https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/10eb79121e0bc5140bbfc4ba7753ac48.pdf 2513177d147b90e32baac5707ddda67d PDF Text Text �C seh y Z o lt án 1973-ban született Pozsonyban. Költő, m űfordító, irodalom történész, kritikus. A pozsonyi C om enius Egyetem en m agyar-latin szakon végzett, az ELTE-n doktorált. Legutóbbi kötete: Parnassus biceps (2007). drámaíró, esszéista. 1960-ban diplomázott a kolozs­ vári egyetem bölcsészkarán. Avatott fordítója a román költészetnek. Legutóbbi kötete: Hiányzol-e magadnak? (2007). A Bestseller vagy a bestia nem alszik című kötete az idei Ünnepi Könyvhétre jelenik meg. C sog Szidónia Baróton született (Erdővidék) 1973ban. 1996-ban végezte el a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-finn szakát. Jelenleg a kolozsvári AGNUS Rádió munkatársa. M enyhért A n n a 1969-ben született Budapesten. Költő, irodalomtörténész, szerkesztő. Felsőfokú tanulmányait az ELTE-n végezte, s itt doktorált 2002ben. 2000-2006 között a József Attila Kör elnöke. 2005-től a European Writers' Congress alelnöke. Legutóbbi kötete: Egy olvasó alibije (2002). D ebreceni Boglárka 1981-ben született Salgótarján­ ban. Jelenleg Budapesten él. 2006-ban a Miskolci Egyetemen diplomázott, mint kulturális antropoló­ gus, muzeológus, vizuális kultúra és társadalomisme­ ret tanár. Íróként, költőként és drámaíróként egyaránt tevékenykedik. D ukay N agy Á dám 1975-ben született Salgótarján­ ban. Budapesten él. Költő, író, szerkesztő. A Szegedi Tudományegyetemen tanári, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen újságírói diplomát szerzett. 1999 és 2004 között a Palócföld munkatársa volt. Legutóbbi kötete: Hosszú eltáv (2002). F ekete J. József 1957. március 1-jén született Bácskossuthfalván (Stara Moravica), Jugoszláviában. Esszéíró, kritikus. 1980-tól Zomborban (Szerbia és Montenegró) él. Legutóbbi kötete: POST — Szentkuthy Miklós és műve (2005). Halmi N ikolett 1984-ben született. Nógrád m egyé­ ben él. H andó P éter 1961-ben született Salgótarjánban. Jelenleg Sóshartyánban él. Költő, író. Legutóbbi kötete: Jelen afelejthető képek között (2007). H ubay M iklós 1918-ban született Nagyváradon. Drámaíró, műfordító, esszéista. A Pázmány Péter Tudományegyetemen diplomázott. József Attila-díjas (1955, 1965, 1975), Déry Tibor-díjas (1988). Legutóbbi kötete: Összegyűjtött drámák, I-III. kötet (2005). JÁSZ A tt ila 1966-ban született Szőnyben. Jelenleg Tatabányán él. Költő, esszéíró, az Új Forrás szerkesz­ tője. Radnóti- (2000) és József Attila-díjas (2003). Legutóbbi kötete: XANTUSiana (2007). Kiscseri M ihály 1950-ben született, Salgótarjánban él. Író, költő. Első írását 1973-ban a Palócföld publikál­ ta. Legutóbbi kötete: Panelrés (2007). G. Komoró CZY E mőke 1939-ben született. Irodalom­ történész, 1990-től az irodalomtudományok kandidá­ tusa. Kupcsulik Á gnes 1965-ben született Salgótarjánban. Első versei a Balassi Bálint Asztaltársaság Asztaltársa­ sági Füzetek című kiadványában láttak napvilágot. Férfi identitású verseit Szőllősi Miklós néven publi­ kálja. Kötete: Egy asszony monológja (2007). L apis József 1981-ben született Sárospatakon. Kriti­ kus, versificator, a Zempléni M úzsa, a Debreceni Dispu­ ta és a Szkholion folyóiratok szerkesztője, a debreceni LÉK irodalmi kör tagja. 2006-ban magyar-angol szakon végzett a Debreceni Egyetemen, jelenleg ugyanitt PhD-hallgató. L ászlóffy Csaba 1939-ben született Tordán. Jelenleg Kolozsvárott él. József Attila-, Berzsenyi- és Arany János-díjas, Misztótfalusi Életműdíjas író, költő, M erényi Krisztián 1970-ben született Karcagon. Jelenleg Budapesten él. Író, költő, 2004-től a József Attila Kör, 2005-től a M agyar Írószövetség tagja. Legutóbbi kötete: Táncoló szobor (2004). N agy Balázs 1977-ben született Nyíregyházán. Irodalomtörténész, a Szent Imre Katolikus Gimnázium tanára. A Nyíregyházi Főiskolán, majd a Miskolci Egyetem m agyar szakán végzett, ahol jelenleg PhDhallgató. N agy C silla 1981-ben született Balassagyarmaton. A Miskolci Egyetem végzős PhD-hallgatója. Irodalom­ történész, kritikus. N émeth Z oltán 1970-ben született Érsekújvárott. Költő, író, irodalomtörténész, kritikus, a Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszékének tanára. Tagja a Szlovákiai M agyar Írók Társaságának (1998), a József Attila Körnek (2002), a Szépírók Társaságának (2003). Legutóbbi kötete: Állati nyelvek, állati versek (2007). O láh A ndrás 1959-ben született Hajdúnánáson. Mátészalkán élő magyar-történelem szakos pedagó­ gus, költő. Diplomáit Nyíregyházán és Debrecenben szerezte. Legutóbbi kötete: Gyalogáldozat (2007). P olgár A nikó 1975-ben született Vágsellyén. Dunaszerdahelyen él. Költő, műfordító, irodalomtör­ ténész. A pozsonyi Comenius Egyetem m agyarlatin-ógörög szakán végzett, 1998-2001 között az ELTE BTK doktorandusza volt. Jelenleg a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem M agyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa. Legutóbbi kötete: Philosztratosz: Erósz szárnyai. Ógörög szerelmes levelek (fordítás, 2008). Sopotnik Z oltán 1974-ben született Salgótarjánban, Tatabányán él. Költő, író. Legutóbbi kötete: Az őszin­ teség közepe (2006). Szávai A ttila író 1978-ban született Vácott, Rétságon él. Tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak és alapító tagja a rétsági Spangár András Irodalmi Körnek. Legutóbbi kötete: Régács, egy különös város (2007). A Fészercsend című kötete az idei Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a Kapu Kiadónál. Z sibói Gergely 1974-ben született Kolozsvárott. 1987től él M agyarországon, Kisterenyén. Író, költő, a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaságnak és a Bátonyterenyei Írók Körének tagja. 1998-ban a Mis­ kolci Egyetemen m agyar szakos diplomát szerzett. A kisterenyei Váci Mihály Gimnázium tanára. Kötete: Csönd-szilánkok (2007). Róna Z. P éter 1961-ben született. Nógrád megyében él. �Tartalom Mizser Attila Bekösz'... 3 „kávéházi szegleten..." Lászlóffy Csaba Együgyű dal (no meg:) Ha rám figyelsz; A megkísértés ellenszere; Tél eleji ádáz sötétség; Levél - a befoga­ dó agyról; Egy, kettő, meg azután; Kiért, ki mellett? Lopott utasbeszély; A Karancsról se, magamról se Gyász két ülésben Aspirationes Tereus / (Variációk egy Gyöngyösi-témára) mielőtt; mezítláb; búcsú Egy kikötés; Míg csak eső; A mostig visz (jelekethagyok); Egynémaés Egy asszony miatt A tökéletességről Szelíd 4 9 12 13 14 15 16 18 19 20 21 Lassú társas Hallgathattam volna; Razzia Pannon apokrif Diszkó, vibra, púdersár 23 26 30 37 Értékszembesítés az elektronikus irodalomban 49 Jób tétje / (Interjú Lászlóffy Csabával) 55 Halmi Nikolett Egy talált kulcs másolása / Tandori Dezső: Ördöglakat 74 Handó Péter Közjáték / Oláh András: Gyalogáldozat 79 Kiscseri Mihály Lapis József Polgár Anikó Csehy Zoltán Oláh András Dukay Nagy Ádám Jász Attila Szőllősi Miklós Kupcsulik Ágnes Menyhért Anna Próza és vidéke Sopotnik Zoltán Merényi Krisztián Zsibói Gergely Szávai Attila Kutatóterület Nagy Balázs Találkozási pontok Csog Szidónia Ami marad �A borító Cene gál István Nem én kiáltok című festménye felhasználásával készült. E számunkat Orbán György János - A parton (25. o.); Felesleges Istenek (54. o.); Gyalázat (59. o.); Kroki 1. (17. o.); Kroki 2. (20. o.); Reptetés (36. o.); Segítők (38. o.); Támasz­ kodó (19. o.); Testvérek (43. o.) - alkotásaival illusztráltuk. Nógrád megye irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata • Főszerkesztő: Mizser Attila (mizsera@bbmk.hu); főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs), Pál József (Salgótarján); szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com); szerkesztőségi titkár: Hidasi Mónika (telefon: 32/416-777) • Kiadja a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.); Felelős kiadó: Bódi Györgyné dr. • Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Inter­ net: www.bbmk.hu/palocfold; e-mail: palocfold@bbmk.hu • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető ugyanitt • Buda­ pesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.) • 2008-ban megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 300,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 Támogatónk: A Palócfóld elismerései: Nógrád megye Madách-díja (2004) és Salgótarján Pro Urbe-díja (2005) �Bekösz'... Ez itt a Beköszöntő helye lenne. Próbáltam megúszni, elkerülni. Az utolsó napig bíztam, hogy egyszer ez az oldal is megtöltődik, betelik és mondhatom majd, íme kifogytunk a lapokból, nem maradt hely, nincsen rá szavam. Hova? De nem. Re­ mek szerkesztőségben dolgozom. Pár nap alatt kiderült. Ügyelnek a karakterekre. Számra. Kicentizik az oldalakat. És persze pont az első maradt üresen. Kellemes helyzet - írhatom (idézőjelben természetesen) - az első lapszám összeállítása közben, az első lap száma fölött megtölteni a teret, szinte nincs is idő leírni a cí­ met. Mit is írhat ilyen helyzetben a szerző, szerkesztő. Talán, amit magában gon­ dol. Kösz; be jó! Alkalom. Majd próbálja számba venni lehetőségeit. Nem sok maradt. Számot kell adnia. Ez jó mondat, több mindenre igaz. Mindenre. Le kéne írnia, mit akar ebben a pa­ radox helyzetben tenni, hisz miközben meg kell szerkesztenie az első lapszámot, írnia is illene róla, hogy miként. Minden bekezdés nehéz. Bele kell kezdeni. Egyre. Ez természetesen magába foglalja valami végét. Tudom, minden újban ott van a gyanú, amire ha rákérde­ zünk, meg sem fogalmazható, hogy mi az, csak az újtól való berzenkedés megma­ gyarázhatatlan ösztöne. Valami reflex. Nincs mese, folytatni kell ezt az írást. A folyóirat szerkesztését. Palócföld van. Lesz. Mindig is volt. Ha a Kedves Olvasó elkezd lapozni, erről mihamarabb meggyőződhet, így, írott formában is. Már a következő oldalon, ha a borító nem győzte volna meg. Nem kell megijedni. Van, ami maradt, van, ami lassan változik. Az előbbiekről nem is szólok többet, az avatott olvasó hamarjában nyugtázhatja. Ellenben lesznek állandó rovatok, fiatal, tehetséges szerzők, vélhetően színvona­ las versek, prózák, tanulmányok, beszélgetések és illusztrációk. Maradnak ha­ gyományos pályázataink (lásd kiírás). De próbálunk színesebbek, elevenebbek lenni. Haladni a korral. 100 éves a Nyugat. 54 a Palócföld. Többször elolvastam, Ignotus miként kezdte. Nem bírom ki, hogy ne parafrazáljam: ...A palócokkal is úgy vagyunk, mint a legtöbb iskolai szerzemé­ nyünkkel: tisztelettel elegy semmit nem gondolás, amit nevük hallatára érzünk. S mint ahogy a megszokás gondolattalansága révén némely ismerősünk külső formá­ járól két kép is tud bennünk élni - a régi, amikor még látásból ismertük, s a mosta­ ni... Az egyiket próbáljuk megismertetni olvasóinkkal. Örülünk, hogy olvassa ezen sorokat. És most lapozzon! Köszönöm. Mizser Attila főszerkesztő 3 �Kávéházi s z e g l e t e n ... L á sz l ó ffy C sa ba Együgyű dal (no meg:) Ha rám figyelsz „Költő vagyok és... akkor se" (Radnóti) Tűnő lélegzet, tűnő fiatalság, tűnő tarkó (a test börtönéről szövegelni fennkölt közhely). Ne fecsegj, ne nyava­ lyogj; szólj inkább undorodva: fordulj el tőlem, félelmetes angyal! Se emlék, se varázslat - csak a tiltás! Amit megtanultál, minden szétesett. Dehogyis csak az április? megőrültek az összes hónapok, fülsüketítőn kondul már a virágének is a lélek vörhenyes burka alatt; s a férfikor észrevétlenül halálba fordul, amióta tudja, mit jelent másnak is e szívtájék: hazugságtól fulladozó hazát, hol máglyarakásként épül köréd az óvatos gyanít, olyankor is, midőn - költő, nem költ/Ő/ - az ember maga sem hiszi. 2007 A megkísértés ellenszele „gondolj a dicsőségre, Tamás, a halál előtt” (T. S. Eliot) Delejező hársak, delejező magasság ki gondolta volna hogy mire a test kiürül a szavakkal is ugyanúgy lesz? túl gyorsan bekövetkezik minden ez az év is (mi jut eszedbe róla: a növő hold vagy az áradások?) 4 �telítettség és összezsugorodás vágyak helyett ami elrendeltetett a hit esélye! - amikor az Ítélet mögött nincs egyéb mint az örök Hiány a nagy-nagy üresség a nyelv vajon csak segédeszköz a dermedtségben a sötétségben(?) s úgyszintén rengető (remegtető) ritmusa lesz a rombolásnak - midőn minden vértanúság vagy vérveszteség utópia már és aminek mindenképpen jönnie kell jobb hogyha szemből jön különben elviselhetetlen a mályvamegbánásba-merülés a tagadássá torzuló önkívület a sárga fövényen s az a nyomasztó tekintet a tarkón 2007. november 27. Tél eleji ádáz sötétség Nem sok van már odáig, hogy: mindenki ártatlan, mindenki gyanús most. Elhúznak a darvak (Közel-Keleten jenki túszok) szépemlékek delizsánsza is rég elhúzott. Alkimisták és terroristák keresik bizonytalan gyökereik a térben. Walesi herceggé válni (vagy csak válni - ugyan!) ma már nem érdem. Ormótlan hazugságok ónlábaival sétál a mindig tündéri világ. „Költők által...”? (költők nélküli jaj) ha a halottas ének is Vivát! 2007. november 10. 5 �Levél - a befogadó agyról A túláradó panasz kegyetlen volt. („Az ajtó tárva, senkit sem látok.”) Kegyetlen akkor is, ha fájdalom? Kinek a bűne lehet a befogadó agy - szívről már rég nem beszélünk! - elégedettség­ érzetét zavaró hangnál becsesebb? A kegyes együtt­ érzést vagy elmarasztalást kiváltó hangulatnál? A tettestől való irtózat után netalán a bírótól viszolyogsz (?) ... Őrültség! (Vagy intő jel.) A kiválasztódás útjain az Úristen is nehezen igazodik el (ami igaz: igaz; van úgy, hogy a felmentő ítélet is elviselhetőbb, mint a közöny). Ugyan milyen technikai készülékben derenghet föl a lehetőség, ami bennünk kihunyt? A kiszolgáltatott kicsi állatnak sokszor még az árnyéka is vonít; és hát ott van a kollektív árnyék - mint háló tart fogva; máskor lehúz. Lehet-e érv még, ami mondjuk hiányzik a ködbe vesző tájból? (A köd különben nem mindenre elfogadható magyarázat). Az ajtó tárva. Visszafordulhatsz; s én magam is visszavonhatok bármit. De az egésznek csak akkor van értelme, ha felszabadít. 2007. július 3. Egy, kettő, meg azután . „A költők nem felejtenek” (Quasimodo) 1 A felejtés. Mint amikor alámerültél, s porcelánmerev koponyádat körülfogja valami hideg iszaphoz hasonló - akár a keresztesháborúk végtelen magánya, értelmetlen kínjai, a sivatagi növényzetnél jobban megalázott test rostjait 6 �kikezdő iszony - s te rájössz, hogy sehol a mélység, hiába is keresed. Van benne egy adag kegyetlenség: midőn már megrendülni sem lehet! Olyankor (ilyenkor) már a jövőnek sincs tétje, mihelyt csak úgy(?) - min múlott, kin múlott! - elszakítottad a történések fonalát. 2. . A felejtés. Mindegy, melyik parcella, a platánok árnyékában vagy csupaszon izzó ég alatt, mindegy, ha az élet köddel elkeveredve már csak füstölög. S hiába nyitsz ablakot, ajtót: senki; a szellemjárás is elmarad. A dolgok kezdetét megkérdőjelező, meg­ tagadó buta és üres éjszakák során mind erőltetheted agyad, a szellem letette a fegyvert(!); legelidegenítőbb állapot, amilyet az ellenség sem mérhet rád soha. 2007. augusztus 6. Kiért, ki mellett? „Jaj annak, aki nem remél, s jaj annak, aki még remél!” (Szabó Lőrinc) 1. A zöld és jámbor Ithaka! Odüsszeusz csodaváró hite (lehet-e zöld a bánat, vagy csak enyhébb, bongást elűző derűs nosztalgia árnyalatai a terhes árnynak? A zengő kamaszkor szertelenségeit elnémító süket magányban van-e képtelenebb, mint a nosztalgia? - a hit, hogy a magadba fojtott titkok ereje még összeköthet valamivel, most, midőn sehol egy ösvény - elfojt, elapadt, kiszáradt, ami volt; leülepedett ítéletidőn jársz, lebegsz (?); kihűlt, repedezett sár, mint fáradt kéj, s csak meddő terméketlen, árterület: hasztalan epekedésé. Még mi jöhet? 7 �Vízum nélküli senki-övezet. Jaj, ha már nincs kiért s ki mellett. (A Testamentum is mihaszna felleg, üres póz.) A görnyesztő csődtömeg után ki, ki elszánt, a semminek is nekivág - torkodra forrt nemezis tűszúrásai (ha kiköhöghetnéd a tobzódó nyarak tűzerejét!) Ártéri hordalék s hamu a lét sivatagod mire emlékeztet még? Hízelgés-bántás, agyba-főbe verés helyett steril hazugságvégzet (már csak egy elkopott husángtól vérzek, én, világvégi dőre?) 2. Lehetetlen ábrándban aki hisz, visszafojtott visszhanggá lesz az is. S ha tűzhalálba rohant, mennyit ért (?) elpazarolta korán a hitét. Az ész nyugalma - éltes úrinő unott fejtegetése, érvelő hangja, óvatosan duruzsoló intése („Úgyis elolvad a hó; nincs olyan gyermekien tiszta, bősz akarat, ősvarázslat (eszelős), mely meggátolhatná az olvadást!”) Fájlalni fogsz minden fogyatkozást. Bármit sugall ösztönöd - valahol a természet is vétkes: pazarol. * Az egyetértés: ámítás csupán. Sóvárogni a másik nem után; erő? furfang? (mily megközelítés lesz?), félként kell hozzáférni az egészhez. A végtelen hiánya zárlatot teremt: kiböjtölni vasárnapot! a feltámadás reménye míg éltet, megosztani párnán, kövön a féltett titkot, szerelmet: hatalmi gyönyör! Valóban hatalmas téveszme tör fel félszegen a félsz tudattalan örvényéből. Minden társ társtalan; a legegészségesebb szív lehet, hogy bűntudathiányban szenvedett. Izsák, 2008. �K is c s e r i M ih á l y Lopott utasbeszély (avagy szerelmes novella) Lekísért. Valójában könnyű útitáska: váltás ruha, női semmiségek, ez, az - tényleg ennyi! Súlyfelett cipelte utánam. Még hallottam: reteszel a lépcsőház ajtaja mögötte - engesztelhetetlenül. „Nézd! Dara hull!" Az az igazság: akkor vettem észre. Mindig így volt. „Hó" - mondtam. „Pilinkézik. Majd” - mondta. Azért a sísapkát a fülemre húztam: „Nem illik hozzád” tudatosította. A peronra néző ablakot választottam. Még láttam: cipője orrával dürücköl valamit a koszlott betonon. Ablakot is így mosott. Ezzel az összpontosító odaadással. Később - unokáim felé utaztomban elszalasztottam (mindig) számlálását, nélküle, az aláereszkedő őzeknek. 9 �A nyílt síkság mozdulatlan horizontja az ő peronja lesz ilyenkor. Tudom, ő helyesbítené. De én utazom, nem ő. Ott maradt imádott hegyvölgyei között az erdők valamelyik kedvelt nyiladékában. „Nézd a fácán nehéz röptét!” - ilyeneket firkált rám. Tényleg. És utána mindig őzeket láttam vele. Darabra megmondta. Mostanában sose tudom, mikor tűnnek fel az őszi vetés koratavaszi zöldjében ezek a suta lények. Kedvesem, szereti maga a sudokut? 2008. február 1 - március 15. St. - Hatvan - Tokaj - Nyírtelek 10 �A Karancsról se, magamról se Mondhatnék bármit a Karancsról. A Karancsról mit mondhatnék? Tejtől révült szopós gyerek beszél-e az anyjáról? A Karancs volt, amikor én még nem. Vagyok és ő van. Ha nem leszek már, a Karancs még mindig jelenidejű, mint rég halott édesanyám. Mégis, kitartó percekre ismeretlen zugát - szerelemben én emeltem a fénybe - örökké­ valóságig - nem a Nap, amit porcosodó dereka vár. Így tudtuk minden időben, mitől döglik a légy, ha Balassi erre jár. Vele elláttunk az irtásföldek távolán túlra. Köpni kell vagy röhögni? együtt bujdokoltunk inkább. Ízlésünkhöz a rémület meredélye minden időben közelebb állt. Tagadhatatlan. A Karancs néma kőbányáinak vércsevillanásainál így néztünk alá. Imádságos helyhez emelt aztán erdei út kacskaringója. 11 �L a p is J ó z s e f Gyász két ülésben „a szótáradba írj be s néha lapozz föl engem és leszek” (Baka István) 1 homokká tört betűk lapok közül pergő hangok képeidre nem lelek nézlek ahogy voltál látásom térül, fordul feneklik a szó együtt ürülünk 2 Ahogy mozdul a kéz, eltanácsolt életed folyik a papírra. Erőltetem. Mozogsz, vagy csak élsz. Le vagyunk mi írva. Cicázok veled, holt avarral a szél. Sorok alján rím látszik. Lehet-e árva. Beléd merítek, mártogatlak. Kezemből sár, orromból béke. A fény zsebemből kijátszik. Hogy ne legyen még: Vége. 12 �P o lg á r A n ikó Aspirationes „O utinam prout aquae hae dealbant carnem meam, massam hanc corruptionis et putredinis, ita lacrimae paenitentiae et doloris lavarent animam meam, quae tot ac tantis peccatis despurcata f uit in vita sua!” (II. Rákóczi Ferenc) Mindig ugyanaz a víz, a kádban ugyanaz a száraz tamariszkusz, a férfi ugyanúgy nyitja meg a csapot, a juhfürösztő tóba ugyanúgy száll alá, a juhokon ugyanaz a rüh, ugyanazok a foltok, s a fekélyeket továbbra sem lehet rejteni. A szemüvegen a pára: az ember erjed, gőzölög. A trón még mindig áll, ugyanannak a dárdának a hegyén. 13 �C seh y Z oltán Tereus (Variációk egy Gyöngyösi-témára) I. Élvezem de már kezdem nem élvezni hogy egy lesz a kettő és oszthatatlan akár Castor és Pollux akár Pyramus és Thisbe Achilles és Patroclus a nullát még nem találták fel pedig abban van a tökéletesség nem az egyben a nulla és egy közt épp akkora a távolság mint egy és kettő közt pontosan annyi mint Castor és Pollux Pyramus és Thisbe Achilles és Patroclus között de hát az antik kultúra nem vesz tudomást a nulláról a semmivel nem lehet osztani a semmi osztódik oszt és kioszt azért menekülnek az egyhez hogy mindvégig önmaguk maradhassanak II. Tereus a földön nyelvtelenül vonagló Philomelára tekint és így szól A férfi húsa éteribb kevésbé anyagszerű ha a szobrokra gondolunk az izmosság a metafizikai tökéletesség látható indexe Zeus Hercules Apollo Arnold ehhez képest a nőiesség üres platonikus tautológia „szia édes, megjöttem a kazuális világból ahol a dolgok történnek neked ott a hisztéria a belső tér az odú végeredményben a tökéletes biztonság” �O láh A n drás mielőtt térfigyelő rendszered lebuktatja a zárjegy nélküli álmokat álarcunk szétrepedt összetört... kisöpröd a részeg orgiák szilánkjait és elküldesz a francba engem is mielőtt még ujjaimmal ismét körberajzolhatnálak mezítláb mezítláb álltunk a csupasz fák alatt: zsongtak a zsibbadt szelek az ég feslő varratain vörösen szivárgott a nap te havas lélekkel bolyongtál tovább kegyetlenséged szorongatta torkomat és sistergett a fák acélos kérge az öklömbe gyűrt fájdalom alatt búcsú „mennem kell...” - gyorsan kapkodva öltözöl... künn porhó szitál a fehérre csontosodott fák alatt türelmetlenül kaparod a jeget a szélvédőről visszadermed a hóra a hallgatás... egyirányú utca: itt öleltelek először de a múlt az álmos tekintetű házak közt reked „menj be: megfázol” - arcodon az utolsó érintés didergős rebbenése az autó nehezen indul s a bámész csöndben addig kísérlek tekintetemmel míg a távolodó fényszóró belealszik az éjszakába 15 �D ukay N agy Á dám Egy kikötés Holnap még vállig, később majd térdig, bokáig gázolsz a valónak gondoltba. Egy-egy követ dobsz bele, végül annyit sem fodrozod, csak kiülsz a partjára néha. A senki fövenye az. Homokja üveg, egén sáfrányszínűek a ködök, csillagok. De erről nem beszélhetsz. Ne tudja senki, hogy itt vagy, hogy itt vagyok. Míg csak eső Itt kell eldönteni, merre. Ez itt az eseményhorizont. A nap itt örvénylik éjbe. Ez itt a most, ez itt a pont. Míg csak esőtől ázik e placc, s ténfereg rajta lábnyomod, addig visszafordul­ hatsz addig meggondolhatod. 16 �A mostig visz Pucér testére porhóés avarköpenyt húz az álmatlanul forgolódó szél. Egy megállóban tűnődő troliból nézed a várost. Alacsonyan jár a Nap: a csupasz fákra, tűzfalakra rézsútosan hull a fény. A mostig visszhangzik a jövő néhány lehetséges-most. �J á s z A t t il a (jelekethagyok) Ablaknyílás a mellemen, kitárom a szárnyait, hadd szellőzzenek a szobák, repülje át minden rejtett sarkát a friss levegő, hordja csak tele homokkal, növényi, állati és emberi nyomokkal az idő, csontjaimnak majd egykoron puha homokágya legyen, egy-kettő elsárgulva a felszí­ nen, míg a legtöbb kicsit lejjebb pihen (maradjon az archeológusoknak is valami munka, feladat, terep), de addigra már annyira beborítja a lakást, emlékeim zegét-zugát a homok, hogy a félig tárt ajtókat mozdítani se lehet, belülről is látni majd a festett kék eget, az abla­ kokat becsukom, lazítok egy kicsit, fekszem, jeleket ha­ gyok a homokon Egynémaés Mint Tao Jüan-ming már csak ülök a fűben és hallgatok Húr nélküli lantom ölelgetem, simogatom, szívem kemény acélhúrjai sem rezdülnek, mégis szól valami bennem Talán egy néma és végtelenített szám az empéhármon 18 �S z ő l l ő s i M ik l ó s Egy asszony miatt Barátom, hagyd a tequilát! Kannás bor, sör: ráz a hideg. Hozd csak a házipálinkát, szám sarkán, ha ráng az ideg! Tölts, bátran várni a jövőt, hinni, hogy fontos a jelen, ne tudjam, honnan, mért jövök, tölts, bólints, és ülj itt velem! A céda ma eljön, érzem. Isten, alig négyévesen szertegurultak gyöngyeim, megtarthatja nevetésem, üveg aljáról kérlelem: csak adja vissza könnyeim! 19 �K u p c s u l ik Á g n e s A tökéletességről Egy tál aranyló levesre gondolok. Etetem tudatom fáradt szörnyeit. Míg élek, törekszem arra az ízre. (Isten, ha volna, felfűzném gyöngyeit.) Talán nem is a kertben nevelt zöldség, az a föld, amit áldott eső áztat. Csak a lassú, biztos mozdulatsor, hogy minden eleme hála és alázat. 20 �M en yh ért A nna Szelíd 1. Koromba forgatott faforgács hever mindenütt az udvaron. Tűz égett itt, aztán fűrészeltek, Őszi, kesernyés napok. Nedvesség. Csepegés. Szél. Hová lettek az indulatok? 2. A dunna középen meleg. Kétoldalt a szélén hideg. Álmomban is vigyázok, hogy merre fordulok. 3. Hátrahajtott fejjel vakaródzik a kutya. Hálás a szeme, ha odalépek hozzá és megvakargatom. �O r b á n G y ö r g y J á n o s (1952) Gyomán született, Salgótarjánban élő képzőművész, pedagógus. Pályára állását a szegedi Tömörkény Gimnázium képzőművészeti tagoza­ tának tanárai - Kopasz Márta grafikus, Magos Gyula, Zoltánffy István, Pölös Endre, Szalay Ferenc festők, Tóth Sándor szobrászművész - segítették. A máig itt működő Bartók Béla Kisgrafikai Kör 1969-es alapításánál jelen van. Később dekoratőr és kiállításrendező szakot végez Budapesten, ahol Szentirmay Zoltán szobrászművész és Batitz Levente ösztönzik önálló alkotásra. Ezt követően Gyulára kerül, s csatlakozik Koszta Rozália festőművész köréhez. 1979-ben költözik Salgótarjánba, ahol dekoratő­ reként, reklámtervezőként rajzol, fest. 1984-ben rajz-földrajz szakos tanári oklevelet szerez az egri főiskolán, 1994-98 között faművességet tanul egy budapesti kézműves iskolában, majd ugyanott, meghívott előadóként 2005-ig tanít rajzot és szakrajzot. Közben a Pécsi Egyetem Humán Szervező szakán egyetemi diplomát szerez 1999-ben. 2005-ben az ELTE-n - Hartai László filmrendező és Galicza Péter tanítványaként - Moz­ gókép és Média szakon végez, valamint pedagógia-pszichológia szakvizsgát tesz. A Balassi Bálint Asztaltársaság vezetésében 1990 óta, 1998-tól elnökként vesz részt. Jelenleg rajz-földrajz-mozgókép szakos tanárként dolgozik a salgótarjáni SKÁID Beszterce Tag­ iskolában, illetve a Váczi Gyula Művészeti Iskolában tanít grafikát, alkalmazott grafikát. 22 �P róza és v i d é k e S o p o t n ik Z o l t á n Lassú társas (regényrészlet) Sárcsótány kicsi, jelentéktelen város valahol a világ vége előtt, mondjuk jobbra. Ha arra jár az ember, nem néz semmi jót ki belőle. S a város is hasonlóképpen viselkedik. Polgárság itt nincs és nem is volt soha, csak emberek, akik polgárok­ nak képzelték magukat hajdanán. Most már annak se. Feladták. Annyira szélen van, hogy még a neonácik is elszégyellik magukat, és fákat ültetnek a város főterén. Meg bakancsvirágot. Az itt élők a könyvtárba inni járnak, a kocsmába verekedni. Olyan érzése van az embernek, mintha valami közös bűn miatti szé­ gyenérzet telepedett volna városra. Mintha a város lakói véres szektába tömö­ rülve áldozatokat mutatnának be éjszakánként. Éles, visító hang járja be a kör­ nyéket. Az csak a gyári sziréna, legyint Gyula. Én is itt születtem, nem emlék­ szem, hogy anyámék eljártak volna esténként, csak néha anyám, de akkor a mosolyából már kilenc évesen levettem: férfi van a dologban. A férfi mosolyát számtalanszor elképzeltem, de soha sem sikerült valami szépre. Lehet, hogy ő volt a „főpap”. Sokat mondogatta nekem Csirke bácsi, a házunk mellett lévő vízmű telephelyének őrzője (bakter), hogy csak úgy sorjáznak majd azok az emberek, emberszerű lé­ nyek, akik bántani akarnak. A házban, ahol lakni fogsz, a munkahelyeden, ahol a fél életed töltöd. Egész sereget termel ki majd az élet, egész sereget. És majd meg kell tanulnod bánni velük: egyeseknek a gallérjára hányni, másokat messziről kerülni vagy hagyni (óvatosságból), hogy hazug papírokat írassanak alá veled (politikai vagy politikamentes sablonokat). Félig azért magának mondta, vagyis maga elé, de valahogy megragadt bennem: főleg, hogy hányni. Azt is mondta Csirke bácsi, hogy az ital nem megoldás semmire. Nem értettem, milyen ital, majd azon gondolkodtam, hogy mi baja lehet ennek a kedves embernek a tejjel meg a málnaszörppel. Mesélt még az unokaöccséről, a Farkas Berciről, hogy űrhajós és most is ott lebeg a világűrben. Figyel, hogy az idegenek ne tudják ellepni a földet - persze idegeneken nem a kapitalistákat értette. Kering a szocializmus felett! És, hogy mindig szokott neki jelezni a kertek felől éjszaka, hogy köszöni, jól van, ne idegeskedjen. Nem akartam mondani, hogy szerintem a nagymamám az: mindig este tereget, és elemlámpával világít, hogy lásson valamit. És amikor ballagtam haza, fölnéztem az égre, elengedtem egy mosolyt a Farkas Bercinek, hogy vigyáz­ zon az öregre, de tényleg. A félelem a fontos. A racionális. 23 �Hallom Gyula hangján, hogy nagyon nincs rendben valami. Annyira egyedül van, hogy fel fogja akasztani magát. Vagy beszed egy csomó gyógyszert. Ő persze már régen is azt hangoztatta, hogy sosem, ilyenkor másodpercenként megváltozott az a finnyás bróker arca. Pontosan ezért félek, hogy meg fogja tenni. Az ilyenek megte­ szik. Közben azért megy a felületen a poén (az olcsó), a szurkálódás, a szőke nős viccek (a kedvesem szőke ugyanis), hogy vett egy házat, most teszik rendbe, a közeli erdő szélén van és képzeljem el, az utcában nincsenek kommunisták. Az derék, mondom és magam elé képzelem az arcát. - Amúgy semmi bajom azokkal, akiknek bajuk van a kommunistákkal, de hogy identitásomat ez alapján határozzam meg elsődlegesen, nekem kicsit problémás. Azért a fákat vizsgáld meg - ajánlom viccesen -, azok éltek már akkor is. A kommunista vesszőparipát, lehet, hogy azokból az ágakból fonták. Feszültséget (politikait) érzek a telefon másik végéről, jólesik. Ez a finom pszichológiai párbaj éberré teszi az embert, cinikussá és üldözési mániássá, de a megmérettetés miatt fontos. A viszonyítás miatt, hogy meghallga­ tom, hogyan él és összehasonlítom az enyémmel. A levegővételeiből szinte százszázalékos biztonsággal megtudom állapítani, mikor nem mond igazat vagy mikor nem a teljes igazságot mondja. Ha nevet, érzem, hogy mikor omolna legszíveseb­ ben össze. És mindig nevet. Gondoltam, össze fogok állítani egy jegyzéket a neve­ téseiből és kiadatom, mint tankönyvet. Európa Könyvkiadó, Hamis életjelek soro­ zat. Látom magam előtt, ahogy áll az ablak mögött, leheletnyit elhúzza a függönyt és figyel. Minden embert, minden apró mozdulatot, néha úgy gondoltam, hogy az apró bogarakat is látja a fakérgen vagy magában a fában. A függöny finoman remeg a kezében. Régen nem tudtam úgy elmenni a házuk előtt, hogy észre ne vegyen. Még szórakoztam is, elmentem többször, fel-le járkáltam és mindig éreztem a há­ tamon a tekintetét. Az unalom gyilkost tud csinálni az emberből, meg a magány. Nevetek vele együtt, de érzi, hogy történt valami a vonal túlsó végén, most én vagyok erősebb, leütöttem egy gyalogot, de nem nyertem még teljesen. Kezdem érezni a tekintetét a hátamon, megijedek. Leveszem a felsőm, két sötét pontot látok hátul. Szédülök. Hiába terelem aztán a beszélgetést a nőkre, ami a gyengéje, már megtörte a lendületem, egálban vagyunk. A bankban, ahol dolgozik mindenki rendes embernek tartja, de valamiért félnek is tőle, nem hívják műszak után a sörö­ zőbe, amióta elsírta magát a pultos lány, mert ordibált vele a langyos sör miatt, ami persze dehogy volt langyos, csak a lány túl szép és ez feldühítette a Gyulát egy kicsit. Mióta elhagyta a felesége, nehezen viseli a szép nők látványát. Így áll boszszút a másik nemen. Akkor is napokig tartottam benne a lelket - persze azért pár­ bajoztunk közben, valahogy soha nem bírjuk abbahagyni. Azt hiszem, ezt is egyfaj­ ta szeretetnek hívják, vagyis fel lehet fogni úgy, mint egyfajta szeretet-negatívot. A rémisztő, hogy hiányoznának ezek a ferde beszélgetések vagy mik, hiányérzetem lenne, ha nem történnének meg. Biztos a férfiak így szeretik egymást, legalábbis azok, akik talán túl sokat tudnak a másikról, sokat láttak egymás gyengéiből, és mindezek miatt jól félre is ismerik egymást. Félre merik ismerni. Cappa temetése után egy vendéglőnek álcázott kocsmában kértük Istent, hogy bocsásson meg neki. Vagyis, csak én kértem, de szerettem volna, ha valaki még magában pörgette volna az imát velem. Természetesen meghívtam Szoszo-t, meg Kutyát egy rövidre és egy sörre, mert természetesen semmi pénzük nem volt. 24 �Körülbelül a rövid felénél már nem voltak teljesen beszámítható állapotban természetesen nem a gyász miatt nem voltak. Gondolom elég volt az a kicsike pálinka meg a kicsike sör, hogy az éppen tisztuló szervezet feladja és visszaálljon az évek óta már megtanult alaphelyzetébe, a bódultságba. Kutya átimbolygott a szomszéd asztalhoz, megkérdezni, hogy tényleg szarul áll-e neki Szoszo gyerek­ csináló sapkája, tényleg szarul állt, de az asztalnál ülők ezt nem akarták neki megmondani, nem is az ő dolguk lett volna egyébként. Emlékszem, hogy valaki a sűrű cigarettafüstben megpróbálkozott köszöntőt vagy gyászbeszédet, vagy mi az istent mondani, de két perc múlva sírós arccal ült vissza a helyére. Csak én figyel­ tem rá, de a tekintetemből azt olvashatta ki, hogy ülj már le, te szerencsétlen, itt nincs értelme az ilyennek. Pont ezt akartam neki mondani. Azért mindketten meglepődtünk a gondolatátvitelen. Olyan emberek gyűltek össze, akik egy jó barát temetésén is csak magukra képesek figyelni. 25 �M e r é n y i K r is z t iá n Hallgathattam volna Végeztem a melóval, várom a villamost. Fene enné meg ezt a forgalmat; keresztülkasul buszok, villamosok, és ehhez még a háromsávos út. Legalább a metróaluljárót arrébb építették. Közelemben kutyafejű, elgyötört arcú fiatal nő, kutyafejű, kevésbé elgyötört ar­ cú, nyolc év körüli sápadt lánnyal. A nő könnyezik. Egyik kezében drapp színű szövetszatyor, a másikban nyitott biblia. Leszólítja a mellettük ácsorgó szemüve­ ges kamaszsrácot. - Kérem, fiatalember, innen... innen olvasni! A fiatalember megszeppen, de a nő elkeseredetten kéri. A fiú nekikezd: - Sötétben nem találunk haza, s fény nélkül hasztalan a boldogságot keresni... Űr van mindazok szívében, kik Jézust tagadva... A kislány a földet nézi, a nő monoton hangon ismételgeti a mondatok végét. Olykor eltűnik a pupillája, szeme fehér lesz. Az érkező villamos kíméletlenül belezörög a felolvasásba. A fiú visszaadja a Bibliát, felszállás után alkalmi ismerő­ seitől távol foglal helyet. Én viszont mögéjük ülök. A sápadt lány és a nő egymás­ sal szemben. Úgy nézegetik az épületeket, mintha nem idevalósiak volnának. A lány huncutul rugdalja a közéjük tett szatyrot. A nő erélyesen rászól a lányra. A nő a szatyorba nyúl. Füst lepi el kezét, mintha egy boszorkánymutatvány venné kezdetét. Addig csapkod, amíg elfojtja a füstöt. Megégetett kezét kikapja a szatyorból. Feszegetem a harmonikaajtót, szabadulni igyekszem, de nem megy. Végállomás. Rohanok a forgalmi ügyeletre. Rogyadozó épület. Méltatlan egy huszonegyedik századi óriáscéghez. Belülről minden más; márványburkolat, tágas tér, tisztaság. Egy csinos kisasszony irányít a panaszfelvételre. Bíborszínű szőnyeg vezet végig a hosszú folyósón. Irodájukból gyakran kukkantanak ki fon­ toskodó öltönyösök. Érces, hivalkodó hanggal utasítgatnak; döngicsélnek, mint hirtelenméhek rügypattanáskor. A folyosó végén üres várakozó. Kopott faasztal­ nál üldögél egy bodros hajú hölgy. Felém fordul. - Mi a panasz? - Kérem, jöjjenek! Küldjön embereket! Robbantás lesz a villamoson! Füst! Bib­ lia! És az a túlvilági arc! - Nyugodjon meg, ez ritka járat, nem fog hamar elindulni. Tartsa szóval őket, nehogy leszálljanak. Maga után küldetek. Még ki sem érek, már jön utánam a segítség. Előttük szaladok, azok vagy négy­ szer nagyobbat lépnek nálam. Az indulni készülő vezetőt lehívják a járműről. Már majdnem tele a villamos. A nő elé áll az egyik civil, a másik sót szór a kerekek alá. A civil-hölgy elterelő hadműveletbe kezd: - Pál levele jár a fejemben... Ön is hívő lélek? A kutyafejű rácsodálkozik Isten különleges ajándékára: - Mi az hogy? Emberi léptékkel nem is... De melyik levele? - A filippiekhez... „Nekem az élet Krisztus!” 26 �A kutyafejű nő fuldokló köhögésbe kezd, néhányan még a kocsi túlsó feléről is felfigyelnek. A villamos elejéhez oxigénmaszkos osztag érkezik. Elindulnak hosszúkás kere­ sőjükkel. A műszerek nyugalmi állapotban vannak. Mély sípolás, még semmi. Előrébb araszolnak. A leghátsó ajtónál várakozom. Hol az osztagot, hol a még mindig krákogó nőt figyelem. Remélem, hogy ez a felhajtás nem hiába történik, és hősként előléphetek. Ellenkező esetben csendben lelépek. Amikor az osztag egy szintbe ér velük, a keresőemberek a szatyorig közelíte­ nek. Üveghangon sikítanak a műszerek. A kislány kérdőn hol a nőre, hol az ide­ genekre néz. A civil-hölgy óvatosan, szinte bocsánatkérőn teszi a nő kezére a bi­ lincset. A szatyorban pokolgép. Megérkezik a rendőrség, elviszik a gyanúsította­ kat. A magam ügyét elintézem odabent, nem fogom itt verni a mellemet. Elég dol­ guk van nélkülem is. Úgy döntenek, hogy a villamoson hatástalanítják a bombát. Arrébb zavarnak a többi bámészkodóval. Robbantás... A két mellettem álló úr csalódottan: - Ez volt a pokolgép? - Mint egy beteg petárda. -Jó l mondja! Pont, mint egy beteg petárda. Közelebb merészkedünk. A fülkében nyoma sincs robbantásnak. Sérülés, égés­ nyom sehol, csak szürke por a levegőben. A tér közepére rohanok, lerogyok a burkolatkőre. Elalszom. A távolabbról érkező építkezés zajára riadok fel. Négy kollega húz el mellettem, ugyanolyan egyenkabátban, mint amilyenben én va­ gyok. Nem ismerem őket. Visszamegyek a forgalmi irodába. Az előtérben járó-kelő kisasszony vidáman üdvözöl: - Maga egy hős! Menjen, már várják! A legközelebbi iroda ajtajára mutat. Benyitok. Az asztalnál egy öltönyös úr fo­ gad, ő is kidugta fejét iroda-csigaházából, amikor imént átrohantam. - Üdvözlöm! A folyosón már említették önt... pontosan mit is szeretne? -T u d ja ... kint, ami volt... én szóltam... néhány sort, ha írna a főnökömnek..., hogy itt voltam, ezt tettem... és ha aláírná. - Persze, természetesen. Udvariasnak tűnik, de aztán kitessékel. Ezt teszi a munkásruha? De hát ő is melósokkal dolgozik, neki is vannak melósai... Egy sima lapra írt néhány sem­ mitmondó mondatot, felismerhetetlen aláírással. A kisasszonnyal küldeti ki. Miután elhagyom a főbejáratot, elszégyellem magam. Kidobom a papírt, hisz nem ér semmit. A villamost még takarítják. Egy csokornyakkendős muki három különböző televíziónak nyilatkozik. A hét minden napján keményen dolgozom. Behivat a főnök. Csak van igazság a Földön. - Honnan tudta meg, főnök úr? - Vannak éles szemek, bármerre is járjon az ember! - Hála Istennek, ebben reménykedtem, legalább erkölcsileg... - Miről beszél? Na, micsoda kamikaze-szemlélet ez? - Hát, mi másról? Arról, hogy én fedeztem fel azt a pokolgépet a villamoson! 27 �- Na, ez meg milyen örültség? Néz maga televíziót? - Annyit melóztam a héten, hogy csak aludni jártam haza. - Na, akkor figyeljen! Számítógépén rákeres a hírekre, egy riportot mutat, ahol a csokornyakkendős muki interjút adott három televízió-társaságnak. - Ez mit jelent? - Azt, hogy maga félre akart vezetni! Ez az úr fedezte fel a bombát. És, hogy miért hivattam be? Nos, a kollegái látták a Púlzár tér közepén fetrengeni. Na, de, mivel maga a vállalatunk kiváló dolgozója, csak megrovásban részesítem. Úgy vegye, mint felfüggesztett büntetést, a legapróbb bakinál szélnek eresztem! Vilá­ gos? - Világos. A televíziót kapcsolgatom. Megint az a szájhős, ezennel a Főtelevízió stúdiójában. Dr. Gyűrűs Olivérnek hívják, ő a közlekedési cég humánigazgatója. Amikor átvet­ te az ötmillió forintos jutalmat, annyit fűzött hozzá, hogy számára nem is annyira a pénz, mint inkább a számos megmentett élet bír igazán nagy értékkel. Razzia Ma talán több vevő lesz. Vasárnap mindig jobb. A zsernyákok igencsak rámozdul­ tak a hamisítókra. Mondják a szervezők, hogy a házilag gyártott dévédéket a föld­ re szórják, megtapossák, és keményen büntetnek. Előszedem malacperselyemet, néhány foltos zoknimat, és hármat a még meg­ maradt, gyűrött verseskötetemből. Azután következnek az elektromos bigyók a pincéből. Körülbelül sem tudom, hogy micsodák, hiába is jönnek a kopott akta­ táskás, szemüveges műszerészfélék, és kérdezik, hogy ez meg az, és az meg ez működik-e. Kukán nézek, és mondom, talán próbálja ki otthon. Éled a piac, mellettem romák pakolgatnak festményeket, aranyórákat és porce­ lánbabákat. Kicsit arrébb egy kopasz szedi elő bódéjából a hifi-cuccait. A hatásva­ dászat végett már hatkor felrecseg 1000 wattos hangszóróiból a zoltánerika, majd a kadlotkarcsi. Amúgy buli ez a hely, múltkor egy srác saját anyját árulta, persze hamvasztva egy urnában. Még a fotója is rajta volt. Itt mindent megvesznek, csak ki kell várni a vevőt. Jól van! Megjelent az első nyüzüge, fordított baseballsapkás srác. Lesz itt dévédé-árusítás! Akár a kapásra éhes horgászban, bennem is éledezni kezd a balhééhség. Jön egy másik hasonszőrű gyerkőc, és már rakosgatják is szépen, sorban. Me­ gyek hozzájuk haverkodni. Hosszú a nap, kellenek a szövetségesek, no és leg­ alább megtudok egy s mást. - Csűrni, tényleg genyáznak a zserkók? 28 �- Inkább a buzi hatőrség! De hoppá! Van itt lepedő, ráborítom, aztán óne. A mellettem ruhákat halomra dobáló bögyös nőszeméllyel átbeszéljük a várható időjárást. Arra kitűnő, hogy amikor pénzt váltok vagy kávéért megyek, őrizze a motyómat. Neki is hozok egy feketét. Cukor és tej nélkül issza, ebből is látszik, hogy rutinos piaci bennszülött. Egy hiéna megvette múltkor kilencszázért a kínai porcelántálamat. Valamivel arrébb négyezerért árulta. Eladta, mert amikor kávéivás után a hígfosási kényszer a vécére űzött, láttam, hogy már nem volt az asztalán. Veszettül tűz a nap, még jó, hogy van felettünk ponyva. Csip-csup kis kölykök (nem látni, hogy kettő vagy három) próbálják lecsenni az első dévédé-sort, majd­ nem sikerül nekik, de a gizda srác átugrik az asztalon, és kiszedi a kezükből. Nem bántja őket, mert a sor végén egy egész pereputty várja a brigádot. Zsernyákok jönnek be a főkapun. Van közöttük 3-csillagos, 2-csillagos. A hölgyön és a kamaszarcú srácon semmi, mégis ők feszítenek a legbüszkébben. Elindulnak, érdeklődve nézegetik a kacatokat. A két dévédé-árus nem figyel, szomszédjukkal ökörködnek. Szólhatnék nekik, - marha nagy dilemma - de nem teszem. Olyanok ezek a rendőrök, mint sétáló oroszlánok a szelíd vadak között. Előre hallom a kérdéseket, a lakkozott rendőrcipők alatt darabokra törő dévédéket, és azt a lármát, amit a fejüket fogó romák okoznak műbalhéból, hogy a káoszban jobban hozzáférjenek mások portékáihoz. A dévédés asztalhoz lépnek, türelmesen várakoznak. A tohonya alkatú, 3csillagos szól valamit, mire az árusok megfordulnak. A 2-csillagos, borostás meg­ néz egy dévédét, majd az egyik srác a rendőrhölgy kezébe ad egy másikat. Nincs asztalról lesöprés, csupán nyugodt szóváltás. Francnak kell ennyit szóra­ kozni! Vakok ezek? Messziről látszik, hogy hamisítottak. Az árusok a kezükben tartott filmet mutogatják el. Szájpufogtatva utánozzák az ütéseket, lövéseket. Az alacsonyabbik épp agonizál, eszeveszetten rángatja magát, végül kiakasztja a szemét. Odasóz egy pacsit a 2-csillagos a gizda gyereknek. Mindenki hahotázik. Izgatottan adják kézről-kézre a bemutatott dévédét. Talán pályafutása során első ízben a csillagnélküli szembeszáll a 3-csillagossal; kitépi a kezéből a Halálos fegyver négyet. Amaz bölcs apai mosollyal enged, és kiemeli a Predátort. A rendőrnő kiszolgáltatottan várja, hogy a kis gizda engedményt adjon. A töb­ biek is könyörgő szemmel várnak. Az árusok pökhendi pofával számolgatják azt a kevéske összeget, amelynek leengedése után még bőségesen marad hasznuk. Hogy miben egyeznek meg, nem figyelem, mert viszketni kezd a tököm, és egy öreg, kalapos vevőm is jön. Persze nem a hatezer forintos szivarkészletet viszi el, hanem csak két pornólapot százért. A rendőrök izgatottan nézik a borítókat, ki-ki a maga filmjét dicséri. Lelkesen köszönnek el. Amazok rájuk se néznek, egymást kínálják cigivel. Bárgyú arccal gyújtanak rá, és zsebre dugott kézzel árulnak tovább. 29 �Z sibói G ergely Pannon apokrif A hites ember hajnalban érkezett. A nap éppencsak a sárkunyhók tetejére hágott szétnézni a poros-piszkos falucska fölött. A korán kelő asszonyok találtak rá, amint vízért mentek a kútra, annak a tövében üldögélt, száraz árpakenyeret maj­ szolt fogatlan ínyével. A morzsák megtapadtak a szegycsontig érő szakállában. - Csak egy göcsörtös vándorbot, egy elnyűtt tarisznya, egy szakadt lepel, s ben­ ne egy öreg-öreg ember - mesélték férjüknek a vízzel megtérő asszonyok. A kút környéke lassan megtelt kíváncsi férfiemberrel. Az öreg nem szólt, evett, s miután befejezte, kifésülte szakállából a morzsákat, nagy barna szemével számba vette a körülállókat, és várt. Végre Bíró, az idős kertész szólította meg, amikor a csönd már túlságosan karcosodni kezdett. - Messziről jött, bátyám? - A vándor bólintott. - Sophianen is túlról? - kérdezte Együgyű, akire rendszerint - így most is csak legyintettek a falubeliek. - Azon is túlról - válaszolt zengő hangon az öregember. A Dravuson is túlról, a messzi tenger túlsó partjáról. A folyón túl még senki sem járt a falubeliek közül, a tengerről sem igen hallot­ tak, s már Együgyű kérdezett is volna, de Bíró leintette: - Hova tartasz? - Továbbmegyek - intett bizonytalanul a limes irányába -, de azelőtt még be­ szédem van veletek. - Csak gyorsan - kezdtek mocorogni az emberek, hisz a nap egyre feljebb há­ gott, s mindjárt megjelenik az uraság őrsége, hogy munkára hajtsa őket. - A szabadulást hoztam nektek. - Az emberek értetlenül néztek egymásra. - Hi­ szen szolgák vagytok mindannyian. - Azok vagyunk. De milyen szabadulást hozhatsz te nekünk? - A lélek szabadulását hoztam. - Furcsa beszédű ember vagy, de hát messziről jöttél, biztosan ezért nem értjük szavadat. - Messziről, hogy elhozzam nektek az örömhírt, amit a mi urunk hagyott ne­ kem örökül, s amit most rátok bízok, ahogy mindenkire utam során. - Valami új vallást hirdetsz? - kérdezte gyanakodva Bíró, mire egyik-másik szolga elindult legyintve, hogy inkább dolga után nézzen. - Az új hitet, igen, amit halálával pecsételt meg a mi urunk, s ami szabaddá tesz benneteket. - Nézd, uram, mi csak együgyű emberek vagyunk, meg aztán megvannak a magunk istenei, akikben ugyan már alig bízunk, de megszoktuk őket. Egyébként is, beszéld ezt meg az urasággal - s maga is útnak eredt, amint meglátta az őrség közeledtét a falu széle felől. Claudius rosszul ébredt, habár Silla, a kis rabszolga, hajnalig próbálta kedvét s erejét felkelteni, nem jutott semmire vele. El is küldte Claudius. - A nehézségek - 30 �magyarázta volna Sillának, akinek végül is semmilyen magyarázattal nem szol­ gált, s ezen úgy feldühödött, hogy pofon vágta a lányt, aki meghajolt, úgy hagyta magára tehetetlen urát. - Ezek az átkozott barbárok - dohogott Claudius, amint reggelijét költötte el. Nesztor - vén intézője és mindenese - csak egy-egy gyors pillantással mérte fel urának rosszkedvét, amint az újabb fogásokat adta fel. - Mi ez a förtelem? - vágta földhöz a tálat Claudius. - Megbocsáss, uram, nincs más. Kezdünk kifogyni mindenből. Mint tudod, a piac a városban jó ideje nem nyitott ki, így csak azt tálalhatom fel, amit szolgáid megtermelnek. - Nincs piac, Hádészra, ez is a tetves barbárok miatt! - csapkodott a gazda, s töltött magának egy kupa bort. Ekkor lépett be az őrség kapitánya, hogy megte­ gye mindennapi jelentését. - Uram, járőrünk ma reggel talált néhány holttestet a Gorsium felé vezető úton. Alighanem Septimus uraság valamelyik faluját sarcolhatták meg. - Már itt is? A limestől kétnapi járóföldre? Ettől fogva délután is járjátok végig a környéket, éjszakára kettőzött őrszemet állítsatok. Elmehetsz - intett kedvetle­ nül a kapitánynak. - Volna még valami, uram. Ma reggel a faluban fogtunk egy csavargót. Úgy lát­ szott, a szolgáidat lázította. - Hozzátok elém. A katonák elővezették az öreget, aki egyenes derékkal állt meg a félbehagyott reggelije mellett ülő urasággal. Nesztor hátrébb valamilyen parancsot körmölt. - Mi a neved? - A nevemet régen magam mögött hagytam, uram. - Foglalkozásod van? - A te fogalmaid szerint nincsen, uram. - Talányokban beszélsz. Tehát mondhatjuk: csavargó vagy! - Szemedben bizonyára, uram. - Nocsak. Úgy tűnik, önérzetedet nem vetkezted le, ha egyéb ruhád nincs is. - Ha megbocsátod nekem, ez nem önérzet, uram. - Végül is teljesen mindegy. A kapitányom szerint lázítottad szolgáimat. Így volt? Mert ha igen, ezért huszonöt bot jár, de akár fejedet is vehetem, ki kérné rajtam számon? De lásd, most mégis megengedem, hogy tisztázd magad. Merre tartasz, s mit keresel a birtokomon? - A júdeabéli Caesareaból indultam útnak sok éve, hogy hirdessem az én iste­ nem igazát, s az eljusson mindenkihez. A limes felé tartok, hogy a barbárokhoz is eljusson az örömhír. - Nagyon helyesen teszed - nevetett Claudius a harmadik kupa bortól már kissé bódultan - legalább nem nekem kell fejedet vétetnem. De hát mi a te hited? - Az én uram azért halt meg a kereszten, hogy tisztára mosson minden bűnünk­ ből, és szabaddá tegye isteni lényegünket: lelkünket. - Azt mondod, megfeszítették? De hát csak a latroknak jár ez a fertelmes halál­ nem. Csak nem volt maga is bűnöző? - Ő minden bűnös és szenvedő lélek megszabadítója, a tiéd is, uram. - Csak nem sorolsz engem is a latrok közé, te csavargó? 31 �-T e is szenvedsz, uram, és szenvedéseidből bűneidbe menekülsz. - Jól jegyezd meg, öreg - pattant fel, s állt egészen közel a csavargóhoz Claudius -, egy római polgárnak, egy lovagnak nincsenek bűnei, különösen, ha ekkora villában él, és ennyi rabszolgát dolgoztat, mint én. Egyébként sem kérek olyan istenből, ame­ lyik meghal egy keresztfán. Ha már Isten, Hádészra mondom, legyen halhatatlan! - Az én uram legyőzte a halált - állta a tekintetét Claudiusnak - feltámadt, hogy szabadulhass te is. Te talán nem rettegsz a rád bízott emberek miatt? S köz­ ben azokat gyötröd, akik hűen szolgálnak. Mint azt a kis rabnőt, akit idefele jövet láttam kisurranni ágyasházadból. Nagyon szomorú volt a tekintete. - Jól van, jól... - ült vissza helyére kissé zavarodottan Claudius. - De hogy is állunk azzal a szabadulással? - Az én uram azt hirdette, hogy mindannyian egyek vagyunk: egy anyagból gyúrva, egyazon szellemből megteremtve. - Azazhogy te és én, vagy inkább én és egy ótvaros rabszolga ugyanazok va­ gyunk? - Igen, uram. - Nincsen semmi különbség? - Nincsen. - Ezt hirdetted lent a faluban is? - Ezt, uram. Claudius nem szólt semmit. Csak Nesztor tollának percegése hallatszott, s a tá­ volból egy ráspoly vagy fűrész reszelte a csendet. A reggeliből visszamaradt sző­ lőfürt titokban fonnyadni kezdett. Végül Claudius megszólalt: - Veszélyesebb vagy, mint gondoltam, s jóllehet nem szívesen teszem, meg kell botoztassalak, akkor is, vagy főként akkor, ha tudom, nem éled túl. S már kiáltott volna őrökért, de ekkor Nesztor lépett a háta mögé. - Várj még vele, uram, hadd beszéljek kicsit hozzá. - Beszélj, ha jónak látod. - Miért hiszed vándor, hogy, ha felnyitod mindenkinek a szemét az igazságra, szabaddá is teszed azáltal? - Mert ha az én uram kiszenvedett a keresztfán úgy, mint egy ember, akkor éget a parancs kimondani: nincsen köztünk különbség! - Fel akarod szabadítani a szolgák lelkét, de mivégre? - Nézz körül, uram, minden szétesőben: úr vagy szolga egykedvűen néz maga elé. Akkor is, ha fegyvertelenül áll szemben támadójával. Megadással várjuk, a lelkünk mélyén azért könyörgünk: csapjanak le ránk, s legyen vége mindennek. Magam is római polgár voltam, s kétségbe ejtett látni, mint züllik szét világunk. Ez az új hit egybeterelhetne mindannyiunkat, hogy betekinthessünk Isten orszá­ gának kapuján. - Ezt elmondhatnád a barbároknak is - heherészett Claudius, és újra színültig töltötte kupáját borral. - El fogom mondani, hisz ők is emberek. - Járj szerencsével, Jupiterre mondom: elengedlek, te vén bolond. Mehetsz! Csak még egy szóra. Ha te ma azt mondod a szolgáimnak, hogy lélekben egyenlőek énvelem, holnap nem azt követelik, hogy jogilag is tegyem magammal egyenlővé őket? 32 �- Nem fogják, uram. Az én istenem nem tagadta a fennálló rendet. Ha szabad­ dá válik szolgáid lelke, szeretettel nyugszanak bele sorsukba. Szeretettel és nem közönnyel. Ez neked is hasznot hoz. De, hogy te hogyan fogadod szolgálataikat ezután, az már a te kereszted, uram. -Ja j, meg kell ölni, meg kell ölni! - ingatta fejét részegen Claudius. - Várj, uram, talán tegyünk próbát - szólt Nesztor - rendeld ide szolgáidat, s hagyd, hogy szóljak velük. Egy kis idő múltán valami negyven rongyos szolga toporgott a nagyterem már­ ványpadlóján. - Ez az ember, aki ma reggel idetévedt, az igazát akarja velünk megosztani. Azt vallja, hogy köztetek és Claudius nagyuratok között nincsen semmiféle különb­ ség: „ugyanolyan anyagból vagytok”. - Mivel egyre nagyobb bizonytalanságot és értetlenséget olvasott ki a rongyosok szeméből, kimondta: - Mától fogva nincsen úr, és nincsen szolga. Szabadok vagytok. Aki elfogadja, lépjen ki az ajtón. Ha megtette, szabad emberként távozik. Idegesen morajlott a kis tömeg, egyik lábukról a másikra álltak a megszédült emberek, de egy apró csoport - úgy öten -, ha bizonytalanul is, de megindult az ajtó felé. - Várjatok! - szólt utánuk Bíró. - Uram, mi lesz a házunkkal és a földdel, amin dolgozunk? - A házért, földért és az eszközökért fizettek majd munkátokkal, de szabad emberként. - Ettől kissé felbátorodtak, de Bíró leintette őket. - És télen, ha jönnek a nagy fagyok, tűzifával gondoskodik-e rólunk az uraság? - Azt is, és minden mást magatoknak kell előteremtenetek, de a termésből lesz pénzetek, majd gondoskodtok magatokról szabad emberhez méltón. - De hát nincs is piac, honnan vegyünk - ijedtek meg egyre többen, és Cingár, egy szúvas fogú földműves azt kérdezte: - Ha jönnek a barbárok, az uraság megvéd-e minket? - Nesztor nem válaszolt, s a hites ember látva az egyre nagyobb riadalmat, maga akarta lecsendesíteni a parasztokat: - Sokan vagytok, együtt meg tudjátok védeni magatokat. - A lárma nőttönnőtt: - Nincs fegyverünk! Nincs menedék! A gyerekekkel, asszonyokkal mi lesz? Gyengék vagyunk! - kiabálták egyre rekedtebben. - Hallgassatok - csöndesítette társait Bíró. - Uram - fordult Claudiushoz, miután kissé alábbhagyott a zúgolódás -, mi nem kértük ezt a kegyet tőled, s bár nem fogadhatjuk el, nagyon hálásak vagyunk neked. Kérjük, hagyj meg abban az álla­ potban, amiben vagyunk, s mi továbbra is hűen szolgálunk majd. Claudius - maga is kissé zavartan - intett, amit úgy is lehetett érteni, hogy elfo­ gadja Bíró kérését, meg úgy is, hogy elbocsájtja szolgáit. A szolganép kiódalgott a teremből, de néhányan gyűlölködve méregették a gondolataiba mélyedt öreg ván­ dort. Nagy csendet hagytak maguk után. Végül Claudius törte meg, magához ren­ delve a kapitányt. - Dobjátok ki ezt az embert... de előtte adjatok neki egy kis kenyeret, meg va­ lamit... a konyháról. 33 �Délután lepihent kissé az úr, s magához kérte Sillát. - Szeretsz engem, Silla? - Szeretlek, uram. - Valóban szeretsz? - Nem tudom, uram, rajtad kívül még soha senkit nem szerettem. - Nem csak azért mondod ezt, mert szolgálsz engem? - Nem tudom, uram, ezen még nem gondolkoztam. - Ha azt mondanám, szabad vagy, elmennél? - Nem mennék el. Hová is mehetnék, uram? - A városba, talán. Amilyen szép vagy, találnál kérőt magadnak, tehetőset, akár előkelőt is. - Én nem ismerem a világot, uram, csak ezt a falut, és téged, aki az uram vagy. Miért mennék el, és mit kezdenék a szabadsággal? Ugye, nem küldesz el? - Nem. Nem küldelek el, csak most hagyj magamra egy kis időre. - S még megsimította volna az arcát, de a zavart lány kiszaladt a szobából. Aztán aludt volna egy keveset, de keserű volt a szája a sok délelőtti bortól, hát felkelt, hogy a birtok dolgai után nézzen. A nagyteremben csak Nesztor üldögélt, s mint min­ dig, most is számításokat végzett. Claudius elnézegette ezt a megráncosodott értelmes arcot, ami most úgy tűnt, annyira hasonlít a hites emberére. Nesztor írt, fel sem nézett urára, anélkül is ismerte annak minden gondolatát immár harminc éve. - Mi értelme annak a sok teleírt pergamennek, öreg? Ezzel ugyan meg nem ál­ lítjuk a barbárokat. - Legalább itt kell rendnek lenni, ha már bekerített a rendetlenség, uram. - Nem szó kell ide, hanem falak vagy légiók. - Az sem segítene már, úgy hiszem, uram. Igaza lehet ennek az öreg vándor­ nak: megadással várjuk, mikor súlyt le a barbárok szekercéje. Mert azt hiszem, lejárt a mi időnk, nagyuram. Villádat majd szállásnak használja egy barbár előke­ lő. Szép márványpadlódat feltöri, és vadhúst süt termed közepén, ahol most mes­ terien faragott asztalod áll. Talán éppen azzal táplálja tüzét. De a második nemze­ dék lehet, hogy eltakarítja a máglya maradékait, a harmadik a mozaik helyén harci bárdjával díszíti a falat, s lesz majd olyan is, amelyik a szeméthalom mélyé­ ről előássa a széttört darabokat, és ismét összeilleszti. Vagyis úr lesz, aki ugyan nem tógát, hanem nadrágot ölt magára barbár szokás szerint, de úr lesz. És itt lesznek a szolgálóid leszármazottai - szolgaként vagy szabadként, ezt már a bar­ bárok döntik el de itt lesznek. - Mikor nekünk már írmagunk sem marad. Így gondolod, Nesztór? - Így, uram. Ezt a földet nem mi éltetjük, hanem a szolgáid, így az ő jussuk itt megmaradni. - És nem bánod, hogy az impérium romjain egy barbár, írástudatlan horda ké­ rődzik majd? - Ejnye, uram, de nagyra vagy a műveltségeddel. Nézd, mállik a vakolatod, s nincs mivel pótolni, s holnap tán csak árpakenyér s egy kis zöldség lesz a reggelid. A barbároknak, igaz, most még nincs Vergiliusa és padlófűtéses villája, de van ereje! S ha ez az erő összekovácsolódik az új hittel - amit ez a hites ember s a többi próféta terjeszt -, fölébe kerekedik a mi hanyatló világunknak. És lesznek munkásai, 34 �a te szorgos szolganéped, amelyik majd mindent újra felépít, s amelyik, ha már nem lesz barbár fenyegetés, felismeri a saját igazát! - Nem hiszem. Mert az ember mindig ültet magában olyan bokrot, ami mögül előugorhat egy barbár. - Te már nem hiszel az emberben, uram - mosolygott Nesztor. - Ezekben nem hiszek. De talán ez a pannon föld ilyen, hogy csak efféle kono­ kul vak embereket képes megteremni. Ekkor az őrség kapitánya lépett a terembe. - Uram, jelentést teszek. Szemlénk során, az útkereszteződésnél, egy holttestet találtunk. Amennyire meg tudtam ítélni, a koldusé lehetett. Megkövezték. - A barbárok? - Úgy tűnik, nem. Nyomukat nem találtuk. Azt hiszem, a mi parasztjaink lehet­ tek. Amikor behoztuk a holttestet, többen szemlesütve elsomfordáltak. - Tehát behoztátok, rendben - tűnődött - adjátok meg a végtisztességet a holt­ testnek. - De aztán eszébe jutott, hogy az öreg hitéről jószerével alig tud valamit. Szúrjatok le egy keresztet, úgyis folyton arról beszélt. Amint a katona kiment, Claudius értetlenül nézett intézőjére: - Ostorral verem őket, és mégis, íme... Nem értem! - Dehogynem, uram: adsz nekik egy szelet árpakenyeret s egy kis olajat; állat­ ként élnek, de beterelődnek biztos aklodba, ha jön a barbár. Nem értenéd? Talán azért, mert ha majd ég a gerenda a fejed felett, menekvésre ott lapul gyűrűdben a méregpasztilla. A tied a halál méltósága, az övék a megmaradásé, és nem biztos, hogy a tied a magasabbrendű. Ami a hites halálát illeti, azt hiszem, így volt a legkönnyebb számukra. Mert mi lesz, ha netán visszatér, és nekik ismét mérlegre kell tenniük sorsukat? Bolondok? Persze. Mert nem tudják, hogy holnap majd egy másik hasonló jön kísérteni, s aztán egyre több, az idők végezetéig. Az udvaron éppen most indult a temetkező hely felé két szolga. A tetemet egy kordén tolták. Az egyik vállán ásó, a másikén fakereszt. - Mi az igaz, Nesztor, s hogyan adunk számot mindezekről, ha eljön az ideje? A temető szögletében Bíró és Együgyű mélyítették lassan a gödröt szitkozódva. - Ezzel a nyomorult ásóval nem lehet dolgozni, végig van repedve a vasa. méltatlankodott Együgyű. - Csak vigyázz rá, mert ha eltörik, ez sem lesz. Nincsen piac, az uraság nem tudja pótolni a szerszámokat. - Így nem lehet ásni! Egyébként is, ki tudja, holnapra itt lesznek a barbárok, s mind megdöglünk. - Akkor szedelőzködj és fuss, a gazda megengedte. - Fussak? Hova? - Akkor fogd be a szádat és dolgozz. És ne foglalkozz olyan dolgokkal, amin változtatni úgysem tudsz. -T e nem félsz a haláltól? Bíró megrágta kicsit magában a választ. - Nem, azt hiszem, nem. És nem biztos, hogy megölnek. Valahogy lesz majd. - És a lányod? - Dolgozz! 35 �Üggyel-bajjal kiásták a gödröt, s beemelték a szétzúzott, alvadt vértől piszkos tetemet. - Milyen könnyű, szinte alig van rajta hús. -Sokat éhezhetett. - Te is ott voltál? - sandított társára Együgyű. - Nem, én máshol voltam, és ne tudj mindenről. A többieknek baja lehet belőle - s elkezdték visszahányni a földet, majd leszúrták a keresztet, ahogy uruk meg­ hagyta, s álltak kicsit művük felett. - Tudod, Bíró, én sajnálom ezt a szerencsétlent. Úgy elbántak vele a mieink, mint a barbárok szoktak a mi fajtánkkal. Nem volt ez rossz ember, csak egy kicsit bolond volt. - Éppen jó - mondta. Hallgattak még egy keveset. - Én is sajnálom - tette hoz­ zá az öregebb. - Mindegy, menjünk. - A két rossz ásót a vállukra vették, s megin­ dultak a kunyhók felé. - Te, Bíró, hogy gondolhatta ez, hogy szabadok lehetünk? Hogy nem parancsol nekünk többé senki? Nincs gazda? Lehet úgy is élni? - Nem tudom, én mindig az voltam, ami most vagyok. - Tudod, elgondolkoztam ezen a déli pihenőn, és azt hiszem, azt is meg tud­ nám szokni, ahogy ezt is megszoktam. - Badarság. Szedd a lábad. Lassacskán alakjukat vesztették a sötétségben. Az esti szél füst szagát hozta északról, a limes felől. 36 �S z á v a i A t t il a Diszkó, vibra, púdersár Ha tükörbe nézek, egy kopasz, mázsás legény néz vissza, arcra pitbull, testre zsanklódvandamm, csak én csúnyábban tudok nézni, ha kell. És gyakran kell. Ahogy közeledik a szombat éjszaka, egyre inkább be vagyok sózva. A diszkó tele van fiatalokkal, olyan gyerekképűekkel, akik ha sokat isznak, egészen komoly képet vágnak, mikor megfogom a nyakukat. Sajnos néha rászorulnak a szorításra, de csak finoman vagyok velük, mert a végén még rámöklendezik a pizzát. A nya­ kuk olyan, mint a bal bicepszem, eszük meg annyi, mint a vádlimnak. A vádlim, az elég komoly, tetszik, ahogy puklisodik és ahogy feszítik a bőrt az erek. A múlt­ kor anyám mondta, hogy minek gyúrok annyit, olyan lesz a nyaki ütőerem, mint a kályhacső. Meg szerinte már nem szép ennyi izom egy emberen, kijönne belőle három átlagos középiskolás, vagy egy közepes afrikai falu, állatostul. Az állatokat szeretem, főleg a bivaly a kedvencem, szépen tartja a fejét. Egyszer, ha annyi pénzt összekeresek a kidobózással, veszek egy bivalyt, hátul lesz a fészerben, néha kiviszem majd az utcára megjáratni, lássák az emberek, nem vagyok akárki. A diszkóban nagyra becsülnek a kis gyökerek, vagy - ahogy a tulaj szokta mondani - a vendégek. Tudják, hogy ha baj történne a szórakozásukkal, akkor én védem meg a nyeszlett kis életüket. A múltkor megpróbáltak velem szórakozni, két kis csíra odajött hozzám és azt mondta, adjá' tüzet bikanyakú. Ha nem tudtam volna, hogy az egyik a tulaj fia, megetettem volna vele a bárpult sarkát. Így vi­ szont csak azt mondtam neki, nem vagyok én Krakatau, hogy csak úgy tüzet ad­ jak. És mivel nem értik a földrajzot, azt hitték, nem vagyok magyar, hogy így beszélek. Megmutattam nekik a tetkómat a lapockámon, az Árpádsávosat, azt mondták, oké, ősmagyar, meg, hogy nyugi, mangalica. Adtam nekik tüzet, de csak úgy félrehúzódva, nincs jó hatással a többire, ha látják bennem a humánu­ mot. Bár ezek nem sokat látnak már éjfél körül, úgy vibrálnak itt a fények, hogy kifolyik a szemük. Egyszer régebben, mikor még nem volt automatice a fényrend­ szer, rám bízták, hogy kapcsolgassam a robotlámpákat a pultról. Fölmentem a diszkós mellé, hogy mutassa meg a pulton, mit kell nyomni. Tetszett a dolog, volt végre egy kis hatalom a kezembe', mert ugye, akinél a fény, annál az erő. Felvet­ tem a napszemit, illetve rátoltam a szememre a homlokomról. Egyszer egy ittas építészmérnök hallgató azt mondta, klasszicista stílusú homlokzatom van. De csak addig nevetett, amíg bele nem kortyolt a megborsozott sörébe, aztán meg hányt, mint a Niagara. A fények - az egy jó dolog. Mikor én csináltam a fényt a tánctéren, megveregette a hátam a tulaj fia hajnalban, hogy király a vibra. Tetszett neki, ahogy vibráltak a falon az árnyékok. Csak az volt a baj, hogy, ha egyszerre ment minden lámpa, mindjárt jött a tulaj, hogy csak felváltva kellene, mert a konyhán halványodik a neonfény, ha egyszerre megy minden robotlámpa, nem látják a pizzákat a szaká­ csok. Régi az épület, meg nem is arra lett tervezve a villany, hogy mintákat világít­ sanak a falakra a nagyteljesítményű ipari diszkólámpák. Akkora a fényük, hogyha 37 �tojáskeltetésre használnák, grillcsirkék kelnének ki a tojásokból. Már sokan mond­ ták, hogy jó a humorom, csak kicsit szigorú az arc hozzá. Kidobó vagyok én, nem humorfesztivál. Na... szóval a fények... Ezek az újak már úgy világítanak, hogy lesül az ember, ha bent marad egy órát a táncolok között, olyan meleg van, hogy a lányok patakokban izzadják le magukról a parfümöket. Tocsognak az elfolyt smin­ kekben, reggelre hólapáttal kell összeszedni a púdersárt a padlóról. Úgy vibrál a sok szín, hogy én előtte nem is láttam csak ilyet, mikor becsapott a villám a téesz transz­ formátorába. Ott is melóztam a téeszbe. Én meg éppen el akartam zárni a főkap­ csolót; egyszerre értünk oda, én meg a villám. Az orvosok azt mondták, nagy volt ott a szerencse, csak átszaladt rajtam, kezemen be, sarkamon ki. Kicsit gőzölögtem a földön, aztán hazamentem a robogón. Akkor döntöttem, hogy változtatok az élete­ men, biztos tervei vannak még velem a jóistennek. Ezt öreganyám mondta így. Gyorsan beiratkoztam az őrzővédőbe, három hónap alatt letanultam a szabályokat, és jöttem is dolgozni ide a diszkóba. Volt másik lehetőség is, valami gyárat kellett volna őrizni. Lett volna bódé, kutyák, gumibot, minden, ami kell a rendhez, de nem vállaltam, nem bírom a gyárak feszes éjszakai csendjét. Lesni a holdat, mászkálni a gyárudvaron, az nem az én világom, csinálják ezt a kiszolgált katonatisztek. Én inkább ezeknek a kis senkiknek az életét védem a diszkóban. Van ingyen pia, lehet lesegetni a kiscsajok melleit, olyan ruhákat hordanak ezek, hogy beremeg az ember. A másik meg a zene. Én utoljára jurópra táncoltam nyilvánosan, arra a végső visszaszámlálásos számra, tararára-tararattattá. Ezek meg itt csak a hulladékot hallgatják. A múltkor jött egy diszkós Pestről vendégzenélni, bemondták a han­ gosba, hogy tíz perc múlva kezdi a művészetét. Olyan buhogtatásba kezdett a gyerek, hogy a falak alig bírták megtartani a légteret, bucc-bucc meg vucc-vucc, ez neki a művészet. Hát... mondtam a tulajnak, akivel ki kellett mennem cigizni nem fért ennyi hangerő a hallójáratainkba -, hogy különbet hugyozok ennél a művészetnél. Ekkor a főnök a vállamra tette a kezét és őzikeszemekkel mondta, azért vettelek fel, mert kultúra van a stílusodban. 38 �Kutatóterület N agy C silla „Szakadatlan lüktetésben” A tér és a táj poétikája a harmincas évek lírájában „...a cél Az, hogy magadtól minél messzebb legyél” ( Lovasi András) A harmincas évek lírájában a táj megjelenítésére, leképezésére vonatkozó poétikai megoldások párhuzamosak azzal a szemléletbeli váltással, amely a 20. század első felében a festészetet is jellemzi. A perspektíva elvetéséről, illetve újraértéséről van szó, amelynek különböző változatai évszázadokig meghatározták a térábrázolást, és amelyet az impresszionisták még igen, a szimbolizmus, a kubizmus és az abszt­ rakt festészet azonban már nem, vagy csak a fogalom nagyon tág értelmében al­ kalmazott.1 A perspektíva, mint a látvány megragadásának legelterjedtebb kon­ venciója, legyen szó az eszköz bármely változatáról (mondjuk a lineáris, a közép­ pontos, a levegő-, vagy a színperspektíváról), anakronisztikusnak, vagy kevéssé meggyőzőnek bizonyul akkor, amikor a természet összetettebb leképezésének szándéka kerül előtérbe. Hiszen a perspektivikus szemlélet nem fér össze a meta­ fizikai önértelmezéssel: Daniel Arasse-nál olvashatjuk, hogy a perspektivikus ábrázolás feltétele a keret, amelynek segítségével az emberléptékű világ, a megha­ tározott, mérhető téridő megjelenítődik.2 Nemcsak az ábrázolt táj lesz így szük­ ségszerűen állókép, hanem a szemlélő pozíciója is szükségképpen rögzített: a kép szemléléséhez el kell foglalnunk egy bizonyos helyet, és a felkínált szerkezetben a szubjektum (a szerző vagy a szemlélő) kívül marad az ábrázolás tárgyán, mintegy uralja a képet, valahogy ügy, ahogy például a romantikus tájköltészet beszélője is a képen kívül maradva szemlél, leltároz, fókuszál, nézőpontot vált, a befogadás hitelességének jegyében. Azonban a harmincas évek tájverseinek összetett, intermediális képei épp arra mutatnak rá, hogy a tér és a táj artikulációja, megje­ lenítése már nem az objektivitás illúziójában történik; itt az ábrázolás a dolgok lényegét komplexitásában kutató, szubjektív, ám önállóságát vesztett szemlélői pozíció függvényében történhet - a dolgozat a Szabó Lőrinc és József Attila poéti­ kájában párhuzamosan, ám más-más módon jelenlévő elmozdulásnak a feltárására vállalkozik. Kulcsár Szabó Ernő A vers hangja és tekintete című tanulmányában József Attila költeményéről írja, hogy „a Téli éjszaka mindenekelőtt azzal terjeszti ki az esztétikai tapasztalat játékterét, hogy a vers »tekintetét« itt nem perspektivikus látás artiku­ lálja, hanem a materiális érzékelés grammatikája [...]”3. Az „én” megváltozott ant­ ropológiai pozíciójának, integritásvesztésének folyamata központi gondolatként 39 �jelenik meg Kulcsár Szabónál, és olvasatunkban a térélmény alapvető szerkezeté­ vel függ össze: ezek a szövegek (vagyis a harmincas évek táj- és természeti versei) olyan sajátos megfigyelőt tételeznek, amely a látvány folytonosságában való rögzí­ tésére törekszik, a téridő-kontinuitás, a mediális közegek együttállá­ sa/elválasztatlansága, valamint a táj és a tájat szemlélő személy illeszkedésének szempontjából egyaránt. Mindenekelőtt József Attila verseiről mondható el, hogy a tér határoltsága, a táj leírása nem állóképszerűen történik, mintha egy fotográfiát szemlélnénk; az egymással változatos kölcsönviszonyba lépő tárgyak mintegy mozgásban vannak: a 19. század statikus, egy helyre fókuszált, nagyobb képkivá­ gást rögzítő tájverseivel ellentétben itt dinamikus, már-már filmszerű leírással van dolgunk, ahol a téridő-tényező játszik meghatározó szerepet. A címadás is minden esetben a tér felosztását jelenti: a határtalan természetből „kihasad" a megjelölt egység, a vershelyzet vonatkozásában pedig ezáltal viszonyok lesznek kijelölve: megrajzolódik a keret, amelyben a vers szcenikája létesül, hiszen helyet és időin­ tervallumot egyaránt, egyidejűleg jelölnek (például a Külvárosi éj, és a Téli éjszaka), vagy pedig a „folyamatban levés", a határhelyzet fogalmazódik meg a címben (például [Tehervonatok tolatnak...], vagy A város peremén). A látvány ilyen szignifikálása a szubjektum függvényében jön létre: a tér önmagá­ ban osztatlan egész, amely az én számára akkor válik uralhatóvá, amikor leképezi, sajátos tájékozódási pontok, határok megjelölésével önmaga számára értelmezhető­ vé, megismerhetővé és átélhetővé teszi azt4, mintegy koordinációs közeggé, szeg­ menssé formálva. József Attilánál a verseket jellemző váratlan képalkotás, a jelensé­ gek nyelvi leképezése szokatlan természeti rendet teremt, melynek bemutatására jó példa a [Tehervonatok tolatnak...]5 című vers. Itt a természeti viszonyrendszerek meg­ lepő módon tűnnek fel, a jelenségek nem a fizika tapasztalható törvényszerűségei mentén bonyolódnak. Eldönthetetlen, milyen napszakban rögzíti a szöveg a tájat, hiszen „Oly könnyen száll a hold / mint a fölszabadult", a következő versszakban azonban az önnön árnyékukon fekvő kövek képe a nap legmagasabb állására utal, amely összeegyeztethetetlen a hold láthatóságával. A „megtört" kövek azonban (amelyek „megtörtsége" elsősorban felületi adottságukat, a visszaverődések sokszorozottságát jelenti), „maguknak" csillognak, ez utóbbi szó pedig kettős értelmezés­ ben is szerepelhet. Jelentheti a csillogás öncélúságát, vagyis hogy a saját örömükre, cél nélkül léteznek; vagy pedig azt, hogy a maguk erejéből hajtják végre a csillogás tényét. Azonban, mivel a vers jól elkülöníthető hangja konstatálja a létezésük esemé­ nyét, így inkább az önmaga általi (a nap megvilágító ereje nélküli) csillogás interpre­ tációja érvényesül, ez azonban éppúgy egy logikai, mentális rendet állít a természeti törvényszerűségek helyébe, mint ahogy a hold mozgásának könnyű szálló eseménye is a föld mozgásának szellemi, ismeretjellegű tapasztalatából képződik le, nem pedig a természet közvetlen élményéből. Hasonlóan a „nagy halott / fény az ég" kép is azt az előzményt rejti magában, ami a napszakok, és így az égbolt váltakozó megjelené­ sének tapasztalatából, nem pedig a természet pillanatnyi észleléséből adódik. A be­ szélő pozíciója ugyanis nem meghatározható, vagyis inkább az jellemzi helyzetét, hogy részese a folyamatoknak. Az, hogy a „kövek / önnön árnyukon fekszenek", csak a merőlegesből, a nap által elért legmagasabb pontról érzékelhető, az ezt követő strófa azonban újabb konstellációt támaszt: „Milyen óriás éjszaka / szilánkja ez a sulyos éj, / mely úgy hull le ránk, / mint a porra a vasszilánk?" A beszélő hang itt 40 �mintha az éjszaka tárgyaival azonosulna, amelyek - ahogy a por és a vasszilánk is menthetetlenül összekeverednek - az éjszakában, mint látványok, elvesztik azonos­ ságukat és integritásukat. Így a következő sorban a „napszülte vágy” és az „árnyat fogad az ágy" egymásba csúszása is a két tényező kioltódásához vezet. A táj itt egyfajta individuumként tűnik fel, mert bár a természet lényege szerint Georg Simmel szavait idézve - „mit sem tud az individualitásról, az ember megosztó, s a megosztottat külön egységekké alakító pillantása mégis felépíti belőle a »tája« mindenkori individualitását”6. Másrészt nemcsak a térélmény, hanem a róla való beszéd is egymásra épülő individuális folyamatok eredménye: a percepciót eleve meghatározza a látószög, a távolság, az egyéni és tradicionális megfigyelői módsze­ rek alkalmazása,7 ráadásul ez a vizuálisan észlelt kép nyelvileg válik kifejezhetővé. Foucault nyomán azt mondhatjuk, hogy minden térbeli viszonylat temporalizálódik, mivel a valóság minden látható részlete szóban vagy írásban csak időbeli egymásutániságában adható vissza.8 Ennek köszönhető a József Attila verseiben feltűnő szokatlan dinamizmus, mozgásérzet; a tájnak történések sorozataként való értelme­ zése azonban feltehetőleg a kortárs, vagyis a húszas évekbeli természetfilozófiai, illetve szimbolikus-logikai irányzatokhoz köthető. Tverdota György Az ihlet tana című írásában már bizonyította, hogy József Attila elméleti munkáira nagy hatást gyakorolt Pauler Ákos, a szimbolikus logika hazai képviselője, arra viszont még nem történt számottevő kísérlet, hogy ezt a költemények kapcsán is (hasonlóan a pszichoanalízis versbéli megjelenéseihez) megvizsgálják. Azonban ez a folyamatjellegű tájszemlélet, amely metafizikai távlatokat nyit - így Szabó Lőrincé is -, rokon­ ságot mutat a szimbolikus logika brit képviselőjének, Alfréd North Whiteheadnek A természet fogalma9 című munkájában kifejtett nézeteivel. Whitehead természetképére jellemző, hogy a természet nem szubjektum­ objektum, antropomorf-dezantropomorf, idő-tér oppozíciókkal írható le: az alap­ elemek az „események", amelyekben a tárgyak egymáshoz való kapcsolódásuk­ ban, valamint múltbeli és jelenbeli állapotaik összefonódásában tűnnek fel. A szemlélődés, észlelés során nem pillanatnyi jelek, hanem tartamok jutnak tudo­ másunkra: „Az elmúlt világ és a jelen tapasztalat a kauzális folyamat közvetlen felfogásában egyesül." Ebben a rendszerben az objektumok nem szubsztanciaként tűnnek fel, hanem abba mintegy beleépülnek a természet és az észlelés folyama­ tai; azonosságuk folyton változik, valahogy úgy, ahogy József Attila versében a téli éjszakát azonosító jelzők az észlelés dinamizmusában, a pillanat múlásában követik egymást („a téli éjszaka fénye", „a sárga éjszaka fénye", „a merev éjszaka fénye"). Továbbá, ahogy az Ódában a test érzékelhető tulajdonságai és a belső működéséről való elméleti tudás egymás mellett jelennek meg, úgy Whiteheadnél is olyan szemlélettel van dolgunk, mely elutasítja a természet általunk tudatosított értelmezésének, illetve a természet, mint a tudatosság okának kettéválasztását.10 Szabó Lőrinc verseiben többnyire tematikusan érhető tetten a természet észlelése és az észlelet elgondolásának különbségére való reflektálás, mely Whiteheadnél és József Attilánál is fellelhető. Ilyen a Csillagok közt, a Ködben és a Két sárga láng című vers, melyek közül ez utóbbi a szubjektív látás tapasztalatát artikulálja: „Este, ha lámpám lecsavartam / s lehunyom fáradt szememet, / két sárga láng még ott remeg / múló emlékül az agyamban.”11 A láng múló emléke, mint az elme termé­ ke, egyfajta hamis látvány, Goethe Farbenlehréjét idézi, ezen belül pedig ismert 41 �kísérletét, melyet a camera obscurával végzett. Ott az eredetileg fényt átengedő nyílás bepecsételése nyomán szintén olyan látvány keletkezik, amely már a szem­ hez tartozik, és amelynek létrejöttével külső és immanens összekeveredik, a szemlélő és a szemlélt egymásba ér.12 A vers azonban további tapasztalatokkal is szolgál az észlelés metódusára vonatkozóan. Ahogy Whitehead elméletében a természet észlelése csak látszólagos pillanatnyiságok megképzésével, az észleletnek a több­ szintű folytonosságból a gondolkodás számára történő kiszakításával, és minden­ kori megkésettségben mehet végbe, úgy a Szabó Lőrinc-versben is „[a napnak] a láthatár / fölött már csak a képe száll”. A permanenciát magába foglaló történés rögzítésének igénye, illetve ennek lehetetlensége jelenik meg: „Valami történt szakadatlan / és csak most kezd múlni agyamban / az éjszakányi pillanat Az észlelt pillanatnyiságban a tartamok, és a természet egésze sűrűsödik, nem rajzolható vagy írható körbe: az előző versszakban ennek kifejtése történik meg: az elalvás előtti visszaszámlálás érthető elméleti problémafelvetésként, amelyben a „Mi az ut és ki mér?” kérdése a mozgás egyidejűségben való érzékelhetetlenségének tapasztalatát jelzi, amely szintén a tartamok és helyzetváltozások pillanat­ nyiságban való megjelenítéséből adódik. A „Minden egymásba fér" kijelentés pedig a leképezés azon vonását rejti magában, amely szerint minden észlelhető esemény további eseményekhez kapcsolódik, illetve más történések része, és amelynek megismerése csak a legkisebb eseményhez való közelítésként fogható fel. Hasonló, ám némiképp továbbgondolt tapasztalatot hoz a Csillagok közt13 című vers is, amelyben explicit módon jelenik meg az érzékelés hagyományos rendjé­ nek, konvenciójának felszámolódása: „Függvény lett minden, ami volt; / a titok egyre veti fátylát, / a szem mégis több csodát lát, / mert minden törvény elro­ molt: // egymást bénítják s tologálják / rugalmas terek rácsai, / ezer idő hirdeti, / hogy túlkevés az Egy igazság." Ahogy József Attila nyelvi-poétikai megoldásai­ val a kifejezhetőség új módozatai nyílnak a tájpoétika számára, úgy Szabó Lőrinc is eljut a nyelv alkalmatlanságának téziséhez, a „vak szabályok", a „kész igék" nála ugyanis a „szerkezet szerkezetének", vagyis tulajdonképpeni összetettségé­ nek artikulálására alkalmatlanok, csupán „parancsai a látszat Egynek". Vagyis, Whiteheadet idézve „a nyelv megszokás által félrevezető elvonatkoztatást kény­ szerít az elmére, eltekintést az érzéki tudomásulvétel tényének összetettségétől”14. A Ködben15 című vers szintén izgalmas viszonyrendszereket hordoz. Itt a hang azonosítása a kontempláció eseményével párhuzamosan következik be: a beszélő a látvány felismerésével fokozatosan felfedi magát, identikussága azonban nem végleges: a látvány megvonása (a köd) a befogadói folyamat zavarát idézi elő: az „én", amely a rajta kívül eső dolgok értelmezésében a látás szervére volt utalva, most minden kívülről érkező hatást a vizualitás mentén értelmez, akkor is, amikor hallási, auditív érzékletről van szó: a „károgás” láthatatlansága és „keringése" ennek a kielégítetlen befogadói igénynek a jelzésére szolgál. A táj „mozgása" olyan folyamatként értelmeződik, amelynek során a látvány tapasztalata mintegy „kiíródik" (kitörlődik) a szövegből, helyét elfedi a köd, a látást nehezítő, ellehetet­ lenítő természeti jelenség, amely a „semmivel" azonosítódik. Vagyis tematikus értelemben az objektum felszámolódása, a semmiben való feloldódása megy vég­ be, pozíciója, „állapotváltozása" azonban a látó-látott identikus tükörszerkezeté­ nek logikájával „átmentődik” a beszélő/szemlélődő én megalkotottságába: egy 42 �rajta kívül eső nézőpontból maga a hang tulajdonosa tűnhet fel a ködben fokoza­ tosan eltűnő objektumként, amely a látás ás láthatóság képességével együtt el­ veszti anyagiságát, érinthetőségét, a viszonyulás képességét, és integritását is. A modern ember gondolkodásához tartozik a teresülésbe való beágyazottság, sőt a szubjektivitás megnyilvánulásai is a térhez kötődnek. Ezzel együtt azonban a táj mindenkori szemlélője annak leigázására törekszik, a szemlélő és a szemlélet tárgya közötti távolság, különbség felszámolására. Ennek végrehajtása azonban az önazonosság felszámolásához vezet:16 az idézett szövegek ezen szándék és tapasz­ talat eltérő reflexióiként olvashatók, amelyekben „a természet olyan összetett rendszerként jelenik meg számunkra, melynek tényezőit csupán homályosan érzékeljük”17. József Attilával szólva: „Mint birtokát a tulajdonosa.” Jegyzetek 1 Ld. A r a s s e , Daniel: A játékszabály. = Uő, Festménytörténetek, Ford. Vári Erzsébet, Vári István, Bp., Typotex, 2007,110. 2 A r a s s e , A perspektíva feltalálása. = Uő, im., 53-54. 3 K u l c s á r S z a b ó Ernő: A vers hangja és tekintete. = http://www.vigilia.hU/2006/1/kulcsar.htm 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 A térélmény kultúrtörténete és pszichopatológiája. Szerk. K á l l a i János, K a r á d i Kázmér, TÉNYI Tamás, Bp., Tertia, 2001, 39. J ó z s e f Attila: [Tehervonatok tolatnak...]. = József Attila összes versei II., 1927-1937, Szerk. S t o l l Béla, Balassi Kiadó, Bp., 2005, 179. (A verset a későbbiekben is erről a helyről idézem.) S ím m e l , Georg: Velence, Firenze, Róma. Művészetelméleti írások. Bp., Atlantisz, 1990,100. Ld. A következő történeti áttekintést: C r a r y , Jonathan: A megfigyelő módszerei. Bp., Osiris, 1999. Vö. FOUCAULT, Michel: Eltérő terek. Ford. Sutyák Tibor. = Uő: Nyelv a végtelenhez. Debrecen, Latin betűk, 2000,150. W h it e h e a d , Alfred North: A természet fogalma. Ford. Szabados Levente, Bp., Typotex, 2007. Vö. W h i t e h e a d , im., 17-41. S z a b ó Lőrinc: Két sárga láng. = Szabó Lőrinc összes versei I., Szerk. K a b d e b ó Lóránt, LENGYEL TÓTH Krisztina, Bp., Osiris, 2000, 244-245. (A verset a későbbiekben is erről a helyről idézem.) Idézi C r a r y , Jonathan: A megfigyelő módszerei. Bp., Osiris, 1999, 85. S z a b ó Lőrinc: Csillagok közt. = Szabó Lőrinc összes versei I., 270. (A verset a későbbi­ ekben is erről a helyről idézem.) W h i t e h e a d , im., 118. S z a b ó Lőrinc: Ködben. = Szabó Lőrinc összes versei I., 515. (A verset a későbbiekben is innen idézem.) Ld. Faragó Kornélia: Térirányok, távolságok. Újvidék, Forum, 2001,11-12. W h i t e h e a d , im., 166-167. V ö. 43 �N émeth Z oltán „Komolyhon tartomány” (A kortárs magyar költészet alternatív paradigmájának vázlata) A kortárs magyar költészet kilencvenes évektől uralkodó paradigmájának minden bizonnyal az a lírai nyelvhasználat tekinthető, amely a posztmodern irónia, paródia, intertextualitás és nyelvjáték bázisán állva terjesztette ki érvényességét. Ennek a líra felfogásnak a gyökerei egészen a hetvenes évekig nyúlnak vissza, a korai poszt­ modern szövegalkotásba, s egyik jellegzetes eljárása, hogy fiktív lírai szubjektumok álarca mögé bújva végezte el a lírai nyelv átalakítását. Egyik legkorábbi változata ennek a Weöres Sándor által felépített fiktív költői imágó, Lónyay Erzsébet, azaz Psyché, amely hangsúlyozottan nyelvként van jelen, egy 18. század végi nyelv szinte tökéletes imitációjaként. S itt rögtön a posztmodern líra szövegalkotásának két jelleg­ zetességét érintettük: egyrészt a maszkszerű fiktív lírai identitás problémáját, más­ részt a lírai imitáció kérdését. A weöresi szövegalkotás ugyanis mind a posztmodern prózában, mind a posztmodern lírában és drámában is fontos értelmezési keretként működhet. Első esetben Esterházy Péter Csokonai Lilijére és Parti Nagy Lajos Sárbo­ gárdi Jolánjára, második esetben Hizsnyai Zoltán Tsúszó Sándorára, Kovács András Ferenc Jack Cole-jára, Lázáry René Sándorára, Parti Nagy Lajos Virágos Mihályára, Dumpf Endréjére, Csehy Zoltán Pacificus Maximusára, Karafiáth Orsolya Lotte Lenyájára, harmadik esetben az Ibusár című darabban található huszerett „műfajára” gondolhatunk. A maszkszerű identitásjáték annyira elterjedt a kilencvenes évektől kezdődően a magyar költészetben, hogy sok esetben az identitás megnevezetlenül, anonimitásban reprezentálódik, vagyis a költő nem érezte szükségét annak, hogy megnevezze, névvel lássa el fiktív identitását - hiszen a lírai szöveg eleve imitáció­ ként olvastatja magát. Ilyenek például a nonszensz játékos intonációjával élő, vala­ mint a rontott nyelvet színre vivő identitásjátékok - az előbbi esetben Varró Dániel, Havasi Attila és Keresztesi József, az utóbbi esetben Parti Nagy Lajos versei. Az emlí­ tett identitásjátékok egyik izgalmas terepe, amikor kanonikus szerző maszkja mögött zajlik a lírai szövegalkotás. A Már nem sajog című, 1994-es antológia például József Attila 1945 utáni verseinek megírására tesz javaslatot, s a megvalósításban Kántor Pétertől Rakovszky Zsuzsáig majd egy tucat költő vett részt. De ide sorolható Varró Dániel Változatok egy gyerekdalra című ciklusa is, amelyben a Boci, boci tarka egyes változatait klasszikus és kortárs magyar költők maszkja mögé bújva intonálja újra, illetve imitálja a Balassi Bálintra, Csokonai Vitéz Mihályra, Berzsenyi Dánielre stb. jellemző megszólalásformákat és nyelvhasználati módokat. Az imitáció lehetőségei­ nek kiszélesítése nyomán az ún. populáris regiszterek (popkultúra, gyereknyelv, szexualitás stb.), illetve az ezekhez kapcsolódó szubstandard nyelvhasználati formák is részt vettek ebben a nyelv- és identitásjátékban. A maszkszerű lírai identitás - az említett imitációkban - ironikus megszóla­ lásmódként, parodisztikus reprezentációként, a nyelvhasználat természetessé­ gének a paródia által való kétségbevonásaként van jelen. A nyelvjáték iróniája 44 �vírusként forgatja fel a rögzült irodalmi kódokat, és a líraiság minden szintjén jelen van: a líra kontexusa, a szerző pozíciója, a nyelv helyesnek tételezett haszná­ lati módja kérdőjeleződik meg ezáltal. A posztmodern politikája érhető tetten ebben a stratégiában: a rögzült struktúrák fellazítása, a líra elemeinek egymás ellen fordítása a határtalan szabadság lehetőségét kódolják bele a szövegbe. A nyelv szabad formálásának és formázásának felszabadított eljárásai egy, a referencialitás alól felszabadított, areferenciális nyelvből felépülő líra lehetőségét mutatták meg. Éppen a játék miatt ennek a lírai nyelvnek a jelöltje maga a nyelvjá­ ték, pontosabban egy nyelvjáték részeként, a nyelvjáték ironikus-parodisztikus logikájából következően jelenik meg. A lírai szövegbe kódolt identitás is, ebből következően, a nyelvjáték részeként funkcionál, s nem a reprezentáció, hanem a szimuláció stratégiája mentén épül fel. A líra mint polivalens kulturális és textuális identitásjáték jelenik meg, identitáskreatúrákkal folytatott posztmodern játékként. Ez azt jelenti, hogy a lírai én bricolage-identitásként van jelen ezekben a szövegekben. Olyan identitásként viselkedik, amelynek folyton változó léte régi és új szövegelemekből barkácsol folyton változó identitást önmagának. Ez a parodisztikus-ironikus, nyelv- és identitásjátékból felépülő areferenciális, imitált, szimulált lírafelfogás a kilencvenes évek elejétől megkerülhetetlen költé­ szeti paradigmaként van jelen a magyar irodalomban, a kortárs magyar irodalom uralkodó köznyelvévé vált. Sok szerző kanonikus pozíciója kötődik ehhez a lírai köznyelvhez, s a kortárs magyar fiatal irodalom szövegeinek jelentős része is szinte magától értetődő természetességgel kapcsolódott rá erre a szövegformálási módra. Az utóbbi évek magyar költészetében azonban olyan tendenciák mutatkoznak, amelyek egy lírai paradigmaváltás lehetőségét jelezhetik. Nem azokról a szöveg­ formálási módokról, s a rájuk épülő kánonokról van szó természetesen, amelyek az „egyidejű egyidejűtlenségek” logikája mentén már a kilencvenes évek elejétől szembeszegültek az előbb említett posztmodern lírai köznyelvvel, tehát nem a posztnépies képviseleti lírafelfogás, nem a későmodernista nyugatos szövegépít­ kezés vagy a neoavantgárd formabontásai felől érkező jelenségekről van szó, ha­ nem az eddig jellemzett posztmodern lírafelfogás belső fejlődésének egyik lehető­ ségéről, egy olyan ágáról, amely szembefordulni látszik az előbb felvázolt szöveg­ formálási technikákkal és stratégiákkal. Ez a lehetséges új paradigma legalább abban különbözik az előbb felsorolt lírafelfogásoktól, s ez természetesen döntő, meghatározó különbség, hogy a parodisztikus-ironikus imitált posztmodern líra­ felfogás stratégiáinak birtokában lép más utakra, szemben az előbb említettekkel vagyis egy birtokolt, de módosított, illetve elutasított paradigmáról van szó, szemben az előzőekkel, amelyeknél az elutasítás egy nem birtokolt paradigmát érint. Nem véletlenül hangsúlyoztam írásom elején az identitásjáték fontos szerepét a posztmodern költészetben, különös tekintettel a fiktív szerző maszkja mögött folyta­ tott identitásjátékra. Éppen az identitás felfogásának eltérő módozataiban kell ke­ resnünk a paradigmaváltás lehetőségét. Az identitás eltérő felfogása vezet el a nyelv másfajta kezelésének technikáihoz, illetve egy új lírai köznyelv kialakításához. Borbély Szilárd Halotti Pompa (2004, 2006) című verseskötete a halálélmény és a gyilkosság botrányának birtokában irányítja vissza a szöveget a szerzői identitáshoz. 45 �A kötet első ciklusában a jézusi áldozatvállalásra a gyilkosság és az anya halálá­ nak motívumai kopírozódnak, s utalnak vissza a szerzői identitáshoz: „Harmadik nap. De a földszinti / lakókat, idős házaspár, senki sem kereste. / A nyomozók unottak. Őket sem érinti / meg semmi már. Részegen érkeztek, és a / szomszéd büfében rátöltöttek. A hullákat / Húsvét miatt gyorsan eltemették. Az ügyet / ad acta tették. És nem kapcsolták be a Dies iraet.” (Végső dolgok) A második ciklus a brutális, megrázó halálélményt tovább fokozza a testiségre és a technicizált, sőt digitalizált halálra való koncentrálással: „Amikor a szerelemnek vége, / egy ezred fokkal hidegebb / lesz a test.” (Ámor kicsi halála) A testi folyamatok, érzelmek és a halál kapcsolatainak felkavaró, visszataszító erejével is szembesít: Esténként Kínában a férfiak / kimennek a piacra libát vásárolni. / A konyhaasztalon közö­ sülnek // vele. Az orgazmus pillanatában, hogy / fokozzák az élvezetet, egy bárddal / hirtelen lecsapják az állat fejét.” (A mosoly emblémája) Ebben a ciklusban olyan identitások jelennek meg, amelyek eltérő kulturális formációk halálélmé­ nyét viszik színre, általa a szerzői és olvasói halálélmény nyeri vissza kulturális dimenzióit. A gyilkosság botránya, amely elnémítja az olvasót, a harmadik cik­ lusban mindenféle értelembe vetett hitet eltöröl: a teremtésről szóló haszid naiv­ mély bölcsességeket a koncentrációs táborok őrjítő, tomboló gyilkosságsorozata keretezi: „Az éjszakában Pásztorok. / Lehajtott fejjel ébren / marhavagonban ácsorog / közöttük Jézus éhen. // Csillag van minden homlokán, / és csillag van a mellén. / Csillag ragyog az ég fokán, / a Törvénynek a helyén.” (Tenger könnyek csillaga) A halálélménnyel, gyilkossággal, holokauszttal szembesítve az identitás elveszíti játékos szimulációs természetét, visszatér reprezentációs bázisához, a sokkoló, megrázó élmény eltörli a játékos-parodisztikus, maszkos költői imitációk felelőtlenül szabad költői játékát. Helyébe a kulturális meghatározottságaiban vergődő lírai identitás képe áll, amely saját kulturális kontextusainak foglyaként viszi színre a lét megpróbáltatásait. Lövétei Lázár László Két szék között (2005) című kötetében a magyar irodalmi hagyománnyal éppúgy szembenéz, mint saját, sokáig gyógyíthatatlannak hitt betegségével. Vagyis a lírai én megteremtésének érdekében az életrajzi én irányá­ ba tolja el a jelentést, s a jelentésadás műveleteiben a szerzői önreprezentáció és önéletrajz is részt vesz. Lövétei kötetének versei éppen ezen a ponton csúsznak át egy másik paradigmába: nyelvjáték helyébe a valóságos szerző betegsége és halálfélelme által diktált identitáslehetőségek állnak. Ezen a terepen a nyelvjátékosszimulációs technikák hiteltelenné tennék a versek belső konstrukciót. Nem véletlen tehát, hogy néha hihetetlen módon konzervatívnak érezzük ezt a nyelvet: egyes szám első személyű megszólalásai, a lírai alanynak a fájdalomról tett megjegyzései valószínűtlen mértékű szubjektumkoncentrációról tesznek tanúbizonyságot. Ráadásul mindezt a rímhez való lehető legesztelenebb ragaszkodás kíséri: „amit tudok: már nem kérdem, ki átkoz, / hogy huszonévesen kellett a rákhoz / hozzászoknom, mint levélnek az ághoz / (s ha nem félnék, hogy elrontja a pátosz”... Egész egyszerűen lenyűgöző az a bátorság, amellyel hozzányúl és megformálja a költészet „avult" hagyományát, mondhatni, szinte forradalmi. Ráadásul úgy épít fel intertextuális költészetet, hogy nem parodizálja, ironizálja a megidézett elődöket és szövegeket, hanem éppen ellenkezőleg, felerősíti az idé­ zetben rejlő kódokat, mint például a Pilinszky-utalásokban: „Nem zúgnak föl ma 46 �semmilyen egek, / se hajnalban a nyesett-szürke fák: / a gyökerek most tényleg gyökerek, / és szélcsend van. »Ez egy ilyen világ«:”, „Aztán még fölkelek, és azt a villanyt / a folyosókon is lekapcsolom.” Hasonló technikát működtet a Harminc című versben: „Harminckettő leszek vajon? / Van még huszonnégy hónapom? / Le sem / veszem //a pizsamát, ha nem tudom, / hogy van két születésnapom-”. Kemény István Élőbeszéd (2006) című verseskötete szintén tudatos szembenállás­ ként értelmezhető az ironikus-parodisztikus lírai magatartással és szövegalakítással szemben. Humor, irónia, paródia helyett metafizikai fogalmakkal dolgozó, lételmé­ leti és erkölcsi kérdésekkel szembenéző költészet jelenik meg kötetében, s ezáltal szembeszegül a kortárs magyar líra említett, uralkodó lírai köznyelvével. Az Élőbe­ szédben egy másféle posztmodern jelenik meg, amely nem a nyelvre, a nyelv műkö­ désére helyezi a hangsúlyt, hanem a szolidaritásra, a Másiknak adott hangra, a mar­ ginális, az elnyomott nézőpontjának megjelenítésére. Míg Borbély Szilárd és Lövétei Lázár László esetében a halálélmény katartikus megélése lesz az új költői nyelvhasz­ nálat alapja, addig Keménynél ez a komponens - bár fontos elem - nem egyedüli. A marginálisnak adott hang az Élőbeszédben tágabb értelmet nyer: mindenféle kitaszí­ tott részesül belőle: egy útra dobott, kiszolgáltatott kesztyű éppúgy, mint egy kutya, Káin vagy éppen egy számjegy, a nulla. A legmegdöbbentőbb Kemény verseiben az, hogy nála a kiszolgáltatott, a marginális, az esendő pozíciójában a „fehér, középosz­ tálybeli, keresztény, heteroszexuális férfi" áll. Ebből a szempontból a Fel és alá az érdligeti állomáson című szöveg említhető, amely a kelet-közép-európai tér, történe­ lem, jelenlét és sors kérdéseit veti fel. Olyan identitásvers, amelyben az emlékezés és a nosztalgia narrációja által egymásra kopírozódik egy harminc évvel ezelőtti és egy mai világ, amelyek egymás értelmezőjévé válnak. Dialógusukból rajzolódik ki a versben megszólaló identitása és nézőpontja, amely múltbeli és jelenbeli elhallgatá­ sokból, ki nem mondott szavakból épül fel: „A hangosbeszélő viszont beszélni kezd, / mint a kisebb testvér, ha szóhoz jut ő is, / és jövőt ígér: egy vonatot. //Az ilyen alakokat hogy megvetettem, / az ilyen figurákat hogy sajnáltam, / mert azt mond­ ták, ők csak egy kis / pont ugyan, de az is jobb, mint a semmi, / és hogy változnak az idők." Az elmúlt években egyre nagyobb teret nyert a kortárs magyar költészetben az említett három kötetre jellemző új látásmód, egyfajta új katarzis költészete. Ennek a paradigmának a jellemzői a maszkszerű költői identitásjáték visszavezetése az élet­ rajzi szerző önéletrajzi és kulturális identitásába, az ironikus-parodisztikus megszó­ lalásmódoktól való tartózkodás, amely az intertextusok eltérő (nem-ironikus, nemparodisztikus) felhasználásában manifesztálódik, valamint a lételméleti, metafizikai kérdéseknek szentelt szöveghelyek, amelyek a marginális nézőpontját, a sokkoló, megrázó, katartikus szenvedéstörténetet reprezentálják - ez lép a megelőző lírai paradigma szimulációs technikáinak helyébe. Nem véletlen, hogy az új katarzis költészetének alapvető élményanyaga és kiindulópontja a halálélmény - szemben a nyelvjátékos költészet parodisztikus játékélményével. Különösen elgondolkodtató lehet összehasonlítani a Lövétei Lázár László- vagy a Borbély Szilárd-féle új katarti­ kus halálköltészetet egy ironikus-parodisztikus, nyelvjátékos halálköltészettel: mondjuk Parti Nagy Lajos Dumpf Endre maszkjában írt Őszológiai gyakorlatok című ciklusának verseivel. A két lírafelfogás közti különbségek értelmezhetők két paradigmatikusan eltérő nézőpont, nyelvhasználat és identitásfelfogás felől is. 47 �Ennek nyomán talán nem tűnik túlságosan merész kijelentésnek, hogy az ún. ko­ rai posztmodernnek a későmodern és posztmodern határhelyzeteiből profitáló lírafelfogása, valamint az ún. második posztmodern tanulmányunk elején elemzett játékos-parodisztikus areferenciális-szimulációs verstechnikái után egy harmadik posztmodernnel, illetve annak kánonjával is számolnunk kell a kortárs magyar irodalom stratégiái között. Annál is inkább, mert a kortárs magyar irodalom legfia­ talabb alkotóinak egy része éppen az ún. harmadik posztmodern paradigmájának nyomán viszi véghez saját „szellemi apagyilkosság”-át. 48 �N agy B alá zs Értékszembesítés az elektronikus irodalomban Minden nemzet kultúrájában vannak belső ellentétek, antinómiák, melyek nem­ csak hogy összefügghetnek a társadalmi lét antinómiáival, hanem mögöttük tár­ sadalmi feszültségek, ideológiai ellentétek is lehetnek. A magyar irodalomról beszélve Pomogáts Béla négy nagy antinómiát különít el egymástól.1 A nemzeti és az európai orientáció ellentéte mellett meghatározónak találja a személyiségelvű és a közösségi elvű irodalom szembenállását, a hagyomány és a modernség ellen­ tétét, s beszél a magas irodalom és a tömegirodalom oppozíciójáról. Magas iroda­ lom és tömegirodalom, illetve magas kultúra és tömegkultúra elhatárolásával és kritikai vizsgálatával többen is foglalkoztak már. Herbert J. Gans onnan eredezteti a fenti fogalmak elkülönülését, hogy a heterogén társadalmakban a különböző csoportok harca a kultúra kérdéseire is kiterjed.2 Definíciójában a magaskultúra a társadalom művelt elitjének képzőművészetére, muzsikájára, irodalmára és egyéb szimbolikus termékeire vonatkozik, de jelenti a „kulturáltak” gondolkodási és érzelmi stílusát is. A tömegkultúra pejoratív fogalma ezzel szemben a „kulturálat­ lan" többség által használt szimbolikus termékeket jelöli. Pomogáts szerint a kettő mindig is létezett és közöttük viszonylag ritkán adódtak kapcsolódási pontok, sőt a jellemző viszony az, hogy a modern tömegkultúra és ennek elektronikus válto­ zata a korábbi magas kultúra és népkultúra helyét és szerepét átvéve veszélyezteti azt. A tömegkultúra kritikájának ez a tétele sem újkeletű, már régen megfogalma­ zódott, hogy a „népszerű kultúra" negatív hatást gyakorol a közönség és a társa­ dalom mellett a magaskultúrára is. A dekonstruktív hatásban nemcsak Pomogáts szerint van kulcsszerepe a tömegkultúra elektronikus változatainak, az ízléskultú­ rákba Gans is beletartozónak véli a tömegmédiát, sőt sokszor szinonim fogalmak­ ként használja a népszerű kultúra és a „média kínálata" kifejezéseket. Természe­ tes, hogy az új médiumok - ide sorolva az internetet is - nem a mögöttes infrast­ ruktúráról, a technológiáról szólnak, mélyükön nem elsősorban technika van, hanem egy olyan új, globális kultúra, melynél az idő, a tér, a határok, sőt még a személyazonosság fogalmát is radikálisan át kell értelmeznünk. Írásomban arra keresem a választ, hogy az elektronikus irodalom tényezői és új közlésmódjai esetében milyen vonatkozásokban használhatjuk a magaskultúra és tömegkultúra fogalompárost, s csakugyan helytállóak-e minden esetben a tömegkultúrával szemben megfogalmazott kritikák ebben a közegben. A mai kor embere nem mindig tud eligazodni az internet által fémjelzett új kul­ túrkörben, mely mára már megkerülhetetlen, jól elkülöníthető társadalmi jelen­ séggé vált, saját történelemmel, tradíciókkal, szlenggel és értékekkel rendelkezik. A szociológiai szakirodalom szerint a tudás átadásának első nagy forradalma a nyelv, a második az írásbeliség, a harmadik pedig maga a digitális kultúra. Az információs társadalomban a nemzedékek kölcsönös viszonya is új alapokra he­ lyeződik. Kevésbé élessé válik a határvonal a gyermekkor s az ifjúkor, illetve az ifjúkor s a felnőttkor között. Az interneten kalandozó, azt egyre tudatosabban 49 �böngésző gyermek vagy serdülő ugyanabban a közegben és világban tájékozódik, mint a felnőtt. A játék, a szórakozás és a munka tartományai is egybefolynak. Ez persze súlyos gondokat is felvet a személyiség fejlődésével kapcsolatban. Számos tanulmány jelenik meg az elektronikus kultúra árnyoldalairól, s itt nemcsak az egészségre káros hatásokról van szó, hanem elsősorban az eszközök túlzott hasz­ nálatából eredő problémákról, melyek egyéni és társadalmi szinten is jelentkez­ nek. Buda Béla szerint az aggályok egyik része az új kommunikációs lehetőségek elidegenítő hatására vonatkozik, melynek következtében az egyén elmenekül a saját egzisztenciális valóságából. „A másik gondolatkör a kábítószer vagy a kóros szenvedély metaforájának kiterjesztése az elektronikus kommunikációra.”3 Tény, hogy az internet és a mobiltelefon az emberi viszonyok közvetlenségének elvesz­ tésével és elidegenedésével fenyeget, de a valódi veszély mértékét és okait nehéz objektíven megállapítani. Valószínű, hogy mindazok a sokak által hangoztatott káros és ártalmas mechanizmusok, amelyeket egyesek az internet veszélyeként szoktak emlegetni, egyáltalán nem az internet veszélyei, hanem régen velünk élő veszélyek, amelyek az interneten is megjelennek. Az új kultúra számos olyan művészeti kifejezési formának adott lehetőséget, amely kevéssé illeszkedik a hagyományos, művészetről szóló elképzelésekbe, s ezzel mintegy kiszélesíti az esztétikai megítélés alá eső tartományt. Az elektroni­ kus irodalom néven tárgyalt műfajok egy alapvetően új vizuális felületen, a számí­ tógép képernyőjén jelennek meg. Annak a megválaszolásához, hogy egyáltalán mi nevezhető ebben a közegben művészetnek, a magas vagy tömegkultúra részének, azt kell megvizsgálnunk, hogy milyen szempontok alapján tekinthetjük magát az internetet esztétikailag is értékelhető jelenségnek. A válaszokat részben a XX. szá­ zadi avantgárdban kell keresnünk, ahonnan kezdődően a művészi tevékenység túllépte az esztétika addig ismert intézményes határait. Mára pedig a posztmodern esztétikai gondolkodás mérhetetlenül kiszélesítette azt a teret, ahonnan az esztéti­ kai kritériumok származtathatják magukat. Ennélfogva bármi lehet esztétikai meg­ ítélés alá eső objektum, így a netművészet is. „Sem az esztétikai megítélés alá eső objektumoknak nincs behatárolt, konkrétan definiálható tartománya, sem pedig az értékítéletet megfogalmazó szubjektumnak nincsenek a korábbi esztétákhoz ha­ sonló intézményesült jogosultságai.”4 A válaszok másik része az internetes alkotá­ sok jellegében keresendő. Míg a hagyományos alkotásoknál a hordozó közeg, az alkotást befogadó tér a műalkotástól bizonyos értelemben független, addig maga az internet a műalkotás szerves elemévé, részévé válik. A hordozó média, s annak technológiai, és kommunikációs közegének változása a művektől szinte megkü­ lönböztethetetlen, azokkal interaktív viszonyba kerül. Az internetes alkotások tartalma, formája és a felhasznált technológia a hálózati kommunikációhoz kötődik és attól elválaszthatatlan. Nem vitatható, hogy az esztétikumnak egy minőségileg új megjelenési formájával találkozunk, amit ennek megfelelően tekinthetünk az esztétikai értékelés tárgyaként, és belehelyezhetjük az esztétika viszonyrendszeré­ be, ha az idetartozó elemek változását szeretnénk vizsgálni. Ezek közül az elemek közül a befogadó változása különös figyelmet érdemel. Az internet-tartalmat befo­ gadó szubjektum a hagyományos értelemben vett műélvezőhöz képest ma egé­ szen más helyzetben van. A korábbinál sokkal nagyobb mértékben érzi az új pa­ radigmához való sürgetettséget, ám esztétikai befogadóképessége nem növekszik 50 �ilyen mértékben. Az esztétikai élményt sokszor már nem önmagáért éli meg, ha­ nem az információszerzés vagy befogadás folyamatának velejárójaként. Az infor­ máció befogadását kísérő esztétikai élmény funkciója így nem kizárólagosan eszté­ tikai funkció, sokkal inkább szolgál esztétikán kívüli - ismeretszerzési, társadalmi konszenzusteremtési, s nem utolsó sorban a környezetünk esztétizálásán keresztül művészetre nevelési - célokat. Az internet azáltal tehát, hogy új vizualitási felüle­ tet, illetve új kommunikációs csatornát nyit, egyszerre több esztétikai funkciót is teljesíthet. Ezek közül az egyik legfontosabb a művészetre való nevelés funkciójának a lehetősége. Ennek a funkciónak a realizálása nagyon sokat segíthet abban, hogy a művészet halála helyett a művészet új formákban való újjászületéséről beszélhes­ sünk. Természetes, hogy ha egy adott korszakra a valóság virtualizálódása a jellem­ ző, akkor ez az esztétikum újraértelmezését követeli meg. A kérdés az, hogy meny­ nyire képes a mai kor embere erre az újraértelmezésre. Látni kell, hogy nemcsak a ma befogadója alkalmazkodik lassabban a megváltozott körülményekhez. Ahogy a nyomtatott kultúra sem vált egyeduralkodóvá néhány év alatt, úgy a Gutenberggalaxis sem fogja átadni a helyét rövid időn belül a Neumann-galaxisnak. Hosszú folyamatról van szó, a tudásanyag digitalizálása is évtizedeket igényel, s a befogadó­ nak is időre van szüksége az új helyzet elfogadásához. S nem véletlenül használom az elfogadás szót, az új kommunikációs technikáknak, közlésmódoknak, műfajok­ nak először el kell fogadtatniuk magukat, s jelenleg még mindig ebben a fázisban vagyunk. Az elfogadás, a befogadói hajlandóság számos körülménytől függ. Könynyebben magyarázhatók a befogadón kívüli tényezők hatásai, a technikai fejlődés mértéke, ennek a hozzáférhetősége, az infrastrukturális fejlettség. Mindez gyorsít­ hatja, de késleltetheti is az emberek alkalmazkodását. A befogadón belüli tényezők, a szubjektumban rejlő okok még összetettebbek. A műalkotás és a befogadó inter­ akciója ez esetben is függ szociokulturális feltételektől, iskolázottságtól, foglalko­ zástól, életkortól és számos más változótól. Az életkor kiváltképp meghatározója a kompetenciának. Az új közlésmódokkal való játékok, kísérletek, irodalmi pályáza­ tok mutatják, hogy a résztvevők körében jóval nagyobb a fiatalok aránya. Ez azt bizonyítja, hogy az új kommunikációs formák aktív használata ma Magyarorszá­ gon generációs kérdés. Emellett szólnak az olyan nyilatkozatok is, melyekben az idősebb generációk a kultúra hagyományos értékeit fenyegetve látják a digitalizációtól. Ez a fő oka, hogy a Gutenber-galaxisban felnőtt és szocializálódott olvasók nem tekintik az internetet kulturális közegnek, „magvasabb” irodalmi alkotások szülőhelyének. Az irodalmi értelemben vett befogadók alkalmazkodását az is nehezíti, hogy a szépirodalmat fogyasztók és a számítógépet aktívan haszná­ lók tábora meglehetősen kis felületen érintkezik egymással. Sokan zsigerileg eluta­ sítják a számítógépet, így nem is kerülhetnek kapcsolatba az új közlésmódokkal. A számítástechnika ugyan reál tudomány, de itt közel sem erről van szó. Az elektro­ nikus kultúra is jószerével betűkre épül, a számítógép képernyőjén leginkább be­ tűket jelenítünk meg, s nem a digitális technológia terjesztette be az igényét az irodalomra, hanem az irodalom talált új eszközöket, melyek az olvasó szerepét is megváltoztatták. Az aktív befogadásban az interpretáció már nem korlátozódik az olvasatra, a megértés nem rejtőzik el az olvasásban. Az átlagolvasóból aktív befo­ gadóvá előlépett individuum még tovább léphet abba a fokozatba, amikor az el­ sődleges szerzővel együttműködve a szöveget újraalkotó társszerző lehet. 51 �Mélyreható gondolkodásbeli, mentalitásbeli, értékrendbeli változások tanúi vagyunk, melyek nem ítélhetők meg objektíven. A virtuális tér egyeseknek elidege­ nítő, szürke, személytelen, másoknak éppen izgalmas lehetőség, az evilág szürkesé­ géből való kalandozások színhelye. Egyes kisközösségek tagjai, akiket a technikai civilizáció a XX. század végéig egyre inkább elválasztott egymástól, éppen az új technológiáknak köszönhetően kapnak lehetőséget arra, hogy kapcsolataikat szo­ rosabbá fűzzék. A jelenségek megítéléséhez tehát kritériumok kellenek, mint pél­ dául a tudásmegőrzésben, az oktatásban játszott szerep; de előtte azon kell elgon­ dolkodni, hogy a művészetben, az irodalomban, s annak befogadójában bekövetke­ ző változások minden esetben ok-okozati viszonyba hozhatók-e az új médiumokkal. Amikor az internetet csupán hagyományos műfajok és művek hordozó köze­ gének tekintjük, nem érdemes a tömegkultúra-magaskultúra kettősét vizsgál­ nunk, hiszen ezt a Gutenberg-galaxisban is megtehetjük. A tárolási és a közvetíté­ si formák változása önmagában nem eredményezi a kulturális értékek megválto­ zását. Érdekes azoknak az új közlésmódot használó új műfajoknak és műveknek a tanulmányozása lehet, melyeknek létét csak az említett közeg tette lehetővé. A hipertextes szövegek, az online és többszerzős művek olyan specifikus jegyeket hordoznak, melyek a hagyományos műveknél nem érhetők tetten, még ha a posztmodern korszak olyan változásokat is hozott, melyek az irodalom alapté­ nyezőit is gyökeresen átalakították. Gans a kultúrák közti különbségekről érte­ kezve több ponton is utal a „népszerű” és a magaskultúra közötti párhuzamokra.5 Az ízléskultúrák közeledése a fogalomértelmezésben nagyfokú toleranciát és többféle igazságértelmezést hozó posztmodern korral egyre gyorsabbá válik. Az új évezredben mindinkább jellemzővé váló gondolkodásmód lerombolta a koráb­ ban egyeduralkodó elitkultúra ideáját, a tömegkultúrát állítva mellé. Az elitokta­ tás helyett pedig a tömegoktatás létjogosultságát ismerte el. Ugyanez történt a művészetek vagy például a sport területén. Az addigi elitművészet helyébe, mely keveseké volt és minden korban sajátos stílust teremtett, tömegművészeti ágakat hozott létre és egyben megszületett a stílusnélküli század. A posztmodern lebon­ tott mindent, ami egész, elit és univerzális volt korábban. Létrehozta a töredezett­ séget, az egészre vonatkozó „univerzális igazság" helyére a „helyi igazságot" állítva. Jelentős „misszionálási karaktert" jelenít meg, amikor a tömeg jogát emeli az addigi szűk elit mellé. Az elmúlt század történéseit ebben a kontextusban a lebontás idejének értékelhetjük, ahol az addigi merev kategóriák összeomlása, az univerzális, mindenkire egyaránt érvényes elvek szerinti működés ideájának megdőlése, és ezzel a tömegesedés jelensége vált a legjellemzőbbé. A század fő karakterjegyei tehát a lebontás, töredezettség, tömegesség. A töredezettség felfe­ dezhető a kultúrában is, a tömegkultúra számtalan ízlést tükröző világában. A posztmodern tolerancia és a kitágított fogalomalkotás azt mondja, hogy mind­ egyik nézőpont jó és hasznos, csupán egy másik oldalt jelenít meg. Felmerül tehát a szintetizálás szükségessége, a két nézőpont közös pontjainak megtalálási igénye és az eltérő vonatkozások egyenlő jogainak elismerése. Így nemcsak az derülhet ki, hogy mennyi hasonlóság van a népszerű és a magaskultúra között, hanem az is, hogy az előbbi nem jelent igazi fenyegetést a magaskultúrára és alkotóira. A kritika elfogultsága miatt sokszor célt téveszt, s a tömegkultúrával szemben téve­ sen felmért negatív hatásokra hivatkozik. 52 �Amikor fentebb új közlésmódokról és műfajokról esett szó, nem pusztán a ben­ nük rejlő értékeket kell vizsgálnunk, hanem a kritika torzításait is figyelembe kell vennünk, ha valós képet szeretnénk kapni kultúrákról és egymással való viszo­ nyukról. Például egy online regényt nem lehet pusztán a tartalma alapján tömegkulturális alkotásnak nevezni, amíg más jellemzőit fel nem tártuk. Tény, hogy az interneten nagy számban vannak a tömegkultúra körébe sorolható alko­ tások, az elektronikus irodalom gyűjtőnéven emlegetett művek általában nem tartoznak ide. Nemcsak tartalmi és formai jellemzőik szolgálhatnak erre indokul, hanem a profitszerzéssel való ellentmondásos viszonyuk is. Azaz amellett, hogy vannak művészi vonásaik, nem szabványosak és sztereotipek, nem elsődleges céljuk a profitszerzés. Mivel minden kulturális elem két szempontból - az alkotó és a felhasználó szemszögéből - értékelhető, hangsúlyt kell helyeznünk ezen té­ nyezők vizsgálatára. Míg a magaskultúra alkotói irányultságú, addig a népszerű művészeteket felhasználói irányultság jellemzi. Ez a különbség a két terület ellen­ tétének egyik oka. A magaskultúra alapjában véve emiatt kényszerül arra, hogy támadja a népszerű kultúrát. A magaskultúra csak úgy őrizheti meg alkotói irá­ nyultságát, ha bizonyítani tudja, hogy igazodik a saját alkotói által meghatározott esztétikai mércékhez. Sajátos helyzetet teremt az a digitális közegben keletkezett több szerzőjű alkotás is, melynek esetében „alkotó” és „felhasználó” között nem húzható határvonal. Interaktív műveknél eljutunk az olvasó aktív közreműködé­ séig, addig a pontig, ahol a befogadó alkotóvá válik. Könnyen belátható, hogy az irányultságok vizsgálata ebben az esetben nem vezet eredményre. Itt már meg­ semmisül az a vád, ami az alkotók közötti különbségekből eredezteti a magas- és tömegkultúra szembenállását. Már a fentiekből is látszik, hogy a digitális közegben nem célszerű éles válasz­ tóvonalat húzni népszerű és magaskultúra közé, de ha tovább folytatjuk a vizsgá­ lódást, egyre jobban bizonyossá válik, hogy a tömegkultúra kritikája nemcsak az alkotókkal kapcsolatban nem állja ki a próbát. Azt az állítást is hamar megcáfol­ hatjuk, hogy a népszerű kultúra - ha még egyáltalán ragaszkodunk a szétválasz­ táshoz - veszélyezteti a magaskultúrát. Az említett kritika a kultúrák tartalmának kölcsönzésében gyökerezik, de egy olyan közegben, ahol a kölcsönzés már csak az intertextualitás fogalma révén is alapvető mozzanattá lesz, teljesen más jelentést nyer. Helye sem lehet annak a szemrehányásnak, hogy egyik kultúra a másiktól kölcsönzi tartalmát, s ezáltal lealacsonyítja azt. Az irodalom alaptényezőinek megváltozását eredményező, a „szerző-olvasó" fogalmát megteremtő érában módosított verziók, másolatok, „klónszövegek" jönnek létre, melyeket csak a keletkezési dátum alapján rendszerezhetünk, s megszűnnek, átalakulnak az ere­ detiségről alkotott fogalmaink, inkább beszélhetünk legrégibb, mint eredeti szö­ vegváltozatról. Bárki készíthet egy új dokumentumot, mely egy már meglévőt idéz vagy újrafogalmaz; és ez az újabb dokumentum is sérthetetlen lesz. Vagyis korlátlan számú új dokumentumot készíthetünk a régiekből, azt változtatunk, amit akarunk, az eredeti soha nem változik. Az így létrejött szövegekre az időt­ lenség jellemző, új dátum válik fontossá: a szöveg első megjelenése a hálózaton. Ráadásul a hipertext az olyan fogalmakat is felszámolja, mint a szerzői tulajdon, a szerzői egyediség és a fizikailag elszigetelt szöveg. Az elektronikus irodalom új közlésmódjai tehát az irodalomszociológiában is új kérdéseket vetnek fel, s az 53 �irodalmi antinómiákat tekintve is megváltoznak a hangsúlyok. Ennek a napjaink­ ban is zajló folyamatnak a vizsgálata csak tudományok közötti területeket bevon­ va lehetséges. Irodalom jegyzék 1 POMOGÁTS Béla: Magyar irodalom a magyar társadalomban. = Literatúra, 2004, 3-4. 2 Herbert J. G a n s : Népszerű kultúra és magaskultúra. - A kultúra szociológiája. Szerk. W ESSELY Anna. Bp., Osiris Kiadó, 1998,114. 3 B u d a Béla dr.: Az elektronikus kommunikációs kultúra árnyoldalai? Aggályok és tények az internet és a mobiltelefon visszaélő ill. túlhasználatával kapcsolatban. = A 21. századi kom­ munikáció új útjai. Tanulmányok. Szerk.: Nyíri Kristóf, MTA Filozófiai Kutatóintéze­ te, Budapest, 2001. 4 http://wvvw.inco.hu/inco0401/global/cikk9h.htm (Szűcs Olga: Gondolatok a netművészetről.) 5 G a n s i. m. 123. 54 �T alálkozási pontok C sog Szidónia Jób tétje (Interjú Lászlóffy Csabával) „Nem felfogni, fogadni a csodát - gondolja Jób - ez a legnehezebb.” - Verseiben, regényeiben fontos helye van az apokaliptikus látomásoknak, amit „kanniba­ lizmusnak” is nevez. Azt írja: „a megszentelt agyrém végképp megérintett", „a rém lódít számtalan alakban", vagy: „öngerjesztett Szodomát szül a képzelet”... És beszél a fikciók agykoholmányáról; erről egyik gondolkodó látlelete jut eszembe: „Fikcióban élünk és ver­ gődünk..." Az apokaliptikus válság azonban, amire a költő utal, nemcsak a letűnt idők tényállapota - gondolok a régi rendszerre vagy a posztkommunizmusra -, hanem a törté­ nelem folyamán mindenkor szembe kell(ett) néznünk ezzel a láthatatlan pondrói léttel. Hogyan vélekedik erről? - Egyik válaszom erre a következő. Az apokalipszis élet-halál és Istenkísértés(ítélet) kérdése. Eszembe jut a kérdés vagy a vád, amit az utóbbi időben nekem szegeztek, miután hallották és tudomásul vették rákos megbetegedésemet. Állítólag kihívtam magam ellen az Istent, évek óta! Erre különben a Verses Ótes­ tamentum kötetemben megjelent Jób poéma adott hivatkozási alapot... (Még viszszatérhetünk rá.) Másrészt viszont fikcióról és - prózai írásaim s mondhatnám tudatosan kiművelt alkotómódszerem alapján - reinkarnációs beleélő-képességről beszélhetnék. A két kérdést össze lehet kapcsolni. Azzal indítanék, hogy mindent megszenvedtem. S az, hogy a művészetben nemigen nélkülözhető belső egyensúly bennem, az emberben is mindig megvolt, köszönhetem a jó géneknek és kicsit talán annak is, hogy nem köldök- és csupán magába néző egyed, hanem szangvinikus típus vagyok. Ez a legnehezebb helyzetekben is megmutatkozott, amikor sorsom s a gyermekeink élete vagy a kisebb-nagyobb közösségé forgott kockán. Lehetőleg közösségben gondolkodtam mindig. Lehet, hogy nem mindig látszik meg az ember líráján vagy abszurd drámáin, de ha az egész életművet vizsgáljuk, ez a póztalan, külsőségekre s tekintélyre nem adó törekvés fellelhető. Itt rögtön megjegyezném, hogy lehet nagy irodalmat, költészetet művelni akkor is, ha az alkotói attitűd mögött a póz áll. Hányan írnak például fiatalon szép öreg­ kori verseket. Ez azért nem ugyanaz, mint a klasszikusnak számító dél-amerikai Fernando Pessoa, vagy Kovács András Ferenc, újabban Bogdán László „hasadásos" alteregó-lírája; vagy nálam is ez érhető tetten két évvel ezelőtt megjelent verseskötetem záró ciklusában: egy Dracu la Ureche nevű (utalás az első román krónikásra, Grigore Urechére) élő román költő „küldi nekem” verseit a „Párizsi Kurírból". Tény, hogy létezik egy román íróbarát, aki a diktatúra elől Párizsba 55 �menekült, Németh László-regényeket fordított, és 1990 tavaszán, a kolozsvári Lábas-ház előtt, amikor eljutott hozzánk a marosvásárhelyi vérengzés híre, szo­ morúan megjegyezte volt: „Nem irigyellek titeket, magyarok!”, és visszatért Pá­ rizsba... Azóta küldözgeti nekem a verseket Dracu La Ureche, s a ciklus egyre gyarapodik... - A Tudnak-e a jász lovasok nevetni című verseskönyvről van szó, ugye? A vírusról is írt, arról, hogy az emberek nem konkurálhatnak a „tökéletes élőlénnyel", mert a vírus nem csupán félelmetes iramban osztódik, de emlékezik is: hetedíziglen. Ez valamilyen posztmodern játék? - Szó sincs róla. Való tények ihlettek meg. De miért ne becsülhetnéd, legalább úgy, mint a posztmodern-„késő virágzást", melynek hazai képviselői azt hiszik (vagy hitették el velünk), hogy valami újat szültek, pedig nyugaton ez már rég lejárt... Megint csak oda szeretnék kilyukadni, hogy a fikcióban-élés legtöbbször nagyon is hétköznapi, „prózai" állapotra utal - itt vannak mindjárt: a „bizánci jellemtelenség” és a „velencei könnyelműség" említése - nem is olyan régi „versszi­ lánkok"! - A bizánci ortodoxia intoleranciájára, besúgás-örökségére utal egyik történelmi áttételekre épülő fejezete legújabb regényemnek is, A félelem halmazálla­ potának. „Bizáncot éljük", mondom a versben; a „kalmár-érzéken-mohóságon átüt”, sajnos, amiből kijut, kitelik „gyermekeinknek is jövő-modellre”... És hát továbbélnek: „a trecentóban kifaragott példás bűnök és erények”... S a költő? „bosszútól s a nap mint nap kiszabott büntetésektől elcsigázva”. Ebbe a versbe belejátszik még az átkos örök­ ség emlékezete; de aztán folytatódik minden a 2000-es versek megaszalódott hité­ vel („Káinnál és Ábelnél csupaszabban... a steril űrhuzatban"). Hát még azok, akik „szórványban élünk pingvinek / zsúfolt komornyik-szigetén”, hol szieszta gyanánt „vad cáparaj s tengeralattjárók után" lövöldöznek, senki sem hallja rozmárnyögéseinket. Innen már csak egy lépés, midőn „életünk elgyökértelenedvén, mint holmi/dísznövény virít, áttünedezve / az osztályon felüli szállodák / golyóálló vastag üvegfalán”. - Ez már, ha nem tévedek, a leglegebb jelen, mikor Lóci - mivel „(Szabó) Lőrinc papa már nem ügyeletes” - „rejtené dagadt arcát... az ukrán martalócok elől”. - „Megfogták" a költőt - ez aztán tettenérés!... Ám ebben - a Magánnyomozás című - versemben is ugyanazt állítom, miszerint: előttünk „a lehetetlent játszó élet”. Vagyis a: „ziháló madárijesztő. Hazug mágus. Maga alá csináló haramia” Ez a némi költői túlzással odavetett, „leleplező" befejezés valahol a maradék hitet fejezi ki, ami nélkül már nincs se költői, se semmilyen megszólalás... De folytassuk inkább a feltett kérdést - illetve gondolatsort. A fikcióban élés és vergődés - felelős vagy felelőtlen emberi mivoltunktól függetlenül - semmiképpen sem vonatkozik (fi­ noman fogalmazva) utóéletünk nagyon megrázó erejű, „ünnepnapjára", amikor is a Megnyilatkozó - hogy a görög szó egyik értelmi árnyalatához kapcsolódjam nem mi vagyunk, mármint a Biblia és a keresztényi hit kánonrendszere szerint. Máskülönben a halandóval - legyen az akár költő - apokaliptikus látomásokat elkeseredettsége, kiáltástalansága, bűntudata (nem ritkán kollektív bűntudata) mondat - és legtöbbször földhöz kötött, nagyon is emberi fogalmai alapján: a jóról, rosszról, gonoszról, erkölcsről, bűnről... „A gravitációval / megáldottál-e, vagy / sújtottál egyet rajtunk, / Uram?" Ez a látszó­ lag - ha nem is régies, de - impresszionista kérdés „a páraformában rozsdazöld látha­ táron lebegő” Teremtőhöz, aki belénk oltotta a súlytalanság vágyát, még nem sejteti a 56 �múlt mellett a jövővel is „feltöltött szemgödörrel” virrasztó elme végső, gúnnyal leple­ zett keserűsét, aki - a lázadás bumerángja ez! - azt várja Istenétől, hogy a társadalmi lénnyé vált ember minden építését, alkotását megkérdőjelező: tétlenséget testálja reá... Álljunk meg egy percre a hatásos, nagy szavak és a nagy lelki és szellemi katak­ lizmák előszobájában. Vajon melyik a fenyegetőbb rém: a kicsit görögösen is ér­ telmezhető apokalipszis, vagy a teljes nihil?!... - És mi erre Lászlóffy Csaba válasza? - A saját morális meglátásaim (ebbe nyilván az ember neveltetése, ha úgy tet­ szik, alkata, géntudata” is belejátszik) tükröződnek a már említett verssorokon kívül a lírámban, drámáimban, prózámban, az egész életműben - ezt mások kö­ vetkezetesen kimutatták és lereagálták... Ez lehetne akár a mi beszélgetésünk értelme! Ahogyan elmondod ítéletedet a kannibálizmusra emlékeztető, kifosztó, lecsupaszító korról, nemegyszer környezetedről, az átéltekről - mind a gondolkodó lényt, az írót minősíti. Az idézetek (még ha csak kapásból emeljük is ki őket) vala­ hol logikai rendszert sejtetnek, még a tudattalanból felbukkanó, feltörő képek, meta­ foráim esetében is... A kétszáz éves Csokonaival (lehet, hogy első igazán európai hangú poétánk?) keresni ma az „árnyékhazát inter(Internet!)-árnyékvilágban”, / még hogyha „szarószéken cserben(félbe)hagy (is) / Zrínyi-pózotok” - kiáltom is a kiátkozó vagy kiátkozott - csak felfogás kérdése, nem? - kevesekkel, Jónásnak, minden nemzedék és évszázad számára „fél érésű tökje felett”, jól tudván azt is, hogy „ a márványnak hazudott gerinc is, mint a rög, / kezdettől fogva ropog, töredezik”. Ezzel a hasonlattal különben az olykor szépelgőnek tetsző, ám rendkívül esendő (a Csokonai-törékenységű) költőkre s a költészetre hívom fel a figyelmet. Ilyen önemész­ tő, „füstárnyék-derekú” játék meg fricska bőven található nálam. Ezzel mintegy „bűneimet visszaadom s velük / minden indulatom" a létnek. (Az agyam persze még ketyeg.) Így voltam képes ezt a játékot beindítani most kettőnk között... mely, azt hiszem, sok időt venne igénybe. Amikor a bevezetőjében azt állítja, hogy a történe­ lem folyamán mindenkor szembe kellett nézni - s bizonyára nem a röghöz kötött írástudatlanokra gondol, hanem a kiválasztottakra - a „pondrói léttel”, az apokaliptikus valósággal, ezt mindjárt magamra is vehetem, tekintve, hogy nem csupán írói programom és kidolgozott módszerem kerül terítékre itt, hanem a rólam állított és a szakma művelői által „bevett" minősítése is műveimnek... - Bíró L. Ferencnek a nyolcvanas évek elején a Korunkban megjelent kritikájában már ez olvasható: „Ami Lászlóffy Csabát az elbeszélés hitelén kívül valóban érdekli, az nem a morális, illetve az amorális lét konkrét megvalósulása, hanem mindezen valóságok rend­ szere, az «örökkévalóság«, a feloldott novellában, «filmtervben«, valós vagy pszeudoepikus és -történelmi környezetben tetten érhető rendszerré-válás, amit úgy is nevezhet­ nénk, hogy jelenformáló múlt...” Józsa István szerint az újabb kisregényekben, elbeszélé­ sekben nem is az egyes alakokkal, hanem: az elbeszélő «én«-jével<< történnek meg a dol­ gok... A szerző „nem elmesél, úgymond vízszintesen a papírra vet egy történetet" mondja -, hanem „a történet alakulására figyel, a reflexión mint módszeren meditál". Lászlóffy Csaba tehát: „függőleges prózát" ír... Ehhez már csak Bertha Zoltán összegezése kívánkozik, aki SZELLEM ÉS TÖRTÉNELEM egységében a számos verses-, próza- és drámakötet erkölcsi látásmódjára és lélektani-bölcseleti dimenzióira hívja fel a figyelmet, valamint arra, hogy „a stiláris veretesség, a plasztikus megjelenítés és a groteszk-ironikus szemléletformák értékjegyei" egyaránt „az időbeli történések jelenvalóságát, a történelmi sorspárhuzamok sokrétűségét" szolgálja. 57 �- Számomra a szavak megjelenítő erején, a láttatáson van a hangsúly. A nyelv megőrző és újító funkcióján, témától, apokaliptikus látomásoktól („rögeszmétől”) függetlenül. Egy belső kényszerben kereshető az ok: hogy újrafogalmazzam ma­ gam, kételyeimet, szorongásaimat. - A görög eredetű apokalipszis kiderülést, kifejlődést és megnyilatkozást is jelent... - Én még nem pipáltam, nem láttam derűs, mosolygó apokalipszist. Az a bizo­ nyos kiderülés talán azt jelentheti, hogy a pusztulás, a bűnök kérlelhetetlen megtor­ lása után kiderül: kit miképpen érintett az ítélet, ki hogyan vészelte át? Földi lótásfutása után. (Lám, Lót is megúszta, igaz, ráment a családja, szinte mindene...) Kü­ lönben ez volt a tét Jób esetében is, és ez a dilemma íratta meg velem a poémát, melynek elemzése, értelmezése másfél éves megjelentetése után is tart... - Az értelmetlen áldozatok örökös jelenében (és minden korában) mi volna az a „másik igazság", amiről egyik interjújában beszél? Sokan megfogalmazták már, és a Biblia is erről a szakadatlan tékozlásnak vagy gyilkosságnak a mindenkori történetéről vall: mindannyi­ an árulók vagyunk. Vajon az az Esterházy Péter által emlegetett „a győzelem a végtelen­ ben győzelem, a végseben szenvedés" volna a lélegzetnyi (Pilinszky) igazság a mindenkori időben, valahányszor a leghűségesebbek esnek áldozatul? - A győzelmek is viszonylagosak, annál is inkább, mivel bekövetkezhetnek olyan korok is, amelyek megkérdőjelezik a győztes igazát. A mai időkre egyre inkább Deák Ferenc igazsága hitelesült, anélkül, hogy Kossuthot bántani kéne. A forradalmárok és konformisták (a megalkuvás azért mást jelent!) viszonyában nemzedékek hulltak el, és gyilkost kiáltottak azokra, akik nem ezt érdemelték. Vörösmarty is átkot szórt Görgeyre, akinek később hányszor a sírját is megtapos­ ták az együgyűek. Holott bátor és ragyogó hadvezér volt... Milyen bősz ítéletekre vagy mekkora megalkuvásokra került sor már nagy alkotói életművek esetében is... A győzelem akkor győzelem, ha az alkotó embernek és a polgárnak - egyálta­ lán az embereknek - tiszta marad, legalábbis hosszú távon, a lelkiismerete... Ki tud konkrét választ adni mondjuk arra, hogy ennek a mára egész kicsi nagy iroda­ lomnak melyik stádiumába is jutottunk, jutottam. (Nem úgy, mint életemben, midőn elkallódnak tárgyaim, s már csak álmomban riadok fel néha arra, hogy milyen közel is volt a f üvészkert? Hol találok mást?... Előbb-utóbb így nézünk szembe ön­ magunkkal mindannyian.) - Hogyan vélekedik az abszurd fikcióról? - Az abszurd fikció fából vaskarika, így emlegetve. Összekapcsolva. Azt mon­ danám: az abszurd fikció valahol, hogyha nem az élet abszurdja - erről már volt szó, hogy az élet: többek közt az én és sorstársaim idealista és primitív NEP kor­ szakbeli évtizedei, a (nem is kommunista) terrorban megélt félévszázad, majd a Ceausescu-rendszer ultranacionalista tébolya túljátszottá az irodalomban még a humorban, szatírában is kimeríthető „maximákat". „Élményeimet" szerencsére megpróbáltam kiírni magamból. Már a hetvenes évek elején, szinte egyazon idő­ ben Páskándival, írtam abszurd drámát; Magyarországon el is hangzott később, hogy az erdélyi magyar írók írják a valódi abszurdot. (Jobb lett volna hozzá a „talaj"? Vagy a francia irodalmi hatások? A kortárs román drámairodalomnak is megvolt a miénkkel párhuzamos - ugyancsak letiltásra ítélt - abszurd-vonulata.) Itthon kötelező módon államellenességet láttak az abszurd(oid)ban. Magyaror­ szágon (nekem is csak történelmi drámáim kerültek színre) - nem hencegésből 58 �említem itt meg - egy jóindulatú és befolyásos minisztériumi személy bevallotta nekem, hogy a „ti abszurdjaitok ránk, a Kádár-rezsimre is vonatkoztathatók, ezért nem lehet előadatni őket”. Így az 1971-ben írt Az eretnek című abszurdomnak Floridában volt az ősbemutatója a 90-es évek elején - ennek is megvolt az abszurdot leköröző valóság-előzménye: amikor amerikai esztéta-fordítóm, Morze Donald és a társfor­ dító Bertha Csilla a nyolcvanas években meglátogattak Kolozsvárott, a lakásunkat körülvették a „megfigyelők”, s a szállodaszobájukat feldúlták. A drámám bemuta­ tójára végül „a Fantasztikum a művészetben" című nemzetközi szimpozionon került sor (ebből is látható, mennyire „kétértelmű" maga a fogalom és a határ, mihelyt abszurdról beszélünk)... Sok évtized után megírtam regényben az átélt legemlé­ kezetesebb „rémtörténeteket”... - A Félelem halmazállapotára gondol? - A fikció nem feltétlenül megy át, lendül át abszurdba. Nem is a kitalálás fo­ kán múlik ez mindig, talán az asszimiláló agya, az alkotó tehetségét serkentő, korlátozó(?) alkati tényezők is közrejátszanak a végeredményben. A kísérlet most magamra gondolok - megérte. Mondhatni, mindig megéri, akkor is, ha a kortársak, a kritika nem veszi észre, nem méltatja kellőképpen, vagy épp elma­ rasztalja. Ezt is lehetne példákkal illusztrálni. Most azonban - a fogadtatást ve­ gyem kellemes meglepetésnek? - nem ez történt... Amit ebben a regényben meg­ írtam, és a folytatásában - mert az is elkészült: a Télvégi hulla Kolozsvárott, a csencselő városról, melynek régi díszletei között áldozat-„hőseim” vegetáló vesztesek -, nyilvánvalóvá teszi, hogy ezeknek az évtizedeknek a valósága nem tart igényt az abszurdra. A fikció tojáshéjából maguktól kelnek ki a tehetetlen élőlények. Provinciális figurák, akik se a hagyományos, se az „amerikai" életformára nincse­ nek beprogramozva. Vesztes-voltuk már nem magyarázható valamilyen tatár-, török-, Habsburg-reminiszcenciával. A balkániasság bugyraiban való közérzetük és leleményességük edzettség kérdése; a többi: mítosznak is közhely! Mint mond­ juk az, hogy valaki a nyerskáposztától vagy a sok csukamájolajtól lesz nemileg felajzottabb... Az „impotencia" - a mindenfajta ellehetetlenülés - veszélye és főleg vádja ellen legfeljebb demagógiával lehet itt még, ideig-óráig, védekezni. 59 �A mi m a r a d G. K omoróczy E mőke Régi - új „b e t e g s é g e in k ” (Koppány Zsolt: M o rb u sz és h ) m rik ga n u Koppány Zsolt élményekben, gondolatokban, adatokban imponálóan gazdag kötete, amelyet jórészt itt-ott már megjelent esszéiből állított össze, széles alapozá­ sú képet kínál szellemi-művészeti életünk már-már gyógyíthatatlannak tűnő „betegségeiről”. A közvetlen társalgás elevenségével teszi fel kérdéseit s keresi a megoldást arra a mindnyájunkat izgató problémára: milyen kór gyötri mentálisan már évszázadok óta a „széthúzó" magyarságot? - s van-e orvosság önpusztító hajlamainkra? Szemlélete szinte egyedülállóan szokatlan a politika által tagolt és személyes érdek/eltség/ekkel átszínezett művészeti életünkben. Őt ugyanis nem „pártoskodásaink", közéleti nyavalyáink foglalkoztatják; sokkal inkább azok a gyógyíthatatlan sebek, amelyeket a szeretetlenséggel, a kegyetlen érdekharcokkal, a kiemelkedő tehetségek „fojtogatásával" okozunk egymásnak s nemzetünknek. Kötetével megkísérel hidat építeni a különböző - az anyagi eszközök megszerzé­ séért egymás ellen élet-halálharcot vívó - csoportosulások között; ő ugyanis hisz az egyetemes magyar irodalom eszméjében, s a krisztusi szeretet - tolerancia türelem jegyében próbálja összebékíteni az egymást kizáró ellentéteket. Sajátos hungarikumnak tartja, hogy legeredetibb tehetségeink sorsa valamiképp mindig tragikus (volt s az ma is). Az esszékötet ciklusai néhány alap-fontosságú témakör köré koncentrálódnak. A geometria metafizikája c. rész pazar és nagy ívű képzőművészeti áttekintést nyújt jelenkorunk - a szerző által legnagyobbnak tartott - alkotóiról; a Morbusz és hungarikum a kortárs irodalom kiemelkedő értékeit vonultatja fel; a harmadik rész (Az örömhír mögötti dráma) pedig szellemi életünk paradoxonait veszi szemügyre, s a nemzeti és a szakrális kultúra esélyeit latolgatja profán, az anyagiasságba alá­ süllyedő korunkban. A zárófejezet Bakonyi István irodalomtörténész beszélgetése a szerzővel 50. életévének betöltése alkalmából (A művészet szakrális. És csupa szen­ vedés). Koppány Zsolt szerint a „gonosz": Isten hiánya. A művészetnek e hiányt kell betöltenie a szakralitás értékeivel - s pusztán már ettől „jobb" lesz a világ! „Hiszem, hogy van az ember, és van az Istennel bíró ember - vallja. - Aki ilyen, annak van lelke. Az Istent meg kell hívni. A Szentlélek által." A XX. századi borzalmak (Auschwitztól a Gulágig) „Isten hiátusának irtóztató stigmái". De - tehetjük hozzá -jelenkorunk „globalizáló" tendenciái, a pénz korlátlan hatalma, százezrek, sőt világméretekben! - milliók iszonyatos elnyomorodása ugyancsak a könyörülő Istentől való messzire távolodásunk bizonyítéka. A társadalmi szolidaritás teljes hiánya jelzi: valóban nincs „lelke" mindenkinek, s különösen nincs a hatalmon 60 �levőknek! A művész viszont - ha tisztában van eredendő „elhívottságával" - a lelket akarja/próbálja korunk emberében felébreszteni. A szerző rendkívül élvezetes, szubjektivitásukban is objektív eszmefuttatásai­ ban nyomatékosan hangsúlyozza: az építészet, szobrászat, festészet Duna-tájon született géniuszai nem kevesebbek - kisebbek világhírű európai kortársaiknál; de sorsuk százszorosán mostohább. A novocento Donatello-i és Verocchio-i (a Rodin-ek, Meunier-k) nyomán induló istenáldotta hazai géniuszok ma is köztünk élnek; de mintha tudomást sem vennénk róluk - „keresztjük” terhén nem igyekszünk könynyíteni. A személyes élmény sodró erejével mutatja be néhány ecsetvonással Kon­ dor Béla, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Rátkay Endre, Zalaváry Lajos fantasztikus, világszínvonalú életművét s az alkotás lehetőségéért vívott küzdelmeit; fájlalva, hogy hazai hivatalos elismertségük koránt sincs „szinkronban" européer teljesít­ ményükkel. Műveik sorát vonultatja fel, elemzései legmélyebb, legszemélyesebb pszichés rétegeinket érintik meg: elsősorban „krisztusi" szenvedéseikre figyel, s leleplezi szellemellenes korunk közönyét a legmagasabb rendű értékekkel szem­ ben. Prohászka László kitűnő „Budapest-kalauza" (Szoborhistóriák) nyomán végig­ pásztázza legmaibb jelenünk „városmerényleteit", elfuserált tereinket, a BusinessCenterek ízlésromboló uralmának, az egységes várostervezési koncepció hiányá­ nak lehangoló következményeit. Örömmel üdvözli viszont a Kieselbach-Galéria nagyszabású kiállításait, aukcióit, a festészet diadalmas ünnepeit, ahol a régi/új nagymesterek otthonra találnak, gazdát cserélnek, s hírük-nevük végre Európát is bejárja. A Kieselbach Tamás által összeállított kétkötetes monstre-albumot szenve­ délyes érdeklődéssel lapozgatva, örömmel nyugtázza: a mintegy 1500 festményt bemutató ragyogó reprodukció-sorozat szinte teljes körképet kínál a modern ma­ gyar festészet legkiválóbb alkotásairól. Itt végre nincs „népi-urbánus", „hagyo­ mányos-avantgárd" megosztottság: a palettán mindenki elfér, Nemes Lampérthtó l Csontváryn, Gulácsyn, Rippl-Rónain s Czóbel Bélán át Vajda Lajosig, Korniss Dezsőig, Bálint Endréig. „Csillag valamennyi". Koppány Zsolt személyes élményként éli át a neves művészekkel való „találkozást"; mindegyikükről van valamilyen sajátos emléke, s egy-egy műtárgy, kép, szitanyomat, tőlük kapott apró kuriózum meg­ hitté varázsolja otthonát (Donatello és Verocchio a novocentoban; „Minden láng csak részekben lobban”; A geometria metafizikája; A Kieselbach-evangélium). A második ciklus (Morbusz és hungarikum) a magyar „halálos betegség" tüneteit járja körül, arra a kérdésre keresve a választ: miért nem tudjuk megbecsülni művé­ szeinket a maguk idejében; akkor, amikor még enyhíthetnénk a meg-nem-értettség gyötrelmein? Szerzőnk Gyógyító füveskönyvnek tartja a költészetet, s fájlalja, hogy e gyógy­ móddal mégsem él a nemzet. Tiszteletben tartva a költők sajátos /egyedi/ néző­ pontját, formarendszerét, egy-egy korszakon belül egyenértékűnek kell/ene/ elismerni/elfogadni az egymás mellett élő poétai rendszereket, s nem egymás ellen „kijátszani" őket. Hiszen „valahol az univerzumban", ahol a párhuzamosok találkoznak, a különböző világképek, az öntörvényű poétikai megoldások szisz­ témái végül is egymást kiegészítő egységbe szövődnek. S ha ezt az egységet intui­ tíve már az adott korszakban felfogjuk, ha „lelkünk nyitottá válik a Szentlélek befogadására, érzékenységünk az egekbe fog szökni". A különböző géniuszok együttesének életművében Isten végtelenül sok arca realizálódik: a Teljességben 61 �harmóniába kerül a sokféleség szivárvány-nyalábja. Életünk alap-kérdéseire csak a költészet egésze adhat választ - hangsúlyozza a szerző - hiszen ez alap-kérdéseket minden költő más-más módon (a maga módján!) közelíti meg. Lám, hogy megférnek az ormon egymás mellett Ady - Babits - Kosztolányi, holott éltükben számtalan ellen­ tét volt közöttük, s nem is mindig ismerték /f/el egymás értékeit! A „poéta doctus" és a „poéta laureatus" nem egymást érvénytelenítő, hanem egymást kiegészítő fo­ galmak - s van, akiben a kétféle beállítódás szintetizálódik (Füveskönyvek?). József Attilát szenvedéstörténete égi magasba emeli, a Fiú mellé (Egy arc a csilla­ gok fölött). „A Szentlélek egy darabkája ő, mely befejezvén a földi létezését, Krisz­ tushoz visszatért”. A Petőfi Irodalmi Múzeum exkluzív kiadványát (Idesereglik, ami tovatűnt) forgatva, Koppány Zsolt elnézegeti József Attila fénykép-arcait, s szinte úgy érzi: „Mintha a Mennyországból esett volna az ölünkbe ez az album. Megjárván a poklot, József Attila odaért. [...] Jót, biztatót nem tud mondani, se üzenni. Csak a lehelete a tarkón. A reménységé". Több esszéjében is vissza­ visszatér a XX. század e „szent”-jének (mártírjának?) alakja: számára Ady - József Pilinszky hármasa is egységet alkot (más módon, természetesen, mint Ady - Babits - Kosztolányi): Ady az „Atyaisten", József Attila a „Fiúisten" és Pilinszky a „Szent­ lélek". Az első kettő szenvedése mélyen belülről jövő, a nemzet sorsában gyöke­ rező; Pilinszkynél viszont az egyetemesség túlnő a magyarságán, viszonya Isten­ hez nem ambivalens, nem „perlekedő". Tóth Éva esszé-kötetét lapozgatva (Táguló körök), Koppány Zsolt a József Attilafordítás nehézségeit taglaló tanulmányt emeli ki (: azt a metafizikai mélységet, transzcendentális csodát, mely verseiből sugárzik, idegen nyelven lehetetlen viszszaadni). A „százéves József Attilát" ünneplő kiadványokat szemlézve pedig „Isten-kereső" költészetünkben helyezi el József Attila szakrális életművét (A „fiúisten" üstökös, csóvája köpönyeg). Evilági életünk - hangsúlyozza - ha Isten nél­ kül zajlik, maga a pokol. „A szorongásunk, a depressziónk, a hitehagyottságunk” pedig a tisztítótűz, mely éget-perzsel, míg rá nem találunk Istenre. József Attila szeretet-sóvárgása, ugyanakkor a világűri hiány, amelyben élt - az Élet értelmére döbbent rá bennünket. Így „tanítja" ő még holta után is - „nem középiskolás fo­ kon"! - nemzetét. Alföldy Jenő kitűnő tanulmány-kötetét (Arany öntudat) olvasgat­ va, egyetértő örömmel fedezi fel, hogy az irodalomtörténész - végigkövetve köl­ tőnk kálváriáját - személyes létélményként analizálja verseit. A Nagyon fájt ezoteri­ kus „csúcs-vers"-nek, a bartóki zene (Allegro barbaro, A csodálatos mandarin) pár­ darabjának tartja; A hetedik c. balladisztikus költemény pedig a Concerto III. tételé­ vel rokon. „Isten szól" mindkettejük által. Az Alföldy-kiemelte versek (Imádság megfáradtaknak, Nem emel föl, Bukj fel az árból stb.) egyértelműen tanúsítják: József Attila számára Isten ott van mindenben - s ha nem is mindig hallgatja meg esdeklésünket („Szabadíts meg a gonosztól!), szenvedéseink végén „kegyelme" vár... Koppány Zsolt úgy véli (okkal-joggal!): „a Nyugat második nemzedéke óta szinte valamennyi költőnk József Attila köpenyéből nyílt a fényre, majd meleg fészkét elhagyva fölrepült a magyar költészet csillagdús egére. Túl Pilinszkyn. Túl Illyésen. Már a Nyugat harmadik nemzedéke is." Aztán a negyedik, az 'új­ holdasok' s az utánuk jövők sem kerülhették meg őt - legyenek bár „urbánu­ sok" avagy „népiek". Ha jelenkori problémáinkra keresünk gyógyírt - az ő meta­ fizikai érzékenysége a „kapaszkodónk". Az irodalom élő szövete a legnagyobbak 62 �szellem-sugárzásából szövődik. Éltében szinte egyikük sem aratta le az őt megil­ lető babért - holtukban mégis ők az orientáló-eligazító csillagok. A kötet-címadó írás - „Tarján Tamás Esti Szindbád c. könyvébe kapaszkodva” kortárs irodalmunkat szemlézi. A „hungarika” - vagyis a magyar sajátosságok valamiképp mind kapcsolatban állnak a morbiditással, legalábbis a szellemi élet tekintetében - jegyzi meg Koppány Zsolt. Az „önsors-rontó" költők szinte génje­ ikben predesztináltak az önpusztító életre, amit az őket körülvevő közöny, gyak­ ran a teljes elutasítottság még inkább felfokoz bennük - „a talentumok vagy szi­ porkázó művészek között [...] kivételesen sok a mániás depressziós és a neuraszténiás”. A nagy tehetségeket nálunk mindig - minden téren! - erős „közegellenál­ lás" vette, veszi körül. Az Esti Szindbád cím egyszerre utal Kosztolányi Esti Kornél­ jára és Krúdy Szindbádjára - az Idő mindkét művet az irodalom első vonalába emelte. Tarján Tamás jelenkorunk azon talentumaira irányítja a figyelmet, akiket a hírnév máris szárnyára kapott: Petri Györgyöt és Térey Jánost egyaránt „paradig­ ma-váltó" költőknek tartja; a prózaírók közül pedig az „örökifjú" Határ Győzőt, Spiró Györgyöt, Nádas Pétert, Darvasi Lászlót és „szellemi fiát": az ÉS tárcarovatá­ ban rendszeresen publikáló Szív Ernőt tekinti irány-mutatóknak. De felfigyel né­ hány huszonéves, a közelmúltban indult fiatalra is (Kiss László, Kiss Ottó, Kiss Csaba, Grecsó Krisztián, Haklik Norbert stb.). Koppány Zsolt ez értékrendben egyetért Tarján Tamással; de még fontosabbnak tartja, hogy az 'újholdas' Lakatos Istvánt, Rákos Sándort, s a fiatalabb Ágh Istvánt is a nagyok között említi. Fájlalja viszont, hogy Szabó Lőrinc, Hajnal Anna, Fodor József, sőt Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György, Végh György, Vidor Miklós, Vészi Endre stb. alakja némileg elhalványult az Időben, sőt a még élő Rába Györgyről is alig-alig esik szó; holott ők mindannyian „élvonalbeliek" voltak s maradtak is. A legnagyobbak életműve - téren és időn átívelve - belesimul az irodalomtörténet „szövetébe". Koppány Zsolt - a recenzeált kötetek kapcsán - olyan széles spektrumban te­ kinti át a kortárs irodalmi életet, ami egy jól felkészült irodalomtörténésznek is becsületére válna. Alkotó tehetsége révén ő az az „ideális olvasó", aki kivételes érzékenységgel, magas szintű esztétikai ítélőképességgel tájékozódik az irodalmi élet „dzsungelében", s nem a „divat-hullám"-ra figyel, hanem azokról ír, akikről úgy véli: legmélyebben tárták fel ennek a sok szenvedéssel s igazságtalansággal teli kornak „sátáni" arculatát. A zsellér arisztokráciája címen a székesfehérvári (2000-ben meghalt) Takács Imre: Tükre a csillagoknak c. posztumusz kötetét, valamint a szintén Székesfehérvárott élő kiváló irodalomtörténész, Bakonyi István: Takács Imre-monográfiáját mélyen személyes esszében méltatja. Saját ifjúkori mentorát szereti-tiszteli e „poéta benedictus"-ban, aki a nyolcvanas évek elején a Kortárs szerkesztőjeként őt is út­ nak indította. Takács Imre a „fényes szelek"-kel együtt érkezett az irodalomba, hogy aztán nagyot csalódjon, s a „szellemi megaláztatás" számtalan változatában részesüljön. S hogy végül így összegezzen: „Bűnöm a hallgatás volt, / néma tűrés. / Aztán a kondulás volt, keserűség. / Végül az értelmetlen, ronda lárma - / a fejszével ütött harangok / jajgatása" (A fejszével ütött harangok). A Hetek és a Kilencek is fontos erő- és élmény-forrás Koppány Zsolt számára (lé­ vén 15-20 évvel fiatalabb náluk). Az ő „fulladozásuk" szintén nagyon szíven üti, hiszen „bartóki mélységekből" hozták fel kincseiket; József Attila és Sinka István 63 �örökségét vitték tovább. A Hetek (Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Rajfai Sarolta, Ratkó József, Serfőző Simon) pályáját Jánosi Zoltán irodalom­ történész-tanár kísérte figyelemmel, folyamatosan jelezve: ők s a hozzájuk szoro­ san felzárkózó Kilencek az irodalmi élet „mostoha gyerekei”. „Értékmentő" mun­ káját méltatva, Koppány Az elhagyott strázsa éber őre c. esszéjében utal Jánosi felis­ merésére: nem elég, hogy mindkét alkotói csoport megjárta a politikai inferno bugyrait, a nyolcvanas évek derekán kialakult esztétikai gondolkodás és kritika is periférikus helyzetbe szorította őket az irodalmi értéktudatban. Holott a József Attila-sorsú Ratkó metafizikai érzékenysége már-már Pilinszkyével rokon; bár Istenhez ő nem talált egyértelműen utat. Utassy József válogatott versei megjele­ nését revelációként üdvözölve, Koppány örömmel állapítja meg: a „csillagok ár­ vája" költészete „sámánisztikus", sodró erejével, „a pokol legmélye és a mennyei bura átlökhetetlen hártyája" közötti vergődésével egy modern passió stációit vilá­ gítja meg előttünk. „A Krisztusba olvadt Pilinszky túlvilági vigyázó tekintete acélolvasztó 'fény a bilincsén'. Utassy régen tudja nevét az árvaságnak". * Koppány Zsolt kötetének talán legizgalmasabb része Az örömhír mögötti dráma, amelyben húszegynéhány alkotó életútját tömören felvázolva, sorsukat egybevet­ ve „vesszőfutásuk" okait, mikéntjét tárja fel. A „morbus hungaricus", a végzetes kór - mint annakidején (s ma talán újra) a tüdőbaj - nálunk a szellemet támadja: a „kiválasztottság" súlyos, pusztító bélyegként ragyog a géniusz homlokán. A ma­ gyar kultúra égboltján tündöklő csillagoknak a maguk korában az irigység, gáncsoskodás, agyonhallgatás számtalan változatával kellett megküzdeniük - e téren a helyzet mitsem változott. Czeizel Endre világhírű kutatásai s az azokkal kapcsolatos könyvei (Költők, gé­ nek, titkok, 2000; Tudósok, gének, dilemmák, 2002; Tudósok, gének, tanulságok, 2006), amelyekben az „istenáldotta" tehetségek, genetikailag determinált géniuszok „szenvedéstörténetét" tárja fel, bizonyítják, hogy a tehetség olyan durva félreis­ merése, drasztikus elutasítása, mint nálunk, Magyarhonban - a világ „boldogabb" tájain nemigen fordul elő. Megdöbbentő és figyelmeztető esetként emeli ki az utolsó Czeizel-könyvből Koppány Zsolt „az anyák megmentője" - Semmelweis Ignác - sorstragédiáját. Miután kis hazánk „konzervatív" orvosai elutasították az ő fantasztikusan egyszerű és mégis zseniális felfedezését a gyermekágyi lázzal kapcsolatban (ti. hogy a szülés levezetése előtt az orvosnak klóros vízzel kell kezet mosnia), „pihenni" Bécsbe küldték egy idegszanatóriumba, ahol is brutális ápolók agyonverték a „dühöngő" zsenit. Európai tudóstársai pedig csakhamar mint a kor legnagyobb „jótevőjét" ünnepelték. Világhírneve töretlen ma is, százezrek áldják emlékét, s számtalan szobor hirdeti diadalát. De voltaképpen Nobel-díjasaink is hasonlóképpen jártak, csak már nem ennyire drasztikus viszonyok között: irigyek százai méricskélték, méricskélik még ma is, vajon megillette-e őket, s nem másnak „járt" volna inkább az elismerés?! Boldogabb s napfényesebb országok fiai büsz­ kék a nagyjaikra - nálunk mindenki sárba akarja taposni azt, aki fejjel kimagaslik az „átlag"-ból... S a kicsinyek és középszerűek - önelégültségükben - nem haj­ landók tudomásul venni, s főleg nem magukra vonatkoztatni, hogy „magasabb mérce" is van, mint a hétköznapi értelemben vett „érvényesülés". 64 �Koppány Zsolt ösztönösen vonzódik az „extrém" géniuszokhoz, a nem­ kanonizált életművekhez. Rokonszenvvel ír Csáth Gézáról, a XX. század elejének zseniális „polihisztoráról", aki végigjárta az emberi létezés legmélyebb infernóját, s „tudósításokat" küldött annak beláthatatlan bugyraiból - s aki ma élőbb, mint valaha... Elképesztően gazdag életműve („rémületes" novellái, zeneesztétikai írásai, orvosi tanulmányai, kiterjedt levelezése, naplója, háborús élményei), ma­ gányos küzdelme az ópiummal, korai öngyilkossága (mindössze 32 évet élt, mint József Attila!) a magyar zseni-sorsot példázza. Életében alig jelent meg tőle valami - jelentőségét szinte csak unokatestvére, Kosztolányi ismerte fel. Ma már monog­ ráfiák, döbbenetes erejű filmek sora őrzi emlékét... Az ifjú Márai Sándor publicisztikáját, zenei - szépirodalmi - és film-elemzéseit (Március c., 2003-ban kiadott kötete alapján), majd Ausztriában és Németország­ ban a húszas években megjelent rövid írásait, kis-esszéit (Kitépett noteszlapok, 2005) szemügyre véve, Koppány Zsolt örömmel konstatálja: „Polgári, nagyvonalú, ele­ gáns! Mennyire hiányzik mai napilapjainkból!" Esszéi, naplói - a későbbiekben is - többet elárulnak alkotójukról, mint szépirodalmi művei: mindvégig nyitott volt kora társadalmi-emberi problémáira, s szilárd erkölcsi bázisról ítélkezett. A ma­ gyar író /mindenkori/ kiszolgáltatottságáról így elmélkedett már a húszas évek elején: „Azt hiszem, Baróti-Szabó ideje óta magyar pennarágó vigasztalanabbá nemigen nézett sorsa elé, de levegőtlenebbül semmi esetre, mint mai kollégája". „No és ma? - teszi fel a kérdést kései utódja. - Ma nem ugyanez a helyzet? A pár­ beszéd, az együtt-munkálkodás, akárcsak Márai korában, szinte elképzelhetetlen. Magyar átok ez is?" Sajnos, igen - válaszolja rögtön saját kérdésére: „A kánonon kívül rekedtek nemhogy reflektorfénybe nem kerülnek, de a zseblámpa apró kör­ téjének világa sem vetül rájuk. Magyarországon a 'Kulturkampf' kontinuus". Áldozatai többnyire a „független" talentumok. „Káosz, műveletlenség, felelőtlen­ ség, kritikátlanság, sötét butaság, gilisztamozgás, bolsevista fenegyerekeskedés és irredenta gyászfátyol-lobogtatás, még jó, ha butaságból..." - írta volt Márai. S vajon mit szólna a mai helyzetről?... Koppány Zsolt a kisebb hatósugarú, de mélyen gondolkodó tehetségekről is el­ ismerő figyelemmel, együttérzéssel emlékezik meg. Reményik Sándor - Juhász Gyula lelki rokona - öngyötrő, szenvedésre kiválasztott személyiségét példaként állítja elénk: Trianon csapását nem tudta kiheverni soha, mégse lett „irredenta". Tiszta, áttetsző, harmatos szépségű verseiben „szívéhez emeli" Erdélyt (lásd: Havasi feszület c. vál. kötete). A kivetettségben is szilárd értékőrző szerepe Áprily Lajos, Dsida Jenő, Kós Károly, Tompa László jelentőségéhez mérhető. S utánuk az ifjabbak: Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, majd a még ifjabb - a kilencvenes években áttelepült - Bágyoni Szabó István - mindnyájan végigjárták a maguk kálváriáját, mégis töretlenül könyörögnek Istenhez a „szétszóratott ma­ gyarság" megmaradásáért, a nép, a nemzet megtartatásáért. Biblikus mélységeket és magasságokat jár be költészetük. A hazai mezőnyből Mezei András Manhattan kiáltása - Himnusz a szabadsághoz c. apokaliptikus hosszúversét emeli ki: itt már nem pusztán a mi sorsunkról, hanem az egész emberiség jövőjéről van szó. A 2001. szept. 11-ei terrortámadás során szétrombolt iker-felhőkarcoló, a modern Bábel tornya s a többezer halott egy civili­ záció közeli összeomlásának jelképe. „Borzongató, mint Bosch bármely vászna. 65 �Ahogy Grünewaldé is. Atonálisba hajló muzsika. Mert korunkat nem is lehet más­ képpen felmutatni”. A legfiatalabbak közül Székely Szabolcs (sz. 1983!) Kilenc másodperc reggelente c. kötetét tartja említésre méltónak: „Fiatal kora ellenére nem lázad; hagyományt folytat, leginkább a Nyugatét, megújítva a nyelvet [...] költői mesterség a kisujjá­ ban." Isten-hiány, mély fájdalom - ugyanakkor kamaszos derű jellemzi költésze­ tét. Hátha neki már nem kell majd megküzdenie a tehetség - nálunk szokásos buktatóival, s pályája sikeresebb lesz, mint „fátumos" elődeié?! A „szemle" külön érdekessége, hogy Koppány Zsolt a női „istenáldotta tehet­ ségek”-re is figyel. Talán azért, mert érzi: empatikus lényük, a lelki értékek iránti fogékonyságuk közel áll saját keresztény értékrendjéhez. A női talentumok sorsa még nehezebb, mint férfi-társaiké: többségüknek a család, a kenyérkereső munka és az önkibontakoztatás hármas dimenziójában zajlik élete, miközben számtalan kicsinyes gáncsoskodással, sokszor rosszindulatú rágalmakkal is meg kell küzde­ niük. És mégis: egyikük-másikuk kivételes fényragyogása utolérhetetlen szellemi­ lelki magasságokba emel bennünket. Jellegzetes, tömör mini-portrék sorában szubjektív indíttatású képet rajzol róluk is a szerző. Házy Erzsébet, a színpad zseniális nagyasszonya, az Operaház csillaga ugyan­ csak megszenvedte tündöklő hírét-nevét: botrányok és pletykák kísérték útját; éppúgy, mint a rendkívüli tehetségű Bara Margitét, Horváth Teriét. „Egyikük sem lett a Nemzet Színésze". Pedig Házy egyénisége Blaha Lujzáé hoz, Honthyéhoz, Fedák Sárié hoz mérhető. És kedvencéhez, Mária Callaséhoz”. Jelenségük „egyedi, megismételhetetlen". Szabó Magda pályája se volt olyan sima, mint az most - európai elismertségé­ ben, hazai ragyogásában - látszik. Szüret c. frissen megjelent - korai költeményeit tartalmazó - verseskötetét lapozgatva, Koppány revelációként ismeri fel: költésze­ te is (nemcsak prózája!) kimagasló; „abba a vonulatba tartozik, amelybe Pilinszky, Nemes Nagy Ágnes, Rákos Sándor - és az 'újholdasok' legjobbjai". S vajon miért nem „futotta ki" költőként is magát annakidején? A választ, természetesen, sejtjük mindannyian, nemzedéktársai sorsát ismerve... A fiatalabb - hazai kudarcai elől Franciaországba menekült - Forrai Esztert a szerző Hajnal Anna lelki örökösének látja: igazi nő-költő, évek óta már fest is; egy-személyben Ország Lili és Pilinszky rokonai Versciklusa kedvelt festőiről - szobrászairól (Magánygyűjtemény) a halha­ tatlanságba emeli a XX. század zseniális művészeit; „a szavak festőisége és festőiségének szavai Isten állandó jelenlétét igazolják". Makkai Kiss Nóra Lélekmentő írá­ sok c. kötetét „a Szentlélek által megtermékenyültnek" érzi: „a halandó embert be­ oltja Jézus Krisztussal". Csupa metafizika - transzcendencia, de soha nem okkult! „A géniuszok és a talentumok olykor többek az írástudóknál!" - hangsúlyozza Koppány; „nekik is hatalom van a kezükben, akár csak Krisztusnak; olyan hatalom, amely az Isten felől áramlik szüntelenül és fönnmarad a halál után is" - a művek­ ben. Átvirrasztott csönd c. esszékötete - Búzás András festőművész illusztrációival - a „lét-mélyi, lélek-mélyi" csönd-fény-színek szinesztéziás élményét sugározza. A bestseller határát súroló Tisza Kata törékeny, s mégis merész személyisége is magával ragadja írónkat: „vibráló lénye megégeti az embert". Grófi család sarja; tizennyolc évesen jött el Marosvásárhelyről 1999-ben. Budapest neki olyan, mint egy soroksárinak New York: fény, ragyogás, színház, könyvek. A Revans c. kötetében 66 �önéletrajzi mozaikok tárulnak fel - élete máris ambivalenciákkal, bizarr történetek­ kel tele. E mozaikokból születnek egyedi, sajátos hangú novellái, amelyek a lektűr és a magas irodalom között lebegnek - „az Isten nélküli világ” paradoxonait, bru­ talitását mutatják fel. Talán még sokat fog hallatni magáról... A külföldiek közül Katherina Mansfield kurta, üstökös-csóvájú élete és mindmá­ ig elevenen ható művei ihletik meg az írót (igazi művész! - s már 35 évesen ha­ lott!). Csehov, W. Woolf, T. S. Eliot, Galsworthy kortársa - döbbenetesen modern novelláival, montázs-szerű szerkesztésmódjával a legnagyobbak mellett van a helye. Új-Zélandban született, gazdag bankár-család lánya; Londonban élt, s „pokoljáró" életét Istenben megbékélve végezte: immár csendesen nyugszik a fontaineblaui protestáns temetőben. A saját korukban félreértett, elutasított, később is félremagyarázott, esetleg kiska­ liberű utódok által eltorzított - a gondolkodás-történetet mégis eminensen befolyá­ soló géniuszok közül a legmélyebben Nietzsche sorsa foglalkoztatja Koppány Zsol­ tot. Rímekben szóla Zarathusztra címen esszéfüzérben fejti ki gondolatait Nietzsche Gedichte / Versek c. „kétnyelvű kötetére támaszkodva". A tehetség három fokozatát különbözteti meg: a tehetséges ember él - és alkot; a talentumnál az arány az alkotás felé billen; a géniusz viszont pusztán azért él, hogy alkothasson: ő maga az alfa és az omega egyszerre! Abszolút önmagában él, benne, lelkében van az Univerzum, a Kozmosz; kiválasztottsága Isten (és/vagy a gének?) általi - ez lenne az „eleve elrendelés"?! Nietzsche bizonyára éppúgy „kiválasztott" - hangsúlyozza Koppány - mint Szent Ágoston, Loyolai Szent Ignác, avagy Aquinoi Szent Tamás stb. -, de míg az utóbbiak „Isten-keresők" voltak, Nietzsche Isten haláláról beszélt („a gonosz ember megölte őt!"). Csakhogy Isten - szellem, így őt megölni nem, legfeljebb megtagadni lehet. Ha nem hiszünk benne, elveszítjük kapcsolatunkat a transz­ cendenciával, s bezárulunk a sötét és lélektelen anyagi valóságba. Koppány Simoné Weilt idézi: „Isten megmenti azokat, akik vágynak arra, hogy ő megmentse őket". Neki csupán „szellemi hatalma van, amely ahhoz szükséges, hogy létez­ zen" - minden más hatalmat „átengedett a világ hercegének és az anyagnak". Az ember maga dönt: Isten szellemében kíván-e élni? - befogadja-e őt? Ha meghívja Istent, akkor a Szent Szellem él és működik benne, s általa hat a világra, a többi emberre is. Ha nem: úgy a Gonosznak engedelmeskedik (s aszerint él, mint III. Richárd: „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek"). A jelenkori emberiség „Isten nélkül" él (ennyit és nem többet jelent a híres nietzschei mondás: „Isten meghalt" - valóban meghalt mindazok számára, akik a gyűlölet, az egymás elleni érdek­ harc, a kapzsiság, szerzésvágy fogságában élnek). Ugyanis „szeretetre csak az képes, akiben fészket rak a Szentlélek". Koppány Zsolt voltaképpen Nietzsche „ürügyén" mondja el mindazt, amit a hitről, az emberi természetről gondol. Alaptalan és értetlenségből fakadó rága­ lomnak tartja a rászórt vádat (hogy ti. ő a fasizmus eszmei előkészítője lenne); nézeteit a XX. század félreértette, a fasizmus ideológusai kisajátították, eltorzítot­ ták - de erről ő maga mitsem tehet! Az eszmetörténet azóta már újraértelmezte a műveit, megtisztítva tanait a rárakódott hamis sallangoktól. Koppány értelmezé­ sében az „Übermensch" fogalmának valós, a hitben gyökerező megfelelője is van: a Szentlélek által életre kel bennünk az Atya és a Fiú - belülről „újjászületünk", 67 �„Istenhez hasonlóvá” válunk. Mikor Nietzsche az ember „megistenüléséről” szól (Übermensch!), voltaképpen erről beszél. Akiben Isten lakik - az „istenember" (ahogy azt Dosztojevszkij, Szolovjov, Bergyajev, a nagy orosz gondolkodók hir­ dették). A XX. század lélek nélküli, gonosz zsarnokai (Hitler, Sztálin és a többiek) „emberistennek" hitték magukat (ami épp ellenkezője az istenembernek!) - ők az „Isten nélküli" földi hatalom képviselői; nyomukban halál és pusztulás terem. Az „ember-ölők" (gyilkosok!) természetesen „sátáni" eredetűek. Nietzsche szerint „a jó a gyöngék morálja"; tehát az embernek „erős"-nek kell lennie ahhoz, hogy a túlburjánzó gonosznak ellen tudjon állni. Jézus Krisztus - Nietzsche szerint is „erős" volt, „földöntúli ember" („übermenschlich"), aki nem engedett a kísérté­ seknek, nem tűrte az igazságtalanságot, a farizeusok álszentségét, s kiűzte a kufárokat a templomból. A „nietzscheánus" költő, Rákos Sándor, akivel egyik korábbi kötetében Koppány Zsolt interjút készített, úgy véli: a nagy germán gondolkodó ugyanazt hirdette, mint Jézus: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes". „Jézus jósága nem 'langyos' jókodás, hanem egyedül Istenhez és a legmagasabb eszmékhez hű, nagyon is kemény jóság volt". „Az 'emberfölötti' történések havasi magasságokban játszódnak, s az emberré lett Isten tanításainak és tetteinek megítélésére" nem lehet földi mértékegységet alkalmazni - azaz nem ítélhetjük meg a belülről valóban „istenülni" vágyó embert a középszerűség normái szerint (erről vallanak Ady „istenülő vágyai" és Juhász Gyula három Nietzscheverse!). Nietzsche maga is „művész" volt inkább, mint filozófus - ő is végigszen­ vedte a „krisztusi" sorsot. Végül elborult elmével bolyongott gyermekkora színte­ rein - talán vissza is tért a „gyermeki" hithez - amit az ember legmagasabb rendű állapotának tartott („hőskölteménye, a Zarathusztra tanúsága szerint). De erről már nem szól a fáma, nincsenek is ezzel kapcsolatos dokumentumok, hiszen ek­ kor már nem volt alkotóképessége birtokában. Az utókor pedig rosszul sáfárko­ dott a mérhetetlen szellemi kinccsel, amit ránk hagyott. Koppány Zsolt maga is hívő ember; a hit, az emberi élet és a művészet kapcsolata, belső összefüggései foglalkoztatják. Korábbi esszé-köteteiben (A gondolat birodalma, 1994; Árnyékban a Megváltó, 1997; E-mailen szóla Zarathusztra? - 2000; Szegény Yorick a Mama csontölén, 2001; A hóhérság eszkalációja, 2002; Az öreg tölgy és vastag ága, 2004) „hit-hiányos jelenünk" egyre sivárabb valóságáról állít fel pontos diagnózist. Az „orvoslás" útját-módját nem a társadalmi „reformok" hajszolásában látja, hanem az ember és Isten viszonyának helyreállításában. Ha mindnyájan az erkölcsi törvény szerint élnénk, ha hagynánk a Szentleiket munkálni szívünkben, ha nem a tehetségek „megfullasztásán", hanem inkább kibontakoztatásán fáradoznánk - bizonyára jobb lenne közérzetünk, s „tökéletesebb" lenne mind egyéni, mind társadalmi életünk. Csak hát ez a „ha..." - ez sosem teljesül. De a művészet csodálatos utópiája és a hit létbizalma mégis elénk varázsolja mint vágyképet, s kicsit ízelítőt is ad már itt a földön a menny békéjéből és tisztaságából...Koppány Zsolt ebben látja a művé­ szet „küldetését" és saját élete értelmét. (Napkút Kiadó, Budapest, 2007) 68 �F e k e t e J. J ó zsef „Fát ültetni az elmúlás ellen” Németh Péter Mikola:M l n ca m steriu y Alapkérdést emel könyvében az olvasói-gondolkodói horizont vélt és elvárt magasába Németh Péter Mikola a szo­ kásos verseskönyvektől igencsak eltérő módon. Az alapkérdése az, hogy miként lehet összebékíteni, ha egyáltalán össze lehet békíteni az egyénben lakozó „mennyeit" az ember „életre tévedt egyszeriségével”? Miként történhet, hogy az ember nem őrül bele azonnal a maga semmi-voltába, amint tudomást szerez elmúlásának bizonyosságáról? Hogyan képes együtt élni a gondviselés elvesz­ tésének tudatával, az üdvtörténet megismételhetetlenségének kételyével, az­ zal, hogy kiérdemelte a kozmikus ma­ gára hagyottságot, miként Nietzsche fogalmazott, az Isten meghalt számára, és ezzel egyetemben az óhajtott/várt happy end reménye is szertefoszlott, az üdvtörténet helyébe a minden egyebet, de reményt és optimizmust távolról sem sugalló világtörténelem lépett? A lét rémséges és feloldhatatlan paradoxona ugyanis, hogy az élet egyenesen vezet a nem-életbe, minél gyorsabban él valaki, annál gyorsabban zuhan a halál felé, amiről bármely józan, nyugati kultúrá­ ban nevelkedett halandóval nehéz elhi­ tetni, hogy léte éppen ezzel a nem-léttel teljesül majd ki, hacsak az üdvtörténet által nem. Az Isten elveszítésével az emberbe plántált haláltudat sohasem oldható fel, ebben a reménytelen küzde­ lemben csupán fanyar irónia a jövőtaga­ dó filozófia szalmaszál-kapaszkodója, ami azzal vigasztalna, hogyha nincs jövő, eleve halál sincs. Nagyon jól tudjuk: van. Az ember eltávolodván a mítoszok világától és idejétől, amikor arra, amit nem értett, és nem tudott megmagya­ rázni, egyszerűen azt mondta: ISTEN, egy olyan korba jutott, ahol a bontako­ zó racionalizmus és a tudomány meg­ szüntette Isten fogalmát, már a tizen­ ötödik század végén világos volt töb­ beknek, hogy hamarosan fejükre dől a zárttá rendezett középkori világkép, a törökök ekkorra már elfoglalták a Bal­ kánt, Kolumbusz már túl volt az első nyugat-indiai hajóútján, Luther már szépen cseperedett, el volt már hintve az új világkép magva, amikor Sebastian Brandt 1494-ben a változó világképpel szembeni félelmében a Bolondok hajójára pofozta mindazokat, akikben felfedezte a modern személyiségjegyek kialakulá­ sát. Az egysíkúság helyére lépő kitárul­ kozás széles látókört, emberközpontú világrendet hozott magával, ám ez az emberközpontúság egyben elszakadást jelentett a transzcendens világtól, ki­ bontakozást a gondviselés karjaiból, ami alig néhány évszázad alatt annak a felismeréséhez vezetett, hogy a világ számára teljesen lényegtelen, hogy az egyén él-e, hal-e, az egyénnek össze kellene békülnie saját kozmikus magá­ nyával, abból viszont csupán a hideg iszonyat és a rettegés burjánzik: ha senki nem visel gondot az emberről, azt se tudja van-e, nincs-e, hogyan számít­ hatna megmentésre, ne mondjam, fel­ támadásra? Isten halálával a spirituális harmó­ nia helyébe a spirituális rettegés lépett. 69 �Németh Péter Mikola a kereső ember kérdései nyomán haladó gondolatok intuitív-transzendens hálója középpont­ jában kibontakozó „misztikus intuíció” állapota felé terelgeti olvasóját a Pilinsz­ ky János születésének 85., halála 25. esztendejében megjelent kötetében a keresztény misztikum körét magába emelő versekkel, prózával, képversek­ kel, dallammal jegyzett szakaszokkal, fotókkal, kép és szöveg fúziójával, de nem a misztikum ki- vagy felfejtésének szándékával, se nem a megváltástörté­ net közvetlen szövegbeiktatásával, ha­ nem hogy a testet öltő misztérium sze­ mélyes megélése nyomán egyedi, mű­ vészi misztérium(játék)ot emeljen a tépelődő, kérdései között botladozó, egyediségében ezerszínű, ám egyszeriségében foglyul ejtett egyén elé. A költő szerint a misztikus intuíció kegyelmi állapot, ami lehetővé teszi az Istennel való dialógust, mint „az egyet­ len reményteljes intim kapcsolatot", ezért egyik prózájának aláírásában jelzi is, hogy a karcsú kötet - egyébként évtizedeken át készült - szövegeinek ő nem igazán költője, sokkal inkább mé­ diuma, amely/aki a misztikus intuíció ritka pillanataiban lejegyezte meditatívintuitív-asszociatív holdudvarú gondo­ latait. A kötet első oldalán pauszlap aljára írva ez a kétsoros áll: „Tánc a valóság élén. / Megfeszített karok ölelése." a teljes lapon pedig a megfeszített korpusz halvány, Veronika kendőjét idéző le­ nyomata. A kép és szöveg fúziója egy­ értelmű döntésre készteti az olvasót: belép-e vagy sem az innen nyíló katedrálisba vagy imádságos kolostorba. Jól dönt és jól teszi aki belép: a diadalmas kereszt jelében megjelenő egyszerű képversek, a húsvéti ünnepkör, a mise részei, Jézus szenvedésének stációi, akár a Németh Zoltán Pál fényképein 70 megjelenő 1726-1733 között épült váci barokk Kálvária és a nyolcvanas évek­ beli budapesti képzőművészeti kiállítá­ sok műtárgyainak absztrahált víziói, strukturális vázat adnak a kötetnek, erős íveket, szilárd oszlopokat, bizton­ ságos árkádokat, amelyek alatt min­ denki más útvonalon sétálhat, miköz­ ben hűs és megnyugtató szellő lengedez a kerengőn, és kis szerencsével annak a kegyelmi állapotnak a fuvallata is meg­ érintheti a gondolatai között időző ol­ vasót, ami megteremtette a Mysterium Carnale mű-alkotásait. Az emberi és a transzcendens, a szakrális és a profán között adott az átjárhatóság, csak meg kell találni az ajtót és belépni rajta gondolom Németh Péter Mikola köny­ ve nyomán -, amiről legközvetleneb­ bül, pontosabban legközérthetőbben egy apokrif imaszövege gondolkodtat el: Isten elveszítésének, a gondviselés hiá­ nyának erősen valószerűsíthető bizo­ nyossága nem hagyhat űrt a remény­ ben, az ima ugyan nem úgy szól már, ahogyan a hivatalos liturgia során, ám mégis ima, amelynek van megszólított­ ja és általa adott a félelmek, a rettegés, a számkivetettség, a magárahagyatottság gerjesztette kilátástalanság alól felsza­ badító funkciója. A kötet viszont nem egy-egy verse, képverse, fotója, vagy szöveg-kép fú­ ziója által kíván hatni, hanem egész­ ként, hatékony centrifugális erőt óhajt teremteni, hogy leomoljanak a befoga­ dó által kondicionált horizontok, a köl­ tő és a fotós ennek érdekében szerintem mindent megtett. A kötet is szép kiállí­ tású, bár számomra a felhasznált betű­ típus nehezen olvasható, a fülszövegek transzparenciájáról nem is beszélve, de rendben. Sajnos sokkal puccosabb kiál­ lításban láttam olyan könyveket, ame­ lyek a nyomába se lépnek ennek a vi­ zuálisan is igényes kötetnek. �S itt, az igényesség tényénél mégaz inkább ne próbálkozzon, mert ennek egy mondatot mondanék: Németh Pé­ a kötetnek nem olvasókra vagy befoga­ ter Mikola és Németh Zoltán Pál köny­ dókra van szüksége, hanem kereső em­ ve a vizuális és szöveges kódok által berekre, akik számára a kozmikus elha­ mélyen beágyazódik a vallástörténetbe, gyatottság közepette elegendő, ha fát ültethetnek az elmúlás ellen. Németh a lét szakrális és a világi megismerésé­ nek filozófiai ismeretkörébe, a liturgikus Péter Mikola kötete nem az elmúlás rendbe, a latin nyelv lexikájába, úgy­ ellen segítő orvosságos könyv, viszont a hogy azt tanácsolhatnám, aki nem rágta kellően ráhangolt ember hátralevő ide­ át magát mondjuk Hamvas Béla opusá­ jére elegendő elfoglaltságot ad. nak mértékadó részén, aki képtelen (Napkút Kiadó, Budapest, 2006) megfogalmazni saját hermeneutikáját, H ubay M ik l ó s „...ahol, Istennek csak a feneke látszik...”* Németh Péter Mikola: M y steriu m Bocsánat, nagyon rossz a szemem. Az embereket jobbára már csak hangjukról ismerem meg. Megszökött az éles látás a szemem­ ből. Elnézést kérek érte. De azért, aki csak jött hozzám, ha nem is azzal a szándékkal, hogy felolvasson, én a kezébe nyomtam Németh Péter Mikola Mysterium carnale verseskönyvét és megkértem, hogy olvasson fel belőle, vagy ha úgy tetszik, akkor egész egy­ szerűen csak olvasson bele. Minden egyes versben úgy éreztem, a költő a teljességet akarja. Felölelni a mindensé­ get. És sikerrel teszi. Minden egyes versében röviden, mert sok a rövid, tömör és töredékes vers kötetében. Az életet és a halált, olyan új közvetlen­ séggel éreztem át, - Felvagyok rá ké­ szülve! - mint mikor az itt elhangzó Csontomiglan - Csontodiglan, Holtomig­ lan - Holtodiglan hangkölteményeket is carnale hallgattuk, amikor a versmondók fel­ idézték azokat a istenes vers részlete­ ket, imádságokat, mint amilyeneket a Miatyánkban is, ahol az isten nélküli világnak, Nietzsche óta oly közkeletű, közhelyszerű, banális megéneklése történik. Ennek ellenére, meg kell val­ lanom, hogy mégis nagy élmény volt átérezni azt a világot, amiről már unok olvasni minduntalan, hogy ti. egy olyan sárgolyón kényszerülök leélni az élete­ met, amelyről megszökött az Isten. De hát az Isten megszökése a világból leg­ alább olyan ősi élménye lehet az embe­ riségnek, mint karácsonykor az Isten­ gyermek megszületése. Szemben velem, otthon a szobám fa­ lán, az egyik nagy magyar klasszikus grafikusnak, talán azt is mondhatnám, hogy a legnagyobbiknak, Kéri Imrének fametszete függ, Michelangelo Szixtuszi kápolnájának egyik motívumával. 71 �Bizonyára a Szixtuszi kápolnában Mi­ chelangelo a teremtő úristent nem csak úgy festette meg, hogy valami olyan erő jön szemközt - mint amilyen legutóbb az augusztus 20-án tapasztalt viharral jött (állítólag most is ilyen vihar vonul át Európa fölött jelképesen és valóságo­ san is) ami Ádám emelkedő kezébe, ujjaiba átszikráztatva az életet, győzel­ mes ujjaival a kozmoszban életre kelti az emberiséget. De én most nem erről az erőteljes gesztusról kívánnék beszél­ ni. Hanem arról, hogy Michelangelónak van egy képe, ahol Istennek csak a feneke látszik, ahogy repül ki a képből, és egy ha­ talmas köpenyben a fenekét mutatja felénk, mint akinek elege van a világból, amelyet megteremtett. Ezt a Michelangelo-i láto­ mást Kéri Imre újra lerajzolta, ugyan­ úgy tett, mint a Mysterium carnale szer­ zője, aki Nietzsche „Az Isten halott...” gondolatát - ami azóta a 20. században közhellyé vált - feltünteti, újra írja, újra fogalmazza élményszerűen verseiben, mint a lét és nem lét ma is lehetséges, érvényes változatát. Bámulatos, hogy mily egyszerű ké­ pekkel, felejthetetlen metaforákkal tud­ ja a költő, Németh Péter Mikola ismétel­ ten és újból megközelíteni az élet és halál, a lét és nem lét, az Isten és az Isten nélküliség hatalmas témáját. Azt a képi erőt, ami szerint a vakok fehér botjai­ kat összetörve építenek máglyát / Együtt várjuk, hogy kivilágosodjék (Fiesta) - Vak vagyok magam is! - nagyon mélyen képes voltam átélni. És nagyon örülnék, ha a végső látomásokban, amelyekben az a különös, hogy nincs végük, tehát a végtelenség élményét megadhatják, egy ilyen végtelenség élményben, egy ilyen képpel találkozhatnék. De biztos, hogy az a kép, jelkép, amely az egymást köve­ tő fiatal generációk sorában szinte logo lett a diákszobák falán: Csontváry Magá­ nyos Cédrusa, amelyen, megfejthetetlen 72 módon a létezésnek valamilyen félel­ metes tragikumát, kiüresítettségét érez­ zük, sem felejthető el. Csontváry Magá­ nyos cédrusát tehát, amely Mikola költé­ szetében, felejthetetlen módon, szinte vigaszképp erdővé lombosodik, soka­ sodik: Csonkolt Cédrusom! Egyetlenem! / Árván! M eglásd,/erdő lesz belőled. Ezek és az ehhez hasonló képek, vagy a verseskötet végén, (Diófa hajléká­ ban) azok a csecsemőkorból megőrzött diófalombok, amit az újszülött a világra kinyílt szemével először látott meg, és ámult el rajta. És látta meg a levelekben e drága nagy mindenségnek minden ígéretét, miként a legősibb emlékekhez ugyancsak visszataláló másik költő; most nem Pilinszkyre, hanem Weöres Sándorra gondolok. Ő is egy ilyen fölöt­ te lengő fa lombjain elgondolkozva emlékezik, mint a világtól kapott első üzenetre: Kő, fa füst, így idézte, ha jól emlékszem, a lombok képét, amelyeket a bölcsőből, a mózeskosárból, vagy épp az udvarra tett kiságyából látott. A kertnek az a képe, amely itt is a húsba és a talajba gyökerezik, az emlékekben egyszer csak feltámad. (Azon a nyári reggelen) Gyakorlattá teszi a költészet­ ben azt, hogy a dolgok, az emlékek egymást födik, egymást átszövik, egy­ másba átmennek. És mivel kimondhat­ juk, hogy ezek mögött a költemények mögött ott áll a valóságnak egy szakrá­ lis aspektusa is. Gondoljunk arra, hogy azok a lírai, vagy mondjuk úgy, hogy teológiai csodák szinte egyértelműen megjelennek ezekben a művekben, amelyek a misében is jelenvalóvá vál­ nak. Úgy, hogy a kenyér jelentheti ép­ pen annak a testét, aki ott és akkor meg­ töri a kenyeret. És az egyszerre test, s az egyszerre kenyér. Így egyszerre lét és egyszerre elmúlás. Mindezeknek egy­ másba átjátszása, egymást kötözése, egymást kiüresítése történik. Úgy, mint �Kosztolányinál a Hó olyan, mint a porcu­ kor, a Porcukor olyan, mint a hó, ugyan azt jelentetik tehát. Ez is, hogy a dolgok egymást jelentik és még meg is tetézik az értelmet azzal, hogy egymást jelen­ tik. Ez azt mutatja, hogy belátható, és ugyanakkor ismeretlen nagy asszociá­ ciós terek nyílnak ezekben a szövegek­ ben. Különben éppen a napokban, az egyik elmúlt vasárnap reggel, Svájcban síelő vakokkal egy rádiósriportot hall­ gattam. Azt kérdezték született világta­ lan embertársainktól, akik vidáman síeltek a svájci havasokban, hogy mit gondolnak, milyen a hó? Mire ők a legnagyobb meglepetésemre Kosztolá­ nyival válaszolták: mint a porcukor, csak nem édes. Ennyit tudtak róla a vakok. A dolgok tehát egymást jelentik, s ezt a gyakorlatot követi költészetével Németh Péter Mikola, és ez manapság nagyon nagy dolog. Pilinszky János neve itt felragyog ebben a hommage' a -ban, tisztelet a Mes­ ternek kötetben, s bennem a könyvcím is Mysterium carnale, Pilinszky verset idéz. Valóban, Pilinszky, azt hiszem, megje­ lenésének első pillanatától kezdve kike­ rülhetetlen a magyar lírában. Ahogy 25 évvel ezelőtt ott álltunk Farkasréten, a ravatalozó előtt, az udvaron, a koporsó­ ja körül, - Mennyi fiatal volt ott! - ak­ kor már érzékelni lehetett valamit hal­ hatatlanságából. Nem sokkal azelőtt Sartre-nak a temetését láttam Párizsban, és nem volt egy szál fiatal se ott. Csupa agg író és akadémikus volt a „forra­ dalmi” filozófia prófétájának sírja körül. De Pilinszky körül valóban sokan vol­ tak a fiatalok. Pilinszky jelképpé válik most már a költészetben; versei alapján azt remélem, hogy méltán. 85 éve an­ nak, hogy megszületett. Genfben '47ben látogatott meg engemet barátjával Toldalaghy Palikával, aki nagyváradról nekem még szegről-végről közelebbi honfitársam is volt. Egy házzal laktunk tőlük odébb Váradon, a Rákóczi úton. És öröm volt Pilinszkyvel ezt a másik kiváló magyar költőt üdvözölni, és látni azt, hogy miként tudnak örülni az élet­ nek. Sportversenyeket látogattak és koncerteket. Boldogan mosolyogni, nevetni láttam Pilinszkyt, akinek a költeményei, akkor már az Új Holdban felejthetetlen üzeneteket jelentettek, és azt is, hogy itt egy nagy költő születik. Kivételes dolog az, hogy valaki, hogy egy ma élő magyar költő, olyan ember, mint Mikola, így tudjon áldozni, és képes legyen így felvállalni az elődje hagyományát, és azt, képes is legyen diadalmasan tovább folytatni. Épp úgy, ahogy a Pilinszky versek nyomán most a Mysterium carnale kötetet bemutatása alkalmával itt az Írók Könyvesboltjában hallhattuk. Elnézést kérek, hogy ilyen szagga­ tott, zaklatott apró emlékekben tudtam csak megtestesíteni Németh Péter Mikola költészetről az élményeimet, benyomá­ saimat. De azt hiszem, hogy az az aforisztikus-töredékesség, amely ezeknek a verseknek sajátos formája is, az a mélta­ tót feljogosíthatta arra, hogy így, ilyen töredékesen, aforisztikusan hódoljon a költőnek. (Napkút Kiadó, Budapest, 2006) * Elhangzott Budapesten, az Írók Könyvesboltja 2007. január 18-i könyvbemutatóján. 73 �H alm i N ik o lett Egy talált kulcs másolása Tandori Dezső: Az Ördöglakat olyan könyv, amely már címében elárulja az olvasónak, milyen befogadási stratégiát, ha úgy tetszik, trükköt kell alkalmaznia a könyv meg­ fejtése, a Tandorira olyan nagyon jel­ lemző játék felismerése érdekében. Az ördöglakat - két különálló, ám bizo­ nyos nehezen kitalálható elven összeil­ lesztett elemből álló tárgy - elsősorban a képi és grafikus sík egymásmellettiségének metaforája lehet, a könyvbe belelapozva legalábbis erre a következ­ tetésre jutunk. Másrészt a cím utalhat a könyv tematikájára, a megfogalmazott kérdésre is, amely már a borítón feltű­ nik egy kétrészes sorozat formájában: az elől látható rajzon egymásba illesz­ tett d és t látható (monogram, ám a konvencionális formák szerint sírhant), ezt pedig egy hullámos vonal (a folyó sematikus rajza) metszi. A hátoldalon ugyanígy szerepel a dt-sírhant, fölötte pedig egy szóbuborék, amelyet a kép­ regényekből ismerünk, benne szöveg: „túlélésről akkor beszélj, ha már meg­ haltál!” Nem nehéz kitalálnunk, hogy az élet és halál, a kezdet és a vég, a fény és ár­ nyék, a végtelen és a pillanatnyi stb. illeszkedése tárgya a kötetnek, az egy­ másra asszociatív vagy logikai kapcso­ lódásokkal (de semmiképp sem véletle­ nül) következő oldalakon ezeknek a problémáknak az ábrázolásai jelennek meg, variálódnak és ismétlődnek. Oly­ kor utalnak Tandori korábbi könyveire, már ismert rajzaira is (vannak rajzok lovakról, a Főmedvéről és egyéb med­ 74 Ö rdöglakat vékről, Szüszifoszról), de beszédes és továbbgondolható az is, hogy Tandori legendás (halott) madarai, Szpéróék itt csak szövegszerűen vannak megidézve. Mert bár az ábrázolás két dimenziója ebben a könyvben is egymásra épül, a képi és a szöveges árnyalják, alátámaszt­ ják vagy megkérdőjelezik egymást, a kézzel írt és rajzolt táblák (Grafikák? Képversek? Kéziratok?) mégis a verbális és a nonverbális ábrázolás határait, illet­ ve az abszolút minőségek, mennyiségek létjogosultságát feszegetik. Erre egy szemléletes példa az írásje­ lekkel való játék: Tandori új környezetbe helyez olyan egyezményes írásjeleket, mint a sorvégi pont vagy a macskakö­ röm, amelyek ezáltal új értelmet nyernek. Ez az új kontextus lehet egyszerűen a képi és a(z kézzel)írott variálása: az is­ métlőjel például a Babits Esti kérdéséből ismert sor („Miért nő a fű, ha majd leszá­ rad") képi újragondolásának eleme: egy négyszögletes keretet az írásjel ismétlő­ dései töltenek be, az örök körforgás me­ taforájaként. Ugyanígy a hiányjelet is többször játékba hozza. Például a „forever" szó v-je helyén szerepelteti, alatta a felirat pedig - „Egy sírkőre került Ausztrália földjén" - konkretizálja a képet, így a sírhely a hiány örök mementójaként tűnik fel. Ugyanígy „A vándor­ madarak fája” című kép is a hiányjellel játszik, amely ezúttal a madarak egysze­ rűsített ábrázolásaként tűnik fel, sokszo­ rozódva, egy fát (bokrot) mintázva. Elját­ szik a pont változatos funkcióival, ami­ kor a sorvégi pont és az i-re kerülő pont �viszonylagosságát, geometriai egymásra forgathatóságát állítja a középpontba. Más esetben pedig annak matemati­ kai/tipográfiai minősége és ábrázolhatósága kerül ellentétbe a filozófiai meghatározhatatlanságával: „A pont is létrejöhetetlen (Zenón alapján,) örök felezés­ sel”. Az ördöglakat-szerű helyzetek azon­ ban a filozófiai, matematikai tézisekkel, állandókkal sem oldhatók fel: a kör négyszögesülését (amelyről egyébként matematikailag is bizonyítható, hogy lehetetlen) Tandori a vizualitás nyelvén cáfolja: az egymás alá rajzolt kör, és az alatta szereplő négyzet ilyen értelem­ ben teljesen különböző minőségek, egymásba való átforgatásuk lehetetlen. A párhuzamosok, amelyek a végtelen­ ben találkoznak, szintén nem ábrázolhatóak közvetlenül, grafikusan csak hozzávetőlegesen lehetnek egyenlőek („kb"). Az egyezményes végtelenjei, a fekvő nyolcas abszolút jellege pedig szintén cáfolható, hiszen Tandorinál minden esetben egyediséggel bír, és része a jelentéskomplexumnak. Szere­ pelhet például valamiféle sajátos jin- jangként, a fény-árnyék dichotómia megjelenítéseként, vagy a Főmedvéről készített rajz alkotója lehet, sőt egy helyen a Hérakleitoszi folyón úszó bójaként tűnik fel, amely ábrázolás eleve végtelenek egymásmellettiségét, temporális elkülöníthetőségét tételezi. Ebben a hálóban, a fentebb említett vonatkozások metszetében értelmező­ dik a létezés: a könyvet lapozgatva, felismerve és megfejtve a képi és szö­ veges metaforasorokat, késleltetve lezá­ ródó gondolatmeneteket, tulajdonkép­ pen az én és a létezés értelmezéseit találjuk. Vagyis, inkább kísérletekről van szó: a definíciók mindegyike, le­ gyen az képi, szöveges, matematikai, filozófiai, stb., csak közelíteni tud a titokhoz, amelynek megfejtésére a könyv vállalkozott, mint valami határ­ értékhez. A megoldás kéznél van, ám a kérdés mindig átbillen, átkerül a gon­ dolkodásunk egy újabb területére: „Ör­ döglakat, angyalhinta, van-e rá tinta? Angyalhinta, ördöglakat, ne legyen rám se szavad." (Pro Die, Debrecen, 2007) R óna Z. P éter Hallgatás Egy vers áráról Gáspár István Gábor: Egy alapvetően zajos világban, ahol a dolgok megtörténte annak függvénye, hírré tud-e válni, ha egy könyvet hallga­ tás övez, létezése válik kétségessé. Úgy tűnik, Gáspár István Gábor Egy vers ára című, 2007. december 20-án bemutatott könyvét is erre a sorsra szánnák, pedig vers á m nem mindennapi kortörténet, mikrotörténelmi dokumentumgyűjtemény. Mond­ hatnánk azt is, a szerző egyedi esetet tár elénk, hiszen a kötetben szereplő, Salgó­ tarjánban élő Jecsmenik Andor viszon­ tagságos életútjához foghatót aligha találnánk, mégis túlmutat a személyes 75 �tragédián: a magyar társadalom elmúlt félévszázadának működési mechanizmu­ sára világít rá. Jecsmenik Andor minden hányatta­ tásának forrása az '56-os üzemi nem­ zetőrparancsnok szerep vállalása volt, ami miatt - az 1956. december 8-i bu­ dapesti nemzetőrküldöttek tárgyalásá­ ról való hazatértét követően - letartóz­ tatták, s amelyért 1957. április 23-án elítélték 7 évre. Másodfokon ezt 1958. március 18-án 12 év 1 hónap börtönre módosították a vádlott megbánást nem tanúsító magatartása végett. 1963. au­ gusztus 16-án, a „közkegyelem­ gyakorlás" időszakában feltételes sza­ badlábra helyezték és a kor szellemének megfelelően fokozott figyelemmel kí­ sérték minden lépését. 1966. szeptem­ ber 10-én kollégái feljelentették az öltö­ zője szekrényéből elemeit Ne álmodj nép! című, „rendszergyalázó" verséért. Két nappal később már őrizetbe vette a politikai rendőrség a Magyar Népköztársaság államrendje elleni gyűlöletkel­ tés ürügyével. Mivel korábban 5 év 3 hónapnyi börtönbüntetése felfüggeszté­ sével került szabadlábra, az 1966. no­ vember 19-i bírósági döntésnél kisza­ bott két év mellé ezen „elmaradás" leülésére is kötelezték, így 1974. febru­ ár 4-én hagyhatta el ismételten a bör­ tönt. Megtörettetése azonban mind­ ezek után sem teljes: lázad és rongálja a szocializmus köztéri szimbólumait „további ellenőrzése szükséges". A megfigyelés feladata ismételten az 1957. szeptember 16-án beszervezett Kupi Józsefre hárul, aki III/III-as tevékenysé­ gétől csak 1989. augusztus 8-án vált meg. 1990. január 24-én a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Jecsmenik Andor egykori elítélését „semmisnek nyilvá­ nítja". A történet talán ezzel véget is érhet­ ne, de a büntetés „semmissé nyilvánítá­ 76 sa" nem több mint beismerése az elkö­ vetettek jogosulatlanságának. Ez a gesz­ tus azonban a megtörténtet nem teheti semmisé, csupán jogilag orvosolja. Salgótarjáni „szálka-szerepe" továbbra is fennállt: nem vált hőssé, az elismerés­ osztogatásnál rendre megfeledkeztek róla. Mondhatnánk azt, Jecsmenik An­ dor eddigi legnagyobb elismerése, hogy a Ne álmodj nép! című versét a Dongó együttes megzenésítette. Az '56 50. évfordulója alkalmából kitüntetettek között sem az ő neve szerepelt, hanem a 32 éven keresztül III/III-as jelentéseket fogalmazó Kupi Józsefé. Jecsmenik Andor valamiképpen a Pofosz Nógrád Megyei Szervezetének tagjai sorából is kimaradt. Talán a helyére állhatott az a könyvbemutatón szót kérő férfi, aki kiskatonaként Recsken őrizte a foglyo­ kat? Ezen a ponton már világos, hogy a rabtartó is a politika foglya volt. Jecsmenik Andor sorsa felé eddig nem sok figyelem összpontosult. A hatalom nem szereti azokat, akik nem bánják meg tetteiket, ha azt kívánják tőlük, és nem fordítják ki a köpönyegü­ ket, ha köpönyegforgatásra van szük­ ség. Jecsmenik Andor nem kollaborált, kerülte a húsos fazekat, a megdicsőültek társaságát... Létezését ma is jobb titokban tartani. Gáspár István Gábor Palócföld Köny­ vek sorozatban megjelent, Egy vers ára című kötetét is sokan szeretnék meg nem történtté hallgatni (talán az érin­ tettség okán), pedig „csak" egy oknyo­ mozó riporter által jól szerkesztett ki­ hallgatási jegyzőkönyvek, ügynöki- és rendőrségi jelentések, bírósági határo­ zatok gyűjteményéről van szó. Aki olvassa, mikrotörténeti tényanyaggal szembesül. Nem vetül benne másra fény, mint amiben éltünk és élünk. (Palócföld Könyvek, Salgótarján, 2007) �D ebrecen i B og lá rka Boldog kísértetkor Lászlóffy Csaba: A maszk m ögötti ájulat Lászlóffy Csaba klasszikus műveltségű alkotó, akinek több mint harminc ver­ ses, prózai, valamint színpadi műveit tartalmazó kötete jelent meg ez idáig. A Forrá s-nemzedék tagjaként indult alko­ tói pályája, később a Forrás második generációjához csatlakozott, s közre­ működésével nagyban hozzájárult az erdélyi magyar irodalomban a nemze­ dékek összefogásának megteremtésé­ hez. Lászlóffyt komolyan foglalkoztatják az egzisztenciális kérdések, a létezés, az elmúlás, az életminőségek, a létformák változásai egyes korszakokban, a jelen­ lét, s miközben a világ jelen tendenciái­ nak fordulatain töpreng, több irányú klasszikus műveltségéről ad számot. Folyamatosan hivatkozik szellemi elő­ deire, leginkább a 20. század eleji ma­ gyar líra kiválóságaira, a Nyugat folyó­ irathoz kötődő Kosztolányi, Tóth Ár­ pád, József Attila és Szabó Lőrinc mun­ kásságára. Lírai alkotásait gyakran kezdi az elődök ajánlásával, tőlük vett idézetekkel, melyeket aktuális monda­ nivalójához kapcsol. Ezen túl utal Ju­ hász Gyulára, a francia szimbolistákra, Shakespeare-re, Villon-ra, valamint kortársaira: Vas Istvánra, Orbán Ottóra, Márai Sándorra, s olyan ókori szerzők szellemi örökösének mondható, mint a rejtélyes filozófus Lukianosz. Irodalmi műveltségén túlmenően a költő számot ad filozófiai, komolyzenei jártasságáról, és a képzőművészetek terén szerzett tapasztalatait is beépíti, tovább fejlesz­ tett, átkonstruált, verbalizált textúra­ ként megformált világképébe. Bibliai példabeszédekkel, mitológiai párhuza­ mokkal egyaránt szívesen él, metafori­ kus, allegorikus gondolkodó, akinek mondanivalója plasztikusan megalapo­ zott. Bella István így jellemezte őt: „Egy középkori szerzetesre emlékeztet, egy olyan polihisztorra, aki valamilyen elképesztő szorgalommal vagy élő, eleven, mindent rögzítő memóriával éli, őrzi meg a világot, és írja le önnön kü­ lön világát, önmagát.”1 Lászlóffy Csaba önmagába elmélyült külső szemlélő, csendesen lázadó ellen­ álló, önmagát emésztő anarchista, akit mélységesen bánt a saját környezetében tapasztalt, a kultúra értékei iránt tanúsí­ tott érdektelenség, az emberi értékren­ dek átstrukturálódása, a külsőségek előtérbe kerülése. Úgy tűnik, egyfajta védőburkot próbál maga köré vonni, amikor klasszikusokkal benépesített világba menekül a hétköznapok sivár­ ságának leküzdése reményében, mi­ közben megéli a lassú haláltusa külön­ böző stádiumait, ezáltal végig járván saját Kálváriáját. Kábultan vágyik a szenvedélyre, elszámol a múlttal, a jelennel, purgál, emlékezik, eltemet, s végül csendesen beletörődik sorsába. Egy valamit nem tesz, sohasem vádas­ kodik, nem perel Istennel, mint Ady. Turin, 1888 című versében így ír: „... Ezelőtt volt egy ressource-om: / hallga­ tag jó barátaimnak társasága, akik ott várják meg- / szólításomat könyvszek­ rényeim polcain, most már azok is / elhagynak, mert szemem kifáradt az 77 �állhatatos nézésben. / Meghalni semmi, de szem nélkül élni - a legnagyobb csa­ pás.” Lászlóffy Csaba a liminaritás állapo­ tában lebeg, élet-halál között, a saját maga által berendezett földi purgatóriumban, fokozatosan beavatódik egy olyan, rejtélyes világba, amelyről a különböző kultúrák, vallások és egyé­ nek eltérő képeket alakítottak ki, s, amelyről semmi biztosat nem tudha­ tunk. Félelemmel átszőtt vezekléses búcsúzás, rezignáció számára az élet, a melankolikus-szarkasztikus szemlélet szinte kivétel nélkül érződik alkotásain, arra kényszerítvén olvasóit, hogy a költővel együtt gondolkozzanak el, és alakítsák ki saját értékrendjüket. Kemé­ nyen ítél, képletesen utat mutat, aztán ott hagyja tipródásaival az egyént, hogy keresse meg saját lehetőségeit. Azt su­ gallja, hogy az „aranykor" elérhető, ha az ember megtalálja önmagát, és nem mond le a vágyairól, hiszen a külső, hamis igények által generált életmód hatására, takar(óz)ásban következik be egy idő után a „maszk mögötti ájulat". „Ne a tükörképeden észlelt változások izgassanak, / hanem az, ami idő előtt történt meg benned, / mert lemond tál önmagadról. / Előbb csak egy jóízű nevetésről[...]” (A lemondás esélye) Lászlóffy képtelen rácsodálkozni az élet elérhető közelségben fekvő szépsé­ geire, vagy, ha meg is teszi, nem szem­ lélheti azokat elmúlás-tudat nélkül, önfeledten. Kétségbeesett hárítás szá­ mára a szenvedély. „A combok hullám­ zása / (...) úgyis hanyatt vet; s hát ami / bennetek tajtékzik? Az elszabadult szívdobogások föld- / rengései elől eszement ürge iszkol a tépett mezőn." (Szindbád szeptemberben) A maszk mögötti ájulat című kötet 2006-ban jelent meg a Cédrus Művésze­ ti Alapítványnál, a Napkút Kiadó gon­ dozásában, címadója a költő egyik ver­ se. A lírai alkotások gyűjteménye négy részre tagolódik, a fejezetcímek azono­ sak Lászlóffy egy-egy versének címével: az Ijesztés Anakreónnal harmincnégy, A homályos érzékenység versei harminchat, a Délibáb leáldozóban tizennégy, a Boldog kísértetkorunkban című fejezetbe pedig huszonhárom munkáját csoportosította. Összesen tehát százhét alkotást tartal­ maz a kötet, melynek utószavában Szepes Erika irodalomtörténész méltat­ ja a művészt. A borítótervet, valamint az illusztrációkat Ábrahám Jakab erdé­ lyi grafikusművész készítette. Kettőjük munkásságában közös, hogy mindket­ ten monodramatikus emberi szituáció­ kat jelenítenek meg, a naturalisztikus szókimondás és a szimbolista esztétika furcsa egyvelegének kevercsével, ezál­ tal a munkákhoz társított grafikák mondanivalója szellemi egységet alkot a lírai alkotások tartalmával, hangvéte­ lével. (Napkút, Budapest, 2006) Jegyzet 1Bertha Zoltán: Szellem és történelem. Látó, 2008. március; Bella István. 78 �H andó P éter Közjáték Oláh András: A létezés szövegesülése közben az em­ ber világot teremt. A szavakból létreho­ zott nyelvi konstrukció a mester kezé­ ben olyan többrétegű valósággá lénye­ gül át, ami az olvasóban is a tapasztalás hasonló tereit nyitja meg. Ezt nevezhet­ jük művészeti élménynek. Csak ezt, hiszen a befogadó élményszerű műát­ élése nélkül nem lehet művészetről beszélni. A művészet nem az alkotás során, hanem a befogadás folyamatá­ ban születik. Néráth Mónika szerint Oláh András költészetét viszonyulások és sorskérdé­ sek feszegetése jellemzi, a költői én szo­ katlan perspektívából történő megszólal­ tatása. Arra hívja fel a figyelmünk, a Gyalogáldozat című kötet a költő korábbi munkái gondolati eszenciájának tekint­ hető. Hangjai összegzésének. Ezt a szálat megragadva, a címválasztásba kódolt lehetséges üzenet faggatása nem megke­ rülhető - különösen akkor nem, ha a vesztesek című ciklus első darabjával, a gyalog áldozattal is számolunk. Ebben a versben az „ócskaságok közt” botorkáló, önmaga előtti fontosságát is elvesztő ember az áldozat. A létezés itt megjelení­ tett formájából sugárzik a reménytelen­ ség. Viszont a „gyalogáldozatot” mindig nyereség reményében hozzák. Egy ala­ csonyabb értékűt egy magasabbért kí­ nálnak fel. Áldozattá válni és áldozatot hozni - nem ugyanaz. A köteteim egyér­ telműen az utóbbira utal. S ha az első verset az alaphang megadásaként, a „társadalmi sakktáblán" tapasztalható állás meghatározásaként, az utolsót Gyalogáldozat pedig végkifejletként értelmezzük, akkor a Gyalogáldozat megértésében megtettük az első lépést. Az időtlenül „mi dolgunk itt" (6. o.) kérdésére a vérünktől válasza: „hogy vérünktől legyen nyirkos / a homok a Golgotán" (72. o.). Az áldozat­ hozatal tehát - ebben az esetben - krisz­ tusinak tekinthető, nem öncélú. De miért is van erre szükség? Hol élünk?: „ma­ gunk teremtette / rezervátumok mé­ lyén" (6. o.). Látleleti pontossággal mutat a jelen problémáira, a jövő kilátástalanságára, a múltba révedés-ragadás állapo­ tára, ahol az egyén többnyire esendő és magányos. A fennálló helyzetben az áldozatvállalás az egyetlen lehetőség. Az egyes ciklusok mottói szintén be­ szédesek. Honkeresés, meghaladás, megbocsátás, helyzetjelentés - akár egy fejlődés stációi (vagy a sakktábla négy oldala?). Az első ciklusban az idő és az álom, az ég és a föld, a történelem és a jelen dialógusába avatódunk. A halál egy-egy metamorfózisával találkozha­ tunk: „szépen formázott sírhantok / szálltak szembe a föltámadó széllel" (9. o.), „álnok álmok / puffadt teste sodró­ dik / az idő Csele-patakjába fúlva" (15. o.)... A gyógyíthatatlan sérülések kife­ jezésével - „befelé vérző sebek" (19. o.) - vagy az önmarcangolás tényével - „én pusztítottam magamban a vágyat / s vigaszt nem nyújt már semmilyen alá­ zat..." (17. o.) - szembesülhetünk, amit egy kérdés zár: „vajon Krisztus / ott fönn álmodik-e rólad...” (21. o.) A második ciklust a veszteség és a magány, az egymásra figyelés elvesztése 79 �uralja. Ettől az alapvetően keserű hang­ viteltől egyedül a részeg napok hordaléka (31-31. o.) tér el a másikban megtalált idill - „míg egymásba / nem folyt fel­ szeg didergésünk”; „hogy magányunkat levethessük... / hagyd hogy tied legyek a fulladásig...”; „csak én maradtam ott kettesben veled” - sejtetésével. A hídon (24. o.) című versében az elmúlás - „szívünk megtelt ősszel" - és a születés - „levelet hajtott a hajnal" - kezdő és záró sorával teremt disszonanciát. Egy kirügyező elválásba avat? Inkább egy kiüresedő kapcsolat részleteibe pillanthatunk: „hangod.... / visszhangtalan marad" (26. o.); „miért vált száraz kenyérré életünk" (28. o.); „köztünk a tér már bevehetetlen" (34. o.); „melletted magányos vagyok" (38. o.). A ciklus zárásaként ismét egy kérdés: „de ha elmégy / vajon fölkél-e a nap..." (38. o.)? A harmadik ciklusban a férfi-nő kap­ csolat kibomlása, beteljesülése a megha­ tározó. Már az indító vers címe is beszé­ des: hogy magadba zárj (40. o.). Itt hasz­ nálja Oláh András először a szerelem szavunkat, mint az Isten általi száműze­ téssel szembeni egyetlen mentsvárat, „karjaid rejtekében vacogtam... / hogy benned lassan átmelegedjek" - írja a költő. Ugyanakkor „a levelek is visszafe­ lé hulltak" szerkezet egyértelművé teszi, visszaforgatott idővel van dolgunk, a pozitív múlt felidézésével. Ezt a gyanút erősíti a „sérült lelkű idő" (43. o.) vagy a „tenyerem álma vagy..." (44. o.) kijelen­ tés is. A vágyak áradásának szabad utat engedve fogalmazza meg: „szín lehessek / tekinteted szivárványán" (45. o.); „tes­ temen ajkad puha rebbenése" (46. o.), hogy aztán mitikus térben valósuljon meg a beteljesülés: „elfolyó nedvem immár mind a tiéd" (47. o.). Miképpen a virág újabb virágzását sem ugyanabból a bimbóból várhatjuk, a tied vagyok-beli 80 beteljesülést is az elmúlás követi: „sze­ med minden fényt eltemet" (48. o.); „élve zuhanunk / a halott holnapokba" (49. o.); „kifogyunk egyszer a térből" (52. o.). Ezen a ponton megtörténik a visszacsatolódás a kötetet indító vershez, ameny­ nyiben az életet a felismerhetetlen jelen­ től való eltávolodásként, múltba merü­ lésként fogjuk fel: „a múlt néz vissza ránk..." (6. o.). Épp így visszatérés a második ciklusban megfogalmazott „múltba menekülsz" (27. o.), „múltad­ hoz... kötöznek" (29. o.) létállapot­ meghatározáshoz. Szintén fontos a zá­ rás, amely akár az előző ciklus kérdésére adott felszólításnak is tekinthető: „csak azokat nézd akik hazavárnak" (54. o.). A negyedik ciklus feszegeti legin­ kább a ma állapotait, s tesz radikális kijelentéseket: „kilopták zsebünkből a jövőt" (56. o.); „fizetett júdások útvesz­ tőbe visznek / ránk verik újra a levetett bilincset" (61. o.); „fuldoklik benne ezer éve / a megsebzett lelkiismeret" (63. o.). Keserű dac feszül a kötetvégi ver­ sekben és szembesülés a végzettel „mielőtt megnéznéd / az elmúlás előtti utolsó álmot" (59. o.); „mielőtt kihalnék belőlem" (60. o.); „sarkig tárul a sem­ mi" (65. o.) -, az egyedülléttel: „hoszszabbodik a magány" (58. o.); „ma­ gunkra hagytak a könnyeink is..." (69. o.). És hogy a kötetet záró vers utolsó két sora - „hogy vérünktől legyen nyir­ kos / a homok a Golgotán" (72. o.) felelet-e az első ciklust záró - „vajon Krisz­ tus / ott fönn álmodik-e rólad..." (21. o.) kérdésére? Kell-e Gyalogáldozat önnön sorsunk beteljesítéséhez? Amennyiben Oláh András verseinek nyelvi szépsége és képi gazdagsága közelebb vihet ön­ azonosságunk megértéséhez, kötete lapjainak forgatása nem hiábavaló. (Kráter, Budapest, 2007) �„Valóban csak merész s alakító szellem kell egy új világot kitárni előttünk (Madách Imre) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád Megye Önkormányzata, valamint a Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szerkesztősége a 2008. évre meghirdeti a MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott esszével, tanulmánnyal, riporttal, szociográfiával, interjúval lehet nevezni, amelyek elemzik, bemu­ tatják, föltárják a magyar szellemi és kulturális élet irodalmi értékeit, történeti jelenségeit és jelenkori eredményeit, illetőleg amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, an­ nak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. Maximális terjedelem: 15 flekk (1 flekk 1350 karakter) A pályamunkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2008. november 15-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.). A pályázatot a Palócföld folyóirat szerkesztősége bírálja el. A p á ly á z a t d íja i: I. II. III. 150 000 Ft 120 000 Ft 100 000 Ft Eredményhirdetésre 2009 januárjában, a Madách-ünnepség keretében kerül sor. A díjazott művek közlésének jogát a Palócföld folyóirat fenntartja. Nógrád Megye Önkormányzata Palócföld Szerkesztősége „Egy nemzet intelligenciája csak akkora nagy, amekkorának irodalma mutatja.” (Mikszáth Kálmán) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád Megye Önkormányzata, valamint a Palócföld irodalmi, művészeti, közéle­ ti folyóirat szerkesztősége a 2008. évre meghirdeti a MIKSZÁTH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott szépiro­ dalmi művekkel lehet nevezni. Maximális terjedelem: 15 flekk (1 flekk 1350 karakter) A pályamunkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2008. november 15-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.). A pályázatot a Palócföld folyóirat szerkesztősége bírálja el. A p á ly á z a t d íja i: I. II. III. 150 000 Ft 120 000 Ft 100 000 Ft Eredményhirdetésre 2009 januárjában, a Madách-ünnepség keretében kerül sor. A díjazott művek közlésének jogát a Palócföld folyóirat fenntartja. Nógrád Megye Önkormányzata Palócföld Szerkesztősége �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/65efe243bd31f02e8d0c27a38fbfa71f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2008/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2008 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika