https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/718703dc4a3f36426ed2fa59e1822a7d.pdf 4b11797ea25f3eae5f3a0865f0cfe296 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Ádám Tamás: Ez az a hely Ádám Tamás: Pieta Ádám Tamás: Négy nap Ádám Tamás: Habzó, olajos Bene Zoltán: Hiába Lackfi János: Őszi böngészés Papp-Für János: egy nap esztétikája Szávai Attila: A kék toll (3. rész) Varga Melinda: Takaró Péter Béla: Honnan jövünk? Keszthelyi Mangó Gabriella: Kristályszoknyás tündérek Hajnal Éva: lépkedő Hajnal Éva: Vacogó Hajnal Éva: Didergő Suhai Pál: Fülkefényben Keszthelyi Mangó Gabriella: Katatonia Keszthelyi Mangó Gabriella: Halottak napján Zsibói Gergely: Október-vég Zsibói Gergely: Zseb-ének Zsibói Gergely: Júdás búcsúlevele 3 4 5 6 7 11 12 14 20 25 60 61 61 62 69 74 74 75 75 82 KÖSZÖNTÉS Csongrády Béla: Egy piros esernyő Horpácson - Hetvenéves Praznovszky Mihály 21 „KIS HATÁRODON NAGY ESZMÉK” Kácsor Zoltán: A cserepoveci hadifogolytábor Tragédia-előadása Németh Péter Mikola: Madách, a lírikus - Beszélgetés dr. Kerényi Ferenccel Lukáts János: „Jó borokkal töltött aranyos pohárok...” 26 42 51 KÉPZŐMŰVÉSZET K. Peák Ildikó: Kovács Péter Garp Törékeny című kiállításának megnyitója „A vonal számomra a megismerés fontos eszköze” - Interjú Orbán György Já­ nossal, beszélgetőtárs Gréczi-Zsoldos Enikő 56 63 1956 • 60 • 2016 Szabó Endre: Talpra, magyar! 70 PORTRÉ Tarnóczi László: Az adakozó báró, Lipthay Antal 76 SZEMLE Nagy Pál: Idegen Múzsa? Drescher J. Attila: Lírai esszenciák és szamártani összefüggések a versek tér­ hálózatában 83 89 �A borító Záhorszki Mónika grafikáinak felhasználásával készült: a címlapot Mécs László: A királyfi három bánata című verséhez készült alkotása, a hátoldalt a Csillaglelkű, a belső borítót Kányádi Sándor: Tudod című verséhez készült grafikája díszíti. Az 55. oldalon a Hangszedők - Tavaszi szél című munkája található. A hátsó, belső borítón Matúz Gábor: Nincs kegyelem című filmjének plakátja látható. Főszerkesztő: Gr é c z i -Z so ldo s En ik ő Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: N a g y P ál (Párizs) Támogatóink: Szerkesztő: Szá v a i A t tila B ec só Z solt országgyűlési képviselő Portrérovat: Ta r n ó czi Lá szló Sk u c zi N á n d o r , a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke Reggeli KV online rovat: H u b a i Gá b o r Szer e n c se já t é k Ser v ice N o n pro fit Kf t . Borítóterv: R á d u l y C sa ba Médiapartnerünk: N ó g r á d M eg y ei H írla p Tördelőszerkesztő: He r n á d in é B akos M a r ia n n a gömörilap (www. gomorilap.sk) Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: M o lná r Év a igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521-560 ♦ Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �Szépirodalom Ád á m Tam ás Ez az a hely D arazsak elhagyott házában szél tépi a rácsokat, m intha zenélne néhány fűszál, és ünnepelné a m agányt. E z az a hely, ahol talpam alatt sistergett a föld, és hatalm as pókok cipeltek el utam ból döglött egereket. E z az a hely, ahol hangyaboly hízott, és ecetes m uhar ért nyelvem hez. V isszavágták m ár az ízeket, illatokat. M égis szép volt, azt hiszem. Érzem a Palócföld leheletét. 3 �Szépirodalom Ád á m Ta m á s Pieta A m ikor m ár m inden m indegy, s csak szánalom m arad, szom orúságból nyílik sok rem ény; izzadó fából új kereszt hasítható. O m ló test puhul, csukott szem ből vakolatlan égbe szökik a fény. A lkotó pillanat, eloldalognak részeg látványtervezők. N ekünk is já r forgács, szép szenvedés. T úl m indenen; m uskétások haragján, titkos halotti toron, letiltott fájdalm akon, szoknyába szőtt m adarak ham vain. Tele kaktusz szúrta hajnalokkal, tört ostyára, penészes kenyérre várva. 4 �Szépirodalom Ád á m T a m á s Négy nap Mariannának Szálkás cölöpök térdig vízben táncolnak, fagyos hullámmal szemben hantolják a telet kivezényelt munkaszázadok. Hajóval küldöd sóhajod, vasúti hídon szalad szerelmed. Mohó hab vastagszik, beléd feledkezik, átölel a kockás hasú Duna. Partra vetett csupasz uszadék­ fa napozik a töltésen. Tavasz botladozik. A sziget lázas csalánhordái lábad elé heverednek, combodon némának hitt madarak énekelnek. Tüzes cappuccino füstöl a távoli hegyeken. Habzó fodrokban pirulva szökik néhány rozsdásodó vasdaru. A negyedik napon leltározunk, leolvasom homlokodról szerelmes vonalkódjaid. Megkaptalak. Kicsit elmegyünk, velünk úszik a sziget. 5 �Szépirodalom Ád á m Ta m á s Habzó, olajos Anyám könyvéből Rembrandt is festhette volna; pince homályában elkent mozdulatok, szakított téridő. Apámra ömlő, forratlan feketeribizli-bor. Üvegben habzó olajos vér. Foltos vasutas kabát az alvilági tárlat központi helyén. Ázott bélésben menedék. Kevésbé fontos találkozási pont. Mélyből szakadó válaszok fel sem tett kérdésekre. Szereplők nélküli beszélgetős műsorban, halasztó hatályú minden meggondolatlan mosoly. Hosszú menekülés anyám szerelme elől. 6 �Szépirodalom B ene Z oltán H iába Szinte rohantunk, mintha kergetnének. Mintha menekülnénk. A talpunk alig ismert rá a járdákra: a hajdani repedezett, puklis aszfalt helyét csinos tér­ kőburkolat vette át. A fák részint sokkal magasabbak, részint lényegesen csenevészebbek voltak, mint az emlékezetünkben; az utcanévtáblák cikomyás betűkkel hirdették a számunkra ismeretlen neveket. Elöl a bohóc galoppozott, utána loholtunk mi ketten. Néhány épület, ami a mi időnkben romosán szomorkodott, most úgy festett, mintha csak néhány napja adták volna át a hasz­ nálóknak; míg egyes házak, amelyek szépséges ékkövekként éltek bennünk, csúnyán omladoztak, úgy foszlott róluk a vakolat, akár vedlő gyík hátáról a bőr. A bohóc öles léptekkel falta a távolságot, s mi szótalan követtük. Úgy hittük, a város szélén, az aprócska házban várnak bennünket. Ezért vágtunk neki az útnak. Harminc esztendeje nem jártunk a városkában, ahol a gimnáziumot végeztük, harminc évig nem ébredt kíváncsiság a lelkűnk­ ben, hogy egymást és iijúságunk színterét újra lássuk. Azazhogy néhányan nagyon is tartottuk a kapcsolatot a három évtized alatt, de a harminchét em­ ber utoljára az érettségi banketten tartózkodott egy épületben. És harminc­ hétén már nem fogunk újra soha, hiszen tucatnyian hunytak el közülünk. A bohóc nem lassított. Nem gondolta volna senki, hogy hamarosan betölti az ötvenet. Nem akadt ember, aki harmincötnél idősebbnek tippeli, kivált a rajongói nem. Pedig húsz évnél is régebben állt a színpadon. Eljátszott min­ den hőst, szerepelt vagy harminc filmben, nők tömegei bálványozták. - Lassíts, bohóc, kiszakad a tüdőnk - szóltunk előre, de ő ránk se hede­ rített. Nem akartunk lemaradni, trappoltunk tovább. Mintha egy idegen tele­ pülésen keltünk volna át, amiről láttunk már elmosódott fotókat, csupán ezért sejlik ismerősnek... A város szélén az aprócska ház mintha még inkább összement volna. Valahányszor magunk elé idéztük, kicsit nagyobbacska aprócska házat lát­ tunk lelki szemeink előtt. Tudomásul vettük, hogy ezen nem lehet változtat­ ni, morogtunk valamit egymásnak, mi ziháltunk, a bohóc hümmögött, végül megnyomta a csöngő gombját. A kaput nyitó, töpörödött öregember hunyorogva vizslatott bennünket. Egy perc is eltelt, miközben fürkésztük egymást hallgatag. - A bohóc meg az ikrek - szólt végül az öreg. - Isten hozta magukat. Mióta is? - Harminc éve - mondtuk. - Kerüljenek beljebb. 7 �Szépirodalom Bevonultunk a szegényes, kétszobás lakásba. Annak idején gyakorta jár­ tunk itt, a konyhapadon szorongva tanultuk az eszperantó nyelvet. Úgy hit­ tük, egy-két évtized, s az egész világ ezen a nyelven érintkezik majd, a fél­ reértéseken alapuló nézeteltérések (meggyőződésünk szerint másfajták nem is léteztek) elmúlnak, s a barátság és a tolerancia boldog korszaka örökké tart majd a földön. - Tévedtünk - mondta ki hangosan valamelyikünk. Talán én, talán az ikertestvérem. Talán a bohóc, ki tudná ezt biztosan megmondani? - Tévedtünk - bólogatott az öregember, miközben hellyel kínált minket a parányi konyhában, ugyanazon a kényelmetlen, kemény pádon, amelyi­ ken évtizedekkel korábban. - Neszkávém van, elfogadják? Elfogadtuk. - Meséljenek - fordított hátat nekünk. Matatott a szekrényben. Bögréket vett elő, kis lábasba vizet engedett, meggyújtotta a gázt. - Mi mérnökök lettünk - mondtuk. - Nőtlenek vagyunk és a fővárosban élünk. Külön lakásban, de egy lépcsőházban. Nyaranként rendszerint Ázsiá­ ba utazunk. Kétszer mentünk egyedül, de mind a kétszer megbántuk, azóta nem kísérletezünk. Bejártuk Kína egyes vidékeit, Vietnámot, Thaiföldet, In­ donéziát, Laoszt, Indiát. Koreába és Japánba is eljutottunk. Van két bejegy­ zett szabadalmunk és szeretjük a rockzenét. Az öregember várta, hogy fonjon a lábasban a víz, s közben dünnyögött. Mi lesunytuk a fejünket és ölünkbe ejtett, fölfelé fordított tenyerünket bámultuk. - Tényleg nem tudunk másról beszámolni - böktük ki végül. A bohóc vigyorgott. - Belőlem színész lett, nyilván tudja - kezdett bele. - Tudom - vágott a szavába a vendéglátónk. - Láttam filmet, amiben játszott. Ne legyen rá büszke. - Arra, hogy látta? - szellemeskedett a bohóc kényszeredetten. - Szemtelen se legyen - fordult felénk az öreg. Egy-egy bögrét helye­ zett elénk az asztalra. - Nem minden filmemre vagyok büszke - szégyellte el magát a bohóc. - Örüljön, ha akad olyan, amelyikre az lehet. A bohóc hallgatott. - Család? - Négyszer nősültem, öt gyerekem van. Most a leendő ötödik felesé­ gemmel élek. Némaság telepedett körénk. Elfogyott minden mondanivalónk. Feszeng­ tünk, izegtünk-mozogtunk. - Tegnap elfogyott az utolsó kötet, nincs mit fordítanom - húzott maga alá egy széket az öregember. - Ordítani szeretnék, akár az olyan ember, akit nyúznak. Engem az idő nyúz. Én pedig húzom még kicsit az időt, aztán 8 �Szépirodalom bemegyek a kiadóhoz, leadom a kéziratot, érdeklődöm, nincs-e másik, mintha nem tudnám előre, hogy nincs. Mindannyian a kávénkat kavargattuk. - Az eszperantisták ideje, úgy tűnik, lejárt - szólalt meg nagy sokára a vendéglátónk. - A letisztázott, gépelt kéziratot a hónom alá csapom, beme­ gyek a kiadóba. Érdeklődöm, ahogyan előre elterveztem, nincs-e valami újabb fordítanivaló. Mintha nem tudnám! Ordítanék, ha nem fojtogatnának a könnyek. Könyvek között éltem világéletemben, minden szabad időmben, amit az iskola hagyott, eszperantó irodalmat fordítottam magyarra, magyart eszperantóra. Eddig. Ez volt az utolsó feladat, ez a kis verseskötet. Nem biztatnak semmivel. Mintha nem tudnám... - Biztosan nem kell...? - Biztosan! Néha beülök a közeli kocsmába, szilvát inni. Tisztán. Halkan szavalom közben az eszperantó sorokat. A törzsvendégek ismerik a hóbortom, tudják, hogy nemlétező dolgokkal foglalkozó ember vagyok. Eszperantista... Azt beszélik, vannak vidékek, ahol még mindig lenne dolgom, helyem. Csak itt változott meg ez is, ahogyan minden egyéb... Bányász is kell máshol, acél­ munkás is, kohómémök is. Máshol. Itt nem. Elkeseredem gyakran. Váratlanul eszünkbe jutott, amikor az első órát tartotta nekünk ugyanitt, harminchárom évvel korábban. - Hülyeség - mondta akkor a bohóc. - A mesterséges dolgok nem vehe­ tik fel a versenyt a természet rendjével. - Miért? - csodálkozott az eszperantista. - Miért ne vehetnék? Az autók sem természetes képződmények, mégis nagyrészt kiszorították a lovakat! - De a kocsik a természet törvényein alapulnak! - emeltük föl jelentő­ ségteljesen a mutatóujjunkat. - Az autók és egyéb gépek a fizika szabályai szerint működnek. Igaz, elméletileg az eszperantó nyelvet is szabályok igazgatják, valójában azonban képtelenség egy nyelv belső mechanizmusát tökéletesen lemásolni. Megalkotni pedig még inkább lehetetlen! Ezért ham­ vába holt kísérlet az összes műnyelv. Az elmélet, az eszme nem megveten­ dő, ezt aláírjuk. Csak kivitelezhetetlen. Mind a négyen emlékeztünk erre a beszélgetésre, s ezt tökéletesen érezni lehetett a konyha levegőjében, a neszkávé gőzében, a falióra ketyegésében. - Próbáltam megtanulni angolul - jelentette ki az öreg. - Nem megy. Megvénültem. És nem kellek senkinek. Hosszan füleltünk a világegyetem halk neszeire, vendéglátónk eszperan­ tó verssorokat motyogott magában. - Néha elbeszélgetek a frissen végzett kollégákkal - törte meg a hallga­ tást a bohóc. - Alig van köztük olyan, aki emlékszik a gyerek- meg a fiatal­ korom színészbálványaira... Vagy azokra az óriásokra, akikkel még együtt játszhattam kezdő csepűrágóként... 9 �Szépirodalom - A pillanat művészete - vonta meg a vállát az öreg eszperantista. - A színészre senki sem emlékszik. A film sem őrzi meg, hiába gondolják az el­ lenkezőjét. - Azért készítenek rimékeket - tudálékoskodtunk. - A régit nem nézik meg, inkább újraforgatják. Maiakkal a maiaknak. Hosszú, súlyos csönd telepedett ránk újfent. Elkortyoltuk a kávéinkat. A konyha sarkait beszőtték a pókok. Valahol, messze kutya vonyított. Pár per­ cenként autó zörgött el az ablak előtt, olykor biciklisták tekertek tova be­ szélgetésbe merülve, elvétve sétáló emberek cipősarkai kopogtak, bagolyszárnyak suhogtak, denevérek zizegtek. Egy macska ugrott föl a kertből az ablakpárkányra, belesett a konyhába, aztán eltűnt. - Hasztalan - legyintett az öreg eszperantista. Összeszedte a bögréket és a mosogatóba pakolta őket, egyiket a másik után. Ereztük, hogy mennünk kéne, mégsem mozdultunk. A kutya még mindig vonyított a távolban. 10 �Szépirodalom L a c k f i Já n o s Őszi böngészés Kiülök az ősz Facebook-oldalára, lustán pörgetem a hírfolyamot, lájkolom a falevelek aranysistergését, lájkolom az erdő tüdejéből áradó mohabársony levegőt, lájkolom az októberi napsütés vigyori fejecskéit bőrömön, lájkolom a kacsák ringatózását a pixelek tetején, lájkolom a kutyát, mely kötésig caplat a net vizébe, és elnéz valamerre, a kisvasút nyitott kocsiján ülve elnézem az ellenfényben hadonászó kommentelőket, mindenkinek van egy jópofa vagy filozofikus, esetleg jópofán filozofikus megjegyzése a posztról, én csak annyit teszek közzé: milyen keserű a kőolajfüst, ahogy a lejtőn felfelé lihegő mozdony kéményéből a fejek fölé csapódik, milyen keserű, hogy ezek a kommentelők, bár ma mind ismerősnek jelölnek, és én vissza is jelölöm sorra őket, így együtt már soha többé, tíz-húsz év távlatában pedig mind végleg szerteszéled, leiratkozik vagy regisztrál egy másik társasági oldalra, s ez még annál is rosszabb érzés, mint egy halott ember meg nem szüntetett adatlapján barangolni. A színes bejegyzések lassan peregnek alá, beborítják a tó kocsonyásan reszkető felszínét, köztük lelátni egész a békanyálas-kavicsos mederig, csak egy-egy kósza üzenet pittyen át rezzentve uszonyait. Kiteszek egy-két kósza fotót, nézem, ahogy peregnek a lájkok, bezárom az ablakokat, és még sokáig elüldögélek a lassan beesteledő képernyő sötétjében. 11 �Szépirodalom P a p p -F ü r J á n o s egy nap esztétikája itt állok éppen abban az ajtónyitásban ahol visszaadtam neked a kulcsokat verejtékes kezedet kinyújtottad azon a kegyetlen résen amin keresztül évek alatt kiszivárogtam belőled ráncolt homlokkal hunyorgok még előttem állsz szemembe csap a Nap félig behúzott bőrönd a tekintetem most is valahol hátul a kertben ülhetsz talán éppen azon a hintaágyon melynek árnyéka azóta is lemoshatatlanul befedi az egész arcomat és ahol a legutóbbi tavasz még a hajadba gabalyodva homlokomra hordta a rügyeket és fülbevalóként viselted az üvegtálon megmaradt bordó cseresznyeszemeket már észre sem veszed hogy a legelső rózsát nem metszi le senki de az évek óta száradót féltve őrizgeted azt hiszed lefelé lógatva örökre megmarad azt sem veszed észre hogy gyakrabban megáll a hinta hogy nem viszi már olyan magasra a lendület azt sem hogy valaki kiszállt mellőled mint egy stoppos utas aki egy éles kanyarban eltűnik az úttal együtt így nem látsz át a kerítéseken nem látod hogyan növi be a gaz az elhagyott szomszéd telkeket hogyan rozsdáll el a körhinta a játszótereken és ütemes nyikorgása hozzátartozik az életedhez mint az évek óta fel nem húzott falióra ami azóta áll mióta elvesztettem benned fontosságomat ki sem mersz állni a kapuba nehogy 12 �Szépirodalom a szétázott lábnyomaimban újra kopogjanak lépteid és nehogy észrevedd azt hogy a halszagú és eperillatú piac helyén csillogó ablakú pláza nő a lángosos telkére ahol zsebkendőddel oly sokszor óvatosan megtörölted a számat átépítették a teret újrafestették a padunkat de mi kimaradtunk minket elfelejtettek felújítani baseball sapka helyett kalapban ballagok a térkövezett sárgára mázolt templom felé te fekete kendőben oly könnyedén közelítesz akár az angyalok a halálba indulók elé mindketten gyászolunk de nem a saját közös szeretteinket megállsz megállok egymásra nézünk mindketten rájövünk hogy hiába kutatjuk zsebeinkben a régi kertkapu kulcsait ahol az őszülő fák alatt magára hagyottan leng a nyikorgó hintaágy és tudjuk hogy tavasz már nem jön de talán egyetlen egy őszt még mindketten kaphatunk felszedem a földről a lehullott cseresznyeszemeket eltörlöd a poros üvegtálat titokban megnézed benne magad hogy vajon szépnek látlak-e még lemetszem a bokorról a legutolsó rózsát leülök melléd és féltve a hajadba tűzöm elvirágzott arcunkon elszáradnak a megkövült barázdák közé hullott rügyek így múlik el minden addigi amiről sokáig nem is akartunk hallani 13 �Szépirodalom Szávai A ttila A kék toll 3. rész (1—2. része a Palócföld 2016/1-2. számában olvasható.) BORIKA: (Jolánnak.) Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézd meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. Erdész volt a férjem, is­ merte az összes állatot. Elhiszed, Jolán? Jolán: Hívjátok a körzetist, meg az elmeintézetet, hát ennek teljesen el­ ment az esze! Könyörgök, ne hagyjátok! Sintért! BÉLA: Most erőszakkal foglak leszámolni, te riherongy, nehéz testi sértés lesz itt mindjárt és nyolc napon túl is. (Elindul Jolán felé, arcán el­ szántság, cseppnyi őrület, vörös fejbőr, dagadó nyald ütőerek.) IRMA: (Közbelép, meglepő lendülettel.) Béla, Jolán, gyerekek, most miért kell ezt itt csinálni. Licitálni egymás idegeire. Ne égessétek már egy­ mást a hajcihővel. Minket. Hát ezt kell lássa az egész telep? Hát fel­ nőttek vagyunk mink, nem? Minek ez a pankráció itten? Menjetek ha­ za, nyissatok fel egy italt, aztán beszéljétek meg, ahogy rendes felnőt­ tekhez illik! Bisztrózzatok! Lazítsatok! Rátok férne egy kiadós meditációs hétvége. Olyan szép idő van, ti meg hergelitek egymást, Béla, ne­ ked már tiszta bikaviadal a szemed is. Nyugodj meg! Na, jól van, Jo­ lán, állj fel, nem fog bántani, higgy nekem. A Bélának meg tessék szé­ pen lehiggadni. Nem vezet semmi jóra az idegeskedés. Hát legyen már elég, kérem. Szeressük egymást gyerekek, ahogy a dal mondja. (Béla visszaül a padra, higgadni látszik. De Jolán csak spannol még a hely­ zeten.) Jolán: (Lihegve.) Na, csak menjünk haza, te szerencsétlen, te életképtelen vén hülye. Égetni engem itt az ablakok alatt?! Hogy mindenki minket lásson, hogy milyen férjem van nekem, veri az asszonyt nyilvánosan? Na, csak kerüljünk haza! Majd megnézheted magad! Csak lennénk már otthon! Megnevellek én majd. 14 �Szépirodalom BÉLA: {Felpattan félültéből.) Csak menjünk, menjünk! {Lökdösi a nőt.) Nincs többé hatalmad felettem, te vén ribancéria. Felőlem mehetünk. De gyorsan ám! Indulj már!!! {Jolán sértődötten, királylányos mozdu­ latokkal elindul, Béla utána.) IRMA: (Nyugtató hanghordozással szól utánuk.) Aztán felnőttek módjára lenni otthon, gyerekek, az erőszak nem vezet sehová, esetleg a börtön­ be, meg a temetőbe. Szépen legyetek! {Béla hátrafordul, Irma szemébe néz, valami ferde, sejtelmes, cinkos mosoly kunkorodik szája bal alsó szegletén, apró fejmozdulatokkal bólogat.) (Jolán, Béla el. Ugyanaz a park, éjszaka, holdfény, sejtelmes fények. Sötét játszótér. A kive­ títőn valami frappáns telihold lebeg, meghatározza a hangulatot. Színpadon félhomály, bagolyhuhogás, tücskök, városi zajok, háttérben mentő- vagy rendőrautó szirénája. Jolán és Béla érkezik. A nő kissé szakadt, fáradt mozdulatokkal vonszolja ma­ gát az egyik pádhoz, Béla karonfogva vezeti, látszik, hogy nem azért, mert se­ gíteni akarja, hanem csak odavezetni valahová. Béla járása szigorú, maga­ biztos, céltudatos. Mintha verekedtek volna, de aztán lejöttek levegőzni.) Jolán : Béla..., te szemét..., hát ez a hála... BÉLA: Oda leülsz! {Határozott mozdulattal leülteti a nőt.) JOLÁN: Ezt nem hiszem el... nem hiszem el. Béla... Te megvertél a konyhá­ ban. Ennyit segítek és ez a hála? Hogy rám jössz a serpenyővel? BÉLA: Jolán, vagy szépen elcsendesedsz, vagy szépen elcsendesítelek... vá­ laszthatsz. Látod itt ezt a rongyot. Képzeld el, hogy az egész a szádban van. Egy szájnyi gázolajos rongy. Gondold meg! JOLÁN: Legalább ne a nászajándékkal jöttél volna, amit kaptunk, serpenyőt anyádtól. Nem hiszem el. Egy törékeny nőt megverni... Mert egy kicsit kritikus... De, a kurva életbe, Béla, és?... És ha egy kicsit kritikus va­ gyok veled szemben? És... azért... csak azért, mert azt akarom, hogy jobb legyél?! Hogy vedd már észre a hibáidat! BÉLA: Ezt csak te akarod. És igen, sok mindent észrevettem. {Meg akarja érinteni a nő vállát nyomatékképpen, a nő megijed, elhúzódik, mint minden frissen vert ember a váratlan, közeli mozdulatoktól, majd riká­ csolva folytatja.) JOLÁN: Béla... te szemét... hát ez a hála... hát ez... hogy irányítalak, hogy vedd észre a hibáidat, hogy... Béla... jobb ember lehess. Hétszentségit. Véres lett a szvetterem is! Nézd meg, a kurva életbe! Na... csak szed­ jem össze magam. Majd... (fújtat, liheg)... csak szedjem össze... 15 �Szépirodalom BÉLA: Addig is levegőzzünk. (Leül a nő mellé) BÉLA: És csak mondom, hogy ha nem fogod be a sipítozásodat, rád megyek a gázolajos ronggyal. Hát kell neked a kétpofányi gázolajos rongy? {Jolán a fejét rázza, megrémült Bélától.) Na. Vegyél csak jó mély le­ vegőket, és szépen elmondod, {Közel hajol a nőhöz.) miért alázol 20 éve? És szépen elnézést kérsz. {Ordít.) Mindenért! {Jolán szipog, nem látta még ilyennek Bélát, illetve igen: '72-ben a tollfosztáskor. Egy ate­ ista helyen.) És miután mindenért elnézést kértél, ...én jövök... JOLÁN: Nem, Béla, most én jövök. {Előveszi a kék golyóstollat, a férfi felé mutatja, bökdösi a levegőt.) Tudod, mi ez? (Béla nézi az íróeszközt, el­ sőre nem érti, milyen jelentősége van ennek most, másodikra igen, van valami titokzatos a tekintetében, mintha a pillanat jelentőségét értené, erre várt, ez a jel, a kék toll.) Béla, tudod, mi ez? BÉLA: Mi ez, mi ez!? Egy kék golyóstoll. Mit akarsz most azzal a kék tol­ laljegyzetelni? Mondjuk, lenne mit. Mert mindjárt fogok neked mon­ dani pár érdekességet. JOLÁN: Meg fogod érteni. Miután fejen vertél a serpenyővel, rájöttem... izé... megvilágosodtam. Végérvényesen bebizonyosodott... őőő... igaz­ ságot nyert..., hogy... én... a kék toll... BÉLA: Mondd már! {Fenyegetően elindul Jolán felé.) JOLÁN: Ne! Kérlek, elég volt. Figyelj, Béla. Tudod, vannak azok a könyvek a nappaliban. Az ezoterikus sarokban. Tudod. Az angyalosak. Én csak ilyeneket olvasok, te is tudod. Tudod, ugye? BÉLA: Tudom. Többet, mint hinnéd. JOLÁN: Irma mondta, tudod, milyen egy boszorkány..., mennyire ráérez dolgokra, azt mondta, hogy rájött. Hogy rájött a kék toll legendájára. Megálmodta. Figyelj! Vannak az őrangyalok. Te is tudod. BÉLA: Igen, tudom. Jolán : Vannak az őrzők és vannak az őrzöttek. Én rájöttem, Béla! Itt van mindenre a magyarázat! És mondta az Irma még, hogy mint mindenki­ nek, az őrzőnek is van kedvenc kabalája. És, ezt figyeld, annak az őr­ zőnek a kabalája, aki emberi alakot öltött: egy kék toll. És emlékszel hetvenkettőben, a tollfosztáskor, hogy mi történt? BÉLA: Beleléptél egy kék szakszervezetis tollba. És? JOLÁN: É s arra is emlékszel, hogy onnantól megváltozott minden? 16 �Szépirodalom BÉLA: Emlékszem. Onnantól már nem láttam értelmét az addig megszokott módon beszélni veled. Mást találtam ki, hogy úgy talán észbe kapsz, hogy úgy talán jobban tudsz figyelni rám. (Mérgesen.) De te csak ma­ gadra tudtál figyelni! Érted?! Csak magadra! De mostantól másra fogsz figyelni. JOLÁN: Béla, akkor rájöttem valamire, de csak most tudatosult teljesen: az őrangyalod vagyok... Én vagyok az őrződ... És azért jöttem, hogy ve­ zesselek, azért küldtek, hogy kísérjelek, hogy láthasd magad, hogy mi­ lyen vagy, milyennek kellene lenned. A céljaidat. A segítőd vagyok és így beszélsz velem? Mindent nekem köszönhetsz! BÉLA: Add csak ide azt a tollat?! Hadd nézzem... {Jolán odanyújtja neki, Béla egyelőre nem veszi el.) JOLÁN: Minden igaz, amit mondtam. És tudod, mire képes még az ilyen toll? {Cinkos hangon magyaráz.) Ha kisebb kívánságokat írok le vele, azok valamilyen minőségben, de teljesülnek. Leírom vele, hogy sze­ rencse, és másnap ér valami szerencse. És, ha leírom, hogy boldogság, akkor másnap boldog leszek, valami boldoggá fog tenni. Érted? BÉLA: Értem. És tegnap mit írtál le vele, mi az a szó? JOLÁN: Változás. Azt írtam le, hogy változás. Hát ez az, amiért megérte ve­ led végigcsinálni!! Hogy tudatosult bennem... a titok..., hogy én va­ gyok a te őrangyalod. Hogy nem jöttem erre rá korábban... BÉLA: Mielőtt teletömném a szádat a gázolajos ronggyal, mert most már nagyon elég, ...nézzük csak ezt a tollat. (Elveszi Jolántól, megnézi, elteszi, betömi a nő száját, majd egy váratlan pillanatban a tollat belevágja a nő mellkasába. Mindketten megtántorodnak, férj és feleség, őrző és őrzött, férfi és nő, valami történik a színen, a két szereplőben, furcsán mozognak, furcsa fényeffektusok viliódznak. Majd ab­ bamarad a dolog, mindketten földre esnek, elsötétül a szín. Fény vissza, telehold eltűnt, üres fekete vagy sötétkék a vászon képe. Megjele­ nik egy kurzor a képernyőn, mintha bekapcsoltak volna valami számítógépet. Béla feltápászkodik, Jolán nem bír felállni, ijedten fogja a mellkasába vá­ gott toll kiálló szárát, fel akar mászni a padra, nem megy neki, visszaesik, majd felül, liheg, felsőtestével nekitámaszkodik az ülőfelületnek. Béla oda­ támolyog, leguggol Jolánhoz.) BÉLA: Bocsáss meg, kérlek, Jolán! Bocsáss meg, de meg kellett tennem. Jo­ lán! Ez volt a küldetésem! Eddig tartott az út. Kész. Beteljesedett. 17 �Szépirodalom (Jolán Bélára néz, szemében félelem. Beszélne, de nem tud a szájába tömött rongytól. Csak szótöredékeket, elfúlt mondatrészeket hallani. Kínlódás. Bé­ la nyugalomra inti Jolánt, megfogja vállát, a nő vonakodik, de aztán hagyja magát. Béla szája elé tett mutatóujjal csendre inti a nőt, majd beszélni kezd. A beszéd gondolatokkal történik, a dialógust a kivetítőn láthatjuk. Jolánt ámulatba ejti a felismerés, hogy működik a kommunikáció. Kimondott sza­ vak nélkül.) BÉLA: Azért jobb így, mert így nem torzítanak az emberi érzelmek, indula­ tok. Csak a tiszta kommunikáció van, tiszta érzelmekkel. Látod, hogy megy. Nem mozog a szánk, mégis tudjuk, mit üzen a másik. Levetkőz­ tünk minden emberi mocskot, nyitott lélekkel, őszinte szeretettel be­ szélünk. Jolán... Eljött az idő. így kellett lennie, ez volt a feladatom. Van egy titkom. Amit most kell eláruljak. Ötven éve tartom magam­ ban. A születésed óta. Egész mostanáig nem mondtam el senkinek. Nem mondhattam. JOLÁN: (Rémülten néz Bélára.) Nem értem, miről beszélsz? BÉLA: (Elővesz egy kék madártollat.) Nem írószert kell érteni kabalatoll alatt... félreértés. A toll az egy madártoll vagy valami szárnyas lényé. Ez a kék toll... Ez itt a kék toll legendája. Én. Jolán: Nem. Nem lehet. Ugye, nem? BÉLA: De igen, Jolán. Igen. Én vagyok a te őrződ. Az őrangyalod. Jolán: De akkor... de akkor... nem én, hanem te... te... hogy tehetted ezt ve­ lem? Meg fogok halni? BÉLA: Ez volt a cél, a küldetés, a sorsod, a sorsunk. Be kellett végezni. Né­ zőpont kérdése. Úgy is felfoghatjuk, hogy változás következik be a lé­ tedben. Egy következő élet veszi kezdetét ennek a végével. Nem fogsz meghalni. Nem fogsz meghalni abban az értelemben, amit ezen az em­ berek nagy része ért. Jolán: Nem akarok meghalni! Béla! Én szeretlek! BÉLA: Én is szeretlek. Ne félj, a halál megtisztít. Csak, tudod, legtöbbször elnyomja a tiszta szeretetet az a sok negatív emberi tulajdonság. Nem mint nőt szeretlek, hanem mint embert. JOLÁN: És miért nem beszéltél? Húsz éve miért nem beszélsz? BÉLA: Beszéltem. Csak nem hallottál meg sosem. Mert csak magadra fi­ gyeltél. Jolán: Akkor már azt is értem, hogy... ne..., hogy miért nem lehetett, miért nincs gyerekünk. 18 �Szépirodalom BÉLA: Őrző és őrzött nem képes gyermeket nemzeni. Inkább zenét hallgat­ tam, ha szórakozásra vágytam. J olán : Állandóan csak zenét hallgattál. BÉLA: Mert nagyon szeretjük a zenét. A jó zenét. Bár csak hallanád a szfé­ rák zenéjét, a felkelő nap dallamát, az ősz hangjait. Mindet. Egy hal­ dokló csillag énekét. Jolán: Hallom... Béla... én hallom... szép, nagyon szép... És... és... mi lesz veled ezután? BÉLA: Veled bennem is meghal valami. De a Béla nem hal meg. JOLÁN: De ugye, jó ember voltam? Mondd, Béla, ugye jó? BÉLA: Volt, mikor utat tört a jóság. Át az emberi gyarlóság, a hiúság, az önzőség bozótján át. Igen, volt ilyen. Gyermekkorodban. Az első évek­ ben. Ott voltam veled. Csak gyenge voltál, és befogadtál, és ami a leg­ nagyobb baj: magadévá tettél bizonyos emberi tulajdonságokat. Azok­ ban éltél. Egészen eddig... Most vége... Vége 19 �Szépirodalom Va r g a M e l in d a Takaró Véremen átdübörögtél, véreden átdübörögtem lankad a vágyam, mely még az előbb lobogott. Nyugalomból szeretnék szőni egy takarót, szeretkezéseink árnyas lugasában heverve elképzelem, hogyan varrom az óriás lepedőt napmeleg reggelekből és sok fényből, hallgatag vízpartot hosszú sétákkal hímzenék a közepére, és ujjaim zsizsegését hátadon karod ívén és a vállon - libabőrösen szállnák meg a nádast a hullócsillagok. A szegélyét vad, hirtelen haragú esők csipkéznék, amelyekben el is lehet ázni, vagy menekülni előlük, nevetni azon, ahogy nyomunkban caplatnak. Véremben átdübörögtél, véreden átdübörögtem, lankad a vágyam, mely még az előbb lobogott. Az idő, ami mozdulatot mozdulattól elválaszt, a képzelt idő. Olyan, mint a tenger sósan cuppanó ajka: hűvös és sikoltó, s mennyi márványhideg óra ring tajtékzó vállán, míg újra nem látlak. 20 �Köszöntő C so n g r á d y B é l a Egy piros esernyő Horpácson Hetvenéves Praznovszky Mihály Már az iskolások közül is sokan tudják - hát még az irodalombarátok hogy Mikszáth Kálmán egyik legismertebb, mondhatni legnépszerűbb regé­ nyében, az 1895-ben írt Szent Péter esernyő]ében a glogovai pap kishúgát, Veronkát babakorában egy ismeretlen valaki által ráterített hatalmas, piros szövetű paraplé védte meg a zuhogó esőtől. E váratlan, talányos jótett nyit­ ját tudakolták, keresték is sokáig az istenfélő, a csodákban, legendákban is hívő falusiak. Ugyancsak meglepődött, sőt megilletődött dr. Praznovszky Mihály, a Mikszáth Kálmán Társaság örökös, tiszteletbeli elnöke, a „nagy palóc földi helytartója” - ahogyan alkalmasint nevezik - is, amikor a minap Horpácson a hetvenedik születésnapjára kapott ajándékok sorában egy szintúgy tekintélyes méretű s a Mikszáth által megörökített színű esernyőt talált. S ez csak slusszpoénja volt a meglepetéseknek, hiszen már akkor kezdett gyanakodni - teljes joggal - amikor barátai, a társaság vezetői, tag­ jai egymás után olvastak fel egy-egy részletet, néhány találó sort az ünne­ pelt kedvenc költői, írói műveiből... Ilyenkor - bármennyire hivatalosnak, „földközelinek” tetszik is - illik néhány személyes alapadatot is megemlíteni, hogy az ünnepelt elhelyezhető legyen egy időbeli és térbeli koordinátarendszerben. A legfontosabbal kezd­ ve: 1946. november 29-én Salgótarjánban született - Nyilas csillagjegyben, de ez nem különösen érdekes - egy ötgyermekes kisiparoscsaládban. Mind­ két szülője serénykedett a műkedvelő színjátszásban, s ez viszont már nem elhanyagolandó tényező az édesapja nevére keresztelt fiú alakuló érdeklő­ dési köre szempontjából sem. Azt mondják róla, vagy ő terjeszti - hiszen önmagával kapcsolatosan (is) szereti a szellemesen túlzó fogalmazásokat hogy tízéves korára már kiolvasta a fél, tizennégyre az egész könyvtárat szülővárosában. Korai irodalmi érdeklődésére utal az is - s ez viszont már életrajzi tény hogy először tízévesen egy Mikszáthról írott fogalmaz­ vánnyal nyert pályadíjat az akkori Május 1. úti (ma Kodály) iskola tanulója­ ként és az első jutalomkönyve is egy Mikszáth-kötet volt. Mi sem természe­ tesebb, hogy gimnáziumban tanult tovább, abban az egyben, amelyik akkor működött városban. Azt viszont már akár szimbolikusnak is lehet tekinteni, hogy az intézmény akkor már több mint egy évtizede a másik - a későbbi­ ekben ugyancsak kutatási főtémáját jelentő - nógrádi zseni, Madách Imre nevét viselte. Kitűnő tanárokra emlékszik s arra, hogy gimnazistaként az 21 �Köszöntő akkoriban népszerű Olcsó Könyvtár-sorozat 1962-es évfolyamában olvasta első ízben a Tragédiát, amely mellett egy életre elkötelezte magát. Alapdip­ lomáját a debreceni tanítóképző közművelődés-könyvtár szakán szerezte, aztán elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karán a könyvtár-történe­ lem szakot. 1981-ben lett egyetemi doktor, 2000-ben az irodalomtudomá­ nyok kandidátusa. A kétéves katonáskodás utáni munkahelyei alapján úgy tűnik - bár egy ideig volt múzeumi teremőr, nyomdai segédmunkás, majd több helyütt könyvtáros is - mintha az Isten is igazgatónak teremtette volna. 1976-tól vezette a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumot, aztán a Nógrád, majd a Veszprém megyei múzeumot, majd pályája csúcsaként hét évig volt Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Onnan is első számú vezetőnek tért vissza Veszprémbe a megyei könyvtár élére, ahol nyugállo­ mányba vonulásáig dolgozott. A nyugdíjas létmód azonban számára csak annyit jelent, hogy nem kell valahol napi kötelező penzumot tejesítenie. Merthogy azóta is rendületlenül, a nyolc órát messze meghaladó „kötetlen munkaidőben” dolgozik. Salgótarjánból való távozása óta a Veszprém mel­ letti Nemesvámoson él, családi házuk emelete az ő birodalma, ott születnek gyors egymásutánban, de az önmaga s egyáltalán a tudomány zsinórmérté­ ke szerinti igényességgel tanulmányai, könyvei, ott készül fel ténygazdag, szakmailag mindig hiteles, de utánozhatatlanul egyedi - évődő, kedélyesen szórakoztató - stílusban fogalmazott előadásaira. Sokszor tűnik úgy, hogy képes az időt megsokszorozni, a teret is legyőzni, csakhogy felmutassa nemzeti irodalmunk értékeit, éltesse vagy újraéltesse literatúránk szentjeit, megossza másokkal is univerzális tudását. Munkája egyszersmind a hivatá­ sa, küldetése, mondhatni szenvedélye is. Ezért tud olyan termékeny lenni. Madách Imre vagy Mikszáth Kálmán? Talán Praznovszky Mihály sem tudja egyértelműen eldönteni, hogy a két óriás közül melyik áll közelebb a szívéhez: a kronológiai és abc-sorrendben előbb álló, az emberiségtörténe­ tet világirodalmi rangon megörökítő Tragédia-költő vagy a magyar prózairodalom kiválósága, a tizenkilencedik század végi, huszadik század eleji magyar közállapotokat máig ható érvénnyel ábrázoló prózaíró. Akárhogy is van, azt biztos nekik lehet köszönni, hogy Praznovszky Mihály - a családi kapcsolatokon, kötelékeken túl - soha - pannóniai lakóhelye és gyakran a fővárosba szólító feladatai ellenére - nem szakadt el igazán Nógrádtól. Csak nagy nehézségek árán lehetne számba venni, hogy konkrétan mennyit írt, milyen műfajban és mit publikált róluk s mit tett megismertetésük, érde­ meik szerinti elismertetésük érdekében. Itt most csak némi példálózásra, szemezgetésre van mód. Megemlíteni egyebek közt az 1997-es Az öreg ha­ tár utasai című tanulmánykötetet, az 1999-ben megjelent Mikszáth Kálmán című életrajzot, kismonográfiát, a 2006-os A hatodik, hetedik ember az or­ szágban című tanulmánykötetet, vagy szerkesztői munkáját a Mikszáth Könyvestéka esetében, s ez már - lásd a bevezető sorokat - összefügg a Praznovszky Mihály nevétől elválaszthatatlan, az 1993-ban életre hívott s 22 �Köszöntő immár - irodalomtörténeti kuriózumként - Madách-díjjal kitüntetett Mik­ száth Kálmán Társaságtól. „ Hittünk abban, hogy ezen a tájon a mikszáthi érték: életút, életmű, táji, történelmi beágyazottság, kulturális karakter olyan komplexitással van jelen, hogy ennek identitáshasznú állandósulását csak nagyon átgondolt tudatos, tervszerű, hosszú távú s a táj értékrendjének egészét megszervező gondolkodással lehet" - nyilatkozta egyik alapítóként, tizenöt éven át funkcionált gyakorló elnökként 2013-ban, a Palócföld ha­ sábjain, a társaság húszéves évfordulóján. S ha e sokoldalú folyamatot rep­ rezentáló jeles eseményeket kellene jellemezni, akkor Praznovszky Mihály a 2010-es budapesti ünnepségeket minden valószínűség szerint kiemelné az évenkénti horpácsi és a szklabonyai megemlékezések mellett. Szólna a Mikszáth nyomában szervezett bel- és külföldi kirándulásokról és egész biztos nem feledkezne meg arról az eléggé nem dicsérhető eredményről sem, hogy tudatos, szisztematikus munkával sikerült gyarapítani az író ne­ vével működő iskolák, a jövő „őrhelyei-’ számát. Ami pedig Madáchot illeti, ugyancsak végeláthatatlan a személyével, munkásságával, főleg Az ember tragédiájával s annak színpadi megjeleníté­ sével kapcsolatos Praznovszky-írások, a Csesztvén, Alsósztregován, Balas­ sagyarmaton és másutt tartott előadások sora. Az Ipoly-parti város Madáchemlékünnepségeihez többször is saját maga írt dramatizált műsorokat, jele­ neteket. A könyvek esetében nincs kétség: az ék­ kőnek a legutóbbi, a Madách Imre napjai az iro­ dalomban 1861-1864 címmel megjelent kötet nevezhető, merthogy az impozáns tartalmú, ter­ jedelmű és küllemű kiadványt: „gyűjtötte, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Praznovszky Mihály. ” A 432 oldalas, 70 féle napilap, fo­ lyóirat csaknem 600 tételét tartalmazó forrásgyűjtemény szövegei ezentúl megkerülhetetlenek lesznek a Madách-kutatók, a Madách-irodalom részére. Madách Imre utolsó négy esztende­ jében megjelent és most egy helyütt olvasható publikációk révén nyomon követhető az a folya­ mat, hogy „miként vált egyik napról a másikra Madách elismert íróvá s a magyar irodalom világirodalmi reménységévé s végül pótolhatatlan veszteségévé. ” A korábbiakban napvilágot látott köte­ tek közül a legelső, a Madách és Nógrád a reformkorban, későbbről a Ma­ dách vendéget vár említendő már csak azért is, mert az utóbbi éppen tíz év­ vel ezelőtt, a szerző hatvanadik születésnapján jelent meg. Madáchcsal kap­ csolatos munkálkodásának egyik felejthetetlen, értékteremtő, sokáig mara­ dandó mozzanata a 2014-es felavatás óta a felújított alsósztregovai múzeum „Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim?" című állandó kiállítás forgatóköny­ vének, látványtervének elkészítésében való részvétel főkurátorként. 23 �Köszöntő Praznovszky Mihály eddigi életműve azonban közel sem merül ki Mik­ száth- és Madách-kutatásaiban. Csak a jelen sorok írójának tulajdonában lé­ vő mintegy tucatnyi könyv tanúsága szerint hihetetlenül gazdag munkássá­ ga mind az általa választott - illetve a nagybetűs Élet által választatott - té­ mákat, mind a megjelent kötetek számát tekintve. Mindig is érdekelte Krú­ dy Gyula szellemi öröksége, annál is inkább, mert a Krúdyak ősi fészkének a szlovákiai - átellenben Szécsény városával - Szécsénykovácsi számít. Kötetet jelentetett meg Pósa Lajosról, írt a magyar történelem, irodalom né­ hány nevezetes nőalakjáról, köztük Gizelláról, Hrúz Máriáról, Fráter Erzsé­ betről, Mauks Ilonáról, Udvardi Erzsébetről, a táj irodalomról - amelynek a fogalmát elsők között használta, ha éppen nem ő találta ki - A kalamáristól az enterig címmel az irodalmi muzeológiáról, A szellemdiadal ünnepei el­ nevezéssel pedig a magyar irodalom 19. század közepi kultikus szokásrend­ jéről értekezett. Pápa és Balatonfüred közelsége Jókai Mór életének tanul­ mányozására ösztönözte, de érdekelte, érdekli Batsányi János, Arany János, Eötvös Károly, Petőfi Sándor, Kisfaludy Sándor, Márai Sándor, Vörösmar­ ty Mihály személye, életpályája, a Nógrádhoz is kötődő Ferenczy Teréz, Komjáthy Jenő költő, Bojtor Károly festő-, Csohány Kálmán grafikusmű­ vész életműve, nem is beszélve a Pannóniái töredékek című kötetben amelybe Ragaszkodni múlthoz és jövőhöz találó, „ars poetica”-jellegű cím­ mel írt felettébb figyelemre érdemes bevezetőt - feltűnő kevésbé ismert ne­ vekről, a Balatonhoz, a Bakonyhoz kötődő jeles személyiségekről, esemé­ nyekről. Nem véletlenül kérték fel éveken át a füredi Anna-bál szakértőjé­ nek s gyakran hallhatták, hallhatják értő, élvezetes elemzéseit a rádióhallga­ tók is. Az írókkal összefüggésben mindig szívesen nyilatkozik gasztronó­ miai, gasztro-literátus kérdésekről, mert maga is kedveli a jó ételeket, italo­ kat, például - ki tudja, miért - a palóclevest, a bacsaszeletet, a sztrapacskát és étvágygerjesztőként egy kupica borovicskát. Mindig is érdekelte a folyóiratok és a hírlapok története, főszerkesztő­ ként is szép pályafutás áll mögötte. Kétszer vezette a Palócföldet, először 1986-tól 87-ig, majd pedig 2001-től 2008-ig. Egyike azoknak, akik a leg­ több időt töltötték ebben a székben. Első alkalommal az 1986/2-es szám­ ban, utoljára a 2007/6-os számban tűnt fel a neve. Lépést tartva a kortárs irodalommal, művészetekkel kiemelt figyelmet szentelt a megye hagyomá­ nyainak, értékeinek feltárására, megőrzésére. Hat éven át - 2008-tól 2014ig - főszerkesztette a balatonfüredi megjelenésű, az ő ötletére létrehozott Tempevölgyet, amelyben örömmel adott helyt a máshonnan, így Nógrádból érkezett kéziratoknak is. Az Időről időre című kötetben az egyik fejezet a négyszáz évvel ezelőtt élt Balassi Bálinttal párhuzamos életpályájú dalmát Verancsics Faustus-szal foglalkozik, akit egy kései reneszánsz embernek nevezett s európaisága mi­ att is tisztel. Praznovszky Mihály is annak tudatában szolgálta mindig a nemzeti kultúra vagy akár a tájirodalom ügyét, hogy tágabb hazánk Európa. 24 �Köszöntő Szeretett is mindig barangolni tájain, nézelődni múzeumaiban. Kedvenc vá­ rosa Amszterdam és Párizs, de legjobban - határainkon kívül - Itália kék ege alatt, Toszkánában érzi magát. A napokban érkezett haza New Yorkból, ahová a kerek születésnap kapcsán jutott el. Negyvenöt éve él boldog há­ zasságban, három gyermek édesapja, s négy unokával büszkélkedhet. Nem miattuk szeret legováros(oka)t építeni, több évtizedes szerelmetes hobbi ez nála. Nagyon kedveli Hasek regényhősét, Svejket, de szívesen - akár élet­ elvként is - idézi Bohumil Hrabal Sörgyári capricciojából Pepin bácsit: „A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem mert én úgy látom Azt kívánjuk - a Palócföld valamennyi olvasója, s Nógrádból minden kultúra- és irodalombarát nevében - hogy még sokáig lássa így a világot. Isten éltesse a Toldy Ferenc-, Madách- és Gizella-díjas, Salgótarján Pro Urbe-díját elnyert és Veszprém Megyéért elismeréssel kitüntetett muze­ ológust, irodalomtörténészt, Praznovszky Mihályt! P éter B éla Honnan jövünk? A sápadt Napok bágyadtan buknak alá nagyanyám hófehér batyujába, ahol csirkegomba és a kőhegyi szamóca terhét tetézik. Földig ér a nyomorúság. A kóbor ruszki golyók vándorolni kezdenek a szívtáji üregek és a kipróbált medencetájék között. A Hold pediglen egy pléhkrisztus kereszthegyén vesztegel. Borús, észa­ ki fény sejlik anyám hűvöskés, zöld szeméből. Apám döbbenten áll. „Ez válóok!” - kiált fel: és a szem savószínre vált. Lázálom nehéz pá­ ráiból kapaszko­ dom, de a vö­ rös kutya át­ harapja hörgő torkom a t. 25 �,Kis határodon nagy eszmék' K á cso r Z o ltán A cserepoveci hadifogolytábor Tragédia-előadása* Egyszer valaki azt mondja: bajtársak, ne csináljunk színházat? Azonnal mindenki színházat akart csinálni. Örkény István*1 1946. június 26-án a cserepoveci fogolytábor magyar csoportja ünnepi előadásra készült. Hónapok lelkes és fárasztó munkája után, magyar nyel­ ven mutattuk be Madách: Az ember tragédiája c. drámai költeményét. így kezdi Hajnal Ernő tanár, színész2 egyik, 1972-ben, Szabó Józsefivé írt le­ velét,3 melyben egy irodalomtörténeti és színháztörténeti kuriózumról szá­ mol be. Az esetet Szabó József evangélikus püspök, Madách-kutató, a győri Madách-gyűjtemény alapítója4 évekig tartó kutatómunkával göngyölíti fel, melyet a különös Tragédia-előadás után napra pontosan 30 évvel később 2016. december 9. és 2017. január 22. között a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum a Madách-gyűjteményt „A gép forog, az alkotó pihen. ” Har­ minc éve hunyt el Szabó József Madách-gyüjtő című időszaki kiállításán mutatja be főépületében, az Esterházy-palotában, melynek részeként a tanulmányban ismerte­ tett cserepoveci Tragédia-előadás fontosabb dokumentumai is láthatók lesznek. Akiállítás megnyitója december 8-án 17 órától lesz. A tervek szerint a kiálHtást 2017 első felében Nógrád megyében több helyen, elsőként a balassagyarmati Palóc Múzeumban is bemutatják. (A szerk.) 1 Azt meséld el, Pista! (Mácsai Pál): https://www.youtube.com/watch?v= OvlVoF7wrX8. 2 Polgári iskolai tanár vagyok. Tanulmányaim mellett Rózsahegyi Kálmán színész­ képző iskoláját is elvégeztem. Egy évi hánykolódás után Pécsre kerültem, és ott működtem 1959-ig. 1933-ban miniszteri engedéllyel szavaló és beszédmüvészeti iskolát nyitottam, és ebből a tárgyból több előadást tartottam Pesten is. A pécsi egyetem meghívására, lektorként, hosszú időn át tanítottam a beszéd művészetét. Közben, mint előadóművész önálló estjeimmel szerepeltem, és a Pécsi Nemzeti Színház felkérésére - mint vendég - eljátszottam a Sasfiók, Hamlet és a Per Gynt címszerepeit is. így lett életem egyik fele a színház, és a művésznevelés. Madách remekműve diákkorom óta szinte a bibliám volt, melyet mindenüvé magammal vittem, fogságba is együtt kerültünk. Részlet Hajnal Ernő Szabó Józsefhez írt le­ veléből, 1972. április 7., Budapest, Lsz.: RMA 105-2016. 3 Hajnal Ernő levele, 1972. április 21., Lsz.: RMA 109-2016. 4 Szabó József munkásságáról és a Madách-gyűjteményről bővebben lásd: Kácsor Zoltán: Dr. Szabó József Püspök Madách-gyűjteménye, In: XXIII. Madách Szim­ pózium, Madách Irodalmi Társaság, Szeged-Balassagyarmat, 2016, 20-29. 26 �„Kis határodon nagy eszmék” Dr. Szabó Józsefi 1902 / 986) Madách-kutató, a győri Aíadách-gyűjtemény alapítója, evangélikus püspök egy cikkben a közönség elé is tár.5 E publiká­ ció tudomásom szerint a legutolsó közlés a történtekről, ám nem a legelső: az esetről több korábbi cikk is beszámol, melyeket a püspök úr is ismert. Szabó Józsefeikké mind közül a leghosszabb és legrészletesebb, mégis kije­ lenthető, hogy helyhiány miatt6 még neki sem állt módjában a győri múzeum birtokában7*ta­ lálható dokumentumok tel jes bemutatása. Ta­ nulmányom most, amikor a cserepoveci Tra­ gédia-előadás 70 éves jubileumához érkezett, ennek pótlására hivatott. A különleges előadásról először a Képes Hét számol be 1947. január 25-én, Madách, magyarul - az Északi tenger partján címmel. Szabó Jó­ zsef mégsem ebből az írásból szerez róla tudo­ mást. a lentebb már említett, 1976-os, Kisalföld megyei napilapban megjelent cikkét ugyanis a következőképpen kezdi: Kora hajnali órán su­ hant velünk a moszkvai express Leningrád felé. Beszélgetés közben szovjet barátom hirtelen ki­ mutatott az ablakon: »Arra van Cerepovec...«. Láthatta képemen, hogy ez a név nekem keveset mond, mert izgalmas sztoriba kezdett. Sajnos Szabó József nem említi, pontosan mikor történt A cserepoveci Tragédiaelőadás rendezőkönyve 5 Szabó József: Rendhagyó színház — Madách Cerepovecben, Kisalföld. 1976. jú ­ nius 26.. 9. Most végre idői tudtam szakítani orr (sic!), hogy magam írjam meg végre, az összegyűjtőn dokumentumok alapján, a páratlan eseményt. Ezt természetesen csak egy napilap szűkös keretében tehettem. Szerettem volna több eredeti levél elsősorban az Ón levelei valamelyikének — fontosabb részletét közölni, de csak kei tárgyi dokumentum képe jöhetett. Részlet Szabó József Hajnal Ernőhöz irt le­ veléből, 1976. június 29., Győr, Lsz.: RMA 117-2016. 7 A győri Xántus János Múzeum jogutódja a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum. s Cserepovec városának nevét néhány dokumentum Cerepovecként jegyzi. 27 �„Kis határodon nagy eszmék” mindez, a rendelkezésünkre álló dokumentumok pedig ellentmondanak egymásnak. A Dolgozók Lapja 1958-as adattal szolgál,9 míg az Elet és Iro­ dalom erről írt cikke az 1970-es évek elejére utal.10 Az ellentmondás felol­ dására szerencsére segítségemre volt a püspök úr lánya, Szabó Márta, aki pontosan emlékezett apja 1958-as szovjet útjára, melyen egy egyházi kül­ döttséggel vett részt. Ugyanakkor valószínűsítette azt is, hogy apja az 1970es években is járt a Szovjetunióban. Azért kell elfogadnunk, hogy ez utóbbi utazás is biztosan megtörtént, mert a győri múzeum birtokában található Szabó József-levelezés alapján a püspök úr az Elet és Irodalom cikkének megjelenése előtt látta a kéziratot, és javította az esetleges hibákat.11123így te­ hát a különleges eseményről 1958-ban hallhatott először, az 1970-es évek elején pedig, egy másik utazás alkalmával juthatott arra az elhatározásra, hogy a történetet feltálja. Minderre abból is következtethetünk, hogy Szabó József 1972 márciusában kapta meg Czenner Mihálytóln a cserepoveci Tra­ gédia-előadás Luciferének, Hajnal Ernőnek és Adámjának, Turgonyi Pál­ nak13 a levelezési címét. A kutatómunka során kilenc, az előadáson részt vett túlélőt sikerült azonosítania és a felbecsülhetetlen adatokkal szolgáló levelezés mellett egyéb forrásértékű dokumentumokat szereznie. Ezek: Az ember tragédiája előadás rendezőkönyve,14 az egyiptomi szín rajzolt szín­ 9 ...1958-ban Leningrádban jártam - emlékszik vissza Szabó József irodalomtörté­ nész, a Madách-gyűjtemény kezelője. - A vonatban a tolmácsom megkérdezte tő­ lem, hallottam-e a cserepoveci hadifogoly-táborról, ahol több ezer, - köztük hatszáz magyar, - hadifogoly élt. Maróti Zsuzsa: A sisak konzervdobozból, a paróka kuko­ ricahajból k é s z ü lt. , Dolgozók Lapja, 1976. október 19., Lsz.: RMA 91-2016. 10 Dr. Szabó József, aki Balassagyarmaton Madách-emlékeket gyűjt, s akinek gyűj­ teményéből a közelmúltban Madách emlékkiállítást rendezett a Palóc Múzeum, szovjetunióbeli látogatásából nemrég hazatérve kapcsolatot keresett az egykori cerepoveci előadás szervezőivel, szereplőivel: így történt, hogy ma már birtoká­ ban vannak a levelek, beszámolók a Tragédiának erről az előadásáról. Sáfrán Györgyi: Az ember tragédiája - fogolytáborban, Elet és Irodalom , 1973. február 3. 6., Lsz.: RMA 94-2016. 11 Köszönöm 1972. december 8-i kedves levelét és gazdag tartalmát, a cserepoveci cikket. Nem lehet az más, mint a lehető legjobb. Csupán egy-két megjegyzésem lenne hozzá; engedje meg hogy ezeket a hét végén küldhessem el: fontos, sürgős, kétnapos út előtt állok. Megjegyzéseim amúgy is lényegtelenek. Részlet Szabó Jó­ zsef Sáfrán Györgyinek írt leveléből, 1972. december 11., Balassagyarmat, Lsz.: RMA 147-2016. 12 Czenner Mihály (1917. október 28. — 2001. december 3.) színháztörténész levele Szabó Józsefhez, 1972. március 15., Budapest, Lsz.: RMA 102-2016. 13 Turgonyi Pál (1919. április 17. — 2008. április 20.), színész. 14 Az ember tragédiája, Lsz.: RMT 211. 28 �„Kis határodon nagy eszmék” padképe,15 egy igazolás Frau Germántól,16 a fogolytábor politikai vezetőjé­ től, miszerint az esemény megtörtént, és egy gyógyszeres doboz hátlapja, melyre nézői véleményeket jegyeztek fel a darabról.17 A fogság nem majális Szabó Józsefnek tehát a túlélőkkel folytatott levelezés előtt csupán a már említett saját közvetett élménye és a Képes Hét cikke állt rendelkezésé­ re, mely így számol be az 1946. június 26-i események előzményéről: Szín­ hely: az északi tenger közelében fekvő Cerepovec, egy 10.000 lakosú vá­ roska. A város életéhez néhány hónapja szervesen hozzátartozik a 437-es számú hadifogolytábor. Lakói a legkülönfélébb nemzetekhez tartozó kato­ nák és magyar munkaszolgálatosok. Mintegy 12.000 hadifoglyot helyeztek itt el az oroszok. (...) A tábor belső életében az orosz parancsnokság igye­ kezett mindazt a könnyítést meghonosítani, ami —a testi jóléten túl —kultu­ rális szempontból fontos. A magyar hadifogolycsoport kulturális vezető sze­ repe tavaly májusban kezdődött, amikor az orosz parancsnokság művészeti pályázatot hirdetett kiállítás formájában. Hat művészeti csoportot állított fel a parancsnokság és egy versenyszerű kiállításon résztvehetett (sic!) min­ den nemzet hadifogoly művésze. Az oroszok szép díjakat ajánlottak fel. A pályázat meghirdetésétől kezdve az egész fogolytábor lázasan készülődött a kiállításra. A verseny eredménye hatalmas magyar sikert hozott. A hat mű­ vészi csoportban ugyanis két első, egy második és három harmadik díjat magyar hadifogoly művészek nyertek. Az építészeti díj nyertese egy szegedi mérnök lett, aki gyufaszálból háromméteres vasúti hidat konstruált, olyan tökéleteset, hogy művét a legközelebbi nagy moszkvai technikai kiállításon is bemutatják. A grafikai díjat Takács Lajos festőművész18nyerte. 15 A színpadkép (Lsz.: RMA 88-2016) ...Fehérkuti Bálint eredeti skicce. - Idézet Turgonyi Pál Szabó Józsefhez írt leveléből, 1976. április előtt, Lsz.: RMA 1212016. Turgonyi Pál beszámol arról is, hogy a kép nem a „nagy előadás” színpadké­ pét ábrázolja, hanem egy 1946 januárjában előadott darabot, mely kizárólag Az em­ ber tragédiája egyiptomi színéből, kísérletképpen készült. Turgonyi hozzáteszi: A játéknak nagy sikere volt, és ez adta az ötletet a Tragédia megrendezéséhez. 16 Lsz.: RMA 89-2016. 17Lsz.: RMA 90-2016. 18 Dr. Varga László Szabó Józsefnek írt levelében Nemes-Takách Lajos festőmű­ vész néven említi és az előadás fontos közreműködőjeként beszél róla: Festőmű­ vészek, köztük Nemes-Takách Lajos, kezdték meg a díszletek tervezését. 1974. ja­ nuár 13., Komárom, Lsz.: RMA 143-2016. A díszletek kapcsán Turgonyi Pál is megemlékezik róla Szabó Józsefhez 1972. április 11-én írt levelében: ...barátunk egy festőművész, ha jó l emlékszem, Takácsnak hívták... Lsz.: RMA 120-2016. 29 �„Kis határodon nagy eszmék” A cikk persze több helyen kiegészítésre szorul. Több tárgyi tévedése mellett (pl. Cserepovecet egy „északi tenger közelében fekvő” városnak hja le, miközben a Cserepovechez legközelebb fekvő tengerparti város, Szent­ pétervár, több mint 500 km-re található onnan északnyugatra), nem ír a tá­ borban élt magyar hadifoglyok számáról sem. Ezt egyébként majdnem min­ den forrás egyöntetűen 600 főben állapítja meg.19 A cikk nem ír továbbá ar­ ról sem - az akkori politikai-társadalmi helyzetből adódóan —. hogy a fog­ lyok milyen jellegű munkát végeztek, és persze a fogolytábor általános han­ gulatát korántsem a cikkben fellelhető lelkesedés jellemezte. Hogy tisztáb­ ban lássunk, utóbbiak érzékeltetésére álljon itt kél idézet Szabó József leve­ lezéséből: Cserepovec városban volt a hadifogolytáborunk. Ez a város Moszk\’ától északra fekszik. A táborban többségükben német hadifoglyok voltak, de feltalálható volt szinte minden nemzetiség. A magyar foglyok kö- ÁDÁM : ' , Ismét csalódtam, azt hívéin, elég Ledönteni a inuknak rémeit S szabad versenyt szerezni az erőknek. Kilöktem a gépből egy l'öcsavart. Mely összetartó, a kegyeletet, S pótolni élhnnlasztám más erősbbel. Mi verseny ez, hol egyik kardosán All a mczetlen ellennek szemében ? Mi függetlenség, száz hol éhezik, Ha a z ‘egyes .jármába nem hajói ? Kutyáknak harca ez egy konc felett. Én társaságot kívánok helyette, Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt, j Közős erővel összeműködík, Minőt a tudomány eszmél magának, És melynek rendén értelein virraszt. Ez ci fog jönni, érzem, jól tudom . . , Vezess, vezess, Lucifer, e világba. LU C IFER : Hiú ember m ert korlátolt, szemed Zilált csoportot lát csak odalent. Már azt hiszed, nincs összeműködés, Nincs rendszer az életnek műhelyében *? Nézz hát egy percre szellemi szemekkel, És lásd a munkát, melyet létre hoznak, Csakhogy nekünk ám s nem kicsiny magok­ n ak . ( Későiéiül. Á r egész vásár aoimtnznllú alakul, mily a szín középért tátongó síron ás, azt korültáncolja, inig egymásután mind beléje ugornak, részint némán, részint amint egymásután szólalták.} tf& ty rx M l -K A R : Csak rajta, pengjen a kapa: Ma kell végezni, holnap késő, Bár egy pár ezredév után Még mindig nem lesz kész a nagy mű, Bölcső s koporsó ugyanaz, Ma végzi, amit holnap kezd el, Örökké ólles s jóllakott, Mi niáfc ma bénicgy, holnap felkel! p ! Eh^m rang inegKe^lil.) Mcgcsen(Iliit Ím az" esi harang, Bevégezők; el. nyugalomra. Kiket a regg új léire költ, A nagy müvet kezdjék el. újra. A BÁBJÁTÉKOS ; Én a komédiát lejátsztiun, v Mulattattam, de nem mulattam. A KORCSMÁROS :í Kiitta mindenik borát, Vendégeim, jó éjszakát! . A KIS LEÁN Y: Kis ibolyáim mind elkeltek, . , . Majd újak, síromon teremnek!' CIGÁNYASSZONY: . t’’. '. Jövőjét vágyta látni m inden: *% S szemét behunyja most ijedten. Kincsem nem nyújtó boldogságot: S most ingyen nyugalmat találok. A cserepoveci Tragédia-előadás rendezőkönyve 19 A lapok közül 600 magyar hadifogolyról ír a Dolgozók Lapja (1976. október 19.), az Elet és Irodalom (1973. február 3.) és a Kisalföld is (1976. június 26.). mely­ nek Szabó József volt az írója. Ezen kívül Halmai Ferenc, a tábor helyettes politi­ kai megbízottja is 600 főt említ beszámolójában, ennek csupán Hajnal Ernő 300 fős adata mond ellent. 30 �,Kis határodon nagy eszmék’ zött sok volt a tiszt. A munka fűként fakitermelésből, vasúti rakodásból, ha­ jókirakásból állott. Az élet a lehető legsivárabb volt. Igazi fo g o lyéle t.A fogság - ezt a kérdést valószínű tetszik ismerni - nem volt majális. Megtöri testű és összeroppant lelkű emberekben kellett tartani a lelkei azoknak, akik erre erőt éreztek magukban. Nehéz fizikai munkát végeztünk, és munka után a szabadidő (kevés volt) kitöltéséről kelletI gondoskodnunk. Minden vasár­ nap műsoros délutánt tartottunk, meri az volt a cél. hogy a fogolytársak leg­ nagyobb és örök problémáját, a hazatérés kínzó gyötrelmét, hacsak rövid időre is, más irányba tereljük így narkotizáltunk és narkotizálódtunk 201 A Képes Hét 1947-es írásál hiányosságai ellenére is az egyik legfonto­ sabb forrásként kell megjelölnünk, hiszen mindössze (szinte napra ponto­ san) hét hónappal az előadás után íródott, c/.l követően a történet évtizede­ kig feledésbe is merült. (A következő c témában megszólaló írás az 1973-as Elet és Irodalom cikke). Részben ebből következik, hogy olyan informáci­ ókkal szolgál, melyeket sehol máshol nem találunk meg ilyen részletesen. És „felmorajlott a nézőtér” Szabó József első leveleivel a kel fősze­ replőt, Hajnal Ernőt cs Turgonvi Páll keresi meg: A Képes Hét 1947. január 25-i számá­ ban, »Madách magyarul az északi tenger partján« címen érdekes cikk jeleni meg ar­ ról, hogy Cerepovec hadifogoly táborában annakidején előadták Az ember tragédiáját és pedig egyszer a fogolytáborban, négy­ szer pedig Cerepovec városában22 A két színésznek küldött levél szinte teljesen azo­ nos. ám Szabó József a cikk alapján Turgonyi Pált hitte a színdarab rendezőjének és a rendezőpéldány tulajdonosának, így ezekre vonatkozó kérdéseit neki tette fel. A válasz­ levelekből azonban hamar tisztázódott, hogy Turgonvi Pál. aki a tábor egyetlen ma­ gyar hivatásos színészeként működött köz­ re. Ádám eljátszásán kívül „csupán” Sértő Károly Ernő, Éva alakítójának fém képe 20 Dr. Varga László jogtanácsos levele Szabó Józsefhez, 1974. január 13.. Komá­ rom. Lsz.: RMA 143-2016. 21 Hajnal Ernő levele Szabó Józsefhez, 1972. április 7., Budapest, Lsz.: RMA 1052016. "■ Szabó József Hajnal Ernőhöz (Lsz.: RMA 104-2016) és Turgonyi Pálhoz írt leve­ le (Lsz.: RMA 119-2016). kelt: 1972. április 5., Balassagyarmat. 31 �„Kis határodon nagy eszmék” maszkmesterként segédkezett, az előadás szervezője, rendezője és a rendezőpéldány tulajdonosa Hajnal Ernő volt. Hajnal Ernő elévülhetetlen érdemeiről a későbbi levelezés során többen is beszámolnak. Álljon itt a legmeggyőzőbb részlet Sértő Károly Ernő, Éva alakítójának képeslapjá­ ról:23 Talán annyit szabad legyen megjegyeznem, hogy Hajnal Ernő volt a lélek, a szív, a fáradhatatlanság. Nemcsak rendező, Lucifer, hanem az elő­ adás mindenese. Nélküle nincs előadás! Tisztelem, becsülöm a többiek se­ gítségét is, de sportnyelven szólva nincsenek Ernővel egy súlycsoportban. E beszámoló igazáról tanúskodnak a levelezés statisztikái is: Szabó Józsefnek összesen hét, az előadáson részt vett szemtanúval sikerült felvennie levélben a kapcsolatot. Ezek közül Hajnal Ernővel 13, Turgonyi Pállal 4, Sértő Károly Ernővel 4, Dr. Halász Imrévél24 3, Győrffy Józsefiéi 3, Derzsi János sál 5, Dr. Varga Lászlóval pedig 3 levelet váltott. Fontos leszögezni továbbá, hogy a korábban felsorolt tárgyi és dokumentációs emlékeket is mind Hajnal Ernő őrizte évtizedekig, mielőtt Szabó Józsefnek átadta volna őket. A fentiekből világosan látszik, ha hiteles képet akarunk kapni a tábor­ ban folyó „színházi munkáról”, mindenekelőtt Hajnal Ernőt kell „meghall­ gatnunk”. Az alábbiakban az eseményeket legrészletesebben leíró, Szabó Józsefnek küldött beszámolóját csaknem teljes egészében idézem: A Tragédia előadását hosszú munka előzte meg. Irodalmi ismeretterjesz­ tő előadásokat tartottak az arra illetékesek, melynek során részletesen is­ mertették és elemezték Madách drámai költeményét. A színházról általában, a rendezés művészetéről és a Tragédia színrehozatalával kapcsolatos kér­ désekről én tartottam előadást. Szerencsés adottság volt, hogy a magyar csoportban, színházi szempont­ ból nézve »szakemberek« közösségét tudtuk megszervezni. Fehérkuti Bálint festőművész, kiváló díszlettervezőnek bizonyult. A kivitelezésnél egyenrangú segítőtársa volt Derzsy János (sic!) tanár, festőművész, aki a kellékek elké­ szítésének is irányítója volt. Győrffy József rendező, jelenleg gyártásvezető, a színpadi maszkok elké­ szítését végezte, valamint a jelmezek tervezésében segédkezett. Farkas Pál pesti szabász a jelmezek tervezését végezte. Benedek Kálmán és Khell Zol­ tán zenetanárok a kísérő zenét állították össze, szervezték a zenekart, korre­ petáltak és zenei ismeretterjesztőket tartottak. Dr. Halász Imre, Halmai László (sic!)25 és Tűz Tamás költő (családi nevére nem emlékszünk26) az irodalmi előadásokat szervezték és tartották. 23 Sértő Károly Ernő pécsi tanár Szabó Józsefhez írt képeslapja, 1976. augusztus 16., Pécs, Lsz.: RMA 130-2016. 24 Dr. Halász Imre a cserepoveci hadifogolytábor magyar politikai megbízottja, ha­ zatérése után az Országos Pedagógiai Könyvtár Dokumentációs Osztályának ve­ zetője, tudományos főmunkatársa. 25 Halmai Ferenc a cserepoveci hadifogolytábor magyar politikai helyettes megbízott­ ja, hazatérése után a SZÖVOSZ Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának főelőadója. 32 �,Kis határodon nagy eszmék1 A nagy előadás egyes szakaszai előtt német és orosz nyelven ismertetni kellett a cselekményt, valamint a rendezői elgondolásokat. Ezt a munkát Dr. Halász Imre és Halmai Ferenc végezték, a szöveget is ők írták. A tábor po­ litikai vezetősége, a magyar politikai vezetők információja és tervszerű felvilágosító tevékenysége következményeként, teljes mértékben támogatta kul­ túrpolitikai elgondolásunkat. Az egész tábor politikai irányítója Frau Ger­ mán volt, aki bécsi emigrációsként került a SZU-ba és emelkedett egyre ma­ gasabbra, mint politikai vezető. Germán asszony szinte őrangyala volt a magyar együttesnek, és segítsége nélkül nem tudtuk volna elképzeléseinket megvalósítani. Mikor a terv kész volt, a szereplők kiválogatása következett. Turgonyi Pál színész predesztinálva volt Ádám szerepére. Lucifert magam vállaltam, Éva szerepére az akkor kb. 18 éves Sértő Ernő pécsi diákot választottam. A többi szereplő kiválasztása volt a nehéz, de a zömében munkás és földműves foglalkozású emberek lelkesedése, akaratereje és a szerepek megtanulása is gondot okozott, mert nagy papírhiány volt, így sok szereplővel memorizálni kellett a szöveget. A próbákat munka után sokszor éjfélig tartottuk. Minden­ ki akart, és nemzeti ügynek tekintette a vállalkozást. Ezalatt a műszaki vezérkar is dolgozott. A díszleteket, mint említettem, Fehérkuti Bálint tervezte, ő és Derzsi András (sic!) valamint Győrffy József vitelezte ki. A speciálisan keskeny lepedőket összevarrták, és körfüggönyt készítettek. A függöny középen nyitható volt (mint a térképet, hátra felé fel lehetett csavarni) és a nyitott részen, a színpad mélységében, megvilágítva, tökéletes távlati hatássaljelentek meg a színtjelző betétdíszletek. A körfüggöny egyik oldala »levegő háttér« volt, másik oldalán a két stili­ zált fa volt látható. A színpad magassága kb. 32/2 m volt, így a horizont füg­ göny elhelyezése nagy gondnak bizonyult. Végül is a mennyezetbe kampós szegeket vertünk (a szegeket is a fogolytársak készítették, valamint a kariká­ kat is) és a karikázott függönyt a mennyezeten rögzítettük. A függöny fordítá­ sa már súlyánál fogva is nagy nehézségbe ütközött, de egy percen belül sike­ rült a fordítást megoldanunk, mert minden mozzanat végrehajtását begyako­ rolt emberek »hivatástudattal« végezték. Ez a fegyelem vonatkozik a művészi és technikai munkára egyaránt, de ez a fegyelem valóban önként vállalt fe­ gyelem volt. A körfüggöny nyílásában, távlati képben jelentek meg az egyes színeketjelző díszletek. Egyiptomnál a gúla, Athénnél az Akropolis, és így to­ vább. A körfüggöny alapzata is jelzést kapott: homok, kő, megtört oszlopalj stb. Ezt az ún. »zoknit« ügyes megoldással pillanatok alatt akasztották a kör­ függönyre.26 26 Tűz Tamás, született Makkó Lajos (Győr, 1916. április 18. - Hamilton, Kanada, 1992. április 7.) költő, író, katolikus pap. 33 �„Kis határodon nagy eszmék' Frau (Germánnak az eseményekről szóló igazolása A díszletek festéséi (festék hiányában) korom, növényi anyagok, gyógy­ szerféleségek és a legkülönfélébb anyagokból szedték össze a szakemberek. Valóban ragyogó, és az adott körülmények között megkapó és meglepő szín­ padképek alakultak ki. A jelmezek tervezését Farkas Pál, kivitelezését az ö és Derzsi (sic!) Já­ nos művész-tanár irányításával végezték. Az angyalok két összevarrt lepedő ruhát kaptak, melybe a keskenyméretü vánkosokat varrták a nyitott részévet a hálóingszerü ruháiba; a zárt részét egyik oldalon felnyitották, és azon dug­ ták ki kezüket az »angyalkák«. (Többen csak közelharc után voltak hajlan­ dók bajuszukat levágatni.) Homlokukra aranyabroncsot, derekukra arany láncot kaptak. A szárnyakat, gótikus kiképzésben dobozokból készítették. Ál­ talában minden kellék konzervdobozból vagy papírdobozból készült. Lucifer kosztümje: korommal feketére festeti trikónadrág, egy véletlenül tálállt fekete glott ing váltóiban stilizált kiképzéssel és egyéb híján piros vá­ szonból készült palást. A mennyi (sic!) színben csípőből induló groteszk csillag fölfelé sugárzó csóvával (fénylő konzervdobozból) a paradicsomi színben mellén flitterböl készült kígyó, az egyiptomi színben mellén hierog­ lifáikkal stb. jelezte a színváltozásokat. Ádám kosztümje könnyebben meg­ oldható volt. Az athéni színben mint Miltiades mozdítható sisakrostéllyal és olyan katonai pompánál jelent meg. hogy felmorajlott a nézőtér. A kosztü­ möket plédekből, pokrócokból és a legkülönfélébb anyagokból állították össze a tervezők, de hazai viszonylatban is remekeltek volna. 34 �,Kis határodon nagy eszmék' MinI említettem, konzervdobozok adták a kellékek fémanyagát, ezüst és arany színben csillogx’a A mennyei képben 3 angyal templomi füstölőt tartott a kezében, a füstölök teteje láncon felhúzható volt, és ténylegesen füstölt is. A Tragédia-előadás egyiptomi színének színpadképe (Fehérkuti Bálint eredeti skicce) A hajakat, főképp Éva parókáit közönséges kötélkócból készítették el, tö­ kéletes illúziót nyújtva a színpadon. A tábor magyar legénysége minden szabadidejében dolgozott. Nehézke­ zű munkás és paraszt emberek ötvösművészeti remekeket készítettek. Természetesen a leírást sokáig lehetne folytatnom, de talán így is elkép­ zelhető az a csodálatos kollektív munka, mely 27 év tá\’latából nézve és azt utólag is értékelve valóban megható és megrendítő volt. A maszkokat Győrffy József és Turgonyi Pál készítették, ill. festették a szereplőknek. A világítás agregátoros energiaforrásból táplálkozott, és a vi­ lágító testek és reflektorok (színes változatban) fenti leleményességgel, szin­ te tökéletesen megoldották a fényhatásokat. A zenét a fentebb említett zenetanárok állították össze, és a magyar, va­ lamint a nemzetközi társaságból alakult zenekar játszotta; csodálatos volt. Az előadás propagálását a szovjet parancsnokság végezte. Magyar, orosz és német nyelvű rajzolt, festett grafikai remekek hirdették a rendkívüli eseményt, melynek sikere az előadásszerű főpróbákon már előrelátható 35 �„Kis határodon nagy eszmék” volt. Természetesen (sajnos) ezekből nem maradt meg semmi, mert nem is gondoltunk arra, hogy az megmenthető legyen. Amikor a Tragédia előadására készültünk csupán az a szempont vezetett bennünket, hogy a magyar tábor lakóit foglalkoztassuk, szórakoztassuk és részükre valami átlagon felüli irodalmi-színházi élményt biztosítsunk. Az is­ meretterjesztő eredményen és a foglalkoztatáson, a szabadidő okos felhasz­ nálásán kívül az eredmény a következőkben mérhető le. Magyar vonatkozásban olyan emberek ismerték meg Madách remekét, akik arról addig nem hallottak, esetleg talán nem is hallottak volna. Nem­ zetközi viszonylatban pedig több ezren szereztek tudomást a magyar iroda­ lom remekéről, és talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy a látot­ takból következtethettek az itthoni színházkultúrára és az iskolán kívüli nép­ művelés lehetőségeire. Mégegyszer (sic!) összefoglalom a munkában vezetőszerepet (sic!) vivők névsorát: Az ismeretterjesztő munka és a nemzetközi propaganda szervezői: Dr. Halász Imre és Halmai Ferenc, a magyar zászlóalj politikai vezetői voltak. Díszlettervező: Fehérkuti Bálint. Jelmeztervező: Farkas Pál. Kivite­ lezők: Derzsi János és Győrjfy József. Kelléktervező: Derzsi János. Maszk­ mester: Győrjfy József és Turgonyi Pál. Zenei szerkesztők: Benedek Kálmán és Khell Zoltán. Német nyelvű előadásokat tartotta: Tűz Tamás... Producer-manager-e voltam a »Tragédia«produkciónak Ha valaki csupán egyetlen, szemtanút idéző dokumentumból szeretne képet kapni az 1946-os cserepoveci hadifogolytábor Tragédia-előadásának eseményeiről, kétség nem fér hozzá, hogy a fenti Hajnal Emő-beszámolót kell kézbe vennie. Mindenről azonban ez az írás sem tudósíthat. Nem tud­ nánk képet alkotni az események egészéről, ha megfeledkeznénk néhány fontosabb közreműködő véleményéről, akikkel Szabó József levelezett, és akik ismeretei kiegészítik, árnyalják a történetet. Halmai Ferenc beosztásának köszönhetően (a tábor helyettes politikai megbízottjaként közreműködött), olyan részletekről számolhatott be, me­ lyek az előadás gondolatának megszületésébe engednek bepillantást. Aho­ gyan Hajnal Ernő levelénél, itt is engedjük magát a szem- és fültanút be­ szélni: A cserepoveci hadifogolytábor magyar hadifoglyainak (mintegy 600 fő) helyettes politikai megbízottjaként már közel egy éve láttam el feladato­ mat, amikor Halász Imre Dr-ral, a tábor magyar politikai megbízottjával együtt a tábor politikai tisztje, Germanné asszony, őrnagy hivatott bennün­ ket magához. Utalt arra, hogy a táborvezetőség mennyi segítséget nyújtott már eddig is a magyar hadifoglyok kultúrcsoportjának megalakítására és fenntartására (énekkar, zenekar, szóló művészek számára felmentés a mun­ ka alól, hangszerek, egyéb kellékek biztosítása). A szórakoztatás eléggé ön­ célú, annak politikai tartalma, nevelő jellege hiányzik. A velünk egy tábor­ 36 �,Kis határodon nagy eszmék” bán levő német hadifoglyok színjátszó csoportja már több haladó német író darabját bemutatta. A magyaroknak nincs haladó írójuk? A Horthy-korszak nevelésének műveltségi korlátái lehetetlenné tették szá­ munkra, hogy az emigrációban élő írókat (Háy Gyula, Déry Tibor stb.) meg­ ismerjük így kitérő választ adtunk azzal, hogy utánanézünk a magyar ba­ rakkban, milyen irodalom áll egyáltalán rendelkezésre a magyar hadifoglyok holmijai között. A barakkba visszatérve Hajnal Ernő hadifogolytársunknál ráakadtunk egy kis formátwnú, de teljes „Ember tragédiáiá ”-ra (sic!). A politikai tisztnekjelentést tettünk arról, hogy találtunk megfelelő hala­ dó és így színpadra vihető magyar darabot. Tartalmát úgy ismertettük, hogy a szerző szinte a történelmi materialista szemléletnek megfelelően hisz az emberi társadalom törvényszerű fejlődésében, azt vallván, hogy az egyik társadalmi berendezést törvényszerűen váltja fel a következő magasabbrendü és fejlettebb. Eképpen (sic!) tekinti át az emberiség fejlődését színről színre és eljut a londoni vásár XI. színjében a kapitalizmus válságához, ahol a sírba bukik. A XII. színről nem beszéltünk. A politikai tiszt hozzájá­ rult a darab bemutatásához. Hivatkoztunk arra, hogy a l l színhez igen nagy anyagi felkészültség kell. Ha annak előteremtésére a tábor vezetőségé­ től engedélyt kapunk, színészek, színházi szakemberek rendelkezésre állnak. Ez így is volt21 Győrffy József leveléből a belőle áradó szabadgondolkodás és az életszagú, humoros részletek leírása miatt muszáj idézni: Szíves elnézését ké­ rem késői válaszomért. Időközben Münchenben és Sofiában tartózkodtam egy May Károly film előkészítésével kapcsolatban. (...) A következőket kö­ zölhetem; filmes nyelven producer-manager-e voltam a »Tragédia« produk­ ciónak. (...) Felejthetetlen emlékem az, hogy a többségben német és német vezetés (belső szervezés) alatt álló táborban a lenézett és őszintén szólva utált kis nációnk egy nyári szombat estén —amikor az északi fehér éjszakák ideje volt —adott valamit a tábor katonáinak A zajongó előadás kezdetét váró, szakállas, fáradt és mindig éhes katonák egyszer csak elhallgattak; felcsendült az angyalok kara és mikor megszólalt az Úr hangja, az első sor­ ban ülő orosz parancsnokság tisztjei levették sapkájukat és az előttem ülő őrnagy keresztet vetett, odasúgva a mellette ülő tisztnek: »Borzse«. Lelke­ sen hozzáteszi: Egy ilyen társulattal most világsikereket lehetne elérni; il­ letve Ha egy ilyen előadást a maga természetességében felújíthatnánk, osz­ lopköve lenne a modern színháznak,28 Sértő Károly Ernőtől, Éva alakítójától korábban már idéztünk egy rész­ letet. Most ő is a közönséggel kapcsolatban, illetve a szerepre készülődés278 27 Halmai Ferenc Hajnal Ernőhöz eljuttatott beszámolója. A beszámolót Hajnal Er­ nő küldte tovább Szabó Józsefnek, valószínűleg 1972 májusában. Lsz.: RMA 141-2016. 28 Győrffy József levele Szabó Józsefhez, 1972. június 29., Budapest, Lsz.: RMA 124-2016. 37 �„Kis határodon nagy eszmék” körülményeiről informál bennünket: A nagy élmény ma is él bennem, amit a mostoha körülmények között eljátszott, de igen jó l rendezett előadás, s a két főszereplő, Hajnal Ernő (Lucifer) és Turgonyi Pál (Ádám) játéka adott, nyújtott. S a közönség? A magyar nyelvű előadást lélegzetvisszafojtva hall­ gatta, a nagyszámú, idegenajkú, soknyelvű emberek sokasága, de az átélés, a kifejezés ereje, a hangok szépsége, dinamikája, a játék hozzásegítette őket a megértéshez. Igen, ma is felidézem magamban az előadást, a lélegzetelál­ lító csendet a nagy előadóteremben, s a nézőket, kik velünk együtt éltek, gyötrődtek, szenvedtek a tragédiában. Emlékszem esténként a barak (sic!) előtt sétálva tanultam Évát Hajnal Ernővel, ki végszavazott, javított, a természetes, szép beszédre tanított, s ki­ ben tehetséges, igen alapos rendezőt és értékes embert ismertem meg2930 Szabó Józsefnek az akkor már Amerikában élő Tűz Tamás költővel nem sikerült kapcsolatba lépnie. A fáradhatatlan Madách-kutató mégis hozzáju­ tott egy levélhez, melyben Tűz Tamás megemlékezik a különleges Tragé­ dia-előadásról: Ami az ember tragédiáját (sic!) illeti: Cserepovecen valóban eljátszottak a Tragédia hat színét. Erről kaptam egy oldal fénymásolatot a Kisalföldből, amely teljes hűséggel elbeszélte a történetet. (...) Én a nagy­ számú német hadifogoly hallgatóság számára tolmácsoltam a művet néme­ tül. Egyébként az egyik angyal rövid szerepét mondtam el. Az előadást a né­ met zenekar festette alá. Mind az oroszoknak, mind a többi hadifogolynak nagyon tetszett a teljesítményünk. Ez volt úgy hallom a tragédia (sic!) első oroszországi magyarnyelvű (sic!) előadása20 Mint látható, Tűz Tamás két helyen is ellentmond az előzőekben megismert tényeknek: Hajnal Ernő ma­ gyar, valamint nemzetközi társaságból alakult összetételű zenekarra em­ lékszik, Halmai Ferenc pedig hat helyett tizenegy szín eljátszásának tervé­ ről ír beszámolójában. Miután ezeket az információkat máshol nem lelhet­ jük fel, ma már szinte lehetetlen igazságot tennünk az állítások között. A különvélemény A visszaemlékezők sorában szándékosan hagytam a végére Dr. Varga László beszámolóját, aki érdekes különvéleményt fogalmaz meg. Korábban is idézett levelében Szabó Józsefnek kifejti: Nyilatkozataid alapján úgy íté­ lem meg, hogy a hadifogságban megtartott Madách előadás eseményei kö­ rülményeikben és jelentőségükben erősen eltúlozva jutottak tudomásodra. Félek, hogy egy nagy Madách kutató indokolt lelkesedésére a tények kiábrándítólag hatnak majd. 29 Sértő Károly Ernő levele Szabó Józsefhez, 1972. június 15., Pécs, Lsz.: RMA 128-2016. 30 Tűz Tamás Amerikából írt levele dr. Petőcz Miklóshoz (Győr), 1981. szeptember 26., Lsz.: RMA 100-2016. 38 �„Kis határodon nagy eszmék” Hasonló véleményt Dr. Halász Imre, sőt Hajnal Ernő is megfogalmaz­ nak, de gondolataikat a szerénység is táplálhatta. Dr. Varga László bővebb nyilatkozata azonban tökéletesen ellentmond a korábban idézett, áhítatos csendről szóló beszámolóknak: Mivel az előadást megelőző 3-3 perces né­ met és orosz nyelvű ismertetés nem volt elégséges a mű lényegének megvi­ lágításához, az előadás előre haladásával az érdeklődés egyre csökkent. A magyarokon kívül az idegen nyelvű nézőket fárasztotta a hosszú, számukra érthetetlen szöveg. A csökkenő érdeklődést csak a látványosság mérsékelte. (...) Azt is meg kell írnom, hogy későhh nagy zenekarral, kitűnő énekesekkel Hári János és János vitéz előadásokat tartottunk sok énekkel és zenével, szí­ nes (nemzeti színű) zászlók lengetésével. Ezen előadások közönségsikere az idegen nyelvű közönségre tekintettel messze meghaladta a Tragédia sikerét, sőt a magyar hadifoglyokat a tábor kedvenceivé tette. E tanulmánynak nem lehet célja a vélemények közti feszültség feloldá­ sa. Mindenesetre a tényékhez tartozik, hogy Dr. Varga László - aki a darab­ ban Gábor arkangyalt és az egyik „cherub” szerepét is alakította - hosszú levelének más részlete ugyanúgy lelkes és magasztos hangon szól a Tragé­ dia-előadásról. Ennek legjellemzőbb részlete: Az első szín színpadképe min­ den elképzelést felülmúlt. Felelősséggel állíthatom, hogy ennél szebbet a mai napig sem láttam, noha több pesti és szegedi előadás nézőterén ültem. Valóban sajnálhatjuk, hogy nem maradtak fenn vázlatok róla. Dr. Varga László beszámol egy izgalmas esetről is, mely hiteles rajzot nyújt a kor gondolkodásáról, sőt még a Tragédia megítélésének irodalomtörténeti vonatkozásaihoz is fontos adalékkal szolgálhat: Pár nap múlva egy beteg barátomat kísértem a kórházbarakba (sic!). A vizsgálóban egy ma­ gyar hadifogoly tiszt az előadásról beszélgetett az ügyeletes orvosnővel gyenge német nyelven. A hadifogoly sem ismerte kellően a Tragédiát, de az is lehet, hogy nem tudta magát kellően kifejezni németül. Az orvosnő véle­ ményét azonban megjegyeztem. Ennek lényege az volt, hogy csak az első színt kellett volna előadni, majd az ember sorsát narrátorral elmondatni és az utolsó színt ismét előadni. Kétségbe vonta a Tragédia haladó jellegét. Arra hivatkozott, hogy a szocialista társadalom adja meg a választ az em­ beri lét céljára vonatkozólag, akkor még csak a Szovjetunióban, később azonban az egész világon. Az emberi lét célja nem a küzdés maga - egykor én is ezt tanultam az iskolában - hanem a munkasiker. (...) Úgy vélem, hogy az érdeklődő szovjet közönségnek is ez volt a véleménye, bár erre ada­ tot nem tudtam gyűjteni. 39 �Kis határodon nagy eszmék' Színház volt, a legvalódibb színház... Turgonyi Pál m egfogalm azása szerint Madách géniusza végül is nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy el tudjuk viselni a hadifogság viszontagsá­ gait, nehézségeit, egy-egy pillantás a könyvbe mindig új erőt adott az élet továbbcipeléséhez és ahhoz, hogy bizakodva mégis csak várjuk a szabadu­ lást. A cserepoveci m agyar hadifoglyoknak már nem kellett sokáig várniuk erre az előadás után: a Frari Germ án által aláírt igazolásból biztosan tudjuk, hogy legkésőbb 1947 nyarán hazaérkeztek. Madách: Az ember tragédiája. cím ű drám ai költem ényét m ostoha körülm ények között négyszer vitték színre egy 8 0 0 -9 0 0 főt befogadó terem ben, mely m indannyiszor zsúfolásig megtelt. N éhány téves híresztelés ellenére a darabot a cserepoveci városi kőszínházban ugyan nem adták elő, de ném et nézők, kik korábban, a civil életben m ár látták Az ember tragédiája ham burgi bem utatóját, így nyilat­ koztak az előadásról: Lenyűgöző, él, lüktet a darab. Kontraszt az égben az Ur-Lucifer között megkapó. Lucifer maszkja, öltözéke, játéka kimagasló. Tökéletes a szöveg és tér illúziója az athéni jelenetnél Ádám töprengése az utolsó jelenetben nagyszerű. Összbenyomás kimagasló. A dekoráció úgy szólván hihetetlen nagystílű, nem hadifogoly viszonylatban is. Élmény volt. (Dr. Senn, ügyvéd) Gyógyszeres dobozra írt nézői vélemények Berlinben, Hamburgban méltón lehetne így előadni. Lucifer mimikája, testtartása, mozdulatai legmagasabb művészi igényeket kielégíti. Cseppet sem maradt a hamburgi Lucifer mögött. Igen elragadó, finom ízlésű, élőképszerű beállítások. Csak az idegen tudja azt a sok apró benyomást érté­ kelni. amik csillogó mozaikokat képeznek az egészhez. Öltözékek harmóniá­ 40 �,Kis határodon nagy eszmék' ja, megvilágítás, egy-egy mozdulat, arc, szemjáték. A rendezés, művészi ki­ állítás elsőrangú. Aki ezt nem tudja élvezni, az a német előadáson is unat­ kozna, mert művészi érzéke hiányzik. Demagóg a kis szereplők közt kima­ gaslik. (Felter Kari Fritz, hivatalnok)31 Kétségtelen, hogy az otthonuktól elszakított, sorsuk felől bizonytalan­ ságban élő foglyok 1946 nyarán, Cserepovec mellett olyan színházat csinál­ tak, mely Örkény István hasonló élményből fakadó szavait idézi: Színház volt, a legvalódibb színház, amit életemben láttam 32 Bibliográfia Honvágy ellen Madách. In: Pesti Műsor, 1976. május 16. Különleges díszletterv. In: Hétfői Hírek, 1976. április 26. Maróti Zsuzsa: A sisak konzervdobozból, a paróka kukoricahajból ké­ szült... In: Dolgozók Lapja, 1976. október 19. Mácsai Pál: Azt meséld el, Pista! https://www.youtube.com/watch?v= OvlVoF7wrX8 Madách, magyarul - az Északi tenger partján. In: Képes Hét, 1947. január 25. Sáfrán Györgyi: Az ember tragédiája - fogolytáborban. In: Elet és Iroda­ lom, 1973. február 3. Szabó József: Rendhagyó színház. Madách Cerepovecben. In: Kisalföld, 1976. június 26. 31 A feljegyzéseket egy gyógyszeres doboz belsejére Dr. Takács László katonaorvos készítette. 32 A zt meséld el, Pista! (Mácsai Pál): https://www.youtube.com/watch?v= OvlVoF7wrX8. 41 �,Kis határodon nagy eszmék' N é m e t h P é t e r M ik o l a Madách, a lírikus Beszélgetés a nyolc éve elhunyt Dr. Kerényi Ferenc színház- és irodalomtörténésszel1 Madách Imrét halhatatlanságában „ középiskolás fokon ”jobbára úgy is­ meri a mai diákság, mint azt a költőt, aki megírta egyetlenegy, egyetemes, színpadra szánt müvét, Az ember tragédiáját. A Mózes, A civilizátor, a Csák végnapjai, a Mária királynő, a Férfi és nő című műveiről és más írásairól már jóval kevesebbet hallani, tudni. A Lantvirágok című kötetén kívül megjelent verseiről már nem is beszélve. De mi lehet ennek az oka? Egyrészt talán az, hogy kevés olyan magyar szakos gimnáziumi tanár van, volt a közelmúltban, aki Madáchról mint az ihletett lírikusról tartott volna akár csak rendhagyó irodalomórákat is. Pedig jó lett volna tudatosítani a felnövekvő nemzedékek­ ben, hogy több mint húszesztendős benső filozófiai készülődés, lírikusi építke­ zés, lázas költői munka, versírás és „versfarigcsálás ” előzte meg az emberi­ ségköltemény megírását. A teremtő lélekben évtizedeken át készülődött annak lehetősége, hogy megszülethessen a halhatatlanság müve. Madách életének erről a kezdeti, nagyon lényeges korszakáról, a készülődés idejéről beszélge­ tünk Kerényi Ferenc színház- és irodalomtörténésszel. Madách Imre miként vált költővé? Született költő volt-e, a szó klasszikus értelmében? Poéta doctusnak számított-e a saját korában? Vagy kár erről így gondolkozni? Egész egyszerűen hagyjuk meg őt drámaírónak, annak a halhatatlan drámaköltőnek, akit a közvélemény általánosságban egyműves alkotóként ismer? - Én azt hiszem, hogy a 20. század végén szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, ami régen, úriasszonyok lapjában karácsony táján körkérdésként hangzott el: hogyha ön egy lakatlan szigetre vetődne, akkor mit vinne ma­ gával? Melyik könyvet és mi egyebet? Számunkra, az ezredfordulón, ez a kérdés úgy vetődik fel, hogy mi lesz, amit a harmadik évezredbe, a 21. szá­ zadba szándékunk szerint magunkkal viszünk. Vannak olyan tárgyi emlé­ keinek, amelyek igazoltan, pecsétes papírral, dokumentálhatóan a világörökség részét képezik. De felvetődik az a kérdés, és ez a mi számunkra legalább annyira izgalmas, mint a nagy nemzetek számára, hogy egy kis nép irodalmából mi az, ami, ha nem is pecsétes papírokkal, ám szellemi ha1Elhangzott a váci Madách Rádióban a drámaköltő születésének 175. évfordulóján. 42 �„Kis határodon nagy eszmék” tárátlépésre készülve, az európai közkincsnek és a világirodalomnak a része lesz. Nos, ahogy Bartók Béla zenéje egyértelműen velünk jön a 21. századba, a régi magyar irodalomból két név merülhet fel így: az egyik Petőfi Sándoré, a másik Madách Imréé. Miután mindkét klasszikus életműve a művelt világ számára többnyire jó szintű fordítások segítségével elérhető, olvasható, így nyilvánvaló, hogy ők ketten a világirodalom részei maradnak. Az, amit bevezetődben említettél, az azért is fontos kérdés, mert ebben már nekünk, magyaroknak is felelősségünk van. Vagyis ha mi minden se­ gítséget meg nem adunk a világnak a fordításokhoz, a más nyelveken való megjelenéshez, akkor nem várhatjuk el senkitől sem, hogy a klasszikusain­ kat valóban megismerje. Tehát, ha nem nevelünk értő irodalmárokat az egyetemeinken, nem bontjuk ki a művekben lévő esztétikai szépséget, esz­ metartalmat, és nem a világirodalmi értékeinkkel kérünk belépőjegyet Eu­ rópába, akkor most nagyot hibázunk. Ilyen értelemben ma valóban jóval na­ gyobb a tanárok, az irodalomtörténészek, sőt a művelt olvasók felelőssége is, mintsem gondolhatnánk. Hogy csak két klasszikusunknak volna biztos világirodalmi belépője Eu­ rópába? Ahogy ezt hallja, kétségbeesik az ember és kétségbe esve rákérdez. Na de hát mi lesz Janus Pannonius, Balassi, Vörösmarty, Arany János, Vaj­ da, Komjáthy verseivel? És mi lesz a nagy nyugatosok: Ady Endre, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád élete müvével? Jókairól, Móriczról, Nagy Lajosról már nem is beszélve. És mi történik majd József Attila, Pilinszky János, Nagy László, Weöres Sándor, folytathatnám még a névfelsorolást, és mások verseivel. Velük valójában mi lesz? - Értük meg kell harcolnia az utókornak. Itt a különbség az, hogy Petőfi és Madách már benne vannak a világirodalmi köztudatban, tehát az ő ese­ tükben minőségében más a feladatunk. Benne kell tudnunk tartani őket, mert ahogy az irodalom időszalagja nyúlik, érthetően egy-egy kisebb nem­ zet irodalmára, egy-egy korszakra és egy-egy alkotóra kevesebb idő jut. Ezt jól láthatjuk az újabbnál újabb iskolai tantervekben is. Ez ellen nincs mit tenni. Ez egy objektív tény. Ez egy szükségszerűség. Tehát őket bent kell tartani, de mindenáron a világirodalmi közgondolkodásban. A többi magyar költőért meg hadakozni kell. Őket meg kell ismertetni a világgal, be kell ve­ zetni a nevüket először is Európában. Le kell fordíttatni a műveiket. Ma­ dách művei már ott vannak, abban a folyamatban, nagy sorozatban, amiben az európai művelődéstörténet Dantét, Goethét, Madáchot, Lessinget, Byront, Miltont, Victor Hugót és Ibsent besorolta. Ezt az emberiség történetében lé­ nyeges sorozatot a Peer Gynttc1 zárja. Tehát ő mint magyar drámaköltő egy­ értelműen benne van ebben a fősodorban, a nagy emberiségtörténetek-folyamban. Ő még véletlenül se Goethe-epigon, ahogy ma is hallani olykor. Hanem igen is ennek a világirodalmi folyamatnak a teljes jogú tagja. 43 �„Kis határodon nagy eszmék” További felvetéseidre választ keresve más kérdés az egyműves szerző fogalma. Hogy mit is jelent ez? Mi magyarok hajlamosak vagyunk, úgy, ahogy a bevezetődben mondtad, abszolutizálni. Van egy Katona Józsefünk a Bánk bán című drámájával, van egy Madách Imrénk Az ember tragédiáiával, vannak egyverses költőink, akiktől már csak egy-két verset tudunk, vagy csak egy szállóigét, vagy egész egyszerűen csak egy verseimet. Ebbe valóban nem lehet belenyugodni. De ezennel a kérdésünk most az, hogy va­ jon Madách Imre minek tekintette önmagát? Ma már, azt hiszem, hogy itt az a pontos kifejezés, ha fellengzősen egy picit vagy épp romantikusan, de Madáchot drámaköltőnek tekintjük. Tehát nem drámaírónak, a szó kiváló dramaturgja értelmében. Ilyen volt például Szigligeti Ede, aki halálpontosan tudta, hogy a színházi közönségnek mire van szüksége. Naprakészen szállí­ totta a darabjait. Ha műsorpolitikai ínség volt, akkor négy-öt nap alatt meg­ írt egy játszható vígjátékot. Ebben az értelemben tehát nem drámaíró Ma­ dách, hanem drámaköltő. Mert jó tudatosítani, hogy Az ember tragédiája szellemi épületébe évtizedeken át hordta a szellemi muníciót, az építőanya­ got, a téglákat. Nyakasan megküzdött a megfogalmazás nehézségeivel. És ebben a végső fázisban éppen az volt a szerencséje, hogy Arany János állt mellette. De ez a hosszan tartó elszánt küzdelem azt is jelentette, hogy az egész madáchi életmű beleépült a Tragédiába. A lírájából pedig ezt az élet­ művet, Az ember tragédiájához vezető utat ki tudjuk kövezni, ki tudjuk rak­ ni, ami a világhírnév felé vezetett. Az idei Madách szavalóverseny kiváló alkalmat adott arra, hogy ne csak a Tragédiát s annak verses segédanyagait, szellemi jegyzeteit tekintsük át alaposabban, hanem hogy a drámaköltő lírá­ jában is elmélyedjünk. Úgy, miként a kor nagy magyar gondolkodóinak problémáiban. Madách Imre a költő gondjaiban, olyan értelemben, hogy ő nem volt alanyi költő a szónak abban az értelmében, miként Csokonai Vitéz Mihály vagy épp Petőfi Sándor, akiknek természetes anyanyelvűk volt a vers. Petőfi a legmostohább körülmények között, hózivatarban gyalogolva képes volt fejben verset írni, utána hosszú gyaloglás után megérkezett vala­ hová, egy melegebb helyiségbe, és máris le tudta írni a kész verset javítás nélkül. De hát Madách nem ezek közé a költők közé tartozott. O valóban tudós költő volt. Pontos volt a kifejezése, az arányérzéke, az árnyaltsága. Iszonyú mennyiségű az az érzelmi- és ismeretanyag, amit a verseiben lavi­ naként görgetett, mindenféle megfogalmazási nehézségeivel együtt. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek Madáchnak olyan opusai, amelyek jegy­ zet nélkül is élvezhetőek. Most javaslom, hogy máris tegyünk egy próbát, mert ha már a két magyar világirodalmi nagyságról beszéltünk eddig, akkor figyeljünk oda arra, hogy Madách Petőfiről, röviddel Fehéregyháza után milyen halálpontos, világirodalmi szempontból is helytálló jellemzést ad. 44 �„Kis határodon nagy eszmék” Jó, akkor lássuk Madách Imre Petőfi shján című versét!2 Nem mondja kisded síri jel: E zugban porlik tested el. És jól van az, mert így a sír, Amelyen egy hon népe sír S körülragyogja szellemed, Egész e honnak keble lett. * Te a szabadságot megüdvözölted Még bölcsejében, az viszont neked Utolsó búcsuzásaként megírta Agyúdörgésekkel - sírversedet. És ugyanakkor még napjainkban is kétségek vannak afelől, hogy hol és mikor is halt meg Petőfi. A segesvári csatában Fehéregyházánál vagy épp a szibériai Barguzinban? Ki tudná megmondani? De azt hiszem, ez csak a té­ nyek szintjén fontos, a lényeg az, hogy a legenda tovább él, Petőfi versei va­ lóságosan is tovább írják önmagukat a lelkekben, a történelemben. Ez a leglényegesebb igazság. Visszatérve eredeti gondolatfonalunkhoz, Madách lírájához, akkor tehát mennyire volt borúlátó a drámaköltő saját és nemzete sorsa tekintetében? Mennyire hitt, mondjuk a világ, a mi világunk megváltoztathatóságában, humanizálhatóságában? Ha néhány versére gondolok, mondjuk épp A halál költészetére, vagy az Önmegtagadás, az Ősszel, a Hová lett most a rút idő címűre, az Egy őrült naplój óból kiemelt részletekre, a Hit és tudásra, az Aradi sírra, a Síri dalra például, akkor meg kell vallani, hogy bizony megle­ hetősen borúlátó költői lélek vallomásairól van itt szó. Vajon Nógrádból, Alsó-Sztregováról és Csesztvéről, az Isten háta mögötti palóc valóságból nézvést, az akkori kor embere 1848/49-et követően, egy vesztes forradalom és szabadságharc után, börtönviselten, elváltán hogyan is láttathatta volna másként a világot, mint ahogy saját sorsa szerint megtapasztalta. Az élettörténetből is nyilvánvalóan adódik a kérdés, hogy Madách Imre lelki alka­ ta szerint volt pesszimista ember vagy egész egyszerűen a kor szelleme volt eleve dekadens? - Én azt hiszem, hogy a romantika korának költői általában Európában is már sokszor és sok mindenben csalódtak. Csalódtak egyszer a felvilágo­ sodás naiv neveléselméleteiben. A jó mellett érvelve tehát abban, hogy az emberek racionálisan, észérvekkel meggyőzhetők. A következő generációt jóra tanítva, már magától értetődően az ésszerűt, a jót és hasznosat fogja 2 A rádióműsorban Szabó András előadásában hallhatta a közönség. 45 �„Kis határodon nagy eszmék” mívelni. Később kiderült, hogy a francia forradalom eszméiből mi lett, ki­ derült többek között az is, hogy a szabadelvűség, a klasszikus liberalizmus a ’48-as forradalmakba torkollott. Kiderült, hogy az 1848/49-es európai for­ radalmak a Petőfi által megénekelt világszabadságot nem hozhatják meg. És akkor mindehhez hozzáadódik még a magyar probléma, a szabadsághar­ cot túlélők felelőssége. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy Madách egyszer­ re Ádám és egyszerre Lucifer. És nem véletlen, hogy a 20. században éppen az egyik legnagyobb drámaköltőnk, Örkény István volt az, aki ezt a szinte­ tikus látásmódot saját maga számára is írói mintának tekintette a madáchi életműből. Madách egyszerre Ádám, a naiv, a lelkesedő, a nyitott ember, a minden újért rajongó lélek. És ezáltal a szabadságra vágyó, kitárulkozó sze­ replő, aki óriási támadási felületeket hagy magán, iszonyúan sebezhetővé válik. S ugyanakkor a másik, a már többször csalódott cinikusabb, a hideg ésszel és az érzelmet magától elhárítani igyekvő luciferi magatartást is kép­ viseli. Tehát Madách világlátásában ez a kettősség tagadhatatlanul létezik. Ez nyilvánvaló, hogy alkati sajátság is, de nem lehet azt mondani, hogy egyértelműen pesszimista, mert benne van az újrakezdés akarata és lehető­ sége is. Az 1849 utáni emberi-költői magatartás, bár azt lehetne mondani, hogy utolsó ilyen lehetőség volt a magyarság történetében, mi már tudjuk, hogy erre az újrakezdési képességre, erre nagyon is szükségünk volt és van. Ebből a szempontból Madách generációja azért is értékes korosztály, mert az ő értelmiségi magatartásukban, így a drámaköltőében is benne van a tör­ téntek elemzésének az igénye, az erővonalak meghosszabbításának az aka­ rata a jövőre nézve. Ezek Az ember tragédiájában a Madách korához viszo­ nyított jövőbeli képek, ezek nekünk mára már a jelen színei, és benne van az önkritika képessége is. Tehát mi magyarok mindig hajlamosak voltunk arra, hogy a vereségekért, a bukásainkért bűnbakot keressünk és találjunk is. „Ideális” bűnbak a világosi fegyverletétel okán például Görgey Artúr. Az egész Görgey-kérdés ma újra felhorgadt megint. Petőfi sorsáért hagyományosan Szendrey Júliát és Egressy Gábort „il­ lett” felelőssé tenni, hogy ők küldték szinte az erdélyi halálba. És még hi­ vatkozhatnék másokra is. De ez a fajta önszemlélődő, önkritikus, öntépelődő és önmarcangoló hazaszeretet, emberi magatartás ott van Madách lelke mélyén és ott van valóban Arany Jánoséban is. Nagyon is jellemző, hogy a pesszimista kortársak egy része is már eleve túl borúlátónak tartotta Madáchot költeményei olvastán. Arany Jánost pedig gondosan lebeszélték, hogy ilyen műveket írjon. Ott van példának okáért A nagyidai cigányok, Arany szabadságharc után rögtön írott költői reflexiója, amire Toldy Ferenc, az ak­ kori irodalomtörténet-írás pápája azt mondta, hogy Arany inkább magyar Odüsszeusz legyen, és magyar Odüsszeiákat újon, mintsem ilyen pesszi­ mista műveket. Tehát nálunk a nemzeti önismeretben az önkritikus alapál­ lás egy meglehetősen gyenge vékony vonalat képez, de ha a legnagyobbjainkat megnézzük, akkor az önmarcangoló, önkritikus szemlélet folytatódik 46 �„Kis határodon nagy eszmék” a 20. században Adyval és másokkal. Akkor éppen ez az, ami újszerű, mo­ dem. Véleményem szerint a 21. században ez a modem értelmiségi maga­ tartás tovább él majd. A Költő és szabadság című verse az 1849 utáni, bizo­ nyos értelemben általánosítható, bukás utáni hangulatnak a szintetikus lá­ tásmódját tartalmazza. Persze a történelmi körülmények változnak, de itt kapunk választ a küzdéseszme kérdésére, amit Madách Az ember tragédiá­ jában az ember alapvető kritériumának nevez, tehát a küzdést magát. Az új­ rakezdés, az újraindulás, a felkelés, a küszködés képességének megtartása az embernek nagyon fontos lételeme. Költő és szabadság Nap a szabadság, nincs nélküle élet És nincs öröm, hová nem néz be, Arany zománcot von a pórgunyhóra, Meg a magas kastélyfedélre. És hold a költő, mely, ha az éj eljő, Még egy sugárt hoz el magával, Zálog gyanánt, hogy a nap még nem halt meg, Hogy eljő még a véres hajnal. Ez a reformkori hevülettel megírt vers a szabadságról, amiről annyifélé­ ket gondolunk ma is, mert relatív volt és maradt a mi 20. századi szabadsá­ gunk is, amiről Utassy József például azt írta: a Szabadság az emberiség abszolút nulla foka. Erről valószínű, hogy a költők eldiskurálnak még egyjó ideig a „Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet” József Attila-i óhajával. Én azonban találtam Madáchnál olyan verseket, amelyekből már-már baudelaire-i hangokat vélek kihallani. Hogyan is írta A dy:,Jönni szokott időn­ ként egy piktor, ki újat lát. Megfesti. Megtanítja önöket új színekre. És ev­ vel megtanította önöket látni. Baudelaire hangulatait Baudelaire előtt bizto­ san, határozottan nem érezték az emberek. De jött ő. Megérezte ő. Versei­ ben beszámolt róluk, s megtanított minket új hangulatokra”. Ezek a monda­ tok Madách verseire is igazak. A Hit és tudás című opusának most csak egyetlen egy versszakát idézve: - „Elporlad a természet románca / Rothadt bűz váltá fel a szerelmet, / Csak halált lelék a rózsaajkon, / S a virágszál csak halált lehellett.” - a rothadás és romlás dekadens előérzetének leírásá­ ban. Itt olvasható az a baudelaire-i sor, ami némi megszorítással a Romlás virágai kötet életérzésére vonatkoztatható. De itt van egy másik részlet A szív és ész című versének egyetlen sora: „Az ember sorsa, hogy romlás le­ gyen csak...” Tehát igenis Madách Imre megelőlegez valamit már eleve a 20. századi életérzéseinkből. Nyilvánvaló, ahogyan már mondtad is, ő ott lesz a 21. század világirodalmában is. De hát ettől ő még továbbra is ama dekadens áramlatok képviselője marad, amit nevezhetünk mi akár magyar 47 �„Kis határodon nagy eszmék” vagy épp európai fátumnak is. Am ez nem változtat a lényegen, azon az örö­ kös luciferi kérdésen, hogy .Aztán mi végre az egész teremtés?”. - Itt tulajdonképpen egy nagyon alapvető történetfilozófiai kérdés rejlik a háttérben, és ennek a kétféle megközelítésnek már a reformkorban is meg­ volt a nyoma, a belső harca. És nem véletlen, hogy a legnagyobb magyar művekben, s a legnagyobb magyar drámai költeményekben, európai embe­ riségkölteményekben van ennek nyoma. Az egyik az a lehetőség, hogy az emberiség nem halad előre, csak körben jár. Ezek a korszakoknak a híres körforgás-elméletei, amelyek már a reneszánsz óta kísértik az emberiséget, de a francia történetíró-iskola a 19. században újra felfedezi őket. Hadd utaljak itt egy szintén klasszikus és romantikus fejezetre, Vörösmarty Cson­ gor és Tündéjében az Éj monológjára, amelyik ugyanezt a körforgást tükrö­ zi. Mindehhez a világérzéshez kapcsolódott egy másik gondolkodást formá­ ló lényegi elem, ez volt a haladásnak, az előrelépésnek, a világszellem fej­ lődésének az a hegeliánus tana, amit a Madách-Petőfi nemzedék magáénak vallott, ami ’48-nak az egyik legszilárdabb eszmei alapja volt. Na már most, ennek szinte természetes velejárója volt, hogy egy olyan sokk után, ami 1848/49 után bekövetkezett, az elbizonytalanította a felnövekvő nemzedé­ keket. Gondoljuk el, hogy a szabadságharc, a világszabadság bukása mek­ kora sokk volt. Olyan volt ez, mint apáink, nagyapáink nemzedékének Tria­ non. A vesztes második világháború az apák nemzedékének olyan volt, mint ’56 a mai középkorúak generációjának. Egy ilyen sokkhatás után min­ dent újra mérlegre kell tenni. És így felerősödik az a kétség is, hogy egész egyszerűen nincs tovább. Ezzel összefüggésben itt egy nagyon érdekes do­ log történik. A magyar költészetnek talán legértékesebb vonulatáról beszél­ getünk most. És akkor még nem is említettük Kölcsey Ferenc Vanitatum Vanitas, minden hiábavaló gondolatfolyamát. Az tud nagyon kétségbeesni, aki valamire feltette az életét. Mert, aki nem tette le valami mellett meggyő­ ződéssel a voksát, nem döntött valami mellett határozottan, az nem tud iga­ zán kétségbeesni. A, ez se sikerült, bosszankodik, rálegyint, aztán megy to­ vább, és próbál valami mást. Ám az, aki lelkiismerete szerint, határozottan feltette az életét valamire, és a magyar irodalomnak ez az értékes vonulata valóban elkötelezte magát a világszabadság mellett. Mindegy, hogy mikor: a 19. avagy a 20. században, az a valaki tud igazán keserű és csalódott len­ ni. És mivel költő, tehát önkifejező ember, művész, ezt meg is fogalmazza. Az a csodálatos ezekben az életművekben, hogy így is, meg úgy is olvasha­ tóak. Tehát képesek vagyunk jövőbeli biztatást kiolvasni belőlük. De borús hangulatunkban a saját legrosszabb előérzeteinket is megtaláljuk bennük. Ezért beszéltem az előbb szintetikus látásmódról. És ez valóban csak a leg­ nagyobbak sajátja. 48 �„Kis határodon nagy eszmék” Igen. Valójában így lehet, hogy minden lelki alapállás és olvasat kérdése. - Ezért fontos az, amiről a bevezetőben beszéltünk. Hogy ne tudjuk le egyszer s mindenkorra klasszikusainkat középiskolai kötelező olvasmá­ nyokként, hanem, igen is, amikor ilyen vagy amolyan hangulatban va­ gyunk, akkor vegyük a fáradságot, menjünk oda a könyvespolchoz, s ve­ gyük le műveiket, s akkor mindennapjaink hangulataira hagyatkozva olvas­ suk őket újra, mert akkor nem válnak elfelejtett, halott szerzőkké, és akkor talán időről időre segítenek is nekünk. Nagyon gyakran kapom azt a kérdést a Madách-művek előadása kapcsán vagy épp Madáchról beszélgetve, hogy hogyan lehetséges az, hogy a drámaköltő a jövőt ennyire világosan előre látta. Ez ugyebár, a semminek a kiváltsága. Nem, szó sincs erről. Hanem ar­ ról van szó, hogy meg lehet hosszabbítani bizonyos erővonalakat az embe­ riség fejlődésében. Madách ezeket hosszabbította meg a jövőbe nézve, és ezek metszéspontjában helyezte el a falanszter emberét, az űijelenet embe­ rét és az eszkimó szín emberét. És mivel jól helyezte el őket, ezért aktuális napjainkban ma is. Ezért Madách jövőképéből a mi jelenünk kiolvasható, már csak azért is, mert ugyanezekkel a gondokkal szembesülünk. Ha lefor­ dítom a Tragédia nyelvezetét a mai nyelvezetre, akkor azt látni: a röghöz-, a földhözkötöttség, az emberiség és a föld erőforrásainak kimerülése a napi gondjaink közé tartoznak, továbbá a technikai társadalom egyenlősítő voná­ sai, az űretika kérdése ma egyre erősebb. Mai nyelven szólva, ezek a meg­ oldatlan gondjaink most váltak csak igazán problémává. Madách ezeket előre jelezte, megoldani viszont nekünk kell. Ebben segítenek a klassziku­ saink, így Madách is. És van itt még a számtalan problémahalmazban több, de valóságosan is egy lényegi kérdés mindenképp, az a kozmikus álmaink közül való, s így szól: vajon létezik-e rajtunk kívül is civilizáció a világmindenségben? Bé­ kétlenségünkben olyan békés társadalomról álmodunk, melynek tagjaival érdemes volna minél előbb vagy utóbb működő kapcsolatot teremtenünk, mert az talán úgy hatna ránk, mint annak idején Einstein relativitáselméle­ te, némiképp megváltoztatná a gondolkodásunkat, a világképünket, trendez­ né az egymáshoz való emberi viszonyainkat, az egész földi létünket. - így van. Ám itt hajlamosak vagyunk a bezárkózásra, tehát hogy ha­ gyományosan kis népnek, vesztes népnek nyilvánítjuk magunkat, ezzel mintegy ki is rekesztjük magunkat, de másokat is kirekesztünk a kozmikus egészből. Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes felvetést arra vonatkozóan, hogy itt nekünk mégis milyen kultúrkörökben kellene gondolkodni. A legszélesebb kultúrkör az univerzum, amit az előbb említet­ tél. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy a Tragédia összefüggésében, az esz­ kimó szín témájában a Színművészeti Akadémia, ahol tanítok, szervezett egy nemzetközi színművészetis diáktalálkozót, s ott mindegyik csapat meg­ 49 �„Kis határodon nagy eszmék” rendezte - mutatott be persze saját darabokat is - az eszkimó színt. Fölöt­ tébb érdekesre sikerült az amerikaiak bemutatója. Ezek a fiatalok nem Eu­ rópából elszármazottak voltak már, hanem született amerikaiak. Ezek azt mondták, kérem szépen az eszkimó nem ilyen. Mi ismerünk, ún. „nyershús­ evő” jupik és inuit nyelvjárású eszkimókat, de azok nem ilyenek. És külön­ ben is, miért épp az eszkimó? Ez, kérem, megkülönböztetés, diszkriminá­ ció. Akkor elmondtuk az Amerikából érkező színművészhallgatóknak, hogy Voltaire óta az öneszkimó a francia és az európai kultúrában az amorfot, az alaktalant jelenti, már legalább kétszáz éve. De Madáchot ebben akkor sem értették. A másik kérdésük az volt, hogy miért mondjuk azt, hogy Az ember tragédiájában csúcspont, s az újabb kori európai történelemben a tetőpont a francia forradalom. Miért pont az? Ok ezt nem így látják. Tehát, akkor döb­ bentünk rá, éppen Madách ürügyén, hogy mennyire bezárkózott a mi kultú­ ránk szemlélete. Nagyon sok ilyen találkozásra van szükségünk, nagyon sokra, hogy képesek legyünk nagyobb kultúrkörökben gondolkodni, el tud­ juk fogadni, be tudjuk fogadni azokat, mert így jutunk el valóban a kozmi­ kus kérdésekig. És ez lehet a 20-21. századi művelt ember kiváltsága. Nem kell most már ideológiákra, útmutatókra, segédeszközökre hagyatkoznunk. Ez a korszak hál’ Istennek lezárult, és emiatt nagyobb lesz az egyén, az ér­ telmiségi, a humanista ember felelőssége is, azt hiszem. Nyilvánvalóan, ahogyan Bartók Béla is eljuthatott még életében, mint zeneteremtő lélek, a kozmikus egészbe, beszélgetésünk elején említettük is, hogy ő egész biztosan átjut majd a 20. századi „ rubiconon ”, miként remé­ nyeink szerint Madách Imre is az emberiségtörténet dámaköltői között fog­ lal majd végérvényesen helyet a harmadik évezredben. 50 �,Kis határodon nagy eszmék' L u k á ts Já n o s , J ó b o r o k k a l tö ltö tt a r a n y o s p o h á r o k ... ” Evett-e akár csak egy falatot is, ivott-e akár csak egy kortyocskát is életében báró gyarmathy Balassi Bálint? A reneszánszot akkoriban még így írták: renaissance. Valójában sehogy se írták, annál inkább élték és élvezték. Élvezték az újjászületést, a testi-lel­ ki, szellemi megújulást. Mert renaissance azt jelenti: újjászületés. Emberi élményt jelentett, történelmi kalandtúrát, talán a legnagyobbat, a legszebbet, a legvonzóbbat az emberi vállalkozások sorában. A reneszánsz (írva, ahogy ejtve) viszont csak históriai korszakot jelent, könyvekbe foglalt kritériu­ mokkal, vitatott időhatárokkal, átrágandó, kásahegynyi szövegekkel. Min­ den ez, csak nem újjászületés! Felbiztattak - a fiatalkori emlékek, a kortárs főszerkesztők, Júlia, Célia meg a többiek -, szegődnék Balassi Bálint nyomába, hiszen már mégis ő a legnagyobb magyar reneszánsz-renaissance költő! (Nem jó a mondat! A re­ neszánsz lehet jelző: reneszánsz költő, reneszánsz ember stb., de a renais­ sance csak főnév lehet. Makacs szó, talán ezért is kellett egy kis alakváltoz­ tatásnak alávetni! Szóval: Balassi a legnagyobb magyar reneszánsz költő!) Balassi a legnagyobb magyar reneszánsz költő? Ki tudta ezt vajon a 17., a 18. és nagyrészt a 19. században? Jámbori (istenes) verseit ismerték ugyan Rimay jóvoltából, de a többit? A Balassi-kódex majd’ három évszá­ zadon át rejtegette a szerelmes verseket, a Szép magyar komédiái (azaz: comoediát) még tovább. Ezeket megtalálván pedig Bálint bekerült szépen az iskolakönyvbe meg a literatúrhistóriába, Bornemisza Péter és Nyéki Vörös Mátyás közé. Olvasgatom Balassi életét... 20. századi kortársaink (meg kortársaink tanítói meg tanítványai) megírandó és lerágandó nagy húsos csontot láttak Balassi életében. Tele kalandokkal, tele hölgyek karéjával, étel-ital tömke­ legével, a vitézi élet gyönyörűségével. Könnyen elkövetett és könnyen megbocsátott vétkekkel, ezekből kivirágzott pompás versekkel, a hősi halál mártírkoszorújával. Már szinte irigység támad az utókor olvasójában a Bá­ lint élete után... Pedig hát... Már a papa (gyarmathy Balassa János uram) káderlapjával se volt minden rendben (semmi se volt rendben!), a vagyonát elperelték, ő maga feketelistára került. Az amnesztiát (amit a reneszánsz országelsők is meg-meghirdettek), B. J. esetében nem hajtották végre. Miért? Csak! Bálin­ tot az erdélyi határszélen buzogánnyal verték fejbe, mert nyugat-magyar 51 �„Kis határodon nagy eszmék” vállalkozás részese volt, a császár kiátkozta, mert kelet-magyar kalandozó­ ként lengyel földre távozott (a lengyel-magyar barátság is gyanús nemzeti izének számított!). Közben a török szultán utasította Báthory fejedelmet, szolgáltatná ki neki a huszonéves Bálint fejét - Héttoronyra, selyemzsinór­ ra. Báthory nem tette, talán többet ért neki egy magyar ellenség, mint egy török barát. Van ilyen! Nem sok! Fondor lelkületű nagybácsi, csalfa természetű kisasszony, megnyerhetetlen pörök, bosszúra szomjas kisvárosi polgámép (városi kispolgámép), Bálintban meg csak úgy buzog a reneszánsz lélek: fölpofozza a fürdőszol­ gát, meghempergeti a mészáros özvegyét, kihívó hangú válaszlevelet küld a császárnak, újdonsült feleségével megrohanja Sárospatakot. Addig gyűjti fejére a parazsat, amíg végül „egészen egyedől, lóra ülvén éjnek idején eltá­ vozott ebből az országbóF. A legnagyobb magyar reneszánsz költő, 1589 szeptemberében. Bálint pedig elvész lengyel kastélyok hálószobáiban, föltűnik a lengyel tengerparton, - miközben döföli a honvágy. A tizenötéves háborúnak már az első komolyabb ütközete (a reményteljes esztergomi) itthon találja. Meg­ halni jön haza! Meghalni jön haza? Ahogy élni és (persze, ha kell) meghal­ ni ment Erdélybe és Lengyelországba, ugyanúgy jött most haza is. Túlélné ezt is, ha nem volna túlságosan „vitéz hadnagy”, és ha az önmagában is gyanús B. B. nem annak a másik gyanús B. J.-nek a fia volna... Ott esett el Esztergom alatt, körülbelül, ahol manapság a szobra áll, ,jninden két comb­ ján általment a golóbis, de csontot és ízet nem sértetF —úja a kortárs szem­ tanú, férfiembernek keserves sebesülés az ilyesmi. Aztán van itt még egy felettébb gyanús (teljesen egyértelmű!) zárómondat: (elveszejtette) „a bor­ bély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni a magyar borbélyoknak”. Negyvenéves se volt, amikor 1594. május 30-án belehalt a sebesülésébe vagy a seborvos mulasztásába, ha nem szándékos mesterkedésébe... Reneszánsz - szélesebb és kétirányú lesz az út ég és föld között. Nem a blaszfémia, inkább a fantázia mondatja ki és gondoltatja végig az ég és a föld urának megváltozott helyzetét: egy magasságba kerül az emberrel. Hozzáemeli magát az imádkozó-perlekedő földi ember, O pedig leszáll, hogy egymás szemébe nézhessenek. Nagy dolog ez, az Úrtól különösen, az embertől afféle hányaveti hiúság. Vagy mégsem? A reneszánsz ember meg­ kísérti, ami korábban elképzelhetetlen volt. A lélek, a bűn és a bűnbánat új mélységei és új magasságai tárulnak föl. Rejtett, riasztó zugok, fénylő ma­ gaslatok. Párbeszélni lehet az Úrral, O kérdez és válaszol, győzködni lehet, érvelni és értelmezni, tetteket és szándékokat. Balassi persze ebben is a ma­ ga feje szerint jár el, az egri lovas hadnagy példátlan szavakkal dicséri az Úristent: „Te vagy szál kópiám, / te vagy éles szablyám, / jó lovam hamarságaF Ilyet aligha mondtak korábban Neki, bizonyosan O is meghökkent mindezt hallván, de hát O maga is reneszánsz isten volt! A 17., 18. és a 19. század jámbori olvasói vajon hogyan voltak ezekkel az istenes(nek mon­ 52 �„Kis határodon nagy eszmék” dott, néha mégis nagyon istentelennek hangzó) versekkel? Ki tudja? Egy követője azért föltétlenül akadt: nyughatatlanságban a Bálint „orcájára ütő”, bűnben és bűnbánatban hozzá hasonlóan élvezkedő-vergődő, a negy­ venet alig megélő, másik izgága költő, bizonyos Ady Endre nevű. De maguk a földi utak is meghosszabbodtak, átvezettek hegyeken-hágókon, elkanyarogtak egészen a tenger partjáig, amely a középkori közép-eu­ rópainak meglehetősen járatlan vidék volt. És nemcsak az elvágyódás űzte a reneszánsz embert (költőt) ön-lelkétől, elhagyott-elveszített kedvesétől, hanem a tudásvágy vagy legalább annak kisöccse: a kíváncsiság is. Balassi már akkor fölvette példatárába az óceánt (a ,/iagy tenger morotváját”), ami­ kor még a közelében se járt, hát még mikor aztán végtelenségét-keserűségét önszemével (önnyelvével) megtapasztalta. Rájött: költő aligha lehet meg a tenger nélkül, reneszánsz költő pedig végképp nem! De másképp volt kikövezve az az út, valójában magához az emberhez vezetett, magához Istenhez. A teremtés csodáján, a világ végtelenre tágult egységén vezetett keresztül, kit el-, visszaterelt a Teremtőhöz, kit elcsaloga­ tott a megtágult környezet ezer részlete, ezer szereplője. Botticelli tavasz­ látomása és Balassi pünkösdi tavasz-hirdetése között kevés a különbség, az előbbi kicsit itáliásabb, az utóbbi kicsit magyarosabb, de mindketten a saját felfedező örömükre ismerhetnek a másikban (bár - gyaníthatóan - nem ösmerték egymás örömét!). Száz évvel Mátyás után, a reneszánsz álom első (s talán legigazibb) megvalósulása után élt, eszmélt, írt Balassi. Ulászló és Lajos után, Mohács után, amikor már háromba törött az álom. Amikor Európa hajói új tengerek felé indultak, amikor Hungária felé szpáhi és janicsár hadtestek indultak. Az álom - meg- és felriadásokkal - végül mégiscsak körvonalazódott, vé­ gül mégiscsak elhihetővé vált, néhol pedig tapinthatóvá valósult. Bálint olyan palotákról, szobrokról, kelmékről, míves emberi alkotásokról ír (mint a magyar valóság magától értetődő kockáiról és tárgyairól), amelyek az első reneszánsz álmodozók és vágyakozók álmaiban és vágyaiban formázódtak. Vagy másképp igaz a dolog? Bálint éppen azért volt-lett a legnagyobb ma­ gyar reneszánsz költő, mert tudta, a szépségért küzdő emberi szem és kéz képes olyan lakható világot teremteni körénk, amelyben a végtelennel ka­ cérkodó emberi vágyak és gondolatok megvalósulhatnak? Nem a palotává szilárdult kövek, nem a festménnyé száradt ecsetvonások teszik a világot emberek kellemes tartózkodási helyévé, hanem az a szándék, amely a kezet alkotásra mozdította, amely a szemet a látvány befogadására tette alkalmas­ sá. Valószínű, hogy ezt Bálint így nem gondolta végig, de bizonyos, hogy ő is ezt tette - a maga örömére és a miénkre! Reneszánsz... Bálint sokakat szeretett és Bálintot sokak szerették, ami­ nek persze csak töredékét írta meg azokban az eltitkolt, elszégyellt, elátko­ zott versekben. A nők (reneszánsz koriak és későbbiek) boldogok lehetnek, ha olyan verseket írnak-írnának hozzájuk, mint Bálint tette, mint Bálint írta 53 �„Kis határodon nagy eszmék” pergamenre, a pendely szélére vagy kinek hová. Néha csak szebb volt ez a vers, ahogy a trubadúr morál elvárta-megkövetelte, de ez a csak szebb se kevés. De néha bizony a szerelem nyomorúságos-hátborzongató mélységé­ be is belevilágított a vers, életbe-halálba, jó- és balsorsba, az emberség (em­ bertelenség) határvidékeire. A megcélzott (s nagyrészt eltalált) hölgyek ne­ vét a verssorok kezdőbetűibe rejtette nagy feltűnően, a maga névjegyét nem rejtette sehová, az kezdőbetűkbe foglalás nélkül is ott izzik, ott forrósodik a sorok között. Elég a dicséretből, elég az irigykedésből! És mi van azokkal az „aranyos pohárokkaP” A test ugyan csak hordozó edénye, alázatos szolgája a léleknek, de a test örömét (módjával persze) a lélek is élvezni képes. A fölfedezett messzeségek, óceánok és egzotikus vi­ lágrészek a nyelvnek és az orrnak, az ínynek és a gégének is szállítottak al­ kalmas emlékeztetőt a reneszánsz paloták asztalára, a rafinált fogások meg­ alkotásához. Pont Bálint ne tudta volna mindezt? Hát - tudni persze tudott róla! És mégis - hitetlenkedve szemelgeti az utókori olvasó az önmarcango­ ló, az erotikus gyönyörökben dúskáló költőt - földi táplálék magához véte­ léről jóformán egyetlen szava sincs! A regényíró kortársak etetik és itatják fölséges finomságokkal, miközben ő maga, Bálint, egyetlen részletet nem árul el negyven viharvert esztendejének menüiből. Jgyünk, lakjunk egy­ mással vígan, szeretetbüir és ,Mos tan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncol­ junk, távozzunk bánatunktúl/” - gazdag, szép buzdítás ez (különösen a ze­ ne-tánc gyönyörűségével kiegészítve), de bizony ez semmi! Ez nem étlap, ez nem italkártya! Sőt! ,Jó borokkal töltött aranyos pohárok / járjanak mi közöttünkr - írja, ehhez az általánossággal töltött pohárhoz hozzáteszi: .Marullus poéta ezt deákul írta, / Ím én penig magyarul/” - vagyis közön­ séges fordítás az egész. A kilencvennyolc vers közül (mert ezek által lett Bálint a legnagyobb magyar reneszánsz költő) talán ha három tartalmaz egyáltalán utalást gaszt­ ronómiára. A Borivóknak való - csak címével, amúgy megelégszik a termé­ szet kétségtelen tavaszi gyönyörűségével. Kiben örül, hogy megszabadult a szerelemtűi - állítja a másik verseim, szerelem és étel (de főképp) ital elvá­ laszthatatlan egymástól, ám itt mit olvashatunk: „Vitézek közt ülvén / ked­ vem ellen sincsen / jó borral tele pohár” - ha Júliának szépségét is csak ennyire részletezte volna, nem híresült volna el gáláns költőként Balassi Bálint! És aztán jön a példátlan állítás: „Csatán való éhség, / szomjúság, nagy hévség / s fáradtság mulatságok/” - vitézek ide, hadnagyok oda, de ezt már mégse hiszi el az utókor olvasója. De Bálint nem szolgál mással. A Szép magyar komédiában (hogy a kép teljes legyen) ilyeneket találunk: Jó szaga vala penig, mint az én cicskémnek a kemencében” - nehezen hihető, hogy Bálintunk a hamuban sült, kemencei pogácsát tartotta megörökítendő emléknek legigényesebb drámájában. Pedig ez a diétás igazság! Vajon az étel és az ital tálalását és fogyasztását olyan mértékben termé­ szetesnek tartotta-e a költő, annyira a reneszánsz életforma és palotai léte­ 54 �..Kis határodon nagy eszmék” zésmód részének tekintette, hogy említésre méltónak sem érezte? Vagy olyan ritkán volt alkalma az éhkoppra száműzött végvári vitéznek és víg bujdosónak tisztességes ebédet-vocsorát (ő még így írta) fogyasztani, hogy alig-alig talált benne reneszánsz szépséget9 Csak remélheti az utókor olva­ sója, hogy az előbbi föltételezés lett légyen az igaz. de tartok tőle. hogy in­ kább az utóbbi volt a valóság! 55 �Képzőművészet K . P e á k Il d ik ó Kovács Péter Garp T ö r é k e n y című kiállításának megnyitója Tisztelt Közönség, kedves Vendégeink! Törékeny című kiállításunk megnyitóján egy olyan fiatal alkotó mutat­ kozik be a Domyay Béla Múzeumban, aki bár először jelentkezik itt önálló tárlattal, nem ismeretlen a város művészetszerető közönsége előtt, hiszen már évek óta rendszeres résztvevője országos rangú kiállításainknak - an­ nak ellenére, hogy Füleken él és alkot - s a legutóbbi Tavaszi Tárlaton Nógrád Megyei Közgyűlése különdíját nyerte el. Az alkotó neve Kovács Péter Garp. Mit jelent ez a különös harmadik ke­ resztnév? Bizonyára sokan olvasták John Irving bizarrul groteszk család-, il­ letve fejlődésregényét, vagy többen látták a belőle készült filmet. A történet hőse Garp, a férfmemmel leszámoló ápolónő fia, fiktív regénytöredékei jól il­ leszkednek a modem amerikai társadalom keserűen nevettető karikatúráját nyújtó történetbe. Garp az életét végigkísérő elmúlás és kiszámíthatatlanság rémét próbálja írásai révén orvosolni. A történet általános emberi kérdéseket is boncolgat, talán legfontosabb gondolata a tolerancia, a másik elfogadása. Ez a momentum, mely miatt Kovács Péter példaképének tekinti Garpot, hiszen aki a másikat elfogadja hibáival, gyarlóságaival együtt, az békében él együtt a világgal. Ez a béke, ez a higgadt, de egyáltalában nem érzelemmentes nyugalom talán az egyik legfontosabb vonása nemcsak a művész munkásságának, de derűs személyiségének is. A másik nagyon fontos eleme Kovács Péter Garp ars poeticájának a zene. Nemcsak lírai hangvételű nőalakjait hatja át a zeneiség, egész munkássága egy láthatatlan, a közönség számára néma zenekar hangjaira épül. A művész egy korábbi interjúban így vallott erről: ,y4 zene rengeteg érzelem hordozója. Lételemem a zene. Sokszor még, ha alszom is, zene szól, hogy az álmaim le­ begjenek. Alkotás közben mindig zenét hallgatok. Nem vagyok zenész, a játék végett rakok egymás mellé hangokat, próbálgatok hangzásokat Kovács Péter Garp tanulmányait Körmöcbányán, képzőművészeti kö­ zépiskolában, rézműves-grafikus szakon végezte. Azóta folyamatosan al­ kot, képi és gondolati világa fiatal kora ellenére is mindvégig önálló, tuda­ tosan építi egyéni mitológiáját. Tehetségét kipróbálta a grafika, linómetszet, a fotó, a zene s a szobrászat világában egyaránt. Korábbi műveinek témái jóval zaklatottabbak, mint újabb alkotásaié. Első grafikám kopasz fejek, ki­ 56 �Képzőművészet tépett szárnyú angyalok, az égből köteleken aláfüggő, misztikumot közvetí­ tő, kőszerű fonnák vonulnak fel, zenei világuk még inkább a harsonáé vagy a mindenség orgonájáé, mint harmonikus muzsika. Napjainkra Kovács Péter Garp művészete lényegesen összefogottabbá. nyugodtabbá vált. Nagyméretű vásznait egyfajta ragyogó, csendesen derűs, belső fény hatja át. E festményeit első pillantásra az Egyesült Államokban a 60-as években meghatározóvá váló. hétköznapi jelenségeket, tárgyakat, em­ bereket láttató, fényképhű hipematuralizmus produktumaival hoznánk kap­ csolatba. Ez azonban - a műveket közelebbről, alaposabban is megtekintve - nem állja meg a helyét. Kov ács Péter Garp művei naturalisztikusak. de nem valósághűek. szinte minden egyes alkotáson felfedezhetünk valami za­ varba ej tőt. valamit, ami eltávolítja az ábrázolt figurát a valóságtól, és új kontextusba helyezi. A haj szálvékony, finom vonalrendszer, amely létre­ hozta ezeket a képeket, nem üres. technikai brav úr, hanem nagyon is fontos eszköze az alkotások jobb megértésének. A kiállítás címadó műve tulajdonképpen egy triptichon középképe. amely első pillantásra egy bájos, már-már banális jelenetet tár elénk. Az alkotáson fiatal lány tart kezében egy aranyos, bundás nyuszit, balra az állatka ismétlő­ dik felnagyítva, jobbra a lány arcát látjuk közelről, s azzal szembesülünk, hogy a fiatal nő nem a nyuszit nézi. hanem minket figyel, különös, zavarba ejtő. merev tekintettel. Vajon mi törékenyebb a képen‘., A lány figurája vagy a bájos jelenet és a szinte merev tekintet és figura közti egyensúly? Kovács Péter Garp: Carmen 57 �Képzőművészet A Carmen című kép, ha naturalisztikus festmény lenne, azt mondanánk, hogy giccs. ha fotó. azt mondanánk, hogy művészkedő portréfotó. Mindket­ tőtől megóvja a művet a különös, szürkéssárga egységes színvilág, a fiatal nő furcsán talányos, átható tekintete s a különös képkivágás. A női fej jóval hangsúlyosabb, mint a nyak és a \ állak. így a mű formavilága a nagy látó­ szögű optika perspektivikus torzítását idézi. A Vágyakozás című alkotás első. felületes pillantásra a testi szerelmet ünneplő, lírai kettős aktnak tűnik. Kovács Pctcr Garp itt is idézőjelbe teszi a valóságot, az először statikusnak tűnő mű, mondhatni, folyamatos mozgás­ ban van, a női test egymásba rajzolt végtagjai, a férfi egymás mellé rajzolt két karja az animációs cs rajzfilmek fázisrajzait idézi. Brad Pitt mindenki számára ismerős arca nem a népszerű, sikeres film­ sztárt állítja clcnk. hanem egy szomorú tekintetű embert, hasonlóan szomorút, mint Enoch. a titkok őrzője, a törzsi viseletbe öltözött maszáj harcos figurája. Kovács Péter (iarp: Fényből vagyunk I. 58 �Képzőművészet Kovács Péter Garp összekuporodva, szinte magzati pózba hajló szép nő­ alakjai kissé az angol preraffaeliták s Beardsley nőfiguráit idézik. A realiz­ mus ellenére (vagy éppen amiatt) a tökéletes összhatás s a kompozíció érde­ kében a művész bátran torzítja a női testek arányait, ha szükségesnek látja. A férfi és női fejeket megjelenítő monokróm ceruzarajzok szintén nem csupán valósághű arcképek vagy ideálportrék, van köztük különös, organikus mű, mint a szakállas idős férfifej, mely Tolkien Gyűrűk ura című regényének öreg Entjére, erdei faszellemére emlékeztet, szakálla, mint korhadó növényi gyökerek, barázdált, ráncos arca vén fatörzsre emlékezteti a szemlélőt. Egészen más irányt jelölnek ki Kovács Péter Garp absztraháló festmé­ nyei, grafikái. A föld rétegeit megjeleníteni tűnő, barnás tónusú festmények mellett a nonfiguratív műveken egyfajta függőleges elrendezés látszik érvé­ nyesülni, mely mintha égbe törő oszlopokká sűrítené a látványt. Néhány al­ kotáson ez a függőleges elrendezés hasonló a csíkokban megfolyatott fes­ tékhez, a tél hideg kékjeit, az ősz aranybama ragyogását idézik ezek a mű­ vek, valóban zenei hangulatot kölcsönözve ezeknek az alkotásoknak. Nagyon egyszerű, mondhatni mindennapi első pillantásra Kovács Péter Garp motívumvilága, témaválasztása. Ha jobban megnézzük a műveket, minden alkotáson találunk azonban egy apró valamit, egy kicsi részletet, amely eltávolítja a művet a konkrét valóságtól. Ez a valami lehet egy „oda nem illő” gondolat vagy kis részlet, amely első pillantásra talán zavaró vagy legalábbis szokatlan, egy kicsi rejtvény, amely bennünket is az egyes mű­ vek továbbgondolására késztet. Ezek a vonások azonban egyáltalában nem ijesztőek, inkább úgy érezzük, hogy az egyes figurák, jelenetek mindennap­ jaink banális eseményeinek átértékelésére késztetnek bennünket s arra, hogy több megértéssel forduljunk magunk és társaink felé. Kovács Péter Garp absztrakt és figuratív műveit egyazon ragyogás hatja át, az esendők iránti megértés, az Ember tisztelete. Törékeny - ez a kiállítás címe. Arra figyelmeztet bennünket, hogy vigyáz­ zunk egymásra s magunkra, világunkra, hiszen az örök egyensúly nagyon is törékeny lehet, de együtt, közösen bármeddig fenn tudjuk tartani és megőrizni. 59 �Szépirodalom K e s z t h e l y i M a n g ó G a b r ie l l a Kristályszoknyás tündérek jégvirágos ablakom ba bekukucskált botladozva eget verő fényköteggel zsebbe derm edt kis kezekkel napsugárka és a huncut jégvirágok kristályszoknyás tündérlányok ott forogtak ott illegtek kérésére táncba m entek m inutába ropták ropták tűsarkakkal fagyanyóval tél apóval csilingelő jégcsapokkal ú ttá festett patakokkal olvadásig így a festett jégvirágok vízzé váltak tovább álltak táncukkal az égbe szálltak 60 �Szépirodalom H a jn a l É v a lépkedő télhideg ténfereg tajtékot kéreget ham vadó alkonyon holtában hentereg házakon hósuba hallgatag kerteken hízik a tollruha gyapjúszép csendeken kántálom kergetem hintálom életem didergő énekem hópuha hangjain halkívű dallam on bujkál a fájdalom Vacogó ébred a félelem lépeget m éreget hófútta felleget életet elnyelő fényfodrot tem ető szélszívű szerető hófátyol szem fedő C sipkét tereget az őszi bánat a fákra, tócsát m ereget a szél a télikabátra. H árfák, hegedűk hangja araszol az avaron. R étek szava szól, szusszan a végzet, zakatol. R eszket az erdő, átutazóban a N ap már, ágboga fázik, foszlik a szürke ökörnyál. Tél szava hallik, félnek m ind a zenészek, Szívcsere kéne, tavasszal tiszta az ének. 61 �Szépirodalom H a jn a l É v a Didergő H ótakaró alatt nyújtózik a csend, hópihék röptével szállnak percei, ágboga fázósan, tétován m ereng, elgém beredtek m ár vénült szárnyai. D idereg a rem ény, m egbúvik, látom, m inden m occanatlan, feljajdul a föld, nyom okban m egannyi m egderm edt lábnyom , m inden élő lassan álruhákat ölt. B ebagyulált estem m orc, m osolytalan, legrejtettebb álm om selym ében repül, kint a hóesésben kószál hontalan. C sendem csendjeiddel együtt menekül. M illió pihével égi táncot jár, m ajd egy új tavaszban egym ásra talál. 62 �Képzőművészet „A vonal számomra a megismerés fontos eszköze” Interjú Orbán György Jánossal, beszélgetőtárs Gréczi-Zsoldos Enikő A Salgótarjánban élő Orbán György János grafikusművésznek a közelmúlt­ ban több önálló kiállítása nyílt. A közönség ősszel Budapesten, az Unió Ho­ tel galériájában láthatta az alkotásait; november 3-án didaktikus kiállítása nyílt Kroki címmel a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Várhatóan a jövő év elején szintén lakóhelyén, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában és a Baglyaskő Galériában mutatkozik be. Egy képzőművésznek hasznos a találkozás a közönséggel. Hogyan jöttek lét­ re ezek a kiállítások? A Dob utcai Unió Gallery kiállítót keresett. Jelentkeztem, és a neten el­ küldött mintegy harminc kép fényképe alapján elfogadtak. A tizenöt éves galéria honlapja szerint több neves képzőművésznek volt már itt kiállítása és több salgótarjáni is szerepelt közöttük. A szintén salgótarjáni Losonczy Ildikó képeit én ajánlhattam ide. Ez év októberében, 2-án nyílt a kiállítá­ som, november 5-éig láthatta a közönség itt a képeimet. A helyi, nógrádi közönségnek is bemutatom nagyjából azt az anyagot, amelyet Budapestre vittem. A Kroki című didaktikus kiállításomon maga a műfaj kerül közép­ pontba, az emberi test különleges formáit, pozícióit értelmező mozdulatrajz. A kroki(vázlat) változatos és mindenki által gyakorolható műfaján van a hangsúly. Arról mesél, hogy mire jó a kroki, mire használható. Ez a kis be­ mutató kevésbé a műalkotásokról szól, sokkal inkább az alkotás részfolya­ matáról és annak technikájáról. Azonban ezeknek a rajzoknak is lehetnek alkotói üzenetei és adhat esztétikai élményt is. Mi érdekel alapvetően képzőművészként? Mindenféle technika és rajzeszköz érdekel, ami papíron nyomot hagy: a kréta, a toll, a ceruza, az akvarellfesték, a tempera vagy a klasszikus olajfes­ ték. A vonal egy grafikus számára segít értelmezni a körülötte lévő forma­ világot. Másrészt a kisebb méret és az egyszerűbb eszközök használata könnyebben kezelhető egy harmadik emeleti lakás kisszobájában. Olajfes­ tésre ez évtől egy vidéki vályogház nyitott teraszán tudom most már beren­ dezni a „műtermemet”. Terpentin tartalmú oldószere erősen allergén és sok más alkotóhoz hasonlóan az én szervezetemet is megviseli. 63 �Képzőművészet Eredendően nem nógrádi vagy. Mi hozott ide? Gyomén születtem, 6 évig Gyulán éltem, Salgótarjánba 1979-ben kerül­ tem feleségem révén. Az embernek soha nem szabad elfelejtenie, hogy hon­ nan szalajtották. Gyomén Kner Izidor egykori háza volt az óvodánk, mellet­ te épült a ma is működő nyomda, amelynek jellegzetes papír- és festékillata mély nyomot hagyott bennem, akárcsak a nyomdai papírhulladékokból hoz­ zánk jutott betű- és sordíszek. Ezek Kozma Imre alkotásai voltak. A nyom­ da a későbbi életemet is végigkísérte. Talán szülővárosom akkori környeze­ tében köteleződtem el a papírok, a rajzolás és a nyomtatványok iránt. Az ál­ talános iskolában pedig természetesen rajzszakkörös voltam. Orbán (jyörgy János: Éji dal A Ima matered sem nógrádi... A középiskolát Szegeden végeztem a Tömörkény István Gimnázium grafika szakán. Ez akkor új, elsősorban művészeti célzatú tagozat volt, gra­ fika. szobrász-kőfaragó cs keramikus szakokkal. A hatvanas-hetvenes évek­ ben három ilyen „kisképző” volt a pécsivel cs a budapestivel együtt. A szü­ leim nem igazán örültek, hogy ide jelentkezem, más, mérnöki foglalkozást szántak nekem a tanulmányi eredményeim alapján. Az iskolám igazgatója segített meggyőzni őket. hogy elvigyenek a felvételire. A gimnáziumban igen sok. 42 óránk volt egy héten. Délelőtt, délután iskolában voltunk, a 64 �Képzőművészet szakmai tárgyak miatt. Tanulótársaim közül többen nem bírták ezt a terhe­ lést, kimaradtak, kettétört a pályájuk. Azt hiszem, ettől féltettek szüleim. A gimnázium igazi alma mater volt, alkotó pedagógusgárdával. Ottani mestereimtől, Zoltánfy Istvántól, Pölös Endrétől, Szalai Ferenctől, Tóth Sán­ dor szobrászművésztől és Kopasz Márta Európa-hírű kisgrafika-művésztől nemcsak professzionálisan előkészített szakmai ismereteket, hanem embersé­ get, elemző-összegző szemléletmódot és a társművészetekre való nagyon nagy nyitottságot is kaptunk. Érettségire egy prospektus és egy plakát elkészí­ tése, kivitelezése volt a feladatunk. Számomra a képzőművészet, a film, a ze­ ne már akkor is egyenrangú és meghatározó érdeklődési terület volt. A lkaimazott grafikával máigfoglalkozol. Igen, az alkalmazott grafikai munkák eddig meghatározóak voltak az életemben még a tanári pálya mellett is. Volt alkalmam CD-borítókat, rek­ lámtáskákat, lógókat, plakátokat, szórólapokat, prospektusokat tervezni. Régen ezeket kézzel készítettük, sőt a korabeli technikához igazodva meg kellett tanulnunk a nyomdai kézi szedést. A középiskolában minden nyáron a szegedi nyomdában volt a gyakorlatunk. Gyulán annak idején a kirakato­ kon és kereskedelmi kiállításokon kívül reklámfalakat is festettem. Az egyik 30 évig bírta az időjárást, aztán levakolták. 8 évig a filmforgalmazás­ ban dolgoztam. Salgótaijánban a moziüzemi vállalatnak festettem óriáspla­ kátokat, egyúttal a cég nyomdájának voltam reklámgrafikusa. Ott ismerked­ tem össze Szujó Zolival, Hegedűs Morgannal, Mustó Jánossal és néhány munkájukkal. Együtt dolgoztam néhány évig Losonczy Ildikóval és Gelen­ csér Jánossal. A középiskola után hova vitt az utad? Ösztöndíjas szerződéssel elvégeztem Budapesten a kirakatrendező-dekoratőrképző iskolát, itt a kiállítóterek kapcsán belekóstolhattam az engem oly nagyon érdeklő belső építészetbe. Mindig is érdekelt a forma, az ergo­ nómia, az építészet, izgattak a belső terek, a terek hatása az emberre. Itt ta­ lálkoztam Szentirmai Zoltán szobrászművésszel, aki a műtermébe is gyak­ ran elvitt segédkezni és Batitz Leventével, az ábrázoló-geometria, a Képzőművészeti Főiskola szerintem felülmúlhatatlan, későbbi tanárával. Nélküle elképzelhetetlen lett volna sok munkám elkészítése. Üzleti reklámokat, étte­ rem-berendezéseket terveztem, kirakatokat rendeztem... Országos pályáza­ tot is nyertem ebben a szakmában. Gyulán már ez időben műtermet bérel­ tem negyedmagammal, s nagy örömömre idén nyáron találkoztam is két egykori alkotótársammal. Itt volt az első önálló kiállításom 1977-ben. Nem messze Gyulától, Kötegyánban pedig egy kis művésztelepet hoztunk létre, néhány másik fiatal festővel, akikkel egy harmadik alkotói körben, a Koszta Rozália festőművész nevével fémjelzett szakkörben találkoztam. 65 �Képzőművészet A képzőművészet mellett a zene is fontos művészeti ctg az életedben. Hogyan kerültél kapcsolatba a népzenévelY Szintén gyulai éveimhez kapcsolódik népzenei pályám kezdete. Egy Gyu­ lára telepedett debreceni hegedűssel és egy békéscsabai bőgőssel létrehoztunk egy zenekart, a Békés Bandát és Budapestre jártunk az akkori Népművelési Intézetbe, néhány nagyon aktív táncossal együtt. Engem Sebő Ferenc és ifj. Csoóri Sándor tanított brácsázni. Két év után. komoly zenekari, elméleti, nép­ rajzi vizsga után kaptuk meg működési és oktatói engedélyünket. Itt. Salgó­ tarjánban sokan emlékeznek rám népzenészként. Mlinár Pál és felesége. Ma­ rika vitte nemzetközi színpadokra a Nógrád táncegyüttest, s amikor ők meg­ merték a Ki Mit Tud-ot 1978-ban. a mi Békés Bandánk segédkezett hozzá. Furcsa módon, én utánuk fél évvel érkeztem Taijánba. s Palival már régi is­ merősként találkoztam. Két héttel később már a Nógrádnál muzsikáltam, s év végére Oszvald Gyurival, Szabó Gáspár egykori hegedűtanárral és a pásztói Babják Gyurival megalapítottuk a DÜVŐ együttest, s Hrúz Dénest, akit. gon­ dolom. ma nem nagyon kell bemutatni városunkban, egy évvel később talál­ tuk meg nagy szerencsénkre. Az első tanári feladatom Balassagyarmatra szó­ lított. ahol az akkor még középiskolás Túrái Andrást próbáltam rávenni a népi hegedülésre brácsázás helyett. Ma Svájcban és Németországban csábítja vir­ tuóz muzsikával a magyar táncházba vágyókat. Orbán György János: Hangszerek Hogy jutottál el a tanári hivatásig? Már salgótarjániként végeztem az egri főiskolán, földrajz-rajz szakon. A földrajz természettudományi területei (kőzettan, meteorológia, csillagászat, 66 �Képzőművészet természetföldrajz) nagyon komoly szemléletbeli megerősítéseket és revelációszerű élményeket adott nekem. A tanítás felé sodort minden, ám a zenei és a grafikai sikerek miatt kapálóztam ellene. Ennek ellenére mindig is na­ gyon szerettem tanítani. A Beszterce lakótelepi általános iskolában tanítot­ tam 1988-tól 2016-ig. A kilencvenes évek közepén, a pécsi egyetemen szer­ zett HR-es diplomával próbáltam magasabb szintre emelni képességeimet, sőt, ez idő alatt négy évig fafaragást is tanultam, majd ezt követően, nyolc éven keresztül hétvégenként ennek a szakmának a rajzi követelményeit ok­ tattam egy budapesti képzőben. 2003-ban egy másik szenvedélyemhez, fil­ mekhez kapcsolódó lehetőség miatt az ELTE médiaszakát is bepréseltem szűkös szabadidőmbe és az elmúlt öt évben, párhuzamosan a besztercei és a Gagarin központi iskolában is taníthattam ezt a szakot. 1999-től 2016-ig délutánonként a Váczi Gyula Művészeti Iskola grafikai csoportjait is taní­ tottam. Úgy gondolom, hogy a tudást, ha kell, foggal-körömmel meg kell szereznünk, de nem tarthatjuk meg, nem a sajátunk, tovább kell adnunk, minél pontosabban. Egyetértek Krasznahorkai László egy inteijúban meg­ fogalmazott kijelentésével, hogy „...az apokalipszisre nem vámunk kell, ha­ nem megérteni, hogy benne élünk...”. Szerintem csak tudásunk adhat me­ nedéket a népvándorlás, a háborús helyzetek, a felmelegedés stb. megoldá­ sában. Gondolatai összecsengenek egy általam nagyra becsült tudós nemrég megjelent megfogalmazásával is. Steven Hawking kozmológus szerint há­ rom dolog veszélyezteti az emberiséget: a globális felmelegedés, a kapzsi­ ság (az elosztás nem megfelelő rendje), és a hülyeség (az én értelmezésem­ ben: tanulatlanságra alapozódó gőgös és arrogáns tudatlanság). Tanárnak, művésznek, tudósnak feladata ezek leküzdése saját tudásának átadásával. A tanári hivatás, a képzőművészi alkotómunka és a zenei szerepléseid mel­ lett kultúraformáló, közösségépítő szerepet vállaltál a salgótarjáni székhe­ lyű Balassi Bálint Asztaltársaság munkájában. Hogy kerültél ebbe az alko­ tóközösségbe és mit jelent számodra egy alkotó emberekből álló társaság vezetése? 1988 végén Handó Péterék összehívták az 1936-os Balassa Társaság tevé­ kenységét folytatni szándékozók közösségét. Én 1990-ben csatlakoztam. 91től bejegyeztettük az alkotókört és vezetőségének egyik tagja lettem, 98-tól va­ gyok elnöke az egyesületnek. Az egyesületi munkában a szellemi arisztokrácia Ortega y Gasset-féle fejtegetetését véltem érvényesülni: a különböző ismere­ tekkel, az átlagosnál valamilyen területen nagyobb felkészültséggel rendelkező emberek felelősségvállalásáról. Azt gondolom, hogy minden alkotni képes, egészséges ember tud valamit nyújtani a közösség számára. Ezzel azonban vissza lehet élni, amit sokan meg is tesznek vélvén a tudás adta hatalom kelle­ mesnek tűnő érzését. A tudás szabadságát rendre eleinktől és kortársainktól kapjuk és éppen ezért nem kisajátítható katasztrófa veszélye nélkül. Ez a meg­ szerzett szabadság az alkotók és az alkotást felhasználók felelőssége. 67 �Képzőművészet Orbán György János: Provincia 68 �1956 • 60 • 2016 SUHAI P ÁL Fülkefényben Képzeld el, hogy az emberek egy barlangszerű föld alatti lakóhelyen [...] gyermekkoruktól fogva [...] meg vannak kötözve... (Platón: Állam VII. 514 a) M int valam i furcsa fürdőhelyen: a kabinsor. V agy m agánzárkák? A kabinos, a börtönőr udvarias, de határozott m ozdulattal tessékelt befelé a frissen lakkozott zárkák egyikébe, m ely belülről szekrényre inkább hasonlított, m int bárm ilyen szűk építm ényre, cellára akár. Csupa-fal, egyszem élyes fenyőfa fülkébe jutottam , m elyben egy falra szerelt pad vagy lóca volt az egyetlen bútordarab. M ég kübli se. De m inek is? Izgatottan, kíváncsian vagy lehangoltan, nem is tudom m ár, így néztem sivár otthonom ra. D e m indentudón is. Láttam , fölvillant értelm e m ár, m iféle büntetőintézet ez - vigasztalóhely. S m íg álltam ott a függőlegesben, a szem közti falon m egjelent egy, aztán m ég egy kép: keretben gyerekkor, anya. A ztán képek: m egint és megint. E gész valóm at betöltötte az emlék. Élet, vagy m ás hasonló szükség sem m i nem zavart már. Á lltam a fülkefényben, s tudtam , ezekért éltem egykor, sem m i m ásért, csupán e képekért. 69 �1956 • 60 • 2016 Szabó E nd re Talpra, magyar! Megtörtént, hogy a társadalmi változások idején a Kis Újság tudósítója lehettem és a Kisgazdapárt palócföldi szervezői között összebarátkoztam a csitári Ádám Istvánnal, aki viszontagságos életéről és 56-os emlékeiről me­ sélt nekem. A forradalmi napok híradásai az utcára hozták az embereket, akik a ta­ nácsháza előtt gyülekeztek. - Alig múltam tizennyolc éves akkoriban - emlékezett az őszbe csavaro­ dott hajú Ádám István. - Itthon Csitárban gazdálkodtunk édesapámmal a hét hold földünkön és a két hold erdőn. Azon az október végi napon együtt sodródtam a felbolydult faluban történő eseményekkel. A tömeg azt követel­ te, menjünk ki Nógrádgárdonyba a kastélyba, és számoltassuk el Kálóczit a tetteiről, hogy miért söpörtette le a csitári padlásokat, hordatta el a kukori­ cánkat, a beadás idején miért nem volt benne emberség! Mikor Gárdony elé értünk, az ottani tanító a tömeg elé állt és azt mondta, újra az 1848-as esz­ méket követeljük, hogy megvalósuljon Petőfi álma. A tömeg lázban égett. A kastély előtt azt kérték tőlem, szavaljam el a „ Talpra, magyar ”-t. Föltoltak a kapu tetejére és én elszavaltam végig. Akkor már másztak át a kerítésen, és az emberek betörték a kaput, berontottak a kastélyba. Amikor én beér­ tem, az Ubrankovics Józsi már törte a Sztálin-, Lenin-, Rákosi-szobrokat és egyre többen jöttek be a gárdonyiak közül is. Csábi Kis Pesta bácsi azt mondta a Kálóczinak, aki talán a Rákosi rokona volt, hogy most mondja el a viselt dolgait. Kálóczi azt kiabálta: „ Üssetek agyon, ha bűnös vagyok! ” Kis híján agyon is ütötték volna, de aztán felállították egy pingpongasztalra és követelték, számoljon el a tetteiről, hogy miért vitte el Csitárból kímélet­ lenül a terményeket. Mikor ez megtörtént, a gárdonyiak kérték, ne csinál­ junk nagyobb zűrt, ne törjünk semmit össze, hanem szépen, Isten hírével ballagjunk el innen. A tömeg kérte, Gárdonyban is helyezzük el újra a ke­ resztet az iskolában, és mire odaértünk, már ledöntötték a Lenin-szobrot is, majd hazaindultunk Csitárba. A csitári falu szélén a beadási főnök, Herczeg Laci házába és a tanácselnökhöz is be akartak menni az emberek, de aztán elálltak ettől a szándékuktól és a tanácsházához vonultak. A tanácsháza aj­ taját betörték, a berendezést összetörték. Aztán csendesebb napok következ­ tek. Csitárban is megalakult a Nemzetőrség, és míg működött, rend volt. De hamarosan szomorú hírek érkeztek, támadnak a „ruszkik”, hogy új kor­ mány van, és megtanultuk Kádár nevét. Megjelentek a „pufajkások”, a 70 �1956 * 60*2016 Nemzetőrség fegyvereit leadtuk. Apám mondta nekem: „Gyertek, baj lesz!” Én már tudtam, hogy ég a talpam alatt a talaj. Jóban voltam a Fülöp-kalapos fiával, ő már külföldön volt. Mondom apámnak, hogy „Én is elme­ gyek!”. Erre elkezdett sírni az öreg, hogy „Fiam, ne hagyj itt, mi lesz ve­ lem! ” Itthon maradtam. Bár világgá mentem volna! *** 1957 tavaszán egy este megjelentek a „pufajkások” Csitárban. Elvitték az öreg Toronyit meg a fiait, és tévedésből a cukorgyári felügyelő sofőrjét, Molnár Pista bácsit a névrokona helyett és kerestek engem is. Apám azt mondta, nem tudja, hol vagyok, nem mondhatta, hogy elbújtam a nagybá­ csim padlásán a szalmában. Ahogy rájöttek a „pufajkások”, hogy nem az igazi Molnár Pistát vitték el, újra kijöttek Csitárba Gyarmatról és utánam is érdeklődtek. Én közben már este átmentem a kovácshoz, hogy tűnjön el, de maradt, mert a Boros nevű rendőr Salgótarjánból mentette őt. Hozzánk is kijöttek a nyomozók és hogy nem találtak, hagytak hátra egy papírt, hogy reggel 8-ra jelentkezzek Gyarmaton a rendőrségen. Toronyi Józsival együtt mentünk be és mikor beléptem a rendőrség kapuján, kaptam egy olyan fü­ lest, hogy beszálltam a lépcső alá, aztán jó l megrugdostak. Aztán fölmen­ tünk az emeletre, ahol várt a karhatalom, a rendőrség és azt mondták, a törvény nevében letartóztatnak. Vittek le a pincébe, ahol már többen voltak: Csábi Józsi, Kis Pesta bácsi, meg a vas-műszaki bolt főnöke, mindannyian összeverve, megrugdosva. Fiatal, még gyenge lelkű voltam, sírva fakadtam és még a megvertek vigasztaltak! Egyszer csak jön le a Dudás, aki őrs­ parancsnok volt és még többen. Kérdezi Kis Pestát: „ Te mit csináltál? Te mondtad a Kálóczinak, hogy te büdös kommunista? ” Megfogták az öreget és ütötték, rugdosták, ahol érték. Aztán Dudás odament Csábi Jóskához és ráordított: „ Te mit csináltál? ” „Az úttörőzászlót törtem el” —felelte. Dudás a szájába köpött és agyba-főbe verte. Akkor odaértek hozzám, „ Te mit csi­ náltál, te moslékos senkiházi?” „Én a Talpra, magyart szavaltam el!” mondtam, de abban a pillanatban Dudás olyan pofont adott, hogy beestem a sarokba. Elmentek. Hogy min mentünk keresztül a balassagyarmati rendőrségen, az ennyi év távlatából is megkönnyeztél Gyurkó, a főrendőr belénk rugdosott, végigvert mindenkit. Volt, aki becsinált. „Rohadt csibészek, fasiszták!”- ordította Gyurkó. Bevitték az öreg Toronyi István bácsit - szegény 70 éven felül volt -, megpofozták. Utána következtem én. Gyurkó, Báder, Antal János fogadott és ott ült Kálóczi is Gárdonyból. Azzal fogadtak, hogy én akartam kigyilkoltatni aKálóczit, és hogy összetörtünk ott mindent. Kérdeztem tőlük: „Én voltam?”. Erre Kálóczi azt ordította rám: „ Te is ott voltál, te is azt mondtad, álljak fel az asztalra és számoljak el a bűneimről! ” Ez nem volt igaz és visszakérdez­ 71 �1956 * 60*2016 tem: „Én mondtam?”. Azt ordította rám ekkor Báder nyomozó: „Ne pofázz, mert szétrúglak!” Azt válaszoltam, hogy: „Elszavaltam a Talpra, magyart Csitárban, az iskolában és Gárdonyban is a kapuoszlop tetején, ezt válla­ lom! ” Ekkor felállítottak öt széket, arra rátettek még négy széket és mondták, álljakfel a székek tetejére és szavaljam el újra a Nemzeti Dalt. Én elkezdtem mondani, és amikor odaértem, hogy „sehonnai bitang ember, Ki most ha kell halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete ”, akkor ki­ rúgták alólam a székeket. Lezuhantam. Báder végigvágott rajtam a gumibot­ tal, belém rugdostak, kivágtak a szomszéd szobába, az ott lévő emberek ezt látták. Összecsuklottam, aztán lehajítottak a pincébe. *** Most is mondom, a Jó Isten segített, mert Molnár Pista bácsi, a cukor­ gyári sofőr eljött este hat óra körül és megkocogtatta a pinceablakot. Elő­ ször azt hittük, a rendőrök zaklatnak. Máig sem tudom, hogy volt bátorsága odajönni annak a kis embernek. De odajött és halkan beszólt: „ Gyerekek, mi van veletek? ” Mondom neki: „ Szóljon az apámnak, segítsen, mert itt ki­ gyilkolnak engem! ” Édesapám jött is másnap. A két lóval megállt a rendőr­ ség előtt és kerestetett, hogy nekem tudnom kell, hová tűnt a személyi iga­ zolványa. Szólt Szabónak, hogy: „A gyerekkel akarok beszélni!”, és így Bo­ ros főhadnagy kivezetett az öregemhez. Apám látta, hogy élek és azt mond­ ta: „Fiam, intézkedek!” A pincében nem volt vizünk. Elmentem vízért, ahogy hoztam visszafelé, egy piszkos tarjáni „pufajkás ” arcul vágott, a víz kiborult. Többet nem mentem vízért, a kiskatonák könyörültek meg rajtunk. Este tíz óra körül megjelent a Merkúr drégelypalánki embere, azt mondja: „A Csábi Kis Pestát hívatják! ” Tíz perc múlva engem hívattak. Ahogy fölér­ tem a második emeletre, Báder egyből szájon vágott, Pesta bácsi ott feküdt vérbe fagyva. A Péter rendőr cibálta le róla Gyurkát és a többieket, hogy ki ne tapossák a belét, még a puskatussal is ütötték az öreget. Azt mondja ne­ kem a Gyurkó: „Ide figyelj, te moslékos dézsa, most jöttünk Csitárból, ahol a pártemberek mondták, hogy te azt mondtad, hogy minden kommunistát a lábánál fogva kell felakasztani! Tudod, mi já r neked ezért? Fejbelövés vagy felakasztás! ” Akkor aztán nekem jöttek, jó l megvertek, összerugdostak, az­ tán lehúztak a pincébe. Pesta bácsit is, csupa vér volt szegény! Később átvittek bennünket a híres gyarmati börtönbe. Előttem ment össze­ bilincselve Kis Pesta bácsi, Borda Laci és Csábi János. Akkor már Herczeg Pista bácsi és az öreg Toronyi bent ültek. Soha nem felejtem el, hogy egy bör­ tönőr azt mondta: „Ezt a csibész, tróger kölyköt a Herczeghez és a Toronyi­ hoz közel ne tegyétek! ” így az acélgyári igazgató mellé kerültem, ott voltam három hétig. Édesapám közben felment a szovjet követségre, ott volt egy is­ merőse, az telefonált Balassagyarmatra, hogy ezt a gyereket a tárgyalásig he­ 72 �1956 • 60 • 2016 lyezzék szabadlábra. Szabó behívatott a rendőrségre és arra akart rábírni, hogy azt valljam, a Herczeg és a Toronyi bujtott föl engem. Ezt nem vállal­ tam. Azt mondtam, hogy én magamtól szavaltam el a „ Talpra, magyar ”-t. *** Két napig voltam otthon, aztán újra bevittek Édesapám azt mondta a fa­ lubeli jó ismerősének Szenográdi Károlynak, aki régi kommunista volt: „Károly, ha Istent ismersz, mentsd meg a gyereket, hogy ne akasszák fel!” Erre Károly bácsi leírta, hogy a gyerek nem kommunistázott, csak ráfogták. Ha nem másítja meg, nekem végem lett volna. így kiengedtek a börtönből. Hazajöttem, jött a tárgyalás, amit az Okolicsányi bíró tartott. Erős ítéletet várhattam. Apám azt mondta: „Akárhogy is lesz, meg kell keresni a bírót! ” így is lett, de a bíró először nem fogadta apámat. Aztán apám azt mondta neki: „Itt van két borjú ára, csak a gyereket mérsékelten ítéljék el!” A bíró nem fogadta el a pénzt, de apám otthagyta. Három hónapot kaptam, három évre felfüggesztve. A téesz szervezéséig itthon dolgoztam apámmal Csitárban a földünkön. *** Az 56-os dolgaim miatt iskoláról szó sem lehetett, nem tudtam érvénye­ sülni. Apámat géppisztollyal akarták agyonütni az udvar közepén, mert há­ rom hétig bujdosott a téesz-szervezők elől. Adja oda a lovait, kocsiját, mar­ háját, mindenit. El kellett mennem érte Nógrádsipekre, ahová elbujdosott, hogy jöjjön haza, mert engem visznek el. Az öreg beállt vasvillával az ajtó­ ba, úgyfogadta a rendőröket, akik azt mondták, ha nem enged, lelövik. Én a nyakába borultam és elvettem kezéből a villát. El is vittek mindent. Apám­ nak az volt a kérése, én helyezkedhessek el, hogy megélhessek, de Csikány Pista és Mák Jóska hamis papírt állítottak ki, nem tudtam dolgozni. El kel­ lett mennem Pestre, kubikoltam. Hajtottam éjjel-nappal, nem tudtam sehová lépni se, a rendőrség mindig ellenőrzött. *** Nagy örömmel és reménnyel fogadtam a társadalmi változást. A pártok színrelépése idején a Kisgazdapártra tettem le a voksomat. Ott voltam a kezdeteknél, szerveztem a pártot Palócföldön és látom a jövőjét. Mi itt vidé­ ken még azt látjuk, hogy van mit tenni a dolgunkban, mert egyelőre a mun­ kás, a munka becsülete még hiányzik mondta bizakodva Ádám István. 73 �1956 • 60 • 2016 K e s z t h e l y i M a n g ó G a b r ie l l a Katatonia éneklő bom bák repeszszilánkok m agukba rothadó apró világok jajgató lábak kihullott kezek jö n az ősz visz a tél tem et csak tem et fekete füstök hideg kályhafények m enetelnek élet halál élet m a is csak tegnap tegnap is holnap visz a víz visz a víz élőt és holtat fagyok és tüzek szitkok és im ák reteszelve sok szelet világ sikít a koldus sikít a gazdag a holnap a béke m aszlag csak m aszlag sárban a lábak sárban az arcok robban a világ Halottak napján sejtjeim ben felsejlik a tenger m orgó zúgás hordja el a partot szigetek születnek s tűnnek el a m élyben a kerek N ap új világot alkot sirály visít egyet lebukik a m élybe vergődő hallal eltelve szépen repül tovább m int kicsike cirrus égő m écskanócban hálát adó kezek 74 �1956 • 60 • 2016 Z s ib ó i G e r g e l y Október-vég K i hitte, akkor, ott, a pesti estben torkolattüzekben nem csak gyász, ném i szabadság is nyílni fog? K i hitte aztán, nagy testvér tankján fog m agyar parittyakő; hogy vak-N yugat lát m ajd, vad-K elet fő t hajt, s juhászodik? (Sorsunk nem a Könyvben; doktrínákban, jegyzékekben vagyon megírva) De ki hitte a végén, hogy dőlt idol fészkén János pap szabad föld szabad népének p réd ik álg at?... M ajdan. Zseb-ének H iába vertem az éveket fogam hoz - m int m ás a garast, pár bennem kallódó éneken túl csak hitszegő csönd maradt. S a bizonyosság: az éj-álm os m ozdulat - tenyered-bom ló alvó-engem kutat. S hogy beköltözöl telente szoba-konyhás kabátzsebem be. 75 �Portré Tarnóczi L ászló Az adakozó báró, Lipthay Antal A nemesi címet kiérdemli vagy örökli az ember, ám a nemesi gondol­ kodást tamilja, generációk példáján ke­ resztül sajátíthatja el. Szécsény új dísz­ polgára. báró Lipthay Antal szerint távlatokban kell gondolkodnunk, az élet és a környezet, a múlt értékeinek megőrzésével, a jelen szolgálatában szebbé formálva az eljövendő generá­ ciók jövőjét. Budapesti látogatásának megszervezéséért a kommunikációs szakembernek köszönetét mondott már többek közt az Egyesült Államok egyko­ ri nemzetbiztonsági tanácsadója és kül­ ügyminisztere. a Nobel-békedíjas Hen­ ry Kissinger. a Lord autógyár igazga­ tóságának elnöke. IV. C. Lord Junior, de elismerően szólt róla az elődjének. Mindszenty József hercegprímásnak az emléke ápolásáért Paskai László is. Az utolsó magyar király unokája, Habsburg György pedig a családjának tett szolgálatokat köszöni neki, s a történelem, a kultúra és az integráció értéktámogató jó példájának tartja Lipthay Antal munkásságát. A felmenőinek cselekedeteit jó l ismerő és tiszte­ lő kommunikációs szakember idén Székelyföldön és Palócföldön is rangos elismerésekben részesült. Lipthay Antal szüleire nehéz sorsot rótt az élet: már a házasságkötésük is menekülés közben, a második világháború végén történt. Hollandiában, roko­ noknál kaptak menedéket, ahol azonban néhány évvel később - miután az egykori gyarmatokról az ottani politikai változások miatt sokan kénytelenek voltak visszatelepedni az anyaországba, melynek a befogadóképessége egyre szűkült - választás elé kerültek: Chile vagy Dél-Afrika lesz az otthonuk. Mindeközben itthon pedig már egy olyan új társadalmi rend volt kiala­ kulóban. amelyben a nemesek számára nem maradt hely. A Lipthay család kastélyait is rekvirálták. Antal több rokonát pedig megölték, halálba haj­ szolták vagy méltatlan helyzetekbe hozták. A Hollandiából is távozni kény­ 76 �Portré szerült szülők ekkor döntöttek úgy, hogy az akkor hároméves gyermekük­ kel nagy útra kelnek - remélve, hogy a világ távoli szegletében, Chilében majd nyugalmat találnak. *** A Lipthay család származását a XIII. század elejére vezethetjük vissza. Birtokukban volt Kisfalud és Lubelle, innen származik az előnevük, kisfaludi, lubellei báró Lipthay. Lubelle egyébként még ma is létező falu a Felvi­ déken, Kisfaludot azonban már hiába keressük a térképen. A család egyik kiemelkedő őse, Lipthay Imre, akinek a Garam völgyében volt gyönyörű vára, s a család birtokához tartozott Liptagerge, a mai Egyházasgerge is. Egy Lipthay alkapitány a szécsényi várban teljesített szolgálatot, és a kas­ télyépítő Forgách felesége, Mária is Lipthay volt. A családi gyökerek sok-sok szálával kapaszkodik ő Palócföldbe, ám egy másik szálat hozzájuk Erdélyben vehetünk fel, a szárhegyi gróf Lázár Mar­ git, Antal dédnagyanyja révén. S hogy a Kárpát-medence e két távoli pont­ ját összekössük, ahhoz kerülnünk kell egy nagyot, ugyanis a nagyszülők a háború idején, a keleti frontvonalak fenyegetettségében a bánáti birtokról, Lovrinból érkeztek Szécsénybe, 1944-et írtunk akkor. A tudós báró, Lipthay Béla épp a gyökerek miatt vásárolta meg utolsó tulajdonosként ezt a kastélyt. Antal édesanyja, Velics Ilona szintén szécsé­ nyi kötődésű. Haynald bíboros, Erdély püspöke Szécsényben született, test­ vére, Haynald Terézia Velics Antalhoz ment férjhez, vagyis Haynald bíbo­ ros Antalnak egy ük-ük nagybácsija. Az ő tulajdonuk volt az úgynevezett „kis kastély”, a ma Paradisóként ismert bástya és a Gesztenyés-kert épületegyüttese, ami bizony sokat változott az utóbbi évtizedekben. Lipthay Antal kora ifjúsága óta önállóan élt, ferencesek nevelték, édesany­ ja ugyanis a súlyos betegsége miatt hosszú ideig kórházba kényszerült. Antal tehetséges rajzolóként műszaki rajzolással kereste a kenyerét, majd a reklám­ grafika felé fordult, végül kommunikációs területen épített karriert nagyválla­ latoknál. Vezető filmgyártó vállalat és a legnagyobb chilei regionális médiahá­ lózat igazgatótanácsának volt tagja, valamint a kormány társadalmi kommuni­ kációs igazgatóságának tanácsosa, 1981 és 1987 között pedig Chile kulturális és sajtóattaséjaként szolgált Ausztriában, Németországban és Romániában. Spanyolul anyanyelvi szinten, németül, angolul és magyarul folyékonyan be­ szél. A rendszerváltás után, 1990-ben telepedett haza, Magyarországra. *** A Palócföld testvérlapjában, a Székelyföldben, a Magyar Örökség-díjas Oláh Gál Elvira sokat foglalkozott már a történelmi családokkal, így ismer­ kedett meg Lipthay Antallal is. Idézzünk a kulturális folyóirat XVII. évfo­ lyam 1. számából (2013. január, 61-79. oldalán) olvasható cikkből a család­ ról és az inteijúból: 77 �Portré .A Lázár család egyike a legjelentősebb székely családoknak. A csíkszé­ ki főkirálybírói tisztség századokon át megillette a családot. Lázár István 1530-ban Csík, Gyergyó és Kászon főkirálybírájának tartatik, és ennek ré­ szére építék a székbeli székelyek a szárhegyi kastélyt” - olvashatjuk a „Nagyivánban”. Miután édesanyja, Lázár Druzsina és édesapja, Bethlen Farkas meghalt, Marosillyéről Szárhegyre költözött nagybátyjához, Lázár Andráshoz. Anyjuk halála után Lázár András saját fiaival együtt nevelte to­ vább a fiúkat, Gábort és Istvánt. Mint rokona és gyermekkori játszótársa, Bethlen Gábor fejedelemnek kedvelt embere volt Lázár István, a fejedelem első rendű aulae familiaris-nak, udvarnokának nevezte ki. Szász-Erked és Oláh-Solymos fele részét nejével együtt vásárolta, másik felét pedig ado­ mányból kapta Bethlen Gábortól. Szárhegyen, a Sármány (Szármány) nevű hegyre, oda, ahol már korábban kápolna állt, ferences barátokat telepített és kolostor építésére telket adományozott. Utóda ugyan részt vett a fejedel­ mi székért folytatott harcban, ezért elveszítette birtokait, de VI. Lázár Fe­ renc Apafi fejedelemtől visszaszerezte a Lázár István politikai bűneiért el­ kobzottjavaknak reá eső részét. VI. Ferenc 1702-ben I. Lipót királytól grófi rangot kapott, ám a Rákóczi-szabadságharcban való részvételéért Bécs meg is büntette, mert a szárhegyi kastélyt a császári katonaság felgyújtotta. Ist­ ván Moldvába menekült, javait elkobozták. Steinville főhadi kormányzó, a Mikó vár újjáépíttetője, rendeletben visszaadta 1711-ben, ugyanekkor visszakapta a piricskei szoros után járó vámot is, amelyet még ősei nyertek az erdélyi fejedelmektől, de utóbb felsőbb rendeleteknél fogva ismét elvesz­ tette azt, s úgy látszik, kárpótlást sem nyert érte. Még egy dátumot jegyez­ zünk meg történetükből: Lázár László, aki Szárhegyen született, 1730. aug. 7-én Meggyesfalván nőül vette az erdélyi főkormányzó gr. Kornis Zsig­ mondinak Bálintith Zsuzsannától született leányát, Zsuzsannát. Fia, Antal örökölte birtokait, kinek ágát Nagy Iván „medgyesfalvi Lázár” ágnak neve­ zi, megkülönböztetésül a többi ágaktól. A hivatalos családtörténetekben csak a két főág létezik: az idősebb „Gyalakúti” és az ifjabb „Szárhegyi” ág, amely elnevezéseket a család előnévül is használta. A szárhegyi ágon haladva jutunk el gróf Lázár-Bors Margitig, akinek dédunokája a mai kas­ tély egyik örököse, Lipthay Antal. ” A szerző Antallal a Lipthay család lubellei ágát is alaposan végigveszi, s felidézteti vele a szülők kálváriáját is, melynek szomorú végállomása, hogy édesanyja a halála előtt két hónappal itthon járt, s miután megtudta, hogy halálos beteg, szeretett volna végleg hazajönni, itthoni földben pihenni. Mi­ vel családjának minden vagyonát elkobozták, nem volt hova mennie. Antal kérelmezte a kastély kezelőjénél, az akkori megyei önkormányzatnál, hogy édesanyját engedjék itthon méltó módon meghalni: adjanak számára helyet a szécsényi kastélyban, hogy legalább élete utolsó napjaiban a saját környe­ zetében lehessen, de ezt 2003-ban (!) megtagadták tőle. Mondván, ez prece­ denst teremtene. Antal édesanyja így néhány hónappal később Chilében halt 78 �Portré meg, a hamvait 2003. szeptember 19-én temették el Kápolnásnyéken, a ki­ telepítésben elhunyt szülei mellé. Antal édesanyjának családjára tragikus sorsot szánt az élet. Az idős szülők a kitelepítésbe belehaltak, fűtés és gyógyszerek nélkül nem élték túl a körülményeket. Nagybátyját valahol Magyarország északi részén megölték, eltűntté nyilvánították. Másik nagy­ bátyját, Végh Gyulát saját házában,az AVO-sok lőtték le. Antal először 1974 szeptemberében járt Magyarországon. Családjának a még élő tagjaival szeretett volna találkozni. Két nagyanyjából már csak egy élt, Eugenie nagymama, a született Odescalchi hercegnő. Őt szerette volna látni, vele akart beszélgetni. Amikor találkoztak, Szécsényben, már a Kossuth utcában lakott. Antal magyarul már csak néhány szóra emlékezett, németül beszél­ gettek. Könyvet írt az életéről. Sajnos a halála után adták ki és az eredeti kéziratot átszerkesztették 1987-ben. - 1992-ben, amikor az első Mindszenty Emléknapot tartottuk Felsőpetényben, a szentmise kezdete előtt hosszasan ismertettek egy dokumentu­ mot az AVH-nak a katolikus papok ellen elkövetett bűntetteiről, közte az utolsó papi gyilkosságról, ami 1974-ben, pontosan abban az évben történt, amikor először látogatott Magyarországra - emlékszik vissza Lipthay An­ tal. - Az ebéd után nagyanyámmal együtt elmentünk megnézni a szécsényi kastélyt. Nagyon nem tetszett neki, ahogyan azt restaurálták, az épület szí­ nét nem tartotta megfelelőnek, nagyon távol állt a „schönbrunni sárgá”-tól. Utána meglátogattuk a papot. Érdekes élmény volt. Életemben ő volt az el­ ső pap, aki képes volt azt állítani, hogy Mindszenty bíboros sokat ártott Ma­ gyarországnak. Nem tudtam hinni a fülemnek, annyira mást vártam egy paptól. Mennyire szomorú, ahogyan a kommunista diktatúra hatott sok ma­ gyarra... Szécsényi látogatásom után utazásom következő betervezett állo­ mása Bécs volt, ahol a Pázmáneumban egy audiencia keretében fogadott Mindszenty József hercegprímás - felejthetetlen élmény volt a számomra. - Gyermekeinek mit adott át magyarságtudatból? - Több házasságból hat gyermekem van, három Chilében és három Ausztriában született. Utóbbiak édesanyja félig magyar volt, tehát bennük van magyar vér. Látogatóbajönnek Magyarországra, már a közelség miatt. A mai telekommunikációs rendszereknek köszönhetően nagyon szoros a kapcsolatom minden gyermekemmel, unokámmal. - Hogyan látja osztályának mai társadalmi szerepét? - Hosszú és nehéz, bonyolult idő után a mi osztályunknak, ha szabad így nevezni, amelyik annyit szenvedett, és tulajdonképpen felőrlődött két nemzedéke, azt hiszem, időre van szüksége, hogy ismét önmagára találjon, és nem kevés időre ahhoz, hogy feldolgozza mindazt, ami történt, és létre­ jöjjön a béke. Onnan kezdve, hogy megvalósul a belső nyugalom a lelkek­ ben, akkor lehet gondolni arra, hogy hogyan lehetne szolgálni valamilyen formában. Nem szabad elhamarkodni és azt gondolni, hogy ennek az osz­ tálynak sürgősen valamiféle szerepet kell „kiosztani” vagy vállalni. Át kell 79 �Portré gondolni mindazt, ami történt. A mi osztályunkat meg akarták semmisíteni, a múltat végképp eltörölni. Ez embertelen, túl erős és igazságtalan volt. A legtragikusabb korszak a történelmünkben, mivel az ellenfél egy ateista, Is­ tent tagadó rendszer volt. Magát az Isten helyére tette, és az embert a kom­ munista ideológia alá rendelte. Sajnos volt olyan képviselője az arisztokrá­ ciának, aki nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna, de nem ez a jellemző. A mi országunk nem egy nap alatt, hanem sok száz év alatt erősödött, és ez az osztály sok munkával, hatalmas fegyelemmel és áldozattal építette és védte ezt az országot. Biztos, hogy ha sikerül feldolgozni mindazt, ami tör­ tént, azután a jövendő nemzedékek tovább tudnak lépni. Én azt szeretem látni, hogy vannak jelek, amelyek tágítják a mozgáste­ ret, azt, hogy egy ember, egy család, egy hagyomány, egy érték méltó he­ lyet tudjon elfoglalni a világban. Számomra fontos a felelősségtudat. Az, hogy ott van az ember, ott létezik és tesz a közösségért. Ha most egy kas­ télyra gondolunk, akkor a legfontosabb, hogy fenn kell tartani, restaurálni kell. Olyan kulturális értéket kell, hogy képviseljen, amely erősíti a közös­ séget és a lelket, a jobb jövőt szolgálva. *** Nem csupán a Székelyföld, hanem az erdélyi magyar nyelvű lapok és hírportálok előtt is ismert báró Lipthay Antal neve. Már onnan is, hogy mint a gyergyószárhegyi Lázár-kastély többségi örökösét a Hargita Megyei Önkormányzat nemrég Hargita megyéért-díjjal tüntette ki. A díjátadó ünnepsé­ gen elhangzott, hogy mecénási tevékenységével Lipthay Antal hozzájárult Hargita megye kulturális és turisztikai fejlődéséhez. Ugyanis miután kétévtizedes jogi munka eredményeként a romániai restitúciós törvény szerint visszaszerezte a gyergyószárhegyi Lázár-kastély többségi tulajdonrészét, azt a székelyek iránti elkötelezettségét megmutatva márciusban a Böjté Csaba ferences szerzetes által vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítványnak adományozta. A 15. században épített, a 16. és 17. században többször át­ épített gyergyószárhegyi Lázár-kastély az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb alkotása. Az adománnyal a mecénás lehetővé tette, hogy a székelyföldi reneszánsz kastély megőrizze kulturális szerepét. Az egykor államosított kastélyban az elmúlt évtizedekben művészeti központ működött, ám az ingatlan visszaszolgáltatása után az intézményt be kellett zárni, mert a másik két tulajdonos egyike beperelte a létesítményt bérlő Hargita Megyei Tanácsot, és olyan magas bért követelt, amelyet az önkormányzat nem tudott kifizetni. *** Ahogy Székelyföldön, Lipthay Antalnak Palócföldön is joggal jutott ki az idén az elismerésekből. Szent István ünnepén vehette át Stayer László 80 �Portré polgármestertől az önkormányzat képviselő-testülete által megítélt „Szé­ csény Város Díszpolgára” címet. Az ünnepségen a város jegyzője méltató beszédben vázolta a Hollandiá­ ban, Werkhovenben 1946-ban született Lipthay Antal munkásságát, életét. Kiemelve, hogy kiváló vezetői tudással rendelkezik, s munkásságát a ma­ gyar közönségkapcsolatok szövetség tagjaként és a Pro Arte et Natura társ­ alapítójaként is kamatoztatta, s hogy a Palatínus Alapítvány tiszteletbeli el­ nökének választották. Lipthay Antal 1986-ban megkapta az Osztrák Köztár­ saságban végzett diplomáciai szolgálataiért az Arany Becsületrendet. Az Iparművészeti Múzeum Baráti Kör társalapítója és alelnöke. 1993 és 2007 között a magyar kommunikációs ügynökség, a CRS COM társalapítója és projektfejlesztésért felelős igazgatója volt. 2000-ben Lipthay Antal átadott a város részére egy olyan területet, ame­ lyen Szécsény fejlődését szolgáló munkahelyteremtő beruházás valósul­ hatott meg, ezért „Szécsényért Emléklap” kitüntetést kapott. Azóta is azon munkálkodik, hogy megismertesse a fiatalokkal, hogyan tudnak őseik ha­ gyományaiból merítve megfelelni a mai kor kihívásainak. Hagyományőrző alkotótáborokat, rajzkurzusokat szervez Benczúrfalván. Tervezi tevékeny­ ségéhez méltó alkotóház és közösségi terek kialakítását. Habár kapcsolatai, világpolgársága révén a nagyvilágon bárhol is ott­ honra találhatna, ő mégis hazatért a gyökereihez, és családjával együtt itt él Szécsény csatolt településén, a festőfejedelemről elnevezett Benczúrfalván, s azon dolgozik, hogy a városnak hazai és nemzetközi viszonylatban is elis­ merést szerezzen. Kezdeményezésére, adományával és azzal, hogy sokan álltak mellé, felesége, Erzsébet támogatásával 2016. június 12-én felszen­ telhették Benczúrfalván a Szent Antal Keresztutat, melynek folytatásaként a báró most kápolnát építtet a békéért. A keresztút végén, ha széttekint a Fe­ hér-hegytől a Káprásokig a Szécsényi-medence karéján, majd az Ipoly felé fordulva a Felvidék felé, Antal szeme az ősöket kutatja. És az ég felé néz. 81 �Szépirodalom Z s ib ó i G e r g e l y Júdás búcsúlevele Elvégeztem , m i rendeltetett. B andzsa szem m el m éregetnek a foghíjas tizenegyek, s a rovott m ultú szende n ém b er... m ég János is, ki bölcs, de stréber, m eg Péter, a gyáva. M ind egy szálig m agukban ujjonganak váltig, hogy nem ő k . hogy nem nekik k e l l e t t . De elnézem szem forgató vétkük, neked is, ki kiszenvedtél - értük, és m egbocsátom az egykori hívást, hogy általam teljesíthesd az Írást. Csak azt ne kérd, hogy m egem ésszem : m i nekem ju to tt e rendelésben: m inden balek közös sorsa a m agad-díszlő ön-bitófa. p. s. A z ezüstöt visszaadtam . M égse az én zsebem et húzza; egyébként is jó l jö h et m ég, h a a m egváltásba ném i hiba csúszna. 82 �Szemle N a g y P á i, Idegen Múzsa? Alexis Léonas könyve* 2015-ben jelent meg. Az orosz szánnazású francia szerző könyvét Anthologic poétique az Erdélyből elszármazott, pár éve elhunyt de l’Europc fran^aise (XVIII* siécle) magyar gondolkodó, tudománytörténész Tóth Imre (1921-2010) emlékének ajánlja. Két kiadót jelöl meg: az egyik, a Solivagus Verlag a németországi Kidben, a másik, az Éditions Éoliennes a korzikai Bastia városá­ ban székel. A könyvet Ekaterina Gerasimova-Bosky huszonkilenc záródísze gazdagítja. A CD-mellékleten található ..a francia Euró­ pa kis költői antológiájáénak verseit a fran­ cia Dániel Le Roy mondja el. az (ugyancsak erről a CD-ről meghallgatható) Isabclle de Charriére. eredeti holland nevén Isabelle-Agnés-Elisabeth van Tuyl van Serooskerken de Zuylen szonátáinak részleteit Dinnyés Soma játssza és a Liszt Ferenc Zeneakadémián vették fel. 2014-ben: ebben a szer­ zőnek Vashegyi György segített. A könyv tehát nemzetközi közreműködéssel-összefogással készült, ez ter­ mészetesen nagyban növeli a könyv értékét. Egy ilyen típusú antológia létreho­ zása: csapatmunka: minél sokszínűbb egy csapat, annál színesebb az eredmény. A z Előszóban Léonas a következőket írja: „Antológiánkban a nem Fran­ ciaországban honos francia nyelvű költők műveit gyűjtöttük egybe. Ezek­ nek a szerzőknek a francia a kultúra nyelve: az. hogy franciául (is) írtak, többé-kevésbé tudatos választás eredménye, más (talán kipróbált) lehetősé­ gekhez képest. K ülföldiek, akik Franciaországban telepedtek le. külföldiek, akik soha nem hagyták el saját hazájukat: mindnyájukat a francia nyelv szeretete jellem zi, am elyen kifejezik (megpróbálják kifejezni) a maguk költői Alexis Léonas MUSE, ÉTRANGÉRE Alexis Léonas, Mtise, Étrangére, Anthologie poétique de l’Europe francaise (XVIIIe siécle), Bastia, Kiél. Éditions Éoliennes / Solivagus Verlag, 2015. CDmelléklettel. - Alexis Léonas Moszkvában született. 1992-94 között Oxfordban, 1994 és 2002 között Párizsban tanult filológiát, teológiát és keleti nyelveket. 2013-ban francia nyelvű könyvet publikált magyarországi Szent Margitról (Deák Viktóriával), amelyet a párizsi Magyar Intézetben is bemutatott. 83 �Szemle énjét. [...] Marc Fumaroli** méltán híres könyve, Amikor Európa franciául beszélt [Quand l’Europe páriáit frangais] Párizs, 2001), inspirációm forrása volt, s e könyv modellje. Fumaroli kötete az európai próza [nem francia anyanyelvű szerzőinek] legjobb francia nyelvű eredményeit kínálja az olva­ sónak. Tervünk az volt, hogy »második kötet«-et készítsünk, amely a [nem francia anyanyelvű szerzők] francia nyelvű líra eredményeit mutatja be.” Léonas óriási anyagból válogatott, végül 17 szerzőt mutat be előszavá­ ban és antológiájában, összesen 356 oldalon. Megismerhetjük a szerző uni­ verzális műveltségét (amelyet a bő bibliográfia is alátámaszt). Ahány szereplő, annyi érdekes kis történet bontakozik ki a könyv lapjain. A jó családból származó Antoine Hamiltonról (1645-1719), a Mémoires du comte de Grammont Európa-szerte híres szerzőjéről például megtudjuk, hogy az angol katolikus-protestáns ellentétek áldozataként, száműzöttként sokáig élt Franciaországban, Turenne marsainak, a harmincéves háború vezető tá­ bornokának tisztjeként harcolt, majd hazatért Írországba, de nem sokkal ez­ után újra Franciaországba kellett menekülnie. Életében egyetlen verse jelent meg az 1712-ben kiadott Sceaux-i vigasságok című kötetben, pedig sokat írt és jól verselt franciául. Verseit Clément Marot-nak, Rousseau-nak - és szép­ asszonyoknak - ajánlotta. Egészen addig, amíg belátta, hogy: Amikor a test összeomlik, És a szellem is egyre romlik, Mikor a gépezet egésze, Cserben hagy egy rossz pillanatban, Megáll, meg ám! e folyamatban. [...] Távozni kell e pillanatban. (Az öregkori életvitelről) Georg-Louis von Bar (1701-1767) Vesztfália egyik legelőkelőbb családjából származott, fontos tisztsége­ ket viselt. Szinte egész életét német földön élte le, de franciául verselt. Egyik szatírájában például így ír: Egészségetekre boldog magyarok! Elazátokban jó bort adjatok. A legjobbat. A híres tokajit, A sokat vitatott szerző, Marc Fumaroli akadémikus 1932-ben született Marseilleben. Hosszú ideig volt az 1530-ban alapított Collége de Francé tanára. A Collége de Francé Párizs leghíresebb felsőfokú oktatási intézménye. Semmiféle diplomát nem ad, előadásait bárki látogathatja. 57 tanszékvezető professzorát - egy kollégák-összeállította listáról - a mindenkori francia államfő nevezi ki. 84 �Szemle Melyet királynőtök is ivott, - királynő a királyok között Borok királyát, királyok borát, Országotokjó tokajiját! (Szatíra) Nagy Frigyes (1712-1787) porosz uralkodót jótevőjükként és Németország megteremtőjeként tisz­ telték alattvalói. II. Frigyes szerette a művészeteket, főleg a zenét; Bach fel is kereste Berlinben, 1747-ben, s élete végéig emlegette ezt a találkozást. Az irodalomban a francia volt az anyanyelve: kizárólag franciául írt, mi­ közben „németül” háborúzott és németül politizált. Király költő volt, de nem volt a költők királya. (Voltaire, akivel kitartóan levelezett, számos ver­ sét „kijavította”, mert egyébként tehetséges költőnek vélte.) Nagy Frigyes Denis Diderot-t istenítette, az Enciklopédiában a „Poroszország” címszó függelékeként közölt jegyzetében megírja, mennyire becsüli az enciklopédistát. A megbecsülés kölcsönös volt: ha Nagy Frigyes a Faubourg St-Germain utcáin sétálgatva költi verseit, nagy francia lírikus lehe­ tett volna! - írja róla Diderot. Nagy Frigyes hálás a francia tudósoknak, literátoroknak, Maupertuisnek, Diderot-nak, a Fekete János által is emlegetett Gresset-nek, mindazért, amit tőlük kapott. De különösen hálás Voltaire-nek, akiről azt írja: „e nagy ember egyedül felér egy akadémiávar. Fekete János gróf (1741-1803) előkelő helyet foglal el Léonas antológiájában: a hétoldalas bevezetőt tíz oldal Fekete-vers követi. Alexis Léonas meg is indokolja érdeklődését: Fe­ kete János (néhány Arisztotelész- és Ovidius-fordításon kívül) jóformán semmit nem írt anyanyelvén, magyarul. A franciául írt Fekete-szövegek vi­ szont elegánsak, gördülékenyek, kellemes olvasni őket. Igaza van: nem nagy költészet ez, de líra a javából! A Balaton-öntözte Szelíd domboldalon, Egy omladozó, öreg, Alacsony házban lakom, Amely inkább hasonlít Széljárta barlanglakra, Melyről rokonom Gresset ír. A távolban, messze. (A szüret gyönyöre) 85 �Szemle Joseph-Antoine Cérutti (1738-1792) Torinóban született. Piemont 1799 és 1814 között, a napóleoni időkben Franciaországhoz tartozott; nem meglepő tehát, hogy a francia nyelv tradí­ ciója, amely már a Savoyai dinasztia idején létezett, sokáig erős maradt ezen a vidéken. Piemont Vittorio Alfieri (1749-1803) olasz nemzeti költő szülőföldje is. (Kuriózumként megemlítjük, hogy az ismert francia filozó­ fus, Jacques Derrida egyik fia írt és ír ma is ezen a költői álnéven.) Vittorio Alfieri mondta Piemontról, hogy „kétéltű ország”. A jezsuita Cérutti Franciaországban, Avignonban tanul, majd fiatalon, húszéves korában már professzor lesz. Előbb Lyonba megy, majd Párizsban köt ki. Mondén életet él, ki is lép a jezsuita rendből, 1768 körül. Ezután Nancy városa mellett, Fléville-ben látjuk viszont, Madame de Brancas vé­ dőszárnyai alatt. Ezek legtermékenyebb évei. A forradalom előszele őt is megérinti: 1788-ban a polgárság, a Tiers Etát befogadásáért küzd egyik politikai pamfletjében, 1790-ben pedig újsá­ got alapít (Feuille villageoisé) a paraszti rétegek nevelésére, amelynek több tízezer előfizetője van. Fontos tisztséget tölt be az 1789-es forradalom ide­ jén, de (mielőtt ő is Robespierre sorsára jutna), 1792-ben, 54 éves korában hirtelen meghal. Cérutti kiváló francia verselő, a sakkjátékról írt szimbolikus hosszúverse a legjobb példa erre: A fekete és fehér verseng a földgolyóért, Fajtájukból való férfiak versengenek a hatalomért. Nemcsak a színük más, más az érdekük is, De mindkettő szent, ha más-más a színük is. Traunpaur lovag (1734-1805) Henri-Alphonso Traunpaurról, Ophánia lovagjáról nem azért emléke­ zünk meg, mert jelentős költő volt, hanem azért, mert katonai pályafutása során gyakran járt Magyarországon, illetve lakott is országunkban. Brüsszelben született, s ott járt katonaiskolába. Részt vett a hétéves há­ borúban (1756-1763), amely egyrészt Nagy-Britannia és Poroszország, va­ lamint Ausztria és Franciaország között folyt. (Ennek befejeztekor vesztet­ ték el a franciák gyarmataik jelentős részét, például Kanadát és Indiát.) Ez­ után Pozsonyban, Budán és Kassán katonáskodik, Kassán hét esztendeig marad. Amikor a hadseregből kiöregedik, a Pozsony melletti Tymau (Nagyszombat) egyik rokkantotthonába kerül. Nagyszombat (a mai Tmava, Szlovákiában) a magyar művelődéstörté­ net egyik fontos színhelye. A jezsuiták már 1561-ben kollégiumot alapíta­ nak a városban, mely (Pázmány Péter hathatós segítségével) tulajdonkép­ pen egyetemként működik. Mint azt nemrégiben egy francia nyelvű köny­ 86 �Szemle vemben megírtam***, a 18. században Nagyszombatban nevelkedett a fiatal magyar arisztokraták színe-virága. Geiger Mátyás (1720-1800) nagyszom­ batijezsuita tanár 1765-ben, a kollégiumban, francia nyelven adatja elő sa­ ját, franciául írt, Plaisir című iskoladrámáját. Ennek főbb szerepeit gróf Pálffy Rudolf, gróf Serény József és testvére, gróf Serény Amold, gróf Es­ terházy János, gróf Batthyány-Gonzague Lajos, gróf Haller Gábor és báró Barjóczy Ferenc játsszák... Nagyszombatban Traunpaur lovag is magyar vonatkozású munkába fog: franciára fordítja az esztergomi kanonok, Dravecsky (Draveczky ?) Ferenc eredetileg latin nyelven írt himnuszait. Madame de Charriére (1740-1805) Léonas antológiájában feltűnik Madame de Charriére (holland nevén Isabelle-Agnes-Elisabeth van Tuyl van Serooskerken de Zuylen) is, immá­ ron költőként. Apja, Montfoort marsall Utrecht katonai parancsnoka volt. Elsőszülött lánya kitűnően megtanult franciául francia nevelőjétől. SainteBeuve szerint Madame de Charriére írásainak nyelve a „legtisztább Versailles-i francia” nyelv. Agnés-Elisabeth fiatal korában szorongásos betegség­ ben szenvedett, talán ezt legyőzendő írt verset (franciául és hollandul), pró­ zát (angolul és németül). Versei romantikus lírai (beteg)naplónak is tekint­ hetők. Mivel első, titkos szerelme elvált ember, aki nem házasodhatott újra, Agnés-Elisabeth - fiatal, gazdag kérőit kikosarazva - férjhez ment a sze­ rény vagyoni helyzetű, nála huszonhét (!) évvel idősebb Monsieur de Charriére-hez és Svájcba költöztek. Madame de Charriére egyik párizsi útja során (1787-ben) megismerke­ dett az Adolphe című „pszichológiai regény” híres írójával, Benjámin Constant-nal. Az idill 1793-ig tartott, amikor is Benjámin Constant beleszeretett az ugyancsak híres író, Madame de Staél-be, s Madame de Charriére egye­ dül maradt. A Constant-nal való „liaison” mindkettőjük számára gyümöl­ csöző volt. Ahogyan Léonas írja: „Mindketten annak az addig ismeretlen európai kozmopolitizmusnak a tipikus képviselői lettek, amelyben a szabad­ ság, a széles kultúra és a boldog lét voltak a legfontosabb értékek. ” Minden vagy semmi - ez volt Madame de Charriére jelmondata. Fiata­ lon mindent megkapott, öregkorát egyedül élte le; ahogyan akkoriban fogal­ mazták volna: csak a Semmi maradt a társa... Paul Nagy, Une francophonie millénaire. Anthologie de textes écrits en franqais pár des auteurs hongrois, du Moyen Age jusqu ’á 1918, Paris, Honoré Champion, Bibliothéque d’Etudes de l’Europe Centrale, série «Littérature», dirigée pár Mi­ diéi Marty, 17, 2016. 87 �Szemle Ligne hercege (1735-1814) Az antológia utolsó szerzője: Ligne hercege, a katonai dicsőség meg­ szállottja, a címek és kitüntetések európai halmozója. Birtokai nagyjából a mai Belgium és Hollandia területén voltak. A hétéves háború minden csatáját megjárta, részt vett a kor minden há­ borújában, de (nagy fájdalmára) soha sem lett a különböző seregek fővezé­ re. Mária Terézia, Mária Antónia, Nagy Frigyes, II. József császár, Katalin cámő megbecsült barátja. Jóban volt a kor nagy íróival, Rousseau-val, Beaumarchais-val, d’Alambert-rel, Metastasioval is. A vén Európa Casano­ vához hasonlítható gáláns hőse, noha francia-vallon eredetű volt, egész éle­ tében hű maradt a Habsburgokhoz. Megélte, hogy Bécs az 1814-es, 15-ös napóleoni háborúk végén a győztes hatalmak karneváljának színhelye lett, ahol neki is díszhely jutott. Shjánál császárok tisztelegtek, Goethe Requiem című versét neki ajánlotta. Mint hja, hat vagy hét hazája volt: az alakulóban lévő német császárság, Flandria, Franciaország, Spanyolország, Ausztria, Lengyelország, Orosz­ ország; még Magyarország is, „mely mindazok hazája, akik a török ellen harcolnak. ” Katonai, irodalmi és érzelmi kalandjainak emlékkönyve Drezdában je­ lent meg, 1795 és 1811 között. Ám e jótollú költőnek, írónak, Montaigne, La Fontaine, Moliére nagy tisztelőjének számos írása máig kiadatlan. Pedig (mint Léonas megjegyzi) Ligne hercege a modem európai költészet és pró­ za egyik előfutára volt. Az a betűt nem használó prózai írásai például Georges Perec (1936-1982) prózájára emlékeztetnek. * Idegen Múzsa? Más nyelven szól, de nem idegen. Éppen Párizsban idő­ zik, amely a tizennyolcadik században (Fumarolival szólva:) „pár év alatt a Felvilágosodás kozmopolita fővárosa lett. ” 88 �S zem le D r e s c h e r J. A t t il a Lírai esszenciák és szamártani összefüggések a versek térhálózatában Kísérlet Zsirai László költészetének értelmezéséhez legfrissebb kötete alapján H atvanéves, term ékeny s m ég többet birtokló szerző­ ről van szó, aki három kötettel is gazdagította a ko r­ társ m agyar irodalom legutóbbi évének termését. Az Z sir ai Lá sz l ó . érdeklődőknek m ár m ost célszerű becserkészniük a Zs betűnél fellelhető köteteket, figyelem m el a kilenc­ ■É Uzcncb venes évek óta igencsak szapora Zsirai-term ésre, no ­ ha így is - jo g g al - kevesellheti az alkalm ak szám át _ Szamáriából és lehetőségét, de erre m ég visszatérünk... A kelle­ m es színű, fényes borítólapról karám fa m ögé szorí­ tott m élabús szam árbuksi tekint ránk, m odernkori lí­ rai G ulliver-kalandok gyanúját keltve, nem is alapta­ lanul. Ergo, olvasásra provokál az Ü zenet Szam áriá­ ból cím ű karcsú verseskötet, s nem tagadjuk, elsőre is elm élyültebb töprengésre s m űfajra késztetve a recenzióhoz szokott és szoktatott hivatásos olvasót is. Ekként a siófoki M arcipán cukrászda emelt teraszán igencsak kellem es élm ény volt lapozgatni Zsirai legutolsó kötetét, a kánikulai hő és közeli égzengés k ö z ö tt... Zsirairól tudhatni, hogy vegyes m űfajú szerző, bár az epikai és lírai da­ rabok m ellett a veretesebb nagypróza és a drám a egyelőre m ég nem csábí­ totta el, sőt utóbbit is leginkább saját egyszem élyes élete m indennapjaiban „m űveli” s éli meg, s ezzel a bonts m egállapítással bizonnyal egyetért ő is. M ég diákként kezdett verselni, s bizonyos gazdasági újságírás korszakot m eg irodalm i lapok környékén folytatott hivatalos lebzselést követően lett újra főhivatású, azaz szabadúszó szerzővé. A hetvenes évekbeli kezdetet te­ hát a 90-es évektől kötetekre váltott alkotói korszak követi, ami aztán a k ét­ ezres években éri el a m ásodvirágzást, bizonnyal nem utolsó költői korszak­ ként. M ind term ékenyebb, ha csupán a kötetcím ek szaporodására tekintünk, ám ezt is jelentősen befolyásolta s befolyásolja a kiadói s lapokbeli m egje­ lenés olykor kiszám íthatatlan „adottsága” vagy a kuratórium i-pályázati le­ hetőségek elérhetősége, erre utaltunk írásunk elején. Á m ami a legfonto­ sabb: jelen van és lehet, s hangsúlyosan. M ert m it is m ond Zrínyi, a hadvezér-dédunoka-költő az A driai tengernek syrenája cím en alig ism ert nagy 89 �Szemle művében? Sors bona, nihil aliud..., azaz jó szerencse kell, semmi más... Meg egy kis tehetség. Vagy sok. Esetleg elegendő. Mert Zsiraihoz hasonló kitartó-türelmes, szorgalmas, reménykedő-dühös pályázót alig ismerhetni... Az, hogy oka is van rá, persze nem lelkesítő és kiíróknak-támogatóknak is hasznos tanulság s jó oskola... S mielőtt ellentmondást vél felfedezni jelen sorok olvasója előbbiek s a mégis gyakorinak tetsző megjelenés s kötetszám között, térjünk rá egy má­ sik kérdéscsokorra és megközelítési lehetőségre. Hogyan hat a vers - ma? Olvassák, elolvassák, elfelejtik? Hallják, meghallgatják, megkeresik? S itt kapcsolódik be a lírai túlélés, avagy irodalmi hatás kérdése, amit Zsirai, tán irodalomszervezői, tán közelebb vivési szándékkal tesz, jelesül író/költő-olvasó találkozók formájában, ahol nemcsak a személyes találkozás lehetősé­ ge adott, hanem kedves szakmai kísérője, lírájának értő tolmácsolója, Kubik Anna színművésznő jóvoltából a hatása is felerősödik, modem szellemi végváraktól fővárosbeli helyszínekig. Jó és hatékony út ez a megismeréshez és a kölcsönös értelmezéshez, s persze a szellemi megmaradás kacér remé­ nyéhez. Hisz a vers eredendően a fül számára született ősi-hősi idők hajna­ lán, Gutenberg találmánya „csupán” a szellem demokratizmusát s a meg­ örökítést volt hivatott szolgálni. De hát Zsirai nemcsak verseket költ. (Itt jut eszünkbe, hogy a versek és gyermekversek elhatárolás is vitaképes. Ugyan­ is mindkét „életkorinak” tetsző besorolás ugyanazt a komoly s felelősségteljes szerzői attitűdöt követeli meg, vö. akár csak Weöres példáját.) Irt és ír prózát is. Novellát, elbeszélést - tudjuk, a kettő hiába kisepika, s hiába szi­ nonimnak tűnő fogalompár, mégsem azonos jegyekkel bíró „kötetlenség” -, kisregényt s más „nem-verset” Az említett kisregény mellett a dokumenta­ tív jellegű műfajok csoportját műveli. Főként az esszébe is átcsap(hat)ó ta­ nulmányokat, azaz a szekunder jellegű, másokról szóló írásokat, elemzése­ ket, esszéket, interjúkat, publicisztikákat. A születés szerinti s hűségre predestináló soproniság s köztes fővárosi s egyéb pályatársiság tüzes kohójá­ ban kiérlelt líra arra is példa, hogy nincs is akkora - virtuális - távolság egy afrikai „helyszín” meg a dél-budai hajnali rigófüttyös - nóta bene Füttyös utca között. Értve ezt az alkotó törzsi szálláshelyét illetően, ahol lírai napló­ ját hja heveny aktualitással és folyamatossággal, felvéve a békésnek álcá­ zott harcot a fellazuló-elszemélytelenedő-önösödő emberi „kapcsolatok” korszakában, összebékítő-rádöbbentő szándékkal vagy legalább annak re­ ményében. Ezt a gesztust észrevették korábbi méltatói is. És feltehetnők a kérdést a nem is kicsit provokatív köteteim okán: léte­ zik-e ez a nevével fölöttébb gúnyos-gunyoros képzeteket keltő Szamária, s ha igen, merrefelé kell keresnünk? A „honosítás” nem túl nehéz feladat, bár a territórium ki is terjeszthető, ha az ember általános jegyeire gondolunk napjainkban, nemzeti besorolás nélkül is... Mások lennének a szamarak, avagy mi magunk? Csak „nem vesszük észre magunkat” könnyed elállatia90 �Szemle sodásaink évadján? Persze ha Zsirai erkölcsi alapú lírai példázataira gondo­ lunk vagy a szomorkás-belátó, de egyszerre ösztökélő és csipkedő versso­ rokra, bizonnyal „átmegy az üzenet”, akár Szamáriából érkezve, akár ismer­ tebb nevű előfordulási helyekről ... Merthogy ez az erkölcsi igényesség volna Zsirai László lírájának állan­ dó éltető eleme is, még ha látszólag régvolt idők etikai kincsesházából szár­ mazónak tűnnek is eszményei. Csakhogy a szépség, jóság, igazság és szere­ tet örök emberi, sosem elavuló vagy avítható fogalmak. Nem feledhetők még igénytelenné vált vagy változtatott korokban sem, mert akkor éppen az „örök emberi” lényegét adnánk fel. És ezzel szép harmóniában vetődik fel, szintén örökéltű kérdésként a költő feladata, hiszen neki kell kiáltania, ha baj van, mert értünk szól a harang/ja. Szűkülő és szűkölő korokban különö­ sen fontos ez, s könnyen belátható, hogy a poéta nem csupán magánérzeményeinek eldalolója ma sem, hanem a közösségért s nemzete jövőjéért érzett felelősségtudatának etikai élharcosa a lírai szépség s erkölcsi felelősség bé­ kés kézfogójában. Az pedig, hogy ezen fogalmak és értékek mennyiben korhoz kötöttek, időtlenek-e vagy változók, nos, ez már a hallók és értők befogadókészségé­ nek és hajlamának függvénye is. Itt lép be a „közösségi faktor”, legyen az szóló műélvezet vagy társaságban, irodalmi találkozókon „átmenő” hatás és katarzis. A soproniság említésekor futólag érintett hűség-fogalom is így válhat Zsirainál központi érték-kategóriává, etikájában és költészetében egyaránt. Hiszen olykor már önmagunkhoz sem vagyunk s lehetünk hűek (vö. Knight örökbecsű művét), hogyne volna meghatározó az elvekhez és emberségünk értékrendjéhez való nemes idomulás, ha úgy tetszik (s ma különösen aktuá­ lisan) a szolidaritás, a megértés, egyáltalán mindaz, ami - még - embersé­ günket teszi s megőrzi. Azt hiszem, Zsirai alkotói fegyelme és fegyelme­ zettsége is ebből fakad. S ha számos értékelője-elemzője egyetért/ett abban, hogy miközben csendes, talán visszahúzódó alkat s az érzékeny szépségek megéneklője, azért ez a tartós-visszatérő lélekébresztgetés nagyon is pro­ duktív gesztus és a kiállás mintája, etalonja. Itt a helye és ideje annak, hogy kicsit szemezgessünk is a talán találó ál­ talános elhelyezési és - eddigi - életművet értékelni megkísérlő szándék mellett az új kötet különösen fontos helyi értékeiből. Hiszen a nyár esőcsep­ peken is átcsillanó, antropomorfizált mosolyától a már emlegetett naturális „tartozékokig” (ld. hajnali rigófütty vagy a szavak szépséges, miniatürizált ikebanája) terjedne a skála, a legemberibb gesztusok egyikéig, a másik friss kötet címadójául emelt kézfogásig, lírai és fizikai kézfogásig. S bár mindvé­ gig jövőt célzó, optimista kicsengésű a Zsirai-líra (hiszen remény nélkül nem lenne értelme attitűdjének), azért mögöttesként egyre felsejleni vélünk egy másik, szomorkásabb viszonyulást is, ám ebből a költői érzelmi ambi­ 91 �Szemle valenciából származhat némi költészeti haszon: olyan belső feszültség fel­ csillanása, ami élteti s gazdagítja is költészetét. Hiszen régi ontológiai kér­ dés az is, miért (s meddig!) ír az ember... Úgy hisszük, Zsirai költészetében benne rejlik erre is a válasz, egyfajta válasz: ha és amíg fel tudjuk mutatni az értéket, a valós értéket, szólni lehet és kell, a költő eligazító lámpás út­ vesztők idején vagy sötétségben. S ha mindezt figyelembe vesszük avagy ekként vizslatjuk verseit, máris a jobb értés közelében járunk. A Körforgás című ciklusban (a három kötetalkotóból az első) például „szabályosabbak” a költemények formailag, mint a később még említendő harmadik, tényle­ ges kötetcímadó ciklusban. Noha a költő és ember alkalmi csalódásai és évelő hite tartósan viaskodnak egymással, mégis „alázatos jóságtól” s szere­ tettől átmelegítve-vezérelve - miként a számos emlék- és tisztelgő vers so­ rozatából is kiemelkedő, Kaszap István emlékének szentelt Hálatáblák sora címűben - valahol személyes önmagát is belerajzolva. S megkockáztatható: a kortárs magyar költészet egyik legszebb anyaversét tisztelhetjük az An­ gyalok kísérik című megörökítésben... Zsirai formailag is alaposan felkészült alkotó. Tud klasszikus versfor­ mákban írni s hagyományos rímszerkezetekkel, pl. a közkedvelt, négysoros strófákra tördelt versektől a hosszabb derekú költeményekig. Mondanivaló­ ja s játékos nyelvhasználata ikrek (a játék most a variálhatóság jegyében ér­ tendő), bár szívesen alkalmaz szójátékokat is, bizonyítva nyelvalkotásihasználati találékonyságát, kreativitását, néha csak a poentírozó rím, olykor a végigviendő gondolatsor okán. Ezáltal lehet novellisztikus hatású a vers vagy számos versvég. A nyelv lehetőségeivel való játék sohasem öncélú ná­ la, a mondanivalót erősíti minden esetben, hol lelemény, hol véletlen telita­ lálat formájában. Kötelességünknek érezzük felhívni a potenciális versolva­ só figyelmét ama kerülendő megközelítésre, hogy úgymond „kutyafuttá­ ban" próbálja valaki olvasgatni és értelmezni Zsirai László verseit. Sokkal mélyebbek s hangsúlyosabbak annál, mint amennyit egy „időt kihasználó” beleolvasás engedélyezne. (Talán innen értelmezhetők a harmadik ciklus végigvitt, szinte egyszavas vagy alaktani elemekre tördelt-taglalt versei is, a külső forma. Minden így keletkező sornak hangsúlya, önálló léte van, néha összevonhatóan, máskor mellék- s részhangsúlyokkal, bizonnyal szeren­ csés-szokatlan újítás és szándék eredményeképpen.) Más elemzői említik Zsirai költői erényei között fanyar humorát (van neki jócskán!) és versei zeneiségét is, ez is a forma kapcsán általunk elmon­ dottak egyik következménye. Ami a zenében a dallam, itt a külső és belső formából következik. Az intonálás eszközei pedig ezt egészítik ki, akár tör­ delés és vizualitás, akár hangsúly és vers/idő/mérték a forrása. S amikor ez a hangsúlyos-mellékhangsúlyos dikció érvényesül, akkor esszenciális vers­ beszédes üzenetté tömörít. S ha már rímekbe bocsátkozunk, feltűnik gyako­ 92 �Szemle ri rímképleteként - persze a négysoros strófákban - az a b b a típusú stró­ favégi „rákoppintó” rímek kultiválása a kezdősorra, rímre s a gondolatra. Ide emeljük még az első ciklusból az Őszi magányban két sorát, mely­ nek drámai szépségét - bármily egyszerű kép is elsőre - bizonnyal csak sok időt megéltek érthetik meg s élhetik át: „Fogynak a csatlakozások, / akár a régi haverok. ” S ugyanitt, azaz szintén az első ciklusban véljük fellelni a kötet címéül szolgáló (utolsó ciklusbeli) vershez is az átkötést, ti. a Szamaras, madaras c. versben, érdemes lehet így olvasni őket... Ugyanakkor a Naplórészlet címet viselő középső ciklus (és első verse) meglep címével is, hisz dalok ciklusa, valahol a jelen és jövő összekapcsolásának szándékával és szép esélyével. S míg az első ciklusban verscsoport-szervező lehetőségként emlékverseket mondtunk, emitt inkább (nemcsak itt s kizárólagosan) „városversekre” lelünk a költő életének kedves vagy gyakori színhelyei kapcsán. Lám, műfajteremtő­ alkotó lehetőség tud lenni ez is. S ugyanezen ciklusban találjuk a sokat dicsért nemes egyszerűség, gondolati tisztaság és igényes nyelvezet egyik szép meg­ valósulását, avagy a végletekig letisztult, csaknem József Attila-i dalt a Gon­ doskodás című hatsorosban. Érdemes a teljes verset idéznünk: Nem írom át az éjszakát csak betakarlak e verssel mint hó a fát ha nem zavarlak Zsirai számos verse „istenes” vers, irányultságát s kicsengését tekintve is. Hol életünk igazítójaként, hol egyetlen, de biztos reményünkként értel­ mezve a Teremtőt, hol meg egy „rendes keresztény értelmiségi” ember el­ várható attitűdjeként beszőve verseibe. Zsirai László költészete - s erről tanúskodik legfrissebb kötete is - etikai fogalmakból teremt korparancsot. Lírájának építőelemei, verskövei is ezek, de a másutt már említettek mellé felsorakozik a becsület, a türelem, fegye­ lem s főként a szorgalom is. Mert maga is ilyen szorgalmas alkotó, s szor­ galmasan figyelmeztet mindama értékekre vagy illetlen negligálásukra, me­ lyek nélkül nem élhetünk sem teljes, sem méltó életet. Szeretettel (is) lehet gyógyítani, vallja, s eddigi életműve is ilyen - ajánlott - orvosság. Bi­ zonnyal nem véletlen, hogy a szamáriai üzenettel címzett harmadik ciklus feltűnően hosszú versei milyen tárgyválasztással tűnnek ki s mennyire fon­ tosnak hatnak ezáltal is. A művészet... című a költő ars poeticájának kifejté­ se egyúttal, bár filozofikus-elmélkedő versfajtaként persze a túlírtság veszé­ lyével is szembe kell néznie, miként a Szél ellen című hasonlóan fajsúlyos s hasonló építkezésű versben, de ugyanitt bukkanunk a kötet- és cikluscímet adó darabra is, aminek summája ismét s mégiscsak abizodalom és megvált­ 93 �Szemle hatás, legalább békés álmokban és valós szeretetben, hogy letérdeljen hoz­ zánk is - az Isten. Nem stílustörő megjegyzésnek szánjuk, de nem tanulság nélküli, hogy a kötet illő és kötelező köszönetnyilvánításaiban olyan „spéttel” kell ezt ten­ nie, ami csaknem riasztó, hiszen még egy korábbi kulturális miniszter és tárca, ill. alapítvány támogatásának köszönhető, hogy a könyv közel öt (!) évvel később megjelenhetett, avagy alkotói szándék és készenlét meg reali­ zálás nem kimondottan harmonikus szimbiózisban működött az elnyúló bá­ báskodás éveiben... Ezzel együtt mégis megemlítendő, hogy az NKA és a PAGEO, illetve Réthelyi Miklós miniszter nélkül ez a mű sem jöhetett vol­ na létre... (HUNGAROVOX, Budapest, 2016) 94 �Szerző Ádám Tamás (1954, Balassagyarmat) köl­ tő, szerkesztő, újságíró. Folyóiratokban, antológiákban közöl verseket. Tagja a Magyar írószövetségnek és a MUOSZnak. 11 kötete közül az első (Gyökerek lé­ legzése) a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg, az utolsó kötete 2014-ben látott napvilágot Macskaszerdák címmel. B e n e ZOLTÁN (1973, Kecskemét) író. 2001 óta számos szépirodalmi folyóirat és anto­ lógia közli az írásait. A Madách Irodalmi Társaság elnöke, a Pannon Tükör szer­ kesztője. Több irodalmi társaság tagja, a Magyar írószövetség Csongrád Megyei írócsoportjának elnöke. Jelentősebb díjai: Fehér Klára irodalmi díj (2006), Szeged Város alkotói támogatása (2011, 2016), Teleki Pál Érdemérem (2013), Kölcseyérem (2014), NKA alkotói támogatás (2016). Tanulmánykötete, több novelláskönyve és regénye jelent meg. A legutób­ bi: A z érdemes, nemes Rózsasándor ka­ landjai (regény, 2016). C songrády Béla , Dr . (1941, Hatvan ) közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002ig volt a felelős szerkesztője. Evek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület el­ nöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. Drescher J. Attila (1950, Sopron) író, költő, nyelvész. 1975-től tudományos publikációi mellett számos szépirodalmi alkotása jelenik meg, kezdetben helyi, megyei, majd országos lapokban, folyó­ iratokban. Évekig a Dunatáj (Új Dunatáj) szerkesztőbizottságának tagja. 2003-2007 között a Márton Áron Szakkollégium fő­ igazgatója, ez idő alatt sok intézményi és a határon túli magyarsággal foglalkozó ki­ advány szerkesztője, kiadója. Gréczi-Z soldos Enikő , Dr . (1974, Kör­ mend) szerkesztő, irodalmi publikációk szerzője, nyelvész, egyetemi oktató. M a­ dách Imre levelezését (2014) bemutató legutóbbi kötetét Andor Csabával állította össze. in k r ő l Hajnal Éva (1960, Komló) költő. A Litera-Túra Irodalmi, Művészeti és Kulturális Magazin főszerkesztője. Rendszeresen publikál irodalmi lapokban és online iro­ dalmi oldalakon. KÁCSOR ZOLTÁN (1978, Budapest) muzeoló­ gus, meseíró. A győri Rómer Flóris Művé­ szeti és Történeti Múzeum Madúch-gyűjteményének gondozója. Szépirodalmi mun­ kái M. Kácsor Zoltán írói név alatt jelennek meg. 2011-től olvashatok versei a győri Műhely folyóiratban. A Garázs bagázs cí­ mű mesekönyv-sorozat szerzője. Első me­ seregénye 2017 nyarán lát napvilágot. Keszthelyi M angó G abriella , Dr . (1965, Szécsény) költő, háziorvos, termé­ szetgyógyász. Gyöngyösön él. Verseket és szakmai írásokat publikál. Az Arany­ anyu Díj különdíjasa. K. PEÁK ILDIKÓ (1965, Szeged) művészettör­ ténész, 1989-től a Dornyay Béla Múzeum munkatársa. 1972 óta él Salgótarjánban. Tanulmányait 1984 és 1989 között folytatta az ELTE Bölcsészettudományi Karán mű­ vészettörténet-történelem szakon. Szakte­ rülete a 20-21. századi hazai képzőművé­ szet, elsődlegesen az egyedi rajz. LACKFI JÁNOS (1971, Budapest) József Atti­ la-, Déry Tibor- és Príma Primissima-díjas író, költő, műfordító, szerkesztő, az irodalomtudomány doktora. Harmincnál több könyv szerzője. 1999-től a Nagyvi­ lág szerkesztője. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar­ könyvtár szakos bölcsész. Volt könyvtá­ ros és lektor a berlini Humboldt Egyete­ men. 13 könyve jelent meg: 4 novelláskötet, történelmi regény Rákóczi korából, dráma- és tanulmánykötet, versek, mesék. NAGY PÁL (1934, Salgótarján) Párizsban élő író, műfordító, tipográfus, irodalomteore­ tikus, a Magyar Műhely című folyóirat alapító-szerkesztője. Az avantgárd iroda­ lom kiemelkedő alakja. Vizuális költésze­ ti kiállításai voltak, irodalmi videófolyó­ iratot szerkesztett. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjé- �vei, 2000-ben József Attila-díjjal ismerték el munkásságát. N émeth P éter M k o l a (1953, Diósgyőr) költő, esszéíró, performer, szerkesztő-ren­ dező. A Katedrális című irodalmi, művé­ szeti és társadalmi folyóirat alapító-főszer­ kesztője. Az E(x)KSZPANZIÓ nemzetközi kortárs művészeti fesztiválok alkotó-ren­ dezője. A Magyar írószövetség, az Avangárd Szakosztály és a Bohár András Kör elnökségének tagja. Papp -Für János (1976, Hajdúdorog) költő, szerkesztő. A Nyíregyházi Zeneművészeti Konzervatóriumban gitár és művészettör­ ténet szakon végzett, irodalommal csak később kezdett foglalkozni. 2002 óta ír és publikál rendszeresen. Jelenleg Hajdúbö­ szörményben él. Legutóbbi kötete: Ár­ nyékává (2016). PÉTER BÉLA (1952, Abony) költő. Szolno­ kon él. Versei jelentek meg az Eső című lapban és antológiákban. SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tanár, tankönyvíró. Tankönyveiért az MTA Pe­ dagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. Az ELTE BTK magyar-történelem sza­ kán (Eötvös-kollégistaként) kitüntetéses tanári diplomát szerzett. Részt vett a Mik­ száth kritikai kiadás 78. és 80. kötetének sajtó alá rendezésében. Szabó Endre (1943, Lőrinci) közíró, újság­ író, közéleti ember. 1980-tól jelennek meg írásai a Nógrád, a Nógrádi Krónika, az Ipoly Hírnök, az Ipoly, a Hevesi Hírlap, a Kanadai Magyarság és egyéb lapokban. Balassagyarmaton tagja volt az első szaba­ don választott önkormányzatnak. Határta­ lanul címmel könyve jelent meg 2014-ben. Szávai ATTILA (1978, Vác) író, szerkesztő. Eddig öt kötete jelent meg. Ez évben a Huszonkettő c. novelláskötete látott nap­ világot a Palócföld Könyvek sorozatban. Az Irodalmi Jelen prózadíjasa. Rendszere­ sen publikál irodalmi lapokban. TARNÓCZI László (1963, Miskolc) újság­ író, riporter, közíró. Magyar Örökség Dí­ jas, Soó Rezső-díjas, Média a Tehetsége­ kért-díjas rádióriporter, Hollókő és Nóg­ rád Megye Önkormányzatának sajtódíjas újságírója. Varga M elinda (1984, Gyergyószentmiklós) költő, újságíró. Egyetemi oklevelet a Babe§-Bolyai Tudományegyetem újság­ írás szakán szerzett. Az Irodalmi Jelen vers- és inteijúrovatának szerkesztője. Je­ lenleg Kolozsvárott él. Verseit magyaror­ szági és erdélyi irodalmi lapok közük. Megjelent kötetei: 6van9 (Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2009); A kék tempó (AB-Art, Pozsony, 2009); Ürezüst (Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2013). Z sibói Gergely (1974, Kolozsvár) költő, író, tanár. Tizenhárom esztendős kora óta Magyarországon él. A Miskolci Egyete­ men szerzett magyar szakos diplomát. Je­ lenleg a Salgótaijáni Bolyai János Gimná­ zium tanára. Folyóiratok, antológiák köz­ ük írásait. Tagja a Balassi Bálint Asztaltársaságnak. Két kötete jelent meg, mind­ kettő a Palócföld Könyvek sorozatában: Csönd-szilánkok (versek, 2007), Napbo­ rulás (kispróza, 2009). Képzőművész: ZÁHORSZKI MÓNIKA (1974, Balassagyarmat) grafikus. Az iskoláit Balassagyarmaton vé­ gezte, további tanulmányaira Vigyinszki Attila és Földi Péter festőművész készítette fel. A nyíregyházi Bessenyei György Ta­ nárképző Főiskolára felvételizett, ahol Barczi Pálnál és Bodó Károlynál tanult festé­ szetet. 2001-ben végzett földrajz-rajz sza­ kos tanárként. Nagyorosziból származik, jelenleg is ott él. Munkája Váchoz köti, grafikusként dolgozik. Szabadidejében tus­ rajzokat készít legkedvesebb verseihez, textileket varr vagy a Börzsöny hegyeit jár­ ja fényképezőgéppel. Kézműves alkotóként bemutatókon, kiállításokon találkozhatunk munkáival. 2010-től tagja a Rétság környé­ ki alkotókat összefogó KÖR alkotói cso­ portnak, mellyel rendszeresen közös kiállí­ tásokon mutatkozik be. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/b589d6ded124184c34468d4abf3e6c6d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2016 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2016/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2016 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika