https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/adfde4ddab6706be3213aa4e7c29ecc8.pdf d41ad3b36786d4c480c754ecb838eaee PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Vers Turczi István: Úgy írj, ahogy mások imádkoznak Ádám Tamás: Gombok maradtak Ádám Tamás: Készülődünk Hajnal Éva: Szétgurult vers Pap Lenke: Tavaszi zene Dukay Nagy Ádám: Csak nagyon Dukay Nagy Ádám: A mentőmellények sem Keszthelyi Mangó Gabriella: Ősz, az a másik; Ősz Szécsényben Keszthelyi Mangó Gabriella: Csend a Cserhátban Laboda Róbert: Feléled Papp-Für János: A nulladik napon; noktürn Diószegi Szabó Pál: Tordai diptichon - Ritka boldogság ... Diószegi Szabó Pál: Tordai diptichon - Tordai sellőm Szokolay Zoltán: Leteszi a tollat Próza Nagy Zsuka: Hűség Kiss Noémi: Budapesti történetek (regényrészlet, 7. rész) Tóth Imre: A készlet D rám a Szávai Attila: A kék toll (2. rész) Esszé Kelemen Lajos: Fenntartani a folytatást (SuhaiPál: Nomád szívvel) Márton Rezső: A zongora kielégülése 3 8 9 14 17 22 23 34 35 37 44 50 51 58 4 10 15 25 18 24 KÉPZŐM ŰVÉSZET Csongrády Béla: Mérföldkő Cereden 38 N ÉPRA JZ Limbacher Gábor: Szent Mihály arkangyal fény és sötét határán 45 H ELYTÖRTÉNET Zách Smith: Palócföldről Kanadába Barátlii Ottó: Fejezetek a nógrádi honismereti mozgalom és tevékenység történetéből Szepessyné Judik Dorottya: Koldusok közt siketek? - Siketek a reformkori Nógrád megyében Kazareczki Noémi: Egy világjáró katona utolsó „bevetése” - Zubovits Fedor (18461920) kapitány szerepe az I. világháborúban 52 60 65 72 SZEM LE Lukáts János: Örökre veszve nem lehet (Elmer István regényéről) Gréczi-Zsoldos Enikő: Talán (Németh Péter Mykola: 77 + 33 magyar h a iku... é s ...) Fancsik János: Szécsényből Nándorfehérvárra (Andrásfalvi-Faragó Zoltán: Öt íjász) 82 86 89 EM LÉKEZÉS Herold László: (Ön)életrajz Emlékezés Herold Lászlóra 92 93 �A borító Óvári János: Nagy gesztenyefa című festményének (2015, 80x100, olaj, vászon) felhasználásával készült. A lapszám belső borító oldalain Kelemen József munkái láthatók: az első oldalon a Kapcsolat, a hátsó oldalon az Út című kép. További képek: 7. oldal - Losonczy Ildikó: Vetületek, 36. oldal - Kelemen József: Táj. A 38-43. oldalakat a ceredi művésztelep alkotásai illusztrálják. Fenntartó: Főszerkesztő: Gréczi-Z soldos Enikő Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Támogatóink: Szerkesztő: Szávai A ttila Skuczi N ándor, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke Portrérovat-szerkesztő: Tarnóczi László B ecsó Z solt országgyűlési képviselő Főmunkatárs: N agy P ál (Párizs) Szerencsejáték Service N onprofit Kft . Borítóterv: R áduly C saba Médiapartnerünk: N ógrád M egyei H írlap Tördelő szerke sztő: Hernádiné B akos M arianna gömörilap (www. gomorilap.sk) Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: M olnár Éva igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32-521-560 ♦ Fax: 32-521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �Szépirodalom T urczi I stván Úgy írj, ahogy mások imádkoznak Hol van a kéz, mely teremteni tud, kérdezed hosszú utunk végén a csukott szemű templom hűvösében. Mint két, hangszerétől megfosztott utcazenész, lehajtott fejjel ülünk az oldalhajó kövezetén. Ne számíts elragadtatásomra. Sosem tudhatod, kire mikor kezdenek el hatni a szavaid. Akár egy időzített bomba, megfeszül agyadban, kattog, míg fel nem robban. Ők, a haláltudók, bölcsebbek nálunk. Ha lecsukom a szemem, látom őket, ahogy egymás mellett fekszenek, s mint a füvek, belélegzik a föld alatti fényt. Minden hit és kétségbeesés alapja az, ami megváltoztathatatlan. Esteledik, és ez így lesz holnap is. Miközben a vers konokul fut tovább az elíziumi papírmezőkön, „Úgy írj, ahogy mások imádkoznak.” „Úgy élj, ahogy mások meghalnak.” „Úgy halj, fenséggel, ahogy a nap lemegy.” Sosem tudhatod, kire mikor kezdenek el hatni a szavaid. Önzésünket szemünkre hiába hányják felnőtt fiaink, láva-szemű lányaink. Könnyezünk majd, mert hiányoznak, könnyezünk majd, mert tudjuk, mi is nekik. Azután fejet hajtunk, megpihenünk a katedrális hűvösében, és az eggyévált árnyék résein áttörő lassú, lisztes ragyogásban gyűjtünk egy marék reményt. 3 �Szépirodalom N agy Z suka Hűség Zsolti a motorháztetőre teszi a lángosát és enni kezd. Közben a feleségé­ re gondol, vajon milyen állapotban fogja találni, ha bemegy a kórházba. Megtörli olajos száját és kezét a csomagolópapírba, kidobja a papírt a sze­ métbe és belép a boltba. Fog néhány átlátszó kis zacskót a zöldséges rész­ nél, abba teszi, amit vásárol. Leméri a karalábét, és váratlanul megáll a részleg közepén, elgondolkodik. A felesége nagyon szereti a karalábét, a lá­ nya is. O egész életében furcsa viszonyban volt vele. Ötévesen, nem sokkal azután, hogy örökbe fogadták, látott ilyesmit először, és úgy megijedt, ami­ kor a nevelőanyja elővette a kosárból, hogy nekiugrott a tűzhelynek. Jól be­ ütötte a fejét. Azt hitte, valami nagy ronda állat. Sokáig nem evett olyan le­ vest, amiben karalábé volt. Már nagyon régen nem jutott eszébe ez a törté­ net, csak valahogy ma minden rossz emlék megtalálja. Nincs otthon tojás, tereli el a figyelmét a múltjáról Zsolt, hétvégén bundás kenyeret akar csinál­ ni a lányának, citromos teával, hátha kiskorának kiszámítható, hétvégi reg­ geli illatával közelebb kerül a nagyon anyás lányához és sikerül kicsit eny­ hítenie a fájdalmát. Kinyitja a tojástartót, megnézi a tojást és látja, ahogy mostoha nagyanyja lábai háromszög alakban terpeszállnak, törzsével mé­ lyen lehajol és kiveszi a tyúkólból a tojásokat és törölgeti róla a sarat, a tol­ lat, a tyúkpiszkot, pípípí, de szépet tojtatok, mondja mosolyogva, aztán va­ lami történik és összeesik, ő ott áll, és nézi, odabújik imádott monájához, és mint egy kis kutya, elalszik mellette a nyári kertben. Arra ébred, hogy a szomszéd átmászik a kerítésen, mert látja, hogy mindketten ott fekszenek a tyúkól előtt, felemeli őt, és beviszi a házba, aztán két ember jön, és egy szi­ rénázóval elviszik monát. Sokáig van a szomszédban, késő este jönnek érte a mostohaszülei. Segíthetek, kérdezi egy hölgy látván, hogy Zsolti már hosszú percek óta fog egy tojást az egyik kezében, a másikban pedig a do­ bozt. Köszönöm szépen, elbambultam, mondja, láthatóan zavartan, a nő fur­ csán néz rá, erőltetve rámosolyog és pakol tovább, Zsolti érzi, hogy figyeli őt. Automatikusan vásárol még kenyeret, felvágottat, sajtot, lapockát, ka­ rajt, olajat, lisztet, a lányának csokis kekszet, ásványvizet, tisztasági dolgo­ kat a feleségének, eszébe jut, hogy nem vett se narancsot, se banánt, pedig még azt akar bevinni a kórházba. Visszamegy, gyorsan kiválaszt ebből is, abból is párat, és indul a pénztárhoz. Egyre rosszabbul érzi, szabadulna ki a levegőre. Kimegy a parkolóba, beleszippant a keserű fiistszagba, úton az autója felé meglát egy kiterített macskát. A tetemre szállnak a döglegyek, 4 �Szépirodalom kikerüli, beül az autóba és elhajt. Útközben megjelenik előtte a kiterített macskatetem, eszébe jut a felesége borotvapengével szétvagdosott karja, a háromnapos sebekbe belepetézett bogarak látványa, az élő hús gyomorfor­ dító hemzsegése. Nem tudja kitörölni a fejéből a látványt, újra és újra meg­ jelenik a szeme előtt. Leáll az út szélén, pedig sietni szeretne, hogy minél hamarabb ránézhessen a lányára, aztán minél hamarabb a feleségénél le­ gyen, hogy lássa, hogy van. Zokogni kezd. Először akkor sírt, mikor fel tudta fogni már, mi az a halál, és meghalt a mostohaanyja, jó asszony volt, jobb, mint az igazi anyja, vagyis a biológiai, mert az igazi a mostohája volt. Aztán akkor, mikor megszületett a lánya, és most. Nem szabad félni, mond­ ja hangosan, és egyre jobban fél. Iszik egy kis vizet, meghinti vele az arcát, sóhajt egy nagyot és elindul. Otthon nem tudja szóra bírni a lányát, bezár­ kózott a szobájába. Nem evett semmit, a fején a fülhallgatóval fekszik kisírt szemekkel. Zsolti mellé ül, megkérdezi tőle, be akar-e menni vele a kórház­ ba. A lány megrázza a fejét és elfordul a fal felé. Zsolti ücsörög mellette, aztán megsimogatja a fejét és kimegy a konyhába, elpakolja, amit vásárolt, a gyümölcsöket, a tisztaságikat, az ásványvizet nem veszi ki a táskából, be­ zárja az ajtót és elindul a feleségéhez. Útközben azon agyai, hogyan rázhat­ ná fel a lányát, de semmi nem jut eszébe. A kórteremben izzadság és enyhe vizeletszag csípi meg az orrát. A felesége alszik, mészszobor keze beleol­ vad az ágyneműbe, mintha csak fél keze lenne. Zsolti kipakolja a szatyrot, amit hozott, leül a felesége ágya mellé és nézi őt. Egyszerre érez undort, dü­ höt, szánalmat, aggodalmat és szeretetet. Nézi felesége sebes száját, mintha felvarró lenne csak a bőrön, olyan csinált, direkt és nem oda való. Egész életében hosszú ujjút kell hordania, ha nem akarja, hogy lássák a hegeket a karján, szomorodik jobban el Zsolti. Miért akarsz ennyire meghalni, kérde­ zi. Az első kísérletet a halálra fél évvel ezelőtt tette, akkor is, most is, egy doboz rivotilt vett be, a lányuk talált rá, mikor hazament az iskolából. Most pedig hidegvérrel tervezett meg mindent, otthon hagyta az iratait, kifigyelte, hogy a férje hová teszi el a gyógyszereit az adagolás után, és elvitte magá­ val, vett egy csomag borotvát, egy buszjegyet és arra a buszra szállt fel, ami a legtávolabb viszi otthonától, a végállomáson leszállt, és elindult. Három nap múlva találták meg. Zsolti mindenhol kereste, végigjárta a közeli erdő­ ket, kiverte a víz, mikor meglátott a fűben valami emberi testhez hasonlót. Két napig nem aludt, harmadnap hajnalban csörgött a telefon. Zsolti a kezé­ be temeti az arcát, nem tudja, mit tegyen. Mit nem csinált jól. Mitől lett a felesége munkaképtelen depressziós, többször maga ellen tevő. Sokat ve­ szekedtek, igazából nem voltak egymáshoz valók. A lelki komfort, a gyáva­ ság, és elsősorban a gyermekük miatt maradtak együtt. Zsolti felesége jó anya volt, nem lehetett rá senkinek egy rossz szava sem. De ők ketten sokat tűrtek egymásnak, túl sokat, felőrölte az életüket. Igazából a házasságuk is csak úgy megtörtént, minden áhítat nélkül, mert itt volt az ideje, egy város­ ban laktak, vonattal utaztak haza az egyetemről, és megkérdezte tőle a leen5 �Szépirodalom dő felesége, hogy nem házasodnak-e össze, ő pedig rávágta, de. Most is lát­ ja maga előtt azt a feszes farmert a feleségén, a fehér len blúzzal, kívánatos napbama bőrétől még most is fel tud izzani az akkori vágy. Néhány évig jól kijöttek egymással, örültek, hogy elkerültek a családtól, tervezték, csinálták az életet, egyidősek voltak, egyforma családképpel, a fogalmak ugyanazt je­ lentették mindkettőjüknek, és ez nagyon sokat jelentett nekik, észre sem vették a nagy életcsinálásban, munka-, lakás-, gyerekprojektben, hogy nem egymáshoz valók, csak a fiatal életük, a családi, a társadalmi szabványok viszik, lökik őket előre. Ez akkor derült ki egyértelműen, mikor a lányuk el­ sős lett az iskolában. Attól kezdve ritka kivétel volt, hogy ne teljen el olyan nap, mikor ne vitáztak volna valamin. Aztán jöttek a pánikrohamok, a mun­ kaképtelenség, a depresszió. Elmaradtak az ölelések, semmi sem úgy ala­ kult, ahogy kellett volna. Zsolti arra eszmél, hogy megérintik a vállát, és ki­ tessékelik a kórteremből, megcsókolja felesége homlokát, és hazaindul. Út­ közben felhívja a barátnőjét, megbeszél vele egy holnapi időpontot. Meg akaija mondani neki, hogy vége, szakítani akar vele, nem akarja csinálni to­ vább. Ha eddig nem tette, most már soha nem bírja elhagyni a feleségét, hogy nézne az ki, meg kell gyógyulnia, és itt van a lánya, kell a hétköznap­ jaiba egy stabil ember. Ez a legfontosabb. A szerelem és a vágy másodran­ gú dolog. Otthon betakarja a lányát, megcsókolja a homlokát, bemegy a nappaliba, leül a fotelbe a tévé elé és elalszik. 6 �Losonczy Ildikó: Vetületek 7 �Szépirodalom Á dá m Tam ás Gombok maradtak Anyám könyvéből Elviselhetővé szelídültek az elviselhetetlen napok, tarló sebezte talpad alá dohányzöld ingjét terítette franciád. Katonazubbony égett derekad alatt, izzó gombok ragyogtak. Rézfolyások törtek ösvényt, kerülgették a szégyenlős fákat. Nehezen szelídültek az elszórt aknák, préselt sóhajok. Ekkor már bakancsok zokogtak. Papírhajók süllyedtek el földes szobádban. Ágyadon kínok, és didergő gombok maradtak. 8 �Szépirodalom Á dám T amás Készülődünk Mariannának Fényesednek a gyalult tetőlécek, érintésedtől kirajzolódnak a finom, kékbe hajló erek. Az ég kupoláján tintatartó a dísz. Rád csodálkozik, tágul a Hubble szeme. Freskókat fest az éj falára valami mustárba mártott nádszál, vagy talán lobogó hajad. Mocorogva sárgulnak a kerti tó fenekén a felhevült kövek. Nincs miért s hova menekülni. Készülődünk, kirajzolódik vágyunk. Halványodik a csend. Egy gördülő, gyönge vasgolyó szakítja a távot. 9 �Szépirodalom Kiss N oémi Budapesti történetek Hetedik rész Budapestről a Balatonra Dodó és Amália a világon a legjobban két dolgot szeret, a titkot és a jeget. Éjjel, titokban egy csillogó, foszforeszkáló, szépen összehajtott, filctol­ lal megszínezett boríték pottyant a szobájukba. De csak reggel vették észre. Épp a szobájukban játszanak, fogmosás és reggeli után. - Hahó, Amál! Anya talált egy levelet. Felolvassam? - Hagyjál! - Titkos pecsét van rajta. Neked címezték. - Add ide azonnal. - Akkor olvasom... - Dodó! Hát hányszor mondjam, hogy te még nem tudsz olvasni. Add ide, az az enyém! Más levelét nem illik felbontani. Hallottál már levéltitokról? - Nekem száz titkom van, de nem mondom el neked. - Akkor tartsd meg őket! Különben egy titkod sem lesz. Buta! - Na, jó, egyet elmondok. - Tessék? - Nekem Emma lesz a feleségem. - És hány gyereketek lesz? - Száz. - Ennyi a titkod? Akkor kérem már azt a levelet! Kitépi Dodó kezéből. Megnézi, forgatja. Egy meghívó, borítékban. Ikres matricát ragasztottak rá, és egy tavat rajzoltak filctollal. Juj, de fincsi lehet ott fürdeni, gondolja Amália. - Hadd nézzem! Közös... Ez a Balaton. Dodó beveszi a szájába a levelet. - Ne nyalogasd! Add vissza! - Baba Emma írta... neki van ilyen filce. A hétvégén ünneplem a hatodik szülinapomat a Balatonon. Várlak tite­ ket ottalvós bulira! Címem: Szigliget, Móricz Zsigmond utca 5. Baba Emma Utóirat: Úszógumit és matracot hozzatok! És fürdőruhát. Emma rárajzolta a meghívóra a házukat, földszintes, a kertben egy fűzfa és hatalmas fenyő. Piros hintaágy. A hintaágyból rögtön vízbe lehet ugrani. 10 �Szépirodalom - Sokkal jobb a Balatonban fürdeni, mint a BVSC-ben Zsuzsa néninél. 0 , drága Emma! Ezért meghívott minket. Itt hagyjuk Zuglót, Amál? Én már indulok is! Amália máris pakolni kezd a hátizsákjába. Berakja az úszógumit, búvárszemüveget, békatalpat: - Viszek még három babát. Kittyt, a sellőlányt és a... Na, mi legyen a harmadik? ...Jégkirálynőt. Úgyis nagyon meleg lesz, mert ott folyton süt a nap. A Balaton olyan, hogy ott más időjárás van, mint Budapesten. Dodó kiveszi a gardróbból a horgászbotját: - Oh, én inkább nem veszek fel úszógumit, az olyan ciki. Viszont berakom a pecát. Kukacot és kukoricát. - Dodó, hallod, és mi legyen Emma szülinapi ajándéka? - Ööö. Elveszem, nem veszem el, inkább a Vikit veszem el. O lesz a fe­ leségem. - Na, mondd már! - Megvan! Jégvarázs. Kiszámoltam. - A Balatonon mindig irtó meleg van, el fog olvadni az egész mese, mi­ re leérünk vele. Dodó töri a fejét, megvakaija a talpát: - Viszünk jeget. Tudod, mit, ad­ junk ajándékba egy Elzát és egy Annát. Jeget rakunk közéjük. Mit szólsz? Amáliának tetszik Dodó ötlete. Becsomagolja egy szatyorba a saját Elza babáját és berakja a hűtőládába. Annát meg veszünk a postán, a boltban. Dodó megint töri a fejét: - Vajon Pöttyös nénit és a Békát meghívta Ba­ ba Emma? Amália megvonja a vállát. - Beférnek az autónkba. Szólunk nekik? Amália feltárcsázza a számot. Pittyeg és berreg a telefon, kicsöng. Belekia­ bál a telefonba: - Halló! Pöttyös néni, te vagy? - Igen, tessék kicsim. Mi van veletek? Kialudtátok magatokat? Szép sö­ tétet csináltam, külön nektek, hogy jót álmodjatok! Éjszakára minden lám­ pát lekapcsoltam Pesten. - Cápákról álmodtam és leestem az ágyról, de már jól vagyok. Koszi. - Szegény kicsikém, akkor ma viszek neked darázskrémet. - Képzeld, Baba Emma meghívott minket a Balatonra. Születésnapja lesz. Jöttök ti is Békával? A macskákat inkább ne hozzátok. Emma félős, szerintem az elején még Békától is meg fog ijedni. Dodó közbevág: - Ne beszélj butaságokat. A feleségem imádja a varangyos békákat, a csörgő kígyókat és a gyíkot is. - 0 , Baba Emma, hát persze. Nekünk is küldött egy szép felhősmatricás meghívót. - Sicc, macskák! Pöttyös néni kiabál a cicákkal. Akik nyávogva elvonulnak. - Akkor jöttök? - kérdezi izgatottan Amália. - Ma felhőt szerelek és takarítást mímelek. Béka úszótanfolyamon töké­ letesíti a lábmozgását. Készül a mellúszó békatalpak olimpiájára. Vasárnap rajtolnak. Egy napra talán lemegyünk. 11 �Szépirodalom Dodó fogja és lemásolja anya számítógépéről az útvonalat. Zuglóból Szigligetre visz a google-térkép. Amália becsomagolja a jeget zacskókba. Babák, a gumimatrac, a békatalp. Sorolja... Anya közben kiáll a garázsból a kombi autóval. Minden elfér, a horgász­ bot, a horgászháló, a kukac és a kukorica is. Indulhatunk! Dodó navigál. - Az Andrássy útról a Bajza utcai kereszteződéshez megyünk. Fel kell mennünk a tornacipőkért, mert pénteken elfelejtettük hazahozni a tomazsákot. Az Astoria után elkanyarodunk a Keleti-pályaudvarhoz. Itt elhajtunk a Gellért-hegyre. Ööö. Ja, a Rudas fürdőnél. Rákóczi út, Néphadsereg útja. Át a Dunán, a nyakláncos hídon. Integető, nagycombú, csizmás Osztyapenkó bácsi mellett megyünk el. Innen pedig ki a városból az M7-esen a budaörsi felvezetőre. Székesfehérvár után jön Füred, és aztán Szigliget. - Mi? Te meghibbantál, neked elgurult a kereked... Dodó, te semmit nem mondasz jól, mindent összekeversz... Fáj tőled a fejem! - Szimulálsz? - Ezek krikszkrakszok. El sem bírom olvasni a rajzodat. - Aha. Nem is neked csináltam. - Az Andrássy út után nem jöhet a Gellért-hegy, az Budán van. Az Lánchíd, nem nyaklánc. Osztyapenkó bácsi halott már régen és a szobra sincsen. - Akkor kiradírozom. Lemásolod nekem, Árnál, te olyan szépen raj­ zolsz. Várost rajzoltál már? Lécei! - Hát persze. Amália elővesz egy filctollat. - így ni. Andrássy út, Erzsébet-híd, M7-es. Polgárdinál lekanyarodunk. Kenese, Füred, Révfülöp, a vé­ gén Szigliget. Alsóörsöt és Udvarit is bekarikáztam. El ne aludj! Csakhogy aztán semmi sem lesz szép és jó. A gyerekek dugóba keve­ rednek a Hegyalja úton. Anya, a kombi és Baba Emma ajándékai egy ta­ podtat sem haladnak. Dudálnak az autók, végig mind, sorban. Hiába. A du­ da nem vezet ki a dugóból. - Jaj, csúszik vissza az autó. Fékezz, anya! Ne hátra menjünk, a Balaton előre van. Percek és félórák telnek el a Hegyalja út lejtőjén, mire egyszer csak halk kopogást hallani az autótetőn: - 0 , nézd csak, ez Pöttyös néni. Hahó! - Nyissuk ki a tetőablakot! A gyerekek kinyitják az ablakot. Béka zuhan le a hátsó ülésre. Sziasz­ tok! Lekéstük a vonatot. Kutykurutty. Melegem van. Szomjas vagyok. Vé­ letlenül nem hoztatok egy kis pocsolyavizet? - De. Dehogynem. Béka, ne igyál olyan sokat! Tengeri beteg leszel. Mondja aggódva Amália és közben megsimogatja pikkelyes hátát. - Egész nap úsztam a Városligetben. Fáradt vagyok. Éhes és szomjas, na. Dodó izgatottan kérdezi: - Te mit viszel Baba Emmának a születésnapjára? 12 �Szépirodalom - Hát, én, ööö. Tudjátok, magam készítettem a karkötőt. Gyűrűt. Béka­ lencséből fontam neki. Nagyon szeretem Baba Emmát. Szeretném feleségül kérni. - Hú, azt nem lehet. Vágja rá azonnal Dodó. - Mért? Emma szerintem szeret. Béka kihúzza magát és abbahagyja végre az ivást. - Amál, ne! Lécei! Ne, ez titok! És Amália hallgat, mint a sír. Nem árulja el Dodó szerelmét. - Szív! Kiabálja. Majd meglátjuk, hol ver a szív. Emma szíve hogy dobog... Amália aztán kissé aggódva bólogat: - Autópálya-matricát sem vettünk még. Pöttyös néni ettől azonban nem jön zavarba: - Fel a kezekkel, el a kor­ mánytól. A matricát most felejtsétek el, majd visszafelé megveszitek. Akar­ tok röpülni? Hatalmas sóhajok. - Hát... - válaszolják kórusban, - nem is tudjuk... Neeem. De ekkor már elemelkednek az úttesttől. Anya nem érti az egészet, csak bámul ki a szélvédőn. Az autó mind a négy kereke a lebegőben forog tovább. Pöttyös néni terpeszbe áll, tovább vezényel a kezeivel. Vezényel és darázsol és garázsok Egy, kettő, há’. Ve­ gyetek megint nagy levegőt. Fújjátok ki! Zsugorodik a Gellért-hegy, a Szabadság-szobor egy szúrós gyufaszál, hangyák masíroznak az Erzsébet hídon és a pesti bérházak lukas jégkockák. A Balaton, nézzétek csak, olyan, mint egy elhagyott, kötött, téli sál... Egy kék rongy. 13 �Szépirodalom H ajnal É va Szétgurult vers M agam vagyok. Öleléstelen világban, szétgurult gyöngyeim et rakosgatja az ősz. Hát, újra eljött. Kopottas kabátban suttogó idegen. Átutazó. N yirkos lábán maszatos kalucsni, nyom ába szegődnek a hideg járdák. R ejtjeles susogását hallgatom. N yakában szél motoz, derm edt csókjaival drágakövek záporát hullatja lábnyomaimba. M ár nem kérdezek. B elépek ebbe a fátyol alatti ámulatba. verseim ből eső esik. Szétgurult gyöngyeim et rakosgatom, öleléstelen világban vagyok magam. 14 �Szépirodalom T óth Imre A készlet Az intenzív osztály gépei csendben tették a dolgukat. Miközben az ágyon fe ­ küdtem, mesterséges altatásban, a lélek titkos útjaitjártam. Kékesi aznap tíz perccel korábban ment el a munkahelyéről. Be kellett mennie a gyógyszertárba, és utána el kellett gyalogolnia a lakásába, ami már egy ideje üresen állt. Majdnem egy éve történt a dolog. Miután mindent elintézett, amit ilyen­ kor szokás, még le kellett mondania az újságot, a tévét, és a telefont. A gyógyszertárba is emiatt ment, mert azóta gyógyszert is szedett. A gyógy­ szerésznő mindig nagy szemeket meresztett rá, amit Kékesi nem tudott mire vélni. Már nem volt fiatal, és volt néhány kellemetlen esete a nőkkel. - Sajnos, kifogyott a készlet - mondta a nagy szemű gyógyszerésznő. De holnapra rendelhetek - tette hozzá. Kékesi elmormogott egy köszönömöt. Úgy emlékezett, az üres lakásban valamikor félretett egy dobozzal. A lakás, igen a lakás. Másfél szobás, erkélyes, zöldövezeti. Kékesi fel­ ment a lépcsőn az emeletre, és kinyitotta az ajtót. Belépett az előszobába, ahol áporodott levegő fogadta. Csak hetente egyszer járt fel szellőztetni, és szükség szerint befűteni. Maradt néhány szobanövény, amelyeket időrőlidőre megöntözött, de egyre kevésbé bírták a magukra hagyottságot. Kékesi kiment az erkélyre és cigarettára gyújtott. Ebben a délutáni órában elég nagy volt lent a forgalom, emlékezett rá, hogy gyerekkorában ez nem így volt. Egy perc alatt alig néhány autót tudott megszámolni, most viszont többtucatnyit. Elszívta a cigarettát, és eszébe jutott, hogy kávét is ihatna. Bement az er­ kélyről, becsukta az ajtót, és kiment a konyhába. A konyhaszekrényben ta­ lált egy csomag kávét, még azelőttről. Kávé után elkezdte keresni a szobá­ ban a tartalék gyógyszert. Egymás után húzta ki a fiókokat, nyitotta ki a szekrényajtókat. Gondosan vasalt ruhák, ágynemű, a fiókokban régi iratok, fényképek. Csak a gyógyszer nem volt sehol. Leült a tévé előtti fotelbe, és bekapcsolta a készüléket. Arra számított, hogy csak kavargó pontokat fog látni, de meglepetésére volt adás. Egy ideig kapcsolgatott, aztán megunta. Arra gondolt, hogy felhívja egyik barátját, de elvetette az ötletet, mert most egyedül akart lenni és gondolkodni. 15 �Szépirodalom Átült az íróasztalhoz, és kihúzta a fiókot. Egy dossziéban a régi jegyze­ teit tartotta itt még mindig, mert ezeket nem vitte el magával a saját lakásá­ ba. Elkezdett olvasni: „Könnyű lenne Istenre vagy a sorsra fogni mindazt, ami történt velem. De ahogy a Nap sugározza magából a fényt, én úgy sugárzóm ki magamból a világot, tehát mindenért én felelek, ahogy minden létező önmagáért fele­ lős. Ebben az értelemben nincs sors, karma vagy eleve elrendelés. Csak a végtelen idő van, amelynek partján állok, és néha belemártom a kezem, vagy a lábam. Hidegnek érzem. Igen, az Idő hideg. Kint huszonhat fok, a szobában tizennyolc.” Kékesi a szekrényből pakolja ki az iratokat: „Születésem előttről nem sokra emlékszem. Csak homályos benyomá­ sok, érzetek, fények, és hangok maradtak meg bennem. Most negyvennégy éves vagyok. Vagyis csak lennék. Húszéves koromban, egy fegyverbaleset következtében, katonai szolgálatom teljesítése közben, meghaltam. Csak egy probléma volt ezzel, az, hogy nem vettem észre, már nem tartozom az élők közé, és ugyanúgy akartam élni az életem, mint addig. 1970. november 25-én a Híradó bemutatta, ahogy egy japán férfi rituális öngyilkosságot követ el, nyilvánosan, nagyközönség előtt. Attól a naptól számítom szellemi nagykorúságom. Négyéves voltam akkor. Korábbról is vannak emlékeim, pl. a csehszlovákiai bevonulásról. Ez nem véletlen, mi­ vel katonacsaládból származom. Apám tisztként vett részt a csehszlovákiai bevonulásban, persze ő is kényszerből. Akkor már rendelkezett az abban az időben adható egyik legmagasabb katonai kitüntetéssel. Hajnalban anyám kivitt az erkélyre, és onnan néztük a hosszú sorokban vonuló harckocsik és katonai járművek menetét.” Kékesi aznap tíz perccel korábban ment el a munkahelyéről. Elköszönt a kolléganőjétől és elindult a buszmegálló felé. A buszon volt ideje végiggon­ dolni a történteket. Éppen az íróasztalánál ült, amikor egy ismeretlen számról érkező hívást jelzett a telefonja. Egy ügynök volt, aki valamilyen üdülést akart neki elad­ ni. Kékesi rövid úton elintézte, és megint gondolataiba merült. „Kékesi az ebédlő ajtajában állt, és fázott. Huzatban állt, ez volt az első munkanapja. Mindig is utálta az önkiszolgáló éttermeket. Ez - nevezetesen - a négyemeletes irodaház alagsorában volt. Lifttel tudott lemenni, ha nem volt kedve gyalogolni. Kékesi tulajdonképpen protekcióval került a hivatalba. A család egyik is­ merőse dolgozott ott, és őt hívták fel telefonon, lenne-e valamilyen állás, amíg újra megpróbálja a felvételit. Tehát gyakorlatilag egy évre szólt a man­ dátuma. Az első reggel végigvezették a hivatal osztályain. Mindenkinek be­ mutatták, mindenkivel kezet fogott. A sok arc, a sok név kavargott benne.” „Kékesi apját korán nyugdíjazták betegsége miatt, így kettétört a karri­ erje. Az őrnagyi előléptetését már nem kapta meg. Csak a forradalom har16 �Szépirodalom mincadik évfordulóján emelték meg annyira a pénzét, hogy nem kellett töb­ bé éjjeliőrként dolgoznia a nyugdíj mellett. Fiatal tiszt korában egyszer még tiszti becsületbíróság elé is kellett állnia, mert két cigányzenésszel kísértette magát a belvárosban.” Gyerekkorában sokat gondolkodott arról, hogy mi is lenne az értelme az életének, de erre felnőttként sem talált magyarázatot. Mire meghaltak a szü­ lei, tizenöt év különbséggel, ez a kérdés irrelevánssá lett. Kékesi abbahagyta az olvasást, és felnézett a feje fölött a polcra. Két könyv között meglátta a doboz gyógyszert. P ap L enke Tavaszi zene Úgy volnék, Uram minden nap áldott nap rejtett mozdulatlanságom fürgén hadd dolgozna a napsugáron az is lehet a madarak korcsolyázva lejtenek kávéillatú reggelek május érintetlen gyerekkor ma mennyi felszeletelt öröm egyhalomban kormosán rügyeznek a bajok a hálaadás dobogójára képzeletem fölkapaszkodva egyenes térddel, ott áll misén kívül mégis alázattal úgy volnék, igen, a képzeletem és a távolságok biztos felrajzolnak rendületlenül Uram eléd 17 �Esszé K elem en L ajos Fenntartani a folytatást Suhai Pál: Nomád szívvel Lendületében és visszaeséseiben annyiféle színt, az épülésnek és a ron­ csolódásnak annyiféle tapasztalatát, impresszióit és bizonyosságát veszi magára a lélek, hogy szinte már muszáj hinnie: a gyökereitől lenne elvágva, ha nem volna vele tovább a megosztás szelleme; nem tud meglenni kontroverziái nélkül, („élőt így játszat énvelem / a képzelet s valót a zápor - / tör­ jön követ tekintetem”) Holott a lélek, kivált az úgynevezett művésziélek az egység belső rend­ szere. Azon egyszerű oknál fogva, mivelhogy teremtő akar lenni. Szertelen­ ségeiben és ellentmondásaiban testesül meg; szoros folytonosságban van velük, s furcsa módon épp ezek igazolják létjogát. A termékeny lélek ugyanis minduntalan képességei tetőpontjára kíván jutni. Olyan egységes világ megteremtésén ügyeskedik, amelyhez maga szab törvényt; „a szentély homlokán felírva ott áll / körötted a súlyos falak / ha nem tartod rád omla­ nak” (A Scrovegni-kápolnában) Míg e lélek élete, amelyről Suhai Pál ír, egyfelől a szentély magányában zajlik, másrészről (elhívásának, vagy ha úgy jobban tetszik: szerepének lényegéből kifolyólag) a természetes élet ha­ tártalan égboltja alatt minden ellenerőt elutasít, ami gátolná a valóság minél teljesebb kimerítésében. Csillapíthatatlan szomjúsággal viszonyul a léthez, amelyet a forma új és még újabb variációiban hív elő. „Mégiscsak elindul­ tál, fölkeltél, megmosdottál, / ingedet begomboltad, magadat kigondoltad, / csontjaid helyre tetted, fejedet fölvetetted, / /...megnéztek, megcsodáltak, furcsállták, körbeálltak, / dongott a föld alattad, amint végigrohantad, / mo­ csáron átgázoltál, a boltig így jutottál.” (Jó napot, van szerencsém) A boltig! - hogyne! A világig! Ami itt persze azonnal több mint csere­ asszociáció! Egyszerre cél- és okviszony. Inger, affektus. Fesztelen szenve­ dély az iránt a világ iránt, amely a művész szemében szüntelenül korrekció­ ra szorul, s amelynek korrekciói az alkotásban válnak törvényessé. Suhai Pálnál jóformán minden (a nagyívű és plasztikus közérzetlírától az imittamott előtűnő tanáros pedantériáig) e törvényességről szól; miközben egyé­ nisége hatókörében nagyjából semmi sincs, ami irodalmi értelemben eleve valamiféle áthághatatlan szabály rekeszébe lenne szorítva: jószerivel nincs az a forma, amely ne állna rendelkezésére. 18 �Esszé így hát teremtő lelkülete számára mi volna nagyobb alkotói gyönyör, mint szabadságra lelni az árnyalatokban és szolgálatra szedelőzködni a vál­ tozásban? Szabadság, szolgálat, változás. Nincs-e mindeme állapotváltozatoknak egy közös képzettartama? Ki az, akinek idő, tér egyszerre aktivitás, intenzi­ tás, de ugyanakkor mintegy benne is lakik a cselekvésben és erősségeiben? „Mindig a summáját akartam / megfogni minden pillanatnak, / hajtottam éveim, a csordát.. Ki más is lehetne, mint a pásztor. A pásztor: a nomasz, amely ott visszhangzik nomád szavunkban. A nomádnak a szigora, szikársága és romanticizmusa mind megvan a róla keresztelt Suhai Pál-kötetben; találó a cím, amelynek nincs különösebben mély sejtelme, de kétségkívül változatos és gazdag az a gondolat- és érzés-hozam, amit a szerző Nomád szívvel begyűjt. A lírikus (minden lírikus) egy sajátos áldozatvállalásban ajánlja fel ön­ magát; a világ valóságáért és a valóság világáért: médium is, teológus is, de kőműves is: érzésekből és gondolatokból építkezik. (A költészetben több­ nyire a gondolat is elsősorban ráérzés.) Mindahány nekirugaszkodása: visszatérés az elemekhez. Legyen bár százféle lelki nyersanyaggal megra­ kott, a legszubtilisebb is: először, akár a kő. („Szavak adósa csak / az én. Még létre vár a mondhatóban ” - Almomban, Pista...) Suhai Pálnak elsősorban tán az önérzete a szabadsága, ez az alkotáshoz nélkülözhetetlen ősi elem az, ami nála folytonosan létre vár a mondható­ ban. A még el nem idegenedett, teremtő, tehát mindenért felelős én önma­ gában, azaz érzéseiben keresi a világ és a valóság képeit. Az ilyen típusú költőnél nincs, ami ne a lelkiségéből következne. Olykor még a külvilág sem egyéb, mint a lélek más néven. „Arcod tükrében ébredek, / ébredhetek csak önmagámra.” (Üveghullámban); „épp most tettem a verseidet le (...) súlyukat így latolom s emelem - edzem a szárnyuk alatt magamat” (Ven­ dégváró); „érzékeim tükörjátéka, semmi más, / kétségtelen, ez incseleg ve­ lem szünetlen” (A város falai alatt); „Angyalai a tiszta égnek / belőlem él­ nek, emberek.” (Angyalai a tiszta égnek)-, „Fejem fölött az ingó ágvég / gyümölcsei - haraphatom, / van fogam, gyomrom, s a tüdőm / és szívem is jó még.” (Nyárvég) Ne értsük félre: Suhai nem tér ki. A belső életre való szenvedélyes rátapadással nem volna helyettesíthető minden érték; nem volna helyettesíthető a verseiből csodálatosan kitetsző teljesség-akarás. Aki az önérzet árán sza­ badságra tesz szert, az nyitott az alakulásra; annak számára semmiféle kényszerítéssel nem jár belátni a szükségszerűt. Ekkor a belső szabadság tu­ lajdonképpen már egyet jelent a szellem minél szélesebb kiterjesztésével: most kell mérlegelni, hogy a jellemre nézve az élet ok-e vagy okozati té­ nyező. E latolgatást mindenki maga csinálja. De akárhogyan is, az bizo­ nyos, hogy se a magány, se a kollektivitás nem fogja érintetlenül hagyni. Ez az örök ismétlődés ad okot a visszatérésben való bizodalomra - kívül-belül 19 �Esszé érzett hatások kereszttüze támaszt fel bennünket nap nap után. „tiéd a kertje s bent a konyha / és mind, mi benne forrt, hogy össze / az élted másokéval kösse”. (Tiéd e ház) A Nomád szívvel pontosan azt fejezi ki, hogy minden egyes mű végkö­ vetkeztetése csak önmagára vonatkoztatva megingathatatlan horderejű; a végkövetkeztetés azonnal kérdéseket vet fel; a nagy költők (kénytelenül vagy sem) ismétlik önmagukat. S ha egy mű a maga megtestesülésében máris kérdések forrása, természetes, hogy visszhangra vár. Hatásra hatást remél. E szembeszökően banális tény nyomán Suhai a lehető legszélesebbre tárja az alkotói magányban született s oda beágyazódott szabadság, költé­ szet és körülmény némelyeknél hét lakatra zárt officináját. Némi túlzással szólva: kötetének nagyobbik része kivonat egy lelki és intellektuális síkon folytatott literátusi postaszolgálat nyilvánosság elé bocsátott főkönyvéből: nem sok költő akad, aki Suhai Pálnál készségesebben meneszt verset céh­ társainak; megannyi költeménye jár közbe egy meglehetősen széles szak­ mai rokonság halhatatlanságáért. Vagy a már meglévő öröklét felszításáért. (Amúgy a kölcsönös versajándékozás, lírikusok plénum előtti, versbe fog­ lalt egymás-méltatása, személyes intimitások kipengetése ma kiváltképp le­ hengerlő divat.) Amikor egy lélek egy másik lélekben tulajdon kiegészítését véli felfe­ dezni; vagy amíg az a másik lélek emezt addig s olyan eltökélten perzseliingerli, hogy az érzés okvetlenül verset nemz, rendben van. Az irodalom mindig is merített önmagából. Suhaiban viszont ilyen értelemben már-már túlteng a nyugtalanság („mindig a nyugtalanság volt az étkem”); a Nomád szívvel szerzője rendkívüli forgalmat bonyolít le: mestereket másoló szerep­ vers (Szabadszálly; Sestina ciklus), szakmai hódolat (IV. Henrik az égbe in­ dul), palimpszeszt (Hűlt helyén farkasoknak; A nő), sőt baráti panegirisz (Vendégváró; Karácsonyesti idill) - nem előfordulnak: majdhogy üzemi termékbőségükkel tarkítják Suhai Pál verséletét. Egyébként kivételes mes­ terségbeli kegyelemben bontakozik ki ez a társulási vágy; a Nomád szívvel bőven alkalmas lenne bármilyen formatörténeti-poétikai enciklopédia tüze­ tes illusztrálására. A legősibb alakzattól a legmodernebbig a szerző briliáns módon tölt ki akárminemű formai rekeszt. Van itt szonett, akrosztichon, limerik, haiku, anakreóni vers, prózaköltemény, egysoros vagy éppen esszélí­ ra, szabadvers. Mi több: egészen speciális, viszont nem okvetlenül szeren­ csés verstenyésztés is zajlik. Például a két szonett a Mérlegen és a Botló léptek utolsó három sora betűről betűre azonos. Majd ugyanez a fogás szo­ rongatja az Irodalmi kerekasztal és az Opponálom a kritikát című verseket: kétszer tizennyolc sor, ebből az első négy és az utolsó három sor megint is­ métli egymást. Sejthető, még inkább magyarázható a verbális egyenlőségté­ tel, de a végeredmény közel sem olyan eredeti, pláne mély, mint tán a szer­ ző felteszi. Akinek írásenergiája különben csodálatos hullám tünemény: év­ tizedenként áll elő, közli a hátsó könyvfedélen, egy-egy új kötettel, s az 20 �Esszé ígért megfontoltság csakugyan megvan, ám az aszkézis mellett például a Nomád szívvel lapjairól nem mindennapi írásenergia, íráskedv sugárzik; va­ lóban tüneményesen sokszínű e könyv. Más kérdés, hogy a fogalmazás te­ matikai vibrálása, a kedélyváltások, az, hogy Suhai Pál sűrű szellem, józan szellem, tele egészséges malíciával; hogy már-már önveszélyesen evilági; az, hogy annyira a konkrétumokhoz tapadó, nemcsak sokszínűséget, alig utolérhető naturalitást szül, hanem kilengéseket is: önszigorát nem ártana keményebbre fogni. A kvaterkázó zsánerversekből (a Két költői levélhez,; a Janus Pannonius lázbeszédéhez; a Petite morfhoz hasonló darabokból) ke­ vesebb is elég lett volna - elég, mert a Nomád szívvel feleslegei fölött nagy­ szerű versek egész sorából világít az eredetiség. (.Dimenziók; Tengeralattjá­ ró; Halotti beszéd; Megállunk majd a Nap-majornál; Enrico Scrovegni lá­ tomása; Fülkefényben) Némileg patinázott, a régi nagy iskolák hangfoszlá­ nyait fölerősítő, szenzitív líra a Suhai Pálé, bízik az erkölcsi következetes­ ség tanító hatásában, a tiszta költői realizmusban. ízlése, szabatossága, kép­ zetkincse (ez eleve lélekgazdagság!) pedig alkalmassá teszik arra, ami talán a legtöbb: versről versre utat venni a lehetetlen felé; megmutatni, hogy a legkisebb dolgokban, a legjelentéktelenebbnek tűnő tárgyakban is univerzu­ mok rejlenek, emberi érdekű tartományok. „Tisztellek hát kifent késedért / te élni-halni bátor - testvér / innen, a szomszédos utcából / s a múltból: a lét túloldaláról...” - hja Suhai Pál a Kakasvágóbán. Egy bizonyos hagyomány visszaállításával az egység megteremtéséről és a korlátlanság kiterjesztéséről volna itt szó? Arról, hogy egy költő megint az összhangot célozza meg? Délben, mondják, bele kell nyugodni, hogy dél van. Ha eljön az alkony, lenyugszanak a fények. Nem baj. Ebben a mi szorongó, totális történelmi korunkban (mely „gazdaggá úgy tesz, hogy kifoszt”) az embert, s kivált, ha még költő is, százféle napszak tölti el. Mikor nincs abszolút igen, se abszo­ lút nem, muszáj naponta betömi a dolgok rendjébe, a színek, nüánszok tar­ tományába. S aligha mindjárt a harmónia végett. Már az is elég, ha árnyala­ taik ellentmondása feloldódik egy különös szerelemben; tudniillik abban, hogy mindenek dacára, hogy mégis adva van az élet. Aki kifejezi önmagát, megszünteti a minden-tagadás, a szellemi, lelki vákuum indokait. Nem igaz, hogy „itt belül, ott kívül a Semmi / minden tör­ ténés végső” summája: mert már ez a kijelentés is helyreállít valamit. Az al­ kotás pedig (mihelyt s amíg elismerjük) fenntartja a folytatást. (Napkút Kiadó, Budapest, 2015) 21 �Szépirodalom D ukay N agy Á dám Csak nagyon Gyere már, kérlek, s ha leg­ közelebb jössz, legyél egy szó, vagy ha indián vagy, egy toll az imámban, hogy amikor jön az igazi éjjel, ami bár ne volna, s amikor aludni lenne muszáj, s amikor épp úgy nem tanulok a hibáimból, én, a ma­ gány világbajnokaként, s aki nem akart - így mondják, mondták senkivel rosszindulatba keveredni, csak kiszellőztetni a szívét, a golf­ sapkáját, hogy bírja még a szer­ vezete, amit a lelke igényel, papírrá aszalódott nyelvvel, a légyzümmögésben álló leve­ gőben, a testnek nyújtott béke­ jobbal, hogy valamelyest, ha lehet, mégis vigyázzon magára; vagy n e -----a lényeg csak az, hogy nagyon. 22 �Szépirodalom D ukay N agy Á dám A mentőmellények sem Kakukktojásként marad­ tunk a falióránkban, mert késett az álom, és tudtuk, hogy az ébredés sietni fog, és bár több ideje lett volna, de egyszer csak megérkezett a pontos idő, s azt kérdezte, ha tudnánk a halálunk helyét, elkerülnénk-e mindörökre, vagy legalább reggelig, mi meg a maár gyula-féle méz­ barna félhomályban pislog­ tunk, összhangban, akár a szin­ kronúszók a víz készen kapott igazságával, amiben a mentő­ mellények sem érték el Krisna partjait; mégis élnünk kellett, bár már csak köd szitált bordáink mögött, s olyan csönd lett szív­ csarnokainkban, hogy azt sem merted megkérdezni, melyik irányba keverem a teámat, s csak magunkat, nem egymást karolva rohantunk teljes sebes­ séggel a vég felé, aminek a cél­ egyenesében, emlékszel?, ne­ vettünk is. 23 �Esszé M árton R ezső A zongora kielégülése Kicsit későn kapcsoltam át, a koncert már elkezdődött. Az elejét nem láttam, de el tudom képzelni. A hatalmas színpadon egy magányos zongora és egy szék. Mintha egy óriási papírdobozba tették volna, melynek az elülső oldala hiányzik. Díszlet nincs. Nem kell. Majd O feldíszíti. Bejön a szín­ padra, a reflektorok követik. A közönség lelkesen tapsol. Finoman megha­ jol, de csak a teste. A lelke már nem ott van. Az már készül az aktushoz. Még néhány automatikus mozdulat. Megigazítja a széket és leül. Kotta nincs. Nem szükséges. A kotta a lelkében van. A lelkében, mely mostanra már újra egyesült testével. Szemével végigsimogatja a zongorát. Egy kis ember. Egy nagy muzsikus. A zene prófétája. Isten meghosszabbított keze. Az ezredforduló Bachja. És a varázslat megkezdődik... A zene lassan moz­ dul. Méltóságteljes hattyú a tavon. Harmatcsepp hull a fűszálra. Éj kapuját hajnal záija. Fehér pillangó piros pipacson. Szilaj szarvas szalad az avaron. A zene szárnyal. A kis ember óriás lesz. Táncol, ugrál, görnyed. Bizet kar­ csú torreádora. Muszorgszkij töpörödött gnómja. Dalol, nyög és hörög. Chagall repül a színpad fölött. Teste hullámzik. Talpa ritmust ver. A zene egyenlő a szerelemmel. Kicsit lecsendesül, már-már megpihen, majd újra­ kezdi. Kínai selyem és a Napisten tüze. Brutus tőre s az apacsok szüze. ír tánc, néger blues és magyar cigányzene. A zene vibrál, hömpölyög, majd megnyugszik. A megfáradt test verítékben úszik. Ujjai még egy utolsó csó­ kot lehelnek a billentyűkre. Pillanatnyi csend. A közönség őijöng, felállva tombol. 0 még nem hall­ ja. Lassan magához tér. A negyvenöt perces aktusnak vége. Feláll, kezét összeteszi és meghajol. Magához veszi az órát és kisétál. A z o n g o r a k é je se n n y ú jtó zik az ü res szín p a d o n . M a e ste k ie lé g ü lt... K e it h JARRETT a z o n g o r á v a l szeretk ezett... 24 �Szépirodalom Szávai A ttila A kék toll 2. rész (1. része a Palócföld 2016/1. számában olvasható.) JOLÁN: {Mérgesen.) Hát neked meg pont ehhez nincs semmi közöd. Miért, nekem van ahhoz közöm, hogy mit veszel a boltban bevásárláskor? A kétdekásokhoz? Amiket kispórolsz a konyhapénzből? A dugipiát? Hogy aztán otthon meg szidod a kormányt, hogy milyen drága min­ den? Irma, ugye nem akarod, hogy megtudja a féljed, hogy stikában nyomatod a kétdekásokat a spájzban? Hogy ez tartja össze a házassá­ gotokat. Szerintem hülyét kapna a férjed. Tisztára idegre menne. Szo­ ciális otthonba. Ezt te sem akarhatod, Irmuskám. Ir m a : Te kígyó. BORIKA: De legalább tud egy kicsit főzni, ahogy hallom. A Bélád. {Moso­ lyog, elismerően bólogat.) Jolán: {Nagy hanggal folytatja.) Ez aztán tud, hehh! Nem is mondom, hogy ez a hülye bazsalikomot tesz a zöldséglevesbe. Nem is mondom, mer’ csak égetem magam itt, mint az olajos rongy. {Főzésről van szó, könnyű, kedvelt pálya.) A bazsalikom az para­ dicsomos étkekhez van, hajói tudom. Abba jó. Nem? B o r ik a : Jolán: {Bélára mutogatva.) Ennek számít ez szerinted? Hogy paradicsom-e? BÉLA: {Próbálja védeni magát.) Szerintem finom bazsalikommal a zöldség­ leves. Nincs előírva az sehol, hogy nem lehet. Ha akarom, papayát főzök bele, articsókát. JOLÁN: {Kiabálva.) De nagy vagány lettél, te szerencsétlen! De vagánykodsz. Otthon meg sunyítasz, mi? Összerezzensz, ha hangosan rád szólok. Bezabszemelsz. Igaz? Fogpiszkáló nem férne be. Igaz? Eser­ nyővég. A szomszédok előtt teszed magad, mi? A megmondásoddal. Na, csak menjünk haza. Leszel megint a sarokba. Előszobázás. Lesz majd, ne félj. Aztán nyüszítesz majd estére megint, hogy éhes vagy, nem bírsz tovább állni. (A nők felé.) Látjátok, nem bírok vele, 20 éve nem. De... {Elgondolkodik.) mintha mégis irányítgatnám, vagy mi. Mellette lehetek az, aki, ahogy ő is mellettem lehet igazán az, aki. Ami. 25 �Szépirodalom Aki valójában. Egy barom. Látja, Irma, teljesen telebeszélte a fejem a hülyeségével, de mintha én lennék az őrangyala. Ilyen baromságot. Ir m a : Vigyázz! Az angyalok azért nem baromságok. Irma, drágám, és hogy vannak az angyalaid? És tényleg vannak azok a jelek, a ...várj egy pillanatot, hogy például, ha egy fehér tollat látok, találok, mittudomén, boltba menet, az annak a jele, hogy velem van az őrangyalom? Cccö, és akkor az mi, amikor hetvenkettőben tollfosztáskor összeverekedtem a Bélával? He? Akkor még volt mersze a baromjának. Az asszonyok meg szurkoltak, hogy hajrá, Béla. Mi meg bokáig gázoltunk a toliban. Lábszárig. Dulakodtunk az angyalok kö­ zött? Irma, te se veszed ezt be? Akkor ott egy komplett angyalizé volt? Angyalflotta? Ott a téeszmajorban? Egy olyan ateista helyen, abban a rendszerben? Ne hülyítsél már! Jo l á n : (Béla a távolba mered, eszébe ju t 1972, a tollfosztós eset. Hosszan mereng.) nem azért, de tényleg nem... de szerintem ott, akkor történt vala­ mi kettőtök közt. A közös kapcsolattal. És ennek nincs köze a vallás­ hoz. Nem sok. De ott tényleg történt valami a közös sorsotokban. Ta­ lán valami túlzott közlési vágy volt odafentről, odaátról, izé, mindegy. Valamiért. Talán az volt a határ. Hogy onnan másképpen lesz. Hogy csak másképp lehet. Hogy ott megkaptatok minden jelet. Egyszerre, amit amúgy egész életetekben kaptatok volna meg, egész az utolsó percig. Ott megkaptátok, abban az órában. Fene tudja. Mert talán van bennetek valami, hogy van valami mégis. Hogy egyikőtök a kulcs a másikhoz. Önmagátokhoz. Nehéz ez. így itt a tiszta levegőn. Otthon jobban megy ez. Ir m a : É n JOLÁN: A m a c sk a - é s fü stö lő sz a g b a n . Irm ám , m é g m in d ig o ly a n a sz a g a la ­ k á so d b a n , m in t m ik o r a z állatkertre d ob n ak e g y h o rd ó ró zsa k ö ln it? Szantálfa. De mindegy. Hagyjuk, ha sértegetsz. Engem is. Megértem a Bélát, hogy inkább nem beszél. Teljesen megértem. IRMA: Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézzétek meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák minden­ hol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. BORIKA: Én ilyeneken otthon a lakásban szoktam tűnődni, füstölő, konvektor­ meleg, macskaszag. Ezotérium. Kit érdekel. IRMA: Jo l á n : M i? IRMA: E zotériu m b an . íg y n e v e z e m . 26 �Szépirodalom JOLÁN: Na, elég volt, hagyjuk ezt az ökörséget. IRMA: A to llfo s z tá s. Jolán , m o s t a z e g y s z e r h a llg a ss rám , h id d e l, tu d om , m it b e sz é le k . É s sz eretettel m o n d o m , k érlek . Hagyjad már azt szeretet... JOLÁN: a z á llan d ó szeretetet. Nem unod még? Szeretet... Ott, akkor, hetvenkettőben a tollfosztáskor tényleg történhetett vala­ mi nem evilági. Hányszor mondtam, hogy figyelj a jelekre. A fehér toll is egy jel. Pláne, ha lábszárig gázolsz benne. Történt ott valami. IRMA: Jolán: Ja, tényleg történt ott valami, kukoricacsuhéval tömtem be a Béla száját, hogy fogja már be. Mert, hogy ő csak jót akar. Meg szeret. Ha a bokán rúgás az szeretet. Bokán rúg, és azt mondja, kapjak már észbe. Hogy ő nem akar bántani, de az ember könnyebben változtat az életvi­ telén, meg az ilyen szabatos izéken, ha jelentkezik valami fizikai, szó­ val ilyen testi jel. Fájdalom, például. Kis kellemetlenség, hogy hoppá, valami nem oké. Megszédülsz a kerekes kút mellett. Oké, ezt elvárom a hasnyálmirigyemtől, koszorúeremtől, Irmám, de nem a Bélától?! Hát mi ő az én hasnyálmirigyemhez képest? Nézz rá! (Béla újságot olvas, nincs képben, miről beszélnek. Illetve talán nagyon is. Titokzatos figura. Idegesítő a hallgatása. Egy bomba a robbanás előtti pil­ lanatban.) IRMA: Elmondok neked egy titkot. Remélem, tudsz titkot tartani. JOLÁN: Ccö. .. Titkot, te, pont nekem? Kíváncsi vagyok. IRMA: Figyelj! Almomban megjelent az őrzőm, szóval az őrangyalom. JOLÁN: Na, most hagyd abba. {Félrehívja Jolánt, a színpadi balon folytatják, Jolán vonakodik, de végül belemegy, Béla olvas, Borika mosolyog.) Tudom, hogy érdekel. Tudom, hogy ez csak egy látszattagadás, Jolán. Otthon meg bújod az ezoterikus irodalmat. Ismerem a könyvesboltost. Elmond ezt-azt, vá­ sárlói szokások, ki mit vesz. IRMA: JOLÁN: {Zavarban.) Öőő... én... nem magamnak, egy ismerősömnek ve­ szem ezeket. Most mit tagadod? Nem ciki ez, hogy fejlődni akarsz. Én mindig tud­ tam, hogy van valami értékes a randa modorod alatt. Szóval megjelent az őrangyalom. És képzeld, igazat adott. Azt mondta: igen. Igen a kék tolira. Hogy létezik a kék toll. Jól figyelj ide, elmagyarázom. Van ne­ ked emléktárgyad? Amire, ha ránézel, szép emlékek jutnak eszedbe. IRMA: 27 �Szépirodalom Hát, van. Képzeld el, te boszorkány, hogy van. A Béla. A Béla az én emléktárgyam. A kabalám. Ránézek és eszembe jut, hogy de más­ képp is lehetett volna régen. De... én nem tudom. Irma, régebben a Béla fárasztott már azzal, hogy hangolódjak rá az őrzőre, az izére, őr­ angyalomra. Olvasta Béla is valahol. Hangolódjak rá. Esténként. Az­ tán ott meg lehet beszélni a dolgokat, a ráhangolódásban. Hogy mit akarok. Hogy majd érzem a dolgot. Sugallatot vagy mit. Hogy ráérez­ ni, mi a jó nekem, a Bélának, a közös jövőnek, hogy is mondta, külde­ tésnek. Én mondtam is, ahogy tudtam. Hogy javuljon meg a Béla. Jo l á n : Nem azt akartad, hogy a saját igényeidnek megfelelően változzon? Mert az nem jó. Kell alkalmazkodni is. Elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Szeretet. Szeretet, Jolán... Ir m a : Nézd már ezt a Bélát... Hogy lehetne ezt elfogadni... De, aztán egyre gyakrabban éreztem, hogy talán én vagyok, akinek az a küldeté­ se, hogy egy ilyen Bélát irányítson, neveljen, igazítsam neki az élete karámját. Hozni-vinni a kerítést. De sok olyan is van, hogy nem csak érzem, de hallom is azt, amit akarok, ami a vágyam, álmom. Erősen hallom, de nem hangokkal, nem tudom... nehéz erről beszélni. De mi van, ha azokat a hangokat csak én izélem, mantrázom. Hogy tehát nem az őrző, hanem csak én. {Idegesen.) Ahh... hagyjuk ezt az egész hü­ lyeséget. Még ilyet, hogy őrző... JOLÁN: Bélának is biztos meg vannak a saját értékei. Szerintem jó kabala a Béla. Megérzem én ezt. Na, de a titok. Az őrangyaloknak is van kaba­ lájuk. Annak az őrzőnek, aki emberi alakot ölt, a kedvenc, féltve őrzött tárgya, a kabalája: egy kék toll. Egy kék toll. Tudod mi az őrző, nem? Ir m a : {Megmerevedik, mint akinek leesik a tantusz, majd felsikolt, szája elé kapja tenyerét). Nem. Én tudtam. Van... nekem van... Egy kék toll. Én tudtam. Mindig is tudtam. De nem. Ez nem igaz. Már értem. Mindent értek. A Béla. Nem. Ugye, nem? Hogy én lennék a Béla őran­ gyala. Hogy én... {Bélára néz, hosszan, Béla rejtvénytfejt.) JOLÁN: Van, mikor emberi alakot ölt az őrző. És ezzel, hogy emberi alakot ölt, bizonyos emberi tulajdonságokat is felvesz. Látszatra ugyanolya­ nok, mint a hús-vér emberek. Talán én is az vagyok, talán te is. Sok­ szor ki se derül az igazság. Egy élet eltelik úgy, hogy nem derül ki az igazság. De van, mikor a küldetés érdekében egy sorsfordító esemény során kiderül. Tudatosul az őrangyalban és az őrzöttben is. Ehhez va­ lami nagyon különleges esemény kell. Amitől megváltozik az élet. így, vagy úgy. Ir m a : 28 �Szépirodalom Jolán hátrasandít, Béla rejtvényt fejt, Borika mosolyogva nézelődik, látszik rajta, hogy magában mondja a parkot, fákat, állatokat, a szokásos szövegét. Jolán, miután nyugtázza, hogy nincs veszély, folytatja.) Képzeld, nekem van egy kék toliam. (Irma lefagy.) A fosztóban talál­ tam, mikor verekedtünk a Bélával, ’72-ben. Egy kék szakszervezetis go­ lyóstoll. Beleállt dulakodás közben a talpamba. Ott lett vége a tollfosztós verekedésnek. Meg másnak is. Az utolsó események, mikor valami érzelmeket láttam a Bélán. Ahogy beleléptem a golyóstollba, belém nyi­ lallt a fájdalom és leültem. Azt gondoltam, ez egy jel. Azóta őrzöm azt a tollat. Elzárva. Évente néhányszor előveszem, kívánságokat írok vele egy papírlapra. És képzeld, azok teljesülni szoktak. Apró dolgok, de ígyúgy, teljesülni. Többé-kevésbé. Azóta a Bélára is másképpen nézek. Azóta tudom, hogy nekem ez a feladatom. A Béla. Hogy jobb embert faragjak belőle. Hogy embert faragjak belőle. Most nézzen rá... JOLÁN: Jolán, ha csak veszekszel vele, attól nem lesz jobb ember. Felülkereked­ nek az emberi tulajdonságok, emlékszel, mit mondtam. Tudod, benned, a negatív energiák, a düh, az ingerültség. Le kell ezeket küzdened... IRMA: (Jolán félbeszakítja.) De nem. Miért beszélek én n e k e d tekkel visszaindul a padokhoz.) JOLÁN: erről?! (Lendületes, haragos lép­ (Utána szól.) Jolán, ne húzd fel magad, kérlek. Nem tudhatjuk, hogy ki hol tart a mihez képest. Az a legrosszabb, ha alapból lebecsüljük a másikat. Indítsuk a lóversenyt pozitív pólusból, ha érted. Ir m a : (Visszaülnek a padra.) Látod, megint kezded. Megint kezded azt, Irma, amit nem értek. Itt foglak hagyni a fenébe. Fejtsen meg a Béla a nagy rejtvényfejtős izéjé­ vel. Az mindig kitalál úgyis mindent. JOLÁN: Hogy tehát ne egyből rosszat láss a másikban. Hentesnél, lottózóban. Bélában. Hanem tételezzük fel, hogy a másik jó. Pozitív energia, Jo­ lán, szeretet. IRMA: JOLÁN: Jó ?! N é z z B élára! Miért, egészen jól néz ki a Béla, a lélek kicsit megviselt, azt látni, az kiüt az arcra is, de amúgy szerintem semmi baja. Na és, ha bokán rú­ gott? Van, mikor bokán rúgódik az ember. Bokán rúgja a sors. Vagy akármi. Hogy kapjon már észbe. Van, hogy az ember saját magát rúgja bokán. Ha érti. Ha nem érti. A lényeg, Jolán: a jelek. Ott vannak. Csak észre kell venni azokat. IRMA: 29 �Szépirodalom Most nézzétek meg, milyen sz é p környéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. (Széles mozdulatokkal mu­ tatja a parkot.) BORIKA: Na, erről tudnék mesélni. A z önbokánrúgásokról. Igaz, Béla? Nem hiszed el Irma, de ez tényleg bokán szokta magát rúgni. Megyünk az útcán, veszekszünk, ez meg a vita kellős közepén, épp, mikor jó lenne már, értitek, egyszer csak felszisszen. Nézem, mi van, azt mondja, bo­ kán rúgta magát. Megy az utcán és saját magába botlik. Hülyéje. Én nem is értem, miért vagyok ezzel együtt. Érted, Irma? Te ilyen értős­ nek tűnsz, de, izé, mindegy. Mintha nekem muszáj lenne ezzel csinál­ nom az életem. Most nézzetek rá. Minek pazarolna erre egy őrangyalt a mit tudom én, a szóval tudjátok, templomba járó vagyok. Nem mon­ dom ki. Minek ebbe a szufla, a gondoskodás? JOLÁN: IRMA: N in c s e n e k v é le tle n e k . Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézzétek meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák minden­ hol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. BORIKA: (Rövid szünet) (Odaül Béla mellé, közvetlen mellé, belenéz a rejtvényfejtésbe.) Aztán Béla, hogy megy az a fejtés? Látom, hogy azért jól elvagy, még, ha van­ nak is bizonyos körülmények, ugye. (Fejmozdulattal Jolán felé célozgat.) IRMA: (Borika mosolyog, elismerően bólogat.) BÉLA: (Örömmel hangjában, végre valaki érdeklődik iránta.) Hát, tudod, már fiatal koromban is szerettem, na, gyere csak közelebb, még meg­ hallja ez a boszorkány, szóval, szerettem, tudod, kideríteni a titkokat. Fejteni. Érted? Azzal is csak több az ember. Na, na-na!!! Elég legyen ott a kóperálásból. Elég! Béla... Bé­ la... vele bezzeg beszélsz, mi? Irma, mit hülyíted azt? Mit akarsz tőle, mi? Menj onnan, amíg szépen vagyok! JOLÁN: IRMA: D e h át é n c sa k id eü ltem b e sz é lg e tn i. BÉLA: Hagyd, Irma. Majd abbahagyja. Mintha megnyomódna ilyenkor va­ lami gomb, kapcsoló, vagy mi a lelkében. Egészen megváltozik. Nincs beszélgetés, nincs! De nagy lett a jókedved, Béla! (A nők fe ­ lé.) Régen esténként már tíz perc után kicsattant a jókedve, aztán meg mi lett. Előtte még, hogy úgy mondjam, sok csepp követ vájt, értik, JOLÁN: 30 �Szépirodalom egy kis szex, ha nagyon felidegeit. Marhája. Kicsi volt a bors, de erős. Egy kész kis báránybőrbe bújt farkas. Azzal hencegett mindig, hogy ugye az aranykulcs minden ajtóba beillik. Értik, hogy mennyi nőnek udvarolt. Aztán bor be, ész ki. Most megint minek teszed itt magad, Béla? Pofázni azt tudsz, mi? Ir m a : Jolán, kérlek... JOLÁN: És azt nem mondod el, mikor hatszor akartál velem sms-ben szakí­ tani? Mert gyáva voltál személyesen megtenni? Mert tudtad, hogy úgysem tudsz elhagyni, akármennyire is akarsz? Mert legbelül, legmé­ lyebben a roskatag lelkedben mégiscsak szeretsz, vagy valami? Csak nem bírod elviselni, hogy én dominálok a kapcsolatban? A férfiúi, he­ he, büszkeséged, Béla? BÉLA: Mert inkább éreztelek várkapitánynak. Mint nőnek. JOLÁN: {Irmáék felé.) Most nem? Nézzétek meg! (Kissé félreáll és teátrális mozdulattal mutatja a Bélát. A férfi megszégyenülve, dühösen nézi az újságját. M ajd’felrobban. De elfojtja. Béla nagy elfojtó, látni ezt az arcán. Ahogy minden nagy elfojtón látni a nagy elfojtások arcnyoma­ it.) Hónapokig kínlódtunk, hogy költözzünk össze, de te, Béla, feszt el akartál hagyni! Sms-ben. A spájzból. Mert tudtad minden alkalommal, hogy ha személyesen tennéd meg, akkor ágyba vittelek volna. Össze­ engeszteltük az ágyneműt, újra és újra. Megszeretgettelek és kész, le­ nyugodtál, aztán a vihar utáni csend. Nézni a plafont, mint egy kony­ hakőre esett vajas kenyér. A repedések mintáit, aztán, magyarázni, Bé­ la, a plafon vízrajzi ábráit, mintha mi sem történt volna?! Mutogatni. Ez vagy te, Béla. Mert nem mertél személyesen szakítani. Bélukám, ha személyesen akartál volna elhagyni, már rég összeköltöztünk volna. Te szerencsétlen! {Hátulról tarkón veri.) BORIKA: Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézzétek meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák minden­ hol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. JOLÁN: Kussoljon, Borika! IRMA: Na de Jolán, Borika igazán nem tehet semmiről. JOLÁN: Majd én megmondom, hogy ki tehet kiről. már sok, Jolán, elég, nem látod, hogy kikészült már a Béla. Nya­ kig van már vörösödve. Remeg is. IRMA: E z JOLÁN: Majd ha én mondom, hogy elég, akkor lesz elég, megértetted? Nézd a vén öregasszonyját, belekotkodácsol itt nekem a hogyhívj ákba. Béla, 31 �Szépirodalom te mondtad neki, hogy szóljon rám, ugye? Tudom, hogy te izéltél a fe­ jeddel, intettél mi, hogy szóljon közbe. Azt hiszed, nem tudom? Tudok én mindent! (Borika mosolyog, elismerően bólogat. Jolán odamegy Béla elé, egészen közel.) Jo l á n : Hogy mindig akkor jön a postás, mikor éppen letollak valami bénázásodért, éppen akkor jön valaki. Gondolod, hogy nem látok a dolgok mögé? Hogy jelzel nekik, mikor már nem bírod? Hogy szabadítsanak fel téged, ha éppen vitahelyzet van? Tudom én, hogy mi megy itt mö­ göttem, nagyon is, hogy tudom, a rongyos életét a szabotázsának. És Béla, büdös vagy, mint akinek rohad az aurája. Mert mindig vitahelyzet van, hogy neked ebből áll a világ, hogy vita, meg vita, meg botrány, hogy ebben érzed jól magad, (.Lassan feláll a pádról.) mikor a másikat hülyének nevezheted, hallod, te szukabo­ gáncs, te élvezed, mikor mást alázhatsz, látni a kéjt az arcodon. Erre izgulsz fel, hogy ordíthatsz valakivel. BÉLA: (Borika mosolyog, elismerően bólogat. Örül, hogy Béla felveszi a kesztyűt, végre valami férfias mozzanat.) {Hangosan) Most leszámolunk, elég volt a 20 évnyi sértegetésből, elég volt az alázásból. 20 évig állni esténként az előszobába, hogy ne mászkáljam össze a felmosásodat. Mert neked ez az esti program, hogy felmosófa, domesztosz, nem ám mozi, cirkusz, esti sorozat. Hogy meddig kell még bujám a te stílusodat, hogy egy állatnak nézel, mi? (Borika mosolyog, elismerően bólogat.) Hogy bárkivel találko­ zunk, állandóan és mindig csak az van, hogy de béna a Béla, ez se megy, meg az se megy neki. Na, de ennek most vége. BÉLA: Jolán: De nagy a pofája valakinek! {Szemben áll a férfival, megüti annak bal vállát.) Igen, hozzám érnél, mi? Dehogy mersz te hozzám érni. Nyúlbéla. Az vagy. Azt hiszed, ha hangoskodsz, az segít a szerencsét­ len fejeden? Nézzél már magadba! Én húzlak ki a szarból, én csinálok embert belőled. (Lök rajta még egyet.) Annyi bátorságod sincs, mint egy vödör gipsznek. BÉLA: N e h o g y te le tö m je m g ip s s z e l a szádat! N e h o g y arra éb red j, h o g y h ú z a g ip s z a szá d b a n , lö k i s z é t a z am algám ot! B o r i k a : Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézzétek meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák minden­ hol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. 32 �Szépirodalom Gipszelni se tudsz, te majom. Semmit se tudsz, mit izéled magad, mi? Csinálod. De tudnám, hogy mire? Annyi bátorságod sincs, hogy közeledj hozzám a hitvány testeddel. És vedd már észre, hogy mással vezetem le a szexuális feszültséget. Hát mennyi jelét adjam ennek? (Kíméletlen, hideg higgadtsággal.) Csallak Béla, 10 éve csallak a Sehonnayval, a pókhasú biztonsági őrrel. Mert neked már arra sincs bá­ torságod, hogy hozzám érj, ahogy jólesik, Béla. 10 éve nem nyúltál hozzám, Béla. Esetleg magadhoz, de szerintem ahhoz is nyúl vagy. Utoljára 10 éve izéltem veled, amennyi eszed van, már nem is emlék­ szel. De csak bénáztál, Béla. Csak kotorásztál, a kedvedre, a nyolccen­ tis kedvedre, Béla. Én nem voltam fontos, csak a magad boldogsága volt fontos. A magad nyolccentis boldogsága. JOLÁN: (Érzi, hogy kényes pontra érkezett a vita, próbál közéjük állni.) Jól van, jól van. Ennyi szépen elég is lesz mára. IRMA: BÉLA: M o st m ár e lé g a z an yád h é tsz e n tsé g it, fo g ja n a k le , m ert m e g ö lö m , hát te te lje se n k ic sin á ltá l e n g e m ! (Egészen közel megy Jolánhoz, egy­ beér a leheletük, fújtatnak mindketten. Béla pofonra emeli kezét, de Jo­ lán hangosan kiröhögi. ) Te szerencsétlen, te még egy pofont se tudsz adni. Nézzék még, hát nézz már magadra, hogy nézel ki, neked még egy jobb tenyeres pofon sem áll jól, hát mit akarsz te ? (Béla balból lekever egy tenyerest Jolán­ nak. Mindenki meglepődik, Jolán is, Béla is, a két nő is. Borika moso­ lyog, elismerően bólogat.) JOLÁN: Balból megy, látod? Innentől végeztünk egymással. Kell még? (Még egyszer megüti Jolánt, a nő majdnem földre esik az ütéstől, valamije vérzik a fején, nem tudni mije, haja az arcában, liheg. A nő a másik két nőhöz fordul segítségért.) Fogjátok már le! Nem látjátok, hogy meg­ őrült? Meg fog ez engem ölni teljesen. (Az egyik nő mögé lép, mintegy fedezékbe. Béla elkezdi felgyűrni az ingujját.) BÉLA: (Folytatás a következő lapszámban.) 33 �Szépirodalom K eszthelyi M angó G abriella Ősz, az a másik sárga tetemek felett szikkadt karjukat ég felé tartva állnak az útszéli fák a mulandóság csendjét leheli a reggel az ablakszegletbe s éji béke liheg a kéménytetőkön béke csend és halál fogódzkodnak össze s az Ember riadtan menekül halvány fénnyel éled a ködös napsugár mécsest gyújtva a Föld felett még élek miközben a krematóriumi láng körülölel bevégeztetett Ősz Szécsényben a harsány kedvű nyár lassan nekifáradt s színes ruhát termett a monotonzöld fáknak madársereg indult más nyarat találna szárnyaszegletében vele repül párja égető tüze bóbiskol a napnak foga serkent immár a pirkadatnak 34 �Szépirodalom K eszthelyi M angó G abriella Csend a Cserhátban elült a szél s az őszi levelek fáradtan pihegnek kocsányaikon pillanatnyi vagy hetek csendje szakad a dombok fáradt hajlati közé ropogó levelek nyaldossák az utat időtlenül hajlik hozzám az ősz napsugár serken langy meleg fakad s a keseredés bennem aludni tér nem hittem volna hogy így megvigasztal az elmúló lélegzet elhaló zaja álmomban lassan megfogom a kezed s felébredve látom hogy csak ágyam vánkosa örökségem nem vihetem tovább jön a tél s a lélek vele hal a csend az őszi csend mint bús barát marasztal 35 �Kelemen József: Táj 36 �Szépirodalom L aboda R óbert Feléled emlékeim helyén a hűvös réten ahol mindig ketten reszketünk ez mind ami maradt én meg a rideg Isten nem ki megint sajnálni akar darabokra szórja az itt felejtett hegyeket itt merülök alá én alaktalan mint a fjordok közti víztömeg lüktetek egyhelyben távoli innen az élet nem ér el idáig a némák panasza hallik errefelé a suttogás is elfogyott nem kalandozik erre levegő itt maradtam én és Isten miattam így van miattunk így ha nem zöldülünk belehalunk port vízzel sárnak azzal takarózunk szétéltük mi összerakható volt az ember vagyok kinek szíve kőből örökre mégis síkon egyenes réten cipelem bűneim bámulom a magasságot egyszer még avar halom leszek erdő élettel teli ha ősszel tarra kopaszodom ráhullok a tavaszra megtelek fák szívdobogásával 37 �Képzőművészet C songrády B éla Mérföldkő Cereden Művésztelep vissza- és előrenézve... Bár nem is olyan régen még nagy jelentőségük volt azoknak a valóságos határköveknek, sorompóknak, amelyek az egymással közeli, alkalmasint szomszédos magyar és szlovák településeket - így az észak-nógrádi és dél­ szlovákiai községeket is - elválasztották, a legújabb kori, a közép-kelet eu­ rópai országokban lezajlott, rendszerváltásnak nevezett társadalmi, politikai átalakulás ismert történései negligálták, szimbolikussá tették szerepüket. Az alábbiakban ugyancsak egy ilyen képletes, de időbeli választóvonalról, mondhatni mérföldkőről lesz szó. Arról, hogy 2016-ban jutott el létrejötté­ nek huszadik évfordulójáig a ceredi nemzetközi művésztelep, noha - az el­ ső, az 1996-os kapunyitást is beszámítva - ez év július végén, augusztus elején két héten át már a huszonegyedik alkalommal alkottak együtt a szél­ rózsa minden irányából érkezett festők, grafikusok, szobrászok és mutatták be műveiket az érdeklődőknek. Tehát az egyik jubileumot - a huszadik mű­ vésztelepet - tavaly nyáron ünnepelték, a naptári évet tekintve pedig az idén érkeztek el a kerek évfordulóig. Mindkettőről méltón és maradandó módon emlékeztek meg. Megjelent például a második kötete annak a reprezentatív albumnak, amely - folytatva az első tizenöt év történetét - az utóbbi öt esz­ tendő krónikáját dolgoztaiéi sokoldalú tartalmi megközelítésben, beszédes és látványos illusztrációkkal s összességében is felettébb elegáns külcsínben... Annak idején három, más-más korosztályú, de ambiciózus, azonos mó­ don gondolkodó festőművész - Fürjesi Csaba, Kun Cecília és Sánta László - fejében fordult meg a gondolat, hogy valahol - lehetőleg szép természeti környezetű, tárgyi és szellemi hagyományokban, élő tradíciókban gazdag településen - érdemes lenne egy művésztelepet létrehozni kizárólag diplo­ más, úgymond hivatásos alkotók számára, illetve részvételével. Almukat Cereden váltották valóra, minthogy e kis, alig több mint ezer lelket számlá­ ló medvesaljai falucska megfelelt valamennyi követelménynek, sőt alig re­ mélt, a barátságos, vendégszerető emberekhez kötődő értékek sokaságával is rendelkezett, illetve rendelkezik. „Sokszor megkérdezik tőlünk, hogy ju ­ tott eszünkbe művésztelepet csinálni. Hogyan vagyunk képesek önerőből fenntartani ennyi éven keresztül?... Jó lenne persze azt nyilatkozni, hogy új Nagybányává akarunk válni, nyomot hagyni a művészettörténetben, de sze­ repünk megítélését józanul mégis inkább a jövő ítészeire hagyjuk” - fogal­ mazta a 2011-es kötetben az emlékezés szitáján fennmaradt Aranyrögök cí­ mű írásában Kim Cecília. Kívülről, külső szemlélők, szakértő vendégek ré38 �Képzőművészet szérő l azonban m áris ú g y látszik , h o g y sik erü lt - s a k ö v e tk e z ő k b e n m ég inkább sik e rü lh e t - je le k e t terem ten i, h á tra h a g y n i a m a g y a r m ű v é sz e t - cs ta lá n eg y k ic sit az e u ró p ai - tö rtén etéb en . A z utó b b i re m é n y t erő síti W chn e r T ib o r je le s m ű íté sz aláb b i v é le m é n y e , am e ly 2 0 1 0 m á ju sá b a n , B u d ap es­ ten a M a g y a r A lk o tó m ű v é sz e k H á z á b a n ta rto tt 15 éves ju b ile u m i k iállítás m e g n y itó b e sz é d é b en h an g z o tt el: „A Ceredi Nemzetközi Művésztelep alko­ tásai révén nemcsak a telep krónikája és profilja rajzolódik meg, hanem sú­ lyos áttételek révén az ezredforduló körüli időszak közép-európai, európai története, vagy legalábbis e történet karaktere is. ” H aso n ló g o n d o la to k a t fe jte g e t a 2 0 1 6 -b a n m e g je le n t m á so d ik k ö tetb en a Kultúrák találkozása c í­ m ű ta n u lm á n y á b a n N á ty i R ó b e rt k u ráto r, fő isk o la i d o cen s, a szeg ed i R eökp a lo ta m ű v é sz e ti v e z e tő je is: „Cereden az előző két évtized eredményeire építve, a településen nyaranta megjelenő művészek és a falu lakóinak kap­ csolata egyre szorosabbra fonódván olyan szellemi egységet és különleges produktumot hozott létre, amely mára az ország határain túlterjedően is egyedinek számít. ” L e g á lta lá n o sab b a n azo n b an m in d e z id eig ta lá n B creczk y L o rán d , a N e m z e ti M ú zeu m a z ó ta n y u g á llo m á n y b a v o n u lt fő ig a z g a tó ja je lle m e z te e m ű h e ly k a ra k te rét, je le n tő s é g é t m á r 2 0 0 5 -b e n az u g y a n c sa k ju b ile u m i, tiz e d ik m ű v é sz te le p k iá llítá sá n a k m eg n y itó já n a sa lg ó ta rjá n i m ú z e u m b a n , a m ik o r többek k ö zö li v issza- cs elő re n é z v e is az a lá b b ia k a t m o n d ta: „ Cered azt bizonyítja, hogy a modernség nem önmagáért van, nem azt szolgálja, hogy az alkotó megfeleljen az adott pillanatnak, netán lemásolja a világ­ trendeket. A modernség Cereden azt jelenti, hogy aki itt dolgozik, a maga mondandóját olyan eszközökkel tudja megfogalmazni, amely eszközök izgal­ massá, fantáziadússá teszik a művét, akár a műfaji határokat feszegetik is és ez a legtöbb, amit tehet egy művész. A művésztelepen alkotók minden év39 �Képzőm űvészet ben egy-egy müvet a gyűjtemény részére ajánlanak fel. Ez a gyűjtemény száz év múlva dokumentálja majd. hogy volt egy társaság, amelynek tagjai képesek voltak arra, hogy együtt élve, együtt dolgozva, egymástól tanulva és egymást segítve képzőművészeti alkotásokat hozzanak létre annak érde­ kében, hogy a mi mindennapjaink valamilyen formában jobban emlékeztes­ senek az emberi életre. ” A Bereczky Loráiid által emlegetett gyűjtemény immár az elmúlt két évti­ zed során megrendezett huszonegy művésztelep során huszonnyolc ország több mint kétszáz alkotójának művei­ ből állt össze, s mintegy ötszáz műal­ kotást számlál. S bár Cereden termé­ szetesen ki-ki kedvére dolgozhatott, minden évben volt némi tematikus jel­ lege is a közös munkának. így példá­ nak okáért az akácfa, a vászon, a tisztaszoba, a medve-kultusz, a kert, s ön­ állóan is - de egyszersmind mind­ egyikhez kapcsolódóan - a ceredi em­ ber. Az idén az ..Elet - Jelek" címet vi­ selte a projekt, amely kettős célt tűzött maga elé. Az első az volt, hogy felku­ tassa. felfedezze a falusi lakosság köré­ ben fellelhető - velünk élő. tehát kor­ társ - sajátos motívumokat, amelyek lehetnek a helyi, népművészeti gyöke­ rekből számlázó vagy a köznapi életvitelből leképződött vetületek. azaz életjelek. A művésztelep másik célja az a kísérlet volt, amely során a művé­ szek személyiségén keresztül, kreativitását felhasználva leképezhető, meg­ alkotható volt Cered vizuális motívumsora. S az már a jövőbe mutat, hogy ezeket miként lehet visszaépíteni a falu mindennapi életébe. Nem elhanya­ golható körülményként jegyezhető fel. hogy a szobrászok tevékenységéhez Kele Péter, a tótújfalui fűrészüzem tulajdonosa nyújtott támogatást, a festők és grafikusok viszont Vincze László fedémesi papírkészítő mester műhelyé­ ben kézzel gyártott nemes papírral dolgozhattak. A szponzoráció ugyanis nélkülözhetetlen eleme a művésztelep működésének. Az ez évi program ki­ emelkedő eseménye volt Kun Cecília Virágot síró lány című, Textilversek és idolok alcímű kiállításának megnyitása, amelyet megtisztelt jelenlétével és hozzászólásával Fekete György Kossuth-díjas belsőépítész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke is. Felidézte az akadémia alapító személyisé­ gének, Makovecz Imre stílusteremtő építésznek az érdemeit, és utalt neves kutatók - köztük Freund Tamás - megfigyeléseire, amelyek szerint az em­ ber száznyolcvanmilliárd agysejtjét gyakorlatilag harminc tulajdonság irá40 �Képzőművészet nyitja, s ezek sorában mintegy negyven százaléknyi szerepe van az öröm különböző megnyilvánulásainak. És mégis manapság a művészet mintha le­ mondott volna arról, hogy örömforrásként funkcionáljon. A ceredi tapaszta­ latok szerencsére másról tanúskodnak. Ez a műhely valójában történelmet csinál - mondta az illusztris vendég, s elismerésének azzal adott nyomatékot, hogy meghívta a ceredi művésztelepet egy kiállításra 2018-ra Buda­ pestre, a Vigadóba, ahol a község is bemutatkozhat. Szintén különleges színfoltja volt a 2016-os nyári szimpóziumnak, hogy először kaptak díjat a háromtagú zsűri által javasolt művészek. Szedlacsek Emília, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közösségi, Művelődési és Művészeti Főosztá­ lyának vezetője - Hoppál Péter, a kultúráért felelős államtitkár által aláírt oklevél kíséretében - adta át a különdíját a művésztelepen immár tizen­ egyedik alkalommal részt vett Jozef Suchoza besztercebányai szobrászmű­ vésznek, aki ezúttal egy kutat „varázsolt” többjelentésű műalkotássá. Ugyancsak különdíját kapott Fekete Zsolttól, Salgótaiján Megyei Jogú Város polgármesterétől Szemethy Imre, a Zsámbékon élő, Ceredhez szintén szorosan kötődő grafikusművész, aki Allatneszek címmel készített sorozatot a művésztelepen. Az viszont már hagyományőrző interkulturális momen­ tumnak tekinthető, hogy a képzőművészethez rendre kapcsolódnak más művészeti ágak - színház, irodalom, film, zene - is. A helyi rönkszínpadon az évek során több emlékezetes, többnyire performance-jellegű produkcióra került sor. Ez alkalommal a kertben két jazzegyüttes - a budapesti Hendrix Project és a salgótarjáni Front trió - szórakoztatta a záróünnepség résztve­ vőit, színesítette a Négy Tó Panzió gasztronómiai szponzorálásával lezajlott programot. Fürjesi Csaba, a házigazda művészeti vezető „búcsúzóul” azt emelte ki, hogy a kilenc országból - Ausztriából, Szerbiából, Szlovákiából, Cseh-, Francia-, Lengyel-, Német- és természetesen Magyarországról, sőt a nagyon távoli Malajziából - érkezett kéttucatnyi művész mintegy negyven­ egyezer kilométert - éppen annyit, mint a Föld legnagyobb szélességi köré­ nek, az Egyenlítőnek a hossza - utazott annak érdekében, hogy részese le­ gyen a ceredi művésztelepnek. Akárcsak elődeik, ők is jó hírét viszik Cerednek, Nógrád megyének s egyáltalán Magyarországnak szerte Európába, s ki tudja még mely részébe a világnak. Már ott a helyszínen folytatott beszélgetésekben is hangsúlyosan vető­ dött fel, hogy - mivel a korábban kitűzött célok jószerivel maradéktalanul megvalósultak, s az eddigi eredmények a fentebb említett albumokból szá­ mos külföldi egyetem könyvtárában is tanulmányozhatók - a következők­ ben milyen irányba, hogyan fejleszthető tovább a ceredi művésztelep, s mi­ lyen feltételek szükségesek az igencsak kontsruktív, nagyívű elképzelések akárcsak részleges megvalósításához, azóta viszont több alkalommal is le­ zajlottak célirányos konzultációk, felmerültek az együttműködés különböző formái - mások mellett - Salgótarjánnal. Az már szinte biztosra vehető, hogy 2017-ben a várossá válásának 95. évfordulóját ünneplő megyeszék41 �Képzőművészet heh külföldi testvérvárosaiból is érkeznek művészek cs egyre határozottab­ ban körvonalazódik a korábbi évtizedekben nagyon sikeres, látványos, nép­ szerű szabadtéri szoborkiállítás újraélesztésének ötlete is. Cereden a pilla­ natnyilag rendelkezésre álló 3500 négyzetméteres összterületű parkosított terület, a rajta lévő műhely- és lakóházakkal, közösségi terekkel egyrészt már kevésnek bizonyul, másrészt - a folyamatos felújítások, javítások elle­ nére - jogosan vetődik fel a korszerűsítés igénye is. Mindenképp szükség van tehát a művésztelepi alkotóbázis fejlesztésére. Az első ütemben, 2017ben egy többfunkciós, a munkafeltételeket nagymértékben javító úgyneve­ zett Pajtaépülclcl terveznek létrehozni, a második ütemben pedig egy kortárs-táj-ház megépítése lenne aktuális. Az eddigi „termés” biztonságos táro­ lásához, megőrzéséhez, archiválásához, a művésztelep évenkénti hosszabb idejű - esetleg májustól októberig tartó - aktív működéshez elengedhetetlen az üzemeltető emberi háttér megteremtése is. Egy új szakaszba érkezett te­ hát a művésztelep, kezdeményezésben, jó szándékban, akaratban, alkotó­ erőben továbbra sincs hiány, más kérdés, hogy a gyakorlatban mennyi er­ kölcsi és nem utolsósorban anyagi támogatást kapnak a szervezők a tovább­ lépéshez. Mondják: megtartani, s főként túlszárnyalni egy adott szintet az élet minden területén nehezebb, mint eljutni odáig. Nincs ez másként a ceredi művésztelep cselében sem. De mindazok elhivatottsága alapján, akik bábás­ kodnak körülötte, akiket valaha is megcsapott Cered levegője, a művésztelcp különleges atmoszférája, joggal lehet bízni abban, hogy ennek a ..világ végi”, egyszersmind „világ közepi" szellemi műhelynek lesz még negyedszázados. de akár még ötvenedik évfordulója is ... 42 �Képzőművészet 43 �Szépirodalom P app - F ür J ános A nulladik napon Uram, az árvaság a legnagyobb ajándék, amit adhatsz. Ilyenkor találkozhatunk és nem csak a félárnyék takarásában. Előléphetek a fénybe, a kisimult ég sátrát lebonthatom felállványozott arcom égtájairól, s olyan közel léphetek hozzád, amilyen közel csak az ébredés előtt lehetek a felejtés küszöbén. Uram, az árvaság a legnagyobb ajándék, amit adhatsz. Csak szólj elalvás előtt, mielőtt végérvényesen magamra maradnék, hogy siessek, ne kelljen sokat várnod rám, hisz neked szörnyű lehet az egyedüllét. nokturn a fény bontja sátrát, a legeldugottabb sarokból is kilép a magára hagyott holttér és a sötét, innentől kezdve már végképp senkié, arcod akár egy égve felejtett lámpa, feldereng a függöny mögötti fémes homályba, alakod éleit próbálom rajtad felkutatni, aki így tud nézni, az nem lehet bárki, szemüregedben visszahúzzák gyökerüket a túlvilág fái, magadhoz öleled az emlékeidből épült partokat, zsebedből előhúzod a valaha volt leggyűröttebb arcodat, már végleg elfelejtetted azt az utolsó apró kis részletet, amiből még összerakhatnád a fényhez szükséges részeket. 44 �Néprajz L im ba cher G ábor Szent Mihály arkangyal fény és sötét határán Fény és sötét, hit és hitetlenség, krisztusi és démoni, egészség és beteg­ ség, szépség és rútság, tisztaszívűség és mocsok, ártatlanság és vétek, élet és halál, fönt és lent, bent és kint, menny és pokol. Jónak és rossznak ősi szembenállásai. Égi vonzás és ördögi csábítás antagonisztikus erőterében való tájékozódás, hovatartozás a kezdetektől küzdelmes sorskérdés az em­ ber számára. így volt ez már szent királyaink, István és László országlásában a ke­ resztény államiság kiépítésekor, s így Luxemburgi Zsigmond király udvari embere, a Rátót nemzetségbeli Lőrinc esetében. Tar Lőrinc 1409-1411 kö­ zött elzarándokolt Santiago de Compostelába, valamint a nagyhírű zarán­ dokhelyre, Szent Patrik purgatóriumához. Ez utóbbi útjáról, és az ott átélt látomásairól készült beszámolója a középkori latin nyelvű magyar irodalom becses emléke.1 Az írországi purgatórium szigete két részre oszlik: a sötét felét - tele rikácsoló ragadozó madarakkal - a Sátán és csatlósai birtokának tekintették, itt van a purgatórium barlangja. Másik része az angyaloknak van szentelve, gazdag szépséges fafajtákban, amelyek telis-tele vannak édes szavú énekes madarakkal, s ide kápolnát építettek Szent Patrik tiszteletére. Tar Lőrinc, miután imádságos böjttel, lelki vezetéssel, megfelelő zarán­ doköltözettel és főként ereklyékkel, imádságos könyvvel, szenteltvízzel, vala­ mint fényt adó gyertyával fölkészült a purgatóriumi útra, a barlangban sötét erők kísértéseit és a fényes Mihály arkangyal vezetését élte át. Előbb két go­ nosz lélek a vitézt a lábánál fogva egymás után háromszor is odarángatta a barlang ajtajához, hogy visszafordítsák, ruháját összeszabdalták, őt magát pe­ dig mindenfélével ijesztgették. Másodszor igen öreg zarándok, hosszú szakál­ lal és lobogó, kócos hajjal, kezében égő gyertyával, s látszólag szüntelenül szerető gyöngédséggel közeledett a vitézhez, és igyekezett őt az ördögi útra csalni. Lőrinc ereklyéket tartó szüntelen imádkozására azonban az ördög a szégyentől és a tiszteletlenségtől megalázva odébbállt. Harmadszor gyönyörű szép, tündöklő nőként kísértette őt a gonosz. A vitéz azonban nem adott hitelt e fondorlatoknak, szívében megforgatta az isteni kínszenvedés titkát, és bá­ torságot merítve előző győzelmeiből, istenes szavakkal visszaverte a démont. Negyedszer egy sudár termetű, egész testében zöld ruhába öltözött férfi jelent meg előtte; vállát vörös lepel borította. Fölfedte Lőrincnek, hogy ő Mihály 1 Tar Lőrinc. Magyar Katolikus Lexikon, https://hu.wikipedia.org/wiki/Tari L%C5%91rinc (2016. 09. 26.) 45 �Néprajz arkangyal, az édenkert őre, Lőrinc pártfogója, szülőfaluja, Tar templomának védőszentje. Lőrinc elmondta, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztusnak és az ő anyjának, a Dicsőséges Szűznek a kegyelmét keresi, és szeretné megtudni jó­ tevőiről, hogy a pokolban, a purgatóriumban vagy a paradicsomban vannak-e. Mire Mihály: - Az Úr meghagyta nekem, hogy mindazt, amit méltó vagy megláthatni az ő kegyelméből, testileg megláthatod ugyan, de nem a maga valóságában. Majd isteni fényesség látására ve­ zette. Ezután hihetetlenül tüzes völ­ gyet mutatott neki, amelyik hatal­ mas lángnyelveket bocsátott ki ma­ gából. E tűzben megszámlálhatatlan lélek gyötrődött, amelyek élő embe­ rekhez hasonlítottak, a legocsmányabb fogdmegek kínzásai közepet­ te. Közöttük a vitéz fölfedezte vala­ mennyi halottját. Ez a Purgatórium, amelyben megtisztul az üdvösségre várók lelke. A Paradicsomot és a Poklot azonban még elváltoztatott formában sem láthatta, ahhoz na­ gyobb alázatosság szükséges. Az angyal tanácsokkal látta el, hogy övéinek lelkét hogyan szabadíthatja ki, ezeket azonban a vitéz nem Szení Mihály lángpallossal és villámmondhatta el beszámolója írországi köteggel legyőzi a Sátánt. R. k. temp­ összeállítójának. Mihály arkangyal lom főoltárkép, Tar, 1900 (a szerző visszavezette Lőrincet a barlang be­ felvétele: 2009. 05. 22.) járatához, majd égbe emelkedett.2 Szent Mihály arkangyal a mennyei seregek fejedelme, az Utolsó ítélet angyala, az Egyház oltalmazója, küzdelmeinek pártfogója. A jó angyalok vezetőjeként Mihály legnagyobb ellenfele Isten elbukott teremtménye és bi­ rodalmának lázadó alattvalója, a Sátán. Az ellene folytatott szent harcában a hívők védelmezője. Ősi hagyomány szerint patrónusa a keresztény katonák­ nak is, főleg ha a pogányság ellen, a hitért küzdenek. A világ végén harcol2 Tar Lőrinc pokoljárása. Följegyzés arról a látogatásról, amelyet Rátóti Lőrinc úr, Magyarország vitéze és bárója tett Szent Patrik Purgatóriurnában Írország szige­ tén. 1411., http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1424/tar-lorinc-pokoljarasa (2016.09. 05.) 46 �Néprajz ni fog minden hívő keresztény lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából. Már a haldoklókat is oltalmazza, majd átvezeti őket a másvilágra. Mihály teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait.3 Szent Mihály arkangyal legősibb megjelenése és kegyhelye, a bizánci jámborság vonzáskörében létesült dél-itáliai Monté Gargano a sötétséget megvilágosító fény példája, barlang sötétje és az Isten színe elől érkező ark­ angyal. Kr. u. 490-ben egy marhapásztor a Gargano hegy barlangjának be­ járatánál találta meg eltűnt bikáját, ájtatosan térdepelve. Ezután Szent Mi­ hály arkangyal megjelent a térség püspökének, tudatván vele, hogy a bar­ lang az ő szent helye, ahol a bűnösök bocsánatot nyernek, és az imádságos kérés meghallgattatásra talál. Felszólította a püspököt egyházi felszentelésé­ re. A püspök azonban vonakodott ezt megtenni, mert korábban ez már po­ gány kultuszhely volt, és a titokzatos helyet alig lehetett megközelíteni. így aztán 492-ben ellenség támadta meg városukat és már-már elfoglalta. A sö­ tét kilátás közepette a városiak 3 napos imádságos böjttel folyamodtak Szent Mihályhoz. O megjelent a püspöknek megint, és győzelmet ígért. így aztán lecsapó vihar segítségével fényes győzelmet arattak. Hálából a püs­ pök a barlang felszentelésére készült, de az újra megjelenő Szent Mihály je­ lezte, hogy azt már saját maga fölszentelte. A püspök papjaival, népével és a térség másik hét püspökével hálaadó zarándoklatra indult a barlanghoz. Útközben a Nap hevével szemben a püspökök feje fölött lebegő sasok tar­ tottak árnyékot kiterjesztett szárnyukkal. A barlanghoz érve látták, hogy sziklaoltár áll benne, rajta bíborterítő és kereszt, a barlang padozatában pe­ dig gyermeklábnyomok, melyeket Mihály arkangyal hagyott ott jelül. Szep­ tember 29-én mutatta be a helyi püspök az első szentmisét a barlangban. Ez az egyetlen, nem emberi kéz által fölszentelt szent hely, s benne - mint fény a sötétben - angyali seregek végzik az isteni szolgálatot.45 Szent Mihály arkangyal olyan nagy úr, hogy - a bánsági németelemériek (EneMHp / Elemir, Szerbia) szerint - ő akasztja ki a Napot, Holdat, csil­ lagokat és kormányozza a felhőket. A paradicsomi fényes létből is ő kerget­ te ki ősszüleinket. Mihály hazai várai, hegyei, városkapui, helységnevei, templom- és kápolnadedikációi, ikonográfiái ábrázolásai és jámbor magasztalásai is eredeti in­ tenció szerint a hívő lelket az élet küzdelmeiben, kísértéseiben, fény és sötét harcában, a gonosz lélek ellen való helytállásában akarják megedzeni, az agó3 Mihály. Magyar Katolikus Lexikon: http://lexikon.katolikus.hu/M/ Mih%C3%Ally.html (2016. 09. 26.); Tokarev, Sz. A. (főszerk.): Mitológiai enciklopédia II. Gondolat, Bp. 1988. 374. 4 Bálint Sándor: Mihály megjelenése. In: Uő.: 1977. Ü rm epi k a len d á riu m I. Szent István Társulat, Budapest, 362-363.; Szent Mihály főangyal megjelenése. Ma­ gyar Katolikus Lexikon: http://lexikon.katolikus.hU/S/Szent%20Mih%C3%A11y %20f%C5%91angyal%20megjelen%C3%A9se.html (2016. 08. 30.) 5 Bálint Sándor: Mihály. In: Uő. i. m. 327. 47 �Néprajz nia gyötrelmeiben, illetőleg a jó halál reménységében erősíteni. Különösen hajdani gyepűvidékeken vannak jelentős számmal Mihály arkangyal nevét vi­ selő helynevek, nemritkán templomok. Ilyen a Lemhény Szent Mihály-hegyi (Háromszék vm., románul Lemnia) középkori eredetű vártemplom az ezer­ éves határ közelében. Mihály mintegy gyepűőrző szereppel védi az országot a külső ismeretlenséggel, sötét, ellenséges törekvésekkel szemben. Az arkangyal ősi eredetű egyháza a Szent Mihály-hegyen. Lemhény. Háromszék vármegye (a szerző felvétele: 2010. 09. 28.). Királyainkat is megvilágosító erejével képe ott van a Magyar Szent Ko­ ronán - Gábor arkangyaléval együtt. A koronázási szertartás ősi bizánci szövege szerint az új császár előtt maga Mihály arkangyal tárja majd föl az uralom kapuit. Egy XI. századi miniatűr II. Basileos császár koronázását úgy ábrázolja, hogy Krisztus nyújtja a koronát a császár feje fölé. Gábor te­ szi a fejére, Mihály pedig lándzsát ad a kezébe. Aligha kétséges tehát, hogy a két arkangyal a koronázás, illetőleg uralkodói hatalom égi eredetét és összefüggéseit hangsúlyozza királyaink számára.6 Mihály leginkább az első keresztény évezred fordulóján, a chiliasmus szorongó időszakában vált a halottak szószólójává. Temetőket, cintermeket, ezeknek kápolnáit, csontkamráit ajánlották az ő hathatós pártfogásába. Archaikus szemlélet szerint az élet utolsó fordulójakor a beteg fölött Mihály lebeg. Egyik kezében kard, amellyel a sárkány képében settenkedő Sátánra sújt, a másikban pedig a hagyományos mérleg. A haldokló fejénél álló őr­ angyal a mérlegelt jócselekedetek súlyára, nagyobb értékére cs így a lélek üdvözülésére mutat. Mihály vezeti a halottak lelkét a mennyekbe, az égi di6Uo. 311. 48 �Néprajz csőségbe. Mihály tiszteletére szívesen szenteltek harangokat, de temetői ha­ ranglábakat is. Ez utóbbiakat temetés közben kongatták. Mintegy hívták, szólongatták az arkangyalt, jöjjön a halott segítségére, riassza el mellőle a gonoszokat. Az ő oltalmára bízták, amikor a Szent Mihály lova néven emle­ getett hordozható ravatalra téve, utolsó útján a sírhoz kísérték. A lélek útját akarták megrövidíteni, hogy az arkangyal lován, az ő oltalmában minél előbb jusson el az üdvösségre. Ahogyan a halál sötétjében Mihály égi lámpás7, úgy áll ott ünnepnapjá­ val az évkörben az őszi nap-éj egyenlőséghez kötődően. Amikor a napon belüli sötét időtartam már beéri a világosságét, Mihály mérlegével figyel­ meztet a végső megmérettetésre, a halált figyelembe vevő épületes élet fon­ tosságára. Ugyanakkor a gonosz legyőzőiéként világít az egyre sötétedő őszi időben, jelezvén, hogy a sötétedés idején is a Fény az Úr. Szent Mihály arkangyal szeptember 29-i ünnepnapja tehát felkiáltójel az évkörben. Az egyik legjelesebb nap. világosság a sötétedésben, a Fény ural­ ma akkor is. amikor már az őszi nap-éj egyenlőség után a sötétség felülmúl­ ja a nappalokat. Fény a sötétben. Temetési lobogó. Felirata: ..Szent Mihály főangyal könyörögj a megholtakért!”Rimóc, XX. sz. utolsó harmada (a szerző felvétele: 2009. 02. 11.) 1 V.ö. uo. 330. 49 �Szépirodalom D iószegi Szabó P ál Tordai diptichon Tordai sellőm - sapphicum Csúcsokat látok! Szakadékot, omlót! Lágy hajad selymét. Feketéje hullik vállaid gödrén, zuhogó patakként messzi kezedbe! Mint tavaly láttam... Soraim patakját, lángoló mélyét szerelem csobogta. Hangomat nyelte, tekeregve útján távoli visszhang! Fény-telen hang l e t t . remegésnyi hullám! Árva billentyűm. Feketén-fehéren, sorba rótt vágyam! Levelem m agánya. Napsugaradhoz! Felderül lelkem! - Ide jöttöd éltet, Ámen-em vagy! Mint köszönés-telen vágy, bennem élsz. Tudtam: soha nem mehetsz el, tordai sellőm! 50 �Szépirodalom D iószegi Szabó P ál Tordai diptichon Ritka boldogság... - sapphicum II. Csillagok fénye porozott hajunkra, míg az égbolton ragyogó rakéták robbanó, boldog kitörése villant s hullt le közénk is. Ám szemünkkel csak fel, az égre néztünk, elköszöntél - pillanatokban éltünk sóhajom némán, halogatva, boldog lett a tiédben. Álldogáltunk még, de szemünk beszédes. Ritka boldogság, keserűen édes, mert, ha rám nézel, mosolyod nekem szólt, titka enyém is! Néma csillagkép. Tüzesebb ajándék. Mert hajad szálát kezeimben érzem, elvezet hozzád: rohanok - repülnék! hű Ariadném! 51 �Helytörténet Z ách Smith Palócföldről Kanadába A családom magyar ágának kanadai története dédnagyapámmal. Varga Jánossal kezdődött, aki bátyjával, Bélával hagyta el szülőföldjét egy jobb élet reményében és indult el Kanadába Magyarországról. János 1902. már­ cius 1-jén született Pogonyban (ma: Szilaspogony), egy kisfaluban Nógrád megye északi részén, a mai szlovák határ közelében. Dédapám Fülöp Rozá­ lia (1878-1932) és Varga János (1869-1954) - ragadványnevén Rücskös apó - harmadik gyermekeként született egy szegényparaszt családban. Ké­ sőbb még öt testvére született, akiknek többsége egész a Palócföld gyönyö­ rű dombjai között, messze a pezsgő Budapesttől élte le életét. W o o d Buffato N.P. !N V^Lake' őrt Claire■ _ ró tt McKsf'j ^L O kk AthobáSCQ MÁN 'standé Prairie W hiteca lEflion s A s k á t c h e Vv a : Qu]Appeiie PA C IF IC Ó CE ÁN Cqaldale UNITED pTATE Forrás: http://homer.ca/maps/alberta.htm De miért épp Kanadába és annak nyugati végébe. Alberta tartományba mentek? Kanadának ez a része Észak-Amerika többi tájához képest igen ké­ sőn népesült be. részben a mostoha éghajlat, részben a kései vasútépítés mi­ att. Az ill élő magyarok a helyi bányákba toborozták a munkásokat, sokszor újsághirdetések segítségével. A húszas években ide jóval egyszerűbb volt a kivándorlás, mint az Egyesült Államokba. 52 �Helytörténet Mit tudunk az albertai magyar bevándorlásról? Az albertai magyar tele­ pülések a legöregebb nemzeti kisebbségi közösségek körébe tartoztak.1 Az albertai első magyar betelepedési hullám 1890 és 1914 között zajlott. Ko­ rábban is éltek már magyarok Kanadában, akik Québec, illetve Saskatchewan tartományokból vándoroltak nyugatra. Ok összesen csak néhány szá­ zan lehettek. Az albertai magyar bevándorlás második hulláma 1925 és 1930 között folyt le, ez volt a század legjelentősebb magyar bevándorlási hulláma. A bevándorlók főleg Nógrád és Hont egyesített vármegyékből érkeztek, jelen­ tős részük bányász volt. Ugyanakkor egy részük második „körös” magyar bevándorló volt, Pennsylvaniából költöztek északabbra. A magyar beván­ dorlók száma az 1921-es 1045-ről tíz év alatt 5502-re nőtt2. Főleg gazdasági bevándorlókról volt szó, akik a szegénység elől menekültek, ugyanakkor megvoltak a társadalmi okai is, a szegény vagy nincstelen parasztok nem él­ veztek tiszteletet és megbecsülést a rendszerben, melyet maguk mögött hagytak. A bevándorlók nagy része tehát parasztokból és munkásokból állt, de volt köztük néhány középosztálybeli és lecsúszott arisztokrata. Voltak, akik családot, tulajdont hagytak maguk mögött egy kanadai jobb élet remé­ nyében. A fiatal, egyedülálló vagy házas férfiak pénzt akartak gyűjteni, hogy azzal majd hazatérjenek Magyarországra, vagy épp az volt a céljuk, hogy az Egyesült Államokba továbbköltözzenek3. A fentiek mind jellemzőek dédnagyapám és testvére, Béla bevándorlás­ történetére. 2013-ban Szilaspogonyban járva találkoztam a templom előtti emlékművel, melyet a Kanadába kivándorolt magyarok tiszteletére emeltek megköszönve hozzájárulásukat a templom felújításához. Történetük tehát nem egyedi, a kis faluból meglepően sokan vándoroltak ki a tengeren túlra. János útja az útlevele és a családi elbeszélések segítségével jól követhe­ tő, noha napra pontosan nem tudjuk, mikor hagyta el a nógrádi Szilaspogonyt. Az útlevele azt mutatja, hogy vasúton utazott Közép-Európán ke­ resztül a nyugat-európai kikötőbe, ahol tengeri útja kezdődött. Az útlevelé­ ben szereplő első dátum 1928. augusztus 6., Balassagyarmat, az alispán pe­ csétjével. Balassagyarmatról valószínűleg még hazautazott Szilaspogonyba, mert a legközelebbi pecsét több mint két héttel későbbi: augusztus 24-én Bécsben volt. Rá egy napra, 25-én érte el St. Louis városát Franciaország­ ban. Onnan Antwerpenbe utazott tovább, ahol augusztus 27-én megkapta a kanadai belépésre jogosító vízumot a kanadai kormány antwerpeni egész­ 1 Steven Tötösy de Zepetnek: Towards the History of Hungarians in Alberta http:// doc s.lib.purdue.edu/clcweblibrary/hungariansinalberta/ 2 Howard and Pamela Palmer: Hungárián cultural presence in North America in: Hungárián Studies Review Vol. VIII, No. 2 Fali 1981 p. 159. http://epa.oszk.hu/ 00000/00010/00005/pdf/HSR_1981_2.pdfk 3 Ua. p. 166. 53 �Helytörténet ségügyi és bevándorlási ellenőrző szen étől. Innen indult neki bátran az is­ meretlennek a Mclagania hajó fedélzetén. 1928. szeptember 7-én lépett a szárazföldre Québec tartományban. De ez még nem volt az útja végállomá­ sa, az úl lolytatódott, közel 4000 km-t kellett megtennie Drumheller völ­ gyébe, Albertába. Itt bányászként kapott munkát, mint sok honfitársa. A szilaspogonyi emlékmű a templom előtt Varga János és Varga Béla nevével. Az Albertába betelepülő családok hasonló bevándorlási és letelepedési mintákat követtek. Csoportokban jöttek, férfitestvérek a húszas-harmincas éveikben, ketten vagy hárman együtt, egymást segítve. Sokan eleinte más­ hol próbálkoztak, lőleg Saskatchewan tartományban, farmokon. A férfiak jellemzően előre jöttek és néhány év után. ha volt otthon családjuk, a hozzá­ tartozók követték őket. Varga János életútja is beleillik a mintába: az 1920-as években Alberté­ ba vándorolt magyar munkások nagy része a tartomány bányáiban talált munkát, főleg Lethbridge-bcn és Dmmhellerbcn. Nagy részük Magy aror­ szág északi részéről érkezett, ahol voltak korábbi bányászati tapasztalataik, de voltak, akik otthon mezőgazdasági munkásként dolgoztak. A viszonylag magas bérek vonzották őket. Drumhcllerben az East Coulee nevű bány ate­ lep 1927-ben szinte a semmiben épült és 1933-ra 1200 lakosa lett. melynek 54 �Helytörténet háromnegyede magyar származású volt4. A Drumheller völgy lakossága a késő húszas években 12 településen 10 000 körülire tehető. Ebből 2000 bá­ nyász dolgozott 29 különböző bányában évente másfél millió tonna szént kitermelve. East Coulee tipikus albertai bányatelep volt, főleg fiatalférfi-lakossággal. Munkájuk veszélyes, nehéz és szezonális volt. A házak nagy ré­ sze egy helyiségből állt, egyedülállók számára, míg két-három szobásak is házasoknak. Sokan azonban családoknál vettek ki szobát, ami a család pri­ vát szférájának sérülésével járt. A társadalmi élet a bányásztelepeken teljesen eltért a vidéki mezőgazdasági városok konzervatív életstílusától. A lakosok cserélődése, a férfidomi­ nancia és a gazdasági bizonytalanság alkoholizmust, agresszív politikai csa­ tározásokat, alkalmi erőszakot, depressziót, családi instabilitást okozott. A templomba járás nem volt jellemző. A társasági élet színtere nem a temp­ lom, hanem a Magyar Ház (Hungárián Hall) volt. A Magyar Betegsegélye­ ző Pénztár kéthetente szervezett programokat, koncerteket, táncesteket a Magyar Házban. A résztvevők nem csak magyar ajkúak voltak. A bányászvárosokban az önellátás nagyon fontos volt a túlélés szempontjából. A csa­ ládoknak nagy kertjük volt, disznót tartottak. Ugyanakkor a farmerekkel el­ lentétben maximum két gyereket vállaltak5. Ebben a városban élte János az egyedülálló fiatal férfiak életét, ami né­ hány évvel később regényesen alakult. 8000 kilométerre Magyarországtól, sok évvel érkezése után magyar párra talált. Előtte soha nem találkozott ve­ le, noha mindössze 35 kilométerre laktak egymástól az óhazában. Ficzere Hermina, János későbbi felesége, 1906. április 28-án született a Heves me­ gyei Csehiben (ma: Egercsehi). Családja jobb körülmények között élt, mint Jánosé, édesapja, Ficzere József (1882-1956) a faluban kőművesként dol­ gozott. Édesanyja, Józsa Ángyéi (1884-1963) rajta kívül még két leánygyermeket szült. Hogy a történet még rendhagyóbb legyen, Hermina még Magyarországon férjhez ment Tompos Józsefhez, és az 1920-as években fiuk született. A kisfiú, László halála késztethette őket arra, hogy egy új élet megkezdése mellett döntsenek. Hermina útlevele 1932. augusztus 26-ai keltezésű. Röviddel ezután útra is keltek akkori férjével, hiszen az augusztus 30-i pecsét már a svájci Buchsból való, 31-én pedig már a franciaországi St. Louisban voltak. Her­ mina hajója pedig Cherbourgból indult Kanadába szeptember 3-án. Tíz nap­ pal később érkeztek Québecbe. A kikötőből Hermina a kórházba került, sú­ lyosan tengeri beteg lett a tíz napos hajóúttól. Mikor felépült, továbbindul­ tak - Jánoshoz hasonlóan - Albertába, hogy férje szintén bányászként vál­ laljon munkát Drumheller Valleyban. 4 Ua. 172. 5 Hungárián Studies Review Vol. VIII, No. 2 Fali 1981 p. 173. 55 �Helytörténet Az útlevél birtokosának aláírása. — Sfgnature dv títulaíre. ...... Feleségének aláírása. Signalure de sa fémmé. Az útlevél kiállító hatóság aláírása; Signaturcdeiautorlii dqtty ránt le pusseporí. 17 arga .János útlevele Tompos .Józsefié sz. Ficzere Hermina (később Varga Jánosné) útlevele A következő év ek ese m é n y e it részleteiben a családi emlékezet nem őriz­ te m eg. A n n y it tudunk, hogy Tompos József és Hermina kapcsolata meg­ romlott. József hazatért Magyarországra. A dédszüleim pedig egymásra ta­ láltak. Kislányuk, anyai nagymamám, Varga Lenke 1942-ben született meg egyetlen gyermekükként. Otthon mindig szigorúan magyarul beszéltek egy­ más között a családban. János nagyon jól megtanult angolul munkája során. Hermina azonban clctc végéig küzdött az angol nyelvvel. 1960 körül Hermina és János Calgaryba költözött. Lenke pedig féijhez ment cs életet adott édesanyámnak. Öt sajnos már nem tanította meg ma­ gyarul. bár saját szüleivel életük végéig magyarul beszélt. Dédszüleim Cal­ gary bán nagyon szép kertvárosi környéken éltek és nagy szeretettel vigyáz­ tak Lenke nagymamám két gyermekére, Darrenre és édesanyámra. Jamiere. Mindketten máig emlegetik a sok finomságot, amellyel Hermina a gye­ rekeket várta iskola után: a savanyú bablevest, a töltött káposztát, a derelyét, a tepertős pogácsát. De sokat mesélnek a türelmes nagyapjukról, Já­ nosról is. aki sok időt töltött velük a kertben. Mint kiderült, otthon, titokban a pincében még pálinkát is főztek a nagyszülők. A mai napig őriz Lenke egy bontatlan üveget. János dédapám 1975-ben halt meg, így őt már nem ismerhettem. Hermi­ na nagymamám pedig 1989-ben. így ő még megélte születésemet. Lenke at­ tól kezdve senkivel nem beszélt magyarul, olyannyira megviselte szeretett édesanyja halála. 2014-ben. mikor velem egy ütt ismét Magyarországra láto­ 56 �Helytörténet gatott, mindenki örömére gyönyörű palóc kiejtéssel, gond nélkül eltársalgott a magyar rokonokkal. János soha nem tért vissza látogatóba Magyarországra, Hermina azon­ ban kétszer hazalátogatott: egyszer a hetvenes, másodszor pedig a nyolcva­ nas évek elején. Levélben is tartotta a kapcsolatot az otthoniakkal, főleg testvérével, Józsa Hússal. Ezeknek a leveleknek hála, sikerüli megtalálnom 2013-ban az Egercsehiből elszármazott rokonokat. A régi borítékon talált cím alapján próbáltam llus egri házát beazonosítani (ami sikerült is, de Ilus sajnos már nem cll). mikor egy utcán levő szomszéd segítségével rátaláltam a szomszédos utcában lakó rokonra, Lenke unokatestvérére. Piroskára. Mi­ kor becsengettünk a kapun, egy apró idős hölgy sietett elő. cs rövid beszél­ getés után kiderült, nagyon is emlékezik a Magyarországra látogató édes­ anyámra, az unokatestvérére, Lenkére és dédnagymamámra. Herminára. Rövidesen fényképek is előkerültek az 1983-as utazásról. A kedves hölgy kávémeghívása alatt élvezhettük a régi történeteket és az újra felelevenített rokoni kapcsolatokat. Ezen a kapcsolaton keresztül Hermina életének újabb cserepeit ismerhettem meg. 1árga Hermina, Varga Lenke és I 'arga János 1946-47 körül János rokonait könnyű volt megtalálnom, hiszen a falu annyira kicsi, hog> az akkori polgármester gyorsan beazonosította őket és megszervezett egy találkozót a családdal. {angolhói fordította: Bódi Zsuzsanna) 57 �Szépirodalom Szokolay Z oltán Leteszi a tollat 1. Áttetsző, puha, gömbszerű lény. Fényforrások sugárrohamát vissza se veri. Hagyja, hogy átlyuggasd gondolataiddal. Jelentésrétegekbe burkolózik, tart tőled, elnyeli minden pillantásod. Ez itt a fészke. Sárbevonatú, hevenyészett rácsszerkezet. Véletlenek sorozatának ismeretlen logikájú rendje. Felkínáltatik, hogy önként, spontán bízhass benne. S Te mindig megadod magad: hiszel engedelmesen. Egymásra tél-túl merőleges vonalak tartják: hajnali felriadásod utáni első hirtelen fohászaid. Óvatosan szólongatod: mama, mátka, matéria, matrica, mátrix, matróna, madár, madonna-maradék, mag, magma, manna, Magyarország. Rád se hederít, hiába remegsz bármilyen imát. Kultúrák burjánzó egymásból élése ég minden szó mélyén. Kegyelme csak ennyi, ez a szusszanásnyi idő, ez az épp csak észlelt élet, látszólag végtelenné nyújtva az első, még akarattalan, s a legutolsó, már vágyott lélegzetvételed között. Pillád rebbenéseit titokban naplózza, nem akar megbántani azzal, hogy ő méri időd. Maradsz, ameddig akarsz, alva vagy ébren, de mindvégig vele. Nélküle sehol. 58 �Szépirodalom Aki jókedvében teremtett, s akit Te csak a magad vigaszául alkottál meg. Ott sem, ahol egyedül, nélküle ott se vagy soha. 2. Minden részlet egyre fontosabb, gondolja egyszerre az a két hideg, összehegesztett fémszobor egymás mellett a kőpadon, mozdulatlanul. Már jártál itt, ismerős a park, akkor is úgy ültek, visszavetíted élénknek, fiatalnak a testük, elmosolyodsz, igen, ők azok, emlékszel olvasmányaidból. A történelem előtti szerelmespár. Nyelvedbe botlik a szó, mielőtt kimondanád, lefelé nézel, a cipőd orra elé, mintha makacs fűszállá változottan a koratavaszi bűn még mindig ott kísértene életed novemberében is. Mintha nem mernél idegen árkok fölött lépni, nem mernéd rászánni magad, hogy továbbsiess, új földrészeket fedezz fel, mielőtt távirányítójával az Őr bezárná előtted a kert hatalmas vaskapuit. Mi voltunk, mi vagyunk, mi leszünk az a pár, mondod, belefagyva, belekövülve egymás emlékezetébe, összevegyülve, együtt árván, végre kijátszva, elátkozott emberiség, a mohó gömb figyelmét. 3. Órát lehetne hozzá igazítani, pontban hajnali egykor görcsbe rándul, duzzadt nyelvét próbálja visszaszuszakolni, de nem fér, sehogy sem fér kiszáradt szájába. Megírom, hörgi, most megírom, ma éjjel sikerül, ne tagadja meg senki tőlem ezt a levegőkortyot, ezt a verset, aztán nem írja, mégse írja, zihálva leteszi a tollat tükörképed, az Úr. Egyetlen sor lóg arcodba az ég aljáról. Súgod fölfelé, amint a hajnalt látod: Istenem, Rajtad az a sor. 59 �Helytörténet B a r á t h i O ttó Fejezetek a nógrádi honismereti mozgalom és tevékenység történetéből Tény, hogy időben jóval előbb mutatkozott tudományos érdeklődés és igény a helyismereti és hontörténeti kutatómunka iránt, mint ahogy a honis­ mereti mozgalom kifejlődhetett. így volt ez Nógrád megyében is, ahol az előbbiekben említett - tudományosan alapozott - tevékenység kezdetei Nagy Iván nevéhez fűződnek, jóllehet meg kell említeni Mocsáry Antal és Borovszky Samu munkásságát is. Nagy Iván a maga nimbuszát a Nógrádvármegyei Múzeumi Társulat 1891. március 15-ei balassagyarmati létesíté­ sével alapozta meg. „Felkutatni és egybegyüjteni mindazt, ami történelmi, régészeti, természet- vagy néprajzi tekintetben kiváltképpen Nógrád várme­ gyére vonatkozik - ez volt a célja a társulat létrehozásával, amellyel le­ rakta a balassagyarmati múzeum alapjait. Ezzel szemben a salgótarjáni mú­ zeum csak 1959-ben nyílt meg a látogatók számára. A honismereti mozgalom kialakulása és fejlődése Az országos kezdemények után rövid időn belül Salgótarjánban is meg­ indult a mozgalom szervezése. 1964-től a József Attila Megyei Művelődési Ház szakemberei révén intézményes keretek közé került a mozgalom. Ha­ marosan már több országos tanácskozásra is sor került. így például a Törté­ nelmi Társulat és a TIT megyei szervezete, valamint a megyei honismereti kör szervezésében az üzemtörténet-írás időszerű kérdéseiről tanácskoztak a résztvevők. Hanák Péter, Berend T. Iván és Ránki György az ipartörténet­ kutatás új útjaira mutattak rá előadásaikban.1 2 A Nógrád c. megyei újság egyik 1969. októberi számában a cikkíró az ötéves mozgalom tapasztalatait összegezi és kiemeli Kovács János és Szabó Béla mozgalmat támogató tevékenységét.3 1975-ben Nógrádi Honismeret címmel érdekes kis füzet ad tájékoztatást többek között a helytörténeti pá­ lyázat feltétételeiről.4 1976. június 21-30. között Balassagyarmaton megrendezték az első nógrádi honismereti ifjúsági tábort, amelybe II-III. osztályos középiskolai 1 Múzeumtörténet a Palóc Múzeum honlapján: http://palocmuzeum.hu/a-muzeumrol/a-muzeumrol/ (2014. március 16.) 2 Tóth Elemér 1967. A h o n ism e re ti m o zg a lo m ... In: N ó g r á d , december 18., 4. 3 Sz. E. 1969. Ö té v e s a h o n ism e re ti m o zg a lo m . In: N ó g r á d , április 5., 5. 4M e g je le n t a N ó g r á d i H o n ism e re t. In: N ó g rá d , 1975. április 23., 8. 60 �Helytörténet tanulók, pedagógusok és népművelők kaptak meghívást, mintegy 30-an. A tábor programjában az elméleti ismereteken túl a gyakorlati tudnivalók kö­ rében egy település tárgyi és szellemi kincseinek összegyűjtése szerepelt.5 1979 nyarán Salgótaijánban rendezték meg a VII. Országos Honismereti Akadémiát A tanácsköztársaság történelmi tapasztalatai címmel. 1981-ben Salgótaijánban - az 1960-as évek kezdeményei után - újra szerveződött a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, aktívabb tagjai ki­ vették részüket a honismereti mozgalom támogatásából is. Gyűjtőmunkájuk révén több ezer értékes tárggyal, dokumentummal, fényképpel, diával gya­ rapodott a múzeum. Kiemelkedő munkát végzett: Baráthy István, Bihary Lajos, dr. Gáspár János, dr. Kúti István, dr. Várkonyi József, Jóvári Tibor, Kádasi Pál, Liptay B. Jenő, P. Tóth László és mások is. A kör számos tagja készített értékes dolgozatot a Nagy Iván Honismereti Pályázatra.6 1982. július 5-14. között Salgótaijánban került megrendezésre a VII. Nógrád Megyei Honismereti Ifjúsági Tábor, amelynek a Stromfeld Aurél Diákotthon volt a komfortos székhelye. Középpontjában az Etesre és kör­ nyékére kiterjedő adatgyűjtés állt. A megye középfokú oktatási intézmé­ nyeinek 30 tanulója nyelvészeti, művelődéstörténeti, munkásmozgalom-tör­ téneti, életmódkutatás és néprajzi munkacsoportban végzett vizsgálatokat.7 1984-ben a honismereti mozgalom keretében is gondozott helytörténet­ írás a 20. jubileumi évében járt. Ebből az alkalomból a megyei lap a múzeumi népművelők Salgótarjánban megtartott, háromnapos országos konferenciájá­ ról számol be, amelyet dr. Selmeczi László, a Művelődési Minisztérium mú­ zeumi osztályának vezetője zárt, hasznosnak és eredményesnek ítélve azt.8 1989. október közepén újabb tudományos tanácskozást tartottak a salgótaijáni múzeumban. A konferencia a történelemtanítást állította középpontjá­ ba, amelynek helyzetéről és aktuális feladatairól Balogh Sándor történész tar­ tott előadást. A konferencia további részében - többek között - dr. Horváth István megyei múzeumigazgató a helytörténetírás historiográfiáját tárta fel.9 A Nógrád megyei honismereti mozgalomban az idők során egyre nagyobb te­ ret kapott a helyi kezdeményezéseken alapuló, önállóságra épülő honismereti tevékenység, amelynek a rendszerváltás után már a törvényes civil szervezeti formák adták a mind életképesebb keretet. Számos civil szerveződés jött lét­ re, amelyek közül a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre után még két 5 Sch. M. 1976. Honismereti Ifjúsági Tábor Nógrádban. In: H o n ism e re t , 1/20. 6 Hidváry István 1995. A N ó g r á d i T ö rtén eti M ú zeu m B a r á ti K ö ré n e k 15 éve, 1 9 8 1 1995. 283-290. In: www.arcanum.hu (2014. április 30.) 7 Balázs László 1982. VII. N ó g r á d M e g y e i H o n ism e re ti T ábor. In: M ú ze u m i M o z a ­ ik. Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján, 5. sz. 8 A helytörténetírás 20 évéről. Véget ért a múzeumi népművelők konferenciája. In: N ó g r á d , 1985. október 31., 7. 9 Tudományos tanácskozás a salgótarjáni múzeumban. In: N ó g rá d , 1989. október 14., 1-2. 61 �Helytörténet nagyszerűen működő szervezetet kell megemlítenem. A Szécsényi Múzeum Baráti Köre már 1977-től működött. Szervezetéről, tevékenységéről és elért eredményeiről a kör negyedszázados történetét feldolgozó igényes kiadvány ad hiteles információkat.101Egy évvel később, 1978-ban a balassagyarmati lo­ kálpatrióták is megalakították a Balassagyarmati Honismereti Kört. „Az ak­ kori politikai viszonyok között ez volt az a szűk mezsgye, amin egy civil szer­ vezet elindulhatott, mely azóta is a Madách Imre Városi Könyvtár keretein belül működik. A Balassagyarmati Honismereti Kör évadnyitó rendezvénye az alapítókra való emlékezés jegyében zajlott a Helytörténeti Gyűjteményben. Az ünnepi alkalomra jelent meg a Balassagyarmati Honismereti Híradó 34. száma, mely a Madách Imre Városi Könyvtár évkönyve u A hely- és honismereti pályázatok sikertörténete A Nógrád megyei honismereti mozgalomnak csaknem a kezdetektől ré­ sze a pályázati rendszer. E szisztematikus munkának és a nyomában kibon­ takozó, a hely szelleme iránt elkötelezett lokálpatrióták által végzett hely­ történetírói tevékenységnek, mint történeti folyamnak, az elmúlt években végzett kutatásaim12 alapján két nagyobb korszakát különböztetem meg. Az első korszakot az 1968-1983 közötti másfél évtizedre teszem. A rendszer sajátja a kiíró - jobbára politikai és társadalmi - szervezetek évrőlévre váltózó száma és összetétele. E másfél évtized pályázatainak többsége település-, gyár- és üzemtörténeti tárgyú, néprajzi témájú. A dolgozatok mi­ nősége és értéke a kor színvonalával egészében adekvát, ám évről évre is differenciált. Két korabeli dokumentumból vett idézettel megvilágítható egy-egy év „pályamű-termése”. 1975-ben a bíráló bizottság mindössze 6 (3 felnőtt, 3 ifjúsági) pályázó (3 néprajzi, 3 helytörténeti tárgyú) munkáját is­ merte el. E „szerény termés” láttán a szakemberek több javaslatot fogal­ maztak meg a pályázati tevékenység eredményesebbé tétele érdekében.13 10 A S zé c sé n y i M ú zeu m B a r á ti K ö r n e g y e d sz á za d o s tö rté n e te (1 9 7 7 -2 0 0 1 ). 2001. Szécsényi Honismereti Kiskönyvtár 10. Szécsényi Antal Károly Honismereti Alapítvány, Szécsény. 11 A Balassagyarmati Honismereti Kör ünnepi évadnyitó rendezvénye 2013. szeptember 12. http://www.agt.bme.hu/balassi/HonismeretiKor_30ev.html (2014. március 16.) 12 Baráthi Ottó 2009. A z 5 0 é v e s N ó g rá d i T örténeti M ú zeu m a sa jtó b a n . Tanulmány. Nógrád Megyei Történeti Múzeum-Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján; Baráthi Ottó 2009. A d a lé k o k e g y p o lih is zto r p á lya k ép é h e z. A z 5 0 é v e s sa lg ó ta rjá n i m úzeum e ls ő ig a zg a tó ja : dr. G a jzá g ó A la d á r. Tanulmány. Nógrád Megyei Tör­ téneti Múzeum-Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján; Baráthi Ottó 2014. A d a lé k o k a h on ism ereti tevé k en ység történ etéh ez; fig y e le m m e l a p á ly á z a to k stru ktú ráján ak é s a z u tó b b i 10 é v p á ly a m ű v e in e k elem zésé re é s értékelésére. Ta­ nulmány. Domyay Béla Múzeum-Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján. 13 A z 1975. é v i p á ly á z a tr ó l c., gépírással készült beszámoló anyag a Domyay Béla Múzeum (egykori elődjének) adattárából. Aláírás, pecsét, dátum, adattári jelzés, irattári/iktatószám nélkül. 62 �Helytörténet Nem is hiába, hiszen 1978-ra jelentős javulás következett be; az ekkor immár 17 pályázat megyei díjazottainak pályamunkái az országos megmé­ rettetésen is sikeresen szerepeltek. A felnőtt tagozatban Vongrey Béla (Salgótaiján) Tar földrajzi nevei c. dolgozata II., az iijúsági kategóriában Bános Julianna (Ecseg) munkája III. díjat kapott.14 Az 1980-as évek elején a megyei szakemberek úgy gondolták, érdemes lenne „leválni” az országos rendszerről, egyben autentikus és standard ne­ vet adni a Nógrád megyei pályázatoknak. Egy, a megyére jellemző, a törté­ nelmi Nógrádot is reprezentáló név választásához az ő javaslatuk volt az alap, amely lehetővé tette a „felügyeleti jóváhagyással” megszületett dön­ tést, miszerint a pályázati kiírást Nagy Ivánról, a jeles történészről, az első nógrádi múzeum megalapítójáról nevezzék el. Dr. Kovács Anna irodalomtörténész ez időben kutatta intenzíven Nagy Iván életét és munkásságát.15 Támogatója a főnöke, a megyei múzeumi szervezet akkori igazgatója, Praz­ novszky Mihály dr. - maga is irodalomtörténész, muzeológus - volt. (Ké­ sőbb hosszú éveken át e lap, a Palócföld folyóirat főszerkesztője is.) Az ő érdemük, hogy 1984-ben a pályázati felhívás első ízben jelent meg Nagy Iván Honismereti Pályázat (továbbiakban: NIHP) néven. A NIHP 1984 óta évente megszakítás nélkül került meghirdetésre, felnőtt és ifjúsági kategóriában, rendre 6-8 (a legtöbbször: történeti, népraj­ zi, természettudományi, irodalomtörténeti, művészettörténeti, művelődéstörténeti, társadalom- és gazdaságtörténeti) témakörben, alig változó köve­ telmény-rendszerrel. A pályázat két állandó, felelős meghirdetője a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet és a Nógrád Megyei Levéltár volt, számos köz­ reműködő, a díjazás finanszírozását is támogató - évenként is változó - in­ tézményfenntartó és más partnerszervezettel egyetemben. Az I—III. helye­ zést elért pályázatok kategóriánként és témakörönként kerültek (reálértéken egyre szerényebb összegű) pénzdíjazásra, könyv- és egyéb jutalmazásra. Ezt a vázolt, három évtizedes pályázatfolyamot számítom az intézmé­ nyes nógrádi helyismereti, helytörténeti és honismereti pályázati rendszer második nagyobb korszakának, amit - mint fentebb utaltam rá - behatób­ ban is vizsgálat tárgyává tettem.16 A tendenciák megragadása és érzékeltethetősége érdekében a 30 éves korszakon belül három - egy-egy évtizednyi - etapot is képeztem, azokat külön-külön is elemeztem. 14P á ly á za to k . In: M ú ze u m i M o za ik . A Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatóságának Tájékoztatója. 1979. 1/18. 15 Kovács Anna 1980. N a g y Iv á n k ö n yvtá ra , m in t e g y n e m ze d é k m ű v e ltsé g é n e k tü­ kö ré. In: N ó g r á d m e g y e i M ú ze u m o k É vk ö n yve 1980. Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótarján, 119-134.; Kovács Anna 1982. N a g y Iv á n kö n yvtá ra , m in t e g y m ű v e lő d é si e szm é n y b izo n yíték a . In: Nógrád megyei Múzeumok Év­ könyve 1982. Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótarján, 209-242. 16 Baráthi Ottó 2009. i. m. 63 �Helytörténet A NIHP vizsgált, 30 éves időszakában összesen 638 (éves átlagban: 21) pályamunka érkezett be. Ennek 37,5%-a az első, 33,5%-a a második, 29,0%-a a harmadik 10 éves időszakra esik, azaz a pályázatok száma és ará­ nya is csökkenő, tendenciája mérséklődő. A tematikus (témakörönkénti) megoszlást figyelve megállapítható, hogy az összes pályamű 60,8%-a történeti/helytörténeti, 8,0%-a néprajzi, vagyis a két témakör népszerűsége vé­ gigvonult az időszakon, és az utóbbi részarányának csökkenése mellett is domináns maradt. Kirívó a társadalom- és gazdaságfejlesztés témakör el­ enyészően csekély „súlya”. A pályázatok ifjúsági és felnőtt kategóriánkénti megoszlása szerint az összes pályamű egynegyedét küldték be a fiatalok. Mindkét említett jelenség sajnálatos és figyelmeztető is. A NIHP legsikeresebb pályázatírója a tudományos módszerekkel és igé­ nyességgel dolgozó Prakfalvi Péter salgótaijáni geológus, mintegy húsz (I., II.) helyezésre értékelt és díjazott pályamunkájával. A díjazott pályaművek között több is megfelel a tudományosság kritériumainak, az adott szakterületen is megállja a helyét. Ugyanakkor a pályamunkák közül kevés került „magasabb szintre”, jelent meg nyomtatásban. Itt is megemlíthető a szakmai publikációk­ kal (könyvvel, kiadvánnyal is) rendelkező Bozó Gyula dr„ Csongrády Béla dr., Fancsik János dr., Galcsik Zsolt, Gréczi-Zsoldos Enikő dr., Handó Péter, Kúti István dr., Prakfalvi Péter, Póczos Sándor, Puntigán József, Szirácsik Éva dr., Szenográdi Ferenc és e sorok írója is. Érdekesség: az egykori sikeres pá­ lyamunkát írók közül Galcsik Zsolt, G. Toronyi Judit dr. és Szirácsik Éva dr. ma már ismert levéltári, illetve történész-muzeológus szakember. Mindezek alapján kijelenthető: a NIHP megfelelt deklarált hivatásának. Beigazolódott, hogy a helyismerettel és helytörténettel nem hivatásként foglalkozók számára kiírt NIHP, illetve az azon való részvétel a tudomá­ nyos műhelymunkához vezető út lépcsőfoka, a kutatómunka előszobája. A NIHP olyan szellemi intézmény, amelynek fenntartása a Domyay Béla Mú­ zeum szakmai irányításával és koordinálásával jövőben is indokolt, össze­ fogással megvalósítható. Amire jó esély is van Shah Gabriellának, a múze­ um igazgatójának elképzelései és kiemelt alábbi mondatai alapján is: „A Domyay Béla Múzeum megfelelő irányú változtatások mellett az egyik leg­ hatékonyabban működő kulturális és tudományos központ szerepét töltheti be. Azt szeretném, ha az intézmény a színvonalas kiállítások, a kutató és a feldolgozó munka révén a »valóság és az elmélet« találkozásának sajátos színtere lenne. "n Ebben a szellemben került kiírásra 2016. évre is a Nagy Iván Honismereti Pályázat. A felhívást - amely a múzeum honlapján meg­ tekinthető - itt is ajánlom a nógrádi lokálpatrióták és középiskolás fiatalok szíves figyelmébe. 17 Gréczi-Zsoldos Enikő 2014. Nyitott múzeum. Beszélgetés Shah Gabriellával. In: P a ló c fö ld . 1/78-79. 64 �Helytörténet SZEPESSYNÉ JUDIK DOROTTYA Koldusok közt siketek? - Siketek a reformkori Nógrád megyében Egy irat és ami mögötte van A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának (a továbbiak­ ban: MNL NML) reformkori iratai és annak számottevő száraz adata mögött szomorú emberi sorsok is megbújnak. Ennek egyik példája a Magyar Királyi Helytartótanács 1838. szeptember 25-én tartott tanácsülésének egyik döntése. Ennek értelmében az 1838. november 16-án, Balassagyarmaton tartott megyei közgyűlésen terítékre került Dávid Sámuel losonci lakos siket fiának a „Váci Siket Néma Intézetbe” történő felvételének és annak támogatásának ügye. A közgyűlés határozatában a Losonci járás főszolgabíróját utasította, hogy Judósítást tegyen” a folyamodó anyagi és családi körülményeiről. Az irat hátolda­ lán szűkszavú megjegyzés: „a relatio felterjesztetett aHtó Tanácsnak Az irat több szempontból is elgondolkodtató. Sorakoznak a kérdések: milyen sors jutott annak, aki siketként született a 19. század első felében? Mennyire számított a családi háttér, hova és milyen feltételekkel járhattak iskolába, hogyan boldogultak a gyermekkorból kilépve? Mi volt az általá­ nos tendencia? A háttér A kérdések megválaszolásához a korábbi évszázadokba kell visszamen­ nünk. Az ókorban - kevés kivételtől eltekintve - a betegség és a fogyatékos­ ság mögött isteni büntetést, túlvilági hatást láttak. A középkorban az egyház karolta fel a fogyatékkal élőket. Befogadta és a lehetőségekhez mérten mun­ kára fogta őket, de az oktatásukra egyáltalán nem helyezett hangsúlyt. Ez vál­ tozott meg a reneszánsz világ beköszöntével. Nyugat-Európában számos kí­ sérlet történt annak bizonyítására, hogy a siketeket igenis lehet oktatni. Az el­ ső próbálkozások a 16. században indultak meg. Cardanus (1501-1576) olasz filozófus és fizikus úgy vélte, a siketek számára egyéni foglalkozás szüksé­ ges. Rájött, hogy a siketet is meg lehet tanítani ími-olvasni és meg is érti, ha megmutatják neki az adott szóhoz tartozó tárgyat vagy annak a képét. Spa­ nyolországban Pedro de Ponce (1520-1584) bencés szerzetes 1580-ban kez­ dett el siketeket oktatni beszédre, írásra-olvasásra. Bő fél évszázaddal később, Európa északnyugati felén a siketek kommunikációs eszköze, a jelnyelv felé fordult a figyelem. John Bullwer 1644-ben Chirológia: A kéz természetes1 1 MNL NML IV. 16. Losonci járás főszolgabírójának iratai. 1838. 14. 65 �Helytörténet nyelve című kétrészes művében a kéz és az ujjak megfelelően kifejező hasz­ nálatával foglalkozik. Az ábrákkal bőségesen illusztrált könyv az emberi ér­ zelmeket csoportosítja és hozzárendeli a megfelelő gesztust. Ezután is szüle­ tett ebben a témakörben műve: Philocophus: A siketnéma emberek barátja és a Philocophus, avagy a siket és néma emberek tanítása 2 Közép-Európában a 18. század végén, a felvilágosodás egyik legtehetsé­ gesebb uralkodójának, II. Józsefnek is köszönhetően a fogyatékkal élők felé fordult a figyelem, különösen arra fókuszálva: miként lehet őket a társada­ lom „hasznos tagjaivá” tenni.3 II. József 1777-ben Franciaországban tett lá­ togatásakor megtekintette EEpée 1770-ben, siketek számára létrehozott is­ koláját és az ott tapasztaltak annyira meglepték, hogy hazatérve Bécsből azonnal két embert küldött a párizsi siket intézmény tanulmányozására. A porosz példa is hathatott, hiszen Lipcsében és Berlinben 1778-ban létesül­ tek iskolák. Végül 1779-ben Bécsben létrejött a Siketnémák Intézete4 Ez azért is fontos változás, mert ezzel a középkorból eredő és uralkodó felfogással ment szembe, miszerint a siketeket, mivel nem tudnak beszélni, ezért őket nem lehet tanítani: így a társadalom perifériájára kerültek, jobbik esetben egyszerű, kétkezi munkából, rosszabbik esetben és döntő hányadá­ ban koldulásból éltek. M agyarországon Magyarországon Cházár András (1745-1816) Gömör vármegyei főjegy­ ző nevéhez fűződik az első siketnéma iskola megnyitása. 1799-ben Cházár András Bécsbe ment a siketek oktatásának tanulmányozása végett. Tapasz­ talatait a Magyar Kurírban tette közzé. 1799 végén Sturmann Márton Gö­ mör megyei birtokos jóvoltából Gömör megye közgyűlése elé vitték a siket­ némák oktatásának ügyét. Cházár András ebből az alkalomból készített me­ moranduma és Joseph May-nek, a bécsi Siketnéma Intézet igazgatójának két javaslata a pesti egyetemhez került. Joseph May egyik javaslata az Inté­ 2 A kora újkori időszak siketeket érintő pozitív változásairól lásd Szepessyné Judik Dorottya 2013. S ik e te k ö s s z e ír á s a a z 1 8 4 0 -e s é v e k b e n — a v a g y a fo g y a té k o s o k a tö rtén elem b en . In: N e o g ra d . Domyay Béla Múzeum Évkönyve. XXXVII. Sal­ gótarján, 107-120. - A fogyatékosságtörténettel kapcsolatban: Kálmán ZsófiaKönczei György 2002. A T a ig e to s z tó la z e sé ly e g y e n lő sé g ig . Osiris Kiadó, Bp. 3 Az idézet az 1803-ban kiadott A ' S ik et-N ém á k ' N e v e lé s é s T a n ítá s á lta l á h é ta to s K e re szté n y e k k é é s a z O r s z á g ' h a szn o s T a g ja iv á v a ló fo r m á lá s á n a k szü k sé g e s v o l­ tá r ó l s z ó ló ír á s - ból származik. Az eredeti MNL NML IV 1. b. 1803. évi közgyű­ lési iratok 437/1803. alatt lelhető fel. Reprint kiadása: Szepessyné Judik Dorottya (szerk.) 2011. A ' sik et-n ém á k ' n evelé s, e s ta n ítá s á lta l á h é ta to s keresztén yek k é és a z o r s z á g ' h a szn o s ta g ja iv á v a ló fo r m á lá s á n a k szü k sé g e s v o ltá r ó l sz ó ló Írás. Si­ ketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, Salgótarján. 4 Vayk (Vay Sarolta) 1899. A v á c i sik e tn é m a in té ze t a la p ító i. In: V a sá rn a p i Ú jsá g 46. évf. 38. sz. 09.17. 631. p. 66 �Helytörténet zet egy siketeket és némákat nevelő-oskolának felállítása végett Magyaror­ szágon címet viselte. I. Ferenc császárhoz is eljutott a memorandum, mely­ nek hatására az uralkodó 5000 forintot adományozott és a Helytartótanács 24112. számú rendeletével megbízták Cházár Andrást az intézmény javára történő adománygyűjtéssel. 1802-ben 50 000 forint gyűlt össze, így augusztus 15-én Vácon, az egykori püspöki székház helyén az intézet megnyitotta kapu­ it. Az iskola igazgatójává a Bécset is megjárt Simon Antalt nevezték ki.5 A váci Siketnéma Intézet létrejöttével megjelentek a siketek oktatásával foglalkozó írások, elsősorban a siketeknek a magyar társadalomba történő aktív bevonására. Az erre történő figyelemfelhívás végett jelentette meg a „Váci Királyi Siket-Néma Nevelő Ház” 1803-ban A ' Siket-Némák' Nevelés és Tanítás által áhétatos Keresztényekké és az Ország' hasznos Tagjaivá való formálásának szükséges voltáról szóló írás-1.6 Az intézetben a növendékek a mindennapi életvitelhez szükséges isme­ reteket sajátítottak el: többek között rajzolást, „ékes-írást”, fiúk esetében különböző mesterségeket, lányok esetében pedig háziasszonyi foglalatossá­ gokat. A váci Siketnéma Intézet első növendékeinek a névjegyzékét az alábbi táblázatban tesszük közzé: N év7 Bründler Ferenc Demer József Dora-Nova József Ehold Károly Groszmann Ferenc Hegyi Mátyás Henisch Károly Jáhn Lajos Lulits János Muray Ambrus Poroptsits András Remer Mihály Tömör Pál Vangroshovszky Antal Antal Katalin Gneiszt Trézsi Gyuratsik Johanna Gyuratsik Éva Haubenhoffer Anna Shrott Anna S z ü le té si h e ly M egye Pest Novaszellő Jászberény Pest Kőszeg Bogács Ovár Új Pécs O Pasna Vetés Szabadka Pest Csór Pozsony Kóspallag Nagymárton Horelitz Horelitz Pilingérhely Sopron Pest Bács Jászság Pest Vas Borsod Moson Torontál Sirmia (Szerém) Szatmár Bács Pest Fejér Pozsony Hont Sopron Trencsén Trencsén Magyarország határa Sopron 5 Uo. 632-633. 6 MNL NML IV 1. b. 1803. évi közgyűlési iratok. 437/1803. 7 MNL NML IV 1. b. 1803. évi közgyűlési iratok. 437/1803. A személy- és földraj­ zi nevek közlésénél az eredeti írásmódot rögzítettük. 67 �Helytörténet Az újonnan létrejött intézet gazdasági ügyei a Helytartótanácson belül a „departamentum fundationum saecularium politicum”-hoz kerültek. A váci Siketnéma Intézet növendékeinek felvétele ügyében a Helytartótanács dön­ tött és az igazgató kivételével a főbb alkalmazottakat is maga nevezte ki. Az intézet vezetőségi üléseinek a jegyzőkönyveit is beküldték a Helytartótanácshoz, s az rendszerint felterjesztette az uralkodóhoz. A fent nevezett ügyosztály (politicum) szólította fel a törvényhatóságokat, hogy a siketné­ ma intézet javára gyűjtsenek segélyt és a gyűjtések eredményeiről, illetve az intézmények számára hagyott összegekből a törvényhatóságok neki küldjék a jelentéseiket.8 1817-ben a Tudományos Gyűjteményben megjelent Nagy Leopold írása A Siket-némák Vátzi Intézetéről címmel, melyben a siketek oktathatóságára, oktatásának módjára hívja fel a figyelmet, a következő sorokkal: „A siket­ némák a hazának és a polgári társaságnak tagjai. A hallás héjánossága meg nem foszthatja őket azon justól, melyben a többi hazafiak részesülnek, se föl nem szabadíthatja őket azon kötelességek alól, melyekre a társasági szövetségre nézve mindenik tag köteleztetik, kötelesek ők is hallókkal egye­ temben tehetségeik szerint a közjót előmozdítani. De mi módon történhet ez meg, ha mindezekre nézve tudatlanságban hagyatnak? [...] Szükséges tehát a siket-némának az oktatása. ”9 Összeírások a reformkorból - Siketek Nógrád megyében A MNL NML anyagában a Füleki és a Kékkői járásban élő siketekkel kapcsolatban találunk összeírásokat.10 A mindenkori kormányszervek számá­ ra fontosak voltak a népességi adatok: azok pontosítása, többek között adózá­ si, hadászati és közbiztonsági szempontból. A Magyar Királyi Helytartóta­ nács 1843-ban adott ki egy országos utasítást a fogyatékkal élők: siketnémák, vakok és őrültek összeírására, és az erről szóló jelentések felküldésére. Az összeírásokat nem egy minta alapján végezték, ahány összeíró, annyi értelme­ zés született. Ami a táblázatokban közös: a nevet, a helyet és az életkort min­ den esetben rögzítették. Kíváncsiak voltak az illető társadalomban betöltött szerepére, mesterségére, magaviseletére és hogy be van-e oltva himlő ellen. A társadalomnak a fogyatékkal élőkhöz való hozzáállását jól érzékelteti a fog­ 8 Felhő Ibolya-Vörös Antal 1961 .A h e ly ta rtó ta n á c si lev é ltá r. Magyar Országos Le­ véltár kiadványai I. Levéltári leltárak 3. Bp., 342. 9 Nagy Leopold 1817. A S ik et-n ém á k V átzi In té ze té rő l. In: T u d o m á n yo s G y ű jte­ m ény. 1. évf. 7. sz. 142-150. 10 Ezúton szeretném kifejezni köszönetemet Sebestyén Kálmánnak, a MNL Nógrád Megyei Levéltára igazgató-helyettesének az összeírások fellelésében nyújtott se­ gítségéért. 68 �Helytörténet lalkozások felsorolása: többségük család által eltartott, koldul. Ritka esetben konkrét munkát végez, pl.: ökrész vagy minden munkát elvégez.11 Vezeték- és keresztnév12 Fodor Ferenc (Karancsberény) Híves Apolló (Lapujtő) Szőllős Anna (Lapujtő) Majlik Mária (Lapujtő) Lantos Julis (Karancsapátfalva) Jakab Erzsébet (Kistérenye) Jakab Borbála (Kisterenyei Szekeres István (Zagyva) Földi Anna (Zagyva) Vize János (Somosújfalu) Vize Ferenc (Somosújfalu) Mestersége Himlőoltással Mi sorsú, vagy más fog­ Viselete biztosítva Életkor vajon szelalatossága milyen? van-e? gény-e? módja Észrevétel jó dolgos jó nincs úgy született jobbágylány semmi jó nincs 20 éve siket 22 jobbágylány semmi jó nincs úgy' született 20 árva koldul jó nincs 18 évtől siket 20 jobbágylány semmi jó nincs úgy született 20 zsellérlány jó nincs úgy született 20 zsellérlány jó nincs úgy született 40 szegény koldulás jó nincs úgy született 40 szegény koldulás jó nincs úgy született 38 jobbágy dolgozik jó nincs életrevaló 50 jobbágy dolgozik jó nincs életrevaló 26 jobbágy 30 mindent dolgozik mindent dolgozik A táblázatból is kilátszik, hogy a siketeknél jellemző volt a kéregetés. Ok tehát tényleges rászorulóknak számítanak, mivel tőlük független ok mi­ att lettek munkaképtelenek, vagy elvesztették a kereső családfőt, így kerül­ ve olyan helyzetbe, hogy kéregetniük kellett. A kisebb településeken, fal­ vakban megvolt a közösség koldusa, aki általában valamilyen fogyatékkal élt és a közösség tartotta el. Később az iparosodás, a városiasodás mértéké­ nek növekedésével a közösség által eltartott fogyatékos koldusok „intézmé­ nyének” társadalmi elfogadottsága csökkent.13 A kolduskérdéssel már korábban is foglalkozott a vármegye elöljárósá­ ga, 1805-ből ismerünk olyan közgyűlési határozatot, melyben különbséget 11 A Füleki járás területéről, az 1843-1844 közötti időszakból több összeírás talál­ ható. Ezek megjelentek Szepessyné Judik Dorottya 2013. i. m., 107-120. 12 Siketnémák összeírása - Nógrád vármegye Füleki járás. Kelt Kiskalondán 1845. október 17-én, összeírta: Chikán Gábor esküdt. MNL NML IV 7. c. Conscriptiones miscellanes. Vakok és siketnémák összeírása. 1844-1845 13 L. még Fazekas Csaba 1997. „M i, Is te n k é p é t v is e lő szeg én yek ... ”. F o r r á s o k a m isk o lc i k o ld u so k 18-19. s z á z a d i tö rtén etéh ez. In: Levéltári évkönyv. Miskolc, 216-226. 69 �Helytörténet tesznek a „valóságos koldusok, azaz elnyomorodtatf ’ és a munkaképes, de lusta szegények között. A határozat szerint „azoknak engedtetik meg a kol­ dulás, akik valóságos koldusoknak minden esztendőben teendő egybenírás mellett a helybeli plébános és a kerületbeli tiszt által megösmertetnek és az ilyen valóságos koldusok egy bizonyos, felső ruhájukra ragasztandó pléh által különböztessenek meg.”14 Az 1846. február 18-án Balassagyarmaton tartott közgyűlésen felolvas­ ták a Magyar Királyi Helytartótanács január 5-én kelt, 219. számú utasítá­ sát, miszerint „a megyében található árvák és siketnémák egybeírását” ren­ deli el a következő rovatokkal: neve, kora és „vagyonbéli sorsa”. 1846. no­ vember 1-jén terjesztette elő a Kékkői járás koldusait Somoskőy János szol­ gabíró. Az általa készített „tabellában” a koldus neve és életkora mellett „koldulásának” oka is szerepel. Ok gyanánt a legtöbb esetben valamilyen tes­ ti fogyatékosság: ..nyomorékság” szerepel, ezt követi a világtalanság, és egy helyen olvasható Ecseti István 20 éves tereskei „siketnéma koldus” neve.15 Az 1847. március 2-án, Balassagyarmaton tartott kisgyűlés 590. és 591. számú határozata értelmében a megye négy járásában el kellett végezni a si­ ketnémák és a koldusok összeírását, köztük a levéltár anyagában fellelhető Kékkői járásét is. Az alábbi táblázatban a hallási fogyatékosság miatt koldulni kényszerü­ lő kéregetők nevei olvashatók: K o ld u s n ev e Berki József Homyos István Jenei András Gross János Szabó Borbála Szepott Zsuzsanna Schupauer Katalin Újlaki József K o ld u lá s h e ly e É le tk o r C sa lá d i á lla p o ta Diósjenő Diósjenő Kisoroszi Kisoroszi Kisoroszi Kisoroszi Kisoroszi Borsosberény 35 14 54 18 23 17 16 10 legény legény nőtlen nőtlen hajadon hajadon hajadon gyermek A Kékkői járás területéről készített összeírásban szembeötlik, hogy bi­ zonyos településeken egy-egy fogyatékosságtípusból kiugróan magas az arány. A fenti táblázatban látható, hogy a siketség, mint a koldulás jellemző oka, Kisorosziban igen jelentős.16 14 MNL NML IV. 1. a. 1805. évi kötet 388. sz. határozat 15 MNL NML IV. 1. a. 1846. évi kötet 392. sz. és 3653. sz. határozatok. Mivel csak a Kékkői járás anyaga készült el, ezért a vármegye közgyűlése utasította Horváth Elek főszolgabírót a többi járás összeírásának elkészítésére. 16 Az összeírás többi részéből pedig az is kiderül, hogy Nőtincsen a vakság a jellem­ ző oka a koldulásnak és nemcsak az életkorból kifolyólag. 70 �Helytörténet A 19. század második felében a dualizmus kora hozta meg a lassú, de biztos változást a siketek társadalmi elfogadottságát, társadalomban töltött szerepét illetően az oktatás, a munka világa és az érdekvédelem területén. 1897-ben már nyolc intézet működött és ez a szám 1920-ig tizenhatra emel­ kedett. 1887-ben pedig létrejött az első alapszabállyal rendelkező, siketek érdekeit képviselő egyesület, mely az Egyetértés nevet viselte. Az intéze­ tekben nevelkedett siket személyek húzóerővel bírtak az intézetbe be nem kerültek szemében. Az erős és kiterjedt oktatási intézményhálózatnak, az általuk oktatott szakmáknak és az érdekvédelemnek köszönhetően igen je­ lentősen lecsökkent a koldulásból élő siketek száma. Azt is hozzá kell tenni, hogy az 1906-ban megjelent, szárazelemmel működő hallókészülék színre lépésével a hallássérültek egy része - azaz a nagyothallók - előtt érthetőbbé és élhetőbbé vált a világ. 71 �Helytörténet K azareczk i N oém i Egy világjáró katona utolsó „bevetése” Zubovits Fedor (1846-1920) kapitány szerepe az I. világháborúban Bevezető Zubovits Fedor huszárkapitány még ma is igen sokak által kedvelt „figu­ rája" a dualizmuskori Magyarország történetének. Még életében írók, költők (Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula) örökítették meg alakját, majd a két világháború között Kellér Andor A rettenetes Fedor címmel foly­ tatásos ponyvaregényt jelentetett meg híres-hírhedt cselekedeteiről.1 Napjainkban - az I. világháború centenáriumának időszakában - szemé­ lye ismét aktuálissá vált, mivel utolsó katonai bevetése a Nagy Háborúban zajlott. Életével számos kutató foglalkozik, így tudományos és ismeretter­ jesztő munkák egyaránt születtek.2 A Váci Tragor Ignác Múzeum, mint Váchoz egykor kötődő személy emlékét, ma is ápolja. Jó példa erre a 2015ben megnyílt, az I. világháborút bemutató Virágos vonattól a vöröskereszte­ sig című kiállítás, ahol Zubovits Fedomak is szenteltek egy tablót. Jómagam a Kubinyi Ferenc Múzeum muzeológusaként találkoztam e kalandos élet egy szeletével az afrikai vadászatai alkalmával készült fotóin keresztül.3 Kötődése Nógrád megyéhez Zubovits Fedor a Hont megyei Felsőtúron 1846-ban született régi len­ gyel nemesi család saljaként. Tucatnyi lakhelye volt, ennek ellenére mégis Nógrád megyét tekintette szűkebb hazájának. Az 1850-es évektől Balassa­ gyarmaton töltötte gyermekkorát, mivel édesapja, Zubovits József (1812— 1861) itt vállalt hivatalt. 1848 előtt Hont megye alpénztámoka, a vármegye táblabírája, a császári-királyi úrbéri szék ülnöke volt, majd Balassagyarma­ ton a törvényszéki bírói tisztséget töltötte be.4 Balassagyarmatra későbbi 1 Tolnai Világlapja 1937. 19-26. sz. 2 Pl. Csukovits Anita 1994. Zubovits Fedor kapitány hihetetlenül izgalmas és mulat­ ságos kalandjai a Börzsöny vidékén. In: Börzsönyvidék 2., Szob, 59-68. Szathmáry István 2007. Zubovits Fedor huszár kapitány története 1846-1920 (szakdolgo­ zat-kézirat), Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai Kar, 2007. Rózsafi Já­ nos 2011. http://nagyhabom.blog.hu/201 l/08/03/zubovics_fedor_szarazfoldi_ torpedoja_a_karpatokban (Utolsó megtekintés dátuma: 2016.08.09.) 3 Kazareczki Noémi 2009. Adalékok a Zubovits család történetéhez. In: Dr. Szirácsik Éva-Bagyinszky Istvánné (szerk.) Neograd 2008. Salgótarján, 24-34. 4 Nagy Iván 1865. Magyarország családot czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 445., Nógrádi Lapok, 1874. 11. 15. /46. sz. 2-3. 72 �Helytörténet élete során is gyakran visszatért.5 Mikszáth Kálmán szerint - akihez baráti kapcsolat is lhzte - Zubovits többek között a Zichy-fogadó állandó vendé­ gei közé tartozott.6 Az 1874-es párizsi távlovaglása után egy hétig ünnepel­ ték a városban, ahol még az alispán is ünnepi beszéddel köszöntötte.7 A me­ gyei lapok a későbbiekben is beszámoltak látogatásairól, például 1887-ben, amikor a húsvéti ünnepeket is Balassagyarmaton töltötte.8 Nógrádverőcei tartózkodása alatt (1890-1900) főként a balassagyarmati törvényszéknek és a rétsági járásbíróságnak volt gyakori vendége sok peres ügye miatt. Ferenc József Nógrád megyei látogatásakor Zubovits egyik főszereplője volt az eseménynek, mivel ő irányította a királyt fogadó 27 tagú lovas ban­ dériumot.9 A nógrádi közügyek iránt is érdeklődött. Ezt bizonyítja, hogy 1898-1899-ben Nógrád Megye Törvényhatósági Bizottságának tagjai közé is beválasztották.10 Katonai pályafutása Sokoldalú személyisége (vadász, „sportsman”, feltaláló, diplomata, pár­ bajhős) külön tanulmány(ok) tárgya lehetne, az alábbiakban azonban csak katonai pályája főbb állomásait ismertetem. Zubovits Fedor a váci kegyesrendi gimnáziumban és a bécsi Theresiánumban végzett tanulmányai után 1862. szeptember 24-én lépett be a cs. k. 25. gyalogezredbe, 1863-ban a 9. huszárezredbe. 1865-ben már hadnagyi rangban szolgált, de 1867. szeptember 16-án rangfenntartás nélkül kilépett a közös hadseregből. így közhonvédként folytatta pályafutását a magyar ki­ rályi honvédlovasságnál, majd 1869-ben hadnaggyá nevezték ki. 1870-71ben tanonc a székesfehérvári és a kecskeméti központi lovasfőtisztképző is­ kolában. Szolgált a 15., a 24., a 20., a 4., és a 9. honvédlovasszázadnál, majd 1875 szeptemberében átlépett a 6. honvédlovasezred 1. századához mint várakozási illetékkel szabadságolt lovas hadnagy. 1875. november 1jén Ferenc József főhadnaggyá léptette elő.11 5 Balassagyarmaton élt a 19. század utolsó harmadában unokafivére, Zubovits István (1838-1914) táblabíró, szolgabíró, aki később családjával áttelepült Szécsénybe. 6 Mikszáth „Édos gyereknek” nevezte. Praznovszky Mihály 1989. M ik szá th K á l­ m án, a p á ly a k e z d ő ú jsá g író . In: D isc u s sio n e s N e o g ra d ie n s e s 6. Konferenciakötet, Salgótarján, 26. 7 14 nap alatt lovagolt Bécsből Párizsba. V a sá rn a p i Ú jsá g , 1874. 11. 29. / 48. sz. 757-758., N ó g rá d i L a p o k , 1874. 12. 14. / 50. sz. 1. 8 N ó g rá d i L a p o k és H a n ti H íra d ó , 1887. 06. 05. / 23. sz. 4. 9 P e s ti H írla p , 1894. 09.16. /259. sz., 6., V asárnapi Ú jság, 1894., 09. 23. / 38. sz. 626. 10 Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyve, Magyar Nem­ zeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára IV. 402. 25. 11 Tisztek szolgálati lapjai, Hadtörténelmi Levéltár és Irattár (továbbiakban: HL), AKVI 30996. 73 �Helytörténet 18 6 6 -b an ré sz t v e tt a p o ro sz o k e lle n i h ad járatb an , a k ö n ig g rá tz i, a m ü n c h e n g ra tz i és a jic in i ü tk ö z e te k b e n .12 A k a to n a i n y ilv án tartó la p ja sz e rin t jó és b á to r lovas v o lt, a z e lle n sé g e lő tt v ité z , fe lje b b v a ló i irá n t illed elm es, b a jtá rsa i irá n t b a rá tsá g o s, de „a la ttv a ló i” irá n t n e m ta n ú síto tt eleg en d ő ta p in ta ­ tot. M ag y aru l, n é m e tü l ig e n jó l b e sz é lt és írt, to v á b b á o lasz, cseh , len g y el és fra n c ia n y elv ek ism e re té v e l is ren d elk ezett. N y e lv ism e re te n e m m eg lep ő , h isz e n 1866-tól szám o s eu ró p ai h a d sz ín té re n sz e re p e t v állalt: (sa já t e lm o n ­ d á sa szerin t) 1 8 6 7-ben G arib ald i c sa p a tá h o z c satlak o zo tt, m ajd fo g sá g b a esett, és 1867. d e c e m b e r 2 1 -é n R ó m á b a n a p á p a i h a d b író sá g o n h a lá lra íté l­ ték , de v é g ü l fe lm e n te tté k .13 1 8 7 5 -b en m á r S p a n y o lo rsz á g b a n ta lálju k , ah o l a k a rlistá k e lle n h arco lt, a m ié rt 1876. m árciu s 9 -é n m e g k a p ta a K a to lik u s Iz a b e lla -re n d lo v a g k e re sz tjét is .14 1. kép. Zubovits Fedorpárizsi lovaglása. Vasárnapi Újság, 1874. 11. 29.748. sz. 1. 1 8 7 7 -b en a tö rö k -o ro sz h á b o rú b a n a tö rö k ö k m e lle tt v e tt részt, 1 8 7 8 -b an eg y cse rk e sz c sap ato t v e z é n y e lt az o ro sz o k e lle n B o szn iáb an . 1 8 8 0 -b an a m irid iták (k ato lik u s a lb á n tö rzs) m e lle tt M o n te n e g ró e lle n k ü zd ö tt. K éső b b v a ló sz ín ű le g e z e k e t a ta p a sz ta la to k a t h a sz n á lta fel, a m ik o r a M o n a rc h ia d ip ­ lo m a tá ja le tt a fü g g e tle n e d ő A lb án iáb an . 12 Uo. 13 Jeszenszky István közjegyző iratai, jegyzőkönyv. Budapest Főváros Levéltára VII. 216. a .-1907-051. 14 Tisztek szolgálati lapjai, HL, AKVI 30996. 74 �Helytörténet A szárazföldi „torpedó” A hadászati robbanóanyagok területén az 1800-as években jelentős vál­ tozások történtek, és a ma használt alap robbanóanyagok felfedezése is erre az időszakra tehető. Kiemelkedő munkát végeztek e téren a Monarchia ka­ tonai szakemberei, így Zubovits mellett Fülöp Hess és Trauzl Izidor is.15 Zubovits Fedor 1882-ben kísérletezte ki a szárazföldi torpedót,16 amely­ nek használati jogát sorra meg is vásárolták a különböző államok.17 A felta­ láló 1887-ben a honvédelmi miniszter és további katonai vezetők jelenlété­ ben mutatta be a szerkezet működését a Szentendrei-szigeten, majd Vácon tanfolyamot is szervezett.18 A következő híradás 1901-ből származik, ami­ kor Zubovits kapitány az Otthon9 dísztermében tartott szabad előadást a szárazföldi torpedókról, és ebből kiderült keletkezéstörténete is: a spanyolországi karlista háborúban történt, amikor egy hegyszorosba szorulva Zubo­ vits azt ajánlotta ezredesének, hogy a birtokukban levő piroxilin-lőgyapotot fölhasználva piroxilin-aknák segítségével próbáljanak szerencsét. A sikeres „kísérletnek” köszönhetően meg is megmenekültek. Itt fogalmazódott meg először agyában a szárazföldi torpedók eszméje - mint mondta. Találmánya Kínában is nagy sikert aratott. Ji Csang Vu londoni kínai nagykövetet még nógrádi birtokán tanította be a torpedó használatára.20 Valószínű, hogy 1904-ben ezért is kapta meg a kínai császártól a kínai I. fokozatú III. osztá­ lyú Kettős Sárkány Rendjelet.21 15 Lukács László 2014. A h o n i k a to n a i ro b b a n á ste c h n ik a a z I. v ilá g h á b o rú b a n . In: M ű sza k i K a to n a i K ö z lö n y XXIV. évf. 2. sz. 50. 16 A Pallas Lexikon a következőképpen definiálja: „Robbanóanyaggal telített vas, vagy faedény, amely utakon, útszorosokon elásva oly szerkezettel bír, hogyha egy csapat reája lép, felrobban. E torpedónak további fejlesztése Zubovits Fedor honvéd huszárszázados érdeme, ki a csapatok által vihető 2 kg robbantó gelatint tartalmazó repülő torpedót, tábori erődítéseknél használt, 10 kg robbanóanyaggal ellátott torpedót és állandó erősítéseknél alkalmazott 15 kg gelatintöltetű torpedó­ kat készített. Torpedói, minőségük szerint, a reátaposás folytán bizonyos akadály­ tárgyak eltávolításánál vagy pedig villamosság által tetszés szerinti pillanatban, végre egy szabályozható óramű-szerkezet segélyével, előre meghatározott időben robbannak.” Pallas,XVI. kötet, 1897.,281 .P e s tiH ír la p , 1901. 12. 02. /333. sz., 5. 17 Ausztria, Svájc, Svédország, Dánia, Kína, Szerbia és Törökország. Fedor von Zu­ bovits 1902. The A u to m a tic S enineIs a n d L a n d T o rp ed o es. Trieste. IRB u d a p e sti H írla p , 1887. 05. 22. / 140. sz. 9-10., N ó g rá d i L a p o k é s H o n ti H íra d ó , 1887.06. 0 5 ./2 3 . sz. 4. 19 írók és hírlapírók köre. 20 P e sti H írla p , 1901. 12. 02. / 333. sz. 5. 21 Ezen kívül még a perzsa III. osztályú Nap és Oroszlán Rendjelet is neki adomá­ nyozták. Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes ügyek, 1904. 10. 31. / 49. sz. 259 ., B u d a p e sti H ír la p , 1904. 07. 29. / 209. sz. 8. 75 �Helytörténet Zubovits fentebb említett előadásában azt is elmesélte a hallgatóságnak, hogy legújabb találmánya az automata előőrs, mely 80-85 dkg súlyú, 25 cm magas, 10 cm széles kis doboz. Ezek az apró dobozok hajszálnyi fémsod­ ronnyal vannak összekötve, melyet ha megérintenek, bekövetkezik a robba­ nás. Mivel a hágai békekonferencia deklarálta, hogy dinamittal, ekrazittal, melinittel22 nem harcolhatnak az ellenséges felek, úgy alakította át az automa­ ta előőrs egyes dobozait, hogy a sodrony érintése során a dobozokból erős fénysugár szökik fel a levegőbe, figyelmeztetve az ellenséget a veszélyre, s csak 20-25 másodperc múlva explodálnak.23 Zubovits már 1901-ben is java­ solta a torpedóosztály létrehozását a honvédelmi minisztériumnál, ezt azon­ ban elodázták, s majd csak az I. világháborúban került rá sor, amikor a haditechnika rohamos fejlődése következtében ez a konstrukció „túlhaladottnak” bi­ zonyult. A kapitány előadásának egyik célja az volt, hogy ne vádolhassa őt senki hazaárulással azért, ha valamely külföldi állam megveszi, és egykor a Monarchia el­ len felhasználja. Ebben a tekintetben elő­ relátó volt, mivel Szerbia is rendelkezett torpedóezreddel. Végül azt is elmondta, hogy angol konzorcium alakult a találmánya értékesítésére, de egy magyar konzorcium is ajánlatot tett, így ez utóbbit részesíti előnyben. Végül 1903-ban lét­ rejött a megállapodás a hadügyminisz­ térium és Zubovits között, mely szerint az általa bemutatott hét új szárazföldi torpe­ dómintát elfogadták, valamint megszerez­ ték a készítési és használati jogát az egész közös hadsereg számára."4 Három évvel később kitüntetéssel ju­ 2. kép. Z u b o vits F e d o r talmazták tevékenységét. Ferenc József k itü n te té se iv e l (Kubinyi Ferenc 1906. december 29-én a katonai műszaki Múzeum, Ltsz.: 80.708.33.) téren szerzett érdemei elismeréséül a III. osztályú Vaskorona Rendet adományozta a szolgálaton kívüli viszonybeli címzetes honvédszázadosnak.25 22 Pikrinsav. 23 Ennek a továbbfejlesztett változatnak a „reklámozása” céljából jelentett meg egy könyvecskét Triesztben angol és francia nyelven. Zubovits i. m. 24Budapesti H ír la p , 1903. 05. 14. / 131. sz. 8. 25 Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes ügyek, 1907. 0 1 .0 8 ./ l . s z . l . 76 �Helytörténet Tevékenysége az I. világháborúban A Nagy Háború közvetlen kitörése előtt is a nemzetközi politika sűrűjé­ be került. A Monarchia megbízásából haditudósítóként vett részt az ola­ szoknak a törökök ellen folytatott hadjáratában Észak-Afrikában, melynek célja a mai Líbia területének megszerzése volt.26 Ezt követően a Balkán-há­ borúk után a „függetlenné” vált Albániába került, ahol 1914 februárjától több mint 14 hónapon keresztül külföldi szakértőként27 tevékenykedett. Az 1912-13-as balkáni háborúk és kimenetelük előrevetítették a világháború kitörését. Zubovits könnyen eligazodott a török uralom alól felszabadult balkáni államok és a nagyhatalmak diplomáciai manőverei között. Egy an­ gol és egy német tiszt társaságában járta be a térséget, írta a jelentéseit, amelyeket számos hírlap közölt.28 Diplomáciai szolgálata után 1914 őszén, 68 évesen nyugalmazott hon­ védhuszár századosként jelentkezett a hadügyminisztériumnál, hogy az irá­ nyítása alá szervezzenek egy szárazföldi torpedóosztagot. A Váci Hírlap tu­ dósított először az alakulatról, amikor Zubovits Fedor, a cs. k. torpedóosz­ tag parancsnokaként százfőnyi legénységével először Vácon, majd Kisoro­ sziban és Diósjenő ősi erdeiben hadgyakorlatozott a torpedóival.29 1915 telén már a Kárpátokban találjuk a torpedóosztagot, amely valószínű­ leg a 17. cs. és k. gyaloghadosztály vezetése alá tartozott.30 Itt a limanovai győzelem után az osztrák-magyar csapatok támadást indítottak a 8. orosz had­ sereg ellen. A frontvonal megmerevedett, a kárpáti téli csatában (január 23 február 27.) az oroszok által körülvett przemysli erőd felmentése sikertelen volt. Az oroszok a Duklai-szoroson át ismét benyomultak Magyarországra. 1915 februárjában a Pesti Napló egyik újságírója tudósított a duklai frontvonalról, ahol Zubovits kapitánnyal interjút készített és a przemysli erődről is kérdezte. Mint mondta, az aknákat a leggyakrabban az éj leple alatt, kúszva, négykézláb helyezik el a két lövészárok között. Przemyslről 26 HL, Honvéd Főparancsnokság, 1916. eln. 2705, P e s ti H írla p , 1912. 03. 12. / 61. sz. 33-34. 27 Egyes híradások szerint a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság tagja volt. B u d a p e sti H ír la p , 1914. 02. 10. /35. sz. 27. 28 B u d a p e sti H ír la p , 1914. 02. 10. / 35. sz. 27., P e s ti H írla p , 1914. 07. 14. / 164. sz. 33., T oln ai V ilá g la p ja , 1914. 05. 10. / 19. sz. 11. 29 Fumcz Zoltán 2014. A h u szá rk a p itá n y, a k i V á cn á l p r ó b á lta ki a sz á ra zfö ld i to r­ p e d ó já t. In.: V áci N a p ló 10. 31. / 44. sz. 8. 30 Az egyik legmegbízhatóbb hadosztályként tartották számon, amelyet a leginkább veszélyeztetett, legnagyobb áldozatokat igénylő frontokon vetettek be. Hermann Attila-Szanyi Miklós 2012. „ C s a k e lő r e é d e s fia m ... A m a g y a r S ze n t K o ro n a o r s z á g a ib ó l s o r o z o tt h a d o sztá lyo k , e z r e d e k é s z á s z ló a lja k je lv é n y e i a N a g y H á ­ b o rú ban . Méliusz Központ, 32. 77 �I Ielytörténet azt n y ila tk o z ta , hogy n a g y o n jó l ism eri az erő d ö t, z sen iális terv ező jév el, B rum ier a ltá b o rn a g g y a l’ 1 eg y ü tt d o lg o z o tt/2 A z I. v ilá g h á b o rú b a n a to rp ed ó b e v e té sé v e l k a p c so la to s in fo rm á c ió k a t a v issz a e m lé k e zé se k b ő l tu d h atju k m eg. A z első és leg fo n to sab b c tek in tetb en a K árp áto k b an h a rc o ló L iszn y ai D am ó E le m é r v issz a e m lé k e zé se , m e ly e t R ózsafi Ján o s h ad sz ín té rk u ta tó tá rt fel. D am ó E lem ér, a sz é k e sfe h é rv á ri 17. h o n v é d g y a lo g e z re d -u tá sz sz á z a d o sa 1915. m árciu s 14-én azt a fe la d a to t kapta, h o g y a V a rih á z á tó l d é ln y u g a tra h ú z ó d ó K o ru m k ó h e g y g erin c é n o ly an m ű szak i a k a d á ly o k a t ép ítte sse n , a m ely ek csö k k en tik a m e g le p e té s­ szerű rajtaü tések et. E kkor v e te tté k b e a Z u b o v its-fé le to rp ed ó t. D am ó E lem ér v issz a e m lé k e zé sé b e n ism e rte tte a sz e rk e z ete t is: „...1915. március 16- 3. kép. Zubovits Fedor portréja. Kőszeghy Elemér ceruzarajza, készült a kárpáti harcok alatt. Vasárnapi Új­ ság. 1915. 04. IS. 16. sz. 254. án délután három órára vártuk Zu­ bovits Fedor százados érkezését. Kí­ váncsi voltam rá. mert már sokat hallottam emlegetni, de még nem láttam soha. 4 óra Jelé érkezett ki Zubovits Fedor egy nagyobb cso­ porttal. A zászlóaljparancsnokok, századparancsnokok odagy iilekezetek köréje. Az egyik küldönc kész ak­ náikat vett elő. Ezek dinamittal töl­ tött dobozok voltak. A dobozba be­ építve egy rugós, ütésre gyújtó szer­ kezet. melyben egy gyújtó szeg egy töltény gyutacsára vágott. Fz meg­ gyújtotta a 2gr-os robbanó gyuta­ csot. az pedig a robbanószert. A készülék az által jött működés­ be. hogy egy botló huzal a rugóival megfeszített gyújtószegből kihúzta a biztosító sasszeget, miáltal a rugó előre csapja a gyújtószeget. Olyan, mint a puska elsütésekor lejátszódó művelet, csak itt a závárzat szerke­ zetű rész az aknára van szerelve. Mutatott még egy készüléket, mely312 31 Montz von Brumier altábornagy (1839-1904) 1894-ben került a pizemysli had­ mérnöki stáb élére. Az északkeleti. XIII. számú erőd az ő eredeti tervei alapján épült. http://lemil.blog.hu/2015/06/1 l/akikert_az_oroszlan_uvolt-_przemysl_i (Utolsó megtekintés dátuma: 2016. 08. 09.) 32 Arról jelenleg nincs információ, hogy mikor és milyen minősítésben dolgozott az altábornaggyal. Pesti Napló, 1915. 02. 26. / 57. sz. 5-6. 78 �Helytörténet olyan volt, mint egy vágott fél kg-os ekrazit szelence, mely belül üres. Ez ugyanolyan elcsattanó készüléket tartalmazott, mint a kész akna és bármely ekrazit szelencére ráhúzható, s egy csavar segítségével ráerősíthető volt. Egyébként azonos céllal, azonos módon működött, mint a kész akna, ez volt a szárazföldi torpedó! Nem tudom miért hívták torpedónak, talán azért, hogy nehezebb legyen kitalálni, hogy mi.” Damó Elemér vállalta a 25 kész 5 kg-os aknának és 30 db gyújtófejnek a telepítését. A kapitány ezután továbbment a szomszédos debreceni 3. hon­ véd gyalogezredhez. A második visszaemlékezés, amely említést tesz a torpedóról, Csabai István reáliskolai tanár könyvében található, aki a cs. és kir. 39. gyalogez­ red tartalékos századosa volt. A kárpáti harcokban irányított egy munkásosztagot, katonáival a gyalogsághoz és a tüzérséghez egyaránt be voltak osztva, és Zdinián bombavető állásokat készítettek. Csabai szerint ,fubovits Eperjesen székelt, itt gyártotta torpedóit és vagonszámra küldte ki a frontra, ahol az ezredek körletében beépített állásokból küldözgették őket a muszkák felé! ...Amint hírlett, ekkor még nehézkes volt ezeknek az aknáknak a kezelése, egy esztendő múlva már ez is tökéletesedett, s nagyon elterjedt, majdnem kiszorította az ágyút!..”33 A harmadik visszaemlékezés egy nyíregyházi vasutastól, Nyíri Elemtől származik, aki szintén a kárpáti harcokban állt helyt. 1915 tavaszán ugyanis 165 emberével órákon keresztül védelmezett egy magaslatot, amelyet 3600 főnyi orosz gárdacsapat támadott. Nyíri a lövészárokban volt, előtte pedig Zubovits torpedói. Nyíri szerint az aknák egy része önmagától robbant, ha valaki rálépett, a többi pedig villamosvezetékkel volt összekötve s egy gombnyomásra egész sor, egész mező repült a levegőbe. A Kárpátokban zajló csatákban a kapitány megsebesült, erről tudósított a Pesti Hírlap 1915. április 12-i száma. Urai Dezső, a cikk írója előtte három napot töltött vele Eperjesen, s mint írta, itt ismerte meg a kitűnő férfit mint bátor katonát, mint a technikai tudományokban jártas embert és mint nyelvta­ lentumot. Az egész város ismerte. Amikor délben végigment az utcán panyókára vetett mentében, amelyen a torpedóosztály lángoló bombajelvényét vi­ selte mellén az érdemkeresztekkel, még az ezredesek is előre üdvözölték. A feszes testtartású, marcona bajuszú, hangos beszédű katonában senki sem sej­ tette az idős embert. Sokat mesélt életéről, kalandjairól, de gyakran emlegette, hogy meg akar halni, s az aknászait sajnálta, akiket elvesztett. Később újabb és újabb rendelkezéseket diktált segédtiszt]einek arra az esetre, ha elesik, majd harmadnap kiment Szemelnyére, a rajvonalba, onnan érkezett a hír, hogy megsebesült. 33 Csabai István 1935. F a k e re sz te k m entén, n é p e k o r s z á g ú já n . Élmények, tanulmá­ nyok az 1914-18. évi világháborúról. Budapest, 51. 79 �I Iely történet Sebesülése után a kapitány még botra támaszkodva ugyan, de már 1915 júniusában jelentkezett Hazai Samu honvédelmi miniszternél, hogy küldjék őt újra a harctérre. Ezt követően tette közzé a Magyar Királyi Honvédség Rendeleti Közlönye, hogy ..az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálataiért a legfelsőbb dicsérő elismerésben része­ sült/4 A kitüntetési javaslatában az or­ szágos torpedórészleg formálásában, kialakításában, a kiképzésében szerzett érdemeit ismerték e l/5 1915 áprilisában már az olasz Isonzóhoz küldték a frontra, ahol Svetozar Boroevic hadseregparancsok nem tulajdonított nagy jelentőséget Zubovits torpedóosztagának, ezért nem a fő vonalra, hanem egy mellék­ vonalra helyezték. Innen 1915 őszén a 4. kép. Zubovits Fedor két adjutánPuster-völgybe, Brumeckre került, sá\>al a dttklai harcok idején. ahol 1916 januárjáig működött LudTolnai Világlapja, 1915. 03. wig Goiginger altábornagy 17. gya­ loghadosztálya alatt.3 43536 Az osztrák-magyar csapatoknak ezen a frontvonalon Collinát, a Krculzberg-hágót kellett megtartani, amely néhány ezer méterre van Pusterthaltól, ahol az egyetlen vasútvonal futott keresztül, amelynek se­ gítségével lehetett a csapatokat mozgósítani. Olasz kézre jutása Tirol elvá­ gását jelentette volna. Zubovits Fodor itt hajtotta végre utolsó vakmerő cselekedetét, melyről a Pesti Hírlap tudósított: „1915. szeptember 20-án a kapitány parancsot ka­ pott. hogy a torpedó-osztállyal haladók nélkül vegyen részt a Monté Pianon folyó ütközetben. Állásukat aznap óriási erővel lámadiák az olaszok. A ka­ pitány, ki a völgyben levő Poperonál már halvan órája küzdött, azonnal hozzáfogott a parancs teljesítéséhez. A Monté Piano közel háromezer méter magas, ennek tetejébe kellett följutnia. A bal lábán kapott gránátseb miatt képtelen volt gyalog felmászni, nekiindult tehát lóháton. Igv vezette fel osz­ tályát a helyenként csak hetven centiméternyi széles szerpentin-ösvényen. 34 Ez a Ferenc József által alapított katonai érdemérem - Signum Laudis (a dicséret jele) ezüst fokozata volt. Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi 1lonvédség számá­ ra - Személyes ügyek, 1915. 07. 31. / 75. sz. 1050. 35 HL, Kit. Jav. Tiszti 2661. 30 HL. Ilonvéd Főparancsnokság, 1916. eln. 2705. 80 �Helytörténet Zubovits maga a dinamit-szakaszszal haladt. Ötszáz kilogrammnyi dinamitot vitt magával és csapatával a legförtelmesebb gránáttüzben. Ha csak egy félrelépést tesz a ló, Zubovits kapitány ezer méter mélységbe zuhan, s ha az irtóztató záporból csak egy szilánk is belecsap a torpedók egyikébe, menten végük van mindegyiküknek. A vakmerő csapatnak azonban bámulatos sze­ rencséje volt. Zubovits kapitány lóháton ment fe l a Monté Pianora, ahova még ember fel nem lovagolt. Erről a lovaglásról maga a hegyet védő ezred adta ki a fényes bizonyítványt. Tizenegy ember esett el az úton, de gránátszilánk, nem talált egy torpedót sem... ” 3738 Ezt az „élményt” a kapitány még egy versben is megörökítette, melyet a Tol­ nai Világlapja tett közzé 1915. december 9-i számában, címe: A Monté Piano! Sikerei ellenére 1916 januátjában osztagát feloszlatták és békeállomásra rendelték. Hősies tettét azonban méltó elismerésben részesítette a király, ugyanis 1916 márciusában Ferenc Józseftől vitéz magatartása elismeréséül megkapta a hadidíszítményt a III. osztályú Vaskorona-rendhez. A kitünte­ tési javaslatban ez olvasható: „az általa készített robbanó lemezek aktiválá­ sához szükséges volt felkeresni az elülső frontvonalakat és lelkesedésében személyesen vitte az aknákat a Mt. Pianon, a Col di Lano-on és a Val. Popenán. Zubovits minden pillanatban, minden nap személyes vitézségéről tett tanúbizonyságot. Nagyon jó szolgálatot tett a hadosztálynak. Ezt a köteles­ ségtudó, hűséges ojfenzivát magas kora ellenére példamutatónak tartom, ki­ tüntetést érdemel,”39 Hazatérte után „tollat ragadott” és Olasz bátorság címmel cikket írt az olaszok harcmodoráról, valamint Luigi Cadoma tábornok könyörtelen módszereiről.40 1916 májusában őrnagyi címmel tüntették ki,41 viszont magas korára va­ ló hivatkozással nyugdíjazására került sor. Zubovits Fedor életének ebben az utolsó „bevetésében” mindenét feláldozta. Szinte egész vagyonát a hábo­ rú „támogatására” fordította 42 Hiába tiltakozott nyugdíjazása ellen, végleg nyugállományba kellett vonulnia. Világjáró természete ellenére a hazája iránti szeretet meghatározó volt életében. Hosszú betegség43 után hunyt el a 17. számú katonai kórházban 1920. október 16-án, majd a Kerepesi Temetőben helyezték végső nyugalomra. 1916. 03. 16. / 76. sz. 12. 38 Rendeleti Közlöny a Magyar Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1916. 03. 18. / 31. sz. 581., N ó g rá d i H írla p , 1916. 07. 09. 2. 39 HL, Kit. Jav. Tiszti 19238. (fordítás: Lőrincz Melinda) 40P e s ti H ír la p , 1916. 05. 25. / 145. sz. 9. 41 Rendeleti Közlöny a Magyar Honvédség számára - Személyes ügyek, 1916. 05. 0 8 ./ 56. sz. 1239. 42 Óriási vagyonát nagy összegű hadikölcsönjegyzésen kívül vasúti részvényekbe fektette. HL, Honvéd Főparancsnokság, 1916. eln. 2705., P e s ti H ír la p , 1917. 01. 0 9 . 1 9 . sz. 12. 43 A halotti anyakönyvi bejegyzés szerint a halál oka: „bélrák” volt. 37P e s ti H ír la p , 81 �Szemle LUKÁTS JÁNOS Örökre veszve nem lehet Elmer István regényéről Amikor a magyar könyvkiadásban megjelenik egy-egy új Görgey-életrajz, az Í’J ctkt Im in olvasó gyakran úgy érzi, hogy eljött (vagy: ÖRÖKRE VESZVE újra eljött) a nemzeti önvizsgálat ideje. NEM LEHET Vagy legalább is az eltöprengcs órája. Af­ féle szegletkő Görgey, amelybe azonban nemcsak belerúgni, benne elbotlani vagy kerekei tömi lehet, hanem hozzákötni ko­ csinkat hogy ne zuhanjunk szakadékba. A szabadságharc másfél esztendeje a magyar történelemnek bizonyosan az egyik legismertebb időszaka, miközben a legvitatottabb és legtöbb véleményt üt­ köztető periódusa is. Hány személyt tett ismertté (valójában halhatatlanná) a ma­ gyar utókor számára, az érzelmi és a mo­ rális skála különböző fokain állókat. És hányat ítélt meg sommásan, hibásan, - de hát: az árnyalásnál könnyebb az egyszerűsítés. Görgey személye körül máig fel-felbukkannak az értelmi és indulati hullámok, nem feltétlenül a józan mérlegelés szándékával. Görgey és Kossuth9 Görgey vagy Kossuth9 Vagy napjainkra sem a szembeállítás, sem az egységbe foglalás nem kellően sza­ lonképes. és nem megnyugtatóan elfogadható? Két markánsan különböző személyiségtípus, két gondolkodásmód kép­ viselői ők ketten, s bizonyosan az egyszerűsítő véleményalkotás akarja a párba állítást eltüntetni, egyiket a másik alá-fölé állítani, a vitát a jó-rossz kétpólusú alternatívái szerint eldönteni. Elmer István Görgey-életrajzot ír. Vagy annak egy részét, a majd százesztendős életnek azt a másfél esztendejét, amely viselője nevét fölemelte és letaszította, de mindenképpen megkerülhetetlenné tette. A többi kilenc­ venhat évből csak morzsákat ismerünk meg. még ha tanulságosak is az anyának kijáró keserű megkülönböztetés, illetve az ablakot bezúzó utcakő pillanatai. A felvidéki mértékkel módos nemes fiú ..az ő köreikben" szokásos kar­ riernek nézett elébe az 1830-40-es években, a katonaiskola egyúttal ..jó is82 �Szemle kóla” is volt az ifjú Görgey számára, hogy a ..monarchiában gondolkodó” osztrák hadfiak szemléletét megismerje, megértse és annyit fogadjon el be­ lőle, amennyi „a fegyelem emberének” szükséges. És megtapasztalja e szemlélet korlátáit és korlátoltságát is. Görgey (aki mindvégig a Görgei névalakot használta!) már húszas évei végén kilépett a hadseregből, érdek­ lődése a vegytan irányába fordult, és egyetemi katedráról ábrándozott. Önéletrajzi kirakójáték felnőtteknek, pillanatképek a másfél év magyar történelméből, de leginkább egy kegyetlenül szigorú elme és egy fegyelme­ zett lélek reflexiói az emberi és a nemzeti környezet jelenségeire? Egyes szám első személyben nyilatkozik meg Elmer-Görgey, értelmi és akarati vi­ lága időnként nagy részletességgel bontakozik ki. Érzelmi megnyilatkozá­ sait többnyire féken tartja, már csak azért is, mert éppen az érzelmek és hangulatok tobzódását tapasztalja maga körül politikában, emberközi kap­ csolatokban, a történelmi tanulságok megítélésében. Ezt az érzelmi burján­ zást az egyénre felszínesnek, a nemzetre életveszélyesnek tartja. Görgey katona, a parancsosztás és a parancsteljesítés embere. A tervezés és az előrelátás a feladata, valamint - de hiszen, ez természetes - a felelős­ sége alá adott emberéletek és felszerelések megóvása, a lehetőségek vég­ pontjáig. A katona - Görgey esetében egy nemzet szabadságharcában nem cserélgetheti véleményét, nem váltogathatja nézeteit, még ha a politika művelői és sugallói számára ez elfogadható tevékenység is. A lelkesedés (és a vele kapcsolatos kockáztatás) a katona számára nem a hadműveleti te­ rület része, még ha az ember gesztusai között nyilvánvalóan jelen is van, különösen egy nemzeti felkelés idején. Görgey jószerével az ismeretlenségből robban bele a szabadságharc hadi tettei, de még inkább példaértékű vezetői közé, amikor kivégezteti a kémke­ désben tetten ért Zichy Ödön grófot. A bátor ítélet, a tett mögött meghúzó­ dó plebejus szellem egyszerre ismertté teszi a döntés meghozóját. Görgey katonai karrierje felivel, hamarosan (de hát a másfél esztendőben csakis ha­ marosan történhetnek a dolgok - vagy sehogy!) tábornok, majd fővezér lesz. Amint emelkedik pályája, ugyanolyan mértékben nő elégedetlensége, sőt bizalmatlansága is. A politikai vezetés kapkodásaitól, elmulasztott és el­ hamarkodott döntéseitől meg akarja óvni a hadsereget, miközben nyilván­ való, hogy a hadsereg (a közkatona és a hadvezér) számára a legfőbb pa­ rancs: a parancsvégrehajtás. A szabadságharc hadseregében - különösen az első hónapokban - ko­ moly gondok vannak. A tisztek a közös hadseregre (és hadurára, V. Ferdinánd császár-királyra) tettek esküt, ezt most nem könnyű átértékelni a Hon­ védelmi Bizottmányra és Kossuth Lajosra. A közkatonák egyik része nem­ zetőrből „minősíttetett át” honvéddé, másik része toborzás útján a zászlók alá került földműves, iparos fiatal (gyakran gyermek- vagy diákkorú). A lel­ kesedés - már említődött - legalább akkora szerepet játszott honvédnek ál­ lásukban, mint a fegyelem és a szakszerű fegyverforgatás vágya. 83 �Szemle Amikor Görgey kalandos téli hadjáratára vállalkozik (kényszerül!), eb­ ből a vegyes értékű közösségből akar ütőképes és fegyelmezett hadsereget formálni. Elsősorban a saját példájával, a következetes szigorral, amelyet azonban személyes érdeklődéssel és céljai értelmezésével ér el. A tisztikar­ ból eltávoznak többen; akik maradnak, azok lelkiismeretük szavát követik. Görgey váci kiáltványa ezt a dilemmát akarja megoldani - a katonák szá­ mára megnyugtató lesz a szándék, a kormány számára nem. A kormány, a politikusok (a bürokraták, a diplomaták) mintha más nyelven beszélnének (más nyelven beszélnek!), még ha természetesen ők is a szabadságharc hí­ vei, részesei, a forradalmi célok és elvek megvalósítói. De nem katonák, nem a parancs kiosztói vagy végrehajtói, nem hadbíróság előtt felelnek el­ hibázott döntéseikért. Mire Görgey háromszáz kilométerrel keletebbre kilép a bányavárosok felvidéki füzéréből, ütőképes hadsereggel rendelkezik, amely „tűzbe megy” vezéréért, legfeljebb a felszereléssel van gond tovább­ ra is alkalmanként. Elmer István nem a szabadságharc történetét írja, ő Görgey gondolkodásmódját, tetteinek lelki és tudati mozgatóit, érveit és töprengéseit veszi sorra. Az érveket a józan ész sugallja, némelykor az etika tilalma szorítja vissza, a katonai eskü, a hadi szokás (hadi becsület) és a forradalmi hétköznapok válto­ zása egyaránt árnyalja a döntéseket. A császári tisztekkel - mint a monarchia valamennyi tisztje - ő is személyes ismeretségben és fegyverbarátságban áll, 1848-tól a személyesség megmaradt, a barátság megszakadt (némelykor könnyen, némelykor kegyetlen kiábrándulás következményeként). Győztes csaták és vesztett ütközetek váltják egymást, a győzelem is le­ het véletlen eredménye vagy az ellenfél hibája, a csatavesztés is történhet hősies küzdelem után vagy ostoba félreértés következtében. Görgey soha nem menti vagy dicséri magát, sikereit a sereg sikerének tartja, ő maga hangsúlyozza - csak a „katonai kötelezőt” tette hozzá. A kegyetlenségig igazságos önmagával, de vezértársaival is. Sokan nem szeretik, sokan fél­ nek tőle, a gyengébbek riadoznak, a megalkuvásra hajlamosak utálják. So­ kan értik Görgey gondolkodását, ezért félnek tőle, mások számára érthetet­ len a tett, az indokolás is. Kossuth hol rajong érte, hol bizalmatlan vele szemben, általában mind­ két gesztust rossz időpontban alkalmazza. Kossuth az országgyűlés, a Hon­ védelmi Bizottmány engedelmes kiszolgálóját akarja Görgeyben és a hadse­ regben látni, aki akár napi változatossággal követi a kormányülés (vagy a kormányzói kedély) változásait. Görgey nincs jó emberi kapcsolatban egy sor tiszttársával, de még in­ kább hadi együttműködésüket tartja elégtelennek. Hibának érzi D. lengyel tábornok váratlan és indokolatlan fővezéri kinevezését. Kapcsolatuk feszült, sőt ellenséges lesz, a kenyértörés után azonban Kossuthtal sem találja meg már a szót. A hadi logika ellenére, mintegy a közakaratnak engedve Görgey Komárom alól visszafordul, és Bécs helyett Buda ostromába fog. Az ostrom 84 �Szemle elhúzódik, az osztrák sereg újjászervezetten támad ismét, most már orosz segítséggel. Görgey súlyos fejsérülést szenved, mozgás- és gondolkodási készsége hetekre meggyengül, a katonai vezetés kikerül kezéből, a kormány Dél-Erdélybe menekül, a hadsereg is oda vonul vissza. A szabadságharc végórái ezek. Görgey „véres fejjel” kapja meg a teljhatalmat Kossuthtól, ennek akkor már inkább a használhatatlanságát érzékeli, hogy az ország (a Honvédelmi Bizottmány, a kormány, a hadvezetés) kudarca az ő nyakába varródott... Aki nem ismeri (még, már, egyáltalán) az 1848-49-es magyarországi forradalom és szabadságharc történetét, ebből a könyvből nem fogja alapo­ san és részletekbe menően megismerni. Sem eseményeit, sem helyszíneit, sem személyeit. De valami egészen mást igen! Egy, a történelem sodrának az élvonalába került, nagy formátumú személyiség gondolatait, hallatlanul erős akaratát, tetteit és a tettek mozgatóit. Görgey ugyanabban a nagyszerű eseménysorozatban kapott szerepet, amelyben 1848-49 hősei, résztvevői és néma szemlélői. Más érvekkel, más megfontolásból, a hazáját szerető ma­ gyar katonatiszt gondolkodásmódját mondta el (töprengte végig) ő maga, Elmer István mélyen beleérző tolmácsolásában. Sebláza óráiban fogalmaz­ za meg Görgey a maga számára a szándékokat és a tanulságokat. Ennek a töprengésnek a zárómondata a könyv címe: „Örökre veszve nem lehet”. (Új Ember Kiadó, Bp., 2014, 276 oldal) 85 �Szemle Gréczi-Z soldos Enikő Talán Németh Péter Mykola 77 + 33 magyar haiku... és... című kötetéről Az egyedi avantgárd művészeti kísérleteiről, dramatikus munkáiról, be­ mutatóiról, kiállítás-performanszairól ismert Németh Péter Mykola szer­ kesztő-rendező, népművelő, filozófus, költő négy verseskötete - cím szerint a Főbe(n)járó Üzenet, a Mysterium Carnale - Hommage ’a Pilinszky, az Expediál(t) Európa és a VisszaSejtesít - után 2015-ben az Ünnepi Könyv­ hétre egy haikukötettel jelentkezett. Eredetien megírt biográfiájában azt ol­ vassuk, hogy az ember „belenő a tájba, ahová született, (...) amelyben lé­ legzik, lüktet, »életre tévedt« egyszerisége bizonyosságáért küzd, vagy egész egyszerűen csak teszi a dolgát, egzisztál, olykor céltalanul és reménytelenül bolyong a hétköznapok szorításában”. Az északi-északkeleti régió több szegletét is tájhazának nevezheti: Diósgyőr a születés helye, Pétervására, Sárospatak és Szob az alma materé, jelenleg Vácott él. Iljúsága színtere, Vámosmikola utótagja adja megkülönböztető nevét. Hiszi a „nőmén est ómen” igazságát, azt, hogy minden embernek sorsa van a neve szerint is. A költő az utóbbi években több haikutalálkozóra és fesztiválra is meghí­ vást kapott. A leginspirálóbb mindezek között Pécs Európa Kulturális Főváro­ sa 2010 rendezvényfolyamának a Nacuisi Banja japán haikuköltő nevét viselő Világ Haiku Fesztiválja volt. Főként ez a rendezvény motiválta az új kötetében megjelent versek írását. A fesztivál hatására született alkotásokból összeállított kötete a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a Napkút Kiadó gon­ dozásában jelent meg Talán címmel, 77 + 33 magyar haiku... és... alcímmel. A kötetnek már a címlapja is bővelkedik szimbólumokban, verbális és számszimbólumokban egyaránt. Az összegyűjtött versek címadó szaváról (Talán) ezt íija Jeleníts István: „ Gyönyörű szó ez a »talán«, ami nem válhat határozóvá vagyjelentéstelen elemmé, hanem a tétovaságnak, a reménynek, az ámulatnak a hordozójává válik”. Az alcím két számot is tartalmaz: a 77es szám népmeséink kedvelt száma, a „hetedhét” fokozás változata, az ősi ráolvasások is 77 bajt űznek el. A 33-as szám Jézus földi éveinek száma, ezért a keresztény szimbólumok egyike. Dante Isteni színjátéka 3 x 33 énekből áll, bennük minden terzina 3 x 11 = 33 szótagos. A 3-as szám a legfontosabb szakrális szám. A kereszt szimbolikája. A totalitást, az isteni rendet, az isteni megnyilvánulás teljességét, a tökéletességet, a világ hármas osztottságát, a szentháromság szakralitását jelképezi. A Teremtő, az ember és a világmindenség szimbóluma. A 3-as nemcsak a kereszténység fő szá­ ma, de a népmesék világában is jelképes szerepű. A haiku is három sorból 86 �Szemle áll. Jól utal erre a műfaji sajátosságra magyar elnevezése, a „háromka” A háromsoros haiku, melyben a sorok 5-7-5 morásak, a japán költészet egyik jellegzetes versformája. Ez a 17 sorba sűrített költészet a XIII. században jelent meg, s később különböző népek versíró kultúrájában is elterjedt, az európai és a magyar költészetben is népszerű lett. A haiku csupán versfor­ ma. Alakilag kötött verselés, szintetizált forma a mondanivaló szabadságá­ nak lehetőségét megadva. Ebben a formában íródnak a szénijük, az alkalmi tréfás versek és a dzsiszei-nek nevezett búcsúversek. Bár japán eredetű mű­ faj, mégis minden bizonnyal nem közvetlenül Japánból, hanem a kínai, a francia és az angol nyelv közvetítésével, többek között a beat-nemzedék ha­ tására Amerikából érkezett Európába. Előzményének a VII. században ja­ pán népdalokból, némi kínai hatással formálódott tanka (más néven vaka/ waka) tekinthető. A műfaj jellegzetessége, hogy 5 sorból áll, a sorok 5-75-7-7 szótagosak. Egykor társasági játékként űzték. Valaki elkezdte a ver­ set, megalkotott három sort, majd más hozzátette a záró két sort. A követke­ ző verselő újabb háromsoros egységet mondott. Ennek - a szabály szerint az előző gondolattal kapcsolatban kellett lennie. A költeményt végül más fejezte be. így alakult ki a láncverselés, az ún. renga. A haiku a japán nyelv természetéből fakadt. A magyar nyelvben a nyelvtani kapcsolatok és a vonzatok nem olyan szerkezetűek, mint a japán­ ban, s mivel a haiku csupán versforma és nincs versmértéke, ezért lehet egyaránt ütemhangsúlyos és időmértékes verselésben írni és fordítani. En­ nek megfelelően létezhet sajátosan „magyar haiku”. Ekképpen nevezi Né­ meth Péter Mykola is a verseit, s ezt a kötete címlapján is hirdeti. Érdekes különbséget látunk az európai lírai műfajok és a japán haiku között: míg az előbbiek én-központúak, addig a haiku „a plein-air”. Ahogy a kötet fülszö­ vegében is olvashatjuk: „a valóság közvetlen leképezésének vágya munkál minden jó haikuban egészen az absztrakcióig”. A szerző magyar haikui tipológiailag, formailag és a versajánlások alapján is utalnak a japán eredeti­ hez való közelségre. Bár a kötet tipográfiailag japán hatású és a magyar be­ tűk japán írásjelekre emlékeztetnek, mégis ezek a „látomásosan magyar haikuk” keresztény szakrális motívumokra épülnek, kozm ikus lény a költő” ahogy Németh Péter Mykola fogalmaz. A költő az [ihlet] című háromsoro­ sában a versírás szentségét hirdeti: ,Jsten ujjával / űzi el Baál-zebubot / ha vers születik”. Az Ecce homo!, a Megfeszíttetett!, a Feltámadás gondolatát tartalmazó versekben a jézusi történet etapjai jelennek meg. Az istengyer­ mek, a virágvasárnap, a feketevasárnap, a fehérvasárnap, a megváltás és az újjászületés motívumai nyelvileg is körülhatárolják azt a szakrális teret, amelyben költői alkotásai születnek. A magyar és a palóc identitás, a kultúrtáj metaforái is versépítő elemek: Batyis jó atyánk gömöri öröksége, ku­ ruc palócságunk, palócföldi ér, a megáradt Ipoly, Ipoly-éden. A z Ipoly mentéről, a Bemecebarátiból származó Tóth Imréről, a Palóc tájszótár gyűjtőjéről és összeállítójáról, a Palóc trilógia írójáról dedikált versben em­ 87 �Szemle lékezik meg. A kötet Teleia című ciklusában a balassagyarmati kötődésű Szabó Lőrinc hévízi szonettjére készült átirat is helyet kapott. A költő gyakran ajánlással látja el a verseit. Családtagjainak, szellemi pél­ daképeinek, költőelődöknek címzi haikuit, avagy másképp: a megszólított vá­ lik verse ihletőjévé. Felesége, gyermekei, sőt önmaga is megjelenik címzett­ ként. A kötet egyik egysége, az Impresszió(k) a vizualitás ihletettségében ke­ letkezett versek gyűjteménye. Festők képeire írja haikuit: Szinyei Merse Pál, Csontváry Kosztka Tivadar, Egiy József, Szőnyi István festményeire. A verbalitás, a szövegtér ihletettsége építi a költőelődöknek dedikált verseket. Eze­ ket a „ Visszaháramlás ” című fejezetbe rendezte a szerző. A kötet ezen egy­ ségében a költő az origó, ezt az első vers címe is jelzi: Mykwla. Ezt követik színes lapokon a haikuköltészet nagy mestereinek és a magyar költőelődök­ nek szentelt versek. Az egyik legismertebb haikuköltőre, az 1600-as évek má­ sodik felében élt Basóra; az 1700-as években élt Buszonra, költőre és festőre; a Buszon-kortárs Isszára és a XIX. században élt költőre, íróra, Sikire emlé­ kezik egy-egy versben. A magyar költők közül Pilinszky János, Weöres Sán­ dor, Kormos István, Nagy Gáspár, Rózsa Endre, Utassy József, Szabados György, Kemenczky Judit, Kosztolányi Dezső, s az egyik legismertebb ma­ gyar haikuköltő, Fodor Ákos emléke vetül egy-egy versre. A kötet szövegeit értelmezve tapasztaljuk, hogy nemcsak a vizuális és a verbális élmény, hanem az akusztikum is hat a nyelvre. A Fragmentum (ok) című egység alkotásai Binder Károly azonos című improvizációs zongorajátékának ihletettségében készültek. Ezek nem háromsorosak, nem „köröm­ versek” (ahogy másképp magyarul nevezik a haikut), itt találhatók a kötet alcímében ... és ... mással jelzett további alkotások. Avantgárd képversek ezek, amelyekben nemcsak a verbalitásnak, de a szöveg elrendezésének, rendezettségének, formájának is szerepe van, a forma a szöveggel együtt hat. Dell Hymes kommunikációs modelljének alapján jól leírható, hogy a forma és a tartalom egysége teremti itt meg a kommunikációs folyamatot. A valóság megalkotásának folyamata a térbeli elrendezéssel válik nyelvi cse­ lekvéssé. Ahogy pl. a gömbkeresztet formázó alkotás a szavak és a képiség szintjén is idézik a keresztet, s benne a TÉR és az IDŐ szavak jelölik ki a pólusokat, az irányt. Egy másik, oltáriszentséget formázó kép és benne a személyes névmások egymás mellé állítása (én-te-ő-mi) szimbolizálja a minden emberre egyaránt érvényes jézusi megváltást. A képiség nemcsak ennek a fejezetnek fontos építője. A kötetben sajátos a térélmény. Egyrészt a nyelvi tér, a nyelvi mező, a képversek is sokrétű jelentéshálót szőnek a befogadóban, a szövegek interpretálójában. A képzőművészeti kód, a mű­ vészi gondolat Baksai József grafikáival van jelen a kötetben. Nem csupán illusztrátora ő a könyvnek. Képei önálló életre kelnek, Németh Péter Mykolának a filozófiai és teológiai értelemben vett transzcendens szövegeivel új értelmezést nyernek. (Napkút Kiadó, Budapest, 2015) 88 �Szemle Fancsík János Szécsényből Nándorfehérvárra A n d rá sfa lv i-F a ra g ó Z o ltán : Ö l íjász A tö rtén elm i re g é in 20 0 6 -b an , a n án d o rfeh ér­ vári diad al 550. év fo rd u ló jára k iírt szépirodalm i p ály ázatra készült. A M agyar író szö v etség é rté­ k elése alapján az eg ész K árp át-m ed en céb ő l b e ­ adott 120 p ály ázat k ö zü l a Ibdíjat sik erü lt eln y er­ nie. M ag a a kö tet azo n b an - kiadói p ro b lém ák m iatt - az im p resszu m b an feltü n tetett 2007-cs dátu m tó l is k éső b b . 2 0 0 8 -b an látott n ap világot. A k k o r is csak a k arácso n y i k ö n y v v ásár u tán , k ü ­ lö n ö seb b h írv erés nélk ü l, ism ertetése m ég a sz ű ­ k eb b p átria irodalm i fo ly ó iratáb an is elm aradt. A n d rásfalv i-F arag ó Z o ltán - elő n ev e is erre u tal - a m a m á r S algótarján déli n y ú lv án y áb a b e ­ olvadt (beo lv aszto tt) eg y k o ri A n d rásfalv a fás le ­ gelőkkel, erdőkkel k ö rü lv ett idilli k ö rn y ezetéb en élte gyerm ekkorát. A z e g y é ­ n i alkat, a családi indíttatás m ellett talán ez is felkeltette, m ajd szenvedéllyé erősítette érd ek lő d ését a term észet, a tö rtén elem , a h ely tö rtén et és az irodalom iránt. E ddig m e g jelen t kötetei ( Varázslatos bazaltlepény. Négy évszaknyi ba­ rangolás, Erdőjévé) Eszter Judit. Öregtorony. KrÖ) m in d ezt igazolják. A z Öt íjász tö rté n e té b e n a szerző a fő h ő s szerep k ö réb e b ú jv a felelev en íti b e n n ü n k a kerek en fél év század ig u ralk o d ó és k o n sz o lid á lt tá rsa d a lm i v i­ szo n y o k at te re m tő Z sig m o n d k irály u tán i, zű rzav aro s két évtized et: a tö rö k ­ v erő H u n y a d i Ján o s k orszak át. Ez a m ú ltid é z é s szig o rú an fig y elem b e v eszi a tö rté n e lm i té n y e k e t, n ev ek et, id ő p o n to k at, és eb b e a k eretb e h ely ezi bele az öt. E rd é ly b ő l és N ó g rá d b ó l ö ssz e k o v á c so ló d o tt. a n án d o rfe h é rv ári d ia ­ d alb an is je le sk e d ő íjász k a la n d o s életútját. „Isten kegyelméből uralkodó Mátyás királyunk országlásának hetedik, megkoronázásának második esztendejében. Anno Domini 1465 Pünkösd szent ünnepén vetem papírra e sorokat. Mostan, hogy a fegyverforgatásra elöregedvén hazatértem, másra nem is igen vagyok jó. Igen sokat láttam, tapasztaltam, messzi, idegen földeket bejártam, hazára végül csak ott lel­ tem. ahonnan fiatal legényként elindultam. Irhatok kedvemre, lúdtoll akad a ház körül, tintát vízzel félöntött koromból magam főzök, de a papírt Krakkó városából, a lengyelek földjéről hozatja a kolostor. Merthogy itt születtem 89 �Szemle én, Pásztó városában, a ciszter páterek ama híres kolostorától nyíllövésnyire álló régi házban. ” Ez a bevezetőből kiragadott néhány mondat is jól ér­ zékelteti a korabeli, kissé terjengős beszédmódot, és azt is, milyen életkö­ zeibe hozva fogjuk megismerhetni e zűrzavaros két évtized magyar törté­ nelmének mindennapjait. S hogy mi, nógrádiak még jobban beleélhessük magunkat az elmúlt időkbe, ezek a hétköznapok itt, az általunk ma is lakott, ismert településeken, ma is meglévő várromjaink, hegyeink, völgyeink kö­ zött zajlanak. Hőseink életének színterei: Pásztó, Tar, Ság, Szalmatercs, Szécsény, Salgó, Somoskő, a Zagyva és az Ipoly völgye. De - a folytono­ san fenyegető huszita zaklatások féken tartása miatt - eljutunk Fülekre, Lo­ soncra, Gácsra és Véglesre is. Hőseink is csupa földijeink. Maga a történe­ tet elmesélő és leíró seregdeák és íjász, Medvesi Máté, Ludányi Mihály uram, Szécsényi László nagyuram, Poltári bátyám, Sági Balázs, Balassa Miklós, Losonci János, mindnyájan e vidék településeinek neveit viselik. A történelmi hitelesség alátámasztását szolgálják a valóságos (esetleg itt-ott csak feltételezett?) korabeli szavak, kifejezések, szólások, mint például a földabrosz, őkelme, orcáján, rövidest, szorgalmatosán, általkelnek, megvagyon-e, futamatnyi távolság, sóhajtásnyi idő, hadba szállás, hadi nép, Isten segedelme, stb.J Ez az archaizáló stílus már csak azért is indokolt vagy leg­ alábbis elfogadható, mert egybevág az ugyancsak Mátyás király uralkodása idején latinul megírt Thuróczi-krónika Horváth János által magyarra fordított szövegének stílusával. Az olvasóban egyébként óhatatlanul felmerül az a feltételezés, hogy talán Andrásfalvi-Faragó Zoltán egyik ihletője éppen Thuróczy János lehetett? (Ez természetesen semmit sem vonna le érdemeiből!) „ Zöldülni kezdett a gyertyánfák koronája a Mátra bércein, sárgulni a fűzfák a Zagyva mentén, s már meg is születtek a bárányok a nyájnál... Le­ gelőnk szép, nagy lapos föld volt, elszórtan öreg cserfákkal, két oldalán sű­ rű, eresztvény erdővel. A harmadikon gyümölcsösök, szőlőskertek voltak, alattuk egy Hasznos nevű falu. ” Ez a részlet Medvesi Máté pásztói gyerek­ kora egyik színhelyének leírása, a következő pedig már leendő asszonyának sági háza táját jellemzi: „Mi kell még ide? Szép, nagy ház, van benne min­ den. Aztán sok jószág. Hátasló, négy is, két pár ökör, hízótinók, juh, a hár­ tyám kondávaljáró disznók, kacsa, liba, tyúk, galamb fölös számban. A ház mögött nagy kert, gyümölcsös, meg méhes is. ” A regényben a táj, a környe­ zet, a gazdálkodás, az építkezési formák, a népszokások, az időjárási viszo­ nyok részletes leírása legalább olyan fontos szerepet játszik, mint a hadszín­ terek, a kisebb csatározások, a nagy ütközetek, a politikai alkudozások vagy cselszövések. Mert nyilvánvaló, hogy ezek is történelmet alakító tényezők. És a történelemkönyvekből mégis legtöbbször kimaradtak. Az utóbbi évti­ zedekben azonban jelentőségét felismerve, a történeti ökológia - amint az Öt íjászból is kiderül - a történelemkutatás és leírás fontos módszerévé lé­ pett elő. (Talán érdemes itt megjegyezni, hogy legjelesebb hazai képviselő­ je is megyénk szülötte, R. Várkonyi Ágnes történész.) 90 �Szemle A mai közlekedési eszközök birtokában sokszor nehezen tudjuk elkép­ zelni, hogyan jutottak el az emberek, a hadseregek akár csak egy Magyarországnyi terület egyik végéből a másikba. A regényből megtudhatjuk, hogy lóháton Nógrád és Erdély nincs is olyan nagy távolságra egymástól, jó kon­ dícióban tartott lovakkal (és útközben azok megfelelő ellátásával, zabbal és szénával) egy jó hét alatt Szécsényből akár Gyulafehérvárra is kényelmesen el lehet jutni. A déli határokat folyamatosan fenyegető török veszedelem egyik szünetében az északon garázdálkodó Giskra seregeinek megfékezésé­ re, visszaverésére még Hunyadi János nagy urunknak is fel kellett vonulnia seregével kis időre Gács, Losonc és Fülek visszavételére. De a nógrádi le­ gények sem tétlenkedhettek, ha a déli határokra szólított a haza. Akár az it­ teni földesuraik kisebb-nagyobb csapataival vagy önkéntesen, egyénileg, esetenként kisebb csoportokba verődve is levonulhattak a Duna mentén Szendrőig vagy Nándorfehérvárig, ahol beállhattak a seregbe valamelyik tiszt kardja vagy zászlaja alá. A hadba vonulás mindig elbizonytalanította a családok életét, de sokszor a gyarapodás lehetőségét is magában hordozta. A zsoldból, az esetleges hadi zsákmányból, a hősi cselekedetekért kapott ju­ talmakból itthon gyarapítani lehetett a portát, meg lehetett venni (szerencsés esetben jobbágyostul) egy szép darab földet, vagy haza vezetni egy-két zsákmányolt lovat. De nyomorékká is lehetett válni, vagy elveszíteni az éle­ tet! Történetünkben erre is, arra is akadnak példák: „Az Úr 1456. esztende­ jében, Pünkösd havának elsején Pásztó városából ötödmagammal indultam neki az útnak négy jó baráttal, sokat tapasztalt és hadat járt vitézzel, meg három apróddal, Szécsényi László uram zászlaja alatt. Pest alól mi nem a katonasággal tartottunk, hanem elindultunk csak úgy a magunk szakállára a Duna menti hadi úton. Sokan jártak akkor errefelé. Nándorfehérvárra nem siettünk nagyon, kár lett volna a lovakat fárasztani, a török sereg még messze járt. Akár három nap alatt is ott lettünk volna, de így egy álló hétig tartott az út... ” Aztán a nagyobb fizikai erőkifejtésre már nem alkalmas, de harci ta­ pasztalatokkal bőségesen rendelkező, az íjat kiválóan kezelő Medvesi Máté, Poltári Sós Rajnáid, Néma Szöcske Mihály, Erdélyi Kis János és Csemátoni Bárdos Áron a kellő pillanatokban, derekasan nyilazva, Hunyadi János nagyurunk elismerésére is rászolgálva részese lehetett az Európát és a ke­ reszténységet - ha csak időlegesen is - megmentő diadalnak. (Dióhéj Könyvmühely, 2007) 91 �Emlékezés H erold L ászló (Ön)életrajz - Lacika - Laci - László - Kollega úr - Herold elvtárs - Tanár úr - Laci bácsi - Igazgató úr - Herold úr TETTEM - Herold bácsi TETEM MÚZEUMBAN BARNA, SPÁRGÁVAL ÁTKÖTÖZÖTT DOBOZ (Szabályos leltári szám: MC-I 680.690) benne Adományozott emléktárgyak, írások és egyéb KACATOK 92 �Emlékezés H E R O L D L á s z l ó 1928. feb ru ár 18-án, egy v asárn ap i n ap o n szü letett B u d ap esten . Szülei H ero ld A n ta l és P ic h n a M arg it m ár n a g y o n v á rtá k a k is jö v e v é n y t a k ö zö s u d v arb an álló sz o b a-k o n y h ás, sz e ré n y e n b e re n d e ­ z e tt k is budai házban. A z é d e sa p a a k en y érrő l g o n d o sk o d o tt, sz a b a d id e jé ­ ben re n g e te g e t b ark ácso lt - a h á z ik ó t csin o síto tta, já té k sz e re k k e l ö rv e n d e z ­ tette m eg a k isfiát, az é d e sa n y a a h á z ­ ta rtá st v ezette és ru h ák at k é sz íte tt a családnak. A z eg y ü tt tö ltö tt esté k c sen d es b eszélg etéssel, m eseo lv asással és im ád k o zással teltek. A k isfiú sosem já r t óvo d áb a. A z ő társad alm i h e ly z e ­ tü k b en ez a k k o rib a n n em v o lt leh etség es. 1934 szeptem berétől a N ém etv ö lg y i ú to n lévő „M ack ó s” isk o láb a járt. E gész kicsi korától ren g eteg et olvasott. K a rácso n y ra m in d ig kön y v ek et kért és kapott, később aztán - m ik o r m ár m egtehette - m ag a is vásárolt. M indig nagy öröm m el b eszélt arról a kis budai antikvárium ról, ahol k iló ra árusították az olvasnivalót. K ö zép isk o láit a W erb ő czy G im n áziu m b an (m a Petőfi Sándor G im názium ), a V áralja u tcáb an végezte, itt is k itű n t társai k ö zü l ren d k ív ü li irodalom szeretetével és olvasottságával. F első fo k ú tan u lm án y ait az E L T E B ölcsészkarán, m ag y ar-tö rtén elem szakon kezdte m eg 1946-ban. N ag y szerű tanárok, E u ró p a-h írű egyetem i ok tató k előadásain szívta m ag áb a a tudást. M á r alig várta, ho g y a m egszerzett ism ereteket m eg o ssza leendő diákjaival. K ö z b e n - 1948. o k tó b e r 16-án - m eg ism erk ed ett k éső b b i feleség év el, az a k k o r 15 év es R e g ő s A n n á v a l (A n ik ó v al, ah o g y a barátai hívták). A tá n c is­ k o lái felk érés, a tá n c és az azt k ö v ető en k ia la k u lt szerelem egy életre szólt. 1 950-ben d ip lo m ázo tt, szep tem b ertő l p ed ig S alg ó tarján b an , a K ö zg azd aság i G im n á z iu m b a n k a p o tt ta n á ri állást, ezzel e g y id ejű leg fiú k o llé g iu m i n e v e lő ­ ta n á rk é n t d o lg o z o tt (b en tlak ással), így a szállása is ad o tt volt. A n ik ó m ég k ö z é p isk o lá s v o lt ek kor, csak a vizsg ái után 1951-ben - k ö v eth ette p árját a b án y ászv áro sb a. H o ssz ú év ek en át a kis k o llé g iu m i sz o b á c sk a v o lt a fiatal p á r otthona. K ö z b e n - 1 95 2 -b en - átk e rü lt a M ad ách Im re G im n áziu m b a, ah o l 1969-ig ta n íto tt (1 9 6 2 -tő l ig azg ató k én t). K iváló isk o la, n a g y sz e rű d iá­ k o k és p e d a g ó g u so k ... E z je lle m e z te az eg y k o ri c se n d ő rla k ta n y áb a n m ű k ö ­ dő alm a m atert. 1 966-ban á tad ták S algó tarján leg ú jab b k ö zép isk o láját, az „új g im n á z iu ­ m o t” . T ö b b k o llé g a u tá n aztán ő is itt fo ly ta tta m u n k áját. Ig a z g a tó k é n t k e ­ rü lt 1969-ben a - B o ly ai Já n o s n ev ét felv ev ő - g im n áziu m élére. N em v o lt eg y szerű felad at a leg rég eb b i k ö z é p isk o la u tá n egy új, m ég sem m iféle h ír­ n évvel n em ren d elk ező in tézm én y t m e g m u ta tn i o rszág -v ilág n ak . A k ö zö s 93 �Emlékezés munka, az együttgondolkodás, a szigorú, de humánus tanítás-nevelés végül meghozta gyümölcsét: az iskola éveken át az ország élvonalbeli gimnáziu­ mai között szerepelt. Nemcsak munkája, de a magánélete is tele volt örömökkel és fájdalmak­ kal: 1957-ben megszületett első gyermekük (Gábor), majd nyolc évvel ké­ sőbb kislányuk (Judit). Az élet igazságtalansága 1970 márciusában elvette a kis családtól a feleséget, társat, barátot és édesanyát. Hosszú szenvedése, majd halála tragédia volt mindenkinek. 36 évet élt. Isten az egyik kezével ad, a másikkal elvesz... Hogy aztán megint adhasson: Juhász Ágota tanár­ nő, kollegina, a család baráti körének egyik tagja lett az új társ, anya és a családi tűzhely őrzője. Ágó - ahogy Laci bácsi hívta társát - nagy alázattal és toleranciával vette át az anya szerepét a családban. Szerelmük virága Zsuzsi - 1977-ben született meg. 1988-as nyugdíjba vonulásáig számtalan szakmai és emberi elismerés­ ben részesült. Aztán jöttek életművének „hivatalos” elismerései: 1995-ben Nógrád megye díszpolgárai közé választotta, 2006-ban az Eötvös József-díj tulajdonosa lett, 2008-ban Salgótarján díszpolgáraként fogadhatta a számta­ lan gratulációt, 2016 márciusában a Magyar Arany Erdemkereszt polgári ta­ gozatának kitüntetését - betegsége miatt - felesége vehette át Budapesten. Az örökké aktív ember nyugdíjas évei sem teltek az „édes semmittevés­ sel”. Előadásokat tartott, konferenciákon vett részt. Publikációi jelentek meg különféle lapokban, a Palócföldben is, kis példányszámban könyveket jelentetett meg. Egymásnak adták a kilincset a volt tanítványok és kollégák, a barátok, akik tanácsokért vagy egy jó kis beszélgetésért keresték fel. Vagy csak úgy... A teste lassan-lassan kezdett összeroppanni az eltelt évek súlya alatt. A szelleme azonban sosem adta fel. Tíz hónappal ezelőtt ismét betegágynak dőlt, ahonnan már nem tudott felkelni többé. Az elkerülhetetlen augusztus 28-án kevéssel déli egy óra előtt bekövetkezett. Elaludt. Méltósággal. Ahogy az egész életét élte... Lelkét a fény ölelje, játsszon a széllel ezernyi örvénylést! Minden ma­ dárdal írja a lelkűnkbe a tudást, az örökké létezést! Nyugalma, mit megtalál az öröklétben, járja át a gyászolót! A megtalált béke vigasztaljon minden fájó panaszszót! Fia, Herold Gábor 94 �Szerző Ádám Tamás (1954, Balassagyarmat) köl­ tő, szerkesztő, újságíró. Folyóiratokban, antológiákban közöl verseket. 11 kötete közül az utolsó 2014-ben jelent meg Macskaszerdák címmel. BARÁTHI O ttó , Dr . (1944, Hatvan) közgaz­ dász, újság- és közíró. Csaknem száz ta­ nulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott napvi­ lágot. Az egyik legismertebb munkája, az 50 év a Palócföld életéből - Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfiája 2008-ban jelent meg. Csongrády Béla, Dr . (1941, Hatvan) közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002ig volt a felelős szerkesztője. Evek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület el­ nöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. Diószegi Szabó Pál, Dr . (1974, Hódme­ in k r ő l publikál irodalmi lapokban és online iro­ dalmi oldalakon. Kazareczki N oémi (1977, Salgótarján) történész-levéltáros. 2003-2015 között muzeológusként dolgozott a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban, jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának munkatársa. Kutatási terüle­ te: a nógrádi kötődésű dualizmuskori élet­ utak feltárása. Kelemen Lajos (1954, Büssü) író. Három évtizede havi rendszerességgel publikál, egyéni stílusú esszéi, könyvismertetései, versei jelennek meg, tucatnál több önálló kötete került az olvasók elé. Több irodal­ mi díj tulajdonosa. Legutóbbi esszékötete ez évben jelent meg a Napkút Kiadónál Részben az egész címmel. Keszthelyi Mangó Gabriella, Dr . (1965, Szécsény) költő, háziorvos, termé­ szetgyógyász. Gyöngyösön él. Verseket és szakmai írásokat publikál. Az Arany­ anyu Díj különdíjasa. zővásárhely) költő, jogász, történész, kö­ zépkorkutató, tanár. 2014-ig egyetemi ok­ tatóként dolgozott a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézetében. írásai je ­ lennek meg folyóiratokban, a Szegedi írók Társaságának elnöke. Kiss N oémi (1974, Gödöllő) író, egyetemi oktató. Ösztöndíjakkal több évig külföl­ dön alkotott. Tagja a Szépírók Társaságá­ nak. Legutóbbi, nagy sikerű kötetei: Iker­ anya (2013), Sovány angyalok (2015). Dukay N agy Ádám (1975, Salgótaiján) La b o d a Róbert (1985, Nagykürtös) felvi­ költő, író, újságíró, szerkesztő. írásai fo­ lyóiratokban, napilapokban jelennek meg. Három önálló kötete közül a legutóbbi: Titokbhakta (2015). Fa ncsk János, Dr . (1932, Salgótaiján) közíró, belgyógyász-reumatológus. Több helytörténeti témájú könyve jelent meg. Legutóbbi kötete: Rokkantteleptől a Vá­ sártérig (2016). Gréczi-Zsoldos Enikő , Dr . (1974, Kör­ mend) szerkesztő, irodalmi publikációk szerzője, nyelvész, egyetemi oktató. M a­ dách Imre levelezését. (2014) bemutató legutóbbi kötetét Andor Csabával állította össze. Hajnal Éva (1960, Komló) költő. A Litera-Túra Irodalmi, Művészeti és Kulturális Magazin főszerkesztője. Rendszeresen déki költő, díjazott slam poetry-előadó, tanár. Mindkét kötete az eladási listák élén ál I: t úlzások (2015 ), lin csak néz­ tem (2016). Irodalmi folyóiratokban és online felületeken rendszeresen jelennek meg írásai. L imbacher Gá b o r , D r . (1958, Budapest) néprajzkutató, szociológus. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum és a Krúdy Gyu­ la Könyvtár igazgatója. A népi vallásos­ ság kutatója, konferenciák, kiállítások szervezője. Madách-díjas. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar­ könyvtár szakos bölcsész. Volt könyvtá­ ros és lektor a berlini Humboldt Egyete­ men. 13 könyve jelent meg: 4 novelláskötet, történelmi regény Rákóczi korából, dráma- és tanulmánykötet, versek, mesék. �MÁRTON Rezső (1948, Litke) tanár, zenei Szokolay Zoltán (1956, Hódmezővásár­ műsorok vezetője. Vezetett már kortárs jazz klubot, évtizedek óta rendez zenei programokat (Zenebarát Kör, Rock Múze­ um, Szvitamin Klub). Zenés személyiségfejlesztő csoportokat vezet középiskolás diákoknak és autista csoportoknak. 150 000 darabos lemezgyűjteménnyel rendelkezik. hely) költő, 1972 óta publikál verseket, műfordításokat. Legutóbbi verseskötete: Bottal a fövenyre (2015, Irodalmi Jelen Könyvek). Versmondóként 1983-ban Radnóti-díjat nyert, költőként 2016-ban az Irodalmi Jelen költészeti díjasa. Fülöpszálláson él. TÓTH IMRE (1966, Zalaegerszeg) író, költő, a N agy Z suka (1977, Nyíregyháza) író, köl­ tő, tanár. A Vörös Postakocsi Online fo­ lyóirat munkatársa, a Szabolcs-SzatmárBeregi Szemle szerkesztője. Kötete: Mégismarionett (Parnasszus Kiadó, 2008). Pannon Tükör című folyóirat online szer­ kesztője. Négy kötete jelent meg, a leg­ utóbbi verseskötete: EXIT (2016). Tagja a Szépírók Társaságának és a Magyar PEN Clubnak. Pap Lenke , Dr . (1962, Kaposvár) költő, jo ­ gász. Versei folyóiratokban, antológiák­ ban, napilapokban jelennek meg. Édesap­ ja, néhai Pap Gábor költő a Magyar író­ szövetség tagja volt. Turczi I stván (1957, Tata) József Attila- P a p p -F ü r János (1976, Hajdúdorog) költő, szerkesztő. A Nyíregyházi Zeneművészeti Konzervatóriumban gitár és művészettör­ ténet szakon végzett, irodalommal csak később kezdett foglalkozni. 2002 óta ír és publikál rendszeresen. Jelenleg Hajdúbö­ szörményben él. Legutóbbi kötete: Arnyékapa (2016). SMITH, Z ách (1989, Calgary, Kanada) csa­ ládfakutató. A már Kanadában született, de mindkét ágon magyar származású anyai nagymamája, Lenke Young (sz. Varga) révén magyar gyökerekkel is ren­ delkezik a skót, angol, ukrán ősök mellett. SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író, szerkesztő. Eddig öt kötete jelent meg. Ez évben a Huszonkettő c. novelláskötete látott nap­ világot a Palócföld Könyvek sorozatban. Az Irodalmi Jelen prózadíjasa. Rendszere­ sen publikál irodalmi lapokban. SZEPESSYNÉ J u d ik D o r o t t y a (1980, Sal­ gótarján) történész-levéltáros. 2004 óta a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának munkatársa. Fő kutatási te­ rülete a fogyatékosságtörténet és azon be­ lül a hallássérültek társadalmi szerepválla­ lásának története. Ezzel párhuzamosan történeti ökológiai kutatásokat is végez. díjas, Babérkoszorú-díjas és Príma Primissima-díjas magyar költő, író, műfordí­ tó, szerkesztő, egyetemi doktor, irodalomszervező, a Parnasszus költészeti folyóirat és kiadó alapító főszerkesztője. Képzőművészek: Kelemen József (1960, Pásztó) tanár, kép­ zőművész, költő. Alapító tagja a Balassi Bálint Asztaltársaságnak. Egyéni és cso­ portos kiállításokon láthatók alkotásai, 1988-tól a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat kiál­ lítója, a 2000-es években a Szécsényi Őszi Tárlaton is rendszeresen bemutatkozik. Losonczy ILDIKÓ (1954, Eger) képzőmű­ vész, tanár, a Kohász Képzőművészeti Kör vezetője. Mestereinek tekinti Czinke Ferencet és Iványi Ödönt. Tagja a Balassi Bálint Asztaltársaságnak. Rendszeres résztvevője különböző, Salgótarjánban, Miskolcon és Egerben rendezett biennáléknak. Nemrég egyéni kiállítása nyílt Bu­ dapesten, melynek alkalmából alkotói ní­ vódíjjal ismerték el munkásságát. ÓVÁRI JÁNOS (1943, Salgótarján) festőmű­ vész. Jelenleg Rétságon él. Az egri tanár­ képző főiskolán 1969-ben szerzett diplo­ mát. Mestere Blaskó János volt. Festői fejlődését továbbá Pataki József, Iványi Ödön és Czinke Ferenc festőművész segí­ tette. Önálló és csoportos kiállításokon szerepel szerte az országban. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6ddf739bd62c300f6bbace4c11fa8369.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2016 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2016/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2016 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika