és föl­ lélegzett, valahányszor meghallotta a recsegő, hajszoló hangot. Az árok azonban csak futott, futott végeláthatatlan. Marschner az ereje végén járt, bénuló lábai botladoztak, de mégis inkább lehunyta a szemét, nem akart látni, nem akart tu d n i. Hirtelen új szag támadt, erre fel kellett kapnia a fejét. Édeskés, émelyítő bűz, mely az árokfal egyik félkörös viszszakanyarodásánál töményen előtört. Öklendező gyomorral nézett körül, és megpillantotta a kupacnyi piszkos és tépett egyenruhát egymásra hány­ va, furcsa, merev körvonalakkal. Csak lassan azonosította, mit l á t . Ha­ lottak feküdtek itt, mint deszkák és keresztrudak az ácshelyen, egyenesen és görbén, ahogy épp az utolsó tusájukban m egrögzültek. Sátorlapokat fektettek rájuk, amelyek azonban félrecsúsztak, felfedték a zöld és szürke, eltorzult arcokat, leesett álkapcsokat, kiguvadó szem eket. A felül fekvők karjai leszakadt korlátként lógtak az alsók arcába, és már a rothadás apró foltjaitól pöttyöződtek. Marschner nyögve felkiáltott, megint öklendett, s tovább vánszorgott. A feje már remegett, térde omladozott, és látta közeledni magához a talajt, amikor váratlanul egy arc bukkant elé, és odavonva a figyelmét rávette, hogy uralkodjék magán. Az arc idegen őrmesterhez tartozott, aki lázasan fénylő szemmel szótlanul meredt a századosra. Ez eltartott néhány má­ sodpercig, aztán nagyra tátotta a száját, tapsolt, felugrott a levegőbe —cir­ kuszi artista? —, és tisztelgés nélkül, óriási ugrásokkal eliramodott. —Leváltás! —rikoltotta futtában, lefékezett az árokfalba vájt, barlang­ szájnak beillő lyuk előtt, és a hangjában mindent szétvető ujjongással, mely könnyes-vizenyős artikulációt kapott, bekurjantott a sötétbe: —Le­ váltás! Főhadnagy úr, megérkezett a leváltás! A százados csak nézte, hallgatta, és a szeme nedves lett, oly megindító volt a gyermeteg öröm, a fellélegző kebel harsogása. Lassan az őrmester után lépdelt, a barlangmély sötétjéből halovány arcokat látott előbukkanni és közeledni, totyogva, átvérzett kötésekkel, fegyvertől lehúzott karral. Hir­ telen mindenfelől emberek özönlöttek elő, pislogtak, és hangtalan ajkakkal 37 �MŰFORDÍTÁS formálták az őrmester után a szót, „leváltás” ... Aztán az egyik elordította magát, hangja, mint a tűz, tovaterjedt, a torkok visszhangos hurrázással tel­ tek m e g . Marschner lehajtotta a fejét, és gyorsan végigtörölte kézfejével a sz e m é t. Ekkor hátulról, a sötétségből odarohant elé a parancsnok. Erről az emberről már minden megszokott életjel lefoszlott: az arca ha­ muszínű, a szeme fénytelen, alatta ujjnyi vastag karikák, a szemhéja nyershús-vörös. Haját és szakállát, ahogy a ruháját is mindenhol, agyagból és koszból összekeveredett szürkésbarna réteg borította, mintha huzamo­ sabb pihenő után most kecmergett volna elő a sírjából. A kéz, amely rövid tisztelgés után túláradó örömmel ragadta meg Marschner jobbját, hidegen és nyirkosan beletapadt a tenyerébe. A rongyokkal teleaggatott és halotti maszkot viselő csontváz kinézetének és ficánkoló, eleven viselkedésének kontrasztja egészen kísértetiesen hatott. Mint megállíthatatlan vízfolyam áradt a szó a cserepes ajkakról, a had­ nagy berángatta a barlangba, és lenyomta valami padkára a századost, Marschner azt sem tudta, hova került, vakon tapogatózott maga körül. Csak azt érzékelte, hogy a másik pillanatnyi szünet nélkül szaladgál előtte, verdesi a combját, hangosan kacag, tánclépésekben szökdel, aztán leveti magát valami távolabbi fekhelyre, de csak azért, hogy felpattanjon ismét, cigarettát kérjen, két szippantás után elhajítsa és máris kérjen egy másikat. —Három órával később —kukorékolta erőltetett jókedvvel —, h á ro m .? Mit három! Egyetlen órával később már elkéstetek volna! Tudod, hány töltényem maradt? Összevissza talán ezeregyszáz! A gépfegyverem tönkreverklizve, a telefon k a m p e c . Már tegnap este óta! Járőrt küldeni, hogy keresse meg a hibát, képtelenség, nekem minden emberemre szükség van az árokban! Százhatvannégyen vonultunk le ide, már csak harmincegyen vagyunk, no és tizenegy sebesült, akik harcképtelenek! Harmincegy em­ berke, és velük tartsam a frontszakaszt! Éjjel még negyvenöten voltunk, de akkor megint nekünk jöttek, el is kergettük őket becsülettel, de ez megint tizennégy emberembe került! Azóta temetni sem tu d tu n k . Lát­ tad a fedezék elé halmozva őket? A százados hagyta, hadd beszéljen, letámasztotta két könyökét az össze­ tákolt asztallapra, fejét a kezei közé ejtette, és hallgatott. Végigsiklott a szeme a sötét és dohos helyiségen, melyet egyetlen petróleumlámpa világí­ tott meg, büdösen füstölögve. A sarokban penészedő szalma, a bejárat mellett felbillent, néma távbeszélő, odébb konzervláda, rajta gyűrött tér­ kép, még odébb fegyverek falhoz támasztva, egyenruhák összecsomózva, néhol cédula fityeg r a jtu k . Érezte, hogy dermesztő borzalom lepi el, s szorítja a lélegzetét, mintha a föld, melyet repedt deszkák boltoznak a feje fölé, már leszakadt volna, és mázsás súllyal préselné a m e llé t. A rém­ 38 �MŰFORDÍTÁS álomszerű táncot járó hadnagy vigyori halálfejével nyolc nappal korábban talán még üde és ifjú volt, és a gondolat, hogy most neki kell ugyanebben a sírboltban öt, hat vagy nyolc napig kitartania, átélnie ugyanezen fertel­ meket, melyekről a másik nevetgélve, az elmebomlás határán karattyol, gyáva beletörődését izzó felháborodássá kovácsolta. Üvölteni akart, fel­ pattanni, kirohanni és lelke legmélyéről számon kérni az emberiségen, hogy miért vetette ide? Teljesen felfoghatatlan... Hogyan tűrhette, hogy ide kihajtsák? Hiszen a foszló hulláktól csak néhány lépésnyire áll Bécs városa, ahogy két napja elhagyta, csillogó kirakatokkal, villamos kocsikkal, színházakkal és köszöngető em berekkel. Micsoda őrület itt gubbasztani, mocsokban és vérben, halálra várva, miközben mások tisztán és derűsen díszes, fényben fürdő termekben ülnek és muzsikáltatnak maguknak? Az­ tán a veszedelem legkisebb érzete nélkül puha ágyakba csusszannak, hi­ szen egy egész világ őrzi nyugalm ukat. Hajuk szála sem görbülhet, hohó, nem, azt nem tű rn é k . Megőrült már? Vagy a többiek őrültek meg?! A fejében szétpattannak az erek, ha nem ordítja világgá a nyomorúságát, gondolta, amikor Weixler hadnagy robbant be a fedezékbe, és peckesen, mint egy operabáli rendező, jelentette, hogy fönn már minden rendben, elhelyezte az őrszemeket, a gépfegyverfészkeket, és beosztotta az őrséget. A százados rápillantott, és le kellett sunynia a f e jé t . Arcul verte a nyuga­ lom, a higgadtság, ami Weixlerből áradt. Dühe szégyenné h e rv a d t. Ha­ lálfélelemtől kocsonyás itt a levegő, de a hadnagy mégis képes parancsol­ ni, érett és higgadt körültekintéssel rendelkezni, míg ő reszkető kisgyerek módjára elbújt, aztán ostoba daccal ágaskodott a sors e lle n . Gyáva len­ ne? Maga alá gyűrte a siralmas félelem, az Én vaksága, mely nem tud elte­ kinteni semmi módon saját magától? Ilyen lenne, érzéketlen a közösség iránt, csak a saját nyomorult életéért nyüszítő pária? Nem, nem, nem! Nem csüng jobban az életén, mint bárki m á s . Oda tudná adni zászló, mámor, taps és éljenzés nélkül is! Ha a túlsó árokrend­ szer csupa megátalkodott Weixlerekkel volna tele, ha az emberhúson naggyá hízott jelszavak lapulnának ott, a körmönfontan felépített hatalmi gépezet —és nem a védőbástyaként odaszórt kiszolgáltatottak —, csupasz ököllel vetné magát a küzdelembe, és csak visszafütyülne a süvítő lövedé­ keknek! Nem, nem g y á v a . Vagyis nem úgy, ahogy ők itt ketten gondol­ j á k . Látszik, ahogy gúnyosan összehunyorintanak, somolyognak a népfel­ kelő tatán, aki rakás szerencsétlenségként odaomlott a sarokba! Mit tudnak ők a vívódásairól!? Semmit! Állnak itt mint „hősök”, kántálják visszhangosan a széjjelhintett szavakat, és nevetnek egy emberen, akinek ölnie kéne in­ dulat nélkül, meghalnia lelkesültség nélkül, olyan győzelemért, melyben csak 39 �MŰFORDÍTÁS a hatalom erőszakosságát és nem az igazságát látja... Gúnyolódjanak csak, neki nincs oka szégyenkezni ilyesféle „bátorság” előtt! Hideg nyugalom és dac hatotta át, melyből erőt merítve felállt, szinte emelte a teher, melyet, úgy érezte, egyedül hordoz. Látta a főhadnagyot, aki még mindig lubickolva, kapkodva gyömöszölte hátizsákjába a holmiját, fennhangon lepirítva a legényét, amiért nem elég serény. Közben mindig újabb epizódokat idézett fel az elmúlt napok borzalmaiból, hogy a csupa fül hallgatóságot, vagyis Weixlert is kielégítse. —Micsoda? —kiáltott rá épp a hadnagyra. —Az olaszoknak is volt-e vesz­ tesége? Mit képzelsz, mi csak hagytuk itt magunkat halomra lőni, mint a nyuszikák? Kiszámíthatod, mekkora veszteséget szenvedhettek tizenegy ro­ hamban, ha mi leolvadtunk harmincegy emberre, miközben ki se bújtunk az árokból! Csak csinálják ezt tovább még pár hétig, akkor aztán teljesen el­ készülnek az emberanyagukkal. Marschner oda sem akart figyelni, az asztalhoz ment, és a térkép fölé ha­ jolt, de hirtelen kiegyenesedett, amikor fülébe úszott a szó, „emberanyag”. Odacsípett, mintha csak a másik kettő olvasott volna a gondolataiban, és meg akarta volna mutatni, hogy renitens elhajlásoknak itt nincs helye! A lyukban, melyet átitat a tömény hullaszag, gránátok becsapódása remegtet, és amelyben ott állnak most ketten, az életük pedig mintha tét lenne, valamely játéktermi asztal közepére tolva hever, miközben a kocka pereg... emberanyagról beszélnek. Istenek játszanak felettünk, vagy ma­ guknak isteni jogokat szerző emberek? E m beranyag. Hát akad itt még reménysugár? Ha a tisztek között nem, talán kinn, az egyszerű ágyútöltelékeknél: igen. Beletörődéssel kuporognak a posztjukon, mindegyikük hazagondol, és még embernek érzi magát. Csendes gyászuk, mely minden heroikus gesztus és csinnadratta nélkül, szinte házikabátban várja a halált, igazi nagyságot rejt­ het, melyhez oda lehet h a jo ln i. Marschner szótlanul kilépett a szabadba. A kijárat előtti árokszakaszon menetkészen felsorakoztak a leváltott szá­ zad túlélői, két ember között, sátorlapon fekve, mindig egy-egy halott. Hosszú, hangtalan sor, melyet felül beborít a srapnelek és gránátok sziszegése és durrogása, mint az élőknek szóló fenyegetés. Marschnernak lassan ökölbe keseredett a keze, ahogy tehetetlenül figyelte a várakozókat, ekkor azonban az őrmester bukkant elé, felriasztva elmerültségéből. —Százados úr, alázatosan jelentem, akad itt még három te te m . Ne­ künk nincs több emberünk, hogy vigyük ő k e t . Három olasz. —Itt hagyjuk nektek emlékül —kacagott közbe a főhadnagy, aki ebben a pillanatban hagyta el a fedezéket Weixlerrel. —Fönn, a felső árkok között talán majd el tudjátok őket földelni. Sötétedés után digó úrék hátrébb 40 �MŰFORDÍTÁS vonják a zárótüzüket, akkor fel lehet menni... Örök nyugalomra ugyan nem számíthatnak, mert a gránátok feltépnek mindent, de hát a mieink sem járnak jobban. A kadétomat már háromszor temettettem el. —Hogyan került ez a három ide? —tolakodott előre Weixler. —Árokharc is volt nálatok? —Hogyisne! —ingatta fejét a főhadnagy. —Odáig nem juthattak őkelmék! Tegnapelőtt éjjel szét akarták vagdosni a drótsövényünket, de az őr­ szemünk géppuskával véget vetett a huncutkodásuknak.! No, ezután ott nyújtózkodtak az orrunk előtt, az embereink látták, milyen szép új kanári­ sárga cipő virít a p atáju ko n . Láthatsz is itt —a sápadt altiszt lábára muta­ tott —egy párat belőle. De most aztán tényleg indulnunk kell! Rajta, őr­ mester! Respekt, százados úr! Hinnye, a digók mekkorát bámulnak majd, ha este megint jönnek, gondolva, hogy végre kényelmesen ledarálnak m in k e t. Erre százötven fegyver dörren rájuk, két új golyószóróval fű­ szerezve! H o h o h ó . Kár, hogy ezt már nem látom! Szervusz, öcskös, minden jót! —ezzel vidáman odacsapott Weixler hátára, és valami orfeum­ nótát dudorászva az emberei után lódult. Hátra sem nézett, így észre sem vehette, hogy Marschner egy darabon elkíséri. Mint vasárnapi kiránduláson, úgy kanyargott a menet felfelé a szétdúlt dombon. Marschner százados nagyot sóhajtott: a kígyózó menettel, mely előbb az árkon, majd a dombon vonult végig, mintha a remény is távozott v o ln a . A leghátsó katona háta, ahogy ringva kiseb b ed ik. Ez —a világ! Rátapadt a szeme erre a hátra, aggodalmasan méricskélte a távolságot az árok sarkából, mikor tűnik e l . örökre! Talán még utána lehetne kiáltani, utána lehetne futni egy levéllel! Még ig e n . Még ig e n . Most már nem. Köddé vált, semmivé lett az utolsó mozzanat, amely két részre osztotta a messzeséget, és Marschner visszahőkölt a végtelen mező előtt, melyen most már egyedül kell boldogulnia. Egyedül és elh agyatva. Az üres árokban. Segítségkérően nézett körbe, és szeme a mélyedésre siklott, melyet megszabadítottak a testektől. Csak a három olasz volt ott, holtan. Az egyik még mindig kitátotta a száját, a má­ sik kettő felhúzott térddel feküdt, két karjával az arca előtt. Csupasz, görcsbe szorult szürke lábujjaik némán meredeztek. Messzeség és elha­ gyatottság terpeszkedett a meztelenségük k ö r ü l. És ekkor kósza emlék­ szövevények, homályos arcok tolongtak fel M arschnerban. Evezősök V elencében. Fecserésző k o c siso k . Foghíjas kocsmárosné a Posillip ó n . Két útja Itáliában, amikor szabadságra m eh ete tt. Utolsónak a tu­ lajdon húgát látta, amint gondtalanul ücsörög a Türken skanzén, zenét 41 �MŰFORDÍTÁS hallgat, miközben a bátyja már mereven fekszik valahol elterülve a földön, és sietős csizmák tolják félre az útból. Borzadva szaporázta meg a lépteit, és mintha három mezítlábas halott suhant volna szorosan mögötte; egészen fellélegzett, amikor végre az em­ bereihez ért. A gránáteső olyan sűrűvé vált, mintha függönyként vonnák a tájra, a becsapódások között nem volt már szünet, a robaj egyetlen dön­ géssé olvadt, a föld pedig rázkódott, mint kiszolgáltatott hajótest a viha­ ros hullámokon. Telitalálatot kapott, és recsegve-ropogva felfordult egy fönti fedezék, két férfi nyögve cipelte le a hullát, nekidöntötték az árokfal­ nak, és visszamásztak a helyükre. Marschner látta, hogy megjelenik az őr­ mester, mozog a szája, az egyik zugból előkászálódik egy katona, veszi a fegyverét, és súlyos léptekkel követi a kettőt. Mindez olyan higgadtan és természetesen zajlott, mint gyakorlatozáskor a kaszárnya udvarán, amikor szólítják a „következőt”. Ám itt gyorsan kis csoport verődött össze, haj­ totta őket a kíváncsiság, mely gátlástalanul odaterel embereket halottak­ hoz és temetésekre... Most pedig —határozottan érezte a pillantásukon — neki is oda kellene lépdelnie és tisztelegnie az elhunyt előtt. De nem fog! Eltökélte, hogy nem kérdezi meg a nevét, megtanul uralkodni magán, kö­ zönyös marad, történjék bármi is. Amíg nem látja az arcát, nem tudja a nevét, addig csak valaki a sok közül, egyetlen az e z re k b ő l. „Távolságot t a r t s .!” Ha nem hajol oda, ha nem hagyja, hogy sorsfonalak perdüljenek elé, nem is nehéz közömbösnek m ara d n i. Konokul caplatott fölfelé a második vonalba, és csak később ébredt rá, hogy mekkora lett a csend, idáig nem hatolt semmilyen hangorkán, fegy­ verzaj. Ijesztően hatott a hirtelen váltás, és a százados észrevette, hogy a süket, feszült csend várakozást és félelmet lobbant a szemekbe. Szabadul­ ni próbálva a nyomástól, felkúszott a szűk aknán a figyelőállásba. Rögtön elsőként Weixler görbe gerincét pillantotta meg, szeméhez tar­ tott messzelátójával egy acélpajzsra tapadt. A többiek is odaragadtak a lőrésekhez, mozdulatlan lapockáik sora baljósan hatott. A hátakon hirtelen vonaglás futott végig, Weixlert szinte ellökte magától a lőrés, nekitaszajtódott a századosnak, és hörögve felkiáltott: „Jönnek!” Ezzel rohant is to­ vább az aknához, felfújt pofával riadót sípolva. Marschner tétován bámult utána, aztán a pajzshoz lépett, és kikukucs­ kált a drótokon túli széles, füstölgő mezőre. Szürke h a lm o k . Mint egy felpüffedt, oszladozó test... Épp lenyugodott a nap, fél tányérja izzó vörös szemként figyelt a horizont mögül. A vakító háttér előtt, ahogy szúnyo­ gok a fény körül, pöttöm fekete árnyak tán co ltak . Indiánusok, akik tomahowkot lengetnek? Még egészen csöppnyiek, néha eltünedeznek, aztán felbukkannak, mintha felugrálnának a levegőbe, közelebb érnek, hado­ 42 �MŰFORDÍTÁS násznak... Polip csapdos így a karjaival... S lassan a hangjuk is kivehetővé válik, távoli kutyacsaholás magas vonyítással, amikor „avanti”-t kiáltanak, és tompább ugatás, amikor „coraggio”- t . Marschner most maga elé nézett, az állásaikra, fej-fej mellett tömött vo­ nalban sorakozott a század, krétafehér ajaktalan arcok, kőből metszett va­ lam e n n yi. S meredező, lövésre kész fegyvercsövek, egyetlen fenevad száz fUllánkkal. —Ne lőjj! Ne lőjj! —ismételte süvöltve Weixler, lélegzetvételnyi szünetet se hagyva magának. Kiáltása végigfutott az árkon, és lefogott minden ra­ vasznak feszülő, mohó ujjat. Berepült az első kézigránát az állásaikb a. Marschner jól látta a röptét, aztán látott egy embert kiválni a sorból, az árokkijárat felé szédelegni szétvetett karral, arcán piros f á ty o l. Ekkor szólt közbe —megváltás! —kattogva a gépfegyver, és nyomában lihegő fal­ kaként elszabadulva a puskák. Az arcokon hideg gyűlölet tükröződött, többen káromkodva felordítottak, amikor a ritkuló sorok mögött újabb csapatok tűntek fel. A fegyverek csöve már izzott, de a kurjongó „coraggio” csak egyre közeledett. (Kállay Kotás% Zoltán fordítása) 43 �SZÉPIRODALOM J ó n a Dá v i d szaxofonszóló versed itt büszkén, rítusát játssza, és szemérmesen csönddé dagad, a Palócföld korall-boltozatában, érzékeny szívhez hozzátapad reméljük persze, hogy rezonál más is, a teremtett világ, mindig isteni tett, olvasott festmény; diszciplináris, üzenetében rejtjelezett foglyul ejtett mindenség szépül, a kelyhedben gyűjtött képek szerint, a kételyekből felemelt múzsa nászutas csókkal hátralegyint a sikátor füstben, az ablakezüstben, forgolódik a sáfrányos múlt, egymáshoz hajolt házfalak súgják: gyönyörű, bár néha divatjamúlt telihold köpeny, melegfény árnyak, mozdulatában a várakozás, ketrecrácshoz oroszlánszag jár, sokkoló látszat, de örök álmodozás felemelt kéz mutatja csendjét, a zátony majd egyszer szigetté lesz, ha a napot látja, több lesz barátja, és szelíden néha visszakérdez kitérni, elfutni, tagadni nem megy, ez egy ihletett élet-stratégia, lehántolt kéreg, meztelen lélek, egy szaxofonszóló, egy elégia... 44 �SZÉPIRODALOM S z e n t já n o s i C s a b a Palócföldi köszöntés Jóna Dávid barátomnak Barátom, régóta írsz, versednek... zsámbéki akusztikája van, Barátom, itt vagy a Palócföldben, évtizedek kiáltása és évtizedek hallgatása, ami a szétnyitott újság korall-lapjai között úszik, minden megjelenés: egy mini-történelem, ahol a leborotvált idő arcát megsimogatja a Múzsa, * 5 emeletnyi kezed ujjdeszkái közé befészkelte magát a toll, a lemenő Napot a templom tornyának szelepén át újra feltöltöm imával, versednek. zsámbéki akusztikája van, * Micsoda megérkezés ez az elindulás, ahogy országok árnyék-versenyén felragyog Magyarország! * A fák összecsomózzák gyökereiket, hogy el ne felejtsék, gyümölcsöt kell hozniuk, versednek. zsámbéki akusztikája van, * Versbennszülöttek (versben szülöttek) vagyunk, betűk-indáin ugrál a gondolat, korrekt-túrát adsz az olvasóknak, versednek. zsámbéki akusztikája van. 45 �SZÉPIRODALOM N a g y J u d it Á f o n y a Némasága lesz Ím állok magasztos déli csendben alanya a jégszobrásznak van már szemem szám hangszálam is talán látom ahogy nem messze a dombtetők fokán lépcsők fokán is túl égbe gyalogol egy rongyos keménykalap bizony ilyenkor jön ideje a felemelt végnek bár szemünk mögött leng még némi néma tavaszmámor s levélhajtások ernyője megkopott írásokat idéz tudni kell a megkésett kívánságok nem teljesülnek soha évszakok vándorolnak át megtévesztések keresztútján tudta ezt amott a járdán a kérdőjelhátú anyóka „utolsó telemet lépem oly csonthideg körbecsavarja a szívem mint akasztókötél” mondja az asszony és hazatér lehajtani fejét hármasfonat haja három út három múlt szűz volt majd anya és banya így kell majd cserélnem nekem is a maszkot bár várok míg ideje jön a körnek rongykezünk még hajnalt simít időszámításunk végtelen hideg házudvarok csendölében némasága lesz a földnek árnyaink pókhálója rozsdavörös fenyőszőnyeg. 46 �KÉPZŐMŰVÉSZET Le n c sé s Z so lt A r a n y m a d á r fr e s k ó to lla 1 In medias res... csapjunk a közepébe! „Freskóterápia” —mit is jelenthet? Mi a szerepem benne, hogyan és miért találtuk ki, miként valósult meg és működik sikeresen a mai napig? Párhu­ zamok, ellentétek, kiegészítések, a profán és a szakrális párhuzama. A fres­ kófestő, aki a fal függvényében él. Függ a technikától és természetesen a té­ mától. Ezekre a gondolatokra próbálok most válaszolni, a megélt élet és a megfestett falfelületek függvényében. Gyerekkorom vágya, álma mindig valahogy a fal körül mozgott, mindig érdekelt, hogyan lehet egy belső vagy külső teret színképzéssel, falfestéssel megfogalmazni. Köszönetem és hála szüleimnek —akik már nem élnek —, hogy nagyon boldog, szép gyerekkorom lehetett Balassagyarmaton, szű­ kebb térségemben, Nógrád megyében, a Palócföldön. Soha nem éltem ez­ zel vissza. Édesapám szavai a mai napig visszacsengenek; „ne apád szájá­ val lakjál jól”. Így már 14 évesen saját műtermem lehetett, amit a nyári és hétvégi keresetemből építettem fel: egy négyszer négy méteres fa bungit. Majd a gimnázium elvégzése mellett a munkavállalás természetes volt. A keresetemet lehetőség szerint az alkotótevékenységre költöttem. A Kép­ zőművészeti Főiskolára felvételt nyertem, de nem kezdtem meg tanulmá­ nyaimat, mivel nem voltam hajlandó politikai gazdaságtant tanulni. Az ezt követő időszakban minden voltam, csak akasztott ember nem. Például rendelkező forgalmiszolgálattevő Ferencvárosban, matróz a Fókánál a Dunán, éjjeli kapuzó az IKV-nál, dekoratőr, takarító kisiparos, az A Galé­ ria képügynöke és még sorolhatnám. Aztán 25 évet önszántamból külföl­ dön töltöttem. Az első állomás a tanulmányok befejezése volt Párizsban a Beaux-Arts-on. Az emigrációban töltött évek nem voltak mentesek a ne­ hézségektől, a nélkülözéstől, de azért mindig talpon tudtam maradni. Ta­ nulmányaim finanszírozásához édesapám öröksége biztosította az alapot, aki sajnos korán elhunyt, még nem voltam húszéves. A párizsi évek ha­ mar felemésztették ezt a kis tőkét, ezért igyekeztem a saját lábamra állni. Nappal a műteremben dolgoztam, éjszaka a párizsi Folies Bergere díszle1 Kronauer Éva Lilla 2011. Aranymadár freskó tolla (Egy műemlék börtönkápolna nem mindennapi újjászületése). Gondolat Kiadói Kör. 47 �KÉPZŐMŰVÉSZET teit festettem, javítottam. A tanulás évei alatt számos más európai városba is eljutottam. Párizs mellett Madrid, Amszterdam, Szófia, Isztambul, Nürnberg és Düsseldorf művészeti képzéseibe hallgattam be. Volt úgy, hogy hónapokat töltöttem lakókocsiban, egyik városból a másikba jártam portrézni a híres tereken. Hamar világossá vált számomra, hogy a galériák igényeit kiszolgáló táblakép-festészet nem az én világom. Ezután követke­ zett 19 év Olaszországban, ahol az első lehetőségek után a freskófestészet kitörölhetetlenül az életem részévé vált, elindult a lavina. Sokszor bele se merek gondolni, hogy ebbe az 57 évbe hogy fért bele ennyi minden! Több ezer négyzetméter falfestészet, oktatás, társadalmi vállalások, Európa különböző pontjai, tizenkilenc templom és megszám­ lálhatatlan falfelület, rengeteg arc, emberi kapcsolatok. Párhuzamok, ellen­ tétek, falfestészet, freskóterápia, profán és szakrális terek. A jó Isten és az élet kegyeltjeként élvezhettem a klasszikus értelemben vett mecenatúrát az olasz arisztokráciától a Vatikánig. A Magnani, Pizzolante, Borghese, Bentivoglio, Medici családok által biztosított háttér, a megrendelések tették lehetővé freskófestészeti tanulmányaimat. Az első falfestészeti megbízást Rómában kaptam. A Via della Corso egyik ékszer­ üzletét kellett megfestenem a megrendelő elvárásai szerint. Nagy kihívás volt, hiszen akkor először volt lehetőségem falon dolgozni. Sikerült meg­ felelni az elvárásoknak, az üzlet elkészült és újabb és újabb szép munkák vártak rám. Olaszország múltjával, tapintható kultúrájával és egész kisu­ gárzásával nagy hatással volt rám. A freskófestészet évezredes fonalának felvételéért azonban sokat kellett küzdeni. Hosszú évekig kísérleteztem anyagokkal, technikákkal, míg megtaláltam azt a rendszert, ami egy csodá­ latos művészeti hagyományhoz köt, ugyanakkor naprakészen lehetővé te­ szi a freskó kortárs lehetőségeinek megélését. Rómában többek között a Művészek Éttermét (Re degli Amici, Via del­ la Croce) bízták rám, ahol a régi szokás szerint a Via Marguttán dolgozó művészek egy-egy képért cserébe hetekig betérhettek egy tál spagettire. Az étterem oldalfalain az így gyarapított, ma már óriási értéket képviselő festményeket lehet látni, a mennyezeten és a tavernában az általam készí­ tett freskók keretezik be a teret. Az idők változnak, a régi tulajdonosok helyét átvették a fiatalabbak, de azért a régi szokásokból, hangulatokból még mindig megmaradt valami az Örök Városban. Amikor visszatérek az időszakos javításokat elvégezni, ma is szeretettel fogadnak és talán még egy tál spagetti is jut a festőnek. 48 �KÉPZŐMŰVÉSZET A közösségi terek mellett a fent említett arisztokrácia —látva az elkészí­ tett munkáimat —bizalmat adott számomra. Számos villát, rezidenciát festhettem Rómától a Lago Maggioréig. A mecenatúra alapját mindig a személyes, mély baráti kapcsolatok biztosították. Magnani grófnak, Alessandro de Medicinek fogadott fia lettem. Visszatérve az apai intelemre: soha nem éltem vissza vele. A római és észak-olaszországi évek után Calabriába kaptam meghívást. Itt szintén egy arisztokrata család felkérésére moziból kellett színházat csi­ nálnunk. Magnani gróf bátorított, hogy mondjak igent a felkérésre, mert Calabria a festészet mellett megtanít az életre is. Így is volt. Calabria azóta is a szívem egyik csücske. Meg kellett harcolni érte, de a barát mellett itt családtagként tekintenek rám, olyan, mintha haza mennék. A színház munkálatait befejeztük, nagy örömömre a mai napig működik. A tervezett pár hónapos munkából évek lettek. Több villát, szállodát, családi reziden­ ciát festhettem meg. A Medici család a hegyek között lévő ősi családi székhelyének, Martirano Lombardo templomának festését is rám bízta. A Vatikánba a jubileumi szentév során kaptam felkérést, az Instituto Maestre Pie Filippine, vagyis a Santa Lucia renden keresztül. A római rendház Vatikán Állam része. A rend konferenciatermét és színházát kel­ lett festenem, mely helyszíne volt a szentév eseményeinek is. Később ká­ polnák, templom és az egész rendház festését is rám bízták. Furcsa és ki­ tüntetett bizalom volt ez, egy szigorú szabályok szerint élő közösség szá­ mára alkothattam, részt vehettem mindennapjaikban, szolgálatukban, megfesthettem szentjeiket. Nagy tisztelettel gondolok rájuk. Meg kellett tanulni, és napi szinten az embernek saját bőrén érezni a mindenkori megmérettetést, a „nem téveszthetést” A mindig nulláról kezdést, a meg­ rendelő igényeit a legmagasabb művészi fokon teljesíteni úgy, hogy önma­ gam mércéjének is meg kell felelni. Tudomásul kellett venni a freskófesté­ szet felelősségét és annak társadalomformáló erejét. A szakrális terek, a templomi munkák során átéreztem azt az igazán emberi lényeget, amit a hit jelent és a művészetnek szerényen, de határozottan hordozni kell. A jó Isten nagy ajándéka, hogy e munkák során —most már Szent —II. János Pál pápa személyes barátja lehettem. Kérésére édesanyja szülőfaluja ke­ resztény iskolájának freskóit festettem. Ha belegondolok, nyilvánvaló, hogy a Magyarországhoz való kötődésem, a párbeszéd és a kapcsolattartás soha nem szakadt meg. Amikor elhagytam az országot, még senki nem merte volna gondolni, hogy rendszerváltás lesz. A rendszerváltás után első dolgom volt, hogy hazajöttem és kiváltottam a 49 �KÉPZŐMŰVÉSZET magyar állampolgárságot, visszautasítva a francia és az olasz papírokat. Ma­ radok „pittore ungherese” (magyar festő) a mai napig is. A kint töltött évek során számos alkalommal fogadtam vendégeket; se­ gítettem kint munkát vállalni, tapasztalatot szerezni, nyelvet tanulni azok­ nak a barátoknak, akik megkerestek. Balassagyarmati és környékbeli mű­ vészek, fiatal építészek számára igyekeztem lehetőséget teremteni alkotó­ munkára, kapcsolatépítésre és szakmai tapasztalatszerzésre. Csemniczky Zoltán és Párkányi Raab Péter szobrai a mai napig láthatók Lamezia Ter­ me színházaiban. A meghívás és a gyarmati kötelékek oda-vissza működtek. 2002-től kezdtek hazahívni és én igyekeztem megfelelni szülőhazám kérésének. A vándorhajó először csak ki-kikötögetett, majd újra megtalálta kikötőjét az Ipoly-medencében. Az első itthoni munka, amire nem mondhattam ne­ met, szülővárosom templomának, a balassagyarmati Szentháromság templomnak a megfestése volt. Ezután következtek más templomok is Magyarországon, és a felkérések egyre sűrűbben átszóltak az Ipoly túlol­ daláról is, egészen Liptóig, Árváig és a Zoboraljáig. A Felvidék fogalma, az anyaország hívása azt eredményezte, hogy a vándor kozmopolita festő­ ből talán lokálpatrióta lett —pedig egyik sem szeretett volna lenni. A templom és az iskola. Már a balassagyarmati templom munkálatainál megnyitottuk az ajtót a szakmát tanuló fiatalok előtt, hogy részt vegyenek ebben a nem mindennapi munkában. Szakrális térben dolgozni olyan él­ mény, ami a nevelés igazi célja, hiszen az ember részévé válik. Az iskolákkal, ipartestületekkel való együttműködés azóta is folyamatos, immár 15 éve. A freskófestészet nem restaurálás. „Kultúrák, amelyek már csak meg­ őrizni akarnak, elhalnak. Elő kultúrák örökké építenek” —írja Márai Sán­ dor Kassai őrjárat című művében. Úgy érzem, nekünk is építenünk kell, ha nem akarunk elveszni, elszemélytelenedni. Az évek során, a mögöttem lé­ vő tapasztalatokkal szeretném, ha lenne folytatás, ha tovább lehetne adni a stafétát. A freskónak van helye, igény is van rá, de nem könnyű feladat. Az itthon megkezdett munkák és édesanyám hosszú betegsége áthelyez­ ték életem súlypontját. A kalandos út visszavezetett a palóc földhöz. Az éle­ tem nagyobb részét most már Balassagyarmat és térsége, a Cserhát és Terény tölti ki. Számomra ez a palóc Provence és a toszkán dombvidék egy­ szerre. A reggeli és az esti fények megigéznek, és olyan energiával töltenek fel, amit másutt ily mértékben nem kaphattam. Hasonlóképp éreznek azok a kedves barátok Európa különböző helyeiről, akik vendégként érkeznek ide. Büszke vagyok arra —a nagy történelmi Nógrád-Hont vármegye törté­ nelmébe visszatekintve —, hogy olyan emberek nyomdokain léphetek, aki­ 50 �KÉPZŐMŰVÉSZET ket számtalanszor illusztrálhattam is: Szeder Fábián, Ipolyi Arnold, Szent­ györgyi Albert, Esterházy János, Csontváry Kosztka Tivadar, Horváth Endre, Szabó Lőrinc, csak egy párat kiemelve a hozzám közel állókból. A Felvidék és szülőföldem fogalma felértékelődött és rájöttem, hogy nekem itt kell igazán magyarnak lenni. Hisz a 25 év vándorlás (tanulmány­ út) életem része. Igyekeztem az ott szerzett tapasztalatokat, lehetőségeket hazahozni és szülőhazám felé megnyitni, kamatoztatni. Többek között szakmai vállalkozói, civil egyesületi, alapítványi formában: Arttéka Egye­ sület, Főnix-Múzsart Kft., Polgárok Balassagyarmatért és a Palócságért Alapítvány, Palóc Szövetség. Az Arttéka Művészet Határok Nélkül Egyesület már több mint húsz éve működik komoly eredményekkel. Olaszországi zeneművész barátaim bátorítottak annak idején, hogy kezdjünk el civil együttműködésben gon­ dolkozni. Az általuk működtetett AMA Calabria Egyesület testvérszerve­ zetünk. Közös művészeti programjaink a zenét és a képzőművészetet, va­ lamint Calabria és Nógrád megye értékeit igyekeznek felmutatni a művé­ szetek segítségével. A Polgárok Balassagyarmatért és a Palócságért Alapítvány számára és a Palóc Szövetség megalapításával legsürgetőbb feladatunk, szent ügyünk, hogy a palóc etnikumot feltegyük Európa térképére. Festőemberként, freskófestőként, munkáimon keresztül diplomáciai küldetést is felvállalok, nem a műterem magányában élek. Igyekszem összekötni azokat a szála­ kat, amelyeket magammal hordozok, legyen szó testvérkapcsolatokról, is­ kolák közötti együttműködésről, társadalmi reintegrációról, vidékfejlesz­ tésről vagy bármilyen jó ügyről. Teszem, amíg bírom, szeretettel, hittel és alázattal. Csak így lehet, ezt az alkotómunka megtanította nekem. „Freskóterápia” —eljutottunk oda, hogy ezt az utópisztikus gondolatot három börtön együttműködésével, a fogvatartottak társadalomba való visszaillesztésén keresztül megvalósíthattuk. A börtön a maga zártságával és befelé fordulásával, a szabályozott és ellenőrzött életével még inkább rávilágított az építés, az alkotómunka és a falfestészet emberpróbáló és lé­ lekformáló hatására. A sokéves program során, több száz elítélttel dolgoz­ tam együtt. A börtönkápolna egy a kommunizmus által lezárt, raktárrá le­ minősített, omladozó, sötét tér volt. Közös munkával megnyitottuk az el­ zárt teret. A fogvatartottak szakmai képzésekkel és a kápolnában folyó szakmai gyakorlattal vettek részt a felújításban napi rendszerességgel. A felújítási munkák mellett szerepet kapott a művészet és a hitélet is. A bör­ tönben élők rajzpályázaton vettek részt, ezek az alkotások adták a kiindu­ lást a témák megfogalmazásához. Nyolc ablakot festettünk meg, a meg- 51 �KÉPZŐMŰVÉSZET bocsájtás, a gonosz legyőzése, a gyógyítás, az irgalom és a kegyelem által nyert új élet reményének témavilágában. Az omladozó falakból újjászü­ letett a börtön tetején lévő kápolna, a sötétségből fény lett. A freskóterápia a börtönökben folyó programok mellett freskópedagógia­ ként számos iskolában teremtett lehetőséget fiatalok számára, hogy részt vegyenek freskófestészeti munkákban, közösségi tereik újraalkotásában, építésében. A terápiát jó értelemben önmagunk épülésére is használhatjuk. A freskófestő kihalóban lévő, érdekes fajta, de szükség van rá. Megpróbá­ lom a társadalom felé munkáimon keresztül bebizonyítani mindezt. Régi gondolatom, sokszor megismétlem: míg egy táblakép vagy felkerül a falra vagy nem, vagy bemegyünk és megtekintjük a kiállított helyen vagy nem, addig a freskófelületet egy közösségi térben nem tudjuk kikerülni, akarva akaratlanul hat ránk. Elraktározódik valahol, hátul a cortexben és bizonyos szinaptikus késésekkel a felszínre kerül. Nem tudjuk biztosan, mi az, de hat ránk. Itt van a freskófestő óriási felelőssége. Itt kell keresni a társadalomformáló erőt. Dávid Zsuzsanna festőművész, művésztanár a diplomáját Lotz Károly festőművész és Scholtz Róbert festőmester kapcsolatából írta a szakma és a művészet párhuzamában, a freskófestészetről és annak szerepéről a vi­ zuális kultúrában. Nem egyszerű elfogadtatni ezt a gondolatot, hiszen a mai kortárs világ nem erről szól, nem a maradandó értékek teremtéséről — mondja ezt az a Képzőművészeti Egyetem, amelynek sgraffittoját Scholtz, freskóit Lotz festette. Igaz, a freskófestészetnek is kortársnak kell lennie, át kell alakulnia és szólnia kell a közösségi terek falain, homlokzatain újra a 21. század új nem­ zedékeinek. Figyelmeztetni kell a pénz istene által irányított értéktelenné vá­ ló világot a freskófestészet korszerű eszközeivel is. Mindezt úgy, hogy elő­ térbe kell újra tenni a természetes anyagok használatát: antikmész, égetett kvarchomok, márványpor, naturális pigmentek. A vakolat szellőzésének visszaállítása kerüljön előtérbe. A freskó nem akar manipulálni, hanem lel­ ket ad egy adott térnek, ünneplőbe öltözteti az életünk eseményeit szegélye­ ző falakat. Tartalmat ad, érzéseket és gondolatokat. Elragad a hév, bár nem lenne szabad. Vissza kell térni a szeretethez és az alázathoz. Egy festő, aki sokat beszél, gyanús. Beszéljen helyette a festészete! Boldog embernek kell lennem, hogy még állványon lehetek, szülőha­ zámban szolgálhatok. 28 év freskófestészet után most mertem megengedni magamnak azt az áttetsző lazúrhatást, ami már a színezett friss vakolattal a festés következté­ ben áttetszővé, lebegővé válik. Az antik technika modern alkalmazásával 52 �KÉPZŐMŰVÉSZET maradandó is. Nem veszti el a színét, nem öregszik, hanem érik, patinássá válik. A mész páncélosodásának változtatásával, időeltolással lehetővé válik a modern kortárs hatás elérése is. M unkáim m al találkozhatnak „valahol Európában”, Felvidéken és m ost m ár idehaza is.2 A művész munka közben 2Jelentősebb munkái: Capo Suvero Conference Hotel, Lamezia Terme, Olaszor­ szág; Városháza, díszterem, Balassagyarmat, Magyarország; Ipolyvecei temp­ lom, Magyarország; Magyar Külkereskedelmi Bank, Balassagyarmat, Magyaror­ szág; Gösser Söröző és Étterem, Balassagyarmat, Magyarország; Szandai és szandaváraljai templomok, Magyarország; Ipolykeszi templom, Szlovákia; Szik­ szói Szentháromság templom, Magyarország; Pataki Szentháromság templom, Magyarország; Hatvani Szent Adalbert templom, Magyarország; Őrhalmi Szent István templom, Magyarország. 53 �MIKSZÁTH 170 S UHAI P ÁL Mikszáth Kálmán versei (4. rész) II. H osszabb elbeszélő m űvek (folytatás) Herceg Eszterházy Miklós további kalandjai 3. A Herceg Eszterházy Miklós további kalandjai a sorozat 1883-ban megjelent 18. kötete. Az ígért folytatás. Hogy itt miért nem egymás után jön a két Eszterházy, ennek egyszerű az oka: a téma hasonlósága, a főszereplők azonossága ellenére is inkább tekintem két műnek őket, mint egynek. (Persze jöhetnének egymás után is, ebben az esetben A komáromi fiú , egy halványabb mű zárná a gyűjteményt.) Azt azért mégse. Kinek len­ ne ez jó? A sorozatról álljanak még itt Rubinyi Mózesnek a Mikszáth Kálmán munkái 33. kötetéből származó sorai: „E füzetek egyszerű és íz­ léses népiessége, józan humora nem méltatlan Mikszáth nagy művei­ hez s népies epikai költészetünk legújabb termékeinek sorában e sze­ rény keretek között megjelent művek is méltánylást érdemelnek.” Hogy az alábbi történet a „nagy művekhez” mérhető-e, erre a beveze­ tőben már utaltam. De hogy „méltánylást igényel”, ezt magamnak is hangsúlyoznom kell. Elvégre Mikszáth Kálmán munkásságával a ma­ gyar irodalom klasszikusainak sorába írta be a nevét —már csak a kul­ tusz is megköveteli, hogy minden sorára tisztelettel tekintsünk. S főleg, hogy ezeket meg is őrizzük. (Ahogy a versek esetében erre — egy aranymosó igyekezetével —magam máris kísérletet tettem.) Herceg Eszterházy Miklós további kalandjai E lső fejezet Eszterházy herceg hazaérkezése Angliából, s miképpen esik szóváltása Ferenc királlyal. Ezt a históriát akkor hagytam félbe, Midőn Eszterházy fogadást nyert végre, Mikor már készültek nagy lakodalomra S varrták Editnek a nászholmit halomra; Akkor jött otthonról üzenet szomorú, Hogy az ország fölött sötét felhő borul. Betört a francia s kegyetlenül dúlja, 54 �MIKSZÁTH 170 Már Pozsonynál dörög öldöklő ágyúja. Amint meghallotta Miklós ennek hírét, Mindjárt szólította Jancsit, az ő hívét: „Szaporán eredj ki! Jancsi nyergelj nyomba!” És elindulának rögtön Magyarhonba. Gyönyörű Edittől még el sem búcsúztak, Minden dolgaikon röviden átcsúsztak, Mert a haza elsőbb, mint egyéb akármi, Nem volt szabad tehát egy percet se várni. Sebes trappban menve, Bécsbe érkezének, Bizony rossz dolgokról zengett itt az ének: A nagy Napóleon, ülvén a nyakukon, Nagy istencsapása volt a sógorokon. Még maga a császár is meg volt ijedve, Az uralkodástól is elment a kedve, Mert nem ért a trónja egy jó pitykegombot, Hisz az ellenség már Magyarhonba rontott. Napóleon uram elveszi, amit kap: Egy országot eszik ebédre mindennap. „Szegény Magyarország gyönyörű vidéke Istenem, istenem, de nagy kár lesz érte; Füvét a francia lovak megtapossák, Dicsőségét harci kudarcok elmossák.” Amint meghallotta Miklós e bús panaszt, Felemelte öklét: „Hej, nem addig van az, Egy csöppet se búsulj, fölséges királyom, Ne folyjon a könyü végig az orcádon. Ösmerem én kedves magyar nemzetemet, Soha nem hagyja el, kit egyszer megszeret, S ha nem szeretne is, de ha fűzi kapocs, Bajban kapcsot nem tör, törvényt meg nem tapos.” Felvidult az arca kissé a királynak, S a nyájas szavai, ím, ezek valának: „Jó hercegem Miklós, az isten megáldjon, Szavad, mint az árnyék, oldalamnál járjon. Én is tudom minők a magyar fegyverek; S bár Napóleon sem közönséges gyerek, A magyarok kardját még tőle sem féltem — Csakhogy kihúzzák-e ellene, énértem? Ha te most ott lennél, mind másképpen volna, Tudnám, a királynak van egy szószólója.” 55 �MIKSZÁTH 170 Beleszólt ebbe egy fő-fő generális: „Nehezen jut oda most még a madár is, T ele van a határ francia hadakkal, Azokon át nem tör csellel, sem attakkal. A ki benn van, benn van, az ott be van zárva, Vagy megadja magát, vagy megküzd halálra; Aki pedig künn van, az meg ki van zárva, Ölbe tett kezekkel nézhet hazájára. „Ejh, gyerekség! —szólott közbe Miklós hévvel — Törődöm is én a frank császár népével, Keresztülmegyek én a poklon is végre, Otthon leszek uram, holnapután délre. Ha milliom ördög tartja is megszállva, Mégis bejutok én haza, Galantára! S hogy így tanakodnak egy márvány szobában, Egyszerre zaj támad király udvarában. Mi van ott, mi történt? Hamar az ablakhoz! Idegesen várták, minden perc hogy mit hoz, Mert sokadmagával jár a baj és a bú, Nem úgy, mint keselyű, de úgy, mint varjú. Az ajtókilincset minduntalan nyitják, Ferencet szomorú hírekkel búsítják, Ha jön már valaki, szinte belesápad, Mert tudja, nem hall mást, mint vesztett csatákat. M ásodik fejezet A királyfi hogyan magyarázza meg apjának a dolgoknak az ő sorját. Ma baj van, mi történt? Megyen az ablakhoz: Hát a kis királyfi, ni, mit csinál, mit hoz? Egész összecsődül az udvari népség, S fejüket csóválják, hogy ez már szörnyűség. A fiatal herceg, kinek neve Nándor, Három lovat hajt be maga a vásárból. Főherceg létére, jaj hogy nem restelli? Vajon mire lesznek? Nevettek: hehehe! Az egyik merő vak, a másik meg gebe. No de a harmadik, az aztán a kövér, Egy hízott ökörrel testvérek közt fölér. A nagy testességtől alig bírja lábát, A lövészmesterek kacagva csodálják, Faggatják is nyomban az ifjú herceget: 56 �MIKSZÁTH 170 „Ej fönséges uram, hol szedte ezeket?” Feleli a herceg: „A vásárba vettem!” S simogatja őket megelégedetten: „Hát ugye jól vannak összeválogatva?” Megnyílik az ablak, korholja az apja: „Fiam, édes fiam, ne is hímezz-hámozz, Nem illik ilyen tett leendő királyhoz; Hisz elég lovunk van minden istállóban; Mi kedved telhetik ilyen hitvány lóban? Megveszed és magad hajtod Bécsen végig, Szegény jó apádat mért sérted a vérig? Csúfságot hozván a királyi fejére, Kevesled még? Elég más csúfság nem ér-e? Elpirult a herceg s kalapját levette: „Fölséges jó atyám! —ekképpen kezdette: Nem csináltam tréfát, sem ostobaságot, Neked mutatok be egy nagy igazságot. Tövises szavakba önteni nem mertem, Pedig már régóta terheli a lelkem, Jól érzem én a bajt, a mely minket ére, S éppen azért szállok le a gyökerére, Megmutatni neked egyszerű példába’, Mi az eredete, mi az orvossága.” „Hadd hallom —mondá a király kíváncsian, Ha okosat beszélsz, szót fogadok, fiam. Felbátorodott oszt a főherceg, mire Az alábbi szavak jöttek a nyelvire: „Felséges királyom, itt ez a három ló, De ne vedd rossz néven —mindenben hasonló Szép Magyarországunk mai helyzetéhez, Hol az egyik dúskál, míg a másik éhez. Íme, ez a szegény elcsigázott pára: Ebben a nép talál a hasonmására; Amott a kövér ló —terhedre ne essék, Ha kimondom nyíltan, hogy ez a nemesség: Lusta, tehetetlen, semmire sem való, A nemesség, mondom, ez a második ló. Összevonja erre király a homlokát, És a főhercegre ingerülten kiált (Figyel is az egész udvar most már oda): „Jól vigyázz! ... Hát ez a vak ló meg micsoda?” 57 �MIKSZÁTH 170 Gyulladozik Nándor hercegnek orcája, S amit szíve érez, elmondja a szája: „Hogyha megbüntetsz is uram és királyom, Ha fejem veszed is, most egyszer nem bánom; A vak ló, fölséges atyám, téged jelent!” Elszörnyed e szóra az udvari népség, Jaj, mi lesz mind ebből? Szörnyű egy merészség! Hanem ő felsége —csodáknak csodája — Nem hogy haragudnék —mosolyog fiára: „Urak! Hallottátok leendő királytok? Benne visszatérő Mátyás királyt látok. Büszke vagyok, hogy volt annyi bátorsága, S saját hibámat is a szemembe vágta. Fiam, édes fiam! Gyere kebelemre: Igazad van, hályog borult volt szememre. Úgy van, jól megmondtad, elmémet megnyitva, Csakugyan abban van minden bajnak titka: Ha a nép nem lenne elcsigázott, gyenge, Az állam szekerén nagyobbat emelne. S ha nem volna olyan kövér a nemesség, A teher neki is be könnyebben esnék. Erős lenne akkor, látom, mind a kettő, Mint ahogy erőtlen lusta most és meddő.” Urak miniszterek fejüket csóválták: „Ninini, a király!” ... Ezt ugyan nem várták! Arca mindnyájának nyomban felhőssé lett, De a Miklós szeme nagy örömben fénylett, S mikor most feléje fordult ő felsége, Hogy van-e az útra való elesége: „Mindenem bőven van” —Miklós ezt felelte, S volt is mindene, mert tele volt a lelke. „Akkor hát —így szólott a koronásfejű — Jer utánam, herceg!” Ő maga ment elül. „A belső szobában megvetem, meghányom Mit üzenjek tőled, hogy jó vért csináljon. Magyarok hűségét többé hogy ne féltsem, S ne szédítse őket semmi kísértés sem.” Mire azt feleli Galanta hercege: „Fölség! Sok beszédnek sok a fölöslege. Nem kell nekem semmi cirkalmazott beszéd, Hódítsuk a népnek szívét, nemcsak eszét. Mihelyt hazaérek, ha elmondom ottan 58 �MIKSZÁTH 170 A három lórul azt, amit, ím’, hallottam, Elég üzenet az! Ha majd elbeszélem, Egész Magyarország tapsol örömében, S nem hogy átpártolna francia császárhoz, Fölségedért vagyont, vért, mindent feláldoz.” A jó első Ferenc elérzékenyedett: „No hát, csak menj! Isten áldjon meg tégedet, Csövestől hulljon rád mennyei áldása! Íme, e kézadás király kézadása. Ha meghalsz az úton a szolgálatomban, Mély gyászba járatom ahány cselédem van. Királyi pompával lesz a temetésed, A római pápa tartson misét érted. Ha pedig, mint hiszem, hazatérsz épségben, S megtartod a magyart irántam hűségben, Úgy, hogy az ellenség baj nélkül elvonul, Akkor azt ígérem neked jutalomul, Hogy amit csak kívánsz háromféle dolgot, Megadom, esküszöm. Úgy legyek én boldog! H armadik fejezet Miképp indulnak Miklós és inasa a francia táborba. Alig várta Miklós, míg szállására ért, Oda se mádért ment, mint csak a Jancsiért: „No János készülődj —mondá —nagy utunk van! Nehéz dolgok sora áll a mi utunkban. Ha törik, ha szakad, meg kell neki lenni, Francia táboron keresztül kell menni; Visszük a királynak nyájas üzenését, Lankadó hűségnek a megnövesztését.” „Induljunk hát uram!” —ezt feleli János, „Csakhogy úgy, mint vagyunk, nem lesz célirányos. Vessük le itt legott vitézi ruhánkat, Hagyjuk el magunktól kedves paripánkat. Ha hallgatod, uram, tudok én egy módot (Úgy hallgatta Miklós, akárcsak szent Jóbot), Fogadjunk szekeret, vegyünk fel álruhát, Vándorkereskedők gyanánt utazzunk át, Te, kegyelmes uram öltözz menyecskének, S hű szolgája leszel szolgádnak, a férjnek.” „Teringette!” —monda a herceg —„nem bánom. De a bajuszomat, azt mégis sajnálom. 59 �MIKSZÁTH 170 Inkább vágatnék le otthon kilenc erdőt.” De biztatja János: „Ha levágják, megnő.” Nőruhát vett Miklós, megegyeztek ebben, Igazi menyecske se nézhet ki szebben. Illik rá a szoknya, meg a kacabajka Ha kicsucsorítja, csókolós az ajka; Az ördög se tudná, hogy ez csalás legyen... Amint a hold szarva elbújt egy fellegben, Megindultak Bécsből egy rozzant szekéren Jámbor kereskedő és neje képében. Az árucikkeik, galandok, gyolcs vásznak, Azokkal, biz Isten, jó vásárt csinálnak, Katonák sebére száz annyi elkelne Nagyon furfangosan volt az kieszelve. Pozsonynál feküdött a francia tábor, Azon ugyan földi lélek át nem lábol, Köröskörül messze tábortüzek égnek Katonák azoknál az éjbe kémlélnek, Észreveszik ott a repülő madarat, Még az egeret is, ha arra áthalad. Átszökni itt? Arra gondolni sem lehet. Lesz, ami lesz! Nem kell törődni afelett. Mentek, mendegéltek a nagy sötétségben, Mert barnálló felhő kóválygott az égen, Csak azt vehették ki; elől egy hintó jár, S hintó előtt fénylik hat szentjánosbogár. A jánosbogarak okos embernek jel, Előkelő utast jelentenek éjjel. Hat szentjánosbogár hat csatlós lámpása, Hogy kocsis az utat könnyebben meglássa. A hat fény előttük bolygott meg elveszett, Hol közelnek látszott, hol pediglen messzebb, Amint a völgybe szállt, vagy a hegyre hágott — Miklós folytonosan a fényre vigyázott. S mintha átgyúrta vón’ az a női szoknya, Asszony-kíváncsiság őt is előfogta: Vajon ki utazhat ilyen úri szerrel? Magától megyen-e, vagy pedig kényszerrel? Mihelyest elértek útközben egy csárdát, Kikérdezte Miklós azonnal a csárdást: „Nem látott-e erre imént egy szekeret?” „De biz itt itatott” —vala a felelet —, Még utol is érik öcsémasszonyomék, 60 �MIKSZÁTH 170 Mert nemigen járhat valami messze még.” Mosolygott Miklós az „öcsémasszony” szóra, Hallván, hogy ez az ő titulusa volna. S tovább is faggatja az álmos korcsmárost (Aki kezd is lenni immáron nem álmos), S míg egy-egy kérdésre incselgő választ ád, Pajzánul csipkedi a Miklósunk állát. „Hogy ki ült a hintón? Jaj galambom, lelkem, Két látó szememmel majd hogy el nem nyeltem: Egy fiatal nő volt! Azt kérdik, hogy szép-e? Meghiszem! Beillik a tündérmesébe. Búsan ült az üveghintóban egyedül, Svalizsér poroszkál oldalt, hátul, elül. Nem tudom, hol fogták s mit akarnak vele? De áll, hogy nagyúrnak leánya, vagy neje, Mert akit megszólít, tisztelettel felel, Fogoly bár, szolgálják fövegetlen fejjel. Miklós bús nyilallást érzett a szívén át, Így, látatlanban is megsajnálta a lányt. Felemelte öklét —tán nem is akarva, Megmozdul ilyenkor magyar férfi karja, Ha fehércselédet bántanak, elnyomnak Szúróbb tövise van, mint más bántalomnak. „Hej, ha lovam lenne, hogyha többen volnánk, Majd ki is porolnám én rajtok a dolmányt!” Így motyog magában, míg aztán kienged, Majd Jancsira nézvén, mond: „No, alszik kelmed?” Mert Jancsit ugyancsak a buzgóság nyomja Feje lehanyatlott mézédes álomra: ... Az egész Galanta eleven előtte S ami fő, Galantán szeretője képe. Amint ráncigálni kezdte Miklós Jánost „Ne is költögesse —szólott a korcsmáros — Mind ily szuszimuszik, galambom, a férjek, Hadd aludjék veszteg, szegény jámbor lélek; Jobb is, ha már innen tapodtat se mennek, Nyugosznak egy kicsit s lovak is pihennek.” Kísérte szavait hamis kacsintása, Miklósé azonképp vissza a csárdásra, S mondta a kocsisnak: „Fogj ki, itt megállunk Holnap napkeltekor megint útra szállunk.” Nem volt megrontója a pajkos tréfának, 61 �MIKSZÁTH 170 Azért hát ott a kis kocsmában meghálnak. Csárdás uram bezzeg sürgött-forgott nagyon, Ami jó volt otthon, ott van az asztalon: Kalács, sonka, bor és tepertős pogácsa, Hogy a szép menyecskét mindennel ellássa. N egyedik fejezet Hogyan álltak a dolgok a francia táborban? Most pedig hagyjuk ott a gyolcsos menyecskét, Jancsit s a festett sót nyalogató kecskét; Míg ők megpihennek, dévajul tréfálnak, Mondjuk el ezalatt, hogy miképpen állnak A dolgok odaát, a francia táborban. Biz ott sem fürödnek tejben, vajban, borban, Mert biz a háború így se, úgy se tréfa, Belefájul abba mindenki lágyéka. A francia tábor csüggedt is, meg fáradt, Pedig alig vett be még néhány rossz várat, Hódítási szomját ez még el nem oltja, S valamint a napnak is megvan a foltja, Napóleon mögött is ott áll egy árnyék, Mintha azt sugdosná: „Bizony nem jól jársz még!” S ha rámosolyog is a szerencse arca, Ha diadalmas is sorban minden harca: Igazi örömöt egy percre sem érez, Azt hiszi, hiányzik a dicsőségéhez Még egy rezedaszál: magyarok országa — Ezt bírhassa, az a gyötrő kívánsága. Ki is adta menten pecsétes levélben: „Ide hallgassatok, Magyarország népe, Főurak, nemesek, egyszerű jobbágyok, Sohse volt nálamnál szeretőbb apátok. Ha ti idetértek, a zászlómhoz álltok, A menny csillagait aggatom reátok, Ősi alkotmánytok esküvel megtartom, Országotok nagyra szélesíti kardom.” De a mézes beszéd ugyan hiába volt, Senki sem érté el a csalogató szót. Ott feküdt a frankhad közel Győr városhoz, Várva, hogy a fátum önmagától mit hoz. Se vissza nem mentek, se tovább nem mentek, Attól függ az, hogy a magyar regimentek 62 �MIKSZÁTH 170 Mi tévők lesznek majd? Jönnek harci dobbal, Fölemelt karddal-e, vagy baráti jobbal? Lamotténak hítták a fővezérüket, Magas erős ember, egy fülére süket (Valami bolondos ágyútól lett olyan, Amelyik elszólta magát túlkomolyan), Különben még elég nyalka és nem öreg, Legnagyobb vitéznek tiszteli a sereg. Hát Lamotte uram bizony unta magát Mert roppant szerette a puskapor szagát, És a verekedés volt a mulatsága, Tehát igazán hogy nagy nehezen várta, Míg a magyar nemzet önmagát elszánja Az elpártolásra, avagy a csatára. Hanem a magyarság nem nagyon habozott, Legfeljebb néhanap azon tanakodott, Hogyha első Ferenc valamit üzenne, Egyszerre kétszer több regementje lenne, Mert míg Napóleon sorolja, ki mit kap, Addig első Ferencz azt se mondja „bikkmakk”. Pedig illenék ám egy kis cirógatás, Sőt tán el is kelne —mi tűrés-tagadás. Ötödik fejezet A svalizsér hadnagy találkozik a szép leánnyal. Amint itt ekképpen fordulnak a sorok, Akkor történt egy nap következő dolog: Svalizsér csapatok cirkálni kimentek S minthogy nem valának holmi jámbor szentek, Megakadt a szemük egy gyönyörű lányon, Aki egy hintón jött pozsonyi határon. Odalovagolnak, szépségén ámulnak: Leánya lehet ez valami nagyúrnak, Szőke selyem haja vállát betakarja, Tejszínű az arca, hófehér a karja, Búzavirág szeme férfiak romlása, Talán a világon sincsen ennek mása. A lovak elé vág a svalizsér hadnagy: „Hej, állj meg te kocsis, akárki fia vagy, Te pedig szépséges tündér leány, beszélj, Ki vagy s mire hordoz itt minálunk a szél, 63 �MIKSZÁTH 170 Asszony-e, leány-e vagy égi jelenség, Nekünk jó barátunk, vagy pedig ellenség? Felel erre a nő, s könnybe lábad szeme, A hangja lágy csengő, édes, mint a zene: „Se asszony nem vagyok, sem leány nem vagyok, Rózsa volnék, kit már kézben tart a gazda, De aki még azért a tövén van hagyva. Születtem a ködös, hideg Angliában, Márború hercegnek vagyok a leánya, Eszterházy herceg nyert meg fogadáson, Ő az én jövendő férjem, hitestársam. Francia sereg a hazáját megszállta, Legott elutazott, kardját felajánlta. Nekem otthon gyászos pártában ezalatt Könnyektől lett az ott minden áldott falat. Nem állhattam többé, hosszú útra keltem, Ott az én helyem is, hol ő van, a lelkem, Utazom kincsem, míg meg nem találom, Velem ül a gond és messze űzi álmom.” Ráncokba verődött a hadnagy homloka: „Kisasszony —így szólott —én nem vagyok oka, Hogyha csak tőlem függ, én szabadon hagyom, De nem függ, azért hát magácska most rabom.” Felsikoltott erre a megijedt Edit: „Oh, istenem, miért?” —ajka ezt rebegi. „Miért? —mond a hadnagy —azért, mert tudjuk már, Hogy Eszterházyja milyen járatban jár: Ferenc császár titkos leveleit hozza, Ha kezünkbe kerül, tudom, megátkozza!” És a csapatának intett most a hadnagy, Mire a vitézek hozzája szaladnak: „Vegyétek a hintót közre, kettős sorba’, Te pedig, kocsis, hajts, menjünk a táborba!” Gondolta magában; ma ez elég zsákmány, Elég jó nyílás ez a szerencse zsákján; Egy az, Eszterházy hozzátartozója, Más az, hogy gyönyörű, mint a fehér rózsa. Lamotte mulathat vele, úgy is ráér, Biz isten, nem adja kilenc bevett várért. 64 �MIKSZÁTH 170 H atodik fejezet. M i történik továbbra a szép Edittel? Úgy is volt, rendkívül megörült a vezér, Meg is dicsérte ám a hadnagyot ezért, S amint megértette, hogy Edit kicsoda: „No, ez az enyim lesz, ezt nem adom oda.” Hírből ösmerte már Márború herceget, A legkülönb család a családok felett (Mert a hiúságnak az ilyen is abrak), Pödré is bajuszát kacskaringósabbra, Roppant szerelemre gyulladék meg hamar, S Edit hercegnőnek ily szavakat hadar: „Szépséges kisasszony, gyémántos virágszál, Mintha a virágra mérges bogár rászáll, Galanta urával a te frigyed olyan, Ne vedd azt, angyalkám, valami komolyan — Nem méltó ő hozzád; tékozló, pazarló, Jóra nem alkalmas, mindenképpen gyarló. De már úgysem látod soha többé élve, Okvetlen idejut mieink kezébe. Vesd ki hát eszedből, bizony rá se gondolj. . . ” Így beszélt Lamotte, a lelketlen, fondor, Sírásra fakasztva a szép kék szemeket, Szegény Edit szíve majdhogy meg nem repedt. „Sohasem felejtem, benne van szívemben, Elégek iránta való szerelmemben. Itt tarthattok rabnak örökön örökké, De nem leszek, tudom, soha másé többé!” Lamotte azonban csak nevetett erre, Még a kis galamb nem lesz szelíd egyszerre. Majd megpuhul lassan, észre tér szegényke, Új fészket rak, ha rossz már a régi fészke! S elrendelé nyomban, hallja egész tábor, Hogy a kisasszonynak emeljenek sátort, Újdonatúj sátrat, kényelmeset, tágat, Vigyenek be neki csipkés bársony ágyat, Aranyos korsóban tiszta forrásvizet (S be is vittek mindent, mi rangjához illett). Huszonnégy katona éj-nappal strázsálja, Meg ne görbüljön ott, de egy hajaszála, Ha rab is, legyen a kalitkája arany, 65 �MIKSZÁTH 170 Hiányt ne szenvedjen. De bizony hasztalan. Volt bár bőven mindaz, királynál se jobban, Malac a bográcsban, meggy a garabolyban, Sült csirke a nyárson, szakács és őrtálló — Valami hiányzott: egy asszony-szolgáló, Ki a hercegnővel éjjel együtt háljon, Aki társalogjon vele és szolgáljon, Bizalmasa legyen s mégis megbecsülje, Selyem szőke haját bontsa, meg fésülje, Nappal az unalmát meséivel űzze Reggel a derekát vállfűzőbe fűzze. Minden volt, mint mondom, csupán nőcseléd nem, Ennek van rendesen a tábor szűkében; Meg is parancsolta Lamotte iziben, Hogyha nincs, holnapra okvetlenül legyen, Mert az itt kurtán megy. Veszik, ahol kapják. Be nem várják cselédszerző Mindszent-napját. Hát bezzeg volt öröm, amint épp kapóra Kocogott aztán be reggel virradóra Jancsi, vagy mit mondok, itt most a gyolcs-áros. Egyszerre ezren is körülveszik Jánost, Azaz hogy nem is őt, de a feleségét, Főkötője alól ki hamisan néz szét, S míg férje kiáltja: „Itt az olcsó János, Egy hatosért adom, ami tízkrajcáros ”, Addig is csókot hány köztük jobbra-balra. Kackiás nézése vérpirosra marja A katonák arcát, mert a francia vér Tüzesebb százszorta, forr a szép asszonyért; Kurjongatnak, majd’ a bőrükből kibújnak, Nem is jut szívükben helye a gyanúnak. Nosza, vásárolják, gyorsan Jancsi vásznát, Dicsérik őt magát, lovát, kanavászát. „Hogy ide jött közénk, ejnye, de jól tette, De csinos egy asszony lelkem teremtette! Kár volna az, komám, utazni magának, Itt fogjuk egy tündér kisasszony frajjának!” Jancsi sápadva mond: „Való, ami való, Szívesen odadnám, de nem arra való, Mert bár okos, dolgos, termetre is erős, Egy nagy hibája van, hogy nyavalyatörős.” Hanem a menyecske esze gyorsabban járt, 66 �MIKSZÁTH 170 Kérdezgetni kezdett a szolgálat iránt: „Miféle tündérlány? Kinek mije, kije?” A’ biz Eszterházy jövendőbelije! Majd szétlökte ökle a kocsi-oldalát Férfiszív dobbant meg a kék pruszlik alatt. Leugrott hirtelen... Hát mégis jól hitte, A tegnapi hintó az ő kincsét vitte! Hahotázni kezdett, majd rögtön így szólott, Bosszúsan oldalba döfve a szatócsot: „Ejh, elment az esze kendnek, drága férjem, Hogy annyi nép előtt így lebecsméreljen. Nincs én bennem hiba, annyi mint a mákszem, A féltékenysége mondatja azt, más nem! Kiszolgálom biz én a hercegnőt, mért ne?” Különben sem sokat adtak itt a férjre, Aki tette magát, mintha haragudnék, Bár örült titokban, de ellenkezett még. H etedik fejezet A két szerelmes összekerül. Persze nem ért semmit az ellenkezése, Kísérte katonák gúnyos nevetése: „No, te szuszimuszi, te mihaszna trity-troty! Ne siránkozz rajta, hogy a portéka fogy, Hidd meg, most adtál túl a legrosszabb vásznon, Amit az ördög sző pokoli szátvákon. S azzal a szépasszonyt, kinek neve Netti, Lamotte uramhoz két hadnagy vezeti. A vezér megnézi, futva, mert még álmos. Mondja: „Fogjon mindjárt a szolgálatához!” Siet is az oda, dobogó kebellel, Csordultig van szíve vágyó szerelemmel; Jaj, jaj, füle van itt, hova néz, mindennek, Szuronyok mozognak, sisakok fénylenek, Csak el ne árulja egy kiröppenő szó, Jaj, csak Edit lenne óvatos, vigyázó; Mert elég egy mondat, elég egy tekintet, Szerelem nagy könnyen halált odainthet. .P e d ig nem jó volna, ha már elpatkolna, Mert sok még őneki idefent a dolga. Egy hadnagy vezette Edit sátorába. 67 �MIKSZÁTH 170 A sátornál megállt s belefújt sípjába, Mintegy híradásul, mintha kopogtatna, Hogy aztán benyisson egy nyájas „szabadra”. Mert belépni nem mert, hátha Edit álmos, Tisztelettel járult szűzi hajlékához; Lehet, levetkőzve hever a dívánon, Vagy éppen ringatja puhakezű álom. De Edit nem aludt, halványan kilépett; Álmatlanul tölté el az egész éjet: „Mit kívánnak tőlem?” —kérdé parancsolón, Mintha nem is fogoly, de parancsoló vón’. A tiszt alázattal hajolt egész porig, S szájából ilyforma előadás folyik: „Bocsánat, kegyelmes herceg-kisasszonyom! Ha háborgatnám tán ... ezt az asszonyt hozom Felsőbb rendeletből, ez a szobalánya, Bár itt minden ember úgyis a szolgája.” Szóra sem méltatta Edit e beszédet, Pedig vegyített az bele bőven mézet; Kezével intett a hadnagynak: „elmehet!” S csak most vetett az új szolgálóra szemet. Oly ismerős s mégis furcsa, visszatetsző, Nézése se női, hanem éles, metsző; A ruha bár női, állása, gyűrése Oly különös, az már nem asszonyos mégse — Legott felismerte ezt gyanakvó n ő sz e m . Netti szólni akart —de ott járt az őrszem, Csak mikor vártatvást a sátorba léptek, Netti főkötőjét egyszerre letépte: „Aranyos Editem, meg ne ijedj, drága, Én vagyok itt, Miklós, ebbe a ruhába’!” Oh, csakugyan Miklós, a hangja, nézése, Össze is fonódtak néma ölelésbe. „Hogy jöttél galambom? Hogy tudtad ittlétem?” „Sehogy. Jó csillagunk hozott össze szépen.” Száz meg ezer kérdés s csók minden kérdéshez, Mindenik semmiség, de mégis oly édes. Rózsaszínű bent a sátor minden része, Azzá teszi szemek mámoros nézése, A találkozásnak első, édes l á z a . Míg ott künn egyhangún lépeget a strázsa. 68 �MIKSZÁTH 170 N yolcadik fejezet. Napókon császár rendelete, vagy miképpen csinál a gonoszság fölösleges kelepcét? Így jött össze Miklós a menyasszonyával, Nem is cserélt volna most egy kiskirállyal. Pompás rabság volt ez! Olyan, mintha méhe Be lenne zárva a virágnak kelyhébe. Hanem ez titok volt, nem tudta egy lélek, Kivévén a Jancsi, kit ha megsütnének, Még akkor sem szólná el valahogy magát, Mert (miképp gúnyolva mondják az emberek) Örökké a sátor környékén ténfereg, Ami mulatságnak biz egy kicsit meddő, De hát mit csináljon szegény kereskedő? Így folytak a napok, egy a másik után, De hadd beszéljem el, mi történt azután. Lamotte Editbe egyre szerelmesebb, Szívén mind nagyobbra harapózik a seb, Minden délutánját tölti Edit mellett, Szerelmes szavakkal ígér földet-mennyet; Ostromolja néha szelíd könyörgéssel, Fenyegeti máskor és sokat merészel. .. .Képzelhetni Miklóst ilyenkor szoknyában, Hogy csikorgatja a fogát haragjában; Nem egyszer kitörne a szörnyű düh benne, De váltig lohasztja Edit kérő szeme. Ebben a dologban egy csak a szerencse, Hogy már Lamotténak kozmás lett a lencse, Mert rég házas ember —s hogy annak ne lássék, Az idegenben jár, mert hát jobb a másé. .I s t e n , csak akadna valami jó lélek, Aki megüzenné haza a nejének! Nagy szerencse, mondom, hogy ő már nem nőtlen, Nőül venné másképp Editet, nem kétlem, Ha akarná, ha nem —erő törvény lévén, Hanem így nem győzhet, csak szerelem révén. Szítja hát Editben a szerelmi lángot, Ígér neki fényt így, úgy örök fogságot. Jobb biz, ha valami okosabbat űzne, Minthogy élesztésül jeget rak a tűzre. Míg Lamotte urat majd a hideg lelte, Edit napról-napra jobban meggyűlölte. 69 �MIKSZÁTH 170 Miklós se örült úgy később helyzetének, A sok édesség közt mert sok már a méreg; Editjének sorsát bár aggódva féli, De a kötelesség nagyban ösztökéli. Császár üzenete nem megy el magától, Hogy vehetne búcsút a kapufélfától? Azon töri fejét. Hej, ha már künn volna, Edit sorsának is lenne fordulója, Mert végre is addig még mindig nem övé, Míg nem vezetheti szegényt oltár elé: Míg oltárnál nem lesz, addig csak oltárkép. Felsóhajt szomorún: „Hej, mikor lesz az még!” Történt ezen közben, igaz-e, nem tudom, Ha nekem hazudták, hát én is hazudom. Napóleon császár, talán hallván eztet, Lamottéhoz egy gyors stafétát menesztett: „Lamotte vezérem, ezennel rendelem (Halálfia ki vét e rendelet ellen), Hogy ahány foglyot lel a rendelethozó, Vagy olyat, ki önként nem odatartozó, Azonnal eresztesd mindet szabadlábra: Ki-ki odamenjen, hova viszi vágya; Kivételt azonban mégis teszek egyre: Eszterházy herceg ne számítson kegyre. Ha ő volna fogva, lövesd rögtön főbe, Jobb szeretem én őt a fekete földbe’.” Megijedt Lamotte, elsötétült arca, Rettentőn bántotta a császár parancsa; Mint Edittől, inkább életétől válik, Egész lázban volt már, nem hagyja halálig. Hívatja is gyorsan a belső tanácsot: „Kedves jó barátim, adjatok tanácsot, Mit tegyek, mit tegyek, hogy másszam ki ebből? E paranccsal szemben minden tervem eldől.” Tanács egy álló nap koptatja az eszét, Folyik a szájukból sok mihaszna beszéd, Míg végre kisüti köztük a legvénebb, Hogy legokosabban úgy cselekednének, Ha a szép Editet rögtön férjhez adnák, Császár parancsának élét lefaragnák: „Edit rab nem lenne, szabad mégse lenne S mi vón’, mint hozzánktartozónak neje.” 70 �MIKSZÁTH 170 Aki kigondolta, bólingattak annak: Több esze van, mint a váci káptalannak! Csak Lamotte uram nem kiáltott „helyest”, Nagy feje ennél is jobb megoldást keres. Micsoda beszéd az? Kihez adjam férjhez, Hisz akkor meg épen az a baj, hogy férjes! Így töpreng magában, sötét kétség marja. Isten ments a férjtől! Nem, azt nem akarja Hanem... hohó... nini! Ötlik egy jó terve. Ezer kartács, meg van ez a játék nyerve; S nemcsak hogy kijátssza vele Napóleont, Hanem a táborban, amennyi a bolond, Cselszövő, besúgó —oly vigyázva játszhat: Elhiszik valónak, mi nem lesz csak látszat. „Te markos, erős vagy, egész férfiformán, Pompásan illenék a katona-dolmány, Azért hát öltözz át szép tiszti ruhába! Ne ellenkezz Netti! ... No, ne légy hát kába! Nagy jutalmat adok s az egész csak tréfa; Győrbe papért megy be rögtön egy staféta. Hogy minek jön a pap? Elmondom mi végett; Te esküszöl a szép Editnek hűséget, S úgy lesztek itt aztán, mint férj és feleség, De a titoktartás terhe kötelesség!” Miklós szíve nagyot dobbant örömében, Hiszen őneki is hogy csak ez kell éppen — De tette magát, habozik, nem érti, S kelletlenül áll rá: „Jó, leszek hát férfi, De jutalom gyanánt a pej lovat kérem, Kapja ajándékba az én jámbor férjem; Mindig bolondja volt a jól futó ménnek, Hadd legyen neki is öröme szegénynek!” Lamotte ráállt az ajándékadásra. Nevetett: „Miképpen üli meg ő, lássa. Mert mondhatom, húgom, átkozott mokány ló, Legyen övé, ámbár nem szatócsnak való.” Jancsit felkeresték; ott kódorgott közel, Megkapta a lovat és a gondot ezzel, Mert addig töprengett, miért jutott hozzá, Hogy a sok fejtörés lassankint meghozá A helyes tanácsot: mire lesz jó a pej? „Uram esze jár itt, nem hogy más bolond fej!” 71 �MIKSZÁTH 170 Azonban készültek nagy ünnepi nászra. .. .Rossz nap környékbeli juhászra, kanászra, Mert onnan szerzék be az asztalra valót (Okos nép lévén a francia), ahol volt, S ha nem ment a birka tanyájukra önként, Bekísérték biz azt tábori fogolyként. Mondani sem kell, a nászt Edit se bánta, Úgyis alkalmatlan volt már az a párta! Délre megjött a pap aranyos talárban, Násznép is akadott —ez leghamarjábban. Egy lélek sem ismert Netti szolgálóra, Úgy játszta a férfit, mintha az lett volna. Úgy ám, megtörtént az —ha elhiszik, ha nem, Megesküdtek. A pap rámondta, hogy „ámen”. „Holtomig-holtodig” felhangzott az égre, Pap, násznép azt hitte, komoly frigy megy végbe. Csak Lamotte uram gondolta s nevette, Hogy most még magát az Istent is rászedte; Pedig most hagyta el az ő jó csillaga, Nem csalódott itt más —csak éppen ő maga. Kilencedik fejezet. A menekülést beszéli el a krónikaíró, és hogy miképp bűnhődik a gonoszsági „Gázsinak” hívták a katona-paripát, Mellyel Netti asszony ügyesen lepipált Egy olyan furfangos embert, mint Lamotte. Jancsi alatt sem volt még ilyen ló sohse. Gyönyörködött benne déltől egész estig, Tartotta abrakkal s vakargatta testit; Pihenje ki magát az aranyos állat, Mert hátha lesz sorja, hogy villámmá válhat. Mikor a világ a fátyolát felvette, S ezer színű arca lett pusztán fekete, Edit sátoránál éppen éjféltájba’ Megcsattant a híres Gázsi patkós lába. Sátor körül őrök, amint ébredeztek „ —Mit keres itten kend? Mért nem marad veszteg A tábor legvégén, ott a helye kendnek!” — Jancsi egy aranyat ad minden embernek, S ki aranyat tapint, nem ér rá morogni. Megnyugodtak benne, mert tudták már hogy mi: „Boldogtalan szatócs! Csoda megy itt végbe, 72 �MIKSZÁTH 170 Szerelmes a bolond, a saját nejébe, S ím, lopózik hozzá egy édes órára. Hadd mulasson, nem árt vele, szegény pára!” Amint elvetették ennek minden gondját, Tündérek az őrök álmát tovább fonják. .. .Háromszoros lénung, kapitányi mundér, Álom útján ki-ki hamar céljához é r . Ezalatt a sátor mozdul, s hogy szétválnék Halkan kilép onnan két fekete árnyék, A nagyobbik árnyék a kicsit fölkapja, S a nyeregbe pattan, kicsi hajlik nagyra; A paripa horkan, szárny lesz a két lába, Barna köd előtte, barna köd utána. Lovas vakon menne, de a ló vigyáz ám, Jól keresztülugrik vagy négy alvó strázsán, Nem is veszi észre, csakis az ötödik, De ez oszt megriad, nagy zaj kerekedik; Zsibong, kavarodik, talpon van a tábor, Lóra ugrik vagy száz, a többi is háborg. Lamotte a haját tépi, kiabálva: „Szöktetik a két nőt! Fiaim utána! Hamar én magam i s . Egy megye egy lóért! Egy az én Gazsimnál derekabb futóért!” Lovat hamar hoznak; tüzes, könnyű pelyhet. „Elég lesz a kantár, —hagyjátok a nyerget! Csak gyorsan, hej gyorsan!” . Ott ül már a hátán, Szélsebesen viszi, mint lelkét a sátán. A többi üldözők mind elfogyatkoznak, Szóródván egyenkint, éppen mint a rossz szag; Kit megbénít árok, kit megakaszt erdő, Szederinda olyan kuszán, sűrűn megnőtt, Hogy botlik benne ló, lovasa lefordul, Hegyszakadék elnyel vagy kilencet orvul, Tó kiadja magát országútnak éjjel, Abba is sok bent vesz. Maradoznak széjjel. Csak Lamotte bírja, ereszti a féket, Jaj, utol is éri szegény Editéket. „Állj meg, akárki vagy, ki Editet lopod!” (A Gázsi már alig bírja a galoppot.) Edit odasimul lovagja szívéhez; Oda a lovuk már, három sebből vérez. 73 �MIKSZÁTH 170 „Állj meg —hangzik újra —úgyis utolérlek.” Miklós most megállott. Összemérkőzének. De előbb kis nejét letette a gyepre, Aztán felkiáltott: „No hát, most csülökre!” Lamotte elbámul, majdnem hanyatt esik, Hangjáról amikor felösmeri Nettit: „Ejnye, cudar asszony, no nézze az ember, Azt hittem, valami becsületes ember! Jössz te rögtön vissza... no de ilyet tenni!” S kezdte már a dolgot féltréfára venni, Amikor kirántván Miklós éles kardját, Következőképp szól, s ugyancsak hozzálát: „Nem vagyok én Netti, hát csak vívjunk, hékám! Minthogy Eszterházy Miklós én volnék ám.” Lamotte e szóra, mint a vad, felbődül, Óriás szablyája kiszáll hüvelyébül — Egyszerre issza ki a méregpoharat. Szikrázik a két kard a csapások alatt. Kibukkan a hold is, mintha kíváncsi vón’. Dübörög a két ló s vérzik irtóztatón, Csattog, peng a két kard; ütés az ü té s r e . Ingadozik Miklós. Most leesik. Mégse. . E d i t ott a gyepen imát rebeg é r t e . Nem talált a vágás, hova Lamott mérte. . E g y ima, megint e g y . Mind csorbít a kardon: Megint összetűznek, újra kifáradnak, Lovak és lovasok inai lankadnak. De mielőtt Miklós Gázsija lerogyna, No még egy utolsót, két marokra fogja Kardját s úgy s ú j t . ez az utolsó e r e je . Nyisszan a nehéz vas s lehullt Lamott feje. * A fej messze gurult, de a vaskos teste Ott vonaglik még a lovon, nincs leesve. A nyakból fölfelé nagy vérsugár szökken, Miklósunknak nincsen nagy öröme ebben, S amint nézi, nézi, szinte megsajnálja; Nehogy temetetlen legyen itt hullája, Odaköti testét, vigye vissza a ló, Legyen temetése otthon úrhoz való * 74 �MIKSZÁTH 170 Tereli a lovat vissza a táborba, Várja is a sereg egész hadisorba’, S mikor feltűnék a fekete ló távol, Nagy üdvrivalgásba tört ki a frank tábor „Íme jön a vezér! Ott az a porfelleg... Hatalmas alakja messze feketellett, De amint közel ér, minden ember rémül: Jön a vezér, hanem —szent Isten! —fej nélkül; Nosza, vesd el magad, aki merre látott, Futásában nem néz se bokrot, se árkot. Tizedik fejezet Galanta urának hazaérkezése, hogyan fogadják, mit beszél, és mit végez. Miklós pedig beért reggel Galantára; Lobogó tűztek fel a kastély ormára, Zászlóröpködéstől fürge lett a környék, Senki sem rágta most odahaza körmét; Főurak, nemesek Galantára gyűltek, Miklós érkeztének nagyon megörültek. Hát még mikor aztán nejét bevezette: Pompásan néz ki a lelkem teremtette! Bársony ruhaderék csipkébe veszejtve, Panyókára vetett brokát-selyem mente. Hát még a fő k ö tő . a magyar mamáé, Legott reá adta itthon a k u lcsárn é. Ahogy az az Edit ezekben kinézett, Nem lehet leírni, több az, mint igézet. Vidám poharazás közt telt m a a nap itt; Miklós elbeszélte számos kalandjait. Csodálva hallgatják és a beszédjében Sokszor szakítá meg a kitörő „éljen”. „Kedves jó szomszédim, rokonok, barátok! — Monda Eszterházy —Csak hármat sajnálok Egész életemből, csak három dolog bánt, De ebből mindenik mélyen és egyaránt: Az egyik, hogy édesapám-uram nem él, A másik bajom sem sokkal kisebb ennél! Hű Jancsi cselédem a táborban maradt; Ki tudja, ővele, mi esik ezalatt? A harmadik teher az az én lelkemen, Takarékosabbnak kellett volna lennem: Míg itthon szegény az ország meg népe, 75 �MIKSZÁTH 170 Arra sincsen pénze, hogy életét védje, Én ott künn tömérdek aranyat elszórtam, Nem teszem ezután. De bolond is voltam!” Majd oszt hozzátette, ide-oda szólva, Amint tékozlása került megint szóba: „Mert akinek van is fölösleg vagyona, Haszontalanságra az se hányja soha; Ha több az elégnél, amit ez a föld ád, Csak övé az mégis, térítsük vissza hát. A fa is, amint a levelét hullatja, Ott rothad meg az a sok levél alatta, S ami a gallyain fölösleges vala, Attól lesz kövérebb gyökének talaja.” S míg így szólt ő mézet csurgató ajakkal, Hallgatták az urak megpuhított nyakkal. Hideg kőbül szikrát csal csattogó patkó — Feltüzelte őket e néhány okos szó. Most lett oszt ideje előhozakodni, Jó lenne immár a háborúhoz fogni, Elmondta e kapcson király megbízását: „Jó ember az bizony, nem lelnétek mását, Éltesse az Isten, mert irántunk érez; Közel jártam nagyon atyai szívéhez, Urak gondolkozzunk! Nekünk lenne szégyen, Tőlünk függ, ha ül-e még a királyi széken. Ha őt védjük —védjük magunkat, mert mégis, Ha betörik a fej, fáj abba a kéz is. Azért hát ne hagyjuk a szegény öreget, Menjen ki-ki haza —s hozzon egy sereget!” Szót fogadott Miklós hercegnek mindenki: „Birodalmát szabja Nagy Lajos ollója, Fegyvereit ülje a Mátyás hollója!” Urak lelkesülten szétszéledtek ebbe’, Visszajöttek ugyan —hanem már nyeregbe’. * Alig hogy utánok a kaput becsukta, Jelenti a várnagy (s ijedez a kukta): „Kegyelmes hercegem, egy furcsa vendég jő, Valami istentől rúgott kereskedő. Ott künn fenyeget a felvonóhíd előtt, Megnyúz, azzal biztat. Beeresszem-e őt? „Ha beeresszed-e?” Kiált fel örömmel 76 �MIKSZÁTH 170 S fut elébe Miklós, fut hajadon fejjel. „Jancsi! a’ biz Jancsi, szeretett barátom, Testestől, lelkestől, te vagy, amint látom; Gyere a szívemre, aztán a házamba: Ebben már benne vagy, gyere mostan abba! Minden úgy a tied, hogy enyim se másképp, Te meg, kukta, szaladj pecsenyéért, nyársért, Süssetek, főzzetek, legyen minden bőven, Egyszer esik ily nap ezer esztendőben.” Bementek azután a festett szobába, Volt ott még maradék elég a kupákba. A hegy leve mellett jobban foly a beszéd: Hogyan szabadult k i... mint veszté el eszét A fejetlen testtől a babonás sereg, S felbomlott sorokban futásnak hogy’ e r e d t .? „Menekülésemnek ez az egész sodra, Ők balra futottak, én pediglen jobbra.” Felkurjantott Miklós: „Hej, ki hitte volna! No, ilyet nem látott még Baranya, Tolna, Nagy öröm ez Jancsi! szívem csak úgy dobban! De tudom, Bécsben a királyé jobban. Egy megnyert csata ez! No, Jancsi ez már sok! Ezt már el sem hiszik majd a krónikások!” Tizenegyedik fejezet. M i történt ismerőseinkkel ezek után? Elmondatik életük továbbifolyamatából az, ami még szükséges. Eközben kész lett a hercegi uzsonna, Ezüst asztalon nagy aranytálak sora. „No, most már valamit falatoznánk János, Hanem hát találd el, mi még a hiányos?” Mosolygós lett erre a hercegnek arca, Kitárul az ajtó s belépett a Marcsa, Talpig hófehérben, piros csak a csizma, Tündöklik arcának minden egyes izma, Fején koszorú van s menyasszonyi fátyol. Özönlik a vendég s köztük ott tubákol A pap is, Galanta derék plébánosa. Mi lesz itt ma János? Találd már ki. Nosza! No bizony! nem nehéz a kitalálása, Lagzi lesz itt olyan, hogy sohse volt mása. 77 �MIKSZÁTH 170 Elkezdődött hétfőn, szombaton lett vége, Csak leves volt itt vagy huszonháromféle; Hát még a sok minden, pecsenye meg rétes, Amikben az egész Galanta volt részes A bírótól kezdve az utolsó csőszig. Jó dolga lesz itt a felcsernek úgy őszig, Mert minden embernek megromlott a gyomra, Sok meg nem is megy már lakodalomra. * De hogy tökéletes legyen e történet, Senki rám ne fogja Eszterházy végett, Mintha elhallgatnám azt, amit még tudok, Vagy hogy —kikérném azt —valamit hazudok. Inkább elbeszélem egészen apróra, Amit még morzsánkint összeszedtem róla. Király őfelsége megköszönte szépen, S vette az ő dolgát nagy vitézségképpen, Mikor az ellenség végképp elkotródott, Alig egy pár hétre talált reá módot, Megjutalmazni a Miklósunk hűségét, Hadi vitézségét, komoly bölcsességét. Csaptak akkor Bécsben egy fényes áldomást, Mint a csirke, volt ott annyi nagyúr, mágnás, Miklós is köztük volt az asztalnál felül, Ő hozzá került a tál mindenek elül. Kínálta a király folyvást: „Öcsém egyék”, Királyné nyájasan mondá: „Nem lesz egyéb”. A lakoma után végre a király mond: „Uraim, leráztuk a nagy Napóleont, De akié ebből a legnagyobb érdem, Annak még tartozom valamivel, érzem; Megígértem neki, három dolgot kérhet, Nem üres levegő, királyi ígéret; Kedvelt hívünk Miklós! Szavam hozzád szállott! Add kegyes tudtunkra három kívánságod!” Miklós nagy szerényen felkelt a székéről, Hogy ő az, nem látszik az öltözékéről: Se arany, se gyémánt, se nem selyem-kelme, Mint egy kurta nemes, úgy néz ki őkelme. Egészen letett a csillogási kedvről, Csak a szeme fénylik, és a hangja csendül: „Az én kívánságom, Felség, igénytelen. 78 �MIKSZÁTH 170 Első az: szeresd a magyar fajt szüntelen. Más az, hogy őrizd meg nyelvét, durvaságát, „Nehezebb eltörni a faragatlan fát”, Harmadik kérésem már nem a hazáé, Teszem azt egy derék, hűséges szolgáért, Akit udvaromban Jancsinak neveznek, Tegye meg királyi Felséged nemesnek.” Király beleütött a Miklós markába: „Meglesz a szívednek minden kívánsága.” S nyomban meg is tette Nagy Jancsit nemesnek, Kinek maradéki „Győri-Nagyok” lesznek, Udvari piktort is gyorsan hí egy szolga. A piktor uramnak az vala a dolga: Hogy egy címert fessen nagy hirtelenében, Egy lovat (a Gázsit) aranyos mezőben. * Örült Jancsi —vagy mit beszélek —Nagy uram, Hisz, most már őneki nagy titulusa van. Mert a címeréhez még ráadás is volt, Egy Győr vármegyei falu, vagy ezer hold. Így éltek azután boldogan, békével, Jancsi Marcsájával, Miklós Editjével. Nagyokat kicsinyek fel-felváltogatták, Ezekben hát ma is élnek még az apák. —Vége. — 79 �MIKSZÁTH 170 Va r g a Má r i a A mikszáthi értékek átértelmezése A 170 éve (1847. január 16-án) született Mikszáth Kálmán befogadás­ történetének egyik legfőbb sajátossága, hogy műveit időről időre más irányzat, világkép, paradigma befolyása alá sorolják. Természetesen az adott kor látásmódjának, tudományos („tudományos”) elveinek megfele­ lően. Mikszáth kora még nagyrészt hitt a ráció mindenhatóságában, a va­ lóság megismerhetőségében, a történetek elbeszélhetőségében, az emberi jellemek ábrázolhatóságában. Hitték, hogy megfelelő fogalmakkal, képle­ tekkel a jelenségek leírhatók. A kortárs kritika ezért hiányolta írásaiból az árnyalt jellemábrázolást, a hiteles társadalomrajzot, az elméleti hátteret, a modern eszmék ismeretét. A modernitás értelmezési keretében a Nagy Palóc sokáig nem számított elég korszerűnek (haladónak). Köztudottan vonzódott bizonyos populáris műfajok: a detektívtörténetek, az operett, a népszínmű, a ponyva iránt. Szívesen használt fel művei­ ben anekdotákat, mindenfajta, a nép száján forgó vagy éppen újságban publikált történetet. Különösképpen kedvelte a kísértethistóriákat. Bizo­ nyára ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy akadtak kritikusai, akik őt fajsúlytalan mulattatónak, munkáit léhának és komolyság nélkülinek bélyegezték. Szerb Antal népszerű magyar irodalomtörténetében például azzal vádolja őt, hogy első elbeszéléseit követően túl sokat írt, és úri, dzsentri módon sokszor a könnyebbik végét fogta meg a munkának. Az olvasók azonban mit sem törődtek a kritikákkal és a helyenként lesajnáló véleményekkel, Mikszáth könyveit folyamatosan olvasták, sőt az elmélet­ írók is újra és újra elővették. Minden kor megtalálta, megtalálja benne sa­ játos megvitatandó szempontjait. A sokféle értelmezés-átértelmezés után napjainkban —Esterházy Péter, Mészöly Miklós és mások színre lépése után —az anekdotizáló, kissé ódi­ vatú, a „megkésett magyar fejlődést” reprezentáló író immár mint poszt­ modern előfutár (is) szerepel irodalomtörténetünk legújabb lapjain. Írásai­ nak jellemző vonásai —az erőteljes önreflexió, a sokszólamúság, a műfaji korlátok átlépése, a populáris műfajok beemelése az irodalmi kánonba — az ezredforduló, a huszonegyedik század irodalomelmélete számára is új­ fajta értelmezési lehetőségeket tartogatnak. 80 �MIKSZÁTH 170 Egyik legsikerültebb és legkülönlegesebb műve A gavallérok című kisre­ gény is rendkívül sokféle megközelítési lehetőséget nyújt. Az első ítészek természetesen a dzsentri réteg kritikáját, éles szatíráját látták benne. Azét a rétegét, amelyiknek életmódját és jellemét Mikszáth igen jól ismerte és sok művében ábrázolta. Az ötvenes évek sematikus, osztályharcos, a múl­ tat eltörölni akaró világképének jegyében egy kötet utószavában a követ­ kező sorokat olvashatjuk: „A sárosmegyei urak a megkopott címerekkel, a hazug illúziókkal akarják leplezni, hogy milyen mélyre süllyedtek. Mik­ száth itt már nem a régi szeretettel néz a vármegye uraira, jól látja, hogy a hajdan a hatalommal is dacoló kisurak helyén gyűrött gallérú hivatalnokok ülnek. Noha a történet szerint Mikszáth az esetnél személyesen is jelen van, mégis a kívülálló fölényével és biztonságával ítéli meg az esetet” —ír­ ja egy beazonosítatlan szerző, gyaníthatóan a könyv egyik szerkesztője. Ugyancsak itt olvashatjuk a következő mondatokat Király István tollából: „Az elbeszélés gúnyos hangját nem egyszer tompította ugyan, hogy az író maga is gyönyörködött hőseinek színes hazugságaiban, de nem a felszín kedélyes, joviális humora, hanem a mögötte bujkáló, s a befejezésben le­ lepleződő hűvösen gúnyos mosoly jelentette a gavallérok hangulatát.”1 Egy három évtizeddel későbbi, 1985-ben megjelent tanulmányban ez áll: „A minden értékek, a minden igazságok átértékelésének tézisét, még ha so­ ha nem olvasta is kimondójának egyetlen szavát sem, lehetetlen, hogy ne hallotta, hogy ne érzékelte volna. A filozófiától a fizikáig, a szociológiától a biológiáig, a történetírástól az etikáig mindenütt ott volt, ott harsogott.”2 Arról nem tudni, hogy Mikszáth olvasott-e valaha Nietzschét (1844— 1900) —valószínűleg nem —, az viszont egészen bizonyos, hogy eszméinek hatását jól érzékelte. Témaválasztásai, elbeszélő módszerei ezt tükrözik. A posztmodern atyjának tekintett Nietzsche mondja ki a varázsszót: perspektivizmus. Mikszáth látásmódja köztudottan perspektivikus, művei vilá­ gát nem lehet egy központi nézőpontból áttekinteni. A világnak sokféle arca van, attól függ, melyiket fordítja feléd —mondja egy helyen. Ezt a sokféle arcot próbálja minden művében egyidejűleg megmutatni. Több írása lehetőséget ad például arra, hogy racionálisan és misztikus/vallásos néző­ pontból vagy éppen a népi hitvilág felől is értelmezhető legyen, és mind­ egyik interpretáció egyenlő súllyal működhessen. Jó példa erre a Szent Péter esernyője című regény vagy a Kísértet Lublón című kisregény. 1 Mikszáth Kálmán válogatott művei 2. kötet. Szépirodalmi Kiadó, 1955. 513—514. 2 Németh G. Béla 1985. Századutóról-századelőről Magvető Kiadó, Bp., 116. 81 �MIKSZÁTH 170 Eisemann György Mikszáth-monográfiájában a korábbiaktól markánsan eltérő értelmezési keretben, a posztmodern paradigma jegyében ír a Nagy Palóc munkásságáról és A gavallérokról. Egyebek mellett a bahtyini karnevalizáció, a karneváli nevetés felől olvassa, amely nem engedi, hogy a né­ zőpontok abszolutizálódjanak, a formák megmerevedjenek. „S ezek a ’máslétbe-mint-önmagukba’ imagináló extatikus gesztusok egyszerre tar­ talmazzák a szertartások törvényét (játékszabályait) és a karneváli szabad­ ságot. A szerepjátszók képzeletükben és játékukban egyaránt kilépnek én­ jükből, hogy az így teremtett imaginárius szférában leljenek újra önma­ gukra.” E sorokat egy kártyaparti kapcsán írja, de az egész nagy menyeg­ zői játékra vonatkoztatható. Később így folytatja: „Mikszáth művei foly­ vást aláásnak minden egyirányú értelmezési stratégiát, hogy annak az el­ lenkezőjét is lehetővé tegyék. (...) Sőt, az irónia maga is átfordítható a já­ ték komolyságába, a ’szép ősi formák’ tiszteletébe, stb.”3 T. Szabó Levente Mikszáth, a kételkedő modern című könyvében egy kü­ lönleges, itthon kevéssé ismert nézőpontból, a dandyzmus felől közelíti meg A gavallérokat. A dandyzmus a 19—20. század fordulóján állt össze vi­ szonylag koherens világképpé. Mindegyik formája a személyiség önelvűségére, különlegességére, lenyűgöző és figyelemfelkeltő erejére (s ennek he­ roikus, tragikus, akár groteszk, de sohasem nevetséges vagy kisszerű kö­ vetkezményeire) helyezte a hangsúlyt. A dandyzmus mint világkép és iro­ dalmi jelenség megjelenése sokféleképpen magyarázható. A személyiség elsekélyesedése és/vagy árucikké válása elleni tiltakozásként, a társadalmi nagyság, heroizmus elsikkadására adott válaszként az egyéniségkultusz, az „emberfeletti ember”, a kivételesség megteremtéseként, a romantikus egyéniségkultusz meghosszabbításaként egyaránt értelmezhető. A személyiség megformáltsága, gondosan megszerkesztett volta, a kül­ világ reakciójára való figyelés jellemző a dandyre, az a cél vezérli, hogy művészi gonddal vigye színre a személyiségét. Ez a mesterségesség szeretetéhez, a mesterségesnek igazi, érvényes identitásként való feltüntetésé­ hez vezet, és gyakran eredményez provokatív megnyilvánulásokat. „A regény szereplői termékeny kétértelműséget teremtenek mindazt ille­ tően, amit tettek. Többek közt ez távolítja el a regényt attól, hogy egysze­ rű mimetikus (és ráadásul társadalombíráló) szövegként olvassuk, mint ahogyan a regényről alkotott álláspontok némelyike tette, de többek közt ugyanez viszi közel a dandység reprezentatív szövegeihez is. A gavallérok nemcsak a státusz újrateremtésének, illuzórikus újraélésének szándékával teszik, amit tesznek, hanem két más okból: az öncélúvá vált formában 3 Eisemann György 1998. Mikszáth Kálmán. Korona Kiadó, Bp., 115—116. 82 �MIKSZÁTH 170 gyönyörködnek egyrészt, másrészt meg az idegenre tett hatásban. Nem is magukat és másokat szeretnének átverni, fel sem merül például, hogy bíz­ nának abban, hogy nem derül ki annak a természete, amit tesznek. Sőt azt gondolják, hogy az elbeszélő maga is felismeri a játékot, ismeri annak sza­ bályait, ő is gyönyörködik benne velük együtt. Ezért lepődik meg Bogozy és nevezi zöldnek, a játék szabályaiba még nem bevezetettnek az elbeszé­ lőt. (...) Ráadásul nem is a színre vitt személyiségben önmagában gyö­ nyörködnek a gavallérok, hanem a folyamatban, az én színrevitelének örömét élik meg, ez az igazi tét számukra. Az ideiglenes identitásváltást művészettel formálják meg, s a jól sikerült identitásban, annak a létreho­ zási folyamatában, az elért sikerben gyönyörködnek —ebben az értelem­ ben dandy hősök a gavallérok, és játszik rá a dandy-élettörténetek és -tör­ ténetek mintájára a regény.”4 A gavallérokat egyfajta filozófiai felvetésként is olvashatjuk: Mikszáth azt ábrázolja itt, hogyan válhat a forma tartalommá. A szereplők által megfor­ mált, színre vitt játék adja ugyanis énjük, életük igazi lényegét, esetükben a forma lesz maga a lelki tartalom, az identitás. Nem arról van szó, hogy elját­ szanak egy bizonyos szerepet a sok közül, hanem arról, hogy a szerep, a forma egyet jelent életük tartalmával. A színhely, Sáros vármegye, beszélő név. A földhöz ragadt, lehúzó vi­ szonyok között kell megformálni, átlényegíteni, felemelni az életet. A kis­ regény elején —viszonyításképpen — az író összehasonlít két helyszínt, ahol ellentétes módon élnek az emberek. Nincs központi nézőpont, véle­ mény, ítélet. Két életforma olvassa egymást a bevezető részben. Az író megmutat két szélsőséges helyzetet, a többit az olvasóra bízza. „Éppen megfordítva van ez az Alföldön, hol egy csomó rüpőkkel köthetni isme­ retséget, kik egy hatosért hajbakapnak, és csak másnap hallja az ember fe­ lőlük, hogy a legszegényebbnek is ezer lánc földje van. Hiszen talán hasz­ nosabb, életrevalóbb nép ez az utóbbi, de mennyivel szebb az élet odafönn a szeretetreméltó urak között, kik előkelően mozognak és beszélnek! A „flanc” második természetükké vált, attól nem tágítanak rogyásig, a csillogás, pompaszeretet életszükségük, mely lelkeiket betölti és szellemü­ ket frissen tartja. Az, hogy ők szegények, végre is csak egy rossz álom, melyből föl-fölrázzák magukat, a francia pezsgő szürcsölése közben, mint ahogy az alföldi gazdagok jómódja és urasága csak egy száraz, élettelen tény, mely a telek­ 4 T. Szabó Levente 2007. Mikszáth, a kételkedő modern. L’Harmattan Kiadó, Bp., 112-113. 83 �MIKSZÁTH 170 könyv lapjain terjeszkedik el, egymás mellé rakott számokban és betűk­ ben”. Már-már arra utal itt az író, hogy az élet maga csak egy nyersanyag, amelyet kedvükre formáznak meg vagy éppen hagynak parlagon azok, akik élik. A megformálás mikéntjét tárja elénk a továbbiakban a felvidéki urak esetében. Legyen azonban bármennyire filozofikus is a téma felvetése, a mű Mik­ száth esetében soha nem elvont, mindig képek, anekdoták, életszerű pár­ beszédek, élőbeszédhez közelítő elbeszélői hang, tehát színtisztán művé­ szi eszközök révén valósul meg. A gavallérok központi képe, a menyegző rendkívül gazdag szimbolikával bír. Elsősorban az ellentétek egyesülését, a vágyak beteljesülését jelenti. A történetben azonban szinte semmit nem tudunk meg a konkrét menyasszony és a vőlegény vágyairól, itt sokkal in­ kább az egész násznép, a társulat vágyai válnak valóra. Azok, akik szoká­ sosan főszereplői az eseménynek, most csak az apropót szolgáltatják a mágikus aktushoz. A szereplők összehordják a különböző birtokokról a színes kellékeket, és legjobb tudásuk szerint eljátsszák a szerepüket, hogy egy varázslatos éjszaka alatt létrejöjjön a csoda: egyesül a forma és a tarta­ lom, az élet és az álom. Van még egy kép a novellában, ami nagyon lényeges a mű egésze szem­ pontjából. A násznép az esküvőre tart, amikor a templomtól nem messze egy sáros szakaszhoz érnek, amit nem lehet kikerülni. A menyasszony ne­ héz helyzetben van, hiszen ha belelép, besározódik a fehér atlasztopánkája. Nem beszélhetnénk azonban gavallérokról, ha ezt a helyzetet nem tud­ nák áthidalni. „Hát, Domoróczy lekapcsolta a meggyszín bársony menté­ jét, és végigterítette a sárfolton. A bájos menyasszony mosolyogva lépege­ tett rajta. Ez volt talán első mosolya a koszorú alatt. Aztán, úgy tudom, ott hagyta a mentét mindaddig, míg mind át nem keltek a dámák. (Képze­ lem, hogy benyomta a nagy Szlimóczkyné és a száz kilóra becsült Csabó Lászlóné.)” Ez a szimbolikus aktus magában foglalja az életforma esszen­ ciáját. Így lehet gavalléros módon felülemelkedni a lehúzó, földhözragadt valóságon. Ugyanakkor az elegancia, a lovagiasság felvillantása után nyomban mutat egy ironikus-parodisztikus képet is. A már idézett Németh G. Béla a következő módon összegzi a század­ forduló Mikszáthját: „Delelőjétől lefelé azonban egyre sűrűbben érintette meg és szorongatta őt is az átértékelések kényszere. Gondolati poggyásza azonban —valljuk meg —nem volt valami terjedelmes és súlyos. Nem egy Kemény vagy egy Eötvös, de legtöbb századvégi ifjabb pályatársáénál is szűkösebb és súlytalanabb.”5 5 Németh G. Béla i. m. 127. 84 �MIKSZÁTH 170 N ém eth G. Béla vélem ényét több kritikus osztotta: hiányolták az intel­ lektuális m élységet M ikszáth műveiből. Ezt láthatjuk a fentebb kiragadott példákból is. Term észetesen joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha valóban ilyen könnyű gondolati poggyásszal rendelkezett N agy Palócunk, akkor m iként adhat feladatot több m int egy évszázada a súlyos gondolatokkal és korszerű elm életekkel felvértezett kritikusoknak? Egyik kedves szerzője, Edgar A llan Poe írt esszét arról, hogyan alkotta m eg a világirodalom egyik legm isztikusabb, legm űvészibb költem ényét, A hollót. A z írásból az derül ki, hogy Poe hihetetlenül precízen és racionálisan gondolt át m inden szót és sort, ezek elhelyezését, egym áshoz való viszonyát és várható hatását. Rendkívül kem ény intellektuális munkát végzett azért, hogy az érzelmi-mű­ vészi hatás tökéletes legyen. Valószínűleg ezt tette M ikszáth is. A közhiede­ lemmel ellentétben nem ösztönösen, esetlegesen, itt-ott logikátlanul írta a szövegeit, hanem nagyon is tudatosan és erős intellektussal szerkesztette azokat. A korábban idézett T. Szabó Levente állapítja meg, hogy „tudatos, saját munkájára élesen rálátó, reflexív és megfontolt alkotó M ikszáth.”6 Köztudott róla, hogy az elm életekkel szemben sokkal inkább a m egfi­ gyelést, a gyakorlati tapasztalatokat részesítette előnyben. Tudta, hogy az absztrakciók, az elvont fogalm ak nem alkalm asak arra, hogy befogják azt a totalitást, ami az élet, a M indenség. Szépíróként m aga is képes volt olyan valóságot terem teni (a valóság olyan sok arcát m egm utatni), ami nem fért bele sem m ilyen m agyarázó képletbe, egyetlen kor elm életírói sem tudták m aradéktalanul egyetlen irányzathoz sem besorolni. H a visszatekintünk az elm últ hosszú időre, egyre biztosabban állíthat­ juk, hogy a „tudom ányosság” és a m űvek párbeszédében határozottan M ikszáth szolgáltatja a m eggyőzőbb érveket. 6 T. Szabó Levente i. m. 309. 85 �PORTRÉ Ba l á s Ró b e r t Szent Koronát is formázott a „fajátékos Igen, jó hely ez az Újlak —félúton Pálfalva és Kisterenye között —, elvégre m ely faluban látni ilyen modernkori autósztrádát és aluljárót? M essziről lát­ szik, hol lakik Dancsó István, a neves kézműves, akinek az udvarán, a m ű­ hely —ahogy ő mondja: a „Sufni” —előtt testes faszobrok üdvözlik a köze­ ledőt. Ezek is a M ARTA-díjas alkotó művei, és (én mondom!) túltesznek az amerikai országutak m entén integető mókás totemoszlopokon! H ogy hon­ nan jött számára az ötlet? Valahol a tévében látta, hogy valam ely alpesi falu­ ban egy ilyen alak orrából folyik a forrásvíz. Így születtek m eg ezek a —saját elnevezésében —„misztikus manók”. Azért misztikusak —mint mondja —, m ert az erdő, ahonnan származnak, m indig tele van rejtélyekkel. Ugyanilyen rejtélyeket tartogat a „Sufni” is, ahová belépve különleges vi­ lág fogadja az érkezőt. A kis műhelyben serényen zajlik a munka, bár ennek látványos, monumentális jeleit nem m indig láthatja a szemlélődő. A szerény m ester apró fadarabokkal babrál, sokszor napokon keresztül. Am ha elké­ szül a darab, a nagyvilág is csodálhatja. Dancsó István ötletes egyedi fajáté­ kokat készít, így a polcon is apró, de boszorkányos ügyességgel összerakott vonatszerelvények, repülők, vadászgépek, helikopterek, versenyautók, m o­ torok — közöttük H arley Davidsonok —, kamionok, tartálykocsik, m ar­ kológépek sorakoznak, de a kollek­ ció ennél is gazdagabb. Vajon mikor szállta m eg az ih le t...? „Először 1995-ben indultam velük egy pályázaton, ám a játékcsaládot azóta is végigkíséri a balszerencse” — említi. Pedig ki hinné ezt, ha tudjuk, hogy a „m ester” a Budapesti N em ­ zetközi Vásáron az ipari minisztéri­ um standján állította ki a játékait, amelyek ipari formatervezési nívódí­ jat, miniszteri dicséretet kaptak... >K Dancsó István a rönkmanóval 86 �PORTRÉ Ne szaladjunk azonban előre! E lőször ism erkedjünk m eg D ancsó Ist­ vánnal, a varázslatos ügyességű kézm űvessel, aki az elm últ évtizedekben a fajátékok és a „m isztikus m anók” m ellett m ég több érdekes m űvével hívta fel m agára a figyelmet! Nos, hogyan is kezdődött...? „A történelmi Pusztam árkházán nőttem fel, ahol egykor idősebb Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész is alkotott, vagyis úgy tűnik, a kis falu jó term őtalaja volt az ügyes kezű embereknek. Közéjük tartozott édesapám is, akinek a fafaragásaira csodálattal tekintettek, és gyerekként én is elbűvölten bám ultam a munkáit. Sípokat és pásztorbotokat faragott, de múzeu­ moknak is készített tárgyakat. Engem is megajándékozott kis hajókkal, re­ pülőkkel, én pedig, már gyerekként kezembe vettem az első fadarabokat, az éles kést, s próbáltam ügyeskedni. Ebben ő is segített, mutatta, hogy a hajó­ kat az akácfa kérgéből kell kifaragni: így könnyűek lesznek és gyorsan siklanak. Én pedig lelkesen faragtam a pici hajókat. Ez volt az első indíttatás, amely végigkíséri az életemet” —eleveníti fel a több mint félévszázados tör­ ténetet. Az ügyes kisfiú azonban nem elégedett m eg az egyszerű fatárgyak, játékok kifaragásával: m ind bonyolultabb darabokkal próbálkozott: légcsa­ varos repülőgépeket készített, amelyek kinn a pusztán a nagy tavaszi szelek közepette beindultak, forogtak, a tízéves gyerm ek pedig örömmel csodálta saját keze munkáit. A fiú később esztergályosnak tanult, és a műhelyfoglal­ kozásoknak helyet adó kisterenyei gépüzem ben kem ény zsírból sutytyomban kifaragta a mestere fejét. Am ikor ez kitudódott, az öreg szaki büszkén csődítette oda az egész üzemet, járjanak csodájára tehetséges tanítványa „élethű” művének. * Időközben Dancsó Istvánt már nagyon fiatalon izgatták a világűr titkai, szinte „falta” a sci-fi regényeket, de az ismeretterjesztő műsorok, előadások is érdekelték. M ég ipari iskolásként ismerkedett m eg egy idős baglyasaljai emberrel, aki megkérte, hogy készítsen alkatrészeket a csillagászati távcsö­ véhez... „Így lépett az életembe a csillagászat, s közben Kubus G yula barátom is közölte, hogy ő is szeretne távcsöveket készíteni, segítsek neki. A TIT égi­ sze alatt akkoriban járt le Salgótarjánba előadásokat tartani Kulin György, az U ránia Csillagvizsgáló híres vezetője, akit rendszeresen meghallgattunk. N agyon egyszerű em berként vonattal járt, mi pedig Ú jlakig, Kisterenyéig kísértük, s akkor szövődött vele az ismeretség. Elm ondta, neki is szük­ sége lenne olcsó, de jó távcsövekre, hogy ellássa az iskolákat egy-egy ilyen „égbelátóval”, hadd lássák a gyerekek, mi vesz körül minket. M eg is bízott bennünket apróbb távcsőalkatrészek kivitelezésével” — folytatja Dancsó 87 �PORTRÉ István. Kulin G yörgy később felvetette: nem tudnának-e az addigi 2 0-40szeres nagyítású távcsöveknél erősebbeket is készíteni? A 80-100-szoros nagyítású „égbelátó” m ár nagyon prím a lenne —biztatta őket a legendás tu d ó s... „M i pedig hozzáláttunk, speciális gépeket hoztunk létre. Kubus G yula fél életét az üvegm egm unkálásra tette fel, és m ost belevetette m a­ gát a munkába: az optikát készítette, a tükröket csiszolta. Jóm agam a táv­ cső alkatrészeit gyártottam , és bevettük m ég Vass Zoltánt, aki az össze­ szerelést és a festést végezte. H árm an 1984-ben, a TIT égisze alatt alakí­ tottuk m eg a D aV aK u alkotóközösséget, amely oktatási és am atőr célokra készített távcsöveket. Ez több évig tartott, a tükrös látcsöveink az ország m inden részére eljutottak, de az U rániának is dolgoztunk kom oly, nagy­ m éretű távcsöveken. O k is elám ultak, m ert állami cég nem tudott ilyene­ ket gyártani” —említi. El is nyerték távcsöveikkel a BN V nagydíját. A z pedig szinte „term észe­ tes”, hogy a salgótarjáni G edőcz-tetőn m egnyílt U ránia-csillagvizsgálóba is DaV aK u-távcső került. Az „űrkorszak” fénykora Kulin G yörgy 1989-ben bekövetkezett halálá­ ig tartott, m ert utána rajtuk kívül senki sem tartotta fontosnak a folytatást. A nyolcvanas évek végén D ancsó István egyébként is kényszervállalkozó lett. Á m néhány távcsövet m ég el tudtak ad­ ni, és továbblépésen is törték a fejüket. „Egy újabb találm ányom volt a TeM iszkóp, am ely látcsőként és m ikroszkóp­ ként is használható, és az üveglencsé­ ken kívül m inden „porcikája” a legfino­ mabb fából van. Szintén fából faragott, m űvészi kivitelezésű távcsöveket is ké­ szítettünk, am elyekből Svédországba és M adeira szigetére is kerültek p él­ dányok, ám itthon nem volt fizetőképes kereslet ezekre az igényes m un­ kákra” - em líti csalódottan. Ezért új dolgokba vágott bele: üvegasztalokat, tévéállványokat, fa kisbútorokat készített. „Ilyen asztalkészítés közepette tért be hozzám egy kereskedő ember. M egkérdezte, tudnék-e neki kis ke­ rekeket gyártani a játék faautóihoz, am elyeket óvodáknak készít. M ond­ tam: persze, tudok, de hozzon a játékokból, hadd lássam őket. Kezdetleges 88 �PORTRÉ állatfigurákat mutatott, autókat pozdorjából. A zt mondtam: csinálok én en­ nél különbet. M ire két hét m úlva jött a hatszáz fakerékért, addigra el is ké­ szítettem az első fajátéksorozatomat. Láttukra a férfi összecsapta a kezét, és felkiáltott: jaj, ezeket nagyon jó pénzért el lehet adni. De végül nem tudtunk megegyezni, m ert csak nyerészkedni akart rajtam” —említi. Ő pedig 1995-ben hirtelen ott állt a fajátékaival, s nem tudta, m it kezd­ jen velük. Ekkor régi rajztanára, Radics István találta m eg a környezetvé­ delmi m inisztérium fajátékokra szóló pályázatát. A Budapesti Tanítókép­ ző Főiskolán tartott kiállításon em berünk a teherautóval, helikopterrel, tankkal és Form a-1-es versenykocsijával nagy tetszést aratott, de a lelkes vállveregetéseken kívül nem kapott semmit. A következő évben a H adtör­ téneti M úzeum ban kupákat, gyertyatartókat, faragott serlegeket állított ki —de ott is „csak” m osolyt és tapsot kapott. 1996 tavaszán, a balassagyarm ati Ipoly V ásáron a m ester a nagyközön­ ség előtt szem élyesen m utatta be játékait. N agy sikert aratott! Pom ezansky György, az em lékezetes Felkínálom cím ű tévém űsor atyja is hihetetlennek tartotta, hogy ezek a játékok kézi m unkával készültek. A sikerek gyümölcse azonban csak-csak nem érett be. Dancsó hiába kért segítséget a játékok piacra juttatására, a sorozatgyártásra, süket füleket talált. M a sem érti, miért. Sőt: gyanítja, hogy valakik a háta m ögött kihasználták. Bizonyíték hiányában senkit nem tud nyíltan megvádolni, de sötét titkokat sejt. Em lít egy esetet. M int mondja: 1996 novemberében jelzést kapott arról, hogy játékai beju­ tottak a Néprajzi M úzeum kiállítására. De hivatalos értesítést, meghívót nem kapott, így az ünnepélyes megnyitó napját otthon töltötte. Egyszer csak csörgött a telefon. A vonal túlvégén a megyei lap újságírónője volt, aki meglepett hangon kérdezte: „István, ön otthon van? M agának most nem a Néprajzi M úzeum ban kellene lennie? N incsenek ott a dolgai kiállítva?” „Igen, úgy tudom , ott vannak, de nem kaptam sem m eghívót, sem érte­ sítést, és így nem tudom , mi van, hányadán állunk” —felelte a mester. „De tudja, hogy díjazták az ön dolgait?” — kérdezett tovább az újságírónő. „Sem m it sem tudok, m ost hallom öntől” — felelte m eglepetten Dancsó, aki az eset után nyom ozni kezdett, szaladt fűhöz-fához, hogy keresse és m egtalálja az igazát —de m a sem tudja, ki lehetett az „ál-D ancsó”, aki a díjátadón a nevében átvette a jutalmát. A „fajátékos” azonban ekkor sem adta fel az álmait, hogy valaha na­ gyobb tételben gyárthatja remekeit. H itte, hogy a kem ény m unka elnyeri m éltó jutalm át — a sikersorozat pedig folytatódott. Játéksorozata 1997ben, a M agyar Term ék Nagydíj pályázatán ipari m iniszteri oklevelet, az 89 �PORTRÉ O rszágos Kézműves Kisipari Tanács kiállításán különdíját, az Ipari For­ m atervezési Nívódíj pályázaton pedig nívódíjat kapott. A következő év­ ben a M agyar Á rukat Tám ogató A lapítvány (MARTA) nagydíját, m íg 1999-ben a M agyar Szabadalm i H ivatal különdíját kapta meg. 2000-ben m űveit bem utatták a M exikói N em zetközi Játékkiállításon, 2003-ban p e­ dig M agyar Kézműves Rem ek cím et kapott. A közel harm inc típusból álló játékcsalád elem eit a Képző- és Iparm ű­ vészeti Lektorátus m inősítette, így azok m űvészeti term ékként hozhatók forgalomba. A jelentős szakmai sikerek ellenére m iért nem tud befutni? Fából készült mozdony „M agam sem értem ezt! M ár az égvilágon m indent m egtettem játékaim piacra juttatása érdekében. Ezért indulok el a különféle pályázatokon, ezért fektettem az ügybe jelentősebb összegeket. Sokan mondták: István, m indig el kell kezdeni valahol és lépkedni felfelé. S ha m ár vannak refe­ renciaanyagaid, azokkal bárhol fel tudsz lépni. Nos, nekem ezek az alapok m egvoltak, m égsem jutottam egyről a kettőre. M ire elértem a csúcsm inő­ séget, m inden kapu sorra bezárult előttem ” —kesereg. H iába szeretett vol­ na egy kisebb alkotóm űhelyt létrehozni szuper célgépekkel, nem tám ogat­ ták. Ez azért is siralmas, m ert például Svédországból is kapott ajánlatot a fajátékok gyártására, de kapacitás híján nem vállalkozhatott a nagyobb so­ rozatgyártásra. Pedig egy ízben —m int m ondja —szem élyesen az ipari m i­ niszter látogatta m eg a standján, s ötm illió forint vissza nem térítendő tá­ m ogatással kecsegtette, de „azóta is jön az ötm illió forint” —említi. A ku­ 90 �PORTRÉ darcok hatására aztán em berünk is kénytelen volt m agáévá tenni Katona Jó z sef nagy nem zeti drám aírónk keserű szavait: „H a a m adár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelm éről gondoskodik és elhallgat.” Így a csodált fajátékok a „Sufni” polcára kerültek, Dancsó pedig —jobb híján — visszatért a fém töm egcikkekhez és a kisbútorokhoz, am elyek m égiscsak hoznak ném i péterfillért a k o n yh ára... * . V a g y beesik néhanap egy-egy gyertyatartó, esetleg más apróság vala­ m ely környékbeli templom nak. Így történt, hogy egyik reggel váratlanul betoppant hozzá Zahar Béla pásztói plébános. Az esperes úr kiterített egy papírm asét, és előadta, hogy szeretné, ha Pista barátja elkészítené szám ára fából —igen! —a Szent Korona m ásolatát. D ancsó kissé m eglepődött, de nem rettent vissza a feladattól. Igaz, a m unkához nem állt a rendelkezésé­ re pontos tervrajz, csak leírások, fényképek alapján készíthette el az erek­ lye hasonm ását. A „születés” körülm ényeiről a m ester elmondta: „Az atyával arról beszélgettünk, hogy nagyon sok olyan szerény körülm ények közt élő em ber van a környéken, akik egész életükben egyszer sem jutnak el az Országházba, hogy saját szem ükkel lássák a Szent Koronát. Ezért kell elkészíteni egy magas iparm űvészeti színvonalú m ásolatot, amely a tem plom ban kiállítva eljut az egyszerű emberekhez. Ö röm m el láttam hoz­ zá az izgalm as m unkához.” N em akárm ilyen alkotófolyam at indult a m ester kis m űhelyében, de m int elm ondta, a korona szerkezetének elkészítése szakm ailag nem oko­ zott számára gondot. Az egyedi kézm űves m unkára kétszáz órát szentelt. A korona m érete az eredetivel szinte azonos: a m agassága 127, a belső m érete 200 millim éter. „N em tudok róla, hogy előttem valaha ilyen kézi m unkával elkészítették volna a Szent K orona m ásolatát. A fa m eghajlításához szakm ai jártasság kell, de ez nekem nem volt probléma. Előbb elké­ szítettem a korona vázát, m ajd ráhelyeztem a kiegészítő díszítéseket. A p i­ ci kis egyedi gyöngyöket, díszeket is nekem kellett kitalálnom , elkészíte­ nem. Kétszáz gyöngy öleli körül a koronát, m indet fából készítettem , fémből csak a gyöngyöket, díszeket tartó láncok vannak. A bélése bíbor­ színű, gyönyörű franciabársony” — m agyarázza a szakember. A korona festéséhez találni kellett egy jó kézi festőt. A nehéz, finom m unkával Urbánné M anyasz Beátát bízták meg, aki m intaszerűen oldotta m eg a felada­ tát. Így lett teljes, látványos és lenyűgöző a Szent Korona másolata. Az ügyes kezű m ester a koronázási ékszereket is fából készítette el. A jogar 91 �PORTRÉ festése Losonczy Ildikó m űvészetét dicséri, m íg az országalm át aranyszín­ nel futtatták be. Az így elkészült kézm űves rem ekeket Pásztón 2016 augusztusában, a Szent Jobb fogadási m iséjén m utatták be. „Részt vettem a szertartáson, a hely szelleme és az esem ény jelentősége m egragadott. Boldog voltam, hogy a Szent Jobb közelében az én m unkám is helyet kapott. Nagyobb m egtiszteltetésben nem is részesülhettem volna” —említi lelkesen, hozzá­ téve: a fából készült Szent K orona-m ásolat azóta a pásztói tem plom n e­ vezetessége, az ország m inden részéből csodájára járnak. Ez egy kis vigasz és kárpótlás szám ára az elvesztegetett évekért és az elszalasztott lehetősé­ gekért. M int említi, m egjósolta az atyának: a korona körül csodák fognak történni. És m ost ím e, Dancsó azt várja, m ikor kopog be hozzá az atya, hiszen az utóbbi hetekben a fél ország a pásztói tem plom rejtélyéről, a sí­ ró M ária-szobrokról beszél. T ényleg csak ez kellett a cso dáh o z...? A fá b ó l készült Szent Korona másolat 92 �1956 NÓGRÁDBAN Sz a b ó En d r e / „Édesanyám nádfedeles háza.. O sztroluczki M ihály 56-os em lékei Hogy, hogy nem történt, de összebarát­ koztam Osztroluczki M ihállyal, aki ha tehet­ te, bejárt hozzám a Nógrád gyarmati szer­ kesztőségébe megbeszélni a kisgazdapárt he­ lyi és megyei dolgait. Abban az időben for­ rongott a párt és a barátom sokszor tanács­ talan volt, hogyan tovább. Valahogy bizalma volt hozzám és meghánytuk-vetettük a dol­ gokat. Volt miről beszélgetni, közte helyi ügyekről is, mert önkormányzati képviselő lett Mihály. Képviselte a pártot a különböző fórumokon, eseményeken, koszorúzásokon és mondta is nekem: —Én ezért már 56-ban megszenvedtem. *** A kkoriban húszévesen Bokoron élt a saját földükön gazdálkodó szülei­ vel és három testvérével. M ár a katonai behívót vártam, mikor október 23-án ér­ tesültünk a rádióból a budapesti eseményekről. Egy házat építettünk kalákában és pihenés közben hallottuk a rádióban Gerő Ernő beszédét a beszolgáltatásokról, mi­ kor hirtelen megváltozott az adás és a himnusztjátszották be, majd puskaropogás is hallatszott. Magam sem tudom, de hirtelen azt találtam mondani, hogy fiúk, Pesten forradalom van! Erre fölálltunk és elmentünk a fa lu boltjába. Jött egy ember velünk szemben és azt mondta, meghalt a nyolcvanéves Krátki Nagy Mihály, aki nagygazda­ ként sokat szenvedett Rákosiéktól. Mondtam az embereknek, hogy várhatott volna egy órát a halál, hogy az ember megtudhassa, vége van már a kommunizmusnak. A bolt tele lett emberekkel. Elkezdtem énekelni, hogy „Édesanyám nádfedeles háza, kis­ kapuja régen be van zárva... ” és velem énekelt mindenki. Nagy volt az öröm a falu­ ban, de az aggódás is, hogy sikerül-e, amit Pesten elkezdtek. A helyi kommunisták csak figyeltek, nem szóltak egy szót sem. Másnap átmentünk Kutasóra, ahol volt egy bódés busz, úgy neveztük, hogy „fakarusz”- azzal bejártuk a környéket. A zászlóból mi is kivágtuk a címert és egészen biz­ tos voltam abban, hogy győz a forradalom - emlékezett fényesedő szemmel M i­ 93 �1956 NÓGRÁDBAN hály. Aztán a történetet ott folytatta, hogy Bokoron is falugyűlést tartottak, ahol Kőrösi tanító úr és Dudás János arról beszélt, hogy vigyázni kell a rendre, az értékekre, mert végre a magyarság maga rendezheti az ügyeit. Megalakították a Nemzeti Tanácsot, amelynek Kőrösi József tanító lett az elnöke és a húszéves Mihályt a helyettesének választották. A faluban a for­ radalmi napok mindenese lett. Kisdobosként dobolta végig az utcákon a hí­ reket és azt, hogy gyűjteni kell a Pesten harcolóknak. A helyi téesz elnöke a nagygazdaként közösbe kényszerített Kalocsi János volt, aki nem tett elle­ ne, hogy a Csepel teherautójukat erre a célra igénybe vegyék. Szegényen, a tűzhelygyárban végezte kubikusként, pedig szódagyára is volt. Adakoztak is az emberek, amit csak tudtak és pár fuvar élelmet föl is juttattak Pestre. *** Bokor kis falu volt, valamikor a bujáki csendőrséghez tartozott, a Nem­ zetőrség is ott alakult meg, amelybe Mihály is belépett. Kapott egy 48-as mintájú kispuskát és a faluban vigyázta a rendet. Mikor november 4-én bejöt­ tek az oroszok és mindenféle hírek jártak, aggodalommal hallgattuk a Szabad Euró­ p a Rádió híreit, és azt, hogy nem jö n segítség. Nem is jött. A maradék reményeinket még táplálták, a MUK, „a márciusban újra kezdjük ”feliratok, de az 1957január­ jában Bokoron is megjelenőpufajkások a megtorlás kezdetétjelezték. Keresték őt is, a „Mihály legényt”, ahogy őt nevezték, de egypárszor si­ keresen meglógott előlük a kamrából, ahol hált és neki a rejtőzködésre al­ kalmas temetőnek. Azonban május közeledtével már föladta a bujkálást. Húsvét vasárnap hajnalán fél egy körül bezörgettek a pufajkások. Halálra vált szüleit félrelökve végigkutatták a házat a „Miska legényért”. A kamra ajtaját berúgta a pásztói Durucz rendőr és rászólt, hogy öltözzön. Közben felszólították, ha ellenszegül, fegyverrel válaszolnak. Édesanyám kétségbe esve kiáltozptt:,Miért viszik el? Ne bántsák!” és az apám is mondta a magáét, de vittek. Még a kiskapuból visszanézve azt láttam, hogy az anyámat a Durucz rendőr a gép­ pisztoly csövével visszalökte... és ez nagyon fá jt nekem —mondta fátyolos tekin­ tettel az akkor 64 éves barátom. *** Az út Pásztóra hosszúra sikeredett. A pufajkások Cserhátszentivánban felkutatták Balázs Ferencet és egy Csemői nevű embert. Aztán Ecsegről Veres István került a teherautóra. Csécséről Határ Ferenc, Szirákról Tö­ rök Árpád lett felrakva és így érkeztek a pásztói rendőrségre. A z összesze­ dett emberek nem tudták, mi vár rájuk, de a pufajkások igen, mert már j ó ideje így csinálták ezeket a fuvarokat. Tele voltak a rendőrségfogdái —emlékezik komoran. Aztán kiabálták, hogy a legényjöjjön fel. E z én voltam. Ahogy beléptem a kihallga94 �1956 NÓGRÁDBAN tós%obába, azzalfogadtak, hogy ütöttek, ahogy rám fért. Ádám István, aj ó mázsányi rendőr volt a kihallgatóm. Kérdezték, hol van a puskám és kinek van fegyvere. Mond­ tam, nincs puskám és senki nem dicsekszik el, hogy van fegyvere. Összevertek, alig tudtam visszabotorkálni a zárkába. Én még megvoltam, de a társaim közül akadt, akit véresen hurcoltak vissza. A Balázs Feri már idősebb ember volt és a kihallgatás után sírva jö tt vissza, vérfolyt a füléből. A mindenki által tisztelt és udvarias, művelt Körösi tanítót nagyon összeverték, teljesen megaláztak és évekkel később ebbe is halt bele. Ez így ment f é l hónapig, mikor május közepén kiengedtek azzal az utasítással, hogy REF-es vagyok és ahol két ember van, ott nem állhatok meg beszélgetni. Még a kocsmába se tehettem be a lábam, csak a templomba, mert elbeszélgetnek ve­ lem. A jogosítványomat is elvették. Gyalog botorkáltam haza, ahol a család nagy öröm­ melfogadott, de úgy kellett vetkőznöm, hogy ne áthassák feketére vert testem és talpam. Egy ideig az apámnak segítettem a 25 hold föld munkáiban. Volt hat tehenünk, két igavonó ökör, anyadisznók, birkák, volt munka elég. De kellett a pénz és novemberben elmentem a salgótarjáni tűzhelygyárba dolgozni. Amikor csak hazajutottam a falumba, egyedüljárkáltam, mertfigyeltek. Volt olyan, hogy a bujáki táncmulatságon kitört a ve­ rekedés és a rendőrök engem vettek elő, hogy teremtsek rendet, mert ha nem, nekem lesz bajom. Nem volt mit tenni, bementem a verekedők közé és mikor megszólaltam, úgy p o ­ fon vágtak, hogy szikrázott a szemem. Nem ütöttem vissza, hanem azt mondtam: „Gyere ki velem és hallgass megj.” Így is történt, és mikor kimentünk, elmondtam, mi a helyzet és abbahagyták a legények a verekedést. De voltak még különbek is... —nézett rám kérdő szemmel, hogy értem-e a történteket, azokat az időket. *** Még 1958 tavaszán behívatták a helyi pártirodára és fölajánlották neki, hogy beléphet a pártba, ami tanulási lehetőséggel is jár. —Udvariasan meg­ köszöntem, elhárítottam az invitálást. A zt mondtam, megtiszteltetésnek érzem a hí­ vást. Aztán Dudás Márton bácsi, aki a tanácson dolgozott, fogalmazott egy kérvényt, hogy a „Miska gyerek” jogosítványát adják vissza. Nem sok remény volt, de csodák csodájára a salgótarjáni közlekedésrendészet viszszaadta a jogosítványt. Így került aztán a tűzhelygyár teherautójára és egy kicsit könnyebb lett a világ. Azután 27 évesen megnősült, elvette a nagyló­ ci Kozma Erzsébetet, aki minden dolgában hűséges párja lett és két gyer­ mekkel ajándékozta meg. A gyarmati VOLÁN üzemegységébe 1966-ban vették fel. A Pásztó—Bokor—Balassagyarmat járatot vezette nyugdíjazásáig. Keresete mindig a legkevesebb volt és soha nem kérdezte meg, miért. Nyugdíjba 8010 forinttal ment el. Mikor jöttek a változások, elkezdte szervezni a kisgazdapártot. Egyike volt annak a 18 balassagyarmati polgárnak, akikkel 1989. november 18-án 95 �1956 NÓGRÁDBAN közös akarattal megalakították a helyi kisgazdaszervezetet, amelynek elnö­ kévé az ipolyszögi Huttyán Pált választották, ő lett a megyei elnök is. A pártközpontból Bereczki Vilmos jött le. Nem tudták, hogy m i lesz, de na­ gyon akarták a változást. Osztroluczki M ihály a lányával, M ártával és Huttyán Pali bácsival járta a vidéket, a falvakat és szervezték a kisgazdapár­ tot. M ikor Fenes László lett a megyei elnök, Salgótarjánba került a m indig is Gyarmaton volt megyei központ, amely sértette az ittenieket. A párt nevé­ ben minden városi ünnepségen koszorúzott és a lakók bizalmából bekerült az önkormányzatba is. Áldozatos m unkáját ism erték el Kovács Béla-díjjal, amelyet a vidékfejlesztési miniszter adom ányozott részére. M ikor elment közülünk, a temetésén az özvegye kérésére én búcsúztattam a barátok ne­ vében. Isten veled, kedves barátom, Osztroluczki Mihály! Kun Péter: Objektum 96 �ZENE Ke r e k e s En d r e Lá s z l ó A rapszódiáról A Palócföld előző, 2017/3. számában megjelent tanulm ányomból kide­ rült, hogy az európai romantika nemzeti vonalában egy zenei tém a (jelen esetben a Rákóczi-nóta és a Rákóczi-induló) is elég volt ahhoz, hogy feldolgo­ zásaival befolyásolja egy nem zet identitását, növelje nemzeti érzését. A 19. század volt a kora a nagy nemzeti zeneszerzőknek, raps%odos%okmk, akik „megénekelték” m űveikben nem zetük dicsőségét, nagyságát a nép zenéjét felhasználva. M agyar vonatkozásban ez nem kisebb emberre volt igaz, mint Liszt Ferencre. 1846-ban írta: „Magyarországi tartózkodásom alatt sok töredéket gyűjtöttem, amelyek segítségével újra össze lehetne állítani a zenei eposzát ennek a külö­ nös országnak, amelynek énekese, rhapsodosa akarok lenni.” 1 De kik is voltak azok a rapszodoszok? Hogyan kapcsolódott ez össze a romantika rapszódiáival és rapszódiaszerzőivel? M ilyen „formái” vannak a rapszódiának? A nagy zenei lexikonok, m int például Brockhaus és Riem ann m űve, il­ letve a Grove Zenei Lexikon m egegyeznek abban, hogy a műfaj gyökerét az antik hagyom ányokban kell keresni. A rapszódia szó a görög gánxa> ("varr", fo lto z 5) és coőp ("ének") szavak összekapcsolódásából jött létre, jelen­ tése "összevarrt ének’. A Homérosz utáni évszázadokban az antik hősöket megéneklő eposzok előadását nevezték így, m elyet a rapszodoszok adtak elő hangszeres, khitara-kísérettel. A rapszódiák előadásának hagyom ánya egé­ szen a kései ókorig kimutatható. Legtöbbször ünnepi alkalmakkor, ünnepi összejöveteleken hangzottak el ezek a hősi énekek. Az antik világ legism er­ tebb énekm ondója minden bizonnyal az im ént említett Homérosz névvel illetett énekmondó, kinek kiléte a múlt hom ályába vész, illetve az irodalom ­ történet az Iliász és Odüsszeia címekkel ellátott eposzait tartja számon. A rapszódia m int zenei műfaj a 18. század végén alakult ki. Érdekes m ó­ don nem a nem zeti „történeténeklés” hívta életre ezt az antik műfajt. T er­ m észetesen volt kapcsolódási pontja az antik énekm ondókhoz, de ezt csupán a rapszodoszok m intájára elképzelt, epikus, rögtönzésszerű, néha tö­ redékes előadásban ragadhatjuk meg. H ogy ki volt az első, aki a zenei kom pozícióját rapszódia névvel illetve, arról a zenei lexikonok és tanulm á­ nyok m ás-m ás vélem énnyel vannak. A nnyi bizonyos, hogy a ném et Chris- 1 1 D OBSZAY László: Magyar zenetörténet. Gondolat, Budapest, 1984, 235. 97 �ZENE tian Friedrich D ániel Schubart Musikalische Rhapsodien címmel adta ki kom pozícióit három kötetbe sorolva 1786-ban. A z első igazi rapszódiák szerzői sem jobban ism ertek hazánkban, olykor m ég a zenetörténészek is m egfeledkeznek a két cseh illetőségű zeneszerzőről, V áclav Tom ásekről2 és Jan V áclav V orísekről.3 Tom ásek több sorozatban jelentette m eg rap­ szódiáit 1810 és 1840 között, V orísek pedig 1818 előtt jelentette m eg 12 kom pozícióját Op. 1-es jegyzékszám m al, m elyeket rapszódiáknak neve­ zett el. A két cseh kom ponistának köszönhetően alakult ki a rapszódia m int zenei műfaj, m ely cím m el karakterdarabokat neveztek meg. A 19. századi E urópa nem zetei (főként azok a nem zetek, am elyek el­ nyom ás alatt éltek) rájöttek arra, hogy identitásukat, nem zeti érzésüket nem csak szóban, hanem a m uzsikában is kifejezésre juttathatják. Ekkor indult el az a hullám a klasszikus zenében, am elyben a híres nem zeti té­ m ákat felvonultató rapszódiák megszülettek. A m agyar zenetörténet, m int ahogyan azt a bevezető gondolatokban is írtam, első nagy rapszodoszát Liszt Ferencben látja. Liszt két alkalommal látogatott el M agyarországra az 1830-as és 40-es években: 1838—39 telén volt az első hosszabb időszak, m ajd később 1846 folyamán tett nagyobb utazást hazánkban.4 A későbbi Magyar rapszódiák szem pontjából ezen két út fontos jelentőséggel bírt, hi­ szen ezen két út alatt gyűjtötte össze azt a zenei anyagot, amelyből később a rapszódiák korábbi, m ajd 1851 és 53 között készült végleges változatok alapanyagát adta. Liszt a rapszódia cím et nem az ekkoriban m ár divatos rapszodikus, szabad stílusú karakterdarabok után vette. Ő m aga fogal­ 2 Václav Jan Krtitel Tomásek (1774-1850) a 18—19. század fordulójának nagy cseh zeneszerzője és zenepedagógusa volt. Autodidakta módon tanult meg zongorázni és az egyik legnagyobb cseh iskolát hozta létre. Olyan neves muzsi­ kusok tanultak a Tomásek által létrehozott intézményben, mint Alexander Dreyschock és Eduard Hanslick. Kapcsolatban állt a kor neves zeneszerzőivel, például Maria Szymanowskával. Művei mind a klasszikus és a romantikus zene jegyeit magán hordozzák, számos nagyzenekari, kamarazenei kompozíciót, il­ letve zongoraművet alkotott. 3 Jan Václav Hugo Vorísek (1791—1825) Tomásekkel együtt a klasszika és a ro­ mantika határán alkotó kiváló cseh zeneszerző, zongoraművész volt. Csoda­ gyerekként számos cseh városban szerepelt, majd Bécsbe került. Kapcsolatba került többek között Beethovennel, Schuberttel, Louis Spohrral és Ignaz Moschelesszel. 34 éves korában bekövetkezett halálát követően számos szóló zongoraművet, illetve egy szimfóniát, kamarazenei művet hagyott maga után. 4 Liszt ezen két időszakban tett magyarországi hangversenyeiről részletesen érte­ kezik: D ÖMÖTÖR Zsuzsa—KOVÁCS Mária—M ONA Ilona—SZIKLAVÁRI Károly: Liszt Ferenc utazásai a reformkori Magyarországon. Eötvös Kiadó, Budapest, 2015. 98 �ZENE mazta meg, hogy elsősorban „nemzete rapszodosza kíván lenni”, illetve ahogy Festetics Leónak írja 1846. augusztus 5-én „ ...s Te tudod, hogy ami a Frisset és a Lassant illeti, nem vagyok igénytelen, tekintve, hogy nem kisebbre vá­ gyom, mint hogy isteni jogon én legyek Magyarország királyságának első cigánya, mint ahogy Latour d ’A uvergne Franciaország első gránátosa akart lenni. ”5 Ham­ burger Klára leszögezi Liszt műveiről írott kötetében56, hogy Liszt rapszó­ diáiban se nem ősi, se nem cigány, se nem egységes zenei anyagból alkotta meg műveit. Az 1853-ig írt rapszódiák mindegyike idegen zenei témákra épül, melyek között csárdások, verbunkosok, népies műdalok szerepelnek. Elvétve akadnak olyan zenei témák, melyeknek eredetét nem sikerült kideríteni, viszont jószerivel vannak zenei alapanyagok, melyeket Kossovits József­ től, Rózsavölgyi Márktól, Csermák Antaltól, Szerdahelyi Józseftől, illetve Egressy Bénitől kölcsönzött. A rapszódiák első változatában (Magyar Da­ lok (sic!) és Magyar Rhapsodiák, kiadták 1839 és 47 között, főként a bécsi Haslinger Kiadónál) Liszt még törekedett az eredeti melódiák minél hite­ lesebb visszaadására, azonban a későbbi változatokban már a dallamok köré önálló bevezető, átkötő, majd lezáró zenei szakaszokat szerkesztett. Liszt törekedett arra, hogy az előadók visszaadják az általa elvárt, cigány­ zenekarok által prezentált előadási stílust. A FII. magyar rapszódia elé oda­ írta előadói utasításként, hogy „Im trotzigen tiefsinnigen Zigeuner-Styl vorzutragen”, vagyis „dacos, mélabús cigánystílusban kell előadni’. Azonban találkozunk olyan, a szeszélyes, rögtönzésszerű előadásmódot elváró utasításokkal is, mint az a capricco, illetve Alla zjngarese. Ezekhez a rapszódiákhoz még hoz­ zátartozik a liszti operaparafrázisokhoz hasonló bravúros és csillogó zon­ goratechnika, amelyet a mű megkövetel előadójától. Liszt művei között találunk még négy további rapszódiát, amelyek 1881 és 1885 között ké­ szültek. Hamburger Klára ezeket „megkésett”, utolsó rapszódiáknak ne­ vezi. Valamennyi Liszt utolsó korszakának stílusát hordozza magán, vagy­ is inkább siratók, haláltáncok, amelyeknek stílusa leegyszerűsödött és nem a közönség ízlését voltak hivatott kiszolgálni. Kivétel ez alól a XIX. ma­ gyar rapszódia, mely Ábrányi Kornél Elegáns csárdás című művére épül. A magyar zenetörténet még számos, Lisztéhez hasonló rapszódiát tart számon: Mosonyi Mihálytól, Székely Imrétől, illetve Ábrányi Kornéltól. Ezek többségét az utókor elfeledte, belepte őket az idő jótékony pora és 5 Liszt Festetics Leónak írt levelét lásd Liszt Ferenc válogatott levelei: ifjúság, virtuóz^ évek, Weimar, 1824—1861 (szerk. E CKHARDT Mária). Budapest, Zeneműkiadó, 1989. 102-103. 6 H AMBURGER Klára 2010. Liszt Ferenc zenéje. Balassi Kiadó, Bp. 99 �ZENE arra várnak, hogy valaki valam ikor ism ét felfedezze őket és a nagyközön­ ség elé tárja. A 20. század első éveiben készült egy újabb rapszódia m a­ gyar földön. Bartók Béla m ár zeneakadém iai évei alatt foglalkozott Liszt kom pozícióival, azonban amikor ő is, m int a fiatal Liszt, zongoram űvészi és zeneszerzői m unkába kezd, m egtalálja önnön zenei hangját. 1904 folya­ m án m egalkotja fiatalkorának egyik fontos kom pozícióját, az Op. 1-es Rapszódiát. Ez volt az első m unka, am elyet valódinak, egyéninek tartott, ezért látta el 1-es opusszámmal. Kroó G yörgy is kiem elte, hogy a Rapszó­ diában m egm utatkozik a rapszódia-műfaj iránti vonzalm a, illetve a verbun­ kos-népi dallam iránti érdeklődése, m ely későbbi zenei nyelvezetét nagy­ ban befolyásolta. Több változatban készítette el a kom pozíciót, hiszen m egírta szólózongorára, zenekari kísérettel ellátott zongoraszólós válto­ zatban, illetve zenekari változatban. A m ű történetéhez hozzátartozik, hogy a zenekarra és zongorára írott változatot 1905-ben egy Párizsban fo­ lyó zeneszerzői versenyre nevezte be. A zsűri sem első, sem m ásodik díjat nem adott ki, Bartók pedig csupán oklevelet kapott a m egm érettetésen. Bartókot bántotta a kudarc, azonban m űvéhez sosem lett hűtlen, sokáig repertoárján tartotta a Rapszódiát. Ez a zenei műfaj azonban m ég később is jelen volt Bartóknál, hiszen m űjegyzékében találunk két zongorára és hegedűre írt Rapszódiát is. A nem zeti tém ájú rapszódiák más európai népeknél is megjelentek. A csehek m éltán híres zeneszerzője, Antonín D vorák is alkotott rapszódiá­ kat. Szláv jellegű, főként cseh jegyeket m agán hordozó dallam okat dolgo­ zott fel Szláv rapszódiák cím ű sorozatában (Op. 45.), m elyet 1878 folya­ m án alkotott meg. Sajnos ezeket a zenekari m űveket Csehországon kívül nem igazán tűzik m űsorra, sokkal népszerűbbek a szerző két sorozatban m egjelent Szláv táncai. U gyancsak szláv népi tém ákat dolgoz fel Szergej Ljapunov7 orosz zeneszerző 1907-ben született Rapszódia egy ukrán témára című, zongorára és zenekarra írt kom pozíciója. A m ű ukrán népdalok át­ dolgozását foglalja m agába virtuóz hangszereléssel és technikával ellátva, illetve tartalm az m ég az ukrán kozák táncokra jellem ző élettel teli zenei részeket is. Sajnos Ljapunov kom pozíciója sem hangzik el gyakran a 7 Szergej Ljapunov (1859—1924) a 19. század végi orosz zenei életnek kimagasló személyisége volt. Kapcsolatban állt korának kiváló zeneszerzőivel és muzsiku­ saival, például Csajkovszkijjal, Tanyejevvel, Balakirevvel és Ljadovval. Virtuóz zongoratechnikát kívánó kompozíciói manapság kevésbé ismertek (Transzcendens etűdök, f-mollszonáta stb.), valamint zenekari művei is viszonylag ritkán hangzanak el a hangversenytermekben (Zelazowa Wola —szimfonikus szvit Chopin műveiből Hashish —keleties szimfonikus költemény szimfóniák stb.J 100 �ZENE hangversenyterm ekben, pedig dedikációja nem kisebb szem élynek szólt, m int a 20. század első fele egyik legkiválóbb zongoram űvészének, Ferruccio Busoninak. A 20. század során m ég számos, népi tém ájú rapszódia született, például George Enescu Román rapszódiái, M aurice Ravel Spanyol rapszódiája, Ralph Vaughan-W illiam s Norfolki rapszódiái, illetve Hugo A lfvén Svéd rapszódiája. A rapszódia m int zenei műfaj azonban nem csak népi vonatkozásban jelenik meg. A rapszódia m int karakterdarab olyan szem pontból kötődik az antik hagyom ányokhoz, hogy jellem ző rá a recitáló, rögtönző karakter, illetve a szabados előadásmód. Ezek a jellem zők igazak m ár a Tom ásek és V orísek által írt kom pozíciókra is. A 19. századi „karakterrapszódiák” egyik legnagyobb mestere Johannes Brahm s volt. É letm űvében több rap­ szódia cím m el ellátott kom pozíciót találunk. Valam ennyire jellem ző a zak­ latott, dacos főtéma, m ajd a nyugodt, szinte m ár-m ár idilli melléktéma. Ennek a jellem zésnek kiváló példái az Op. 79-es jegyzékszám alatt m egje­ lent 2 rapszódia, illetve az Op. 118-as sorozat g - moll, valam int az Op. 119es sorozatot lezáró Es ^-dúr rapszódiák. Érdekesség m ég Brahm s életm űvé­ ben az Op. 53-as számmal ellátott Altrapszódia, m elyet 1869-ben Robert és Clara Schum ann lányának, Julie-nak írt esküvői ajándék gyanánt. Az alt szólóra, férfikarra és zenekarra írott kom pozíció szövegét Johann W olfgang von G oethe Harzpeise im Winter cím ű m űvéből vette. Brahm s életm ű­ vének kutatói régóta úgy vélik, hogy az Altrapszódia a Julie iránti érzelm ek lenyom ata, mementója. A m űvet közönség előtt 1870. március 3-án adták elő Jénában, Pauline V iardot szólójával. A zóta a mű az alt énekesnők egyik népszerű repertoárdarabjává vált. Em e műfaj a 20. századra sem tűnt el a zenéből, hiszen a század első fe­ lében két kiváló, zenekarra és zongorára írott rapszódia született George G ershwin és Szergej Rachm aninov által. G ershwin 1924-ben alkotta m eg Rhapsody in blue8 cím ű művét. A szerző eredetileg szimfonikus bluesra gon­ dolt a m ű m egalkotásakor, m int m űfaji megnevezés azonban végül a rap­ szódia m ellett döntött. Ebben a kom pozícióban a kom olyzene és a jazz stílusjegyei keverednek m esteri módon. A m ű a bem utatón hatalm as si­ kert aratott. A közönség soraiban ott volt Rachm aninov, Leopold Stokowski, Igor Stravinsky és sokan mások. A közönség ujjongva fogadta G ershwin m űvét, am elyben az am erikai nem zettudat kifejezését látták 8 Érdemes megjegyezni azonban, hogy a magyar terminusban használt „kék” megnevezés téves. Jóllehet, a „blue” szó angol direkt jelentése ’kék’, azonban a szó a szlengben levertséget, szomorúságot, rosszkedvűséget jelent. Ezt a jelen­ tést ismerve jobban megérthetjük a mű hangulatát, mondanivalóját. 101 �ZENE megvalósulni. A kritika is kedvezően számolt be erről a műről, mely azóta is töretlen népszerűségű. A rapszódia műfajának másik 20. századi képviselője Rachmaninov Rapszódia egy Paganini-témára című zenekari zongoraműve. A mű 1934-ben született, az amerikai emigráció évei alatt. Rachmaninov egy népszerű té­ mához nyúlt, Paganini 24. capricciójához. A témát előtte jó néhányan (Liszt, Brahms stb.) feldolgozták, így merész ötlet volt a szerzőtől egy ilyen té­ mához nyúlni. Mindazonáltal olyan művel van dolgunk, ahol a témát több változatban mutatja be, a 7. variációban a Dies Irae témával párosítva. Ezt összegezve megállapíthatjuk, hogy Rachmaninov nem a liszti gyors-lassúgyors tempót váltakoztató rapszódiák mintáját követte, hanem a variációs szerkesztési módot használta fel, azonban műve a rapszódia műfajának egyik ékkövévé vált. A fenti példák alapján kijelenthetjük, hogy az antik gyökerekkel rendel­ kező rapszódia mint zenei műfaj az egyik legszínesebb, legváltozatosabb zenei formává vált a 19. századra, hiszen nemcsak a népek „nagyságát” mutatták be a tőlük vett zenei forrásokkal, hanem egyúttal a művészi kivá­ lóságot, szabadságot voltak hivatottak szolgálni, zengeni. 102 �SZÉPIRODALOM Fe l l i n g e r Ká r o l y Vasgolyó Apont mozgékony kisgyerek, aki nemképes egy helyben maradni, a lába tele horzsolásokkal, a nemes cél érdekében persze tökéletes, akár az Isten tenyerén a vonalak, amiből a cigányasszony jövőt jósol a született ateistának, vagyis feldobott kő a pont, bárhova szaladunk, mindig a fejünkre esik vissza, így a legjobb, ha félretesszük magunkat, s mozdulatlanul áttetszővé osztódunk, közben meg azt mondjuk, elszalasztottuk az igazságot, s a látványnak semmi köze a szemünkhöz, amivel álmodunk, amit érezni akarunk. Névsorolvasás A gondolatok gondolkodás nélkül elhagyják a fejemet, összegyűjti, megszelídíti őket a felejtés, aki aztán sorra felkeresi a hozzátartozóimat, hogy még az est leszállta előtt szállást kapjon, ebben a pelenkára kész világunkban, de illúzióját végleg félredobva, azért, hogy megfogalmazhassam felé a kérdést, a felejtés is a fejből indul ki, tolatva, mint az autó az alattvaló, vaksötét garázsból. 103 �SZÉPIRODALOM Újrajátszom Elveszítettél m agadnak, kedves. A keret m aga a csupasz test, a tükör m eg a szem lyukas zsebe. Anyajegy A m ikor nagyanyám az anyut hordta, a bal lábát m egharapta egy kóbor kutya, mire nagyapám vasorrú, több számmal nagyobb bakancsával rátaposott a kutya két elülső m ancsára, aki egy életre m egtanulta a leckét. A m ikor m egszületett anyu, senki sem csodálkozott, hogy a bal lábán, a térde alatt, ott volt a kutya lihegő nyelve, egy jókora sötétbarna folt. A m ikor azonban nagyanyám észrevette, hogy lánya tenyerének m indkét kisujja görbe, nem tudja kiegyenesíteni, sírni kezdett, szeretett volna haragudni nagyapám ra, aki évekig hiába kereste a kutyát, hogy hazahozza a lányának. 104 �SZEMLE Pa l l a i Ká r o l y Sá n d o r Énfogalom és személyes lét körvonalazódása a másik tekintetén keresztül Közelítő olvasatok Fellinger Károly Köti a sötétséget című kötetéhez Fellinger Károly Köti a sötétséget című kötetében az identitás bár nem célként, költői feladatként téte­ leződik, mégis kétségtelenül központi jelentőség­ gel bír. Az új kötet verseiben, csakúgy, mint a ko­ rábbi írások esetében, ez az egyik központi, min­ dent átható, minden körvonalazódást vezérlő lét­ motívum. „A vers a csend szúrópróbája”: a szöve­ gek világának feltárulása és folyamatos kibomlása során az önazonosság alakulásának és átalakulásá­ nak fázisait követhetjük nyomon. Ahogy a szerző többi műve, úgy a Köti a sötétsé­ get is egy rendkívül komplex és sokszínű szelle­ mi-lelki univerzum lenyomata, ahol a metaforagazdag, gyakran játékos szövegek valójában pszicho-narrációként adnak számot a befogadás, elfo­ gadás, a gyász és önkutatás fellingeri lélektanáról: „A felejtés szabadságát örököltem / apámtól, minden nap erre alszom el, / s magamra ébredek”. A gondolatok és költői képek általános struktúráját, alapirányultságát leg­ inkább azzal az alkotói céllal jellemezhetnénk, hogy az érzelmi és jelenség­ világ alakzatait azok teljességében szemlélhessük, lefejtve róluk a megér­ tést és átérzést megnehezítő rétegeket, hiszen „a mennyországot az igaz­ ság / letakarta a valósággal”. A lelki, a szubjektív mindent átitat. Az érzelmi és élményanyag, valamint a világ szöveggé válását a történetmondó, önmagát metaforákból, költői tömörítésből felépítő, önkeresésében minden külső rezdülésre érzékeny és figyelmet fordító én vezérli. A versek erejét, drámaiságát sokszor fo­ kozza és teszi még inkább közvetlen érzelmi élményként átélhető olvasói tapasztalattá a kézzel fogható és absztrakt jelentési szintek egy képbe tö­ mörítése, összerántása, ami hitelesen látszik szemléltetni a szerzőben dúló belső viharokat és az irodalom révén elérni vágyott megigazulás, le- és megtisztulás állandóan jelenlévő célját: „Apám szeméből csomókban / 105 �SZEMLE hull ki a villanykörte fénye / a tüsszentésétől született csillagon / már tudják, hogyan jött létre / a világegyetem ”, „apám amíg élt, nem bánt m eg / semm it, m ost ott, két m éterrel / a föld alatt mi lett / vadonatúj / rem é­ nyekkel teli postaláda”, „Apám m eghalt, az idő elment utána, / csuklóján óra volt, de nem járt pontosan, / félelm em nek így sárgája és fehérje van, / m int a tojásnak, ha leüti om lettnek anyám ” . A kötet gravitációs középpontja az édesapa. Ő az énfogalom körvonala­ zódásához nélkülözhetetlen alteritás, a m ásik állandóan jelenlévő tekintete —m elynek fényében m agunk szám ára is láthatóvá válva m inden visszatük­ röződik —, akinek referenciális jelenléte a kötet egészén végigkísér szerzőt és olvasót a form ai szem pontból m inim alista és a hosszabb, alakilag is kom plexebb, klasszikus versekben egyaránt. Feledhetetlen, m indent át­ ható jelenléte, elvesztésének érzelem- és gondolattörténete elem i drámaisággal világlik át a verseken, m elyekben a letisztult egyszerűség és áttet­ szőség tovább fokozza az érzelm i töltetet: „Apám , a türelm etlen rózsabo­ kor, / tüskéi a belőle lógó csövek, / állok fölötte, nem m erem m agára / hagyni, hozzánőtt a nyikorgó vén vas- / ágyhoz”, „am ikor a látogatás v é­ gét be- / jelentettem a nővérkének, sírni / kezdtem / ... / távozóban / átvágott a látvány, a steril penge, / az orrom vére statisztált hozzá, el- / eredt az is, m int odakint az eső.” A z önm agát szelíden az irodalm i és filozófiai kutatás középpontjába ál­ lító, a létet önm agán átszűrő alkotó a költői szerep változékonyságát és sokféleségét vizsgálva, kérdezve, kutatva szövi egybe sorait. A szövegeket egyértelm űen inspirálta az édesapa elvesztésének sajgó, lüktető fájdalma és az általa hagyott léthiány, amit a szeretet m ellett csak a versalkotás, az irodalm i szövegben kiteljesedő gondolat tölthet be. Csak ez nyújt m ene­ déket a köteten vezérm otívum ként végigvonuló felejtéssel szemben, csak ennek révén lehet „tanulni az em lékezést”, és csak így, alkotva lehet elér­ ni, hogy az élet és m egannyi érzés, tapasztalat ne m osódjon bele „a felej­ tés egyhangú óceánjába”, hanem m egőrződjön, irodalm i lenyom atként to­ vább éljen, segítsen széppé tenni a létet, és am ikor ez nem lehetséges, megélhetővé és elviselhetővé, hiszen gyakran a költészet ereje is kevésnek bizonyul, és jelentősége inkább abban rejlik, hogy emléknyomatot képez­ zen, melyre később visszatekinthetünk, s szerepe ilyenkor inkább megőrző, átmentő, palliatív: „apa három negyed hatkor eltávozott közülünk / s én úgy éreztem magam, mint az idős / varázsló, akinek egy csettintésre / vi­ lággá szaladt a m egrém ült nyula” A kötetben előre haladva egyre határozottabban ölt alakot a költői szán­ dék és törekvés az énvizsgálat és létértelm ezés alapkérdéseinek, az identi­ 106 �SZEMLE tás alapproblémáinak személyes élményeken, megélt szubjektív tapasztala­ tokon való átszűrésére és leképezésére. „Fakult régi családi képek”, régi naptár a kamra falán és „a képek alatt a falon apám bejegyzései, / néhány aláírással megspékelve, / olyan ez, mint az ősember / barlangrajza” A képek, hasonlatok, metaforák tolulása, a gondolatszövedék felfejtése fokozatos, akár a címben megjelenő sötétség beállta, ami makacsul köti magát az éjszakához, nem engedve teret az új napnak, új kezdetnek, újjáteremtésnek. Fel-felsejlik ugyanakkor a gondolatnyi szünetben az átvilágló fény, a pillanatnyi megpihenés, melyre két közbeékelt fejezet is utal, me­ lyek címe —Post 1, Post 2 —a többi fejezet sorában betöltött helyükre, te­ matikus rákövetkezésükre reflektál, lehetőséget adva ezzel az értékelésre, kitekintésre, átgondolásra. Állandó ludikus motívum a távoli jelentésrétegeket a többértelműségre alapozva összerántó szóképek sora, a nyelvi kreativitás: „akinek nem kel­ lett a jövőbe látnia, / anélkül is elvakította szemét a nap”, „Anyai nagy­ apám öccse vékony, / tűbe lehetne ölteni, / s most bevarrni vele a szá­ mat”, „ ... egy szürke / eminenciásnak kinéző alak / el akarja rabolni, de ő ügyes / ember hírében áll, hát rázárta az / ajtót a betolakodóra / ... / ahogy Károly bácsi felkapcsolta a / villanyt, szörnyethalt szegény feje, nem is / sejtette, hogy egyenesen a halált / zárta ki nyomorult életéből”, „kis híján elgázoltam egy biciklistát, / aki lehordott a sárga földig, / aki­ nek igaza volt, mint ahogy / nekem sírhelyem apám mellett”. Különleges színezetet, jellegzetes mintázatot ad a fellingeri verseknek a szövegek végén megjelenő kilendítő, átfordító dinamika, ami a verset már-már lezártnak tekintő, gyanútlan olvasót intően emlékezteti a lét ré­ tegzettségére, vélt igazságaink többdimenziós voltára, arra, hogy az élet és a költészet mindig tartogat valamilyen váratlan fordulatot: „Apám bemegy a terembe, / mielőtt kijönne / becsukom előtte az ajtót, / ... / amikor ér­ zem, hogy győztem, / belülről elfordítja a zárat”, „Egy celofánba csoma­ golt angyalka / van a temető szemetes konténerében, / . / ki sem bon­ totta azóta senki, / így akarta megvédeni az időjárás / viszontagságaitól, aki valamikor a hozzátartozója / sírjára tette. / Maga a celofán természe­ tesen csupa por, / Isten ilyenből teremthette Ádámot” Fellinger Károly költészetének egyik legeredetibb vonása, hogy a rend­ kívül képgazdag szövegekben az ember és az általa megélt érzelmi és je­ lenségvilág szövegivé, a szövegek világa pedig dologivá lényegül, a versek­ ben pedig, melyekben a nyelvi és értelmi játék költői célja e dologszerű­ ségből való kitörés, annak lehetünk tanúi, ahogy a szerző különleges ér­ zékkel teszi vizsgálata tárgyává az adottat és magától értetődőt, hogy fel­ 107 �SZEMLE fejtse és hatályon kívül helyezze a bevett értelemrögzítést. A z alkotó célja m indezzel, hogy tudatunkat aktiválja, gondolkodásra késztesse és rádöb­ bentsen m inket autom atizm usainkra. A konvencionális jelentés és a ha­ gyom ányos értelem ből való kiforgatottság szélső pólusai közötti oszcillá­ ció adja a fellingeri versekre olyannyira jellem ző nyelvi-tartalm i feszültsé­ get, ugyanakkor a játékosságot is, m elynek köszönhetően a szerző írásai­ ban, csakúgy m int jelen kötetében, kiváló érzékkel kerül el sok olyan rendkívül problem atikus kérdést, m elybe a kortárs m agyar költészet szá­ mos nagy alakja is belebukik: az öncélú nyelvi bravúrokat; a funkció nél­ küli, egész szöveget elnehezítő trágárságot; a túlzottan filozofikus, a költé­ szet kereteit messze m eghaladó eszm efuttatásokat; a költészet létjogosult­ ságának önigazoló fejtegetését. M indezek helyett a lét- és identitás-keresés letisztult, őszinte form ájával találkozunk, m ely a fenom enológiai dimenzió m ellett jelentős figyelm et szentel a m etafizikai kérdéseknek is. A kötet szép és szeretetteli tisztelgés az édesapa előtt, verssé lett gyász és emlékezet. M egannyi költészeten átszűrt tapasztalat, em lék és érzelmi em lékezés után a záró ciklusban a szerzői ars poetica központi jelentősé­ gű elem eként jelenik m eg a búcsúzó felhívásként olvasható vallom ás, m ely töm ören, egyszerűen, mégis rendkívül világosan és erőteljesen jelzi a költő által helyesnek vélt hozzáállást, m elyet a költészettel, és általában v é­ ve az élettel szem ben követendőnek tart: „N em fejtem m eg az Isten titka­ it / cukorborsót fejtek, m eg lóbabot, / teszem a dolgom , próba, szeren­ cse, / Isten úgyis felülm úlhatatlan / ... / m inek előhozni a versben az / anyagiakat, ha úgyis azzá / leszünk, amiből terem tettünk, ha / a pont a vers végén, akárcsak a / lírai En, m egkerülhetetlen”. (MEDIA NOVA M, Dunas%erdahely, 2017) 108 �SZEMLE PÁROS RECENZIÓ Zentai László: M ik o r jö n a z ö reg ? Ma d á r Já n o s Látomások testamentuma Zentai László Mikor jön ag öreg? című kötetéről és erkölcsi intelmeiről Az ARS című országos költői antológia (1982) pályakezdő, fiatal líriku­ sok írásaiból válogatott. Ez a gyűjtemény elsősorban a Magyar Ifjúság ha­ sábjain megjelenő szerzőket mutatta be néhány vers kíséretében. Itt talál­ koztam először Zentai László nevével, alkotásaival. Mint pályatársak —en­ nek a közös antológiának köszönhetően —aztán megkülönböztetett tisz­ telettel figyeltük egymás további lépéseit, irodalmi sikereit. Tekintetem egyre inkább a Soproni Függtek sorozat felé irányult, ahol gyakran megje­ lentek versei és prózai írásai. Nem véletlen, hogy ez a táj —a szülőföld, a szűkebb haza —ihlette elsősorban pályája elején. Így természetes volt az is, hogy a Soproni Függtek —mint gyakorlatilag az egyetlen fórum a közvet­ len közelségben —adott teret és lehetőséget Zentai László verseinek, pró­ zai írásainak. A rajban repülés szándékával 1962-ben megalakult Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiuma által teremtett fórum nagyon rövid időn 109 �SZEMLE belül egy szellemi közösségbe terelte az ottani pályakezdő fiatalokat és az idősebb alkotókat. M ár a hatvanas évek közepétől-végétől Bősze Balázs kitűnő költő és szervező vezetésével rendszeresen m egszólaltak az itt cso­ portosuló írók, költők, képzőm űvészek, zenészek. Aztán Zentai László verseit és prózai írásait egyre gyakrabban lehetett ol­ vasni egyetemi, megyei lapokban, illetve folyóiratokban, mint a Dunatáj, a Somogy, a Napjaink, a Műhely, az Életünk stb. Az igazi áttörést, bem utatkozást a Kökényhasú ég alatt című első önálló verseskötete hozta meg, amely a Szép­ irodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent m eg 1989-ben. Cs. V arga István a következőket írta erről a könyvről: „Zentai a kötött versform a tradícióit program szerűen vállalja. Ez a jellegadó ism érv szinte az egész kortárs m a­ gyar költészetben is differentia specifica-t jelent, annyira ritka, szinte egye­ dülálló, különösen Zentai nemzedékében. (...) Zentai konkrétságra, tiszta képalkotásra, a gondolat plasztikus megfogalmazására törekszik. M élyen tiszteli a versformát, jó az arányérzéke” (Soproni ének) ” H a m ost újra kézbe vesszük Zentai László első önálló kötetét, azonnal észrevesszük és igazol­ juk Cs. Varga István pontos megfigyeléseit. A formai, nyelvi, versszerkezeti építkezésen túl —azonban —rögtön megvillan előttünk az az éles, valóság­ közeli és erőteljesen szociális érzékenység, amely Zentai László emberi és alkotói m inőségének legfontosabb elemei. Nem véletlen, hogy már nagyon fiatalon a társadalmi problém ák felé fordult és közéleti szerepeket vállalt. A köz ügyeinek és állapotának folyamatos figyelőjeként, elem zőjeként aztán versei és prózai írásai m egteltek erőteljesen szociografikus hangvé­ telekkel. Kórkép az em beri kiszolgáltatottságról, a szegénységről, a vidékiség kétségbeejtő állapotairól. Egyre sürgetőbb, leleplezőbb és kím életlenül perlekedőbb verseket, esszéket, tanulm ányokat kezdett írni. Az igazságra, az igazságosság fontosságára próbálta felhívni a figyelmet. A m ár-m ár el­ viselhetetlen problém ahalm azt egy hatalm as hegyhez, toronyhoz hasonlí­ totta esszéiben. Problém afeltárásait m indig — tényekkel, statisztikai ada­ tokkal is alátám asztva — jobbító szándékkal tette közzé. Rem énykedve, hogy az átlagos m agyar családok és — különösen — a szegénységben élő kisem berek családjának sorsa jobbra fordulhat. N em véletlen, hogy rövid idő alatt —ebben a tém ában —hatalmas m ennyiségű írás gyűlt össze Zen­ tai László tollából. A csúcsok megközelítése címmel adta ki esszékötetét (Xé­ nia Kiadó, 1995). A fönt és lent, az igaz és hazug, a szegény és gazdag, a tisztesség és tisztességtelen —folyamatos ütköztetéseit hordozzák ezek az írások, am elyekből joggal érezhetjük ki az élet-halál feloldhatatlan ellent­ mondásait. M ár itt —ezekben az esszékben —m egfogalm azódik az a kér­ dés Zentai Lászlóban, hogy: Mikor jö n a g öreg? Ez a kérdés —kérdéskör — 110 �SZEMLE azonban még a Kökényhasú ég alatt című verseskötetben és A csúcsok megkö­ zelítése című esszékötet darabjaiban kimondatlanul van jelen, amit az elvi­ selhetetlen élet megaláztatásaiban; a szegények, idősek, betegek tér-idő dimenzióiban láthatunk, érezhetünk. Meddig élhet így az ember? —fogalmazta meg számtalan munkájában Zentai László, amelyekről Adonyi Sztancs János újságíró a következőket írta: „Sokan szóvá teszik, hogy a magyar sajtó az elmúlt évtizedben nem végzett el egy nagyon fontos feladatot. Nem tárta fel, hogy valójában mi is történt az országban. Ha és amennyiben az újságírásnak az a feladata, hogy tükröt tartson a társadalomnak, akkor túlnyomórészt homályos és töredezett tükör az, amit a zsurnaliszta szakma állított az emberek elé az eltelt időszakban. Zentai Lászlónak sikerült kifényesítenie egy kis darabkát a tükörből. Szorgalmasan írta lényeglátó, tényszerű cikkeit. Nem egyszer elsőként publikált a magyar sajtóban olyan elemzéseket, amelyek a legfris­ sebb adatokkal voltak alátámasztva. Következtetései máig megállják a he­ lyüket.” Adonyi Sztancs János —aki nemrég hunyt el —maga is költő, író, újságíró volt; nagyon pontosan érezte Zentai László indíttatását és perle­ kedéseit. Az előbbiekben idézett méltatás —tulajdonképpen —átvezetés Zentai László első két könyvének diagnózisai és a Rendszerváltó ga z d a gsá ­ gunk (Grafit Kiadó, 2000) között. Ez a könyv —amely Zentai László harmadik önálló kötete —erőteljesen a publicisztika felé hajlik. Már az egyes írások puszta címei is a hétköznapiságot, a mindennapi problémák kérdésköreit jelzik: Lakni pedig kell; Cin­ kos összekacsintások; A mezőgazdaság gyengélkedik; Csökken az állattartási kedv.; Kevesebb kalász lengett 1993-ban; Hatékonyabb vagyonvédelem kellene; Négy év a szociális piacgazdaság felé; Árhullám van, árhullám lesz1 A bérlakásokban is élni kell; Magyarország 2010-ben; A középosztály lejjebb csúszik; Robogó árak, infláció; Drámai népességfogyás, öregedő társadalom; Elszegényedni, ahogy az árak kúsz­ nak...; Károkozás a lelkekben; Fantomok, vállalkozók; Szétszakadó társadalom; Isten veled gyes, gyed, családi pótlék!; Elvonás, elvonás, elvonás; A z elérhetetlen létha­ tár, Létminimum békaperspektívából, Milyen (nem) lesz az új nyugellátás?; Nyugdíj­ reform —kérdőjelekkel, Közteherviselés —magyar szemmel, Harmadik utasprivatizá­ ció; Életviszonyokhoz igazított adóreform?; Családok ^ugorfóliázya; Nyugdíj: szá­ molvajó ; Egy bankkonszolidáció anatómiája; Elkótyavetyélt gazdagságunk. A tár­ sadalmi problémák labirintusa, a már-már megoldhatatlan feladatok hal­ maza hihetetlen türelmetlenséget és lázadást jelentett (jelent) Zentai Lász­ ló számára. Mint köztisztviselő, a Szociális és Családügyi Minisztérium fő­ osztályvezetője, társadalomstatisztikus közvetlenül belelátott (belelát) a túlkapásokba. Ahogyan Adonyi Sztancs János írta a Rendszerváltó gazda(g)- 111 �SZEMLE ságunk című könyv fülszövegében: „Amint a könyvben található munkák is bizonyítják, főként gazdasági témákkal foglalkozott. A tényszerűségből nem engedve, megpróbált mindent emberi oldalról megközelíteni. Példá­ ul: Hogyan érinti a költségvetés, az adótörvény módosítása, a korrupció az átlagos magyar családot, a kisembert? (...) Szociális érzékenysége terelte a társadalmi-gazdasági publicisztika irányába. Igazából egyetlen kérdés iz­ gatta: Mi lesz azokkal, akik nem lettek nyertesei a rendszerváltozásnak?” Zentai László —mint jogász, közgazdász, író, költő, szociográfus, szocio­ lógus, társadalomkutató —rendkívül összetetten, árnyaltan látja azokat a problémákat, amelyek veszélyeztetik a magyar embert, a magyar családo­ kat. Ezen belül az öreg, beteg, elesett és kiszolgáltatott embereket. És a gyerekeket... Mert számtalan versében és prózai írásában a gyereket jelöli meg mint a jövő egyetlen reményét. Zentai Lászlónak is van családja, van­ nak gyermekei. Mint költő és alkotó ember ő is naponta átéli a létezés örömeit és bánatait. Nagyon jól tudja —és hirdeti —hogy az életet védeni kell, mert az élet elveszíthető. Erről a félelemről, féltésről és felelősségről tudósít bennünket —olvasó­ kat —Zentai László a Porban aranyrögök című, válogatott és új verseket tar­ talmazó kötetében (Gyöngyharmat Kiadó, 2007). Itt újra a költő szólal meg. A korábbi verseiből való válogatással és az új versek közzétételével elénk tárja azokat az „aranyrögöket”, amelyek —a metaforák áttételeivel — egyszerre jelenthetik a szeretetet, a reményt, a békés életet, a megmara­ dást. A szavak evidenciája és a búvópatakként jelenlévő sejtelmesség olyan társadalmi mondanivalókat mozgósít, amelyek szociális pátosszal és látomásos eredetiséggel párosulnak. Nem túlzás, ha —Zentai László verseit és prózai írásait olvasva —Babits Mihály félelmetes víziója, látomása is meg­ jelenik előttünk. Az ember halála, a nemzethalál... Mikor jö n az öreg? (Grafit Public Kiadó, 2017) —rejtelmes, titokzatos, mégis pontosan kiérezhető ebből a kérdésből, hogy ki is ez az öreg. „Min­ denkiért időben el fogok jönni! Egészen biztos, hogy senkit sem fogok itt felejteni, egyetlen élőlény sem maradhat örökké ezen a földön, mert ez a dolgok természetéből következik. Ha megszülettetek, meg is fogtok halni! Ez alól nincs felmentés, nincs lehetőség fellebbezésre!” —hallotta álmá­ ban, s mintha a tálalószekrény üvegvitrinjéből jött volna a jeges, kísérteti­ es hang. Látta Leonardo da Vinci öregkori arcát, ahogy a szentenciát las­ san, tagolva mondja, a szája nyugodt, a tekintete beletörődő, megfontolt, több mint atyáskodó, hullámos ezüsthaját félelmetesen fújja a szél. A könyv hátsó borítóján is olvasható látomás minden bizonnyal az író láto­ mása, hiszen a terjedelmes gyűjteményben olyan novellák sorjáznak, ame­ 112 �SZEMLE lyek az élethez való görcsös ragaszkodás felfokozott állapotát, tébolyát is hordozzák. Az álmából felriadó ember, Jenő —aki maga az író is lehet — már régóta érzi az egyén és a közösség kiszolgáltatottságát, folyamatos ve­ szélyeztetettségét. Ebben az őrlődésben, riadt állapotban az író nagyon pontosan megteremti azt a színteret, amely elégséges feltételt szolgáltat az ember, a család, az ország állandó veszélyeztetettségének fölmutatására. Valós félelmeket fogalmaz meg Zentai László, amelyek —visszatérve a címadó novellára — az élet-halál kérdéskörét állítja középpontba olyan módon, hogy egy családi környezetre szűkíti le az állandó veszélyt, az el­ múlás kegyetlen pillanatait. Megrázó ebben a novellában az is, hogy Jenő­ től kölcsönkérte a felesége a kocsit és Irma frontális ütközés áldozata lett. Ez az a tragédia —jelképes tragédia —, amely a legkisebb közösséget, a csa­ ládot teszi tönkre, aztán egyre nagyobb közösségeket, végül egy országot, nemzetet... Döbbenetes, megrázó erejű írás, amely áthatja a teljes könyv anyagát. A többi novella —Abortusz meg egy üveg konyak; A gombos keresztapa; Kovács és a gyerekek; A Hivatal —az kérem, Hivatal; valamint az „Akkor in­ kább gumit sütök” szintén veszélyekhez, tragédiákhoz kötött írások. Mind­ mind életrajzi vonatkozású, amelyekben ugyancsak az író élete, életrajza húzódik meg. A történelem, a történések alakulása és alakítása közép­ pontjában mindig az erkölcsi értékek őrzése kap nagy hangsúlyt. Nem mondhat le az ember arról a kincsről, arról a tisztességes örökségről, ame­ lyet őseitől kapott —vallja az író. Ez a vallomás az Abortusz meg egy üveg ko­ nyak című novellában a végzetes és jóvátehetetlen tettek könyörtelenségé­ ben, örökös bűntudatában; A gombos keresztapa megélhetési kényszerében; valamint a Kovács és a gyerekek kórházi szenvedéseiben és az örökbe foga­ dásban fejeződik ki. A Hivatal —az kérem, Hivatal című novella a bürokrá­ cia útvesztőiről és hatalmáról; míg az „Akkor inkább gumit sütök" két tehet­ séges fiatalember —Szandaváry és Bornemissza —költői indulásáról és tra­ gédiájáról tudósít bennünket. Mikor jö n az öreg? Immár sokkal jobban érezzük a kérdőjelbe zárt ve­ szélyt, tragédiát is, mert a címadó novellán túl látjuk a könyvben szereplő többi írás filozófiai átlényegülését, egyneműségét. Valamennyinek közös indíttatása, szervező ereje a történések kiszámíthatatlansága, tragédiája, de a túlélés, a felülemelkedés lehetőségének keresése is. Az élet és a halál ál­ landó szembenállása, amelyben az idő —mint kérdőjel —folyamatosan je­ len van. Mikor? Mindez — mint az életünket minden viszonyulásában meghatározó dimenzió —nyomasztóan hathat ránk, ha nem tudjuk ellen­ súlyozni. De mivel?! Erre is ad útmutatást az író. Zentai László —versei­ ben és prózai írásaiban egyaránt —a természet és az ember romlatlan álla­ 113 �SZEMLE potára, az erkölcsiség törvényeinek tiszteletére irányítja figyelmünket. Sarkady Sándor soproni költő hetvenötödik születésnapján —néhány évvel ezelőtt —Zentai László így összegezte legfontosabb intelmeit: „Sarkady Sándor embersége és költészete azt a tanítást hordozza, hogy embernek, emberségesnek kell maradni minden körülmények között. Az embersze­ retet mellett a hazaszeretetre is nevel Sarkady Sándor. Költészete és élete annak követendő példája, hogy az értékek megőrzése és az emberség, a mások szolgálata a legkegyetlenebb időkben is lehetséges, mi több, kötele­ ző...”. Igencsak megfontolandó figyelmeztetések. Zentai László Mikor jön az öreg? című kötete és erkölcsi intelmei rendkí­ vüli tanulságokat jelenthet számunkra. Elbeszélései és eddigi írói, költői, emberi tapasztalatai olyan irányokat jelölhetnek ki valamennyiünknek, amelyek segítenek nekünk a közvetlen és tágabb környezet értékeinek megőrzése érdekében. Az időbe zárt élet legfontosabb értékeinek megőr­ zéséért: mint a szerelem, a család, haza... Egyik versének indító soraiban így összegzi mindezt: ODA A VÉGTELENBE —Egy fénykép hátlapjára — Mondhatsz elhagyottként elevennek szívem egyetlen menedéke. Mondhatsz szertelen villanásnak szívem egyetlen rikkanása, és mondhatsz mindennek aminek gondolsz, aminek vélsz — csak hagyjál magadban nekem egy picike messzeséget, egy fájdalmas menedéket. Vagy dobj már végleg el! Igen, adj a jeges feledésnek, ahol Véled tán örökre megpihenhetek. A vers nyelvén megfogalmazott hűség és szeretet az elmúlással viasko­ dik. Ugyanakkor egy békés belenyugvás is kiérződik a sorok közül. Ez a csöndes rezignáltság magában hordozza azt az emberi, költői, írói tapasz­ talatot és reményt, amely a teljes élet megélésének lehetőségét is feltétele­ zi. Csak így van értelme az életnek, a halálnak... 114 �SZEMLE Dr e s c h e r J. At t i l a A széppróza esélyeiről és az olvasás öröméről Zentai László Mikor jö n az öreg? című új kötete kapcsán A z apropó Amikor kezünkbe vesszük az immár ötkötetes szerző eleddig utolsó könyvét, megtapogatva a jóféle kemény kötést és a ma extrának minősülő, azonos tipográfiájú papírborítót, felötlik bennünk a klasszikus könyvi vi­ lág jóféle öröme, immár e-könyvtárak hőskorában, ahol az „el- és hozzá­ férés” a lényeg, csak éppen a könyv és a vele való rituális (nem virtuális!) találkozás élménye veszik el. Mindez vonzó tisztaságú fehérbe csomagol­ va, s az irodalmi komilfó érzetét a kellemes, zsebkönyv felé tartó, tehát praktikus könyvméret csak fokozza, hogy a pompás, szemnek jólesően elegáns Bookman Old Style betűtípust már ne is emlegessük. De hát mindez még a külcsín mezsgyéje, az alkotó mindezen túl és felül leledzik, mert itt ő az ’isten’, a könyvi világ alkotója, el- és kibeszélője (nota bene a kötet alcíme El- & k ibeszélek , ami igazán szellemes megjelölés, akár a kö­ tetbe felvett kisprózák ’szüzséje’ alapján is), vissza- és megemlékezője, ama kellemes olvasói tapasztalattal, hogy ez az —ötvenes —generáció na­ gyon tud/ott írni... N éhány szó a p ró záró l és a m ű fajról Ha kicsit eltűnődünk a prózáról —nevezzük most szimplán kötetlen ver­ bális formának —, s nem is intő előzmények és közeg nélkül (gondoljunk csak az internetnek a 90-es évek elején történt felbukkanására, majd roha­ mos elterjedésére s ezzel összefüggésben a printirodalmat fenyegető világvége-jóslatokra), emellett a valamiért mindig jobban becsült magyar lírához képest a (szép)próza mindenképp többes kihívásnak van kitéve s több olva­ sási-emésztési időt is vesz igénybe. Ráadásul a Thomas Mann-i regényvilág­ ból jól ismert diszkrepancia külső és belső idő, azaz elbeszélési és valós idő időtechnikai kezelése között csak nehezíti sajátos helyzetét. Logikus követ­ keztetésnek tűnik, hogy ezt a nem csupán látszólag hátrányos helyzetet csakis színvonalas és figyelembéklyózó epika bírhatja le, prózát írni amúgy is nehezebb, mondja egy nagyon őszinte pillanatában a németek egykor 115 �SZEMLE megfellebbezhetetlen szavú költőfejedelme, a m indent tudó Goethe. M iért ne hinnénk neki, aki mindhárom műnemben m áig maradandót alkotott. Nos, ha m indezek tudatában vizslatjuk a prózai-epikai, tehát elbeszélő irodalm at és adott szerzőjét, azt is azonnal látjuk, hogy aki epikus kaland­ ra adja a fejét, a megítélés veszedelm es viszonyai közé kerülhet. Innen ered egyéb klasszikus dilem m ák sorozata is. M ennyiségi m egközelítésben novella, elbeszélés (ezek sem teljesen szinonim fogalmak, tudjuk), kisre­ gény, regény és valam ely alfaja lehet a vizsgált alkotás m űfaja, de szerkeze­ ti és m esefűzési szem pontból is elkülöníthetők a besorolás lehetséges m ű­ fajai, pl. ugyanúgy elbeszélés vagy novella, esetleg kevertm űfajúság szaba­ dabb keretei szegélyezik az elbeszélés menetét. Tartalm ilag: m it akar el­ m ondani s m it kihagyni a szerző a szabályozott történetből, s itt máris visszajutunk a m ár em legetett m ann-i valós idő-elbeszélési idődilem m á­ hoz. Szögezzük is le, hogy a novella kötöttebb, poentírozó jellege és a ha­ gyom ányos elbeszélés között beltartalm i és szerkezeti különbségek is m u­ tatkoznak, s ha ezt a szerző figyelm en kívül hagyja, óhatatlanul hiányérze­ tet kelt és hagy m ég az elm életileg felkészületlen olvasóban is. Szerző és m űve Zentai László bizonnyal tudatában van m indem e, zátonyban gazdag verbális közegnek és befogadói igénynek is. Ez a jó hum orú, hatvanas éveit taposó, ősz hajú fiatalem ber a szám ok szürkének vélt világából érke­ zett az irodalom ba, m agasnak tekinthető közszolgálati álláshelyek m ellett m űvelt szépírói-költői tevékenységével. „K iegészítő sport” ? A lelki érzé­ kenység elfedett rétegeinek lefejtése, visszam entése a hétköznapokból és a m últból? Rejtőző író más kulisszák m ögött? Bárm elyik is, a többféle m ű­ fajban való bátor megmártózás: versek, esszék, „össznépi” publicisztika s m ost a par excellence epika is jelzik, hogy az írni tudásnak nincsenek m ű­ faji határai vagy akadályai, ha közérdekű m ondanivalóval rendelkezik az em ber s nincs híján a m esterségbeli tudásnak sem. A z íróvá érés-érlelődés 5—7 évente m egjelenő kötetek ’igazoló jelentésé­ v el’ jól jelzi az utat, ami persze olykor esetleges, több körülm énytől befo­ lyásolt ciklusú és tém afüggő is. A pályát szemléző hivatásos olvasó tükré­ ben itt egy m ind fajsúlyosabbá váló írói oeuvre bontakozik ki, s a hang­ ütés egyszerre hagyom ányokra épülő, de újrafelfedező is, m iközben az áb­ rázolt em beri m inták jól körülhatárolható tartalm i s értékvilágot sugallnak. A kötet címoldali borítóján Csontváry Kosztka magányos cédrusára em­ lékeztető, szélfútta fa „vezeti fel” a hangulatot, ami az —alkotói —magány és csend szimbóluma is lehet, azaz a szükséges elmélyülésé, melyben az em­ 116 �SZEMLE ber, hangsúlyozottan a megfigyelő-ábrázoló művész, magára marad emlé­ keivel, ha reálisan akar visszamenteni a múltból fontosnak tartott élménye­ ket. Ugyanakkor a kötet hátsó borítójára ugyanazon társművészethez tarto­ zó szellem-óriás, a nagy reneszánsz piktor, Leonardo da Vinci szájába adott idézet került, a menthetetlenül bekövetkező halálról való elmélkedéssel, vél­ hetnénk: keretül. Nincs felmentés s nincs menekvés, hallik ama novella hő­ sének álmában, egyszerre kiábrándító és beláttató békítésül... Csakhogy található egy másik „felvezető” idézet is —a könyv elején, még a belső címoldal előtt —, aminek nyilván így külön hangsúlyt kíván kölcsönözni a szerző, jelesül az ógörög Epiktétosz Kézikönyvecskéjéből, amellyel viszont —tartalmi-filozófiai okokból —halk vitája van az elemző­ nek. Szabadság-kötöttség természetéről és példáiról esik szó, melyek idé­ zetbeli indoklása —meglehet: az idő és kor meghatározottságában, ám mai szemmel mindenképp eltérően —zavarba hozó, s őszintén szólva nem is feltétlen találjuk műbeli motivációját, viszont az alkotó és múltbeli aláme­ rülése bizonnyal megengedi azt a fajta tudattársítást i s . A kötet hat hosszabb —s hosszbeli mutatóik meg a szerzői megjelölés mi­ att is inkább elbeszélésnek tekinthető —epikai egységet tartalmaz, közülük a címadó az utolsó és nem a leghosszabb. Talán érdekes vizsgálati szempont lenne annak tüzetesebb elemzése, hogy mi a kötetcímül kiemelt cím/ek szerzői indoka, miként az is, hogy különböző terjedelmű kisprózák (főként a közel 50 oldalas A gombos keresztapa, de két másik írás is 40 oldal körüli) hosszukkal arányos súlyúak-e mondanivalóban, gondolatfűzésben. Az elemző nem hallgathatja el azt a talán szubjektív megállapítást, hogy min­ den teoretikus és objektivitást előíró megfontolás mellett és ellenére a kötet sorrendben első írása tette rá a legmélyebb benyomást, noha bizonyos fenntartások maradtak benne, éppen a vállalt „kibeszélés” nyíltsága okán, s ezen most nem a szerző műből való lehetséges kibeszélését értjük, hanem emberi titkok, intimitás formális, bár a műegészben megrázó megsértését. Az Abortusz meg egy üveg konyak (alcímében is jelzetten —második olvasatban és 40 évvel később — ) újabb lelki szűrő és visszaemlékezés terméke, ekként az emlegetett kibeszélés sejtelme végképp nem indokolatlan részünkről. Egy ifjúkori tétova, bár mély szerelem kegyetlen küzdelme a körülményekkel és a belső bizonytalansággal, melyet a mai érett férfi utólag is ambivalensen él meg: egyszerre vágyakozóan ellágyuló és csaknem cinikusan könyörtelen. Igen, ahogy tárgyilagosan bele is írja az önmagát elmarasztaló jelzőket: vég­ zetes, jóvátehetetlen és kegyetlen, amit tett: „Mintha kitörölhetetlen nyomot hagytak volna az életemben, mintha újra meg újra szembesítenének akkori önmagamm al.........Talán ez a büntetés, talán ez a feláldozás. Nem tudhatom, s talán nem is 117 �SZEMLE akarom tudni... ”Judit története egy szinte már mann-i értékű pszichológiai elemzés önfaggató-kínzó kiírása a megélt múltból, és ez az írás utóhangszerű betétével már a lélektani novella műfaja felé mutat. A futólag már említett leghosszabb írás, A gombos keresztapa elsősorban arra példa, bár kevésbé izgalmas, mint a Judit-emlék, hogy mennyire pon­ tos, milyen erős leíró Zentai, miközben kicsit túlírt talán az elbeszélés a pontosságra törekvés ódiuma miatt, bár valamelyest ludas lehet ebben a tördelés bizonyos fokú monotonsága, nota bene hiánya is. Kétségtelen, hogy —nem is rejtett módon —, ebben az elbeszélésben is jelentős mérté­ kű a saját életből merített-vett személyesség, történeti és szóalaki egybe­ esés, egyúttal a hitelesség-hitelesítés fokmérőjeként is. Nagyon elevenen élhetnek az emlékező lelki fotóiban a gyermekkori élmények, annyira pontos és intenzív a leírás-ábrázolás. Számos, az akkori történelmi korsza­ kot megidéző, helyi értékű utalás vagy említés, aki nem saját életéből is­ meri ezeket, a hiteles atmoszféra miatt eligazító benyomásokat szerezhet a szövegből. Pesti utcaképek és precíz topográfia mellett egy „orrügy” tör­ ténete is az örökharaggal végződő keresztszülős elbeszélés. Kovács és a gyerekek címmel tárul elénk a kötet harmadik írása (újabb gyermek-tárgy és látásmód, ha úgy tetszik), melyben görög tengerparti emlékek sorjáznak elő, s nagy lelemény nem szükséges ahhoz, hogy be­ azonosíthatók legyenek a szerző saját mediterrán élményeivel. Pár utalás elárulja már, hogy mely kor- és életszakaszból datálható a történet, pl. ímél, hírportálok, krétai idő szerint... Mann olaszországi turista élményei­ re rímel itt Kovács Lóránt „köztiszteletnek örvendő magas hivatalnok” és „kétdiplomás tintanyaló” hellászi élménysora és figyelmes leírása a rácsodálkozás apró örömeivel és bölcsességgel vegyes új tapasztalataival. Az önleírás vagy bizonyos életrajzi beszűrődések itt is könnyen felfedhetők, életkorban van csupán eltér(ít)és, úgy két-három évtizednyi. És ugyanitt szökik be a történetbe a szülőváros, Sopron is, meg az elköltözés a nagy­ városba, a legnagyobba, s nem egyetlen előfordulásként az aktuálpolitika a szerző-főhős elvi alapú elfogultságaival. Az emlékező alkotó idősíkváltá­ saival az olvasási élmény is moziszerűvé válik, idősnittek közvetítik a tör­ ténet másik sávban való folytatását, vagyis a kilépést a megelőző emléke­ zésből, miközben —írói aspektusból —ez kettős emlékezés, hiszen a keret maga is visszaemlékezés, múlt. Sajátos módon itt is találkozunk orvosi be­ avatkozással, csak ez nem a másik elbeszélés gyermekkori orrbeavatkozá­ sa, hanem az érett férfi ágyékcsigolya-műtétje, a részletek elképesztően precíz leírásával. A legjellemzőbb részlet viszont egyszerre vall az emléke­ ző és szerkesztő író viszonyulásáról az időhöz: múltjához. „Kovács már alig 118 �SZEMLE várta, hogy újra visszamenjen vagy harminc-harmincöt évet az időben. ” R észlete­ zőbb ism ertetés helyett s tematikus összefoglalásul azt mondhatjuk: ez az elbeszélés egy középkorúnak tekinthető pár gyerm ektelenségének és a gyerm ekek utóbb szerencsétlen kim enetelű „pótlásának” párhuzam os szerkesztésű, hullám zásaival m ár-m ár izgalm assá varázsolt története, m elyben nem könnyű és nem kötelező eldöntenünk, mi (ön)életrajzi, s mi nem. A kettős időszerkesztés viszont fölöttébb sajátos hangulatú befeje­ zést kölcsönöz az elbeszélésnek, csaknem átvált értékőrző n o v elláb a... ,A Hivatal —az kérem, H ivatal ’, s egy magasabb pályát befutott főhiva­ talnok írónak igazi terep. Ki lehet élni az ironikus/abb írói vénát, és kicsit m ikszáthos felütéssel indít, ism ételve a gyerm ek-m otívum ot is: „ A Radványiék gyermeke nem akart hivatalnok lenni, már csak azért sem, mert az ősei évszá­ zadokon keresztül apai ágon mesteremberekből, anyai ágon pedig grófokból és grófkis­ asszonyokból álltak.” Ennek az elbeszélésnek olvasása során jövünk rá ama írói jellem zőre, hogy Zentai m ennyire kedveli a történelm i kitérőket és az esem ények színesítő-tanulsághozó felhasználását, m ely többi írására s az esem ények bonyolítására is jellemző. Ekként nem csak országos história, de szerzői világkép is összeáll, m elyből szereplői világnézeti jellem zésénfejlődésén túl históriához való viszonyulására és attitűdjére is következtet­ hetünk. Régi, bevált m ódszer ez: a szereplők beszéltetése, cselekedtetése útján kifejezni a m agunk jól alátám asztott felfogását, világképét és érték­ ítéletét. E bben az elbeszélésben található az az apró lírai gyöngyszem , m ely vagy belecsem pészett verszene (mint a ném et E ichendorff mihaszna-regényében a gyakori m űfaji-m űnem i váltogatás), vagy ügyes átvétel, m indenképp m egérdem li az idézést: „Anyám szeme / Páros büszke csillag / Parazsában / Kék virágok nyílnak.” Á bel története (nem a Tam ási Á ron-fé­ le) szintén a kronológiai fejlődést követi, s m ásik hősünk sorsához hason­ lóan, vidéki hivatalnokként, a csodált fővárosba kerül, olyan erények ré­ vén, m int szorgalom, m unkabírás, odaadó lelkesedés, kapcsolatterem tő képesség, munkaszeretet és hűség. A komoly/abb karrier lehetőségét pártos m egfontolások csábítása m iatt elutasító fiatalember a ném et közigazgatást tanulm ányozhatja különböző tartományokban, előtte — jaj, be árulkodó — felsőfokú társadalomstatisztikusi szakképesítést szerezve, s innen már könnyű a beazonosítás a goethe-i „ezer alakba rejtőzhetsz” írói alteregója révén. A főhős szakmai és szellemi fejlődése innen m ár adekvát az íróéval, alig eltagadható személyes párhuzamokkal, így a szociális ágazatban tett ka­ land is, magas beosztásban. A mesemondás és az önéletrajziság állandó üt­ köztetése persze kívülállók számára talán fel sem tűnik, ám a szerzőt ismerő elemző nem tagadhatja el ráism eréseit... Számos lelkesítő példát találunk itt 119 �SZEMLE az értelmes hivatali munka területéről, miként elődei felelőtlen-gyalázatos hibáiról is értesülünk. A z érdemeket nem a rang adja..., hanem a tettek, sum­ mázható a kicsengés, melynek jutalma büntető áthelyezésük volt... A kötet utolsóelőtti darabja a különös Akkor inkább gumit sütök című írás, amelynek számos hangulatos eleméből megállapítható, hogy a szeretett Sopronban indul s zömmel ott is játszódik. A közel harminc oldalas elbe­ szélés a kisváros hajdani egyetemi életébe is bepillantást enged egy diákba­ rátság története révén s a Zentainál megszokott történelmi kulisszák támo­ gatásával. Hőse Bornemissza Lajos, a tehetséges ifjú költő. A ma is műkö­ dő, számos írástudót és képzőművészt útjára bocsátó művészeti kollégium mindennapjainak ábrázolása bizonnyal reveláció a valódi történetét is kö­ zelről ismerők számára, mely történetben az írói-költői tevékenység szemé­ lyességet magába foglaló titkairól is értesülünk a hajdani ifjak s társak dialó­ gusaiból. Társadalom, hatalom, művészet nagy kérdései állnak a viták kö­ zéppontjában, hol elragadóan naiv, hol nagyon is tudatos szerepvállalással összekötve. Ez a vonulat a mai napig élhet az akkori szereplőkben, őszes fiatalokban. Direkt életrajzi megfeleltetésül álljon itt egyetlen egy idézet, ami mindkét költő útját (a történetbeli és a szerző élte kezdetet is) reprezen­ tálja: „A kultúrházvezetővé avanzsált és a helyi kocsmában felavatott költő a kollégi­ umban is megfelelt”, utóbbin a hajdani-mai Soproni Fiatalok Művészeti Kollé­ giuma é rte n d ő . Egyetemi színpad, versgyártás- és leadás, zsúfolt nézőte­ r e k . a korszak nagy p illan atai., s ez már nem csupán elbeszélés, szemé­ lyes történet, hanem a kor hangulata is, melyből kinőtt a kultúra sok virá­ g a . A címlatolgatáskor feltett kérdés a mű végén kap választ, amikor az értelmetlennek tetsző-hatástalan „irodalmiaskodás” helyett inkább a jól fi­ zető gumigyárbeli munka válhat dacos-valós megoldássá a szép remények helyett. A „zsoldosság” belesimuló árulása helyett. Ebben a prózai egység­ ben még hangsúlyosabb szerepet kap a történetekben állandó szereplő s hangsúlyú feleség, az aktuális hősök társa és segítője, katalizátora, ami fon­ tos tényezőnek tűnik az ouvre-ben is. S ebben az elbeszélésben —kivétele­ sen —meg is halasztja hősét az író, az erőteljesebb kicsengés érdekében. A kötetzáró és kötetcímadó elbeszélés, a Mikor jö n az öreg? az egyik rövi­ debb írás ebben a csokorban, így felveti azt a kérdést is, hogy miért ez lett az összefoglaló és megjelölő felcím Zentai László könyvének cím lap ján . Talán mert ez indul a hátsó borítós Leonardo-idézettel, s ez tartalmazza azt a látomást, melyet Jenő nevű hőse átél egy izzadmányos é jsz ak án . Gyötrő apró bizonytalanságok között, s mégis a lélek erejével, meg imá­ dott asszonya segítségével (már motívumértékű szerepeltetése nem lehet feltűnőbb, s itt közvetlen magyarázatot is olvashatunk minderre), ismét 120 �SZEMLE jól láthatóan életrajzi egybeesésekkel főhős és szerző között, a nyugdíj- és TB-ügyek világában, miközben egyre felrémlik az öreg Leonardo arca, álombeli mondatai... A kaszás üzenete? Vele vagy neki? „Mindenkiért időben el fogok jö n n i.”, koppannak a rideg és fenyegető szavak a dob­ hártyáján, s nem tud értelmes dolgot cselekedni. S mikor készen lesz vég­ re a többször is elkezdett gépeléssel, leadandó tervvel, rendőrautó áll meg a ház e lő t t . Pár órája autójával elment asszonyáról hoznak —nagyon rossz —hírt. Leonardo éji jóslata? Másnak c ím e z v e .? Drámai fordulat ez, megrendültséggel, de fel sem fogott súlyával. S miközben valóban tömény dráma ez, éppen e kiemelt helyzetű írás kapcsán fogalmazunk meg apró kifogást, főként a lezárt-lezáratlan történet technikáját illetően, mely ezút­ tal talán az indokoltnál is szenvtelenebb, s kevésbé a választott főhős lelki tehetetlensége miatt, inkább a mű befejezésének kissé kidolgozatlan volta okán. Talán csak elvitte a figyelmet az ötlet, az álom jósolta végzetes for­ dulat. Talán a képzelt fájdalom... „Adjátok vissza a feleségem et!” L ekerekítés A nagy hagyományokkal rendelkező magyar prózának korunkban is szük­ sége van a Zentaihoz hasonló, kulturált előadásmóddal és értékes mondani­ valóval rendelkező, jó tollú kismesterekre, akik nemcsak a prózai tüzet és tradíciót viszik tovább, hanem hidat képezve a klasszikus elődök és e mai középgenerációt követő ifjabb tehetséges nemzedék között, egyúttal egyéni színt is visznek korunk elbeszélő művészetébe. Last not least visszaállítják az olvasás iránti igényt és jogos nosztalgiát meg a hozzávaló kedvet. Fordított benevolenciaként megjegyezzük még, hogy szerzőnk írói álar­ ca mögött ott rejlik a „civil” tevékenység hasonlóképp humánus, érték­ központú szándéka is: nem sokan tudhatják, hogy a közhivatalnok és fő­ tanácsadó Zentai Lászlónak köszönhető a magyar nők 40 éves szolgálati viszony utáni kedvezményes nyugdíjazásának ideája, a magánpolgár és a tollforgató ember szimbiózisának lehetséges szép példájaként. A kötet felelős szerkesztője a szintén kiváló tollú és nagy erudíciójú Zsirai László volt. ('Grafit Public Kiadó, Budapest, 2017, 205 oldal) 121 �SZEMLE Cs o n g r á d y Bé l a Egy halhatatlan barátság tanújelei Praznovszky M ihály: M adách arany évei A m ikor először olvasható volt a Palócföld 1991/2-es szám ában —m ajd m ég ugyanabban az évben a Kovács Sándor Ivánnal, a M agyar Irodalom történeti Társaság akkori elnökével közös, „négykezes” form ájú Két költő egy szeké­ ren cím m el napvilágot látott könyvben —Praz­ novszky M ihály Madách vendéget vár cím ű ta­ nulm ánya, biztosnak látszott, hogy a tém ának — A rany János és M adách Imre kapcsolata, irodalm i barátsága felidézésének —lesz folyta­ tása. A 2006-os saját kötetben való közlés m ég nem volt annak tekinthető, m ert gyakor­ latilag m egism étlődött az eredeti szöveg, azonban a bő tíz évvel később, a közelm últban m egjelent Madách arany éveib e n m ár egyértelm űen beigazolódott a feltevés, hiszen a szerző azon ism ereteit publikálta, amelyekhez az utóbbi években tudatos, szisztem ati­ kus kutatásainak eredm ényeként hozzájutott, s am elynek egyik igencsak jelentős „összegző” hozadéka a 2015-ben m egjelent a Madách Imre napjai a magyar irodalomban (1861—1864) cím ű kötet volt. Ráadásul az idei, a 2017es esztendő —A rany János születésének kétszázadik évfordulója —kedvező hátteret, ha úgy tetszik „hátszelet” —nyújtott ahhoz, hogy az em lékbizott­ ság támogatásával, a M agyar Irodalmi Em lékházak Egyesülete kiadásában megjelenhessen e nem csak tartalmában unikális, de külcsínében, tipográfiai megoldásaiban is figyelemre érdemes, a jubileumhoz és a két főszereplőhöz —A z ember tragédiája szerzőjéhez és pártfogójához — egyaránt méltó kiad­ vány. A Petőfi Irodalmi M úzeum ban Arany-kiállítás látható, az országot — így Nógrád megyét is —úgynevezett Arany-busz járja be, hogy azok is m eg­ nézhessék a Toldi szerzőjének életét, kiemelkedő munkásságát szemlélete­ sen, a mai kor igényeinek megfelelő színvonalon érzékeltető bemutatót. Term észetesen Praznovszky M ihály tisztában van A rany János pozitív szem élyiségjegyeivel, tekintélyével, a XIX. századi m agyar irodalom ban, egyáltalán az akadémiai tudom ányosság területén, a K isfaludy Társaság­ 122 �SZEMLE ban betöltött kiem elkedő, m ondhatni vezető szerepével, életm űvének je­ lentőségével, de szám ára m int M adách- (és persze ugyanilyen m egszállott m ódon M ikszáth-) kutató számára nagyon fontos volt a kapcsolat m ásik oldalán álló, az irodalom ba — s nem csak a nem zetibe, hanem az egyete­ m esbe is —A z ember tragédiájával bebocsájtást kérő, eladdig kevésbé ism ert költőre vonatkozó m ondandó m egfogalm azása is. Annál is inkább, m ert — m int e kötet bevezetésében is, csakúgy, m int húsz év óta bárm ikor és bár­ hol, Budapesten és Veszprém m egyében egyaránt —ezúttal is büszkén v ál­ lalja, hogy Salgótarjánban született, a helyi M adách gim názium ba járt, s m ikor nógrádi m úzeum igazgató volt, a csesztvei M adách-kúria is felügye­ lete alá tartozott .igazán nagy élmény volt abban a parkban sétálni, ahol annak idején a fiatal s boldog házaspár, vagy később, két évtized múlva Arany János járt. Közös a szülőföld, s m a már szülővárosomtól fél óra au­ tózás után az Ipolyon átvezető M adách hídon ott lehetünk Sztregován. A kastélyban, a parkban, a síremléknél.” Praznovszky M ihály új könyvét úgym ond a végén kezdi: nevezetesen M adách Imre 1864. október 5-i halála alkalmával A rany János hetilapjá­ ban, a Koszorúban „U ”-szignóval — amely m inden bizonnyal Urházy G yörgy írót, újságírót, politikust takarja —m egjelent nekrológ rejtélyeinek elem zésével. A m ásodik —Személyesen vagy postán? cím ű —fejezet m ár direktebben kapcsolódik A rany János és M adách Imre barátságához. Sokáig ugyanis az a nézet tartotta magát, hogy a Tragédiaköltő „csak” elküldte kéziratát a korabeli m agyar irodalm i élet m eghatározó személyiségének. Ezzel szem ben Szontagh Pál — akinek M adách felolvasta a m űvét —ösz­ tönzésére 1861 nyarán, amikor m ár országos hírű politikus lett, szem élye­ sen adta át a kéziratot A rany Jánosnak Budapesten, a H árom pipa utcai la­ kásában. A nagy tekintélyű, elfoglalt költő, „irodalom vezér” az első bete­ kintéskor dilettánsnak vélte az írást, de am ikor újra kézbe vette, m egtet­ szett neki és m ár az első színek láttán elragadtatással ír róla T om pa M i­ hálynak, m ajd m agának M adáchnak írott levelében is dicsérettel szól róla, m ondván „egy kevés külsimítással irodalmunk legjelesebb termékei közt foglalhat helyet. Nem tudom, mi szándéka van Kegyednek a kiadásra nézve: én óhajtanám ezt a Kisfaludy-társaság útján eszközölni, a mi remélem sikerülne is. Ha ohajtom a Ke­ gyed akaratjával találkoznék, akkor sorról sorra kijelölném a helyeket, hol —semmi esetre sem lényeges —változtatást gondolnék célszerűnek, vagy belenyugvása esetén magam tennék rajta egykét tollvonást, aztán bemutatnám a társaságnak... Becses vá­ laszát elvárom. Fogadja leghőbb üdvözletemet a gyönyörért, melyet nekem műve által okozott, a fényért, melyet költészetünket derítni hivatva van! Pest, sept. 12. 1861 ro­ konértelmű pályatársa Arany János. ” El lehet képzelni, hogy m it érezhetett 123 �SZEMLE Madách e sorok —„amelyek beemelik őt az írók közé...” olvastán —mor­ fondírozik teljes joggal Praznovszky Mihály, s azt is megállapítja, hogy „ezzel megkezdődött az irodalomtörténeti jelentőségű levelezés Madách és Arany között. Ezek elemzése éppúgy fontos részét képezi a könyvnek, mint a Tragédia —mai fogalmazás szerint —„menedzselési” folyamatának érzékeltetése a társasági székfoglalóig —1862. március 28-áig, és azután is már barátként, sőt munkatársként. A következő, azaz harmadik személyes találkozásuk 1862. augusztus 7éhez és Csesztvéhez köthető, de akkor több napot is —augusztus 12-éig — tölthettek együtt, tekintettel arra, hogy voltak Sztregován, illetve a neveze­ tes fürdőhelyen, Szliácson is. Madách —Praznovszky Mihály kutatásai sze­ rint —pontosan megtervezett mindent. „Arany jöjjön Vácig vonattal, ott várja már őt a családi h in t ó .” Útközben a tudálékos inas, Pass András „kalauzolásával” megálltak Rétságon „villázni”, azaz reggelizni. Csesztvén az öcs, Károly és Szontagh Pál várta Aranyt, de hamarosan megérkezett Imre is. Sokat sétáltak, beszélgettek a kastély parkjában és ezt tették más­ nap Sztregován is, ahol természetesen Madách Imre édesanyja is a ven­ déglátók között volt, mint ahogyan három gyermeke —Aladár, Károly és Borbála —is. Érdekes azon feltevés, amely szerint Arany —a szalontai pa­ raszt fiú —mintha zavarban lett volna a nagy múltú nemesi családdal való találkozás során. Miután a kocsis a tervezett indulás előtt sokat ivott, ezért egy nappal később, augusztus 10-én indultak Szliácsra, ahová Arany János egy kúrára érkezett. Különböző előjelű és hangulatú élményeiről Arany le­ vélben számolt be barátjának. S itt kell megjegyezni —ahogyan a könyv szerzője is tette —hogy az egykori Pest fogadó falán 2006-ban a Mikszáth Kálmán Társaság kétnyelvű, Arany János és Madách Imre nagyméretű portréját tartalmazó emléktáblát helyezett el. A tábla szövege: „Szliácsfürdő vendége volt 1862 nyarán a két halhatatlan magyar költő.” Az emlékje­ let ifj. Szabó István szobrászművész készítette. Egyébiránt a két bronz­ portré látható jelen kötet elegáns, Bucsy Balázs által tervezett címlapján is. Praznovszky Mihály könyve A z utolsó levél című fejezettel zárul, s ebben már nyoma sincs a derűnek, hiszen Madách beteg, egyedül érzi magát Sztregován, a Tragédia sikere, valamint a különböző lapokban megjelent versei, egyéb publikációi —köztük az akadémiai értekezés —sem oszlatják el kétségeit. Arany nagyon elfoglalt s bár mindketten szeretnének találkoz­ ni, tervezték is, —legutóbb 1862. október 30-án, Budapesten, a Kisfaludy Társaság üléstermében látták egymást —, de erre Madách Imre 1864. októ­ ber 5-i halála miatt már nem kerülhetett sor. „Nincs több szép, közös ta­ vaszi nap. Marad a halhatatlanság s a halhatatlan barátság kettőjük számá­ 124 �SZEMLE ra.” Így fejezi be dolgozatát Praznovszky Mihály, de a Melléklet nem ke­ vésbé fontos, értékes dokumentumokat tartalmaz. Ide került Madách, A z Alföldön című verse, amelyet Arany 1861 tavaszán visszautasított. Olvas­ ható továbbá Arany 1861. szeptember 12-i levele, illetve beszéde, amellyel a Kisfaludy Társaságban 1862. március 27-én köszöntötte Madách Imrét. Kuriózumszerűek azok a levelek is, amelyeket Arany János a feleségének írt Szliácsról 1862 augusztusában. S az általános tudnivalók, jegyzetek elé mi más kerülhetett volna, mint az a nekrológ, amely 1864. október 16-án látott napvilágot Arany János lapjában, a Koszorúban. „Az ember meghalt, de a költő élni fog. Nagy műve örök emlék marad a sírján. Vajha barátai, kik oly közel állottak hozzá, mint Bérczy Károly és Szontagh Pál, hátraha­ gyott műveit mihamarább összeszednék és kiadnák. Hadd enyhítse vesz­ teségünk fájdalmát irodalmunk gazdagulása utolsó művével, (a Tündérálom­ mal'. Cs. B.), mely ha talán töredék is, bizonyosan méltó lesz A z ember tra­ gédiája szerzőjéhez” —fejeződnek be a búcsúsorok. A fentebb már elismerően említett Bucsy Balázs tipográfiája nemcsak a képmellékletek nagyvonalú beillesztését tette lehetővé, hanem azt is, hogy az oldalak széli széles margókat fontos információk közlésére jól kihasz­ nálhassa Praznovszky Mihály. Haloványan látható Madách kézírása, olvas­ hatók Arany álnevei, de ide került a levélváltások pontos dátum szerint listája, valamint Arany javításainak —amelyeket a Tragédia kéziratán vég­ zett — felsorolása is. A korrekciók 74,3 százaléka tekinthető helyesírási jobbításnak, további 22,91 százaléka a technikai szerkesztést szolgálta. Ezekből következően a tartalmi módosítás az Arany-javításoknak mind­ össze 2,79 százalékára szűkül! A margószövegekből tudható meg a tiszte­ letdíj összege is. „Ezek szerint ez 327 forint 50 krajcárt ér. Madách nem tudta, tájékoztatja Arany, de a Kisfaludy Társaság alapítói díját felemelték 100 forintra. Az Akadémia tőkéjéhez 200 forintot fizetett be, s így nem­ hogy nem kell Madáchnak pótolni az összeget, hanem még jön neki Arany 27 forint 50 krajcárral, amit tőle bármikor átvehet. (Ezért is jelent meg a lapokban a hír, hogy Madách, több társával egyetemben, alapító tag is a Társaságban.)” Ugyancsak figyelemre érdemes olvasnivalót kínál Greguss Ágost egyetemi tanár esztétának, az MTA tagjának, a Kisfaludy Tár­ saság másodelnökének néhány mondata, amelyben a Társaság és a nemzet nevében „dicsekszik” Arany János és Madách Imre géniuszával. Más érte­ lemben és szempontból érdekes Madách egy „Azt üzeni neked jó Kazin­ czy apa, / Hogy kezedbe nem lant való, csak a kapa...” kezdetű rigmusá­ nak közzététele. 125 �SZEMLE A 2017-es Arany-évfordulóra, emlékévre megjelent Praznovszky-kötet maradandó ékköve a kollektív megemlékezésnek, a nemzeti önismeretnek. Hasonló felbecsülhetetlen értékű kiadványok remélhetően születnek majd 2023-ban is, amikor —Petőfi Sándor kétszázadik születésnapja mellett — Madách Imrét is éppen ebből a különleges alkalomból ünnepelhetjük majd országszerte, de itt Nógrádban, szülőhelyén, szellemi örökségéhez méltó kultuszának helyszínén egész biztos. (Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesülete, 2017) 126 �Szerzőinkről Balás Róbert (1963, Salgótarján) újságíró. Felelős szerkesztője és munkatársa volt a Nógrád Megyei Hírlapnak, 1995-től a Nóg­ rád Megyei Krónika szerkesztője, 1997-től a Nógrádi Hét főszerkesztője, 1999-től az American Hungarian Panorama felelős szerkesztője volt. Jelenleg az Amerikai—Ka­ nadai Magyarság szerkesztője és a Tarjáni Városlakó magazin főszerkesztője. Tucatnyi kötete egyéni és társszerzője. Csongrády Béla, Dr. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996tól 2002-ig volt a felelős szerkesztője. Évek óta szerkeszti a napilap Kultúra ro­ vatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egye­ sület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. DrescherJ. Attila (1950, Sopron) író, köl­ tő, nyelvész. 1975-től tudományos publi­ kációi mellett számos szépirodalmi alkotá­ sa jelenik meg, kezdetben helyi, megyei, majd országos lapokban. Évekig a Dunatáj (Uj Dunatáj) szerkesztőbizottságának tag­ ja. 2003—2007 között a Márton Áron Szak­ kollégium főigazgatója, sok intézményi és a határon túli magyarsággal foglalkozó ki­ advány szerkesztője, kiadója. Fellinger Károly (1963, Pozsony) felvi­ déki magyar költő, helytörténész. Jókán él. Tagja a Szlovákiai Magyar írók Társaságá­ nak és a Magyar írószövetségnek. Több mint harminc önálló kötete jelent meg. Verseskötetei fordításban románul, oro­ szul, spanyolul, törökül, franciául, angolul, németül, szlovákul is napvilágot láttak. 2016-ban Madách-nívódíjat kapott. FlLIPTamás (1960, Budapest) költő, szerkesz­ tő, a Dokk.hu művészeti vezetője, a Magyar írószövetség választmányának tagja. Kilenc kötet szerzője. Ez évben József Attila-díjjal ismerték el munkásságát. J ÓNADÁVID (1968, Budapest) médiatanár, új­ ságíró, operatőr, az Art’húr kulturális, művé­ szeti lap alapítója, szerkesztője, a facebookon az Arfhúr Irodalmi Kávéház főszerkesztője. 17 évig tanított a zsámbéki főiskolán. 2016ban jelent meg A z élet szövete című könyve. KALÁSZ István (1959, Budapest) író, tanár, szerkesztő. Prózát, cikkeket, forgatóköny­ veket ír. Folyóiratokban publikál, több an­ tológiában szerepelt. Több önálló kötete jelent meg. Dolgozott a televíziónak, kö­ zösségi rádiót vezetett. Stuttgartban, Bu­ dapesten él. Kállay Kotász Zoltán (1969, Budapest) szépíró, közíró, szerkesztő, műfordító. Éveken át emberi jogi aktivista, majd szo­ ciális segítő volt. A Napút Online folyóirat főszerkesztő-helyettese, a Műpártolók Egyesületének elnöke. Legutóbb megje­ lent kötete: E g y b u d d h ista csőd gon d n ok je g y z e ­ te ib ő l (álhaikuk, Napkút Kiadó, 2017). Kerekes Endre László (1994, Miskolc) a Miskolci Egyetem BTK magyar-történelem szakos hallgatója. Jelenleg járványtörténeti kutatásokat folytat. Legutóbbi publikációja a magyarországi nemzetiségi törvények törté­ netét foglalja össze. A miskolci megyei könyvtárban „Zenetörténeti előadások” címmel előadássorozatot tart. Kovács Krisztián (1984, Balassagyarmat) történész. Jelenleg a Károli Gáspár Refor­ mátus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza. Fő ku­ tatási területei: a Ráday család birtoklástör­ ténete, a paraszti családok története, a 25-ös losonci gyalogezred története, Nógrád me­ gye 16—18. századi története. MADÁRJÁNOS (1948, Balkány) író, szerkesztő. A Kelet Felől című folyóirat alapító főszer­ kesztője, a Muravidék, a Magyar Múzsa és az Uj Tanú folyóiratok szerkesztője. A Rím Könyvkiadó vezetője, a Magyar Újságírók Közösségének alelnöke, a Magyar írószö­ vetség választmányi tagja. Eddig kilenc önál­ ló könyve jelent meg. Nagy J udit Áfonya (1985, Ózd) költő. Egyetemi tanulmányait a Miskolci Egye­ tem magyar szakán végezte, de betekintő jelleggel volt történelem és egyiptológia szakos is Budapesten. 2006-tól a FISZ tag­ ja, több folyóiratban és antológiában sze­ repelt már. Jelenleg Balassagyarmaton él. �PÁLFI ÁGNES (1952, Budapest) költő, tanár, szerkesztő. Ot verseskötete és két tanul­ mánykötete jelent meg eddig. Szerkesztett lapot, tanított középiskolában és egyete­ men. Jelenleg a Budapesti Nemzeti Szín­ ház Szcenánum folyóiratának munkatársa. Első verseskötetéért megkapta az írószö­ vetség Irat-Alapítványának nívó-jutalmát. Pallai Károly Sándor, Dr. (1986, Miskolc) óceamsta, irodalomtörténész, műfordító, költő. Elsődleges kutatási területe a Csen­ des- és Indiai-óceán, valamint a Karib-tenger kortárs irodalma. Három francia nyelvű monográfia szerzője. Több nyelv első ma­ gyar műfordítója (szranan, szarnami, szaramakka, papiamento, aukan). Naaman- (Li­ banon) és Szabó Lőrinc-díjas (2016). PETRŐCZI ÉVA (1951, Pécs) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista. A Károli Gáspár Református Egyetem Puritanizmuskutató Intézetének vezetőjeként ment nyugdíjba. 16 verseskö­ tete, 4 prózakötete, 2 gyermekkönyve, 12 tudományos kötete és 6 műfordításkötete jelent meg, ezen kívül számos bel- és külföl­ di antológia és folyóirat szereplője. Több külföldi egyetem vendégtanára volt. Főbb díjai: a Magyar Rádió Nívódíja (2005), a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás életműdíja (2014). SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tanár, tan­ könyvíró. Az ELTE BTK magyar-törté­ nelem szakán (Eötvös-kollégistaként) ki­ tüntetéses tanári diplomát szerzett. Tan­ könyveiért az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. Részt vett a Mik­ száth kritikai kiadás 78. és 80. kötetének sajtó alá rendezésében. Szabó Endre (1943, Lőrinci) közíró, újság­ író, közéleti ember. 1980-tól jelennek meg írásai a Nógrád, a Nógrádi Krónika, az Ipoly Hírnök, az Ipoly, a Hevesi Hírlap, a Kanadai Magyarság és egyéb lapokban. Balassagyarmaton tagja volt az első szaba­ don választott önkormányzatnak. Könyve: H a tá rta la n u l (2014). SZENTJÁNOSI Csaba (1965, Budapest) költő. Verseskötetét a Fiatal írók Szövetsége adta ki ( V ers a versben, 2003). Folyóiratokban pub­ likál. A Rákoskeresztúri Református Gyüle­ kezet elhívott tagja, elhivatott szolgálója. Turczi István (1957, Tata) József Attila-díjas, Babérkoszorú-díjas és Prima Primissima-díjas magyar költő, író, műfordító, szer­ kesztő, egyetemi doktor, irodalomszervező, a Parnasszus költészeti folyóirat és kiadó alapító főszerkesztője. A Magyar írószövet­ ség költői szakosztályának elnöke. VARGA MÁRIA, Dr. (1959, Terény) magyar­ angol szakos tanárként balassagyarmati kö­ zépiskolákban tanított. 2004-ben doktori fokozatot szerzett, az egri főiskolán okta­ tott. Dolgozott a médiában. Folyóiratokban publikál. Kötete: V álság és ha gyom á n y (2016). Zsibói Gergely (1974, Kolozsvár) költő, író, tanár. 13 éves kora óta Magyarországon él. Jelenleg a Salgótarjáni Bolyai János Gimná­ zium magyartanára. Folyóiratok, antológiák közlik írásait. Tagja a Balassi Bálint Asztal­ társaságnak. Két kötete a Palócföld Köny­ vek sorozatában jelent meg: C sön d-sz ilán k ok (versek, 2007), N a p b oru lá s (kispróza, 2009). Képzőművészek: Kun PÉTER (1986, Salgótarján) képzőművész, tanár. Rajz és vizuális kommunikáció tanári szakon végzett. Képzőművészként főként a hagyományos sokszorosító és egyedi grafi­ kai eljárásokkal dolgozik, főként linómet­ szeteket és tusrajzokat készít, de szereti ki­ használni az akvarelltechnika adta lehetősé­ geket. Számos művésztelepre kapott már meghívást, több mint 70 csoportos és egyé­ ni kiállítása volt. Munkáit az országban és Nógrád megyében több díjjal is elismerték. LENCSÉS ZSOLT (1960, Balassagyarmat) freskófestő-művész. Külföldi egyetemeken ta­ nult. Olaszországban Magnani gróf és a híres Medici család tagjai karolták fel. 20 évig élt Rómában, a Vatikán egyik befolyá­ sos rendje, a Santa Lucia hivatalos festője. Külföldi, magyarországi, Nógrád megyei és felvidéki templomokat, épületeket díszí­ tenek alkotásai. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1c544b68ac1d4477ec5e1dffa8a46c60.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2017 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2017/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2017 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika