https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6776dddc90bcd6f6ace0710894780c01.pdf 27d6f6fb99340b3129eaef9a81372275 PDF Text Text Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LV. évfolyam • 2009/1. Lapis József Suhai Pál Vida Gergely verse Csepregi János prózája Bedecs László tanulmánya ��Tartalom MMS / Madách, Mikszáth soros Mizser Attila 3 „kávéházi szegleten..." 6 7 9 10 11 Madár János El, föld YAMAHA 1200 Sötét anyag A helyrerázódás kísértete; Kinyomott időtubus történések idején; műházak Szobor-alakban; Arisztophanész vén ganajtúrója; Casanova visszanéz Énekhez hajló tájban Szávairatok Infláció, hónaljszag, gőzkazán 15 Lapis József Vida Gergely Kiscseri Mihály Szenti Ernő Katona Ágota Suhai Pál 12 14 Próza és vidéke Csepregi János Szászi Zoltán Vadas Vera Ardamica Zorán Szájhely Zsolt Born to be wild / Ebek harmincadja III. fejezet Szemhéj mögül a másik Határidők; Kár érte A hullatetováló Latencia 18 22 28 35 37 Esterházy János helytállása A múlt mint alakzat / - A magyar próza „rendszervál­ tása", 1989-2008 - 39 Kutatóterület Petővári Ákos Bedecs László 47 Találkozási pontok Bedegi Dea Levéltárlatozás / Tyekvicska Árpád közelről 51 Ami marad Szepes Erika Nagy Csilla Dósa Annamária Szirácsik Éva Orbán György János Fűzfa Balázs Várszegi Tibor Balázs Beáta Róna Z. Péter Handó Péter A Röpke ívek a mélybe hajolnak / A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság 2008 évi antológiájáról Közérzet a kultúrában / Menyhért Anna: Elmondani az elmondhatatlant. Trauma és irodalom Az össze nem illő szerelmesek / A rútság története. Szerk. Umberto Eco Isten a tudománytörténetben / Alister McGrath: Dawkins Istene. Gének, mémek és az élet értelme A paradigmaváltás gyümölcse? / Matyikó Tibor: Val­ lomás a természetről ecsettel és ceruzával Az idő örök szilánkjai / García Márquez:Száz év magány Kedves Balázs, / Fűzfa Balázs: „...sem azé, akifu t..." „Azóta kúszva közelítek meg minden mondatot..." / Miklya Zsolt: Cérnatánc Halál-alakváltozatok / Sophie van der Stap: Ma szőke vagyok - lány kilenc parókával Szenvedésmantra / Az árva Mariska napjai 57 61 64 66 68 70 72 74 76 78 �A borító Karácsony Attila Turján by night című festménye felhasználásával készült. A belső illusztrációkat Simon Réka cím nélküli alkotásaiból válogattuk. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Nógrád Megye Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Szerkesztőségi titkár: Hidasi Mónika (telefon: 32/416-777) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi. Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Bódi Györgyné dr. Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@bbmk.hu • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető ugyanitt • Budapesten megvásá­ rolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), Líra és Lant (3100 Salgótarján, Bem út 2.) Köny­ vesboltokban • 2009-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és raj­ zokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �M iz s e r A t t il a MMS* Madách, Mikszáth soros** (kísérlet értékelésre) Nincs a Palócföldön precízebb forma az idő mérésére, rögzítésére, mint a kétévente kiírt Madách- és Mikszáth-pályázat, amely az utóbbi időben - némi allúzióval páratlan évekre esik. Páratlan ez az idei év is. Pontosabban a díj átadásának éve. A Mikszáth-pályázatra összesen kétszázharminchárman neveztek, a Madáchpályázatra több mint negyvenen. A Magyarországon élő alkotók írásain túl érkez­ tek munkák a környező országok magyarlakta területeiről, ugyanakkor többek között Angliából, Németországból és az Egyesült Államokból is. A sor, nagy örö­ münkre, hosszú, a pályázaton résztvevők száma páratlan. A számol, önmagukért beszélnek. Különösen akkor beszédes a résztvevők nagy száma, ha figyelembe vesszük, hogy 2008-ban az első Palócföld-lapszám áprilisban jelent meg, így - a kései kezdés okán - a Palócföld és a partner médiumok a megszokottnál rövidebb ideig tudták közzétenni a kiírást. Persze innen szép nyerni, mind a pályázóknak, mind a szerkesztőségünknek, nemkülönben a lap fenntartójának és a pályázati díjak mecénásának (Nógrád Me­ gye Önkormányzatának), a különdíjak adományozóinak (Balassagyarmat és Salgó­ tarján Városnak), illetve a díjak átadását biztosító Madách-ünnepség szervezőinek, akik segítségével kétévente lehetőség nyílik az alkotói és tudományos munka mél­ tatására. A 2009-es Madách- és Mikszáth-pályázat legnagyobb változása, hogy a pályázati kiírás módosult. A Palócföld - ahogy ez 2008 áprilisa óta talán nyilvánva­ lóvá vált - szereti az izgalmas helyzeteket, kihívásokat. A pályázat jeligés lett, pon­ tosabban visszatért a korábbi hagyományokhoz, többek között abban a tekintetben is, hogy az elbírálást a szerkesztőség magára vállalta. Ennek legfőbb előnye az, hogy ily módon rugalmasan tudunk válaszolni a beérkezett művekkel kapcsolatos kérdésekre, másrészt fontosnak tartjuk, hogy az arra méltó szövegek a folyóirattal is megtalálják a közös hangot, kontextust. Szükséges megemlítenünk azt a tendenciát, törekvést, amely alapján próbáltunk ebben a közel háromszáz pályamunkát összefoglaló halmazban egyfajta perspektí­ vát keresni. Olyan értékrendet igyekeztünk kialakítani, amellyel nem lépjük át azt a hagyományt, tradíciót, amely Madách és Mikszáth nevét jellemzi; ugyanakkor il­ leszkedik a Palócföld arculatába, azaz képes dialógust találni a kortárs irodalmi ká­ nonnal, hanggal és nyelvezettel. Fontos tapasztalat az irodalom és valamennyi mű­ vészeti ág esetében, hogy az idő nem áll meg. Nem őrizgethetjük, vigyázhatjuk, nem ügyelhetünk egyfolytában rá: a madáchi, mikszáthi stíl adott, megvan, megíratott. * MMS-ben mobiltelefonon képet, hangot, videót és szöveget tartalmazó ü z e n etet küldhet. ** A díjátadáson elhangzott szöveg írott, szerkesztett, bővített változata, mutációja. 3 �Nem kell azt élesztgetni, nyelvezetét imitálni, hisz tudjuk jól: náluk ezt senki nem tudná jobban. Épp ezért szép feladat erre a felhívásra jelentkezni, megpróbálni a két pont - a tradíció és az aktuális, érvényes megszólalás között - valamifajta viszonyu­ lást keresni, amely értő módon alkalmazza a megidézett tradíciót, és egyszersmind előre mutat, az irodalmi megszólalás, vagy adott esetben a tudományos és ismeretterjesztő célkitűzések vonatkozásában egyaránt. A Madách-pályázat kapcsán főleg olyan tudományosan elkészített munkákat, vagy eredeti gondolatmenetet feltételező, ezzel bíró esszéket kerestünk, amelyek­ ben jelen van egy sajátos, olykor provokatív kérdésfelvetés, amely termékenyen lép diskurzusba az eddigi kutatásokkal, a témára vonatkozó elképzelésekkel, és hor­ dozza a lehetőséget, hogy majdan előre is mozdítja azokat. A díjazott munkákat stiláris és nyelvi egység, pontos szerkesztettség jellemzi, szerzőjük magas színtű felkészültségéről adnak számot. Cserjés Katalin tanulmánya, amelyet a bizottság első díjjal jutalmazott, egy kompozicionális kérdésfelvetést helyez a középpontba: Az ember tragédiájának felépítését, komplex filozófiai téziseket felvonultató gondo­ latmenetét vizsgálja a legrövidebb szín kontextusában, azt tekintve kiindulópont­ ként. Ez a termékeny felvetés és olvasási stratégia igen érdekes, figyelemre méltó eredményre vezet. Varga Emőke a Tragédia illusztrációs hagyományaihoz szól hoz­ zá, egy illusztrációsorozat narratív, retorikai, vizuális, mediális elemzésével. A munka hiánypótlónak mondható, hiszen a mű szövege számos dramatikus és képi megformálás lehetőségét hordozza, ahol minden illusztráció egy interpretáció, ahol eszköz és stílus, megjelenítés és elhallgatás jelentőséggel bír, és amelyeket a Madách-kutatás még nem tárt fel teljes mértékben. Lövétei Lázár László egyéni hang­ vételű, szellemes esszéje, amelynek címe, „Költő" volt-e Arany János?, a provokatív kérdésfelvetést követően érzékeny megállapításokkal, sziporkázó gondolatmenet­ tel fejti ki tárgyát, munkáját harmadik díjjal értékeltük. Salgótarján különdíjasa Vincze Dániel, aki dolgozatában Pyrker János László munkásságával foglakozik meglehetős alapossággal. A Mikszáth-pályázatnál olyan műveket kerestünk, amelyek az említett tradíció­ val valamifajta kontinuitást tudnak felmutatni, és amelyeket egyidejűleg egy po­ tens, izgalmas prózanyelv, koherens, arányos kompozíció jellemez. A díjazott írá­ sok - legyen szó líráról vagy epikáról - újragondolják a klasszikus formák, témák, filozófiák újraélesztését célzó kifejezésmód lehetőségeit, és egyfajta összhangot teremtenek meg az alkalmazott költői képek, retorikai fordulatok, valamint a - jó értelemben vett - vidék és egyén viszonyának jellegzetes, akár öniróniától sem mentes tematizálása között. Ez több esetben sikerült. Halmai Tamás első díjas, Ti­ zenkét séta című novellaciklusa a séta filozófiai dimenzióját eleveníti fel, ahol a pon­ tos szerkesztettségű, eredeti gondolatmenetet és nyelvi leleményt, stiláris érzékeny­ séget tükröző szövegek egy feszes egységgé, kompozícióvá állnak össze. Csehy Zoltán Orpheusz (Szimphonikus variáció Vergilius negyedik eclogájára) című versével második helyezést ért el. A versszerveződést a klasszikus poétikai eljárások alkal­ mazásának és megújításának kettős, ellentétes irányú folyamata jellemzi, ahol a retorikai, ritmikai és poétikai alakzatok rendkívül pontosan illeszkednek, egy iróniá­ tól sem mentes eleven versbeszédben. A harmadik helyezett Kupcsulik Ágnes vers­ ciklusa friss, újszerű megszólalás, amely a kortárs lírai beszéd kontextusában is egyedi, izgalmas nyelvi megoldásokat, a női látásmód közvetítésének érzékeny 4 �képességet, a kompozícióhoz való reflexív viszonyt jelzi, ezért harmadik díjjal ju­ talmaztuk. Balassagyarmat Város Különdíját Szávai Attila nyerte el, aki a vidékről való prózai beszéd hagyományát sajátos motívumrendszer alkalmazásával és az irónia, az abszurd lehetőségeinek maradéktalan kiaknázásával újítja meg. A nyertes munkák hamarosan olvashatóak lesznek a folyóirat hasábjain, és min­ den bizonnyal annak idején önmagukért beszélnek majd, hasonlóan azokhoz a művekhez, amelyeket ezúttal nem tudtunk jutalmazni, ám mindenképp az olvasó elé kívánkoznak, és remélem, a folyóiratbeli közlésük valamit kárpótolni fog. Ad­ dig ez a pár sor helyettesíti a képet, hangot, videót azoknak, akik nem láthatták, hallhatták a díjátadást, nem tudtak részt venni rajta úgy, de a pályázatokkal, jelen­ létükkel mindenek felett... Így. Köszönjük! 5 �// K á v é h á z i s z e g l e t e n ... L a p is J ó z s e f El, föld Ahogy ráközelít a tél, elbizonytalanodik a kéreg a fán. Csarnokaink vize árad, tetteinkbe belekúszik a merev ég, emlékeinkbe a zuhanás. Lusta fénydarabok az ághajlatok izzadt dérfoltjain. Térdben hangszer, hideg remeg, félfülben a villanyáram. Minden nadrágszárban valcer. A fák arca törékeny, a monitoron újra nyár van. Milyen lenne befonódni. Óvni, folyni, kötni, törni, vagy legalább fertőződni. A rák harca töretlen. Szakadós bennünk ma a szál. Szépen termő holdudvarban évről évre isten kaszál. Nagyítnánk a boldogságot, se nem szőke, se nem lárma. Részleteink elmossa a közelítés rombolása. Rákeresek. Túl kevés találat. Minden szervünk berendezett halállak. Pici szárnyas bogaraink óvatlanul megszeretnek, lárváiknak otthonukként ránk találnak. Mintha mindnek szeme volna. Előjáték-életünknek szépen lassan megbocsájtnak. 6 �V id a G ergely YAMAHA 1200 Sokan vélekednek úgy, hogy a legérdekesebb gyermeknapi játék a kötélhúzás. A küzdő felek gyermekként gyűlölik egymást. Eszükben az elnyerhető édesség jár. A fiúknak a lányok is. Lányoknak fiúk. Győzelem esetén biztosan lenne esély. Mármint minden egyes fiúnak például minden egyes lánnyal. A tiszta új YAMAHA 1200 pólóját Ilka még nem is látta. Miért, akkor majd hogyan néznének egymásra Ráadásul nyerni is kéne. Akkor a barátnőit még jobban lehetne utálnia. Mintha végérvényesen odanőttek volna a kötélhez. Akik egy csapatba tartoznak, nem is látják egymást végig, egyrészt mert háttal állnak, másrészt mert csak magukkal törődnek. Felismernék-e egymást, ha egyszeriben szembekerülnének? Biztos nem. Bármilyen arcuk lehetne. A kötélhúzás férfisport. Nem is nézik a fiúk, ha a lányok. A szebbek nem is állnak be, de azért tanácsot azt osztogatnak, azt játszák, a dologban ugyanúgy benne vannak, mint a kövérek, a sportos típusúak, meg az olyan barátnőik, akik még éretlenek a szerelemre. Olyan kis izék. Sikítva drukkolnak. 7 �A röhikcsélő fiúkra, akik éppen semmilyen versenyszámban nem versenyeznek és szándékosan arra lődörögnek, rá-rávillantják szemüket. Azok is vissza. Némelyik pont az Ilkára. Vannak gyors menetek. Ilyenkor az egyik csapat egyszerűen átrántja a másikat saját térfelére. Valamikor viszont, hiába 1200 lóerő, győzelemre feltett élet, patthelyzet alakul ki. Hol az egyik, hol a másik fél kerül közelebb az origóhoz, Így járnak, fel-le. Azonban abban az esetben, ha elmerevül egy ín, s nem sikerül a kötél újrafogása, az ilyen küzdelem is végleg eldőlhet. Az okok közt az is felmerülhet, hogy a tilitolit elunja valamelyik gyerek, s egyszerűen kiereszt. Külső szemlélő számára amúgy a megingás e pillanata, és ezzel együtt persze a hibázó személye, csak nagy szerencsével szúrható ki. Kivéve ha nem éppen őt nézi. 8 �K is c s e r i M ih á l y Sötét anyag* avagy áltudományos kozmológiájából Ami koron Univerzumunk galaxis­ csillárai mind kihunynak Amikoron végsőt lobban csillag­ tűzijátékunk Kire marad - az elillant nehézfémek vasízű szagemlékében a csend Kihűlt hulló pernyénk kinek a lelkére rakódik le S akkoron mely sarokba támasztódik a fénylobbantó gyertyaoltogató koppantója Marad-e munkája utánunk Avagy kiújul gyerekes piromániája És lesz újra tét - a játék komoly­ ságához illő És ezúttal is minden - leg­ alább is bizonyos ideig -, minden lehetséges? Lesz ki elhiszi? Majdan. Ádám monológja az. elmaradt színből ( - a Halász Gábor-fé le 1942-es M. I. Összes műveibe nem vétetett föl, Andor Csaba pedig ezidá ig nem lelt a nyomára), miután Lucifer a világhálóról a szeme elé tárta a Hubble-teleszkóp hipermélyűri felvételeit, Éva soros viselőssége közben. Madách körmönfont apokrifjeiből közreadva (A. J. átigazítása nélkül) a Tragédia bemutatójának III. évez­ redbéli első jeles évfordulója alkalmából. Hubay Miklósnak és Kerényi Ferencnek, valamint Magyar Filozófiának, szemérmes gyöngédséggel, egy tágít­ ható episztemológia jegyében. ( - K. M.) 2008. július 17-augusztus 14. Salgótarján, Nyugati városrész 9 �Szen ti E rnő A helyrerázódás kísértete Nem jött fel és késve ment le a Nap, testedet nem tisztította meg a víz. A tűz sütött, de nem melegített, másnak ígérkezett el a lélegzet. Már tegnap jelezte jöttét a halántékán vérző baj. Mindent magad mögött tudsz, magad előtt soha, semmit. Kiegészült a találgatások ideje. Ott energiatöbblet, itt veszteséges életérzés. Vesztét érezve is röpköd a győztes. Öntudatszépülésbe fogott a vesztes. Kinyomott időtubus Kinyomott időtubus, visszavont ígéret. Vállalta az odakint a benti lét rendbetételét. Sisak és siserahad. Jó képet vágott falhoz. Telített kevesbülés, súlytalan sokasodás. Északi sark délidőben, Déli félteke fagyos szélben. Amit lelkedtől vettél el, szánja-bánja tested. 10 �K aton a Á gota történések idején a történések idején nem kell elemezni, csak felszállni bármilyen járműre, és elhinni az utasok beszédfoszlányait, az utcaneveket egytől egyig. a történések idején kár beszélni, befogadni kell, mint aki üres, de megtelni kész azzal a világgal, melyet nem ő teremtett. műházak a szemközt lévő házban leszakítják a függönyöket, aztán a kilátást, képpontonként. néha érzem, egész utcák ablaktalanok. a falépítés időszakában születtem. olyankor a megfigyelő létrákat láthat az emeletig, és gondolatban felmászhat egy ál-lakás erkélyére. néha érzem, folyók mellett lakni olyan, mint mozgólépcsőn állni. már beburkolóztam a késő esti lámpafénybe. híddá váltam, hogy létrának ne kelljen lennem, és városom partjait elönti az ár. 11 �SU H AI PÁL Szobor-alakban Hitte: a győzelmet magát faragta versbe: kőből, kőrisből szép fejét, amint bólint, és ahogyan kilép: repülne már, s külön a peplosz rajta, ha föltámad a szél és lobogtatja így vitte őt, szobor-alakban, át a városon, így húzta kocsiját a pusztaságba és a forgatagba. Gördült a négy kerék, gördült mögötte, gördült a láthatár is: látta, vitte, hátrált előle s híven visszatért. Egy rossz kocsi, egy diadalszekér gördült az úton, s ment egy bonviván, utak szerelmese, apostolok lován. Arisztophanész vén ganajtúrója Arisztophanész vén ganajtúrója, trágyával hizlalt mocskos paripa, ha égbe visz az ó-komédia, tiszteletét előtted is lerója. A trügaioszi rafinéria s a pártharcok érdeke nemhiába röptetett istenek honába: bűzödnek ott kell megtisztulnia. Ott, vagy sehol. Amit te ott tanulsz - trágyát ha falsz, trágyába fúlsz -, majd lenti rokonaid hasznosítják: a napot gyúró szent skarabeusz, s mi, emberek, kissé gyanús lovasaid, profán mihasznák. 12 �Casanova visszanéz Gyulai Líviusz rajza alá A test föltámadását, mindig ezt kutatta, főleg asszonyban, s lányban legkivált. A nőt rágatlan nyelte, s ment tovább, ha jóllakott, s a hússal jóllakatta. Ment és maradt. Hiába űzte, csalta (hiába és mégse) a baldachinos ágy: hogy mit tegyen, csapongó férfivágy mutatta - s hogy kicsoda: a maszkja. Kivénhedt konflis-ló ma már: fejét leszegve húz egy roskatag kocsit: az ideált - az ideál a veszte. A telt kebel varázsa. Mindig ezt kereste, ettől nem nyughatik. Bár hogyha visszanéz, s a nyűtt banyára lát: inkább pihenne. 13 �M adár J ános Énekhez hajló tájban A csöndből, mint a fénnyel született hajnal, kibomlott szépen tiszta arcod - és elindultál felém gyöngyből szőtt ruhában. Minden léptedet isten őrzi az énekhez hajló tájban. Törékeny ágak, levelek: harmattal erezett tenyerek hirdetik meztelen vállad. A szerelem édes trónusán nincs szebb kegyelem nálad. Mert te vagy a tűz, és te vagy a hatalom, te vagy a tűz, és te vagy a hatalom. Micsoda máglya éget, szememben őrzöm a tengert és a messziséget. Ujjaim közt az ég és a végtelen, nem lehetek már sohasem védtelen. Nem lehetek már megbillent, árva, csöndes lélegzeted a szívembe zárva. Megéreztem ízét a hajadról szétpergő időnek -jövendők fájnak. Engem, az új honfoglalót, a mátrai hegyek kék fenyvesei hazavárnak. 14 �S závairatok S z á v a i A t t il a Infláció, hónaljszag, gőzkazán Új év, új nyomor, régi váróterem a régi betegségekkel, a vécében ferdén ragasztott új kalendár, rá a tavalyi helyére. Fülledt fertőtlenítő- és köhögésszag. A néhány légköbméternyi tüsszentési inger, szipogási reflex, pocsolyás tekintet egyszerre fordult a bejárati ajtó felé. Galkovics érkezett éppen, testében nátha, fejében versek, hátha így könnyebb viselni a kínokat. A verseket ő írta (először a gázszámla hátul­ jára, aztán tisztába) valami pályázatra. Műveit megmutatta a doktornak is, mégis csak egy felvilágosult ember lehet, aki egy nap ennyi kanalas orvosságot kiutal, ennyi köptetőt felír, ennyi ajtónyikorgatás után is ilyen szépen tudja mondani, hogy kérem a következőt. Galkovics sokat járt orvoshoz mostanában, hogy megke­ resse a baja gyökerét, amitől, ahogy mondani szokta: nem kerek az IFA-felni. Az ilyeneket képletesen érti, a felesége meg abszolút nem. Gyakran mondja is, hogy te drága csibemalac, ha több eszed lenne, rájönnél, hogy talán a Mindenható is csak képletesen értette az igét, mikor ott tartott a mondásban: Galkovics-porta. És talán ezért van itt ez az év eleji egészségügyi botlás bennem, amihez valami egészen jelentős angyalflotta kellene, hogy aztán újra flottul menjen a vitalitás (vagy, ahogy korábban nevezte Galkovics: vitaiizmus). Hogy tudjam, jegyezzem meg: az élet nem mindig térerő, avarpálinka, szafaládészirup. Pláne, hogy oké, ha úgy véli a Galkovics: a londoni skót ezred tulajdonosa Erzsébet királynő, de azért az alapvető összefüggések is fontosak. Mégis kórház lett a vége. Nem a történetnek, megsúgjuk, a Galkovicsnak sem, csupán az eddig kitartó hosszú, kórházmentes, antihospitál évtizedeknek. Mert, ahogy a nap felkél, ahogy zöldell a fűknek tengere, ahogy nincs disznótor pálinka nélkül, és ahogy a lábszárba vágott kapa kedvezőtlenül befolyásolja a vörösvértestsüllyedést, ugyanolyan természetes, hogy az ember, még, ha Galkovics is: meg­ öregszik előbb-utóbb. Galkovics nagy ritkán került csak kórházba, dacára annak, hogy élete nem ép­ pen steril viszonyok és keretek közt zajlik. Születését követően, amit háromnapos családi ünneplés követett, csak tizenéves korában került újra a közeli város kórhá­ zába, vagy, ahogy Galkovics nevezte: ahol a vagdalthúskonzervet készítik ampu­ tált végtagokból. Az öreg, illetve az akkor még fiatal Galkovics szent meggyőződé­ se volt, hogy egy kórház nem csak az olyanokból áll, mint tolni betegen az infúziós állványt a folyosó feszes neonfényében. Nem csak az ügyeletes szobából kiúszó kávéillat, nem csak a kórtermek gyógyszer- és a finoman érezhető betegségszaga, nemcsak a beöntést követő lihegés, vagy a linóleum tompán tükrös ábrái a folyosó­ kon, amiken, mint hívatlan vendég: végigcsúszik a halál nedves árnyéka, nem. Galkovics hajlamos volt az összeesküvés-elméletekre, noha ezt a kifejezést nem értette pontosan, úgy magyarázta el neki a családpszichológus, aki egyben a helyi 15 �állatorvos is. Egy igazán felvilágosult ember, ahogy Galkovicsék nevezték mindig, tehát olyasvalaki, aki tudja, mik működtetik az ösztönöket, miből lesz a kukorica­ daráló, pláne miért indul el csengetésre a Galkovics, mikor hozza a postás a nyug­ díjat. Azzal jött ki tehát a szakember irodájából a folyosón várakozó Jolán lábai elé, hogy Jolánom, valami olyasmit jelent ez a kifejezés, összeesküvés-elmélet, amit mi kicsit félre raktunk magunkban, gellert kapott a szellemen. Valami olyasmit mon­ dott a pszichológus, hogy hiszel valamiről valamit, és kiderül, hogy mégsem az ami, csak máshogy néz ki, mint ami valójában. Hazafelé még néhányszor kimond­ ták félhangosan, hogy összeesküvés-elmélet, hátha pontosabb lesz a megértés, de nem kerültek sokkal közelebb az igazsághoz. Abban megegyeztek, hogy ha az ilyen kifejezéseket színhez, formához, szaghoz tudnák kötni, könnyebben menne a memorizálás. Nyomban elhatározták, hogy eztán amit nem értenek a világegye­ temben, ha lekonyul a felfogás, pláne kicsorbul a berögződés, valamihez kötni fogják a fentiek közül az értetlenség tárgyát. Ezeket már a kórház rendelőjében magyarázta Galkovics az őt értelemmel és derűvel szemlélő doktorembereknek. Hamar kiderült, hogy például az infláció szót akkor értik meg maradéktalanul, ha közben valami langyosan savanyú hónaljszagra gondolnak. Amiből odahaza annyi volt, hogy a szomszédok szerint még a kertnek is hónaljszaga van. Hiába mondta a Galkovics, hogy ti is, ha ennyit dolgoznátok huszonnégy órában, mint a kertem, semmi másra nem gondolva, feszült humusszal és gyökérzettel, hogy alma-alma, málna-málna, ti is beleizzadnátok, hiába beretváljátok konyhakéssel a hónotok legalját, azt a sikamlós gombalúdbőrt. Azt, hogy összeesküvés-elmélet, nyomban kötni akarták valamihez, mint ebet a sárkaparóhoz, ki ne vesszen az értelmezés, kellenek a fix pontok az életben. Ezt együttesen bólogatva hallgatták a Galkovicsot kezelő orvosok és ápolók. Büszkén mesélte, miközben rákötötték az ékágéra, hogy szerinte a házassága is ezzel kezdő­ dött a fészerben, mikor igent mondott neki a Jolán kukoricafosztás közben: ezzel elméletben már összeesküdtek. Mielőtt beverte volna Galkovics a fejét a kinyitott ólajtóba, még magához húzta az elméleti feleségét és lihegősen a fülébe mondta, hogy olyan lesz a mi házasságunk, mint egy tehervonat. Nem olyan súlyos, hanem, mert nem ismer majd akadályokat, gurulnak majd a végzet tonnái, suhognak majd a kenetlen csapágyak, csúszik meg szépen a napfény majd a rozsdamarta matt felületeken, a falu megnyalja majd mind a két hónalját, ha rájuk gondolnak. Min­ denki elégedett volt a történettel. Galkovics is, pláne, mikor rápillantott a vizsgálat eredményét mutató papírszalagra. Boldog, felhőtlen, foghíjas örömmel tárta szét karjait, úgy mondta ki a végkövetkeztetést, ami egyben tartja az univerzum maga­ sabb rendű törvényeit, félig sikoltva ordította, hogy benne folyamatosan földrengés van, nézd Jolánkám, milyen erők működnek közre abban, hogy reggelente beköp­ hessek a mosatlan edények közé. Nézd édesem, te lélekpumpa, te szarufogú tü­ dőshal (Ceratodidae) életem gőzölgő óceánjában, lásd a fordított véket, talán azt mutatják: végzet, csak fejjel lefelé, mint otthon a konyhaszekrény. A pontosság kedvéért, a Galkovics azért került kórházba, mert odahaza téve­ désből belekóstolt a befőttesüvegben tartott rovarirtóba, amely botlást a korára fogta, a benne elkopott évekre. A gyomormosást különös nyugalommal viselte, azt mondta, nem kis dolgok ezek és, hogy mindig is fogékony volt az új dolgokra, ettől 16 �csak több lesz az ember, még ha valójában pár literrel kevesebb is. Hangosan oktat­ ta ki a gyomormosást végző doktort és nővért, tudva, hogy az iránta érzett szána­ lom a legjobb táptalaj a nagyobb kinyilatkoztatások, a jelentősebb összefüggések megértéséhez. Ezt gyerekkorában tapasztalta, mikor feleléskor olyan csöndben volt a tábla zöldje előtt, mint egy villanykályha. És az első pedagógusi fülhúzást köve­ tően - állva az osztály megvető pillantásait - mindig könnyebben jegyzett meg dolgokat. Például, hogy a tanítónő szájában a bal felső híd nem illeszkedik tökéle­ tesen a sorvadt ínyhez. Ezt a fülhúzás során tapasztalta, mivel a tanítónő közben erősen vicsorított. Galkovics a vérvétel előtt vicsorított kissé, mivel nem volt hozzá­ szokva, hogy fémeszközök kerüljenek a testébe, mondta is a nővérnek, ne ilyen kis ampullát tartson oda, de legalább egy lábast hozzon a bő vérnek. Mert ha egyszer utat tör magának valami, ami a Galkovics belsejében van, akkor nincs bocsánat, nem léteznek határok, sem pedig deszkakerítés, ami a telket összetartja. Nézze meg drága nővérke ezt a férfialkart, duzzadnak az erek, mint a gőzkazán. A vérkép rendben lett aztán, a gyomor péháértéke is realizálódott, ahogy mon­ dotta Galkovics, az orvos hátba veregette kifelé menet, hogy Galkovics úr, vigyáz­ zon magára, nem kell mindent meginni, ami folyékony, öregember nem rakéta, továbbá, jön még kutyára kutyavilág. 17 �P r óz a és v i d é k e CSEPREGI JÁNOS Born to be wild Ebek harmincadja III. fejezet Mostanában rosszul mennek a dolgok. Ebből a bénázásból már nagyon elegem van. Ideje új életet kezdeni. Újat, méghozzá olyat, amiben nincs helye a gyengeségnek. Hatodikosként talán még nem késő. Sőt, biztosan nem az, de világgá menni ennyi idősen azért mégiscsak tök ciki, nem léphet meg az ember csak úgy titokban a ván­ dorcirkusszal vagy ilyesmi, de akkor meg hogy a fenébe? Na, először is most ünnepélyesen elhatározom: többet nem köszönök előre a nyolcadikosoknak. Eldöntöttem. Nem és kész. Beszólnak? Nem érdekel. Megvernek? Nem érdekel. Újra megvernek? Kit érdekel? Én mostantól kemény leszek, mint a guruló kő. Régebben nekünk, a Feri haverjainak még előre is köszöntek a suliban. Most meg csak röhögnek rajtam a nagyok, ha jajgatni kezdek a tornaöltözőben, mert nem bírom ki a rókabajuszt tömegsport után, vagy azért, mert kicsordulnak a könnyeim a dühtől, ha az iskola kapujánál belerúgnak a nejlonszatyromba, amiben a suliba még ősszel behozott cserepes virágot cipelném haza. Gúnyolódnak, pedig ez csep­ pet sem olyan, mint amikor a lányok bőgnek, de hiába is magyaráznám nekik: nem fogná fel egyik sem. Szóval új életet kezdek. Újat még akkor is, ha jól tudom: az ilyesmi nem könnyű. Sőt! Simán megeshet, hogy a végén majd totál magamra maradok. Talán elhagynak a legjobb barátaim is! Esetleg meghalnak még fiatalon, mert nem bírják az új éle­ temmel járó nehézségeket, mondjuk ők iszák meg a mérgezett kólát, amit nekem szántak a rosszak, valami. De akkor is: muszáj. Mennem kell; már nincs visszaút. Persze jól tudom: egy napon majd az én kalandom is véget ér, mert azért fran­ kón nem könnyű dolog valóban szabadon élni még egyedül sem, előbb vagy utóbb, de megkopnak majd a reflexeim, s akkor biztosan jön valaki, aki még nálam is gyorsabban húzza meg a ravaszt. Az lenne a legbaróbb, ha kint a sivatagban érne utol a halál, egyedül a lovam lenne mellettem azon az utolsó éjszakán. Aztán per­ sze ő is beadná a kulcsot. Hogyan is tudna a gazdája nélkül élni, akivel olyan jó barátok voltak sok-sok éven át? Harcostársak, akik soha nem csapták be, soha nem röhögték ki, soha nem hagyták cserben a másikat. Na meg persze nem írtak sze­ relmes levelet a másik nevébe a Dancs Vikinek, ahogy az a rohadt Sanya csinálta velem a múlt héten. Szemétláda! Örök harag! 18 �A magányos hős, csak így emlegetnének halálom után, s egy kereszt állna a sí­ rom fölött, a bezárt homokdomb mellett, ahová régebben kitekertünk krosszozni délutánonként, mikor még haverok voltunk, én meg a Sanya. Nem is, inkább még messzebb temetnének el, a falu határán lévő szennyvízteleptől is jó nyíllövésnyire, a kis erdő fele. A Danes Viki meg minden áldott este kijönne a sírhoz, hogy ott bőgjön, míg csak rá nem köszönt az új nap. De hiába átkozná magát szüntelenül, amiért nem járt velem annakidején, mikor még esélye lett volna rá, a lelke már soha nem találna békét. Ráadásul még a szél is mindig a szennyvíztelep felől fújna, s minden ruhája magába szívná azt az eszméletlen bűzt, amitől nincs ember, aki egy órán belül ki ne dobná a taccsot. És hogy miért nem járt velem? Csak mert magasabb volt nálam egy fejjel? Hát, ha kicsit is figyelt volna bioszon, akkor biztosan tudta volna, hogy a fiúk később érnek... Én ezek után már fix, hogy nem adnék neki ötöst évvégén, ússzon csak el a kitű­ nője, megérdemli, annyi szent! A Kucsa tanárbá pofájáról meg egyszerűen egyik napról a másikra lesülne a bőr, hogy egy ilyen fickóval, mint amilyen én voltam, újra csináltatta a periszkópot annak idején, csak, mert még a beadás előtt fekete filccel rárajzolt egy koponyát két keresztbe tett lábszárcsonttal. Szóval a Kucsa kinyuvadna a saját kicsinyességétől, mint valami dög nagy béka, ha ugyan a va­ rangyokkal előfordulhat egyáltalán ilyesmi. Na igen, lehet, hogy egyszer leáldozna az én csillagom is, hogy meghalnék, hogy kinyírnának, csak, mert mondjuk egyszer megszántam valami gonosztevőt, aki az életéért könyörgött, de azért az engem legyőző hálátlan kutya se úszná meg szára­ zon a dolgot. Miután hasba lőne - állítólag ez a legfájdalmasabb sérülés, én azon­ ban fel se szisszennék, sőt meg se érezném, úgy megedzene addigra az élet, meg a sok száz tű, kézkicsavarás stb. -, odaállna föléin, hogy jól kiröhögjön meg elvegye a varázsamulettemet, amit egyszer egy hatalmas indián törzsfőnök - a Danes Vikinél legalább milliószor szebb - lányától kaptam ajándékba szerelme zálogául. Igen, attól a lánytól, akit évekkel azelőtt ennek a fickónak a bandája rabolt el, de én ki­ szabadítottam, hiába voltak vagy ötvenen, én csak egyet hagytam futni közülük; megsajnáltam, s úgy látszik: hiba volt. Aztán az a mocsok röhögve megállna fölöt­ tem, de egy utolsó, végső erőfeszítéssel még ráemelném a coltom; aztán tfffú! Az arcát persze végig nem látnám, mert direkt úgy állna, hogy a háta mögül tűzzön a lenyugvó Nap, de a hangját, a hangját azt megismerném: annak az ABC-ben dolgo­ zó tuskó Komár Gézának a hangja lenne, aki kedden alaptalanul meggyanúsított, hogy csokit loptam a boltból, de bocsánatot, azt már nem kért, miután kipakoltatta velem az összes zsebemet. Biztosan mindenki azt hitte rólam, hogy tényleg elrak­ tam valamit, én meg nem tehettem ellene semmit sem. ó meg csak annyit mondott foghegyről: - Nem kell úgy mellre szívni kis szaros! Utána meg elégedetten, már-már gyönyörködve nézte, ahogy a számba harapok. - Csúzli? Csapágygolyók? Tubák? Taknyos ruhazsebkendő? Ezek közül melyik van innen, a ti tanyasi közértetekből, bunkókám? - törte meg a csendet váratlanul egy mennydörgő hang, ugyanis Feri ordított rá magából kikelve abban a pillanat­ ban, ahogy szélvészként beszáguldott a boltba, s ennek a nagydarab, ostoba, rossz­ indulatú hegyomlásnak elakadtak a szavai. Aztán a Feri - mint a villám - előrántot­ ta a tomahawkját az övéből, s egy ügyes dobással beleállított a Géza feje mellett a 19 �falba, s azt mondta neki, hogy kivágja a nyelvét közben pedig még meg is skalpolja - ami pedig egyszerre tökre nem könnyű -, ha még egyszer be mer szólni nekem. Ja, és ezután, egészen haláláig minden áldott reggel tíz zacskó tejport kell a kezem­ be nyomnia, hogy soha ne feledje el; kivel hogyan beszélhet. - Érted? Nem hét, nem nyolc! Tíz. A Géza meg rögtön könyörgőre fogta, s megígért neki mindent, miközben fehér köpenye alól kivillanó Tisza tornacsukáját sebesen terjedő, sárga tócsa kezdte kö­ rülölelni, s az a melák úgy remegett, mintha hitlerszalonnából lenne... Na jó, tomahawk nem volt. Meg fenyegetőzés se, sőt be se vizelt az a rohadék Géza. Sajna, igazából semmi sem történt, csak álltam lefagyva hosszú percekig, mint valami hülye, aztán csigalassúsággal hazavánszorogtam, közben meg végig azon járt az eszem, hogy milyen jó is lenne meghalni. Pedig tényleg jól beszólhatott volna neki a Feri, ha ott van. Ha ott lehetett volna. Ha ott lehetett volna, hogy meg­ védje a haverját. De a Feri már nincs sehol, nem megy sehova. Ahogy most elképzelem, a Feri olyan rendíthetetlenül állt volna a felvágottas pult előtt, mint Gojko Mitic az Osceolában. Legalább úgy, vagy talán még vagá­ nyabban, mert tőle még az is kitelne, hogy lefőzze a Gojkot. Azt a Gojkot, akiről egyébként azt a hazugságot terjeszti a Kucsa tanárbá kismotor fakton, hogy igazá­ ból nem is olyan izmos a hasa, csak valahogy damillal megcsinálják, hogy kockás­ nak nézzen ki, s ha egyszer a Lakóhelyi Olimpián összemérhetnék az erejüket, hát egész biztos, hogy lenyomná azt a kis Mitic-két, lenyomná bizony, mint a bélyeget. Hülye. A Kucsát még a Csársz Bronzon is lenyomná, mint a bélyeget, nemhogy a Gojko. Én úgy képzelem: mikor az utolsó lövésem után még egy utolsó utáni erőfeszí­ téssel, fogcsikorgatva felmászom majd hűséges hátasom nyergébe, hogy együtt induljunk el az örök vadászmezők felé, akkor valahonnan a levegőből megszólal az a klafa kis fütyörészős, szomorú zene, amit egyébként is úgy szeretek. S akkor hir­ telen, mindenki bőgni kezd, aki életében akár csak egyszer is csesztetett. Mi szép csendben poroszkálunk ki a faluból, s lassan teljesen eltörpülnek mögöttünk a po­ ros utcán szoborként álldogáló, könnyes tekintetű, néma emberek. Én persze nem látom őket, mert nem nézek hátra. A hátam mögött az izzó Nap lassan eltűnik a szalmakalapgyár szürke épülete mögött, sötétség borul a világra, mégsem kapcsol be a közvilágítás, ahogy rendesen. Ez az egész tegnap az esti film után jutott eszembe, míg mentek a feliratok és szólt az a kellemesen szomorkás zene. Nagymamának persze nem szóltam az elha­ tározásomról, arról: hogy ezek után már valóban holtbiztos, hogy új életet kezdek. Higgye csak nyugodtan azt, hogy még mindig tévészerelő akarok lenni. Minek fájdítanám a szívét? Még fürdés után, ágyba bújva is sokat agyaltam ezeken a dolgokon: becsszóra, mostantól minden más lesz! De tényleg! 1. Ezután mindig röhögve utasítom majd vissza a menzán a finomfőzeléket, s kiverem a balhét, ha nem kapok ivóléből vagy krinolinból repetát. 2. A bicajomról leszedem a sárhányókat egy tizenkettes franciakulccsal, s ha vé­ letlenül koszos lesz az úttörőszerelésem egy esős hajnalon - esetleg reggelen -, hát többé már nem számít, annyit elárulhatok. Mikor Kucsa osztályfőnöki órán rákér­ dez, csak megvonom majd a vállam: - Gringó, ilyen az élet! 20 �Félek, hosszú út vár még rám, de akkor is, holnaptól tényleg minden más lesz. Valahol csak el kell kezdeni, nem? Én leszek mostantól az árnyékban megbújó harcos, s csak akkor fedem fel majd a kilétemet, ha elég erős leszek már, s ha ké­ szen állok, hogy ellovagoljak akár a halálba is. Addig is esténként légpuskával járom majd az utcákat, s aki rosszban sántikál, az nem jut messzire. Ahogy indián testvéreim mondanák túl a Nagy Vízen: - Szóltam. 21 �S zá szi Z o ltá n Szemhéj mögül a másik „Az Utazó a szemhéján átszűrődő fények közül most az aranyszínűeket kereste. Ha kicsit nyitni próbálta a szemét, az aranyszín sima sárgás, tojásszín felé tolódott, ha összébb húzta, akkor mélypirosba omlottak át a fényfoltok, ha még jobban szorítot­ ta a pilledt szemhéjat, akkor püspöklila ornátusba öltöztette a fényt. Sokszor ját­ szott így gyerekkorában is, sokszor csak ez volt minden játéklehetősége. Barna foltok tarkították a lepedőjét, derekából csövek vezették el a műtét utáni váladéko­ kat, vért, mindkét karjában infúzióstűk kipreparált helyei, itt folyt a fájdalomcsilla­ pítás be, innen kapott némi élethez szükséges tápanyagot. Megszokta már, hogy félig ájult, félig éber állapotban kénytelen a világban lenni. Megszokta, nem fájt már igazán semmi sem, csak nehéz volt. Nehéz a test, nehéz a lélek. Nem is tudta már lassan, van-e még lelke, csak arra emlékezett, volt, tudott az repkedni is, tudott mást is, talán még. Álmok kusza szövevénye hozta elé olykor gyerekkorát, most is ilyen álomból bukdácsolt előre az ébrenlét felé, talán újra élni akart, talán azt hitte sikerül megmaradni. Utazni akart még. Ha másképpen nem, képzeletben. Úgy, mint régen. Mint akkor, abban az idillinek is mondható időben. Akkor tudott más­ képpen is még. Mozogni. Futni. Talpával érezni az utcát. A mélybarna sínfejeket. Meztéláb a sínen. Nyáron, mikor harminc fok dúlt árnyékban, a sínek feje, majd­ nem mindig ötven fok körüli lehetett. A bandába csak azt vették fel, aki tíz talpfaköznyit képes volt végigmenni déli harangszókor. Hogy miért pont akkor, erre nem emlékezett, talán nem is volt ez lényeges, nem kell mindig és mindenben a misztikumot keresni. A sínek a kisváros mellett futottak el, a kisváros mellett egyébként minden elfutott, vagy átszaladt rajta, de az idő, az mintha megállt volna. Ebbe tudtak kapaszkodni. A változatlanba. A majdnem az örökkévalóba. Voltak ismétlődések. Kisgézuéknál, az egykori cselédudvarban például, a kirothadó vá­ lyogtéglák közt sütkérező gyíkok légyfogó technikáját tanulmányozták és légpus­ kával próbálták őket vadászni. Ez a nyár unatkozós napjainak programja volt. Né­ ha mindezt persze felborította Kisgézu apjának dühöngése. Amikor már a kikor­ hadt kapu nyikorgása után hallani lehetett a Befütyült a vonat, be az állomásra szövegű örökzöld cigány sirató nótát, akkor jobb volt minél gyorsabban menekülni még a környékről is. Ilyenkor előfordult, hogy Kisgézu nem aludt otthon, nem is nagyon lett volna hol, mert ezek az alkalmak rendszeres bevételt biztosítottak a bútorkereskedőnek, egyetlen épp szekrény, asztal, szék vagy ágy sem maradt Kisgézuék amúgy is lepattant lakásában. A rendőrök ilyenkor inkább az utcán várták meg, míg az öreg Géza felaprítja a berendezést, felpofozza éppen soros aszszonyát, (Kisgézu édesanyja a szomszéd utcába menekült el a nagyszülőkhöz, de a fiút az apja nevelte), hogy aztán a fáradt és alkoholtól legyengült egykori könynyűsúlyú országos boxbajnokot bevigyék a detoxikálóba. Kisgézu nem tudott mit kezdeni az apjával, egyszer, kint a vegyianyagraktár mögötti kiskertekben viszont egy emberfej méretű káposztát rugdosott szét, foga közt azt morzsolva, így verem szét az apám fejét is, így verem szét az apám fejét is. A síneken való meztélábfutást 22 �Kisgézu találta ki. Emberpróba. Így nevezte el. Aki nem teljesítette, nem volt ember előtte. Soha senki nem látta, hogy ő megcsinálta volna a sínfutást, de kénytelen volt elhinni neki mindenki. Ő volt az erősebb, így hát aki belevágott, az inkább futott. Csak kelten voltak eleinte. Két lakli, de mégis kiskamasz. Egyetlen nyár alatt tíz centit nőttek, fájt a növés, semmi nem fájt úgy még az életben és soha semmi nem tud úgy már fájni. Mégis szépnek mutatkozott az egész. Némasági fogadalmat tettek, egy egész napig nem szóltak, csak mutogatással, esetleg a porba karcolt jelekkel üzentek egymásnak. Az állandó por emléke most megint előbukott. Az ablakot éppen kinyitotta egy nővérke, szép formás lábain már jeleztek a visszerek, pedig alig tűnt harmincnak. A redőnyök lapjairól zuhogott alá az aranyszínűbe olvadó por. Mint régen, mint akkor, a cselédudvar és a kiskastély közötti utcán, amikor átrobogott egy Tátra 111-es, kockaorrú, studibakkerre hasonlító, kávédaráló hangú teherautó. Ilyen gázolta halálra Kisgézu húgát, alig volt négy éves, madarat kergetett, fent szállt az égben egy pacsirta, dalára örömet lehetett fűzni, Kisjuh pedig rohant, rohant, kartonruhácskában, piros-fehér szalaggal a hajában, egyene­ sen a Tátra kerekei alá. Azt mondták, akkoriban egyetlen éjszaka megőszült az öreg Géza, aki akkoriban még fiatal volt, Kisgéza is csak hatéves volt talán. Nagy teme­ tés volt, a fél város leste a tragédia lefolyását, a sofőr állítólag csak három évet ka­ pott, tán le se ülte, mert amnesztia volt a rákövetkező évben. Talán nem is tehetett igazán róla, csak annyit lehetett tudni, inkább elköltözött a kisvárosból szabadulása után. Az öreg Géza megígérte, megöli. A por vidám hullámai pont olyanok voltak, mint azon a pacsirtás délutánon. A nővérke fáradt kézmozdulattal rántott még egyel az ablakon, a kinti világ nem jött ettől közelebb, csak egyetlen hervadt fenyő csúcsa lett látható, meg a szemközti pavilon erkélyein sütkérező nőgyógyászaton fekvő betegek. - Valaki ma is biztos meghalt az osztályon, ugye? - szólalt meg az Utazó. Ko­ pott, rekedt volt a hangja, nem használta már két hónapja. A nővér, akit régóta ismert már, kétnaponta ő járt be szolgálatba erre az osztályra, ijedtében leejtette a szennyes lepedőkből kötött batyut. - Doktor úr, a kettes, megszólalt a kettes, tessék gyorsan jönni! A por ugyanúgy szállongott, mint azon a délutánon. Kisgézu húgát nem trancsírozta szét a gép, csak apró, szöszi feje koppant neki a hatos lemezből hajlított ütkö­ zőnek. Egyetlen piros folt maradt a homlokán, meg a tarkója horpadt be. Orrán kicsit szivárgott a vér. Mindketten látták a futást, a pacsirtát, a koppanást, mindket­ ten szembenéztek a halállal akkor, belebámultak a mulandóság kopott foncsorú tükrébe. Talán egyetlen pillanat alatt hatévesből aggastyánok lettek. Kisgézu az eset után módszeresen gyilkolta a pacsirtákat. A varjakat szerette csak, mert ron­ dák voltak, szemtelenek és a földön ugrándozva keresték az ennivalójukat, csak ritkán rebbentek fel, alig pár métert szárnyalva akkor is. Utazó még nem tudta ekkor, hogy egyszer lát egy olyan festményt, amelynek Pacsirta a címe. Az égre néző nőbe később beleképzelte Kisgézu hugát, mint érett asszonyt. Megint vissza­ zuhant abba a köztes létbe, amelyben már nem szeretett lenni. Beszélni akart, menni, futni, vagy csak gyalogolni, kimenni a baglyokról elnevezett domb oldalába, bebújni a kökénybokrokkal körbekerített száz éve elhagyott zsidótemető buckás és akácos nyugalmába, az almáskertek illatába, a lepusztult szőlészet filagóriájából nézni a távolból a távolba menő, az állandóságot és a változást hozó-vivő vonatokat. 23 �Korábban sokszor utazott vonaton. Munka és szerelmek után egyaránt. Nem tudott már elszakadni mindattól, ami ő volt, nem is próbálta megtagadni magát, csak az elhibázott tettek és szavak súlya ilyenkor olyan intenzíven nyomta el, hogy ájulásszerű, fájdalmakkal kihímzett éjszakák hulltak rá, amikből verejtékes reggelek vol­ tak az ébredések. Most is ilyen éjszaka várta. Azokkal a múltbéli szellemekkel kel­ lett ismét birkóznia, akiknek már a gondolata is tébolyba kergetett volna bárki mást. Utazó tudta, nincs kiút, ezt az utolsó éjszakát még meg kell vívni, aztán vagy felkel és jár, vagy soha többé nem lesz képes emberként gondolkodni. Hirtelen sötét hullt rá, karjában meleget érzett, biztosan újabb fájdalomcsillapító, biztosan megint fogai közt morzsolva a szavakat istent káromolta az elviselhetetlen fájda­ lom miatt, biztos megint a kis vöröshajú, gyakornok doktornő van bent szolgálat­ ban, csak az szokott ilyen meleg hatású injekciókat beadni neki. Elhullt benne az idő, elcsúsztak a terek és valahol egy hegy tetején, egy régi gyaloglás utáni élmény gomolygott elő. A Tátra, (ezúttal a hegység) még havas csúcsai észak felől, délre egy napnyugtát ringató folyóvölgy, melynek peremét sziklák csipkézik a látóhatár közelebb eső részén, a világ peremén kék buckákként a Mátra, jobbra a veres koronájú nap, balra sárga cintányérként az égre felguruló telihold. Tavaszi napforduló tájéka az időpont, a bakancsok súlya mérhetetlen, a frissen felbontott rumosüveg félig üresen kotyog a lábánál. Szél fúj, amúgy csend van, talán csak annyit hallani, hogyan nyújtózkodnak a fűben újjászülető lelkek. Valami szép. Aztán mély és át­ láthatatlan erdő, vizes kövek és sunyi vízmosásokat takaró levélzuhatag. Majd zuhanás, majd megint csend, de most már fekete. Mikor volt? Mikor lehetett? Miért volt? Miért ne lett volna? Gipszágy. Megint mintha reggel lenne, minden olyan vizes, mint azok a kövek. A rum íze milyen lehet? Milyen volt? Milyen a kint? Kié ez a láb? Utazó panasztalan és hallgatag, most már tudja, ha akar, megszólal, de nem akar. Minek? Megint megriasztaná a nővéreket. Az a kis szőke mindig moso­ lyog. Majd elunja. Még pár év, aztán lehasznált, morcos, darócmodorba megy át, mert ez van, mert így megy ez. Madárdal. Megint pacsirta. Szeretné megnézni, hol repked, hol dalol. Megint meghalt valaki, itt mindig akkor szólalnak meg a pacsirták, amikor meghal valaki. Halálmadár. Most éppen nem fáj. Az utca képe úszik elő, a becsukott szemhéj pirosába film vetítődik. Kisgézuval a sziget védel­ mére készülnek. Lajosék, Madár Lajosék üzentek, ki kell menni a kastély angol­ parkjának mocsaras tavával körülvett szigetről. Pedig azt ők, Utazó és Kisgézu takarították ki. A kötelet, ami a kétméternyi széles, békanyálas víz fölött a közlekedést biztosítja, a festett bajuszú pedellus, korábban kötélverő mester régi műhelyéből lopták. Jó vastag kötél volt. Lajosék, Madár Lajosák durvák, sokan vannak, cigarettáznak, állítólag akit elfognak, annak csikket nyomnak el a kezén. Utazó bal kezén egy fillérnyi barna folt. Most kinyitja a szemét és megint a pacsirtát hallja. Edénycsörgés, talán ebédidő van. Nincs nyála, nem tud megszólalni. Csen­ getni próbál, soha nem telt még ilyet, nem akar terhére lenni senkinek sem. Most mégis. Egyszerűen éhes. Hónapok óta csak a csövek táplálták, rágni akar, most harapni akar, inni akar, ízeket, színeket akar, talán élni akar. Zuhanás. Azt a zajt hallotta most éjjel. Magában, bent magában gurul az ember, nincs megállás, fekete­ ség van, arc elé emelt kéz van, fájdalom van, tehetetlenség van. Kishugi repkedő copfokkal fut a pacsirta után, fékzaj, kávédarálószerű motor bőgése, sikoly, koppanás, csend, orrlyukból szivárgó vér. Filmszerű. Mint akkor, mikor Katival Pesten 24 �valami idétlen filmet néztek testületileg a gimi válogatott diákjai. Nem tudni, hogy került Kati mellé. Langaléta, fél fejjel magasabb lány, élvetegen széles ajkakkal, derékig érő, barna, loknikba forduló hajjal. Egy évvel idősebb is, Öcsi nővére, Öcsié, akivel különben haver, de mindig irigyli, mert Öcsi egyszerűen zseni. A film pereg, a híradó unalmát evéssel töltötte ki. A véletlen Kati. Akit igazán még soha meg sem nézett jobban, egy az, idősebb, kettő meg, magasabb. Valami ócska sze­ relmes szállal is átszőtt történelmi film. Kivégzés kockái. Kati keze hirtelen megra­ gadja az övét, aztán, mint aki eszmél, hogy ez hülyeség, el is engedi. Az érintés éget. Próbál közelebb csúszni. Véletlenszerűen ügy lógatni a kezét, hogy megérint­ hesse a Katiét. Ez borzasztóan fárasztó. Szerelmet leplezni mindig az, ezt megtanul­ ta. Aztán valahogy egymásra találnak az ujjak és kezdődik a játék. Kati mutatóujja végigsiklik a hegen. Lajos, Madár Lajos kegyetlen emlékeztetője, két óra sárgombócos csata után bezúdultak mind a heten a szigetre. Kisgézut hárman fogták le, ha­ rapott, rúgott, nem adta magát. Utazó mintha szelíden várta volna a vereséget. Bátyjától azonban tanult egy alattomos fogást. A felé nyúló egyik Madár gyerek kezét elkapva a hüvelykujját befelé törte, ami irtóztató fájdalom. Ha megdögleni, akkor nem olcsón. - Dehogy fog maga megdögleni! Tessék, mit óhajt, lessék, beszéljen, tudom, hogy tud, csak nem akar beszélni! Ez már a vöröshajú nővérke hangja. Mennyi idő telt cl? Az edénycsörgések zaja nincs tovább. Pacsirta szól. A nővér azt a kezét törölgeti nedves szivaccsal, amelyi­ ken a fillérnyi hegedés látszik. - Ez itt micsoda? Cigarettát nyomtak cl rajta? - Azt, még kölyökkoromban, a Mőszkertben. Ha tudja, hol van. Utazó úgy beszél és beszélt mindig is életében, mintha mindig mindenki tudná az ő álmait, múltját, jelenét, jövőjét. Az idő és tér, a befogók soha nem voltak szá­ mára lényegesek, mindig minden történt, történik és történni fog. A többi dőreség. Vanitatum vanitas - persze minden hiábavaló, senki nem láthatja azokat az arany fényeket, pirosakat, lilákat, amelyeket ő lát szemhéja mögött. - Tudom hol van, egyszer a játszópajtásaim a kastély pincéjébe csuktak be mondja a kisvörös, majd hirtelen felteszi a bal lábát az ágyra, a rövid kis nővérke­ ruha felcsúszik, oldalt fordul és egy öt-hat centi hosszú forradást mutat a formás és napbarnította lábon, miközben az örök vágyak kútját takaró féltenyérnyi hófehér háromszög alsónemű alól domborulat izgalmas látványát is feltárja. - Én ezt a sebet szereztem ott. Kicsit elpirul, istenem húsz éves biztosan elmúlt és még elpirul, talán ő is sejti, többet mutatott, akarva-akaratlan, mint szándékozta. Kisgézu a húga temetése előtt még soha nem látott bugyit. Ezt akkor mondta, amikor az egész ceremónia után fehér ingben ballagtak Utazóval a temetőkapunál. - Benéztem. Benéztem szobába, anyámat láttam, apám a fejét fogta, apró ruhákat dobáltak, a hugiét dobálták ládába tegnap. El fogják égetni. Apám mondta. Ha meghalnék, az én cuccomat is elégetnék? Utazó nem tudott választ adni, annak az öt-hat centiméteres, vöröses hegnek a rajzolata úszott állandóan elé, amit a kis vörösön látott. Már megint nem lehetett tudni, mennyit aludt, vagy feküdt ájultam Egy furcsa kép zúgott elő a kiesett időn át. A lebontott patakhíd alatt rákásznak, nyár van, Pecsiékkel ment le a patakra. 25 �Pecsi haver, régi haver, apja traktorista, mindig ő szántotta Utazóék kertjét. Tény­ leg, volt kert is, jutott eszébe Utazónak. Mikor utoljára az anyjánál járt, megriadva látta, mennyire összement minden. Az anyja, a ház, a garázs, a kert, az udvar. Szin­ te semmi nem maradt meg eredeti méretében. Csak az anyja szomorúsága nőtt az elfolyt idő alatt. Pecsi húga is ott volt, barna - piros oldalra dűlő háromszöges min­ tás, egyrészes fürdőruhában. Zsuka, igen Zsukának becézték, ki tudja, mi lehet vele, biztos elsodorta valamerre a térbe a gúnyolódó idő, de oly mindegy. Zsuka nem vette észre, hogy folyásiránnyal szembe próbálnak a fiúk rákokat találni, a padmalyok alatt. Utazó indult szembe elébb az árral, Pécsi egy fűzfabokor töve alatt kotorászott. Zsuka a híd betonpillére mögött éppen a barna-piros oldalra dűlő háromszöges mintás vizes fürdőruháját vette le magáról. Ült a fűben, a betonpillér árnyékában, széttelt lábakkal, s lába közt éppen akkora, forradásszerű, hússzínű vágás, körötte napszínű apró, szőkésbarna bodrok, mint a kis vörös combján a forradás. Elfojtott sikoly, majd hirtelen mosoly és teljesen kitárt combok. A hússzínű forradás kettéválik, Utazón pedig valami soha nem tapasztalt érzés didereg végig. Ezután soha többé nem szólt Zsukához. Talán négyen is sürgölődnek az új beteg körül, állványok koccannak diszkréten, surrognak a cipők, határozott szavak próbálják elriasztani azt a furcsa árnyékot a fekvő, magatehetetlen alak mellől. Ha megint rákezd a pacsirta, akkor ennek is vége. Varjak szállnak. Szemtelen varjak, beszoktak a városba, vetést már nem is láttak, itt keltek ki a kórház szemétkukái felett a nyárfákon. Amiket kivágtak éppen nemrég. El kéne már innen menni. Elvágyni, mint régen, aztán csak bedobálni pár cuccot a kopott zöld hátizsákba, besöpörni a zsebbe a maradék aprót és indulni. El innen a fenébe. Tizenhat évesen kié lehet a végtelen, ha nem az övé? Kövecsesig gyalog, majd személyvonattal Fülekre. Éhség. A Tulipán utcai romák enni adnak. Hozzád adjuk a Rózsit, ha hazajössz Nyugatról. Ezt az öreg Pípás mondta. Rózsi, a Tulipán utcai Rózsi, leszakításra váró bimbó. Tizenöt éves, jólfejlett cigánylány, mellei szinte átdöfik a vékony blúzt, éremnyi mellbimbók májszín árnyéka sejlik az anyag alatt. A Rózsi kicsit idétlenül vihog, van magához való esze, billegeti magát máris, mint egy menyasszony, úgy karol belé Utazóba, röhögnek, majd pálinkát isznak, mindenki pálinkát iszik, még a tizenkét éves Öcsi is, akit Utazó éppen fél­ órája lementett a várhegy egyik sziklájáról. Eleinte félt, megölik, vagy ki tudja, mit csinálnak vele ezek a Tulipán utcai cigányok, aztán már tudta, nem lehet itt semmi baj. Csak énekelni kell, csak énekelni, a Befütyült a vonat, be az állomásra... című nótát, siratót, mert ez megmentheti. Pénzt kapott, ételt csomagoltak, egy kopott pulóvert is, néhány címet megtanítottak neki, nem írták le, nehogy lebukjanak. - Ha Bécsbe érsz, Kárit keresd, mondjad neki, a Pípás küldött, majd ad neked pénzt, aztán mehetsz németbe, elintézi neked. Majd letudjuk, ha hazajöttél, nem tart már ez soká, fiam, majd elveszed a Rózsit! Már megint ezzel a Rózsival jönnek. Ki a fene látott olyat, hogy tizenhat éves gye­ reket valaki meg akar házasítani?! Rózsi megint vihog, egyszerre undorító és kívá­ natos. Rövid nyári éjszaka. A hajnali gyorshoz megy ki, aztán hirtelen ötlettől ve­ zérelve egy nemzetközi gyorsteher, egy csupa szovjet-oroszországi hűtőkocsiból összerakott vonat egyik fékezőfülkéjébe ugrik mégis. Nem kerül legalább pénzbe, de az isten se tudja hol áll majd meg legközelebb. A gyorsteher előnyt élvez a KassaPozsony gyorsvonathoz képest, s mivel az késik is, jó tíz perccel hamarább engedik 26 �ki. Huzal, halbűz, robogás. Gyorsan zsibbadni kezd a láb, mozogni nem nagyon lehet, ha kinyitja az ajtót a talpfák szédítő gyorsaságú keresztcsíkjai zuhanni hívják, marad a félszeg és megbánt meredt ülés egy szál deszkán, kapaszkodva a fékezőke­ rékbe, lilára szorított ujjakkal." - Marhaság az egész! Magam sem hiszem el, magamról sem hiszem el, hogy ilyen lett volna. Pedig pontosan tudom, hogy mindez így volt. Így van. Megfellebbezhe­ tetlenül. Mindörökké ámen. Vagy hogy is mondják ezt azok, akik hisznek is vala­ miben. Utólag inkább a folyamat érdekes. A rálátás és az értelmezés, a hozzáérzés lehetősége. Huzatos agyamból hogyan szállnak ki és szabad repülés után hogyan érkeznek vissza soha fel nem fogható, fel nem dolgozható élmények, amelyekbe máig kapaszkodom, ahelyett, hogy elengedném őket. Baromság. Magamnak is hazudnék? Megszépíteném? A valóságot próbálom újraértelmezni, egyetlen szót sem kell megtagadni, minden igaz. Akkor viszont mire jó az egész, mitől lehet érdekes másoknak? Beidézem magam magamnak, mintha lennék valaki. Mintha lettem volna valaki. Mintha... Mindig ez az örökös mintha érzés, ez a semmire se jó, sohasem valós, nem tapasztalható, csak mintha mintha lenne. Érdektelen. Fá­ rasztó. Unalmas. Zsibbaszt. Megöregedtem? Nyilvánvaló a fáradt hozzáállás. Min­ den idegesít, legjobban én magam magamat. Félálomban szeretek ücsörögni, állan­ dóan félig behunyt szemmel, játszani a fénnyel. Akkor ez mégis igaz? Mégis ismer­ ném magam? Mégis lehet valamilyen kapcsolatot, időutazást szervezni azzal, hogy visszafordítom magamban az idő furcsa és soha el ne fogadható egyirányúsítását, aztán usgyi?! Mintha élnék. Mintha éltem volna. Megszólaltak a pacsirták, csessze meg, megint elpatkolt valaki az osztályon. Szemhéján átszűrődő fény? Nincs. 27 �V a d a s V era Határidők Határidők. Míg a halál el nem választ. Éjszaka kettőig, néha fél négyig dolgoztam az utóbbi három hétben, egyébként sem szokott megállítani az éjfél. Munkamániás lettem, menekülök az életem elől, nem akarok szembenézni a magánéleti problémáimmal. Persze meglett a böjtje a hosszúra nyúló, kizsigerelő hadműveletnek, a szervezetem föladta a küzdelmet, az agyam viszont, felfokozott idegállapotomnak köszönhetően, túlpörgette magát, rosszul lettem. Túlhajtottam magam, ezért tört rám a rosszullét csütörtökön. Depillepszia. Mostanra túl vagyok mindenen, leadásokon, rohamokon, saját halál imitáción. Mini pedig folyton hívogat. Mióta hazajött Argentínából már kétszer találkoztunk, a fönt említett ominózus csütörtöki napon például otthagyott félholtan. Lényegtelen, hol, bárhol otthagyott volna, a történet kulcsmozzanata az otthagyás. Aznap elhívott egy szakmai programra, hazahozott és feljött a lakásomra. Mindez azért érdekes, mert az utóbbi három hónapban büntetésben voltam. Nem térdepeltetett kukoricán, de találkozásaink a hetente egyszer a kocsiban beszélgetünk című műsorra reduká­ lódtak. Két hónapon keresztül ültünk az Avensziszben, általa meghatározott idő­ közönként. Mindig a legváratlanabb pillanatokban kezdődött a közös ülés, hogy leellenőrizhesse, otthon tartózkodom-e, várom-e, mikor parkol le az Avenszisszel a ház előtt. Olyankor két perc alatt mosakodtam ki a hagymaléből, vettem át szakadt, festékfoltos melegítőnadrágomat, fésülködtem meg és zuhanyzás helyett intim törlő­ kendővel törölgettem a hónaljamat. Azért büntetett, mert nem voltam elég alázatos. A Pascalon veszítette el véglegesen a türelmét, amikor dacból rágyújtottam, miköz­ ben a fagyialtos bódétól a medence felé sétáltunk, mert nem hagyott időt fagylaltozás után dohányzásra. Éppen egy órával korábban ecsetelgette, mennyire undorítónak találja, amikor egy nő menet közben cigarettázik. Nem is tudom, miért gondoltam, hogy megtorlás nélkül marad a tett, hiszen ennél jóval kisebb léptékű dolgokkal is mérhetetlenül fel lehet bosszantani. Kitört hát a parasztgyalázat, aztán két hónapig tartott a parasztfelkelés leverése. Később már nem voltam büntetésben. Próbatételnek lettem alávetve. A próbatétel semmiben sem különbözött a büntetéstől, csak a neve volt más. Azt mondta, ha kibírja a kapcsolatunk, akkor... Itt elharapta a mondatot. Éreztem, ha kibírom ezt a sok megaláztatást, akkor kapok egy puncsos fagyit. Han­ got adtam az elképzelésemnek, ő meg nevetett, milyen édes, utoljára az oviban hal­ lotta azt a szót, hogy puncsos fagyi. A puncsos fagyi egyébként olyan, mint a punci, azt is az oviban hallotta utoljára, Varga Zsuzskától, élete nagy szerelmétől, amikor Zsuzska letolta a bugyiját a homokozóban és megmutatta neki a puncit. Szóval, Mini három hónap rögeszme után fölmerészkedett a Rózsa utca huszon­ négy ötös számú, első emeleti lakásába. Féltem attól, hogy kellemetlen helyzetbe hozom magamat azzal, ha fölengedem, aztán visszautasítom, mert bizonyára nem lennék képes elviselni az érintését, ha hozzám érne az undorító kezével, amivel a kocsi kormányát fogja, és divatos üzeneteket írogat ahelyett, hogy néha megsimogatná a 28 �hajamat. Naiv elképzelés, soha nem simogatná meg a hajamat, nehezen viseli, an­ nak ellenére, hogy nem ő viseli, szerinte nem elég modern a frizurám, le kéne vágni a hosszú, szőke tincseket, mint Tündérszép Ilona aranyhaját. Olykor látom a lelki szemeimmel, amint alattomosan közelít az ollóval, amikor alszom, mint Delila Sámson felé. Előre elterveztem, hogy megölöm, ha hozzám ér. Nem voltam elég erős. Amint beléptünk az ajtón, magához húzott, még le sem vettük a kabátunkat, már átölelte a derekamat, és én nem tiltakoztam, mert kíván­ tam az érintését. Még soha nem kívántam ennyire, undorral vegyes szenvedéllyel vágytam arra, hogy neki adjam mindazt a kéjt, amit gyűlöletcseppenként gyűjtö­ gettem, mint Ágnes asszony az esőcseppeket a hordóba, az orchideáknak. Mini egészen megtáltosodott. Kiválóan sikerült az este, büszkén viseltem a ka­ romon vöröslő véraláfutásokat, a körme által hagyott karmolás nyomokat a bal lapockámon, a borostás áll után maradt barázdákat az államon. A barázdákból szivárgott a vér. Az én vérem. A spanyol menyasszony jutott eszembe. Valóban bele lehet szeretni minden férfibe, azonban, ha egy férfi rögeszméit magunkévá tesszük, annál nehezebb kiszerelni belőle, mert imponál, hogy jogot formál az emberre, még akkor is, ha agresszívan interpretál, sőt, annál inkább imponál, minél agresszíveb­ ben interpretál. Ezt a félelemmel vegyes, rajongó beletörődést nem értheti meg az a nő, akit kényeztetnek. Mert az a nő nem tartozik elszámolással. Viszont véraláfutások sem borítják a testét. Nem értheti meg ezt az, akit elnéznek, eltűrnek, meg­ tűrnek, élni hagynak. Engem nem hagynak élni. Engem folyamatosan taposnak, én pedig folyamatosan bizonygatni akarom az életképességemet, az élni akarásomat, a rátermettségemet, ezért veszek részt egy eleinte izgalmasnak tűnő, aztán a végte­ lenségig húzódó és végtelenül unalmas társasjátékban, aminek az a neve és lénye­ ge, ki nevet a végén? Józan paraszti eszem nincs, ennek ellenére fölfogom, hogy en­ nek a játéknak csak vesztese lehetek. Elegánsan kilépni, valami jó indokkal, ez a cél, mert nekem ez már nem sikk, jobb lenne a játék közben nevetni. Elmeállapotomban annyira zavarodott, összezavart, megzavart vagyok, hogy az elegáns távozást vere­ ségként könyvelem el, mint a bokszoló, aki rosszul védekezik, hagyja magát kiütni, és mivel fáj minden porcikája, ahelyett, hogy fölállna és folytatná a küzdelmet, inkább tízig számol magában, aztán kikúszmálkodik a ringből, megfutamodik. Mini állhatatlan dirigenciája tényleg az őrületbe kerget lassan. Éhes, szomjas, melege van, a szokásos kiséji hiszti. Minden egyes találkozás allúzió, korábbi talál­ káinkra vonatkoztatott témavariáns, állandóságot követeLő, biztonságérzetet terem­ tő szűkölés. Ilyenkor azt gondolom, bármelyik pillanatban megdőlhet Arisztotelész folyóbalépés elmélete, és Kleopátrának érzem magamat, a Níluson. Fogom a hala­ kat és hopp, azt képzelem minden egyes büdös, nyálkás hal a csónak fenekén hö­ rögve fulladozó Antonius, aki gülü szemekkel néz rám, és kétségbeesett tekintettel könyörög szánalmas kis életéért. Antonius, kapuzárási pánikban, ez Mini. Egész nap éreztem, hogy valami nincs rendben, a szervezetemben felbomlott az egyensúly, szédültem, elhomályosult tekintettel bámultam a monitorra. Összefoly­ tak az arcok, a betűk. Megmértem a vérnyomásomat, átlagos értéket mutatott, ami az alacsony, nyolcvan per hatvanhoz képest ötven pluszt jelentett. Határidő. Míg a halál cl nem választ. Otthon elszívtunk egy cigit, az tette be a kiskaput, az érzékelő képességem kis kapuját, eltűnt a parányi rés, ami még összekötött a külvilággal, szédültem, a világ 29 �neonfényekben rezgeti a szemem előtt. Elindultam, hogy előkeressem A perverzió méltósága című könyvet, Mininek, aki az asztalnál ült és arról szónokolt, mennyire zseniális, ő. Tudtam, hogy el fogom veszíteni az eszméletemet, eltűntek a neonfények, megtántorodtam, próbáltam az asztal felé venni az irányt, holott tisztában voltam azzal, hogy sok az a két méter, nem érek oda időben, mert nincs arra mód. Elment a han­ gom, kétségbeesetten kerestem valamiféle kapaszkodót a levegőben, a titkos átjárót a másik dimenzióba. Mini eltűnt, a fény maradt egyedül, azon sejlett át az alakja, megkérdezte, mi az, rosszul vagy, kicsim? Érezni lehetett a hangján, hogy ez csak egy udvariassági kérdés, valójában egyáltalán nem érdekli, hogy vagyok. Kisvár­ tatva megismételte, rosszul vagy, kicsim? Nehogy rosszul legyél, nehogy elessél, kicsim! Automatizmusok. Azt hiszem, éppen abban a pillanatban terültem el a szoba közepén. Elestem, bevertem a fejemet a garderobe szekrény ajtajába. A koponyámban visszhangzott az ütés hangja, jó nagy lehetett a becsapódás ereje, mert az agyam berezonált, de nem éreztem fájdalmat. Feküdtem a földön, képtelen voltam meg­ mozdulni. Mini rohangált föl-alá a szobában, miközben óbégatott, macika, macika! Meztelen lábával placcsogott körülöttem, akár egy jól megtermett varangyos béka, cuppogott a talpa a hajópadlón. Nem nyúlt hozzám, inkább kinyitotta az ablakot, szaros bottal se piszkálta volna meg aléltan heverő, merev testemet, amibe egy órával korábban préselte be magát, kétségbeesetten nyomorgatva tomporom. Ma­ gába olvasztott és megsemmisített. A combomon még éreztem a sok kallódó kis zsenit. Szűkölni tudtam volna, mégis örültem, hogy egy kölyökkel és sok gonddal kevesebb. Kellemetlen. Felettébb kellemetlen eset. Miközben a padlón hevertem, Mini agya valószínűleg azon kattogott, miként lehetne feltűnés nélkül semmissé tenni az ügyet, eltusolni, vagy feltűnés nélkül lelécelni. Amikor látszólag tudattalan állapotban heverek a földön, az a legrosszabb, hogy képes vagyok gondolkozni. Távolról szűrődnek felém a hangok, zúgó fülemen keresztül, mégis felfogom a szavak értelmét. Olyan, mint amikor elbóbiskol az ember a tévé előtt éjszaka. Már nincsen adás, mégis, hallom a zúgást, a zúgáson keresztül a gondolataimat és mindazt, ami az utcáról beszűrődik, a zárt ajtókon és ablakokon keresztül a tudatomba, csak beszélni nem tudok, és mozogni, és a sze­ memet sem tudom kinyitni, mert cselekvésképtelen állapotban fekszem. Kóma. Egyszerre Mini megunta a rohangálást, fölém állt, most már elég, keljek fel, ke­ ressem elő a könyvet, amit kért, mert szüksége van rá. Egy darabig ismételgette, hogy keljek fel, elég ebből, végül rájött, hogy nem fogok fölkelni, mert nem cirkuszolok. Akkor új mondókával állt elő, jaj, macika, mennyire beverted a fejed. Közölte, bemegyünk a szobába, lefekszünk szépen az ágyra. Fölráncigált a földről, behúzott a hálóba, ráfektetett az ágyra, betakart. Fogalmam sincs, miként zajlott az egész, egyedül arra a mozzanatra emlékszem, hogy fekszem az ágyon, ő meg kiráncigálja alólam a paplant, takargat, motyog, úgy, szépen, pihengessél kicsim. Később a fürdőszobában folyatta a vizet, és a kezembe nyomott egy nedves töröl­ közőt, törölgessem meg vele az arcomat. Látta, hogy nem mozdulok, mert továbbra sem tudok megmozdulni, így ráigazgatta az ujjaimat a törölközőre, behajlította a könyökömet, az arcomhoz tette a karomat. A hűvös rongydarab a homlokomhoz 30 �ért. Kellemes érzés volt, hirtelen meg tudtam mozdítani a fejemet, végig húztam az arcomat a törölközőn. Ekkor jelentette be, hogy el kell mennie. Lassan nyitottam a szememet, bágyadtan. A nevét ismételgettem. A nappaliban öltözködött, éppen a nadrágját húzta. Sokáig ismételgettem a nevét, attól való fé­ lelmemben, hogy magára rántja a kabátját és bevágja maga mögött az ajtót, addig, amíg végre benyitott hozzám. Gombócok gyűltek a torkomba, fojtogattak. Beda­ gadtak a manduláim, úgy éreztem, nem kapok levegőt, légszomjjal küszködtem. Magányosabbnak éreztem magamat abban a pillanatban, amikor megláttam az ajtóban, indulásra készen, felöltözve, mint akkor, amikor vártam, mikor parkol le a ház előtt az Avenszisz, de nem jött. Kértem, ne menjen el. Ne menjen el. Mellém feküdt az ágyra. Meghúzta a derekát, üvöltött. Miközben szitkozódott hozzá bújtam, ráfeküdtem a karjára, rátapadtam, mint egy kis pióca, mintha akkor nem menne el többé. A testéhez simultam, átfogtam széles vállát, csimpaszkodtam rajta, a hatalmas bálnán, apró polipként. Megsimogatta a fejemet, a hátamra húzta a paplant. Két percig feküdt mellettem, csak aztán hagyott ott, félholtan. Bárhol otthagyott volna, a történet kulcsmozzanata az otthagyás. Mielőtt kilépett az ajtón, mákos kalácsot evett a konyhában. Kár érte Mióta csalom a férjem, kitágult számomra a világ. Tíz évig rá se néztem más férfire, csak Jancsit ajnároztam. Reggel hatkor keltem, reggelit készítettem neki, hemendegszt, vagy pirítós kenyeret sajtkrémmel, mostam hozzá paprikát, paradicsomot, hétvé­ gén hagymásrántottát sütöttem, megterítettem, facsartam a narancsot, töltögettem a narancslevet, főztem a kávét, német szokás szerint, filtereset, fél liter vízzel, öszszekészítettem a tízóraiját, aztán, miután szélnek eresztettem, indultam a munkahe­ lyemre. Egész nap robotoltam, mégis lenézte a munkámat, ha néha elmeséltem neki, milyen nagy a hajtás, cinikus megjegyzéseket tett már a mondókám kezdete­ kor a nők munkamoráljára, amivel elvette a kedvemet a beszámolótól. Az én mun­ kám, az semmi, bezzeg az övé! Igaz, nem ő tárgyal reggeltől estig a bankban a kekeckedő ügyfelekkel, nem viszi gépbe az adatokat műkörmökkel, nem nyomtat adatlapokat kőkorszaki nyomtatóval, ami folyton becsípi a papírt, sőt, még hétről hétre sem képezi magát gyorstalpaló tanfolyamokon, hétvégenként. Ugyan honnan tudhatná, mennyire megerőltetők az ügyfélszolgálatosok mindennapjai, ő egész álló nap parolázik, ebből áll a munkája. Teniszmeccseket, fallabda és golf partikat játszik, órákon át ebédelget exkluzív éttermekben, eltölt egy-két hetet a luxusjacht­ ján az üzletfeleivel, néha bevállal egy-két tárgyalást, melyek technikai hátterét ter­ mészetesen az asszisztencia készíti elő, a szövegeket pedig a tanácsadói írják meg helyette. A férjem nem tesz mást, mint gyakorolja a hangos olvasást, és kikanyarít egy-egy szignót, két kanyarintás közben pedig engem szid és egrecéroztatgat. Ko­ rábban azzal nyúzott, mennyire elhanyagolom magamat, miért nem járok fitnesz 31 �terembe, szépségszalonba, vellneszezni? Jópofa, kíváncsi lennék, az általa készített napirendembe miként biggyesztette volna be az ép testben ép lélek programot. Este ötkor, amikor végeztem a munkahelyemen, fölhívtam telefonon, mit kíván, beugrottam a sarki ábécébe, bevásároltam, hat körül hazaértem, főztem a vacsorát. Hiába ebédelt Jancsi luxus éttermekben, elvárta, hogy estére főtt étel legyen az asztalon, mikorra hazaér, sörözés után. Ezt szokta meg, a kényelmet, az erőn felüli áldozathozatalt, a lemondást, más részéről, az alá-fölérendeltségi viszonyokat, a gondoskodást. Az anyja túlságosan elkényeztette. Esténként, mire megfőztem, teljesen leamortizálódtam, elment az étvágyam, nem beszélve az életkedvemről, mégis forgott tovább a mókuskerék. Edzőterem, vicces. Amíg ő egy bárban koktélozott, vagy a belvárosi éjszakai klubok valame­ lyikében meresztgette a szemét, a farkát, én halálra robotoltam magamat, mert annyira sóher volt, hogy nem fizette meg a bejárónőt. Takarítottam, mostam, mo­ sogattam, nyírtam a füvet a kertben, locsoltam, vasaltam az ingeit, kikészítettem másnapra a ruháját, fölaggattam a szobainasra a rongyait, bevetettem az ágyát, kihívtam a szerelőket, intéztem a redőnycserét, átültettem a virágokat a balkonon, megetettem a kutyát, körbetelefonáltam a családot és dobtam egy táv puszit min­ denkinek a nevében is, mert a drága férjem, ugyebár, annyira elfoglalt mindig. Este tíz órára már jártányi erőm sem maradt. Ezt várta el egy asszonytól, a robo­ tot. Helyesbítek, mindezt elvárta tőlem. Kár, hogy a kezdetek kezdetén elfelejtette velem közölni, mire számíthatok, jogvesztésre, a kötelességeimre házasságköté­ sünk után derült fény, addig jöttek-mentek a takarítónők, a szakácsok, a kertészek, a bejárónők. Inam szakadtáig küzdöttem, azért, hogy neki jobb legyen! Rajtam spórolt, en­ gem tartott az összes cseléd helyett, hogy a vérem szipolyozásából finanszírozza a szórakozásait! Bezzeg ő eljárt kozmetikushoz igazgyöngypakolásra, kezelésre, masszázs szalonokba shiatsu és thai masszázsra, fodrászaiba hajat festetni! Kellett a cicoma a megjelenéséhez, tőlem meg még a fizetésemet is elszedte, élére állította a pénzemet! Vagy inkább nyakára hágott a pénzemnek. Kaptam egy bankkártyát, amivel a tankolást, és a bevásárlásokat intéztem. A számlakivonatokat Jancsi leel­ lenőrizte minden hó végén, nehogy elragadtatásomban holmi csecsebecsékre kezd­ jek áhítozni, vagy bánatvásárlásba kezdjek. Aztán egyik nap bejelentette, hogy találkozni fog egy nővel, aki a Gastro nevezetű német nagyvállalat magyarországi képviseletének az ügyvezető igazgatója. Kicsípte magát, hátha megtetszik az asszonynak, akkor könnyebben összejön az üzlet. Nem tartottam a nőtől, láttam már korábban, Kovács úr estélyén, százhatvan centi, száz kiló, fejre lapuló, zsíros hajjal, szódásszifon szemüveget visel, ízléstelen göncöket hord. Az üzlet aznap nem jött össze, a nő sokáig kérette magát, húzta-vonta a férjemet, vacsorázni, cukrászdákba, Jancsi kísérgette az operába, kiállításokra, hangverse­ nyekre, színházba, estélyekre. Velem sose ment sehová Jancsi, még moziba sem, állítólag ki nem állhatja a kultúrát, persze nekem azt mondta, herótot kapott a nyenyerészéstől, pontosan így fogalmazott, a mázolmányoktól, a nyarvogástól, a színházi flancról meg nem beszélve. Unalmas ember alapjáraton a férjem, de a legnagyobb baj az, hogy még büszke is a kultúrálatlanságára. Aztán egyszer csak szöget ütött a fejembe, vajon mit eszik az én érdekemberem ezen a loncsos nőn, aki úgy néz ki, mint egy jól megtermett dromedár. Jancsi adta 32 �az ártatlant, jaj, drágám, viszek neki néhány szál virágot, hátha megenyhül, aláíra­ tom végre a szerződést. A néhány szál virág hatalmas vörös rózsa csokorrá duz­ zadt, szív alakú üdvözlőkártyával, velem hozatta el a virágárustól, a szemét. A postás Gizike, azt hitte, a tizenötödik házassági évfordulónkat ünnepeljük. Ráhagy­ tam, szégyelltem bevallani neki, hogy egy dromedárnak viszi a férjem a rózsacsok­ rot, ráadásul valóban a házassági évfordulónk napján, de ez a számomra kitüntetett fontossággal bíró dátum Jancsinak eszébe se jutott. Gizike csupán azon az aprócska részletkérdésen csodálkozott, szó szerint így mondta, miért velem viteti haza és fizetteti ki a virágot a férjem, ha meg akar lepni? Aznap este Jancsi haza se jött. Lelécelt este nyolckor, aztán hajnali fél kettőkor te­ lefonált, erősen illuminált állapotban, hogy a nő grillezéssel egybekötött medencés bulit szervezett a kertjében, ott maradna, ha nem gond, már ivott, ittasan nem akar autóba ülni. Hazudott, természetesen, mert egy medencés bulin nagy a hangzavar, ráadásul oda nem szólóban szoktak menni. Mindenre kész válasszal rukkolt elő, céges összeröffenés, mesélte, közösség-összekovácsoló csapatépítő tréning, a zenét pedig azért nem hallom, mert bement a vécébe telefonálni. Nevetséges. Hajnali négy körül fordította el a zárban a kulcsot. Fölébredtem a neszekre. Kiej­ tette a kezéből a súlyos kulcscsomót, ami a mettlachin landolt. Ránéztem az órára, negyed ötöt mutatott. Jancsi még mindig kotta részegen dülöngélt, a cipőfűzőjével bajlódott. Megkérdeztem tőle, hol volt, mit művelt? A nőnél járt, csókolóztak. Eztán megkérdeztem, miért nem feküdt le vele? Azt válaszolta, mindjárt itt a reggel, haza kellett jönnie átöltözni, zuhanyozni, ilyen kinézettel, büdösen nem mehet villásreg­ gelire. Bűzlött a pacsulitól, az inge nyakát ciklámen színű, zsíros rúzsfoltok tarkí­ tották. Még nem láttam ilyen állapotban azelőtt. A konyhaszekrényhez léptem, kinyitottam az üveges almárium ajtaját, abban tartottuk a száz éves Zsolnay készle­ tet, amit a férjem nagyanyjától kaptunk, nászajándékba. Megjegyeztem, hogy ez nem jó válasz. Kivettem az egyik ezernégyszáz fokon égetett, a kínai porcelánhoz hasonló finomságú, elefántcsontszínű mázzal bevont, madártollal festett, élénk virágmintákkal tarkított, aranyozott szélű kávéscsészét és teljes erőmből a földhöz vágtam. A csésze ripityára törött a konyhakövön. Ezt elbasztad, nyúltam a második csésze felé, azt is földhöz vágtam. Öröm volt hallani a cserepek csörömpölését a padlón. Miután mind a hat csésze hasonló sorsra jutott, mint az első, következtek a csészealjak. Vigyáztam, nehogy elveszítsem a fejem, higgadt maradtam. Nem ezt kellett volna mondanod, Jancsikám. Upsz, egy repülő csészealj! Azt kellett volna mondanod, hogy nem csaltál meg, hopp, egy másik, mert szeretsz engem, három, mert tisztelsz engem, négy, mert tiszteletben tartod azt a köteléket, ami összefűz minket, öt, mert én vagyok az egyedüli nő az életedben, hat, hasad a pad. Nesze, itt a kanna is. A teáskészlet következett. Tudod te egyáltalán, mit mondtál az imént, tisztában vagy vele? Azt állítottad, hogy azért nem csaltál meg, mert haza kellett jönnöd, átöltözni. Nem azt mondtad, hogy eszedbe se jutott, hogy sosem tennél ilyet! Azért nem csaltál meg, mert zuhanyozni szerettél volna, itthon, az ottho­ nunkban, abban a zuhanykabinban, amit én súrolok tisztára Ultradermmel, amiből én kaparom ki minden áldott este az atkás szőreidet, a szőröket, amiktől tizenöt éve, minden áldott este felfordul a gyomrom! Kifordul a belem, hánynom kell tő­ led, János. Na, már csak a teáskanna maradt, szóval, csókolóztatok. Lesütött szem­ mel mondta, csókolóztunk, én pedig leejtettem szép nyugodtan a teáskannát, és az 33 �eozin bevonatos, szkarabeuszszínű virágvázát is, és ott hagytam a romhalmaz kö­ zepén. Mielőtt elegánsan átléptem a romhalmazon, megkértem, takarítsa össze a szemetet. Azóta nem készítek se reggelit, se vacsorát, nem dolgozok a bankban, de a ház­ tartásban sem, kondizok, szépítkezek, kulturálódók, vásárolgatok, és, ami a legfon­ tosabb, pasizok ezerrel. Az ominózus eset óta természetesen csalom a férjemet. Fogalmam sem volt korábban arról, miből maradtam ki eddig, mégis boldogtalan az életem. 34 �A r d a m ic a Z o r á n A hullatetováló A hullatetováló nem volt mindig hullatetováló. Eredetileg más, hasonlóan szép hivatásnak élt. Egyetemi adjunktusként főleg a szlovákiai magyar irodalom törté­ netével foglalkozott. Azelőtt meg gyerekeket tanított szülővárosa egyetlen magyar iskolájában. Amikor az egyetemre került, őszintén örült, hogy végre főállásban foglalkozhat az irodalommal. Aztán rájött, hogy az nem is egészen ügy van, hogy nem oda Buda, s nem oda egyetemi város sem. Az egyetemi könyvtár kisebb volt, mint a sajátja. Legalább nyolcféle tárgyat oktatott, kedvenc diszciplínájára, fő kuta­ tási területére alig jutott energiája. Majd jöttek a bizottságok, tanácsok, testületek, gyűlések, az adminisztráció, a publikálás és a konferenciák. S amikor már cseppnyi ideje sem maradt, még olvasni sem - csakis autóvezetés közben, a zöld hegyek közötti kanyarokban lapozgathatta könyveit - , finoman jelezték odaföntről, hogy ideje lenne doktorálni. Jó. Doktorált egyet. Egy kicsit, egyetemit. De aztán nagyob­ bat is kellett. Belevágott, tanult, írt, s amikor már majdnem nagyobbat is doktorált, akkor kevésbé finoman és kevésbé hivatalosan jelezték, hogy nem oda Buda és nem oda egyetemi város és nagyobbat doktorálás sem. Mert akkor kétségbevonhatatlan papírja lenne arról, hogy ért a hivatásához, az pedig más hozzáértők állásaira nézve fenyegetésként minősíthető. Megígérte hát, hogy ő bizony nem fenyegeti senki nyamvadt pozícióját, amely a piramisok stabilitásával rendelkező állami bértábla szerint alig pár száz talléros többletbevételt biztosít szegény, a fenyegetettség miatt állandó stresszben élő, vitathatatlanul magasan képzett kollégáinak, s nyomatékul otthagyta az egyetemet. Eleinte utcaseprésből, majd utcazenélésből, később útbur­ kolásból tartotta fenn magát, s bővítette könyvtárát. Esténként, hétvégenként szor­ galmasan olvasott, tanult, írt. Mivel azonban egyik munka sem hozott eleget a konyhára, noha mindegyik munkakörben többet keresett, mint adjunktusként, elkezdte bújni a hirdetéseket. Talált is egy érdekeset. Vadonatúj szakma! Teljesít­ ménybérezés! Nincs állami éhbértábla! Jelentkezett. Felvették. Hát így lett belőle hulla tetováló. Előbb külföldön, később idehaza is. Amikor aztán odaállt az illetékes bizottság elé nagyot doktorálni, a bizottság minden tagja csodálkozott, mit keres ott. Hiszen már hullatetováló, nem adjunktus. S bár disszertációja az első változat­ hoz képest kifejezetten jó, hatalmas szakmai fejlődésről tanúskodik, minek egy hullatetoválónak doktori titulus?! Miért - kérdezett vissza - , minek egy hullának tetoválás? És mégis minden hullának joga van tetováltatnia magát. Ugyanúgy meg­ illeti ez a jog, mint bárki mást. Mivel azonban a bizottság sem a joghoz, sem a hul­ latetováláshoz nem értett, tagjait lehetetlen volt meggyőzni. A hullatetoválónak rá kellett jönnie, hogy bizony ő itt nem fog nagyobbat doktorálni szlovákiai magyar irodalomból. Összekapta magát, s egy másik neves egyetemen három éven belül ledoktorált hullatetoválásból, s nemsokára az ország legjobb, legmüvészibb hullatetoválója lett. Rövid időn belül docensként, azt követően professzorként tanított az ország legrangosabb egyetemének hullatetováló tanszékén. Ő írta meg az első el­ méleti és módszertani tankönyvet, s valamivel később a hazai hullatetoválás addigi 35 �történetét is. Időközben roppant módon divatba jött a hullatetoválás. Történt egy­ szer, hogy egy fiatal pszichopata irodalomtörténésznek ugyanaz a bizottság utasí­ totta el a disszertációját, amelyik a hullatetoválóét. Ez az ideggyenge, fiatal iroda­ lomtörténész bosszúból legyilkolászta a bizottság minden tagját. A spenót hatodik kötetével verte őket halálra. Az állam térdig köztiszteletben álló elnöke a nép sza­ vának és a divatnak engedelmeskedve poszthumusz khithünthethéskhénth a leg­ művészibb tetoválást adományozta az ünnepélyes búcsúszertartáson a tudósok­ nak. Ezeket a kitüntető tetoválásokat történetünk főhősénél rendelte meg az elnöki hivatal, ő , az ország legművészibb hullatetováló professzora napokig tervezett, készült, rajzolta vázlatait, magyarán húzta az időt, mint Odüsszeusz felesége a kérők agyát, s amikor a tetemek már oszlófélben, tehát tetoválhatatlan állapotban voltak, úgy döntött, demonstratíve nem vállalja a megbízást. Mert minek a hullák­ nak tetoválás?! Hát még az ilyeneknek! így esett, hogy a hulla tetováló másnap visszatért szülővárosába, s tudományos és művészi karrierjét feladva visszavonult kedvenc könyvei közé. Végre van ideje játszani két szép szlovákiai magyar gyer­ mekével. Nem tetovál és nem ír tanulmányokat az irodalomról. Csak olvas. Mert szeret olvasni. Felesége tartja cl. Boldog. 36 �S z á jb e l y Z so lt Latencia* Az ágy nem nyújthatott többé vigaszt. Betegsége talán végső stádiumába érkezett, de magának sem volt hajlandó bevallani. Reggelente fejgörccsel ébredt és égő fáj­ dalmat érzett minden vizelési inger közeledtével. Szemhéján különös filmeket pergetett újra és újra. Egy fiú képe jelent meg me­ chanikus ismétlődéssel. Egy fiúé, ki alig volt több öt súlyos évnél, de úgy tűnt, ebben az öt esztendőben virágzik az élet, minden fájdalmával, csalódásával, hiába­ való vágyakkal és a testi szükségletek gyarló, elrejthetetlen hieroglifáival. (Egyszeri és ismételhetetlen.) Bénulás teljes odaadással, emlékképek rükvercben, a fájdalom mocska önnön ar­ cába vágódott. Hideg víz a poros asztalon. Vizes légy a száraz pohárban és immár a tudatban. A televízióban egy régi, elcsépelt spagetti-western, de Morricone, az egészen más. És Verdi! Az álom, mely mézes hazugságokkal kecsegtet, most távol járt a lest ketrecétől, egy nő képe, egy ismeretlen asszonyé, húsába égetve a halott nővér utáni gyermeki sóvárgás minden reményvesztettsége. (Föl kéne kelni, és inni egy pohár bort, kiszáradok.) És úgy döntött fölkel, kezében gyűrött lapokkal Joyce Ulyssese, a szem rezzené­ seiben el nem pöfékelt cigaretták füstjelei. „Miért a távolság, ha egyszer úgyis az élet végére érünk?" - kérdezte önmagától, s úgy sejtette az emberi fajra mért bibli­ kus stációk bizonyos fokú megnyugvást jelenthetnek azok számára, akik reggel fölébrednek és eme hatalmas Glóbuszon besétálnak az önbecstelenítés csapdájába. A fürdőszoba jégszín csempéi hívnak vagy ez már a Fehér Ruhás Hölgy mézédes kecsegtetése? („A három kurva. Ajjaj!") Talán nem is lényeges semmi, talán a táj festmény, az a piszok a csempe tört ere­ zetén gyehennai illúzió és talán a belülről fakadó sárgás folyó sem több az emberi elme felfoghatatlan megcsúfolásánál. De akkor miért menekült egy nő egy férfi karjaiba még az Édenkert gyümölcsfái között, hagyjuk a bordát, ez testi szükséglet volt, a lét legelső folyamából lészen a testvériség rendje, mely századok talpa alatt szétszéledt a négy égtáj felé. Valaki meghalt egy ügyért, melyben hitt, később milliók pusztultak egy ügy mi­ att, mely nem volt a sajátjuk. De egy őrült hitte. („Mely általános, kéttagú egységgel lehetne létező vagy nem létező tulaj­ donságainak összességét kifejezni?") Láttam házakat az est bársonyán pihegni. Láttam ablakok mögött rekedt asszo­ nyokat és férfiakat. Ha egy gyermeket magára hagysz, sírni kezd a sötétben, hát sírjon az emberiség is, ugyanis Isten magára hagyta. * Az idézetek James Joyce Ulysses című művéből valók. 37 �Ne értsenek félre. Nem vagyok hívő. És a deista filozófiát sem vallom. Csupán átutazó vagyok önnön tudatomban. Felhő a horizont ajkán, elmúlás az öröklét cirkuszában. Egy lámpás, melyben a Dzsinn nem teljesít kívánságokat. („A szellemi tevékenységnek miféle munkarendje volna megvalósítható ez­ zel párhuzamosan?") A kérdés feltétetett. Aki ismeri a választ, szóljon, ugyanis úgy tűnik, süllyedünk. Ki-ki a maga szigetén. Mint több milliárd elátkozott Robinson. 38 �Kutatóterület P ető vári Á kos Esterházy János helytállása Küzdelme a nem zetiségek egyenrangúságáért Gróf Esterházy János megváltozott politikai körülmények között kezdte pályafutá­ sát. Szülőföldje, Nyitraújlak Csehszlovákiához került. Önként vállalta a kisebbségi sorsot, hű maradt a szűkebb pátriájához és a magyar kisebbségi közösséghez. Sokszor vádolták azzal, hogy nem állt ki a csehszlovákiai demokrácia mellett, ő a prágai kormány kisebbségi jogokat megnyirbáló politikájával szegült szembe. A kezdetektől támogatta a szlovákok autonómia iránti vágyát. Mindig vallotta, hogy a magyaroknak és a szlovákoknak közös a sorsuk, az együttműködést szorgalmaz­ ta. A szlovákiai magyarok, a „sorstestvérek" kisebbségi, hitbéli jogaiért szállt síkra, ezért a támadásokat vállalta. Tehát el kell utasítanunk azt a vádat, hogy Esterházy János nem volt demokrata. Az 1935 májusi nemzetgyűlési választáson került be Kassa képviselőjeként a prágai parlamentbe. Első beszédét június 25-én mondta el. Abból a tételmondatból indult ki, hogy a kisebbségben élő magyarságnak a panaszait a koalíciós kormá­ nyok nem orvosolták, pedig a jogokat a békeszerződések biztosították. A szlovák képviselők hol anyanyelvükön, hol magyarul szóltak közbe, Esterházy több eset­ ben szlovák nyelven verte vissza a bírálatokat. Beszélt Ruszinszkó mérhetetlen nyomoráról, a kenyér hiányáról. Végül indula­ tosan kimondta: „Mi tizenhat év óta azon az állásponton vagyunk, hogy Szlovenszkó autonómiáját ki kell vívnunk!"1 Súlyos szavakat mondott ki a kor­ mány politikájáról: leállította a szlovenszkói ipart, hogy a cseh és a morva ipart támogassa. A Szózat a Cseh-Szlovákiában maradó magyarokhoz az Új Hírekben jelent meg 1938. november 6-án. Valódi szózat ez, szóismétlésekkel, fokozással, felsorolással. A mondatok arról tanúskodnak, hogy a politikus stílusa milyen változatos, lírai, emelkedett. Vállalta a Szlovákiában maradt magyar néptöredék vezetését. Újra kifejtette véleményét a magyar és szlovák nép egymásrautaltságáról: „Nekünk éppúgy, mint nekik, a keresztény nemzeti gondolat a kiindulási alapunk; ez az alap pedig nem tűrhet meg bizalmatlanságot vagy bármilyen olyan túlzást, amely ve­ szélyeztethetné két olyan népnek békés együttélését és együttes építőmunkáját, amely két népet nemcsak lelki azonosságok, de gazdasági, földrajzi és egyéb kö­ rülmények is arra kényszerítenek, hogy a bennük rejlő nagy és értékes erőket ne egymás ellen fordítsák, hanem azokat egyik a másikért gyümölcsöztesse."2 Azokban a napokban rendkívül felgyorsultak az események. November 11-én a magyar képviselő jelképesen „átadta" Kassát Horthy Miklós kormányzónak. Beszé­ dében kérte a magyarországi szlovákság jogainak teljes tiszteletben tartását. A de­ cemberi választáson jutott be a szlovák parlamentbe. Mivel a Magyar Párt működését 39 �akkor meg nem engedélyezték, a Szlovák Néppárt listáján szerepelt. A következő időszakban felszólalásai többségét nagy felháborodás kísérte. 1939. március 14-én Jozef Tiso miniszterelnök bejelentette az „önálló" Szlovák Köztársaság megalakulását. A diktatúra a kisebbségi sorban maradt magyarokat másodrendűként kezelte. Az elkövetkező időszakban német mintára fasiszta állam jött létre. Galántai Esterházy János gróf a kisebbség összefogását tartotta elsődleges céljának. 1939-ben lett a Magyar Párt elnöke. Abban az évben hirdette meg a Magyar Házak mozgalmát, a töredéktársadalom tagjainak családi összefogását óhajtotta. A Magyar otthonok Szlovákiában című írás hirdette gondolatát a Felvidéki Magyar Hírlapban. „Hogy ezt a családiasságot mint nemzeti életeszmét megvalósíthassuk, ott, ahol a magyarság a városi lét forgatagos életében él, és ahol mint a nemzetek közötti kultúrversengés tényezőjének érvényesülnie kell, magyar otthonokat, magyar háza­ kat, kultúrhajlékokat kell létesítenünk."3 A kultúrházak ápolták az összetartozás gondolatát, érzését a magyarlakta településeken. A magyar házak alapításához az anyaországi magyaroktól kért és kapott anyagi segítséget. 1940-ben a budapesti rá­ dióban azzal érvelt, hogy a szlovákiai magyarok „történelmi hivatásukat teljesítik". Minden erejét arra fordította, hogy a felvidéki magyarságot védje a fasiszta eszmétől. Pártja irányította a sajtót. Az újságcikkek reményt ébresztettek az olva­ sókban, erősítették a közösséget. A cenzúra azonban egyre jobban nehezítette az írások megjelenését. Csak egy napilapot adhattak ki magyar nyelven. Az Esti Újság Pozsonyban jelent meg 1938-tól. Somos Elemér volt a főszerkesztője. A politikai lap munkatársaként dolgozott a két kiemelkedő antifasiszta újságíró, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső. A szlovenszkói magyar értelmiség közösségért érzett felelősségét főleg az ő műveikből ismerhetjük meg. Az Esti Újságot mindvégig a keresztény szellemű antifasizmus jellemezte, ezért a támadások kereszttüzében állott. A ható­ ságok 1941-ben végleg betiltották. Utódja a Magyar Hírlap lett ugyanazzal a főszer­ kesztővel és kiváló munkatársakkal. A gróf az. erőszakos német és szlovák sürgetésre sem akarta pártját nemzetiszo­ cialista mintára átszervezni. A német szélsőjobboldali eszme utánzásáról így véle­ kedett a Felvidéki Magyar Hírlap hasábjain 1939 júliusában: „Mi a kereszt helyére nem helyezzük a nyilat, mi megmaradunk a krisztusi kereszt mellett, az a mi jelvé­ nyünk, a nyíl pedig teljesítse továbbra is hivatását, mint a járműforgalom szabályo­ zásának igen alkalmas eszköze.""1 Az „önálló" Szlovákiában a magyarok politikai és kulturális lehetőségei egyre jobban szűkültek. Esterházy János újra és újra felemelte a hangját, ha a sorstársai nemzeti öntudatát, méltóságát sérelem érte. Megállapította, hogy a magyar nyelv használatát erősen korlátozták. A szlovák parlament 1942. május 15-én tárgyalta a zsidók deportálásáról szóló tör­ vényjavaslatot. Az egyedüli magyar képviselő úgy érezte, hogy ezt semmiképpen nem szavazhatja meg. Véleményét dr. Martin Sokolnak, a parlament elnökének mond­ ta cl az ülés előtt: „A magyarság Szlovákiában nemzeti kisebbséget alkot, és ezért teljesen lehetetlen, hogy elfogadjon és magáévá tegyen olyan törvényjavaslatot, mely a többségnek jogot ad arra, hogy egy kisebbséget ki telepítsen." (A zsidók deportálásáról szóló törvényjavaslat elutasításának indoklása)5 Közismert, hogy egyedül ő nem szavazta meg a törvényjavaslatot a parlamentben, mert istentelennek és embertelennek tartotta. 40 �Innentől cselekvési lehetőségei egyre jobban szűkültek. 1944. december 27-én kénytelen volt lemondani a pártelnöki tisztségéről a megváltozott politikai körül­ mények miatt. Ezzel az intelemmel búcsúzott sorstársaitól a Szózat a szlovákiai ma­ gyarsághoz című írásában a Magyar Néplap hasábjain: „Ne felejtsétek el egy pillanat­ ra se azt, hogy magyarnak születtetek, és mint magyarnak kell meghalnotok. Ilyen szellemben neveljétek gyermekeiteket, mert egyedül ez biztosíthatja nemzetünk fennmarádá sát. " 6 A nyilasok átmenetileg letartóztatták Budapesten, majd a Gestapo kereste a világ­ háború végén, ezért illegalitásba kellett vonulnia. 1945 áprilisában a csehszlovák ható­ ságok állították elő, majd átadták a szovjet katonáknak, akik szibériai táborokba hur­ colták. Két esztendő múlva Csehszlovákiában halálra ítélték távollétében. A szovjetek kiadták a csehszlovák hatóságoknak. A köztársasági elnök az ítéletét életfogytiglanra változtatta 1950-ben. Esterházy János az ország számos börtönében senyvedett. De Istenbe vetett hite és a felvidéki magyarság iránt érzett mélységes humanizmusa soha nem apadt. 1957. március 8-án halt meg hosszú szenvedés, súlyos betegség után a morvaországi Mirovban. Emlékét ki akarták törölni az emberek emlékezetéből. A kortársak nézete Esterházy Jánosról Beneš dekrétumát és Esterházy János gróf ügyét a mai napig nem zárták le meg­ nyugtató módon Szlovákiában. Fábry Zoltán, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső egy­ aránt szolidaritást vállalt Esterházy Jánossal. Erről főleg Fábry Zoltán titkos naplója és A vádlott megszólal című esszéje tanúskodik. Szalatnai Rezső A csehszlovákiai ma­ gyarok 1938 és 1945 között című memoranduma is részletesen ír Esterházy János érdemeiről, bátorságáról. Ezért elemzem e művek motívumait és bemutatom az alkotások utóéletét. Fábry Zoltánt némaságra ítélték az „önálló" Szlovákiában, de nem szólalhatott meg a második világháború utáni első években sem - ezúttal magyar származása miatt kellett tovább hallgatnia. De ekkor is dolgozott: naplót írt, A vádlott megszólal című memorandumát fogalmazta és levelezett. Hazánkban pedig többször is pub­ likált! Több jelentős levelet írt Szalatnai Rezsőnek és Peéry Rezsőnek. 1945 telén kezdte az Üresjárat című naplóját fogalmazni. Keserűen állapítja meg, hogy hosszú esztendők óta a napló az egyetlen létformája. Az Üresjárat című alkotás­ ból jobban megismerhetjük a jogfosztottság éveit, amelyekről viszonylag kevés írás született a Felvidéken. Az író világnézeti fejlődését követhetjük nyomon a műben. A szlovákiai magyarok és németek sorsa 1945 elején tragikusra fordult. Fábry Zoltán ezt a szláv fasizmus uralomra jutásával magyarázza. A politikai eseménye­ ket értelmezi, általánosítja, erkölcsi alapon ítélkezik. Indulatait zaklatott kérdések és felkiáltások érzékeltetik. A magyar nemzetiség sérelmeit elemzi. Úgy látja, hogy a szlovák sovinizmus célja a magyarok kisemmizése. Az író fasiszta megnyilvánu­ lásnak tartja azt az eseményt is, amikor a kassai dóm faláról leverték a Rákócziemlékművet, Löffler Béla alkotását. Szerinte a lakosságcsere sérti az emberi jogokat. 1946 februárjában, az egyez­ mény aláírásának napjaiban előre látta a tragédiát. A kisebbség ártatlansága mellett érvel. A felvidéki magyarok a demokráciát képviselték magatartásukkal a világhá­ borúban. Sokan közülük fegyverrel is küzdöttek a német fasizmus ellen. Fábry Zol­ tán érvei az 1946 májusában írt A vádlott megszólal című alkotásában is szerepelnek. 41 �Naplójában többször is ír Esterházy János érdemeiről. Először visszaemlékezik a korábbi évek fenntartására: „Van egy tehertételük, és van egy felmentvényünk. Ez mindkettő egy személy, egy név. Esterházy János."7 Fábry Zoltán a következő no­ teszlapokon Esterházy gróf németellenes pártjáról így ír: „A Magyar Párt természe­ tes aktív ellenállása a DP-vel szemben a gyújtópontokon, a magyar és német érint­ kezési felületeken tört ki. Mecenzéf-Stósz, Szepesség, Pozsony... Mecenzéfen, ahol Karmasint megkövezték, a hatóságok sose engedték be Esterházyt. Stószon mind­ össze tíz percig volt szabad maradnia."8 A Magyar Párt nagyon fontosnak tartotta, hogy a cipszer és mánta csoportokkal rendszeres kapcsolatot tartson. A stósziak és a mecenzéfiek elhatárolódtak a Karmasin vezette Karpathendeutsche Partei náci politikájától. A két falu német lakosai magyarnak vallották magukat, ezzel tiltakoz­ tak a fasizmus ellen. A naplóíró később így reagál a gróf munkásságára: „Micsoda demokrácia az, mely Jászit nem engedi be Magyarországra és nálunk egy Esterházynál nem veszi tudomásul reakciós tegnapját feledtető bátor változását."9 A napló legszebb gondolatai a békevágyról, szabadságról szólnak. A műben makacsul visszatér egy motívum: Van-e még értelme a vox humana jelszavának? A magányos író megpróbálja leküzdeni bizonytalanságát, elkeseredettségét. Titkos naplóját életében nem adták ki, csak a rendszerváltás után nyílt lehetőség erre. A vádlott megszólal az egyik legjelentősebb felvidéki alkotás az 1945—48 közötti időszakban. Fábry Zoltán a védőbeszédet a cseh és szlovák politikusoknak, értel­ miségieknek címezte 1946 májusában a szellem szolidaritására és az emberségre hivatkozva. Szlovák fordításban küldte el nekik, Szalatnai Rezső és Peéry Rezső aktív segítségével. A memorandum mégis visszhang nélkül maradt a Felvidéken. Csak szamizdat formájában, néhány példányban terjedt. A mű még így is bosszan­ totta a hatalom birtokosait. Az író a megalázott sorstársai ügyét képviseli, logikusan érvel. Igazságot kér ne­ vükben. Műve a felvidéki irodalom egyik legértékesebb esszéje. Művészi megnyi­ latkozás, a polgári szabadságjogok ügyében szólal fel. A magyar kisebbség elvett jogait követeli vissza. Csehszlovákia megalakulásától 1946-ig elemzi a kínzó történelmi kérdéseket. A felvidéki magyarság érdemeit nevezi meg. Csehszlovákia létrejöttétől a magyarok mindig európai embereknek vallották magukat, a haladás eszméjét őrizték. 1945 után más országokban csak a háborús bűnösöket vonták felelősségre. A Hlinka párt bűneiért nem kellett az összes szlováknak bűnhődnie. Az író fölveti a kérdést: Akkor miért büntetnek minden szlovenszkói magyart? Olyan vitás ügy olvasható a memorandumban, amelyet a mai napig nem zártak le Szlovákiában. Gróf Esterházy János és a Szlovákiai Magyar Párt tagjai ellenálltak a fasizmusnak. Az író elismerően szól arról, hogy a párt a keresztény humanizmust képviselte. Bizonyságként idéz Esterházy János egyik parlamenti beszédéből és az Esti Újság­ ban megjelent írásából. A gróf egyedül nem szavazta meg a szlovák parlamentben a zsidók deportálását. Lapjában mindig az igazságot közölték. Fábry Zoltán emlé­ kezteti a politikusokat, hogy a gróf nem menekült el az oroszok elől, a helyén ma­ radt. - 1945-ben pedig a szovjet hatóságok elvitték a munkatáborba. Fábry Zoltán kijelenti, hogy a Felvidéken a magyarság volt az egyedüli népcso­ port, amely szembeszállt a hitleri fasizmussal. A szlovákok tehát alaptalanul vádol­ ják őket. A haladó magyar írók a világháború alatt a humánumot és az európai 42 �összetartozás gondolatát hirdették. A memorandumban Fábry Zoltán több alkalom­ mal idéz Peéry Rezső és Szalatnai Rezső fasizmusellenes műveiből, amelyek főleg a pozsonyi Esti Újságban és a Magyar Hírlapban jelentek meg. Az ő véleményüket állítja szembe a fasiszta szlovák állam hivatalos nyilatkozataival. Tanúként idézi barátait. Peéry Rezső 1946 márciusában Magyarországra menekült. Abban az évben írt egy levelet Fábry Zoltánhoz. A vádlott megszólal kéziratát átadta Illyés Gyulának. Az ő javaslatára a Valóság folyóiratban akarták megjelentetni az esszét. Ezen kívül a három barátnak a korról írt memorandumait Peéry Rezső egy kötetben tervezte kiadatni. „Nagyon köszönöm, kedves barátom, hogy ilyen remek vértezetben in­ dulsz érettünk csatába: kísérjen szerencsével a lealázottak és szenvedők Istene."10 Ma már tudjuk, hogy Peéry műve, a Hét sovány esztendő gazdag termése Posoniensis álnéven megjelent a Valóság hasábjain 1946-ban. A vádlott megszólal című esszét a Felvidéken először az Irodalmi Szemle közölte az 1968-as forradalom évében. Sza­ latnai A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között című tanulmányát csak 1990-ben adták ki a Regio című folyóiratban. A három mű feltűnő hasonlóságot mutat, különösen a történelmi háttér megraj­ zolásában. Mindhárman felidézik a kassai kormányprogram legfőbb vádját: a né­ metekkel szövetkezve a magyarok árulták el a Csehszlovák Köztársaságot. A vá­ dakkal szemben a szerzők érvekkel bizonyítják a magyarok fasizmusellenességét. Mindhárom író keserűen emlékezik vissza rá, hogy az „önálló" szlovák államban a kormányt az uszítás jellemezte. Peéry Rezső Hét sovány esztendő gazdag termése című memoranduma az értekező próza legértékesebb hagyományait folytatja. A szlovákiai magyarok második kisebbségi korszakának tanulságai (1938-1945) alcímet kapta. A mű a szlovákiai magyarok kol­ lektív háborús felelősségének kérdéséből indul ki. Tényekkel bizonyítja be, hogy a magyar közösség a fasizmus éveiben ésszerű és erkölcsös magatartást tanúsított, megőrizte nyugalmát. Pedig nehéz éveket élt át a magyarellenes légkörben. Peéry Rezső emlékeztet a szlovákiai magyarság sajtójára. A Magyar Hírlap Esterházy Já­ nos pártjának hivatalos fóruma volt. A lap munkatársai a szlovák-magyar kultúrközeledés híveiként rendszeresen közölték a szlovák irodalmi alkotásokat. Az újság tárgyilagosan hadi eseményként számolt be az 1944-es besztercebányai szlovák nemzeti felkelésről. A cikkekre mindvégig a humánus hang volt jellemző. Szalatnai Rezső A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között című memoranduma elején beszámol a felvidéki magyarság megpróbáltatásairól, amelyek a kassai kor­ mányprogram intézkedéseiből adódtak. Egy év eseményét mutatja be 1945 áprilisá­ tól. Az készteti írásra, hogy a bírák nem ismerik az igazságot. Visszatérő motívum a műben, hogy a kisebbségbe szorult magyarok a demokráciát, a kereszténységet, az emberséget képviselték. Szerinte csak kevés szlovákiai magyar volt németbarát, a többségük hamar felismerte a valóságot a bécsi döntés után. Részletesen elemzi, hogy a Szlovákiában maradt töredék magyar közösséget hogyan fosztották meg kivívott jogaiktól. A lakosságcsere elképzelését is ekkor vetették fel. Hosszan ír Esterházy János érdemeiről, tevékenységéről. Kiemeli, hogy a magyar képviselő elzárkózott pártja nemzetiszocialista mintájú átszervezésétől. A szerzőnek egy mondata azt mutatja: egy korábbi felszínes vélekedéstől hogyan szabadult meg: „Esterházynak kezdettől fogva volt olyan ellenzéke, amely ilyen irányban szorítani kezdte, de ez a politikus, aki az első Csehszlovákia korában reakciósnak és nyegle 43 �arisztokratának számított a magyar baloldal szemében is, most meglepő férfiasságról, bátorságról s a fasizmussal szembeszálló magatartásról tett tanúbizonyságot."11 A szerző hivatkozik Fábry Zoltán memorandumára. Azokat a sorokat idézi, amelyeket barátja gróf Esterházy János pártjáról írt. Ennek döntő szerepe volt ab­ ban, hogy a magyarok ellenálltak a fasiszta fertőzésnek. A 3. részből kiemelt mon­ datok így kezdődnek: „A fasizmus győzelmes órájában Esterházy János és pártja, a Szlovákiai Magyar Párt, nem kooperált és ezzel a szlovákiai magyarság teljes egé­ szében az antihitlerizmus egyetlen itteni kollektív hordozója lett. Ki tud erről?"12 Fábry Zoltán a magyarországi sajtóban több alkalommal is publikált ezekben az években. Két írása is megjelent az Új Otthon című hetilapban. A Szlovákiából átte­ lepített magyarok érdekeit az Új Otthon képviselte. Budapesten jelent meg 1947-49 között, Sándor Dezső szerkesztette. A Csehszlovákiában élő magyarok is hozzá tudtak jutni. A Felvidéken maradt vagy áttelepült írók többsége publikált az újság­ ban, így Peéry Rezső és Szalatnai Rezső is. Fábry Zoltán A vádlott megszólal című alkotásának egy részletét Mi volt a szlovákiai magyarság? címmel adta ki az Új Otthon 1947. augusztus 16-án. A memorandum második részét közölték a címlapon. Az írás a szlovákiai magyarok antifasiszta múltjáról, emberséges magatartásáról tájékoztatta a közvéleményt. A legutóbbi évekig a kutatók többsége megfeledkezett Fábry Zoltánnak egy írá­ sáról, amelyet publikáltak ebben az időszakban. Az Esterházy János emlékkönyvben azonban idézik egy Magyarországon megjelent cikkét. Az 1997 márciusában tartott parlamenti emlékülésen Balogh Sándor kijelentette, hogy Fábry Zoltán reagált írá­ sában a leghitelesebben a történelmi helyzetre.13 A Magyar Nemzet 1947. október 5-ei számában jelent meg az Esterházy János halálos ítélete című tudósítás. A végén Fábry Zoltán név nélküli nyilatkozatát így vezetik be: „Esterházy elítélésének közlése után 1947. szeptember 17-én a szlovákiai kommunis­ ták egyik régi, erkölcsi alapon álló, őszinte vezető egyénisége az Esterházy-perrel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette:..."14 Az író a cikkben szolidaritást vállal a Szovjetunióban raboskodó gróffal, amikor a Szlovák Nemzeti Bíróság halál­ ra ítélte. A cikk a naplóhoz hasonlóan indulatos hangvételű, tiltakozik az igazságta­ lanság ellen. Fábry Zoltán tehát nem hallgathatott, az írás megjelenését akarta! A nyilatkozat napján hosszú levelet írt Szalatnai Rezsőnek. Ebben az időben barát­ ja Pozsonyban élt, a felvidéki magyarság ügyét ott akarta képviselni. A cikk és a levél egyes mondatai szinte szóról szóra megegyeznek. Egy fontos gondolatot kiemelek a levélből: „Az áldozatok újra mi vagyunk, mert Esterházy személyében az egész szlovenszkói magyarságot ítélték el: a kötelet mindnyájunk nyakába dobták."15 Szalatnai Rezsőnek 1947 elején megírta, hogy A vádlott megszólal kiadható Magyarországon, mert Szlovákiában a címzettek megkapták a fordítását. De az idézeti 1947 szeptemberi levelében így foglal állást: „Ne felejtsük el: memorandumom megjelente­ tésének egyik magyarországi követelménye épp az Esterházy-komplexum kihagyása, illetve megváltoztatása. Ez a belerondítás ma egyenlő lenne a szlovák halálos ítélet jóváhagyásával!" A levél végén megerősíti, hogy műve csak egészében adható ki. 1948. december 15-én először jelenhetett meg a magyar nyelvű Új Szó Csehszlo­ vákiában. Fábry Zoltán végre újra közzétehette művét. Tóth László vette észre, hogy az Üzenet című írást cenzúrázták. A következő gondolatok hiányoznak: a szerző a cikkében büszkén írja le, hogy a felvidéki magyarság megőrizte erkölcsi 44 �tisztaságát a hallgatás éveiben. Megmaradt a vox humana népének. A bátor helyt­ állás példájaként Esterházy János parlamenti tiltakozásáról ír nevének említése nélkül: „És amikor jött a fasizmus próbája: a szlovenszkói magyarság egyöntetűen állta a sarat, mártírokat adtunk, és koncentrációs táborokat népesítettünk Illavától Dachauig; a szlovenszkói zsidótörvényt ugyanakkor csak egy magyar vétó bélye­ gezte."16 Itt Fábry Zoltán saját sorsára utal: kétszer is elhurcolták az illavai várbör­ tönbe, ahol a Magyar Párt tagjaival raboskodott. A csorbítatlan szöveg végül Az első szó címmel jelent meg a Vigyázó szemmel posztumusz kötetben, megjegyzés nélkül. 1948 után a kommunisták gyanakodva szemlélték Fábry Zoltán munkásságát A vádlott megszólal című alkotása miatt. Mindig bántotta, hogy műve megjelenése késik. Ezért a legfontosabb motívumokat az új írásaiba beleépítette. Esterházy Já­ nosról az Antisemitizmus című hosszú irodalompublicisztikai esszéjében írt újra 1964-ben. Az esszé a szlovákiai magyarság történelmi-társadalmi helyzetét elemzi. Egyik legnagyobb alkotása ez, melyben a felvidéki magyarságot védi. A műben a Csizma az asztalon című fejezet a legbátrabb rész. A fejezetben a felvi­ déki magyarok sorsát a fasizmus éveitől mutatja be. Feltárja az összefüggéseket, népe jogai mellett érvel. A fasiszta rendszer idején üldözték a magyarokat, ki akar­ ták telepíteni őket. Nevének megemlítése nélkül ír gróf Esterházy Jánosról, aki a szlovák parlamentben egyedül szavazott a zsidók deportálását elrendelő törvény ellen: „És miért épp csak ennek az oppozíciós kisebbségnek egyetlen parlamenti képviselője lehetett az, aki egymaga szavazott a Nürnbergből importált Globke-féle embertelen zsidótörvények ellen?! És - kérdezhetném tovább - miért épp ez az egyetlen ember nem kapta még meg a neki kijáró történelmi elégtételt, jóvátételt?"17 A fejezet leghatározottabb része az, amelyben a kommunista törvénytelenségekről ír. „A sztálini csizma a magyarság asztalára került". A diktátor szabadkezet adott a sovi­ nisztáknak a magyarok kitelepítésére. Pedig ők a szocializmustól egyenjogúságot vártak. Fábry Zoltán azt kifogásolja, hogy a magyarok még nem kaptak elégtételt a jogfosztottság éveiért. Kimondja, hogy a magyar nyelv és kultúra csak papíron egyen­ rangú a szlovákkal. Az esszét egy szlovák szerző, Juraj Zvara keményen megbírálta az Irodalmi Szem­ lében. A történész az Irodalmi sematizmus ellen történelmi sematizmussal? című cikké­ ben elfogultan érvel Fábry Zoltán művével szemben. Főleg a Csizma az asztalon című részt bírálja. Zvara egész írását a kioktató és ironikus hang jellemzi. A fasizmusellenes Esterházy János grófról így nyilvánít véleményt: „Lehetetlenség nem látni, hogy az ún. szlovák állam alatt Esterházy gróf Horthy utasításait követte."18 Szerinte elfogadhatatlan Fábry Zoltánnak az a kijelentése is, hogy a szlovákiai ma­ gyarság még nem kapott elégtételt. A vádakat Turczel Lajos utasította el az Irodalmi Szemlében megjelent tanulmá­ nyában.19 Védelmébe veszi Esterházy gróf Magyar Pártját, amely nyíltan fasizmusel­ lenes volt, a keresztény eszmeiség jegyében. Többször is határozottan kijelenti, hogy Fábry Zoltán jól látja a jogfosztottság éveinek kérdéseit, bár hangvétele sokszor nem higgadt. Sajnos még ma is azt kell mondanunk, hogy a jogaitól megfosztott magyar­ ságot évtizedek óta nem követték meg Szlovákiában. Az 1968 januárjában elkezdődő megújhodási folyamat idején a felvidéki magyar kisebbséget a szlovákok „a köztársaság bomlasztásának" vádjával illették. Úgy tűnt, mintha a történelem ismételné önmagát. Ezért határozta el az Irodalmi Szende 45 �szerkesztősége, hogy kiadja A vádlott megszólal című memorandumot. Úgy ítélte meg, hogy a magyar csapatok augusztusi bevonulásakor a felvidéki kisebbség bebizonyította a szűkebb pátriájához való hűségét.20 1989. november 17-én kitört a „bársonyos forradalom" Csehszlovákiában. Ott is kártyavárként omlott össze a kommunista diktatúra. Az irodalmi alkotásokat végre tárgyilagosan, az esztétikai értékeiknek megfelelően lehet értékelni. A RegioMadách-Kalligram gondozásában megjelent Üresjárat nagy feltűnést keltett. Esterházy János igazságáról évtizedeken át hallgatni kellett Szlovákiában és Ma­ gyarországon. A tevékenységét és a magyar kisebbség szenvedéseit bemutató mű­ vek csak késve jelenhettek meg. Mindig fennhangon hirdette a szlovák-magyar megbékélés, a közös alkotómunka gondolatát. Humanista felfogása a mostani, megváltozott világunkban is megszívlelendő. A kisebbségben élő magyarság hűen őrzi emlékét. De hivatalosan a mai napig sem állították vissza a becsületét, jó hírét Szlovákiában. Jegyzetek: 1 Esterházy János: A kisebbségi kérdés: Válogatott írások, beszédek, interjók. Válogatta, összeállította, az utószót és a jegyzeteket írta: M O L N Á R Imre. Bp., Isler, 2000, 42. 2 Uo., 129. 3 Uo., 136. 4 Uo., 155. 5 Uo., 215. 6 Uo., 269. 7 Fábry Zoltán: Üresjárat. = F. Z. Összegyűjtött írásai. Összeállította: FÓNOD Zoltán. XII., Madách-Posonium, 2001,425. 8 Uo., 430. 9 Uo.,484. 10 Peéry Rezső levele Fábry Zoltánnak. Bp., valószínűleg 1946. május-június = Peéry Rezső: Gondolatok a tehervagonban, avagy Védőbeszéd a szlovákiai magyarok perében. Jegyz., utó­ szó: T óth László. Pozsony, Kalligram, 1993, 182. A Hét sovány esztendő gazdag termése című memorandum olvasható a könyvben. 11 S z a l a t n a i Rezső: A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között. Regio, 1990. szeptem­ ber, 168. 12 Uo., 172. 13 B a l o g h Sándor: Esterházy János és a felvidéki magyarság sorsfordulói. = Esterházy János emlékkönyv. Szerk.: E S T E R H Á Z Y M alfatti Alice és T örök Bálint. Bp., Századvég, 2001, 142. 14 Magyar Nemzet, 1947. október 5., 1. 15 Fábry Zoltán levele Szalatnai Rezsőnek. Stósz, 1947. szeptember 17-én, gépirat, Szalatnai Rezső hagyatéka, MTA Kézirattár, Ms 4252/359 jelzet. 16 FÁBRY Zoltán: Az őrhely megszólal: Napló, emlékiratok, cikkek, levelek 1945-1948. Összeál­ lította, szerkesztette, az utószót írta: T óth László. Pozsony, Kalligram, 2007, 312. 17 Fábry Zoltán Összegyűjtött írásai. IX., Pozsony, Madách, 1990, 300. 18 Juraj Z vara : Irodalmi sematizmus ellen történelmi sematizmussal?. Irodalmi Szemle, 1964, 7. sz., 618. 19 TURCZEL Lajos: Egy vita ütközőpontjainak vizsgálata. Irodalmi Szemle, 1965,1. sz., 39-43. 20 Fábry Zoltán A vádlott megszólal című memorandumához a szerkesztőség bevezetőt írt. Irodalmi Szemle, 1968, 7. sz., 577. 46 �B edecs L á szló A múlt mint alakzat* - A magyar próza „rendszerváltása", 1989-2008 A kilencvenes évek legeleje, azaz a politikai, társadalmi ás kulturális változások legintenzívebb időszaka a magyar irodalom új korszakának kezdetét is jelentette. A szabadság élménye, azaz a cenzúra megszűnése és ezzel párhuzamosan könyvki­ adók tucatjainak és új folyóiratok százainak (!) indulása alapjaiban rendezte át az irodalmi nyilvánosságot, változtatta meg az irodalomról folyó diskurzusok lehető­ ségét és tette a korábbinál változatosabbá az irodalom témáit és beszédmódjait. A kódolt beszéd szükségességének megszűnése tehát egy oldottabb, kérdésfelvetése­ iben is változatosabb irodalmat hozott létre, ami persze az ideológiai-politikai sza­ kadások és a pártoskodások korát is magával hozta. Ebből a több szálon futó törté­ netből én itt azoknak a műveknek egy részéről szeretnék beszélni, melyek a múlt feldolgozásával, azon belül is a Kádár-kori Magyarország néhol abszurd működé­ sének megértésével próbálkoztak, szembenézve eközben történetírás és regény, valóság és fikció, önéletrajz és én-elbeszélés különbségeivel. Könnyen tehetem ezt, hiszen az utóbbi húsz évben született, igazán jelentős magyar regények majd mindegyike kapcsolódik ehhez a problémához. De hadd kezdjem egy kicsit korábbról. A rendszerváltás éveiben mindenki na­ gyon várta a korábban tabunak számító témák felbukkanását, például 1956-os for­ radalom regényét, a Kádár-kor regényét, a börtönök és az internálótáborok irodalmiasított történeteit, vagy még inkább azokat a remekműveket, melyeket addig - évekig? évtizedekig? - az asztalfiókok rejtegettek; köztük a Nyugaton élő emigránsok korábban hozzáférhetetlen szövegeit. A nagy áttörés azonban elma­ radt. Megjelentek persze azelőtt tiltott művek, egyiknek-másiknak sikere is volt, szenzációnak számított, de katarzisról szó sem volt: ezek a könyvek nem tudtak meghatározó hatást gyakorolni a magyar próza fejlődéstörténetére. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a szocializmus évtizedeinek irodalmi feldolgozására ne lett volna mindennél erősebb igény: az igazán jelentős művek jó egy jó évtizeddel ké­ sőbb, a kilencvenes évek végén meg is születtek. Ezek nézőpontja, alapkérdése nagyon hasonló: milyen volt gyereknek lenni a hatvanas-hetvenes évek Magyaror­ szágán? Avagy: hogyan lehet az önéletrajz kódjait használva a közös múltról be­ szélni? Garaczi László Lem úr-regényei, Németh Gábor Zsidó vagy?, Kukorelly Endre TündérVölgy vagy Esterházy Péter Harmonia Caelestis és Javított kiadás című munkája is ezt a kérdést kerülgeti, az eredmények és a távlatok azonban természetesen mások-mások. De Nádas Péter nagyregénye, a Párhuzamos történetek is jelentős részben az 1956 utáni viszonyokkal foglalkozik, Kertész Imre pedig maga nyilatkozta, hogy a holokauszt-regényként számon tartott Sorstalanság voltaképp a Kádár-rendszerről * A szöveg egy készülő, hosszabb tanulmány eredetileg előadásként elhangzott válto­ zata. 47 �szól - ily módon a már a Nobel-díj után megjelent, 2003-as Kertész-regény, a Feltámadás is kinyit efféle horizontokat. A legújabb sikerkönyv, Dragomán György A fehér királya pedig megint csak egy gyerek nézőpontjából beszél a diktatúra műkö­ déséről, igaz, annak romániai változatáról. De megemlíthetők még Uáy János A bogyósgyiimölcskertész fia vagy az elsőkötetes Szakács István Történtek dolgok című könyvei is, melyek a vidék, a falu életét, nyomorúságát és persze örömeit tematizálják. Esterházy Péter Harmónia Caelestis (2001) című regénye és az ahhoz szorosan kap­ csolódó Javított kiadás (2002) az elmúlt két évtized magyar irodalmának két (egy?) kulcsszövege. A Harmónia olyan összegző, az ezredforduló magyar irodalmiságát mintegy magába sűrítő, katalogizáló, tablózó, szintetizáló munka, mely nem csak a jelenkori magyar prózát, de az elmúlt évtizedek, sőt alighanem a következő évek irodalmának megértését is meghatározza. Ami az összegzés tényét illeti, ezt, furcsa módon, a könyv körül kialakult plágium-vita igazolja leginkább, merthogy egyes becslések szerint a regény mintegy hatvan százaléka - mások szerint ennél is na­ gyobb része - jelöletlen idézetekből áll. Ezt egyesek a posztmodern szövegalkotás radikális eredményeként ünnepük, mások viszont, főleg az érintett írók, jogi prob­ lémaként kezelik. Külön érdekes, hogy számos ünnepelt Esterházy-mondatról derült már ki, hogy valójában (eredetileg) nem Esterházy-mondat, azaz ma már egyetlen mondatról sem állítható biztosan, hogy ebben a regényben olvasható elő­ ször. Mindez jelentősen átrendezte a kortárs magyar irodalom önértését, de ennél itt fontosabb számunkra az a munka, melyet ez a két Esterházy-könyv a közelmúlttal kapcsolatban, szinte törtészi ambíciókkal és eredményekkel elvégez. A Harmónia egy arisztokrata család meghurcoltatásának, kitelepítésének és megaláztatásának törté­ nete, avagy egy apafigura hősiességének, ellenállásának, erkölcsi tartásának és kényszerű bukásának eseménysora. Az első könyv nagyszerű játéka az, hogy az „édesapám" szó univerzális jelentésűvé tágul, helyettesíthet bármilyen tulajdonne­ vet a történelemben, a Javított kiadás viszont épp azt mutatja meg, hogy a Kádár­ rendszer nem hagyott senkit hőssé válni: az apa évtizedeken ál kényszerült titkosszol­ gálati jelentéseket írni a benne legjobban bízó barátairól és családtagjairól is - azaz végső soron mégis behódolt az őt bedarálni igyekvő kommunistáknak. Az első eset­ ben az alakváltások végtelen variációja - „édesapám" hol püspök, hol kiskatona, hol benzinkúti rabló, hol a bolgár Georgij Markov esernyős gyilkosa - azt jelzi, hogy az apa mindent és mindenkit jelent: kultúrát, nyelvet és történelmet is. Ezt a heroizált alakot formálja át a titkosszolgálati beszervezés története, de még inkább maguk a regényben szintén helyt kapó jelentések, melyek gyomorforgató képet mutatnak a hetvenes-nyolcvanas évek magyarországi hétköznapjairól. A csalásokról, a hazug­ ságokról, az állandó bizalmatlanságról és a reménytelenség miatti önpusztításról. Esterházy nyelvi tehetsége, műveltsége és humora az egyének szintjén tudta bemu­ tatni a szocializmus kegyetlenségét, ostobaságát és kisstílűségét, a Kis Magyar Porno­ gráfia valódi arcát. Ebből láthatjuk, hogy az apa - bár talán maga is gyenge volt - a kommunisták miatt nem lehetett az, akinek lennie kellett volna, nem lehet ott, ahol lennie kellett volna, merthogy „a történelem folytonosan kitúrta saját életéből". Végső soron ez a diktatúra, azon belül is Magyarország huszadik századi történeté­ nek legautentikusabb és legfájdalmasabb tapasztalata. Merthogy mindenkinek csak 48 �egy élete van. Azt hiszem, az állandó ide-oda hullámzás az, amitől Esterházy műve - mi, magyar kritikusok szeretnénk azt hinni - a közép-európai tapasztalat legfonto­ sabb, világirodalmi mértékkel mérhető dokumentuma. Kukorelly Endre regényére, a TündérVölgyre (2003) is igaz az a kortárs iroda­ lomban megfigyelhető jelenség, hogy az elbeszélő nem pusztán szemlélője a törté­ netnek, nem kívülálló, hanem résztvevő, aki mintegy elszenvedi az általa elbeszélteket. Ez az alaphelyzet viszont természetszerűleg az önéletrajz felé viszi a szöve­ geket. Kukorelly a Rom. A Szovjetunió története (2000) című kis könyvében már megpróbálta a „puszta emlékezés" révén visszaidézni a szocialista rendszer hét­ köznapjait, a hatvanas-hetvenes évek légkörét, hangulatát, tárgyi és szellemi vilá­ gát, lehangoltságát, reménytelenségét, jellegtelenségét. Az elnyomás és az ostoba­ ság, a bezártság-érzet és a szorongás abban a műben anélkül is tapintható, hogy a politikáról közvetlenül szó esne. Elég látni a hétköznapi élet sekélyességét és unal­ mát, hogy tudjuk, abban a korban, Európa ezen térfelén kevés esély adatott a kitel­ jesedésre, azaz a boldogságra. Mindenfelé falak, félművelt hivatalnokok, betartha­ tatlan szabályok, besúgók, intrikusok, pártkatonák voltak. A rendszer akkor még mozdulatlannak, végtelenül stabilnak tűnt és a legfurcsább tulajdonsága éppen az volt, hogy természetesnek álcázza a minden szempontból természetellenes, abnor­ mális, a polgárok többségét meghasonlásra kényszerítő állapotot. Igazi választás nincs, a rendszer mindenkit maga alá temet, a logikája durva, ellentmondásos, vagy ahogy a szövegben olvashatjuk: „nincsenek okok és összefüggések. Ok vagy nem ok, nem kérdés." A TündérVölgy kerülők nélkül indul a „családi boldogság" keresésére, és a leg­ fontosabb kérdése épp az, hogy az egyes emberek miként tudták felépíteni saját kis életüket a diktatúra présében. Mindezt nagyrészt egy gyerek szemszögéből meséli el, aki persze nem sokat ért a körülötte zajló eseményekből, sérülésekből, frusztrált­ ságokból, ő csak focizni szeretne, esetleg a lányok után szaladgálni és persze szülei szeretetét kiérdemelni. A történeti és a nyelvi emlékezet összefonódása, a történetírás és a regény nyelvének keveredése itt is megfigyelhető, sőt az is, amint az egyén történetében egy egész ország története tükröződik. Mindez ráadásul megfejelődik azzal a különleges narrációs technikával, melyben az elbeszélő úgyszólván maga is a szöveggel együtt születik meg, azaz nem tud semmit, ami szövegen kívül létezik: maga találja ki az emlékeit - és mivel az emlékek adják az Én magját, önmagát is. Ugyanakkor siet megjegyezni: „Remélem, marad mindig, amit kifelejtek.", és ez a beszédmódra is igaz: a rontott, hiányos vagy töredékes mondatok sokasága, illetve a folytonos visszakérdezések a megéltnek, megismertnek tűnő múlt ismételt elsajá­ títását végletesen megnehezítik. (Pl.: „1977. augusztus közepén halt meg az apám. Nem voltam ott, amikor meghalt, mert nem voltam otthon. Hanem külföldön nya­ raltam, egy Fekete-tengeri, csontig lerohadt szovjet üdülővárosban, és nem tudtam eljönni onnan, mert nem volt repülőjegyem. Vagyis persze volt nekem repülőjegyem, csak nem akkorra érvényes, hanem másfél hónap múlva, vagy három hét, és nem írták át az oroszok. (...) Ott voltam egyáltalán a temetésen? Mégis átírták a repülő­ jegyet a szovjetek?") A múltat tehát, melyben gyerekként nem volt rémálom élni, az utólagos tudás igyekszik, és joggal, szörnyűnek láttatni. De a lényeg ebben a poétikai kísérletben mégiscsak az, hogy bár a kiindulópont a múlt visszanyerhetősége, az emlékezet működtetése, az eredmény a nyelvhez való viszony átértékelése. 49 �Ugyanis a múlt is csak a nyelv segítségével ragadható meg, ez pedig folyamatos párbeszédet, az emlékek folyamatos újraírását, azaz változását eredményezi. Nemigen érthető meg az elmúlt évtized magyar prózája Nádas Péter monumentáis regénye, a Párhuzamos történetek olvasása nélkül. A szerteágazó, vol­ taképp a káosz uralta történetek, személyes sorsok itt is a történelem kulisszái kö­ zölt zajlanak. A gondosan formált, díszes mondatok, melyekbe rendkívül sok tabusértő erotika is kerül, voltaképp a testek történeteként beszéli el az egyes emberek élettörténetét, rendkívül újszerűen és óriási energiákat mozgatva. Azaz a történelem Nádas ideológiája szerint is agyonnyomja az embereket, ám itt a szabadulás útja is megjelenik, mégpedig a testek, az erotika lehetőségein keresztül. A regény poétikai kérdése pedig az, vajon megalkolható-e még a huszonegyedik században a nagyre­ gény, a tapasztalati világ egy jelentős szeletét magába foglaló esztétikai nagyforma. Lehet-e olyasformán Dosztojevszkij vagy Thomas Mann mintájára írni? Avagy Musil örökén haladva csak töredék lehet a végeredmény? Nádas egyik válasza erre a kérdésre az, hogy egy igazán radikális írói fogással a narrátor szólamát az esetek többségében alig különíti el a beszéltetett figurák szó­ lamától, sőt, lemondott arról is, hogy nyomdatechnikailag jelezze, mikor beszél a narrátora és mikor valamelyik szereplő, avagy hogy épp melyik szereplő. A vég­ eredmény egy hatalmas, áradó szöveg, melyben mindenki, minden időben, a leg­ különbözőbb helyzetekben és állapotokban, ugyanúgy nyilatkozik és reflektál (akár tényleges beszédben, akár gondolatban), mint a másik figura. A másik válasz az, hogy egy pesti bérház szűkös falai közül áradnak ki a történetek szálai, melyek nagyjából 1910 és 1989 közötti időszakot fogják át, ám az egyes szálak között nincs valódi hierarchia, mindegyik egyformán fontos, avagy egyformán jelentéktelen. Az viszont igaz, hogy bizonyos pillanatok kitüntetett helyet foglalnak el. Ilyen pillant például az 1956-os forradalom, melyről aligha írtak érzékenyebben, mint itt, de ilyenek a berlini fal lebontásának napjai is. Ami pedig a töredékességet illeti: Nádas meglebegtette, hogy talán lesz egy negyedik kötete is az így is közel kétezer oldalas regénynek... Mindezeken túl természetesen sok más, inkább a távoli múlttat tematizáló, de ezen keresztül is a történelem-mesélést problematizáló regény érdemelne figyelmet csak az elmúlt néhány évből is. Megkerülhetetlenek Spiró György (Fogság - 2005), Szilágyi István (Hollóidő) - 2001) és Márton László (Testvériség, I-III. - 2001-2003) regényei. Ami a poétikai problémákat, illetve az elbeszélő előtt álló akadályokat illeti, a helyzet ezekben a munkákban a fentiekhez hasonló: az emlékezés tökélet­ lensége, illetve az elbeszélés konstruáltsága eleve lehetetlenné teszi a történet stabi­ litását: azaz ahány elbeszélője van egy adott eseménynek, annyiféle történetet ka­ punk, sőt, ugyanaz az elbeszélő sem tudja kétszer ugyanúgy előadni a történetet. De feltétlenül említést érdemel Kertész Imre Felszámolás című, a rendszerváltás utáni értékkáoszról és az értelmiségi szerepvesztésről beszélő regénye, melyben a holokauszt traumája tovább dolgozik, tovább rombol, ám már a jelenkor tapaszta­ latával is szembesül. Vagyis: a magyar próza ma is sokszínű, szerencsére sokféle nyelvet használ, és olyan alapkérdésekkel is számot tud vetni, mint a közelmúlt érthetősége. 50 �Ta lálkozási pontok B edegi D ea Levéltárlatozás Tyekvicska Árpád közelről Az 1968-ban újraalapított Nógrád Megyei Levéltár jelenlegi igazgatóját, Tyekvicska Árpá­ dot tudományos tevékenysége, publikációi, közszerep-vállalása mentén jól ismerhetjük, tudhatjuk róla, hogy az 1956-os események és az azt követő időszak hazai szakértője, de magáról az emberről, életútjáról fél mondatokat is alig lehet találni. Ezt kívántuk pótolni felkeresésével. - A bátyámmal ellentétben én már kórházban születtem, Balassagyarmaton, 1960-ban, ám akkor még Legénden laktunk. Abban az időben Legéndnek 1040 lakosa volt, most 560-nál is kevesebb. Ha nem is zsáktelepülés, a főbb közlekedési utak elkerülik. Gyerekkoromban még iskola, vegyesbolt, posta, kocsma, önálló tsz és tanácsi hivatal működött ott, meg tejcsarnok, amiből mára talán csak a kocsma maradt meg. Ebből a gyönyörű környezetben elhelyezkedő községből nagyon so­ kan elvándoroltak az 1960-as évek végétől. Ugyanakkor a szomszéd falvak Nógrádsáp, Nézsa - még életerősek. - Miért kezdett el Legénd elsorvadni? - Az 1960-as évek végén, a '70-es évek elején a közigazgatási koncepciókban te­ ret nyert az úgynevezett „központi funkció nélküli" település fogalma. Azok a falvak, amelyeket ebbe a kasztba soroltak, kezdtek elnéptelenedni. Először a helyi téeszt körzetesítették, aztán Nézsára került a tanács, majd az iskola felső tagozata, mára pedig már az elsős diákok oktatása is. Ez Nézsát, ahol a téesz meg a tanács központja volt, megerősítette. Tőlünk viszont gyakorlatilag elvitt mindent és min­ denkit. Főként azt a kevés értelmiségit, akinek a falu közösséggé szervezésében lett volna fontos szerepe. - Ha jól gondolom, a családneve szlovák eredetű. - Legénd - a többi környékbeli községhez hasonlóan - a 17. század végén el­ pusztult, szlovák telepesek élesztették újra. Az én családom a 19. század elején költözött a környékre. A falu törzsét ma is az akkor érkezett katolikus vagy evangé­ likus tót famíliák adják. A szomszédjainkat is úgy hívták, hogy Szuhánszki, Hriagyel, Matús, Gerhát, Kollár. Az én nevem olt nem különleges. Amikor gyöke­ reiben is magyar környezetbe megy az ember, akkor figyelnek fel rá. Gyermekként olykor meg is szenvedtem vele, de sose gondoltam a megváltoztatására, már csak az őseim iránti tisztelet miatt sem. A lányaim meg egész jól elvannak vele. - Az általános iskolát még Legénden kezdte? - Igen, egy kicsi, de élettel teli iskolában, melyről nagyon szép élményeket őr­ zök. Aztán az 1970-es években, a szocialista emberré nevelés nagy műhelyében 51 �kitalálták azt, hogy a tehetséges paraszt és munkás fiatalok kerüljenek a járási székhelyre, ahol - állítólag - magasabb szintű képzésben részesülhetnek. Ma már ezt borzalmas ötletnek tartom, akkor azonban én is jelentkeztem, így a hetedik, nyolcadik osztályt Rétságon fejeztem be, az ottani diákotthon lakójaként. - A szülei Legénden maradtak? - Egy ideig igen, aztán 1978-ban ők is Rétságra költöztek. Mi is faluelhagyók let­ tünk. Bár vannak még legéndi rokonaim. Az emlékek, a gyerekkorom a szülőfa­ lumhoz köt. Vissza is szoktam járni. A község történetét is gyűjtöm, az anyag há­ romnegyed része már megvan, talán egyszer időm is adódik a megírására. - Milyen volt a gyermekkora? - Mint egy falusi gyereké. Nem voltunk szegények, de gazdagok sem. Átlagos falusi család volt a miénk. Édesanyám a téeszben dolgozott, édesapám meg a Du­ nai Cement és Mészművekben, Vácon, három műszakban. Munkába reggel négy órakor indult, és délután négykor ért haza. Amikor éjszakás volt, akkor este hétkor és másnap reggel jött meg. Hz volt az elköltözésünk egyik oka. - Az iskolában jó tanuló volt? - Igen, mindig. Legalábbis a kamaszkor beköszöntéig. - Semmi rosszaság? - Társaimmal mi is csináltunk furcsa dolgokat... Ami a falusi gyerekeknél szo­ kás, azt mind elkövettünk. A '60-as évek vége, a '70-es évek első fele falun is izgal­ mas világ volt. Minket még az a tradicionális paraszti értékrend nevelt, ami éppen azokban az években bomlott fel véglegesen. Ugyanakkor a bátyám révén, aki öt évvel volt idősebb nálam, már befogadói lettünk egy mindent átformáló érték- és életformaváltásnak. Meg azok a munkásfiatalok is adták a példát, akik ebben az időben kerültek fel Budapestre, és bejárva, vagy munkásszállón lakva, hosszú hajjal és szakadt farmerben jöttek haza, új zenét, furcsa szavakat, gondolatokat és visel­ kedési formákat hozva magukkal. Nekünk még a nagyszülők adták a regulát, de már ezek a fiatalok jelentették a követendő mintát. - Mi következett az általános iskolai évek után? - A nyolc osztály kijárása után jött a gimnázium, Vácon. 1975 és 1979 között jár­ tam az akkori Sztáron (ma Madách) Gimnáziumba, és ott is érettségiztem. Tanul­ mányi éveim alatt kollégiumban laktam. Sok rokonom élt Vácon, ott is voltak gyö­ kereim. - Milyen volt akkoriban Vác? - Remélem nem sértem meg a mai lakóit, de azt mondanám, hogy egy szocialis­ ta püspöki székhely, vagyis olyan egyveleg, amiből akkor több is volt Magyaror­ szágon. Egy történelmi polgárváros és egy panelerdő összetelepülése. Egyébként az a pár év meghatározó volt az életemben. Ott lettem szerelmese a múlt dolgoknak, a történelemnek. Addig talán csillagász akartam lenni, de orvosnak voltam kisze­ melve - ez volt az egyik nagynéném álma. Ugyanis a széles famíliában még egyet­ len értelmiségi se született. Az orvos meg a falusi ember akadémistája. Próbálta afelé terelni az érdeklődésemet, de végül is ő „hibázott", mert megkaptam tőle a Mondák könyvét Komjáthy Istvántól. Azt gondolom, a gyerekből felnőtté váló em­ bernek mindig van egy olyan élménye, ami meghatározza a későbbi életét. Nekem ez a könyv volt az, ami befolyásolta az érdeklődésemet, ezáltal a jövőmet. A gim­ náziumban már komolyabban foglalkoztatott a történelem. - A levéltár iránti érdeklődése is erre az időszakra datálható? 52 �- A kollégiumunkkal szemben volt a püspöki könyvtár és levéltár. Ez olyan ti­ tokzatos építmény volt, hogy felkeltette a fantáziámat. Titokzatossága abban rejlett, hogy a spaletták mindig be voltak zárva, ezáltal valamiféle várkastély-misztikum lengte körül, habár maga az épület építészetileg egyáltalán nem öltötte magára sem egy vár, sem pedig egy kastély formáját. Ennek ellenére számomra rendkívül izgal­ mas volt. Hárman-négyen egyszer becsöngettiink a kapuján. Nagy meglepetésünkre kijött az ottani könyvtáros-levéltáros, és elkezdett velünk beszélgetni. A későbbiek­ ben ügy odaszoktam, akkor már egyedül, hogy majdnem minden nap átmentem hozzá. Ez megint csak a história felé terelgetett. Hozzá kell tennem, olyan könyvtár volt, amilyen csoda már nincs manapság. Valamikor az 1950-es években, a szerze­ tesrendek fölszámolásakor több könyvtárból, hirtelen hordták össze az anyagát. Ezáltal nem lehetett tudni, hogy mi hol van. Voltak cédulák, amiket áthoztak a könyvekkel együtt, de hogy az adott cédulához tartozó könyv hol van, azt homály fedte. Rendezetlen könyvtár volt, olyan, akár egy őserdő. Én meg, csak ügy önszor­ galomból, segítettem a rendezésében. Azok a beszélgetések, az ódon könyvek illata, a légkör, egyáltalán az egész környezet nagy hatással volt rám. - Akkor főleg ez határozta meg, hogy a levéltárosi pályára lépett? - Ez is. Alapvetően volt egy történészi érdeklődésem. Nagyon sok történeti ponyvát olvastam el akkoriban. Ezek az élmények összeadódtak és megformálták azt, aki ma vagyok. - És ma is visszajár a püspöki könyvtárba? - Levéltárosként egyszer visszamentem, de akkor az már más volt. Másik könyvtáros fogadott, aki nem nagyon értette, hogy mit szeretnék. Megindultam befelé, mivel ismertem a járást, ő meg csak meglepetten nézett rám, én pedig rá. Az egészet ügy éltem meg, mint a kiűzetést a Paradicsomból. Akadt még egy hasonló élményem Legénden is, amikor egy ispánféle megkérdezte: a határban miért verjük fel a sátrunkat a lányaimmal - évente kiviszem őket egy éjszakára -, amikor az a terület egy hollandé. Én meg csak bámultam és nem voltam képes felfogni, hogy a legéndi határ, ami gyerekkoromban a miénk volt, ahol ügy repkedtünk egyik hely­ ről a másikra, mint a madár, már nem a miénk, nem az enyém... - Vác után következett az egyetem? - Vannak emberek, akiknek meglehetősen viharosra sikeredik a kamaszkoruk... Én nem akartam továbbtanulni. Bár, az első évben beadtam a jelentkezésemet, de nem készültem semmit, így esélytelen volt a dolog. Második évben is beadtam, de akkor meg nem mentem el a felvételire. Így lettem három éven keresztül - mint édesapám és több rokonom - a váci Dunai Cement és Mészművek fizikai munkása. Három műszakban dolgoztam. Az első beosztásom szerint adagolókezelő, aztán minőségellenőr voltam. Utólag az egészet egy nagy tapasztalatszerzésnek tartom. Láttam a nagybetűs munkásosztályt, amiről annyit papoltak akkoriban. Sőt, éltem a mindennapjait. Talán ezért is maradtam immúnis az ideológiai lózungokkal szem­ ben. Reggel négykor keltem, ha délelőttös voltam, este kilenckor mentem dolgozni, ha éjszakáztam - ugyanazt és ugyanúgy csináltam, mint ők. Amikor tizenkilenc évesen megválasztottak szakszervezeti bizalminak, egy kisebbfajta háborút vezet­ tem, mert nem akartunk beleegyezni az egyik kolléga igazságtalan béremelésébe. Ezért aztán nagy megbecsülésnek örvendtem az öreg szakik között. Viszont a szak­ szervezeti karrierem ezzel le is zárult. 53 �A munka kemény volt, a közösség nem viselte el a lógást, mindenkinek egyfor­ mán kellett húznia. A három műszakot meg csak elviselni lehet, de megszokni nem. Szóval az ember könnyen rájön arra, hogy érdemes tanulni. - Ez meghatározza azt, hogy ön milyen főnök? - Igen, bizonyos mértékig. Tanulságos visszagondolnom arra, hogy egyrészről állandóan a Szabad Európát hallgattam, másrészt meg Che Gevara képe volt a falamon. Ez jellemzője a kornak. Valójában még azok sem tudtak kilépni az adott politikai keretek közül, akik úgy érezték vagy úgy tudták, hogy már kiléptek. A lázadás és a dolgokkal való szembenállás se volt képes teljesen leváltani a belénk sulykolt paradigmákat. Persze Pesten, értelmiségi környezetben ez könnyebben mehetett, de Rétság vagy Vác magasságában, a gyárban az ember inkább a rend­ szer ideáit szegezte a mindennapok bornírtságával szembe. Azután az egyetemen kikopott belőlem minden illúzió. Ott lettem egy plebejus, igazságkereső baloldali­ ból nagyjából tudatos, „jobbos" ellenzéki. Ez már a nyolcvanas évek közepére tehe­ tő. Es az egészet talán az előfelvételisként Lentiben eltöltött egy év katonaidő ala­ pozta meg. A korom miatt előjogaim voltak, mégis utáltam az egészet. Álságosnak, nevetségesnek tartottam. Ebből is adódóan sima honvédként szereltem le, és ezt a rangot az egyetem utáni féléves szolgálat alatt is sikerült megőriznem. Nehezen viselem a váll-lapokon alapuló tekintélykeresést a civil életben is. - Milyen volt akkor az egyetemisták élete? - Szegeden a JATE földrajz-történelem szakára jártam. Sokkal kevesebb korlát, kötöttség vett minket körül, mint a mai egyetemistákat. Ők talán már komolyabban is veszik az egyetemet. Kicsit külön világ volt. Politikailag is. A nyolcvanas évek­ ben mi már szabad embereknek tartottuk magunkat. Nyíltan pofáztunk szinte mindenről. Legfőbb egyetemi élményem az Erdélybe járás volt. Először 1984 táján keveredtünk ki egy körútra. Akkor egy csomó embert ismertem meg. Utána vissza­ jártam hozzájuk, meg később másokhoz is. Persze a kiépült kapcsolatok mindig valami célt is szolgáltak. Volt úgy, hogy csupán élelmet vittünk, bár én leginkább könyveket, leveleket, üzeneteket. Futárféleség voltam, így megvolt a „forradalmi romantikája" is a dolognak. Erdélyben akkor a szegénység mellett még tényleg volt valami érintetlenség, tisztaság. A falvakban még élt a hagyományos paraszti világ, ami a kisgyermekkoromba vitt vissza. Szerelmek, kirándulások, átbeszélgetett, átbulizott éjszakák... Szóval szép volt. - A kötődése Erdélyhez megmaradt? -Sajn o s nem, mert 1987-ben megbuktam a határon a könyveimmel és leszedtek a vonatról. Majdnem egy napot üldögéltem egy fáskamrában a román kiskatonákkal. Végül egy ezredes megkérdezte, tudom-e, hogy hol vagyok. Én meg ránéztem a felette lévő Ceaucescu képre, és mondtam, hogy tudom. Aztán egy bokán rúgás­ sal megúsztam, de kitiltottak Romániából. Persze erről nem adtak papírt, csak leg­ közelebb már nem engedtek be. Így a kapcsolatok megszakadtak, sajnos. Utána már csak a román forradalmat követő napokban mentem vissza, de akkorra már nagyon sok régi ismerősöm elhagyta Erdélyt. Ki Svédországba, ki „Németbe", ki meg Magyarországra szökött, költözött, álházasodott... Amikor kiértem, Kolozsvárott már befejeződtek a harcok. Az első fellélegzésem a határon volt, mert az útleveleket nem a szokott fakabát ellenőrizte, hanem egy igen magas rangú katonatiszt. Korábban egy kis könyvecskében ellenőrizték, hogy 54 �nem vagy-e tiltólistán, de ezúttal csak mosoly fogadott és tisztelgés. Ez óriási pilla­ nat volt! Kolozsvárott töltöttem a szilvesztert. A legmaradandóbb élményem az a beszélgetés maradt, amit a kórházban folytattam egy Călin Nemes nevű fiúval, ő volt az, aki a tömeget vezette a főtéren, és az első lövéseket kapta. Kár, hogy azok a dolgok, amikben akkor bíztunk, nem úgy valósultak meg. A román-magyar vi­ szony esetében sem. Călin meg később öngyilkos lett... Végül nem újultak fel a barátságok, de azért még maradtak kapcsolataim. Meg itt volt a mi saját rendszerváltozásunk, amiben én is elég rendesen megfürödtem. Később meg a család. -C salád...? - Igen. 1992-ben kötöttem házasságot a feleségemmel, Hajnalkával. Balassa­ gyarmaton élünk. Két lányunk született azóta, Virág és Zsófia. Velük egyébként időnként ki szoktunk menni Erdélybe, de az már más. - Hogy került vissza Szegedről Nógrádba? - A nyolcvanas évek közepe táján a történeti demográfia egy új, felfutó tudo­ mányág volt, és én abba vetettem bele magam. Ezt összekapcsoltam a szülőfalum történetével. Legéndről kutattam és így elég sokat feljártam a salgótarjáni levéltár­ ba. Akkoriban Á. Varga László volt az igazgató, és valahogy megtetszett neki a szorgalmam. Értékelte, hogy képes vagyok Szegedről felbumlizni hozzájuk, kutatni a vakáció ideje alatt is. Általában a vendégszobában aludtam, de ha ott nem volt hely, akkor hálózsákban a kempingben töltöttem az éjszakát. Ezek - úgy gondolom - imponáltak neki, és amikor 1988-ban megürült a balassagyarmati részleg vezetői helye, akkor megkérdezte tőlem, mint végzős egyetemistától, hogy lenne-e kedvem ott dolgozni. Örültem a felkérésnek, mert sosem merült fel bennem, hogy elhagy­ jam Nógrád megyét. A katonaidőn, meg az egyetemen kívül mindig itt éltem. A családom is ide kötött, így evidens volt, hogy igent mondtam a felkérésre. Az 1988-as második félévemet, ami egyben az utolsó is volt, azt már Balassagyarmaton töltöt­ tem. Ezért már munka mellett tettem le az államvizsgát - egyébként minden külö­ nösebb probléma nélkül. 1992-ben kineveztek igazgatóhelyettesé. 1999-ben azután, amikor az elődöm Budapestre, a fővárosi levéltár élére került, engem neveztek ki a helyére. Azóta ez a második ciklusom. - Ez egy töretlen karrier... - Egy évnyi megszakítás azért volt a levéltári munkámban. Ehhez hozzátartozik az, hogy 1994-ig az úgynevezett „ügynökkérdés" lényegében az asztal alá volt söpörve. A távozófélben lévő Boross-kormány ugyan hozott egy törvényt, de nyil­ vánvaló volt, hogy az nem eredményez megnyugvást. A kormányváltás után, az akkori belügyminiszter egy levéltárosokból, történészekből álló civil bizottságot bízott meg azzal, hogy vizsgálja meg az emlékezetes 1989-90-es iratmegsemmisítés után megmaradt állambiztonsági iratokat - legalábbis azokat, amelyeket a belügy pincéiben őriztek -, készítsen róluk jelentést, és tegyen javaslatot a jövőbeni kezelé­ süket illetően. Az egyik levéltáros egyesület engem delegált a bizottságba. Civilek ekkor nyertek először bebocsátást ebbe a világba, léphettek be a „bánya" - ahogy a páncéltermet becézték - bejáratán. Egy előttünk addig teljesen ismeretlen világot tártunk fel. A munka legfőbb konklúziója az volt, hogy a megmaradt iratok nem maradhatnak többé titokban. Azoknak, akikre vonatkoznak, tehát az egykori áldo­ zatoknak és megfigyelteknek, jogot kell adni arra, hogy megismerjék a tartalmukat, 55 �vagyis láthassák azt, hogy a diktatúra milyen módon és eszközökkel befolyásolta, nem egyszer tette tönkre az életüket. Továbbá a társadalom számára is fel kell mu­ latni a kommunista diktatúra alantas módszereit, vagyis a tudományos feltárás előtt is meg kell nyitni a dossziékat. Mindehhez pedig az iratokat át kell adni egy civil levéltárnak. - Mi lett ennek a munkának a hozadéka? - Amikor a bizottság befejezte a munkáját, felvetődött az, hogy az ügynöktör­ vény módosításának előkészítéséhez, illetve a későbbi Történeti Hivatalnak elneve­ zett intézmény létrehozásához kellene a belügyminisztériumba valaki, aki az ügy mellett elkötelezett, és civilként mozdítaná elő a folyamatot. Mivel Á. Varga László jóvoltából a bizottság tagjai közül én fordíthattam a legtöbb időt a munkára, rám esett a választás. Így lettem egy évre miniszteri főtanácsadóként a Belügyminiszté­ rium főosztály nélküli főosztályvezetője. Sok minden mellett közreműködhettem abban, hogy a diktatúra áldozatai számára, még ha kezdetben nyögvenyelősen is, de lehetővé vált az iratok megismerése, és hogy megszületett az új ügynöktörvény, annak következtében pedig létrehozhattuk a Történeti Hivatalt. Miután a Hivatal megalakult, az én „küldetésem" véget ért, visszatértem a gyarmati levéltárba. -M ilyen szereppel bírnak a mai levéltárak? - Valamikor a levéltár egy jobban méltatott intézménye volt a magyar közigaz­ gatásnak, a magyar tudományos életnek. Főként a kilencvenes évek elején, az em­ lékezetes kárpótlás időszakában tettek szert széles ismeretségre. Akkor érezték igazából társadalmi méretekben, hogy mi is a levéltár és mennyire fontos intéz­ mény, hiszen nélküle a kárpótlást nem lehetett volna végrehajtani. Akkor ezrek, tízezrek, százezrek kerültek kapcsolatba az intézményeinkkel, és nagy igyekvést, tudást tapasztalhattak meg ott. Ez egyfajta presztízst adott. Úgy gondolom, akkor a szakma elszalasztottá ennek a helyzetnek a kihasználását. Az a probléma, hogy a levéltárat ismerni kell ahhoz, hogy értékelje az ember. Részben hivatali feladatokat látunk el, az állami, önkormányzati szervek, intézmények iratait őrizzük, illetve gondoskodunk arról, hogy az ottani iratkezelés megfelelő úton-módon folyjon és a történeti értékek fennmaradjanak. Ugyanakkor a társadalom, természetes módon, kultúrateremtő és közvetítő szerepet is vár tőlünk. S valóban, olyan kulturális kin­ cset őrzünk, ami bátran összevethető bármely múzeum, vagy könyvtár anyagával. Ha valaki a jogait akarja érvényesíteni, akkor hozzánk fordul a szükséges doku­ mentumokért. De azok is ide térnek be, akik tudják, hogy a jelen dolgai a múltból nőnek ki. Az egyén is csak úgy képes elhelyezni magát a világban, ha tisztában van azokkal a gyökerekkel, amik a többi emberhez, vagyis a társadalomhoz kötik. Amikor az identitásunk megerősítéséről beszélünk, akkor az a családunk, iskolánk, lakóhelyünk történetének a jobb megismerését is jelenti. - Elhanyagolják a levéltárakat? - Úgy látom, a levéltár a kultúra és a közigazgatás két szférája között lebeg. Nem az identitásválság miatt, nem azért, mert mi nem tudjuk a feladatunkat, hanem azért, mert a források elosztói nem értik ezt a kettősséget. A kulturális kormányzat oldaláról nem igazán ismerik a közigazgatási funkciót, ugyanakkor a közigazgatás részéről idegennek látják a kultúra területén játszott szerepünket. Amíg feladataink egyre nőnek, addig anyagi, személyi lehetőségeink jelentősen szűkülnek. Ezt az ellentmondást minél előbb fel kellene oldani! 56 �A MI MARAD S Z EPES E A R ö p k e ív e k r ik a a mélybe hajolnak A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság 2008 évi antológiájáról Ha az ember a kezébe veszi egy művészeti társaság anto­ lógiáját, az első kérdés, ami felmerül benne: mi köti össze ezeket az alkotókat, mi ser­ kenti őket közös munkára. Ez­ zel a kíváncsisággal vettem kézbe a Röpke ívek 2008-as kötetét, és a közös vonások, az összetartó jegyek műről műre haladván tisztultak ki, rajzolódtak egyre markánsabbá. Szerencsés választás volt Konczek József müveivel kezdeni a kötetet: az ő első verse, a Bariók ménesei emblematikus megjelenítése nemcsak ennek a művészi csoportosulásnak, hanem mai művészi világunk egy körvonalazható, meghatározott rétegének, azoknak, akik az „elformátlanodott", szabálytalan, értéktelen létet hagyományos, költői formában próbálják szabályozni. Kon­ czek ezt szonettben teszi - de egy olyan szonettben, amelynek utolsó szakasza rontott, csonka. Ugyanazt a törekvést valósítja meg benne, mint nemrégen megjelent kötetében, a Formáért sóvárgóban. Meglelünk egy formát, egy megformáltságot, kifejezésmódot, megpró­ báljuk kusza életünket általa rendezni, de csak egy pontig sikerül. A diagnózi­ sig, a bajok feltárásáig, fájdalmaink fel­ mutatásáig. A megoldást még nem ismerjük. Arra még nincsen kialakult formánk. Konczek versei Bartóktól indulnak - ez az ő saját „röpke íve" -, a Diszkón keresztül a Rock balladáig, a „lélekmély Bartók-fúgáktól" a „kigörcsölt sarkokig", meztelen szégyenig, ragacsos, szakadt világig: egy sajátos haláltánc-vízióig. A kettő között Konczek népi ihletésű, népdalt visszazengető versei, meg az Öreglegén című, amelyben „hamubasült" palacsintát kínálnak; a Bazsalikom-versben „agyag országunk" kerül „bontásra, rontásra". Mindaz, ami Konczek verseiből képpé válik, jellemző lesz az egész kötet képei­ re, gondolataira: az elszegényedett, célja­ it vesztett ország jelenik meg az írások túlnyomó többségében. Ez a legfonto­ sabb közös láncszem, ami összeköti az alkotókat, ez az a realista szemlélet, amelynek lényege - ne tévedjünk: nem azonos a stílrealizmussal, ami egy meg­ határozott történelmi korhoz, a 19. szá­ zad második feléhez köthető, és itt a kötetben vannak többek között natura­ lista, szecessziós, szürrealista, az ab­ szurd felé hajló (Soós Géza) írások is - a való világ problémáinak észrevétele, megragadása, erőteljes felmutatása, an­ nak reményében, hogy éppen a feltárás segíthet hozzá valamiféle megoldáshoz. A népiség és a realizmus összefonó­ dását vizsgálja Kristó Nagy István, a kötet 87 éves doyenje, Németh László 57 �U tolsó kísérlet című regényében, amelyet nem csupán a szenteknek kijáró elragad­ tatással méltat, de helyes mértékkel értékeli, érzékelteti azt is, milyen nehéz­ ségek adódnak Németh Lászlónak az élőbeszédtől elidegenedett dikciójából, a párbeszédek irreális bonyolítottságából. Az ország jelenlegi helyzetének feltárá­ sához lényeges adalékokkal járul hozzá Holeczné Szőke Zsuzsanna szociográfiá­ ja, az irodalmi igényekkel megfogalma­ zott C sesztvéről hívogatok. És Konczek hamubasült palacsintája mellé felsora­ kozik - egy Sütő András idézet jóvoltá­ ból - a hamubasült pogácsa is, mint a család megtartó erejének szimbóluma. Csesztvén egy családnál nagyobb közös­ séget kell összetartani, ehhez a helység „jeles lakóit" meg kell szólaltatni, emlé/ kül hagyni őket az utókornak. Es ha­ gyományt is kell teremteni, mert a ha­ gyomány a legerősebb összekötő kapocs. (Emlékezzünk a H egedű s a háztetőn ref­ rénjére, amelyet hol a főszereplő Tevje, hol a közösség bölcs rabbija, hol a népet képviselő kórus zendít fel: - A hagyo­ mány! A hagyomány! -.) Itt, Csesztvén ez az újonnan teremtett hagyomány egy gyertyagyújtó szertartás, ami először a szerző jelenlétében zajlik, de érezhetően máris meggyökeresedik. Ketykó István verseivel a magyar lírai hagyományba kapaszkodik: költésze­ tünk legnemesebb vonulatából emeli ki azokat az alkotókat, akiknek gondolatait variálja, folytatja: József Attila, Radnóti, Pilinszky egy-egy sora fénylik fel Ketykó megrázó versmondatai mögött, amelyek közt igen erőteljes képek vannak: „fény­ ben röpködő napjaitokra / szemem pa­ razsa rácsodálkozik / átvéreztek rajtam holtomiglan". Szerelmes verseinek mot­ tóját attól a költőtől választja, aki ma élő költőink közül talán a legtöbb szerelmes verset írta a legtöbb ihlető múzsának: Baranyi Ferenctől. 58 A hagyományból, ha rituális jellege, érzelmi töltete kiürül, hamar megszo­ kás válik, ez felrobbanthat olykor még erős kapcsolatokat is. Nógrády Andor V álásból nászút című novellája azt az érzelmi ambivalenciát mutatja be, am i­ kor a megszokott régit elhagyjuk egy újdonságával csábító másikért, de - és itt érezhető a kötet fölött lebegő realiz­ mus ereje - átgondolván az elveszíthető régi és a megszerezhető új közti értékkülönbséget, a közös múlt erős, megtar­ tó emlékei győzedelmeskednek. Katona Ágota szép képei, fojtott indulatai mö­ gött ott süvít valami hideg hiány, am i­ től a szép képek is kihűlnek, holdmeszszeségű hidegkékessé válnak. Gombár Endre nem kisebb igénnyel lép a világba, mint hogy megtalálja - ha volna, ha hinni tudna benne - a bölcsek kövét, amely a jólétet, a boldogságot, az igazságot és a szabadságot hozza el mindenkinek. De még saját kis körében sem tudja megvalósítani az értelmes élet célját és feltételeit, még egy gyer­ mekjátszótér gondját sem tudja a kö­ zösség megoldani, miközben távol a vitatkozóktól, egy hajléktalan hullám­ papíron hajtja álomra fejét. A kötet számomra legsokkolóbb al­ kotása Soós Géza A lég y m in im u m című novellája, ez a kafkaian elidegenedett, beckettien abszurd, csehovian tragikus két oldal: életkép egy létező vagy létez­ hető - hiszen éppen ez a realizmus lényege, hogyha nincs is olyan, am i­ lyenről írunk, de pontosan olyan lehet­ ne - sorsról. Egy emberről, aki számára a külvilág folyamatosan eltávolodik, belső magányában az egyetlen társa egy légy, „akivel" megosztja szánalmasan szegény ételét és tagolatlan idejét. És van másfajta elidegenedés is: az életmód különbségéből adódó, megszüntethetetlen távolság. Szávai Attila írásában egy riporterlány vidékre megy �„életanyagért", de a mélységesen le­ hány morzsára fanyalodik az Aszalt hangoló látványokból csak az izgatja: a alma roppan költője. szegénységhez melyik irodalmi műfaj Tematikailag látszólag kirí a kötet illik a legjobban. Az ő megoldása: a líra. szépirodalmi anyagai közül T. Pataki A szegény emberé: „nem érzi sorsom László esszéregényének (Árnyékot vet a súlyát, ami fákat képes kidönteni... a dél) részlete, amelynek mottója árulja el, szegénység inkább valami horror, amit miképpen kapcsolódik a mű ehhez az meg lehet szokni". A kettejüket elvá­ antológiához: „A történelemben az lasztó szakadék áthidalhatatlan. Bácsik epizodista csak antihős lehet." Mert­ Katalin Hajléktalan -ja bevallva-bevallat- hogy a főszereplőnek jut a főszerep, a lanul a mai Magyarország egyik szim­ történelem folyamatait a háttérből a bolikus alakja, a kétosztatú társadalom szürke eminenciások katalizálják. Róluk alsó, tömeges részének jelképpé szilár­ csak a történelem tudorai tudnak: Kos­ dult figurája, körülötte jellemző kellé­ suth, Majtényi, Madách neve mellett kei: kopott-foszlott kabát, háton cipelt még egy Zerffi is rejtve marad, nem­ koszos paplan, zörgő bádog és hullám­ hogy egy Frideczky. Aki ráadásul vá­ papír. (A hullámpapír refrénszerűen tér lasztási csalással került befolyásos hely­ vissza ebben a kötetben.) re. ó igen, a történet ismerős. Szociografikus igényű és megvalósí­ Németh Péter Mikola József Attilá­ tású egy önarcképnek szánt írás, Szőke hoz szóló verse példázza: miképpen hangolódik el, fordul meg egy átvett Zsuzsa Próbatétele. Késpenge élességgel választja el egymástól a társadalom gondolat az utód kezén, és válik a szigo­ rétegeit, bejelöli, hol áll ő maga, hová rú formából a végén leeső-lehanyatló szándékszik bekerülni a hierarchiában, alakzat. (A megoldás igen hasonló Konczek Bartók-verséhez.) Másik verse se feljebb, se lejjebb. Nemcsak önarckép: egy útját kereső nemzedék látlelete. - képvers: különféle nagyságú és típusú Ádám Tamás hamisítatlan alanyi költő: betűkből formálódott figurális kompo­ önmagán keresztül szűrve nézi, éli meg zíció. Ha a betűk formálta alakzatok a világot, s amilyen a világ, olyanná mentén olvassuk a verset, összefüggő válnak benne érzelmei, hangulatai. Ezért versszöveget kapunk, amelyben generá­ lehet, hogy még boldognak, hiánytalan­ ciók ölelkeznek: nagyanyák, nagyatyák, nak érzett állapotaiban is ott feszül egy apák között szövődik kapcsolat a „Vi­ pattanásra kész húr idege, pedig olyan lággá vert igazság" visszaszerzéséért. nagyon keresi a támaszt két ráfonódó Saját életünk legendáit is megidézi a combban, egy megtartó ölelésben, s oly polgárpukkasztó vízió - de hiszen nem volt-e polgárpukkasztó a magát „Nagy sóváran fakad fel belőle a Fohász. Szerelmi libikóka Onagy Zoltán há­ Generációnak" (Bereményi filmje) minő­ rom kis története, melyben a feloldódás sítő nemzedék? Ott lüktetnek a sorokban vágya melegíti a ki-kitörő sértődéseket, a Syrius együttes számai és költőtársak indulatokat. Majnik László versei visz- vendégszövegeire komponált ritmusok. A Zavar 4. Vass Imre műve, zavarba szarántanak a „bomlott országba": szét­ rohadt elvek között, vodkás hányás hoz: feltételeznünk kell, hogy volt már 1., közben, étel helyett a pizzának csak a 2., és 3. is, és várható a folytatás is. Mert szaga jut ( Vers a reggeli kávéhoz), a Nyu­ életünk tisztázatlan körülményei miatt gati aluljáróban fészkel a szerelmes vers állandóan zavarban vagyunk: a volt lírai énje (Úgy szeretlek), almára és né­ szeretőjéhez váratlanul beállító nő nem a 59 �szerelmet jött visszaperelni, csak bejelen­ tette, hogy gyereket vár. Teljes bizton­ sággal nem is derül ki, az új partnertől avagy e régitől van a gyerek. A zavaros kapcsolatból mintegy menekülve lép ki a házból, de nem tud mégsem elszakadni, még egyszer visszanéz - és ez az óvatlan mozdulat majdnem az életébe kerül. Végülis nincs halál, nem történik tragé­ dia -csak boldogság nincs sehol. Zonda Tamás Sárgaházi tersének színhelye már egyenesen az őrültekháza. Lakói nem őrültek, csak - magányosak, depressziósak, a társadalomból kieset­ tek, különös tevékenységeket űznek: horribile dictu - festenek. Ez már elég ahhoz, hogy az elmebeteg soha el nem tüntethető billogát süssék rájuk, és vég­ képpen kirekesztődjenek a kinti normá­ lisak (???) világából. A kötet egyetlen tanulmány jellegű írása Nagy Csilláé, aki József Attila és Szabó Lőrinc egy meghatározott kor­ szakban született verseit hasonlítja össze, pontosabban vetíti-kopírozza egymásra. Az egyformásítástól választ vár a „paradigmaváltás" varázsszavá­ val szándékosan titokzatossá, megfoghatatlanná ködösített folyamat néhány 60 kérdésére, az alkotó és müve teljes elidegenülésére, és sok minden másra, ami ma a posztmodern irodalomelméle­ tet foglalkoztatja. Minthogy az egész teória erősen vitatható, problematikus, nincs mód rá, hogy itt tudományos eszmefuttatásokba bocsátkozzam, csak jelezni szerettem volna, hogy az antoló­ gia merítése az elméletre is kiterjed. Izgalmas, érdekes, az összeolvasás so­ rán meghatározott arcélű gyűjtemény az idei Röpke ívek, jelzi, hogy az alkotógárda egyformán élénken reagál közös gondja­ inkra. A nyomasztó összképből az is kiderül, hogy zaklatott, irányvesztett életünkben megmérgeződnek az emberi kapcsolatok is, a napi feszültségtől átita­ tódnak, megromlanak, megszűnnek. A kötet íve jelenleg lefelé hajlik. Remélhet­ jük talán, hogy csak röpke időre? Az örök optimistákban néha még van erő az újrakezdéshez. Egy ilyen antológia tanú­ ságtétel a közösség megtartó ereje mel­ lett, a hagyomány ébren tartása mellett mi más lenne ez, ha nem a muszájHerkulesek optimizmusa? (Madách Imre Városi Könyvtár, Balassagyarmat, 2008) �N agy C silla Közérzet a kultúrában Menyhért Anna: E lm o n d a n i az e lm o n d h a ta tla n t. T r a u m a és iro d a lo m Menyhért Anna harmadik ta­ nulmánykötetében klasszikus­ nak mondható irodalomtörté­ neti és elméleti problémák (személyesség, autobiográfia, történelmi tapasztalat, referencialitás, kulturális emlékezet stb.) újszerű megközelítését kínálja, egy olyan módszertan keretében, amely nemcsak az irodalomtudományon belüli elméleti irányzatok közötti átjárás lehetőségét, hanem az irodalom és a társadalomtu­ dományok átfedéseinek, kölcsönhatásai­ nak feltérképezését is lehetővé teszi. Az elemzések kiindulópontja a pszichológia/pszichoanalízis alapfogalma, a tra­ uma - nem ez az első eset, hogy a foga­ lom az interpretáció eszközévé válik, a szerző azonban ennél jóval többet vállal: a könyv célja a trauma hazai irodalmi közbeszédbe való bevezetése, elméleti meghatározása, elkülönítése, gyakorlati alkalmazásának széles körű bemutatása a nem (vagy nem csak) társadalom tudományi diskurzuson belül. A trauma fogal­ ma önmagában sem egységes: Menyhért Anna a rendelkezésre álló definíciók/szemléletek közül leggyakrabban angol-amerikai teoretikusok, köztük Shoshana Felman-Dori Laub írásait, Judith Lewis Herman és Erwing Yalom kapcsolódó szövegeit alkalmazza. Olva­ satában a trauma az irodalmi jelenségek leírásának eszközévé válik: komplex szerkezete, a betegség kialakulásában és a gyógyulásban betöltött szerepe egyfaj­ ta szabályos rendszerként fogható fel, amely - bár mindenkinél egye­ di, és a hatás is sajátos, ame­ lyet kivált - egyfajta rítust is feltételez, amely az egyéni és kollektív traumát, valamint az irodalomtudományos értelme­ zésének lehetőségét is össze­ kapcsolja: „A trauma fogal­ mához hozzátartozik a hallga­ tás, pszichológiai értelemben éppúgy, mint a kulturális emlékezet vonatkozásában. A trauma elszenvedője ugyanúgy nem képes arról beszélni, amit átélt, mint ahogy a súlyos társa­ dalmi traumákat hallgatás övezi. A traumaelmélet úgy véli, hogy a gyógyu­ lás feltétele a történtek elmondása, az egyén és a társadalom esetében egy­ aránt." (5.) A szerteágazó definíciók mindegyikére jellemző, hogy a traumát törésként fogja fel: olyan eseményről/hatásról/mozza­ natról van szó, amely megváltoztatja a korábbi viselkedésformákat, működé­ seket, magát a személyiséget. Juliet Mitchellnél olvashatjuk, hogy a trauma „valamely védőréteg olyan mérvű sérü­ lése, hogy az már nem kezelhető azok­ kal a mechanizmusokkal, amelyekkel a fájdalmat és a veszteséget általában kezelni szoktuk. A sérülés annyira sú­ lyos, hogy még ha számítunk is az ese­ mény bekövetkezésére, a hatást akkor sem lehet megjósolni". Ennek eredmé­ nyeképp, a védekező és stratégiai fo­ lyamatok révén az értékstruktúrák átrendeződnek, és Mitchell szerint ma­ ga a nyelvhasználat is módosul: „azok a 61 �betegek, akik véleményem szerint a trauma valamely vonatkozó formájától szenvedtek, sajátos kapcsolatban álltak a nyelvvel" (J. M.: Trauma, felismerés és a nyelv helye. Thalassa, 1999. 2-3.). Ez az összefüggés teszi lehetővé, hogy a sze­ mélyesség, az „önmagam" elbeszélhetősége, valamint a nyelv, amely „en­ gem" egyszerre olvas és elbeszél, a bevezetett új fogalom kontextusában legyen a könyv kérdésfelvetésének egyik központi tárgya. Menyhért Annát idézve „a trauma akkor válik irodalmi értelemben elmondhatóvá, ha kialakul az ehhez szükséges irodalmi nyelv. Ez a nyelv nem elfedi a traumát, nem hallgat róla, hanem színre viszi a törést, azt, hogy a trauma előtti nyelv alkalmatlan a trauma elmondására, s ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a szakadásnak az új nyelvben látszania kell, mert múlt és jelen így kerülhet benne újra kapcso­ latba" (6.). Az irodalmi mű ilyenkor a trauma feloldása, „kibeszélése" (legyen az egyéni vagy kollektív), az irodalmi elemzés pedig azt vizsgálja, milyen stilisztikai-retorikai és narratív struktú­ rával rendelkezik a szöveg, amely vég­ rehajtja ezt a megszólalást. A kötet írásai közül mindenekelőtt a Javított kiadásról és Kertész Imre műveiről (Sorstalanság, Felszámolás, K. dosszié) szólóak, valamint a Belső út - A koholmány botrá­ nya című Benjamin Wilkomirski-olvasat jelent példát erre, és számos termékeny következtetést tesz lehetővé, minde­ nekelőtt az egyén és a környezet kölcsönviszonya, az írás és a beszéd elkü­ lönülése, az identitás azonosíthatósága viszonylatában. Érdekes, hogy a prob­ léma variációja Menyhért Anna korábbi könyveiben is feltűnt: az „Én"-ek éneke (Orpheusz, Bp., 1998) a lírai én integri­ tásának, pozíciójának kérdése, az én­ másik viszony, a retorikai olvasás adta lehetőségek felől közelítette a szemé­ 62 lyességet; Az olvasó alibije kötetben (Ki­ járat, Bp., 2002) pedig a címadó tanul­ mány a krimiolvasás egyedi/irányított, a Vers és valóságról szóló tanulmány pedig a Szabó Lőrinc-szöveg önértelmező jellegét helyezi az érdeklődés középpontjába. Itt viszont „a szemé­ lyesség [...] konstrukció, mégpedig olyan, amely a szövegeket nem meg­ előzi vagy követi, hanem éppen az olvasásuk során keletkező és működő hatás, amely a különböző műfajok ese­ tében, az adott műfaj (olvasásának) hagyományaiból következően más-más intenzitással és funkcióval bír. [...] A személyes olvasás tehát az elkerülhetet­ lenül jelen lévő személyességre mint konstrukcióra való reflexió révén a má­ sik szavát teheti jobban hallhatóvá." (51.) A fentebb idézett hely a személyes­ ség másik, a kötetben telten érhető értelmezéséről ad információt, amely a befogadói tevékenység újragondolásá­ val alakul ki. A Személyes olvasás. Trau­ mairodalom című tanulmány (Alice Kaplan-, Janet Frame- és Németh Gáborszövegek elemzésével) azt vizsgálja, bizonyítja, hogy az interpretáció maga tekinthető egy traumatikus aktusnak. Egyrészt azért, mert a pszichológia álláspontja szerint a trauma az elbeszé­ léssel (és ebből következően az olvasás­ sal is) átadható, a tapasztalat így bizo­ nyos mértékig „személyessé" válik a hallgató/olvasó szempontjából is. Más­ részt, a trauma az olvasás és a kritikusi tevékenység metaforájaként is feltűn­ het. A traumatikus állapotra jellemző, hogy adott szituációkban tünet formá­ jában újra meg újra felidéződik az egyén számára, és befolyásolja az adott helyzet megélését, a viselkedésformát, vagyis bizonyos értelemben úgy műkö­ dik, mint azok a prekoncepciók és elő­ ismeretek, amelyeket a befogadás során működtetünk. A traumatikus emlékezet �„különbözik az emlékezet normál mű­ ködésmódjától: nem történetszerű, ha­ nem fragmentált, nem kontrollálható, hanem váratlan emlékbetörések jellem­ zik" (5.), amely szövegszerűen nyelvi alakzatként; a kritika, az újraolvasás tekintetében pedig egyfajta irányított (meghatározott szempontú, bizonyos problémákat középpontba állító, a saját érdeklődést és értékrendet előtérbe helyező) olvasásként jelenik meg. Ezt a tapasztalatot értelmezi az F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lány regénye című köny­ véről szóló rövid írás, illetve a nagyobb lélegzetvételű, és a József Attila-kutatás szempontjából is igen figyelemre méltó a Memoár mint anyai szó című tanul­ mány, amely Vágó Márta, Szántó Judit és Kozmutza Flóra visszaemlékezéseit elemzi, és amelynek kiindulópontja (és a bizonyítás tárgya), hogy van olyan kö­ zös szempont, egyfajta minta, amely mindhárom szövegszerveződést megha­ tározza, alárendeli egy személyes célnak. A választott séma, a trauma fogalma olyan személyesség-értelmezésre ad lehetőséget, amely (egyelőre) nem irányzatfüggő, véleményem szerint például a feminista irodalomkritika számára éppúgy hasznosítható lehet, mint mondjuk a medialitás-elméletben (hiszen közvetítők és közvetített tartal­ mak rendszeréről van szó). A kötet harmadik szempontja - ahogy erre a bevezetőben a szerző felhívja a figyel­ met - trauma és ideológia összefüggése, amelynek vizsgálata valóban szükségszerűnek látszik akkor, ha a „személyes olvasást" a traumafogalom értelmében egy részben feltérképezhető, a tünetek­ ből részben felfejthető mintázatként értjük, amely rítusok ismétlődésére, elkülönülésére épül, visszakövetkeztetések révén azonosítható, és nem ritkán irányzatoknak, szemléleteknek is meg­ feleltethető. A kötet két utolsó tanul­ mánya hangsúlyozottan foglalkozik ezzel a kérdéssel: az egyik az 1945-56 közötti agitatív antológiaköltészet olva­ satát nyújtja, a másik pedig Stephen Greenblatt és Paul de Man párhuzamos, az ideológiát meghatározó szöveghelye­ it kiindulópontnak tekintve, Greenblatt teoretikus szövegeinek elemzésével azt mutatja meg, hogy az olvasás program, amely korszakonként, rendszerenként, sőt személyenként változik. A tanul­ mány végkövetkeztetése szerint „a Greenblatt által elemzett, kísértetjárásokról - a személyes és a történelmi konf­ liktusok perszonifikációjáról, másikjairól - szóló beszámolók ennek fényében elképzelhetők az önéletírás válfaja­ ként", sőt közben „a halottak megszólí­ tásán keresztül megszólított történelem a saját magához, saját magáról, saját történetiségéről való regényes beszéd alkalmát is megteremti" (222.). A tíz tanulmány a trauma fogalmá­ nak irodalomtudományos értelmezését alapozza meg, a hazai elméleti munkák körében így hiánypótlónak mondható. Mind a definíciórendszer, mind pedig az ezen alapuló, vállaltan újszerű ér­ telmezői nyelv a szövegekben mutatja meg magát, tudományközi és teoreti­ kus irányok közötti keskeny mezsgyén egyensúlyoz, illetve az elemzések so­ rán ezek közös pontjaira, átfedéseire hívja fel a figyelmet. A kötet legna­ gyobb erénye, hogy egy működő olva­ sási stratégiát, módszert képes felmu­ tatni, amely egészen eltérő műfaji, elméleti és történeti kérdések, életmű­ vek kutatásához rendkívül terméke­ nyen járul hozzá. (Anomymus-Ráció, Budapest, 2008) 63 �D ósa A n n a m á ria Az össze nem illő szerelmesek A r ú ts á g tö r tén ete. Általában, ha egy műalkotás elnyerte tetszésünket, és pozi­ tívan, egyben velősen szeret­ nénk minősíteni, akkor több­ nyire a szép jelzővel illetjük. Ezt azonban annak jegyében tesszük, hogy van elképzelé­ sünk arról, ami a nem szép kategóriájába esik. A szép mintegy páros kategóriaként létezik a csúffal, a rúttal. Így nem volt kétséges az sem, hogy A Szépség történetét (Euró­ pa Könyvkiadó, 2004) A Rútság története kövesse szintén Umberto Eco szerkesz­ tésében. E kötet nem rejtett célja, hogy betöltse azt a hiányosságot, amely a rút kategóriáját illeti. A tudományos dis­ kurzusban ugyanis nem nagyon szen­ teltek nagy figyelmet a rútnak. Több­ nyire a tökéletes, az egységes, a szép ellentéteként említették. A kötet 15 fejezete igyekszik minél több szempontból bemutatni ezt a fo­ galmat, mely hasonlóan a széphez na­ gyon tág horizonton mozog. Megítélése minden korban, s kultúrában változó. „A nyugati néző számára egy félig em­ ber, félig állat lény szörnyűségesnek tűnik, míg a bennszülött esetleg jóindu­ latú istenség ábrázolását látta benne." (10.) S a reneszánszban nem biztos, hogy például Picasso műveit szépnek tartották volna. A kötet külalakja, felépí­ tése hasonló az őt megelőzőéhez. A lebilincselő kivitelezés mellett nagysze­ rűen összeválogatott irodalmi, filozófia, esztétikai szemelvények sorát prezentál­ ja. Montázs jellege lehetővé teszi a nem 64 Szerk. Umberto Eco lineáris olvasási módot, illetve a festmények, szobrok képei közötti kalandozást. Egyszerű és világos nyelvezet jellemzi. Nyilvánvaló, hogy szélesebb tömegeket kíván megszólítani. A populáris regiszter viszont másként is részese a kötetnek. Ahogy az előző kötetben Szűz Mária mellett Madonna is szerepelt, úgy itt a nagy középkori festők mellett a black-metal ikonjának, Marilyn Mansonnak a fényképe látható. Nem meglepő az sem, hogy Walt Disney 1937-es rajz­ filmjének boszorkánya Francois Goya Boszorkányszombat című festménye mel­ lett található. A fejezetek címei elsőre történeti át­ tekintést sejtetnek. Ez részben igaz is, hiszen a klasszikus világ görög draszlikumától kezdve a középkor Jézus ábrá­ zolásán keresztül a modern rútságig jutnak el. Viszont közben megdöbbentő párosításokra is sor kerül, hiszen kinek jutna eszébe a jobbára szépségideállal emlegetett nő ikonját a rúttal párosítani, vagy hogy a rút nemcsak félelmetes tud lenni, hanem bizonyos esetekben komi­ kus is. Ki gondolná, hogy a rútság a komikum révén kapcsolódik az obszcenitáshoz. Ami rút és undort váll ki, az az obszcenifással párosulva megnevetletni is képes, ahogy ezt jól példázzák Homérosz szatírái és a priapusi versek is. A karikatúra is a rútság esszenciája. Ha valakin ékelődni akarunk, ki akar­ juk figurázni, meg akarjuk bántani, nem szépként és tökéletesként ábrázoljuk. �Nem biztos továbbá az sem, hogy az, ami ismeretlen, félelemmel tölt el, azt a későbbiekben rútként értelmezik majd. A szörnyek és csodalények nem min­ den korban, mint rettenetes, rémisztő, vérengzős lények jelennek meg. Ma már például nem félünk a krokodiltól és az elefánttól, hanem Mary Shelley, R. L. Stevenson hőseitől, illetve filmeken megjelenő monstrumoktól. „A szörnye­ tegek megváltozott formában élnek tovább az új- és jelenkori képzeletben." (125.) Az a szokatlan helyzet, mely szorongással, félelemmel tölt el nem rút, de mégis a rémület forrása, s ebben a szokatlan helyzetben képzeletbeli lények, vagy valósnak vélt lények szo­ katlan, félelemkeltő alakot öltenek, amelyet ugyancsak lehetséges a rúttal jellemezni. „...amit holnap nagy művészetként ünnepelnek majd, az ma még esetleg csúnyának tűnhet..." (365.) olvashatjuk a tizenharmadik fejezetben, mely az avantgárd fejezete. Az avantgárd jelenti ugyanis a rút győzelmét. A futuristák provokációként használták fel a rútat, mások lebontották a formákat, teret adva a képzelet kegyetlenségének (szür­ realizmus, Salvador Dalí művészete). Színes tárháza tehát ez a kötet a rút gazdag holdudvarának. Azonban csu­ pán válogatás. Ezért hibájának nem róható fel, ha esetleg valamely mű ki­ maradt belőle. Ahogy minden korban mást jelent a szép és a rút, mást jelent minden egyes egyén számára is. Ez a kötet pedig egyfajta megközelítését nyújtja e fogalomnak, izgalmas képet adva ábrázolásairól, változatairól, az általa kiváltott reakciókról. Annak elle­ nére, hogy a rút történetét mutatja be, igazán szép, és impozáns módon teszi. Ezzel is alátámasztva e két kategória között feszülő ambivalencia kérdését: „Vajon a rútság története pusztán a szépség történetének szimmetrikus ellenpárja volna?" (15.) Ezt a szöveg- és képgyűjteményt pedig az teszi igazán maivá és élvezetessé, hogy felhívja a figyelmet arra, merjünk ítéletet alkotni mai művekről akár a régiek függvényé­ ben. Azáltal, hogy pl. egymás mellett szerepel a kötetben Hieronymus Bosch festménye egy mai punk fényképével, dialógust kezdeményez nemcsak a szép és a rút között, hanem a múlt és a jelen között is. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007) 65 �SZIRÁCSIK ÉVA Isten a tudománytörténetben Alister McGrath: D a w k in s Isten e. G é n e k , m é m e k és a z é le t é r te lm e Van-e Isten? Ha van, akkor milyen? Mi az élet értelme? Ezek a kérdések gyakorlatilag minden gondolkodó embert megtalálnak élete folyamán. Két természettudós, Richard Dawkins és Alister McGrath is feltette magának ezt a kér­ dést, az előbbi arra a véle­ ményre jutott, hogy nincs Isten, míg az utóbbi arra, hogy van. Hogy McGrath kötete meg akarná győzni olvasóját Isten létéről? Határo­ zottan nem! Sem hitszónok nem akar lenni, sem pedig a tudomány érveivel nem hozakodik elő, hiszen tudja, hogy Isten létét, vagy nem létét bizonyítani tudományos módszerekkel végérvénye­ sen és megbízhatóan mindeddig nem sikerült. Nem is kívánja sem istenhívő­ vé, sem pedig ateistává tenni olvasóját. „Ennek a könyvnek az a célja, hogy vitára sarkalljon, és lezárja a tudomány és a vallás viszonyáról azt a gyakorta megbízhatatlan számadást, amelyet Dawkins elénk tár." Dawkins számos tanulmányában han­ got adott ugyanis véleményének, amely szerint Charles Darwin 1859-ben kiadott, A fajok eredete című munkáját a szellemtörténet éles cezúrájának tartja, amely elválasztja az emberiség gyermekkorát a felnőttkorától. Dawkins számára Darwin evolúcióelmélete több pusztán tudomá­ nyos elméletnél, világképet jelent, amely­ ben Istennek nincs „hasznos szerepe", ezért léte fölösleges. Szembe állítja a val­ lást a tudománnyal, amit azzal indokol, 66 hogy a tudományt bizonyítható tételek gyűjteményének tartja, míg a vallást a vakhit és a megtévesztés által táplált irracionális felfogásnak. McGrath Dawkins elméletét elemzi, bírálja, amit nem pusz­ tán széleskörű biokémikusi is­ meretei, hanem teológus kép­ zettsége is kiválóan segít. Művében nem Dawkins termé­ szettudományos elméletét vizsgálja meg, hanem azt a „felépítményt", amit az evolúcióelméletre alapozott. A hatalmas ívű vitairatban McGrath tehát nem a darwini evolúcióelmélet megcáfolására vállalkozott. Plusz többletet ad ennek a vitának, hogy Dawkins gyakorlatilag minden lényeges elemet felhozott Isten létezése ellen, amit az ateisták fel szok­ tak vonultatni, s amit a bíráló logikusan megcáfol a kötetben. A szerző hangvétele mindvégig tár­ gyilagos maradt, amihez talán az is hoz­ zájárult, hogy a szerző maga is ateista volt ifjúkorában. Dawkinst méltó vita­ partnernek tartja, elismeri erényeit stílu­ sát tekintve, amit az ismeretterjesztő irodalomban kiválóan kamatoztatott. McGrath is bevallottan ismeretterjesztő­ nek szánt művel válaszolt, ezért a nyel­ vezete, tematikája világos, jól követhető, mi több élvezetes, de igényes és nem lebutított változata egy tudománytörté­ neti, tudományfilozófiai szakszövegnek. Módszere egyébként érveléstechnika tanítására és elsajátítására is kiválóan alkalmas akár a témától függetlenül is, �hiszen a premisszák és konklúziók halmazaiból következetes szillogizmu­ sok születtek. McGrath alapállítása az, hogy a ter­ mészettudományból nem következik sem az ateizmus, sem a kereszténység. Írásában szépen vezeti le, hogy a Dawkinsnál világképpé vált darwiniz­ mus igazolásához a tiszta biológia hatá­ rain messze túlmutató érveket kellett segítségül hívni. Ateista és keresztény tudóstársaihoz hasonlóan lényegtelen­ nek tartja Isten létezése szempontjából, hogy az evolúciót lehet-e Istennel ma­ gyarázni, vagy sem. Másfelől az evolú­ cióelmélet bizonyításához sem szüksé­ ges Isten létezését elemezni. Mindezek miatt fordulhatott elő, hogy maga Dar­ win sem lett ateista evolúcióelméletétől, sőt számos tudós és teológus is elfogad­ ja az evolúció és Isten létezését. A kötet olvasása során tapasztalhat­ juk, hogy a szerző már itt az elején min­ dent eldöntő csapást mért ellenfele álláspontjára. A többi bírálatát is követ­ kezetesen és érdekesen elmondja, de ezt a szellemi csúcspontot nem szárnyalja túl, hiszen ezt is elegendőnek érezhet­ jük. Nézzünk meg azért néhány további lényeges megállapítást. Dawkins gyermeteg dolognak tartot­ ta a hitet, amit a tudomány embereinek el kellene vetni. McGrath erre a saját életútjával támasztotta alá, hogy éppen a tudása bővülésével, mélyülésével sok ember felnőttként válik hívővé. McGrath egyébként az ateizmust is egyfajta hitnek tartja, mivel Dawkins sem tudta bebizo­ nyítani, hogy nincs Isten. Véleménye szerint a tudományos bizonyítékok he­ lyett Dawkins saját ateista szemléletére támaszkodott, nem pedig egzakt bizo­ nyítékokra, amint azt a természettudo­ mánnyal foglalkozó műveiben tette. McGrath látja Dawkins retorikájából a személyes, nem az általa művelt tudo­ mányból fakadó ateista meggyőződést. Az elfogultság lenyomatának tartja, hogy Istent a negatív képzeteket keltő „elmevírusnak" értékelte, holott egyéb­ ként tudományos kutatások igazolták a hit és az egészség közötti pozitív kapcso­ latot. Dawkins úgy gondolta, hogy az emberek nem azért hisznek Istenben, mert a létezésén elgondolkodtak, hanem azért, mert a génhez hasonlóan működő kulturális replikátort - az általa kitalált fogalommal élve - a mém fertőzte meg. McGrath értelmetlennek és rossz analó­ giának tartotta, hogy Dawkins a gén mintájára az eszmék fejlődéstörténetébe bevezette a mém fogalmát. Van egyéb­ ként ateista-mém is? - teszi fel a kérdést. Számos tudományos elméletet idővel el kellett vetni, újat kellett helyette al­ kotni, vagyis a tudományos elméletalko­ tás időleges. Hogyan gondolja Dawkins ennek fényében, hogy a talán időleges tudományos elméletre alapozhatja a bizonyítást? - kérdi McGrath. Szerinte Darwin a XIX. században nem a vallás­ sal, hanem az egyház szűk csoportjával találta szemben magát, s Dawkins ezért fölöslegesen támadta nagy erőkkel e csoport által képviselt, a teológiában idejétmúlt nézeteket. A régmúltban, de napjainkban is a keresztény teológusok döntő többsége azt a nézetet vallja, hogy „az Isten, aki a gondolkodás képességé­ vel teremtette meg az emberiséget, elvár­ ja, hogy ezt a képességet használjuk fel a világ felderítésére és leírására." Alister McGrath könyvét tehát azok­ nak ajánlom, akik színvonalas ismeretter­ jesztő könyvből akarják megismerni és megérteni nem csupán a tudósok isten­ képét, a tudománytörténet vagy a termé­ szettudomány és Isten kapcsolatát, ha­ nem „a tudás és megértés szenvedélyét". Izgalmas élményt nyújthat ez a kötet azoknak az ateistáknak és istenhívőknek, akik kíváncsiak egymás véleményére, 67 �mert ahogy McGrath írta: „Bizonyos vagyok benne, hogy mindannyian na­ gyon sokat tanulhatunk egymástól, ha jóindulattal és pontosan vitázunk." A kötet angol nyelvű eredetije 2005ben jelent meg. A színvonalas magyar fordítást Dr. Both Elődnek köszönhet­ O rbán jük meg, míg a kiadását a pozsonyi székhelyű Kalligram kiadónak. Nem utolsósorban pedig dicséretre érdemes Hrapka Tibor nagyon látványos és elegáns borítóterve. (Kalligram, Pozsony, 2008) G yörgy J ános A paradigmaváltás gyümölcse? Matyikó Tibor: V a llo m á s a te r m é s z e tr ő l e c s e tte l és c e r u z á v a l Furcsa könyvet tartok a kezem­ ben, illetve nem annyira könyv, hanem album, csupa rajz, és festményreproduk­ ciókkal teli oldalak, szöveg nélkül. Azt gondolom, Matyin­ kó Tibor kiadványa egy tipiku­ san ezredfordulós jelenség Közép-Európában. A technika egyre több embernek ad lehe­ tőséget vágyai, szenvedélyei önkifejezés­ sé alakítására, megvalósítására. Ez jó, még akkor is, ha sok olyan mű is keletke­ zik, amelyek nem érhetik el céljukat, tartalmi, formai színvonaluk miatt. Nagy kérdés, ki kinek és milyen eszközzel közöl, közvetít információt, esztétikai élményt, paradigmaváltással küszködő világunkban. A szerző a prepozícióban jelzi, hogy nem pillanatnyi ötlet, hanem gyermek­ korától alakuló, az erdő élővilágához, vadon élő állataihoz való emocionális habitus eredményét tartjuk kezünkben. A mintegy másfélszáz alkotást felsora­ koztató válogatás számos darabján ér­ 68 ződik ez a töltés. Valóban meg­ lepően kedves - Vakaródzó vadmalac, Mormota őrszem, Tere-fere (mezei verébfiókák) -, sokszor érdekes szakkönyvbe illő ma­ dár és állatképei semmi másról nem beszélnek, mint szakmai és érzelmi kötődésről. Schaffer Erzsébet, neves, utazó-újság­ írónk ajánlása is - „a szívével lát" - erre hívja fel figyelmünket. Helyén is lenne a dolog, ha az eredeti képeket látnánk kiállításon, galériában, avagy egy alkotóművész életművét összegző művészettörténeti kiadványát olvasnánk képi illusztrációkkal. Azonban itt nem igazán képzőművészeti albumról, nem hazánk természeti kincseiből prezentáló kiadványról, nem üzleti vállalkozásról van szó, s még csak a ma oly divatos „gift"-kiadványról sem. Hanem meg­ próbálja ötvözni valamennyi elvárást. Bizonyára volt ebben szerepük a nagy létszámú támogatóknak is, akik bizony nem mindig hallgatják el kívánalmaikat, önzetlen mecenatúrájuk ellentételeként. �Különösen nem a kiszolgáltatott, első kiadványukkal küszködőkkel szemben. Az ilyen méretű és anyagú, a reproduk­ ciók igényesebb színes nyomtatását megkívánó könyv igencsak jelentős anyagi támogatást sejtet. Egy kicsit sok­ nak tűnik a kívánt cél, mint ahogyan nem igazán derül ki számomra a rövid bemutatkozás - kiállítási katalógusba illő - angol és német nyelvű fordításának funkciója sem. Feltételezem, a szerző saját megfontolása, egy későbbi életsza­ kasz felvezetése az ok. Kissé zavaró a képanyag összeállításának homályos koncepciója is. Nincs benne különösebb tematikai logika, talán nem is szükséges, ha a felsorakoztatott rajzoknak festmé­ nyeknek egységes az esztétikai színvo­ nala. Itt azonban szokatlan különbsége­ ket találunk. A kortárs képzőművészet­ ben elfogadott technikai eszköz a fény­ kép felhasználása, átültetésének lehető­ sége a műalkotásokba, hiszen már a XIX. században, Munkácsy is méltó módon alkalmazta megrendelései nagy számá­ nak gyorsabb megoldására. Sokan élnek vele ma is, s nem csak a hiperrealizmus elkötelezettjei. A tartalom indokolhatja ezt a részletgazdaságot. Azonban mind­ két esetben a festői mondanivalót segítik ezek a megoldások, ebben a kiadvány­ ban viszont, „csupán" esztétikai funkci­ ónak tűnik felhasználásuk. Ugyanakkor a közbeszólt tájképek elnagyolt, itt-ott esetleges ecsetvonásokkal létrehozott színfoltjai akarva-akaratlanul jóval mo­ numentálisabb felfogást tükröznek Erdei rét tavasszal, Őszi rakodó az erdőn, Cserfák ősszel, stb. - és naturalizmussá szegényítik a pontosan megfestett-rajzolt fényképalapú ember-, állat- és madáráb­ rázolásokat. Pedig utóbbiak, akár egy külön madártani kiadvány méltó illuszt­ rációi lehetnének, mintsem önálló műal­ kotások. Gondosságuk ellenére zavarják az egységes album érzetét. Mégis örülök, hogy kezembe került ez a könyv, mert valami egészen új dolog­ ról tanúskodik. A nyomtatásban részt­ vevőkön kívül teljes mértékben egyéni munkának tűnik. Olyannak, amiből az utóbbi tíz-tizenöt évben egyre többet lehet találni a magyarországi könyves standokon, árusok kollekcióiban. Egy tipikus magánkiadvány jó kivitelben. Bátorság kell hozzá, hogy egy ember vállaljon fel olyan feladatokat, célokat, amelyben keveredik szakértelem, elköte­ lezettség, autodidakta szerkesztői ambí­ ció és hit a meggyőző hatásban. Az információrobbanástól szédelgő át­ lagember csak kapkodja a fejét a médiá­ kon keresztül ömlő, első pillanatra profi­ nak látszó, technikailag tökéletes kivite­ lezésű „műalkotásoktól". Nem tudjuk hány szakértő, referens, cégalkalmazott kezén átfutott munka veszti értelmét, válik hókuszpókusszá, a kulturális-eszté­ tikai célból gazdasági - tömegigényt kielégítő és fizetőképes keresletet biztosí­ tó - bevételt növelő eszközzé. Gondol­ junk a „fejlett világ" gyakran tragikomi­ kus sztárkultusz jelenségeire. Ebben az esetben nem önajnározásról, megélhetési célú fércmunkáról van szó, hanem egyé­ ni elkötelezettségről, egy egységesebb világról való hittről bizonykodó, a maga esetlegességeit vállaló ember munkáját tanulmányozhatjuk. Nyilván megvan benne az ambíció, hogy ezzel a művel is nyomot hagyjon a világban, ám elszánt­ ságának motívuma az őszinteség. Ezt az értéket felerősíti a Palóc tájhoz való kö­ tődés és a hazai vadvilág különleges nem turisztikai célú - esztétikumára való ráfigyeltetés szándéka. Valós és hasznos útnak tartom az ilyen módon megnyilat­ kozó egyéni hitvallást a papíralapú mé­ diumok átalakulásában. Bízom benne, hogy lesz folytatás. (Matyikó Tibor, Eger, 2008) 69 �F űzfa B alázs A z i d ő ö r ö k szilánkjai García Márquez: Negyven éves a Száz év magány. Ma már tudjuk, hogy a huszadik század egyik leg­ jelentősebb műalkotása. Bár a szerző nehezen barátkozik az érzéssel, hogy regényét a világ minden részén „úgy veszik, mint a forró virslit" (a saját hasonlata)... A Száz év magány érzékeny hatást gyakorolt az egész világirodalomra, de nemcsak arra. A tudományra is. Az irodalomtudomány jelenének legnagyobbjai kö­ zül többen is meghatározó tanulmá­ nyokat vetettek róla papírra (példának okáért: Hans Robert Jauss, Carlos Rincón). Keresik, kutatják a szöveg titkát. A legfontosabb megállapítások ma már tudományos közhelyek: a szerző „meg­ állítja az időt", „felbontja a tér- és idő­ rendszereket" stb. A legismertebb foga­ lom talán a „mágikus realizmus", mely szárnyra kapott az irodalomtudomány­ ban García Márquez írásművészetét jellemzendő, s azóta páratlan karriert futott be mint elméleti fogalom.1 A magyar recepcióban Székács Vera ihletett tolmácsolása (1971) és Kulin Katalin meghatározó könyve, monográ­ fiája2 óta tudjuk, hogy García Márquez regénye a mi késő modern irodalmunk­ ra is mennyire döntő hatással volt. A „megfoghatóságok kora "-ban elemen­ táris erővel bírt egy olyan mű, amelybe igazán bele lehetett szeretni-gabalyodni egyszerű olvasóként és hivatásos iro­ 70 Száz év m agán y dalmárként egyaránt, amely­ ben nem voltak pozitív hősök, amelyben soha nem lehetett tudni semmi bizonyosat, és mégis minden dolog, ember, állat és természet rettenetes bizonyossággal araszolt az el­ kerülhetetlen végzet felé. Ele­ mentáris életerővel az elmúlás felé. Amelyben nem győzött sem az erkölcs, sem az erkölcs­ telenség, amelyben minden olyan volt és mégis egészen más, amely­ ben tombolt az emberi szenvedély és szenvedélytelenség egyaránt, amelyben földet ettek emberek és évszázadokig éltek, amelyben évekig eshetett az eső, és mégis minden nagyon-nagyon szikáran száraz és valóságos volt... „1967 végén jelent meg a Száz év ma­ gány - mondja egy interjúban Kulin Katalin -, és ezt Kubában a megjelenés után azonnal elolvashattam, ez Magyarországon lehetetlen lett volna. '67-ben Kubában kulturális kongresszust tartot­ tak, a legjelentősebb latin-amerikai szerzőkkel, többükkel személyesen is találkozhattam. A Száz év magánnyal és ezen keresztül a mai latin-amerikai irodalommal való találkozásom min­ denesetre roppant meghatározó volt. Máig emlékszem arra a boldogságra, ahogy kinyílt előttem egy új világ. 1968 szeptemberében az egyetemen már a Száz év magányt és Cortázar Rayueláját tanítottam. Az utóbbit lehet, hogy taní­ tották máshol is, hiszen az már '63-ban megjelent, de az az érzésem, hogy a �Száz év magányt akkor még nem sok egyetemen oktatták. Csodálatos élmény volt tanítani ezeket a műveket, hiszen én magam is tanítás közben fedeztem fel azt, amiről beszélnem kellett."3 A Száz év magány nagy olvasmányélmény maradt generációk számára. Senkit nem érdekel ma már a szerző Castro-barátsága, szinte feledtük az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, de még A pátriárka alkonyát is, csak hogy még tündöklőbben ragyogjon fölöttünk A bölömbikák éjszakája, A szerelem a kolera idején szenvedélye vagy A világ legszebb vízihullájának hu mora. S persze a Száz év magány mindenekfölött és mindenekelőtt. A meghaladha­ tatlan remekmű, a Nobel-díjas regény (1982), mely eget és Földet rögvest föl­ cserél egymással, melynek felütése a legnagyobbak kezdőmondataival, Tho­ mas Mannéival („Mélységes mély a múltnak kútja"), Tolsztojéival („Ivan Iljics meghalt") rokon („Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégné­ zőbe"). Mit lehet egy ilyen mondathoz hozzátenni? Mi következhet még ez­ után? Vagy semmi, vagy maga a min­ den. Ahogyan aztán következik is. Például ekként: „Fogta a ládáit, és hazament, abban a meggyőződésben, hogy nemcsak Ursula, de Macondo valamennyi lakosa már csak az eső elálltára vár a halálával. Útközben látta, amint révedező tekintettel, karba tett kézzel ülnek a nagyszobákban, és hagy­ ják, hogy múljon az idő, egy darabban, felszántatlanul, hiszen felesleges volna évekre és hónapokra, napokra és órákra parcellázni, amikor nincs más tenniva­ ló, mint nézni az esőt."4 Vagy ekként: „Mindketten egyszerre ébredtek rá, hogy ebben a szobában mindig március van és mindig hétfő, s ekkor megértették, hogy José Arcadio Buendía nem is volt olyan bolond, mint ahogy a család mondta, hanem az egyetlen, akinek elég esze volt felis­ merni azt az igazságot, hogy az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját."5 Ha szabad egy regényt köszönteni, akkor Isten éltesse a Száz év magányt a soha el nem múló időben, és Isten éltes­ se azt az embert, aki ezt az ajándékot darabkát az örökkévalóságból - lehozta nekünk ide, a Földre. (Magvető, Budapest, 2006) Jegyzetek 1 Lásd például B é n y e i Tamás: Apokrif iratok. Mágikus realista regényekről. Debrecen: 1997. 2 K u l in Katalin: Mítosz és valóság. Gabriel Garcia Márquez. Budapest: Akadémiai, 1977 (spanyolul: 1980). 3 B á n k i Éva, C s u d a y Csaba, D o b o l á n Katalin, H a m m e r s t e i n Judit, I m r e i Andrea és L a d á n y i -T u r ó c z y Csilla, Interjú Kulin Katalin egyetemi tanárral 70. születésnapján = http://209.85.129.104/search?q=cache:gTScybsLDJwJ:magyarirodalom.elte.hu/pali mpszeszt/08_szam/33.htm+%22Kulin+katalin%22&;hl=hu&ct=clnk&cd=l&gl=hu [2007. szeptember 14.] 4 Budapest: Magvető, é. n., 288 (az egyik legutóbbi kiadás oldalszáma). 5 Uo., 313. 71 �v á r sz e g i T ibo r Kedves Balázs, igen, emlékszem arra, hogy éppen kél hónappal ezelőtt a szombathelyi konferencián1 megígértem Neked, küldök majd egy példányt a könyvem­ ből viszonzásképpen a Tőled kapott Ottlik-könyvedért2. Nos, ez a küldemény egészen mos­ tanáig váratott magára, mert nem akartam ügy elküldeni az enyémet, hogy nem olvasom meg vagy el a Tiédet. Akkor ugyanis azt gondol­ tam, ha nem is mélyedem el egyformán könyved minden részleténél, de - hogy jobban megismerhesselek - minden oldalon keresztülhaladva igyekszem követni a gondolatmenetedet, s ott, ahol szükségét vélem lassú olvasásra fogjam magam. Elkezdtem olvasni hát az ele­ jén, majd ügy vélve, hogy tudom, mi a folytatás, oldalakat lapozgattam előre, majd kényszerűségből újra és újra viszsza, mert mindig kiderült, hogy a kiha­ gyott oldalak olvasására is szükségem van. Így haladtam előre meg vissza, s így lett fokozatosan a megolvasásból inkább elolvasás. Aztán, amikor az Iskola a határon című regény kapcsán Segre-re és Lotmanra hivatkozva arról kezdtél magad is írni, hogy a lineáris szöveg utóbbi évtize­ dekben tapasztalható felbomlása a line­ áris olvasás felbomlásának szokását is eredményezte, akkor kezdtem meg­ nyugodni (380. lábjegyzet). Nemcsak azért nyugodtam meg, mert be kellett önmagam előtt vallanom és fel kellett vállalnom, hogy eleve a gyors és a lassú olvasás egymást váltó ritmikus váltakoztatásának szándékával fogtam bele 72 könyved olvasásába, hanem azért is, mert egyszer jómagam is írtam erről. Néhány éve franciából fordított szókapcso­ latokat és mondatokat keres­ tem Büchner magyarra fordí­ tott Woyzeck-szövegében, de hiába olvastam napokig újra és újra a drámát, illetve a drámatöredékeket, a keresett szavakat és mondatokat akkor találtam meg, amikor visszafelé kezdtem keres­ gélni a szövegben, akkor, amikor a szöveg lineáris rendjéből kilépve nagy bátran egy másik olvasási horizontot állítottam fel. Többnyire elegendő volt találomra is belelapozni a könyvbe, és megtaláltam a kereseti mondatokat. Azzal is csak könyved elolvasása után szembesültem, hogy a szokástól eltérően a hátsó borítóra írt „fülszöveged" olvas­ tam utoljára. Jegyzetelgetéseim a tanúk rá, hogy egy másik bekezdéssel együtt a „fülszöveg" utolsó bekezdését jelöltem ki magam is könyved lényegének. A vonatkozó fejezet két bekezdésében összefoglalt megfogalmazások azok a mozzanatok, amelyek alapján nem len­ nék meglepődve, ha következő munkáid egyre inkább arról szólnának majd, ami a poétikán túl található. Mert valljuk be - hiszen én is írtam disszertációt -, hogy az ember előbb a penzumot teljesíti, de egy bizonyos életkor és teljesítmény után kötelező meghaladni azt, és rátérni arra, amit szabad felismerés alapján, belső meg­ győződésből ír meg az ember, és félrete­ szi a (valós vagy vélt) elvárások okozta megfelelés kényelmes pozícióját, s nem �számít többé az, hogy azzal mások elis­ merik-e vagy sem; méltányolják-e vagy sem. Nem azt jelenti ez természetesen, hogy felesleges elidőzni annál, amit va­ lami kánonná rendezett, hanem inkább azt, hogy az ember úgy tiszteli meg a hagyományt, hogy elidőzve nála megke­ resi azon pontjait, amelyeken keresztül működésben tartható a jövő. Nos, én úgy olvastam könyvedet, hogy az egyszerre tartalmazza azt, ami a penzumhoz tarto­ zik, és azt, ami majd túlvezet ezen. Az előbbihez nemcsak azokat a kötelező részeket sorolom, amelyekben köszönetnyilvánításokat, bevezetéseket, hipotézi­ seket fogalmazol meg, hanem azokat az ennél lényegesen terjedelmesebb fejeze­ teket is, amelyekben a hagyomány (ízlés­ beli, műfaji, politikai-ideologikus) és a poétika eddig jobban vagy kevésbé tag­ lalt felismeréseit foglalod össze. Te is azok közé a monografikus szerzők közé tartozol, akik széles spektrumban elol­ vasnak mindent, még a vállalt feladathoz pillanatnyilag feleslegesnek és haszonta­ lannak tűnő munkákat is. Nagyon tiszte­ lem benned ezt az alázatot! El kell mondjam azt is, hogy még Es­ terházy rajzlapjáról írt értelmező fejezetet is az előzőekbe, tehát a penzumot teljesí­ tő részbe sorolom, mégpedig azért, mert nem itt, hanem a következő, a Hiper­ textuális jelentésképzés, szövegalkotás és komponálás című fejezetben nyílik meg számomra a könyv. Pedig, ahogyan Bor­ ges novellájában Pierre Ménard „lemá­ solja" a Don Quijote teljes szövegét, talán már az egyetlen rajzlapra kézzel másolt Ottlik-regény létbeli értelmezése kapcsán is lehetőséged lelt volna könyved lénye­ gének a megfogalmazásához, de nem, ez a szakasz még csak előkészít. Mert igenis, úgy olvastam könyvedet, hogy az a ha­ gyomány és a poétika, mint ismeretelmé­ leti alapon álló elemzési, illetve értelme­ zési szemlélettől történő távolodás, egyút­ tal a hipertextualitás ontológiai megnyíltsága felé történő közeledés útja. Ezen az úton én azt is látom, hogy ez a szemlélet nem pusztán a hipertext módon, de a lineáris módon megírt szövegeket is működésbe hozza. Ezt azért fontos ki­ emelnem, mert azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy a posztmodern jelenséget nem lehet pusztán formai, szinkretikus szemlélettel megközelíteni. Nagyon nagy manapság a szemléletbeli és fogalmi zavar, a posztmodern fogal­ mával történő vagdalkozás az esetek többségében olyan természetű jelensé­ gekre is, amelyeknek valójában semmi közük ahhoz, ami a modernen túl van, vagy azon túl lesz. Számomra a könyved nagyon szép topográfiája annak, hogyan kell-lehet megtalálni a kulcsot ahhoz a kapuhoz, amely a szinkretizmusból ki­ lépve szintézist teremt az elemek között, mert addig, amíg a modernség elemekre bont, szétszed, analizál, paradigmák és izmusok labirintusában egyik eljárástól a másikig tévelyeg, addig az, ami ezen túl lép, az egységet teremtve szintetizál, mert rájön, hogy a labirintusból a kijárat nem oldalvást, hanem felfelé lehetséges. Csak ebből a perspektívából látható be, hogy a jelenség, amelyet szinkretikusan a nyelv szétesettségeként emlegetünk, való­ jában csak látszat, mert a nyelv elsősor­ ban nem eszköz a gondolatok megfogal­ mazásához, hanem a létezés közege. Noha magad is úgy fogalmazol, hogy „Ottlik fellazítja a lineáris tér- és időviszonyo­ kat" (207.), hogy „lépést tesz a nyelv lebontása felé" (213.), hogy szövegalkotá­ sa „a nyelv megszüntetésével" mutat hasonlóságot (391. lábjegyzet), a kulcsot képező bekezdésekből számomra mégis inkább az derül ki, hogy a hipertext azért jöhet létre, mert az ismeretelméletet képviselő szerteágazó poétikai és jelen­ tésbeli minőségek rendszerezése, vala­ mint emberi léptékkel történő kezelése 73 �és átláthatósága valójában az ismeretel­ mélet végét jelentik, ami szükségszerűen alakul át ontológiává. Hiszen nem fellazí­ tása, lebontása, pláne nem megszünteté­ se ez a nyelvnek, hanem éppenhogy működésbe hozása, amely csak az onto­ lógia felől vehető észre. Nagyon mívesen elkészíted tehát az ajtót, kifaragod annak hagyományos díszítéseit (amelyek azon­ ban mégis többek egyszerű díszeknél), s pontosan helyére illeszted a kulcslyukat is a kulccsal: „Az ősi eredettoposzok (határ, iskola, égbolt, víz - és »aki nézi mindezt«) hipertextuális poétikai feldol­ gozása által [...] teremtődhet újjá a létezés maga [...]." Ám, ha nem értettelek félre, és jól követtelek, akkor talán érdemesebb „újjáteremtés" helyett „megteremtésről" beszélni. Köszönöm tehát, hogy beavattál ebbe az útba, sajnálom, hogy nem tudunk közvetlenebbül együtt dolgozni. Most már csak az maradt hátra, hogy megírd nekem címedet, ahová postázhatom megígért könyvemet, a tiédet pedig fel­ tegyem a polcra Clifford Geertz könyve mellé. (Argumentum, Budapest, 2006) Jegyzetek 1 A 12 legszebb magyar vers elnevezésű programsorozat „Ezért tanultam járni!" (Pi­ linszky János: Apokrif) címmel rendezett konferenciájáról van szó (BozsokSzombathely, 2008. április 18-19.). 2 F ú z fa Balázs: „...sem azé, aki fut..." Ottlik Géza Iskola a határon című regénye a hagyo­ mány, a prózapoétika, a hipertextualitás és a recepció tükrében. Budapest: Argumentum, 2006 (Irodalomtörténeti füzetek). B a lá zs B eá ta „Azóta kúszva közelítek meg minden m ondatot..." Miklya Zsolt: Cérnatánc „Egyetlen pont sem fér el a térben. A tér csak az érzékek részére tűnik határtalannak, tulajdonképpen szű­ kébb, mint a pont." Erről, a Weöres Sándor által definiált pontról szól, vagy mondhat­ nánk azt is, ebből a pontból indul Miklya Zsolt első kötete, s törekszik maga is a teljesség felé: „Elnéztem a lábnyomokat, hogy itt / meg ott és amott is, mintha valaki / átlépett volna egy fel nem 74 ismert / határon, így vált a tér egy pillanatra, / míg a nyomokat valaki fel nem /törölte, határtalanná.'' Ez, a pontok körül elhe­ lyezkedő képzeletbeli koordi­ nátarendszer, mely köré Miklya Zsolt a verseit rendezi, eltér a matematikából ismerttől. „Va­ lami pontot szeretnék, /amiből ki­ indulva összeállna az egész táj..." A racionalitásra épülő x és y tengely helyét átveszi az érzelmi-hangulati �és a sajátos képi sík. A szerelem, az em­ májához: „Én nem akartam rossz gyerek / én jó akartam lenni / még nem tudtam, hogy lékek, a gyermekkor valós és egyben nem lehet / a tetszésre tenni / mindenkinek misztikus világa a finom utalásokban, a ki várja így lettem legjobb gyerekből / képi világ nyújtotta összhangban nyer legrosszak barátja". értelmet, és helyeződik el a költő alkotta Csak az évek múltával képes realizá­ sajátos rendszerben. A „szálak feszülte lódni az a valóság, mely egy gyerek koordináták" egytől egyig a művész számára még „tág tér", de a felnőtt életének meghatározó mozzanatai. szemével csupán egy „pont". A lírai én útkeresése, az egyensúly A gyermeki értelem nyiladozásának meglelése örökös ingadozás az „át" és a az a pillanata, melyben összemosódik a „vissza" között rányomja bélyegét a fontos és lényegtelen, a játék és a valóság. kötet műveire. Szabad versek sora a kötet rendező el­ ,.Mezsgyelakók voltunk. / Át a kerítésen, ve, s valószínűleg a szabad jelző a képzetvissza a kerítésen. / Át a kerítésen, vissza." társításokban is felhasználható, de sosem A létezés megtapasztalásának örök öncélú alkotásokról van szó, mert „min­ érvényű módszere ez, mely során a lírai den ott születik a versben, belülről, onnan, én átlépi saját korlátait és szembesül a ahol a költői képzelet önmagáévá emésztette az „túlparttal". emlékeket, helyzeteket, szerelmet, álmokat." „Talán a hegyen túl / születtem, onnan A vizualitást imitáló elemi hatású hozott át anyám egy kosárban. " versek rejtett kódrendszere nem keve­ „Át" és „vissza" iránti vágyódás ma­ sebbel próbálkozik, mint a vizuális él­ gában hordozza a lírai én korlátainak ményt átadni a nyelv rendelkezésre álló leküzdését és mindkét létforma megta­ jeleivel, és mindegy újra kódolni a látot­ pasztalását, amely választ adhat a létben takat, „feloldani a csomóra kötött nyelvet". való bolyongás megmagyarázhatatlan „Keressük Dózsát a képtár falán, / arcprofil kérdéseire: „Szóval a falon a pontot, a megfelelő fényszöget kellene / megtalálnom felszeletelve, tologatjuk a sávjait, / próbáljuk kirakni a legkarakteresebb / Dózsa puzzle-t. végre, megkeresni az alkalmas / koordinátát, Belemerülünk a szeletekbe, / keressük, melyik, ahová a szöget beverjem, de nem tudom, az melyikhez illik, / s rájövünk lassan, nincs ablaktól vagy az ajtótól kiindulva / kezdjem olyan arc, am i / teljesen összeállna." ténykedésem. " Miklya Zsolt nem választja a jól is­ A család, a gyermekkor emlékképei mert, mások által már kitaposott utat, rejtett utalásokban járják át a verseket. önmagából, önmagáért teremt, s ennek A szülők, a nagymama, a hitves képe olykor csak félsorokban, szószerkeze­ jutalmául vehette át 2007 őszén a Salvatore Quasimodo Emlékdíjat a Notekben bukkannak fel, fenntartva a bel-díjas olasz költő nevével fémjelzett megismerés vágyát a külső szemlélő­ balatonfüredi költőversenyen, ahol Amit ben, megosztva intim szféra még az hoztál... című versével nevezett. olvasóra tartozó pillanatait. Az olvasónak sokszor lehet az az ér­ Várady Szabolcs a kötet alappilléré­ zése, hogy a költő folyamatosan „kizu­ nek a nagyszabású Hol a pipaszőr? című han" a versből - a szó legjobb értelmében művet nevezi meg, melyben a gyermeki naivitás, a kíváncsiság válik az idő táv­ -, hogy mindazt, amit alkotott kívülről is megszemlélhesse, átélhesse - amint latában misztifikálódott időszak alap­ azt olvasói teszik -, majd visszamászik, élményévé. Naiv gyermeki ragaszkodás hogy egyben részesévé válhasson a saját a „jóság" mások által lefektetett, gyer­ maga teremtette világnak. meki értelemmel megfoghatatlan dog­ 75 �Ez a fajta hatásmechanizmus akarvaakaratlanul emlékeztet Esterházy Péter: Rubens és a nem-euklideszi asszonyok című barokk komédiájának kezdőjele­ netéhez, melyben a falakon Rubensképek, Rubens-önarckép, Rubens kiesik a képből, majd visszakapaszkodik a képbe, és az instrukció szerint újra kez­ dődik a jelenet. „Földet érése pillanata / őriz valamit a magasból, / amin az ütésnyomok / nem tudnak változtatni." A képek ízlelése ebből adódóan több síkon mozog, a formai kidolgozottság, a letisztult jelrendszer Miklya Zsolt ver­ seinek legjellemzőbb ismérve. A kötet címadó verse szűkebb értelemben vett ars poetica is, a lét tökéletes megtapasz­ talásának lehetetlenségéből fakadó ál­ landó tudásvágy, egyensúlytalanság ölt testet a tánc-motívumban, s kényszeríti a lírai ént arra az örökös körforgásra, mely során „röpköd a kifürkészhetetlen körül, / járja a cérnatáncot". Mindezek ismeretében, a versek kézbevételekor a következő - Miklya Zsolt által is java­ solt - mottót ajánlom: „kúszva közelítse­ tek meg minden mondatot"! (Parnasszus - Új vizeken, Budapest, 2008) R óna Z. P éter Halál-alakváltozatok Sophie van der Stap: M a szőke v ag y ok A halál misztériumába szer­ tartások által avatnak be. A hozzá társuló halálképet Kunt Ernő szerint „azok a meggondo­ lások, viselkedések alkotják, ame­ lyek a mulandóság feldolgozásá­ ban, megértésében és elfogadásá­ ban segítik tagjaikat, illetve köte­ lezőek rájuk nézve" (Az utolsó átváltozás. 33-34.). Az emberi életen túli igazsága felől vi­ szont közvetlen tapasztalatra nem tehetünk szert, így legföljebb hittel hisszük, hogy az a megidézett módon valósul meg. A halálközeli élmények ellenben tényszerűen elbeszélhetők, s ezek a narratívák részévé válhatnak az adott kultúra révén fenntartott-teremtett mitológiának, annak a lehetséges halál­ 76 - lá n y k ile n c p a r ó k á v a l - nemektől függő változónak, amely segít a „végső" szen­ vedés elviselésében. Közhely, de tény, a harma­ dik évezred kezdetére egyfelől a halál személyes megtapaszta­ lása már nem része az emberi létnek, csupán medializált vál­ tozatait ismerhetjük, másfelől sorstársaink jelentős számban a legkülönfélébb daganatos meg­ betegedésektől hunynak el. Ha aktuális halálképről akarunk beszélni, e két huszadik században keletkezett tényezővel, illetve a halál elodázására kínált lehetőségeivel is számolnunk kell. Sophie van der Stap Ma szőke vagyok című naplóregénye - amelyet maga az élet ír, vagy írat a szerzőjével - egy rákos �(„»agresszív«, »ritka«, »szétszóródott«. A májból a tüdőbe" (17.)) megbetegedéssel szemben folytatott „sikeres" küzdelem történetét meséli el. Az első bejegyzés 2005. január 29-én, két nappal a kemote­ rápiás kezelések megkezdése előtt kelet­ kezett, az utolsó 2006. június 23-án, már „gyógyultan", a korábbi szövegek való­ ságosságát bizonyítandó. Az időrendet megtartva, attól csupán az első bejegy­ zésben - amely 2005. február 17-ei kelte­ zésű és az előzményeket, a daganat és a kezelésével előállt helyzet megvilágítá­ sára szolgál - eltérve bomlik ki előttünk a 21 éves Sophie másfél évnyi küzdelme. Naplója látlelet. Látlelet a hollandiai egészségügyről, a szerző belső változá­ sairól, feltárt magánéletén keresztül a társadalom működéséről, az azonos betegségtudattal rendelkezők és az or­ vos-páciens közötti kapcsolatok jellegé­ ről, mélységéről - mintegy összevetési alapot kínálva a hazai viszonyokkal. Speciális helyzetek egyedi létstratégiáit ismerhetjük meg. Tudósítást olvasha­ tunk arról, egy egyetemista lány a kemo­ terápiás kezelések során megváltozott életminősége ellenére hogyan próbál teljes életet élni, parókái segítségével új és új személyiségek mögé rejtőzni. Bepil­ lantunk a klinikai élet monoton lükteté­ sébe, ahol „a határtalan unalom [...] felke­ resteti velem a csendet és megtanítja élvezni. Az unalom, ami álmodni enged" (85.). Ha­ lállal átszőtt vágy, szerelem, barátság bontakozik ki a szemünk előtt. A pilla­ nat értéke, megragadásának fontossága az elmúlás dimenziójában jelentőségtel­ jessé válik. A test kiszolgáltatottsága a ráknak, függése a kezelés hatékonyságá­ tól átalakítja a mindennapok menetét, benne új kereteket, létstratégiákat te­ remt. A naplóírás ebben a szituációban nemet mondás a halálra, a biztos túlélés esélyével kecsegtet, mert a szövegesülés által időn kívülivé tesz. Ugyanakkor lehetőség az önreflexióra, felismerésekre: „Az írásban veszem észre, milyen sablonos lettem. A betegek sablonjába estem, úgy teszek, mintha egészséges lennék, tudatosan akarnék élni. Illetve bioboltok, filozófia, jóga és meditáció sablonjába keveredtem" (113.). A megváltozott életet korábban lényeg­ telen és nem birtokolt tartalmak töltik fel, monotonizálják. A tumor szenvedéstörténetéhez a humor fanyar mézként csorog. Borzon­ gat a végzetnek szóló fügemutogatás: Nyugodj békében! - ma így köszön el, mikor délután vásárolni indul. - Szép másvilágot! - kiáltom utána. [...] ha a halálról képzelődöm, feketeséget látok" (179.) - vallja. És hihetünk neki, hihetünk abban, ahogyan visszaírja ön­ magát az ÉLETbe, segítséget nyújt, pél­ dát mutat másoknak. Naplója a sze­ münk előtt válik „sikertörténetté", s teszi szerzőjét ismertté, elismertté. 2006. május 14-ei bejegyzésében ba­ rátnője küzdelmének „elbukását" és saját győzelmét állítja oppozícióba ek­ képp: „Az ágya végénél állok, és nézem, ahogy szenved, és nem találok szavakat. Látom, ahogy a rák eluralkodik felette. És magamat - ahogy eluralkodom a rák felett. Jó messze a haláltól. Egészen közel a halálhoz. Ez valami őserő, ami ilyen messzire vitt? Ami hagyta, hogy rátaláljak és kiéljem ma­ gam a kreativitásomban? Az én történetem szavakba öntve, épp csak most kezdődött vagy talán már véget is ért, ha hamarosan a kezemben tarthatom és összecsaphatom?" (206.) A könyv már majdnem kész. Még néhány bejegyzés a befejezésről, a beteg­ ségtől való megszabadulás történetének „átmeneti" lezárulásáról. Vissza kell térni a szüneteltetett életbe, az egészsé­ gesekébe. Végül az eredményesség titkáról ránt­ ja le a leplet az Epilógusban: „A fejlődésem során rákos betegtől, ex-rákosig, majd írónőig [...Ja megbélyegzés nélkülözhetetlen kelléke, hogy valaki legyél." (221.) Ezt a valakivé válást, és a mellé társuló halál fölötti diadal útját követhetjük nyomon a salgó­ tarjáni születésű Gótai Laura kitűnő fordításában. (K. u. K. Kiadó, Budapest, 2008) 77 �H a n d ó P éter Szenvedésmantra Az á rva M ariska napjai A XIX-XX. század fordulóján, a Nyugat-Európához képest megkésve, de felgyorsult ütem­ ben (ha főváros-város, város­ község viszonylatban nem is azonos mértékben) polgária­ sodó Magyarországon a társa­ dalom térbeli eloszlása az ötven évvel korábbihoz képest jelen­ tős módosulásokat mutat, az összlakosságon belüli város­ ban élők aránya 5%-ról 24%-ra emelke­ dik. Megindul egy felzárkózási folya­ mat. Leginkább Budapest lép be Európa nagyvárosainak szellemi véráramlatába, ám a „miniatűr felnőtt” középkorból megörököli szemléletét felváltó gyer­ mekközpontúság még nem része a hazai gyakorlatnak. Fontos ezt hangsú­ lyoznunk Az árva Mariska napjai című önéletrajz kapcsán, amelyben az elbe­ szélő leányra rakódó felnőtt terhek, az önmagáról gondoskodás, és a hozzá társuló kiszolgáltatottság, ha nem is természetes, de társadalmilag elfoga­ dott - orvoslására senki sem törekszik. Az első megjelenése idején születő kri­ tikák, amelyek olvashatók a mostani kiadásban, a tények elismerésén túl („A meztelen véres élet tapintását érezték ujjaim." (259.)) nem merészkednek, a lehet­ séges társadalomkritikai aspektust kerü­ lik. Még a kor Katholikus Szemléje is nagyjából ennyit mond: ez van, de azért nem kellene irodalomként eladni. A történet ideje fontos átalakulási szakasza a magyar társadalomnak. Ha különböző mértékben is, az erre az idő­ 78 szakra jellemző hazai migráció két fontos iránya - tanya és főváros - tetten érhető Az árva Mariska napjaiban. A szenvedés­ történetét elbeszélő családja falun él, de tanyát birtokol. Itt nézi végig édesanyja feltehetően az ekkoriban meglehetősen gyakori gyer­ mekláztól bekövetkező - halá­ lát, tudja meg, hogy egy rá bízott papír őrzi nemzőatyja nevét, ame­ lyet csak nagykorúvá válásakor illene felbontania. Az ekkor tíz esztendős kis­ lány három öccsével marad félárván, amelyből a baba hamarosan követi szü­ lőjét, akinek a helyére rövid időn belül egy tulajdont herdáló mostoha áll, s ezzel megaláztatások, kínzások és idegenbe adások sorozata veszi kezdetét. Mintegy a plurális társadalomban eltöltött életút záró akkordja a szüzesség tizenkét évesen történő elvesztése egy jómódú család fia által, aki hősünket a migráció másik célál­ lomására, Pestre, nagynénjéhez is követi, ottani sorsába próbál beavatkozni. Mi­ vel azt közvetlenül nem tudja befolyá­ solni, hogy Mariskát rokona kihasználja, tartós együttlét ígéretével költözteti át egy örömlányokat futtató szállásadóhoz. A lány ezt követően udvarlóját is elve­ szíti: kapcsolatuk miatt a fiút családja intézetbe utaltatja. Ugyanakkor érzelmi­ leg is eltávolodik tőle, amikor a rá bízott titoklevél felbontásával tudatosul benne, hogy szüzessége erőszakos elvevője apai ágon a bátyja. Ekkor a fővárosban rosszul tájékozódó, magányos, félénk és folyton �imádkozó kislány elszegődik cselédnek a szállásadójához, aki pénzéből kiforgatja, testét válogatott rábeszélési módszerekkel igyekszik áruba bocsátani, hogy vendé­ gei kislány iránti gerjedelmének eleget tegyen. Mariska bujkál, menekül a férfiak tolakodó magatartása elől, hiába minden szitok, fenyítés, kenetteljes szó. Végül a rendőröknek történő kiszolgáltatástól való félelmét fordítják ellene: ráijesztés hatá­ sára „prostituálódik", odaadja magát egy módos és nyúlánk zsidó fiatalembernek, akihez az aktust követően érzelmileg is kötődni kezd. Azonban ez a lelki kapasz­ kodó is csak illúzió, a férfi külföldre tá­ vozik. A folytonos szexuális zaklatások elől menekülne, holmiját összepakolja, de az új helyzettől fél, önállóan lépni nem mer. Mintegy a megszabadulás lehetősé­ gét kínálja fel számára korábbi ismerőse, egy abádi zsidó lány. Unszolására és segítségével - poggyászát hátrahagyva - egy kastély konyhalányává válik, ahol mind a tulaj, mind a fiatal férfi szolgálók érdeklődésének homlokterébe kerül. Ek­ kor már tizenöt éves, de alultápláltsága miatt korához képest fejletlen. Továbbra is mindenki ki akarja használni, magáévá kívánja tenni. A végtelennek tűnő szen­ vedés és szexuális zaklatás nyomán, mint valami kétségbeesett sóhaj szakad ki a szerzőből az utolsó mondat: „Ó, Istenem, hát mi vagyok én, hogy nekem csak szeretni és szeretni kell, ha egyiket nem, hát a mási­ kat...?" (219.). Az árva Mariska napjaiban formálatlan elbeszélésmóddal van dolgunk, amely szinte mantrázza a szenvedést. Hogy erénye és ereje éppen ebben rejlik, arra már a közel egy évszázaddal korábbi megjelenése idején is felfigyeltek kritiku­ sai, valamint az akkori Előszót író Bródy Sándor, aki így fogalmaz: „Fájdalmas gyönyörűséggel olvastam végig a könyvet, amely a legritkább emberi dokumentumokkal van teli, a léleknek olyan szűzi tájairól szól, ahol soha még senki se járt" (12.), „amely több mint irodalom, mert nem kész, nyers és friss, új és becsületes" (13.). Szinte ezt jeleníti meg újra a napjaink perifériális helyzetben lévő embereire figyelő és róluk érzékenyen író Bódis Kriszta, ami­ kor kimondja: „Írója a legtöbbet adja, amit tehet, beenged a lélek döbbenetes küzdelmébe, és egy védtelen testbe költözve bolyongha­ tunk a labirintusban valami szörny felé, könyörögve, nyüszítve, botladozva" (7.). Mint Borgos Anna - a kötet végén ta­ lálható - Ismeretlen szerző című tanulmá­ nyából megtudjuk, az 1911-ben a Nyu­ gat Kiadó sorozatában napvilágot látott Az árva Mariska napjai szerzője nem is­ meretlen. Tulajdonképpen a fiatal, iro­ dalmi pályával is kacérkodó, s „vala­ mennyi »társadalmi osztállyal« házasságot" kötő Hatvany Lajos báróval évekig együtt élő és ez idő alatt két gyermeket szülő Kovács Júlia tollából származik a napló- és memoárszerűn megírt élettör­ ténet. Az is bizonyos, egy „korai" válto­ zatát már 1904-ben Ignotus olvasta, amit a Függelékben található Hatvanynak szóló levele is igazol. A kötet dokumen­ tumértékét tovább fokozzák a báró „Ma­ riskával" kapcsolatos levelezései, levélrészletei, a Petőfi Irodalmi Múzeum fotótárából származó, Kovács Júliát és emberi környezetét felelevenítő képek. A XXI. század elején, amikorra a narratíva irodalmi kanonizációja meg­ történt, az élőbeszéd használata elfoga­ dottá vált, még mindig fölkavaró ol­ vasmány a „gyermeki boldogság"-tól megfosztott árva sorsába beavatódni, akinek minden örömforrása csak a szenvedés és az Istenhez intézett fohász lehet, aki nem tud másra gondolni, mint „hogy az egész világ nem más, mint egy borzasztó kínzógép számomra, amelyből nem tudok szabadulni" (206.). (Noran, Budapest, 2008) 79 �Szerzőirúcről A rdam ica Z o rá n (1970, Losonc): Füleken élő költő, zenész, műfordító, egyetemi adjunktus, a Plectrum kiadó alapítója és vezetője. Legutóbbi kötetei: Szellemi rezervátumok (2008), Perspektívaváltás a szlovákiai magyar irodalomban (2008). Balázs Beáta (1984, Salgótarján): Etesen élő költő, kritikus. BedeCS LÁSZLÓ (1974, Budapest): Irodalomtörténész, kritikus. Legutóbbi kötete: Beszélni nehéz (2006). Beregi Dea (1988, Salgótarján): Jelenleg a Miskolci Egyetem jogász hallgatója. C sepregi JÁNOS (1980, Pécs): Budapesten élő író, költő, kritikus. 2006-tól a Fiatal Írók Szövetségé­ nek sorozatszerkesztője. Legutóbbi kötete: Ímé, a test... (2008). Készülő Ebek harmincadja című köte­ téhez 2008-ban Móricz Zsigmond irodalmi ösz­ töndíjat kapott. D ósa An n am ária (1982, Losonc): A besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem doktorandusza. F űzfa B a lá zs (1958): Irodalomtörténész. A Nyu­ gat-magyarországi Egyetem docense, a Savaria University Press kiadó igazgatója, a BÁR című társadalomtudományi folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi kötete: irodalom _l2 (2008). H andó P éter (1961, Salgótarján): Költő, író, antro­ pológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: Alvó konfliktusok mezején (2008). K atona Á g o ta (1989, Balassagyarmat): Költő. Tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak. K iscseri M ih á ly (1950, Cered): Salgótarjánban élő író, költő. Legutóbbi kötete: Panelrés (2007). Lapis J ózsef (1981, Sárospatak): Kritikus, versificator, a Zempléni Múzsa és a Debreceni Disputa folyóiratok szerkesztője, a LÉK irodalmi kör tagja, a Debreceni Egyetem PhD-hallgatója. MADÁR JÁNOS (1948, Balkány): Bátonyterenyén élő költő. A Rím Könyvkiadó vezetője, a Kelet Felől című irodalmi és művészeti folyóirat alapító főszer­ kesztője. A Bátonyterenyci Írók Körének vezetője. Legutóbbi kötete: Hullong az idő (2008). M izser A ttila (1975, Losonc): Költő, író, szerkesztő. Legutóbbi kötete: Köz (2008). Nagy CSILLA (1981, Balassagyarmat): Balassa­ gyarmaton élő irodalomtörténész, kritikus. Kötete: Magánterület (2008). O rbán G y ö rg y J á n o s (1952, Gyoma): Salgótarján­ ban élő grafikus, tanár, a Balassi Bálint Asztaltársaság vezetője. P ető VÁRI Á kos (1952, Miskolc): Irodalomtörté­ nész, tanár. Tanulmányai olvashatók többek között a V piezore faktov a spomienok. A tények és emlékek tükrében (Kassa, 2006) című kötetben. Róna Z. PÉTER (1961): Nógrád megyében élő író, kritikus. Suhai PÁL (1945, Bezenye): Költő, tanár, tankönyv­ író. Legutóbbi kötete: Tudósítások a katedráról (2007). S zájbely Zso lt (1987, Balassagyarmat): Rétságon élő költő, a rétsági Spangár András Irodalmi Kör tagja. S zászi Z o ltá n (196-1): Rimaszombaton élő költő, újságíró, a www.rovart.com kulturális galéria szer­ kesztője. Legutóbbi kötete: A krónikás könyve (2008). (1978, Vác): Rétságon élő író. Legutóbbi kötete: Fészercsend (2008). S závai A ttila SZENTI Ernő (1939, Hódmezővásárhely): Kisúj­ szálláson élő költő, képzőművész, tanár. Legutób­ bi kötete: A körkérdés vége (2007). S zepes E rika (1946, Budapest): Irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. Legutóbbi kötete: Az ördöggo­ lyó fogságában (2007). SZIRÁCSIK Éva (1971, Salgótarján): Etesen élő történész, szociológus, a Nógrád Megyei Múzeu­ mi Szervezet igazgatója. Legutóbbi tanulmánykö­ tete: A Koháry család Nógrád és Heves vármegyei birtokainak urbáriumai (1716, 1718) (2007). V a d a s V era (1981, Salgótarján): Budapesten élő, nógrádi származású író. VÁRSZEGI T ibor (1959, Törökszentmiklós): Író, előadóművész, főiskolai tanár. Alapítója az Ellen­ fény (1996) című kortárs előadóművészeti folyó­ iratnak, egyik szerkesztője és felelős kiadója az Eső című irodalmi lapnak. Legutóbbi kötete: Az ittlét öröme (2005). V ida GERGELY (1973, Komárom): Nyaradon élő költő, irodalomtörténész. A szlovákiai SZMÍT válaszmá­ nyi tagja. Legutóbbi kötete: Rokoko karaoke (2006). A tt ila (1970, Salgótarján): Messengerista képfestő. 1992-től foglalkozik komolyabban a képzőművészettel. Rajzolni Földi Péter, festeni Bihari Levente festőművésznél tanult. 1994-ben lépett be a Messenger alkotóközösségbe, s ekkortól vesz részt a közös kiállításaikon. Szintén ebben az évben mutatkozik be önállóan Izraelben, valamint a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskolában. Művei megtalálhatók: Ausztriában, az Egyesült Államokban, Németország­ ban, Szlovákiában és Izraelben is. 2003-tól Mátraterenyén berendezett műhelyében alkot. KARÁCSONY S imon R éka (1985, Salgótarján): Tanulmányait a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban (1999-2003), a budapesti Dekoratőr Iskolában (2003-2005) folytatta, 2005-től az egri Eszterházy Károly Főiskola idén végző hallgatója. Mesterei: Földi Péter festőművész és Molnár Péter szobrászművész. A 2006-os szécsényi Őszi tárlaton Salgótarján Város Önkormányzatának Díjában része­ sült. 2004-től vesz részt csoportos szerepléseken. Eddigi önálló kiállításai: Madách Imre Gimnázium (Salgótarján, 2008), Balassi Bálint Megyei Könyvtár (Salgótarján, 2009). �Madách-pályázat eredményei 1. díj Cserjés Katalin M adách Im re T ragédiájának legrövidebb színe (tanulmány) 2. díj Varga Emőke A z idő transzparenciája avagy a változóban felism ert állandó: B álint E ndre T ragédia-illusztrációiról (tanulmány) 3. díj Lövétei Lázár László „K öltő" volt-e A ran y János? (esszé) Salgótarján Különdíja Vincze Dániel E ltékozolt „G yöngyök" vagy egy sosem volt lehetőség? (tanulmány) Mikszáth-pályázat eredményei 1. díj Halmai Tamás Tizenkét séta (próza) 2. díj Csehy Zoltán O rpheusz (vers) 3. díj Kupcsulik Ágnes V erskom pozíciók Balassagyarmat Különdíja Szávai Attila H alál, vattacukor, optikai tuning (próza) *A következő lapszámtól kezdjük el a díjazottak közlését. �„Az ablakból egy hegyre látok, engem nem lát a hegy..." R a d n ó ti M ik ló s � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7433a4edef4505cedcbe076be3a63639.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2009/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2009 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika