https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2c7e1333e5a4af17abbf20c9b60b1d25.pdf 646f06173cbeb86797da5e60194cc108 PDF Text Text A TARTALOMBÓL 80 éve város Salgótarján Szerzőink: Kiscseri M ihály, Paróczai Csaba, Handó Péter, Kupcsalik Ágnes, Király Gábor, Dukay Nagy Adám, dr. Csongrády Béla, dr. Szvircsek Ferenc, Vertich József, Pásztor Ferenc, Tóth Anna, dr. Homáth István, R. Várkonyi Ágnes, T. Pataki László, Erdős István, Gréczi-Zsoldos Enikő, Várkonyi Gábor, dr. Gyurkó György, Györfjy Dezső, Nagy Pál, Kovács Bodor Sándor, dr. Baráthi Ottó, Pájer Marianna, Sulyok László, Sulyok Bernadett, Nagy Zoltán, Bódi Katalin Illusztrációk: Buda László, Hibó Ta?nás, Szujó Zoltán, Kovács Bodor Sándor, Gelencsér János Buda László: Sárból született �Névjegy KISCSERI MIHÁLY Salgótarjánban élő költő. A Palócföldben publikált először, verseskötete megjelenés előtt áll. PARÓCZAI CSABA salgótarjáni költő, tanár. Kötetei: Közelítések (1997), Háton vitt sark­ csillag (2000). HANDÓ PÉTER Sóshartyánban élő író. költő. Képek egy feledhető jelenből című verseskötete 1992-ben jelent meg. KUPCSULIK ÁGNES költő, a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság tagja. Rendszeresen pub­ likál lapunkban. Salgótarjánban él. KIRÁLY GÁBOR salgótarjáni költő, az ELTE BTK szociológia szakos hallgatója. DUKAY NAGY ÁDÁM író, költő, publicista. Több folyóirat rendszeres szerzője, szerkesz­ tője. Legutóbbi kötete Szobrok az esőnek cím­ mel 1998-ban jelent meg. Interjú- és verseskö­ tete kiadás előtt áll. Budapesten él. DR. CSONGRÁDY BÉLA bölcsészdoktor, a Nógrád Megyei Hírlap felelős szerkesztője, Madách-díjas. Legutóbbi kötete: „Remény a csillag... ” címmel a nógrádi Madáchkultuszról 1999-ben jelent meg. Zsinórpadlás nélkül című kötete a salgótarjáni színjátszásról kiadás előtt áll. Salgótarjánban él. DR. SZVIRCSEK FERENC muzeológus, a Nógrá­ di Történeti Múzeum munkatársa. Legutóbbi kötete Bányászkönyv címmel 2000-ben jelent meg. Salgótarjánban él. VERTICH JÓZSEF salgótarjáni helytörténész, PRO URBE-díjas. A salgótaijáni Acélgyári Olvasóegylet Színjátszó Csoportjának szervezője és ve­ zetője volt. Legutóbbi kötete A kétezredikre várva címmel jelent meg 1999-ben. PÁSZTOR FERENC Salgótarjánban született, Budapesten él. 1958-tól nyugdíjazásáig a Ma­ gyar Televízió munkatársa, szerkesztője, több útikönyve látott napvilágot. TÓTH ANNA a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola tanára Salgó­ tarjánban él. DR. HORVÁTH ISTVÁN történész, muzeológus. A Nógrádi Történeti Múzeum nyugalmazott igazgatója. Tucatnyi kötete látott napvilágot. Salgótarjánban él. R. VÁRKONYI ÁGNES történész, egyetemi tanár. Fő kutatási területe a XVIII. századi magyar történelem. Budapesten él. T. PATAKI LÁSZLÓ író, rendező, a PAT-PRESS Bt. alapítója. Legutóbbi kötete: Békák és bo­ londok (2001). Salgótarjánban él. ERDŐS ISTVÁN Salgótaijánban élő író. Madách-dijas, a Nógrádért Emlékérem birtokosa A ’70-es évek végén Cigánykerék címmel mutatta be játékfilmjét a Magyar Televízió. Párkányjárás című kötete a Pa­ lócföld Könyvek sorozatban jelent meg. Legutóbbi kötete: „Messze kéklika Duna... ”(2002) GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ nyelvész, a Miskolci Egyetemen tanít. PhD-ösztöndíjas. Salgótar­ jánban él. VÁRKONYI GÁBOR történész, az ELTE Művelő­ déstörténeti Tanszékén tanít. Budapesten él. DR. GYURKÓ GYÖRGY nyugalmazott orvos, érsebész. Salgótarjánban él. GYÖRFFY DEZSŐ a salgótarjáni Madách Gimná­ zium néhai tanára. Emléktábláját szülőfalujá­ ban. Köveskálon a múlt évben avatták fel. KOVÁCS BODOR SÁNDOR salgótarjáni doku­ mentumfilmes, fotós. E számunkban a Nagy' Pálról készült portréfilmje egy részletének szö­ veges változatát közöljük. NAGY PÁL Párizsban élő író. Az Ünnepi Könyv­ hétre jelent meg visszaemlékezéseinek 2. kö­ tete Journal in-time címmel. DR. BARATHI OTTÓ közgazdász, közíró, a Nógrád Megy>ei Hírlap külső munkatársa, la­ punk rendszeres szerzője. Salgótarjánban él. PÁJER MARIANNA szociológus, a salgótaijáni Nem­ zeti Család-, és Szociálpolitikai Intézet Képzési Központ egykon munkatársa Budapesten él. SULYOK LÁSZLÓ Salgótarjánban élő újságíró, tanár. A haláltábor néhány foglyáról szól Recs­ ki rabszolgák című kötete (1990). SULYOK BERNADETT salgótarjáni születésű, jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. Budapesten él. NAGY ZOLTÁN nyugalmazott zenetanár, néprajzkutató. Legutóbbi kötete Angyalbárányok címmel 2000-ben a Móra Kiadó gondozásában jelent meg. Salgótarjánban él. BÓDI KATALIN salgótarjáni születésű. Jelenleg a Debreceni Egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének doktori ösz­ töndíjas hallgatója. DR. PRAZNOVSZKY MIHÁLY a Mikszáth Társaság elnöke. Új kötete Időről időre címmel az Ünnepi Könyvhétrejeient meg. Nemesvámoson él. �Tartalom Kiscseri Mihály Paródiái Csaba Handó Péter A helyi elégiákból (vers) A ragaszkodásról valami; Záróra (versek) Lucifer vigadt; Ki?; A Paradicsom elhagyása; Ars poetica (versek) Kupcsulik Ágnes Hogy legyen melletted valaki; Jaj (versek) Király Gábor Demian (vers) Dukay Nag)>Adám Randevú (esszé) Csongrády Béla „Fényrehozni a napot”, avagy a költészet „mint tettestárs” (esszé) Syyircsek Ferenc „A föld égésgödre”. Emlékezet és valóság (tanulmány) Vertich József Volt egyszer egy fogaskerekű (tanulmány) Pásztor Ferenc A placc (emlékezés) Tóth Anna Háttér - kép nélkül (esszé) Horváth István Karrier az újkori történelemben (esszé) R. Várkonyi Ágnes In memóriám Wabrosch Géza professzor (1929-2000) T. Pataki László Árnyékot vet a dél (regényrészlet) Erdős István XXXVI. Rácz Laci (regényrészlet) Grécyi-Zsoldos Enikő Jobbágypanaszok a XVII. századi Nógrád megyéből, avagy történelem determitálta nyelvhasználat emlékei (tanulmány) Várkonyi Gábor Rákóczi Erzsébet (1654-1707) élete férjéhez írott leveleinek tükrében (tanulmány) Dr. Gyurkó György Orvosi szemmel a magyarság néhány időszerű gondjáról (tanulmány) Györfy Deyső Önéletrajz Nagy Pál Monológium. Kovács Bodor Sándor portréfilmje. I. rész: Salgótarján (űlmkönyv) Baráthi Ottó „Almok, mesék, játékok nélkül az élet színtelen és üres”. Beszélgetés Erdős Istvánnal Pá/er Marianna „Hidegen verik a vasat”, avagy a pletyka lélektana (tanulmány) Sulyok László Purparlé a holt lelkekkel (esszé-riport) Sulyok Bernadett Világképek és motívumok Kodolányi János tatárjáráskori trilógiájában (tanulmány) Nagy Zoltán Kodály és a felvidék (tanulmány) Bódi Katalin A visszatekintés varázsa (Szajbély Mihály könyvéről) Post scriptum (p. ni.) 355 358 359 361 362 363 364 369 375 381 387 391 398 403 409 419 430 443 448 460 466 472 485 493 504 509 512 E számunkat Buda László, Gelencsér János, Hibó Tamás, Kovács Bodor Sándor és Szujó Zoltán művei illusztrálják. A borítón Buda Fásuló: Sárból s Híletett című alkotásának részlete. �Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat XLVIII. évfolyam 2002. salgótarjáni különszám Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtök 1 1 - 1 6 óra között A szerkesztőség levélcíme: 3101 Salgótarján, Pf. 270 Főszerkesztő: PRAZN OVSZKY MIHÁLY Főmunkatárs: N AG Y PÁL (Párizsi Magyar Műhely) A szerkesztőség tagjai: MARSCHALKÓ ZSOLT szerkesztő DR. KO VÁCS ANNA tanulmány D U K AY N AG Y ÁD ÁM szépirodalom BAKO S FERENC művészet Telefon: 32/416-777/112-es mellék Fax: 32/316-482 Interneteim: www.bbmk.hu/palocfold E-mail: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár, előfizethető ugyanitt. Folyóiratunk megvásárolható az írók Boltjában Budapest VI., Andrássy út 45. 2002-ben megjelenik 6 alkalommal. A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata. Kiadja a Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Ára: 200 Ft 3100 Salgótarján, Kassai sor 2. Előfizetési díj egy évre: 900 Ft Felelős kiadó: OROSZNÉ KATON A ANNA Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, és nem küldünk vissza. Készült: POLAR STÚDIÓ, Salgótarján Lapunk megjelenését támogatta: a NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA és a NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM ISSN: 05555-8867 NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA INDEX: 25925 �Kiscseri Mihály A HELYI ELÉGIÁKBÓL )yAz egész tárosban minden ember egész nap Más városban kóborol” (Köbért Pinsky) Eklektikus műkő oromzatok, hulló stukkók, szecessziós cserepek, rézcsatornák, rizalitok, Erkélyt tartó ilyen-olyan mellű nők, kedélytelen atlaszok, Kávéházak, galériák, rejtett bordélyok és metróállomások nélküli, Csökkenő terű-számú gyárkémények, könyvtárak városában élek. Sűrűn álmodom, vagyis városom szidott tömbjeit példátlan erőfeszítéssel egybetartom. Végső erődenségemben naponta látom: költő támaszkodik főteremen bronzlódenben tölgykorlátnak. És találni még méltadan öntvényalakokat is, a történelemből - az ismert rosta - kihullottakat. 355 — �És éjszaka, úgy kettő felé, tömítetlen tárnákból rémek kísértenek: újranyitnák. És sújtólég törölte csillések, csatlósok, vájárok álma fordul REM-fázisba bennem. És patkányok otthonoskodnak a sétálóutcámon, ahogy én talán soha nem. És olykor még „jószerencsét”-tel köszönnek rád. Vallód, így illendő a válasz is. És hiszed: ez a félelemalapú cinkosság - a mindig ropogó főtegerenda fölötted is másként nyújtat egymásnak kezet. Itt számolatlan hegyoldalak mézelő akácosai költöztek a mélybe. Tudható, másképp pihensz ilyen földben. * Addig is, korahajnalokon, urbanizált feketerigóid kiolthatadan életdühe. M ert nekik nem kell hozzá még a gymnáziumod szétmálló tetője fölül sietősen kibomló fény sem. Suvadó aknák, némán berogyó járatok fölött, biztosnak vélt utakon, ismeretlen erők megfeszült tektonikai réteghullámain, tenyérnyi birodalmamon át kamionok húznak északnak és délnek. Áldásommal. 356 �Ajánlás polgármestereknek: Mert, ugye, az idő, amint tudjuk: Róma, Siena, Firenze, Becs, Krakkó stb. Talán a borostyán úton végig. A fontos közbülsők. És akik nincsenek rajta. De a kapaszkodás, fohásszal ! Se borostyán, se szén, se selyem, csak a mi időnk, a sokszögű. Amszterdamban - mondják - másként összegzik az első pillantást. Tudom. Salgótarján, 2002. április 22. G elencsér János rajza �Paróczai Csaba A RAGASZKODÁSRÓL VALAMI látja Kedves így vagyunk mi ragaszkodunk valamihez aztán a valami a mindig változó eltűnik s csak a ragaszkodás marad mondhatni a ragaszkodáshoz ragaszkodunk kérdezem Kedves emlékszik még a lift kattogására hogy milyen volt amikor fékezve megállt emlékszik-e még a gyöngyház fényű burkolásra s hogy kézzel kellett becsukni az ajtót látja Kedves magunkra húztuk azután lementünk és kiszálltunk és nincs késleltetés csak forgalom a rögtön elhívás hekdkussága elhívták a liftet és mi már nem megyünk fel gyalog pedig azt is tudnánk kettesével szedni a lépcsőket és emlékszik sohasem álltunk le a fordulókban mert ez egy teljesítmény túra volt mondhatni a kihívás évei a kihívás és elszólítás mígnem eljött a szólítás napja is és mi már nem akartunk maradni mert más szabadságot és más korlátokat akartunk más szomszédok deszkapalánkját háza falát rajta nagyra nőtt tujafák árnyát és új orgonabokrokat és meg kell mondani szép a fehér fal jól mutat rajta az árnyék és még az is szép Kedves ha hold van éles a domb karéja a belevetettség mögül valami elrendezettség dereng elől út van kétirányú balra lejt jobbra visz már hajnali öttől autók járnak de a levegő jó hátulról a domb felől szinte csak gondolni lehet de mindig fúj valami gyenge szél 358 �ZÁRÓRA a kamrát már bezártam s most van néhány pillanat míg átmegyek itt az udvaron mint jó gazda megnézni mi rendben lehet úgy van-e és persze hogy úgy van Kedves nem is lehet ez soha másként szertartás kell belakni a házat sok ráolvasás nézni sarkokba villanyfénynél ugrasztani démonainkat vagy más sosem várt látogatót s ha tényleg senki sincs meg lehet állni szemközt az orionnal s mi ott harcra emelt kéz itt csöndes megadás megadottan telnek itt az idők csak a fák rönkjét számoljuk és nem a baltacsapást s hogy félre ne értse mindez jó nekem belül a választás megélt szabadsága kinn két zárás között az udvaron Handó Péter LUCIFER VIGADT Jártad a táncot. Fénylő borzongásod árnyékosabb lett. Ismerős volt a nóta. Ördögtalpalávalóra pokolian kellett. Vígult a szíved, gyermek. De az Isten se ismer kegyelmet, ha nem hívják a táncba. Magad miatt hiába reszketsz. Tenyered hasztalan nedvedz a homlokod repesztő ráncra. Elhagytak, s elhagytad magad. S e szúrágta parkettán az árva világ minden átka rád szakadt. 359 �KI? Ki lehel belém lelket parazsas táncot járni? Ki segít a szerelem szabad egébe szállni? Ki vezet át a tűzön hajnali ködök közepette? Ki ölel és csókol rózsaszirom-ágyban remegve? Ki fogja ernyedő testem egy táguló világegyetemben egy pillanatig megtartani? Ki lesz, aki önmagamért megment? Ki? Ki? Ki? A PARADICSOM ELHAGYÁSA Arccal a virradatnak. Harmata hűs hajamnak. Hajnal - csillagot töröl az égről. Hangtalan vigasszal kilépek Isten tenyeréből. ARS POETICA egy berogyott karosszékegy önmagára eszmélt házfal egy habzó szájú kutyakotorék foga között megcsontosult világgal egy ülni vágyó ember egy csillagokra nyitott szoba egy vonyításban elnyúló csenddel örökké viaskodó harmónia 360 �Kupcsulik Ágnes HOGY LEGYEN MELLETTED VALAKI indulok az élet fonalán vissza fél évszázad gyom gyom kombájnbúza kaszabúza búzabúza szeme pereg nehezült fejét lesunyja még nem tudtad hogy más vagy utamban koporsód sem állhat hogy kézen fogjalak amikor —Aranyhajúm! — mezítlábas kócos lánykák után bicegve szaladsz JAJ kerekül a hold fürdőm ha jössz vízcsepp tűnődik vállamon szökjön vagy lapuljon remegve hagy ragyogjon nem eresztlek be 361 �Király Gábor DEMIAN Vér a kövön Káin fattyad kiáltása átszel időt és teret Otthontalan lényeged miért örökítetted át? Káin Jeleid arcomon találtak helyet, hogy megtaláljon ami nem keres A félelem hét határán átküzdve magam, találkozom veled, ott ahol hiánytalanok a mondatok és mindig emlékszem az álmaidra. M eddig várjak, meddig küzdjek vállvetve magammal magam ellen? M ondták —Ne kiálts farkast! Mégis kiáltok, üvöltő farkast kiáltok, nevemet kiáltom. Egy apró mag, termőtalajra várva, egy apró mag, melyet sodor a szél Végtelenség vándorai vagyunk 362 �Dukay Nagy Ádám RANDEVÚ az első legyen az itt-lét; vagy: az itt-írás. Mondjuk, mondjuk!, most épp egyik sem, vagy hát: épp-épp. Necces; az itt-létem, meg az itt-írásom is: a hálón épp át - aztán (csak azután!): vissza. Itthonról haza. Ide: ide; oda: oda. Hogy épp hol landolok: nehéz ügy. Nem úgy, hogy valahol is volnék, mert igazán sehol; pedig! Pedig-pedig... Ilyen a jövés-menés. A jövés­ menésnek az alakulásai, a természete: ilyen. Most épp necces. A hálón mindig épp-épp; hát, kérem, ne necceljenek...! Engem már nem érdemes. Nehezen vagyok fölneccelhető. Csöndesen jövök-megyek; nem dühöngök, őrjöngök (a sok volna-min sem); ketyegek csöndesen, mert a hátralévő, a második, az mindig most kezdődik, csak már nem vacillálok azon: merre esik ez az egész. Ez az Egész hová? „Valahol esik újra.” Tíz éve mormolom ezt naponta párszor; magamban el. Persze, hogy nem tudom: miért? Valahol jó - ahol esik? - , és van, ahol nem? Mert általában ott nem, ahol épp.. hová a necc ejt; ott épp sose, de a a harmadik, a harmadik, kérem, most ez legyen: FINÁLÉ - harmadik vázlat ehhez, a harmadikhoz - „Isten ujjhegyén porszem a szíved, s a redők köpött elbújs^. Ujjlenyomatábafekszel mégis é r j: ?\ed milyen ---Es a Teremtő dúdol és a refrén alatt villanygitár bont akkordot — nem virágot, sjrm ot: akkordot. ” Párhuzam ez? Kezdjük-e - „folytassuk”-e - innen? M ert személyesen van mó­ dom, miértem rejtekezésre. És városomilag? Van módom? Miértem van-e? Ha ott - akkor ott. Ha ujjbe­ gyen, ott. És akkor még hol a város? Akkor, m ég... Pedig-pedig... 363 �és a negyedik, a negyedik legyen a bánaté. Ne az emlékezésé, a bánaté. A kamaszváros bánata. M ennyi-mennyi emberre emlékszik; mennyi-mennyi emberre emlékszem. De az ötödiket, az ötödiket azt nem írom meg. Azt nem, az a hallgatásé. Lány­ város ez; bánata is olyan. És, tessék, legyen még ide egy „űrlapozás”: .................én majd ide írom - majd valamikor, nem mondom meg, mikor és hol - azok nevét, akikét ide akarom írni. Ez egyszer tessenek utánozni - ne necceljük egymást. Van egy város —egyébiránt: heppibörzdéj Neki nem több és nem kevesebb. Sokat látott már, mégis: tinédzser még. Épphogy belövette harmadik fülbevalóját azok mellé, miket születésekor kapott, és a korabéli lányok azt mondják, az a leg­ fontosabb. („Ez a fülcsi a legfontosabb! H i-hi-hi.. . ”) A legelső, tán igazi döntés; fontosabb - akkor - mint bármi más. És, ha meggondolom, jó kis csaj O. Ha neccesen is: jó bőr. S micsoda szerencse!, otthon sem kell bemutatnom. Már nálunk lakik. Csongrády Béla „FÉNYREHOZNI A NAPOT”, AVAGY A KÖLTÉSZET, „MINT TETTESTÁRS” M indenütt és mindenkiben szövetségest keresek. Olyan embereket, akik vagy már tudják, vagy meggyőzhetők arról, hogy Salgótarjánnak is vannak figyelemre érdemes, megőrzendő értékei. Személyes sértésnek szoktam volt ugyanis felfogni, ha nem veszik észre, ha érvelés nélkül vonják kétségbe, utasítják el, legyintik le elismerésre méltó sajátosságait. Miután a város nem tud védekezni, maga mellett szólni, szükség van egy-egy valakire, aki hangot ad az ellenvéleményeknek is. Ezért mondom hát a magamét írásban és szóban, cikkekben és előadásokon, munkahe­ lyen, baráti társaságban, rokonok, ismerősök között. Szerencsére nem vagyok egyedül, de túl sokan sem vagyunk, akik önmagáért, fenntartás nélkül szeretjük ezt a várost, függetlenül a mindenkori politikai erőviszonyoktól, konstellációktól. Bár - sajnos - szülővárosomnak nem mondhatom e sajátos sorsú, - megannyi igaztalan, pejoratív jelzővel ellátott - különleges arculatú, „se fent, se lent” - azaz nem hivalkodó, nem rátarti, de nem földhöz ragadt - hangulatú települést, de itt élek, amióta úgymond az eszem tudom. Már óvodás is Tarjánban voltam, valam i­ lyen emlék, élmény fűz a város minden szegletéhez. Rám is érvényesek, amit Rad­ nóti Miklós a „Nem tud h ato m ...” című versében papírra vetett: „Itthon vagyok. S ha 364 �néha lábamhoz térdepel / egy-egy bokor; nevét is, virágát is tudom / tudom, hogy merre mennek, kik mennek az utón, / s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyaikor / a hátfalakról csorgó, vöröslőfájdalom / .../ s az iskolába menvén, ajárda peremén, / hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én... ” M ég manapság is - amikor már csak néhány tucatnyian va­ gyunk a szintén Stécének nevezett csapat megyei mérkőzésein - összeszorul a torkom az egykori SBTC labdarúgóinak évtizedekkel korábbi sikereire gondolva, azokat újra és újra átélve, azokból nosztalgiás érzelmeket merítve. Noha több, mint fél évszázada van módom - akár naponta is - élvezni a város csodálatos természeti környezetét, mégis, amikor hosszabb-rövidebb szünet után is­ mét a Pécskőről, a karancsi kilátóból, Salgó vagy Somoskő várából látom a környéket, nem tudok betelni a látvánnyal és örülök, hogy itt élhetek. Annál is inkább, mert ne­ kem tetszik maga a belváros is, hiszen emlékszem rá, hogy gyermek- és ifjúkoromban mi volt itt az úgynevezett Fő utcán. Én nem érzem szürkének, betonrengetegnek egyeden házhoz sem nyúlnék hozzá, hogy színesre fessem —, nem tartom kevésnek a parkosított területeket, mert mindenütt karnyújtásnyira van a zöld, a virágos háttér, különösképpen a modern építészet ellendrukkerei által sokat bírált - mellesleg az or­ szágban elsőként Hild János-díjjal elismert - centrumban, ahol a legkisebb a város szélessége. (Más kérdés az épületek, a terek és a parkok folyamatos felújításának, rend­ ben tartásának szükséglete...) Tény, hogy nincsenek klasszikus épületek, műemlékek, tény, hogy nem nagyon volt mit megőrizni a hajdani városmagból, de éppen ez a sa­ játos városrekonstrukció adja a többi településhez képest Tarján más, semmivel össze nem téveszthető jellegét, karakterét. Köss János grafikusművésszel értek egyet, aki a Palócföld 1968/1-es számában a következőket írta: „Hasonlóan az olasz renestfnsz város­ államokhoz most a mecénás, a művészetet igénylő, magához vonzó s magából kitermelő - egy olyan város, ahol a% érketfjt az első benyomás, a kibontakozó nagyszerű építészeti egység és táj elemi ereje fogadja és igézj meg. Salgótarján a legszebb itáliai város- és térélmények nagylélegzetű együttesével ajándékozna meg az utast... ” S ez csak a külcsín, a belbecs is szebb, mint sokan gondolni vélik. Az egy lakos­ ra jutó szobrok, kiállítások, iskolagalériák számát tekintve egészen biztos a nógrádi megyeszékhely vezet az országban. S a köztéri alkotások micsoda jeles szobrászok keze nyomát viselik! Elég csak Borsos Miklósra, Melocco Miklósra, Somogyi Józsefre, Varga Imrére, vagy a helyiek közül Bobály Attilára, Bóna Kovács Károlyra, Bátki Józsefre, Molnár Péterre, id. és ifj. Szabó Istvánra gondolni. S akkor még nem szóltunk a muráliákról, az épületeken belüli képző- és iparművészeti alkotások szintén párat­ lanul gazdag tárházáról. Szeretem a város intézményeit: az önálló társulat nélkül is magas színvonalú színházi kultúrát teremtő Jó zsef Attila Művelődési Központot, a második világháború óta az országban elsőként itt épült, termékeny tudományos tevékenységet kifejtő múzeumot, a sehol máshol Magyarországon nem látható földalatti bányamúzeumot, az orgonával is büszkélkedő zeneiskolát, a gazdaságtu­ domány hegytetői őrhelyét, a főiskolát és mindenekelőtt a kultúra szentélyeként számon tartott megyei könyvtárat, hiszen ott nemcsak olvasni, kutatni lehet, de több szellemi műhely - asztaltársaság, irodalmi kávéház, lapszerkesztőség, kisgaléria - 365 �is teszi a dolgát dicséretes módon és színvonalon. Minden évben várom a tavaszt —nemcsak azért mert jó kedvem lesz tőle, mint az emberek többségének, —hanem azért is, mert az „összművészeti fesztivál” - benne a nemzetközi hírű dixieland­ programmal - mindig feltölt új élményekkel. Hasonló a várakozás bennem az ugyancsak határainkon túl is nevet szerzett - immár nyári és somoskői - ugrógálá­ val kapcsolatosan. Ebből a hevenyészett és szükségszerűen hiányos felsorolásból is kiderülhetett már a véleményem, amelyet ekképp foglalok össze: aki itt, ebben a városban nem tud önmaga számára értelmes életteret találni, aki nem tud értelmiségi módján gondolkodni és élni, az - megkockáztatom - máshol se nagyon képes erre, hiába van diplomája, akár több is, hiába van hozzá megfelelő anyagi háttere. És most térek vissza a bevezetőben említett szövetségkereséshez, amelyhez a várossá nyilvánításának nyolcvanadik évfordulója kínált apropót. Nevezetesen úgy, hogy a januári díszünnepségen - amely, mint rendesen, egyúttal a magyar kultúra napjáról is hivatott volt megemlékezni - elhangzott Varga Lajos egykori balassa­ gyarmati tanár „Salgótarján” című verse Hollai Kálmán innen elszármazott színmű­ vész ihletett tolmácsolásában. Sokan kapták fel rá a fejüket, mert korábbról nem ismerték ezt a költeményt, mert a költő gondolatai jobbára célba értek, az a heroizmus, amellyel a hatvanas évekbeli városépítők munkáját megénekelte, sokak leikéig jutott el. „Mintha egy ro^sdassjnű / nyirkos / csatorna lett volna az égésig város / amelynek bátrai ügy másztak partra / nedvesen / és korhadtan / hogy ebben a sétá ló korom­ ban / feketére támogassák / és szárítsák / egymást / Mintha a hegyekrőljöttek volna gyárak / s szprongatásukbólminden ebbe a sfjk / szurdokba / menekült volna valamikor... írta Varga Lajos korábbi emlékeit idézve, hogy aztán egyet - 10-15 évet - ugorva az időben teljesen más hangulatú eseményekről, helyzetről „számolhasson be”: )yA nap 24 órából /48 óra lett / a hónap év értékű lett / s az évek évszázadokat léptek / a há­ zak megemelték beton karjaikat és széttolták a hegyet / ... / Amit betonból, üvegből / kö­ vekből létre lehetett hozni / az emberfelemelésére / azt itt létrehozták / A gyárak nem lettek kisebbek / de itt vitathatatlanul az ember maradt felü l... ” Nem véleden, hogy „az évek évszázadokat léptek” sor lett az idei ünnepségsorozat találó mottója, noha azt olvasva ugyancsak sokan nem tudták, hogy honnan, kitől származik az idézet. Egy másik vers, amely szintén alkalmas lehet Salgótarján múltjának megismeré­ séhez s ezáltal jelenének reálisabb értékeléséhez, Csanády János budapesti költő (vajon számon tartják e még Őt az irodalomban?) alkotása, s a „Cigányhegy alatt” címet („Régi salgótarjáni barátaimnak ajánlom” alcímet) viseli. )yA kocsik mintfáradt állatok, / megbújtak a nagy udvar-sötétben. / Pihenni vágytak... / S feszülő erők / törtek egymásra, nem volt megállás: / —A bányászokat szállítani kell, / szakadjon bár bele / min­ den ember! —...S míg meghajtotta sötét derekát / az éj, szárnyai alatt / aranybogarak villog­ tak: / a fények. / A hegyekről az egész város / égett, messzi, parányi tüzcsomókban. / S mint amikor a komoly bányász indul, / 0 fényrehozpi indult - a napot... / Mikor csákányát a sziklába vágta, már hajnalodott.” Hát igen, e sorok hajaznak a felejthetetlen bányász­ múltra, arra, amely - az iparral karöltve - kiemelte Tarjánt az ismeretlenségből és 366 �amelyet csak az érthet meg, aki akár egyetlen erős kezű, kevés szavú bányásszal is parolázott valaha, aki a veszéllyel naponta szembe néző, szúrós, mégis meleg fé­ nyű, öntudatot sugárzó tekintetükbe akár egyszer is belenézett, aki tudja, érzi, hogy miért köszöntek „Jó szerencsét!”-tel, aki hallotta fájdalmasan szép himnuszukat énekelni, aki valaha is átélte a bányásztemetés súlyos perceit, ahogyan Gerelyes End­ re fogalmazta: „... mindenkit torkon kapott a% a sugárzó komor és szomorú erő, amely csak a frontkatonákból, tengerészekből s belőlük, a halál szomszédságából élőkből árad. ” S van még egy vers a kedvenceim közül. Harminc éve, Salgótarján várossá nyilvá­ nításának ötvenedik évfordulója írta az akkor e helyütt élt (most Szentendrén lakó és a szegedi egyetemen oktató) tanárember, Hann Ferenc, aki mára akadémikusi címig vitte a művészettörténet vonalán. „A város” a címe (”Egy legenda töredékei" az alcíme), barátja, a sajnos már néhai Hibó Tamás grafikái illusztrálták a kecses kis füzetet. Bár a költőről sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy akkoriban, 1972-ben a hata­ lom kezéből cseresznyézett, a vers mégis azt igazolja, hogy Őt is elragadta az a hangu­ lat, amelyet csak itt élve lehetett és lehet tapasztalni. Már a prológusban kimondja a lényeget, amelyet aztán egy-egy évhez (1919, 1929, 1936, 1939, 1945, 1958, 1972) ren­ delve fejt ki, részletez tovább: „... hol átok vert mindent / s szélgalléros / palástja alatt / bújt meg kifélt / ma város áll / homlokkal hegyeknek forduló / áll keményen /vas-betontürelemmel / s csengő csillagok mögül / néz ússza az ember”. Igazán találóak a vers zárósorai, amelyekből kihallatszik minden, amiért kedvelni lehet ezt a várost, de indirekt utalások olvashatók a jogosan bírált, —az érzelmi kötődést azonban aligha veszélyeztető — jelenségekről is: „szobrok mozdulatában / a Múlt és a Ma póröl / ujjak hegyén galamb pihen / álmos csövek dob­ bantanak / kábelek vak érrendszere / csikordul / csak áll az ember /feszeng / a csoda percei között / rikoltoznak az acélrögök ”. Persze annyi mindenkitől - a legkülönfélébb műfajokban - lehetne még idézni, indíttatást kapni a tarjáni lokálpatriotizmus erősítéséhez, de nem a kiemelések száma, a megfogalmazások milyensége a döntő tényező. Annyit azonban talán joggal lehet remélni, hogy a líra - éppen érzelmi többlete miatt - hatásosabb, na­ gyobb nyomatékül szolgál mint a közbeszéd. Nincsenek persze illúzióim, tudom, hogy egy csapásra nem sokszorozódik meg Tarján barátainak a száma, sőt még az objektíven ítélkezni képesek tábora se nagyon bővül egy-egy frappáns verssor hatására, különösen azok körében nem, akik ne tán munka nélküliek, vagy m e­ gannyi más ok következtében egyik napról a másikra tengetik életüket és kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a Palócföld eme számát böngésszék, olvasgassák. M eg egyébként is, egy várost érdek nélkül, önmagáért szeretni éppen olyan, mint a szerelem, megmagyarázhatatlan, némely vonatkozásban irracionális... 367 �Hibó Tamás: Rajz, 1976 368 �Szvircsek Ferenc „A FÖLD ÉGÉS GÖDRE” Emlékezet és valóság A Medves vidék kistáj bazaltplatójának vadregényes vidéke, a mély szakadé­ kokkal, szeszélyes vonalú, erdő borította hegyhátakkal tagolt középhegység a fiatal, pliocén bazaltvulkánosság mintegy 2,3 millió éves emléke. A fennsík peremének leszakadási fala alatt, a lesuvadt tömeg tetején vizenyős területek alakultak ki. A M edves-hegy 520-570 méter magasságú fennsíkja kelet - nyugati irányban 2-2,5 km széles, észak —déli irányban 6-6,5 km hosszú, 12,8 km2 kiterjedésű, melynek 7,8 km2 nagyságú része jut magyar területre. Lapos felszínének keleti szélén, lapos, dómszerű M edves-magasa /Medvedia vysina/ 659 méteres csúcsa 100-120 méter­ rel emelkedik a bazalttakaró felszíne fölé s egyben a hajdani legnagyobb kráter helyét jelöli. A 10—100 méter vastag bazalttakaró feküjét miocén széntelepes, agyagos-márgás képződmények adják. A természetes felszínformálást, a kőzetek szél, víz és jég általi aprózódását a 18-19. századi antropogén hatások felülmúlták a Medves-fennsíkon. A vidék la­ kossága megtelepülése után a termő és legelőterületek nyerése érdekében az ősho­ nos erdőségek kiirtásával, égetéssel, aszalással egyre nagyobb területet vett birto­ kába. A csapadékvíz az eróziós barázdákból évszázadok alatt eróziós árkokat ala­ kított ki. A lakosok az erdők tisztásain legeltették, makkoltatták állataikat. Ez a tevékenység károsan hatott az erdőterületekre, melynek haszonvételében a faki­ termelésen túl a faszénégetés és a hamuzsírfőzés hatott kártékonyán. A Medves legfontosabb ásványi nyersanyaga, a Salgótarján környéki limnikus eredetű III. telepi barnakőszén - mely édesvízi lápok, mocsarak növényeinek elszenesedéséből keletkezett - kibúvásokból vált ismertté, az öngyulladások hívták fel az erdőjáró emberek figyelmét az éghető anyagra.1 Először a 18. században keltett érdeklődést a vízmosta árkokban, természetes kibúvásokban előforduló, öngyulladásból, vagy az erdő égetése során keletkezett izzásából származó füstjével. Radványi Ferenc tudós megyei jegyző, valószínűleg a század húszas - harmincas éveiben keletkezett munkájában a M edves-fennsík keleti oldalában fekvő Vecseklő (ma Vecelkov) község közelében, de közelebbről meg nem jelölt helyen észlelt természeti jelenségről írta: „Beszéli a lakosság hogy területükön van egy verem, melyben nem tudni, hogy milyen kigőzölgések egykor maguktól meg­ gyulladtak és sok víz rdöntésével sem lehetett eloltani, mely kiásott hely még ma is látható” Ugyanezt a természeti jelenséget írta le ismét Bél Mátyás 1742-ben megjelent latin nyelvű történeti — földrajzi művében: „Vecseklő.. .Cavemam in montibus ostendurunt 369 �incolae, cuius accensa auapte humus, diutius arsenit\ azaz a lakosok üregeket mutattak a hegyekben, melyekben a föld magától meggyulladt.2 Azonban egyik szerző sem írta le, hogy e helyen szenet sejtenének, csupán, mint érdekes természeti jelenséget tartották érdekesnek megemlíteni. A megyei történeti szakirodalom is megelége­ dett ezek ismételt közlésével, s a kutatók nem próbálták beazonosítani a kérdéses helyszínt. M entségükre szolgáljon, hogy a terület a trianoni békeszerződés révén ma Szlovákiához tartozik, s korábban a kutatómunkát a politika is megnehezítette. A történész — muzeológus kutató munkájában a véletlennek is nagy szerepe van. íg y történt ez most is, amikor más irányú kutatómunka során egy érdekesnek látszó térképlap került a kezébe, melynek alaposabb tanulmányozása során derült ki, hogy megyénk korai ipartörténetéhez, pontosabban a bányászat történeti kuta­ táshoz tartalmaz adatot. M indez topográflailag hitelesíti Radványi Ferenc és Bél Mátyás által leírtakat.3 A dokumentumot, a Vecseklő és Zagyva községek között keletkezett peres anyaghoz, egy vitatott terület helyszínrajzát Szalay Péter hites becslő készítette a 18. század végén. A kéziratos, színezett térkép tehát a megfejtés kulcsát adta a szerző kezébe. V ecseklő, ez a kis m agyar falu a történelm i N ógrád m egye keleti szélén, G öm ör m egyébe öblösödő területen fekszik. Délről T ajti /Tachty/, északról Egyházas - Bást /N ová Basta/ fogja közre. A 13. században m ég Somoskő várának tartozéka, 1549-ben Pethő G áspár birtoka 4 portával, s az 1598-as házösszeírásban W echekleo néven Bazsó /Baso/ Péter birtokában szerepelt 4 házzal.4 1720-ban m ár 15 háztartást, az 1784-87-es népszám láláskor 21 házban 258 lakost írtak össze. M ocsáry Lajos m onográfiája 1826-ban 270 lélekszám ú, kicsiny m agyar falunak írja le Vecseklőt, m elynek határa a M edves hegyekre terjed, „már me Ilynek e%en oldalán egy üreg találtatok, mellyben a mint mondatik, hajdan olly nagy tü^ támadott, hogy a%t a% akkori lakosok sok v itte l sem olthatták el: de e% most már tsaknem egészen vízmosássá lett”. Az első közléstől eltelt egy évszázad sem törölte ki a lakosok em lékezetéből a term észeti jelenséget s m ost M ocsáry is fontosnak tartotta m egem líteni, azonban nem gondolt arra, hogy a jelenség oka a felszín közeli széntelep m eggyulladása lehetett.5 A falu földesurai közül az erdélyi eredetű ragyolczi Csorna család 1757-ben nádori adom ányként kapta Ragyolcot. A boldogházi Kiss család csak 1671 táján tűnik fel Vecseklőn, en­ nek ellenére birtoklása jóval korábbi lehet. Ugyanis Kiss János felesége volt az a csoltói Baso Zsuzsanna, akinek ősei birtokolták V ecseklőt is. Fiuk Kiss Péter örökölte a birtokot. 1696-ban 3 betelepült és 5 elhagyott telek volt Vecseklőn a török hódítás időszakának elm últával.6 Fényes Elek a 19. század közepén nem em lítette a korábban feltűnő term észeti jelenséget. A 20. század közepén m ár 567 lélekszám ról van adatunk Vecseklővel kapcsolatban.7 A kis történeti kitérő után a meggyulladt föld kérdéséhez visszatérve m egálla­ píthatjuk, hogy az 1773-ban kezdődő s 1815-ig húzódó pereskedés térképmellék­ lete számunkra döntő bizonyítékul szolgált a rejtéses eset beazonosításához. Az 370 �eredetileg Somoskő, Zagyva és Vecseklő határát a jogosuladan sertés makkoltatás miatt pontosítani szándékozó perben a vecseklői lakosok sérelmezték azt a tényt, hogy a zagyvaiak a vecseklői erdőn is makkoltattak. Ugyanis az erdők értékét a „makkos-bárdos” erdők határozták meg. Radványi Ferenc a megye egykori jegyzője írta, hogy az itteni erdőket a természet a makkoltatás lehetőségével is ellátta bőség­ gel, az „erdőket elsősorban bükkfákból gazdagította, s egyben ezért korábban alkalmassá tette az állatok makkoltatására”. Csorna Zsigmond és Gellén István kezdeményezte a peres ügyet Prileszky Lajos és leánya ellen. A család Trencsén megyei eredetű s egyik tagjuk, Prileszky Elek vette feleségül Radvánszky Erzsébetet s szerzett ezzel Somosújfalun, Somoskőn és Zagyván birtokrészeket.8 A per során keletkezett kéziratos térképen /Plaga Controversa/, pontosabban a vitatott területen a „Hall­ gató” és a „Kis Medves” földrajzi pontok közötti erdős területen a „Sávos kút” és a „Szarufa kutyd ’ között található a „ F ö ld é g é s G öd re” melyben a korábban említett öngyulladásból, vagy más külső behatásból keletkezett tüzet a lakosok csak nehe­ zen tudták eloltani, s ezért is évtizedeken át élt emlékezetükben ez a ritka jelenség. További földrajzi nevek az erózió által keltett földfelszíni változásokra utalnak: „Szakadás Gödre”, „Szarufa Szakadás” stb. Az innen eredő Szarufa-völgyi patak a Gortván keresztül jut a Sajóba. A 18. században előfor­ duló, s akkor megmagyaráz­ hatatlan különös természeti jelenség a Medves vidékén máshol is előfordult. 1767. október 31-én a Pressburger Zeitung közölte azt az érde­ kes hírt, hogy Nógrád m e­ gyében, Salgó-hegyen a Jankóvich László birtokán a talaj magától meggyulladt és két hónapig erős füsttel égett, s „az elégett fö ld négy ól hosszúságban és két lábnyi vas­ tagságban kőszénné lett, mely tűzben nagy lánggal, de kénes szaggal ég. ” Ez a hely Vecseklőtől légvonalban, mintegy 6 km-re található délnyugati irányban. A híradást azután a következő évtizedekben sokan átvették.9 M ária Terézia 1766ban, majd 1768-ban megjelent rendeletéi és felhívásai hatására 1768-ban két pesti kádármester, M atussek Vencel és Fischer Antal is bejelentette, hogy Saigon 1766- 371 �ban itt jártukkor szenet találtak. Ez a két iparos tekinthető tehát a barnakőszén igazi felfedezőjének. Az Eresztvényi-patak vagy másképpen Várberek-patak men­ tén 1967-ben faragott kőből készített kis emlékmű - csak jelképesen - emlékezteti az arra járókat a szénlelésre. A történeti kutatás adóssága még ennek a helyszínnek a pontosítása, bár több forrás támpontot nyújt a behatároláshoz. Ugyanis Michael Klein pozsonyi evangélikus lelkész 1778-ban megjelent könyvében10 pontosan idézte a Pressburger Zeitungban megjelent közlést: Brennende Erde: Berge Salgó Neograder G espanschaft,, címmel.11 M agyar fordításban a következőket írta: )yA fö ld m egfulladásáról, amely a Salgó h efen , Nógrád mef ében, a múlt nyáron keletkezett. A következő értesülést nyertük azoktól, akik ennek a múlt ősszel szemtanúi voltak. Ezt a jeszeniczei Jankovitz László úr területén fek vő h e fe t kelet fe lé e f rohanó hef i patak két magas partra osztja. A talaj itt szilárd és zsíros, kénes kigőzölgésekkel van e f beköt­ ve. A múlt nyáron magától fu lla d t meg és ÍZZ°^> e™s fü sttel két hónapig. A z imitt-amott előtörő lángok a földműveseknek ételeik megfőzésére szolgáltak. A z elégett fö ld n é f ölnyi hosszúságban, kettő szélességben és két lábnyi vastagságban, kőszénné lett, amely tűzben n a f lánggal, de kénes szaggal ¿¿."M a már tudjuk, hogy a kibúvásban előtűnő szén égett és nem a föld vált kőszénné. D ornyay Béla két patakot jelölt m eg leh et­ séges helyszínként. Az egyik az E resztvényi-cserm ely, a m ásik a Zagyva forrás­ vidékének patakjai. Talán jó úton járunk, ha Salgóbánya határában lévő v íz­ m osta árkokban keressük a kibúvást, m ert potenciálisan itt bukkanhatott a felszínre a későbbiekben a bányászkodást m egindító barnakőszén. H iszen M ár M üller János inászói tanító 1880-ban m egem lítette, hogy yyA ztpedig h o f akad-e szén a h e f ben, minden „inzsinőrködés” nélkül igen könnyen megtudhatták: hiszen ma is számos helyen, a dombok keblét meghasogató vízsz&kadások kaczérkodva feltárják a fö ld eme fek ete titkát: a kőszenet.” Salgóbányán 1868-ban tárta fel a barnakőszenet a Salgótarjáni V asfinom ító Társulat Szilárdy Ödön és Koch Antal birtokán. Az első szénbányákat ism ereteink szerint az 1840-es évek végén /1848/ Z agyva­ róna határában, Inászó-pusztán W eber Alajos és M oosbrugger H ieronym us nyitotta fel az Ó -M ária táróval.12 Vecseklőn ugyanekkor találkozhatunk az „Égi Gond” nevű bányával. 1867-ben Somoskeöy István szénkiaknázási jogot adott el a Magyar Északi Vasúttársaságnak. 1869-ben bányajárási jegyzőkönyv készült az Árpád és Geysa védnevű bányatelkek ügyében.13 1870-ben már a vecseklői 6-7 láb vastag kőszenet „ e f rendesen ütött, vaspályá­ val ellátott táróval” művelték. A rossz, járhatadan utak és fuvarosok hiányában a szenet azonban nem tudták értékesíteni. A bányatelket a Cloelo és Schwartz trieszti cég meg­ vásárolta, s 1874-ben már 14 bányásszal fejtették is a szenet. A bányától iparvasút vezetett a Somoskőújfaluban lévő MÁV állomáshoz.14 A vasútvonal nyomát még az 1950-es években is lehetett látni az erdőben. Hantken Miksa 1876-ban, majd Shvoy Miklós kéziratos munkájában is említést tett róla, hogy a megye gömöri határához közel fekvő Vecseklő kőszénbányájában a lakosok egész évben foglalkozást találnak. Az SKB Rt. 1877-ben több zártkutatmányt jelentett be a határban.15 A bányászkodás azonban nem volt igazán eredményes a területen, 1881-ben szénszállítási nehézségek 372 �adódtak, csak 8 bányászuk volt, akik fát szállítottak. Sok gondot okoztak az időnként fellobanó bányatüzek is.16 Napjainkban már sem Inászó-pusztán, sem Salgóbányán sőt Vecseklőn sem termelnek barnakőszenet. A bazalt és egyéb hasznosítható kőzetek bányászata szempontjából a Medves-fennsíknak volt a legnagyobb jelentősége a Nyerges-hegy (Bagókő) lapos csúcsán Janssen Alfonz által 1878-ban m egnyitott kőbányától kiindulva. 1880-ban már a Medvesen tárta fel a „Macskalyuki-ba^altbanyát”. A ba­ zalttakaró peremén mintegy húsz kisebb-nagyobb bányaüreget számolhatunk meg, melyek közül a nyugati oldalán lévők hazánk legnagyobb bazaltbányái közé tar­ toztak. 373 �JEGYZET 1. Jugovics Lajos: Somoskő - Fülek Ajnácskő között települő bazaltelőfordu­ lások. M. Kir. Földtani Intézet 1939-40. Évi Jelentése. Bp. 1944. 2-3.o. Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképéhez. Bp. 1966. 108. o. Salgótarjáni Új Almanach. Salgótarján. 1997. 20-21. o. Magyarország kistájainak katasztere. II. Bp. 1990. 931-932. o. 2. Radványi, Franciscus: Collectanea ad históriám comitatus de Nógrád.Codex sec. XVII. 114. o. Bél, Matthias: Notitiae Hungáriáé novae historico geografica... IV. kötet. Vienna. 1742. 92-98. o. 3. Iudicalis delineatio plagae inter Vecseklő et Zagyva controversa. NML. IV. 11.1. 67. d. Fasc. 50. Nr. 2005. 4. Dávid Zoltán: Az 1598. évi házössze­ írás. Bp. 2001. 238. o. Magyarország birtokviszonyai a l ó . szá­ zad közepén. Bp. 1990. 521. o. 5. Mocsáry Lajos: Nemes Nógrád Várme­ gyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése. Pest. 1826.1.k. 213. o. Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787.) Bp. 1960. 100-101. o. 6. Kempelen Béla: Magyar nemes csalá­ dok. Bp. 1912. III. k. 152. o. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblák­ kal.VI. ltPest. 1860. 250. o. 7. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. II. k.Pest. 1851. 285. o. Nógrád vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. 1911. 133. o. A visszatért Felvidék és történelmi Nógrád vármegye. Bp. 1939. 407. o. 8. Nagy Iván. im: IX. k.Pest. 1862. 481., 484. o. Nógrád vármegye, im: 1911. 114., 135., 614.0. Szomszéd András: Cered krónikája. 1989.10., 36.o. 9. Pressburger Zeitung. 1767. október 31. Dornyay Béla: Salgótarján szénbányá­ szatának története. Tata. 1937. 4-6. o. Gárdonyi Albert: A salgótarjáni szén­ telepek 150 évvel ezelőtt. Természettu­ dományi Közlöny. 1919. 1-2. sz. 3234. o. Faller Jenő: Adatok a salgótarjáni szén­ bányászat kezdeti idejének történeté­ hez. Bányászati és Kohászati Lapok. 1962. 6. sz. 422-425. o. 10. Dornyay Béla. im: 1937. 4-7. o. Michael Klein: Sammlung merkwürdigen Naturseltenheiten des Königreiches Ungarn. Pressburg und Leipzig. 1778. 39-40. o. 11. Pressburger Zeitung. 1767. október 31. Salgó. Tanárky Mihály: Magyarország termé­ szeti ritkaságai. Pozsony és Pest. 1814. 71-72. o. 12. Kalecsinszky Sándor: A magyar korona országainak ásványszenei. Bp. 1901. 236. o. Hantken Miksa: A magyar korona or­ szágainak széntelepei és szénbányásza­ ta. Bp. 1878. 280-281. o. Müüer János: A salgótarjáni kőszénbá­ nyászat keletkezése és eddigi fejlődésé­ nek rövid története. In: Nógrádi Lapok és Honti Hiradó. 1880. október 17., 23. 13. OL.Z. 222. 1. cs. l.sz. 441/1869., 592/1869., 547/1869. OL.Z. 223. 195. cs. 80/1. 14. NML. Filmtár. 238.d. NTM. Adattár. 1631-73. 15. Hantken Miksa: Magyarország széntelepei.Bp. 1878. 286. o. OL.Z. 928. 12. cs. 58. z. Shvoy Miklós: Nógrád megye. Kézirat. 356., 371.o. 16. Belitzky János: Adatok a salgóbányai munkásság életkörülményeihez. In: Nógrád Megyei Múzeumi Füzetek 1. Salgótarján. 1963. 4-10. o. 374 �Vertich József VOLT EGYSZER EGY FOGASKEREKŰ A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat igazgatója 1880. május 30-án az éves köz­ gyűlésen többek között ezt mondta: „...kőszenünk előállítási árának leszállítását még azzal is óhajtjuk elérni, hogy a salgói vasúton a jelenlegi három sikló által költségessé tett kőszénszállítási berendezéseket a siklók kiküszöbölése által egysze­ rűsíteni és tökéletesíteni igyekszünk. Ezen cél elérésére különféle hegyipályák és iparvasutak megtekintésére, de különösen bányászati célokra berendezett és sike­ res alkalmazásban álló fogaskerekű, valamint az ezeknél észlelt tapasztalatok ta­ nulmányozására az elmúlt ősszel Gömöry Sándor bányaigazgatónkat elküldtük és azon leszünk, hogy az általa szerzett tapasztalatokat célszerűen és hasznosan érvé- nyesíthessük.,, Hamarosan meg is épült a vasút és az 1881-es év márciusában megalakult „RIMA” május 2-i, első igazgatósági ülésének időpontjában már üzemelt is. Ez a vasút volt Magyarország első, ipari célt szolgáló, keskeny nyomtávú fogaskerekű vasútja. A RIMA központ által 1932-ben egy állami műszaki ellenőrzéshez készített je­ lentésből pontosan regisztrálhatjuk a fogaskerekű vasút műszaki helyzetét, adatait, keletkezését. Legérdekesebb részleteit idézem: „ .. . A salgói kőszénbánya látja el az Acélgyár szénszükségletét. A gyár szén­ szükségletének fedezésére szolgáló szénmennyiséget 1881 előtt lóvontatású pályán, a közbeiktatott siklókon szállították az Acélgyárba. A gyár fejlődésével és a szénfogyasztás növekedésével gőzüzemű szállításra kellett áttérni. Az 1881. évben átadott forgalomnak a jelenlegi gőzüzemű vasút, amely a bánya termékeit szállítja az Acélgyárba, s onnan a bánya szükségletét fedezi, Salgóbányáról az Acélgyárba, tehát felülről lefelé szenet, felfelé pedig bányafát, a bányaüzem egyéb szükségleteit, s a munkások részére élelmet szállít. Továbbá a vállalatok alkalmazottainak a rossz utak miatt majdnem kizárólagosan közlekedési eszközét is képezi. A vasút általánosságban észak-keleti irányt követ. Hossza a gyári kazánháztól a salgói bányatelepi I. sz. rakodóig 5830 méter, mely távolságon 222,6 méteres szintkülönbséget győz le. A kiindulási pont és a végállomás közötti nagy szintkü­ lönbség legyőzésére egyes helyeken a vasutat már fogaspályára kellett építeni.” Amikor a fogaskerekű pályán 1881 májusában a forgalom megindult, egy darab kéttengelyes, Bécs külvárosában, Florisdorfban lévő gépgyárban készült, bronz fogas­ kerékkel bíró mozdony lépett szolgálatba. Ezzel bonyolódott a forgalom egészen az 1883. február 2-án bekövetkezett halálos baleset utáni néhány hétig. Ezekben a kezdeti években a fogaspályán elegendő volt egy mozdony is, a forgalom többet nem igényelt. A szóbanforgó februári napon a kora reggeli órákban Salgóra induló szerel­ vényt vontató mozdony fogaskerekéről két fog letörött, minek következtében a 375 �„Sipka-szoros” mellől az egész szerelvény megállíthatatlanul visszafutott, s a Kútház előtti kanyarnál a lendület az egész szerelvényt kisodorta magával a mozdonnyal együtt. A balesetnek sajnos hét halottja volt. Meghalt a fűtő, valamint az előző napon a községben tartott lakodalomból a vonattal a telepen át közeli községükbe hazatérni igyekvő vendégek hat tagja. Mindössze négy személynek sikerült megmenekülni. A szörnyű esemény után, a vállalat sürgősen kapcsolatot keresett a svájci W interthur városban működött lokomotív gépgyártással foglalkozó üzemmel, amelynek mérnökei alapos helyszíni felmérést végeztek a szintkülönbségek, a ka­ nyarok és más terepadottságok tekintetében. Ezek alapján rövid idő múlva meg­ kapta a vállalat az új mozdonyt. Hasonló kivitelben a salgóbányai műhelyben is elkészítettek egy példányt a forgalom megnövekedése után. Ezekkel a m ozdo­ nyokkal dolgozott a vasút egészen a felszámolásig. Természetesen a bánya termelésének, s ennek következtében a forgalom növe­ kedésének vonzatában bővült a vasútüzem kocsiparkja, berendezése is. Felszerelt­ sége is megfelelően fejlődött, a közlekedés korszerűbbé, biztonságosabbá vált. „K útház” Salgóbányáról érkező vonat A vasút végig társulati területen futott, a kanyarok legkisebb sugara 50 méter, a legnagyobb pedig 300 méter méretű lett. A bányákból lefelé jövő szenes­ vonatokhoz, vagy visszafelé a bányaműveléshez szükséges anyagokat, élelmiszert szállító szerelvényekhez egy-két, személyszállításra kialakított kocsit is kapcsoltak az utazók részére. A szép, változatos terepen kanyargó kisvasút egyes szakaszaira a dolgozók hamarosan jellegzetes neveket ragasztottak. íg y pl. messze emlegetett volt a „Kútház”, ahol az első fogasrész kezdődött és ahol a fogaskerekű és a gyár­ ba beszállító mozdonyokat cserélték. A mozdonyok itt vételezték a szenet és a vizet, télen a sínekre szórandó homokot. Az első fogaspálya közepe táján hatalmas bevágással kialakított szurdok kapta a „Sipka-szoros” nevet, míg a felső fogasrész déli vége, ahol valamikor a sikló működött, „Brenzalja” néven volt ismeretes. A két fogaspálya közötti lapos terület Zagyva felé eső részéből vett „Angyalhegy” néven volt emlegetett. 376 �A századfordulóra jelentékenyen megnövekedett a személyszállítás. Már nem­ csak a dolgozók és családtagjaik vették igénybe a vasutat, de egyre több turista, kiránduló járta a vidéket, használta a fogaskerekűt. A vállalatnak személyszállításra külön engedélye nem volt, saját belátása szerint maga adott ilyenekre lehetőséget. Salgóbánya teljes kiépülése után nagyon szép képet mutatott. Az 1930-as évek­ ben valóságos kis gyöngyszem volt. Az idelátogatók nem győzték dicsérni a tiszta, rendes utcácskákat, a virágos ablakokat, szemet-gyönyörködtető kis előkerteket, mindenfelé a sok-sok virágot. A bányaműhely mellett kis fürdőt is létesítettek (saj­ nos a jéghideg bányavíz legfeljebb nagyon meleg nyári napokon adott lehetőséget a strandolásra), az élelemtárral közös épületben létesült a kaszinó, mellette kis tekepályával. Ezekben az években az ország messzi vidékeiről, főleg alföldi csalá­ dok töltöttek itt egy-két hetet. Volt idő, amikor 10-20 fizető vendég üdült salgói családoknál, élvezve a környék szépségeit, a kirándulások örömét, a megnyugtató csendet és persze kihasználva a kisvasúton való romandkus utazás gyönyörűségét. Már 1899-ben megalakult itt az Olvasókör, pár év múlva a zenekar. A tíz évvel később épült Kaszinó „nagytermében” kisebb színelőadásokat rendeztek, a 150-160 főt befogadó teremben a húszas évektől heti egy előadással mozi működött. M ég 1920-ban, Laun Ferenc elnökségével alakult meg a sportkör, a Salgóbányai Football Club. A világháború során ez is megszűnt. Az üzemi műhely mellett egy barakképület átalakításával, a Ferences-rend kez­ deményezésére 1934-ben kápolnát létesítettek, ahol vasárnaponként istentiszteletet is tartottak. A telepen 1874-ben indult iskolai oktatás, s ami a vállalat jó oktatáspolitikáját jelzi, a salgótarjáni gyártelep iskoláját alig négy év múlva a salgóbányai létesítmény követte. Ekkor ugyan csak egy pedagógus foglalkozott 50 főnyi fiatallal, de 1885-ben már két tanteremben két tanár és 143 tanköteles volt itt. Az ipari oktatást két évvel az acélgyári után, 1891-ben indították be. A RIMA mindig kitűnően képzett, agilis nevelőket keresett telepi iskoláihoz. A Salgóbányán tevékenykedettek közül csak néhány nevet ragadok ki: Gergely János, Lengyel Sándor, Kablay István tanított itt a századforduló éveiben. Róluk és tőlük sokat olvashatunk a korabeli helyi lapokban. Az acélgyári kórház 1871-ben nyűt meg, ettől kezdve a salgói telepet is bekapcsol­ ták ennek hatókörébe. A salgóbányai lakásépítkezések során (a mai várhoz vezető út mellett épített sorlakásokban) 2 db szoba-konyhás lakást biztosítottak egészségügyi célra. Az egyik lakásban a főnővér, a több mint negyven éven át közmegelégedésre működött „Katica’’-néni lakott, a másik lakás szolgált a váró és kezelő szoba céljára. A salgói bányákból kinyert vizet behozták a gyárba. M ér az 1882-es évben a fo­ gaskerekű vasút mentén végig, fából V-alakban ácsolt csatornát, a környéken „lutnyi”-nak mondott vízelvezetőt fektettek le. Ezzel a „Kútháznál” épített víz­ gyűjtőbe hozták le a vizet, innen pedig a csőrendszerű vezetéken a gyárba, egy 60 m3es gyűjtőbe irányították. Ez a megoldás 1885-ig létezett, amikor a „lutnyi” helyett végig öntöttvas-csöveket fektettek le. 377 �A fogaskerekű vasúton kb. a húszas évek közepéig „vonatvezető” működött. Ellenőrizte a rendelkezések betartását, az anyagok megfelelő helyen történő leadását, a beérkező vonatok megfelelő helyre való beállását, a Kútháznál a m ozdonycseréket stb. Fontos feladata volt az üzenetek átadása: afféle házi­ postás szerepe is volt. A vonatvezető joga volt, hogy a nem társulad dolgozók utazását ellenőrizze, rendhagyó esetekben engedélyezze. Ha éppen fel akartunk ülni a kisvonatra, tü­ relmesen várakoztunk a „Salgói-kapu”-nál, ahonnan a szerelvény indult, elnéze­ gettük, miként állítják össze az indítandó vonat kocsisorát, s mikor minden rend­ ben volt, megérkezett a vonatvezető, megtartotta az ellenőrzést, felmutattuk utazási engedélyünket, ennek hiányában tőle kértünk hozzájárulást - mindig megadták aztán felkapaszkodtunk a vonat végére kapcsolt személykocsira. Indulás előtt mindig elhangzott a figyelmeztetés a balesetveszélyre, a megfelelő magatartásra. A vonatvezető szerepkörét később maga a mozdonyvezető vette át. A szerelvényekben rendszerint öt fékes-kocsi volt, mindegyikben egy-egy ke­ zelő, a „fékes” vigyázott és ügyködött. Menetrendszerű járat csak a harmincas évek közepe táján alakult ki, addig napjában délelőtt, délután két-két szerelvény indult. Gyakorta előfordult, hogy a kútházi szerelvény sok percet várakozott az ellenvonatra. A menetidő felfelé 30, lefelé 15-20 percnyi volt. A vonat kulcsfigurája a mozdonyvezető volt. Sokat emlegetett, jól ismert m oz­ donyvezetők nevét sorolhatom fel, akiket a rendszeresebben utazók személyesen is jól ismertek. íg y pl. Lenner István, Zacharidesz Mihály, Verbovszky János, Medves István, vagy a fűtő Bozó István és még sokan mások. A salgóbányai mű­ helyfőnökségen közismert személy volt Biletter Henrik, Biletter Frigyes és a főmozdonyvezető, Csadós Árpád. A vállalat (ideértve a bányaüzemet is) maga adott engedélyt egyszeri utazásra. Kivételes esetekben fordult elő, hogy az engedély hosszabb, de meghatározott időre szólt. Az engedélyt az Acélgyárban a dtkárságon, később a szállítási osztá­ lyon, a bányaüzemnél az üzemi irodán kellett kérni. Csoportos utazások esetén írásban, jóval az igénybevétel előtt kellett jelentkezni. Rendkívüli járatot csak nagyon ritkán indítottak. Magam két ilyen esettől tudok. Egyik a menedékház avatása, másik az 1943 őszén a Bányász és Kohász Egyesület rendes évi közgyűlése volt. Rendkívüli járatok esetében, de olyankor is, amikor rimái központi személy, vagy magasabb állami hivatalnok utazott, kényelmesebbé igyekeztek tenni a személykocsikat. Ez abból állt, hogy az ülésekre tiszta, rendes katonai takarókat helyeztek. Csoportos, de nagyforgalmú hétvégeken történő utazásoknál sem adtak ki több engedélyt, mint ahány utast a rendelkezésre állott szem élykocsikkal el tudtak szállítani. 378 �ELFOGY A SZÉN, MEGSZŰNIK A FOGASKEREKŰ A második világháború után, minthogy Salgóbányán a háborús károk —ellen­ tétben az Acélgyárral - igen kicsik voltak, a termelés elég gyorsan megindulhatott és a fogaskerekű is elkezdhette az üzemelést. A gyár szénigényét meglehetőségen könnyen ki tudták elégíteni. Az államosítások során először a bányák kerültek sorra, de miután Salgóbánya a RIMA tulajdona volt, csak annak állami kezelésbe vétele után, 1949-ben került át a Salgótarjáni Kőszénbányához. Az acélgyár a szenet továbbra is Salgóbányáról kapta a fogaskerekű vasúton 1952-ig, ezután pedig Vízválasztóról —a rónabányai elosztásból adódóan - a zagyvái bányavasút szállításával. 1953-tól a fogaskerekű vasút lényegében már csak személy- és korlátozott mértékben anyagszállításra szolgált. A vasút csendes elmúlásához más, sokkal mélyebben gyökerező okok vezettek. Fokozatosan elöregedett itt minden. A tárók kezdtek kimerülni, legtöbbjét lassan­ ként bezárták, a még művelésben maradt egynek termékét a megvalósított kon­ centrációs tervnek megfelelően Rónabányára szállították át. Közel két kilométeres, vida-rendszerű, végtelenített szalagvontatással földalatti úton jutott a szén a róna­ bányai közös telepre. A gazdaságosság érdekében Rónabányán és a környéken még működő tárók termékét mindenünnen ide gyűjtötték és drótkötélpályán juttatták le a főfogyasz­ tóhoz, a vízválasztói erőműhöz. Innen kis talbot-csillékben kapta az Acélgyár a szenet a zagyvái rakodón. A fogaskerekű vasút 1953-tól lefelé, termelési célra szolgáló szenet már nem szállított. Nagyon kis mennyiségben a visszamaradt termelésből illetmény céljára kiválogatott szenet, valamint a felgyülemlett szénporból a lőrinci erőmű részére kisebb-nagyobb tételeket küldtek le. Felfelé viszont még ezen keresztül jutott ren­ deltetési helyére a telepre szükséges élelmiszer, a bányászkodáshoz esetleg még szük­ séges anyagféleség, de a fogas már csaknem kizárólag személyszállításra szolgált. Jó előre látszott: a fogaskerekűre előbb-utóbb már nem lesz szükség, jövője kilátástalan. A Nógrádi Szénbányáknak csak személyszállításra joga nem volt, mé­ gis hétvégeken a kirándulók egyre nagyobb számban vették igénybe a kisvasutat. Mint az akkori bányavezetés illetékesei emlegetik, hétfői napokon izgalommal tudakolták, vajon valamiféle súlyosabb baleset nem adódott-e a hétvégeken? A fokozatos, de végül is nagymértékben leromlott vasút állapotára jellemzésül idézhetem a rónai bányaüzem akkori főmérnökének a tröszt igazgatásához 1957. január első napjaiban küldött átiratának egyik részletét: „ .. . A vasútvonalon ellenőrzést tartottunk és megállapítottuk, hogy személyszállítás közben a mozdonyok gyakran kiesnek a sínről, mert a talpfák elhaszná­ lódtak. Ki kell cserélni betontalpfákra. A minisztertanács idevonatkozó határozata alapján az iparvasutaknál vasbeton-aljakat kell használni, amivel jelen pillanatban fentemlített üzem nem rendelkezik. Az ügy sürgősségére való tekintettel, mert 379 �vasbeton-aljaknak a fogason való átcserélése még nem történt meg, addig is fa talpfákra van szükség a máról-holnapra előfordulható tömegszerencsétlenség elke­ rülése miatt. Kb. 500 darabra van szükség. ...h áro m év óta az iparvasúthoz szükséges talpfákat a vállalat felettes szerve nem biztosította.” Az 1956-os forradalom idején a fogaskerekű nem üzemelt, viszont 1957-ben az újraindítást a szénbányák már nem tudta vállalni. Alapos számítások szerint a teljes felújítás 20-25 millió forintba került volna, de az éves fenntartási költség is meg­ haladhatta az egymilliót. Az viszont bizonyos, hogy a személy- és áruszállítás tari­ fája jelentős költségcsökkentő tényező az ilyen üzemnél. A tröszt az újraindításhoz szükséges összeget előteremteni nem volt képes, de a termelési helyzet sem indokolta a rendbehozás szükségességét, s ebben nyomós okként szerepelt az időközben végrehajtott termelés-koncentráció. Ennek ellenére személyforgalmi, üzemtörténeti és muzeális okokból az illetékesek szerették volna megtartani a 75 éves vasutat. Kapcsolódott ehhez az a korábbi terv, mely szerint a Boszorkánykő és a Várhegy közötti területen egy nagyméretű, a későbbi években nemzetközi méretűvé fejleszthető ifjúsági tábor létesült volna. Kísérlet történt arra, hogy valamilyen szerv, intézmény vegye át a vasutat. Több hivatallal, üzemmel folytak tárgyalások, de ekkor sehol sem tudtak vállalkozni a megoldásra. Tettek lépéseket egy közös összefogásra, több szerv és üzem együttes segítségének megszervezésére, de információim szerint egyedül az Acélgyár vállalt ebben egy kisebb terhet: a gyártól a Kútházig —rendbe tette volna a vasúti pályát. Maga a Közlekedési Minisztérium is elutasító választ adott, viszont nem emelt kifogást a fogaskerekű megszüntetésével kapcsolatban. Miközben folyt az utódkeresés, a bánya szakemberei kidolgoztak egy felszá­ molási javaslatot, amit az állami és pártszervekhez be is nyújtottak. Néhány hóna­ pos ném aság után végül 1957 nyarán került a pecsét a javaslatra és ezzel kivégez­ tetett a fogaskerekű vasút, amely utolsó útját 1956 őszén tette meg. A tröszt vezetése a bontási munkák elvégzésére „külsős”, tehát nem földalatti dolgozókból álló csapatot szervezett. A munkálatokat Salgóbányáról lefelé indí­ tották és július—szeptember hónapokban végezték: október közepére készültek el. A kiemelt anyagok még használható részét a rónabányai üzembe vitték át, túlnyo­ mó többségét az Acélgyárba szállították le, ahonnan a MÉH közbejöttével Ózdra került beolvasztásra. A fel nem használható anyagokból, mint sín, talpfa, az üzem dolgozói készpénzfizetés mellett saját szükségletre vásárolhatták. A mozdonyokat ugyancsak az Acélgyáron keresztül, a M ÁV-ot igénybe véve Nagybátonyba szállították. Itt a még elfogadható állapotúakat megjavították, az erre már nem érdemeseket feldarabolva, szintén ócskavasként juttatták el Ózdra. 380 �Pásztor Ferenc A PLACC Nem platz, hanem placc, szóban is és írásban is, az memóriámnak bugyraiban is, sajnos valóságosan már semmi, vagyishát utálatos beton kolosszusok. A placc pedig nemcsak volt, hanem a mi számunkra a Fórom, a Stadion, a Titok helye, egészen pontosan pedig mindennapi bitangságaink és gonosztevéseink színhelye. Hol is volt? Ugyan hol? A legöregebb tarjániak sem böknének rá egyből a térképre, szóval, a városi adaszra mondván: Itt a a hely! Itt volt a Placc! Vegyük sorjába,: Salgótarjánnak volt egy része — Kistarján. A Salgó-vár felé nézve, jobb felől, a régi temető és a Cigány utca közötti lejtő. A Fő-utcától az aká­ cos erdő aljáig feküdtek a nagy összevisszaságban épült kistarjám házikók. Arról is híre járt, hogy a hegyoldalban vezető úton csak nyáron közlekedhettek a szenet-fát szállító lovaskocsik. Esős időben még Horváth bácsi szamara is elsüllyedt a sár­ ban. A sárfészek közepén állt nagyanyám, vagyis a moslékos Kanderáné bádogte­ tejű háza, amit nagyanyámék béreltek. Ettől egy füttyentésre állt a Placc. A Salgónak háttal elhelyezkedvén mögöttünk húzódott egy romlott vakolatú ház. Bolláék laktak az egyik szoba-konyhában, Duba Laciék a másikban. Ennek a Laci­ nak volt egy húga is, Éva. Nagy szemölcs volt a nyakán. Az akkori pletyós asszo­ nyok úgy mondták, hogy valahonnan Erdélyből ette őket ide a nyavola. De ez most nem fontos. Szemközt egy jó nagy ház tűzfala védte a Placcot a széltől, bal­ kéz felől pedig Földiek háza állt, kissé magasabban, mint a Placc, gyerekmagas rézsűn lehetett felkapaszkodni az eresz alá. Nem tudom mitévő lennék, ha olyan nagy városban születtem volna, mint Debrecen, vagy Budapest, mert erről az én kis tarjánomról sem tudok mindent és minden részletet írásba foglalni. Máris kézenfekszik egy-két apróság. Példának okáért, mit jelent az, hogy moslékos Kanderáné? Egy gyári, egészen pontosan a gyármögötd özvegyasszony volt, disznókat hizlalt, a disznainak pedig a város min­ den fertályáról egy rozoga talyigán hordta haza a moslékot. Nagyon hajtotta magát a pénzért, nem restellte a megalázó, mocskos munkát. Nem érdekelte, hogy ruhája koszos, szakadt, kendője mindig félrecsúszott. Azért dolgozott, hogy a három gyerekét ki taníttassa. A két fiából orvos lett, Joli lányából pedig nagyságos titkárnő kisasszony. Kandera doktorral is találkoztam egyszer a János Kórházban. Igazi úr lett! Fess, elegáns, vajon él-e még? Az is kérdés, miért vették a nyelvükre a pletykás vénasszonyok Duba Laciékat? Azt is mondhatnám: csak! Nem kellett arra ok, elég volt az is, hogy idegenek, m ás­ képpen forgatják a szót, mint a tősgyökös totocskák, illetve palócok. Csendesen, észrevéden éltek, nem oldódtak fel a kistarjám masszában. Csak később lettek büsz­ kék Duba Lacira, amikor a fiú díszlettervezővé avanzsált a fővárosi filmgyárban. 381 �Akkor kezdték már, hogy: Nocsak-nocsak, ilyen derék fickók teremnek az agyagos palócföldben. A Placc nem önmagáért volt híres, hanem miattunk, mert mi ott éltük minden­ napjainkat, ott lettünk „valakik”. Igazi csapat verődött össze a Placcon, amit volta­ képpen nem is csapatnak neveznék, mert valójában mi is bandának hívtuk. A ban­ da tagjai egyéniségek voltak, ki-ki tudománya szerint. Ebben a bandában nem volt elégséges, hogy valaki csak ott volt, hoznia kellett valami olyasmit, amivel más nem bírt. Hoztunk is, ki mit tudott! A placc történetét hosszú időre meghatározta az, hogy egy szép napon Bolláék házának a hátára, meg a Rokoszékéra is, kapufát festettünk faszénnel, méghozzá jó vastaggal, hadd látszódjék messziről, hadd maradjon ott sokáig, ne mossa le az eső, ráadásul még a focipálya tökéletes illúzióját is keltse. Ez már a mostani felfo­ gás szerint való, akkor mi igazinak tekintettük, mint a Pálutcaiak a grundot. Úgy gondolom, ha M olnár Ferenc író úr legalább egyszer járt volna a Placcon, rólunk írta volna azt a gyönyörű regényt. A focipályához hozzátartozott a foci is. Ezt a labdát pedig rendszerint egy kimustrált harisnyából készítettünk, a következőkép­ pen. Elcsórtunk otthonról egy hosszúszárú flór harisnyát. Már karácsony táján figyeltük, hol vágnak disznót, mert az áldozatról leforrázott, lekapart disznószőr­ ből lehetett a legjobb focit készíteni. A szőrt rendesen kiszárítottuk, megszabadí­ tottuk az egyéb haszontalan anyagoktól, úgymint bőrcafat, köröm darabka, szőrös farokvég, szalmapernye, mert abban az időben a disznókat még nem gázos láng­ szóróval, hanem szalma tűzzel pörkölték. Teletömtük a harisnyát jóféle, száraz, rugalmas szőrrel, rá-rátérdeltünk, hogy tömítődjön, aztán csavarintottunk egyet a harisnyán, visszahajtottuk, megint csavarintottunk és visszahajtottuk mindaddig, amíg a harisnya szépen rágömbölyödött a disznószőr gömbre. A harisnya szélét szépen rávarrtuk a gömbre. Rendszerint Miklós Frici, Földi néni unokája csórta a szurkos fonalat az apja suszterájából. A Placc, mint a tarjáni foci bölcsője is szerepelhetne a helytörténeti dolgoza­ tokban, márcsak azért is, mert mi nem rongyfocisok voltunk, a disznószőr foci pattogott, dekázni, fejelni, driblizni nagyszerűen lehetett vele, csak érteni kellett a módját. Mi aztán értettük. Hadd kezdjem rögvest saját személyemmel. Én - már­ mint Feró a négerkapus - a kezdő csapatba kaptam beosztást. Négerkapusnak pedig azért neveztek, mert a galambszürke kötött pulóverem hasán akkora fekete folt virított, mint az egész elejem. Nagyanyám díszítette ki ilyenre, mert a sok koncsorgáskor elrongyoltam, no meg a védés, mert akkoriban a kapus ugrott, vető­ dött, bukfencezett, mellre fogta a lasztit, a csapatáért akár a nyakát is törte. Ilyen kapusnak hittem magamat és addig-addig mondogattam, amíg csak a többiek is így mondták, aztán ki is bővítettem a nevemet, eléje tettem a Planicska nevet, pedig ez a Planicska soha nem volt néger, csak cseh, de kapusnak akkoriban világhírűnek mondták. Jöttek sorban a többiek. Földi Karcsi, egy velem egykorú colos gyerek mindig csak bekkelt. Őt Vasbekk néven tisztelték azok, akiket fellökött, vagy elgáncsolt. 382 �Az én időmben nem ismertük a technikai fault fogalmat. Tóth Tibi csatár volt és söprögető. A banda törvénye szerint iskola után neki kellett felsöpörni a placcot, nehogy a mezídábas csapat lába megsérüljön egy-egy tüskétől, letört faágtól, m ie­ gyébtől. Egyszóval: a Placcnak a délutáni kezdésre tisztának kell lenni akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből. Miklós Fricinek soha nem kellett söpörni és más alacsonyabbrendű munkát végezni — harisnya csórás, disznószőr gyűjtés, a falra festett kapu újrafestése - , mert ő hozta a suszterájból a fonalat, azonkívül ő, mint villám csatár lőtte a legtöbb gólt. Sokra is vitte, mert elég fiatalon felkapasz­ kodott az elsőosztályú bányász együttesbe, mint Szojka Feró, Lahos Laci, Oláh Géza, Bodon Béla. A bölcső a Placc volt! Itt jeleskedett a nagybátyám, Bolók, vagyis Szalva István, Rokosz Vili, aki később Réti lett és Sztálinvárosban gyárigaz­ gató. Szó, mint száz, a foci volt a legfontosabb. A küzdőteret csak akkor hagytuk ott, amikor Bolla Lajcsi, meg az idősebbik bácsikám tornászni, meg súlyt emelni jöttek. Menetrend: előbb szép szó = No tűnés, majmok! Aztán keményebb esz­ köz: Fenékberugás, de olyan akkurátusán, hogy a lícium bokrokban kötött ki a csatársor is, meg a védelem is, meg a kapus is. (Előfordult, hogy bosszúból be­ kentük zsírral a nyújtó vasát, Puci bácsi, vagyis Szalva Jó zsef pedig emiatt a hátára esett és percekig nem kapott levegőt. De én sem, mert Bolla Lajcsi érdemben gya­ nakodott rám.) Csuda emberek voltak. Minden áldott nap treníroztak, vagy a nyújtón pörög­ tek, ágaskodtak, vagy a vasrúdra akasztott két csillekereket emelgették, hol tótágast állva mászkáltak Bolláék ajtaja előtt. Annak örültünk legjobban, amikor nagymamáék háza előtt kunsztoztak, cigánykereket hánytak, szakot ugráltak, egy­ más kinyújtott kezében álltak tótágast. Volt, amikor elmentek a városi strandra, egész délután ott bohóckodtak, a lányok pedig sivalkodtak egy-egy veszélyesebb mutatvány közben. Nekem ez nem tetszett, mert pojácák voltak, nagyapám sze­ rint, akkor is, ha mindkettő olyan izmos legény volt, hogy a Czája János elbújha­ tott volna mellettük. (Czája János akkoriban a leghíresebb birkózó volt.) A foci mellett több nevezetes cselekedetre ingerelt bennünket a Placc és kör­ nyéke. A nyitott oldala meredeken lejtett a zsidó udvarig, tulajdonképpen a Fő utcáig. A lejtő pedig telistele volt hatalmas lícium bokrokkal, valóságos dzsungelt képezve. Itt sajátítottuk el az indián tudnivalókat, nevezetesen a rejtőzködést a bokrok alatti alagutakban, a nyíl kezelését, de még a készítését is. M ogyoró, vagy szilfa suhángot hajtottunk meg, az ideg suszter fonálból, (Frici hozta), a vessző pedig mocsári nádszálból készült. A Menház utca végén, a Békás tóból szedtük. Ma Arany János utca, a Békás tó pedig elmúlt. A nyilazásból elég sok kellemetlen­ ségünk támadt, mert a nyílvessző hegyére gombostűt, vagy lópatkó szeget erősí­ tettünk. Többen vadásztak ránk, ismeretlen tettesekre, azok, akiknek a fenekébe eresztettük ezeket a veszedelmes lövedékeket. Nagyapám kényszerítette ránk a feltétel nélküli fegyverletételt. A hadi cselekmények, olykor a foci rovására, mégis kiújultak. Történt pedig egyszer, hogy Rokosz Vili kijött a Placcra egy jókora németjuhász farkaskutyával, 383 �egy légpuskával és két jó nagy karéj zsíroskenyérrel. (Akkoriban a zsíroskenyerek legalább két arasznyi nagyok voltak. Nem is boti kenyérre kenték a drága jó házi zsírt!) Az egyik kenyeret nekem adta, a másikat Botoknak. Ezzel, ha úgy tetszik, lekenyerezett. Bolókot fegyverhordozónak, engem kutyavezetőnek léptetett elő. O maga megtartotta a fővadász és kukkeros rangot. Az első napon meg kellett tanul­ nom a kutyának azt parancsolni, hogy zu Fuß, vagyis lábhoz. íg y németül, mert a német kutya nem érti a magyar regulát. Az istennek sem tudtam rendesen megta­ nulni, de azért nem csapott el, mert korábban már sok hadicselekményben értem el tisztnek is becsületére váló teljesítményeket. Az egyik indián remeklésem emlékére még most is kilel a hideg. Vili közölte velem: Feró, csak akkor lehetsz igazi indián kutyavezető és nyomkereső, ha szert teszel tollas fejdíszre és rendes tomahawkra, a mokaszin nem számít, mert a vér­ beli indián még a parázson is átgázol mezídáb. Talán ezt is elhittem volna, ha nem égetem össze a talpamat, az előbbieket minden igyekezetemmel megkíséreltem teljesíteni. A galambok elhullajtott tolláiból, a saktertól kapott libatollakból, az erdőben talált madártoliakból olyan díszt rittyentettem, hogy nagyanyám keresztet hányt magára, amikor meglátott a maskarában. A tomahawk csúnyán végződhetett volna, h a ... Elég abból annyi, hogy elcsentem a fáskamrából nagyapám gyujtósvágó kisbabáját, jó éles volt. Felöltöttem a tolldíszt, kötélből készült övembe dugtam a kisbabát és osontam a Placcra. Nem mentem, hanem osontam, mert egy indián az oson! A Placc széliban állt egy vén akácfa, elhátráltam a törzsétől néhány méterre, megcéloztam és dobtam. Sikerült, a kisbaba hegye mélyen bevá­ gódott a fakéregbe. Egy lépést hátrébb... Az is sikerült. Néhányadik dobás után, amikor egy indián már semmit nem lát, csak a célt, eleresztettem a tomahawkot, majdnem mellészállt, de abban a szent pillanatban felbukkant a fatörzs mellett Bolla néni fejkentős feje. Kérdezhették volna akkor éntőlem, no indián, milyen színű a vér. Azt egy egész életre megjegyeztem magamnak, hogy nem tudunk ki­ bújni a saját bőrünkből, de ha megkíséreljük, az nagyon sokba kerülhet. Mondtam is Rokosz Vilinek, hogy szívesen leszek továbbra is indián, de toma­ hawk nélkül, ő beleegyezett, ezt követően gyakran vadászgattunk az akácosban, a nagyerdőn. Puskavégre kaptunk énekes madarakat is, varjúkat is. Felhődén diadalt soha nem arattunk, mert ezeket a vadászatokat gyakran követték csirkefogászatok. Egy alkalommal például varjú húslevest főztünk szabad tűzön, nagymama kedvenc vasfazekában. Büntetésből egy hétig otthon kellett gubbasztanom édesanyám mel­ lett, naponta sok apró pofon körítéssel, amit soha nem tartottam igazságtalanságnak, gyártottam hozzá elméletet: anyám nyaklevese olyan értékű, mint a simogatás. Visszatértem a Placcra, mert a fiúk nyaggattak, főként a fekete disznőszőr labda miatt, amit én birtokoltam, mert a nagymama nagy kan disznajának a szőrével tömtük. Csak a szurkos fonalat hozta Frici, ezért ő mindig a csatársor közepén futott és rugdosta a gólokat. Iradan szabály szerint minden játékos köteles volt passzolni neki. A visszatérést most már búcsúnak mondanám, mert nemcsak 384 �szezonzáró meccset játszottunk a Cigány-utcai csapat ellen, hanem a Placctól is búcsúztunk örökre, csak akkor még nem tudtuk. M icsoda meccs volt, annyi gólt rúgtunk, hogy a végén már nem is számoltuk. Én olyan hősiesen védtem a kaput, hogy a könyököm, meg a térdem merő karcolás és zúzódás lett. Nagyanyám sze­ gény kamillával mosogatta ki a sebeket, a súlyosabbakra pedig cickafark füvet, meg kutyatej virág szárát rakott, attól három nap alatt meggyógyult. A labdát is szét­ rúgtuk, a falra festett kapukat pedig súrolókefével tüntettük el, Bolla Lajcsi fel­ ügyelete mellett, aki szapora szabadrugároskat végzett el a nadrágunkra. Aztán beköszöntött az ősz, a Placcot birtokba vette a ragadós, agyagos sár, a licium bok­ rok megkopaszodtak. Ami ezután következett telistele volt meglepetéssel és szo­ morúsággal. Nálunk is megjelentek a katonák, közvedenül nagymamáék szomszédságában, egy snajdig zászlós, úgy vettem észre, Gál Icának csapja a szelet, pedig azt nem hittem volna, mert Icának már volt hivatalos udvarlója, egy felvidéki tót gyerek. Mivelhogy divatba jöttek a csinos tisztecskék, hát még keresztanyám is egyengette egy szemrevaló zászlós útját. Kellett az egyengetés, mert a mindig mogorva Gál bácsi megmondta, ha tudomására jut, hogy Ica riszálja magát a zászlóskának, hát eltöri a derekát, mármint Icának, a zászlós úrnak pedig szétveri a pofáját még ak­ kor is, ha ő a hős honvéd és címzetes ágyútöltelék és menjen a tisztecske a keleti frontra és háborgassa a muszkákat, ne az ő lánya körül csapkodja a bokáját. A zászlós úr elment, keresztanyám törölgette a szemét, Ica pedig hátracsapta a szép fekete haj függönyét, hűségesen várta a tót legényt. Ha szép a flaska, könnyen tanálni bele gyugót, mondta Szalva nagymama és ettől kezdve szó sem esett a zászlós úrról. Elég volt a saját gondunk, biztosan gond volt, mert már én is fel­ fogtam a gyerek eszemmel. Egy napon a padlás lépcsőjén üldögéltem, mert onnan jól láttam a Fő-utca jó részét, így vettem észre, hogy katonák jönnek a kaszárnya felől, a nagy állomás felé. Kiabáltam is: nagymama, masíroznak a bakák! Szaladt az egész pereputty, nagyanyám, keresztanyám, Rudi nagybácsikám, aki éppen eltávo­ záson volt a kerékpárosoktól, ahol szakaszvezetői rangban szolgált. Engem lepa­ rancsoltak a deszka lépcsőről, Rudi bátyám jól nyakonvágott és a számba rágta, hogy azok nem bakák, hanem a haza dicső honvédjei. A keresztapám, akit már akkor lekommunistáztak, megjegyezte a bajsza alatt: Dicső ágyútöltelékek, a lovas tengerész ajándéka a Führernek, hogy a nyavola törje ki. Sokáig nem szólt a házban senki. Nagyapám is behívót kapott, a Kárpátokba kellett neki menni, azt mondta vigyázni kell a rendre a piszkos rutének között. Odavitték a legidősebb bácsikámat, Szalva Pált is. hogy, hogy nem nagyapa keze alá került, mert Pali bátyámnak nem volt sarzsija, a nagyapám pedig főtörzsőr­ mesteri rangon szerelt le az első háború után. Nem szólt minálunk senki, csak sírdogáltak, vártak, rongyosra markolászták a tábori postai lapot. Józsi bátyám, mármint Szalva Puci hozta a híreket, egyebek között azt a hírt is, hogy a zsidók hazaárulók, hogy a zsidókat ütni-vágni kell, hogy az is gazember és kötélrevaló, aki 385 �zsidóval barátkozik. Én bolond, buta gyerek erre megkérdeztem Puci bátyámat, hogy most már a Schiffer Ernőt is utálni kell? Most már a Schiffer Ernő apja, meg anyja is hazaárulók és csak tettették a jóságot, amikor ennivalót küldtek? (Néha tréflire sikeredett a sólet.) Egyszer majd megérted, Ferko, mondta Pucibácsi és másnap reggel ő is elment katonának, csak három év múlva jött haza, de ő legalább hazajött, nem úgy, mint édesapám, aki szintén nem magától ment, hanem vitték és máig sem tudom, hogy Fritz, vagy Szergej verte agyon „Valahol O roszországban...” Nem akarok időben nagyot ugrani, de azt mindenképpen meg kell említenem, hogy a nagy zsidózás minket, gyerekeket is rendesen kiforgatott a jóneveltségből. A nyílvesszőt most már Icig, vagy Mojse ülepébe lőttük, képen lőttük fúvócsővel az öreg Schlézingert, napokig kötés volt a szemén. Az élet azonban tele volt furcsa ellentmondásokkal. Am ikor gettóba zárták a tarjáni zsidókat, akkor nagymama velem küldött ennivalót Schifferéknek, Kelleréknek, Sonenschein úrnak, a rőfösnek. Akkor ez izgalmas kalandnak tűnt az én számomra, csak sokkal később tudtam meg, hogy mindennek mennyire véres, kegyetlen folytatása lett. 386 �Tóth Anna HÁTTÉR - KÉP NÉLKÜL Végül ez is rám maradt. Egy csomó fénykép, pici dobozokban. Ezt nem mondtad, édesapám. Nem mondtad, mi legyen vele. Az ismereden rokonokkal, barátokkal, kövér bácsikkal, komor nénikkel. Nincs szívem kidobni. Hát hadd álljanak itt időm végeztéig. Ezt hagytad rám, a múltad, múltunkat. Ez itt én vagyok. Lehetne bárki. Kerek fejű, kopasz csecsem ő félrebillent nyakkal, családi csipkés pólyában. M ögöttem az Acélgyár. íg y hívta nagyapám , apám, m indenki. A m últkor kedves barátnőm mondta: „Te acélgyári lány vagy.” Hát ezen a képen már látszik. A régi nagy kapu kom orlik fiatal anyám m ögött. Ezt látom majd én is, ha kinézek az erkélyről, mert évtizedeken át ültem lakásunk erkélyén - két óra tájban - am ikor „dudált” a gyár, s elindult az em beráradat. Persze dudált reggel is 1/2 6-kor, am ikor keltem. Ahol mi lak­ tunk, ez rendes időnek szám ított. A Zoli bácsik, Jóska szom szédék, Feri bácsik kezéből ekkor csúszott ki a kilincs, indult a m enet, 4000 ember. A régi A cél­ gyárba. A VIRÁGÁGYÁS m ellett állok. Lábam nál szám talan kim últ pöttyes labdáim egyike. Csúnyán nézek. Ahogy elnézem fehér nylonruhámat, ma is megértem. A nylont szlovákiai rokonaink csem pészték át nekünk. Csudaszép költem ény lett belőle, csak hor­ dani nem lehetett. Csak úgy lenni benne, így kiállítva a kert közepébe. Ebben a kertben nőttem föl. Egy nagy bérházban, ahová nagyszüleim a gyár környéki szoba-konyhás barakkból költöztek. Anyám ide hozott először haza, s későbbi költözéseink néhány m éterre sodortak nagyanyám tól; m ert mi ide tartoztunk. Ezért, hogy m inden kép hátterében a gyári út, a SK SE-pálya, a D olinka, az iskola. A labda előtt a mályvák. Valahavolt Annus nénik, Ilonka nénik májusi kosará­ ból kerültek ide. Nagyapáink gavallériája jóvoltából: májusfa helyett ezt állították az ablakba. Rózsaszín, sodrott szélű krepp-papírmasni himbálózott a kékes­ rózsaszínű virág fölött. Hetekig állt a konyhaasztalon, hogy aztán az erkélyre ke­ rüljön, s végül a gyep szélére ültettük. Ma is ott guggolnak. Hirdetik nagyapáink életét-halálát. Üzennek is: de kinek? A ház megöregedett. Lakói meg kinn ülnek két órakor a kínosan rendben tartott udvaron. A gyárból lassan szállingózik né­ hány ember. A kocsma élettel telik meg. Az ebédlő kitört, megvakult üvegszemek­ kel tekint a gazos járdára. A kihűlt ételek szaga még emlékként meg-megérint, földereng. Elmúlt. 387 �Ezen a képen mi, HÁROM LÁN YO K ÁLLTUNK a fel előtt. A fiúk is ott tekeregtek valahol. Talán éppen ezen az almafán. Eszik a zöld almát (körtét?), hogy aztán este hozzánk is áthallatsszék a fakanalak csattogá­ sa: „Megállj az istenit, adok én neked almát (körtét, szilvát) lopni!” A Ratkó-korszak vagy a gyermekszeretet - hadd higgyem így - nem engedte, hogy egyedül nőjek fel. Csak lányok voltunk hárman, a fiúk rengetegen: negyven osztálytársammal, akik mind acélgyári gyerekek voltunk - még ma is megismerjük egymást. M egbeszéljük ki lett öngyilkos, ki alkoholista, ki merre, hol, miért. Mi, a kisgeneráció tagjai, akik fiatalon nem voltunk elég öregek, hogy ránk bízzanak valamit, manapság meg túl öregek vagyunk, hogy valamit ránk bízzanak. Ez persze ezen a képen még nem látszik. Az ötvenes évek sűrű gyermekáldása itt látható az óvoda udvarán. Az óvoda is itt volt, békebeli nagy, vadregényes udvarral. Vad­ szőlőn lovagolunk, padláson mászkálunk, viharba kerülünk, minden élénken él bennem. Igen, egyszer a Dolinkában (soha, senki nem hívta Zója-ligetnek) az egész óvoda ázott a gesztenyefák alatt, asztalok tetején pokrócokba bugyolálva nevettünk., hazafelé az agyagos parton a cuppogó sárban bőgtünk. Délután - m e­ gannyi hős agyagkatona - meséltük, egymást túlkiabálva harsogtuk el végig az acélgyári úton. Szép utca volt ez valaha. Emlékszem, még fogalmazási versenyt is nyertem vele egyszer. „Az én utcám”. Ez volt a cím. A fákról írtam. A hatalmas jegenyékről, amelyeket aztán előbb az egyik oldalon végeztek ki, gyönyörű egés­ zséges csonkjaik, törött bordaként szegélyezik még most is az utat. Aztán a másik oldalon irtották ki őket. Sokáig nem mertem odanézni, mint egy szörnyű baleset vérző sebesültjei: fájt a szememnek. Azt hiszem, akkor kezdődött az utca halála. M ert meghalt. Szörnyű úgy, ahogy van, a szag, a mocskos szappanos víz bűze lengi be a cigányok által romossá lakott házak járdáit. Hámló bőrű, vak szemű házak között kóbor kutyák, lármás, kócos gyerekek; kiomlott belű díványokon remény­ telen tekintetű fiatalasszonyok ülnek, balkáni hangulat. Itt ez a kép. persze ott vagyok. A HÁZ ELŐTT lógatom a pádról a lábam. Öregasszonyok között ülök, papírvirágot csinálunk. Imre néni - jut eszembe a neve. Sötét kis árnyékként nap nap után itt ült a mály­ vák között. Néha felmond tűk neki a verseket, velem egyszer felolvastatta a Rózsa és Ibolyát. Hatalmas könyv volt, év végén kaptam az iskolában, dicsekedve hur­ coltam mindenüvé, így estem a csapdába; na akkor olvasd föl nekem! Két napig olvastam hat évesen. Csoda, de nem utáltam meg Aranyt. Ez itt mögöttünk A Z ISK O L A . Természetesen az Acélgyári Iskola, itt ugyan még Sztahanov úti, bár az öcsém már a Malinovszkij útiba járt, most talán már megint általános iskola Petőfi néven. 388 �Nézem a különböző fényképeken az egyre nagyobb létszámú osztályaimat, való­ ban jóban, rosszban? Jónéhányuk arca, neve elmosódott. De ott van a nagy, híres gyermekkori barátság, a testi-lelki jó barátnő. A változó osztályfőnökök, akikre én csak jó szívvel emlékezem, és aki minden képről hiányzik, aki megkönnyítette az életemet itt, annak a nevét ide írom: Rákóczi István. Hogy mit látott bennem, vézna, ügyeden, bátortalan kislányban, de életem négy évét az iskola tornatermében nevettem végig. Itt ülünk mi hatan: mögöttünk a kupák, érmek, egy-egy átizzadt, átugrált év terméke. Ez a kép állítólag harmadik díjat nyert egy országos kiállításon. Nem tudom. Két gyerek elmerülten vizsgál valamit egy kertkapuban. Tudom, hogy ez a régi Sztahanov út, s A K E R ÍT É S M Ö G Ö T T a kert, homokozó, két hosszú bérház, sok gyerekkel. Mónival, Cumival, Zsuzsival. S Katinkával, aki nem jöhetett hozzánk játszani. Szép ruhában, szomorúan olva­ sott az erkélyen. Olyan „jobb” gyerek volt. Vasárnap kalappal a fején indult a templomba, ránk, megannyi kis pogányra csúnyán nézett, mogorván szorongatta az imakönyvet. Pedig - azt hiszem - mindannyian voltunk szentelt víz alatt. (Én már akkor tudtam, sőt értettem is.) Ebben nagyanyám volt a „bűnös”. Az ötvenes években anyám már nem, apai nagyanyám bizony rendszeresen járt templomba. Nagyanyám - kis, fekete asszony, örökös fekete ruhájában nagy utat tett meg Idegérből, hogy vasárnap elérjen az Acélgyári templomba. Itt mondhatta el a plé­ bános úrnak, nem nyughatik, egyeden unokája... - sírta el magát. És megszületett az összeesküvés, melynek következménye —orvsétáltatás, babakocsiból való kilo­ pás, templomba csempészés után - az Anna Borbála névre keresztelt, pogányság­ tól megszabadított gyermek. És volt még több is. Este imádságtanulás, szlovákiai rokonoknál miselátogatás, hittan tanulása titokban. Összekeveredett bennem m in­ den. Valami titkos összeesküvést feltételeztem, aminek részese lettem. Valami kedves, jólnevelt közösséget, akik jóindulatú leereszkedéssel befogadnak. M íg ki nem derült. És szorult, talán sírt is nagyanyám. Bizony ez akkor is így működött. Láttam, hallottam egy illetőtől, többen m esélték... És ha egyszer töb­ ben mesélték, akkor bizony igaz és elítélendő. M ikor nagyanyám meghalt, nem pap temette. A gyávaság vagy az öncenzúra működött? Soha nem kérdeztem apámtól, akinek a sírkövére anyám azért keresztet vésetett. ÁLLUNK A GÉP ELŐTT Csak a fodros kötény (istenem, kötény!) ahol kikandikáló plezúros térdünk, a hurka (!) a fejünk tetején, zavart mosolyunk, mert „Karcsi bácsi mondta, hogy mosolyogjunk”. Hát mosolygunk. Miért van az, hogy télen nem fényképeztünk? 389 �Ez itt a jégpálya, mi pedig Vén Ildikóval korcsolyázni tanulunk. M ég film is ké­ szült róla. Ildikó szüleié volt a gép, ami gyermekkorunk nagy pillanatait megörö­ kítette. Tíz év múlva láttuk együtt a besötétített szoba falára szegezett lepedőn. Pipaszár lábunk, mackóruhánk, bojtos sapkánk, mosolygó arcunk jött egyre köze­ lebb a vásznon. Hirtelen megérintett az idő. Igen, a jégpálya. A két háztömb között nyáron amolyan parkként funkcionált. Kókadt fű, csenevész kis virágok nőttek meg rajta. Télen virult ki igazán. Gyer­ mekkorom telein nagypelyhű, sűrű hó esett. Reggelenként vastagon állt a járdán. Kicsi, fürge öregasszonyok szórták meleg troszkával, hogy nyolcra az iskolába érjünk. Fényes csúszkák nőttek ki a földből, gyerekkupacok visítoztak. A tanító néni meg az iskola kapujában mosolyogva szidott minket. Műmegbánással, vize­ sen, boldogan rohantunk: tanulni. Este jött a jégpálya. Már az úton felcsatoltuk a korcsolyát úgy rohantunk végig a gyári úton a pályára. Négy-öt hatvanas égő volt a reflektor. Néha Tesla magnó is szólt, de leginkább sikítozás nyomta el a rekedt hangszórót. Tenyérnyi helyen bógniztunk, életveszélyesen fakutyáztunk, vagy ostort játszottunk. Szaporodtak a hóemberek a pálya szélén. Sűrűsödtek a havazások, s ha nagy ritkán megfáztam, én is a Hannenkam Rennent néztem délelőttönként, akárcsak Esterházy Péter, esténként meg a műkorcsolya EB-t, VB-t bámultam, Almássy Zsuzsa lábáért aggódva. MÁJUS ELEJE VAN Valahol ott rendedenkedtem a tömegben, piros tornadresszben kezemben lab­ da, karika... Szép az idő (érdekes, régen mindig szép volt az idő). Mögöttünk a Huzalmű dolgozói. Tudom, mert amikor reggel elindultam, láttam a fákra szögezett kis táb­ lákon az üzemek neveit. Én már csak felnőtt koromban utáltam meg a felvonulá­ sokat, gyermekként rajongtam értük. Végül is fogalmam sem volt, mire való az egész cécó. Szokás? Csak? De utána majális volt a Dolinkában. Édesapám, te m in­ dig elláttál bőségesen kétforintosokkal, tombolára, meg horgászatra, lövészetre. Később volt ott egy kis lövészbódé, ahol komoly, véres „mérkőzéseket” vívtunk, míg a vasárnapi kirándulásokon főtt a gulyás vagy a pörkölt. A Dolinka volt a mi nyaralónk, vidéki birtokunk - hétvégi garden partyk, hétköznapi szalonnasütések helye, vadregény, néha állatkert, frissen festett hinták fogadtak, befogadtak. Ezen a másik képen ott áll a „hajóhinta”. Ide pakoltak minket, ördögfiókákat. Mind be­ fértünk. Olyan örökös darabnak látszott. Ültünk a padlóján, a nagyfiúk álltak az üléseken a vasláncba kapaszkodva hajtották. Az égig szálltunk. Végül leugráltunk a földre, kinyaltuk a bográcsok alját, aztán újra irány az ég. Harsogva énekeltünk, míg anyáink likőrt kóstolgattak, apáink söröztek; állhatato­ san és rendületlenül söröztek. A délutáni focimeccs a poros salakos pályán zajlott. Mi már kókadoztunk a sűrű por, tűlevél illattal párolgó nyárban. Ittuk a zavaros 390 �(de házi, azért jajdefinom és amúgy is nagymama csinálta) málnaszörpöt. Csak este keveredtünk haza. Néha még láttunk valamit a Futrinka utca történeteiből, de legtöbbször bágyadt mosdások után mély öntudadanság szakadt ránk. A Dolinka pedig a következő héten is várt. Mi pedig mentünk. Vittük az olvadós szalonnát, a méregerős zöldpaprikát. Vittük a gyermekkorunkat, nevetésünket. Néha a festékes vödröket, szögeket, mert apáink, anyáink tartották rendben ezt a helyet. Május elsejére - talán valami brigádmunka, vagy KISZ (?) felajánlás tárgya­ ként - rendbe rakták, kitakarították; néha új hintákkal leptek meg minket. Aztán elnéptelenedett a liget. Felnőttünk, ti, édesapám megöregedtetek. Az Acélgyár kiürült. Tíz éve nem jártam a Dolinkában. Nem bírnám nézni gyermekkorom porló romjait. A mai gyerekek töredezett köveken, mocskos játszótereken bicikliz­ nek, a szalonnáról pedig kiderült, hogy egészségtelen. Horváth István KARRIER AZ ÚJKORI TÖRTÉNELEMBEN - NÓGRÁDI PÉLDÁK ALAPJÁN A XX. század utolsó évdzedében lezajlott rendszerváltás folyamata sokféle és lényeges társadalmi mozgást indított el. Jókat is, és kevésbé pozitívokat is. A gaz­ dasági és társadalmi élet megújulásaként jegyzett eseménysor lényegében visszakanyarodást jelentett egy korábbi modellhez. Az ok ismerős: nincs jobb. Ez érvként racionálisan hangzik. Valószínűnek is tűnik, hogy a gazdasági folyamatok megújí­ tásához szükség van egy lépés visszakozásra azért, hogy a továbblendítő erő érvé­ nyesülni tudjon. Előre. Nem vissza, nem oldalra és nem végérvényesen hátrafelé. Mert az emberi fejlődés ilyen természetű. Ebben a folyamatban az előrelépés, a korrekció, a megszilárdulás hármas egységének érvényesülése olyan szabály, amely alól nem térhet ki egyeden erő sem, ahol érvényesül a társadalom természetes fejlődésének elve, ahol a távlatos gondolkodás, és a hozzákapcsolódó államférfiúi magatartás a jellemző, mondhatni az uralkodó. Az ilyesféle szemlélet érvényesülése emelhet túl valamennyi kortársat az aktuál pártpolitíka olykor csapdahelyzetet teremtő gyakorlatán. Mindezen gondolkodva, és az elmondottakat belátva, vagy nem elfogadva, ér­ demes figyelmünket továbbra is az elindult folyamat más elemeire fordítanunk. így aztán az a kérdés nem kerülhető meg: hogyan reagált a változásokra a rosszul fel­ készült — olykor olvasmányélményeiből merítkező, ideáiból valóságot képzelő, különösen az értelmiségi szemléletű - ember? Az egyénen túl, a történések miként 391 �hatottak a közösségek életére, kapcsolataik megmaradtak, vagy gyökeresen meg­ változtak, vagy éppen alig módosultak? Változott-e e két pólus — az egyéni és a közösségi —viszonya, egymást minősítő értékelésük? A megengedhető feltételezés esetén hogyan döntött az egyén, hogyan a közösség a továbblépés irányát tekintve? A kérdések tovább sorjázhatok. Az alábbiakban olvasható írás úgy próbál el­ igazító segítséget nyújtani a mai olvasónak, hogy a történelemhez fordulva, annak gazdag — nógrádi értelemben is gazdag — tárházából merítve, kiemelkedő egyéni képességű őseink — értelmiségünk — példáját idézi elénk. Életútjuk, pályájuk sok tanulságot hordoz. Döntéseik meghozatala és a körülöttük zajló eseményekre reagálás életük meghatározó élménye volt. Bár különböző történelmi korszakban éltek, mindegyikük megérezte és megélte a változás, a változtatás kényszerét. Le­ gyen szó szellemi, vagy társadalmi, vagy éppen gazdasági megújulásról, pályájukkal, életútjukkal válaszoltak a kor kérdéseire. Legyen szó arról, hogy életük színterének megváltoztatására is kényszerültek Ez utóbbi közelítést különösen érzékenynek vélem most, az új évezred indulá­ sának hajnalán, és kiváltképp e tájon. Az ok is elég nyilvánvaló: sokfelé —hangsú­ lyosan és elsősorban —értelmiségi berkekben, a problémára érzékeny szülők köré­ ben fogalmazódik meg az aggodalom: mi lesz a sorsa településeinknek, ha tovább­ ra is intenzív marad az a folyamat, amelynek lényege, hogy felsőfokú tanulm ányo­ kat befejező ifjaink közül sokan nem térnek vissza szülőföldjükre, korábbi életük színterére. A teljeskörű válaszadás nem a most olvasható dolgozat feladata. Arra nem is alkalmas. Talán arra alkalmas, hogy az olvasójuk gondolatait a kor, a lehetőségek, az egyén szabad életpálya választásának koordináta rendszerébe illesztve, az érzel­ mek és a ráció megnyugtató közelítését elősegítse. AZ ÉLETÚT, AZ ÉLETPÁLYA KIJELÖLÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGAI A felvetődő kérdésekre adandó lehetséges válaszadást néhány konkrét, kiváltó ok megjelölésével indokolt kezdenünk. Az okok között mindenképp első helyen kell említenünk az ipari szerkezet szükségszerű módosulása következtében érvényesülő hatásokat. Ezek döntő többsége abból ered, hogy az itt alkalmazandó szakmák iránti igény mind szerkezetében, mind számszerűségében megváltozott. Vagyis: kevesebb és más tudásalapú szakember-igény mutatkozik a mai és a holnapi fela­ datok ellátására. E téren is a piaci szükségletek szabályai, kényszerítő hatása érvé­ nyesül. A helyzetet némiképp bonyolítja az a tény, hogy a különböző fokozatú iskoláinkban folyó nívós munka következtében, no meg a - szerencsére nem csökkenő a számuk — a tehetséges gyerekek létezése folytán, mind a hagyomá­ nyosnak tekintett, mind az új pályák iránti ifjúi vonzódás a mindennapok szintjén is érzékelhető. Ez a tapasztalati tény jelentheti az életpálya megtervezésére ható befolyásoló tényezők második körét. Vagyis azzal kell számolnunk, hogy a korábbi 392 �történeti korszakokhoz viszonyítva kevesebb a kívánt alkalmazhatási lehetőség, mint az e tájról kinövő tehetség. Miután úgy tapasztaltam Nógrád újkori történe­ tének ismeretében, hogy ez a jelenség gyakran kísérője volt életünknek, ezt ebből a nézőpontból közelítve nem tartom megélheteden, nyomorúságos helyzetnek, sőt úgy vélem, hogy —a korábbiakhoz képest természetszerűen magasabb társadalmi fokon —a kiegyenlítődés egészséges folyamata mutatkozik meg ebben a ténylege­ sen jelenlévő ellentmondásban. E folyamatba nem illeszthető, ha a tömeges elván­ dorlás szubjektív okok miatt — vezetői szűklátókörűség, szakmai féltékenység, anyagi megbecsülés hiánya stb. — következik be. Miután a létező tehetség ide, e tájhoz kötődik, de számszerűsége meghaladja a szakmai alkalmazás lehetőségét, egy újabb feszültségpont keletkezhet: nem történik meg az arra hivatott fórumo­ kon a helyzet kezeléséhez szükséges, távlatos elképzeléseket tartalmazó elgondolás megfogalmazása, amely hatékonyan képes a jelentkező ellentmondás kezelésére, íg y további feszültség keletkezhet a települések szintjén: a helyzet démonizálódhat, aminek következtében a csüggedés, a kilátástalanság érzése erősödhet fel. Az idő­ ben szükséges cselekvés elmulasztása veszélyt jelenthet a valóság ismeretét igénylő, életút tervező egyének és közösségek számára egyaránt. M indezek után érdemesnek tűnhet, ha áttekintjük az életpálya megtervezésé­ hez, vagy egyszerűen csak az életpálya alakításához szükséges feltételeket. AZ ÉLETPÁLYA-TERVEZÉS TARTALMA Valószínűnek tartom, hogy amikor a címben megjelölt témához közelítünk, keve­ seknek ödik eszébe - legalábbis úgy vélem - egy mai, gyakran használt fogalom, amelynek manapság az irodalma is gazdag: a karrier. Mert amikor különböző életutakat tekintünk át, nem mást teszünk, mint azokat az elemeket kötjük egy cso­ korba, amelyek az érintett életsorsok meghatározói lettek. A mai felfogás szerint az életpálya (a karrier) alakulását a következő feltételek jelenléte jellemzi. A karrier fogalma hangsúlyosan a sikerre alapozódik. E téren pedig nem mást, mint „gyors, sikeres előremenetelt, érvényesülést jelent”. M in­ dehhez szorosan kapcsolódik a megelégedettsége a von^ó munkakör víziója is. M anapság a fogalom meglétét mutatja, a versenyképesség, a helytállás, az alkalmazkodás fokának minősége is. Azaz, olyan magatartásbeli tulajdonságokat, személyes pszichológiai, alkad tulajdonságokat feltételez, amely az egyént képessé teszi, hogy „megfeleljen a különböző társas rendszerek tagjai által vele szemben támasztott elvárásainak”. A sikeres életútról a ma irodalma akkor beszél, ha az érintett személy „gazdasági vezetővé válik, ha a szervezeti ranglétrán egyre magasabbra kerül, és ha valakinek minél nagyobb az ismertsége”. Ahhoz, hogy ezekhez a célokhoz eljusson, a sze­ mélyes képességen túl hasznos, ha jelen van a családi erőforrás, ha a környezet kínál lehetőségeket az előrejutáshoz, ha az egyén személyes szándékai és törekvései akként vannak jelen, hogy segítik az így elhatározónak érvényre jutását. 393 �Az 1993. év őszén végzett Gallup Intézet felmérése szerint a mai Magyarországon a sikeres életpálya alakulása attól függ, hogy az összeköttetés, a protekció milyen mélységű. M anapság az uram-bátyám kapcsolatok, az ügyeskedés, a törtetés, a gádástalanság erőteljesen jelen van, mint meghatározó tényező. A politikai maga­ tartás, az egyes pártokhoz való viszony éppen úgy számításba veendő döntő té­ nyezőként, mint az, hogy nő, avagy férfi az illető. Mindezeken túlmenően a tehet­ ség, a talpraesettség, a keménymunkától való félelem hiánya, a cél eléréséhez szük­ séges erőfeszítések jelenléte olyan szükséges pozitív töltés, amely nélkül nem kép­ zelhető el az életpályán kedvező előremenetel.1 A mai felfogás legáltalánosabb, és általam legfontosabbnak tartott jellegzetessé­ geinek összefoglalása visszavezet bennünket a múltunkba. Ha a XVIII. századtól kiindulva végigtekintünk témánk szempontjából, a fogalom belső különböző vál­ tozásain, talán közelebb juthatunk a világunkban meglévő természetes elvándorlási jelenségek megértéséhez is. A kora-újkor szemléletében a magyar történelem év­ százados tradíciója őrződött meg, amikor a katonai pályát, a vitézi magatartást tekinti példaértékűnek. Ezt a gondolkodást a honfoglaló magyar ősök nyomát követő, a lovag királyok katonai sikereit dicsőítő magatartás irodalmi, művészi alkotásokban egyaránt jelenlévő példáinak sokaságával igazolhatjuk. Hosszú ideig tartotta magát az a felfogás, amely a katonai pályát dicsőítve egyoldalúvá tette a nemzeti karakter belső tartalmát. Lényegében az újkor beköszöntésekor érzékel­ hettük a változást: katona vagy tudós dilemma ekkor oldódott fel. „Költészetünk, irodalmunk, tudományunk története azt mutatja, hogy ha küzdelmes múltunk néha-néha elnyomta is a szellemi élet utáni vágyat, a magyar képes volt a katonai és szellemi erényeket harmóniában összeolvasztani.”2 A folyamat bemutatására, érzékeltetésére ide kell idéznünk Zrínyi Miklós, avagy Széchenyi István alakját, akik a szembeállítást életpályájuk példájával oldották fel. Az életpályák alakulásának sokszínűségét a XVIII. század második felétől ta­ pasztalhatjuk. A lassú és országrészenként egyenlőtlen fejlődés a városiasodás kibontakozásával, és a polgári értékek folyamatos elterjedésével fonódott össze M agyarországon. M indez pedig megnövelte az új ismeret, a művelődés iránti igényt. A szükséges tudás megszerzésére az addig hangsúlyosan egyházi lehetősé­ gek kibővültek. A katolikus egyház iskolarendszerének - a piarista, jezsuita közép és felső iskolák —jelenléte mellett, a protestáns egyházak értelmiség nevelő szerepe volt általában is jelentős. Az ország északi részének városaiban, ez utóbbi törekvé­ sek eredményeképp több nyelvű: magyar, német, szlovák polgárai egyidőben e folyamattal, hasonlóan több nyelvű saját értelmiséget teremtettek meg. E folyamat számunkra és témánk szempontjából különösen jelentős eredmény. Az egyházi törekvéseken túl, a XVIII. század végének felvilágosult abszolutista állama egyre több feladatot kezd ellátni és felvállalni a művelődés, az oktatás területén is. Az iskoláztatás magasabb szintjeinek kialakulása azt vonta maga után, hogy mind több magyar diák került be az egyetemi oktatásba, és sokan közülük az egyházak anyagi támogatásával külföldön —német, olasz egyetemeken —folytathatták tanulmányai- 394 �kát. íg y a tehetséges, de szegény családok gyermekei nemcsak tanulhattak, de szét is nézhettek Európában. M indhárom iskolarendszerben - a katolikus, a protestáns és az állami - nagy hangsúlyt kapott a tanulás befejezését követő, pályára történő felkészítés. A nemes ifjakat a világi, közéled feladatok ellátásához segítették. M ásokat a jogi, az orvosi, a hivatali, illetve a katonai pályák felé irányították. „Egyházi pályára csak a szegények készültek.” „Világosan kell látnunk azonban, hogy mind a katolikus, mind a pro­ testáns, kálvinista ortodoxiának, az adott feudális rendszeren belül olyan, szigorú­ an saját szellemében felnevelt és fegyelmének hagyományosan alávetett, szegény értelmiségi utánpódásra volt szüksége, amely gyermekkorától fogva megszokta függő helyzetét, sovány kenyerét, és amely kötelességtudóan elvégezte az értelm i­ ségi munkát.”3 Az elmondottakból kitűnhet állításunk lényege: a XVIII. század végére a ma­ gyar társadalmi, gazdasági fejlődés eljutott arra a minőségi fokra, hogy kinyitotta a tudás megszerzésének valamennyi lehetséges kapuját. Az anyagi feltételek megléte esetén mind a tanulás színhelye —az országban, vagy külföldön —mind a választott, magas ismeretet adó pálya tekintetében —megfelelő anyagi háttér birtokában —az egyén döntésén múlott sorsának további alakulása. AZ ÉLETPÁLYA-TERVEZÉS LEHETŐSÉGEI, IRÁNYAI NÓGRÁDBAN, A XVIII-XIX. SZÁZADBAN A nógrádi életpályák reprezentatívnak is minősíthető vizsgálatából kitűnhet, hogy e tekintetben is pontosan felismerhető és leírható viszonyok miatt, korlátok álltak az előbbiekben jelzett szabad választást gyakorolni kívánó ifjú tehetségek elé. Az első és legfontosabb gát a társadalmi, gazdasági viszonyokból következett. Ezen a tájon ugyanis a nagy számban élő, sem önmagát, sem gazdaságát nem - vagy csak nehézségek, eladósodás árán fejleszteni képes - köznemesség jelenléte volt a jellemző. A birtok nagysága, az alkalmazott technika, földművelési technológia alig volt alkalmas távlatos, gazdasági, kulturális, életnívó fejlesztését megcélzó elkép­ zelések eléréséhez. E körből származó, tehetségben sok értéket felmutató szemé­ lyiség önerőből alig tudott túllépni az életére hatással bíró családi viszonyokon. A külső segítség lehetősége is korlátozott volt. Ne feledjük: Nógrád nem volt kifeje­ zetten nagybirtokosairól nevezetes táj. Természetesen a törzsökösnek számító Balassák, Forgáchok, Zichyek mellett kisebb-nagyobb birtoktesttel rendelkező Dégenfeld, Koháry-Coburg, Keglevich, Stahremberg, Teleki, Grassalkovich vagy a Károlyi családhoz benősült Pappenheim jelenléte nem volt elhanyagolható, de arra kevés példát tudunk, hogy ez utóbbiak közül érdemben vettek volna részt tehetsé­ ges nógrádi fiatalok kiképzésében. A főnemesi hiány, más oldalról közelítve, a kor választható pályairányait is leszűkítette. A korábban említett, a XVIII. század di­ vatos dilemmája - a katona, vagy tudós irányultság — megoldódott azáltal, hogy 395 �katonai pálya választását keveseknek tette lehetővé, nemcsak az alkalmasság, ha­ nem az anyagiak okán is. Ez az objektívnek is minősíthető helyzet úgy hatott a későbbiekben is, hogy a snájdig Noszty Feri példáját kevesen kívánták követni, a katonaságot nem választották élethivatásul. Az életpályák alakulását már a felvilágosodás idejének hajnalán is meghatározta az iskolai oktatás szerkezete és minősége. Tény, hogy a megnevezett időszakban Nógrád iskolarendszere részben elhanyagolt, más oldalról szűk volt és befejezet­ len. Losonc a főiskolaként számon tartott református gimnáziumával a XVIII. század második felétől jelentős, vonzó hatású volt, de elsősorban —bár nem kor­ látozták más vallásúak felvételét sem - az evangélikus és református fiatalok tudás igényét elégítette ki. Nógrád középiskoláinak híres intézményei a XIX. század második felében létesültek. (A losonci gimnázium 1870-ben válik állami tanintéz­ ménnyé, a balassagyarmati főgimnázium 1900-ban kezdte meg munkáját.) M inde­ zek miatt a közhangulatot már ekkor jelentős mértékben meghatározó művelődési igény kielégítésére nem nógrádi iskolák nevelték ifjainkat, már a középfokon sem. Az itteni evangélikusok Ozsgyán, Rimaszombat, Selmecbánya gimnáziumába já­ ratták gyermekeiket. A katolikusok Rozsnyó, Eger, Gyöngyös középiskoláiba sze­ rezték ismereteiket. Hasonló jelenségeket figyelhettünk meg a XIX. század máso­ dik felétől szaporodó zsidóság esetében is. Számukra a rohamosan fejlődő buda­ pesti tanintézmények adták meg a szükséges korosztályos ismereteket.4 E két tényező hatása beivódott több generáció tudatába, és gyakran akként jelent —jelenik —meg, hogy Nógrádban, a tanulható ismeretet nyújtó intézmények száma oly mértékben korlátozó, hogy a további ismeretszerzés, tanulás jobb esé­ lyeinek biztosítása érdekében, a lehető legkorábban a nem nógrádi lehetőségeket kell felkutatni, a tehetség lehető legjobb érvényesülése érdekében. A továbbiakban érdem es és szükséges összefoglalnunk azokat a jelensége­ ket, kapcsolatrendszereket, am elyek a m egjelölt korszakban és jellegzetességek között m eghatározzák az életpálya alakítás minőségi irányait. A két évszázad­ ban kialakult és fejlődő elem ek és m otívum ok sok tekintetben eltérő, más ol­ dalról közelítve sok azonos tulajdonsággal rendelkeztek. De m indezek m egléte m ellett egységes egészet alkottak, a történelm i folyam at részét képezték. M íg a XVIII. században az orvos (Perliczi János D ániel), a jogász (Ocsai Balogh Péter), katona (Forgách Sim on), tudós (Katona István) irányultság jellegzetes­ sége volt a nógrádi személyiségeknek, addig a XIX. század a szabadfoglalkozású értelm iség nagyobb csoportjait (művész, író), a pártpolitikusok nem zedékét, a közigazgatásba bekapcsolódók rétegét, az egyházi szem élyiségek (lelkészek, katolikus papok, rabbik) nagy arányait hozta létre. A különböző csoportok felsorolásából hiányzik a gazdasági érdeklődői kör, am elynek különösen a K arancs-M edves vidékét, a Zagyva völgyét érintő ipari m odernizációs hullám m egjelenését követően, távlatos jelentősége lesz. M agyarán szólva, a tájon élő értelm iségek kirekesztődése a gazdasági folyam atok irányításából, a terület érdekérvényesítésének gyakorlásából ez időszakra vezethető vissza. 396 �Az életpálya alakításában a történelem során kialakult helyi elemek domináltak. Abban, hogy a személyiségeknek megfelelő legyen a választása, abban elsősorban a családi döntés erőssége, az ezt meghatározó anyagi háttér volt a perdöntő. A ké­ pességek felismerésében a helybéli tanító, a pap, a lelkész, a rabbi bírt különleges jelentőséggel. A család és a - kor nógrádi viszonyaira jellemző falusi - tanító, a pap együttműködésének minősége alakította ki a pálya további állomásait. Nem hagy­ ható figyelmen kívül az sem, hogy egy közösség —többnyire vallási, egyházi tömö­ rülésekről tudunk — véleménye, olykor az anyagiak megteremtésében felvállalt szerepe eldöntötte a tehetség fejlődésének mikéntjét. A különböző pályára kerülésnél ez utóbbi tényező már csak azért sem elhanya­ golható, mert a Nógrádból ezekben az évtizedekben kikerült értelmiségi foglalko­ zású személyiségek között feltűnően sok az egyházak életébe meghatározó fela­ datot ellátó protestáns lelkész, katolikus pap és zsidó rabbi. Az akkori általános értékrend és felfogás szerint nő soraikban, de más - világi jellegű - pályán tevé­ kenykedő értelmiségi között sem található. Ha az elmúlt kétszáz év életpálya-alakulás motívumait összefoglaljuk, úgy vé­ lem, leszögezhető: az életutakat meghatározó elemek az idők folyamán jelentős változáson mentek át. Készletük bővült és mélyült. Ugyanakkor látható, hogy az alap panelek - úgymint a tehetség jelenléte, a család sokoldalú felkészültsége, a mindezt segítő helyierő, a pap, a tanító, a közösség támogató megléte —a változó történelmi idővel szinkronban továbbra is olyan értéket hordoznak, amelyre fi­ gyelve, fejlesztéséről nem szabad megfeledkeznünk. Továbbá: azt is könnyen beláthatjuk - túl tekintve az itt leírtakon —, hogy je­ lentősen, minőségében is bővült az életutat előkészítő, felkészítő meghatározó eszközök tárháza. A témakör felvázolása azt is igazolja, hogy a XVIII. század végétől induló új stílusú gondolkozás és magatartás elsőbbséget biztosított a szakmai előmenetel­ nek, mint az erre épülő —nem elhallgatott, de mégiscsak másodlagos —gazdago­ dásnak, anyagi sikernek. Végül azt is be kell látnunk, és ha így teszünk el is fogadhatjuk, hogy az egyre korszerűsödő, az ember által létrehozott új világban a szülőhely és a munkahely közötti távolság nőhet, de a szülőhelyhöz kötődés, annak érzelmi erőssége folytán soha nem szakadhat meg. JE G Y Z E T 1. 2. 3. 4. A z életpálya, a karrier értelmezéséhez Dr. Langer Katalin: Karriertervezés című könyvét használtam. Budapest, 2001. A z idézetek megtalálhatók a 12. o.; a 17. o.; a 38. o. ; a 154. o. Mi a magyar? Szerk. Szekfü G yula. Budapest, 1939. 2 7 2 -2 7 4 . o. K o sáry D om okos: Értelm iség és kulturális elit a X V III. századi M agyarországon. I n A történelem veszedelm ei. Budapest, 19 8 7 . 1 4 0 - 1 4 8 . o. H orváth István: Eszm ék, eszm ények, m agatartások c. kötet biográfiai adatai alapján. Salgótarján, 1995. 397 �✓ R. Várkonyi Ágnes IN MEMÓRIÁM WABROSCH GÉZA PROFESSZOR 1929-2000 Az Erdélyi Múzeum Egyesület támogatására létesített gróf Mikó Imre Alapít­ vány legutóbbi tanácskozásán a gyász ült és a fájó hiány. Wabrosch Géza orvos professzor, kuratóriumunk tagja 2000. november 25-én befejezte földi pályáját. Megtisztelőén engem kértek társaim, hogy búcsúzót írjak. Úgy érzem, lehetet­ len. Mert a gyermekkor idődén korától ismerem és gyermekkorunk nem szokott meghalni. Mert könnyű volt Antigonénak, még nem koptak el, nem devalválódtak a szavak. M ert századunk, amellyel együtt élt és amellyel távozott, sok mással együtt, elvette tőlünk a jogot az elmúlás igaz, ünnepi világformáló méltóságának kifejezésére. M ert Wabrosch Géza személyisége, kultúráltsága széttöri a műfaj szabályait, mert ismerem a mozdulatát, ahogy elhárított minden nagy kijelentést, minden formalitást, ahogy viselte a medicina mindentudásának és fegyelmének páncélzatát, m ég az utolsó hetekben, a „mint a forró csontok a máglyán” napjaiban is. Tisztelettel kell megállnunk ezen a küszöbön. Marad, nehéz lélekkel, az emlékezet. Az elmúlás átrendezi az idő dimenzióit, legyőzi a határokat. 1989. december végén az erdélyi lázas hírek között rövid tudósítás jött, az ott élő neves történész válságos állapotban van, operálni kellene, de Romániában nincs gyógyszer és hi­ ányzanak a megfelelő műszerek. Telefon hajnali hétkor, és délben már önkéntes segítők szállították át a határon küldeményeit, s amatőr rádiósok sugározták a főorvos úr üzenetét, hogy a beteget készen várja az osztály. Az az ember volt ő, aki azonnal átlátta mindig elméletileg és gyakorlatilag is, mikor, mi lehet, mit kell tennie. De sok más is volt. Akkoriban a Szent János kórház urológiai osztályán hirtelenül izgalmas erdélyi központ keletkezett körülötte. 1990 januárjának ködös késő délutánjain jó néhány történész, néprajzos, régész látogatta a lábadozó bete­ geket, ide tértek be először az odaátról jövők, végeérhetetlen váltólázas diskurzu­ sok folytak arról, hogy mi történt, mi az esély, s az ő akkori józan diagnózisait azóta ridegen igazolta az idő. Gyógyító munkásságának terrénumait mi történészek nem tekinthetjük át. Biztos nyugalmából mindig is érzékelhettük szakmai felkészültségének magas színvonalát, s kollegái elismeréseiből felmérhetjük a fegyelmezett szenvedéllyel űzött hivatás, a nagy volumenű életpálya roppant dimenzióit. Az orvostudomány és az orvos-társadalom a magyar és az európai urológia ki­ emelkedő, nagyszabású személyiségét gyászolja. Munkatársai, tanítványai, kollégái a Szent János kórház urológiai osztályával több, mint négy évtizeden át összeforrott, 398 �elhivatott egyéniségtől kellett hogy elbúcsúzzanak, aki ezt a tömegesen látogatott osztályt, mint vezető főorvosa az ország első gyógyintézményei színvonalára emelte. Am int tanítványa és utódja búcsúszavaiban kiemelte, az országban első­ ként vezetett be szakterületén új gyógyítási eljárásokat, mint például a lézersebé­ szet, az „extracorporális lökéshullámú kőzúzás”, — de hogyan is követhetnénk a gyógyítás tudományának ma már szédületes fejlődésében, kandidátusi disszertáci­ ójától a különböző területeket felölelő szakmunkái lapjain, s a nemzetközi konfe­ renciákon. Nem vehetjük számba az erdélyi magyar orvoslás és az orvostudomány fejlesztését célzó közreműködését, szakmai tanácsait, segítő tetteit, nemzetközi elismerésének tanúsítványait a különböző orvostudományi társaságokban és a hazai díjakat, 1997-ben több évtizedes munkásságát a Batthyány-Strattmann díj ismerte el. Betegei sokaságát határainkon innen és túlról sem mérhetjük fel, de tudjuk, hogy a legtöbbet adta, amit orvos adhatott, hitet, bizalmat, bátorságot, és velük együtt szállt harcba a bánattal is. Azt viszont ismerjük, hogy milyen érték ebben az országban a tudományos iskola, mert generációk építkezéséből jön létre, és itt nevelődik a jövő. M ester dőlt ki, különleges tehetség, aki képes volt rá, hogy a magyar urológiá­ ban iskolát teremtő Noszkay Aurél szellemét megőrizve, örökségét az új kihívá­ soknak megfelelően fejlessze tovább, a legjobb nemzetközi színvonalon teljesítse ki, és amikor avatadan kezek megsemmisítéssel fenyegették, sikerrel küzdött meg érte, s mentette át. M egadatott néki az analitikus és szintetizáló tudást egyesítő készség, ez a világ más tájain oly nagyon megbecsült, mert ritka tulajdonság és a közösségteremtő képesség. Szobájában századok, vélemények, tudományágak randevúztak szüntelen. A falakon Hippokratés, Apáczai Csere János, másolat lapon a British Museum híres Sloane-gyűjteményének kódexéből az előd, az urétert metsző 12. századi medikus, névtelenül, mint Babits M ihály Psychoanalysis Christiana versében a gótikus szo­ bor faragója, és Bartók kékszakállú hercege egy operai kosztüm tervrajzon, az ablak mellett pedig az atyai mester, odébb az utód munkatársaival a kórházkert fái alatt. Összefutottak nála ismert költők, írók, szociológusok, orvosok művésznők és miniszterek, kicserélődtek vélemények, amelyek különben nem találkoztak volna soha, s itt a második emeleti sarokszobájában, ahol a fél város benézett az ablakon, a professzor úr varázslatos szalont vitt, évtizedeken át, beszélgetett nála a széthulló világ. Erdély és M agyarország, a grófnő és a mérnök, M arosvásárhely és az acél­ gyár Tarjánból. Gyakran magunkra kellett, hogy hagyjon, s amikor órák múlva a műtőből vagy a vizsgálóból visszatért, válaszai olyasféle folyamatos jelenlétet érzé­ keltettek, amely annakidején a humanisták sajátja volt, akik a Respublika Christiana egységét elvesztő Európában gondolataikkal hidalták át a távolságokat és hordoz­ ták az értelmiségi pálya elviselheteden terheit. Úgy vélem, hogy sokoldalúsága, nyitottsága, a természettudományok és a hu­ mántudományok egységét átfogó szemlélet, amelyről ma úgy esik sok szó, hogy a 399 �XXI. század jellegzetessége lesz, családi öröksége volt, pedagógus édesanyja, s főleg a nagyapa hagyatéka. A nagyapa, az acélgyár főmérnöke, W abrosch Béla (1858—1946) emlékét újságcikk és a régi antik óra idézte az unoka otthon-meleget sugárzó kórházi lakosztályában. Gyermekkorának színtere, Salgótarján, a Mátra északi völgyében nyújtózó, ka­ maszkorú határ menti kisváros, szűk utcákba bekönyöklő hegyeivel, fenyvesekkel koszorúzva, sokféleségével adhatott útravalót, a gyárak, a bányatelepek, a várm e­ gye, a beköltöző palóc vidék, a változatos lakosság, a négy vallás hívei, a különle­ ges személyiségek formálták itt a jövő generációt, és mint Erdélyben is, szétválaszthatatlan egységben fonódott itt össze természet és történelem. Egyetemi éveit a porig bombázott Budapesten kezdte. Túlélt világháború, ki­ fosztott ország nemzedékének meghatározó létélménye volt és értékrendet jelző útelágazás: igazság, erkölcs, kötelességtudat, szakadatlan jobbító igyekezet, s a mégis, és ismét, és mindennek ellenére a megújulásokba vetett remény. Életének táguló körei München, Stuttgart, Párizs, Bécs, Mainz, Kolozsvár, H am burg... Tudjuk, nagyon szeretett utazni és bejárta a világot. Kereste a leg­ újabb kutatások tapasztalatait, a legkorszerűbb megoldásokat, a hazahozható érté­ keket. Az Erdélyi M úzeum-Egyesület alapító tagja volt, és 1992. szeptember 23-án, Budapesten a Püski Könyvesházban mint az Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztályának tagja ő mutatta be az erdélyi orvosok generációi­ nak szakmai fórumául szolgáló újra megjelenő Orvostudományi Értesítőt: „Nem tartom magam erre méltónak, mégis elvállaltam, mert kötelez erre a hosszú évek barátsága, amely az erdélyi magyar írókhoz tudósokhoz orvosokhoz köt. Ez a barátság egyrészt fehér asztal mellett, nagy együttérzéssel beszélgetve, másrészt munkában, a műtőasztal mellett született és vált tartóssá. ” Az orvoslás az anyanyelvi műveltség része címmel elmondott gon­ dolatai semmit nem vesztettek időszerűségükből. >yAz 1876-ban alapított és 1948 óta hallgatásra ítélt folyóiratnak ma nemcsak művelődéstörténeti és szakmaijelentősége van, hanem a magyarság megmaradásának sorskérdésében is nagy szerepetjátszik... Reálisan kell értékel­ nünk ennek jelentőségét. Nem kevés nehézség leküzdése maradt meg mai feladatul. Évszázados tapasztalatok alapján ebben a nehéz helyzetben is történelmi példáinkhoz elődeink bölcsességé­ hez kell fordulnunk, akik a tudás, a műveltség és kultúra elsajátításának fegyverével védték meg mentették át a magyarságot és tették elismertté világszerte a magyar nevet. Úgy gondolom, ezt kell nekünk is folytatni, tudatosan segíteni, támogatni az erdélyi magyar orvoslást, az or­ vostudomány fejlesztését. ” Hűséges barát volt és vonzó, igényes, nyugtalan szellem, szerény és közvetlen, de szigorú, szuverén, zárkózott. Ha túlontúl is elárasztottuk történészi munkáink­ kal, ezt csak az ő meglepően eleven és értő érdeklődése okozta. Merenghetünk, mikor jutott ideje rá, hogy áttekintse az Erdély története három kötetét, Mikes leveleit, az Orszavakat, hogy friss érdeklődéssel lapozzon bele a Kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei súlyos köteteibe és türelme, hogy kövesse Zrínyiről a bo­ nyolult szövegkritikai fejtegetést az Elvesztett időben. 400 �Már a nyolcvanas évek második felében ismerte a történeti ökológia lényegét, amikor idehaza nagyon kevesen értették, miről van szó. Korán, bizonyos, hogy az elsők között használta az „életminőség” fogalmát és szorgalmazta az élő szervezet harmóniájának megőrzése érdekében az ökobiotikus szemléletváltást. Nem talál­ koztam még tömörebb és a lényeget jobban megragadó megfogalmazással az or­ voslás hatékonyságának összetevőiről a különböző történeti korszakokban, mint az ő egyik cikkében: Ökobiotikus tényezők javítása az orvoslásban (1998). M indig tudta, mi történik egykori szűkebb pátriájában. Magas fokon művelte a derűs, játékos társalgás művészetét. Közel álló barátai ismerték széleskörű érdeklődését, s tapasztalhatták tájékozottságát, akár filozófiai kérdések, vagy új irodalmi irányza­ tok kerültek szóba. A fogalom eredeti gondolatokat kicserélő értelmében lehetett vele valóban megbeszélni úgyszólván mindent, Cézanne befejezeden képeit és a szimbólumok asszociációs világában kifejeződő létélményeket. Evek óta vitattuk, hogyan, és milyen utakon lehetett volna, kellett volna egy szép és igazságos társa­ dalmat idehaza a Kárpát-medencében szervesen felépíteni, s próbáltuk különböző nézőpontokból beméregetni, hol vesztette el vajon a világ a kultúra megtartó ere­ jét. Am it még tudtak a nagyapák. És tudott ő is. Különben miért is mondta volna: az utódaimban!" Az idő fénytörésében a tezaurált emlékeink metamorfózisa zajlik. Ferences hit­ oktatónk annakidején a harmincas évek közepe táján, folytatván rendjének csíksomlyói színjátszó hagyományait, együtt szerepeltetett minket, s amikor nem értettem a rendező intését, hogy el kell hagynunk a színpadot, ő szigorúan rám szólt: „ki kell táncolni. "Létünk véges voltát elfogadó élményét a középkori művész a „danse macubré" képzetével fogalmazta meg, s mi mást mondhatnak már ezután a gyerekkor mélyéről hangzó szavak is, a múlt közös hullámhosszán, az élet felfoghatadan folyamatosságában. Barátok, nemzedéktársak, dsztelők és tanítványok sokaságával együtt úgy érez­ zük, hogy időnek előtte távozott. Megrendültén vesszük tudomásul, hogy a tele­ fonvonal végéről nem szól vissza, ajtaja immár a számunkra terra incognita világá­ ba nyílik. Addig is - Szent Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt leveléből - „ megma­ rad a hity a reményy a szeretet\ e három; ezek közülpedig a legnagyobb a szeretet." 401 �Hibó Tam ás: Vázlatok, 1971 402 �T. Pataki László ÁRNYÉKOT VET A DÉL - részlet — A történet és a személyek összefüggéseikben a fantázián alapulnak —a megírásban ötletadó, kitűnő művek: Varga János - Frideczky La/ös memoárja és Frank Tibor —Egy emigráns alakváltásai c. történeti munkák. Rilke mondja: „Rettenetes, hogy a tények miatt so’sem tudhatjuk meg a valóságot”. Pi­ linszky pedig e^ • ,A tényeket el kell vezérelni a realitásig. ” A tények külön-külön vagy akár együttnézve őket: nagyon ismerősek. Azonban a tények új összefüggésekben „mást” eredményeznek, de csak azoknak, akik hajlandók f e l is fedezni ezjAm még ebben az esetben se keressen senki „álkategóriákat”. Hogy akkor ez vagy az milyen regény lenne? Igaz aZ esszé(regény)ben szerepet kapott motívumok könnyen felidézhetők, ellenő­ rizhetők. A történet ezfittal elsősorban mégis kizárólag belső logika szerint működik. Értelmezése az író dolga, aki az olvasóval összejátszva, egy árulás öntransz-anatómiáját kísérletez}, a tudós Milton H. Erickson eseti leírása alapján. A „történhetett volna... ”jelenti magát a történést. Még annyit: a szociológia-politológia, esetünkben elsősorban a lélektan, sajátos kronológia szerint működik. Valami (például az árulás) jóva l előbb létezhet, mint amikor bekövetkezik. Szemben a históriai időrenddel. Rendkívül nehezen mozog ugyanakkor a történeti tudomány. A z „ördögi” részleteket (orto­ dox-kötelező módszerei miatt) a termékenyítő és gyakorta épfen az ortodox tudománynak is témátjelen tő—feltételezés oldaláról eleve érinteni sem tudja. Am a kőfalakat idővel lebontják a tudósi és a szabad irodalom között. Ha ez ma mégsincs így, talán ideje hozzákezdeni. M it mondott Zerffi? Mintha mindenkinél előbbre láma: a kormányban különkülön, személyenként nagyszerű képességű emberek ülnek. Ugyanúgy csupa tehetsé­ ges emberből állhat akár az egész népképviseleti nemzetgyűlés is. Alapjában még­ sem tagadhatják meg a forradalmi dolgokat. Legfeljebb kicsikarni tudunk egymás­ ból és a történésekből valamilyen közös hasznot. Ragyogó, becsületes szándékú emberek, ám nem az ő ügyük mégsem, aminek az élére kerültek. így nem is na­ gyon bízhatnak benne. Nem hihetik teljességgel az egészet. Mást tenni sem tud­ hatnak, mint amit a legtöbb esetben - sodortatják magukat. Hol a népkövetelések, hol az osztrák ármánykodás, hol a felbuzduló nemzetiségiek nyomása által. A po­ litikusok, így Kossuth is, bele-beleszólnak a hadvezetésbe, ez látszik, a hadvezetők némelyike m eg éppenhogy elpolitizálgatna. Csupa ellentmondás meredezik körü­ löttünk kezdettől fogva, és ez még mélyülni is fog. O azonban - válaszolta Zerffi eddig majd soha sem megy el a gondolkodásban, ha csak nem kényszerítik rá. „Az 403 �előregondolkodás mindenkinek kötelező” vágta ki Zerffi. Akkor ez a mondat úgy hangzott, mint aki saját igazságát osztogatja. „Gyerünk haza Tereskére, előtte meg még fel, Vácra!” - mondogatja Frideczky valamivel jobb kedvvel önmagának. O a hivatalt is másnak látja, mint ami csupán egyetlen bármekkora nagy épület. A hivatalt nem lehet megostromolni. Az maga a Rendszer, volt, lesz. Lenézi bizony Zerffi cikk-cikkjait. Undorító az egész, amiről azt sem tudja micsoda, mi készül. Vagy mi nem készül. Az biztos, semmilyen ér­ telemben nem lehet több közös dolguk ebben a megveszekedett életben, meg fogja mondani kereken, hogy mellőzzék végre —innentől legalább —egymás társa­ ságát. M inek is? Neki nincs szüksége semmire. Aztán meg, lehet itt még kevéske idő. Nem kell elrohanni. Megkeresi a zsurnalisztát, hogy „legalább a végére érjenek annak a valam inek.” Csalódáson és egy kevéske kíváncsiságon felül nem érez semmit. Talán még valami dühfélét tapasztal. Ki nem állhatja, ha a hivatalos ügyek kétséges helyzetbe kerülnek, csak mert nem hozzáértők intézik a dolgokat. És mi lesz a többiekkel is? Ahányan vannak, annyi félék, legtöbbjük kedvetlenné vált az év végére, elbizonytalanodottan téblábol, zavarodottan tervezget. A struktúra! Az állandó szerkezet, azzal ugyan mi lett? Annak kezdettől, az idők végtelenjéig, zökkenőktől mentesen, minden körülmények között biztonságot sugárzó erővel, sőt magávalragadóan működnie kell! Mi ez itten akkor? Időt nyerni, levegőbe kapkodni ő is tudhatna, nemcsak a kormányt helyettesítő honvédelmi bizottmány. M ert nyilván csalás erre a kitelepedés. Ahogy Deák mondta még októberben... Debrecen. Zerffivel az Európában ül össze egy védett sarokasztalnál. íg y legalább két ol­ dalról fedezékben vannak. A szerkesztő egészen friss nyomdai levonatot mutat. Biztosan erre, az ilyenre mondják - „valósággal lángol a papír”. Zerffi egyenest az országgyűlés helyszínére, a Vigadóba hirdeti lapjában, január első napjára, azt a nagyszabású népgyűlést, amelyre mindenki hivatalos. „Ellenállás! Védelem! Sza­ badcsapatokat szervezek az Egyenlőségi Társulattal. M agamat Lipótváros kapitá­ nyának jelö ltettem ...” Frideczky most arra gondol, óvatosan kell közelíteni, talán ő értette félre m in­ dazt, amit eddig Zerffi elmondott valamiféle jelenidejű kettőzöttségről. Bár két­ ségtelen, hogy bizalommal közölt vele részleteket, tárt fel szándékokat, terveket, ha sok mindent még most sem ért egészen. Mégis, a mostani helyzetben... egyidőben... ennyi belátás nélküliség, ekkora vakmerő valóság! Ezt nem lehetne másként, csak teljes odaadással... Vagy igen, teljes mimikrivel, annak segítségével. Vérbő szerepjátszással! Most egyszeriben megkísérli olyannak látni a másikat, amilyennek újabban láttatta önmaga előtt. Alakítás lenne? Mi akkor a célja? Újra a kényelmetlen érzés. Viszolygásféle a megrázó tényéktől. Félelem talán. Fel kellene állni és egyszerűen kiballagni innen. Nem érdekes, hogy ki ez az ember. „Városi gerillák kapitánya” Pesten és Budán? Megőrült ez? Ilyesmit a legvérmesebb radiká­ lis sem javasolna önmagától, persze Zerffin kívül. Ezért kell nyíltan felkérdeznie, amit meg is tesz - önmaga előtt előtte is idegenes hangon szólal meg, mintha üres 404 �hordóba mondaná: „Végül is ... Te most, ezzel a vakmerőséggel látszatot keltve, nemde, a forradalommal konspirálod-fested ki magadat? Vagy nem értettem jól, amiről elég erről velem bizalmasan beszéltél. Most azonban, hogy elmegyek, talán már nem érdekelhet az egész.” Zerffi legyint. Bort rendel Jenő úrtól. Másról kezd beszélni. O itt most igazán nem erőltetheti tovább. Mintha megkönnyebbülne a halasztástól. M ária az utazást tervezgeti a teli poharat megforgatva az asztal lapján. De hát hiába, csak visszakanyarodik puhatolózva, jókora kerülővel. „Nem tudom magam sem, mit tegyek. Lehet, visszatérek Budára Vác és Tereske után. Madách Karcsi is ezt húzza állandóan a fülembe, nyilván az anyja hatása, m égis... Ha igaz, amit régtől mondanak, hogy a cár Varsónál közvedenül negyvenezer, lengyelhonban pedig több mint százezer orosz fegyveressel áll, s ha tudjuk azt is, hogy kezdettől tele vagyunk menekült lengyellel, akik között nem egy hangoztatja nálunk, intervencionálisan is használni kell később a magyar haderőket Lengyelország felé, s hogy ezt a muszka még nálunknál is jobban ism eri... De hiszen érted, mire gondolok! Kossuth most adta ki Bónisnak, vigye a koronát Debre­ cenbe. Ki jön ide vissza, aki egyszer elmegy? S talán a legokosabb mégis, amiiől nem­ rég beszéltünk - el sem menni. Hogy ne kelljen visszakullogni. Mert akkor, ki tudja, hogy az hogyan esik kinek-kinek kézre majd? Hatalom-közigazgatás mindig lesz Bu­ dán is és Pesten is. Mindig lesz, kell valaki, ak i... úgy értem ... ” Zerffin látszik a változás, most nagyon figyel. Mégis meglepődik, amikor hirte­ len éppen ő kezdi újra azt, amit az előbb a rendeléssel elhesegetett. „Talán valóban úgy fordul, hogy nem találkozunk sokáig. M indent neked sem kell ismerned. Csak a fundamentumokat emelem ki, amelyeken a későbbiek állhatnak. Állhatunk. El­ mondok egy történetet. Ne várj megoldást. M agadnak kell kitalálnod, mi lehet a dolgod hónapok, évek vagy hetek, napok, vagy akár csak órák teltével ezután. Ha, mint sokan mondják, megfordul az egész, ez rövidesen csak azon múlik, mikor indul az orosz. Megindul, hiába írja reggeltől estig mostanában az Ellenőr „polgártár­ sak, vihar közeledik, imádkozzunk.” Vagy tán’ senki sem olvasta még a nyáron, amit a budai Bagó nyomdász röpiratban kinyomtatott, terjesztett az orosz veszélytől? Vagy mégsem bukik az ország. Te és én, meg mindenki más, a kedvenced, M a­ dách, ott lent, vagy fent valahol Csesztvén - hol, kinek tartozik és mivel? Hol és főként kik számíthatunk rá, hová lesz az örök emberi kettőzött könyvelés, a tarto­ zik, követel —mi legyen vele? Hol az érdek, ami mozgat forradalmat, Kossuthot, Görgeyt, hadvezért, parasztot, téged, engem. Az érdek - az hol rejtőzik, azt kell megtalálni? Sokféle választás nem adatik, legfeljebb egy, a tehetségesebbeknek összesen kettő. Sőt, nekik nagyritkán egyszerre kettő is. M ajd’ tíz éve még szcenikus voltam. Színész, Bécsben, ahol három év után ír­ tam egy könyvet kedvezőtlen tapasztalataimról, a művészetet megfojtó belső szín­ házi életről, hivatali túlkapásokról, szövegkönyvek cenzúrázásának fertelmeitől. Megjelent. Persze, kikerülve a profi foglalkozású cenzorális árgusokat. Brockhausnál adtam ki. A rendőrség nyomozni kezdett, gyorsan a közelembe kerültek. Nem volt választásom —szóba állok velük vagy évekig ülhetek a hidegen. Nem tudom elviselni 405 �a hideget, a rossz kosztot. Ezek a gyengéim. Stedtgerttel akkor találkoztam. Fo­ galmazó volt. Persze csak látszólag. Arra figyelmeztett, hogy mielőbb magamtól induljak valami épkézláb kezdeményezéssel, önmagamat ajánlva, egyenest és főleg határozottan a rendőrfőnök felé. Nem vettem komolyan, te sem tetted volna. Néhány, zsebben még meglévő információval, amikről a könyvemben hallgattam, akkor és ott még kiváltottam magam hirtelen a velem valami miatt láthatóan ro­ konszervező fogalmazó segítségével. Arra csak fokozatosan jöttem rá, hogy bármit teszek ezután, a Struktúra máris „beépített,, valamilyen szinten. Többé nem enged. Jó l írok németül. Az eset után színibírálatokkal tartottam fenn magam, írásokat közöltem a bécsi lapokban, s eközben ráléptem egy bizonyos valakinek nagyon kedves színésznécske lábára. Ugyanazon személy nyomban lakmotozást kanyarított a nyakamba, saját kezűleg, Sedlnitzky rendőr-kapitány. Nála akkorra már lajst­ romba voltam véve. A könyv miatt. Mint akire lehet, sőt kell majd számítani. A lig­ ha tévedek, ha azt állítom, eleve várt rám. A fogalmazó, közvetlenül a könyvügy után, bejelenthetett. Valamit észrevett, ő vagy más, és éppen rajtam. Azt mondják erre „tehetséget, nyugtalanságot”, szerintem - lojalitást és ellenszenvet a rendszerek iránt. Mások, a közelemben élők példáiból jöttem rá sok mindenre. Jobbnak láttam a lakás felforgatás után azonnal levélben meghallgatást kérni a kapitánytól. Sedlnitzky zseniális. Főként a sajtó és a színház érdekli, az utóbbi szenvedélyesen és inkább csak hátulról, a színfalak mögül és persze a banketteken. Bach pedig napjaink nagyszabású rendszervezője. ’M aga kiemelkedően tehetséges, de ezenközben megfoghatatlanul szélsőséges ember - kezdte velem a tanítást Sedlnitzky, aki szerintem nem is osztrák, legin­ kább sziléziai német vagy lengyel, tudomis én. Az egész nem tartott tíz percig sem. - M agát üldözi a liberális, az ultrakonzervatív, a bigott, de legfőképpen a cenzúra. M aga egyszerűen képtelen arra, hogy középen járjon. Csináljon ebből akkor most erényt! Am it én ajánlok, abból megismerhet egy mindenoldalra működő rendszert. A rendszer hasznos, persze egészen kis részévé is válhatna ön idővel. Sokan va­ gyunk benne így, mindenki. A kulcs nálam van, ezt majd soha ne felejtse el. Akkor se, ha valahol pogány szokás szerint átmenetileg pajzsra emelik a magyarok, vagy a velem és munkatársaimmal jóelőre egyeztetett! Liberális nagyotmondásainak, vagy az innentől számítva eleve betiltásra tőlünk megrendelt, titkon kiadott könyveinek sikerei nyomán megválasztják Pesten-Budán and pápának.’ Mi a rendszer? A lényeg bennünk van. Vagy nincs, és akkor majd elháríthatatlanul belénk épül, mert mindig belénk építik valahogy. Belénk építik azok, akikkel ugyanazt mások már jóval ezt megelőzően megtették. A rendszer egyik lényege a teljeskörű mindenoldalú és kimeríthetedenül differenciált emberi-humán össze­ függés módszeres megalkotása. Sok időt pazarolva erre lentről felfelé és viszont, amiből egy idő után áthatolhatatlan háló szövődik. A másik központi eleme, hogy körülöttünk lehet mindenféle zavar időről-időre, láthatnak minket mások ilyennek, meg olyannak is - a végső Magas Ponton ismerik az igazságot! Ha egyszer beke­ rülsz a fénybe, a figyelem rád esik, onnantól számodra is létezik a Végső Pont. Ez 406 �persze reciprok. A legfőbb fényforrás. Ö egyedül tudja, kik vagyunk. Végső pont — nem az égben, lent a földön. Szemere például önjelölt Végső Pontként most költögeti ki gondosan a tojásból, amit mi tojtunk neki —Alexander Freiherr von Bach eközben rég’ a csúcsokon jár. Kossuth ösztönös, Széchenyi bolondot játszik, Deák okos, sőt bölcs csigaember. Szemere? Intrikus és féltékeny mindenkire. A hadve­ zetők. Nem folytatom. Nem tudtam volna megcsinálni mindazt, amit elértem, hogy Pesten és Budán ’március idusa’ óta elfogad új ultraradikálisnak mindenki, aki régen szélsőkonzervatívnak olvasott, ha nem lennék cefetül tehetséges. Ha lenne bennem valahol egyeden becsomózható-köthető szál, ami röghöz, vagy ami sokkalta károsabb ideológiához, fenkölt szellemiséghez láncolna. Sedlnitzky művészien, nagy tehetség­ gel erre a tökéletesnek nevezhető hiányra épített. Ám kellett hozzá a jó szem. Neki volt. Tőlem ’tudósításokat’ várt. Úgy vehettem, akárha egy ultra-konzervatív bécsi lap szerkesztőjének írnék beszámolókat. O így veszi, ez a kellemes benne.” Itt már ő is közbevág, maga is meglepődve azon, mennyire izgatott. „De akkor, miért nem kaptad meg szolgálataid fejében két éve a Honderű német kiadásának szerkesztői székét? Pedig Horváth, a laptulajdonos számodra kérte is. M adáchtól tudom, aki ide a fővárosba írogatott, a Pesti Hírlapnak írói álnéven Timonként, hogy a hivatalosak nem egyeztek bele a személyedet illető en ...” „Na, ja! Egyezte­ tett játék, semmi más. A kóbor apácák megtévesztése. Magam taszigáltam bele a német kiadásba Horváthot, hogy legyen mire hivatkozni, ő vakon hisz nekem. A látvány! Ami végül ez volt: nem bíznak bennem! Hiába a tőlem megrendelhető konzervatív hang. A hosszú előkészítés az alapja mindenfajta eredményes m unká­ nak. A látszatokat kell jóelőre megformázni, megfelelő közegbe helyezve később aztán gondosan fenntartani. Hangsúlyt kell tenni rájuk időnként, hogy minden méginkább hihető legyen. Ez a dolog legszebbik része. Egy évre rá megadták az engedélyt Horváthnak, s rajta keresztül nekem, vagy nem így történt? Na, ugye! De a Honderű és vele a Morgenröthe akkor már lefelé tendált. Csak idő kérdése volt. Nekem ezt a szerepet adták Sedlnizkyék, hogy éppen ők nem bíznak meg bennem. Ha kifeszítem maga, akkor sem! Radikál hanggal mégsem indulhattam, nem lett volna olyan jó ... Bécs szerint.” Frideczkynek ez már ismerős. Negyvenhetes megválasztása körül olyan felje­ lentéssel kellett szembenéznie - rögtön az ülésszak legelején - a Ház előtt, hogy segítői csaltak, törvényt sértettek az ő kampányában. Csak egészen kicsin múlott, hogy azon melegében menesszék. így esett, hogy ma sem keresik a társaságát Pesten, odahaza, Nógrádban sem, habár nyíltan nem vállalja fel senki. M indünk­ nek lehet egy ügye valahol. „És a Nádaskai féle cikk? Ami a hirtelen jött forradalmi ’fordulatodat’ védte parádésan? M indenki erről beszélt áprilisban. Nádaskai a Honderűben írt rólad olyanokat, hogy igaz irodalmár vagy, és M etternich fekete noteszában a listán az élen szerepelsz!” „Nádaskai hülye. Éppen neki fogalma sincs semmiről. Nádaskaik kellenek. Nélkülük nem lehetne felöltöztetni a puszta vázat, a tények körüli állandó 407 �látszatvalóságot. Rengeteg Nádaskaira van szükség! M ajdnem mindenki Nádaskai, ez a lényeg. Éppen azzal, ahogy ő a cenzorokra, Metternichre hivatkozott - m u­ tatta meg nekem és Bécsnek, hogy jól dolgozunk. Gyönyörű volt a játék! Olyan, mintha meztelenül járnál oroszlánok között. Sedlnitzky zsenialitása. Landerert is ő fedezte fel Kossuthnak, amikor a hirtelenjében megadott külön lapengedéllyel együtt ab ovo Kossuth szerkesztő úr nyakára ültette és megígértette vele, amint veszélyessé válik Kossuth kezében a Pesti Hírlap, meneszti a vezért. De nem politikai okból ám! Valami bárgyú, hiúságot sértő alapról indulva. Amit megért az egyszerű ember, a Nádaskai, de az igazán ravasz sem tud mit kezdeni vele. Négy évig kivárt Landerer. Gondolkozz! Közben mindent minden nap egyeztetett Sedlnitzkyvcl. Amikor Bécs megadta a jelt, valami jutalékos percent ügyet kreált Landerer: Kossuth várhatóan és konkréten azonnal felugrott a széké­ ből és azzal el. Megtörtént. Csodálkoztam rajta - hát igen, lehet, ki mint él, úgy ítél - , talán nem lehetünk egészen biztosak abban, hogy maga Kossuth nem tudta-e végig mit, miért csinál? Vagy csináltatnak vele. Nem mondták-e ki neki is a végső, kényelmes megoldást? Bécsben Sedlnitzky nem állt magában az előrelátással. Bach nagy építkező. A birodalom tele volt és ma is tele van tudósítókkal. Egymást ellenőrzik. A reform ­ idők kezdete óta nyugtalanok az urak a bécsi székhelyen. Kényszeredetten látnak előre. Könnyen megy. Itt nálunk, az urak, jó bőtorokkal fecsegnek! Szemere is megtalált engem azonnal, könnyen ment, magyar szokás szerint kiabáltam az ele­ jén. Őt szorongatják a rendőri szervezet korszerűsítése, a forradalom belső védel­ me miatt. Részt vettél a megoldás kimunkálásában velem együtt te is a minap. A hatalom, mindenféle hatalom, már a csírájában védekezni kényszerül. A m ég meg sem lévőnek az elhárítására gondol. A javasolt két rendőri osztály, általam is, szer­ vezés alatt áll. A debreceni kormányköltözködés zavar ugyan, de például a nemzeti táborhoz m ost csatlakozott német-osztrák Leiningen, akinek unokaöccse az oszt­ rákok egyik kisvezére valahol, már most sem írhat a feleségének levelet anélkül, hogy én, mi ne olvasnánk! Pedig ő naponta ír, a szerelemérzés hajtja. Az a furcsa, hogy szinte méterre, sőt égtáj szerint tudósít minden hadimozgást egy nőnek. Már amibe egyáltalán belelát ugyanis. Ezért sem dőlt még el, hová kerülhetne végül Leiningen. Felesége leveleit éppúgy ismerjük, egy hétig tartjuk vissza valamennyit. Kiadom magam. Habár a történettel semmire sem mennél. Különbeket m on­ danak, gondolnak rólam, azokra sem figyel ma már senki. Teljesen összezavarod­ tak az emberek. Ez a mi posztunk, az enyém és a tied, a sajtó és a hivatal, mindig többre lesz alkalmas. Bölcső a felnövőknek. Sajnálom már, hogy nem ezt írtam vezércikknek, de ennek most nincs ideje. Tudósítókra szükség lesz, sőt, máris szükség van.” „Gyönyörű történet, de semmi közöm hozzá. Semmi! Érted? M it kezdhetnék vele, megm ondanád?” 408 �Erdős István XXXVI. RÁCZ LACI A közelmúltbanjelent meg a „Messze kéklik a Duna” című esszé regényem. A roma témájú könyv a híres XIX. századi cigányprímás, Rácz Pali életét kísérli megfeleleve­ níteni a történeti szociográfia eszközeivel. A virtuóz prímás-zeneszerző zseniális fiainak, utó­ dainak életét bemutató fejezet terjedelmi okokból kimaradt a könyvből. Ebből a nyilvánosságra nem került fejezetből ajánlom az olvasók szíves figyelmébe a XXXVI. Rácz Laci című rész­ letet. Pesten a Calvin térnél összeszíjazott könyvcsomóval a hóna alatt nyurga kis di­ ák siet a Hatvani utca felé. A könyvek között legfelül van Szepesi Imre énekes im a­ könyve. A zeneakadémista diák misére siet. Igazgató úr szigorú parancsára he­ tente egyszer reggeli misére megy minden ifjú tanítvány. Itt káromkodó házmester kotorja, takarítja a hajnalra lehullott havat, ott hosszú nyelvű, vadhangú csengőt ráz sürgetően egy szemeteslegény: - a fázós cselédek siessenek már hozni nehéz ládáikban a házak szemetét, hogy mire a kapualjhoz ér a rozoga szemetes bárka, ne kelljen sokat várakoznia. A Hatvani utcánál éppen Rácz Laci kanyarodik a tejes asszony, millimári ko­ csija. A különös szekér félvak gebéjét szomorú arcú, sovány sváb asszony hajtja. 1884. februárjában mintha semmi nyoma sem lenne annak Pesten, hogy este már a víg farsang hangjai, színei fényesítik az utcákat. Rácz Laci 16 évesen a Soroksári utcai hatalmas muzsikus birodalomban a Ráczház lakója, s még csaknem 60 évnyire van attól, hogy egy másfajta muzsikus tele­ pen, a szénbányászkodásról elhíresült Salgótarjánban a Pécskő dombra rokonláto­ gatásokra érkezzen 1943-ban. Salgótarján város képe az 1943-at követő húsz esztendőben gyökeresen megválto­ zik, de a városközpont, a Pécskő-domb modernizációja csak 1963 körül kezdődik el. Amikor én 1963-ban fiatal tanárként Salgótarjánba érkeztem, a Pécskő cigányhegyén még igen világosan megkülönböztető házak voltak a muzsikus cigányok otthonai. A düledező, vakolatlan vályogviskók, pléh-darabokkal, kátránypapírokkal befe­ dett putrik mellett ezek a zenész otthonok semmiben sem különböztek a közeli szomszédos polgár-lakásoktól, parasztházaktól. A város modernizáció elkezdett bontásai rövidesen eltüntették a cigányhegyi viskók nagyobb részét, de a falmarad­ ványok, romok, roncsok együtt éltek tovább a megmaradt nyomorúságos lakó­ építményekkel. Szeméthegyek, elvadult, gazos, bokros domboldalak vették körül nyolcvan-száz ittlakó cigánycsalád reménytelenül sivár, kilátástalan életét. A muzsikus cigányok családjai, - amelyek a XIX. század derekát követően települ­ tek az iparteleppé fejlődött Salgótarján Pécskő dombjára, - igen sokféle muzsikus­ 409 �cigány hagyományt őrizgettek, emlegettek. A családfők, nagy fiúk közül sokan a művészi rangú, szép cigányzenének főfoglalkozású művelői voltak. M egint mások nem tartoztak egyeden bandához sem, de muzsikálni ők is jól tudtak. Azt tartották, nem nagy ész, hosszú iskoláztatás, de öröklött tehetség, nagy vér kell a jó muzsikához. Különösen Fényes M isire, Puru Pistára és Botos Bandi nagy művészi tekinté­ lyére emlékeztek leginkább, de már igen jó neve volt a sok muzsikust nevelő, né­ pes Gabora családnak is. A régi pesti muzsikus dinasztiák közül a telepen érthetően nagy híre volt Rácz La­ cinak, a XXXVI. Rácz Laci királyi néven elhíresült virtuóz cigányprímásnak. Igen sokan emlékeznek rá 1963-ban, hogy Rácz Laci még a világháború idején is sűrűn megfordult Salgótarjánban a Pécskő-dombon, mert a sok-sok leánykát nevelő Rácz családból Rácz Laci valamelyik húga a városba jött férjhez egy jó nevű muzsikushoz. XXXVI. Rácz Laci, s Rácz Laci muzsikája a háborús korszak Magyarországán igen-igen népszerű volt. A rádió rendszeresen emlegette a nevét, naponta játszotta híres nótáit, és királyokra emlékeztető nevét a sztár-muzsikusok dicsfénye vette körül. A salgótarjáni Pécskő-hegyen eseményszámba ment, ha Rácz Laci látogató­ ba érkezett rokonaihoz. Nemcsak azért, mert soha sem jött üres kézzel, de azért is, mert valódi nagy tisztelet vette körül. Arról viszont sem a tarjáni rokonság, sem maga a látogató Rácz Laci sem tudott semmit, hogy száz esztendővel azelőtt a Salgótarjántól alig 25 kilométerre lévő Gécz községből indult el világot hódítani a kiegyezés korának legnépszerűbb magyar prímása, Rác^Pali, Rác^Laci édesatyja. Rácz Paliról az a hír járta, hogy 36 gyereke volt, s alighanem épp ezért válasz­ totta ezt a királyi sorszámot magának Rácz Laci. 1885-ben Rácz Pali halálakor a pesti Soroksári utcai cigánymuzsikus kolónián a prímás váci származású élettársa, Balázs Borbála másfél éves gyermeket, utódot ringatott a karján. A Soroksári utcai óriás muzsikustelep a főváros közösségének akaratából, a Közmunka-Tanács gondoskodásából lehetett a híres cigányzenészek otthonainak befogadójává. Fő szerepe volt ebben a tekintélyes Podmanic^ky Frigyes bárónak, a tanács szorgalmas, becsületes alelnökének. A báró olyan főúri családból származott, amelyben az ősök, az elődök Nógrád-, Hont-, Komárom- Esztergom- és Pest-Szolnok vármegyékben Mária Terézia ko­ rától lelkes hívei voltak a cigánymuzsikának, a kóborló, vándorló életmódú cigány­ ság letelepítésének, polgárosításának. Száz esztendővel azelőtt, hogy a pesti Sorok­ sári utcában valóságos muzsikus-negyedet építettek fel, a Podmaniczkyak birtokán Csécsén 1770 körül Berkes Ferenc prímás jobbágytelket kapott, miközben egész Nógrádban és szerte az országban a cigányok a világ legtermészetesebb módján nincstelenek és jogi szempontból zsellérsorúak voltak. Podmanic^ky Ármin báró, Frigyes fivérejs.szódon konvenciós muzsikusként alkal­ mazta birtokán a cigányzenészeket, azt a Berkes Fajost, aki 1867 után népszerűségben, 410 �s muzsikája művészi hatásában joggal vetélkedhetett a prímáskirályként, a Bihari utáni prímás-nemzedékek legnagyobb tehetségeként számon tartott Rácz Palival. A Soroksári utcai zenészbirodalom első udvarában volt a Berkesek családjának otthona, míg a második udvarban volt Rácz Pali háza. Az óriási udvarú, fecskefé­ szek módra körberakott, földszintes, szép, modern házakban 4 0-50 jó nevű m u­ zsikus lakott. Világhíres prímások és hírnévre vágyó zenekari tagok. Rácz Pali igen népes családjában rendszerint tucatnyi nagyobbacska gyerek és két-három totyogó, kisded korú fiúcska, leányka élt, amikor a család 1867-es születésű Laci fia népis­ kolai értesítők után először vitt haza felmutatni polgári fiúiskolái bizonyítványt, csupa fényes, dicséretes kalkulussal, érdemjeggyel. A gyerekként is tehetséges he­ gedűsnek ígérkező Laci szerényen hárította el a dicséreteket, felemlegetve, hogy édesatyja ígérete szerint hamarosan ő már úgyis Liszt Ferenc Zeneakadémiájának tanulójává lészen, és ott csakis a muzsikával kell majd neki törődnie, mit számít tehát, milyen fényes a mostani négy krajcáros értesítő. Mégis, erre az alkalomra Laci gyerek m egkapta szobája falára a Gönczy Bergham-féle domború, színes térképet, amely az osztrák-magyar monarchiát ábrázolta. A testvérek sokasága nem győzte csodálni a gyönyörűséges földabrosz-díszt a falon, és nem győzték össze­ csapni kicsiny kezeiket a leánykák: tényleg 20 forint ötven krajcár lett légyen ezen térképnek az ára? Húsz forint irdatlan nagy pénz! Nem túlzás ilyen ajándékot adni egy gyermeknek? - kérdezte még Borbála asszony is, az édesanya, aki körül éppen mesehallgatásra ülnek le a lányok, a kisgyerekek, miközben Laci a ragyogó színezé­ sű térképet böngészi. A mesehallgatás már réges-régen nem Laci műfaja, ő nagy fiú, már-már férfi sorba lép, hiszen sűrűn előfordul az is, hogy egy-egy órácskára, egy-egy csendes kávéházi délutánon már muzsikálni is beáll édesatyja zenekarába. Rácz Pali élettársa, Borbála asszony szépsége, varázsa alig-alig változik az évti­ zedek gyors múlásával, hogy váci otthona nyugalmát a híres Rácz Pali kedvéért Pesten nyugtalan életre cserélte fel. Tizenöt esztendő alatt évenként egyre-másra szülte a híres prímás gyermekeit. Laci, Borbála asszony második gyermekeként született, de magyarországi első szülött fiúként remélte megörökölni az édesatya prímás-királyi rangját. Borbála asszony meséjét hallgatva, Laci nem ült ugyan a leánykák, kisgyerekek közé, de egyre közelebb lopódzva, közönyt tettetve hallgatta a különös cigánymesét, amely egy szépséges szép cigányleányról kerekedett ki a Soroksári utcai prímás-házban. Borbála asszony olyan szép, dallamos hangon ol­ vasta a mesét, mintha egy óvónőként kisded-óvóban ülne, vagy színházi pódiu­ mon beszélne... Szép volt, minden falubéli leánykánál is szebb a cigánylány, de mindegyiknél is szegényebb, nyomorultabb, árvább. Családja a faluszéli cigánysornak is a legvégén lakott. A leányka napok óta nem látott már eledelt özvegy édesanyja házában, amikor elindult a falu közepe felé, hogy legalább egyeden tojást szerezzen, egyetlen tojást lopjon valahol a kínzó éhsége csillapítására. - Hagyjál békét nekem, - szólt a tojás, amikor a leányka a ruhája zsebébe rej­ tette volna, hagyjál békét és én akkor megmutatom neked, hol lophatsz récét. Úgy 411 �is lett. M egvolt a réce. Az meg azt mondja a szép cigány leánynak, mikor az indul­ na vele hazafelé a cigánysorra: eressz el engem, majd megmutatom neked, hogy hol lophatsz gúnárt! Am ikor a leányka ellopta a gúnárt, az is megszólalt sziszegve: engedj szabadon engem, megmutatom, hogy hol szerezhetsz egy pulykát! M ikor a szép cigányleányka megfogta, vitte volna a pulykát, hát az is megszólalt, könyör­ göm, eressz el! M egmutatom neked, hogy hol lophatsz egy borjút! De a borjú bőgött, szűkölt. Azt mondta ő is a leánykának, eressz el! Eressz el, és én megmu­ tatom neked, hogy hol lophatsz egy szép paripát. Úgy történt. De mikor a leány ellopta, és kantáron vezetni kezdte hazafelé a lovat, az is megszólalt szomorúan nyihogva: —eressz el engem szép cigányleányka, és én elvezedek tégedet egy szép, gazdag úrfihoz, aki enni is ad neked, és szép szeretőre is vágyakozik. így aztán a szépséges cigányleányka nem ment többé haza szülei házába, nem vitt tojást, récét, ludat, borjút, lovat, de megkapta az úrfit, és az úrfi megkapta őt társának, szerető­ jének. Boldogan, szépen éltek együtt két h étig ... Ekkor váradanul az úrfi azt mondta a leánykának: menjen haza, menjen el, mert ő már nem vágyik a szerelemre, szép szeretőre, és már nem is szered a lányt. A szépséges cigányleányka sírva fakadt, sírva mondta: - milyen rossz vagy te, hogy elküldesz engem, pedig mikor én éretted feláldoztam, oda hagytam egy tojást, egy récét, egy gúnárt, egy borjút, egy szép paripát, mindent feláldoztam ... - Igazán, - kérdi a leánykát a fiatal, - te ennyi mindent odaadtál értem, amikor pedig éheztél? - M eghalt apámra mondom, - esküvék a leányka, - hogy mindent, mindent éretted áldoztam fel én, egyiket a másik után hagytam oda, míg te hozzád elértem, és szép szerelemmel szerettük egymást, most pedig elkergetsz engem? - Akkor, Istenemre, - mondta az úrfi, - ha ennyi mindent elvesztettél énmiattam te lány, hát nem küldelek én el, sőt inkább el is veszlek feleségül. Úgy is lett, meg is esküdtek legottan, és boldogan éltek, míg meg nem h altak... Borbála asszony befejezvén a látszatra könyvből felolvasott szép mesét, becsukta az arany-borítású könyvecskét, és odatartotta tíz esztendős Fáni leánya elébe. - Te pedig Fánika csókold meg most ezt a könyvet, és légy hálás a mese bölcs tanúságáért! Rácz Laci hangosan felkacagott a mesehallgató leánykák, gyerekek háta mögött, mert ő jól tudta, édesanyja, Borbála asszony egyáltalán nem tud olvasni, soha egy napot nem járt iskolába Vác városi gyermekeskedése idején, de mert a család le­ ánykái könyvből felolvasott mesére vágytak, mint a kisded-óvóban, hát olvasott nekik ugyanolyan szépet, ugyanolyan módon, ahogyan azt az óvoda kisasszonya, vagy az elemi iskola tanítója mesét olvasni szokott a gyerekeknek. Rácz Laci megértő gyengédséggel ölelte meg édesanyját, és a frissen kapott ajándék-térképhez, földabroszhoz vezette, hogy elmagyarázza, milyen fontos is egy térkép ... - Ez itten Pest-Buda! Ez itten a kék Duna mellett Vác városa, és ez itten, meg a távolban Losonc mezővárosa lészen a hegyek aljában... Emez nagy város, itten 412 �meg a térkép alján, a sok tornyú Milánó városa, ahol az én Pali bátyám megszüle­ tett édesatyánk katonáskodása idejében, és ahová az ő édesanyja, az olasz asszony a mai napig hiába várja látogatni imádott fiát és annak feleségét, Arany Jo z e fát... Miért nem megy az én Pali bátyám Milánóba? Én bizony mennék látogatni rögvest, ha engem hívogatna Lombardia leggazdagabb patrícinós családja, afféle beszédekkel, hogy csak jöjjek én oda, és pénz-gondjaim nem lesznek már, amíg csak élek. Rácz Laci már kamasz fiúként élte át azokat a heteket, amikor az olasz asszony egy egész nyarat fia vendégeként próbált Pesten tölteni. Akaradanul is összehasonlítgatta édesanyjával a gazdag, olasz úrhölgyet: egyik szebb, mint a másik, tűnő­ dött, - és sehogyan sem értette, hogy van az, hogy édesatyja két ilyen tündöklő asszony szerelmét is semmibe veszi, és igen gyakran a Nádor utcai zsidó-asszony házában h á l... Hogyan lehetséges, hogy édesatyjuk semmibe veszi Soroksári utcai háza népe rajongó szeretetét? Rácz Pali, az öregedő prímás legnagyobb gondot arra fordította, hogy ébresztgesse, nevelgesse zseniális muzsikusnak ígérkező Laci fia művész önbizalmát. - Laci fiam, ha igazi nagy művész akarsz te lenni, akkor lelked hatalmával, saját tudásoddal felvértezve, bátran szegjél meg minden ócska szabályt, és a te muzsikád erejével, az üveghangok hatalmával teremtsél új szabályokat, amelyeket aztán majd rövidesen tanítanak is másoknak a zene oskolamesterei az iskolákban... Rácz Pali gyakran elvitte magával Laci fiát Budára, egy régi öreg barátja és an­ nak szép leányai meglátogatására. Budán, a Kollonics-lépcső közelében volt az az ódon, furcsa ház, a Turner ház, ahol Turner bácsi, a kiöregedett zenekari kornista családjával lakott. Laci, bár sokszor járt itt atyjával, újra meg újra, csak megilletődött. A Turner-ház rikító sárgára volt festve. Boltozatos, nagy kapubejáratán a vasrostély fölött ott lógott egy réges-régi rozsdás, kopogtató kalapács. Jobbra és balra, az ólomkarikás ablakok mögött függöny-fehérje rezdült, és Rácz Laci tű­ nődhetett, hogy vajon az idősebb Turner leányka leskelődik az érkező vendégekre, vagy a Deák Ferenc halála napján keresztvíz alá tartott fiatalabb, Tinka. A Turner házban tilos volt pipázni, a pipa-bolond és ritka tajtékpipa gyűjteményére oly büszke Rácz Pali legnagyobb bosszúságára... Sok-sok évvel Rácz Pali halála után Rácz Laci szomorúan lépkedett fel a Turner-házba, a lekopott homorú kőlépcsőkön. A szűk, egy ablakos kávéházban, - amelyet Turner bácsi halála után a leányai nyitottak és Három-szerecsen kávéház néven tettek Buda hírességévé, - Lacit szinte rokonként fogadták. Rácz Laci ekkor már nem lakott a Soroksár utcai családdal, mert elvette feleségül a losonci Rácz Rudi leánykáját, Rácz Ilonkát, és a IX. kerületi Malom utcában bérelt lakást. Turner Tinka olyanfajta kitüntető szeretettel, kedvességgel fogadta a Pest-Buda híres-neves prímásává lett Rácz Lacit, mint aki sose felejti el egy pillanatra sem, hogy gyerekkori plátói szerelem fűzi őket egymáshoz. Rácz Laci zavarában a Há­ rom-szerecsen kávéház boltozatának bizonytalan színére bámult fel, hogy kikerülje a Turner-lány tekintetét. A boltozatra három pogány-fej volt felrajzolva, azokat kellett bám ulni... 413 �A Turner kisasszonyok kávéját, csokoládéját kavargató öreg uraknak, éltes hölgyvendégeknek különös zene varázsolta otthonossá a bántó tisztaságú káváházat. M ost éppen valami furcsa, érzelmes, németes dalt játszik az arany­ keretes képben elrejtett óra, miközben petróleumlámpát gyújtanak, s az itt bujkáló szerelmes párok még fényesebb mosollyal mosolyognak egymásra. Rácz Laci pedig nehéz kínban meggyónja a régen nem látott Turner-lánynak, hogy ő bizony meg­ házasodott... Az ifjú Rácz Eaci életében Turner Tinka és a feleségnek választott losonci Rácz Ilonka mellett csak egy ködös emlékképpé változva élt egy londoni lány, Orczy Em­ ma titkos szerelme. Rácz Laci 13 évesen, 1881 májusában édesatyja mellett Lon­ donban már segédprímás volt a zenekarban. Orczy Bódog báró londoni színházában muzsikált egy fél esztendeig Rácz Pali bandája, és Orczy Emma, a báró diák egyen­ ruhás kis leánykája folyton-folyvást csak a magyar cigányzenészek körül akart ta­ nyázni, és Rácz Lacit angol nyelvre, London rejtelmeire tanítgatni... Barátság, titkos gyerekszerelem lett Emma bárónő látogatásaiból, s a későbbi híres-neves írónő magyar cigányzene iránti lelkesedéséből... Orqy Emma világhírű író lett, de Rácz Laci pesti prímás királyként erről a XX. szá­ zad fordulója után semmit sem tudott már Magyarországon. Hiába látta egy pesti mo­ ziban még a bárónő leghíresebb regényéből „A vörös pimpernell”-ből készült filmet is, nem tudta, hogy Emmának köze volna a világhíressé lett történethez... Londoni, Szentpétervár-i utazások, szereplések után Rácz egyre többet be­ tegeskedett, és 1885-ben öt esztendővel előbb halt meg, minthogy boldog, boldog­ talan tanúja lehetett volna Laci fia szerelmi házasságának. Rácz Pali már három éve aludta az igazak álmát, Arany János mellett a temetőben, 1888-ban, amikor a két zseniális fia által együtt tartott zenekar, a Losonc városi cipész ifjúság meghívására muzsikálni érkezett. A losonci, losonc-tugári cipészek a Farkas-féle vendéglőben tánc-estét rendeztek, 50 krajcáros belépődíj mellett. Minden meghívó, falragasz úgy hírelte, hogy a táncestély a pesti híres zenekar, Rácz Pali zenekara közreműkö­ désével lesz megrendezve, gondolván, nincs félrevezetés, mert Rácz Pali fiai köz­ reműködésével a banda az öreg Rácz Pali nélkül is ugyanaz a híres zenésztársulat maradt. Nos, ezen az 1888. októberi losonci vendégszereplésén pecsételődött meg Rácz Laci es Rácz Ilona közös jövője. Laci 21 éves virtuóz muzsikus, Ilonka 14 esz­ tendős, virágzó szépségű nagylány. Együtt határoznak; egy-két éven belül összehá­ zasodnak, és Pesten fognak éln i... Az öreg Rácz Pali már nem lehetett boldog, boldogtalan tanúja ennek a frigy­ nek. A boldog, boldogtalan tanú szándékoltan sejtelmes szókapcsolat mögött Rácz Palira vonatkoztatva valóságos agyrém rejtőzködik el Rácz Laci későbbi életében. Nem elég, hogy keményen megszántotta, összekaszabolta az élet, a századforduló az ifjú prímás zsenit, de magánéleti csődjein túl át kellett élnie édesatyjával és Lo­ sonci Ilonkával, feleségével kapcsolatos ostoba színházi botrányt is ... Rácz Ilonkával Laci boldogsága alig egy évtizedig tartott ki. Tragikusan elvesz­ tették nyolc éves fiú-gyermeküket, majd a házasság válságba, csődbe jutott Laci 414 �sűrű külföldi útjai miatt, válni kellett. Igen nagy szerencse, hogy ezekben az évek­ ben Rácz Lacinak új védangyala akadt, s így a tragédiák nem törték össze a ragyo­ gó prímási karrierjét. A Losonci Ilonkától való elválás után Rácz Laci csendben visszaköltözött a millennium idején lebontott Sorokház utcai zenész birodalom szomszédságába, az új Soroksári utca 31. számú házába. Büszke volt rá, hogy ekkoriban százával, ezré­ vel akadtak pesti polgárok is, Pestre látogató vidéki urak, tisztviselők is, akik pusztán azért ültek be egy-egy fényes kávéházba, hogy a leghíresebb prímás, Rácz Pali fiát, Rácz Lacit hallgathassák m uzsikálni... Ekkoriban már divatba jött a XXXVI. Rác%Laci királyi cím is, már világhírűvé váltak azok a híres üveghangok, és körülötte is anekdoták keltek szárnyra, ahogy egykor édesatyja körül is. Rácz Laci olyan gazdag, olyan öntelt, hogy esténként a kávéházi muzsikálás után külön konflis viszi haza a prímás kocsija után haladva a nagy tiszteletben tartott híres hegedűt... Nem is nagyon szerették Rácz Lacit muzsikus társai, s különösen akkor nem, amikor névjegy-kártyájára is rányomtatta már: XXXVI. Rácz Laci, cigányok kirá­ lya, öt világrész első fej naturalistája... Amennyire nem szerették őt, s elviselhetetlen különcnek nevezték őt rivalizáló muzsikus társai, annyira rajongott érte a kávéházban süteményeket, kiflit áruló kenyeres lány. M ikor hosszú idő után a tragikus életű Rácz Laci ezt a rajongást bizonyosságnak érezte már, váradanul oda adta lakáskulcsát a szépséges kenyeres lánynak, a Calvin-téri Hunnia kávéházban. —M ától fogva nálam fogsz lakni, —mondta a különös leánykérés határozottsá­ gával a prímás, és a kenyeres leány, a későbbi gondos, boldog feleség, anya, nagy­ mama, valóban oda költözött az új Soroksári utcába, és gazdasgságban, nyom orú­ ságban, békében és háborúkban hűségesen kitartott a legzseniálisabb XX. századi magyar cigányprímás mellett. Rác% Laci bátyja, a milánói születésű testvér, Rác% Pali ekkoriban már maga is öreg Rácz Palinak számított. A Magyar Cigányzenészek Egyesületének elnökeként igen népszerű volt, és keményen dolgozott a cigányság érdekvédelmében. Rácz Laci megmaradt magányos farkasnak, önfejű, büszke cigányprímásnak. 1904-ben muzsikált egyszer Pesten a hírhedt börtönügyi konferenciák egyikén a méltóságos uraknak, amikor két jó pohár bor között, két vállveregetés között neki is elmondták az urak panaszkodva a cigányokra, hogy mi a baj a romákkal. Hogy cigány testvéreinek elég nagy sokasága Márianosztrán, Illován, Szamosújvárott bizony még a XX. század­ ban is rendszeresen rácsosnak látja a fényes eget, mert börtönben van. M ert különösen a vándorcigányok esetében minden harmadik cigányember rendszeresen újra meg újra börtönbe kerül, és a változásra, a helyzet jobbítására semmi remény nincsen ... Laci határozottan elhárította a panaszokat, a tragikus híreket: - Méltóságos uram, én bizony csak saját családom rendbentartásával foglalkozom az utóbbi id5ben! 415 �Arra sem tud mit mondani Rácz Laci, amikor egy igen előkelő, gazdag zsidó barátja, rajongója figyelmezteti: - Cigánynak, zsidónak egy a sorsa Pest-Budán a kirekesztettségben, és megmutat neki két megsárgult újságcikket az asztalfiókjából. Az egyik írás egy 1882-es októberi pesti lapból származott, a másik egy 1883-as Nógrád vármegyei újságból. A pesti újság ezt írta: „...¿7 szegény nép tán sose tudta volna meg hogy Es^láron a zsidók egy keresmény leányt sakteroltak le, ha ott a falu hakterja a bíró rendeletéből ki nem kiabálja a dobsáé mellett: tudtára adatyik mindenkinek, hogy azért, as^ongya, a %sidók valahol Es^láron egy magyar leányzót lesakterolva meggyilkoltak volna, nem szabad ükét semmi szjn alatt bántanyi, se a faluból kikergetni, mert as^ongya, ha ez a leányzó nem ment volna kösjbék, hát nem sakterolták volna őt itet. .. ” A Nógrád vármegyei hír 1883 őszéről Balassagyarmatról származott, ahol a megye szolgabírájához beállított egy botokkal felfegyverzett tömeg küldöttsége a közeli katolikus falvakból, és kérték, hogy a szolgabíró most már hivatalosan ve­ zesse őket a zsidók ellen. A szolgabíró lecsendesítette, hazaküldte őket. - Mit szól mindezekhez Rácz Laci, a híres prímás? —kérdezte a Nógrád vár­ megyéből Pestre felszármazott zsidó úr. Rácz Laci nem rendült meg a régi újságcikkek láttán, a zsidó úr panaszait hall­ gatván a cigányok, zsidók közös sorsáról, kirekesztességéről. - Nem az én dolgom ezekkel foglalkozni, mert én csak egy muzsikáló cigány­ zenész vagyok, és nekem csak erre van törődésem ... S úgy is volt. Rácz Laci csak muzsikált, és tragédiák, viharzó, fenyegető vészek után, a szépséges, jóságos kenyeres lány oldalán boldog, elégedett virtuóz prímása lehetett Budapestnek, az első világégés küszöbén... Lárifári, nem kell várni, frissen j ó a csók, Fürge légy, ha rádfonódnak rózsaszín kacsók, Lopható és kapható és visszaadható, Csókolódgni, csókolódzpi, jó, jó, jó ! Az 1912. októberi bécsi zajos premier után hamarosan a pesű Király Színház is játszani kezdi a Cigányprímás című operettet, amely Kálmán Imre varázslatosan szép zenéjével szólal meg, s oly módon, olyan szuggeszív, nagy erővel szólal meg, hogy hetek alatt már Pest-Buda szerte dúdolják, éneklik a híres slágereit, s különö­ sen a Lári-fári kezdetű betét-dalát, amely talán a XX., XXI. század fordulóján is az egyik legnépszerűbb régi, operett-sláger maradt M agyarországon és Bécsben is. A Cigányprímás című operett Fritz Grunbaum librettó-szerző sajátos alkotói leleménye nyomán a magyar Orfeusz-ról, Rácz Paliról, a világhírű cigányprímásról szól. Rácz Paliról, meg családjáról, családtagjai szerelm éről... A végtelenül csacska operettmese története Rácz Fali, Rigó Jancsi és Rácz valóságos életanyagából lett összegyúrva. A mese szerint Rácz Pali az öreg prímás 416 �világhírét, nagy tekintélyét már komolyan fenyegeti Pesten is, egész Európában is a zeneakadémiára járó Rácz Laci, aki zseniális muzsikus, és egyre több konfliktusba kerül morgolódó, zsörtölődő atyjával, aki a muzsikálásban a szív, az öröklött ősi erő híve, míg a fia, a kottás urak véleményével egyezően a tehetség és a sok tanulás végeredményének tartja a jó muzsikát. Nagyobb baj, hogy az öreg Rácz Pali bele­ szeret távoli rokonába, unokahúgába, Losonczi Juliskába, akibe viszont Laci fia is gyerek korától titokban szerelmes m ár... A csacska operett-történet szerint a losonci leány tisztelve Rácz Pali világhírét, öregember tekintélyét, igent mond a lánykérésre. Vállalja, hogy a prímás sokadik felesége lesz, noha titokban ő is arról álmodozott, hogy Lacival, Rácz Lacival lesz­ nek egym áséi... A valóság színpadán, Pesten, Losoncon Rácz Pali halálakor 1885-ben Rácz Ilonka, az unokahúg nyolc-kilenc esztendős elemi iskolás gyermekként él. így a 62-63 éves Rácz Pali Ilonka számára egy aggastyán-korú rokon lehet csupán, de semmiképpen sem szerelmi partner, leánykérő rokon. S a betegséggel küszködő Rácz Pali sem lát­ hatta másként életében losonci Rácz Ilonkát, mint szép iskoláskorú gyermeket. Az operett-történetben szerepet kap Rácz Pali gyönyörű Sári leánya is, egy párizsi gróffal való szerelme jelenti a történet másik szálát, hogy kiderülhessen a színpadi játék fináléjára, hogy a gróf édesanyja, a párizsi grófnő, Rácz Pali egykori szerelme! Brrr! S az operett-mese szerint a párizsi grófi szalonban kell Rácz Palinak, az öreg édes­ atyának veszítenie, negatív hőssé válnia, a szerelemben, a muzsikálásban is diadalmas­ kodó Rácz Lacival szemben. Itt kell a színpad kandallójába vágni a vén hegedát... Rác^Lacz 1913-ban a pesti Királyi Színházban is, később a New York-i M agyar Önképző Egylet előadásában is látja a darabot, a feltupírozott cigány-romantikát, hallja a régi nótákat, s hallja sisteregni családja sötét titkait, amit egy librettó író álmodott meg. Laci igen nagyra becsüli Kálmán Imre zseniális muzsikáját, s így nem szól, nem tiltakozik. De a sikeresnek, gazdagnak mutatkozó amerikai út is különös itthoni kudarccal ér véget Budapesten: az utolsó tűig mindent elvisznek a betörők pesti házából, mialatt ő Amerikában turnézik. Evekig gondolkodott, töprengett erről a rablásról, amely nyomorult szegénnyé tette. A sors bosszúja lehetett ez az esemény, mert ő, Rácz Pali hűséges fia, szódanul tűrte el édesatyja emlékének operett-színpadi m eggyalázását... 417 �Szujó Zoltán: Kislakásépítők, 1975 418 �Gréczi-Zsoldos Enikő JOBBÁGYPANASZOK A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYÉBŐL, AVAGY A TÖRTÉNELEM DETERMINÁLTA NYELVHASZNÁLAT EMLÉKEI 1. A TELEPÜLÉSI ÉS TÖRTÉNELMI HÁTTÉR „A nyelvhasználat bármely szeletének a leírásához hozzátartozik a közösség életének a megismerése is” - írja Kiss Jenő a társadalom és a nyelvhasználat viszo­ nyáról. (Kiss 1995:40) A Humboldt-Sapir-W orf-hipotézis értelmében az egész kulturális-társadalmi miliő a nyelv által determinált. Hermán József a nyelvtörténet és a történelem kapcsolatáról szóló tanulmányában (Hermán 1983) szintén felhívja a figyelmet arra, hogy a nyelvtani rendszer változásait, egyáltalán a nyelvet társadalmi­ történelmi közegében kell vizsgálni, ezen adottságoknak, eseményeknek alapvető szerepük van abban, hogy közvetetten módosítsák a nyelvi szerkezetet. A külső nyelvi tények, melyek egy adott korban a történelmi, politikai, gazdasá­ gi, művelődéstörténeti, vallási, pedagógiai, stb. hátteret képezik, kisebb-nagyobb mértékben hatnak a nyelvhasználatra és befolyásolják a nyelvi változásokat. Zelliger Erzsébet véleménye szerint a külső történelmi események önmagukban nem idéznek elő változásokat, csak akkor, ha népmozgalmakkal járnak, amelyek a kommunikációs igény átstrukturálódásához vezetnek. (Zelliger 1999) Nógrád megye XVII. századi történetét alapvetően a török hódoltság határozta meg. A megye településtörténeti szempontból legfőbb jellemzője végvárrendszere volt, emellett nagyrészt aprófalvas településekből állt. A magyar nyelvterület peremvi­ dékeit kevéssé érintette a törökdúlás, bár ezeken a területeken is, többek között az egykori Nógrád vármegyében, a török hatalom igen erőteljesen éreztette hatását. A törökök megyénk területéről való kiverése sem hozta meg a megye lakossága számára az igazi békét. Állandóak voltak a váci és a hatvani törökök fosztogatásai és kisebb csatái a magyar végbeliekkel, de önmagában a kettős birtoklás - a magyar és a török földesurak adóztatása - is hozzájárult a megye lakosságának nyomorúságos életéhez. Ezt a bizonytalan időszakot veszélyhelyzetben a váratlan menekülések, békeidőben a visszatelepülés jellemezte. Sokszor csak a közeli erdőbe menekült a lakosság, nagyobb veszély esetén elsősorban északra vonultak az emberek. Mivel a megyében a nagybir­ tokok voltak a meghatározóak, ezért a birtokon belüli vándorlások, melyek egyéni kezdeményezésre vagy tudatos telepítések hatására történtek, alig észrevehető változá­ sokat eredményeztek a népesség összetételében. A népesség folytonosságát egy-egy község felégetése vagy a lakosság hosszabb időre való elmenekülése is megszakíthatta. 419 �2. A NYELVI HÁTTÉR ,*A X V I-X V III. század közti időben a magyar nyelvterület település- és népi­ ségtörténeti viszonyaiban nagy jelentőségű változások történtek, melyek a nyelvjá­ rások életét erősen befolyásolták.” (Benkő 1957:84) A XVII. századtól megnövekedett a politikai életben a köznemesség súlya, s körükben bizonyos fokú iskolázottság - írni-olvasni tudás, a latin nyelv ismerete erkölcsileg szinte kötelezőnek számított. Nyelvében azonban e tanultabb réteg közelebb áll a parasztsághoz, a tanulatlan réteghez, így érintkezési nyelvük is a magyar. Műveltség, irodalmi olvasottság és nyelvhasználat tekintetében alig volt eltérés a XVII. századi magyar társadalom alsóbb és felsőbb rétege között. A tár­ sadalom középrétegének (a közigazgatási tisztviselőknek, tanítóknak, jegyzőknek, kántoroknak) műveltségi színvonala egyenetlen, vannak körükben magasabban, alacsonyabban iskolázottak egyaránt. A nyilvánosan szereplő ember számára e korban a latin nyelv ismerete volt fontos, a magyar nyelv bizonyos mértékig hát­ térbe szorult. 2.1. A LAIKUS LITERÁTUS RÉTEG A XVI. században létrejött a társadalomnak egy új rétege, a laikus literátus ré­ teg, amelynek tagjait deákoknak nevezték. Ez az egyházon kívüli világi értelmiségi csoport iskolázottságából adódóan, hivatalból használja a latin nyelvet. Nem m in­ den kommunikációs helyzetben köti a deákokat a latin nyelv, legalábbis nem mindannyiukat köti, hisz a XVII. században műveltségét, tanultságát és alkalmazási körét tekintve, latin tudását illetően sokféle deák létezett. A török deákok a magyar urak és főtisztek zsoldján élve a török leveleket fordítgatták magyarra. A hadi nó­ tárius vagy seregdeák a végházakban és a kastélyokban működött, a várkönyveket, m ustralajstromokat írta, szolgák elszegődését foglalta írásba. A szám tartó vagy számadó deákok az adószedésnél, a tized beszolgáltatásánál működtek, ezért rend­ szerint a községek tartottak ilyen deákot. Az úriszékek, seregbíróságok és a tör­ vénylátó testületek X VI-X V II. századi íródeákjait szék deákjának nevezték. Az ún. írogató deák az apróbb-cseprőbb írnivalókat végezte bizonyos helyeken. Az úri módnak elengedhetetlen feltétele volt a jó tollú deák: minél több deákja akadt valakinek, annál nagyobb volt a tekintélye. Volt olyan úr, aki külön magyar, latin és német deákot is tartott. A prókátordeákok a városi latin iskolák deákjai, akik az íródeáki tisztre és a perekben való írói munkára is alkalmasak voltak. A latinul nem tudó ún. parasztdeák a kisebb iskolákban a vallásra, az énekre és az írás-olvasás mesterségére tanította a gyermekeket. A laikus literátus réteg kialakulásának, a deákság megjelenésének hatása bizonyos értelemben haszna, más szempontból - különösen a latin nyelv terjesztése miatt kára a magyarnyelvűségnek, hátráltatója az egységes magyar nyelv kialakulásának. 420 �Több nyelvész ezzel ellentétben úgy gondolja, hogy a deákok a nyelv egységesítő folyamatának egyik legfontosabb résztvevői. Pais Dezső (Pais 1954) és Benkő Loránd (Benkő 1957) kiemeli azt a sajátos helyzetet, hogy az új literátus réteg, a „tanult em berek” az ország északi részére, a Felvidékre tömörültek, innen indult ki az egységesülő irodalmi nyelvre gyakorolt jelentős hatásuk. Nem véleden tehát, hogy mai irodalmi nyelvünk, köznyelvünk alapjává az északi-északnyugati nyelvjá­ rástípus vált. 2.2. A REGIONÁLIS NORMÁK Nyelvészeti sablonként idézhetem több dialektológusunk, nyelvtörténészünk megállapítását, mely szerint a magyar nyelvtörténet nyelvjárások története. A XVI. században már feltételezhetően kialakult a mai nyelvjárásterületeknek viszonylag a maihoz hasonló elhelyezkedése, és ekkor indul el nyelvünk az egységesülés útján. (Vannak vélekedések, melyek szerint előbb, mások szerint később. M indegyik vélemény lehet helytálló, attól függően, hogy milyen tényezőket veszünk figyelem­ be.) A normalizálódás kezdeti lépéseinek művelődéstörténeti, történeti, társadalmi, települési, gazdasági, vallási, pedagógiai-neveléstörténeti, azaz külső nyelvi hatásai ismertek a nyelvtörténettel foglalkozók számára. Az ország három részre szakadá­ sa, a török uralom, ennek kapcsán a telepítések, a népmozgalmak a nyelvjárások keveredését idézték elő, egyik területen honos nyelvi jellegzetességek kerültek más vidékek nyelvjárási közegébe, melyek folyton változó kiegyenlítődéseket és eltéré­ seket eredményeztek a magyar nyelvterületen. A nyelvi-nyelvjárási helyzet alakulását a politikai, az egyházi és a gazdasági bir­ tokhatárok, sőt a megyehatárok is befolyásolhatják. Hont és Nógrád vármegye közigazgatási képviselői bizonyára a palóc regionális köznyelvet beszélhették, hisz származásuk és hivataluk is ide kötötte őket nyelvileg. Török Gábor szerint ez a XVIII. századra kialakult - rétegnyelv közelebb állhatott a nyelvjáráshoz, ezért konzerválólag is hatott rá. (Török 1964) „Aki irodalmi nyelvünk, írott nyelvünk egységének kezdeteivel foglalkozik, el­ kerülhetetlenül szembetalálkozik a nyelvjárások problémájával; aki a magyar nyelvű írásbeliség nagyobb tömegű emlékeit a nyelvjárások történetére vonatkozóan akarja megszólaltatni, óhatatlanul belebonyolódik az egységesülési folyamat kérdé­ seibe.” (Papp 1961:10) Hiába tehát a területhez kötöttség, a regionalitás, a kutató mégsem tudja elke­ rülni a XVI. századtól egyre erősebben alakuló norma hatásának vizsgálatát a kor szövegeiben. Ettől az időszaktól kezdve a magyar nyelvterület egyes régióiban kezdenek kialakulni a regionális vagy provinciális irodalmi nyelvek, amelyek a helyi nyelvjárások, nyelvjárás területek egységesültebb nyelvváltozatai. Bárczi Géza jól érzékelteti ezen nyelvváltozatok átmeneti helyzetét: „a köznyelvnek kevésbé mű­ velt változatai, melyeken mind erősebben mutatkozik tájnyelvi színeződés, szinte 421 �észrevétlen átmenetekben vezetnek a másik pólushoz, a népnyelvhez. Ezek a vál­ tozatok kuszán fonódnak egymásba, elhatárolni őket sem egymástól, sem a két szélső pólustól nem lehet/’ (Bárczi 1947.b:93) A XVI. században még több, kisebb területeket átfogó regionális norma léte­ zett, a XVII. századra csökkent a számuk, egy-egy egységesültebb nyelvtípus már nagyobb területre terjedt ki. A XVII. századi Nógrád vármegyében a beszélt nyelv még mindig a palóc nyelvjárás, az írott nyelvben azonban a keleti-északkeleti regi­ onális norma jelenségei mutatkoznak. A keleti-északkeled terület XVII. századi normáját az í-zés kerülése jellemzi (néhány ingadozó alaktól eltekintve); az egytagú szavakban szóvégen az ú, //helyett ó, ő áll (pl.: ló, kő); normatívak a tött, vötty lőtt alakok. A többes szám harmadik személyű birtokos személyjel az -ok, -ök, -jók, -jök, -ék, -jek. A határozóragokat az in­ gadozás jellemzi: egyaránt létezik a középzárt magánhangzójú -ból, -bői és a zártabb magánhangzójú -búi, -búi típus. A magyar nyelv XVII. századi alakulása kétirányú: egyfelől integrálódó a fo­ lyamat, egy egységesült nyelvváltozat felé haladnak a nyelvjárások fölé rendeződő regionális normák; másfelől differenciálódó a hatás, ugyanis ez az a nyelvi korszak, amikor megindul a visszanyelvjárásiasodás folyamata. A XVII. századi nyelvemlé­ kek vizsgálata tehát alapos körültekintést igényel a nyelvtörténésztől, a történeti dialektológustól. Az itt bemutatott jobbágylevelekből is nehéz kihámozni a palóc dialektus sajátosságainak és az északi-északkeleti regionális normának a jelenségei­ re utaló vonásokat. 2.3. A LEVÉLÍRÓ SZEMÉLYÉBŐL ADÓDÓ NYELVI PROBLÉMÁK Deme László felveti tanulmányában (Deme 1953) a „fej és a kéz” problémáját, a szöveget fogalmazó és lejegyző személy azonosságának, illetve eltérésének a problémáját. A levéltárakban ma megtalálható levelek többsége diktálás útján ke­ letkezett irat, hisz a magas rangú urak, a hivatalt is vállaló nemesek, földesurak, még ha tudtak is írni, leggyakrabban deákokat alkalmaztak; a jobbágyleveleket pedig jószerivel szintén a deákok jegyezték le, mivel az alacsonyabb társadalmi rétegből származó emberek nagy része írástudatlan volt. Ez pedig felveti azt a kérdést, hogy a levél írójának vagy diktálójának kell-e tulajdonítanunk a nyelvi elemzés útján kikövetkeztetett nyelvállapot sajátosságait, az élőnyelv hiteles vizs­ gálata-e ez vagy csupán írásvizsgálat. A lokalizálhatóság előnyt jelent, mégis buktatót rejthet akkor, amikor a levél szerzőjének anyanyelvjárására akarunk következtetni. A szöveg keletkezési helye ugyanis nem mindig azonos a levélíró anyanyelvjárásának területével. Ennek oka egyrészt a történelmi háttérben rejlik, abban, hogy a török hódoltság idején meg­ indulnak a népmozgalmak: az etnikumok vándorlása, a telepítések, ennek nyelvi hatásaként a nyelvjárás-keveredések, a nyelvi integráció. Másrészt: a levélíró deákok 422 �nem feltétlenül maradtak tanulmányaik után lakóhelyükön, új működési helyre, más nyelvjárási területre kerülve saját nyelvjárásukat, avagy a területi normájukra jellemző nyelvváltozatot használták a szöveg lejegyzésekor. M ivel a levélíró a kor viszonyaihoz képest művelt ember, ezért műveltségéből adódóan igyekszik kerülni a nyelvjárási elemeket, próbál közelíteni valamiféle egységes nyelvváltozathoz. A nyelvjárásiasság feltárásakor ez akadályt jelenthet. Az itt bemutatott levelek íróinak kilétét nem tudjuk megállapítani. Annyi bizo­ nyos, hogy tanult, a kor viszonyaihoz mérten művelt, az egyszerű jobbágyoknál, akiknek nevében írják a leveleket, mindenképpen műveltebb, latin nyelvtudással is rendelkező egyének. A levelek lejegyzői lehettek a faluban működő deákok, a helybéli papok vagy licentiatusok (latin műveltséggel rendelkező tanult emberek, egyházi személyek). 3. JOBBÁGYPANASZOK A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYÉBŐL Az alább közölt jobbágypanaszok XVII. századi levéltári iratok, melyek az egy­ kori Nógrád vármegye területén keletkeztek. Öt falu lakóinak panasza abból az időszakból, amikor az állandó bizonytalanság, a magyar és a török földesuraktól sanyargatott nép nyomorúsága jellemezte a jobbágylétet. A kisoroszi bíró, a falu esküdtjei és lakói pénzbeli „szorongattatásik,, miatt fordulnak segítségért a várm e­ gyéhez, a nagyoroszi bírák és esküdtek aggasztó kérdéseikre várnak választ a vár­ megye alispánjától. A szalmatercsi jobbágyok a faluban tartózkodó német katonák ellátása miatt fordulnak panasszal a vármegye közgyűléséhez. Lőrinciből négy lakos kér segítséget a vármegye alispánjától a sóvásárlás körül kialakult bonyodalom miatt. Az ecsegi lakosok, hasonlóan a szalmatercsiekhez, a háborús helyzetből adódó, „nyakukon lévő elviselheteden terhek” miatt panaszkodnak a vármegyének. Az állam- és közigazgatási határok változása miatt a XVII. században még Nógrád megyéhez tartozó települések egy része ma más ország vagy megye terü­ letéhez tartozik. Az egykori Nógrád vármegyei Kisoroszi és Lőrinci ma Heves megye része, Ecseg a mai Nógrád megye déli, Nagyoroszi a délnyugati területén található, Szalmatercs a megye északi részén, a 22. főközlekedési út mentén fekszik. A Nógrád Megyei Levéltár gyűjteményéből származó öt levelet ereded helyes­ írással közöljük. Az ereded levelekben használt gyakori rövidítések feloldását az átírt szövegben zárójelben adtuk meg. A korabeli írásmódból adódó olvasatbeli nehézségeket, a latin kifejezéseket és a szöveghez kapcsolódó történelmi vonatko­ zású utalásokat a lábjegyzetben közöljük. A levél szövege után zárójelben m egad­ juk pontos fellelhetőségi helyüket. A levelek nyelvezetében a latín elemek magyarral való keveredése azt a fentebb is említett helyzetet feltételezi, hogy a panaszok lejegyzői ladn műveltséggel ren­ delkező deákok. A megszólítási, üdvözlési formulák és a búcsúzó, levelet záró elemek sablonszernek, a kor szokásának megfelelően hosszan kifejtett, sokszor 423 �körmondatos szerkesztésű jókívánságok, melyek csupán tiszteletet kifejező, sablo­ nos gondolatok, nem pedig a levél tartalmi egységei. Ezek a nyelvi formák iskolá­ ban elsajátított, tanult írásbeli nyelvi elemek, melyek használata azt feltételezi, hogy ezek írója többé-kevésbé, legalábbis a kor viszonyaihoz képest művelt ember. A lejegyzett szövegben ezeket a stilisztikailag gondosan szerkesztett üdvözlési és búcsúzó nyelvi elemeket kurzív betűtípussal emeltük ki. Az alább közölt szövegek nyelvvizsgálatakor nehezen húzható meg a palóc nyelvjárás és a keleti-északkeleti regionális norma jelenségei közti határvonal. Pél­ dául e terület XVII. századi normáját a -ból, -bői típusú határozóragok esetében az ingadozás jellemzi. Az itt bemutatott levelek mindegyikében a zártabb alak jelenik meg, s leggyakrabban annak is rövid magánhangzós párja (¿bul, -bül), amely akár nyelvjárási elem is lehet a szövegekben. Az alábbi levelek alapján bizonyítható, hogy a XVII. században az íródeákoktól származó írásművekben félreismerhetetlen bizonyos nyelvi normák jelentkezése, egyes nyelvjárási alakok kerülése. Nem jár ez a törekvés teljes sikerrel, mert az írásokon át-áttör a nyelvjárásiasság. A normaérzék még a század végén sem elég szilárd, a beszélt nyelv még maga a nyelvjárás, bizonyos rétegekben inkább nyelvjárásias, legalábbis nyelvjárásiasabb, mint az írás. A nyelvjárástípusok és a regionális normák kiegyenlítődéséből alakult egységes köznyelv, illetve irodalmi nyelv a XIX. század terméke. KISOROSZI JOBBÁGYOK PANASZA (1692. MÁRCIUS 4.) Címkés: A Tekintetes Nemes Nograd VartnegJj]ének, minekünk Jó k[egye] Imes Ura­ inknak] eő N[a]gJjságJok[na]k es eő k[egye]lmek[ne]k Lofonc Tekintetes Nemes Nogradvarmegye, Minekünk Jó kjegye] IJmeJs Uraink. El kerűlhetetlen keppen kellet N [a]g[yság]tokat és k[egye]lm eteket Sok Borongattatájink miat Tudoji tanunk, melyetis az két Currenjekbűl12 Bölcsen meg Ítélhet es meg érthet, N [a]g[yság]tok és k[egye]lmetek. Annak okáért alázatojsan kőnyőrgűnk M eltoztajsek prolegalni3 bennünket hogy végfő puztulajunk ne következik. SzolgaBiro Bene András Urfnak] CurrenJeis (...) erkezve hozank, azért nem küldhettük embereinket hamareb; Toábra aj alván a% N jajgjjságjtok es 1 Az J a korabeli helyesírásban az s egyik tipológiai változata. 2 a két korábban írt levélből 3 biztatni, figyelemre méltatni 424 �k[egye] Imetek Gratiajab[a] magunkat kívánjuk iráfunkis talalja N[a]gJjság]tokat es k[egye]¡meteketfarencsés? boldog óráb[an] Jó egéfségben N[a]g[yság]tok[na] k és k[egye]ImetekJne]k, engedelmes f a Igái Dátum Kis Oroszi die 4 mar[cius] 1692 Kis Oroszi Biro tőb Ejkűttivel es Lakojival p. s. Az Nagy Oroszi Nemet Kapitannak fizettünk eddig florenensis45 24 toabra penig mi tevők legyünk az N [a]g[yság]tok és k[egye]lm etek parancsolatjatal va­ runk. (NMLIV. 1. b. 2. 1692. március 4.) NAGYOROSZI LAKÓINAK LEVELE (1692. OKTÓBER 31.) Mint nagy bizpdalmas s jó akaró Urunk]na]k kőtőllességgel való Szolgálatúnkot ajánlunk k[egyelmedne] k. M inek utánna vettük volna k[e]g[ye]l[m e]d parancsollattyát, mellybűl értettük k [e]g[ye]l[m e]d kívánságát; Tudniillik hogy a’ miket Szolgabíro Ur Öcsitől, ugymind nem igaz úton járotul, elnyertük volt, azokat k[e]g[ye]l[m e]d Parancsollattyara viSza térítenénk; azt a’ mint illendő dolgokban tartozunk ennek utána-is./ mindgyárt meg-cselekettűk: Azon utal egy kis alázatos Írásunkkal tudósítottunk k[e]g[ye]l[m e]d[e]t, hogy méltoztátna k[e]g[ye]l[m e]d tudtunkra adni, gazolhattyae Nemes Varmegye Szolgáia az ő Félsége ujottan kiadatot Nagy és Kis O rosziak[na]k Czimerit s- Adományát? vagy Sem? és következendő képpen áde hellt nemes Varmegye azon ő Felsége maga kegyelmes gratiajábul6 adatot Adomannak? vagy Sem? De mivel nem vettük Sem [m ]i választót7 kegyelmedtől: Újonnan egy kis Írásunk által alázatossan kérőnk kegyelmedet mint nagy jo akaró Urunkot, méltoztassék k[e]g[ye]l[m e]d felől említet dolgokról ezen Emberünk által minket tudósitani, ne talántán mondassák hogy az k[e]g[ye]l[m e]d bölcs taná­ csával nem élőnk. A mellet arrul-is méltoztassék kgld tudósitani vanne tudtára k[egyelm edne]k, hogy Nagy Oroszit tűzzel, vassal a’ Nemes Vármegyével fenegetik,? úgy gondolnánk mink Édes Vice Ispán Ur hogy még Gomorha és Szodoma Várasinak bűneit Nemes Varmegye ellen nem kővettuk-el. Azért nagy Ala^atossaggal kérünk mint nagy j ó akaró Urunkot vehessük ezen Emberünk áltál k[e]g[ye]l[me]d bölcs valasztyát. Dátum in Nagy Orosz Anno 1692 31 8bris. 4 Az B a korabeli heylesírásban az 5 florenus ’forint’; pénznem 6 jóindulattal 7 választ egyik jele. 425 �KJegyelmedne]k Szomszédságban lévő alázatos Szolgai Nagy Oroszi Bírák es Eskűtek. (N M L IV . 1. b. 1692. október 31.) SZALMATERCSI JOBBÁGYOK PANASZA (1694) Tekintetes Nemes Varmegye! Hogy Ur iften fierencses jo egéfeghel dolgaiban boldogh eló menetellel megh aldgya fiivünk fierent kivanyuk, Ez alazatos Juplicationkakal8 kelletek Nag[yság]tok K[e]g[yelme]tek Jine eleiben folyamodnunk ez elmultt három ejtendóvel Jegyn helyünkben] bizo­ nyos Jamu9 nemetesegh harmad napigh leven kikre is huszhon hétt forintott kóltótunk, Tavaly Ejtendóben jagon10 leven bizonyos Nemettesegh annak is attunk kétt killa11 TiBen ött kenyereit Ugan Tavai ejtendóben reánk Jalott edgy Compania N em eit annak is attunk kétt Beker Jénát killenczed fel kíla Zabbott, Ugan ez el multt aratáskor Zabbott, Ugan ez el multt aratáskor jagon halvan12 bizonyos Nemettesegh annakis attunk negh killa ab rakott huBon ótt kenyereit, Ugyanezen ejtendóben Kis Hontth Var[me]g[yé]ben menó nemettnek attunk hattot fél killatt melyen is megh kellett volna fizetni de edgy nemett forintot tóbbett nem attak azért kertünk nolyas forintott, mely iránt alazato\san kérjük N[a]g[yságto] kait K[e]g[yelmete]kett mind máj okhoz mutattvan gratiajatt hozunk is melta[ta\sal vagy edgybül vagy ma\bul \ok kölcsegünkett acceptalni kiért az nagy l\tenis megh fizeti K[e]g[yelmetekne]k K[e]gjyelmetekne]k (kétszer leírva!) kivanyuk l\ten elte\se \amos e\tendeig N[a]g[yságto]kátt K[e]g(yelmete]kettfierencse\sen. N[a]g(yságtokna]k K[e]g(yelmetekne]k alazatos legény Jobbágy Jalma Tercsi Lakojok KöBönjégejsen (N M L IV . 1. b. 1694) 8 supplicatio: kérvény 9 számú 10 Ma: Karancsság; a szomszéd község. 11 kila: súlymértékegység, kb. 25, 2 kg 12 hálván, megszállván 426 �NÉGY LŐRINCI LAKOS PANASZA (1694) Címkés: Nem^etes es V itető N: N:13 Nemes Kis Nograd VarMegye Vic^e Ispánjának, nekünk nagyj o akaró Urunknak, ö Urasaganak adassek nagy ala^atossan Uraságodnak mint nagy j o akaró Urunknak ajánljuk ala^atos ßolgalatunkot, es I[ste]n a ígya, eltesse Urasagodat kivanta lelki és fejti ßerencset es Üdvössegesjókkal kívánjuk Mi Lőrinczi lakossak nemelyek közülünk kénBeretettünk Urasagodat mint jo bizodalmas Urunkat alazatossan requiralnunk14 lm az el múlt Napokban történt illyen állapot raitunk, midűn Tokaibul valami kévés sót hoßtunk volna el adny valót, kit a magunk Bűkségére mindenűt mind reveken vamokon es harminczadokon15 igassagossan eleget tettünk Egerbenis be mentünk a Vámra es Harminczadra ottis Bokas Berent a mivel tartoßtunk midenekrűl eleget tettünk, el bocsatotak bekevel a regiakatis16 ki atuk, azon harmadnap múlva rajtunk küldőt az Egri Contra17 le arestaltatta18 a sót, ismét el jöt az Egri sós Ur a Budai Nemes Kam ararul19 vißa jüteben hozank megent ujobban le arestalta ő K [egyel]m [éjért a sót mondván aßt legyen le arestalva a so mind adig miglen föl Babadetom, mert ößve veßet a sós Ur Egri harminczadossal es a Contraval ami hoßtunk so veget, mivel a Contra el bocsajttot bennünkköt a sós Ur hire nélkül, es ez okért mar inquiraltat20 a sós U r a Contra ellen, imar nem tugyuk mi leßßen a ki menetele, mi Bégén emberek leven felünk a kartul hanem kerjü Urasagodat mint bizodalmas Urunkot, mi tanácsot ad Urasagod felöle, avagy meltoßassek Urasagod ha lehet meg orvoslany mihez alkalmaßtassuk magunkot, E^ekutan I[stejn sokáig eltesse Urasagod minden Cselegyevel együt Urasagodnak Maradvan leg kisebjo akaró ßolgai mi U rincsj lakossak Anno 1694 Szabó István Ludany Mátyás Ludany György Nagy Péter & Schriptum in pago Lőrinczi 13 Méltóságjelöló megszólítás rövidítése, vonatkozhat egyaránt a nagyságos, a nemes, a nemzetes szóra. 14 (meg)keresni 15 Révjog, vámjog, harmincadvám: ún. regálék, királyi haszonvételi jövedelmek. A rév- és a vámjog ún. regalia minora (kisebb királyi regálé jövedelem), melyek a XVII. századra városi jogokká lettek. A jura regalia majora (a nagyobb királyi haszonvételek) közé tartozott a sómonopólium és a harmincadvám, amely a királyi kincstár bevétele volt. 16 Valószínű: regálékat, királyi adókat. 17 ellenőri hivatal 18 aresto, arestare: lefoglal 19 A Magyar Kamara a királyi javak tárolóhelye, itt gyűjtötték a regálékat. 20 vizsgáltat 427 �P.S hißem tugya Urasagod hogy tilalma nem volt Tokaibul sót ne legyen az ő Fölsege sojabul hozny ezekre a Varmegyékre, mi ßabagyaban igassagossan jártunk. Jóllehet a regiákat Hatvány Praepost21 Uram föl vete Becsben mondván aßt azon leßen hogy vegben vißi dolgunkot. (N M L IV . 1. b. 1694) ECSEGI LAKOSOK PANASZLEVELE (1694. DECEMBER 15.) Tekintetes Nemes Uarmegye22 Hogy e% reánk köuetkelendő Jl[ént] Innepekef3 érié s eli\ mulassa JlerenÁe\sen s boldogul Nagyságod] es ke[gye]Imetek kiuán[n]yuk Jliue\e[n] Keseruesen kelletik Nag[yság]toknakés ke[gye]lmeteknek ezen nyakúnkon léwö el wijelheteden terhűnknek nagy wóltat jelenteni, a mint hogy lehetetleny nékünk ezen dolgot véghez vinnünk, miuel hogy itt nyomorult helyünkbennij vagyon 14 marha es három Bemély egy Bekér Mesterrel egygyütt, az Szölöjön24 léwö KapitanyiJ pedig ret­ tenetes paranczolattal és kéréjsel terhel bennünket, az mely úgy annyra meg ijesztet és el kedvedenitet bennünket, hogy az íjten tugygya hogy s mikint léBen uégreij dolgünk, amintij tugygyák az Tekintetes] N[emes] V[ármegye] közinkben varó böcjületes Tijztei miczodás Begény emberek lakiák nyomorült helyünket. Kihez képejt kelleték ezen nyomorúlt igyünben25 N[agyságtokat] ke[gye]lmeket requirálnánk26, hogy tekintvén ezen fellyeb enumerált27 nyomomjagos állápotunkat, méltoztajsek injtantiankat revideálni28, és ezen falunkban léwö marhakat bérejsektül egygyütt uagy el oBlatni az Vármegyében, vagy pedig ingyen való tartájt ne tegyünk nekiek, mert egy áltaban fogwa bizony leheteden Szőlősre if gazdálkodnánk es ezeketij marháj túl tartanúnk, mely Nagjyságjtok és ke[gye]Imetek bokánk mutatandó ke[gye]lmes gratiáiát ba mi meg nem Jlolgalhattyuk a%menybeli I[ste]n meg iutalma^oia lejlen. maradivan kegyes ivála\^ uáro Jlegény Jlolgai N[agyságtoknak] es ke[gye]Imeteknek Ecsek di 15 Decembry Anno 1694 Ecseki Lakosok Jlolgálúnk Jleretettel. (NM L I]/. 1. b. 1694. decem ber 15.) 21 a káptalan feje, elöljárója 22 Ennek a levélnek az írója a kor szokásának megfelelően a v betűt u-v al írja. 23 A levél keletkezésének idejéből következően karácsonyi és újévi ünnepi kívánsággal kezdődik a levél. 24 Ma: Mátraszőlős. 25 ügyünkben 26 megkeresnünk 27 előszámlált, felsorolt, bemutatott 28 kérelmünket ismét megvizsgálni 428 �FORRÁSOK: B Á R C Z I G É Z A 1947. a R egi m agyar nyelvjárások. K ü lönlenyom at a M agyar N épkutatás kézikönyvéből. Budapest 1947. b A történeti nyelvjáráskutatás. M agyar N yelv, X LIII, 8 1 - 9 1 . B Á R C Z I G É Z A -B E N K Ő L O R Á N D -B E R R Á R JO L Á N 1967. A m agyar nyelv története. Budapest B A R T A L A N T A L 1 9 0 1 . A magyarországi latinság szótára Budapest B E L IT Z K Y JÁ N O S (szerk.) 19 7 2 . N ógrád megye története 8 9 6 -1 8 4 9 . 1. kötet. Salgótarján B E N K Ő L O R Á N D 1957. M agyar n y e lj árástörténét. Budapest B O R O V S Z K Y SAM U [1911] N ógrád vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest D E M E L Á SZ L Ó 1953 . A m agyar nyelvjárások néhány kérdése N yelvtudom ányi Értekezések 3. Budapest H E R M ÁN JÓ Z S E F 19 8 3 . N yelvtörténet és történelem: M agyar Tudom ány. Új folyam X X V III, 7 21-30. H O R V Á T H IST V Á N 1997. N ógrád megye történelme. N ógrád megye kézikönyve. Budapest, 2 9 -5 1. ^ K ISS JE N Ő 1995. Társadalom és nyelvhasználat Budapest P Á L M A N Y B É L A 198 8 . N ógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683-1728: A N ógrád Megyei M úzeum ok É vkönyve X IV . Salg ó­ tarján, 1 6 7 - 2 4 1 . P A IS D E Z S Ő 1954. A m agyar irodalmi nyelv. A M agyar N yelvtudom ányi Társaság K ia d v á ­ nyai 83. Budapest, 1 2 5 - 1 5 3 . P A P P L Á SZ L Ó 1 9 6 1 . N yelvjárás és nyelvi norma XVI. s z á z a i deákjaink gyakorlatában: N yelvtudom ányi Értekezések 25. Budapest T Ö R Ö K G Á B O R 19 6 4 . A Börzsöny-vidék nyelvjárástörténetének települési háttere N yelvtud o­ mányi Értekezések 45. Budapest Z E L L IG E R E R Z SÉ B E T 19 9 9 . Gondolatok a m agyar nyelvtörténet szpciolingvisztikai szempontú megközelítéséhez: N yelvjárások. D ebrecen, 5 0 5 -1 2 . 429 �Várkonyi Gábor RÁKÓCZI ERZSÉBET ÉLETE FÉRJÉHEZ ÍROTT LEVELEINEK TÜKRÉBEN (1654-1707) „Betkó” - így becézték szülei a gyereklányt, akit később Thaly Kálmán Sappho és Diana, a költőnő és a vadász tulajdonságaival ruházott fel: „...határozott, erős­ lelkű, akaratos, dacos fejű úrasszony. ...szarvasok, őzek, erdeik, hiúzok fáradhatadan lövöldö zője...”1 Thaly romantikus pátosza talán még ma is meghatározza a Rákóczi Erzsébetet ismerő kutatók első lépéseit. 1863-ban Ráth K ároly egy addig jobbára ism eretlen Rákócziról, Rákóczi E rzsébetről jelentetett m eg egy rövid tanulm ányt, és kiadta két levelét is.2 K özlem énye nem keltett különösebb visszhangot. Rákóczi E rzsébetet m ajd­ nem két évtizeddel később T haly Kálm án „fedezte fel” újra. A „nagyságos fejedelem ”, II. Rákóczi Ferenc gyerm ekkorát kutatva talált rá arra a Rákóczi rokonra, aki a családot ért veszteségeket részben pótolva m egpróbált védelm et, tám ogatást nyújtani az árváknak, akihez a fiatal házas Rákóczi várandós felesé­ gét, m intha hazavinné, elhozhatta. M ár 1881-ben m egjelent „történeti tanul­ m ányában” olvashatjuk a következő jellem zést: „A Rákóczi-háznak ugyanis ez idő szerint, Ferkón és Juliánkán kívül volt m ég egy élő tagja. Ez, a kistapolcsányi uradalom nak és Hrussó várának férfias lelkületű s am azon term é­ szetű úrnője: gr. Erdődy G yörgyné, szül. gr. Rákóczi E rzsébet v ala.”3 T haly interpretációjában Rákóczi Erzsébet az elvesztett otthont, a családot jelentette Rákóczi Ferenc szám ára. A határozott, erőslelkű, akaratos és dacos fejű, am a­ zon term észetű úrasszonyban nem nehéz felfedeznünk az anyát, Zrínyi Ilonát! M erényi Lajos, E sterházy Pál kutatója talált rá arra a levélre, és m ellette egy cím nélküli, de a tartalm ából világosan kikövetkeztethetően Rákóczi E rzsébet­ ről szóló versre, m elyet azonnal átadott Thaly K álm ánnak. T haly a m ár fent idézett tanulm ányában, egy m ásik verssel együtt, közölte a költem ényt, így tágítva a vadászó D iana képét a költőnővel. A versről később A ngyal D ávid4 bebizonyította, hogy Zrínyi M iklós hatását tükrözi. M indezek után hosszú, majd egy évszázados csend következett Rákóczi Erzsébet újkori életében. 1979-ben Erdődy Ferenc két levelet publikált tőle5, majd 1986-ban a Régi M a­ gyar Költők T árában ism ét kiadták a két verset^, és röviden rekonstruálták életét. 1989-ben Horn Ildikó7 m egtalálta előbb Rákóczi László naplójának m ásolatát, majd röviddel utána az elveszettnek hitt eredetit is. A naplóból m egism ertük E rzsébet gyerekkori becenevét: Betkó. M ajd a Z rínyi-kutatók következtek, Thaly, M erényi Lajos és Angyal Dávid nyom án haladva Kovács 430 �Sándor Iván8 a verseket Zrínyi M iklós költészetével vetette össze; Uhl G abri­ ella9 pedig a m ár M erényi Lajos által is jelzett, E sterházy Pállal folytatott leve­ lezést vette vizsgálat alá. Szaporodtak az apró m ozaikkockák, de a teljes kép m ég közel sem volt kész. Thaly, az általa közölt versnek önkényesen a „Gr. Rákóczi Erzsébet gr. Erdődyné panaszló éneke” címet adta. Ettől kezdve, a közel sem folyamatos ku­ tatások középpontjában Rákóczi Erzsébet sikertelen házassága állt, anélkül, hogy a kor főúri házasságait alaposabban megvizsgálták volna a Rákóczi Erzsébettel fog­ lalkozó kutatók. Rákóczi E rzsébet szem élyiségének, életének újabb m ozaikjait férjéhez írott leveleinek elem zése jelentheti. M ár Thaly Kálmán is m egállapította, hogy „Rá­ kóczi E rzsébet —ez a behatóbb tanulm ányozásra már csak saját, nagyszám ban fenm aradt leveleiből ítélve is igen érdem es, eredeti, régibb úrnőink közt is párját ritkító nőalak, Nem tudjuk, hogy T haly vajon mire alapozta kije­ lentését, hogy látta-e Rákóczi Erzsébet leveleit, a levelek lelőhelyét ugyanis nem jelöli meg. A jelenleg Pozsonyban őrzött vörösvári Erdődy levéltárban Rákóczi Erzsébetnek 205 m ásodik férjéhez, Erdődy G yörgyhöz írott levelét őrzik.10 A levelek 1672. január 5. és 1707. augusztus 13. között íródtak, és m ost először kerülnek kiadásra.11 Férjének levelei, összesen 239, am elyek 1683. április 3. és 1707. szeptem ber 29. között születtek szintén m egvannak. U gya­ nitt találhatók a kortársak által írt Rákóczi Erzsébethez szóló levelek is. A le­ vélírók között van Am adé Ádám , Bakos János, Báthory Zsófia, D esseffy Fe­ renc, E beczky Im re és m ég sokan mások. M indem ellett tudjuk, hogy Rákóczi E rzsébet az Erdődy rokonság több tagjával is levelézésben állt, és feltehetően ezek a levelek is m egtalálhatók a különböző helyeken őrzött Erdődy levéltá­ rakban. Csak összehasonlításul, a m áig m értékadónak szám ító családi levelezé­ sek közül K anizsay O rsolyának 66, férjének, N ádasdy Tam ásnak pedig 70 le­ velét ism erjük.12 Szilágyi Sándor a két Rákóczi Györgytől valam int Lorántffy Z suzsannától együttesen 680 levelet közölt.13 A korszak legnagyobb, és m ár publikált levelezés corpusait „létrehozó” Bethlen M iklósnak 701,14 Teleki M i­ hálynak pedig 377515 levelét tartjuk számon. E két utóbbi politikussal kapcso­ latban term észetesen figyelem be kell venni, hogy teljes pályájuk és hivatali m űködésük levelezését igyekeztek feltárni a kutatók. M indezekkel együtt is m éltán m ondhatjuk, hogy Rákóczi Erzsébet levelezése a legnagyobb és a leg­ teljesebben m egőrződött m issiles anyagok közé tartozik! Az előbb szándékosan nem tettünk különbséget magán, családi vagy politiku­ sok hivatalos levelezése között, hiszen a levél megszületése, megírása mögött ugyanaz az értékrend munkált minden esetben, legyen szó politikusról vagy főúri feleségről: a távolságot áthidaló kommunikáció, az információ megszerzésének és továbbadásának igénye. Ilyen értelemben nem lehet kölünbséget tenni női vagy férfi levelezés között sem. Rákóczi Erzsébet leveleit ugyanabban a 17. századi szellemi környezetben kell elemeznünk, mint Bethlen Miklós vagy akár Zrínyi 431 �Miklós leveleit. Viszont a férfi és a női szerepek elkülönülése a levelek tartalmá­ ban, stílusában könnyen felismerhető. Ebben az értelemben jogosan beszélhetünk női levelezésekről. Nem az arisztokra nők körében mérhető írni, olvasni tudás, egyszóval írásbeliség szintjére voltunk kíváncsiak, amikor Rákóczi Erzsébet leveleit sajtó alá rendeztük, hanem arra, hogy a levelek által bemutatott korszak megisme­ réséhez mennyiben ad új szempontokat egy arisztokrata nő férjéhez írott levelei­ nek elemzése? A nők társadalm i szerepének, a társadalom ban koronként elfoglalt helyének kutatása és történeti vizsgálata hosszú m últra tekint vissza, m elynek m ég csak vázlatos áttekintésére sem vállalkozhatunk a jelen keretek között. Száz évvel ezelőtt G eorgina Hill az angol társadalom ban követte végig a nők szerepének és helyzetének történeti változását.16 V izsgálta a családban, a politikában, a m űvelődésben, a kultúrában elfoglalt helyüket; a történeti korszakok során bekövetkezett változásokat egészen a 19. századi politikai m ozgalm akig vezet­ te. H asonló nagyságrendű elem zést a m agyar kutatás m áig nem hozott létre, de H ill-lel egy időben több tudom ányos dolgozat, könyv, forráskiadás készült el, am ely, a forrásadottságokat is figyelem be véve, a m agyar arisztokrata nők v ilá­ gának bizonyos szeleteit tárta fel. Deák Farkas egy híján ötszáz levelet tett közzé 148 levélírótól, egy m ásik m unkájában W esselényi Anna 79 levelét adta k i.17 A nők társadalm i helyének, szerepének értékelése szem pontjából tanulsá­ gosak D eák Farkas W esselényi Anna életrajza elé írt bevezető sorai: „Mind férje a ’nagy’ Csáky István, mind fiai: az első gró f Csáky István és g ró f Csáky László, hatalm as szerepet játsztak a politikában: de ő, bár sokszor igen tevéke­ nyen, csak m int nő és anya vett részt kedveseinek nagy küzdelm eiben.”18 Nem is annyira a 17. század értékrendje, hanem inkább a 19. század m agyar törté­ netírásának szem pontjai érvényesülnek ebben a m eghatározásban. Erősen ér­ ződik a politikatörténet fontossága, és ebben term észetesen a politikusok, ka­ tonák elsőbbsége. A nők csak hozzájuk mérve kaphattak teret és szerepet a történelem ben. T haly Rákóczi Erzsébetről adott jellem zése — a „férfias lelkü­ letű” úrnő —is ebbe a szemléletbe illeszkedik. Ezzel szemben Rákóczi Erzsébet, mintha kései kutatóival akarna feleselni többször is így ír leveleiben: „Guzsaly nekem, s csak azt kívánom, te se báncs, én sem bándak s ülnék veszteg egy szeg­ letbe.”19 vagy máshol: „ ... az asszonyok dolga guzsaly, motolla, ezzel nékem sincs semmi közöm ahhoz,”20 Vajon melyik Rákóczi Erzsébet közelíti meg legjobban a valós képet, a Thaly által felvázolt férfias, vadászó Dianna, vagy a nőkre szabott társadalmi szerep mögé visszahúzódó arisztokrata nő képe? Rákóczi Erzsébet 1654. november 16-án született. Édesapja Rákóczi László, édesanyja Bánffy Erzsébet volt. M ég be sem töltötte 10. életévét, amikor elveszí­ tette édesanyját, majd röviddel később édesapját. Az árva kislányt Báthory Zsófia vette szárnyai alá. Pozsonyban apácáknál neveltette, majd alig 14 évesen, 1668 februárjában férjhez adta Erdődy Ádámhoz. De, mintha a balsors üldözné pár hét múlva már özvegy. Két év özvegység után Erdődy György felesége lett. 432 �Élete a 17. század utolsó harmadát és az új évszázad első évtizedét öleli fel. I. Lipót német-római császár és magyar király uralkodásának évtizedei korszakváltó évtizedek. A magyar társadalom nagy reményeinek és keserű kiábrándulásainak évei váltják egymást. A magyar politikusok évszázados tervei váltak valóra: Buda, a magyar királyok székvárosa megszabadult az Oszmán Birodalom megszállása alól, de a törökellenes háború belső meghasonlást, az ország népeinek mérhetetlen pusztulást hozott. Rákóczi Erzsébet még gyermek volt, amikor 1663-64-ben Zrí­ nyi M iklós és W esselényi Ferenc hatalmas energiákkal fogta össze az ország tarta­ lékait, hogy reményeik szerint a meginduló törökellenes háborúban végső csapást mérjenek az Oszmán ház magyarországi hódításaira. Az 1664. augusztus 10-én megkötött vasvári béke meghiúsította terveiket. 1664 őszén meghalt Zrínyi, majd 1667 márciusában a nádor. Két olyan politikust veszített az ország, akiket Ester­ házy Miklós nádor mellett szerzett tapasztalataik és tekintélyük emelt az ország vezetői közé. 1670-ben I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Péter régi reflexek alapján, Bocskai Ist­ ván, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek példáját követve fegyveres fölkeléssel akartak érvényt szerezni a magyar érdekeknek. Elszámították magukat és tévedésükért súlyos árat fizettek. Zrínyi Péternek, Nádasdy Ferenc országbíró­ nak és Frangepán Ferencnek, 1671-ben, életébe került ez a tévedés; I. Rákóczi Ferencnek hatalmas váltságdíjat kellett fizetnie, és váraiba Habsburg katonaságot kellett fogadnia. Innentől kezdve nincs nyugalom az országban, bujdosók és kuru­ cok gyülekeznek Erdély és a királyi Magyarország végvidékein. W esselényi Pál, Teleki M ihály majd végül Thököly Imre állt a bujdosók élére. Thököly néhány év alatt, 1681-re meghódította Észak-kelet Magyarországot. A Habsburg udvarnak cselekednie kellett, ha nem akarta elveszíteni a teljes országot: Lipót császár a jól bevált recept szerint hajlandó volt valamit visszaadni a rendi jogokból, és az ország Esterházy Pál személyében a soproni országgyűlésen ismét nádort választhatott magának. A nyugalom azonban nem állt helyre. 1683-ban a török Bécsig vonult, Thököly hiába próbált kibújni a török szövetség hálójából, csapataival biztosítania kellett a nagyvezír seregének a hátát. A török sereg bécsi katasztrófája magával rántotta Thökölyt is. 1684-ben XI. Ince pápa fáradhatatlan munkájának eredményeként létrejött I. Lipót német-római császárt, Sobieski János lengyel királyt és a Velencei államot összefogó török ellenes szövetség, a Szent Liga. A kuruc fejedelemnek nem sikerült a keresztény szövetséges oldalára átvezetnie politikáját. Rákóczi Er­ zsébet férje, Erdődy György azon politikusok között volt, akik úgy gondolták, hogy Lipót császár ez alkalommal nem fog kihátrálni a török elleni háborúból. Vele együtt Rákóczi Erzsébet is úgy vélte, hogy a kurucok csak kerékkötői a török kiűzésének, és közöttük is sokan inkább a török ellen harcolnának: „Itt a katonák sokan torokszakadva kiáltják sokan, hogy török ellen inkább hadakoznak, vélem csak jőne valami had, sokan odatartanák a ló száját, de addig az szabad prédán amit elkövethet, el nem mulatja, . . . ”21 - írta ekkortájt egy keltezetlen levelében. A 433 �levél egyébként rendkívül határozott, energikus, és pontosan látja, le is írja a kuru­ cok és a császár között őrlődő magyarság problémáit. A kuruc haderő török ellen fordítása mellett a lengyeleket, és a lengyel királyt tartja a magyarság legfőbb táma­ szának. „ ...jó volna ha kegyelmed is abban fáradozna, hogy minél hamarébb Bártfát vennék meg, de kevés had ne jöjjön, mert itt is alkalmas noha nem igen sok a ku­ ruc, de az parasztokat maga mellé ha veszi tehetne kárt az lengyelben, Bártfa meg­ vételével az lengyel útja jól felnyílnék, azt megvévén beléhelyeztetvén jó népet, azonkívül is kvártélyban lehetne az lengyelség itten, kik miatt az kuruc is nem bát­ ran kvártélyozhatna itt, mert az krajnya is amennyire megunta őket ellenek támad­ na, mely dolog végben való viteliben Barkóczi uram, ha maga nem jőne is, valami népet e több Bártfa alá jövendő lengyelekkel jól egyetértvén titkon és sok haloga­ tás nélkül nyúlnának hozzá az dologhoz, innen ha kiverhetik az kurucot, Bártfát megveszi, könnyű lesz az puszta fődről az kevés kurucot vagy elhódítani, vagy olykor rajtok is menni, mely iránt kegyelmed is fáradna, s én is már megírtam Len­ gyelországban e javallásomat, . . . ” Azt, hogy kinek írta meg Lengyelországba „javallásait”, nem tudjuk, de az ekkor 29 éves fiatalasszony valóban nagyon határo­ zott véleménnyel rendelkezett mind katonai, mind politikai kérdéseket illetően, nyoma sincs a „nem konty alá való”-féle fogalmazásnak, amely majd az öregedő Rákóczi Erzsébetet fogja jellemezni. A levélben, mindezeken kívül fontos infor­ mációkat is továbbít férjének Csonka bég Thökölynél tett látogatásáról, Szirmay Miklóssal való beszélgetéséről, vagy figyelmezteti, hogy legyen óvatos Czobor Ádámmal. Az országot azonban egyaránt pusztították a kuruc katonák, a lengyelek, a tatárok, a törökök és a császáriak. A m ikor a keresztény szövetségesek 1684ben hirtelen m egjelentek Buda falai alatt sokan bíztak abban, hogy az ország fővárosának felszabadulása m eghozza a várva-várt békét. R ákóczi E rzsébet írja: „ ...h a Isten kezünkhöz adja, nem kétlem , kegyelm es urunk, őfölsége m utatja kegyelm ességét azokhoz, akik m egvételekor jelen fognak lenni, ke­ gyelm ed is, ha akkor jelen lesz, bár valam ely házat solititálna annak idejében m agáért; adja Isten ham arébb Budán lakhassunk, s kegyelm edet is friss egés­ zségben láthassam , m aradván kegyelm ednek igaz hív társa.”22 V alószínűleg nem R ákóczi E rzsébet volt az egyetlen, aki m ár alig várta, hogy m inél ham a­ rébb Budán lakhasson. M ár előző levelében kérte férjét, hogy tudósítsa őt „B udának bizonyos mi karban való létéről”23 O rszágos várakozás az, am it itt olvashatunk. Aztán később már nincs szó Budáról, a budai házról, csak a háború pusztításai­ ról. „Ez elmúlt csütörtökön úgy hallom felrablotta Szerdahelyt a török, alkalmas károkat tett, s rabokat fogott, az mi magyarink megcsatáztak vélek, hallom több veszett az törökben, mint az magyarban, az német nem volt jelen, másutt feküd­ tek, csak akkor indultak utána az töröknek az németek, amikor az pogány közel járt Újvárhoz.”24 „Csak már az hadak annyit ne járnának, mert télben tartjuk őket, s nyárban sem dolgozhatunk. Csak szalad untalan az nép, elég galibám volt velek, 434 �bezzeg tehetnék én is panaszt az ittvaló com isáriusra...”25 „Az brandenburgus hadok most kőtözködnek az fehér hegyen által, adóznak is rétjeink miattok. Czoborné asszonyom, a jó gazdasszonyság mellett, amint írják, meg akarván előttek tartani az maga rétjeit, vizet bocsátott rájok, mely miatt ott meg nem tele­ pedhetvén, az hadak az egész tavaszi vetéseire szállottak, semissé tették/26 Bár az országban keresztül-kassul jártak a hadak az emberek mégis a békére készültek: Rákóczi Erzsébet és férje 1692-ben a budai ház helyett Pozsonyban kezdtek épít­ kezni, felismerve talán, hogy Budára egyhamar nem költözhet magyar család. 1699. január 26-án Karlócán a Szent Liga és a Porta képviselői aláírták a béke­ okmányokat. Rákóczi Erzsébet nagy lendülettel látott a birtokok rendbetételéhez. Egy indulatos levelében, férje szemére veti, hogy alig segít a gazdaság irányításá­ ban: „Gazda uram, csak jól van a kegyelmed dolga, nekem füstölög bele az sok pörben, buta gondban a fejem, izzasztópor sem kell, sokszor majd napestig a széna gyűjtők s munkások felett való vigyázás, s fel s alá való járásim, tépelődéseim miatt eleget verejtékezem, s kegyelmed proszanitate pitizál s vendégeskedik, sem segít, sem tart. Én pedig majd veres verejtékemmel keresem ezeket/527 Ugyanek­ kor intézkedett, hogy bécsi házából a magyar kancellária, ami bérelte a házat, köl­ töztesse ki a hivatalnokokat, mert ahogy írja „magam is gyakrabban akarok Bécsben járnom ,\28 Érdekes, hogy a békeévek közül az 1701-es évből egyáltalán nem maradt fent férjéhez írott levele, talán kevesebbet voltak távol egymástól, és így fölöslegessé vált a levelezés? Nem tudjuk. Azt, hogy nem volt ez igazi béke, későbbi leveleiből érezhetjük. 1702 decembe­ rében a következő rövid megjegyzéssel fejezte be levelét: „Híreink olyasok, hazánkbéliek nincsenek, a rettenetes adózások s azok miatt való ínségeken kí­ vül/529 1703-ban II. Rákóczi Ferenc szabadságharca még ki sem bontakozott, am i­ kor a megjelenő kurucok elől előbb Pozsonyba, majd onnan férje horvátországi birtokaira, Szávaújvárra menekült. A Dunántúlon átvezető útja alatt megdöbbenve hallgatta a szegénység panaszait: „Innen semmi új hírt nem írhatok az nyugodal­ mas földről, hanem látom a nép hogy megfélemlett, s sopánkodva szól, tartván az ellenségtől, s másfelől az kemény porciózásokat emlegették, azt is nem különben, hanem mint Pozsonyon túl lévő elszegényedett népnek azaránt való bőv, nyilván való beszédit hallhatja akárki is/*30 Vagy: „Még eddig valahol jártunk torok szakít­ va szólnak az emberek az portió iránt. Olyakat beszélnek, kirűl én gondolkodni sem mernék. Istenért is, ha lehet, aki igaz híve őfölségének, őfölségek hasznára s híveinek megmaradhatására nézvén alázatos instantiákkal segítse ezen teher megorvoslását, mert bizony itt is merő desperátusnak látszik lenni a nép, s szól szerte széjjel, amit a nyál nyelvére hoz, kit irtózással hallgatunk. Ezeket írom ke­ gyelmednek csak magánosán biztomban. Másként nem konty alá való állapat/21 Életének utolsó négy évét idegen országban, idegen em berek között töltöt­ te. A kárcsak otthon, nagy lendülettel látott a gazdálkodáshoz. M ár két hét után V arasdról azt írta férjének, hogy „pusztán, károsan, rendetlenül találtam az itt való jószágot, ... A zért kész vagyok fundam entum bul hozzá fogván, vizsgál- 435 �nőm s rendben vennem az állapatokat, ahol reáérkezhetem , . .Z*32 N égy éven át inventált, urbárium okat ellenőrzött és íratott, gazdatisztekkel vesződött, csak­ hogy teljen az idő. M indeközben folyton várta az otthoni híreket, várta, hogy m ikor költözhet vissza: „Adná Isten, oly hírt írhatna ne[kem] kegyelm ed ide, hanem én inkább ham arább m ehetnék vissza, s az magam ott kinnlevő dolga­ im hoz is láthatnék;”33 A kor elfogadott értékrendje szerint a feleség feladata, hogy összetartsa, irányítsa a család gazdasági hátterét szolgáltató birtokokat, egyszerűbben m ondva, hogy jól gazdálkodjon. A kor legfőbb értéke „az jó hír s név” a nőkre és asszonyokra is vonatkozik a következő form ában: „Az férfi ékessen szólá­ sával, írásával, útonjárásával, hírt nevet szerez m agának. De nem látom az asszonyállat m iképpen m agát nem esíthetné meg, hanem hacsak ... hon ülések­ kel és otthon tisztekben eljárásokkal, szavokban való eszességgekkel, urukhoz való hűségekkel, jó erkölcsekkel, az szom szédival békességesen való élésekkel, háza népe között tisztességesen magok viselésekkel, és az külső em berek előtt való szem értm etességekkel, mind ez világi éltekben nagy dicsérettel éltének, s m ind holtok után örökké való hírt, nevet hattak az utánuk való em bereknek.^4 A „jó gazdasszonyság” Rákóczi Erzsébet szám ára m agától értetődő. Nem jön zavarba a napszám osok, az aratók, az uradalm akat igazgató tiszttartók között sem. Szülei szám ára ez szintén term észetes volt, apja hátrahagyott naplójában többször olvashatunk hasonló bejegyzéseket: „M entem ki ebéd után az aratók­ hoz, ... M entem ki jó reggel a szénatakarókhoz, és mind egész nap odaki m u­ latván, takartattam szolgáim m al is.”35 Nem tudjuk, hogy gyerm ekkorából m ennyi em léket őrzött, de az otthon m eghatározó élm ényei, valam int a kor elvárásai egyaránt arra ösztönözték, hogy ne idegenkedjék a gazdálkodástól. „Én itt cselekszek amire ráérkezhetem , csak lábam ra épülhetnék ki, s teljes erőm vóna. Tegnap sézán kivonattam m agam at, déltűi fogvást sötét estig a pajtában ültem , lencsét, babot, borsót csépeltettem , gabonát, zabot, szénát hordattam , m ásfelöl a tiszttartó dézsm ált.”36 A keltezetlen levelek között olvasható egy terjedelm es feljegyzése, am ely ar­ ról árulkodik, hogy a birtokok gazdálkodását átgondoltan, tervszerűen irán yí­ totta. „Ebből [t.i. földből] az úrnak szép hasznot m utathatnék, ha őkegyelme szabadságot ád s fog tetszeni, hogy magunk jószágabéli jobbágyok közé oszta­ nám. Abbúl juthatna a halászoknak is proportionaliter, m elyektől m áris m a­ gunk jobbágyi ígérnek dézsm át, m indaz tokokat, mind pedig szobást vagyis adót adni, ott falut építhetni úgy, hogy a jobbágy am iatt m aga előbbeni fundusát abban ne hagyná, úgyis itt egy háznál sok az em ber, sőt am ellett ugyan ott az úrnak m ajorja ahoz földje, rétje elég lehetne, ország útjain lévén, jó korcs­ m át lehetne folytatni, sőt a vízen hidast tartván attúl is szép haszon lehetne, elvárom azért uram őkegyelme parancsolatját ham arébb, am íg m egszánthatni s nem lesz a földnek fagya.”37 N em csak az éppen aktuális m unkák szám onkéré­ sét, hanem új falu, vám szedő hely telepítését is feladatának érezte. A bevétele­ 436 �két nem egyszerűen a jobbágyok szolgáltatásainak, adójának em elésével, hanem a gazdálkodás m inőségének javításával képzelte el. Külön tanulm ányt érdem el­ ne Rákóczi E rzsébet gazdálkodásának bem utatása. T evékenysége a gazdasági élet szinte m inden területét felölelte: term elt, eladott, kereskedett, bérleti szer­ ződéseket kötött, pénzt kölcsönzött, hogy csak a legfontosabbakat em lítsük. A fent idézett részlet is bizonyítja, hogy a földesúri földek felosztását saját jobbá­ gyaik között befektetésnek tekintette. R. Várkonyi Ágnes elem ezte Szirm ay András gazdasági naplóit, feljegyzéseit, és m egállapította, hogy Szirm ay gazdál­ kodása, hasonlóan Rákóczi Erzsébetéhez, a gazdasági élet széles skáláján m oz­ gott.38 Term észetesen Rákóczi Erzsébet pár oldalas gazdasági feljegyzései nem hasonlíthatók Szirm ay több m int negyven éven át vezetett gazdasági naplói­ hoz, de azért az m egállapítható, hogy a kor kívánalm aihoz igazodva irányította saját, később H orvátországban férje birtokait. Rákóczi Erzsébet férjéhez írott levelei nemcsak birtokigazgatásról szólnak. Hétköznapjaiban fontos helye volt a szórakozásnak, a szabadidő tartalmas eltölté­ sének is. A Thaly által kiemelten említett vadászat különösen kedvelt szórakozása volt. De emellett szerette a zenét, tudott hegedülni, hegedűit nagy becsben tartot­ ta, gondozásukra, javíttatásukra sokat áldozott. Egy alkalommal, a már korábban idézett levélben, amikor férje szemére vetette, hogy semmiben sem segít, ironikusan megjegyzi, hogy azért akar hegedűin gyakorolni, hogy ha az uraság — értvén ezen férjét —úgy parancsolná nehogy szégyenben maradjon. Hegedűit ké­ sőbb, bujdosásának idején is kedves barátainak tartotta. Készíttetett orgonát. Kastélya mellett virágoskertet telepíttetett. Szerette a társaságot, gyakran járt ven­ dégségbe és maga is gyakran fogadott vendégeket. Ezt a rokonság is tudta róla, egy alkalommal Pozsonyban „komédia” nézésre marasztalták, de inkább hazament. O Pozsonyba birtokügyekről akart tárgyalni az Erdődy rokonsággal, de amikor ész­ revette, hogy nem veszik őt komolyan, távozott.39 Nehéz helyzetekben állt helyt, különösen Szávaújváron, amikor kóborlókkal, ellenséges rácokkal, rablókkal, a központi hatalom meggyengülését kihasználó csellengő katonákkal szemben kellett a birtokokat és saját biztonságát is megvédeni. M indig határozottan döntött. Am i­ kor azonban érdekei úgy kívánták, vissza tudott húzódni a kor által a nőkre sza­ bott szerep mögé. „Nem konty alá v a ló ...” - írta, amikor a dunántúli nép szenve­ déseit ecsetelte; „az asszonyok dolga guzsaly s m o to lla...” - írta máshol, amikor nem akart foglalkozni valamivel. De ez a magatartás már csak az utolsó éveiben volt jellemző rá. Fürdőbe azonban gyakran járt férje nélkül is, és nem m indig csak a gyó­ gyulást kereste, hanem alkalm anként a jó társaságot is.40 A trencsényi hévízből írta: „Én itten Istennek hála jó egészségben vagyok, de ném elyek, szolgáim és frajcim ereim közül, alkalm asint elkezdték az kornyadozást. Illésházi uram at az asszonnyal mai napon bizonyosan idevárjuk, Csáki Ferencné asszonyom ot is ma, vagy hónap. Pálfl M iklós uram em bere is itt vót, az úr szám ára szállást keresett, de nehezen, ha gyű is el Pálfl uram, m ert itt alkalm asint vagyunk, s 437 �m ég m ennyien leszünk, szállásokat igen elfoglalták. Pálfi uram szám ára alkal­ m atost nem is kaphatni.”41 O szidőben hazautazott a fürdőből, m ert senkit sem talált ott. Elénk társasági életet élt. Családjával, közeli rokonaival rendszeres kapcsolatot tartott. G yakran látta vendégül „öccsét”, II. Rákóczi Ferencet, akinek születésére annak idején „egy ital borocskát” is köszöntött.42 A m ikor 1688-ban Rákóczi Julianna és Ferenc birtokait központi igazgatás alá helyezték, K ollonich Lipót akkor m ég bécsújhelyi püspök K lobusiczky Ferencet tette m eg a Rákóczi birtokok adm inisztrátorává, Rákóczi Erzsébet saját em berét, M elczer Ján o st bízta m eg az örökösök jogi képviseletével. Talán em iatt a csa­ ládi összetartás m iatt sem lehetett Bécsben túlságosan népszerű. Az időközben esztergom i érsekké lett Kollonich Lipótnak elég gondot okozott a család fel­ serdült feje, Ferenc, és m ég Rákóczi grófnővel is m eg kellett küzdenie. II. Rákóczi Ferenc az 1690-es években, am ikor megnősült és birtokaira ha­ zaköltözött, gyakori vendége volt Erzsébet kistapolcsányi kastélyának. F elesé­ gét, Sarolta-A m ália hesseni hercegnőt, 1696-ban első gyerm ekük születésekor K istapolcsányban nagynénje gondjaira bízta. Rákóczi E rzsébet igyekezett m in­ denben kedves öccsének és feleségének a segítségére lenni, akik Z boróról in ­ dulva m ajd hat nap alatt értek el hozzá, K istapolcsányba: „Akarám kegyelm ed­ nek értésére adnom , hogy kedves öcsém uram és az fejedelem asszony tenap estve szerencsésen ideérkeztenek, m agok lovait mindenestől a felföldön hagy­ ván, csak postai alkalm atossággal jöttének ide. Az fejedelem asszony terhes lévén, ma egésznap fekszik, fáradt állapattal lévén, főképpen m ég az útban való ijedés árt néki, m ivel valam i nagy hegyről lem enet hintóstúl csaknem m ind­ nyájan feldültek, alig tartózkodott meg a hintó valam i fácskán, m ásként talám hintóstúl mind összerom lottak volna. E gyébiránt is igen gyenge term észetű a fejedelem asszony. [...] Azonis kérem kegyelm edet, ha valam i confectom a van kegyelm ednek hova ham arébb küldjön ami van, mert generális uram itt létével éppen kifogytam belőle, [...]. Az citrom bul s narancsbul is kifogytam , a feje­ delem asszony kívánja, főképpen a narancsot . . . ”43 U nokahúga, Rákóczi Julianna és férje, A sperm ont gróf, is gyakran vendé­ geskedett nála. Soha nem érezte m agát egyedül, ezért is lehetett szám ára külö­ nösen fájdalm as 1703 végén a H orvátországba való futás. N em csak rokonaitól került távol, hanem m egszokott szolgáit is el kellett, hogy bocsássa. Ekkor bukkan fel leveleiben az eddig szokatlan rövidítés: “kedves öccsét” csak „R .”ként jelöli. M i az oka? Nem tudjuk. Nincs jele, sehol nem árulja el m agát, hogy m ilyen érzelm ekkel gondol II. Rákóczi Ferencre. „Beszélik nyilván R. Pécsre, Szigetre, Siklósra Szentm ihály nap (szept. 29.) tájban küldött p á te n se k e t...’*4 Am ikor m ég az előrenyom uló kurucok elől elm enekült, nem tudhatta, hogy rövidéletű felkelésről vagy kom oly, politikai célokkal rendelkező m ozgalom ról van szó. Férje, Thököly m ellett tett rövid kitérőt leszám ítva, rendíthetetlen császár és király-párti volt. Neki, mint feleségnek nem volt más választása, m int követni férjét. G uevara, D raskovich János fordításában, így fogalm az: 438 �„Az kereszténységbe pedigh mind Isteni s’mind em beri törvény megh engedi, hogy az férfi az ő feleségének tellyesseggel feje legyen es ura.”45 Rákóczi E r­ zsébet ezt m ásként m ondja: „ ...im m ár nékünk hotig mind jót, rosszat együtt kell szenvedni el.”46 Azt sem tudjuk, hogy mennyit tudhatott az országban zajló eseményekről 1703 után! Férje küldött ugyan híreket Bécsből, sőt nyomtatott újságokat is - amiket rendre megköszönt - de bizonyos, hogy nem Rákóczi propagandáját küldte el feleségének. H orvátországban idegen világ, idegen nyelvű em berek közé került. Eddig m ég soha nem szorult tolmács segítségére, hogy em bereivel, alkalm azottaival érintkezhessen, itt ez is m egtörtént vele. H orvátországból írt első levelei a bizonytalanságot, a félelm et tükrözik. 1703 végén több észak-m agyarországi fam ília tagjai is odahagyták birtokaikat, Pozsonyba, Bécsbe és H orvátországba m enekülve. K oháry Farkas, Csáky Imre és Zsigm ond az ism ertebbek, akik a D ráván túli területeken érezték m agukat csak biztonságban.47 Az akkori m ene­ kült m agyar nem esek tevékenységéről, de m ég életkörülm ényeiről sem tudunk túl sokat. Rákóczi E rzsébet arról ír, hogy H orvátországban olyan erős a m a­ gyarellenes hangulat, hogy az odam enekülők élete sincs biztonságban. „M inket pedig m agyarokat erősen fenyegettek az gyalázatos kiűzésekkel, am int halla­ ni.”48 vagy „A félelem esm ét a bennlakósoktúl nevekedik.” - írta férjének.49 A Csáky grófoknak pedig ő ad kölcsön szénát, hogy a m agukkal hozott lovaikat etethessék. Arra a kérdésre, hogy a H orvátországba m enekült m agyar arisztok­ rácia m ilyen kapcsolatot tartott egym ással ez a levelezés nem ad választ. R á­ kóczi E rzsébet nem írt férjének arról, hogy más m agyarországi em berrel, ro­ konnal vagy baráttal szem élyesen érintkezett volna. A horvát bánná kinevezett P álffy János feleségével egyszer találkozott, és segített a Csáky család néhány H árvátországban „bujdosó” tagjának, ez m inden, am it ottani társasági életéről tudunk. A korábban jellemző színes társasági életet itt uradalm i tisztek, esetleg katonák és egyházi szem élyek jelentették. Egy pillanatig sem érezte m agát ott­ hon, m inden percben haza vágyott. „Bú, bánat közt torkig úszom , söpreném inkább m ásutt az istállókat, hogy nem itt vagyok, okait Isten tudja, m ásoknál is nyilván lehet.”50 A szám ára oly kedves „felföld” viszontlátásának öröm e azon­ ban nem adatott m eg neki. 1707. november 8-án Szávaújváron tért meg teremtőjéhez. Szülőföldjére holtá­ ban sem térhetett vissza, az Erdődyek klanyeci kolostorában helyezték örök nyu­ galomra.51 439 �JEGYZETEK: 1. Thaly Kálmán: Gr. Rákóczi Erzsébet mint költő Századok 1900/ 481-494. 2. Ráth Károly: Rákóczy Erzsébet két levele. G yőri Történelmi és Régészeti Füzetek H. kötet 1863. 28-37. 3. Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferenc feje­ delem ifjúsága. 16 7 6 -17 0 1. Történeti ta­ nulmány. Pozsony, 1881 67. 4. Angyal Dávid: Rákóczi Erzsébet és Zrínyi Miklós. Századok 19 0 1/ 359-60. 5. Erdődy Ferenc: Rákóczi Erzsébet két levele. Levéltári Szemle 19 7 9 338-339. 6. Régi Magyar K ö ltő k Tára 11. szerk. Varga Imre Akadémia Kiadó, Budapest 19 8 6 73. és 74. sz. versek. 7. Rákóczi László naplója közzéteszi és a jegyzeteket írta H óm Ildikó, az utószót írta R. Várkonyi Ágnes In. Magyar Hír­ m ondó M agvető Kiadó, Budapest 1990 8. Kovács Sándor Iván: ‘V eri a hab a k ő­ sziklát...n A költőnő Rákóczi Erzsébet In. Kovács Sándor Iván: “Eleink tündöklősége” Balassi Kiadó, Budapest 1996 9. U hl Gabriella: Esterházy Pál és Rákóczi Erzsébet Irodalomismeret VI. évf. 1-2. sz. 1995 82-88. 10. Szlovák Állami Levéltár Bratislava / Pozsony A rchiv rodu Erdődy / Erdődy család levéltára Correspondencia Juraj Erdődyho / Erdődy G yörgy levelezése Iisty od manzelky Alzbety Rákóczi / Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez. Cislo skatule: 143 11. Horányi Emese: Rákóczi Erzsébet leve­ lei (ELTE 1999) című szakdolgozatában 25 levelet elemzett ebből a gyűjtemény­ ből. Benda Borbála-Várkonyi G á b o r Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez 1 6 7 2 1707. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 12. Károlyi Árpád - Szalay József: Nádasdy Tamás nádor családi levelezése Buda­ pest, 1882 valamint “Szerelmes O rsi­ kám...” A Nádasdyak és Szegedi K ő rös Gáspár levelezése. Válogatta, a szöveget gondozta és a jegyzeteket írta Vida T iva­ 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 440 dar, utószót írta Grynaeus Tamás, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1988 A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése 1632-1660. szerk. Szilágyi Sándor Budapest, 1875 Bethlen Miklós levelei (1657-1698). Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, a be­ vezető tanulmányt és a tárgyi jegyzeteket írta Jankóvics József. In. Régi Magyar Prózai Emlékek szerk. Tolnai Gábor, Akadémiai Kiadó, Budapest 1987 Teleki Mihály levelezése I-VTII. szerk. Gergely Sámuel Magyar Történelmi Tár­ sulat, Budapest 1905-1926 Georgina Hill: Women in English Life from Médiáéval to Modem Times Lon­ don, 1896 Deák Farkas: Magyar hölgyek levelei 499 db 1515-1709, valamint uö: Wesselényi Anna özv. Csáky Istvánné (1584-1649) életrajza és levelezése Bp., 1875 Deák Farkas: Wesselényi Anna özv. Csáky Istvánné (1584-1649) életrajza és levelezése Bp., 1875 2. o. 117. sz. Szávaújvár, 1704. június 3. 170. sz. Szávaúj vár, 1706. április 17. 201. sz. én. 15. sz. Szomolány, 1684. augusztus 28. 14. sz. Vitenc, 1684. augusztus 18. 25. sz. Szomolány 1687. július 2. 27. sz. Kistapolcsány, 1688. július 4. 39. sz. Kistapolcsány, 1691. június 13. 74. sz. Kistapolcsány, 1700. július 22. Uo. 88. sz. Kistapolcsány, 1702. december 21. 100. sz. Sopron, 1703. november 29. 101. sz. Körmend, 1703. december 1. 103. sz. Varasd, 1703. december 18. 124. sz. Szávaúj vár, 1704. november 16. Draskovich János: Horologii Principum, azaz Az fejedelmek órájának második könyve. Graz, 1610 l a Bibliotheca Hungarica Antiqua szerk. Kőszeghy Péter Akadémia Kiadó, Budapest 1989, 29. o. �35. 36. 37. 38. 39. 40. Rákóczi László naplója közzéteszi és a jegyzeteket írta H orn Ildikó, utószót írta & Várkonyi Ágnes. In. Magyar H ír­ m ondó M agvető Kiadó, Budapest 1990, 149. o. 199. sz. Szávaújvár, 1707. augusztus 6. 204. sz. én. R. Várkonyi Ágnes: Gazdaság, m űvelt­ ség, mentalitás a X V II-X V III, század fordulójának köznemesi rétegeiben és a hosszú távú társadalomtörténeti fejlődés kérdései. In. A Nógrád Megyei M úzeu­ m ok Évkönyve 7 .1 9 8 1 15-39. o. 42. sz. Szomolány, 1692. szeptember 16. A 17. századi fíirdőkultúráról; Várkonyi G á b o r Hévizek és fürdők a 17. századi Magyarországon. In Európa híres kertje. 441 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. Történeti ökológiai tanulmányok M agya­ rországról. Budapest, 1992 2. sz. Trencsényi hőviz, 1677. május 6. R. Várkonyi Ágnes: A fejedelem gyer­ mekkora. M óra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1 9 8 9 ,1 1 - 1 2 . o. 54. sz. Kistapolcsány, 1696. január 14. 102. sz. Varasd, 1703. december 6. Guevara, im. 18/ v 3. sz. Trencsényi hévíz, 1677. május 7. Nagy Jó z se f Zsigmond: Egy labanc főúr halála 1704-ben Tiszatáj 6 .1 9 7 4 30-36. o. 114. sz. Szávaújvár, 1704. május 12-13. 205. sz. én. uo. Készült a T 034969. számú O T K A p á­ lyázat támogatásával �Hibó Tam ás: Menyegző, 1978 Hibó Tam ás: V ak vezet világtalant, 1978 442 �Dr. Gyurkó György ORVOSI SZEMMEL A MAGYARSÁG NÉHÁNY IDŐSZERŰ GONDJÁRÓL A m agyarság már a honfoglalás idején is kevert volt más népfajokkal. Az 1100 év alatt kunok, besenyők, szlávok, szomszédos népek és a törökök keveredtek a magyarságba. Az Osztrák-M agyar Monarchia idejének a homoganizáló szándéka folytán a szomszédos és német elemek a társadalom minden rétegében elkeveredtek. Az Aprádkorban a magyarság benépesítette a Kárpát-medencét, Szlavóniát, Szerénséget, Karintia egy részét, de még Moldvában is voltak magyar települések. Az északi hegyekben laktak ugyan szlávok, és a Szepességbe, illetve Barcaságba telepítettek szászokat, de az országot döntő részben magyarok lakták. Az állandó háborúskodás folytán főleg a török hódoltság miatt a fogyó magyarság helyébe nyugaton az osztrákok, horvátok, északon szlovákok, északkeleten ruszinok, Er­ délyben és Bánátban románok, délen szerbek, horvátok nyomultak előre a nagy­ számú német, osztrák betelepülő mellett. Az első és második világháború után az etnikai határokat messze meghaladóan szentesültek - a mi kárunkra - az államhatárok, ezzel mintegy 3 ,5-4 millió magyart idegen államokba adva. Az elmúlt két évszázadban nagyszámú magyar vándorolt ki Amerikába, illetve a világ minden részébe. Az emlegetett 15 millió magyar tehát az alábbiak szerint oszlik el; 1—1,5 millió szerte a világban, 3 ,5-4 millió a szomszéd országokban, 10 millió idehaza. Mi lesz ezek sorsa? A szerte a világban élő szór­ vány m agyarság 2 -3 generáció alatt teljesen beolvad a befogadó országba. A szomszédos országokban idegen környezetben élő szétszóródott magyarság sorsa is ugyanez. A nagyobb tömbben, illetve a határ közelében élők és egymással, vala­ mint az anyaországgal szoros kapcsolatot tartók talán 1—2 évszázadon keresztül még megtarthatják magyarságukat. Sajnos bizonyos kivándorlás az anyaországból, illetve a szomszédos országok magyarságából még jelenleg is tart. A vendégm un­ kások, főleg nők külföldön történő házasságkötése, kintmaradása napjainkban is tartó folyamat. Minden kintmaradó nővel, illetve férfivel egy magyar anyát, illetve apát veszít a nemzet és még azt is hozzáteszem, hogy általában genetikailag nem a legértéktelenebbeket. Mi a helyzet a M agyarország területén élő 10 m illió lakossal, akik közül, m integy 9 m illiót szám lálhatunk a szó szorosabb értelm ében m agyarnak. Egy év alatt 38 ezerrel, egy m agyar kisváros lakosságával kevesbedik. Miből adódik ez? A születések száma 1997-ben, az előző évihez képest majd 7 ezerrel csök­ kent. 1996-ban 105 ezer volt. Nem akarom itt a születések etnikai m egoszlását szóba hozni, m ert így a kép m ég elkeserítőbb. Az átlagéletkor férfiaknál 66 év, nőknél 75 év. Ez a várható életkor m essze elmarad a fejlett országok színvo­ 443 �nalától. A halálozások fele (50,7 %) szív- és keringési betegségek, negyedét (23,7 %) a daganatos elváltozások, egy m ásik egynegyedét gyakorisági sorrend­ ben balesetek, m érgezések, erőszak, (7,5 %) em észtőrendszeri (7,0 %), légző­ szervi (4,32 %) és egyéb (5,8 %) betegségek okozzák. A szív- és érrendszeri halálozások, különösen a középkorúak, elsősorban a férfiak korai elvesztésé­ nek oka az érelm eszesedéses folyam at, am ely érintheti a szív, agy, végtagok, zsigerek ereit. K étségtelen, hogy ez részben örökletesen a génekben m eghatá­ rozott, de az életm óddal, táplálkozással, szakszerű kezeléssel m égis igen sokat tehetünk, am it azon országok statisztikai javulása bizonyít, ahol a megelőzést m ár régebben m egkezdték. A rizikótényezők eléggé ismertek. M elyek ezek? Dohányzás. Hazám ebben saj­ nos a világ élvonalában van és az évi, fejenkénti 3250 db cigarettával európai rangelső. Am íg az em berek a fő étkezések után egy-egy cigarettát elpöfékeltek, addig kim utatható ártalm at nem okozott. Nem így a mértéktelen dohányzás, am ely egyértelműen kimutathatóan érrendszeri elváltozásokat, valam int dagana­ tot, főként tüdőrákot okoz. A tüdő és a bőr rugalmas rostjainak károsítása korai öregedést, ráncos bőrt idéz elő. Az alkoholfuggőek száma a világos 120 millió. Sajnos hazánk ebben is élen jár. M íg az alkoholisták becsült száma 1980-ban 220 ezer volt, ez 1995-re 1 millió fölé emelkedett. A belgyógyászati és sebészeti betegek 25-50 %-a alkoholista. A közúti balesetek felében, a gyilkosságok legalább felében, az öngyilkosságok egyharmadában szerepe van az alkoholnak is. Az alkoholfüggőség 1 -2 évtized alatt az illetőt testileg és lelkileg teljesen tönk­ reteszi, és minden szervrendszere visszavonhatatlanul károsodik. Kiemelném a szív- és érrendszeri betegségeket, a daganatokra való hajlamosságot és az im poten­ ciát. A betegségek, munkahelyi mulasztások, a családi élet felbomlása, ittas vezetés miatt eljárás stb. teljesen szétzilálja a függő személy életét. Igen nagy szerepe van a magyar ember korai halálozásában. Itt kell feltenni és felvetni az alkoholizmus társadalmi jelentőségét. Az alkoho­ lista, amíg a saját pénzét issza el, önmagát rombolja, korai halálát okozza, azt mondhatjuk, hogy ez az ő dolga, de korán felvetődik a közösségi probléma is, mivel elkölti a családja pénzét és hozzátartozóit hátrányos helyzetbe hozza. Az alkoholista utódai gyakran szellemileg és testileg károsodottak és ezek a következ­ mények évtizedekre a társadalomra is hárulnak, mivel a családnak és a társadalom­ nak kell eltartani, a károsodott utódakat. Az alkoholista gyakrabban szenved bale­ setet, halála előtt akár évtizedig is orvosi kezelésre szorulhat. Saját magának elő­ idézte betegséggel évente sok 10 milliárd forintot vesznek el a társadalomtól, gyak­ ran olyan emberek, akik fiatalkoruk óta a társadalmi elvárásokat sohanem teljesí­ tették. Érthetőbben fogalmazva, bizonyos emberek munkájukkal alig adtak a tár­ sadalomnak valamit, korán munkaképtelenné, beteggé válnak és évtizedekig élősködnek a társadalmon. Az egyéni passzió így lesz súlyos közösségi kérdés, amely az egész magyar társadalmat visszaveti. 444 �Az elmondott súlyos szavakat kissé enyhítendő nem akarjuk azt állítani, hogy ivás minden formája tilos. Az emberiség ősidők óta ivott alkalmanként alkoholos italokat és ezeknek olykor kis mennyiségben jótékony hatása is lehet. A tudomány mai állása szerint egészséges férfiak 50 g, nők 30 g napi alkoholfogyasztást észre­ vehető károsodás nélkül elviselnek. A télen átfázott embernek egy pohárka töményszesz, a nyári izzasztó munkák közben és után néhány híg fröccs vagy egy nehéz nap végén gondűzőnek, mondjuk nyugtató helyett egy pohár jó bor ne tagadtassék meg. Az elhívás a leggyakoribb oka a többi rizikófaktor kialakulásának. A kövéreknél a magas vérnyomás öt-hatszor, a magas vérzsírszint és a cukorbetegség, ill. koszorúérbetegség háromszor gyakoribb. Egy svéd vizsgálat szerint az infarktus veszélyeztetettség a derék és csípő körfogatának arányával van kapcsolatban az elhízottaknál, függedenül a többi rizikófaktortól. Ha a has körfogat meghaladja a csípő körfogatot, ötször gyakoribb az infarktus és az agyvérzés. Az elhízás magas vérzsírszint nélkül is árt a szívnek, s szívelégtelenségre, koszorúér görcsre hajlamo­ sít. Hazánkban mintegy 3 millió kövér ember van. Már 5—14 %-os testsúlytöbblet is 22 %-os, a 25 %-os elhízás 75 %-os halálozásnövekedést jelent. Idéznék itt egy régi versikét: „Aki mindig csak azt nézi, hol néz ki egy jófalat, megfogja a halál hamar, mint a halász a halat.” M indent lehet enni, csak módjával és kellő változatossággal. Nem fogadom el a kövérséget sorscsapásként, leküzdhetőnek és leküzdendőnek tartom. Az elhízás életesélyt csökkentő hatását bizonyítják a tapasztalatok, miszerint 70-80 éves kor fölött már alig látunk kövér embert. A magas vérnyomás is elsőrendű rizikótényező. H azánk felnőtt lakosságának m integy 10—15 % -a m agas vérnyom ású, m iközben fele nem is tud róla, s az ism ert m agas vérnyom ásúak fele nincs m egfelelően kezelve. A m agas vérnyo­ más m indenképpen kezelendő, m ert tartós fennállása, m aradandó szervi el­ változást eredm ényez. A kövér betegek lefogyasztandók, a sófogyasztás korlá­ tozandó. Ezen túl a rendszeres gyógyszerszedés megfelelő ellenőrzés m ellett, akár évtizedeken keresztül is szükséges. M egem líteném G oethe vélem ényét. „H ogy az em ber m eddig él, azt az Isten határozza meg, de abba hogyan él a jó orvosnak is fontos szerepe van.” Cukorbetegség. Hazánkban mintegy 350 ezer cukorbeteg van, s még kb. ugya­ nennyi embernél lehet kimutatni cukorbetegség hajlamot. Az inzulin felfedezése, 1920. óta, ezek a betegek évtizedekig életben tarthatók. A betegség legnagyobb problémája ma nem az inzulin hiány, hanem az, hogy a fennálló anyagcserezavar hajlamosít érelmeszedésre és véralvadékonyság fokozódására is. A kisebb agy, szem, szív, vese, végtag erek elmeszesedése igen súlyos elváltozásokat hoz létre. A cukorbetegek jelentős része kövér és a betegség azért alakul ki, mert a hasnyálmi­ rigy a megnövekedett inzulin igényt nem tudja teljesíteni. Elsőrendű rizikótényező a dohányzás és magas vérnyomás mellett a magas vérkoleszterin s^int is. Szerepe már, mintegy fél évszázada ismert. Sok vizsgálat bizo- 445 �nyitotta, hogy minél több állati eredetű ún. telített zsírt fogyaszt egy népesség, annál nagyobb a koleszterin szint és annál gyakoribb közöttük az érelmeszesedés és ezen belül a szívkoszorúérelmeszesedés. Ahol hagyományosan olajjal főznek, a civilizációs ártalmak ellenére alacsonyabb a lakosság ádagos koleszterin szintje és az infarktus okozta halálozás is. Hazánkban sajnos a zsírfogyasztás igen magas, évi 32 kg s ebből 23 kg sertészsír. Ehhez jön még a szintén állati eredetű zsír, amit elsősorban a húsokban fogyasztunk el, és ennek mennyiségét 18 kg-ra becsülik. Tehát a zsírfogyasztás, évi 50 kg körül van. Sajnos még az elfogyasztott szénhid­ rátok egyrészéből is a szervezetben zsír, elsősorban triglicerid keletkezik. A magas triglicerid szint a védőfaktor szint csökkentésével szintén hozzájárul az atherosclerosis rizikójához. A közvélemény a stresszt tartja legelső rizikófaktornak. Szerencsére ez nem így van, hiszen a feszített élettempó mellett nem sok esélyünk lenne a túlélésre. A statisztikák szerint a finn favágók körében több az infarktus, mint az amerikai menedzserek között. Ha viszont már az érelmeszesedés kialakult egy konkrét stressz állapotnak szerepe lehet a koszorúér trombosis közvetlen kiváltásában. Számos országban a megelőző rendszabályok hatására az infarktusok száma csök­ kent, de a stressz állapotok száma biztosan nem. Mozgásszegény életmód. Kedveződenül befolyásolja az elhízást, a vér koleszterin és védőfaktor szintjét, valamint a cukorbetegséget is. A napi fizikai munka, vagy ennek megfelelő sport, mozgás feltédenül szükséges az emberi élethez. Tehát a munka nem csak nemesít, hanem éltet is. A fizikailag is aktív ember testileg és lelkileg biztosan egészségesebb és tovább él. az idősebb korban ez különösen hangsúlyozandó, mert aki - abbahagyja megszokott életvitelét, hamarabb elnyomorodik. Az öröklés adott dolog, amelyen nem lehet változtatni, de azon igen, hogy aki­ nek családjában fiatal korban infarktus fordul elő, még jobban odafigyeljen az étkezésre, testsúlyra és a többi rizikófaktorra. A rizikótényezők birtokában egy tudományos alapon álló házassághirdetés így festene: M egismerkednék házasság és továbbszaporítás céljából olyan normál test­ súlyú, normál vérzsír szintű, normális vérnyomású, nem izgulós típusú, nem do­ hányzó, mozgásaktív nővel, akinek szüleinél atherosclerosis rizikótényezők, vele­ született rendellenességek, daganat, elmebaj nem fordult elő. Ez persze olyan, mint a viccben az ideális férj, aki nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik, nem udva­ rol és nem létezik. Az öngyilkosságok számában hazánk még mindig előkelő helyet foglal el. Az 1950-es évek elején az öngyilkosságok száma alacsony volt, ezután ismét emelked­ ni kezdett 1984-ig, majd azóta lassan csökkent. Jelenleg a szovjet utódállamok egy része már megelőzött bennünket. A bűnözés és erőszak a világon 4 millió áldozatot követel évente és sajnos az utóbbi évtizedben nálunk is rohamosan terjed. Ha a szaporodó baleseteket is ide­ számítjuk, a halálozásban igen előkelő helyet foglal el -7 ,5 %. Itt említést kell tenni a televízió és videofilmek elsősorban a gyermekeket, de a felnőtteket is durvaságra, 446 �brutalitásra, bűnözésre nevelő hatásáról. Hivatkozom itt Beethoven mondása, idézem: „A javakat, gazdagságot meg lehet szerezni, de erkölcsi érzéseket idejeko­ rán kell a gyermekbe oltani.” Gyógyszert kábítóserk ént szedők évtizedekkel ezelőtt is voltak hazánkban, de az igazi drogfogyasztás az utóbbi évtizedben terjed. A nyugati társadalmakban ez jelentős probléma és nálunk is az lesz, hamarosan. Erre érvényesek az alkoholiz­ musnál elmondottak, de a szervezet tönkretétele még látványosabb. A társadalmi kihatásai jelentősek. Szólok m ég néhány szót az elmebetegségekről. Ezek száma, m integy 130 ezer. Ezek eltartása és gyógykezelése nem kis terhet jelent a társadalomnak. Egyrészük az alkoholisták köréből kerül ki. Ez a szám nem tartalmazza a szaporodó dep­ ressziósokat és kedélybetegeket. Az életkor m eghosszabbodásával az időskori elbutulások száma is növekedni fog. Az öregek ellátása is növekvő gondot jelent, de a munkában m egöregedett emberek gondozása, kezelése, ellátása minden társadalom nak kötelessége. Vegyes érzelmeim vannak a fiatalon, saját szenvedé­ lyük következtében elbutult, testileg, lelkileg lerom lott em berek ellátási kötele­ zettségét illetően. Az emberi társadalom történetéhez tartozik, hogy m indig vannak benne norm aszegő, deviáns viselkedésű egyének. A deviencia típusai a bűnözés, alko­ holizmus, narkom ánia, öngyilkosság, nem szervi mentális betegségek. Az em ber alapvető term észetéhez tartozik, hogy nem vagy nem tökéletes közösségi lény, állandóan lázad a közösség ellen, amelyben mégis élni kényszerül. A társadalom fejlődése szem pontjából szükség van a számára látszólag káros devienciára is. Nagyobb gyakorisága viszont a társadalom működését veszélyezteti. Nem tudni, hogy az em beriség történelme folyamán szétesett, eltűnő társadalm ak hanyatlá­ sában játszott-e, ha igen mekkora szerepet a deviencia elhatalmasodása. M agya­ rországon gyakoribb a deviencia, mint a szomszédos országokban, ill. korábbi történelm i időszakban. A m agyarságra jellemző volt a munkaszeretet, szorgalom. Az elm últ 5 évtized alatt ez sajnos megváltozott. Sok a műveletlen földterület, elhanyagolt, elpusztult gyüm ölcsös stb. M indenki rokkantnyugdíjas akar lenni és ostrom olják a fiatalok is az orvosi bizottságokat, csak éppen azt nem tudom, hogy ki fogja megterm elni a nyugdíjukat. A tétlenség az élet és kórtani szempontból testileg, lelkileg nagyon veszélyes dolog és nem kívánatos következményei vannak. Figyelem re méltó Columella bölcs megállapítása, hogy „A semmittevés gonosztevésre tanítja az em bereket”. Van még a magyarságnak több furcsa lélektani sajátossága nevezetesen, hogy nincs egy akaraton, széthúz s saját fajtája helyett többre tart egy idegent. Ezek a történelem folyamán is végigkísérték. Pedig egy tehetséges nép, egyakaraton igen sokra vihetné. 500 év óta nem volt olyan lehetőségünk, hogy sorsunkról dönthessünk, most igen, de attól tartok, hogy nem jól élünk a lehetőségekkel. Idézem itt Arany Jánost „Élni fog a 447 �nemzet, amely összetart, kit önvédke meg nem hódít, nem hódítja kard.” Az emberi kapcsolatok igen meglazultak családban és közösségekben. Pedig ez az összetartó eio igen fontos lenne az anyaországban és a környező országokban egyaránt. Az elmondottak alapján a magyarság jövőképe nem éppen rózsás. A történe­ lemben már számos nép eltűnt, beolvadt. Ez lesz-e a mi sorsunk is az elkövetkező 1-2 évszázad alatt? Ha a tendenciák így folytatódnak, sajnos könnyen lehet. Györffy Dezső ÖNÉLETRAJZ A szubjektivitás fékjének szabad utat engedve talán könnyebb egy gyerm ek­ mesét m egírni, mint egy objektív elváráshoz igazodó önéletrajzot. Pedig, ha jól m eggondoljuk, m indnyájunk egyéni élete - legalábbis magunk számára - a gyer­ m ekm esénél is csodálatosabb titkokat rejteget. M iért mese? Vajon nem feltevé­ sekbe burkolva ism erjük-e a magunk, a Földgolyó, a Világm indenség keletkezé­ sét? Nem véletlen-e, hogy költő korunkban is így látja önmagát, az embert: „Va­ gyok, m int minden ember fenség, északfok, ütök, idegenség: lidérces m esszefény.” De mesebeli titok a Földgolyóra zárt ember számára a V ilágm in­ denség végtelennek ismert mérete is, melynek napszerű csillagainak bolygóin emberhez hasonló lények jelenlétet tételezi fel, és hogy a Világm indenség égi környezetének m egszem élyesített sugárzó energiái a hívő em ber számára a „ki­ egyensúlyozó szeretet” energiáját is közvetíti. M indezekre gondolva nem m ese­ beli titok-e az em beri élet? Igen, keveset tudunk! A hatalmaskodó, büszke homo sapiens csak ennyire vitte vo ln a?... Azért az „egyszer volt, hol nem volt”-tal kezdem én is életrajzom, ahogy szá­ momra a sors vagy örökölt génkombinációm e titokteljes Földgolyón kijelölte. M ost 86 éves vagyok, talán legidősebb helybeli pedagógus. N em zetünk törté­ netének a Ferenc József-i korszakkal kezdve minden változását —jót, rosszat — át kellett élnem. A 20. század minden lényeges szellemi áramlata is érintett. Á t­ éltem két világháborút, két szocialista forradalmat, két „ellenforradalm at”, de velük párhuzam osan ízelítőt kaptam a romanticism usból, realizm usból, natura­ lizm usból, im presszionizm usból, expresszionizmusból, kubizmusból, szocialista realizm usból, avantgardizm usból, szürrealizmusból stb., mert több mint húsz évig tanítottam művészettörténetet. Ez az oka, és mivel a század első évében, 1901-ben születtem , hogy az emberi morál és a m agyarság létküzdelm ének inga­ tag mérlegén a 20. században sok élet- és emberism eretet, következtetést raktá­ roztam fel em lékezetemben. 448 �Hogy hol születtem? Nem „a bakonyi erdő közepében'’, de a mellette fekvő Káli-medencének tényleg a közepén, Köveskál községben. „Köveskál a régi latin oklevelek szerint a kereszténység felvétele után egy szent életű emberről Szent Vitus Kál-ja nevet kapott. Feltehető, hogy később, lakosainak és protestáns hitre való áttérése után vette fel először a Köves Kál-ja”, majd a mai leegyszerűsödött, Köveskál nevet. Birtokos, kisnemesi, református családból származom, melynek a többi Györffy, Pálffy, Fábián és Bodor családokból létesült nemzetsége időnként egyegy ügyvédet, fő- és szolgabírót, jegyzőt, tanárt és orvost is bocsátott a közéletbe. Néhány közvetlen gyermekkori és az idősebbektől vagy oklevelek által közvetített emlékem és értesülésem is van családomról és nemzetségemről. Dédnagyapám szobájában egy külön-talpon álló fegyvertartó fogas volt, rajta függött két vadászfegyver és két régies kard. Róla nekem is önkéntelenül Petőfi költeményének cél­ zása jut eszembe: „Őseinknek véres kardja fogason függ, rozsda marja. Rozsda marja, nem ragyog. Én magyar nemes vagyok.” De őseim nek más lelki beállítottságát tükrözi szülőfalum nak vidékünkön legnagyobb reform átus tem plom a, tornyán az 1769-es évszám m al. Az évszám M ária T erézia korára utal, am ikoris a protestánsok csak különleges engedély­ hez kötött helyeken építhettek templomot. M ária Terézia korában m iért kap­ hattak a köveskáli reform átus nem esek különleges engedélyt ilyen nagyszabású tem plom ép ítésére?... Benne M ária Terézia hálás gesztusa jutott kifejezésre, am iért uralkodása kezdetén sok ellenségtől szorongatva a pozsonyi várban a m agyar rendek fegyveres tám ogatását kérte, m elyre a m agyar nem esség „Vitám et sanquinem !” kiáltással a segítséget m egszavazta. M ária Terézia úgy érezte, hogy az orosz és francia szövetségesek m ellett a m agyar segítségnek volt döntő szerepe trónja m egm entésében. Feltehető, hogy köveskáli nem esek is részt vettek a hadm űveletekben, így az ő és a „m agyar lovagiasság”-nak is szim bó­ lum a szülőfalum tem plom a, m ely jelenleg is a legm onum entálisabb tem plom az egész K áli-m edencében. De annak idején még Kossuth „regiment”-jébe jelentkezett rokonaim közül egy András nevű ük-nagybátyámról is meg kell emlékeznem, aki, mint főhadnagy a branyiszkói ütközet és a tavaszi hadjárat után Buda várának ostromában vett részt. A császáriak a vár falához támasztott létráról lőtték le. Szülőfalujától távol, valahol a budai temetőben pihen. Kocsin Budára utazott édesanyja már csak kardját, nap­ lóját és gyűrűjét tudta hazavinni. Most ezek idézik emlékét és a családban egy-egy „András” nevet kapott késői utód. Ha a K áli-m edence 8 Kál földrajzi nevének és Harka dűlőnevének tényét párhuzam ba állítjuk Constantinus bizánci császár történelm i adataival, m ely szerint volt egy Kál nevű honfoglalás kori törzsfő, aki am ellett a kharka nevű legfőbb bírói m éltóságot is viselte; akkor a történészekkel együtt nyilvánvaló lesz előttünk, hogy a stratégiailag is nagyon előnyös helyzetű K áli-m edence Kál kharka nem zetségének településhelye volt. M ivel egy 14. század elejéről kelte - 449 �zett oklevél adata szerint a káli nem esek ősei már Szent István kora előtt is nem esek voltak, azért őket a K ál-nem zetség egyik ágazatából szárm azó utó­ doknak tekinthetjük. N em csak a családokban tapasztalható enyhe m ongoloid rassz-jelleg is bizonyság még erre, de a közös nem zetségbe tartozó családok birtokainak m ég a m últ rendszerben is felismerhető szom szédos fekvése, vagy egyes birtokaik Kál névvel jelzett dűlőben feküdtek, például Sásdikál rom ja a mi családunk földterületére esett. A földtan és földrajz röviden hogy indokolja a Káli-medence előnyös stratégiai adottságait a honfoglalás korában? A medencefenék meleg tengerből kiemelkedett kéregdarab. Déli pereme egykor kis szigetként ugyancsak tengerből emelkedett ki. A többi oldalon vulkánikus hegyek szegélyezik: bazalttakarók vagy szép bazaltkú­ pok. Majdnem zárt medence. Keleti kapuja közelében a Várhegy neve igazolja, hogy itt egykor egy erdőbe rejtett földvár védelmezte az ellenségtől a medence lakosságát, talán éppen Kál-kharka nemzetségét. Tehát geológiailag tengert és változatos vulkanizmust, történelmileg pedig a honfoglalást idéző tájon születtem, melynek hitelét pogány sámáni szertartás hely­ nevei: Bődi forrás, a Bé-kő, a Becs-kő és a Fekete Bács neve is támogatja. Születésemről anyám elbeszélése alapján csak annyit tudok, hogy egy Steinerné nevű, zsidó származású —akkor bábának mondott —szülésznő segített az újvilágra, és hogy Pálffy Károly és felesége lettek keresztszüleim, hogy Földes tisztelendő úr öntötte fejemre a keresztvizet. Mivel nagyon fiatal kisgyerekkoromban skarláton estem át, talán ez indokolja túlságos érzékenységemet és bénító gádásoktól akadá­ lyozott nehéz életutamat. De ha arra gondolok, hogy akaraterős anyám mindent megpróbált, még a pesti kórházban is többször megfordult csecsemő kisfiával, akkor úgy érzem, hogy döntően neki köszönhetem, hogy életben maradtam, hogy önéletrajzomban őt meg kellett idéznem. Iskola előtti gyermekkoromról csak néhány emlékezetemben felvillanó képpel utalok. - Nemcsak a torzonborz teknős, de a falusi muzsikus cigányoktól is féltem. M ég most is jól emlékszem rá, mikor a szőlőhegyen muzsikájukat meghallottam, messze tőlük a szőlőtőkék közé rejtőztem, de féltem a német - nálunk „trottyosok”-nak mondott — trombitások zenéjétől is. —Nyári reggel felébredve nagyon élveztem az udvaron dolgozó cséplők „szép” négyes ritmusát. Bátyámmal mi is csináltunk csépet magunknak. - Éjszaka néha a „patró” kiáltása ébresztett fel han­ gos deklamáló versével: „Hallod-e te háznak ura Tizenkettőt ver az óra. Tűzre, vízre vigyázzatok, hogy semmi kárt ne valljatok?” - Lovaink jóllaktak már, hátrahátra nézegetnek. Mikor az istállóajtóban meglátják a kocsist a két vízzel telt „pitli”-vel, hirtelen csodálatos örömmel harsan fel nyerítésük, mintha emberek nevet­ nének. M ost is rezonálok e kisgyerekkori élményemre. Nem tudom, talán keletről hozott atavizmus, hogy az állatok közül a lovat szeretem legjobban. Mint gyer­ mekkoromban valóságban, úgy néha álmomban is lovagolok a „Büszke” nevű gyerekkori lovunkon... — Gyerekkoromban egyszer voltam hadvezér is. Bátyám 450 �huszárcsákót és piros sallangos fakardot csinált nekem. Mikor a kis falusi gyerekek meglátták fejemen a piros csákót és kezemben a sallangos fakardot, mindig többen és többen vettek körül, ők is hozták a fakardjaikat. Egyszer csak azt vettem észre, hogy lovon, botparipán ülök, és mint hadvezért egy 15-20 falusi gyerekből álló fegyelmezett kis hadsereg követ harcrakész kitartott kardokkal. Bár akkor is büsz­ keség töltötte el lelkem, hogy huszárok hadvezére lettem, de most visszagondolva mégis mivel magyarázható, hogy huszárcsákóm látása milyen spontán engedelm es­ séget, katonás fegyelmet váltott ki falusi játszótársaimból? Erre csak azzal felelhe­ tek, azzal a hagyományunkkal, ami népünk érzésvilágában a huszárokról korunkig él. Hogy még jobban kiemelhessem: azzal az érzéssel, ami Petőfit János vitéz megírására, ami Kacsóh Pongrácot azonos tárgyú zeneművek megalkotására késztette. Hogy valóban élő hagyomány volt, azt az alkotások csodálatos fogadta­ tása indokolja. - Egyszer egy kis társammal - zsebünkben pirostojással - a „Hús­ véti domb”- r a mentünk. Ott véleden kamaszgyerekek közé kerültünk, husánggal a kezükben szinte körülvettek —bennünket. Mi pirostojásainkat elővettük, összeha­ sonlítottuk, aztán féltve zsebünkbe rejtettük. De váratlanul az egyik kamasz zse­ bünkre nagyot ütött. Reccs! - a tojás eltörött. M ikor aztán zsebünkbe néztünk, a kamaszok éktelen hahotában törtek ki. Már-már könnyekre fakadtam, mikor az egyik kamasz üvöltve kiáltotta: „Ne sírj, ne sírj! Hisz ez csak húsvéti ’kókányolás’!” De mikor aztán a pukkadozó kamaszok arcára tekintettem, hirtelen megfeledkez­ tem a sírásról, velük versenyezve én is hahotázva kiabáltam: „Hiszen ez csak hús­ véti kókányolás!” Hogy mi a „kókányolás”? - nem tudom, csak sejtem, hogy húsvéti gyakorlata valam i pogány világban a tavaszi term észetébredést hirdető negatív m orállal való bemutatás. M ert ezt a feltevést egy gyerekjátékunk is bizonyítani látszik, melyben fakampóinkkal egymás lábát elkaptuk, és jót nevettünk, mikor az a földre hup­ pant. Ezt a játékot is „kókányolás”-nak mondtuk, melynek lényege szintén orvul végrehajtott támadás. Hogy melyik keleti szellem népi hagyománya aktiválódott, azt itt részletesen nincs módomban bizonyítani. A kók-ány-ol szót „kók-” tőre, és ,,-ány” főnévre, „ol” főnévképzőre és igeragra bonthatjuk. A kók tő tudom, iga­ zolni - például Kuku nór - , itt jelentése: „kék, Ég, Égisten” lehet, a kók, kak, kik, kék variáns Kók-a, Kak, Kik, Kék, Kék-es magyar helynevekből, a kük és kök pedig főként a török nyelvekből ismeretes. Tehát a keleti „égtisztelet” főis­ tenének nevét - feltehetően Kóka és Kók alakban - a Kál-nem zetség hozhatta vidékünkre, hogy ott a keresztény idealógia felvétele után ő az ijesztő szellem rangjára süllyedjen le. De más ijesztő szellem nevére is emlékszem. Mikor egyszer egy kis cseléd­ lánnyal egy képes újságot nézegettünk, fordítás után ámulva egy csúnya szakállas emberre mutatott. „Jaj, itt a Bákász!” - kiáltott fel. „Ez viszi el a rossz gyerekeket!” - toldta meg. Akkor én is ijesztő szellemnek hittem. De most már inkább vizi növények rejtőzött — félig még sámán - halász-vadásznak gondolom, kinek „pákász” neve a népnyelvben p-b hangcsere következtében ijesztő „Bákász” névvé 451 �változott. A fenti tényekre gondolva: a sámánokat és regösöket a keresztény vallás nagyon korán kiszorította a Káli-medencéből a nyugattal szembehelyezkedő Kál és Bulcsu kharka birtokáról, mit a keresztény szentekről elnevezett községei és ro­ mán, átmeneti és gótikus stílusban épített - már a 13. században misét szolgáltató - templomai nyilvánvalóan bizonyítanak. Még egy otthoni emlék gépesített korunk hajnalhasadásán. A század első évtizedében falunkban csak néha-néha jelent meg egy-egy átsuhanó autó. Itt különleges szenzáció volt. Garaboncot sejtetve berregés és gomolygó porfelhő már messziről jelezte jövetelét. Gyerekek rohantak ki az utcára és lélekszakadva, üvöltve kiabálták: „Motoor! motoorü motoor!!!”. Mai túlgépesített korunkkal ellentétben olyan csodafélének tűnt fel nekünk, hogy ló nélkül ilyen gyorsan futhat egy kocsi. Most pedig azon kell meditálnunk, hogy fel mer-e lépni valaki a világ autó állományának gátlástalan szaporítása ellen. Szülőfalum református elemi iskolájába jártam. Egy tanító 60 gyermeket taní­ tott —legfeljebb egy nagyobb diák segített neki —például az egyszeregy és számta­ non kívül alig maradt ideje a többi tárgy elmélyítésére, ami természetszerűen felü­ letes, bemagolt tudásra vezetett. A bemagolt anyagnak voltak olyan részletei, me­ lyeknek tudás- és nevelési értékeit igazán csak felnőttkorunkban ismertük fel. A tanító életstílusa külsőségekben sok tekintetben még a táblabíró világ jelleg­ zetességeit tükrözte. Bent az iskolában hosszú szárú pipát, pipaszurkálót, „pökőládát,,, kendőszerű zsebkendőt és fenyítő pálcát használt. Ha tüsszentett, mind a hatvan tanuló ajkáról harsányan csattant fel: „Kedves egészségére váljéék!” - éneklésszerűen hosszan megnyújtva a mondat végét. A tanulók sorbanállásban kifejezett értékrendjét legtöbbször szüleik vagyoni és társadalmi helyzete határozta meg. Ha valaki jobban tanult, „levetette” az előtte állót - vagyis helyet cseréltek. A régi iskola - korunk haladónak mondott iskolájával szemben - az olvasásban a fokozatos induktív módszert alkalmazta, a számtanban pedig az egyszeregy biz­ tos tudását követelte meg. A gyenge képességű tanulók kivételével „szótagolva” második osztályban mindenki folyékonyan olvasott, viszont egészségi szempont­ ból szűk tantermeivel, palatábla használatával, annak nyállal való letörlése miatt sok kívánni valót követelt. Ha más módszerekkel is, de a régi iskolában is olyan nevelési elveket igyekeztek meghonosítani, melyek a társadalmi élet fennmaradá­ sának és egyensúly keresésének ősidőktől kezdve morális és feszültségoldó alapjai voltak. Itt nemcsak a tízparancsolatra és a kompromisszumokat oldó emberi sze­ retet gyakorlására, de a materiális természettel való kapcsolatunkra, annak józan, tárgyilagos értékelésére is gondolok. Nem mondtuk, hogy „átalakítjuk a természe­ tet”, de már azt is tudtuk, hogy az „anya-természet” az úr, az elbizakodott ember engedelmeskedik - vagy megbűnhődik. Nem véletlen, hogy az „anyag” szó fogal­ mát az „anya” szóból vezették le, de az sem, hogy a tudományos és társadalmi elméleteket az „anya-természet” mindig ellenőrzi. M ég valami: ...p álcát használt régi tanítóm. Itt szerintem egy korunkban tabu­ szerű kérdéssel kell szembenéznünk. Éspedig, hogy a pedagógus alkalmazhat-e testi fenyítéket? Erre csak kérdéssel tudok válaszolni: vajon a múltban a vallások, 452 �forradalmak és korunkban a nációk idealógusai meggyőzéssel tudták-e kényszerí­ teni összes ellenfelüket akaratuk végrehajtására? Nem! Nemcsak azért, mert a költők —például a mi M adáchunk —megrázó képekben tárja elénk a természet által belénk oltott ösztönök és a társas morál istenivé magasztosult követelményeinek szélsőségekbe ingadozó vagy egymást kioltó vonzását, de a biológia variációs tör­ vénye is döntő materialista érvet szolgáltat számunkra: minőségi és mennyiségi szempontból más és más génkombinációt örökölünk. Ezért szokták mondani: minden felnőtt, de minden tanuló is „külön világ”. Visszatérve régi tanítómra: ő csak akkor választotta a testi fenyítést, ha minden jóindulatú figyelmeztetés már csődöt mondott, ahogy a bíróság is az ön- és társadalomellenes felnőttekkel szem­ ben kénytelen azt alkalmazni. Tehát korunk embere a pedagógiában és társas élet­ ben állandóan ható biológiai ellentéteket „álhumanizmusból” nem akarja észre­ venni, de a háborúk tömegmészárlását és az egyetemes életet kioltó atomfenyege­ tést a hatalmi versengés démonikus érzése fenntartotta. M ásoktól hallottam , hogy öreg tanítóm , Kun bácsi kővágóörsi új lakásán idegennek érezvén m agát, elindul a falu szélére. M egáll a Kőháton és néz K öveskál felé, hol több m int félévszázadig dolgozott, hol m ajdnem m indenkit ism ert. K eresi falunk világosan derengő foltjában azt a m agasan kiem elkedő tem plom ot, ahol a reform átus hívekkel együtt olyan sokszor buzgón énekelte el kedves zsoltárát, a „Te benned bírtunk eleitől fogva ... ” szép éneket. Elképzeli a falu utcáját, m elyen a „Kossuth Lajos a%t i^ente... ” közös varázsától m egittasodva m árcius 15-én három színű zászlók lobogása közben, cigánybandától kísérve végigvezette tanítványait. M ost itt idegen községben kell élnie, m ivel Köveskál m egfelelő nyugdíjas lakást nem tudott biztosítani számára. N ekem is fájt jó tanítóm sorsa, de T rianon után falunk m indig szegényebb lett, anyagilag csalá­ dom is a m élypont felé haladt. Ez az időszak az első világháború és az első szocialista forradalom után nem­ csak a „hárommillió koldus”-t, de „Trianon”-t is eszembe juttatja, amikor „Nyu­ gat” politikai és gazdasági gúzsbakötésre ítélt bennünket, „Kelet” pedig nem tu­ dott segíteni rajtunk. Ugyanis „hárommillió koldus” mellett — kevés ügyeskedőt leszámítva - a magyarságnak majdnem minden társadalmi rétege csak a vegetálást biztosító gazdasági romlásba süllyedt. Akkor úgy tettük fel a kérdést: mi az oka, hogy mi a Nagyhatalmak vetélkedésének és barátai rokon- vagy ellenszenv szerint való megválasztásának vak eszközei vagyunk, mégis mi „bűnhődtünk” legjobban a kis nemzetek közül? Hiába cseréltük fel egykor a keleti sámánizmust a nyugati kereszténység igazság súlypont moráljával, senki sem segített rajtunk: Trianonban a válogató „racionalizmus” győzött. Miért? Úgy éreztük: itt idegenek vagyunk, magunkra m aradtunk... A magunkra maradottság érzését tükrözték nemcsak az agyonhordott ruhák, rossz épületek, a bebiztosított épületek felgyújtása, mitöbb a menekülés, ha lehet a disszidálás, esedeg öngyilkosság stb. Az is nyilvánvalónak látszott, hogy a megalá­ zó szegénység fojtogatásával együtt ezt a tájat az egyetemes kultúra súlypontjának - 453 �érintése megint kikerüli: a világ megismerésére irányuló természetes kíváncsisá­ gunkat el kell fojtanunk. M agunkra maradtunk. De azért úgy éreztük, hogy ahonnét elindultunk messze keleten leheteden, hogy Körösi Csorna Sándor érzéseivel fölfegyverkezve még a vogul-osztyák roko­ nainkon túl keletebbre ne találjuk meg nagy számú, nagyrészt ősi műveltségű ro­ konainkat. Még, ha a finnugor nyelvészek berzenkednek is, hogy a MTA Kiss Hazincsiang tartományába már a második kutató expedíciót küldi. A középiskolát a Pápai Református Gimnáziumban végeztem. Itt éltem át az első világháborút, a 19-es forradalmat, majd a Horthy-korszak kezdő időszakát. Apám a szerb harctérre ment, anyám pedig velem és Zoltán bátyámmal együtt Pápára költözött, majd jóval később két húgom is követett bennünket. Otthon a legszükségesebbeket kocsira rakva, egy félig részeg orosz fogoly a cigány táma­ dástól veszélyes nyirádi erdőn keresztül szállított bennünket Pápáig. Itt megfelelő lakást nem kaptunk. A nagyobbik szobát diákoknak adtuk, a kisebbik szobában pedig a hely szűke miatt nekem egy ideig az asztalra kellett ágyat vetni. -A nyám hazai birtokunk jövedelméből és diáktartásból biztosította életünket. A városi és a gimnáziumi élet először nehéz alkalmazkodást diktált, később megszoktam szép­ ségeit és nehézségeit. Feleltetéskor „lámpalázom” fokozatosan csökkent. M ár első osztályban tornaórán - mivel a fekvőtámaszt legtöbbször csináltam meg - előtor­ nász lettem, de mászásban is első voltam, a kérdve-kifejtő magyar órákon is jól szerepeltem. De legjobban szerettem rajzolni, már első osztályban lemásoltam Ferenc Jó zsef arcképét akvarellben. Ebből később is minden osztályban első ta­ nuló voltam, nyolcadikban legjobban rajzoló-festő tanulónak tartottak az iskolá­ ban. Általános osztályzatom megfelelt a mai „négyes” fokozatnak. A festészetben szárnyalásomat nagymértékben emelte, felfokozta, hogy itt Pá­ pán éltem át a legtisztább diákszerelmet Ihász Rózsi varrólány iránt, aki - ha még él - néhány ajándék festményemre és osztálytársaimtól kísért szerenádomra gon­ dolva talán rossz emlékkel nem gondol rám. M ég két diák - két pápai osztálytársam - emléke is mély nyomot hagyott éle­ temben: Berkes Lacié és Edelényi Gyuszié, akit családjától kapott beceneve szerint „Muki” néven is szólítottunk. Egyszerűen: igazi jó barátaim voltak. Hosszú életem folyamán sok-sok emberrel volt dolgom, de azóta ennek a tiszta baráti összhang­ nak rezonanciáját nem éreztem soha. Ha barátot nem találnék, ma is az vigasztal­ na: ők nem hagytak el, de nem is hagynának el soha. Laci egy uradalmi tisztviselő, Gyuszi pedig egy kisnemesi eredetű vendéglős fia volt, előbbi mérnök, utóbbi kórházi főorvos lett. Már nem élnek. A múltat felele­ venítve, együttvagyunk egy érettségi előtti bakonyi kiránduláson. A bakonyi bükkerdőben figyelem a sínek között trappoló ölfa szállító lovat, hallom a meredek oldalon a tőlünk megriadó gímszarvas robaját, a sötétben az egyik fán Mózes csip­ kebokrát idéző világító baktériumok „misztérium”-át érzem. De baráti érzés összekapcsol velük most is, mint egykor a pápai osztályteremben, mint trombitás­ 454 �koromban a diák-századi masírozáskor, egyetemista, diplomás és újházas korom­ ban. Bizonyára ők is megérzik, hogy most én is a régi feledheteden lelki rezonanci­ ával gondolok rájuk ott a pápai temetőben, talán egy pillanatra föl is élednek. Érettségi után Pesten a Képzőművészeti Főiskolán sikeres felvételi vizsgát tet­ tem. Csók mester növendéke lettem, új örömteljes élményekre vágytam. De jórészt a trianoni béke megaláztatásaival kapcsolatos családi eladósodásunkból származó kilátástalan jövőm alaphangulatát nemcsak barátságtalan tanulótársaim magatartása fokozta, de a Pápáról hozott hitet és művészi szárnyalást végképp megbénította. Csók mester teljesítményemet türelmeden fölényességgel értékelő bírálata. E közös­ ségben idegennek éreztem magam, egy év után a főiskolát ott hagytam. A következő 1923—24-es tanévre a Budapesti Pázmány Péter Tudom ányegye­ tem bölcsészeti karára iratkoztam be földrajz-természetrajz szakra. Itt nemcsak hasonló beállítottságú —részben dunántúli —kollégákra akadtam, de a professzo­ rok nagy része is különösképpen fel tudta kelteni érdeklődésemet a választott ter­ mészettudományok iránt. Már akkor úgy terveztem, hogy az egyetemen szerzett természettudományi ismereteimet majd felhasználhatom szülőfalum tágabb kör­ nyékének, a Káli-medencének megírásában. Tanári szakdolgozatomat és később egy a tudományos irodalomban megjelent tanulmányomat tényleg a Káli­ medencéről írtam, sőt még a képzőművészeti főiskolán szerzett mintázó tanulmá­ nyaim alapján szép fehér gipsz-domborművet is készítettem róla. Itt az egyetemi természettudományos tanulmányaim folyamán figyelmem min­ dinkább tudományos kérdések kutatása felé terelődött. Úgy is mondhatnám, hogy az a szellemi feszültség, mely engem egykor a képzőművészet felé sodort, irányt váltva; tudományos problémák megoldására kényszerített; igen kényszerített, mint az eksztázisba eső keleti sámánt. Azért a tudományok mindazon ágát tanulmá­ nyoztam, ami a magyarság eredetének igazabb megoldásához még közelebb vinne bennünket. A nagyon nehéz elhelyezkedési körülmények ellenére 1929-ben véletlenül m é­ gis kaptam állást, Szikszón, magán polgári fiú- és leányiskolában. Szikszó nagykö­ zség jellegű település volt, de az akkori Abaúj vármegye székhelye, szomorú em lé­ két hordozta —mint Kassa utáni székhely —Trianon után szervezett csonka m a­ gyar vármegyéknek. Tehát magániskola tanára lettem, ahol tapasztalatom szerint az adott körülmé­ nyek között igazgatójának sok szervezési és vezetési gonddal kellett megküzdenie. Például néhány évi ottlétem alatt nyolcféle tantárgyat tanítottam, a polgári iskola osztálytermei több épületben voltak elhelyezve, a tanulóknak időnként hurcolni kellett a padokat egyik épületből a másikba stb. Ezeket a gondokat tükrözte persze a maga szemszögéből - Kremniczky nevű tanító velem közölt „szellemeskedő” nyilatkozata, mely szerint magániskolánk: „zug-iskola”. De könnyű volt neki a szellemeskedés az egyházi iskola biztos anyagi pozíciójából. A Szikszóra helyezett Abrudán nevű hadnagy nehezményezte, hogy a fiúknak nincs szakkép­ zett tornatanára. 455 �M ikor a tanítási munkába már jól belekóstoltam, egy váratlan esemény zök­ kentett ki mindennapi életemből. Ugyanis egy vidéki városból csomagot kaptam, melyben egy leány, kinek udvaroltam, ajándékaimmal együtt összes hozzá intézett leveleimet visszaküldte. Mi lehetett -a z oka? Mivel nemcsak Szikszón, de a lesze­ gényedett országunkban másutt is olyan tapasztalatokat gyűjtöttem, hogy beláthatadan ideig nem nősülhetek, azért leveleimet feltűnő érzelmi töltés nélkül kellett megfogalmaznom. Ez az esemény először árvasággal párosult szégyenérzetet, majd elkeseredést váltott ki bennem, végül lassuló fokozatokban meg tudtam győzni magam, hogy tovább nem érdemes, különösen akkor, mikor észrevettem, hogy a szikszói lányok között is akadnak olyanok, akik szívesen szóbaállnak velem. Ezért is, de ettől függedenül, jó emlékkel kell visszagondolnom. Ő apjától örö­ költ különlegesen szőke északi rassztulajdonságaival fogva és anyjától örökölt, velem rokon keleties alkatánál fogva és csengő hangjával nem mindennapi jelenség volt. Utána, 1932-ben egy Szikszón volt magasműveltségű kartársam az új, akkor pestszenterzsébeti magán leánygimnázium tanárának hívott meg. Az ajánlatot örömmel fogadtam, mert a jól vezetett iskola a balatonhenyei menyasszonyom jó anyagi helyzete mellett biztos létalapot kínáltak, hogy elszegényedett országunkban végre megnősülhessek. Az esküvő 1936-ban meg is történt tantestületem szolidáris jelenléte mellett. Feleségem a tantestület és az iskola diákjai felé rokonszenvet tudott ébreszteni. De felmerülhet a kérdés, hogy emberismeret után miért éppen őt választottam. M ert ő származását, rassztulajdonságait, Balaton menti hagyomá­ nyait és vallását tekintve nemcsak közelállt hozzám, de azon túl talán vidékünk legigézőbb hatású, legszebb lánya, ezért talán legirigyeltebb személye volt. hogy valóság volt állításom: az irigység keserű poharából nemcsak neki kellett túl sokat innia, de közvetve nekem is fenékig ki kellett azt ürítenem. De rokonszenvkeltő delejes közvetlensége ma is él legalább húsz barátnője szeretetében, egy-egy meg­ szólított kisgyerek mosolygó-kacagó válaszában, egy-egy ismereden falusi ember bizalmas köszönésében stb. Országunk szegénysége a pestszenterzsébeti tantestületet igénytelenségre, le­ mondásra, kötelességteljesítésre, munkára, egymás megbecsülésére, szeretetre nevelte, mit az iskola tanulói is átvettek, melynek hatását nemcsak a diáktalálkozá­ sokról küldött levelek hangulati hőfoka bizonyítja, de az igaz baráti szeretet is, mely egykori igazgatómnak Salgótarjánba költözött sógornőjével és leányával mai napig is összeköti családomat. Főképp anyagi megfontolás következtében 1940-ben a Salgótarjáni Állami Gimnáziumban vállaltam állást. A kezdeti nehézségek után néhány évre jó lakást kaptunk és anyagi továbbgyarapodásunk biztosítottnak látszott. De a németek visszavonulása miatt a hadi helyzet annyira megváltozott, hogy biztonságosabbnak tartottuk, ha feleségem, Piroska kislányunkkal anyósomhoz, Balatonhenyére haza­ utazik. Nemsokára engem is behívtak katonának Budára a 10-es élelmezőkhöz. Innét 1944-ben megindulva Sopronon és Bécsen át a székely hadosztály maradvá­ 456 �nyaival az ausztriai demarkációs vonalig jutottunk. Haza nem jöhettünk, mert az oroszok a stokeraui fogolytáborba irányítottak bennünket. Itt három hónapot töltöttem. Itt a gyenge koszt miatt szervezetileg nagyon leromlottam, testhőmér­ sékletem a normális alá süllyedt. Szabadulás után Sopronban megpihenve Balatonhenyén tartózkodó családomhoz utaztam, ahol feleségem karján újszülött Dezső fiamat először pillanthattam meg. M ivel a háború miatt nehéz anyagi viszonyok közé került özvegy anyósom egész családomra kiterjedő támogatását tovább nem vehettük igénybe, elhatároz­ tuk, hogy munkahelyemre, Salgótarjánba visszautazunk, ott új életet kezdünk. Nagyon nehéz és kockázatos vállalkozás volt, mert akkor Pestig csak a Balaton déli, somogyi oldalán közlekedett a vonat, meg olyan híreket is kaptunk, hogy ennek a vonatnak utasait orosz katonák megrabolják. Több csomaggal, hátizsákkal, csecsemőjét karján tartó feleségemmel kocsin kezdve mégis kénytelenek voltunk elindulni a bizonytalan útra. Balatonmárián kaptuk meg a pesti vonatot. Egy vilá­ gítás nélküli, sötét vonat végén tudtunk elhelyezkedni csomagjainkkal. A haladó vonatban egyszercsak orosz katonák támadtak meg, csomagjainkat elrabolták, a vészféket meghúzták, majd a vonatról leugorva eltűntek a sötét éjszakában. A csomagokban lévő összes pénzünket, felnőtt és csecsemőruhát, összes okmányaimat elrabolták. Hiába tiltakoztam magamból kikelve, hiába jajgatott feleségem karján tartva csecsemő kisfiát, könyörtelenek voltak. Mélységesen megalázottnak éreztem magam, hogy mint apa ellenállva nem védtem családomat a rablók ellen, de a fogolytáborban nagyon legyengült szervezetem és a túlerő miatt dőreség lett volna. Jóhiszemű voltam a támadókkal szemben, mert ez a rablás a fegyverszüneti szerződés megkötése után öt hónappal történt: életem legnagyobb szégyenének tartom! M ég ma sem tudok ránk kifejezőbb szót használni: Salgótarjánba, mint „koldusok” érkeztünk, egyetlenegy ruhában, még lakásunkat sem kaptuk vissza. Hálával gondolok vissza Orsi Károly kartársamra és feleségére, akik egy ideig befogadtak bennünket, élelmüket megosztották velünk, amíg szükséglakást utaltak ki számunkra az egykori csendőr iskolában. Ekkor mutatta meg feleségem igazán anyai hősiességét kis csecsemő fia iránt, aki nehéz táplálkozási körülmények között, egy ideig megszo­ kott eszközök és bútorok nélkül, háromszor is váltott primitív szükséglakásban cso­ dálatos anyai ösztönnel meg tudta védeni kisfia életét és egészségét. Az 1945-ös tanévet a régi gimnázium épületében kezdtem meg, majd átmene­ tileg a Rákóczi úti Általános Iskolánál dolgoztam. Annyiban előnyömre vált, hogy itt nyugodt iskolai légkörben élhettem, míg a gimnáziumban a Rákosi korszaknak ebben az időszakában a túlbuzgó haladó szellemű diákok értékelése tanáraik eg­ zisztenciális helyzetét is nem egyszer veszélyeztette. Négy év múlva - 1950-ben - Kmetyi Ferenc igazgatósága alatt a M adách Gim­ náziumba kerültem vissza, aholis több igazgató-váltás után, Herold László idejé­ ben, 1965-ben mentem nyugdíjba. Azóta a 22-ik évet töltöm nyugdíjban, pedig már két évvel azelőtt egy tanár tár­ sam felesége azzal a meglepetésszerű megjegyzéssel tisztelt meg, hogy „maga már 457 �20 évvel elmaradt a világtól!” Nem vágtam a malomkereket hozzá, mint Toldi Miklós, mintha nem is hallottam v o ln a... Pedig mikor nyugdíjas koromban azt a sok tanulmányt megírtam, nem az önfitogtató csevegési és fecsegési vágy dolgo­ zott bennem, de az a kíváncsiság, hogy annak a magyarságnak, mely ezen a földön, velem együtt oly sokat szenvedett, eredetét minél mélyebben megismerhessem. Igen, én még huszonkét éves nyugdíjas koromban is - üres csevegés helyett ebben nem akartam elmaradni. „Elmaradtam”, mikor geológiai, ásvány-kőzettani, nyelvészeti, történelmi, néprajzi és beszéd zenei tanulmányaimat megírtam. Legalább 21 kutató célzatú tanulmányt írtam, melyek közül jelentőségét mérle­ gelve itt röviden csak kettőt ismertetek. Egyik a „Sárkány védi kapunkat” című néprajzi munka, melyben a hazai és erdé­ lyi néprajzi kapuink keleti eredetében - mongol, kínai rokonságával - foglalkoz­ tam. Ennek hitelét megerősítve egy tekintélyes régész-néprajzos professzor levelé­ nek idevágó részletét kell idéznem: „Úgy gondolom, hogy Kolléga úrnak sikerült szemléletessé tennie alaptételét, azt ugyanis, hogy a székelykapu a keleti kapufor­ mák közé tartozik. Különösen irigylem azokért a felismerésekért, amikor egy-egy hasonló szerkezetre bukkan.” Itt e keletre mutató néprajzi munkámat azért emlí­ tem, mert annak komoly bizonyító jelentősége lehet a MTA által Nyugat-Kínába, a Hszincsiang-ujgur tartományba küldött expedíció kutatási feladatainak megoldásá­ ban. Ugyanis korunkban feltételezik, hogy egykor a magyarok ősei törzsszövetség­ ben álltak - az ujgurokkal. A másik munkám egy 62 oldalas tanulmány, melyet már évtizedekkel ezelőtt megírtam, ellenőriztem, de különösebb visszhangot nem keltett. Legfeljebb két nyelvzenével foglalkozó hivatásos szakember véleményezése alapján „Konkrét bes^éd^enei kutatási módszer” címen 15 oldalra leegyszerűsítve egy vidéki folyóiratban megjelenhetett. Itt róla csak néhány mondatban adhatok ízelítőt. Módszeremre épített konkrét tapasztalat szerint reflexek szempontjából az alapvető zenei skála 8 hangja és a beszéd magánhangzós szótagjai —a szavak sajá­ tos mássalhangzós hangelemeit leszámítva - megfelelői azoknak az egyszerű bio­ lógiai reflexeknek - a lélegzés, az ásítás, a tüsszentés, csuklás, nevetés, sírás, szex, szeretet, fájdalom reflexeinek —, melyeken azonos párhuzamos élettani törvénysze­ rűségek mutathatók ki. Leegyszerűsített megfogalmazásban: minden zenei hang­ nak és minden zenei beszéd-szótagnak egy-egy jól kimutatható, meghatározott szintű egyszerű reflex felel meg. Lényeg: a reflex-szint a hangmagassággal mindig törvényszerűen egybeesik. Ezért van a zenének —a beszéd gondolati tartalmával szemben - optimista vagy pesszimista érzelmi tartalma és szuggesztív hatása. Ez­ zel kapcsolatba hozható egy világhírű hegedűművész véleménye: „A zene csak akkor adja a teljes kielégülést, ha a teljes ’érzelmi ciklus’-on végig megy. Egyesek szerint a ’klasszikus érzelmi ciklus’ a haraggal kezdődik, végighalad a gyűlöleten, a szereteten, a szexen, az örömön, végül a hódolaton.” Mivel az alapskála négy összhangzó C-dur akkordos és több egymáshoz viszonyított más disszonáns han­ gokból áll, ezért a zenei összhang kellemes érzésben, a beszédösszhang pedig állító 458 �mondatok kialakulására vezet. Viszont a disszonáns hangok a zenében szomorú, fájdalmas érzeteket váltanak ki, a beszédben pedig tagadó mondatok dallamát kísérik. A „c” szintre emelkedő vagy eső egészzárlat a felkiáltó vagy kijelentő, vi­ szont a befejezeden érzetű félzárlat a kérdő mondatok befejezetlenségét indokolja. A többi kölcsönös törvényszerűséget a zene és beszéd között a „Bes^éd^enei kutatá­ saim” című tanulmányomban írtam le. Címén is megnevezett két fenti tanulmányomat szakkörökben csak kisebb visszajelzés követte, utána meg mély hallgatás következett, mintha meg sem írtam volna azokat. Az volt a benyomásom, hogy a szakemberek szokatlan témájuk miatt mintha mellőzték volna azokat, mintha a véleménynyilvánítás elől kitértek volna. Hogy lelki feszültségemen enyhítsek, az ellenőrző „á” hegedűsípomat már évek óta lefekvés előtt párnám alá rejtettem, majd lefekvés után elővettem, megfújtam, hogy az éjszaka csendjében tudományos hitelét ellenőrizhessem. Sokoldalú kísérlet után a sípot mindig felszabadult érzéssel tettem le, mert mindig azt a következte­ tést vontam le: hogy a konkrét fizikai rezgés- és élettani törvények a legnagyobb személyi tekintélyű lektornál is biztosabban igazolnak engem. Ezek után kérdezhetem, mi lesz, ha életemben végképpen nem kapok semmi — se jó, se rossz —visszajelzést munkáimról? Erre más feleletet nem tudok adni, mint hogy képzeletben Ady bőrébe bújok, így a következő átélt érzések törnek fel belőlem is: „A Dunatáj egy bús villám há­ rító, félnépek és félemberek számára készített szégyenkaloda, hol a szárnyakat len yesték ...” Igen mi magyarok szégyenkalodában, lenyesett szárnnyal hogy re­ pülhetnénk? Utána —a siránkozás helyett —megkérem hallgatóimat, hogy a legvég­ ső konklúzió levonása céljából a verset tovább együtt mondjuk el. Vajon mi m a­ gyarok mik lehetünk itt Közép-Európában? Dióhéjban röviden nekem ilyen földi élet „adatott”. De ha már „dióhéjánál tartunk - mivel a mesében minden lehetséges a „dióhéj”-at vegyük járműnek, például Noé bárkájának. Mondókám szereplői „dióhéj”-ba kerekedtek, a Küküllőn leereszkedtek. Holnap legyenek hallgatóim vendégei. Ennyi volt, mese volt! 459 �Nagy Pál MONOLÓGIUM Kovács Bodor Sándor portréfilmje (I. rész: Salgótarján) A Medves fennsíkon vagyunk, Salgótarján mellett. Ez az egyik legszebb termé­ szeti táj, amit valaha is láttam. Salgótarjánban születtem ugyanis. Hát az embernek a születési helyét és hogy mikor született bizony elég sokszor el kell mondania az élet­ ben, vagy le kell írnia. Nekem, amikor kikerültem Franciaországba, Párizsba, renge­ teg bajom volt ezzel a helynévvel Salgótarjánnal, ugyanis a franciák képtelenek voltak leírni, kimondani pedig egész egyszerűen a lehetedenséggel volt egyenlő a számukra. Úgyhogy a végén, amikor be kellett diktálnom hol születtem, akkor elkértem a tiszt­ viselő ceruzáját, tollát és leírtam nyomtatott nagybetűkkel, hogy Salgótarján. Termé­ szetesen kitettem az ékezetet is az ó betűre és az á betűre és vártam, hogy respektál­ ják ezt a két ékezetet. Általában nem tudták kitenni, mert a francia ábécében nincs hosszú ékezetes ó és hosszú ékezetes á. Mit jelent nekem Salgótarján? Azt hiszem, hogy a kiindulópontot, annak a para­ bolának, annak a félkörívnek a kezdőpontját, amelynek most már a második felében vagyok, a leszálló ágában, de gondolom még sokáig leszek ebben az ágban. Tehát a kiinduló pont az itt van Salgótarjánban és környékén, hogy a végpont hol lesz azt nem tudom. Azt, hogy hol születik az ember, és hol tölti gyermekéveit, ifjúkorának legfogékonyabb éveit, azt hiszem, hogy meghatározó, nagyon fontos. Én egy időben lelkileg rendkívül rosszban voltam szülővárosommal, ezzel a várossal. Hát hogy miért, majd azt talán egyszer később elmondom. Most már kibékültem vele. De természetesen letagadni nem akartam és nem is lehet. A háború. Erről is kell azért néhány szót szólni. Hiába nem lehet elkerülni a kel­ lemetlen emlékeket sem. Én például emlékszem arra az időszakra, amikor deportál­ ták a zsidókat. A Füleki utcában laktunk. Szemben lakott velünk a zsidó rabbi, azo­ kat is deportálták, a volt osztálytársamat egy nagyon okos fiút. Emlékszem, hogy édesapám mindig azt mondta, amikor kézen fogva sétáltunk az utcán és esetleg ta­ lálkoztunk ezzel a Béni nevű fiúval, aki kitűnő tanuló volt, hogy „Fiam, nem kell ezeket az embereket gyűlölni és ha valami hátrányt érzel vagy kisebbségi érzésed van, igenis fel kell venni velük a versenyt, legyél olyan jó tanuló, mint a Béni.,, Hát Bénit is deportálták családjával együtt, ott voltam, ha jól emlékszem a Nagyállomá­ son vagonírozták be őket. Hát egész egyszerűen szörnyű volt, szóval az embertelen­ ségnek ilyen bugyrait addig nem láttam, nem tapasztaltam, nem élhettem meg és amikor láttam, hogy embereket úgy zsúfolnak bele vagonokba, mint az állatokat és 460 �én gyerekként is tudtam, hogy őket hova viszik, hogy a halálba viszik. Nem igaz, hogy a többiek nem tudták, hogy mi lesz ezeknek az embereknek a sorsa. Mindig könnyű kibúvót találni, mi nem tudtuk, nem láttuk, nem hallottuk. Az is egy nagyon hosszú ideig tartó élmény volt, és még ma is hat. Hát itt éltem meg a Rákosi korszakot is. Elég sokat szenvedtem emiatt, mert apám kereskedő ember volt, jómódú kereskedő lett, és aztán tartalékos tisztnek behívták katonának, és Dunaföldváron 1944-ben meghalt. így lettem én egy horthysta katonatiszt fia. Hát azt hiszem ennél rosszabb kategória abban a rend­ szerben nem volt, és ezért már gimnáziumba sem vettek fel. Nemcsak egyetemre nem vettek fel később, hanem már gimnáziumba sem vettek fel. így kerültem Sárospatakra, a sárospataki református gimnáziumba. Nem bántam meg ezt az egy évet. Egy évig jártam oda, bár azt a rendkívül vallásos és kegyes szellemet én nem szerettem, amely akkor vagy akkor is uralkodott Sárospatakon, de maga a gim ná­ zium remek volt. Szóval jártunk mendikálni, szuplikálni, nagyon érdekes korszak volt, de vissza kerültem Salgótarjánba és itt érettségiztem. M ég egy apróságot m ondanék el. N agyon fontos em lék volt akkor, am ikor nehéz helyzetbe kerültem vagy külföldön bizonyítani kellett. Ugye közvetlenül a háború utáni években úgy fűtöttük az iskolákat, az osztályokat, hogy kim en­ tünk az erdőbe, rozsét szedtünk, felraktuk két ilyen hosszú botra, és azt beci­ peltük az iskolába. És em lékszem , hogy egyszer valószínűleg Bíró Sándor ba­ rátom m al nagyon m egraktuk ezt a két fát, és ahogy vittük az iskola felé az egyik fa kicsúszott a kezem ből, és az egész rőzseköteg a földre esett, és én nagyon szégyelltem m agam , és akkor elhatároztam , hogy többet ez a rúd nem fog kiesni a kezem ből. És hányszor eszembe jutott, m ikor nehézségeim voltak, vagy a teljesítőképességem határán voltam , hogy nem, nem adom fel, összeszo­ rítom a fogam at és szorítom ezt a botot, és nem adom fel, azért is m egcsiná­ lom! M ég egy dolog jut eszembe, hogy sokszor mondják, sokszor kérdezik az em ­ bertől, hogy hát te pesti gyerek vagy-e, vagy vidéki gyerek vagy-e? Hát én vidéki gyerek vagyok. Büszke vagyok rá egyébként és arra is, hogy vidékről mindjárt a világ szellemi fővárosába, Párizsba kerültem. És mivel megakadályozták annak idején ’53-54 tájt, hogy én az egyetemi tanulmányaimat Pesten végezzem el, hát elvégeztem Párizsban a Sorbonne-on. Az ösztönök, érzelmek ébrednek ilyenkor fel az emberben, és ez a kettősség is nagyon fontos, hogy én, aki egész életemben, szinte vad racionalista voltam, mert hiszen a francia felvilágosodástól, azt tanultam meg, hogy bizonyos rémes dolgo­ kat, háborúkat, vérengzéseket, deportálásokat, minden ilyen szörnyű dolgot egye­ dül úgy lehet kivédeni, ha az ember racionalizálja a dolgokat, racionálisan gondol­ kodik, felvilágosultan gondolkodik. Az a kettősség sem zavar, sőt a legnagyobb harmóniában van bennem, hogy egyszerre vagyok a görög istenek gyermeke, és fontosak számomra a mítoszok, a mitológia, a legendák, a szibólumok, ugyanakkor van bennem egy erős racionalizáló hajlam. 461 �Egy kicsit elbam bultam azt időt, m ert egy órakor találkozót beszéltem meg H erm ésszel itt a keresztnél. Érdekes módon nem zavarta őt az, hogy egy ke­ resztény jelképnél találkozunk. Van itt egy kereszt, de m ár m ajdnem negyed kettő van, az ördög vigye el hát majd valam it csinálunk itt. Sietek, rem élem m egvárt, bár nem szeretni, hogyha késik az ember, ezt lehet, hogy tőle örö­ költem , m ert én sem szeretem , hogyha késnek a barátaim . Hát a fene egye meg, nincs itt senki, elkéstem , az anyját. De várjál, van itt azért valam i. Jé , lúdtollat találtam . Hát úgy látszik H erm észnek nem volt ideje, nem várt meg, de hagyott nekem üzenetet. M égpedig egy-kettő-három -négy szép lúdtollat. Hát igen. Biztatásnak veszem , hogy írjak tovább, folytassam a m egkezdett m unkát. Hogyan lesz valakiből író? Nem tudom pontosan megmondani, hogy mikor döntöttem el, hogy író leszek. Valószínűleg akkor, amikor egyszer Sárospatakon magyar tanárunk azt a feladatot adta az osztálynak, hogy mindenki írjon verset vagy novellát. Az egyik osztálytársam verset írt, és nagyon megdicsérte őt a tanár. Gondoltam ejnye, ejnye hát ilyen én is tudok írni. És akkor kezdtem el rendszere­ sen írni, persze ilyen kezdő diákokra jellemző verseket. Párizsban jöttem rá, jöttünk rá ’56 után, hogy tulajdonképpen nem ismerjük a modern magyar irodalmat, fogalmunk sincs Kassák Lajosról vagy Szentkuthy M iklósról, de még olyan írókról is, akiket pedig akkor agyon ajnároztak, még J ó ­ zsef Attiláról is túl keveset tudunk. Hát am ikor egyszer m egkérdezték tőlem fiatal író barátaim , hogy ők lapot szeretnének alapítani, egy új nem zedéki, irodalm i folyóiratot és mi a teendő, azt m ondtam nekik, hogy gyerekek, ha nincs pénzetek, ha nem örököltetek a szüléitektől vagy nincsenek gazdag rokonaitok, ism erőseitek, akkor tanuljátok ki a nyom dászm esterséget. M enjetek el egy nyom dába dolgozni, és csináljátok m eg azt a lapot! M ost persze ez egy kicsit viccnek hangzik, holott nagyon ko­ m olyan m ondtam nekik, mert mi, ahogy erről talán lesz m ég alkalm unk beszél­ getni, úgy alapítottuk 1962-ben, Párizsban egy m agyar nyelvű folyóiratot, hogy egy árva fillérünk nem volt, és csak úgy sikerült egészen a mai napig fenntarta­ nunk, hogy az egyetem elvégzése után kitanultuk a nyom dászm esterséget, és Papp T ibor barátom m al ketten közel harm inc éven keresztül egy nagy Párizs környéki nyom dában dolgoztunk, am elynek kulcsa a zsebünkben volt, ahol este bent m aradhattunk és szedhettük a verseinket, novelláinkat és nem csak a sajátunkét term észetesen, hanem m ásokét is, am elyek a M agyar M űhelybe ke­ rültek bele. Bemehettünk szombat-vasárnaponként is, és ott töltöttük időnk nagy részét, így aztán természetesen nem lettünk gazdag emberek, nem gazdagodtunk meg, de azt hiszem, hogy itt megint elmondhatom, hogy nem bántuk meg. Hát keresem továbbra is Hermészt, meg vagyok róla győződve, hogy itt van valahol, csak incselkedik velem. A kert alatt Hermész alakoskodik, nem véletlenül hagyta itt nekem ezt a tollat. Hermész, Hermész ott vagy? Hát, ide figyelj csak meg akartam köszönni ajándékodat. 462 �Salgótarján képe az utóbbi harminc-negyven esztendőben persze teljesen meg­ változott. Emlékszem, hogy gyermekkoromban itt ródliztunk az öreg zsidótemető kerítése mellett, mert itt egyeden egy ház sem állt. Az erdő széléről indultunk és leszaladtunk egészen az útig. Nyáron meg az ide közel lévő Báthory szobornál ját­ szottunk, a Kisréten, a vasút mentén, a Tarján patakban, úgyhogy a legkorábbi emlé­ keim ezek. Most már itt a zsidótemető melletti rész teljesen beépült, így a zsidóte­ metőbe jöttünk be, hogy ezt a részt leforgassuk. Hát ez alkalmat ad nekem arra is, hogy egy kicsit a különbségről, az emberek közötti különbségről elmélkedjem. Na­ gyon megdöbbentett tegnap, amikor azt olvastam egy komoly tanulmányban, ugye hogy a csirkék, némely csirkefajták gyűlölik egymást. Hogyha a kendermagos csirkék közé betesznek egy fehér csirkét, azt a kendermagos csirkék agyoncsípik és fordítva. Nagyon elgondolkoztató ez a különbség. El nem tudják képzelni, hogy van-e való­ ban a fajok között valami determináns különbség. Én továbbra is azt hiszem, hogy nincs, hogy mindenféle faji megkülönböztetés és faji gyűlölet az az embernek nem vele született tulajdonsága, hanem kialakult, sajnos kialakult tulajdonsága. Igen, azt hiszem, hogy azok a jó társadalmak, amelyekben még az átlag emberek, azok is akik különben nem hősök, tisztességesek maradhatnak. Salom! Nyugodjatok békében kedves barátaim. E%aföld a tiföldetek is. „Báthory István Erdély fejedelm e, majd Lengyelország egyik legkiválóbb ki­ rálya”. H át ezt mi akkor gyerekkorom ban még nem nagyon tudtuk, vagy nem nagyon figyeltünk oda, de rengeteget játszottunk itt a Báthory szobornál, hát ez a szobor m ár ötven éve itt áll, kopik, ugye m ég dacolt az idő tám adásaival. Nem m essze laktunk ide, a Füleki utca 42-ben. Ide jártunk ki játszani a hegy­ oldalba, a K iserdőbe egy barlangot ástunk. Egyszer egyik barátunk Schultz Pityu m ajdnem ott is veszett, m ert az ellenfél bandája - nekünk is volt term é­ szetesen bandánk, a Füleki utcaiaknak - a bezárta Pityut egy barlangba, és tü­ zet rakott a barlang bejárata előtt. Mi rohantunk haza a szüléinkhez és segítsé­ get kértünk, m ert attól féltünk, hogy Schultz Pityu benne ég a barlangban. A ztán sokat fociztunk itt, vagy lem entünk a K isrétre, a patak partjára és rend­ kívül nagy rongylabda csatákat vívtunk. Hát itt a Polk vendéglőnél jöttünk le ide, itt folyt ki valahol a gőzm alom ból a m eleg víz, itt tocsogtunk, fürödtünk és itt volt a Kisrét. Hát ma is itt van, csak már nem egészen olyan, m int azelőtt volt, harm inc-negyven évvel. Szépen le volt kaszálva a fű és itt rengeteget futballoztunk, hiszen ott van fent, még ma is létezik a régi Sté-cé pálya. Ugye mi nagy Sté-cé drukkerek voltunk: H ajrá Sté-cé! „Kevés hely van a világon, ahol olyan festői környezetben épült volna labdarú­ gó pálya, mint Salgótarjánban. Itt a tarjáni stadionban csap össze egymással a Sal­ gótarjáni Bányász és a Sztálinéi Shaktyor együttese. Most Bodon a bal oldalról hozza át jobb oldalra a labdát, szépen gurítja tovább, ott van Jagodics jobbszélső­ nél. Majd tovább előre Csákihoz kerül, Csáki meredeken szökteti Jagodicsnak, Jagodics száguld a labdával, majd lő. Gól!” 463 �M agyarország egyik legmeredekebben emelkedő vasúd pályája ez. Itt megy el szülőházam előtt. Nagyon sok kellemes és nehéz élményem fűződik ehhez a ház­ hoz. Most végül is csak annyi fogalmazódik meg bennem, gyakran szokták mon­ dani, hogy összemennek a gyerekkori házak, kertek, kicsik lesznek az idő múltával, és nekem is az az érzésem, hogy nem csak hogy összement ez a ház, meg a kert, hanem a felismerhetetlenségig pici lett. Ebben a házban is volt egy nagyon jó kis kocsma. A Scholtz-féle kocsma. Aztán itt lakott egy „kurucz” néni, akit egyszer a padláson átfúrt lyukon keresztül meglestünk az egyik barátommal. Vagy például itt a Nemzed tűzfalán sokáig lehetett látni apám üzletének hirdetését. Apám egyébként nagyon felvilágosult, modern gondolkodó ember volt. Például a húszas évek végén, harmincas években Adyt olvasott, és egyik anyámnak írt levelében hosszasan elemzi Ady költészetét. Azután repülőgéppel elment az 1936os berlini olimpiára. A gödöllői dzsemborin vett egy sátrat amerikai cserkészektől és mi ezzel a sátorral jártunk az Ipoly-partra, hát ahogy ma mondanák kempingezni. Övé volt az egyik első gépkocsi Salgótarjánban, egy kis Fiat Topolinó, úgyhogy tőle és anyámtól is nagyon sok mindent tanulhattunk mi gyerekek, és tanultunk is. És hát természetesen aztán itt ébredezett bennem a szexualitás is. Azt hiszem, hogy azzal a mi szüléink abszolúte nem tudtak mit kezdeni, semmiféle szexuális felvilágosítást nem kaptam, még az iskolában sem. Úgy gondolom, hogy az én igazi egészséges szexuális életem az majd Párizsban kezdődik, bizony elég későn, hiszen 22 éves koromban kerültem külföldre. De jó is lenne, ha ezek a szép kis tarjáni lányok, akik itt sétálnak, jönnek iskolából, mennek hazafelé, már más nevelésben részesülnének mint én, és azt a sok felesleges kínlódást, onalizálást, meg minden­ féle pótszereimet ugye már ki tudnák kerülni és egészséges, felszabadult, szerelmi és szexuális életük lenne, amilyen például a francia fiataloknak van. Akiket jobban ismerek, de azt hiszem, hogy most már idehaza is a fiatalok sokkal felszabadultabbak, sokkal természetesebbek, mint mi voltunk az ’50-es években. GERELYES ENDRE SZOBRÁNÁL Szerbusz Bandi, gondoltad volna 1951-52 körül, hogy 1996-ban majd itt ülünk egymás mellett, te mint szobor, én mint élő ember. Egy osztályba jártunk, mennyit csibészkedtünk együtt. Jó barátok voltunk, te bokszoltál, én szertomáztam. Együtt kirándultunk, udvaroltunk. írni is együtt kezdtünk, van is egy közös írásunk. Én írtam a szöveget, te pedig az illusztrációkat készítetted. 1956-ban te voltál az a pesti diák, aki a Nógrád megyei Munkástanács ülésén elmesélted, hogy mi történt Pesten, beszámol­ tál a fővárosi eseményekről. Lehet, hogy ezért fizettél olyan súlyos árat. ’56 után felfe­ deztek, mint fiatal írót. Te hajlandó voltál akkor közölni első novelláidat, amikor min­ den magyar író hallgatott, úgyhogy fiatal zsenit csináltak belőled. Később Szegeden lettél egyetemi tanár vagy előadó tanár. Elindultál felfelé, amelyről kiderült aztán, hogy lefelé ment ez az út. 464 �M eghasonlottál önmagad­ dal, és te aki olyan jó ké­ pű, fiatal, erős fiú voltál, a „9 perc” bokszoló hőse, lassan megkopaszodtál. Rászoktál az alkoholra és amikor Párizsban talál­ koztunk az már nagyon kínos volt. De ebből ér­ demes levonni azt a tanul­ ságot, hogy az író ne kös­ sön szövetséget a hatalom ördögével. „Csellel leiszom magam a sárga padlószőnyegig, végigheveredem a célegyenesen így se neked, se nekem. Pőre a barna anyateszt, albérletbe kiadott vágy, higany rohan a falvédőben, vezércsere. Sejted miközben hajadat bodorítod, sötét hajadat, kiegyenesíted a derekadat. Ma minden sikerül. Minden hungarocsel. A játszma vége” 1996-97 A portréfilm folytatása 2001-ben Párizsban, Shervey-ben és Marseille-ben készült. A bemutatók 2002 tavaszán Salgótarjánban, Budapesten és Párizsban lessenek. (KBS) 465 �Baráthi Ottó „ÁLMOK, MESÉK, JÁTÉKOK NÉLKÜL AZ ÉLET SZÍN­ TELEN ÉS ÜRES” - Beszélgetés Erdős Istvánnal Mintegy húsz éven keresetül dolgoztunk együtt a nógrádi megyeházán. Mi, mezei munka­ társak, kissé különc kollégának könyveltük el, míg a vezetők inkább rebellis, izgága ifjúnak ítélték, akinek majd’ mindig merőben más véleménye van, mint a hivatalos álláspont. Erdős István valóban valahogy kilógott a merev adminisztrációból, a bizalmatlan, bürokra­ tikus hivatali karból. A társadalmi problémákra érzékeny tanár-népművelő mentalitásával, és a ’60-as évek közepétől megjelenő kritikai írásaival, novelláival sok vihart kavart maga körül. S ha az eltelt évtizedek alatt higgadtabb és körültekintőbb is lett, egész munkássága arról tanúskodik, hogy a bőréből nem bújt ki. Mindig képes valami újjal előrukkolni környezetéről, a társadalomról, szakmájáról, az irodalomról. Eddig megjelent művei sokoldalúságáról tanúskodnak: írt publicisztikát, kritikát, esszét, novel­ lát,játékfilmet, rádiójátékot, szociográfiát is. Munkája mellett népes családjára a legbüszkébb. —Szeretném, ha nagyjából időrendben tekinthetnénk át életed, pályád jobb állomásait. Elő­ ször mégis, mintegy bemutatásul azt kérdezem, képzettséged, munkásságod alapján hogyan határozod meg te magadat? - M indenekelőtt nyugdíjas tanárnak, népművelőnek tartom magam. Olyannak, aki értelmiségiként valamiféle irodalmi és tudományos munkásság határán m eg­ próbáltam hozzátenni valamit ahhoz a reménytelenül sivár és üres szerephez, ami az iskolában pedagógusként, a közigazgatásban népművelőként, a kulturális válla­ lat és a civil szervezet vezetőjeként rám hárult. Azt gondolom, ezek a szerepek nem tölthették ki igazán az életemet. íg y jött az a belső kényszer, hogy tanulmányt, kritikát, novellát, szociográfiát kell írnom. A baj az volt - legalábbis az 1960-1999 közötti időszakban - , hogy a hivatásszerűen végzett érdemi munka ellehetetlenülése mellett a publikálás sajnálatosan, már-már gyalázatosán a vasárnapi író színvonalán valósulhatott meg. Nem fordítódtak rá azok a kutatói, írói energiák, amelyek szükségesek lettek volna, hogy az ember 6 0 62 éves korában ne két-három könyvvel, játékfilmmel, rádiójátékkal a háta mögött nézzen vissza, hanem a jó művek tucatjaival, amelyek hiányoznak a repertoárból. Ha az ember hatvan éves elmúlt, akkor igazából már csak hiú remény, haogy majd még ezeket megírja. Bizonytalan, ád-e az Isten egyáltalán időt, teret, bölcses­ séget és sugallatot, hogy ezekhez hozzákezdeni érdemes legyen. 466 �—Zemplén határán születtél, paraszti családból. Milyen örökséget hoztál magaddal? Milye­ nek voltak gyermekéveid? —1939-ben láttam meg a napvilágot, az akkor még önálló Zemplén és Borsod megye határán fekvő Hernádnémetiben. szüleim parasztemberek voltak, de szigo­ rú, gondolkodó emberek, büszkék arra, hogy zempléniek. Azt tartották, hogy a zempléni világ a konzekvens paraszű hagyományőrzésé­ ben, gondos gazdálkodásában, emberibb, okosabb munkálkodásában, őszinte vallásosságában értékesebb, mint a borsodi. Ez egy elfogult, lokális közelítés volt, de én ezt megörököltem, emiatt ma is büszke vagyok zempléni származásomra. Nyolc-tízéves gyermekként szüleim szemével láttam a világ nyomorúságát, ellentmondássosságát. 1948-49-ben az ország hatalmas változások előtt állt. Édes­ apám, 6 -7 holdas parasztemberként a kisgazda mozgalomnak volt lelkes híve, szavazója. Mi, iskolás gyerekek viszont egyenes parancsot kaptunk a tanítónktól, mondjuk meg szüléinknek, hogy a kommunista pártra kell szavazni, nem tették, de ebből nem lett b ajo m ... Gyermekéveimet egyébként a háború utáni szegénység jellemezte. Cukor he­ lyett melasz volt az édesítő, minden második nap kását ettünk. Édesanyám minden hónapban sütött négy taligakerék nagyságú kenyeret. Sosem felejtem el a frissen kisült cipó, a tejföllel vagy zsírral megkent kenyérlángos ízét. Hát így éldegélt a mi nagy családunk, amelyben szüleim két nővéremet és egy húgomat is nevelték. Szüleim vallásos emberek voltak, katolikusak. Nemcsak hittanra járattak, de ministrálnom is kellett a miséken, litániákon. Fájdalmas büntetés volt, amikor kölyök-futtballcsapatunk mérkőzése egybeesett a litániával, és nekem foci helyett ministrálnom kellett. — Talán inneny elemista korodból származik legendás futball-imádatod, a sport szeretete, netán a küzdelem feltétlen vállalása is? —Igen, ugyanis iskolánk igazgatója halladanul sokat adott a sportra, a testi kul­ túrára. A Hernád a falu gyerekeinek természetes fürdőhelye volt. Imádtuk a tiszta, zöld vizét. Az igazgatónk megtanított bennünket úszni, majd kiszuperált verseny­ kajakokat szerzett Diósgyőrből. Azt mondta, aki tud úszni, kajakos lehet. Csodá­ latos élmény volt a kajakokiba beülni és versenyezni. Később röplabdapályát épí­ tettünk, esti világítással. Gondold el, az ’ 50-es évek elején. Hát innen örököltem én meg a sport, a labdajátékok szeretetét. A futballszenvedélyem máig megmaradt. A küzdés kényszere, a játék fontossága ötven éve evi­ dencia nekem. Tanárként ebből konfliktusaim is származtak, mert hiába pana­ szoltam: a legnagyobb nevelési ziccer marad ki az iskolában, amikor elhanyagoljuk a testkultúrát. Csak legyintettek rám. Pedig nem agitálni kell a gyerekeket, hogy légy erős, bátor, bajtársias, hanem a csapatban, a küzdelemben kell rászoktatni őket a fair-play szellemére, a becsületes győzelem örömére. —Nagy tisztelettel emlékeztél édesapád emberi tartásáról\ különös szigoráról. Azt mondtad, ezeket örökölted tőle. A z önfejűséget is, mert azt mondják önfejű vagy? 467 �- Édesapám már-már az ésszerűdenség határáig igazság-párti, makacs volt. Ahogy én a magam paraszt eszével gondolom, az úgy jó —vallotta. Ezt is megörö­ költem tőle. Sőt, az önfejűség mellé nálam párosul a hirtelenharagúság is: bizonyos helyzetekben a józan ész, a realitás ellenére vitázom, ellenkezek. M ár-már az ököl­ re menésig is vállalom a konfliktusokat, ami a valóság tényeivel szemben értelm et­ len. Borzasztóan haragszom magamra ezért. - A z elemiben j ó tanuló voltál, természetes volt, hogy tovább lépsz Milyen hatások értek a városi iskolában? - A miskolci Földes Ferenc gimnáziumba jártam be minden nap vonattal. Jó orosz tudásomnak köszönhetően a haladó nyelvi csoportba kerültem, így latint és franciát is tanulhattam az orosz mellett. Egyszer helyettesített az osztályunkban H. Kovács Mihály tanár úr. O egykor Jó zsef Attila diáktársa volt a szegedi egyetemen, és egyben a híres-hírhedt Horger Antal professzor egyik tanúja, amikor az eltaná­ csolta nagy költőnket az egyetemről. Az óra végén felszólította egyik osztálytársa­ mat meg engem, famulusokra lenne szükséges az egyetem könyvtáraiban... Ránk gondolt... Képzelheted, mennyire másként néztünk már az irodalomra, amikor bekerül­ tünk az egyetemi könyvtár világába. Az egyik héten József Attila kötetét, a mási­ kon Jókai regényeket vittem haza, aztán Tolsztojt, Mikszáthot, Szabó Dezsőt. „Az elsodort falu” regény-élménye ma is bennem él. Nem volt már többé gondom a könyvek hiányával. Olvastam is rendületlenül. így teltek a diákéveim, szinte észre­ vétlenül. 1956 októberében kitört a forradalom. Ott voltam mindenütt a miskolci ese­ ményeken. Nagy Attila, fiatal színész szavalatát soha nem felejtem el. Esküszünk, esküszünk! —harsogtuk vele. Tanúja voltam azoknak a lövéseknek, amelyek a mis­ kolci rendőrkapitányság ablakából vágódtak ki a tüntető tömegre. Gyerekésszel arra gondoltunk, itt vagyunk, merészen tiltakozunk, ez a forradalom, a mi forra­ dalm unk... - A szülőfaludban hogyan fogadták a forradalmat? - Október 25-én, vagy 26-án, mire hazaértem már tudtak a miskolci esemé­ nyekről. Különböző rémhírek keltek láb ra... A forradalom fogadtatása a faluban örömteli, szinte mámoros volt, a paraszti világ álma teljesedett be. Persze apám is csak addig lelkesedett, amíg megszűnni látta a beszolgáltatást. Ám, amikor arról volt szó, hogy megyünk tüntetni a diáksággal, megálljt parancsolt, úgy kellett el­ szöknöm a faluból Miskolcra. Egyébként csak egy hajszálon múlott, hogy magam is nem lettem az esztelen megtorlás balekjává. A falu forradalmi bizottságának elnöke felkért, hogy a naggyűlésen szavaljam el a Nemzeti dalt. Ám én a vonaton huzatot kaphattam az­ nap, és rettenetes fülfájással, magas lázzal ágyba kerültem. Aki helyettem szavalt, és aznap este ott a forradalmi bizottság diáktagja lett, két év börtönbüntetést kapott... November 4-én aztán minden szép álmunk szertefoszlott. Az égből Népsza­ badság eső esett... Az oroszok Miskolcra is beköltöztek. A laktanya kerítés mellől 468 �szidtuk őket, kiderült egész jól tudunk oroszul. El is határoztam: oroszból fogok érettségizni. Nem bántam meg, jeles lettem. Zöld utat kaptam az egyetemi felvéte­ lihez. Kisebb-nagyobb kitérők után 1958-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudo­ mányegyetem hallgatója lettem. Az egyetemen volt egy kitűnő irodalomtörténész tanárom, Kovács Kálmánnak hívták, fiatalon meghalt, ma is áldom a nevét. A XIX. századi magyar irodalom, a magyar nagyepika és különösen Arany János művein át volt rám igen nagy hatás­ sal. „A nagyidai cigányok” nekem sokkal több lett, mint lecke. Egyébként eleinte úgy voltam vele, hogy az már maga a csoda, hogy én itt állok a fényes egyetem kőkockáin. Én bizonyára csak véletlenül kerültem ide. Nem va­ gyok én idevaló, kiderül a tévedés, nem lesz ebből semmi. Szinte csak szégyen­ keztem, pirulgattam a nyakkendős gyerekek mellett. Sok időt töltöttem a focipá­ lyán, meg a moziban, s aztán már magam is csodálkoztam, valóban jelesre vizs­ gáztam? Igen, a legelső félév végén hét tantárgyból hét jeles volt az indexembe beírva. így jutottam el az államvizsgáig, s akkor kezdett csak igazán lelkifurdalásom len­ ni, amikor jelessel fogadták el a sietősen összelapátolt szakdolgozatomat is. Nem csak az ötösért kellene tanulni, hogy éhen ne haljak —jó vizsga, jó ösztöndíj! —, de végre komolyan kellene készülnöm, hiszen nemsokára tanár, történész leszek... Egyszer csak ott volt a diploma a kezemben, hamarosan megéreztem a tanítás ízét. Micsoda remek dolog, hogy harminc fényes szempár szegeződik rám, har­ minc gyereket érdekel az a vers, amiről beszélek. —Csakhogy e^gel a lehetőséggel, esgel a s^ugges^tióval nem sokáig tudtál élni. Hogy kerültél Tarjánba? - Csík Pál megyei tanfelügyelő eljött Debrecenbe, magyar-történelem szakos tanárt keresett. Megegyeztünk. Letelepedtem Salgótarjánban, hamarosan családot alapítottam. Nagy lelkesedéssel láttam munkához, esküdni mertem volna, hogy amíg élek én mindig egy katedráról fogom nézni a ragyogó gyermekszemeket. Nagyszerű érzés volt tudni: értik amiről beszélek, amit mondok. —Es akkor, egyszer csak megfagyott körülötted a levegő? - Igen, de nem a magyar tanítás, vagy éppen a diákszínjátszó csoport körében sorakoztak a konfliktusaim, hanem a már emlegetett testnevelés tantárgy körül. Azt mondtam, hogy úgy nem lehet, nem szabad testnevelési órákat tartani, ahogy csinálják. Később rájöttem, nemcsak a tornaórával van baj, de majdnem minden csak a látszatokért van az iskolában. Mindenki önös érdekből magyarázkodik. Mellébeszél, és mi tanárok fütyülünk arra, hogy milyen a tanítványok helyzete, hogy mi a gyerekek érdeke. Emiatt jöttem e l... - A közigazgatásba kerültél, ahol ugyanaz volt a helyzet. —M ég rosszabb volt. Elképesztő, hogy milyen szabályok, kötöttségek között kellett lavírozni, amíg megszületett valami viszonylag értelmes dolog. Nagyon nehezen fogadták el, hogy én egy lelkes bolond vagyok a szakmám körében. A művészeti területen dolgoztam. Ma egy szobrászati zsűriben ülök, holnap egy 469 �M adách Tragédia bemutatóján veszek részt. Persze, hogy élveztem, persze, hogy jöttek az új konfliktusok. Szerencsémre irodalmi, képzőművészed, sajtó kapcsolataim kihúztak a közigazgatás kínlódásaiból. Sok mindenről gyökeresen más volt a véleményem, mint a hivatalos álláspont, és nem is hallgattam erről. Nehezen viselték el, de elnézték. A hátam mögött azt mondták, zavarosfejű vagyok... —így húztál le közel negyedszázadot ebben a közegben, amiről egy kötetre való élményanya­ got gyüjtöttél Ez volt a Te igazi világod, 1987-ben mégis más vizekre eveztél. - Igen, a moziüzemi vállalat igazgatója lettem. Ez nagyon is kedvemre való volt, mert - ahogy említettem - egyetemistaként minden időmet a moziban, meg a focipályán töltöttem, imádtam a filmeket. Azt gondoltam, mozivállalad igazgató­ ként megvalósíthatom elképzeléseimet, kiélhetem ezt a szenvedélyemet is. Az első években minden rendben volt. Akkoriban még 110 keskeny vetítőhely, és vagy 30 normál mozi működött a megyében. Az ádagos nézőszám 100-200 körül mozgott, még egy ezres lélekszámú kisközségben is. Három évig sikeresek voltunk. Háromszor nyertük el a Kiváló vállalat címet. —Kultúrpolitikai, filmszakmai nézőpontból otthon voltál, de gazdasági ügyekben? - A vállalat gazdasági vezetője jó szakember volt, idővel azonban magánéletbeli problémái miatt gondok jelentkeztek. Sokan biztattak, keressek mást, a változáso­ kat is jobban követni tudó gazdasági szakembert. Bennem azonban volt valami emberi rokonszenv, talán némi szánalom is iránta, s nem váltam meg tőle. Ez mint később kiderült - súlyos hiba volt. N éhány rossz szervezeti, gazdasági döntés után a vállalat kasszái kiürültek. 1990 körül csőd határára jutott ez a tanácsi vállalat is. Egyébként az ország húsz m oziüzem i vállalata közül a többség így járt. N éhány gazdag m egye, na­ gyobb város akadt csak, ahol üzleti alapon, vállalkozásban tovább tudták éltet­ ni a céget. —Te, a korábban mindig „nagyokos ”, magabiztos ember bukásként élted meg ezt a szituációt? — Feltédenül. Fájdalmas volt megbirkózni azzal a tudattal, hogy volt egy jól működő megyei tanácsi vállalat, amelynek ingadan-tulajdona egyszercsak Salgó­ tarján, Balassagyarmat, Pásztó városok önkormányzatának birtokába megy át, s a béried jogot Salgótarjánban 10 évre krajcárokért kapja meg az INTERCOM, Ba­ lassagyarmaton pedig egy forint éves bérleti díjért egy helyi vállalkozó... - Két-három évre visszakerültél a korábbi munkakörödbe - most már ugyan a megyei ön- kormányzat hivatalába —, majd 1995-ben már a TIT Nógrád Megyei Egyesületének igazga­ tójaként szőtted újra szép, színes álmaidat. - Nézd, a TIT korábbi igazgatója megmondta nekem, hogy csőd szélén van az egyesület, s legfeljebb csak nagy erőfeszítések, átszervezések árán lehet talpon tartani. Kihívásnak tekintettem ezt a feladatot. Egy-két évig még sikeresen műkö­ dött is a rendszer, aztán gyorsan kiderült, hogy már a tudományos ismeretterjesz­ tés világa is oly módon üzletiesedéit el, hogy csak az tud megélni, aki csal, lop, 470 �m anipulál... A felnőttképzési rendszerben olyan verseny van, amit én magam, mint ambiciózus népművelő már nem tudtam vállalni. —Erre mondják: egy kudarc is elég kettő már sok/k/... - íg y igaz, a depresszió határára kerültem. Egy ideig táppénzes állományban voltam, aztán 60 éves koromban nyugdíjba menekültem. —A%t mondják nehezen viseled el a kritikát, érzékeny, sértődékény ember vagy. Mennyiben játszottak e^ek közre kudarcaidban? - Bizonyára volt benne szerepük. A kritikát egyébként jól tűröm, amennyiben az igazságos. De a kritika, a minősítések realitása nehéz kérdése az életnek. Az viszont való igaz, hogy túl érzékeny vagyok - s mint utaltam rá, hirtelen haragú is. Pedig tudom, hogy az emberi kapcsolatokban legfontosabb a feltétlen tisztelet a másik ember iránt, az emberi méltóság nagyrabecsülése. Függedenül származástól, vallástól, társadalmi státusztól. Sőt, mint nélkülözhetedent, ide sorolom a türelem, a szeretet, a nyájasság szükségességét. Igen nagy hatással volt rám a tolsztojianizmus, abban az értelemben, hogy mi­ lyen nagyszerű lenne, ha a társadalmakat nemhogy a gyűlölet, a rivalizálás működ­ tetné, de a szeretet határozná meg. Ha nem az irigység, a féltékenység, a kivagyi­ ság, a mindenáron való győztesnek lenni helyzet dominálna, hanem a megértés, a méltányosság, a szeretet. - A kudarcaid után gyorsan talpra álltái. Könnyen túlteszed magad a történteken? - Egyáltalán nem, de amikor a TIT-tői megváltam, már jó egy éve dolgoztam a Nagyoroszi című könyvemen. Csak az írásnak élni! - az volt életem következő programpontja. A kutatás, a szorgalmas munka! Újra otthon lettem a könyvtárban, a levéltárban - mindez gyorsan visszaadta az életkedvemet. —Meg a lóverseny talán? Baráti körödben ismert, hogy szenvedélyes szerencsejátékos vagy. Ezt a személyiségjegyedet aligha a családból hoztad. Hát honnan? - Hát, nem családi örökség, az bizonyos! Azt gondolom viszont, hogy az em ­ beri boldogulásnak egyik legfontosabb kritériuma, — a már említett szeretetigény mellett - hogy az élet monoton mechanizmusát, darálóját hogyan viseled el. Ha a kényszer-monotóniát nem színesítik a család szeretet-örömei, a nyitott játékok, az emberi méltóságot megőrző tudatosság apró kis tünetei, akkor értelmi­ ségiként nem élhetsz elviselhető életet. Almok, mesék, játékok nélkül az élet szín­ telen és üres. —Hogy épült be személyiségedbe, hogyan vált nálad szenvedéllyé ajáték? —Nézd, az álmokból, a mesékből egy másik élet épül fel az ember fantáziájá­ ban és gondolatvilágában, akarva-akaradanul is. Na, most a játék, a győzni akarás ebből a fantáziavilágból következhet. A hétköznapi valóságot nekem gyermekko­ romtól kezdve az álmok, a fantáziák világa egészítette ki. Ez már maga is egyfajta játék. Sajátos izgalom-világ, amelyre újabb és újabb játékok épülnek. Kezdetben csupán a labdák játéka. Éppúgy imádtam a gyerm ekm arokba is el­ férő kaucsuklabdát, mint a röplabdát, majd a futball-labdát. A futballból auto­ matikusan következtek a focival kapcsolatos szerencsejátékok elsősorban a totó. 471 �Később a lóversennyel is m egismerkedtem, és ma is szívesen járok az ügetőversenyekre. - M ostfejelted be egy könyvedet. Hallhatnánk erről\ mostani munkádról és terveidről? - M essze kéklik a Duna címmel írtam egy esszéregényt, egy szociografikus kar­ riertörténetet, amely Rácz Pál XIX. századi cigányprímás életéről szól. A könyv figyelmeztetni akar: rossz úton járunk a roma-problémák megoldásában, ha ma is képtelenek vagyunk a roma-embert egyenrangú partnerként kezelni. Egyébként most egy kísérletező fővárosi kiadó felkérésére anyagot gyűjtök olyanféle művelődéstörténeti munka alapozásához, amely a magyar könyv évszá­ zadaihoz kötődik, ha ezt a könyvet meg tudom írni 2002-ben, akkor a réges-régen félbemaradt tanári munkámat folytathatom az irodalom, a magyar kultúra megsze­ rettetése ügyében... Pájer Marianna „HIDEGEN VERIK A V A SA T ’, AVAGY A PLETYKA LÉLEKTANA „ ...ím e olvasóm, kezedbe adom Hatvani Istvánnak biográfiáját. Nekem ezt Pörzse néném beszélte, neki pedig Kati, a pap szolgálója, ki ismét maga szájvallása szerint hiteles embertől hallotta. Ezt azért mondom el, hogy ha valaki kételkedne annak igazsága felől, azt én egyenesen Örzse nénémhez igazítom, ő pedig haladék nélkül Katira, a pap szolgálójára, az megint kétségkívül tovább. Hogy tehát ez a sok lótás — futás elmaradjon: commendálom minden becsületes embernek, hogy inkább csak nekem higgyen, aminthogy lehet is .. Próbáljuk meg kicsit ízlelgetni ezt a szót: PLETYKA. Mi jut róla eszünkbe? Falu - idős asszonyok - általában fekete ruhás kendős öreg nénikék - unalom­ űzés - időtöltés - jó idő, rossz idő: mindegy - magánélet, m agánélet... persze mindig másoké! Kicsit gondoljuk át az interperszonális kommunikációnak ezt a sajátos szegle­ tét, amelyről nagyon keveset tudunk, de ez a nagyon kevés csak a tudományos háttér és ismeret vonatkozásában értendő, valójában valamennyien született plety­ ka szakértők vagyunk. 1 Dr. Kazinczy Sámuel hajdúböszörményi főorvos Töredékek debreceni professzor Hatvani Istvánnak életéből című anekdotagyűjteményének előszavából. 472 �Célom az, hogy megtudjam mi a pletyka, mi a funkciója az interperszonális kapcsolatokban, mi az, ami miatt soha „ki nem vész”. Mi lehet az, ami minden elutasítás ellenére „pletykálásra késztet, kényszerít” minket. Szerettem volna fel­ tárni, igazak-e a pletykához, pletykáláshoz kapcsolódó sztereotip képek miért van és tükrözi-e a valóságot az, hogy a pletykafészek szó hallatára sokunkban egy idős, unatkozó öregasszony képe jelenik meg, aki mindenkiről tud mindent, és tesz is róla, hogy jól értesültségéből másoknak is jutasson. Természetesen szociológiai, szociálpszichológiai szempontok figyelembe vételével és módszereinek használa­ tával. Jelen írás ennek a próbálkozásnak az első felét foglalja nagyon röviden össze, így a pletykával foglalkozik. A pletykálás mechanizmusával, szociálpszichológiájá­ val jelen írásomban nem foglalkozom. Hipotéziseim a következők: A pletykával szembeni általános mértékű elutasítás mellett megfigyelhető a je­ lenséggel kapcsolatos kapcsolatban élő sztereotípiák erős hatása. A pletykáról bennünk élő sztereotípiák által a pletykával kapcsolatos tényleges viszony empirikus vizsgálatokkal nem erősíthető meg. A pletykálásra való alkalmasság gyökere nem az egyén társadalmi státuszában és demográfiai sajátosságaiban keresendő, hanem a pletykálásra vonzó helyzetek a meghatározóak. A PLETYKA RÖVID KULTÚRTÖRTÉNETE A pletyka történetét nagyon nehéz különválasztani a kultúra, az emberi kom­ munikáció fejlődésének történetétől. Nagyon érdekes lenne megtudni azt, hogy az ősközösségi társadalomban miről pletykáltak eleink, - „Szerinted Samu azért nem jött mamutra vadászni, m e rt...”. - illetve miről pletykálnak a még létező törzsi jellegű társadalmakban. (Érdekelne, hogy például a busmanoknál „miről folyik a suskus.”) A történeti és nyelvi emlékekből levonhatjuk azt a nem túl újszerű következte­ tést, hogy amióta az emberek beszélnek egymással, azóta egymásról is beszélnek. A pletyka szó szinonimáinak felsorolása között szerepel afám a szó is, amely az ókori római mitológiából ered. Jelentése: 1. hír, hírnév; 2. s^óbestéd, híresztelés. Az elnevezés Fama, a hír ókori római istennőjének nevéből származik. Természetesen a magyar történelemben is voltak olyan személyek, mint például Báthory Anna, akikről különböző pletykák (valós vagy valótlan állítások) terjedtek és maradtak fenn napjainkra is. Szemezgetve a nyugat-európai kultúrtörténetből, föltehetnénk a kérdést: hogy Casanova valamennyi — számunkra is ismert — ka­ landja valóság volt? Nagyon érdekes az a korabeli, a történelmi emlékekből fenn­ maradt szóbeszéd is, amely a Mohácsi csata után a Csele patakba fulladt Lajos király véletlen halálát gyilkosságként terjesztette; olyan gyilkosságként, amelyet a 473 �királyt a trónon követő Szapolyai János testvére hajtott végre. A híresztelés, mely a napjainkban megszokottnál lényegesen lassabban terjedt, mégis súlyos károkat okozott a leendő királynak. Számos népdal, például a „Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra. .. ” kezdetű, vagy közmondások, szólások és szólásszerű mondások is tanúskodnak a pletyka meglétéről. Közülük csak néhány: „Nem zörög a hamsat, ha nem fújja a szél"; „Nyelve veri meg az asszonyt „Titkos taná­ csodat asszony ne tudjaiy; „Nem mindig ég amikor a harangot félreverik"; „S^oms^éd határba ér a nyelve ". Szófia bestédet mond. Könnyű a s%ót megfordítani, mert nem terhes a szekér. Kulcs likán is kirepül a s%p. Minden s%ó szelének és hímek nem j ó végére menni. A borjúból ökör lett, mire a falu végére ért. Megrögzött hazugság idővel igazság. Na valaki megcsúszik, már másnap azt mondják, hogy elesett. A verebek is csiripelik. Nem esik forgács vágás nélkül. Kiről minden szól, kell abban valaminek lenni. Amit sok ember mond, az vagy megvan, vagy meglesz Nem mindig ég amikor a harangot félreverik. Egy-két ember szaván nem lehet várat építeni. Falu farkára köt mindent. Nem kell minden szó szelének hitelt adni. Szomszéd határba ér a nyelve. Azt is tudja, melyik oldalán fekszik a király. A szeméttel mindent kihord a házból. Bársonyt megveszti a zsír, embert a gonosz ^driek veszett neve indul, szél is árthat annak. Nett magától, mintfűrészporból a bolha. " De a versek egy részéből is megismerhetjük a költőket és korukat leginkább foglalkoztató témákat. A kommunikáció csatornáinak bővülése természetesen bővítette azt a kört, aki­ ről pletykálnak és akik pletykálnak. A telefonos és az Internetes kommunikáció fejlődése és a média szerepének nagymértékű megnövekedése életünkben tovább bővítette a pletyka lehetőségét. Még egy évszázaddal ezelőtt szinte elképzelheteden volt, hogy az egész világ azon­ nal értesüljön pl. az Egyesült Államok elnökének kalandjairól, a világ különbÖ2Ő részén történt kisebb-nagyobb tévedésekről, ballépésekről, botrányokról, tengerentúli sztárok nem mindennapi életéről. A mobiltelefonok terjedésével és az SMS küldés lehetőségé­ vel ez a folyamat, országon belül is jelentőssé vált. Nem csak tényszerű dolgok, de viccek - és nem utolsó sorban pletykák —is rövid időn belül körbe járják az országot, hiszen a lakosok jelentős hányada rendelkezik már mobiltelefonnal. A kérdés az, hogy az individualizáció ellenére meddig folytatódik az a folyamat, amelyben az emberek magánélete nyitott könyvvé válik világszerte; és meddig van érdeklődésre számottevő értéke annak, ha valaki nem olyan, mint mások. Mi a pletyka? A szlovák pletka szóból ered, melynek jelentése: „ármánykodás, szóbeszéd, csip-csup, nevetséges dolog, semmiség, kellemetlenség,\ Azonban más szláv nyel­ vekben is megfigyelhető ez a szó, így a pletka , a lengyel plotka , az ukrán „plítka". Mindezek a sző - fon jelentésű plet - tőnek, illetőleg igekötős alakjának származé­ kai. A magyar nyelvben az 1700-as évek elejei írott emlékekből olvasható először a pletyka szó, amit a következő mondat bizonyít: 474 �„Azt is mondják: Pálfi azt (!) királyt mégyen keresni. De mi haszna az sok pletykával terhelnem nagyságodot?” A pletyka szó jelentése tehát: 1. a pletyka, 2. a pletykálkodás, 3. heverő, vagy lelógó szárú cserepes futónövény, melynek magyarázatát az adja, hogy ez a növény úgy burjánzik, terjed, mint a pletyka. Megkíséreltem összegyűjteni azokat a szavakat, amelyeket a pletykálással kap­ csolatban használunk. A 107 összegyűjtött szó, kifejezés és azok tartalmának sok­ színűsége is bizonyítja, hogy a pletyka milyen nagymértékben van jelen életünkben, és tartalma milyen széles skálán mozog: Hangutánzó és hangulatfestő szavak: bla-bla, csacsogás, csámcsogás, csevegés, csévélj, csicsergés, csivitelés, fecsegés, fracsogás, habratyolás, halandzsa, hanta-banda, kotyogás, kavarás, lefetyelés; letye —petye —lepetye; letye fetye, litty-latty, locsifecsi, locsogás, mende­ monda, pofacsattogtatás, pofázás, pusmogás, rizsa, sugdolózás, susmogás, susmutolás, susmus, sutyorgás, szarka-piszka, taranda, tere-fere, trecsogás, trécselés, „hidegen — verik a vasat”. Az erkölcsi normaszegést kifejező szavak: a másik bemocskolása, ármánykodás, árulkodás, áskálódás, félrevezetés, félreinformálás, gonoszság háta mögött beszjlés, hazugság hírbe hozás, intrika, kigúnyolás, közszemlére tevés, megszplás, mocskolódás, ócsárlás, rágalmazás, szapulás, titokmegszegés, szájára veszi a másikat. A felsorolásból látható az is, hogy több kifejezéshez további nyomatékosító jelzőt is kapcsolnak, így például: alaptalan híresztelés, alaptalan rágalom, felesleges szóbeszéd. A magyar szókincstárban található még néhány szinonim szó, melyek a követ­ kezők: Szófia beszéd, aggnőrege, fáma, drót, füles, temonda / temondál, jabdos (táj­ szó), toplakodik, megszól, nyelvére vesz. M indezek m ellett a pletykás em berre azt is m ondhatjuk, hogy cserfes, szószá­ tyár, mindent tudó, hetet-havat összehord, szpcsapodár, locsos, falunyelve, megcsuszamodik az ajka, „a szeméttel mindent kihord a házból”; „azt is tudja, melyik oldalán fekszik a király ”; „posta a szája”; vagy a furfang nélküli, legáltalánosabb jelző: a pletykás, és a pletykafészek. A PLETYKA LÉNYEGE A pletyka fogalm át nehéz pontosan, szabatosan m eghatározni. Ez a nehé­ zség elsősorban az árnyaltságából és a pletykához kötődő am bivalens érzések­ ből ered. Több beszélgetés során az interjú alanyok felvetették, mi is a pletyka? Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy mennyire vékony a határ a „hétköznapi beszélgetés” és a 475 �pletykálás, valamint a manipuláció, a rágalmazás és a pletyka között, és az is, hogy többen a rágalmazást és a pletykát a kommunikáció specialitásinak egyazon csa­ ládjához tartozónak tekintik. Az tehát, hogy egy beszélgetés pletyka-e vagy sem, függ attól is, hogy a beszélgető partnerek erkölcsi normái szerint a beszélgetést mennyire tekintik mások életébe való beleszólásnak, mások magánélete kitárgyalá­ sának. Összefoglalva: a pletyka a kommunikáció egy formája, melynek témája elsősor­ ban általunk személyesen „ismert mások”, vagy közéleti személyiségek magánélete; általában „szájról szájra, de ma már azt is mondhatjuk, hogy „mobiltelefonról mobiltelefonra” terjed; alapja lehet valós, vagy nem valós információ, melyhez közvetlenül a „célszemélytől, célcsoporttól”, vagy közvetítő által jutunk. A foga­ lom meghatározásához többen az „engem hidegen hagy”, „igyekszem kimaradni belőle”, „általában felháborít”y „elítélendőnek tartom” kifejezések valamelyikét illesztették, ami megerősíti a Néprajz} Lexikon szócikkében leírtakat: („a pletyka alkalmi bizalmas közlés, amely a valóságot negatív irányba taszítja. A társadalmi normák fennmara­ dását segíti, ugyanakkor bomlasztja is a közösséget. Kettős jellege miatt a közösség gyakorolja, de tiltja is. A hallgatóval szembeni bizalom kifejeződése is. A közösség leggyakrabban érintkező személyeinél — asszonyoknál — a leggyakoribb”, melyek szerint az egyébként elfogadott pletykát nyilvánosan hajlamosak vagyunk elutasí­ tani. A PLETYKA TÉMÁJA • □ általában valakinek (személyes ismerős vagy közismert személy) magánélete, • □nagyon kevés eset kivételével negatív tartalmú, gúnnyal és rosszindulattal párosul, • □általában „szenzációs” elem található benne. Szemezgetve az összegyűjtött véleményekből, a pletykálások leggyakoribb témái a következők: • □ m ások (ismerősök, ismeretlen - közismert emberek) magánügyei, viszo­ nyok, kapcsolatok, szexuális élmények, kinek-kivel van viszonya és miért, (szerelemből vagy érdekből - persze az utóbbiak a népszerűbbek a pletyka szempontjából), válások, félrelépések; • □ hogyan néz ki ismerősünk barátja/barátnője; férje/felesége, - és miért úgy néz ki, a férfiak általában a nőkről, ki milyen, szép, csúnya - és persze a nők is a nőkről, hasonló témában, a férfiaknál kritikusabban; • □ ki mit vett, hol, mikor, mennyiért és főként miből, milyen a lakása, bútorai, kutyája, stb. és miért olyan; 476 �• □szenzációs eseményekről, vagy olyan történésekről, amelyek felháborítják az embereket, • □ m ások különcségeiről, életviteléről, másságáról. Összefoglalva: minden, ami titok! A PLE TY K A T Á R G Y A - „A CÉ LSZ E M É LY ” A vizsgálat tapasztalatai alapján a következő személyek magánéleti eseményei képezik a pletyka tárgyát: Akiket nem szeretünk, akik nem szimpatikusak, és akiknek a magánéletén szó­ rakozhatunk; akiket másnak vélünk, mint amilyenek mi magunk vagyunk, vagy amilyennek látni véljük magunkat. „Leginkább olyan emberek, akik hozzánk hasonló helyzetben vannak.” Interjú alanyaim többsége megerősített abban, hogy tétje elsősorban azoknak a pletykáknak van, amelyeket ismerősökről hallanak; azokról, akikkel mindennapi kapcsolatban állnak, személyesen is ismernek. Külön kell tehát választani és elemezni a közéleti személyiségektől, illetve a személyes ismerősökről szóló pletykákat. Ennek oka abban is keresendő, hogy egy jelentős számú sokaság által terjesztett pletykába való bekapcsolódás kevésbé rejti magában a „lebukás”, és a pletykásként való megbélyegzés veszélyét, míg a köz­ vetlen környezetükben pletykákat terjesztőknek számolniuk kell azzal, hogy ha kiderül szerepük a folyamatban, az magával vonhatja a közösség büntetését. Összegyűjtöttem ötven valós pletykatémát, amelyeket tartalmuk és a megcél­ zott személy kiléte szerint csoportosítottam. „célszemély” Közéleti személyiség %-os megoszlás 10% Családtag, rokon 10% Ismerős, szomszéd 34% Saját maga Egyéb Összesen A pletyka témája Haláleset, súlyos betegség Viszony, válás, szexuális élettel kapcsolatos kérdé­ sek Egyéb viselkedés (főként alkoholfogyasztás) Külső megjelenés Egyéb Összesen 32% 14% 100% %-os megoszlás 20% 52% 8% 2% 18% 100% 1. Táblázat: a pletyka célszemélye és a témája az összegyűjtött konkrét „pletykák” alapján A felsorolt pletykák között vannak olyanok is, melyek vágyakat, álmokat is ki­ fejeznek, ennek gyöngyszeme egy tanuló által hallott, hallani vélt szóbeszéd, mely szerint „felgyulladt a suli”; de az az állítás is, mint „a szomszédom boszorkány”, amelynek hitelessége a tudomány mai állása szerint megkérdőjelezendő. 477 �A táblázat adataiból is látható, hogy a leggyakoribb téma mások magánélete és természetesen párkapcsolatai. Az újságok, folyóiratok, televízió- és rádióműsorok tartalmát elemezve is azt állapíthatjuk meg, hogy akár közismert, akár „ism ereden” emberekről is van szó, a téma mindig a magánélet legtitkosabb szegmense, vagy a „célszemély’’ különcségei, hóbortjai, partnerkapcsolatai, illetve vagyoni helyzete. Általam megkért személyek két hétig folyamatosan figyelték, mitől beszélget­ nek nyilvános helyen— üzletekben, fodrásznál, kozmetikusnál az emberek. A fod­ rászüzletben elsősorban a nők, a kocsmában pedig a férfiak beszélgetéseinek sajá­ tosságait ismerhetjük meg. Megfigyelhető, hogy a téma valamelyest eltért aszerint, hogy az üzlet falun, vagy városban volt. A nagyvárosban a „megfigyelt” fodrászüzletben kisebb valószínűséggel találkoztak ismerősök, —mint falun, ahol még ma is szinte mindenki ismeri a másikat —így a be­ szélgetések is sokkal általánosabb témáról folytak. Ha beszélgettek egymással a vendé­ gek, az elsősorban a frizuráról, divatról, a város és a nagyvilág mindenkit érintő esemé­ nyeiről beszéltek; a pletykálások témája általában közismert személy, politikus, énekes, színész volt. Falun fodrászüzletben a „toplistát” az vezette, hogyan alakul a brazil szappanoperák hőseinek sorsa, párhuzamosan azzal, hogy mi történt éppen a faluban; ki kivel házasodott, kitől válik stb., az éppen ott levők közös ismerősei háza táján mi történt, és eztán következtek —egyéb téma híján a nagyvilág és az ország eseményei. A kocsmában nem volt jelentősebb különbség a falu és a város között. Való­ színű, hogy oda állandó, egymást ismerő törzsközönség jár mindkét esetben. A leggyakoribb beszédtéma az volt, hogy ki mit csinált a ház körül, a munkahelyén, mi történt a környezetében —a városban / faluban —az országban. Gyakori téma még a sport —élén a focival, a politika, az ahhoz kapcsolódó botrányok, és persze a nők. Ugyanakkor a nőkről és szexuális kalandokról szóló beszélgetéseket a férfi­ ak inkábban tekintik dicsekvésnek, mint pletykálásnak. A kérdőíves vizsgálat adatainak elemzése során bővebb következtetéseket von­ hatunk le a pletykálások témáját illetően. Arra kértem a válaszadókat, hogy be­ csüljék meg, egy héten átlagosan hol, milyen témákról, mennyi időt beszélgetnek. A vizsgált interperszonális kapcsolatok: Családi kör Baráti társaság Munkahely Rokonok között Szomszédsági viszony Felszínes ismerősök Alkalmi találkozások - ismeredenekkel A beszélgetések ádagos ideje A beszélgetés szintjei, tématerületei Magánélet „Közhelyek” Mások — pletyka Ádagos hed beszélgetési idő (perc) Munka Összes hed beszélgetés 138 58,5 33 55,5 26 14,5 12 40 28 47,8 18 9.5 7 6 99 71,8 67 61,4 39 33 28 34 30,7 24,5 22,6 15,4 11 9 311,3 189 172,3 157,5 89,9 65,5 55 337,5 156,3 399,2 147,2 1040,2 2. Táblázat: átlagos beszélgetési idő a különböző társas helyzetekben 478 �A főbb tématerületek időbeli megoszlását nézve látható hogy legtöbbet a „közhelyekről”, legkevesebbet pedig másokról beszélünk. Elképzelhető, hogy ez az eredmény összhangban van azzal, hogy nagyon nehéz megvonni a pletyka és az „általános értelemben vett” beszélgetés határát. Hiszen, ha a „másokat” ismerős és ismeretlen másokra bontjuk, megállapítható, hogy elsősorban az ismerős mások, így szomszédok, rokonok, barátok, munkatársak magánéletéről beszélgetnek. Fel­ tételezhető, hogy ez a fajta beszélgetés mások magánéletéről, nem minden esetben tekinthető pletykálásnak. Talán alátámasztja ezt az is, hogy másokról csupán né­ hány perccel kevesebbet beszélnek baráti társaságban és a munkahelyen. Az a kérdés hogy „az elmúlt két hónapban kiről hallott pletykát”, lényegesen konkrétabb szegmense a vizsgált témakörnek. Itt célzottan a személyesen is ismert emberekkel kapcsolatos szóbeszédeket kérdeztem, hiszen az egyén mindennapi élete szempontjából ezeknek nagyobb súlya van. Az eredmények ismeretében az a következtetés vonható le, hogy az ismeretség foka, a találkozások gyakorisága feltételezhetően befolyásolja, hogy kiről szóló beszélgetés jelent pletyka értékű információt a megkérdezetteknek. Ezt támasztja alá az, hogy az elmúlt két hónapban legtöbb pletykát a megkér­ dezettek szomszédjukról (a megkérdezettek 64,7%-a), barátjukról (64,3%) és saját magukról 42,4% hallottak. A PLETYKA ALAPJA, INFORMÁCIÓTARTALMA Egyaránt lehet valós és valódan. Lehet információ és hírértéke is. Általában szenzációs elemeket tartalmaz. Az információ torzulásának oka lehet egyszerűen véleden félreértés, vagy a té­ nyek szándékos megváltoztatása, - „ a bolhából elefántot csinálva”. Gyakorta megfigyelhető az, hogy amikor valaki egy szenzációs elemekkel dú­ sított történetet mesél el, ad tovább, a következő mondatokkal szerez nyomatékot mondandójának: „Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.” illetve „Hamu alatt alszik a tűz, vagy lapul a p arázs.. Ez a két szólás is utalhat arra, hogy a pletykának volt —vagy lehet valóságalapja. Ezen dimenzió mentén két csoportját különböztethetjük meg a pletykának: Valós történetből indult ki, de terjedése folytán tartalma módosult. A történet kitalált, nincs valóságtartalma. Fontos kiemelni azt is, hogy honnan származik a pletyka alapját képező infor­ máció. A forrás lehet: • □ A célszemély bizalmas közlése, • □ M ás személy, akik vagy közvedenül a célszemélytől, vagy másoktól szerezte az információt, mint dolgozatom bevezetőjének első mondataiban Dr. Ka­ zinczy Sámuel hajdúböszörményi főorvos Hatvani István professzor életé­ nek különc eseményeiről. 479 �A PLETYKA FUNKCIÓJA A pletykához, pletykáláshoz kapcsolódó, a korábbiakban már vázolt ambiva­ lens attitűdnek a megfejtéséhez a pletyka funkcióinak megismerésén keresztül juthatunk. Fontos felismernünk azt, hogy milyen okok késztethetnek minket a pletykálásra? • □Frusztráció és szorongás csökkentése: Erre utal az, hogy a megkérdezettek többsége azt vallja „az pletykál, kinek sok problémája van, és azokról akarja elterelni a gondolatait”, vagy egy kényszerű tár­ sas helyzetben más téma hiányában a kínos néma percek elkerülése a cél. Ugyancsak a frusztráció csökkentést szolgálja a pletykálás azokban a helyzetek­ ben is, amikor egy közösségben bizonytalan helyzet adódik és ez információ hi­ ánnyal párosul. A hiányzó információ pódásának egyik hatékony, de nem előre­ mutató és a helyzet megoldását könnyítő módja lehet, az ilyen helyzetekben meg­ szaporodó, sok esetben negatív, pesszimista tartalmú szóbeszéd terjedése. • □Irigység: „Általában azokról pletykálunk, akikre irigykedünk.” Ez szoros kapcsolatban lehet a frusztráció csökkentésére való törekvéssel is. • □ E gy adott csoportban, közösségben - kvázi jólinformáltság címén presztízs, kedvező pozíció és megbecsülés kivívása. Gondoljunk a főnök titkárnőjére, aki a számos, a dolgozók által érdekes infor­ máció birtokosa, és egy kis kedvességért, alkalmasint más szívességért megosztja velük ezen információkat. • □M anipuláció: Valamilyen cél elérése érdekében terjesztjük a pletykát - tehát szándékunk van az elmondott információ hatásával, illetve ennek a hatásnak a következményével. • □ E gy csoporthoz tartozás elérése: Az ember számára fontos vonatkoztatási csoporthoz tartozás elérésének esz­ köze is lehet a pletyka, bár inkább manipuláció, és a cél elérésben betöltött szerepe is nagyon kétséges. • □Szándékos károkozás másoknak: A pletykálás lehet ártó és rosszindulatú, irányulhat mások megalázására, elle­ hetetlenítésére is. Ebben az esetben a szándékosság megkérdőjelezhetetlen. • □ Saját magunk és mások szórakoztatása: Célja unaloműzés, a szórakozás, bár nehezen különíthető el a többi motivációs tényezőtől. A PLETYKA TÍPUSAI Négy alaptípusát különböztethetjük meg a pletykának az információ hitelessége és a pletykálás szándéka alapján. 480 �Tartalma módosult az eredetihez képest, noha kiindulásakor volt valóság alapja Tartalma kitalált, a kiinduláskor sem volt valós nem ártó szándékú ártó szándékú I. II. III. IV. Általában valaki hall valamit a másikról, de a kommunikáció valamelyik szintjén zavar történt és az információ torzul, de még nem sértő az illetőre nézve. Ez a pletyka esetében gyakran előfordul, hiszem szájról - szájra terjed, és sok okból előfordulhat az, hogy: „Három Edda szám volt tegnap a disco-ban”-ból „Három medvét lőttek tegnap M iskolcon” lesz. (Ez egy „fülbesúgós” játék vége.) Valakit „rendesen kibeszélünk”, talán olyan embert, akit nem szeretünk, akit irigylünk, vagy aki bosszúságot okozott nekünk. Például a munkahelyünkön dühö­ sek vagyunk valakire, és amennyi rosszat tudunk, mindent elmondunk róla. Való­ ságalapja azért van, mert általunk ismert, vagy ismerni vélt személyről van szó. Az információ torzulásának jelen esetben csak egyik oka a kommunikációs zavar, eredményezheü az elvakult düh, és a tények szándékos megváltoztatása is. M anipulációs céllal terjesztett pletyka, a terjesztő szándéka elsősorban nem a károkozás, hanem saját céljainak elérése. A pletyka alapját képező információ már terjedése kezdetén „távol áll” a való­ ságtól, noha tartalma hitelesnek tűnik. Tartalma ártó és sértő, esetleg erkölcsi és egyéb károkat okoz annak, akiről szól. (Intrika, ócsárlás, rágalmazás, gúnyolás.) Mi az oka a tartalom megváltozásának? A kommunikáció során az adó és a kapó közötti folyamatban zavar támad és az üzenet nem teljes egészében jut el a kapóhoz, azonban a teljességre törekvés elve szerint a kapó saját motivációi, ismerete és fantáziája alapján kiegészíti a nem teljes történetet, elsősorban szenzációs elemekkel. A torzulás mértéke egyenes arányban van az adók és kapók számával. A torzulás egy másik oka lehet a kapó (illetve a majdani adó) konfabulációs haj­ lama is. A következő képen egy ismert anekdota segítségével megpróbálom model­ lezni a pletyka terjedésének és a közölt információ módosulásának mikéntjét. A PLETYKA HATÁSA - KÖVETKEZMÉNYEI A PLETYKÁLÓT ÉRŐ SZANKCIÓK A rágalmazással ellentétben a pletykálást az adott közösség informális szankciói követhetik. Amennyiben a pletyka célszemélye a közösség egy tagja (jelen esetben a közis­ mert emberek nem érendőek ide) a híresztelés kitalálóját a közösség megbélyeg­ zéssel, kiközösítéssel büntetheti. A „pletykafészek”-ként való megbélyegzés egy közösségben komoly szankciónak minősülhet. A szankció ereje (hogy azt mennyire érzi a megbüntetett büntetésnek) függ az adott közösségben létező informális kötelékek erősségétől is. Ezt támasztja alá az 481 �is, hogy a kisebb településeken, falvakban a pletykáláshoz való viszony és a pletykálással kapcsolatos sztereotípiákhoz való viszony alakulása különbözik a váro­ sokban, lakótelepeken élők körében tapasztaltaktól. A közism ert em berekről szól pletykákat a célszem élyek, az esetek jelentős részében rágalm azásként ítélhetik meg, így polgári peres eljárás keretében kérik a híresztelők (a téves inform áció kitalálójának és terjesztőjének) jogi úton tör­ ténő büntetését, am elyet a következőkben felsorolt tényezők határozhatnak meg: • □ a célszemély kiléte (ez a reakció gyakoribb politikusok esetében, míg a mű­ vészek, különösen színészek, énekesek esetében a pletyka része elehet egy a hírnév és népszerűség növeléséért indított tudatos cselekvéssornak) • □ a pletykában terjesztőként résztvevők száma, a pletyka tartalmáról értesülök körének nagysága, • □ a híresztelés elhangzásának, terjesztésének színtere, • □ a pletyka tartalmának a célszemély becsületét sértő ereje. M ivel a pletykálás az erkölcsi normarendszer megszegésének tekinthető, első­ sorban informális szankciókat követhetik. Ez az a pont, amely mentén a pletyka és a rágalmazás megkülönböztethető, hiszen a rágalmazás az érvényes jogrend1 sze­ rint jogi szankciókat, tehát formális büntetést von maga után. A másik fontos kitétel az alapinformáció tartalom valódiságában rejlik, mely szerint a rágalmazás általában kitalált, de hitelesnek tűnő dolgokon alapul. A PLE TY K A C É LSZ E M É LY É T ÉRŐ K Ö V E TK E Z M É N Y E K A híresztelés hatása és következményei elsősorban tartalmától és az arról érte­ sülök körének nagyságától és a célszeméllyel való kapcsolatuk természetétől függ. A következmények abban a dimenzióban várhatóak, amelyeket a pletyka érint. íg y például a magánéleti kérdéseket érintő pletykák következményei a családban, a partneri viszonyokban várhatóak. A hatásuk függ a kapcsolat erősségétől, és a bizalomtól. Vannak azonban olyan pletykák, amelyek a célszemély jelleméről, er­ kölcsösségéről szólnak. Ezek függetlenül az érintett dimenziótól az élet vala­ mennyi területén kifejtik hatásukat. (Gondoljunk például a diplomata kabátlopási esetére.) 482 �A P L E T Y K A T E R JE D É S E • □ nem az érintettek által jut el másokhoz, • □ akkor és úgy hangzik el, hogy az érintett személy / személyek nincsenek jelen, • □ a z érintett személynek általában nincs módja védekezésre és véleményének kinyilvánítására a pletyka tárgyát illetően, • □ a legtöbb esetben szájról —szájra, általában futótűzként terjed, • □ gyakori a pletyka témájának csoportos megvitatása. Összefoglalni nagyon nehéz az eddig leírtakat. Ennek a nehézségnek a gyöke­ reit részletesen megfogalmaztam. A vizsgálódást nehezítette tehát a pletykával szembeni ambivalencia — a tény (jelenség) elutasítása és a cselekvés elfogadása, továbbá az is, hogy mindannyian a pletyka avatott szakértjének tartjuk magunkat. Hogy ez mennyire nincs így, remélem a fenti következtetések, gondolatok bebizo­ nyítják. Szándékomban ált ugyanis az, rávilágítsak a pletyka természetének árnyaltságá­ ra, azért, hogy mindennapi ártó hatásait életünk során ki tudjuk küszöbölni. 483 �Szujó Zoltán: Piac, 1977 Hibó Tam ás: Hazafelé, 1978 484 �Sulyok László PURPARLÉ A HOLT LELKEKKEL Kíváncsisággal, felemás érzésekkel hallgatják az átható tekintetű, „kis nagy em ­ bert”, akit spiritiszta vállalkozóként tartanak nyilván a foglalkozási névjegyzékben. Vendégei szemében titokzatos, furcsa, már-már éteri figura, mert olyasmire képes, amire ők nem. Csak a beavatottak. Csodálat és feszélyezettség keveredik a társasá­ gában, a látogatók iskolai végzettségétől függedenül. Őseink tekinthettek így a törzsi varázslóra, aki kívánságra esőt fakasztott a tiszta égboltból, szelet hozott vagy fújt el, szegénységet tartott távol vagy megszállott-életeket mentett. * Fónagy Iván A m ágia és a titkos tudom ányok története című könyvében (Pallas A ntikvárium Kiadó, 1999) olvashatjuk az alábbiakat: „Bárm ilyen m essze is m együnk visszafelé a m ú ltb an ... ugyanolyan sűrűén találkozha­ tu n k ... szerelm i varázslással, fekete m ágiával, mint a középkorban, ha az egyiptom i hieroglifákon túl a kultúra ősforrása körül kutatunk, az akkád ék­ írásokon is m indenütt okkultizm ussal, m ágiával találko zun k... az akkád vallás­ ban spiritiszta elem ekre bukkanunk/’ „Szólj, barátom, Enkidu, szólalj! Beszéld el, amit alant láttál! Szólj barátsággal, bizalommal! Az alvilág rendjét beszéld e l!... csak szólj az árnyak életéről!” (Részlet a Kr.e. 19-18. században írt akkád nyelvű, Gilgames című m ezopotá­ miai eposzból.) Zsidó-keresztény kultúrkörben élünk, olvassuk Herbert Haag Bibliai lexikonját (Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 1989.). Az ószövetségi könyvek halott-felfogását imigyen összegzi: a halott olyan lény, akiben már nincs benne az éltető erő, vagy a lélek, illetve az élet lehelete, és így már nem képes az élők világá­ ban mozogni, láthatóvá válni. Az elhunyt további létét illetően mezopotámiai el­ képzeléseket tükröznek a szent iratok: a halott leszáll a holtak országába, s ott árnyékként a porban és a sötétségben folytatódik élete. Az újszövetség elképzelése abban különbözik ettől a felfogástól, ami lényeges eltérés, hogy halála után ugyan Krisztus is leszállt a holtak országába, de nem legyőzőnként, mint a többi halott, hanem győztesként, azért, hogy szabadulást hozzon majd, hogy feltámadásával végső győzelm et arasson a halál felett. Haag írja a halottidézésről: azon a hiedelmen alapszik, hogy kapcsolatba lehet lépni a halottakkal, s hogy a halottak nemcsak helyzetük, állapotuk felől tájékoz­ tathatják az élőket, hanem hasznos tanácsokat is adhatnak nekik. 485 �Mózes törvénykönyve szerint a szellemidézés eredetileg kánaáni szokás volt, és rendszerint reménytelen helyzetben folyamodtak hozzá. Sámuel első könyvében szerepel az endori halottidéző asszony, akihez titokban a zsidó királyság alapítója, Saul is ellátogatott, mert Sámuel próféta szellemének megidézésével szerette volna megtudni, hogyan győzheti le a filiszteusokat. „Miért háborgattál, hogy felidéztet­ tél engemet? - méltatlankodik a próféta Károli Gáspár klasszikus fordítása szerint. —Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé Ion?!” Ennek szellemében a törvény tiltotta a halottidézést, s a halottidézőket a közös­ ségnek meg kellett köveznie, mert kevesebbre tartották Jahve, azaz az Isten szavát, mint a halottakét. * Régi, a tehetősebb családok otthonaira emlékeztető házban él a spiritiszta vál­ lalkozó. Vendéglátós dinasztia legifjabb sarja, aki továbbvitte a mesterséget. Talán ezért is örökölte a hajdani portát, talán ezért is ragadt itt, Kisterenyén, a palócok földjén, miközben nővére és bátyja más szakmát és más vidéket választott ottho­ nul. Vendégeit az egyik utcafrontra néző kisszobába invitálja. A legmegszokottabb, legpuritánabb berendezés fogad. A szoba közepén öregedő négerbarna, üveglapos dohányzóasztal, körülötte három, ugyancsak szokványos, kényelmes karosszék, a negyedik oldal mentén heverő. A megrendelők nem kevés szorongással helyez­ kednek el az ülő alkalmatosságokon. A feszültség szinte tapintható. A vállalkozó meggyújtja a környezethez illő, tehát nagyon is stílszerű gyertyát a szimpla üveg gyertyatartóban, háromlábú pici székét —van, aki asztalnak, vagy asztalkának hívja —többször megforgatja a láng felett, koncentrál, mintha valamit mondana is. Ké­ sőbb, érdeklődésünkre közli, „tisztította” a széket, vagyis elűzte az esetleg ólálko­ dó rossz szellemeket. A művelet végeztével az üveglap közepére helyezi a 25-30 centis lábon álló széket. Az üvegre előzetesen felragasztott egy fehér papírlapot, amelyen az ABC betűi és 0-tól 9-ig az arab számok olvashatók, odarajzolt egy szívet, s ráírta az „igen”, a „nem” és az „idegen” szavakat. A székecske egyik lába grafitceruzában végződik —ez teszi nyomon követhetővé a szék útját, betűtől betűig vagy számtól számig, hogy a résztvevők össze tudják olvasni és értelmezni azokat. - Gondoljanak arra, akivel beszélni szeretnének - kezdi szokásos tájékoztatóját a spiritiszta. - Tegyék az egyik kezüket a székre, a másikat az asztal lapjára! Ne nagyon erősen, mert lefogják a széket. Koncentráljanak, és öt percen belül el kell indulnia a széknek... Mindent megkérdezhetnek a szellemtől, csak egyet nem: mikor halunk meg? Ez tab u ... Azt tanácsolnám, hogy lehetőleg magukhoz közel­ álló rokont, ismerőst idézzenek meg, mert tőlük kaphatják a saját életükre vonat­ kozóan a legbiztosabb válaszokat. Na és még egy kérésem van: egy icipicit higgye­ nek a szellem ekben!... Mert aki nem hisz, annak nem mondanak semmit a szelle­ mek. 486 �A két hölgy - anya és leánya, érettségizett dajka az egyik, főiskolát végzett ta­ nítónő a másik - végrehajtja az utasításokat. Most még feszültebb várakozásban telnek a percek. Sikerül, vagy nem, a szellemidézés. A szék mozduladan. Nyugta­ lanság és csalódottság jegyei az arcokon, a lélegzetekben. Te jó ég, kudarcot val­ lunk? A mester sem így képzelhette el ezt a találkozót. Ráteszi ő is a kezét a székre, pontosabban csak a két ujját. Igyekszik nyugodt maradni, bár meglehet, teljesség­ gel az. Továbbra sincs eredmény. Az anya keze alatt nedvesen hullámzik fel a pa­ pír — elhunyt férjét igyekeznek megidézni. Eltelt az öt perc, a hat meg a hét is. Micsoda kóklerség! —jár körbe kimondatlanul a gondolat. A vendégek humbugot gyanítanak, és szó se róla, hitetlenkedik a vállalkozó is. Ilyen vele nem szokott előfordulni. Illetve mégis: kétszer esett meg, hogy sehogyan nem indult el a szék. Azokban az esetekben azonban, mint utána a beszélgetésből kiderült, mindig volt egy külső tényező: aznap alkoholt fogyasztottak a vendégei, és azt a szellemek nagyon nem szeretik. Esetünkben viszont erről szó sincs, a vendégek előre tájéko­ zódtak a legfontosabb „játékszabályokról”, és dsztában voltak az alkoholtilalommal. A mester egyszer csak megunja a dolgot, végül is az ő tekintélyéről van szó. Az anya kezét tapintatosan levéted a székről, és az ifjabb hölggyel próbál indíta­ n i... És láss csodát! A szék jó perc múlva elindult. - Először mindig én kérdezek —tudatja a szeánszvezető. —Mert ha idegen, kó­ bor szellem érkezik, akkor visszaküldöm ... Szervusz, üdvözöllek. (Minden el­ hunytat tegez, tekintet nélkül életkorra, nemre, mert - mint magától értetődő ter­ mészetességgel vallja - a szellemek neki barátai.) Jó szívvel jöttél? Ha igen, menj rá a rajzolt szívre, vagy rajzolj egy szívet! A háromlábú székecske elindul, viszi magával a kezeket, az anya-feleségét is, aki —kellő nyugtatások és figyelmeztetések után —újra bekapcsolódhatott a rítus­ ba, és a szellem magától rajzol egy szívet. Kicsit suta, mint az óvodások ákombákoma, de félreérthetedenül szív. M ost már minden úgy történik, ahogyan történnie kell. - Először be kell azonosítanunk a szellemet, bizonyosságot kell szereznünk, hogy az jött-e, akit akartunk. Először tehát arról kérdezzék, amikről csak ketten tudtak, vagy a szűk család. így a biztos. Abba kívülről képtelen beleavatkozni bár­ ki. - M eg tudod mondani, hogy kihez jöttél? - segíd át ügyfeleit a kezded nehé­ zségeken a mester. A szellem a széket arra a területre vezeti, amelyen az „igen” szó olvasható. —A kkor írd le! —És leírja sorban: Andi, Inci, Lala. - Ez ő, ez ő! —ámuldoznak a vendégek, és felbátorodnak, de a spiritiszta most már magától is átadja a terepet. - Emlékszel a kutyád nevére? —kérdezi izgatottan a feleség. A szék rámegy az m, az o, az r, a z, az s, az i betűkre, s aki figyeli, a betűket összeolvashatja: Morzsi. Hihetetlen —támasztgatják állukat a vendégek. De nem árt újabb próbákat tenni, gondolják, és megkérdezik: 487 �- Hogy hívtad az unokádat? - A szellem emlékezik, és az előbb leírt módon tudatja: P ötyörő... Hát igen, fiú az isten adta gyermek, és ez a válasz - amit csak a szűk családban ismernek és értenek - minden kétséget eloszlat, s kezdődhet a minden korláttól mentes, igazi kötetlen „beszélgetés”. Az érthetetlen, korai halál miatt gyötrődő asszony a rátörő érzésekkel küszkö­ dik, s elfogódottan vallja - kérdezi: —Nagyon hiányzol nekem. Légy szíves mondd meg, én hiányzom-e neked? —A szék rámegy az igen feliratra. Az asszony végképp elérzékenyül, kezdi úgy érezni, mintha élő emberrel beszélne. Pedig mielőtt rászánta magát, hetekig-hónapokig tanakodott magában, eljöjjön-e, mert nem hitt a halottidézés mágiájában. Hol együtt a lányával, hol külön-külön faggatják elhunyt szerettük szellemét. A legkülönbözőbb témakörökről. Például: a másvilágon találkozott-e a szüleivel, bátyjával, anyósával, hogyan érzik magukat ott, abban a másik dimenzióban; szokta-e látni a még élő, földi kérdezőket odafentről, mikor és hol; végül a leggya­ korlatibb témákat is megpengetik, olyasfélékről kérdezősködnek, hogy mit szól a családi ház csinosításához, hogy eladják-e, és ha igen, akkor kinek, a gépkocsit meg a horgászfelszerelést. A túlvilág „vándora” minden kérdésre válaszol. Annak a szerelőnek a nevét is megmondja, aki egykor az autóját javította, sőt azt tanácsolja, továbbra is csak hozzá vigyék az autót, mert a kisujjában van a szakma. Veje ház körüli javítgatásaival ugyancsak elégedett. Érdeklődő hozzátartozóinak üzeni: leá­ nya legyen hűséges feleség, veje hűséges férj, földi párja pedig jó gazdasszony... Szó esik aztán nyugdíjba menetelről, lottózásról, és ki tudja még miről az egy óra tíz perces szeánsz ideje alatt. A vendégek a végére teljesen kifogytak: nem könnyű sokat és jól kérdezni. De a szellem sem bánja, ha felkerekednek —mintha lassab­ ban futtatná ő is a széket - , csak azt kéri, látogassák meg minél előbb, lehetőleg még ebben a hónapban. * A spiritizmust nem tiltja törvény, de nagyon sok ellenzője volt és van napjaink­ ban is. Am int a bibliai idézetből is kitűnhetett, a két nagy világvallás, a zsidó és a keresztény viszont tiltja a szellemidézést. S bár emberek milliói vallásosak, em be­ rek milliói fordulnak szellemi-érzelmi segítségért életük egy-egy kritikus vagy tudj’ isten milyen pillanatában a halottlátóhoz, a szellemidézőhöz, végső soron a holt lelkekhez. A Magyar néprajz sorozat népszokásokról, néphittől és népi vallásos­ ságról szóló hetedik kötetében (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990) olvashatóak az alábbi sorok: „A halottlátóhoz járás gyakorlata az egyház időnkénti tiltása ellenére a mai napig eleven, különösen a nyelvterület északi és legkeletibb részén.” Főleg nők a halottlátók, akik pedig igénybe veszik a szolgáltatásaikat általában katolikus vallásúak. Az újabbkori spiritizmus 1848-ban Amerikából indult hódító útjára, s öt év múltán már Európában terjedt. Olyan hirtelen és gyorsan, hogy a Hölgyfutár című folyóirat 1853. április 15-i számában már az első sikeres magyarországi asztaltán- 488 �coltatásról tudósít. Sokan talán elképednek, ha azt olvassák, ami a valóság, hogy olyan kiváló, a tudományokban, a lélek rejtelmeiben jártas, ismert és népszerű írók érdeklődtek a spiritizmus iránt, mint például Madách Imre, Jókai Mór, Arany J á ­ nos, Gárdonyi Géza, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond. Vonzódott ezen okkult tudományhoz a színész Egressy Gábor, Ferenc Jó zsef császár és felesége, Erzsébet királyné, a katolikus papként politizáló Hock János, aki a M agyar Nemzeti Tanács elnöke is volt. (Az információk Tarjányi Eszter A szellem örvényében című könyvéből származnak; Universitas Könyvkia­ dó, Budapest, 2002.) * Székvölgyi Lajos felszolgálóként szerzett nevet magának a vendéglátásban. Si­ keres üzletvezető is volt, a balatonkenesei Port Jacht Club igazgatója. M unkája során találkozott a brazil futballcsillaggal, Pelével, felszolgált a svéd teniszező Borgnak, Genscher német külügyminiszternek, Kohl kancellárnak. A világ sok országában megfordult, Európán kívül Ázsiában, Amerikában, Afrikában, s m int­ hogy mindig érdekelte a jövő, a legtöbb helyen jósoltatott is magának. Aztán vala­ hogy elhagyta az egészsége, és a kilencvenes évek közepén nyugdíjazták H azaköl­ tözött a szülői házba. Egyedül él. —Hogyan lettek tegezhető barátai a holt lelkek? —Pesten éltem. Egyik vendéglátós barátom hallott a kolléganőjétől Bujka Antal spiritisztáról (aki már kétszer is megidézte Zámbó Jim m y szellemét — a szerzu.), kíváncsi lett, és elmentünk Újpalotára. A faterjával beszélt, én az édesanyámmal. Kételkedve mentem el, s végül mindent el kellett hinnem, amit ott hallottam. Olyan válaszokat kaptam a kérdéseimre. Aztán egyik lépcsőházi szomszédom barátnője, Vanessza, akiről kiderült, hogy szintén spiritiszta, sőt Bujka tanítványa, lendített tovább a spiritizmus útján. A szellemidézésről sokáig csak annyit tudtam, hogy létezik, de hogy mit csinálnak a spiritiszták, meg hogyan, arról fogalmam sem volt. A szomszéd egyszer felhívott magához egy kávéra, jött a már említett bará­ tom is, ott tartózkodott Vanessza, s egy idő után elkezdtünk szeánszozni... És a szék nem akart elindulni. Mondja a kisasszony, tegyem rá én is a kezem et... És a szék pillanatokon belül elindult. Hűha, magának hatalmas energiája van; nekem sem indul ilyen könnyen a szék; meg kellene komolyan próbálnia ezt a dolgot, mondta. Mit kellene nekem megpróbálnom? - kérdeztem furcsállva. És akkor Vanessza mesélni kezdett... Tőle tanultam a teendőket, meg Bujkától. Hogyan kell előkészíteni a szeánszot, hogyan kell befejezni, mit szabad és mit nem, például enni, in n i... szóval elég legyen annyi: vannak bizonyos előírások, amelyeknek meg kell felelni, illetve amelyeket el kell végezni a szeánszok alkalmával. Ezek a szakmai titkok. M indent azért ők sem mondtak meg. Menet közben majd rájössz magadtól, biztattak... Csináltattam aztán én is magamnak egy széket. Vanessza intézte. Fo­ galmam sincs, ki vagy kik készítették, mikor és hogyan, csak azt tudom, hogy m in­ den szükséges ceremóniát elvégeztek a székkel, mert az én székem v éd ett... Jó, 489 �egy cselekedetről valóban tudok: a széket kivitték a teliholdhoz; azért kellett olyan sokat várnom r á ... akkoriban ugyanis jó ideig nem volt telihold... 250 ezer forin­ tomba került a szék. De megérte. Nekem most ez a legnagyobb kincsem, ha uta­ zom, viszem magammal mindenhova. —Honnan tudja, hogy védett a szék? —M indjárt kipróbáltam, ha már olyan sokat fizettem é rte ... Nem vettek palira, gyorsan elindult... Meg aztán az én székemnél nem marad itt a szellem. Ha nem lenne védett, akkor bizony előfordulna, hogy a szeánsz végén hiába köszönnék el, itt maradna, és utána furcsa dolgok történnének. Leesne a kép a falról, a csempe a fürdőszobában, kialudozna a villany, szóval sokféle kalamajka történhetne. - Előfordulhatna az is, mint említette, hogy nem a hívott szellem érkezik... - Igen. De ilyen velem még nem történt. Ha bekövetkezne, visszaküldeném. Ezért kell először mindig ellenőrző kérdésekkel megbizonyosodni arról, hogy az jött-e, akit akartunk, vagy más, egy idegen, kóbor szellem érkezett. Ha a szék elin­ dult, újabban én már nem is foglalkozom az egésszel, hagyom, hogy a vendégeim úgy kommunikáljanak, ahogy akarnak. Kimegyek, rágyújtok... Az ő dolguk, mit beszélnek, az ő halottjuk. A szellemekben egyébként nincs semmiféle harag, ellen­ szenv vagy gyűlölet. M ár túl vannak minden földi érzelmen, hiúságon. Nincs semmi okunk, hogy szorongjunk, féljünk tőlük. M ég akkor sincs, ha haraggal vál­ tunk el tőlük. M ert odaát szinte kicserélődnek. A legzsémbesebb ember is kedves lesz, nem haragszik senkire. Bennük földi indulatok már nem m otoszkálnak... Én egy infarktus után kezdtem el foglalkozni a spiritizmussal, s ma ugyanúgy cigaret­ tázom, kávézom, mint előtte. Sehol nem olvastam arról, hogy ez tiltott lenne. Vál­ lalkozói igazolványom van rá. De hát mi is lenne benne tiltanivaló? Ez nem fekete mágia. Ez nem árt, és nem is akar ártani senkinek. Egyszerűen az emberi kíváncsi­ ságot igyekszik kielégíteni. Nem hiszem, hogy ez bűn... Azt tapasztaltam, hogy itt minden ember megnyugszik. Úgy jönnek, hogy hisznek is, meg nem is. Az em be­ rek többsége kételkedik, aztán itt bizonyosságot kap, és megnyugszik. Látom gyak­ ran, hogy nagyon sok emberben él valamiféle rossz érzés, valami lelkifurdalás azért, mert a váratlan halál megfosztotta annak lehetőségétől, hogy elköszönjön a hozzátartozójától, hogy nem volt ideje kellően végigbeszélni vele a problém ákat... A holt lelkek különben mindent tudnak rólunk. Csak egy dolgot említek: ha a srác az apa halála után végezte el az egyetemet, és megkérdezzük az apa szellemét, tude róla, azt kell mondjam, annyira tudja, hogy még az egyetemi város nevét és a diploma érdemjegyét is leírja A spiritizmusnak ez a fajtája nem egyszerűen jöven­ dölés, legalább annyira pszichikai segítségnyújtás, lelki segélyszolgálat. Azt hiszem, ez az egésznek a lényege. Aki innen kilép, az megnyugodva, elégedetten távozik. Itt sokak tenyere megizzad az asztalra helyezett papír alatt, ebben a szobában a nagyszájú, nagydarab emberek pillanatok alatt nagyon kicsik lesznek. M eghatód­ n ak ... Szoktam mondani a vendégeimnek, hogy ha valami kellemeden, akkor arról ne kérdezzenek. Én már tudom, hogy a szellemek nem hazudnak, őszintén vála­ szolnak a kínos kérdésekre is ... Ebből bajom nekem nem volt még soha. M iért is 490 �lenne? Nem én beszélek, nem én jövendölök. Én csak hozzásegítem az embereket a kommunikációhoz. A holt lelkek az esetek túlnyomó többségében nem tévednek, bár olykor­ olykor fals információkat is leírnak. Tévedés volt például, amikor a nagypapa szel­ leme két alkalommal is azt közölte érdeklődő tanárnő unokájával, hogy munka­ helyének új igazgatója egy Fazekas nevű úr lesz. A nagyapa nem boldogult a lottó­ számokkal sem: nem nyertek a tippjei. A spiritiszta úgy magyarázza ezeket a mellé­ fogásokat, hogy a kérdezés pillanatában valószínűleg Fazekas tűnt az esélyesnek, a szerencsejátékok nyerési esélyei iránt pedig fölösleges érdeklődni: ha nincs megírva az ember karmájában a nyerés, akkor bizony nem nyer, mondhat akármit is a szel­ lem. Ellentétben az előbbiekkel, a helyes válaszok sora végeláthatatlan. Az elmon­ dottak kilencven százaléka bejön - osztja meg sok éves tapasztalatát a szellemidé­ ző. Csak szemezni tudunk a tengernyi esetből. Az elhunyt pontosan megmondta például kérdezőjének: meddig dolgozik adott munkahelyén, lesz-e unokája és m i­ kor, együtt fogja-e leélni az életét a férjével, melyik munkatársa lopta meg, hol lelhető fel az ellopott személygépkocsi, kábítószerezik-e még a fia, terhes-e a ba­ rátnője, ki a szerelmi vetélytársa... — és mindegyik válasz igaznak bizonyult. A nagyapa megmondta, mikor jelent meg könyv a munkahelye történetéről, ki írta, és melyik oldalon említik a nevét, holott amikor a könyv megjelent, ő már közel egy évtizede nem volt az élők sorában. Aztán az egyik apa közölte a fiával, hogy hama­ rosan jól fizető, vezető állású munkahelye lesz - s nem vigasztalásul, mert a fiú két hét múlva megkapta az ajánlatot, amit természetesen elfogadott. Egy másik apa lopáson kapott lányát figyelmeztette: Ne hazudj, kislányom! - mert a szellemek tényleg nem beszélnek mellé. - A legtöbb információval az őrangyalok rendelkeznek - avat be újabb „titok­ ba” a spiritiszta. - Minden embernek van őrangyala. A szellemek visszaigazolják a pokol és a mennyország létezését is. Az egyik ismerősömnek az apja például rend­ kívül nehezen jelent meg, mert - mint elmondta - a pokolból jött. Tudni kell a megértéséhez, hogy a szellemek különleges úton, valamilyen sajátos csatornán jönnek le ide, hozzánk, s ezért is telik időbe, amíg elindul a szék. De visszatérve a pokolból jött öregre, nem is igazán válaszolt a kérdéseinkre, roppant nehezére esett, és a végén azt kérte, inkább hagyjuk őt, ne idézzük meg többet. Az édesany­ jával éppen fordított volt a helyzet. Nem vele akartunk beszélni, de ő jelentkezett, mert annyira kíváncsi volt a fiára. Mi nem is gondoltunk őrá, hiszen a halála még friss volt, még nem telt el a hat hónap, az a türelmi idő, amennyit a spiritiszta szakmában adni szoktak egy-egy elhunytnak. És ami engem is meglepett nála: a válaszait leírta a papírra, holott életében analfabéta v o lt... O a mennyországból jött. - Szokott beszélni, a spiritiszta, a halottaival? - Természetesen. Igen gyakran. Elmondhatom, nagyon sokat segítettek nekem napi gondjaimban, miről mit, hogyan gondoljak, kitől mit várhatok. Én, ha valami 491 �problémám van, mindjárt megkérdezem a szüleim közül valamelyiket, vagy éppen az őrangyalomat. M indig azt, akitől a legbiztosabb választ remélhetem, vagyis aki a szóban forgó témában korábbi tudása alapján, megítélésem szerint, a legjobb ism e­ rettel rendelkezik. * A magyarországi spiritizmus egyik legképzettebb, szinte megszállott alakja Nógrád megye szülötte, a világirodalmi rangú Tragédia-költő fia, Madách Aladár. Cikkeket publikált, könyvet írt a témakörben. Szenvedélye miatt környezete kü­ löncnek, sőt kicsit bolondnak tartotta - amint azt részletesen bemutatja a Palóc­ föld 1981. évi 1. számában Szabó Károly balassagyarmati irodalmár-tanár A szel­ lemidéző Madách fiú című tanulmányában. „A lírában megfogalmazott világnézeti-politikai válságból Madách Aladár a spiritizmus tanaihoz m enekült... Nála a spiritizmus egyben flastrom is a kor összes szellemi bajaira” - magyarázza a szenvedélyt Szabó Károly említett írásá­ ban. Mi vajon, a ma embere, mi elől menekülünk, miféle bajokra keressük a gyó­ gyírt, a tapaszt? * A szeánsz rendszerint egy-másfél óráig tart. Ekkorra mindkét fél kifárad: az egyik ámulatból a másikba esett kérdezők és a szellem is. A spiritiszta vállalkozó, a holt lelkek barátja ekkor lezárja a földi és az azon túli világ közötti utat, s - mint az elején - csak ő beszél, ő mondja ki az utolsó szavakat: - Köszönöm, hogy itt voltál, hogy válaszoltál a kérdéseinkre - s egyik lábánál megragadva, lapjára fordítja a széket. - Nyugodj békében! És elfújja az apróra zsugorodott gyertyavéget. 492 �Sulyok Bernadett VILÁGKÉPEK ÉS MOTÍVUMOK KODOLÁNYI JÁNOS TATÁRJÁRÁS-KORI TRILÓGIÁJÁBAN ‘ (Julianus barát, A vas fiai, Boldog Margit) A TRILÓGIA KELETKEZÉSI KÖRÜLMÉNYEI, IDŐ- ÉS TÉRKEZELÉS Kodolányi történelmi regényeit „szintetizáló és drámai műveknek” nevezi: a múltba fordulva akarja az egyén és a nemzet jelenbeli kérdéseire a választ megadni. Olyan emberi eszményeket keres, amelyeket példaként állíthat a magyarság elé. A jelen romlottságát kutatva a XIII. századig, a tatárjárás koráig jut el.1 Az 1930-as években két eszme foglalkoztatja különösen: a nemzethalál és az életösztön gondolata. „Egyfelől fenyegetettnek, kiszolgáltatottnak, pusztulásra ítéltnek látja a magyarságot, mely idegen érdekek malomkövei közt őrlődik. M ás­ felől a nép életösztönében bízik”, a parasztságban látja a társadalom legfontosabb osztályát, amelyben még van teremtő képesség és erő.2 1935 és 1938 között írja meg a tatárjárás korában játszódó trilógia darabjait. Leghamarabb A vas fia iv ú készül el, Budapesten 1936-ban. Folytatását, a Boldog Margitot 1937 tavaszán Finnországban és Budapesten írja. A sorozat tulajdonkép­ peni első, bevezető részét, a Julianus barátot 1938 szeptemberében fejezi be Helsin­ kiben. E művekben jelentkezik először a monumentális regényépítkezésre való törek­ vése, a múlt eposzi méretű ábrázolására vállalkozik. Magasra állítja a mércét önma­ ga előtt: „a magyar Háború és békét szeretném megírni”.3 A vas fia i megjelenése után 1937-ben Baumgarten-díjat kap. Az alábbiakban néhány összefoglaló m egjegyzés következik a trilógia egyes darabjairól, ahogyan azokat a kritikusok értékelik. Juhász Géza vélem énye az, hogy A vas fia i a vihar regénye, csupa esem ény, az élet gazdagon örvénylő ára­ data. A Boldog Margit a csönd története, m ely „a nagy lélek kilátástalan helyzetét tü s k é s Tibor, K o d o lá n y i Já n o s, Pécs, 1999. 2. kiad. 159.1. 2Uo. 160.1. 3 Uo. 163. L 493 �festi a hétköznapok alakjai közt.”4 A három regény tárgykör szerint egészíti ki egym ást teljes világképpé: a Julianus barát a város regénye, az európai történe­ lem tág színpada, A vas fia i a falu arcát m utatja be, amin nyom ot sem hagy a tatárjárás, a m agyar lényeget, kelet diadalát hirdeti; a boldog Margit a kolostor világába vezet, a lélek harcát ism erhetjük m eg a m ennyei üdvösségért.5 Talán koncentrikus körökkel jellem ezhetnénk e regények világát, m íg a Boldog Margit jóform án két kolostori helyszínre korlátozódik, addig a trilógia m ásik két da­ rabja egész M agyarországot, sőt az akkor ism ert földterületet átfogja. A Julianus barát bem utatja a dunántúli falut, a kolostorokat, az itáliai városállam okat, vé­ gül a hazánktól keletre elhelyezkedő népeket, országokat. A vas fiainak fősze­ replői különböző népek, nem zetek, az egyes alakokban a m agyar, a kun, a tatár és az osztrák karakter tárul fel. H angsúlyozottan a szerző, K odolányi ítélete, vélem énye alapján. Csűrös M iklós m eglátása szerint a trilógia végső célja a korszakváltás m eg­ ragadása. Ha a ciklus elején (II. András uralkodása) m egrajzolt állapotokat M argit és az idős IV. Béla korával összehasonlítjuk, az ország m egerősödése, a különféle etnikai elem ek összeolvadása, a keresztényebbé és európaibbá válás tűnhet szem ünkbe. A nem zeti és az egyéni élet drámai csúcspontjait a lassú, szerves átalakulásnak alárendelve ábrázolja.6 Ez az észrevétel m egfeleltethető K odolányi törekvésével: a történelm i regényekben az örök, változhatatlan élet­ érzést szándékozott bem utatni, am int egy nép sorsa az idő örök folyam atában áram lik előre. V árkonyi N ándor vélem énye az, hogy az igazi m isztikus, az igazi m agyar szent nem az önsanyargató apáca, hanem Julianus. M argitban a fejlődés átvál­ tozik az ösztönök, a bűnök, a lélek halála ellen s az elragadtatásért vívott ego­ centrikus küzdelem m é.7 M argit számára kétségkívül a legfontosabb önm aga m egzabolázása és fegyelem re nevelése, ám ezt nem csak saját üdvössége végett teszi, hanem engesztelő áldozatnak ajánlja az egész m agyarság vétkeiért, népe m egm entéséért. Pom ogáts Béla recenziójában rám utat, hogy Julianus megküzdve önm agával és környezetével olyan m agatartást alakít ki, am elyet a ke­ resztény erkölcsiség és m űveltség éppúgy áthat, m int a hűség, a ragaszkodás a m agyarság ősi hagyom ányai iránt. A lakja példázatos, a nem zet érdekében tevé­ kenykedő írástudó jelképe.8 4JuhászGéza, K o d olá n yi Já n o s, B o ld o g M a rgit = Válasz, 1937. 497-499. 1. 3Juhász Géza, Ju lia n u s b a rá t = N apkelet , 1 9 3 9 .1. 540-543.1. 6 Csűrös Miklós, K o d olá n yi J á n o s em lék ez ete = B a ra n ya i M ű velőd ésy 1975. 3-4. sz. 10 1-12 9 . 1. 7Várkonyi Nándor, K o d o lá n y i J á n o s = Sorsunk, 1941. 3. sz. 25 3 -2 7 1.1. * Pomogáts Béla, K elet és/ vagy Nyugat, Ju lia n u s b a rá t = A lföld , 1983. 12. sz. 16-25.1. 494 �Németh László a Boldog Margiío t tartja a legtöbbre a három regény közül, mert „a nyers kritikai látás s az írón erőt vevő meghatottság az ábrázolásban hatalma­ sabb egyensúlyt tart, mint Kodolányi bármelyik művében.”9 A magyar történelmi tárgyú regények az író máig legolvasottabb könyvei. A NARRÁCIÓ STRUKTÚRÁJA, A MAGYAR IDENTITÁS KERESÉSE, ÉRTÉKRENDEK KONFLIKTUSAI A regényekben történeten kívüli narrátor beszéli el az eseményeket, aki tetszés szerint helyezkedik bele az egyes szereplők tudatába, mindenki érzéseibe belelát. Gyakran a szereplők szemszöge, az ő korlátozott tudásuk érvényesül, így bizony­ talan atmoszféra teremtődik. A hősök életmódját, gondolkodását alapvetően a kereszténység világképe határozza meg, ám nem képes hegemón uralomra jutni, mivel a m agyarság régi, a pogány hitvilághoz kapcsolódó szokásai is továbbélnek. Ebben Kodolányi nemzetkarakterológiai koncepciójának kettőssége mutatkozik meg: az eurázsiai jelleg (minden olyan népet eurázsiainak tekint, amely a németség tömbjétől keletre foglal helyet, vagyis a szlávokat, a finnugorokat és a különféle török etnikai csoportokat) és a keresztény szellem (ami idegen hittérítők révén terjedt el az államalapítás idején) a trilógiában nem fordul egymás ellen, hanem szerves egységet alkot, ezáltal a középkori magyarság kultúrájában Kelet és Nyugat találkozik. Ám ez az egység nem valósul meg maradéktalanul, sok szereplő a kettős meghatározottság malomkerekei közt őrlődik. Az elérendő cél a keleti örökség és a Nyugat-Európától kapott új szokások, társadalmi és erkölcsi értékek összhangba hozása. Az eltérő értékrendeknek való megfelelés az egyes embereknél, és a különféle népek között konfliktusokat idéz elő, ami A vas fiaiban érzékelhető legerőteljes­ ebben a keresztény magyarok és az éppen megtérített, pogány kunok együttélésé­ ben, illetve a tatárok természetvallása teljesen szemben áll az európai katolicizmus­ sal. Julianus alakjában a gyermekkorában megtapasztalt pogány hitvilág és a ben­ cés, majd domonkos rendben megismert keresztény miszticizmus nem kerül el­ lentétbe, a táltos és a Zengő titokban látogatott bálványa elhalványul emlékeiben, míg a Fehérlófia motívum mint a kalandvágy kifejezője, és a testvérkeresés iránti igény a hittérítés munkájával kapcsolódik össze. Árpádházi Szent Margit teljesség­ gel a keresztény értékrend szerint él, mindazt, ami ettől eltér, ami ettől el szeretné tántorítani, az ördög mesterkedésének tekint, s állhatatosan küzd ellene. 9Németh László, A magyar középkor regénye, In.: Uő., Két nemzedék, Tanulmányok, Bp., 1970. 728-732.1. 495 �AZ IDŐ SZEREPE, IDŐÉRZÉKELÉS A REGÉNYEKBEN A Julianus barát nagyszabású epikus portré, szerkezete Julianus életének egymást követő eseményeiből következik, vagyis az elbeszélés lineárisan halad előre, sem retrospekció, sem prospekció (elkövetkező dolgokra utalás) nem szakítja meg. A cselekmény 1212—1213-ban indul, amire Gertrudis királyné megöletése utal (1213ban történt), ésl235-ben zárul Julianus Magna Hungáriába való megérkezésével (ennek hiteles történelmi forrása Riccardus domonkos rendi fráter 1237-ben kelte­ zett jelentése IX. Gergely pápához), vagyis negyedszázadot ölel fel. A kronologi­ kus rendben haladás a regényvilág és ezzel együtt Julianus világképének fokozatos bővülésével párosul: Julianus a Zengő lábánál megbúvó faluból a pécsváradi ko­ lostorba kerül, ahol megtanul írni-olvasni, a barátok megismertetik a klasszikus stúdiumokkal, majd a székesfehérvári kolostor következik, később eljut Eszter­ gomba és a budai várba is, míg felsőbb tanulmányait a bolognai egyetemen végzi. Érett férfiként IV. Béla megbízásából útra kel a magyarok őshazáját felkutatni, s Konstantinápolyon, Matrikán, Torgikánon, Bundán és Bulgarin keresztül végül eljut az Urál vidéki Baskíriába. Felcseperedésével párhuzamosan megismerkedik különféle hiedelmekkel és szokásokkal, összes végleteiben feltárul M agyarország és Európa. Először a pa­ rasztság keresztény és pogány elemeket keverő életmódjával, majd a kolostorok homogén katolicizmusával találkozik. Egyetemi évei alatt a nyugat-európai érték­ renddel is kapcsolatba kerül, az itáliai mentalitás harsánysága, a nagyvárosok nyüzsgése mellett felbukkan Szent Ferenc és Szent Domonkos, akik a világiassá és bűnös életűvé váló egyházi elöljárókkal szemben az őskeresztényekhez, a krisztusi tanítások hiteles megéléséhez térnek vissza. Julianus egyik diáktársa Paulus fráter, a domonkos rend magyarországi megszervezője, tanúi lehetünk a szerzet hazai m eg­ alapításának. A vas fia i szintén időrendben halad, ám a lineáris előrehaladást térbeli ugrások kísérik, a narrátor bizonyos eseményekről beszámol, majd hónapokat, esedeg egyegy évet is kihagy. Az epikus anyag egyik szervező elve társadalmi keresztmetszet adása: bepillantást kíván nyújtani minden magyar társadalmi réteg életébe, sőt a kunok, a tatárok, valamint az itt élő böszörmények (vagyis muzulmán hitűek) és zsidók életmódjába is. Másik kohéziós módszere az atmoszférateremtés, a valósá­ gosban a démoni és a tündéri érzékeltetése, egyfajta mágikus realizmus kialakítása. Julianus barát ebben a regényben egyszer bukkan fel, amikor felidézi a budai vár­ ban IV. Béla királynak második, 1237-es utazásának eseményeit, s beszámol a tatár hadak készülődéséről M agyarország ellen. A cselekmény így valószínűleg 1238-ban kezdődik, s az „udvari” szál 1242-ben zárul Béla király kényszerű elmenekülésével az országból. Az elbeszélő kedve szerint veszi kézbe és ejd el az elbeszélés fonala­ it, nehéz középpond figurát találni. Leginkább Benét, az ormánsági paraszdegényt tekinthetjük „főszereplőnek,,) mivel az ő sorsának alakulását végigkíséri a sikerte­ len leányrablástól a kun táborban töltött évein át a tatár fogságból való szabadulá­ 496 �sáig, mígnem a történet végén visszatér szülőfalujába. Ez a kört leíró mozgás ke­ retbe foglalja a művet, a kiinduló és a végpont helyszínének egybeesése szimboli­ kus jelentőséget kap. A magyar falu az állandóság jelképévé válik, Bene rokonai, szomszédai nem is találkoztak a tatár hordákkal, csak hírből ismerik a „kutyafejűeket”. Az élet megszokott ritmusa, az évszakokhoz kapcsolódó munkavégzés és a nagycsalád megszabta kötelességek kitöltik mindennapjaikat, olyan ciklikusságot biztosítanak, amelyből ugyan nem tudnak kitörni, ám mindez biztonságot, védett­ séget is nyújt számukra. A Boldog Margit időbeli struktúrája szintén kronologikus szerkezetű, alig van benne idősíkváltás néhány kivételtől eltekintve. A bevezető és a befejező jelenet keretbe foglalja a történetet, hangsúlyosak, szimbolikus jelentőségűek. Kezdőálla­ pot a kislány M argit nyűgös ébredése, míg környezete, illetve Katerina soror mo­ solyog. A regény végállapota: most a sororok sírnak, míg Margit eltávozása e vi­ lágból boldog, a beteljesedést jelenti. Az ellentét szövegszervező ereje a szerkezet egészére kiterjed.10 A külső, világi élet, valamint a gyarló emberi természet szem­ ben áll a keresztény önfeláldozás és erkölcs eszméjével. A regény három részből áll, ami utalhat a Szentháromságra, M argit egész életé­ ben az Istennel való misztikus eggyéválásra törekszik. Az első rész Veszprémben játszódik a Szent Katerina-klastromban, Margit kilenc év körüli kislány, ez az egy­ ség az első áldozáshoz ¡árulásával zárul. Ebben a részben található néhány retrospekció a főhős gyerekkorára vonatkozóan, amikor még a zárda falain kívül élt. M argit emlékképeiben egy nagyúri lakóház elevenedik meg. Prospekciónak, előrevetített végkifejletnek tekinthető a történetet keretező álom motívum, amely az élet, a halál és az álom kapcsolatát különös megvilágításba helyezi. A második és a harmadik rész története a boldogasszony-szigeti kolostorban zajlik, végigkíséri M argitot kamaszkorától egészen a haláláig, ami huszonkilenc éves korában követ­ kezik be. Az első két részben a narrátor a gyermekéveit és serdülését beszéli el, a királylány-apáca folyton konfliktusba kerül környezetével és próbatételeket kell kiállnia. Ezek az egységek dinamikusabbak és mozgalmasabbak, mint a harmadik rész, ami sok állóképet vonultat fel, az apácák életének lezártságát érzékelteti. A MOTÍVUMOK MINT TÖRTÉNETSZERVEZŐ ELEMEK A motívumok ismétlődő „szövegdarabok” egy adott szövegegészen belül,11 te­ hát minden olyan esemény, történés, gondolat motívummá válhat, amely többször előfordul egy adott műben. Funkciójuk egyrészt a folyamatosság fenntartása, más­ 10 Csapó Julianna, A Krúdy-effektus Kodolányi János Boldog Margit című regényében - Híd, 1997. 6. sz. 448472.1. 11 Odorics Ferenc, A strukturalizmus és a konstruktivizmus között\ A szegedi szemiotikái iskoláról In.: Uó. — Dobos István, Beszédhelyzetben: irodalomelméletek között, Bp., 1993. 108-121.1. 497 �részt bizonyos momentumok hangsúlyossá tétele, a regénystruktúra konstruáló tényezői. A keretes szerkezet tulajdonképpen a trilógia mindhárom darabjánál megfi­ gyelhető. A vas fiaiban az ormánsági falu, mint kezdő és befejező színtér, a leány­ rablás éjszakáján elpusztuló fa, amibe belecsap a villám, s amikor Bene visszatér, a helyén új fa áll; ez a motívum az élet körforgását, a halált és a születést, a folytonos megújulást jelképezi. Boldog Margit történetében az álom motívum, a Julianus barát esetében pedig a táj hasonlósága: a M ecsek-vidéki domborzathoz nagyon hasonlít a Volga menti magyar vidék leírása. A tatárveszedelem motívuma szintén mindvégig hangsúlyos szerepet játszik. M agyarország közeli vesztének lehetősége a bolognai egyetemi évek alatt merül fel először a szász Hilbertus - aki diáktársa a magyar frátereknek - egy baljós horosz­ kópjában. A tényleges összecsapásra A vas fiá b a n kerül sor, a Boldog Margit lapjain pedig a tatárjárás nyomasztó trauma az idősebb apácák emlékezetében, M argit és társnői csak hallomásból ismerik. A XIII. századi magyar szerzetes életútján végigvonuló motívum M agna Hungária ideája, amely a régi mondák ködéből sejlik fel, a gyermek Györki a falu­ beli öregek elbeszéléseiben hall róla. A pécsváradi kolostorba kerülve régi könyvek feljegyzéseiben is találkozik vele. Ifjúkorában szerzetestársaival terveket sző, hogy felkutatja, végül élete delén maga a király, IV. Béla bízza meg az Urálon túli m a­ gyarok felkutatásával, így valósággá válik régóta dédelgetett ábrándja. Fehérlófia története gyermekkorában szöget üt a fejében, ő is megpróbálja a fák kérgét lehántani (mikor Fehérlófiának ez sikerült, akkor indulhatott útjára kiállni a próbá­ kat). A küldetését betölteni törekvő Julianus sorsának a mesehős mitikus m egpró­ báltatásai és küzdelmei népmesei-mitologikus előképévé válnak. Julianus lélektani rajza a tehetség örök ingadozása, a remény és a csüggedés stádiumai közt váltako­ zik a különböző akadályozó és küldetéséhez közelebb vivő események szerint. Fut is hivatása után, menekül is előle, a sors játéka és az akarat céltudatossága vezérli. A régi források tanúsága szerint az ősök, mikor a Duna-Tisza felé indultak, két részre szakadtak, mert a besenyők rájuk csaptak. A veszély elmúltával sem egye­ sültek, mivel Jenő, Kurt és Jerm atu törzse keletnek kívánt menni, hét törzs pedig idejött Nyugat bástyájának.12 A magyar lélekben szükségszerűen tör fel a vágy az európai testvértelenség tengerében testvér-keresés után, a barátot ez is motiválja M agna Hungária felkutatásában. „Julianus a testvért kereső és önmaga igazi való­ ságát felfedező magyarságnak lesz a képe,\13 A fehérvári kolostorban két motivikus, szerencsésen sarkított típuson, Georgius és Ottó fráteren keresztül mutatkozik meg az ellentétes vérmérsékletek és népi indulatok összecsapása. „Ok ketten harcolnak Julianus leikéért: Georgius a nyugati germán világ hívének szeretné megnyerni a fiút, Ottó pedig keleti rokonainkra, 12 Dénes Tibor, Julianus barát = Vigilia, 1938. 825-829.1. 13 Vita Zsigmond, julianus barát - Erdélyi Helikon, 1939. 366-368.1. 498 �M agna Hungáriában maradt testvéreinkre figyelmezteti.”14 Eszméik kialakulásában származásuk is meghatározó: Georgius magyarországi német család sarjadéka, amely a térítőkkel érkezett, Ottó kun ivadék, akiben a tudományok iránti vonzódás a fáradságoktól sem visszarettenő kutatókedvvel társul, mintegy a nomád életmód örökségeként. O vezeti az első expedíciót a magyar őshaza felkutatására, betegsége miatt kénytelen visszafordulni, s itthon meg is hal. Julianus benső hajlandóságára hallgat, és Ottó fráter nyomdokaiba lép. A vas fiaiban a világképek ütköztetése a legszembetűnőbb, ezeket a XX. századi irodalomelmélet a természettudományok fogalmát kölcsönvéve paradigmáknak nevezte el. A paradigma az adott korszakban elfogadott általános tudományos tételek együttese, a kor tudományos világképe. Történetünk idején a magyarok immár több mint kétszáz éve keresztények, a kunok életében éppen paradigmaváltás következik be, áttérítik őket a krisztusi hitre pogány természetvallásukról, míg a tatárok és az általuk meghódított népek sokféle pogány vallást követnek. M agyarországon azonban zsidók és muzulmán hitű böszörmények is élnek, ők főleg a pénzügyekkel foglalkoznak, vagy polgári mesterségeket űznek. Az egyes népeken belül a vallási különbségeken túl a szociális differenciáltság további feszültségeket, ellentéteket szít, például a magyar fourak és jobbágyaik között. Kovács György szerint a nemzeti tragédia —vagyis a tatár veszedelemmel szembeni védtelenség - leggyökeresebb magyarázója a nemzet kétarcúsága, „a nyugati keresztyén műveltség s a keletről hozott erkölcs egymással viaskodó tüzében izzó magyar lelkiség”.15 A legalsó társadalmi osztálynál, a földtúró népnél veszélytelenül, mint öntudadan jelenség mutatkozik ez a kettősség, ám a nemesség esetében, például kürtösi Thúz úr, vagy akár Béla király viselkedésében disszonan­ ciákat idéz elő. Úgy vélem, az összefogás hiánya, az önös érdekek előtérbe helye­ zése a közösség érdekeivel szemben, a széthúzás még súlyosabb probléma. A narrátor a magyar, a kun és a tatár jellemet dpikus vonásokkal jellemzi, de ezen belül csupa egyénített alakot látunk. „Mint a jó drámában: igaza van m inde­ gyiknek.”16 Ez a megállapítás a Bahtyin által bevezetett polifónia fogalmát juttatja eszembe, aki Dosztojevszkij regényeit nevezte polifon szerkezetűeknek. A vas fiaiban is érvényesül a „párhuzamos igazságok” elve. Batu kán magasabb erkölcsi szinten áll, mint az a nyugati világ, amely a magyarságot a kereszténység védőbás­ tyájául állítja, s közben a velenceiek szövetségi ajánlatokat tesznek a Mongol Biro­ dalomnak, hogy az ázsiai kereskedelmi útvonalakat használhassák. A mongol tá­ borban a különféle népek erőit a világhódítás céljának szolgálatába állítja a despo­ tikus hatalmi szervezet, viszont mindenki szabadon gyakorolhatja vallását s szoká­ sait. A negatív tulajdonságokkal ábrázolt szereplők költői igazságszolgáltatásban részesülnek: a tatárhoz pártoló Sámuel kamaraispánt a kán nem tartja arra méltónak, 14 Rajnai László: Julianus barát, A vasfia i —Jelenkor; 1963. 4. sz. 373-376.1. 15 Kovács György, A vasfiai —Erdélyi Helikon, 1936. 722-724.1. 16 Benedek Marcell, Kodolányi János, A vasfia i = Száradunk, 1937. 2. sz. 91-92.1. 499 �hogy sátrában fogadja, később megöleti; az osztrák Fridericus katonái csak a véd­ telen magyar lakosság sanyargatásában vitézkednek, majd Fridericus a menedéket kérő Béla királyt kifosztja, aki felindulásában arcul vágja a hitvány herceget. A bonyolult, kusza elbeszélésmódot sokan kárhoztatták, mert nehezen követ­ hetővé teszi a cselekményt, és bizonyos szálakat elvarradanul hagy; de ebből szá­ mos előny származik: enciklopédikus teljességgel bemutathatja a különböző népe­ ket és társadalmi rétegeket, ezáltal megközelíti eszményét, Tolsztoj Háború és béke című regényét. A kusza elbeszélésmód, az elvarratlan szálak a kompozíció szerves részét alkotják, az egyes szereplők eltévedését, elveszését, a célba nem érést érzé­ keltetik; ilyen a történelem, az emberi sorsok menete. A történet kiindulópontja: három ormánsági legény egy balul sikerült leányszöktetési kísérlet után (a lány egyik családtagja, és Gál nevű barátjuk meghal) menekülni kénytelen hazulról. „Ok hárman a magyar népi ethosz megtestesítői, a paraszti életerő, találékonyság, humor jeles figurái”17; ennek keretébe ágyazódik a regény nagy, középponti eseménye, a világhódító mongol hadak s a harcban szük­ ségképpen elbukó magyar seregek tragikus küzdelme. Döme története a Balaton mellett Ukkon bálványánál, a baksával való találkozással elvész még az első kötet végén, Ernye sok hányattatás után királyi vitéz lesz, de sorsa a második kötetben jelentéktelenné válik. A főág a Benéé, aki a kun táborba sodródik, megházasodik, majd a kunok törzsének megtámadása és széthullása után tatárfogságba kerül, végül onnan vissza a falujába. Egy másik meseszál a királyi udvarba vezet, ahol Béla király kontúros alakja mellett a fő tisztségviselők csak elnagyoltan jelennek meg. A királyt hűségesen szolgáló öreg Hlye a nemzet politikumának megtestesí­ tője, ideális magatartásként állítódik elénk az uralkodó és az ország jövője szem­ pontjából egyaránt. Az elbeszélői szándék szerint a legtisztább szociális közösség a középkori falu, s még inkább a szerzetesrend, közösségi együttélési formájukat illetően. Ezek ide­ áltípusait jeleníti meg, ugyanakkor megmutatja ellenpéldájukat is, a Julianus barát­ ban a züllött életvitelű pécsi kolostor frátereit, A vas fiaiban a földesúrnak kiszol­ gáltatott falvakat. A néphagyomány nem tárgyi vagy szellemi néprajzként jelenik meg, hanem mint mitológia. Vatai László Naturalizmus ésprófétaság című írásában Kodolányit így jellemzi: „O sámán vagy tálto s... történeti távlatban összegezőjük, szintetizálójuk is.”18 Ha ezzel a véleménnyel egyetértünk, akkor szembetűnőnek tarthatjuk, hogy A vasfiafozn a különféle vallások „papjai” hangsúlyosan jelennek meg. A vándor, hírvivő és bájoló igéket ismerő baksa, a kunokat megtérítő, szintén folyton úton levő ferences barát, valamint a kun tábor „orosembere”, a kám mind-mind szoros kapcsolatban állnak a transzcendenciával. Ugyanilyen kitüntetett szerepe van Batu kán táborában a kataj bölcsnek, Mongnak, aki nemcsak szellemi tanácsokkal látja el a vezért, hanem a gyógyfüvek hatásait is ismeri. 17 Rajnai László: Julianus barát, A vasfia i i. h. 18 Vatai László: Naturalizmus és prófétaság, Kodolányi János = Magyar Elet, 1944. 6. sz. 5-12.1. 500 �Keve baksával először Ernye találkozik Csepel szigeténél, akitől viselkedése miatt megijed, a halak istenkéjének, esetleg a mezők egyik kisistenének gondolja, csak később nyugszik meg, hogy egyszerű útonjáró. Együtt jutnak el a király udva­ rába, ahol a baksát őrültnek, bolondnak nézik, ezért nem kell dolgoznia a többi legénnyel, és az igazságot is kimondhatja, beolvashat a dőzsölő, dorbézoló főurak­ nak, a széthúzó nemeseknek. Alakjában a vaskos közönségesség és a prófétai átkozódás hangvétele keveredik. Köcsmeg kun vezér törzsében két mellőzött fivér felkeresi a kámot, hogy ron­ tást küldjön a jövevényre, Benére. A regény szuggesztív epizódja, amint a kám megidézi Kajár keremetet, a legfélelmetesebb rontó lelket: fekete bárányt áldoz­ nak, a kám kitépi a szívét, húsát megfőzi egy üstben, s az igéző éneket kántálva transzba esik. A fekete mágia hatására a sátor megtelik állati hangzavarral, a bá­ ránytetem felemelkedik a sátor tetejéig, s a kám habzó szájjal fetreng. Ám a szer­ tartás végeztével azt mondja a két testvérnek, az idegenen nem fog a rontás, Kajár ereje megtört, mert a férfi nyakában keresztet visel, amit el kellett volna lopniuk. Iréneusz atya, a ferences fráter hosszú, csontos férfi, aki az alázatosság, jám borság m egtestesítője, egyik kun táborból a m ásikba vándorol hű szam ara hátán s terjeszti Jézus tanait. Bene neki gyónja m eg bűnét, hogy el akart rabolni egy lányt, m ert a szülei nem adták hozzá. Újabb találkozásukkor családi boldogságáról szám ol be neki, Jopár, a kun vezér leánya jó felesége, s gyerm ekük is született, V irágot pedig elfeledte. Az egyik kun aggastyánt, A ltabarszt ke­ resztény és pogány tem etésben is részesítik, m egfigyelhető a két szem lélet közti különbség: az orosem berek a lélek nyugalm áért, kiengeszteléséért fo­ hászkodnak, paradicsom i boldogságot kívánnak neki, m íg Iréneusz a bűnök m egbánására, m egtérésre buzdít, s irgalm at kér a gyarló lélek szám ára. Bár a ferences barát tudatában van, hogy m ilyen nehezen változtathatja m eg a kunok gondolkodásm ódját, m égis rendületlenül jár-kel „nyájai” között, és dorgálja a régi hitről m egtérni nem akarókat, a bűnös életbe folyton visszaesőket. M un­ kálkodását a hit, rem ény, szeretet hárm as erénye hatja át. Mong, a kataj származású mandzi szintén kiváltságos helyzetben van, akárcsak a baksa. Egyedül ő mondhat ellent Batu kánnak, aki haragjában sokszor kalodába záratta, sőt már halállal is fenyegette, de mindig megenyhült iránta, s elgondolko­ dott véleményén, gyakran megfogadta tanácsait. A mongol tábor tavasz-ünnepén M ong nem hajlandó részt venni, s az új élet sarjadását dicsőíteni, hanem arra em ­ lékezteti a kánt, hogy ez egyben az új halál kezdete sok-sok ártatlan számára. A baksa és a kám a túlvilág, a transzcendencia sötét, rontó pólusaival is kap­ csolatban vannak, az ő tudatukban a gonosz erőkkel lehet egyezkedni, befolyásolhatóak, nekik is jár hódolat. Iréneusz atya és a mandzi az isteni szférával áll össze­ köttetésben, az ördög, a gonosz számukra a legfőbb ellenség, akit el kell űzni, kí­ sértéseit le kell győzni. Ezek a markáns figurák közvetítenek a természetfölötti és a földi világ közt, kivételes képességeiknek köszönhetően megbecsülés, tisztelet övezi őket, ugyanakkor sok irigyük is akad. Rajtuk keresztül válik meghatározóvá a 501 �regény történetében a nemzetek harca mellett az egyes népcsoportok és a transz­ cendencia sokrétű kapcsolata. A Boldog Margit egyik legfőbb motívuma az álom-keret. Katerina soror megfej­ tése szerint a hegyen álló, fényes vár az uralkodóval a mennyek országát jelenti, ahol Isten székel. A tenger az evilági kavargások jelképe, a benne hánykolódó holtak és szörnyetegek a bűnösök és a bűnök. Margit elfárad a vár felé vezető úton, hiába kiáltozik, nem jut előbbre - a nehéz út a temérdek szenvedést vetíti előre, amiken keresztül kell mennie annak, aki az Úr székéhez akar járulni. A be­ fejezésben egy légiessé soványuk alakot, egy aszketikus lélek életének eredményét látjuk, aki vágyik a halálra. Visszatér a kezdet álma, de módosulva: kék a tenger, nincsenek rémek, az út sima és egyenes. A lány sikongó-kacagó extázisbán érzi, megérkezett. Kovács Kálmán interpretációjában a két állapot közti távolságot így értékeli: a mű jellemfejlődése az önnevelés mindent lebíró hatalmát bizonyítja.19 Számomra az élet és a halál felcserélhetőségét sugallja a befejezés. Életünkben egy-egy álmot hajlamosak vagyunk egy másik világból való üzenetként fogadni. M argitnak halála pillanatában önként vállalt keserves élete tűnik rossz álomnak. Ez a feltételezés, hogy az élet csupán álom, amelyből a halállal ébredünk fel, szintén ősi keletű. Az álom tehát közvetítő élet és halál közt, ám azt nem lehet eldönteni, mi a valóság és mi a képzelet szülötte, melyik világ az igazi. M argit két világban él egyszerre: a zárda közegében és abban, melybe víziói révén jut el. Az álom motívum visszatér, amikor egyik étkezésnél a legkisebb, legrosszabb húst követeli, a sororok ezt nem teljesítik, a király leányát látják benne. Környezete úgy veszi körül, mint álmában a tenger. Először részesülvén az Úr testéből újra felbukkannak a karok, amelyeket valahonnan már ismer. Ezek az ismétlődések arra a következtetésre késztetnek, hogy a főhős abból a másik világból jött a Földre, s oda tér majd vissza mint igazi hazájába. A gyermekkori álom akkor is eszébe jut, amikor öccse halálhírét megkapva elmegy atyját megvigasztalni Budára egy fráter kíséretében. Buda az ismeretlen külvilágot jelenti neki, ami tele van kísértéssel, s amelynek szövevényében ő nem ismeri ki magát. Az előző M argit szintén ismétlődő motívum. Az apácajelöltet erősen befolyá­ solja meghalt nénjének az emléke. Úgy érzi, benne nénje jött vissza, Isten azért küldte, hogy szülei teljesíthessék fogadalmukat. Margit nővérét a fekete halál, va­ gyis a pestis ragadta el, amit gyermeki képzelete szó szerint elevenít meg. Az egyik esti felolvasáson az élet és a halál párbeszédét hallgatják. Margit hirtelen zokogás­ ban tör ki, mert maga előtt látja nővérét a koporsóban és mellette a „Fekete H a­ lált”. íg y válik a feketének képzelt halál is motívummá a másik M argit alakjához kapcsolódva. A harmadik részben is felbukkan a másik Margit motívuma. A vérhasban ki­ szenvedett soror ágyánál virrasztva újra felötlik benne, hátha ő ugyanaz a M argit, de ezúttal elutasítja ezt a gondolatot. Megtalálja saját sorsát, élete értelmét: ,p t 19 Kovács Kálmán: A lélek regénye, In.: Uó., E stnek és irodalom, Tanulmányok, Bp., 1976. 241-274.1. 502 �Isten magára hagyta a világban, hogy bukdácsoljon, küzdjön, vállaljon és szolgál­ jon, s Jézushoz hűnek maradva, magára vegye a magyeri nép minden bűnét, sza­ badon, a maga akaratából.,,2° Vagyis életútját nem határozta meg előre Isten, neki kellett a próbatételeket kiállnia, felismernie küldetését és megvalósítani azt. A testiség kísértő álmai különféle variációkban ismédődnek a második szerke­ zed egységben motívumhálót alkotva. Margit egy éjjel arra riad fel, hogy vadul csókolja valaki az ajkát. Kétségbeesetten mormolja egymás után imádságait, hogy elmúljon a kellemesen bizsergető érzés. Másnap egy pávaszemes pillangót talál cellájában, amit az ördög megtestesítőjének vél. Egyik társnője azt javasolja M ar­ gitnak, azonnal gyónjon meg s tartson penitenciát. A leány másnap így is tesz, s megnyugszik lelkiismerete. Néhány hónap múlva újabb csábító álom zaklatja, is­ mét Benedicta novícia kísérd, ezúttal el tudja űzni a buja gondolatokat. Ezen az éjszakán érik nagylánnyá, tehát az álom összefüggésben van fiziológiai változásá­ val. Egyik húsvét előtt a kolostor fekete macskája megkölykezik, öt kiscicája szüle­ tik. Azon az éjszakán álmában megjelenik a macska, hozzá törleszkedik, majd férfivá változik. M argit válasza az újabb kísértésre, hogy egy horgas korbáccsal megfenyíti magát. KONKLÚZIÓK Egy-egy mitológia szimbolikus világképe a valóság sajátos summázata, az em ­ ber létértelmezése és történelemfelfogása. Az irodalom mindig is merített a külön­ böző mitológiákból, koronként újraértelmezte, megidézte, parafrazálta őket. Ebből a szemszögből tekintve Kodolányi középkori trilógiája a mítosz ősi erejével az útmutatás reménységét adja. Véleményem szerint Julianus és Szent Margit nevez­ hető nemzeti hősnek, akik eszméikért a mártíromságot is vállalják. Nem olyan héroszok, akik tökéletes képességekkel vágnak neki a próbatételeknek, hanem sok vívódás és kétség legyőzése árán jutnak a megszenvedett igazság birtokába. A szerző arra törekedett, hogy a középkori világszínpad egészét megjelenítse a magyar falu mikroközösségétől az eurázsiai mongol birodalom táborának bem u­ tatásáig. Enciklopédikus tárháza a különféle népek szokásainak, vallások rituáléi­ nak, ábrázolja az egymással szembenálló világképek konfliktusait, így az Európá­ ban hegemóniára jutott katolicizmust és az ázsiai nomád népek természetvallásait. M egismerhetjük mindkét mentalitás pozitív és negatív tulajdonságait. Pogányság és kereszténység harca, égi és pokoli szféra ellentéte behálózza mindegyik regényt. A történelmi események összekapcsolása a transzcendens világ jelképrendszerével, azaz a kultúrával az emberiét örök folyamába helyezi a trilógia történeteit. 20 Kodolányi János, Boldog Margit, Bp., 1976. 5. kiad. 361.1. 503 �Nagy Zoltán KODÁLY ÉS A FELVIDÉK A FELVIDÉK FIA Kodály Zoltán ugyan Kecskeméten látta meg a napvilágot, de már apró gyer­ mekként a Felvidék fia lett. Galántán és Nagyszombaton nőtt fel. Allomásfőnök apja kitűnően hegedült, édesanyja szépen zongorázott. Nem csoda, ha már gyer­ mekkorában vérévé vált a muzsikálás. Három hangszeren is tanult: zongorázni, hegedülni és csellózni. Tizenhat évesen a nagyszombati gimnázium tanulójaként az iskolai zenekarra már saját kompozícióját vezényli sikerrel. Az érettségi után mégis vívódik, hogy milyen pályát válasszon. „Nem mertem akkor csak perlésednek lenni, egy­ részt hiánypott belőlem a virtuópkéspség s így a dolog nagyon kockázatosnak tűnt előttem, másréspt ap otthoniak szemében ep a lépés egyenlő lett volna ap eltűnéssel. ” Úgy döntött vé­ gül, hogy két legyet üt egy csapásra tanárnak megy, de zeneszerzést is tanul a fővá­ rosban. A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán 1900 - 1905 között elvégzi a magyar-német szakot, a Zeneakadémián a zeneszerzést. Ott ismerkedett meg Bartók Bélával, aki évek múltával egy életre szólóan fegyvertársa lesz. Csak ismer­ kedésük kezdődik nehezen: )yA Zeneakadémián évekig együtt tanultunk, csak éppen hogy soha nem találkoztunk. Bartók mindig más napokon ment be, mint én. Különben is Bartók igen visszavonult egyéniség volt, még a saját osztálytársaival sem találkozott. Magam sem voltam pajtáskodó terméspetű. ” Nem is az iskolában hozta őket össze a sors, hanem egy ra­ gyogó tehetségű asszonynál, Gruber Henrikné Sándor Emmánál, aki később Ko­ dály felesége lett. FELKÉSZÜLÉS A NÉPZENEGYŰJTÉSRE Kodály hamarosan ráeszmél, hogy egy jövendő magyar zeneszerzőnek „kevés a Dankó és a Dócpy nóták magyarsága. ” Gyermekkorában Galántán már magába szívta a magyar parasztdalokat, ezeket kell összegyűjtenie, ez lesz az ő igazi nyersanyaga. „Nincs más penénk, amely a magyar lélekbe mélyebben világít bele, ércnél maradandóbb formá­ ban, mint a magyar népdal. ” 1906-ban Bartók Bélával elkészíti a népdalgyűjtés nagy tervét. Hivatásos nép­ rajzkutatók tájékoztatták őket a gyűjtés módjáról, a néppel való érintkezésről, köz­ ben megismerkednek a fonográffal is. Kodály azt javasolja, hogy először a nyelv­ határokat járják végig, mert sejtése szerint a peremvidék lakossága őrzi meg leg­ jobban a hagyományt. 504 �Budapesti ismerőseik fanyalogva fogadják népdalgyűjtő tervüket. fyA^t a zénét, amit mi kezdtünk kiásni, addig egyáltalán nem ismerték" —írja Kodály keserűen. A ku­ tatásra is alig kaptak pénzt. A Zeneakadémia adott nekik egy ideig kevéske ösztön­ díjat. Az összeget nem a népdalgyűjtésre, hanem külföldi út címén utalták át nekik. igazgató úgy gondolta, hogy komponálnom kell. Nem értette, miért törődöm olyan dalok­ kal\ amelyeket csak parasztok és cselédek énekelnek. Nem e~ volt a* amit elvártak tőlem. ” GYŰJTÉSEI FELSŐ-MAGYARORSZÁGON Kodályt az 1906-os esztendő vezeti életének legnagyobb kincsesbányájához, a Nyitra és a Garam folyók között élő észak-nyugati palócok közé. A Zobor-vidék ez, melytől aztán soha nem tud elszakadni. Pár hónappal később már a középpaló­ cok között találjuk a Nógrád, Gömör, Heves háromszögben. Ezen az útján döb­ ben rá, hogy a gyűjtésre legalkalmasabb a téli, kora tavaszi időszak, mert akkor falun ráérnek az emberek. Arra is rájön, hogy az öregekhez érdemes bemenni, ók őrzik legjobban a régi népdalokat, a fiatalok inkább csak az új, divatos nótákat éneklik. Kodály élete során továbbra is sűrűn gyűjt a Felvidéken, 1906 — 1918 között szinte minden esztendőben. Termékeny még az 1922 —23—as, majd a 26 —os évi gyűjtése. Utolsó gyűjtőútja 1938, majd 1941. Legkedvesebb falvaiban többször is megfordul: Barslédec, Mohi /Bars megye/, Páskaháza /Gömör megye/, Dorogháza /Heves megye/, Lukanénye /Hont megye/ Ecseg /Nógrád megye/, Béd, Ghymes, Menyhe /Nyitra megye/. Az első években magával hordott egy jegyzetfüzetet, melynek a Magyarországi utazás címet adta. Ebbe a füzetbe írta le felvidéki emlékeit, többnyire keserű ta­ pasztalatait. HOGY LÁTTA A PALÓC A PALÓC NÉPET? Mindenekelőtt élénk képzeletűnek, babonásnak. , Nagyon különös volna, ha a paló­ cokban csalatkoznék, akiknek ma olyan nagy fantáziájuk van. Egy egri asszony azt mondta, bog' amikor Kómába ment, látott vi\i lányokat, derékig leány, azontúl hal, azok daloltak. Ezeket leírják az emberek, ebből lesznek a nóták. Másfelé is hallottam ezt. Kész mitosz a Zene eredetéről. ” Istenmezején /Heves megye/ a rózsafűzéres asszonyok vég nélküli imáit hall­ gatva hangneme ironikussá válik. ,y lz istenmezői templom orgonájánál ülve rózsafüzér alatt eszembe ötlik, milyen hódító, narkotizáló hatású ez a számtalan ismétlése ugyanannak. ” Bárna /Nógrád megye/ látogatása során elítélően nyilatkozik a korai házassá­ gokról. f>Bárna magyar bányászfalu. Érkezés négy órai bolyongás után a hegek között. Itt az utcán sétálás annyi távolugrássaljá r ; mint lépéssel\ a patak folyja össze. Férfi eleve nincs: a nappalos a bányában, az éjjeles az ágában. Egész életük a kettő között billeg végig. Házasod­ ■ 505 - �nak... 14—15 éves leány, a 17 éves már vénnek számít. A 17—18 éves fiúk nősülnek, mind katonaminiszteri engedelemmel. A fo ld kevés. Nyáron a megmunkálásra szabadságot kapnak. ” A falvak népét a kemény alkoholizmus viszi a romlásba. Ghymesben /Nyitra megye/ járva jegyzi meg: )yA legtöbb férfi részeges, jó, ha napjában csak egyszer rúg be. A z asszonynépre szakad így a férfimunka egy része is. Volt eset, hogy az asszonyt ment kaszálni, marhát etetni, míg az ura részegen hevert. Még jó, ha csak a vagyonát itta el a gazda, nem az eszét is. ” Nem csoda, hogy a palócság keze alól kicsúszik a föld. „Csitáron a legnagyobb gazda 24 holdas. A zsidó, aki nyolc éve lakik ott, 25 holdas. A gerencséri zsidó a fele falut megvette már 25 év alatt. Néveren egy porosz báró tíz a^att ötezer holdat szerzett ezerhez Galántán 1500 holdas a Zamájszky birtok gazdája, Orosz-Eengye¡országban lakik. Vajon mindenütt ilyen a földbirtok statisztika? Mihamar kirántják alólunk a talajt. ” A legmélyebb undorral az arisztokráciáról ír. Egy gróf Ghymesben /Nyitra megye/ a falu kéj ura. Úgy viselkedik, mintha a legsötétebb középkorban élne. „Nagyban hozzájárult a nép megrontásához a gróf. Újév napján megjelent vagy 30 asszony a kastélyban gratulálni. Ez mind a felesége volt. Hét-nyolc éve házasodott utoljára, most nyolcvan éves. Mindenszentek napján, a cselédfogadás idején odavezetett a sikonicska 3-4 lányt a kas­ télyba. A g ró f választott közülük, rendesen 14—16 éveset, azt megfogadta szolgának, hivatalos dolga a baromfietetés volt. Egy esztendőnél tovább nemigen tartott egyet se. A következőfarsan­ gon aztán férjhez adta. Eleinte 1000 forint hozományt is adott. A legények épp úgy törték magukat a grófnék után, mint az anyák versengtek rajta. ” Csoda, ha ezek után feltör az ifjú népzene gyűjtőből a panasz egy istentisztele­ ten a szalakuszi /Nyitra megye/ templomban? „Doh, bűz homály, ének, morgás. Eent a sok piros szoknya, fehér főkötő, eget mozdító életerő leszorítva, elnyomorítva. Fölszabadul-e még mielőtt elpusztul? ” A nagyon fiatal, tartózkodó népzenekutató jegyzetfüzetében egy megragadóan szép lírai vallomást is olvashatunk. Béden /Nyitra megyében/ 1910-ben elbűvöli egy 23 éves fiatalasszony. „Szép madonnaarc, telt és mégis finom, érett és mégis gyermekes. Huszonhárom éves, az ura egy éve Amerikában. Mennyi finomság mindenében: tartás, beszéd, modor, járás. Tánc közben milyen tartózkodó, tiszta, védekező és elhúzódó. A második tánc után hirtelen eltűnik. Másnap felém sem néz ötmegy, átmegy Szalakuszra litániára. Fél a vénasszonyok nyelvétől? A z anyósa szétfaragta a vőlegény fia ingét miattam, mert Magdolna egész nap nekem énekelt. Úgy látszik, mégsem én vagyok az oka? Hisz ™lam is tudják, hogy nem akarom „szeretnyi”. Csak mikor kimegyek a faluból, találkozom vele a hídon. ” A fiatal népzenekutató dicsérettel ír a tanítókról, akik a legjobban segítik m un­ kájában. Szól a parasztok megértéséről, de megemlíti bizalmadanságukat is. „Volt rá eset, hogy a parasztok bizalmatlanulfogadtak. A falusi népet a város felől annyi becsapás, csalódás érte, hogy nem csoda. Ha nadrágos idegennel szemben bizalmatlan. Ha gyalogszerrel vándorolt az ember, még hagyján, de mikor a fonográf-feleszereléshez kocsi kellett, mindjárt valami huncutságot sejtette, vagy üzleti szagot szimatoltak... Volt egy akadály a gyűjtésnek. Mi általában az öregekre pályáztunk, hiszen azok ajkán véltük megtalálni a régi dallamokat. Igen ám, csakhogy a falusi illemtan tiltja, hogy az öregek nyilvánosan énekeljenek. Megtudtuk 506 �ennek okát is. A z öregek félnek a más, újabb énekeket ismerőfiatalok gúnyolódásától. Külön probléma volt az asszonyok énekeltetése. azt tartják faluhelyen, hogy a% asszony mások előtt csak akkor éneke, ha részeg. Mi aztán úgy csináltuk, hogy suba alatt, titokban énekeltettük meg a népet. A férfiaknál nemigen ment másként, csak valamijóféle itóka bevételezése után. Viszont kedvelek a népdalgyüjtőnek az olyan csoportos munkaalkalmak, mint a tollfoszjás vágy a kukoricahántás, amikor dolog köbben dalol a nép. "Elmondok egy humorosnak tűnő, de nem is egészen ártatlan kalandot, hogy megvilágosít­ sam, milyen elképesztő nehézségekkel is találkozott a népkutató, javában gyűjtök egy északmagyarországi falucskában. Egyszer csak hivatalos közeg érkezik, a bíró úr, se szó, se beszéd, be akar vinni a dutyiba.. —Már ugyan miért? —Mert az úr bolondítja a népet, vénásszpnyokát énekeltet. Ha merő véletlenségből nincs a közelben a szomszéd község tanítója, aki ismert és igazolt, bizony irgalmatlanul becsuknak, vagy kitoloncolnak. ” Nem volt könnyű a népzenegyűjtés, Kodály Zoltán egy-egy útjáról mindig holtfáradtan, gyakran betegen tért haza. PALÓC DALLAMOK KOMPOZÍCIÓBAN Kodály ízig-vérig magyar zeneszerző lett, a Felvidéken gyűjtött népdalainak legszebb darabjait is beledolgozta kompozícióba. A Háry János daljátéka a legismertebb. A főhős szép panaszdala Szilicéről /Gömörből/ származik. Eölszántom a király udvarát, / Belevetem hazám búbaját, // Hadd tudja meg király fölsége, / M i terem a magyar szívében / / Búbaj terem abban, búvetés. / A magyar élete szenvedés, / / Áldd meg Isten, király fölségét, / Ne sanyargassa magyar népéti // Zséréből (Nyitra megyéből) került a daljátékba az )rA j ó lovas katonának de j ó l megyen dolga”. Alsószecséről (Bars megyéből) az „ 0 , mely sok hal terem a z nagy Bala­ tonba” A ,JMátrai képek” vegyeskari mű —mint címe is sejteti - , majdminden dala fel­ vidéki népdal—feldolgozás. A „1Yidróczky betyárballada, az Elmegyek, elmegyek búcsú­ zódal Zabarról (Gömörből) származik, a „Sej, a tari réted' Tarról (Hevesből), a „Madárka, madárka” Szuháról (Hevesből). Érdekességként említjük meg, hogy Kodály másik daljátékába, a Szjkelygfonóba belecsempészett egy palóc dallamot: ,yA csitári helyek alatt régen leesett a hó...” A népdal a Felvidékről, Alsócsitárból (Nyitra megyéből) származik! A gyönyörű Esti dal című kórusmű pásztói (Heves megyei) gyűjtésből való. 507 �Erdő mellett estveledtem}Subám fejem alá tettem Összetettem két kekemet, Úgy kértemj ó Istenemet. En istenem, adjál szállást, Mert meguntam ajárkálást, A járkálást, a bújdósást, A z idegen földön lakást. .. Folytathatnánk a sort, de nehezen érnénk a végére... Kodály Zoltán idős korában is sűrűn megfordult a Felvidéken. Szinte minden évben hosszú heteket töltött a M átrában, Galyatetőn (Heves megyében). Pásztóról többször felgyalogolt hozzá barátja és munkatársa: Rajeczky Benjámin, s Kodály olykor-olykor viszonozta a látogatást. 508 �Bódi Katalin A VISSZATEKINTÉS VARÁZSA Szajbély Mihály: „Idzadnak a’ magyar tollak” —Irodalomszemlélet a magyar irodalmi felvilágosodás korában, a 18. század közepétől Csokonai haláláig Szajbély Mihály nemrégiben megjelent kötetének előszavában megfogalmazza mindazon nehézségeket, amelyekkel a felvilágosodás irodalmát kutatóknak min­ duntalan szembesülniük kell. A korabeli teoretikus irodalom szűkössége, az idegen nyelvű olvasmányok szerves, sőt jobbára kielemezhetetlen beépülése az elméleti diszkurzusokba, valamint az akkori irodalomról való beszéd meghatározóan befo­ gadó természete egyértelművé teszik a megfontolt és óvatos kijelentések, az alapos kutatások és a körültekintő kérdésfeltevések szükségességét. Annál is inkább elengedheteden ez a figyelmesség, mivel a kérdésekre adható válaszokat a szerző első­ sorban a vizsgált időszak elméled szövegeiben keresi, s kevésbé kíván támaszkodni a szépirodalmi szövegekből elvonható, vagyis implicit poétikai leírásokra. M inde­ zen akadályok leküzdése a kitűzött feladat teljesítésének szemszögéből viszont ígéretes hozadékkal biztathatja az olvasót, hiszen a nagy ívű tanulmány a XVIII. század második felétől Csokonai haláláig tartó időszak irodalomszemléletének, kritikatörténetének bemutatására vállalkozik. A könyv egyébiránt a szerző kutatásainak is jelentős állomása, mivel a kezünk­ ben tartott szöveg egy hosszú időn át alakuló munka lezárása, amely még a hetve­ nes évek végén indult el, majd első állomásán kandidátusi disszertációként került egy szűkebb nyilvánosság elé. Az azóta eltelt évek persze nem hagyták teljesen érintedenül a szöveget, mivel az időközben publikált hazai és külföldi kutatások eredményei a szükséges helyeken bekerültek a gondolatmenetbe. A kötet eg y figyelmesen kialakított szerkezeten nyugszik, amely korántsem erőltetetten vagy didaktikusán, hanem sokkal inkább diszkréten szövi át az egyes fejezeteket, s majd csak a befejezéssel válik kimondva is rögzítetté. Ez az alap pedig a haszonelvűség fogalma, amelyben Szajbély megjelölhetónek látja a magyar irodalom kritikai vonulatának irányultságát a XVIII. század második felében. A kiindulópont így szinte egyértelműen Bessenyei boldogság-teóriája lesz, amelyben az anyanyelv praktikus feladata a nemzet boldogságához vezető útban jelölhető ki. Nyilvánvaló azonban, hogy ezzel a retorikai fogásként is értelmezhető kezdéssel a szerző nem Bessenyei „világosságot hozó” alakját kívánja kimozdíthatatlanná tenni, hiszen a testőríró törekvéseit hangsúlyozottan nem előzmények nélkülinek találja. 509 �Ezzel a gesztussal együtt jár természetesen számos elfelejtett vagy más szem­ szögből értelm ezett szerző „leporolása”, többek között Apáczai Csere János, Csúzy Zsigmond, Bertalanffi Pál vagy Tordai Sámuel irodalmi törekvései. A cím­ adásban szereplő idézettel már egyébként is megtörténik a mindmáig kevésbé ismert és háttérbe szorult szerzők rehabilitása, a figyelemreméltó kijelentés ugyanis nem egy elkoptatott szentencia, hanem egy meglehetősen ismeretlen szerzőtől, Wályi K. Andrástól származik. Az idézet bővebben a 37. oldalon szerepel: „Ideadnak a Magyar Tollak, emelkednek a Magyar írók, *s Fordítók, integetnek a ' kiseb­ beknek, nem alá^gák-meg ámbár tsekély legyen is a közjóra t%él%ó egyenes igyekezetét.” A teljes mondatba visszahelyezett cím így a könyv gondolatmenetét sűríti, hiszen a hasznosság, a közjó fogalmát jelöli meg a korszak irodalomszemléletének lényege­ ként, ugyanakkor utal egy megkezdett folyamatra, az irodalom autonóm szerepé­ nek lehetőségére, amely végül is nem teljesedik be ebben a korszakban. Ez a gon­ dolat kerül a tanulmány lezárásába is, amellyel a könyv szerkezete és mindvégig meghatározó irányultsága újból megerősítést kap. Visszatérve az első fejezetre, éppen azzal a gesztussal válik mégis rögzítetté és megkerülhetetlenné Bessenyei alakja, hogy a korszak irodalomelméleti irányultsá­ gáról való beszéd központi helyét ő foglalja el azzal, hogy mégiscsak kizárólag hozzá viszonyítva, az őt megelőző és az utána következő szerzőkről tudunk be­ szélni a korszakkal foglalkozva. Ezt a csapdát mégsem lehet a szerző hibájának felróni, sokkal inkább utal ez egy általános probléma jelenlétére, a kánonok rögzí­ tettségének és működésének kérdéskörére. Szajbély egyébként a felvilágosodás korszakának időbeli meghatározásában értelemszerűen ahhoz a periodizációhoz kapcsolódik, amely Bíró Ferenc kutatásai és korszak-monográfiája nyomán vált meghatározó olvasási szemponttá. íg y az irodalomszemlélet értelmezését célul kitűző kötet az alcímben is hangsúlyozottan a XVIII. század közepétől Csokonai haláláig terjedő időszakasz jelöli meg tárgyául. A könyv egyes fejezetei különös érzékenységgel képesek megragadni a tárgyalt periódus elméleti és szépirodalmi gyakorlatának legfontosabb kérdéseit, s körülte­ kintő alapossággal, illetve forrásismertetéssel jár el a szerző az egyes témakörök tárgyalásában. A horatiusi utile dulci eszméjéből eredeztethető magyar irodalmi hasznosságelvűség megmutatása után a következő fejezet a költészet megítélésé­ nek témakörével foglalkozik. A vizsgálódás íve a barokk gyökerekből táplálkozó iskolás klasszicizmus ábrázoló és tudományterjesztő költészetfogalmától egészen a modern külföldi hatásokat befogadó, az ihlet szerepét kiemelő és az eredetiség­ gondolatot megsejtő elméletekig nyúlik. Csokonai, Verseghy, Földi, Göböl és Kármán elméleteit tüzetesen vizsgálva Szajbély körültekintéssel vet számot az egyes szövegekben fellelhető, elsősorban német és francia forrásokkal. Arra a kö­ vetkeztetésre jut, hogy a magyar munkák alapvetően kompilációs jellegük miatt sokszor ellentmondásosak és jellemzően heterogén jellegűek, jelentősen önálló gondolatmenete egyedül Csokonainak van. M ár itt feltűnik az a szerző által az előszóban hangsúlyozott gyakorlat, hogy az egyes elméleti szövegekből a szoká- 510 �sósnál kicsit bőségesebben idéz, amelyre nyilvánvalóan ismeretlenségük és hozzá­ férhetetlenségük miatt is szükség van. Ez az adott írók szempontjából azért is lehet szükséges, mert ezáltal kibővíthetővé és pontosíthatóvá válik azoknak az alkotóknak a viszonylag szűkös sora, akikről a magyar felvilágosodás kapcsán be­ szélni szokás. A versificado és poesis problémájának tárgyalása után a tanult és az ihletett költő kérdéséről olvashatunk, majd a fejezet befejező szakasza az eredetiséggel és a nemzeti sajátosságokkal foglalkozik. Ez a rész a magyar felvilágosodás irodalm á­ nak rendkívül fontos problémáját járja körül, ugyanis bemutatja, hogy az antik poétikai hagyományok mellett hogyan kerülnek át a korabeli magyar írásbeliségbe a nemzeti kultúrák tradíciói, s miként jelentkezett ezáltal csíráiban az eredetiség eszméje. A következő fejezet címe (Vita Miltonról és a fordítás kérdéseiről) m eg­ lehetősen lehatárolja tárgyát, ám valójában szintén az egész korszakot érintő problematikát érint, mégpedig általában a fordítás, az eredetiség, az irodalmi élet élénkülése és az elméleti viták kialakulásának kérdését. Az ezután következő műfajelméleti rész is rendkívüli érzékkel mutatja be a ko­ rabeli poétikai irodalom helyzetét, s amellett, hogy általánosságban elemzi a teore­ tikus szövegek összességét, felvállal olyan területeket is, amelyek eddig a hátérben maradtak. Ilyenek például Csokonai Vitéz Mihály és Földi János poétikai írásai, illetve fordításai, valamint a XVIII. századi regényre vonatkozó elméleti fejtegeté­ sek összegyűjtése és alapos elemzése. Ez utóbbi műfajjal való foglalkozás pedig különösen fontos, hiszen a magyar regény éppen ezekben az évtizedekben születik meg, sokszínűségével és újszerűségével kifejezetten nagy szerepet vállal az olvasóközönség kiszélesítésében, valamint az irodalmi élet megélénkülésében. Az utolsó fejezetben pedig ismét egy olyan területe tárul fel a XVIII. századi magyar iroda­ lomnak, amely jelezte a nyugat-európai irodalmak modernségéhez való kapcsoló­ dást, a „régiek” és az „újak” vitájának végülis be nem teljesedett lehetőségeit. Talán ez a rövid bemutatás is képes volt érzékeltetni a kötet nagyszerűségét: egyrészt azt a szerkezetet, amely az olvasást befejezve rajzolódik ki, s az alapja a már fentebb említett haszonelvűség fogalomköre és az irodalom tudományos életének legfontosabb csomópontjai, másrészt pedig gyakorlati hasznát a felvilágo­ sodás irodalmával foglalkozóknak. Hiszen a korabeli irodalomszemlélet alapos bemutatása lehetőséget nyithat az ekkor született szépirodalmi alkotások új ráolva­ sásában, számos szerző felfedezésében és bizonyos alkotók új szempontú megíté­ lésében is. Akadémiai Kiadó - Universitas Kiadó, Budapest, 2001. 511 �P.S. Mondják, nem kerek évforduló az, amiről most Salgótarjánban megem lékez­ nek. Valóban igaz, a 75 vagy éppen a 100 inkább tűnik misztikusnak, ismertnek mintsem a nyolcvanas szám. De hát könnyű annak beszélni, akinek a környezeté­ ben van egy 1000 éves vár, egy 600 éves templom, 350 éves gimnázium, de lega­ lább egy 100 esztendős újság. Ám mit kezdjen magával egy olyan város, mint Sal­ gótarján, amelynek történetét, legalábbis számottevő történetét nem mérik ilyen nagy emberiség-évszámok? De mai polgárainak mégis létfontosságú, hogy em lé­ kezzenek arra, mit jelenthet számukra múlt s még inkább: mit tudnak ebből m eg­ fogalmazni a jövő számára. A Valócföld ezt a kettősséget kívánja megjeleníteni most ezzel a különszámával. Szakítunk a tradicionális jubileumi megemlékezésekkel, nosztalgiázásokkal. E szá­ munkban alig esik szó magáról a városról. Hanem - és elsősorban —lakói szere­ pelnek; a teremtő, értéket létrehozó polgárai mutatkoznak meg. Azt szeretnénk ilyetén módon újra megfogalmazni: elég volt a közhelyekből, az egyhangú ítélkezé­ sekből. Ez a város éppúgy, mint megannyi magyar település-testvére, igenis érté­ kek hordozója és létrehozója. És nem is kell ahhoz feltédenül itt születni vagy élni, hogy valaki salgótarjáni legyen. Ugyanakkor azt is tudjuk, nem könnyű szeretni ezt a várost. De a város, a táj, a szellem mindenkit megragad. Valami részlete, vagy maga az egész megköti az embert. Egyszer már jó lenne, ha valaki meg tudná fej­ teni a dtkot: miért nem lehet elszakadni ettől a várostól. Amelyet szidnunk, átko­ zunk, lenézünk, s közben benne élünk valóságosan vagy csak virtuálisan. De hát ezt soha nem fogja senki megmagyarázni, talán éppen ez a jó a rejtélyben. Most Györffy Dezső tesz rá kísérletet. A Madách Gimnázium hajdani tanárának vissza­ emlékezése éppen azt magyarázza kimondadanul. íg y hát e szám olvasói nagy ívű kalandozás követői lehetnek. A szerzők között van pályakezdő egyetemista és nagyhírű történész. Van a kilencvenedik életévében járó megbecsült városlakó és a városban végleg megragadt értelmiségi. Vannak költők, írók, művészek, tudósok. Láthatjuk, hogy e város senki tehetségét nem béklyózza le. Igaz, nincs egyeteme, nincs nagy múltú bibliotékája, hatalmas archí­ vuma (de még intercity vonata sem) s mégis jelentős életművek formálódnak itt napjainkban is. A magyar tudománynak nincs olyan szakterülete, amelyet ne kötne e városhoz valaki. Aki itt él vagy Szegeden, Budapesten, Veszprémben, Szom bat­ helyen, Pécsett —s akkor még a világegész távolabbi pontjait nem is említettem. Egy nyolcvan éves városnak még nem lehet nagy múltja, csak izgalmas jövője. Ám a múltat és a jövőt mindig a jelenben élő tehetséges alkotó emberek határoz­ ták, határozzák meg. Olyanok, mint a Palótfóld e jubileumi számának szerzői. (p.m.) 512 �2 0 0 - Ft 9 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/b68c411109f9129fbfab5e037765ddf8.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2002 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2002. Salgótarjáni különszám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2002 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika