https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9fd6cfb4f374e8d7b34f63aa77a39e11.pdf d7f5d0ed150db75d3db2a519abe61c9b PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Győri László Lászlóffy Csaba Mezősi Miklós Kabai Csaba Lázár Bence András Suhai Pál Szabó Tünde Vécsei Rita Andrea Vadaskert / Ami sért; Máj és lábszár; Ami mocskol; Kubista kép; A lóhusi; A rab vadaskert Szemhunyások (363-385.) Bevarrták szemünk; Hazafias vers; Nyakkendő a cseresznyefán; Haikuk kopognak; A gipszlányok arcán csuda szép az eltévedt hópehely csak olvad Kvartett / Hűség; Fantázia; Hallucináció; Hipotézis Mégis inkább így; A selyemszívű asszony Reggeli találkozások; Kiegyezés; Szürkeárnyalat A kemény törzsű fák Három anakreóni; Antik gemma; Tiéd e ház fragmentumok a közelmúltból Vaskutya; csuklószorító 15 20 21 23 26 27 31 34 Szávairatok Mint aki 36 Páternoszter (Regényrészlet) Északon 40 45 Hartay Csaba Ádám Tamás 3 11 Próza és vidéke Novák Valentin Gombár Endre Kutatóterület Madácsy Piroska Németh Ványi Klári „Nemzeti színjátszás, drámai magyarság” (1941) / Hubay Miklós üzenetei Dobos lovag, a Máramarosi Robin Hood / Jegyzetek Czóbel Minka A két aranyhajszál című regényének folklorisztikus elemei kapcsán 47 54 Találkozási pontok Kovács Bodor Sándor Időívek / Beszélgetés Varga Mátyással az Arcus Temporum fesztiválról 57 Debreceni Boglárka – Helyi értékek országos mezőnyben / A Salgótarjáni TaMatits Ferenc vaszi Tárlat négy évtizede 59 Kép-tér Ami marad Tarján Tamás Fűzfa Balázs Boros Oszkár Vass Norbert Szekeres Szabolcs Bereti Gábor L. Damta Áron Madár János Orbán György János Emelt fokon / Fűzfa Balázs: Irodalom 09-12. A legnehezebb kérdés / Jenei Gyula: Az időben rend van A(z) tanulmány(írás) mint önmegértés / Géczi János – Horváth Géza (szerk.): Pannon Tanulmányok 1. Egy magyar kritika / Barna Dávid: Egy magyar regény Nihil és spleen / Berka Attila: Lada Béla nem hal meg Hű farkasok / Simor András: Vicsorogjunk, hű farkasok Költők és/vagy fűzfapoéták a 19. században / Zonda Tamás: Nagyok árnyékában; Lisznyai Kálmán válogatott versei Magasra emeli arcát és lobog / Mirtse Zsuzsa: Idő és mérték Portré a művészről / Zene, zene, zene 67 74 76 78 81 83 88 90 94 �A lapszám borítója Kovács Bodor Sándor Árnyék című fotójának felhasználásával készült. A borító belső oldalain az FF (elöl) és az Árnyak (hátul) című fénykép látható. A belső illusztrációkat a XXXI. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából (Bükkösdi Kálmán: Fönt [66.]; Földi Gergely: Üstház [73.]; Lenkey-Tóth Péter: Gyilkosok [87.]), valamint a IV. RÓNART Nógrádsipeken című kiállítás képeiből (Gábor Balázs [14.]; Palásti Erzsébet [6., 44.]; Tornyos Márton [10.]; Bakos Tamara [19., 82.]; Gelencsér János [28., 95.]; Bakos Ferenc [39., 93.]; Bögös Tamás [53.]; Kovács Bodor Sándor [32., 58., 96.]) válogattuk. Főszerkesztő Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Alapító Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Szerkesztő Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Fenntartó Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ Lektor/Korrektor Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Támogatónk Főmunkatársak Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Kiadja Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó Molnár Éva igazgató Médiapartnerünk Nógrád Megyei Hírlap Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) • Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. • Telefon: 32/521-560 • Fax: 32/521-555 • Internet: www.bbmk.hu • E-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) • Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2012-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 500,- Ft • Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 • 2 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” G YŐRI LÁSZLÓ Vadaskert Ami sért Megalázták az oroszlánt: lóhusit adtak neki. Ennek nyafka ápolónak a ló húsa lóhusi. Nem az sérti, sért meg engem, hogy lóhúst kell ennie, kifinomult vágóhídon a mészáros dönti le, szabdalja amorf darabokra a kivénhedt rossz gebét, nem a fölismerhetetlen, a lóhusi, ami sért. Jobb lenne vad zűrzavarban élve leteríteni a vén párát, lassan-lassan hússá isteníteni, mint így, hogy egy-egy karéját veti elé, s édeleg az édeskés ápolónő, s nem tudja, hogy vétkezett. De hogyha már így adódik, hogyha már örökre csak holmi vadaskerti látvány, ne sértse azt, aki rab. Egy ló szökik este a kertbe, elázva, szín elevenen. Óriás szárnyai csüngnek a kihűlő tetemen. 3 �Máj és lábszár Megalázták az oroszlánt, a szó bármilyen kicsi, az a kicsi is gyalázza: a husi – a lóhusi. – Lóhusit kapott – gügyögte a nő, aki eteti. – Lóhusit kapott! – a némber még ezt képes mondani. A husi mocskol, nem az, hogy olyat marcangol, amit helyette a tagló üt le a végső pillanatig, hogy mire elé hajítják a kivénhedt, rossz gebét, máj és lábszár lesz belőle – a lóhusi, ami sért. Persze a száguldó prédát volna ledönteni jobb, a martalékot falni, falni, a gnút, az antilopot, de hogyha már így adódott, hogyha idestova csak holmi vadaskerti látvány, ne sértsék azt, aki rab. Egy ló szökik este a kertbe elázva, szín eleven. Óriás szárnyai csüngnek a kihűlő tetemen. 4 �Ami mocskol Megalázták az oroszlánt, a robusztus, nagydarab, az egyetlen tömbből álló izomkolosszus vadat. Csupa erő, csupa szikla, izom, ín, rost, hústömeg, jól kigondolt, oszthatatlan mindenség, a testi egy. Húsra van, húsra ítélve örökre, húsra, ezért a les, a rettenetes fog emiatt ontja a vért. Emiatt dönti le, fojtja meg minden áldozatát. Nem a hitükért lakolnak, nem azért szökken a láb. Húst kell ennie, s a ketrec elzár a préda elől. Nem ugrik, nem üt le, nem fojt, helyette más, aki öl. Odaveti ápolója napi adagját, a húst, nekilát, és már nem érzi a súlyt, amint odasújt. Lóhúst fal, részt az egészből, eltűnt a húsban a ló. S: – Lóhusit kapott – nyafogja a negédes ápoló. A husi mocskol, nem az, hogy olyat marcangol, amit helyette a tagló üt le a végső pillanatig, hogy mire elé hajítják a kivénhedt, rossz gebét, máj és lábszár lesz belőle, a lóhusi, ami sért. 5 �Űzni, a száguldó prédát volna ledönteni jobb, a martalékot falni, falni, a gnút, az antilopot, de hogyha már így adódott, hogyha idestova csak holmi vadaskerti látvány, ne sértsék azt, aki rab. Egy ló szökik este a kertbe elázva, szín eleven. Óriás szárnyai csüngnek a kihűlő tetemen. 6 �Kubista kép Csupa erő, csupa szikla, izom, ín, rost, hústömeg, élet, halál, oszthatatlan mindenség, a testi egy. Él, de kivonták belőle a fényt, mára csupa árny, az árnyban is csak az árny van, csak a magtalan hiány. Önmaga látszata, párlat, már nincs is áldozata. Más a mészáros, a tagló, csak álom a zebrapata. Mire a kőre hajítják a kivénhedt, rossz gebét, máj és lábszár lesz belőle, akár egy kubista kép. Egy ló szökik este a kertbe, csupa fény, szín eleven. Óriás szárnyai csüngnek a kihűlő tetemen. 7 �A lóhusi Megalázták az oroszlánt, a szó bármilyen kicsi, az a kicsi is gyalázza: a husi – a lóhusi. – Lóhusit kapott – gügyögte a nő, aki eteti. – Lóhusit kapott! – a némber még ezt képes mondani. A husi mocskol, nem az, hogy a lovat kéz üti le, a mészárosé, s ragadozni nem fog már sohase, hogy mire elé hajítják a kivénhedt, rossz gebét, máj és lábszár lesz belőle – a lóhusi, ami sért. Persze a száguldó prédát volna ledönteni jobb, a martalékot falni, falni, a gnút, az antilopot, de hogyha már így adódott, hogyha idestova csak holmi vadaskerti látvány, ne sértse azt, aki rab. – A husit a cicuskádnak! A hús a húsért húst eszik. Vigyázz, a te husikádra még fenheti körmeit! 8 �A rab vadaskert Megalázták az oroszlánt, megaláztak engem. Megaláztak, mert a foszlányt kell örökre ennem. Megalázott a vadaskert, mert a rácsa bennem. Mintha tágas lenne, az, mert fű, fa, csupa kellem. Csupa kellem, de a fű-fa derűje hamisság, rács a fűnek vékony szála, a fák szűk kalitkák. Nem tudok már messze menni, rabbá kellett lennem. Az vagyok már, vadaskerti keringő a kertben. Úgy eszem csak, ha etetnek, úgy etetnek engem. Nem választom, mit eszek meg, a koncot kell ennem. Szabad madár, szabad élet, rabbá kellett lennem. Ifjúságom, azt az épet rabbá kellett tennem. Hogyha ép volt, de nem volt ép tágas ifjúságom, nem ép, nem szép, hanem rossz kép volt a tágasságom. Vadaskerti oroszlánná lettem, kellett lennem, fára futó borostyánná, azzá kellett lennem. Fára futó borostyánná, élő rúddá lennem, rács mögötti oroszlánná kint a vadaskertben. 9 �Megalázták az oroszlánt, megaláztak engem. Szabadságom elorozták, szabadíts föl engem! Szabadíts ki, rab vadaskert, tégy szabaddá engem, kint az erdő, bent az embert tedd szabaddá bennem! 10 �H ARTAY CSABA Szemhunyások 363 - Tojásnapot tartanak egy téren. A polgármester nagy közönség előtt végre bevallja, hogy a sárgáját vagy a fehérjét szereti jobban. 364 - Konditeremben próbálok elaludni. Zavar a tárcsák csengő koccanása. A pultos szerint sok testépítő megirigyelné a bennem lévő akaraterőt. 365 - Az alagsorban sárkányokról tart előadást egy hölgy. Órákig bizonygatja, hogy nem léteznek. A vége felé már egyre kevesebben hisznek neki. 366 - Gőzfürdőben találkozom a volt osztályfőnökömmel. Miért van köpenyben? – kérdem. Mert szőrös a hasam. – válaszolja. 367 - Egy kosárban két kismalac alszik. Eladó mindkettő? – kérdem az árus nénit. Legalább várjam meg, amíg felébrednek! – rivall rám a kofa. 368 - Guruló órát görget végig a falun egy túrázó. Mióta gurítja? – kérdi tőle a polgármester. Egy kerek órája. – válaszolja az idegen. 11 �369 - Pallókat hordunk fel a kompra. Miért a túloldalon építkezik? – kérdem a kalapos hölgyet. Mert ott nem süt a szemembe a nap. – válaszolja. 370 - Sáros cipővel érkezem egy emeleti lakásba. Nem kell levenni, csak port szoktam törölni. – mondja a konyhában tüsténkedő néni. 371 - Sárkányt eregetünk egy dombon. Beesteledik. Távol olajkutak égnek. A kisfiú átkarolja a combomat. Nem kellett volna incselkedni velük. – mondja. 372 - Papírgyűjtésre igyekszem, hónom alatt egy köteg újság. Régi barát állít meg. Mindent elújságolok neki. 373 - Lovaskocsin ébredek. Mellettem szőrös ember pipázik. Pár percig némán utazunk, majd megkérdi: hány lóerős vagy? 374 - Szamuráj tart bemutatót az óvoda udvarán. Kardjával sebesen vagdalja a levegőt. Az óvónő zavarában betereli a gyerekeket az épületbe. A harakirihez még azért korán van. – súgja a dajkának. 375 - Toronyházat építünk a brigáddal. Itt lesz majd a legnagyobb terasz – mutatja a művezető. Ekkor jut eszembe, hogy a zacskós tejet lent hagytam a kisbuszban. 12 �376 - Kendős nénikkel fóliasátorban dolgozom. Egyikük kismacskát talál a palánták közt. Paprika, ez lesz a neved. – mondja mosolyogva a néni. Paradicsom, ci-ci-cicc! – hívja a tulaj a macskáját a sátor bejáratánál. 377 - Mindenki nyugodjon meg! – szól a mikrofonba a repülőgép pilótája. Azonnal mindenki nagyon ideges lesz. 378 - A festő bevezet a műtermébe. Hol a modell? – kérdem. Igazából nincs is pálinkám. Leülne arra a székre? – mutat a sarokba. 379 - Koporsókat pakolunk egy IFA platójára. Fent iszákos, megviselt fazon rakja őket sorba. Besötétedik. Jó, elég, a többiért majd holnap jövünk, vár bennünket az éjszakai élet. – kacsint mosolyogva. 380 - Vitorlással érkezünk az éji kikötőbe. A parton két lány ácsorog. Elkapnátok a kötelet? – kérdem tőlük. Válaszul megdobnak egy üres kólásdobozzal. 381 - Hazudtam önöknek. – mondom a két rendőrnek. Döbbenten hallgatnak, majd egyikük megszólal: nekünk még sohasem hazudtak. 382 - Iskolai focimeccsen szurkolunk. Odalép mellém az igazgató, majd becsúsztat a zsebembe egy borítékot. Kiveszem, kinyitom. Hajrá! – ez áll a levélben. 13 �383 - Sört iszunk a kollégákkal egy étteremben. A pincér másodjára jön az étlappal. Szakácsok vagyunk, köszönjük, de nem kérünk enni. – mondjuk neki. A nagymamám bábaasszony volt, de már meghalt. – válaszolja a főúr. 384 - Fenyőerdőben sétálok egy ballonkabátos alakkal. Ön nyomozó? – kérdem tőle. Ön bűnös? – kérdez vissza. 385 - Katonai vezetőkkel állok egy terepasztalnál. Mindenki rám tekint. Valami gond van? – kérdezem. Maga olyan zavartan viselkedik, mint aki nem volt katona. – mondja egyikük. 14 �Á DÁM T AMÁS Bevarrták szemünk Áttetsző a dombok gerince Uram tökéletes a fény dőlésszöge most azonosíthatók leginkább halottaink hátában a lövedékek az októberi fátylakat ellengeti a szél s a szakadékból csontvázak másznak elő sokáig gyűjtöttük a morzsákat Uram mégis a tört gondolatok alig szaporodtak hányszor játszottak velünk s az asztalnál Magyarországgal Uram lazára szőtték a ködöt most mit kezdjünk eltitkolt éveinkkel csikkzsebünket bevarrták kilógnak a fehér cérnaszálak és bevarrták szemünket is sápadt napsugárral 15 �Hazafias vers Poharunkban pimpósodik a bor kiloccsantjuk a hóabroszra(;) kimért mozdulatunk maga a történelem emiatt vannak mostanában rémült álmaink(;) ahogy kiolvad a sápadt hóból a határ karcsú sziluettje hogy meghal hirtelen a tél mi is meghalunk / kezünkben simára mosott térképpel útlevél nélkül suhognak át a madarak / sárból raknak nekünk szalmás fészket 16 �Nyakkendő a cseresznyefán Zsírpapírba csomagolt cseresznyefa zizeg / s jön a szorongás / végszóra jön a reggel / szél bontja hóhérunk kötelét sötét kalapban házunk elé telepednek a gondok kirojtozzák homlokunkat féltelek hazám a hasas ünnepektől / a lopakodó beszédes öltönyöktől(;) akárha végtelen hosszú nyakkendő sziszegne cseresznyefánk nyakán jó hogy vigyázók akadnak(:) most önként ülnek karóba a madárijesztők 17 �Haikuk kopognak Szepes Erikának Azon a napon húslevessel kínáltalak / de elrontottam az egészet / mert tésztát borítottam az arany karikák közé / és ez nem helyes / szerencsére segítségemre jött egy ijedt / szögbe kapaszkodó / széppé ázott akvarell amely elterelte figyelmedet / elhárult az akadály(:) bonthattuk az idősíkokat azon a hosszúra nyúlt napon beleszaladtunk az esőbe / a kocsi szűk tere párásodott / oly’ sokan szóba kerültek(:) Petri / Pilinszky / talán Sylvia Plath és a kritikák(:) mostanában nem létezik testesített szerelmi líra / csak a panelek egy lélegzetre kérdeztük(:) akkor hova tegyük Zalán némely kötetét / s legfőképp Oravecz Imre szeptemberi verseit(?) csend lett / átléptük a záróvonalat / már csupán a tizenhetek maradtak(;) haikuk kopogtak szüntelen kicéduláztad az antológiát / megfordult a kupolaterem íve / hullottak az érlelt szavak / indulni kellett / hogy hazataláljunk / szarvasagancsok tépték fel a ködöt / bontottuk az idősíkokat / fejünkben azóta is haikuk kopognak 18 �A gipszlányok arcán csuda szép az eltévedt hópehely csak olvad A hómező fölött repülő fehér sasokról kellene írni / szárnyuk akárha két legyezőt nyitnál a huzatos égre / lenézni a mély tükörbe / meglátni(:) a gipszlányok arcán csuda szép az eltévedt hópehely / csak olvad / vastag púdervakolatban folyók nyílnak / idelenn szárnyak csukódnak hogy összezavarodjunk(:) két tükröt kellene szembefordítanunk / úgy kivenni(:) a gipszlányok arcán csuda szép az eltévedt hópehely / csak olvad / idelenn szárnyak csukódnak / odafenn legyezők nyílnak 19 �L ÁSZLÓFFY CSABA Kvartett Hűség A dúlás a füvészkertben. Semmi misztika; a halál diszkréten jön, alattomban oson, akárcsak a vízfolt vagy a salétrom térképcsipkézete a konyhafalon. A hűség legfőbb gesztusa, midőn kijátszva a fénytükrözés bűvöletét a szomszéd ablakon, gyanútlanul átüzenünk egymásnak a rogyadozó kerti halmokon. Fantázia A híd nyüzsgő embertömeg – a csatornák felett ösvényt sem lát a képzelet. Ilyen alkonyatban a szél mintha patkányok szőrét simogatná, mint szelíd zarándok. Hallucináció Vakablakokra süt a fény. Elnyeli, vagy megvilágítja a félelmet? Ennyi a titka. Hipotézis Talán a testmozgás segít megtalálni elvont méreteid. 20 �M EZŐSI M IKLÓS Mégis inkább így Mert könnyebb azt, mert könnyebb rímtelen szövegnél mértéken felül pulzálni szertelen, mint prózába tompítsam le énem és az éneked. Te lettél tágterű hazám – az ám, a végtelennek tetsző anyaöl (nem anya-: de szerető-, szeretni való öl) minek hiánya szinte majd' megöl... Nem! Nem öl meg ott az édes öl... hát éppen ez benn' szép sudár gyönyör nem öl meg akkor sem ha nincs velem mert mindig itt van ezt meg azt terem A húsod érzem édes szádat ajkad belső vonásit és fogad recéinek rajzát ahogy lassúdad szenvedélyed rajzik felém a lelked bárha „nincs” esélyed húzódozol de „győzni” nem fogsz nem reméled Szabadság, hazám, szerelem: e három egy és ez lesz most az énekem. Kivénhedt uccasárba hogy tipegvén lelkem viseltes és kopottas ingén rávarrva folt és hátán patchwork és a vén idő zugán felébredt tán egy régi angyal zúgó fényárba szökkent kedves édes aggyal egy archetípus ő kit Séth is látott és örült mikor benézett hozzád és a szíve elszorult hogy ennyi lassú szépség és mosolygó sanda-mentes és fínom–gomolygó báj lüktet és kapkod felém 21 �A selyemszívű asszony Könnyen repül nehéz a szív hová szólít merre hív hol dobog körülötte büszke nő mindenfelől sikongat és kacag hullámzik reszkető szép melle nem vacog a rózsa benne várja mint fióka édes étkét meg is kapja nem csipetkét Szólítlak hívlak innen itt dobogsz és rugdosol fáradt szívemben mint egy magzat mindenfelől sikoltozol kéjben kacagva hullámzik sötét–illatú öled tedd rám két kezed 22 �K ABAI C SABA Reggeli találkozások Kényszerített ébredés után, az új élményekre fáradtan fölöklendezzük, ami a gyomorban maradt – leokád bennünket elfeledett barátunk. A gőzölgő csészét félretesszük, majd mikor szánkhoz emelnénk ismét, csodálkozunk, hogy lett üres, ki szívta el cigarettánkat, ki használta borotvánkat – hazaért a hét én; lépések képzelt ütemre, sétadalunk egy másik álomból kibontott félnóta – mi hajlik együtt a térddel? Alázat minden előtt, ami lehetett volna – savanyú gyermekkorunk háttéralkalmazás, egy kis ízért fordulunk oda a vizenyős jelen helyett. 23 �Kiegyezés Ez nem a séta, az ideiglenes győzelem. Ez nem is a játék, a kifürkészhető. Ez sokkal inkább a harc, evidens túlerő, mégse félelmetes. Nem vagyok szabad, pedig mondok, amit akarok begyógyult reggeli pislogással, torkon szánkázó pengével a borotvatükörnek. 24 �Szürkeárnyalat Csendet kértem és megkaptam a magányt: üres szobában stabil oldalfekvés. Nehéz vagyok. Testem árnyékaként ólálkodom. Termoszban tea, forralt bor. Vért ettem, de nem ízlett, noha valaha ettünk vért és ízlett. Loptam szavaid, mert egyébként össze-vissza beszélek – azt hiszem, ez a nevem, édes egykomám. Szürkére pingált háttér előtt komótosan mozgó állat lennék, szórványörömökkel kerítve: kiadós nemek, méla féligenek, félváll, félárú beszéd sárga percekig. Nincs többé vasárnap; bús irály, következetes magány, szigorú borok. Egy régi portré mián bosszant a múltban-lét ragacsossága: előbb láztól nedves koravén koranyár, majd nyárvégi túlérlelt zörejek. Közben tizenöt éve ugyanott fáj. Sötétvilágos: ez egy valódi szoba. Minden lassú próbálkozás a szenvedés szépneve. Örökmozgó az elme, immateriális bánatkosztüm a keresetlen köztársaság egyetlen emberén. 25 �L ÁZÁR B ENCE A NDRÁS A kemény törzsű fák Ez most a betakarítás ideje. Ami összegyűlt most mind ellenünk fordul. Pár napja már, hogy csak figyellek. Mert a legtöbb lázadás ezzel ér véget. Hittem, hogy a zaj, amiből mindennek az elején remény nőtt, majd beteljesül. De a vágyak végén kemény törzsű fák isszák a történetünk összes nedvét. Ez a végső szimbiózis. De én csak figyellek, mert ez a betakarítás ideje, hiába mondom, beszélj, vagy legyél, de ne higgyél az erdei mesékben. Mert a legtöbb lázadás, és remény ezzel úgyis véget ér, és ami összegyűlt most mind ellenünk fordul. 26 �S UHAI PÁL Három anakreóni Devecseri Gábor versfordítására A természet bikáknak szarvat, lónak patákat, futást adott a nyúlnak (és nyulat is futásnak): mindegyik tőle kapta tulajdonát, tudását, és mind élőhelyét is: páncélt férgekre ő vert, a tigriscsíkos bundát is ő szabta s a szárnyat ő fogta röpülésre, és volt idő, hogy bőven, pazarlón osztogatta halpikkelyekből pénzét. * De hol maradt az ember, és mit kapott, ha férfi? Neki csupán erőszak s Odüsszeusz-ravaszság jutott e tékozlásban – fegyverek, csapda, háló, ennyi a jussa élni? S a nőnek ennyi sem jut? Nem kaphatott már semmit, kendőtlen, pőre formán csupán a meztelen bőrt, a test, a vér hatalmát, szépséget, semmi többet – rózsát pironkodónak? * 27 �Az egyik csupa szöglet: sisakok, kitin-vértek, erődök, bástyatornyok – szedetlen kert a másik: érett gyümölcsök telten és forrás vénuszdombján. Csupán egy rózsa szirma nyílóban, hervadóban, Vénusz és Mars csatáján az ágyban, mintha hóban – de hogyha ott verekszik, szépsége ott triumfál, a gyönge nő a férfit, a dárdás hőst legyőzi. 28 �Antik gemma Gyere, kedves, gyere, várlak, gyere még ma, gyere szépen, ülj ölembe, és mesélj. Én majd közben becézgetlek, ölelgetlek, úgy szeretlek, s hogyha végül ágyba teszlek, alig bírjuk a mesét. Addig-addig vigasztallak, amíg el nem álmosítlak, s te is, édes, engemet. Így fekszünk majd, így alszunk majd, én tebenned, át egy éjen, át egy hosszú életen, te meg velem jóllakottan, amíg vágyad el nem lobban, és a vággyal két karomban te is el nem szenderülsz. 29 �Tiéd e ház Tiéd e ház, de csak ha véded, ha óvod, fog megóvni téged, azé, ki benne él, ki lakja s világra ráadásul kapja, akár a gyermek is szülőjét, tavaszra nyárt s a nyárnak őszét. E ház csak ház s mindenkié ez, ki benne él s iránta érez, jóból elég is ennyi, hogyha tiéd a kertje s bent a konyha és mind, mi benne forr, hogy össze az élted másokéval kösse. Tiéd e ház, habár egészen nem volt s nem is lesz terve készen, de gondja csak tiéd, a jussa, hogy ablakát becsukja, nyissa s tiéd, míg sorsod rád kirója, minden barátja, árulója. Tiéd e ház, bár nincs ezüstje s kisebb a lángja, mint a füstje, talán ezért is fújja egyre képét parázsnál vörösebbre a kis pimasz, amíg az üstben a lekvár fő s mi itt az estben. 30 �S ZABÓ TÜNDE fragmentumok a közelmúltból I. (2008. XII. 23.) színes a város és színesek a falak. az új napév végítélet utáni fennkölt, dicső pusztulást hozott a belvárosra. templom lett budapest, és a délutáni napfényben kórusénekbe kezdenek a házak. szent liturgia a fák sötétbarna rajza a beomló kapualjak betétsorai közt, és a sivatagok hatalmasságát hirdetik a sárga szín elhaló és vakító váltakozásai egy-egy tér sarokpontjaiban. dalol minden. rettentő ének, amitől őszinte, szent borzalom rázza meg az embert. lábak vernek gyökeret a földbe, és kerekre tágult gyermeki szemeket szárít az öntörvényű decemberi szél. minden ugyanazt a végtelenített néhány hangot visszhangozza, mígnem összehajlanak feletted a boltívek, napkorong zárókő-lakattal – ilyen most a város. szaporán lopsz lélegzetvételnyi szilánkokat a pillanatból, de inkább nem vennél levegőt. az orrodon át szívod magadba a kiszélesedő utakat, a padokkal és emberekkel együtt. hát ők nem veszik észre, hogy megszentelt kövek közt járnak? olyan nagyok az aranykorból épített rakpart-széli házak. ülök a márványeres köveken, a kupola alatt. száll a por. egy mester, valahol a magasban, aranyfüst lemezeket álmodik a falra. beletapadnak a leváló szemcsék a még nedves olajfestékbe – türkiz színű a karom. hullik az arany. kék-arany. kék-arany… mellettem hever az ecsetem – mióta..? nem, nem. ezeréves köpeny a hátamra terítve. keresztülvetve életemen. csillagokkal hímezte ki valaki. ringatom az eget. tente… hullik az aranypor…. és elringat az alkonyfényben mindig élő hatalmasok éneke… 31 �II. (2008. XII. 25.) egyre csak a kórusdalt zengő rakpart menti házak járnak az eszemben, és a végtelenbe táguló késődélutáni gyászdiadalfényben való feloldódás; a fehér szemű néma próféták, akiknek szinte mindegy, milyen nemet adott az ég. így válunk hasonlatossá egymáshoz. jaj, nem beszélnek ők, de intenek, és valami túlvilági, ortodox bánat nő körém. és türkizzöld-kék kendőkben pompázó, erős csontú, markáns arcok. olyan életek, amelyeket valakik még csak már csak belül élnek. nincs étvágyam, nincsenek szavaim. nem akarok beszélni. nem akarok tenni. hullik az aranypor… 32 �III. (2009. IV. 4.) …mert rádöbbensz, hogy ezekben az időkben éberen töltött óráid haszontalanabbak, mint azok, amelyekben távoli vidékre száműznek álmaid, messzi régiókba; el mindentől, ami a megérinthető szférájához köt, túl azon, amelyben vélt fogalmak alapján rajzolsz bizonytalan jövendőt. mert gondolva festett szavak világa árnyékot vet önmagára, és ahol nincs napfény, ami megvilágítsa a foltok szerepét, ott önkényes egyen arcot ölt, aminek eltérőnek kellene lennie. és ráeszmélsz arra is, hogy felelősséged az ősanyák periodikus vajúdása: amikor újra és újra megszülik egy elkövetkező haláltusára kárhoztatott önmagukat. folytathatsz tehát egy gondolatot, melyet előtted letett valaki a földre; nyitva hagyott ajtók milliói lesnek rád, arra a figyelmetlen, kimerült, sebezhető pillanatodra várva, mikor önemésztő köreidtől megfáradt magad saját csendjébe hull. ekkor törnek rád ezerféleképpen előrajzolt terek, csábítva maguk felé alakíthatóságuk határtalanságának ígéretével; és amikor újból eszmélnél és gondolat-formálnál eszményített pillanatot, akkor ismeretlen, vad valóban találod magad - legéberebb óvatlanságod eredménye. legszebb botlása ez az egyezményesség megbékítő kánonjában elfogadott „te” predesztinált képletrendszerének. ó, ezek a végzetes tévedések, ó ezek a csúfos vereségek… mert megérezve a szádban a kesernyés ízét – mert íze van, ahogyan illata és dallama is olykor a dolgok rendjének – elfog valami bódult részegség, valami magasztos öntudatvesztés, ahogyan megérzed magadban lüktetni mások nyugtalanságát. és egyre, egyre több kering a furcsa alkoholból a véredben, ahogyan őrületig ható zajjá fokozódik a bennük, a kis teremtőkben, az önmarcangoló igazságkeresés minden keserves másodpercének lassú egymásutánja… 33 �V ÉCSEI R ITA ANDREA Vaskutya Egészen mélykék, lilába hajló, mint az éj, ahhoz hasonlít, és vannak rajta áttört csillagok. A vaskutya oldala szép domború, hiába fekszik, nem horpad be, és nem lélegzik, mint egy átlagos kutya. Levegő járja keresztül belső részeit a csillagokon át, farka rendes félhold. Keresztben fekszik a járdán, hátsó lába nem lép, egyik a másik fölött, az elsők szabályos véalakban. Vasfülét hegyezi ugrásra készen, arca mégis huncut, mintha élne, kedélyes porcelánkutya-kifejezés. Benyúl a kerítésen egy kislány, szőke copf, macskanadrág, nem éri el. A kutya marad, oldalán csomó fekete matricaként tűnik elő csillagformában a festetlen fém. 34 �csuklószorító „a csuklás olyan rejtély, mint a halál.” (Goretity József) hogy jól elbeszélgettetek, míg kiszolgált, míg vártál, rád jött a csuklás, máskor a viszkitől múlik el, most mégis vodkát kérsz, csak egy próba, hátha azzal is megy, tovább zakatolsz, figyelj, milyen ritmusban csinálod, számolsz magadban vagy érzed előre, hogy jönni fog, és nem csókolsz tovább, mert a félig nyitott száj, mint csöves tranzisztor erősíti fel jeled, egyidejűleg stabilizálja a feszültséget, csuklómat szorítod elé, áthelyezed a hangsúlyokat, megnyalod a kék eret, kidomborodó inat, épp azt mondod, mennyire, amikor visszaránt, hogy ne folytasd tovább, ne legyen túl sok, iszol megint, de csak akkor múlik el, amikor már messze innen a hóra vizelsz. 35 �SZÁVAIRATOK S ZÁVAI ATTILA Mint aki Hol is kezdjük? Merül fel nevezett kérdés, ha van némi mondanivaló, aminek eleje és vége között annyi a távolság, mint egy kérdés és az arra adható legrövidebb válasz közötti távolság. Hogy tehát megvan fejben, csak el kellene indítani valahol, kinyitni a karámajtót, kilökni lábbal, engedni szét a szőrszagú patadübörgést, eredjetek szépen. Húzzatok. * Felmerült egy kérdés az univerzumban, amire Brigitta a válasz. És ebben az univerzum számára segítséget nyújtunk. Vagy az univerzum nekünk. Ki érti ezt. Újabb kérdés. Mindig egy újabb. És legtöbbször komoly meló a válasz. Lexikoni behajolás éjfélutánokon. Annyi kérdést teszel fel magadnak, hogy a végén szemüveges leszel. De mi köze mindehhez Brigittának? Újabb kérdés. Vagy még egy. * Például: Miért van az, hogy egy új divat szerint az esküvőszervező cégek a nagy utcai plakátjaikon nem felszabadult női arcokat mutatnak? Kacagó szarkalábakat. Van egy ilyen, amin a friss és ropogós menyasszony nem mosolyog, nem nyújtja orcapírját a lenge dunai szélbe, hanem morzsányi mosollyal néz lefelé, mint aki sms-t ír, vagy csekket fizet be a postán, mint aki odakozmált rántottát kapar egy öreg serpenyőnyélről. Mint aki kaparós sorsjegyet kapar. Ez az. Ez a legpontosabb. Kiült a remény a szájsarokra. Amellett most kényelmesen elballagunk, nem nézünk oda, hogy minden házasság egy kaparós sorsjegy: megszabadulni a máztól, a festéktől, a lepeltől, álcától, lássuk, mit kaptunk, mi a nyeremény. Hagyjuk is ezt. Az arcszesz alatti szájszag hideg, keserű sunyisága. * De képzeljük el a fotózást. Kedves, mondjuk Brigitta, mondta a fotós, tessen szépen lefelé nézni. Na de, felelt Brigitta, kedves, tegyük fel Gábor, nem úgy volt, hogy menyasszonyi fénykép lesz? Tegnap voltam fogfehérítésen, folytatta, azt reméltem, legalább egy kicsit belekacaghatok a dunai szélbe, léccííí. Nem, válaszolt Gábor, nem Brigitta, az már túl unalmas. Mindig csak nevetni, nem cirkuszban va- 36 �gyunk mi, nem kabaréba, Brigitta. Tessen szépen lefelé nézni, mintha számolná a csempéket. Gépkattogás, vakuvillanás, egy öreg reflektor elektromos zizegése. 47, felelte Brigitta. Még egyszer, válaszolt Gábor. Ide figyeljen, folytatta, kedvesem, a képen a mai céltudatos, modern nőt fogjuk ábrázolni, aki gyakran gondolkodik el, elmélázik az elméjével. És ezért örül magának. Nekem, kérdezte Brigitta, nem magának dünnyögte Gábor, hanem önnön magának. A nagy dolgokon, kedves Brigitta, farok a majmának. Na, tessék szépen számolni a csempéket. Nem akarom, így Brigitta, így nem vagyok hajlandó. Brigitta, maga nem szab feltételeket. Szépen is néznénk ki: a ponty forgatná meg paprikás lisztben a horgászt, füstölgött a fényképész. Itt, kedvesem, mi szabjuk a határokat, ha érti. De el is mehet – folytatta Gábor –, húsz ilyet kerítek az utcáról, mint maga. Ilyen ország ez, tele van szép nőkkel a forgalom. Na figyeljen, felvétel, na jó, Brigitta, akkor gondoljon valami konkrétra, mondjuk arra, hogy sorsjegy. Kaparja a szemével. Na látja, megy ez. Köszi, fejezte be végül. Így teltek-múltak a reflektorsütötte percek. * Tehát a válasz, tehát a plakát üzenete: az élet nem fenékig tejfel, nem nyakig nyúlpaprikás. Elég, ha belül kacagsz. Éld át a pillanatot, komoly dolgok ezek. Aztán majd a fogak fehérje, ha sárgája is. Megélni a pillanatot. A plakáton egy, tegyük fel, Brigitta van, aki megéli a pillanatot. Modelliskolát végzett tavaly nyáron, ez a második munkája. Amúgy, kortársaihoz képest értelmes, távol áll tőle minden falusi betyárzsivanyoid ökörködés. Odahaza Baranyában, a faluban biztos vannak azok a szétfröccsözött agyak, amik nagyobb dolognak tartják ezt, ti. azért kapni pénzt, hogy leülsz egy meghatározott pózban és megszámolod magad előtt a csempéket. És ehhez még ki is sminkelnek. * Ismerjük meg Brigittát. Brigittára annyira hatnak a szabályok és általános közmegegyezések, mint erre a szövegre. De kit érdekel. Brigittát se érdeklik a szabályok, még ha döglött kutyára mégiscsak eljön az a bizonyos teherautó, ha nem is ennek nevezik; hogy legyen egy még döglöttebb kutya, ha nem is pontos hasonlat ez. De céltudatos. * Szóval. Brigitta kollégista. Tegyük fel. Van így ezzel még jó pár lány az univerzumban, de mi csak ezzel a Brigittával foglalkozunk. Ez a Brigitta előre köszön a suli portásának, amire nem minden Brigitta hajlandó a kozmoszban. Az öreg portás egészen lelkes lesz, mikor beköszön a lány neki a kisablakon. Lelkes, mint nyugdíjazott kohómérnök, ha olvadt vasat lát a diszkoverin. Nemcsak azért, mert ilyenkor betekin- 37 �tést nyerhet egy hamvas dekoltázs felsőbb regisztereibe, hanem mert nincs hozzászokva ehhez, hogy beköszönnek, megkérdezik, hogy van ma. A legtöbb, az bivalycsorda, mennek, közben bőgnek, vagy bőgetik az mp3-lejátszóikat. Brigitta nem ilyen. Brigitta behajol a kisablakon, hosszabban, mélyebben, mint kellene. Az öreg ilyenkor mindig zavarba jön. Ettől viszont erőre kap Brigitta, máris jobban indul a nap, lazább csuklóval dobja az aprót a kávéautomatába. A portás nem érti, minek egy iskolába kávéautomata. Brigi két éve kávézik. Először azért, mert ezt olyan felnőttes dolognak tartotta, aztán vagánynak, végül simán hozzászokott. Ha nem iszik a fekete léből (nem ér be időben, vagy éppen javítják az automatát), egész délelőtt csak néz, nem lát, kistraktor, amit egész reggel önindítóznak, mert „nem kapja el”. * Ugorjunk, időben és térben. Most hátulról láthatjuk Brigittát, ahogy felszalad a lépcsőn, az öreg portárs is megnézné, de nem teszi, van neki családja. A feszes leányfenék apró, érzéki mozdulatokat tesz jobbra, aztán balra, egész addig, míg el nem tűnik a lépcsőfordulóban. A lány magas, vékony, öltözéke alteres jellegét erősíti a bőrkarkötők tucatja, színes „művészsapkája”, amit hanyagul dobott fejére. Ahogy felszalad most a lépcsőn, van a mozgásában valami egy gazella ijedt szökelléséből, ha veszélyt érez. Most a veszély az óráról való késés. Matekóra az első, a matektanár meg az utolsó a tanárok között, akire emlékezni fog majd évek múlva. Régi mozgalmi darab a tanárnő, valahogy itt ragadt, nyugdíjas kiállítási darabja a szocializmus idejében fiatal és aktív tanárerőnek. Mostanra megsavanyodott, ahogy kell, ahogy lehet. Elkoptak benne a mozgalmi évek. Csakafüstjemaradt. * Brigitta kollégista. A család hosszan fontolgatta, hogy mi legyen, bejárós vagy bentlakó, és végül a lány hosszú könyörgése után az „ott alvós” opciót választották. Brigitta szeme felcsillant. Előre látta az éjszakába nyúló beszélgetéseket, a lelkizéseket, a szomszédos fiúkollégium éjszakai ablakaiban látható lámpafényeket, buli előtti összenevetéseket, és a lényeg: távolabb kerül a szülői felügyelettől. Ami ugye nem kis dolog egy világra nyílásra és egyéb terpesztésekre kész ifjú leánylélek számára. * Aztán, mint egy észak-bajor népmesében, teltek, múltak az évszakok, mire történt is valami. Éjszaka volt, hordófekete, sunyi éjszaka, odakint a gyér éjszakai forgalom monoton zajai, egy-egy kutyaugatás, a telihold feszült sercegése. Köd. Az ázott aszfalt szaga. Brigitta felült a kollégiumi szobában, körülnézett a félsötétben. Előtte éppen arról álmodott, hogy ha a főváros úthálózatának aszfaltkilométereit összeadnánk, 38 �akkor mennyi négyzetkilométer összefüggő aszfaltterület jönne ki, mikor megriadt. Felült, körülnézett. Apró neszek, fészkelődések zajai, horkantások, szuszogások, valaki félálomban felsóhajtott. Hosszan kitartott, tengermély sóhajtás, amire csak szerelmes lányok képesek, gondolta Brigitta. Körülötte a zord vaságyakban 4 lány, ő volt az ötödik. A falakon popsztárok sötét alakjai pózoltak. Nagy levegőt vett. Körülnézett a sampon-, tusfürdő- és lányszagban. Utóbbit most különösen jól érezte: marék szűzpecsenye, ha dobostortába teszik. Nem látni, de érezni a háttérben, átüt a kozmetikumok édes páráján. Brigitta felkelt, pizsamában kiosont a mosdóba, belenézett a tükörbe, bele a szemkarikákba, és mint már régen: rádöbbent, hogy él. És, hogy ez jó. Hogy része valami nagy egésznek. Hogy van valami szerepe. Feladata. * Brigitta szeret agyalni, mélázni, filózni, lelki szpídfitnesz, karmatréning. Szereti az olyan beszélgetést – például a portással –, hogy kérdezi az öreg: apád melyik pártnak szimpatizánsa, melyiknek tagja netán. A válasz rövid, egyiknek sem. Az öreg erre elgondolkodik, és azt feleli: na, én meg teljesen független vagyok. Az ilyenektől kondul meg a szíve Brigittának, ez a jó brigittai szív, fándli pudingba dobott petárda. És a tétlenséget, a lustaságot látva az olyanoktól, hogy „összefingott babérlevelek savanyú hallgatása.” És ekkor kerül fel az a jó brigittai félmosoly a jópofa arcra. Mint akit fotóznak. Mint aki morzsányi mosollyal néz lefelé, mint aki sms-t ír, vagy csekket fizet be a postán, mint aki odakozmált rántottát kapar egy öreg serpenyőnyélről. Mint aki kaparós sorsjegyet kapar. 39 �PRÓZA ÉS VIDÉKE N OVÁK V ALENTIN Páternoszter* A földszinten bebólintott hozzám Fergeteges Karanar. Szép tevefeje mögött egy végtelennek tűnő szovjet-ázsiai rendező-pályaudvar, még rezzenéstelen, de útra kész teher-szerelvényekkel. Bú-lak felé… Ődöngő vasúti munkásokkal. Élet-pályabejárókkal, „mindenre óvatos”, abszolút-hiba-hallású krampácsolókkal, felelősség csapta vállú, váltóláztól égő tekintetű váltókezelőkkel. Aztán Karanar nagyot bömbölt, s egyszerre minden megmozdult. A végtelen rendező pedig ponttá zsugorodott. Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, Fergeteges Karanar púpjai vízvesztve lappadnak bordák metszette oldalához… Az első emeleten dobpergés fogadott. S egy Matzerath-törpe rohangált groteszkül, szürke fellegek alatti krumpliföldeken. Üvegtornyok hasadtak ketté kiáltásától. Aztán egyre több és több gyermek verte bádogdobjait. Egyre több és több elhallgatott múltú emberke, aki már előre törpe maradt. De szerepet csak később, nagytörpeségükben kaptak, s lettek énekesek, edzők, politikusok, költők, írók, papok. Közös nevezőjük: a fül. A száj. És a görbület. És mindnek volt valahová szolgáló kilátótornya. A tabula rasa, melyet reszketeg kézzel vagy magabiztos betűrajzolatokkal piszkítottak, mögöttük hisz feltartóztathatatlanul verődtek a dobok, a kivégzés előtti ütemek, tisztítótűzben égnek… A dobszó, lehet, a szív tehetetlen kalimpálása… Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, ahogy szilánkokra hullnak a világ tornyai, és O. Szemét Láden, a virtuális tuskó dialízisre igyekszik a Kettesszámú Sziklaklinikára… Hol, ha berobbantják, lesz tora, de nem lesz bora, amennyiben igazhitűt programoztak a pentagon kiber-gurui. A második magasában egy tüdőszanatórium nyugágypokróca alatt Hans Castörpe álmodozott madame „Sosé”-ről. Az őszülő Szeptembrini és a világfájdalmas Afta elszívták az összes Mánia Mancsinijét és maradék levegőjét. Közben odalenn megdörrent a valóság, és masírozni kezdtek a hangyák. A világot képernyőszűrte a nagy, fehérköpenyes főorvos, és kitette okulásul az emberiség jogasztalára e röntgenleletet, de az ember-hangyák vakon tapogattak tovább a „boldoguláshoz” vezető illatösvényeken, s mindössze csak okulni voltak hajlandók. Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom Tamás Manust, aki összehajol a Semmi Ágához címzett fogadóban bizonyos Dzsuzeppe Etelével, népnevén Hiába Józseffel, akiből mára csak a borderline-ja maradt, a többit kisajátították a tudós elmék… A harmadikon a világlélek magyar hangja szüremlik be hozzám. Ugyan János, aki tudásával arra is predesztinálva lett volna, hogy megírja a magyarok evangélio* Részlet az azonos című regényből. 40 �mát, annyi eposz papírra álmodása után, nekem kedvesebb, mégis Sándor apostoli sorai fogadnak… Aztán János vitéz és Vitéz János felhőtortával kínál, melyre J. P. monogramot pingált a Literatúra cukrászda tésztaszobrásza. Aztán elősötétlenek Segesvár tornyai. Dzsidák erdeje. Aztán az istenes B. B. int felém, jöjjek ágyúgolyókkal labdázni Esztergom alá, hisz ilyen magasan már ezt is lehet, súlytalanok hisz a golyóbisok. Akár tekézhetnénk is. Kilenc törököt kell felütni minél kevesebb gurítással. Addig is kezembe nyomja egy jövőbeni versét: Vágyott Kannás Borok májölő ideje // engem disznók közé tántorító heve // kettős látástól megbotlók nulladik szeme // Neked borvirágzik orrom meg az orcám // folyóborok borkutak neked csobognak // részeg szódáslovak is csak tőled nyihognak // Az nagy ital után szederjes tagjaim // remegése ellen műanyag boraim // orvosságok s hevülnek nyeldeklő inaim // Sőt még kocsmabéli pocakos sörisszák // az rossz szagú barna-„bírt” kik garral isszák // azok is a TVK-vegyilét szomjazzák // Ki szép bort megiva paroláz májával // vagy nem érint etilt üdítős szájával // netán delirál valamely véres császárral // Zúdul az földre részegeshad tetőled // fröcscsös félhomályba bujdoklunk teveled // minden vadállat gerjed ha kiejti neved // Jól berúgva műtrágya-bor kegyelmébül // dicsérjük az vegyészt aki sose szédül // álmodunk üde májról gyermeki vesérül... Ebben a históriai, irodalmi és italos kuszaságban teljesen elkábulok. Mekkora Jánosok! Micsoda Alexandros! Hol hagyta Bukefálosza? Vagy tényleg elporoszkált Barguzin-hagymázig! Micsoda Bálint! Ma meg Peti-kék és Peti-vörösek! Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, hogy az egész társaság bemasírozik az elavult, de kikerülhetetlen Spenótba, ami becsukódik, s visszaugrik a polcra sormintának… Csak a Petikék, a Peti Péterek maradnak örkényesen-önkényesen, legnagyobb csalódásunkra, nekik írtak új irodalomtörténetet, ha nem is spenótot, de zöldséget! Nagyjainknak bealkonyult, nekik dekonstruáltatott… A negyediken Bornemisza Péter nyújt be egy aranyserleget, benne jó szerémségi bor, az utolsó évjáratok egyike. Nekem tette félre, mert érezte (ott a befejezett múlt időben), hogy a folyamatos jelenből valaki még nyelvére veszi az ő ördögi kísérteteit, s újólag zengi az ódon félelmeket. Látomásos bor ez, kedves barátom, jóféle ürmös. Megkönnyíti felfelé utad. Azonban, ha angyalt látsz, miközben várkapitánynak érzed magad, ne rémülj halálra, az csak tréfa. Borisszás vidámság. Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, hogy körülveszik az kevíly nímetök, és az fene törökök… Mindegyikhez van egy kutyakívánalma… A hatodikon (bevillan a piarista káté-dal hat pohár bora) szorgos lapozó-szolgák pergetik előttem, aki csak villámlátogatáson van itt, az ősregény oldalait. Danilo Kis és Kadare került hozzá legközelebb bizonyos tekintetben… A túlvilágrajzok (könyvtár, álomfejtő) tekintetében. Hiába, no, a lényegéig alázott Balkán a legfogékonyabb életre, halálra, halál utáni életre. S most én, az átutazó, a kontinens földönfutója tekinthetek be a szakrális történetek szövevényébe. Ősregény, minden leírt, leírható s ebben a szent percben papírra vetett mondatok tárháza. Ősregény, HOLT-TENGERI TEKERCSEK–TEREMTÉSMÍTOSZOK–BIBLIA–XENOPHÓN– PETRONIUS–LONGOSZ–APULEUSZ–HOMÉROSZ–VERGÍLIUSZ előkép. Vagy, hogy nagyot ugorjunk – Fanni hagyományainak hagyománya! Isten naplóregénye. Ősregény, minden tollforgató vágyott könyve, hogy csak egyszer, csak egy pillanatra álmodhassa, csak egy sorát is. Mindeközben a világ tollforgatói elfeledkeznek 41 �róla, hogy ezt írják újra és újra, ezer változatban, ezer színnel és évvel, ezer formában, XX kromoszodómás századok regényfolyamaitól a Krisztus előttiség fragmentumaiig… Ősregény, a mindenhatás, az omnipotencia maga! Melynek egészéből csak puzzle-darabokat kapunk, hogy új szabályok szerint illeszthessük sajátnak tűnő gondolataink szabad gyökeihez, hogy így ágaskodhassunk teljesnek hitt műveinkkel az ég felé… Mennyi másodpercbe zsúfolt gondolat az utolsó emelet előtt. De honnan tudom, hogy az utazásnak vége közeleg? Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, hogy a hatalmas könyv alá – sancta simplicitas! – nedves fát hordanak, hogy mielőtt hamuvá porladjon minden idők – soha nem olvasott – legsikeresebb regénye, oldalai megkeseredjenek… A HETEDIK MENNYORSZÁG felirat mellett figyelmeztető táblácska. UTOLSÓ EMELET. KÉRJÜK, SZÁLLJON KI! A PÁTERNOSZTER ÜZEMELTETŐI SEMMIFÉLE FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALNAK, AMENNYIBEN ELVÉTI A VÉGSŐ ESÉLYT! Sikeresen kilépek. Megijedtem – korholom magam. Mielőtt a lényeget megtudhatnánk, mi földi sárlények, meghátrálunk. Ám nincs idő a tépelődésre, mert elém perdül Douglas Adams, s kezembe nyomja a Galaktika útikaluz stopposoknak című, nekem dedikált könyvét. A végtelenedik folytatás n-edik kiadását. Olyan vastag, hogy most, mikor kinyomtatás után olvassák szerény munkám, még mindig az ő regénye teteje felé kémlelek, de nem látom a keményborító táblájának szélét. Igen, talán ő jutott legtovább. Az eget ostromolta, s rájött a lényegre. A lényeg nem más, mint az irracionalitás. Tudományos párja Hawkins, aki saját-idejének rövid történetében szintén az égbe tört, de a végtelen szétmorzsolta, mert a végtelen-isten nem szereti a képleteket… (Furcsa, de elbírom a tenyeremben, semmi izomfeszülést nem kíván az Útikalauz…) Most veszem észre, hogy egy tökéletes idomban, egy gömbben vagyok. Egy vendéglátó-ipari egységben. Már asztalnál ülök. Kör alakú. A pincér az étlap mellett a legfrissebb Biblia-lapokat is leteszi elém, s kellő szemérmetességgel elvonul. „Oly nehéz a választás”: Antiochiai mór becsinált Apostoli vesepecsenye Boldog resztelt szív a’la Sacrè Coeur Csípős, pácolt nyelv P. P. konyhájáról „Egy-az-isten” – fuszulykaleves, amerikaiasan „Egy-az-isten” – fuszulykaleves, D. F. módra, székelyesen Flambírozott hitviták középkoriasan, ördögkörettel Húsok hitmártásban, mártíröntettel, bukott angyal módra „Homoiusion” – emberfia főzelék Arius-habarással „Homousion” – zsinati egytál leves betűtésztával 42 12 10 5 1 1 5 7 2 3 �Jezsuita imatál L. I. receptje szerint, fűszeres csigával 7 Kemencében sütött máglya-pizza, autodafé feltéttel (inka9 háton szárított chilivel) „Misszionárius füle” – vendégmarasztaló csemege 12 „Négy évszak” – evangélista pörkölt-variációk Máté, Márk, 4 Lukács és János tűzhelyéről „Őskeresztény könnyek” – gyöngyhagymás steak római tál7 ban sütve Szt. Ferenc madárkái, ropogósan 7 Szentté avatási procedúra-tál négy személyre (Vitalin papri11 kával, savanyított almával, tanúvallomás darabkákkal, diabolikusan rotált kompóttal) „Tűz-Víz próba” – nyársonsült vegetáriánus falatok, német7 alföldi szószba fullasztva A fizetség … darab Miatyánkban értendő És sorolhatnám a számos istenes és istentelen étket… Végül egy „Kódexmásoló”-t kértem a’ la carte, „szárnybontogatás” fantázianevű rizsával, s hozzá savanyúságnak „probatio calami”-t, mert az hasonlított leginkább a calamarira, ami a tenger gyümölcsei közül leginkább kedvemre való. Míg vártam fenségesnek hitt étkeimre, a L’Osservatore Romano-t kezdtem lapozgatni, s megakadt egy cikken a szemem, amely a posztmodern literatúrai textusában oszcilláló totálisan nihilista szexust explikálta a klerikális recepció és a határozottan antiklerikális befogadás szemszögéből. (Erről majd egy másik regényben számolnék be, mert nagyon elkanyarodnánk a tárgytól…) Az új Bibliák, exegetikák és hermeneutikák, liturgia reformációs experimentációk, kanonizált és szentségtelen szövegek egymásnak feszülései, újraparázsló homoiusion- és homousion-viták, a cölibátus tarthatatlanságáról szóló vatikáni csetepaték, a pápa politikába avatkozásának szükségessége avagy fölöslegessége hidegen hagytak jelen pillanatban. Túl sok volt nekem ez a hirtelen-látomásos alászállás és „mennybemenetel”… Nincs pénz magánál? Nem is kell! Biztosan átsiklott az apró betűs rész felett. Mehet Isten Hírével, az Evangéliummal, ha tudja végre a Miatyánkot. De hát csak töredékesen – makogok. Próbálja! De nem megy – hátrálok. Pedig megfogadta, ott, az őrségi kutyakörben, korántsem kréta-ebek gyűrűjében! Kieszközöltük a túlélését, de maga nem tartotta be, amit esdeklése, nyeldeklése közepette ígért… Mondja, vagy sem? Itt ez a fizetség! Itt nem érvényesek a maguk bankói. Ha nem mondja, hívjuk a… Hívjuk a Lelkiismereti Csoportot (LECSÓ), amely jobb belátásra készteti a lehető legfinomabb módszerekkel… Itt gázosak a könnyek… Kilenc Miatyánk volt ez a fogás! Zúgott a fejem. Pörgött velem a gömbétterem. Biztosan megmérgeztek – cikkant a gondolat. Most vettem csak észre, hogy a restaurant gömbhéjfalát magyar bibliafordítók könyvlapjaival tapétázták ki. Heltai, Károli, Sylvester és a többi próbálkozók átültetett sorai köszöntek vissza… Még huszita is! Harácsolók! – hörrentettem. Hiába, az égi vendéglátás is csak a földi mása! Lopnak, csalnak! Vonja vissza! Biztosan maguk fújták meg a vizsolyi példányokat is! Ezek itt nem az Ecserin kapható reprint lapjai! – vádaskodtam körbemutatva. 43 �Vonja vissza, hitetlen ember! Soha! – replikáztam. Mondja vagy sem? Maguknak soha! Kik maguk egyáltalán? Önhatalmú Bibliamagyarázók? Aluljárói, hamisgitárú, engedélyfüggő evangelizátorok? Szektások? Térítők? Az étlap is micsoda blaszfémia! S ekkor akarva-akaratlan nyelvemre tódultak a sorok: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved (etc…) Amen. 44 �G OMBÁR ENDRE Északon – Hány óra van? – kérdezte egy kétes kinézetű és kilétű alak a Stureplanon, Stockholm belvárosában, a járda szélén. Nem válaszolt, csak motyogott valamit, alig volt érthető, mit is valójában. Tovább baktatott. Úgy gondolta, felmegy Tiborhoz. Igaz, már elege volt Tibor honvágyából, kifogyhatatlan panaszaiból. Hogy ezek a svédek kibírhatatlanul bambák, udvariatlanok, isznak, nem állnak szóba senkivel. – De hát akkor hogy lehet, hogy Volvót csinálnak, meg Saab Grippen repülőket, meg kitűnő villanyvonatokat? – szokta ilyenkor kérdezni Tibort, amire az mindahányszor csak legyintett. – Te ezt sose tudod megérteni Budapestről – artikulálta most mégis, délután, miközben a glögjét kavargatta. Kiszedett belőle egy mazsolát és rágcsálni kezdte. – Ismered az Ervint? – Milyen Ervint? – Hát azt a magyar operaénekest. – Nem. – Kár. - Miért? – Ő is, ha koncertezik, mindig azt mondja, hogy „a magyarjaimnak énekelek”. – Itt, Svédországban? – Itt is, meg Amerikában is. Pedig a közönség nem csak magyarokból áll. – Értelek. – Dehogy értesz – legyintett Tibor. – Jó, akkor nem értelek – morgott, és sértve érezte magát. Bejött Ingrid. Sokízületi gyulladása a szokásosnál is szemmel láthatóan jobban gyötörte. Ránézett a nőre, az pedig kipréselt magából valamiféle mosolyt. Biztos volt benne, hogy Tibor csak a pénzéért vette el, és mellette hajszolta a szép, szőke viking csajokat. Ingrid szülei boldogok voltak, hogy túladtak lányukon, ugyanakkor lenézték Tibort, akinek csak érettségije volt, az sem gimnáziumi. Tibor erre kapott hivatalsegédi állást a Stockholmi Egyetemen, Ingrid családjának közbenjárásával. – Csinálsz kávét, Tibor? – kérdezte Ingrid. – Csinálok – mondta Tibor, és kiment a konyhába. Nem tudta, mit kezdjen ezzel a beteg, savanyú arcú nővel. Megpróbált az időjárásról beszélni. – Hát igen, ilyenkor jobb lenne a Kanári szigeteken – mondta Ingrid. – Vagy Szicíliában, nem? – folytatta ő. – Hát… hát igen – Ingrid megint kipréselt magából egy halvány mosolyt, de valószínűleg eléggé nehezére esett. 45 �Fél óra elteltével otthagyta Tiborékat. Beült egy sörözőbe. Kakastaréjos, bőrdzsekis fiúk, miniszoknyás, csizmás lányok ültek a pultnál a magas ülőkéken. – Egy Carlsberget – mondta a mixernek. – Kérem – mondta a mixer, és odatett eléje egy nagy pohár sört. A söröző légterét Madonna és Elton John énekelte tele. Azon tűnődött, mit keres ezen a hűvös északi tájon. Na persze, hát az édesanyját meg a testvéreit jött meglátogatni. Akik segítettek is neki, ahogyan tudtak. Útiköltség küldésével, kisebb pénzküldeményekkel a levélborítékban. Ez utóbbiakat olykor a postán ellopták, helyesebben eltüntették a levéllel együtt. Sajnos a magyar postán. Nyilván ezzel kívánták büntetni a feladót is, mivelhogy pénzt levélben küldeni tudvalevőleg tilos. Talán az érettségi után, az ötvenhatos forradalom idején disszidálnia kellett volna. Ide menekülni. Ahol akkor hősként fogadtak minden menekültet. Persze késő bánat, késő bú. Most már hiába minden okoskodás. Aztán meg az itteni magyarok is elégedetlenkednek. Hogy emelik az árakat, és hogy csökkentik a szociális támogatásokat. Na persze. Mert fogalmuk sincs a magyarországi áremelésekről. És arról se, mi történik azokkal a családokkal, akik nem tudják kifizetni a gáz- és villanyszámlát, vagy a lakbért. Egyszerűen rossz viccnek hiszik, ha azt meséli, hogy több tízezer lakásban kapcsolják ki az áramot, és hogy családok a szabad ég alá kerülnek, az utcára. Hát igen, ötvenhat… Később a svédek telefon-automatákat fosztogató magyarokról is olvashattak a Dagens Nyheterben. Persze ez nem csökkentette a pesti srácok meg egyetemisták érdemeit, akik benzines palackkal, vagy egy szál puskával mentek neki Budapesten a szovjet tankoknak. Legfeljebb árnyalta a svédeknek a magyarokról alkotott képét. Tibor nem tartozott sem a benzines palackkal és puskával harcolók csoportjába, sem a másik csoportba. Egyszerű fiatalember volt, egyszerűen lelépett. Úgy hallotta, hogy Stockholmba érdemes menni. Ő pedig fizetett, aztán kilépett a sörözőből az utcára. Arabok, feketék, mandulaszemű ázsiai nők jöttek vele szemben csapatostul. Aztán svédek. Stockholm bemutatta, hogy Európa egyik legnemzetközibb városává változott. Az úttesten nyugodtan, békésen áramlott az autóforgalom. Szabálytalankodások nélkül. A Kungsgatan felső végén a tamburmajor fehér csizmás lánycsapatot masíroztatott, harsogott a zeneszó. Egy majdnem kétméteres fiú „Emlékezz Olof Palméra!”-feliratú táblát emelt a magasba. Azon tűnődött, elmenjen-e a Kulturhusetbe, a Kultúrpalotába. A múlt nyáron ott csapnivalóan rossz festészeti kiállításokat látott. A kíváncsiság most mégis elindította lépteit a belváros központja felé. Ment, ment, és örült is neki, meg nem is, hogy Északon van. 46 �KUTATÓTERÜLET M ADÁCSY P IROSKA „Nemzeti színjátszás, drámai magyarság” (1941)1 Hubay Miklós üzenetei Hubay Miklós üzeneteire először Kosztolányi-kutatásaim közben figyeltem fel. Ismertem mint drámaírót, de nem tudtam francia kapcsolatairól. Az 1940-es években a Genfben újraszerkesztett-folytatott Nouvelle Revue de Hongrie (1944-46) számaiban József Attila és Kosztolányi verseinek francia fordításait közölte. Valami különös vonzással, hatással voltak ezek a lapok rám, a Kosztolányi-hagyaték kéziratai között elrejtve. Ki valójában ez az energikus, lelkes, elkötelezett fiatal író, aki hírül adja Európának a megszállt, eltiport magyarság költőinek kiáltását? Az 1948-as füzet mottója Kosztolányi-idézet: „Néma gyermek minden kismagyar, s a nagyvilág nem érti a szavát”. Hubay célja az elfojtott magyar szellem jelenléte Nyugat-Európában. A lap címe Bulletin Bibliographique de Budapest. Kéthavonkénti kiadásra készülnek, de vállalkozásuk nem lesz hosszú életű. Az első füzet utolsó oldalán Kosztolányi Európa című versét olvashatjuk – fordította A. Prudhommeaux et Z. Sárffy. Kosztolányi hitvallása Hubay Miklósé is: „Európa! Hozzád, feléd, tefeléd száll szózatom, e század vad zűrzavarában, s míg mások, az éjbe kongatva temetnek, harsány dithyrambbal én terád víg, jó reggelt köszöntök.”2 Hubay magyarságát „drámaian” éli meg, s drámaíróként indul. Nem akármilyen korszakban született, s nem akárhol – Nagyváradon, 1918-ban. Az első világháború végén, Trianon küszöbén. Nagyváradról Pestre érkezik, egyetemi hallgató – és Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója pártfogolja. A Hősök nélkül című, 1942-es darabját be is mutatják. Genfbe ösztöndíjasként kerül, 1945-től a genfi magyar könyvtár vezetője, majd 1948-ban visszatér Magyarországra. 1949-57 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, ’55-től 57-ig a Nemzeti Színház dramaturgja. Ahogyan önmagáról vallja, nem volt a forradalom hőse, mégis 1957-ben, egyik napról a másikra elbocsátják. Talán az igényes, magasabb szintű drámától és színháztól való „rettegés” miatt, darabjait leveszik a műsorról, nem taníthat, és nem folytathatja munkáját a színházban. De fordíthat – kommunista francia írókat. Tizenöt évig semmilyen állást nem kap itthon. Ezt követi a drámai fordulat: Tolnay 47 �Károly, Firenzében élő Michelangelo-kutató hatására meghívják a firenzei egyetemre tanítani. Aczél – egyévi huzavona után – kiengedi: „menjen isten hírével, de tudja meg, hogy mától kezdve megszűnt magyar író lenni”.3 1974-től él Olaszországban, és csak 1987-ben, a rendszerváltás előtt tér vissza. Itthon van hát, de közben mindig Európa felé tekint, vonzó számára a világ. De amíg úton van, mindig hazájára gondol. Műveiben intertextuális találkozások vannak jelen, a múlt és jövő összekapcsolása. Klasszikus és modern, örökké nyugtalan, mint Ádám. Tragikus sorsok érdeklik, és a magyar dráma végzete foglalkoztatja, mint drámakutatót és drámaírót (lásd Tüzet viszek, 1970; Késdobálók, 1957; Egy szerelem három éjszakája, 1961, stb.). Talán ezért fordul annyiszor Madáchhoz, kinek Tragédiája időtlen és időszerű számára, és megtestesíti a magyar dráma sorsát (az Át az idő falain című tanulmányában)4. Szenvedélye a magyar dráma ügye, mert vitatja azt a közkeletű vélekedést, hogy nálunk a dráma másodrendű műfaj, és mi lírai nemzet vagyunk. Vagy ha az vagyunk, tegyünk érte, hogy a XX. században végre az európai rangsorban a helyére kerüljön a magyar dráma. Ezért a könyvkiadók, a színházak és a rendezők is felelősek, és az elszalasztott lehetőségért pedig mi mindannyian.5 Kiválóan ismeri a világ- és magyar irodalmat, a görögöket és a régi magyar drámaírókat, a műfajok fejlődéstörténetét. Tudja, hogy a drámának történelmi feladata van – az eszmék színházának üzenete, a drámaíró felelőssége vitathatatlan. Madách-elemzései végigkísérik egész pályáját, sarokpontjai és kérdésfeltevései Hubay Miklós írói érdeklődését is fémjelzik. Madáchcsal nagyváradi ifjú éveiben találkozott, a „végtelenbe vesző fehér boltívek alatt”, mint a debreceni piarista gimnázium másodéves magántanulója. Ugyanis pályázatot írt a Szigligeti Társaság számára, „Optimista vagy pesszimista mű-e Az ember tragédiája?”6 címmel. Ám a „Mit állsz, tátongó mélység lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt…” egy életen keresztül izgatja. Miért szép Az ember tragédiája? – veti fel a problémát Hubay, és vele együtt teszszük fel annyiszor, mi is.7 Megfejthetetlen és befejezhetetlen ez a téma. Hubay önmagát is elemzi, amikor Madáchot kérdezi. Mint Kosztolányi – az „egészet” keresi. „Végtelen napjaim menete. Bámulom, elborult remete. Várni még, élni még lehet-e? Fönn az ég, lenn a föld fekete. Szánts tollam, villogó eke te.” (Kosztolányi: Végtelen napjaim)8 Hubay így definiálja: Madách elemzései „lelkiállapot-elemzések”. A befogadó átéli és újrateremti a művet. Madách modern író, és Ádám sorsa a mi sorsunk. 48 �A Kortárs című folyóiratban megjelent „Madách-napló”-jegyzetek átvezetnek a XX. századon át a XXI. századba, világirodalmi párhuzamok mentén, a drámaíró, színpadi rendező és filológus értelmező eszmefuttatásában. Mindent teljességében, komplexitásában láttat olyan átéléssel, amelyet ritkán tapasztalhatunk. Kezdetben Kosztolányi fiatalos lendülete vezeti, el kell hinnünk, Madách drámája kivételes esztétikai élményt adó „európai” irodalmi alkotás. „Kiknek van kulcsuk a Tragédia szépségeihez? Azoknak, akik elfogulatlan, fiatal szívvel közelednek a műhöz […] Ádám újrakezdéseihez”.9 Hubay leszögezi: nem egy rezignált bölcs alkotja a művet, a fiatalság lázadása ez az öregség és az elmúlás ellen, a „csend és hó és halál” Magyarországán. A dráma értékrendjét a műfaj pontosításával alapozza meg – ki tagadhatja, hogy igazi drámáról van szó – hiszen a drámai szituáció tökéletes, a konfliktus már az első színben kirobban és jelen van a mindent előrevivő szorongás. A kristályszerkezet értékei között ott van a tökéletes és tömör jellemzés, a célratörő megokolás, a sodró cselekmény, a fellazított időtlenség, az időbontások, az ellentétek párhuzamossága, a lélektani elemzés, a mesés filmvágások, a drámai szerkesztés csodája, az egyetemességben az apró drámák sora.10 Soroljuk-e tovább? Mindezt talán jól ismerjük! De ahogyan Hubay bizonyítja és elemzi a „szépséget”, az sajátos, művészi befogadás. Alázata megkapó – úgy érzi, mindez csak dadogó bevezetés a műhöz, újra kell olvasni, megnézni. Pascalt idézi tehát: „Fel a függönnyel! Hiába minden, ha egyszer vagy hinni, vagy tagadni, vagy kételkedni kell…”11 Az újraolvasást és az alázatot mindannyiunkra vonatkoztatja, hiszen Madách tanulsága a mű végén nem a halál, hanem az életben maradás megoldása. Üzenete áthatol az idő falán. „Át az idő falain” – ez a második nagy Madách-tanulmány címe.12 Hubay szerint kortársunk lett Madách. Madách áttörte az idő korlátait, beleszól mai gondjainkba. Most éltük át, a XXI. század kezdetén a vadkapitalizmus újabb haláltáncát, a pénz hatalmának, a piac mindenhatóságának összeomlását, a környező természeti világunk felbomlását idéző szélsőséges viharokat. Szorongásaink, kétségeink is oly ismerősek Madách számára. Az emberiség sorsán töpreng Madách, és vele együtt Hubay, aki ugyanakkor XX. századi francia költők gondolkodásában fedezi fel a rokonlelkeket: Sartre, Lacroix, Teilhard de Chardin, Ricoeur és Camus nevét említi. A lázadás, a kudarc, a röghöz kötöttségtől való szabadulás kényszere, a fent és lent feszültsége, mind-mind közös emberi problémák. Talán a Paul Valéry-hoz közelítés a legérdekesebb. Regards sur le monde actuel című művéből idéz Hubay: „Le jugement le plus pessimiste sur l’homme et les choses et la vie, et sa valeur s’accorde merveilleusement avec l’action et l’optimisme qu’elle exige…”13 Mindez európainak nevezhető jelenség? (Hubay szándékozik Paul Valéryt személyesen felkeresni párizsi otthonában, kezében a Tragédia francia fordításával, de a háború után Valéry sajnos már nem él.14 ) Végül összefoglalja, milyen fő pontokban érintkezik korunk és a Tragédia eszmeisége: 1. 2. 3. A mítosz és az álom értelmezése. A történelem értelmezése, ahogy tele van értelmetlenséggel. A végzet, a szabadság és a véletlen szerepe az eseményekben. 49 �4. Az emberiség felismert egysége és az emberiség esendősége. 5. Az „idő falán” túli veszélyek, a túlszervezett és manipulált társadalom, az emberiség pusztulása a jövőben. 6. Az emberi faj öngyilkosságának lehetősége.15 Az utóbbi jóslatok kapcsolhatók az érettebb, sokat tapasztalt, filozofikusabb drámaírói személyiséghez, és többször visszatérnek. Naplóiban, későbbi visszaemlékezéseiben sem szűnik a drámai feszültség. A lázadás szelleme továbbra is uralja, a kételkedés, a szorongás és a jobbat akarás előreviszi, ahogyan elér a „tört aranykorba”, és ahogyan múlnak „végtelen napjai”.16 „De hisz az író maga is egy nehezen tisztázható nagy köteg impulzus, feltett szándék, lüktető ambíció, lehazudott ösztön… És hozzá az emlék-asszociációk megállíthatatlan áradása. Honnan tudhatná hát bolond feje, hogy mit is akarjon ebben a nagy »embarras de richesse«ben?”17 De miközben naplójegyzeteinek „zavarbaejtő gazdagságát” élvezzük, egyre közelebb kerülünk hozzá, és leszögezhetjük, hogy nagyon is tudja, mit akar. Talán a lényeget akarja ő is megérteni, legutóbbi üzeneteiből – Madách kapcsán ezt érezzük. De mi a lényeg? Megértheti ezt halandó ember valaha? Hubay üzeni nekünk: „Úgy hívják, élet”. Lehet-e ennél szebb és kiegyensúlyozottabb üzenete egy művésznek, aki „ha nem született volna is magyarnak” (Petőfi), fő feladatának a magyar irodalom megismertetését tartja Európában? A szabadság szelleme, de a sorsszerűség és a véletlen végigkíséri egész életét. Avagy nem a sorsa vagy a véletlen szerencséje hozza össze Genfben 1942 novemberében André Prudhommeaux-val, a francia anarchista költővel, aki barátja lesz, akivel együtt fedezik fel a magyar irodalom legszebb költeményeit? André Prudhommeaux-ról, a francia költőről és műfordítóról hosszabb tanulmányt is ír Hubay Egy fordítás története címmel 1962-ben.18 Szerinte Prudhommeaux a legnívósabb, leghűségesebb József Attila-fordító, aki tolmácsolta a magyar költészet szépségét. Vallomásaiból idéz Hubay, mely a Présence-ban jelent meg a háború után: „Ez a találkozásom József Attilával azért lehetett elhatározó jelentőségű és eredményes, mert temperamentumában és jellemében közelinek érzem, közösek voltak megpróbáltatásaink és eszméink, hasonló ideglázakat éltem át én is, hasonló nyomorúságokat és hasonló éhségeket. S mivel életünknek ugyanazokból az esztendeiből mindkettőnknek hasonló emlékeink voltak, így történhetett, hogy versei csodálatos módon, már mint kész francia versek szólaltak meg bennem, mintha már eleve meglett volna ritmusuk és rímelésük … nyelvük az enyém volt…”19 A fordítások folyamatában, születésében Hubay is részt vesz, szívvel-lélekkel (pl. „Istenem”, Dúdoló, Medáliák, Karóval jöttél… stb.). Prudhommeaux fordítja Kosztolányit és Radnótit, majd 1956 után még Adyt, Petőfit. Vagy nem a sorsszerű véletlen ismerteti meg a Nouvelle Revue szerkesztése kapcsán Kosztolányi barátaival, François Gachot-val, Maxime Beauforttal, aztán Jean-Luc Moreau-val, akit örök szerelem fűz a magyar nyelvhez, és akit a nyelvek viszontszeretnek? Róla Hubay drámát akar írni, mert a nyelvek szerelmese megérezte a jövő fenyegetését, és a történelem viharaiban is mérhetetlenül szorongott miatta: a nyelvek el fognak tűnni.20 Vagy nem a sors akarta, hogy elmehet Hubay Itáliába, amikor már itthon mindentől eltiltják, és taníthatja évekig a magyar irodalmat az olasz diákoknak Firenzében, hangsúlyozva: az élet értelmének keresése a lírai élményben rejlik? A tragédia pedig a líra 50 �szelleméből születik. Aki komoly drámát akar írni, térjen vissza Adyhoz, és ne felejtse Ádám álmait.21 Végzetes vonzalom az is, amely Madáchhoz fűzi. Újra és újra kísérti a Tragédia gondolatisága. Madách sorait mindig idézi és újraértelmezi. „Petőfi és Madách – a magyar szellem két aspektusa. Mind a kettő a költők személyisége és sorsa által is hitelesítve. Mind a kettejük életművének létrejötte csodaszerűen valószínűtlen… És a csillaguk úgy akarta, hogy mindig egyszerre kelljen gondolnunk rájuk. Az idő végezetéig.”22 A Kortárs c. folyóiratban olvashatjuk újabb üzeneteit Madáchról gondolkodva. Amikor ezek az írások születtek, Hubay Miklós már elmúlt 90 esztendős. De ezekben a kisesszékben Madáchról fiatalos szenvedéllyel szól hozzánk. Életre szóló kötődése a drámához nyilvánvaló, írt negyven drámát, két alkalommal is volt a Nemzeti Színház dramaturgja, öt évig a Magyar Írók Szövetségének elnökeként, és a PEN Klub vezetőjeként is a magyar dráma színvonalasabbá tételéért harcolt. Talán ezért is érez lelki kényszert, hogy Madáchról írjon. A kisesszéket Madách-jegyzeteknek, Madách-naplónak is nevezi, alapgondolatai vissza-visszatérnek vagy bővülnek, egyre szélesednek. Az író személyisége hol nyitottabb számunkra, hol zárkózottabb. Egyedül van, mint Ádám ebben az elviselhetetlen világban, a Nagy Semmi veszi körül, bár várja a „világosságot”, Madách jóslatainak valóra válásában biztos. „Európára várunk ölelő karokkal” írja 2008-ban.23 De mi történik velünk? „Az egyenlősdi a szabadság rovására fog győzni, a liberalizmus pedig az egyenlősdi rovására…” „A mi társadalmaink az elközönyösödés felé menetelnek, ám ez hamarosan elviselhetetlenné lesz s ez taszítja az embereket a patetikus önmegvalósítás irányába, s dobja a köztörvényes bűnözők karjaiba…” Ez a Londoni szín víziója, amely megvalósul? A neoliberalizmus diadala a maffiózók hatalmát hozta közénk. A szabadversenyes megoldás csődbe jutott, a „reményteljes” kulcsszót Európa jövőjéhez, a sterilizációt már Madách is kimondotta.24 De nemcsak a jelen gazdasági és társadalmi válsága teszi nyugtalanná Hubayt, hanem a magyar dráma mai lehetetlen helyzete. Ő az, akinek kívánságára a Tragédia első bemutatójának tiszteletére a magyar dráma napját minden évben szeptember 21-én ünnepeljük. De ünnep-e ez valóban? Már a Tragédiát, vagy a Bánk bánt sem értékelik? Talán nem kellene a modern vagy klasszikus dráma látókörét a Szabó család horizontjához szabni – mondja –, vagy nem kellene mindig a Fausthoz mérni, itthon vagy Milánóban, vagy bárhol. Hiába keltünk ellenérzést mindenütt – „mit akar egy kis nép egy dráma elismertetésével Európában?” A jegyzetek egyik alapgondolata tehát – legyünk büszkék arra, hogy mi Madách Ádámjának fiai vagyunk, teljes identitással kell ezt átélnünk! A másik visszatérő gondolat: „ha én a Tragédiát rendezném”! A filozófus és irodalmár mellett tehát megszólal a dramaturg-rendező is, akinek emlékeiben a francia, a katalán és a római rendezés-kísérletek is felbukkannak. Saját elképzeléseiben mindig az író eredeti szándékával azonosul: „a mennyország színtere a sztregovai dolgozószoba, éjszaka van, az egyik ablakon át be is látszik a csillagos ég, odalent a faluban a kutyák a holdat ugatják.”25 Rendezőelve a „szférák titkos harmóniája”. De a teremtés csodáját elronthatja az ember. Vajon a mai ember nem ezt teszi? Felborít „mindent, a természet egyensúlyát, Lucifer jóslata valóra válik, élettelen lesz a föld, s mindent betemet a por. Egy hajszál választ el bennünket a megsemmisülés- 51 �től. De a teremtés, ha újra végiggondoljuk Az ember tragédiáját, mégsem hiábavaló. Töprengéseink a történelem értelméről, az emberiségről előre visznek bennünket. Lenni vagy nem lenni? De mégis, ah élni, élni: mily édes, mi szép!” Az ember és a földgolyó sorsa foglalkoztatja Hubayt is, mint Madáchot jó száz évvel ezelőtt. Felfoghatatlan bezártságunk egy zárt rendszerben, a naprendszerben, melyből kitörni nem tudunk, a Föld Szelleme visszahív.26 De Madách nézőpontja nem korlátolt, ő áttöri az Idő falát, messzire tekint, a végtelen hóvilágban, hol a halál néz ránk üres szemekkel, az állatvilág és az emberiség kipusztulása is jelen van. Azonban a véletlen újra segít, és a Semmiben újra él az ember. Ezért beszél most Hubay nekünk a Tragédiáról, mint szerelmi történetről. Az ősszerelem a Paradicsomban, az édeni érzékiség, a nő, mint katalizátor: a gének hordozója. A jegyzetek egyben ifjúkori, érett-férfikori és időskori találkozások Madáchcsal. Az ember tragédiája a fiatal diák első pályaműve Nagyváradon, majd az ifjú olvasókönyve, aztán örök visszatérés a hősök világához, de a gondolkodó író deheroizálása is. Az elemző irodalmár a szépséget keresi, a világmindenség megismerését, ugyanakkor a befogadó megérti a felmerülő ideológiák mulandóságát (lásd: marxizmus, utópista szocializmus, liberalizmus).27 Ugyan mire szolgál, hogy Ádám megálmodja a jövőt? A rémálmok talán ellenállóbbá tesznek bennünket, mégis, itt van előttünk Isten garanciája, hogy a világtörténelem nem fog idő előtt abbamaradni. Bertha Bulcsut idézi Hubay: „Mindenesetre úgy kell élnünk és cselekednünk, mintha létezne jövő.”28 Hubay megérteti velünk, a Tragédiának nincs egyértelmű befejezése vagy üzenete. Nem is lehet. A XXI. században a fogyasztói társadalom menthetetlenül halálszagú, a haza fogalma menthetetlenül elveszik a globalizált világban. És konklúzióként Madách kérdéseit újra feltehetjük, ahogyan újra meg újra feltette Hubay is: 1. „Aztán mivégre az egész Teremtés?” 2. „Miért, miért e percnyi öntudat, hogy lássuk a nemlét borzalmait?” 3. „Mit állsz tátongó mélység, lábaimnál?”. 4. „Megy-é előbbre majdan fajzatok…?” 5. „Mi lesz első hőséből a keresztnek?” 6. „A nő, méregből s mézből összeszűrve. Mégis miért vonz?”29 Ezek a létkérdések, amelyekre választ nem adhatunk, bár életünk horizontját meghatározzák. Jegyzetek HUBAY Miklós első kötete: Nemzeti színjátszás, drámai magyarság. Budapest, 1941. Vö. MADÁCSY Piroska: Francia szellem a Nyugat körül. Lakitelek: Antológia Kiadó, 1998. 261-262. 3 PETHŐ Tibor: Kakasülő és klubfotel. Hubay Miklós-interjú. Magyar Nemzet, 2008. ápr. 12. 4 HUBAY Miklós: Át az idő falain. In: HORVÁTH Károly (szerk.): Madách-tanulmányok. Bp.: Akadémiai, 1978. 47-55. 5 HUBAY Miklós: A megváltó mutatvány. Írások a magyar dráma ügyében. Bp.: Magvető, 1965, 6. 6 HUBAY Miklós: Újabb jegyzetek a Madách-naplóból. Kortárs, 2007/12. 1. 7 HUBAY Miklós: Miért szép Az ember tragédiája? In: UŐ: A megváltó mutatvány. 95156. 8 HUBAY Miklós: Végtelen napjaim (napló). Bp.: Ferenczy Könyvkiadó, 1996. 9 Hubay: Miért szép… 98. 1 2 52 �Uo. 99-156. Uo. 156. 12 Ld. HUBAY Miklós: „Át az idő falain”. 13 „Az emberi élet értékeinek legpesszimistább megítélésekor is lehetünk cselekedeteink következtében optimisták.” 14 Vö. HUBAY Miklós: Át az idő falain. 50-55. 15 Vö. Uo. 53-55. 16 HUBAY Miklós: Végtelen napjaim és HUBAY Miklós: Végtelen napjaim (új folyam) Diósd: Elektra Kiadóház, 1997.; HUBAY Miklós: Talán a lényeg (Genfi és firenzei szerzők a magyar líráról). Bp.: Littera Nova, 1999. 17 HUBAY Miklós: Törtaranykor. Bp.: Trikolor, 1999. (Idézet a könyv hátoldaláról.) 18 HUBAY Miklós: Talán a lényeg. 23-321. 19 Uo. 26. 20 Uo. 12-14. 21 Talán ezért érzi Lengyel György (tanítványa és barátja) Tragédia-rendezéseit anynyira igaznak, aki a mű líraiságára helyezi a hangsúlyt. 22 HUBAY Miklós: Talán a lényeg. 264. 23 HUBAY Miklós: Madách-jegyzetek. Kortárs, 2008/2. 30-38. 24 Uo. 32-33. 25 HUBAY Miklós: Kalauzom – át a XX. századon. Madách-naplók. Kortárs, 2007/9. 1-13. 26 HUBAY Miklós: Honos szózat jó száz évvel Madách után. Kortárs, 2007/10. 69-86. 27 HUBAY Miklós: Újabb jegyzetek a Madách-naplóból. Kortárs, 2007/12. 1-11. 28 Uo. 8. 29 Uo. 11. 10 11 53 �N ÉMETH VÁNYI K LÁRI Dobos lovag, a Máramarosi Robin Hood Jegyzetek Czóbel Minka A két aranyhajszál című regényének folklorisztikus elemei kapcsán Czóbel Minka A két aranyhajszál című regényét 1908-ban jelentette meg a Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap és Könyvkiadó Vállalat.1 Az elsősorban költőként számon tartott szerző mindössze két regénnyel és egy elbeszéléskötettel gazdagította a magyar irodalomtörténetet. 1891-ben írta első regényét, a Hafiát, majdnem húsz évvel később, 1906-ban pedig Pókhálók címmel elbeszéléskötetet adott közre. Az elbeszéléskötetben található a Miter menyasszonya című szöveg, amely a korábbi regény rövidített változatának tekinthető. 1908-ban jelent meg az utolsó nagyobb terjedelmű műve, A két aranyhajszál. Pór Péter bonyolult és érzelmes meseként említi a regényt, amelyet a szerző a napimádó kultusz és különböző babonák köré épített.2 A kortárs olvasók figyelmébe Szepesi Attila a következő sorokkal ajánlotta 2000-ben, a Holmiban megjelent Cédruspalota című írásában: „E különös regény szellemében is kuriózum. Semmiféle historikus és szociográfiai vonatkozása nincs. Egy körvonalak nélküli korszakok ködében lebegő birodalomban játszódik.”3 A bevezető után Szepesi a Felvidék sűrű erdőségeibe helyezi a mű cselekményét, ezt azzal indokolja, hogy Czóbel Minka gyermekéveit a Felvidéken töltötte. Czóbel Minka Dr. Kiss Margithoz írt levelében pontosan taglalja A két aranyhajszál keletkezéstörténetét: „Dobos (Aranyhajszál) minden Jókai befolyástól ment. Nem akar más lenni, mint egy mese, melyet szóról– szóra a máramarosi lakosoktól hallottam, és egy szálra fűztem, mint a szárított gombát – legfeljebb pár nevet tettem hozzá. Ez határozottan nem compositio.”4 A két aranyhajszál fordulatokban gazdag cselekménye csakugyan mesébe illő. Főhőse Dobos lovag, akinek édesanyja kísértetiesen hasonlít Szűz Máriára, édesapjáról semmit nem tudunk. Egy elhagyatott, bájos kis erdei kunyhóban látja meg a napvilágot. Mikor fiatal férfivá serdül, megküzd az ördöggel, és jutalmul, mivel a csatából győztesen kerül ki, két aranyhajszálat kap sötét hajkoronájába, melyektől sérthetetlenné válik. Tizenkét legényével járja a Kárpátok hegyláncait, a gazdagoktól rabol, a szegényeken segít. Lovagvára cédrusfából épült, ide húzódik vissza egy-egy nagyobb kaland után, itt fohászkodik atyjához: „Én Istenem! Atyám! Napkirály, vezérelj! Erősíts! Bátoríts!” Dobos lovag a Szigeti vásáron (Máramarossziget) beleszeret egy Winkler Amália nevű szép, szőke, férjezett, szász menyecskébe, aki később árulójává és közvetett módon gyilkosává válik. Czóbel Minka anyai nagybátyja gróf Vay Ábrahám (1788–1855) éveken keresztül ült Máramaros vármegye főispáni székében. A Vay család több vadászkastéllyal rendelkezett az említett vármegyében. Ilyen volt például a dolhai kastély, a 54 �Kicseráni erdőségben, melyről a Hafia és a Miter menyasszonya című művekben is olvashatunk.5 Czóbel hagyatékában számtalan Dolhára címzett levelezőlap és levél található. A Bereg vármegyei úri társaság, az anarcsi Czóbelek és a mándoki Forgách grófok a vadászidényt mindig a Máramarosokban töltötték. Fényes Elek Magyarország Geográphiai Szótárában Dolháról a következőképpen ír: „Dolha Márámaros vármegye orosz magyar megye város közel Beregh megyéhez a Brasava mellett. Az itten lévő nagy erdőkben sok hamuzsír főzetik.”6 Czóbel Minka első regényének, a Hafiának7 pont egy ilyen emlékezetes őszi vadászat a tárgya. A címadó Hafia „máramarosi, szelíd, istenfélő, orosz lány”, egy Miter nevű ruszin legény jegyese. Mintegy mellékszálként fűzi a vadásztörténetbe a két fiatal ruszin szerelmi tragédiáját, melyet aztán 1906-ban, a Miter menyasszonya8 elbeszélésben precízen, pontosan kibont. Ebben a szövegben már a máramarosi hiedelemvilágból merített folklórmotívumokkal operál. Ilyen motívum például Kilina Gyuró boszorkánymester története, amit egy Vaszily nevű ruszin fiú mesél a „Jager” uraknak. A történet a vadállatok pásztoráról szól. Minden tavasszal a főboszorkány kimegy az erdőre, és a vadállatoknak, a bolhától egészen a szarvasig, pásztort választ. Ezeknek a feladata, hogy őrizzék a nyájat az emberektől, főként a vadászoktól. A legkiválóbb pásztorok a hajadon leányok, kiknek szeretőjük sincs, így minden erejükkel a nyájuk védelmére összpontosítanak. Vaszily a történet végén megjegyzi „Talán az idén a szarvasoknak hajadon pásztorjuk van, azért nem tudnak az urak lőni.”9 Czóbel 1903–as Opálok10 című verseskötetében található a Pásztor című szöveg, amelyről zárójelben megjegyzi, Máramarosi monda. A vers témájaként ismételten Vászily története szolgál, a vadállatokat őrző szüzekről. Ezeknek a háttérismereteknek a birtokában nem vonhatjuk kétségbe Czóbel Minka azon sorait, melyeket Dr. Kiss Margitnak írt A két aranyhajszál születését illetően.11 A regény folklorisztikus jellegét erősítik azok a vándormotívumok, melyek a magyar szellemi néprajzból jól ismertek. Ilyen például a Halálra táncoltatott leány ballada variánsa az Olánka tánca című fejezetben. Dobos betyárjai két ruszin leányt, Morozuk Olenkát és Grubi Tavát rabolják el egy kis táncos mulatságra. A lányok feladata tilinkószóra tánccal mulattatni a vezért. Egy-egy betyár ropja a lányokkal. Pörögnek a lányok, aztán Grubi Tava egyre sápadtabbá válik, majd könyörögni kezd: „Állj meg te furulyás, hagyjál egy kicsit pihenni! Látod, hogy véres a bocskorom, legalább hadd a vért kiönteni belőle!” Táncosa viszont nem engedi megállni, helyette szíven szúrja a szegény teremtést.12 A halálra táncoltatott leány a balladák visszatérő eleme az a könyörgés, amikor az áldozat azért rimánkodik, hogy csak annyi időre álljanak meg, míg a vért kiönti „Lukszárú cipőmből” , „Piros, bársony cipőmből”, „Rézpatkós csizmámból” stb. A regény helyszínei sem Czóbel élénk fantáziájának merész játékai csupán. „Zuhogott az eső, sűrű sötétség szállt le a Swidovec völgyre. E sötétségbe zúgott a patak morajló hulláma, folytonos egyformasággal, de közben megújuló erővel, mely ismét elgyöngült, mint egy örökös melódia örökké visszatérő üteme.”13 Ezekkel a sorokkal indítja kalandos útjára Czóbel Dobos lovagot. Már a szöveg elején pontos képet fest a helyszínről, sőt megnevezi, Swidovec: „Itt ered a Fekete Tisza. A Fekete Tisza, melynek forrása a Tisza kútfeje, Olda nevű előhavason, Swidovec–havas és a Csorna-havas völgyében két nagyobb csermej rohan le, ezzel alkotják a Fekete Ti- 55 �szát”.14 A későbbiekben a következő földrajzi és településnevekkel találkozhatunk a regényben, Sziget, Bocskó, a Radnai Havasok, Huszt: „Sziget–Máramarossziget szabad koronai város Máramaros vármegyében, rónaságon, keletről az Iza folyóval egyesülő Róna folyó, délről a városon alul a Tiszába ömlő Iza folyó, északtól a Tisza folyótól környezve. Az oláhok Seigitnek, az oroszok Seikotának nevezik. Bocskó, Kis–Nagy és Német Bocskó orosz–német falu, Máramaros vármegyében a Tisza két partján. A Radnai Havasok a Máramaros déli határán húzódik. Máramaros területének körülbelül 9/10-ed része hegység. Huszt orosz–magyar város Máramaros vármegyében, egy kellemes vidéken. Régi omladozott vára egy magas kúpformájú kősziklás hegyre épült.”15 Czóbel tehát körvonalak nélküli, korszakok ködében lebegő birodalom helyett hiteles, geográfiai adatokból építi fel a regény helyszínét. A két aranyhajszál cselekményszövésének központjában Dobos lovag áll. Jakiv Fedorovics Holovackij ruszin–ukrán folklorista Kárpát–Ukrán ballada gyűjtéséből származik többek között az a betyárballada, melynek hőse Oleszka Dovbus, kinek nemcsak neve, hanem tragikus sorsa is kísérteties hasonlóságot mutat Czóbel Dobos lovagjával.16 A hetyke betyárvezért Oleszka Dovbust, Zvinka nevű csélcsap szeretője árulja el és öleti meg. Őt is a férj lövi le, ahogyan a máramarosi Robin Hood-ot. A Máramaros vármegyei ruszin lakosok körében bizonyára ismert volt Oleszka Dovbus balladája, ami aztán ihletül szolgált Czóbelnek a meseregény megírásában, csak fel kellett fűznie, mit a szárított gombát. A hasonlat, mellyel a szerző több, mint hatvan éve élt, a Máramarosok apró falvaiban élő asszonyok jól bevált tartósító módszere. Kamráikban hosszú füzéreken lóg a télire eltett szárított gomba. Jegyzetek CZÓBEL Minka: A két aranyhajszál. Bp., 1908. Lásd PÓR Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában. Justh Zsigmond és Czóbel Minka népiessége. Bp., 1974. 3 SZEPESI Attila: A cédruspalota. Holmi. 2000/2. 4 Dr. KISS Margit: Czóbel Minka. Bp., 1980, 236. 5 CZÓBEL Minka: Hafia. Bp., 1981. 6 FÉNYES Elek: Magyar Geográphiai Szótára I. Pest, 1851, 125. 7 CZÓBEL Minka: Hafia. 8 CZÓBEL Minka: Pókhálók. Pécs, 2000. 9 Uo., 53. 10 CZÓBEL Minka: Opálok. Bp., 1903. 11 Dr. KISS Margit: Czóbel Minka, 236. 12 CZÓBEL Minka: A két aranyhajszál. Bp., 1908, 39. 13 Uo., 1. 14 S. BENEDEK András: Máramaros megye. Honismereti írások a Monarchia korából. Bp. – Beregszász, 1997, 7. 15 FÉNYES Elek: Magyarország Geographiai Szótára I., 126. 16 DOMONKOS Sámuel: Betyárok a tűznél. Bp., 1959, 313-316. 1 2 56 �TALÁLKOZÁSI PONTOK K OVÁCS B ODOR SÁNDOR Ídőívek Beszélgetés Varga Mátyással az Arcus Temporum fesztiválról Varga Mátyás költő, gimnáziumi tanár, a Pannonhalmi Szemle szerkesztője, bencés szerzetes, a Pannonhalmi Kulturális Igazgatóság és a Bencés Kiadó vezetője. Ezúttal mint a Pannonhalmi Arcus Temporum Művészeti Fesztivál szervezője és ötletgazdája szólal meg. Az itt közölt interjú a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia Központban elhangzott beszélgetés részlete, rövidített, szerkesztett változata. – 2012 augusztusában kerül sor a IX. Arcus Temporum fesztiválra. Honnan jött az ötlet, miért pont ilyen fesztivál, miért ez a metódus kedves számodra, Mátyás? Az látszik, hogy rendhagyó a program, de hogy mi ennek a filozófiája, szeretném, ha erről beszélnél. – Erről a kérdésről hosszan lehetne beszélni, a válaszomat a távoli múltban kell kezdenem. Az az életforma, amiben élek, és a Pannonhalmi Apátság is, bencés szerzetesség. A bencésségről azt érdemes tudni, hogy a nyugati egyházban a legősibb szervezett szerzetességet formálja. A hatodik századtól kezdődően létezik. A bencés hagyománynak van egy nagyon fontos eleme, mégpedig az, hogy olyan világból jön, ahol ez a világ még egyben van, az egyházszakadás előtti időkre vezethető vissza az értékrendje. Ha arról kell beszélnem, hogy számomra miért fontos a bencés lét, és miért fontos Pannonhalma, azt kell mondanom, azért, mert olyan világot képvisel, amely nem töredezett részekre, és amelynek részei éppen ezért nem fordulnak szembe egymással. Hogy ez egész pontosan mit jelent? Azt szoktam mondani, hogy ez a rend egy genetikailag egységes világnak az emlékéből építkezik. Éppen ezért a monostorok a kora középkor kezdetétől mostanáig a találkozás tereként működnek. Ez már a rendalapító Benedek idején így volt. Az Arcus Temporum gondolata is ehhez kapcsolódik. Egy karakteres fesztivált akartunk létrehozni, mert Magyarországon nagyon sokféle rendezvény van, nagyon sok jó rendezvény van. Valami olyat szerettünk volna, ami jellemzi Pannonhalmát. Azt gondolom, hogy a döntés mögött ez a felfogás áll. A fesztivál neve Arcus Temporum, „időívek”. Arra gondoltunk, hogy nincs jelen múlt nélkül, nincs múlt jelen nélkül. Valamit a gyökereinkkel kezdeni kell, most, a jelenben. Nem menekülhetünk a gyökerekbe, mert az múltba révedés, káros. És nem vághatjuk le a gyökereinket sem. A múlt azonban soha nem skanzen, a múlt mindig az újraolvasásnak, az újraértelmezésnek a terepe, dinamikus viszony, amely állandóan alakul. Nem megkövült dolog. A múltat újraéljük, újraolvassuk, újranézzük, újraértelmezzük, és amivel nem így vagyunk, az igazából halott viszony. Számomra, be kell vallanom, a kortárs művészet egy fontos terület. Úgy gondolom, ami a kortárs mű- 57 �vészetben történik, semmivel sem rosszabb vagy kevesebb, mint ami a korábbi évtizedek, évszázadok művészetében történt. Éppen ezért ez a fesztivál úgy működik, hogy a régit és az újat állítja párba, és ebből egy nagyon érdekes dialógus születik. – Hogyan működik ez a zenei program kapcsán? – Évről évre meghívunk egy kortárs zeneszerzőt, aki egyébként a világban vagy Európában élvonalbeli, de itthon kevésbé ismert. Az ő műveit állítjuk párba egy régi zeneszerző műveivel. 2011-ben a német a Helmut Oehring volt a vendég, Németországban a fiatal generáció egyik legizgalmasabb művésze. Oehring művei Beethoven darabjaival együtt szólaltak meg. A 2009-es fesztiválon Giya Kancheli grúz zeneszerző művei Johann Sebastian Bach alkotásaival volt párhuzamba állítva. Korábban az orosz-tatár Sofia Gubaidulina, az olasz Salvatore Sciarrino és az ukrán Valentin Silvestrov, a dán Bent Sørensen, később a svájci-osztrák Beat Furrer volt a fesztivál vendége. Minden koncert két szerző műveire épül, amiből az is következik, hogy a kortárs zeneszerző egy nagyon komoly zenei időt kap, ahol az életművének egy jelentős keresztmetszete megmutatkozhat. A zeneszerzőknek mindig felajánljuk, hogy a kedves előadóik közül hívhatnak néhányat. Fontos számunkra, hogy a külföldi és magyar zenészek találkozzanak: a zeneszerző már a fesztivál előtt Pannonhalmára jön, hogy együtt próbáljon a hazaiakkal. A fesztivál eredménye az is, hogy a „hozott művek” bekerülnek a magyar koncertéletbe, az új, modern műveket megtanulják a magyar muzsikosok. Együttműködünk egy pozsonyi szlovák fesztivállal is, amely hasonló karakterű, mint a miénk. Hihetetlenül jó viszonyba kerültünk a szlovák muzsikusokkal, különösen Jozef Lupták csellistával – miközben a két ország között a feszültségek kiéleződnek, a fesztivál kereti között ennek nyoma sincs. Igazi barátság szövődött köztünk. A koncertek mellett kortárs színházi illetve táncszínházi produkciókat is láthat a közönség, illetve rendhagyó képzőművészeti kiállítással és rövidfilmek bemutatásával igyekszünk komplexé tenni az élményt. Öszszegezve: a fesztivál egy találkozás. Ünnep. Olyan kevés ünnep van az emberek életében, és mi három intenzív ünnepi napot szeretnénk nekik adni minden évben. Aki eljön, új élményekkel gazdagodik. Azt szokták mondani, ez afféle profán lelkigyakorlat: a három nap alatt sok mindent végig lehet gondolni. 58 �KÉP-TÉR D EBRECENI B OGLÁRKA – M ATITS F ERENC Helyi értékek országos mezőnyben A Salgótarjáni Tavaszi Tárlat négy évtizede Előzmények A Salgótarjáni Tavaszi Tárlatok előfutárai az 1965-től kezdődően megrendezett Észak-Magyarországi Területi Szövetség tavaszi kiállításai voltak. Az I. Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás a felszabadulás 20. évfordulóján nyílt meg, a még befejezés előtt álló József Attila Megyei Művelődési Központ könyvtárában. Hazánkban április 4. állami ünnep volt a ’80-as évek végéig, és Salgótarjánban ehhez a piros betűs naphoz igazították a tavaszi megmutatkozások kezdetét. A kiállításon salgótarjáni, egri, sátoraljaújhelyi és nyíregyházi művészek szerepeltek. Az 1965-ös kiállítási katalógus előszavát, illetve a Palócföldben megjelent kritikát dr. Aradi Nóra, az elmúlt korszakban jelentős pozíciókat elfoglaló művészettörténész írta, a kiállítást Baranyi Judit, a Műcsarnok művészettörténésze rendezte. A tárlaton 40 művész 121 alkotását – ebből 56 festmény, 56 grafika, 9 szobor és érem – tekinthették meg az érdeklődők. A kiállított művek témáját tekintve túlsúlyban voltak a munkás-, a parasztábrázolások, a tájképek, a családi ihletettségű kompozíciók és az illusztrációk. Díjakat nem osztottak. 1966 tavaszán adták át a Szrogh György által tervezett salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központot, melynek Üvegcsarnokában nyílt meg a II. ÉszakMagyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás. 1967-ben a Nógrád megyei szervek „Munka-művészet” díjakat alapítottak a kiállításokon eredményesen szerepelő művészek számára, a miskolci példa nyomán. Díjakat adott ki a Salgótarjáni Megyei Tanács, a Salgótarjáni Városi Tanács és a MESZÖV (Mezőgazdasági Szövetkezet). A nagydíjat a Salgótarjáni Megyei Tanács adományozta. A kiállítás anyagát később bemutatták Egerben, Miskolcon, Sátoraljaújhelyen és Besztercebányán, Salgótarján testvérvárosában is. 1968-tól a kiállításokat Kovács Béla szobrász, éremművész, a Műcsarnok munkatársa rendezte. Dr. Aradi Nóra szerepvállalása 1969-ig tartott. Az 1970-es évi volt a VI. – egyben utolsó – Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás. A katalógus előszavát a kiállítás rendezője, Kovács Béla írta. 1968-ban szervezték meg Salgótarjánban az első művészeti hetet. Ez a rendezvény idővel Művészeti Hetekké bővült, keretei között nyílt meg 1969-ben az üvegművészeti kiállítás, a Szabadtéri Szoborkiállítás és az Országos Zománcművészeti 59 �Kiállítás, amely 1971-től Zománcművészeti Biennálévá alakult át. A Művészeti Heteket később kétévente tartották meg, a program nyitórendezvénye a megújult képzőművészeti kiállítás lett, az 1971-ben először bemutatott Tavaszi Tárlat. A Tavaszi Tárlatok A kiállítás megújulását elsősorban úgy próbálták elérni, hogy meghívták a Salgótarjánhoz valamilyen formában kötődő nevesebb művészeket, akik Nógrád megyéből származnak, vagy akiknek munkái elhelyezésre kerültek a megyeszékhelyen. A tárlatok indíttatásának politikai jellegéről tanúskodik, hogy a megnyitóbeszédet a Városi Tanács képviseletében fellépők mondták, a díjazottaknak a hivatalos szervek küldöttjei nyújtották át a kitüntetéseket. A Városi és a Megyei Tanácson kívül a KISZ, a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, valamint – egyre bővülő körben – salgótarjáni üzemek és vállalatok is osztottak díjakat. A kiállító művészek száma az évek során fokozatosan növekedett, a rendezvény iránt egyre jobban érdeklődött az országos kritika is. A Palócföld rendszeresen tudósított a kiállításokról. 1972-től folyamatosan jelentkezett a Tavaszi Tárlatokon a Salgótarjánban felnövő művészgeneráció, a korabeli kritikusok felfigyeltek Földi Péter, Hegedűs Morgan, Hibó Tamás, Mustó János és Szujó Zoltán munkáira. 1973-ban a kiállítók között megjelent az első iparművész, Mészáros Erzsébet, gobelinjeivel. Ekkortól fokozatosan bővülni kezdett a Tavaszi Tárlaton kiállító iparművészek és kiállított munkáik száma. A salgótarjáni rendezvény egyre fontosabb országos esemény lett. A budapesti Műcsarnokban rendezett országos tárlatokon kívül, 1954-től működött Hódmezővásárhelyen az Őszi Tárlat, 1957-től Békéscsabán az Alföldi Tárlat, majd hamarosan a szegedi és a debreceni nyári tárlatok is elindultak. A magyarországi tárlat-rendszerbe 1970-ben kapcsolódott be Miskolc városa, ahol téli tárlatokat rendeznek. A salgótarjáni tavaszi kiállítások történetét vizsgálva, 1975-ben két fontos újdonságra figyelhetünk fel. A Felszabadulás 30. évfordulójára felszabadulási pályázatot hirdettek, a pályázatra munkákat beküldő művészeket külön díjazták. A másik változás, hogy az előző évi, IV. Tavaszi Tárlat nagydíjasának, Lóránt János festőművésznek kamara kiállítása nyílt a József Attila Megyei Művelődési Központ különtermében. 1975-ben rendezték tehát az első kamara kiállítást, ezt követően rendszeresen kamaráztak. Az 1977-es évben újabb programmal egészült ki a tavaszi tárlat megnyitóünnepsége, az ún. Aranydiplomák kiosztásával, melynek gyakorlata a mai napig él. Aranydiplomát kaphatnak „azon művészek, akik tevékenyen kapcsolódtak be a város közművelődési tevékenységébe, illetve köztéri, murális alkotásokkal gazdagították Salgótarjánt.” (Nógrád, 1977. április 5. sz.) Az első évben Somogyi József, Varga Imre és id. Szabó István szobrászművészek, Blaski János festőművész, Kerényi Jenő (posztumusz) és Czinke Ferenc grafikusművész kaptak Aranydiplomát. 60 �Az érdeklődés lanyhulásának elkerülése érdekében 1979-ben országos szintűre bővítették a meghívott kiállítók névsorát. Már nemcsak megyei, vagy Nógrádhoz kötődő alkotók állítottak ki tehát, hanem minden olyan művész beküldhette munkáit, aki felkérést kapott. A szelekciós feladatkör ellátására 1978-ban megalakult a Tavaszi Tárlat előkészítő bizottsága, tagjai választották ki a pályázók közül az általuk érdemesnek tartott művészeket. 1979-ben a megszokott 2-300 beérkező pályamunka helyett a bizottság tagjai 723 mű közül jelölték ki a bemutatásra kerülő alkotásokat. A zsűri 136 alkotó 236 művét ítélte kiállításra méltónak, a mennyiség azonban nem ment a minőség rovására. Túlsúlyba kerültek a grafikák, a kiállított munkák között 108 grafikai, 60 festészeti, 54 szobrászati és 14 iparművészeti tárgy szerepelt. Az 1980-as tavaszi tárlat kétszeresen is jubileumi kiállításnak számított. Az ország a Felszabadulás 35. évfordulóját ünnepelte, és ez volt a 15. expo az első északmagyarországi területi kiállítás óta. Az 1981-es év ismét fontos a rendezvénysorozat életében. A tavaszi tárlatok helyszíne ekkor került át az újonnan, 1980-ban felépült Nógrádi Sándor Múzeum épületébe. Ezenkívül ’81-től már nem szerepeltek iparművészeti tárgyak a kiállításokon. A tárlatok időtartamának meghosszabbítása is ehhez az esztendőhöz kötődik. Míg korábban április 4-től május 1-ig, illetve 2-ig tartottak a bemutatkozások, ekkortól május végéig lehetett megtekinteni az alkotásokat. A ’80-as évektől kezdett megjelenni a tárlatokon a fiatal művészek azon generációja, amely már az „új művészet” képviselőjének tekinthető, közülük többen azóta is rendszeres kiállítók. 1985 után jelentkezett például Csemniczky Zoltán, Olajos György, Gaál József. 1990 után fokozatosan csökkent a régi „vezető művészek” szerepe, olyanoké, mint például Czinke Ferenc. Egyre nagyobb teret kaptak a fiatalabb nemzedék tagjai, többek között Bakos Ferenc, Fürjesi Csaba, Kalocsai Enikő, Adorján Attila. Visszatérve a korábbi évekre, érdemes felidézni az 1981-es tavaszi tárlat „botrányát”. A felháborodás tárgyát Földi Péter Előre magyarok! című műalkotásának a kiállító teremből való eltávolítása képezte. A festmény reprodukciója benne maradt a katalógusban, mert új prospektus nyomtatására nem adódott lehetőség. Vagyis, a zsűri jóváhagyta a kép kihelyezését, az ellenőrző politikai szervek viszont túlságosan provokatívnak találták a kivont karddal lóháton ülő, vonuló ’48-as huszárokat, a műalkotás felszólító jellegű címét. Az eset bekerült a Stúdió ’81 művészeti műsorba is. Földi Péter festőművész nyilatkozata szerint semmiféle politikai töltete nem volt a festményének, gyermekeinek a játékai ihlették meg őt. 1982-ben indult Salgótarján új művészeti rendezvénye, az Országos Rajzbiennálé. A grafika egyik alműfaja mellett nem csupán azért döntöttek a szervezők, mert ennek még nem volt befogadó helye, hanem azért is, mert az egyedi rajz viszonylag olcsó technika, sok készül belőle, emellett kiállítása, szállítása, tárolása egyszerűbb, könnyebb és olcsóbb, mint más művészeti ágak termékeié. Mindezeken túl, egyedi rajzok nagy számban szerepeltek a korábban megrendezett Tavaszi Tárlatokon, így a salgótarjáni múzeum ezekből rendelkezett a legnagyobb gyűjteménnyel. A Nógrád Megyei Tanács ’82-ben vásárolt Mihályfi Ernő kollekciójából is, a közgyűjteménybe került több mint 800 tétel jelentős részét ugyancsak 61 �rajzok képezik. Ekkor, a XII. Tavaszi Tárlat évében, egy újabb jubileumot is megéltek a megyeszékhely lakosai, Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulóját. Az 1983-as Madách-emlékév volt. Madách Imre születésének 160., Az ember tragédiája című munka színpadi bemutatójának 100. évfordulóját ünnepelték. Már korábban is, minden évben emlékplakettel jutalmazták azokat a szakembereket, akik jelentős eredményeket értek el a Madách-kutatásban, az évfordulókon külön Madách pályázatot hirdettek a képzőművészeknek. 1983-ban a tavaszi tárlat keretei között meghirdetett pályázatra 19 művész adta be alkotását. Czinke Ferenc lett a nagydíjas, Lucifer I – III. sorozatával. A vegyes technikával készült grafikák jelenleg a Salgótarjáni Polgármesteri Hivatal Czinke Ferenc Emléktermében láthatók, Czinke Koskirályaival együtt. 1984-től kezdve a kurátori feladatkört Rideg Gábor művészettörténésztől a múzeum munkatársa, Prakfalvi Endre vette át. A díjazottak listája bővült, ’84-ben már 17 díjat osztottak ki. 1988-ban ismét kiemelten sok munka érkezett a Tárlatra, a zsűri 437 mű közül választhatott, amelyeket Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója ajánlott a közönség figyelmébe. 1989-től a Nógrádi Sándor Múzeumnak új művészettörténésze lett, Halászné Szilasi Ágota, 1995-ig ő rendezte a kiállításokat. ’89-ben nagyon lecsökkent a kiállításra jelentkező művészek és a beküldött alkotások száma, mégis, mintegy 54 alkotó 90 munkáját tekinthette meg az érdeklődő közönség. Az őszi rendszerváltás után, új politikai körülmények között próbálták magukat a rendezők az elmúlt rezsimet jellemző tendenciáktól függetleníteni. A Tavaszi Tárlat kezdetének időpontja megváltozott, elszakadt április 4-étől. A megnyitó napja március 31-ére esett, a rendezvény időtartama pedig még inkább kitolódott, a kiállítást május 28-ig látogathatták. A díjak száma 9-re csökkent, az üzemek, vállalatok mint mecénások, kisebb létszámban képviseltették magukat. A Miskolci Galéria azonban 1990-ben új díjat alapított, melyet Földi Péter vehetett át. Tekintettel a körülményekre, a Miskolci Galéria 1993-ig adott át díjakat. 1991-ben a szocialista kultúra addig domináns, tabunak számító értékeivel szemben erősödött a kritika. Megkérdőjeleződött és egyszersmind elutasításra került minden egyes, az elmúlt rendszer szolgálatában állt, illetve álló kezdeményezés, eszmeiség, intézményrendszer. A ’91-es tárlat megrendezése bizonytalanná vált. Végül úgy határoztak, hogy az eseményt kétévente tartják meg, a tárgyévben az őszi-téli időszakban, 1991. november 16. és 1992. január 6. között. A társadalmi-politikai helyzet megváltozásával a gyárak és üzemek támogatási rendszere, valamint az állami mecenatúra és a művészeti irányítás gyökeresen átalakult. Az 1993-as tavaszi tárlat ismét tavaszi időszakra esett, a szervezők a VII. Tarjáni Tavasz fesztiválsorozatba illesztették be. A Tarjáni Tavasz fesztivál a Művészeti Hetek folytatásaként létesült, 1984-ben. A kiállítások ekkortól kezdve egyre több helyet adtak a modern művészeti tendenciáknak, a fiatalabb korosztály képviselőinek. Új díjakat létesítettek: a Magyar Honvédség, a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség, a Nógrádi Történeti Múzeum (a Nógrádi Sándor Múzeumot időközben átnevezték), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (1997-től), a Művészeti és Szabadművelődési Ala- 62 �pítvány (1999-től), a Magyar Grafikáért Alapítvány, a Magyar Gyakorló Művészek Szövetsége. 2005-ben a Nógrádi Történeti Múzeum szakmai különdíjat alapított. A korábbi díjalapítók közül a Balassagyarmati Önkormányzat, Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, Nógrád Megye Közgyűlése és Borsod-Abaúj-Zemplén megye Önkormányzata továbbra is helyt állt. Megnövekedett az alapítványok, a civil szféra művészettámogató szerepe, míg a vállalatok mecenatúrája tovább csökkent. 1997-től szlovákiai művészek is megjelentek a tárlatokon. Besztercebányával (Banská Bystrica) továbbra is fennmaradt Salgótarján testvérvárosi kapcsolata, a ’80-as évek végétől a közép-szlovákiai művészekkel meglévő intenzív összeköttetés mégis folyamatosan csökkent, aztán elhalt. Megszűnt az Intersymposion kiállítássorozat is. A szlovákiai művészek ’97-es jelentkezése tehát pozitív tendenciaként értékelhető, ám joggal merült fel a kérdés, hogy vajon a legkiválóbb művészek érkeztek-e onnan a salgótarjáni seregszemlére. 1999 a XXV. jubileumi Tavaszi Tárlat éve volt, ennek örömére elkészült az első színes katalógus. A kiállítás-sorozathoz a múzeum a későbbiekben is színes prospektusokat adott ki, egészen a legutóbbi időszakig. 2001-től a tárlatok még hosszabb ideig tartottak, mint korábban, a XXVI. Tárlat például áprilistól szeptember végéig. A kiállítás ideje kitolásának bizonyosan szervezési, anyagi okai voltak, hiszen a váltakozva megrendezett programok, a tavaszi tárlat (áprilistól szeptember végéig) és a rákövetkező évben a rajzbiennálé (októbertől a következő év márciusáig) anyaga jól kitöltötte a kiállítási programot. A két időpont közötti időszakban kisebb volumenű, kisebb költségvetésű kiállításokat rendezhetett a múzeum. A helyi érdeklődés a társadalmi változások következtében, a megélhetési nehézségek fokozódásával párhuzamosan, folyamatosan csökkent a múzeum kiállításai, programjai iránt. 2003-tól az állami szervek újból kezdtek nagyobb gondot fordítani a kultúra támogatására. A 2003-as tavaszi tárlat köszöntőjét, a hagyományokhoz híven, Salgótarján Megyei Jogú Város képviseletében az alpolgármester tartotta. Kiemelte annak a fontosságát, hogy ez a kulturális tradíció a művészet-finanszírozási gondok időszakában is fenn tudott maradni, és elmondta, hogy a tárlatot tartja a Tarjáni Tavasz programsorozat legkiemelkedőbb eseményének. Annak is hangot adott, hogy Salgótarján újbóli fellendülését elképzelhetetlennek tartja a kultúra, a szellem, a művészet fejlődése és támogatása nélkül. Prokai Gábor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetője, megnyitóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy „a tárlat legfontosabb és talán legértékesebb jellemzője, hogy az alkotások művészi világlátásból és nem megfelelési kényszerből születtek.” 2011-ben 40 éves a Tavaszi Tárlat Az évforduló alkalmából K. Peák Ildikó művészettörténész A Tavaszi Tárlat 40 éve címmel május 16. és 25. között kiállítást rendezett a József Attila Művelődési és Konferencia Központ üvegcsarnokában, ahol az egykor a tavaszi tárlatokon szereplő művészek azon alkotásait lehetett viszontlátni, amelyek a Nógrádi Történeti Múzeumba kerültek. Az érdekes, tanulságos anyagot Lóránt János Demeter festő63 �művész és Földi Péter festő- és szobrászművész egyértelmű dominanciája jellemezte. Az évforduló kapcsán késztetést éreztünk arra, hogy a korábbi tavaszi tárlatok katalógusait ismét kézbe vegyük. A jobbára négyzet alakú katalógusok címlapján évtizedeken keresztül Kerekes László grafikusművész grafikái szerepeltek. Az első kiállításhoz mellékelt kiadvány fedelét azonban az akkor a városban élő Lóránt János Bábjátékosok című – manapság mosolyt ébresztő, szocreál-parafrázis – festménye díszítette. A negyvenéves katalógusban lapozgatva, az Alföldre települt és újabban nagyapjának Demeter nevét is használó Lóránt Jánoson kívül az alábbi, ma is aktív művészek neveit olvashatjuk: Bakallár József, Fábián Gyöngyvér, Mészáros Erzsébet, Mustó János, Réti Zoltán, Kerekes László, Kő Pál és Varga Imre. A fenti névsorban szereplők közül – a két szobrász kivételével – valamennyi művész nógrádi kötődéssel rendelkezik, közülük jelenleg azonban csak hárman élnek a megyében. Elgondolkodtató, hogy a fenti névsorból négy évtized múltán vajon miért csupán Lóránt János Demeter Munkácsy-díjas festőművésztől látható mű a 2011-es múzeumi tárlaton. A salgótarjáni tárlat nagydíját 1974-ben és 1978-ban, minisztériumi díját 2009-ben kiérdemlő Lóránttól a XXXI. Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton Egy slukk című szomorkás hangulatú festmény látható. Szereplése azért is örvendetes, mivel a kiállításon együtt lehet a képzőművészeti és zenei tehetséget egyaránt mutató, ez alkalommal impulzív tűzzománcmunkával jelentkező Gressai Ferdinánddal, akiről a helyiek tudják, hogy a mester unokája. Nem vesszük el Czeizel Endre professzor kenyerét, aki kiterjedt genetikai kutatásokat folytat jeles képzőművészek tehetségének öröklődése tárgykörben, de említenünk kell, hogy a több művészt is felmutató Lóránt-Presits-Gressai művészcsaládon kívül Nógrád megyében több, a művészi talentumot átörökítő család is létezik. Elsőként említsük az I. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat egyik kiemelkedő művészét, id. Szabó István Kossuth-díjas, őstehetségű fafaragó-, szobrászművészt, akinek fia, a jelenleg Budapesten és Benczúrfalván tevékenykedő ifj. Szabó István, Munkácsydíjas szobrászművész, unokája pedig a Budapestre származott Lengyel András, Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész. Másodjára szóljunk a 40 éve rendezett kiállításon részt vevő Mészáros Erzsébet textilművészről, akit manapság G. Mészáros Erzsébet Emma néven ismerünk. Leánya, a Győrött élő Géczy Nóra szintén művészi ambíciókkal rendelkezik, tehetségét festményei, érmei hirdetik, Salgótarjántól Sopronig. A fenti vonatkozásban Földi Péter Kossuth- és Munkácsy-díjas művészről is feltétlenül említést kell tennünk. A Somoskőújfaluban élő művész nevével – a salgótarjáni tavaszi tárlatok történetét áttekintve – az 1973-ban megrendezett 3. tárlat katalógusában találkozunk először, ettől kezdve rendszeresen szerepel a tárlatokon. Földi Péter a salgótarjáni tavaszi tárlat nagydíját 1979-ben, 1993-ban, 2007-ben, egyéb díjait 1982-ben, 1985-ben, 1987-ben, 1989-ben, 1993-ban, 1995-ben, 1997-ben, 2003-ban, 2005-ben vitte haza. Fia, Földi Gergely (1978) festőművész 2000 óta állít ki az országos jelentőségű tárlatokon, eredményesen: 2006-ban a Salgótarjáni Rajz Biennálé díját, 2008-ban a szintén a salgótarjáni múzeumban rendezett 400 cm2 kiállítás díját, míg idén a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat Nemzeti Erőforrás Minisztériuma-díját nyerte el. Az egri főiskolán és a budapesti Képzőművészeti Egyetemen 64 �diplomázott Földi Gergely munkáiban a hétköznapjaink részét képező, illetve a letűnőben lévő világ közlekedési, technikai eszközeit, jelképeit ábrázolja, hangsúlyosan túldimenzionált, naturalista előadásmódban. Hol teherautónak, markológépnek, rezsónak, konvektornak, kazánnak, kapcsolótáblának állít örök emléket festményein, hol pedig – mint idei díjnyertes alkotásán – egy viharvert üstháznak. Míg a holland festészet aranykorának számító 17. században a mesterek csendéletein drága üveg, nemesfém tárgyak, bútorok, szőnyegek, fegyverek és egyéb raritások tűnnek fel, addig Földi Gergely 400 évvel később hasonló, ihletett vanitas-érzéssel örökíti meg a fogyasztói társadalom által túlhaladott, kimustrálásra váró, de általa szeretett tárgyait. A 2011-es tavaszi tárlat Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának nagydíját a Pécsett élő, a pécsi főiskolán végzett, magát a Zebegényi Szabadiskola nyári kurzusain Gyémánt László és Hincz Gyula festőművészek által továbbképző, Bükkösdi Kálmán (1950) festő- és grafikusművész nyerte el. A salgótarjáni rajzbiennálékon a ’80-as évek elején ismételten, majd 2006-ban újfent szereplő művész jelentős országos és külföldi kiállítási tapasztalatokkal rendelkezik. A konstruktív művészet pécsi hagyományait expresszív módon adaptáló, továbbfejlesztő alkotóművész töredékes tájrészleteket ábrázoló vásznaira, mint a tárlaton látható Fönt című festménye esetében is, a komplementer színek alkalmazása a jellemző. A művész Csehországban egyszer, Boszniában több alkalommal járt művésztelepen. Vályi Péter (1986) képzőművész érdemelte ki a tárlat Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése által adományozott díját. Az egri főiskola képi ábrázolás szakán 2010-ben diplomázott, és jelenleg ott vizuális és környezetkultúra tanári szakon továbbtanuló Vályi Péter alkotásaival 2005-óta találkozhatunk országos és külhoni tárlatokon. Az erdélyi származású művész munkái többször szerepeltek erdélyi, illetve indiai kiállításokon. 2007-ben több elismerést is kapott: Észtországban a „Könyv objekt” pályázat fődíjasa, Egerben „A szív képei” pályázat 1. helyezettje, Salgótarjánban a Tarján Tarkán Társaság „Egy szebb belvárosért” team-pályázat 2. helyezettje lett. Az utóbbi években performance-szal, video- és installációművészettel is foglalkozva, ezzel párhuzamosan fejti ki festészeti munkásságát. A Salgótarjánban tavaly díjazásban részesült Hatvankét szignó című festménye szürke háttér előtt fekete kalligráfiát alkalmazó konceptuális alkotás. Más munkáinál piktogramok vagy hétköznapi jelek adják a kompozíció fő motívumát. Vályi Péter az elmúlt években a miskolci, a gyergyószárhegyi, a szegedi, a noszvaji, a koppánymonostori és több indiai művésztelep munkájában vett részt. A tárlaton könyvjutalmat Veréb Veronika karancslapujtői művész kapott, Elvadult táj című képéért. Az egri főiskola friss végzőse, aki 2009-ben Rendes ház című festményével szerepelt a Tavaszi Tárlaton, ezúttal magaslati nézőpontból egy téli tájat ábrázol jó érzékkel és meggyőző festőiséggel. A 2011. május elején, a Tarjáni Tavasz városi művészeti fesztivál keretében a Nógrádi Történeti Múzeumban megnyílt, és augusztus 27-ig nyitva tartó tárlaton látott alkotások között örömmel fedeztünk fel korábbi díjazottakat is. Olajos György, a XXIV. Tavaszi Tárlat nagydíjasa, három nagyméretű, erőteljes munkát küldött a kiállításra. Krajcsovics Éva, a XXVI. és XXIX. tavaszi tárlatok nagydíját elnyerő művész, a Szoba című finom fényviszonyokat mutató, meghitt hangulatú festményét állította ki. 65 �Birkás Babett, a korábbi tavaszi tárlat nagydíjasa, technikai okokból nem rendezhetett a korábbiakban megszokott módon a múzeum földszinti Kistermében önálló kiállítást, ugyanis abban Holtság Károly üvegfestő ólomüvegmunkáiból rendeztek időszaki bemutatót. A tehetséges salgótarjáni képzőművész a somoskői várat feldolgozó, hét műből álló Színvár című kamaratárlata az emeleti falambériás kiállítóterem egyik falsíkján nyert elhelyezést. 2011-ben, majdnem rekordot döntve több mint 500 alkotás érkezett kiállításra, de sajnálatos módon a beadott anyagnak csupán egy része kerülhetett a csökkentett kiállítási lehetőség miatt bemutatásra. A múzeum két emeleti, időszaki kiállítások rendezésére használt, egyenként 300 m2-es kiállítótermében többek között Kopasz Tamás, Kovács Albert, Lévay Jenő, Lenkey-Tóth Péter, Luzsicza Árpád, Nagy Gábor, Nádas Alexandra, Sóváradi Valéria, Stefanovits Péter, Lous Stuijfzand, SzériVarga Géza, ifj. Szlávics László, Szentgyörgyi József, Szepessy Béla, Szilágyi János, Vén Mária, Váli Dezső nevével találkozhatunk. Az említett salgótarjáni művészeken kívül a várost B. Gedeon Hajnalka, Fürjesi Csaba, Gelencsér János, Kalocsai Enikő alkotásai képviselték. A szécsényi művészek közül Bakos Ferenc Fény-csend III. festményét és Bakos Tamara vasszobrát állították ki, míg a füleki Balázs Alfrédtől a Cantata metaphisica című konstruktív festményt. Feltűnt, hogy 2011-ben balassagyarmati alkotótól nem szerepel a tárlaton egyetlen munka sem, Egerből pedig egy azonos témát sztereotip módon feldolgozó alkotásokkal sikerre áhítozó rajzszakkör tagjai próbáltak – eredménytelenül – kiállítási lehetőséghez jutni. Az egri művészek közül F. Balogh Erzsébet Hagyaték II. című nagyméretű, expresszív festményét és Borgó György Maya képét láthatja a közönség. Nyíregyháza művészetét Balogh Géza, Székhelyi Edit és H. Németh Katalin egy-egy munkája reprezentálja. Anyagi okokból a múzeum nem a megszokott, képes katalógust mellékelte a kiállításhoz, csupán egy szerényebb, a kiállított művek lajstromát és adatait tartalmazó, néhány képpel ellátott kiadvány megjelentetésére nyílott lehetőség. 66 �AMI MARAD T ARJÁN TAMÁS Emelt fokon Fűzfa Balázs: Irodalom 09-12. Nem mondhatom magam a középiskolai magyar irodalom tankönyvek szisztematikus gyűjtőjének, de elég szép számú kiadvány van birtokomban. Az 1945 utáni legelső a középiskolák I. osztálya számára készült a vallásés közoktatási miniszter rendeletére, a Tankönyvkiadó Nemzeti Vállalat gondozásában, 1949-ben. Az Országos Neveléstudományi Intézet Tankönyv Osztálya irányításával megalkotott könyvet nem akármilyen nevek – akkori fiatalok – jegyzik: TrencsényiWaldapfel Imre, valamint Fónagy Iván, Király István, L. Kovács Ágnes, Lengyel Béla, és (a ma is élő, kilencvennegyedik életévében új tanulmánykötetet publikáló) Szilágyi János György. Trencsényi-Waldapfel a pesti bölcsészkaron első tanáraim egyike lett, Király másfél évtizeden át tanszékvezetőm a budapesti bölcsészkaron, Kovács tervezett néprajzi szakdolgozatom témavezetője, Lengyel egy időben pártfogó barátom – de a tankönyvről soha egyikükkel sem váltottam egy szót sem. Pedig a bő hetven oldalt kitevő Petőfi-fejezet (Király), a még terjedelmesebb Gorkij és kora, benne A tőke részletével, Lenin-szövegekkel, Sztálin esküjével (Lengyel), A görög irodalom szemelvényeinek tematizáltsága (Trencsényi-Waldapfel) sok kérdést felvetett. Fellapozhatnám saját gimnáziumi magyar irodalmi tankönyveimet és szöveggyűjteményeimet, Kanizsai-Nagy Antal munkáit, melyeket (a budapesti piarista gimnáziumban, 1963 és 1967 között) hatalmas kihagyásokkal és sűrű betoldásokkal tanultunk. Legnagyobb szakirodalma a magyarországi „tankönyvháborúnak”, a Bojtár Endre, Horváth Iván, Szegedy-Maszák Mihály, Szörényi László, Veres András, Zemplényi Ferenc nevével fémjelzett sorozatnak kerekedett: az ő könyveikhez kötődött a tartalmi, szemléleti és metodikai megújítás érdeme a 20. század második felében. Nem feledkezhetem meg a Mohácsy Károly- (és Vasy Géza-) féle könyvek széles hatósugaráról, közkedveltségéről és további más (alkalmanként regionális vagy specifikus keretek közt jelen levő) vállalkozásokról sem. Jómagam az 1990-es évek végén kóstoltam bele a tankönyvírásba, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán alakult tankönyvíró munkaközösség (illetve szerkesztőbizottság) felkérésére, Sipos Lajos felelős szerkesztése mellett. A nyolcosztályos általános iskolák 7. és 8. és a hatosztályos középiskolák 1. és 2. osztálya számára egyként ajánlott két tankönyv, a hozzájuk tartozó két szöveg67 �gyűjtemény és a 12-13 évesek tankönyvének alkalmazását segítő tanári kézikönyv látott napvilágot, az utóbbinak a párdarabja már nem, bár összességében a sorozat nagyobb része tető alá került, sőt alternatív könyvek is keletkeztek. Nem kívánom Fűzfa Balázs Érettségiközpontú irodalomkönyvek műszövegekkel jelölésű, a Krónika Nova Kiadó által közrebocsátott, az évfolyamot 09-től 12ig számozással feltüntető kitűnő Irodalom tankönyv-opusait a fentiekkel vagy más kiadványokkal összehasonlítani (ehhez társadalom-, irodalom- és pedagógia-történeti kitekintésű, terjedelmes disszertációra, tankönyv-konferenciára lenne szükség), csupán futólag rávilágítok bizonyos vonatkozásokra. A szerzőnek az egyszemélyes és a munkaközösségi megalkotású két tankönyvalaptípus, tankönyvcsalád közül az előbbinek a létrehozására volt bátorsága és nyílt lehetősége. Négy tankönyve egyben szöveggyűjtemény is (erről később még ejtünk szót). Iránytűje nem egy felettes tudományos orientáló közösség, nem szakosodott kiadói szerkesztőség, nem is határozott politikai arcélű minisztériumi részleg volt (mindhármat jellemzi az oktrojáló szándék vagy kötelezettség), hanem az OM-kerettanterv 28/2000, szükség esetén kiegészülve egy-két hasonló iránymutatással (végül is összességében három alapdokumentum a mérvadó). A 2008 és 2010 között – a magasabb osztályos könyvektől időrendben „lefelé” – megjelent művek lektora Kerber Zoltán, felelős szerkesztője Fábián Teréz, tipográfusa-designere Szabó László, felelős kiadója Sz. Kuncze Magdolna, a Krónika Nova ügyvezető igazgatója. A Nyugat-Magyarországi Egyetem docense, az 1958-ban született irodalomtörténész, kultuszkutató, fő szakte- 68 rületét tekintve Ottlik Géza életművének egyik legjobb tudója és értelmezője, a páratlanul koncepciózus és fáradhatatlan irodalomszervező, Fűzfa Balázs nem a különféle iskolatípusok (négy plusz nyolcosztályos, hat plusz hatosztályos, nyolc plusz négyosztályos) felől indulva célozta be tankönyveit. A 09, 10, 11, 12 számozás egyértelművé teszi: az érettségi előtti utolsó négy osztály irodalomoktatásának tankönyvi eszköze készült el. A sorozat – mint láttuk, külön is kiemelten – érettségi-központú. Struktúráját a középiskolai munka legmagasabb, összegző, egyben valószínűsíthetően a jövőbe kapcsolódó pontja, záró eseménye határozza meg. A tankönyvek fejezetei a középszintű érettségihez elengedhetetlenül szükséges törzsanyagot normál betűkkel szedett főszövegben, az emelt szintű érettségihez tartozó szövegrészeket vékony bordó kerettel kiemelve közlik. A Kedves Tanárok és Diákok! megszólítású bőséges bevezetők minden tematikai, metodikai és egyéb kérdésben pontosan, világosan és meggyőzően igazítanak el. Egyik kötet éléről sem hiányzik a tankönyvíró barátságos fényképe, így a kötet használója nem „arctalan” könyvet kap ilyen értelemben sem: tudja, ki van a segítségére. A koncepció a 12-es könyv közreadása óta természetesen nem változott, noha finomult. Tárgyát a tankönyvegyüttes irodalomtörténésnek fogja fel. Tudatos újszerűsége abban áll, hogy „A megszokott, egyenes vonalú – irodalomtörténetre alapozott – szerkezet helyett koncentrikus körökben szerveztük meg a tananyagot. Ez alapvetően azt jelenti, hogy egy-egy téma, szerző vagy mű, probléma többször is előkerülhet, akár más-más vonatkozásban is. Elsődleges szempontnak az irodalom »egyben« és mindig egyszerre való lé- �tezését tekintjük, ezért mindenekelőtt a különböző jelenségek mögötti összefüggéseket szeretnénk megragadni”. A négy könyvet a jelen keretek nem engedhetik „lapról lapra” tanulmányozni, mérlegelni, pedig megérné (ebben az örömben, felelősségben, kalandban a tanár és a diák, s az esetleges olvasó lubickolhat). Néhány általános jegyre hívjuk fel a figyelmet, nem fukarkodva az indokolt elismeréssel, de nem rejtve véka alá a problematikus kérdéseket sem. A különféle, cseppet sem mellékes kiegészítő részek fölé nőve a 09 az Irodalom a kezdetektől az 1700-as évekig fejezettel adja meg alaphangját (itt még nem kerül elő a később összefogó érvényű beszédmód szakkifejezés, pedig előkerülhetne az egységesség érdekében). A 10 A kora modernség beszédmódjait fogja át (1700-as évek–1857 – szükségképp a felvilágosodás és a romantika túlsúlyával, a kora modernség terminusát nem a legszokásosabb értelemben véve). A 11 A klasszikus modernség (1857– 1910) és az avantgárd (1910–1930) beszédmódjai alá szerveződik (helytelen lenne a képzet, hogy az avantgárd felváltotta a klasszikus modernséget). A 12-nek a tárgya A késő modernség (1930– 1960) és a posztmodernség (1960– ) korának beszédmódjai (ebben az esetben az a látszat mutatkozik, mintha a posztmodernség még lényegszerűen nyitott korszak lenne). A tanuló számára jobbára elsőként és legközvetlenebbül megragadható személyi fejezetek a Portrék. A teljes korpusz Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Pilinszky János, Márai Sándor, Ottlik Géza, Weöres Sándor alkotói arcképét nyújtja. A nagyobb kali- berű Életmű-összefoglalásokban Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila kapott helyet (amennyiben az egykori „Petőfi–Ady–József Attila-fővonal” elméletének fővonal szava még nem kompromittálódott teljesen, akkor ez esetben e hat név által képződik meg a fővonal. Hat költő nevében. Ezen nem változtat, hogy valamennyien írtak prózát, többen elsőrendűt, sőt: Kosztolányinak manapság inkább az epikáját szokás honorálni). A portretizálás érintőlegesebb formáit öleli fel a Látásmód terminusa, melynek révén Zrínyi Miklós (közvetetten), Jókai Mór, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kassák Lajos, Örkény István, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Szilágyi Domokos, Kertész Imre jut térhez. A kortárs irodalomból szegmenseiben Orbán Ottó és Parti Nagy Lajos neve a leghangsúlyosabb (tipográfiai nyomatékosítással is). Másutt – és „rovaton kívül” – még sokan szerepelnek (Janus Pannoniustól Illyés Gyulán át a határainkon túl tevékenykedő alkotókig; fájón hiányzó neveket azonban majdhogynem bárki tudna említeni). Akár mértéken felül is jelen lehetnek a fősodorba e keretek közt nem tartozó kiválóságok. Így a formaművész Kovács András Ferenc, akitől indokolatlanul sok mű s akiről indokolatlanul sok fénykép kapott helyet (09/182. o.: egy oldalon nyolc fénykép és egy Balassi/Rimay-parafrázis; 11/251. o.: egy fénykép és a Babitsolás stb.). Ezek persze „elit” közlések, de a könyvsorozatba meglepően gyenge szemelvények, illetéktelen kezek alig-irodalmi betűvetései is bekerülhettek, s a szakmai, kritikai hivatkozások, fakszimilék sem mindig a legszerencsésebbek. Ám ne szóljon egy szót sem a recenzens, aki maga is felbukkan egy utalásban. 69 �Szembeszökő – a prózaírók viszonylagos visszaszorulása mellett –, hogy drámaírókat, drámákat szinte hiába kerestünk volna az eddigiekben. Fűzfa vitatható, ugyanakkor frappáns döntéssel váltakozó című Színház és dráma, Színház- és drámatörténet, Színház részeket kreált. Ezzel indokoltan nyomatékosítja, hogy nem rövid időszakokban a színházművészet alakulásának alapfeltétele volt a drámaírás minősége, trendje – viszont a drámai műnemet részint kiveszi elsődleges, irodalmi közegéből, illetve a színházat nem csekély részben mint a dráma-megjelenítés művészetét körvonalazza. A döntés praktikussága méltánylandó és különféle módokon alá is támasztható (ugyanennyire meg támadható), de az sem kérdéses: például Madách Imrének inkább Arany János, sőt Jókai Mór mellett lenne a helye, illetve a sokak által nem is elsősorban színműként, hanem drámai költeményként aposztrofált Az ember tragédiája igencsak megtévesztően sorolódik az ibseni analitikus drámát, a csehovi „drámaiatlan drámát” taglaló elemzést követő fejezetbe. A 20. századi körképben dráma és színház útja megnyugtató teoretikus kifejtés nélkül külön is válik, s – többek között – Bertolt Brecht epikus színháza színházfelfogásként, színházelméletként nyit medret a Kurázsi mama és gyermekeinek és a más Brecht-daraboknak. Az irodalom mint (állandóan keletkező, nyitott, újraértelmeződő) egység remek és meggyőző bemutatást nyert a megvesztegetően felkészült, ökonomikus irodalmi látásmódú, mindig kristályosan, tömören, a szaknyelvet is közérthetően továbbadva beszélő Fűzfa Balázs jóvoltából. Valamelyest kevésbé sikerült a világirodalom és a magyar irodalom egységben láttatása és súlyozási viszonyainak kialakítása. Azokban 70 a régi időszakokban természetesen nem merül fel a kérdés, amikor még a magyar irodalom nem létezett, azaz a Biblia, a görög dráma, az antik költészet, a középkori literatúra bemutatására nem lehet panaszunk. A későbbi évszázadokat pásztázva is nyugtáznunk kell a tankönyvíró erőfeszítéseit, hogy Voltaire, Swift, Goethe, Schiller, Puskin, Poe, Rilke, Kafka, García Lorca, Thomas Mann, Corso, Borges, García Márquez és mások ne maradjanak említetlenül (még Jules Verne-t: Verne Gyulát is meginvitálja, jó pedagógiai szimattal). A következetes törekvés mégsem oszlatja el a benyomást, hogy a magyar irodalomnak a világirodalom a holdudvara. (Legkevésbé a 09 és a 12 szolgál rá a vádra, erősebben a 10, és keményen a 11, amely az avantgárddal összességében is, nemzetközi beállításban is kevésbé vergődik zöldágra, mint szükséges lenne.) A magyar irodalom és a világirodalom tankönyvi „százalékaránya” évtizedek óta parázs és nyílt viták tárgya, egyfelől a nemzeti kultúra, a nemzeti, történelmi, anyanyelvi nevelés érveit, pozícióit, másfelől (főleg az európai uniós csatlakozás óta) a műveltség, a művészetek, a kultúratudomány, a globális tájékozódás igényeit tudva maga mögött érvként. Az említett 1949-es irodalomkönyv a nyomtatott vizuális információ lényegében egyetlen eszközét ismerte: a betűt. A primer és szekunder szöveget (a szépirodalmi alkotást és a magyarázatot – vagy fordítva) legfeljebb egy-két betűtípus váltakozása különböztette meg. Később a tankönyvek vizuális összképe fekete-fehér, majd színes illusztrációkkal, új szövegformákkal (keretes közlések, kérdések, feladatok stb.) bővülhetett. Fűzfa Balázs könyvei e téren – káprázatos komplexitásukkal – minden eddigi megoldást felülmúlnak. �Előszó, mottó, címszerkezeti összetettség és változatosság, sokféle szép- és szakirodalmi közlés, citátum, fakszimile, kézirat, montázs és kollázs, ábra, táblázat, kitöltendő rovat, képaláírás, szubjektív megjegyzés, tárgyfotó, gúnyrajz, képtorzó, képkezdemény, fogalommutató készteti interaktív alkalmazásra a könyvek használóját. A lapok tetején, egysoros lebontásban, külön is futnak valamilyen módon összeolvasandó művek, a hátsó borítók fülszövegei (egyperces novella, „tuvudsz ivígy”-stílusgyakorlat, halandzsa-palindrom, hangzó-átvetéses textusfullextra) játékosan a lehető legtágabbra tárják az irodalom fogalmát. A komplex, ütköztető, asszociatív, dinamikus és dinamizáló komponálás nem hagyja tunyulni sem a tanárt, sem a diákot. Literarizált külső világot igyekszik közvetíteni a négy kötet (hányféleképp szólalhat meg például „irodalmiul” egy filmkocka, filmplakát!), s helyet kér, javasol, talál az irodalomnak ott is, ahol nem feltétlenül illetékes (a zenehallgatástól a sport élvezetéig). A tankönyvi főszöveg jobbára kisebb egységekre tagolódó, kiváló áttekintéseket és elemzéseket felsorakoztató, időtálló vagy érdekes forrásokkal, ezernyi idézettel öszszefont anyaga jól befogadható. Impulzusai katalizálják az ún. kisesszé irányába ható önálló gondolkodást (élőszóban a felelet, írásban a rövid fogalmazás terén), segítenek összekapcsolni a tesztszerű igen/nem válaszadást és az alkotóbb kifejtések vállalását. A szenvedélyesen megszerettetni kívánt irodalom matériáját úgy ágyazzák be, hogy a szó művészete a minket körülvevő teremtett-teremtődő világot, a szépirodalmi alkotások világát ne válassza le a hétköznapok tapasztalatairól (de ne is siklassa át az irodalmi művet a közvetlen hatás, hasznosság, alkalma- zás hamis szférájába). Ennek érdekében Fűzfa túlzásokat is vállal, pontosabban – mélyen ismerve a tinédzser-érdeklődést, a netkorszak fiatalember-pszichológiáját – a populáris kultúrák felé szívesen nyit (remélve – mondjuk –, hogy egy dalszöveg felől akár az igazi dalműfaj, akár az igazi irodalmi szöveg irányába is lehet út). Olykor már-már többet bíz paródiára, parafrázisra, átiratra, felülírásra és alástilizálásra, mint magára az eredetire. A 11 Ady-fejezete beérhetné egy Karinthy-karinthkatúrával több helyett. Ugyanebben a kötetben az Így írtok ti első kiadásának majdnem oldalnyi címlapja (90.) jól kihozza a korabeli, beszédes nyomdahibákat, a rajz, a betűkép jellegzetességeit, a közlés adatait – ugyanez a 198. oldalon, kisebb formátumban duplikálva, már (hiába a remekül érvényesülő, nemegyszer az illusztrációkra is kiterjedő ismétlés-filozófia, körkörösség) csak bélyegecske. Első átlapozásra a „szöveggyűjteményi” rész kevesellhető. A valóság az, hogy szétszórva-funkcionálva is rengeteg mű meglelhető, legalább részleteivel. Fűzfa bízik az iskolai és otthoni könyvtárakban, az internet hordozta szövegek bőségében és elérhetőségében. S főként nem az olvastatási dömping lebeg előtte célképzetként (a hagyományos memoriter még kevésbé), hanem az olvasásra történő késztetés, az irodalom iránti szomj felkeltése, a befogadás technikáinak kiélezése, az – időnként hasznosan repetitív karakterű – kérdések és feladatok általi aktivizálás, melynek valamiképp mindig az irodalmi alkotás részletes vagy teljes elsajátításában is testet kell öltenie. Ehhez jó segítség az is, hogy Fűzfa Balázs finoman és „rejtjelesen” sugalmazza személyes vonzódásainak, értékítéleteinek, irodalomföldrajzának pozitív diszkriminációit (10: Berzsenyi-bemutatás 71 �stb.), a megfelelő szöveghelyeket szívesen rákapcsolja eléggé nem méltányolható nagy (jelenleg is tartó) projektjének (A 12 legszebb magyar vers) állomásaira és dokumentumaira. Ezzel nem elfogultságokat jelent be más írók, költők kárára, hanem szorgalmazza, hogy a tananyag egyenletes elsajátításán belül ki-ki bátran vállalja személyes ízlését, akár hobbijait. A 09–12 könyvtárgyi megtervezettsége a képzettársító koncentrálást segíti elő. Dinamikája lépést tart a szerzői szövegek, döntések, inspirációk dinamikájával. A nagy amplitúdójú illusztrációs kincs szimultaneitásába A Karamazov testvérek japán címlapjától gyermekrajzon át kottalapig „minden” beleférhet. A kaleidoszkopikusan eleven oldalpárok elmemozdítóak, bár tömöttségük sokszor próbára teszi a szemet. Hiába, kell a hely, szorít a kötetenként háromszáz oldal. Gond akkor keletkezik, ha úrrá lesz a zsúfoltság (nem ritka eset), vagy a színek összehangolása nyomdai vagy más okból nem sikeres (09/75. o.: az ókori stadion okker homokjára montírozva az olimpiai ötkarika sárga köre „eltűnik”, de a kék, a fekete, a zöld és a piros is oly fakó, hogy a kontinentális jelképiség kikopik belőle). Fűzfa Balázs mintaszerű átfogó fejezetei, nagyobb és kisebb portréi, műanalízisei összességükben a tankönyvi követelményeket maximálisan kielégítő mestermunkák. Ez nem jelenti, hogy a könyvet alkotóan használó tanár kiegészítéseire, korrekcióira – teljes egyéniségének tekintélyére, tudására, szuggesztivitására – ne lenne szükség. Épp a jó könyvet jellemzi, hogy van min vitatkozni. Apróságokon is (következetlen, hogy a szerző megadja-e az idegen szavak, nevek kiejtését vagy sem), lényegibb pontokon is. Ezúttal csupán a 72 felsőfok, a leg-ek veszélyét tesszük szóvá. Miért lett volna „A magyar irodalom drámatermésben leggazdagabb évtizede” az 1810-es évek periódusa? (10/49. o.; a tényközlés alighanem pontatlan átvétel Nagy Imre professzor címlapfotóval prezentált könyvéből, a Nemzet és egyéniségből.) Manapság egyetlen drámapályázatra több darab érkezhet, mint amennyi akkoriban egy dekád alatt íródott. De az 1900 és 1910 közötti, vagy az 1960 és 1970 közötti évtized drámatermését sem számlálta öszsze istenigazából senki. Nem a legszerencsésebb Hamvas Béla fényképe alá azt írni (12/24. o.): „…az egész 20. század ott van a tekintetben, a szájszögletben, a homlokráncokban, a fényekben és árnyékokban: minden, ami történt, és ami történhet velünk…” (Nincs jelölve, hogy a szerény amatőr felvételhez képest különösen fellengzős közlés idézet lenne.) Lehetséges, hogy az Andrej Rubljov „minden idők egyik legnagyobb mozija” (12/32. o.), de erre a címre még egy sor filmalkotás pályázhat, kár prejudikálni. Elírás, tévesztés minden könyvbe becsúszhat. Tankönyv esetében a javítás – az újranyomások során – lehet nehézkesebb, mint egyéb könyvek új kiadásakor. A korrigálandók közül találomra jelezzük, hogy a „Horgodra tűztél, uram…” kezdetű Petri-verset nincs ok a fiktív [Záróvers] címen számon tartani (hiszen az sem derül ki, melyik kötetet zárja), elég lenne az ilyen esetben szokásos ráutalás a verskezdő szavakkal és a zárójellel (10/193. o.). Az Országúton című filmet nem Antonioni, hanem Fellini rendezte (12/35. o.). Áprily Lajos fényképén a másik személy – gyermek – nem a majdani költő-fiú, Jékely Zoltán, hanem valamelyik unoka (11/26. o.). Az Elveszett paradicsom című Sarkadi-dráma véletlenül keveredett az �egy sor kisregény, regény (Rozsdatemető stb.) fémjelezte „példázatos elbeszélésmódok” argumentumai közé. Tandori Dezső három ún. sakkversének értését nehezíti, hogy a második és harmadik verset felcserélték (12/77. o.). Minek tagadjam: a szemléleti vita lehetséges aspektusai ellenére nagy elismeréssel, olykor ujjongással olvastam egyvégtében is, külön-külön is a négy tankönyvet. A nevezetes József Attilaidézet nyomán ugyan kissé pejoratív csengést kapott a „középiskolás fokon” taní-tani eszméje, e középiskolás fok azonban – nem szorul bizonyításra – nélkülözhetetlen az irodalomoktatás, irodalomértés számára, a saját kultúrájában és az egyetemes kultúrában is benne élő anyanyelvi közösség, „az egész nép” számára. Nélkülözhetetlen, ha olyan emelt fokon tanít – segít tanulni –, mint Fűzfa Balázs tudósi és pedagógusi életművének e nagy vállalkozása. (Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2008-2010) 73 �F ŰZFA BALÁZS A legnehezebb kérdés Jenei Gyula: Az időben rend van Nem a szabadság, nem a kegyelem és még csak nem is a szerelem megverselése a legnehezebb feladat. Költeményt írni az anyánkhoz fűződő viszonyunkról – ez a legnehezebb kérdés. Akkor, ha ez a viszony nem felhőtlen, de legalábbis disszonáns hangokkal kísért. Egyszer majd kérlelhetetlenül el kell számolnunk úgyis: idővel, létezéssel, még Istennel és önmagunkkal is. Legvégül azonban Vele, Anyánkkal, a bennünket megteremtő hús-vér emberrel. Nemcsak a gyerekkori szivárványos emlékeinkben létezővel, hanem a betegágyon szenvedővel, a fiatalon megöregedettel, a nem-mindig-szeretettel is. Föltéve neki az utolsó kérdést: mivégre hát? De ez így még mindig túl egyszerűnek tűnik… Mert mit tehet az esendő lélek, ha más nem marad számára, csak kérlelhetetlen-esetlen őszintesége: az Anya halálának a kívánása. S talán nemcsak azért való kívánása, mert úgy mindenkinek jobb lenne már, nemcsak azért, mert menekülni kell a helyzetből, melyben majdani tehetetlen magunkat véljük felismerni az utolsó ágyon verítékező testben, s végképp nemcsak azért, mert szívszorongató ez az egész helyzet, hanem azért is, mert nincs más út: nincs menedék, és nem lehet az időben rend másképp (ugyanis ez az ára a rendnek), csakis akkor, ha tisztán és vi- 74 lágosan hagyja magát a lélek megkönnyebbülni a vakító őszinteség által. „…mit mondhatok / anyámnak én, amikor soha / nem mondtam neki semmi / fontosat, elbeszéltem mellette, / mint elbeszélünk annyian. / soroltuk egymásnak az évek / törmelékét, de a fájdalom és / az öröm csak ritkán volt közös. / a dolgok máshogy érdekeltek, / mint amit ő mondott és adhatott. / nem röstelkedem most emiatt. (…)” (Nem hívtam) A kötet legmarkánsabb ciklusa az anya halálát tematizáló, Egy érzés leltározhatatlansága című verscsokor. E darabokban Jenei a közízléssel igen erősen szembemenve nem hajlandó a képmutatás legkisebb jelét sem adni. Sőt, még azt sem játssza el a lírai én, hogy szégyenkezne azon, hogy ő maga tovább él. Mert amúgy, köznapi szokásaink szerint minden gyász része a lelkiismeret-furdalás, mely az élőkben megmarad… „nos, azt mondja a rokon: hinni kell, / mert addig van remény: s ekkor / én, bár nem tudom, lélektani / vagy vallási meglátás irányítja / szavait, elröstellem magam: mert / hát én nem hiszek; nem hiszem, / hogy a hit még segít. az elhasznált / szövetek és szervek objektivitása / kíméletlen felismerés hívőnek és / hitetlennek egyaránt. ezt gondoltam / akkor, most meg azt: jó lenne már, / jó lenne már, ha meghalnál, anyám.” (Várom a telefont) �A költészet mindig is a kimondhatatlan dolgok kimondásával foglalkozott, ám az mégis meglepő, ha egy fennálló szóhasználati, értékvilágbeli (látszólagos?) konszenzust – de mondjunk nyugodtan tabut – felborít az alkotó. Ráadásul teszi mindezt szikár eleganciával és végig kitartott következetességgel. – Emlékezetes modern halálvers Parti Nagy Lajos 1997-es Emlékműve is, mely szintén az embertelen kórházi halált írja meg, és hasonlóképpen a halállal kapcsolatos hazugságainkra figyelmeztet bennünket. Főképpen arra, hogy mennyire igyekszünk távol tartani magunktól az elmúlásnak még a gondolatát, a haldoklónak még a látványát is; akit inkább kórházba száműzünk bensőséges otthoni tereiből, ahol a halál úgyis csak kisszerű, szűkös és időtől megfosztott lehet. „Két rüszt, egy orr, egy ágyék műemléke. / … a körmök fésűjébe / a kurta sóhajtáskor bennszakadt haj, / mintha még ott is, most is nőni kéne, / hol gyűrűt vet és elsimul a Léthe, / hol fut tovább, s ő elvegyülni abban / már siklik át az űrön, mint a szappan.” (Parti Nagy Lajos: Emlékmű – részlet) A Parti Nagy-vers profanizáló zárlata megrázó blaszfémiává kicsinyíti a halált. A hasonlat oly köznapi, hogy sérti az olvasó minden jóérzését, méltóságérzetét. Jenei Gyula őszintesége is sértő, mert kimondatlan érzésekkel szembesít bennünket. Ám a Föl-föl dobott kő disszonáns őszintesége ez és a Tiszta szívvelé. Egyik szöveget sem valóságreferenciálisan olvassuk, hanem „csupán” nyelvi képződményként. A disszonancia pedig ebben a posztmodern költészetben a nyelv belsejébe rejtődik. Jenei költészetének kedvelt és ha- tásos, kiválóan használt eszköze például az enjambement, amely ebben a kötetben különösen hangsúlyos szerepet kap. A jól meglelt-felhasznált poétikai eszköz precízen modellálja az emberi össze- és mégse-egybetartozást. Azt a feldolgozhatatlan érzést, hogy azon a napon is fölkelünk, mosdunk, eszünk-iszunk, futkosunk, megyünk tovább, amikor (majd) anyánk meghal…: „reggel háromnegyed nyolc / van. úgy gondolom, ha anyám / éjszaka halna meg, akkor / a gondozónők nyolc körül // telefonálnának. ilyenkor / feszült vagyok, várom, hogy / megszólaljon a készülék (…)” (Az egyik utolsó) De vannak a kötetnek igen fontos versei az anya-cikluson kívül is: ilyen mindjárt a nyitó és a záró opus, amelyek mindegyike olvasható Kosztolányi-parafrazisként (Hajnali ébredés, Ritmuszavar). De korszakosnak mondható például a Kereső is, mely Vajda János Húsz év múlva című remekére olvasható rá – csak most éppen az iwiwen keresgél a vershős, és nem „a Mont Blanc csúcsán” vacakol emlékeinek kacatjai közt. S természetesen ilyen nagy számadásvers a címadó, Az időben rend van című darab is, melyben nemzedékek, emlékek, hangulatok, érzések egy mégiscsak megbízható világrend darabjaivá állnak össze. Fényképek nagyapáról, szavak, kisbetűs mondatok régről, tavalyelőttről és a mából, melyek a gyerekkor emlékein keresztül bolyonganak át a mostba és a majdanba – a tévedhetetlen időben „memóriakártyára mentve” immár mindent. (Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2011) 75 �B OROS OSZKÁR A(z) tanulmány(írás) mint önmegértés Géczi János – Horváth Géza (szerk.): Pannon tanulmányok 1. „A kultúrában létezésünk folyamán – amelyet eközben külső nézőpontnak hazudunk – az egyes művekhez, stílusokhoz, formákhoz kötődő, többé-kevésbé általánosan bevett vagy éppen azok ellen megfogalmazódó, úgynevezett »mondanivalókat« kívánunk alátámasztani, vagy éppen megdönteni bizonyos érvekkel, művészi eszközökkel, magyarázatokkal.” A fenti, az általam tárgyalandó kötetben A lineáris és a nemlineáris kultúráról címmel közölt tanulmányból (Nagy Gyula) idézett tételmondat – még ha ez eredendően nem is tartozik a dolgozat célkitűzéseihez – az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb irodalomelméleti gondolatrendszerének, a dekonstrukciónak a hermeneutikával folytatott vitáját meglehetős tömörséggel foglalja össze, miközben saját retorikai stratégiáját, jelesül az adott mű koherens, valamilyen értelmezői közösség relatíve hosszú időre érvényes interpretációjának lehetőségét tagadó alapállását, s az erről való meggyőzés szándékát a legkevésbé sem igyekszik leplezni. A kultúraelmélet és az irodalomtudomány persze – gondoljunk csak Lotman centrum-periféria, vagy Barthes mű-szöveg fogalompárjára – régóta tisztában van a fent említett alapvetéssel, mégis azt kell mondanunk, hogy a hazai középiskolai irodalomoktatás szereplői (dacára az egyetemeken zajló ellentétes törekvéseknek) elhanyagolható 76 mértékben vesznek erről tudomást. A probléma ilyetén természetű felvetése látszólag nem tartozik szorosan egy tanulmánykötet bemutatásához, ám ha csak egy kicsit is tágabban értelmezzük eme, fiatal kutatók eredményeit összefoglaló kötet lehetséges hozadékát, motivációját, azt éppen az itt szereplő szerzőknek az oktatás területére való remélhető belépésében jelölhetjük meg. Mert legyen ma bármennyire is kétségbeejtő az a szakadék, amely a Nagy Gyula által leírt, s a fiatal generációk által megtapasztalt jelenségek, valamint a középiskoláink többségében uralkodó módszertan között fennáll, annak fokozatos elfogadásában kell bíznunk, „hogy nincs helyes vagy helytelen, csupán sok szempontú helyes és sok szempontú helytelen létezhet”. És ezzel a kijelentéssel elméletben feltehetőleg nemcsak a hermeneutika és a dekonstrukció, hanem a kultúratudomány elméletírói is egyetértenének. Az utóbbi mondat feltételes módja azonban a legkevésbé sem véletlen. Mindenki, aki diákként vagy oktatóként valaha is részt vett a tudományos diákköri munkában, a saját bőrén tapasztalhatta meg az egyes elméleti iskolák között zajló áldatlan tudománypolitikai harc negatív hatásait. Érdemes lenne egyszer egy olyan kimutatást is készíteni, amelyik azt összegezné, mennyi ígéretesnek induló, de a tudomány szakmainak álcázott vitái elől �pánikszerűen menekülő tehetséget veszítettünk el az elmúlt húszegynéhány évben. Ezen meglátások előrevetítését azért is tartom fontosnak, mert minden tiszteletem azoké, akik a fentiek tudatában is vállalják a sokszor minden realitást, korrektséget mellőző megmérettetést. A Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán zajló irodalomtudományos kutatás alapvető elméleti beágyazottsága a Humboldt-Potebnya-féle nyelvelmélet, valamint a Heidegger, Gadamer, Ricœur nevével fémjelezhető hermeneutikai gondolkodás terében helyezhető el. A dolgozatok középpontjában ennek megfelelően az írás és az olvasás mindenkori tétje áll, sok helyütt rendkívül eredeti elméleti kitételekkel, eredményekkel párosulva. Külön ki kell emelni Barna Zsuzsanna A teremtő csók szimbóluma Ady Endre költészetében, valamint Komáromi Sándor A nyelvben tapasztalt EMBERség. A dráma nyelvi formációinak, illetve a nyelv és dikció problematikájának vizsgálata Sütő András Káin és Ábel című drámájában címmel közölt elemzéseinek egyes belátásait. Előbbi szerző tulajdonképpen a teljes Ady-korpusz áttekintésére alapozva rendkívül meggyőző módon követi végig a csók kulturális szimbólumból szövegténnyé való átminősülésének folyamatát (csók → költői gondolatban megújuló nyelv mint megismerés), miközben sikerül azt a szerző ricœuri értelemben vett megtörténésével és a korszak képzőművészeti, elsősorban festészeti alkotásainak értelmezői mezőbe történő bevonásával összekapcsolnia. Komáromi Sándor Bécsy Tamás szerzői instrukciókról tett megállapításait, miszerint ezek nem tartoznak a dráma szövegéhez, hiszen nem jelenítenek meg viszonyokat, gondolja tovább, amennyiben Bécsy meg- állapítását a dráma textúrájának kettészakításaként értelmezi, s ellenében a dráma szövegének nyelvi szerveződését az instrukciók megképezte metaforikus potenciállal hozza szoros kapcsolatba. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül ama tény mellett sem, hogy néhány szövegértelmezésben, így Barna Zsuzsannáéban is zavaró módon bukkan fel a disszemináció fogalma. Bár a költői (irodalmi) textus a jelentések megsokszorozásában érdekelt, a jelentésszóródás alapvetően dekonstruktivista beágyazottságú fogalom, amelyet nem szerencsés a kommunikatív nyelv pragmatikusságával szembeállítani, azaz a szemantikai pluralitás szinonimájaként használni. Éppen ez az a pont ugyanis, amelyen hermeneutika és dekonstrukció elválik: a disszemináció terminusa mentén az a József Attila-i értelemegész kérdőjeleződik meg, amelyet a legtöbb tanulmány írója közös elméleti alapvetésként fogad el. Szólni kell még a kötet másik két fejezetéről, az irodalom-, illetve a művelődés- és színháztudományi blokkot követő nyelv-, valamint társadalomtudományi szekcióról. Előbbi mindössze egyetlen dolgozattal képviselteti magát: Pap Kinga alapos elemzése azonban (Költészet, nyelvi erő, misztérium a Halotti Beszédben) feledteti az olvasóval a kötet ilyetén aránytalanságát. A szerzőnek sikerül bizonyítania, hogy a Halotti beszéd olyan egyedülálló és költőinek (!) mondható nyelvi teljesítmény, amelynek – kimunkáltsága is ezt látszik alátámasztani – számos előzménye lehetett. A nyelvi elemzés során pedig különösen nagy hangsúlyt kapnak az olyan interpretációs műveletek, mint például a nyelvtörténet és a katolikus dogmatika áttekintése nyomán a ma- 77 �laszt és a kegyelem szavak szemantikai szétválasztása. A társadalomtudományi cikkek között Boros Gabriella kutatásainak eredménye különös figyelmet érdemel (Egy álom megvalósulása. A Szuezi-csatorna építését meghatározó politikai küzdelmek). A dolgozat részletes bemutatása helyett (címe önmagáért beszél), csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az önmagán túlmutató létével bizonyítja egy a jövőben Veszprémben felállítandó Történelemtudományi Tanszék szükségességét és létjogosultságát. Mielőtt azonban bárki engem is elfogultsággal vádolna, még ide írom: a szerző csak névrokonom… (Válogatás a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának díjnyertes tudományos diákköri dolgozataiból. PE HÖK – PE MFTK TDT – PE MFTK, Veszprém, 2010) V ASS N ORBERT Egy magyar kritika Barna Dávid: Egy magyar regény Barna Dávid Egy magyar regény című kötetének hátsó borítója vallomást, korrajzot, képzeletbeli portrét, továbbá egy örök klasszikussal vívott lenyűgöző küzdelmet és párbeszédet ígér. Nem kevés. Nagy érdeklődéssel, őszinte reménykedéssel kezdtem hát neki a könyvnek, de korrajzot alig leltem benne. Portrét is csak igen skicceset, a párbeszédet meg inkább éreztem művinek, mint küzdelmesnek. S noha a vallomás finoman épül a szövegtestbe, a végeredmény második olvasásra sem nyűgözött le. A most következő sorok adta szűk keretben ezért azon töprengek el, vajon miért nem működött nálam „a magyar irodalom váratlan felfedezettjének” kötete, és miért nem érzem szükségét, hogy belátható időn belül harmadszor is kézbe vegyem. Az Egy magyar regény kiváló ötletet vet fel. Látszólag a Móricz Zsigmond 78 időskori szerelméről szóló szóbeszédet választja témájául, illetve azt a színjátékot próbálja megragadni, amellyel a kisasszony és a nagy író viszonya járt, vagy járhatott. A közvélemény, de a család előtt is titokban illett ugyanis tartani ezt a testileg-lelkileg felszabadító, a társadalmi normák szempontjából viszont kifogásolható kapcsolatot. „Megengedheti-e magának Móricz Zsigmond, a nemzet nagy írója, hogy egy kis lelenccel, egy kis utcalánnyal hozzák szóba?” – szegezi a kérdést a regénybeli írónak válni készülő felesége. És attól fogva bujkál, bujálkodik és hazugságok hálójába bonyolódik a különös pár. A szerző és elbeszélő viszont – aki a Barna Dávid pszeudoníma mögé bújik – érzésem szerint hiteltelenül és vázlatosan idézi meg a Móricz-történetet, és leginkább arra használja fel, hogy saját, fiktív családtörténetével keresztezze. �Izgalmasan hangzik. Azért méghozzá, mert – ismerjük el – mindnyájan kíváncsiak vagyunk a művek mögött megbújó emberre, a szerző titkaira, mindennapjaira. Az Egy magyar regény viszont szinte alig beszél szereplőiről. Szívesebben említi a Móricz Zsigmond nevű, író foglalkozású és szőrös hasú hősének meredő falloszát, mintsem bárminemű tulajdonságával, jellemvonásával bíbelődne. Szó sincs prűdségről. Az időskori kanság naturalista megjelenítése – ha túlzott is – mindenképpen hiteles. A szexualitás kendőzetlen megjelenítése Móricz naplóbejegyzéseiből is ismerős lehet. Csak hát a regényben hiába keressük a fiktív fallosz mögötti fiktív író igazira megírt jellemét. A roppant fütykös jóformán elfedi a szereplő minden egyebét, „móriczságostul”, férfiasságostul. A jól öltözött, idősödő, testes úr kilép a pesti éjszakába, pár odavakkantott szóval felcsíp egy kis árvalánykát, beleesik, Higgins professzorként menedzseli és kitartja. De közben szavát, gondolatát alig halljuk. Az elbeszélő elmulasztja beszéltetni, így jóformán csak eszik, alszik, vagy élvez. Jobban megírt – kár, hogy jóval rövidebb, az első fejezetet követően csak egy-egy elkalandozott gondolatfoszlány, üde képzettársítás erejéig szűrődik a szövegbe – az elbeszélő családtörténetének szála. Napi események keverednek benne álomallegóriákkal, híradórészletekkel, kitalált emlékmorzsákkal. Az elbeszélő szabadkozik, ugyanakkor cinkosan kacsint is, amikor azt álltja: „Nagy kihívás a meg nem történt események utólagos rekonstrukciója.” Pedig a vallásosság, a zsidó hit mint lappangó, „eltitkolt betegség” meglelése szépen ér össze a Móricz-szállal és működik a pótmamák és pótpapák párhuzamba állítása is. Noha helyenként roppant erős, lírai szépségű részeket tartalmaz, összességében mégiscsak egyenetlen színvonalú a szöveg. Szikár, pontos rajzolatot ad a kilencvenes évek nikotintól megsárgult tapétájú, „langyos közönyben” csordogáló, fullasztó és szelíd alkoholizmustól delejes, csendes családi tűzfészkéről, és ígéretesen indítja a két háború közötti főváros megidézését is. Ebben a részben található a könyv talán legszebb, megbabonázó bekezdése: „Mint két mágnes, úgy hevert a város két darabja ezen a szeptemberi kora hajnalon, a Pest és a Buda, hadd mondjam így, ahogy a személyneveket névelősítik a magyar fővárosban, az István, akár a németek, der Stefan; fémes mattfeketén húzódott a Duna csíkja a két ellentétes pólusú város között. És mint valami őslény váza, úgy feszült a folyó fölött a sötét acélhíd.” És hadd tegyem hozzá azt is sietve, hogy ezt követően elvétve találni csak ehhez hasonló leíró részeket a regényben. A könyv ehelyett villanásnyi kamaraepizódokból, szűkszavú párbeszédekből építkezik. Azt gondolhatná a gyanútlan olvasó, hogy a külsőket nyilván a belsők árnyaltabb megismertetése érdekében áldozza be a szerző, de hát a párbeszédei hallgatagok, vagy manírosak, és – mint arra korábban már kitértem – a lélekrajz sem mélyül el. A szövegtestnek jóformán a nyolcvan százalékát a kidolgozatlan, elnagyolt Móricz-történet teszi ki. Egy belevaló regény gazdagsága sokszori újraolvasásra, újbóli felfedezésre hív, minden lapján kincseket tartogat, alkalomról alkalomra más és más rétegeit mutatja meg, az Egy magyar regény háttere viszont az izgalmas felütés után csakhamar kifakul. Sőt, szinte el is tűnik a tér, amint az elbeszélő – szándéka szerint – a megidézni kívánt harmincasnegyvenes évek világáról ír. Azt csupán néhány odavetett, afféle hangulatfestő79 �nek szánt megjegyzéssel, felvázolt üres folyosókkal, atmoszférátlan kávéházakkal, egy sötét antikvárium alig látható polcsoraival és elrajzolt vidéki házakkal érzékelteti. Mindezzel nem is lenne semmi probléma, ha a kopár külszín alatt nem kongana a belbecs. Egyenetlen színvonalúnak mondtam a szöveget, és fentebb jól megírt részei közül idéztem. Kontrasztként következzen egy részlet, a kidolgozatlanabb feléből is. Ebédjelenetbe csöppenünk Leányfalun. A vendéglátó Móricz, a szakácsnő a fiatal szerető, a vendég Móricz egyik lánya és a férje. Innen a részlet: „– Szedjetek – szólt aztán a csöndet megtörve a férfi. – Jó borsóleves. Zsóka fogta a merőkanalat, merített a tányérjába, majd Péter is. Aztán az após, végül Kati. Jó étvágyat kívántak egymásnak, és hozzáláttak az evéshez. – Finomat főztél – mondta az úriember, és rámosolygott a szakácsnőre a nagy kanalazás közepette. – Hozz nekem egy pohár vizet, légy szíves – fordult a leves elfogyasztása után Katihoz az úr nagylánya. – Péter, te nem kérsz? A fejembe száll ez a bor. – Nem, köszönöm – válaszolta Péter. (…) A második fogás rántott csirke volt törtkrumplival és tejfölös uborkasalátával. Minden rendben folyt az ebéd alatt. Kulturáltan beszélgettek. Desszert nem volt.” Szándéka szerint fojtott feszültséget, a felszín alatt dühöngő indulatokat hivatott bemutatni a szövegrész, de mindez elveszik kimértségében, modorosságában, a már-már iskolás fogalmazásban. Az az érzésünk, hogy lemaradunk a jó sztorikról. Az elbeszélő – mintha féltve rejtegetné előlünk hőseit – egyszerűen nem részeltet bennük, csak a fentihez hasonlóan sekélyes, szótlan, sablonpárbeszédekbe enged belehall- 80 gatnunk. Epizódszerű, kihagyható, semmitmondó részek következnek egymásra. Körvonalazzák ugyan a késői Móricz-kapcsolat ívét – szebben a haláltusát –, mégsem látjuk élesen, miként is élte azt meg a rendhagyó pár és környezete. A pillanatnyi riadtságon túl semmi funkcióval nem bír például a kisfiú – az állítólagos közös gyerek – elkallódása az állomáson, az utazást pedig az író alussza végig, vagyis elmarad a nagyapának hitt apa és fia közti interakció. Be kell érnünk annyival, hogy miután felébredt, „(…) Pestig mindenféle vicces történetekkel mulattatta a kisfiút saját gyerekkorából.” A szereplő, aki a regény elején buja éjszakai kalandorként, majd csacsi szerelmesként lép elénk, ahelyett, hogy hús-vér ember, kidolgozott karakter válna belőle, a jelenetek többségében egydimenziós papírfigura marad. Vázlat csupán. Móricz Virág azt írja az Apám regénye előszavában, hogy „(…) ha nem mondtam el mindent, kortársai, író- és munkatársai, barátai és »fiai« kiegészítik majd, teljessé teszik írói arcképét.” A könyv elmulasztja, még pontosabban önként mond le róla, hogy az író, vagy általánosabban: a korosodó férfi utolsó nagy találkozásának és időskori szenvedésének tükre legyen. És alig kínál valamit cserébe. Regényanyagnak éppenséggel megfelelt volna az elbeszélő családtörténete, ami a Móricz-szál nélkül is elég izgalmas, csak hát – tehetjük hozzá – kétségkívül kevesebb marketingértékkel bír. Fájó, hogy két kiváló ötletet hagy kidolgozatlanul a könyv. Egy helyen mindenesetre azt ígéri, hallunk még Barna Dávid felől. Bízzunk benne, hogy akkor többet mutat majd magából. (Libri Könyvkiadó, Budapest, 2011) �S ZEKERES SZABOLCS Nihil és spleen Berka Attila: Lada Béla nem hal meg Néha annyira nehéz józannak maradni. Vajon van valaki, aki nem érezte már úgy, legalább egyszer az életében, hogy nem ártana a pohár fenekére néznie? Azt hiszem, sokan sokszor tapasztaltunk már hasonlót az évek során. A homokszürke napok masszív unalomban, teljes rendezetlenségben peregnek egymás után, nem lehet tudni, hogy hétvége vagy munkanap van éppen, nem történik semmi, sem a felszínen, sem a mélyben. Az automatikus létezésben igazából csak egy a lényeges: ne, vagy a lehető legkevesebbet kelljen gondolkodni. Erről a monoton létélményről szól Berka Attila Lada Béla nem hal meg című regénye. A huszonöt fejezetből álló könyvnek nincsen pedánsan összefoglalható története, de még csak cselekménye sem, ellenben van hangulata. Amint feltűnik egy cselekményszál, az író felfüggeszti a mesét, és sürgősen valami másba kezd bele. Milyen érdekes lenne nyomon követni, hogy a véletlenül találkozóra hívott vörös hajú, fogatlan nővel a randevú végül hogyan végződött, vagy azt, hogyan verték meg hősünket egy szórakoztatóipari egységben. Az erre vágyakozó olvasónak azonban csalódnia kell. Azt ellenben megtudjuk, hogy a hajnalig tartó kocsmázások után mennyire nehéz a koradélutáni felkelés. Milyen jó néhány szál cigarettával kezdeni a napot, hiába is halunk meg hamarabb a bagótól. Mennyire nem könnyű végleg elszakadni az egyszervolt szerelemtől, mert valahogy mindig visszatalálunk ahhoz a nőhöz, akit ma már nem, de valamikor szerettünk és kívántunk. Ő pedig, ha összefutunk, most is szemrehányóan néz ránk, és tudat alatt csodára várva felhánytorgatja a múltat, amit valaha együtt éltünk át. Emlékezetünkben lassan összefolynak a lányok, nem marad más, csak az érzés, hogy keresünk valakit, de már magunk sem tudjuk pontosan, kire várunk. Lada Béla az önreflexió bajnoka, de tipikus antihős is egyben. Végtelenül magányos, és csak a kocsmák törzsközönségével tart kapcsolatot. Szereti a pálinkát és mindent, ami alkohol, néha komoly gondjai akadnak a mobiltelefonjával, a nemzeti reklámipar szürke eminenciásaként keresi meg a mindennapi betevőt. Egy szobra azonban díjat nyer egy pályázaton, amit alkotója a Legfőbb Nemzeti Ünnepre készített. Úgy gondolhatnánk, hogy Bélánk ezután beilleszkedik, vagy legalábbis megpróbál beilleszkedni a politikai elitbe és a művészvilág krémjébe, de csalódnunk kell, ugyanis hősünk konzekvensnek bizonyul. Különösebben a parlamenti díjátadó sem érdekli, sokkal inkább lenne valamelyik kocsmában, hogy legalább némi értelmet adjon a nap további részének. A Spanyolnátha gondozásában megjelent, szép kiállítású könyv szabadke81 �zet ad a befogadónak, hiszen ugyanúgy olvasható novellafüzérként, mint ahogy lazán összefüggő fejezetekből álló regényként. Berka Attila Dante Isteni színjátékának kezdő mondatát helyezi ironikus környezetbe. „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz utat nem lelém.” Lada Béla tehát 35 éves független értelmiségi, nem tudjuk, hogy valaha másképpen élt-e, mint a regény cselekménye idején. De mindegy is, az író nem kutatja az okokat, a miérteket, inkább a mindennapokat folytonosan befedő, ernyedt unalom a lényeg. Itt nincs erdő, sem bolyongás, csak a nappalok, amikor úgy kellene tenni, mintha. A szöveg erőssége, hogy az életfásultság taglalása egy pillanatra sem válik monotonná az olvasó számára, mert éppen a megfelelő arányban keveredik ironikus, szatirikus hangnemmel. Berka lépéseket tesz a hallucinatív elbeszélés irányába, de nem elég határozottakat. A szerző néhol bátortalan, egy merészebb forma lendíthetett volna a szövegen. Ha egy regény ilyen mértékben a főszereplő belső életével és módosult tudatállapotainak feltárásával van elfoglalva, néhol elkerülhetetlen (lenne) az úgynevezett valóság és az emlékezet, a rémálom, a delírium dimenzióinak hangsúlyosabb összemo- 82 sása. A roncsolt tudat önreflexióit nem követi mindig hűen az elbeszélés szerkezete. Jobban el kellene bizonytalanítani az olvasót, nem mondom, hogy nincs ilyen törekvés a szövegben, de igazán frappáns megoldással nem találkoztam. Azért akad kivétel is, ilyen a XX. fejezetben a Zentai Attila színészbarát által, a Parlament hallgatósága előtt felolvasott beszéd, amely mind stilisztikailag, mind tartalmilag telitalálat, és sokat elmond Lada Béla és a külvilág viszonyáról is. A Lada Béla nem hal meg görbe tükröt tart a művészettel kacérkodó értelmiséginek. Ez a keserű regény nem akar sokat mondani, de mégis könnyen érezhetjük úgy, hogy rólunk szól. Szüleink nemzedéke legalább megpróbálta megváltoztatni a világot, és törekedni arra, hogy jobb emberek legyünk. Mi már bele sem kezdünk ilyesmibe, egyszerűen a túlélés a tét. Jól is van ez így, ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Még a legtöbb, amit tehetünk, hogy bedobunk néhány pohárka pálinkát és Miles Davis-t hallgatunk. Berka Attila első regénye elsősorban átivott, átdorbézolt éjszakák után ajánlott olvasmány, akkor viszont nagyon. (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak,2009) �BERETI GÁBOR Hű farkasok Simor András: Vicsorogjunk, hű farkasok Manapság, ha egy művészi teljesítményt értelmezni kívánunk, tárgyunkat óhatatlanul a honunkban domináns posztmodern esztétizálás szellemi erőterébe kell vonjuk, ezért látleletünket kikerülhetetlenül is ennek a szóhasználata és értékrendi viszonyhálója fogja megjeleníteni. Miközben az elmúlt évtizedekben a modern esztétizálás a művek mikrovilágát feltáró műelemzés térnyerését hozta, és ennek a technikának az elmélyülését eredményezte, aközben az esztétikai ideológia a maga oppozíciós hagyományait föladva, kötődéseit egyoldalúan a társadalom neoliberális és újkonzervatív erőivel erősítette meg. Tájainkon ezért, ahol a neoliberalizmus égisze alatt zajló globalizációs hatásokat még a rendszerváltás fejleményei is megfejelték, egyre erőteljesebben merül fel a kérdés, hogy mit kezdjünk azon művek sokaságával, amelyek fogantatásuktól fogva nem férnek be az „újkonzervatív korszerűség” esztétikai sablonjába. Azokkal a művekkel, melyeknek éthoszát nem a neoliberalizmus és a posztmodern „jegyességének” az apológiája eredezteti, s ezért polemikus (organikus) értékrendjük opponálja, avagy meghaladja a jelenlegi, a második modernitásban uralkodó szemlélet határait. Merthogy nem csupán ad hoc, aktuális, hanem egyetemes, progresszív értékeket is hordoznak. Mint ahogy ezt Simor András közelmúltban megjelent Vicsorogjunk, hű farkasok című kötetének az esetében tapasztalhattuk. Manapság az értékelések zöme domináns világnézeti erőket követ, s ezek hatása alatt gyakran csupán pillanatnyi, személyes érdekeket hordozó ambíciókhoz igazodik. És alig akad olyan, amely a létteljesség figyelembe vételével választaná meg kötődéseit. Alig akad olyan, amely az embernek, mint természeti létfeltételei és munkatevékenysége által meghatározott nembeli lénynek, a technicitás polarizálta tartós és a tőkeviszony hatására politikailag is konkretizálódó társadalmi kötődéseiből indulna ki. Holott nyilvánvaló, hogy a technicitás mai szintjén a természeti létfeltételeit a munkatevékenysége által humanizáló ember társadalmi helyzetét a tőkeviszony modulálja, éspedig akként, hogy őt vagy tevékenysége tárgya és eredménye tulajdonosaként, vagy csupán, mint e folyamat szerves feltételét biztosító munkaerő-tulajdonosként regisztrálja. Egy pillanatra maradva még a művészetek 21. századra kialakult létfeltételeinél, nem feledhetjük, hogy a világfejlődés 20. századi történetében a két érdekkör két rendszerként, antagonizmust indukálva állt szemben egymással. A globalizáció megjelenése azonban felveti a két érdekkör rendszerszerű, a pluralizmus alapján szerveződő, kibékíthetetlenből versengővé váló együtt83 �élésének a lehetőségét is. A globalizációban megnyíló elrendeződés potenciális adottságként előlegezi a két rendszer egymást ellenőrző, kiegyensúlyozó és a tulajdoni pluralitás alapján történő együttműködésének a feltételeit és a fenyegető, antihumánus (náci, fasiszta, rasszista, fundamentalista, stb.) erőkkel szembeni érdekszinkronitásukat. Mindennek messzemenő következményei vannak a korszak esztétikai öntudatát prezentáló művészetek szférájára is. Mint látjuk tehát, ahogy a művek, a polaritás által is megképzett igazságtartalmuk, az ettől befolyásolt esztétikai értékük, úgy az értékelés ad hoc, aktuális vagy egyetemes, emancipációs értékrendet érvényesítő technikái is, ab ovo, a társadalom két pólusához való viszonyuk alapján differenciálódnak. Ez a priori viszony. Minden egyéb ekörül és ettől függően alakul ki. A művészi alkotótevékenység centrumában az esztétikai önérték megjelenítése áll. Ám orientáció és formatartalom, ha el nem is választható, de elkülöníthető egymástól. Az alkotás folyamata során létrejövő esztétikum a beszédmód különösségében képződik meg, s a mű hordozóközegének, irodalmi alkotás esetén a nyelvnek az igazságtartalmat is közvetítő megformáltságában ölt testet. A nyelvi kifejeződés és a társadalmi kötődés fenti feltételeit figyelembe véve úgy látjuk, hogy Simor András költészete polémiaköltészet, s polemikus pozícionáltságából fakadó teljes jelentéstartalma a maga plaszticitásában ezért a társadalmi megszakítottság és az esztétikai töredezettség kölcsönhatásából bomlik ki. A Simor-féle poézis az olvasó számára a teljes társadalmi életvilágnak a szabad társadalom és közösségiség perspektíváját megidéző pozitív utópia egy modellizált olvasataként jelenik meg, 84 releváns módon pedig a rendszerváltás következményeiből fakadóan e lehetőség elvesztésének életélményeként, s e veszteségből, mint megszakítottságból fakadó hiánynak a stiláris kifejezéseként olvasható. Simor András Tűztáncos indíttatású költészetének értelmezése tehát ki kell terjedjen lírája aktuális társadalmi beágyazottságára is. A szabad és nyitott közösségértelmezés felől e versek végső fokon stiláris ellenképletei annak az esztétikai töredezettség által megjelenített, semmibe hulló (ál)érték-, és életvilágnak, amely ma a maga perspektívátlanságával uralja korszakunk európai történelmét. Simornál a megszakítottság, mint nyelvi tapasztalat már a címadás metaforikus gesztusában felbukkan. A megszakítottság a képviseleti attitűdön belüli személyességként szituálódik, s így azáltal, hogy egyszerre a közösségiségnek és e közösségiség ihlette én-identitásnak is a képviselője, képes a nembeliség hordozta emancipációs éthosz közvetítője lenni. A költő az esztétikum érvényesülését segítő nyelvi innováció lehetőségein túllépve narratív szimbolikával fejezi ki a megszakítottság keltette hiátust, az emancipáció éthoszán ejtett sebet. A 20. századnak ezt az egyik legnagyobb tragédiáját, a költői létidentitáson belüli törésként, a személyesség traumájaként éli meg, s e személyessé lett hiátus a maga explicit alakját felvéve jelenik meg Simor opusainak egész sorában. A megszakítottságnak ez a korszakos attribútuma, a rendszereknek ez az egymást váltó (a)ritmikája egyben az irodalmiasság számára is egy olyan szemiotikai kihívás, amely a művek tematikus, stiláris, etikai, szociolingvisztikus, stb. nyersanyagául szolgál. Egy költészeten belül és persze általa, így válhat a társadalom szerkezeti rend- �je a rendszerváltás interpretációjának a szerkezetévé, az esztétikumban az emancipáció a folyamatosság történetévé, e folyamat egyes, szerkezetileg egymástól is elkülönülő szakaszai pedig a megszakítottság struktúrájává. S hogy mennyire a megszakítottságélmény uralja Simor András költészetét, annak egyik eklatáns példája a Helyettem c. költeménye: „Mit görgetek magam előtt, / miféle tartozást viszek? / A holdnak lila árnya nőtt, / furcsán csordulnak a vizek.” szól az első strófa, melynek kérdésére a másodikban olvashatjuk a feleletet: „Hallom beszélni a szelet / az őrá váró fák alatt. / Nem múlik el, ami lehet, / a létezőnél igazabb.” A versszak harmadik sora kettős értelmű, mert bár azt állítja, hogy nem múlik el, ami lehet, az elmúlás jövő időbe utalásával mégis egy letűnt formáció múlttá lett létét fejezi ki. Az pedig, hogy egy nem jelen lévő, mert múlttá lett és jövőbe utalt létező mégiscsak valóság(os) lehet, mégpedig igazabban a létezőnél, az esetünkben az emancipációnak az esztétikum erejével kifejezett folyamatosságára utal. Az így megduplázódó kettősség a Simor András által is képviselt világnézet történelmileg autentikus voltának az igazolása. A tőkerendszer két, profit-, illetve szociális érdekeltségű formációja közül az utóbbi az emancipációs folyamat természetes hordozója. A vers harmadik szakasza pedig a szabadság fentiekből következő értelmének az allegorikus megjelenítése. „A szél szabad és szárnyaló, / itt van nyáron és télidőn, / süssön nap, vagy hulljon a hó, / csatangol végtelen mezőn”. Majd következik a vers befejező, negyedik strófája, amelyben a költő a maga létállapotát a szabadság helyzetével azonosítja, ezzel fejezvén ki a társadalmi emancipáció rendszerváltás utáni állapotát. „Szél, víz helyettem mondja el, / amiről én már hallgatok, / Őrzik, akik az égre fel/ szállnak, az éji csillagok”. (19) Ám ami a mi tájainkon manapság nem valóság, de a létezőnél igazabb, az a világ más részein nem csupán valóságos, de létező is. Simor András a spanyol nyelv ismerője, a magyar költészet tolmácsolójaként is gyakorta fordul meg a latin-amerikai demokráciákban. Egy ilyen alkalommal született A jövőt illetőleg című verse (22) „Bal szememmel / Radnóti Miklós versei / spanyol nyelvű kiadásának / kefelevonatát / ellenőriztem / 2010. szeptember 30-án / Caracasban / miközben / jobb szememmel / a televízió / élő adását lestem / az ecuadori puccskísérletről […] nem lehetett tudni / hogy Rafael Correa / elnökként / vagy holttestként / jut ki / a Rendőrségi Kórház / épületéből [...] amikor / kétségbeesésemben / éppen kikapcsoltam a tévét / hír érkezett: […] megbukott a puccs // Addigra / a kefelevonat / ellenőrzését / is befejeztem // Van tehát okunk / némi optimizmusra / a jövőt / illetőleg”. Mivel az irodalmi baloldal a társadalom fejlődéséhez kötődő jelenségek esztétikai egzisztencializálását tekinti fő feladatának és ennek megjelenítését vállalja, értelmezései során prezentációiban a társadalomfejlődés jelenségeire is reflektálnia kell. Merthogy ezek akarva, nem akarva, de ott tükröződnek a legkülönbözőbb, sokszor egymással is feleselő áramlatok alakváltozataiban. A modern lírafelfogás nyelvén szólva és némileg sarkítva, a költő számára mindez a premodern hazai szituáció és a fejlett nyugati modernizáció dilemmájaként, mint az aktuális sorskérdések emancipációs pozícióból való vállalása tételeződik. 85 �Az időbeliség mint szekvencia teszi lehetővé, hogy olvasatként olvassuk a szöveget, hogy „rálássunk” történelmünkre, a történelembe rejtett narratív struktúrára, amely egyén és környezet kölcsönviszonyát a stilisztikai és a retorikai elválasztottság által mutatja fel. Ebben a közegben az én-másik viszony horizontján túl az én-közösség viszony aktualitása is érzékelhetővé válik, amely épp az időfragmentumok alkalmazása által, a megszakítottság révén igazolja vissza és oldja is fel egyben azt az előismeretekben, avagy a prekoncepciókban rejlő és immár két évtized óta működő ideológiai kényszert, amely a képviseleti költészetet marginalizálja. Hiszen az én-jelre fokalizált és a szemiotikai horizontot minimalizáló mainstream, esztétikai törekvés mára a közösség újra fölfedezésének, s ezáltal a történet narratívájában ismét láthatóvá váló és föltáruló korjel figyelembevételének, mint a műben működő igazság hordozójának az irányába mozdult el. Ha a szövegirodalom megjelenésén belül a szöveglíra jelenségét is a posztmodern részének tekintjük, akkor számos formajegye alapján akár Simor András költészetét is a posztmodern részének tekinthetnénk. Ha pozíciójának kultúrfilozófiai dimenziója túl is lép a posztmodern keretén, a lírai eszköztár visszafogott használata, poétikájának kifejezéstechnikája mindenképp azzal rokonítja. Természetesen a valóság esztétikai értelmezése csak egy a valóság megismerésére irányuló értelmezési lehetőségek közül. Ennek érintenie kell az ideológia és az esztétika szerepét, az esztétikumnak a környezetéhez való viszonyát, helyét az irodalomtörténeti horizonton, s természetesen a konkrét poézis státuszát az uralkodó kánonban. 86 A poétikai fókuszból indított világértelmezés egyfajta tautologikus lehetőségszféra előtt is teret nyit. A Simor-féle költészet elemzése során felmerül az explicit ténylegesség önmagában nyugvó jelenlétének, a szükségszerűség tradícióit mozgásba hozó poémák aktualizálhatóságának, de, egy sajátosan élmény-érzékeny formatartalom innovatív, szemantikai megjelenítésének a kérdése, mint ahogy a kánonon kívüliségnek az egyetemes horizontok felől történő megkérdőjelezése is. A szó eredeti értelmében vett új hang, nóvum az ezredforduló magyar költészetének időszakában eleddig nem született. Költészetének erejét Simor sem lírájának stiláris impulzusaival, mint inkább poézise alternatívát sugárzó egzisztenciájával képes felmutatni. Líráját a domináns felfogáson kívüli státusa avatja autonóm esztétikai értékké, melynek legfőbb minőségképző komponensei a másság, valamint a szabadságot és a közösségiséget involváló alternativitás. Szemantikai terét kritikai szimbólumok uralják. Lírája egyszerre őrző és a kultúrák közti közvetítés értelmében véve is, híd jellegű. Az opusok közvetítette érték-megnyilatkozások a második modernitás jellegzetesen eszköztelen szimulációs technikáját követik. Bár a Simor-líra környezetbe illeszkedése is a befogadói közvetítéseken keresztül valósul meg, s így létre is jön az értékhierarchiák szerinti elrendeződés, ez mégsem szünteti meg a kritikai recepció hiányának következményeit. Az uralkodó esztétikai ideológiával szembeni, peremre szorított, oppozíciós jelenléte korszimptomatikus. Egykor, a felszabadulást követően a magyar társadalom előtt a szervesülés gyors ütemű lehetősége nyílott meg. �Már csak ezért sem tekinthetjük elfogadhatónak, hogy a rendszerváltást ne megszakítottságnak, ahogyan manapság erre kísérlet történik, hanem megélt folyamatosságnak interpretálják, mert e trauma olyan változások okozója volt, melyek következményeként az életminőség korábbi évtizedekre jellemző emelkedő trendje szakadt meg. Az interpretációban ezek szerepét egyes lírai elemek egy utópikus, esztétikai folytathatóság kedvéért még átvehetik ugyan, a valóságban azonban a megszakítottság, minden kétséget kizáróan, hiányként tételeződik. Simor lírájában és azon kívül is, a megszakítottság így válik a múlt és a jövő közötti (átélhető, tapasztalati) jelenként a törés elemévé, a jelen megélése pedig az egzisztenciák interpretációjaként, a fejlődés szerves jellegének a felfüggesztésévé. Az esztétikumképzés, a műelemzés és a funkcionalitás eltérő pozícióinak az értékelő értelmezése eltérő fogalomkészletet igényel. Az eltérő rekonstrukciós eszközöknek, s azok használatának azonban nemcsak az összehasonlításban, de egy önmagában véve is egységes egészet képező egzisztenciális és nyelvi formatartalomban, s annak vizsgálati eredményében is meg kell mutatkoznia. Az értékelés feladata éppen abban áll, ahogyan erre elemzésünkben mi magunk is törekedtünk, hogy a megszakítottság meghatározta formatartalom alternatív, és nem egymást kizáró, hierarchikus(!) jellegét a létteljesség két – formációs értelemben vett kapitalista és szocialista – egzisztenciája között felmutassa. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a ma uralkodó, a hierarchikusságot sematizáló mintákkal szemben nem a direkt, radikális, hanem az eredeti, innovatív kritikai közvetítések lehetnek hatékonyak. Mint ahogy a Simor-féle líra legfőbb erényét sem a szemantika közegében elért teljesítménye, hanem a szemiotika terén bemutatott vállalása jelenti. (Z-füzetek, Budapest, 2011) 87 �L. D AMTA ÁRON Költők és/vagy fűzfapoéták a 19. században Zonda Tamás: Nagyok árnyékában; Lisznyai Kálmán válogatott versei Zonda Tamás eredeti foglalkozását tekintve pszichiáter főorvos. Évtizedeken keresztül szakmájában dolgozott, kutatott. Öngyilkossággal foglalkozó könyvei országos visszhangot keltettek. Ne csodálkozzunk hát, ha az utóbb megjelent könyveiben tudományos megközelítésben is keresi a választ a fentiekre. Azt mondja: az idegrendszer állandó készenléti állapota felelős azért, hogy reakció jöhessen létre. Ebből következően egy adott népesség, nemzet „centrális zsongja” a kultúra, ennek egyik szelete pedig az irodalom, mely ösztönzi az alkotókat. Másrészről Zonda költőként is jelentőset alkotott. Kezdetektől tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Első verseit a hetvenes évek második felében hozták a lapok. Első önálló kötetét Nincs Félelem címmel a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki 1988-ban. Ekkortól tagja a Magyar Írószövetségnek. A második verseskönyve, a Törtarany rá négy évre jelent meg a Kráter Kiadó gondozásában. Bár az utóbbi években többnyire hallgat a múzsa, olykor születnek versek, és egyéb szövegeiben sem lett hűtlen a szépirodalomhoz. Mindezek tükrében Zonda témaválasztása magától értetődő. A Nagyok árnyékában kötet alcíme: Kismesterek és fűzfapoéták a XIX. századi Nógrádban. Bevezetőjében azt írja: „Kissé hálátlanul 88 mindig csak a nagy alkotókról beszélünk, keveset szólunk az értékes másodvonalbeliekről, és alig esik szó a kismesterekről. Pedig a nagy festő-géniuszok műhelyében is ott dolgoztak a tanítványok (tanoncok), a nagymesterek műveinek részleteit sokszor ők alkották, többségük nevét nem is ismerjük, pedig sok-sok ecsetvonással, részlettel ott vannak a nagy művekben.” A szerző nehéz feladatra vállalkozott, mert ugyan bőséges választék állt rendelkezésére, kezét megkötötte a földrajzi behatároltság, másrészt a dilettánsok, fűzfapoéták sokasága közül kellett kiemelnie az értékelhető műveket, szerzőket. Egyesek népieskedtek, mások szánalmas próbálkozásokat tettek az eredetiség felé. Alacsonyabb szinteken jellemző volt a modorosság, az ömlengés, a mesterkéltség (ma is így működik ez a dilettánsok, fűzfapoéták körében). Baloghy Dezső levéltárigazgatóval indul a kötet. A nagy műveltségű férfi nyelvészeti és etimológiai kutatásokat folytatott, emellett verseket írt. Négy kötete jelent meg. Mai szemmel nézve néhány sor, versszak lépi át a közölhetőség határát, a többi mosolyogtató. Béri Gyula szenvedésekkel teli, dekadens lírája még akkor is feledhető, ha munkásságát a Kisfaludy-társaság díjjal jutalmazta. Béri, Horváth Danó és Horváth Kálmán jogászként végzett, miként még jó néhány, a válogatásban szereplő szerző is. Érdemes lenne eltöprengeni �azon, miért vonzódtak ennyire abban a korban az ügyvédek, ügyészek a költészethez. Farkas Pál maradandóbbat alkotott gimnáziumi tanárként, mint költőként. Habsburg-ellenes szellemben tanított. Egy verseskötetet jegyez. Herczegh Jenő verseit a megyei újságok mellett közlik az országos lapok is, ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy minőséget hozott létre. Jeszenszky Danó közéleti személyiség, ahogy a korai krónikák jegyzik, Balassagyarmat újjászületésének vezére. Losoncon született, iskoláit helyben, Selmecbányán és Pozsonyban végezte. Utóbbi helyszínen Petőfi szobatársa volt, 1848-ban tette le az ügyvédi vizsgát. Balassagyarmaton gyakorolta hivatását. Történelmi tanulmányokat írt, lapot alapított, szerepet játszott a helyi takarékszövetkezet létrejöttében, megalapította a Balassagyarmati Dalegyletet, és ő volt a Balassagyarmati Népkör első elnöke. Zonda szerint „… magas intellektusú, bölcs, a világ állását pontosan ismerő és követő, mélyen gondolkodó személyiség rajzolódik ki, aki költőként is sokszínűbb megyei kortársainál. Luby Sándor mellett se menjünk el szótlanul. Még csak tizennyolc éves volt, amikor a Vasárnapi Újság közölte egyik versét. A fővárosi irodalmi lapok majd’ mindegyikében publikált. Műfordítói munkássága is igen gazdag. Komjáthy Jenővel közösen szerkesztette a Röpke Íveket. Ki ne hallott volna Madách Aladárról, Madách Imre és Fráter Erzsébet fiáról? Olvasottsága okán, és talán a példa láttán próbálkozott meg verseket faragni. Első könyve egy szerelem története. Bizony ez rossz könyv, tele suta sorokkal, kopott rímekkel, frázisokkal. Mindig megemlítjük (mert titokzatos), ha róla esik szó, hogy élénken foglalkoztatta a spiritualizmus, mondhatni, ez lett az élete. Új verseinek központi témája is ez. Nagy Iván tudós, történész, muzeológus, az MTA tagja, egy genealógiai mű és sok tanulmány szerzője. A kérdés az: mit keres a költők között. Tizennégy évesen vetette papírra első verseit, ám felismerte gyengéit, és ahhoz is volt bátorsága, hogy fricskázza magát: Ki úgy vélekedik, / Hogy költő nem vagyok én? / Igaza van! – mert / Verseimben nincs költemény. Zonda sem az esztétikai színvonaluk miatt szerkesztette be verseit a kötetbe, inkább kuriózumként. (Csalomjai) Pajor István tagja volt a Petőfi- és a Kisfaludy-társaságnak. Négy nyelven beszélt és fordított. Számtalan újságban publikált. Versei gunyorosak, csipkelődőek, szatirikusak. Papp Gyula és Sréter Kálmán földbirtokos és Stampay Miklós tanár is megpróbálkozott a versfaragással. Vértessy Gyuláról azt írja Zonda, modern hangú, tehetséges költő. Én ezt nem merném kijelenteni ilyen határozottan, hiszen ilyeneket írt: „Virágos tavasszal / Napsugaras nyáron / Őszi ködöt érzek / A csodaszép tájon.” A szerző a levéltárban talált egy kézzel írt, gúnyverseket tartalmazó kis kötetet, amelynek belső oldalán Jeszenszky Kálmán balassagyarmati plébános pecsétje látható. A sok helyesírási hibától hemzsegő, ellentmondásos szöveg szerzője ismeretlen. E könyv meglett volna nélküle. Szerves folytatása az előző könyvnek a következő: Lisznyai Kálmán válogatott versei. Ha már belevetette magát a kutakodásba Zonda Tamás, nem hagyta annyiban a dolgot; egy szerzőt kiemelt a többi közül. Hogy miért, arra a szerző adja meg a választ: „… mert röviden átfutva könyvein úgy tűnt, hogy talán külön kötetet érdemel tetemes költői életműve, és főként különleges figurája.” 89 �Lisznyai jogász létére belevetette magát az irodalomba, az irodalmi életbe. Pesti szalonok kedvenc költője lett, rendre ő állt a társaság középpontjában, igen jó ivócimbora hírében állt. Gerinces ember lévén, nem hajlongott a politikai széljárások irányába. Kényszersorozásra vitték, és amikor visszament Pestre, jó ideig megfigyelés alatt állt. 1851-ben adta ki a Palóc dalokat. A siker hatalmas: az első kiadás után jött a második. A hatezer példány egy szálig elfogyott. Három új könyvvel jelentkezett. Jött a Madarak pajtása, az Új palóc dalok és a Dalzongora. Népszerűségét csak növelte, hogy állandóan dalidózott. Ma úgy mondanánk: haknizott. Habár Lisznyaiék ezeken a rendezvényeken szavalatokkal, zenével a nemzeti érzést is ápolták és erősítették. Az elhangzottakat a költő összegyűjtötte és kiadta Szavalatkönyvét. Az eszeveszett hajtásnak, lángolásnak, a mértéktelen italozásnak egyenes következménye lett a betegség. Lisznyai egészségi állapota megromlott, és 1863. február 12-én meghalt. Jó évtizedig tündökölt költőként, majd a homály feledésébe merült. El kell ismerni: hatalmas munkát végzett Zonda Tamás. Hiánypótló művek születtek. Igaz, én más szempontok szerint, kicsit szigorúbban válogattam volna. Néhány költőnek nevezett alkotó nem üti meg azt a szintet, ami miatt érdemes volt őket átemelni a mába. Ez persze semmit nem von le Zonda érdemeiből. (Nagyok Árnyékában: Madách Imre Városi Könyvtár, Balassagyarmat, 2008; Lisznyai Kálmán válogatott versei: Madách Irodalmi Társaság, Balassagyarmat, 2009) M ADÁR J ÁNOS Magasra emeli arcát és lobog Mirtse Zsuzsa: Idő és mérték A költészethez annyi szép és elementáris élmény kötődik, hogy amikor egy kortárs új könyvét olvasgatja az ember, szembesül azzal, hogy ma is születnek igazi tehetségek. Mirtse Zsuzsa Idő és mérték című verseskötete ilyen meglepetéssel, érzéssel szolgált. Váratlan volt már az is, hogy a szerző „szabálytalan verseknek” nevezi a gyűjteményt, amely – egyébként – nagyon is szabályos, hiszen a benne olvasható költemények igazán a vers technikai 90 törvényei szerint születtek. Poétikai értelemben minden a helyén van: legyen az klasszikus hangvételű vers vagy prózavers, heroisztikus formabontás. Mint egy igazi hős, magasra emeli arcát és lobog, lobog. Mi van e mögött a tűz mögött? – vetődik fel azonnal a kérdés. Tiszta láng és gyönyörűség – válaszolhatjuk nyugodt szívvel, hiszen csodálatos költemények egész sora bizonyítja a lélek misztikus kivetüléseit, a létezés legmélyebb érzéseinek őszinte kimon- �dását: „Te már ott vagyok, én még itt vagy. / A tél mindkettőnknek fáj. / Neked ott lent hidegem, nekem idefent fázol. / Én még itt vagy, hol te vagyok, nyár.” (Te már ott vagyok...); „Szemed ezentúl mindig a szememet nézi, / bárhová bújsz, és bárhová tűnök el” (Titkos út); „Üres zsebemből lopta képeit, / idő sem volt, hogy ráköszönjenek, / felismerném, ha lenne élete, / vagy ébredése, mikor elviszik. // Aztán ma végre szembejött velem, / kabátom összehúzta homlokán, / egyetlen választ sem tudhat ma már, / mert nincsen arca, nincsen szeglete.” (Elvarratlanul) A hiány, a semmi létezése, az elmúlás kegyetlen párbeszéde, ami áthatja szinte valamennyi versét. Monodramatikus, önmagát marcangoló ez a költészet abban az értelemben is, hogy a költő egyszerre mond ki megrendítő és felemelő, fájdalmas és megtisztító erejű dolgokat: „Tenyered vállamra gyűrődik” (A boltív alatt); „Játszunk életeket, reggeli napfényt, / túlélést, ha kell, napi feltámadást” (Napjátékok, naplevelek); „Mindig rosszul érkeztünk, hiába jól/ estünk egymásnak, miként a fák” (Öreg kert); „Elhiszlek, reggel mégis megköveznek – / késednek fénye világít nyakamon” (Platon barlangja); „felismersz, vagy felismerni vélsz/ egy törött cserépben, kidobott tárgyban” (Viselkedés-mintázatok). Az ellentétekre épülő versek, a jó és rossz állandó keveredése szembetűnő jegyei Mirtse Zsuzsa költészetének. Talán éppen ebben a folytonos lobogásban, szűnni nem akaró perlekedésben van a lényeg: ítélet önmaga és a világ fölött. Erőteljes kritikai érzékkel, szókimondó közvetlenséggel fordul környezete felé. Az élettér – ahol reménykedik és szomorú, hallgat és provokál – mindig kevés neki. Több kell: szerelemből, szeretetből, hazából, békéből és vágy- ból, mert „szeretek babrálni a világgal. / Szenvedélyesen játszom bármivel – és bárkivel. / Néha veszítek, néha nyerek. / Néha nem tudom, a kettő között mi a különbség. / Kislány koromban aranyásó akartam lenni. / Szeretnék egy üvegcipellőt.” – olvashatjuk a könyv fülszövegében. Ez a vallomás is azt bizonyítja, hogy Mirtse Zsuzsa örök emberi nyugtalansága, alkotói természete tele van – jó értelemben vett – szertelenséggel, megfékezhetetlen indulatokkal. „Szabálytalanul szabályos versei néha provokációk, szemtelenkedések, máskor tűnődések, belenyugvások a megváltoztathatatlanba, de mindenképpen arról a nagyon különös valamiről szólnak, amiről azt mondjuk, hogy: élet. Idő és mérték – vagy időtlen mértéktelenség, ezt a kettős utat kell járnia. És fogja is, mert olyan...” – összegzi a könyv hátoldalán található kiadói méltatás. „Mert olyan...” – és itt van Mirtse Zsuzsa emberi, költői magatartásának a lényege: a megfékezhetetlenségben, az öntörvényűség hihetetlen erejében. „A cserebogárnál sem az a fontos, hogy miből lett, hanem hogy repülni tudjon...” – ennél pontosabban talán senki sem tudja megfogalmazni mindazt, amit ez az életrajzszerű vallomásrészlet magába zár. Mirtse Zsuzsa tudja csak, hogy miért éppen a cserebogár – a csuda, a csoda, a születés, a fölemelkedés és lobogó szárnyalás – teremtésmítoszának egyik legérdekesebb mozzanatát emelte be kulcsfontosságú ars poeticájába. Ki is valójában Mirtse Zsuzsa? Ki is az a közvetlen, mégis távolságtartó alkotó; titkokkal, rejtélyekkel teli költő, aki elkápráztat bennünket verseivel? Nagyon nehéz volna pontos választ adni, talán nem is lehet. Mindenesetre elégedjünk meg most annyival, hogy ragyogó értékekkel ajándékozott meg bennünket. Az Idő és mérték című köte- 91 �tében olvasható művek fényesen száguldanak, magukkal viszik az olvasót is. Magasság, mélység, idő és időtlenség, mérték és mértéktelenség – mindmind olyan fogalompárok, amelyek éppen az ellentétükben vonzzák egymást. A közvetlen közvetettség filozófiája nem egészen új a magyar költészetben, mégis úgy érezhetjük, hogy Mirtse Zsuzsa egészen szokatlan dimenziókat villant fel verseiben. Az érzékletesség és a megfoghatatlan – mint költészetének egyik jelenlévő eszközrendszere – olyan mértékben kitágítja verseit, hogy azok az egyetemesség érvényével hatnak az olvasóra. Tudom, hogy ezek nagy szavak, mégis közel állok a valósághoz, amikor arról beszélek, hogy itt van közöttünk egy fiatal költő, egy fiatal nő, aki csodát művel. Mint a varázsló, úgy elkápráztat bennünket: úgy bánik a magyar nyelvvel, a magyar nyelv rendkívül gazdag rejtelmeivel. Az archaikus ízeket is próbálgató versbeszéd, a karcos-keserű dallamok – visszafelé az időben – is érvényesítik a költő élethelyzeteit, vágyait. A létérzés fogalma, az emberi teljesség hitelessége is mérhetetlen dimenziókat ölel magához azáltal, hogy történelmi távlatokat nyernek a szavak, a versek. Mintha örökké élt volna a költő, mintha ősidők óta csak az a vágy hajszolná, hogy találkozzon velünk, nekünk énekeljen. Ösztönösség, tudatosság rejlik emögött? Talán mindkettő. Hiszen a következetesség, az objektív és szubjektív költészet mértani pontossága mégiscsak arra utal, hogy a – térbeli, időbeli – végtelenségre való törekvés szinte általános nála az alkotás folyamatában. Lélektani mozzanatait tekintve: a tárgyak, jelenségek, történések pillanatnyiságában megérzi az átfogó, mindenek fölé magasodó rezignációkat. Ezen a ponton mérhetők le leginkább Mirtse 92 Zsuzsa érzelmi azonosulásai, megrendülései is: „Egyre kevesebb képünk marad, / már csak magunkat tudjuk küldözgetni, / elfogyott körülöttünk mindenki, / akibe még kapaszkodnunk lehet” (Képes lapok); „Úgy fogok majd elmenni, halkan, puhán, / egy éber hajnalon, hogy semmit sem / ettem, és melletted hagyom minden ruhám” (Válogatott ürességeim); „Pedig lehetett volna jobb, / mint párás kockacukor-idő. / A tér – mint mindig – szűk és kevés volt, egymás füléből csorogtunk, mint az eső” (A Nap két oldalán); „Kockáinkat csak dobálni tudjuk már, / megint csak szögeink vannak, / hasamban Napot hordok, / holdas éjjeleken lopni tanulsz” (Forgástestek). A végtelenhez tapadó képzettársítások, a jelenlévő valóság látomássá való tágítása bonyolult, sokrétű nyelvi folyamat. Leggyakrabban elvont, gondolati síkon marad a láttatás, mégis lépten-nyomon odaérezzük a költői képek nyelvi kényszerét. Számtalan versében mélyen rejtező emlékeket szólít meg, tudatosít, mozgósít és kapcsol össze az irodalom legfőbb áramköreivel. Ezzel önmagában is – az elemi költészet ambivalenciájának törvényszerűségei szerint – óriási hatást ér el: minden egyenlő önmagával, és mindennek az ellenkezője is igaz. Sokrétűvé, áttételessé válik ezáltal a vers, és nincs szükség semmiféle túldíszítettségre, nyelvi mutatványra. Mindez nagyfokú fegyelmezettséget, következetességet igényel, hiszen minden pillanatban jobban látszik a költő arca. Hiába is takargatná indulatait, kétségbeeséseit, örömeit; az idő egybemossa benne az ellentéteket, és valami új minőségében mutatkozik meg a lélek. Szokatlan grammatikája a megfigyelés élességével, a jó arányérzék segítségével összetéveszthetetlen világot hoz létre. �Nehéz volna őt bárkihez is hasonlítani, besorolni. Sajátos költészete, öntörvényűsége olyannyira egyedivé teszi, hogy önmagához mérhető leginkább. Korábbi köteteinek (A kövek története, geológiai mesekönyv, társszerzőként, Pangea, 1999; Égforgató csodagyűrű, Jankovics Marcell illusztrációival, Méry Ratio Kiadó, 2004; Lovagkór, Jankovics Marcell tusrajzaival, Méry Ratio Kiadó, 2007; Kenguruk a Körúton, antológia, Irodalmi Jelen, társszerzőként, 2009; Fogadó a Négy Macskához, regény, Ciceró Kiadó, 2010) tükrében is azt mondhatjuk, hogy nem lehet őt besorolni, beskatulyázni. Most megjelent könyvével még inkább megerősítette bennem azt az érzést, hogy egyedülálló költészetről van szó, amelynek igazi értékeit Szondi György író, könyvkiadó és bolgarista fedezte fel. Nem véletlen, hogy a Napkút Kiadó gondozásában jelent meg a könyv. Különös értéket képvisel, és beszédes az a tény is, hogy Szondi György színes képei illusztrálják a verseskötetet. Mirtse Zsuzsa „szabálytalan” verseivel olyan szigorú szabályokat állított fel a kortárs költészetben, hogy ezzel minden elismerésünket kiérdemelte. (Cédrus Művészeti Alapítvány, Napkút Kiadó, Budapest, 2010) 93 �O RBÁN GYÖRGY J ÁNOS Portré a művészről Zene, zene, zene. Kocsis Zoltánnal beszélget Simon Erika Különös kis könyvecske került a kezembe. Ha nem hívják fel rá a figyelmem, talán észre se veszem a többi között, olyanynyira kicsi, kissé jellegtelen a ma divatos nyomtatványrengetegben. Hangsúlyos címfeliratának stílusa a kottaírások tipográfiáját idézi. Figyelmesebben vizsgálva a sötét borítót, világhírű zongoraművészünk portréja teszi nyilvánvalóvá, kiről-miről is szólhat a kis kötet. Amikor hazavittem, csak úgy félretettem, mondván magamnak, majd elolvasom, ha befejeztem előző feladataimat. Olyan sokan írtak kortárs művészünkről, nyilatkozott maga is, ha nagy bátran felkérte egyegy gyanútlan, hírességet kereső médiamunkás – ezekből később, szinte minden alkalommal kisebb-nagyobb médiavihar lett –, hogy nemigen vártam nagy meglepetést a tartalmától. Aztán… egy este leültem az állólámpa melletti fotelba, olvasni kezdtem, és nem is nagyon tettem le. A könyv szerzője rendkívül korrektül felkészültnek látszik Kocsis Zoltán életművéből. Csakhogy, amire valószínűleg egyetlen riporter sem képes felkészülni, az a riportalany karizmatikus egyénisége. Bizonyára ezzel is számot kellett vetni a szerkesztői munkánál, amely eredményeként élvezhető kötet jött létre. Annak ellenére, hogy néhány újságírói kérdés – úgy érzem – kissé erőltetett módon eredményez témaváltást. Például igen élesnek tűnik a 94 váltás a Bartók Liszt Ferenc játékához való viszonyát elénk táró kérdéscsoportot követően, Kocsis Zoltán kulturális miszsziójának egészen más attitűdjével. Nyilvánvalónak tűnik Kocsis csapongó gondolkodásának beszélgetést irányító ereje. Ezt igazolandó jó döntés az Intermezzo rész beillesztése. Kár, hogy a kapcsolódó téma vége kicsit homályba vész. Mindezek ellenére valahol itt kezdődik az a téma, amely igazán értékessé teszi számomra a könyvet. Nagyon fontosnak tartom, hogy ismét olvashassam azt a hihetetlenül bonyolult, mégis pofonegyszerűnek tűnő, nemes alkotói összefüggésrendszert, amivel zseniális előadóművészünk, karmesterünk, komponistánk, zenei alkotói elhivatottságára alapozva tárja elénk világunk összekuszált viszonyait. A szerző dicséretére válik az egyszerű, laikusok által is közérthető nyelvezet, mellyel Kocsis Zoltán filozófiai mélységekbe viszi az alkotás és alkotó iránt érdeklődő olvasót. Lenyűgöző az összeálló kép. Hihetetlen Kocsis tárgyi felkészültsége, amivel alkotói feladatait interpretálja, úgy, hogy közben magával ragad, és motivál saját tevékenységink átgondolására. Időben és térben úgy cikázik komolyzenei nagy elődeinek és kortárs alkotóinak ismeretében, mintha mindez most, itt és körülöttünk történne. Mintha Bach, Berlioz, Debussy, Schönberg, Bartók Béla, Kurtág György és saját maga jelenben élő kortársak lennének, s csak �a professzionális zenei gondolkodásmódok vonnának közöttük némi választóvonalat. Hirtelen értelmet nyer a szakmai elkötelezettség és az alkotás eredendő emberi tulajdonságának mibenléte. Kocsis Bartók Bélához és Liszt játékához való viszonya eléggé köztudott. A Liszt-év kapcsán amúgy is kötelező volt a vele kapcsolatos kérdések feltevése. Hírértékét csak emelik Kocsis zeneszerzői elképzelései Liszt kevésbé ismert alkotásaival kapcsolatosan. Ezek talán még a vájtfülű, rendszeres koncertlátogatóknak is új információk. Azt hiszem, Simon Erika nagyon jó érzékkel hagyott könyvében két magaslati pontot: az előbbit és Kocsis Zoltán Pilinszky Jánoshoz fűződő kapcsolatát. Ez utóbbi fejezetrész betekintést ad az alkotók szellemi rokonságának egymásra épülésébe, az alkotói folyamatok kialakulásába. Az egyszerűbb napi tevékenységek között élőket mindig is valami misztikus előítélet terhelte, terheli a „magaskultúra” prominens személyiségeinek életmódja, emberi kapcsolatai iránt. S ebben az emberi kapcsolatban mindenki számára érthetővé válik ezek egyszerűségének nagyszerűsége. Felvillan benne saját életünk ilyen lehetőségeinek értéke. Közérthető nyelven, mindenféle értelmetlen babonás hit nélkül vonhatunk párhuzamot a köznapi lét és az alkotói létezés között. A különbség az erkölcsi tartás, az alkotásba vetett hit példamutatása a köznapok megalkuvásával szemben. Tulajdonképpen csak megerősíti a könyv első felében megfogalmazott, muzsikusoktatással és magyarságával kapcsolatos álláspontját. Ide kívánkozik a gondolat, mennyire érthetetlen számomra a jelenlegi alap- és középfokú oktatási rendszerünkben a művészeti és készségtantárgyak (pl. az ének-zene) ijesztően alacsony kötelező óraszáma. Kocsis Zoltán egyik televíziós interjújában rezignáltan jelentette ki, milyen nehéz volt tudomásul vennie, hogy „nem mindenki szereti a zenét”. Egyértelműnek tűnik, hogy az óraszámok alakulása összefügg azzal, hogy a minőségi élőzene egyre inkább kiszorul a kulturális igényeink közül. A kötetet behálózzák az előre- és visszautalások, amelyek elősegítik, hogy egészként ismerjük meg Kocsis Zoltán jellemét, sugárzó szellemét. Simon Erika könyve teljes képet ad az alkotóról és a hétköznapi emberről egyaránt. (Kairosz, Budapest, 2011) 95 �Szerzőink • ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, újságíró • BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) költő, író • BOROS OSZKÁR (1973, Ajka) irodalomtörténész • DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő • FŰZFA BALÁZS (1958, Győr) irodalomtörténész • GOMBÁR ENDRE (1938, Balassagyarmat) író, műfordító • GYŐRI LÁSZLÓ (1942, Orosháza) költő • HARTAY CSABA (1977, Gyula) költő • KABAI CSABA (1979, Miskolc) költő, író • LÁSZLÓFFY CSABA (1939, Torda) író, költő • LÁZÁR BENCE ANDRÁS (1989, Szeged) költő, író • L. DAMTA ÁRON (1981, Balassagyarmat) író • MADÁCSY PIROSKA (1942, Szeged) irodalomtörténész • MADÁR JÁNOS (1948, Balkány) költő, kiadóvezető • MATITS FERENC (1958, Budapest) művészettörténész • MEZŐSI MIKLÓS (1960, Budapest) irodalomtörténész, költő • NÉMETH VÁNYI KLÁRI (1977, Sopron) újságíró • NOVÁK VALENTIN (1969, Budapest) író • ORBÁN GYÖRGY JÁNOS (1952, Gyoma) grafikus, tanár • SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tankönyvíró, tanár • SZABÓ TÜNDE (1988, Tatabánya) költő • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • SZEKERES SZABOLCS (1972, Budapest) kritikus • TARJÁN TAMÁS (1949, Budapest) irodalomtörténész, színikritikus • VASS NORBERT (1985, Kaposvár) író, kritikus • VÉCSEI RITA ANDREA (1968, Budapest) költő, író • KOVÁCS BODOR SÁNDOR (1955, Vác) • dokumentumfilmes, fotográfus • 1988–1990: videófilm-szerkesztő képzés, vezetőtanára Buglya Sándor • 1994–2002: a Soros Alapítvány ösztöndíjasa • 2005-től a Pannonhalmi Arcus Temporum Művészeti Fesztivál dokumentumfilmese • 2007-től a Rónai Művésztelep (Rónart), 2010-ben a Rónai Anzix (Európa legkisebb intermédia fesztiválja) szervezője • LEGFONTOSABB ÖNÁLLÓ FOTÓKIÁLLÍTÁSOK: Jelenetek egy el nem készült filmből (Balassagyarmat, 1995); Egy hely...Jeruzsálem (Salgótarján, 2001); „Bárki vagy...” (Szeged, 2005); Cigánygyerekek (Salgótarján, 2005), Retrospektív (Salgótarján, 2011); külföldi tárlatok (Párizs, 2002; Antwerpen, Eupen, 2004) • LEGFONTOSABB DÍJAK: Városi Televíziók Országos Fesztiválja, 1994 (II. díj); 43. Országos Független Filmszemle, 1996 („Az év portréfilmese”. Független producerek díja); Izrael képekben, 2008 (Portré kategória I. díj, Élet kategória II. díj, Közönség díj, I. díj); Új Magyarország, 2009 (II. díj); Duna-legendárium – A litera.hu pályázata, 2011 (I. díj) • 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/aae3d28b11763fe85e1d767a1151feb6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2012 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2012/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2012 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika