https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/479109d10b402aead35d1fadf7a54df1.pdf a090d3fb30be961ed790dc16df338f09 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Saitos Lajos: Teremtmények Szólítgató Kovacsics Zsuzsanna: Hold Iancu Laura: Utánad Ürességed Érted Benedek Szabolcs: A terasz Bereti Gábor: Az örökség Korai aranykor Zoltay Lívia: Gallóné Oláh András: más dimenzió nélküled [a levelek is] tiszaparti alkony Döme Barbara: Anyu, Nóri meg én Koosán Ildikó: Bolondos mesék Mert több vagy Fabio Volo: Elveszett idő Jóna Dávid: Feltámadás Oravecz Tibor: Rím nélkül, Eszternek Démon 3 3 5 6 6 7 8 13 13 14 16 16 17 17 18 21 22 23 61 84 84 KÖSZÖNTÉS Csongrády Béla: „Ami összeköt” – Baranyi Ferenc 80. születésnapjára 4 MIKSZÁTH 170 Suhai Pál: Mikszáth Kálmán versei Nagy László: A két Mikszáth és egy amerikai exelnök 29 57 EMLÉKEZÉS Shah Gabriella: Búcsú ifj. Szabó István és Sz. Nagy Mária szobrászművészektől 62 HELYTÖRTÉNET Varga Mária: Beszélgetés Matúz Gáborral, a Nincs kegyelem című film rendezőjével 67 Kovács Krisztián: „Mi elestünk, de él az eszme…” 74 SALGÓTARJÁN 95 Baráthi Ottó: Álom és valóság határain – Az utolsó interjú Balogh Balázs András naiv képzőművésszel 85 SZEMLE Hegedűs Ágota: Illegetés (Hekl Krisztina: Szabadulójáték című könyvéhez) 92 Karap Ágnes: Elvágyódás és megérkezés (Oberczián Géza: Nógrádgárdonyi napló) 93 �A lapszámunkat Juhász Attila festményei és Gócs Éva fotói díszítik. A borító Juhász Attila: Nap alatt c. olajfestményének felhasználásával készült. Az első belső borítón Az én tanyám, a hátsó belső borítón a Holnap tavasz című képe látható. Gócs Éva Salgótarjánról készült fotóival ünnepli a szerkesztőség a folyóirat megjelenési helyének, Salgótarján városnak a 95. évfordulóját. Főszerkesztő: GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: NAGY PÁL (Párizs) Támogatóink: Szerkesztő: SZÁVAI ATTILA FEKETE ZSOLT Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere Portrérovat: TARNÓCZI LÁSZLÓ Reggeli KV online rovat: HUBAI GÁBOR Médiapartnerünk: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítóterv: RÁDULY CSABA gömörilap (www.gomorilap.sk) Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521-560 ♦ Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �Szépirodalom SAITOS LAJOS Teremtmények A feketerigók mit sem törődnek az emberek háborgásaival – háborúival napszentület előtt énekelnek – énekelve imádkoznak mint teremtmények – Teremtőjükhöz. Szólítgató Majd amikor a sziklából homok lesz s az üledékből újra kőszál… építhetsz reá templomot az időben szólítgathatsz egy isten-asszonyt – mindhiába kopik a csőre a szalakótának. 3 �Köszöntés CSONGRÁDY BÉLA „Ami összeköt” Baranyi Ferenc 80. születésnapjára Aligha gondolta bármelyikünk is a hatvanas évek legelején Budán, a Himfy-lépcsőn – hazafelé, az Eötvös Kollégiumba – bandukolva, hogy évtizedek múlva, amikor Baranyi Ferenc nyolcvanéves lesz, én fogom köszönteni a Palócföld hasábjain. Persze azt sem sejtettük, hogy a Pilisen 1937. január 24-én született, „tősgyökeres” pesti költő 1984 és 86 között éppen ennek a Salgótarjánban készülő folyóiratnak a főszerkesztőjeként beírja a nevét Nógrád megye szellemi életének történetébe is. Azon lap élén buzgólkodott két esztendeig, amelyik nekem – néhányunkhoz hasonlóan – a szívem csücske gyakorlatilag megjelenése óta. S bizony nagyon örültem, amikor „ősrégi” – ez az Ő szóhasználata – barátommal együtt dolgozhattam, amikor „testközelből” lehettem tanúja azoknak a kezdeményezéseknek, amelyeket – tiszteletben tartva a helyi hagyományokat, adottságokat – bevezetett azon literatúra érdekében, amelyik – mint fogalmazta az olvasót köszöntő soraiban – a jobbért, az igazabbért, az emberibbért perlekedett mindig is. Petőfit, József Attilát, Radnótit tartva „szentháromság”-ának, számára „csak az az irodalom érdekes…, amely segít élni” – vallotta akkor is, itt is. S e szerkesztői koncepció következetesen és tisztességgel képviselt ars poeticájából fakadt, egybecsengett költői hitvallásával. Az azóta eltelt több mint három évtized – mondhatni éppen egy emberöltő – során értelemszerűen módosultak a társadalmi viszonyok, különösen, hogy az időközben bekövetkezett rendszerváltás minden elemében felgyorsította az átalakulás dinamikáját, alaposan megforgatta az „alap és felépítmény” logikáját. Baranyi Ferenc lírájának irányultsága, mondandója azonban egy jottányit sem lett más például az 1962-es „berobbanásához”, a Villámok balladája című első kötetéhez, az 1966-os Az a merészséghez, az 1987-es Visszaigézőhöz, az 1991-es Betyárbecsülethez, a 2005-ben megjelent A hiány kalodájához vagy a 2015-ben napvilágot látott Ballada a hunyászkodókról című könyvéhez képest, az idő múltával legfeljebb érettebb, még mélyebb tartalmú lírai művek, veretes műfordítások kerültek ki – szó szerint, minthogy nem használ 4 �Köszöntés számítógépet – a keze alól. S hogy a mindig markáns és egyértelmű véleménye egyszersmind a saját maga által magasra tett mérce szerinti európai értékrenddel, esztétikai minőséggel párosult, azt a 2008-ban neki ítélt – hogy sok más kitüntetése, elismerése sorából e helyt „csupán” az 1986-os Madách-díj említtessék – Kossuth-díj koronázza a legfényesebben. A közelmúltban jelent meg A béke bozótharcosa című, Baranyi Ferenc a XXI. században alcímű születésnapi kötet, amelyben főként pályatársak versei, prózai írásai tükrében bontakozik ki felettébb gazdag életműve, irodalom- és zeneszeretete – a Papirusz Book és a Hungarovox gondozásában. Az utóbbi kiadó képviseletében Kaiser László költő, dramaturg, szerkesztő írta a fülszövegben a következőket sokak, sokunk nevében is: „…azt kerestem és keresem benne, amit mindenkiben, tehát, ami összeköt.” KOVACSICS ZSUZSANNA Hold Némán vezekel a Hold ezüst fejét mogorva felhők dús keblei mögé rejti úgy zokog hogy meg ne lássák az égi rendet tüzes pallossal vigyázó angyalok de azt nem tilthatja meg neki senki hogy éjjelente mikor alszik mindenki az álmok titkos kertjébe lopózva meglátogassa újra meg újra az elveszett boldogság kék madarát s a csillagos égbolt fénylő színpadán eltáncolja vele élete legszebb nász-táncát. 5 �Szépirodalom IANCU LAURA Utánad Nyugtalan a nyirkos kapu, mintha ellenséget látna, hamis hangszer módjára nyikorog. Leheletnyi levegő maradt utánad. Lábamba beállt a fagy, öleltelek volna még, ki tudja, miféle sötétség vértanúja leszek – oly régen köveznek, tökéletes ütéssel veszteségek, vereségek. Néhanapján itt is csak az imának tetsző lépcsőzések emelnek ki a seholból. Oda esem vissza ahol a falak is remegnek a lábujjhegyen settenkedő háborútól. Ürességed Elég, hogy reggel van, hogy négylábú a szék, hogy a szentkép bírja, bírja még alvás nélkül a hideg ágyvég felett közelről nézni a megfáradt eget. 6 �Szépirodalom Elég, hogy kicseng a hívás, hogy vissza nem hívsz, csak megnézed az érettségi képemet, és bajra gondolsz, küldöd hozzám az Istent, veted a keresztet. Elég, hogy van este, hogy nem gondolunk egyébre csak vendégnek állunk mintha üres asztalunk, oltár lenne. Érted Még egy-két nap és aztán megágyaz az ősz, harmatvizes reggelek várják ébredésed. Te nem tudhatod: én neked is megterítek. Minden hiány a te tested. Néha hátra nézek, szeretem, ahogy a köd lehajol érted. 7 �Szépirodalom BENEDEK SZABOLCS A terasz A mából visszatekintve különösen meghökkentő módon tűnik szembe, hogy mennyire mélabús lassúsággal vánszorogtak azok a nyarak. Még ama napokon is így volt ez – avagy hetekben inkább –, amikor a szüleim kirángattak a lakótelep aszfaltszürke forróságából, és levittek falura, nagyapámékhoz, úgymond nyaralni, de valójában leginkább azért, hogy szem előtt legyek, és ne avval múlassam a haladásra képtelen időt, hogy zsinórra akasztott kulccsal a nyakamban ténfergek az egymástól megkülönböztethetetlen panelházak között. Azok a napok is egyformák voltak, igaz, más módon egyformák, mint a városban. A vakáció ellenére reggel viszonylag korán és gyakran kialvatlanul ébredtem. Hallottam, ahogy zörög a kovácsmester nagyapám által készített vaskapu, és anélkül, hogy kinéztem volna a redőny amúgy sem létező résein, tudtam, hogy nagyanyám most ül a biciklijére – falusi emberek módjára, ők ugyanis előbb elkezdik tolni a biciklit, majd menet közben pattannak reá, ellentétben a városiakkal, akik a nyeregbe ülvén az álló kerékpárt kezdik el tekerni –, és abban a tudatban megy el a boltba friss kifliért, hogy én még javában alszom. Soha semmiben nem akartam se neki, se másnak csalódást okozni, úgyhogy megvártam, míg fél óra múltán visszatér, és amikor újra zörgött a kapu, úgy tettem, mintha akkor kászálódtam volna ki az ágyból. Nagyanyám nekilátott kipakolni a műanyag-berakásos konyhaszekrényből a tányérokat és a bögréket, mire mintegy vezényszóra bejött nagyapám – klottgatyában, mezítláb, gumicsizmáját az ajtó előtt hagyva –, aki addig a reggeli hűvösséget kihasználva a kertben locsolt, esetleg szőlőt nyesett, gazolt, és leültünk a viaszos vászonnal borított asztal köré reggelizni. Mindig ugyanazt ettük: én vajas kiflit, mellé a kertben termett, saját, földízű házi paradicsomot vagy zöldpaprikát (ezeket igazából nem ettem volna, azonban nagyanyám ellenállhatatlanul tukmálta belém), nagyapám pedig kakaóba aprított kiflit, kissé csámcsogva, amihez ritmuskíséret gyanánt kimért, szabályos ütemben kopogott a bádogbögre alján az alumíniumkanál. Hogy nagyanyám mit reggelizett, arról fogalmam sincsen, reggelizni ugyanis sose láttam – bár egyszer se mondta, igaz, nem is kérdeztem, mindenesetre azt föltételezem, hogy a boltba készülődvén, míg fűzögette katonai bakancsokra emlékeztető magas szárú cipőjét, vagy míg a fejkendőt kötötte, futtában-álltában bekapott pár falatot. Mindazonál- 8 �Szépirodalom tal azokban a percekben ő is ott ült az asztal mellett, és ha úgy látta, hogy lassítok a nyeldeklésben, élénkebb fogyasztásra biztatott. Reggeli után nagyapám (aki ekkor már nyugdíjba ment a mezőgazdasági termelőszövetkezet gépállomásáról, ahol egyébként a katonaság előtti, még a Horthy-érába eső inaséveit leszámítva egész életében dolgozott), ahogy minden étkezést követően, ellenőrizte, hogy a kakaóhoz szükséges tej megmelegítése után el lett-e zárva nem csupán a gázrózsa, hanem a propánbután gázt tartalmazó palack csapja is: vagyis megragadta a rajta lévő rongyon keresztül, és megnézte, lehet-e tekerni rajta. Ha lehetett, akkor hangosan méltatlankodott, amiért nagyanyám feledékeny volt és nem volt körültekintő. Én pedig hasonlóan szertartásszerűen megkérdeztem tőle, mit csinálunk aznap. A kérdés fölösleges volt, vagy legalábbis a reá adott válasz pontatlan, lévén, hogy mindazon dolgokat, amelyeket többes szám első személyben lendületesen fölsorolt, a nagyapám csinálta valóban, én viszont egyáltalán nem. Magyarán ő ment el a malacoknak tápért, a pékhez a névre szóló, egész hétre elegendő ötkilós kenyérért, télire a kazánba való tojásszénért vagy éppenséggel a közeli városba a frissen vásárolt elemes bútor valaki máséval összecserélt elemeinek ügyében – nem pedig én, aki időnként kétségkívül vele tartottam, ám legföljebb avval a soha ki nem mondott, konkrétan végig se gondolt szándékkal, hogy ne ugyanúgy teljenek mindig a napok. Mindazonáltal eme alkalmak se hoztak különösebb változást, hiszen míg nagyapám ügyeket intézett, addig én ültem a meggypiros 1200-as Zsiguli anyósülésén – nagyapám volt az első a családban, aki engedte, mi több, valósággal megkövetelte, hogy az autóban előre üljek, akár a nagyok –, bámultam a kormánykeréken lévő BA3 feliratot (nagyapám a kétéves hadifogságban megtanult oroszul, de csak beszélni, írni-olvasni nem, én viszont nem árultam el neki, hogy a felirat az ő állításával ellentétben nem egy kódszám, amelynek segítségével a megfelelő kormányt a megfelelő típusú Zsigába teszik, hanem az van odaírva, hogy Vaz), nyomkodtam a szivargyújtót, majd miután kihúztam a lyukból, jóleső borzongással figyeltem, sőt meg is tapogattam a keskeny és rövid hengerben vöröslő fémszálat. Egészen addig cselekedtem így, mígnem nagyapám egyszer rajtakapott, és irtózatosan leszidott, mondván, tönkre fogom tenni az akkumulátort, már persze ha nem tettem máris tönkre. Fogalmam se volt, mi az az akkumulátor, ám annyira megijedtem, hogy hazáig összeszorított ajkakkal tartottam magam, otthon azonban, azaz a nagyszüleim házába érve, amint kiszálltam a Zsiguliból, sírva fakadtam. Mindazonáltal ügyeltem arra, hogy még ezt se vegyék észre, hiszen nagyapám mindig férfias vagy legalábbis nagyfiúkhoz méltó viselkedést várt tőlem, így hát a kert végébe menekültem könnyeimmel. Ott talált rám pár percre rá nagyapám, aki keresésemre indult, nehogy lemaradjak az ebédről. Csodálkozott, min sírok, azon viszont még inkább, hogy sírok egyáltalán, ami egy nagyfiúhoz, egy jövendő férfihoz nem illik, mi több, neki, nekünk olyat nem szabad. A szivargyújtó föltételezett rongá- 9 �Szépirodalom lásán túl tehát aznap újabb csalódást okoztam a számára. (Egyébiránt nem tudom, miért hívták azt a kis herkentyűt szivargyújtónak, hiszen a szocializmusban Fidel Castrót leszámítva nem sokan szivaroztak. Talán célszerűbb lett volna cigarettagyújtónak nevezni. Persze a szocializmusnak éppen az volt a lényege, hogy soha nem mondtuk ki és mindig másként neveztük a dolgokat. Utána kellene néznem, a mai autókban van-e még ilyen, és azoknak mi a nevük.) Miután tehát a reggelit követően nagyapám harsány szavakkal elsorolta aznapi teendőit, én hasonló lelkesedéssel bólogattam hozzá, mintha mindennek majd én is a részese lennék, majd bementem a legbelső szobába, leheveredtem nagyapám ágyára, és lestem az ajtó fölött kattogó, keletnémet gyártmányú órán, hogy mikor érkeznek a mutatók abba a pozícióba, amikor bekapcsolhatom a tévét, lévén, hogy kezdődik az adás. Valójában kicsivel korábban kellett bekapcsolnom, mivel a készüléknek kellett némi idő, amíg bemelegedett, és a képernyő közepén az az aprócska, élesen világító fénypont – igaz, színek nélkül, de – képpé tágult. Délelőttönként gyerekeknek szóló filmösszeállítást sugároztak Szünidei matiné címmel, én azonban sok más egyebet is megnéztem, beleértve az órákon át tartó, számomra voltaképpen teljesen érdektelen maratoni teniszközvetítéseket Wimbledonból és a Roland-Garossról, meg az otthonülő városi nyugdíjasoknak szánt műsorokat. (Kivételt a hétfő jelentett, mikor is nem volt adás. Már csak ezért is számított már akkor is a hétfő a legrosszabb napnak a héten.) Nagyanyám ezalatt lassú, de határozott, döngő léptekkel betrappolt a tyúkketrecbe, kiválasztotta aznapi áldozatát, és a kerti csap mellett könyörtelen hidegvérrel elvágta a nyakát. Olykor a tévére való várakozást megunván a veranda ablakából figyeltem, ahogy a lefejezett baromfi még hosszú perceken keresztül vergődik a zörgő bádogtálban. A macskák farkukat fölemelve, görbített háttal nagyanyám fűzős cipőjének magas száraihoz dörgölőztek, miközben nagyanyám a vért egy ragacsos fémtányérba csorgatta és azt a kidobált belekkel együtt nekik adta, emígyen téve részesévé őket is a rituális gyilkosságnak, még inkább az azt követő lakomának. A napi anomáliát az jelentette, hogy rántva, sütve vagy pörköltnek fogyasztottuk-e el a csirkét. Amikor pontosan délben a Jó ebédhez szól a nóta című műsor keretében a táskarádió hangszórójából följajdult a hegedű és édes-búsan pengő hangon zengeni kezdett a cimbalom, asztalhoz ültünk és nagyanyám lassan, kimérten, hangtalanul, ahogyan azt cselédlányként a gróféknál megtanulta, mindenkinek szedett. Csöndben és gyorsan ettünk, noha végtelen volt az időnk. Ebéd után nagyapám a sezlonon, a változatlanul bömbölő rádió mellett hunyt egy keveset, én pedig folytattam azt, amit délelőtt tettem: vártam, hogy múljanak a percek és végre történjék valami. Ha más nem, legalább jöjjön végre az este, amikor nagyapám rántottát süt, amihez malomkeréknyi karéj kenyeret eszünk. Természetesen úgy időzítve, hogy mosakodást követően fél nyolckor már a tévé előtt üljünk. A híradó volt az első műsor a napban, amit 10 �Szépirodalom nagyapám megnézett, onnantól fogva ugyanabban a pózban töltötte alvásig az időt: ágyban, fejét párnának vetve, orráról lecsúszott szemüveggel, időnként fölhorkantva. Amikor meg nagyanyám fölrázta, ingerülten kijelentette, hogy egyáltalán nem aludt, legföljebb egy-két percre pihentette a szemét, ennyit az egész napi meló után igazán elnézhetünk neki. Hétfőn pedig, amikor nem volt tévéműsor, a kabarét hallgattuk az ágyneműtartón lévő szovjet gyártmányú rádióból. Soha nem értettem a vicceket, de én is nagyokat nevettem, ezzel is hangsúlyozván nagyapám előtt, hogy nagyfiú vagyok. Mint annyi mástól, az éjszakától is féltem. Nagyanyáméknál különösen. Ahogy leszállt az este, a falu áthatolhatatlan sötétbe borult. Nem voltak fények, se árnyékok, csak a masszív, csumáig leengedett redőnyökkel súlyosbított feketeség. Nem mertem kimutatni a félelmemet, némán rettegtem a takaró alatt, hallgattam az éjszakának az állítólagos racionális magyarázatok ellenére is indokolatlan és félelmetes zajait: a parketta és a bútorok nyikorgó sóhajtozásait, a függöny érthetetlen neszezését, a fák susogását az ablak előtt. Órákba telt, mire elaludtam, hogy aztán nem sokkal később nagyapám rémült kiáltásaira ébredjek, aki éjjelente kénytelen volt újra meg újra átélni a frontot és a hadifogságot. Miután nagyanyám fölrázta, hogy visszahozza a lövészárokból, nagyapám fölkelt, és zseblámpával a kezében még sokáig föl-alá mászkált a házban, abban a hiábavaló reményben, hogy ekként elűzheti álmaiból a szovjet tankokat. Nem tudom, hogy sikerült-e neki, engem viszont alaposan fölébresztett, utána órákon át álmatlanul, még inkább vacogva feküdtem a sötétben. Amikor viszont nem tévét néztem, nem a heverőn henteregtem, és nem úgy tettem, mintha bekapcsolódtam volna nagyapám napi teendőibe, akkor olvastam. Az igazat megvallva a nagyanyáméknál töltött vakáció nagy része olvasással telt. Úgy is mondhatnám, hogy fölzabáltam mindent, ami a kezem ügyébe került, és most ezalatt nem a rántott csirkét vagy a csirkepörköltöt értem. Az egyik szekrénysor összes polcát elfoglaló A Világirodalom Remekei sorozat egyébiránt csúnya kivitelű egyenköteteit éppúgy, mint az Olcsó Könyvtár sorozat tenyérnyi, csomagolópapír küllemű könyvecskéit. És amikor olvastam, olyankor utaztam. Hogy hova, az majdhogynem mindegy volt, csak el a hétköznapok nyomorúsága és az idő könyörtelen egyhangúsággal pergő szürke homokszemei elől. Leginkább a kalandregényeket szerettem, amelyek távoli kontinensekre, tengerpartokra, színes emberek közé vittek. Olyan helyekre, ahol történik valami. Ám amikor netán a könyveket se faltam, és nem is az anyám ugyancsak a könyvespolcon megbúvó középiskolai atlaszát böngészgettem, akkor viszont írtam. Ültem a teraszon, a gyékényből font és az idők során töredezetté vált karosszékben, előttem billegő vaslábakra szerelt műanyag asztallap, rajta csipkét imitáló, ugyancsak műanyagból készült terítő, azon bódító illatú, számomra ismeretlen nevű cserepes virág, én pedig a terítőt az asztal egyik sarkánál félrehajtva egy úgynevezett franciakockás, A4-es formátumú füzetbe halványan fogó, már 11 �Szépirodalom majdnem kifogyott tollal, kusza kézírással körmöltem. Nem zavart se a műanyagnak a környezetétől merőben idegen tapintása, se a billegő vasláb, se a darazsak dongása, se a teraszt körüllengő émelyítő virágillat: egyre csak görnyedtem és róttam a szorosan egymásba kapaszkodó sorokat, minél kisebb betűkkel, hogy minél többet körmölhessek a franciakockás füzet véges számú oldalaira. Akkor azt hittem, kalandregényeket írok, Verne-figurákról, akik távoli tájakon, gyakran szándékuktól eltérően élnek át hősies és veszélyes kalandokat, mert hajótörést szenvedtek, bennszülöttek fogságába estek vagy éppenséggel elröpítette őket egy léghajó. Ma már tudom, hogy amiként az olvasással, úgy az írással is én magam kívántam messzire röpülni. Gyáva ember lévén sok mindentől irtózom, nehezen lehetne földtől elrugaszkodott kalandokba belerángatni. De most, miközben ezeket a sorokat az Isztriai-félszigeten, egy falusi alkotóház teraszán, egy enyhén billegő lábú faasztalon, madárcsicsergéstől és virágillattól kísérve pötyögöm a gépbe, ismét látom magam előtt a félszeg és bátortalan kisfiút, aki egyre csak menekül, fut, lohol, minden, ám leginkább önmaga élhetetlensége elől. Maga se tudja, pontosan hova, csak minél távolabb, el, messzire. 12 �Szépirodalom BERETI GÁBOR Az örökség – kivágott fák, esőerdők, mind – És itt árva lett a fák árnyéka mind. És könnyet ejt, ki föntről épp ránk tekint. A táj csupasz. Már csak az üres szavak őrzik, félve, kényszerből az álmokat. Arcom sápadt. A Hold álarca rajta. Odáig látok, hol gúlákba rakva égnek a fák. Közömbös, hideg világ fűti ellenem a fortélyos homályt. Pedig semmi sem érdekel kívüled csak ami e tájhoz köthetett volna: az ígéreted. Csöndjüktől terhesek a sziklák. És belülről int lefojtva a némaság – mindnyájan elveszünk, ha végül engem is legyőz a pusztítás. Korai aranykor Csak a hellén világ élt és a remény, hogy minden így marad. Hogy nem lesz több háború, szegénység, nyomor. Hogy örökké élhetünk, s örökké szabadon. Nem volt még más, csak mi, hellének, Zeusz ivadékai. Nem volt még Róma, keresztények, se iszlám, se atom. Csak a távoli Afrika, s a meghódolt Egyiptom. A mezőkön pánsíp szólt, Marsüász. Ariadné küldte, hogy magához csábítson. A föld gazdag, a tenger végtelen. Palmürától Taormináig virágzó városok. Igazi aranykor! Ariadném! Holnap indulok 13 �Szépirodalom ZOLTAY LÍVIA Gallóné Gallóné hatvan körüli, kicsi, kerek asszony volt, piros arcú, nagyhangú, főleg amióta az ura, Galló jobb létre szenderült. Gyerekeik, unokáik nem voltak, mi legalábbis sosem láttuk, hogy jöttek volna hozzájuk. Amióta Galló elhagyta a földi világot – amiben Gallónénak oroszlánrésze volt –, az asszony sunyi, kötekedő természete még hangsúlyosabbá vált, amit mi, a többi lakó naponta tapasztaltunk, hol kisebb, hol nagyobb adagokban tálalva. Ha valaki arra vetemedett, hogy a tikkasztó nyári hőségben kinyissa a lépcsőházban az ablakot, Gallóné nyomban ott termett és válogatott szitkozódások közepette becsukta, hadd süljön meg az a botor, aki negyven fokban szatyrokkal teliaggatva caplat fel a lépcsőkön. Aki nem köszönt elég hangosan, arról rögvest leszedte a nem létező keresztvizet is. Ha valahol zene szólt, Gallóné nem átallott végigvonulni mind a négy emeleten fülét az ajtókra tapasztva, és amint megtalálta a bűnöst, éktelen dörömbölésbe kezdett, rendőrséggel, no meg egyéb hatóságokkal fenyegetve az illetőt. Szó, mi szó, az öregasszony nem volt éppen népszerű a lakók körében, a legtöbbünk igyekezett kerülni, és csak akkor beszéltünk vele, ha muszáj volt. Gallóné érezte ezt, és az érzés, hogy a többi lakó retteg tőle, kéjes örömmel töltötte el, és ez az öröm széles, bárgyú mosoly képében minden áldott nap ott virított az arcán, talán nem is tűnt el onnan még akkor sem, amikor aludt. Így teltek a hetek, a hónapok Gallóné zsarnoki uralma alatt. Mi, akik reggelente munkába igyekeztünk, csak azután merészkedtünk ki a lépcsőházba, amikor biztosan meggyőződtünk róla, hogy a gonosz vénasszony nincs ott. Én a magam részéről úgy gondoltam, van éppen elég problémám, nincs szükségem ráadásként egy rosszindulatú lakó áskálódására. Egyszer még arra is képes voltam, hogy munka után két teljes órát ücsörögjek a ház előtt egy unalmas könyvbe temetkezve, és megvárjam, amíg az öregasszony befejezi a fejmosást, amit az egyik lakónak tartott, de olyan elemi hangerővel, hogy beleremegtek a ház falai. Persze az természetes volt, hogy ha ő főzött, a lépcsőházba szellőztetett és mindent beterített a büdös olajszag, ahogy az sem zavarhatott senkit, ha az udvarlójával, akit az ura halála után igen hamar beengedett az életébe – s egyszersmind a miénkbe is –, hajnalig vihorásztak, énekeltek. A férfinak ráadásul öblös, mély hangja volt, és ha rázendített egy nótára, a kéretlen előadás úgy dördült bele a csendes éjszakába, hogy nem egyszer a szívroham kerülgetett, mikor erre ébredtem. 14 �Szépirodalom Gyűlöltem-e Gallónét? Igen, gyarló ember lévén úgy éreztem, bármikor örömmel megfojtanám egy kanál vízben. Egyszer még az is eszembe jutott, amikor óriási fenekét jobbra-balra riszálva totyogott előttem a boltból hazafelé menet, hogy belököm egy autó alá. De aztán mégsem tettem meg. Egy esős, őszi napon sehogy sem tudtam elkerülni a találkozást, mert éppen szembe jött velem az utcán. Hosszú napom volt, fáradt voltam és ideges, ám ez őt szemlátomást egyáltalán nem zavarta, mert azon nyomban belekezdett a napi penzumba és csak mondta és mondta a magáét, a hangja egyre élesebbé vált, vijjogott, mint egy vércse. Nem értettem, hogy miről beszél, nem is érdekelt, csak bólogattam egyhangúan, magamban meg azt kívántam, bárcsak vinné el az ördög! És akkor hirtelen még jobban rázendített az addig csak szemerkélő eső, feltámadt a szél, és felkapta Gallónét, ott röpködött körülöttem, már nem szitkozódott, rettegés ült a fakókék szemeiben. A következő pillanatban azt láttam, hogy cseppfolyóssá válik. Furcsán megnyúlt az alakja, egészen hosszú lett, azután valahogy lekerült a földre. A szél alábbhagyott, de az eső még esett, és Gallóné utoljára még hadonászott egy kicsit vizenyőssé vált karjaival, majd végleg eggyé vált a lábam előtti tócsával. Röviddel ezután elállt az eső, kisütött a nap, és a tócsa a vízzé vált Gallónéval együtt felszáradt, mintha soha nem is lett volna. Azóta csend és nyugalom van a házban. 15 �Szépirodalom OLÁH ANDRÁS más dimenzió már rég fölöltöztél a halálhoz s itt hagytad nékünk az otthontalan álmokat az emlékezetből kikoptatott napok ott gurulnak veled az októberi szél pofozta falevelek között – más-más dimenzióban vacogunk: én az időre gondolok ami nincs többé ami hajítófát sem ér nélküled… nézem a szemedben virágzó éjszakát s reménykedem hogy találsz valamit bennem amiért még érdemes… s tudnod kell: arcodat viszem ha elmegyek nélküled egyre kevesebb hely jut nekünk: fiókjaink megtelnek a múlttal arcunk a semmibe simul egymás szokásaiban fuldoklunk megkopott szeretkezéseink már nem tudják megtörni az érdekek szülte rend szürke monotóniáját a bennünk sötétlő muszájt ágyunkba temetkezik a kiüresedett tér s csak a hiányod adna magyarázatot – de nélküled azt sem tudom: mi fáj… 16 �Szépirodalom [a levelek is] a levelek is visszafelé hulltak azon az éjjelen beleolvadtunk az erdő szövetébe cipőm orrát bámultam félszegen a bugyrot ahová Isten száműzött karjaid rejtekében vacogtam – hagyva hogy az esőcseppek végigfolyjanak szerelmünkön hogy benned lassan átmelegedjek s hogy magadba zárj – mint gyűrűiket a fák tiszaparti alkony iszapba fúrt fejű részeg fatörzs fuldoklik a vízben csillagokat szimatolsz az estben: belénk szivárgó szerelmes szavakat félénk alázattal kutatom arcod melegét fáradt hullámok loccsannak a partnak – tenyerem álma vagy… 17 �Szépirodalom DÖME BARBARA Anyu, Nóri meg én Paskolja a sima, sárga tésztát, majd határozott mozdulattal tovább gyúrja. Anyunak szép keze van. Hosszú, vékony ujjak, ápolt körmök. A bőre sima, az erek átütnek a porcelánfehérségen. Múlt héten a hullaházban meg akartam fogni a kezét, de elhúzta. Anyu pogácsát gyúr, azt mondja, ez jobban sikerült, mint a karácsonyi, annak nem dolgozta ki rendesen a tésztáját, ezért a pogik a sütőben jobbrabalra dőltek, mintha részegek lennének. Kacag, hátradobja gesztenyebarna hajtincseit, ne zavarják a munkában. Két hete először látom nevetni. Két hete halt meg a húgom, Nóri. Tizenkét éves volt, két évvel fiatalabb nálam. Beszedte anyu nyugtatóit, két dobozzal talált, egy szemet sem hagyott. Nem írt búcsúlevelet, nem tudjuk, miért tette. Holnap temetjük, itt Budapesten. Legalább húsz rokont várunk vidékről, anyu szerint talán egy kiló liszt sem lesz elég a pogácsához, ha mindenkit tisztességgel meg akarunk vendégelni. Csinálok almás pitét is, mondja, fejével a kamra felé int, utasít, hozzam ki a gyümölcsöt. Pucold meg az összest, mondja. A kamrában véletlenül belerúgok az üres befőttesüvegekbe. A nagy csörömpölés felidegesíti anyut. Ennyit sem lehet rád bízni, ordít. Ha a testvéred itt lenne, pikk-pakk meglennénk mindennel. A sírás fojtogat, de nem merek zokogni, azzal újra felbosszantom. Anyu nem rossz ember, csak könnyen kiborul. Eladó egy illatszerboltban, a vevők gyakran felbosszantják. A nagymamám szerint a húgom születése óta „ingatag anyu idegállapota”. Rendszeresen jár orvoshoz, gyógyszert szed. Nóri halála óta furcsa dolgokról mesél, hogy meglátogatta egy angyal, akivel beszélgetett és a halott dédanyja megjelent neki fekete macska képében. Szerintem ilyen dolgok nincsenek, csak a mesékben, meg a filmekben. Anyu ezeket a dolgokat csak képzeli. A neten azt írják, „a látomások skizofréniára utalhatnak”. Megnéztem, mi a skizofrénia. Félek, anyunak ilyen betegsége van. Tudom, miről beszélek, én vagyok a legjobb tanuló a gimiben, jóval érettebb a koromnál, gyakran mondják rólam, koravén. A skizofréniáról szóló weboldalon azt olvastam, „bizonyos negatív események ronthatnak a betegek állapotán”. Néhány napja anyu bevitte a szokásos reggeli kakaót Nóri szobájába, úgy beszélt, mintha ott lenne, nem halt volna meg. Azt mondta, menjek be én is a testvéremhez, segítsek neki a 18 �Szépirodalom matekleckében, nem érti a feladatot. Egyre jobban aggódom anyuért, nagyon szeretem őt. Kihozom a kamrából az almákat, leülök az asztalhoz. Anyu nem néz rám, még mindig tésztát gyúr. Néhány perc csönd. Kérdezem, ma este aludhatnék-e vele. Tegnap halottakról álmodtam, magyarázom, félek. Rám sem néz, úgy mondja, eddig sem volt szokás, ezután sem csinálunk rendszert belőle. Váratlanul felkacag. Nem merek ellenkezni, hámozom az almát. Anyu dúdol, kinyújtja a tésztát, bekeni tojással, sajtot szór a tetejére, kiszaggatja a pogácsákat. Sütőbe teszi, leül az asztalhoz. Hideg kávét kortyolgat, engem bámul. Félelmetes, ahogy néz. Nem beszél, ismét dúdolja azt az idegesítő dallamot. Baj van, kérdezem tőle. Már hogy lenne, válaszolja. Mindjárt kész a pogácsa, jöhetnek a vendégek. Hirtelen feláll, elkapja a csuklómat, rángat, menjek vele. A hálószobában nagy tükrös szekrény áll, két ruha lóg az ajtajára akasztva. Az egyik narancssárga, a másik vörös. Szerinted melyik áll nekem jobban, kérdezi. Negyvenöt éves, gyászol, most mégis olyan, mint egy kamaszlány, aki randira készül. A haját dobálja. Mikor akarod ezeket felvenni, faggatom. Holnap, mondja, amikor vendégek jönnek. Holnap temetésre megyünk, Nóri meghalt, feketét kell felvenned, győzködöm. Felkapja az asztalon lévő vázát, földhöz vágja. Állandóan hazudozol, takarodj a konyhába és végezd a dolgodat, ordít. Magára hagyom. Pár perc múlva utánam jön, megáll a konyha közepén, azt mondja, nagyon fáj a feje, keressek gyógyszert. Leültetem, nyoma sincs rajta az előbbi dührohamnak, engedelmes, akár egy csecsemő. Vizet teszek elé, kérem, igya meg, az segít a fejfájásán. Nem iszik, a fájdalomcsillapítót követeli. Előveszem a gyógyszeres dobozt, kis üveget találok benne fehér tablettákkal. Nézegetem, anyu kitépi a kezemből. Szerencsétlenkedik, elejti az üveget, a gyógyszerek szanaszét gurulnak a kövön. Bámulja a szétszóródott pirulákat, majd a plafont nézi, mosolyog, motyog, beszél valakihez. Hirtelen elkomorul, sírni kezd. Istenem, kiabálja, istenem, hát te tetted? Rám néz: mindig tudtam, hogy hiba volt téged örökbe fogadni. Apádat is te üldözted el az állandó követelődzéseddel. Neked ez kell, meg az kell. Külön tanár, gimnázium, könyvek. Nem csoda, ha új családot keresett magának. Hallgat néhány pillanatig, majd folytatja. Az előbb láttam a húgodat. Visszajött. Azt mondta, nem öngyilkos lett, te mérgezted meg, féltél, jobb nálad. Anyu szeme kidülled, ordít, falhoz vágja a poharat, tányért, a nyújtófát. Nem bírok mozdulni. Hallom a hangját, mégsem tudom felfogni, miről beszél. Örökbe fogadtak? Mit állít, nem az ő lánya vagyok? Igaz ez, vagy csak bosszúból mondja, hogy megbántson? És, hogy én öltem meg Nórit? Hogy vádolhat ilyen szörnyűséggel? Imádtam őt, amikor megtudtam, mi történt, azt kívántam, bárcsak én feküdnék a helyében holtan. Anyu hirtelen felkapja a kést, amivel az előbb az almát hámoztam. Felém tartja, vedd el, ölj meg engem is, kiabál! Egyre közelebb jön hozzám, remegek. Erőt veszek magamon, hátrálok a bejárati ajtó felé. Anyu követ, 19 �Szépirodalom rám szegezi a kést, azt hajtogatja, szúrjam le, nem akar élni. Sosem zárjuk az ajtót, háttal állva is sikerül kinyitnom, kijutok a gangra. A körfolyosó korlátja felé hátrálok. Hozzáérek, hirtelen bevillan, a múlt heti hatalmas vihar szinte teljesen kidöntötte az egyébként is gyenge, labilis, rozsdás rácsot. Hiába szóltunk a gondnoknak, nem javította meg. Megbillenek. Anyu előttem áll, nyújtom felé a kezem, kiabálok, segíts! Hátralép, némán bámul. Zuhanok a negyedik emeletről, látom, ahogy a húgom közeledik felém. Ragyog az arca, mosolyog, integet, aztán megfogja a kezem, lebegünk. *** Jó reggelt, mondja anyu. Megsimogatja a hajamat. Jól ránk ijesztettél, máskor ne csinálj ilyet! Megölel, arcomon érzem, könnyezik. Nincs semmi baj, suttogja, a lényeg, hogy itt vagy velünk. Valaki mellém ül az ágyon. A húgom az. Sápadt, nyúzott, mint aki napok óta nem aludt. Miért csináltad ezt, kérdi. Miért vetted be azt a sok altatót? Aggódtunk, hogy nem éled túl! Ígérd meg, többet nem akarod megölni magad! Anyu megfogja a testvérem vállát, hagyd már békén, utasítja, inkább menj, hívd az orvost, mondd, hogy a nővéred végre felébredt! Nóri puszit nyom az arcomra, kimegy a kórteremből. Csupa veríték vagy, biztosan rosszat álmodtál, szegénykém, mondja anyu. Napok óta csak alszol attól a sok gyógyszertől. Próbálom kinyögni: álmomban a húgommal együtt meghaltam. De tényleg csak álom volt az egész? Valóban élek? Beszélnék, de nem bírok megszólalni, csak sóhajtásra elég szánalmas erőlködésem. Anyu megsimogatja az arcom, pszt, csitít. Megigazítja a párnámat, megitat, nedves szivaccsal megtörölgeti az arcomat, leül az ágyam szélére, mosolyog, megfogja mind a két kezem. 20 �Szépirodalom KOOSÁN ILDIKÓ Bolondos mesék * Hajszolnak egyre a nyugtalan napok, ma éjszakára szállást hol kapok? Denevérfalka, mázsás csillagok, zöld macskaszemben dupla hold ragyog. * Nem kísértet szól, Fiastyúk kotyog, Göncölön a rúd biztosan lopott, tegnap rakta fel pandúr, vagy betyár, Igazak száján hét lakat a zár. * Jobb, ha csöndesen meghúzod magad, szemeden hályog, füleden tapasz. hátrakötött nyelven nincsenek szavak, kivár az okos, néma így marad. * Őröl a pirkadat, két malomra jár, párából fénybe szublimál a nyár, rúgós kakas-fi üstökön csapott, nem is úr, aki nem hord kalapot. * Mind visszavágyik, aki itt pihent, sajtárból mérik, cseppfolyós a csend, húzz jó nagyot!… ki tudja jut-e még szűk tarsolyodba holnap is elég. * 21 �Szépirodalom KOOSÁN ILDIKÓ Mert több vagy Mert több vagy ma is sok más köznapi élményrészletemnél, amit elosztogatni amúgy képtelen az ember, most mégis a visszapörgetés filmkockáiból készítek válogatást katalogizált történetek címen, másnak értéktelen titkaim teregetem A4-es lapokon – perctöredékeink montázsát – vászonkötésbe fűzve, hadd emlékeztessen egykori euforikus lázálmainkra. 22 �Szépirodalom FABIO VOLO1 Elveszett idő Kovacsics Zsuzsanna fordítása Olyan apának vagyok a fia, aki még csak meg sem született. Erre úgy jöttem rá, hogy figyelem az életét. Amennyire vissza tudok emlékezni, soha nem láttam örömet a szemében, csak néha valami elégedettségfélét, de boldogságot talán sohasem. Ez mindig akadályozott abban, hogy teljességgel élvezni tudjam az életet. Hogyan is élhetné egy fiú a maga életét, ha az apja nem éli a sajátját. Van, akinek sikerül, de bele lehet fáradni. Ott zakatol benned állandóan a bűntudat. Apám hetvenhét éves, sovány és erősen őszül. Erős, dolgos ember volt. Mostanra azonban kimerült, elfáradt és megöregedett. Kiábrándult az életből. Annyira kiábrándult, hogy amikor erről beszél, állandóan ismétli magát. Most, hogy ilyen lett, úgy érzem, meg kell védenem. Meg vagyok hatódva, sajnálom, szeretnék tenni érte valamit, szeretnék segíteni neki valahogy. Rosszul érzem magam, mert úgy tűnik, sose teszek eleget, sose vagyok elég jó. Gyakran, különösen az utóbbi években, titokban figyelem. Figyelmesen nézem, aminek általában az a vége, hogy látszólag minden ok nélkül elérzékenyülök, és feltámad bennem az a belső feszültség, ami mindig is bennem élt, és ami odaköt hozzá. Mindig nehéz volt a kapcsolatunk, és olyan szeretet van közöttünk, amit csak az ismerhet, akinek volt bátorsága a gyűlöletre is. Olyan igazi szeretet, amiért megszenvedtél, vért izzadtál, amit kerestél, amiért megküzdöttél. Be kellett járnom a világot, hogy megtanuljam szeretni őt. És minél távolabbra mentem tőle, annál közelebb kerültem hozzá. Merthogy a Föld gömbölyű. Volt egy hosszú időszak, amikor nem beszéltünk egymással. Ha nem beszélsz az egyik szülőddel, akkor elgyengül a térded, és azon veszed észre magad, hogy le kell ülnöd egy pillanatra. Nem azért, mert szédülsz, hanem azért, mert fáj a gyomrod. Apámtól mindig fájt a hasam. Ezért csak akkor szerettem meg őt igazán, amikor már ki tudtam hányni magamból minden mérgemet, minden gyűlöletemet, minden fájdalmamat, mert ezeket az érzéseket többnyire ő váltotta ki belőlem. Amikor kicsi voltam, mindig játszani akartam vele, de a munkája mindig elszólította valahova. Kétféle esetre tudok visszaemlékezni: vagy mun1 A népszerű olasz szerző 2009-ben megjelent Il tempo che vorrei című regényének részlete. 23 �Szépirodalom kába készülődik, vagy holtfáradt és pihen. És nekem mindig várnom kell, mert én csak azután jövök. Apám mindig szökött előlem, és ez a mai napig így van. Először a munka vette el tőlem, most pedig szép lassan az idő veszi el, és mindkettő olyan ellenfél, amivel nem vehetem fel a versenyt. Ezért aztán ma ugyanazt a tehetetlenséget élem meg, mint amit gyerekkoromban éreztem. Különösen az utóbbi években, minden találkozásunk alkalmával azt veszem észre, hogy mindig öregszik egy kicsit, és érzem, ahogy lassan, napról napra kisiklik a kezeim közül. Nem tehetek mást, mint hogy szorosan fogom az ujjai hegyét. Harminchét éves vagyok, és ennek a meg nem született embernek a láttán az a mondás jut az eszembe, ami Marlon Brando szobájában volt kifüggesztve: „Ha nem tudsz élni, akkor nem is élsz”. Ma is azon töröm a fejem, hogyan segíthetnék neki. Még ha esendőnek, védtelennek, öregnek látszik is, és még ha erősebbnek is tűnök nála, tudom, hogy ez nem így van. Még mindig erősebb nálam. Mindig is az volt. Mert egyetlen szóval meg tud bántani. Sőt, még annyi se kell: elég egy ki nem mondott szó, elég, ha hallgat vagy szünetet tart. Elég, ha csak félrenéz. Lehet, hogy néha kikelek magamból, rázom magam órákig, esetleg gorombáskodok, de azonnal kifekszek, ha megjelenik egy aprócska grimasz a szája sarkában. Felnőtt életemben a hasam fájt miatta, gyerekkoromban pedig a nyakam. Mert mindent úgy csináltam, hogy közben feléje fordultam, hogy elkapjam egy tekintetét, egy szavát, egy válaszát. Ő ilyenkor mindig kapkodva reagált: összeborzolta a hajamat, megcsipkedte az arcomat, sietve odatámasztotta a rajzot a kredencre, amit neki csináltam. Ennyi tellett tőle, nemcsak az én fájdalmamról, az én szükségleteimről és az én vágyaimról nem vett tudomást, nem vett tudomást a sajátjairól sem. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy kifejezze és figyelembe vegye az érzelmeket. Ezért mondom, hogy nem élt igazán. Elhajolt az élet elől. Ezért volt talán, hogy balga mód én sem úgy tekintettem rá, mint akinek lehetnek vágyai, félelmei, álmai. Sőt, úgy nőttem fel, hogy eszembe se jutott, hogy ő is egy ember: egyszerűen csak az apám volt, mintha az egyik dolog kizárná a másikat. Csak amikor már felnőttem és egy pillanatra megfeledkeztem arról, hogy a fia vagyok, értettem meg, hogy milyen is ő igazából, akkor ismertem meg őt. Kiskoromban szerettem volna nagy lenni, hogy úgy beszélhessek vele, mint férfi a férfival, így esetleg találhattunk volna megoldást a problémáinkra, és egy másfajta utat járhattunk volna be együtt. Most pedig, hogy sok mindent megértettem vele kapcsolatban, úgy érzem, hogy elkéstem. Hogy kevés az időm. Most, hogy figyelem, biztos vagyok benne, hogy olyan dolgokat tudok apámról, amiről neki magának fogalma sincs. Megtanultam meglátni és megérteni mindazt, ami benne rejlik, amit nem tud a felszínre hozni. �Szépirodalom Évekig rosszul kértem, hogy szeressen. Olyasmit kerestem benne, ami nem volt meg benne. Nem láttam tisztán, nem értettem meg, és most egy kicsit szégyenkezem is emiatt. A sok áldozatban, lemondásban és rengeteg munkában nyilvánult meg a szeretete, és abban, hogy magára vállalt minden felelősséget. Ha jobban megnézzük, nem is volt választása, lehet, hogy őelőtte mindenki így élt. Apám egy olyan generáció szülötte, amelyik világos és alapvető iránymutatásokat kapott az életre: házasodj meg, legyenek gyerekeid, és dolgozz a családért. Nem volt más érvelés, ami hivatkozási alapul szolgálhatott volna, csak előre leosztott szerepek voltak. És mintha nem is igazán akart volna megnősülni, családot alapítani. Olyan ember gyereke vagyok, akit azért szólított fegyverbe az élet, hogy a magánháborúját vívja meg: nem az országot, hanem a családját kellett megvédenie. Nem a győzelemről szólt ez a háború, hanem a számlák kifizetéséről, a túlélésről. A boldogulásról. Szeretem az apámat. Teljes mivoltommal szeretem. Szeretem ezt az embert, aki gyerekkoromban sohasem tudta, hogy hány éves vagyok. Szeretem ezt az embert, aki még ma sem képes átölelni, aki még ma sem képes azt mondani nekem: „Szeretlek”. Ebben egyformák vagyunk. Tőle tanultam. Én sem vagyok rá képes. 1 Mindig rossz a redőny Szegény családba születtem. Ha néhány szóval kellene összefoglalnom, mit jelent számomra a szegénység, azt mondanám, olyan, mintha úgy ülnél egy terített asztalnál, hogy nincsenek hozzá kezeid. Nem azt a szegénységet ismerem, amit gyakran látni a televízióban, hogy az emberek éhen halnak és semmijük sincsen. Azt a szegénységet ismerem, amikor van valamid, van mit enned, van tető a fejed felett, van televíziód, van autód. Azt a szegénységet, amikor úgy csinálhatsz, mintha nem is lennél szegény. Ez a szegénység tele van tárgyakkal, de ott tornyosul az összes határidő. Az ilyen szegénységben szerencsésnek és szerencsétlennek is érezheted magad egyszerre: van, akinek jobb, és van, akinek rosszabb, mint neked. De mindig ott lapul a háttérben a szégyen, a bűn, és az örökös frusztráció. Na meg az aggodalom, az örökös bizonytalanság és az elfojtott indulat, amiért mindig lehajtott fejjel kell járnod. Nem vagy olyan szegény, hogy ne lenne ruhád, de a ruha, amit hordasz, lemezteleníti a lelked és felfedi a titkaidat. Elég egy stoppolás a ruhádon, és rögtön meglátszik, hogy ki vagy. Az aggodalom betölti a gondolataidat és nem hagy helyet semmi másnak, legkevésbé a szép dolgoknak, mert a szépség nem praktikus, nem hasznos. Olyan luxus, ami nem jár neked. Lehet, hogy normálisnak látszó életet élsz, valójában azonban egy különös törvény uralja sorsodat, a nélkülözés törvénye. És lassan megtanulsz hazudni. Ez a szegénység a hazugság- 25 �Szépirodalom ra épül. Néha nagyok, máskor kisebbek ezek a hazugságok. Megtanulod, hogy ha kikapcsolják otthon a telefont, akkor azt kell mondani, hogy elromlott, vagy hogy azért nem tudsz elmenni valahová vacsorázni, mert nem érsz rá, esetleg kölcsönadtad az autódat, pedig az az igazság, hogy nem fizetted be a biztosítást vagy nincs pénzed megtankolni. Kitanulod a hazugság művészetét, és azt, hogyan boldogulj az életben: megtanulod, hogy kell megjavítani, toldozni-foltozni, megragasztani, megszögelni a dolgokat. Olyan ez a szegénység, hogy ha elromlik a redőny, úgy húzod fel, hogy beteszel a gurtni alá egy darab papírt, ami ha véletlenül kicsúszik onnan, leszalad az egész, lezuhan, mint a guillotine. Hogy hiányzik a csempe a fürdőszobában, hogy van egy lyuk a mosdókagyló alatt és kilátszanak a csövek, hogy megjelenik egy hangya a kredenc sarkában. Hogy a kezedben marad a fiók, amikor kinyitod. Hogy csak úgy tudod becsukni a szekrényajtót, ha megemeled. Hogy lóg a konnektor, és kiesik a falból, amikor kihúzod a dugót, és úgy teszed vissza, hogy az a két kis vaslemez belülről meg tudja tartani. Hogy feljön a kárpit az illesztésnél. Hogy megdagad a konyhában a nedvességfolt a plafonon, olyan lesz, mint a kelt tészta, szétfeszíti a festéket, és alig tudod visszatartani magad, hogy felmássz a létrára és kipukkaszd. Hogy szétesik a szék, és már csak vigyázva lehet ráülni. Olyan szegénység ez, amiben a dolgokat a ragasztó és a szigetelőszalag tartja össze, amiben egy fióknyi szerszámra van szükség ahhoz, hogy megjavítsd azt a valóságot, ami úgyis szét fog esni a darabjaira. Minden ideiglenes, minden átmeneti, minden múlékony és jobb időkre vár. De ezek a toldozott-foltozott tárgyak kitartanak aztán egy egész életen át. Semmi sem tartósabb, mint ami átmeneti. Amikor először hallottam apámtól azt mondani, hogy „vesztes vagyok”, fogalmam sem volt, mit jelent. Túl kicsi voltam. Akkor mondta, amikor egyszer emberek jöttek be a bárba, hogy elvigyenek onnan dolgokat. Akkor még egy szót megtanultam, azt, hogy „foglalás”. Attól kezdve, ha ismeretlenek jöttek be a bárba vagy otthonra, és elvittek ezt-azt, már nem is kérdezősködtem. Nem tudtam az okát, de megértettem. Gyerek voltam és ráéreztem a dolgokra. Nem tudtam, hogy miért volt, de rájöttem, hogy azok miatt az emberek miatt kellett az anyai nagyapám nevére íratni az apám kocsiját. Azt mondták, hogy „ráírattuk”, és nekem halvány fogalmam sem volt róla, hogy ez mit jelent. Semmit se tudtam, de mindent értettem. Úgy nőttem fel, hogy azt láttam, az apám beleszakad a munkába, hogy megoldja a problémákat. Volt egy bárja, és mindig ott dolgozott, akkor is, ha nem volt jól. Még vasárnap is ott töltötte a nap nagy részét, amikor be volt zárva, azt pakolgatta, rendezgette, takarítgatta, csinosítgatta. Sosem voltam nyaralni a szüleimmel. Nyaranta odaadtak az anyai nagyszüleimhez, akik kibéreltek egy házat a hegyekben. Vasárnaponként anyám egyedül jött meglátogatni a nagyszüleimnél és mindig mondta, hogy üdvözöl az apám. Egyetlen olyan fényképünk sincsen, amin rajta lennénk mind a �Szépirodalom hárman valami nyaralóhelyen. Nem engedhettük meg magunknak, hogy elmenjünk együtt nyaralni. Nem volt rá pénz. A pénz… Láttam, hogy apám mindenkitől kölcsönt kér. Rokonoktól, barátoktól, szomszédoktól. Láttam őt megalázkodni és láttam, amikor megalázták. Hányszor volt olyan gyerekkoromban, hogy elmentünk egy barátjához, akit nem is ismertem, és nekem a konyhában kellett várnom. Jó esetben ott volt velem a feleség, amíg ő bement a másik szobába a barátjával, hogy „elintézzen valamit”. Az ismeretlen asszony általában megkérdezte, hogy kérek-e valamit, és én mindig azt mondtam, hogy nem kérek. Keveset beszéltem, mindig zavarban voltam és mindenki óriásnak tűnt. Azt hiszem, hogy valahol mélyen az apám is ugyanezt érezhette. Mindenkitől pénzt kért, de tényleg mindenkitől. Még tőlem is, pedig én gyerek voltam. Egy nap bejött a szobámba, mert lázas voltam. Beteg voltam, de boldog is egyben, mert azt mondta az anyám, hogy azért vagyok lázas, mert növök, és mire lemegy a lázam, már meg is nőttem. „Tudod, papa, hogy mire meggyógyulok, már meg is nőttem? És akkora leszek, mint te?” „Persze, még nálam is nagyobb leszel.” Mielőtt kiment a szobámból, felkapta a perselyemet, egy piros vízilovat. Azt mondta, hogy berakja a pénzt a bankba. Azt mondta, hogy többet fogok visszakapni, amikor visszakérem. Idővel aztán rájöttem, hogy mi van a perselyemmel: úgy éreztem, hogy rászedtek és becsaptak. Hamar megtanultam, hogy ne nagyon bízzak a felnőttekben, ami belső bizonytalansággal töltött el, úgyhogy kénytelen voltam erősnek mutatni magam. Nem volt a környezetemben olyan erős egyéniség, aki mellett biztonságban érezhettem volna magam, olyan, aki majd megvéd. Sokan vannak olyanok, akik ha felcseperednek, rájönnek, hogy az a nagy ember, aki az apjuk, nem is olyan hatalmas. Én erre már gyerekkoromban rájöttem. Mint mindenki, én is szerettem volna azt hinni, hogy legyőzhetetlen az apám, de ez nem sokáig jött össze. Apám egyfolytában dolgozott. Emlékszem, hogy aludt el az asztalnál a híradó alatt. Lassan előrecsuklott a feje, aztán hirtelen összerázkódott, fölkapta a fejét, és felébredt. Körülnézett, mert nem tudta, hogy hol van és hogy anyám meg én láttuk-e, hogy mit csinált. Közben úgy mozgott a szája, mintha evett volna. Úgy csinált, mint egy tehén. Figyeltem és láttam, hogy csúszik a feje lassan lefelé, és vártam, hogy mikor esik le teljesen, hogy aztán fölkapja. És nevettem. Amikor rájött, hogy nézem, és hogy láttam az egészet, elnevette magát és rám kacsintott. Én meg boldog voltam. Amikor rám kacsintott, különösen, amikor úgy csinálta, hogy anyám ne vegye észre, úgy éreztem, hogy cinkostársak vagyunk, hogy közel kerültünk egymáshoz, hogy ez valami férfidolog. Megpróbáltam én is odakacsintani rá, de nem tudtam, hogy kell, ezért becsuktam mind a két szememet. Máskor csak az egyik szememet csuktam be, úgy, hogy lefogtam az egyik ujjammal. Ilyen- 27 �Szépirodalom kor mindig azt hittem, hogy egy új, egy bizalmasabb barátság kezdődik közöttünk. Hogy elkezd végre játszani velem egy kicsit, és magával visz. Annyira örültem, hogy előre-hátra kalimpáltam a lábammal a széken. Szinte úsztam a boldogságban. De a cinkosságnak ezzel vége is volt. Evés után felállt, hogy elintézzen valami apróságot vagy visszamenjen dolgozni. Kicsi voltam és nem értettem az egészet, azt gondoltam, hogy nem akar, hogy nem kíván velem lenni. Arra irányuló próbálkozásaim, hogy magamra irányítsam a figyelmét és elnyerjem a szeretetét, sorra kudarcot vallottak. Anyámmal sikerült, de vele nem. Amikor mondtam valami vicceset, anyám nevetett, megdicsért, átölelt, és ettől úgy éreztem, hogy hatalmam van fölötte: meg tudom változtatni a hangulatát, meg tudom nevettetni. Őrá nagy hatással voltam. Apámra viszont nem. Nem tudtam elérni, hogy megszeressen. Tökéletesen emlékszem néhány szép dologra, amit értem tett és velem csinált. Ilyen volt, amikor anyám kórházba került egy kisebb műtét miatt, és a nagymamám odaköltözött hozzánk, hogy segítsen nekünk. Nagymama az én szobámban aludt, én meg vele aludtam a nagyágyban. Azokban a napokban reggelente, mielőtt lement a bárba dolgozni, csinált nekem reggelire vaníliás pudingot. Még arra is emlékszem, hogy volt megterítve az asztal. Ilyen volt az a szombat este is, amikor én, ő és anyám elmentünk egy pizzériába vacsorázni. Ez volt az első alkalom, hogy vacsorázni mentem velük. Anyám megkérdezte: „És hétfőn, amikor jön a vízszámlás a pénzért, mit fogunk csinálni?” „Nem tudom, majd holnap kitaláljuk” – válaszolta. A pizzériába menet apám a nyakába vett. Mindenre tökéletesen emlékszem. Először megfogta a karomat, felemelt, aztán megfogta a bokámat, én meg a fejére tettem a kezemet, és belekapaszkodtam a hajába. Még mindig érzem a nyakát, ahogy ott van a lábam között. Óriás voltam. Addig sohasem éreztem a szívemet ilyen magasságokban. Nem tudom, mi történt vele aznap este, de olyan volt, mint egy igazi apa. Ő vágta fel nekem a pizzát. Egyetlenegyszer egész életében. Barátságos volt, nevetett a poénjaimon. Anyám is nevetett. Akkor este boldog család voltunk. Különösen ő. Lehet, hogy az az ember, akit akkor este láttam, volt az én igazi apám. Lehet, hogy ilyen ember lehetett volna, ha nincs az a sok problémája. Amikor hazafelé mentünk, az autóban, ahogy ott álltam mögöttük a két ülés között, azt szerettem volna, ha soha nem ér véget az este. Meg is kérdeztem: „Ugye fent maradhatok még egy kicsit veletek, ha hazaérünk?”. De aztán még ott az autóban elaludtam. A másnap reggel már minden olyan volt, mint máskor szokott lenni. Vasárnap volt. Anyám a konyhában, apám a bárban rendezkedett. „Ma este is elmegyünk pizzát enni?” „Nem, ma este itthon maradunk.” �Mikszáth 170 SUHAI PÁL Mikszáth Kálmán versei I. Kisebb költemények Előszó Hogy Mikszáth Kálmán költő (is) lett volna, a folyó kritikai kiadás (Mikszáth Kálmán összes művei – ezután MKÖM vagy Krk) ismeretében is meglepő állítás. A „nagy palócot” eddig leginkább prózai művei, regényeielbeszélései, illetve publicisztikai írásai, ezek között karcolatai alapján azonosítottuk – verseiről nem szól a fáma. Egy ideje legalábbis. Mert Rubinyi Mózes még tudott róluk. A Mikszáth Kálmán munkái 1914-es kiadású 33. kötetének bevezető tanulmányában (még és már) húszat említett, ezek némelyikét egy-két szóval jellemezte is. A kritikai kiadás részére egykor gyűjtött anyagban pedig ez a szám már harminc fölé emelkedett – a nehézkes mamut azonban lassan lépdel kitűzött célja felé. Napjainkban mintha lelassult volna a Krk köteteinek a kiadása. Másrészt kezdenek eltünedezni versek. Kettőnek valószínűleg nyoma is veszett. Több szempontból is ajánlatos lenne tehát a rendelkezésre álló anyagnak az összegyűjtése és publikálása – még a kritikai kiadásban történő feldolgozása előtt. E kijelentésre az MKÖM munkájában való egykori közreműködésem indít. 1984–87 között ugyanis – Rejtő Istvánnal, az MKÖM sorozatának akkori szerkesztőjével közösen végzett munka során – részt vehettem az 1889-es és az 1891-es év cikkeinek-tárcáinak, illetve parlamenti karcolatainak sajtó alá rendezésében. Mivel Rejtőnek tudomása volt költői ambícióimról, a Mikszáth-versek sajtó alá rendezését nekem szánta. Ez ugyan ekkor még a távoli jövő terve volt csak, az általa gyűjtött anyagot azonban máris rendelkezésemre bocsájtotta. Időközben elkanyarodtak útjaink – pontosabban az enyém: más munkákba fogtam. Ő tovább folytatta Mikszáthtal kapcsolatos tevékenységét. 1989 februárjában még befejezte legújabb könyvét, az MTA Könyvtárának Közleményei sorozatában megjelent Mikszáthiáda című gyűjteményes kötetét, az 1992-es kiadás borítóján azonban nevét már bekeretezve olvasom. Rejtő István a rendszerváltozás kezdetén, 1991-ben meghalt. Praznovszky Mihállyal szintén a Mikszáth iránti közös érdeklődés ismertetett meg. Legalábbis részben. Vele, a Mikszáth Kálmán Társaság örökös tiszteletbeli elnökével, a Palócföld egykori főszerkesztőjével 2008-ban 29 �Mikszáth 170 kerültem kapcsolatba. Ő Balatonfüreden éppen ekkor indította a Tempevölgy című irodalmi folyóiratot, melyben verseimnek és levélesszéimnek helyet biztosított. Időközben kiderült, hogy a Mikszáth-verseknek, ha nem is teljes, de jelentős terjedelmű opusával rendelkezem, s erről hamarosan levélváltásba is kezdtünk. Némely versről külön is, sőt, szó esett ezeknek a Mikszáth Kálmán Társaság kiadásában való megjelentetéséről is. E terv mindeddig terv maradt – csupán a versek akarnak most már ellenállhatatlan erővel napvilágot látni. Én sem halogathatom tovább a velük való foglalkozást. A legnagyobb biztonság a nyilvánosság. (Az elrejtett anyagot az egér is megrághatja /!/.) A kritikai kiadásnak a Mikszáth-versekkel kapcsolatos munkálatai megkezdéséig is elengedhetetlennek vélem tehát a versek külön kötetben való publikálását. (Ha már az író nem tette.) Különösen most, hogy a Palócföld új szerkesztősége a folyóiratban teret enged, külön fejezetet nyit számunkra. (Mikszáthnak s nekem.) Talán nem árt (ismételten is) jeleznem, hogy az itt közreadott anyag nem teljes. E kötet első része összesen harminchárom verset („kisebb költeményt”) tartalmaz, de tudomásom van még tízről – ezek címével rendelkezem ugyan, szövegüket azonban nem sikerült megszereznem. (Majd a kritikai kiadás… /!/) Rejtő István Mikszáthiáda című könyve a selmecbányai versek közül három időközben elkallódottról tud, a rám hagyományozott gépirat-gyűjtemény előzéklapján is három olyan verscímet olvasok, amelynek szövegét a dosszié nem tartalmazza. Hajdu Péternek, a jelenleg folyó Krk vezetőjének 2009-ből származó levélbeli jegyzéke hiánylistámon a versek számát kettővel még gyarapította is (igaz, hogy az enyém is legalább ennyivel az övét). W. Petrolay Margit 1956-os tanulmánya (Mikszáth Kálmán ifjúkori írásai I–II., Irodalomtörténeti Közlemények 1956. 3–4.) már megjelent műveket szerepeltet, közülük két versnek mára nagy valószínűséggel mégis lába kelt. (Nem sikerült nyomukra bukkannom a nagy gyűjteményekben sem – OSZK; FSZEK; MTA Könyvtára; Egyetemi Könyvtár, Budapest; Debreceni Egyetemi Könyvtár; Pécsi Tudásközpont.) A lappangó vagy jóvátehetetlenül elveszettnek tűnő versek összesített jegyzéke e számlálással végül is rendelkezésünkre áll – lehet kutakodni utánuk. A következők szerint: Egy fogoly levele (1863. október 24.) Az öreg nemes (1865. február 11.) Petőfi sírja (1865. szeptember 23.) Rossz tanuló vizsga előtt (Hasznos Mulattató, 1877. június 10.) Török katona levele anyjához (Hasznos Mulattató, 1877. június 10.) Kedvesemhez (1886) Az utolsó Brabák (1895) Bagyó Mihályhoz Mikor a tengeribetegség volt Dráma egy pohárban 30 �Mikszáth 170 E sajnálatos listával szemben viszont, szerényen be kell vallanom (!), a kötet-összeállítás munkálatai során két „kallódó” verssel sikerült gyarapítanom a rendelkezésemre álló anyagot. Általában a Rejtő-dosszié költeményeit vettem alapul, de igyekeztem egyéb forrásokat is felhasználni. A rimaszombati évek versei Rejtő István idézett könyvében már megjelentek, csupán át kellett vennem őket. A selmecbányai évek termését más források kinyomozásával tettem megközelíthetővé. A forrást az adott vers bemutatása mellett (előtt) a továbbiakban mindenkor jelölöm. Mint ahogy a későbbi, már a pályakezdés és a beérkezés idejéből származó szövegekét is. Ebben segítségemre volt e verseknek a korabeli sajtóban publikus volta. Ellenőrizhettem őket. Jelen könyv nagy része száz évesnél idősebb publikációkat közvetít, ezek átiratai. Mindössze három vers esetében szorultam a Rejtőpaksaméta anyagára – ezeket kénytelenségből a gépirat alapján közlöm. (Nagy valószínűséggel ezek is publikus anyagra támaszkodnak, csak éppen lelőhelyüket nem sikerült felkutatnom.) A kötet-összeállítás során eleinte arra gondoltam, hogy a versek betűhű anyagát kell közreadnom. Hogy nem vállalkozhatom az anyag mai nyelvű tolmácsolására. A Mikszáth-verseknek még a nyomtatásban megjelent, publikált példányai is több mint egy évszázadosak. A nyelvfelfogásnak és a helyesírásnak a maihoz képest olyan nagy eltéréseivel, hogy ehhez, az átíráshoz tudós elme szükségeltetik. Az anyag összegyűjtése mellett még külön textológiai ismeretek is – akadémikusoknak való az ilyen munka (!). De gondoltam mást is. Tudós és akadémikus ugyan nem vagyok, de ismeretekkel és némi tapasztaltsággal rendelkezem már, s ami a fő: Rejtő István nem véletlenül hagyományozta egy magamfajta szegénylegényre e feladatot. A versek mai nyelvre történő átírásához ugyanis jól jöhet egy kis intuíciós képesség is a tudományos apparátus mellé. A vers és a költészet belülről való ismerete. Pl. az olyan kényes eseteknél, amikor dönteni kell a mai helyesírás vagy a prozódiai elvárások elsőbbsége között. Mondok egy példát: „Hol te ki ártatlan ki roszat jót nem teve még és…” Tökéletes hexameter, de csak így, ezzel a „rosz”-szal. (Nem rossz ez, akkoriban így írták.) Ha pedig így, bármennyire szeretném is, nem javíthatom mai helyesírásúra a szót, mert ezzel elgázolnám a tanuló Mikszáth itt éppen tökéletes versmértékét. Itt tehát a „rosz” a jó megoldás. De ugyanez, ugyanebben a versben, hasonló megfontolásból fordítva is. S igyekeztem megtartani Mikszáth szóhasználatának sajátos íz- és színvilágát is. És így tovább. A képletes fordítással mindenesetre nyakamba vettem ennek ódiumát is. A hibázás kockázatát. (Majd jönnek okos kritikusok, s kijavítanak.) E könyv mai olvasóját a fönti akkurátusság talán nem is érdekli – a Mikszáth-versek további kutatásához, a Krk munkálataihoz azonban már ennyi is hozzájárulást jelenthet. A nagyérdemű pedig mégis csak örülhet, hiszen Mikszáth homályba merült, parlagon heverő költői tevékenységének jó ré- 31 �Mikszáth 170 szét e gyűjteményes kiadással máris kézbe veheti – a versek pedig végre fölébredhetnek mintegy másfél évszázados Csipkerózsika-álmukból. Tanulóévek – Rimaszombat és Selmecbánya I. Rimaszombati versek Mikszáth Kálmán versírói tevékenysége jóformán kizárólag az indulás éveire esik. Pontosabban az iskolai tanulmányok, illetve a beérkezés, a helyfoglalás időszakára. A Tót atyafiak és A jó palócok kirobbanó sikere után vers már csak elvétve került ki a keze alól – ilyennek kell tekintenünk a nyolcvanas évek elejének két verses elbeszélését és a nagy életrajzi összegzést megelőző-megelőlegező Jókai-életrajzot. (Ezekre a későbbiekben még visszatérek.) Mikszáth első szépírói próbálkozásai a rimaszombati és selmecbányai tanulóévekre esnek, az itteni önképzőköri tevékenység idejére. A rimaszombati hat osztályos evangélikus algimnáziumnak 1857 és 1863 között volt tanulója, a selmecbányai főgimnázium utolsó két évfolyamának 1863 és 1866 között (talán meglepő, de a hetedik évfolyamot kétszer végezte). Ezeknek az éveknek a történetét és forrásanyagát Rejtő István térképezte föl Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák (Irodalomtörténeti füzetek 27., Akadémiai K., 1959), illetve Mikszáth a selmecbányai főgimnázium diákja (in: Mikszáthiáda, i. m.) című könyvében, illetve tanulmányában. Jól használható összegzésre bukkantam még Praznovszky Mihály Mikszáth Kálmán tanárai, illetve Mikszáth a végvárakban című tanulmányaiban is – mindkettő A hatodik, hetedik ember az országban című könyvében (Veszprém, 2006). A következőkben elsősorban ezekre a munkákra támaszkodom. Rimaszombatban az ötödikes és hatodikos Mikszáth tagja volt az 1859es Kazinczy-emlékév után szervezett önképzőkörnek. Ezt egy volt negyvennyolcas nemzetőr, Terray Károly, Mikszáth osztályfőnöke és irodalom tanára, az iskola igazgatója vezette, akinek filozófiai, pedagógiai szakírói és költői tevékenysége is említést érdemel. Név szerint is kiemelendő még Baksay István történelemtanári tevékenysége – általános elismerést arattak a történelmi személyiségeket is megeleveníteni tudó szenvedélyes előadásai. Végül még két név: Szeremley Károlyé és Fábry Jánosé. Előbbi irodalomra, latinra és görögre tanította Mikszáthot, róla több helyen is elismerően nyilatkozott. A Hogy lettem én író című elbeszélésében így: „A tanár úr különös kedvencem volt, a mai napság is tisztelettel gondolok finom szellemére, szikrázó ötleteire, kedves, szeretetreméltó modorára… […] Bámulatos tapintattal tudott hozzásimulni tanítványai értelmi tehetségéhez.” Fábry Jánossal, aki természettudományi tárgyakra oktatta, később leveleket is váltott. 32 �Mikszáth 170 Egyébként a tanári kar egészére is jellemző volt a határozott értékválasztás alapján nyugvó magas színvonal (részben a tanárok pedagógiai kvalitásai, részben a forradalomban való szerepvállalásuk okán). Maga Mikszáth így emlékezik a rimaszombati iskola pedagógusaira Fábry Jánosról szóló, a Vasárnapi Újságban megjelent 1908-as nekrológjában: „Ezek a férfiak, akik akkor itt tanítottak, nem afféle tanügyi bácsik voltak (ahogy most képzelné az ember), hanem az utolsó generálisok, akik titokban hadsereget nevelnek, ügyes politikusok, akik óvatosan, nagy furfanggal belecsepegtetik a rideg, száraz tananyagba azokat az édes érzéseket, melyekből a hazaszeretet lombosodik ki…” A „hazaszeretet”. El ne feledjük, hogy a kiegyezés előtti idők, az abszolutizmus évei ezek. A negyvennyolcas örökség politikai hozadéka még jó ideig jellemzi Mikszáth felfogását is. S természetesen tanáraiét. E kettő együtt jórészt meg is magyarázza az első versek hazafias-történelmi témaválasztását. Ezzel kapcsolatban azonban még másféle szempontokról is beszélnünk kell. A korabeli anyanyelvoktatás elveiről, melyekről éppen Mikszáth Rimaszombatba érkezése idején jelent meg összefoglaló munka Szilágyi István tollából (Anyanyelvi feladatok ügye a magyar gimnáziumokban, Sárospataki füzetek, 1857). Állítása szerint fogalmazásnak „köznapi témák” kitűzése nem tanácsos „az ifjak tapasztalásainak semmi esetre sem nagy terjedelme miatt…” Ilyesmire történelmi példák feldolgoztatása az igazán alkalmas terep és megoldás. 1. A rimaszombati egykori iskolaépület az 1950-es években (Rejtő István: Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák című könyvéből) 33 �Mikszáth 170 Hogy Szilágyi útmutatása a rimaszombati önképzőkörben követésre talált, az önképzőkör 1861/62-es Albumában, illetve 1863/64-es Érdemkönyvében fennmaradt Mikszáth-írások is tanúsítják. Elbeszélések, versek. Sokáig e verseknek csupán a címét ismertük – jórészt Rejtő István kutatásainak és szövegközlésének köszönhetjük, hogy ezek szövegével is rendelkezünk. Találtam e korból verset Rejtő publikációján kívül is – forrását külön jelzem. Az alábbiakban a verseket, igyekezve mindenkor tiszteletben tartani a költő intencióit, mai nyelven közlöm, lehetőleg megosztva azokat az információkat is, amelyek az egyes költeményekről rendelkezésünkre állnak. 1. A mosolygó élet – Mikszáth legelső ránk maradt verse. 1860-ban, tizenhárom éves korában írta. Szövegét Veress Samu 1910-es visszaemlékezése őrizte meg A rimaszombati egy. prot. főgimnázium 1909–1910-es értesítőjében. Klenódiumnak nevezi, kincsnek, s valóban az, méghozzá Mikszáth humora révén. Névnapi köszöntő, melyet jókívánságnak éppúgy vehetünk, mint rossznak – attól függően, hogy a sorokat vízszintesen olvassuk-e vagy hasábok szerint. Valóságos mobil. Rejtő nem említi, az Értesítő szövege következik: A mosolygó élet A mosolygó élet – kísérje léptedet, Távol legyen tőled – a gyász emlékezet. Minden, mi jó vagyon: – hogy szívedben légyen, Kerüljön, de nagyon – a keserv és a szégyen! 2. Az Albumban található első Mikszáth-vers egy Hunyadi-óda. Szerzője saját kezűleg írta be a 36–37. lapra: Hunyadi Hol vagy dicső Hunyad, Néped védangyala, Kinek lelke mindig Honáért lángola. Ármány és irigység Nem árthatott neked. Egy talizmán védett, A hazaszeretet. S kardod csattanása Ellenid romlása Volt egykoron. 34 �Mikszáth 170 Ha vész közelgetett A hon, hazád felé, Mint nemtő állottál A védsereg elé, És harcolál bátran, Vitézül, mint kellett; Karddal, pénzzel, szóval Segítéd nemzeted. Mert szavad csengése Nép lelkesedése Volt akkoron. Ha a vallást veszély Vagy baj fenyegette, Ki szólalt meg? – csak te. Te szóltál mellette, Te védéd jogait Hűn, rendületlenül, És oszlopa valál, Mely szolgált támaszul, Mely, mikoron kidűlt, A haza, mely virult, Elhervadott. 2. A Hunyadi című vers a rimaszombati Albumban, Mikszáth kézírásával (Rejtő István: Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák című könyvéből) 35 �Mikszáth 170 3. Az Album 45. oldalán olvasható Mikszáth saját kézírású „heroidja”, a Szilágyi Erzsébet levele Hunyadi Mátyáshoz Prágába. Rejtő István levélnek tekinti, én elfogadom Mikszáth műfaj-meghatározását. S éppen a Rejtő által citált korabeli stilisztikakönyv alapján: „Heroid: igen egy öntetü versezet az alagyával [elégiával – SP]. Anyaga szintén bánat vagy panasz. – Különbözik amattól, hogy abban maga beszél a költő, ebben távozott vagy elhunyt egyéniséget szólamtat meg…” Nos, itt „elhunyt egyéniséget szólamtat meg” a költő (legyen így, előlegezzük meg neki e titulust!). S hogy ismerte-e Arany hasonló témájú versét, nem tudhatjuk (de ki sem zárhatjuk). Kölcseyt azonban ismernie kellett: Szilágyi Erzsébet levele Hunyadi Mátyáshoz Prágába (Heroid) Gyász sivatag a jelen, torzképe a múltnak, amelyben Keblemen a vígság gyenge virága kinyílt. Hol gyönyörű napok, hol ti dicső órái koromnak, Amikoron engem, oh, te ölelni tudál. Rég vala már ez – s álomnak vélném, de a szívnek, Mely sajog érted, fájdalma mutatja … igaz. Hol bátyád, László, a büszke, derék, ifiu hős? Éltem és örömim fényteli csillaga hol? Zsarnoki önkénynek lett áldozatja. Halála Égbe kiáltva boszút esdekel esküszegőre. Hol te, ki ártatlan, ki roszat-jót nem teve még és Nem tuda mást, mint ezt: A haza minden előtt. Vagy ártatlanság leve bűn fejedelmi körében A nyomorultnak, báb fejedelemnek, igen? Hogy miután Lászlót lefejezte, tevéled Rabhoz illő módon bánva gyötörjön amúgy. Ámde bosszulatlan nem marad az esküszegőnek Bűne vagy vétke, zsarnoki tette soha, Mert seregeket gyűjt bátyád, a büszke Szilágyi, Megtöri ő a királyt s megzabolázza hadát. Szent törvényeit lábával ki tiporja hazánknak, Isteni átok és sújtsa az emberi kéz A gazt, amért trónra emelte. Jutalma atyádnak, Hogy fogságra veti vagy megöleti fiát. Így áll most a világ, divat a rossz, esküszegés, bűn, S jót, szépet ha teszesz, elszelik érte nyakad. 4. A következő mű egy ballada, melynek nagyobbik felét a királyné lázító beszéde teszi ki. A verset Mikszáth saját kezűleg másolta az Album 158–161. lapjára: 36 �Mikszáth 170 Aradi országgyűlés Zászló lobog, szól az ágyú, Harsog a trombita: Aradra tart Béla király, Gyűlésre tart oda. A nép örömmel várja őt, Visszhangzik a szava: Éljen Béla és hitvese, Ilona bal felől. A főurak tanácskoznak, Szabnak törvényeket, Hogy ne érje a sors keze E büszke nemzetet. Szíve köztük mindenkinek Szent érzettel tele: Csak a hon javáért dobog A honfi kebele. De ím, a terem mélyiből Hallik egy női hang – Tisztább és édesebb szava, Minőt adhat a lant. „Igazságos nép! Magyarok! Tiltják törvényitek, Hogy nő háborgasson, midőn Ti törvényt tettetek.” Így szolt Ilona, s folytatá Beszédét még tovább: „Egy szív keresi nálatok Enyhítő balzsamát.” „Legyen kivétel hát egyszer. Legyek kivétel én, Öröm és bú-csillag dereng Boldogságom egén.” „Öröm, mert látom, miképp Szíveteken a hon, S érte élni vagy meghalni Nektek csupa öröm.” 37 �Mikszáth 170 „Látom a buzgó kebelt, Mely a honért dobog, Mindezt látni felséges, Nagy és dicső dolog.” „Óh, de nem látja ezt, kinek Azt látni kellene. Nem látja e honnak atyja, És koronás feje.” „Béla, szegény Béla, te nem, Nem látod e hazát, Mely téged úgy néz és ösmer, Mint szerető atyát.” „Te vak vagy, és azok téged, Kik megvakítottak, Köztetek ülnek, itt vannak, Ti büszke főurak.” „Kiknek undok keze által Vakult meg a király, Mi vár rájok, te hősi nép, Élet-e vagy halál.” Halál! Halál! Kiált a nép, Vérbosszúért hevül, És ezer kard hüvelyéből Sebesen felrepül. Halál a gyilkosokra, Szörnyű véres halál – S a vérpadon hatvan nemes Vérben fetreng immár. 5. Az Album 260–261. oldalán szintén Mikszáth kézírása, egy 1861 végén vagy 1862 elején a haza hajójáról írt allegorikus költemény: A bizonytalan hajó Bizonytalan remények közt A széles tengeren Egy roncsolt hajó tévelyeg. Lakói odabenn Várják búsan jövőjöket: Élni fognak, megszűnnek-e? 38 �Mikszáth 170 Ki tudja? Még azt senki sem. Robogva jő a vész, Majd összecsapnak a habok, A nép halálra kész. Egy reménynek fénysugára Élni készül, nem halálra: Az égi nap búvik elő, Megszűnik a veszély S a gyenge szél s a jó idő Mosolygva visszatér. A vitorlát hajtja a szél, Mindenki víg, örül, hogy él. De jő a vész. Múlik a nap, Habok emelkednek, Az emberek térdre hullnak, Szent imát rebegnek: Hajónk sorsa, tedd Istenem, Jobb fordulatot vegyen! Magyarország, drága ország, A te bús képed ez. Bizonytalan jövőd vagyon, Halálod, életed. Ha kiderül, mindjárt borul, Szabadságod sose virul. 6. Mikszáth újabb balladáját idegen kéz másolta az Album 293–297. oldalára. A vers a közismert Lehel-monda feldolgozása – első felében a történetmondás, a másodikban a német urak és a magyar vezér közti drámai párbeszéd formájában: Lehel Megszűnt a harc, elmúlt a vész, Nyugodni szálltanak, Nyugodni a sír mélyibe A hős magyar hadak. Egy sem futott, hősi nevét Egy sem gyalázta meg; Harcolt, csatázott mindenik, Miként a fergeteg. 39 �Mikszáth 170 De győzött Ottó tábora, Elhullott a magyar; Sok elfogatva rabbilincseken, Többeket sír takar. Lehel vezér is csatában Keresi a halált, De halált a nyílzápor közt A bajnok nem talált. Rabbá leve. A hős vezér A kínzópadra mén, Ott sem hagyott azonban ő Szennyfoltot nagy nevén. Megállt büszkén, mint bérci sas A bércek ormain; Körültekintve gúnyosan Ily szó kél ajkain: „Életemet vegyétek el, Nem kedves az nekem, Minek éljek, minek többé, Rabbá lett nemzetem.” „Szabad voltam, mint a madár, Szabadnak szült anyám; Vesszen éltem, ha elveszté Szabadságát hazám.” Így szólt Lehel, s mogorva arcán Büszkeség lejte át – „Adjátok hát, hadd ürítsem Ki a halálpohárt! „Nem addig van!” – szól mostan egy A gyáva nép közül – „Kürtödbe fújj éltedben meg Utolsó vigaszul.” „Kürtöm, mely vészt, romlást hozott – Mond a hős dalia – Romlás nélkül az égre nem, Nem zengedez soha!” 40 �Mikszáth 170 S azzal ajkához vivé kürtjét, Oly nagyot fújt bele, Hogy a gyáva német tanács Majdnem siket leve! „Fújj még egyet, hogy érkezel” – Gúnyolva szólanak – „Hallják meg a pokolban is, S tisztelve várjanak!” „Tán biztosabb lesz – szól a hős – Téged elküldenem Az alvilágnak mélyibe, Jelentni: érkezem!” És mint mondá, akképp tett A harcok embere, Rettentő kezével kürtjét Irányzá ellene. Lecsattan a kürt, mint villám, Amely halált lehel, És a gőgös német nagyúr Halálát éri el. 3. A Lehel című Mikszáth-vers utolsó hét szakasza, az Albumban, idegen kéz bejegyzése (Rejtő István: Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák című könyvéből) 7. A most következő versek már az 1862/63-as tanév termései, az Érdemkönyvből valók (ezekről Rejtő kutatásai előtt is tudott a szakmai közvélemény). Először egy szatíra következik, ezúttal a jelenre utaló. Hogy 41 �Mikszáth 170 Mikszáth kézírása lenne, kétséges. Rejtő István a verset „kétfelé vagdalkozó, a nemzetiségeket és az osztrák abszolutizmust egyaránt támadó” költeményként jellemezte. Igaz, de még ennek ismeretében is marad néhány homályos utalása a versnek (pl. „bele bujt a villág magyar Attilába” – fölteszem, de bizonyítani alig merem, hogy itt az ún. Bach-huszárok uniformisán szörnyülködik az író). Kétséges a keletkezés pontos dátuma is: a cím évszáma nem a bemásolás idejére utal: Egy magyaroktól elválhatatlan szív méltányos kitörése 1860-ban Boldog Isten, boldogtalan való! Mire ébred a szegény halandó? Nehéz idők, napok jönnek elő, Hisz a világ lábbal áll fölfelé. A fáradságért mi a jutalom? Háládatlanság, durva bántalom. Még ez hagyján, de azt is fecsegik: „Ki nem vetett, ne arasson itt!” Vad oktalanság barbár bélyege, Ez a vétek legiszonyúbb neme, Kizárni minket, ama nemzetet, Mely, amidőn a többi csak nevetett, Mi érkezénk e durva nép közé, S a míveltséget öntöttük belé, És megelégeltük a csekély adót, Mit bölcs eszűnk bölcsen reájuk rótt. Sör, virsli, s hogyha volt egyéb, Nem bántottuk, nekünk ez is elég. S ők panaszlák, hogy raboljuk őket, Szájoktól vesszük el az odavitt étket. És az ingyen-szállás, a vendégszeretet, Amire a magyar hivatkozni szeret, Mind kárba ment, s a fizetés érte: Nekik kell mozdulni házaikból félre. Hisz ez sértés, rendbontó zavar! Mit is akarhat e bolond magyar? Az égre, nem, ez ekként nem lehet! Mi az ésszel vívtuk ki e helyet, Igazságot tevénk mindenkinek – S hogy nem egyenlőn, róla ki tehet? Az igazság csak gyenge kis virág, Lehajlik az, ha süt rá napvilág. A pénz a fő, mindennek lelke ez, 42 �Mikszáth 170 Mit csak az ész s a tudomány szerez. Mert hiába, ki eszével nem él, Legjobb annak a koporsófedél. Ámde a magyarnak ez sincsen kedvére, Látszik, hogy míveltség nincs öltve beléje. Ami ezt ellenzi, valamit emleget, Elkopott egy eszme, a neve: Becsület. S elénk áll a tömeg, durván fülembe zúg: „Eltakarodjatok, erre vagyon az út!” Egész álarcosbál körültem a világ, Szemem torzképeket, csak rémarcokat lát. Ott is egy sarkantyú, mire volna másra, Mint szörnyű eszköznek öles gyilkolásra – Egy átkozott kölyök úgy rúgott meg vele, Hogy arra gondoltam: szörnyet halok bele. A kormány se gondol, meg kéne tiltani, Vagy adót fizessen, ki gúny akar lenni. Ez így rendjén volna, jaj, de mind hiába: Terveim gyökerét lomha féreg rágja, Egy őrült agy szülte borzasztó koholmány. A nép úgy nevezi: „megnyirbált alkotmány.” Vagy ha rá gondolok, fejemben egyszerre Megáll a gondolat: „oh, csak ez ne lenne!” Oda reményeim, tervem sírba szállva, Belebújt a világ magyar atillába. Igaz, hívő arcot alig látni nálunk, Míveltség harcosi, örvény szélén állunk. Oda a virsli és minden, ami jó, Hej, keserves nekünk a Constitutio! 8. A következő vers vallásos indíttatású. A másoló személyét nem lehet megállapítani. Az Érdemkönyvbe bejegyzett utolsó előtti írás: Egyházi ének Az ég homálya már Messze elköltözött, De te voltál a vért, Amely megőrizett Sötét éjszakában. Oh, te vagy a fáklya, Te a vezércsillag, Mely a halandónak 43 �Mikszáth 170 Biztos utat mutat Élet vihara közt. Csak virágot terem Ez az életpálya, Hogyha szent kezeid Nyújtod támaszára Szegény halandónak. Te vagy reménységem, Te az erős bástya, Mellyel ki nem mehet Senki dacolásra Menyei nagy Isten! A világ, ha arcod Elfordulna tőle, Mint hitvány buborék, Rögtön porba dőlne Haragod tüzétől. Isten, édes Atyánk, Légy örökké velünk, Felejtsd el a vétket, Oh, ne ródd fel nekünk, Gyarló embereknek! Vedd karjaid közé Bűnös gyermekedet, Ne hadd elvesznie A vész, vihar között, Melyben hányattatik. Csak a te szent karod, Melytől jő a remény – Biztosan evezek Az élet tengerén, Mert tebenned bízom. Csak téged imádlak, Csak téged szeretlek: Örömmel szentelem E földi életnek Minden pillanatát. 9. Az Érdemkönyv utolsó verse ismét egy ballada. Feltehetőleg Arany János Toldijának hatása alatt keletkezet. Nem Mikszáth kézírása: 44 �Mikszáth 170 Andorás István király idejében Számos fényes nemesurak Összeültek Budavárott, Hogy játékból csatázzanak. Volt köztök egy dölyfös olasz, Ki kiállt a harci síkra: „Gyáva magyar, harcolj ha tudsz!” – A nagyokat ekképp hívta. „Rajta fiúk, ne hagyjátok Az országnak becsületét Ily merészen elrabolni, Vágjátok a szedte-vettét”… Hős Andorás, erdélyi fi Szökött fel a harci ménre, Megmutatni az olasznak, Hogy nem korcs a magyar vére. „Istenemre – szólt kevélyen Büszke arccal az olasz: „Jobb ha elmégy az anyádhoz, Vagy fogdosni bogarat.” „Gyermekjáték, nem lándzsa, kard Kell kezedbe, szép öcsém! Hisz reszketsz, mint nyárfalevél Az ősz vagy a tél szelén.” „Csak kacagj – szólt a levente – De tanuld meg az egyet: Nem marokra mérik a hőst, S ki utolszor, az nevet!” „A hazáért, a királyért Szállok ontni véremet, Nincs talizmán: ősi kardom, Mellyel védem éltemet.” A néptömeg éljent kiált, Kezdődik a szilaj csata. Csattog a kard, foly piros vér, Teéretted, szegény haza! 45 �Mikszáth 170 „Halld Andorás! – ne hagyd magad! István király azt ígére, Hogyha győzöl, szép tettednek Harminc falu lesz a bére.” Andorás szép arca lángol, Kardja gyorsabb, mint a villám, De az olasz dőlésétől Lehanyatlik lova, Villám. „Lovat ide, gyorsan lovat!” – Kiált a bátor Andorás – „Itt van. Ülj rá! Ha lelövik, Ad a király százat ismét.” A levente nekivágtat, Kardja suhint, de hiába, Majd’ elszédült… Az olasz hős Olyat ütött páncéljára… No még egyszer… meg utolszor… Rajta!... ne félj, segít az ég! A magyar hős karja acél, Szemeiben harc tüze ég. Mint hadisten, lángpallossal Tör az órjás ellen felé: Kardja csattan s az olasz fő Legurul a lába elé. A csatakürt harsonája! Örömhangok mindenfelől. Jő a király… Fogadd kegyét, Szállj le vitéz a nyeregből! A rimaszombati korszak legfontosabb jellemzőit a föntiek (s Rejtő Rimaszombat-könyve) alapján a következőkben összegezhetjük. Először is: az iskola légköre által meghatározott politikai állásfoglalás, a negyvennyolcas hagyomány melletti magától értetődő elköteleződés élteti a fiatalember írásait. (Ez az „ellenzéki” szerepvállalás még a szegedi évek újságírására is jellemző.) Másodszor: a diák Mikszáthra is jellemző tulajdonság már (főleg balladáiban) az erős jelenetezésre való hajlam. Szeret monológgal és párbeszéddel szituációt teremteni. Harmadszor: már ekkor csattanóra kihegyezett szerkesztésmódra, a hatásos befejezésre törekszik. Végül, de nem utolsósorban: ezek még (az elsőt kivéve) nem vagy csak kevéssé önálló versek – a témát és a szemléletet az iskola adta. 46 �Mikszáth 170 10. Hogy nem mindig, már láthattuk – s erre van újabb példám is. Az önálló látásmódra. S hogy ez mennyire jótékony hatással tud lenni a versre, egy versbetéttel szeretném illusztrálni. Némi kis bevezetővel. Rejtő 1959-es könyvében olvasom, hogy Mikszáth önképzőköri írásainak némelyikéről ugyan korábban is hírt adott a szakirodalom, de „fiatalkori próbálkozásainak szövegét sehol sem közölték”. Ez nagyjából igaz. A rimaszombati versek önképzőköri bejegyzéseinek teljes szövegét valóban ő közölte először. De csak az önképzőköriekét. Más versről nem tud. Pedig W. Petrolay Margit 1956-os, az övét tehát megelőző közleményében (Mikszáth Kálmán ifjúkori írásai I–II. ItK. 1956 3–4.) is említ egy korai Mikszáth-verset, pontosabban egy versbetétet a Hasznos Mulattatónak a hetvenes évekből származó Mikszáth-írásai között. Egy kis novellaciklusban (Amit a ponyván árulnak, Hasznos Mulattató 1877. április 22. – május 13. – június 24.), melynek harmadik darabjában (Miért nem lett Pisera bácsi püspök?) fölfedez egy korai, állítása szerint a rimaszombati évekből származó versbetétet – s ezt Mikszáth egyik első verseként közli. (Pisera bácsi gebéivel legendás rimaszombati bérkocsis volt, diákcsínyek céltáblája.) Ha hihetünk Petrolay Margit állításának (s miért ne hihetnénk?), újabb valódi Mikszáth-verset olvashatunk a novella betétversében. S hogy valóban rimaszombatit, ezt a tanulmány Mikszáth szavaival is megerősíti: „Biz ez elég rossz vers volt; de azért csak leírtam szórul szóra, mert soha még, mióta poéta existál (már pedig poéta régen létezik, még akkor varga-csizmadia sem volt), a világon vers olyan hatást nem tett arra, akire íratott, mint e szerény föntebbi költemény, melyet eléggé iparkodtam Adonis-lábakba szoritni, ahol lehetett.” Az író túlzottan is szerény. „Íz, csín, tűz vagyon” e versben, a későbbi Mikszáth-írások javára jellemző – itt éppen Dolinay Gyula és lapja, a Hasznos Mulattató népnevelői és ponyvaellenes programjának a farvizén evezve. (Tatár Péter népszerű ponyvaíró volt – talán Mikszáth is olvasta.) Kapóra jött e vers, hadd fejezzem be én is csattanóval, az „adonisiak”, de legalábbis a felező ötösök e csattanójával a rimaszombati évek terméséről szóló rövid-hosszú eszmefuttatásomat: Pisera bácsi… Pisera bácsi Büszke Bettája Amerre csörtet, És a Deres is Amerre baktat, Látni lehetvén Csak a nagyító Üvegen által A haladásuk, 47 �Mikszáth 170 Ő maga bácsi Ülve kevélyen A kocsisságban, Literatúrát Tart a kezében. Mit? A Tatár PéTernek a művét. II. Selmecbányai versek A rimaszombati algimnáziumi tanulmányok befejezése után 1863-ban került Mikszáth a híres-nevezetes selmecbányai főgimnáziumba. („Híres-nevezetes”: elsősorban Petőfi Sándor egykori tanulmányai és önképzőköri tevékenysége nyomán.) Mikszáth három tanévet töltött ebben az intézményben – a hetediket 1863/64-ben, illetve 1864/65-ben, a nyolcadikat 1865/66-ban. Itt is kiváló tanárok tanították – közülük két nevet érdemes megjegyeznünk: az iskola igazgatójáét, Breznyik Jánosét (aki egyébként magyar irodalomra, történelemre és görögre is tanította a fiatalembert), valamint Scholz Vilmosét, a német irodalom és az újkori történelem tanáráét (az önképzőkör egyáltalán nem mellesleg említendő elnökéét). Ő volt az, aki istápolta Mikszáth itteni, sikerekről és kudarcokról egyaránt tanúskodó pályafutását. Az elismerés már az írói képességeknek szólt (Praznovszky Mihály idézett könyvében olvasom, hogy Breznyik János így emlékezett vissza Az én Gyuri bácsim sikerére: „az utóbbi elmeszüleményéről nyilatkozott előttünk Solz, ha Mikszáth így fog fejlődni, kitűnő beszélyíró válik belőle.”). S olvasom még ezt is: „Mikszáth soha nem felejtette el Scholz tanár úr jóslatát, hiszen ez volt a legfontosabb jövendölés, amellyel végül is pályát választott: ettől kezdve már csak író akart lenni (Praznovszky, i. m. 27. o.). A sikeres szereplésből kudarcok is fakadtak – az önképzőköri társ helyett megírt dolgozat s az ebből következő önképzőköri kizáratása 1866 januárjában. A selmecbányai önképzőköri versekről ismét Rejtő Istvánhoz, már említett munkájához (Mikszáth a selmecbányai főgimnázium diákja) kell folyamodnunk. Ebből kiderül, hogy Mikszáth itt összesen hat verset írt, s ebből három szövege rendelkezésünkre is áll. (Rejtő e nyomozói munkájában a szokásos források mellett elsősorban egy kései selmecbányai diáktárs, Pesthy István 1893-as dolgozatára, A Selmecbányai Lyceumi Petőfi kör története című munkájára támaszkodott. A Mikszáth önképzőköri munkáit cím szerint is tartalmazó részt szó szerint (és betűhű átírásban) idézem: „Az első műve, mellyel a körben fellépett, ’Egy fogoly levele’ cz. költeménye volt, (1863. okt. 24.) melyről bírálója véleménye ez: ’a munka az epistolához közelít és sikerült is némileg, amennyiben didacticus eszmékkel szépen telve van. Csak dal szerű külalakjában tér el az epistolától’. 1864. febr. 3án saját 48 �Mikszáth 170 munkáját és pedig ’Gyula vezér’ cz. balladáját szavalta el. Szept. 24 ’Képzeletem újra’ cz. művével aratott sikert; ugyanis ’az eszme jeles benne, csak a kidolgozás ellen vétett. Mindazonáltal az érdemkönyvbe irattassék’. […] 1865. febr. 11én ’Az öreg nemes’ cz. költeménye a külalak és eszméjének szépsége miatt, ha a kidolgozás gyengébb is az érdemkönyvbe itéltetett. […] Szeptem. 23án ’Petőfi sírja’ és ’Otthon’ czímű költeményeivel lépett fel, ’az elsőben mind az eszme, mind a kivitel egészen megfelel czéljának s a mű ezen fény oldala könyen [sic] felejteti el velünk azon csekély hibát, mely imitt amott az ütem dallamossága hiányában áll. A második mű tökéletesen sikerült, mert az érzemények benne lélektanilag és természet híven vannak ecsetelve. Mind kettő egy hangulag arra itéltetik, hogy az érdem könyv lapjain foglalja el méltó helyét.’ Ezeken kívül megemlítendő, hogy az első pályadíjját, melyet a körben kitűztek Mikszáth ’Gyula vezér’ cz. balladája nyerte el.” A föntiekben tételesen fölsorolt s értékelésüket is tartalmazó versek sorsáról érdemes még Rejtő szövegét is idéznem. Sajnálatos tényt közöl: „Az önképzőköri tevékenység dokumentumait nem sikerült feltárnunk. Hozzáférhetetlenségükre, illetőleg korai eltulajdonításukra Várdai [Várdai Béla, a Mikszáthra vonatkozó egyik gyakran idézett forrás – SP] 1909-es megjegyzése, amely szerint a ’Korány’ kötetei [ti. az önképzőkör lapjáé, melynek Mikszáth egy ideig szerkesztője is volt – SP] ’jórészt elkallódtak az idők folyamán’ sajnos helytállóak, és ha meg is vannak, teljesen ismeretlen helyen lappanganak. Ma már ez vonatkozik az érdemkönyvekre is. A lappangó önképzőköri produktumok cím szerinti ismerete azonban a Pesthy-féle dolgozat segítségével pontosabb lett.” Nemcsak pontosabb, de négy versnek a szövege is rendelkezésünkre áll. Hogy Rejtő István ezeket hol találta, nem tudom – nekem viszont sikerült mind a négynek a lelőhelyére bukkannom. 11. A fennmaradtak közül időrendben az első az 1854. február 3-i keltezésű Gyula vezér. A balladában a keresztény hit győzelmét István király az irgalmasság, a megbocsátás gesztusával vívja ki a pogány hitéhez makacsul ragaszkodó, de végül meghódoló Gyula vezér fölött. Figyelemre méltó a páros rímű felező nyolcasokban írt vers dialógusainak retardáló és fokozó szerepe, a párhuzamos mondatszerkezetek gondolatritmusa. A vers későbbi forrásával is rendelkezünk, mivel Mikszáth a Dolinay Gyula szerkesztésében megjelenő Hasznos Mulattató című néplap 1877. január 15-i számában megjelentetésre is méltónak tartotta: Gyula vezér Gyula vezér ül magában Börtönének egy zugában, Gondolkozik, gondolatja A szegény Erdélyt mutatja. 49 �Mikszáth 170 Úgy mutatja, amiként van, Fájdalomban, mély bánatban, Éles vassal amint vágják A hitet, az ősi bálványt. Oltártüzek kialudva, A táltosok űzve, futva… Régi pogány berkek romján Keresztény hit világolván. A szívekbe veti fényét, Hogy szinte csodának vélnéd, A legjobbak, a szilárdak Az őshittől mind megváltak. Még Erdély sem maradt tisztán, S diadalmát ülné István, Ha a fénynek nem voln’ árnya: Gyula vezér makacssága. Gyula vezér ül magában Börtönének egy zugában, És a néma síri csendben A bilincse meg-megcsörren. Nem az zörren, nem a lánca… A vasajtó csikorgása, Hírnök lép be a királytól, Gejza vezér nagy fiától. Hírnök lép be nyájas szóval: „Gyula vezér tarts a jóval! Légy keresztény s hazád atyja! Ez a király akaratja.” A rab búsan, vadul néz szét: „Inkább sohse lássam Erdélyt, S inkább Erdély sohse lásson, Még sem hagyom el vallásom.” Megy a hírnök és úgy látszik, Rossz a válasz, mert jő másik, Piros hóhér van mögötte, Gyilkos anyának szülötte. „Gyula vezér, Gyula vezér, Meg kell halnod elveidért, 50 �Mikszáth 170 A királynak a haragja Halált idézett magadra. Hadd el tehát elveidet, Jer, vedd fel az igaz hitet!” „Hitemtől – így szól a válasz – Vérpad, halál el nem választ.” Monda Gyula tompán nézve Abba a zavaros éjbe… A börtönnek sötétjébe, A lelkének fenekébe. Még tán soká úgy maradna Ha az éjben nem virradna; Harmadszor is pattan a zár S ömlik be a fény és sugár. Harmadszor is pattan a zár. „Hah, ki háborgat megint már?” Néz az ajtó nyílására – Maga az ország királya. Ott áll fényes palástjával: Minden mozdulat reá vall. Arcán a kegy, nyájas mosoly, Homlokán borulat honol. „Gyula, Gyula, jó vezérem, Testem teste, édes vérem, Légy keresztény, lásd be végre: Ez a hit visz üdvösségre. Ez a hit az égő fáklya. Nem csak ragyog a világa De melegít a lelkednek… Gyula vezér, melegedj meg!” Makacs fejét az megrázza, Büszkén tekint a királyra: „Hasztalanul beszélsz itten! Különb az én ősi hitem.” A király szól: „Mit se veszthetsz: Ha fölveszed a keresztet, Megbocsátom pártütésed.” „Nem veszem fel, nem én mégse” 51 �Mikszáth 170 „Visszaadom trónod, élted, Fegyveredet, arany vérted, Gyermekedet, ifjú nődet!” „Nem kellenek, tartsd meg őket.” István király elkomorul, Fényes arca éjbe borul. Harag, villám a szemében, Tüzes mennykő leesőben. Ámde ez se tart sokáig, Édes, nyájas szóvá válik… Nyájas szóvá, nem haraggá, Az az új hit teszi azzá… „Jól van tehát, te makacs rab, Megbocsátok: menj szabad vagy! De az Isten megver érte… Mert az Isten van megsértve.” Gyula vezér szemeiben Két ragyogó könnycsepp rezzen, Gondolkozik… szíve dobban, És melegszik egyre jobban. „Bocsánatod’ … Oh, királyom! Oh, mit mondjak! Nagy vagy, látom. S az Isten, mely erre készte… Ím, térdre omlok előtte. 12. Jóval keletkezése után, a Pesti Hírlap 1901. december 24-i számában jelent meg a Képzeletem újra… című költemény. Álljon itt a vers hírlapbeli bevezetőjének a Rejtő-féle keltezést megerősítő részlete: „Ezt a poémát Mikszáth Kálmán 1864-ben, hetedik osztályu tanuló korában irta a selmecbányai ág. ev. lyceum évkönyvébe. […] [A]z érdemkönyvben összes munkái közül csupán ez a vers található, amelyet sajátkezüleg irt az évkönyv lapjaira.” „Szívből jövő” s az immár szokásos csattanó tárgyi rekvizitumával záródó költemény. A Pesti Hírlap szövege következik: Képzeletem újra… Képzeletem újra Visszaszáll a múltba, A régmúlt időbe. Hej, pedig keserű s fájdalmas az nékünk S lesz örök időkre. 52 �Mikszáth 170 Ha tollam felfogom, Halovány arcomon Könnyeimet érzem. Hej, az a pár könnycsepp, az a forró könnycsepp Mily jól esik nékem! A haza reménye, Szabadsága, fénye Ott nyugszik a sírba’, Szívem elfogódik, ha a negyvennyolcat A kezem leírja. Nehéz, kemény napok, Idők voltak azok. Két karddal harcolánk: Az egyik benn maradt az ellen szívében Véres emlék gyanánt. Dúló csaták között A másik eltörött, Csak a markolatja, Az maradt nekünk meg és ereklyeképpen Őrizi a haza. Oly lelkesedésnek, Annyi kifolyt vérnek Mi lőn tehát bére? Gyalázatos járom a magyar hazának A nyakába téve. És az árva nemzet: Az is hord bilincset, S zokog fájdalmába’, Panaszát a szellő nyögve hordja széjjel A messze világba. A bujdosó honvéd Ha visszatekint még Az édes hazába, Kicsordul a könyü tűzkihalt szeméből, „Hej Világos vára!” S csak azután nyúl be A bő ujjú szűrbe, S kiveszi belőle Legbecsesebb kincsét, s megcsókolja százszor Keserű kedvébe. 53 �Mikszáth 170 Sok nehéz csatának, Ellőtt jobb karjának Jutalmául kapta – Fakó lett a könnytől, alig látszik meg, hogy: „Piros honvédsapka.” 13. A Pesthy által sorolt versek közül nincs nyoma az Egy fogoly levele, Az öreg nemes és a Petőfi sírja című költeményeknek. Az 1865. szeptember 23-án kelt Otthon című vers azonban szerepel a Rejtő-dossziéban, annak idején megjelent a Kánya Emília szerkesztette Családi Kör 1867. augusztus 11-i számában is. A vers a gyermekkort épp elhagyó Mikszáth poénra kihegyezett „saját” gyermekkor-ábrándja, ekkori szókészlete, kifejezés-állománya azonban még Petőfihez kapcsolja szerzőjét. A szöveget a publikáció alapján közlöm: Otthon Itthon vagyok újra, újra itthon: Ismerősök jönnek velem szembe, Kedves arcok, elfeledt vonások; Gyermekkorom jut megint eszembe, És vele a fényes álmok, tervek… Istenem, de boldog is a gyermek! Egykedvűen, mint a pipás ember, Ott guggol a kémény házunk felett; Már messziről meglátszik a füst, mit Óriási szájából ereget… Vidám, csendes az egész ház tája, A búcsúzó nap mosolyog le rája. A kapuban vén kuvasz nyújtózik, Álmosan néz a ki- s bemenőkre, Engem látva, haragosan mordul, Felszökik, majd egyet ásít, s végre Farkcsóválva hízeleg körültem; Míg én állok némán, elmerülten. Apám, anyám kijönnek előmbe, Örülnek, hogy karjaikban látnak; Nincsen vége a sok ölelésnek, A cselédek körülöttem állnak, Mindegyik tud kérdezni valamit, Hogy vagyok? És az Isten tudja: mit. A szomszédból eljő Sára asszony, Mikor lát, – a percet várta régen – 54 �Mikszáth 170 Összevissza nézeget, s rettentőn Csudálkozik, hogy oly nagyra nőttem, „Hej, hiába, elmúlnak az évek, Rabszolgái vagyunk az időnek.” Régi dajkám fejet csóvál, aztán Fontos arccal az anyámhoz mén be: Nagy gyanúja van, – suttogva mondja, – Gyanúja, hogy ki vagyok cserélve. Sári néni, igaza van kendnek, Nem vagyok a régi, boldog gyermek. 14. A selmecbányaiak közül utoljára a Térdepeljetek le… című vers kínálkozik. Rubinyi Mózes a Hátrahagyott iratok utolsó kötetének bibliográfiájában Gajdács Pál 1911-es visszaemlékezésére hivatkozva a vers keletkezését 1866. március 9-ére teszi (azzal a megjegyzéssel, hogy „március 15-én a selmeczi határban elesett honvédek sírjánál kellett volna azt felolvasni”). Hogy miért e feltételes mód? Breznyik János, az iskola igazgatója büntetésből eltiltotta a tanulókat „a köztük kitört polgárháboru” miatt az emlékezésen való részvételtől. Az itt következő szöveg Az Újság 1911. december 11-i közlése alapján áll: Térdepeljetek le… Térdepeljetek le!… Mert szent földön álltok, Itt az Isten háza! Fenn a magas égből ő maga néz rátok, Hadd nézzen, hadd lássa, Hogy van az emberi kebelben még részvét, S hogy a honszeretet ki nem aludt végképp. Térdepeljetek le!… Megérdemli e hely, Hol temetve vannak Azok, akik küzdve kezökben fegyverrel, A harcban haltanak; Hiszen jutalmuk még így is milyen kevés: Nehéz küzdelmekért részvét, elismerés. Harc volt… a nemzetnek a jog oltalmára Felharsogott szava, Majd ragadtak zászlót, az volt írva rája: „Szabadság és haza!” …Óh, e zászló mostan már össze van tépve: Mi magunk téptük el, – kellett szemfedőre… 55 �Mikszáth 170 Megdördült az ágyú… harcba ment a férfi, Ment és kardot rántott; Ez a kard amellyel védte harc veszélyi Közt a szabadságot! Azt a kardot széjjeltörték darabokra, Mert kellett – békónak a magyar rabokra… És ki nem rab, az önhonában idegen… Hát így jutalmazák Azokat, akik úgy, kik olyan melegen Szerették a hazát? A szegény honvédnek, ki annyit szenvedett, Koldulnia kell, hogy ehessék kenyeret. Óh, be jobb azoknak, akik meg nem érték E nehéz időket! Legalább a sírban álmodhatnak békén, Nem kínozza őket, Hogy hiába küzdtek annyi ellenében, És hogy ott vagyunk csak, hol azelőtt régen. Térdepeljetek le!… Ejtsetek könnyeket! Azok nyugosznak itt, Függetlenség! akik érted vívtak s neked Voltak bajnokaid; Nevedet susogták a haldokló ajkak… Hiszen érted éltek, hiszen érted haltak! Ilyenek voltak az ország katonái, A magyar honvédek; Szerették a hazát, viadalra szállni Élni-halni készek, És a viadalban hány olyan elesett Kiket a történet nem említ, elfeled. Ne feledjük el mi, hullassunk könnyeket E sírban, e helyen Nyugszik eltemetve a hazaszeretet; Itt, hol békén pihen Az elesett hősök porladó keble… Szent földön állotok… térdepeljetek le! 56 �Mikszáth 170 NAGY LÁSZLÓ A két Mikszáth és egy amerikai exelnök Mikszáth Kálmán 1910 tavaszára írói pályájának 40. jubileumi évéhez elérkezve joggal érezte boldog embernek magát, hiszen valósággá vált körülötte és vele, amiről valaha szépet és elérhetetlennek látszót álmodhatott. Ő az egyetlen magyar ember, akit ma, ebben az országban, mindenütt igazán, szívből és őszintén ünnepelnek (…) Ahogyan csak azokkal történhetik, akik egész életükben, mindig, öntudatlanul is azon dolgoztak, igazi munkával, hogy másoknak örömet, élvezetet, gyönyörűséget szerezzenek – írta róla a Vasárnapi Újság 1910. május 15-i száma, egy nappal a Vigadóban megtartott írói jubileumának fényes záróünnepsége előtt. Valóban az egész ország szeretetét és elismerését élvezhette, nem kis büszkeséget és elégtételt szerezve Mikszáth számára a bizony nehezen induló (és folytatódó) szépírói életpálya buktatóinak egyfajta kompenzációjaként. Azonban 1910 tavasza nemcsak a jubileumhoz kapcsolódó események sorát jelentette számára, hanem egy különleges találkozást is. 1910. április 17–19. között tett látogatást Magyarországon Theodor Roosevelt, aki maga kezdeményezte a Mikszáth Kálmánnal történő találkozást. A republikánus Roosevelt 1901-ben, 42 évesen lett az USA legfiatalabb elnöke, hivatalát 1909-ig töltötte be, katonatiszti rangot szerzett a hadseregben, így amikor európai körútja során Budapestre ellátogatott, a sajtó és maga Mikszáth is jobbára ezredesként titulálta őt. A hazai megkülönböztetett figyelem nemcsak a korábbi, hanem a reménybeli következő elnöknek is szólt, azonban Roosevelt ez irányú tervei végül mégsem váltak valóra, egy távolabbi rokona, Franklin D. Roosevelt lett az, aki elnökként (1933–1945) a család nevét ismét beírta a történelembe. A személyes találkozást Roosevelt részéről természetesen nem Mikszáth parlamenti képviselősége, hanem írói munkássága indokolta. Roosevelt a Hungária szállóbéli találkozáskor nem titkolta, hogy Mikszáthra, az íróra felesége1 hívta fel a figyelmét, aki elragadtatással olvasta a Szent Péter esernyője c. Mikszáth-művet és ajánlotta azt a férje figyelmébe: – Olvasd el ezt a könyvet, ez neked való munka. 1 Edith Kermit Carow Roosevelt második felesége volt. 1886-ban kötöttek házasságot, amelyből öt gyermekük született. 57 �Mikszáth 170 A házastársi ajánlást tettek követték, és ahogyan a volt elnök az íróval való találkozás első perceiben megvallotta: – Én azután nekifeküdtem és mondhatom, busásan meg voltam jutalmazva. Megjelent előttem az ön leírása nyomán az egyszerű kálvinista lelkész, a pusztai korcsma és a szegény néptanító. Uram! – én ezeket az alakokat már Amerikában ismertem. Azért jöttem Magyarországra, hogy megismerjem azt az országot, melyet ön úgy írt le, hogy a szívemet örökre megfogta2 – mondta Roosevelt mintegy igazolva, hogy valóban Mikszáth alakjai igen közel kerültek hozzá. Bizonyára több karakter, élethelyzet gyermekkori élményeit idézhette fel benne, a fárasztó politikusi évek, az elnökséggel együtt járó terhek után örömmel újraélte egykori emlékeit, olyannyira, hogy az íróval való személyes találkozást a tengerentúli sűrű programja ellenére is szükségesnek tartotta beiktatni. Roosevelt országjáró útján. Balra Apponyi Albert, jobbra Roosevelt, közöttük Hengelmüllerné, washingtoni nagykövetünk felesége Forrás: Új Idők 1910. április 24. Maga a találkozás ténye, a túláradó önvallomás bizonyára kevés művészembert hagyott volna érzéketlenül, de Mikszáthot mindez láthatóan alig befolyásolta. Bár teljességgel tisztában volt a közöttük lévő társadalmi és minden ebből adódó különbséggel, de önérzetes és öntudatos magyarként, az akkor még létező Nagy-Magyarország állampolgáraként, jeles írójaként mégsem érezte magát semmilyen téren kisebbrendűnek. 2 Budapesti Hírlap 1910. április 20. 58 �Mikszáth 170 A találkozó végén az újságíróknak elmondott első gondolata nemcsak tökéletesen mikszáthi volt, hanem mögötte az élc szavai is kiérezhetők voltak egy olyan magyar írótól, aki való értékén tudta kezelni a kettőjük közötti beszélgetést. – Szép hollandus fej s a mit mond, bár nem értettem, amikor mondotta, nagy hatással volt rám. Kellemes az arcmimikája és van valami nagyon szépen csengő a hangjában. Én soha sem fogom elfelejteni. A találkozóra Mikszáth nem egyedül, hanem fiával, ifj. Mikszáth Kálmánnal3 érkezett, aki akkortájt fejezte be a budapesti jogi egyetemi tanulmányait. Bizonyára annak keretében szerezve angol nyelvismeretét lett a találkozó egyik tolmácsa, első mondatával mintegy bemutatva saját szerepét is. – Ezredes úr, atyám bocsánatot kér általam, hogy nem beszéli az ön hazája nyelvét, de ezt azzal mentegetheti, hogy az ő idejében itt Magyarországon patriotizmusból nem tanult senki más nyelvet a magyaron kívül. Az én apám, ezredes úr, azt mondotta, ha volt neki bátorsága az iskolából az életbe kilépni a magyar nyelvvel, lehet bátorsága arra is, hogy ide is eljöjjön. Roosevelt ezt követően Mikszáth művét és annak angol fordítását dicsérte, amely angolul volt írva, de a szereplők karaktere magyar maradt. Egyébként Jókait is ismerem, de úgy hallom, hogy az ő fordítása nem sikerült olyan jól. Mikszáth elmondta, hogy most amerikai vonatkozású dolgot ír, még az elnök úr is szerepelni fog benne, majd Roosevelt fitogtatta világirodalmi műveltségét Tolsztoj, Sienkiewicz, Gogol műveinek felsorolásával. Lényegében ezzel zárult a Budapesti Hírlap 1910. április 20-i cikke, a találkozón történtek azonban nem merültek ki az udvariassági formulákban, annak érdemi részleteit, Mikszáth valós érzelmeit csak az író halála után egy évvel hozta nyilvánosságra a Budapesti Hírlap újságírója, Hetényi Imre, aki „másodtolmácsként” bebocsátást nyert a Hungária szálloda elnöki fogadótermébe. Azt, hogy miért törte meg Roosevelt, sőt a maga Mikszáth által is kért, a nagypolitikai részletekről való hallgatást a lap, csak találgathatjuk. Hiszen a leginkább érintettek, Roosevelt és Ferenc József még éltek, a világpolitikai körülmények sem sokat változtak, Theodor Roosevelt sem mondott le újabb elnöki terveiről. Talán éppen Mikszáth halála miatt érezhette a hírlap, immár feloldhatja a titoktartást. Így 1911. április 26-án már leírhatta azt, hogy Rooseveltnek az írót elismerő mondatára Mikszáth azzal riposztozott: 3 Ifj. Mikszáth Kálmán (1885–1950) ügyvéd, politikai szakíró, főispán. Jogi diplomát, majd ügyvédi oklevelet szerzett. Mikszáth Kálmán halála után Tisza István karolta fel, támogatásával Párizsban és Londonban is tanult. Tisza, majd Bethlen István hűséges követője volt, a kormánypárt képviseletében kétszer is indult nógrádi országgyűlési képviselői helyért, de mindkétszer veszített, majd 1926–1932 között Miskolc város főispánja lett. Gömbös miniszterelnöki kinevezésekor azonban hivataláról lemondott. Több politikai tanulmányt írt szakfolyóiratokba, hírlapokba, önálló könyvei is megjelentek. 59 �Mikszáth 170 – Idehaza bizony megtörtént velem az a furcsaság, hogy nem ismertek. Ez úgy volt, hogy egyszer, amikor Jókai életrajzán dolgoztam, szükségem volt néhány olyan adatra, amelyet csak a bécsi udvari levéltárból szerezhettem meg. Kértem, küldjék el az adatokat. Hát kérem, a kabinetirodából a magyar miniszterelnökséghez erre kérdést intéztek, létezik-e csakugyan egy Mikszáth nevű író és ha igen, miféle ember. Most aztán nagy elégtétel ez nekem, hogy az elnök úr ott az óceánon túl is ismert, amikor Bécsből azt kérdezték, hogy vagyok-e egyáltalában. Mikszáth azonban nem elégedett meg az általa bizonyára műveletlennek tartott bécsi hivatalnokok felemlegetésével, egyre jobban belelendült a szomszédságpolitika taglalásába. Beszélt, illetve beszélni kezdett az Ausztriához való viszonyunkról, elnyomatásról, királyról, a Habsburgokról. Roosevelt azonban az első pillanatok után ráeszmélt, itt korántsem irodalmi témákról lehet szó, hirtelen Mikszáth szavába vágott, majd a fordítás ismertében felszólította az újságírókat. – Stop! – mondta izgatottan. Erről ne beszéljük, ne is írjanak önök se lapjaikba erről! – fordult a jelen lévő két újságíróhoz.4 Az exelnöki reakció érthető volt, hiszen Rooseveltet budapesti érkezése előtt Ferenc József fogadta Bécsben, igen kínos lehetett volna, ha kiderül, kiről és miről cserélt eszmét Roosevelt és Mikszáth. Hetényi újságíró visszaemlékezése szerint Mikszáthot kelletlenül érintette, hogy a szabadság földjének szülöttje sehogy sem akarta őt gondolataiban követni, így már kevésbé érdekelték a továbbiak. Érezte ezt Roosevelt is, így kurtán-furcsán lezárta a beszélgetést. – No, most hazamegyek és megmondom a feleségemnek, hogy beszéltem önnel. Tudom, megdicsér. Alig egy hónappal később, 1910. május 28-án Mikszáth Kálmánt utolsó útjára kísérte a nemzet. Fia a halálhírről sürgönyben értesítette Rooseveltet, aki a következő részvétlevélben válaszolt5: Kedves Uram! Igen fájlalom atyja halálát. Nagy író és rendkívüli ember volt. Szíves értesítését köszöni igaz híve Roosevelt Tivadar. 4 A sajtó részéről csak két fő, a Budapesti Hírlap két újságírója volt jelen, Roosevelt titkára engedélyével. 5 Budapesti Hírlap 1911. április 16. 60 �Szépirodalom JÓNA DÁVID Feltámadás éjszaka csöndje, hajnali álom mélységbe süppedt pikkelyes múlt ez kórházi ablak, hiába tárom, a látóhatáron a hold is kimúlt gépi közönnyel viselt a sors, fájdalom újra, szárnycsapkodás, a halál ha hérosz, legyen az gyors, elolvadt gyertyának szép ájulás embriópózban, szapora sejtek, nem várják már az égi csodát, kiszáradt percek, körbe is vettek, szürkévé tették az egész szobát dacol az önzés, magába roskad, a kőpad is üres, hideg az arc, álmatlan éjben, fakul és rothad, kegyelem kelyhében utóvédharc alázat nélkül, kormozott lélek, érzem ahogy köröz az aranysakál magára rántja, mítoszát zárja a szörnyen magányos tucat-halál örvénylő folyóban kipusztult ösztön partot érez a lába alatt megérkezését közlik is rögtön átázott szívvel fekszik hanyatt homályát vesztő szellemi lét, kiadott versek, feltámadás, a költő, az ismeri a varázsigét, túlélése szép lázadás 61 �Emlékezés SHAH GABRIELLA Búcsú ifj. Szabó István és Sz. Nagy Mária szobrászművészektől 2017. január 26-án, csütörtökön kilencvenéves korában elhunyt ifj. Szabó István szobrászművész, Nógrád megye díszpolgára, két nappal később pedig felesége, a szintén szobrász Nagy Mária. Jelen írással rájuk emlékezünk. Ifj. Szabó István 1927. május 22-én született Dorogházán, Benczúrfalván élt és dolgozott abban a műteremben, amelyben egykoron Benczúr Gyula is alkotott, majd 1992-ig édesapja, id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész készítette szobrait. Alkotásai, kisplasztikái, érmei, köztéri szobrai a megye, az ország számos településén és az ország határain túl is megtalálhatók, s tehetségéről, művészi hitvallásáról szólnak. A képzőművészeti főiskolán Pátzay Pál és Kisfaludy Stróbl Zsigmond tanítványa volt. Első köztéri szobrászati megbízását közvetlen a főiskola elvégzése után kapta: Budapesten a Hősök terén a Millenniumi emlékmű felújításakor az egyik dombormű, a Bethlen Gábor szövetséget köt a csehekkel című alkotás elkészítésével őt bízták meg, majd folyamatosan kapta a felkéréseket az ország számos településére. Ifj. Szabó István munkásságában meghatározó helyet foglalnak el a portrészobrok. Nagyon sok irodalmi sze- 62 �Emlékezés mélyt mintázott meg. Petőfi Sándort, Madách Imrét, Váci Mihályt, Mikszáth Kálmánt, Ady Endrét. Petőfiről több kisplasztikát is készített, úgy, ahogy Petőfit ismerjük, sokarcúnak: a vándor Petőfit, a szabadságharcos Petőfit, a költő Petőfit. Életnagyságú Petőfi-szobra van Mezőberényben és a szlovákiai Királyhelmecen. A szlovák városból több megrendelést kapott, s az ő tervei alapján készült el a város történelmi emléktere, amelyet díszkút, Szent István, Szent László, Szent Imre közszobrai, s a város és környékéhez kapcsolódó személyek domborművei díszítenek. A város más pontján II. Rákóczi Ferenc és Eszterházy János mellszobrai állnak. A bodrogközi szlovák város azzal is kifejezte köszönetét, elismerését, hogy díszpolgári címet adományozott a számára. Kisterenyének – ahol szülei egy ideig éltek, ahol gyermekéveinek egy részét töltötte és ahol a város közterén szobrai láthatók – a díszpolgára. 2009-től Nógrád megye díszpolgára is. Nógrád megye majd minden településén találkozhatunk Szabó István-alkotással, Salgótarjántól, Kisterenyén, Pásztón át Szurdokpüspökiig vagy Magyargéctől Nógrádmegyerig. De országszerte sok helyen állnak játszóterei, díszkútjai, portrészobrai, emlékművei. Egy fontos nógrádi helyszín: Horpács. Az utóbbi években itt egy csodálatos szoborpark alakult, ahol jeles horpácsi vagy Horpácshoz kötődő személyek sorakoznak a Mikszáthkúria parkjában. Nagy Iváné, aki az egyik legnagyobb hatású magyar genealógus, heraldikus, történész volt, a szécsényi születésű, de Horpácson letelepedett Szontagh Pálé és Mauks Ilonáé, Mikszáth Kálmán feleségéé. De a legjelesebb közöttük: Mikszáth Kálmán. 1999-ben készítette el Horpácsra, a Mikszáth-emlékparkba, a múzeum elé az író életnagyságú szobrát, amelyre ha az ember ránéz, úgy érzi, ott ül vele szemben a lócán a nagy palóc mesélő. Hosszú ideig foglalkoztatta Madách Imre és Fráter Erzsébet élete. Gipszből elkészítette a kettejük szobrát. Madách Imre és Fráter Erzsébet boldog fiatal házasként ke- 63 �Emlékezés rültek Csesztvére, de a kapcsolatuk tragédiába torkollt. Ezt az összetartozást és szétválást egyesíti magában ifj. Szabó István alkotása. Álmai, vágyai között szerepelt, hogy a szobrot Csesztvén bronzba öntve láthassa. 2010-ben avatták fel a somoskői vár alatt az Aradi vértanúk emlékhelyén az általa készített szobrokat és domborműveket. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának megbízásából készítette el a somoskői vár lábánál lévő parkban a reprezentatív emlékhelyet. „Sokat olvastam a 13 aradi vértanú drámai életútját, s belső felfűtöttség kísért azalatt az idő minden percében, míg ezzel a munkával foglalkoztam” – mondta ifj. Szabó István. A történelmi emlékhelyet a már meglévő díszkúthoz igazította a félköríves pihenőhelyre. Az épített támfalba helyezte el a vértanúk domborművét, a közepén álló díszkutat pedig gróf Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökének mellszobrával egészítette ki. Az emlékhely gyönyörűen illeszkedik a természeti környezetbe. Halála előtt egy közel 10 méteres Krisztus-szobor vázlatán dolgozott egy dabasi vállalkozó megbízásából. A karjait kitáró Krisztus egy imahelyre készült. 64 �Emlékezés Ifj. Szabó István elsősorban köztéri műveknek az alkotója, de több kisplasztikája is van. Faszobrait az anyag tulajdonságait a legteljesebb mértékben kiaknázó, ugyanakkor híven meg is őrző organikus szemlélet jellemzi. A fa saját természetét használja fel, ahhoz alkalmazkodik, alázattal nyúl ehhez az anyaghoz. Ezt jól példázza az Alvó fej c. műve, ahol a fa kérge a hajat szimbolizálja. A talált fán nem sok alakítás történt – mégis egy nagyszerű alkotás született. Vagy a nyújtózkodó lány esetében a fa görcse – a lány szeme. Ugyanilyen természetes a Benczúrfalvai korpusz című műnél – a fa elágazásaiból lett Krisztus két karja, a fa kisebb sérülése éppen Krisztus sebét jelzi. Ifj. Szabó István a természettel közösen alkotott. Egyfigurás kis bronzszobrai – szobrászi tőmondatok, melyekkel az emberi kapcsolatok, sorsok, élethelyzetek drámaiságát jeleníti meg: Hazafelé az erdőről, Hazafelé a mezőről, Summás, Beszélgetők stb. Az 1959-ben a bécsi Világifjúsági Találkozón első díjat nyert Pomona című szobrának egyik másolata egy londoni gyűjteményben van. Szoborszereplői mély, meleg emberi érzésekkel átitatott, esendő, de méltóságukat nem vesztő, fel nem adó alakok. A női alakokat lágy líra, humanisztikus vezérlőelv jellemzi. 65 �Emlékezés Érmeket is készített. A szécsényi országgyűlés 300. évfordulójának emlékérme a soproni érembiennálén I. díjat kapott. Szécsény várossá nyilvánításának 675. évfordulója alkalmából is készített egy emlékérmét. Hosszú évtizedeken át nem csak alkotott, szervezőként, szövetségi tisztviselőként részt vett a magyar képzőművészet közéletében. Munkásságát két alkalommal Munkácsy-díjjal, SZOT-díjjal ismerték el. Elsőként ő kapta meg hazánkban a Derkovits-ösztöndíjat. Életéről és művészetéről 2001-ben könyv jelent meg a Hollósy Galéria kiadásában, 2009-ben pedig Shah Timor készített filmet Élet a szobrok között címmel. A képzőművészeti főiskola elvégzése után 1953-ban nősült meg, s vette feleségül a hatvani származású Nagy Mária szobrászművészt. A művészházaspár Budapesten lakott, de gyakran hazalátogattak Benczúrfalvára, ahol a nagyméretű munkáikat készítették. Nagy Mária 1953-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Beck András, Mikus Sándor, Kisfaludi Strobl Zsigmond voltak a mesterei. Szobrászati tevékenységéért több ízben kapott kitüntetést (1971: Szocialista Kultúráért, 1972: a Művelődési Minisztérium díja, 1991: az Arcok és sorsok kiállítás díja). 1959–85-ig a XIII. kerületi Németh László (korábban Kilián György) Gimnáziumban tanított. Könyvillusztrálással is foglalkozott. Országszerte számos köztéri műve áll, többek között Bajza József szobra Hatvanban, Mackó c. mészkő szobra a budapesti Transzvill Óvodában, gróf Klebelsberg Kunó bronz domborműve Hatvanban, a 100 éves a Kossuth Lajos Általános Iskola domborműve és az Ifjúság kútja szintén Hatvanban. Művészetéről legszebben s talán legértőbben Csohány Kálmán grafikusművész beszélt: „Nagy Mária elmélyülő, bensőséges érzelmeket kifejező művész. Műveinek belső sugárzása észrevétlenül ragadja meg a szemlélőjét és együttérzésre, együttrezdülésre kényszeríti. Nem tör új utakat, nincsenek bravúros formai játékai, de van megtartó, megőrző hite és alázata. És van még egy ritkább emberi, művészi tulajdonsága – a hűsége.” Ez a hűség élete végéig kísérte művészetét, de életének mindennapjait is férje és gyermeke iránt, férje művészete iránt és férjének családja iránt is. Személyükben két kiváló alkotót és embert veszített el Nógrád megye, az egész magyar művésztársadalom. 66 �Helytörténet VARGA MÁRIA Beszélgetés Matúz Gáborral, a Nincs kegyelem című film rendezőjével A Nincs kegyelem kapcsán eszembe jutott, hogy mi volt az én első találkozásom a témával. A nyolcvanas években diákként utazgattunk Nyugat-Európában, és találkoztunk ottani egyetemistákkal. Azt hiszem, a franciaországi Taize-ben beszélgettünk fiatalokkal, akik 1956-ról kérdeztek. Emlékszem, a szó szoros értelmében semmit nem tudtam mondani. Szerencsére volt ott egy történelemszakos fiú, aki beszélt valamit róla, de arra sem emlékszem, hogy mit. Sőt, azon sem csodálkoztam el, hogy ők ott többet tudnak a dologról, mint mi, magyarok. Visszagondolva, azért ez meglehetősen abszurd helyzet volt: valami elképesztően lebutított világban éltünk akkor is. Valószínűleg Te egészen másként találkoztál 56 témájával, hiszen – a filmjeid is mutatják – élénken foglalkoztat a történelem. A történelem és az irodalom iránti érdeklődésem már általános iskolás koromban, a hetvenes évek elején eléggé nyilvánvalóvá vált, rengeteget olvastam, és az akkor elérhető filmek közül is főleg a történelmi témájúak fogtak meg… Bár, így a kérdés nyomán jobban visszagondolva, igazából „mindenevő” voltam. De azt hiszem, először mégsem olvasmány- vagy filmélményként szereztem tudomást ötvenhatról, hanem édesapámtól hallottam arról a bizonyos októberről, méghozzá úgy, hogy mindenféle kétely nélkül forradalomként emlegette az akkori történéseket. Ő Etesen született, néhány kilométerre Salgótarjántól, és – mondhatni – természetesen a tarjáni sortűzről mesélt sokat. Tőle úgy hallottam, hogy 131 embert lőttek agyon a pufajkások és az oroszok. Ráadásul a történet eredetiben valahogy úgy szól, hogy annak a bizonyos december 8-ai szombatnak a délutánján megjelent a portájuknál egy szemmel láthatóan ideges, kétségbeesett fiatalember, kezében gyűrögetve a kalapját, és azt mondta nagyapámnak: „Jani bácsi, baj van! Lajos meghalt... Lelőtték az oroszok.” Nagyapám összehúzott szemekkel méregette a rossz hír hozóját – ismerte egyébként –, aztán megfordult, és elkiáltotta magát: „Lajos!” Édesapám bukkant elő a ház mögül, kezében baltával. Éppen fát vágott. Az illető természetesen nagyon megörült, hogy barátját és kollégáját életben találja, de hozzátette, egy perccel korábban kész lett volna akár megesküdni is arra, hogy édesapámat a halottak között látta a tarjáni főutcán. 67 �Helytörténet Meghatározó élmény lehetett… Úgy fogalmaznék, hogy a későbbiekben vált meghatározóvá, kisgyerekként inkább csak érdekesnek találtam, különösebben nem foglalkoztam vele vagy legalábbis nem emlékszem, hogy hosszabban lekötött volna. Aztán, már felső tagozatos voltam, amikor a kezembe kerültek Berkesi András, Moldova György és Szilvási Lajos könyvei. Ezekben találkoztam ismét 1956-tal, de némiképp más megközelítésben, mint odahaza. Sajátságos névsor, a Kádár-kor ponyva- és bulvárirodalmának emblematikus alakjai, hatalmas olvasótáborral bírtak egyenként is. Berkesi nem mellesleg ávós volt, Moldova pedig a mai napig nem titkoltan Kádár János rajongója. Berkesi dolgozott az ÁVH-nál, kíméletlen ember hírében állt, több koncepciós per előkészítésében vett részt, aztán őt is elítélték, ült néhány évet börtönben, 1956-ban a forradalmárok ellen harcolt. Szilvási Lajos ezzel szemben a forradalom napjaiban az Obersovszky Gyula által szerkesztett Igazság c. lapnál dolgozott, ők ketten tehát a barikád két különböző oldalán álltak. Ezekről persze a hetvenes években semmit nem tudtam. Mindenesetre Berkesi egyik könyve, az Októberi vihar máig élő emlék, mégpedig azért, mert – már a középiskolában – enyhe szóváltásba keveredtem a történelemtanárommal 1956 megítélését illetően. Másodikos vagy harmadikos lehettem, amikor az egyik órán ezzel a bizonyos Berkesi-könyvvel hozakodtam elő, amiben azt olvastam, vagy legalábbis úgy értettem a szerző által leírtakat, hogy 1956 nem egyértelműen ellenforradalom volt, vagy legalábbis nem minden részében. Emlékszem tanárom kissé meglepett, csodálkozó, gyanakvó arcára, amit gyorsan követett a vita hirtelen lezárása, és emlékeim szerint máskor ez a téma elő sem került. Olyasféle tekintettel méregetett, mint aki nem akarja elhinni, hogy legálisan hozzáférhető olvasmányok alapján bármelyik tanítványa a hivatalos és általa is vallott értelmezést megkérdőjelező következtetésre juthat. Akár ki is csaphattak volna az iskolából? Nem fajult a vita idáig. Huszár Miklósnak hívták egyébként ezt a tanáromat, és ő tanította a Világnézet c. tantárgyat is. Akkurátus, precíz, rendszerető ember volt, keményen kézben tartotta a társaságot, ami 14-18 éves fiatalemberek esetében azért nem mindig könnyű. Nagyon szeretett focizni, és egyébként – nem mellesleg – az MSZMP iskolai alapszervezetének titkára volt. Huszár tanár úr amúgy egy alkalommal arról beszélt nekünk, hogy szeretné, ha még az ő életében megvalósulna a kommunizmus, és ennek látja is a lehetőségét. Nem sokkal később aztán, ötvenvalahány éves korában, meghalt. Akkor már végeztem, túl voltam az érettségin, de úgy hallottam, hogy focizás közben szívinfarktust kapott, az vitte el. Azt hiszem, kedvelt 68 �Helytörténet engem, mint az egyik olyan tanítványát, akihez közel áll a történelem, és valamennyire el is igazodik a tananyagban. Kezd egy íve kirajzolódni annak, miként jutottál el addig, hogy vászonra vidd a tarjáni sortüzet… Évtizedek távlatából visszatekintve tűnhet úgy, mintha az ember útja automatikusan vezetne erre vagy arra. Fiatal felnőttként, már a nyolcvanas években értek újabb impulzusok 1956-tal kapcsolatban, amikor megismerkedtem egy fiatal katolikus pappal. Mocsáry Csaba némi idő elteltével a bizalmába fogadott, és rendszeresen megkaptam tőle az akkor illegálisnak gondolt szamizdat Beszélő stencilezett példányait, amelyeknek a többségét persze elolvasás után vissza kellett adnom, mert a legtöbb lapszámból csak egy darab volt neki is. Én pedig ifjúsági hittanra jártam Mocsáry Csabához a nyolcvanas években, de ott nem derült ki ez a fajta ellenzékisége. A Beszélőben olvasható írások hozzáadtak valamit a forradalomról addig alkotott képhez? Gyökeresen nem változott meg az álláspontom, bár feltehetően kiegészült. Igazából nem kötök az akkor szamizdatnak hitt folyóirathoz semmilyen revelatív meglátást, szempontot, legalábbis azok a számok, amelyek a kezembe kerültek, nem tartalmaztak ilyesmit. Tetszett a lap, mert körüllengte valami titokzatosság, amire még ráerősített, hogy egy plébánián jutottam hozzá a példányokhoz. Lassan elérkeztünk a rendszerváltozáshoz… Elérkezünk 1989–90-hez. A „beszélős” idők után pár évvel, már főállású újságíróként, a Pesti Hírlapnál, de főleg a Demokratánál, majd televíziós műsorvezetőként az Éjjeli menedékben foglalkoztam időnként ötvenhatos témákkal, megismertem Wittner Máriát, Pongrátz Gergelyt, Obersovszky Gyulát és másokat a forradalom egykori résztvevői közül, interjúztam Berkesivel, Moldovával és Szilvásival – az utóbbival készült anyag meg is jelent –, kezdtem egyre átfogóbban, árnyaltabban látni a forradalom és szabadságharc időszakát, az október 23-ához vezető történéseket és a november 4-ét követő megtorlásokat, a traumát követő gyors konszolidációt. Mindezzel együtt még véletlenül sem állítom azt, hogy tökéletesen képben lennék az 1956-os évszámmal jelölt, nem csupán az adott évet magában foglaló történelmi korszakkal, ami leginkább bolsevista diktatúraként írható le, de valamelyes jártasságra azért szert tettem a témát illetően. Először dokumentumfilmeket rendeztél, utána két dokumentum-játékfilmet. Miért kedveled ezt a hibrid formát? Van ennek hagyománya? Léteznek ismert rendezők ebben a műfajban? 69 �Helytörténet Nem állok különösebb érzelmi viszonyban egyik műfajjal sem, bármelyiket el tudom fogadni. Adott esetben mindegyiknek meglehet a létjogosultsága. Azt pedig, hogy vannak-e ismert rendezők ebben a műfajban, nem tudom. Jómagam egyet sem ismerek. Lehetséges, hogy egyszer majd a játékfilm műfaját választod, és ezeket – szigorúan műfaji értelemben – afféle bemelegítésként lehet tekinteni? Nem tudatos elhatározás van amögött, hogy először dokumentumfilmeket, aztán dokumentum-játékfilmeket rendeztem. Az elmondani kívánt történet és a rendelkezésre álló lehetőségek együttesen határozzák meg, melyik formát választom. Amikor készültél a filmre, végignézted a témában korábban született játékfilmeket, esetleg olvastál szépirodalmat is? Vagy inkább a történelmi anyagokat tanulmányoztad? Viszonylag sok ötvenhatos filmet láttam, játék- és dokumentumfilmet egyaránt, amelyek a legkülönfélébb – intellektuális, krimiszerű, populáris – megközelítésekben foglalkoztak a témával. Olvasni inkább történeti munkákat olvastam 56-ról, mint szépirodalmat. Megítélésed szerint eléggé feldolgozta a filmművészet 56 témáját? Nem. Melyik film tette rád a legnagyobb hatást? Volt olyan, amelyik tetszett, volt, amelyik nem, de a legtöbb vagy talán mindegyik alkotásról azt gondolom, jó, hogy elkészült, hiszen segíthetnek árnyaltabbá tenni az 1956-ról kialakult képet, ami jelenleg még nem igazán nevezhető letisztultnak. Hogy érted ezt? Vannak hamis képzetek vagy történelmietlen állítások? Bizonyára vannak hamis képzetek és történelmietlen állítások, hiszen miért ötvenhattal kapcsolatban ne lennének? Szinte bármelyik nevezetes történelmi eseményünkre vetünk egy pillantást, azt látjuk, hogy egymással akár homlokegyenest ellenkező állítások vannak jelen a köztudatban, kezdve a honfoglalással, folytatva II. Lajossal és a Csele-patakkal, Zrínyivel és a vadkannal, vagy ugorva jó nagyot az időben, vegyük Petőfi rejtélyes eltűnését – Barguzin vagy nem Barguzin –, és ugyanez a helyzet 1956-tal is. Nézzük például Nagy Imrét. Valójában ki is volt ez az ember? Melyik arca volt az igazi? A bolsevik? Tudjuk, hogy Vologya néven az NKVD-nek dolgozott, egyes megközelítések szerint nem kevesek erőszakos halálát elősegítve a sztálini időszakban. A földosztó vagy a padlássöprő? A magyarországi németek deportálója? A mártír miniszterelnök, aki élete utolsó pillanatában sem tagadta meg kommunistaságát, a kommunizmust? De szóba hozhatjuk 70 �Helytörténet a „pesti srácokat”, feltehetjük a kérdést, kinek a forradalma volt 56: a vidéké vagy a fővárosé? Valójában hányan gondolták komolyan, hogy akár az életük árán is szembeszállnak a szovjetekkel? Csupa olyan felvetés, amelyek mindegyikének vannak hívei, elvakultak és mérsékeltek egyaránt. Vagy talán nem is kell ilyen mélyre menni, elegendő lehet, ha tartunk egy rövid, a teljességre törekvést tudatosan mellőző névsorolvasást, s világosan látszik, mi minden keveredhet bennünk, amikor a forradalom és szabadságharc képét próbáljuk megrajzolni a magunk vagy a gyermekeink, az utánunk következő generációk és nemzedékek számára: Eörsi László, Jobbágyi Gábor, Kahler Frigyes, M. Kiss Sándor, Standeisky Éva vagy éppen Wittner Mária, Rácz Sándor, Mécs Imre, Krassó György, Göncz Árpád, Nagy Erzsébet, Vásárhelyi Mária, esetleg még, mintegy kakukktojásként, idekívánkozik Havas Szófia neve. Ha őket hallgatjuk vagy olvassuk – hallgattuk vagy olvastuk –, támadhat az az érzésünk, hogy esetleg nem is ugyanarról a történelmi eseményről beszélnek-beszéltek. Óhatatlanul megfordul az ember fejében, hogy akkor most kinek van igaza, kinek az interpretációját tekintse hitelesnek. És ha egyikét vagy másikát tekinti történelmileg és történetileg elfogadhatónak, akkor az ezzel szemben álló gondolatokat természetesen hamis képzetekként, történelmietlen megnyilvánulásokként könyveli el. Netán úgy van vele, mint jómagam, aki nem feltétlenül tartom ördögtől valónak egy esemény többféle olvasatát, az értékelések és vélemények ütközését-ütköztetését. Valószínűleg az idő rendezi majd el 1956 helyét és szerepét is a magyar és a világtörténelemben egyaránt, előbb vagy utóbb talán eljön a megnyugvás, de ha netán nem így lesz, remélhetőleg akkor sem dől össze a világ. Megkérdezted kamerán kívül az egykori események szereplőit, hogy később hogyan alakult a sorsuk? Milyen megtorlások érték őket? Hosszasan beszélgettem filmbéli interjúalanyaimmal, de kirívóan durva megtorlásról senki nem számolt be azok közül, akik konkrétan ott voltak a tömegben vagy csak az utcán tartózkodtak éppen, amikor megszólaltak a fegyverek. Tudomásom szerint nem zárták börtönbe, nem kínozták meg egyiküket se, igaz, piedesztálra sem emelték őket. Dolgoztak, dolgozhattak, bár volt olyan megszólaló, akinek az édesapját, a férjét hosszú évekre ítélték. Fontos megjegyezni, hogy a filmben megszólalók egyike sem volt tudatos forradalmár, hangsúlyozottan véletlenül keveredtek az eseményekbe. A Nincs kegyelem egy Karády-dal címe is. Tudatosan választottad? Miért? Szinte a kezdetek kezdetén ez jutott az eszembe. Mondhatni, a történet maga kívánta így. De írt ilyen címmel dalt a Piramis együttes, könyvet Rejtő Jenő, s volt több film is – amerikai, magyar és spanyol –, ami ezen a címen ment a mozikban. 71 �Helytörténet A Nincs kegyelem c. filmed sokkal drámaibb és érzelmesebb alkotás, mint a korábbi, A legbátrabb város. Előre tudtad, hogy ilyen lesz? Mondhatnám, így alakult, bár ez nem volna egészen pontos. Mindenképpen szerettem volna, ha érzelmekre ható film kerekedik a történetből. De nem méricskéltem hideg fejjel, hogy mennyi dráma, érzelem és egyéb összetevőből álljon a film. Szabadjára engedtem a képzeletemet – aminek persze természetes gátat szabtak a tények –, a valóság megismert darabkáit egybefűztem a fantázia alkotta képekkel, hogy egy viszonylag kerek történetet kapjon a néző. Kiderült-e azoknak a személye, akik lőttek, és akik elrendelték a sortüzet? Mi lett a sorsuk? Néhány pufajkást elítéltek, pár embert becsuktak közülük, egy-két évet leültek, majd szabadon engedték őket. Aztán éltek, míg meg nem haltak. Illetve, állítólag, még van sortüzes pufajkás, aki él. Az igazságszolgáltatás viszont nem nagyon firtatta a magasabb beosztású egyenruhások és politikusok, valamint a szovjetek szerepét a bekövetkezett tragédiában. Nem volna igaz állítás azt mondani, hogy szóba sem került a felsőbb régiókba vezető szálak kibogozása, de az Antall József–Göncz Árpád–Sólyom László-háromszögben elhalt a dolog – legalábbis van egy ilyen olvasata az igazságtétel elmaradásának. Részben ennek köszönhetően nagyon sok még a fehér folt, és erősen kérdéses, hogy bármikor is teljes képet kaphatunk-e arról, pontosan mi és hogyan történt azon a bizony december 8-án Salgótarjánban, és mi vezetett a tragédiához, milyen szerepet játszott a véletlen és a tudatosság a tragédia bekövetkeztében. A rendszerváltozás után is csak Biszku Béla szerepét vizsgálták a sortűz ügyében? Nincs tudomásom, hogy egyáltalán komolyan szóba került volna bárki másnak a számonkérése. Nem tanulmányoztam különösebben Biszku szerepét, de úgy tudom, több mint húsz évvel ezelőtt, a salgótarjáni sortűz miatt indult perben is csupán tanúként hallgatták meg, majd néhány évvel ezelőtt, bizonyos tekintetben abszurd módon, a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása miatt – vagy valami ilyesféle jogcímen – került az igazságszolgáltatás látókörébe, amihez még hozzácsapták a lőszerrel való visszaélés és a Nyugati téri, valamint a salgótarjáni sortüzet mint vádpontokat. Talán 2013-ban indult a bírósági eljárás, amiben végül a sortüzek ügyében felmentették, és így kapott pár évet – felfüggesztve. Salgótarjánban és Balassagyarmaton decemberben játszották a filmedet, úgy tapasztaltam, hogy tetszett a nézőknek. Te milyen visszajelzéseket kaptál? 72 �Helytörténet Alapvetően jó visszajelzéseket kapok. A mozisok beszámolói szerint a vetítéseket jellemzően csendben üli végig a közönség, nincs nagyon kimászkálás, „popkornozás”, okostelefonnal való babrálgatás. Szinte mindenkit megérint a film érzelmileg, és a hivatásos műítészek is többnyire pozitívan értékelik, a megjelent kritikák szerzői értő megközelítésben foglalkoznak a Nincs kegyelemmel. A test középpontba helyezése nem kevesek számára persze – mondhatni: természetesen – meghökkentő, de egészében véve a film végére azért kialakul valamiféle egyensúlyi állapot a nézők lelkében. Ahol pedig jelen vagyok az előadáson, s utána alkalom kínálkozik beszélgetésre a nézőkkel, ott szinte mindig visszatérő téma az igazságtétel elmaradása, sokan keserűen, elkeseredetten szólnak hozzá, s nehezményezik például a Kádár-rendszer működtetőinek az átlagosnál jóval magasabb nyugdíját. Mit tudhatunk a film további sorsáról? Szeretnénk DVD-n megjelentetni, vélhetően akad néhány televíziós csatorna, amelyik bemutatja majd aztán, és tervezünk egy képes albumot a forgatáson született kiváló fényképfelvételekből. Nem kapcsolódik közvetlenül a filmhez, de kezdeményeztem egy múzeum létrehozását, ami viselhetné azt a nevet, hogy a Sortüzek Háza, és amely alapvetően az 1956-os sortüzeknek állítana emléket. Első lépésként bejegyeztettem a sortuzekhaza.hu domain nevet, és beszélgetéseket kezdeményeztem olyanokkal, akik a legkülönfélébb módon segíthetik ennek a projektnek a megvalósulását. 73 �Helytörténet KOVÁCS KRISZTIÁN „Mi elestünk, de él az eszme…” A császári és királyi losonci 25. gyalogezred Nógrád vármegyei veszteségei a Nagy Háború első évében1 Az I. világháború száz évvel ezelőtti történéseire emlékezve jelen írásomban a gyökerekig igyekszem visszamenni. A gyökerekig, abban az értelemben, hogy a Nagy Háború alatt kiadott veszteséglistákra alapozva2 – ha hiányosan is – igyekszem feltárni a – többek közt Nógrád megyei kiegészítésű, és itteni központú – losonci császári és királyi 25. gyalogezred 1914. évi veszteségeit. Az 1914 és 1919 között kiadott veszteséglisták adatait felhasználva és azokból statisztikai kimutatásokat készítve, számos – az ezred világháborús szereplésére vonatkozó – adat szűrhető le; többek között a nagyobb – jelentős veszteségekkel járó – összecsapások ideje, és hogy az adott harcokban a regiment mely alakulatai (századai) vettek részt; kiderül, hogy egy-egy csata milyen arányú veszteséget okozott az ezred számára; megállapíthatjuk az alakulat legénységének átlagéletkorát, a katonák születési helyének térbeli kiterjedését. Épp emiatt nagy érdeklődésre tarthatnak számot az egyes falvak/városok I. világháborús történetének kutatása kapcsán is a lajstromokban megtalálható bejegyzések. Az adatok olykor – főleg a kezdeti időszakban – hiányosnak mondhatóak. Példának hozhatjuk itt fel 1914. augusztus 26-át, az ezred tűzkeresztségét Pawlówkánál, amikor is – a szakirodalom szerint – a 25-ösök súlyos veszteségeket szenvedtek.3 Ugyanakkor megnézve az augusztus 28-án (27én nem adtak ki!) megjelent veszteséglistát, egyetlen losonci katonát sem találunk benne. Sőt, az első adat, mely 25-ös ezredbelire vonatkozik, csak a 1 Jelen tanulmányom a 2016. évi Nagy Iván Honismereti Pályázatra készített: „Mi elestünk, de él az eszme…” – A császári és királyi losonci 25. gyalogezred veszteségei a Nagy Háború első évében c. pályamunkám rövidített, Nógrád megyére vonatkoztatott változata. 2 Örvendetes módon az 1914 és 1919 közötti, a teljes Osztrák-Magyar Monarchia területére kiadott veszteséglajstromokat (Verlustlist) mind a Cseh, mind az Osztrák Nemzeti Könyvtár online elérhetővé tette. http://kramerius.nkp.cz/kramerius/ Search.do?documentType=&text=verlustlist; http://anno.onb.ac.at/info/vll_info. htm (a letöltés időpontja: 2016.10.09.) 3 Erről bővebben: Kovács 2014: 68–70. 74 �Helytörténet 4 szeptember 2-i listában jelenik meg. Szintén a kezdeti időben sok esetben nem jelölték az illető születési helyét, idejét; ezeket későbbi kiegészítésekben tették közzé, ezáltal is nehezítve a kutatást, hiszen egy adatot több helyen kell keresni, és van, hogy ellentétes információkat közöl az eltérő időben közzétett bejegyzés.5 Írásom első felében a lajstromokból kigyűjthető – mindenekelőtt az egykori nagy Nógrád vármegyére vonatkozó – adatokat6 igyekeztem statisztikailag feldolgozni, míg a második részében a Nógrád vármegyére vonatkozó hősi halottak adatait adom közzé. A listában a személyek neveit (keresztnevek) magyarosítva (a lajstromokban németül tették közzé a neveket), a rendfokozatra és csapattestekre vonatkozó adatokat a veszteség lajstromokban alkalmazott német rövidítésekkel jelöltem, az adatbázis elején ezek magyar feloldását listába szedtem. A losonci császári és királyi 25. gyalogezred 1914-es veszteségei 12 lajstromban maradtak fenn, ebből 8 listában találhatunk Nógrád vármegyére is vonatkozó információt. Az alábbi táblázat részletesen mutatja, mely veszteséglistában maradt fenn nógrádi adat, az hány személyre vonatkozik, valamint leolvasható a megyei veszteség aránya az összes adathoz képest. Veszteséglajstrom 1914.09.14 1914.10.05 1914.10.08 1914.10.22 1914.10.28 1914.10.30 1914.11.12 1914.12.04 össz. Nógrád megye (fő) 17 151 4 111 100 1 2 101 487 összes veszteséghez képest számított arány 24,29% 28,54% 7,02% 31,44% 31,45% 33,33% 50,00% 32,17% Ezek a dátumok (főleg a 100 fős veszteséget meghaladó adatrögzítések) mind egy-egy jelentősebb összetűzésre engednek következtetni. Az első adatok a szeptember 14-i lajstromban maradtak fenn. Előtte, szeptember 6-a és 11-e között zajlott a magierowi csata, melyben a 25-ösök is súlyos veszteségeket szenvedtek el (az összes – nemcsak nógrádi adatot tekintve a szeptember 14-i lajstrom 70 fős regimentbeli veszteséget jegyzett). Szep4 Név szerint Dorner Alajos főhadnagy, aki megsebesült. Veszteséglajstrom. Nr. 10. Példának okáért hozható fel a herencsvölgyi születésű (Zólyom vm.) Tusim Mátyás, akit az 1914. október 22-én kiadott lajstrom (Veszteséglajstrom. Nr. 33.) halottnak tüntet fel, viszont az 1914. november 29-én kiadott kiegészítésben (Pótlások és helyesbítések E4.) már mint sebesült jegyeznek. 6 Nógrádon kívül számos egyéb megyéből származó katona szolgált a 25-ösöknél, csak a legjelentősebbeket említve: Gömör-Kishont – 457 fős veszteséggel és Zólyom – 439 fős veszteséggel. 5 75 �Helytörténet tember 11-én a Hadsereg-főparancsnokság – mivel a csapatok kimerülése és az orosz ellenállás fokozódása következtében a támadás összeomlott – kiadta az általános visszavonulási intézkedést. Ebből az időből maradt fenn az első, nógrádiakat is jegyző veszteséglista.7 Nagyarányú – 151 fős – veszteség érte a palóc bakákat az október 5-ét megelőző nap(ok)on. Magierow után a losonciak Galíciában nyugat felé vonulva, egészen Siemichowig meneteltek, ahol október 1-je és 5-e között pihenőt rendeltek el az ezredek számára. Emiatt nem kizárt, hogy az október 5-ei lajstromban jegyzett adatok a korábbi ütközetek veszteségeit regisztrálták. Október végén újabb nagy megpróbáltatások érték a regimentet, ezt jelzik a nagyarányú sebesülések és halálozások száma. Október 20-án az ezred a galíciai Rzeszowtól északkeletre lévő Kamien és Rudnik vasútvonal mentén levő erdőben mint tartalék helyezkedett el. Chałupki falu környékén október 23–24-én zajlott jelentős támadás, melyből a 25-ösök is kivették részüket. Ezután november 27-ig Krakkó térségében találjuk a losonci regimentet, majd 1915 februárjáig német parancsnokság alatt Orosz-Lengyelország területén szolgált. Itt érhette őket egy összetűzés alkalmával a december 4-én feljegyzett 101 fős veszteség.8 A regisztrált adatokat sebesülés-halálozás-hadifogságba kerülés tekintetében vizsgálva az alábbi táblázatban megfigyelhető, hogy a 25-ös ezredben szolgáló nógrádi katonák elsősorban sebesülés miatt (87,27 %) estek ki a harcokból, 60 fő (12,32 %) halt hősi halált és mindössze 2 katona került hadifogságba. dátum sebesült 1914.09.14 1914.10.05 1914.10.08 1914.10.22 1914.10.28 1914.10.30 1914.11.12 1914.12.04 össz. sebesült össz. halálozás össz. hadifogság 14 128 4 105 85 89 veszteség fajtája elhunyt hadifogság fő 3 23 6 15 1 2 10 2 össz. fő 17 151 4 111 100 1 2 101 425 60 2 87,27% 12,32% 0,41% A korösszetétel szempontjából véve szemügyre az adatokat kitűnik, hogy a háború kitörésekor az első besorozási hullám a 22 és 33 év közötti 7 8 Kovács 2014: 72–73. A teljes lista, mely Nógrád vármegye hadifogságba került és megsebesült katonáinak információit (összesen 487 fő), valamint a teljes 25-ös ezredre vonatkozó adatokat (1663 fő) is tartalmazza, megtalálható: Kovács 2016 76 �Helytörténet korosztályt érintette. A nógrádi állomány – veszteségek között jegyzett – legidősebb katonája a 35 éves videfalvai Pongrácz György tartalékos őrmester volt,9 a legfiatalabb két 15 éves szinóbányai fiú. A – veszteségként számon tartott – nógrádi honvédek átlagéletkora 1914-ben 26,78 év volt.10 1879 1 0,21% 1880 3 0,62% Nógrádi honvédek születési év szerinti megoszlása 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1887 1888 18 25 29 45 24 40 50 49 3,70% 5,13% 5,95% 9,24% 4,93% 8,21% 10,27% 10,06% 1889 1890 1891 50 63 41 10,27% 12,94% 8,42% 1892 36 7,39% 1893 1 0,21% 1894 5 1,03% 1895 1 0,21% 1899 2 0,41% ? 4 0,82% Össz. 487 100,00 A Nógrád területéről sorozottak rendfokozatait vizsgálva a legmagasabb rangú megyebeli a 32 éves, Losoncnagyfaluban született Honéczy Károly főhadnagy volt. Rajta kívül főtiszti rangban csak a fentebb említett Pongrácz György szolgált. A katonák közel 96%-a a rang nélküli legénységi állományba és a tisztesek közé tartozott. Ha az ezred kiegészítő körzetéhez tartozó három megyéből (Gömör-Kishont, Nógrád, Zólyom) kikerülő katonák hasonló adatait vizsgáljuk, akkor is szembetűnő, hogy bár az összes veszteség 83,16%-a e három vármegyéből került ki, ugyanakkor mindössze 4 innen származó katona (a fentebb említett 2 nógrádi, valamint 2 gömöri tartalékos hadnagy) viselt főtiszti rangot. Ha a zászlóaljak egyes századainak veszteségeit vesszük szemügyre, elmondható, hogy a legtöbb katona a 6-os számú századból esett ki, összesen 51 fő, ami az összes nógrádi veszteség 10,47%-a. Nagyobb veszteség érte még a 4. és 12. (35–35 fő, 7,19%), és 10. (41 fő, 8,42%) számú századokat. További levéltári kutatásra lenne szükség ahhoz, hogy az egyes századokat zászlóaljakba soroljuk, valamint hogy megállapíthassuk a pontos bevetési helyeiket. Az alábbi grafikonon az egyes századok nógrádi vonatkozású veszteségeinek arányait tüntettem fel. 9 Pongrácz György Nógrád vármegye főjegyzője; a háború kitörésekor önkéntesként lépett be a hadseregbe; az orosz harctéren megsebesült – 1914. december 4én; a 11. században mint tartalékos őrmester sebesült meg, amit az uralkodó ezüst vitézségi éremmel tüntetett ki. 1915 nyarán zászlóssá nevezték ki. 1915 októberében nagy ezüst vitézségi érmet kapott. (Losonci Újság 1914. december 24.; 1915. augusztus 5.; 1915. október 21. – Veszteséglajstrom Nr. 73. 4./12. 1914. 10 Az átlagolás során a 487 főből kimaradt a születési adattal nem rendelkező 4 fő. 77 �Helytörténet rövidítések: gp.kül.: géppuskás különítmény; m.sz.: menetszázad Végezetül az alábbi táblázatban a Nógrád megyei veszteségek születési helyenként való megoszlását tüntettem fel. Ezen adatokat térképre vetítve kitűnik, hogy a losonci ezred hatóköre a déli területekre már nem terjedt ki, ott már a 60-as számú közös egri gyalogezred toborozta a katonákat. Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. Ábelfalva 1 5 5 (Abelova) 2 Alsóesztergály 1 1 3 Alsósztregova 1 1 Alsótisztás 4 1 1 (Dolný Tisovnik) Alsózellő 5 2 2 (Malé Zlievce) 6 Baglyasalja 4 4 7 Balassagyarmat 13 1 14 8 Bárna 4 4 Bolgárom 9 1 1 (Bulhary) Bolyk 10 3 3 (Boľkovce) Borosznok 11 1 1 (Brusník) Budaszállás 12 3 1 4 (Budiná) Bussa 13 2 2 (Bušince) 14 Cered 2 2 17 rövidítések: s. – sebesült; e. – elhunyt, hf. – hadifogságba került 78 Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. Csákányháza 15 1 1 (Čakanovce) Csehberek 16 2 2 (České Brezovo) 17 Cserháthaláp 3 3 18 Cserhátsurány 1 1 19 Csesztve 4 4 20 Csitár 1 1 Dabar 21 5 5 (Dobroč) Darócz 22 1 1 (Panické Dravce) 23 Dejtár 5 5 Divény 24 3 3 (Divín) Divényhuta 25 3 3 (Divínská Huta) Divényoroszi 26 9 9 (Podkriváň) Dolány 27 2 2 (Bencúrfalva) Ebeczk 28 2 2 (Obeckov) 29 Endrefalva 2 2 Erdőszele 30 1 1 (Selice) �Helytörténet Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. 31 Érsekvadkert 5 1 6 Érújfalu 32 1 1 (Závada) 33 Etes 2 2 Felsőesztergály 34 1 1 (Horné Strháre) 35 Felsőrás[?] 1 1 Felsősztregova 36 4 2 1 6 (Horná Strehová) Felsőtisztás 37 8 8 (Horný Tisovník) Felsőzellő 38 3 1 4 (Veľké Zlievce) Fülek 39 6 2 8 (Fiľakovo) Fülekpilis 40 2 2 (Pleš) Füleksávoly 41 3 3 (Šávoľ) Gács 42 3 3 (Halič) Gácsfalu 43 2 2 (Halič) Gácslápos 44 2 2 (Lupoč) Gergelyfalva 45 2 (Gregorová 2 Vieska) Hartyán 46 1 1 (Chartany) 47 Herencsény 1 1 48 Hollókő 1 1 49 Homokterenye 6 6 50 Hugyag 2 2 4 51 Iliny 3 3 Ipolyberzencze 52 2 2 (Breznička) Ipolygalsa 53 2 2 (Holiša) Ipolymagyari 54 2 2 (Vhorské) Ipolynyitra 55 1 1 (Nitra nad Ipľom) Ipolyszele 56 2 2 (Zelené) 57 Ipolytarnóc 2 1 3 Ipolyvarbó 58 1 1 (Vrbovka) Jelsőcz 59 1 1 (Jelšovec) Kálnógaráb 60 4 4 (Hrabovo) Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. Kalonda 61 1 1 (Kalonda) 62 Karancsalja 2 2 Karancsapátfalva 63 (Karancslapujtő 1 1 része) 64 Karancsberény 2 2 65 Karancskeszi 2 2 66 Karancsság 3 3 Kékkő 67 3 2 5 (Modrý Kameň) 68 Kishartyán 2 2 Kislibercse 69 2 2 (Ľuboriečka) 70 Kisterenye 7 1 8 Kürtabony 71 1 1 (Sklabiná) Kürtösújfalu 72 1 1 (Nová Ves) 73 Lapujtő 6 6 Lentő 74 1 2 3 (Lentvora) Lest 75 1 1 2 (Lest) Liptagerge 76 (Egyházasgerge 2 2 része) 77 Litke 3 3 Lónyabánya 78 3 3 (Lovinabaňa) Losonc 79 11 3 14 (Lučenec) Losoncapátfalva 80 1 1 (Opatová) Losoncnagyfalu 81 1 1 2 (Veľka Ves) Losonctamási 82 1 1 (Tomášovce) 83 Lucfalva 2 2 Ludány 84 (Ludányhalászi 4 1 5 része) Madácsi 85 1 1 2 (Mašková) 86 Magyargéc 3 3 87 Magyarnándor 2 2 Málnapatak 88 17 2 19 (Málinec) 89 Márkháza 1 1 Maskófalva 90 1 3 4 (Mašková) 91 Mátranovák 3 3 79 �Helytörténet Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. 92 Mátraszele 1 1 93 Mátraszőllős 1 1 94 Mátraverebély 2 2 Medveshidegkút 95 3 3 (Studená) 96 Mihálygerge 3 2 5 Miksi 97 3 1 4 (Mikušovce) 98 Mohora 2 2 Mucsény 99 1 1 (Mučin) 100 Nagyíbárkány 2 2 Nagykürtös 101 3 3 (Veľký Krtiš) Nagylám 102 3 3 (Veľký Lom) Nagylibercse 103 1 1 (Ľuboreč) 104 Nagylóc 2 2 105 Nándor 1 1 Nederes 106 1 1 (Nedelište) 107 Nemti 4 1 5 Nógrádszenna 108 1 1 (Zelená) 109 Nógrádmarcal 2 2 110 Nógrádmegyer 2 2 111 Nógrádszakál 1 1 Óbást 112 2 2 (Stará Bášta) Óvár 113 2 2 (Olováry) 114 Őrhalom 1 1 115 Pálfalva 1 1 Pararza 116 1 1 (Parassa?) Parlagos 117 3 1 4 (Polichno) Paróca 118 1 1 (Pravica) 119 Patak 2 2 Patakalja 120 2 1 3 (Podrečany) 121 Patvarc 1 1 Perse 122 4 4 (Prša) 123 Piliny 3 3 Pinc 124 1 1 (Pinciná) 125 Pogony 1 1 80 Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. Poltár 2 126 2 (Poltár) Ragyolc 127 7 7 (Radzovce) Rapp 2 128 2 (Rapovce) Rárósmulyad 129 1 1 (Muľá) 130 Rimóc 1 1 Rózsaszállás 3 131 3 (Ružiná) 132 Ságújfalu 2 1 3 133 Salgótarján 30 4 34 134 Somoskőújfalu 1 1 135 Sóshartyán 2 2 Süllye 136 1 1 (Šuľá) 137 Szalmatercs 2 2 138 Szanda 1 1 Száraznyírjes 139 3 3 (Suché Brezovo) 140 Szécsény 10 1 11 141 Szécsényfelfalu 1 1 Szécsényhalászi 142 (Ludányhalászi 3 3 része) Szécsénykovácsi 143 2 2 (Kováčovce) Szentpéter 144 1 1 (Pótor) Szinóbánya 145 6 2 8 (Cinobaňa) 146 Szügy 4 1 5 Terbeléd 147 2 2 (Trebeľovce) Tósár 148 1 1 (Točnica) Tőrincs 149 2 1 3 (Trenč) Tugár 150 2 2 (Tuhár) Túrmező 151 4 1 5 (Turie Pole) Udvarház 152 1 1 2 (Uderiná) Vámosfalva 153 3 1 4 (Mýtna) Várkút 154 4 4 (Hradište) 155 Varsány 2 2 Vecseklő 156 1 1 (Večeklov) �Helytörténet Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. Videfalva 2 157 2 (Vidiná) Vilke 158 (Veľká nad 2 1 3 Ipľom) 159 Vizslás 1 1 Veszteségek születési helyenként való megoszlása No. helység s. e. hf.17 össz. 160 Zagyvaróna 4 4 Zsély 1 161 1 (Želovce) nem jelölt hely 1 1 2 össz. 425 60 2 487 A veszteséglistákban szereplő Nógrád vármegyei falvak A nyers, száraz tények elemzése után tekintsünk azon 25-ösbeli, Nógrád vármegyéből sorozott honvédekre, akik 1914-ben hazájuk védelmében idegen földön ontották vérüket. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a feltüntetett elhunyt személyek száma a veszteséglisták további kutatása során – utólagosan bejegyzett adatok miatt – tovább nőhet. 81 �Helytörténet A losonci császári és királyi 25. gyalogezred Nógrád vármegyei hősi halottai 1914-ben rendfokozat rövidítések Einj.Freiw.Inft.TitKorp. – egyéves önkéntes gyalogos, címz. tizedes ErsRes. – póttartalékos Gefr. – őrvezető Gefr. TitKorp. – őrvezető, címzetes tizedes Inft. – gyalogos, közlegény Korp. – tizedes Oblt. – főhadnagy Offiziersdiener – tiszti szolga ResGefr. TitKorp. – tartalékos őrvezető, címzetes tizedes ResInft. – tartalékos gyalogos ResKorp. – tartalékos tizedes ResKorp. TitZugsf. – tartalékos tizedes, címzetes szakaszvezető ResZugsf. – tartalékos szakaszvetető Zugsf. – szakaszvezető alosztály rövidítések Komp. – század Név Csaba Ferenc Cseman János Dancsok József Deák István Egyed József Fancsi Pál Fekete János Filip Pál Gácsi Antal Gálisz János Griglava Mihály Gyuros János Gyurove György Hanusz György Hipszki János Honéczy Károly Horváth József Hrasko György Hrubcso János Jónás Pál Keresztényi Árpád Klein Gábor Kovács Pál Králik János Krnak János Laczkó György Lakatos József Lentvorszky János Libertenyi Sándor 82 MGA – géppuskás különítmény veszteséglista rendfokozat kiadásának dátuma 1914.12.04 ResInft. 1914.11.12 Inft. 1914.10.05 Korp. 1914.09.14 ReserveKorp. 1914.10.28 Inft. 1914.10.22 n/a 1914.10.05 ResInft. 1914.10.22 Inft. 1914.12.04 Inft. 1914.10.05 Inft. 1914.10.28 ResInft. 1914.09.14 ResInft. 1914.10.05 ResKorp. TitZugsf. 1914.10.28 Gefrt. 1914.12.04 ErsRes. 1914.10.05 OberLt. 1914.10.05 Korp. 1914.10.28 Inft. 1914.11.12 ErsRes. 1914.09.14 ResInft. alosztály származási hely születési év 1. Komp. Bolgárom 15. Komp. Lentő 3. Komp. Szécsény Vecseklő 13. Komp. 14. Komp. Mihálygerge 6. Komp. Lest 12. Komp. Nemti 12. Komp. Maskófalva 2. Komp. Sóshartyán 6. Komp. Udvarház 14. Komp. Málnapatak 16. Komp. Felsősztregova 11. Komp. Patakalja 16. Komp. Parlagos 5. Komp. Borosznok 9. Komp. Losoncnagyfalu 12. Komp. Balassagyarmat 14. Komp. Budaszállás 15. Komp. Erdőszele 16. Komp. Hugyag 1885 1891 1890 1889 1892 1886 1888 1890 1892 1891 1881 1887 1888 1891 1882 1882 1891 1891 1886 1887 1914.10.05 Inft. 9. Komp. Salgótarján 1894 1914.10.22 1914.10.05 1914.10.28 1914.10.28 1914.12.04 1914.10.05 Inft. Inft. Inft. Gefr. Inft. Inft. 7. Komp. 6. Komp. 16. Komp. 14. Komp. 11. Komp. 4. Komp. Szügy Érújfalu Lentő Madácsi Vámosfalva Fülek 1890 1891 1883 1891 1884 1887 1914.10.28 Inft. 16. Komp. Kékkő 1885 1914.10.28 ResInft. 13. Komp. Pálfalva 1886 �Helytörténet Név Lörincsik János Lőrincsik János Lőrincsik Pál Machava Pál Mák László Mák Leó Meszjár János Moticska Ignác Nemcsok Pál Olbricht Gusztáv Páll János Pálovics Pál Sarlós Oszkár Simsik László Szabó Mihály Szabó Sándor Szalai János Szerémy Sándor Szladek Gábor Sztanek József Szűcs Lajos Tanczik Pál Tóth János Urbán Lajos Urda János Vaczulcsak József Végh András Végh Mihály Zelenak Sándor Zemen Mihály Zsiros József veszteséglista kiadásának rendfokozat alosztály származási hely dátuma 1914.10.22 Inft. 6. Komp. Maskófalva 1914.10.05 ResInft. 6. Komp. Maskófalva 1914.12.04 Inft. 11. Komp. Losonc 1914.10.05 ResInft. 6. Komp. Szinóbánya 1914.10.05 ResGefr. TitKorp. 4. Komp. Patak 1914.10.05 Gefr. 12. Komp. Patak 1914.10.05 Inft. 4. Komp. Túrmező 1914.10.05 Offiziersdiener 11. Komp. Salgótarján 1914.12.04 Inft. 2. Komp. Felsőzellő 1914.10.28 ResKorp. TitZugsf. 13. Komp. n/a 1914.10.28 Inft. 16. Komp. Mihálygerge Tőrincs 1914.10.28 ResInft. 14. Komp. Einj. Freiw. Tit. 1914.10.05 3. Komp. Losonc Korp. 1914.10.22 ResZugsf. 2. Komp. Hugyag 1914.10.05 Zugsf. 8. Komp. Fülek 1914.10.28 Inft. 16. Komp. Ipolytarnóc 1914.12.04 Inft. 9. Komp. Losonc 1914.10.28 Gefr. TitKorp. 16. Komp. Ságújfalu 1914.10.05 ResKorp. TitZugsf. 11. Komp. Sóshartyán 1914.10.05 ResInft. 12. Komp. Salgótarján 1914.10.22 Korp. 2. Komp. Losonctamási 1914.10.28 ErsRes. MGA. 3 Felősztregova 1914.10.28 ResInft. 14. Komp. Salgótarján 1914.10.30 Vilke n/a n/a 1914.10.05 Inft. 3. Komp. Málnapatak 1914.12.04 Inft. 4. Komp. Szinóbánya 1914.10.05 Inft. 11. Komp. Kisterenye 1914.10.05 Korp. 1. Komp. Ludány 1914.12.04 Inft. 3. Komp. Miksi 1914.10.05 Inft. 12. Komp. Érsekvadkert 1914.12.04 ResZugsf. 6. Komp. Kékkő születési év 1882 1882 1888 1891 1883 1891 1890 1891 1892 1888 1887 1888 1892 1889 1890 1886 1883 1888 1886 1888 1891 1887 1886 1885 1887 1883 1892 1891 1889 1892 1886 Bibliográfia Kovács Krisztián 2014. Egy mozgalmas hónap Galíciában. A losonci k. u. k. 25. gyalogezred harcai a Nagy Háború első havában. In: Palócföld 60. évf. 3. sz. Kovács Krisztián2015. „Ahány piros folt a mocsár tükrén, annyi könnycsepp a Karancs alatti búzavirágkék szemekben!” – A császári és királyi 25. gyalogezred négy ütközete a visszaemlékezések alapján. Nagy Iván Honismereti Pályázat. Kovács Krisztián 2016. „Mi elestünk, de él az eszme…” – A császári és királyi losonci 25. gyalogezred veszteségei a Nagy Háború első évében. Nagy Iván Honismereti Pályázat. A veszteséglisták megtalálhatók: http://kramerius.nkp.cz/kramerius/Search.do?documentType=&text=verlustlist http://anno.onb.ac.at/info/vll_info.htm Losonci Újság 1914. december 24.; 1915. augusztus 5.; 1915. október 21. 83 �Szépirodalom ORAVECZ TIBOR Rím nélkül, Eszternek Bakonyi néma falevelek figyelik Nyárillatú szobrok születését Szeretet-keretbe faragott álmaid Fényjátékát, s tűri a büszke tölgy Csonk-varázsló kezed eleven csodáit. Dalaid a magyar büszkeséget Hirdetik csipke-sóhajtással az álmok Csillagvilág-élet-kopjafáin. Démon Várván Őt, éjjel démon jött hozzám Haján tüzet vetett a hold ezüstje Szeme ragyogott, vonaglott a párnán Gomolygott szüntelen kínnal kéje Ajkát számhoz tette lángolt végleg Hosszú tőrével hálót szőtt ágyékán Aléltan hevert teste mozdulatlan Smaragd hullt szeméből kusza fénysugár Bolondos bódító barna jégmadár. Hajnalban száműzött vadként állt űrt És itt hagyva kincsének egy darabját Eloszlott fohászkodva a ködben Napfény mardos hosszú mókás játék Hallgatom magam a Kék rapszódiát Fájt most fáj az elkésett ébredés 84 �Salgótarján 95 BARÁTHI OTTÓ Álom és valóság határain Az utolsó interjú Balogh Balázs András naiv képzőművésszel Úgy adódott, hogy 2010-től a korábbinál is többször találkozhattam régi ismerősömmel, a garzonházban magára maradt és akkor már beteg festővel. Elég sokat beszélgettünk, örült, hogy életútját – különösen annak utóbbi tíz-tizenöt évét, amely iránt, mint mondta, már a kutya sem érdeklődött – megírom és megjelentetem. A Palócföld c. folyóirat akkori főszerkesztője azonban a kéziratomat nem közölte le. Ellentétben a Kethano Drom – Közös Út c. folyóirattal, amely sok színes képpel illusztrálva látványosan jelentette meg a cikkemet. Utóbbi rövidített adaptációjával most a Palócföld szerkesztősége – köszönet érte – mintegy megköveti az időközben elhunyt művészt. 1995-ben készült rólad egy portréfilm.1 Nyilván most is vállalod az akkor elmondottakat. Persze, emlékszem, kérdésekre válaszoltam, kis történeteket meséltem. Azt, amire biztosan emlékeztem. Amit máskor sem mondhatok másképpen. A filmet vállalom. Az újságcikk, az más, nekem nem mindig mutatták meg, mit közölnek majd rólam. Így lehet az, hogy nem minden igaz, ami megjelent itt-ott, vagy nem teljesen úgy igaz. Sokat írtak rólam, rólunk.2 Ezeket jó lenne egyszer helyre tenni… 1 A filmet Képek régi cigányokról; Balogh Balázs András portré címmel 1995-ben Kovács Bodor Sándor dokumentumfilmes készítette. 2 Az egyik legátfogóbb, legkomplexebb életút-történet Bancsik György Cigány? Naiv? Képzőművészet? Oláh Jolán és Balogh Balázs András cigány naiv képzőművészek élet- és karriertörténetének rekonstrukciós kísérlete c. dolgozata. Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék. Konzulens tanár: Lágler Péter. Miskolc, 2005. április. 85 �Salgótarján 95 Kíséreljük meg! A filmben éppen csak említed mostohaapádat. Ki volt ő? Balázs Józsefnek hívták, én meg Balogh Andrásnak születtem. A nevére íratott – cigány volt ő is –, így lettem Balázs András, majd Balogh Balázs András. Mint esernyőjavító és vándorköszörűs járta a falvakat, gyakran engem is magával vitt. Egy baja volt: amikor kettesben maradtunk, molesztált. Kimondom: meleg volt. Ezért többször megszöktem, de mindig „hazamentem” Egerbe, az „első családomhoz”. Az azonban, hogy mostohaapám elvette a fizetségemet, sértette az önérzetemet; 16 éves voltam, amikor végleg elköszöntem, és az egri barátaimmal felutaztam Pestre. Hogy alakult a sorsod a fővárosban? Az egyik barátom lánytestvére befogadott a kőbányai Hős utcai lakásukba, én pedig beálltam a kőművesekhez. Hamarosan megismerkedtem egy cigánylánnyal, Balogh Máriának hívták, 1957-ben össze is házasodtunk. Még nem voltam 18 éves. Rövidesen két gyermekünk is született. Éltük a munkáscsaládok sanyarú életét. Eleinte jól megvoltunk, de négy év után elromlott a kapcsolatunk. Ott is hagytam csapot-papot. Később hivatalosan is elváltunk, fizettem a tartásdíjat a két gyerek 18 éves koráig, becsülettel. A 60-as évek elején kerültél Salgótarjánba és újra megnősültél. Igen, a második feleségemmel is Egerben ismerkedtem meg, a strandon. Oláh Jolánnak hívták, két gyereke volt már. De ez nem zavart engem, össze is házasodtunk. Szintén két közös gyerekünk született, András fiunk és Gabriella lányunk. Neveltük, iskolába járattuk mind a négy gyereket. Egy kis szoba-konyhás lakásban laktunk hatan, de sokkal jobban éreztem magam, mint korábban bárhol. A „cigánydomb” – alulról a Pécskő utcával – egy elég zárt világ volt, mindenki ismert mindenkit. Az öregek nyáron korán kiültek a ház elé a padkára, beszélgettek késő estig, a fiatalok meg veszekedtek is eleget. Ezekből az életképekből merítettem, mint ahogy a korábbi emlékeimből is. Hamarosan elkezdtél rajzolni, festeni. Ki fedezett fel? Lakott a közelben, a Rokkanttelepen egy fiatalember,3 aki rendszeresen járt Balázs János bácsihoz. Amikor én elkezdtem temperával dolgozni, engem is meglátogatott, ő mondta nekem, hogy János bácsi fest. Hozzá ekkor már jártak Pestről is, mint később megtudtam, volt nála Mihály Ida4 és 3 Az említett személy Botos Zoltán képzőművész, a salgótarjáni cigány művészek sokoldalú segítője, pártfogója. Több tekintetben megerősítette a Balogh Balázs András által elmondottakat. 4 F. Mihály Ida művészettörténész, aki a 70-es évek elején a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa volt. A cigány naiv művészek ismert pártfogójaként járt Salgótarjánban is. 86 �Salgótarján 95 5 Bánszky Pál is. Egyszer Jolántól érdeklődtek, hol lakik János bácsi. A feleségem – én nem voltam otthon – kihasználta az alkalmat, megmutatta az én képeimet is. Kettőt mindjárt meg is vettek. Ettől kezdve jöttek hozzám és vásároltak is. A „felfedezésemben”, és később a Jolánéban is, Daróczi Ágnesnek6 volt nagy szerepe, aki a 70-es évek elejétől többször járt nálunk és sok képet is vásárolt tőlünk. Jolánt is te tanítottad? Egyesek azt mondják, tehetségesebb volt, mint te? Írni és olvasni én tanítottam, tőlem lesett el mindent, az ezer százalék. Hogy tehetségesebb volt-e, mint én, azt nem tudom. Naiv festő volt ő is, de azt, amit én festettem, ő véletlenül sem tudta volna megcsinálni. Ami fordítva is igaz. Őt tanította Földi Péter,7 engem meg senki, soha. Jolánról is készült film,8 abból is kitűnik a tökéletes naivitása. Talán, mert ő maga mindig is gyerek maradt. Ezért festett olyan világra csodálkozó, nagy gyermeki szemeket is. Az én látásmódom és érzésvilágom is más. Ezért más a környezet is, ahol a figuráimat mozgatom, ahogy elrendezem. Engem úgy sorolhattak be, hogy még naiv, de már más is, talán több is. És én így is érzem. Te mit akartál leginkább kifejezésre juttatni, megmutatni? A saját világomat akartam megjeleníteni. A figurák többnyire cigányok, az én fajtám. Azt akartam megmutatni, hogy ők is olyan emberek, mint bárki más, csak nehéz sorsúak. A háttér az mindig fekete, igen, az illik hozzájuk. Azt a világot festettem, amelyben éltem, ami körül vett, és ami bizony sötét volt. És azt a világot is, amit álmodtam, amit kigondoltam, az persze színesebb. Ahogy láttam vagy magam elé képzeltem a környezetemet, ahol éltem: a putrikat, a házakat, a fákat, a sötétséget, az éjszakát, a cigányembereket. Néha a jókedvűeket, a táncolókat, a mulatókat is. Az én képeim valahogy az álom és a valóság határain voltak mindig, se itt, se ott. Mint én magam is. 5 6 7 8 Bánszky Pál művészettörténész 1958-tól a Népművelési Intézet munkatársa, majd főosztályvezetője. 1978-tól a kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa, 1983-tól igazgatója. 1991-től a kecskeméti Magyar Naiv Művészeti Múzeum igazgatója volt. Daróczi Ágnes szerkesztő, műsorvezető. Az ELTE magyar-népművelés szakán szerzett diplomát. Egyike volt az 1979-es első cigány képzőművészek országos tárlata és a további kiállítások rendezőinek. Szerkesztője volt a Magyar Televízió Patrin magazinjának. A Magyar Művelődési Intézet munkatársa. Földi Péter egyedi stílusú művész. Alkotásaival 1974 óta szerepel kiállításokon. Somoskőújfaluban él és alkot. Munkásságát számos magas kitüntetéssel, többek között 2007-ben Kossuth-díjjal, 2009-ben Prima Primissima-díjjal ismerték el. Kovács Bodor Sándor 1998-ban Oláh Jolánról is készített (egy 18 perces), nagy sikerű, tanulságos dokumentumfilmet Kék madár címmel. 87 �Salgótarján 95 Végül sikeresek lettetek, amit számos közös kiállítás is igazol. Ez így volt, de a kiállításainkat nem tudom mindet felsorolni. Arra emlékszem, hogy néhány helyi és környékbeli bemutatkozás után az első országos kiállításunk Daróczinak köszönhetően 1979-ben a Pataky Galériában volt. A kecskeméti Naiv Művészetek Múzeumának állandó kiállításán is Jolánnal együtt szerepeltek a munkáink. 1989-ben a képeimet Budapesten a Néprajzi Múzeumban állították ki. A környező szocialista országokban, de Franciaországban, Olaszországban, sőt Japánban is voltak kiállításaink. 1992-ben a Párizsi Magyar Intézetben voltunk mi is. 2000-ben, éppen az én 60. születésnapom alkalmából is rendeztek kiállítást Budapesten Daróczi Ágnes, Zsigó Jenő9 és mások áldásos közreműködésével. A képeim meg most már szanaszét találhatók, mondják, láthatók mindenfelé…10 Még 2005 elején is volt egy közös kiállításunk a Balázs János Galériában, amiről én tudok, vagy amire emlékszem. Több filmet is készítettek rólunk. A cigánydombi „magatokról” beszéltél. Mi történt később? A cigánytelepet 1975-ig felszámolták, kiköltöztettek bennünket is, amit meg is sirattunk. Kaptunk a Szerpentin úton az egyik emeletes bérházban egy tanácsi lakást. Abban a házban lakott éppen fölöttünk a festőművész Czinke Ferenc is, akivel jó viszonyban voltunk, néha megnézte a munkáinkat, tanácsokat is adott. Nagyon rendes ember volt, kölcsönösen tiszteltük egymást. De ebben a bérházban nem tudtunk megszokni, sehogy sem. Később a vásártéren kaptunk egy nagyobb tanácsi lakást, amit aztán 1990 körül részletre meg is vettünk. Itt egy pincerész is volt, néhány képet festettem is ott, de inkább raktárnak használtuk. Munkátok volt, dolgoztatok mind a ketten. Persze, meg is volt mindenünk, ami nagyon kellett, arra – így ruházkodásra és étkezésre – mindig jutott. Jolán a megismerkedésünk idején és még utána is jó ideig a Nógrádi Szénbányák Vállalat zagyvai rakodóján dolgozott. Én először a tanácsi városgazdálkodási üzemnél álltam munkába, aztán a ZIM Salgótarjáni Gyárában, majd a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben dolgoztam. A 60-es évek végétől a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalathoz kerültem, ahol 22 évig dolgoztam megszakítás nélkül, kétszer kiváló dolgozó kitüntetést is kaptam. 9 Zsigó Jenő szociológus. A Fővárosi Cigány Szociális és Művelődési Központ vezetője, festőtáborok szervezője, a Roma Parlament egyik alapítója, elnöke. Az Amaro Drom roma lap kiadója. 10 Balogh Balázs András képei (is) szép számmal találhatók az interneten, a googlekereső Képek fiókjában. 88 �Salgótarján 95 Eddig ez egy igazi munkáscsalád normális élete. Mi és mikor változott meg? Amikor a 90-es évek elején a vízművállalat átalakult, felmondtak, nem tudtam újra elhelyezkedni, jöttek a bajok, amelyek a kapcsolatunk megromlásához és fokozatos elhidegülésünkhöz is hozzájárultak. Ekkor már anyagi gondjaink is voltak. Jolánnak fokozatosan tönkrementek az idegei, kezelték is őt. Aztán egyszer csak beadta a válókeresetet. Még a halála előtt nyolc-tíz évvel. Bele is egyeztem rögtön a válásba, ott sem voltam, amikor elválasztottak bennünket. Ezt nagyon sokáig nem tudta jóformán senki, csak a gyerekek. A vásártéri lakásban a haláláig, 2005 végéig együtt laktunk. Én temettettem el, gyűjtést is szerveztem, Zsigó Jenő és mások is segítettek, hogy tisztességesen el tudjuk búcsúztatni. Mi történt veled Jolán halála után? Már régen elhidegültünk, Jolán halála mégis megviselt. A gyerekekkel egyetértésben eladtuk a vásártéri lakást, a kapott pénzből megkapták mind a négyen, ami járt nekik az anyjuk utáni örökségrészéből. A költözésbe besegített az egyik fiam és az unokám is, akikkel valahogy már ekkor összevesztem, de ez nem tartozik senkire. A lényeg, hogy magamra maradtam. Sehogy sem találtam a helyem, míg nem összebarátkoztam a szemközti lakásban lakó cigányasszonnyal. Őt látásból már ismertem, mert a rendőrségen takarított, én meg Jolán halála után a régi lakásunkból arra jártam a kocsmába. Gyakran találkoztunk, meghívott magához is. Amikor ez a lakás megüresedett, az eladott vásártéri lakás árából befizettem a Salgó Vagyon Kft.-nek a szükséges összeget, és megkaptam ezt az önkormányzati lakást. Beszélnél az új kapcsolatodról? Szembeszomszédok lettünk, hamarosan jó viszonyba is kerültem a tőlem fiatalabb, egyedülálló, csinos, barna asszonnyal. Ám ekkor a gyerekek választás elé állítottak: vagy az új asszony, vagy ők. Nem hagytam magam… Jól megvoltunk a hölggyel, nem költöztünk össze, de gyakorlatilag élettársak lettünk. Megértettük egymást, segített a talpon maradásomban, főzött nekem, gondoskodott rólam. Újra volt értelme az életemnek. Nagy kedvvel festettem, és ekkoriban sok nagy képet is csináltam. Egyszer csak az élettársam minden előzmény nélkül szívgörcsöt kapott és azonnal meghalt. Nem akartam elhinni! Egy fél éven belül elvesztettem azt, aki akkor már a legközelebb állt hozzám. Utólag is részvétem. Köszönöm. Hónapok teltek el teljes letargiában, nem törődtem sem magammal, sem a lakással. Aztán egy ismerősöm révén megismerkedtem egy bárnai asszonnyal, aki egy idő után beköltözött a garzonházba, lassan vele is jóba lettem. Sajnos, hamarosan kiderült, hogy súlyos beteg. Nagyon sok- 89 �Salgótarján 95 ba került a gyógykezelése, gyakran a rezsipénzem is ráment. Jó két évre rá, hogy megismerkedtünk, tüdőrákban meghalt. Ez időszakban elmaradtam számláim befizetésével. Azt gondoltam, majd festek és a képeim eladásából rendezem az adósságomat. Ám magam is megbetegedtem, a kezeim használhatatlanok lettek. Félretenni soha nem tudtál a képeid árából? Hiszen sok képed kelt el… Egy ideig a festés csak hobbi volt nekem. Amikor Balázs János másolásával vádoltak meg, akkortól vettem komolyabban. Ahogy megcsináltam egy képet, el is adtam. Vagy ingyen odaadtam, hogy majd később fizetnek. Aztán vissza se jöttek, sokszor becsaptak. Örültünk öt-tízezer forintnak is, ott volt a négy gyerek. A legtöbb, amit fizettek egy képért, százezer forint volt. Az itt van a városházán vagy a múzeumban? A címe? Én nem adtam egyiknek sem címet. A kép történetét szívesen elmeséltem, hogy mire gondoltam, amikor megfestettem. Aztán aki kiállította vagy megvette, többnyire az nevezhette el. Tudok példákat is mondani. A Megint elzavart az uram c. kép önmagáért beszél, mögötte a tipikus cigány családi élet áll. Ezt meséltem el a vevőnek. Az utolsó kenyér c. képemet akkor festettem, amikor nem volt egy fillérünk sem. Az utolsó kenyeret adtuk a gyerekeknek. Ezért nem tudtunk – többek között – megtakarítani semmit. Kikre emlékszel szívesen mint segítőkész emberekre? Elsőként, itt helyben, Botos Zolira (na, mit szólsz? – eszembe jutott a neve!), aki felhívta ránk a figyelmet, és a kezdetektől nagy segítségünkre volt. Czinke Ferenc – mint már mondtam is talán – szakmai tanácsokat adott, és a vásártéri lakáshoz jutásban támogatott. Erdős István is többször támogatott bennünket. Brunda Guszti révén jutottunk ki Párizsba. A közelmúltban újra meglátogatott Budapestről Szuhay Péter11 és Kőszegi Edit12 is, náluk is vannak még képeim. Sándor Zoltán a „lakáshoz jutásban” is segített, amiből Gáspár István Gábor újságíró is kivette a részét. Oláh Károly helyi régiségkereskedő nagyon sok képet vett tőlünk, talán még ma is van nála, eladó. Nem emlékszem mindenkire, aki segített. Akiket kihagytam, azoktól elnézést kérek... 11 Szuhay Péter néprajzkutató, szociológus, 1980 óta a Néprajzi Múzeum munkatársa, főmuzeológusa. Fő kutatási területe a magyarországi cigányság kultúrtörténete. Több publikációja és könyve jelent meg, dokumentumfilmezéssel is foglalkozik. 2001-ben Kőszegi Edittel filmet készített Cigány-kép Roma-kép címmel, melyben interjúalanyom is szerepel. Kiállítások szervezésével is segítette a művészházaspárt, hasznos információival e sorok íróját is. 12 Kőszegi Edit dramaturg, forgatókönyvíró, filmrendező. 1992 óta folyamatosan készít roma tárgyú dokumentumfilmeket. 2001-ben Szuhay Péterrel készített filmet Cigány-kép Roma-kép címmel, melyben interjúalanyom is szerepel. Sokoldalúan segítette a művész-házaspárt, hozzájárult e szöveg korrekciójához is. 90 �Salgótarján 95 Hogyan élsz itt a toronyház 16. emeletén, ilyen magas szinten? Igen, értelek. A nyugdíjam 86 ezer forint. A kiadásaim? Az önkormányzati lakás után a lakbért most már nem kell fizetnem.13 Nagyon sokba kerül itt a rezsi így is: a fűtés, a meleg víz, a villany, a közös költség. Legtöbbe a gyógyszerem, havonta 30-35 ezer forintba. Mosásra, tisztálkodásra is kell valami. Amíg tudtam, főztem magamnak, amióta fáj és „elromlott” a kezem is, egy házbeli asszony főz, havi 21 ezer forintért. Reggelire, vacsorára hideget eszem vagy konzervételeket melegítek. Nem vagyok nagyétkű, mégis sok elmegy a kajára. A napi egy-másfél doboz Mustang cigaretta is viszi a pénzt. Alkoholt nem iszom. A fűtés-/melegvíz-díjat nem is tudtam mindig fizetni, abból is gyűlt tartozásom. Ha ezt még rendezni tudnám... A betegséged? Vannak még terveid? Egyre rosszabb. Rákos vagyok,14 ráadásul el is kezeltek. Mondd már meg, milyen terveim lehetnének, ha nem tudom megfogni az ecsetet sem? Nemrégiben még elfogadták egy pályázatra készített kisebb képemet egy ház falának a kifestésére,15 de ezt a hatalmas képet én már nem tudom megfesteni. Kőszegi Edittől tudtam róla, ő segített ebben is. Hát, csak így vagyok. Tudod, amíg dolgozhattam, a ceruzával és az ecsettel, a rajzzal és a festékkel fejeztem ki magamat. A festés az életem volt, amióta nem dolgozhatok, egy kicsit meghaltam. Egy kicsit még élek is, elhagyottan, reménytelenül, betegen. Hogy meddig? … Köszönöm a beszélgetést.16 13 Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése 176/2010.(IX. 16.) Öh. sz. határozatával döntött – többek között – a Salgótarján, Erzsébet tér 1. szám alatti önkormányzati bérlakás Balázs András részére 2013. szeptember 30. napjáig történő ingyenes használatba adásáról. 14 A salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház Onkológiai Osztályának diagnózisában ez állt: „Az orrdaganat hátsó falának rosszindulatú daganata, IV. stádium. A csontok és a csontvelő másodlagos rosszindulatú daganata”. 15 Bódvalenke „freskófalu” egyik háza 3x14 m-es falfelületének megfestéséről mint potenciális alkotásról van szó, amit a 2009-ben kiírt pályázatra beküldött kisméretű festményével nyert el a művész. 16 Balogh Balázs András 2014 elején – az említett gyógyíthatatlan betegségében – elhunyt. Emlékét ezzel a posztumusz cikkel is őrizzük. 91 �Szemle HEGEDŰS ÁGOTA Illegetés Hekl Krisztina: Szabadulójáték című könyvéhez Néha annak látszol, aki lenni akarsz. Máskor pedig más. Néha az vagy, aki otthon sír a csukott ajtó mögött, aki magában beszél, aki tűsarkút húzva sétál a síneken, hátra nem nézve. Néha annak látszol, akit Szakács Pistinek hívnak, néha pedig Dani vagy Attila a neved. Ott vagy a történetben, húzod magadra, mikor betakaróztál, és kényelmesen elhelyezkedsz a sztoriban, puff, már ki is lóg a lábad, fázik, hamar rájössz, hogy meddig ér a takaró. Hekl Krisztina kiábrándítóan éles tükröt tart a novelláskötet olvasóinak. Ott fejezi be a történeteket, ahol épp kíváncsi leszel, lezuhansz-e a szakadékba vagy megtanulsz repülni? A könyv borítóját tekintve szembesülök először a tökéletlenségemmel: a cipősarok kopottsága megejtő, lepattant piros körmöket idéz, vagy csak egy színházi estét, amelyre törött csizmasarokkal érkezem. Jelzés, igen messze vagyok a tökéletességtől. Mire végigeszem magamat a novellákon, addigra nemcsak jelzés, hanem teljes bizonyosság. Hogy engem is becsap a szívem, szemem, szám. Hogy az én énképem is hamis. A novellákat úgy lehet olvasni, mint a vágott süteményt a tepsiből. Ha puhát akarok, veszek a közepéből, ha édesebbet, akkor a karamellizált széléből egyet, aztán eszem egy kisebbet, majd hirtelen támadt éhségből felfalok két sort. Így olvastam én is, reggeli közben, aztán délelőtt, míg főtt az ebéd, kanapén, ülve, fekve, hason, háton. Nem jutott ki a könyv a lakásból, egy vasárnap alatt befaltam. Volt szöveg, amit kétszer is el kellett, lehetett olvasni, értelmezni, ízlelgetni a Hexa-kódokat, megsajnálni a hősöket, feldühödni az idiótákra. Mert abból van bőven. Hogy lehet ennyi hülyét megírni? Hogyan? Pár napig tartott, mire rájöttem, ezek az idióták itt élnek köztünk, a sztorik egytől egyig igaztörténetek, és mind menekül valami elől vagy után, mindegyik pszichológushoz jár vagy jósnőhöz. Jézusom, mindegyik karaktert ismerem. Az író ugyan kellően visszafogott a humor területén, de nem szűkölködik a kegyetlen valósággal. Össztablót ad a társadalmunkról, melybe vissza- 92 �Szemle nézünk néha-néha, szívesen olvasunk bele, mikor a kezünkbe kerül portörléskor. Megtartja a mese káprázatát, de érthető korrajzot, keresztmetszetet is kapunk. Aztán visszatesszük a polcra, ahol támaszték nélkül is megáll. Kicsit illegeti magát. (Ambrobook, Győr, 2016) KARAP ÁGNES Elvágyódás és megérkezés Oberczián Géza: Nógrádgárdonyi napló Nógrádgárdony mellett elrohan a világ. Látszólag minden áll ebben a határ menti, egyutcás faluban, százötven lakosa, huszonhárom háza és kocsmája lassan az enyészeté lesz. Csak a főúri kastély és a környező erdőben élő, legendává vált öreg szarvas hirdeti, hogy egykoron a falu lakói is haladtak az időben, gyilkosság, szerelmi háromszögek és történelmi tragédiák alakították életüket. Valakinek ez a látszólag mozdulatlan világ mégis a menedéket jelenti. A Nógrádgárdonyi napló Oberczián Géza első kötete, irodalmi folyóiratokban – Palócföld, Magyar Napló, Székelyföld − publikált novelláit most egyetlen történetté kapcsolja. A novellafüzért G, a pesti reklámszakember köti össze, a mű első részében (G-történetek) nem mindennapi gyerekkoráról és ifjúságáról olvashatunk. A szürreális nyitónovellában (Álmodj szarvast!) sajátos szülő−gyermek kapcsolat jelenik meg, ami nemcsak meghatározza G életét, de a szarvas mint a főszereplőt jelképező szimbólum a későbbi történetekben is felbukkan. A Rózsalugas a szerelemről szól, hősünk talál valakit, akinek különleges személyisége új dimenziókat tár fel, az ajtó−kulcs jelkép a kötet újabb meghatározó jegyévé válik, megtestesítve G további életének mozgatórugóját, az útkeresést. Aztán a két kezdő novellára jellemző misztikus, mesés világot hirtelen felváltja G hétköznapibb és realisztikusabb felnőttkora, az olvasó úgy érez- 93 �Szemle heti, a jelenbe érkezett. Kiégett, értelmetlen munkát végző, középkorú reklámszakembert látunk két gyerekkel és örökké elégedetlen feleséggel a vállalkozók és multinacionális cégek marketingvilágában, ahol szinte kötelező elem a szerető, a Xanax és a mosóporreklám. De G úgy dönt, kiszáll a mókuskerékből. Az Üldözőkben és a Szarvassá vált fiúban szembesül kudarcaival és hátrahagyva kiüresedett emberi kapcsolatait és a saját maga által értéktelennek minősített munkáját, egy tipikusan magyar falu látszólag konzerválódott, pusztulásra ítéltetett jelenébe menekül. Bár magányra vágyik, sorsa óhatatlanul egybeszövődik az itteniek életével. Megjelenése új színt varázsol Nógrádgárdony állóvizébe, és ahogy a kaleidoszkópban fordulnak a színes mozaikdarabkák, úgy lendül mozgásba mindenki, maga G is. A képzelt falutörténetek alcímet viselő részben felvonul a magyar vidék összes szereplője. A néma vadászatban az itt uralkodó főúri család, a Majláthok történelmi tragédiája egy reménytelen szerelem szálaival egybeszőve, a Kocsmában a föld és tulajdon nélkül maradt kisemberek gyilkosságig elfajuló harca a téeszek világában. A Réten, erdőn és Haláltánc című családi tragédiával és komédiák néhol groteszk és spirituális elemekkel átszőtt meséin keresztül ismerkedhetünk Nógrádgárdony múltjával. Oberczián Géza alapvető típusokkal dolgozik: Vermes, a kocsmáros; Vas Antal, a téeszelnök; Vági Béla, a falu egykori rendőre; Vég Jocó, a falu bolondja és Veronika, a cigányasszony. Boldogulást kereső, szerelmes fiatalok a Sodródókban, öreg orvos harca születéssel és halállal a Mélyben és a novella műfaját megtörő Levelekben egy asszony szerencsétlen sorsa. Egy meghatározó elem, a vallás és a pap alakja nem jelenik meg, mégsem érezzük hiányát. Hiszen maga G, vagy ahogy a falusiak hívják, a Pesti lesz az, aki talán eleve elrendelve új feladatként megváltást, bűnbocsánatot hoz az itt lakók életébe. A zárónovella (A Pesti) G vallomásával indít: „Én még sohasem kerestem Istent, de néha úgy érzem, ő már felfigyelt rám.” Majd a kötet ezekkel a sorokkal zár: „Aztán az élükre állok, menetelek a vízen, ők meg hosszú, tömött sorban követnek, amerre megyek. Hangosan énekelek hozzá, masírozunk, az élen én, G, a halgenerális. Alighanem ez lesz az eljövendő életem. Más nem érdekel, ne is keressenek. Ámen!” (Magyar Napló, 2016) 94 �SZERZŐINKRŐL BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. Csaknem száz tanulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott napvilágot. Az egyik legismertebb munkája, az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfiája 2008-ban jelent meg. BENEDEK SZABOLCS (1973, Budapest) író, fordító. Novellái, tárcái, kritikái és más prózai szövegei rendszeresen olvashatók napiés hetilapokban, irodalmi folyóiratokban. 19 regénye és novelláskötete jelent meg eddig. A legutóbbi: A kvarcóra hét dallama (regény, Libri, 2015). Móricz Zsigmond-ösztöndíjas volt 2006-ban, József Attila-díjat kapott 2010-ben, prózaírói tevékenységét Látó-nívódíjjal ismerték el 2014-ben. BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) író, költő, kritikus. Évtizedekig könyvtárosként dolgozott. Szerepelt antológiákban, novellásés verseskötete jelent meg. A Magyar Írószövetség tagja. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002-ig volt a felelős szerkesztője. Évek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. DÖME BARBARA (1973, Debrecen) író, újságíró, szerkesztő. Budapesten él. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán, kommunikáció szakon tanult. Diplomamunkáját szociológiából írta. Novelláit a Magyar Napló, a Hévíz, a Székelyföld, a Napút, az Irodalmi Jelen, az Ambroozia és a Képírás folyóiratokban publikálja. Kreatív írást tanult a Magyar Írószövetség Íróiskolájában. Újságírói munkáját 2011ben Magyar Toleranciadíjjal ismerték el. Novelláskötete 2013-ban jelent meg, A nagymama, aki elfelejtett meghalni címmel. Több riportkötet szerzője. A Magyar Újságírók Szövetségének tagja. HEGEDŰS ÁGOTA (1966, Székesfehérvár) költő, író, kritikus, marketinges. Elvégezte a Magyar Íróakadémia szépírókurzusát. Kukorelly Endrénél, Marno Jánosnál és Turczi Istvánnál hallgatott írószemináriumokat. Versekkel és helyszíni tudósítással több országos pályázatot nyert. Publikál az ÉS-ben, a Kalligramban, a Műútban, a Parnasszusban, valamint online felületeken. Tárcanovelláit a Műút közölte havi rendszerességgel. IANCU LAURA (1978, Magyarfalu) József Attila-díjas költő, író, néprajzkutató. 2006tól a csíkszeredai Moldvai Magyarság című folyóirat budapesti szerkesztője. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Magyar Írószövetség tagja. 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Néprajzi publikációi a csángómagyarokról szólnak, több önálló verseskötete látott napvilágot, Szeretföld című regénye 2011-ben jelent meg. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) médiatanár, újságíró, operatőr, az Arťhúr kulturális, művészeti lap alapítója, szerkesztője, a facebookon az Arťhúr Irodalmi Kávéház főszerkesztője. 17 évig tanított a zsámbéki főiskolán. 2016-ban jelent meg Az élet szövete című könyve. KARAP ÁGNES (1977, Debrecen) író, művelődésszervező. Jelenleg Budapesten él. Novellái jelentek meg az Agria, a Búvópatak és a Székelyföld irodalmi folyóiratokban. Kapolcson a Művészetek Völgye Fesztiválon a Lilla malomban immár harmadik éve a Magyar Írószövetség programjainak ad otthont. KOOSÁN ILDIKÓ (1937, Szikszó) költő, műfordító. Orvostudományi Egyetemet végzett. Tagja a Magyar Műfordítók Egyesületének. Francia, német, román költőktől fordít verseket magyarra. Szívesen fotózik, főleg természeti pillanatképeket és makrofotókat készít. KOVÁCS KRISZTIÁN (1984, Balassagyarmat) történész. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának doktorandusz hallgatója. Fő kutatási területei: a Ráday család birtoklástörténete, a paraszti családok története (ezzel kapcsolatban már két könyve megjelent), a 25-ös losonci gyalogezred története, Nógrád megye 16–18. századi története. KOVACSICS ZSUZSANNA (1960, Budapest) költő, műfordító, tolmács. Az ELTE BTK �történelem-olasz szakán diplomázott. Elvégezte a Magyar Íróakadémia Szépíró Mesterkurzusát. Különböző antológiákban jelentek meg versei. Két online felület, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin és a Lenolaj Kulturális Online Műhely állandó szerzője. NAGY LÁSZLÓ (1953, Balassagyarmat) közíró, művelődésszervező. Budapesten él. A www.balassagyarmat.eu honlap létrehozásának egyik kezdeményezője és szerkesztője. A honlapot létrehozó Balassagyarmatért Baráti Kör 2014-ben Balassagyarmatért Emlékérem, Pro Urbe elismerésben részesült. 2013-ban jelent meg szerkesztésében a Portrék Balassagyarmaton innen és túl című interjúkötet. dagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. Az ELTE BTK magyar–történelem szakán (Eötvös-kollégistaként) kitüntetéses tanári diplomát szerzett. Részt vett a Mikszáth kritikai kiadás 78. és 80. kötetének sajtó alá rendezésében. VARGA MÁRIA (1959, Terény) Az ELTE BTK-n végzett, magyar-angol szakos tanárként balassagyarmati középiskolákban tanított. 2004-ben doktori fokozatot szerzett, az egri főiskolán oktatott. Dolgozott a balassagyarmati, a megyei és az országos médiában. Írásai – egyebek mellett – az ÉS-ben, a Hitelben, a Palócföldben és a Kortársban jelentek meg. 2016-ban jelent meg összegyűjtött írásait tartalmazó kötete Válság és hagyomány címmel. OLÁH ANDRÁS (1954, Hajdúnánás) költő, író, pedagógus. A legjelesebb magyar folyóiratok rendszeresen közlik verseit, novelláit, drámáit, recenzióit. Több antológiában is szerepelt. Tagja a Magyar Írószövetségnek. Eddig 11 önálló kötete jelent meg. 2016-ban Ratkó József-díjat kapott és elnyerte a Salvatore Quasimodo költőverseny különdíját. ZOLTAY LÍVIA (1974, Budapest) író. 2010ben kezdett publikálni. Jelentős irodalmi lapokban, folyóiratokban jelentek meg írásai. Közölte már írását az Apokrif, A Vörös Postakocsi, a Helikon, a Kis Lant, a Napút, a Palócföld, a Szabadság, az Új Nautilus, a Várad, valamint az Irodalmi Jelen. Műfaja a rövidpróza. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. Középiskolás korától ír verseket. Az akkori Palócföld irodalmi szellemi életében telt ifjúkora. Jelenleg Nagytarcsán él. SAITOS LAJOS (1947, Soponya) költő, szerkesztő. Írásai különböző napi-, hetilapokban, irodalmi folyóiratokban (többek között az Élet és Irodalomban, a Parnasszusban, a Jelenkorban, a Nagyvilágban, a Napútban, a PoLíSzban, a Reformátusok Lapjában és a Vigiliában jelentek meg. Kilenc önálló kötetet jelent meg. 2013ban Napút Nívódíj-ban részesült. Képzőművészek: GÓCS ÉVA (1952, Salgótarján) fotóművész. 1971-től hivatásos fotós. Minden irányzat érdekli. Riportképei megjelentek napilapokban, kiállítása volt Budapesten, Kaposváron, Egerben és több alkalommal szülővárosában, Salgótarjánban. Miskolcon A fiatal magyar fotó 1990 után című vándorkiállítás résztvevője volt, műveit a Miskolci Galéria fotógyűjteményében is elhelyezték. Hitvallása szerint a fényképezőgéppel tükröt tart a néző elé. JUHÁSZ ATTILA (1985, Budapest) festőművész. Autodidakta módon sajátította el a festés tudományát. Több nagy mester gyakorolt rá hatást. Fassel Ferenc munkáit látva kezdett el festeni. Gasztonyi Kálmán segíti az útját. Magyarország egyik legjelentősebb galériája, a Vándorfény Galéria nagy sikerrel értékesíti képeit. Festményeit olajjal készíti, többnyire a Szász Endre-féle visszatörléses technikával. Szereti az intenzív színeket és a vidéki motívumokat. SHAH GABRIELLA (1975, Salgótarján) művészettörténész, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum igazgatója. Kutatási területe: a vallás és a művészet kapcsolata a 20. században, a Nógrád megyei képzőművészek, alkotók munkássága. Legutóbb megjelent könyve: Sanyi manó – Lévai Sándor bábés díszlettervező élete és művei (2015). SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tanár, tankönyvíró. Tankönyveiért az MTA Pe- Helyesbítés: A 2016/3. számunkban Nagy Pál: Idegen Múzsa? című írásában a 87. oldal 7. sorában a név helyes alakja: báró Barkóczy Ferenc. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/b4e7831f2f1378438bf952a64ca8cd85.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2017 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2017/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2017 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika