https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f57d177bfdc317e8455f77850ca09ad9.pdf 5ed52b173240683e5110d20b9ee6a7d0 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM „ez itt a n y ár” Szunyogh Pál: Félárbocon lihegnek a szavak... Szávai Attila: Egy megfáradt James Bond T. Ágoston László: Pontyos Marci Zsirai László: Üzenet Szunyogh Pál: Júniusi révület Ketykó István: Nyárvégi hullámverésben Vers Karaffa Gyula: álKínai bölcsességek Hubai Gábor: bakancslista Suhai Pál: Születésnapra Filó Mariann: elbocsátó szép Hubai Gábor: 413 Suhai Pál: Egy zebegényi gesztenyefáról Ketykó István: Kirendelés szavak mellé Próza Debreceni Boglárka: NIVEA szájra Frideczky Katalin: Honnan hová? D rám a Szávai Attila: A kék toll (1. rész) 4 5 7 13 15 16 17 34 35 42 49 81 84 19 22 26 EM LÉKEZÉS Csongrády Béla: „Szivárványkergetésre” jött a világra - Czinke Ferenc 36 H ELYTÖRTÉNET Bódi Zsuzsanna: A salgótarjáni házicselédek és alkalmazóik (1920-1944) - A de­ viáns viselkedésformák és a házicselédség Frics Gyula: A mi hegyünk, a Karancs 43 50 Ö RÖ K MADÁCH Böszörményi István: Madách Imre és Kubinyi Ferenc Gyukits György: A társadalmi osztályok Az ember tragédiája londoni színében Gréczi-Zsoldos Enikő beszélget Grosschmid Péterrel, Madách Alice unokájával 58 66 73 PORTRÉ Tarnóczi László: Akiknek strázsahely a szülőföld 78 VITA Ki a palóc? Dr. Fancsik János véleménye a palóckutatásról 82 SZEMLE Baráthi Ottó: Emlékek, emberek, események (Fancsik János: Rokkantteleptől a Vásártérig) Fancsik János: Megkésett köszönet (Tőzsér Kapcsos Anna: Palócul tanított imád­ kozni anyám) Hatvani József: Elherdált esélyek, elvesz(t)ett emberek (Recenzió - Tömpe Ist­ ván: Az elitek árulása) 85 88 92 �A borító Rigó Tibornak a parádi palóc tájházat ábrázoló fotója felhasználásával készült. A borító belső oldalán O rbán György János: Úton című képe, a hátsó belső borítón B. Gedeon H ajnalka: A káprázat krónikája III. A varázsló éneke című munkája látható. Fenntartó: Főszerkesztő: Gréczi-Z soldos Enikő Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Támogatóink: Szerkesztő: Szávai A ttila Skuczi N ándor, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke Portrérovat-szerkesztő: Tarnóczi László B ecsó Z solt országgyűlési képviselő Főmunkatárs: N agy Pál (Párizs) Borítóterv: Ráduly C saba Tördelőszerkesztő: Hernádiné Bakos M arianna Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: M olnár É va igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32-521-560 ♦ Fax: 32-521-555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Ímél: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Egy szám ára: 500,- Ft Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �Fő szerk esztő i k ö szö ntő Tisztelt Olvasóink! Kedves Barátaink! Mindannyian vándorok vagyunk. S mert vándorok vagyunk, be kell járnunk utunkat. Mint ahogy a borító belső oldalán Orbán György vándo­ ra, meg-megállunk elmerengni, fohászkodni, majd ismét elindulunk, mert célunk van, üzenetet hordozunk. Krúdy garabonciása Erdélyben fehérlő országutakon hagyta el a borvizes szekereket, a Tátra alatt bekopogtatott magányos kastélyokba, a Bakonyban benyitogatott erdőszéli kocsmákba és az erdőzúgásban a csárdás nagyapjáról mesélt hosszú történeteket. Be­ járta az országot, csakhogy mindenhova eljuttassa üzenetét. Üzenete elju­ tott az ifjú szűzhöz, a vak asszonyhoz, a tönkrement kereskedőhöz, az őszbeborult, halovány férfiúhoz. Értékőrzés - értékteremtés - értékek hirdetése: ez a mi garabonciás hi­ vatásunk. Bekacsintunk a Palócföld és a magyar tájhaza minden szegleté­ be, hordozzuk őseink örökségét és a körülöttünk élő alkotók szellemi ter­ mékeit. A helyi értékek, tradíciók fundamentumára épült Palócföld folyó­ irat egyfajta szellemi útlevél volt mindig, mellyel a mindenkori magyar kultúra útj át j árhatta. Mindannyiunknak, akik az úton járunk, feladatunk, hogy vallomást te­ gyünk erről az üzenetről. Az érték kötelez, munkára serkent. A Palócföld legyen továbbra is hírvivője a helyi értékeknek, s befogadója a magyarság mindenkori kulturális kvalitásainak. Úton lenni nem jó egyedül. A magányos vándor csak vánszorog a vi­ lágban, még ha céltudatos is. Találjuk meg társainkat a jóban, a hitben, az értékben! Ennek reményében invitálom kedves Olvasóinkat és Szerzőinket a közös útra. Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő 3 �„ez itt a nyár” SZUNYOGH PÁL Félárbocon lihegnek a szavak... F. A.-nak Lepedékes, száraz nyelvét öltögeti a nyár félárnyékban, félárbocon lihegnek a szavak... júliusi hőség van, dögunalom. Fogküszöbön hűsölnek a sóhajok aszfaltlepedőn olajfolt amőbák... a félelem féknyomaiban korom és salak diftériás gyermekként fuldoklik a délután. Nyitott esernyők húrjait pengeti a zápor közönyünk kátyúiból kiveri a port csend vizében bomló hangtetemek gitárlapon lebarnul az utolsó akkord. Félárnyékban, félárbocon lihegnek a szavak molyrágta tegnapok lobogója taft vagy damaszt! kriptaszagú szívkamráim kongó kövezetén guruló papírgalacsin, összegyűrt vers maradsz... 4 �„ez itt a nyár’ S z á v a i A t t il a Egy megfáradt James Bond A város szívében mesterséges tó. Égre meredő tág pupilla, amiben, mint régmúlt emlékképek, lebegnek a tavirózsaszigetek. A parton horgász áll mozdulatlanul. A férfin vasalt vászonnadrág, fényesre bokszolt cipő, fehér ingje kissé ügyetlenül betűrve a nadrágba. Mintha ügyvédtől vagy épp nyelvvizsgáról ugrott volna ki egy pontyra, keszegre, mert unalmas volt a sok paragrafus, érthetetlen a sok igeidő. Van benne valami egy meg­ fáradt James Bondból. Mellette kempingszék, de sose látták még beleülni, talán csak a biztonság kedvéért hozza mindig magával. Olykor az emberek hajlamosak vonzódni bizonyos tárgyakhoz. A horgász, miközben a halakat várja, szendvicset majszol és energiaitalt iszik: egy falat turistaszalámis szendvics, két korty energiaital. Iváskor mindig becsukja a szemét, aztán nagyokat, elégedetteket böffent, az így felbüfögött energiaital édes-fanyar illatát messzire viszi a szél. Vadkacsák úszkálnak a rikító színű úszó körül, láthatóan nem veszik komolyan a helyzetet. A férfi megunja a várakozást, kihúzza a szereléket, majd újat dob, mozdulata laza, kissé unott, de elegáns. Olyan tekintettel horgászik, mint aki pókerasztalnál ül, de folyton eszébe jut, hogy lekapcsolta-e otthon a konyhai villanyt. Féltékenységgel, gyanakvással pillant az apró víztározó túloldalán álldogáló apukára és kisfiára. Kenyeret dobálnak a vízfelszínen úszkáló kacsáknak. A kisgyerek boldog, mert a gyerekek még elfogulatlanok az állatvilág tagjaival. Hé, a kacsáknak nem tesz jót a kenyér, kiált át a horgász a túloldalra. Két órája áll kint minden eredmény nélkül az ünnepi ruhájában, végre történt valami. Tizenkét percig gondolkozott azon, hogy milyen tónust üssön meg az átkiabálással, milyen modorban méltatlankodjon. Otthon, az ebédnél hosszan és szakszerűen szidja majd a kenyérdobálókat (viszont az asz­ talnál ülőket nem fogja meghatni, ismerik a horgász tehetségtelenségét az előre megfontolt méltatlankodásait illetően). Annál elegánsabban öltözik, minél kevesebb pénze van. Napról napra látni, hogyan romlik anyagi helyzete és mindezt az öltözékével fejezi ki. Fizetés napján kopott ruháit veszi elő, aztán hétről hétre jönnek elő az újabbak, mígnem, mikor már csak pár száz forintja marad az újabb fizeté­ sig, egészen elegáns. Mintha színházba, lóversenyre, ballagásra készülne, így jár horgászni, szegényen, de szépen. A halakat nem hatja meg a fé­ nyesre pucolt nyakkendőtű. 5 �„ez itt a nyár” Denevérek repülnek el a fejünk felett, át a kis tó felett. Eszembe jut az a szó: denevérfészek. Kiráz a hideg. A tó felett cikázó bőregerek füttyögő, sikoltozó, csicsergő hangokkal kommunikálnak. Egyszer félálomban mo­ tyogva mondtad, hogy a denevérek olyan majdnem-istenek, tehát angya­ lok, akik nem merték felvállalni elsőre angyalságukat, mert még túlságo­ san emberek maradtak, tehát állatok. A többit már nem értettem, mert azt már álomországban folytattad. Megközelítjük a horgászt. Főtt tojást vesz elő a férfi. Bal kézzel, ügye­ sen a kempingszék karfájához kocogtatva töri fel a héját, hüvelykujja kör­ mével pöcköli le a héj törmelékeket. Mozdulatait érezhetően műélvezet hatja át. Talán csak ezért hozza a széket magával. Tojástörő szék. Egyszer­ re kapja be a tojást és sokáig rágja. Újabb energiaitalt bont. Nézzük a férfit és te beszélni kezdesz arról, hogy odahaza úgy töröd fel a főtt tojás héját a kiskanál fonákjával, mint aki meglepetéscsomagot nyit, amiben végül is ugyanazt találja megint, évek óta. így vagy a kapcsolataiddal is, fejezed be. A kacsák hevesen hápogni kezdenek, mintha kinevetnék ezeket a kap­ csolatokat. Aztán valamiért önmagunk szeretetéről gondolkodok, mintha egy kisvödömyi vaníliafagylalt tudna önmaga édességéről. De nem jutok ennél sokkal messzebbre, mert a horgász elővesz egy kisrádiót, bekapcsol­ ja, maga mellé teszi a fűbe. A készülék teljes takarásba kerül a térdig érő növényzetben, mintha a talajból szólnának a jó ebédhez szóló nóták. Tere­ bélyes, nagyon magas női hang úgy röppen fel a fűcsomók közül, mint egy tűzijáték. A kacsák megriadnak, három kört repülnek a tavacska fölött. A horgász úszóját nézzük, ahogy a rádiós nóta dallamára himbálódzik a víz­ felszínen. Aztán hirtelen alámerül, lerántja valami. A horgász köhécselni kezd, krákog, aktivizálódik. Odalépdel a bothoz - közben felgyűri ingujját -, véletlenül felrúgja a kisrádiót. A nő hangja eltompul, nem hallani az esszeket és céket, ott ragadnak a fűben. Rövid fárasztás után tenyérnyi hal ficánkol a damil végén. A horgász elégedett, ahogy a kacsák és a rádióban éneklő nő is, hét másodpercig tartja ki a nóta utolsó hangját. A vibrátó las­ san csendesedik el, ahogy a ficánkoló hal keltette hullámok is lassan si­ mulnak bele a feszes tófelszínbe. 6 �„ez itt a nyár” T. Á g o s t o n L á s z l ó Pontyos Marci A tóhoz vezető dűlőútnál találkoztak. Onnét már csak néhány száz mé­ tert kellett zötykölődni a halőrházig, ahol megválthatták a napijegyet. Ahogy Marci, a nemrég megismert horgásztárs mondta, a belépőt a halpa­ radicsomba, ahol kapitális pontyok, csukák és haris-mariskák, azaz har­ csák várják a kizárólag nekik fent tűhegyes horgokat. Bodonyi kissé har­ sánynak, mondhatni tolakodónak érezte a fiatalembert, aki mindent jobban tudott, mindent jobban csinált, mint mások, és ráadásul még olyan rugal­ mas botjai voltak, hogy senki nem tudott akkorákat dobni, mint ő. Nem véletlen, hogy ő fogta a legszebb pontyokat is. No, és ez egyben válasz is arra a fel sem tett kérdésre, miért fogadták el a közeledését, meghívását er­ re a tóra. Mert Bodonyi Imre meg a neje, Ibolyka csak ültek a parton reg­ gel óta, és két tenyérnyi kárászon kívül semmit se fogtak. Marci épp akkor húzta ki a harmadik kétkilós pontyot. Ibolya segített neki a szákolásban. Nem volt ebben semmi különös. A parton ülő horgászok mindig kisegítik egymást. Bodonyinak éppen kapása volt, a felesége ment segíteni. — Hány halat lehet innét elvinni? — kérdezte Marci, amikor a harmadi­ kat is berakta a haltartóba. —Mármint, hogy a pontyra gondolok. —Úgy tudom, kettőt — válaszolt az asszony. — No, hát akkor válasszon egyet közülük, szépasszony! — mutatott a szákra a férfi. — Olyan mesterien emelte ki a vízből a halat, hogy nincs szívem visszadobni. — Gratulálok! — szólt át Bodonyi a másik nyiladékból, nehogy azt higgye már ez az idegen, hogy nem hallja, mivel eteti a feleségét. — Én meg a nejéhez, spori! Úgy szákol, mint egy igazi horgászfeleség. Nekem is pont ilyen asszonyra lenne szükségem. — Nagy a világ, válasszon magának! — mondta a horgász kissé érdes hangon. A pontyból meg kettő jár egy napijegyre. — Kár — rakott új csalit a horogra a fiatalember. — Most aztán gondol­ kozhatok, hogy hazamenjek, vagy váltsak még egy jegyet. Ott, lent most indulnak a pontyok. Egye fene, váltok még egyet. Ilyen kedves szomszé­ dok mellett igazi öröm a horgászat. Közben az asszony belerakta a halat a saját haltartójukba, és a vállát rándítva mondta: — Nagy dumás a pasi, de a ponty legalább két kiló. Te is foghatnál ilyet, Imikém! 7 �„ez itt a nyár” — Jó, majd fogok... — bólintott rá Bodonyi, és megigazította a kapás­ jelzőt. Sokáig csend honolt a vízparton. Nem hallatszott más, csak a szél moz­ gatta nád halk surrogása, meg a kapásjelzők fel-felvisító pityégésé. Az asszony keresztrejtvényt fejtett a kispadon ülve, a férje meg magában mor­ golódva szidta a szomszédot, meg a szerencséjét. Más se hiányzik, mint hogy ellene hangolja az Ibolykát! Tény, hogy az idén még alig fogtak va­ lamit. Néhány keszeg, két alig méretes potyka... Ennyi. Az asszony csak fejti a keresztrejtvényeket és unatkozik. Mindig úgy jönnek ki, hogy hátha most történik valami. Aztán mi történik? Semmi. Ez a nagyszájú meg leül a parton, és rögtön fog három gyönyörű pontyot. És még az Ibolyt is ugrat­ ja... Legalább tíz évvel fiatalabb nála. Jóképű, fiatal pasas. Ennek még a dereka is ép, nem úgy, mint az övé. Mióta megoperálták a gerincét, alig meri meglódítani a botot. Csoda, ha nem tud akkorát dobni, mint ez a po­ jáca? Mire becipeli a cájgot a parkolóból, majd’ letörik a dereka. Többször kérte már a halőrt, hogy engedje be a kocsival. Kipakolja a parton a cuccát, aztán visszaáll a parkolóba. Nem lehet, csak rokkantigazolvánnyal. Az meg nincs. A doki azt mondta, idővel javulhat az állapota. A hatóságnak meg végleges rokkantsági igazolvány kell. így aztán cipekedik, gebeszkedik, mint a güzü. — Megjöttem — szólalt meg mögötte a szomszéd. — Vettem még egy napijegyet. — Jó, akkor add vissza a szomszéd halát, Ibolykám! — szólt oda a fele­ ségének Bodonyi. — Szó sincs róla! — tiltakozott a szomszéd. — Majd fogok helyette má­ sikat. Ibolya? — ízlelgette a szót. —Nemcsak maga szép, asszonyom, de a neve is gyönyörű. Hadd mutatkozzam be én is! Marci vagyok a Péterfiéktől. Csókolom a kezét! — Isten éltesse! — mondta a másik. — Mi meg a Bodonyiék vagyunk. Én az Imre, ő meg a nejem. Hajoljon a botja! Még két pontyot foghat. — Azért jöttem, bátyám — nyomta meg az utolsó szót. — Ha beljebb dobna, talán magának is jutna belőlük. Persze egy pörgősebb orsóval, meg... jó ez a szénszálas bot, de az enyém suhogósabb... — Meg gondolom, a dereka se olyan ványadt, mint az enyém — fordult el Bodonyi. — Csak nem bántottam meg valamivel, sporikám? — lépett hozzá az if­ jabb. — Inkább a nyelvemet harapnám le... Magának a dereka, nekem a lá­ bam. Tavaly nyáron eltört. Alig bírtam a járógipszben mozogni. Mondom a dokinak, kéne egy rokkantigazolvány. Az Auchanba járok vásárolni, nem mindegy, hol tud parkolni az ember. A száját húzogatta, meg minden. Mondom: mennyi? 0 is mondta, de ha elmondom valakinek, letagadja. Most is ott van a kocsi szélvédőjén. — Látod, apukám, így megy ez manapság — tette le az asszony a ke­ resztrejtvényt. — Te meg... — Aztán a másik felé fordult. — Neki is intézik már több mint fél éve. 8 �„ez itt a nyár” —És milyen csalira jöttek a pontyok? — váltott témát Bodonyi. — Anizsos vaníliás cukorban áztatott hibrid kukoricára. Tudja, az a ló­ fogú. —Ühüm... a miénk dobozos. — Áztatni az is jó. Tudja, az a helyzet, hogy manapság befektetés nél­ kül nem lehet profitot kaszáim. — Azt nem —nyelt egyet a horgász. —Furcsa ember maga, pontyos Marci! Van felesége? — Volt. Kettő is volt. Aztán rájöttem, hogy ameddig másnak van, addig nekem tök fölösleges. Inkább spéci horgászbotra gyűjtök, mint az asszony hóbortjaira. Jobban jövök ki anyagilag. Nem próbálja ki az egyik botomat? No, csak egyet dobjon vele! Föl is csalizom. Amit fog, az a magáé. Addig én átnézem a maga botjait. — Kösz, nem. Tudja, az az elvem, hogy asszonyt és szerszámot nem adok kölcsön. Kérni se szoktam. — Ez most egy kivételes alkalom — vitte oda az egyik botot Marci. — Vegye úgy, hogy a gyártó ajándéka. Tulajdonképpen a cég ügynöke vagyok. — Hát így egészen más — csillant föl az asszony szeme. — Kipróbálás gyanánt igazán dobhatnál egyet, apukám! — Aztán még halkan odasúgta: —Már csak nem hagyod, hogy lefőzzön ez a nyálas... Bodonyi Imre nagyot nyelt, egy kicsit megmozgatta a derekát, aztán odament Marcihoz. —Egye fene, adja ide azt a botot! De csak egyet, kipróbálás gyanánt. Megfogta a bot végét, néhányat hátralépett, aztán lendületből előre, és elengedte a zsinórt. Szinte belerecsegtek az izmai. Jó dobás volt, majdnem akkora, mint a másiké. Az asszony elmosolyodott, és büszkén nézett rá. —No, látod, apukám, tudsz te, ha van mivel. — Gratulálok! — nyújtotta a kezét az ifjabb, aztán leült az asszony mellé a padra. —Kíváncsi leszek, mit húz ki vele. Addig a másik botom dolgozik. Alig telt el negyedóra, a vendég bot kapásjelzője szinte felsikoltott, olyan erővel indult el rajta a damil. A férfi bevágott, és egy újabb negyed­ óra elteltével az asszony szákba tessékelt egy háromkilós pontyot. — Már csak egyet kell fognia a második napijegyhez — mondta a hor­ gász. — Anyukám, tedd ezt az úr szákjába! — Dehogy teszi! — állt elé Marci. — Azt mondtam, hogy amit fog, az a magáé. Én majd még ezután kezdek horgászni. — Rendben van — nyújtotta át a botot Bodonyi. — Akkor viszont meg­ van a két pontyunk, mehetünk haza. Nekünk egy napra csak egy napijegy­ re futja. De ha már úgyis itt áll a kocsija, megtehetné, hogy kiviszi a cájgunkat a parkolóig. Megtette, persze, hogy megtette. Útközben azt is elmesélte, hogy neki se voltak ám mindig ilyen messze hordó botjai, meg Mercedes se simult a feneke alá. Épp olyan csóró munkásember volt, mint... Na jó, ne példálóz­ zunk, mert még megsértődik valaki. Aztán egy nap találkozott egy hor­ gásszal, aki már akkor akkorákat tudott dobni, mint ő most. Kölcsönadta 9 �,ez itt a nyár’ az egyik botját, és felajánlotta, hogy neki is adja. Igen, bármilyen hihetet­ lenül hangzik is manapság, ingyen neki adja, ha beszáll az üzletbe. Ez az üzlet pedig arról szól, hogy nincs más dolga, mint hogy szerezzen vevőket a botra, meg damilra, meg mindenféle horgászcikkre, amit a cég árul. Hoz­ zá se kell nyúlni az áruhoz, csak elkéri a vevő címét, adatait, bankkártya­ számát, telefonon bediktálja a főnökének, a többit lebonyolítja a cég. Az ő bankszámlájára meg már utalják is a jutalékot. Az internetes honlapon mindent megtalál a vevő, amit csak tudni érdemes a legmodernebb hor­ gászcikkekről. Ezt úgy hívják, hogy online áruház. Nem kell hozzá raktár, meg eladópult, nem kell utazni, cipekedni. Mindent házhoz szállítanak a megadott időben. Csak bekapcsolja a számítógépet, beírja a kódszámot, és várja a jutalékot. Ja, és ami szintén nem elhanyagolható tényező, hogy nem jön az adóellenőr. Nincs adó a terméken, mármint az az ÁFA, és a munkabér se adózik, mert nem munkabér, hanem jutalék. Először csak horgászcikkeket árult, de manapság már akár kocsit is lehet venni náluk. Ezt is onnét szerezte féláron, ezt a Mercit. No, meg a sok jó havert... Csak beszól a minisztériumba, aztán postán kiküldik a rokkantigazolványt. Megbüntették gyorshajtásért? Egy telefon a főkapra, és az ügyirat törölve. Lehet, hogy még a zsernyákot is lefokozzák, aki megállította. —Nos, Bodonyi úr, mit szólna egy ilyen üzlethez? — Á, nem értek én az ilyesmihez, spori! Aztán meg a számítógéphez se sokat konyítok. Az asszony szokta nézegetni a facebookon a pletykákat. — Na látja... Az asszony nézi, maga bemutatja, és máris kész az üzlet. A bankszámlájukra meg csöpörészik a dohány. De Ibolyácska is besegít­ het. Van az árukészletben konyhafelszerelés, kozmetikai cikk, meg akár háztartási keksz is. Akárkit nem vennék be az üzletbe, de egy ilyen szim­ patikus házaspárnak, mint maguk, öröm segíteni. No, meg még horgász­ társ is... Annak a rokkantigazolvány-aktának a számát meg adja meg tele­ fonon! Majd beszólok a minisztériumba. Ha legközelebb találkozunk, le­ het, hogy el is tudom vinni magának. —Hát, nem is tudom... —feszengett Bodonyi az anyósülésen. — Azért egy próbát csak megérne, apukám, ha már ilyen kedves hoz­ zánk a Marci ú r... — ingatta a fejét az asszony. Nem véletlen, hogy az volt Bodonyi első kérdése Marcihoz, amikor ott, a tóhoz vezető dűlőútnál találkoztak, hogy mi van a rokkantigazolvánnyal? — Meglesz, spori, meglesz. Rajta vagyok — nyugtatgatta az ifjabb. — Az a helyzet, hogy nyaral a haver. Tudja, ilyenkor, nyáron megáll az élet minden hivatalban. Valahol az Azori-szigeteken sütkérezik, de két héten belül megérkezik. Emiatt egy percig se fájjon a feje! Ez a halőr szintén ha­ ver, szólok neki, és beenged. Tudja mit? Ki se szánjanak, elintézem a na­ pijegyet is. — Várjon, adom a pénzt, meg a horgászigazolványt! —Hagyja! Legközelebb majd maga lesz a bálanya. Az automata sorompó fölemelkedett, s már poroszkáltak is a nádövezte földutakon a táblákkal jelzett tavak közt válogatva. A táblákon számok és 10 �,ez itt a nyár’ a tóban található halfajták neve volt. Külön a békés meg a ragadozó halak. Bodonyi meg a felesége majdnem lehajtottak az útról a nagy álmélkodás közben. — Elmegyünk a hátsó tóra — kiáltott hátra Péterfi Marci a mögötte ha­ ladó házaspárnak. — Azt mondja a halőr, hogy tegnap akasztottak ott vala­ mi nagy pontyot. Fél óráig fárasztották negyvenes zsinórral. Egyszer sike­ rült is megpipáltatni, de aztán megharagudott, széttépte a damilt és sértő­ dötten bevonult a nádba. Azt mondják, legalább tíz kiló. Jó lenne találkoz­ ni vele vagy a haverjaival. Ennél biztatóbbat nem is mondhatott volna újdonsült barátainak. Bodo­ nyi már csak a vizet nézte kerekre nyílt kutató szemekkel, Ibolyka meg gondolatban a receptkönyvet lapozgatta, mennyi finomságot tudna ő rittyenteni egy ekkora halból... Amint mentek az úton, itt is, ott is üldögélt egy-egy horgász a nádnyi­ ladékban. A hátsó tavon szinte senki. Illetve a túlsó parton voltak tán ket­ ten, meg oldalt egy munkás nyírta a füvet. — Itt a jobbak szoktak horgászni —magyarázta Marci. —No, akkor éle­ sítsük be a halpuskákat, és lássuk, mit rejt ez a tó! Eltelt egy óra, de nem történt semmi. Ibolya asszony nagyon unatko­ zott, mert kiderült, hogy azt a keresztrejtvényes újságot hozta magával, amit már a múltkor megfejtett. Marci a fejét ingatta, és áthurcolkodott egy másik nyiladékba, gondolván, hogy az asszony majd átmegy hozzá beszél­ getni, Imre is nagyokat bólogatott a korareggeli napsütésben. Otthon hagy­ ta a napszemüvegét, és bántotta a szemét az erős fény. Hunyorgott is ke­ gyetlenül. A botok szinte ugrándoztak a szeme előtt. Mi az, hogy ugrán­ doztak? Az egyik úgy megindult a víz felé, mintha lába kelt volna. Mire észbe kapott, már csobbant is a tóban. De hát hogyan történhetett mindez? Meg se szólalt az elektromos kapásjelző. A zsinór se... A fenébe! Hiába kapkodott utána, képtelen volt elérni. Na jó, de egy rendes hal ilyenkor megijed, megáll, és lefekszik a fenékre. Ez meg csak úszik, úszik a tó köze­ pe felé. Még szerencse, hogy ez az üreges bot nem merül el, ott úszik vala­ hol fölötte. Ugorjon utána? A fenének van kedve ilyenkor a halastóban úsz­ kálni egy francos horgászbot után. De akkor hogy?... A, ott az a csónak a parthoz simulva, ahol telepíteni szoktak. Épp ott vágja a füvet az a pasas... — Hé! Kaszás ember! Maga. Hozza már ide azt a csónakot! A hal be­ vitte a botomat —kiabálta torkaszakadtából. A kaszás ember lassan felnézett, aztán a hang irányába fordult, és visszaintegetett a parton ugrándozó horgásznak. —Nem látom a csónak mellett a lapátot —kiabálta vissza. —Nem baj, evezzen az ülésdeszkával! — Jó. Odavigyem a ladikot, vagy a botért menjek? — kérdezte a csó­ nakba szállva. —Úgy látom, a bot nem merült el. — Jó, akkor hozza ide a csónakot! 11 �„ez itt a nyár” így aztán ketten eveztek kézzel, ülésdeszkával a tó közepére, ahol megpihenni látszott a bot. Bodonyi gyorsan fölkapta, aztán lemondóan le­ gyintett egyet. — A francba! — mondta. — Elment ez a bálna. Biztosan betekerte vala­ mi nádtorzsába, aztán elszakította a damilt. Rafinált, öreg potyka lehet... No mindegy, ennek már annyi. Még szerencse, hogy a bot megkerült. Közben a kaszás ember csak ült a csónak aljában, és merev tekintettel bámulta a partot. — Mondja! — nézett föl az orsót tekergető horgászra. — Nem a pontyos Marci az ott a parton, aki olyan sietve pakolja be a cuccát a kocsijába? — De, a Marci — állt meg Imre kezében az orsó. — Együtt jöttünk, de hová siet ez ennyire? Ismeri? — Ismerem hát, a gyalázatost... Azt éppen nem tudhatom, hogy hová siet, de hogy nem jut messzire, az biztos. Tegnap adott ki ellene körözési parancsot a rendőrség. — A Marci ellen? Ne mondja m ár... És ugyan miért? — Bűnszövetkezetben elkövetett rablás, csalás, sikkasztás, orgazdaság, meg mit tudom én, milyen ganéságok miatt. Nem káptalan az én fejem, hogy az ilyen jogi szövegeket megjegyezzem. Itt is beszervezett mindenkit ebbe az internetes buliba. Elkérte az adatainkat, meg a bankszámlaszámun­ kat, aztán egy nap arra ébredtünk, hogy nincs egy fillérünk se. Ahelyett, hogy ráküldték volna a jutalékot, azt is lerabolták, ami rajta volt. Engem is éppen tegnap citáltak be a rendőrségre emiatt. Hát kellett ez nekem? — Állj meg, te szarházi! — kiabált utána, és úgy rázta az öklét, mintha áramütés kínozná. — Nem jutsz messzire, te ganéj, már várnak rád a rend­ őrök! Annak ugyan kiabálhatott. Szélsebesen dobálta be a holmiját a cso­ magtartóba, aztán úgy elhajtott, hogy porzott utána a dűlőút. Bodonyi Imre csak nézett utána, és a tarkóját vakargatta zavarában. Majdnem kiesett a billegő ladikból. — Ó, én tökkelütött! — csapott a homlokára. — Végig azt hittem, hogy az asszonyra hajt. 12 �,ez itt a nyár’ Z s ir a i L á s z l ó Üzenet Bágyadtjúliusi délután terpeszkedik a tóparti strandon. A Nap alkonyi bú­ csúja előtt még aranyos derűt szór az ég a pázsiton heverő emberekre. Figyel­ mük őr/i-vigyázza a kifeszített, türkiz tófelszínt és a túlpart zsongó zöld hegy­ oldalait. Gézaváry mindig ide menekül, amikor nyugalomra vágyik, amikor már huzamosabban és csillapíthataüanul éhezik az Istentől áldott természet idegcsillapító ölelésére. Dolgozószobájában könnyedén magára hagyja ilyen­ kor a könyökével koptatott íróasztalt, s az asztal hátán terpeszkedő számítógé­ pet. Utóbbit egyszerűen csak robotnak nevezi, hiszen a robotmunkát testesíti meg. Azt a kíméletlen készenlétet könyörtelenül követelő billentyűkalapálást, amit írásnak neveznek. E működés eredménye persze többnyire felemelő, mert a lelke kútjának mélyéből felhozott, ujjai segítségével rögzített versek, novel­ lák, regények a jóság boldogságát közvetítik az olvasóiknak. Kell-e ennél nemesebb szándék? Olyan küldetés ez, mint ételt adni az éhező gyermekeknek, bekötözni a sérültek sebeit, vigaszt nyújtani az elkeseredetteknek. Ebben a fékevesztett mai világban különösen nagy szükség van a lelki támaszra. Érdekes, hogy a strand duruzsoló moraja nem zavarja Gézaváryt. Éppen ellenkezőleg. A kissé távolabb tollaslabdázó kislányok beszélgetése csak annyira érinti füleit, akár a hajnali madárcsicsergés: rigók, fenyőpintyek, ci­ negék gyengéden riadóztató kórusa. Minden hajnalban így adják tudtul az ébredező emberek számára, hogy új nap indul, újabb lehetőségek jegyében. Kisvártatva mégiscsak arra lesz figyelmes, hogy a közeli nyugágyak felől beszélgetés foszlányai erősödnek. Odapillant. Két fürdőruhában pihe­ nő nagymama társalog egymással a homlokukra tolt szalmakalapok alól. - Képzeld csak! Az a megátalkodott bátyám minden ingóságot eltünte­ tett szegény anyánk házából, mire mi odaértünk - jelenti ki egyikük. - Tényleg. Hogyhogy? - ámul el a másik. - Bosszúból. Azért, mert azt gondolta, befolyásoltam az anyut abban, hogy a végrendeletben a fiamat is megjelölje örökösként. - Ugye, nem volt igaza a bátyádnak? - Persze hogy nem. Ám, hogy a vevővel összejátszott a hátam mögött és legalább egy millióval átvert, az tuti. Most mit szólsz ehhez, Pirikém? - Aljasok, Gizus, aljasok! Az én öcsém is, amint kiorrolta, hogy nem akarom a nyaralómat potom és bizonytalan életjáradékért áttestálni a csa­ ládjára, egyből követelőzni kezdett. 13 �„ez itt a nyár” - Jaj, Istenem, Piriként! Mit követelt tőled? - Azt a bronzszobrot, amit még Rómából hoztak a szüleim a nászútjukról. - Csak nem az angyalkát az ágyneműtartó tetejéről? - De igen, azt. Pedig anyám kifejezetten rám hagyta. Aladár megörö­ költe a szüleim lakásának nagyobb hányadát. Rengeteg könyvet is adtam neki, de most a szobrot követeli. - Mire fel, drágám!? Hiszen semmi köze a nyaralódhoz a szobornak. - Mert nem ígértem neki potom pénzért a nyaralót. - Na, most mondd! - Számítók. Az ember saját testvérei. - Aljasok, fogalmuk nincs a szeretet parancsáról. - Nincsen, Gizus, ezekben se tapintat, se szeretet. Gézaváry figyelme más irányba fordul az árnyékban pletykálkodó höl­ gyektől. Halkan suttogó hangjukat egyébként is elnyomja a strand hangszó­ róiból áradó zene. Ez sem zavaija Gézaváiyt, mert az énekes lírai számot ad elő. .Nem tudom, hívsz-e holnap, / nem tudom, jössz-e holnap, / de szeret­ ném, ha szeretnél ma még. / Nem tudom, látsz-e holnap. / Nem tudom, lesz-e holnap. /Szeretném, ha szeretnél ma még” —hallja a kellemes hangú énekest. - Mi ez a szám, fiúk? - tudakolja a szomszédságába telepedett, újdon­ sült ismeretlenjeitől. A fiatalemberek fülig érő szájjal felelik: - A Tunyogi Rock Bánd egyik sikerszáma. Üzenetként küldtük a Mari­ nak, meg a Zsuzsinak. Hallhatják a zuhanyzóban is. - Köszönöm, fiúk! - mondja Gézaváry és hallgatja tovább a szokatla­ nul nemes gondolaté szövegnek alárendelt muzsikát. „Ha nézhetném, ahogy elalszol. / Ha itt lennél, mikor ébrednék. /H a mégis máshogy lenne, / és én már nem leszek benne, legyen szép. / Legyen úgy is szép. / Akárhol és akármerre, / vezessen a jó szerencse, / és segítsen, segítsen az é g ” - ter­ jed a dal friss levegője az alkonyat felé hajló júliusi délutánban. A rockerek sokszor vallanak Istenről, és szívből sokat tudnak a szere­ tetről. A hazaszeretetről is. Húsvét előtt szentképet lelt a hentesboltból ha­ zavitt csomagban. Jézus Krisztus áldást osztó kezére figyelt fel a domború aranyozással díszített képen, amelynek hátoldalán kézzel formált felirat állt: „Ne féljetek!” Hamisítatlan magyar jellem a hentes, a rockerek több­ sége az, szívében a szeretet izma pumpálja a vért. A pünkösd előtti pénte­ ken nem találta az üzletben. Helyettesétől tudta meg: befizetett a székely zarándokvonatra, és elutazott a csíksomlyói búcsúba. Gézaváry legszívesebben a hentes jelleméről mesélne a zsörtölődő höl­ gyeknek, de azok már a strand portájánál járnak színes köntöseikben, az oldalukon fityegő, csinoska gyékénytáskáikkal. Mire megszólalnak a nya­ ralótelepi kápolna esti misére hívó harangjai, az író is pakolni kezd, aztán lassan elindul a társalkodó hölgyek után a kijárat irányába. Arra, amerre narancsvörös korongjával búcsúzik a Nap a tiszta égbolton, mintha holnap hajnali visszatértét ígérné a nyári alkonyaiban. 14 �„ez itt a nyár” SZUNYOGH PÁL Júniusi révület Varga Henriettának Az anya szeme tó, mit tengernek lát a gyermek. Összeütköznek reggelek, omlások, ébredések; Lógnak a rímek a bárgyú igéken S pillantásod pacemaker üteme lüktet. Fűnyírók zümmögnek a bánat árokpartján Vőlegény-frizurájú gyep vesz körül. Konkoly és búzavirág! A pipacsok vérszirmú álmok S talán a parlagfű sem annyira álnok. Rángasd a gyomot, ellepi a szív sziklakertjét! Torokmagasságig szorongat apró szulák, galaj Sánta hajléktalan horkant árvacsalán pamlagán, Mikor az utolsó busz szétdorombolja az estét. Az anya szeme tó, mit tengernek lát a gyermek. Bárcsak belefulladnék szemed vizébe...! Megfúrt csónakok lyukas mentőövek! Engedjetek egyre alább a mélybe! 15 �„ez itt a nyár” K e t y k ó Is t v á n Nyárvégi hullámverésben Hallod-e szíved dallamát, mikor fénylik a csókom ajkadon...? - látod, nem kell soha félni a szótól, súgd csak fülembe: szép volt ez a nyár - mérges porspórák szállanak reánk, az úton hangosan béget a fáradt birkanyáj; fáj ez a múló gyönyör édesem...? - nézd csak, a nap már elmerül a vízben, induljunk hát haza - kóbor szelek járnak, a rét felett fáznak az árnyak. Karolj belém, úgy mint régen; szívd be az álmos délután jószagú illatát; ködök hullanak, párás fényben ragyog majd az est, mikor nyílik az égbolt, kivillan kerek arca a holdnak, - tőled az évek is futnak; örök fiatalság ragyog, tűzpiros véred mosolyog arcodon; mióta enyém sóhajod, féltem álmaid; napjaid tengerszép hullámzását védem. Az élet háború; vesztes, győztes évszázadokból áll... csatáztunk mi is eleget; tépett szélmalom véres testünk; rongyos a szánk, - csókjaink végleges árát rég elittuk hitelben már, - üresen énekel, száraz mosollyal néz ránk sosemvolt zsebünk... várnak az ágyak, gyerünk, kössünk békét; meglátod, ízlik az élet, testedből virág fakad, örömére az égnek. 16 �Vers K a ra ffa G y ula álKínai bölcsességek Eddig még nem volt olyan semmi, ami el ne múlt volna. A kegyesség tettek nélkül hiábavalóság. A fű sem nő az árnyékban. Barátodnak azzal segítesz, ha az igazat mondod róla. Nézz a királyra, megbüntet, ha a kedve ma rossz. A menny kapuján a lélek félve kopogtat. Aki messzire néz, nem látja a követ a lába előtt. Haragvó lettél? Igyál teát, nézz messzire. A lélek tanítható. Mestertől függ. Ha önmagad szereted, gyűlölsz. A versenyen sokan futnak. Mind győztes, ha célba ér. Ha van bűn, van mihez igazodni. Ha a Mindenható előtt állsz, tudd, hol vagy. A hegycsúcsra csak kevesen jutnak fel. Minden nyelven lehet hallgatni. Aki a sárkányt keresi, ne sírjon, ha megtalálja. Megígérte, nem tartotta be. Szegény ember. Ha az ágyúban sok a fojtás, szétrobban. Szánd meg, könyörtelenül beléd rúg. A bolond mindenkinél bölcsebbnek gondolja magát. A kaktusz szúrós. Ez a tulajdonsága. Lenne mit mondanod? Hallgasd el, ha nyugalmat akarsz. Nehéz szépnek látni a rohadó sebet. Születés, halál. Egyiket sem tudod kikerülni. Döntésed előtt látogasd meg apádat. Éhezőnek, bűnözőnek ne beszélj erkölcsről. A császárnak azt mondd, amit szeretne hallani. Szakadt íj, üres tegez, mindkettő hasztalan. 17 �Vers A temetőben mindenki csendes. Jót akarsz? Kevés. Kérd a kutyától, hogy ne ugasson. Nem tudja betartani. Az eresz alatt csöpög, a hegyetetőn fúj. Versek. Hóesés tavasszal. A szakács dicsérete az üres kondér. A szárazdokkba nem járnak be sirályok. A gömböt nem kell csiszolni, az életet nem kell félteni. Ha a gazda nem hív be, maradj a küszöbön. Meggondolhatja magát. Ne a szavakat számold, a cseresznyefa nem tud beszélni. Az elszabadult hajó ritkán marad sértetlen. Hogy honnan fúj a szél, buzgón vizsgáljuk. Kér mindenki, de adni nem szeret. Ha a fát csak nézed, nem érzed, hogy kemény. Mondd el százszor, ha kell, közben te is tanulsz. A bagoly huhog, a béka brekeg. Óvakodj attól, aki téged jobban ismer, mint önmagát. Bádogfazék, tanuld meg becsülni, étel fő benne. A mese mindig „hol volt”-tál kezdődik. Mindig a legszebb fát vágják ki. Próbálkozni olyan, mint rizst főzni. A rosszindulatot feltételezni könnyű, a jóindulatot elhinni nehéz. A hangyának hegycsúcs, az embernek vakondtúrás. Minden könyvet elolvasni nem lehet, minden csillagot megszámolni lehetetlen. Akinek csak egy van, annak a három sok. Az árnyékot nem lehet megtaposni. A csecsemő, ha karmol, csak tanulja a kezét használni. Még a legszegényebb ember is tud adni valamit. Vitázz a haragvóval, sárral ken be és rajtad is hagyja. A vadmacska csak fúj, fogát mutatja, de karma nem ér a szívedig. Hogy mi a vers? Kérdezd a daloló gerlétől. Ha anyád szól hozzád, gyerek leszel megint. A vicsorgó farkasnak húst dobj, a haragvót dicsérd meg, a sárkány elől bújj el. Egy szájból hideg és meleg. Igen, csak távolság kérdése. Lao Ce az ösvényről tanított, ha ugyanarról Wang beszél, csak utat jelent. Szólj valakihez kedvesen, rád telepszik majd, mint a köd a tóra. Ha a bérház eladó, a régi lakók az új vevőt fogják szidni. 18 �Próza D ebreceni B oglárka NIVEA szájra Tizennégy évesen jöttem rá, hogy a pokolraszállás a nőkkel jár. A lány idősebb volt nálam két évvel, a barátom, Csocsoszan zúgott bele. Néhány hónapnyi tipródás után összeszedte a bátorságát annyira, hogy meg­ kérdezze, eljönne-e velünk a Dolinkába szalonnát sütni, mert élmény lenne vele együttszelni a hajóhintán a nemlétező habokat. A lány igent mondott. Habár nem tudta, hogy a kakashinta azonos a mérleghintával, lelkesen be­ vállalta a kakasozást is, mint később kiderült. Nagy dolognak számított. Egy tizenhat éves és Csocsoszan, aki ráadásul úgy nézett ki, mintha a dédnagyanyján végigmentek volna Batu kán hordái... Elképzelhető, hogy így tör­ tént, nem lenne egyedi eset. A szépség és a szörnyeteg után szabadon, újabb sikertörténet repít minket a világhírnév felé, fantáziálgattam, miközben meg­ rajzoltam pályafutásom első képregénykockáit. A képregény címe: A ferde­ szemű mongoloid és a mediterrán istennő. Olyan izgatott lettem, mintha én is randira készülnék, holott kibicnek mentem, hogy támogassam teljes vállszélességgel Csocsoszant, akinek úgy remegett a lába, mint egy kocsonyá­ ban fuldokló békáé. Átírtam a címet. Idol & Pride. Elérkezett a nagy nap. Egész este a lány melleit bámultam, eleinte sze­ mérmesen, később leplezetlenül, nem tudtam levenni róla a tekintetem. A fehér póló alatt bujkáló Bobot és Bobeket bűvöltem, mikor ugranak elő, hogy megcirógassák rózsaszín nózijukkal az arcomat. A félénk nyuszikat néztem rőzsegyűjtés, tűzrakás, szalonnaforgatás és csepegtetés közben, amikor hagymaszárral megszórt kenyerembe haraptam. Próbáldky! Művé­ szetemet csodálta már a távoli Csokisztán és Blablakán pasája is! Kardot nyelek, tüzet hányok! A cilinderemből meg bármikor elővarázsolok két hí­ res nyulat: Bob és Böbék urat! Am egy szeleburdi napon a két híres nyúl kezébe került a varázspálca... Elbűvölt a nyúllak. Bob és Böbék függetlenedett a lány testétől, önálló életet éltek, bújócskáztak, titokban játékra csalogattak engem is. A lány nem figyelt rájuk, gurgulázón kacagott Csocsoszan minden szava hallatán. Hullámokban tört elő belőle a kacagás, a hangja el-elcsuklott, nevetését pergő gyöngyszemek koppanásának ritmusához tudnám a legérzékleteseb­ ben hasonlítani. Csocsoszan büszkén dagadó kebellel hajtotta a sajkát. A lány akkor volt a leggyönyörűbb, amikor hajóhintán repült az éjszakába, fekete haja lengedezett a szélben, mint a kopár fák ébenszínű ágai. Bob és 19 �Próza Böbék, akár a katamaránok ellenállásba duzzadó fehér vitorlái, peckesen nekifeszültek a szélnek, reflektorfénybe vonta őket a holdsugár. Este tizenegy körül hazaindultunk. A lány, vele együtt Bob és Böbék, boldogan ugrándozott a járdán, míg elértünk a Kemerovó lakótelepre. Ott laktak, a „kiskörúton”. Megálltak a ház előtt, a lány még mindig nevetett, zihálva kapkodta a levegőt, azt mondta, soha életében nem érezte ilyen jól magát. Elhittük neki. Tudtam, hogy Csocsoszan azt várja, mikor lécelek le. Idegesen húzogatta a szája szélét, meresztgette a szemét, sűrűn kacsintga­ tott a „nagykörút” felé, mutatta az utat, merre tűnjek el, de én egy tapodtat se mozdultam, lecövekeltem a 74 előtt. Néztem a lányt a két élősködő sziámival, és úgy láttam, hogy nem is ikertestük, hanem a fejük türemkedik ki hullámmozgást végző tüdejéből. Csücsörítve szívták magukba a te­ lep friss levegőjét, amit a sorház mellett elterülő erdőben növő hatalmas tölgyek termeltek fotoszintetizálás közben, így tanultuk bioszból ötödik­ ben, miközben Kucu papírrepülőt hajtogatott, Zoli meg a körzője hegyével szurkába a lányokat. Tisztán látom magam előtt Lili durcás arcát, a szájá­ val pont úgy csücsörített, amikor beleállt a körző a fenekébe, mint a sziá­ mik a lány mellkasán. Zsófinak hívták. Akkor jegyeztem meg a nevét, amikor Lilire gondol­ tam, amint felsikít. Látszott a szemén, hogy élvezi a bökdösést, hiába kényeskedik, hogy na, Zoli, megmondalak a tanáméninek! Persze, hogy élvez­ te, máskülönben Zoli nem csinálta volna, csak azért piszkálta, mert örömöt akart szerezni neki. Zoli olyan srác volt, aki ki tudta mutatni a szeretetét, és boldoggá akarta tenni szerelmét, még akkor is, ha napi rendszerességgel ke­ rültek az ellenőrzőfüzetébe olyan jellegű bejegyzések, melyeket szakszóval osztályfőnöki figyelmeztetéseknek nevezünk, és a következőképpen hangza­ nak: Tisztelt Szülő! Gyermeke a színházban esernyővel verte osztálytársa fe ­ jét. Vagy: Tisztelt Szülő! Gyermeke döglött cserebogarat dobott osztálytársa pólója alá, miután leköpte spenóttal az ebédlőasztalnál. Hirtelen meggondoltam magam, automatikusan sarkon fordultam, de Zsófi a jobb vállamra tette a bal kezét. Először szólított meg az este folya­ mán, azt kérdezte, hé, csókolóztál már NIVEA-szájra? Megfordultam, ké­ telkedve abban, hogy valóban tőlem kérdezi-e. Nem válaszoltam, a szívem a torkomban dobogott. Zsófi apró retiküljében kotorászott. Rövid időn be­ lül előkerült a táskájából egy sötétkék tégely, egy lapos, pléhdobozos NIVEA. Gyakorlott mozdulatokkal nyitotta fel a tetejét, egy hasas a gyomrába tenyérrel, kilencven fok jobbra, száznyolcvan balra, négy kö­ römmel nekimenni, szétkapni és kész. Miután rutinosan eltávolította a do­ boz tetejét, jobb kezének mutatóujját belemártotta a fehér, zsíros krémbe és bekente a számat. Majd bekente a sajátját is. Amikor végzett a művelet­ tel, rápaskolta a dobozra a tetejét, hanyagul bedobta a táskájába, és leka­ pott. Engem. Nem Csocsoszant, nem mást. Engem. Csocsoszan eloldalgott szégyenében, mire kinyitottam a szemem. Felszívódott, mint a kámfor, el­ tűnt, mint a köd. Akkor csókolóztam életemben először. És utoljára NIVEA-szájra. 20 �Próza A háztetőn folytattuk. Alacsony, négyemeletes, lapostetős téglaházban laktak Zsófiék. Csillagos éjszaka, telihold, langymeleg, lágy szellő, ami kell. Ilyenkor általában felhördül mindenki, akinek elmesélem, miért nem sátortető, napóleonablak, tetőcserép. Mesélhetném így is, de nem akarom, mert az nem ugyanaz a sztori lenne, nem az én történetem. A lényeg, hogy órákon keresztül smároltunk a holdfényben, és megmutatta a melleit. Ak­ kor láttam először fedetlen kebleket testközelből, leszámítva az anyámét, de az nem számít. Teljesen megbabonázott a női mell látványa, ültem és szó szerint tátott szájjal bámultam. Hosszú idő telt el, mire bekerültünk a házba. A bejárati ajtón keresztül közlekedtünk, kézen fogva vezetett a szobája felé. Halkan osontunk, ne­ hogy észrevegyenek minket a szülei, a tomacsukám is a lábamon maradt. Kis szobája volt. Nem mondott semmit, csak leterítette pokróccal az ágyat. Bármi megtörténhetett volna. Bármi. De nem történt. De megtörtén­ hetett volna, ha hajlandó lettem volna levetkőzni. És ez a lényeg. De nem mertem. Kicsi voltam és félénk, nagyon kicsi és nagyon félénk, szégyelltem magam. Ott álltam szerencsétlenül, felöltözve, miközben a melleiről ábrán­ doztam. Még akkor sem hittem el, amikor kézzelfoghatóvá vált, hogy ott va­ gyok. Tizennégy voltam, ő tizenhat. Jóval tapasztaltabbnak számított nálam. Ettől is féltem. A tapasztalatlanságomtól. Csak álltam és néztem megbabo­ názva, mint egy istennőt. Nem tudtam, mi lesz a következő lépés, mit kelle­ ne tennem. A mellére helyezte a kezem. Megkérdezte, mit szeretnék, én meg azt mondtam, hogy még egyszer láthassam... Bobot és Bobeket. Királynői mivoltának tudatában oldalra fordította a fejét, a nyaka megfeszült. Aztán visszafordult, haja az arcába hullt, a szeme csillogott. Tisztában volt azzal, hogy bármit megtennék érte. Levette a pólóját, ismét felkacagott. Abban a pillanatban megcsapott a pokol bűze. A kénes pakolás szaga volt, a szulfur tartalmú gyógyszertári kenőcsé, ami leszárította az arcáról a pattanásokat. Testének finom, tejes illata kénbűzzel keveredett. Láttam a mellét és érez­ tem a kén szagát. Akkor tudatosult bennem, hogy nő egyenlő pokol, és a legjobb dolgok bűnösek. 21 �Próza F r id e c z k y K a t a l in Honnan hová? Ez egy apátián család. Itt mindenki az apját keresi. Anyám szokta mon­ dogatni, ha valami csípősét evett: - na, ettől apátián gyerek születik! Úgy látszik, sok csípősét ettek asszonyaink, mert a tágabb családban sok apátián gyerek született. Aztán volt, akinek két apa is jutott. Bátyám gyerekkori aranyköpése szerint neki annyi apja van, mint a szemét! Az igazi, meg a ne­ velő. De ki a gyerek igazi apja? Aki megcsinálta vagy aki felneveli? Ez az egész csak onnan jutott eszembe, hogy már jócskán benne jár­ tunk a nagymama korban, amikor megkeresett bennünket rég nem látott unokanővérem azzal a reménnyel, hogy talán idős édesanyámtól megtud valamit az apjáról. Ugyanis, akit egészen tizennégy éves koráig az édesap­ jának hitt, csak a nevelőapja volt. A személyi igazolvány ünnepélyes át­ adásának aktusa során, egy hivatalnok meggondolatlan fecsegéséből derült ki, hogy az, akit apjának hitt, nem az édesapja. Unokanővérem lelki érett­ ségéről tanúskodik, hogy attól kezdve nevelőapját még sokkal jobban sze­ rette, tisztelte. Öregedvén kezdte az oldalát furdalni, vajon a nemzőapja ki­ féle, miféle volt. Anyját hiába faggatta, nem volt hajlandó beszélni róla. Most meg már nem is tudna szegény, Isten nyugosztalja! Ez egy apátián család, itt mindenki az apját keresi. Apai nagyapámnak például egy se volt. A baronesszt megejtette valami csinos lovászfiú vagy tán kertész, mindenesetre szép fekete legény lehe­ tett, mert ez a jegy végigvonult az egész családon. Fekete szemű, fekete hajú, kreol bőrű gyerekek, unokák születtek. Apai dédmamám tehát baronessz volt. A terhességet nyilván valami felvidéki vagy osztrák fürdőhe­ lyen hordta ki - a kisasszony gyengélkedik, fürdőkúrán van s amikor a kisded megszületett, azonnal lelencbe adták. Nagyapám apátlanul nőtt fel. Apjául később magát a Kommunista Pártot választotta. Vannak korok, melyekben a származásra igen nagy hangsúlyt fektet­ nek. Apám lázasan kutatott a levéltárakban, míg rábukkant a család ősi, arisztokrata eredetére, mellyel árja származását igazolni tudta. Gyerekko­ rában a fiúk gyakran csúfolták bárónak, amit ő roppant szégyellt, mert ak­ kor még nem tudta, hogy ez egyszer még jól jöhet neki. Baronessz déd­ anyám jól jött a Horthy-éra alatt, de a kommunizmusban tanácsos volt mé­ lyen hallgatni róla, mintha sosem létezett volna. Egy dédanya lehet áldás és lehet átok, mikor hogy. 22 �Próza Apátián nagyapám fiatalon került a kommunista mozgalom vonzáskö­ rébe. Olyannyira, hogy a Tanácsköztársaság alatt ott sertepertélt a vezérkar körül. Ez aztán nem maradt következmény nélkül. A fehérterror alatt való­ sággal bujkálnia kellett. Mivel feketelistára került, munkát sehol nem ta­ lált. A családot a három kicsi gyerekkel nagyanyám tartotta el. Amolyan varró segédmunkás volt, aki a finomabb kézimunkákat elvégezte a szabó­ ságok számára. Zsebeket varrt le, gomblyukakat szegett. Nyomorogtak. Nagyapám ráadásul nem vetette meg az italt, így a sovány kereset észre­ vétlen lecsurgott a torkán. Nagyapám úgy nézett ki, mintha Chaplint és Jó­ zsef Attilát egybegyúrták volna. Vékony, huncut szemű, fekete ember volt, tömör kis bajusszal. Már csak a sétapálca hiányzott volna a kezéből. Ha megkértem apámat, hogy meséljen a gyerekkoráról, csupa borzalmas törté­ netet mesélt, éhezésről, verésekről, gúnyolódásokról, megaláztatásokról. Hárman voltak testvérek, két fiú, egy lány. Munkásmozgalmi hősökről ne­ vezték el őket. Később odavettek egy negyedik gyereket is a lelencből, hogy valami állami támogatáshoz jussanak. Ő rendes polgári nevet kapott, vagy már azzal jött a családba. Az apátián lelenc családjába így került egy újabb, apa nélküli lelenc gyerek, aki aztán tizennyolc évesen elindult, hogy megkeresse az igazi szüleit. Nem lehetett túl jó dolga, ha inkább választot­ ta azokat az embereket, akiket nem is ismert, mint akik felnevelték. Emlékszem, kisiskolás koromban gyakran kellett életrajzot írni. Azok­ ban szó sem volt bárónőkről és kutyabőrről, annál inkább munkásszármazás­ ról. Szépen lekörmöltem, hogy nagyapám részt vett a Kommünben, melynek bukása után illegalitásba kényszerült. Nagyanyám kézi varrónő, apám keres­ kedősegéd, anyám egészségügyi dolgozó. Ezek mind nagyon jó ajánlóleve­ let jelentettek nekem származásilag. Igaz, hogy apámat a fényes szelek ké­ sőbb szárnyaira kapták és kiemelték a proletársorból, értelmiségit faragva belőle, de anyámban bízni lehetett, hogy munkás. Az ápolónő mi más lenne? Parasztnak nem paraszt, értelmiséginek nem értelmiségi. Apám ugyan egy időben szerette volna, ha anyám traktoristának áll, és terveket teljesít túl, jó sztahanovista módjára, felajánlva a 220 százalékot a Pártkongresszusnak, hogy ő büszkélkedhessen vele. Anyám sok mindenben alávetette magát a férje akaratának, de ez esetben megmakacsolta magát. Anyám családja bővelkedett a jó apákban, akik eltékozolták a családi vagyont, és áldozatkész asszonyokban, akik mindezért tartották a hátukat. Anyai dédapám, a jó öreg kocsmáros mindenkinek adott hitelt, mígnem egyszer csak kopogtatott a végrehajtó. A váltón az asszony neve szerepelt, amit a férje hamisított oda. A végrehajtó kérdésére, hát nem a maga aláírá­ sa ez itt, Gulyás néni, csak annyit felelt, de igen. Az ura szégyenét magára vette, inkább, mint hogy törvény előtt hurcolják meg. De attól kezdve nem volt becsülete az öregnek a háznál. Ezt az eredendő bűnt nyögte még sok, őutána következő férfinemzedék a családban. A férfiak amolyan megtűrt személyek voltak, eleven céltáblái az asszonyok éles nyelvének. Anyám családjában a lányok mindig is nagyobb becsben voltak. Fenn is hordták az orrukat! Sokan közülük nehezen, későn vagy egyáltalán nem mentek 23 �Próza féijhez. Nem egy vénlány vagy frigid asszony akadt közöttük. Mesélték az egyik nagynénémről, hogy három héttel az esküvő után „a nagyságos asszony még mindig lány”. Apátián gyerek is született, számtalan. Anyám szerint, ha a férfi beteljesítette a gyermeknemzés kötelességét, attól kezdve csak nyűg a család nyakán, mehet isten hírével! Ehhez képest szegénykém csak harminc év után hagyta elmenni apámat, aki fűvel-fával csalta. Ha mi, gyerekek nem tüzeljük, tán még ma is tűrné. Nem csoda. Szerelem volt, első látásra. Apám fiatalkori fényképeit látva némileg megértem ifjú anyámat. Én is első látásra szoktam szerelemre lobbanni. Kivételt képezett a férjem, akit csak lassan szerettem meg. Végül is mindegy, a lassú szerel­ mek ugyanoda torkollnak, ahová a gyorsak. Nem a beleszeretés tempóján múlnak a dolgok. Apa vékony, karcsú, kreolbőrű fiatalember volt, snájdig kis bajusszal, ábrándos tekintettel, hóna alatt az elmaradhatatlan Shakespeare-szonettkötettel, mellyel a későbbiekben is sikerrel hódította a nőket. Áll a Halászbástya teraszán egy oszlopnak támaszkodva, lábát hanyagul átvetve egy­ máson, tekintetét a reményteljes jövőbe fúrva. A csodás és igazságos jövő­ be, melyet ő és nemzedéke fog felépíteni. Csodás és igazságos jövő? Olyan, akár a horizont. Elindulsz feléje, de sosem érsz oda. A háború alatti férfi-ínséges időkben az apátián gyerekek száma igen­ csak megsokasodott. Asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség. Anyám nem vonult felvidéki vagy osztrák fürdőhelyre, amikor terhes maradt a ná­ la jóval idősebb, nős udvarlójától. A gyermeket megszülte, és mivel köze­ ledett a front, jobbnak látta, ha a kicsi a hátországban nevelkedik, roko­ noknál. Úgy látszik, anyám vonzódott a bajszos férfiakhoz, mert féltestvé­ rem apja is vékony, Jávor Pál-bajuszt viselt. Arisztokrata származású, jó ­ képű férfi volt, tekintélyes állással, nagypolgári életvitellel. Az egész csa­ lád, beleértve nagyanyámat, annak drukkolt, hogy R. úr végre elváljon, s elvegye anyámat, a gyermeke anyját. Anyámnak viszont éppen addigra lett elege az örökké atyáskodó úriemberből, mire az már hajlandó lett volna er­ re. Anya szuverén ember volt, mindig a saját feje után ment. Sosem a jó l felfogott érdekeit tartotta szem előtt. Egészséges ösztöneire hagyatkozott. Faképnél hagyta a gróf urat és feljött Pestre. Munka akadt bőven. Ápoló­ nőre mindenütt szükség volt. Dúlt a háború. Bátyám ez alatt élte az apátlanok életét, vidéki nőrokonok kezére bíz­ va. Annyi apja, mint a szemét, csak később lett, mikor apám elvette anyá­ mat és az akkorra már hétévesre cseperedett bátyámat magukhoz vették. Amikor megszülettem, és hoztak haza a kórházból, bátyám megkérdezte, fiú vagyok-e vagy lány? Azt felelték, kislány. Bátyám csalódott volt. Nyil­ ván jobban örült volna egy öcsikének. De nem adta föl és újból nekifutott. Meg van már keresztelve? Nincs, mondták neki. Na, akkor még lehet a ne­ vén változtatni! Csalódást kellett okoznom neki. Kislány maradtam. Rá­ adásul a mai napig nem vagyok megkeresztelve. Lehet, hogy tényleg ezen múlott? Nem voltunk igazán jó testvérek. Nagy volt a korkülönbség ket­ tőnk között. Aztán meg, a vidéken eltöltött 7 év alatt bátyám igencsak el­ 24 �Próza vadult. Nők adták kézről kézre, kényeztették, ajnározták. Apám kezdetben jól fogadta a jövevény kisfiút, de az igazán sosem tudott fölmelegedni iránta. Állandóan a fülébe csengett a dédelgető asszonyok - nagyanyám, nagynénéim - gonosz sustorgása a nevelőapjáról. Ne hallgass a Ficerére, a te apád R. úr! Igazi kettős nevelést kapott. A pszichológusok nagyokat csámcsognának rajta. Mint ahogy ma már azt is tudnák, hogy diszlexiás volt és konfabulált. Én csak azt láttam, hogy bukdácsol az iskolában és folyton hazudik, handabandázik. Münchausen bárónak csúfoltuk. Kislánykoromban gyakran hallottam anyámat suttogni a kezével leár­ nyékolt telefonba, ha a vasárnapi apuka, R. úr jelentkezett. Apám eközben idegesen járt-kelt az előszobában, dúlt-fúlt és kéretlenül belekotyogott a beszélgetésbe. Legszívesebben kicsavarta volna anyám kezéből a telefont és odavágja a földhöz. Férfiúi hiúsága mellett nyilván az is bőszítette, hogy míg ő csak egy báró zabigyerekének sarja, nevelt fia ereiben grófi vér csörgedez. Bátyám később gyakran kapott tőle olyasfajta epés megjegy­ zéseket, mint: - Nocsak, a gróf úrnak derogál felhozni a szenet, avagy: - az asztal körül kergették, ha a gróf úr nem kapott lazacot reggelire? Apám mestere volt a gúnyolódásnak, valósággal fröcsögte az epét. Én ugyan a ked­ vence voltam, de nekem is kijutott belőle később, mikor gyakorlás helyett kötögetéssel töltöttem az időt. A kisasszony majd kiül a pódiumra és pulóve­ reket fo g kötni? A hozott gyerek a családban szinte bevett gyakorlattá vált. Bátyám ké­ sőbb maga is egy olyan asszonyt vett el, aki egy hétéves forma kisfiút ho­ zott magával. Szintén vidékről, szintén vadócot. Ez egy apátián család. Itt mindenki az apját keresi. Akar a gyerekem apja lenni? Ezt egy idegen férfitól kérdeztem az Ok­ mányirodában, miközben a soromra vártam. A pici lányom részére akar­ tam útlevélkérelmet benyújtani. A férfi meglepődött, de mosolyogva elvál­ lalta az apaszerepet. Mint kiderült, teljesen fölöslegesen, mert az édesapa személyes jelenlétére van szükség, hogy a gyerek útlevelet kaphasson. A féljem ezúttal sem jött velem, mint annyiszor, ha szükség lett volna rá. Apát kerestem a lányomnak. Pedig volt neki, csak sosem olyan állapotban, hogy használni lehessen. Vagy ittas volt, vagy éppen elvonási tünetekkel küzdött. Kislányom fogalmazta meg a legfrappánsabban az apjához fűző­ dő érzelmeit: „Szeretném én a papát, de nincs mikor.” Sokszor kértem fel pótféijet, pótapát bizonyos protokolláris események alkalmával. A szalag­ avató bálján sem az apja táncoltatta meg gyönyörű lányomat. Mentségére legyen mondva, hogy addigra nem élt már. Ez egy apátián család. Itt mindenki az apját keresi. 25 �Dráma S z á v a i A t t il a A kék toll Szereplők: Jolán - (Ötvenes nő. Álszent, vallásos, gonosz, kötekedő, irigy, hiú, öntelt nő, aki min­ dig szeret középpontban lenni, karakán, szókimondó. A világ csak róla szól, min­ denki őt szeresse. Sose veszi észre magát és a közel öt centis lenövését. Alul fe­ hér, fölötte kurvásvörös.) Irma - (Ötvenes különös nő, van benne valami boszorkányos, ezoterikus, nem evilági. A szomszédok nem kedvelik a sok macska, a sok füstölő miatt, amiket otthon tart. Közvetítő, ezt vallja magáról a fészbúkon, fényképein angyalok, túlvilági dolgok vannak. Sokan lájkolják, sok részeg szombatesti fiatal buliból, heccből. Ezt ő félre­ érti, azt hiszi, menő ez. Különös ruhákban jár, alteres, ha van ilyen: altemyugdíjas.) Béla - (Ötvenes elnyomott férj, papucs, nagyon papucs, folyamatos megfélemlítésben, alázásban él. Van benne valami titokzatos. Utálja a feleségét, de nem tud, nem mer a hárpiától szabadulni. De hamarosan elszabadul a cérna, elszalad a ló, bete­ lik a presszós pohár.) Borika - (Ötvenes nő, szinte végig kempingszékben ül, mert az kényelmesebb, mint a pad. Valami nincs rendben vele, folyton néhány témát ismételget, ha zavarban van. Mindig zavarban van, akkor is, ha tükörbe néz. Idős városi őzike. Csendes nejlonotthonka.) Lusta, langyos májusvég. Parkos, lakótelepi játszótér. Tegyük fel, vasárnap délután. Nem lehetünk ebben biztosak, de miben is lehetünk, semmi sem biztos, ha annak is tűnik. Hogy tehát felnézel az égre és azt mondod kék, miközben csupán a légköri fényszóródás teszi. Amúgy, légkör nélkül fekete lenne az ég, sötétség lenne, mint egy eldobott, éjszakára kint hagyott felejtett) gumilabdában. Csak a csillagok és a nap, meg a többi ilyen látszódna, ahogy játják a nagy keringőt, ki-ki saját kamarazenekara ritmusára. Umpappa-umpappa. Hasonlóan az emberekhez, kétmilliárd saját ritmus, privát szinkópa, lábdobbuhogás, cintányérsüvítés. De, tegyük fel, vasárnap. Játszótér, libikóka, öreg, tapasztalt homokozó, nagylombúfák. A levegőben madárcsivit, nyárfaszöszflották, egy közeli beszélgetés foszlá­ nyai. Nyomokban húsleves illata. Valahol zongoráznak, valahol köhögnek, távoli menny­ dörgés hangjait hallani, az erkélyeken száradó ruhák lebbennek, rádiós sporthírek, bicik­ lik, virágosládák. Valahol műanyag kerti szék reccsen. Valaki kiült az erkélyre. És néz. Nem messze a libikókától két p a d látható, pirosra festett fa ülőfelülettel és ugyanilyen hát­ támlával. Mellettük egy öreg kempingszék. A bal oldali pádon ül Irma Mellette a kem­ pingszéken Borika, derékig kockás plédben. Két kopott, kotyogó kávéfőző. (A díszlet részeként kitett vetítővásznon valami tavaszi tájkép, parkrészlet látható, ám sejt­ hető, hogy ez nem lesz mindig így—mert mindig minden változik.) 26 �Dráma Irma : Mondok neked valamit. B orika : (Bólogat.) Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézd meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. (Széles mozdulatokkal mu­ tatja a parkot Irmának.) Irma : Elmondom neked, mert engem senki se hallgat meg. Látom rajtuk, hogy nem szívesen. Biztos, hogy nem hisznek ezek az ilyesmikben. Angyalok, érted? Nem hallgatnak sose végig. Nem érdekli az embe­ reket az ilyen dolog. (Borika bólogat.) Irma : De te olyan jól tudod hallgatni, ha beszélnek hozzád. Látom a sze­ meden az érdeklődést, a hatdioptriás érdeklődést. Szóval, hogy, tehát, vannak az angyalok. Te hiszel bennük? (Borika bólogat.) Irma : Figyelj. Biztos hallottál már az őrangyalokról. (Gyanakvón körül­ néz, közelebb húzódik. Borika ugyanebben a ritmusban távolabb hú­ zódik a kempingszékben, ő is örök gyanakvó.) Képzeld el, hogy vala­ ki vigyázza a földi létünket. Születésünktől a halálunkig. Első pilla­ nattól az utolsóig. B orika : (Meglepődik.) Egy angyal? Ne mondd, Irma. Rendes szárnyak­ kal? Ugyan. Nem járok én templomba. Irma : Nem. A szárnyakat, azokat csak az emberek képzelik oda, meg a mű­ vészek. Még se lehet hurkatöltő a hátukon. Na, figyelj. Alaktalan, nem­ telen lények ezek, de csak kell valahogy ábrázolni a testet, hogy az egy­ szerű ember is el tudja képzelni. B orika : Minek, ha nincs is test? Akkor a szárnyak csak hazugság? Irma : Figyelj! Hiszel a pozitív erőben? A szeretetben, ami elárasztja az egész világot? B orika : Akkor miért emelik a liszt árát? Szeretetből? Irma : Tedd most félre az anyagi dolgokat, emelkedj, kerekedj felül eze­ ken! Tudsz követni? B orika : (Zavartan bólogat.) Azért ültem a kempingszékbe, mert az ké­ nyelmesebb, mint a pad. Most nézd meg, milyen szép környéken la­ kunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyug­ szik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. (Széles mozdulatokkal mutatja a parkot Irmának.) 27 �Dráma Irma : Borika, képzeld el, hogy nincsenek áremelések. Nem. Őő...képzeld el, hogy a világot a szeretet mozgatja, hogy az egész ebből fakad, szeretetből. Pozitív energia. Mert, gondold csak el, mennyi szép van a világon, a természet, a hegyek, madarak, fák, mennyi szépség, amit áthat, átjár a szeretet. Ez mozgat mindent. Te is szeretetből érkeztél a világba. (Sejtelmesen.) Küldetéssel. B orika : Szeretetből?! Ugyan. Mi a fene lehetne nekem a küldetésem? Nem értem. Tegnap jött a levél a gázosoktól, hogy fizessek, mert kikapcsol­ ják a gázt. Szeretetből, mi? Apám abban a pár percben szerette csak az anyámat. Tudod, mire gondolok. Csak a mirigyei szerették anyámat. Miket beszélek... IRMA: A szexualitás csak a primitív állati ösztönök izéje. Legtöbbször. Az csak az élet alsó része. De ha felülkerekedsz, felülemelkedsz ezeken, százszor tisztábban láthatod a világot. Közelebb kerülhetsz önmagad­ hoz. Vagy az őrangyalhoz, vagy, hogy még pontosabb legyek, az őr­ zőhöz. Az őrzőhöz, aki irányítja az embert, ha baj van. Meg úgy amúgy. Hogy jobbá tegye az őrzöttet. Segítse annak kiteljesedését, küldetését. De, mivel az ember a legmakacsabb, legönzőbb állat, van mikor, mit, mikor, legtöbbször... B orika : (Félbeszakítja.) Nem értem én ezt a küldetés dolgot. Mi nekem a küldetésem? Egy szürkeegémek. Hagyjuk ezt, Irma. Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézd meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. (Széles mozdulatokkal mutatja a parkot Irmának.) Irma : (Sóhajt, Borika reménytelen eset.) Már az is küldetés, hogy jó em­ ber valaki. Csak... csak nézz körül Borika, aki jó ember, szinte már furcsa a többinek. Vagy, ha szeretettel nézi a világot. Azt mondják erre, hogy különös. Borika. Mondok neked valamit. Egy titkot. Van nekem egy elméletem. Van, mikor az őrangyal emberi alakot ölt, mi­ kor látja, hogy csak ez segíthet. Képzeld! Mikor nincs más, ami meg­ mentheti, vagyis hát beteljesítheti az őrzött küldetését. És úgy alakítja a dolgokat, hogy az őrzött közelébe férkőzzön. Egészen közel, csa­ ládba, vagy még közelebb. Legtöbbször persze nem derül fény erre. Soha nem derül ki. Nem is hinnék, hogy ki van mellettük őrzőként. Csak azt látják, hogy hatással van rájuk, a mondjuk feleségük, vagy éppen a férjük. Miközben valójában őrangyalról beszélünk. A meg­ testesült őrangyalról. B orika : Ezért mondja némelyik az asszonyára, hogy egy földre szállt an­ gyal? 28 �Dráma Irma : Nem hiszem, hogy komolyan gondolják. Szerelemből beszélnek ilye­ neket. A szerelmes ember nem lát tisztán. Mézbe mártott konyharuhán át nézi a világot. De idefigyelj, mondok egy titkot. Tudsz titkot tartani? BORIKA: (Zavartan fészkelődik.) Hát tudni éppen tudok, ha nagyon kell, izé, titkot tartani. De ne haragudj, én már nem bírom az ilyen izgalmakat. Vérnyomásom van az ilyenektől. Már attól felmegy, ha el kell küldeni sms-ben a gázóraállást. Mert az is ilyen, hogy az enyém, azt csak én lá­ tom, meg persze a gázosok. De a többinek semmi köze az én gázóraál­ lásomhoz. A múltkor is jött a vízóra-leolvasó és megdicsérte a gázórára tett kis csipketerítőt, úgy kellett odaugranom, hogy ne lássa az álláso­ mat. Senkiben nem bízok már meg, érti. De nézze, milyen szép kör­ nyéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen... (Irmafélbeszakítja.) Irma : Borika... Mindenkinek vannak féltve őrzött tárgyai. Mindenkinek. Nekem is, neked is. Egy kedves emlék a múltból, mittudomén, kirán­ dulás, nyaralás, sótartó Zakopánéból, akármi. Nekem is van, neked is. Kabala. Az a legszebb, mikor egy emléktárgyból, ami a múlt, ugye, kabala lesz. A kabala meg kicsit a jövő is. Múltban a jövő, jövő a múltból, érti. B orika : (Értetlenül.) Nekem nincs sótartóm Zakopánéból. Irma : Jó-jó. Nincs. Nem lehet mindenkinek ugyanaz. Neked nyilván vala­ mi más ilyen kis tárgyad van. Amire ha ránézel, akkor kicsit kisza­ kadsz a hétköznapokból, kizökkensz, belezökkensz az emlékbe és jó érzések töltenek el. Pozitív energia, szeretet, meg a többi. Tudod. B orika : Hát, végül is vanni éppen van. Irma : Na látod. És mi az az emléktárgy? B orika : (Felnéz, sóhajt, emlékezni kezd.) 87-ben kaptam az uramtól egy tel­ jesen új késélezőt. Vasedényest. Hogy ha majd megvalósul az álmunk, kertes ház Verőcén, tudhassak mivel késélezni, ha kimegy az éle a zöldségeken. Hát (Szerényen.) ez a késélező az. Ránézek és eszembe jut a közös álmunk: egy kertes ház Verőcén (Beleéli magát.) konyhá­ kért, disznóól, Irma, linóleumszag a folyosón, fecske- és gólyafészek. (Abbahagyja, rázni kezdi a zokogás.) Angyalszemű gyerekek. Irma : Jajj, szegénykém, én nem, én nem akartalak így felkavarni. Ne ha­ ragudj, kérlek. B orika : Irma..., angyalszemű kicsi gyerekek, tudod, mi az? (Sír, majd erőt vesz magán.) De semmi baj, nem sírok, megígértem az uramnak is, hogy majd nem sírok. Az élet szép, ha üres is. Meghalt az uram, de az élet megy tovább. 29 �Dráma Irma : Dehogy üres. Ne beszélj csacsiságokat! Attól, hogy nem látunk mindent, hogy nem veszünk észre mindent, khm, mindenkit, aki kö­ rülvesz minket, még nem azt jelenti, hogy nem is léteznek bizonyos dolgok, személyek, lények. Valahol körülöttünk. De, szóval, van a ti­ tok. Majd elfelejtettem. Álmomban megjelent az őrzőm, szóval az őr­ angyalom. És képzeld, igazat adott. Azt mondta: igen. Igen a kék tolira. Hogy létezik a kék toll. Jól figyelj ide, elmagyarázom. (Borika szipogva megnyugszik, figyel, orrot fúj.) Annak az őrzőnek, aki em­ beri alakot ölt, a kedvenc, féltve őrzött tárgya, a kabalája: egy kék toll. Egy kék toll. (Rövid szünet) B orika : É s mi van akkor, ha az őrzött testébe kerül az őrző? Irma : (Meglepetten.) Na látod, erre még nem gondoltam. Bonyolult ez, nemde? Illetve csak az bonyolult, amit annak látunk. Az emberi kap­ csolatok is mennyire bonyolultak tudnak lenni. Ott vannak a Jolánék is. Annyira valóak egymáshoz, mint tűz a vízhez. Mégis együtt van­ nak vagy húsz éve. Ki érti ezt? De nézd, éppen itt jönnek. (Jolán és Béla érkezik, közben veszekednek, nem érteni, min.) BÉLA: (Bátortalanul, leszegett fejjel.) Kézcsók a hölgyeknek! (Jolán karon fogja, megállítja.) Jolán : Na, nem kell itt a feltűnősködés, Béla, perverzkedés, ülj le oda és csönd legyen! (Jobb oldali padra, a legtávolabbi végére leül, újságot vesz elő.) Olvassál! Nem kell itt gálázni, hát ki a fene kíváncsi rád, mondd már meg a fafejeddel! Minek kell itt mindenkinek ilyen nyá­ lasán köszöngetni? (Hátulról teli tenyérrel tarkón veri az öreget. Jo­ lán nyájas, mázas hangsúllyal köszönti a két pádon ülőt.) Jolán : Ááá, szervusztok, szervusz, Borika, szia, Irmám, de szép időnk van! (Jolán odaáll a jobb oldali pad háttámlájához, két kézzel támaszkodik a piros támlára, a beszélgetés irányába, a középtájon, fecsegés közben időn­ ként áthelyezi testsúlyát egyik lábáról a másikra, egyik visszérről a másik­ ra, ne is ragozzuk, egyik bőrkeményedésről a másikra.) Jolán : Irma, de szép ruhája van! Egész kis kosztüm. Nekem ilyenre sose fussa. (Jolán szemében csipányi irigykedés. Hangjában is. Csípőre tett kézzel folytatja.) Aztán hová készülsz abban a kokettruhádban? Csak nem színházba? Irma : (Kis sértettséggel hangjában.) Miért ne lehetnék most éppen szín­ házban, mondd meg! Jolikám, ha ma is csak kötekedni fogsz, inkább most hagyjuk abba. 30 �Dráma B orika : Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézzétek meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt teljesen megnyugszik az ember. Mintha az erdőben laknánk. Állatok között. (Széles mozdulatokkal mutatja a parkot Jolánnak) Jolán : Jajj, édesem, hát hogy gondolhatod, hogy én belekötnék a zsor­ zsettodba. Én szeretem az embereket, templomba is járok, tudod. Nem ám, hogy vitázni, az élő fába?! Mondd, és hogy vannak az an­ gyalaid? (Borika felé.) Borika, magának is elmondta már az angyalos dumáját? Már nálam is próbálkozott. Odáig hagytam, hogy beleköl­ tözik az angyal az emberbe. Odáig bírtam röhögés nélkül. Vén bo­ szorkány ez az Irma, nekem elhiheti. Irma : Igenis beköltözhet. Ezt én tudom. J olán : Ugyan, honnan? Gondolom az őrangyala súgta, he-he-he! Tudja, hogy a középkorban magát máglyára tették volna, grillcsirkét csinál­ tak volna magából? Szerencséje, hogy már nem olyan barbár a világ. (Elindul, hogy leüljön a jobb oldali padra, Béla mellé.) Igaz, Béla? Te szerencsétlen. (Leül.) Irma : De miért baj, hogy szeretek öltözködni? Mégse egy mackónadrág. Én, Jolán megtisztelem a világot azzal, hogy szép ruhát veszek fel. Szeretetből. Jolán : De mondd, Irma, nem sok ez a ruha egy ilyen parkbéli ücsörgéshez, ebéd utáni kiüléshez? Ebben én hamarébb mennék színházba, kiállítás­ ra, szervezett muzeális emléknézésre, vitrines csontvázakra, mint csak kijönni a padra, hogy leüljem a hogyhívjákot, a déli rántott húst. (Bélá­ nak.) Ülj már rendesen, te szerencsétlen! (Béla arcokat vágva kihúzza magát, karót nyelt stílusban folytatja az olvasást, rejtvényfejtést.) Irma : Amerikából kaptam ezt a felsőt. Az unokák küldték, hogy nézzem meg, Amerikában miket lehet turkálni. Fogja csak meg nyugodtan. (Mutató- és hüvelykujja közé csippantva megsimogatásra kínálja a nemes anyagot. Borika mosolyog, elismerően bólogat.) J olán : Irma, dehogy fogom, tudja, hogy nem szeretek másokat fogdosni. Na, de nézzen rám, vén csibém, (Teátrális mozdulattal végigmutat magán, különösen a viseletes mackóalsóján.) mackóalsóban is ki le­ het ülni, látja, jobban olvad, szerintem a környezetbe, mint a maga kosztümje. Jobban olvad, nem, Béla? Mondd meg, ha már sok ilyen természetfilmet nézel a kábeltévén, ahol beolvadnak a nőstények a környezetbe. Mittudomén, szarvasok, vagy izék, fácán. BÉLA: (Kedvetlenül a pad szélén, közben újságot bámul, fe l sem néz.) Jobban. 31 �Dráma Jolán : Lefogadom, Irma, hogy az enyém sokkal, de kényelmesebb ám, mint a maga amerikai toalettje. Nézze ezt a jó kis mackót rajtam, ko­ pott, kicsit lóg itt-ott. De most mondja meg, mi nem lóg már ebben a korban. Bélám tudja, ugye a legjobban. (Gúnyosan nevet.) A magáén fodrok vannak, csattok, vagy mik. (Büszkén.) Ezek itt nekem domesztoszfoltok! Képzelje! (Borika mosolyog, elismerően bólogat.) Rácsep­ pen és kifakul. Mert amióta (Elindul lassan Béla felé, az öreg észre sem veszi.), hogy is mondjam, már nem cseppenünk össze, érti, a fér­ jemmel, (Hátulról teli tenyérrel fejen veri a férfit, aki meghunyászko­ dik, nem szól, így természetes, vannak verők, vannak vertek.) azóta, ha cseppenésre, meg izzadásra vágyok, hát rámegyek a lakásra a domesztosszal. De visszatérve, ugye, ami szép, az nem mindig kényelmes ám. De tudod te azt, Irma, amilyen házasságod volt. Na, nem akarok én be­ leszólni. Semmi közöm. Szép volt, de azért olykor csak-csak elgurult a gyógyszer, ne is haragudj, elrepült az a néhány kislábas. De hol nem repül el, nem? A félig kész almáspite. De ne filozofáljunk itten. A dallaszban voltak ilyen ruhák, Irma, ilyenben itták a konyakot, meg ilyen reszelt pohárból. (Borika mosolyog, elismerően bólogat.) BÉLA: (Kiszól az olvasásból, fe l sem néz.) Csiszoltból. Kristály. B orika : Én soha nem ittam. Csak amikor rám jött néha. De amúgy sohase. (Kapcsolódik a beszélgetésbe Borika. A mondat végén mosolyogva, el­ ismerően bólogat. Láthatóan örül, hogy mondhatott valamit, ennyiből megél egy darabig.) (Kicsit nézik mindhárman a megszólalót, meglepettek.) B orika : (Magyarázza az őt nézőknek.) Azért ültem a kempingszékbe, mert az kényelmesebb, mint a pad. Most nézzétek meg, milyen szép környéken lakunk, csupa fák mindenhol, teljes szemellátig. Itt telje­ sen megnyugszik az ember. Jolán : Nézd itt rajtam ezt a mackóalsót, Irma, tréningdzsoging, a Béla hoz­ ta Kilitiből hetvennyolcban. Mikor még volt ez. (Meglobogtatja a nad­ rágszárat.) Azóta hordom. Akkor még tudtak ruhákat csinálni, Irma, ebben anyag van, felveszed és észre se veszed, hogy két hete rajtad van. Olyan barátságos anyag. Szinte beépül a bőrbe, Borikám! (Borika felé is meglobogtatja.) Nem mint a kínai cuccok, hogy felveszed, és az első sarkon viszketni kezdesz mandzsettánál. Hogy kívülről okénak ér­ zed magad, kokott és pipere, ahogy mész a közértbe, postára, de aztán úgy érzed magad, hát hogyan is mondjam itt nektek, drágáim, mint ha nyakig szoaréban gyalogolnál. (Borika értetlenkedik, kérdőn néz Irmára.) Irma : Hogy beszélsz, Jolán? Legyél már polgárias kissé, kérlek szépen. Úgy tudsz beszélni, mint akit az ördög valagából húztak ki, hogy ne 32 �Dráma is gondoljak más összefüggésekre, Jolán. Már bocsássál meg az elné­ zésemért. J olán : Irma, már azt hittem, itt sem vagy. Hogy percekig nem szólaltál meg itt a szájaddal. De ha meg, Irma, megszólalsz, inkább ne tennéd. Nem beszélek én eleget? B orika : Nézem, ahogy csivitelnek a madarak. Azért tényleg nagy dolog szerintem, hogy ilyen környéken lakunk. Kisnyugdíj, kisnyugdíj, de azért nagy ajándék ez a két pad, ez a néhány nagy fa. (Mosolyog, el­ ismerően bólogat.) J olán : (Okoskodva.) Meg, ahogy belenagydolgoznak a kutyák a homokozó­ ba. Úgy szoktam kiszedni kislapáttal, hogy mégse a gyerekek találják meg, ahogy a söröskupakokat se, csikkeket, nem is folytatom, használt tamponokat. Idejárnak menstruálni. Irma : (Valami lapos beszélgetést kezdeményez.) Azért ezek a gyerekek rendesen szét vannak esve szerintem... Nincs rendben az izéjük, a sok számítógépeléstől, eszük. J olán : Mondjuk, azért nem kell messzire menni. A Bélám már gyerekkor­ ban szét volt menve. Reggelinél úgy kellett elpakolni előle az edé­ nyeket, hogy le ne lökdösse a nagy magyarázások közepette. Akkor is sok volt már a szöveg, a kézzellábbaliság, értitek. Mutogatni a mondandót. Konyhatoma. Nem is folytatom. Most sem valami férfi­ as, hogy leveri a tejet a hűtőről, hányszor mondtam neki, hogy szedje össze magát, mert szétmegyek idegre már teljesen. Hát hányszor mondtam már, hogy mintha a falra hányt borsónak beszélnék. Irma : Szerintem inkább beszéljen feleslegesen egy férfi, minthogy hall­ gasson és akkor nem tudni, hogy mit gondol. Jobb, ha tudunk min­ dent, ha hülyeség is. (Borika mosolyog, elismerően bólogat.) JOLÁN: (Halkan, bizalmasan a két nőnek, de úgy, hogy azért a Béla is hall­ ja.) A Béla az elég csendes lett. De nem baj, nem beszél hülyeséget. Vagy lehet, hogy mindent elmondott már legény korában, és ezért hallgat. Amikor még szeretett. Hogy elfogyott a mondanivaló. Sze­ rintem nem valami férfias a sok szöveg, főleg, ha hülyeség. Márpedig a Béla az egy elég nagy hülyeség. Mostanában inkább csak a szemem látom a beszédet. Nem szól, hallgat, de olyan a tekintete, mint aki magában szövegel. Hülye ez. BÉLA: (Abbahagyja a rejtvényfejtést, majd bátortalan, vékony hangon mondja.) Úgy nem is leszek sose férfi, hogy egy bögrét nem hagyol elmosogatni, vagy valami zöldséget. J olán : (Tenyérrel saját combjára csap, majd Bélára mutat.) Tessék, látjá­ tok?! Hülyeséget beszél. Béla, nem gondolod, hogy magadra merlek 33 �Dráma hagyni egy kígyóuborkával a konyhában?! Hát teljesen kikészítesz már! Olvassál inkább, a betűket nem lökdösőd le könyökkel. Hát tel­ jesen meg akarsz te őrjíteni engem? Teljesen elegem van most már belőled. JOLÁN: (Többiek felé fordulva, erőltetett mosolyt vesz fel.) Azt az egyet tudja a Béla, olvasni. Ezt talán rá lehet bízni. Mondjuk, nem tudom, megérti-e, mert nem beszélünk amúgy, csak a legfontosabbakat. Mi kell a boltból. Le vannak fényképezve a dolgok, a bonyolultabbak, mosópor, öblítő, kukazsák, hogy nehogy elrontsa, viszi a kis albumot magával minden reggel. Van, mikor így is elrontja, akkor aztán egész este veszekszek vele. Be kellett idomítani. Néha fellázad kicsit, de aztán lenyugszik. Igaz, Béla? Irma : (Sajnálattól savanyú hangon.) Most miért kell így beszélni ezzel a szerencsétlen Bélával, Jolán? Van neked lelked? (Folytatás a következő lapszámban.) H ubai Gábor bakancslista letenni végül a megromlott időt, szétnézni egy hideg, ismeretlen tájban, megkívánni, aztán átkozni a nőt, hogy utóbb másban újra megtaláljam. megneszelni valahol, farzsebben a békét, hálával kinyitni az ablakokat reggel, és elkezdeni könnyen, nem várva a végét, többet kérdezni, de mindig csak eggyel. elámulni erős, körút menti fákon, kiengedni halkan egy félrenyelt imát, hazatévelyedni nehéz éjszakákon, magolni a leckét, hogy mindig van tovább. 34 �Vers SUHAI PÁL Születésnapra Harminckét éves lettem én... (JózsefAttila) Akárhány éves lettem én, bármennyi is, ki ennyi, vén. Öreg, kinek javam vagy tettem, bárminő, múltamból létemmel kinő, a le­ vele, történelem az élete, még akkor is, ha csak fele. Derék, de rég értelmét másképp nem leli, csak ha egy másikkal teli. A nyár, a nyír, másé ez is, e gyűjtemény a hagyatékom sem enyém, a cseppre csepp ha meghintáztatja a szél, zokogni kezd - ezer levél. Az ág az ég, vagyon, tulajdon birtokom. Köszönnöm kell, hogy bírhatom e rőt erőt, a törzs az ág nyelvén nyeri, ami létében egyszeri. Okát s fokát. amellyel hogyha meglepem, Ő lep meg engem, Istenem. Szavam ha van, Én vénségemben, meglehet, csupán e révült verseket adom s kapom. 35 �Emlékezés C son g rá d y B éla „Szivárványkergetésre” jött a világra Tizenhat esztendő telt már el halála óta, s még mindig nehéz múlt idő­ ben szólni Czinke Ferenc Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művészről, Salgótarján és Pácin díszpolgáráról. Az idén lenne kilencvenéves s - mint van rá példa - akár aktív is lehetne grafikusként, festőként és közéleti em­ berként egyaránt. Neki hetvennégy év adatott, s bizony - mint egy interjú­ ban fogalmazott - nem élt hiába. Megtette, ami képességeiből, sokoldalú talentumából, színes vibráló személyiségéből tellett. 1971-ben Lóránt Já­ nossal, salgótarjáni pályatársával, barátjával együtt mutatkozott be Besz­ tercebányán. Annak a kiállításnak a katalógusában írta: „ »Szivárványkergetésre« születtem kis madonnafejű, ujjnyi visszerekkel ékített tündérlábú­ nak. ...Azóta a Göncölszekérről üzen álmaimban, mert művészetemben a gyermekkori emlékek, álomvilágok, a kenderszagú alázatból megmaradt népi csodák mégis tőle származnak. Csodálatos virágokat talált ki és öltögette kenyérkendőre — ezért válhatott a tisztaság forrásává, amelyből te­ nyérszámra ihatok hűsítőn - hogy igazán magyar művészetet teremtsek... Bár csak egyszer sikerülne! - hiszek benne, pedig a szivárvány csóvája mindig a másik dombon van! - de reggel mindig új álmokkal ébredve, csak elindulok, hogy egyszer elérjem. Ki tudja, megérem-e a lehetetlent? ” Egy bő negyedszázaddal később, a Palócföld 1999/3-as számában, a lap „Seregszámlá”-nak nevezett századvégi sorozatában viszont már azt nyilatkozta, hogy a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban - nem messze attól a bodrogközi, Pácin melletti Nagyrozvágy-Meszesketanyától, ahol 1926. november 4-én (más források szerint október 20-án) a világra jött - rendezett visszatekintő, ha úgy tetszik, retrospektív kiállítása az utol­ sónak tekinthető. „ »A tető majdnem kész a házon«... most már valamennyi napot, amit megélhetek és minden rajzot, képet, amit készítek, ráadásnak, ajándéknak tekintek. Az pedig még szimbolikusnak is felfogható, hogy ab­ ban a régióban fejezem be a közönség előtti „leltárkészítést ”, ahol szület­ tem, ahol gyerekként a búbos kemencés, mestergerendás házban, a pala­ táblás elemi iskolában, a cselédsorban, a titkokkal teli természetközeli ősi világban meghatározó élményekben volt részem, ahonnan jó tanítóim és szüleim akaratából kiválasztódtam, ahonnan indultam a pedagógus, illetve a művészi pályán... ” 36 �Emlékezés Rekviem a vizekért (A Dornyay Béla Múzeum tulajdona, Itsz. 76. 16. 2.) 37 �Emlékezés A tanyavilágból, apja zsellérsorsából tehetsége és szorgalma révén emel­ kedhetett ki, a „fényes szelek” röpítették beláthatatlan messzeségekbe, a Parnasszus csúcsaira. Sárospatakon járt református tanítóképzőbe, a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (a NÉKOSZ) tagjaként a Dési Huber Képzőművészeti Kollégium egyik alapítója volt. Rajztanári diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett, mesterének Szőnyi Istvánt, Jakuba Jánost és Marcali Györgyöt tudhatta. 1954 óta élt Nógrád megyé­ ben, Nézsán kezdett el tanítani, onnan került Zagyvarónára. 1960-tól 64-ig Derkovits-ösztöndíjban részesült. Salgótarjánban előbb a Madách, majd hosszú évekre a Bolyai gimnázium pedagógusa lett. 1964-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, 1972-ben ismét Itáliában, majd szá­ mos más európai országban is járt tanulmányúton. 1976-ban Magyarorszá­ got képviselte műveivel, önálló gyűjteményes anyagával a 37. Velencei Biennálén. Egyéni tárlatait szinte lehetetlen számba venni és ugyancsak nagyon sok csoportos kiállítás részese volt szűkebb és tágabb környezeté­ ben, de határainkon túl is. Ars poeticáját az általa fémből, fából és üvegből készített „Városköszön­ tő” térplasztika - amelyet 1983-ban állítottak fel Salgótarján déli kapujában - talapzatába betonozta be, mintegy az utókornak szánt üzenetként: „Grafi­ kus vagyok, de reneszánszát érzem a teremtésnek, amelyben elmosódnak a műfaji határok, hitem, hogy a ma élő művésznek - kerítést, kaput, házat, árucsomagolást, oklevelet, bútort stb. - mindent kell terveznie, ez kell, hogy jellemezze, a képcsinálás nem elég. Mindenben a művészi tökélyt adni, és ez által igényessé tenni az emberiséget a szépen tartalmas életre. ” E tiszteletet parancsoló komplex művészetfelfogás ellenére, munkássá­ ga ismeretében azért lehet valamiféle sorrendet felállítani az általa művelt művészeti ágak, műfajok, tevékenységi formák között. A rézkarcok, a li­ tográfiák, a fametszetek mestere volt elsősorban, de a vegyes technikával készült míves egyedi rajzok, olajfestmények, akvarellek, kollázsok, zsá­ nerképek is szép számmal kötődnek a nevéhez. Művei tartalmi jellegzetes­ ségeként a népművészet mint „tiszta forrás” hatása emelhető ki mindenek­ előtt. „A magyarokat mindig arról fogják megismerni, hogy külön lelkűk van. Ez egy másfajta bokréta, más történelemmel, más nyelvvel, sajátos művészetével. Ezért bármennyire is szabadabb, experimentálisabb rajzo­ kat csinálok, nálam is mindig megjelenik a néptől tanult világ, képeim szerkezetében a tengelykereszt - ami maga az ember, vertikális és horizon­ tális egységben - dominál... A nemzeti hagyományok mindenképp megma­ radnak. Arra vagyunk teremtve, hogy géneken keresztül feleljünk a világ­ nak és a művészet csak a saját nyelvén tudja ezt megtenni ” - mondta toll­ ba e sorok írójának a fentebb már idézett 1999-es interjúban. S e felfogás, kiegészítve, kiegészülve az általa ugyancsak következetesen képviselt hi­ vatás- és kúldetésszereppel - „hőmérőnek lenni egy nép hónaljában” valahol minden jelentősebb alkotásában - a Bartók-sorozatban, az Édes­ anyám ikonjában, a Koskirályban, a Sajkódi estékben, a Radnóti eclogák- 38 �Emlékezés bán, a Rekviem a vizekért-ben, a Bukott angyalban, a Káin és Ábelben., a Józsefet eladják-bán, a Medvetáncban, a Veritas theatriban - tetten érhető. Jó néhány könyvet illusztrált, illetve szerkesztett is. Az 1948-ban Sáros­ patakra, a régi megyeháza épületébe készített gipsz Kossuth-portréját 1998ban öntötték bronzba. Első és második világháborús emlékművét Pácinban állították fel 1994-ben. Salgótaijánban, Nógrádgárdonyban, Tihanyban, a finnországi Kuopio városában muráliák, pannók is őrzik a keze nyomát. Nemcsak a rajzkészlettel, a karctűvel, az ecsettel bánt kivételes módon. Remekül, a magyar nyelv szépségeit, árnyalatait széles skálán alkalmazva fogalmazott, írt novellákat, tanulmányokat, glosszákat és előszeretettel verseket is. A lírai művek ugyancsak talentumos szerzőt igazolnak. Hogy miként bánt a szavakkal, arra példaként egyik írását idézzük, amelyet sza­ badvers- és kötött versformába is öntött. Az előbbinek Tél a címe, s így hangzik utolsó négy sora: „... mondják, sétafikái a halál / tajtékot habzó pa­ ripákon / ja j mire virradtunk / európai boldog menedékünk! ” Az utóbbi vál­ tozatban Téli vers címmel a következőket vetette papírra: „ Suttogják - erre tart tán a Halál. / Éj-lova patái szívünkön dübögnek. / Jaj! mire virrad fe l / európai boldog menedékünk! ” Tihanyi mesék címmel 1990-ben könyve jelent meg, amelyet rajongva szeretett unokái szórakoztatására, okulására szánt elsősorban, de mindenki más is élvezettel forgathatja. A Balaton - konkrétan a félsziget - egyéb­ ként is kedvenc tartózkodási helye lett nyugállományba vonulása, a rend­ szeres tanítás megszűnte után. Hosszú évtizedeken állt, ült a katedrán, az ő esetében a művészet és a pedagógia szó szerint szerves egységet alkotott. Se szeri, se száma azon tanítványainak, akiknek - tanórán, szakkörben, műteremben - sikerrel adta tovább a műalkotás folyamatában szerzett ta­ pasztalatait. Egy országossá lett kezdeményezés is fűződik a nevéhez: a hatékonyabb művészetoktatás, -népszerűsítés érdekében a Bolyai János Gimnáziumban 1967-ben - máig működő - iskolagalériát alapított, ame­ lyet javaslatára Derkovits Gyuláról neveztek el. Persze tanított „nemcsak középiskolás fokon” : a sárospataki alma matere főiskolai tanári címmel is megtisztelte. Ugyancsak joggal tartották népművelőnek, ezernyi felnőttek­ nek szánt előadásának hallgatósága ihletett, élvezetes, klasszikus művelt­ ségre alapozott mondandója által fedezte fel a valóság esztétikai értékeit. Aktív, fáradhatatlan volt a közéletben is, megannyi szervezetnek, közös­ ségnek (többek között a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, az UNESCO Nem­ zetközi Képzőművészeti Szövetségének) volt tagja, vezetője. Csaknem négy évtizeden át töltötte be a Nógrád megyei képzőművész-csoport titká­ ra tisztséget. Figyeltek szavára, merthogy minden lényeges társadalmi kér­ désben volt határozott támogató, illetve kritikai véleménye és nem utolsó­ sorban átlagon felüli szervezőkészséggel is rendelkezett. Ahogyan mostan­ ság mondanánk: kitűnő menedzser is volt. A tűznél, amit - kétségkívül jó helyi és országos kapcsolatrendszerét kihasználva - csiholt, sokan mások is melegedtek. 39 �Emlékezés Paróczai Gergely emlékezetére (A Dornyay Béla Múzeum tulajdona, Itsz. 89. 2.) 40 �Emlékezés Az 1954-ben útjára indított megyei folyóirat, a Palócföld szellemi mű­ helyében sokáig az egyik meghatározó, markáns arcélű szerkesztőként munkálkodott. Feljegyzések szerint a Palócföldnek is szerepe volt abban, hogy a megyeszékhelyre került, mert az illetékesek sokat vártak tőle a szerkesztésben, a művészeti élet megpezsdítésében. Salgótarjánban a tűzhelygyár - amelyhez éveken át alkotói szerződés kötötte - támoga­ tására alapozva szervezte meg és vezette a nyári zománcművészeti tábort, amely alaposan túlélte kezdeményezőjét. Balatonfüreden a szakszervezet keretében MSZOSZ-galériát hozott létre kortárs alkotók műveiből. Megszámlálhatatlan számú baráti kör vette körül, helyiek közül talán leginkább a nagy generációt alkotó Csík Pál, Horváth István, Iványi Ödön, Kerekes László, Kojnok Nándor, Lóránt János, Paróczai Gergely és az ak­ koriban már Budapesten élő Gerelyes Endre állt legközelebb hozzá. Sajnos valamennyien Kháron ladikján hajóznak már évek óta. S azok közül is a legtöbben közéjük soroltatnak már, akik éppen az ő kérésére tették le név­ jegyüket a városban. Ilyen volt Somogyi József szobrászművész is, akinek az alkotása mindmáig meghatározó jelleggel ékesíti a tarjáni Fő teret. „Sokan mondják, hogy sokat vállalsz magadra. De hát egyszer majd eljön az az idő, mikor már nem vállalhatok magamra, mert már nem le­ szek. De addig, amíg vagyok, addig - hogy úgy mondjam - égés nélkül nem lesz meleg az ember. Hát mi zsarátnokként élünk itt, olyan tűzként, ami a sötétben is kell, hogy világítson. És ha ezt hisszük magunkról, akkor azt hisszük, hogy prófétának születtünk. Ha pedig ezt hisszük, akkor van boldogság az életünkben, akkor érdemes élni. ” E mondatok 1986. novem­ ber 25-én, hatvanéves születésnapja alkalmából hangzottak el a Petőfi Rá­ dióban Tóth Gabriella kérdéseire válaszolva. S aztán még következett ti­ zennégy ugyancsak dolgos esztendő, amely során számos színe fénylett még fel annak a bizonyos szivárványnak, a hátrahagyott jeleknek... 2000. november 23-a hajnala azonban váratlanul pontot tett nemcsak egy ember élete, hanem egy sokoldalú művész alkotómunkája végére is. 2006-ban, amikor Czinke Ferenc nyolcvanéves lett volna, Salgótarján­ ban emlékév keretében vették számba szellemi örökségét. A megemléke­ zés-sorozat egyik kiemelkedő eseménye a múzeumban megrendezett kiál­ lítás volt, amelyet Bereczky Loránd művészettörténész, a Nemzeti Galéria akkori főigazgatója nyitott meg, mondván - többek között - az alábbiakat: „Munkássága nemcsak egyéniségéről, de az azon keresztül bemutatott korról is tükröt tár a közönség elé... Rá kell döbbennünk, hogy még na­ gyon sok felfedeznivalónk van életművében. Jelentőségét közkinccsé tenni a magyar kulturális közéletben, ez a mi feladatunk... ” Ekkor mutatták be a H. Szilasi Ágota és Kovács Bodor Sándor által 1990-ben készített Hitem a művészet című portréfilmet is. Rendeztek emlékkiállítást tanítványai is a Bolyai gimnázium Czinke Ferenc által alapított iskolagalériájában. A vá­ rosházán termet neveztek el róla, s ugyancsak nagy jelentőségű - mara­ dandó nyomot hagyott - rendezvény volt az emléktábla elhelyezése is an­ nak a Szerpentin u. 37. sz. háznak a falára, amelynek műteremlakásában 41 �Emlékezés harmincöt évig élt a művész. A sírjánál koszorúzási ünnepségre került sor, a Praznovszky Mihály főszerkesztette Palócföldben pedig több mint ötven oldalon emlékeztek rá... Alkotásai - a magángyűjteményeken kívül - főképpen a Magyar Nem­ zeti Galériában és a salgótarjáni Domyay Béla Múzeumban találhatók meg. Az utóbbiakból a közelmúltban - a kilencvenedik születésnap tiszte­ letére - rendeztek kamarakiállítást. A pácini Magóchy-kastélyban még Czinke Ferenc életében galériát nyitottak művei számára. Egész életműve - ahogyan ő szerette volt mondogatni - egy „ vessző­ kosárban” van, s a „forgácsok is számítanak... A gyalogutak is a deres le­ gelőn. ” Egyik legjobb barátja, „testvére”, Baranyi Ferenc Bukott angyal című Czinke-grafikáról írt verse immár másfél évtizede elsősorban a mű­ vészre vonatkozik: „Zuhanva válik emberré az angyal / és legnagyobb győzelmét így aratja, / amikor végre szabad akarattal / a földhözkötöttséget elfogadja. ” F il ó M a r ia n n elbocsátó szép kérdezd meg tőlem hogyan tudok így zuhanni és közben a Nagy Göncöllé simogatni vissza az anyajegyeidet ilyesmi hát a légszomj hogy hátha nem képzelsz többé világokat a kezeim közé amióta csikkekben oltod el az indulataidat te is érzed már ahogy dübörög messze tőlünk a jégzajlás amit régen úgy szerettünk meglátni egymás szembogarában amióta észrevétlenül csordulsz búvópatakká amíg én végigájulok a bolygóidegeden és a szegycsontodba szűkülök össze hány elektronra hasítanak még minket a tőmondatok? mennyire határol el kettőnket most egy szívburok? 42 �Helytörténet B ódi Z suzsanna A salgótarjáni házicselédek és alkalmazóik ( 1920- 1944) 1. rész A deviáns viselkedésformák és a házicselédség A nagyvárosba bevándorló fiatal nők alakjához több közhely, sztereotí­ pia is köthető. így máig szerepel a köztudatban, az irodalmi művekben, fil­ mekben ábrázolt cselédlány, aki szerelmi csalódás miatt öngyilkosságot követ el, leggyakrabban úgy, hogy gyufát iszik. Ugyanígy a kimenőn lévő, Ligetben sétáló cselédlány alakjához is hozzátartozik a könnyen kapható, rossz nő mítosza.1 Honnan származik ezeknek az elképzeléseknek a gyö­ kere? Ez a cselédkép arra vezethető vissza, hogy a nagyvárost anonim, bű­ nös közegként jelenítették meg, ahol a felügyelet nélkül élő fiatal lányokat különösen fenyegeti az elbukás veszélye. A kor felfogása szerint a nőknek mindig valamilyen felügyelet alatt kell állniuk ahhoz, hogy erkölcsösnek tartott életet éljenek. A cselédlányok esetében ez a felügyelet nem áll, hi­ szen már nem álltak sem a szüleik, sem a hagyományosnak tartott paraszti közösség, illetve férjük kontrollja alatt, lévén nagyrészük hajadon: „Az ár­ vák közt sincs elhanyagoltabb, mint szegény cselédleány. Nem mintha éh­ séget szenvedne, vagy rongyokban dideregne. Legtöbbnek jó ellátása van, szép ruhákban is jár, mégis elhagyatott árva, mert nincs mellette az, akinek minden kincsnél drágább: az édes anya. Nem látja, gyermeke hogyan visel­ kedik, ha rossz útra tér, nem feddheti meg” - fogalmaz a korabeli szerző.2 Az említett sztereotípiákat támasztja alá az is, hogy a nehéz fizikai mun­ kát végző nő teste az egyik legkiszolgáltatottabb női test. A női test fokozot­ tabb társadalmi kontroll alatt áll, mint a férfi teste, hiszen élete során meg kell felelnie az „ideális” nővel szembeni elvárásoknak, melyek nagy része abban reprezentálódik, hogy mennyire tartják szépnek a testét.3 E sztereotí­ piák aktív továbbélését mutatja, hogy a Nők Lapja újság még 1969-ben is úgy ábrázolta a nagyvárosban munkát vállaló fiatal falusi lányokat, mint aki­ ket a városban csak az öltözködés érdekel, és könnyen válhatnak belőlük olyan „alkalmi babák”, akik bár modem cuccokban járnak, de nagyon hiszé­ kenyek maradnak: elájulnak attól, ha az udvarlójuknak autója van, és nem érdekli őket az sem, ha emellett többgyerekes családapa. 43 �Helytörténet Mindennek oka az, hogy a cselédek, mint mondtuk, átmeneti élethelyzet­ ben voltak a gyermekkor és a házasságkötés között. Korán elkerültek a szü­ lői házból, éretlenül, fiatalon szakadtak ki családi környezetükből. Mindeb­ ből, a gyökértelenségből, a városi létből, az érzelmi elhanyagoltságból, a szeretet iránti vágyból adódott tehát a deviáns viselkedések gyakorisága, ide­ értve az öngyilkosságot, a prostitúciót, a törvénytelen születéseket. Gyakran maga a gazda és családja keverte bajba a cselédlányokat: „Gyakran hallottam polgári szülőktől, amint elégülten adták elő, hogy ser­ dülő fiuk mellé sikerült csinos, fiatal pesztonkát szerződtetni, mert ezek »mégis egészségesebbek«, mint a nőszemélyek, kikhez a kamaszodó fiúk első szükségükben fordulni szoktak. Ha a cseléd teherbe jutott az urfítól, kitették, s a gavallér polgári nagyapa, a snájdig kölyök-apa helyett bizo­ nyos kacér és somolygó büszkeséggel fizetgette a két-három forint tartás­ díjat. Berögzött szokás volt ez.”4 A cselédek kiskátéja külön fejezetben is taglalja a szórakozás veszedel­ meit és egyértelműen a nőket okolja: „Pedig mindennek a nők az okai. A férfi csak azt teszi, amit a nő megenged neki. A nők ma sokat megenged­ nek a férfiaknak, s azt gondolják, ezzel elnyerik tetszésüket, ezért szíve­ sebben vannak velők és ha így viselkednek, hamarább mennek férjhez. Pe­ dig csalódnak... ”5 Öngyilkosság A két világháború közötti korszakban Budapesten a női öngyilkosok negyede került ki a házicselédek közül, vagyis évente 60-70 cseléd köve­ tett el halálos kimenetelű öngyilkosságot. Ennek a többszöröse, 400-450 cselédlány próbálkozott sikertelenül véget vetni életének. Főleg a fiatal korosztály közül kerültek ki az öngyilkos cselédek - az 1930-as években kétharmaduk 25 évesnél fiatalabb volt. Ez amiatt fontos, hogy segít meg­ határozni az öngyilkossághoz vezető motivációkat, hiszen a fiatal korban bekövetkező változások, az új környezet, a családi háttér elvesztése - ami sok esetben már eleve nem is létezett - teljes elmagányosodással járt. Ez a rideg érzelmi környezet, az esetleges szexuális kiszolgáltatottság sokszor labilis érzelmi állapotot vont maga után, amiből már könnyen létrejött a preszuicidális érzelmi állapot. Mivel a sikertelen öngyilkossági próbálko­ zások száma sokszorosan felülmúlja a sikeresek számát, feltételezhetjük, hogy sokszor inkább csak figyelemfelkeltésről, jeladásról, segítségkérésről lehetett szó. A másik tényezője a sikertelen öngyilkosságoknak az volt, hogy általában kevésbé hatásos eszközöket választottak, ami persze ré­ szükről akár tudatos is lehetett.6 Salgótarjánra vonatkozó adatunk mindössze egy újsághír, amely egy cselédlány erőszakos halálát közli: „Véres szerelmi dráma történt városunkban áldozó csütörtökön reggel. Bogdán Pál 30 éves államrendőr szerelmi féltékeny kedésből lelőtte Kalenák Mária 21 éves bejáró ta­ 44 �Helytörténet karítónőt. A leány azonnal meghalt, a férfit pedig életveszélyes sebeivel a bányatársulati kórházba szállították”.7 Prostitúció A deviáns viselkedés másik formája, a prostitúció is érintette a cseléde­ ket, ám csak kis hányadukat. Mindemellett tény, hogy a prostituáltak je­ lentős része korábban cselédként dolgozott. Van valami nehezen megfo­ galmazható hasonlóság - természetesen a radikális különbség mellett - a cseléd és a prostituált munkája között, hiszen mindkettő intim interperszo­ nális kapcsolatba kerül munkahelyén a munkaadójával, akivel egyenlőtlen hatalmi viszonyban van. „Már az a tény is, hogy annyi sok cselédlányt ta­ lálhatunk a prostituáltak körében, azt igazolja, hogy nem a gazdasági szük­ ség a döntő tényező. A hosszú idő óta észlelhető cselédhiány következté­ ben a szolgálólányok helyzete nem a legrosszabb” - írta 1930-ban a prosti­ túciót taglaló könyv szerzője.8 Mit értett ez alatt? A közfelfogás szerint a cselédlánynak ,jó dolga” volt, hiszen munkája mellé ellátás is járt. Kapott szállást, ételt, ajándékokat, vagyis nem nyomorgott. Ugyanakkor állásának kötöttsége, a kiszolgáltatottság, a rossz bánásmód, a szabadság iránti vágy gyakran erre az útra térítette. Más magyarázat szerint vidéken gyakori volt a házasság előtti nemi élet, mely bizonyos fajta próbaházasságnak számí­ tott, nem találtak benne kivetnivalót. A városban azonban ez a fajta kap­ csolat nem végződött evidens módon házassággal. A legális prostituáltak harmada, az alkalmi prostituáltaknak viszont a fele volt korábban vagy ez­ zel egyidejűleg cseléd. Az utóbbiak általában a nagyon fiatalok - a húsz év alattiak - közül kerültek ki. Indítékként főleg az anyagi okokat találjuk, vagyis racionális döntés eredményeként dolgoztak prostituáltként. Azon­ ban ezek a cselédek általában árvák voltak, esetleg nem volt kapcsolatuk a szüleikkel. Vagyis ezek a körülmények, a magányosságuk, a kontroll hiá­ nya is szerepet játszhatott prostituálódásukban. Ez az állapot a cselédek jó­ val nagyobb hányadára is jellemző volt, belőlük mégsem lett prostituált. Az anyagi késztetés, a kapcsolatrendszer hiánya mellett még egy motiváló té­ nyezőt kell megemlítenünk, a törvénytelen gyermeket. A helyzetből kifolyó­ lag a gyermek eltartása teljes egészében az anyára hárult, így sokszor más megoldás híján lett az anya prostituált. Végül szintén a prostitúció felé sodorhatta a cselédeket a háziak vagy azok vendégeinek a csábítása, vagy a nem megfelelő cselédtartási szoká­ sok: „különös tiszteletet éreznek a feléjük közeledő, náluknál finomabb emberrel szemben, azt hiszik, hogy a vele való érintkezés őket is feleme­ li”.9 De a szolgálat során az akarat szisztematikus elnyomása, a lenézés megtörte az erkölcsi ellenállókészséget a korabeli megközelítés szerint. Ezt támasztja alá a kor nővédője és feministája, Perczelné Kozma Flóra beszélgetése egy cselédlánnyal, aki épp bárca kikérésére készül: „Mikor az egyik intelligens, nagyon jóképű és valósággal zokogó leánynak azt mond­ tam, hogy gondolja meg jól a dolgot, vájjon ilyen jobbérzésű leány képes 45 �Helytörténet lesz-e ezt a nem embernek való életmódot megszokni, az asztalra leborulva felelte: tessék elhinni, mint cseléd sem éltem emberhez méltó életet! Reggeltől estig baromként dolgoztam s bár iparkodtam lelkiismeretesen végezni dolgomat, soha jó szót vagy csak egy rövid pihenő időt nem kap­ tam s most már ehetetlen koszton tartottak... ”10 A gazda-cseléd viszonylat erkölcsrontó részének tartották azt is, ha a cseléd túl magas fizetést kapott, túl sok ajándékban részesült, köztük nem neki való ruhában, ha nem figyeltek rá és megengedték neki a szerető­ tartást is. A helyzet további súlyosbodását hozta a vizsgált korszak elején a háború és a vele járó gazdasági helyzet, így „...a megváltozott, nehéz vi­ szonyok miatt szerencsétlen elvakított lányaink és asszonyaink tömegesen sietnek az államilag szentesített erkölcstelenség karjaiba.”11 Ez ellen a ten­ dencia ellen lépett fel a Magyar Egylet a Leánykereskedelem Ellen elneve­ zésű szervezet. A háború során, valamint az azt követő időszakban a cse­ lédlányok bérét sokszor a felére is lecsökkentették, így a gazdasági ténye­ ző prostituálódásukban hangsúlyozottabban szerepelt. A salgótarjáni prostitúcióra vonatkozó források nem tartalmaznak ada­ tokat a prostituáltak korábbi foglalkozásáról. Ugyanakkor a lentebb közölt esettanulmányok alátámasztják a cselédprostitúció városi meglétét. A városi tisztiorvos 1925-ben beszámolójában megjegyzi, hogy más ipari gócpontokhoz hasonlóan Salgótarjánban is nagy a nemi betegek szá­ ma, melynek „eredete a titkos prostitúció ingoványába vezet.”12 A prosti­ tuáltak foglalkozásukat titokban űzték, orvosi ellenőrzés nélkül, így ter­ jesztve a betegségeket. Kocsmákban és kávéházakban szerezték alkalmi partnereiket. A titkos prostitúciót a rendőrség igyekezett felderíteni és fel­ számolni, kevés sikerrel. Az alábbi táblázat ábrázolja a felderített városi prostituáltak számát, közülük a betegekét:13 Felderített titkos prostituált Közülük nemi beteg 1920 1921 1922 1923 1924 1925 5 18 14 63 37 32 - 3 4 5 4 4 Ezekben az években a városnak még nem volt szabályrendelete a pros­ titúció szabályozásáról. Az csak 1927-ben lépett életbe. Kötelezővé vált a kéjnők kéthetenkénti orvosi ellenőrzése, melyet a városi tisztiorvos végzett térítés ellenében. Ez viszont a bordélyos költsége volt, havonta lányszo­ bánként 4 pengőt kellett fizetni a rendőrség pénztárába, ahonnan az orvos­ nak továbbutalták a pénzt. A rendelet hatására a hivatalosan működő bor­ délyok bezártak, ebben az évben már csak egy bordély működött 7 leány­ szobával és 6 kéjnővel, majd 1928. május 1-jén ez is bezárt.14 Egy névtelen feljelentés is utal arra, hogy a cselédprostitúció jelensége létezett a városban. A salgótarjáni cselédelhelyező, Laczkó Pétemé ellen merült fel a gyanú, hogy a munka nélkül lévő cselédlányokat prostituálja. A névtelen levél szerint „Őszintén valljuk, hogy nem helyszerzőnek való 46 �Helytörténet nő, mert többször szerelmeskedni vágyó fiatalembereket is megtűr a lá­ nyok között ülni pláne ha kap hozzávalót az illetőtől s akkor otthagyja ket­ tesben a szobában ő pedig mit sem tudva távozik a hozzávalóval. Több­ ször vizsgáló detektívek kergetik ki a fiatal embereket...” A levélben leír­ tak a nyomozás során nem nyertek bizonyítást, de a cselédközvetítő „iro­ dát” erkölcsrendészetileg ezután fokozottabban felügyelték.15 Ugyanakkor a cselédszerzőket általában is gyakran vádolták erkölcste­ lenséggel, közvetítéssel, a prostitúció melegágyának tekintve ezeket: „Úgy látszik, hogy a házi cselédek ügyének felkarolása révén sokat lehet tenni a prostitúció csökkentése érdekében, hisz közismert főként az állástalan cse­ lédeknek a prostitúció felé való özönlése. A hely nélküli cselédeknek szál­ lást adó „kvártélyok” és a cselédszerzők üzletei azok a helyek, amelyek fe­ lé a kerítők csápjaikat kinyújtják.”16 Törvénytelen születések A házasságon kívüli vagy törvénytelen születéseket vizsgálva szintén találhatunk adatokat a házicselédekről. A taglalt korszakban a házasságon kívüli születések számát, mértékét sokan a társadalom erkölcsi, morális szintjének a mérésére való eszköznek tekintették. Általában elmondhatjuk, hogy a paraszti társadalom szigorú normái nem engedték meg a házasság előtti nemi kapcsolatot. Néprajzi kutatások szerint a leányanyát megvetés sújtotta, koszorú nélkül kellett féijhez mennie, ha egyáltalán feleségül vet­ ték, és akkor is általában csak özvegyemberhez vagy öreglegényhez tudott hozzámenni. Természetesen azért nem volt ilyen egyértelmű a megbélyeg­ zés, így az illegitimitás nem minden faluban jelentett devianciát, hiszen volt, ahol a vadházasság is elfogadott volt, esetleg a „próbaházasság intéz­ ményét” gyakorolták, mely szerint a házasság előtti nemi kapcsolat elfoga­ dott volt és a gyermeknemzést szolgálta. Előfordult az is, hogy a szeretőtar­ tás volt megengedett, de az abból született gyermek már szégyenletes volt. Másik végletként pedig megemlítendő az, mikor a házasságon belüli nemi kapcsolat is szégyennek számított. Mindazonáltal elvárták a menyasszony­ tól, hogy szűzen menjen férjhez, és mélyen elítélték, botrányosnak tartották az illegitim gyermek születését.17 A demográfusok több tényező alapján vizsgálják a törvénytelen szüle­ téseket. Vizsgálják alakulásukat időben, térben, foglalkozási kategóriák, vallási megoszlás, műveltség szerint, a teljesség igénye nélkül. A születési anyakönyvek adatait felhasználva Salgótarjánban 1919-1944 között 11 107 élveszületés történt, melyek közül összesen 870 volt a házasságon kívüli születések száma, ami 7,83%-ot tesz ki, nagyjából az országos át­ lagnak megfelelően.18 Ez elég alacsony a budapesti adatokhoz képest, ahol ennek legalább a duplája volt, ugyanakkor a falvakban általában alacsony ez az arány. Tehát a városi közeg, ahol lazább a felügyelet a fiatal nők fe­ lett, mint a falvakban, befolyásolhatja a törvénytelen születések számát. 47 �Helytörténet Salgótarjánban a 870 hajadon édesanya közül összesen 113 dolgozott házicselédként, vagyis 12,98%, ami alacsonyabb az országos átlagnál, bár erre egy 1901-es adat van csak hasonlításképpen, mely szerint a törvényte­ len születések egynegyedében volt házicseléd az édesanya. Országos ada­ tok szerint a cselédek után következtek a napszámosok, és a sor végét zár­ ták a szellemi szabadfoglalkozásúak. A kisvárosi közeg mellett a törvénytelen születések viszonylag alacsony számát a vallási hovatartozás is befolyásolhatta. A demográfusok számításai szerint azokban a megyékben, ahol magasabb a katolikusok és az evangéli­ kusok aránya, ott ritkább a házasságon kívüli születés. A 113 salgótaijáni cselédlányból 103 volt katolikus, 4 református, 6 pedig evangélikus.19 Az anyák életkorát elemezve a következő adatokat kaptuk: 20 év alatt volt a salgótarjáni cselédlányok 11,2%-a, 43%-uk volt 20-24 éves, 25-29 évesen szült 34,5%-uk, 11,3%-uk pedig 30 éves vagy annál idősebb volt, ha­ sonlóan az országos adatokhoz. A gyermektartási perek között található eset jól érzékelteti egy megesett cselédlány sorsát. A per során felvett tanúvallomásokból megtudhatjuk, hogy az acélgyári orvosnál dolgozó Salgóbányai Ilona 1943-ban, 19 évesen ismerkedett meg a gyári pékségben segédként dolgozó nős, háromgyermekes, 38 éves férfival. A lány eleinte nem tudta, hogy nős a férfi, később pedig azzal hitegette őt, hogy elválik, mivel a felesége, mialatt ő a fronton volt, megcsalta. A munkaadója házában találkoztak annak tudta nélkül a cselédszobában napi rendszerességgel, később pedig a lány közeli bányatelepen élő szüleinek házában. Mikor az orvos családjával egy napra Budapestre utazott, a péksegéd az egész éjszakát a lány szobájában töltötte. A lány édesanyja előtt, aki Salgóbányáról beutazott meglátogatni gyermekét, kapcsolatuk lelepleződött. Ugyanezen reggelen a feleség is a házhoz érkezett és botrányt csapott, leköpte a lány édesanyját. A cselédlány abbahagyta a munkát és hazatért szüleihez megszülni gyermekét. Pár év múlva ismét házasságon kívül szült gyermeket. Ezután a bányánál helyezkedett el. Érdekes még, hogy a szerető prostitúcióval vádolta a lányt, miszerint liszttel és kenyérrel fizetett minden alkalomért, sőt, egy esetben meghívta egy sörre. A pert megnyerte az édesanya, illetve kiskorú gyermeke.20 Ebben az esetben nem állnak a fentebb felsorolt kockázati tényezők - a távolság a családtól, a kapcsolatok hiánya -, de a körülmények, a hiszékenység mégis házasságon kívüli szüléshez vezettek. Je g y zet ek 1 Tóth Eszter Zsófia 2003. „Mi lesz akkor, ha meggyökerezek?” A vándorlás és visszavándorlás megéléstörténetei munkásnők életútelbeszéléseiben. In: Korall 13. sz. 56. 2A gyárvárosi cselédelhelyező intézet és cselédotthon ismertetése. Győr, 1907. 3 Tóth i. m. 57. 4 Márai Sándor 1934. Egy polgár vallomásai. Befejező közlemény 9. 48 �Helytörténet 5 Szegedy-Maszák Aladámé és Stumpf Károlyné 1936. Háztartási alkalmazottak kiská­ téja. Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetsége, Bp. 118. 6 Gyáni Gábor 1984. Család, háztartás és a városi cselédség. In: Magyarország társa­ dalomtörténete 1. Szöveggyűjtemény, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 376-391. I Munka c. városi hetilap 1923. május 12. 4. 8 Aldor Viktor 1930. A prostitúció. Bp. 198-199. 9 Dr. Bíró Béla 1933. A prostitúció. Bp. 78. 10 Perczelné Kozma Flóra 1915. Háború és cselédkérdés. In: A nő 2. évf. 6. sz. 93. II Perczelné i. m. 92-94. 12 Dr. Clementis Kálmán 1925. Salgótarján város egészségi viszonyai. In: Salgótarjáni Almanach, Salgótaiján. 72. 13 Szvircsek Ferenc 1984. Adatok egy urbanizálódó település „munkásjóléti intézmé­ nyei” kialakulásához. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 210. 14 Szvircsek i. m. 206. 15 Nógrád Megyei Levéltár V. 183/a, polgármesteri iratok: 3163/1932 16 Dr. Bíró i. m. 303. 17 Dr. Kiinger András (összeállította) 1969. A népmozgalom főbb adatai községenként 1901-1968. KSH, 404^105. 18 Nógrád Megyei Levéltár XXXIII. 1. a. Nógrád vármegye állami anyakönyvei másodpéldányainak levéltári gyűjteménye 19 Nógrád Megyei Levéltár XXXIII. 1. a. Nógrád vármegye állami anyakönyvei másodpéldányainak levéltári gyűjteménye 20 XXV. 15. b. Salgótaijáni Járásbíróság polgári peres iratok, 1966. H ubai G ábor 413 repülők kócolják össze a hajad, arcod gyermekistenek puha játszótere, szemeid hűs temetők, minden bennük ér véget, ami valaha megfoganhatott. szavaidból felhők nőnek egy ismeretlen égre, esőik évekig tartanak - mérgezett szenteltvíz lemaiják rólam bőrömbe égetett neved. 49 �Helytörténet F r ic s G y u l a A mi hegyünk, a Karancs Sokan vagyunk, akik magunkénak valljuk. Az itteniek szinte mindnyá­ jan. Talán össze sem számolhatjuk a Karancs szerelmeseit. Régen az itt la­ kó népeké volt, akik szerették, itt éltek, itt haltak és elfogytak valamikor. A Karancs a ma élőké is, akiket ugyanúgy vonz a hegy, mint a hajdani em­ bereket. Ezt fejezik ki a költő sorai is: „Honvágyam idehoz... Meg-megsimogatom A ráncos tölgyeket, Dalra fakadt ágaik közt Karancsra át a Salgó integet... Az idézett sorok a Palóc Olimposzon című versből valók. írója Sabján Ferenc, a „Karancs kanizsai követe”, aki minden évben eljön Nagykani­ zsáról, felmegy a kápolnához, a kilátóhoz. A megtisztelő címmel a Palóc Parnasszus pódiumújság ruházta fel 2008-ban. Nem véletlen, hogy Fancsik Jánost a hegy bűvölete a Vallomások a Karancs-Medves vidékéről című csodálatos könyve és fotói összeállítására indította. A Karancsot Noszky Jenő geológus nevezte először „Palóc Olimposz”-nak 1912-ben. Ha ködös-felhős időben csodáljuk ezt a hegyet, azonnal megértjük a névadást. De nem kell hozzá a pára sem. Fancsik János könyvének csodálatos természeti képei, a Vallomások egyértelműen mutatják, hogy a „mi hegyünk” csakis az istenek tartózkodási helye lehet. Ács Irén fotóművész gyönyörű, környékünket bemutató albumot készített Istenek a palóc Olimposzon (1994) címmel. Ennek előszavában Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója így ír: „Az istenek valóban a Palóc Olimposzon élnek! Ezt én is tanúsíthatom, hiszen néhány nappal ezelőtt én is fen t jártam a Karancs hegy tetején. Mondhatom, fölséges élmény volt! Ámbár egyik halhatatlannal sem találkoztam, de máshol nem is lakhatnak ” Az Isten ma is jelen van a hegyen. Ezt négyen is elmondhattuk 1967ben: Czibula Elemér, Holub Sándor, a fia és jómagam. A kápolna környé­ két, a körmeneti utat rendeztük, amikor Elemér bácsi csákánya egy szár­ 50 �Helytörténet nyas aknát fordított ki a földből. A csákány éle a gyújtófej alatt két centire volt... Istennek hála, mindnyájan életben maradtunk. Többen állították, hogy ez a név Mikszáth Kálmántól ered. Az író, a nagy palóc nevekkel is dédelgette szeretett szülőföldjét. Tőle származik többek között a Palócország, Görbeország és a Karancskeszi vármegye el­ nevezés, de az Olimposzról nem írt. Nem szándékom senkit elkeseríteni, de Prak falvi Péter geológus kérésére Praznovszky Mihály mai technikai segítséggel végigtanulmányozta Mikszáth összes írását. „Én még nem ta­ lálkoztam ezzel a sorával” - úja az előbb említett albumban. Maradjunk meg tehát Noszky Jenő keresztapaságánál. Az évmilliós sziklákat, gerinceket vizsgálták a geológusok. Már az 1800-as évek elején a francia Beudant. Aztán a magyarok, Noszky Jenő, Bartkó Lajos, Prakfalvi Péter és a rimaszombati Gaál Lajos. Sok-sok évvel ezelőtt, még az emberek ittléte előtt felpúposodott ez a hegy és lett olyan alakja, ami a később itt lakóknak feltűnt és csodálatra késztette őket. Nem véletlen, hogy Pápai Károly néprajz- és történetkutató 1891-ben így írt: „A Karancs kiváló tisztelet tárgyát képezte minden időben. Ez könnyen meg­ érthető, ha meggondoljuk, hogy a messze környék legtömegesebb és leg­ magasabb kiemelkedése. ” Ide sorolhatjuk Horváth László, Karancskeszi néhai esperesének mondását is: „A hegyet, ahogyan meglátják, mind ide jönnek.” (1900-as évek eleje) Most, ha a hegyeket járjuk, lábunk alatt a földben szinte mindenütt elő­ deink maradványai fekszenek. így van ez a Karancs vidékén is. Gyakran véletlenszerű egy-egy lelet megtalálása. Legtöbbször azonban neves régé­ szek, kutatók: Kubinyi Ferenc, a régész, a gróf Nyáry testvérek, Jenő és Albert, Márton Ferenc, Domyay Béla, Nováky Gyula, Féld István, Patay Pál, Václav Furmánek és mások nevéhez fűződnek a feltárások. Ezek so­ rán a bronzkori, kelta, népvándorlás kori, morva-szláv, a honfoglalás kori és más, itt élő népek nyomai kerültek napvilágra. Nagy a valószínűsége annak, hogy az elődök kultikus helynek tekintet­ ték a Karancs hegyet és ott áldozatot mutattak be. Nagyfalussy Lajos, ka­ locsai jezsuita szerzetes, történetkutató - 1946-ban, Lapujtőre írt levelében - elemzi a Karancs név eredetét. Szerinte a török-tatár eredetű kara igető 'néző' jelentésű. Ezért a szóösszetételekben a hegynév jelentése lehetett ’Nézőhegy’ vagy ’Látóhegy’. A kazáni-tatár nyelvben a Kárául 'őrség’ je­ lentésű. Ez összefügg a Karancstól északra lévő, Losoncon túl húzódó egykori gyepűvonal tényével. így úja tovább a páter: „Lehet a Karancs helynévnek pogány kori szakrális jelentése is. Az ómagyar 'néző' szónak volt ugyanis más értelme: 'jós'. A Karancs tehát a pogány korban 'oltárt néző hegy’ is lehetett. A Mocsáry által leüt Kárráncs név a hajánál előrán­ gatott, megmosolyogtató. Bálint Sándor, Barna Gábor könyve és Belitzky János néhai múzeum­ igazgató megállapítása szerint: „Keresztény szentélyeket szívesen telepí­ tettek korábbi pogány kultuszhelyekre. Ilyenek: Mátraverebély-Szentkút, a 51 �Helytörténet pöstyéni látókút, a felsőesztergályi kőszikla, az ecsegi Szentkút.” Ilyen le­ hetett a Karancs Kápolna-hegy. Érdemes megemlíteni még a Bolhád-hegy elnevezést. Anonymus: Gesta Hungarorum című művében (1200 táján) szerepel ez a név. Árpád „sok ka­ tonát harcba küldött... Vezéreivé Szovárdot, Kadocsát és Hubát rendelte... Ez a három úr arról a helyről indult el, amelyet Pásztónak mondanak, s előbb a Hangony vize mentén lovagolt, majd ezen a folyón átkelt a Sajó fo­ lyó mellett. Innen Gömör várának részein át vonultak tovább, és eljutottak a Bolhád-hegyig, majd a nógrádi részeken haladva a Galga vizéhez értek.” A leírást sokan, sokféleképpen értelmezték. Az azonban bizonyos: Gömör és Nógrád között egyetlen nagy, szembetűnő és tiszteletet követelő hegy van, a Karancs. Véleményem szerint ezt nevezhették egykor Bolhádnak. Közben mosolygok. Jellemző esetet ír még le Anonymus. „Annak a földnek a lakosai önként meghódoltak nekik... Hírvivőkkel megüzenték (...) a győzelmet. Árpád és fővezérei ennek szerfölött megörültek, egy egész héten át ünnepet ülve lakmároztak, s majdnem minden nap megittasodtak.” Úgy látszik, a magyaroknak ez régtől szokása volt. Mondák születtek. Ezek kapcsolódtak a szentkúti Szent László ugratá­ sához és Szent Istvánhoz is. „Szent István, aki híres vitéz volt, ott lakott a Karancs hegyén. Nem maradhatott azonban a hegyen, mert ott sok híres népek, járkálok (rablók) voltak, akik őt bántották. Ezért lován egy ugrással elugratott innen a Szent-Kúthoz.” (Ez 18 km!) Hetény János - a Karancs néprajzi, vallási kutatója - hagyományromlásnak, történeti síkok egymás­ ba tolódásának értelmezte a jelenséget. Még egy ilyen monda: „Mer’ már a töröktül körbe volt fogva az egész Karancs, de Szent István megvédte.” Aztán az országra tört a tatár. Ennek legendája az, hogy IV. Béla, fiatal vitézei segítségével, környékünk falvain és a Karancs hegyén át menekült Znióváraljára. Sikátor falu templomában együtt imádkozott a néppel. Pálfalván lovának lába tört, Bélavárán (ez ma Marakodipuszta) harcolt és vé­ dekezett. Továbbmenekült Nyitrára, a Dunántúlra és onnan a királyi csa­ láddal együtt az Adriai-tenger szigetén lévő Klisza várába. Ott szülte meg a királyné tizedik gyermekét, Margitot. De másképp is szól ám a történet! Többen mondják, hogy Margit menekülés közben, a Karancson jött világ­ ra. Ugyan mit keresett volna a szülés előtt álló szerencsétlen, szegény ki­ rályné a Muhi csatából való borzasztó menekülés közben a hegyen? Később, amikor visszaállt a rend, az őt segítőket megjutalmazta a ki­ rály. András és Pál vitéz, akik lovukat adták, birtokot kaptak. Ma is Pálfalvának nevezik azt a részt, ahol katonáik, jobbágyaik akkor letelepedtek. Még húguk is kapott földet. Kati nagyon beszédes volt. Az ő faluját ezért Kotyházának hívták. Znióváralján a király prépostságot alapított, a Karan­ cson kápolnát épített. A karancsi monda leglényegesebb eleme azonban az, hogy a kápolnát Margit királylány építtette. A kápolnaépítésről Varga Lajos - jászárokszál­ lási ének- és imádságszerző - verset írt, és énekfüzetében ki is nyomtatta a legendát 1897-ben. A legenda szerint Margit királylány a Karancs hegyén 52 �Helytörténet zárdát és templomot kezdett épít­ eni, melyet mennyei jelenés mo­ tivált - itta Limbacher Gábor. A király menekülés közben itt talált nyugalmat, s ekkor megjelent ne­ ki Szűz Mária. A következő na­ pon nem találták, amit előzőleg falaztak. Újra megépítették, de harmadnapon megint nem volt ott semmi az alapokból. Végül az egyik munkás felfedezte, hogy a falak egy másik hegy tetején áll­ nak. Az angyalok éjszakánként áthordták a köveket. Margit ki­ rálylány ebben Szűz Mária aka­ ratát látta, ezért az építést az új helyen (a mai Kápolna-hegyen) folytatta. „Ez a hely Mária kedves kegyhe­ lye lett” - írta Varga Lajos. A már említett Nagyfalussy Lajos szerzetes szerint „A szentéletű ki­ rálylány mint apáca ugyan nem építtethetett templomot, de közbenjáró le­ hetett egy kápolna építésében. Ezt a történetet a helyi hagyomány, ha tete­ mesen átalakított alakban is, de megőrizhette. ” A legendát - az angyalok munkáját, a már beépített kövek áthordását - megőrizte emlékezetében a helyi lakosság. Még 1926-ban is, a kápolna egy részének helyreállításakor a plébános arra figyelmeztette az építőket, hogy a bolthajtást hagyják meg, mert azt az angyalok építették. A félkörös boltív (ma sajnos be van vakol­ va) Árpád-kori, román stílusú eredetre utal. A hiedelem kolostorépítésről is beszél. Úgy tudják, hogy a királylány itt élte vezeklő életét és a hegy egyik forrásából hordta naponta a vizet. A róla elnevezett Margit-forrás ma közel a határhoz, de Szlovákia területén található. Vidékünkön lépten-nyomon találkozunk mondákkal, legendákkal. Egy csíksomlyói prédikációban (2015. április 21-én) elhangzott egy megállapí­ tás: „Ezek nagyon kedves történetek, de hitelességük nem igazolható.” A Karancs környékén gyűjtött mondák az egykor a hegy lábánál élő emberek istenfélő hitét, vallásosságát, híres királyaink és szent életű királynőink iránti tiszteletét, szeretetét bizonyítják. Talán ha visszatérne Margit király­ lány, megerősíthetné hitükben a ma itt élőket! Az előbbiekben megismerhettük a kápolna építésének és a szent hely kialakulásának történetét, ám ettől többet is megtudhatunk azokról, apró történetekből, amelyeket megőrzött az emlékezet vagy lejegyeztek a króni­ kák. Ezek felsorolásával sok lap megtelne. Talán majd a Karancsról készü­ lő új könyvemben lesz helye mindegyiknek. Néhány érdekesebb történetet azért itt is elmondok. Zách Felicián Ká­ roly Róbertét akarta megölni. A királyt megvédő Cselen fia János a Ka­ rancs alatti Zách-birtokokat kapta jutalmul. Egy vadászat során elvesztette 53 �Helytörténet feliratos aranygyűrűjét, amit 1820 körül találtak meg szántás közben Karancsságtól nem messze. 1943-ig egy főúri család birtokában volt. Ekkor nyoma veszett. Mások egy aradi könyvtárban olvasták, hogy a kápolna mellett volt egy kút, 80 méteres. A törökök először az okleveleket, aztán az apácákat, végül a harangokat dobálták bele. A hagyomány a kápolna lerombolását is a töröknek tulajdonítja. Azt kevesen tudják, hogy a magyarok itt, a Karancs alatti Romhánynál (a szlovákok Lipoványnak hívják) jól elverték a Fülekre tartó felmentő se­ reget 1593-ban. Bél Mátyás történetíró szerint Forgách Zsigmond nádor özvegye, Pálffy Katalin, 1621-1635 között több alkalommal „mezítelen lábbal (nudis pedibus) hágott fel a göröngyös dombokon keresztül, hogy imádkoz­ zék.” Valószínű, hogy a törökdúlás alatt romossá lett kápolnát a Forgách család hozta rendbe. A kápolna titulusát az 1761. évi püspöki Canonica Visitatio említi elő­ ször. Ekkor Antiochiai Szűz Szent Margit nevére volt szentelve, mivel IV. Béla apja, II. András a keresztes háborúkból hozta magával a szent erek­ lyéit. Mocsáry könyve szerint 1776-ban még jó állapotban volt a kápolna és a remeteház. Fráter Pál, majd utána Fráter Elek volt a remete. A reme­ ték lakhelye két szobából, konyhából, kamrából, kis istállócskából állt. Később nem tesznek említést remetékről, és a kápolna is, a remeteház is tönkrement. A kápolnaromok mellé fafeszület került 1870-ben, 1896-ban pedig öntöttvas feszületre cserélték. Egy táblán Káposztásy Imre karancskeszi prépost verse volt olvasható. 1896 Em eldfel szívedet Közel van itt az ég Ha Jézus szenvedett, Te zúgni fogsz-e még Küzdj és ne ingadozz! E jelben győzni fogsz A táblát 2000 körül újraöntette a Karancs Alapítvány, a szövegben egy sereg csúnya hibával. Angyal János buzgóságából fakápolna készült a régi szentély romjaira. 1911-ig ő volt a kápolna gondnoka. Ő hozta föl Somos­ kőújfalu templomából a Győri Könnyező Szűzanya kép régen készült má­ solatát. Az eredeti képet Walter Linch ír püspök mentette Győrbe 1652ben (ma is ott látható), amikor az angol polgári forradalom elől menekült. A kép 1697. március 17-én, Szent Patrik ír védőszent napján, három órán át könnyezett. A kegyképről több másolat is készült, a somosi valószínű a Forgách család megbízásából. Trianon kettévágta a Karancsot. Az akkori kilátótorony egyik feszítő kötele egy fához volt rögzítve, ami Csehszlovákiába került. A csehek rög­ tön kivágták a fát, a kilátó megbillent. A Magyar Kárpát Egyesület új fa­ 54 �Helytörténet tornyot épített. A háborúban ez is tönkrement. A mai kilátó 1964-ben épült egy kiselejtezett szovjet olajfúró torony felhasználásával. 1922-ben az Állami Főgimnázium cserkészcsapata táborozott a KisKercsegen. Szerintem a forrást azóta hívják Cserkész-csurgónak. A csapat és a tábor parancsnoka Bárdos Lajos volt, a későbbi világhíres zeneszerző. Egyik nap észrevették, hogy a Kápolna-hegyen ég az erdő. A parancsnok vezetésével negyven cserkész rohamlépésben felment a hegyre. Négy óra alatt sikerült - szerszámokkal, víz nélkül - eloltani a tüzet. A szintén ott lévő cserkész, Vaskó Andor később verset írt az eseményről Az erdő mesél címmel. Ennek egy részlete: „ Testvér, hallod-e, harsog az erdő A Karancs tetején a halál tüze ég Fuldokló füstöt hoz a szellő, Égre parázslik a bérei vidék S izzik a lángban a büszke tető A völgyi torokból füst tör elő... ...De a füst az erdőt nem sokáig fojtja, Most már tudom, testvér, akad aki oltja. ” 1926-tól Boroznaki Pál nyugdíjas bányász lett a kápolnagondnok. Saját házára kölcsönt vett fel, ebből építették újjá a középkori szentélyt. A faká­ polna később szétesett. 1933-34-ben adományokból tovább folytatták az építkezést, de nem az eredeti középkori formája szerint. Az építmény tenge­ lye É-D irányú lett. A bejáratot délre nyitották. A régi szentély oldalkápolná­ vá alakult, de a kő diadalív megmaradt a vakolat alatt. Épült egy új remete­ ház is. Erről Fayl Frigyes salgótarjáni festőművész képeslapot készített. Boroznaki Pál 1928-ban „Mária temetése” népi ájtatosságot szervezett, melyet ponyvafüzetek és „sugallat” nyomán alakított ki, s melyet minden évben Nagy boldogasszony előestéjén, vigíliáján, augusztus 14-én megtar­ tottak. 1953-ban a határőrség - valószínűleg felsőbb vallásellenes uta­ sításra - a Karancsra járkálást megtiltotta. A kápolna berendezését a hívek Karancsberénybe szállították, de a győri kegykép másolata - ki tudja mi­ ért? - fenn maradt a hegyen. Az 1950-es években Salgótarjánban élt dr. Kardas József orvos, jezsuita szerzetes. Papi tevékenységet nem engedtek neki a kommunisták, de orvosi szolgálatot elláthatott. Családunk jó barátja volt. Apósommal, Lombos Zoltánnal rendszeresen járta a környező hegye­ ket. Egy karancsi útja során a kápolna mellett megtalálta az összegyűrt kegyképet. Hazahozta, és amikor Pannonhalmára került körzeti orvosnak, oda is magával vitte és nagy becsben tartotta. Amikor meglátogattuk fele­ ségemmel, szobája falán láttuk a képet. Halála után az apátság képtárába került. Dr. Sólymos Szilveszter gyűjteményigazgató közlése szerint „a kép egy jó kezű festő munkája az 1700-as évek elejéről”. Az értékes festmény jelenleg a bencések budai rendházában van elhelyezve. 1926-ban a kápolnagondnok szerzett egy kis harangot. 1927-ben a sal­ gótarjáni acélgyár adományozott egy 151 kg-os harangot. Patay Pál - egy­ 55 �Helytörténet kori múzeumigazgató és harangtörténet-kutató - szerint acélból öntötték. Karancslapujtőn is volt egy kis harang „Béla király idejéből”. Azt a hegy­ ről vitték le valamikor réges-régen. „Boroznaki a kettőből öntetett egy na­ gyobbat - így, az Árpád kori harang megsemmisült. Az újraöntött haran­ got pedig elvitték Hitler háborújába...” - írja Hetény János Karancs-kutató. A megmaradt acélharangot a helyiek szerint egy tarjáni középiskolai tanár lelökte és elvitte diákjaival a hulladék-vastelepre. Strichirs Károly plébános kiváltotta és a szóbeszéd szerint az aggteleki egyházközségnek adta. Zoltán fiammal 2008-ban elmentünk és felmásztunk az aggteleki templomtoronyba. Sajnos nem találtuk... A kápolna mellett 1991-ben egy kiselejtezett vas villanyoszlopon alumí­ niumharang volt. Június 30-án ezzel a haranggal a salgótarjáni 153-as számú Dornyay Cserkészcsapat Fncs Gyula parancsnok vezetésével két órán át egyfolytában harangozott a szovjet csapatok kivonulásának örömére. A kápolna igen rossz állapotban volt az 1955 utáni években. Amennyi­ re lehetett, Czibula Elemér gondozta. 1990-ben Kápolna Alapítványt hoz­ tak létre. Vezetői: Szöllős Géza ÉMÁSZ telepvezető és Morgenstern Fe­ renc karancslapujtői polgármester. 1991-ben Urbán Zsolt mérnök tervei alapján felújították a kápolnát. Ezután építettek egy új remeteházat - olyat, amilyet - de remete már nem volt. A régi források környékét rendbe hoz­ ták, új feszületek kerültek az utak mellé, a régiek, például a Hármas-ke­ reszt, feltámadtak. Felújították a kilátó vas- és faszerkezetét. Ez a tevé­ kenység sokakat fellelkesített. Útikalauzok készültek. Füst Antal salgótar­ jáni származású bányamérnök regényt írt a Karancsról. Valós és képzelt 56 �Helytörténet történelmi személyekkel népesítette be a hegyet. Az egykori határőr őrs helyén webkamera létesült. Bármikor megnézhetjük, hogy esik-e már a hó a 729 méteres hegycsúcson. Az emberek rádöbbentek, hogy a Karancson az Isten közelebb van. A búcsújárás ismét gyakorivá vált. Varga András esperes úr vezetésével immár tíz esztendeje minden évben pünkösd szombatján - a Karancs lábánál és tá­ volabbi völgyein át Somoskőújfaluból elmegy Szentkútra a „Kis-Csíksomos-lyói” zarándoklat. Talán még bensőségesebb a január 17-én, Arpád-házi Szent Margit ünnepe előestéjén a kápolnához induló csöndes imamenet, engesztelő zarándoklat, amelyen a környező egyházközségek tagjai nagy számban vonulnak gyertyákkal a Kápolna-hegyre a hideg téli éjszakában. És végül: ez a kis írás elsősorban nem a szakembereknek készült. Megírá­ sa során még egyszer végigjártam a már sokszor bebarangolt Karancsot. Vé­ gigjártam völgyeit, csúcsait, néztem fáit, virágait, a lábam alatt lévő köveket és a titkokat rejtő földet. Közben meghallgattam a hegy történeteit, amelyeket újra és újra elmesélt nekem. Ekkor arra kért, hogy mondjam el másoknak is. Olyanoknak, akik itt még kevésbé ismerősek. Megígértem. Megtettem. 57 �Örök Madách B ö szö rm én y i István Madách Imre és Kubinyi Ferenc 1862 augusztusának egy napján három látogatóval egy kocsi hajtott be az alsósztregovai „tornyos úri kastély udvarába (...) Kubinyi Ferencz védpaizsa alatt, kit Nógrádmegye apraja nagyja ismer... ” A kis társaságot „a legmelegebb kézszoritásokkal fogadta” Madách Imre.1 Az ember tragédiá­ ja költőjét ma már nemcsak „Nógrádmegye apraja nagyja” ismeri, de az egész művelt világ, hiszen alkotása az emberiség kincsévé vált. Szűkebb pátriájában két méltó emlékhely - Alsósztregova és Csesztve -. iskolák, utcák, rendezvények, stb. viselik nevét, ami természetes es méltányos is. Ha viszont az említett Kubinyi Ferencre kérdeznénk ra. félő, hogy a mai „Nógrádmegye nagyja” se ismeri őt. jobbik esetben annyit tud róla. hogy Szécsényben múzeum és utca viseli nevét, szobra is van Salgótarjánban, a Baglyaskői Természetvédelmi Látogatóközpont területen. Azt viszont, hogy mivel érdemelte ki mindezt, kevesen tudnák megfogalmazni. Ma­ dách es Kubinyi persze közvetlenül nem hasonlítható össze, hiszen az utób­ bi nem a szépirodalmat művelte, életpá­ lyájuknak azonban több metszéspontja is volt, ezek egyike a bevezetőben emlí­ tett sztregovai látogatás, melyre még visszatérünk. Felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Ferenc (1796-1874) főszolgabíró, or­ szággyűlési képviselő, geológus, pale­ ontológus. archeológus, iro. a Magyar­ honi Földtani Társulat elnöke, a Ma­ gyar Tudományos Akadémia tagja szü­ letésének idei. 220. évfordulója jó alka­ lom arra, hogy a feledes homályából ki­ emeljük az egyetemes magyar tudomá­ nyosság. a megyei es országos közelet jeles képviselőjét, aki tevékenységét szerényen így értékelte: „Amit tettem, tettem azt édes hazám iránti köteles­ ségből és a honi tudományosság érdekében. ” A Losonc melletti Videfalván és a Szécsény közeli Pilinyben birtokos Kubinyi András (1766-1851) ..a tudományoknak, úgy valamint minden jó ­ 58 �Örök Madách nak kedvellője és elő segítője” volt, akinek „Két jól nevelt fijaiban, Ferentzben és Ágostonban van s lehet reménysége, hogy ezek is jó szüleik nyomdokait fogják követni.”2 A két fiú, Ferenc és Ágoston (1799-1873) életpályája a monográfus Mocsáry Antal elvárásainak megfelelően alakult. Ágoston, amellett, hogy természettudósként, tudományos íróként jeleske­ dett, a Nemzeti Múzeum igazgatója volt az 1840-es években. A losonctamási evangélikus egyház keresztelési anyakönyve szerint 1796. március 21-én keresztelték meg Kubinyi Ferencet. Tanulmányait a besztercebányai evangélikus líceumban kezdte, ahol nagy hatással volt rá ta­ nára, Zipser András (1783-1864), akire utóbb így emlékezett: „... szerencsés voltam az ásványtanban Zipsertől 1810-1813-ig oktatást kapni, 1813. évben Zólyom, Nógrád, Kis-Hont és Gömör megyéket, föld és ásványtani tekintet­ ben vezérlete alatt beutazni. A két utóbbi megyébeni tudományos utazásomat 1813-ik évben német nyelven mint 17 éves ifjú írtam le. ”3 Debrecenben, majd Pesten folytatott jogi tanulmányai és joggyakomoki munkája befejeztével 1828-tól mint Nógrád megye táblabírája és főszol­ gabíró számos közhasznú intézményt alkotott, illetve támogatott. Megho­ nosította a közmagtárakat, Balassagyarmaton rabdolgoztató intézet felállí­ tását eszközölte ki a vármegyétől, Losoncon bőrgyár alapítását kezdemé­ nyezte, melynek elnöki tisztét is ellátta. Figyelmét nem kerülte el a közművelődés sem: ,/l nép nevelése minden polgári jobblétnek, erkölcsnek és felebaráti szeretetnek fő alapja" - írja 1842-ben egy, a losonci kisdedóvó javát szolgáló kiadvány előszavában. Főszolgabíróként ott van fivérével együtt az oktatás színvonalát, ezen belül a magyar nyelv terjesztését, a nő­ nevelést elősegíteni hivatott Nógrádi Nemzeti Intézet előkészítő bizottsá­ gában.4 Bár buzgó protestáns volt, a szabadelvű eszmék híveként más val­ lásfelekezetek érdekében is hathatósan közreműködött. így sokat tett a Ba­ lassagyarmaton felállítandó katolikus nemzeti iskola érdekében. Nagy pár­ tolója volt a tudományoknak és az irodalomnak is. Kisfaludy Károlynak az első Aurora megindítását segítette. ,/l vármegye új székházába jó l szerve­ zett, művelt ellenzék vonult be. Ennek egyik vezére Kubinyi Ferencz volt, a ki az 1836. évi országgyűlés után mindegyre jelentékenyebb befolyást nyert a vármegye közéletében” - írta róla az utókor méltatója.5 A liberális, sőt radikális reformokat sürgető nógrádi nemesség képviselő­ jeként a harmincas, negyvenes években a pozsonyi reformországgyűléseken hallatja hangját. Nógrádi tudósítóként ír a Törvényhatósági Tudósításokba. Kossuth, Széchenyi, Wesselényi mellett a diéta vezéralakjai közt emlegetik őt.6 ,/lz országgyűléseken mindvégig a szabadelvűekhez tartozott, de azért az ő indítványára szavazta meg mégis a 32-ki országgyűlés a muzeum, s a Jankovich-féle nagyhírű gyűjtemény megvételét, a mely alapja lett a muzeum (Magyar Nemzeti Múzeum, B. I.) régiségi osztályának,7 Kubinyi Ferenc 1821-ben nősült, a Kisterenyén és Ludányban birtokos losonczi Gyürky Pál (1783-1859) királyi tanácsos leányát, Franciskát (1805-1858) vette feleségül. Nevezetessé vált házukra így emlékezett egy volt losonci líceumi diák: „A Gács-utcza közepe táján volt a nagy Kubi59 �Örök Madách nyi-ház, ebben lakon a tudós Kubinyi Ferencz, kit felette ritkán lehetett nyilvános helyen látni, örökösen el lévén tudós búváriataival foglalva. Egyébiránt ritkán is volt otthon, az év nagy>részét Pesten töltötte a rokon szellemek társaságában. Neje volt Losoncion a legelső úrnő, öltözetben és háztartásban. Salonjában a vidék nagytekintélyű notabilifásait fogadta, gyermeke nem lévén, élt és élvezett. ”8 * A Kubinyi-ház XX. század eleji képeslapon Ez a Kubinyi-ház, pontosabban Gyürky Franciska szalonja a losonci, sőt megyei társas elet egyik központja volt. ahol a ha/ úrnője szervezte a jótékony célú előadásokat, rendezvényeket, bálokat például a helyi kisdedóvó támogatására. ..A losonczi társalgási kis világ hölgy géniusa” nem csu­ pán ..a vidék nagytekintélyű notabilitásait fogadta”, de olyan országos hírű személyiségeket is vendégül láttak a Kubinyi-házban, mint Egressy Gábor, a kor ismert színésze.9 Az ifjú Madách Imre életének egy sorsdöntő eseménye is a losonci Kubinyi-házhoz fűződik: 1844 tavaszán itt került közelebbi kapcsolatba maj­ dani feleségével, Fráter Erzsébettel. Nem tudni, mikor járt Madách először Kubinyiéknál, az első utalás erre az 1843. március 2-i Szontagh Pálnak írott levél, melyben arra ken barátját, hogy majd jöjjön fel hozzá S/tregovára, ahonnan együtt mennek az ötödikén adandó álarcos bálra Kubinyiékhoz.10 1844. február utolsó napján kelt levelében részletesen beszámolt Szontaghnak az akkori farsangi balról, és persze Erzsiről, aki „mint egy lidércke (...) örvény fölibe csal és megfoghatatlan... ”, akivel az első füzér­ 60 �Örök Madách táncot táncolta „ törvényszerüleg Aztán jött a második tánc: „E. nem kap táncost. A párok sorba állnak. E. ül, pirul, zavara női. Én, ki szinte nem táncoltam, ép mellette ülök és egy darabig gyönyörködöm zavarán, végre táncosa lettem. ”n A nevezetes levél teljes terjedelemben olvasható Harsányi Zsolt Madách-trilógiájában.12 A táncosból másfél évvel később félj lett. A szerencsétlen végű házas­ sághoz az első lépést Madách Imre Losoncon, a Kubinyi-házban tette meg. Arról, hogy Kubinyi Ferenc is jelen volt-e azon a bizonyos estélyen, nincs szó a levélben, ott volt viszont Madách Imre testvére, Károly, a Fráter Er­ zsit gardírozó nagynéni, Fráter Pálné és Kubinyiné majdani sógora, Ottlik Ákos, ismert nógrádi közszereplő is, aki Madách Imre egyik első szerel­ mét, Gyürky Franciska húgát, Amáliát vette nőül... Kubinyi Ferenc szerteágazó közéleti tevékenysége mellett természettu­ dományos kutatást, gyűjtést is folytatott, főleg a föld- és őslénytan, vala­ mint a régészet terén. 1837-ben felkeresi az ipolytamóci Borókás-patak ár­ kát, „ahol a kopár dombok legborzasztóbb alakban mutatkoznak, a földből kiálló egy-egy nagyobb darab kövesült fát vevénk észre” - írja 1842-ben a Nógrád megyében Tarnócz helység határában található óriás nagyságú kövesült fáról és azt környező könemekről földismereti tekintetben címmel megjelent tanulmányában.13 A ma már világhírű megkövesedett ősfenyő egy darabját losonci házában helyezte el, gyarapítva azt a kincsesbányát, amelyről a kortárs Jeszenszky Danó (1824-1906) így írt: ,glz egyes polgá­ rok szép könyvtárain s gyűjteményein kívül különösen megemlítendő, is­ mert hazánkfia, Kubinyi Ferencznek nagybecsű és nevezetes pénz- régiségásvány- és fegyvergyűjteménye. ”14 Ugyancsak Kubinyi Ferenc volt az, aki a Karancs és Medves vidékét be­ járva elsőként írta le a Salgó és Somoskő különleges bazaltképződményeit.15 A híres losonci gyűjtemény „régiségei” saját gyűjtésből származtak, hiszen Kubinyi Ferenc a régészetet is művelte, számos nógrádi, kő- és bronzkori lelőhely - Dolány, Lapujtő, Kisterenye, Madácsi, Piliny, Varsány - első ismertetését és leletmentését köszönheti neki az archeológia. Leleteinek zöme a Magyar Nemzeti Múzeumot gazdagította. A legismer­ tebb a kisterenyei Hársas-hegyről származó aranykincs a helyiektől való vásárlás és az ott 1833-ban végzett ásatás eredménye volt.16 A reformkori tudományos élet fórumaként 1840-től rendszeressé váltak - Kubinyi Ferenc közreműködésével is - a Magyar Orvosok és Természet­ vizsgálók Vándorgyűlései. 1847-ben Zipser András, a Kubinyi fiúk volt ta­ nára indítványozta egy földtani-bányászati egyesület alakítását. Erre 1848. január 3-án Videfalván került sor. A Kubinyi fivérek és tudós barátaik által kidolgozott program elfogadásával megszületett a világ 3. geológus társasá­ ga (London 1807, Párizs 1830 után) a Magyarhoni Földtani Társulat, amely a forradalom és szabadságharc miatt csak két év múlva kezdte meg máig tar­ tó működését. Az alapítás emlékét 1994 óta magyar-szlovák nyelvű emlék­ tábla őrzi a videfalvi, egykori Kubinyi-kastély falán.17 61 �Örök Madách Amikor elhangzik, hogy „Talpra magyar, hí a haza”, Kubinyi Ferenc a tudományos tevékenységet közéletivel váltja fel. 1848. március 11-én Csesztvén Madách Imre és 12 nógrádi nemes (Beke Gábor, Fráter Pál, Fajnor János, Majthényi Pál, Tímár Sándor, Veres Pál, Komáromy Imre, Paczolay Nárcisz, Plachy Ferenc, Frideczky Lajos, Plachy Tamás, Huszár Istvány) levelet ír Kubinyi Ferencnek arra hivatkozva, hogy most „egyesü­ lésre hívnak a haza jelen viszonyai minden hazafit.” „Szilárd férfiúi jelle­ mére” apellálva közlik vele, hogy hozzá kívánnak járulni ahhoz, hogy a megürült követi posztra őt válasszák meg,18 ami a március 28-i megyei közgyűlésen meg is történik. Július 5-én a népképviseleti országgyűlésen már jelen van Kubinyi Ferenc, de részt vesz a megye életében is. A májusi megyei közgyűlésen, ahol kihirdetik a márciusi törvényeket, leteszi az es­ küt Ráday Gedeon, az új főispán. Székfoglaló beszédére a vármegye kö­ zönsége nevében Kubinyi Ferenc válaszol. A losonci járásban hadfogadó biztosként is tevékenykedik, adományokat gyűjt a haza javára. A népkép­ viseleti országgyűlés pesti időszakában egyértelműen Kossuth híve, a deb­ receni ülésszakon viszont már a mérsékelt Béke párthoz csatlakozik. Kép­ viselői tisztségéhez mindvégig hű marad, 1849. július 25-én még oh van a szegedi országgyűlésen.19 Kubinyi Ferenc hadfogadó biztos, országgyűlési képviselő és Madách Imre megyei főbiztos, Nógrád megye teljhatalmú választmányának tagja feltehetően találkoztak az 1848/49-es évek forgatagában, de ennek írásos nyoma nincs. Életútjaik legközelebbi metszéspontja az 1861-es országgyű­ lés lesz. 1849. augusztus 9-én Losonc a szabadságharc mártírvárosa lett, miután Grabbe orosz altábornagy katonái kirabolták, feldúlták és felégették. Kubi­ nyi szerint háza módszeres, az inkvizíció máglyáit idéző pusztítását a jelen­ lévő osztrák császári biztos irányította, aki a képeket, bútorokat összevagdaltatta, leöntette szurokkal és puskaporral, úgy gyújtatta fel.20 A Kubinyi-ház felbecsülhetetlen értékeiből csak töredékesen maradt meg néhány darab.21 A szabadságharc bukása után Kubinyi Ferencet - ahogy Madách Imrét is - bebörtönözték. A népképviseleti országgyűlés tagjaként előbb halálra, majd 9 év várfogságra ítélték, de Haynau menesztése után, 1850-ben elen­ gedték büntetését. Az 1850-es években mint megfigyelt személy nem poli­ tizált, elsősorban tudományos munkásságot folytatott. 1853-54-ben az ál­ tala Vahot Imrével együtt szerkesztett Magyarország és Erdély képekben című kiadvány köteteiben publikálta írásait. A Magyar Tudományos Aka­ démia 1858-ban tiszteletbeli tagjává választotta Kubinyi Ferencet, aki a matematikai-természettudományi bizottság elnöki tisztét töltötte be. Az MTA Értesítőiben számos tanulmánya jelent meg: A Tisza medre, mint az ősemlősök sírkertje, föld- és őslénytani tekintetben - Pest, 1855.; Őslény­ tani adatok Magyarországról - Pest, 1856.; A teve és a ló - állat- és ős­ lénytanra s a magyarok keletről eljövetelére vonatkozólag - Pest, 1859. A reményekkel kecsegtető 1861-es országgyűlésen Losonc képviselője­ ként a Határozati Párthoz csatlakozva ismét tevőlegesen van jelen, Madách 62 �Örök Madách Imrével együtt az alkotmányosság felújítása és a függetlenség mellett száll síkra. Nem rajtuk múlott, hogy az országgyűlés eredménytelenül feloszlattatott. Kubinyi Ferenc Országgyűlési beszéde, ahogy Madáché is nyomtatás­ ban megjelent (Pest, 1861). 1865-ben még egyszer elfogadta losonci, losonctugári hívei jelölését, de nem ő lett a járás képviselője. A választást Czebrián gróf nyerte meg, Steller Antal ügyvéd (Petőfi losonci vendéglátó­ ja) szerint „lélekvásárlás, etetés, itatás” eredményeképpen. Kubinyinak nem annyira a bukás ténye, mint inkább régi elvbarátainak ezzel kapcsolatos ma­ gatartása fájt. Végérvényesen felhagyott a politikával, sőt akadémiai tisztsé­ geiről is lemondott.22 Kubinyi Ferenc „mint író és tudós is számos értékes művel gyarapította az irodalmat, különösen a cosmographia, archeológia és műtörténelem köréből, s mikor már élete 67-ik évét is betöltötte, egészen saját költségén egy kirándulást rendezett Ipolyi Arnolddal és Henszlmann Imrével Konstantinápolyba, az ott gyanított Korvinák kutatása és eshetőleges megszer­ zése végett.”23 A három tudós 1862-ben meg is találta Mátyás király könyvtárának néhány darabját. Ezek utóbb I. Ferenc József király közvetí­ tésével az MTA könyvtárába kerültek. Ugyancsak 1862-ben került sor a bevezetőben említett alsósztregovai látogatásra, Kubinyi Ferenc és Madách Imre utolsó találkozására. A Gom­ bostű című lap a Pesti Naplóra hivatkozva hírül adta, hogy „Kubinyi Fe­ renc és Rómer Flóris tudós hazánkfiai ... nem sokára körútra indulandnak, Nógrádvármegye valamennyi régi várának, várromjainak és várhe­ lyeinek a helyszínéni régészeti és hadépítészeti szempontból való fölvételé­ re s térrajzainak egybegyűjtésére. ”24 A Magyar Tudományos Akadémia Archeológiái Bizottsága célul tűzte ki a Magyarországon fellelhető levéltárak, régiségek, történeti értékű épü­ letek felmérését, amivel Kubinyi Ferencet és Rómer Flóris (1815-1889) bencés paptanárt, történész-régészt bízta meg. A két tudós és Bergh Károly építész 1862 augusztusában Nógrád megye műemlékekben gazdag tájait látogatta meg, hogy az ottani nevezetes épületeket felmérjék és lerajzolják. Ennek az útnak egyik állomása Alsósztregova volt. Madách Imre, nem sokkal Arany János látogatása után, örömmel fogadta az újabb vendége­ ket. A látogatók megtekintették a kastélykertet, az evangélikus templomot, majd a régi, erődszerű Madách-kastélyt, amit a törökök elpusztítottak, de Madách Imre nagyapja, Sándor újjáépíttette. Kubinyiék látogatása idején magtárként és gazdatiszti lakásul szolgált. Romért különösen érdekelte a számos érdekes régi okmányt rejtő, szépen rendezett, lajstromozott, rend­ ben tartott családi levéltár. „Több napi itt mulatás után vidáman s elégül­ ten hagytuk el e vendégszerető, kedves tanyát. Madách Imre elkísért ben­ nünket a szomszéd Gácsig. Ki hitte volna akkor, hogy e fennkölt lelkű, s még alig 40 éves férfiúnak, az „Ember tragédiája” költőjének, itt utólszor szorítom baráti jobbját! ” - emlékezett utóbb Rómer Flóris.25 A látogatás emlékére Madách Imre egy 1493-ban német nyelvterületen megjelent ősnyomtatványt (Hilarius: Hymni. Expositio hymnorum cum com63 �Örök Madách mentő) adományozott az MTA könyvtárának. A nyomtatvány előlapjára sa­ játkezű ajánlást írt: „A Magyar Tud. Akadémiának ajánlja Madách Imre. A. Sztregován, 1862. augusztus 23. E nap kedves emlékéül, midőn Kubinyi Fe­ renc és Rómer Flóris barátimat magamnál tisztelhetni szerencsém volt. ”26 Rómer Flóris néhány héttel Madách Imre gyászjelentésének kézhezvétele után megírta emlékeit az írónál tett látogatásról. Az Emlékezés Madách Im­ rére a Vasárnapi Újság 1864. december 10-i számában jelent meg. A szellemiekben és jellembeliekben gazdag Kubinyi Ferenc szegé­ nyen, magányosan élte utolsó éveit. Felesége, Gyürky Franciska „37 évig tartott boldog házasságuk után, huzamos súlyos betegség következtében 1858. dec. 24-én életének 53-ik évében ” halt meg.27 1874. március 28-án Kubinyi Béla pénzügyminiszteri fogalmazó-segéd jelentette „forrón szeretett nagybátyjának”, „Felsőkubini és Nagyolaszi Kubinyi Ferenc, volt országgyűlési képviselő úrnak, a magyar földtani tár­ sulat élethossziglani elnökének, a magyar tudományos académia tisztelet­ beli tagjának, több bel- és külföldi tudományos társulat tagjának stb. f. hó 28-án éjjel 1 órakor, rövid szenvedés után történt gyászos kimultát. ” A gyászházban, a budapesti Széna téri takarékpénztár épületében evangéli­ kus szertartás szerint történt beszentelés után a halottat a Kerepesi út mel­ letti temetőben helyezték örök nyugalomra.28 A Magyarhoni Földtani Társulat 1874. évi taggyűlésén egyszerre emlé­ keztek meg a két Kubinyi testvérről: .A lig kisértük Kubinyi Ágostont sírjá­ ba (1873, B. I.), a kérlelhetetlen végzet a boldogult testvér-bátyját is elszó­ lttá körünkből az érdemekben és hazafiul erényekben oly gazdag Kubinyi Ferencet. A múlt században születvén, a régi gárda minden szép és nemes erényeivel bírt, de azokat képes is volt a jelen kor szellemével és irányesz­ méivel mindenkor összekötni s kiegyeztetni. 79 évet számlálván lélekben ő mindig fiatal maradt, s úgyszólván lábán találta a halál, mert beteg nem volt, s halála előtt néhány nappal rendezett egy kiállítást a cholera-árvák és özvegyek javára, s bizonyosan sokan emlékeznek még közülünk reá, a mint —a Vasárnapi Újság szavaival élve —tárgyait magyarázta veres nad­ rágban, sarkantyús kordoványban, széles ősi pallossal oldalán, és sastol­ las kalpagban azon eredeti csillogó szemű aggastyán, ki úgy tűnt fel, mint­ ha nem is a múlt század végéről, de annak elejéről származnék, s Rákóczy kurucai közt nevelkedett volna fel. Rajongó lelkesedéssel csüggött ő az al­ kotmányos szabadságon, s ritka érzékkel a tudományokon és művészete­ ken. Azért életét volt kész feláldozni minden pillanatban, emezekért vagyo­ nát áldozta fel. O hazánk azon kevés —valóban nemes embere volt, ki az anyagi érdekek hajhászatába merült hitvány kornak mindkét irányban ne­ mes példát mert kijelölni. ”29 Losonc város tanácsa 1887-ben a „Belpiacot” a jeles fivérek emlékére Kubinyi térnek nevezte el. A történelmi városközpont a református és ka­ tolikus templommal, a Vigadóval, 1910 után a Kossuth-szoborral számos képeslapon volt látható. 1950-től Gottwald térnek hívták, csak az 1989-es 64 �Örök Madách rendszerváltás után kapta vissza eredeti nevét, sőt a Kubinyi család címere felkerült a felújított Vigadó homlokzatára is. Kubinyi Ferenc több tulajdonost megélt, többször átépített házán viszont semmi sem őrzi a hajdani lakók és neves vendégeik emlékét, még csak mű­ emléki védettséget sem élvez a losonci főutca legnagyobb múltú épülete... J egyzetek 1 Vasárnapi Újság 1864. december 10. 2 Mocsáry Antal 1826. Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmértetése. Pesten. 3Dr. Zipser Keresztély András életrajza Kubinyi Ferenctől. 1866. Pest. 4 Horváth István-Kovács Anna-Praznovszky Mihály 1989. Reformgondolkodás Ma­ gyarországon a XIX. században. Salgótaiján; A Magyarhoni Földtani Társulat 1874 évi taggyűlésén elhangzott méltatás (a továbbiakban: Méltatás 1874) 5 Borovszky Samu 1911. (szerk.) Magyarország Városai és Vármegyéi: Nógrád várme­ gye. Bp. 6 Horváth-Kovács-Praznovszky i. m. 7 Méltatás 1874 sLosonczi reminiscentiák 1843. Losoncz és Vidéke, 1890. IX-X. 9 Praznovszky Mihály 1984. Madách és Nógrád a reformkorban. Salgótaiján. 10Praznovszky i. m. 11 Andor Csaba 2000. A siker éve: 1861 - Madách élete. Bp. 12Harsányi Zsolt 1932. Ember küzdj... II. Bp. 13 Vahot Imre és Kubinyi Ferenc (szerk.) 1853-1854. Magyarország és Erdély képekben. Pest. 14 Jeszenői Danó 1851. Losoncz története. In: Vahot Imre (szerk.) Losonczi Phönix. Történeti és szépirodalmi emlékkönyv I. Pest. 15 Vahot és Kubinyi i. m. 16 Szomszéd András 2002. Zagyva mentén egybekelvén. Bátonyterenye. 17 Kováts Gyula (szerkesztő) 1852. Első jelentés a Magyarhoni Földtani Társulatról. Pesten. 18Radó György-Andor Csaba 2006. Madách Imre életrajzi krónika. Bp. 19Praznovszky i. m. 20 Katona Tamás történész előadása Losoncon 1987-ben. 21 Zipser-életrajz i. m. 22Praznovszky i. m. 23 Méltatás 1874. 24 Gombostű. 1862. augusztus 9. 25Rómer Flóris: Emlékezés Madách Imrére. In: Vasárnapi Újság, 1864. december 10. 26 http://madach.mtak.hu/hu02htm 27Kubinyi Ferencné Gyürky Franciska gyászjelentése. Pest, 1858. 28 Kubinyi Ferenc gyászjelentése. Pest, 1874. 29 Méltatás 1874. 65 �Örök Madách G y u k it s G y ö r g y Társadalmi osztályok A z e m b e r tr a g é d iá ja londoni színében „Hadd lássam, mért küzdők, mit szenvedek. ” (540) Ádám színről színre erre a kérdésre keresi a választ. A tizenegyedik, londoni ezek közül csak egy, de mégis az egyik legfontosabb, mivel Ma­ dách saját korát, a XIX. század közepét jeleníti meg benne. Felvetődik a kérdés, miért éppen Londont választja? Á válasz egyszerű: mert ebben a színben a kapitalizmust ábrázolja, Anglia pedig a kapitalizmus hazája, to­ vábbá London - a több mint hárommilliós metropolisz1 a világ legna­ gyobb városa, és egyben a piacgazdaság fellegvára. Marx is Londonban írja az 1867-ben megjelenő fő művét, a Tőkét, melyben a tőkés- és a munkásosztály viszonyát vizsgálja. A XIX. századi gondolkodók közül ő az egyik, aki mind a mai napig nagy hatással bír a társadalomtudományokra a kapitalista társadalom mibenlétét feltáró diag­ nózisának révén. Marx osztályelméletét ezért választjuk a Tragédia elem­ zésében kiindulási pontul. Ennek a továbbiak szempontjából leglényege­ sebb eleme, hogy a tőkés- és a munkásosztály közötti egyenlőtlenségek a tőkekoncentrációs folyamat által időben előre haladva egyre nőnek, ami végül társadalmi robbanáshoz vezet. Nem véletlen, hogy a londoni színben a Tower egyik tornyából a piac forgatagába munkásruhában száll alá Ádám és Lucifer. Egyáltalán, miért ereszkednek le? „ÁDÁM ... Hogy tudjuk, mit érez: Le kell szállnunk a nép nagy rétegéhez. ” (2660) A szabadversenyes kapitalizmust Ádám és Lucifer - szociológiai kife­ jezéssel élve - résztvevő megfigyelőként szeretné megismeri, a társadalmi hierarchia alján lévő munkás horizontjából, hiszen mint a fenti idézetből látható, csak így „tud(ha.t)juk meg, mit érez ”. Milyen tapasztalatokat szereznek munkásgúnyába bújva? Az ember tragédiájának „érintetlen”, 1996-ban megjelent változatából származnak az idézetek. A szöveg számozott soraira utalnak a zárójelben lévő számok. 66 �Örök Madách „A BÁBJÁTÉKOS (Ádám vállára ütve.) M it foglaljátok ezt a jó helyet, Te jómadár. Csak az mulattat ingyen, Ki életúnt, s felkötteti magát. (2700) „A KORCSMÁROS El hát padomról, semmiháziak. Azt vélitek tán a ’pénzt, hogy lopom, Vagy gyermekem s nőm koldulásra term. ” (2745) „ÉVA M i szemtelenség. ANYA El tolakodó! Tán azt hiszi, olyan e leány, Kinek akárki mondhat szépeket! —” (2855) „ANYA Almodhatik, a mit tetszik magának; De a kinek e lányka báji nyílnak, A z ily gézengúz ember nem lehet. - ” (2860) „ CZIGÁNYASSZONY Nem látom tisztán, éhség vagy kötél. - ”(2870) Ahhoz, hogy egyáltalán Ádám munkásruhában udvarolhasson Évának, Lucifernek cselhez kell folyamodnia: „LUCIFER ... hazugságtól ne félj, Felelj, mint kérdlek, s karjaidba dűl. (2930) (Hangosan, hogy a mögöttük hallgatózó czigányasszony meghallja.) Most látja már, Mylord, mi kellemetlen, Alarcz alatt a nép közé vegyülni, Minduntalan új bántalomra botlunk, Ha sejtené e nép, hogy négy hajónk Még már ma révbe szálland Indiából, Másképp fogadna. ” (2935) így éli meg egy munkás a „minden ember egyenlő”-t. Ez lett hát a IX. színbeli francia forradalom egyenlőség eszméjéből. A kapitalista társada­ lom kialakulását megelőzően a születés, most a gazdagság és a vagyon vá­ lik a tisztelet alapjává. Ha gazdagnak hiszik, még az ördög is vonzó: 67 �Örök Madách „ANYA Nekem még társa sincsen ellenemre, Bár orra kissé horgas, lába görbe ” De ollyan tisztes, éltes férfiú. —” (3005) Ádámmal és Luciferrel azonban van még egy probléma amellett, hogy ágrólszakadt semmirekellőnek néznek ki: nem fogyasztanak, márpedig a kapitalizmusnak ez is egy lényeges attribútuma, noha igazán jelentőséget csak később, a XX. század derekán, az ún. fogyasztói társadalom leírásá­ ban nyer (Baudrillard, 1998). Mint ahogy azt Engelsnek a Munkásosztály helyzete Angliában (1980) című munkájából, ami a Tragédia előtt kö­ rülbelül tizenöt évvel jelent meg, megtudhatjuk, hogy a korabeli munkásosztály milyen nyomorúságos körülmények között élt, tehát ekkor még szó sem lehetett olyan mértékű fogyasztásról, mint az 1970-es években, a fo­ gyasztói társadalom megjelenésekor. A továbbiakban nézzük, Madách hogyan ábrázolja a munkásosztályt a londoni színben. Három munkást formáz, akik típusokat jelenítenek meg. Az első a lá­ zadó: „ELSŐMUNKÁS (Az asztalnál) A gépek, mondom, ördög művei: Szánktól ragadják a kenyeret el. (2730) A dús meg ördög, vérünket kiissza. Most jőne már, hadd küldeném pokolba. Több példa kéne, mint a múltkori. (2735) Vígan pajtás! —mártírul vérzel el. Neved közöttünk fényes név leend. Emelkedjél fel, ők a csúfosak. — (az elítélt elhalad kísérteiével) ” (3055) A második munkástípus az apatikus: „MÁSODIK MUNKÁS Csak az ital maradjon, elfelejtjük. (2730) Bolond beszédek, jöjjön hát az a dús, Én nem teendek véle semmit is, Leültetem csak, lássa, ki az úr. ” (2740) A pillanatnak élő, bánatát italba fojtó alkoholista típusa ez. Ami közös mindkettőben, hogy a fennálló rend illegitim, és csak a nyers erőszakkal tartható fenn. De ez a vélekedés nem légből kapott, hanem ta­ 68 �Örök Madách pasztalati, hiszen a piactér vesztőhellyé alakul, ahol egy munkást akaszta­ nak. De végső soron ebbe a típusba sorolható a harmadik munkás is: „ HARMADIK MUNKÁS M it nyernél véle. Már ma függni fog. Sorsunk meg, mint előbb, csak úgy forog. (2735) Ne félj, ne félj, meg lészsz boszúlva egykor. ” (3055) Ezekkel a szavakkal Madách az 1810-es évek eleji angliai luddizmusra, a technofób géprombolásra utal.2 Ez a korakapitalizmus osztályharcának megnyilvánulási formája, melynek még nincsenek távolabbi politikai céljai - minden bizonnyal ezért is játszódik a munkások első jelenete kocsmában. A kocsmáros szavai jól kifejezik a munkásosztály jövőtlenségét, melynek ő egyébként anyagi haszonélvezője: „KORCSMÁROS (Vendégei közt) Urak vígan, a tegnap elveszett, A holnapot nem érjük el soha. ” (1725) A társadalmi hierarchia legalján vannak a koldusok: „ELSŐ KOLDÚS E hely sajátom. Itt van engedélyem. MÁSODIK KOLDÚS Könyörülj rajtam, másként meghalok. M ár két hete, hogy nem dolgozhatom. ELSŐ KOLDÚS Igaz koldus sem vagy hát e szerint. Kontár sehonnai, rendőrt hívok. (A második koldus elsompolyog. Az első helyet foglal) ” (2760) A koldusok között életre-halálra szóló küzdelem zajlik, ez a felsőbb társadalmi csoportokba tartozók számára általában kevésbé érthető, mond­ ván legalul már nincs miért küzdeni. Ez nem így van, hiszen itt az erőfor­ rások szűkössége folytán az életben maradás a tét. Ezt az életre-halálra fo­ lyó harcot nyomornegyedekben, hajléktalanok között végzett kutatások so­ rán gyakran tapasztaltam. E deklasszálódott csoport erős kontroll alatt áll, a koldusnak elég a rendőrt hívok kiáltás, és elmegy. Most nézzük a társadalmi hierarchia csúcsán lévő tőkésosztály képvi­ selőit, a gyárosokat: „ELSŐ GYÁROS Áruim jóságát kell megvesztegetnem. 69 �Örök Madách MÁSODIK GYÁROS A munkások bérét kell lehúzni. (2910) ELSŐ GYÁROS De hát ki mondja, hogy nősüljenek. Ki mondja, hogy hat gyermekök legyen. (2915) MÁSODIK GYÁROS Erősebben kell hát befogni őket, Dolgozzanakfél-éjjel gyárainkban, Elég pihenni a másik fele, Kinek álmodni úgy sem czélszerü. ” (2920) A fenti idézetek a klasszikus angol közgazdaságtan megteremtőjének, Ricardonak,3 a XVIII-XIX. század fordulóján Angliában élt sikeres üzlet­ embernek az elképzelését tükrözik. Véleménye szerint a munkabérnek csak a minimális létfenntartást kell biztosítania. Párbeszédüket hallva Ádám csak ennyit mond: „ÁDÁM El vélek. - Miért is hagytad látnom őket - ” (2925) Ádám azonban nem csupán a tőkésekkel - mint társadalmi osztállyal hanem a liberális kapitalizmussal szemben is éles kritikát fogalmaz meg: „ÁDÁM Mi verseny ez, hol egyik kardosán All a mezetlen ellennek szemében. Mi függetlenség, száz hol éhezik Ha az egyes jármába nem hajol Kutyáknak harcza ez egy koncz felett. ” (3105) A fenti sorokban megfogalmazott kritika a liberális kapitalizmus lénye­ gét kérdőjelezi meg: nem létezik szabad verseny, nincs egyenlőség a pia­ con, a tőkével szemben nincs esély. De nincs szabadság sem, a nyomorgó kizsákmányoltak nem szabadok, hanem rabszolgák, amit Lucifer ki is mond a szín elején: „LUCIFER Egyiptomban sem hallott volna fe l Ilyen magasra a rabok nyögése, ” (2610) Ádám társadalomkritikájának harmadik eleme, hogy az eredendő bűn magukban a társadalmi viszonyokban rejlik: 70 �Örök Madách „ÁDÁM Velőt fagyasztó látvány mit kísértsz? Ki mondja itt meg, melyik bünösebb, Avagy csupán a társaság - ? Hol ez rothad, - buján tenyészik a bűn. ” (3060) A fentieket Lovelnek, a gyárosnak a történetével illusztrálja Madách akinek neve minden bizonnyal egy késő középkori angol balladai személy­ re utal, aki szerelme halála miatti gyászba halt bele.4 Történetét Lucifer mondja el: „LUCIFER Lovel gyárában dolgozott soká. De az ón méreg, s azt szivá örökké, Aztán több hétre a ’ kórházba jött. Kedves neénél a szükség beszólt, Lovel fia ifjú volt és jószívű, Meglelték egymást, és mindent feledtek. - (3040) A férj kigyógyult s a nőt nem leié, Helye betölt, s munkát hiába kért, Fellázadt keble, fenyegetni mert, Lovel fia pofonnal válaszolt. Az átkozottnak kés akadt kezébe — Most itt viszik - a vén Lovel megőrült. —(3050) Lucifer szavaiból az derül ki, hogy valójában a (tőkés) társadalom tehet mindenről. A munkás és a tőkés egyformán áldozat: a lázadó munkást felakasztják, a gyártulajdonos apa megőrül fia elvesztése miatt. A morális szempontok már a közgazdaságtan Ádámjának, a XVIII. század második felében élt Ádám Smithnek a gondolataiban is fontos szerepet játszanak a piacgazdaság természetét illetően,5 de Madách kritikája messze túlmutat saját korán. Végül arra a kérdésre keressük a választ, hogy a londoni színben, a párbeszédekből álló képek kaleidoszkópjából kirajzolódó társadalomkép és társadalomkritika vajon mennyire helytálló, és a Tragédia 1861-es meg­ jelenése óta eltelt több mint százötven év után van-e még egyáltalán aktua­ litása? Azt kell válaszolnunk, hogy nagyon is. Madách nem ismerte Marx írásait, ráadásul Marx főművének, a Tőkének az első kötete csak jó hat év­ vel, 1867-ben jelent meg a Tragédia születése után. Mégis az osztályharc, a tőkekoncentráció, a kizsákmányolás, a kapitalizmus elnyomó jellege, mely Marx írásainak lényegi attribútumai, költészetté átlényegült formá­ ban a londoni színben is benne vannak. A munkásosztály politikai súlya pedig csak a XIX. század második felétől kezd meghatványozódni, hogy a század végére megkerülhetetlen politikai tényezővé váljon. Madách jó ér­ 71 �Örök Madách zékkel tapint rá erre az egyre jelentősebbé váló társadalmi csoportra. Rá­ adásul szinte napi aktualitást ad a Tragédiának Piketty 2013-ban megjelent műve, a Tőke a XXI. században, melyben a szerző növekvő társadalmi egyenlőtlenségeket diagnosztizál, és a vagyonnak a társadalmi egyen­ lőtlenségek újratermelésében meghatározó szerepet tulajdonít. A fejlett nyugat-európai országokban és az USA-ban a napjaink vagyoni egyenlőt­ lenségei a 1870-es évek nagyságrendjét közelítik meg, ami lényegében Tragédia-korabeli állapotokat idézi. Piketty felhívja a figyelmet arra is, hogy e leggazdagabb réteg szinte egyáltalán nem fizet adót, ami a nyugati világ fejlett szociális ellátórendszerének fenntarthatósága szempontjából kritikus, és a XIX. századi mélyszegénység rémképét vetíti előre a gazdag országokban is, a harmadik világ országaiban pedig a munkabért most is ricardói elvek alapján állapítják meg, melynek lényege: embertelen körül­ mények között végzett, megfeszített munka egy marok rizsért. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy ez a társadalomkritika, ami a Tragédiában megfogalmazódik Madách tollából, nem Londonban, és nem is személyes londoni élmények alapján íródik, hanem Magyarországon, ahol ebben az időben a kapitalizmus éppen csak kialakulóban volt. Pontosabban Alsósztregován, ami rámutat Madách nagyfokú társadalmi érzékenységére, „szociológusi” vénájára, hiszen innen az isten háta mögötti aprócska faluból tökéletes diagnózist állít fel a kapitalizmusról. Iro d a lo m Baudrillard, Jean 1998. The Consumer Society—Myths andStructures. Sage, London. Engels, Friedrich 1980. A munkásosztály helyzete Angliában. Magyar Helikon, Budapest. Hobsbawm, Erik 2004. A birodalmak kora. Pannonica Kiadó, Budapest. Piketty, Thomas 2015. A tőke a 21. században. Kossuth, Budapest. Jegyzetek 1 https://www.oldbaileyonline.org/static/Population-history-of-london.jsp#al815-1860 2 https://en.wikipedia.org/wiki/Luddite 3 http://www.britannica.com/biography/David-Ricardo 4 https://en.wikipedia.org/wiki/Lord_Lovel 5 http://www.britannica.com/biography/Adam-Smith 72 �Örök Madách G r é c z i -Z s o l d o s E n ik ő Interjú Grosschmid Péterrel 1850. július 14-én Madách Imréné Majthényi Anna osztályegyezséget kötött gyermekeivel, s ennek értelmében az ősi Madách-birtokot, Alsósztregovát a legidősebb fiú, Madách Imre örökölte, az anyai birtokrészt, Csesztvét Ma­ dách Károly kapta örökségül házasságkötése után. Grosschmid Péter Ma­ dách Imre testvérbátyjának, Madách Károlynak az ükunokája. Hogy is néz ki a Madách család genealógiája Madách Károlytói kezdve? Madách Károly Csemyus Emmával kötött házasságából 7 gyermek származott, közülük az 1858-ban harmadikként született fiú, Madách Pál örökölte Csesztvét. Az ő felesége volt báró Buttler Matild. Legidősebb gyermekük, Madách Alice lett az én nagymamám, aki 1907-ben ment fele­ ségül márai Grosschmid Károlyhoz, a kassai id. Grosschmid Károly fiá­ hoz. Ő testvére volt annak a Grosschmid Gézának, aki többek között Má­ rai Sándor és Radványi Géza édesapja volt. Milyen gyermekkori emlékek kötik Csesztvéhez? Körülbelül négy- vagy ötéves koromban kerültem először Csesztvére, és attól kezdve nagykamasz koromig kevés kivétellel ott töltöttem a nyári - és sokszor a téli - vakációimat. Nagymamám kifejezetten bátorított, hogy barátkozzam a helyi gyerekekkel. Abban az időben a most múzeum­ ként működő épületben nagymamámon és idős édesanyján kívül még há­ rom család lakott, közülük az egyiknek volt egy velem egykorú kisfia, aki­ vel hosszú időre szóló barátságot kötöttünk. Eleinte furcsállottam a helyi táj szólást és a tájnyelvi fordulatokat, de hamarosan megszoktam, és meg is tanultam az ottani beszédet. A ház melletti gazdasági udvarban még álltak az egykori istállók, a kocsiszín és a kamra, ezt színesítették a házban lakók állatainak óljai, a kis veteményeskertek. Nagymamának - aki akkoriban az államosítás után megmaradt néhány hold földjével kuláknak számított volt két lova is, amelyeket a földekkel együtt egy közelben lakó család gondozott a termés feléért. Az egyik istállóépület végében kovácsműhely volt, ott ácsorogtam naphosszat, figyelve, hogy alakul a kovács kalapácsa alatt a vörösen izzó vasdarab csavarrá, kampóvá, kocsi, szekér valamilyen alkatrészévé. A fa­ luban élő öreg bognármester a kertjében levő kis műhelyben faragta a sze­ kér többi alkatrészét, és végül a kovácsműhely előtti tágas udvarban rakták össze működő-guruló alkalmatossággá. 73 �Örök Madách Megismertem az állatokat, a velük való bánásmódot, megtanultam ka­ szálni, lovas kocsit hajtani, lovat be- és kifogni és együtt őriztem libát a tarlón a parasztgyerekekkel. Nagymamát, a volt földesurat szerették, tisztelték a faluban, még a Rá­ kosi-korszakban is kijárt neki a nagyságos asszony megszólítás. Amikor ma ellátogat Csesztvére, hogy tekint arra a házra, amely Önnek a nagyszülőknél töltött emlékeket idézi, most pedig egy múzeumba lép be, amely már nem a család tulajdona? Régóta múzeumként látom a házat. Már az 1963-64-es átalakítás is so­ kat változtatott a korábbi állapoton, aztán Nagymama halála után végképp átalakult minden. Egy ideig kölcsönkértük néha a kialakított vendéglak­ részt, és a gyerekeimmel, barátainkkal sok szép napot, hetet töltöttünk ott. Később megvásároltam a termelőszövetkezettől az egykori gazdasági ud­ vart, ahol addigra az épületek nagy részét lebontották, és a kocsiszín végé­ ben a kocsis számára korábban kialakított kis lakásban nyaraltunk jó pár évig. A ház már akkor megérett a bontásra, aztán néhány évvel ezelőtt a hirtelen hullott nagy hó alatt beroskadt a teteje, és akkor le is bontattuk. Most a gyerekeimé a telek, talán egyszer építenek rá valamit. Hogy nézett ki gyermekkorában a ház, a kert? A ház magán viselte a háború és később a gazdátlanság nyomait. Mivel az épületet államosították, a benne lakóknak nem volt érdeke a karbantar­ tás, a termelőszövetkezet megalakulása után a középső legnagyobb szobát ideiglenes magtárnak használták - miközben az egykori uradalmi magtárat kultúrházzá és mozivá alakították. A ház körül az ott lakó családok ólakat építettek, a kertben baromfi szaladgált, disznóólak szaga terítette be a kör­ nyéket. A hosszú - akkor még nyitott - verandán pelenkák és ruhák szá­ radtak, a falakon még láthatók voltak az átvonuló szovjet hadsereg által hagyott feliratok. A parkerdő útjait eleinte Nagymama tartotta rendben, később a múze­ um kialakításával egyidőben az egykori parádés kocsis, Gúth Sándor és családja, akik szerény fizetést kaptak ezért a megyei természetvédelmi hi­ vataltól. A kert füvét teheneik számára kaszálták, a gyümölcsöt összegyűj­ tötték, a gyümölcsfákat is gondozták. A ház körüli területet 1964-ben ala­ kították olyan parkká, aminek a maradványai ma is láthatók. A ház mögött álló akkor még két óriás fenyőfa mögött nyesegetett, alakított puszpángsövény fogott közre egy sétautat, a frissen telepített rózsák színes foltokkal tették változatossá a mindig rövidre kaszált gyepet. Aztán valamikor a 70es években a hivatal úgy döntött, hogy nem fizet tovább a kert gondozásá­ ért, attól kezdve egy ideig még lendületből, kvázi társadalmi munkában az összegyűjtött széna ellenértékeként - rendben tartották. Később - az ak­ kori múzeumi gondnokkal kialakuló vita folyományaként - teljesen fel­ hagytak vele. Azóta a kert egy-egy központi felbuzdulás nyomán néha több kárt, mint hasznot okozó takarítást leszámítva, pusztul. Néhány évvel ezelőtt a falu vehette kezelésébe mind a múzeumot, mind a kertet, de meg­ 74 �Örök Madách felelő erőforrások híján legfeljebb a jelenlegi állapot fenntartására van mód. Új fejlemény, hogy néhány tájépítész egyetemi hallgató a polgármes­ terrel egyeztetve terveket készít a park rehabilitációjára. Ha lesz erre pá­ lyázati forrás, akkor reményeink szerint az 1850-es években kialakított park visszanyeri régi szépségéi. Madách Alice Őrizték a családtagok, köztük nagymamája, Madách Alice a költő emlékét? Tisztában voltak a családtagok Madách Imre müveinek irodalmi értékével? A költő emlékét a család tiszteletben tartotta és őrizte. Hadd utaljak itt Márai Sándor egy mondatára, amit Nagymamáról írt az Egy polgár vallo­ másai című könyvében: „[nagybátyám] finom és csendes nógrádmegyei lányt vett el, a legnagyobb magyar klasszikus drámaíró leszármazottját, s gyennekkoromban több nyarat töltöttem az irodalomtörténeti hírű nógrádi kastélyban és a parkban, ahol az ős, e nyughatatlan lelkű, s férfikora alko­ nyán fé l őrült magyar zseni drámai költeményének sorait skandálta. Ez az ((irodalmi rokonság» valamilyen olympusi dicsfénnyel övezte szememben nagybátyámat. ” 75 �Örök Madách Nagymamám unokatestvére, Balogh Károly, aki Madách Imre másik testvérének, Madách Máriának volt az unokája, könyvet írt Madách Imre, az ember és a költő címmel, amelyet a Madách-kutatók a mai napig forgatnak. 1964-ben, a múzeum megnyitása után Nagymama lett a múzeum gondno­ ka, tárlatvezetője. A múzeum akkori első kiállításán a tárlókban elhelyezett tárgyak jó része származott a család által megőrzött iratok, könyvek közül. Nagymama mindent jó szívvel és ingyen adott át a kiállítást szervezőknek. A múzeumnak nem volt nyitvatartási ideje, ha látogatók érkeztek, Nagymama bármikor kinyitotta a termeket, és kalauzolta az érdeklődőket. Alice néni fogalom lett a Madách emlékét kereső látogatók között. Én is viszonylag korán megismerkedtem a madáchi életmű egy részé­ vel, és antikváriumokat látogatva kialakítottam a saját kis gyűjteményemet Az ember tragédiája különböző kiadásaiból. Gimnazista koromban a nyári szünetekben sokszor én vállaltam a tárlatvezető szerepét. Annak kapcsán, hogy hogyan viszonyuljak a híres ősökhöz és rokonokhoz, kaptam apám­ tól egy hasznos régi tanácsot: „Aki az őseivel dicsekszik, olyan, mint a krumpli. Ami értékes belőle, a föld alatt van.” A híres rokonsághoz való viszonyt a családban a noblesse obiige elve határozta meg. Minden családban maradnak fönn anekdoták, amelyeket nemzedékről nem­ zedékre átadnak. Ismer ilyen történeteket a Madách családról? A Madách Imrével kapcsolatos történetek összekeverednek az iroda­ lomtörténet és a költő életét kutatók által publikált eseményekkel - szóval nehezen választható külön a családi hagyomány és pletyka a közszájon forgó történetektől, anekdotáktól. Az általam még ismert legöregebb fel­ menőm se ismerhette személyesen a korán elhunyt költőt, hiszen déd­ anyám, a 90 évesen elhunyt Buttler Matild születésekor már 6 éve nem élt. Hány Madách-leszármazott él? Mely rokonai kötik a Madách családhoz? Valószínűleg elég sokan vagyunk. A velem körülbelül azonos rokonsá­ gi fokon állók közül is tucatnyit ismerek, és sokunknak gyermekei és uno­ kái is vannak Magyarországon és szerte a világban. Andor Csaba, a Ma­ dách Irodalmi Társaság alapítója erről sokkal többet tudna mondani, mivel részt vett egy részletes családfa összeállításában. Hogy őrzi tovább Ön ezt a szellemi hagyatékot, miként viszonyul a Madách-kultuszhoz? A Madách Irodalmi Társaság alapításakor felkértek, hogy legyek a tár­ saság tiszteletbeli alelnöke. Tudtommal ez a funkció nem szűnt meg, de nem mondhatnám, hogy nagyon aktívan veszek részt a Társaság működé­ sében, viszont nyomon követem azt. Andor Csaba jóvoltából megvan az egyesület által kiadott csaknem minden kiadvány a könyvtáramban. Minden évben részt veszek a balassagyarmati könyvtár által szervezett megemlékezéseken, és megkoszorúzom a költő balassagyarmati szobrát a család nevében. Ugyancsak elhelyezek egy koszorút a csesztvei szobornál az október elején szervezett ünnepség során. 76 �Örök Madách Rendszeresen viszek látogatókat Csesztvére, akiknek büszkén mutoga­ tom az egykori családi hajlékot és a község másik nagy nevezetességét, az 1212-ben épült Árpád-kori templomot. Önnek mi a hivatása, mi a foglalkozása? Eredetileg vegyészként végeztem az ELTE-n, de azóta mindig valahol az informatika, a kémia és a kommunikáció határvidékein dolgoztam. Már egy ideje aktív nyugdíjasként saját kommunikációs ügynökségem kereté­ ben veszek részt konferenciák, sajtóesemények szervezésében. Utolsó „rendes” állásom a helsinki Magyar Nagykövetségen volt, ahol tudomá­ nyos és technológiai attaséként dolgoztam. Mivel tölt] szabadidejét? Kertészkedek, budapesti városi sétákat vezetek, az unokáimmal va­ gyok, utazom, kirándulok... Tudják Önről barátai, munkatársai, hogy rokona annak a költőnek, aki az érettségi tételük volt? Osztálytársaim már a középiskolában tudták, de nem vettem észre, hogy ez bárkiben különösebb tiszteletet ébresztett volna. Azóta is általában tudják, de inkább a Márai-rokonság derül ki, mert az ő könyveit olvasva sokaknak feltűnik az író eredeti neve és az enyém közötti hasonlóság. Gyermekei, unokái miként viszonyulnak ehhez a szellemi örökséghez7 Az unokáim még kicsik, de a gyermekeim természetesen tisztában van­ nak Madách helyével a magyar kultúrában. Sokszor kísér el valamelyikük a Nógrád megyei rendezvényekre, együtt helyezzük el a család koszorúját. Az új Nemzeti Színház megnyitásakor Finnországban dolgoztam, ezért a kapott tiszteletjegyekkel fiam és lányom nézte meg a megnyitó előadást történetesen Az ember tragédiáját. Rigó Tibor fotója a cseszi vei kúriáról 77 �Portré Ta r n ó c zi L á szló Akiknek strázsahely a szülőföld Kedveseim! Nekünk, felvidékieknek strázsahelyünk a szülőföld, mert he­ lyettünk más nem őrzi drága kincseinket: hitünket, anyanyelvűnket, a tartást és az emlékeinket sem. Ezért, kedves unokáim és ma még kis dédunokáim: Ágoston, Illés, Jánoska, Gyurka és mindazok, kik még jöttök, ha majd eléri­ tek azt a kort, amikor már nem a Bogáncsot fogjátok csalogatni, hanem a szívetek csalogat titeket, ne feledjétek, hogy nektek még akkor is kötelessége­ tek van! És amikor majd egy életre szándékoztok társat választani, és azt szeretnétek, hogy a családunk teljes és őszinte szeretettel fogadja be azt, akit a szívetekbe akartok zárni, akkor majd elevenedjen meg az üzenetem. Társat pedig úgy válasszatok, hogy az a kincsek őrzésében segítőtök legyen... ezekkel a szavakkal fordult Somogyim Sörös Márta a családja legifjabbjaihoz, amikor az élete történetének lejegyzésébe fogott, megadva nekik mind­ azt, amit szülők, nagyszülők, dédszülők mind többen elmulasztanak. Márti néni és félje, Somogyi Alfréd bizonyára jól választott társat, hisz lassan a gyémántlakodalmukra készülhetnek. Maholnap ugyanis éppen hatvan éve, hogy a legendás losonci református püspök legkisebb leányát, Mártát elvette a Nagybalogról származó pádári iparos fia. A füleki gimná­ ziumban diáktársak voltak, noha Frédi négy évvel idősebb volt Mártánál. A magyarázat pedig abban keresendő, hogy a háború miatt a fiú nem fe­ jezhette be a Rimaszombaton kezdett alapiskolát, amit csak pár évvel ké­ sőbb egy párkányi osztályban sikerült pótolnia. Az alma materben töltött esztendőket követően mindketten pedagógusnak tanultak, a diplomaszer­ zésük után pedig Ragyolcon helyezkedtek el. A hideg albérlet, az akkori kopott kis iskola az udvarra nyíló tantermeivel, meg a dobkályhával fűtött tanári a magyar-szlovák szakos tanárnőt, Sörös Mártát és a matematika-fi­ zika szakos tanárt, Somogyi Alfrédet mind közelebb hozta egymáshoz. Márta édesanyja és Alfréd szülei áldásként fogadták a frigyet, amely később a füleki gimnázium tanáraivá lett házaspárt egyre terebélyesedő családdá növesztett. Ma már, ha egy-egy nagyobb ünnepen rátekintenek az övéikre, tíz unokán és egyre több dédunokán legeltethetik a szemüket. S annak örülnek, hogy minddel magyarul beszélhetnek. Mert a Bogáncs ku­ tyát a bokrok alatt hajkurászó gyermekek apja-anyja magyar, így ahhoz, hogy megértsék egymást, nem kell idegen nyelvre váltaniuk. 78 �Portré Schneltzer Zuluin fotója a házaspárról Az, hogy mi megmaradtunk annak, aminek az Isten szánt minket, re­ formátus magyaroknak, azt a három gyermekével özvegyen maradt édes­ anyám lelki munkájának köszönhetem - mondja Márti néni. aki csak kis­ gyermekként és leginkább már csak mások emlékeiből ismerhette édesap­ ját. Azt a Sörös Bélát, aki 1905-ben Budapestről gyűjtőfogházi lelkészként került Losoncra, s aki húsz ét t el később felismerte, hogy olyannyira vé­ szesen fogy az akkor már csehszlovák területeken a falvak magyar lakos­ sága es a szószékről egyre kevesebb helyen elhangzó magyar igehirdetés hiánya miatt olvadnak cl a református közössegei, hogy bármiféle anyagi támogatást nélkülözve is teológiai főiskolát alapított Losoncon. A Felvidé­ ken akkor ez volt az egyetlen magyar nyelvű felsőfokú képzés, még kár­ pátaljaiak is tanultak az intézményben. Édesapja hivatása miatt azonban 1945 után Marti néni édesanyja évek­ re egyetlen fillér járadék nélkül maradt. Ketsegbeejtő helyzete ellenére azonban megőrizte nyugalmát, s a nagyobb lányaival együtt éjszakákba nyúlóan varrással, kötessek horgolással kereste meg a taníttatásukra valót, a napi megélhetést pedig az egykori teológushallgatók gondoskodásának köszönhettek. Ugyanis minden hónapban kaptak egy kis élelmiszercsoma­ got valami vidéki református parókiáról. Mindegyik feladója más-más volt, s mindegyik egykori teológushallgató, akik közül az utolsót néhány évvel ezelőtt temették el. 79 �Portré Losoncon a háború után magyarnak lenni nehéz volt. A történelme so­ rán többször is porig égetett, soknemzetiségű városban a gyerekek nem rit­ kán láthattak olyat, hogy valakit kopaszra nyírtak, ha megszólalt magya­ rul. A Sörös család még otthon is csak erősen bezárt ablakok mögött merte megszólaltatni harmóniumukon a zsoltárokat, nemzeti ünnepeinken meg a Himnuszt - idézi fel mindezt Márti néni. Hozzátéve, hogy 48-tól valami érezhetően megváltozott a nagypolitikában, így amikor egy városi ünnepségen, ahol egy salgótaijáni munkásdelegációt fogadtak, a kivezényelt szlovák iskolások az orosz, a cseh, és a szlovák himnusz elhangzását követő­ en az apátfalusi zenekar megszólaltathatta még a magyar Himnuszt is. A kórusban álló Mártika könnyei már a fölvezető dallamnál patakban törtek elő. A piros krepp-papírba csomagolt virágcsokor pedig, amelyet a vendégeknek kellett átnyújtani, a tizenkét éves kislány könnyeivel átitatva került az emlékekből ma is visszaidézhető, a magyar kislányt átölelő, nagy barna szemű salgótaijáni munkásasszonyhoz. A losonci lelkészlakból való kiköltözés, a füleki életbe való belegyökerezés, előbb magánházaknál lakó diákként, színtársulat-alapítóként, majd Pozsonyból visszajáró diákként hosszú évek fájdalmas és örömteli pillana­ tait hozza elő az emlékeikből. Vasárnap délelőttönként kihallatszik az énekszó a füleki reformátusok templomából, a gyülekezet a záróéneket követően a „Mindig velem, Uram” éneklésébe kezd. A református templomokban általában a Himnusz csendül fel ilyenkor, ám a felvidékiek ezt évtizedeken át nem énekelhették. Éppen Márti néni édesapja volt az, aki javasolta, hogy helyette énekeljék a „Mindig velem Uram, mindig velem, / Még ha nem láthat is gyarló sze­ mem. .. ” kezdetű éneket, ami Losoncon és Füleken mára már a reformátu­ sok himnuszává is vált. Az áldásvétel után sorra lépnek ki az emberek a templomból. Márti néni és Frédi bácsi még sokakkal szót vált. Nem sietnek haza. Mindenkit ismernek a gyülekezetben, számon tartják, kinek-kinek a gyermeke, uno­ kája hová-merre tart. Persze, az övéiket is. Kérdést mindegyikről kapnak, különösen arról a fiukról, aki Apácaszakállason teljesít lelkészi szolgálatot, s aki immár a pozsonyi egyházkerület református esperese. Meg Anikó leányuk három délceg fia közül arról a legidősebb unokáról, Istvánról, aki szintén lelkész lett, s Kelet-Szlovákiában, valahol a Bodrogközben, egy nagy lélekszámú gyülekezetben, Kiskövesden szolgál. Van hát miről beszélni. S boldogok azért is, mert ők azok, akik a füleki reformátusság háromszáz éves vágyát beteljesítve templomot építhettek Füleken az ezredfordulón. Történt ugyanis, hogy a szomszédos Gömörben a bellényi református gyülekezet akkorra már gyakorlatilag elnéptelene­ dett. A másfél száz lelkes falu temploma teteje berogyott, omladozó falait már sem az ég, sem a földiek nem tartották meg. Beleegyeztek hát, hogy a bontásra érett rom tégláit a füleki gyülekezetnek átadják. A kilencvenes évek végén két esztendőn keresztül a szerda és a szombat délutánok az ak­ kor már nyugdíjas házaspárnak azzal teltek, hogy sok segítővel - közte 80 �Portré olyanokkal is, akik nem reformátusok, s olykor még szlovákok is besegí­ tettek - egyenként pucolták meg az isten házához valót, abból építkeztek. A Magyar Rádió református félórájában kérve kérték a hazai építészmér­ nököket, hogy adnának-e kész tervet ehhez a nagy munkához, adományként. A jóakarat nem hiányzott, többen is jelentkeztek, ám mindegyik terv na­ gyobb léptékű volt, mint amire itt a gyülekezet erejéből tellett, s mint amire a kis lélekszámú közösségnek szüksége volt. így végül a losonci Tömöl épí­ tész úr tervei alapján építették föl 2002-re a szép kis templomukat. Amikor a protestáns gyülekezeteket segítő Gusztáv Adolf Alapítvány képviselői ellá­ togattak Fülekre, nem akartak hinni a szemüknek, hogy még ma is létezhet ilyen, hogy bontott téglából új templomot emeljenek valahol. Egy malteros, pucolatlan téglát el is vittek magukkal, emlékül. A templom padsoraiban Márti néni és Frédi bácsi mindig örül, ha nem csak hozzájuk hasonló öregeket, hanem fiatalokat is lát. Azt mondják, ne­ kik szól a szépen faragott szószéken a véset Tamási Áron szavaival: „a madárnak szárnya van, nekünk meg szülőföldünk és sok dolgunk”. Az istentisztelet után pedig itt még fülekbe cseng az ének utolsó sora: „Nappal, s bús éjjelen, az Úr mindig velem, / az Úr mindig velem, mindig velem.” SUHAI PÁL Egy zebegényi gesztenyefáról Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról című versére Mintha nem is rozsdás levelek közt bújna meg ága, új színt fest makacsul, halványzölddel üzen. Májusban csupa gyertya, egészen most se csupasz még, most se, a téli fagyok lucskos napja előtt. Itt is, amott is még kivirágzik a kései őszben kései ősz, hiteget, tolvaj lábon oson. Ó, kicsi gesztenyefácska, milyen szomorú is a sorsod: pár napod ily gyönyörű, s meglop az őszi derű. 81 �Vita Ki a palóc? Dr. Fancsik János véleménye a palóckutatásról Életem során - bár különös jelentőséget nem tulajdonítottam a kérdés tisztázásának - mindig úgy gondoltam, hogy én palóc vagyok. Palócságomat nem tekintettem sohasem érdemnek, de nem is szégyenkeztem miatta. Talán nem véletlen, hogy amikor egy vitában a palócokat szapulták, jó érzés volt idéznem az élete legszebb szakaszát Balassagyarmaton átélő Szabó Lőrinc versrészletét: „ ez a nép itt, ez a debreceni, / önzőbb volt, mint a régi, gyar­ mati, /keményebb inú és fürgébb eszű, / és amíg nem úgy beszéltek, hogy ű, / hogy lú, meg píz, addig a gyerekek/ csak csúfolták a jövevényeket. ” Gyerekkoromban a szavakat ugyanúgy ejtettem ki, mint édesanyám és édesapám, vagy a szomszédaink, barátaim és iskolatársaim. Nekem inkább az tűnt fel, hogy az utcánkba költöző lakásbérlő tisztviselők másként, „óri­ ásán” beszélnek. Biztosan azért, mert ők „urak”. Táj szólásom miatt elő­ ször a pécsi orvosi egyetemre kerülésemkor jöttem zavarba. A kettőt „kattó”-nak , az is-t „z'zs”-nek , a húst „huss”-nak, a kolbászt „kolbász”-nak ejtő dunántúli évfolyamtársaim szívesen beszélgettek velem. Jól szórakoztatta őket sajátságos táj szólásom. Nem tudták, mi az a fúrik, kandli és rocska, de azt sem nagyon értették, miért mondom úgy, hogy meszetet. Egy-két hétig kísérletet tettem, hogy megtanulok hozzájuk, illetve a professzorokhoz hasonlóan beszélni, de hamarosan feladtam. Csak „affektálva” ment volna, de abba meg beletört a nyelvem. Aztán orvosként visszakerülve Salgótarjánba, a meglehetősen sokszínű nyelvi környezetbe az én beszédem is beleolvadt. Legfeljebb akkor tűnt fel kiejtésem idegenszerűsége, amikor magnószalagról visszahallottam, illetve ismerőseim kissé ékelődve jelezték, hogy reggel hallották hangomat a rá­ dióban. Korosodván, az egész megyére kiteijedő orvosi praxisom, helytör­ téneti érdeklődésem és fotózásaim révén egyre jobban megismertem a me­ gye természeti képét, falvait, lakosait, szokásaikat és beszédjüket is. Ol­ vasmányaim során természetesen találkoztam a palócság jellegét, eredetét elemző írásokkal is, ezek közül Manga János Palócföld című kötete volt számomra a legmeghatározóbb és talán a leghitelesebb, mert a sok-sok tu­ dományos adat ellenére sem tekintette egyértelműen lezártnak az ügyet, így hát kialakult bennem egy kép, hogy én ide születtem, szeretem Mikszáthot, az ő Görbeországát, a Palócföld virágait, a krumpligancát, a las­ kát, tehát közülük való vagyok. Szívesen hallgattam egykori iskolatársam, az Etes, Rau-aknáról elszár­ mazott Kerényi Nárcisz meteorológus palócosan elmondott időjárás-jelen­ téseit a rádióban, hallgatom ma is Reisz András finoman szelíd és Agócs Gergely keményen karakteres füleki táj szólását. Olvastam Nagy Zoltán 82 �Vita palóc mesegyűjteményeit, Solymár József mátraballai és Tőzsér Kapcsos Anna kazári palóc emlékeit. S mindezzel együtt megérint egy-egy újabb adalék, tudományos (vagy csak annak látszó) megállapítás is a palócokról. Legutóbb egyik, Kanadában élő volt egyetemi társam hívta fel figyel­ memet, hogy olvassam el Czeizel Endre genetikai könyvét, melynek alap­ ján egyértelműen lezárható (többi között) a palócok eredetének kérdése. Elolvastam, de sokkal okosabb nem lettem. Véleményem szerint e sokté­ nyezős kérdésben (genetika, néprajz, folklór, vallás, földrajzi helyzet, tör­ ténelem) egyfajta bizonyíték - legyen az akár a jelenleg legmodernebbnek tűnő genetika - szerintem semmiképpen nem lehet perdöntő. Ezek a gene­ tikai távolságokat, összefüggéseket ábrázoló táblázatok nagyon erőltetettnek tűnnek. Már csak azért is, mert a vizsgálatba vontak köre sem határoz­ ható meg pontosan. Egy régebbi, az északi szlávokhoz hasonló genetikai tulajdonságokat megállapító kutatás után vizsgálata során például kiderült, hogy annak a két falunak a lakossága néhány emberöltővel korábban szin­ te teljesen kicserélődött. A régebbi, délebbre költözött magyar-palóc la­ kosság helyét a helyükre települt és nyelvüket átvevő szlovákok foglalták el, génállományuk tehát nem a palócoké volt. Magát a palócz szót először a XVI. századból származó, valamilyen kecskeméti, vásári irományban találták meg. Jellegzetes beszédjük alapján sorolták ide a Nógrád és Hont, majd Heves és Borsod területén élő népcso­ portokat. Először az Árpáddal bejövő törzsek egyikének, a kunokkal azo­ nos kunpalócznsk tartották őket, aztán sokáig a lengyel-orosz (polovetz) elmélet tartotta magát, majd az itteni hegyek között élő tótokkal kevere­ dett, furcsa beszédű csoportokat tartották palócnak. Ennek viszont ellent­ mond a polovetz ('síkvidéki’) szóeredet. Eleinte pejoratív kicsengése volt a névnek, maguk a palócok nem szívesen használták. A fordulatot ez ügyben Mikszáth irodalmi tevékenysége hozta. Az utóbbi évtizedekben egyre nőtt a szakirodalom, kongresszusokat rendeztek, és rendeznek ma is. Akadozva ugyan, de tudomásom szerint napjainkban is zajlik az MTA átfogó palócku­ tatási programja, s az interneten is meglehetősen sok írás jelenik meg e té­ mában. Némelyikük durván elfogult, a tények helyett zagyva feltételezések­ re alapozva igyekszik bizonyítani a maga iráni, avagy finnugor igazát. Manga János László Gyulát idézve a következőket írja: „A ma palóc­ nak nevezett néprajzi csoportnak a honfoglaláskor szlávok, illetve elszlávosodott avarok által lakott telepei közé a kabarok, továbbá Huba és Lél törzsének nemzetségei ékelődtek, aminek következtében az itt lakó népele­ mek nyelvkincsük egy részét a hódítóknak átadva, elmagyarosodtak.” Nos, ezt a hosszú körmondatot bizonyítani, de megcáfolni is nehéz, de legalább tovább lehet rajta gondolkodni. Mostanában én is ezt teszem. Az előzőekben leírtak mellett az is inspi­ rál, hogy a Palócföld új szerkesztőségének programismertető bemutatkozá­ sán is nyomatékosan felmerült a kérdés, hogy meddig terjeszkedik a Pa­ lócföldnek nevezett földrajzi egység, és akik ezt a tájat benépesítik, azok mind palócok-e? 83 �Vita Ha én még az egyértelműen német nyelvterületről származó Wágner Julianna nevű édesanyám és a talán lengyel vagy tót eredetű édesapám után is esetleg palócnak számítok, akkor nem tudom, hogy születési vagy lakhelyem, antropológiai habitusom, lelki alkatom, hajam, szemem színe, nevem, vércsoportom, netán génállományom alapján lennék a palócok kö­ zé sorolható? Vagy egyszerűen csak statisztikai zavaró tényező vagyok? S a két lányom? Egyikük beszéde még csak nem is emlékeztet a palóc nyelv­ járásra, a másik pedig nálam is palócabb! Vagy csak úgy beszél? S palóc lehet-e a feleségem, aki Tolna megyei táj szólását mindmáig megtartva szívből jóvóén festette a palóc tájakat és írt róluk néhány verset is? K ety k ó István Kirendelés szavak mellé Már kaszálják pipacs borította nyaram fehéren könnyeznek délceg nyárfáim harmincöt elcsordogált évemmel takaródzom s a hűvös májusok esti párnáin gyöngyöket hímez bolond ifjúságom. Ki látott engem, szavak mellé rendelt pásztort és ki figyelte egybeterelt mondataim...? Harmincöt pipacs lobbantotta nyaramra szerelem-ernyők szállnak ugatnak feléjük akác állásokból sugár-fegyverek ütődnek napjaimhoz gyönyörű koppanással hajtogatok ájult lázasan hárs-hevedereket érzem harminchatodik nyaram széna-illatát. Kirendelés szavak m ellé-----Őrzöm szemem sarkában öreg gőzösök szénporát átrobognak éveim vágányain füttyös hajnalok látom vörös nap lebukó fényében fészkükre zuhanni a madarakat becsapódásaikat a fák zöld sátrai közé mormolok magamban lefekvés előtt rövid imát és érzem, ahogy szemem örökmécseséhez verődnek apró álom-bogarak. 84 �Szemle B a r á th i O ttó Emlékek, emberek, események Fancsik János: Rokkantteleptől a Vásártérig Magam sem tudom már, hányadszor veszem ke­ zembe és olvasgatom - szűnni nem akaró érdeklő­ déssel - a fentebb említett könyvet, amikor ismerte­ tésének megírásához kezdek. Amikor az is eszembe jut: a könyvet már az alkotás folyamatában figye­ lemmel kísérhettem, és - szerzője megtisztelő jó­ voltából is - készülő, egyes nagyobb részeiben is olvashattam. Mindebből kitetszhet, nemcsak a köte­ tet, de íróját is jól ismerem, elfogultságomat sem ta­ gadhatom. A recenzió megírását mégis örömmel vállalom, hiszen elsősorban a művet kell bemutat­ nom, nem feltétlenül az íróját méltatnom. A könyv visszaemlékezés, az esszé igényességével megírt, közvetlen hangú, ízes-népies nyelvi fordulatokat is idéző, olvasmányos helytörténeti kötet. Elvileg kronologikus felépítésű, de a visszaemlékezés természete miatt - ahogy erre a szerző maga is utal - az események sorrendje eseten­ ként elkerülhetetlenül keveredik. A könyv egyes részei a helytörténet egé­ szén belül is megkülönböztethető műfaji ismérvekkel bírnak: család-, hi­ vatás- vagy társadalomtörténetként jelennek meg. Mindezek bemutatása előtt azonban szívesen idéznem a Nobel-díjas Gábriel García Márquez maradandó megállapítását, amely a most bemuta­ tandó könyvre is igazán illik: „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni.” Fancsik János sem egyszerűen az életét írja le, attól lénye­ gesen többet és mást is közöl olvasóival. Kiapadhatatlan mesélőkedvéből következően könyvének egyik nagy értéke korának és környezetének körül­ tekintő és sokoldalú leírása, kortársainak - családtagjainak, rokonainak, munkatársainak, ismerőseinek - árnyalt ábrázolása. Könyve így integrálódik karakteres korlenyomattá, hiteles helytörténetté, amelyből kisugárzik és kiérzik - a hely szelleme. A könyv szerzője a részletekre figyel, de az egészet látja - empátiáját ismerve - talán a szívével is. S mint tudjuk: „Jól csak a szívével lát az ember... ” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg). 85 �Szemle A könyv - a szerző saját szerkesztésében - hat nagyobb, igencsak kife­ jező címekkel ellátott fejezetből áll, amelyek mindegyike jobbára rövi­ debb, de szintén beszédes közcímekkel tagolt részeket tartalmaz. A Családgyökerek és oldalágak c. fejezetben (7-53.) a kötet írója nagyszüleit, szüleit, fivérét, közelebbi-távolabbi rokonságának tagjait, szomszédaikat, ismerőseiket mutatja be, karakterüket rajzolja meg nagy érzékenységgel, családi környezetüket írja le igen plasztikusan. Kitűnő megfigyelő és jellemábrázoló képességét már itt felvillantja. A Rokkanttelepi évek c. részben (54-120.) a szerző tizennyolc eszten­ dős koráig megélt életét eleveníti fel, s mint írja: „... az emlékek távoli ho­ mályában nemcsak az események időbeli sorrendje keveredik össze, hanem a képzelet és a valóság elemei is kuszán összefonódnak. Kibogozásuk lehe­ tetlen, de talán nem is szükséges, mert így együtt jelentik a gyermekkort, a gyökereket.... ” A Diákkor c. fejezet (121-173.) valamivel bővebb is, mint ahogy az a címből következne, hiszen „Az óvodában” kezdődik, a „cigányutcai” isko­ la bemutatásával folytatódik, majd a „Gimnazista lettem” cím alatt a szer­ ző egykori kitűnő tanáraira (többek között Győrffy Dezsőre, Fayl Frigyes­ re) emlékezik tisztelettel és szeretettel. „A kamaszkor” korhű eseményei után a „Készülődés az érettségire” zárja ezt a fejezetet. Az orvosi pályán c. rész (174-295.) többek között hivatás-, intézmény és várostörténet is egyben. Mesél a szerző a pécsi orvosegyetemi évekről, a salgótarjáni pályakezdés időszakáról, a december 8-ai tragikus események­ ről. Feleleveníti emlékeit a régi kórház világából, leírja az új kórház „belakásának” történetét, végül felidézi orvosi pályájának jelentős állomásait és csú­ csait. Ez a könyv legterjedelmesebb (mintegy 120 oldal) és egyben legeseménydúsabb, legtartalmasabb része is, amely sok - például orvos- és helytörténeti, sőt történelmi - szempontból is kiemelkedő jelentőségű. A politika és a közélet mezsgyéin c. fejezet (296-315.) is gazdagabb tartalmában, mint amire a cím utal. Ugyanis a szerző ebben a mindössze húsz oldal terjedelmű részben nem csupán a parlamentben és az önkor­ mányzatban - országgyűlési, illetve városi önkormányzati képviselőként végzett felelősségteljes tevékenységének egyes főbb elemeit villantja fel, de családja életébe is bepillantást enged, sőt egyik szívügyéről, a termé­ szetvédelemről is értekezik. Az Otthonaink a városban a könyv utolsó fejezete (316-338.), amely­ nek „Epilógus helyett” közcíme alatt a szerző maga is megfogalmazza, miért is írta meg könyvét. „Mindössze egy átlagos salgótarjáni polgár életútján keresztül szerettem volna bemutatni szülővárosom történetének néhány eseményét, megörökíteni lakói egy részének hétköznapjait, jellegze­ tes egyéniségeit, városrészeit. Kissé részletesebb betekintést nyújtani a város csaknem minden lakosát érintő és érdeklő kórház sajátságos világába. ” S hogy Fancsik János elképzelése miként is valósulhatott meg maradék­ talanul, minősítetten magas színvonalon, arról a könyv hátsó borítóján dr. Szvircsek Ferenc salgótaijáni helytörténész sorai tanúskodnak, többek kö­ 86 �Szemle zött így: „ Munkájának értékállósága mindenekelőtt a szerző gazdag szakis­ meretére\ és a szinte kimeríthetetlennek látszó, élettapasztalatából származó helyismeretére vezethető vissza. Ennek együk forrása, hogy>az elmúlt évtize­ dek képét a foszlányokból az emlékezet törmelékeiből gondosan illesztette össze, gondosan, mert nagy>anyagismerettel rendelkezik, s Ormos Mária szavait felhasználva „olyan képzelőerővel, amely nem mesék kitalálására, hanem az egykori valóság rekonstrukciójára vehető igénybe A „szöveges rekonstrukciót” jó érzékkel válogatott képek emelik meg: a fekete-fehér fotók a korlenyomat vizuális alapjai. A kitűnő képkockák fon­ tosnak tartott színhelyekről és személyekről tesznek tanúbizonyságot. Feled­ hetetlen pillanatok, szomorú és vidám események tárulnak fel a fotográfiák révén is. A könyv végén Melléklet: Festmények a városról címmel, a szerző feleségének, F. Csaba Máriának 12 alkotása a képi hatásával és a színek erősségével is jól egészíti ki a szövegtestet. A Tartalomjegyzék után a szerző kézzel rajzolt városrészlet-térképe látható, amelynek hátoldalán a könyv cí­ mében szereplő Rokkanttelep és Vásártér definíciója olvasható. F. ( 'suba Mária: A Kainer-sarok és az Őrangyal patika A vaskos (említett mellékleteivel csaknem 350 oldal terjedelmű, B/5 formátumú), decens-dekoratív módon ízléses kiállítású, grafitszürke borí­ tójú, papírkötésű könyv a Polar Stúdió Kft. nyomdájában készült. A szöve­ get Sebestyén Kálmán gondozta, a nyomdai előkészítés Hemádiné Bakos Marianna munkája. A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap, a Nógrád Megyei Levéltárért Alapítvány és a Polár Stúdió Kft. támogatta. 87 �Szemle Kiadója a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára. Felelős kiadó: a levéltár igazgatója. A könyv megjelenése elismerésre méltó összefogás eredménye. Szer­ zője, a polgári hivatását tekintve orvos, Fancsik János dr. pedig most külö­ nösen rászolgált, hogy ezt a legújabb, a hely szellemét megidéző remek­ művét ne „csak” a család- és helytörténeti köteteket kedvelők, a lokálpat­ rióták és a széles olvasóközönség, de a Salgótarjáni Értéktár Bizottság fi­ gyelmébe is jó szívvel ajánljam. Ugyanis ez a könyv nem egyszerűen egy helytörténeti mű, de különleges és sajátos salgótarjáni érték az itt élő em­ berek és utódaik, a jövő nemzedéke számára is. S, ha e sorok írójának csak megközelítően is sikerült recenziójában ér­ zékeltetni, hogy Fancsik János milyen magas színvonalon és lebilincselő módon valósította meg elképzelését e könyve megírásával, akkor az is bi­ zonyosra vehető, a Rokkantteleptől a Vásártérig című nagyszerű műve még nagyon sok olvasó örömére és épülésére is szolgál. F a n c s ik J á n o s Megkésett köszönet Tőzsér Kapcsos Anna: Palócul tanított imádkozni anyám Sem a könyv kiadásának, sem szerzője születésé­ nek vagy halálának nincs kerek évfordulója. De ideje van adósságunk törlesztésének. Ideje, hogy Palócul tanított legalább utólag emlékezzünk meg e lap hasábjain imádkozni anyám is a palóc néprajz néhány éve megszületett igaz­ gyöngyéről. Már csak azért is, hogy az utókor számára megtörténjen e kincs számbavétele és szélesebb körű ismertetése. „ Miről is tudnék én írni, mint azokról az em­ berekről, akiktől az életemet kaptam, akik megta­ nították velem az édes anyanyelvemet. Magyar nyelv, de palóc tájszólással kiejtve. Nekünk ám ez olyan szép és kedves beszéd, hogyha úgy monda­ nék ki valamit a számon, mint a városiak, úgy érezném, mintha kitört volna a nyelvem! Mi már megszoktuk ezt a tájszólást és ez elkísér a sírig. ” Talán hitvallásnak is tekinthető e néhány sor, mely Lőzsér Kapcsos Anna Palócul tanított imádkozni anyám című könyvéből kiragadott rövid­ 88 �Szemle ke részlet. A kereken 300 oldalas kötet 2004-ben jelent meg az Európai Folklór Intézet-L 'Harmattan kiadásában, a Hoppál Mihály által szerkesz­ tett Folklór sorozat köteteként. Alcíme: Egy kazári palóc asszony önélet­ írása. De ki is volt az a hetven-egynéhány éves, hat elemi osztályt végzett palóc asszony, aki ezzel az országos érdeklődésre is méltán számot tartó művel megajándékozott bennünket? Panni néni a palóckutató néprajzosok körében évtizedeken át ismert személyiség volt. Belső meggyőződésből őrizte a folklórt, ismerte annak minden részletét, és amikor az „megkopni” látszott, kötelességének érezte a hagyomány tudatos ápolását, ismereteinek továbbadását. Akár hajléká­ ban is mindig szívesen fogadta a néprajzkutatókat és kifogyhatatlanul, ma­ gával ragadóan mesélt saját életén, emlékein keresztül szülőföldjének múltjáról. Kapott is tőlük egy vaskos, üres könyvet, hogy abban úja le éle­ te regényét. „No, ez az üres könyv bizony évekig ott hevert a kredencfiókomban. 1992-ben aztán beteg lettem és Budapestre kerültem a kórházba. Vittem magammal az üres könyvet és bizony hozzáfogtam az íráshoz. Sok időm volt, jó vót visszaemlékezni arra az időre, amiről az én drága ősz ha­ jú nagymamám mesélgetett nekem. Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy gyarapodik az írásom. Azután kedvet kaptam, és amikor hazamentem a kórházból, minden nap estefelé egy vagy két órát leültem írni. Úgy beleéltem magam, hogy ha vidám történeteket írtam, hangosan nevettem, szinte átéltem. Sajnos, le kellett írnom sok szomorú történetet is, és bizony olyankor egy zsebkendő kevés volt a könnyeimnek. Hát így folytattam én az írásomat, sírva és nevetve, és észre sem vettem, hogy az a vastag könyv tele lett. ” Hogy mivel lett tele a könyv, azt talán megtapasztalhatja az Olvasó is, amikor olvasás közben hangosan felnevet az ízes, de nem mesterkélt palóc táj szólással elmesélt furfangos csínytevéseken, amikor ő is könnyeivel küsz­ ködik a tífusz áldozataivá vált férjét és kisgyerekeit egyszerre elvesztő fiatal édesanya - a szerző nevelőanyja - fájdalmát átérezve. Amikor észre sem ve­ szi, hogy már nem kívülállóként, hanem maga is együttélő, együttérző és ugyancsak visszaemlékező résztvevőként olvassa a lebilincselően szép és ér­ dekfeszítő történeteket. Elgyönyörködik a dimbes-dombos kazári és vizslási táj leírásában, megismerheti a messze földön híres népviselet minden egyes darabját, a színes gázsmér és selyemszoknyát, az aranycsipkés féketőt, a menyasszonyi sejtes ruhát, a színes gyöngyökből fűzött garályist, a fekete bársony gombos mellényt és még ki tudja, hány ruhadarabot. „Olyanokvol­ tak ezek a szép fiatal kazári lányok és asszonyok, mint a mezei virágok. A szerelem akkor még olyan tiszta és ártatlan volt, mint a virágillat. Meg is házasodtak a legények 18 éves korukban, mert a vágyakozás megvolt min­ den egészséges férfiban, de előbb az Úristen házában, az oltár előtt a pap stólával összekötte őket. A nászéjszaka csak azután következett. ” Megtudhatjuk azt is, hogy azelőtt az asszonyok otthon, nem egyszer a mezőn szültek, s a gyerekágyas asszonynak szép, tiszta, sufrikás lepedőből a gerendára felkötve sátrat csináltak a házban, hogy megvédjék a babát és 89 �Szemle az édesanyát a boszorkány megrontásától. Mert bizony boszorkányok még a két világháború között is voltak Kazáron, Vizsláson, csakúgy, mint tudalmas asszonyok és halottmondók! Bár ezekben már Panni néni édesany­ ja sem bízott meg, amikor rájött a turpisságra, azt mondta a leleplezett ha­ lottlátónak: „ Gond ütte, ja j kutya égette, no megá ’! Ha nem hagyja abba a marhaságait, úgy kipofozom, hogy megemlegeti, amíg ezen a világon él! ” Megtudhatjuk, mi minden volt egy poszrikos kosárbán, hogyan pörköltük szalmával a leölt disznót, milyen volt egy lóvásár, hogyan játszottak, ugrostak a gyerekek, hogy ringázták a bölcsőt, hogy segítette ki a tojást a Komi gyerek a tyúkból. Hogy kerültek a pelyvarakásba a sikeres boíjúvásár után az áldomást ivók, hogyan kínlódta végig guggolva, a karfára tá­ maszkodva a mozielőadást Bandó, a fiatal cigánylegény, aki nem tudta, hogy az ülést le kell hajtani. Megtudhatjuk, milyen volt a májfaállítás, hogy zajlott a karácsony, a húsvét, a locsolkodás, milyen volt a három falu (Kazár-Mátraszele-Vizslás) vendégsége. Betekinthetünk az első és második világháború eseményeibe, megis­ merhetjük a katonaélet keserveit és ezzel kapcsolatban Panni néni bölcs gondolatait: ,Jl háború egy borzalmas dolog az ember életében. Aki a há­ borút megindítja és a többi becsületes embert is belekényszeríti, családo­ kat szakít szét egymástól, fiatal szerelmeseket a legszebb férfikorban a ha­ lálba kényszerít, az szerintem csak elmebeteg lehet. Bízzunk benne, hogy a jövőben még józanabb, okosabb emberek is kerülnek a bársonyszékbe, akiknek eszük is van, meg szívük, lelkűk”. (Nagymamája is 30 évesen ma­ radt özvegyen négy gyerekkel az első világháborúban.) Sok nehézséget hoztak az 1920-as évek is, amikor például Fergyi sógor azt mondta felesé­ gének: „Hallod-e, Marcsa, jó volna nekem is kimenni Amerikába, hát úgy mondják, hogy ott sokkal több pénzt lehet keresni. Meg kellene a pajtát is csináltatni, meg a házat is, mit szólsz te hozzá?” „Nem tudom, Fergyi, mit szóljak én hozzá. Féltelek! ” Aztán kiderül, hogy milyen volt Amerikában és hogy tért haza Fergyi sógor. Dédnagyapja idejében még együtt éltek a nagy családok, a hadok, Pá­ lyánk, Pestünk, Jánosonk. Együtt volt a sok föld, melyen a testvérek szívvel-lélekkel együtt dolgoztak, olyan volt ez, mint egy kis téesz. Közülük Sándor Ispán János, azaz Espán Jankó, a bölcs vizslási bíró irányította a gazdaságot. Tanulatlan ember volt ő is, de a földműves munka irányításá­ ban lepipálná a mai szakembereket. „Előrelátó volt, akár a bibliai József. Mindig tartalékolt gabonát vermekbe, számított arra, hogy szűk esztendők is következhetnek. Ami egyszer be is következett. ” Hozzájöttek még az Al­ földről is búzavetőmagért. Akkor még maguk készítette fakanállal, favillá­ val ettek. Még az édesapja is azzal szeretett a legjobban enni, mert „a fa ­ kanállal nem meleg, nem forró az éteF. Fiatalon árván maradt, már 12 éves korában nagy bükkönytáblát önál­ lóan lekaszáló és a lovakhoz egész életében ragaszkodó édesapjáról is nagy szeretettel emlékezik meg: „Amikor az édesapám lovagolni kezdett, 90 �Szemle olyan volt, mint az égen a tejúti huszárok, csak a porfelhőt lehetett látni utána” Az volt a kedves nótája, hogy: „Esik eső, havas eső, nincs a lovamnak legelő. A zöld mező deres, fagyos, adok neki szénát, zabot. Kis pej lovam okos állat, tudja, hol lakik, babámat. Ha fölülök a hátára, gyorsan elvisz őhozzája. ” Nem felsorolásszerűen, hanem a történetek helyszíneiként ismerkedhe­ tünk meg az olyan szép dűlőnevekkel, mint a Mocsárrét, Sástó, Berek, Váró, Acsota, Nagyámyék, Boszorát, Csörgőberki és a falu határában fakadó for­ rásokkal: Kiskút, Nagykata-kútja, Fehér-víz, Isten-kútja, Köszvényes-kút. A könyvismertetés során természetesen csak szemelvények villantha­ tok fel abból a személyes élményekből, emlékekből táplálkozó gazdag helytörténeti anyagból, melynek akár egyszeri elolvasása, akár egyes rész­ leteinek újra- és újraolvasása egyaránt nagy élményt jelent bárki számára, nekünk, palócföldieknek pedig szinte bibliánk, kis tájhazai bibliánk lehet. Befejezésül idézzük még egyszer Panni nénit: „Azon gondolkodom, hogy 1878-tól, amikortól a nagymamám Kazárra jött férjhez, azóta de nagyon so­ kat változott a világ, az emberek, a szokások, az öltözködés, a palócos nyelv, a templomba járás, a parasztházak. Ha bemegyek a kazári templomba, sok­ szor az ju t eszembe, hogy de sokat járt ide az én vallásos nagymamám! Úgy köszönt be mindig azzal a szép köszönéssel, szépen, halkan, szinte magában, hogy: Dicsértessék az Úrjézus Krisztus mindörökké, ámen. ” Tőzsér Kapcsos Anna könyvének megjelenését még jó egészségben megélte, látogatói kérésére szívesen dedikálta a Mizserfai Idősek Otthoná­ ban. A vele való beszélgetés során kiderült, hogy szívesen vállalna könyve bemutatóján egy nyilvános beszélgetést is. Elhalálozása miatt erre már nem kerülhetett sor. Könyve azonban - ha lesznek, akik olvassák - még számos nemzedékre átörökíti Kazár és környéke palóc emlékeit. (Európai Fólklór Intézet- L 'Harmattan, 2004) 91 �Szemle H a tva n i Jó zsef Elherdált esélyek, elvesz(t)ett emberek Tömpe István: Az elitek árulása A múlt évben szinte belefeledkeztem - kedvem­ re, persze - a hazai kortárs memoárirodalomba, így adódhatott, hogy a Balassi Bálint Megyei Könyvtár online katalógusában keresgélve, a „Visszaemlékezések” tárgyszó alatt - örömömre és reményeim szerint majd mások épülésére is ráleltem a „szóban forgó” kötetre. A közgazdász/politikus szerző aktív pályáját harminc évig figyelemmel kísértem, így könyvét is várakozással olvastam. Nem is csalódtam. Ám nem csupán azért ajánlom az olvaso figyelmébe már itt elöljáróban, mert az közelről megérintett a közgazdasági egyetem cs egykori iskolatársaim, a volt miniszterelnök Németh Miklós cs Medgyessy Pclcr, valamint egyes általam bennfentesként ismeri minisztériumok megidézésével, hanem azért, mert érdekes családregény, kitűnő korlenyomat és nagyon tanulságos korrajz. Ebből következően műfaja „vegyes”: memoár, valamint politika- és társadalomtörténet. Stílszerűen: valami „laza konzorciumban”. Tömpe István - az 1971-ben tanárszakon diplomát szerzett közgazdász - könyvében a politikai és gazdasági rendszerek törvényszerű bukásának történetét családja és saját személyes sorsán át vetíti elénk. Én itt az előb­ binek még csak a felvillantásától is eltekintek, minthogy fontosabbnak Íté­ lem a szerző aktív korszakának több mint négy évtizedére történő vissza­ emlékezését. Elöljáróban mindjárt megjegyzem: a lehetséges, több nyel­ ven beszélő, külföldön is dolgozó és tapasztalatokat szerző szakember pá­ lyája korántsem volt végig meredeken emelkedő és töretlen. Ugyanis amíg a széles látókörű közgazdász szakmai tudását es nemzet­ közi ismertségét a rezsim szívesen kamatoztatta volna, addig a refonngondolkodású, kritikus politikust az ‘56 utáni megtorlásokat (amelyben apjá­ nak. idősebb Tömpe Istvánnak „elévülhetetlen érdemei” lehettek) feledtet­ ni igyekvő késő kádári rendszer nem enged(het)te túl közel magához. (Ha­ sonlóan volt ez a letező szocializmus minden szintjén, vidéken a helyi tár­ sadalmakban is: a parti politika) támogatása nélkül a felső vezetési szintre elvétve ért fel bárki is. Ennek következében számos tehetséges ember ve­ 92 �Szemle szett el nemcsak a rendszer, de szűkebb környezete számára is. (Sokan disszidáltak, emigráltak, elköltöztek.) A rendszerváltás - kezdetben úgy tűnik - Tömpe István, a „budai úri­ fiú, makroközgazdász” (411.) számára megadja a sanszot legjobb képessé­ gei kibontakoztatására. Még arra is, hogy akár a gazdasági rendszerváltók egyik kulcsfigurája legyen. Utóbbi azonban - ahogy az később kiderül csak részben következik be. A kötetben ugyanis megelevenedik a Kádár­ korszak, a rendszerváltozás időszaka, és az azt követő jó húsz év is. A fe­ jezetcímek árulkodnak a szerző szakmai életútjáról, térbeli és időben egy­ mást követő munkahelyeiről. Az egyetem elvégzése után a jól hangzó nyitány a munka világában „A Gazdaságkutató Intézet” (1971-1977). Külföldi pályaállomásai - többek kö­ zött - „Moszkva és Genf” (1977-1983). Hazatérése után „Az államigazga­ tás” különböző beosztásaiban dolgozik (1983-1988). Úgy tűnik, figyel min­ denre, még a divatra is. Egy „budai úrifiúnak” és az elit tagjának a divatos öltözködés - kvázi kötelező. „Természetesen nagy különbség van az akkori hivatali elegancia és a mai között. Akkor az egyszínű sötét ruha ment, szép, gyakran drága nyakkendővel, a piperkőcök (például én) selyem zsebkendőt is hordtak [...] A mai egyenviselet kezdődik a hajjal, [...] kékes klubzakó, nyitott ing, alul műlaza ellenpontként farmer, hosszú orrú cipő.” (367.) A kötet legizgalmasabb fejezete „A rendszerváltás” (1988-1990) címet kapta. Ebben a rövid időszakban Tömpe István egyik pozícióból a másikba kerül (mintha keresnék, de nem találnák a helyét): privatizációs kormánybiz­ tos, pénzügyminiszter-helyettes, az Állami Vagyonügynökség első elnöke. Az ő idejében már az ellenzék és a közvélemény a nemzeti vagyon széthordásáról, az ország kiárusításáról beszél. Amit a szakember - immár utólag, szerzőként - nem is tagad. „A gyors és tömeges privatizáció sok bevételt hoz a költségvetésnek, bár az állami vagyonszámlán nagy lehet a veszteség. [...] És mégis, Magyarország a szörnyű áldozatok és az egyre inkább felül­ kerekedő politikai önzés ellenére is jó tíz évig virágzott. [...] Aztán jöttek a hatalomszerzési drámák, a modellértékű kudarcok.” (370) A leghosszabb pályaszakaszt (1991-2012) átfogó fejezet, az utolsó a „Bankok és vasút” címet viseli. Ekkori tisztségei is busásan fizetett állá­ sok, ám ez már Tömpe pályájának leszálló ága, ekkor már nincs a politikai pixisben. Könyve „Utószó”-jában keserűen fogalmaz: „Sok emberrel talál­ kozom. Elképedve tapasztalom, hogy a magyar sors milyen katasztrofális pusztítást végzett a lelkekben és az erkölcsökben. (440.) Végül így búcsú­ zik: „Amikor dolgozni kezdtem, Magyarország a szocialista barakkok legvidámabbika volt. A rendszerváltáskor mi váltunk Kelet-Európa éllovasá­ vá. Polgári rendszert vezettünk be, igaz csak kevés polgárral. Aztán jöttek és fosztogatni kezdtek bennünket. A fél ország odalett már, belső szabadságun­ kat azonban építenünk kell. Ezt a könyvet is ezért írtam meg.” (441.) Bizony jó, hogy megírta. Igen, mert Tömpe István könyve jelentős írás. Szembenézésre sarkall a közelmúlttal és a jelennel, bátran feszeget olyan problémákat, amelyek ma 93 �Szemle is aktuálisak. Előremutató is, mert globális gondolkodásra ösztönöz, mi­ közben az egyén, a közösség és politikai kultúrák egymás mellett létezésé­ ről szól. Hitelesen ír: az értő olvasó számára hol torokszorítóan és fájdal­ masan, hol „csak” gúnyosan és ironikusan. A végső konklúzió szerintem: a rendszerváltás és az eltelt negyedszázad jobbára az eltékozolt évek, a nehéz (például a nagy ellátó rendszerek átalakí­ tását célzó) döntések elkerülése, az elherdált esélyek az önző párt és egyéni érdekek megvalósítása jegyében telt el, elveszett és elvesztett emberekről is szól. Különösen ide értve az elfúserált nagyvállalati privatizáció végső áldo­ zatait, az új rendszer igazán elvesz(t)ett embereit: munkanélküliek százezre­ it, koldusok tízezreit. Mindez nem más, mint a magas politikai és szakmai vezetés integrált csődje, másként - ezért is ez a könyv címe - az „elitek áru­ lása”. A könyv mintegy a legutóbbi évtizedekben hatalmon lévő legfelső ve­ zetés, a regnáló politikai potentátok vázlatos vádirata. Annak az áruló elit­ nek, amelynek maga a szerző is ambiciózus, aktív tagja volt. A vaskos (450 oldal) kötet izgalmas újkori dokumentum, amelynek va­ lóságtartalma, ellentmondásossága, szépírói értéke; szellemessége és iró­ niája egyaránt említhető. A szöveg jól strukturált, logikus felépítésű, egyes részei kifejezetten olvasmányosak. Tömpe István rászolgált, hogy könyvét ne csak a család- és politikatörténetet kedvelők, de a szélesebb közvéle­ mény figyelmébe is bátran ajánljam. (NÓRÁN LIBRO, Budapest, 2015) 94 �Szerzőinkről Baráthi Ottó, Dr. (1944, Hatvan) köz­ gazdász, újság- és közíró. Csaknem száz tanulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott nap­ világot. Az egyik legismertebb munkája, az 50 év a Palócföld életéből —Egy folyó­ irat Nógrád történelmében c. monográ­ fiája 2008-ban jelent meg. Bódi Z suzsanna, Dr. (1974, Salgótarján) történész. Evekig levéltárosként tevé­ kenykedett a Nógrád Megyei Levéltár­ ban. Szakterülete a 20. századi társada­ lom- és nőtörténet. Böszörményi István (1947, Losonc) helytörténész, nyugdíjas gimnáziumi tanár, néprajzi író. Elsősorban honismereti, népi építészeti, gazdaságnéprajzi írásokat pub­ likál. Számos néprajzi és helytörténeti ki­ állítást rendezett. Csongrády Béla, Dr . (1941, Hatvan) köz­ író, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002ig volt a felelős szerkesztője. Evek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület el­ nöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. Debreceni Boglárka (1981, Salgótarján) író, költő, művészettörténész, kulturális antropológus, muzeológus; művészettör­ ténet, vizuális kultúra és társadalomisme­ ret szakos tanár. Kaleidoszkóp-díjas. Pa­ noráma c. kötete a Palócfold Könyvek so­ rozatban jelent meg. Fancsik János, Dr. (1932, Salgótarján) közíró, belgyógyász-reumatológus. Több helytörténeti témájú könyve jelent meg. Legutóbbi kötete: Rokkantteleptől a Vá­ sártérig (2016). Filó Mariann (1995, Gyula) költő. Salgó­ tarjánban nőtt fel. Jelenleg az ELTE pszi­ chológia szakos hallgatója. A Deákpoézis különdíjasa volt 2013-ban és 2014-ben. Többször publikált a Palócföldben, helyi antológiákban, a Műút portálon, a Dűlő­ ben, valamint a FELonline.hu-n és a Szépirodalmi Figyelőben. A Gömbhal­ maz irodalmi csoport tagja Frics Gyula (1938, Salgótarján) műemlékvédelmi szakmérnök, helytörténész, re­ formátus presbiter, cserkészparancsnok. Szerkesztője a háromkötetes Nógrád me­ gye részletes műemlékjegyzéke c. kiad­ ványnak és a Nógrádi műemlékek c. fotó­ albumnak. A Karancs-Medvesi Füzetek egyik kötetének témája a Karancs. Frideczky Katalin (1950, Budapest) író, zongoraművész. Négy önálló kötete je­ lent meg. írásai rendszeresen jelennek meg folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának. Gréczi-Zsoldos Enikő, Dr. (1974, Kör­ mend) szerkesztő, irodalmi publikációk szerzője, nyelvész, egyetemi oktató. Ma­ dách Imre levelezési. (2014) bemutató legutóbbi kötetét Andor Csabával állította össze. Gyukits György (1961, Budapest) szocio­ lógus, egyetemi oktató. Szakterülete az egészségszociológia és szociálpolitika. Kutatási területe: szegénység, egészségügyi rendszer, etnikai csoportok (főként a romák) egészségi állapota és egészségügyi ellátása. Hatvani József (1944, Hatvan) közgaz­ dász, újságíró, közíró. Eddigi kötetei job­ bára Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Balassi Bálint Megyei Könyvtár kiadásában jelentek meg. így például az Egy évtized Salgótarján város gazdasági, társadalmi életében (2006), a Dolinka (2006), az Ember és környezete (2007) és A Kálvária kálváriája (2008). Hubai Gábor (1991, Miskolc) költő, ma­ gyar nyelv és irodalom-erkölcstan, etika szakos egyetemi hallgató, szöveggyár-veterán. Versei jelentek meg a Műútban, a Dűlőben, irodalmi weboldalakon. Karaffa Gyula (1964, Nyíregyháza) Nagyorosziban élő költő, meseíró, bőrös kézműves-foglalkozásvezető, a Börzsö­ nyi Helikon szerkesztője. Legutóbbi köte­ te: Tartozásaim gyűlnek... (2015). Ketykó István (1946, Szügy) költő. Me­ gyei és országos lapok, folyóiratok, anto­ lógiák közük verseit. Több kötete jelent meg, ezek közül összegyűjtött versei Mostanában fekete lovakkal álmodom címmel 2007-ben jelent meg Baranyi Fe­ renc lektorálásában. SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tanár, tankönyvíró. Tankönyveiért az MTA Pe­ dagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. �Szávai Attila (1978, Vác) író, szerkesztő. Eddig öt kötete jelent meg. Ez évben a Huszonkettő c. novelláskötete látott nap­ világot a Palócföld Könyvek sorozatban. Az irodalmi Jelen prózadíjasa. Rendsze­ resen publikál irodalmi lapokban. Szunyogh Pál (1963, Balassagyarmat) Te­ reskén élő költő, nyomdász. Versei iro­ dalmi folyóiratokban jelennek meg. Ala­ pító tagja a rétsági Spangár András Iro­ dalmi Körnek és tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Társaságnak. T. Ágoston László (1942, Tass) író, új­ ságíró, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör ala­ pító tagja, írószövetségi tag, számos könyv szerzője, Lenkey János tábornok leszármazottja, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kutatója. Többszörösen elismert novellista. Tarnóczi László (1963, Miskolc) újság­ író, riporter, közíró. Magyar Örökség Dí­ jas, Soó Rezső-díjas, Média a Tehetségekért-díjas rádióriporter, Hollókő és Nóg­ rád Megye Önkormányzatának sajtódíjas újságírója. Z sirai László (Sopron, 1956) író, költő, szerkesztő, publicista, a Magyar Irószövetség tagja. Versei, novellái, esszéi, pub­ licisztikái önálló kötetekben, hazai, kül­ földi folyóiratokban, antológiákban jelen­ tek meg, rádióban, televízióban hangzot­ tak el. Több szépirodalmi és sajtópályá­ zaton nyert díjakat. Képzőművészek: B. Gedeon Hajnalka (Salgótarján) képző­ művész, középiskolai tanár. A salgótarjá­ ni Bolyai János Gimnázium Derkovits Gyula Iskolagalériájának vezetője. Kiállí­ tásokon szerepel, illusztrált verseskötetet, grafikái irodalmi folyóiratokban jelennek meg. Munkásságát 2014-ben Salgótarján város Pro Arte-díjjal ismerte el. F. Csaba Mária (1935, Keszőhidegkút) rajz­ tanár, képzőművész. Tagja a Magyar Al­ kotóművészek Országos Szövetségének. 2003-ban elnyerte a MAFOSZ Bronzdip­ lomás Fotóművésze kitüntető címet. Orbán György (1952, Gyoma) képzőmű­ vész, alkalmazott grafikus, tanár. Egyéni és csoportos kiállítások szereplője. 1998tól a Balassi Bálint Asztaltársaság elnöke. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/58aa69f03ecf001adcd9f40399d73d86.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2016 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2016/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2016 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika