https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/635d19717d5b613bd08e9fa4cd0a294d.pdf 5cfda38b675866bbd483f7a6cac3793d PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Csák Gyöngyi: Színjátékokra Dózsa asszonya Játszottál Keszthelyi-Mangó Gabriella: Kőtáblák helyett Dunánál Csend-képp Kalász István: Stand by me Ádám Tamás: Fóliázott angyalok Plázában Rozmaring Zentai László: Mikor jön az öreg? Acsai Roland: Felhőnjárók - Egy meg nem született gyermek története (részlet) Oravecz Tibor: A csend követei Nihil ad ego Fabio Volo: Elveszett idő (Kovacsics Zsuzsanna fordítása) 3 3 3 12 13 13 14 18 19 19 20 29 33 34 35 QUERELA HUNGARIAE Limbacher Gábor: Nemzeti összetartozás és a haza csorbíthatatlansága Nagy Tibor Balázs: A kuruc költészet mint közköltészet jellege, tematikája és egy tipikus műfaj a 4 39 KÉPZŐMŰVÉSZET „Az én lelkemben harmónia van” - Beszélgetés Cene gál István festőművésszel 47 MIKSZÁTH 170 Suhai Pál: Mikszáth Kálmán versei (2. rész) 54 ARANY 200 Bárdos József: Arany János korszerűségéről 89 REFORMÁCIÓ 500 Kovács Krisztián: Protestáns gyökerek - A Balassa család szerepe a lutheri egyház elterjesztésében Nógrád vármegyében a 16. század folyamán 96 SZEMLE Csongrády Béla: Madách nyomában (is) - Kozma Dezső: Irodalmunk út­ jain - Erdélyben c. könyvéről 106 �Lapszámunk külső és belső borítóoldalain Cene gál István festményei láthatók: az első borítón a Kőkorszak (olaj, vászon, 60x75 cm), a hátsó borítón a Zen kövek (olaj, vászon, 30x40 cm), az első belső borítón a Mi (olaj, vászon, 100x70), a hátsó belső borítón a Szerelem Velencében (olaj, vászon, 100x70) című kép. Hüvösi Csaba Salgótarjánhoz kötődő fotóival ünnepli a szerkesztőség a folyóirat megjelenési helyének, Salgótarján városnak a 95. évfordulóját. Főszerkesztő: Gréczi-Z soldos E nikő Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: N agy P ál (Párizs) Támogatóink: szerkesztő: Szávai A ttila Nemzeti Kulturális Alap Fekete Z solt Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere Borítótervező: R áduly C saba Tördelőszerkesztő: Hernádiné B akos M arianna Pásztó Városi Önkormányzat Médiapartnerünk: N ógrád M egyei H írlap Készült a Polar stúdióban (salgótarján) gömörilap (www. gomorilap.sk) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: M olnár É va igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521-560 ♦ Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �Szépirodalom Csák Gy ö n g y i Színjátékokra Csónakjában nehezékként ülök, mégis nyílt vizekre merészkedik velem gyönyörködik kisded játékaimban, tűri törvényeimben az önkényt az én Istenem szeret. Szereti az álmaimat, nem engedi félbehagyni kölcsönöz ezer alakot; vagyok színitanodájában növendék. Egyszer hatalmas tűz fölött mezítláb ropatja a táncom, másszor aranyatérő esőcseppben szitáltat egy májusi estén. Dózsa asszonya méltóságodat, adtál a sziklának apadhatatlan forrásokat mióta tekintetemben a Te fájdalmad ül, súlyosnak érzem magam Játszottál játszottál kísérleti nyulat, holdnak doromboló párducot, opart pázsiton táncoló madarat, partravetett fuldokló halakat, rózsát a kertből, őszt és rothadás szagot, fényt könnyező titokzatos cseppkövet homályos barlangfalon. mégis a tíz parancsolat szabályozta létre esketsz legendafényű ikonarc? 3 �Querela Hungariae L i m b a c h e r Gá b o r Nemzeti összetartozás és a haza csorbíthatatlansága Ha a magyarság viharos 20. századi történelmére gondolunk, fölmerül a kérdés: mi a haza és mekkora a területe? A haza nyelvi értelmezését áttekintve azt látjuk, hogy a szó maga magyar fejleményként a haza határozószó főnevesülésével keletkezett, és előfordul már a legkorábbi magyar nyelvű, kézzel írott könyvben, a 14-15. század fordulója táján keletkezett Jókai-kódexben.1 Az 1894-ben megjelent Pallas Nagy Lexikonában, „Az összes ismeretek enciklopédiájában” a haza szócikk még nem is szerepel. A kötetbeli haza­ szeretet szócikk arra utal, hogy a haza fogalmát a lexikon magától értetődő­ nek tartja. Olyannak, melynek földje - azaz területe -, továbbá lakói, nyel­ ve, emlékei stb. iránt érzett ragaszkodás hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez. A haza szeretete tettekben is megnyilatkozik, mint az iránta való kö­ telességek teljesítése. Szükség esetén saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is érte való mellőzése, önzetlenség, odaadás, sőt önfeláldozás.1 2 Itt tehát a haza olyan területtel, lakossággal bíró létező, mellyel a hazában élők szeretetkapcsolatban állnak, és érte áldozatvállalásra képesek. A haza iránti kötelessé­ gek nem külső jogszabályi természetűek és értelműek, mint az állam, az or­ szág esetében, hanem benső, szívből jövő késztetések. E fogalomértelmezés szerint a hazánk a jelenlegi Magyarországnál föltétlen nagyobb területre, legalább a magyar érzelműek által lakott kiterjedésre vonatkozik, de a haza minden lakója iránti célszerű ragaszkodás esetén az egybeesik a történeti Magyarországgal. Hasonlóan, a közös emlékekhez való ragaszkodás tekin­ tetében a haza legalább a történeti Magyarországra vonatkozhat, kibővítve előbb is, most is - a moldvai csángók területével. A Révai Nagy Lexikona már az ismeretek teljesség igénye nélküli encik­ lopédiája, viszont tartalmazza a haza v. hon szócikket. Eszerint a haza vagy hon etikai egység, a közös területen élő nép(ek) emlékeinek, érzelmeinek, szokásainak és reményeinek közösségét foglalja magában. A haza a nép er­ kölcsi egységének, jó- és balsorsban való együvé tartozásának, az egyaránt való önmegtagadás és önfeláldozás erényeinek kifejezője. A nép faj és 1A magyar nyelv értelmező szótára. Harmadik kötet H-Kh. Akadémiai, Bp., 1960, 178.; A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Második kötet H-Ó. Akadé­ miai, Bp., 1970, 76. 2 Pallas Nagy Lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája. VIII. kötet GesztelyHegyvám. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Bp., 1894, 786. 4 �Querela Hungariae nyelv tekintetében részint egyeredetű, részint a történeti események által egybeforrasztott, amely akarat- és cselekvésbeli önállóságát másokkal szemben képes kifejezésre juttatni.3 A plurális társadalmakban e jellemzők már nem egységesen valósulnak meg, de mint normatív kategória a haza fo­ galom az egységesülést szolgálhatja. E meghatározás sem zárja ki a haza történeti országterületre vonatkoztatását, de mindenképp meghaladja a je­ lenlegi ország területet. A trianoni országvesztést és a szovjet megszállást követően a Magyar nyelv értelmező szótára a haza fogalmát szorosabban összeköti az aktuális országterülettel. Főnévi mivoltában négyféle meghatározást ad: elsőként az egyén, közösség, nép szempontjából - az országgal, országterülettel vagy az annál szűkebb szülőfölddel azonosítja. Hivatkozik az akkori alkot­ mányra, mely szerint „A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége.” Ugyanakkor idézi Vörösmartyt is: „Hazád­ nak rendületlenül / Légy híve, oh magyar.” S bár a 19. századi kifejezés nyilvánvalóan az akkori történeti országterületre vonatkozik, a szócikk nem tér ki a haza fogalom és a 20. századi békeszerződések, nagyhatalmi dönté­ sek eltérő magyarországi területeinek viszonyára. A második meghatározás szerint a haza az ország lakosságának a történelem során kialakult szerve­ zett, politikai, társadalmi, érzelmi közössége. A Petőfitől, Aranytól, Csoko­ naitól hozott példák itt is rávilágítanak a haza és az országterület viszonyá­ nak tisztázatlanságára. A harmadik típusú fogalomértelmezés átvitt, költői értelem szerint definiál ’örök haza, másvilág, mennyország’ értelemben. Negyedik értelmezéseként a haza az az ország vagy vidék, ahonnan valami származik, ahol eredetileg létezett, ahol leginkább előfordul. Így - a szemlél­ tetés szerint - a dohányzás eredeti hazája Amerika, a selyemtermelésé Kína. Nézőpontunk szerint e meghatározásba az előző példák mintájára az is bele­ fér, hogy a magyarok hazája a Kárpát-medence / az integer Magyarország. Az 1980-as évek végi rendszerváltoztatást követő újabb lexikonok közül a Magyar Nagylexikonban hiába keressük a haza címszót.4 A Magyar Kato­ likus Lexikon tömör meghatározásában ország vagy tájegység, melynek ál­ landó lakói ugyanazon törvények alatt élő polgárok közösségét alkotják. Ilyen értelemben tehát egy ország történelmi változása maga után vonná a haza változását is. Viszont földrajzi tekintetben a haza egy nép történelmi élettere, a népre jellemző szellemi-kulturális hagyományokat elevenen élte­ tő tájegység.5 Ennek az értelmezésnek megfeleltethető a történelmi magyar 3 Révai Nagy Lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. IX. kötet Gréc-Herold. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Bp., 1913, 622. 4 Magyar Nagylexikon. Kilencedik kötet Gyer-Iq. Magyar Nagylexikon Kiadó, Bp. 1999, 303; 2004, 376. 5 Magyar Katolikus Lexikon. Negyedik kötet Gas-Hom. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 1998, 664. 5 �Querela Hungariae országterület, a Kárpát-medence, mint a magyarság történelmi élettere, amely a rá jellemző hagyományokat elevenen élteti a trianoni békediktátum után megmaradt országban és az utódállamok érintett területein egyaránt. Amíg a történelmi, földrajzi, kulturális, gazdasági, épített örökségbeli, szár­ mazásbeli szálakat, polgárok közötti kapcsolatokat a magyarság elevenen fönntartja, amíg például Kassa, Munkács, Kolozsvár, Szabadka, Eszék, Lendva vagy Kismarton nem számít külföldnek, addig létezik a haza egész történeti országterületre kiterjedő abszolutisztikus értelme. Ily módon tehát a haza nem politikafüggő fogalom, hanem a kulturális folytonosságot kép­ viseli. Azt a folytonosságot, amelynek sajátos, közegteremtő és létmód-ki­ jelölő kezdeti megnyilatkozása Szent István királyunk végrendeleti ország­ felajánlása a Boldogasszonynak: Szűz Mária szentséges kezébe és oltalma alá adta és ajánlotta az egyházat, „és ez szegény országot [evidens, hogy a Szent István-i Magyarországot!] mind benne való urakkal és szegénnyel, bódoggal egyetemben”.6 Ezzel a ha­ za transzcendens kötődésűvé vált. Modellértékű ikonográfiai hagyo­ mány lett, hogy István királyt leg­ többször úgy ábrázolják, amint az or­ szágot és a nemzetet jelképező Koro­ nát a Boldogasszonynak fölajánlja. Legrégibb ismert emlékünk a XII. századbeli esztergomi Porta Speciosa.7 A magyar haza transzcendens je­ lentősége megfigyelhető a későbbi századokban is. Ily módon, mint a lé­ lek lobogó lángja nyilatkozott meg Zrínyi Miklós hazaszeretete 1566ban. Istennel, a királyi felséggel, a kereszténységgel együtt ő a szegény, végső nyomorúságba jutott édes ha­ zát állandóan vidám arccal, vére ontásával és végül Boldogasszony szü­ letése ünnepén bekövetkezett hősi halálával pártfogolta, szolgálta. Gróf Esterházy Miklós nádor a hazaszere­ 1. kép: István király és a szent magyarság országfelajánlása Szűz Máriának, Boldogasszonyunknak Nógrád község templomában 6 Limbacher Gábor 2002. Hazaszeretet, magyarságtudat a népéletben. Palóc Múze­ um (Nógrád Megyei Múzeum és a szerző), Balassagyarmat, 23. 7 Bálint Sándor 1977. Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok ha­ zai és közép-európai hagyományvilágából II. Szent István Társulat. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp. 6 �Querela Hungariae tetre mint történelmi távlatokra viszszanyúló fogalomra utalt 1627-ben: „Nem hazánk-e nekünk is ez, mint édes Eleinknek? Az bizony, más nincsen kívüle, s tartozunk mind Isten, mind világszerte az természetnek törvénye szerént is, minden óltalommal neki.” E mentalitásból kicsendül a haza mindeneknél előbbre valósága, a hazaszeretet törzsökös tágassága, transzcendens dimenziója, és az emberi nembe oltott természeti törvényként értelmezett mivolta.8 A 17. század közepén készült Mórichida-Árpás középkori Szent Jakab templomából a győri Püspökvárba került oltárképen Szűz Mária védő gesztussal köpenye alá vonja Magyarország területét (térképét), és az angyalok a Magyar Szent Koronával készülnek őt megkoronázni. A Köpönyeges Mária középkori ikonográfiai ha­ gyományának megfelelően a felhőkön lebegő Mária széttárt palástjának ol­ talma alatt világi és egyházi méltóságok is térdelnek, akik itt - eltérően a legtöbb középkori ábrázolástól - nem csupán általános típusok, hanem port­ réként megfestett, egyéni vonásokkal jellemzett figurák. I. Lipót császár és a római pápa körül Magyarország világi és egyházi méltóságai látszanak, köztük Wesselényi nádor, Nádasdy Ferenc országbíró, Zrínyi Péter horvát bán, Szelepcsényi György esztergomi érsek és Széchényi György győri püspök. Az a veszély, amely miatt a haza területével mindannyian Mária ol­ talma alatt kerestek menedéket, a török hódítás volt, amelyet a jobb oldal hátterében feltűnő kontyos török katona jelképez.9 A haza transzcendens összefüggése jelent meg II. Rákóczi Ferencnél is, aki szabadságharcának zászlóira a Cum Deo pro Patria et Libertate, Istennel a hazáért és a szabad­ ságért szakrális-mágikus jelmondatot íratta. A történelmi sors odavezetett, hogy a magyarság esetében sajátos módon különvált a haza, a nemzet és az ország vagy állam fogalma, különböző te­ rületiséget jelölve. A lexikonbeli meghatározásoknak részint megfelelően a haza a politikai változásoktól független, kulturális, erkölcsi, szívbéli kate­ góriaként a történeti, a Szent István-i Magyarország területét öleli föl - hozzáérthetően az egykori Kunország, moldvai vajdaság, moldvai csángók földjét, amely a középkorban a magyar királyság hűbéres tartománya volt, ahol a legtöbb város magyar, illetve magyar-szász alapítású, és ahol máig jelentős számú magyarság él.10 Az etnikai nemzet kiterjedése a Kárpátok térségére és a földkerekség magyarok lakta területeire vonatkozik. A politi­ kai alakulatot képező ország az a jelenleg kereken 93 000 km2, ahol a ma­ 8 Limbacher 2002: 32. 9 http://www.wikiwand.com/hu/Szent_Jakab_apostol_templom_(M%C3%B3richid a%E2%80%93%C3%81rp%C3%A1s) (Letöltés 2017. 05 18.) 10 Kádár Gyula 2010. A Kárpátokon túli magyarság (3.). In: Székely Hírmondó, júli­ us 29. http://www.hirmondo.ro/web/index.php/feed/velemeny/12236-Krptokontli-magyarsg.txt (letöltés: 2015. 10. 07.); Domokos Pál Péter 1987. A moldvai magyarság. Magvető, Bp. 7 �Querela Hungariae gyar állam található. Magyarországiakat és határon túli magyarokat érintő események, rendezvények esetén lényeges különbségtétel, hogy az nem nemzetközi, hanem államközi esemény, rendezvény, mivel egy nemzethez, de különböző országokhoz tartozókra vonatkozik. A haza-nemzet-ország rendszerét kiegészítő tényező az állampolgárság. Az előzőekhez képest ez nemcsak egyféle lehet, hanem immár - legalábbis magyar részről - legáli­ san létezik a kettős vagy akár többszörös állampolgárság. Így egy utódál­ lambeli magyar egyszerre teljes értékű polgára a szomszéd országnak és Magyarországnak. Értelmezésünk szerint tehát a haza egységes fogalom, nincs külön hon és külhon. A politikai, társadalmi változásokkal, a trianoni döntés és a korábbi kivándorlások óta viszont vannak külországi honfitársa­ ink, akikkel a hazánk egy, de országaink különbözőek. Csak az imént fölvázolt meghatározással, a kulturális folytonosság érvé­ nyesítésével, azaz a haza abszolutisztikus - nem a politika alapján relativizálódó - felfogásával értelmezhetőek a hazafias művek, mint például ezek egyik legfőbbike, a Szózat. Az első világháború elvesztésének idejéig, az integer Magyarország fennállásáig tartó időszakra vonatkozóan értelmetlen volna kérdést föltenni, hogy a magyar mely hazának legyen rendületlenül híve, s mely haza az, amely bölcsője és hantjával takarója is, illetve ahol él­ ni és halni kell. Ehhez hasonlóan azonban valójában egyértelmű, hogy Tria­ non után is, máig is változatlanul ugyanaz a haza. Hiszen értelmetlen volna úgy tartani, hogy a Kárpát-medence trianoni határon kívül született magyar­ jai számára nem volna bölcső és majdan sír a szülőföld, ahol élni s halni kell, hanem csak a megmaradt Magyarország. Utóbbi esetben teljes migrá­ ciónak kellene megvalósulnia a határon túli területekről a Trianonban és Pá­ rizsban megcsonkított Magyarországra, ami önellentmondás, mivel a szülő­ hely adottságát nem lehet megváltoztatni. Az is értelmetlen volna, ha csak az elszakított területrész vagy a magyar nemzeti identitást többé-kevésbé folyamatosan korlátozó adott utódállam számítana hazának. Értelmetlen, mert az utódállam Kárpát-medencén kívüli része11 nem „az a föld, melyen annyiszor apáinak vére folyt”, nem az, melyhez „minden szent nevet egy ezredév csatolt”. Ott nem küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai, s nem törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Ott nem hordozák a - magyar - sza­ badság véres zászlóit, s nem hulltanak el legjobbjaik a hosszú harc alatt. És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem, nem ott él nemzet e hazán. Tehát a csorbítatlan Magyarország, a Kárpát­ medence területe az, ahol a magyar rendületlen híve legyen hazájának! Az egészséges magyar létnek ez éltetője, s bukás esetén hantjával takarója is ez. A nagyvilágon e kívül nincsen a magyarság számára hely, áldja vagy1 11 Moldva kivételes helyzetére már utaltunk. 8 �Querela Hungariae verje sors keze, élnie és halnia itt kell.12 E felfogást képviseli a vallási mintára Nemzeti Ereklyének nevezett irredenta emlék is, amely a hatvanhárom egykori magyarországi vármegye „vérrel, verejtékkel áztatott” földjéből őriz né­ hány porszemet. A föld pecsét alakú tar­ tóban található, előlapján az integer Ma­ gyarország áttört, üvegezett képe. A pe­ csét fölött „1000 éves jussunk, igazsá­ gunk megszentelt pecsétje ez” felirat, körülötte: „Ez a föld melyen annyiszor apáid (sic!) vére folyt.”13 A másik fő ha­ zafias műre és nemzeti jelképünkre, a Himnuszra utalva világos, hogy szintén mindenkor az egész Kárpát-medence az a terület, amelyen annyiszor támadt tenfiad szép hazám, kebledre, s lettél mag­ 2. kép: Magyarok Nagyasszonya zatod miatt magzatod hamvvedre. Köl­ hordozható kép. Szent Péter-Pál plébániatemplom, Bercel (Nógrád m.) csey Ferenc műve előtt a katolikus ma­ gyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének volt a 18. század elejéről, melyet a hívek ünnepek al­ kalmával ma is énekelnek: „Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk, / nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: / Magyarországról, Édes ha­ zánkról, / ne feledkezzél el szegény magyarokról.” Talán sajátosan magyar örökség is, hogy a Szent István király által felajánlott országot, a Regnum Marianumot, a transzcendens jelentőségűvé és kötődésűvé vált országterü­ letet tekintjük mindenkor hazánknak. A haza, a csorbítatlan Magyarország összes nemzetisége és lakója számára a Magyar Szent Korona, a szentkorona-eszme és a hungarus nemzettudat nyújtotta és nyújthatja minden időben a kohézió alapjait. Első, apostol kirá­ lyunk birtokolta Krisztus hatalmi jelvényeinek, szenvedése eszközeinek, az Őt átdöfő szögnek és lándzsának egy összeolvasztott darabját ereklyeként 12 A világ elszármazott magyarjaira is igaz ez, ugyanis magyar mivoltukban - a fen­ tiek értelmében - hazájuk mindenkor a csorbítatlan Magyarország. 13 A pecsét előlapján körben megismétlődik a szöveg, de itt az eredetivel megegyező „apáink” változattal. https://www.google.hu/search?tbm=isch&tbs=simg:CAQSigE ahwELEKjU2AQaAAwLELCMpwgaYgpgCAMSKMwKrResF 8sKkgnWB9sF8gnd DJIM8zSWJ4giuzT1NPQ0vDTHNJM1_1zcaMDAI63VN7JkM_1QX9hHmjnqzKU P9bFD-5Z9jIkWhOkk60GiqIk-Y-y2UuCgG1CPeXjiACDAsQjq7-CboKCggIARIE FYp_19gw&sa=X&ved=0CBsQwg4oAGoVChMIxrDP6Zu_yAIVxQ8sCh3WpwaK &biw=1366&bih=599#imgrc=DIU5hYpA3LNi8M%3A (letöltés: 2015 09 20) 9 �Querela Hungariae lándzsába téve. Ez, a Lancea Regis, a Király lándzsája jelenik meg István ezüst dénárján, amint a szent lándzsát a mennybéli Istentől átveszi. Ezzel is a Magyar Királyság, a haza mennybéli kötődése és szabadsága hangsúlyozó­ dott a német vagy esetleges vatikáni hűbérúri törekvésekkel szemben. A kirá­ lyi tisztség legitimitásához szükséges volt az előd hatalmi jelvényeinek bir­ toklása. István király birtokolta Krisztus hatalmi jelvényeit, és angyaloktól küldött koronája volt. Ezek és a keresztény királlyá avató szertartás által be­ avattatott Krisztus királyságába és hatalmába. Ez a király szelíd és alázatos szívű, szolgálattevő, miként megmossa tanítványai lábát, és magára veszi má­ sok terheit-bűneit olyannyira, hogy megváltja őket azoktól. 3. kép: A Magyar Szent Korona a Szent Erzsébet Székesegyház csillárelágaztatójaként, mintegy a fény kibocsátójaként Kassa (Kosice, Szlovákia) 4. kép: Szent István király Mária-oszlopon Nyitra, 1750 A kulturális folytonosság értelmében is a magyarságnak hivatása, hogy hazájának az egész Kárpát-térséget tartsa. A nemzeti együvé tartozást pedig a Szent Korona motiválja, akihez mindnyájan tartozunk. István király pél­ dájával - aki úgy találta, hogy az egynyelvű nemzet gyenge -, a fentebb vá­ zolt keresztény mentalitással bizakodva remélhetjük, hogy magyar és ma­ gyar, magyar és román, szlovák, délszláv és német, ruszin és ukrán mind összetartozunk, s egymásra számíthatunk. 10 �Querela Hungariae 5. kép: Szent István-ének nemzeti színekkel ékesítve. Német kéziratos énekeskönyv Szendehelyről (Palóc Múzeum), 20. század eleje 6. kép: Szent István országfelajánlása. Szoborkompozíció 1821-ből. A helyi szlovák lakosság máigjó karban tartja és tiszteletben részesíti. Berencsfalu (Prencov, Hont vm., Szlovákia) (A tanulmányban található fotókat a szerző fényképezte.) Bibliográfia D. Horváth Gábor 2011. Danubius és Hungária. Politikától mentes és túlter­ helt allegóriák a 19. század végén. In: Iskolakultúra 2-3. sz. 82-86. http://epa.oszk.hu/00000/00011/00155/pdf/iskolakultura_2011_02-03_0 82-086.pdf (letöltés: 2015. 10. 07.) Horváth György, Dr. - Kostyál László 1992. Nagykanizsai Alsóvárosi temp­ lom. Nagykanizsai Városvédő Egyesület Honismereti Köre, Nagykanizsa Limbacher Gábor 2000. Vallásos népművészet. In: Kapros Márta (szerk.): Nógrád megye népművészete. Palóc Múzeum, Balassagyarmat. 273-326. 2015. A haza területe mint nemzeti jelkép. In: Molnár Jenő (szerk.): Ma­ gyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai. Laczó Dezső Múzeum, Veszprém. 169-191. Manga János 1939. A visszatért Felvidék néprajza. In: Csatár István és Ölvedi János (szerk.): A visszatért Felvidék adattára. 211-241. Mahr Ottó és Tsa „Rákóczi” Könyvkiadóvállalata, Bp. Pásztor Cecília (szerk.) 2002. „ ...Ahol a határ elválaszt”. Trianon és követ­ kezményei a Kárpát-medencében. Nagy Iván Történeti Kör, Nógrád Me­ gyei Levéltár, Szindbád Kht., Balassagyarmat-Várpalota 11 �Szépirodalom K e s z t h e l y i -M a n g ó G a b r i e l l a Kőtáblák helyett szavakat bízott rám az Isten nem nehéz komoly szavakat nem áthághatatlan parancsolatot megfélemlítő jövendölést istencsapásról csupán egy nonszensz képletet miszerint az ő képére teremtett engem vizslattam magam a tükörben melyik ő és melyik vagyok én vajon milyen fogkrémet szeret ő s vajon milyet szeretek én? szeret vajon ő is hajnalban kelni? érzi azt hogy az élet ostoba? mikor valahol már unalmas lenni hátra se nézve indul máshova? s ha megy vajon mivel megy szegény? égi lajtorján mozgólépcsőn halad? vagy nem megy csak ott van mindenütt mint te és én és mi mind a Nap alatt? egyszerre van jelen bennem és benned? ezer alakja van vagy csak az az egy? miért nem válaszol ezekre senki ha mindenkiben ugyanaz a program megy? szavakba burkolt engem az isten körülölel mint Jézust a lepel 12 �Szépirodalom K e s z t h e l y i -M a n g ó G a b r i e l l a Dunánál kifutó széria tagja vagyok programjaim egy része elavult gondolataimon a ráülő por is csikorgó fogaskerék Duna mellé bújva fésülöm bodrait lagymatag haraggal tűri el nekem ha feléledne pihenő ujjaim elmosódnának mint egy sokat nézett bikróm felvételen hátamon cipelem elmúlt illúzióm hogy tenni kell az emberért érdemes hogy maradjon utánam gallyak közt megakadt hordalék melyből sziget épül mielőtt Csend-képp feszület alatt moha tenyészik nyújtózkodik minden reggel s körbenéz ma sincs még feltámadás 13 �Szépirodalom Ka l á s z Is t v á n Stand by me Az író a fürdőkádban ült, a víz meleg volt, az ablak párás, kint télies ősz, a férfi a kádban olvasott, amikor kopogtak, a szomszédnő nyitott rá, hogy előbb csöngetett, a lakásajtó nyitva volt, bejött, percek óta szólogat a nappa­ liban. Nem hallja? Az író zavarba jött, nem hallottam, a nő folytatta, segíte­ nie kell, az író többször ígérte, ha baj van, szóljon... és most baj van. Azon­ nal jövök, mormogta az író, a nő kiment, várok, mondta, és a férfi esendő­ nek érezte magát. Két nappal előtte hagyta el az élettársa. Mindenkit elűzöl magad mellől, mondta a nő és elment, te nem tudsz úgy szeretni, hogy jó le­ gyen. Az író azt kiabálta utána, hogy a szeretet döntés, nem érzés. A nő állt az ajtó előtt, tudja, a volt férjemről, a lányom apjáról van szó, az író bólintott. Ismerte a történetet, a fiatal férj elment külföldre, ünnepekre jött haza nagy táskákkal, aztán többé nem, pénzt sem küldött, de a szom­ szédnő nem bánta, mondta, hogy nem szerette a férjét, jobb így, őt is egye­ dül nevelte az anyja. Az író felöltözött, kijött a fürdőszobából. Aztán állt a nővel szemben. Tessék, hallgatom. A volt férjem, mondta a nő, súlyos be­ teg. A szíve. Telefonált, hívott. Menjek el hozzá. Látni akar. Mielőtt meg­ hal. Az író nem értette, egy szigeten lakik, laknak, fent Dániában, nem tu­ dom, miért költöztek oda, semmi sem megy arra. Az ott a világvége. Pén­ zem most nincs, sóhajtott a nő, de megadom, kérem, vigyen el. Magának van autója. Jó autója. És ideje is van. Mostanában nem ír semmit. Ugye? Utána mosok, vasalok magára, ha gondolja. De nem mosolygott, miközben ezt mondta. Egy nappal később indultak, két napig ültek az autóban. A nő elmondta, hogy a férje nem volt rossz ember, csak esetlen, érzéketlen, nem, durva nem, csak sérült, a férje otthonban nevelkedett. Az író vezetett, és arra gon­ dolt, hogy semmi sem történik ebben a történetben, egy nő és egy férfi ta­ lálkozik, házasság, remény, gyerek, válás, és most a férfi beteg lesz. Kint laposabb lett a táj, erősebb a szél, vörösek, kékek a házak, tehenek álltak mezőkön, és a fiatal nő mellette egyre csak mesélte, hogy a férfi nem volt jó neki. És ezt éreznie kellett volna. De, mondta az író, a férfi betegsége mégis mindent megváltoztatott, így van ez, és vezetett tovább északnak, a nő pe­ dig azt felelte, hogy ő beszélni akart, még éjjel is felrázta, ha a gyerek aludt, de a férje soha. Átmentek egy hídon, szélmotorok surrogtak, kávét ittak az autópálya melletti étteremben, a nő telefonált, beszélt a lányával, a férje te­ 14 �Szépirodalom lefonját nem vette fel senki. Aztán elértek a tengerhez, fújt a jeges szél a víz felől, sirályok vijjogtak, majd jött a komp, kék-fehér, lomha hajó. Amivel át kellett menniük. A szürke ég alatt. Arra a szigetre. Amin élt a nő volt férje. Kivel? Egy mongollal. Az író nevetett. Micsoda? Mongol a nő? Tényleg? A nő is nevetett, de-de, onnan jött az a nő, a poros tundrából. Kerek a feje, a szemét nem látni. Fekete a haja, persze. Állítólag sem dánul, sem németül nem tud. Nem értem. Miért ez a nő kellett neki? Mitől jobb, mitől több ez a nő, mint én? Érdekes így a történet? Az író nézte a tengert, a semmire sem emlékeztető felhőket, arra gondolt, hogy napok óta nem nézett tükörbe. A benzinkutaknál fénylő lap volt a falon a mellékhelyiségben, csak elmosó­ dottan látta az arcát. A komp szinte üres volt, egy fehér furgon és az író fekete autója álltak lent. Az utasok: három szőke asszony, egy öregember, két szótlan afrikai a hajó végében. És ők az ólomszínű tenger fölött. A nő ült az emeleti büfé mellett, itta a híg kávét, néha kiment cigarettázni. A hidegbe. Három évig éltünk együtt, mondta később a nő, a férjemet egy buliban ismertem meg. Zenélt. Ez tetszett. Gitározott. Énekelt. Stand by me. Vad volt. Az író hall­ gatott, fiatalkorában ő azok közé tartozott, akik nem gitároztak, nem spor­ toltak, ő csak állt, figyelte a lányokat, hogyan vihogtak a színpad előtt, és meredtek a fönt zenélő iskolai zenekar énekesére. A jóképű győztesre. Aki vad volt, persze. És hangos. Igen, a zenészek, mondta végül az író, vonzó­ ak, ez mindig így marad, a zene a legjobb csábítás? Kérdezte hangosan. A nő nevetett, a nők a sikeres férfiakat keresik, ott az erő. És aki fent áll, sike­ resnek tűnik. Kint havazni kezdett, ez meglepte az írót, nem gondolta, hogy a tenger fölött havazhat. A férfiak meg a gyengét, folytatta a nő, az alázatot akarják. De én nem vagyok az. Sirályok bukkantak fel és lepték el a hajót. A nő mutatta a telefonját, megint van vétel, közeledünk. Amikor a párából felbukkant a sziget, az író arra gondolt, jó lehet itt élni, és a volt szerelmére gondolt, ahogyan feküdtek egymás mellett, és nem beszéltek semmiről. Ahogyan örömtelenül nevettek. Szinkronban. Ahogyan a szerelme azt mondta... De nem, ez nem illik ide, ez a nő története. Színes házak között, betonúton haladtak, a habzó tenger mellett. Egy kempingben lakókocsik álltak, két borzas kutya futott át előttük. Szörnyű, mondta ekkor a nő, hogy itt találkozom vele. Mit fogok mesélni a lányom­ nak? Itt a világ legvégén. Ahová elbújt a szégyen elől. Aztán megérkeztek a házhoz. Erdő mellett állt, sötét fák előtt, kerítés nem volt, csak egy pajta hátrébb, a fák között. Az író azt mondta, nem akar bemenni. És az utolsó komp két óra múlva indul. Vissza. A szárazföldre. Igyekezzen, mondta a nőnek. A nő kérlelni kezdte, fél a találkozástól, az író ne hagyja cserben, menjen be vele, így ketten léptek be a házba. A sötét lakásban két öreg dán volt, magasak, vékonyak, mosolyogtak, jöjjenek, a magyar férfi bent van a szobában, magas láza van, az orvos reggel volt itt, adott morfiumot, holnap 15 �Szépirodalom délelőtt jön megint. Az öreg nő beszélt, ők itt laknak az utcában, idevalósi­ ak a szigetre, a magyar férfi nincs jól. A rák... Az író nem értette, rák? Nem a szíve? Az öreg nő mosolygott, a morfium miatt van, lassítja a szívet, de a rák már hónapok óta öli. Azért akarta a volt feleségét, de a gyereket nem, hogy jöjjön. Ide. A nő sóhajtott, hol van, nézett az íróra, a férjem. Az öreg dán az ajtóra mutatott, bent alszik. Talán. Az író mondta, akkor most men­ jenek be. A komp indul. És a barátnője, kérdezte a nő halkan, a mongol nő hol van? Az öreg dán mondta, telefonáltak a kikötőből, hogy jött a magyar autó, a nő erre elment, hogy ne zavarjon. Az író elképzelte, egy mongol nő a tundrából a sötétedő dán tengerparton áll, és arra vár, hogy elmenjen a ma­ gyar autó. És visszajöhessen ebbe az alacsony, sárga házba. A haldoklóhoz. A férfi arca fehér volt, a fogai hiányoztak, a haja sem volt meg. Csak ritkás, vörös pamacsok a fejbőrön. A nő nem szólt semmit, leült, nézte a bete­ get. Hogy vagy, kérdezte a férj, nehéz utatok volt? A nő rázta a fejét. Ti együtt vagytok, nézett fel a beteg az íróra. A nő intett, csak elkísért. Én nem vagyok olyan, mint te, hogy másvalakivel. Kezdjek bármit. A beteg mo­ solygott. Mit akarsz, kérdezte a nő, eljöttem, hallgatlak. A gyerek üdvözöl. Miért hívtál? Éles volt a hangja, az író megérezte benne a szeretet gyűlöle­ tét, jobb híján így fogalmazta meg, és hogy semmi sem igaz abból, amit a nő idáig beszélt. Az író elcsodálkozott, ő eddig csak a nő elszántságát látta. A monoton hangját hallotta. A szeretetet nem érezte. Aztán bejött a mongol nő, mégis visszajött. Alacsony volt, kerek képű. Harmincéves lehetett. Állt, nézett. A nő felállt, tehát te vagy az, mondta, nyújtotta a kezét, a mongol nő nem válaszolt. Az író hirtelen fáradtnak érezte magát. Ez a gyengeség gon­ dolta, attól lehet, hogy nem bántották őket, a két nő békésen kezet fogott a férfi fölött. Hogy nem is baj, ha nem mennek vissza a szárazföldre. Hogy maradhatnak ezen a szigeten. A beteg köhögött, vizet kért, a két nő egyszer­ re mozdult a pohár felé, ezen nevettek. Az író és a nő közös szobát kaptak, csak ez van, mondta a mongol nő, for you, az ágyak külön álltak a fal mellett, a falak kopárak voltak, középen asztalka, rajta lámpa. Leterítve kendővel, a keskeny ablak a murvával borí­ tott kertre nézett. És a sötét fákra. Az éjszakáról nem érdemes beszélni, csak szavakat egymás mögé tenni: sötétség, lélegzés, nyögés a szomszédos ágyról, tompa ugatás a távolból, hideg, várakozás. Csönd. Reggel aztán az író és a nő arra léptek be a nappaliba, hogy hatan ülnek a szobában, szakállas férfiak, sovány nők, teát ittak, halkan beszélgettek a kattogó nyelvükön, intettek, hogy az író és a nő üljenek közéjük, van tea, van sajt, kétszersült. A barna ajtó zárva volt. Az író kérdezte, mi van a be­ teggel? Hogyan telt az éjszaka? Az egyikük válaszolt, hogy a férfi készül elmenni. Ők azért vannak itt, a mongol nő hívta őket, hogy üljenek, beszél­ gessenek, a beteg hallja az életet, hogy ne féljen. A nő kinyitotta az ajtót, a férfi félrecsúszva feküdt, zihált, láthatóan haldoklott. A nő üvöltött, hol van 16 �Szépirodalom az a mongol ilyenkor? Hol a nagy szerelem? Hol vagy? A beteg lehunyt szemmel zihált, reszketett, arca fehér volt. A nő pedig kiabálni kezdett, hol vagy, hol vagy, mongol, hát így haljon meg? Ezt nem érdemli senki. Az író a fürdőszobához ment, kopogott, mondta, come on, jöjjön, please. Nyílt az ajtó, kijött a mongol nő, csak törülközőt tekert magára, lassan átment a nap­ palin az öregek előtt, bement a szobába. Megállt az ágy előtt, lehajolt a fér­ fihoz, megsimogatta az arcát, lehúzta róla az inget, magáról levette a törül­ közőt és meztelenül a férfire feküdt. Majd énekelt, beszélt, suttogott, megint énekelt, dúdolt hozzá, neki. Tartotta a karjában. Mosolygott rá. És a férfi megnyugodott, meghalt. Huszonnégy órával később, hatszáz kilométerrel távolabb attól a szobától, egy másik országban, az autópálya mellett egy parkolóban, kamionok, bu­ szok között megállt az író autója. A nő azt mondta, igyanak kávét, cigarettát akar venni, csokoládét a lányának. Az író azt mondta, persze, csak lassan, nem sietnek. A nő erre azt felelte, de-de, sietniük kell. Sok minden megvál­ tozik. Mostantól. Mert ő így nem tudott szeretni. Miért nem tudtam? És sírt. Az író hallgatott. Másnap az író ott állt a fürdőszobájában, nézte a kádat, fáradt volt, levet­ kőzött, folyt a forró víz, kint még mindig a téli ősz. Aztán az író ült a forró vízben, a mongol nőre gondolt. Ahogyan meztelenül fölötte lebeg, suttog a gyönyörű nyelvén, tartja őt, védi őt, meleg lesz, minden jó lesz. Ne félj. Ne félj, oh, I won't be afraid, Just as long as you stand, stand by me. 17 �Szépirodalom Á d á m Tam ás Fóliázott angyalok Fóliázott angyalok szállnak a szmogban, szárnyuk csörög, forralt boromban részeg jégmadár fuldoklik. Fehér szárnyak zsugorodnak, valamennyi rideg háttér-információ esetleges. szétroncsolt úton sem fordul vissza a tél, lapos köd koldul, minden síkba ágyazott varjú megfagy a hézagos vetéseken. A távolban vászonkapcát lobogtató nyárfák sikítanak. Amott molinót feszítenek tömör nyakú angyalok, fóliázott mellükön katicabogarak mászkálnak. Látom már az eligazító mondatot: hogy hiába gyónok, nem léphetek túl megkövesedett bűnömön. Elég pozőr az alkony, és a keret is tájidegen. 18 �Szépirodalom Ád á m T a m á s Plázában Szaggatott erdőben keresem szarvasom, aki éhezik, s nem kap szeretetet. Hiány pereg az őzlábgomba pöttyös kalapjáról. Ez a példány is plázázni indult. Patanyomban gyűlnek könnyeim. Vállamra súlyos molylepkék telepednek. Kéretlen tehertétel ez. Plázában előkelőbb az önsajnálat, intim környezetben látványosabb az elérzékenyülés. Itt mindenkinek jut fény, romlandó remény. Szarvasom hamburgert eszik s csillogó szemmel áztatja lábát. Önmagunk elől mi is hattyús szökőkút lavórjába menekülünk. Rozmaring Hogy egész nap elviselhetőek legyünk, reggel rozmaringgal kenjük arcunkat, zöld leveleket teszünk nyelvünk alá, imádkozunk. Illatos lesz hajunkban a szivárvány. A templom bejáratánál befagyott szenteltvízben mozdulatlanul fekszik egy szál rozmaring. Ujjunk száraz és törékeny marad. Isten néha jégbe zárja a pajzán szagokat. Párában levelek puhulnak, az illatok ebédre kényszerítnek; kések, villák az asztalon. Ilyenek az ünneplőbe öltözött rozmaringos vasárnapok. 19 �Szépirodalom Ze n t a i Lá s z l ó Mikor jön az öreg?1 „Mindenkiért időben el fogok jönni! Egészen biztos, hogy senkit sem fo­ gok itt felejteni, egyetlen élőlény sem maradhat örökké ezen a földön, mert ez a dolgok természetéből következik. Ha megszülettetek, meg is fogtok halni! Ez alól nincs felmentés, nincs lehetőség fellebbezésre!” - hallotta ál­ mában, s mintha a tálalószekrény üvegvitrinjéből jött volna a jeges, kísérte­ ties hang. Látta Leonardo da Vinci öregkori arcát, ahogy a szentenciát las­ san, tagolva mondja, a szája nyugodt, a tekintete beletörődő, megfontolt, több mint atyáskodó, hullámos ezüsthaját félelmetesen fújja a szél. Azonnal felriadt ebből a szörnyű látomásból. A hálóinge teljesen átnedve­ sedett. Jenő a sötétben megtapogatta önmagát, erős pulzálást érzett a mell­ kasában. „Igen, akkor megvagyok, de hol is?” - kérdezte magában. Körbe­ nézett és rögtön nyugtázta, hogy az ágyban, az asszony ott szuszog mellette, egyenletesen. Pánikra semmi ok, de azért le kellene menni a nappaliba, megnézni azt a tálalószekrényt, nem zörögnek-e az ólomkristály poharak, nincs-e rendellenesség, meghúzhatná valamelyik felnyitott konyakosüveget, az asszony most biztosan nem szólna érte, meg különben is mélyen alszik. Eldöntötte, hogy lemegy, pontosabban leoson a sötétben, majd a nappaliban felkapcsolja a villanyt, kioldja a riasztót és megvizsgálja a tálalószekrényt. Felkelt és az ajtó felé indult. Még csak a kilincset fogta meg, amikor meg­ szólalt Irma, a felesége: - Hova mégy? Valami baj van, szívem? - kérdezte és felkapcsolta az éjje­ liszekrény lámpáját. - Semmi, szívem. Lemegyek és megnézem, hogy a hátsó kertkaput bezár­ tam-e. Nem biztos, hogy kulcsra zártam az este, amikor bejöttünk a kisház­ ból - felelte kicsit bizonytalanul. - Ilyen marhaság miatt ébreszted fel az embert? - méltatlankodott álmo­ san az asszony. - Szerintem jó lesz az reggel is. Gyere, feküdj vissza! - kér­ lelte emberét. - Meglesz az gyorsan - válaszolta. - Két perc és itt vagyok. Rögtön visszabújok melléd... - Menjél, ha már ilyen bolond vagy - válaszolta beletörődve az asszony, és magára húzta a paplant. Jenővel mostanában egyre gyakrabban fordult elő, hogy elbizonytalano­ dott valamiben. Egyszerűen nem úgy emlékezett a közelmúltban végbement 1Ez a címadó elbeszélés a szerzőnek az idei Ünnepi Könyvhéten megjelenő kötetében. 20 �Szépirodalom eseményekre, egy-egy saját cselekedetére, ahogy azokat átélte vagy végig­ csinálta. Egészen más sorrendben rakta össze azokat. Néha az elvégzett munka folyamatait cserélte meg, máskor az előtte vagy vele zajló történé­ sek menetét keverte össze. Bosszantotta, mert leginkább a precizitásáról, az idézőképességéről ismerték a rokonai, a kollégái és a barátai. A régmúlt idők mozaikképeit pillanatok alatt összerakta, felidézte vagy megelevenítet­ te, de a tegnapi történéseket egyre nehezebben citálta a maguk tényleges fo­ lyamatában. „Itt van a kertkapu esete” - gondolta. - Miért vagyok ennyire bizonytalan a bezárásában? - bosszankodott han­ gosan, lefelé menet a lépcsőn. Kioldotta a riasztót és a nappali ajtajából kilépett a hátsó teraszra. A teli­ hold ezüstössé varázsolta a kertkapu melletti tujasort, e nagyon féltett, sokat babusgatott, gyönyörű smaragdzöld kardokat, amelyek túlnőtték már a há­ zat. A kapu nem nyílt, a benne felejtett kulcsot kihúzta a zárból és a teraszra néző ablak párkányára tette. Ott volt a kulcs állandó helye, ha kimentek a kertbe, nem kellett keresgélni. Visszament a házba. A kijárati, fémkeretes üvegajtó kilincsét lefordította függőleges irányba, mert az úgy zárt. Már a riasztókódot készült bepötyögni, amikor eszébe jutott: „Hát tényleg bolond vagyok! A tálaló miatt jöttem le és arra rá se néztem”. A csillár összes lám­ páját felkapcsolta. Fényárban úszott a majdnem három és fél méter hosszú szekrény, mintha egy gálaműsor díszlete lett volna, de az öreg Leonardót sehol sem találta. Az ólomkristály poharak, a meisseni süteményestálak és a hollóházi kapucsínóskészlet darabjai mozdulatlanul álltak. Fejmagasságból a poharak alját is megtöltötte a fény. A tárgyak porcelánhideg némaságuk­ ban őrizték méltóságukat. Jenő megkereste a konyakjait, de mindegyik flaska bontatlanul feszengett az üvegpolcokon. Csalódottan beriasztotta az alsó szintet és visszament az emeletre. A hálóban nem kapcsolt villanyt, úgy bújt az ágyba. Irma félálomban kérdezte, hogy minden rendben volt-e, de kásás szavaiból érződött, hogy a kérdésre már nem várja meg a választ. Új­ ra elaludt. Jenő megnézte az éjjeliszekrényen álló órát. Fél hármat mutatott. „Jó lenne még két-három órát szunyálni” - gondolta, bár érezte, hogy telje­ sen elhagyta az álom, fájt a háta, csak forgolódott az ágyban és belebámult a vaksötétbe. Ismerte már ezt a rohadt állapotot, mert többször előfordult az utóbbi években, hogy alig várta a hajnalt, amikor lassan átszűrődött a fény a redőnyréseken. Reggel korán lement elkészíteni a kaját. Bekapcsolta a rádiót, de nem na­ gyon figyelt a műsorra, inkább arra összpontosított, hogy mindent jól te­ gyen. Nem akart gépies lenni, mert nagyon nem szerette azokat, akik így él­ ték az életüket és minden mozdulatuk önműködő volt. Lélek nélkül semmit nem lehet csak úgy megcsinálni, mert ha nincs benne tűz, víz, fény és hang, akkor semmit sem ér. Egy sima mozdulatnak is van fénye, denevérhangú üzenete, tűz áradhat belőle és hullámok ölelkezhetnek benne. Ahogy át- 21 �Szépirodalom nyújtja az ember a másiknak a kakaóspoharat, a kávét, a megszelt kenyeret, a húst, mind-mind csupa gesztus. Mindent megmutat egy-egy mozdulat, ha ki akar valamit fejezni. Ha nem, az akkor annyit is ér... Irma is hamarosan lejött, megfésülködött és rendbe szedte magát. Leültek reggelizni. Keveset ettek, de jóízűen. Látszott, hogy nem zabálni akarnak, hanem éhüket és szomjukat oltani. Szertartásszerű, már-már rituális mozdu­ latok kísérték az étkezést. A kés, a villa, a kiskanál és a teáskanál siklott a kezükben, némelyiken megcsillant a reggeli nap sugara. - A városba kell utaznom, a fogorvosommal délelőtt fél tizenegyre be­ széltem meg találkozót. Elvihetem a kocsit? - kérdezte Irma. - Nyugodtan, ma nem kell bemennem a képviselőházba. Itthon dolgozom. Kaptam ugyan feladatot a frakcióvezetőtől, de azt gépen is el tudom küldeni válaszolta a férj. - Csak lassan és figyelmesen vezess, annyira elvadultak az emberek, rettenetes ez a mai közlekedési erkölcs! Nehogy neked menjen va­ lami barom! - toldotta meg válaszát. - Menj, csak készülődj, tollászkodj, majd én elmosogatom a törmelékeket! - nevetett imádott asszonyára. A felesége csodálatos, tengerkék, lenge ruhát vett föl, kis aranysárga öv­ vel húzta meg a derekán. Jobban kiemelte az alakját, passzolt a melírozott, szőke hajához. Kívánatosan gyönyörű volt, pedig már elhagyta az ötödik ikszet. A társaságban gyakran ugratták az embert: „Jenőkém! Hoztad a lá­ nyodat?” - harsogták néha kórusban és volt ennek valami alapja, mert ez a hivatalnokember, bizony, jóval idősebbnek nézett ki a felesége mellett. Kü­ lönösen megroggyant a gerincműtétje óta. Fiatalosságát annak köszönhette, hogy az asszony drága, elegáns öltönyökbe bújtatta, ha bement a hivatalba. Úszni járatta, meg szobakerékpárt vett neki az egyik megüresedett gyerek­ szobába. Igyekezett karbantartani az urát. Irma fél tízkor hajtott ki a garázsból, csókot küldött Jenő felé és elindult a nagyvárosba. Jenő lehajtotta a garázs ajtaját, belülről bezárta, a bejárati lép­ csőkről még tudott integetni az asszonynak. Eltörölte az edényeket és leült dolgozni. A frakcióvezető előző nap arra kérte, hogy a nyugdíjrendszer előnyeiről, más európai rendszerekkel szem­ beni erényeiről készítsen ütős vázlatot. Nem kell részletezni, ha szükség lesz rá, akkor majd kibonthatja. Éppen ettől volt húzós a feladat, mert jó vázlatot csak az tud írni, aki teljességgel ismeri a rendszert. Ahhoz viszont sokféle szempontot kell figyelembe venni. Jenő két egyetemen is tanította a társadalombiztosítást. A kapott feladat hálás volt, mégis valahogy mindig elakadt, folyton elkalandoztak a gondolatai. Ahogy leütött néhány sort, azonnal elakadt a gépelés lendülete, mert megtörte gondolatait az öregem­ ber arca. Egyre csak Leonardo álombéli mondatai jutottak az eszébe. Miért ő személyesítette meg a kaszást? Kinek üzent, és miért pont vele? Miért olyan erősen nyomatékos hangsúllyal és tagoltsággal mondatta vele azt, amit? Egyáltalában miért pont neki? Folyamatosan igyekezett visszatérni 22 �Szépirodalom feladatához, de minél erőszakosabban szerette volna elhessegetni magától Leonardo mondatait, annál nagyobb erővel bénították a munkában. „Min­ denkiért időben el fogok jönni! De hát mit jelenthet ez a mondat? Mit akart ezzel nekem mondani?” - marcangolta Jenőt valami nagyon belső hang. Félretette a vázlatot, lementette az addig elkészült szöveget a számítógép­ asztalra és kiment a kertbe. Dél körül járt az idő, kellemes árnyat kínáltak a kis kertet körülölelő tuják. Különösen a legnagyobbat szerette, mert azt a hamis cédrust körbe is kellett kötelezni, annyira szerteágazóra nőttek az ágai. Úgy állt a kert egyik sarkában, mint valami gúzsba kötött, hatalmas toronyőr. A Nap a lakópark fölött ontotta sugarait. Nyár végi csend uralko­ dott. Az emberek többsége nem tartózkodott otthon, a munkahelyükön dol­ goztak. Csupán néhány iskolás lány sétált a lakópark fölső útjain. Egy nyo­ morult kölyökkutya vonyítását hallotta már napok óta. Az a hülye, normálatlan gazdája minden reggel kikötötte a teraszra, hogy meg ne szökjön, és elment dolgozni. Délután négy körül maradt abba a kutyasírás. Irma több­ ször is mondta, hogy fel kellene jelenteni azt a barmot. Nem elég, hogy az ilyenek kijönnek a panelből és lelakják a saját házukat, még állatot is kínoz­ nak! Jenő is így gondolta, de akkortájt az asszonynak nem mondta. Most napozott egy kicsit, aztán újra bement, hogy az automata kávéfőző-géppel kapucsínót készítsen magának. Nem volt éhes, meg egyre jobban dühítette, hogy még mindig nem birkózott meg azzal a nyomorult, pitiáner kis vázlat­ tal. Megitta a kávét és újra odaült a gép elé. Folytatta a vázlatírást, de csak kínlódott. Beírt egy mondatot, aztán rögtön törölte. Vacakolt vele, mint a nőstény kutya, amikor a kölykeit rendezi az alomban. Ha kívülről figyeli valaki, akkor biztosan azt gondolná, hogy szenved ez az ember, nehezére esik a fogalmazás, de az is lehet, hogy nem ott jár az esze, mert nem is az­ zal foglalkozik, amit ír, vagy ez a kapott feladat érdekli a legkevésbé, mert valami más foglalkoztatja. Igen, Jenő teljesen belegabalyodott az éjjeli mondatokba, rabul ejtették az öreg mester szavai... Dühösen felkelt a gép­ től, mert egyszerűen megbénította a gondolkodását, minden fordulatnál visszatért elméjébe a „mindenkiért időben el fogok jönni” fenyegető, sejtel­ mes felszólítása. Pedig rutinfeladat, amit kapott. „Egy született Jeney csípő­ ből kirázza!” - nyugtatta magát. Kikapcsolta a gépet. Lesétált a hegyről, egészen a település egyetlen élelmiszerboltjáig, hogy vegyen magának egy nagy üveg Coca-Colát. Azzal a reménnyel indult útnak, hogy talán találkoz­ hat valami ismerőssel, talán beszélgetnek egy kicsit, aztán estig csak elké­ szül azzal a könnyű vázlattal. Addigra már az asszony is hazaér, majd összeütnek egy sonkás-tojásos valamit. Elgondolásával ellentétben azonban nem találkozott egy árva lélekkel sem, csak a boltban váltottak néhány ér­ dektelen mondatot a pénztárosnővel. Otthon újra bekapcsolta a számítógépet, meghallgatott néhány zeneszámot a You Tube portálon, többnyire Bee Gees-dalokat, ifjúsága és első diákszerel­ 23 �Szépirodalom me kedvencei közül a Holiday-t vagy ötször meghallgatta. Felesége is szeret­ te ezeket az örök életű, egy korszak ifjúságának életérzését a világnak tolmá­ csoló számokat. Ismét nekiesett a vázlatnak. Úgy érezte, most menni fog, most be tudja fejezni. Szabályosan csépelte a billentyűzetet, szaladtak a gon­ dolatai, ujjai alig győzték követni azokat. Fél négyre végzett az anyaggal. Emailben elküldte a titkárságra. Alighogy továbbította a levelet, csöngettek. Amikor kilépett a házból, a kerítés előtt egy rendőrségi autó állt az úttesten. Jenőt egészen a kertkapuig vitte a lendülete. Még mindig nem gyanakodott semmire. Kinyitotta a kerítés ajtaját és köszönt az egyenruhásoknak. - Hadnagy Sándor rendőr főtörzsőrmester vagyok a megyei közlekedés­ rendészettől - tisztelgett az akkor már megszeppent embernek. - Jeney Jenő urat keresem. - Én vagyok - válaszolta zavartan. - Beengedne bennünket? - Persze, jöjjenek csak! - hívta az egyenruhásokat. Amikor beértek a házba, a főtörzs forgalmi engedélyt, slusszkulcsot, mo­ biltelefont, valamint egy női kistáskát tett a konyhaasztalra. A felesége tás­ kája volt. A rendőr azonnal elhadarta - hisz’ volt már ebben rutinja - a hi­ vatalos szöveget: - A feleségét súlyos baleset érte a Szerencs utcai kereszteződésben ma, 13 óra 14 perckor. Egy tehergépkocsi - a tilos jelzés ellenére - ráhajtott az autó­ pályára és oldalról frontálisan ütközött az önök LCD-699 forgalmi rendszá­ mú személygépkocsijával, amelyet a felesége vezetett. Jeney Jenőnét mentő­ helikopterrel szállították az Országos Traumatológiai Intézetbe. Mi helyszí­ neltünk a munkatársaimmal. A mentősök szerint nem sok esély van arra, hogy a felesége életben maradjon. Sajnos, már a helyszínen kétszer újra kel­ lett éleszteni. A vizsgálati jegyzőkönyvet postai úton fogjuk küldeni. - Kérem, ha gyorsan összekapom magam, bevisznek a városba? Bevisz­ nek a metró végállomásáig? - kérdezte alig titkolt fájdalommal, és megrendültséggel a férj. - No persze, ha nem szabályellenes - tette hozzá. - Kivételesen jöjjön nyugodtan! A kocsiban megvárjuk - mondta szinte egyszerre a két rendőr. Jeney két perc alatt összekapta magát. Autóstáskájába rakta iratait, pénz­ tárcáját és mobiltelefonjait. Irma telefonját is beszorította a táskába. Be se riasztotta a házat, csak szaladt le a lépcsőn, aztán mégis visszarohant, hogy valami hálóinget vigyen a kórházba az asszonynak, amit begyömöszölt egy nejlonszatyorba. Egészen az épület bejáratáig vitték. Útközben folyamato­ san hallotta a járőrkocsik egymás közötti beszélgetését. Amikor elköszönt a rendőröktől, csak annyit mondott neki a főtörzs: - Kérem, ne említse senkinek, hogy velünk utazott, mert tiltja a szabályzat! 24 �Szépirodalom Felrohant az intézet lépcsőjén és a földszinti információs szolgálatnál ér­ deklődött. A pultnál rövid telefonálás után közölték vele, hogy a felesége a harmadik emeleti műtőben van. - Felmehetek? - kérdezte meg sem várva a választ, és rohant a lifthez. Ahogy fent kiszállt a felvonóból, rengeteg eligazító táblába ütközött. Kór­ termek, mosdók, vizsgálók - olvasta a balra mutató nyilakon, aztán a jobbra mutató táblán meglátta a MŰTŐK feliratot. Rohant végig a nappal is feles­ legesen megvilágított folyosón. Két betegszállító várt az I-es és II-es számú műtő lábadozója előtt. Ők benn fekvő betegre vártak, de nem tudtak segíte­ ni Jeneynek. Leült a III. terem előtt, ahol gyanította, hogy a feleségét műthetik. Nem hallott hangokat, de az ajtó tejüvegén erős fény szűrődött ki. A betegszállítók egy negyed óra múlva eltolhatták saját betegeiket a másik két operációs terem lábadozójából. Már három órája ott ült. Meg sem mozdult, a műtőből sem jött ki senki. „Mit csinálhatnak ennyi ideig a feleségemmel?” - gondolta. „Jaj, hát tényleg bolond vagyok!” - nyugtatta saját magát. „Hát az életéért küzdenek, te ostoba!” - konstatálta magában a tényeket. Nagy sokára kijött valaki a műtőből. Odarohant hozzá. - Kérem! Jeney Jenő vagyok. Itt műtik a feleségemet? - kérdezte a fehér maszkos orvostól. - Igen, azt a hölgyet operáltuk, akit az autópályáról hoztak 13 óra 45 perckor helikopterrel. Nem mondhatok semmit. Majd a főorvos úr, ha kijön - hárította el magától a kérdezés további lehetőségét. - Várjon, kérem, vár­ jon türelemmel! Irma férje várt tovább, mit is tehetett volna, de nem kellett sokáig várnia. Két perc múlva kilépett az operációt vezető főorvos. Hozzá is odament és ebben az épületben - ma már harmadszor mondta el a nevét. - Kohári doktor vagyok - mutatkozott be a főorvos. - Kérem, mi minden tőlünk telhetőt elkövettünk, de olyan súlyos belső szervi roncsolódásai vol­ tak az ütközés következtében, hogy mesterségesen sem tudtuk fenntartani a vérkeringését. Fogadja részvétemet! Jenő leült a lábadozó előtti padra. Azt se tudta, hogy miért ült oda vissza, hiszen több mint három órát már odaszögezte a várakozás, a bizonytalan­ ság, a remény és a mélységes önmarcangolás. Utóbbi a halálhír vételével kezdett rajta elhatalmasodni. „A csüggedő reménytelenségben is lehet bízni, mert az is átfordulhat kapaszkodásba. A Jóisten is segíthet, ha nekünk, em­ bereknek már nem sikerült...” - gondolta. Mintha fel sem fogta volna a megváltoztathatatlan tényt, az orvosra ordított: - Adják vissza a feleségemet! - Nem érti, uram? A felesége meghalt - mondta Kohári doktor. - Értse meg, tehetetlenek voltunk. Még egyszer mondom, meghalt. Fogadja részvé­ temet! - köszönt el, s gyorsan eltűnt a folyosón. 25 �Szépirodalom Jeney végre megértette. Ez a széles vállú, kisportolt, erősen őszülő ember akkor ott nagyon összetöpörödött, majdnem belesüllyedt a fehér, kórházi padba. Merev szemekkel bámulta a nyálkászöld, undorító színárnyalatú linóleumos padlót. Tekintete hosszú percekig egyetlen pontra szegeződött. Oda, ahol az operáló orvos állt. A szempillái is mozdulatlanok maradtak. Még mindig nem akarta elhinni, hogy Irma elment. Hiszen csak a fogorvo­ sát kereste fel, és gyanútlanul jött hazafelé, és óvatosan vezette az autót; ahogy megbeszélték, mindig óvatosan és a legkörültekintőbben közlekedett. Erre jön egy barom, egy tetű, egy félkegyelmű és eltiporja a feleségét, akár egy férget. - A Jóistennek most igazságot kellene szolgáltatnia! Vissza kellene adnia a feleségét, aki ártatlan volt, vétlen és gyönyörű - mondta a nővérnek a kór­ ház alagsori patológiáján, miközben a főorvosra várt. Az készséges volt, fi­ gyelmesen végighallgatta Jeneyt. Elmondta a főorvosnak, hogy egyetemi hallgató gyerekei csak öt nap múlva térnek haza a római tanulmányi kirán­ dulásról. Megállapodtak abban, hogy a jövő hét elején adják ki az engedélyt a holttest elszállítására, így a család minden tagja jelen lehet a temetésen. Majdnem meghajolt, amikor kezet fogtak és megköszönte a köpenyes em­ ber jóságát. Elhagyta az épületet. Reflexszerű mozdulattal a zsebébe nyúlt, kereste a slusszkulcsot, amit reggel a felesége kezébe adott. „De minek? Nem lehetek ennyire ostoba!” - legyintett saját magára és át­ ballagott az út másik oldalára. Nem akart még hazamenni, teljességgel elvi­ selhetetlen lett volna már most bezárkózni az otthonukba. Ma délután képte­ len lenne elfogadni, hogy a felesége már soha nem fog a házba hazatérni. Pe­ dig milyen boldogan beszélgettek tegnap délután a kiskertben. Ő sört ivott, Ir­ ma narancslevet facsart magának a turmixgépen. Eltervezték, hogy a gyere­ kekkel közösen fogják megünnepelni a 25 éves házassági évfordulójukat. Senki más nem lesz ott, csak ők négyen. Milyen jó lesz újra együtt gyönyör­ ködni a két egyetemista lányban, akik nemcsak külsőre formázzák az édes­ anyjukat, hanem a lelkükben is hasonlítanak rá. Két gyönyörű angyal! Az ő kicsi lányai, akiket óvodás korukban minden este a térdein lovagoltatott. - Gyí, paci, gyí! - sikongattak a szobájukban. - Gyorsabban, apuci! Gyorsabban szaladjon velünk az a ló! - kiáltozták ujjongva. Alig akartak le­ feküdni, mindig Irma szólt rájuk: - Csajok! Irány az ágy! Reggel meg nem akartok kimászni belőle! Úgy nőtt fel ez a két tücsök, hogy szinte észre sem vették. Nem volt velük soha semmi gond, mert maguktól tanultak, rendben tartották a saját szobá­ jukat, egyetlen csalafinta füllentést sem eresztettek meg soha a családban. Ha zűr volt a gimiben, azt is azonnal tudatták a szülőkkel. Ugyanabban a 12 osztályos gimnáziumban kezdték az iskolát, csak egy év különbséggel. Az­ tán mindketten bejutottak az egyetemre. A nagyobbik lányt jogra, a kisebbi­ ket bölcsészkarra vették fel, magyar-történelem szakra. Fiúk, udvarlók se­ 26 �Szépirodalom hol a láthatáron. A nyarakat ők is végigdolgozták és a végén mindig együtt nyaraltak a szüleikkel. Irma elégedett volt a lányaival. Nem egzecíroztatta őket, de megkövetelte a rendet. Nem adott utasításokat, de a kéréseit nem lehetett visszautasítani. Tanárként tudott bánni a saját gyerekeivel. Nemcsak tanulta, hanem értette is a pedagógiát... Jeney Jenőt az emlékeivel együtt a lábai vitték ki a körútra. Egyszerűen képtelen volt eldönteni, hogy mikor hívja fel a lányait. Még ma beszéljen velük vagy csak holnap? Talán az lenne a legjobb, ha majd akkor közli ve­ lük a lesújtó tragédiát, amikor hozza őket hazafelé a repülőtérről. „A való­ ságban persze, ez sem lenne jó megoldás. Sokkolná őket” - töprengett ma­ gában. Elképzelte, ahogy a reptéri váróban rohannak feléje, boldogan moso­ lyogva mesélnek, csiripelnek - egymás szavába vágva - mint a kisfecskék, majd beülteti őket az autóba, és az úton csak úgy közli a gyanútlan lányok­ kal, hogy meghalt az anyjuk. Ez nemcsak brutális megoldás, hanem érzé­ ketlen és ostoba is. Beülnek egy másik autóba, nem abba, amelyikkel az anyukájuk kihozta őket a reptérre, mert ugye, az már a roncstelepen van, és akkor az apukájuk - vezetés közben - csak úgy elmondja nekik, hogy Irma már soha többé nem fogja őket magához ölelni, mert meghalt. Ismeri a lá­ nyait, ez mindkettőt leterítené. Nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen, csak ment, s már a Nyugati téren is túljutott, amikor kistáskájában megcsörrent a mobiltelefon. A kijelzőn a nagyobbik lánya nevét olvasta. Jeney nem akarta felvenni. Képtelenség fogadni ezt a hívást. Még nem készült fel erre a be­ szélgetésre. Aztán mégis megnyomta a fogadás gombot: - Szia, kicsikém! Majd este visszahívlak benneteket. - akarta mondani, de Adélból már ömlött a szó: - Édes apucikám! Róma gyönyörű. Nemrég jöttünk ki a vatikáni múze­ umból, most itt állunk a Szent Péter téren - újságolta lelkesen. - Míra annyi fényképet csinált az okostelefonjával, hogy betelt a memóriája - hadarta. Érződött, hogy az élményeket akarja megosztani. Jeney összeszorított fo­ gakkal hallgatta a lelkes beszámolót, de nem tudta eldönteni, hogy örüljön vagy sírjon. Ilyenkor mit kell tennie egy apának? Ebben a helyzetben ké­ pes-e valamit mondani? Két percig némán figyelte Adélka hangját. Elkép­ zelte a lányait, ahogy ott álnak a téren, csodálják a bazilika hatalmas kupo­ láját. Sóhajtani sem mert, nehogy gyanút fogjon a lánya. Aztán erőt vett magán és közbevágott: - Oké, kicsikém, oké! Nagyon örülök. Majd este beszélünk. Most benn vagyok a városban és alig hallak benneteket ebben a zajban - szabadkozott és elköszönt a lányától, aki még nem tudhatta meg, hogy félárva a húgával együtt, mert elvesztette az anyukáját. Majd később, majd este muszáj lesz megtudnia. Addig haladékot kaptak ők is, meg az édesapjuk is. A felesége 27 �Szépirodalom telefonját végleg kikapcsolta. Hadd zörögje mindenkinek a gépi hang: „A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható!” Erősen sötétedett már, amikor hazaérkezett. Bezárta maga mögött a kert­ kaput, de nem érezte, hogy otthon van. Megérkezett egy házba, ahonnan reggel a tengerkék ruhás feleségének integetett a lépcsőfeljáróról. Az elő­ szobában ledobta a szatyrot, amelyből kicsúszott az asszony hálóingje, amelyet az már nem fog felvenni soha. Leült a gép elé, bekapcsolta. Bee Gees-számokat keresett, de nem adott rá hangot, így csak tátogattak a fiúk. Sehogy sem érezte magát, csak rettenetes fájdalom gyötörte legbelül, benn a lelkében. - Legalább megnézhettem volna! - üvöltötte. - Legalább megfoghattam volna a kezét! A kezet, amely minden mozdulatával engem szeretett. A ke­ zet, amelyik reggel még elém tette a kakaót - szakadt ki belőle a zokogás. Ha van Isten, akkor most visszaadja nekem Irmát! - kiáltotta az íróasztalát vigyázó feszületnek. Hirtelen felugrott és átrohant a nappaliba. A csillár összes lámpáját felkapcsolta. Mereven bámulta a tálalószekrényt. Hosszan nézte ezt a hatalmas monstrumot, ahonnan álmában kiszólt neki az öreg Leonardo da Vinci. Záporoztak a kérdései: - Hát eljöttél, ahogy ígérted? Mindenkiért, aki sorra kerül? Azt akartad tudatni velem, te rohadék, hogy ma elviszed a feleségemet? Hát tudattad velem, hát megtudtam! Jeney a temetésig fel sem ment a hálószobájukba. Ott aludt a nappaliban, a tálalószekrénnyel szemben, az öreg kanapén. 28 �Szépirodalom Ac s a i R o l a n d Felhőnjárók Egy meg nem született gyermek története (részlet) 1. Az emlékbőrönd Csend honolt a felhőmező fölött. A némaságot és a mozdulatlanságot egy robogó metrószerelvény törte meg. Világító reflektorokkal fúrta át magát a felhőkön, mint egy hatalmas vakond, majd láthatatlan sínjén berobogott az állomásra, ami egyetlen, üres padból és egy táblából állt, amin talán a meg­ álló neve állt, amíg le nem koptatta az idő. A metró csikorogva lefékezett, és sziszegve kinyíltak az ajtói. A hosszú szerelvény úgy ívelt át az égen, mint egy szürke szivárvány. Felszálló nem akadt, és leszálló sem a kislányon kívül, aki a középső kocsiból lépett ki. Hat-hétévesnek tűnt. A bőröndje majdnem olyan nagy volt, mint ő. Hoszszú, fekete kabátot viselt és a fején piros, kerek sapka ült. Megállt a felhő­ peronon, a kocsi ajtaja becsukódott mögötte, a metró tovább robogott. A kislány utána nézett, aztán leült a padra, mintha várna valakit. Talán az ap­ ját vagy az anyját. De a felhőnjáróknak nincs senkijük. A nap éppen lebukott a horizonton, és búcsúzásul vörösre festette a felhő­ mezőt. A felhőnjárók és a védelmezők vörös pillanatnak hívták ezt. Ebben a pillanatban mindig váratlan dolgok történtek. Mint akkor is. A kislányt erős kar kapta fel és a járművére ültette. Széles, előrehajló há­ tat látott maga előtt, aztán hátranézett. Az állomás padjának egy nagy, tompa orr ütközött. Mintha egy bálna ugrott volna ki a tenger hullámai közül, de valójában egy hatalmas személyszállító repülőgép orra volt, és szilánkokra robbantot­ ta a padot. Semmi nem maradt az állomásból, ahogy a kislányból sem maradt volna, ha nem menti meg az ismeretlen. A repülőgép hangos zúgással továbbrepült, szele magasra dobta a szánt, de bőrszárnyak ugrottak ki a jármű oldalából, és a levegőben siklott tovább mutáns denevérként. 29 �Szépirodalom A kislány a füléhez kapott, de nemcsak megmentője derekát engedte el, hanem véletlenül a bőrönd fülét is, ami pörögve lefelé zuhant. Nagy hiba volt. - A bőröndöm! - kiáltott fel a lány. - Elkapjuk! - válaszolta egy érdes férfihang. A szán megfordult és üldö­ zőbe vették a lezuhanó bőröndöt. - Egy lék! - mutatott a lány ijedten a felhőrétegen tátongó lyukra. - Ha áthullik rajta, fújhatjuk! - felelte a férfi és nagyobb sebességre kap­ csolt. - Mi van benne? - Az emlékeim - felelte a kislány. A segítője meglepődött: - Nektek nincsenek emlékeitek... És már neked sem lesznek - mutatott a férfi szomorúan a bőröndre, ami éppen akkor zuhant át a léken az emberek világába. - Ne bánkódj! - szállt le a férfi a felhőkre a szánnal. - Mire jók az emlé­ kek? Csak poggyásznak, nehezéknek. A kislány a lék pereméhez sétált, aztán párás szemmel lenézett a mélybe. - Különben is, milyen emlékek voltak azok? - folytatta az idegen. - Nem tudom. Még nem nyitottam ki a bőröndöt - felelte a lány. A kislány akkor nézte meg először a férfit. Az egész szeme kék volt, amit a pupilla vékony, fehér vízszintes csíkként vágott ketté, mint az eget egy re­ pülő kondenzcsíkja. Arcát vörös tetoválások kunkorodó indái borították. Borotvált fejét prémes szegélyű csuklya fedte, mint egy eszkimónak, az ol­ dalán fekete kard lógott. - Lemegyek érte! - szorította a kislány kezét ökölbe az elhatározás. - Nem mehetsz le - mordult fel a férfi. - Különben is, az első hegy, ami átdöfi a felhőréteget és leereszkedhetnél rajta, messze van innen. Ráadásul veszélyes területeken kell áthaladni hozzá, ahol sok kiszámíthatatlan felhő­ állat él. Felhőmedvék, felhőpumák. Én egy viszonylag biztonságos helyre vinnélek. - Nem érdekel! - indult el a lány, és kis talpai apró nyomokat hagytak a felhőkön. - Azonnal gyere vissza! - kiáltott utána a férfi, de a lány, mintha meg sem hallotta volna. - A fenébe. - suttogta maga elé, aztán felült a szánra, és elindult a lány után. 2. Arcok a hóesésben - Szállj fel! - mondta az idegen. A lány szó nélkül engedelmeskedett. - Mi a neved? - kérdezte a férfi, és hátrafordult. 30 �Szépirodalom - Nem tudom - rázta fejét a lány, és fekete tincsei az arcát verdesték. - Mind ezt mondjátok. Pedig általában van nevetek, és olyan dolgokat tudtok, amiket egy földönjáró nem tudna ennyi idősen. Erősebbek és ügye­ sebbek vagytok. Ismeritek a betűket és a számokat, továbbá jól harcoltok. Engem Lornak hívnak. - Ki az a „mind”? - nézett a férfira kerek szemmel a kislány. - A felhőnjárók. - Kik azok a felhőnjárók? - Hamarosan elmondom, kik vagytok, és hogyan kerültetek ide. - Te nem felhőnjáró vagy? - Láncszem vagyok a föld, a felhők és az ég között. Én azért vagyok, hogy ti lehessetek. „Mi vagyunk a kar és a kard.” Ez a védelmezők jelmon­ data. - Mire használod a kardod? - tekintett a fegyverre a kislány. - Csak védekezésre. Ez nálam alapszabály. - Furcsa színe van. Miért fekete? - Mert a Fekete-bolygó ércéből készült. - Hol az a bolygó? Messze van? - A Sárkány-csillagképben. Meglehetősen távol, a Naprendszeren kívül felelte a férfi, aztán témát váltott, mintha feszélyezné, hogy a fegyveréről kell beszélnie. - Az embereknek van egy kifejezésük arra, ha nagyon bol­ dogok. Azt mondják ilyenkor, a fellegekben járnak. Pedig az emberek nem járnak a fellegekben, hacsak nem a nyamvadt repülőgépeiken, amik miatt majdnem otthagytad a fogad a megállóban - mutatott hüvelykujjával hátra­ felé a férfi. - Ha a fellegekben járnak, azt nem a talpuk alatt, hanem a szí­ vükben érzik. Furcsa, mi? Tudod, mi az a boldogság? A kislány tanácstalanul felhúzta a vállát: - Most szomorú vagyok. A férfi a lányra mosolygott, aztán megveregette a kislány sapkás fejét. - Elviszlek a legközelebbi hegycsúcsig, amin leereszkedhetsz a földre, rendben? A bőröndöt nem hagyhatjuk odalent. Ki tudja, milyen értékes em­ lékek lapulnak benne. A szán előrelendült és gyorsulni kezdett. A kislány átölelte Lort és az ar­ cát széles hátára fektette, hogy ne csípje a szél. Megmentője váratlanul lelassított: - Hófelhők - morogta. - Kapaszkodj erősen! A következő pillanatban kavargó, fehér pelyhek között találták magukat. Mintha egy sólyom fehér galambot tépett volna szét, és messzire szálltak volna a tollai. Az orkán ide-oda dobálta szánjukat. A hópelyhek között ka­ vargó jégszilánkok véresre vagdosták Lor arcát. - Meg kell állnunk! - kiáltotta túl a szél zúgását Lor. A szán puhán landolt a felhőrétegen. A kislány a havazást nézte. 31 �Szépirodalom Talán a hideg tette, talán a fáradtság, de szeme furcsa tréfát űzött vele. A pelyhek lelassultak és összeálltak egy képpé. Egy női arc jelent meg a levegőben, és kinyitotta a száját. Lebegett egy darabig előtte, aztán a következő szélroham szétfújta. De a hópelyhek újra összeálltak. Most egy férfiarccá. A férfi hószájával kimondta azt a szót, ami az előbb a nőnek nem sikerült, de a kislány sajnos nem hallotta. Annyit lá­ tott, hogy a szó rövid volt, mindössze két szótagból állt. A kislány apró öklével megdörgölte a szemét. Aztán amikor újra kinyitot­ ta, az arc eltűnt. A hóvihar elállt, és teljesen besötétedett. Lor a lányra nézett: - Nem vagy fáradt? Aludj kicsit! A lány nem ellenkezett, fejét Lor vállára döntötte. - Te is alszol? - Én elég rosszul alszom. Aki olyan sok mindent látott, mint én, annak már nem jön álom a szemére - mondta sejtelmesen Lor. - Ráadásul valaki­ nek őrködni is kell. - Miért? - Mert vannak, akik nem akarják, hogy itt legyetek. Ez meglehetősen vészjóslóan hangzott. - Kicsodák? Lor az ég felé mutatott, de nem néma maradt, mintha nem akarná kimon­ dani a nevüket, mert attól fél, megidézi őket. A kislány egy idő után egyenletesen kezdett szuszogni, aztán megrándult a teste, és felkapta a fejét. - Azt álmodtam, hogy repülsz, hatalmas szárnyaid vannak! - Akkor angyal lennék! - mosolygott Lor. Amikor a lány újra elaludt, magában hozzátette: - Pedig csak voltam. 32 �Szépirodalom O ravecz T ibor A csend követei Vértől tocsogó gyilkosok táncolnak A színpadon Zászlókba burkolt giliszták Arcukon Gyűlölet torz epéje fakad Lelkük kiégett sarlatán. Alattvalóik sarlót kiáltanak Megtévedt eszmék színjátszó köpenyén Távolabb gumibot pergése Vijjogó szirénák Kivert fogak, széttaposott agyak Fájdalom. A tömeg oszlik, viszik S ki marad Halkan virágot tesz Petőfi elé. Ők a Csend követei. 33 �Szépirodalom Or a v e c z Ti b o r Nihil ad ego Voltam nyomdász, kék virág Enyém volt az egész világ Enyém volt az út az égi kis vasút Peremvárosok lányai... virágai Nappalok vad harcának... esti bájai Én voltam a k ir á l y . híres Kócos király Kopjaköveket r a k ta m . hol elhaladtam Volt közötte p i c i . de volt óriás is Álltak m ö g ö tte m . mind Álltak képzeletem terén Remegve nézek Foltjaim felé Számolom Perceimet A lassan Múló Emléket Elúsznak Az árnyak Távoli mesék Megyek, zuhanok S némán vállalom sorsom, gyötrelmeim. 34 �Szépirodalom Fa b io V o l o Elveszett idő1 K ovacsics Zsuzsanna fordítása 2. fejezet Ő Két éve ment el, vagy tegnap este, vagy el se ment, nem tudom. Ha már nem vagy együtt azzal, akivel együtt szeretnél lenni, akkor az a valaki a legel­ képzelhetetlenebb pillanatokban képes megjelenni a gondolataidban. Hirtelen megostromolnak az emlékek és az emlékképek. Amikor a jelen egyetlen pil­ lantására sem méltat, jól esik visszahúzódni az elmúlt idő rejtekeibe. „I’ll tra­ de all my tomorrows for a single yesterday...”: minden holnapomat elcserél­ ném egyetlen tegnapért, ahogyan Janis Joplin énekli. Ha már nem vagy együtt azzal, akivel együtt szeretnél lenni, akkor éjjel kinyújtod a kezed a sötétben, és tapogatózol, hogy megérintsd. Hajnalban, amikor felébredsz és odanézel a helyére, ahol feküdni szokott, megdörzsö­ löd a szemed abban a reményben, hogy csak a fáradtság miatt nem látod. Kifut a kávéd a tűzhelyre, mert megfeledkezel róla, hogy odatetted. Kétszer sózod meg a tésztát. Vagy meg se sózod. Ha már nem vagy együtt azzal, akivel együtt szeretnél lenni, rendbe raksz egy csomó mindent, átértelmezel egy csomó gondolatot. Takarítasz, leka­ parsz, levakarsz, összeszedsz, rendbe teszel, kidobsz. Szöget versz a falba, a fába, a semmibe. Veszel ezt-azt, hogy kitöltsd az üres tereket. Visszalapo­ zol olvasás közben, mert nem jutnak el a szavak a tudatodig, és mire erre rájössz, már egyáltalán nem érted, hogy miről is van éppen szó. A DVD-n is állandóan le kell nyomnod a REWIND gombot, mert nem tudod követni, hogy mi történt. Ha már nem vagy együtt azzal, akivel együtt szeretnél lenni, akkor egy­ szerűen visszamész az időben. Sokkal többet nézel hátra, mint előre. Mint amikor utazás közben a hajótat korlátjának támaszkodsz, ahelyett, hogy a hajóorr korlátjának dőlnél. Ha már nem vagy együtt azzal, akivel együtt szeretnél lenni, nem kell te­ lefonálnod a munkahelyedről azzal, hogy késésben vagy. Mert ez senkit 1A regény első részének magyar fordítását a Palócföld 2017/1. számában olvashatják. 35 �Szépirodalom sem érdekel, mert téged senki se vár. És amikor hazaérsz, nincs kinek pa­ naszkodni, hogy rossz napod volt. Nem túl jó. Észreveszel minden változást, a legapróbbat is, ami egyszerűen azért van, mert nincs asszony a házban: napokig bent marad a szemeteszsák, még akkor is, ha a bejárati ajtó elé teszed le. A vécépapír a földre vagy a radiátorra van téve, sosincs a helyén. A lepedőnek nincs olyan illata, mint azelőtt volt. Még mindig emlékszem, milyen illata volt a lepedőjének, amikor eleinte nála alud­ tam. Nálam csak azóta volt érezhető az az illat, hogy összeköltöztünk. Most megint egyedül lakok, és ő magával vitte az összes kellemes illatot. Még a csend sem ugyanolyan azóta, hogy elment. Gyakran volt közöttünk csend, mert az volt a szép a kapcsolatunkban, hogy nem éreztük kötelezőnek, hogy szórakoztassuk egymást. Szép volt vele a csend, kerek, lágy és befogadó, nem úgy, mint most, amikor kényelmetlen, szúrós és hosszú. Őszintén szólva most valahogy túl zajos nekem a csend. Egyáltalán nem tetszik. Mielőtt megismertem őt, volt néhány meggyőződésem magammal kap­ csolatosan. Ő megpróbálta megértetni velem, hogy ez mind tévedés, és hosszú idő után végre rájöttem, hogy igaza van. Időbe tellett, túl sok időbe, és mire rájöttem, ő már sehol se volt. Hiányzik. Soha senkit nem szerettem úgy, mint őt. Most, hogy sok min­ dent megértettem és megváltoztam, senki mással nem tudok már együtt len­ ni. Nem illek már senkihez: ahhoz, hogy illeszkedni tudjak, szükségem len­ ne a régi hiedelmeimre. Megesett néhányszor, hogy lefeküdtem más nőkkel. Ezek mind olyanok voltak, akik magukkal viszik az emléküket. Az egyikkel egyenesen úgy jár­ tam, hogy miközben meztelenül feküdtünk az ágyban, rájöttem, hogy más a bőrének az illata, mint amibe beleszerettem, és ettől elkezdtem kellemetle­ nül érezni magam. Felöltöztem, és bocsánatkérések közepette eljöttem tőle. Vannak történetek, amelyek évekig tartanak, és ezek alatt az évek alatt beleszeretsz a másikba és aztán kiszeretsz belőle. Vannak, akik már nem szeretik egymást, mégis együtt maradnak. Vannak, akik úgy döntenek, hogy szakítanak, de időre van szükségük. Először megpróbálják kideríteni, hogy biztosan jól döntöttek-e vagy csak valami átmeneti válságról van szó. Ha végül rájönnek, hogy tényleg vége, még meg kell találni a módját, ho­ gyan váljanak el, meg kell találni a megfelelő szavakat, hogy enyhítsék a fájdalmat. Vannak, akik ilyenkor akár hónapokat vagy éveket is képesek el­ vesztegetni. Van, aki az egész életét elvesztegeti, és soha nem teszi meg a döntő lépést. Sokan azért nem tudnak elmenni, mert nincs hová menniük vagy nem tudják elviselni annak a gondolatát, hogy fájdalmat okozzanak a másiknak. Erős fájdalmat, amit akkor érez a másik, ha meghitt kapcsolatban voltunk vele. Azt gondolják, hogy a hirtelen jött fájdalom nagyobb kárt okoz, mintha naponta adagolják. 36 �Szépirodalom Ezek a kapcsolatok élik tovább a maguk életét, még akkor is, ha az a fél, akit el akarnak hagyni, tisztában van a helyzettel. Úgy csinál, mintha sem­ mit se venne észre. Ha egyik fél sem képes szembenézni a helyzettel, akkor elakad a gépezet. Letaglózza őket a kölcsönös tehetetlenség. Ilyenkor húz­ zák az időt. Vesztegetik az időt. Felélik az időt. Az, akit el akarnak hagyni, majdnem mindig szívélyesebbé, kedvesebbé, engedékenyebbé válik; nem érti, hogy ezzel csak ront a helyzeten, mert aki túlságosan engedékeny, az idővel elveszíti a varázsát. Minél tovább húzzák az időt, az áldozat annál gyengébb lesz. Van, aki arra vár, hogy a másik hibázzon, elrontson valamit vagy valami­ lyen kis gyengeséget mutasson, amibe aztán belekapaszkodhat és ürügyül használhatja, hogy megszabaduljon a lelkiismeretfurdalástól. Néha még akkor is tovább él a féltékenység, amikor már nem szeretik egymást és oda-vissza ellehetetlenítik egymás életét. Csak azért nem szakí­ tanak, hogy mások ne tudjanak közeledni. Sokféle okból maradnak együtt az emberek. Egy ötéves viszonyból lehet, hogy csak két, három vagy négy év volt a szerelem. Ezért van az, hogy egy kapcsolat minősége nem mérhető években. Nem a mennyiség, a minőség a fontos. Vele három évig tartott a kapcsolat, de az volt az érzésem, hogy négy évnél is tovább szerettem őt. Úgy éreztem, hogy a szerelmem időben túlnőtt a viszonyunkon. Nem sokkal ezelőtt még meg voltam győződve ar­ ról, hogy szép csendben még ebben a két évben is szerettem őt, amikor már nem volt velem. Aztán rájöttem, hogy nem is szerettem őt, egyszerűen azért, mert nem tudtam szeretni. Mert mindig távolságtartó voltam. Sosem éreztem igazán szerelmet, csak beleéltem magam a másik érzelmeibe, akár egy színész, amikor szerepet játszik. Mindig sírtam a moziban, ha sántikáló kutyát láttam, haláleset történt vagy szerencsétlenséget mutattak a híradó­ ban. Lehet, hogy erről ismerszik meg az, aki nem képes igazán szeretni. A szerelmem valójában színjáték volt. Átéltem, de csak szerepet játszot­ tam. És még csak észre sem vettem. Nem azért tettettem a szerelmet, hogy becsapjam a másikat. Amikor azt mondtam neki, hogy „szeretlek”, nem tudtam, hogy nem mondok igazat. Saját magamat is becsaptam, azt gondol­ tam, hogy tényleg szeretem. És az együtt töltött három évben legalább két­ szer vagy háromszor szerelmesnek is éreztem magam. Ez volt az én nagy tévedésem, amire felnyitotta a szememet, hogy meglás­ sam a valóságot. Mert igaza volt, amikor azt mondta, hogy nem tudok szeret­ ni. Nem voltam rá képes. Összetévesztettem a szerelmet az alkalmazkodással. „Ez a legnagyobb szeretetmegnyilvánulásod. Összetéveszted a két dolgot. Amikor alkalmazkodsz, azt hiszed, hogy szeretsz.” Nagyon kellett vigyáznom vele, mert mindig észrevette, hogy mit gondo­ lok, mit érzek. Vannak nők, akiknek hazudhatsz bátran: túlozhatsz, mond­ hatsz nekik nevetségesnek tűnő képtelenségeket, és ők elhiszik. Ő nem 37 �Szépirodalom ilyen. Amikor olyasmit mondtam neki, ami nem volt igaz, lehetett az akár­ milyen hihető, olyan arckifejezéssel nézett vissza rám, mint aki azt mondja „mit gondolsz, kivel beszélsz? ” vagy egyenesen belenevetett a képembe. Amikor azt mondta, hogy összetévesztem a szeretetet az alkalmazkodás­ sal, azt hittem, nincs igaza, hogy az csak egy veszekedés közben odamon­ dott gonoszkodás. Pedig igaza volt. Olyasmit akart tőlem, amit nem tudtam megadni neki, sőt még azt se tud­ tam, hogy miről van szó. Ráadásul azt hittem, hogy el van bizonytalanodva, hogy paranoiás. Mert amikor elgondolkodtam magamon, arra jutottam, hogy: „Nem vagyok féltékeny, nem kérek tőle olyasmit, amit nem akar megtenni, nem szoktam haragra gerjedni, teljesen szabad mellettem, ha elmegy valaho­ va, még csak azt se kérdezem, hogy hova megy, mi egyebet tehetnék?” Nem értettem, mit akar tőlem. Aztán világossá vált az egész. Beletelt egy kis időbe, de sikerült. Sajnos oda vezetett a lassúságom, hogy nincs többé, aki felmelegítse a lábamat az ágyban. Megváltoztam, és ezért körülbelül egy hónapja újra keresni kezdtem őt. Hívogatom telefonon. Ma is ez volt: „Szia, én vagyok”. „Tudom, csak azért vettem fel, hogy megmondjam, ne hívj többet”. „De...” Kattanás. Rájöttem, hogy szeretem, és vissza akarok térni hozzá. Mindent meg aka­ rok adni neki, amit csak akar. Ezért dúlt fel annyira, amikor Nicola néhány nappal ezelőtt hírt adott róla. 38 �Querela Hungariae N a g y Ti b o r B a l á z s A kuruc költészet mint közköltészet jellege, tematikája és egy tipikus műfaja A közköltészet körülhatárolásának problémái Az elmúlt évtizedek „vulgármarxista” hatásokat is elszenvedő folklorisz­ tikája és irodalomfelfogása számára a közköltészet fogalma mai értelmében nem volt ismeretes. A Magyar Néprajzi Lexikon külön címszóként kezeli1 ezt a tudományos diskurzusba a klasszika-filológus Marót Károly által bevezetett2 terminust. A lexikon előbb Marót meghatározását közli, miszerint nincs külön irodalmi ( ’mű ’-) és népi ( ’nép ’-) költészet, csak az egyigaz köl­ tészet van, amely akkor a legigazibb és a legtökéletesebb, ha ’közköltészetté ’válhat... A címszó szerzője természetesen és nyilvánvalóan elutasítja ezt a definíciót, de nem azon az alapon, ahogyan ma tennénk, hanem osztály­ szempontokat (is) figyelembe véve: E meghatározás... különféle polgári esztétikák befolyása alatt... elmossa a közösségi (folklór) és személyes-indi­ viduális művészet minőségi más és más voltát... Ugyanakkor, leszűkítve ér­ vényességi körére, ti. a folklórra, kifejezi annak legfontosabb jellemvonását, a kollektivitást, amelynek sikerült magyar nyelvi megfelelőjét kínálja. Meg­ történik tehát a közköltészet = közösségi költészet = népköltészet egybemosódás - illetve egybemosás - és az éles, műköltészet - népköltészet kont­ raszt, kiemelve az előbbinek „személyes-individuális” és az utóbbinak „kol­ lektív” voltát. s ebben implikatúraként ott vannak az iskolás tanulmánya­ inkból jól ismert, a népköltészetről alkotott féligazságok. ilyenek a folklór alapvetően szóbeli jellegéről, „szájról szájra” terjedéséről, variálódásáról, közösségi voltáról, névtelenségéről stb. szóló elképzelések. Ezek azonban nem veszik figyelembe az orális és a „szkripturális” hagyomány közötti át­ meneti jelenségeket, például tárgyalandó témánkat, a túlnyomórészt kézira­ tos ún. kuruc költészetet vagy egyéb, „félig irodalmat (semi littérature)’.3 Feltételezésünk szerint ezek az alkotások lehetnek, amelyeket a lexikon rendre félnépinek nevez. A kuruc énekek, kuruc dalok, kuruc nóták címszó magyarázata szerint a kuruc énekek korábbi rétege félnépi, az újabb irodal­ mi eredetű, mindkét rétegből számos alkotás került be a szóhagyományba;1 1Magyar Néprajzi Lexikon (a továbbiakban MNrL), 3. kötet, K-Né, főszerk. Ortutay Gyula, Bp., 1980, 327. 2 KÜLLŐS Imola, Közköltészet és népköltészet, Bp., 2004, 11. 3 I. m. 12. 39 �Querela Hungariae az előző gyökeresebben, az utóbbi alig alakult át. Két évszázadon át tartott e téren is az írás- és szóbeliség kölcsönhatása... Mindez megnehezíti a ku­ tatást, mely máig lezáratlan...4 Már ebből is sejthető igazunk, ám az akadé­ miai kiadvány ebben is „segítségünkre siet”: bevezeti ugyanis a félnépi folk­ lór fogalmát.5 Ennek magyarázatát - a megfelelő tanulságok levonása ked­ véért - érdemes hosszabban idéznünk: az osztálytársadalmak alávetett, de nem kizsákmányolt [sic!] osztályainak (és rétegeinek) közösségi jellegű tár­ sadalmi tudata... Voltaképpen ide tartozik a hivatásos és a folklór jellegű művészet közötti számos átmeneti forma... Tartalmilag a folklórhoz hasonló témák és művészi eljárások jellemzik, ugyanakkor megfigyelhető benne az egyéniség fokozottabb szerepe. A hagyományozás nem csupán szóbeli lehet, és a közösségi jelleg természetesen a nem kizsákmányoltak megfelelő cso­ portjára [?] jellemző. Általában... minden közösségi jellege ellenére is az írásbeliség alapján áll... voltaképpen közösségi kultúra terméke, de nem ér­ telmezhető sem a közköltészet, sem a tömegkultúra kategóriáival... Az ural­ kodó osztályok kultúrája és a folklór közötti kölcsönös kapcsolatok (bár nem kivétel nélkül) zömmel a ~ segítségével történnek6 Ha dolgozatunk elején - a folklorisztika és az irodalomról való gondolko­ dás szempontjából - „vulgármarxista” hatások elszenvedését tételeztük, most megállapíthatjuk: ez a vulgármarxizmus maga. Habár az előbb kifej­ tett álláspontnak vannak használható elemei, amelyek tárgyalt korszakunk, a XVII-XVIII. század főként kéziratos közköltészetére, s annak speciális te­ matikájú részére, az ún. kuruc költészetre (is) jellemzőek. Ilyen például a nép- és a műköltészet közötti átmeneti jelleg, amely biztosítja a „magas iro­ dalom” és a folklór közötti átjárhatóságot. Küllős Imola ezen az alapon - a történész Burke modelljének felhasználásával - feltételez a korábbi elit-né­ pi oppozíció helyett egy U-alakú közlekedőedényre emlékeztető kultúramodellt7, melynek lényege, hogy a kultúrjavak cseréje „a nagy- és kishagyomány” között nem közvetlenül történik, hanem egy médiumszerepet betöltő kommunikációs csatornán - illetve csatornák sokaságán - keresztül. A köz­ költészet - felfogásában - olyan általánosan ismert, tömeges terjesztésű verses művek variánsokban létező halmaza, melyet egy adott közösség (tár­ sadalmi hovatartozásától függetlenül) használ; tekintet nélkül arra, hogy e műveknek van-e ismert szerzője vagy nincs, s függetlenül attól is, hogy az alkotás mely stílusrétegbe tartozik. [A közköltészetet] az alkalom és a funkció sokkal inkább meghatározza, mint az egyéni, költői invenció. Mind a névvel ismert szerzőktől származó, mind az anonim szövegek szájhagyo­ mányban és írott formákban is (kéziratos másolatok, illetőleg olcsó nyom4 5 6 7 MNrL, 3. kötet, 1980, 360. I. m. 2. kötet, F-Ka, 1979, 134. I. h. Küllős Imola, 2004, 20-21. 40 �Querela Hungariae tatványok útján) terjedtek és variálódtak.8 Küllős azonban a közköltészet műszót leszűkíti a „kora újkori verses anyagra”9, holott - egyesek szerint az tágabb értelemben az irodalom mindenkori populáris regiszterét jelenti, hiszen a népköltészet általunk ismert fogalmát csak a „Volksgeist” romanti­ kus ideológiája, a XIX. századi programos népiesség hívta életre. Vagyis e felfogás szerint - a műköltészettel a közköltészet állítható közvetlenül szembe. Nyilván ez az álláspont is megfontolandó, ám témánk szempontjá­ ból célszerűbb, ha Küllős definíciójánál maradunk. A kuruc költészet meg­ határozásánál pedig - kisebb kiigazításokkal ugyan, de - a néprajzi lexikont követjük. Tematikai és időbeli határok; a ku ruc szó eredete Amit általában kuruc ének vagy épp kurucnóta névvel illetünk, nem fedi le azt az igen heterogén elemekből összeálló hagyományréteget és/vagy szövegkorpuszt, amely valamilyen módon kapcsolatba hozható a „kurucos” tematikával. Éppen ezért kívánatos, ha a „rárakódott” vagy „beágyazódott” rétegektől eltekintünk, és ennek a kultusznak - azt is mondhatnánk: „életér­ zésnek” - csak a magvát határozzuk meg kuruc költészetként. Ebben az ér­ telemben korlátozzuk a kuruc énekeket a Thököly Imre, majd II. Rákóczi Ferenc vezetésével vívott függetlenségi harcok eseményeivel és személyeivel foglalkozó epikus-lírai alkotások10 körére, noha számos Zrínyi korabeli és az ő harcaihoz kapcsolódó, illetve a Wesselényi Ferenc nevével fémjelzett összeesküvéssel foglalkozó alkotás tartozik ide - az ún. Thököly-kódex első versei például az 1663-64-es évekre datálódnak -, nem beszélve a „kései kurucság” egészen a XVIII. század közepéig kitolódó versköltéséről.11 Vi­ szont ha a kuruc költészetet a históriai „kuruc kor” versterméseként igyek­ szünk megragadni, azzal a kellemetlen ténnyel szembesülünk, hogy a jelen­ ség behatárolása történetileg is problematikus. Egyes történészek az - Ady szavaival élve - „csatát vesztvén alig csatázva” megkötött dicstelen vasvári békét követő „elementáris erejű felháborodástól és elkeseredéstől”12 szá­ molnak a mozgalommal, míg mások az 1670-es fegyveres felkeléstől szá­ mítják a kuruc küzdelmek korát. Maguk a kurucok általában a Bocskai Ist­ ván vezette felkelést tekintették a kezdetnek.13 Ami a kuruc szó etimológiáját illeti, Bél Mátyás óta elterjedt az az elmé­ let, miszerint a kifejezés a latin crux, cruciatus, crucius szavakból eredez-*I. 8 I. m. 15. 9 I. m. 11. 10MNrL, 3. kötet, 1980, 360. 11A Thököly-kódex és kuruckori versei, szerk. Busa Margit, Bp., 1958, 13. 12 N agy László, „Nem jöttünk égi Hadak-Útján... ”, Bp., 1982, 13. 13 I. h. 41 �Querela Hungariae tethető, mely eredetileg Dózsa György kereszteseire vonatkozott volna. Ez az idea azonban eredendően nem a kétségtelenül jeles történetíró Bél Má­ tyástól, hanem egy alkalmi „historiográfustól”, a székely nemesúr - és egyébiránt udvarhű, „labanc” érzelmű - Cserei Mihálytól származik.14 Tör­ téneti visszapillantásában a következőket írja: László király idejében támada a paraszt had Dósa András [sic!] generálissága alatt; mely hadat a zászlójokon és köntösökön levő fejér keresztről cruciatusnak hívtanak, a honnan vett eredetet a kurucz nevezet...15 De a szerző a labanc szónak is talál etimont: szerinte a „lobbants” kifejezésből keletkezett, mivel a németek puská­ val szoktanak inkább harczolni, mint karddal, a puskapor penig felszokott lobbanni6. Érvelése nem túl meggyőző egyik esetben sem, ennek ellenére a történetírás felkarolta és a közelmúltig - sőt: talán még ma is - elfogadja ezt a vélekedést - ti. a cruxból, cruciatusból való származtatást. A nyelvtör­ ténet viszont nem foglal ilyen egységesen állást: néhányan osztják az imént idézett, Cserei laikus nyelvészkedésére alapozott föltevést, a TESz. viszont - amellett, hogy a kuruc kifejezést ismeretlen eredetűnek tartja - feltételezi a szóról, hogy kezdetben ’kóborló, kószáló, bujdosó személy’ jelentésű le­ hetett.17 Megint mások a török kurudzsi ’kóborló’ vagy a - török közvetítésű - görög xvpoa ’rabló’ alakból vezetik le a vitatott szót.18 A történész Nagy László egészen sajátos álláspontot képvisel ebben a kérdésben: egy 1646-os, a „két Rákóczi György” idején készült erdélyi udvari ceremónia­ tervből és II. Rákóczi György, illetve Báthory Zsófia esküvőjének leírásá­ ból -, valamint Kemény János Önéletírásából - arra következtet, hogy a ki­ fejezés eredetileg ’páncélos udvari apród’-ot jelenthetett - minthogy az er­ délyi nemesi ifjakat páncélosan járatták („apró kuruczok”), és a páncél ko­ rabeli elnevezése kuraczin vagy kuraczél volt. Nem zárja ki a Kur vagy Kurmacher szóból való eredet lehetőségét sem, ’udvaronc’ értelemben.19 Ezek alapján Nagy azt fejtegeti, hogy a Habsburg-hatalom ellen harcoló I. Rákóczi György apródjainak nevét alkalmazta a hetvenes évek felkelőire valamelyik felső-magyarországi Habsburg-párti katona...20 A kuruc költemények műfaji, illetve tematikus besorolása A néprajzi lexikon besorolása szerint a kuruc költemények „műfaji szem­ pontból történeti énekekre, politikai dalokra, vitézi énekekre és bujdosóéne14I. m. 33. 15 Idézi N agy László, in i. m. 35. 16 I. h. 17I. m. 37-38. 18I. m. 45. 19I. m. 40-42. I. m. 46. 42 �Querela Hungariae kekre” oszthatók.21 Kérdés, hogy beszélhetünk-e egyáltalán műfajokról vagy csak nagyobb tematikus csoportokról. Küllős Imola „az egyes alkotá­ sok, műfajok alkalomhoz és/vagy funkcióhoz kötöttsége” alapján a kuruc „verstermés” egészét a „történeti és társadalmi tematikájú költészet" körébe sorolja, ideértve még a latorénekeket, katonaénekeket, bujdosóénekeket, porcióénekeket, rabénekeket, paszkvillusokat stb. is.22 Természetesen nem arról van szó, hogy léteznek kuruc dalok és katonaénekek, bujdosóénekek stb., hiszen a kuruc tematikájú költészet nagy része besorolható ezekbe a tí­ puskategóriákba. Érdekes viszont, hogy a kuruc költészet egyik legjelentő­ sebb gyűjteménye, a Thököly-kódex verseinek szinte mindegyike olvasni való vers; dal, ének nincs egy sem.23 Először tekintsük át a ténylegesen „énekformájú” alkotásokat - amelyek a folklórra is nagyobb hatást gyako­ roltak -, majd foglalkozzunk részletesebben a Thököly-kódexben szereplő egyik elterjedt XVII. századi műfajjal, a paszkvillussal. Az ún. történeti énekek valamely fontos közéleti vagy hadi eseménnyel, nemritkán ezek meghatározó, kiemelkedő személyiségével foglalkozó lírai vagy epikus alkotások, dalok. Előlegezőjüknek tekinthetők a XVI. századi hivatásos énekmondók által előadott, citált - históriás énekek. A történeti ének megnevezés használata széles körű: korszakunkból ide sorolható szin­ te az összes többi tárgyalandó énektípus; legjelentősebb alkotása a Rákóczinóta.24 Utóbbi ismert és népszerű formájában a XVIII. század 30-as éveiben keletkezhetett, ám jelentős „előéletre” tekinthet vissza: többek között a „Querela Hungariae” - főként a protestáns szerzők műveiben - már a XVI. század óta ismert toposzára. Előképe Rimay Kiben kesereg a magyar nem­ zetnek romlásán s fogyásán című, „Ó, szegény megromlott s elfogyott ma­ gyar nép...” kezdetű verse25, melyben megjelenik a később közhelyszámba menő nép-szép-kép-ép rímnégyes; ez később kiegészül a tép-cserép-lép stb. rímekkel, s végigkíséri - a „Magyarország panasza”-toposszal együtt - a manierista (és a barokk) költészetet - elsősorban református szerzőknél, s hatástörténete egészen a Himnuszig nyúlik. A Rákóczi-nóta - tiltása ellené­ re vagy éppen azért - sokáig „szinte első nemzeti himnuszunk”26 volt, a ne­ mesi-nemzeti ellenállás szimbóluma. Érdekesek a közvetlenül Rákóczi fellépése előtt domináló porcióénekek. A porció kifejezés a latin portio ’rész, arány’ szóból ered; a katonatartás­ ként vagy rovásadóként is ismert fogalom egy adónemre utal. A XVIIXVIII. századtól a jobbágyság állami hadiadójának az elnevezése, amelyet213456 21 MNrL, 3. kötet, 1980, 360. 22 Küllős Imola, 2004, 26. 23 A Thököly-kódex és kuruckori versei, 1958, 9. 24MNrL, 5. kötet, Sz-Zs, 1982, 342. 25 A XVII. század költői, szerk. LATOR László, Bp., 1995, 24. 26 MNrL, 4. kötet, N-Szé, 1981, 301. 43 �Querela Hungariae egy-egy gazdaság összeírt vagyontárgyai után vetettek ki. A katonatartás tkp. a fizetni nem tudó jobbágyok számára a császári katonák elszállásolá­ sát és élelmezését jelentette. A porcióének a jobbágyság ezzel kapcsolatos sérelmeit tárja fel - és a nemességét, hiszen figyelemre méltó módon a XVII. században még jellemzően a - jobbágyait „féltő” - nemes panaszda­ la.27 Már a Thököly és Rákóczi közötti két évtizedben felbukkannak az első bujdosóénekek12’, annál is inkább, mivel a bujdosik, bujdokol szó eredeti ér­ telmében ’úton van, utazik, elhagyja lakhelyét’ szemantikai tartalommal rendelkezhetett, s csak később rakódhatott rá a ’kényszerűségből teszi ezt’ jelentésárnyalat. A kuruc korban azonban már jellegzetesen panaszdal, a „bujdosó” lehet „végvári vitéz (Buga Jakab éneke), kuruc katona (Egy buj­ dosó szegénylegény), kóbor diák (Szegénylegény dolga) stb.” Ide sorolható a Geszti Istvánnak tulajdonított vallásos-elégikus Igen szép, bujdosó legé­ nyek éneke, amely a folklórra igen erős hatást gyakorolt („Elindultam szép hazámbul...”, „Én Istenem, rendelj szállást!...”)29 A Rákóczi-szabadságharc első győzelmeit ünneplik a vitézi énekek: „a lovaskatonák bizakodó táncdala, a Csínom Palkó (Nosza rajta, jó k ato n ák .) és a gyalogosok szülőföld-dicsérő éneke, az Erdélyi hajdútánc (Nosza hajdú, fürge v a rjú .).” A vereségeket jeremiád típusú kesergő énekek örökítették meg, a szabadság­ harc utolsó éveiben bukkannak fel a Rákóczihoz intézett panaszdalok.30 A Thököly-kódex paszkvillusai Az ún. Thököly-kódex tipikus kéziratos közköltészeti gyűjtemény: versei - és prózai szövegei - a kora kuruckorból, Thököly idejéből valók.31 A pró­ zaszövegek főként „hivatalos iratok: manifestumok, pátensek, epitafiumok és hivatalos levelek” másolatai túlnyomórészt latin nyelven. A versek több­ sége magyar nyelvű, de néhány latin és német vers is található a gyűjte­ ményben. A latin költemények egy része epitafium, mások gúnyos hangú paszkvillusok, mint a Pasquillus Thelekianus című is.32 Ezt megelőzi egy magyar nyelvű „válaszvers”, amely szintén gunyoros hangnemben íródott és szintén Telekihez szól - ezt is vehetjük paszkvillusnak, mint ahogyan a latin-magyar makaróni-nyelven írott Bellevári Dávidnak maghán Wiczmandy Mihály Lakodalmában eset Sorsarul uyobban job formaban irattatot 27 I. 28 I. 29 I. 30 I. 31 A 32 I. 44 m. 264-265. m. 3. kötet, 1980, 360. m. 1. kötet, 1977, 381. m. 3. kötet, 1980, 360. Thököly-kódex és kuruckori versei, 1958, 7. m. 8. �Querela Hungariae Rithmussy is; rövidebb címe: Unghi lakodalom. A szüzsé azt követi nyo­ mon, miként vernek szét és fosztanak ki egy labanc lakodalmat a kurucok.33 A pasquillus - vagy magyarosabban: paszkvillus - Varga Imre meghatá­ rozásában ...olyan gúnyvers, melynek létrehozója az alkalomszerűség, célja az irányzatosság. Hátterében mindig ott találunk valamilyen indulatot, ér­ zelmi telítettséget, mely a támadás lírai alapját szolgáltatja. Bár vannak a műfajnak epikus jellegű hajtásai, a pasquillus műnemét tekintve lírai alko­ tás. A valódi vagy vélt sérelmet, bűnt, aljasságot, hibát, ferdeséget ostoroz­ va vagy védelmezve., legtöbbször elfogultan szól egyénekről vagy közössé­ gekről. (...) Céljának megfelelően nemcsak bírál és fedd, hanem ócsáról, sokszor becsmérel és rágalmaz is.34 A XVII. században igen népszerű és el­ terjedt nemesipaszkvillusok azonban ... helyenkénti gorombaságaik ellenére sem alacsony művelődési szintű termékek, hanem a provinciális jellegű ne­ mesi műveltségnek a kor társalgási nyelvén való (többször latin-magyar ke­ verék nyelven) kifejeződései. (...) Az antik elem lépten-nyomon keveredik bennük a bibliaival, az adagiás stílus összeolvad a pórias durvasággal.35 A kuruc költészet számos alkotása verses paszkvillus, amelyek többségének történeti és esztétikai értéke is csekély, ugyanakkor jellemző műfaja a kor­ szak közköltésének (is). Mindezeknek az ismérveknek megfelel az előbb említett magyar nyelvű, a Pasquillus Thelekianust megelőző költemény, az Egy erdélyi fő embernek némely írásira rövid felelet36 [a szöveget olvasatomban közlöm: N. T.], amely összevethető egy másik, Apafi Mihályra írt gúnyverssel (Ad illustrissimum ac celsissimum principem Michaelem Apaffi).37 Mindkettő magas rangú személyhez szól (az első főemberhez: „Telekirűl szól”, a másik feje­ delemhez), és míg az első óva int a kurucok támogatásától, császári hűségre sarkallva, a másik a „közjót” és az igazságot kéri számon a fejedelmen - ki­ oktató modorban. Ezt mindkét mű a megszólított rangjára való gúnyos uta­ lással teszi a „szellemi fölény” pozíciójából, sőt: a másodiknak ez a felüté­ se. Ha az első lóra Isten felültetett, / Kit soha sem vártál, szíved sem reménlett, / Mint jó fejedelem ő hazája mellett, / Fárasszad elmédet az igazság mellett.38 (Apafi); Uram, kérlek, kövesd az bölcsnek tanácsát: / Mentül na­ gyobb lévélsz, megalázd magadat, / Ne keresd magadnál magassabb dolgo­ kat, / S ne vizsgáld magadnál sokkal nagyobbakat39 (Teleki). S mindkét al-*I. 33 I. m. 8-9. 34 Varga Imre 1963. A nemesi verses pasquillus (Szentpáli Ferenc). In: ItK, 291. 35 I. m. 292. 36 A Thököly-kódex és kuruckori versei, 1958, 70. 37 Külömb-külömb féle jó és rossz szagú virágokkal tellyes kert, szerk. LŐKÖS Ist­ ván, Bp., 1989, 71. 38 I. h. 39 A Thököly-kódex és kuruckori versei, 1958, 70. 45 �Querela Hungariae kotás - továbbra is fölényes tudálékossággal - valamiféle morális érveléssel támasztja alá gúnyos hangütését: Dicsősség okosnak az ő beszédiben. / De az esztelennek romlássa nyelvéb[en]: / Úgy jár az, ki nem tér ő maga bőré­ ben, / S gáncsot keres maga jó fejedelmében.40 (Teleki); Mert igazság nél­ kül semmi meg nem állhat, / Isten is anélkül nem gubernáltathat, / Tolvajok serege is jó l meg nem maradhat, / Anélkül semmi rend nyugvást nem tanálhat. (Apafi). A Telekiről szóló vers akkor ér a csúcspontjára, amikor már durván személyeskedik - a „felfuvalkodott béka” ókori eredetű toposzát használva: Fől ne fuvalkodjál nagy gondolatidban, / Mint a fene béka ő búsúlásiban, / Hogy valamiképpen le ne tőrjék abban / Az erőd (ki nincsen), s dagállyos agyadban4 S a versszerző gunyoros udvariassággal, Vale-val köszön el a költemény végén. 40 I. h. 41 Külömb-külömb fé le ..., 1989, 71. 42 A Thököly-kódex és kuruckori versei, 1958, 71. 46 �Képzőművészet „Az én lelkemben harmónia van” Beszélgetés Cene gál István festőművésszel Az utóbbi időben sok helyen nyíltak kiállításaid Magyarországon. Jelen­ leg szűkebb pátriánkban is láthatók a festményeid, egyrészt a Nógrád me­ gyei Prima-díjas képzőművészeket bemutató kiállításon a megyeházán és a nemrégiben nyílt Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton is jelen vagy. A festményeid külföldi galériákban is láthatók. A munkatempód és a munkamódszered le­ hetővé teszi, hogy sok alkotásoddal tudj megmutatkozni egy időben? Körülbelül 20 képet festek meg egy évben. Van, aki azt mondja, ez sok, van, aki azt, hogy kevés. A festészetből élek, ez a főállásom, ahhoz nem sok. Egy képet egy-másfél hónapig szoktam festeni. Egyszerre több képen is dolgozom és egy képnek több fázisa van. Ezenkívül az előmunkálatok is nagyon időigényesek. Az alkotási folyamat minden képzőművész esetében más. Hogyan indul nálad a képalkotási folyamat? Gyűjtöm az élményeket, sokat utazom. Mindig nálam van a fényképező­ gép, fotózom, mivel fotó alapján festek. Amikor az élmények és a képek le­ ülepednek, akkor ezeket földolgozom. Ezt azt jelenti, hogy tudatosan szerkeszted a kompozíciót. Adott az él­ mény, a vászon... hogyan tovább? Kifeszítem a vásznat a vakkeretre. Nekem nem tetszik a gyári alap, elő­ ször mindig újraalapozom, van, amikor kétszer is. Szeretem, ha finom a vá­ szon, ha eltűnnek a rostjai. Amikor ez megvan, akkor attól függően, hogy sötét vagy világos, hideg vagy meleg tónusú a kép, aláfestem egy színtó­ nussal. Ezután döntöm el, hogy a képen mik lesznek a főhangsúlyok. Hogy­ ha homogén háttérből indulok, akkor elkezdem azt megfesteni, ha valami nagyon precíz munkát kíván, akkor csinálok egy pontos előrajzot közvetle­ nül a vászonra. Az előrajzot nem úgy kell elképzelni, mint egy teljesen pon­ tos ceruzarajzot. A fő arányrendszerek fenn vannak, amikor már az ecsettel megyek rá, akkor a színeket ez alapján oda teszem, ahová kell. Az általá­ nosból haladok a részletek felé, mindig az apróbbakból indulok ki. Ha van főtéma, akkor ebből indulok ki, eköré festem a képet. Akkor van mélysége a képnek, ha rétegekből épül föl, ezért rétegről rétegre festek. Ami hátul van, azt festem meg először, majd a középteret, előteret... Ahogy épül össze a kép, úgy látom egységben és folyamatosan mélyítem az árnyékokat vagy emelik ki a fényeket. Aztán megnézem messzebbről, és javítgatom utólag. Ezt a végtelenségig lehet játszani, míg olyan nem lesz, mint a fotó. 47 �Képzőművészet Aprólékos kidolgozással festesz. Könnyen kiadod a kezedből a képeket vagy sokat dolgozol rajtuk? Sokat dolgozom rajtuk, és minél többet dolgozom rajtuk, annál elégedet­ lenebb leszek magammal. Pedig sokan azt hiszik, hogy ezek fotónyomatok. Mikor bekerül egy albumba vagy egy weboldalra, akkor tömörödik a nagy kép, így még fotószerűbb. Én mégse vagyok sok esetben elégedett. A fotórealisztikus stílust képviseled. Korábban festettél szürrealisztikus képeket. Azok miből táplálkoztak? Annak idején elkezdtem Madách Tragédiájának színeit festeni. Meg is festettem tizenötből hét színt. A londoni színnél akadtam el. Ahol szürreális lehetett, azok az első színek, az ókori, a bizánci, a párizsi, azokat viszony­ lag jól meg tudtam festeni. A londoni színt nem tudtam úgy földolgozni, ahogy szerettem volna. Mikor készült a festmény, már arra gondoltam, nem is ezt a témát kellett volna megfestenem. Érdekes, pedig úgy tudjuk, hogy Madách egy rézkarc alapján formálta meg a londoni kapitalista társadalmat, William Hogarth A Southworki vá­ sár című képének ihletésére készült el ez a szín. Nem voltam magammal megelégedve ennek a színnek a kidolgozásában. Nagyméretű képek voltak, általában 1,20-1,40. Úgy terveztem, hogy mikor mind a 15 meglesz, akkor ebből csinálunk egy kiállítást. De olyan lassan ha­ ladtam vele, hogy a hat kép három év alatt készült el. Ráadásul szép lassan kezdték megvenni. Jött egy vevő Franciaországból, elvitte a Kiűzetés a Paradicsombólt, a bizánci elment Szombathelyre, szépen lassan szétszóródtak. Most jutottam el oda, hogy újra érdekel a téma. De ma már másképp festek. A szürrealista képeknél tiszta színekkel festettem, ma már csak tört színekkel dolgozom, lassan, vissza-visszanyúlva, a megszáradt részt javítgatva... Azért tart sokáig festeni, mert mindig meg kell száradni egy-egy rétegnek, hogy új­ ra hozzányúlhassak. Minimum 2-3 napot várni kell a rétegekkel. Nem tompul az ihlet, amikor napokig várni kell, amíg hetekig apróléko­ san dolgozod ki a képet? Ha van egy nagyméretű kép, és azt fested két hónapig. amikor két hóna­ pig nézel egy felületet. az elején még nagy a lelkesedés, a végére kissé tompul. Ez olyan, mintha két hónapig ugyanazt a filmet néznéd közelről. Ráadásul közben a következő kép van az agyamban. Mikor az ember fest, rengeteg ideje van gondolkodni. Ezért is van, hogy párhuzamosan dolgozol több képen? Igen, van, amelyiket aláfestem, van, amelyik lakkozásra vár. Fő munka mindig egy van, amin dolgozom, de például az alapnak is száradni kell egy 48 �Képzőművészet hétig. Előrealapozok, előrerajzolok. A fotórealisztikus képeket nem is lehet másképpen csinálni, csak precízen. Mikor kezdtél el festeni és kitől tanultad a mesterséget? 4-5 évesen már rajzoltam, ez volt a kikapcsolódás gyerekkoromban. Rajzolgattam, képregényeket másoltam. Művész nem volt a családban, de lát­ ták, hogy a gyerek ezzel akar foglalkozni. Salgótarjánban, a középiskola mellett folyamatosan jártam Iványi Dönci bácsihoz. Földi Péterhez 3 évig jártam rajzolni. Nála pasztelleztünk és skicceket, félalakokat, portrékat raj­ zoltunk. Mindenhová próbáltam eljutni, felkerestem a környékbelieket: Szabó Gáspárt, Mustót, a korosztályommal tartottam a kapcsolatot: Gelen­ csér Jani, Karácsony Attila, Ducsai Pisti... Aztán elkezdett érdekelni az olaj. Minden könyvet, ami ezzel foglalkozott, elolvastam. Egy Chardin-képen láttam, milyen ecseteket használ. 17 éves lehettem, amikor a barátom­ mal elutaztam Pestre a művészellátóba, s amilyen festéket ott láttam, min­ denből vettem egyet, meg egy méter vásznat. A vászonnak külön története van. Hazafelé jöttünk a vonaton, de át kellett szállni, mert a szerelvény egyik fele Egerbe ment, a másik Tarjánba. Mi a másik oldalon ültünk, el­ aludtunk és arra ébredtünk, hogy azt kiáltják: - Átszállás! Leugrottunk, s ott hagytam a vásznat, mert az föntre volt téve. A festék, ecset hazajött, a vá­ szon meg utazott tovább Egerbe. Akkor farostokra festettem. 17-18 éves koromban elkezdtem olajjal dolgozni, azóta is csak azzal. 20-21 éves voltam, akkor már harmadszor se vettek föl a képzőre. Olyan szűk volt a keret, 30 embert vettek föl, 800-an jelentkeztek. Persze voltak kivételes szupertehetségek, de a 800 emberből 200-at biztosan fel lehetett volna ven­ ni. Megtudtam azt is, hogy Svábynak, a rektornak van egy felkészítője, ami számomra egy vagyonba került, hiszen alig kerestem. Kiderült, hogy aki oda jár, az jó eséllyel bekerül. Annyira nem is foglalkoztatott a rajz, én in­ kább festek. Mégis, mivel érdekelt a művészet, a festészet, jelentkeztem az akkor induló Miskolci Bölcsész Egyesületbe művészettörténet szakra. Kiváló tanáraink voltak, Töttösy, Végváry Lajos professzor volt a tanszékvezető, ő nyitotta meg az első kiállításomat, amelyik nem Tarjánban volt. Végváry pro­ fesszornak ekkor elmeséltem, hogy nem akartak fölvenni a képzőre, mire ő megkérdezte, hogy minek akarok oda járni. - Hogy megtanuljak festeni - vá­ laszoltam. Mire ő: - Pisti! Ott nem tanítanak festeni. Adnak instrukciókat, de ne képzeld, hogy effektíve tanítják, hogy kell színt keverni, mi a kompozíció. Ráadásul a 90-es években a figurális művészet nagyon el volt nyomva. Most hogy áll ez? Most sokkal jobban, bár Magyarországon kétesélyes. A 90-es években diplomát nem nagyon adtak ki figurális képre. Egy Patait, aki több tízmil­ lióba kerül ma egy aukción, nem nézték semmibe. Vagy ma már azt mond­ ják, hogy a XX. század egyik legnagyobb festője Csernus, de amikor 89- 49 �Képzőművészet b e n a M ű csa rn o k b a n v o lt k iá llítá sa , so k an p rü sz k ö lte k , h o g y le h e t C arav ag g ió t fe ste n i a X X . században . E lin d u lt az ab sztrak t, a 7 0 -es é v e k b e n erre v o lt v á la sz a fo tó re a liz m u s, u tá n a százfelé ágazott. Szép la ssa n e ljö tt az eg y én i m ito ló g iá k k o rsz a k a és m in d e n ek lek tik u s lett. N e k e m eb b ő l so k si­ k e rte le n sé g em volt. 9 1 -b e n b e a d ta m a T a rjá n i T a v a sz i T á rla tra k é p e t, ak k o r k iz sű riz té k , és csa k 26 év v el k é ső b b adtam b e eg y ism e rő sö m u n sz o lá sá ra újra. N e m az é n v ilá g o m v o lt, m in th a m ás u n iv e rz u m b a n já rn é k . A b b an n e m ak aro k ig a z sá g o t ten n i, h o g y jó v a g y n e m jó . E z a szép a m ű v észetb en , h o g y ily e n színes. É n m in d ig ú g y o sz tá ly o z ta m a k é p e k e t, h o g y é rd ek el v a g y n e m érdekel. H a v a la m i érd ek el, e lm e g y e k a v ilá g v é g é re is m eg n ézn i, h a n em , a sz o m sz é d b a se m eg y ek el. E g y é b k é n t szerin tem so k a b lö f f az ab sz tra k t és a n o n fig u ra tív m ű v észetb en . H a h o zzám a re a liz m u s áll k ö z e ­ leb b , a k k o r e z t m ű v elem . H a v a n o ly an szeren csém , h o g y m á sn a k is ez te t­ szik, a k k o r ö rü lö k , h a nem , a k k o r íg y já rta m . A z é rt n e m k e z d e k el m ásk ép p fe ste n i, m e rt ez a d ivat, ez a m o d e rn , a m ib en m á r n e m is v a g y o k eg észen b izto s. R é g e n a re a lista fe sté sz e t v á lt ak ad ém izm u ssá, m a m á r so k esetb en az a b sz tra k t az. N o rm á l e setb en m in d e n n e k m eg k ell férn ie eg y m ás m ellett. A cél u g y an az, h o g y ü z e n jü n k a k é p p e l, csak az ú t eltérő. Sikereid vannak, mert sok helyen vannak képeid, kiállításokon, galériák­ ban és magánembereknél. A m ik o r kiderült, h o g y a M isk o lci B ö lcsész E g y esü let n em ad állam ilag e l­ ism ert diplom át, eg y év u tán elh ag y tu k a képzést. D e m ily en az élet! E g y b e ­ zárul, eg y kinyílik. E lk ezd ték v ásáro ln i a k ép eim et, m eg h ív tak k iállításo k ra, éreztem , h o g y ez az egész elk ezd m űködni. Ö t évig festettem ú g y olajjal, h o g y eg y etlen eg y kiállításo m n em volt. 5 0 -6 0 festm én y em volt, d e n em é re z ­ tem úgy, h o g y e z t ki lehetett v o ln a állítani. P ál Jó sk a 1 v o lt az első, aki látott b en n em fantáziát. K özös gy ö k erü n k , a cered i szárm azás is szerep et já tsz h a to tt abban, h o g y sokat segített nek em , tö b b szö r n y ito tta m eg a kiállításaim at. Jó kiállítás-rendező is volt. E lvittü k a kép ek et, rö g tö n k iszó rt 10-et, ezt ide, ezt o d a ... N ag y o n érezte, m i h o v á való. A ztán M ag y aro rszág o n m á r sokat állíto t­ tam ki, de az ún. hivatalos m ű v észéletb en n em szerep eltem , n em adtam b e tárlato k ra a képeim et. A ztán jö tte k az első k ü lfö ld i kiállítások. A legelső H o l­ landiában volt. A N ép jó léti K ép zési K ö zp o n tb an d o lg o ztam ak k o rib an , ott szinte állandó je lle g g e l k in n v o ltak a falak o n a k épeim . E g y alk alo m m al H o l­ landiából jö tte k v en d ég ek , ő k k érték , h o g y v ig y ü k ki. U tá n a m ég eg y szer v o lt ott, rá 8 -1 0 évre. A z első k ü lfö ld i u tam P árizsb an volt, e k k o r teljesen átérté­ keltem m indent. Párizsban mi vagy ki volt rád hatással? 1Pál József a Palócföld egykori főszerkesztője. (A szerk.) 50 �Képzőművészet Sándorfi István volt véleményem szerint a legnevesebb magyar festő. Ná­ la többször is jártam Párizsban. Hatéves korában került ki Magyarországról. Az apja az IBM magyar vezérigazgatója volt, de bebörtönözték, 56-ban sza­ badult, akkor ment ki a család külföldre. Nem tudtam olyan helyre menni a világon, ahol az ő nevét ne ismerték volna. Elmentem Londonba egy neves galériába. Egy idősebb úr jött befelé, amikor én mentem ki. Elkezdtünk be­ szélgetni, kiderült, hogy ő a galériás, mondtam neki, hogy Magyarországról jöttem. Csak egy magyar festőt ismert: Sándorfit. Mondtam, hogy én sze­ mélyesen ismerem, erre adott egy Bernardi-albumot, kérte, hogy ha legkö­ zelebb találkozom Sándorfival, mondjam el, mennyire tiszteli őt. De ez így volt Olaszországban is. Most szeptemberben Barcelonában a Modern Mű­ vészetek Házában három szinten 150 Sándorfi-kép volt kiállítva. Ilyet még magyar festőnek nem láttam sehol. Hihetetlen, a Picasso Múzeum mellett pár méterre 3 hónapig... Itthon meg alig lehetett hallani a kiállításról. Hogy ismerkedtetek meg? Egyszer láttam egy festményt az interneten, nagyon tetszett, utánakeres­ tem, kiderült, hogy Sándorfi festette. Megtaláltam a neten a weboldalát, de azt nem ő szerkesztette, hanem egy kanadai hölgy, aki a Sorbonne-ra járt. Neki írtam, ő adta meg István elérhetőségét. Aztán kimentem hozzá Párizs­ ba, előtte föl se hívtam, csak e-mailt váltottunk. A címét se tudtam, csak egy telefonszám volt. Megérkeztem, először elmentem a Louvre-ba, csak azután hívtam föl egy telefonfülkéből. Üzenetrögzítő beszélt franciául. Rámondtam, hogy holnap 10-kor hívom. Gondoltam, ha nincs itthon, akkor se jöttem hiába, legalább megnézem a nagy dolgokat. Másnap hívtam, akkor már úgy szólt, hogy - Szervusz, István! Mikor szeretnél jönni? Mondta a címet. Nálam volt egy újság, arra lejegyeztem fonetikusan, amit mondott. Vettem egy térképet, ültem a Tuileriák kertjében egy hatalmas kihajtós tér­ képpel. Arra emlékeztem, hogy az utcanévben petit van, aláhúzogattam eze­ ket. Öt ilyen utca volt. Választottam, elindultam az egyik felé gyalog, ke­ zemben a térképpel. Útközben megálltam az érdekességeknél, pl. a Pompideau-központnál. A házon nem volt név, csak kódok a kaputelefonon. Fél óráig álltam ott, míg jött egy hölgy. Megkérdeztem, hogy ismeri-e. Hihetet­ len! Ő volt a házvezetőnője. Nagyon izgatott voltam. Vastag falépcső ropo­ gott a lábam alatt, rajta vastag, vörös szőnyeg. Egy teljes szint, hatalmas la­ kás, többméteres belmagasság. Ahol lakott, ott volt a műterem. Előttem állt egy teljesen fekete ember fekete kimonóban, fekete ruha a lábára varrva, fe­ kete rocker-haj. Kicsit archaikusan beszélte a magyart, nagyon lassan, úgy, mint a háború előtti magyar filmekben. Hatalmas bőr ülőgarnitúrára ültetett, először kellemetlenül, zavarban éreztem magamat, mit is fogok mondani. Az­ tán egy fél pohár fehér whiskey után másfél óra oldott hangulatú beszélgetés következett. Később találkoztunk Magyarországon is, amikor itt járt. Nagyon előzékeny, közvetlen, figyelmes, rendes figura, igazi úriember volt. 51 �Képzőművészet Látta a képeidet? Igen. Akkoriban festettem az egyiptomi képeket. Talán miatta is hagytam abba. Elkezdtem neki mondani a történetet, hogy művészettörténeti korokat akarok megfesteni, egy kis görög, egy kis egyiptomi, eljutva egészen a mo­ dern korig... Leragadtam Egyiptomnál, összesen 36 képet festettem ebben a témában. Készült katalógus belőle, vittem neki. Azt mondta, hogy hagyjam abba a témát, mert az emberek elsősorban Egyiptomot nézik benne, másod­ sorban engem, a festőt. Azt javasolta, hogy semleges témákat fessek, mert ak­ kor elsősorban a festőt nézik, másodsorban a témát. Már ott tartottam én is, hogy ismételtem magamat, éreztem, hogy ezt nem lehet a végtelenségig, mert kifullad. Akkor jött a fény-árnyék korszak, olyan képeket festettem, hogy a fényen volt a hangsúly. Akkor hagytam el a tiszta színeket. Sándorfi is arra tanított, hogy tört színekkel kell festeni. Ez akkor nehéz volt, teljesen más festési módot jelent. Magadnak kell kikeverni a színt két-három-négy színből. Most már te magad is mentorálsz, segítesz másokat. Cereden nemcsak egy művésztelep, hanem egy alkotótábor is szerveződik évről évre, melynek főszervezője, illetve az alkotók mentora, segítője vagy. Kiket gyűjtesz ma­ gad köré a ceredi alkotótáborban? Füijesi Csabáék művésztelepén az első két évben még én is részt vettem. De én mást akartam, ezért kezdtük el a budapesti barátommal, Szabó Gá­ borral ezt a szabad tábort, ahová bárki jöhet 12 éves kortól. Régen négy szakmai segítő volt: egy fafaragó, korongozó, egy kézműves, én pedig kép­ viseltem az olajfestést. Most ketten irányítjuk a tábort. Egyre népszerűbb: a 20 év alatt kb. 200 ember megfordult itt. Szerveztünk már vagy 20-30 kiál­ lítást. Van egy törzsmagunk, 25-30 ember. Köztük vannak profik, pl. az olasz, művészeti akadémiát végzett Luciano Esposto, és persze olyanok is, akik itt kezdtek elmélyedni a festészetben. 20 évesek vagyunk, ennek alkal­ mából szerkesztettünk egy patinás, keményborítású albumot. Ebben az év­ ben július 21-én kezdődik a tábor, addigra szeretnénk megjelentetni egy­ részt önerőből, másrészt támogatók segítségével. Külföldön sok képed elkel. Igen. A debreceni Art Expo-ra elvittem egyszer a képeimet. Egy ameri­ kainak megtetszettek, azt mondta, hogy szeretne vásárolni, de most nem tudja elvinni, majd jelentkezik. Á! - gondoltam, nem lesz abból semmi. Há­ rom hónap múlva jelentkezett. Aztán jött az internet, fel tudtam tenni a ké­ peimet. Egyre többen keresték itthon és külföldön is a képeket. Ma már 27 országban vannak festményeim. Az első komolyabb megkeresés Tajpejből érkezett. Ilyen csak a mesében van, úgy tűnt. Tizenegy képemet kiválasztott a tajpeji galéria művészeti menedzsere. Gondolkoztam, hogy hol láthatta meg a képeimet. Kiderült, hogy mivel régebben felraktam 30 képet egy 52 �Képzőművészet francia weboldalra, ott látta. Ilyenkor mindig eszembe jut a művészek sírása-rívása, hogy nem lehet képet eladni. Én meg megkérdezem, hogy tesztek érte valamit? Aztán volt még egy érdekes megkeresés. Pekingből, a kulturá­ lis minisztériumból hívtak, hogy 30 országból keresnek művészeket, egy nagy kiállítást terveznek az Európa Parlament dísztermében, a Chopin te­ remben abból az alkalomból, hogy 70 éve fejeződött be a háború. Azt kér­ ték, hogy Magyarországot én képviseljem. Mindenkitől kértek egy képet a békéről és egyet a háborúról a Művészek a békéért című kiállításra. Meghív­ tak Brüsszelbe, ott 10 napig vendégül láttak, s aztán ezek a képek elmentek Pekingbe és egy múzeumi gyűjteménybe kerültek. Tudsz úgy dolgozni, hogy meghatározzák a tematikát? Először nemet mondtam, mert nagyon nehéz. Éppen benne voltam a tajpeji munkában. De nem hagytak békén. Nagyon kevés volt az idő és egyéb­ ként is más feladaton dolgoztam. Felhívtak egy hét múlva, hogy adnak plusz határidőt. Végül elkészítettem: az egyik fekete-fehérben ábrázol egy szövetséges repülőgépet, amint bombáz, a másik színesben mutat egy utas­ szállító gépet. Az egyik címe: Félelem, a másiké: Szabadság. A kettő kont­ rasztja egymásnak. Kiküldtem a képeket, és azt mondták, hogy nem fogad­ ják el, mert nem náci gép van rajta, hanem szövetséges. Aztán elmagyaráz­ tam, hogy itt nem az a lényeg, hanem az, hogy aki a földön van, az fél, tel­ jesen mindegy, felülről ki bombázza. Végül elfogadták és nemhogy gond nem volt, hanem Brüsszelben még a European Art Star elnevezésű díjat is megkaptam. Ami a legtöbbet ért ebben, az az, hogy azokkal a művészekkel, akik a harminc országot képviselték, együtt voltam 10 napig. A vevőid és a kiállítások is visszaigazolják, hogy jogosultsága van ma is a realisztikus művészetnek, a szép ábrázolásának. Van ilyen és van olyan vevő. Az biztos, hogy keresik ezt a fajta stílust. A távol-keletiek egyik pályázati kiírásában is szerepelt, hogy csak realisztikus képeket fogadnak el. Ez megnyugvás volt a lelkemnek. Nálam nem zárja ki a szép és a harmonikus fogalma azt, hogy az műalkotás legyen. A magyar gon­ dolkodásban benne van a bús magyar sors. A Távol-Keleten sokkal jobban keresik a harmóniát, színben, kompozícióban. Ott nem a negatívumokat látják először, míg Magyarországon sok esetben ennek ellenkezőjét érzem világlá­ tásban is és a művészetben is, azt, hogy ami harmonizál, ami megy az esztéti­ kai szép felé, az kétesélyes. Persze akinek lelkületében a depresszív hajlam kerekedik felül, nem hazudtolhatja meg önmagát, de senkinek nincs kizáróla­ gos igazsága. Volt egy Monet, aki egész életében a szépet festette. És van, aki szereti az életben és a művészetben is a harmóniát, a szépet, a pontosságot. Az én lelkemben ez van benne, és ezért, remélem, a képeimen is ez látszik. (Az interjút Gréczi-Zsoldos Enikő készítette.) 53 �Mikszáth 170 SUHAI PÁL Mikszáth Kálmán versei z-\ r 1 2. rész Sötét évek - Mikszáth pályakezdése I. Az Igazmondóban megjelent versek Az Otthon című vers zárlatát akár jóslatnak is tekinthetjük. Mikszáthnak mintegy másfél évtizedébe került, mire a maga útját megtalálta. „Sötétnek” azért is nevezem élete e szakaszának legalább az első éveit, a jogi pályára igyekvés időszakát, az egyetemi évekét, mert ezekről igazán keveset tu­ dunk. Az a kevés is bizonytalan, ellentmondásokkal terhes. Az irodalomtör­ ténetek is elintézik egy-két szóval. Mikszáth, a pesti joghallgató. Mikszáth győri évei. Kellettek, hogy legyenek - és mégse. A Mikszáth Kálmán Tár­ saság honlapján olvasható rövid életrajzban egyenesen ez áll: „Jogi tanul­ mányokat kezdene, de ennek sem Pesten, sem Győrben nincs nyoma.” Ne­ kik tudniuk kell, elégedjünk meg ennyivel (tudatlanságunkkal). Diplomát bizonyosan nem szerzett. Fontosabbnak vélem az életrajz következő mondatát: „Egyre erősebb az írói elhivatottság benne.” Szép-szép, de e törekvése hamarosan szembeke­ rült az egzisztenciateremtésnek a szülők s maga által is óhajtott elképzelésé­ vel. „Iskolái befejezése” után (elégedjünk meg e kifejezéssel!) Nógrádba, pontosabban Balassagyarmatra ment, ahol Mauks Mátyás szolgabíró mellett esküdtként helyezkedett el. A vármegyei élet ekkor éppúgy megragadta Mikszáth fantáziáját, mint kenyéradó gazdájának nagyobbik lánya, Ilona. Mindkettő egy életre szóló szerelemnek bizonyult. Az előbbi az újságírás, az utóbbi a házasság vizeire sodorta a fiatalember hajóját. Csakhogy ezek, eleinte mindenképpen, nagyon is viharos vizeknek bizonyultak. Megpróbál­ tatásai között ért íróvá-újságíróvá a fiatalember. A hányattatás éveiben keletkezett művekről ad áttekintést W. Petrolay Margitnak föntebb már emlegetett tanulmánya (Mikszáth Kálmán elfelejtett ifjúkori írásai I—II.) Ebben a következő figyelemre méltó sorokat olvasom: „A kezdő írónak a [...] művei nem érik el a klasszikus író színvonalát, [...] mégsem érdektelenek, mert bepillantást engednek az író életének sötét évei­ be, a nélkülözések, nyomorúság, testi nyavalyák és lelki válságok időszaká-1 1Az 1. rész a Palócföld 2017/1. számában olvasható. 54 �Mikszáth 170 ba, megvilágítva [...] írói pályakezdését. Másrészt az alkotás műhelytitkai­ ba engednek betekintést.” Oda-vissza. 1877-ben megjelent Vakációra cí­ mű versének didaxisa költészetének tehertétele, de ha életrajzként olvassuk, nagyon is megszenvedett „tanítás”, hiteles vallomás: „De jő majd az élet. Új tanítómester / Kegyetlen virgáccsal szolgává k eresztel.” Mikszáthot persze nem, keményebb fából faragták ennél. Szinte nem is volt olyan lap, amelynél ne jelentkezett volna írásával. Pest, Balassagyar­ mat, majd ismét Pest, pontosabban már Budapest tartózkodásának helyszí­ nei ekkor - a hatvanas évek végétől a hetvenes évek végéig. Némelyik új­ ságnak, mint 1873-ban a Nógrádi Lapoknak, 1873-75 között a Magyar Néplapnak szerkesztője is. A reményeket azonban újabb és újabb kudarcok követik. Meg kell elégednie az alkalmi közlésekkel járó csekély honorári­ ummal, s bele kell törődnie házassága anyagi okokból következő lehetetlen­ né válásába. Közben még mindig írja, de most már publikálja is verseit. 15. Az időrendben ezután következő versek első csoportja a Hon vasárnapi melléklapjában, az Igazmondóban jelent meg. A lapot a kiegyezés évé­ ben Jókai Mór indította, ekkor még ellenzékiségét hangoztatva: „A bal­ oldal néplapja.” A felügyelőbizottság tagjai később „befutott” kormány­ pártiak, köztük a későbbi miniszterelnökkel, Tisza Kálmánnal. Egyelőre azonban valamennyien meggyőződéses ellenzékiek. Ha az itt következő, 1869. december 12-én közölt, egyszerre „pajzán” és gáláns labanc-gúnyoló vers epikumára gondolunk - kurucok: A labanc neje (Régi történet.) Szécsény mellett tanyázik a kuruc tábor; Deli hősök, büszke hősök legjavából. A vezérök jó Bercsényi őkegyelme, Őt rendelte a sereghez fejedelme. Közel már az este, tábortüzek gyúlnak; Egész mulatság a harcedzett fiúknak. Ellepik a mezőt, e nagy, társas termet, S lobogó láng mellett szőnek ezer tervet. Jár köztök a kulacs s ezernyi sok kaland, (Miknél cifrábbakat unokám sem halland) ... Mint vágta le Gyurka a labanc hadnagyot, Kiből akkurate két darab maradott. Mint vették be múltkor a füleki várat, Labanc várparancsnok hogy könnyekbe lábadt, S miként kiáltott rá kevélyen egy vitéz: „Ne sírjon kend, hiszen csak tréfa az egész.” 55 �Mikszáth 170 Huszt alatt meg mikor zúgott a golyó is, Mikes süvegébe fogott egy golyóbist, S azt a fejedelem elé vivé, mondván: „Sánta öreg anyám sem járt ilyen lomhán” ... Egyszóval a tűznél nagyon víg az élet. Egyik a jövőbe, más a múltba mélyed, S ha van is itt, vagy ott valami keserű, Eloszlatja azt a muzsikus emberül. Megzendül a nóta, a R ákóczi-nóta. Szomorú, fájó az, a nagy idők óta: Mintha megölt szellem lelke sírna benne. Megölt szellem? Talán szabadság szelleme. Hanem akkor az sem olyan búsan zengett, Jóllehet hangjára rögtön néma csend lett. Egy-egy gyenge sóhaj halk szárnyakon repdes, Itt-ott egy kard c sö rd ü l. itt-ott egy szem nedves. És amint hallgatva bámulnak a tűzbe, Viadalt, diadalt gondolatba fűzve: Egyszer csak ott terem egy lovas levente Lassan lép, - gyanúsan lóg rajta a mente. „Atyafiak! ” - mondá - nem tudnák kelmetek, Bercsényi urammal, hogy hol beszélhetek?” A sorból egy öreg mogorva katona A túlsó tűz felé mutat, hogy: „Ahon a’!” A lovag egyenest arra felé tartva, Odaért és hosszú mentéjét felhajtja. - Egy alélt nőt emel le fakó lovárul, S azután a vezér színe elé járul. „Uram, vezér! Ehol van egy gazdag fogoly.” - Hol vetted - kiált az - beszélj, de ne koholj! „Úgy segéljen uram, hogy igazat mondok: Amint az imént a tábor körül bolygok, Hát messziről látok fényes úri hintót; Felé vágok s aztán akképp volt, a mint v o l t . Ez a fehércseléd ült benn’, - kioroztam Egy szökéssel, s aztán gyű!. míg idehoztam. A kocsis a beste, mindjárt észrevette, De huszárral lévén dolga, restellette Utánam hajtani; pedig lett vón’ helye, Mert ez Strumvix labanc óbesternek neje.” 56 �Mikszáth 170 E közben a bájos hölgy felnyitá szemét: „Hol vagyok istenem?” ... bágyadtan néze szét: - Köztünk van - felelé Bercsényi - ne féljen! Üljön le s pihenjen, ha úgy tetszik, kérem. De Strumvixné, amint a tábort meglátta, Sikoltott s lelkét a fájdalom átjárta. „Hisz ezek kurucok és én itt rab vagyok” . Térdre esék: „Urak! Oh, irgalmazzatok! Eresszetek haza férjemhez szabadon; Legyen a váltságdíj bár mily nagy, megadom.” Közbeszól a vezér, a deli Bercsényi: „Szépasszony, galambom, semmit sem kell félni. Te nem fogoly, hanem vendégünk vagy mára, Ha már ez a vitéz hozott vacsorára; Nem is kell váltságdíj... no, az volna derék, Ha Rákóczi Ferenc nőkkel kereskednék. De reggelig, mivel éjjel nem eresztlek, S mert hintód is elment, maradj köztünk veszteg. Addig hajszáladnak sem történik baja; Reggel pedig aztán, én vitetlek haza”. A csinos menyecske a vezérre nézett, S látván, hogy nyílt arcán ott a nemes érzet, Bátor kacérsággal ült a tisztek mellé, Hogyha már a fátum ily furcsán rendelé. A kuruc tisztek meg csintalan gyerekek. Egyik sem fél, hogy a beszédtől bereked. A csinos menyecskét unni nem engedték. A mosolyt szívesen adták is, meg vették: Különösen egy, a legdélcegebb: Bethlen Gyakran nyugtatá rajt’ szemét önfeledten, Mit a szép asszonyság éppen nem vett zokon. ... Labanc szív is lehet kuruc szívvel ro k o n . - Egy szó, mint száz, minek nyújtsam a beszédet, A víg csevegésnek reggel vetett véget. És a felkelő nap első pillantása, A hölgy kezét kuruc tiszt kezében látta. Bercsényi pediglen, ki egy bunda alatt Kergetett álmában futó labanc hadat, Mikor felébredett legelső dolga volt Beváltani rögtön, a tegnap adott szót. 57 �Mikszáth 170 „Strumvixné asszonyom! Mehetsz már szabadon, Ezt a tíz vitézt meg kíséretül adom; Biztosabbá teszik számodra az utat... Tiszteltetem férjed, - az óbester urat.” A menyecske mintha gondolkoznék rajta, Egészen elmélyed, a fejét lehajtja, Majd meg egy olvadó hamis pillantással Titkos beszédet vált Bethlen Barnabással. A titkos beszédnek pedig az lett vége; A nő odalépett a vezér elébe, S azt súgta szemérmes hangon, félmeghitten: „Hadd maradjak én csak közöttetek itten.” Úgy is volt, ott maradt, s egy szép csatanapon Strumvix is megtudta, hova lett az asszony; S tudom meg is őszült vón’ belé a feje, De levágták aznap. Nem volt rá ideje. 16. Az Igazmondó jelentette meg az Erdélyi Fejedelemség korát megidéző Mikszáth-verset, A két Pókai című balladát is (1869. december 26-án). A témát, a Bekes-pártiakat legyőző Báthory István kegyetlen ítéletét és ennek tragikus következményét korábban, 1851-ben Gyulai Pál is meg­ verselte. Ha A labanc neje az anekdotaformálás és az élőbeszédszerűség sajátosságait mutatja már, a kiteljesedett Mikszáth-epika hangját vers­ ben, A két Pókai sokkal inkább a korábbi iskolai feladványokét. Újszerű vonást azonban e költeménye is mutat: a mesteri szerkesztést s az ugyanekkor megjelent Jókai-regény, A kőszívű ember fiai csattanóra ki­ hegyezett altruizmusának szerepeltetését. Ahogy is mindez az itt követ­ kező versben áll: A két Pókai Pókai Jakabné néz le ablakából Kolozsvár terére. Hajh! Mi épül ottan puha fenyőfából?... Vérpad épül ottan; Leroskad legottan, Lélegzete eláll, elkábul, elképül, Mikor megtudja, hogy ki számára épül, - Két fia számára. „Nagyságos fejedelem! Légy hozzám kegyelmes. Özvegy, árva szívem Nem lehet, hogy széttépd; nem lehet, hogy elmesd Törzsétől a tagot: 58 �Mikszáth 170 A két ifjú rabot Vagy bocsásd szabadon, vagy engem is ölj meg! A fájdalom, bánat nagyon későn öl meg, - Kínos lesz bevárni!” ... Így könyörgött, térdén, talpig gyászruhába’ A szomorú özvegy; És a fejedelem sötét haragjába Belopódzik egy-egy Fényes sugár: - a kegy. „Asszonyom, teljék hát kedve kegyelmednek; Mond a fejedelem: kegyelem az egynek, De csupán az egynek!” Két halálra ítélt ül némán, nem sír, nem nyög, Mint a gyávák szoktak, Midőn j ő száguldva fejedelmi hírnök: Hogy csak egyik haljon! . D e melyik hát vajjon? „Én legyek az, bátya! - „De bizony haljak én, Ki oka vagyok, mert én csaltalak öcsém Lázadók sorába.” „Nem te csaltál engem, egészen más vitt el, A szent meggyőződés, A jog, az igazság, azon édes hittel, Hogy győzni kénytelen. Jó anyánknak, aki vigasztalja, ója Te maradj meg, bátya, te légy ápolója, Légy hű gyámolója!” „Jól van, elfogadom nemes ajánlatod’, Hogyha már ekképp van. De ím, megszámlálva minden pillanatod. Tudom, mi a vágyad: Az édesanyádat Szeretnéd még látni? Elmenjek-e érte? Az ifjabb Pókai szinte arra kérte: „Eredj hamar érte!” El is megy. Az őr is kiengedi menni. A fejedelem szerint Csak egy fogolynak kell a börtönben lenni. Az az egy meg ott van, Csendesen, nyugodtan; Nem bántja borzalmas gondolatok árja, Nem a halált, hanem édesanyját v á r ja . De hiába várja. 59 �Mikszáth 170 Minden perc egy hónap, minden óra század, „Ugyan hová késnek?”... Lelkének türelme, hevesen fellázad: „Istenem! Istenem! Tehát így kell mennem A halál mélyére, búcsútlan, hidegen, Ugyan hova késnek?”... Hej, hogy hova késnek? jó vitéz, meghallod! Ne várd, nem jönnek el! Testvéred nem jöhet, mert az hideg halott, Életéért váltott Neked szabadságot! Jó anyád nem jöhet, mert az tébolyodott, Véres feje láttán megőrült, lerogyott. Félig ő is halott. 17. Történelmi allegória az Igazmondó 1870. szeptember 11-i számában kö­ zölt vers, A vén fa is, e bánatos életkép, melyben a szabadságharc buká­ sát személyes sorsukban elszenvedő szereplők tragédiáját a természet körforgásának vigaszával ellenpontozza a költő. Mikszáthot ekkor még mindig negyvennyolc szelleme kísérti. (Majd csak 1875, a balközépnek a Deák-párttal és a kiegyezés rendszerével való megbékélése után szű­ nik meg a forradalom miatti lelki konvulziók sora - Mikszáth ugyan még a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, Szegeden is ellenzéki.) Mint ebben a jóval korábbi versében is: A vén fa Ősz öregember ül az agg hársfa alatt; Képzelete messze idők zaján mulat. Az agg hársfa lombja rejtélyesen susog, És elbeszél sok-sok régi történetet: „Mikor még alatta széplányt ölelgetett”... Az öregúr talán érti a beszédet, Miről a fa lombja susogva beszélget. Régi szép emlékek! Fájó is van k ö z te . Hisz alatta mondá egykor két fiának: „Menjetek! Küzdjetek...!” S mentek katonának. Itt ült estelenkint s várta sóhajtozva, Mikor jön már a hír, győzedelmet hozva, Büszke győzedelmet küzdők táborából. Nem jött a hír, hanem egyéb jött helyette, Béna honvéd, - vesztett csaták kísértete. 60 �Mikszáth 170 Béna honvéd kardját a vén hárshoz vágta Mérgében, dühében most már nem sajnálta; Minek a kard, ha nincs mit védeni vele? Ha szent közös anyánk, a haza elveszett. A kard kettétörött; a béna könnyezett. Aztán odaborult apja kebelére, És sírtak mindketten hosszan, míg végtére Megtörülte szemét s szelíd fájdalommal Megkérdé az öreg: „Hát öcséd hol maradt?” „Annak jó dolga van már ott a föld alatt.” A föld alatt, hová nem kísér a bánat, Hol honvéd testéből nem por, virág támad. Milyen virág lesz az? Olyan virág, melynek Illatjától, hogyha kibúvik a földbül, Férfi karja mozdul, férfi kardja csördül... A föld a la tt. s az agg megnyugoszik benne, Hiszen itt fenn százszor rosszabb dolga lenne. De most már a fiú kérdi: „Hol van anyám?” Oh, mily nagyon könnyű bevágni a szóba: „Anyád? az is jól van rég - a koporsóban.” Csak ők nincsenek jól, az ittmaradottak, Rém-kriptában járó eleven halottak, Bármerre tekintnek, mindenütt temető, És a temetőben megvérezett térddel A kétségbeesés rémalakja térdel. Két szobor ők a vén hársfa árnyékába’, Akik élnek, de már egészen hiába. Nem remélnek semmit, sem jobbat, sem rosszat; Ott ülnek órákig, némán a fa alatt, S nap nap után megyen, év év után halad. Egy nap mint a másik, egy év mint a másik, A sötét éjszaka oszlani nem látszik; A sors örökösen nyakukban felejti Az ürömcseppekkel telt olajos korsót. Ah mégsem! Ím hozott végre egy - koporsót. És a koporsóba betette az apa Béna honvéd f i á t . Utolsó magzata! Oda temetteté a vén hársfa alá, S most alatta tölti már az egész napot, Lombsusogást, szellembeszédet hallgat ott. 61 �Mikszáth 170 Lombsusogás pedig titkos regét beszél, Mit jövendők felől vallott neki a szél: - Szabadság zászlója lobogni fog újra, Széttört kard egybeforr... a halott feltámad... És millió kebel tápláland egy v á g y a t. És mikor a vén fát a zivatar rázza: Az öregúrnak ezt meg is magyarázza. Csörömpölnek búsan sárgult levelei, Aztán lehullanak, nem marad rajt’ sem m i. S új tavaszkor ott van megint valamennyi. 18. T ö rtén elm i e se m é n y t id é z a P á rizs alatt... cím ű 187 1 -b en k e le tk e z ett v ers is. C sa k h o g y az e d d ig ie k k e l szem b en a tö rté n e le m itt so k k al in k á b b a je le n , m in t a m ú lt „ sz e n z á ció ja ” - a fra n c ia -p o ro s z h áb o rú . A z összes ed d ig i k ö z ü l ta lá n a le g re jté ly e seb b vers. N e m m in th a n em len n én ek a zo n n al átláth ató ak e n é p d a l fo rm á jú k ö lte m é n y m o tív u m ai. A tém áh o z v e z e tő lelk i m o tív u m o k k étség esek . M i k ö ze v o lt M ik sz á th n a k a „ fra n k ” h áb o rú h o z? S v o lt-e k ö z e eg y általán - m i k ö z e v o lt a v ersh ez? (E m e g ­ h ö k k e n tő k é rd é srő l m ég lesz szó A p r ó z a ír ó kö lté sze te cím ű fe je z e tb en lá sd o tt.)2 S h a e k é rd é stő l itt m o st el is te k in tü n k , m ifé le lelk i re z o n a n ­ c ia k é n y sz e ríte tte M ik sz á th o t a h áb o rú , általáb an a h á b o rú sz ö rn y ű sé g e i­ n e k a m e g m u ta tá sá ra? K ü lö n ö s, k é ső b b i m é ly sé g e k e t és m a g a ssá g o k a t m e g e lő le g e ző k ö ltem én y . A v ers n y o m ta to tt fo rrá sá t n e m leltem , R ejtő Istv á n g y ű jte m é n y e alap ján kö zlö m : Párizs alatt... Párizs alatt áll Fekete lovam - Tombol szüntelen S azon a lovon Fekete lovon Én és fegyverem. Veszélyes csata A német csata És oly szomorú. De még ezerszer, Három ezerszer A frank háború. Tudod-e rózsám, Mi az ebédem? Nem halok éhen... 2 A Mikszáth-versek közlése folytatódik a 2017. évi lapszámainkban. (A szerk.) 62 �Mikszáth 170 Ételem lóból, Italom hóból, - Ez az ebédem. Tudod-e rózsám, Milyen az ágyam, Mely ringat lágyan? Jéghideg kövön Terített köpöny, - Az az én ágyam. Tudni óhajtod, Milyen halálom? Szép harci halál, Észre sem veszem, A földre esem S jó kardom alám. Tudni óhajtod A temetésem? Miséznek szépen Az öreg ágyú S a dob, a bárgyú, - A temetésem. 19. A fönti verssel szemben az alábbira igaznak kell tekintenünk Rubinyi Mózes már idézett előtanulmányából az ifjú Mikszáth némely versére adott jellemzését, jelen esetben itt konkrétan éppen a Szelim bégre vo­ natkozót: „hosszan eldöczögő ’népies kisebb elbeszélés, vagy inkább krónika’ - ahogy [Mikszáth] maga megállapítja egyiknek műfaját, [...] olyik 32 nagy strófában írva. A Szelim bég czíműnél, mely az Igaz­ mondó 1871. febr. 12-i számában jelent meg, gondosan oda is teszi, hogy tárgyát ’Josephus Szabó: Historia de Em. Thököly’ cz. munkájából merítette. Akkori tudálékos természete elnyomja már jelentkező humo­ rát.” Igaz ez is. A verssel egyéb célja is lehetett - Rejtő István gépiratá­ ban olvasom az utolsó versszakra vonatkozó megjegyzést: „értelme ha­ zahozni Thököly csontjait!” (A nagy újratemetések - egyelőre inkább csak óhajtásának - időszaka volt ez is.) A költemény az Igazmondó em­ lített publikációja alapján: Szelim bég (Történeti rege) Rima partján, Szabadkánál Egy nagy, kopott kőoszlop áll, És virraszt a török vezér Két százados álmainál. 63 �Mikszáth 170 Cifra török ábécével Rá van írva minden tette; Hanem amit én mondok el, Azt a szobrász kifeledte. Mikor még a jó Thököly Imre Híres kardja villogott mellettünk, Bort ivott a török kedvünkért, Mi meg vele kávét szörcsölgettünk. Jó barát lett a sas és a sólyom, Együtt küzdve támadó csatában Rima partján, hol a kőoszlop áll, Ott ütöttek tábort hajdanában. Rimaszombat városa tanácsa Ezüst ruhás követséget küldött: „Hozta Isten közibünk nagyságod!”, Szólt a vezér előtt egyik küldött. „Hódolatát küldi is a város, És elvárja egy kis jó ebédre.” „Elfogadom a szíves meghívást”, Mond Thököly a nyájas beszédre. Török vezér a délceg Szelim bég Karját fűzi a Thökölyébe: „Jó barátom, nagyságos vezér úr! Ne menjünk mi sehova ebédre. Ne menjünk el, félek, baj ér ottan, Rossz álmom volt, ijesztő... megrázó!” „Ejh, mit álom! - mond Thököly hetykén Nem vagyok én álommagyarázó.” Megbántódva vonult el az ifjú; Egy vén dervist híva sátorába: „Jámbor dervis, fogjad a szent könyvet, És tekints be a jövő titkába!” Nagyszakállú dervis szent morgással Ákom-bákom könyvben megtalálja: „Kegyelmes bég! a magyar vezérnek Ez nap délben lészen a halála.” Szelim arca megdöbbenve sápad, Igazi mély fájdalom dúl rajta, Leroskad a cifra tábor-ágyra, S szép fejét a tenyerébe hajtja. 64 �Mikszáth 170 „... Éltem menté meg egyszer Kassánál: Most rajtam sor. Allah, adj tanácsot! Egy jó esz m é t. Ah! megvan az eszme: Felkeresem az öreg szakácsot.” Veres Gáspár, Thököly szakácsa Könnyen hagyta a fejébe verni: „Őnagysága fölöstökömébe Jó lesz egy kis mákonyt bekeverni.” Dél lőn. Jött egy ezüstös disz-hintó, Mely Thökölyt viszi az ebédre; Bandérium előtte, utána, Hat fehér mén van fogva elébe. De Thököly aluszik, nem látja, Szelim lép be most a sátorába, S lehányván a török mezt magáról, Felöltözik fejdelmi ruhába. Szűk nadrágra zöld szín bársony mentét S fejedelmi kucsmát tett fejére, Aztán délceg, büszke főtartással Ült a hintó elzárt belsejébe. Fedett hintó, belülről is fényes, Az ülése olyan, mint egy láda, Piros bársony, gyöngyökkel kirakva. ... Csak gazdag a magyar nép - hiába. De az ülés mégis gyanús, vagy m i . Mond magában Szelim bég sötéten: No de talán megvéd, hogyha baj lesz Talizmánom és kísérő népem. Aztán, hiszen tulajdonképp mindegy Bármi módon, ha már meg kell halni; Ami meg van írva a szent könyvben, Azt nem lehet onnan kikaparni. Így tűnődött, mikoron megzendült Rimaszombat mindegyik harangja. Brum, drum!. dördült meg egyszerre kétszáz Mozsárágyú ünnepélyes hangja. Egy perc alatt siket lett mindenki, És az ülés felpattant hirtelen. Sötét arcú bérgyilkos tőrivel Kísértetként belőle megjelen. 65 �Mikszáth 170 S tőrét a bég szívébe döfte be Áldozatját zaj nélkül megöli: Aztán e holt mellé ülve mondja: Ilyen ebédre híttunk, Thököly.3 Rimaszombat városa tanácsa Fejedelem ő nagyságát várja; Gonosz szívük gonosz óhajtását Labanc főnök, Stramm Fülöp táplálja. Jön a hintó, jön a hintó... itt van. Jaj istenem! én istenem, véres! ... Csak Stramm Fülöp és a tanács örvend, Hogy ügyesen működött a béres. Jaj istenem!, borzad, zúg a népség: „A fejdelem meg van ölve benne.” A tanács is, a labanc is borzad: „Oh hisz nem az!? Oh! bárcsak az lenne.” Rimaszombat városa tanácsa Reszkess! fuss el bűnöd érzetében!... Thökölynek bosszúálló kardja Még ma itten fürödni fog vérben. Ah! itt jön már. El sem lehet fu tn i. A nyomában hős kuruc had lépdel; Rimaszombat városa tanácsa A fejdelem elé porba térdel. „Keljetek fel eltévedt emberek, S hogy megjavultok, adjatok kezet!”, Mondá a hős s némán leborulva Holt társára, sokáig könnyezett. Rima partján, Szabadkánál Egy nagy, kopott kőoszlop áll: És virraszt a jó Szelim bég Kétszázados álmainál. Zivataros éjféleken Bolygó vándor látja néha: Két alak ül a kő alatt, Mind a kettő bús és n é m a . Az egyik a jó Szelim bég, A másik a magyar vezér, Aki messze Ázsiából Szellemszárnyon honába tér. 3 Josephus Szabó. Historia de Emerico Tököly. 66 �Mikszáth 170 Mikor aztán soká ülnek, Búsan, némán egymás mellett, Megszólal a magyar vezér: „Ne cseréljünk nyugvóhelyet?” 5. A Hátrahagyott iratok e ls ő ( a Mikszáth Kálmán munkái 33.) k ö te té n e k b e ls ő c ím la p ja ( a k ö te tb e n R u b in y i M ó z e s tö b b s z ö r id é z e tt e lő ta n u lm á n y á v a l) 20. A sváb hercegnőre is illik egy Rubinyi-idézet, ezúttal rövid: „vers-tré­ fa.” De a vers nem rövid - ez sem -: elbeszélő költemény, melynek hő­ se, a nagyotmondó Lánczos Mihály Garay Háry Jánosának kései leszár­ mazottja. „Kései”: némi patópálos beütéssel, ő is, mint egyébként a föl­ kelt inszurgens-hadak Győrnél - ez is Petőfi-reminiszcencia. Mikszáth nemcsak témáit váltogatja tehát, de hangját is próbálgatja. A vers az Igazmondó 1871. augusztus 6-i számában jelent meg: A sváb hercegnő Nagy vitéz volt hajdan Lánczos Mihály bátya, Mikor háborúba kellett neki menni, Fringiát kötött a kék bekecs-kabátra, S azontúl elkezdett vitéz ember lenni: Adta franciája, - mondá - most már véged, Lánczos Mihály kardja majd megzaklat téged. Vala pedig vitéz Lánczos Mihály uram Szegény nemes ember legidősebb sarja, Akit a családi hét szilvafa mellől Kiszólított a nagy csaták zivatarja... Mert hát a kutyabőr olyan jószág, vagy m i . Néha saját bőrét kell érte otthagyni. No de mindegy, annak most már meg kell lenni. 67 �Mikszáth 170 Mint mondám, fringiát kötött Mihály bátya S elment, elszáguldott, otthagyván a falut Azzal a szóval, hogy: őt többé nem látja, Mert van esze, ha már elmegy, hogy nem tér meg, Két hét múlva úgyis megteszik vezérnek. Így ment Lánczos bácsi, így érkezett Vácig, Hol valami százhúsz darabra gyűlének Szép délceg vitézek, hetyke insurgensek. Lesz min gyönyörködni a király szemének. Hátha még azt látná, ami belül dobog: Harci tűz, bátorság s több efféle dolog. Különben hiszen az annálék elmondják: Egyet iszik a had Vácon, s tovább megyen. Sötét az éj... bömböl, zúg a szél, de sebaj, Katonadolog ez, csak rosszabb ne le g y e n . Mert a nemes ember bunda nélkül semmi. Csak már ne kellene nagyon messze menni; Csak már itt lenne hát az a mennykő ellen, Hadd vágnánk le amúgy röptiben, hirtelen. Mert a nemes ember már azt úgy szereti, Míg lát, vág, azután ha győzött, megpihen. Az insurgens-hadban ily nemes tűz lángol, Lelkűk a győzelem hitében ficánkol. S amint mennek, mennek koromsötét éjjel Cifránál cifrábban szidva a franciát, Aki nekik ilyen kegyetlen időben Olyan haszontalan komóciót csinált; „No de üsse a kő! Ő bánja meg s nem mi, Ha majd amit főzött, meg is kellend enni!” Mondom, amint mennek, viszi őket útjok, Erdőn, hegyen, völgyön, úttalan lapályon, S amint álmodoznak ellenséggel, harccal, Hát csak azon veszik észre, hogy nem álom... A sötétben messze valami kóvályog. Itt van az ellenség, épp szemközt jő rájuk; Messziről hallatszik tompa dobogásuk, Amint közelednek - a föld szinte rendül Már a beszédjüket is ki lehet v e n n i. Ah, az ellenség az! Most már hiszik szentül, S e hitre az arcuk megdöbbenve sárgul: Ősi vitézség! No, most ránts ki a sárbul! 68 �Mikszáth 170 És az insurgens-had tanácskozni áll meg S aggódva kérdi a kapitány Dél János: „Nemzetes és nemes, vitézlő uraim! Szóljon kegyelmetek, mit csináljunk már most? Határozzunk. Fussunk, vagy pedig bevárjuk? Nini, már itt vannak... amott látszik árnyuk! N o’isz a’ kellett csak! ... Uccu, vesd el magad!... Ki jobbra, ki balra, mind kereket oldott, És néhány perc múlva sem híre, sem hamva, Hogy valaha híres magyar sereg volt ott. Így történt futása az insurgens-hadnak, És ha meg nem álltak, máig is szaladnak. Vitéz Lánczos Mihály is ekképp cselekvék, Mert egymaga minek maradott vón’ ottan?... Futott tehát ő is nagy lélekszakadva, Meg sem állva sehol hajnalig, nyugodtan, És ahol hajnalban nyugodtan megállott, Azon a helyen egy rozzant csárda állott. S ha már csárda, hogyne ment volna hát bele Egy kis bú-oszlató jó papramorgóra? Hiszen munka után édes a nyugalom, Elkel a vitéznek egy pihenő óra S egy korty a hazáért, melynek oltalmába Annyit fáradott a tüdeje és lába! A korcsmáros derék sváb ember volt, s mi több, Vala neki három takaros leánya, Kik közül az egyik csintalan teremtés: Pillantását Mihály bácsi felé hányja, Ki mint olyanféle nőtlen emberfajta, Szokás szerint meg sem botránkozott rajta, Hanem sürgött ő is a szép Háni körül, S jelekkel mutatva végtelen szerelmet, Mert ő svábul, az meg magyarul nem tudott, No de a szerelem megért minden nyelvet. Azért megértette egymást a két kebel, Hogy csak ásó, kapa választja őket el. Elmúlt egy nap, két nap, egy h é t . k e ttő . három, S Mihály úr még mindig a csárdában mulat. Hjah! azóta talán régen kikergették A magyar bokorból a francia nyulat! Hogy nélküle történt, baj, hanem hiába! Befúlt a vitézség a szív mámorába! 69 �Mikszáth 170 Diktum-faktum... az lett a dolognak vége: Mihály bácsi egy szép lanyha téli reggel Megkérte apjától Háni kezét, és az A világ kincséért sem mondta: „Ne vedd el.” Megtartották tehát a lagzit emberül, Már ahogy az ilyen puszta helyből kerül. Lakodalom után pedig valahára Haza indulának mindketten lóháton, Mert a menyasszonyi hozomány nem volt sok: Egy pár tallér, s egy pár szoknya, az is k á rto n . Így ballagott Mihály a nejével szépen, Sokféle gondolat fordult meg fejében. „Ejnye, Mihály uram - mondja egy vénasszony, Látván, hogy a lovag idegen helyre ment Hiszen nem ez ám a kegyelmetek háza.” „Hát melyik? - rivallt rá hetykén - Mutassa kend! Nem plajbász a fejem, mindent fel nem róhat, Az ördög ismere minden apró ólat.” Így vezették saját fundusára Mihályt, Aki elfelejté, hogy hol áll a háza, Úgy megzavarta őt, amint később mondá, A nagy diadalmak emlékének láza. No, volt öröm otthon, amint hazaére, Fél falu jött nyomban a tiszteletére. Mihály bácsi pedig elmondá egy szuszra, Hol járt, mit tett, mint jött egyszer sötét éjjel Tengernyi ellenség, ezernyi francia, S hogyan verték egy fél óra alatt sz é jje l. És még ezenkívül sok kalandos dolgot Hol mindenütt szörnyű veszélyekben forgott. Bámulva, szájtátva hallgatták szavait: Büszkén a rokonok, irigykedve mások, Szinte elképzelték, milyenek lehettek Azok a nagy csaták, rémes bajvívások. Csak az öreg apa szólt mogorván bele: Hogy ki az a szép nő, és minek jött vele? „Hogy ki e’? Ez bizony kedves atyámuram Hadi zsákmány, egy sváb princnek a leánya; Apjával fogtam el, hanem az megszökött, Különben okosan te tte . ördög b á n ja . Legalább lesz, aki váltságot küld érte. Egymillió arany ennek az értéke. 70 �Mikszáth 170 „Egymillió arany! - förmedt el a népség Hisz akkor kegyelmed szörnyen-nagyon gazdag!” „Bizony hallják kendtek - bizonyítja Mihály Kikerül belőle egy kis bankó-asztag: Csakhogy mi az nekem? Csak kismiska, semmi... Mikor lehet, akkor kell okosnak lenni.” Mert hát őfensége, a princ gazdag ember, A hercegnő pedig egyetlen leánya, Úgyhogy a tizenhét gyönyörű vármegyét Mit az öregúr bír, ő kapja utána. „Mit tehettem volna mást, mint amit tettem, A gazdag örököst feleségül vettem.” Erre lőn csak aztán bámulat, csodálat; A sok hallgató közt egy-egy urambátyám Még a süveget is lekapta fejérül Ilyen rettenetes gazdag ember láttán: Azt sem tudták, miképp kell szólitni már most: „Mihály öcsém”-e vagy „kegyelmes nagyságos.” Ő magának pedig, jó Lánczos Mihálynak, A nagy boldogságtól majd kilyukadt lelke, S odaugorván a magyar szót nem értő Menyecskéhez, forrón, némán megölelte: „No lássák - dünnyögi - ez aztán valami, Az angyalát! Ilyet nem mindig hallani.” Bizony nagy eset volt, mesének is furcsa, Mégis hitték; kár hogy nem nagyon sokáig; Mikor Háni asszony megtanult magyarul, Elmondá a dolgot amint volt, egy szálig. Szegény Mihály bácsi irult-pirult nagyon. ... Biz’ a füllentésnek ilyen bére v a g y o n . Hát még, mikor a hír nevetve széthordta, Hogy az insurgens-had Győrbe menet éjjel Kukoricazúgást hallván a távolból, Megijedt és gyáván futamodott széjjel, Akkor esett le csak Mihály úr a fáról, S nem szeretett többé beszélni magáról. *** Sok év múlt el, ősz lett a jó Mihály bácsi, Felesége pedig ráncos vén anyóka, S egy-egy pajkos suhanc még most is megkérdi: „Édes Mihály bátyó, ej hát, hogy is volt a’, Mikor hercegasszony volt a Háni néni? El tudná-e kelmed még most is beszélni?” 71 �Mikszáth 170 Mihály bátyó egyet csavarint a bajszán, Szemére húzván az ómódi kalapot, Aztán kelletlenül vakarja a fülét, Mint aki keserű almába harapott: „Ne bolygasd a múltat, öcsém, ne is fárassz! Régen történt, talán nem is igaz már az.” 21. Mikszáth időrendben következő versét, az Apafi kulacsát még mindig az Igazmondóban olvashatjuk (ezúttal az 1872. január 1-jei számban). Apa­ fi Mihály erdélyi fejedelem személyét kétszer is érinti Rubinyi föntebb már idézett tanulmánya. Előbb Mikszáth még tudományos igényű korai publikációival kapcsolatban. Itt megjegyzi, hogy A jellem (Szabad Egy­ ház, 1870. szeptember 8.) címűben „tudományosan defineálja [sic!] a jellemet és példákat idéz az egyes vérmérsékletekre. A ’mélás’ vérmér­ sékletre a többi közt éppen - Apafi Mihály uramat.” Ilyen „elmélázónak” mutatja a fejedelmet a két évvel későbbi Mikszáth-vers is. Csak­ hogy a diákcsínyt sajátos humorával felülíró fejedelem történetét, sok, ami sok, „az ifjú költő tizennyolcz strófában pengeti ki”. Az alábbi köz­ lés tanúsága szerint is: Apafi kulacsa Amint régi, igaz krónikák beszélik, Apafi uramnak egy-egy viselt dolgát, Kiolvasom, hogy őnagysága csak félig Volt fejdelem; félig vak eszközül szolgált. No de oszt’ neki is voltak eszközei, Mik jámbor szívének örömére váltak, A magas polcokon poros, vén könyvei Mellett, illő rendben telt kulacsok álltak. És mikor olvasta Flaccust vagy Horácot, Egy-egy jeles mondat után „ámen” helyett Őnagysága bizony gyakran jónak látott Valamely kulacsból hörpinteni egyet. S ha néha szép napon a kertbe ballagott, Hogy a fák árnyában némán merenghessen, Mellőle a kulacs soh’ el nem maradott; Utána hozván azt az apród rendesen. Ez ott felakasztá egy leálló gallyra, Hogy a fejdelemnek kézügyébe essék; Így költettek aztán általános bajra Iszákosságáról szép furfangos mesék. 72 �Mikszáth 170 ... Miként döngeté el a szász követséget, Mely megtagadni jött az adót elébe. Mint tréfált meg egy bort nem szerető béget: Erővel öntetett egy iccét fülébe. Vagy midőn a múltkor Czibles vadonában Sokáig vadászván, elfogytak a borok, Egy icce lőréért rettentő szomjában, Két falut ígért a fejedelmi to ro k . Így költettek mondom, mindenféle dolgok, Istentelen népek még nagyítva rajtok: Úgy, hogyha valami nem igazat mondok, Az ő vétkök: én csak a szavakra hajtok. . V o l t pedig Kolozsvárit egy nagy kópé diák S ha már az volt, mindjárt volna esze máson! Kikkel verekedni szeret - csizmadiák Futásán, széplányon, potya áldomáson. Gergely deák egyszer társai körében Sétált, a fejdelem komor kertje mellett, És fejét valami csínyen törve éppen Gyakran vetett abba fürkészgető szemet. Hát mit lát, mit nem lát? Valóságos csoda! Egy ezüsttel kivert kulacs függ az ágon! Ezüst is, kulacs i s . epedve néz oda; Lehet-e annál szebb látvány a világon? S lehet-e diák, ki be ne menjen érte? Bizonytalanságba, életbe, h a lá lb a . Magas volt a palánk, de Gergely nem mérte; Van hozzája úgyis elég hosszú lába. Átvetette magát könnyedén, s nesztelen A kijelölt fához érkezvén őkelme, Akkor vette észre, hogy a mondott helyen Ott szundikál Erdély jámbor fejedelme. Párnája egy kopott táblájú Biblia. Fojtó szuszogása rossz álomra s e jte t. (Körülbelül arról álmodozik biz a’, Hogy jég esik s elver minden szőlőkertet.) Fránya Gergely diák meghökkenve rémül, A nagy ijedtségtől majdnem összeesik. „Mit tegyen? Ne oldjon kereket vitézül?” Hah! Ott kinn a társak hahotára lesik. 73 �Mikszáth 170 Most már nem habozhat. Most már meg kell lenni. A kulacsot szépen leveszi az ágrul, Aztán lassan vissza, kifelé kezd menni; Hanem ingó lépte, az mindent elárul. Apafi Mihály meg a támasztott zajra Felrezzen álmából s szemét megdörzsölvén, Amint mosolyogva nézne jobbra, balra, Látja a kulacsot, hogy a diákkal mén: „Ejnye, ilyen-olyan beste lélek... Állj meg! Hohó, hiszen üres; hová szaladsz vele?!” Kiált a fejdelem s az remegve áll meg: „Jer vissza! legalább hadd töltessem tele.” 22. Hogy születnek a népdalok? Mikszáth e versét Rubinyi (i. m.) a leg­ szebb ifjúkoriak közé sorolja („Legcsinosabb költem énye.”). A Kos­ suth emlékét idéző megszólalásban a mai olvasó előbb veszi észre a ki­ egyezés intézményével szembeni dacos ellenállást, mint a vers invenció­ ját, szerkezeti rendjét, személyes hitelét. Az Igazmondó 1872. február 25-i számában közölte e költeményt: Hogy születnek a népdalok? Jött az ellen; ágyúk hangja, Villogó kardok csengése. Mindenki azt hitte, hogy ez Magyarország temetése. Hisz még nem is volt katonánk! Azt kéne hát teremteni, Véres karddal körüljárni, Lelket, erőt ébreszteni. S ím! a véres kard sem kellett, Mert támadt egy dalunk, melyre Mint a fű, úgy nőtt a honvéd; Mely behangzott minden helyre, Hol született, a kunyhóktól Egészen a palotákig. Délceg ifjú, roskadt öreg Ezt énekelgette váltig. Az a dal járt országszerte: „Kossuth Lajos azt üzente.” Aztán csendes újra m in d en . Lengő zászló lenn a porba’ Villogó kard összetörve, Küzdő hősök letiporva. 74 �Mikszáth 170 Egy börtönben, más a sírban... Nincsen, ki a hazát óvja. Ő is, aki a legnagyobb, Ország-világ bujdosója; Haza sorsán zokog túl a Tengereken m essze-m essze. Csak nagy ritkán hallatszik át Fájdalmának hangja, nesze, Meg is érzi, és azóta Született a népnek ajkán Az a csendes, fájó nóta: - Könny vegyül a dallamába „Kossuth Lajos nagy bújába”. És végre a teher alatt Magyar nemzet fejét hajtja. Hosszú évek, kínos évek! Mindegyik egy nagy seb r a jta . Hamis bölcsek, jogtapodók Csinálják az igazságot, Mindent adnak a nemzetnek, Csak azt nem, amire vágyott: Népjogot és szabadságot. De ő mégis tűr és néma, Szenvedésben már megedzve; Csak a népdal sóhajt néha. Nem is dal az, hanem zsoltár, Mely a szívből megy az égbe, Hogy azt, aki oly messze van, A hazának visszakérje; Ő viseljen gondot reánk: „Kossuth Lajos, édesapánk.” 23. Versbe írta Mikszáth, tehát ide kívánkozik drámatöredéke, pontosabban mustrája egy soha meg nem írt népszínműnek is. Saját lapjában, a Ma­ gyar Néplap melléklapjában, a Mulattató 1874. május 22-i számában „harangozta be” az itt következő részlettel. Szüreten a dráma címe, sze­ replői pedig az alkotmányosság mibenléte és ellentmondásai körül szerencsétlenkedő, az eszmecsere örvén magukat semmit- és nagyotmondásba hajszoló, igazi Mikszáth-humorral megidézett figurák - ezúttal versben. A Rejtő-dosszié e párrímes jambusokban megírt költői műnek csak a címét nyugtázza. A jelenetet a Mulattató publikációja alapján ol­ vashatjuk: 75 �Mikszáth 170 Szüreten Az I. felv. 4-ikjelenetéből Gyurka. Hát a konstitúció? Már a nevében benne van a jó: Annyit tesz, hogy alkotmány. Tanácsbeliek Hát a’ mi? Gyurka Az alkotmány az olyan valami, Mint meleg fürdő, míg benn’ nem vagyunk, Belekívánkozunk, s ha benn vagyunk, Kikívánkozunk. Tanácsbeliek Nem értjük. Gyurka Dehogy, Pedig elég világos a dolog. Az alkotmány, barátim, semmi más: Parasztnak „profunt” sovány harapás, Az úrnak jó falat, „dupla lénung”. A kabátunkért bundát cserélünk. Profuntban a paraszt foga kitörik, Jó falattól úr megcsömörödik. S míg rokkban fáztunk, most az lesz a bajunk, Hogy a bundában megizzadunk. Miska Sok beszédnek sok az alja, bátya! Gyurka Mert kegyelmetek följét nem látja; De azonnal megértik, ha figyelnek: Ha az iccét megtennék meszelynek, Példának okáért, - hát mi lenne? Törvénybíró. Üdvös intézkedés. Tanácsbeliek Úgy van. Gyurka Hehe, Nem volna rossz, nem, persze nem; de lám, Vegyük - teszem - hogy ez az alkotmány Nem rossz, szeretjük, fű-fa dicséri, A bort a korcsmában duplán mérik, És mert így mérik, duplán isszuk ám, S főfájás áll be az ivás után. Nos, a főfájás jó-e? Mi? 76 �Mikszáth 170 Miska Jó-e? Ha jó-e? Dejszen... Gyurka Lásd bohó. Lehet egy fán is kétféle gyümölcs, Ki jól válogat köztök, az a bölcs, Hát annyit mondok, hogy semmi Egyebet nem mondok. Törvénybíró Ej csak ennyi! Kend valóságos rúdjatört szekér: Nincs eleje, hát sehová se ér. Gyurka Kelmetek pedig faragatlan szán, Lassan döcögnek a tudás haván; Most már kiolvadt alóluk a hó. Nem magyarázok. Többen (körülveszik) De ha kérjük. Gyurka Jó. (félre) Dehogy jó, dehogy, egészen kifogytam, Azazhogy, hüm-hüm, (fennhangon) Aha, megvan! Hát földiek, cakumpakk, összevissza, No, no, nem éppen tréfadolog biz a’, A sok pogány diákos mondatot, Amit a bíró uram olvasott, Rövidre fogva, egy darabban, Sallang hám nélkül, az van abban. (lelkesen) Hogy’ kijött az igazság! Mindnyájan (lelkesen) Most értjük. Éljen a király, a hon! Gyurka S mi értük. Király, hon és nép legyen egy darab Jó szót sem ér, ha együtt nem marad. II. A Hasznos Mulattató és a Lányok Lapja versei A fönti drámatöredék kivételével öt év telt el anélkül, hogy (a rendelkezé­ sünkre álló adatok tanúsága szerint legalábbis) Mikszáth valahol is verset közölt volna. Nem akármilyen esztendők voltak ezek. A hetvenes évek eleje a balassagyarmati szerencsepróbálás időszaka volt - a polgári pálya és a művészi ambíciók egyeztetési kísérletének korszaka. S hadd tegyem mind­ 77 �Mikszáth 170 járt hozzá: az alkotásokat egy egész életre ellátó vármegyei tapasztalatszer­ zésé, a Nógrádi Lapok szerkesztőjének és az első elbeszélések írójának tár­ sasági sikereié is. Mindez többnyire a pesti Igazmondóhoz küldözgetett ver­ sek ambícióval teltségén, magabiztos formáltságán, írói motiváltságának hi­ telén is érződik. A lánykérés visszautasítása s a szülői tiltás ellenére kötött házasság, a lányszöktetés „lázadása” azonban látványos kudarcba fúlt. Ez utóbbiak immár a fővárosban, az éppen ekkoriban egyesült Budapesten. Bár Mikszáthot itt a Magyar Néplap és társlapjának, a Mulattatónak szerkesztői állása várta, csak a velük járó munka volt sok, a bevétel oly kevésnek bizo­ nyult, hogy ebből a családot képtelenség volt fönntartani. A feleség kényte­ len volt hazaköltözni - az író (becsületből!) a házasság felbontását is kierő­ szakolta. A nyomor évei következtek. Az írás egyre inkább a kenyérkereset kiszolgáltatottja lett. Legalábbis a versek esetében, amelyek színvonala (hogy kellően óvatosan fogalmazzak) némely esetben ezt látszik igazolni. 1877-et írunk éppen - Mikszáth ekkor az 1873-ban alapított Hasznos Mu­ lattató és a belőle két évvel később kivált Lányok Lapja alkalmi megbízá­ saiból próbál jövedelmet szerezni - a Budapesti Napilaphoz való belépése után fokozatosan el is maradnak az előbbi újságokban a publikációi. Nem mintha távol állt volna tőle e lapok irányultsága: a nép-, illetve a gyermeknevelés. „A verses múzsákhoz - Rubinyi Mózes 1914-es megjegy­ zése szerint - csak a nép vagy a gyermek miatt tért még néha vissza.” A ké­ sőbbiekben is. Egyetértett tehát e lapokat jegyző Dolinay Gyula programjá­ val: „a lelket mérgező” ponyvairodalomnak s „a babona kiirtásának” a tö­ rekvésével - amely időközben a nép- és iskolai könyvtárak fölállítását el­ rendelő vallásügyi és közoktatási miniszter, Trefort Ágoston támogatását is maga mögött tudhatta. W. Petrolay Margit azt is valószínűsíti (i. m.: Mik­ száth Kálmán ifjúkori írásai I—II., Irodalomtörténeti Közlemények 1956. 3­ 4.), hogy - bár e témák „már korábbról is foglalkoztatták” - „szerkesztői megbízásból nyúlt Mikszáth Kálmán ezekhez...” De nyugodtan hozzáte­ hetjük: anyagi gondjainak enyhítésére is. Mindezt annak fenntartásával is mondani kell, hogy tudjuk, Mikszáthot gyermekkorában - még rimaszom­ bati évei alatt is - ugyancsak lekötötték a ponyvairodalom termékei. A „ba­ bona” pedig nem egy későbbi elbeszélésének ihlető forrása és élesztője volt. Az előbbire a múltból-félmúltból elég itt talán a hivatkozottan nagysi­ kerű Pisera bácsijára utalni. 78 �Mikszáth 170 6. D o lin a y G y u la n é p la p já n a k , a Hasznos Mulattató V I. é v f o ly a m á n a k e ls ő sz á m a ( A K r k 2 9 . k ö te té b ő l) 24. Az itt következő Magyar zászló című versét már a Hasznos Mulattatóban jelentette meg Mikszáth (a lap 1877. január 28-i számában) - vala­ mivel később az Igazmondó is közölte. Műfaját tekintve még a balladák közé sorolható: a szülőföldjéhez közeli Kékkő várának ostromáról szól (Rubinyi ismételt kifejezésével élve) „a Zápolya öldöklő századjából”. A téma ugyan riasztó - a vers azonban hazafias tanulsága okán mégis ajánlhatónak bizonyult a kicsinyeknek. Oly egyszerű ez: a magyar zász­ lót, bármekkora is a pártoskodás, magyar golyó nem fogja. Az alábbiak­ ban a vers a Hasznos Mulattató szövegközlése alapján olvasható: Magyar zászló Hogy Kékkőhöz ére Ferdinánd vezére, Balassának üzeni: Adja fel a várat! - De mert nem adja fel Nagy erővel támad. 79 �Mikszáth 170 ... Hull a golyó, kartács, Gomolyog a füstje!... De a vár sem enged, S rajta még a büszke, Föllegekkel játszó Háromszínű zászló. Lent is olyan járja, Szakasztott a párja, Csakhogy míg az egyik Szapolyait ója: Másik a Ferdinánd Hadi lobogója. Magyar ez is, az is, Mindkettő királyé, Bizony rosszul esik, Hogy egy koronáért Magyar ont magyar vért. De a váron látszó, Meg nem ingott zászló A vezért bosszantja: „Hej, fiúk! Vitézek! Micsoda dolog az, Hogy le nem lövétek?! Többé ott ne lássam; Tiszt, aki találja. ... Ezer puska, kartács Irányul re á ja . Be összenyiszálja! Eloszlik a komor, Fekete füstgomoly, Odanéz a v e z é r. És csodák csodája, A zászló a tüzet Sértetlenül állja. Állja méltósággal, Egyre feszesebben, Még csak meg sem inog, Még csak meg se lebben ... Soha sem állt szebben. Ferdinánd vezére! Tudd meg tehát végre, Ne lövess! Ne fáradj Hasztalan dologba’! Magyar katonának Golyója nem fogja 80 �Mikszáth 170 A magyar zászlót, ha - Lövesd bár négy végbül Rajta magyar címer Van hímezve ékül: Kétfejű sas nélkül. 25. Tréfás gyermekvers következik komoly tanulsággal: nem jó a félbeha­ gyott munka. Petrolay Margit (is) „középszerű versikének” tekinti. Arra talán mégis jó, hogy lássuk: volt idő, amikor kézimunka, lányok nem­ szeretem feladata volt a harisnyakötés. A Lányok Lapjában 1877. febru­ ár 4-én jelent meg M - n. monogrammal, Mikszáth szokásos álnevei kö­ zül az egyikkel: A fél harisnya - Tréfás mese Harisnyát kötött, soká kötött Egy pajkos, kedves szőke lányka: Hej, szaporátlan volt a munka, Bosszankodott és dobta-hányta Egyik szögből a másik szögbe: Nem volt meg kellő munkakedve. Pedig így-úgy, fél harisnyának Meg kell lenni jövő szerdára, Mama meghagyta szigorúan, S mamát akkorra haza várja. Meg is lesz az kettős dologgal! S hozzá is fog nagy hévvel-lobbal. Éjjel is fenn van, mert elkésett, S az éji munka ki is vágja, Nini! Csak szombat még s ihol már, Majdnem készen van harisnyája: Egy órát kell csak kötni s vége; Azt hagyhatja kedden estére. Nosza, eldobja vígan nyomban, Bevégzetlen, - ez a hibája. Egy gonosz macska hétfőn, kedden Ezzel mulat és ráncigálja; Egy pamutszálat húzva-vonva Magát a pamut-hámba fogja. 81 �Mikszáth 170 S mert a kötés leszúrva lévén A macskának sehogy sem enged, S a folytatásnak szánt pamutszál Bolygatja ám fel most a rendet, Fejtődik le... fogy a kötés-szem... A macska fut, fejti merészen. Egyszóval elfogy lassan-lassan A fáradságos munka, s végre A kezdetnél áll meg, ott, ahol Mamája adta a kezébe. Van hát sírás-rívás. Hiába, Lefejté már a macska lába! Ő a hibás. Hajrá utána! El is fogja - szurkol a vásott, S kéri a lánykát, hogy ne bántsa, Ad majd akkor egy jó tanácsot: M it ma végezhetsz, jó barátom, Ne hagyd holnapra, azt tanácslom. 26. A legdicsőbb nő című verset a Lányok Lapja következő száma hozta (kéthetenkénti megjelenéssel számolva ez pontosan február 18-ika). A tanítás poénja itt sem maradhatott el - ezúttal történelmi témába, római erényekbe oltva: az egyszerű életmódú nő két gyermeke drágább kincs a fényűző dáma minden ékszerénél: A legdicsőbb nő Egyszerűn rendezett, tiszta teremben ül, Előtte nyitott könyv, olvasgat egyedül A nagy római nő. S ím, valaki halkan kopogtat ajtaján, Föláll Kornélia, a lelkes honleány Megnézni, hogy ki j ő. Barátnéja lép be, szép, úrias, deli, S látszik, hogy amiben legfőbb kedvét leli: Fényűzés s pipere. Ruháját fény, haját borítja illatár, Oly dúsan ragyog, mint maga a napsugár Tömérdek ékszere. Hogy milyen tárgyakon jártatja az eszét, Az asszonynál mindig mutatja a beszéd, Fő gondja a divat. Foly ajkán, mint patak, ha megered: „Oh, jó Kornélia, mutasd az ékszered 82 �Mikszáth 170 És drágaságidat!” Róma legnemesebb asszonya elpirul E kérésre, nem jő válasz ajkairól. Mit is szóljon? De ím ... Megnyílik az ajtó és belép két fia, S büszke arccal mutat rájok Kornélia: „Íme, ékszereim!” Hol ilyen az anya, hol gyermek az ékszer, S az úgy van nevelve, hogy gyémánttal ér fel, Ott van a nagy Róma. Boldog lenne hazánk, hogyha minden lánya, Figyelve az ő nagy, híres mondatára: Követője volna. 27. A Hasznos Mulattató 1877. március 11-i számában Gyarmati álnévvel közölt Mikszáth-vers ismét egy ballada. Bár az ismeretterjesztés szándé­ ka s a tanulság kényszere egyként köthette a költő kezét, sikerültebb al­ kotásai közé sorolhatjuk: Mátyás fia Halálmadár huhog a Szent-István tornyán, S varjúsereg lepi sötéten, m ogorván. Bécsnek városában Reggeli órában Sírva sír a lélekharang Szent-István tornyában. Szomorú, gyászos nap, sosem volt szomorúbb, Még a felhő is sír, még az ég is borult, Mátyás király lelke Van költöző-félbe’: Ragyogó üstökös oszlik szét az é jb e . Ország színe-java az ágya körül áll: Zápolya, Bebek, Derzs s a hős Kinizsi Pál, S haldokló királyuk Ekképp szól hozzájuk: „Főurak! barátim! Én a sírba szállok. De a hon hadd éljen s az, kit én neveltem, Kinek lelkébe van oltva az én lelkem, Az én édes fiam: Őt hagyom reátok Esküdjetek meg, hogy ő lesz a királytok.” 83 �Mikszáth 170 „Jó Kinizsi Pálom, emeld föl kezedet, Tartsd fel két ujjadat... tedd le az esküdet, Hogy megvéded karral, Fényes seregeddel, Egész hatalmaddal, ragyogó nev ed d el. ” „Mim van, mind te adtad, fölséges királyom. Emelem két ujjam, Isten átka szálljon Őszülő fejemre: Hogyha meg nem védem, Ne legyen nyugalmam sem földön, sem égben.” Kinizsi esküje, király végsóhaja, Egyszerre röppen el. Ravatal a haza, Ravatal ma, hanem Csatatér már holnap. Kettészakad a h o n . vérpatakok folynak. Fekszik a nagy halott, akit eltemettek, Fia barátai, h e j ! . megkevesedtek. Csekély serge száma Jó János hercegnek, De azért vitézül harcba keverednek. Lángokon, véren át viszik Hunyad fiát, Igazi honfi szív rebeg forró imát, Ő győzzön, senki más, Ő nyerje el a trónt, S legyen nagy a magyar, mint apja alatt volt. De igazi honfi nagyon-nagyon k e v é s . Mindegy, megütköznek, - nincs köztük csüggedés. Ulászló pártjával Vadul foly a csata, Hogy ki lesz a király, eldől az éj szaka. Éj van. Mély sötétség ereszkedik alá, Jobb is, hogy ne lásson testvér testvér-halált, Amint önkezétül Véresen lefo rd u l. Oh, hogy ez a nemzet sokszor megbolondul! Csattognak a k a rd o k . halálhörgés között Egyre tüzesebb lesz az elszánt ütközet. S már-már ingadozik Lengyel László hada, Jó Korvin Jánosnak lészen itt igaza. 84 �Mikszáth 170 Rendetlenül fut az Ulászló balszámya... „Éljen Korvin János, magyarok királyai”, Mennydörgik a bércek. Úgy is lenne már most, De valaki kiált: „Vesszen Korvin Jánosi” És szava túlharsog csattogást, mennydörgést, Villám-hordó kardja szakít rettentő rést A Korvin hadain. Ki ez az óriás? Hej, Kinizsi Pál, ki is lehetne más? Segítséget hozott Ulászló hadának, A Mátyás fekete seregével támad A Mátyás fiára. Az Isten megverje! Ne legyen nyugalma a fekete földbe! Megvirrad, megvirrad. minek is virrad meg? Minek a napfény a nagy hullatömegnek, Korvin hű népének? Csendes a csatatér. Minden fűszál Korvin bánatáról beszél. Megvirrad, megvirrad. minden jó léleknek Szól a lélekharang, sok embert temetnek, De mint vén Kinizsit, Senkit olyan m é ly e n . A többi feltám ad. ő soha többé nem. Megvirrad, vége az éjnek s a csatának, De soha nem virrad meg Kinizsi Pálnak! Megbüntette Isten A hálátlanságát, Elveszté örökre két szeme világát. 28. A Lányok Lapjában 1877. május 6-án Gyarmati álnévvel megjelent Mikszáth-vers, a Megint itt a tavasz... első pillantásra a tavaszköszöntő lírai természetábrázolások körébe tartozik. (Ide sorolva a hirtelen fagy pusztításának képét is - elvégre Janus Pannonius Egy dunántúli mandu­ lafáról című verse is hasonló megoldással él.) Mikszáth verse azonban, nyilván a korabeli népnevelés elvárásaiból kiindulva, itt is didaktikus befejezést kap: óvja a lányokat a korai „virágzástól”: Megint itt a tavasz... Megint itt a tavasz, rügye, fája, lombja. Madárdal, napmosoly, elragadó pompa Minden nyomon-lépten. 85 �Mikszáth 170 Mosolyra derülnek hegyek, völgyek, berkek, Mint anyai csóktól az ébredő gyermek Repeső kedvében. Az egész természet magasztos, ünnepi, Isten a világot legszebb ruhájába Mostan öltözteti. És mindez a szépség és mindez a pompa Hogy’ foszlik, hogy’ fonnyad el, hogy’ hanyatlik romba Egy kis éles dértől. Rügy elfagy, a virág szomorún lekonyul, Ha hideg kezével kegyetlen hozzá nyúl. Zöld mező elkékül. Madárdal elhallgat, s a bimbó, a feslő Elválik kelyhétől, fa gyümölcsöt nem hoz... Szomorú tavasz a z . szomorú és meddő. És megbánják a fák, bánják a virágok, Hogy oly nagyon korán hozták a virágjok, De késő a bánat. Leányok! Akiknek a tavasz élete, Tavasznak bűbájos, színdús költészete, Értsétek példámat. Ne virágozzatok korán, mert nem le h e t. Virágnak az idő ad tavaszt, nem egyet, De nektek nem adott - csak egyetlen egyet. 29. A Hasznos Mulattatóban rendelkezésünkre álló utolsó vers a Vakációra címet viseli s a lap 1877. július 22-i számában Gyarmati álnév alatt je­ lent meg. W. Petrolay Margit ezt a költeményt egyértelműen a „meg­ szívlelendő tanácsokat” osztogató, az „ihlet elapadásáról” tanúskodó versek közé sorolja. Csak részben osztom felfogását. Kétségtelen, van alapja e kijelentésnek, de csak részben. A magam részéről a didaktikus szándék jelenlétét ugyanis egy kissé másképp ítélem meg. A vers „tanítá­ sában” sokkal inkább vélek tapasztalati fedezetet észrevenni, mint a Mik­ száth által mindig iróniával emlegetett „tanügyi bácsik” korlátolt szemlé­ letének propagálását. Igaz, hogy a felnőtt, de a „sötét évek” szenvedései­ nek tapasztalatával rendelkező felnőtt panasza súg itt a diákoknak meg­ szívlelendőket: becsüljék meg kiváltságos helyzetüket. Az „ihlet elapadá­ sát” tehát, a magam részéről legalábbis, nem ehhez a vershez kötném: 86 �Mikszáth 170 Vakációra Boldog diákévek, jaj de boldog évek, Amiket ti mostan oly rosszaknak véltek; Be el nem cserélném semmiért sem, ha még Eltolván a múltat - tanuló lehetnék. Mily kevés az, amit tőletek kívánnak: Szép egyenes útján erkölcs s tudománynak Egy-egy lépést tenni, egyetlent naponta S ott is gyámoló kéz igazit a nyomba. De jő majd az élet. Új tanítómester Kegyetlen virgáccsal szolgává keresztel, Tömérdek a lecke, sokat követel-vár, Nem ösmer „eleget”, nincsen nála határ. Nyájas szava nincsen, csak kemény parancsa; Nógatása sincsen, mely lángra lobbantsa A jóakaratot pihenőn, lankadón... Elítél, mielőtt figyelmeztetett vón’. Nem gyámolít soha, nem magyaráz semmit, Cipeljük Herkules tizenkét terheit, Nem mondja: „így kezdjed, így végezzed, az jó!” És nincs pihenő nap, nincsen vakáció. Jó ifjú barátom, ki mostan ünnepelsz, Kinél most az óra hirtelen tűnő perc, Mert a vakáció, jól tudom, hogy milyen, Fut, mintha éppen csak gyorsvonaton menne. Ha otthon ülsz, mondom, és szorongva nézed A közelgő újabb iskolai évet, Új feladatait, újabb kötelmeit, Melyekkel, mint véled, vállad túlterhelik, És kivágyol onnan, jobbnak, szebbnek látva, Amit még eltakar a jövőnek fátyla, Hej pedig dehogy jobb, hej pedig dehogy szebb, Több ott a feladat s ezerszer nehezebb. Elégedett lehetsz: maradj te csak ott s ha Sok a feladatod, végezd mosolyogva, És ne szokd meg nagyon a hosszú pihenést, Amiből nekünk csak nagy ritkán jut kevés. 30. A hetvenes évtized utolsó verse, A légyott már nem tartozik a fönti, „népnevelői” körbe. Fogadás eredménye, fogadásé, melyet mégis az 87 �Mikszáth 170 előbbiekkel való összehasonlításban rögzít W. Petrolay Margit (i. m.) emlékezete: „Nyilván maga is érzékelte az ihlet elapadását verseiben ezzel a versével [a Vakációra cíművel - SP] mond búcsút a versírásnak. Csupán Vahot Imrével kötött fogadásból vesz még egyszer tollat a kezé­ be, hogy rímes sorokban légyottra hívja Borcsát, a szép korcsmároslányt.” Tegyük hozzá: egyetlen ilyen témájú, magánérdekű, jambikus versében, mely ráadásul nem is tanúskodik „az ihlet elapadásáról”. A Vahot Imréről szóló nekrológjában (Vahot Imre bácsi, in: Az én halottaim, Mikszáth Kálmán munkái 37. ) maga is büszkén említi sikerét (sőt, a verset is közli). Itt az eredeti, a Magyarország és a Nagyvilág 1877. december 16-i számából vett átirat következik: A légyott A kertbe’ várj, ha jő az alkonyat, Sötét ruhát öltvén fel, mely alatt Tovább szövődhet az édes titok. A kertbe’ várj, - kicsiny virágaid, A jázmin bokrok megszólítnak ott Suttogva lágyan, mintha mondanák: Sorsunk közös, mi is, te is virág. Egy kéz letép gyöngéden, édesen... Szebb tájra visz; a szív mellé teszen. Vizsgáld meg a csukott virágkehelyt, Hol a kifáradt méh tanyát talált És szívja a mézédes mámorát, Vigyázd a lombot, a fa ágiról Elszállt madár után hogy’ integet; S szólítsd meg végül a természetet, Az majd kinyitja titkos lapjait S ott minden sor szeretni is tanít. S ha ott lesz ő, - természet, légy szelíd! Jó puha fű, tompítsd el lépteit, Kis lábnyomán üdébb, zöldebb leszesz, Takard el éj, ki nálam boldogabb, Körülölelve karcsú termetét A kéjbe halsz, mert nem lehetsz setét. Patak, míg én jövök, regélj neki, De óvakodj, nehogy partidra csald, Mert ám ha rád tekint, elbűvölend, Vized megáll őt nézni s tó leend. 88 �Arany 200 Bá r d o s Jó z s e f Arany János korszerűségéről Arany János költészete, különösen a balladák és a Toldi korán és méltán került be a magyar irodalomtörténeti kánonba, és ezzel szinte egy időben az iskolai tananyagba is. Azonban ennek az örömteli és ma is vitathatatlanul helyes eljárásnak következtében elég hamar, de ma különösen szembe kellett/kell nézni azzal a problémával, hogy a korai kanonizálódás az értelme­ zések megkövesedését is eredményezte. Így a mai olvasók, a mai diákok egyre kevésbé érzik magukénak ezeket a remekműveket. Így például megjelenésekor - és bizonyos értelemben még a XIX. század második felében is - fontos és időszerű lehetett Toldi Miklós alakjának, az érdekegyesítő politika „nemzeti hőse”-ként, később a „magyar karakter” tu­ lajdonságainak hordozójaként való értelmezése. Ez testesült meg a már a költő életében megjelent, s később évtizedekig alapvetőnek tekintett Lehr Albert-féle magyarázatos Toldi-kiadásban1, melynek hatása máig jelen van a közoktatásban. Szó sincs arról, hogy Lehr Albert munkájának kiválóságát kétségbe akar­ nám vonni. Pusztán arra gondolok, a Toldi-trilógia kínál ennél sokkal korsze­ rűbb, a mai diákokhoz/olvasókhoz közelebb álló értelmezési lehetőséget is. Megtehetjük, hogy mindhárom műhöz egy közös problematika felől közelí­ tünk. Ez pedig az identitás válsága. A három különböző időben, különböző társadalmi-történeti viszonyok között született alkotást tehát nemcsak a szerző személye, a főhős élettörté­ nete és bizonyos formai sajátosságok kötik össze. Egy közös, talán igazából még nem vizsgált, ma nagyon is aktuális vonásukra szeretném felhívni a fi­ gyelmet. Arra, hogy bizonyos értelemben a Toldi-trilógia mindhárom részé­ nek központi kérdése, hogyan változik meg a személyiség önmagához és a társadalomhoz való viszonya. 1 A kérdésről igen alapos tanulmányt jelentetett meg Lengyel András: Lengyel András: Lehr Albert magyarázatos Toldi-kiadása. Kortárs online 2015/11. http:// www.kortarsonline.hu/2015/11/arch-lehr-albert-magyarazatos-toldi-kiadasa/ 30296 (Letöltés: 2017. március 31.) 89 �Arany 200 A Toldi Az „ÉN”-identitás és „MI”-identitás konfliktusa Mielőtt erről beszélnék, álljon itt egy gondolat Pataki Ferenc tanulmányá­ ból: A kevéssé tagolt, hagyományhoz kötött társadalmakban, amelyekben a létezőnek nincs alternatívája, s az szinte természet adta kényszerűséggel és szükségszerűséggel érvényesül, a kétfajta reprodukció még igen közel áll egymáshoz. A kollektív lét az egyénhez - fejlődése különböző szakaszaiban - kész, merev, alternatívákat és személyes döntést nem ismerő, vagyis nem választható „identitásprogramokat” rendel hozzá.2 Ilyen „kevéssé tagolt” volt a magyar társadalom 1848 előtt. Ezt a helyze­ tet, illetve ennek egy speciális problémává emelkedését láthatjuk a Toldi cí­ mű elbeszélő költeményben. Egy ilyen társadalomban a „MI”-identitás szinte teljes mértékben meghatározza az „ÉN”-identitást. Az ember az, aki­ nek születik. Lehet nemes, vagy lehet paraszt. A Toldi azt a ritka és rendkívüli helyzetet jeleníti meg, amikor a nemesi „ÉN”-tudattal rendelkező Miklós, akit bátyja paraszti sorban tartat, neveltet, szembetalálkozik az őt parasztnak látó világ ítéletével. Arany világosan ki­ emeli ezt a pillanatot, ismételt szóbeli megjelenítésével kifejezetten ráirá­ nyítja figyelmünket. Előbb Laczfi nádor szólítja meg Toldit így: „Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára? ” Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra; De Toldinak a szó szivébe nyilallik, És olyat döbben rá, hogy kívül is hallik. „Hm, paraszt én! ” emígy füstölög magában, „Hát ki volna úr más széles e határban? ” S a megaláztatás még meg is ismétlődik, amikor - előbb az elbeszélő sza­ vaival - halljuk: Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki, Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki! Majd harmadszorra a hadnép egyik tagja szól le „szánva” Miklósnak: „Szép öcsém, be nagy kár, Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál. ” Aki parasztnak született, az se képességgel, se tehetséggel nem léphet ki ebből a társadalmi szerepből. De hogy a születés dönt el mindent, ezt tudja Miklós is, ezért kéri jussát bátyjától: pénzt, paripát, fegyvert. Ezek azok a nemesi külsőt meghatározó dolgok, amelyekre Toldinak szüksége van ah­ 2 P ataki Ferenc 2002. Identitás - személyiség - társadalom. In: Szociálpszicholó­ gia (szöveggyűjtemény, vál.: Lengyel Zsuzsanna). Osiris, Bp. 513. 90 �Arany 200 hoz, hogy el tudja fogadtatni „ÉN”-azonosságát a társadalommal. Hogy mennyire igaza van, azonnal kiderül, amikor Bencétől megkapja a száz ara­ nyat: tudja, milyen lovat, milyen fegyvert, milyen páncélt kell vennie, sőt másnap azt is tudja, mit és hogyan kell tennie, amikor a lovagi párviadalra sor kerül. Az efféle külsődleges identitásprobléma a merev hierarchiájú, hagyomá­ nyos társadalmakban fordulhatott elő (jól eljátszanak vele például a Má­ tyás-mesék vagy akár Mark Twain Koldus és királyfi című regénye). Arany János a saját családjában, saját sorsában élte meg ezt a konfliktust. Tudjuk, a család őrizte a hajdúnemességet igazoló oklevelet, de annak érvé­ nyességét, elfogadását nem tudták elérni a kor hatóságainál. Hogy a költőt mennyire elkísérte ez a csalódás, azt jelzi, hogy még a Toldi szerelme ars poetica-szerű zárlatában is visszatér rá: Ami úgy is történt: gyarapodott névvel Háromszáz esztendőn át mindenik évvel, Nem is hagyta Miklóst homályba borulni A Nagyfalusi és Szalontai Toldi. Szolgálta királyát, - majd a fejedelmet, Kinek én ezt írám tört címere mellett Zárt sisakon spajzson kézbe'kivont kardú Nagyfalusi Arany, szalontai hajdú. A Toldi estéje A „NEMZETI” és az „EURÓPAI” identitás konfliktusa A Toldi estéje 1848 nyarán lényegében készen volt, de az 1854-es megje­ lenéséig Arany még simított rajta. Így a nemzeti katasztrófa hatására nyil­ ván még sokkal tragikusabbá vált az az alapvető probléma, melyet bizonyos szempontból azonnal érzékeltek vele kapcsolatban, s amely azóta is megha­ tározza a vele kapcsolatos közfelfogást. Nem akármiről van itt szó, hanem arról, hogy Kölcsey híres, Búcsú az or­ szágos rendektől című beszédének sokat idézett szavai: (Jelszavaink valának: haza és haladás) az idők változásával gyökeresen ellenkezőjükre for­ dultak: kiderült, hogy 1849 után az a kérdés: „haza vagy haladás?”, vagyis: „nemzeti ellenállás vagy osztrák-németes modernizáció?” Ez a központi gondolat állítja szembe a Toldi estéjében egymással Lajos ki­ rály olaszosodó udvarát és Toldit, ezért van, hogy ott szinte már el is feledték Miklóst, aki maga is idejétmúltnak érzi magát: a mű elején halni készül. Ez a két, ellenségesnek tűnő felfogás feszül egymásnak a mű tetőpontján, amikor a király meglátogatja a halálos ágyán fekvő Toldit, aki így végrendelkezik: 91 �Arany 200 „Szeresd a magyart, de ne faragd le ” - szóla „Erejét, formáját, durva kérgét róla: Mert mi haszna símább, ha jó l megfaragják? Nehezebb eltörni a faragatlan fá t.” [...] A király pediglen így felelt szavára: „Hogyne lenne gondom az öreg szolgára? S a magyart, a népet, mikor nem szerettem? Birodalmát három tengerig vetettem És még csak most következik a legfontosabb gondolatkör. Az, amelyik a magyar történelmet Gézától, Istvántól kíséri. Ez pedig nem más, mint a nemzeti identitás kérdése. Hogy vajon a hagyományos magyar-identitás ho­ gyan egyeztethető össze az Európába való beilleszkedéssel? Vajon a min­ denkori modernitáshoz való kényszerű felzárkózás nem jár-e a hagyomá­ nyos magyar értékek elvesztésével? S vajon az ezekhez való merev ragasz­ kodás nem vezet-e a magyarság lemaradásához, pusztulásához. „Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár Ha felülünk felvesz, ha maradunk, nem vár; Változik a világ: gyengül, ami erős, És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt. Hajt az idő, nem vár: elhalunk mi, vének, Csak híre maradfenn karunk erejének: Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel, Aki ésszel hódít nem testi erővel. lm az ész nemrég is egyszerű port talált, Mely egész hadakra képes szórni halált; Toldi vagy nem Toldi... hull előtte sorban: Az ész ereje győz abban a kis porban! ” Beszélgetésük kiegyezés nélkül, lezáratlanul végződik. Mi pedig, százhat­ van évvel a mű megjelenése után sem tudunk könnyen válaszolni. Mert érezzük Toldi igazát, amit halálával hitelesít. De érezzük bukását, tragédiá­ ját. És érezzük a király igazságát is. S hogy Arany milyen hihetetlen tuda­ tossággal komponál, azt a király imént idézett szavai mutatják, melyeket vi­ szont az első mű előhangja igazol: Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon; Ha most feltámadna, s eljőne közétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. Lám, a magyarság megvan még, de a Toldik ideje réges-régen elmúlt mondja Arany, aki ezt a konfliktust is testközelből tapasztalta meg, amikor 92 �Arany 200 nagykőrösi tanárként szembetalálta magát az új osztrák tanügyi rendelettel, az Entwurffal. Ez porosz és francia mintára modernizálta a gimnáziumi ok­ tatást, ugyanakkor világos volt, hogy a bevezetés módja, az új feltételek előírása, a német nyelv szerepének növelése a legtöbb magyarországi fele­ kezeti gimnázium nyilvánosságát kétségessé teheti. A nagykőrösi reformá­ tus gimnázium a város nagy anyagi áldozatának hála megtartotta nyilvános főgimnáziumi státuszát, így jött létre a nevezetes, hét akadémikust felsora­ koztató „nagy tanári kar”. A nemzeti identitás válsága pedig tart ma is. A múltba fordulás újra könnyen tévútra vezethet. Vajon ma is még a „puszta, a csikós, a gulyás, a délibáb és »Puskás Öcsi« országa” volnánk? Talán ideje volna a nemrég elhunyt Hankiss Elemérre hallgatnunk: Talál­ junk ki egyjobb országot!3 Találjuk ki (a modern) Magyarországot! A Toldi szerelm e Az „EGYÉNI” és „SZEMÉLYES” identitás konfliktusa Ez a trilógia legutolsó, legnagyobb terjedelmű része. A Toldi estéje és a Toldi szerelme megjelenése között egy negyedszázad telt el, benne a Bachkorszakkal, a kiegyezéssel, a gyors modernizáció megindulásával. Bizonyos értelemben megkésett mű, hiszen az elbeszélő költemény (vagy verses re­ gény, amely felé egyesek szerint műfajilag eltolódott a Toldi szerelme) már „kiment a divatból”. Ilyen terjedelmű verses mű olvasására akkor már igen kevesen vállalkoztak. Ez pedig kissé meg is pecsételte sorsát. S Aranynak nem volt olyan szerencséje, mint barátjának, Madách Imrének, akinek műve újjászületett a színpadon, és ottani sikere azóta is töretlen. A Toldi szerelme inkább filmre, tévésorozatba kívánkoznék, csakhogy hol találni ma egy olyan rendezőt, aki bele merne, bele tudna fogni egy ilyen műbe. Várkonyi Zoltán megtehette volna, sajnos az ő figyelmét elkerülte Arany remekművének korszerűsége. Így - bár a köztudatban benne él, olvasni mégis kevesen olvasták/olvassák. Annál is kevésbé, mert már az első kritikák is vegyesek voltak, mente­ gették a művet a részletek szépségével, a koncepció és kompozíció hibáival szemben. Már Riedl Frigyes kimondta az ítéletet: Nagyjában tekintve, há­ rom réteget lehet a Toldi szerelmében megkülönböztetni: egy a lovagkor kalandjait és erkölcseit feltüntető derült eposzt: a Daliás időket (a mai alak­ ban az I. éneket és a II. ének 1-34. versszakait), egy lélektanilag részletesen rajzolt szerelemnek, Toldi és Piroska viszonyának történetét, mely a mű zö­ me, Arany legnagyobb remeke, harmadszor egy bő, kissé fárasztó toldalék- 3 H ankiss Elemér 2015. A befejezetlen ember. Helikon, Bp. 239. 93 �Arany 200 kompozíciót, mely Nagy Lajos olasz hadjáratának fő eseményeit, várvívását és bosszúállását adja elő 4 A végső szót egyelőre, úgy tűnik, Keresztury Dezső mondta ki: A magya­ rázók igényesebbje általában az első hat éneket tartja a mű igazán sikerült részének.[...] Bizonyos, hogy igen különnemű, egybeszövött s mégis széttar­ tó elemeivel inkább gomolygó, mint kristályos egység.5 Igaz ugyan, hogy Csűrös Miklós egy tanulmányában már 1982-ben fel­ hívta a figyelmet arra, hogy a vezérmotívumok egyikét az inkognitó: az ál­ ruha, az álarc, a színlelés mozzanatában fedezzük föl: annyiszor s oly lele­ ményesen variálva kerül elő, hogy jelentése, jelentősége túlnő az egyedi előfordulások összegén, a világkép emblémájává, a költői mitológia szimbó­ lumává válik6 Keresztury teljes Arany-monográfiája7 kiadásakor mégsem változtatott korábbi véleményén. Úgy gondolom pedig, érdemes a Csűrös Miklós jelezte úton elindulni. A motívumismétlődésnél ugyanis sokkal többről van szó. Mert igaz ugyan, hogy a Toldi szerelme cselekménye sokkal bonyolultabb a két korábbi mű­ nél, de a felvett és levetett álarcokra, szerepekre épülő kompozíció kristály­ tiszta szimmetriára épül. S ha így közelítünk hozzá, a Toldi szerelme is a helyére kerül. A műben végig ember és társadalmi szerepe kettészakadásának vagyunk tanúi. Hogy miről van szó, azt jobban megértjük, ha figyelembe vesszük Jan Assmann felfogását az „ÉN”-identitás részeiről: az Énen belül továbbá különbséget teszünk „egyéni” és „személyes” identitás közt. Az egyéni identitás az egyén tudatában kiépült és fenntartott kép az őt mindenki mástól („szignifikánsan”) megkülönböztető vonásokkal [...] Ezzel szemben a sze­ mélyes identitás az egyén minden olyan szerepének, tulajdonságának és ké­ pességének foglalata, melyek a társadalmi építmény speciális konstellációi­ ba tagolódása révén hárulnak rá.8 Hogy ez mennyire aktuális, azt hadd igazoljam ismét Pataki Ferenc sza­ vaival: Még inkább kiéleződnek az identitásproblémák akkor, ha a társadal­ mi változások üteme oly sebes lesz, hogy már az egymást követő nemzedé­ kek sem tudják változatlan alakban átszármaztatni öröklött identitásmintái­ kat. [...] ha az azonosságtudat elveszti ezt a különös minőségét, s az identi­ tásérvényesítési törekvések kudarcainak megtapasztalása vagy a környezeti 4 R iedl Frigyes 1982. Arany János. Szépirodalmi, Bp. 178. 5 K eresztury Dezső 1987. Csak hangköre más. Szépirodalmi, Bp. 624. 6 C sűrös Miklós 1983. Közelítések a Toldi szerelméhez. In: Arany János Centená­ riumi Emlékülés (szerk.: C sáky Edit és N ovák László). Arany János Múzeum, Nagykőrös. 67-74. 7 K eresztury Dezső 1990. Mindvégig, Szépirodalmi, Bp. 8 Jan A ssmann 2013. A kulturális emlékezet. Atlantisz, Bp. 134-135. 94 �Arany 200 minősítések kedvezőtlenre fordulása következtében megszűnik hozzájárulni az egyén kedvező önértékelésének fenntartásához, akár gyökeres átrendező­ dések - identitásválságok, -kiürülések, -tagadások és -váltások - kiinduló­ pontja és serkentője is lehet.9 A társadalmi változásoknak ezt a felgyorsulását élte meg, és az ÉN-iden­ titásra tett hatását mutatta be Arany János a Toldi szerelmében (gondoljunk csak bele, hány „rendszerváltást” élt meg ő maga). A műben döntő motí­ vumként megjelenő, az „ÉN”-identitás belsejében történt szakadás, az em­ ber és szerepe közötti szakadás napjaink egyik legsúlyosabb problémája. Ezt írja le Esterházy Péter a rá jellemző meggyőző erővel az Élet és iro­ dalom című munkájában: Ez azért meglepett. Mi is? Hogy az író író és a ki­ adó kiadó? Nemcsak (noha bárminő ilyen azonosság, vaskos meglepetés.). Inkább az, hogy itt a világ nincsen kettérepesztve magánra és hivatalosra, a kiadó (hogy úgy mondjam mint ember) mindig kiadó, egész álló nap és egész álló éjszaka az, az álmaimban is az, pontosabban ő az, aki, és akisága nem változik a munkaideje befejeztével.10 Vonzó kép. S vele szemben Arany János, a költő, aki a hivatali időben ta­ nár, társasági elnök, főtitkár, lapszerkesztő, s ki tudja, mi nem még. S a megoldás? Menekülés, kilépés a társadalomból? Lehet az alkoholba menekülni (mint a műben Toldi kétszer is) vagy a halálba, az apácazárdába (mint Piroska), vagy úgy, ahogy Toldi Miklós teszi a XII. ének végén, le­ vetve minden szerepet, végképp kilépve a társadalomból: Amelyik ellenben részeg, vagy garázda, No! abbul a násznagy a lelket kirázza; Toldi az a násznagy; - de ha békén hagyják, Szótlan az asztalfőn öntözi bánatját. Ahogyan Arany János is teszi, mikor végre teheti, a Margitszigeten, A töl­ gyek alatt. Számunkra is ismerős helyzetek. És ha számításba vesszük a napjainkban jelentkező szakadást a generációk között, a fiatalok kivonulását a plázák vi­ lágába vagy a virtuális térbe, no meg az öngyilkosságok magas arányát, lát­ hatjuk, mennyire oda kellene figyelnünk erre az Arany előre jelezte válság­ ra. S mennyit nyerhetnénk, ha új szemmel tudnánk nézni a Toldi-trilógiára. 9 P ataki Ferenc i. m. 513-514. és 522-523. 10 Kertész Imre 1993. Jegyzőkönyv és E sterházy Péter Élet és irodalom. Magve­ tő - Századvég, Bp. 45. 95 �Reformáció 500 K o v á c s K r is z t iá n Protestáns gyökerek A B alassa család szerepe a lutheri egyház elterjesztésében N ógrád várm egyében a 16. század folyam án Luther Márton, a wittenbergi egyetem teológiaprofesszora 1517. október 31-én a helyi vártemplom kapujára tűzte ki 95 pontból álló vitairatát. Bár az Ágoston-rendi szerzetes eredetileg csak bizonyos vallási kérdésekről akart vitát nyitni, azonban fellépése mégis gyökeres változást eredményezett nemcsak a vallás, de a társadalom és a politika terén is.1 A reformáció hatása nem sokáig váratott magára, hogy a Magyar Király­ ság területére is betörjön. A protestáns egyháztörténeti hagyomány 1521-től tartja számon a reformáció magyarországi megjelenését; ez évben hirdette ki a Luther kiközösítéséről szóló pápai bullát szatmári György esztergomi érsek, mely jelezheti már, hogy a lutheri tanok az országban is elterjedtek.12 Okolicsányi József - aki 1917-ben megírta a nógrádi evangélikus egyház monográfiáját - viszont úgy tartja, hogy kevesebb, mint egy hónappal a ki­ függesztés után már ismerték a vitatételeket Bártfán, 1520-ban a Szepességben és Erdélyben pedig már közkézen forogtak Luther iratai főként a német nyelvű szász lakosság körében.3 Az 1880. évi evangélikus névtár 46 anyaegyházat tartott számon Nógrád­ ban. Jól mutatja a vallási irányzat korai jelentőségét, hogy Tablic Bogyoszló (1769-1832)4 egyházmaróti pap, nagyhonti alesperes a 16. században 48-ra tette az Ágostai hitvallás rövid története című munkájában a nógrádi evangé­ likus egyházak számát. A nógrádi esperesség legkorábbi - 1524[!] és 1620 között keletkezett iratai - 1663-64 körül semmisülhettek meg, amikor is Rotaridesz János esperest, nógrádszennai lelkészt a borosznoki erdőben a törö­ kök agyonverték, megsemmisítve a nála lévő legrégibb iratokat, emiatt pon­ 1 ifj. Barta János 2001. „Napkirályok” tündöklése - Európa a 16-18. században. Történelmi kézikönyvtár, Debrecen. 80-87. 2 Engel Pál-Kristó Gyula-Kubinyi András 2003. Magyarország története 1301­ 1526. Bp. 402-403. 3 Okolicsányi József 2009. A Nógrádi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházmegye monográfiája. A kötetet sajtó alá rendezte: Galcsik Zsolt. METEM Könyvek 67., Bp. 23. 4 Életéről és műveiről: http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2901 (Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon; letöltve: 2017. április 27.) 96 �Reformáció 500 tosan nem azonosítható be az egyes egyházak keletkezési ideje, valamint ko­ rai történetük is igen hézagos, olykor a történeti emlékezeten alapul.5 Kérdés az, hogy Nógrád vármegye népe mikor térhetett át az új - itt kez­ detben és egészen a 16. század végéig meghatározó lutheri - vallási irány­ zatra. A reformáció kezdetekor az országban az elsősorban német lakta vi­ dékekre ható tanok a magyar és szláv lakosságú Nógrádban kevésbé jelent­ keztek. A katolikus egyház védőbástyái voltak ekkoriban a szécsényi, füleki és gyöngyösi ferences rendi kolostorok, melyekben 1521-ben a rend vezető­ sége kötelezte a szerzeteseket, hogy a lutheranizmus ellen buzgó tanítással és napi imádsággal küzdjenek.6 Mivel a megyében hiányoztak azok a központok - szabad királyi városok -, melyek máshol táptalajává váltak a lutheri irányzat terjedésének, így Nógrádban csak azután vehetett lendületet az új vallás, hogy a nógrádi fő­ urak a híveivé váltak. A legnagyobb impulzust azután kapta a lutheri irány­ zat nógrádi terjedése, miután a Balassa család a katolikus hitről áttérve a re­ formált vallás nagy terjesztője lett. A mohácsi csatatéren maradt Balassa I. Ferenc még 1522-ben II. Lajos kíséretében járt Csehországban, ahol megis­ merkedhetett az új tanokkal. Atyjuk 1526. évi halála után fiai folytatták az új irány terjesztését; Balassa Menyhért vagy János lehetett az, aki 1537 kö­ rül alkalmazott először lutheránus lelkészt Kékkő várában.7 A 16. század folyamán a megye nemes családjai mind a lutheri irányzat híveivé váltak. A földesurak áttérésének egyenes következménye volt a lakosság áttérése is az új tanokra. A nógrádi nemesség közül az áttértek között volt többek kö­ zött a kislibercsei Libercsey, a sztregovai és kiskelecsényi Madách, a loson­ ci Gyürki, a nagyréti Darvas (első képviselője 1614 előtt költözhetett a me­ gyébe),8 a poltári Soós és a Derencsényi családok. A Balassák térítő tevékenységét jól jelzi, hogy a 16. századra gyökereztethető evangélikus egyházak majdnem mindegyike valamelyik Balassauradalom (kékkői, divényi, szklabonyai) - vagy az alá is - tartozó települé­ seken alakultak ki. Az alábbi térképen bejelöltem a 16-17. századból ere­ 5 A magyarhoni ágostai hitvallású evangélikusok négy egyházkerületének egyete­ mes névtára 1880.; Evangélikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek - Bányai Egy­ házkerület - 1876 Nógrádi egyházmegye „L.XXIII” - Alsósztregova. https:// library.hungaricana.hu/hu/view/Banyai_07_1876_Nograd/?pg=99&layout=s (letölt­ ve: 2017. április 27.) - Okolicsányi József munkájában Rotaridesz személyével kapcsolatban tesz kiigazításokat (Okolicsányi 2009: 26). 6 Borovszky Samu (szerk.) [1911]. Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Országos Monográfiai Társaság, Bp. 511.; Belitzky János 1972. Nóg­ rád megye története 896-1849. Salgótarján. 152. 7 Borovszky i. m. 511., Okolicsányi i. m. 24-25. 8 Nagy Iván 1858. Magyarország családjai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. III. kötet. Pest. 243. 97 �Reformáció 500 deztethető evangélikus egyházakat9 - Okolicsányi maga is a 17. századból adatolható gyülekezeteket korábbinak feltételezi - megkülönböztetve (há­ romszöggel) azokat a településeket, ahol a 16. században részben vagy egészben a Balassa család bírt javakat. Ezek közül Szentpétert - melynek egyháza a 16. század vége körül keletkezett - és Szennát bírta teljesen Ba­ lassa Zsigmond; Tamásit, Dobrocst és Lónyabányát gúthi Országh Kristóf örököseivel (Nyáry, Török) egyetemben. Szügyben - ahol a hagyomány szerint 1577-ben már éltek evangélikus vallásúak - 1549-ben Névery Má­ tyás és Orbonás András volt birtokos.10 A térképen megfigyelhető, hogy a korai - 16. századból eredeztethető egyházak főként az Ipolytól északra jöttek létre, kissé távolabb azoktól az erősségektől - Szécsény, Fülek, Balassagyarmat - melyek 1552-1553 fo­ lyamán az oszmán seregek kezébe került, főként a még Balassa-kézben lévő kékkői és divényi várak szomszédságában. Divény 1575-ben, Kékkő egy évre rá esett el, majd 1593-ban került mindkettő ismét magyar fennhatóság alá. Így feltételezhetően a korai lutheránus egyházak - melyek pontos kelet­ kezési ideje nem ismert - még 1575 előtt vagy 1593 - a megye szinte egé­ szének felszabadulása - után keletkezhettek. Írásom végén táblázatba gyűjtöttem a térképen is feltüntetett, 1700-ig ke­ letkezett 32 nógrádi lutheránus [anya]egyházat, jelezve a portális összeírá­ sok segítségével a földesúri tulajdonviszonyokat a 16. század közepétől a 17. század elejéig. 9 Az adatok hiánya miatt még csak kísérletet sem tehetünk arra, hogy a Bogyoszló ál­ tal 48-ra tett 16. századi evangélikus egyházat pontosan rekonstruáljuk. Feltételez­ hetően a 19. század végén létezett 46 anyaegyház nagy része rendelkezhetett 16. századi gyökerekkel, mindez azonban kétséget kizárhatóan nehezen bizonyítható. 10 Maksay Ferenc 1990. Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I. kö­ tet. MOL kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Bp. 495-536., Okolicsányi i. m. 205., MNL-OL E-158 1639-1640. d. Tom. XXIV. (részletesebb hivatkozás a le­ véltári források felsorolásánál) 98 �Reformáció 500 [ Evangélikus egyházak a 16 □ - 17. O században - A Balassa család tulajdonában/rész~ lévő birtok]11 11 Görög-féle térkép (19. sz. eleje) 99 �Reformáció 500 16. századi gyökerű lutheri egyházak A Balassák által 1537 körül Kékkő várába hívott Lovcsányi György ud­ vari prédikátor tisztsége valószínűsíthetően a vár 1576. évi elfoglalásáig működhetett, és 1593-as visszafoglalása után - előzőleg a törökök felrob­ bantották - már nem tért ide vissza egyházi személy.12 Mocsáry Antal sze­ rint már a reformáció kezdetétől Alsóesztergályhoz affiliálták Kékkőt. Esztergályon, mely község már a 13. század második felétől volt a Balassa csa­ lád birtoka, tehát a lutheri eklézsia - amennyiben hitelt adunk Mocsáry sza­ vainak - már a legkorábbi időben kialakulhatott. A reformációt megelőzően husziták éltek és építettek itt templomot a 15. század folyamán, melyet az­ tán a lutheri hívek vettek birtokba. Alsóesztergály lelkészei azonban csak az 1620-as évektől követhetők nyomon. 13 A 16-17. század állandó változásai következtében az evangélikus egyhá­ zak nem párhuzamosan léteztek végig egymás mellett. Több település ese­ tében hosszabb-rövidebb pusztulás figyelhető meg, emiatt egy-egy települé­ sen nem tekinthetők jogfolytonosnak a legkorábbi - a 16. században - és a 17. század folyamán keletkezett egyházak. Itt hozható fel példának többek között Szügy, ahol - a hagyomány szerint - már 1577 körül találhatók evangélikusok, majd a 15 éves háború alatt elpusztult; már 1596-ban mint „török és tatárok által elpusztított” települést jegyezték, ezt követően a 17. század közepéig nem is szerepel az összeírásokban.14 Az 1670-es évek vé­ gén az elszéledt lakosság visszatért régi helyére és a faluba hívták Suhajda Mátyás lelkészt. 1683-ban a szécsényi bég útban Bécs felé feldúlta Szügyöt, melynek lakossága a Hont-megyei Drénó-völgybe menekült, majd tért vissza a veszély elmúltával.15 Szintén hányatott sorsa volt a 16. század közepén még Balassa, majd a század végén az Orle család tulajdonában lévő, legdélibb evangélikus egy12 Borovszky i. m. 65-66.; Csáky i. m. 78-82.; Okolicsányi i. m. 26. 13 Mocsáry Antal 1820. Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése. Első kötet. Pest. (Hasonmás kiadás. Kecskemét, 1982) 303­ 305, 315-316; Borovszky i. m. 12.; Evangélikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek - Bányai Egyházkerület - 1876 Nógrádi egyházmegye „L.XXIII” - Alsóeszter­ gály: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Banyai_07_1876_Nograd/?pg=397& layout=s (letöltve: 2017. április 27.) 14 Okolicsányi i. m. 205., MNL-OL E-158 1639-1640. d. Tom. XXIV. (részletesebb hivatkozás a levéltári források felsorolásánál) 15 Hausel Sándor 2001. Szügy története. Szügy Község Önkormányzata. 178-179.; Okolicsányi i. m. 205-206., Csáky i. m. 37-39.; Evangélikus Egyházlátogatási Jegyzőkönyvek - Dunáninneni Egyházkerület - Mosoni és Nógrádi egyházme­ gye 1899. - Nógrádi esperesség 1899.: https://library.hungaricana.hu/hu/view/ Dunaninneni_92_1899_Mosoni_Nogradi_egyhm/?pg=1417&layout=s (letöltve: 2017. április 27.) 100 �Reformáció 500 házú Sziráknak is, ahol a 16. század második felétől lehetett jelen a lutheri irányzat. Szintén a tizenöt éves háború idején pusztulhatott el, 1600-ban már nem említik létét, és egészen 1647-ig nem is szerepel az összeírások­ ban, ezen évben is még mint töröknek alávetettet jegyzik. Ebből az évből is­ mert lelkésze, Pirole Márton, aki ekkor hagyja el a sziráki egyházat. A 18. század elején a török alóli felszabadulás után a Felvidékről evangélikus tót lakosság költözött ide a nagyrészt kipusztult magyar népek helyére.16 Az evangélikus hagyomány 16. századi eredetűként tartja számon Balas­ sagyarmat esetében is a lutheri vallás első megjelenését.17 Az eredetileg Hont várához tartozó település a 13. század közepén került a Balassa család őseinek kezébe, 1542-ben Balassa Zsigmond - a mohácsi mezőn maradt Ferenc fia - volt a földesura, így az új hitvallás már a 16. század közepén megjelenhetett itt is. Sokáig azonban nem virágozhatott, mert 1552-ben a város ostrom nélkül került a török seregek kezére, ezután erősségét teljesen lerombolták. 1593-ban visszafoglalták, de az élet nehezen tért vissza az egykori városba; még 1596-ban is mint „törökök és tatárok által elpusztí­ tott” helységet írták le, és egészen 1609-ig a portális összeírások sem emlí­ tik - köszönhetően a folyamatos harcoknak. Első lelkésze: Niger Lőrinc 1622-ből ismert, a település hányatott sorsa miatt - 1663-ban ismét elfog­ lalván a török 1688-ig pusztán állt - vallási élete is csak jóval az oszmánok alóli felszabadulás után indulhatott meg.18 A Balassák kékkői és divényi uradalmához tartozott a 16. század folya­ mán keletkezett lónyabányai és szennai evangélikus egyház. Közös bennük, hogy mindkét helység már a korai időktől a Balassa család birtoka, és úgy Lónyabányán, mint Szennán az 1620-as évektől kezdődően ismertek az ott szolgált lelkészek. Az evangélikus jegyzőkönyvek és a hagyomány szerint Lónyabányán a 15. században nagy huszita gyülekezet működött, melynek 16 Okolicsányi i. m. 195-196.; Detre János (szerk.) 2006. Óráitok - A Magyarorszá­ gi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete gyülekezeteinek története. Bp. 565.; Evangélikus Egyházlátogatási Jegyzőkönyvek - Dunáninneni Egyházkerü­ let - Nógrádi Egyházmegye 1900.: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Dunaninneni_93a_1900_Nogradi_egyhazmegye/?pg=1323&layout=s (letöltve: 2017. április 27.) 17 Az Óráiiók című munkában a következő olvasható: „vannak írások, amelyek tu­ datják, hogy 1577-ben éltek a városban evangéiikusok’\ (Detre i. m. 501) 18 Maksay i. m. 506., Nováki Gyula-Feld István-Guba Szilvia-Mordovin MaximSárközy Sebestyén 2017. Nógrád megye várai az őskortói a kuruc korig. Magyar­ ország várainak topográfiája 4. Bp. 97.; Okolicsányi i. m. Evangélikus Egyházlá­ togatási Jegyzőkönyvek - Dunáninneni Egyházkerület - Nógrádi Egyházmegye https://library.hungaricana.hu/hu/view/Dunaninneni_93b_1925_1931_ 1928.: Nogradi_egyhazmegye/?pg=78&layout=s (letöltve: 2017. május 2.) 101 �Reformáció 500 temploma - amit 1861-ben bontottak le - a reformáció után az ágostai hitvallásúak birtokába ment át.19 A 16. század közepén a szintén a Balassák uradalma alá tartozó Nógrádszentpéteren, a vizitációk tanúsága szerint már a 16. század végén létezett evangélikus közösség. A különálló harangláb ajtaja felett volt olvasható: „Luther tana megmarad örökké. Javíttatott 1599. . . ”20 Lelkészei 1618-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal ismertek.21 Dobrocs és Tamási falvakban, valamint Losonc városában közös, hogy a 16. század közepétől - feltételezhetően a végéig - a Balassa család a gúthi Országokkal és Losonczyakkal - majd azok örököseivel - bírta a 17. század elejéig. Dobrocson és Losoncon is a korábbi huszita örökséget vették át a lutheri vallás képviselői. Losonc már csak amiatt is kiemelkedő, mivel a 16. század végén itt került sor a lutheri és kálvini irányzatok szétválására. Amint Mocsáry írja művében: „Az ezer ötszáz kilentzvenedik esztendőben, oda is beférkezvén az eretnekség, a ’szent képet oltárostól kivetették. Az iratik, hogy a ’Reformatió idejében ezen város akkori lakosai közül három ezeren egyszerre Reformatusokká lettenek, és a ’ már romladozásban pusztán hagyott templom ’kő-falait felépítették egészen... ”22 Ez viszont már egy má­ sik fejezetet nyit Nógrád vármegye protestáns históriájában. A fentiekből látható tehát, hogy a Balassa családnak - bár I. Ferenc ük­ unokája, VI. Péter már 1615-ben a katolikus hitre tért vissza - meghatározó szerepe volt abban, hogy a 16. század folyamán egyrészt megjelenhetett, másrészt elterjedhetett az új vallási irányzat Nógrád vármegyében. Hogy tö­ retlenül nem virágozhatott - mint akár Erdélyben a református vallás -, be­ tudható annak a szerencsétlen történelmi körülménynek, amely a 16. század közepétől vármegyénket sújtotta. Az evangélikus hagyomány méltán tart­ hatja számon a Balassa famíliát úgy, mint vallásuk korai ügyének nagy elő­ mozdítóját. 19 Okolicsányi i. m. 152., 179.; Evangélikus Egyházlátogatási Jegyzőkönyvek - Dunáninneni Egyházkerület - Nógrádi Egyházmegye 1900.: https://library. hungaricana.hu/hu/view/Dunaninneni_93a_1900_Nogradi_egyhazmegye/?pg=547&layo ut=s (letöltve: 2017. április 27.) 20 Okolicsányi fordításában Okolicsányi i. m. 180.; teljes felirat: VERBUM ET DOCTRINA LUTHERI MANEBIT IN ETERNUM PRIOR FUN. A. 1599 POST A. 1731 PASTOR D. PAN. FJgVRA AE THO. FABIAN, Evangélikus egyházlá­ togatási jegyzőkönyvek - Bányai Egyházkerület - 1876 Nógrádi egyházmegye „L.XXIII” - Nógrádszentpéter: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Banyai_ 07_1876_Nograd/?pg=443&layout=s (letöltve: 2017. április 27.) 21 Okolicsányi i. m. 181. 22 Okolicsányi i. m. 151.; Mocsáry i. m. 68-69. 102 �Reformáció 500 Evangélikus egyházak viszonyainak változása a 16-17. században a portális összeírások fényében Helység (mai elnevezés) - ev. egyh-a fennállt /keletkezett 1549 1596 1598 1600 1603 1608 birtokos(ok) Balassa Imre (kék­ A lsó eszterg á ly kői urad.), Balassa Balassa Balassa Balassa Balassa Balassa uradalom (D o ln é S trh áre) János (szklabonyai Zsigmond uradalom uradalom uradalom 16. s z (1622) urad.) S zü g y 1 5 7 7 k. S zen n a (Zelená) 16. sz. Névery Mátyás, Orbonás András törökök és tatárok által elpusztítva Balassa Imre (kék­ kői urad.), Balassa Balassa Balassa Balassa Balassa Balassa Zsigmond János (szklabonyai Zsigmond uradalom uradalom uradalom urad.) Balassa Zsigmond, Országh Kristóf, Nyáry Pál, Török Balassa Zsigmond István, Homonnay (divényi urad.) István Orlle Miklós, Balassa Zsigmond, S zirá k Vidffy Kristóf (tö­ Vidffy Pál 16. sz. 2. f e le röknek alávetett) Balassa Zsigmond, Balassa Zsigmond D o b ro cs Nyáry Pál, Török (divényi urad.), (D obroc) István, Homonnay Országh Kristóf 16. s z vége István Balassa Zsigmond, Országh Kristóf, T am ási Nyáry Pál, Török Balassa Zsigmond (T om ásovce) István, Homonnay (divényi urad.) 16. s z vége István Balassa Imre (kék­ S ze n t P é te r kői urad.), Balassa Balassa Zsigmond (Pótor) János (szklabonyai 1590 urad.) B a la ssa g ya rm a t Balassa Zsigmond törökök és tatárok (1542) által elpusztítva 16. s z (1622) Forgách Zsig­ Lossonczy István S zin ó b á n ya mond, Nyáry Pál, (somoskői urad.), (C inobana) Török István, Basó Mátyás 17. s z eleje Homonnay István L ó n ya b á n ya (Lovinabana) 16. sz. U horszka (V horské) 1607 L e st (Lest) 1610 T uropolya (T u rie P ole) 1610 nincs említve Bebek Ferenc (füleki urad.) Radovánszky Ferenc Nyáry Losonczy Forgách Nyáry Pál uradalom család Zsigmond és többek és többek Orle Miklós (töröknek alávetett) nincs említve Nyáry Losonczy Forgách Nyáry Pál uradalom család Zsigmond és többek és többek Nyáry Balassa Forgách Nyáry Pál uradalom Zsigmond Zsigmond és többek és többek Balassa Balassa Balassa Balassa Zsigmond uradalom uradalom uradalom nincs említve Losonczy család, Balassa Forgách Balassa uradalom uradalom Zsigmond Radnincs vánszky uradalom említve Ferenc Balassa Imre Balassa (kékkői urad.), Balassa Zsigmond Zsigmond Balassa János Balassa Imre (kék­ kői urad.), Balassa Balassa Balassa Zsigmond János (szklabonyai Zsigmond urad.) nincs említve nincs említve Balassa Balassa Balassa Zsigmond uradalom uradalom és Imre Balassa Balassa Balassa Zsigmond uradalom uradalom és Imre 103 �Reformáció 500 Helység (mai elnevezés) - ev. egyh-a fennállt /keletkezett N a g yk ü rtö s (V e l’k y K rtis) 1614 N a g ylib ercse (L ’u borec) 1615 T uricska (Turicky) 1615 A b elo va (A belova) 1619 [G a lg a ]G u ta 1620 O zdin (O zd ’any) 1620 K á ln ó g a rá b (H rabovo) 1622 P o ltá r (Poltár) 1622 P o lich n o (Polichno) 1630 K isze llő (M a lé Z lievce) 1633 M a skfalva (M asková) 1640 A lsó sztreg o va (D olná S treh o vá) 1652 B ér 1662 N a g ylá m (V e l’k y L o m ) 1662 104 1549 1596 1598 1600 1603 1608 birtokos(ok) Balassa Imre (kék­ Balassa Zsigmond, kői urad.) Soós Ta­ Soós Gábor és más, Soós Sebes­ János tyén, Kürtössy Pál Bebek Ferenc (fü­ leki urad.), Balassa Balassa Zsigmond Imre (kékkői urad.) Libercsey Bernát Derencsényi Far­ kas (salgói urad.), Balassa Zsigmond, Szőllősy János, Balogh Gáspár Szőllősy Lőrinc Balassa Zsigmond, Lossonczy István Forgách Zsig­ (gácsi urad.), mond, Nyáry Pál, Balassa Imre Török István, (kékkői urad.) Homonnay István Soós Soós uradalom, uradalom, Balassa Balassa Balassa Balassa uradalom uradalom Zsigmond uradalom Balassa Balassa Balassa Balassa Zsigmond uradalom uradalom uradalom Balassa Balassa Balassa Zsigmond uradalom uradalom nincs említve Balassa Zsig­ Balassa Balassa Balassa Zsigmond mond, uradalom uradalom és Imre Forgách Zsigmond Balassa Zsigmond törökök és tatárok (1542) által elpusztítva nincs említve Derencsényi Far­ kas (salgói urad.) Kubinyi Kristóf Orle Miklós Etthre Benedek, Etthre Balázs, Etthre Péter Serény Mihály (töröknek alávetett) Etthre család Orle Miklós Orle uraság Etthre uradalom uradalom nincs említve nincs említve Soós Gá­ Soós Soós nincs bor és János uradalom említve János Balassa Balassa Zsigmond, Országh Kristóf, Zsig­ Balassa Török István, Losonczy Balassa Balassa Zsigmond mond, Zsigmond Nyáry Pál, Hocsalád uradalom (divényi urad.) és Imre Forgách monnay István Zsigmond Soós Tamás, Soós Sebestyén Soós János és Gábor Kutasy Balázs, Herédy István törökök és tatárok által elpusztítva Romhány Gergely (töröknek alávetett) nincs említve Forgách Losonczy István Forgách Forgách Forgách Forgách Zsigmond Zsigmond (somoskői urad.) Zsigmond Zsigmond uradalom és többek Madách István, Madách Márton Madách Péter Madách Péter Madách Péter uradalom nincs említve Báthori György Nádasdy Ferenc Nádasdy Ferenc nincs említve (bujáki urad.) (töröknek alávetett) (töröknek alávetett) Balassa Imre (kék­ Balassa kői urad.), Balassa Balassa Balassa Balassa Balassa Zsigmond Zsigmond Zsigmond uradalom uradalom János (szklabonyai és Imre urad.) �Reformáció 500 Helység (mai elnevezés) - ev. egyh-a fennállt /keletkezett A lsó b o d o n y 1677 S á m so n h á za 1678 L egénd 1681 B ánk 1699 A g á rd 1700 1549 1596 1598 1600 1603 1608 birtokos(ok) Bodonyi Miklós, Sambokréti Tamás, Bodony János nincs említve Bodonyi Bendek Peleny Benedek (töröknek alávetett) Forgách Zsig­ mond, Nyáry Pál, Losonczy István, Török István nincs említve Török István, HoOrszágh Kristóf (töröknek alávetett) monnay István (tö­ röknek alávetett) Ráskay család, Is­ Legéndy Baltazár, pán András, LeGyürky Benedek Legéndi György géndy Gergely, nincs említve (töröknek (töröknek alávetett) Bernáthy Bernát alávetett) (1542) Balassa Zsigmond, bánki plébános nincs említve (1542) Paczoth Paczoth András András Balassa Zsigmond (töröknek özvegye nincs említve (1542) alávetett) (töröknek alávetett) Levéltári források 1549-es összeírás: Magyar Nemzeti Levéltár Országos levéltára (MNL-OL) E-158 - 1672. doboz 1596: MNL-OL E-158 - 1639. doboz, Tom. XXIV. 477-503. o. 1600, 1603, 1608: MNL-OL E-158 - 1640. doboz, Tom. XXIV. 522-547. o. 1609, 1610: uo. 551-567. o. 1613, 1614: uo. 570-582. o. 1618, 1622: uo. 587-629. o. 1626, 1647: uo. 634-649. o. 1635: MOL E-158 - 1639. doboz XXIII. (XXII.?) kötet 323-346. o. 1638: uo. 347-362. o. 1661: Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára (MNL-NML) IV.7.B. Nr. 2. 1683: MNL-NML IV.7.B. Nr. 5. Evangélikus Országos Levéltár - Evangélikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek Bányai Egyházkerület - 1876 Nógrádi egyházmegye „L.XXIII” Dunáninneni Egyházkerület - Mosoni és Nógrádi egyházmegye 1899. Nógrádi esperesség 1899. Dunáninneni Egyházkerület - Nógrádi Egyházmegye 1900. Dunáninneni Egyházkerület - Nógrádi Egyházmegye 1928. 105 �Szemle C songrády B éla Madách nyomában (is) K ozm a Dezső: Irodalm unk útjain - Erdélyben V álogatott írások Az 1964-ben alapított Madách-díjat mindig is szép számmal kapták meg olyan arra érdemes kutatók, szakemberek, akik vagy nem is magyar anyanyelvű­ ek voltak, vagy ha igen, a határainkon kívül éltek, illetve élnek. Az utóbbiak sorát gyarapította 2000ben Kozma Dezső kolozsvári irodalomtörténész, egyetemi tanár, mintegy kéttucatnyi könyv szerzője is. A díjat a hagyományos balassagyarmati Madáchnapon - amelyet a Tragédia-költő szerzőjének szü­ letésnapja tiszteletére tartanak - január 21-én vette át Becsó Zsolttól, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnökétől „Madách életművének ku­ tatásában, publikálásában, népszerűsítésében elért eredményeiért.” Ráadásul - nyilván nem véletlenszerűen - az ilyenkor szokásos ünnepi beszédet ugyancsak Kozma Dezső - akkor a kolozsvári Babe§-Bolyai Tu­ dományegyetem dékánhelyettese - tartotta. Ebben - többek között - az alábbiakat hangsúlyozta: Megcsonkítanánk Madách szellemi örökségét, ha fő művét, „Az ember tragédiájá”-t csak úgy emlegetnénk, mint a magyar irodalom társtalan alkotását, ha szem elől tévesztenénk írójának szoros kö­ tődését korához, irodalmunk korabeli állapotához...Nem titok az sem, hogy Madách Imre a magyar irodalom egyik legegyetemesebb költő-gondolkodó­ ja, hogy a világirodalom jeleseinek szellemi rokona, s hogy 1860-ban befe­ jezett, több nyelvre lefordított és a világ színpadait meghódító műve milyen alkotások „családját” gyarapítja... A magyar költő is az emberi lét alap­ kérdéseinek avat részeseivé... Most, egy új évezred kezdetén, sok eddigi ér­ téket kétségessé tevő világunkban megkérdezhetjük: Melyik Madáchra van szükségünk? Az örök küzdés értelmét megfogalmazóra? Az emberi cseleke­ det hiábavalóságát felmutatóra? A kétségek és meghasonlások közepette is a bízva bízást kimondóra? Sorolhatnám a kínálkozó kérdéseket. Nem teszem már csak azért sem, mert önmagukban kirekesztők lehetnek. És Madách szelleméhez sem lennénk hűek, ha megelégednénk egyetlen válasszal, hisz a költő nem a boldogulás bizonyosságát, hanem annak lehetőségeit kínálja a sorsát alakító ember szám ára.A nagyságnak, a magasztosnak, az emberi­ 106 �Szemle nek és az isteninek olyan ígérete ez, amelynek éppúgy része a ködképeket oszlató realitás, mint a soha meg nem szűnő vágyakra ösztönző képzelet. „Karod erős, - szíved emelkedett” - mélyíti meggyőződéssé Madách az eh­ hez vezető út feltételeit... S e szöveg - A lélek él - e kínos szent örökség címmel (Madách - ma) alcímmel napvilágot látott az irodalomtudós leg­ utóbbi - jelen recenzió tárgyát képező - Irodalmunk útjain - Erdélyben cí­ mű, válogatott írásokat tartalmazó kötetében is... E szakszerű értelmezésnek természetesen nemcsak a Madách-díjat „meg­ szolgált” előzményei voltak, de volt utóélete is. 2003-ban Salgótarjánban a Palócföld Könyvek új folyamában jelent meg Kozma Dezső Madách című tanulmánykötete. Ebben a fenti balassagyarmati beszéd, valamint a Biblia, mint élményforrás, a Hatalom és szabadság lehetőségei Madách műveiben, Fráter Erzsébetről többféleképpen című írások és Andor Csaba A siker éve: 1861 című könyvéről írott ismertetés mellett több olyan - Madách és Er­ dély témakörű - dolgozat is megelőlegeződött, amely az Irodalmunk útjain...-ba is bekerült vagy szó szerint, vagy némiképp módosított változatban. Annál is inkább, mert e hatszáz oldalas kötet csaknem fél évszázad során papírra vetett, tematikailag, műfajilag sokféle írásból válogatott és - mint a szerző az ajánlásban megfogalmazta - a magyar irodalom különböző kor­ szakaiba vezeti el az érdeklődő olvasót. Kozma Dezső 1935-ben az egykori Kolozs megyei Középlakon született, tehát válogatott kötete megjelenésének évében volt nyolcvanéves. 1959-ben végzett a Babe§-Bolyai Tudományegyetemen, ahol - egy rövid ideig tartó sepsiszentgyörgyi középiskolai tanárkodás után - hamarosan gyakornokként, illetve tanársegédként foglalkoztatták. Kolozsvárott végigjárta az úgynevezett ranglétrát, volt adjunktus, docens, 1994-ben lett professzor, s az oktatás, kuta­ tás mellett irányította a doktoranduszok képzését, s betöltötte a dékánhelyette­ si funkciót is. Nyugdíjazását követően 2003-tól az akkor alakult nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemtől kapott meghívást. Egy évtizedig utazgatott Váradra, ahol dékánként is segítette az új egyetem működését. Munkásságának jelentős részét főként 19., kisebb részben a 20. századi magyar irodalmi értékek felmutatása, népszerűsítése jelentette, illetve jelen­ ti. Első írása 1961-ben látott napvilágot, azt követően számtalan publikáció­ ja jelent meg az erdélyi folyóiratokban, lapokban. Bevezetésekkel és jegy­ zetekkel látta el a Tanulók Könyvtára és a Magyar Klasszikusok sorozat több kötetét, monográfiát adott ki - mások mellett - Mikszáth Kálmánról, könyvet írt Petőfiről, Arany Jánosról, a századfordulós magyar irodalomról. Bécsben és Rómában nemzetközi ülésszak résztvevője volt, miközben elő­ adások sorát tartotta Erdély-szerte, de az anyaországban is. Így került szo­ ros munkakapcsolatba - a válogatott kötetét is kiadó - Madách Irodalmi Társasággal és a Nógrád megyei központú Mikszáth Kálmán Társasággal. 107 �Szemle Az Irodalmunk útjain - Erdélyben négy fejezetre tagolódik. A Madáchcsal kapcsolatos írások a Nagy idők vonzásában című első részben kaptak helyet. Nemcsak a legnagyobb - csaknem húszoldalnyi - terjedelme, de tar­ talma következtében is A Madách-kultusz kezdetei Erdélyben (1884-1918) című tanulmány kívánkozik mindenekelőtt a kiemelésre. Az ősbemutatótól - a kolozsvári színpadig című fejezet értelemszerűen Az ember tragédiája színházi „karrierjét” elemzi. Az 1883. szeptember 20-i budapesti Nemzeti Színház-i ősbemutató után alig öt hónappal - 1884. február 27-én - már a kolozsvári Nemzeti Színház közönsége is megismerhette Ecsedi Kovács Gyula - aki Ádámot is alakította - rendezésében Madách Imre drámai köl­ teményét. Évát nem kisebb személyiség, mint Jászai Mari formálta meg nagy elismerést aratva. A Tragédia sikerét követően Ecsedi Kovács Gyula a Csák végnapjait (1886), a Mózest (1888), valamint a Férfi és a nőt (1892) is megrendezte. Az 1895/96-os évadban újra műsorra került Az ember tragé­ diája, amely Kolozsvárott 1918. december 18-án a századik előadást is megérte, de Nagyváradon is gyakran láthatta a publikum. Ugyanezen írás Irodalmi értelmezések című részében Kozma Dezső a Tragédia erdélyi színrevitelével párhuzamosan megjelent két Madách-elemzésre hívja fel a fi­ gyelmet: Morvay Győző - nagybányai és budapesti gimnáziumokban taní­ tott - bölcsészdoktor 1897-ben Nagybányán (saját költségén) megjelentetett Magyarázó tanulmány Az ember tragédiájához című könyvére, egy „korai szintéziskísérletre”, valamint a Petőfi és Madách műveit német nyelven népszerűsítő szintén kolozsvári tanár, Barabás Ábel Madách-értelmezésére. Az előbbiben Morvay Győző világirodalmi párhuzamaiban jórészt az akkor még gyermekcipőben járó összehasonlító irodalomtudomány szempontjai érhetők tetten. Hasonló módon járt el Barabás Ábel - aki szintén tanár volt Kolozsvárott - is, aki szerint a Tragédia első színének „hatalmas harmó­ niája ” egyfajta egyetemes ideál megjelenítője. Ravasz László teológiai tanár, akadémikus, református püspök és Páskán­ di Géza író Madách-értelmezésének egy-egy önálló tanulmányt szentelt Kozma Dezső. Az előbbi tartalmát a cím - Az ember tragédiája teológiai szemmel egyértelműsíti. Ravasz László a mű sokat emlegetett pesszimizmu­ sára az eszményi és a realitás, a vágy és a lehetőség, az ember és az isteni egyensúlyának az igényével válaszol. Az irodalomtudós szerint lényegében Páskándi Géza is hasonló következtetésre jut Az Úr „kiegyezése ” és a ráció magáramaradottsága címmel: A teremtéstörténet szorosan összefügg az emberi küzdelmekkel, a keret nem szó szerint bibliai, inkább annak egy mi­ tikus formája. A bibliai elem csak kiindulási pont a szimbolikus felnagyítás­ hoz. Az „égi ” és a „földi ” - nem válik el egymástól, az Úr megengedi Luci­ fernek a „próbát”, ami nem jelenti az Úrtól való teljes elszakadást, csupán a „kétkedő kereszténységet.” 108 �Szemle Értelemszerűen külön dolgozatban foglalkozott Kozma Dezső 2014-ben az új évezred küszöbén született erdélyi Madách-értelmezésekkel. A Válto­ zó átjelzések címmel megfogalmazott bevezetőben azt állapította meg, hogy az utóbbi időszakban Madách gondolatisága, világképe, etikai megközelíté­ se kapott nagyobb nyomatékot... Mások mellett idézi például Deák Tamás író, műfordító 1983-as esszésorozatát, amelynek már a címei is árulkodóak: Száz év Madách, Egyedüli esélyünk a gondolat, Az üdvözült szellem. Kozma Dezső ezen tanulmányában esik szó arról a rendhagyó nagyváradi vállalko­ zásról is, amelyik két színművész, Varga Vilmos és Kiss Törék Ildikó nevé­ hez fűződik. 1994-ben ők alapították a Kiss Stúdió Színház magyar nyelvű magántársulatot, amelyik 2000. július 8-án oratorikus formában mutatta be a Tragédiát, a színeket összevonva, mindössze nyolc szereplővel. A művet egyedi módon színre vivő Varga Vilmos a következőket írta a Bihari Napló hasábjain ugyanazon év november 7-én: Ez az előadás mindenkihez szól. Ez a darab elgondolkoztat arról, hogy miért is születtünk erre a világra, mi célból élünk ezen a földön. Vagyis azt hozza elénk, amiről minden ember adott pillanatban óhatatlanul elgondolkozik... Tematikájában ide sorolandó az Egy Tragédia-rendezés műhelytitkai című, 2006-ban papírra vetett opus is. Ez a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolán oktató Kovács Levente rendező 2003-as Madách és Harag Marosvásárhelyen című könyvével fog­ lalkozik. Pontosabban a kötet azon részével, amely Harag György 1975-ös rendezését - amelyben Kovács Levente a rendező munkatársaként maga is részt vett - elemzi az előadást létrejöttének krónikája, művészi célkitűzései, színpadi megvalósításának és visszhangjának tükrében. A negyvenegy alka­ lommal színre vitt előadás kivételes sikeréhez hozzájárult, hogy a főbb sze­ repeket a korabeli erdélyi színművészet kiváló egyéniségei játszották. Éva Tanai Bella és Farkas Ibolya, Ádám Bács Ferenc és Ferenczy Csongor, Lu­ cifer Lohinszky Loránd, az Úr Csorba András volt. A Madách lírai versei - kettős tükörben című tanulmány a Madách Iro­ dalmi Társaság 2008-as balassagyarmati ülésszakán elhangzott és a társaság kiadványsorozatában megjelent előadás átdolgozott változata. Kozma De­ zső Máté Zsuzsanna és Bene Kálmán közös, Madách Imre lírája - iroda­ lomesztétikai és filológiai nézőpontból című könyvére reagálva fejtette ki álláspontját. Nem szándékozott eldönteni a Madách-magyarázók sokéves vitáját, hogy mennyire egyműves Az ember tragédiája költője, de úgy véli, hogy a lírai verseknek az elméleti-filológiai megközelítése a 19. századi magyar líra új olvasatának lehetőségeit kínálja. S végül, de nem utolsósor­ ban e „Madách-blokkba” Andor Csaba Madách életéről írott - fentebb már említett - könyvének méltatása is bekerült. E reprezentatív válogatás első fejezetében nemcsak Madách Imréről esik szó, hanem Petőfi Sándorról, Arany Jánosról, Vörösmarty Mihályról, Tom­ pa Mihályról, Jókai Mórról, Kemény Zsigmondról, sőt a 16-17. században 109 �Szemle élt Szenczi Molnár Albert zsoltároskönyvéről is. Felsorolni sem lenne könnyű, hogy a Korok fordulóján, a Régi erdélyi arcok és az Új évszázad sodrában című további három részben kikről ír Kozma Dezső, bizonyítva széles szellemi horizontját, sokoldalú érdeklődését, imponálóan gazdag is­ mereteit, enciklopedikus tárgyi tudását. S ez gyakorlatilag az egész 19-20. századi magyar irodalomra igaz, még ha az orientációt, az iránytűt az „erdélyiség” képezi is. Azt, hogy egy Nógrád megyében megjelenő folyóirat szemlerovatában miért éppen Madách Imre lett a figyelemre különösen ér­ demes szerző - ha úgy tetszik, a „primus inter pares”, azaz „első az egyen­ lők között” -, aligha kell magyarázni... (Madách Irodalmi Társaság, Szeged, 2015) 110 �Szerzőinkről A csai R OLAND(1 9 7 5 , C e g lé d ) R a d n ó ti-d íja s, tö b b a n to ló g iá b a n s z e re p e lt. T ö b b ö n á lló Z e lk Z o ltá n -d íja s é s B á rk a -d íja s író. S o k m ű fa jb a n alk o t. L e g ú ja b b k ö n y v ei: Szellem­ k ö te te j e l e n t m e g . D o lg o z o tt a te le v íz ió ­ n a k , k ö z ö s s é g i r á d ió t v e z e te tt. s t u t t g a r t ­ kócsagok (v e rse k ), A betondzsungel könyve b a n , B u d a p e s te n él. (ifjú sá g i reg é n y ). V a n e g y lá n y a , Z só fi. A z K eszthelyi- M angó Esumi és Asao c ím ű d rá m á ja m e g n y e rte az R S 9 S zín h á z fe sz tiv á ljá n a k fő d íjá t. Á dám T amás (1 9 5 4 , B a la s s a g y a rm a t) k ö l­ tő , sz e rk e s z tő , ú js á g író . F o ly ó ira to k b a n , a n to ló g iá k b a n k ö z ö l v e rs e k e t. T a g ja a G abriella, D r. (1 9 6 5 , s z é c s é n y ) k ö ltő , h á z io rv o s , te r m é ­ s z e tg y ó g y á s z . G y ö n g y ö s ö n él. V e r s e k e t é s s z a k m a i ír á s o k a t p u b lik á l. A z A r a n y ­ a n y u D íj k ü lö n d íja s a . K ovács K risztián (1 9 8 4 , B a la ss a g y a rm a t) M a g y a r Í ró s z ö v e ts é g n e k é s a M Ú O S Z n a k . 11 k ö te te k ö z ü l az e ls ő ( Gyökerek lé­ tö rté n é sz . Je le n le g a K á ro li G á s p á r R e fo r­ m á tu s E g y e te m T ö rté n e le m tu d o m á n y i D o k ­ legzése) a P a ló c f ö ld K ö n y v e k s o ro z a tb a n je le n t m e g , a z u to ls ó k ö te te 2 0 1 4 - b e n to ri is k o lá já n a k d o k to ra n d u sz a . F ő k u tatási terü letei: a R á d a y c s a lá d b irto k lá stö rté n e te , lá to tt n a p v ilá g o t Macskaszerdák c ím m e l. a p a ra sz ti c s a lá d o k tö rté n e te (e z z e l k a p c s o ­ B árdos J ózsef, D r. (1 9 4 9 , S z e g e d ) fő is k o ­ la tb a n m á r k é t k ö n y v e m e g je le n t), a 2 5 -ö s la i ta n á r, iro d a lo m tö r té n é s z . M a g y a r­ o ro s z s z a k o n v é g z e tt a J ó z s e f A ttila T u d o ­ lo so n c i g y a lo g e z re d tö rté n e te , N ó g rá d m e ­ g y e 1 6 -1 8 . sz ázad i tö rté n e te . m á n y e g y e te m e n szegeden, itt s z e rz e tt K ovacsics Z suzsanna (1 9 6 0 , B u d a p e s t) e g y e te m i d o k to ri c ím e t, m a jd P h D -fo k o z a to t. M á s fé l é v tiz e d ig ta n íto tt iro d a lm a t, k ö ltő , m ű fo rd ító , to lm á c s . A z E L T E B T K tö r té n e le m -o la s z s z a k á n d ip lo m á z o tt. E l­ g y e r m e k iro d a lm a t a K e c s k e m é ti F ő is k o la C T a n ító k é p z ő F ő is k o la i K a rá n . K u ta tá s i te ­ v é g e z te a M a g y a r Í ró a k a d é m ia s z é p ír ó M e s te rk u rz u s á t. K ü lö n b ö z ő a n to ló g iá k ­ rü le te M a d á c h Im re é le tm ű v e , a X IX . s z á ­ z a d m á s o d ik f e lé n e k m a g y a r iro d a lm a , b a n je le n te k m e g v e rs e i. K é t o n lin e f e lü ­ v a la m in t a m e s é k v ilá g a . M a g a z in é s a L e n o la j K u ltu r á lis O n lin e M ű h e ly á lla n d ó s z e rz ő je . sÁKG yöngyi (1 9 5 0 , le t, a L ite r a - T ú r a Iro d a lm i é s M ű v é s z e ti K is v a s z a r) k ö ltő , író , p e d a g ó g u s . 2 0 1 3 ó ta a M a g y a r Í r ó s z ö v e t­ sé g ta g ja . B u d a p e s te n él. V e rs e i, n o v e llá i, L imbacher G ábor, D r. (1 9 5 8 , B u d a p e s t) d rá m á i s z á m o s f o ly ó ir a tb a n j e le n te k m e g . n é p r a jz k u ta tó , s z o c io ló g u s . A sz é c sé n y i K u b in y i F e re n c M ú z e u m é s a K r ú d y G y u ­ E d d ig n y o lc v e r s e s k ö te te lá to tt n a p v ilá ­ g o t. M u n k á s s á g á t 2 0 0 8 - b a n B á n k u ti M ik - la K ö n y v tá r ig a z g a tó ja . A n é p i v a llá s o s ­ sá g k u ta tó ja , k o n f e re n c iá k , s z e rv e z ő je . M a d á c h -d íja s . ló s -d íjja l is m e r té k el. k iá llítá s o k C songrády B éla, D r. (1 9 4 1 , H a tv a n ) k ö z ­ N agy T ibor B alázs (1 9 8 3 , E g e r) író , ú js á g ­ író, sz e rk e sz tő , k ö z é p isk o la i ta n á r. A N ó g ­ rá d M e g y e i H írla p n a k 1 9 9 6 -tó l 2 0 0 2 -ig v o lt író , ta n á r. A z E L T E B T K m a g y a r n y e lv és a fe le lő s sz erk e sz tő je . É v e k ó ta sz e rk e sz ti a M u n k a tá rs a v o lt a H e v e s M e g y e i H írla p ­ n a k , c ik k e i je le n te k m e g az Egri Szín , a iro d a lo m sz a k á n s z e rz e tt ta n á ri k é p e síté st. n a p ila p K u ltú ra ro v atát. A M a d á c h -h a g y o m á n y Á p o ló E g y e sü le t eln ö k e , tö b b c ik lu s Part Magazin é s az Egri Ügyek m é d ia fe lü ­ ó ta ta g ja a T IT o rsz á g o s e ln ö k sé g é n e k . le té n , v e rse é s e s sz é je lá to tt n a p v ilá g o t az G réczi- Z soldos E nikő, D r. (1 9 7 4 , K ö r­ Agria fo ly ó ira tb a n é s a PoLíSZ o n lin e p la t­ p u b lik á c ió k fo rm já n . J e le n le g a D o b ó Istv á n V á rm ú z e ­ M a­ u m R é g é sz e ti O s z tá ly á n d o lg o z ik . A R e g io dách Imre levelezését ( 2 0 1 4 ) b e m u ta tó le g u tó b b i k ö te té t A n d o r C s a b á v a l á llíto tta V irid is E g y e s ü le t ta g ja k é n t a z e g y e s ü le t á l­ ta l fe n n ta rto tt B ró d y 5 K lu b s z e rv e z é sé b e n ö ss z e . v e s z ré sz t. m end) s z e rk e s z tő , iro d a lm i sz e rz ő je , n y e lv é s z , e g y e te m i o k ta tó . s z e rk e s z tő . P ró z á t, c ik k e k e t, f o rg a tó k ö n y ­ v e k e t ír. ir o d a lm i fo ly ó ir a to k b a n p u b lik á l, Typhóeus blogja c ím m e l s z e m é ­ ly e s b lo g o t is v ezet. K alász I stván (1 9 5 9 , B u d a p e s t) író , ta n á r, O RAVECZ T ibor (1 9 5 9 , S a lg ó ta rjá n ) k ö ltő . K ö z é p is k o lá s k o rá tó l ír v e rs e k e t. A z a k - �k o ri P a ló c f ö ld ir o d a lm i- s z e lle m i é le té b e n t e lt ifjú k o ra . J e le n le g N a g y ta r c s á n él. Képzőművészek: C UHAI P ÁL (1 9 4 5 , ENE GÁL I stván (1 9 6 9 , S a lg ó ta rjá n ) fe stő ­ B e z e n y e ) k ö ltő , ta n á r, ta n k ö n y v író . A z E L T E B T K m a g y a r - tö r ­ m ű v é s z . C e re d e n él. R a jz ta n u lm á n y o k a t Iv á n y i Ö d ö n , m a jd F ö ld i P é te r irá n y ítá sa té n e le m s z a k á n (E ö tv ö s -k o llé g is ta k é n t) k itü n te té s e s ta n á r i d ip lo m á t sz e rz e tt. T a n ­ a la tt fo ly ta to tt. M ű v é s z e ttö rté n e te t h a llg a ­ to tt D r. V é g v á ri L a jo s p ro fe s sz o rn á l a M is ­ k ö n y v e ié r t a z M T A P e d a g ó g u s K u ta tó i k o lc i B ö lc s é s z E g y e sü le tb e n . D ip lo m á já t a P á ly a d íjb a n r é s z e s íte tte . R é s z t v e tt a M ik ­ D O T E E Ü F ő isk o la i K a rá n sz e re z te . T a g ja s z á th k ritik a i k ia d á s 7 8 . é s 8 0 . k ö te té n e k s a jtó a lá re n d e z é s é b e n . a M a g y a r F e s tő k T á rs a sá g á n a k . 2 0 0 9 -b e n N ó g r á d M e g y e i P rim a -d íja s le tt k é p z ő m ű ­ Z entai L ászló, D r. (1 9 5 0 , S o p ro n ) k ö ltő , v é s z e t k a te g ó riá b a n . 2 0 1 5 -b e n „ E u ro p e a n író , a S o p ro n i F ü z e te k fő sz e rk e s z tő je , n y u ­ g a lm a z o tt k o rm á n y z a ti fő tis z tv ise lő , a P a r­ A r t S ta r” d íja t k a p o tt B rü ss z e lb e n . T ö b b m in t n e g y v e n e g y é n i k iá llítá s a v o lt o rs z á g ­ S la m e n t N é p jó lé ti K a b in e tjé n e k f ő ta n á c s ­ a d ó ja , n y u g d íjsz a k é rtő . 2 0 1 0 é s 2 0 1 6 k ö ­ h a tá ro n b e lü l é s k ívül. H ÜVÖSI C SABA (1 9 8 1 , S a lg ó ta rjá n ) f o tó ri­ z ö tt a P a rla m e n t N y u g d íjb iz to s ítá s i E lle n ­ ő rz é si T e s tü le té n e k ta g ja . K ö z ig a z g a tá si, p o rte r. A N ó g r á d M e g y e i H ír la p m u n k a ­ tá rs a . N ó g r á d m e g y e tö b b v á r o s á b a n p a ­ jo g tu d o m á n y i é s s z o c io ló g ia i d ip lo m á t sz e rz e tt. 1968 ó ta p u b lik á l sz é p iro d a lm i ló c n é p tá n c o s o k a t s z e re p e lte k k é p e i. ír á s o k a t é s sz a k m a i c ik k e k e t, ta n u lm á n y o ­ k a t. E d d ig ö t k ö n y v e lá to tt n a p v ilá g o t. L e g ­ u tó b b i k ö te te a z id ei K ö n y v h é tre je le n t m eg Mikor jö n az öreg c ím m e l. b e m u ta tó k iá llítá s o n ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/661f8b23ea74c74b468765df33dc6ba8.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2017 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2017/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2017 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika