https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/336887f558c5cbb39afd23765df92667.pdf 478fc0701e83ca0deaab61b75aa07a99 PDF Text Text A TARTALOMBÓL Lőrinczy Huba, Czetter Ibolya, Botka Ferenc tanulmányai Márai Sándorról Turczi István, Turcsány Péter, Béki István, Romhányi Gyula versei Tóth Anna, Szigethy Gábor írásai az 1956-os forradalomról Interjú dr. Barta Lászlóval a régiók jövőjéről Esszék Rimay János, Dsida Jenő, Szabó Lőrinc Nemes Nagy Ágnes verseiről Dukay Nagy Ádám beszélgetése Földi Péterrel Földi Péter: M ad áritató �Névjegy Salamon István Lőnnczy Huba Czytter Ibolya Botka Ferenc Pienták Attila Turrsány Péter Turcsi István Béki István Tóth Anna Scygethy Gábor Dukay Nagy Adám Kovács Sándor Iván Borbély Sándor Buda Attila Oláh András Romhányi Gyula Erdős István Dr. Baráthi Ottó Dr. Csongrády Béla Sulyok Bernadett Földi Péter A Magyar Rádió munkatársa, interjúkat, riportokat készít. Irodalomtörténész, kritikus. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola tan­ székvezető főiskolai tanára. Kutatási területe a századforduló magyar epikája és Márai Sándor életútja. Legutóbbi műve: Búcsú egy kultúrától (Márai Sándor A Garrenek műve), 1998. Irodalomtörténész, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola adjunktusa. Legutóbbi kötete: A stílus és a formák (Tanulmányok a nyelvművész Márai Sándor­ ról), 1999. Irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum ny. főigazgatója, 1993-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára. SZOT-díjas (1983), Dér}' Tibor-jutalomban részesült (1993). Déry Tibor életművének kutatója. ELTE-n végzett irodalomtörténész, jelenleg PhD-ösztöndíjas, Babits-kutató. Költő, műfordító. A Kráter Műhely Egyesület elnöke és kiadó vezetője, a Polisz főszerkesztője. Kölcsey-díjas (1997). József Attila-díjas író, költő, műfordító, a Parnasszus főszerkesztője. Költő. Legutóbbi kötete: Rabszpdia (1998). A salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépis­ kola tanára. Ebben a számunkban egy nagyobb tanulmányának részletét kö­ zöljük. 1971—1976 a Kritika c. folyóirat főszerkesztő-helyettese. 1976-1992 az ELTE adjunktusa 1993-1997 a veszprémi Petőfi Színház rendezője. A Ruttkai Éva Emlékszoba igazgatója. Költő, publicista. Legutóbbi kötete Szobrok az esőnek címmel 1998-ban jelent meg. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész. 1976-1991 a Móra Könyvkiadó fő­ szerkesztője, 1994-től a Lord Könyvkiadó ügyvezető igazgatója. Címzetes főiskolai tanár. A Művészeti Alap irodalmi díjasa (1988). Legutóbbi kötete: Ady Endre (2001., Mikszáth Kiadó). Irodalomtörténész, könyvtáros. 1993-tól az ELTE BTK Irodalomtörténeti Intézetének könyvtárosa, vezetője. A Babits Kritikai Kiadás munkatársa. Mátészalkán élő költő, magyar-történelem szakos tanár. írásait közölte a Kortárs, a Vigilia, a Mozgó Világ, a Polisz, az Új Forrás, a Somogy, a Tekintet stb. Balassagyarmati költő. Első kötete Karomra szárnyat címmel 1993-ban jelent meg. Harmadik kötete Ködben címmel kiadás előtt áll. Salgótarjánban élő író. Madách-díjas, a Nógrádért Emlékérem birtokosa. Párkányjárás c. kötete a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg. Rácz Palkó cigányprímásról szóló könyve karácsonyra jelenik meg. Közgazdász, közíró, a Nógrád Megyei Hírlap külsős munkatársa. Bölcsészdoktor, a Nógrád Megyei Hírlap felelős szerkesztője, Madách-díjas. Legutóbbi kötete: „Remény a csillag...” címmel a nógrádi Madách kultuszról 1999-ben jelent meg. Salgótarjáni születésű irodalomtörténész. A Kossuth Lajos Tudományegyete­ men végzett, jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. Festőművész. Az egri Eszterházy Károly Főiskola docense. Derkovitsösztöndíjas (1978). Munkácsy-, Magyar Művészetért-díjas. Érdemes Művész, Nógrád Megye Díszpolgára (2001). �Tartalom Turcsi István L őrínry Huba Deodatus - a férfi és egy város tört.én.eime Ismétlődésbe oltott különbözés, avagy .. van egy másik világtörténelem is .. (Márai Sándor Sirály) A Márai-napló mint szöveg-, műfaj- és stílustípus A San Gennaro vérének forrás vidékén (Úti beszámoló - kérdésekkel) Rádióinterjú Márai Sándor sógornőjével A szintézisre várva 384 393 Turcsány Péter Béki István Életnyitány A harmincharmadikra Nyomtávlat 398 400 401 Tóth Anna S^gethy Gábor Seregszámla A salgótarjáni Acélgyári munkástanács, 1956 Novemberi ébredés iyA festészet megint nőni kezdett bennem” (Földi Péterrel Dukay Nagy Ádám beszélget) 402 414 421 Kovács Sándor Iván Borbély Sándor Rimay rímcsipkéi (Felföldi íróportrék) Egy Dsida-vers közelebbről Szabó Lőrinc „gyermekversei” Kettős arckép - példázat a hűségről (A nyolcvan éve született és tíz éve meghalt Nemes Nagy Ágnes emlékére) félúton hajnalok a daloknak nincsen arcuk por és hamu Vagyok Utópia Kezed a fegyver forró vasára égve... Talán lehetnék Kellene még egy szerelem A mundér Régió regula, avagy a regionalizáció szükségessége elvitathatatlan (Interjú dr. Barta Lászlóval, Nógrád megye főjegyzőjével) 432 443 447 452 C^etter Ibolya Botka Ferenc Salamon István Pienták Attila Buda Attila Oláh András Romhányi Gyula Erdős István Baráthi Ottó Csongrády Béla Sulyok Bernadett Magyarország a második otthona (Karol Wlachovsky: Köztes szerepben című kötetéről) A polgári létforma mementója (Unger Emil: A~ Újvilág utcai ház) A borítón: Földi Péter Madáritató E számunk illusztrációit és a mellékleteket Földi Péterfestőművész munkáiból válogattuk. 339 341 360 376 458 458 459 459 460 460 461 462 462 465 473 487 492 �Palócföld Irodalmi, művészeti, közéletifolyóirat 2001. XLVII. évfolyam 5. szám, október Megjelenik kétbavonként. Főszerkesztő: Praznovszky Mihály. Főmunkatárs: Nagy Pál (Párizsi Magyar Műhely). A szerkesztőség tagjai: Marschalkó Zsolt (szerkesztő), dr. Kovács Anna (tanulmány), Dukay Nagy Adám (szépirodalom), Bakos Ferenc ('művészet). Tipográfia: Lipták György. A Nógrád Megyei Közgyűlésfolyóirata. Kiadja a Balassi Bálint Megyei Körryvtár, 3101 Salgótarján, Pf 18. Felelős kiadó: Oroszjié Katona Anna. Készült: Polar Stúdió, Salgótarján. Szerkesztőségi fogadóórák: szerda 11-16 óra között. A szerkesztőség levélcíme: Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, 3100 Salgótarján, Múzeum tér 1. Telefon: 32/417—255. Fax: 32/310—838. Interneteim: wivw. bbmk.hu!palocfold. E-mail: palofoldbbmk. hu. Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár; előfizethető ugyanitt. Folyóiratunk megvásárolható az Írók Boltjában (Budapest, Andrássy út 45.). 2001-ben megjelenik 6 alkalommal. Ara: 200 Ft. Előfizetési díj egy évre: 900 Ft. Kéziratot és rajzokat nem őrzfink meg és nem küldünk vissz?. ISSN: 0555—8867. INDEX: 25925 Eapunk megjelenését támogatta: a Nemzeti Kulturális Alapprogram �Turczi István DEODATUS - a férfi és egy város tört.én.elme A lélek tájképei (I-IV) Az emlékezet helyén történetek állnak. A fények és árnyak feloldják, majd újra összerakják őket, de a repedések nyoma megmarad. Hegek. ím e az ember: szétnyíló és összeforrt hegek, a nincs és nem stigmái, jól láthatóan egybehordva. „Azt mondják, jó élni itt.” Mennyit változott a táj! Bodóhát, Szt. Iván hegye, Látóhegy, Kutyahegy. Még nem unták meg folyton ugyanazt a helyet. Az Öregtó egyre zsugorodik. Sokan jöttek, sokfelől. Betelepült a tó két oldala. Föld kell a jobbágyoknak. Köz munkából duzzadnak az apátság javai: Alsó- és Felsőfalu, Mesterrétsziget, Szt. Margit földe... Malom van tervbe véve, kettő is. Molnárok, halászok, nádazók jönnek családostul. Ha többen vagyunk, a tél sem olyan zord. A szomolai harangozó betűvetést tanul. Már kijelölték az új temető helyét. Mindenki a dolgát teszi, mint sorsa szabta. Firminus, az új apát, mestereket invitál Győrből. A malmok a szívügye. Sokat sürög. Külön kis házat építtet magának, a kertbe halastavat ásat, s bele apró, csillogó halakat ereszt. A juhtized ezüstpénzt fial, abból ekét vesz, és legelöl túrja a földet. Néha Istennel is gondol: hol igát húz, hol igét hirdet. Keresztel, temet, pörös ügyekben ókumlál vagy éppen tanít. Az urak, az a néhány, aki van, szívesen küldik hozzá a gyermekeiket. „Nekem nincs gyermekem.” „Akartuk, de nem lett.” 339 �„Doktorokat hívtunk, hiába.” „Az ima sem segített.” „Másokat szolgál a keresztelő medence.” Evszaktalan a táj. Amióta O nincs, nincsenek színek, illatok. Már nem látni olyan élesen a növények arcát, ahogyan azelőtt. Talán hangafű nő a hant fölött; a dombon lovak legelnek, Távolodó szekerek, emlékek és veszett kutyaugatás. Almok és jóslatok keverednek a bolyongó szélben. Egyedül jönni, egyedül menni el. Előre átélni mindent, s ha megtörténne mégis, már csak emlékezni rá. Nézni az üres eget. Néha ennyi marad a hitből. „Amit nem mondok ki, bűnös vagyok azért is, tudom.” első' pecsét Vörös bársonyba csavart díszes okmány. Zsigmond király ad a formaságokra; üzen kedves városának. Az okmány tartalmánál fontosabb a kék és fehér selyemből sodrott zsinóron függő körpecsét. A város első pecsétje. 1415-öt írunk. írjunk 1415-öt. Egy Deodát nevű fiatal nemes adja át a város elöljárójának, Pál bírónak, a két jegyző, Márton és Domonkos, továbbá a tanácsba választott 12 polgár rezzenéstelen sorfala előtt. SIGILLUM + CIVITATIS + DE TATA A körpecsét felirata akár egy hosszú dallam ereszkedő első sora. Első és állandó. A többit írják majd más kezek. Civitas, terra avilium, oppidum, villa — egyre megy. A lényeg: maga a város. Rajzoljuk le, amit látunk, szavakkal: A hasított pajzs jobb mezeje felső vágatában 3 liliom, alsó vágatában nyolc váltogatott sáv; ahogy még Róbert Károly idején nevezték — nyolc pólyázat. A pajzs bal oldalán �kis állványra helyezett kettős kereszt. Tiszta sor. Csak annyiban tér el az említett Róbert Károly címerétől, hogy az Anjou-liliom és a „pólyák” nem egymás mellett vannak. Szép címer. Anno Nagy Lajos király adakozó kedvéből hasonlót kapott Új-Pest, Kassa, Telkibánya, Brezno- és Körmöcbánya is. Deodát kinéz a lovagterem tóra néző ablakán. Örül, hogy megbízatása csak ide, a vizek városába szól. Olyan érzés fogja el, mintha már járt volna itt valamikor. Lőrinczy Huba Ismétlődésbe oltott különbözés avagy . .van egy másik világtörténelem is...” Márai Sándor: Sirály (Botka Ferencnek) Ez a legelső regény, amelynek készültéről följegyzéseket, kommentáro­ kat találhatunk a szerző 1943-ban kezdett (s mindhalálig vezetett) diáriumában. A Napló hírt ad a Sirály fogantatásáról és megszületéséről csa­ kúgy, mint a „kihordás” gyötrelmeiről és örömeiről, az alkotói műhely gondjairól. Kétségek és bizonyosságok, csüggedések és reménykedések közt hányódva írta ezt a könyvét Márai Sándor, és inkább volt vele elégüleden, mintsem elégedett. Híven beszámol minderről a diárium. A regénnyel kapcsolatos első bejegyzés a megvilágosodás ujjongó pilla­ natát rögzíti: „Csodálatos nap, amikor a »Sirály« témája váratlanul teljes formát és alaprajzot kap —mindaz, ami a témában önálló elem volt, a »hasonlóság« , a »titkos társaság«, a háború légköre, egyszerre összeáll kerek és szerves képletbe, mint a kaleidoszkópban a kristályok. Ki segített ebben? Tegnap még köd és zűrzavar volt az egész, ma szerves egész —»csak meg kell ím i«. S valóban, most már csak meg kell írn i... az elemek értheteden és csodálatos összefüggése, magyarázhatadan kohézió tartja össze az egészet. 341 �Minden művészi alkotás folyamatában van egy pillanat —s ez a döntő, vég­ zetes pillanat! —, mikor a művész csak végrehajtja a parancsot, mintegy ki­ vitelezi a tervrajzot, melyet egy égi kéz elébe helyez/’ —Hihetnők: ily lelke­ sült vallomás után a lendület nem vész el egyhamar, ám már a következő — néhány oldallal későbbi —feljegyzés az ellenkezőjéről, megtorpanásról, ké­ telyekről, keserves küszködésről tanúskodik. „A »Sirály« nem akar, nem tud felrepülni: valamilyen súlyos, sáros földi anyag tapad szárnyaihoz. // Kínlódva és halálfáradtan írom, apró részekre bontom, s a részeket meg­ munkálva, dadogva haladok valahogyan, centiméterenként, a részletek ér­ telme felé. Úgy érzem, az egész nem jelentős, aztán nem őszinte, s a legna­ gyobb baj és átok, hogy nincs zenéje, nem lebeg... Ez a Sirály a földön totyog, mint egy túzok vagy liba. // Ugyanez az ellenállás, mindenben, amit írok, az újságcikkekben, e naplójegyzetekben is. S egy szándék és akarat, mely erősebb, mint minden gyöngeségem és csüggedésem: nem engedni, odakötözni magam e viharba jutott hajó árbocához, utolsó pillanatig vezet­ ni ezt a különös ütközetet, mely életem első nagy válsága, a hitedenségnek, a munkámba vetett hitnek válsága. Csak nem engedni a kísértésnek, egy pillanatra sem. Inkább ott dögölni meg, két rossz, süket mondat között.” A krízistudat, a letargia azonban múlékony állapot volt, s tűntével fölröp­ pent a Sirály is. Két naplórészlet bizonyítja ezt. „Nem akarom és nem me­ rem megcsalni magam, de az elmúlt héten —mikor azzal a tudattal élek, hogy kizártam életemből mindenfajta újságírást —könnyebben írom a »Sirály«t, felszabadultabban, s azt hiszem, nem is rossz, amit e héten írtam. Mintha visszakaptam volna hangomat”, illetőleg: „Úgy írni, hogy mindig a teljes élet és a teljes látomás sugározzák minden részletből, délibábszerű remegéssel, akkor is, amikor egy tárgyról, vagy egy alak külsejéről beszélsz. Mindig az egész világról és a teljes életről írni.” —A műre vonatkozó újabb bejegyzések elméleti szempontból is fölöttébb érdekesek és fontosak. Kide­ rül belőlük, hogy —Babitsosai mondva —„Nem az énekes szüli a dalt: / / a dal szüli énekesét”, kiderül, hogy a téma és az anyag (az „égi kéz” átnyúj­ totta „tervrajz”) a saját törvényeit követi, s fölébe kerekedik az alkotói szándéknak —más szóval: nem a szerző írja a könyvet valójában, hanem inkább a regény írja önmagát. „Soha nem tudjuk, mit akar mondani rajtunk át az Isten! A »Sirály« most, mikor a végét írom, átalakult a személyiség különbözésének problémájává —ez volt a téma egyeden értelme, ide kellett eljutnom a »történet«-en át, logikusan és kérlelhetedenül. Ezt terveztem? Nem, ezt tervezte velem az Isten, mikor rámparancsolt, hogy írjam meg ezt a regényt”, s nyilvánvaló, hogy e gondolatot lombosítja tovább egy későbbi, terjedelmes eszmefuttatás: „Mifajta kaland egy regény! —ha tudnák a jám­ 342 �bor olvasók s azoknál is jámborabb írók, kik ártatlan biztonsággal haladnak az előre megrajzolt »cselekm ény« keskeny ösvényein... Mifajta kaland, mikor a regény élni és terjeszkedni kezd, akaratunktól és tervünktől függet­ lenül, a téma eredeti keretein túlárad, önkényes burjánzással, mintha egy gondosan kicirkalmazott, szép és nyájas kertben hirtelen trópusi virágzásba kezdene minden fa és növény! Egy pillanatban veszélyes lesz a regény, a kertből őserdő lesz, titokzatos, vijjogó hangokkal, surranó tüneményekkel, árnyékkal és fénnyel, viharral és szárazsággal, melyet nem is gyanítottunk elébb... Boldog mesélők, akik a regény tájain át egy vicinális sínjein halad­ nak! Néha térdrebukom (sic!) a dzsungelben, mely elhatalmasodott a téma körül, s négykézláb kúszva haladok tovább.” —Az 1943-as Naplóbán még két följegyzésre bukkanhatunk a Sirálytól. Mindkettő a regény elkészültét, illetőleg a megírásával vállalt kockázatot adja hírül, s szűkszavúsága okán mindkettő (kivált az elsőként citált részlet) többé-kevésbé enigmatikus. „A »Sirály« valahogyan elrepült velem a ködbe... nem bánom, hogy így tör­ tént, de nem vállalnám mégegyszer (így!) ezt a felelősséget”, illetve: „Befe­ jeztem a »Sirály«-t — afféle salto mortale lett számomra írás közben ez a könyv. Gyakran nem mernék vállalkozni ilyen halállengésekre; egyszer talán sikerül, de aki gyakran vállal üyest, végül is nyakát szegi.” - Utolszor az 1944-es diárium emlegeti a Sirályt, s nem épp hízelgőén nyilatkozik róla. Az immár A nővér szövegén dolgozó Márai hirtelenül odaveti: „...szeretném megírni ezt a regényt, melyhez őszinte kedvvel fogtam, - nem úgy, mint tavaly ilyenkor a »Sirály«-hoz.” 1 Kitetszik az eddigiekből: az író maga ambivalens viszonyban állott tulaj­ don művével. Nyaktörő mutatvánnyá, „halálugrássá” vált számára ez a könyv (vajon miért?), izgalmas és tanulságos is volt neki a Sirállyal vívott küzdelem, de kelledenül teljesített feladat is, érzékelte a regény organikus voltát és bizonyos (meg nem nevezett) értékeit, ám vélte jelentéktelennek, nehézkesnek, zeneiedennek úgyszintén, és kétszer is az „őszinteség” hiánya miatt marasztalta el (nem ártana tudnunk, mit értett ez utóbbin, lévén az alkotó és az alkotás „őszintesége” avagy „őszintédensége” teljességgel talá­ nyos fogalom). Egy bizonyos: ha tán sokat küszködött is vele, elkészültét követően a Sirály tüstént érdektelen lett Márainak, és —bizonyítja az 1944-es naplórészlet —nem csupán azért, mert már újabb témák, újabb művek kö­ tötték le figyelmét. Ez a felemás viszony, ez a végső elhárítás befolyásolhat­ ná, sőt, eleve meghatározhatná akár a mi véleményünket is, ám a befogadói értékítélet nem függvénye szükségszerűen az alkotóénak, kivált, hogy tud­ juk: bármely mű szerzői értékelése (hasonlatosan a szerzői értelmezéshez) egy csupán a lehetséges értékelések közül. Márai (ön)ítélete nem merevülhet előítéletté mibennünk. 343 �Hasznos, ha megőrizzük elfogulatlanságunkat, mérlegelő tárgyilagossá­ gunkat az egykorú kritikák (többnyire inkább csak recenziók), illetőleg a későbbi, irodalomtörténészek adta interpretációk és minősítések olvastán is. Hasznos, mert végletes, egymást kizáró állásfoglalásokkal szembesülünk. Akadnak, kik szerint a Sirály makuládan remeklés, s akadnak, kik szerint kevés híján fércmű. Elragadtatás és elmarasztalás egyként kijutott e regény­ nek, s meggondolkodtató: az utóbbi véleményt rendre jóval súlyosabb sza­ vú ítészek és irodalmárok képviselték, az előbbit pedig mára elfeledett avagy megfakult nevű bírálók. Kínálkoznék hát, hogy a tekintélyelvhez igazod­ junk, ám ha ezt tennők, vizsgálódásainkat s értékelésünket új fent csak egy előítéletnek rendelnők alá. Az a prejudícium működnék bennünk eleve, hogy a Sirály rossz, elhibázott alkotás, s valójában nem a regénnyel lépnénk kapcsolatba, hanem korábbi, elmarasztaló interpretációival, nem annyira a művet látnok, mint inkább a reá tapadt becsmérlő minősítéseket. Ahhoz, hogy magával a szöveggel találkozzunk, félre kell(ene) tolnunk a róla szer­ zett előzetes ismereteket, ahhoz, hogy magát a szöveget értelmezhessük és értékelhessük, külön kell(ene) választanunk tőle a korábbi elemzéseket. Persze, bármely mű „megtisztítása” az idők során reá rakódott ítéletektől és előítéletektől jószerével reménytelen és illuzórikus vállalkozás, hiszen az alkotás szinte bonthatadanul összeszövődik azokkal az interpretációkkal, kijelentésekkel, amelyek vele kapcsolatban elhangzanak. Csakis egy módon őrizhetjük meg (relatív) elfoguladanságunkat és tárgyilagosságunkat a Sirály olvasása és értelmezése közben: ha nem vétjük ab ovo szem elől azt az el­ vet, amelyet Hans-Georg Gadamer „a tökéletesség előlegezésének” nevez.2 A tudatos rosszhiszeműség kizárja az objektivitást, s amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, minden könyvet megillet az „ártadanság” vélelme —a Máraiét is. „A tökéletesség előlegezése” a regényre vonatkozik. Nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy máris és végleg a Sirály dicsérőinek táborához csadakozunk, teljességgel elhatárolódván bírálóitól. Annyit jelent, annyit jelenthet csupán, hogy egyelőre —a mű vizsgálata előtt —sem a magasztaló, sem az elmarasztaló véleményeket nem tekint(het)jük érvényesnek. Részrehajlás, igazságtartalmuk latolgatása nélkül ismertetjük őket. A kortársi kritikák közt összesen egy akad, amely szinte minden értéket elvitat a Sirálytól: a hajdani Márai-rajongó Örley Istváné3 - a többi recenzió kritikai észrevétel nélkül hódol a mester új regényének.4 Utóbbiak közös jellemzője a kurtaságból fakadó szűkszavúság (az egyeden terjedelmesebb írás a tragikus sorsú Gönczy Gáboré, a Nobody Nemo szerzőjéé), s az elem­ zést - kényszerűen is —helyettesítő kinyilatkoztatás. A recenzensek össze­ foglalják a mű fabuláját, és magasztalják Márai modernségét, a könyv kom­ 344 �pozícióját, lélekábrázolását, „mágikus” mivoltát, drámaiságát, párbeszédeit, stílusának pompáját - ki ezt, ki azt, ki többfélét is. Nem így Örley István. O vitriolba mártja tollát, s gyilkos — csalódottságtól fűtött — szarkazmusa a Sirályt megelőző művek zömét sem kíméli. Örley vádjai számosak és igen súlyosak. A szerinte is ragyogó tehetségű, noha „...n em különösképpen (sic!) tu d ato s...” s az „idegen” hatásokat mindig is túl nagy készséggel és bőséggel befogadó Márai utat tévesztett, hűtelenné vált önnön alkatához és pályakezdése értékeihez. Egyik legfőbb erénye, „...önkínzó őszintesége” nyomtalanul elveszett (emlékezzünk: a Napló úgyszintén az őszinteség hiá­ nyát panaszolta...), s mert „...valójában feminin, könnyen befolyásolható művész”, az őt korántsem önzedenül tömjénező kritika és a sznobok feltéden hódolata rengeteget ártott neki. Szólamosságba, gyanús termékeny­ ségbe csábulva „...példádan gyorsasággal lökte ki m űveit...” A hanyadás a Féltékenyek kel kezdődött, s bár —részleteikben avagy egészükben —értékes művek azóta is születtek, „...bizonyos (...), hogy az író pályájának ez a szakasza egészében süllyedő jellegű. A válság mélypontját pedig az utolsó Márai-regények jelentik. A kórkép a Sirályban még szembetűnőbb és ijedelmesebb, mint az ugyancsak zavarbaejtő (így!) a Gyertyák csonkig égnek ben.” Lesújtó, könyörtelen ítélet, s Örley nem marad adós az indoklással. A Sirály abszolút mélypontja az —addigi —életműnek, mert meséje együgyű és hamis, mert a benne szereplő alakok puszta „Árnyképek, fantomok. Az író lírai áradásának csatornái”, mert a mű a Márai-regények szokványos képle­ tét ismétli („.. .rövid nyitány után egy hosszú éjszakai beszélgetés.. . ”), mert minden bölcselkedő eszmefuttatása „zavaros és kusza”, oly „...szóáradat (...), mely iránytalan hömpölyög erre-arra”, mert a könyv „végzetmisztiká”-ja hazug, „...m erő köd, gomolygás, zavar”, ráadásként „kínosan szellemes”, afféle „zsurnaliszta-miszticizmus”, „beoltva” Wassermann, Werfel és Kástner „híg, kacér miszticizmusával” (az említett szerzők hatását mindennémű bizonyítás híján tételezi a kritika), mert a szerző —korábban joggal csodált — nyelvművészete felhígult, talmi lett, szólamos, modoros, önismédő, „.. .szerencsédenül ironikus (sic!) és költői”, mintha „a saját stí­ lusparódiáját” adná, m ert... - szükséges az apróbb kifogások fölsorolása is? „ ...a válság a lehető leghevesebb...” — zárja bírálatát az ítész — az írón „ ...c sak a legkegyedenebb szám vetés...” és önvizsgálat segíthet. Két évtizednek kellett eltelnie, hogy a Sirály ismét szóba kerüljön. A magát marxistának tituláló (s Márai iránti rokonszenwel a legkevésbé sem vádolható) irodalomtörténet-írás Örley István ítéletéhez csatlakozott. B. Nagy László úgy­ szintén a Féltékenyektől számítja Márai hanyatlását, majd, miután a S^inbád ha­ zamegy és a Vendégjáték Bolhámban című regényen is alaposan elverte a port, ekként folytatja: „A mélypont az 1944-ben (1943-ban...: L.H.) megjelent 37- 345 �rály. A mese rossz kalandregény, rosszabb, mint a Mésqárvf* —s e sommás ítélet alátámasztásául Örleyt citálja tanúságba.5 Újabb két évtized múltán kezdődött meg Márainak és oeuvre-jének át­ értékelése, ám ha a szerző és az életmű „rehabilitáltatott” is, e regény a rossz alkotások listáján maradt. A „mélypont” minősítés ugyan már csak elvétve bukkan elő6, a kedvezőtlen megítélés azonban nem veszítette érvé­ nyét. Rónay László —noha nem osztja mindenben Örley vélekedését, s nagy tapintattal beszél e könyvről - abban látja a Sirály, valamint A% igeiéi és A gyertyák csonkig égnek legfőbb hibáját, hogy Márai a maga létkérdéseit a há­ rom regényben „ ...n em tudta egységes, elhitető, szilárd kompozícióvá gyúrni.” ' A másik monográfus, Szegedy-Maszák Mihály részletezőbb és szigorúbb kritikát mond ennél. Elutasítja bár Örley hanyadás-koncepcióját, rámutatván: minden termékeny író életműve —ekként a Máraié is —szük­ ségképp hullámzó színvonalú, e könyv számára viszont ő sem talál mentsé­ get. Szerinte a Sirályban „ ...az elbeszélés lassú üteme már rossz értelemben vett retorikával, fölösleggel párosul”, ez a regény „.. .valóban gyenge mű”, s „Nem a cselekménytelenség, de a műfaj eldöntedensége okolható a művé­ szi kudarcért. Az elbeszélés hol színpadi utasításhoz, hol értekezéshez ha­ sonlít, s közülük egyik sem kapcsolódik szervesen a belső nézőpontú törté­ netmondáshoz. A regény össze nem illesztett töredékek halmazára emlé­ keztet.” Márai a nagyepikai alkotásaiban „...olyko r engedett a színpadiasság kísértésének.”8 Nincs mit szépíteni rajta: olybá tetszhet, hogy mivel a mű védelmét „el­ látó” írások meglehetősen érvhiányosak és sokkalta erődenebbek a vádbe­ szédeknél, a Sirály sorsa egyszer s mindenkorra megpecsételtetett; épelméjű olvasó és kutató nem a tökéletesség, hanem csakis a tökéledenség előlege­ zésével közeledhet hozzá. Nekünk azonban úgy tűnik föl: lehetséges, sőt kívánatos a perújrafelvétel, részint azért, mert az elmarasztaló vélemények sem mindig bizonyítják kellőképpen a maguk igazát (inkább kihirdetnek, mintsem argumentálnak), részint meg azért, mert a recenziók és a nagyobb igényű elemzések egyike sem tanúsítja a regény valóban mély megértését. „...másképp értünk, amikor egyáltalán megértünk” — rögzítette a modem hermeneutika egyik alaptételét Gadamer.9 A Sirály interpretálok azonban gyakorta nem a „másképp értés”, hanem a részleges avagy a hiányos értés, némelykor egyenesen a félreértés jellemzi, s ennek egyik (ha ugyan nem a legfőbb) oka —kiderül többük szövegéből - : a vizsgált mű felületes ismere­ te. Számunkra - eufemisztíkusan mondva - kétes hitelű minden értékítélet (lett légyen magasztaló vagy ledorongoló), amely nem a másképp értő meg­ értésből kövedcezik. Úgy gondoljuk hát, semmiképp sem fölösleges ismét eltöprengeni a Sirályon , a korábbiaknál tán mélyebb megértés s a szélsősé­ 346 �geket tán elkerülő újraminősítés reményében. Kísérletünk során mindvégig a tökéletesség előlegezésének gondolata vezérel —másként aligha vehetnők észre a regény esedeges értékeit és érdemeit. Magával a müvei szándékozunk foglalkozni, nem tartjuk így feladatunknak a már ismertetett vélekedések rendszeres és tételes igazolását avagy cáfolását. Okfejtésünkből — olykor közveden, olykor közvetett módon —úgyis kiderül, mit fogadunk és mit vetünk el az eddigi megállapítások közül. A Sirály - nem különbözvén a harmincas-negyvenes években fogant Márai-művek zömétől —tipikus krísjsregény. Kettős, egymással összepántolódó válsághelyzet adja magvát a történetnek, oly kritikus szituáció, amely­ ben mind a nemzeti, mind az egyéni sors a végzet közelébe sodródik. Az eseménytelen cselekmény időtartama ezúttal is felötlően rövid, néhány óra csupán: egy téli nap kora délutánján indul a história, s messze még a pirka­ dat, amidőn már véget is ér. Kurta regényidő, mindössze két szereplő, ke­ vés számú helyszín: egy —meg nem nevezett —minisztérium hivatali szo­ bája, az egyik Duna-híd, egy eszpresszó, az Operaház és (kétszer is) a szin­ túgy anonim férfi lakása. S mert a Márai-féle krízisregény tán legállandóbb tartozéka a zárt térben lezajló éjféli szópárbaj (lásd: Zendülők , Válás Budán, Vendégjáték Bolhán óban, A gyertyák csonkig égnek), ez utóbbi enteriőr a díszlete a két protagonista hosszú —a könyv összterjedelmének több mint a felét kitevő —, éjszakai diskurzusának. A férfi és a nő eszmecseréje azonban — szokás szerint —inkább csak formálisan párbeszéd; csupán kevés részlete tartja fönn a dialógus látszatát, igazából egymást követő s egymással alig érintkező hatalmas monológokat olvashatunk. - Nincs kétség: a Sirály mint modell, mint struktúra, nem egyedi, öntörvényű képződmény, hiszen ré­ gebbi, immár többször is kipróbált szerkezetet, fogásokat, megoldásokat ismétel. Ámde nem kétséges az sem: a műbe zárt világ, a szövegben megjelenülő problematika egészen más, mint volt a korábbi krízisregénye­ ké. Az alapképlet, a jellegadó sajátosságok majdnem teljes azonossága nem fedheti el a Sirály kérdéssorának, gondolati anyagának egyedi voltát, az is­ métlődés a különbözést. írásunk címének első fele erre az összefüggésre is vonatkozik. Mivel a regény 1943-ban látott először (s mindmáig utoljára) napvilágot, nem szükségtelen tán kivonatolnunk a benne történtek lényegét. Nem ha­ szontalan e művelet továbbá azért sem, mert ennek híján elemzésünk „légüres térben” mozogna, s rébuszokban kényszerülnénk beszélni. A Sirály névtelen hőséhez, a negyvenöt esztendős miniszteri tanácsoshoz épp akkor érkezik hívatlan vendég, amidőn a férfi befejezte egy szigorúan bizalmas, az ország szempontjából sorsfordító irat (minden bizonnyal a had­ üzenet) megszövegezését, s tettének gyászos következményein és tulajdon 347 �életkilátásain mereng. A nem várt látogató, egy fiatal finn nő a lelke mélyéig fölkavarja a tanácsost, hiszen külsejében hasonmása évekkel előbb öngyilkos­ sá lett kedvesének, elannyira, hogy percekig képtelen szabadulni a kényszer­ képzettől: maga Ilona kelt ki sírjából, s tért vissza hozzá. A szép, ifjú leány —Aino Laine, vagyis Egyetlen Hullám a neve —vízumhoz, tartózkodási enge­ délyhez, illetőleg álláshoz szeretne jutni a férfi segedelmével, az pedig, lassan­ ként fölocsúdván a döbbenetből, meghívja estére az Operába. Együtt távoz­ nak a minisztériumból, majd, miután szemügyre vették s a maguk módján kommentálták az északról jött sirályok éhes tülekedését a befagyott folyó fölött, elválnak útjaik. A fejét fájlaló férfi egy tömegemberektől zsibongó eszpresszóba tér be, hogy kávézás közben felidézze elhalt kedves rejtélyes históriáját. Ilona - csak az öngyilkossága után derült ki - kettős kötődésben élt: miközben az ő szeretője volt, tanára, egy híres vegyészprofesszor démoni vonzásában vergődött. Kihez tartozott voltaképp a lány? Miért dobta el ma­ gától az életet? Tán anyjától, nagybátyjától örökölte az önpusztítás hajlamát? —nem tudhatni; a titok vele szállt a sírba, miként az is csupán sejthető, hogy a vegyész különös hatalmát szuggesztív lényének, a megszállottságából sugárzó erőnek köszönheti. Lakására érvén, a tanácsos tovább töprenkedik a küszö­ bön álló háborúról, Ilonáról és hasonmásáról, arról, hogy a teremtés műhelye mindig ugyanazokat az ősmintákat ismétli gépiesen, testünkben nem, csak a lelkűnkben lehetünk egyediek, s arról, hogy az alakmás, a „másodpéldány” feltűnése neki, az öregedő férfinak ismét a szerelem hívását jelentheti. —A minisztériumban töltött újabb órákra nem kíséri el a regényszöveg a főhőst, az Operaházba annál inkább, ahol is — a mű belső összefüggéseit s egyik kulcsszavát illetően korántsem véledenül —épp Verdi Alacosbál\?X adják. A dalszínházi este —az utalások szerint —előbb étteremben, majd a férfi lakásán folytatódik, s ez utóbbi helyen hangzik el a már említett, hatalmas „párbe­ széd”. Durván egyszerűsítve: a nő elmondja, mily baljós előjelek után bom­ bázták le szülőházát Helsinkiben, mint kelt ő útra ezt követően, sokfelé bo­ lyongva Európában, s mint élte meg a béke utolsó csodapillanatát a mit sem sejtő Párizsban s egy pazar, empire kastélyban egy öreg, magas rangú francia politikus oldalán, ki tudta már, hogy két nap múlva megindul a német hadse­ reg, s az együtt töltött éjszaka után meg is osztotta ezt a titkot a lánnyal. (A franciaországi história legfőbb elemei —a béke végóráinak ragyogása, a gyanúdanul, mégis szorongva élvezkedő Párizs, az operaházi este, a vacsora, a közös éjszaka a közelgő háború titkát őrző, majd eláruló államhivatalnokkal stb. —oly kísértetiesen hasonlítanak a Budapesten történtekhez, hogy bízvást állíthatjuk: a rész az egészre, az egész a részre mutat, egyik a másikában ismédődik, verődik vissza, s ekként a Sirály öntükröző regénynek tekinthető — mint például Novalistól a Heinrich von Ofterdingen Hessétől A pusztai farkas , 348 �Ottlik Gézától a Hajnali háztetők avagy az Iskola a határon stb. - , az esemény­ sor és a problematika vonatkozásában is.10A férfi másról beszél. Elébb azt a rögeszméjét akarná bizonyítani és elfogadtatni, hogy Aino Laine másvalakivel (Ilonával) azonos —eközben meg is csókolja a leányt —, utóbb felhömpölygő „áriája” pedig arról szól, hogy az események, helyzetek, személyek örökös ismédődését mindig átszínezi a különbözés, s épp az eltérést, az árnyalatot keressük és szeretjük egymásban, hogy kettejük (újra)találkozását a végzet, valamely titkos törvény parancsolta, s hogy egy férfi akkor lesz éretté a sze­ relemre, amidőn elhagyja a nyugtalan ifjúság, s megtelik Istennel és a halállal. Aradó magánbeszédét telefoncsörgés szakítja félbe. Valaki — föltehetően elöljárója, a miniszter —valami múlhatadanul fontosat közöl vele éjnek évad­ ján - minden bizonnyal azt, hogy a hadüzenet érvénytelen, s az ország hala­ dékot kapott a sorstól. A nő, kinek számos elejtett szava, utalása sejtette már jóval korábban, hogy titkos küldetésben jár a tanácsosnál (hírszerző, ügynök? kalandor? —nem tudjuk meg), félig-meddig kitalálja, miről tudósított a kései telefon, s a férfi, félig-meddig virágnyelven, meg is erősíti föltevését. Ezt kö­ vetően a házigazda a szomszédos szobába megy, hogy kávét főzzön hirtelen ráérőssé vált vendégének, s éppen eldönti, hogy mégis vállalja az újabb, im­ máron valódi szerelmet Ilona „árnyalatával”, vállalja a világháború árnyéká­ ban a másik harcot, a nemek háborúját, amikor meghökkenten észleli: a finn lány, a számára is egy kissé kétes tünemény valamely —neki teljességgel isme­ retien - nyelven telefonál valakinek. E váratlan fejlemény lehűti, kijózanítja a férfit, ám hiába tér vissza számonkérésre készen. A nő, ki közben fölfedezte az íróasztalon Ilona fotóját, csak azt vallja be, hogy látta már e fényképet —a démonikus vegyésznél, hogy épp a „vetélytárs”, a tanár küldte sátáni ötlettel a tanácsoshoz segítséget kérni, s hogy a történtek után már elhiszi: vannak emberen túli, kifürkészhetetlen törvények, vannak végzetesen elrendelt találkozások, vannak csodák — kilétét, igazi küldetésének titkát azonban nem hajlandó elárulni. Sőt, tovább maradni sem hajlandó, mert megértvén a csodát s kettejük összetartozását, a maga gyanús személyével s rejtélyes missziójával nem akar a férfi ártalmára lenni. Elmegy hát, mert azokhoz is tartozik, akik a még nagyobb csodát: — a szó nem hangzik el — a békét akarják. A „Sirály” eltűnik a sötét éjszakában, s a tanácsos, miután megfür­ dette arcát a ködös párában és a nedves hópihékbén —ezek a regény utolsó mondatai - : „ ...ú g y érzi, soha nem volt még ilyen egyedül. De ugyanakkor érzi, hogy egy Kéz, mely a sirályok röptét és az emberek lépteit igazítja, vállán nyugszik. Végigmegy a sötét szobában, mint a vak —s mintha mégis vezetné valaki” (222.).11 lm , körülbelül ez volna a Sirályban történtek summázata. Fűzzük még az eddigiekhez: a regény az egyértelmű közlések szerint a szovjet-finn háború, 349 �illetőleg Franciaország német lerohanása után, valamikor 1940-1941 telén játszódik, s férfihőse — szemben Rónay László állításával12 —a legkevésbé sem él „idődenségben”, s számára aligha „megszüntethető” „a valóságos történelmi idő (...).” Nagyon is benne él a tanácsos a történelmi idő zajlásában, nagyon is kötődik ez idő konkrétumaihoz —más kérdés, hogy (ha­ sonlatosan a leányhoz) bármikor képes elmerülni a belső, szubjektív időben. — Sajátossága a Sirálynak , hogy nem tagolódik fejezetekre. A kisebbnagyobb —cím nélküli —szegmentumokat egy tipográfiai megoldás, a hely­ kihagyás választja el egymástól, tér-, idő-, nézőpont-, beszédmód-, helyzet­ változást jelezvén. - S fontos megjegyeznünk: a regény a különféle szóla­ mok állandó és hirtelen cseréjére, nemegyszer keveredésére épül. A szerzői narráció gyakorta vált át, illetőleg olvad bele énformájú belső monológba, ez utóbbiban többször is feltűnik a válságszituációkra oly jellemző önmeg­ szólítás,13 a dialógusokban jelen van és kommentál is az elbeszélő, hogy a hatalmas magánbeszédekből szinte teljesen kivonuljon. Legtöbbnyire a fér­ fihős szólama önállósul, illetve vegyül össze a történetmondóéval, ám akad példa az ellenkezőjére is (17-19. stb.); a szólamcsere —magától értetődőn — mindenkor a perspektíva cseréjével is együtt jár, s a külső nézőpont csupán kevésszer dominál a regényben. A Sirály —ha pusztán az alaptörténet, az ösztövér fabula felől tekintjük merőben kitalált, a személyes vonatkozásokat nélkülöző alkotás, oly fikció, amely semminémű közveden avagy közvetett kapcsolatot nem tart szerzője élettényeivel. Másként kell vélekednünk, ha a benne fölhalmozott gondolati anyag, a szövegen végighúzódó kérdéssor felől pillantunk reá. Ez utóbbi esetben a Sirály személyes vonatkozásokkal teli, erősen szubjektív érdekű regénynek mutatkozik, oly könyvnek, amely alig-alig leplezi a maga vallomásos karakterét. A főhős töprenkedései, vívódásai, dilemmái egyben az író töprenkedései, vívódásai, dilemmái is, elannyira, hogy a mű —némi túlzással — a Márait akkortájt nyugtalanító kérdések foglalataként is értelmezhető. S magánvilág és regényvilág, teremtő és teremtmény igen szoros kapcsolatát nem csupán a rokon vagy azonos gondolatok, tűnődések, következtetések sokaságában, hanem még apró, felületi összefüggésekben is szemlélhetjük. A negyvennegyedik évébe lépő Márai kevés híján egyidős a tanácsossal (a Vendégjáték Bol^anóban Casanovájának életkora megegyezett a szerzőével!), mindketten könyvek garmadáját őrzik polcaikon, mindkettejük létét beár­ nyékolja a háború, mindketten a békére, messze utazásokra, a tenger partjá­ ra vágynak, s ha a Sirály főalakja ekként mélázik: „...beérném azzal a sétaúttal, Abbázia és Lovrana között, a babérfák alatt” (72), rímel erre az író 1970-es vallomása: „ ...a z Adria számomra, nyaralási vonatkozásban mindig Lovranánál végződött.”14 De ne folytassuk az efféle bizonyítékok szemlézé­ 350 �sét, végtére teremtő és teremtmény rokon voltát leginkább a kettejüket foglalkoztató problematika egybehangzásai igazolhatják. Ama kérdések zöme, amelyekkel a regény férfihőse viaskodik, sorrarendre előbukkan Márai 1943-ban írott Naplója bán is, mi több: e kérdések egy része már a Füves kön yvb en benne rejtezett. A hasonlóságok, az átfedé­ sek oly nagy számúak és meglepőek, hogy akár azon is meditálhatnánk: vajon a Füves k ön yvb ől és a diáriumból nőtt-e ki a Sirály problematikája, avagy épp fordítva: a regényből sarjadt a naplóbejegyzések bizonyos hánya­ da —melyik előlegezi, melyik termi a másikat? Persze, alighanem a legcélsze­ rűbb arra gondolnunk: a Márai-oeuvre oly egész, amely — függedenül a műnemtől és a műfajtól —mindig és makacsul ugyanazon témák, gondola­ tok, kérdések körül forog. Ilyesmit tételezni kizárólag kellő súlyú és menynyiségű érvre támaszkodva lehet. Tér híján csak az 1943-as Napló, a Füves könyVj valamint a Sirály szembesítésére szorítkozunk, mindössze kétszer pillantván túl e három mű vonta határokon. Kezdjük a leglátványosabb példákkal! A diáriumban egy helyütt ez áll: „Maeterlinck (...) Végső követ­ keztetése: ha mozgóképpel örökítenők meg az évezredekben az ember földi pályafutását, valószínűleg újra és újra ugyanazt az embert látnánk feltűnni és megjelenni a filmen, amint újra és újra fellép, s ugyanazon mozdulatokkal keresi helyét a világban.” 15 A Sirály lapjain viszondátjuk e gondolatot: „Maeterlinck azt mondja, ha mód lenne reá megörökíteni az embert a tör­ ténelem pillanatain át, a mozgófénykép eszközeivel, mindig ugyanazt az alakot látnok fellépni az apró képeken, amint ugyanazon mozdulatokat vég­ z i... a milliárd apró kép összegéből egy alak és egy cselekmény állana össze, személytelenül” (163—164. —lásd még: 171.) —Ha a Napló följegyzi: „Az asztrológus, aki a városban működik — öreg mérnök és matematikus — szentül hiszi, hogy (...) Három tény van, (...) melyen az emberi akarat nem tud változtatni: a születés, a halál és a végzetes párválasztás ténye. E három­ szög sarkain belül az ember, ha öntudatosan él, diszponálhat sorsa felől”16 ,a regény kétszer is visszatér e teóriához: „Az asztrológusok, akik már nem viselnek hegyes süveget, s legtöbbször szorgalmas matematikusok csak, azt mondják, három tény van, melyen az emberi szabad akarat nem tud vál­ toztatni: a születés, a halál és a nagy párválasztás tényei ezek... Ez a három tény, mely erősebb, mint minden szándék és erő, amivel az ember önkénye­ sen rendelkezik...” (175.), illetőleg: „A sors (...) a nagy emberi háromszög­ ön belül, a születés, a halál és a párválasztás tényei között reábízza az embe­ rekre, hogy döntsenek” (187.). - Ha a diárium nagy egyetértéssel citálja Rilke tanítását „a saját halálról”17, megteszi ugyanezt a Sirály főhőse is, szintén elhárítva „a statisztikai halált” (47-48., 50., 72., 75.), sőt - ez eset­ ben túltekintünk a „körön”! - , az öreg Márai sem nyilatkozik másként.18 351 �(Csupán mellékesen jegyeznők meg: a regény némileg pontatlanul idézi Rilke híres szavait: ,M an muss seinen eigenen Tód habén . . . ” [47. - Márai ki­ emelése!]? - helyesen: „dér Wunsch, einen eigenen Tód zu habén, wird immer seltener.”19) —Ha a Napló20é s a Sirály (43—49.) egyaránt viszolygással beszél a tömegvilág divatos gyűlhelyéről, az eszpresszóról s a benne nyüzs­ gő kétes egzisztenciákról, mindkét szövegrész visszamutat —most hágjuk át másodízben a „határt”! - a három évvel korábbi, remek tárcára, az Eszpresz^ szpra.21 — Ha a regény többször is érzelgés nélkül, megkönnyebbülten bú­ csúzik az ifjúságtól (14—15., 176—180., 193.), csak azt a felfogást fejd ki bő­ vebben, amivel a Füves könyvben22 és a diáriumban23 szintúgy találkozhatni. A tán kevésbé mutatós, ám nem kevésbé fontos egybehangzásokról im­ már csak utalásszerűén szólhatunk. A naplóírót foglalkoztatja — mások mellett — Huizinga, Freud, Talleyrand, Platón és Erósz24, a regényhőst nemkülönben (27. - 23., 78. - 28., 149. - 174., 191. - 46., 175.). A Füves könyv —ironikusan —kifejti, miben hasonlatosak a nők a madarakhoz, jelesül a sirályokhoz^ , a diáriummal összecsengően vélekedik a mindenségben és az emberi élet alján honoló rendről, az örök ismétlődésről, a valóságon átra­ gyogó csodáról és varázsról26 - a regény úgyszintén tartalmazza eme prob­ lematikát (12-13., 25., 74-75., 84-85., 162-166., 172., 174., 176., 184., 186., 192., 194., 207—211.). A Napló —egyebek közt —a szerelemről, a szenve­ délyről, a kötelességteljesítésről, az öngyilkosságról, a sértődés helytelensé­ géről, a városok egyszerre elviselhetetlen és nélkülözhetetlen voltáról is elmélkedik27 —ugyanezen témák hasonló szellemben térnek vissza a Sirály ívein (23., 34., 43., 48-49., 50-51., 52., 57-59., 65., 68., 70., 73-74., 77., 154., 155., 161., 174—175., 187. —A regény vonatkozó oldalszámait —akár az elébb —ezúttal is csupán fölsoroljuk, nem pedig az egyes kérdéseknek megfelelő bontásban és csoportosításban közöljük!). Folytathamók még egy darabig a szembesítést, ám már csak két dolgot említünk. Lényeges az egyik, a másik jóval kevésbé. Márai későbbi, mind keményebb ateizmusának ismeretében korántsem fölösleges megjegyezni, hogy mind a Füves könyiF , mind az 1943-as diárium29 tényként fogadja el Isten, a Gondviselés létezé­ sét, számol láthatatlan jelenlétével a világban - s a Sirály sem másként (27., 80-82., 85., 159., 161., 178—179., 222. etc.). Ehhez képest érdektelen (bár kétségkívül beszédes) az az összefüggés, hogy a Napló rögzíti egy „kéksav”val elkövetett gyilkosság, illetve öngyilkosság hírét30, majd a regény Ilonája is ugyanehhez a méreghez fordul (52., 70., 175.). A Sirály - igazolják valószínűleg az eddigiek - megannyi szállal fűződik szerzőjéhez; a Márait személyesen izgató kérdések és gondolatok tárgyia­ sulnak benne. Mondhatnék úgy is: a vallomásos esszé regényjelmezt öltött magára, az írói szubjektivitás a személytelenített, fiktív alaptörténet álarca 352 �mögé rejtezett. (Ezt értette volna Márai az „őszinteség” hiányán?) S a „jel­ mez”, az „álarc” szót használván, a könyv egyik kulcsfogalmához, vezér­ motívumához érkezünk. Nem véletlen, hogy a két főhős épp az Álarcosbált tekinti meg az Operában, nem véletlen, hogy a tanácsos már a mű elején Luther eme mondatát idézi Huizinga híres munkájából, a Homo ludensből: lyAlle Kreaturen sind nur Gottes Harven und Mummereien ”(27 . - Máraitól a ki­ emelés!). Az álarc, a lárva, az álruha, az álarcosbál több tucatszor bukkan fel a szövegben (az oldalszámok listájától ezúttal eltekintünk), s a szóismédéssel karöltve jár a (jelentés)különbözés. Senki és semmi nem az, akinek és ami­ nek látszik, mindenki és minden maszkot visel. A személyek és a dolgok lényege megbúvik a vendégarc mögött, s csupán elvétve, kivételes alkal­ makkor (avagy sohasem) sikerülhet a maszkok mögé pillantanunk. „Mintha valamilyen hátborzongató álarcosbál zajlana az élet alvilági napjain és éjsza­ káin —bál, nőkkel és férfiakkal, akik gyermekesen rémes, ismerős és riasztó lárvákat viselnek” (83.). Mindannyian a láthatatlan Isten álarcai vagyunk, s „Valami torz és fintorszerű van abban, ahogyan az ember Istenre hasonlít” (27). A földi lét nagyszabású maszkabál, hol a résztvevők valahányan álarcot és jelmezt öltenek magukra (37- 38., 83., 84., 100., 129, 193.), evilági porhü­ velyünk csak álarc, mit vissza kell szolgáltatnunk a Teremtőnek (99.), s e porhüvely —álarcok állandóan és nem is túl nagy változatossággal ismétlőd­ nek (27- 28 ., 79- 80., 82., 83., 84., 128- 129., 142., 193., 221- 222 .), a társa­ dalmi és a magánéleti szerepek sem mások, mint álarcok, ekként a szerelem, a nemek viaskodása sem (23—24 ., 79 ., 84., 99—100., 130., 152, 199.), a hábo­ rú csupán a „végzetnek” „...egyik álarcos változata...”, s egy nőben is megtestesülhet (193., 199.), de álarc még a név is (25 .)... S mégis, minden­ nek ellenére, e szövevényes, áttekinthetetlen világban rend honol, mert a „Boszorkánytánc”-ot (158.), a roppant, álorcás kavalkádot „ ...e g y láthatat­ lan kéz igazgatja” ( 222.). A Sirály Márai káoszélményének is foglalata, s a tegényszöveg csupán a gondviseléselv ismételt hangoztatásával tudja ellen­ pontozni a zűrzavart, hiszen a józan ész, az értelem —reádöbben a tanácsos is —semmiképp sem alkalmas és elégséges erre. Hol álarcok vannak, ott titkok is vannak, kifürkészhető és (részben avagy teljesen) kifürkészheteden talányok. A mindenségben lakozó rejtély megfejtheteden, s a világot, a népeket és az emberi kapcsolatokat, valamint az egyéni sorsokat igazgató „Végzet” vagy „Törvény” is csak rendkívüli pillanatokban fedi föl valódi arcát —az intuíció segélyével. Ilyen rendkívüli pillanatot él meg a Sirály férfihőse (legvégül a nő is), a bergsoni intuíció eszméje pedig m ár A sziget írásakor nagy szerephez jutott Márai gondolko­ dásában.31 Titkok sokasága lappang az emberekben s az emberi kapcsola­ tokban úgyszintén, s ezek megközelítése azért oly nehéz (gyakorta lehetet­ 353 �len), mivel részint kimondatlanok, részint kimondhatadanok. Önmagunkat is alig ismerjük —hangzik el már a tanácsos legelső meditációjában —, mi­ ként ismerhetnénk akkor másokat (6.)? Titkainkat vagy tudatosan őrizzük mert „...akinek titka van, annak ereje v a n ...” (145. stb.) —, vagy nem is vagyunk képesek néven nevezni őket. A Sirály a talányok regénye is. Né­ mely titkok kipattannak, mert végül is elárulják őket (142., 146., 185-188.), mások viszont a narrátor vagy a hősök makacs hallgatása okán fölfejtetlen maradnak, s az elbeszélő némasága bizonyos pontokon a mindentudás hiá­ nyát jelzi. Ekként a rejtélyek egy részével kapcsolatban csupán halavány sejtéseink, homályos feltevéseink lehetnek. Csak találgathatjuk, mi is volt Ilona öngyilkosságának valódi oka, hogyan került —a tanácsos készítette fényképe a vegyészhez, mi a titka ennek a démoni és zseniális embernek, mit akart a nőtől, miért őrizte meg a fotóját, mit tartalmazott kettejük leve­ lezése, miért hárult el —ideiglenesen —a háború végzete az ország fölül stb. S a finn leány kiléte, küldetése is talányos marad. A tanácsos aligha véletle­ nül látja már feltűnésekor „szép kalandornő”-nek (28., 30.), nem véletlenül gondolja róla, hogy tán „...valam ilyen férfifeladata van a világban” (89.), nem véledenül mondja a nő sem: „Mikor egy otthon bajba jut, sokfélekép­ pen lehet segíteni (...). Van, aki otthon marad. Van, aki elmegy. Én elmen­ tem (...). Finnországnak vannak barátai a világban, s ezeket a barátokat nem árt felkeresni” (116.), nem véletlenül provokálja diszkréten, de folyto­ nosan a férfit, titkát kicsalogatni akarván etc. Mindez meglehetősen egyér­ telmű, a nagyobb összefüggések mégis hiányosak avagy teljességgel elmo­ sódnak. A leány múltjáról, európai bolyongásáról csupán töredékes közlé­ sek hangzanak el, nem tudhatni, ki a megbízója, a hírszerzésen túl mi a missziója, miképp került a híres francia politikus közelébe, hogyan vált el tőle, mit tett, hol járt, mielőtt Budapestre érkezett, kivel, miről, miféle nyel­ ven beszélt telefonon az éjszakában, hová megy a tanácsos lakásáról —ne folytassuk! Az álarcok gyakorta nem hullanak le, a talányok gyakorta meg­ maradnak talánynak. „Oszkár tudja, de nem m ondja...” - merő véledenségból hangzanék el épp és csupán ez egy mondat az Álarcosbál szövegéből (100). Márai kiem elése!)?... Három - egymástól elkülönülő, egymással mégis laza kapcsolatban álló - „világtörténelmet” tart számon a Sirály. A népek örökkön, törvényszerűen megújuló háborúja az egyik, (184., 186. stb.) de „ ...v an egy másik világtör­ ténelem is, a csaták és békekötések mögött” (211. - lásd még: 167. stb.), a nemek háborúja, az egymásnak rendelt férfiak és nők szerelmi küzdelme, sőt, akad egy harmadik história, „világháború” is: kinek-kinek a múló élete, „...szem élyes világtörténelme” (14.). Mindhárom világtörténelem a titok­ zatos végzet parancsainak engedelmeskedik, s mindháromnak legfőbb re- 354 �gúlája az ismétlődés, az örök visszatérés. Az „e\vige Wiederkehr” Friedrich Nietzsche-i teorémája mindig alaptétel volt Márai számára32 —a Sirály kon­ cepciója is bizonyítja ezt. Az örök visszatérés azonban korántsem mechani­ kus: az ismédődésbe állandóan belévegyül a különbözés, az azonosságba az eltérés, az „árnyalat”, s eme fölismerést a regény részint verbálisán, részint s ez a művészibb megoldás! - belső megfeleltetésekkel, személyek, helyze­ tek, kapcsolatok szembesítésével, leginkább pedig az öntükrö^o kompozícióval adja tudtuk Minden visszatér, de minden - többé-kevésbé —másként tér vissza, minden hasonlít, de nem esik teljességgel egybe, a körforgás nem gépies körforgás. Amiként a beszédes nevű Egyetlen Hullám nem azonos, nem lehet azonos Ilonával, akként a tanácsos sem azonos, nem lehet azo­ nos az öreg francia politikussal, amiként kettejük „viszonya” egyszerre em­ lékeztet s egyszerre elüt a legendás szerelmespárok históriájára és históriá­ jától (163-167. stb.), akként mutat egymásra a regényegész és a betét, a bu­ dapesti este és éjszaka a párizsi estére és éjszakára: hasonlít és különbözik a kettő (varázslatos tavaszban játszódik az egyik, havas-jeges télben a másik, az operaelőadás után kastélyban folytatódik az egyik, legénylakáson a másik, az egyikben beteljesedik férfi és nő kapcsolata, a másikban elmarad ez, „ott” valósággá lett a háború, „itt” haladékot ad még a fátum etc., etc.) — . .az ismédődés törvénye éppen olyan kemény és változhatadan parancs, a jelek szerint, mint a változás törvénye, s aki elfogadja a változást, készüljön föl az ismédődésre ( ...) ” (162.). E két törvény dialektikája - magától értetődőn —az egyéni „világtörté­ nelemben” is érvényes. Az ifjúságtól búcsúzkodó s a szerelemmel —lega­ lábbis így hiszi — egyszer s mindenkorra leszámoló tanácsos életébe újra visszatérhetne a szenvedély, amelynek tünetei, eseményei mindenkor ugyanazok (162., 191-193., stb.), ha nem szólna közbe a háború, meggátol­ ván az ismédődést. S túl az eddigieken: azonosság és eltérés egymásba öltődó problemadkájának még egy vetülete is föltűnik a Sirályban, s éppoly fontos ez, akár a korábbiak. Az Ilona és a finn leány kísérteties hasonlósá­ gán, mi több: áz emberi porhüvelyek örökös ismédődésén meditáló taná­ csos, ki találkozott már tulajdon alakmásával is, Párizsban (80.), végül erre a következtetésre jut: „Mint a konfekciós raktárakban a próbabábuk, úgy hevernek az egyforma szabású arcok és termetek valahol (...). A választék nem olyan nagy, mint hisszük (...). Az ember úgy képzeli, egyeden pél­ dányban készült, s egy napon meg kell tudnia, hogy szokványos és útszéli másolat: volt valahol, valamikor egy modell, melyet a természet közömbö­ sen és szakszerűen másol, ismétel csaknem gépiesen, az időkön át. (...) a test több példányban is szaladgál a földön (...) minden pillanatban, gyúr és teremt a végtelen műhelyben jellegzetes mintákat a természet, millió és mil- 355 �Hó változatban, s mégis csodálatosan egy kaptafára. (...) S nincs is olyan túl sok minta a földön. (...) Isten nem talált fel tiszteletünkre külön modellt, csak ismételte és kissé másította a bevált és régtől feltalált mintát. (...) Ta­ lán egy tucat vagy tíz tucat mintát csereberélnek ebben a m űhelyben... ” (79-82., lásd még: 23., 26., 83., 85.). - Ez az elmefuttatás alapeszméjében meglepően emlékeztet Kosztolányi Dezső egyik, kétszer is kifejtett gondo­ latára. Az Aranysárkány Novák Antalja, látván két ember (apa és fia) nagy hasonlóságát, így töpreng: „Miért folyik a születések nagyüzeme, mikor csak ilyen egymáshoz hasonló, jól működő, de unalmas gyári áruk, ilyen szeretetre méltó, semmis portékák kerülnek ki a műhelyből?”*—a boncolás című novella elbeszélője meg ekként elmélkedik: „...m iért ismédi a természet, már évezredek óta, mindig ugyanazt a mintát oly aggályos pontossággal? Annyira bevált az? Vagy nincs más ödete? (...) némi alázat fogott el. Afféle gyári árunak éreztem magam.”33 —A „modellek” csekély száma, a porhüve­ lyek állandó ismétlődése persze itt sem jelent teljes azonosságot. „£// tudom, hogy a lelkem különbözik” - hangoztatja a férfihős monológja (80. —a szerző kiemelése! Lásd még: 81., 82 etc.), vagyis legalább az „én”, a személyiség (s vele egyetemben a magánsors) nem tucatáru, hanem önelvű, egyedi tüne­ mény. Ámde bizonyos, hogy az „én”, a személyiség nem tucatáru, hanem önel­ vű, egyedi tünemény? A Sirályban két helyütt még ez is kérdésessé és kétsé­ gessé váHk. „ ...a z emberek semmitől nem félnek úgy, mint (...) a f e lm e ­ réstől - fejtegeti a tanácsos - : a pillanattól, mikor az élet felfedi álarcait, s meg kell tudniok, hogy amit az álarc alatt oly görcsösen és féltékenyen őriztek, az »én «, nem olyan feltétlenül személyes valami, mint gőgös becs­ vágyukban hitték. »én« várni közös, Aino Laine, valami ismétlődő\ sokszor másolt, örökké vegyülő és újuló, s nem egészen föltétlenül személyes” (128. — a kiemelések tőlünk!), majd meg: 'Emlékszel erre a kalandos időre (a népván­ dorlás korára: L. H.), kedves rokon? En csak homályosan, abban a mélyebb álomban, melyet nem az agyvelő és az idegek álmodnak , hanem a személy előtti szemé­ lyiség az ci bizonyos őslény, aki egyforma mozdulatokat végez az emberiség történetének oktató m ozgóképén...” (171. —a mi kiemeléseink!). Ez a nem föltétlenül személyes, hanem közös „én”, ez a mélyebb álom, amelyet a személy előtti személyiség, az őslény álmodik, minket —a Márai előtt sem ismeretlen —Cári Gustav Jung archetípus—teóriájára emlékeztet. A Bevezetés a tudattalan pszichológiájába című, híres munkából idézünk: „A személyes emlé­ keken kívül mindenkiben adva vannak a nagy, ősi képek, (...) az emberi elképzelés örökölt lehetőségei arról, ami ősidők óta mindig is volt. (...) Ezeket a képeket vagy motívumokat archetípusoknak (vagy dominánsok­ nak) neveztem. (...) M eg kell különböztetnünk a személyes tudattalant és egy sze­ 356 �mélytelen vagy személy fölötti tudattalant A z utóbbit kollektív tudattalannak is nevez­ zük, mivel e^ független az egyéntől és teljesen általános, tartalmát mindenütt megtalál­ hatjuk , ami a személyes tartalmak esetében természetesen nincs i g ’j . ..) Az ősi képek az emberiség legrégibb és legáltalánosabb képzetformái”34, és — ezt már Buda Bélától citáljuk —„Az egyes ember életében ezek főleg álmokban és fantáziákban kerülnek felszínre”.35 Könnyen meglehet, hogy ama két szö­ veghelyen csakugyan Jung elméletére visszhangzik Márai, ám bárhogy van is: a Sirály nem a „kollektív tudattalant” fürkésző alkotás, hanem sokkal inkább a különbözés, az öntörvényű, személyes „én”-ek regénye. A vizsgált könyv többször is (7., 8., 50., 171., 175., 191.) varázserőt tulajdo­ nít a siónak (egy szépíró esetében - gondolhatnék —emez elképzelés nem is oly meglepő), a szónak, amely megelőzi és involválja a tettet, sőt, hatalmasabb is nála. „Nem tudod - kérdi a férfihős - , hogy a szó és fogalom valamikor egy­ értelmű volt a cselekedettel és a valósággal? Az ember megszólította a világ tüneményeit, szóval és fogalommal, s a világ egyszerre átalakult cselekménnyé és valósággá. A szónak rettenetes hatalma volt, az idő elején, mikor alakot adott a világnak. S ezt a hatalmát, torzabban, de kegyetlen erővel megőrizte a mi időnkben is. Néhány szó elhangzik, s megváltozik a világ”... (131.), majd arról szól a tanácsos, hogy még egy név sem puszta véletlen: „megszólítja” s determinálja viselőjét (132). Az itt kifejtett teória részint a Bibiiára, János evan­ géliumára mutat vissza („Kezdetben vala az Ige...), részint Ralph Waldo Emerson esszéinek egy gondolatára („A szavak és a tettek az isteni energia nem is annyira eltérő módozatai. A szavak is tettek, s a tettek is a szavak faj­ tái”36) —e művet Márai olvasta is, igaz, már a Sirály elkészülte után37 —, másrészt viszont előre is mutat, John Langshaw Austin beszédaktus-elmélete felé. 38 Ez utóbbi összefüggést jelezzük csupán; kifejtése nem áll módunkban, s nem is tartozik feladataink közé. Kínálkoznék még néhány szempont a regény vizsgálatához, ám már csak kettőt hozunk elő. A Sirály is —akár A Garrenek müve —búcsú egy kultúrától, egy értékteli múlttól, egy életformától, a békeidők szépségétől, s a szöveg tűnődő, mély nosztalgiával, fájdalmas és lírai futamokkal idézi meg az ope­ raházi esték és a világutazások csodáit, egy pusztulóban lévő műveltség fényeit (10-14., 72-74., 91-92., 98-99., 135-144., 147-153. etc.).39„Ez volt Európa legmélyebb értelme, mikor is?... Tegnap még, vagy két év előtt” (11). ugyanakkor a Sirályban is benne él a keserűség, amely az Idegen embe­ rekben szólalt meg először: a magyar csupán lenézett, „vidéki rokon”-nak számít Európa szerencsésebbik felén (136., 171—172.). Mindebből a legkevésbé sem következik, hogy e regény makulátlan remek­ mű. Nem az, egyebek közt azért nem, mert Márai elköveti benne ama hibát, amelytől Esti Koméi óvja a „kettejük” históriáját megírni szándékozó Kosztolá­ �nyit: „Össze ne csirizeid holmi bárgyú mesével.”40 Bárgyúnak a Sirály meséjét aligha nevezhetnők, ám vitathatadan, hogy az alaptörténet mesterkéltnek, ki­ módoltalak, vajmi kevéssé „hitelesnek” tetszik, már első pillantásra. (Légióként az egyik mellékszál, a vegyész, a „fabricator dók” szerepeltetése kelt fölöslege­ sen vadregényes, erőszakolt benyomást, de akár a fabula egészét is kifogásol­ hatjuk.) A végső soron igen egyszerű mese túlontúl is csináltnak tűnik föl, il­ leszkedései úgy hibátlanok, hogy egyszersmind spekulatív voltuk is folyvást érzékelhető. Tudjuk, hogy miért nélkülözheteden ez az „alaprajz”, ez a „kép­ let” (például a variációs ismédődések „szemléltetése” okán), művi jellegét ta­ gadni mégis nehéz volna. Az értekező betétek nagy számát és terjedelmét a magunk részéről nem kárhoztatjuk (Márai legtöbb regényében sincs ez más­ ként!), azt annál inkább, hogy a „sirály”-motívum még allegóriának sem marad meg: túlírttá, teljességgel direktté, —mondjuk ki —didaktikussá válik, s hogy a perspektíva - és szólamváltások nemegyszer váradanok és indokoladanok, némileg szeszélyesek. S vajon csakugyan önnön stílusparódiáját nyújtaná a Sirályban a szerző, csakugyan híggá, szólamossá, modorossá lett hajdani nyelvművészete? Nemigen osztjuk eme vélekedést Kétségtelen, hogy Márai kedvelt és makacsul visszatérő retorikai megoldásai, állandó fordulatai és szó­ társításai feltűnnek e könyvben is (akkor viszont miért épp ezt az egyet ma­ rasztaljuk el?), kétségtelen az is, hogy a joggal csodált, mágikus stílus ezúttal né­ melykor szépelgésbe, negédes futamokba csúszik át (lásd például a csókjelenetet: 120—123. stb.). Ámde szintúgy kétségtelen, hogy a szöveg nagyobbik hányadá­ ban ez az „irály” megőrzi régi fényét, s példának okáért a két operaházi epizód (86—101., 135—144.) bámulatos nyelvi fantáziáról és erőről tesz tanúságot. Mélypont volna a Sirály? Bizonyos, hogy nem tartozik Márai legértéke­ sebb, legemlékezetesebb regényei közé. Mindenesetre: ha netán mélypont volna, akkor sincsen oly alacsonyan, hogy az életmű magaslatai felől szem­ lélődvén, ne vehetnők észre. JEGYZETEK 1 2 3 4 Az idézett szövegeket - a citálás sorrendjében - lásd Márai Sándor: Napló 1943-1944. Akadémiai Kiadó - Helikon Kiadó, Bp., 1990. 35-36., 41-42., 46., 49., 56., 65., 69., 70-71., 124. (A kiemelés a szerzőtől!) Vö.: Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer. Gondolat Könyvkiadó, Bp. 1984. 209. (Fordította és az utószót írta Bonyhai Gábor.) Örley István: KJass%ci~álódás vagy útvesvpés. In: Magyar Csillag, 1944. február 1. (3. szám) 175— 179. V(ass) L(ászló): Márai Sándor. Sirály. In: Híd, 1944. január 15. (2. szám) 28. — Fábián István: Márai Sándor. Sirály. In: Magyar Kuliára, 1944. február 22. (4. szám) 47—48. — Gönczy Gábor: Márai Sándor. Sirály. In: Protestáns Szemle, 1944. február, 61—63. —Hor­ váth Miklós: Márai Sándor. Sirály. In: Katolikus Szemle, 1944. március, 92. 358 �5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 Vö.: A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. Akadémiai Kiadó, Bp. 1966. 721. Lásd például: Grendel Lajos: Janus-arcú Márai? In: „Este nyolckor születtem... ” Hommáge a Márai Sándor. BÁR-könyvek, Szombathely, 2000. 83. Vö.: Rónay László: Márai Sándor. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1990. 324—325. Lásd Szegedy-Maszák Mihály: Márai Sándor. Akadémiai Kiadó, Bp. 1991. 38., 56—57. Vö.: Gadamer: i.m. 211. (A szerzótól a kiemelések!) Az öntükrözés kérdésköréről és jelentőségéről lásd: Szegedy-Maszák Mihály: Ottlik Ge\a. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1994. 65-70., 77—78., 122-132. stb. A monog­ ráfia idézi André Gide-et (123.), ki roppant artisztikusnak tartotta ezt a regénykonst­ rukciót. Most és a továbbiakban is a Sirály 1943-as - a Révai gondozta - kiadására hivatkozunk, s az idézetek helyesírását rendre az ortográfia mai szabályaihoz igazítjuk. A zárójelben szereplő lapszámok szintén ugyanerre az editióra utalnak. Vö.: Rónay László: i.m. 319-322., illetőleg ugyanő: Márai Sándor. Korona Kiadó, Bp. 1998. 145-146. Lásd: Németh G. Béla: A z ónmegszólító verstípusról. In: Németh G. Béla: Versek és korok. Calibra Kiadó, Bp. én.n. 199-201. Vö.: Szőnyi Zsuzsa: Vándor és idegen. Márai-levelek, emlékek. Kortárs Kiadó, Bp. 2000. 73. Napló 1943-1944:50. Uo.:59. Uo.:20. Vö.: Napló 1976—1983. Akadémiai Kiadó - helikon Kiadó, Bp. é.n. (1994.) 29. Vö.: Rainer Maria Rilke: Die Aufzeichnungen des Malte Eaurids Brigge. Verlag Philipp Reclam jun., Leipzig, 1982. 8. Napló 1943-1944: 38-39. In: Vasárnapi krónika. Akadémiai Kiadó — Helikon Kiadó, Bp. 1994. 118—121. — E tárcáról lásd Czetter Ibolya kitűnő elemzését: Ekesszplás az Eszpresszóban. In: Czetter Ibolya: A stílus és a formák. Tanulmányok a nyelvművész Márai Sándorról. BARkönyvek, Szombathely, 1999. 74-86. Vö.: Füves könyv. Akadémiai Kiadó —Helikon Kiadó, Bp. 1991. 126—127. Napló 1943-1944: 35., 43. Uo. 43. - 36., 77., 94. - 8 1 , 83-84. - 5 5 , 5 6 -5 8 , 6 4 , 70. - 2 3 , 64. Füves könyv. 63—64. I. m. 3 7 , 4 4 , 1 0 8 -10 9 , 1 1 1 , 117-118. stbr, Napló 1943-1944: 1 9 , 55-56. etc. Uo.: 6 4 , 100. - 1 7 , 10 2 , 106-107. - 20. - 1 6 , 22. - 3 1 , 3 2 , 80. - 159. Füves könyv. 91—92. Napló 1943-1944: 3 6 , 56. stb. Uo.: 22. Lásd erről tanulmányunkat: „...boldog vagyok, mert öltem?' Márai Sándor. A sziget. In: Műhely, 2000/1. 59-66. Vö.: Szegedy-Maszák Mihály: Márai Sándor. 166. Yjo^TXASccf’Aranysárkány. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1966. 2 2 6, illetőleg: Kosztolá­ nyi Dezső elbeszélései. Magyar Helikon, Bp. 1965. 1214. Vö.: C. G. Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. Európa Könyvkiadó, Bp. 1990. 123-125. (Fordította Nagy Péter. —Tőlünk a kiemelés!) Dr. Buda Béla: C. G. jung munkássága a mai lélektan tükrében. In: C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok. Európa Könyvkiadó, Bp. 1987. 452. 359 �36 Emersont idézi: Pléh Csaba A. szavánfogott s^ó című tanulmánya mottójaként. In: John L. Austin: Tetten ért szavak. Akadémiai Kiadó, Bp. 1990. 7. 37 Vö.: Napló 1943-1944:257., 262, 2 7 4, 275. 38 Lásd a 36-os számú jegyzetet! 39 Minderről bővebben: Rónay László: Márai Sándor. 1990. 319—324.; Ugyanó: Máraz Sándor. 1998. 146. 40 Vö.: Esti Kornél. In: Kosztolányi Dezsőelbeszélései. 1965. 586. Czetter Ibolya A Márai-napló mint szöveg-, műfaj- és stílustípus A szövegtipológiával foglalkozó hazai szakirodalom rengeteg, a szöveg­ típusokra vonatkozó tisztázadanságra, ellentmondásosságra s egyúttal a tennivalókra hívja föl a figyelmet.1 Bár az egyes szövegtípusokról készültek részletes leírások"”, a megfelelő elméleti megalapozottságú, átfogó tipológiai rendszerezésnek máig híján vagyunk. S kérdéses, hogy egyáltalán lehet-e (szükséges-e) egységes rendszerbe foglalni, illetve kimerítő módon leírni az úgynevezett intuitív/preteoretikus szövegtípusokat, hiszen a szövegkutatás mai eredményei azt bizonyítják, hogy a szöveg több tudomány eszközeivel, módszereivel közelíthető meg adekvát módon. Az interdiszciplinaritás té­ nye pedig a tipizálás lehetőségeit megnehezíti. A választott szemléletet és módszert ugyanis a diszciplínák viszonyhálózata és ennek hierarchiája döntően befolyásolja. Bármilyen megközelítésben vizsgáljuk is az adott szövegjelenséget, az adott szövegfajtákat, a pragmatikai szempont érvényre juttatása nélkülöz­ hetetlennek tűnik föl. A pragmatikai kiindulópont hangsúlyozása azért is nagyon fontos, mert a magyar nyelvészeti és stilisztikai szövegkutatás grammatikai alapokon nyugodott az elmúlt évtizedekben3, s csak az utóbbi időkben tapasztalható a nyitás a nyelvhasználat-központúság, a modem kommunikációs irányzatok befogadása irányába. A nyelvi jelenségek kommunikációs dimenzióinak figyelembe vételére, a szövegkutatásban a pragmatika feltéden érdekeltségére hívja fel a figyelmet többek közt Péter Mihály is: „A nyelvi cselekvés intencionális és szituatív meghatározottságából következik, hogy vizsgálata szükségképpen interdisz­ ciplináris jellegű. A nyelvi cselekvések termékei, a szövegek történetitársadalmi-kulturális meghatározottságú tudattartalmakat objektiválnak, s a 360 �szövegek koherenciájában e tartalmak (ismeretek, hiedelmek, értékrendek, előföltevések stb.) bonyolult struktúrái tükröződnek.”4 Majd később így összegzi fejtegetését: „ ...a nyelvészeti pragmatika eddigi ismereteinknél mélyebben és teljesebben tárja fel a nyelvnek mint unikális és univerzális emberi adottságnak a teljesítményét.” Ugyancsak a pragmatikus megközelí­ tés mellett tör lándzsát Fehér Erzsébet, szerinte a „...pragm atikai beágyazottságú szöveg szerveződésében nemcsak a jelek (grammatikai és szemantikai) kapcsolata az, ami »nyelvi«, hanem a kommunikációs szituáció bizonyos elemei is mint absztrakt nyelvi formák (vagy hozzájuk kötődő, általuk előhívott tapasztalati tudás) vannak jelen a szövegben. A »szituáltság« talán legelvontabb példáiként hivatkozhatunk egyebek közt a különbö­ ző szövegfajtákra (szövegtípusokra, »beszédműfajokra«), amelyek legtöbbje nyelvi jegyekkel is jellemzhető.”5 Fehér a szövegen belül is hangsúlyozza a nyelvi és pragmatikai aspektus egymásra utaltságát, szétválaszthatatlanságát (kimondva ezzel azt is, hogy a szövegen belüli kapcsolódási módok szintek szerinti mechanikus elkülönítése [grammatikai, szemantikai, pragmatikai] voltaképpen értelmetlen: „ ...a szöveg pragmatikai és nyelvi komponensei között korreláció van, tehát nem csupán a pragmatikai elem vezethető le nyelvileg megjelenített összetevőből, de a pragmatikai összetevőnek is kell, hogy legyen nyelvi lenyomata a szövegben.5’6 A szöveg nyelvi szerkezete és pragmatikai összetevői tehát e szerint egymásra mutatnak. Az irodalmi szöveg megértését, befogadását és értelmezését tovább ne­ hezítik az „irodalmiság” felismeréséből adódó elvárások. Ilyenek például a kanonizált irodalomfogalmak, az adott szöveg esztétikai jellegére vonatkozó elvárások stb. „A stílussal kapcsolatban az irodalmi műtől a mindennapi megnyilatkozásokkal szemben a következő tendenciákat lehet feltételezni a befogadói megértésben: fokozott stílusbeli összetettség, fokozott mértékű egyediség, fokozott mértékű nyitottság, viszonylagos szövegzártság.”7 A szépirodalom nyelve és stílusa több szempontból is sajátos megköze­ lítést igényel. Egyes kutatók szerint8 nem is tanácsos a többi funkcionális változattal egy sorba állítani, hiszen jellemzői alapján az önálló kategória rangját érdemelné. Egyedi státusát erősítő vonásai közül kiemelhető például a hiperszemantizáció, amely mindenekelőtt a költői nyelvben figyelhető meg, vagy a stílus mint viszonyfogalom összetettsége. Ha a szépirodalmi próza nyelvében kíséreljük meg az elkülönítő jellemzőket felsorolni, első­ ként a polifóniát, a stiláris sokszólamúságot, illetőleg a nézőpont nyelvi megjelenítésének kérdéseit, a narráció, a modalitás sajátos módozatait kell szem előtt tartanunk. A Beaugrande-Dressler szerzőpáros szövegnyelvé­ szeti munkájában is hasonló megítélés alá esik az irodalmi szöveg. Meghatá­ 361 �rozásuk szerint ez „olyan szöveg, amelynek világa az elvi másság (altemativitás) viszonyában van a «való világ» elfogadott verziójával.9 Fejte­ getésükben külön figyelmet érdemel az a megállapítás, amely szerint a meg­ különböztető ismérvek taglalásakor nem elégséges feltétele az irodalmiságnak a fikcionális jelleg. Vannak ugyanis olyan szövegek, pl. a hazugságok, amelyek fikciós természetük ellenére sem tartoznak az irodalom kategóriá­ jába. Elégséges feltételként a szövegvilág és a „való világ” közti eltérés kü­ lönböző fokozatait képviselő szerveződési elveknek a szándékos tudatát nevezik meg az említett szerzők. Bár a szövegtípus felismerése általában holisztikusán történik: az anya­ nyelvi beszélő egyszerre képes átfogni az egész szöveget a maga prototipikus jellemzőivel, a szövegfajták mindegyike rendelkezik olyan struktúrával, amely alapján a típusjegyek leírhatók, a specifikumok megra­ gadhatók. Az irodalomtudomány műfaj definíciói körében két ellentétes tendenciá­ val kell számolnunk: az egyik inkább formai jegyeket állít előtérbe, a nyelvi közlésforma jegyeire helyezi a hangsúlyt, s közülük válogat valamilyen ide­ áltípus érdekében. A másik ideáltípusa a nyelvközösség sorsában betöltött funkcióhoz kötődik.10 Michal Glowinski nézete szerint a műfajokat bizo­ nyos szabály- és direktíva-együttesek jellemzik. Előfordulhat, hogy norma­ ként meg is fogalmazzák őket. Ezek az irodalmi szöveg megszerkesztését és befogadását egyaránt meghatározzák, s ez a műfajtudat szabja meg a szük­ ségszerűség és a lehetőség határvonalát. így el lehet jutni a műfaj lényegi vonásaihoz, illetve ahhoz, ami nélkül a műfaj nem az, am i.11 Az eddigiekből következik, hogy a naplóműfaj szöveg- és stüustipológiailag releváns jegyeinek leírásában az irodalomtudománynak a műnemekre, műfajokra vonatkozó leírásait használjuk fel, illetve támaszkodunk a stilisz­ tikának a különböző stílusok jellemzésében elért eredményeire, tovább a hazai empirikus szövegtípuskutatási tapasztalatait is megszívlelendőnek tartjuk. A napló az énformájú perszonális elbeszélés egyik sajátos változata. Monológikus formájú, egymást időrendben (naponként vagy csak kisebb időmegszakításokkal) követő feljegyzések sorozata; jellemzője, hogy azokat az eseményeket és a hozzájuk fűzött kommentárokat tartalmazza, amelye­ ket szerzője az adott napra (vagy az utolsó bejegyzés óta eltelt időre) vonat­ kozóan megörökítésre méltónak ítél. Egyes bejegyzései az időpont feltün­ tetésével kezdődnek. Közhasználatú formájában a szó legtágabb értelmé­ ben vett irodalmon kívüli jelenség. A közéleti személyiségek, írók, művé­ szek s mások naplói azonban a szélesebb körű nyilvánosság érdeklődésére is számot tarthatnak. Az írók által alkotott naplók (pl. a Byroné, Stendhalé, 362 �Tolsztojé, Kafkáé, Illyésé, Rónay Györgyé s másoké) egy része, az úgyneve­ zett irodalmi naplók eleve a publikáció szándékával, s ennek megfelelő kompozícióval készülnek. Márai naplói ez utóbbi típusba tartoznak, hiszen az irodalmiság kritéri­ umának maradéktalanul megfelelnek. Anélkül, hogy minden erre utaló jel­ lemzőt felsorolnánk, elöljáróban csupán jelezzük, hogy milyen sokféle szempont kínálkozik e kijelentés alátámasztására. Mindenekelőtt a magas fokú művésziség, az irodalmi eszközök gazdagsága (gyakran a lírára jellem­ ző tömörítő-sűrítő eszközök: szóképek, stílusalakzatok, metaforák, metonímiák, hasonlatok stb. használata). A képszerű stíluselemeken túl a szöveg szemantikai dimenzióit növeli a gondolatritmikus prózaszervezés, amely ritmikusságával zenei hatást vált ki. Különleges érzelmeket, hangulatokat, képzettársításokat, konnotációkat ébreszthet a befogadóban. Az emelke­ dett, választékos nyelvhasználat, a bejegyzések retorizáltsága, a harmonikus kompozíció megteremtésének igénye, a világosság, a hangnemi sokféleség, a mondat- és szövegépítés magas színvonalú kidolgozottsága, a pregnanciára törekvés, a szabatosság, a kiérlelt stílus: egyszóval a műgond mind a szépirodalom magasságába emelik a naplókat. Jules Renard-ról írott megemlé­ kező esszéjében Márai így vall erről: Az író mindig, minden felelősséggel és következménnyel ír; ugyanazzal a kétellyel és becsvággyal, ugyanazzal a reménytelen eltökéltséggel, tudja, hogy minden sornak önmagáért kell helytállnia, s végül is nem az egyes sorok vagy sikerültebb részletek számítanak, hanem az egész, az a különös és burjánzó egész, amely összeáll majd műnek az időben.12 A művészi jelleg abban is megmutatkozik, hogy Márai bármilyen apró­ ságot, esendő jelenséget rögzített is, a „valóság’5 mélyebb, elvibb szintű megragadására törekedett, általánosabb, egyetemes mondanivaló megfo­ galmazása volt a szándéka. Egyebek közt ez adja feljegyzésének erőteljes gondolati, létbölcseleti, meditatív karakterét. Saját vallomása szerint az író feladata: Úgy írni, hogy mindig a teljes élet és a teljes látomás sugározzák minden részletből, délibábszerű remegéssel, akkor is, amikor egy tárgyról, vagy egy alak külsejéről beszélsz. Mindig az egész világról és a teljes életről írni.13 A megkomponáltság pedig egyrészt abból adódik, hogy az utolsó napló kivéve (Napló 1984—1989) minden egyes diárium anyagát célzatosan, gon­ dosan rostálta, tudatosan szűrte ki, válogatta a publicitásra érdemesített részeket, s kihagyta az általa esetlegesnek, kevésbé érdekfeszítőnek ítélt, többször ismétlődő gondolatokat tartalmazó darabokat. (Erről tanúskodnak az A mi a Naplóból kimaradt kötetek eddig megjelent vaskos példányai, s Márai egyik kései feljegyzése: 1984. június 20-ról: 363 �Postára adtam a „Napló 1976-83” kéziratát, a válogatott bejegyzéseket. Feltehetően ez az utolsó naplókötet, amit életemben kiadnak (...) [A ki­ emelés tőlünk: Cz.I.]) Másrészt a tervezettségre utaló vonásként kell kiemelnünk azt a törek­ vést, amely a Márai-naplókat maradéktalanul jellemzi: tudniillik szerzőjük sohasem a hétköznapok hordalékait, banalitásait, esendő tevékenységeket írta meg, s még csak a magánéletnek, az ún. intimitásoknak sem jut figye­ lemre méltó szerep, hanem elsősorban a lelki, a szellemi élet hű tükre mind a hat kötet. (Bár az utolsó napló „kivételes” alkotás, csak megszorításokkal érvényesek rá az előbbiekre elmondottak. Itt ugyanis Márai föltárulkozik, közel engedi magához az olvasót, életének legféltettebb titkaiba is beavat bennünket.) A hitelességnek az a felfogása vezérelte, amelyet Goethe mon­ dott ki: „életünk valamely ténye nem aszerint számit, hogy valóság volt-e, hanem aszerint, hogy jelentett-e valamit). A mindennapoknak vagy a törté­ nelemnek csupán akkor jut szerep, ha létében érintik az események (ha­ sonlóan André Gide naplójához), bár akarva-akaradanul is visszhangjává válik annak a világnak, amelyben él. Különösen a második világháború kitö­ rése előtti, alatti események foglalnak el tekintélyes helyet a diáriumokban, vagy pl. az emigrációs évek különböző helyszínein: Olaszországban, Ame­ rikában ért tapasztalatok hagytak mély nyomot személyiségén, s váltak ily formán egy időre uralkodó témává. A napló nem csupán irodalmi dokumentum, hanem műalkotás is, az író kísérleti műhelye. A naplójegyzetek ugyanis sok vonatkozásban nyersanya­ gul szolgálnak a készülő regényekhez, mintegy azok előtanulmányaként is felfoghatók. S más szempontból is tanulságos lehet a diáriumoknak az életmű kontextusában való vizsgálata, hiszen a tudat, a gondolkodás azon mozgásai válnak megközelíthetővé, amelyeknek a művek letisztult, elrende­ zett, megformált végső fázisát jelentik. A napló ezáltal a nyelv minél ponto­ sabb kifejezőbb használatának a „gyakorló terepe” is. Márainál a naplóírás és az „alkotás” egymást váltó tevékenység, a jegyzetek sokszor beépülnek a regényvilágba vagy a párhuzamosan íródó esszékbe, publicisztikákba. A napló —a tudatfolyamat dokumentumaként —sajátos szövegtípus, a műalkotás és az önéletrajzi írás közötti átmenetiség lenyomata. írója elvben kikerüli a fikciót, a fikció - valóság hagyományos opozíciójánál azonban jóval bonyolultabbnak tetszik a probléma. Nem vehetjük egészen bizo­ nyosnak, magától értetődőnek a fikcionális — nem fikcionális megkülön­ böztetését, s kérdéses, hogy valóban mentes-e mindenfajta fikciótól (mint intencionális aktustól) az irodalmi napló. Nyilvánvaló, hogy a műfaj termé­ szetéből adódóan nagyon sok ún. realitást14 tartalmaz. Bizonyos mértékig benne foglaltatik a szövegen kívüli világ: a tárgyak, a kortársak, a környezet 364 �és még sok egyéb más, de mindezek egy adott szögből értelmezhetők abból a nézőpontból, ahogyan azok az én számára adódnak. Miközben tehát érzé­ kelhető a leírás mimetikus szándéka, az is egyértelműen látható, hogy a verbalizáció és a percepció nem szimultán jelenség, így az írásban rögzítet­ tek nem hozhatók közvedenül szinkrónba a valóságos élettel. A naplóban nem csak, nem elsősorban a külvilág jelenik meg, hanem sokkal inkább a naplóírónak a külvilághoz való személyes viszonya: ahogyan az én érzékeli, értékeli, elrendezi, újrarendezi a világot s benne önmagát. „Amennyiben tehát a fikcionális szöveg a valóságra vonatkozik ugyan, de nem merül ki annak jelölésében, akkor az ismédés a fikcionálás egyik aktusa, melyen ke­ resztül olyan célok tűnnek elő, melyek a megismételt valóságnak nem saját­ jai.”15 S éppen a szelekció minősége, milyensége teremti újjá, szakítja ki a dolgokat a realitásnak nevezhető összefüggésrendszerből. „Egy irodalmi szöveg mint írói produktum a világhoz odafordulás meghatározott formája. Minthogy ez az odafordulás előzetesen nem létezik az adott világban, amelyre az író magát vonatkoztatja, be kell juttatni ebbe a világba, hogy érvényesülhessen.”16 A szelekció tehát újra kontextualizál, új viszonyban tünteti föl a jelenségeket, mintegy világteremtés módja. Igen találóan álla­ pítja meg Jonathan Culler, hogy „ ...a z ereje minden egyes szövegnek — legyen az még oly leplezedenül mimetikus is —ott mutatkozik meg, ahol felülmúlja kategorizálási képességünket, zátonyra futtatja interpretációink vezérorientációit, s épp ezáltal érvényesíti a maga sajátszerűségét.”17 Túl azon, hogy a naplókból kirajzolódó eseménytörténeti vonulat is fi­ gyelmet érdemel, hogy itt-ott szociográfiába illő adatokat kaphatunk (pl. a háborús életviszonyok leírásakor), hogy megismerhetjük a korabeli világnak a légkörét, s a szociokulturális közeg, a származási közösség (az úri­ történelmi középosztály) hordozta viszonyok természetét, kiolvashatjuk Márai történelem- és irodalomfelfogását, sokat megtudhatunk magyarságképéről, de a magyar írótársadalom különböző rendű/rangú képviselőihez fűződő kapcsolatáról és sorolhatnánk még tovább; a napló a „világterem­ téssel” együtt önteremtés is, a személyes világ (rekonstrukciója). Márai naplóit az egyes szám első személyű elbeszélés kötöttségeihez, normáihoz való ragaszkodás jegyében alkotta meg. A jellegzetes naplóírói eljárást követi azáltal, hogy igyekszik megőrizni a műfaj intim, önelemző, befele forduló karakterét, de mindeközben szándéka is kiviláglik: „ ...ak i naplójában vagy egy magánlevélben írói eszközökkel megmunkál egy mon­ datot, titokban számít reá, hogy e bizalmas sorai is odatartoznak majd egy­ szer művéhez.”18 A napló narrációs sémája a bejegyzések sora, amely eleve feltételezi az egyes szám első személyű megszólalást. Az egységeket az elbeszélő tartja 365 �össze, akit az önmeghatározás vágya hajt. E szövegtípus esetében (s talán még a magánleveleket említhetjük meg) kerülünk legközelebb az én világát megalkotó tudatfolyamat alakulástörténetéhez. Az időben előrehaladva az én önmaga kontrolljában is részesül, kirajzolódik, mi a változó szerep, s mi a determinált személyiségmozzanat. Különösen jól, látványosan igazolódik mindez az utolsó, 1984—89-es Napló vallomásai alapján: A budapesti kommunista hivatalos Népszabadságban egy elmélkedő idéz 1943-44-es naplómból. A sorok szigorú véleményt mondanak a m a­ gyar középosztály politikai, társadalmi erkölcséről, arról, hogy a liberális reform nemzedéket követő magyar középosztály a két világháború között feladta a minőségi érvényesülés igényét, diploma helyett kereszdevéllel akart érvényesülni, faji minősítéssel árulgatta a repedezett pergamentet, a nemesi levelet. A sorok recsegnek, de ha visszagondolok az időre, mikor írtam, elcsodálkozom, milyen tartózkodó hangnemben írtam mindezt. A személyes világ verbális szövetében az is megjelenik, amiről a meg­ nyilatkozó éppen nem beszél, nem akar beszélni. Az intertexuális utalások, az áthallások, az implikációk a szövegmű azon tudáskomponensei, amelyek részben a nyelvileg kifejezett részekhez kapcsolódnak, részben pedig az olvasó világismeretéből járulnak hozzá a napló mélyebb értéséhez. Ezek a jelenségek az 1-2-3 mondat terjedelmű aforisztikus jegyzetekben a legfeltű­ nőbbek; vagy legalábbis gazdagabban jelennek meg, s felismerésük is egy­ szerűbb. PL: Amerikában az old man\ durva szó, mint a négybetűs trágár szavak.19 Athénban temploma volt az öregségnek.20 Mindkét naplórészlet az öregség megítélésével foglalkozik, s bár elég tá­ vol esnek egymástól a naplóban a szövegmondatok, így, egymás mellé he­ lyezve, egymással szembeállítva kölcsönösen értelmezik egymást. Anélkül, hogy bármiféle konzekvenciát fogalmaznánk meg, konzekvencia levonását „sürgetik,,; mindenképpen továbbgondolásra, a kimondadan kimondására ösztökélnek. Békési Imre szerint a második példában „A nyomaték nélkül ejtett (topic szerepű)' Athénban hely- (és időmegjelölés) után az olvasó belső hallása főhangsúlyt hall a temploma volt szerkezet első szótagján. Ettől a hangsúlytól kényszerül (...) saját válaszát kialakítani az egyébként föl sem tett kérdésre: Akkor és ott, ahol az olvasó él, milyen megközelítése van az öregségnek? Intézménye tényszerűen van (kórház, szanatórium, szociális otthon), de tisztelete, amit a templom feltételez, van-e? Márai ebben az egymondatos szövegben mit állíttat szembe az athéni megítéléssel? Csupán azt, ami nincs?”21 Genette kifejezésével élve a naplóbejegyzés a tiszta discours, amely ott van a legfelismerhetőbb formában, ahol az én explicit módon érzékelhető, aki 366 �nem elbeszélője, hanem beszélője, nem elmondója, hanem mondója a szö­ vegnek. Ezáltal a discours-ban megszólaló én beszédhelyzete lesz a legfon­ tosabb jelentésképző fókusz.'2 A naplóíró sajátos kommunikációs helyzet­ ben van, hiszen látszólag (szerepe szerint) csak önmagának kíván jelen len­ ni, amikor önazonosságát legitimálja; a „másikhoz fordulás” tehát elsősor­ ban az önmegértés eszköze, amely többféle módon valósulhat meg: pl. a másokban való önmegértés (azonosulás), a mások példájából okulás (elhatá­ rolódás) hermeneutikai aktusán keresztül, vagy éppen a kívülről, önironikusan történő önmegpillantás lehetőségével élve. A formailag monologikus szöveg ugyanakkor alapvetően dialogikus, egyetértve Bahtyin megállapításával, akinek nyelvfelfogásában a dialógus kulcsfogalomnak te­ kinthető. Nézete szerint minden szöveg legalább háromféle dialógust foly­ tat egyszerre: 1. a benne felhasznált nyelvi elemek dialogikus viszonyt foly­ tatnak egymással, s ezért jelentésük a közlés során folytonosan, visszame­ nőleg is módosul; 2. a szöveg dialógusban áll mindazokkal a szövegekkel, amelyeknek bármilyen egyedi jelentésmozzanatát, nyelvhasználati módját átveszi és felhasználja; 3. dialógusban áll mindenkori befogadójával.23 A diskurzus vezérelte szövegegységek a történetelbeszélést (ha van) da­ rabokra tördelik. A szöveg apróbb-nagyobb gondolatfoszlányokra szakad szét, s ez a szétszórt, elaprózott narratív technika folyton lezáródó, újrakez­ dődő szövegdarabokat eredményez, amelyek önálló szövegként is olvasha­ tók (ezt bizonyos paratextuális és retorikai elemek eleve elősegítik). A be­ jegyzések retorizáltsága, a szentenciázás vagy ritka esetben a hely, idő meg­ jelölése a lezártság, érzetét erősíti. A szándékos paratextuális hiány ugyanak­ kor a befejezetlenség benyomását kelti (vagy annak következménye is lehet) s a szövegegységek a beszélő változatlansága következtében is egybemo­ sódnak az olvasás folyamatában. A fragmentált felszíni szerkezet mögött a kontinuitást elsősorban a beszélő kontinuitása jelenti. A naplók rendre kisebb bejegyzésekből építkeznek (akadnak persze eszszével felérők vagy esszémagok is, de a másfél oldal terjedelmet aligha lépik túl), s a műfaj jelölésnek megfelelően a szövegeket a napló által igényelt ha­ gyományos olvasói stratégiával közelíthetjük meg. A befogadó a szövegtí­ pus-kompetenciája, a korábbi szövegekből ismert elvárás-horizontja alapján nem összefüggő szövegként, nem célelvűen szerveződő egységekként ér­ telmezi a naplófeljegyzéseket, így annak is tudatában van, hogy egyik sem szükségszerű előfeltétele, illetve következménye a másiknak. Ezért az ér­ telmezésben az a befogadói magatartás kerül előtérbe, amelyik számol azzal, hogy a diskurzus vezérelte szövegegységek az esetlegesen kikristályosodó „történetét” elaprózzák, s hogy a szövegépítkezés meghatározó narratív jegye a folyamatos megszakítottság, szaggatottság, utalásokkal, implikációk- 367 �kai átszőve, amely poétikai, recepcióesztétikai következményekkel is együtt jár. Látszólag csupa szerkesztetlenség minden kötet: apró megfigyelések, reflexiók, villanások, állóképek egymás mellé helyezése. A napi egységek mint különálló pontok mégis összefüggő vonalat húznak, kirajzolják a sze­ mélyiséget, s utólag mégiscsak létrehozható valamiféle folytonosság. A sze­ szélyesen felhalmozott élményanyagból a „művet” magának az olvasónak kell megteremtenie, s ha a mélyértelmű, apró részletekből kiegyensúlyozott, egységes egészet nem sikerül is alkotnia, az átfogó motívumok, témák (pl. író, írás, irodalom, munka, kötelességteljesítés, egészség, betegség, erkölcs, öregedés, halál, vallás, művészet stb.) bonyolult váltakozása, egymásba fonódása, visszatérése mégiscsak egyfajta rendet teremt. A rövidebb-hosszabb, szövegtanilag önálló, a kötetegész szempontjából mégis összefüggő egységekből felépülő naplók bejegyzéseit tipizálni, árnyalt megkülönböztetésükre vállalkozni alighanem lehetedenség. Annyit azonban meg kell állapítanunk, hogy a Beaugrande-Dressler, illetve a Balázs24 által felál­ lított szövegtípus-kategóriák közül: 1. érvelő, 2. argumentatív, 3. elbeszélő, narratív, 4. értékelő, reflektív - leginkább az utóbbi típus, a kommentáló, elem­ ző fordul elő a leggyakrabban. Az említett szerzők a szövegtípusokat a kom­ munikációban betöltött funkciójuk alapján különítették el. Kétségtelen, hogy a szövegfajta létrehozásában a kommunikációs funkciónak meghatározó szerepe lehet, bizonyos kommunikációs funkciók azonban - úgy véljük —a szövegtí­ pustól fuggedenül is egymásba mosódhatnak. Ezért célszerűbbnek látszik, ha az arányok vagy a sorrendiség felől kíséreljük meg az elhatárolást. A domináns funkció tagadhatatlanul a reflexív, hiszen az önelemzés, az önértelmezés min­ den más szándék fölé van rendelve. A napló a szubjektivitás nyelvi konstituálódásának legerősebb példája. Felfedezhetünk a Márai-naplójegyzetek között néhány jellegzetesen elbeszélői intenciójú részletet is, ám azok végső soron a naplóíró szubjektumára reflektálnak. Egyetértünk Dorril Cohn kon­ zekvenciájával: „minél közelebb jut egy elbeszélés a monológhoz, annál inkább levedli narratív tulajdonságait”, s nem tűn a magyarázó előadásmódot sem, tudniillik „.. .a magánélet fikciója [a naplóírók látszólag úgy írnak, ahogy a monologizálók beszélnek, csakis saját maguk számára] elillan abban a pillanatban, mihelyt elbeszélője (...) önmaga számára elkezdi magyarázni saját egzisztenciá­ lis körülményeit.”25 Ugyanakkor az is tény (s tovább nehezíti, bonyolítja a megkülönböztetés lehetőségét), hogy a véleményalkotás argumentatív szöveg­ típusba kívánkozik, míg a már előzetesen megformált vélemény elmondása részben reflexív, részben pedig narratív szöveget indukál. A fenti kategóriák tehát legfeljebb általános mércének tekinthetők, mert a konkrét esetekben a szövegpéldányok a leírás, elbeszélés, érvelés, reflek­ tálás különféle együttállásait tartalmazzák. 368 �A naplók anyaga tematikai szempontból elképesztő változatosságot mutat, tipizálásukat éppen ezért nem is kíséreljük meg, legfeljebb összefog­ lalóan jegyezhetjük meg, hogy a privát bejegyzésektől az erőteljes önreflexivitást felmutató darabokon át találkozhatunk: Q gyorsportrékkal kortársakról, irodalmárokról, barátokról, ismerősök­ ről s másokról 0 művészi alkotásokkal kapcsolatos megjegyzésekkel 0 olvasmányélményekhez kötődő feljegyzésekkel □ úti beszámolókkal Q politikai, ideológiai, vallási témájú megjegyzésekkel D az önálló aforizmáig, szentenciáig □ esedeg anekdotáig. Az arányok naplónként más-más módon váltogatódva adnak sajátos ka­ raktert az egyes köteteknek. Van a Márai-naplóbeírásoknak egy típusa, melyben a természetélmény kap kivételes hangsúlyt. Ezek általában természeti képpel induló leírások. A külső látvány azonban észrevédenül átmetaforizálódik, interpretált képpé lényegül át. Háromnapos hőguta. Éjjel vad zivatar, mennydörgéssel és villámlással, többórás mennyei légitámadás. Mintha az Isten megmutatná a kontár em­ bernek, hogy ő is tud valamit.26 Ez a nyár, mikor minden teljesen megérett. És most minden elrothad.27 A táj költészethez hasonlatos lírai hangütésű darabokban gyakori az az eljárásmód, hogy Márai „az irodalom világát vetíti rá ikonikusan a természet e lejegyzett részletére,\28 Őszi napok, amikor a világ olyan, mintha kristályból készült volna. Min­ den zeng a fényben. Az uszoda vize halványzöld, üvegszerű. Egy fuvallat leszakítja a környező nagy hársak és platánok lombját és aranyesővel szórja tele a medencét. A látvány mitikus, homéroszi.29 Tündöklő ősz. A tenger, a levegő, minden fénylik. A levegőre itt csak a rokokó Himfy-jelző illik: "balzsamos %efír”30 Márai kultúrkeretbe foglalja a természetet: az előbb említett természet­ irodalom párhuzamán túl az irodalom-képzőművészet-zene „együttlátása”, „összehangzása” az ikonicitás másik eklatáns példája: Éjjel „Toldi estéjé”-ben a sorok: „...jött édes álom / A ki legjobb orvos e^en a világon / A ki legjobb orvos, aki legjobb dajka / vagy tán puha bölcső\ vagy himbáló sajka / Vagy folyam a% élet s halál köpött mezsgyén / Egyik partja innen, másik túlnan esvén. ” Mint egy Brahms-melódia, melyet elalvás előtt hallgat az em­ ber, a sorok belső zenéje áthallatszik az álomba.31 369 �Az alkonyat kékes-rózsás színei. Ebben a színes ködfátyolban megszűn­ nek a hegyek vonalai, a domboldal felbomlik, a hegyoldal rajza elmosódik, nem marad más, csak a színesség. Mint Tum er és Monet „absztrakt” ké­ pein. A szín konstansabb a világban, mint a rajz, a „rajz” csak állvány, amire ráépül a világ ködképe.32 Másutt a költői eszközök, a különböző képek (metafora, szinesztézia, hasonlat stb.) együtthatása teszi líraivá a részletet: Nyár. Az erdőben. Arany fény, a dús lombozat sötétzöldje ragyog, mint a zöld lakk a frissen festett kerti padokon. A nyár teljes hangszerelése zeng a fényben. Gyönyörű Amerika.33 Márai természetélménye rendkívül összetett. A külső látvány a belső ál­ lapotrajz, valamint a történelmi idő érintkezésének bonyolult szövevénye: Két nap falun. A táj megtelt, megérett. Fájdalmas ez a nyugodt bőség, az emberi nyomorúság fölött kivirult, diadalmas, közönyös, szuverén júniusi érettség. A levegőben valamilyen áldott, édes illat. Róma elesett.34 A képekben: metaforában, szinesztéziában, megszemélyesítésben gazdag leírás elvont tétel hordozójává válik. Szerkesztési, tematikus, szemantikai szinten egyaránt a létantinómiát hordozza a szöveg. Eletigenlést egyfelől: a kreatúra tökéletességével, az örökkévaló, végtelen természet csodálatával — s az élet elvesztése miatt érzett tragikus fájdalmat másfelől: az emberi ha­ landóság megérzékítésével, az értékét vesztett emberi létezés borzalmainak, a háborúnak az említésével. A szerkezeti jellemzők felől közeledve Márai szövegegységeihez megál­ lapítható, hogy komponáló módszerében túlsúlyban vannak a kerekre zárt formák, bejegyzései összességükben retorizáltak, szentenciózus berekeszté­ sük szinte törvényszerű. A naplójegyzetek belső szerkezeti felépítése általá­ ban ugyanazt a mintát követi: „megemlít valamilyen életeseményt, apropót, melyből kiindulva reflexióit rögzíti, s az azt lezáró szentencia mintegy öszszefoglalja az addigiakat, általános érvényre emeli a mondottakat. Tehát a tárgyiasan leírt eseményt szubjektívan értelmezi, poétikai eszközökkel fejezi ki, majd megfogalmazza az általános igazságot.”35 Márai szövegegységeiben a reflexív jelleg erőteljesen érvényesül; a jelenségek mögött rejlő összefüggéseket szereti kifejteni, feltárni. A szentencia ezért mindig valamilyen konkrét életszituációhoz, megtapasztalt jelenséghez, eseményhez, aktuális olvasmányélményhez, képzőművészeti alkotáshoz kapcsolódik, többnyi­ re abból nő ki, az adott kontextushoz kapcsolódva (is) jelentéssel telítődik: Három héten át trópusi éghajlat, negyven- és ötvenfokos hőség: minden, amit ez időben írtam, rossz, bágyadt, erőtlen, nem véletlen, hogy Keletnek csak bölcsei vannak, de írói nincsenek. Az irodalom a mérsékelt égöv terméke.36 (A kiemelés: Cz. I.) 370 �D uff Cooper „Tallcyrand”-ja. Kitűnő könyv, a legjobb „regényes élet­ rajz”, melyet valaha is olvastam. Ez az angol diplomata úgy ír, mint egy XVIII. századbeli hivatásos író. Okos és találó, amit Tallcyrand gyönyörvá­ gyáról ír, erről a csillapíthatadan és olthatatían gyönyörvágyról, mely végül is a munkában találja meg a kielégülést. Minden igazán szenzuális ember a munkában köt ki, mert itt lobog fel a gyönyör felsőfoka. A kéjenc csak a hulladékot kapja; a gyönyör mestere a munkát, mindennek a tetejét/7 (A kiemelés tőlünk: Cz. I.) Ezek a kiemelt szentenciák itt és másutt is általában egy bekezdésnyi szöveg tar­ talmának a summázataként hangzanak el, egyszerre kapcsolódnak direkt módon a konkrét szövegszituációhoz de attól függetlenül, indirekt módon, tágabban is értelmeZy hetővé válnak. Magukba foglalják az egyedihez tartozó, referenciálisjelentést, de közben több gondolatsíkon mozogva konnotálódnak, generikus jelleget öltenek. A z elvont, on­ tológiai és a „konkrét”jelentés interaktív, oszcilláló viszonyban van egymással, kölcsö­ nösen befolyásolják egymás jelentéskörét, szűkülést vagy bővülést hoznak létre egymás jelentéstartományában. Előfordulhat azonban, hogy elmarad a szentenciához, aforizmához ve­ zető folyamat említése, s egy-egy hosszabb gondolatsornak ekkor csak a végső láncszemét rögzíti Márai. Mindent lehánt a gondolatról, ami megvilá­ gíthatná, a befogadó azonban a rövidség ellenére egész folyamatot érzékel­ het mögötte, tudniillik az ilyen rövid, egymondatos, egybekezdésnyi szöve­ gek általában vagy tematikusán vagy modvikusan a tágabb kontextus segít­ ségével értelmezhetővé válnak. Nem maradnak meg a szűk mondatkereten belül, kiterjesztik jelentésüket, kisugároznak az „érvényességi körön” túlra, úgy, hogy kapcsolatban maradnak a naplóvilággal, hiszen annak bonyolult utalásrendszerétől kapják meg mélyebb értelmüket. Tehát csak viszonylago­ san önálló szövegek a szövegben: Nem igaz, hogy vénkorban az ember „többet tud”. Csak m ás­ képp emlékezik.38 Az öregség, mint az óceán, mindent sterilizál, ami b eleh u ll39 Nincs többé „Sors”. Csak statisztika van.40 Olyan magányban élni, mint az állatok vagy az angyalok.41 A fentebb elhangzottak alkalmat adnak arra, hogy a bejegyzéseket a szpvegértékűség a szöveg-összefüggés szempontjából is szemügyre vegyük, textológiai vizsgálatnak vessük alá. A szpvegértéküség szorosan összefügg a szövegtípus, műfaj kérdéseivel, s hogy egy nyelvi produktum szövegként vagy éppen nem akként értelmeződik, abban a szöveg­ alkotónak s a befogadónak egyaránt fontos szerepe van. A szpvegértéküség létrehozásá­ ban, illetve felismerésében szerepet játszhatnak bizonyos belső sajátságok: mint a válto­ zatlan téma, a tartalmi-logikai összefüggés, a grammatikai kapcsoltság a stiláris egy­ eli �nemiség, a form ai s egyéb elkülöníthetőség stb.; s a külsőy pragmatikai jellemzők, ame­ lyek alapján az adott szöveg a kontextusba/szituációba ágyazódva a világra vonatkozó általános tudásból\ a közös előismeretekből\ a szpciokulturális háttérből adódóan a nyelvi interakció egységének tekinthető, A szövegösszefüggés legalább ennyire összetett jelenség: mindazon sa­ játosságok ide tartoznak, amelyek egy adott szöveget egységessé, folyama­ tossá tesznek. Megvalósulásának mértéke szerint a szakirodalom42 kohéziós fokozatokat állít fel. A szövegösszetartó eró minősítése, erőssége szintén a szövegtípus függvénye, ahogy a terjedelem kérdése is természetesen közre­ játszik a típus behatárolásában. A Márai-bejegyzések szövegségéhez nem fér kétség, s nem csupán a szöveg kritériumának tesznek eleget, hanem művészileg megformált szöve­ gek. Többségük koherens szövegnek tekinthető, kompozicionális szem­ pontból a lezártság, tartalmilag a teljesség érzetét kelti. Magából a műfajból következik, hogy a különálló feljegyzések nem minden esetben alkotnak önálló szövegértéket, értelmileg, tartalmilag, logikailag — grammatikáikig több naplójegyzet csak összeszövődve, folytatólagosan alkot „egy egysé­ get”. A zártság-nyitottság, a közelebbi, illetve távolabbi naplójegyzetektől való kontextuáüs függőség, a naplón kívüli szituatív és/vagy intertextuális beágyazottság az írói intenció valamint a befogadó ismeretanyaga (előisme­ retei) alapján változhat. Jó l érzékelhető pl. a textuális kohézió megléte az alábbi bejegyzésben: I. Soha nem süllyedt még olyan mélyre egy civilizáció szellemi és erkölcsi szintje, mint a mi időnkben. II. Elég megállani egy újságosstand előtt és megnézni a folyóiratok színes címlapjait; elég felcsavam i a televízió gombját; belépni egy moziba; megbámulni a bestsellerlistának nevezett pellengér szégyentábláját... Elég felnyitni egy újságot és elolvasni egy időszerű editorialt, amely kézdörzsölve magyarázza, hogy a terrorista a valóságban a társadalmi igazságot te­ szi rendbe, amikor bombát dob és meggyilkol ártadanokat, a való­ ságban fasiszta merénylő, aki megakadályozza a társadalmi igazság megvalósítását. Elég meghallgatni a Kupecet és a Szatócsot, aki ügynöknek nevezi magát —és a világszínpad számára, [a tömeghülyítés és a nemzetkábítás céljaira], készpénzért szállítja a gladiátoro­ kat; az írót, a művészt, a politikust, akik tehetedenül engedelmes­ kednek a politikai vagy üzleti komisszárnak; a tudóst, aki a kataszt­ rófa lehetőségeinek minden változatát szakmányba adja el a Hata­ lomnak. III. Felébredni ebben a világban, kidörzsölni egy több ezer éves álom csipáját a szemünkből és körülnézni - egyértelmű a tu­ datosodással: valami megtörtént. Valaminek vége.43 372 �E naplójegyzet kommunikációs funkciója nem csupán a tájékoztatás: híradás a világ civilizációs „ártalmairól”, hanem felhívás is: elutasítása a konzumvilág értékrendjének. A naplóíró erőteljes explicit vagy implicit mi­ nősítései (bestsellerlista = szégyentábla; terrorista = nemzeti hős; rendőr = merénylő; író, tudós, politikus = áruló), a nem tiszteleti célból kiemelt fo­ galmak: Kupec, Szatócs, Hatalom s egyéb szuggesztív eszközök adják az olvasó tudtára: aki ezeket a sorokat „felrótta”, felháborodását, keserűségét, kiábrándultságát akarja megosztani olvasójával, de legalábbis ezt a hatást szeretné kiváltani benne. A szöveg a pragmatikai összefüggőség benyomá­ sát kelti azáltal, hogy a szövegvilág elemei megfelelnek a való világra vonat­ kozó ismereteinknek, ítéleteinknek, előítéleteinknek. A kompozicionális konnexitásnak is szép példája ez a feljegyzés. Felépítettsége a szokványos hármas tagolódást mutatja: nevezhetjük az I. részt tételnek, a II. egységet kifejtésnek, a III. szegmentumot pedig záradéknak. A tétel egyúttal tételmondat is, amely a bejegyzés tartalmi summáját foglalja egybe, s a globális kohéziót biztosítja. A gondolkodás kiindulópontjául szolgáló mondat részletes magyarázatát, több szempontból történő megvi­ lágítását találhatjuk a kifejtő (tárgyalás, jelenségfelsorakoztatás) részben, majd a relatív zártságot biztosító konklúziómondatok következnek. A be­ jegyzés arányaiban is megfelel a hármas tagolástól elvárható fegyelemnek, ezt tükrözi a szintaktikai széttagolódás jelensége is, hiszen a II. szövegszer­ kezeti egység szövegmondataiban találkozhatunk többszörös alárendelések­ kel, valamint mellérendelő viszonyokkal is. A szövegbeli összefüggés szem antikai alapfeltétele a tem atikai egység, s ez az ekvivalencia kapcsolatot teremt a szöveg kisebb egységei között is. A belső jelentésbeli összefüggésből adódóan m egállapíthatjuk, hogy izotopikus folytonossággal rendelkezik a naplószöveg. Bizonyos fogal­ m ak láncszerűen ism étlődnek (elég), s a textus értelm étől eltérő jelentést is asszociálnak: nem csak az elég „elegendő” jelentést aktivizálják, hanem az „elég valam iből”, tehát a „m egelégel” jelentést is m ozgósítják. A sze­ m antikai progresszió több fajtájával is él a szöveg, pl. m ellérendelt fo­ galm akat halmoz (m egállani, m egnézni, felcsavarni, belépni, felnyitni, elolvasni, m eghallgatni), a szövegben ellentétesen használt jelentéseket kapcsol össze: bestsellerlista - szégyentábla; ügynök - Kupec, Szatócs stb., illetve a szinonim kifejezések is az egységességet szolgálják: a mi időnkben - ebben a világban. Továbbá az aktuális m ondattagolás szem ­ pontjából nyilvánvaló: az állandóan változó réma m ellett a téma alig m ódosul. Ezenkívül az utolsó előtti szövegmondatban a grammatikai elem: ebben (pronominali^áció) is fenntartja a témát. 373 �A szöveg művészi jellegét a gondolatritmusos szerveződés határozza meg, amely erőteljesen tagolja a konstrukciót. A ritmikusságot a változatlan anaforikus (valamint a grammatikai formában megmutatkozó: lásd infinitivuszok ismédődések s a hangulati váltást biztosító expresszív rokon értelmű megfelelők használatával éri el a jegyzetíró. A teljes (vagyis minden naplóra jellemző) szövegépítkezés vizsgálatakor Tolcsvai Nagy Gábor arra a következetésre jut, hogy Márai mindig ugyanazt a poétikai eljárást követte: a rekurrenciát, melynek részben az életesemények ismétiődése, részben pedig a megfogalmazással bíbelődő, s mindig a legpregnánsabb/végleges változat kidol­ gozásán fáradozó etikai magatartás áll a hátterében. Márai mindig új megfogal­ mazását keresi egy viszonyrendszemek.44 Ezt példázzák a következő idézetek: Indián nyár. A szónak van valamilyen egzotikus, álmatag zengzete. Néhány hete „indián nyár” köszöntött be - a közeli erdőben, a folyóparton a fák szederjes zűrzavarban tarkáiknak (- mint Tóth Árpád írta Shelley-fordításában: „a pestises lombok holt népe ” az uta­ kon). A nap perzselő, erjedő. És mégsem ősz ez. Csak Európában van „ősz” számomra. Itt Amerikában vagyok, s amit minden hevé­ vel, pompájával megélek itt, nem „ősz”, hanem „indián nyár”.45 Ha még egyszer az életben verset írnék: a New York-i égről imám. Más ez az égbolt, mint amilyet vakha is láttam: komolyabb, zordabb, nagyszerűbb és félelmetesebb. Lehet, hogy a felhőkarcolók tolják a magasba ezt a mennyezetet. És a színe sem olyan engesztelőén szelídkék, mint volt az oksz ég, hanem sötét, acélos. Az óceán tükrözik benne, a végtelenség, az aránytaknság, az emberfeletti sors.46 Jóllehet vizsgálódásunkat a naplónak mint szöveg-, műfaj- és stílustípus­ nak a modellálására koncentráltuk, kiemelt szerepet szánva a szövegmegformáltság módjának, elemzésünk szükségképpen hiányosnak mondható. Feltédenül szót érdemelnének a hangnemi összetevők, a modalitás kérdései vagy a naplónak mint tradicionálisan egyes szám első személyű műfajnak a narrációs eljárásai. Ezek a témák azonban részletes kifejtést igényelnek, ezért egy később megírandó tanulmányban foglalkozunk velük. JEGYZETEK 1 Lásd Balázs János 1985: A szöveg. Budapest; Kocsány Piroska 1989: Szövegnyelvészet vagy szövegtípusok nyelvészete? In. Filológiai Közlöny. 35., 25-43.; Petőfi S. János 1994: A jelentés értelmezéséről és vizsgálatáról. In. M agyar Műhely. 41-48.; Tolcsvai Nagy Gá­ bor 1994: A szövegek világa. Tankönyvkiadó. Budapest..; Uö.: 1996: A magyar nyelv stilisz­ tikája. Nemzeti Tankönyvkiadó.; Eóry Vilma 1996: A szövegszerkezeti alapegységek és a szövegtipológia. In. R. Molnár Emma (szerk.): Absztrakció és valóság. JGYTF, Szeged.; Szikszainé Nagy Irma 1999: Leíró magyar szövegtan. Osiris. Budapest.. - és mások. 374 �2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 Többek közt pl. a rövidszövegekkel foglalkozott Kanyó Zoltán 1981: Sprichwörter. Analyse ciner dnfachen Form. Budapest..; Kocsány Piroska 1986: A mondás mint szövegtípus. Kandidátu­ si értekezés; Békési Imre 1986: A gondolkodásgrammatikája. Tankönyvkiadó. Budapest; a dialó­ gusokról írt Albertné Herbszt Mám 1992: A társalgás néhány jellemzője és szabálya. In. Petőfi S. János —Békési Imre. —Vass László (szerk.) Szemiotikái szövegtan. 5. JGYTF. Szeged; Cs. Jó­ nás Erzsébet 1992: Gondolatok a dialógus mint szövegtípus vizsgálata kapcsán. In. Petőfi S. János - Békési Imre - Vass László (szerk.) Szemiotikái szövegtan. 5. JGYTF. Szeged.; Kábán Annamária a tudományos szövegekről készített részletes elemzést: Kábán 1993: A magyar tu­ dományos stílus a kezdetektől afelvilágosodás koráig. MTA Nyelvtudományi Intézete. Budapest.; Ró­ ka Jolán pedig a publicisztikai szövegekkel foglalkozott behatóbban. Róka 1986: Újságszpvegek szerkesztési ésstílustipológiája. Akadémiai Kiadó. Budapest Vö.: Tolcsvai Nagy Gábor 1996: A magyar nyelv stilisztikája. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest 13. Péter Mihály 1991: A nyelvi érzelemkifejezés eszközei és módjai. Tankönyvkiadó 173. Fehér Erzsébet 1999: A „nézőpont” a szövegben. In. V. Raisz Rózsa - H. Varga Gyula (szerk.): Nyelvi és kommunikációs kultúra az iskolában. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest. Uö.i. m. 166. Tolcsvai Nagy Gábor 1996: A magyar nyelv stilisztikája. 119. Lásd erre vonatkozóan Péter Mihály, illetve Marcus Solomon nézeteit: Péter 1996: Stílusok és stilisztikák. In. Magyar Nyelvőr, 376-377., Marcus 1977: A nyelvi szépség mate­ matikája. Gondolat Kiadó. Budapest. De Beaugrande, Róbert - Dressler, Wolfgang 1981: Einfüchrung in die Texlingvisták. Niemever Verlag. Tübingen. 238. Részletesebben lásd Szili József 1997: A poétikai műnemek interkulturális elmélete. Akadé­ miai Kiadó. Budapest. Glowinskit idézi Szili. Lásd az előző jegyzetben i. m. 86. Márai Sándor: Jules Renard naplója. Ihlet és nemzedék. Akadémiai Kiadó —Helikon Kia­ dó. Budapest.. 1992. 31. Márai Sándor: Napló 1943-1944. 49. A reális a szövegen kívüli világként értendő, amely világ a szöveget adottságként meg­ előzi s annak vonatkoztatási mezóit képezi. E mezók lehetnek értelemrendszerek, szo­ ciális rendszerek és világképek éppúgy, mint akár más szövegek, melyekben a valóság­ nak sajátos elrendezését, illetve értelmezését nyújtották. Iser, Wolfgang 1997 [1993]: A fikcionálás aktusai. In. Thomka Beáta (szerk.): A z irodalom elméletei IV. Jelenkor Kiadó. Pécs. 51-83. Iser: i. m. 57. Cullert idézi Iser: i. m. 63. Márai Sándor: Ihlet és nemzedék. 1992. 28. Márai Sándor: Napló 1976-1983. 86. (A kiemelés az eredeti szövegben!) Uo.: 143. Békési Imre 2000: A rövidszöveg szövegsége. In: Czetter Ibolya - Lórinczy Huba (szerk.): „Este nyolckor születtem. ”Hommage a Márai Sándor. Szombathely. 221-222. Genette, Gerard 1969: Frontieres du recit. Fugures. II. Paris. 61-69. Bahtyin, Mihail 197 6: A szó esztétikája. Budapest. 184. (Fordította Könczöl Csaba) 24 Lásd a 9., illetve az 1. számú jegyzetet! 25 Cohn, Dorrit 1996: Áttetsző tudatok. In. Thomka Beáta (szerk.): A z irodalom elméletei II. Jelenkor. Pécs. 140., 184. 375 �26 Márai Sándor: Napió 1943—1944. 188. 27 Uo.: 203. 28 Tolcsvai Nagy Gábor 1994: Szövegvariációk és szövegglobalitás Márai napló 1943—44 című művében. In. Magyar Nyelvőr 1994/3. 29 Márai Sándor: Napló 1945—1957. 57. 30 Uő.: N apló 1958-1967. 244. 31 Uő.: Napló 1968-1975. 13. 32 Uo.: 16. 33 Uő.: N apló 1958-1967. 112 34 Uő.: N apló 1943-1944. 163. 35 Tolcsvai Nagy Gábor 1994: i.m. 306. 36 Márai Sándor: Napló 1943—1944. 80 37 Uo.: 8 1-8 2 38 Uő.: Napló 1976-1983. 125. 39 Uo.: 195. 40 Uő.: Napló 1958-1967. 91 41 Uő.: N apló 1943-1944.134 42 Weinrcich, Uriel 1969: Problems in the Analysis o f Idioms. Puhvel, J. (ed.): Substance and Structure ofLanguage. Berkeley. Los Angeles. 43 Márai Sándor. Napló 1968—1975. 119 44 Vö.: Tolcsvai Nagy Gábor 1994. I.m. 45 Márai Sándor: Napló 1945—1957. 229. (A kiemelés Máraié!) 46 Uo.: 182. Botka Ferenc A San Gennaro vérének forrásvidékén Úti beszámoló —kérdésekkel Amikor az év elején még csak tervezgettem olaszországi kirándulásunk s benne nápolyi tartózkodásunk programját, muzeológusi kíváncsiságtól hajt­ va —a legelső helyre tettem a San Gennaro véré-nek , illetve a mögötte meghú­ zódó élményanyagnak a „topográfiai” felderítését. Ez a kíváncsiság természetesen eléggé sokrétű volt. Egyszerre szólt a dél-itáliai táj egzotikumának, amelyet korábban az egyszerű közép-európai irodalomtörténész legfeljebb csak elképzelhetett; de felcsigázta érdeklődé­ sem a regény ajánlását követő mondat is, amely azt állította, hogy szereplői - „csak az író képzeletének alkotásai”. Ez a rejtőzködő mozdulat mindig 376 �ingerli az olvasót, én ebben az esetben azért is hatott, mert emlékeztetett az Egy polgár vallomásai második kiadásának hasonló megjegyzésére, amely mö­ gött az első kiadást követő sajtóviták és az azokban érintett egyházi szemé­ lyek által kezdeményezett perek húzódnak. E személyes érintettséget elhá­ rító gesztust olvasva óhatadanul Lőrinczy Huba kitűnő regényelemzése jutott eszembe, amely példák tucatjain bizonyította be, hogy a regény szinte minden mozzanatának, motívumának konkrét előképük van, leírásaik sorra fellelhetők Márai naplójának nápolyi vonatkozású lapjain. E tanulmány, amely a szerző Ambrustól Máraibo% című kötetében jelent meg, mindezen túlmenően meggyőzően mutatja ki, hogy a San Gennaro vére —sajátos és bo­ nyolult szerkezete ellenére —egyfajta én-regény, amelynek hőse valójában véve Márai; életének azok a konfliktusai, amelyeket az emigráció, a honta­ lanság váltott ki. —Mindezzel mélyen egyetértve, hadd tegyen hozzá az el­ mondottakhoz, hogy e személyes érintettség kapcsán hadd tegyen hozzá: a regényt —legalábbis első felét, amely Nápoly egyfajta szociográfiai és társa­ dalomlélektani leírását adja - az Egy polgár vallomásainak egyfajta folytatásá­ nak érzem. Amely —előzményéhez hasonlóan —az önéletrajz sajátos válto­ zatának is felfogható. Olyan vallomások, amely —közvetett formában ugyan —, de a nemzetéből kiszakadt egyén hontalanságáról, új életkezdéséről, szellemi gyökéreresztéséről, majd zsákutcának érzett kudarcáról szól. Többszörös érdeklődéssel fordultam tehát a dél-olaszországi —félig már trópusinak tekinthető - természeti környezete és azon pontjai iránt, ame­ lyek a görög-római mitológia, az Odüsszeia és Vergilius A eneisének cselek­ ményéhez kapcsolódnak, s amelyek 1948 októberében Márait fogadták s egyben az európai kultúra kezdeteire emlékeztették. A felsoroltak közé ki­ tüntetett helyre emelve a Nápolyi körülölelő tengert —mérheteden erejével, gazdagságával és távlataival —, amellyel mint elemei hősünk megmagyarázhatadan és ösztönös vonzalommal azonosult. - Minden együtt volt tehát ahhoz, hogy —öt évtizeddel a háta mögött —megkísérelje újrakezdeni életét, s aminek alapján joggal érezhette az itt eltöltött három és fél évet létezése egyik legszebb időszakának. *** A nápolyi látogatás előkészítése, amely kerek fél évszázaddal később kí­ vánt szembesülni a San Gennaro véré-nek színhelyeivel, viszonylag egyszerű­ nek látszott. Aprólékos pepecseléssel kijegyzeteltem a regényből a városré­ szek, utcanevek, templomok, nevesebb építmények, létesítmények, egyéb földrajzi helyek — s természetesen a hozzájuk kapcsolódó személyek és történések sorát, majd kiválasztottan közülük azt a néhányat, amelyek a 377 �legjellegzetesebbek, s amelyek egy rövid látogatás alkalmával —ha úgy tet­ szik —kegyeletből felkereshetők. Az első helyre természetesen a ház, a villa kívánkozott, amelyben Márai és felesége lakott, s amely a regényben is kitüntetett helyet foglal el. —Mi sem látszott könnyebbnek: megkértem Mészáros Tibor kollégámat, a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött Márai hagyaték gondozóját, adja meg az író­ nak küldött leveleken szereplő címet, s ha a „vegyes iratok” között akad egy korabeli várostérkép, készítsen róla másolatot. Egyik feladat sem okozott gondot. A cím mellé: Via Nicola Ricciardi 7. - térkép is került. Am a Ricciardi utca azonosítása már bökkenővel járt. E térkép szerint —a köz­ pontban, a főpályaudvar mögött található. Ez a hely azonban semmiképpen sem lehet azonos a regényben leírt zöld, ligetes környezettel. - S ekkor figyel­ mes lettem a címzés Nápoly mögé (és zárójelben) biggyesztett Posilippo meg­ jelölésre, amely már közelebbi eligazítást ígért. Azt a Posilippot emelve ki, amely a regényben is többször megemlíttetik, s naplójában Márai Budapest Rózsadombjához hasonlítja. Az egykori térképen meg is találtam a városrészt, amely azonban — Budapestnél maradva - inkább a Jánoshegyhez vagy Máriaremetéhez hasonlítható: már a város peremén fekszik. Határai túl is fut­ nak a régi térképen, s a Ricciardi utcát is hiába kerestem rajta. —Nosza, irány a térképbolt, s meg is vettem a legfrissebb Nápoly térképet. Am ezzel sem jártam sikerrel: Posilippo már-már félszigetté keskenyedő déli csücske —a tengerhez leereszkedő Marechiare kerülettel - ezen sem volt rajta. Csak egy útikönyvbeli, nagyléptékű vázlatból volt sejthető a helye. Ilyen féltudással indultam úrnak feleségemmel, s azzal a reménnyel, hogy a regény leírásai s a helybenlakók jóindulata nyomán majd csak célba jutok. így is lett: a szerencse ránkmosolyogni látszott. Kocsinkkal átevickéltünk Nápoly reggeli forgatagán, majd a tengerpart mentén ráfordultunk a Via Posilippora, amelyet a regény is említ. Sőt a helyi szent, az oroszlánokat megszelídítő Santo Strato utcatábláját és felfedeztük, s most már megállhattunk kérdezősködni a Posilippoval határos Marechiare iránt, amelynek utcáin a regényben többször is feltűnik az idegen házaspár, illetve az az ember, akiről az a hír terjedt el, hogy „meg akarja váltani a világot.” Fehér ruhás, parafasisakos rendőrnő fogad az így megtalált Marechiare bejáratánál, ám közli: ott most épp búzaszentelés készül Szűz Mária kápol­ nájában, így a behajtás korlátozott. Nem baj! —lelkesedem —, amíg az lezá­ rul, felkereshetnénk a Via Nicola Ricciardit, amely itt húzódik valahol a közelben, ahol egy magyar író lakott ötven évvel ezelőtt. - Am ő sem tu­ dott azonnal válaszolni, de a helyiek között nálunk gyorsabban tájékozó­ dott. Rövidesen megtudtuk, hogy csak két sarkot kell visszagurulnunk a Santo Straton: a cél itt van karnyújtásnyira. 378 �Ilyen egyszerű lenne? Igen. A jelzett helyen, egy autógumis m űhelynél igazítanak el —m enjünk néhány lépést balra: keresztezzük a keresett ut­ cát. Itt lennénk hát, az utcatábla is igazol. Most már csak felfelé kell lépkedni a 7-es házszámig. Jellegzetes nápolyi keskeny utca, két gépkocsi alig hogy elfér benne; kifelé tekintő erkélyek, lobogó fehérneműk. S már a szembeödő magyar és olasz nyelvű emléktábla is „igazolja”, hogy jó helyen járunk: EBBEN A HÁZBAN LAKOTT 1949-1952 KÖZÖTT MÁRAI SÁNDOR (1900-1989) MAGYAR ÍRÓ, A XX. SZÁZADI VILÁGIRODALOM KIEMELKEDŐ ALAKJA (Állította 2000-ben a Nápolyi Önkormányzat és a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.) Ezután már ment minden, mint a karikacsapás. A rendőr nénihez viszszatérve, aki láthatta, hogy csak futó látogatásról van szó, megnyílt autónk előtt az út a Marechiare mélyébe is. Perceken belül a tengerparton voltunk, ahol - két más létesítmény mellett —ma is áll az a Finestrella (nápolyisan: A Fenestrella) bár, ahol a regénybeli házaspár vacsorázni szokott, s lábunk alatt csobogtak a hullámok, amelyekben Márai —naplójának tanúsága szerint — reggelente rendszeresen megmártózott. A víz ádátszóan tiszta, a sziklás-homokos partra habosán loccsan. Közelben és távolban csónakok; párák mögött a Sorrentói félsziget és Capri körvonalai. Tíz óra van, ragyog a napfény, olyan giccses harmóniá­ ban, hogy már-már félek megemlíteni. Majd újabb eligazítás. A parafa-sisakos hölgy iránymutatása nyomán fel­ felé kanyargunk a regény másik színhelyére, a Parco della Rimembranzára, az első világháború hőseinek emlékhelyére, amellyel nem is annyira a ke­ gyeleti vonatkozás, hanem a tövében meghúzódó kilátó miatt lenne fontos szembesülnünk. S nem is elsősorban az innen nyíló és lenyűgözőnek várt látvány miatt, hanem, mert ez az a hely, ahonnan a regény hőse —az embe­ riség megváltásának a szándékával - a mélybe vetette magát. —Itt azonban nem volt szerencsénk. Az egész létesítményt lezárták: felvonulási épületek, építőanyag kupacok — folyik a teljes felújítás. Csak az egyik útkanyarból tudunk kipillantani — százhúsz méterrel magasabbról — a Finestrellánál megismert tájra, majd egy másik pontról nyugat felé: az egykori Baiae és a még távolabbi Cunae vidékére, ahol Vergilius hőse partra szállt és Sybilla segítségével leereszkedett az alvilágba. A már többször emlegetett napló hányszor célzott ezekre a vonatkozásokra! 379 �Ismét kocsiba ülünk és újra legurulunk a tengerhez, Posilippo/Marechiare nyugati partszegélyéhez, amelyet mesterséges útszakasz köt össze a regény­ ben is megjelenő Nisida-szigettel, ahol kétezer évvel ezelőtt Brutus lakott, s amelynek tövéhez ott emelkedik az a szikla, amelyhez Odüsszeusz kikötöztette gályáját, mielőtt a félszemű Polüphemosz barlangjához indult. Pihe­ nünk. Idelátszik újra Capri puttonnyal megtetézett púpja, s Baiae déli végén a tengerből kiugró Misenum fog, amelynek tövében Aeneas a partraszállás harcaiban elesetteket eltemettette. Elvont szavakat és vonalakat tudok csak felidézni, amelyekből hiányzik a tenger csillogó felülete, a víz illata, az alat­ tunk elterülő szabad strand halk moraja s azok a szellős távlatok, - amelyek Ikaruszhoz hasonlóan —a levegőbe emelték az embert. Nem folytatom. Szólhatnék ugyan a közeli Bagnoliról, ahol az olasz ha­ tóságok annakidején az emigránsok menekülttáborát felállították, a fürdői­ ről híres Pozzuoliról, s mindenekelőtt Nápolyról, szűk sikátorairól, századfordulós üvegpalotájáról, a Galleria Umbertoról, a templomokról, s azok között is a kincstárában San Gennaro vérét őrző dómról. De az adatok egy bizonyos ponton túl fárasztóvá válnak és elfedik a lényeget. * * * Rövid úti beszámolónkban nem lehet feladatunk a San Gennaro vérének mélyebb elemzése, ám nem tagadhatjuk, hogy a látottak —s természetesen a regény ismételt átolvasása - felvetettek bennünk néhány olyan kérdést, amelyekre még nem figyelt fel az irodalomtörténet; vagy legalábbis nem abban az összefüggésekben, amelyeket e látogatás felszínre vetett. Közülük egyeden egyet emelnék ki, amely —durva leegyszerűsítésben —a következő­ képpen hangzik: vajon mi lehet az oka annak, hogy Márai - és regénybeli alteregója —hátat fordított e csodálatos világnak, amelynek harmóniáját és szépségét olyan magával ragadó érzéki erővel jelenítette meg írásaiban? Ha a regény felől közelítjük meg a kérdést, a válasz meglehetősen egy­ értelmű, jól átgondolt, ha úgy teszik: koncepcionális; az egész mű e körül a tengely körül forog. Ugyancsak rövidítve és leegyszerűsítve így hangzik: Ez a csodálatos dél-olasz mikrovilág, amely az európai kultúra egyik bölcsője s bizonyos értelemben az egész emberiség példázatának is tekinthető —olyan mérheteden és kilátástalan nyomorban szenved, amelyből csak egy remélt csoda emelheti ki. Hasonlóan az itt menedéket talált hőshöz, aki azért távo­ zott hazájából, mert abban az anyagihoz hasonló szellemi-politikai nyomort tapasztalt, amelynek megváltoztatását szintén csak a csoda által tudja elkép­ zelni. S ő, aki hisz az ember —és anyagfölötd erőkben, elhatározza, hogy a világ (és hazája) megváltása érdekében feláldozza magát, életét. 380 �A gondolatmenet ebben a formában megtámadhatatlan, ám maga a re­ gény, a szerző is kérdőjelet tesz mögé. Ha nem is szavakban, hanem az el­ mélet, a világmegváltás meghirdetőjének a tettein keresztül. Azzal az egy­ szerű momentummal, hogy az önfeláldozást megkérdőjelezve a cselek­ ménybe olyan szálakat is belesző, amelyek puszta öngyilkossággá fokozzák le a tettet. A hős ugyanis annak a napnak a hajnalán veti magát a mélybe, amelyen a kivándorlási hivatal az ország elhagyására kényszerítette volna, méghozzá olyan lélektelenül, hogy elszakította volna élettársától, aki Am e­ rikába kapott beutazási engedélyt, szemben ővele, akit a kieden Ausztráliá­ ba irányítottak. Ha azonban az éppen az elutazásunk előtti hetekben megjelent 19501952-es évek naplójába (vagy annak korábban közzétett változatába) tekin­ tünk a válasz bonyolultabbnak tetszik. Különösen, ha melléje tesszük a San Gennaro vérének befejező részét, amely a nápolyi szent ereklyéjének csoda­ ként meghirdetett (s évi háromszori rendszerességgel ismédődő) folyé­ konnyá válását is megjeleníti. Csoda, megrendelésre? - tehető fel a kérdés, és regényében Márai közvetíenül ugyan nem válaszol, de valamiképpen mégis érzékelteti, hogy az esemény túlvilágisága legalábbis megkérdőjelezhető. Megkérdőjelezhető, mint ahogy egész világunk, az emberiség megválthatósága is. )Visszautalva ezzel az olvasó által levonható pesszimista s végkövetkeztetéssel Lőrinczy Huba tanulmányára, aki először adott hangot ennek a gondolatnak.) A naplók adatai közül talán az a legfontosabb, amelyből egyértelműen kiderül: a valóságban Márai is és felesége is megkapták az amerikai vízumot. A regénybeli férfi és nő adminisztratív kettészakításának tehát nincs valós életfedezete. Egyszerű írói kitaláció, amelyre Márainak „csupán” azért volt szüksége, hogy általa megteremtse az öngyilkosság külső indítékát. S ha ez így van, meggondolandó: milyen méretekben kell komolyan vennünk ezt a sorsdöntő cselekedetet? - A regény belső világában természetesen nem vethető fel ilyen kérdés. Ám Márai életanyagához viszonyítva nem tekint­ hetjük másnak, mint egyfajta szerepjátszásnak, s amelynek csak szimbolikus jelentősége van. —Megítélésünk szerint azonban így is számos olyan üze­ netet tartalmaz, amelyre nagyon is oda kell figyelnünk, s amelyek végső soron választ adhatnak a gondolatmenetünk elején felvetett kérdésre: miért is szánta rá magát Márai arra, hogy elhagyja azt a környezetet, amely élete egyik legszebb szakaszát keretezte? A további válaszokat immár az A mi a Naplóból kimaradt 1950—1952 című kiadvány sorai tartalmazzák, amelyek Márai feljegyzéseinek korábbi válto­ zatával szemben több teret szentelnek az író személyes életének és nem mindig a nyilvánosságnak szánt gondolatainak. Ezekből megtudhatjuk, 381 �hogy a kivándorlásnak egészen prózai okai voltak. Az olasz hatóságok a menekülőnek nem adtak állampolgárságot, csak tartózkodási engedélyt, amelyet folyamatosan meg kellett újítani. A megélhetés is bizonytalan volt. Kezdetben pénzzé kellett tenni a feleség értékesebb ruhadarabjait, ékszereit, bár utóbb a német és olasz kiadók már-már egy-egy régebbi mű fordítását is megjelentették. Mindehhez társult egyfajta politikai félelem is: Márai na­ gyobb biztonságban érezte magát a távolabbi kontinensen. Gondolatban még arra is vállalkozott, hogy polgári állást vállal; hogy ilyen hagyományos módon biztosítsa felesége és fogadott fia jövőjét. Igaz, azzal a kiegészítés­ sel, hogy az állampolgárság és az anyagi háttér megteremtése után időnként még vissza-visszatér Európába. Ez mind igen elfogadhatónak hangzik, ám még mindig nem található meg benne az a mag, amely a regénybeli öngyilkosság gondolatát elindította volna. Pedig a válasz fellelhető az említett sorok között, nemkülönben ak­ kor, ha felidézzük Márainak a háború előtti nézeteit, amelyek az eltömege­ sedéssel, a szellemileg kiüresedő civilizációval, Európa kultúrájának a pusztulásával függenek össze. S tegyük hozzá: amely értékvesztés és eltö­ megesedés jellegzetes megtestesülését 1952-ben is elsősorban a kényszerha­ zának választott Amerikában láthatta. Ezt ugyan a napló ilyen közvedenül és leegyszerűsítve egy helyen sem mondja ki, de számos utalása egyértelmű­ en érzékelteti. Ugyanakkor ezek a szövegek megrendítően rögzítik Márainak a kivándorlás kiváltotta érzéseinek az ellentmondásosságát. Am i­ kor kézhez kapja a vízumot - hazafelé tartva sírni kezd az utcán. Kezében érezheti az új élet, a menekvés lehetőségét? Vagy visszaretten attól az élet­ formától és országtól, amelyet nemrég közönnyel és ellenszenvvel, majd cinizmussal és műveletienséggel vádolt? S ekkor elérkezünk ahhoz a kulcs­ mondathoz, amely egyértelműsíti feltevésünket: „Nem lehetetlen, hogy belehalok, ha kimegyek A m erikába...” —Ezek a szavak kimondják a lénye­ get, azt, hogy a regénybeli alterego öngyilkossága —egyfajta leszámolás a múlttal, búcsú az európai kultúrától, mindattól, ami eddig mint embert és írót meghatározott. Nem kívánjuk túlírni a felvetett összefüggést, de feltétlenül idekívánko­ zik még a naplónak az a bekezdése, amely az irodalom jelentőségének ha­ nyatlásáról szól, az írásról, amelyre a világnak már nincs szüksége, s amely­ nek nyomán Márai több helyütt is megemlíti, hogy a jövőben már csak a maga számára, íróasztalfiókjának kíván alkotni. Végül az Amerikával kapcsolatos ellentmondásos érzéshez tegyünk hoz­ zá még két momentumot. Egyrészről azt, hogy az 1951 őszén beindult Sza­ bad Európa-adások honoráriuma ugyan megnyugtató anyagi hátteret bizto­ sított Márai életéhez, ugyanakkor azonban kezdetben elvonta minden al­ 382 �kotó erejét. Másrészről pedig azt, hogy e kapcsolódással ugyan bekerült a világpolitika áramába, ám ezáltal vaskos kompromisszumokra kényszerült; beszédhelyzete megváltozott, s nem mondhatott ki közvedenül olyan indu­ latokat, mint amelyek például 1956 nemzetközi elszigetelődése nyomán feltódultak benne, látva azt, hogy a két nagyhatalom kiegyezett egy kis nép szabadságharcának eltiprásában. (A San Gennaro vérét Márai épp ezekben a hónapokban fejezte be. A re­ gény 1957 nyarán megjelent német fordításában már ott olvasható az a feje­ zet is, amely az 1956-os forradalom nyugatra távozott ex-kommunistáit elítéli.) Ennyit tehát a Parco della Rimembranza kilátója kapcsán azokról az alkotáslélektani vonatkozásokról, amelyek az emberiség megváltását vállaló hős tettéhez kapcsolódnak. * * * A másik kérdésünk igencsak prózai s az előbbinél jóval egyszerűbb. így hangzik: vajon jó helyen jártunk-e? Jó helyre helyezték-e el az emléktáblát? Hazajövet ugyanis újra kézbevettük a regényt és a már említett napló kiegé­ szített kiadását. S megdöbbenve tapasztaltuk, hogy sem az egyik, sem a másik nem via, hanem villa Ricciardiról szól, villáról, ami épületet, épületcsoportot, települést jelent. A mi kis utcánk egyemeletes háza nem illik bele ebbe a képbe. A regény egyértelműen településről, bagolyvárról beszél, amelyet kagylómész odúk, lakóbarlangok szegélyeztek, s közepén temp­ lomtorony emelkedett. A napló is „több házat” - „közös kerítéssel” említ, amely Posilippo „tetőzetén” emelkedett, s az épülethez, amelynek második emeletén Máraiék laktak —e leírás szerint —„szép, enyhe lépcsőzettel emel­ kedő betonút vezet/ett/ fel, óriási pálmák, szőlőlugasok között.” A Via Ricciardira ez semmiképpen sem mondható. Majd újra kézbe véve az író régi térképének másolatát meg is találom a Villa Ricciardinak jelzett helyet, a mi Via Ricciardinktól légvonalban körül­ belül négy kilométerrel északabbra (az új térkép viszont már nem tünteti fel). Lehet, hogy ez volt Máraiék igazi tartózkodási helye, az igazi genius loci? Miközben a kérdésről töprengünk, Mészáros Tibor felhívja a figyelmem a napló „Lajosára”, aki Máraiéknak a lakást szerezte, s aki nem más, mint Márton Lajos, Márainé nagybátyja s már jóval korábban a Posilippon élt — mint a Bagnoliban szervezett menekülttábor alkalmazottja. Lehet, hogy a levelek - óvatosságból - az ő címére irányítattak? S így jöhetett létre a cse­ re? A nápolyi emléktábla-állítók így jutottak volna a Via Ricciardira? 383 �Szép és logikus lenne ez a kombináció. Ám a regényben mégis található néhány olyan részlet, amely mintha a „via” mellett szólna (például az, hogy a főhős reggelente felkereste a tengert vagy a kilátót, amelyek ide elérhető közelségben fekszenek). S itt van még a napló egy további mondata 1949ból, amely így szól: „Lajossal szobát cseréltünk”, méghozzá olyan szobát, amelyet a következő oldalon Márai „új szállásként’’ aposztrofál. Lehet, hogy ez a szobacsere —a „villából” a „viára” való leköltözést jelentette? Lehet, hogy az író időnként itt is tartózkodott? (A naplóban ugyanis a helyiség dolgozószobának való berendezéséről van szó.) Jó lenne mindezt eldönteni. Vagy legalábbis a mai Villa Ricciardit is fel­ keresni, ha ugyan még megvan. (A hajdani ligetes Posilippot - a Rózsa­ dombhoz hasonlóan —ma már sűrűn beépítették.) Az utánam jövők talán majd megteszik, s akkor véglegessé és hitelessé válhat az író nápolyi emlékhelyeinek a sora. „Magyarország olyan hely...” Salamon István rádióinterjúja Márai Sándor sógornőjével —Ön mikor ismerte meg Márai Sándort? —Amikor megnősült, rögtön a házassága után, mikor legelőször együtt hazajöttek Kassára. Hát annak már rengeteg éve, én már nem emlékszem pontosan, hogy az mikor történt. Egész fiatalok voltak még. Aztán mentek Németországba lakni. S hazajöttek, otthon voltak talán egy hónapig. —Es hogy ismerkedett meg a% Ön testvérével Márai Sándor? —Az én testvéremet kiküldték a szülei Németországba —inkább nem mondom el, hogy miért, az tisztán magánügy - és tudomásom szerint ott ismerkedtek meg Németországban. És aztán megbeszélték, Magyarorszá­ gon találkoztak másodszor és akkor volt az esküvő. —Szerelem volt e%? —Szerelem, nagy szerelem volt. —Es a testvére ismerte már Márai müveit? —Hát ő akkor még alig írt valamit, az csak egy pár újságcikk volt Márai még a kezdet kezdetén volt. A szüleim, amikor megtudták, hogy ők Németország­ ban ilyen jól összeismerkedtek, hazahívták a testvéremet. Nem volt az nekik egy „megfelelő parti”, hát egy fiatal „senki” volt akkor, hogy úgy mondjam. —Es Önök milyen családi háttérrel rendelkeztek, Ön és a testvére? 384 �—Mit mondjak magának, egy jó magyar család voltunk. Jó l szituált, ren­ des család. Anyám nagyon sok jótékonyságban vett részt, nagyanyám is, én egyetemre jártam. Szóval ők Pesten akkor találkoztak, és amikor az apám megtudta rögtön utánuk ment és meg akarta akadályozni a házasságot. De hát csak tanúnak érkezett meg. —H ol volt a* esküvői —Pesten. Egy szó sem igaz abból, hogy ablakon ugrott ki az én testvé­ rem, meg ilyen marhaságok, amiket „izé” mesélt. Hát nem tudom, ezt csak magának mondom. Mert ő normálisan elutazott Pestre a szüleimnek az engedélyével, és amikor megtudták a szüleim, hogy ott van Márai is apám utána ment. Nem akarták, hogy hozzámenjen feleségül. Hát ez az egész. —De nagy szerelem lehetett... —Hát igen, nagy szerelem volt! Természetes, hogy nagyon nagy szerelem volt. No, de nem ezt akartam magának mesélni, hanem azt valószínűleg kevesen tudják, hogy ‘45-ben amikor már jöttek az oroszok, akkor mi ott laktunk a fiammal nála, Leányfalun. És az oroszok már egész közel voltak, és ő nem akarta megvárni az oroszokat ott a falun, mert féltette a két nőt, vagyis a feleségét meg engem, hogy az oroszok esedeg erőszakoskodni fog­ nak. Úgyhogy megrendelt egy autót, de a nővérem nem akart bemenni Pestre semmi körülmények között. Én meg nem mehettem Pestre, mert engem Pesten ismertek, és akkor még üldöztek. Úgyhogy nekem ott kellett volna maradnom. Szóval nem akart bemenni, de ó ragaszkodott hozzá, hogy jobb lesz, ha Pestre mennek és nem marad egy ilyen kis helyen. Öszszecsomagolta a holmiját, kikészítette, megvolt minden, amit be akart vinni, és vártunk. Másnap reggel, amikor kellett volna, hogy az autó jöjjön érte, jött egy óriási zuhogás. Egy fantasztikus eső volt, nem állt meg egy pillanatig se. És álltunk, vártunk, vártunk, és az autó, ami meg volt rendelve, nem jött És erre azt mondta Márai - hát nem akarom mondani, hogy Isten ujja —, de a sors: nem megyünk be. Itt maradtak. És ez nagyon szerencsés dolog volt, mert ót a pesti lakásán aztán a nyilasok keresték. Szerencse volt, hogy nem mentek be. De ez csak egy véleden volt, mert akkor az az esó megakadá­ lyozta. Különben nagyon jól kijött azután az oroszokkal, eljöttek hozzánk meglátogatni őt elegánsan, két orosz tiszt jött autóval - én tolmácsoltam, mert hát nem tudott velük beszélni —, kikérdezték mindenféléről, tudták, hogy író, nagyon tisztességesen beszéltek vele, nagyra tartották őt. Leültettük őket, kezdtek beszélgetni, én tolmácsoltam, mert ő nem tu­ dott velük beszélni, és beszéltek mindenféléről, az ő írásairól, meg hogy ő mit csinál, és akkor aztán megemlítette a sógorom, vagyis Márai, hogy: „Em burg”, akkor az oroszok feléledtek s olyan boldogok voltak, hogy va­ 385 �laki tudja, hogy ki az az „Ernburg”, és olyan barátságosak voltak. Semmi körülmények között nem akartak elfogadni se egy italt, se egy ételt, ott vol­ tak vagy egy fél óráig és aztán elmentek. —A z oroszok honnan tudták, bog)/ ő egy ilyen híres személy? Mert agt tetszett mondani, hogy nagyra tartották, —Nem tudom. Az oroszok mindent tudtak. Higgye el, hogy mindent tudtak. Azoknak olyan forrásaik voltak, hogy azok mindenről értesülve voltak. Azt tudom, hogy engem behívtak első nap, mikor bejöttek az oro­ szok. Engem, pedig én ott álnéven voltam, és nem is tudták, hogy Felvidék­ ről vagyok. Behívtak, és több mint három óráig kérdezgettek, hogy ki va­ gyok, mi vagyok. Megmondtam nekik az igazat. És akkor elém tettek egy millió írást, hogy fordítsam le nekik. Minden nap kellett nekik fordítani. Mondom magának, hogy az oroszok mindent tudtak. —Ön, aki talán mindenkinél közelebb kapcsolatba került Máraival, el tudná mon­ dani: valójában milyen ember volt Márai? Mert annyi legenda, monda kering hogy tartózkodó, kissé hideg másokkal szemben. Ön lehet, hogy más szempontból látja, —Nézetem szerint egy nagyon kíváncsi ember volt Nem olyan értelemben, hogy akarta tudni nem tudom milyen titkokat, de kíváncsi volt az embereknek a jellemére. Voltak neki különböző „nőügyei”, ott is inkább a kíváncsiság játszott szerepet, mint szerelem. Ténylegesen csak a nővéremet szerette. Igazán. —Ez végig szerelmi házasság volt, —Végig, igen. És nagyon jól megvoltak együtt. Aztán amikor kimentek, igazán csak ők ketten voltak. Ott volt még a fia, aki adoptáltak. Sajnos ko­ rán meghalt az a gyerek. —Honnan ismerték a Jánoskát? —Ok adoptálni akarták az én kislányomat, de hát én nem adtam a gyereket oda. Bár adtam volna, talán még most is élne. És mikor aztán mondtam, hogy én a gyerekeimet nem adom oda, a Jánoskát egy öreg asszony, aki hordott nekik élelmiszert, mindig magával hozta. És addig hozta a gyereket, amíg megszerették. Az a gyerek nem volt annak az öregasszonynak a gyereke, hanem valami távoli rokona. Boldog volt, hogy elvitték. Akkor adoptálták és elvitték magúkkal. — Visszatérve Márai és Lola asszony házasságára. Nyugodt légkör uralkodott eb­ ben a házban, nem volt mondjuk veszekedés, vagy esetleg ez a gyerekhiány nem okozott néma feszültséget? —Én nem tudok arról, hogy ott lett volna feszültség. Az egy jó házasság volt. Ok nagyon jól megértették egymást, és az én nővérem őt nagyon jól is­ merte, és nagyon jól megértette, és mondom magának az én saját véleményem az, hogy ő ténylegesen csak a nővéremet szerette. Az összes többi „nőügyei”, amik voltak, az inkább csak kíváncsiság volt. Nem voltak komoly dolgok. 386 �—Es a% Ön családja a^tán később megbékült? —Hát, természetesen! Családtagnak elfogadtuk. Én nagyon sokat voltam ná­ luk. Párizsban voltam minden évben, Berlinben is voltam velük. Még akkor fiatal gyerek voltam, iskolába jártam, hát a szabadidőmet ott töltöttem. És aztán ‘45ben, amikor a bajok voltak, akkor ő elhelyezte az én kislányomat egy intézetben —hamis néven persze —,és a kisfiú velem maradt, és őt is megmentette. —És ügy tudom, hogy kísérletet tett arra is, hogy Önt megmentse. —Hát, meg is mentett engem! —Elmondaná ennek a történetét? —Én elmenekültem Kassáról. Az állomás főnök, aki egy nagyon rendes ember volt üzent nekünk, hogy most utazhatunk, menjünk. Kimentem az állomásra a fiammal, aki akkor 10 éves volt, felültem a vonatra és boldog voltam, mikor már a vonatba ültem, azt hittem, hogy most már nyugalom van. És egyszerre csak megérkezik a magyar kontroll a vonatban, és a vezetője egy kereskedő, akinél én vásároltam állandóan, s aki engem remekül ismert Az úgy ment el mellettem, mintha sose látott volna. így megérkeztünk Pestre. Pesten aztán elmentem a lakásukba, ők nem voltak otthon, csak a nővérem írta, hogy odamenjek. De még mielőtt odaértem, találkoztam az öccsével, Gáborral az utcán és ő rögtön ma­ gukhoz vett, és aztán elhelyeztük a fiamat egy családnál, és én meg hol itt alud­ tam, hol ott aludtam, hát valahogy aludtam. És a végén kimentem Tahiba, egy családhoz és ott töltöttem vagy két hónapot, oda a gyereket is elvittem. És aztán vele együtt átköltöztünk Máraiékhoz Leányfalura. És ott vártuk meg a felszaba­ dulást. De ő nem akarta —ahogy mondtam —, ő be akart menni Pestre. Jól járt, hogy nem ment be Pestre, mert Pesten a nyilasok keresték. És azt is hitték, hogy őt elvitték, mert mikor a férjem megérkezett és keresett minket, akkor Pesten azt mondták neki, hogy Márait elhurcolták. Hála Istennek ez nem volt igaz. De ő annak ellenére elment, mert tudta, hogy Leányfalun voltunk eredetileg és ott megtalált minket. De hát az egy csoda, hogy ott maradt —Milyen volt a magánéletben? —A feleségével mindent megbeszélt. Már a többiekkel, mint velem pél­ dául nem. —Miért? —Egy kicsit féltékeny volt. Nem szerette, hogy mi olyan nagyon szeret­ jük egymást a feleségével. —De két testvérről volt s%ó! —Hát, igen. Féltékeny volt. Úgyhogy velem nem tárgyalt, velem előfor­ dult, hogy megérkeztem hozzájuk és még Párizsba, vagy Berlinbe és már harmadnap összevesztünk valamin. —Sértődé kény volt? 387 �—Nem. Azt nem mondhatnám. —De min vesztek öss%e? —Nekem nem tetszett valami, vagy neki nem tetszett valami. Valamin mindig összevesztünk. —Ön a olvasta müveit Reszeltek egy-egy új írásáról? —Én velem soha. Csak a feleségével mindenről. —Es ha Ön mondjuk elmondta a véleményét? Volt erre alkalom? —Én nem beszéltem vele az ő műveiről. Soha. Mi csak családi beszélge­ tést folytattunk. —Aztán, mikor ‘48-ban először Kómába ment ki, s utána tovább az Egyesült Álla­ mokba, akkor milyen leveleket váltottak Ön és a testvére? Hogy érették ők magukat? Mert azért Márainak nagy trauma volt elhagyni Magyarországot és a magyar anyanyelvet —Megmondom magának, ő egy kicsit rossznéven vette, hogy mi nem mentünk el velük. Azt mondta, hogy nem lett volna szabad ott maradni nekünk se. Én vele nem leveleztem, csak a nővéremmel. —Es ebekből a levelekből kiderül hogy éltek, hogy dolgozták f e l ez} az emigrációt? —Hát, ő bizony eleget szenvedett ebbe az emigrációban. Nehezen viselte el, az elején legalább. Elment az én nagybátyámhoz, aki ott élt Olaszország­ ban, ott voltak sokáig nála, és aztán elmentek Amerikába. Aztán megint visszajöttek, mert a nagybátyám rájuk hagyta a lakását. S akkor visszajöttek Olaszországba és ott éltek talán öt évig. Ott voltunk is őt meglátogatni én meg a lányom, meg a gyerekek. De nem akarta, hogy ott lakjunk nála, mert innen jöttünk és az neki nem tetszett. —Ehhez ci dologhoz makacsul ragaszkodott élete végéig hogy ugye a könyvei nem j e ­ lenhetnek meg addig amíg szovjet csapatok tartózkodnak az országban? —O éppen úgy volt a szovjet ellen, mint a fasizmus ellen. Mind a kettőt utálta, mert mind a kettő erőszak volt. Abszolút liberális ember volt. —Es az amerikai életről mit tetszik tudni? —Hát, nem tudok sokat, mert csak a nővéremmel leveleztem, aztán már elég ritkán és hát tisztán csak ilyen családi dolgokat írt meg. Semmi különö­ sebbet nem tudok, azt se tudtam akkor, hogy miket írt, hogy hova írt. Könyveket, amit írt elküldte a vömnek Izraelbe. Családi képpel volt egy garnitúrájuk, két csésze meg hozzávalók. És mielőtt öngyilkos lett azt el­ küldte nekik, hogy az megmaradjon a családnak. —A z Ön fiának? —A vömnek. A vömmel volt jóba. —Ön úgy érzi, hogy ez a gesztusa is arra mutat, hogy ő készült erre az öngyilkosságra? —Természetes. Akkor már tudta, hogy öngyilkos lesz, azért küldte ezt el. —És mi lehetett a végső oka ennek az öngyilkosságnak? 388 �—Nagyon beteg volt. Rákja volt, és állítólag nagyon szenvedett. És a fiának az özvegye akarta, hogy odamenjen hozzájuk lakni, de ó nem akart, ott maradt egyedül San Diego-ban. Hát, hogy ott hogy élt, azt jobban megmondta magá­ nak, könyv is van róla, hogy milyen elhagyatott életet élt ottan. —A Jánoska felesége mondta, hogy költözőn oda? —Igen, hívta őt, hogy jöjjön hozzájuk, amikor meghalt Lola, akkor hogy ne maradjon egyedül. De nem akart odamenni. —Tehát o tudatosan készült a halálra? —Az még évekkel azelőtt volt, mert ő még vagy két évig utána élt, a Lola halála után. Nem lett rögtön öngyilkos. —És Jánoska hány éves korában halt meg? —János fiatal volt, 40-45 körül. Nős volt és három gyereke van. És ez a felesége, mikor meghalt Lola, akkor meghívta őt, hogy költözzön hozzájuk. De nem akart odamenni. —Itt azért arról is lehet s^ó, hogy o egyedül volt, beteg a feleségét elveszti, a fiá t el­ veszti. —Hát, a fiát jóval előbb elvesztette már. A felesége elvesztése az biztos, hogy rémesen hatott rá. Tudom, hogy egyszer azt írta, mert kifogásoltam, hogy nem jött a nővéremtől levél, és írtam, hogy mi az, hogy olyan régen nincs levelem, hát akkor ő válaszolt vissza, hogy: „persze, hogy nincs levél, mert Lola már eszméleden állapotban fekszik a kórházban és minden nap ott ülök mellette, és azt mondja az orvos, hogy az hogy ott ülök és fogom a kezét ez jobb neki, mint bármilyen orvosság”. —Utána már nemigen leveleztek? —Nem. Az az én hibám volt, mert amikor meghalt a nővérem, akkor azt írtam neki, hogy tekintettel arra, hogy annyira akadályozta, hogy találkoz­ zam a nővéremmel —mert én elmentem volna őket meglátogatni —, de ő nem akarta, hogy idejöjjek, innen ne jöjjön senki. Úgyhogy azt írtam neki, és már nagyon bánom ezt, akkor azt írtam, hogy tekintettel arra, hogy m eg­ akadályozta, hogy én még Lolával találkozzak, hát gondolom, hogy már a mi összeköttetésünk is megszűnt. És ezt most nagyon bánom. —És ha egy kicsit erőszakosabb Ön? —Lehetett volna vele beszélni, mert akkor elmentem volna, nagyon örült volna neki a végén. —Igen, ez azértfurcsa, mert lehet, hogy Önre féltékeny volt, de hát Ön semmiféle p o ­ litikai szerepet nem vállalt —Nem, nem. Csak azt, hogy itt maradtunk. Azt rossz néven vette, hogy mi nem mentünk ki. —És a testvéreivel ő milyen viszonyban volt? 389 �—Érintkezett velük, de nagyon gyatrán, hogy úgy mondjam. Úgy jóba volt velük, szerette ókét. Nézetem szerint egy hibát csinált, mert neki nem írni kellett volna főispánnak, vagy mi a nyavalyának, aki ott volt, hanem el kellett vplna menni Kassára és egész egyszerűen az apámat magával vinni. Az ő apja akkor már nem élt, odaadni az ó apjának az iratait, az én apámon senki a világon nem mondta volna azt, hogy zsidó. Abszolút nem volt zsidó külsejű, magas volt, szőke volt, és akkor megmenekült volna. De ő ahelyett, írt ennek a, aki ott van, tudja, akit most mondott magának, és ez visszaírt neki, hogy sajnos ő nem tud semmit tenni, hogy az a németekre tartozik. —M ost Ön úgy látja ennyi év távlatából hogy a% Ön édesapját Márai úgy menthette volna m eg ha nem ír levelet Kassáraf hanem átho^ga. —Ha elmegy érte. Mert ki lehetett menni a táborból, sokan voltak, akik kimentek a táborból Kassán, a zsidótáborból. És hogyha elment volna sze­ mélyesen érte, vagy azt írta volna neki, hogy utazzon el, mi elutaztunk, az apám is el tudott volna utazni. Az apám azt gondolta, hogy neki már nem lesz semmi baja, mert ő már egy öreg ember. Pedig éppen az volt a baja. —Elvitték? —Rögtön, igen. Ha ő akkor vagy érte megy, vagy nem írt volna a főis­ pánnak, az apámnak írt volna, hogy: Gyere! — az apám nyugodtan fölült volna a vonatra, eljött volna Pestre. Az ő édesapja nem élt már akkor, s a Márai apjának a papírjaival ma is élne talán. —Ön volt a híres Mikó utcai lakásban? — Hát, hogyne, sokszor. Hát jártam hozzájuk, akkor, addig-addig míg nem volt semmi baj, ugye. —A ^t a könyvtárat is elvitte a bombatalálat. —Mindent elvitt, igen. Úgyhogy az szerencse, hogy ő nem tudott visszaköl­ tözni. Duplán szerencse, először is, mert ott keresték a nyilasok, másodszor is, mert a házat bomba érte. Úgyhogy, hogy is mondjam, az olyan gondviselés volt. És ő nagyon hitt a gondviselésben. Ilyen szempontból kicsit babonás volt —A^ ember nem is gondolná róla. —Radványiék ott laktak, ugyanazon az emeleten, ahol Márai. Az az ő há­ zuk volt. -H o l? — A Mikó utcán, nem tudom hányas szám. Az egyik lakásban laktak Máraiék és ugyanazon a gangon laktak Radványiék, akik nem voltak otthon. Valahol járkáltak. Aztán hazajött Radványi... —A testvér. —A testvér. És elment, és lefeküdt a saját lakásában. És az apám a Márai lakásból —ezt Radványi mesélte, nem tudom, hogy igaz-e —bement hozzá­ 390 �juk a lakásba. És valaki ottan mozgott, és akkor az apám kezdett kérdezni, hogy: „Ki járja itt, ki vánnya itt?” Mert az én apám nem tudott nagyon jól magyarul, osztrák volt. Radványi kitalálta, hogy az apám kérdezte, hogy: „Ki járja itt, ki vánnya itt?”. De hát Márainak ehhez semmi köze. Elment Gézához meglátogatni, mert megtudta, hogy nagyon beteg. És amikor be­ csengetett, akkor Géza jött neki vidáman ajtót nyitni. Azt mondja: „Hát, Te jól vagy? Akkor megyek!” — hátat fordított és elment. Arra emlékszem, hogy még a legelején, a házasságuk után volt valamikor. Egyszer csak éjjel csengettek, megérkeztek Lolával Kassára. Hogy miért jöttek akkor haza, azt nem tudom. Akkor körülbelül egy hónapig ott maradtak nálunk. De akkor ő még nagyon „kisember” volt. —Es Ön szerint Márainak miért voltfontos Kassal Annyit írt róla, erről a polgárvilágról —Szerette a várost, és otthon érezte magát. Ott voltak a szülei, ott volt a lakás, benne volt az a családi érzés. —E se^ apolgárság iránti vonzódás? —Hát ez ilyen volt, végig ilyen volt. Gyanúsítják őt, a múltkor olvastam vala­ hol, hogy fasiszta volt Hát ilyen marhaságot írni! Hát éppen úgy utálta a fasisztá­ kat, mint a kommunistákat Mert mind a kettőt utálta! Minden erőszakot utált! —Önjá r t a Mikó utcában? —Hát, hogyne. Sokat, sokszor voltam ott. —Hogy volt berendelve? —Volt ott három szoba mellékhelyiségekkel. Neki volt egy külön szobá­ ja, nagyon szép könyvtárral. Egy óriási, az egyik fal tele volt könyvekkel. Túlnyomóan ott tartózkodott. Ha ott voltam, keveset beszéltem vele. Nem szerette nagyon, hogyha én jöttem. —E%t még mindig nem tudom -p ed ig már több mintfél órája beszélgetünk hogy mért? —Féltékeny volt. Mikor a gyerek megszületett, akkor borzasztóan örült, gyönyörű gyerek volt, nagyon hasonlított az anyjára. És ténylegesen azt lehet mondani, hogy rém boldog volt, és aztán az a gyerek kapott egy járvá­ nyos betegséget, és hat hónapos korában meghalt. Az egy borzasztó tragé­ dia volt. S akkor elutaztunk mind a hárman együtt valahova, a Mátrába. Ott voltunk együtt és mondhatom magának, hogy nagyon rossz volt mindnyá­ junknak. Hát, lassan az ember mindent elfelejt. —Márai milyen névre keresztelte a gyereket? —Kristófnak hívták. Az egy rémes tragédia volt, hogy az a gyerek meg­ halt. Olyan nehezen született, ilyen rengeteg év után. Azt nem tudom, hány éves házasság után született. De nem nagyon ír arról, egyáltalában. Nagyonnagyon nehezen viselte el a halálát. 391 �—Lehet, hogy Márainak élete végéig e* trauma volt? —Nem hiszem. Az olyan régen volt, és közben adoptálták ezt a másik gyereket, úgyhogy mégis volt egy gyerek. De hát sajnos azt hiszem ez a má­ sodik gyerek, ez nem volt nagyon sikerült. —Utána Márai azért a csa Iádban, az oroszokról és az á j politikai fordulatról azért csak beszélt? —Nézze, 6 pontosan úgy nem szerette ezt, mint ahogy nem szerette a másikat. —Már úgy értem, hogy valamilyenjóslásba bocsátkozott, hogy most orosz uralom lesz? —Nem, nem arról nem beszélt. Csak hát látta, hogy ó itt nem maradhat. Magyarország olyan hely, ahol ó itt tovább nem maradhat. O úgy írni nem tud, ahogy tőle itt megkövetelnék. Valamit kellett csinálni. O először ki­ ment csakúgy látogatóba, de hazajött és aztán mentek csak el. —Ez a rejtély nekem , ez az 1948. Hogy akkor hova írt? Mennyire készült arra , hogy o kimegy? —Hát nagyon keveset írt akkor olyasmit, mert nem nagyon volt lehető­ ség, hogy olyat írjon, ami neki a szája íze szerint volt. S ha írt, akkor köny­ vet mondjuk, nem cikkeket. —A családnak nem mondogatta, hogy készül elmenni? —Én nem voltam akkor náluk. Én elutaztam Pestre, nem tudtam róla, csak tudom, hogy egy szép napon a nővérem közölte, hogy mennek el. Na­ gyon kétségbeesetten közölte, hogy mennek el. Mert tudta, hogy én nem fogok tudni velük találkozni. Nem azért volt kétségbeesve, mert Magyaror­ szágot otthagyja, hanem hogy a családtól elszakad. —Leányfaluról —amikor az oroszok bejöttek —Ön visszament Kassára. —Amikor eljött a férjem, akkor hazamentünk. O munkaszolgálatos volt, sikerült neki túlélni, eljött értünk és rögtön hazamentünk. Mikor az oroszok bejöttek Leányfalura, körülbelül egy hét után betelepítettek hozzánk egy egész csoportot. Azok javították a szerszámaikat az oroszoknak. Volt kö­ zöttük egy szociáldemokratát, aki nem szerette őket. Az sokat beszélgetett Máraival, én tolmácsoltam mindig. Megbeszélték a dolgokat, és hát el­ mondta a véleményét az az orosz, hogy mennyire elégededen, hogy meny­ nyire nem tetszik neki ez a kommunizmus. Hát ott voltak nálunk vagy egy hétig és zavarták őt, nem tudott írni. Akkor azt mondta nekem, hogy: „Hát, Te olyan jóba vagy az oroszokkal, menj el a parancsnokhoz, hogy vigyék el ezeket innen.” Én elmentem a parancsnokhoz, aki egy rettenetes nagy hülye volt, de volt egy titkárnője, az egy remek nő volt, e g y orosz nő. Azzal na­ gyon jóba voltam, segítettem is neki, mert állapotos lett és én vittem el őt küretre, hát nem tudom, hogy ez érdekli-e magát. Szóval akkor elmentem 392 �hozzá, hogy: „Vigyék el tőlünk az oroszokat, hát annyi üres ház van, miért kell, hogy nálunk legyenek.” Akkor eljött ez az orosz hozzánk, ez a vezető, azt maga nem tudja elképzelni, hogy azok az oroszok, akik ott laktak ná­ lunk, hogy meg voltak rémülve. Az mindegyik így reszketett. Amikor az a parancsnok eljött, ő csak körüljárt, nem szólt semmit, a vé­ gén azt mondta nekik: ebbe a szobába, ahol mi laktunk —négyen egy szobába dugva —azt mondta: „Ebbe maguknak nincs bejárása!” Ide egyiknek sem szabad belépni! —mondta az orosz és avval elment. Amíg ezek ott voltak, addig nekünk tényleg békénk volt. Egy szép napon aztán mentek tovább. És akkor azt mondja Márai ennek, akit ismert, mert az első dolog volt, mikor jöttek, hogy fölakasztottak egy Sztálin képet. Azt mondja Márai en­ nek a szociáldemokratának, hagyd itt nekem ezt a Sztálin képet. Azt mondta a pasas: nem lehet, mert ez inventár. Nincs mit csinálni! Erre el­ mentek mind, egy perc múlva visszajött ez az orosz és hozta a képet, és mi azt fölakasztottuk. És azután jöttek az orosz csoportok, tömegesen, akik minden házba bementek és kellemedenkedtek. Pláne, ahol nők voltak. Be­ jöttek és meglátták a falon azt a Sztálin képet. Egyszerre olyanok lettek, mint a bárányok. Nálunk senki, egyeden orosz semmi kellemedenséget nem csinált. Ezt mind a Sztálin képnek köszönhettük. ('Kertesz Gáboméval a felvétel 1997. május 7-én készült. Szerkesztett változat.) Pienták Attila A szintézisre várva Új tanulmánykötet Márai Sándorról: benne a tavaly áprilisban Szombat­ helyen rendezett centenáriumi Márai-konferencia anyaga. (Vagyis csak kö­ rülbelül, mint az Előszó tudósít róla.) ftHinni szeretnök: kiadványunk nem mél­ tatlan Márai Sándor emlékéhez” —fejezik ki ugyanitt reményüket a szerkesztők. Nos, a kötet minden tekintetben méltó Máraihoz, ezzel nincs is semmi baj, sőt talán egyáltalán nincs baj, ha csak az nem, hogy ez a színvonalas gyűj­ temény ráébresztheti az olvasót a Márai-recepció problematikusságára. Ha­ nem lássuk először a könyvet, elsősorban, amit dicsérni lehet rajta. Ami puszta ádapozás után is föltűnhetik, az a kötet változatossága, gazdagsága. A huszonhét írás három csoportba sorolható. Az első tizenhat 393 �szöveg nagy része irodalmi elemzés, a következő hét nyelvészeti közelítés, a négy záródarab pedig életrajzi adalékokkal szolgál, vagy éppen a szerző emberi alakját idézi. Különösen üdvözlendőnek tűnik a nyelvtudományi (mindenekelőtt, érthető módon, stilisztikai) nézőpont aránylag terjedelmes megjelenítése: az egzakt módszer fényében állva ugyanis a Márai-szövegek végre csakugyan szövegként, nyelvi produktumként kezdenek viselkedni, függedenül a szerző legendáriumától, mely a köztudatot (az irodalmi köztu­ datot is!) természetesen mind a mai napig élénkebben foglalkoztatja a textusok megcsináltságánál. Nem-nyelvészként bizonyos jóleső érzéssel olvastam ezeket a fejtegetéseket, lám, akiről olyan bonyolult és szakszerű elemzés születik, mint például Békési Imre tanulmánya, talán mégiscsak író volt elsősorban. Bizony az: ez a könnyűkezű irodalmi mesterember, fölényes és cinikus (vagy ironikus?) európai kultúrdandy, aki élete első felében esztétikai kedvtelésből, második felében történelmi kényszerűségből addig-addig építgette önnön szobrát, amíg —ezt nem mindig veszik észre! - méltóvá is lett ehhez a szoborhoz, nos ez a jelenség azért elsősorban író volt, a nyelv munkása; és ha élne, titokban nagyon örülne, hogy munkásságának legalább néhány darabja a hűvösen precíz nyelvtudomány nagyítója alá került. Bölcs döntés volt tehát e hét előadó meghívása és írásaik szerepeltetése; külön örömet jelent, hogy közöttük találjuk Szathmári István Halotti bestédelemzését, mely —a kötetben egyedenként - Márai költészete felé fordul. Érdekes, színvonalas a négy záróírás is. És szomorú. Hiszen ezek az elő­ adások választott témájuk szerint kevésbé a művel, inkább az élettel foglal­ koznak, márpedig Márai élete igazán szomorúnak mondható, mert nincs annál keserűbb, mint ha valaki túléli, olyan soká túléli saját korát, talán ön­ magát is. Fontosak és nagyon szükségesek az újabb és újabb adatok Márai emigráns-éveiről (hagyjuk az eufemizmust: ez életének majdnem a fele!), de a könyv ekképp —belátható - kellemeden benyomásokat hagy maga után. (Már amennyiben folyamatosan olvassuk, ami persze nem természetes használad módja egy efféle gyűjteménynek. Megjegyezhető még, hogy a csokorból valóban fájdalmasan hiányzik Szörényi Lászlónak a konferencián elhangzott, de a kötetből végül kimaradt előadása.) Az első tizenhat írásból álló egység mutatja a legnagyobb változatosságot. Változatos tematikájában: egy műre koncentráló regényelemzéssel épp úgy találkozunk, mint komparatívval, szóba kerül Márai kisprózája és korai novellisztikája, akad egy egész pályaszakaszt elemző írás, elemzésben részesül­ nek ritkábban említett művek (A szegények iskolája, Erősítő), némileg kakukkto­ jásként hat két, inkább az életrajzzal foglalkozó tanulmány (ezeknek inkább a kötet záródarabjai között lett volna a helyük), valamint a Márai művészet­ szemléletével foglalkozó áttekintés. Változatos műfajában: szabatos műelemzés 394 �mellett nagyvonalú idézetgyűjteményt, komoly elméleti hátteret mozgató ok­ fejtés mellett szubjektív és kevésbé szubjektív esszét találunk. És változatos színvonalában is. Erről azonban itt és most ne essék szó, aminthogy szükség­ telennek tartom egyes írások kiemelését is —elég talán annyi, hogy , Márai Sán­ dor emlékéhez” méltatlan előadás-szöveg nem szerepel a kötetben. Mi az a jelenség tehát, amelyre a gyűjtemény, önmagán túlmutatva, rávi­ lágít? Két idézet kívánkozik ide, mindjárt a könyv legelejéről. Az első a szerkesztői Előszőból: „a tanácskozás résztvevői [...] sokkal inkább az életmű egyegy részletéről’ kisebb-nagyobb összefüggéseiről beszéltek, mintsem az egészéről, inkább szolgáltattak érdekes és fontos adalékokat, mintsem a teljes oeuvre-ről nyilatkoztak volna (bár akadt, ki ez utóbbit is megkísértette). S alighanem így volt ez rendjén. A szintézisteremtés ideje nem jö tt még el, s kérdés, mikorra várható. ” Egy oldallal ké­ sőbb pedig Fried István a következőképpen indítja a kötet nyitótanulmá­ nyát: ,A ligha Márai Sándor rejtőzködő, önlegendásító személyisége az oka annak, hogy pályájáról még csak igen kiváló részmonográfiák, áttekintések születtek , korszerű elemzések és érdekes adatközlések, ám a teljes élet- és írói pályát áfogó, igen alapos, részletes mű még nem. A látványosan megnyilatkozó szerzői »intenciókon« túl részint a századfordulós művészöntudat szj'intelen fölbukkanását egyensúlyban tartani törekvő (ön)kritikus, (ön)ironikus gesztusok szintén igyekeznek a kutatást távol tartani az életrajz es 'mtlfelejtésre ítélt »epizpdjai«-tól, és a művekben lelhető, a szerzőtőljóváha­ gyott címjegyzék jelöli ki a Márai-oeuvre látásra érdemesített körét. ” Kezdjük ez utóbbi megjegyzéssel. Friednek alapvetően persze igaza van, amikor rámutat a Márai-mű (ön)szelekciós mechanizmusára, de, s ezt elé­ gedetten állapítom meg, éppen jelen tanulmánygyűjtemény ellent is mond neki, amennyiben —mint utaltam rá —több írás is nagyon hangsúlyos gesz­ tussal Márai kevésbé ismert műveire, műfajaira irányozza a vizsgálódás fénykévéjét. Ha pedig ez így van, netán a Márai-kutatásban kibontakozó tendenciát jelez, akkor feltehető a kérdés: vajon mennyiben lesznek hatéko­ nyak ama figyelemterelő-figyelemelterelő szerzői intenciók? Vajon nem foge megváltozni hamarosan egész Márai-képünk? (És egy zárójel erejéig érdemes eltöprengeni azon, milyen „címjegyzék” is az, amit a kötet reprezentál. Ügy tűnik, fölerősödőben a Márai-kispróza iránd érdeklődés; változadanul hangsúlyos téma a Garrenek néhány darabja; három írás is foglalkozik a Vendégjáték Bolzanoban-nal; jellegénél fogva gyak­ ran idéztetik a Napló is.) A másik kérdés talán még figyelemreméltóbb. Amit Fried István tárgy­ szerűen megállapít, tudniillik, hogy hiányzik egy átfogó Márai-monográfia, azt az Előszó mintegy jóváhagyni látszik, ismételten idézem: ,A szintéziste­ remtés ideje nem jö tt még el, s kérdés, mikorra várható. ” Szomorú ilyen olvasni, különösen egy igényes tanulmánygyűjteményben, mely alcíme és az elősza­ 395 �va szerint tisztelgés kíván lenni (az is!) Márai Sándor előtt. Vajon milyen alapon állítható, hogy nincs még itt a szintézisteremtés, vagyis egy Márainagymonográfia ideje? Talán, hogy a szerző még csak tíz éve halott? Hogy nincs összkiadása? Hogy bizonyos (például német vagy amerikai kiadású) kötetei még legnagyobb közgyűjteményeinkben is egy példányos zárt anya­ got képeznek? Hogy temérdek gyengét és középszerűt írt, remekművei mellett? Mindez így van, de mindezek nem érvek. Véleményem szerint már az is mulasztásnak tekinthető, hogy a kilencvenes években megjelent három Márai-monográfia (kettő Rónay Lászlóé, egy Szegedy-Maszák Mihályé) egyike sem vállalkozott a teljes életmű figyelembevételére, s csak nagyjából a szerző emigrációjáig követték nyomon pályáját. (Úttörő, tűzoltó és egyéb erényei persze mindhárom könyvnek számosak.) Az pedig végképp érthe­ teden, miért természetes, hogy azóta sem született meg a monográfia. (De említhetném a bibliográfiát, a biográfiát, a levelezés-kiadást is a Máraikutatás hiánylistájáról.) Jó l tudom persze, hogy mindez nem örömteli arányban anyagi kérdés, s ha meggondolom, hány klasszikusunk esetében lehetne fölemlíteni ezeket a hiányosságokat, bizony meg kell értenem az Előszó szerzőit. Kényszerűen igazuk lehet, de ez a maga helyén nem elegáns. Mint ahogyan nem teszi elegánssá a kötetet magát, hogy „ Tiszteletben tart­ ván a szerzők autonómiáját, az eltérő helyesírás-, kiemelés-, jegyzetelés- és hivatkozás­ technikákat nem egységesítettük”. Ez nem szerzői autonómia kérdése ugyanis, hanem gondos és szigorú szöveggondozásé —a tarkabarkaság pedig (mely szégyenszemre, de persze nyilván természetesen, nem csak e kötetet, hanem irodalomtudományunk egészét jellemzi) végtelenül zavaró. Valamint a címül választott idézet is. De ez nyilván csak engem zavar, aki nem értem, miért éppen ezt választották. (Este nyolckor születtem . .. ” Hommage á Márai Sándor, szerk. Lőrinczy Huba, Czetter Ibolya, Szombathely, BÁR, 2000.) 396 �Földi Péter: Szarvasvadász 397 �r Eletnyitány (Triptichon) I. Könyörtelen, éles, kemény vídia-kamasz voltam én, mivé a konok dac tett, jellemem csupán az lett. Szememben a szomorúság volt legősibb fegyverem, ha visszanézek, a jóság ült hullámzó lelkemen. Álltam csak gőgös tévhitek hamisan ácsolt állványain, láttam - mögöttük ház, haza nem nőtt, csak pusztult tovább. Mi tartott mégis erőt ragyogni holdfény-kráteres csendben? Rejtőzködő némaságban hangok kockáit rázni kezdtem. II. Életem nyitánya, 'hatvanhét, erdőnyi kiáltásom hallom még. Nem szűnhet meg az a segélyszó, kórus nélkül is vezényszó, �féltve tömnék el azt a zsákot, mit a szellem lángfoga kirágott, de mint palackból hűség szelleme, kamaszlélekből ömlött hű zene. III. Ti, idó sodorta barátaim, hoztok derűt rám vasárnapin, emlékezni tenger szemekre, pillanat-szemcsék közt szemelgetve: rngyogó léleknek oly ruháját mitfodrai közt szépségjá r át; visszatérni a% örök körbe — hol maga Isten kap f e l ölbe! �Béki István A harmincharmadikra Földből kiszakadtam, hajamat csontig vágtam, arcomat vedlettem s nyelvembe nap, nap, patkószeget vertem. Nem állok háttal a világnak, lenyúzott bőrömet máglya fölé tartom s vakmerőn a csönd, fület hasító csőrébe vérzek. Vértezetem iszappá puhul lépteim mögött s nyöszög, mint gyönge újszülött. Nincs vétkem, nincs kitüntetésem s mint húsevőt, ki saját húsát falja légszomj gyötör s az utolsó pillanat. Mintha hányinger lennék jóltáplált gyomorban, korbács hasító fájdalma, borostyánban éles kavics, mintha szárnyat feszítő keresztszeg. Nincs jogom a szemedbe nézni, nincs jogom ítéletet hozni, összetörni és büszkének lenni, nincs hallgatni és nincs szólni. Vezeklő szolga vagy áldó áldozat? Mindegy. Légszomj gyötör s az utolsó pillanat. 400 �Nyomtávlat Baltával követ, kővel hasítani fát, fa derekát. Talpam alatt talpfa - vaskerekű, fejem fölött fej fa - lombgyökerű. Megragadok, - mint otthontalan - talpa a sárban — nyomot hagyok. Baltával követ, kővel hasítani fát, fa derekát. �Tóth Anna A salgótarjáni Acélgyári munkástanács működése, 1956 Az első ülés A lezajlott viták megegyezéssel zárultak. Az üzemek, irodák által válasz­ tott küldöttek október 29-én délután megválasztották a Salgótarjáni Acél­ gyár Nagyüzemi Munkástanácsát. Nem volt akadály a volt párttagság (1956ban az acélgyár 2000 fő párttagot regisztrált, a dolgozók felét!), így rendre utasították mindazokat, akik Berczeli Ferenc és Váraljai László jelölése ellen azért tiltakoztak, mert pártbizottsági tagok voltak. Hupcsik Gyula jelölése ellen viszont szót emeltek, mert „több színt játszott”, és igen csúnya szája volt. Meg kellett választani a munkástanács elnökét, a 14 tagú igazgatósági ta­ nácsot, s ennek elnökét is. Az igazgatói tanács névsora csak töredékesen maradt fenn. A visszaemlékezések szerint valószínűleg a következők voltak tagjai: Erdődi Kálmán Trezsnyik Ferenc Magos Béla Kovács Andor Godó Tibor Hárs László Horváth Zoltán Széki Miklós Csapó Lajos Óvári János Hargitay Lajos Malik Emil Simon János Válóczi István1 Magos Bélát tiltakozása ellenére választották meg a munkástanács elnö­ kéül, hiába hivatkozott szembetegségére, s arra, hogy inkább munkást vá­ lasszanak, ő értelmiségi, a munkások jelölését nem illett visszautasítani, vé­ gül elfogadta a többség akaratát. A közakarat leváltotta Bérezés Henrik igazgatót, s helyette az akkor ép­ pen távol lévő Mándoki Andort választották meg. Ő kohómémökként dol­ gozott a gyárban, ezekben a napokban nem is volt Salgótarjánban, csak november 1-jén tért vissza Budapestről. Még Pesten, a KGM-ben tudja meg, hogy kinevezték - alaposan meg is ijedt - , de itt azt a tanácsot kapta, foglalja el az állást. A munkástanács működésébe nem szólt bele, Magos csupán azt kéri tőle, igyekezzen a tervet teljesíteni, az önköltséget csökken­ teni. Bérezést képzettsége nem predesztinálta igazgatói állásra, nem volt érettségije, 4 elemi, 1 polgári és 4 év a Vörös Akadémián igazán nem szak­ 402 �irányú képzés, így a megfelelő végzettségű, korábban a börtönt is megjárt Mándokit jobban szerették volna. (Szakmai hozzáértés, lelki függedenség a két legfontosabb követelmény!) A. munkástanács tagjainak 2/3 rés^e volt párttag, két f ő pedig a pártbizottságnak is tagja volt. Fő feladatukat abban határozták meg: a klikkszellem megszüntetése, a gyár gazdasági irányítása, az igazgató szerepét pedig, hogy: a tanácstól füg­ getlen gazdasági szakvezető. Tehát a munkástanács nem politikai, hanem gazdasági szervezet. Döntöttek a polgártárs megszólításról - ez lépett volna az elvtárs helyére —, s Magos tiltakozása ellenére a párthelyiséget igénybe vették a munkástanács céljaira. Mintegy demonstrálva, a párt kiszorul az üzemekből, a Művelődési Ház szabadságharcos helyiségében jelöltek ki számukra termet. Október 30-án kerül sor a személyzeti iratok átvizsgálására. Mielőtt a gyári nagykazánban elégetik, Magos néhányat átolvas, s saját visszaemléke­ zésében írja: tárgyilagosnak minősíti azokat. Megszünteti a személyzeti osztályt, s tagjait ádagfizetéssel más osztályokhoz osztják be. A legnagyobb vihart azonban a pártszervezet megszüntetése kavarta. Valószínűleg Magos mérséklő fellépésének következtében a pártszervezet feloszlatása csendben, sőt közmegegyezéssel folyik. A megalakuló Személyügyi Bizottság feladata lesz a leváltás, az így munka nélkül maradt dolgozók elhelyezése. Ennek a bizottságnak a tagjai Széky Miklós mérnök, Hurgát István lakatos, Éliás István lakatos és Idáiban János. A már korábban leváltott igazgató után leváltják Longauer József üzem­ főnököt, és Keil nagyműhely üzemfőnököt. Természetesen a párttitkár Buda Ferenc sem maradhat. Az elbocsátottak választhattak képzettségüknek megfelelő beosztást, s az azonos beosztásban dolgozók fizetését kapják. Bányik Mihály osztályvezető előbb a technológiára kerül, majd saját ké­ résére fizikai munkára helyezik, Miklós Mihályt, a szakszervezet vezetőjét ugyan nem hajlandók felvenni a munkástanácsba, de a szervezetet nem oszlatják fel, a segélyezésnél választások esetén számítanak segítségükre. Leváltják Rákos Jánost, a rendészet vezetőjét, s új fegyveres szervezetet hoznak létre, élén Hárs Lászlóval. A leváltások ellen egyedül Longauer Jó ­ zsef tiltakozott - keresete a felére csökkent —, s indoklásul azt kapta: júdáspénzt kapott (újítási pénzt), s hajszolta, „kizsákmányolta” a munkásokat. A munkások élénken emlékeznek a normavisszahúzásokra, arra, hogy idővel a száz százalékot már csak csalással, a gép gyötrésével, selejtek gyártásával tudtak csak elérni. Ugyanezt mondták Vágvölgyi Tivadarról, aki munkásellátás éléről technikusi munkakörbe került. A DISZ-titkár Cser­ 403 �nyák öntödei technikus lett. Trezsnyik Ferenc indítványára viszont Buda Ferenc helyettes nagyüzemi párttitkárt, négy gyermek apját csak munka, de nem megélhetés nélkül hagyják, míg a pártszervezet nem függedenedik, a vállalati béralapból kap fizetést. A forradalmat követően fontos vádpont volt, a funkcionáriusok elbocsátása, az érintettek természetesnek vették, a magas beosztást, a képzettségüknek nem megfelelő fizetést. A perben tanúként kihallgatott Jancsár Jánosné, bár munkát számára is biztosítottak, Trezsnyik Ferencet úgy akarta feltüntetni, mintha az rajta, a kiemelt, tehetséges emberen akart volna bosszút állni, mikor megszüntette állását a Nagyüzemi Pártbizottságon. Ezt cáfolni látszik viszont Kovács József esete, aki a Megyei Pártbizottságon dolgozott, mint függedenített funkcionárius, november elején mégis felvették az acélgyárba. Itt az anyagbeszerzési osztályon dolgozott, s miután félt, hogy fizikai munkára helyezik, felkereste Magost. O biztosította a megműtött gyomrú, gyenge fizikumú embert, hogy erről szó sem lehet. Az eljárás kíméletes, alapelve: mindenki képessége, végzettsége szerint kapjon munkát. Magos Béla írja: „ ...a párttagságot vagy a pártvezetőket nem a mi ügyünk kérdőre vo n n i... senkitől kenyeret elvenni nem szabad, és az emberi megbékélés érdekében még a korábbi hatalmaskodókkal és túlkapókkal szemben is megtorlásnélküliséget kell alkalmazni”. Október 30-án gondolnak arra, hogy az acélgyári hangosbemondót igénybe veszik, miután az egész gyártelepen hallható. Magos még a Szabad Európa Rádió rákötését is szorgalmazza. Miközben ezt intézi, széttör egy Sztálin-kantátát tartalmazó lemezt. A későbbi perben mindezt vandál pusz­ tításnak igyekeztek feltüntetni. A tervből végül is nem valósult meg semmi. A Kultúrház akkori igazgatója, Kovács Gyula ugyan saját hősi ellenállásá­ nak tulajdonítja mindezt, az ok valószínűbb és egyszerűbb: megkezdődött a sztrájk. Sztrájk Meghirdetik a sztrájkot a szovjet csapatok kivonulásáig, miközben a bá­ nya napi 40-50 vagonban jelölte meg az „élet fenntartására” szükséges szénmennyiséget. A z előre megfogalmazott követelések nem tartalmaznak újat az előtte megfogalma­ zott több sz fz követeléshez képest; mégis határkő: a „kisMoszkvának” nevezett ká­ derváros, megye első lázadása,, Követelik: - A kormány a szovjet csapatok kivonulása után, de legkésőbb január végéig tartson általános és titkos választásokat! 404 �— A kormány a helyi illetékes nemzeti tanácsok részvételével hozza létre a helyi karhatalmi szerveket! — Biztosítani kell a szabadságharcosok részvételét a kormányban! — A kormány jelentse be az ENSZ-nek a semlegességet! — Biztosítsa a szólás-, a gyülekezési- és a sajtószabadságot!2 A Nemzeti Bizottság felhívásához az acélgyár is csatlakozik. A munká­ sok a gyárban, utcán, otthon azt tárgyalják, mit szól ehhez a Nyugat, van-e esélye az országnak a semlegességre. Magos Béla mérsékelni igyekszik a vérmes reményeket, szerinte a Varsói Szerződés a kor nagy realitása, nem lesz mód a kilépésre, mást, kompromisszumot kell keresni. A munkások között hírek (rémhírek) terjengnek. A Pestről hazatért diá­ kok a Rádió ostromáról beszélnek, s először hangzik el a baljóslatú kijelen­ tés, fegyvertelen emberekre is lőnek, vérfürdő volt a Parlamentnél.3 Az em­ berek hiteles tájékoztatást szeretnének, ezért fogadják örömmel, hogy az Új Nógrád című lap, a Nógrád megyei Forradalmi Bizottság lapjaként jelenik meg. Az október 31-én alakuló Megyei Nemzeti Bizottság első intézkedése a volt tanácsi és pártvezetők telefonjának kikapcsolása. Erre nagy szükség volt, Jakab Sándor pl. Hegedűs Andrással beszél arról, hogy a bányászokat (több ezres létszámot emleget) esetleg felfegyverzik. Majd Fülekre átszökve hívja fel Antonin Novotnyt szintén fegyvereket kérve.4 Miközben a Nem­ zeti Bizottság a közeli Rétságról kér néhány fős katona egységet a közrend biztosítására. Hajdú október 29-én menekül Csehszlovákiába, az ÁVH feloszlik, a párt szétesik, a Megyei Nemzeti Bizottság a szétesés felé sodródó közigazgatá­ sát, a megye politikai és gazdasági irányítását veszi át. A 11 fős testület el­ nöke Mlinarik István lesz. Megválasztásában a város munkástanácsainak küldöttei vesznek részt. Létrehívása demokratikusan történt, ezért ez a me­ gye törvényes irányítótestülete. Bizottságai a megyei vb. feladatait is átve­ szik. Ugyanekkor alakul az acélgyárban a közrend védelmére —a legendás s később tragikus események kiváltójaként —a Hadady—Hargitay-féle fegyve­ res csoport. A forradalom védelméért A szervezők soha nem mondhatták el történetüket, a később általánosan terjesztett történet szerint menekülés közben lőtték agyon őket. A meglévő halotti anyakönyvi kivonat tanúsága szerint mindkettőjükkel tarkólövés végzett. 405 �A csoport tagjai ugyan acélgyári, megbízható munkások, szervezésük, létrehozásuk városi érdekeket szolgált. Szabó István rendőrhadnagy a me­ gyei rendőrkapitányság vezetője hozza létre azzal a céllal, hogy legyen lega­ lizált fegyveres erő —nemzetőrség jellegű —a városban. Az innen szervező­ dött csoport az acélgyári kolóniára felügyelt. A fegyvereket Szabó biztosí­ totta számukra. Megszervezték a gyáron belüli védelmi apparátust, fel­ ügyelték az utat a csehszlovák határtól a főúton át a Megyei Főosztályig. Ezzel egyidőben a rendőrparancsnok kísérletet tett arra is, hogy a lakos­ ságnál kinnlévő fegyvereket begyűjtse, valószínűleg nem nagy sikerrel. Fe­ hér Gyula5 —az anyagbeszerzési osztály vezetője, a „legvonalasabb” kom­ munisták egyike - , például 1957-ben a per során bevallotta, hogy a gyárban tartott pisztolyát feleségével csempésztette haza. Magos Béla sem helyeselte a fegyveres csoportok létrejöttét. Sokallta a fegyvert, félt, hogy illetéktelenek is hozzájutnak. A fegyverek jelen vannak, de hallgatnak. Mint egy Csehovdrámában, az utolsó felvonásban, december 8-án sülnek el először. Miután október 29-én Rákos Jánost leváltották a rendészet éléről. 30-án a forradalmi bizottság keresni kezdi a fegyvereket, mintegy 134 puskát, amelyeket Rákos csak részben ad elő. Eközben az új rendész, Hárs László szintén fegyvereket kap. A számukat csak becsülni lehet, hiszen a per során igyekeztek minél kevesebbre emlékezni. Harsék valószínűleg 12 db kispuskát, 12 puskát, 2 géppisztolyt, 2 pisztolyt kapnak. O tagja az igazgatói tanácsnak, itt kapja a felhatalmazást Erdődi Kál­ mántól a gyár területén tartózkodó fegyveres őrség megszervezésére. A volt rendészet kommunista tagjait leváltották, s az üzemekből azpk létszámának arányában néhány fő t küldtek a csoportba. Nincs állandó létszám, illetve ez 30—80 f ő között változik. Feladatul kapták, hogy figyeljék a volt funkcionáriusokat, üzemi párttit­ károkat is. Róluk egy listát készíttettek, amiről később az terjedt el, hogy ez egy „halállista"\ mely az általuk kivégzendők neveit tartalmazna *. A Hadady-csoport valószínűleg 3 golyószórót, 6 géppisztolyt, 7 kara­ bélyt, néhány hadipuskát birtokolt. A két csoport vezetői kiképzett katonák voltak. Hárs László hivatásos katonatisztként szerelt le. 1943-ban vitézzé avatták, s az ezzel járó 25 hold földet a mai Szlovákiában Csalár községben meg is kapta. Hadady is szolgált a hadseregben, szintén német származású, a forradalom után a p er során SS-hadnaggyá „léptették” elő. A csoport létszáma itt is váltakozó volt, magját a következők alkották: Fancsik Jánosf Sótér Pál, Mede Lajos, Márton Imre, Juhász Attila, Ponyi Gyula, Bencsik Zoltán, Polareczjá Ottó, Kükkel Ferenc, Deák László, Godó Tibor; Szprcsik Zoltán, Pokomyi Ferenc, C^gler Gyula, Vits Antal, Mester Gyula, Krubecz József, Szegedi Pál, Zagyi József Jávor Béla, Mester Gyula, Rabéez József Nagy József, Girtl Ferenc, Girtl Emília, aforradalom egyetlen megnevezett női résztvevője. 406 �21—28 éves fiatalok, s ez nem véletlen. A Duna áradása miatt a DISZ brigádokat szervezett a mohácsi károk helyreállítására, de a forradalom hí­ rére a fiatalok visszatértek, s így egymást biztatva, „heccelve” álltak be a Hadadyék csoportjába. Nem volt puskás ijesztgetés, lövöldözés, randalírozás. Naponta 4 fő a lakótelepet ellátó kútnál, az ún. Nüus-forrásnál állt őrt. November 4-én a somosi országúton őrködtek, tartva az esedeges szlovák beavatkozástól. November 14-én ők indultak a kósza hírek hatására Lapujtőre, hogy akár a harcot is felvegyék a fegyveres bányászokkal, s ők adták a fegyveres őrséget november 15-én a Megyei Főosztályon. A csoport végét a szovjet bevonulás jelentette. Ezekből az eseményekből kovácsolják a forradalom után a két nagyszabású pert: a Hadady-Hargitay és Gird Emí­ lia perét. Az acélgyár munkástanácsa november 5-re tűzi ki a munka felvételét. Ennek érdekében a gyári „lármafán” többször beolvassák a munkafelhívást. A Szabad Nógrádban, a volt AVH adóján megszólaló Szabad Salgótarjáni Rádióban is közzé tették, de elhangzott a felhívás a Kossuth Rádióban is. Trezsnyik Ferenc többször hangsúlyozta, ha nem dolgoznak, akkor is benn kell tartózkodni. Fél, otthonról egyszerű bárkit is elvinni, a gyárban a közösség „védelme alatt állnak”. A hírek egyeden „biztos” forrása, a Szabad Európa Rádió minden lakás­ ban szól. A helyi lap, az immár Szabad Nógrád 2—4 oldalon rendszeresen megjelenik. Az október 28-i szám felhívásokat, munkástanács alakulásokat közöl. Itt jelenik meg az első hír az acélgyári munkástanács szervezéséről, de hírt ad a szurdoki bányászok és a Vasötvözetgyár választásairól is. A felhívások cím­ zettjei: Magyar mérnökök! Magyar műszakiak! Építőipari dolgozók! Bányá­ szok! Munkásfiatalok! Szakember-minisztert követelnek (Kudnai Józsefet), szakemberek által hozott dön­ téseket szorgalmaznak. Feltűnően eltér azonban a bánjászok felhívása: vegyétek f e l a munkát! Ellenforradalmi támadásról beszél (október 28.1). Erre később —október 30án —visszatér az újság s cáfolja, hogy ellenforradalmi elemek keveredtek volna a tünte­ tők közé. Megjelenik a SZOT programja: melyben állást foglal a munkástanácsok megalakulása mellett. A hang őszinte, változtatni szükséges mindenen, ami a forradalom kirobbanásához vezetett: a normákat megszüntetni, a gyermektelenségi adót eltörölni. Béremelést, a termelés feltételeinek javítását szorgalmazza. A sztrájkokat befejezett tényként kezeli. A szakszervezet bejelenti, hogy a sztrájkolok ádagfizetést kapnak, s azoknak, akik mégis dolgoztak, vagy a fegyveres őrség tagjai voltak, fizetésük kétszeresét ígéri. A 407 �lap eddig a Megyei Tanács és a Pártbizottság kiadványa volt, 1956. novem­ ber 1-jén, már a Nógrád megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság lapja lesz, ez a bizottság az előző nap alakult, s ebben a munkástanácsok képviselői is részt vesznek. A széleskörű tájékoztatásra a papírhiány miatt csökkentett terjedelmű lapban nincs mód, a különböző Nemzeti Tanácsok programjai mellett itt jelenik meg az első hír a budapesti eseményekről. Gerelyes Endre - a ké­ sőbbi ismert magyar író - beszámol a Rádió ostromáról, a Parlament előtti vérengzésről. A Budapestről érkező diákok már eddig is hozták a híreket, de ez az első hivatalos publikáció a történtekről. N ovember 4-én (tehát 3-án íródott) a sztrájk ideiglenes m egszünteté­ séről a bányász- és nagyüzemi m unkástanácsok küldöttei adják ki a köz­ leményt. O któber 24. és novem ber 2. a nagy követjárások ideje a Parla­ mentben. Minden nem zeti bizottság, minden megalakuló m unkásszerve­ zet m egfogalm azza követeléseit, jórészt azonosakat. Részt akarnak venni az eseményekben, nem arctalanul, de hittel, hogy valóban ők alakítják azokat. M ert úgy látják, a kormány kész teljesíteni az azonnal teljesíthető követeléseket, a sztrájk öncélúvá válva áruhiányt okozna. Ezért lem on­ danak a sztrájkról, de az ehhez való jogot fenntartják, a sztrájkjog fenn­ tartása pedig azt jelenti: ha kell, a nemzet védelm éért akár fegyvert fog­ nak. Az újság egy cikke az A kcióegységet címet viseli, írója Mlinarik Ist­ ván6, a lap főszerkesztője. Akcióegységet Miskolcon, november 2-án megkezdődött az északkelet-magyarországi megyék forradalmi bizottságainak tanácskozása. Nem kevesebbről volt szó, mint Heves, Szolnok, Nógrád, Borsod és Miskolc megyei jogú város egyesítse erejét katonai, közigazgatási és erkölcsi értelemben. Miben egyeztek meg? Egy tisztultabb, erősebb munkáshatalom létrehozásában. Megállapodtak egy olyan Nemzeti Tanács felállításában, amely a legfel­ sőbb államhatalmi szerv lenne. Döntöttek az újonnan létesült pártok kö­ zötti pártharcok visszaszorításáról. A forradalom oldalára átállt szovjet ka­ tonák sorsáról éppúgy esett szó, mint az akcióegység megteremtéséről, a négy megye és Miskolc rendszeres tanácskozásának megszervezéséről. A termelés irányítását a munkástanácsok vennék át, akik biztosítanák a szak­ értelemmel nem rendelkezők többé ne avatkozhassanak be a termelésbe. A cikk végtelen hittelfordul a% ENSZ felé. A semlegesség kinyilvánítását a szovjet csapatok rablás nélküli kivonulásának ellenőrzését várják tőle. Ennek reális alapot a% 408 �adotty hogy a kormány november 2-án határozott a* ENSZ-közgyúlésére utazó magyar delegáció összetételéről\ a Biztonsági Tanács pedig a magyarkérdés közgyűlésen történő megtárgyalása mellettfoglalt állást, s az ügyet 4-re napirendre is tűzik. A zt viszont nem tudják, hogy Hruscsov és Malenkov Bukarestben román, csehszlovák és bolgár veze­ tőkkel tárgyal a szovjet beavatkozást készítve elő. A jugoszláv vezetők beleegyeznek a szovjet beavatkozásba. Eközben már az új vezetés élére szánt Kádár János meg is érke­ zik a SZU-ba. Miután bíznak Nagy Imre kormányában, az 5 megye a munka megindí­ tása mellett dönt. Kivel lehet összefogni? Az acélgyár munkástanácsa novemberben háromszor jár Ózdon. Az első látogatás valószínűleg november legelején, 4-e előtt történt. Trezsnyik Fe­ renc Godó Tiborral, Farsang Jánossal jár Ózdon, miután a gyár anyagellátá­ sa nagyrészt innen származik, a sztrájk, a termelés megindítása az ózdi ko­ hászok munkájának is függvénye. Valójában nem politizálni utaznak, de itt hallják a hírt, hogyan kényszeríttették munkára az oroszok Győrben az ott dolgozókat: a gyárat körbezárták, az ott dolgozók nem hagyhatták el mun­ kahelyüket. Salgótarjánba eddig nem vonultak be az oroszok. Az anyagellá­ tásban sikerül megegyezniük, Ózd is a november 5-i munkafelvétel mellett foglal állást. A második látogatás november 14-re esett. Mándoki Antal utazik Trezsnyikkel, s velük van az anyagbeszerző Ágoston. Temesszentandrássy Guidó főmérnökön kívül most már a munkástanács elnökével, Antalközi Józseffel is tárgyalnak. Ekkor Ózd már szinte a munkástanácsok központ­ jaként (legalább is Eszak-Magyarországon) funkcionált. Az ózdi munkásta­ nács kihallgatási jegyzőkönyvében a diósgyőri, sztálinvárosi, kazincbarcikai, győri, borsodnádasi valamint a budapesti Rákosi Mátyás Művek, a MÁVAG munkástanácsát említik, akik szintén jártak Ózdon.7 Itt kapják azt a tanácsot Trezsnyikék, vegyék fel a kapcsolatot minél több munkástanáccsal. Valószínűleg ekkor, és nem az előző látogatás al­ kalmával kerül sor arra, hogy fölajánljanak egy rádióadót az Ózdiaknak. A Kádár-kormány már megalakult, ezért a Borsod, Nógrád és Fíeves megye egy ellenkormányt akart létrehozni, amelynek Földvári Rudolf lett volna a vezetője, s a saját rádióadó ennek a kormánynak a céljait szolgálta volna. (Ez a tényanyag a salgótarjáni peranyagban nem szerepel, csupán az ózdi­ ban.) A harmadik látogatásra a hónap végén kerül sor. Tóth Pál járt ott Óvári Antallal Horváth Károly igazgató és Temesszentandrássy főmérnöknél. A 409 �két munkástanács már külön tárgyal egy, a Kádár-kormány mellett működő csúcsmunkástanács megalakításáról. Az Ózdiak november végén járhattak Salgótarjánban, itt is külön tárgyal a két főmérnök (ill. megbízottai), és a Blakut József vezette munkástanács. A tárgyalásról nem maradt feljegyzés. A termelésről, ill. az anyagszállítás nehézségéről tanácskozhattak. A vasúti szállítás helyett közúti szállításban egyeztek meg. Ezek a tanácskozások voltak azok, amelyekből a Trezsnyik-per nagy ré­ sze építkezett.8 Összeesküvésnek, kizárólagos, szűk körű összeesküvésnek akarva feltüntetni a történteket, amelyet Trezsnyik Ferenc szervezett volna. A történtek viszont azt mutatják, még mindig az élet konszolidálása, a munka megindítása, az „akcióegység” a cél. A kapcsolatot valószínűleg in­ kább telefonon tartották, s nem pusztán Ózddal, de - mint a december 8-i nap eseményeiből kiderül —a Nagybudapesti Központi Munkástanáccsal is. A fő cél azonban december elején a gazdaság megindítása. Ezt, belátták, magukra hagyottan, kiépített gazdasági kapcsolatok nélkül, szakértelem nélkül nem lehet. Ennek érdekében a helyi szervezetek megalakulása után azokkal a tanácsokkal veszik fel elsősorban a kapcsolatot, amelyekkel a gaz­ dasági érdekük érintkezik. Ezért van, hogy az acélgyári munkástanács nem a város gyárainak munkástanácsaival, hanem az északi ipari régió tanácsaival keresi az együttműködés lehetőségét. Egymásnakfeszülések. A kettős hatalom létrejötte 1956. november 4-én hajnalban általános támadás indult Budapest, a na­ gyobb városok és katonai objektumok ellen. Elhangzott Nagy Imre drámai rádióbeszéde, amelyből vidéken értesültek a budapesti fegyveres harcokról is. A szovjet bevonulás után Magyarország egyre több városa kapcsolódott be a fegyveres ellenállásba. A szovjet katonai jelenlét azonban megpecsétel­ ni látszott a forradalom sorsát. A forrásokból nem derül ki egyértelműen, Salgótarjánba mikor vonultak be először a szovjet csapatok, minden esetre november 4-én és 5-én nin­ csenek itt. Talán 6-án vonulnak be nem tűi nagy erővel a városba. Három szovjet páncélos, és egy gyalogososztag fenyegetően körbejár a városban, majd el is hagyják azt. A magyarországi szovjet beavatkozás hírére azonban a volt funkcionáriusok az SZMT székházában gyülekeztek. Megalakították a Forradalmi Munkás-Paraszt Tanácsot Mrázik János vezetésével. Az orosz támadás hírére a nemzeti bizottság elhatározta, ha Salgótarján­ ba is bevonulnak, nem állnak ellen. Deli főhadnagy alakulata Rétságra vo­ nult vissza, a Mrázik-tanács viszont Csehszlovákiából és a rendőrségtől is 410 �kapott fegyvert. A céljuk az volt, hogy elfoglalják a megyei tanács épületét, és szétzavarják az ott működő Nemzeti Bizottságot. Ennek az akciónak a vezetője a kommunisták hírhedt „fenegyereke”, Darázs István. A Nemzeti Bizottság nem szűnik meg, hanem tagjai az acélgyárban és a nagybátonyi bányaüzemben működnek. Kettős hatalom jön létre, s a ha­ talmi viták eldöntéséhez Kádár János sem ad használható tanácsot. A For­ radalmi Munkás-Paraszt Tanács küldöttségét Pestre érkezése után legelső­ ként fogadja Kádár János. Először őket ismeri el legális testületként, majd a megjelenő Nemzeti Bizottság vezetőjének, Szabó Ervinnek, a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat munkástanácselnökének teszi azt a kijelentést, a helyi hatalmi harcokat döntsék el egymás között. A kormány úgy érzékelte, hogy a hatalmat leginkább a nemzeti tanácsok veszélyeztetik. A helyzet a városban egyre feszültebb lett. A helyi lap immáron Új Úton címmel, a megye dolgozóinak lapja alcímmel az MSZMP-t és az Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottságot jelöli meg tulajdonosként (novem­ ber 8.). A hang valóban új. Elindul a közvélemény orientálása, a fasizmus, imperializmus előretörésével való fenyegetőzés. Tények helyett rágalmakat, „pletykákat” vonultat fel. A vezércikk ellenforradalomnak nevezi a történteket. „Vajon nem erre mutat-e, hogy a megyében felütötték fejüket a régi rendszer népnyúzói, volt gyárosok, hogy a kommunista ellenességben, garázdaságban élenjártak a volt nyilasok, főszolgabírók.” A Helytállás című cikkben pedig megdicséri a város gyárai közül azt az egyet, amelyik nem sztrájkol, a Zagyvapálfalvai Üveggyárat. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már egy rövid sztrájk is az olvasztókemencék teljes tönkremenéséhez vezetett volna.) Az acélgyár igazgatótanácsa úgy határozott, hogy novem ber 9-én fel­ veszik a m unkát (november 7-én). A következő nap, m iután felm érték az anyagkészletet, s az energiaszükségletet, inkább 12-re halasztották a munka felvételét. Ózd nem dolgozott, ezért nem volt meg a gyár azon­ nali beindításának feltétele. N yersanyag ezután sem érkezett, csupán egy telefon Ózdról Magos Bélának; a kagylóba nem szóltak bele, csupán beleköptek. A helyzetet a bizonytalanság a feszi'dtségjellemezte. Ennek feloldására, megoldásá­ ra született meg a terv: Magos Béla a gyárba hívta Mrásjk Jánost, A ndó István, megyei pártbizottság tagat, hogy vegyenek részt a munkástanács ülésén. A tanácskozásra no­ vember 13-án került sor. A salgótarjáni iparmedence munkástanács-küldötteinek ülését Magos Béla nyitotta meg. A megbeszélés céljaként a kialakult hatalmi válság felol­ dását nevezte meg. Felszólította a megjelenteket, döntsenek a helyi hata­ lomról: Nemzeti Bizottság vagy a Mrázik-tanács. Megfogalmazta azt is, ami 411 �szinte hitvallásként hangzott: a szocialista Magyarország építése az egyetlen lehetséges cél. Valamennyi hozzászóló előre bocsátotta, hogy a régi taná­ csot demokratikusan választották, a Mrázik-tanács pedig fegyverrel vette át a hatalmat. Elemi erővel tört ki a felháborodás, hiszen most vált nyilván­ valóvá, a szabadság ízét megkóstoló munkások számára a Mrázik-tanács a hatalmat a visszarendezésre fogja felhasználni. Különösen Trezsnyik Ferenc hozzászólása megrázó. Elemi erővel tör fel belőle a munkásság minden sérelme és hite. Szinte tiborci ihletettségű mondatokat fogalmaz. Többé nem tudja egy kis klikk uralmát elfogadni, lehajtott fejjel élni, elnézni azt a tényt, hogy a párttagok tagsági könyvüket karrierjük építésére használják. De megdöbbenésének adott hangot minden résztvevő: Lénár Andor, Beda József, Mlinárik István, Szabó Ervin. Leg­ fontosabb javaslatuk, az új megyei tanácsot „alulról”, demokratikusan vá­ lasszák meg. Miután joguk nem volt a Mrázik-tanács leváltására, abban állapodtak meg, „a jelen bizottság a régi bizottsággal együtt csütörtökig, az új tanács megválasztásáig együttműködjék.” A tanácskozás ki nem mondott célja világossá vált a Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács előtt is, semmi bizalom nincs azok iránt, akik vezetnek. Magos Béla összefoglalója szerint a termelés helyreállításának legfőbb aka­ dálya, a nyugtalanság kiváltója a Mrázik-tanács. A demokrácia Nógrádban akkor áll helyre, ha a munkát a Nemzed Bizottság veszi át újra. A másik oldal véleménye ismerősen semmitmondó és fenyegető: a m un­ kástanácsban nem oda való emberek is vannak, a fehérterror Pesten már elszabadult, a túlkapásokat a munkáshatalom védelmében követték el. Fi­ noman megfogalmazott vádja után, miszerint a munkástanácsok nem tör­ vényesek, létrehozásában nem vett részt mindenki, de azért vállalja, az új választásig hajlandók együttműködni a munkásokkal. Ez a kijelentés vágott leginkább elevenjébe annak az acélgyári munkástanácsnak, amely eddig is legmarkánsabban képviselte a dolgozók érdekeit az egész városban. Hiszen ha csak ez a kifogás a munkástanácsokkal szem­ ben, ezen egy új választás segíthet, de Mrázik sejtetni engedi, a munkásta­ nácsokban nem odavaló emberek ülnek. Az az arrogáns hatalom szólalt most újra meg, amelytől a forradalom alatt, úgy tetszett, megszabadultak. Egy olyan hatalom firtatja a munkástanácsok törvényességét, a beléjük he­ lyezett bizalom jogosságát, amely maga is bevallja, nem demokratikus vá­ lasztások útján került annak birtokába. Miután a tanácskozáson az egymással szemben álló felek nem ismerték el egymás jogát a hatalomhoz vagy a fegyveres erőhöz, azt a kompromisszumot kötötték, hogy új választásokig, közös fegyveres őrség mellett, mindkét szerve­ zet a megyei tanács épületében fog dolgozni.9 412 �A következő napon —november 14-én —létrejön a Nagybudapesti Köz­ ponti Munkástanács, szigorúan a szocializmus elvi alapján állva, kijelentve, a termelő eszközöket társadalmi tulajdonnak tekintik, megvédésükért készek harcolni. A 8 pontos követelés tartalma ismerős, Nógrádban már november 11-én megfogalmazódott, s most ennek betartása, betarttatása a fő cél. Az acélgyár röplapokon terjesztette, ugyan a jövőben is a népi hatalmat kíván­ ják, de nem vérrel beszennyezve, s itt is megfogalmazódik a legfontosabb, a kormánnyal, a megyei vezetőkkel szembeni bizalmadanság. November 13-án és 14-én két alkalom is kínálkozott a fegyveres össze­ tűzésre, a fegyverek kis híján eldördültek. JEGYZETEK 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A névsort a peranyagban találtak, valamint Széki Miklós és Bedegi József visszaemléke­ zései alapján készítettem. A Nemzeti Bizottság felhívását a Szabad Nógrád november 1-jei száma közli. Salgótarjánban nem volt főiskola, egyetem, hiányzott a diákság, ezért is tolódtak az események későbbre. A Pestről hazatért diákokat a volt iskolájuk pedagógusai hívták meg, hogy beszéljenek a budapesti eseményekről. Erre október 29-én kerül sor a közgazdasági technikumban. Ekkor hozza át Jakab Sándor a Csehszlovák Kommunista Párt lapját, az Új Szót, amelynek számai foglalkoznak az eseményekkel, különösen a nógrádi megyeszékhely „eUenforradalmával”. A lap magyar nyelven jelent meg. Fehér Gyula a perek során ellentmondó vallomásokat tett, igen eltúlozva a fegyveres fenyegetés tényét. Azt állította, lakása ablakán is belőttek. Ellenséges magatartását Ma­ gos nem tudta megmagyarázni, a Sortűz c. filmben is elmondta, nem voltak rossz vi­ szonyban. Mlinarik István a Megyei Tanács művelődési osztályának tisztviselője, tagja a Nemzeti Bizottságnak, s az általuk kiadott lap főszerkesztője lesz. Az ózdi munkástanács kihallgatási jegyzőkönyvének Salgótarjánra vonatkozó részét megtaláljuk a Trezsnyik-per anyagában. A Salgótarjáni Acélgyár termelése az Ózdi Kohászati Üzemek termelésének függvénye, s az alapanyagellátásról szóló tanácskozások a forradalmat megelőzően is rendszeresek. A salgótarjáni gyár szakembereinek egy része mindig is az ózdi gyártól került Salgótar­ jánba. A tanácskozás jegyzőkönyvét A. Varga László közzétette a Heves Megyei Levéltár ARCHÍVUM SUPPE MENTUM 1993. évi különszámában. 413 �Szigethy Gábor Múltkóstoló Novemberi ébredés Dobozokban papírok: bevehetetlen vár a múlt. 1956. november 2-án, pénteken —úgy emlékszem, száraz, derűs idő volt (a korabeli újságokban időjárás-jelentést nem találni) —egész délelőtt a vá­ rosban bolyongtam. Merre jártam, mit csináltam - nem emlékszem. Talán a Gellért téren vásároltam meg a fellelhető összes napilapot És délután fölolvastam nagyanyámnak a legfontosabb híreket. Talán csak a címeket. Népszabadság: Magyarország semleges!; Népszava: Feltámadtunk, újra élünk; Magyar Nemzet: A történelem parancsa; Irodalmi Újság: 'Lábhoz tettfegyverrel; Igazság: Füg­ getlenek vagyunk! Semlegesek vagyunk!; Új Magyarország: Pártok és egység; Esti Hírlap: Diadalmas sorforduló; Magyar Világ Ne bántsd a magyart!; Forradalmi Ifjúmunkás: Vérrel vívtuk ki magunknak; Egyetemi Ifjúság: Háború?... Két nappal korábban édesanyám második férje, Kecskeméten élő neve­ lőapám teherautóval Pestre jött, lisztet, krumplit hozott a fővárosnak, s miközben állva, a konyhában nagyanyámmal megittak egy kávét, halkan megjegyezte: ne legyünk nagyon boldogok, az orosz tankok körbezárták a várost, s a lövegek mind Budapest felé fordítva... Háború? Elolvastam akkor az Egyetemi Ifjúság vezércikkét? „Záhony felől újabb vöröscsillagos acélotrombaságok közelednek főváro­ sunk felé. A magyar kormány határozott kívánságának ellenére a szovjet csa­ patok nem hagyják el az országot, ellenkezőleg, folytatják hazánk elözönlését Soha még diktatúra annyi frázist nem fecsérelt világgá, mint a szovjet, so­ ha még ily gyorsan nem omlott össze egy évtizedes gondossággal plántált hazugság, mint a szovjeté. Amikor a múlt héten szerda hajnalban az első szovjet páncélkocsik lőni kezdték a kábult várost, minden normális ember tudta, hogy itt nemcsak Gerő és Hegedűs ostobaságáról és elvetemültségéről van szó, hanem arról, hogy [a] békésnek és népinek álcázott hatalom kimu­ tatja népellenes agyarait.” Újabb és újabb tankoszlopok lépték át a magyar-szovjet határt, harcko­ csik zárták körbe a fővárost, a kormány folyamatosan tiltakozott: ott vibrált a levegőben a végzet. 414 �És az utcán mindenki mosolygott. Nem emlékszem, aznap délelőtt m er­ re jártam, mit csináltam, de csak csillogó szemekkel találkoztam az utcán. Magyarország reménykedett. Vasárnap reggel, november 4-én ágyúdörgésre ébredünk. Hétfőn este az óvóhelyen szorongunk, a Bartók Béla úton befelé dübör­ gő szovjet tankok a mi házunkat is megsorozzák. Kedden délelőtt a Móricz Zsigmond körtéren bámészkodom, kerülge­ tem a szénné égett orosz katonák holttestét: saját tankjaik taposták őket el. Szerdán reggel néma csend: a redőny résein át figyeljük, ahogy a szovjet katonák lassan, óvatosan araszolnak előre a Villányi úton. A teniszpálya nyitott tér. A katonák félnek. Hason csúszva kúsznak a vörös salakon. A Körtéren egy ronccsá lőtt magányos légelhárító ágyú silbakol. Csütörtök: a Fadrusz utca sarkán lecövekel egy orosz tank. Gyökeret ereszt. Vasárnap átmerészkedem Pestre: könnyes szemű emberek a rommá lőtt Körúton, Üllői úton. íróasztalomon újsághalom: szabadságálmunk maradékai. Dobozokban papírok: félévszázada bolyongok a bevehetetíen várban. Amikor először olvastam - valamikor 1956 novemberében — Németh László Vártok és egység című írását (Új Magyarország, 1956. november 2.), nagyon idegenkedtem minden gondolatától. Legfőképpen ettől: „Éppen ezért nagyon fontosnak tartanám, hogy a kormánykoalíció pártjai, de lehe­ tőleg minden párt közös nyilatkozatot adjon ki, amelyben a szocializmus néhány nagy elve mellett, mint a gyárak állami kézbentartása, bizonyos ala­ csony (25—40?) holdszám fölötti birtokok vissza nem adása, hitet tennének. Nagyon szép lenne, ha néhány olyan elvben is megegyezhetnénk, amely a szocializmus sajátos helyi jellegét is hangsúlyozhatná, mint pl. a munkásság részesedésének kimondása az ipar és kereskedelmi vállalatok vezetésében és jövedelm ében...” Akkor úgy gondoltam, ma úgy gondolom: Németh László politikai álmo­ dozó. Amit 1956. november 2-án óhajként megfogalmazott, az politikailag lehetetlen, a gyakorlatban megvalósíthatadan, durvábban fogalmazva: fából vaskarika. A valóságban diktatúra és demokrácia állt szemben, nem az egypicit-szocializmus a teljes-szocializmussal, vagy finomabban: a jó szocializ­ mus a rossz szocializmussal. Igaz, egységes csak abban volt akkor a nemzet, amit nem akart: Rákosit, Gerőt, ávéhát, téeszcsét, beszolgáltatást, egypártrendszert, orosz-uralmat, elvtárs-vircsaftot. 1956. október 23. —forradalom . A forradalom rombol: eltünteti a régit. Mert nagyon sokan akarják, hogy eltűnjön a régi. De akik a régi nem­ 415 �akarásában egyetértenek, ritkán egységesek abban: mit építsünk fel a romok helyén. Németh László 1956. november 2-án úgy gondolta: a rossz szocia­ lizmus helyén jó szocializmust kell építeni. Mások egészen mást akartak. Kamasz voltam, sok mindent nem tudtam a világról. A szocializmus számomra apám erőszakos halálát, édesanyám sokszor könnyes szemét, a napköziben a földön kuporogva elfogyasztott ebédet, a mindennapi filléres gondokat jelentette. És 1956. október 23. azt, hogy ennek a szocializmus­ nak egyszer s mindenkorra vége lesz. 1956. november 4. hajnala pedig azt: meg kell tanulni álmok nélkül élni. Szovjet tankok dübörögtek az utcán, a házunkban lakó államvédelmi tiszt, aki októberben eltűnt, most pufajkában, gépfegyverrel, öntudattól zsíros képpel tért vissza a házba. (A másik, szép szál buta legény a parla­ menti díszszázadból, aki két hétig a lichthofban szorongott, leszerelt; haza­ megyek falura, parasztnak —mondta a lépcsóházban nagyanyámnak.) Kádár János, aki november 1-én este a rádióban még arról beszélt: a szovjet had­ seregnek ki kell vonulni hazánkból, most azt magyarázza: csak a szovjet elvtársak baráti segítsége mentheti meg, állíthatja talpra hazánkat, mert egyetlen helyes út van —a szocializmus útja . („Népünk vérével bizonyította, hogy rendületlenül támogatja a kormánynak a szovjet erők teljes kivonására irányuló követelését! Nem akarunk tovább függőséget! Nem akarjuk, hogy hadszíntérré váljon az ország! Minden becsületes hazafihoz szólunk! Fog­ junk össze a magyar függetlenségért, a magyar szabadság diadaláért!” — mondotta volt Kádár János november 2-án a Magyar Rádióban. A Népsza­ badság másnapi számában megjelent, az előző nap hallott szöveget majd félévszázad múltán most újraolvasva ma sem csodálkozom azon, hogy 1956 novemberében kétszínű gazembernek és hazaárulónak tartottam Kádár Jánost.) És Németh László írását 1956. november 4-én —amikor a legtöbb napi­ lap, ha kinyomtatták is, utcára már nem k e r ü l t é p p a Népszabadság tartja fontosnak újraközölni, az egyetlen napilap, amelynek 1956 novemberében (orosz tankok által biztosított) kizárólagos joga megjelenni és hirdetni a szocializmus dogmáját. Nem szerettem a szocializmust. Nem szerettem Németh László írását. S bár az évtizedek során gyakran elővettem szekrény mélyén rejtegetett kin­ cseimet, s némelyik 1956 októberében vásárolt napilapot az első betűtől az utolsóig végigböngésztem, Németh László gondolataival később sem ba­ rátkoztam meg. Igaz, a forradalom napjaiból származó ítéletem fogva tar­ tott: úgy emlékszem, soha többet nem olvastam el újra az Új Magyarország vezércikkét. 416 �Kár. Jó tíz éve már, hogy végleg összeomlott a szocializmusnak nevezett egypárti puha diktatúra, folyamatosan kerülnek napvilágra 1956 dokumen­ tumai, de - szeretném, ha nem lenne igazam — 1956 emléke (átláthatadan belpolitikai csatározások hátterében) a történészek s a mindenféle-fajta ve­ teránok vitatémájává kopott-szürkült. Nagyon nagy kár. Egy szakmai beszélgetésre készülődve olvastam el Fűzi László Alkat és mű című, nemrég megjelent könyvét. A terjedelmes munka alcíme: Németh László 1901—1975. A 476. oldalon található Németh László egy 1956 no­ vemberéből származó feljegyzése. Háromszor is elolvasok egy mondatot: „Ha a beavatkozás csak két-három napot késik, az összes magyar pártok közös nyilatkozatban szögezték volna le a szocializmus vívmányaihoz ra­ gaszkodásukat.” Amit csak remélt Németh László november 2-án, azt november derekán —post festam —már biztosan bekövetkező valóságnak gondolta. Ha a beavatkozás csak két-három napot késik ... Számomra ma is felfogha­ tatlan, hogy egy megszállt, katonailag letiport, diktatórikusán kormányzott országban miképpen lehet arról töprengeni: mi lett volna, h a ... De most elővettem, újraolvastam Németh László 1956 november elején megjelent két írását. Amivel akkor nem értettem egyet, azzal most sem ér­ tek egyet. Kamaszként politikai álmodozónak gondoltam Németh Lászlót, öre^ fejjel sem gondolom másképpen. O azt hitte: lehet kommunista közreműködéssel emberléptékű szocia­ lizmust építeni; én azt: elszégyellik magukat, s kitakarodnak hazánkból a megszálló orosz csapatok. Mindketten tévedtünk. De nem csak én, a kamasz voltam vak 1956-ban. Most újraolvasva Németh László akkor megjelent két írását (Emelkedő nemzet, Irodalmi Újság 1956. november 2.; Vártok és egység,, Új Magyarország 1956. november 2.), azon töprengek: mennyire másról szólnak ezek az írá­ sok ma, mint 1956-ban. S vajon miért nem jutott eszembe 1989 őszén, rövidröptű politizálásom idején, hogy újraolvassam a régi, 1956 októbere óta őrzött újságokat. (Az eredeti példányok mellett akkor már birtokomban volt az 1986-ban, Giromagnyban negyedik alkalommal megjelent fakszimile kiadás is: A forradalom sajtója .) Amikor 1989 októberében a Magyar Demok­ rata Fórum II. országos gyűlésén éles vita folyt arról, miképpen történjen a kárpódás és melyik évtől (1945-től, 1949-től vagy 1956-tól?) kezdjük újraír­ ni a magyar történelmet, bár sokan voltunk, akik úgy gondoltuk, hogy nem lehet visszafelé forgatni a történelem kerekét, de érveink elhaltak, mert gyengék voltak (gyengék voltunk) azokkal szemben, akik tökéletes kártala­ 417 �nítást, teljes körű kárpótlást követeltek s nyomtalanul ki akartak törölni néhány évtizedet a magyar történelemből. Ha akkor elolvasom Németh László 1956 forradalom-lázas napjaiban keletkezett írását, az ő gondolataival érvelhettem, érvelhettünk volna a népi írók hagyományát örökérvényű politikai jelszóként lobogtató, politikus­ ambíciójú értelmiségiek politikai álmaival szemben. „...Magyarország az elmúlt évtizedben elég messze haladt a szocializmus útján, voltaképp szocialista álammá vált. Ezt a helyzetet a régi rend lerombolá­ sának a vágyában számba nem venni, olyan óriási botlás lenne, amilyen a kommunistáké volt, akik a magyar gazdasági élet, főként a mezőgazdaság való­ ságos állapotát, magasabb fejlettségét számba nem véve, oda rombolták, ahol az orosz állt az októberi forradalom előtt, csakhogy a lenini menetrend szerint láthassanak a felépítéséhez. Intézkedéseinkben a mostani állapotokból kell kiindulni, eltökélve, hogy ami vívmány vagy kis változtatással vívmánnyá ala­ kítható, azt megtartsuk, s megfelelő irányban továbbfejlesztjük.” 1956-ban a szovjet elvtársak újra „odarombolták” Magyarországot, ahol ők álltak, s lakájaik elkezdhették építeni a kommunista cárizmus kelet­ európai változatát. Harminchárom év múlva kiderült: a rendszer életképtelen. A szovjet bi­ rodalom kártyavárként összeomlott. Magyarország népköztársaságból köz­ társaság lett, a kommunisták átképezték magukat szociáldemokratákká, ma már egypártrendszer helyett sokpártrendszerben élünk, puha diktatúra he­ lyett kemény demokráciában. Megváltozott, jobb lett a sorunk, a sorsunk: 1990 óta nem kötelező egyféleképpen elképzelni Magyarország jövőjét. Nem a Németh László hivatkozta egy évtized, de négy évtized s tucatnyi szovjet hadosztály sem volt képes Magyarországot életképes szocialista álammá alakítani. Rejtőzködve, álruhában, a felszínen korszínűre maszkírozva, megal­ kudva, oktondian hősködve vagy megkopóttan-szürkén —de túléltük az elmúlt félévszázadot. Túléltük —de nem ugyanazok vagyunk, akik voltunk, s akik lehettünk volna. A mások s a magunk múltjából sok mindent szeretnénk elfelejteni, meg nem történtté tenni. 1990-ben jó lett volna tiszta lappal indulni. Szép álom: zárójelbe tesszük a szocializmus negyven évét, s ott folytatjuk, ahol 1949-ben abbahagyni kényszerültünk. De már 1956-ban sem lehetett nyom nélkül kitörölni a kommunista rémuralom néhány évét az életünkből. (Egy félbeszakadt mondat Madách Imre jegyzetfüzetéből, 1856-ból: „Demoralizálódtunk. Mitől 50-ben borzadtunk volna, most természetes. Talán, ha n in c s...”) Negyvenöt évvel ezelőtt szeptember derekán szorgalmasan iskolába járó diák voltam, s nem sejtettem, hogy október 6-án a Kerepesi temető bejára­ 418 �táig sem jutok el a nagy tömegben; nem gondoltam arra, hogyan fogok ré­ mülten hazáig fúrni este kilenc órakor a Rádiótól október 23-án; elképzelni sem tudtam, hogy néhány hét múlva tankoszlopok vonulnak a Bartók Béla úton befelé, kifelé, befelé. 1956. november 2-án, amikor elolvastam Né­ meth László írását az Új Magyarországban, nem tetszett, hogy egy általam tisztelt magyar író úgy gondolja: az alakuló politikai pártoknak abban egysé­ gesnek kell lenni, abban kell egységesnek lenni, hogy egységesen kiállnak a szocializmus alapjai, a szocialista államrend mellett. Ma is ingerel Németh László írásában a „szocializmus útján” kifejezés, s 1962-ben szünetben hazamentem a Katona József Színházból utalás bemutató előadásáról. Nem hittem el Németh Lászlónak, hogy szeretnem kell a Szovjetuniót. A történelem parancsol: nem volt más választásunk, együtt kellett élni a szovjet tankokkal. Egy nemzet az életben maradás érde­ kében akár földig hajolhat, ha arra kényszerítik. De soha nem szabad elhin­ nie, hogy természetes tartás a hétrét görnyedés. Igaz, más a politika, más a történelem: egy nagy író lehet politikusként álmodozó, miközben filozófusként bölcs. Ha nem szállták volna meg Magyarországot az oroszok... De megszállták. S akkor nem érdemes — politikusként vagy politizáló íróként — arról gondolkodni: mi lett volna, ha csak két-három nappal később fojtják vérbe szabadságharcunk a szovjet tankok. De negyven év múltán is érdemes eltöprengeni Németh László 1956 november elején megfogalmazott gondolatán: egy ország helyzetét, átala­ kulásának lehetséges irányát, irányait csak a valóságos történelem során létrejött helyzet alapján lehet megítélni, s elképzelni. 1956 októberében történelmi tény volt a néhány éves kommunista rémuralom, a Rákosi pri­ békjei által elkövetett szellemi, fizikai és erkölcsi rombolás. Lehet ezt —sze­ rintem tévesen —úgy értelmezni, hogy „Magyarország az elmúlt évtizedben elég messze haladt a szocializmus útján, voltaképp szocialista állammá lett.”, lehet úgy értelmezni - én így gondolom —, hogy egy dogma lakájai néhány év alatt megpróbálták földig rombolni a magyar kultúrát, az egyéniség megsemmisítésével arctalan, szó fogadó masszává passzírozni a nemzetet, s Magyarországot mindenestül alárendelni a nekik kenyeret s hatalmat adó gazdáik érdekeinek, de figyelmen kívül hagyni bűn, sőt hiba. 1956. november 4. után már nem volt lehetőségünk arról gondolkodni: a Rákosi-szocializmus romjain milyen jövőt képzelünk el, s milyen Magyaror­ szágot szeretnénk magunknak felépíteni. Viszont 1989 őszén érdemes lett volna Németh László tanácsát megfo­ gadni: negyven év „szocializmussal” a hátunk mögött, a Kádár-szocializmus 419 �romjain vajon merre, hová s hogyan lehet előrelépni. Mert 1989-ben a Ká­ dár-szocializmus romhalmaza volt számunkra a jelenidő. 1989-ben egy 1949-ben államosított cukrászdát sem lehet már gond nél­ kül visszaadni. És akiktől emberöltőnyi időre a szabad, boldog emberi élet lehetőségét rabolták el, azoknak mit lehet „kárpótlásként” visszaadni? A múltat végképp eltörölni—dalolták a kommunisták és eltörölték a múltat. Ma nem dalolnak. Mi többiek meg tudjuk: a múltat nem lehet, s nem szabad eltörölni. .. .a múltat be kell vallani... - s akkor talán megértjük a jelent, akkor talán világosabban látjuk: hol állunk, s merre kell elindulnunk. 1956-ban, 1989ben, 2001-ben. Intézkedéseinkben a mostani állapotokból kell kiindulni... Ebben tökéletesen egyetértek Németh Lászlóval. Csak hát tudják-e mai ítélkező politikusaink, s álmodozó íróink milyenek a mostani állapotok? Földi Péter: Hurok 420 �Seregszámla „A festészet megint nőni kezdett bennem” Földi Péterrel Dukay Nagy Ádám beszélget Kicsi stress^ és várakozás létezett, mióta tudtam, mikor már tudtam: írnom „kell” Róla; illetve Vele; mondhattam volna, persze —akiknek azt kell nem vállalom; mert másoknak úgyse. De így jó ; itt vagyok; most már minden rendben. Teljesen rendben. A zgal fogad, hogy „Életem f ő m ü v e . — és a skótjuhászok (Hetyke meg Huncut) készülő, új óljára mutat. Szép, kényelmes ól les^y még én is látom. Iszunk egy korty pálinkát —ritkán találkozunk és egyébként is — incselkedek a teraszasztal virágjain szpszmöfólő kamikazy-méhekkel (mikor támad, mind az), aztán uzsgyi f ö l a kertbe, a dombra, ahol festeni szokott: „Hogy a helyemen legyek ... ” —magyarázna. A hátam mögött óriási lemez közepén riadt, tán magzatpózban gubbasztó kecske, körülötte lecsiszolva a márfölkent anyag mellettem, egy kisebb felületen, kígyók igyekeznek a még el nem készültfestmény határa felé. Harminc nap sem telt el az új időszámítás óta. Így ücsörgünk. Idefönn, a dombon. A hol a festeni szokott. —A zt mondtad húsz éve —Derkovits-ösztöndíjasként a holnapra kicsi aggodalom­ mal gondolva —, hogy 45 esztendősen kellene először kiállítani. Nem állítasz ki gya­ korta, de azért az eddigieket megszámolni nem volna egyszerű. Es —ötvenkét éves vagy. —Akkor a negyvenöt évet azért mondtam, mert elég messzinek tűnt. Elég távolinak. De arra gondoltam, hogy a mesterségbeli fölkészüléshez kellenének olyan tapasztalatok, amihez az embernek — ha tényleg fölké­ szülten akar a világ elé kerülni —körülbelül annyi idő kell. Aztán pontosan az élet, meg az Új festőiség cáfolt meg engem, méghozzá látványosan és úgy, hogy teljesen „behódoltam” . .. A tény, hogy egészen fiatal emberek ké­ pesek művészettörténetet létrehozni. Csak ez a New York-i Basquit, aki alig érte meg a 30 évet és művészettörténetet hagyott maga u tán ... Szóval, így ez sem igaz, mert fiatalon az emberben sokkal nagyobb a bátorság, a hófok, gátlástalanabbik fogalmaz, kevesebb előítélettel. Egyszerűen beljebbról jön eló ez a dolog. A tapasztalat persze rettenetesen sokat jelent, az ember előtt vannak példák... Rembrandt öregkorára festette a legjobb képeket. O na­ gyon korán a kezében tudta a technikának minden csínját-bínját és egyszerű­ en érzelmileg akkorra lett olyan fokon érzékeny - talán a sorsa révén —, hogy az érzékenyítésnek olyan fokára jutott, hogy több mindent fogott föl az em- 421 �bérről. Több mélységet tudott kifejezni, s ez már nem a technikán múlik, hanem egyfajta bátorság kérdése. Szóval lehet, hogy ádendül az ember és olyan gádástalan korszakba kerül, mikor már megint „mindegy” lesz neki. —Mostjárs% a határán ? —Nem tudom. Most valami olyasminek vagyok a határán, hogy nagyjából azt, amit ezen a pályán, erről a színtérről el lehet érni úgymond - már ugye: a vélt dicsőségek szintjén —, azt elértem. Ez nem azt jelenti, hogy elégedett vagyok. Hanem innentől kezdve, ha úgy tetszik: „meg vagyok csinálva”. Ha most kapok még annyi esélyt, hogy a bennem lévő képeket megcsináljam, akkor, ha volt is valamilyen megfelelési kényszer, vagy szándék, azt most már nem kifelé, hanem befelé építkezve teszem. Jó, nem csináltam sohasem kife­ lé, de mégiscsak figyelünk arra, hogy milyen a trend, milyen a divat, és ez és a z ... Tulajdonképpen, ha semmi mást nem is fogtam föl, csak hogy megint lemaradtam valamiről, az, valamilyen módon, akkor is ott motoszkált ben­ nem. Most mintha kicsit azt érezném, hogy nyűt egy ösvény, amelyiken én még nem jártam és nem is láttam, hogy mások jártak volna rajta. Földi Péter: „Süss fel Nap...” 422 �Eddig mindig olyan úton mentem, ami párhuzamosan haladt valamivel. Nem az út közepén, valahol kicsit a bozótosban, de azért lehetett látni a bokrok közül, hogy merre mennek a világban az emberek. Mintha vissza­ jutottam volna azokba időkbe, amikor nagyanyámmal az erdőben járkál­ tunk. Elmentem gombázni és ő is elment. Tudtam, hogy ott van az erdő­ ben, valahol azon a környéken, a bozótos, vagy a csipkés mögött, éppen csak nem láttam ... De amit megtaláltam, az az enyém volt. És amikor öszszeszedtük a gombát, akkor találkoztunk. Az jó dolog volt. Most valami hasonlót. Most valami hasonlót érzek. Hogy valami elindult. De ez is csak egy képzet, tudod, mert ugyanazt festem, amit eddig, csak néha azt érzem, hogy fölkészültebben, néha azt, hogy kicsit barbárabban... és néha még azt is, hogy kicsit érzékenyebben, mint eddig. De, hogy ez igaz-e, azt már nem tudom. Azt viszont tudom, hogy ez mennyi időt igényel; csak borzasztó, hogyha az ember teheteden. Vannak viszont hihetedenül rövid, nagyon intenzív pillanatai a képcsinálásnak, amikor, egyszer csak — magam sem értem, hogy mitől —az anyag elkezd engedelmeskedni a kezemnek; hetekig meg nem engedelmeskedett. —Szabad akarata van. —Abszolút. És nem tudom, melyik az a pillanat, amikor magához enged —és akkor miért. Ilyenkor viszont, mi ketten, olyan szinkronitásban szaba­ dulunk föl kínjainktól, amiben a fölszabadult mámoron túl a teremtés le­ hetősége, az élet esélye is ott van. —Ebben a fölfedező utadban nyomaszt a% ami mögötted van? —Nem fölfedező út e z ... dehát a meglévő képek azok valamennyire nyomasztanak, mert azok valamit követelnek. Tulajdonképpen ugyanazokat fogom visszaigazolni, csak... Nagyon érdekes ez az egész szakma. Ahogy figyeltem: van egy pont, amíg egy festő többesélyes. Lehet belőle ez is, az is. Aztán ádendül egy ponton, megcsinál egy képet, ami elkezdi visszaigazolni az előtte lévő kísérleteket. De hogyha nincs meg ez a kép, akkor az egész széthullik. Ha meg jön egy olyan szakasza, vagy alkotói periódusa az életnek — egy svungosabb időszak —, amit fontosabbnak vél, vagy megszületnek fontos munkák, akkor ezek visszamenőleg is tudják igazolni azokat, amiket eddig csinált, vagy keresgélt. És fordítva: előre is ki tudnak jelölni távlatot. És nem úgy, hogy behatárolnak. Nem tudom, mennyire ismered Modigliani életm űvét... Elég nyilvánvaló. Szóval ezek a korai portréi, aktjai ügyeden tanulmányocskák. Mindezek az ügyeden tanulmányocskák szinte majdnem mindegyik művészettörténet kötetbe bekerülnek, mert az életkorszaknak valamilyen módon a jelzései... Tehát le lehet vezetni ezekből az ügyeden keresgélésekből a már megtaláltnak az igazát —és a megtalált igazolja vissza­ felé ezeket az ügyedenségeket. Vagy Van Gogh parasztjai. Ezek olyan ot­ 423 �romba, barbár festmények, amiket ha önmagukban látunk, nem mondom, hogy érdektelenek, de igazából a kiforrott Van Gogh igazolja vissza ezeket a műveket. Van egy pont mindenkinél, ahol átlendül... Na most ezek a olyan távlatok, perspektívák, amiket emlegettem, amihez felnőni jó lenne, d e ... de ennek mintájára akár másnál is előjöhet ilyesmi. Szóval én abban bízom, hogy sikerül megcsinálnom még néhány olyan képet, amelyek az eddig érdekesnek tekinthető munkáimat „visszaszippantanák”. Volt Szolnokon egy kiállításom, amitől rettenetesen görcsbe jöttem. Nem is tudom, mikor, de még az ötvenedik születésnapom előtt. Abból pontosan ezek a képek hiányoztak. Festmények voltak egymás mellett és nem állt össze ne­ kem egésszé; ez egy kicsit megijesztett és kétségbeejtett. Akkoriban három évig a kétségbeesésen kívül nem sok valamit tudtam csinálni... Az sem ment, hogy megfestem ebeket a képeket, hogy azok majd visszaigazolnak dolgokat; vagy nem igazolnak vissza... Hanem egyszer, csak úgy, elkezdett nőni megint a festészet bennem - és az nagyon fontos volt. —A ttól a rengeteg visszaigazolástól —amit mindig kaptál - függetlenül kellett iga­ zolnod magadnak, hogy amit teszel érvényes? —Én nem tudom, hogy kaptam-e. Ezt igazából sohasem éreztem. —Azt, amit huszonnyolc-harmincéves korodban megcsináltál. .. —Jó, amikor megfestesz egy képet, annak nagyon örülsz... —Igen, de arra amit fölmutattál, minden fórumon egyöntetűen bólintottak rá: ez rendben van. —Nem tudom. Ez lehet, hogy kívülről így tűnt, de belülről ezt nem tu­ dom, hogyan éli meg az ember. —Vitattad? —Mindig. Folyamatosan. Most is. —Azt, hogy anakronisztikus-e? — Nem, azt, hogy hiteles-e. Mindig van egy belső kép, ami tiszta és őszinte. És akkor ebből létrejön egy kép, ami a technikából, az ügyedenségból, a koncentráció hiányából adódóan esedeges. Legalábbis ahhoz a kép­ hez képest, ami belül megsegített. Ez az esedegesség néha esendőbbé teszi a festményt és ettől talán hitelesebb. Akkor jó. De mégis van valami olyas­ mi, ami m iatt... szóval, egy héttel később, amikor bekereteztettem, ne tud­ tam volna tovább festeni. Szoktam is egyébként átfesteni, eltüntetni már megcsinált képeket. Nem tudtam örülni annak, amit csinálok. Mindig annak örültem, amit éppen csinálok. A már meglévő eredményeket soha nem tud­ tam úgy bekönyvelni, hogy ez jó. —Nem is szeretsz visszanézni rájuk? Szövegekkel van így az ember. .. —Figyelj, én azokat a festőket szeretem, akik, mikor eljutnak erre a pont­ ra, ahol én most vergődöm ezzel a mögötted lévő képpel is, azt mondják: 424 �ez így kész. Mert így is kész! Valami ott van benne. De én ezt nem fogom itt abbahagyni. Talán ezért nem lettem úgymond divatos és nem kerültem be abba a vonalba, amit most festészeti fővonalnak neveznek. A spontán kezelés, hogy ügyesen, nagyvonalúan fölkenjük... Hanem valamit belémvert a sorsom. Kitalálhatnám, hogy nagyapám kőműves-igényessége, aki, ha valamit csinált, azt nagyon megcsinálta; nevet most biztosan a ku­ tyaólam on... Én a képpel dolgozom ugyanígy. Mintha mindig az életem múlna rajta. Ha nem lesz olyan pontos, etikus. Van Gogh egy délelőtt két festményt megcsinált és bele is halt az erőfeszítésbe, a hiheteden koncent­ rációba. Belőlem meg csúsznak szét a történetek, vesznek el, aztán időről időre - a nem tudom hányadik átfestés környékén —elkezd pontosodni, de az a fajta hamvassága, ami a születés pillanatáé, az már addigra elmúlik és tulajdonképpen úgy születnek meg, mintha már hatvanévesek lennének. Az is egy állapot, de hát nem tudom ... Ezeknek a képeknek a festése közben, de tulajdonképpen majdnem mindegyikben, volt egy Főnix-effektus: hogy ha egyszer elhalt, akkor föltá­ madt, kétszer elhalt, föltám adt... Most viszont egyre többször hal el és egyre nehezebben támad föl. Ez azért nem olyan egyszerű. Van Gogh ezért döbbenetes. Nekem alapélmény volt. Párizsba azért mentem ki először, mert Magyarországon nem lehetett Van Gogh-ot látni. Az első utam ott a Jeau de Paume-ba vezetett és nézegettem a többi művet is, de már csak azt vártam, hogy jöjjön Van Gogh. És jött egy egészen pici képe, amit igen rossz idegállapotában, kórházban festett. Néztem: ez Van Gogh, ez a kis „vacak”? És ez kis „vacak” egyszer csak elkezdett nem is olyan vacak lenni. Aztán, amikor fölértem és megláttam az önarcképét... Ami érdekes volt, hogy a mostani párizsi úton is az egyeden élmény az Van Gogh volt. Vele lehet beszélgetni. Azt mondom neked —és ezt ne dilinek fogd föl! —, az az önarckép megmozdul. Ha elég sokáig nézed, visszanéz rád; beszélgetni lehet vele. Megnyílik. Olyan mélységben, ahogy Rembrandt, talán Giacometti, vagy V erm eer... Sokkal többeknél nem éreztem, de Van Gogh az, aki úgy fest, hogy a teremtés pillanata, meg a teremtés gesztusa nem válik szét. Megtervezi a képet, mert kijelöli, hogy mit hova húz, de hasonló csak gyerekrajzoknál van. A gyereknek a gesztusa egyszerre születik a gon­ dolattal. Nem válik szét. Nem egy tervezett szituáció. Nála valami megőr­ ződött ebből. — nálad is sokszorfölmerül. —Nyilvánvaló. Ez adódik abból, hogy tanítottam őket és hogy ellestem tőlük egy csomó mindent. Egyébként mindenkitől lestem el, akitől el lehe­ tett valami lesni és ebben, azt hiszem, elég gádástalan voltam, de ezek mind be is épültek. Van Gogh-nál azonban ez olyan hőfokon történik meg, a 425 �letétnek olyan pontosságával, olyan dinamizmusával, az átéltségnek egy olyan mélységével, amit egyszerűen sehol másutt nem látsz. —Ez azért lehet, mert életéből adódóan kevésbé bírta elviselni a tudását? —Nem tudom, hogy mit bírt nehezen. Azt hiszem az egész életét. József Attilánál érzem, hogy azt a fajta tudást, amivel rendelkezett, ép ésszel na­ gyon nehezen lehetett elviselni. Olyan fokú volt az érzékenysége, olyan mélységeket tárt fö l... Olyan abszolút nyilvánvalóan tudta analizálni ezt a mélységet, hogy az törvényszerűen vezet az összeroppanáshoz, vagy annak határához. Nála ezt inkább érzem. Van Gogh-nál „csak” azt érzem, hogy azonos azzal, amit fest. —Egy tárlatodat fiatal festőkkel néztem végig Ok, amikor végre magunk marad­ tunk, ledobták minden magabiztosságukat és ugyanazt kérdezték egymástól: hogyan bírod te? —Hegedűs Morgan hogyan bírta, amíg bírta? —Téged mi véd meg? —Az, hogy festek. Előbb roppannék össze, hogyha nem festenék. Az, hogy ki tudom beszélni magamból. Ha most visszamegyünk arra: miért vagyok itt, ahol vagyok? Azért, hogy festhessek. A festészet nekem a meg­ ismerés eszköze. A képhez értek, azt tudom működtetni. Es addig, amíg föl nem mutatja azt a fajta formaiságát, ami egy képtől elvárható, addig muszáj működtetnem. Ha jó volt a fölvetésem, olyan elemeket raktam föl, ame­ lyeknek egymás viszonylatában van mondanivalójuk, akkor azok elkezde­ nek a festészet törvényei szerint úgy rendeződni, hogy számomra ezt a megsejtett viszonylatrendszert értelmezni tudják; mert egy képet én a végén tudok értelmezni. Ez esetleg elvihet olyanfajta fölismerésekhez, ahová egyébként nehezen jutnék el. Egyébként nehéz felfogású vagyok, nehezen nyílnak meg a dolgok, de a képi nyelvet azt nagyjából beszélem, megértem. Másokét is, magamét is. Ebben benne van az, hogyha az ember elég ta­ pasztalatot gyűjt és azokat a tapasztalatokat nem lúgozza ki folyamatosan magából, akkor vélhetően egy kicsit okosabb lesz útközben. A saját maga felismerései által is. Tulajdonképpen, ha van menedék, vagy mentség, akkor körülbelül ez az: hogy vannak időpontok, amikor muszáj ezeket a dolgokat fölmutatni, kifesteni. —Véd az is, hogy van lakcímed, számla- meg telefonszámod, meg postafiókod . .. ? —Illyés Gyula mondta: arra mindig ügyeltem, hogy ne a művészetből kelljen megélnem. Vannak kollégák, akik ezt nem így érzik és az én kor­ osztályomban, akik valamennyire számítanak, meg tudnak élni a művésze­ tükből. Vannak vásárlások így-úgy, keresnek engem is, de ennek nincs egy rendszeressége, szóval a családdal szemben nem tehetem meg, hogy ne tanítsak. 426 �—Es védelmetjelen t —Ez mindenféleképpen; ugyanakkor stresszt is. A fura az, hogy a tanítás azért annyit jelentetett - és ez visszacsatolódik ahhoz, amiről beszéltem - , hogy a képek által megélt tapasztalatok egyszerűen muszáj volt, hogy meg­ fogalmazódjanak bennem; hogy a tanítványaimnak azokat el tudjam mon­ dani. Az a kétségbeesés, amit egy tanóra, vagy előadás produkál, hogy ott ül előtted negyven értelmes ember, s várja, hogy valamit mondjál neki, ettől úgy megijedek, hogy kénytelen vagyok valami olyasmit mondani, ami szá­ momra is lényeges. Ugyanakkor nem lettem az a látványos művész, ezt nem tudtam csinálni. —Ettőlfüggetlenül számos olyan időszak volt, amikor kialakulóban volt körülötted egyfajta slepp. —Ezt mások is mondják, én ezt nem éreztem. —Húztál magadhoz mindenféle értelmet . .. —Lehetséges. Volt, aki mondta, de akkor ez a dolog természetes volt. Most meg, hogy ilyen már nincsen, nem is hiányzik. Ezt nem tudom ... Jó, hát lebzseltünk mi kocsmákban, meg itt-ott, de az, hogy holdudvar; tanít­ ványaim voltak, de nem is tudnék embereket m ondani... Azt az egyet tu­ dom, és ezt figyelem a hallgatókon is - lehet, e miatt szeretnek körülöttem lenni —, hogy tudok a képeikről úgy beszélni, hogy elkezdik azokban meg­ találni és elhinni saját magukat. —E% m itjelent pontosan? —Ha nem erősíted meg az emberben az alkotás képességének reményét, akkor elveszíti ezt a lehetőséget. —Benned mennyire m erülföl a* útnak a helyessége? —Az útnak a helyessége, a hitelességben merül föl. —A rról akkor még nem bes^éls^ nekik? — A képen múlik, hogy m iről beszélek nekik. Nálunk azért komoly tehetségek jelennek meg; m űvészettörténeti léptékűek, bárm ilyen keve­ set jelent is ez. Szóval ez egy komoly kihívás nekem —és majdnem mind jobb festő nálam. Én egyszerűen több tapasztalattal bírok. A főiskolán ebben az értelemben volt körülöttem holdudvar, azokból a kicsit perifé­ riára szorult hallgatókból, akik a racionalitás útján nem kaptak visszaiga­ zolást. —Egyébként meg magány? —Igen, az ő esetükben föltédenül. —A tiédben}a tiédben ... —Az enyém folyamatos és megmásíthatatlan. Tulajdonképpen az a bor­ zasztó, hogy, amit én föl tudok oldani másban, azt bennem senki nem tudja. —A nagyon régi barátságok? Nem adják e%t ok sem? 427 �—Ebben a szakmában mindenki magával van elfoglalva és ritkán figyel a másikra. Én a hallgatók ürügyén örülök annak, hogy tudok rájuk figyelni. Annak is örültem, amikor itt a környezetemben volt egy csomó fiatal és tudtam rájuk figyelni. Az jó volt, ott éreztem, hogy van valami hasznom. De csak annyi, hogy önmagukban azokat a gádásokat leépítem, amik nem engedik, hogy fölszínre jöjjenek fontos dolgok. — hogy henned ezt nem oldja semmi, az mások képességének a hiánya, vagy a te zárkózottságod? —Ezekben a beszélgetésekben azért magam is szép lassan föloldódom, te­ hát valami elmúlik belőlem. De ha valakit ideállítok, az én képeim elé, akkor ez nem nagyon múlik el... A festészet mindig individuális műfaj volt. A látványos csoportok... szóval, nem hiszem őket. Voltak kubisták és akkor lett belőle Braque, meg Picasso és eltűnt a csoport. Voltak Nyolcak és maradtak belőle a személyiségek. Aztán meg vannak Csontváryk, meg Gulácsyk, meg vannak Kondorok, meg vannak Tóth Menyhértek, akik mennek a maguk útján. Tóth Menyhért körül is lebzseltek fiatalok... De ez nem népszerűség-keresés; azon már túl vagyok. Valami megerősítés kell ezen a pályán, de nagyon kevés dolog, ami megerősítésként jelen tudna lenni az életedben —talán a család. —A yjalusiság” bujkálás nálad mindegek elől? —Igen. De, hogy ez bujkálás-e? Én ide születtem. De hová kéne álljak? Az EMKE elé tegyem ki a vásznamat és fessek, hogy lássák Budapesten, mekkora festőművész vagyok? Itt van ez az élettér, itt tudom csinálni. —Tartja még az eget egyébként... ? —Muszáj neki. De nem tudom, hogy kinek tartja... —.. .ponyvásodott az ég? —Nem hiszem. Az ég az ég maradt. Azért az távlat. Csak már vasmada­ rak csapnak le belőle, ami egy kicsit hihetedenné teszi a világot. Legalábbis számomra. Ezekbe az időkbe, amiket élünk, egy kicsit misztikusan nézek. Úgy lettem ötvenéves, hogy a Napfogyatkozás zajlott fölöttünk. Ennek volt valami figyelmeztető jellege: olyan kétségbeesés és olyan nyüszíthetnék fo­ gott el, ott a fénytelenség idején, amit nem kívánok senkinek. Ha akkor ott pillanatokon belül nem tudok meginni valamit és nincsenek mellettem ba­ rátaim, akkor lehet, hogy nagyon komoly idegi stresszt okoz. De a XXI. század nekem is ezekkel a „repülőgépekkel” kezdődött. Akinél ezt irodalomban megéreztem, és a feledtetés szintjén tudott azo­ nosítani a valósággal, az nekem Bodor Adám. Öt tudom úgy olvasni, hogy azt érzem: pengével hántják le rólam a bőrömet és a nyers valóság, az a véres, lüktet előttem. Annak a kiedensége, kegyedensége ilyen megrázó — irodalomban. A valóságban viszont itt derült ki: a világ nem úgy működik, ahogyan azt nagyon sokan képzeltük. Nem a rend felé fog moccanni. 428 �Akármilyen elnyomás, téboly működik benne, annak mindig meglesz az ellenpárja. Valami mindig visszaüt. —A nácizmus és a kommunizmus után következett ez- . • ? —Nézd, hogy melyik volt a legelső, azt nem tudom. Szerintem sok első volt. Az emberiség története valószínűleg arról is szól, hogy nagyon sokszor alázták meg az embert önbecsülésében, létezésében, ha úgy tetszik magá­ nyában. Az önbecsülésében, magányában megalázott ember pedig vagy önmagát pusztítja, vagy valaki mást, vagy a kettőt egyszerre. Mint ez most bizonyította. Ha végiggondolod, hogy micsoda elszántság kell ahhoz, hogy nekimész egy „repülőgéppel” egy épületnek, amiben te is ott ülsz és tudod, hogy mennyi embert pusztítasz és micsoda drámák, esztelenségek vannak m ögötte... Ezeket igazából nem tudod a helyére tenni. Itt folyamatosan csak arról tudsz beszélni, hogy valami elveszett, ami mértéket adna a tettek­ nek, mert ezt józanul nem tudod megcsinálni. Mi az a kényszer, ami ezt emberekből kiváltja? —Megmarad az emberiség, vagy nem? —Igen. De ez nem rajtunk múlik, ez Isten akarata, csak ezt sokáig nem lehetett kimondani. Ennek a kísérletnek, ha isteni léptékű is, még nincs vége. Amíg van emberiség, addig van esély. Ha a festészetemnek van valami minimális szándéka, vagy értelme, az nem több mint a létezés fönntartása. Az pedig, hogy a létezés értelmét ki-ki a maga módján miként tudja igaznak hinni, azért önmaga felelős. De vannak negatív válaszok. A vitalitást időről időre el lehet nyomni, de azért az működik, megtalálja a formáját és a buta­ ságokat le fogja dobni. Földi Péter: Varsa 429 �Ültünk valahol egyszer zsűriben és miután rengeteg rossz képet láttunk és jött egy jó kép, olyan nyilvánvalóan egyszerű vo lt... Talán társadalmat is lehet jót csinálni. Ha mindenki megtalálja a csoporton belüli feladatát és abban működhet, abban erősödhet, akkor egyszer csak kiderül, hogy ott helyén tud lenni. Akkor azzá lesz, ami és azt a minőségét a csoport is elfo­ gadja. Amíg kényszerpályák vannak és az emberek nem találják a helyüket, csak a vágyaikat sokszorozzák, azzal a rosszul kitalált demagógia-hadjárattal, ami mindenünnen ömlik — úgy, hogy a művészettel nem is találkoznak, mert az én korosztályom még véledenül is találkozhatott olyan mozival, ahol a művészet megtörtént - , akkor tulajdonképpen nem csoda, hogy csak az acsarkodás meg a butaság tör fölszínre. Egy rossz demagógia pedig ké­ pes arra, hogy olyan áldozatokat „teremtsen”, mint ez a „házrombolás”. Amikor meg azt látod, hogy a politika kiáll a halottak tetejére és ünnepelted magát, a megrendülésnek még csak a látszatát sem színlelve... Azért abban van egy olyan adag mocsok, hogy megint nem tudod: milyen világban élünk. —A művészetet emberi evolúció továbblépésének, vagy mellékhajtásának tartod? —A művészet az első pillanattól jelen volt. Engem mindig izgatott, hogy az ősművészet, hogyan jelent meg. Ki volt az első ember, aki odakarcolta azt az állatot a falra? Milyen valódi szándékkal? Talán a reneszánszban voltak olyan nagyvonalú uralkodók, akik megértették a művészet jelentőségét —a hatalom aspektusából —, ami mindig fontos volna, mert mindig az adott kor művészete menti át az adott kor szellemiségét. Méghozzá a legpontosabban és legteljesebben. A tanulság, hogy, teszem azt, még egyszer ne bombázza­ nak emberek embereket, nem épül be. A Kondor-féle jelhagyásban ez ott van: ennyi volt ekkor az intelligencia, ennyit tudtunk, ennyi maradt. Nem lehet tehát szétválasztani a művészetet és a társadalom egészét. Mindig ki­ választódnak azok az érzékeny emberek, akiknek egyszerűen szükségük lesz az, hogy valahol levezessék a valóságból adódó élményeiket. —Kié a szándék? Egy tűzoltóé-e, aki saját magával alig törődve hajlandó másokért tenni, vagy másról van sz? ... ? —A megismerés szándéka vezeti a művészt. Hogy mélyebben tudjam fölfogni a világomat. —És a másokért-valóság? —Az már a következő lépés. Ha én valamit megtudok a világról, a fölis­ meréseimet meg tudjam osztani velük. Ehhez társul, hogy ennek vannak kifejezési formái, amik olvashatóbbá, érthetőbbé teszik a dolgot. Ami rette­ netesen izgalmas ebben, és ez nem az én kifejezésem, ezt Makovecztől hallottam, hogy „. . . a szeretet, mint a megismerés egyik formája.” Ez kezd kihalni az emberiség tudatából. Tudniillik, ha én szeretettel viszonyulok 430 �valamihez, akkor az olyan módon tárja föl magát, ami sokkal mélyebb megismerési lehetőséget ad, mint eddig bármi más. Ha ezek módszerré tudnának válni, akkor a mások felismerései is beépülnének. —A szándékra szerettem volna rákérdezni. —Ami engem rettenetesen izgat az a rembrandti meg a Van Gogh-i at­ titűd. Ok arra voltak kitalálva, hogy fessenek. Ezzel ismerték meg és fejez­ ték ki a világot. Minél többet ismertek meg, annál pontosabban fejezték azt ki, s ez valahol spirálisan fölfelé haladva és tágulva működött. Nem azon múlik, hogy publicitást kapsz, vagy nem. —Ezen a téren éppenséggel szerencsés voltál —Valamilyen szempontból igen. De ha mondjuk ide benéz egy szajkó és látja, mit festek, nekem valamilyen módon az is jó. De hála Istennek nem csak a szajkók néznek be, mert te is itt vagy, mások is eljönnek... És ez nem szerénység. Ez a pálya természetéből adódik: szemben állsz a deszká­ val és festesz. És amikor kész egy kép, az egy idő múlva elszakad tőlem. Hogy lőre milyen hatással van, az már majdnem nem tőlem függ. —De érettünk van? —Igazából érettem van. Mert szeretek festeni. Hogy éretted is van-e, azt te érzed. Ebben benne van egy Hemingway-párhuzam, hogy: Mester, mondja már meg, mit keressünk a műveiben? —Ne keressen semmit, mert amit talál, azt úgyis önmagában találja.” Én tehát egy szituációt teremtek, amiben, ha jó a kép, te megmérheted magad. Ha rossz a kép, akkor meg benned sem szól semmiről. Én nem tudom eldönteni, hogy ez, vagy az a kép jó-e, vagy nem, de ha mértéked ad a te önbecsülésednek —vagy mérté­ ket tud teremteni azon belül - , akkor jó volt a kép, akkor szólt valamiről. Ha ennek a viszonylatában én ember tudok lenni, megerősít erkölcsiségemben, akaraterőmben, hitemben, akkor működött a kép. Nem volt hiábavaló. Saját magamat azzal a pillanattal igazoltam, amikor befejeztem a képet. Sőt, valószínű, miközben festettem azon közben igazoltam magamat, merthogy azok a szellemi energiák belőlem akkor szabadultak föl —ha egyáltalán vol­ tak - , amikor festettem. Azt hiszem, engem ez most már egy csomó min­ den alól fölment. A festmény egy olyan objektum, amit ha meditációs ob­ jektumnak mondasz, akkor az nagyon jó, mert akkor el tudsz mélyedni a kép segítségével... Mert nagyon sok funkciója volt. Hiszek abban, hogy ez a minimális varázserő megmaradt benne, ugyanis ezen ponton dől el, hogy valaki művész lesz, vagy csak képcsináló. —A barlangrajzplókkal egy a szándékod? —A művészetnek ez az eredendő szándéka. Picasso, mikor megkérdez­ ték, hogy mire való a művészet, azt mondta: arra, hogy riasszuk a gonoszt. —Ez ci tiéd is? 431 �—Nekem arra való, hogy magamból megpróbáljam kiűzni a gonoszt. Ha az ember elég öreg lesz, elkezdi a bűneit, a hibáit... —. ..sokat emlegeted mostanában, nem hiszem, hogy ennyire öregnek éretnéd magad. —De, rettenetesen. Meg fáradtabbnak, mint amennyire kellene. Annyi minden bevallani való volna az ember életében, hogy most már nagyon megpróbálok nem hazudni. Legalább a képben. Számomra ez iszonyatosan fontos. Mikorra ennyi idős lesz az ember, nagyjából minden elkövethető bűnt elkövet. Akár kicsiben, akár nagyban. Amikor aztán ezekkel elkezd szembenézni, akkor kezdi nagyon nem jól érezni magát. De miközben festek, ezek a dolgok kezdenek megoldódni, kezdenek távlatot nyitni... És a kígyók, látod, elmennek. Hogy hova jutnak és mit hagynak maguk után, azt nem tudom. Talán riadalmat. De ebben én vagyok otthon —és ez nem mindegy. Kovács Sándor Iván Rimay rímcsipkéi (Felföldi íróportrék) Szelence —kemence - Velence Nógrádnak köszönhető, hogy az 1980-as évek közepén egy salgótarjáni kon­ ferencián először próbálkoztam a Rimay-rímcsipkék értelmezésével A Disussiones Nogradienses 1988-ban megjelent, Kovács Anna által szerkesztett kötetében ol­ vasható az első változat, s majd még kétszer kerítettem sort a Rimay Velencében újabb kidolgozására. Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs az IJjhold Évkönyvnek kérte el a Discussiones-bcli szöveg tömörebb változatát, s közreadtam a harmadik átdolgozást is Vágy és em lék eit—Kalauzolásfelföldi írókhoz című könyvemben. Ez a Palócföldnek szánt negyedik újraírás és továbbtömörítés a nógrádi klasszikus írótriász, a Rimay—Madách—Mikszáth szentháromság első tagjának szól. Hódolat a mesteréhez, Balassihoz méltó Rimay Jánosnak, aki rímcsodái­ nak „csipkéből tekert gúzs”-ával láncolja magához a belémerülőt, s holtáig nem engedi el a „szelence - kemence —Velence” rímkáprázat kelepcéjéből. Rimay János 1590 júniusában a Csáktornya melletti Vidóc nevű falucs­ kában tűnik fel, s onnan írja Telegdy Pálnak Kisvárdára, hogy „Velencében bémenendő szándéka vagyon”. 432 �A vidóci levél még csak Velencébe „bemenő szándékáról tudósít, annál hitelesebben vallanak Velencéről az En édes Ilonám... kezdetű Rimay-vers híres hasonltai: Mert az te szerelmed engem úgy kömyülvett, mint pézsmát ó szelence, Az én szívem kivel szintén úgy hevük el, mint tűz miatt kemence, Mert te szépségedbe szívem úgy merült be, mint tengerben Velence. A szerelmes vers Science—kemence rímét átveszi Rimay Bolygó János álné­ ven írt, 1608. évi verses paszkvillusába is: „mint mercuriommal megtöltött szelence, / Hidgyed, hogy keserves leszen az gyümölcse, / Tudod-é, számod­ ra gyúlt föl egy kemence.” Ha Rimay járt Velencében, az Itáliának s Velencének kijáró áhítattal és készülettel értelmezhette az elébe táruló látványt; nyilvánvalóan utazási taná­ csok előírásait figyelembe véve. Az itáliai utazások tanának legnevezetesebb akkori teoretikusa Justus Lipsius, a magyar újsztoikusok vezércsillaga volt. Uta­ zási előírásai (De peregrinatione Italica) Rimay előtt már korábban ismertek lehet­ tek, hiszen Lipsiushoz írt levele szerint 1592-ben jól ismeri mind Lipsius, mind az éppen Itáliából hazatért ifjú Forgách Mihály báró művét (De peregrinatione et eius laudibus: utalásról és annak dicséretéről). Nagyon is elképzelhető, hogy sze­ me előtt lebeghettek ezek a lipsiusi intelmek: „a tenger királynő-városában (Velencét nevezem így) nézelődve eltölts egy hetet. O, irigylésre méltóan szép, pompás, boldog város! Mégis kevéssé való a mi szellemünknek, mert inkább kedves Mercnriosnak, mint Minervának/’ Lipsius Mercuriost, a tolvajok és ke­ reskedők istenét említve, a színlelésben jártas olaszok ravaszságára céloz („Ra­ vaszok az olaszok” —van ilyen magyar mondás is), s ha beszélhetünk Rimay Velence-motívumainak irodalmi inspirációjáról, „Bolygó JánoE verses paszkvillusának „Mint mercuriommal megtöltött szelence” sora alighanem Lipsius in­ telmeire megy vissza. Lipsius ugyanis arra sem felejti el inteni az utazót: „lelked egyeden külföldinek se nyíljon meg: mintegy szelencébe zártan tartsd.” Az irodalmi ösztönzések még pontosítandók. A „Velencébe bemenő szándék” nyilvánvaló, de az En édes Ilonám... Velence-motívumainak ta­ pasztalati valósága és költészete között körültekintően kell mérlegelnünk. Értelmezzük az idézett kulcsversszakot soronként és szavanként. * * * ,fiiért az te szerelmed engem úgy kömyü Ivett}mint pézsmát ó szelence. ” Radvánszky Béla szerint a XVI-XVII. századi Magyarországon „Az erős illatok között közkedveltségnek örvendett a pézsma, melyet [...] zománco­ 433 �zott arany és ezüst pézsmatartókban vagy pedig úgynevezett pézsmaszagolókban tartogattak”. A Thurzó-kincstár jegyzékében az „ezüstmívek” kö­ zött találunk például egy sávosan aranyozott és egy aranyozadan „ezüstsze­ lencét”. én szivem kivel szintén úgy hevült el\ mint ti7%miatt kemence. ” Itt a legközönségesebb kemencéről van szó. Ismerünk több Kemence nevű magyar helységet is, főként a Felföldön. A Nógrádban honos Rimay megfordulhatott akármelyik Kemencén, elsősorban az Alsósztregovához legközelebbi Hont megyein. A Kemence nevű falvakhoz mért hatalmas különbséget fejezi ki a régi magyar mondás: „Kemence, Velence, vagy: „Noha Kemence s Velence”. A „Kemence s Velence” szólásnak Rimay verséhez és ríméhez csak anynyiban van köze, hogy a napi használatú sztereotípia ötletet adhatott a rím­ hez, és segíthette elfogadhatóvá tenni. Annál is inkább, mert a Velence „nemcsak a Kemence tulajdonnévvel, hanem [...] a kemence köznévvel is” összecseng —mutat rá Csefkó Gyula —; némelyek egyenesen” „ez utóbbival hozzák kapcsolatba, és a Kemence, Velence; Velece - Kemence szólást így magya­ rázzák: »Kemence, Velence. Nagy különbség. Kemence száraz helyen áll, Velence vízben.«” fyMert te szépségedbe szívem úgy merült be, mint tengerben Velence. ” A Velence ‘Venezia’ jelentését itt sem kell bizonygatnunk, mégis meg­ jegyzendő, hogy a magyarban a Velence tulajdonnév mellett hasonlóképpen van Velence köznév, mint ahogy van Kemence s kemence. A Velence a régi magyar nyelvben 1. ‘lasnak, pokróc, takaró’ ; 2. ‘ szélvitorla, szélkakas, szélirányjelző zászló’ jelentésű. A Magyar Nyelvtörténeti Szótár idézi ilyen előfordulásait: „Világi szerencse, változó Velence”; „Olyan a szerencse, mint forgó Velence, nem áll soha egy nyomban.” A szótári magyarázatot Csefkó azonban kétségbe vonja, s úgy véli: a forgó Velence a ‘körhinta,’ a ‘ringlispíl’ lehet, mert forgásával mindig változó képet tárt a néző elé, s kellékei - lovak, gyaloghintók, gondolák, lapmionok — Velencét idézhették. Igen ám, de a Velencének ezt a jelentését Csefkó nem tudja adatolni, csak emlékszik rá, hogy „némely nyugati nagyváros vurstliját vagy annak azt a részét, ahol a ringlispílek forognak, a maguk nyelvén Velencének nevezik az ottaniak”. A körhinta „föltehető Velence neve” tehát „olasz mutatványosokra utalna”. Kár, hogy egyelőre nem bizonyítható. Igazolásához az európai és a magyar „vurstlinyelv”, a mutatványos-szókincs tanulmányozása vihetne közelebb. Közelítsünk Velencéhez a Venus, fajtalan hús... kezdetű másik Rimayvers felől is: 434 �Venus, fajtalan hús, csipkébűl tekert gúzs, elméknek bijtorjánja, Szederjtermészető, ragadó beszedő bujaságnak oltványa, Kis gyönyörűséggel, soknak nagy veszéllyel romlásának kormánya! Ki hihet te szódnak, ha nincs semmi jódnak állandó öröksége; Minden, ki követett, tűled nyavalyát vett, romlott is békesége [...] Magadnak tartsad hát azt a bujaságfát körülnyőtt örményeket, kiből terjesztettél s mind széllyel hintettél fajtalan törvényeket. [...] A „Szűz Diana” nevében beszélő Venus, fajtalan bús...a kurtizán arcképe. A Venus, fajtalan bús. ..fajtalan metaforái közül a bojtorján, a szeder, az olt­ vány s még a bujaságfa is érthető, kettős jelentése a „csipkébűl tekert gúzs”nak lehet. A csipke a vers növényi ornamentikájába úgy illik bele, ha a szótári adatoknak megfelelően ‘csipkebogyó tövises ága’ vagy ‘tövis, tüs­ ke’,‘tövises ág’ jelentésűnek tekintjük; a „csipkébűl tekert gúzs” eszerint tövisből, tövises ágból font kötél, nyűg, béklyó. A csipke ilyen értelmű hasz­ nálatára maga Rimay szolgáltat példát. 1629. évi nevezetes irodalmi levelé­ ben, amelynek szóhasználata ráadásul a két velencés versre emlékeztet: „Ez könyvbeli olvasáskor oly haszonhozó munkálkodás kívántatik, hogy ez in­ nen gyiijtegethető ámbra, pézsma, balsamum kenetnek gyönyörűséges illatát [...] a közöttük sétikáló s járdogáló személy maga is szagolhatná [...] De héjában, aki szerecsen, ugyan szerecsen az, annyi szappant nem veszteget­ hetnek, mosogathatnak reája, hogy feketesége fejérséggé változzék bőrinek, s csak úgyis ragadnak s akadnak ez könyv intési, tanítási, oktatási szívébe, elméjébe, mint a tövis, a bojtorján és a csipke ragadhat, akadhat az igen megaszott száraz tökben.” A „csipkébűl tekert gúzs” ily módon a cifrán felöltözött kurtizán bék­ lyózó hálója, köteléke. Ami a Velence-motívumok életrajzi-élményi hitelét illeti, Eckhardt Sán­ dor az En édes Ilonám... Velence hasonlatát egyenesen úgy magyarázza: „Rimay 1590. jún. 10-i levelében írja Telegdy Pálnak, hogy Velencébe ké­ szül átmenni Vidócról (Csáktornya mellől), tehát látta Velencét, és talán ezen útja emlékeképpen használja ezt a hasonlatot.” A Velencére vonatkoztatható utalásokat szem előtt tartva, olvassuk el még egyszer az Én édes Ilonám... és a Venus; fajtalan hús... összehangzó strófáit: Mert az te szerelmed engem úgy kömyülvett, mint pézsmát ó szelence, Az én szívem kivel szintén úgy hevük el, mint tűz miatt kemence, Mert te szépségedbe szívem úgy merült be, mint tengerben Velence. [...] 435 �Szerelem, micsoda tövisből szőtt csoda, hegyével sokakat sért, Mert fogását neki nehezen lelheti, jelesben hol meg nem ért, Idővel peniglen megérhet eszében, kit okosság jól rá mért. Venus, fajtalan hús, csipkéből tekertgú^r, elmének bojtorjánja, Szederjtermészető, ragadó beszédó bujaságnak oltványa, Kis gyönyörűséggel, soknak nagy veszéllyel romlásának kormánya! Az egy ciklusba tartozó két vers kiemelt összefüggései is Velence felé mutat­ nak. A tövisből s^őtt csoda és a csipkéből tekert gő%s ugyanaz a nyelvi szerkezet, és jelentésük is megegyezik, ha a csipkét ‘tövisnek’ tartjuk. Rimay szerelmes versei közül voltaképpen három túlfeszített megaforát, azaz manierista concettót kell egymás mellé állítanunk, hogy az azonosságok és az eltérések jobban kitessenek: „az szerelemháló felterített kötele” [Szólítván nevemen...)\ „Szerelem, mi­ csoda tövisből szőtt csoda”; „Venus, fajtalan hús, csipkéből tekert gúzs”. A Szólítván nevemen.. . kezdetű —bizonyos Lídiához címzett —vers „Venus asszony” által mutatott szerelemhálója gyönyörűséges kötelék, s „ésszel, okos­ sággal, vidám józansággal” megoldható „általmenetele”, azaz átszakítása is. Venus istenasszony Lídia személyében még csak ígér és ajánl „egy kegyest”, fel­ szólítván a költőt: „légy holtig szerelmese”; itt tehát elviselhető színben kell fel­ tüntetni a szerelmi köteléket. Az Én édes Ilonám... már nyűt és boldog vallomás, s bár itt a szerelem „tövisből szőtt csoda”, sokakat megsért hegyével, nehezen is lelhetni fogását, „idővel” mégis ,,megérhet eszében” annak, akire jól rámérte „okosság”. A Venusyfajtalan bús... „csipkéből tekert gúzs”-a ellenben „elméknek bojtorjánja”, ragadó és „szederjtermészető”; kivetett hálójából csak szigorú, eré­ nyes önmegtartóztatással szabadulhatni. Ha a két utóbbi vers megaforájának nyelvi szerkezetét tekintjük, nyilvánvaló, hogy csipke helyett írhatott volna Rimay tövist is —mint ahogy éppen azt írt a másik versben —, és így még alliteráció is erősíthette volna a szavak összetartozását: tövisből tekert gúzs, s lehetett volna amott elhasználni a csipkét: csipkéből szőtt csoda. A szőtt csipke (a csipkeszövés) még közelebb is áll a csipke-előállítás (a csipkeverés) valóságos műveletéhez. Ha nem merő véletlenről, nem ösztönös variációkról van szó, azt kell hinnünk, hogy a költő —akár tudatosan, akár ösztönösen —„nem bízott” a többértelmű csipke ‘szúrós ág’ jelentésében, s biztosabbnak tartotta az egyértelmű tövis használatát. A Szerelemhez tehát tövis került, a Vénáshoz csipke.* * Király Erzsébet egyenesen úgy véli: a tövis és a csipke - a „tövisből szőtt csoda” és a „csipkéből tekert gázj' - mesteri azonosságának-különbségének esete áll fenn: a szerelem (a valódi) fájdalommal jár, a fajtalanság - a csak gerjedelemből születő vagy üzletszerű „sze­ relem” - pedig puha, hízelgő, hálóba fon, rabbá tesz. Ez tehát a szemtelen, ártó, bojtor­ jántermészetű viszony; amaz a fájdalom tövisével is sértő igazi kapcsolat. 436 �A csipke itt persze ‘tövis’ jelentést hordoz, de megítélésem szerint bizarrabb asszociációra serkentőn megengedi a ‘csipke’ értelmet is: a fajtalan húsú kurtizán, a csipkébe öltözött csábító kéjnő gúzsba köthet. Van-e különbség a Szerelem és a 1Venus szóhasználat között? Jóllehet Rimaynak amoda három-, emide egyszerűen kétszótagos ‘szerelem’ jelentésű szóra volt szüksége, a Venus mégis vaskosabb-bujább képzetet kelt. Egyrészt mert jó rímel a Mnsal (nem hiába nevezték —állítólag —az öregedő Széchy Má­ riát, a „Murányi V erni '-1 vén Maiak), másrészt mert Venus a régiségben rend­ szerint a testi szerelmet, magát a szerelmi egyesülést is jelenti. Eposza nászjele­ netében Zrínyi a szeretőkkel együtt örül „Venus triumfusán” (XII, 50); Bethlen Miklós még nyíltabb vallomást tesz: „egymás szemérmét nem láttuk, sem fog­ tuk, nemhogy Venus lett volna, pedig én úgy égtem mind az ágyban, mind itt a kertben, hogy a mag is elment tőlem”. A fajtalan húsú Venus tehát kétségkívül a kurtizán, aki „szederjtermészető, ragadó beszédó bujaságnak oltványa”, akitől „nyavalyát” lehet venni. Ha Rimay János járt Velencében, kurtizánokat látnia kellett; mindig is annyiféle kínálat volt belőlük! Gondoljunk a Bethlen-önéletírás Velenceelbeszélésében szereplő Luciettára, aki „meghallván az Ave Mariára szokott harangozást”, előkapja a párna alól az olvasóját, és odaszól a hasán munkál­ kodó Istvándi Istvánnak: „Láss ahhoz te, én ehhez”; vagy arra a sziréncortigianára, aki az állhatatos Sándor Istvánt szólongatta énekével egy szá­ zaddal később: „Jer fel, idegen! Jere fel, én szívem, / Én néked megmondom, mi a szerelem ...” „Io non voglio sapere” (Nem akarom tudni) —válaszolt a tántoríthatadan vándor, pedig nagy kísértésnek volt kitéve, mert a velencei kurtizánok „Estve felé, egészen felfedezett [=kitakart] mellyel, két gyertya közé az ablakjokba helyeztetik magokat, s az idegeneket, kik reájok függesz­ tik szemeiket, nyájas szavakkal magokhoz édesgetik”. Rimay János sem igen akarhatta megismerni a velencei kurtizánok szerelmét. Tiltották azokhoz a közeledést Lipsius utazási intelmei is. A fajtalan Venust leíró „retorikai gya­ korlat (Eckhardt nevezi így) festőién pontos, hiszen az akkori Luciettáknak a divatos velencei csipkét is hordaniok kellett. A kurvás Istvándi István Luciettája „távol, fátyolboríték alatt, egy ház szegletinek veté a hátát”, miköz­ ben Istvándiék elindulnak Velencéből. (Mintha a velencei Carpaccio híres képét látnánk: Két kurtizán) ím e a csipke: a fátyolboríték. A kurtizánok és csipkék Velence attribú­ tumai. Ha Rimay „csipkéből tekert gúzsa” a „tövis” jelentést akarta is ér­ vényre juttatni, ezt ma már szinte senki sem hallja ki a versből. Velence valóságos díszletei között különösen nem. Hadd mondjam el, milyen felzaklató pillanatban merült fel bennem ez a Rimay-concetto, a „csipkéből tekert gúzs” Velencében; és hogy a hatalmába 437 �kerítő élmény miként sokszorozta meg a csipkével összekapcsolható kép­ zettársításokat. Amikor 1982 november elején Velencében bolyongva a kis terekre leszálló esti szürkületből hirtelen elém lobbant a Palazzo Contarini erkélyes tornyának felszökő fehér csipkés lépcsősora, Rimay versével értel­ meztem a látványt. A Contarini-palota lépcsőtornya, a Scala dél Bovolo mint „csipkébűl tekert' tünemény kanyargóit felfelé, a néma csodálat gúzsába kötve a rátekintót. „Csipkébűl tekert gúzs” (A velencei Contarini dél Bovolo palota lépcsőtornya) 438 �Pogány Frigyes Velence című könyvét idézem: „A Campo Manintól délre, annak közveden közelében a Palazzo Contarini dél Bovolo kérd hom lokzata m eglepetést tartogat számunkra. A XV. század közepéről szárm azó, majd 1500 körül részben átalakított palotához —az udvar felől — G iovanni Candi lépcsőtornyot épített. A korai reneszánsz formálású árkádos csigalépcsőhöz minden emeleten rendkívül könnyed hatású, hasonló típusú loggia csadakozik. A lépcső elrendezése [...] Velencében mégis szokadan, különösen ilyen magassággal kialakítva. Ennek ellenére a könnyed, levegős, árkádos architektúra s nem kevésbé a fehér márvány és vörös tégla élénk színkontrasztja helyivé, velenceivé avatja az alko­ tást.” Rimay költői sűrítése, a „csipkébűl tekert” képzet éppoly pontosan fejezi ki a látványt és a velencei hangulatot, mint az építészet esztétája. A „csip­ ke”, a „csipkébűl tekert” nekem a fehér csipkedíszes velencei árkádos lép­ csőtornyot, a velencei palotákat is jelenti. De nyissuk ki a szelencés sort is: „Mert a te szerelmed engem úgy kömyülvett, mint pézsmát ó szelence.” A szelence mint ékszerdoboz vagy mint s^építos^ert tároló dobozka, ma is az egyik legkelendőbb velencei dísztárgy. Rimay versének velencei ó szelencéje, azaz régi, értékes szelencéje pézsmát „vett környül”. Köztudomású, hogy a pézsma „kenőcsszerű, vörösesbarna színű, átható szagú anyag, amelyet az illatszer­ iparban használnak”. Ez az illatszer-alapanyag az Ázsiában honos pézsmaál­ lat egyik mirigyéből nyerhető, a görögök és rómaiak még nem használták, de a kínaiak igen; lexikonadat, hogy „Európában az arabok és Marco Polo révén ismerték meg”. Szelencét magam is vásároltam Velencében; hogyne hozha­ tott volna haza onnan szelenceajándékot egy muraközi vagy nógrádi Iloná­ nak, Lídiának Rimay János, aki később is oly leleményes portai bevásádó volt. Konstantinápolyban vásárolt például „egy kerekded skatulácskát”, „szaru­ szelencéket”, „egy aranyas hímes skatulát”, „másik ezüstös hóldos hímzett skatulát” és „fülbevaló fuggőcskéket”, no meg egy „oculárt”, mert ekkorra már harminc év telt el a Vidócról Velencébe menetel óta. *** Pézsmás illatszerek, szelencék, csipkék, kurtizánok, csipkedíszes paloták: ez Velence, a mindenkori Velence. Aki a város-csodának ezeket a jellemző jegyeit emeli ki, vagy ezekre képes irányítani figyelmünket, az vagy járt Velencében vagy íróasztalánál is tévedhetedenül rálelt a legfeltűnőbb attribútumokra. Ha Rimay netán mégsem tudta véghezvinni „bemenő szándékát”, akkor is többet, lényegesebbet látott meg Vidócról Velencéből, mint Bethlen 439 �Miklósig és a XVIII. századi Kiss Istvánig bárki más a magyar irodalmi régiségben. De még ezektől a remek tollú magyar Velence-leíróktól is elkülönözi a költői hozzátétel, a vízen lebegő városkirálynő rímekkel való felékszerezése: szelence —kemence — Velencei Ennek a hármas aszta rímnek a költészete Velence látványnál titkosabb esztétikumát fejezi ki. Velencerímeivel Rimay költészetté lényegid a várost. Ha poétikáikig fejezte volna ki, amit a Velence-rímek boldog harmóniája sugall, nem juthatott volna más következtetésre, mint A rím védelmében (1603) szót emelő angol kortársa, Sámuel Dániel: „És ami rímünket illeti (mely a mérték mindeme művének többlettökélye még, olyan boldog harmónia, ami felülmúl bármely más, az antikvitásban lelhető arányosságot), a rím több keccsel jár, és több gyönyö­ rűséget nyújt, mint bármely puszta ütem.” Kosztolányi Dezső is úgy defini­ álja a rímet, mintha éppen Rimay mesterművéről s annak titkairól szólna: „Csodálatos kábítószer [...]. Eltereli a figyelmet a lényegről, hogy végül igazán a lényegre terelje. Érzéki varázslatával álomba bűvöli a hétköznapi értelmet [...]. Kialszik a felső öntudat, mely csak felületes tényeket vehet észre”; „Egy rím mindig elárulja, hogy az, aki megzengeti, művész-e vagy kontár. Vannak olyan rímek, amelyekben egy egész kedélyvilág, egy egész világszemlélet megmutatkozik. Vannak hősi rímek, édes rímek, keserű rí­ mek, fanyar rímek, vidám rímek s halálosan szomorú rímek is.” Rimay Velence-rímeit Kosztolányi terminológiájával talán „édes rímek”-nek, mámo­ ros, bódító rímeknek nevezhetnénk. Édes zenéjük végig is csendült a magyar költészet történetén: öntudatla­ nul vagy tudatosan követték, felfedezték vagy elorozták (1904-ben ugyanis megjelent a velencés vers a Radvánszky-kiadásban); hatása mindmáig do­ kumentálható. * * * Négy évszázad magyar műköltészetének folyton gazdagodó Velencerímpéldatárát (a népköltészetből is szemelgetve) írásom korábbi redakcióiban Thordai Jánostól és Nyéki Vörös Mátyástól Keresztury Dezsőig és Kabdebó Tamásig dúsan dokumentálhattam. Hadd idézzem itt csak a XX. századi magyar líra három nagy rímvirtuózát, Tóth Árpádot, Kosztolányi Dezsőt és József Attilát; kiragadott rímek helyett teljesebb szöveggel: Merengés, ó, merengés, mélyén a csöndes éjnek Rejtelmes látcsövünk, szelíd kristályú lencse, Mért néz ma rajtad újra a csüggedt, árva lélek, Kutatva: sorsa éjén arany planéta leng-e? 440 �Merengés, ó, merengés, oly írral telt szelence, Minővel látni kenték szemük varázsló vének, Hogy szirtek rejtett kincsét előttük megjelentse, O, mért mutatsz megint fényt a lélek bús szemének? Merengés, ó, merengés, hisz hazugok a fények, S mint sós lehű lagúnán a cifra, vén Velencef Csak ringasz renyhe tükrén a könnyek tengerének —, A tétlen búsulótól elfordul a szerencse, És meg nem könyörülnek őrajta semmi mélyek, Sem fenn az égi szférák őnéki nem zenélnek... (Tóth árpád: A Merengésbe^ 1916) Farsangban legvidámabb volt Velence, és legvadabbul járta egykoron, Táncolt, dalolt a boldogság kegyence} Álarcban, mint valami víg toron. Mit rejtett még e gyémányos szelence? (Kosztolányi Dezső Byron-fordítása: Beppo, 1920) Engem nem hívnak Párisok, Velencék, Hol mint szökőkút, gyöngyöz életár, Reám hazám tarolt mezője vár O, csak tarolt ne volna! én is mennék. Talán, talán úgy én is ott lehetnék. De itt aszott a tépdesett határ S hiába hullatom könyum le, már Nem sercen fű és nem libegnek lepkék, Mert Istenúr, hogy szántsa, bérre vár És semmim sincsen, amivel fizetnék, És hitem összedől, mint kártyavár: Jaj, Sorsunk elvesztette bús lelencét. És szívem sincs, odaadtam régen már Egy szőke lánynak e fakult szelencét. (József Attila: Szerelmes, keserű ha^afiság, 1922) 441 �Te régi századok lelence. Azúr, aranyló, mély medence. Gyémántokkal rakott szelence. Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e, Velence? (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél rímei, 1930) Ezek a rímek „pompázatosak” s olykor díszítő „betoldások” - mondja Kosztolányi Beppo-fordításáról Rába György. Kosztolányi alteregója az Esti Kornél rímeiben oly közel hajol Velencéhez, hogy bizalmasan tegezi a várost. Jékely Zoltán Kosztolányi követője, egyszersmind az első a Nyugat harma­ dik nemzedékéből, aki a hagyományos Velence rímeket megpróbálja elide­ genítőn mással helyettesíteni. (A% éjféli Velencébe%1937): Most hát ismerlek, szép Velence, ez az éjfél megmutatott. Vájjon otthon, a nagykredencben érzik-e a képeslapok, hogy ma lettél enyém, Velence —? Erről az idegenforgalmas, nászútcélpontos Velecéről az olcsó anziksz, a postázható látvány, az otthoni üveges nagykredendre kitűzhető levelezőlap az emlék. A Velence —nagykredencben „keserű” rím, szándékosan érdes, csikorgó asszonánc; ironikus köznapiasítás a sok velencés rímédesség után, kísérlet a rímtoposz bűvköréből való kitörésre. De felemás kísérlet, mert Jékely, a tiszta rímnek maga is virtuóza —megint követve Kosztolányit („O, égi rózsa, lágy aroma, / ó, Róma, Róma, Róma, Róma”) ilyen megoldásra képes: „csupa kő, csupa kút ez a Kóma, / csupa sírbolt és csupa rom-aróma!” És megadón, önfe­ ledten mégiscsak besétál a Velence-rímhagyomány mézes csapdájába: Velence, Velence tengerek lelence^ emléked szívemben gyönyörű szelence. (A velencei noteszból, töredék 1939) Fatális rímmel van dolgunk. Oda érkeztünk vissza, ahol a szelence —kemence — Velence rímek történeti szemléjét elkezdtük: a Velencéhez képest „kemencényi” falucskákhoz, a muraközi Vidócra és a nógrádi Alsósztregovára. 442 �Borbély Sándor Egy Dsida-vers közelebbről A csodagyerekként indult és fiatalon elhunyt erdélyi költő, Dsida Jenő nem volt a Nyugat munkatársa, egyeden sora sem jelent meg a folyóiratban. Tudjuk, fordításaival Gellért Oszkárnál kopogtatott. Ismert még az a levele is, amellyel Babits Mihály előtt jelentkezett. Morbid dolog: a Nyugatban neve nyomdafestéket először Szerb Antal nekrológjában kapott. Egyenesen a Parnasszusra kézbesítették neki a befogadó nyilatkozatot: „költeményei­ ben mint hűséges és kitűnő tanítvány sorakozott a Babits-Kosztolányivonal mögé.” TEMPLOMABLAK (S^ent-Ivánji Sándornak) Kilc csak az utcán járnak-kelnek szépséget rajta nem igen lelnek, kíváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika, szürke karika, ólomkarika, vén templomablak. Rácsa rozsdás, kerete málló, emitt moh lepi, amott pókháló, — sütheti napfény, sötét örökre, mint világtalan, bús világtalan hunyt szeme-gödre. 443 �De ki belép a tág, iromba, boltozatos, hűvös templomba s belülről pillant ablakára, megdöbbenten áll, megkövültén áll, elbűvölten áll: — Nézz a csodára! Színek zengése! Fények zúgása! Mártír mosolya! Szűz vallomása! Kék, ami békül, piros, mi lázad! Magasba ragad, a mennybe ragad lángtünemény és tűzkáprázat! Ó, titkok titka: a földön itt lent belülről nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! — Áldja meg az Úr, áldja meg az Úr a belülről látók fényességét! Komlós Aladár még 1928-ban, az új magyar líra című, helyzetjelentő ta­ nulmánykötetében a „szépség költőidként aposztrofálta Kosztolányit, Juhász Gyulát, Szép Ernőt, Nagy Zoltánt, Kemény Simont, Tóth Árpádot. Már akkor lehetett volna folytatni a sort Dsida Jenővel. „A művészi alkotások - írta az elemző - valami magasabb rendű világ a szemükben, emelkedett és fi­ nom világ, amelybe csak saruinkat levetve léphetünk a hétköznapok porá­ ból.” Dsida Jenő is ilyen áhítatos tudott lenni, igaz, nem elsősorban az an­ 444 �tikvitás, hanem a keresztényművészet remekléseivel szemben. Ezt tapasz­ talhatjuk most is. Választott versünk legelőbb 1936 tavaszán a helyi érdekeltségű kolozs­ vári Kelet Újság hasábjain jelent meg, a napilap redakciójában dolgozott a költő is. Röviddel utána a Vás^toríü^ közölte 6. számában. Ismeretes, Dsida neve ekkor már nem szerepelt szerkesztőként a jelleg­ zetes erdélyi folyóirat címlapján. Ezzel kapcsolatosan éppen ez idő tájt feje­ zett be egy Ionos vitát elvbarátaival. A vers végül 1938-ban Dsida Jenő posztumusz kötetében, az Angyalok citeráján oldalain találta meg méltó helyét. Ahogy tíz esztendővel korábban Tóth Árpád, ő is maga rendezte sajtó alá utolsó könyvét, egyik poémáját még korrigálta, de megjelenését már nem érhette meg. Kiemelt versünk kiadástörténetében még érdekes, ponto­ sabban nehezen érthető, hogy Dsida verseinek 1966-os bukaresti (!) kiadá­ sából éppen a Templomablak maradt ki. Ez a költemény pedig nem kifejezetten vallásos alkotás. Nem érezni benne azt a katolikus elfogultságot, am ivel Dsida líráját végletesen és gyakorta jellem ezni szokták. A versgondolat itt inkább filozófiai és etikai természetű. Ezt erősíti, hogy a költő barátai közül éppen a tudós teoló­ giai tanárnak, az egyébként unitárius Szent-Iványi Sándornak ajánlja so­ rait. A látszat ellenére, alkotás lélektanilag, élménysűrítő versről van szó, nem egy hirtelen ihletődés pillanatáról a gondolatot már régebb óta hor­ dozhatta m agában a költő, a tem plom látogatás csak alkalom annak ki­ mondására. De melyik templom is adja ezt az inspirációt? Úgy tudjuk, a költő hit­ élete Kolozsvárott a ferencesek templomához kapcsolódott. A vers „vén” építményre utal, az „ólomkarika” pedig a gótikára. Nos, a 15. században, gótikus stílusban épített, eredetileg domonkos rendi kolostor, később fe­ rences rendház és templom állhatott modellt a költőnek. A belső pompát, katolikus megbízásra, a barokk átalakítás biztosítja. Dsida már nem láthatta, hogy az épületegyüttest később Kos Károly tervei szerint restaurálták. A vers öt egyenlő szakaszból áll. Szerkezete könnyen áttekinthető, mármár didaktikus is. Funkcionálisan: az első kettő a külső, a második kettő a belső térre ügyel. Az ötödik-konzekvencia (és könyörgés). Úgyis mondhat­ juk, a filozofikus felismerés a felszín és a mélység ellentmondásából, illetve dialektikájából adódik. Dsida a fizikum helyett a lélek felé fordul: ez utóbbi apoteózisa a vers. A költői gondolat forrásvidékének bejárásához nincs igazán iránytűnk. Dsida izgékony tehetsége sok mindent befogadott. 445 �G yerm ekkorától m eghatározó volt a család katolikus hitbuzgalma. Tanulm ányait is a gim názium ban vallásos szellem hatotta át, így a szen­ tek életéből vett példázatok sorozata adta olvasm ányainak egy részét. Külön említendő Szent Ferenc iránti tisztelete. Feltételezzük, hogy talál­ kozott a középkori keresztény tanokkal is. M ostani szempontunkból érdekes például Avilai Szent Teréz könyve és sajátszerű fogalma: a belső várkastély ugyanis maga a lélek. Ism eretes, a középkori keresztény m isz­ tika kizárt m indenféle külső közvetítést az Isten és az ember kapcsolatá­ ban, elegendőnek tartotta a hitet és a misztikus élm ényt az Istennel való egyesülésre. Ezen vallásfilozófiai összefüggések hatására születhetett meg „a belülről látók” metaforája. Dsida költői m egfogalm azása m egin­ dító és eszméltető. A tíz soros szakaszok poétikai érdekessége, hogy mindegyikben az utol­ só négy külön poendrozott. Ezekben ismédésekkel, a megújrázott főnevek mintegy keresett díszítő mellékneveivel elsőképpen is fokozó, de részben refrénszerű hatást ér el. A versszakaszok első hat sorában a második és a negyedik rímel, két szótag mélységben, tompán. A többi vaksor. Mégis érdekes és elegendő rímélményt kapunk. Máskor is előforduló megoldás ez Dsida költészeté­ ben. Elem zett versünkre legutóbb Nemes Nagy Ágnes hívta fel a figyel­ met: „M ikor ma D sidát újraolvasom, úgy érzem, mintha egy bekorm ozott színesüveg-ablakot sikerülne lassan letörölnöm a m agyar költészet nagy, zegzugos, pompás palotájában, egy 20-as, 30-as évekből való ablakm o­ zaikot, amelyen át Edgár Poe-ra látni, talán Traklra látni, talán Em inescura látni és m indenesetre a nagy m agyar N yugat-nem zedékre látni, de az a szín, az a rajz, az ólom karikák pontos, éles körvonala, sőt a besütő túlvilági fény is Dsidáé. (A Tem plom ablak egyébként az ő ver­ se.)” JEGYZETEK SZERB Antal: Dsida Jenő (1907-1938), Nyugat 1938/11.66-67. KOMLÓS Aladár: Az új magyar líra, Bp. (1928) 83. Lásd ennek egyik dokumentumát: A Pásztortűz baráti köre - Dsida Jenőhöz = Dsida Jenő levelesládája. (Közzéteszi CSISZÉR Alajos, Győr, 1991. 245-247.) A szíves szóbeli tájékoztatásért LÁNG Gusztáv professzornak tartozunk köszönettel. NEMES N AGY Ágnes: Dsida Jenő = N.N. A.: Látkép gesztenyefával, Bp. 1987. 264—265. 446 �Szabó Lőrinc „gyermekversei” Az az igazság, hogy Szabó Lőrinc életében nem jelent meg önálló kötet gyermekverseiből. Halála után annál több. A szerkesztők önkényesen, de ügyes kézzel rostálták meg a költői életművet. Néhány pár excellence gyer­ mekvers azonban magától válik ki a lírai darabok hosszú sorából —Szabó Lőrinc két alkotói korszakában is. A költő először még figyelmeztetett: Versek a gyerekszobából, 1932-re kel­ tezve. Alig négy esztendő múltán ezek közül ötnek helyet szorított a pálya­ alakulásban igen fontos Különbéke című kötetben is. Az úgynevezett halan­ dzsa útján indul a tejfogyasztásra kapacitáló Hörpento. A találós kérdések modorában fogant az Esik a hó. Játékos, szellemesen antropomorfizáló és meterológizáló a szél meg a nap. Angol gyermekvers átköltése a Veszedelem. A legismertebb versike az öntudattól duzzadó Kicsi vagyok én. Bevallottan a népköltés ihlette: a folklórból ismert első strófa variálása, fokozása a to­ vábbi öt. Kicsi vagyok én, erős leszek én, világ minden óriását földhöz vágom én. Kicsi vagyok én, nagy úr leszek én, arany szobát adok minden testvéremnek én. S az utolsó versszak, ahol a záró sor párban az egyes szám első személy névmása nyomatéknak élre ugrik: Kicsi vagyok én, vezér leszek én, én leszek a legjobb ember a föld kerekén! Ezek a szótagszámot variáló, ütemhangsúlyos sorok mára mintegy folklórizálódtak, ahogy például Móricz Zsigmond kisgyermekeknek írt m e­ séi, az „iciri-piciri kis macska” története, vagy „a török tehenek” esete. Szabó Lőrinc verse is, mondhatni, szájhagyomány útján terjed, nemze­ dékek duruzsolják egymás után kicsinyeiknek, és bizony csak ritkán tudják, kit idéznek. 447 �Erre a kivételes sorsra jutott a Falusi hangverseny is. De ez már egy másik időszak termése: az ötvenes évek első feléből. Zelk Zoltán költőtárs, mint szerkesztő, kért verseket gyermeklapja, a Kisdobos számára. Néhány aztán meg is jelent az 1954-es évfolyamban, majd Szabó Lőrinc 1956-os váloga­ tott kötetében, a Valami scyp ciklus darabjai között. Ilyen például a hang­ utánzás és a rímjáték lehetőségeit pazarul kihasználó Vadliba, a tanévet ked­ vesen búcsúztató Vakáció előtt. Ezekhez kapcsolható a brilliánsan verselő, nagyon üde Országos eső. De a gyerekek szempontjából igazi telitalálat mégis csak a Falusi hangver­ seny. E gy vidéki udvar verses „szociográfiája”. Háp! Háp! Háp! Jönnek a Kacsák! Hű, de éhes, hű, de szomjas ez a társaság! Bú! Bú! Bú! Boci szomorú! De hogy feszít tyúkjai közt a Kukurikú. Lassan a többiek is sorra előkerülnek: Kucu néni, a disznó; a Liba mama, a Csacsi, a mérges Pulyka. Majd a magánszólamok után a tutti, a teljes ze­ nekar belép: Bú! Röf! Háp! Sípok, trombiták: víg zenével így köszönt e díszes társaság. Ezekben a sorokban minden benne van, ami a jó gyermekvers kritériu­ ma. Egyszerre kelt a kis vershallgatóban auditív s vizuális hatást, izgalmat. Elményszerűen, kitűnő ritmusérzékkel, poentírozott asszonáncokkal kí­ nálja a hangzás és a látvány élményét. A költő nyelvezetében, szóhasználatában tapintatosan igazodik a kicsik szókincséhez: megfontoltan hasznosítja a hangutánzó és a hangulatfestő elemek humorát, vidámságát, könnyen tanulhatóságát. Szabó Lőrinc szülői gyakorlatból is jól tudja, hogy a körülöttünk lévő tarka világ, az állatok, a tárgyak, a dolgok a gyermek szemével mind-mind feltárandó, megnevezendő-csodák. 448 �„Tizenöt vagy tizenhat éves lehettem —emlékezik vissza Tóth Eszter - , mikor Szabó Lőrinc megkérdezett: milyen érzés nagy költő gyermekének lenni? A serdülők önközpontúságával persze azt hittem, hogy én érdeklem a kérdezőt: vajon nekem mint kezdő költőnek nyomasztó-e az apa nagysága, vagy éppen szárnyakat ad, kötődöm-e bizonyos belső örökségekhez, vagy éppen szabadulni igyekszem tőlük. Formás kis fejtegetésemet ingerülten szakította félbe Szabó Lőrinc. Dehogyis rólam volt ott szó! Azt firtatta ő, nem titkolva, hogy a maga életéhez keres párhuzamokat: vajon érzékeli-e a gyermek a mellette élt halhatatlanságot? Úgy szégyelltem a félreértést, amely miatt szörnyen szerénytelennek és nagyképűnek látszhattam, hogy csak annyit hebegtem: »Ezen a kérdésen hosszasabban kellene elgondolkodnom, ilyen hirtelen nem tudok válaszolni rá.«” A fruska lány és az érett költő fent idézett beszélgetése a múlt század harmincas éveinek közepére datálható. A költészetében mind szuverénebb Szabó Lőrinc ekkorra már megfo­ galmazta a Különbéke című nagy versének utolsó két sorát: „s egyre jobban kezdem szeretni / a gyerekeket.” Ez a befejezés egyúttal rezüméje is a magas ívelésű gondolati költemé­ nyek mellett született Lóci- és Kis Klára-verseknek. Kisfiáról és leánykájá­ ról írta a költő ezeket a finom lírai darabokat, a köznapok egy-egy varázsos pillanatáról, az apa-gyermek kapcsolat meghitt mozzanatairól. A gyermekvilág problémáiról szólnak ugyan, de szemléletük, filozófiájuk persze a fel­ nőtté. Ezeknek a verseknek az elevenségét, egyszersmind az élethelyzetek hi­ telét a beszédszerű versszöveg adja. Pontosabban: a közbe iktatott gyer­ mek-felnőtt dialógusok. Szabó Lőrinc nem egyszerűen az utódok impresszionisztikus arcképét festegette, hanem meg is szólaltatja, cselekedteti őket. A diskurzusok felfe­ dezéseket jelentenek kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A családi idillbe nyers életigazságok ékelődnek, mély titkok tárulnak fel, tabuk törnek dara­ bokra. „Tizennyolc éve vagyok apa, tizenkét éve pedig duplán az vagyok - me­ sélte a sajtónak 1941 karácsonyán. - Két gyermekem sok örömöt, sok meglepetést adott. Érzéseket, amelyek nélkül nem teljes az élet ismerete. Különösen kicsiny, még egészen civilizálatlan korunkban tanultam tőlük sokat és érdekeset. (Később inkább már csak hasznosat.) így aztán Wordsmrtb híres verssorának, hogy „a férfi apja a gyermek”, lassanként kettős értelme lett számomra: a gyermekem nemcsak a saját őse, „apja”, de „apám” vagyis nevelőm, alakítóm énnekem is. Két gyermekem érlelt férfivá. 449 �Ennek a sajátszerű lelki-szellemi szimbiózisnak a legfontosabb, meg­ hökkentő és megrázó, dokumentuma a Lóri verset ír. „Az életet adja, adja egyszerre csak abbahagyja.” Én nagyot néztem: —Ki, Kiről szól a versed? Ennyi az egész? —Hát az istenről, az a címe! — magyarázta a gyerek, és: —Nem kéne még valami hozzá? kérdeztem én kíváncsian. —Nem hát, —felelt ő, —ez az élet, ebben már minden benne van. Szabó Lőrinc emlékezete szerint, a vendégszövegként átvett, kétsoros „gyermekvers” - valódi. Nihilista életfelfogássá az árnyalatosán köré rajzolt jelenet, a dimenziót adó keret emeli. Ha ezeket az alkotás lélektani indíttatásokat figyelembe vesszük, talán könnyebben elfogadható, hogy jó néhány hasonló vers átkerült a gyerekszoba könyvespolcaira, a „gesunkenes Kulturgut” ajándékai közé. A mai kiskamasz befogadó azonosul a Szabó-família kreatív csemetéivel, és megérez valamit ennek a költői univerzumnak az izgalmaiból is, a felnőtt gesztus pedig bőkezű­ en kínálja (A szomorú tavaszhoz Kis Klára csodálkozik, Téli este, Lóri lázadása, Csir­ kék, Lóri és a szakadék, A sorsjegy, Kis Klára énekel, A földgömb stb.). Ahogy a gyermekvers-antológiát összeállítók szemet vetettek Kosztolá­ nyi: A szegény kisgyermek panaszai című kis kötetére, ugyanolyan szívesen dézsmálták meg Szabó Lőrinc 1947-ben önálló könyvként is kiadott Tü­ csökzene című versciklusát. Természetesen a 370, egyenként 18 soros strófa egyike sem készült gyermekversnek, de a Tajzpk egy élet tájairól alcím azért ígéri, hogy a költő egykori buksi önmagára is visszatekint. Valóban: számos vers ihletődött a „gyermekkor bűvöletében”. Szabó Lőrinc kedvtelve dolgozza fel, mintegy szublimálta emlékeiből a szivárványos miskolci, balassagyarmati, debreceni éveket. A most jelzőként szereplő városok gyermek-és serdülőkorának színhelyei. A mai ifjú befoga­ dó, már csak az akceleráció miatt is, a lírikus egykori én-jével könnyen azo­ nosulhat, de ennél azért föltétlenül komplikáltabb a helyzet. Igaz, a gyerekeknek kiválogatható ciklusdarabok (többek között: A termé­ szetes csoda, Családi kör, Hatodnap, A magas Millió, A nagyhídon, Mozdonyon, 450 �Apám a gépeit) mindegyike kerek történet. A kiskamasz olvasónak fontos ez az elmesélhetőség, az epikusság. Elkapja a ráismerés öröme is. Elfogadható meg feldolgozható neki a familiáris keret, a mindennapiság evidenciája és még extrémitása is. De az itt megjelenített hat-tíz esztendős emberkével már nehezen komázik. Ugyanis: a lírai alanyt mégis csak az ötvenedik élet­ éve felé közeledő költő teremtette. Ezért akarva, akaradanul benne van ezekben az emlékező sorokban az elmúlt időszak megannyi élettapasztalata, öröme és bánata is. Például a költő vasutas édesapját megformázó versek­ ben óhatatlanul ott kísért a szülő és fia közötti, biográfiáikig ismert, rideg viszony, ami aztán épp az unoka, Lóci kapcsán úgy-ahogy enyhült. A mai serdülő két dolgot nyilvánvalóan nem érthet: a költő meggondolt nosztalgiáját és racionális önszemléletét. Szabó Lőrinc sóvárgása ezúttal a visszahozhatadanul elmúlt harmóniának szól. Annak, hogy „Egy Volt a Vi­ lág' amit verseimbe is emelt. Az a naiv összhang, ami gyermek és környe­ zete között van, megismételheteden. Később beszerezheteden hiánycikk. Szabó Lőrinc mintegy pedagógusként jellemzi itt egykori önmagát. Nemcsak nem elfogult, hanem szinte szigorú is azzal a hajdani lurkóval. Mintegy esettanulmányokat nyújt át a fejlődéslélektannak. Az egyik ilyen epizód azért külön érdekes, mert lélektani magyarázatot vélünk felfedezni benne, hogy miért szerepel a Lóci-versekben többször is holmi óriás. Mert a költő gyerekemberként félve is szívlelte a mesebeli lényt. Mindenütt látja a nyomát, a Debrecenben című versben (folytatása: A természetes csoda), a Piac utcán a vasútállomástól a Nagytemplom felé menet jobboldalon egy üzletben. Cók-mókkal rakva, félve s boldogan, vitt, nyolcéves fiút, első utam Debrecen főutcáján. Mindenütt legendát vártam, hajdúkat s velük törököket, tűzvészt, gályarabot, s hogy jön Kossudi s megint beszélni fog és de-tro-ni-zál... Azt hittem, csupa hős vesz körül... Kisvonat mozdonya pöfögött fel s alá, mesebeli, guruló vaskoca, s kocsijai: micsoda játék!.. .S vágy s való között egyszer csak ádéptem a küszöböt: egy bolt felett cégtáblát láttam és rajta, hogy: „ÓRIÁS és ékszerész”, arany betűket... Megnéztem megint: 451 �Ó -R-I-Á-S?... az Istenem !...Eszerint, gyúltam ki, itt egy Óriás lakik s hirdeti, hogy mivel foglalkozik! A gyermek etimológia halladanul aranyos, az irodalom is örömest játszik vele. Emlékezetes Karinthy Frigyes „gyerekszája”, amikor a „szemöldök” analógiájára azt mondta a bajuszra, hogy „szemöldök”. Lázár Ervin már könyvborítójára is kitette a gyermeki félrehallást: Berzsenyi Dánielről és a Dideki. (Nem másról van szó, mint Berzsenyi Dánielről és a Csigabiga­ mondókáról.) Azért még mindig Szabó Lőrinc órás-óriás szójátéka a klasszikus példa. JEGYZETEK Lóci óriás lesz (Vál. STEINERT Ágota), Bp. 1974.; Egy Volt a Világ Miskolc.1996. Az egyes versek bemutatásánál végig hasznosítottuk a költő saját kommentárjait: SZABÓ Lőrinc, Vers és valóság (Összegyűjtött versek és versmagyarázatok), Szerk. KABDEBÓ Lóránt, Bp. 1990. TÓTH Eszter: Családi emlékek Tóth Árpádról, Bp. 1985. Karácsonyi beszélgetés a gyermekről, Új Idők, 1941. karácsony, 749. Újabban: Szabó Lőrinc; Könyvek és emberek a% életemben (Prózai írások), Szerk. STEINERT Ágota, Bp. 1984. 611. Úgyszintén ezt a verset emeli ki RABA György: Szabó Lőrinc, Bp. 94. Buda Attila Kettős arckép - példázat a hűségről A nyolcvan éve született és tíz éve meghalt Nemes Nagy Ágnes emlékére Az 1991-ben elhunyt Nemes Nagy Ágnes, a mai magyar költészet je­ lentős alkotója nehézsorsú pályát mondhatott a magáénak. Munkássága az 1945 utáni években kezdődött, ám ekkor tulajdonképpen csak három-négy évig vehetett aktívan részt az irodalmi életben. 1948 után ugyanis a politikai változások következtében, Mándy Iván találó kifejezését használva, a pálya szélére került: önálló műveket nem publikálhatott, hosszú ideig kizárólag 452 �műfordításokkal, később pedig gyermekversekkel jelentkezhetett csupán. Szuverén költő alkotásaira a korabeli irodalompolitika nem tartott igényt, amire pedig szükség lett volna, azt Nemes Nagy Ágnes nem vállalta. Kire­ kesztettségét azonban, Pilinszky Jánoshoz és Rónay Györgyhöz hasonlóan, előnyére tudta változtatni: az emberi létezés abszurditásaira érzékeny líráját sajátos tartalommal és kifejezésmóddal telítve, azt a századvég maradandó értékévé tette. Amikor pedig a hatalom szorítása az 1980-as évek közepén lazulni kezdett, még aktívan részt vehetett a korábbi eszmények feléleszté­ sében. *** Az életében megjelent utolsó kötet A Föld emlékei címet viseli. Ennek végén, majdnem utolsóként olvasható a következő vers: Víz és kenyér Reggel, ébredéskor, hét hangon kérdezem: ki evett a tányérkámból, —kérdezem, ki ivott a poharamból, asztalomhoz ki ült le —kérdezem. A Hófehér, bizony a Hófehér, aki piros vérsejteket kívánna még, s följár - agyagedényből múmia-búzát enni még, egy lány talán, nálam hétszerte magasabb, egy ádátszó katona, terepszín köpenye hóval borítva, végheteden sor, milliók, Te is — én boldogan, én boldogan adom kis étkemet, egyél, igyál, te Több, te óriás­ birodalom küldötte, melyhez képest e sáv-lét festett zebracsík, vedd a karom, vedd lábam járni, vedd a szemem, mely még fatörzsre, néhány mohos napfoltra lát - 453 �és élsz és élsz és éltek, nincs különbség. S ha van köztünk, már eltéveszthető. Ki ad kinek? Mit ad? Homályos arcom hét arcom Rád emelem, ki milliók helyett arc vagy előttem, szenvedő arc, ki védelmedre késztetsz, készüledent, okozatot késztetsz, ok, indokolásra, hitetve: rámszorulsz. Ez az. Ez az. Igen, igen. Egy szenvedő égbolttá szélesülsz, egy sérült légkörré fölöttem, amely felé még fölemelhetem két tenyerem tálkájában a vizet, kenyeret. E verset, amelynek dedikálása Babits Mihálynak szól, az Osiris Kiadó által közreadott összes versek szerkesztője a ’60-as, ’70-es évekbeli keletke­ zési dátummal valószínűsíti, nyomtatásban először 1983 novemberében a Jelenkorban látott napvilágot. Szerzője abban is hasonlított arra, akinek ajánlotta művét, hogy köteteit ugyanolyan szigorúan megkomponálta, sőt, későbbi újrakiadások esetén alakított, változtatott azok felépítésén. Emiatt verseinek időbeli egymásutánja nem állapítható meg pontosan, arra vonat­ kozóan legfeljebb majd egyszer a filológiai kutatás tehet javaslatot, az összes fennmaradt kézirat összevetése és értékelése után. Az egyes versek keletke­ zésének bizonytalanságai és időrendjük hiánya fontos segédeszközétől fosztja meg ugyan az irodalomtudóst, a versszerető olvasót, viszont meg­ nyitja előttük az elsősorban a szövegekből kiinduló vizsgálatot és értelme­ zést. Már első olvasás vagy hallás után is látszik, hogy Nemes Nagy Ágnes e sorokban nem épít a kihagyásos technika elsősorban intuíciót, megérzést kívánó befogadására, arra, amit korábban ő is szívesen alkalmazott. E vers­ ben egy világosan elbeszélt történet bontakozik ki, amelynek gondolati fel­ épülése azonban semmiféle kapcsolódási felületet nem talál a megszokott, klasszikus műfaji szabályok alapján kidolgozott és művelt elbeszélő, vagy képalkotó poétikákkal: öntörvényű, de nem ezoterikus nyelven szól. Értel­ mezése mégis csupán viszonylagos lehet. Mi az oka ennek? Az anyanyelv vagy bármely tanult nyelv szavai önmagukban is felidéznek bennünk egyegy, esedeg több gondolatsort, amelyek kiváltói személyes és műveltségbeli élmények egyaránt lehetnek, s „akinek több szava van egy dologra, több 454 �gondolata is van róla”. Ezek a gondolatok pontossá éppen a szavak egymás közötti viszonyában válnak. Nemes Nagy Ágnes azonban megváltoztatta egyrészt a szavak mögöttes értelmét, másrészt új kapcsolatrendszert fede­ zett fel és alkalmazott, s mindezzel egyéni színt és jelentést adott a külön­ böző fogalmaknak. Persze, hiszen ez minden igazi költő feladata. Próba elé állítja azonban e technika az olvasót, az értelmezőt, s más szintre helyezi a megismerést, a befogadást; hiszen, ha az írás is beszéd (én nem csupán le­ írás), akkor az olvasás is gondolkodás. A kezdő sorok azt a közismert történetet intonálják, amely a Grimmtestvérek megfogalmazásában lett közismertté. A mese, valamint a német romantika fantasztikum népesítette tájai nem voltak idegenek Babitstól sem: Aranygaras címen mesegyűjteményt is kiadott, s verseiben és főleg rö­ vid prózai alkotásaiban gyakran feltűnnek a képzelet irracionális látomásai. Másféle magányról ad hírt azonban a vers beszélőjének eggyé válása a való­ ságban nem létező, pontosabban nem a mesei formában létező alakokkal, a kettőstulajdonságú törpékkel, akik gyermeknagyságú- és környezetű felnőt­ tek, s ez ironikus hangsúllyal ruházza fel a közös viszonyulást. Az irónia, amelyben a szavak és a gondolatok nem fedik egymást, távolságtartást mu­ tat, s ezt alátámasztja annak érzékelése is, hogy a mesei motívum csupán alkalom valami, a vers kezdetén még ismereden kimondására, felismerésére: hiszen az ereded történetben a törpék nem reggel, ébredés után érdeklőd­ nek látogatójuk után, hanem éppenséggel este, munkájukból hazatérve. De a kérdések módosulása is megfigyelhető, a Grimm-változat első törpéje ezt kérdezi: „Ki ült én s^ékecskémen?” Am itt a harmadik: „asztalomhoz ki ült le’? Ez az érdeklődés nyilvánvalóan nem ugyanaz, a kíváncsiság a vendéglátás gesztusával bővült. A fikdv elbeszélés még az eredeti mese fonalán nevezi meg a látogatót, de a kicsinyítő képző elhagyása folytatja a kezdeti furcsa villódzást: egyrészt meghosszabbítja az irónia hatáskörét, másrészt azonban hangsúlyozottá teszi a névnek tulajdonságra utaló vonását. Csakhogy ez a Hófehér nem a vadász könyörületessége után érkezett az elbeszélő házába, hanem a lenti világból jár fel, mert élni kíván még s galambként gabonára vágyik. Míto­ szok találkozását és egybecsúszását látjuk, miközben a szavak nem engedik a fikciót kizárólagosan uralkodni. A vörös vérsejtek terminus technicusa arra utal, hogy a beszéd ténye igenis valóságos, csupán a gondolathoz nincs meg még az egyeden kifejezés. K i hát e Hófehér? Egy asszociációs sornak leszünk tanúi most, amely sorra megnevezi a tudat mélyéről eléje kerülő látványt, a távolról közeledőt, az elmosódottból kiemelkedőt. „Egy lány ta­ lán” —a nem és a státusz bizonytalan, hiszen a halottaknak nincs nemük, s innen a történet végképp egy másik irány felé lendül; „egy átlátszó katona” - a 455 �második világháborút túlélt nemzedék kínzó, közös emlékének felidéződése a rátalálás felé visz, hiszen a státusz és a ruházat nem rejtett már az érzékek előtt, csupán a test az eltűnő; egy határozadan sokaság, határozott tömeg, s a sor végén a felismerés: „Te is”. A lélek-mélyi cselekvést a tett követi most: az áldozat elgondolása. Az áldozat, amely, mint tudvalévő, és már látható: az étel után a testre is kiter­ jed. Vagy talán maga a test az étel? Hiszen már Krisztus is azt mondta a borra és kenyérre: „ Vegyétek és egyétek, mert e~ én testem és a vérem.r Persze tudjuk, hogy micsoda lényegi különbség volt ez az élő áldozattal szemben. Mindenesetre az óriásvilág küldötte nem ébreszt félelmet, ahogy az angya­ lok csak iszonyatot hoznak, sót, e „sáv-!ét”-b en megtestesülve az áldozat is kölcsönössé válik; a világból száműzött, s a feltámadott lét között új vi­ szony alakul: védő és védelemre szoruló, az érődén s a még erődenebb, a szenvedő s a szenvedésben megkönyörülő. A versszerkesztés érdekessége, ami egyben feszességét is adja az, hogy a sorok, a versszakok követik a gondolkodás rapszodikusságát és motívumainak ismétlődését, ahogy újra s újra fölveszi a már egyszer elejtett szálat, ezért az ismédődés például a há­ rom középső versszak első soraiban. S e három versszakon átindázó tapo­ gatózás, bizonytalanság után a végső kapcsolat megértése: „E% a% ” Egy arc felismerése, a hozzá fűződő kapcsolat létezésbeli összetevőinek felfedése, az önértékek belátását hozza meg. A szándék tettre vált, csakhogy az áldozatnak nincs már sok tere. Csak a legősibb két tárgyra, a vízre és a kenyérre terjed ki, de a föltámasztott lét így is új világot ad az elveszett he­ lyett. Szenvedőt, sérültet és egyedülvalót. * * * Babits M ihály, aki a m agyar irodalom egyik legnagyobb alkotójaként, másokkal együtt szintén több m int három évtizedes szám kivetettségre ítéltetett, ezekben a nehéz években em berség és m esterségbeli tudás egyeden m entsvárát és viszonyítási pontját jelentette az elhallgatottak közül sokaknak, a hozzá hasonló körülmények közé jutottaknak. A ha­ lála után bekövetkezett évtizedekben persze m egváltozott a világ, átala­ kultak az em beriség és az egyes ember életét befolyásoló eszmények nyugaton és keleten egyaránt, s jelentősen módosultak a fizikai életfel­ tételek és a adottságok is. Lehetőség és minőség állapotának m egváltozá­ sát m utatja Nemes Nagy Ágnesnek egy 1957-ból fennm aradt, Babits M ihálynak cím zett levele is. Ez az írás szintén fikciós, de csak annyiban, hogy kézbesítése fizikailag kivitelezheteden volt. Ebben a következő sorok olvashatók: 456 �„Hát igen. Nem tudtam megoldani az intellektuális élményt a versben. Széttárom a karom: nem tudom. De higgye el: úgy már nem lehet, ahogy Maga csinálta. Hideg, elegáns csillogással kultur-zsámolyokat adni, vagy belegyömködni egy csomó kulturális fogalmat, meg mitológiát, meg értesültséget egy versbe. És könyörgök, ki tudja megoldani?,, Talán így vagyunk evvel mind. Amíg fiatal éveinket tapossuk, elkápráztat bennünket Babits a mindent tudásával. A témáival és a kifejezéseivel. A ritmusával és a gondolataival. A távolságtartásával és a közelségével. A tu­ dásával és az érzelmeivel. Aztán, önálló életre törve, eltávolodunk tőle. Egyszerűbbek szeretnénk lenni és közvetlenebbek. Ahogyan ugyanott Ne­ mes Nagy Ágnes írta. És létrehozunk jól-rosszul valamit: életművet vagy életcserepeket. Ki, mit tudott kicsikarni. De a hegyi költőhöz mégis vissza kell térni. Hiszen „voltaképpen ma is bennünk van Babits, együtt élünk vele, mint a gyermek, aki azt hiszi, hogy a cukorperec karácsonyfán terem. Magyar szavaink elkészítettsége, lelki mozgásunk, kételyeink és gondolata­ ink jókora tömege tőle való, közvedenül vagy áttételeken, vagy ellentétele­ ken át. Tudjuk vagy sem, tagadjuk vagy sem, öröksége egész huszadik szá­ zadi szellemi létünk egyik meghatározója. Mi több: kénytelenek vagyunk naponta szembenézni az általa megfogalmazott kérdésekkel az irodalomban és messze túl az irodalmon. Nagy műve körül elintézeden ügyeink garma­ dája hever.” És végső soron a fenti vers is erről szól. Az égető hiányról, a tétovázó keresésről, a megtalált bizonyosságról. A visszatalálásról, az egzisztenciára törő hatalmakról és a non possumus felemelő szomorúságáról. Mert Nemes Nagy Ágnesre is igazak voltak a kései Babits egyszerű szavai: Már gyermekül vermébe ejtett s mint bölcs vadász gyenge vadat, elbocsátott, de nem felejtett: szabadon sem vagyok szabad. 457 �Oláh András félúton kezemben letépett gomb szemem törött üveg tétován mozdulok s néha betévedek tekinteted könnypárás sikátorába * félúton megállunk arcra bukott árnyékunkra havat kotul a szél s lassan ránk telepszik az ablakokra dermedt jégvirágok némasága hajnalok 1. fehér hajú a csönd követi a madarak röptét hangtalanul matat álmaid morzsái közt 2. jeges kéz markolja éjszakáidat lovak patái dübörögnek valaki érkezik valaki elmegy 3. eggyé olvadnak a hangok —a rozsdálló fényben üres szívű kopjafák a jegenyék 458 �a daloknak nincsen arcuk (Szivén János emlékének) begombolt magányunk horizontján clbitangolt szavak nyomorognak szétmorzsolt percek a múlt szakadékában: a lemetszett szárnyú idő akár egy vonatablak mocskos üveglapja ajtót nyitunk a sercegő gyertya fényének bár tudjuk: a daloknak nincsen arcuk amíg ólmot virágzik a szív — por és hamu harang kondul messzi hegyek mögül szív k(utak - ének) öble szelíd mormolása eml(/yé*)d kutatom nevetésed sza/VAK/ba r(ejtett)álmaim /SZÍV/ár-árnyait de látom: ját/ÉKSZERE/k VAGYUNK Isten /POR/táján ÉS HAMU - 459 �Romhányi Gyula Vagyok Már a bor sem kell az édes-savanyú, már a nóta sem a vidám-szomorú. Már az asszony sem a csókos-haragos, már az álom sem a hullámtarajos. Vagyok, mint madárijesztó a kifosztott földön, mit dolga múltával kényre-kegyre hagytak. Skizofrén létének egyetlen célja már, hogy karját kínálja a röptűkbe fáradt, éhes madaraknak. Utópia Kó követ elmorzsolt régen. Nincs már élet a vedlő ég alatt. Csupán lent, a portakarta mélyben, egy testét vesztette agy álmodja dombról — dombra magát, 460 �kutatva az elveszett Golgotát, hogy a csillagok útján lehessen szabad. Kezed a fegyver forró vasára égve... (Parácsai Csabának) háttal a falnak befelé sóhajtozz: „jó lenne még néhány teli tár hogy madárnyi időre védhesd még magad” mert jönnek jönnek az elfogyhatadanok utolsó golyód magján névjegyed verejtékhűvös aggyal kérdezed magad magad halálos röpte végén kit találjon kit ajálj fel sosem volt isteneidnek egyet a számtalan közül vagy számtalan közül az egyet 461 �Talán lehetnék Elvadult kertemben csavargók, fullaszt a pálló föld szaga, elutasítóan állnak utamba a fák, lábamra ver a gaz ostora. Lopott birsalmát majszolok (savanyú, akár a lelkem), szomorú és tanácstalan vagyok, ha el nem vesztettem, miért kell keresnem mástól itt maradt tavaszi gondom? E burjánzó, idegen vadonban, mi adhatja majd a dolgom? Talán lehetnék madárijesztő, fa tövén bolondgomba, csigaház-gondnok, tücskök hangszerésze... vagy csak egy leveles, virágos ág, mi illatával éjjelente reményt lop a szélbe. Kellene még egy szerelem Kellene még egy szerelem: a szikkadó testnek, a korhadó agynak, a bicegő szívet áltató reménynek, hogy mankóját vesztve még egyszer szaladhat. 462 �Kellene még egy szerelem: elborult szemekre feszülő szivárvány, jelet vető csillag a vakuló éjben, hogy a tévelyedett ne botoljon árván. Kellene még egy szerelem: hogy fészket rakjon odvasodott számba’ és álomtüskével sebzett reggelem dalba bepólyálja. Kellene még egy szerelem: mi melegebb fényt adhat a napnak, reményt az úton jövőnek-menőnek, hogy alkonyaira talán haza juthat. Kellene még egy szerelem: megóvó, szelíd, de kettőnkért bátor, ki értem s nem ellenem jussolja létem holnapját a mától. 463 �Földi Péter: Madár 464 �Erdős István A mundér (részlet a III. fejezetből) Rozsnyó 1841. február 10-ének hajnalában alig látszott a tejfehér sűrű ködben. Pedig ott volt lenn, ott volt a hegyek közé szorult szűk völgyben a bányavároska, ahol a szélmentes hajnalon érezni lehetett a közeli sötét fenyves erdők jó illatát. Rozsnyó főterén már éledt a piac. Mióta világ a világ, itt a sötédő hegyek alatt, Rozsnyó piacterének kövein egyformán éled a vásár. Kövérkés szőke tót lányok, széles arcú palóc menyecskék árulják a gomolyát, a jó sztrapacskához kívánatos csípős szagú juh túrót. Tejfölt, zsendicét, tejet kínálnak nagy csebrekben. Arrébb a cigány asszonyok leterített kötényein, zsákjain százféle gomba színesedik, de van ott fekete és piros áfonya is, néhány kraj­ cárért lehet venni maroknyi m ogyorót... A tér másik végén mézesbábos mesterek sátrai színesednek, majd a női szabók, bőrösök üzletei. A gyertya­ kínálók asztalain kisebb-nagyobb színes gyertyák kötegei várnak vevőre... Rácz Palkó boldogsága máris határtalan volt. Erezte, tudta Rozsnyó vá­ rosában ezen a napon megváltozik az élete. Jó késő délelőttre járt az idő Rozsnyó piacterén, a ködös hegyek hátáról egy órácskára a nap is lenézett a városra, mikor nagy zenekarával megérkezett a toborzók csapata Pitykó Jó zsef prímás harsogó-pattogó, tánchoz való m uzsikálásával... Rácz Palkó nagygéci cigánylegénykc rövidesen ott vonult a gömöri sihederek, parasztfi­ úk rikoltozó vidám menetében, hogy a piactérről beljebb kerüljenek... Be a rozsnyói Arany Rózsa nagyvendéglő udvarába, ahol az újoncozás hivatali része le fog zajlani. A menet elején a „kékbeli” tiszti egyenruhás ember mellett haladt Pitykó József, a szálfatermetű prímás, majd egy katona a hadnagya mellől parancsra visszalép a menetoszlop közepéhez: —most már aztán legyenek veszteg kendek, mert ott benn az óbester úr igen meg fog haragudni a kurjongatókra... — Ha haragszik az a jó, majd haragszik még jobban is, —kiált vissza a katonának pontosan Palkó mellől egy bortól teljesen elázott, cifra-bundás parasztfiú, —ha engem elvisznek a babám mellől, mit bánom én, ki harag­ szik, miért haragszik, nem ér már semmi az én rongy-életem, —folytatja a fiú a keserű panaszkodást. 465 �A Palkó csapatához adatott hadfogó hadnagy ekkor már ott állt a nagy étterem ajtókeretében. A bent ülésező bizottsággal együtt munkálkodva kiabált egy nagyot: — Netfenkilenc: Náty Ferkó, ötfen meg ötvenegy: Kovács Guszti és Rácz Palkó. A nekibúsult, bundás parasztfiú pirosló képpel siet immár, hogy könyökével törjön utat magának a hívó szóra. Kiderül, hogy ő helybeli lehet, mert a vendéglő udvar tömegéből vigasztaló szó hallatszik felé, —Ne búsulj Ferkó, nem a világ az a pár esztendő... A teremben az ablak alatt irdatlanul hosszú asztal legvégén ül az ezredes. Széles mellén töméntelen sok érdemrend fénylik, de arca olyan mint az éhes róka-képe. Ritkás hegyes szakállát babrálva emberformát akar azért mutatni az újonc katonák felé... Közveden mellett segédtisztje ül, egy igen kövér kapitány. Aztán egy hórihorgas tiszt, előtte rengeteg lajstrom van. Az asztal közelebbi végénél meg két katonaruhás doktor és egy civil fehér köpenyes orvos ül, éppen az ő szóváltásuk folyik, mikor Palkó belép a társaival. A vénséges-vén őrmester egy nyurga-beteges képű zsidó-fiút ereszt ki a magasságot mérő szerszám alól. Az ezredes türelmedenül rácsap a kardjá­ ra, a sürgetésre a katonaorvos hangosan kiált a civil-orvosra - Nincs itten semmi kiszuperálás!, ő a negyvennyolcadik, aki megfelelt. Ha zsidó, ha nem a z ... A zsidó fiú foga hangos vacogásba kezd a hidegben, mert para­ dicsomi meztelenséggel kell várakozni, amíg kimondják a végső szót: megfelelt! —Nagy Ferkó, —kiált most fel az ezredes adjutánsa, hogy elejét vegye bármi további vitának. Nagy Ferkó ugyanolyan szépszál legény, m int Rácz Palkó, nincs vele semmi baj, csak a karját kell mutassa előre nyújt­ v a ... —Szép legény, és derék szál, - szólal meg a kövér kapitány, - a rézan­ gyalát, gyorsan besorozzuk... Amikor Rácz Palkó következik a sorban, már maga az óbester is feláll az asztaltól: —Ez a másik is igen szép szál legényke, - mutat rá Palkóra, —ez igen, hat láb, két hüvely, két vonás, ez igen, be van sorozva. És most gratulálok önnek kapitány úr —, ezzel a testőrnek való magyar fiúval megvan a létszám, induljunk ebédelni! Rácz Palkó ily egyszerűen lett besorozva. Ahogy az ebédelni induló ez­ redes nyitja az ajtót az ímoki szobában lévő reguták ordítozása, nótázása is elhalkul. Palkó mellett egy őrmester igen alacsony növésű tót legénykét vigasztal: ne búsulj, Jankó, fiam, mind úr a baka, gyöngy az élete, majd meglátod, sokkal jobb lesz, mint otthon... 466 �Valaki félhangosan elkiáltja még: a sáju! A kis papír megőriztetik a soro­ zás utánra is, mikor vonulni kell a város kaszárnyájához, ahol az udvaron újabb vizitálás lesz, mielőtt az újoncok megkapják a m undért... Napos káplárok üvöltöznek. Egy legény —egy cédula. Gyerünk a kan­ celláriába! A mundér bizony eléggé rongyos-kinézetű! A bakancsok se szebbek, de a vizsgáló-ellenőrző kapitány odabólint az őrmesternek, aki a ruhákat osztja: rendben van. Minden rendben v a n ... Dehogy van rendben m inden... Amikor Rácz Palkó a gyermekkor, az ifjúkor mezsgyéjén Valentin Rácz néven a Gömör vármegyei Rozsnyón katonának állt 3 forint foglaló pén­ zért, a Bakonyi báróról elnevezett gyalogezredbe, akkor még nem igen tudta felfogni, mit jelent az a tíz esztendő, amelyre a császár zsoldjába szegődött. Még csak meg sem fordult a fejében, hogy egy gyalogos ezredbeli közvitéz­ nek tényleg annyi kínszenvedést, bajt okozhat az első olaszföldról származó szót: baccancione... azaz: bakancs! Kisuvickolva már úgy ragyog, ahogy a parancsolat előírja, de a hosszú sereg-vonulásokban, gyorsított menetekben a katona átka lesz. Kiderül, nem varrták azt soha úgy, mint becsületes varga szokott csinálni csizmát, bakancsot, de csak összerótták a kiszabott bivalybőrből alkalmas fa- és vasszögekkel. M it számít az, hogy tömi, nyomni fo g... Majd begyógyulnak a sebek... Az ezred regemence, susztere csak kétféle bakancsot ismer: van öreg bakancs, van fia-bakancs! Csakis üyeneket szab! Öreg-bakancs nagy lábra, fia-bakancs kis lábra van szánva. Hacsak alkalmanként tör, sért fel bokát, sarkat a durva borjúbőr, akkor a bakancsos katona belül meghájazza, ne törje fel annyira sarkát. Ha a túl nagy bakan­ csot már nem sikerül kisebbre cserélni a bajtársak között, akkor ki kell tömni szalma-csutkával, hogy passzoljon. Ha úgy meg istentelenül töri a lábat futólépésben, akkor a bakancsos vitéz leveszi a lábbelit, nyakába akasztja, és mezídáb szalad a mégoly szúrós hidegben is ... Rozsnyó, Balassagyarmat, Pest-Buda volt a vonuló regiment útja. PestBudától Bécsig a Dunán úszott végig az újonc sereg egy gőzhajó által vo­ natott uszályon. Bécsbe nem ment be a gőzhajó, sem az általa vontatott uszály. A gőzhajók csak Nusseldorfig járhatnak, mert ott el van zárva a Duna a gőzösök elől, ahol a legjobb halászó helyek kínálkoznak. Rácz közvitézt még Nusseldorf előtt gyerekes öröm vidámította fel egy hídnál: kacagva nézte, ahogyan a gőzhajó kéménye méltóságos nyugalom­ mal meghajlik a hídépítmény előtt. A kikötőből pihenni térni néhány napra a bécsi külvárosi transzport­ házba kellett. A mocskos-tetves szalmazsákok nem voltak túl vendégma­ rasztalók. A bécsi állomásig Rácz Palkó feljebbvalóitól már pontosan meg­ tanulta, hogy panasznak, zokszónak nincsen helye, sőt inkább csak a ve­ 467 �zénylő őrmesternek, pattogó tizedesnek van oka panaszra, hogy az 1841-es esztendő újoncai is olyanok, amilyenek. Csak arra kell majd 3—4 esztendőt szánni a tízből, hogy egyáltalán embert faragjanak egy-egy újonc magyar legényből vagy egy-egy galíciai, morva, tót legénykéből. Akkor meg további öt év kell, hogy aztán katona váljon belőle. Képezhető legyen, hadra fog­ ható legyen. S még mindig bizonytalan marad a legegyszerűbb fegyverhasz­ nálatra nézve is, pedig csak alig maradt a tízből két hasznos esztendő! Merje valaki azt állítani tehát, hogy sok lenne tíz esztendőre bevonultatni az újon­ cokat! A bécsi főhadi-kormány csak regisztrálta a Pest-Budán véglegesített be­ osztásokat, és mehetnek az újoncok Majland felé, a 33. Gyulay gyalogezred zászlóaljának kaszárnyáiba... Ahogyan közeledett a vonuló újonc­ transzport Majland felé, a falvakban úgy egyre jobban dicsérik a várost, e ezt bizonyítván még az étel, az élelmezés is sokkal jobb lett Lombardia fő­ városának tőszomszédságában. A majlandi külvárosban úgy látta Rácz gya­ logos közvitéz, hogy ebben a városban, a sok szép torony között csupa feltűnően görbelábú, golyvás nyakú ember él, annyi csúnya járókelőt lá­ tott. .. Rácz Palkó századának egy kolostorból kialakított dermesztő hideg kaszárnya jutott. A lakóhelyek szűkösek és iszonyatosan zsúfoltak voltak. A nagy közös legénységi étkezőben a falon egy hatalmas festmény volt, amelyen az úr Jézus Krisztus éppen vég-vacsoráját fogyasztja tanítványaival. Pontosan a megváltó lábánál, azaz a lábak között kellett egy ajtónyi lyukat kivágni va­ lamikor régen a híres képben, hogy a konyhából a barátok a kis ajtónál egyenest az étterembe adhassák be a tál ételeket. Rácz Palkó úgy vélte, elég szerencséden kőműves-munka volt az az ablak-csinálás, meg az amúgy is mocskos, ragacsos Krisztus-kép kilyukasztása. Jézus egy igen hosszú asztal mellett ül tanítványai között, bal keze felfelé mutat, jobb keze lefelé, amikor alighanem azt panaszolja fel asztaltársainak, hogy ő bizony elárultatik, és még leghívebb tanítványai is megtagadják őt félelm ükben... Jézus jobbján János ül, majd Júdás és P éter... Rácz sorgyalog közvitéznek egészen közel kell menni a képhez, hogy jól lássa Júdás gonosz fekete arcát, és hogy mi az ottan az ő jobb kezében. A harminc ezüstpénz lenne abban az erszényben — tűnődik Rácz Palkó, és az előre hajló Szent Péter alakot vizsgálta, vajon Júdáshoz vagy Jánoshoz hajol oda a leghíresebb tanítvány? A kőszikla, akire majd a katolikus egyház ép ü l... Akinek méltóságában ma is pápa uralkodik Itália közepén, Rómában? Meg lehetett szokni néhány nap alatt, hogy efféle híres végvacsora alatt kell vacsoráim a katona-nép közt meghúzódva. V i­ szont soha nem lehetett megszokni a kaszárnya ridegségét. Hajnali négy óra van. I<ánn alig pirkad még az ég alja, de a káplárok vadul dübörgő bakancsa 468 �már csattog, jelzi: ébredni kell. A parancsnokló altiszt durva kiáltozása ver fel legédesebb álmodból: auf, auf! Ébresztő! Ki az ágyból! Püföld rendbe a csupa törek, poros szalmazsákot, igazítsd ki a fölötte lévő polc rendjét! Pontosan kimért időre kell tisztálkodni, öltözni a jégverem hidegségű ka­ szárnya falai között. Rögtön láss neki tisztogatni, rendbe venni a bakancsot, a szíjakat, gombokat, felszereléseket, fegyver tartozékokat! Harapj bele ke­ serű-rossz szájízzel a sódan, sovány katona-kenyérbe... Lenn a kaszárnya udvarán máris verik a dobot. A dobszóra le kell sietni, és beállni a sorba, mert már rögvest indulni is kell kifelé a gyakorlótérre. Habt act! Milánótól, Bécstől Pestig, Géczig mindenütt még a gyerekek is értik ezt a megmagyarosuló vezényszót: katona, haptákba! Két óra lesz a gyakorlat vagy három? Mikor hogy! De egy biztos: lépni is alig bírnak a fáradtságtól, kimerültségtől, amikor vissza kell masírozni a laktanya udvar­ ba. Megint feltörte a rossz bakancs a sarkadat? Ki törődne itt kisebesült sarkaddal!? Csattog a parancsszó félig németül, félig magyarul. Hordják vizet fel a lépcsőn a konyhának! Fogd azt a hosszúnyelű seprűt, söpörd az udvart! Ha végeztél, akkor vágj fát, törjél rozsét! Korog a gyomrod az éh­ ségtől? Kongatják már a delet neked. Ebédelj hát ragadós, rossz gombóco­ kat, keménynek megmaradt, szálkás főtt húsdarabokat. Nehogy elkényelmesítsen az ebéd, máris sorakozz szakaszodba, és izzadni vonulj megint a gyakorlótérre. Négykor térj vissza, sorakozz napiparancs kihirdetéshez, aztán végy jó mély lélegzetet, mert eljött az idő egy kicsit szabadnak érezni magad a laktanyában, a kantinban vagy a laktanyán kívüli Milánó városában. De itt mintha partra vetett halnak kínálnának szabadságot. Mihez kezdjék, ha mindenki elhúzódik tőled, mert cigány vagy, mert füstös-barna a képed? Még egy zsellér gyereke, hitványka testalkatú fia is magasból néz le rád: nem fogok én a kandnban egy cigánnyal malmozni, bort inni, fogok én játszani, inni, csak magamfajtával. A cigány máshol keressen magának pajtásokat. Pedig a tandn faasztalára festett malom-játékban Rácz Palkó is igen szere­ tett volna részt venni, egy-egy kancsó jó bor mellett, pipázgatva... Efféle módon este kilencig is jól lehetne mulatni baj társak közt az időt, de nem pajtásod. Ha rossz képet vágnál a kirekesztés dolgához? Annál rosszabb, még ki is nevetik az égimeszelő cigányfiút. Egy-egy délután elő lehetne venni a katonaládájába jó mélyre eldugott öreg klarinétot, de belefujni hol lehet? Ki volna kíváncsi itten az ő vén klarinétjára? Senki! El lehet indulni sétálni, kóborolni, magányt keresni a rizsföldek felé. Keresni egy csendes sétáló-helyet, keresni, lelni valami nagy-semmit, ahol rajtad kívül nincs élet, mozgás, csak fűszál van, patakpart, vízmosás, csatorna, mocsár, szél, tü­ csökciripelés. Egy hely, egy zug, ahol végképpen nincsen semmi talán majd megnyugvást adna - így gondolta Rácz Palkó, - de akárhová akart elbújni, 469 �ott is, mégis minden hol volt valami. Belebotlott valamibe folyton, ami ki­ zökkentette panaszkodó-keserű magányából. Végtelen hosszúra nyúlt sétái alatt majd mindig találkozott egy hatalmas kutyával, amely ügyet se vetett rá, úgy futott egy nagy kosárral a szájában. Szép kutya volt. Okos állatnak látszott. Utána kellett járni, honnan jön minden nap, és hová szalad olyan nagy sietve. Egy mészáros kutyája volt az ez okos állat, és távoli tanyákra vitte a vásárlók által megrendelt húst a kosárban. Rácz Palkó nem győzött csodálkozni: lám, lám, mire meg nem tanítható ez a háziállat? Szívesen megenné maga is a mészáros által küldött húst, pe­ csenyét, de nem teszi, mert van önuralma, legyőzni az éhséget, falánkságot. Pedig csak egy kutya, mégis milyen okos tud lenni a gazdája szolgálatában! Naponta, rendszeresen elvégzi a rábízott feladatot. Én meg azért mégiscsak ember vagyok, - ha mindjárt cigány is, — morfondírozott a kutya láttán Rácz bakancsos-közvitéz —, nekem is lehetne tanulni, tudni valamit. Olyas­ mit, amivel hasznot hajtok magamnak is, meg a világnak is. Lehetne? De hiszen tudok én muzsikálni például, - döbbent rá Palkó, - hiszen én már gyerekként is évekig fújtam a sípot a bandában. Játszottam hegedűn, cim­ balmon, kisbőgón is a klarinét mellett, ha kellett... Ha a mészáros kutyája képes megtanulni az életéhez feltéden szükséges dolgokat, én miért ne le­ hetnék képes rá, hogy a katonai előmenetelhez akár írni, olvasni, jó számol­ ni is kitaníttassam itten magamat. Elhatározta, hogy a muzsikával pénzt fog keresni. Krajcárokat gyújt össze az ezüst-zsold mellé, és megfizet majd egy tanítót, egy oskolamestert, vagy akár egy öreg altisztet, aki a pénzéért kita­ nítja őt a tudományokra. Vett egy ócska-rossz hegedűt a használt limlomok ócska-piacán, megreperálta, áthúrozta, ádiangolta, és onnantól kezdve, hol a klarinéttal, hol a hegedűvel hóna alatt járni kezdte a városkörnyéki kocs­ mákat. Rácz bakancsos közkatona, a lenézett, semmibe vett keserű kedvű cigánylegényből néhány hét alatt boldog emberré változott át. Sose fáradt bele a jövés-menésbe, a muzsikálásba. Szívesen gyalogolt kilométereket, mire elért a leggazdagabb városkörnyéki falvak útmenti kocsmáihoz, hogy szóba elegyedjen hangszerei által az ottani lakosokkal, Igen hamar ráismer­ tek egy-egy kocsma környékén a helybeliek: sürgették, hogy muzsikáljon nekik a közös énekléshez. Nem firtatták honnan jött, fehér-e a képe vagy csokoládébama. Nem kérdezték magánügyeiről, csak hallgatták muzsikáját, majd aztán elkezdték tanítgatni saját dalaikra. Palkó maga is elcsodálkozott, milyen könnyen megért, megjegyez mindent a rokonszenves olaszok kö­ zött. Aztán meg már az olaszok csodálták a fiú kiváló memóriáját emlékszel az én dalomra? Az enyémre is emlékszel? Nagyszerű! Barátjukká fogadták. Együtt nevetnek tréfás-durva dalocskák helyi változatain, az urakat, papo­ kat, németeket gúnyoló versikék vaskos tréfáin. A nótázó legénykék kibe­ 470 �szelték, hogy a rizshántolókból táncolni érkezett leánykák egyszerű ruhács­ kái alatt nincsen semmi, csak forró izzadtságcseppek ragyognak rajtuk, aho­ gyan az láthatóan nyakukon, vállukon, gyöngyözik, mint az ékszerek fénye. Ha eljött az este, eljött a vacsora ideje, akkor megkínálták a fiatal cigány­ hegedűst a kocsma jellegzetes ételével, az ízletes-forró m inestrónéval... Ez az étel babból, borlottóból, —vagyis a környék igen nevezetes, nagy szemű szőlőjéből préselt borából, - zöldségekből, szalonnából lett sűrű levesnek összefőzve. A forró leves fél esztendő alatt Rácz Palkó kedvenc étele lett. Rendszerint fehér toszkánai bort ívott rá, és ezekben a kocsma-órákban magányos-szomorú élete, a kaszárnya-élet minden keserűségét elfejeltette. Igen szépen gyülekeztek a krajcárok is a kaszárnyában megspórolt ezüstzsold mellé, és így az emberek közé készülődések sokféle öröme, jóérzése töltötte el Rácz Palkót. Nem is volnék talán én annyira nyomorult, szegény, porig alázott cigány a messze idegen Majlandban? Fel se vette már, hogy a kaszárnyában, a szakaszában, a században lenézik, vagy nem, ha egyszer a kocsmákban, szerte a város körül a mulatságokban ezek a nyakas, büszke, harcias kedvű, gyakorta erőszakos olaszok barátjukká fogadták. S maguk közé valónak tartják egy olyan világban is, amikor Lombardia-szerte min­ den olasznak kötelező gyűlölni a Bécsben lakó császár idegen katonáit. S mégis: őt nem gyűlölik, őt szeretettel várják, sürgetik maguk közé, és sértő­ dötten panaszolják, ha nem megy vagy késve m egy... Egy vastag hangon, moduláladanul éneklő olasz parasztember valamely estén testvérének ne­ vezte Palkót. Elbeszélte neki félig ittasan, hogy melyik titkos carbonári szervezetbe tartozik, s milyen rosszul esik neki arra gondolni, hogy mikor itten kitör majd a szabadság háborúja a zsarnokság ellen, meg Bécs ellen Itália egységéért, akkor neki muszáj lesz a jó öreg vadász-puskájával Palkó közvitézre lőni a barikádoknál... Amikor végre másfél év alatt Palkó összemuzsikálta azt a tekintélyes summát, amellyel már oda mert állni egy századbeli káplár elé: tessék engem tanítani, tisztességesen megfizetem. Itt van a pénz! Ennek elégnek kell len­ ni! A Johannes Barredow, Szászországból való kiképző-káplár különös al­ tiszt volt. Magas termete, iskolázottsága miatt még a század tisztjei is fel­ néztek rá, de a bakancsos közvitézek egyenesen rettegnek a szigorúságától Különösen is azok a nem magyar nyelvű birodalmi katonák, akiket magya­ rul a káplárnak kellett megtanítania. Tudjon magyarul, a rutén vagy bosnyák baka, hogy egyáltalában megérthesse a 33. Gyulay ezredben használatos, némettel keveredő magyar-vezénylési nyelvet. Barredow káplár laktanyai magánéletében kíméletlenül büntetgető, pok­ róc goromba ember volt. A német földről való altiszt nem hitt a szemének, amikor Rácz Pali odaállt elé a pénzzel... Mit akar tőle ez a cigány katona? 471 �Épp egy olyan, akinek ő a milánói két-három esztendő alatt minden nap dupla porciókat szabott ki parancsból, büntetésből, megalázásból a füstös képe miatt, s még éppenséggel azért is, mert hogy a legdurvább altiszti hántásnál is csak mosolygott rá ez a fiú, alig pelyhedzó bajusza alatt, mi­ közben a hasonló cigánysorú újoncok folyvást vicsorogtak, visszapattogtak, lázongtak, átkozódtak ellene, a büntetés ellen ... A káplár nézte a tekintélyes summát, és elvállalta a tanítást. Kikötötte azonban, hogy ezért a sok pénzért is csak írni, olvasni, számolni tanítja meg a közvitézt, de a német nyelvet, olasz beszédet Palkónak kell egyedül majd rendesen megtanulnia, ha boldogulni akar. Megegyeztek. Egymás tenyerébe csapta. Rácz Palkó egy esztendő alatt, 1844 tavaszára tisztességgel megta­ nult írni, olvasni, számolni. Hetente egyszer a káplár valahonnan rendremindig előhozott egy-egy 1843. évi magyar nyelvű újságot, hogy a világ folyásáról való gondolkodásra is képezze tanítványát. Egy igen emlékezetes tavaszi napon, - pontosan március 5-én, Palkó születése napján Barredow káplár egy nagy újságlapot terített le megint a fiú térdére. —Ezt most, a leckék végeztével, fiam, immár nem kell nekem hangosan felolvasnod, mert úgyis tudod már a folyékony olvasást, de csak azt paran­ csolom neked a fizetségpénzed utolsó ezüstjeiért, hogy csak olvasd el csendben, magadnak ezt az újságrészt, és ha befejezted az olvasást, gondol­ kodjál rajta, és akkor énnekem azt saját szavaiddal írd le erre az árkus papír­ ra. ¥ le emlékezetből azt, amit elolvastál... Érted? Le kell írni annak vele­ jét, mibenlétét, ami itt van írv a... Palkó riadtan vette észre, hogy tanítója, a német káplár, lám, csapdát ál­ lított neki, mert éppen az ő újságolvasása kezdetén belépett az altiszti fegy­ verszobába Krizs kapitány. Benedek ezredes szárnysegéde, és mint aki ta­ núnak jött, mosolyogva intett, tessék csak folytatni a foglalatosságot... Pal­ kó elolvasta az újságcikket, aztán forgatta, lapozta az újságlapot, hogy meg­ keresse rajta a keltezését. Megtalálta. Aztán rögvest íráshoz látott. Leírta, amit fontosnak tartott. Az írást Barredow káplár odavitte Krizs kapitány elé, aki rábólintott a papír szabályos szép-formájú írás képére, és csendesen azt mondta: no halljuk! Rácz közlegény fennhangon olvasott, a tanító­ káplár meg fél szemmel ellenőrizte az írást, meg közvitéze szavait: ... „e” az újságlap tavalyról, azaz 1843-ból való, és arról írnak itten benne, hogy a rabszolga kereskedésnek az egész világon vége leszen már rövidesen, mert még az Ausztria-ház is mostan egyezményt kötött az Angol, Burkus és Orosz országokkal, amely paktum az afrikai rabszolgákkal való kereskedés megszüntetése iránt intézkedik...” Krizs kapitány szó nélkül kezet szorított Palkóval, majd a Barredow káplár felé két ujjával szalutálva távozott az al­ tiszti szobából... Rácz Palkó, a cigánylegény innentől fogva esténként a 472 �kantinban veronai vörös borok mellett hetente három-négy levelet írt haza Magyarországra írástudatlan baj társai nevében. Szülőknek, szeretőknek, keresztapáknak. Rácz Palkót, a katonai adminisztráció szerint Valentin Rátz-ot, — 1844. június 27-én őrvezetővé léptették elő. Csodák-csodája, Péter Pál napján egy parányi fehér csillag került oda a katonazubbony zöld hajtókájára. —Két fehér csillag majd akkor leszen ottan, ugye, —magyarázta Palkó az őt tanító Barredow káplárnak, - ha majd engem tizedessé léptetnek e lő ... - No hiszen, arra te aztán várhatsz, hogy te káplár legyél, —kacagott egy jó ízűt a német altiszt, de lelke mélyén tudta, ha majd egyszer kikerülhetet­ lenül kitör itt a háború, akkor Palkóból tizedes vagy talán még strázsamester is lehet a 33. Gyulay sorgyalog ezredben... Baráthi Ottó Régió regula, avagy a regionalizáció szükségessége elvitathatatlan Beszélgetés dr. Barta Lászlóval, Nógrád megye főjegyzőjével A z elmúlt évtizedekben a közigazgatásfolyamatos átalakításának, 1990-tőlpedig egye­ nesen gyökeres változásának, valamint a szakmai és politikai szándékok és kísérletek, kezdeményezések egymást váltó modelljeinek ésfolyamatainak vagyunk részesei és tanúi A z új koncepciók úgy valósulnak meg vagy éppen halnak el, hogy közben a Magyar Köztársaság Alkotmánya 1989-tol e tekintetben jórészt változatlan. Azpz a fundamentális változtatás lehetősége alkotmányosság oldalról nem volt, illetve nincs is meg. Am közismert az is, hogy a közigazgatás egész rendszerén belül’ közigazgatási térszerkezet átfogó korszerűsítésére irányuló korábbi kezdeményezések és törekvések is sorra-rendre elvetéltek , s az ezeréves megyerendszer szilárdan állt a vártán, ma is műkö­ dik, még ha büszkeségében megtépázva, erejében 1990-től némiképp meggyengítve is. Ugyanakkor a közigazgatás regionális alapokra helyezésével és a választott testülettel rendelkező önkormányzati régiók kialakításával kapcsolatos vizsgálódások és kutatá­ sok igénye napjainkban ismét előtérbe került. 473 �A z most már egyértelmű, bogy a modernizációs átmenet időszakában és egy, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országban, nem lehet megkerülni a közigazgatás területi struktúrájának korszerűsítésével kapcsolatos kérdéseket sem. Egyszerűen szembe kell nézni a közigazgatás területi‘ térszerkezeti reformjával is. Mindennek előfeltétele a területi közigazgatási rendszer politikai és államszervezeti alapjait meghatározó alapelvek, nem egy esetben alkotmányosság kérdések, és az állami és önkormányzati igazgatás, illetve a területi és a települési önkormányzatok feladatkörének és viszonyának újragondolása. Mindezekrőlfolytattunk szakmai részletekbe is menő a politikumot sem nélkülöző hosszabb beszélgetést dr. Barta Lászlóval, Nógrád megye főjegyzőjével. Dr. Barta László 43 éves, jogász Eredeti szakképzettsége igazgatásszervező. Pá­ lyája kezdetétől a közigazgatásban tevékenykedik; Borsod-Abaúj-Zemplén megye több településén VB. titkári feladatokat látott el, 1986-tól Nógrád megyében dolgozik. 1989-től a megyei önkormányzatjogelődjének, a megyei tanács VB. Elnöki Hivatalá­ nak munkatársa. 1995-től a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Hivatalának Titkárságvezetője, 1997. március 27-től Nógrád Megye Főjegyzője. Szakvizsgázottjogá sz Jelenleg az Európai Jogi Szakjogász szakirányú továbbkép­ zés hallgatója. Családjával Salgótarjánban él. Felesége ugyancsak jogá sz két gyermekük van. —Mielőtt központi témánkat, a régió-kérdést górcső alá vennénk, meg kell kérdez mi a véleménye a megyének a megyei önkormányzatnak a közigazgatásban ma betöltött helyéről és szerepétől, gondolva itt az időről-időre fellángoló vitákra? —Való igaz - s a kcrdcs ennyiben indokolt —, az idők során, legutóbb különösen a rendszerváltás idején, az önkormányzati törvény megalkotásá­ nak „környékén”, sokan megpróbálták a megyék szükségességét megkér­ dőjelezni. Talán időnként túldimenzionált is ez a megye-kérdés. Mindene­ setre az tény, hogy a megye, mint közigazgatási egység ezeréves államisá­ gunk egyik meghatározó pillére, amely az elmúlt évszázadokban nemcsak közigazgatási, de gazdasági és más aspektusból is vitathatadanul meghatáro­ zó szerepet töltött be, megállta a helyét. —Mégis kikezdték a megyét egyes politikai körök a rendszerváltáskor. A z 1990-es parlamenti választások előtti koncepciók némelyike a megyének nem szánt igazán meg­ határozó szerepet. —Közigazgatásunk az 1990-es parlamenti választások során, a politikai és hatalmi erőviszonyok függvényében, kompromisszumában nyerte el mai formáját. Úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki politikusok hangsúlyozták az önkormányzatiság jelentőségét. Az igazgatási szakemberek egyetértettek abban is, hogy szükséges az új típusú, önkormányzatbarát megyei igazgatás fenntartása. Azonban folytak viták arról, hogyan értelmezhető megyei szinten az önkormányzat. Zgm, 474 �1991 elején történt meg a köztársasági megbízottak kinevezése és hiva­ talaik megszervezése, felállítása. Ezzel egy új területi szint kezdte meg mű­ ködését. így a magyar közigazgatás egyik legneuralgikusabb pontja közép­ szinten alakult ki. A megye az alkotmányból adódóan közigazgatási egység, ugyanakkor a gyakorlatban egységes igazgatási szerepe feldarabolódott. —Ahogy akkoriban emlegették, a ,gyenge megye” koncepáója valósult meg. Volt ebben igazság? —Az önkormányzati törvényből adódóan —néhány esetben —a lehető­ ségekhez képest vagyontalanabb és eszközhiányosabb, ezért önállótlanabb, gazdaságilag kiszolgáltatott, központból befolyásolhatóbb önkormányzatok képe bontakozott ki, és később ezt csak erősítették az un. működtető és hatásköri törvények. Mind a mai napig igaz, hogy vannak „gazdagabb” és vannak „szegényebb” megyei önkormányzatok. Mi sajnos az utóbbi körbe tartozunk. Az helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) hatálybalé­ pésével és a képviselőtestületek megválasztásával Magyarországon a tanácsrendszer helyére olyan demokratikus önkormányzati rendszer lépett, amelynek elvi alapjait az 1990. augusztus 9-én kihirdetett, módosított A l­ kotmány (1990. évi LXIII. tv.) fogalmazza meg. Az Ötv. szerint a saját közjogi jogállással rendelkező megyei önkor­ mányzatnak a települési önkormányzatok semmilyen tekintetben nincsenek alárendelve. A megyei önkormányzatnak elsődleges feladata olyan intézmé­ nyek, illetve szolgáltatások működtetése és nyújtása, amelyek vagy speciális igényeket elégítenek ki, vagy a megye egészére, vagy annak nagy részére kiterjednek. E feladatok közös jellemzője, hogy települési szinten nem, vagy csak gazdaságtalanul, illetve célszerűdenül lennének elláthatók. —A kötelezpfeladatokon túl ott vannak a szabadon választottak is, amelyekről a közvélemény alig tud. —Igen. A megyei önkormányzat törvényi kötelezettségein túl szabadon vállalhat minden olyan közfeladatot, amelyet jogszabály nem utal más szerv kizárólagos feladat- és hatáskörébe, illetve amelyek gyakorlása nem sérti a megye által képviselt községek és városok érdekeit. A megyei önkormány­ zattal szemben a törvény szigorú követelményeket támaszt a szabadon vá­ lasztott, illetve vállalható közfeladatok terén, mert megkülönböztetett fi­ gyelemmel kell lennie a területén lévő községek és városok kompetenciájára és érdekeire. A fenti jogi alapállás biztosítja és erősíti az együttműködéses társulások, kapcsolatok —közös érdekeken alapuló —célszerű és eredmé­ nyes megvalósulását. —Mindezek ellenére sokan pedig ma is a megyei tanácsjogutódjaként aposztrofálják a megyei önkormányzatot. 475 �- Magam is érzem, és úgy is élem meg, hogy a megyei önkormányzatot sem a települési önkormányzatok, sem a választott testületek, sem maguk az állampolgárok nem tudják igazán hová tenni, közigazgatási középszintű szerepét ádátni. Nincs igazán információjuk az állampolgároknak — és ez egyfajta kommunikációs hiányosság is —, és nem is érnek rá azzal foglalkoz­ ni, hogy mi is történik a közigazgatásnak ezen a szintjén. Mondok egy konkrét példát: még tíz év elteltével is nagyon sok levelet kapunk —akár a megyei közgyűlés elnöke, akár én magam is —, hogy egy-egy települési problémát „szíveskedjünk” megoldani. Ezeket a leveleket az em­ ber a jogszabályok alapján természetesen „átirányítja” oda, ahol ez hatáskö­ r i i g megoldható, ahová az ügy tartozik. Ez önmagában még nem lenne baj - hogy úgy mondjam, benne van a „rendszerben”, - a hiba az, hogy a me­ gyei önkormányzat nem épült be az emberek tudatába. - A zt is mondják, hogy a települési önkormányzatok nem érzik magukénak a me­ gyei közgyűlést abban az értelemben, mint ahogy az egykori községi tanácsok érintettek voltak a megyei tanács tevékenysége. - Ehhez tudni kell, hogy ma milyen a választási rendszer metodikája. A választási törvény korántsem egyszerű precesszusa, majd kodifikálása után a megyei önkormányzati testületek legitimitása és ezzel felelőssége lényegesen megnövekedett. A testületek azért is jelentenek fontos politikai és társadal­ mi erőt, mert valóban alulról felfelé szerveződtek. Ez a rendszer erőssége, pozitívuma. Ugyanakkor nem hozta be a törvény a lakosság és a települé­ sek, a „településarányok” megfelelő képviseletét, ami legalább olyan mér­ tékben vitatható —és a rendszer hiányosságának tekinthető —, mint az, hogy a megyei jogú városok lakossága nem vesz részt a megyei közgyűlés tagjai­ nak megválasztásában. E kérdéskörben módosításra vár a választási rendszer, a képviselet rend­ szerének és tartalmának még hiányzó meghatározása és rendezése érdeké­ ben. Mivel a megyei közgyűlés tagjainak megválasztása közvetett módon történik, nincs törvényi szabályozása annak, hogy a képviselettel nem ren­ delkező települési önkormányzatok hogyan válhatnak részeseivé az őket érintő önkormányzati döntések meghozatalának. Erre vonatkozóan tartal­ maznak szabályokat, rendelkezéseket, iránymutatásokat a szervezeti és mű­ ködési szabályzatok. (Például ülésterv megküldése, meghívás a közgyűlésre tanácskozási joggal). Itt jegyzem meg, hogy a megyei önkormányzat részére az Ötv. nem ha­ tároz meg beszámolási kötelezettséget a települések irányába. Mivel a me­ gyei közgyűlési tagok egy része esetében ebből a megközelítésből nem egy­ értelmű, hogy kit képviselnek, a kapcsolattartás nehézségekbe ütközik. És még egy anomália: a megyei önkormányzatok szerepét és valódi tartalmát a 476 �megyék elsősorban önként vállalt feladatokkal tudják alakítani, kiteljesíteni, ami viszont oda vezethet, hogy emiatt a megyei önkormányzatok a jövőben igen eltérő szerepet tölthetnek be térségükben. Ez annál is inkább így lehet, mert ráadásul a megyei önkormányzatok érdekfeltáró, érdekképviseleti sze­ repének kibontakoztatásához szükséges, a települési és a megyei önkor­ mányzatok mellérendeltségén kialakuló kapcsolatrendszer nem megfelelően szabályozott. Lényeges kérdés - ez is inkább negatív tény —, hogy ma az önkormány­ zatoknak a parlamentben nincs intézményesített képviselete. Ennek a meg­ oldása nyilvánvalóan egy következő alkotmányreform eldöntendő kérdése lehet. —Mintha a megyei önkormányzat kiszolgáltatott lenne, egyre több intézmény fen n­ tartásáról kell gondoskodnia. így van ez j ó l van ez? —Igen ez így van, hogy jól van-e, az egy más kérdés. A térségi intéz­ mény-fenntartási feladatok tekintetében az a települések törekvése, hogy azokat a megyei önkormányzat lássa el, az önkormányzati törvény megen­ gedő rendelkezése alapján. Ezt természetesen nem jókedvükből teszik, ha­ nem kényszerhelyzetben, forráshiány miatt. Nos, azzal önmagában még nincs gond, hogy egy település azt mondja, hogy én ezt meg ezt a feladatot - legyen az egészségügy, oktatás vagy kultúra —nem tudom, nem akarom ellátni. A probléma ott keletkezik, hogy a feladatellátás átadás-átvételével a jelenlegi hatályos törvények szerint nem jár együtt az ahhoz szükséges va­ gyon mozgása, a tulajdonjog átadása a feladatot átvevő részére. —Ez eléggé ijesztően hangzik. —Pedig így van, noha ez a működtetésnél „visszaüt”, a mindennapi fela­ datellátásban gondot okoz. Ráadásul a települések a legtöbb esetben azokat az intézményeket, pontosabban feladatokat - mivel mindig feladatról van szó — adják át, amelyeket elsősorban forráshiány miatt nem tudnak, vagy nem akarnak ellátni. Nagyon leegyszerűsítve, ezeknél a feladatoknál az állami normatíva nagyon sok esetben nem fedezi a működést, amit a megyei önkormányzatnak egyéb bevételeiből kell(ene) fedezni. A nagy ellentmondás az, hogy a megyei önkormányzatnak nincs olyan saját bevétele, mint a települési önkormányzatoknak, egy községnek, vagy egy városnak. Adót sem vethet ki, maximum illetékbevétele van, amely egyfajta plusz bevétel —ha úgy tetszik a normatíván felül —de hát ez nagyon változó és bizonytalan. így keletkezett 1998-ban a feladatátvételek miatt önmagában több mint 100 millió forintos hiány a megyei költségvetésben. Csak reménykedhetek abban, hogy a törvé­ nyi háttér mielőbb megteremtődik, s hogy a feladatátadást előbb-utóbb tulaj­ donmozgás is fogja követni, mert addig ezt a szituációt a megyei önkormány­ zat kiszolgáltatottságként éli meg. 477 �—A középszint szabályozásajelenleg is folyamatban van. A z síről szóló 1052/1999. (V.21.) Kormányhatározatban foglalt célkitűzéseket már értékelték is. Kiemelne ebből néhányfontosabb megállapítási amely egyben átvezetne a regonalizmus témakörébe is? —Az említett kormányhatározat végrehajtásáról szóló beszámoló többek között leszögezi, hogy a helyi közigazgatási rendszer alapvetően bevált, de a hatékony működéshez, például a decentralizáció folytatásához, további lépések szükségesek. Nagyon fontos szempontunkból az a kitétel, miszerint a kidolgozandó regionális igazgatási rendszer koncepciójára figyelemmel kell meghatározni a megyei önkormányzatok lehetséges jövőbeni szerep­ körét, az államigazgatási és önkormányzati régiók egyirányú fejlesztése ér­ dekében. (Ettől várok én nagyon sokat!) Mostani témánkat —a megyei önkormányzat és a régió összefüggéseit — illetően a legfigyelemreméltóbb, hogy a közigazgatás-fejlesztési kormányhatározatban foglaltaknak megfelelően elkészült és az országgyűlés elfo­ gadta a területfejlesztésről szóló 1996. évi XXL törvény módosítását (1999. évi XCII. Tv.). Ennek keretében, többek között sor került a régiók funkci­ ójának EU-követelmények szerinti rögzítésére, a tanács munkaszervezete székhelyének gyors kijelölését biztosító mechanizmus beépítésére, a regio­ nális fejlesztési tanácsok megalakítására és ügyrendjének elfogadására, to­ vábbá a megyei és regionális fejlesztési tanácsok törvényességi felügyelet­ ének megyei közigazgatási hivatalokhoz történő telepítésére. —Itt álljunk is meg mert elérkeztünk a régókhoz m(*r a kgíjabb fejleményekhez Nyúljunk vissza egy kicsit időben az alaptörvényhez amely először beszél régókról. —A területfejlesztés és a közigazgatás intézményrendszerének elválasztá­ sa egymástól tudatosan, törvényi szabályozással történt meg (az említett 1996. évi XXI. Tv.). így a területfejlesztési szerepkört el nem nyert megyei önkormányzatok mellett létrejött megyei területfejlesztési tanácsok képez­ ték a mai régiók alapjait. A területfejlesztési koncepció kétféle régiót különböztet meg egymástól. Egyrészt a tervezési-statisztikai (nagy) régiót, amelynél fontos szempont — és ezt érdemes kiemelni —, hogy az a régiót alkotó megyék közigazgatási határaival határolt. Nem bontja fel, nem osztja meg a régiót alkotó megyé­ ket. Másrészt a fejlesztési régiót, amely átszelheti a megyehatárokat és alap­ vetően meghatározott fejlesztési, együttműködési témák megvalósítása ér­ dekében szerveződik (Lásd: Balatoni régió). A törvény maga határozza meg - többek között —a területfejlesztést és területrendezést ellátó területi szerveket és feladatokat, így a területfejleszté­ si önkormányzati társulások, a megyei önkormányzatok és a megyei területfejlesztési tanácsok feladatait, de ezekről most itt nem tudunk részleteseb­ ben szólni. 478 �— Miért fontos nekünk Magyarországon a régók kialakítása, mi is a% a regonalizáció egyáltalán, miijen indítékai vannak, mi a% a sokat emlegetett; de kevésbé ismert NUTS rendszer? —Elengedhetetlen, hogy a modernizációs átmenet időszakában, miköz­ ben csadakozni kívánunk az EU-hoz, foglalkozzunk a közigazgatás terhied struktúrájának korszerűsítésével és a régióalakítással is. Ez még akkor is igaz, ha nálunk - a tradicionális történelmi megye mellett —ennek nincse­ nek komolyabb hagyományai. (Kezdemények, kísérletek persze voltak és vannak, de erre most nem térek ki.) Előbb-utóbb —meggyőződésem szerint mielőbb - szembe kell nézni a közigazgatás átfogó területi reformjával, annál is inkább, mert ennek konk­ rét eredményei csak hosszabb idő után jelentkezhetnek. Legalábbis ami a legitim, választott testülettel működő régiók kialakítását illeti. Ennek ugya­ nis előfeltétele a területi közigazgatási rendszer politikai és államszervezeti alapjait meghatározó alapelvek tisztázása, az állami és az önkormányzati közigazgatásnak, a helyi —települési és megyei —önkormányzatok feladat­ körének átgondolása. Ami a regionalizációt illeti, arról itt annyit érdemes megjegyezni, hogy az Európában mindenütt - az EU tagállamaiban különösen — tapasztalható regionalizmus részben politikai és közigazgatási, részben gazdasági és terü­ letfejlesztési indítékú. Elsősorban a természetes gazdasági egységek területi integrációjára irányul, attól az uniós elgondolástól és törekvéstől motiváltán, hogy a fejlettségben mutatkozó jelentős regionális különbségek mérséklését elősegítse. A NUTS (Nomeclature des Unites Teritoriales Statistiques, jelentése: statisztikai területi egységek nomenklatúrája) létrehozásával az EUROSTAT az országonként eltérő térfelosztási rendszerek valamiféle egységesítését célozta meg. Ez egy elemzési-statisztikai osztályozási rendszer, de ma már alapja a területi tervezésnek és a regionális fejlesztési politikának is. A rendszer a területi egységek egymásra épülő, ötfokozatú struktúráját al­ kalmazza, három regionális (NUTS 1: ország, NUTS 2: régió, NUTS 3: megye és két lokális NUTS 4: kistérség, NUTS 5: település) szintet m eg­ különböztetve. (Feljegyzés az iíj NUTS rendeletről: A hetvenes évek elején a NUTS rendszer felállítását az Eurostat kez­ deményezte, a Bizottság más részlegeivel együttműködve. Az volt a célja, hogy legyen olyan egységes, átfogó rendszer, amelyben elő lehet állítani regionális szintekre statisztikákat. A NUTS-osztályozás jelentősége foko­ zatosan megnőtt. 479 �Egyesek részére még meglepő is lehet, de való igaz, hogy ezidáig a NUTS-osztályozásnak nem volt jogi alapja, mely e rendszer működtetésé­ nek, fejlesztésének részletes szabályairól intézkedne. A regionális osztályo­ zást számos lépésen keresztül vezetik be a tagországokban. Először is elemzik a közigazgatási struktúrát, majd azt vizsgálják, hogy a regionális adatok gyűjtése, kimutatása, tehát a technikai analízis miként történhet. Nálunk ez a következőképpen történt: mivel semmilyen közigazgatási fel­ osztás szerinti egységet nem lehet megfeleltetni - átlagos lakosságszámuk alapján - semelyik NUTS-szintnek, ezért képeztek „nem-közigazgatási ré­ giókat”, kisebb, létező (megyék) közigazgatási egységek csoportokba tömö­ rítésével. Ez bevett szokás a Tagállamok esetében is. Az EU-ban jelentős feszültségekhez vezettek a Bizottság és az érintett nemzed statisztikai hiva­ talok között némely utóbbi módosulások. A csatlakozókkal ez a konfliktus­ helyzet csak nőni fog. Mindezek a fejlemények, a jövőben várható feladatok vezették arra a Bizottságot, hogy ideje lenne megteremteni a NUTSosztályozás jogi alapjait. A felismerésben jelentős szerepet kapott az a cél, hogy a régiók meghatározására objektív kritériumokat kell bevezetni, hogy a tagjelölt országoknak legyen mire támaszkodniuk a saját regionális osztá­ lyozásuk létrehozásakor. A jogszabálytól elvárt volt az összevethetőség és az elfogulatlanság. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa a Bizottság javaslatára, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsá­ ga véleményére tekintettel megalkotta a Statisztikai Területi Egységek Nó­ menklatúrájának (NUTS) létrehozására vonatkozó Rendeletét ez év tava­ szán. A hierarchikus jellegű NUTS-osztályozás részleteire itt nem térhetünk ki. Annyit talán idézhetünk a Rendeletből, hogy még a „nem-közigazgatási egységek” összevonásánál is tekintettel kell lenni a földrajzi, társadalmi­ gazdasági, történelmi, kulturális és/vagy egyéb releváns adottságokra is.) —Hogyan alakult ki a három megyét - Borsod-Abaüj-Zemplén, Heves és Nógrád m egyét —magában foglaló észak-magyarországi régió? Milyen motiváció alapján született a döntés, melyek a régió előnyei és hátrányai? M i a véleménye a régiószervezésről? —Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló 35/1998. (III. 20.) OGY határozatban az Országgyűlés 7 tervezési-statisztikai régiót jelölt ki, köztük az észak-magyarországit a kérdésekben említett három megye együtteseként. A tervezési-statisztikai régiók kialakítását az EU célrendszere és struktúrapolitikája egyaránt indokolja és motiválja. Az alkalmazott mu­ tatók (pl. GDP) alapján Magyarország valamennyi területi egysége (régiója) valószínűsíthetően az elmaradott térségek felzárkóztatását szolgáló rendszer hatálya alá kerül majd, mivel az 1 főre jutó GDP értéke nem éri el az EU átlagának 75 %-át. 480 �A fentebb említett OGY határozatot követően jó egy évre, Salgótarján­ ban a három északi megye területfejlesztési tanácsainak elnökei —akik egy­ ben a megyei közgyűlés elnökei is —, valamint a három megyei jogú város polgármesterei szándéknyilatkozatot írtak alá a hárommegyés észak­ magyarországi régió megalakításáról, majd rövidesen megtartották az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács alakuló ülését is. A régió kialakításánál a fő szempont az volt, hogy a majdani csadakozás előtt és után milyen és mennyi EU-s támogatást kaphat a régió. Nos, tekintettel arra, hogy az észak-magyarországi régióban az egy főre jutó GDP mindöszsze 68 %-a magyarországi régióádagnak, jó esély van arra, hogy hosszú tá­ von támogatott legyen a régió. Azt gondolom, hogy a három megyét régióba szervező döntés mögött nem misztifikált motivációkat, hanem racionális érveket kell keresnünk és fellelnünk. „Állítólag” az EU nem tudja értelmezni a magyar megyék nagy­ ságát, népességszámát, gazdasági kapacitását. De vajon akkor a területi no­ menklatúra miért NUTS 1-től NUTS 5-ig terjed (ország, régió, megye, kis­ térség, település)? Hagyni kell, hogy a regionális folyamatok szerves fejlődé­ sén keresztül alakulhassanak azok a hálózatok, ahol a tér és a közigazgatás értelmezni tudja egymást. Ahol a szubszidiaritás, a partnerség, az ádáthatóság és érintettség érvényesül a szolgáltatásokat jó színvonalon igénylő és igénybe vevő polgár szempontjából. A legszemélyesebb véleményem a régiószervezésről tehát úgy összegez­ hető, hogy a kisebb-nagyobb társadalmak mesterséges lehatárolása, a kap­ csolatrendszerek figyelmen kívül hagyása, a rideg, monetáris racionalitás nem biztos, hogy a várt eredményt hozza. Egyébként - tudomásom szerint — hosszabb távon nem biztos, hogy végleges a jelenlegi régióbeosztás. —Sokan felvetik , hogy mennyiben volt önkéntes az észak-magyarországi régiós csat­ lakozás? Hiszen mint szp volt róla, az OGY határozata a tervezési-statisztikai régi­ ókról előbb megszületett; mint ahogy az y)önkéntes régió” létrejött Vagy mégsem volt ez annyira a felek szándéka szerint való, hanem irányított volt inkább? M ert —mint tud­ ju k —sokan drukkoltak egy közép-magyarországi régióhoz^ a fővároshoz és környéké­ hez va^ csatlakozásért is, —Ez egy nagyon összetett dolog. Való igaz, hogy az országgyűlési hatá­ rozat csak tervezési-statisztikai régiókat jelölt ki. Ugyanakkor a területfej­ lesztési törvény azt mondja ki, hogy a megyehatárokon túl terjedő területfejlesztési feladatok ellátására a megyei területfejlesztési tanácsok regionális fejlesztési tanácsot hozhatnak létre. Önkéntes alapon, ami ugyan így szó szerint nem jelenik meg a törvényben, de a szelleméből következik, és úgy gondolom, ez volt a gyakorlat is. Tehát önkéntes volt a régióalakítás. Más kérdés, hogy ezt motiválta már a korábbi OGY határozat. Volt egy állami 481 �szervezeti kialakításra vonatkozó döntés, ha úgy tetszik indukció, ami gene­ rálta a régióalakítást, az önkéntességhez mégsem férhet kétség. Voltak törekvések egy más összetételű régió kialakításra is. Például Nyu­ gat- és Dél Nógrád a központi régióhoz szeretett volna csatlakozni, s ez részükről teljesen érthető, hiszen sok szállal kötődnek a fővároshoz: akár a munkahelyek tekintetében, akár kulturális kapcsolataikat, más irányú „von­ zalmukat” illetően. Eszak-Nógrád ugyanakkor egyetértett a parlamenti döntés szerinti régiókkal, így az észak-magyarországi régióhoz való csadakozást támogatta. —A mi lett volna, ha a megyei közgyűlés úgy dönt, hogy az égész megye „an blokk ” a közép-magyarországi régióhoz kíván csatlakozni? Létrejöhetett volna ez a variáns? —Őszintén szólva, ezt nem tudom megmondani. Bizonyos lehetősége ennek elvileg fennállt, hiszen a közép-magyarországi régiónak olyan ki­ emelkedően magas az egy főre jutó GDP-je, hogy szinte hiányzik neki egy olyan szegény, rossz mutatókkal rendelkező megye, mint Nógrád, amely lefelé viszi a GDP-jét. Ezzel nagyobb eséllyel indulna az EU-s támogatások elnyeréséért. De ez ma már csak fikció, ugyanis a döntést, a mai állapotot már ismerjük. Egyébként még az önkéntességhez annyit, hogy az említett szándéknyi­ latkozat aláírását jóval megelőzően —sőt még a közgyűlés döntése előtt — széleskörű egyeztetésekre került sor annak érdekében, hogy ne okozzon feszültséget a megye társadalmában, ne ossza meg a településeket. Vala­ mennyi kistérségben megtörténtek az egyeztetések. Ennek eredményekép­ pen felhatalmazást kapott a megyei közgyűlés elnöke az észak­ magyarországi régióhoz való csadakozásra. Természetesen azzal a fontos kitétellel, hogy maximálisan biztosított lesz a megye és minden településé­ nek képviselete, már minthogy érdekképviselete, és ez utóbbira kell tenni a hangsúlyt. Tehát - még egyszer mondom - a csadakozás így önkéntes volt. A szándéknyilatkozattal kifejezésre jutott, hogy az országos területfejlesztési koncepcióhoz igazodva létrejön a régió és az Eszak-Magyarországi Területfejlesztési Tanács. —A kkor itt már nem is egyszerűen csak tervezési statisztikai régióról van szó, ha­ nem közigazgatásiról is? —Nem mondanám, hogy közigazgatási régióról van szó. Ez a mostani régió — már utaltam rá - nem több és nem kevesebb, mint tervezési­ statisztikai régió. Ez még akkor is igaz, ha a fejlesztések koordinációja más egyéb területeken is együttműködést eredményez. Nagyon fontos, hogy létrejött, de sem eltúlozni, sem degradálni nem kell a szerepét és a jelentő­ ségét. A közigazgatási régió kialakításáig hosszú az út, szerintem néhány választási ciklusnak még el kell telnie, amíg ebben egységes politikai állás­ 482 �foglalás születik. Mindenesetre ez a régió egy lépés lehet a közigazgatási régiók felé. Visszatérek az eredeti kérdésre, vagyis hogy milyen előnyöket és hátrá­ nyokat lehet érzékelni a mostani észak-magyarországi régió esetében. Az előny úgy foglalható össze, hogy a viszonylag alacsony GDP miatt tartósan számolhat a régió az EU-s forrásokkal. Ugyanakkor ez az előny —ha úgy tetszik —egyben hátrány is, mert három szegény megye összefogásából be­ látható időn belül aligha lesz gazdag régió. Valami olyképpen „jöhet ki” három válsággal küzdő megye összefogásából, ahogy a kínai közmondás tartja: a válság veszély és lehetőség. —Kevesen tudják, miijenek is e^ek a magyar tervezési-statisztikai régók? — Nem szeretném sok számadattal terhelni a lap olvasóit, néhányra azonban elkerülhetetlenül szükség van, ha be akarjuk mutatni régiónkat. Az Országgyűlés már említett határozatában foglalt —szerintem többé-kevésbé már ismert —hét magyar tervezési-statisztikai régió ádagterülete valamivel több, mint 13 ezer négyzetkilométer, ádagos népességszámuk pedig közel 1,5 millió fő, jól megközelítve az Európai Unióban kialakult ádagokat. A magyar NUTS 2 régiók tehát e tekintetben adekvátak az uniós régiókkal (Sőt, a megyék is nagyjából megfelelnek a NUTS 3 szintű EU ádagoknak). A magyar régiók között - a főváros miatt különleges helyzetű közép­ magyarországi régió kivételével —sem-területüket, sem népességszámukat tekintve nincsenek számottevő különbségek. Az egy főre jutó GDP tekin­ tetében viszonylag nagyok az eltérések, de egyetlen olyan régió sincs, ahol ez az összeg elérné az EU ádag 75 %-át. Ami konkrétan a „mi” régiónkat illeti: az észak-magyarországi régió te­ rülete 13428 km2, (ebből Nógrád megye 2544 km2), népessége 1269 ezer fő (ebből Nógrád megye 215 ezer fő). Az egy főre jutó GDP a régióban 678 ezer Ft (az országos ádag 997 ezer forintjával szemben), e tekintetben csak az észak-alföldi régiót előzzük meg, ahol ez az érték 675 ezer Ft/fő. Ugya­ nakkor a közép-magyarországi régió egy főre jutó GDP-je 1774 ezer font. Talán ennyi adat elég is, hogy el tudjuk helyezni magunkat az ország „ré­ gió-térképén”. — Tervezési-statisztikai régókról beszélünk, miközben sokan azt mondják —még szakemberek is — hogy ez egy nagy blöff. Szó sincs itt egyenlőre semmiféle régiós tervek­ ről egyáltalán, piacgazdaságban nincs is szjikség a tervezésre, ez egy anakronisztikus, szocializmusbeli kategória. M i erről a véleménye? —Felfogásom szerint aligha nevezhető szakembernek az, aki vitatja a re­ gionális tervezés szükségességét. Utalnom kell itt a regionális tervezésért felelős miniszterek hannoveri konferenciáján elhangzottakra, illetve megfo­ galmazott irányelvekre. De hivatkozhatnék több más EU-s dokumentumra 483 �is. Az előbbi irányelvek —amelyek egyébként még elfogadásra várnak, ám lényegüket tekintve aligha változnak - kimondják többek között, hogy a regionális tervezés az alábbi területeken bír különös jelentőséggel: • A területi kohézió elősegítése a régiók kiegyensúlyozott szociális és gazdasági fejlődésével és a nagyobb versenyképességgel. • A városi funkciók által kiváltott fejlődés támogatása, a város és vi­ dék kapcsolatának javítása. • Egyenlőbb elérhetőség elősegítése. • Az információhoz és a tudáshoz való hozzáférés kialakítása. • A környezeti károk csökkentése. • A természeti erőforrások és természeti örökség értékének növelése és védelme. • A kulturális örökség értékének növelése, mint a fejlődés egyik fon­ tos eleme. • Magas színvonalú, fenntartható turizmus ösztönzése. • A természeti hatások csapásainak csökkentése. • Energiaforrások hasznosítása a biztonság megőrzése mellett. Mindezt kommentálni sem szükséges, a fentiek önmagukért beszélnek. Akik persze úgy látják, vagy gondolják, hogy sem a regionális tervezés mec­ hanizmusa, sem módszere, sem pedig intézményrendszere nem felel meg azoknak a kihívásoknak, amelyekkel a magyar régióknak szembe kell nézni­ ük, és amelyekre az európai normákhoz igazodni akaró regionális politiká­ nak válaszolnia kell, részben jó látják, részben nem. Én m agam úgy vélem , hogy az európai fejlődésorientált tervezés ki­ bontakozásának, vagy inkább kiteljesedésének vagyunk tanúi, és akara­ tunk, illetve képességeink szerinti szereplői. Term észetesen én sem tar­ tom minden szempontból elfogadhatónak a területi tervezés m echaniz­ m usát és intézm ényrendszerét, de azt tudni kell, hogy a területfejlesztés­ ről és területrendezésről szóló, 1996. évi XX. törvény úgy EUkom patibilis ahogy van! A többi a folyamatban résztvevő szereplőkön, a végrehajtáson múlik. —Ha már a regionális tervezés szükségességét kifejtette, ne feledkeznünk meg a piac szerepéről sem . Egyik nyilatkozatában azt mondta: , y í piacgazdaság folyamatokba csak ügy lehet bekapcsolódni, ha a nemzetgazdaság feltételrendszere ehhez igazított; a piackonform regionális politika teret nyer Magyarországon. ” Ez egészen j ó l hangzik, de mit jelent közelebbről „a piackonform regionális politika ”? —Én azt gondolom erről, hogy azok a szereplők, akik legyenek bár poli­ tikusok, vagy közigazgatási szakemberek, - ámbár inkább elsősorban politi­ kusokról van szó —, regionális szinten „működnek’’, úgy kell kifejtsék - a 484 �mindenkori játékszabályok adta kereteken belül — tevékenységüket, hogy azzal kijelöljék a régiónak azokat a fejlődési pályáit, amelyek vonzzák, vagy vonzani tudják majd a piacot. Zárójelben jegyzem meg, hogy itt nem pártpolitikai szereplőkről, pártpolitikusokról beszélek. Politika alatt most én a társadalmi közpolitikát értem. Tehát a régió szereplői, ide lehet sorolni a hivatalok szakembereit is, úgy lássák el feladataikat, segítsék elő minden erővel és meglévő eszközeikkel, jogosítványaikkal együtt, hogy a piac megtalálja őket. Hogy egy konkrét példával világítsam meg a fentieket: nyilvánvalóan nagyon fontosak a kü­ lönböző fejlesztési és egyéb más tervek. Ezek azért lényegesek, mert akár megyei, akár régiós szinten, a tervek képezik a majdani döntések bázisát, alapjait. A döntéseknek a megalapozott tervekhez kell igazodniuk. Tehát megvan a célkitűzés, a terv, tudod mit akarsz megvalósítani, döntéseidet így hozod meg. Na most, a meglévő gazdasági eszközökkel, financiális lehető­ ségekkel úgy kell sáfárkodni, hogy a piac előtt fölcsillantsuk azokat a remé­ nyeket, esélyeket, amelyekért „neki” — mármint a piacnak — érdemes az adott régióba „betömi”. A piac alatt, piaci szereplők alatt már a befektető­ ket, a beruházókat, a tőketulajdonosokat értem. De nem mindig csak a szűk termelési oldalra gondolok, a termelő-beruházásokra, mert nagyon sok esetben rendkívül fontosak az olyan sajátos szolgáltató-termelő egységek is, mint az idegenforgalom, a kultúra, vagy éppen a közművelődés. A piackonformitás azt is jelenti, hogy fel kell ismerni saját lehetőségeidet, reá­ lisan értékelve adottságaidat. Nem várva arra, hogy valaki majd megmondja, hogy mire kell koncentrálnom, ezt saját magamnak kell megkeresni. Ma­ gamhoz kell édesgetnem a piac szereplőit —még egyszer mondom —a kü­ lönböző szférák, területek befektetőit, beruházóit, akiktől — hogy úgy mondjam —előre megy az élet. hát körülbelül ezt értem én a piackonform politika alatt. Egy tőkeszegény térségben ez nem megy, nem mehet m ás­ képpen. De van még egy lényeges momentum: ha nem ismered fel a lehetőségei­ det, saját adottságaidat, akkor ugyan csodára várhatsz, de évek múlva is ott tartasz, ahol most vagy. Ha mondjuk én ipolytamóci vagyok, világosan kell látnom, hogy az idegenforgalomban kell gondolkodnom, az idegenforga­ lom felvirágoztatásához szükséges fejlesztési lehetőségeken kell tömi a fe­ jem. Ehhez kell pályázati forrásokat szereznem, olyan feladatokat kell ki­ tűznöm magam elé, amelyek a település sajátosságaira épülnek. Fel kell mérnem, mit tud hozni - milyen befektetéssel, a szolgáltatás színvonalának milyen mértékű javításával - az idegenforgalom. Nyilván nem abban kell tehát gondolkodnom, hogy a településtől, a sajátosságaimtól idegen beruhá­ zásba fogjak, és mondjuk csavargyárat létesítsek. 485 �— Utoljára tartogattam esd a minden nógrádi embert érdeklő kérdést: miért a me­ gyékre épülnek a régiók, j*a regionalizáció nem ves^élye^teti-e a megye létét\ fennmaradá­ sát? Meddig lesz még megyejelesü l Nógrád megye? —Az már az előbb elmondottakból kiderült, hogy NUTS rendszer 3. szintje a megye, tehát —ha az EU nem is tudja vagy akarja értelmezni a me­ gyét, ami egyáltalán nem valószínű, hiszen akkor nem is építette volna be tervezési-statisztikai osztályozási rendszerbe — számol a megyével, mint közigazgatási egységgel. Nyomatékosan szeretném itt is —a Palócföld ha­ sábjain is —leszögezni, hogy a régiók létrehozása nem veszélyezteti a megye létét, fennmaradását, legalábbis belátható — vagy inkább beláthatadan — ideig még nem. Soha, sehol ki nem mondták, le nem írták, egyeden EU dokumentumban meg nem jelent, hogy a regionalizáció a megyék meg­ szüntetésével jár együtt. Azért sem, mert a megyerendszer több EU tagál­ lamban is működik, ott is ahol a regionalizáció „fényévvel” előttünk jár. Visszatérve a NUTS rendszerre: nem hogy nem zárja ki, de tartalmazza a régiót és a megyét is. A NUTS tehát feltételezi a két térség közötti együttműködést. Azt, hogy ésszerű és szakmai alapokon nyugvó együttmű­ ködés alakul ki, munkamegosztás jön létre régió és megye között. Valahogy úgy, hogy az EU-hoz való csadakozás, a fejlesztési projektek kidolgozása, a fejlesztési források és támogatások megszerzése szempontjából a prioritás a régióé (ezt a feladatot a megyék nem is tudnák ellátni). A hazai támogatások felosztása, a kistérségi szintű fejlesztési feladatok menedzselése, a települési önkormányzatok tevékenységének segítése pedig olyan megyei feladat, amelyet nem lehet, nem célszerű a régió szintjére delegálni, „feljebb tolni”. És, hogy miért a megyékre épül a régió? Nem azért, mert a megyének hagyományai vannak, hanem azért, mert ez a közigazgatás alkotmányos alapegysége. A megyére vonatkoznak az információk, épülnek fel azok a több évtizedes statisztikai adatsorok, amelyek csak megyei adatokból állnak, településsoros információk hiányában más földrajzi struktúrában nem épít­ hetők fel. Tehát településekből —hogy leegyszerűsítsem a kérdést —szerin­ tem nem lehet felépíteni a régiót. Tovább lépve: azok a szakemberek is, akik arról nyilatkoznak, amellett kardoskodnak, hogy meg kell kezdeni a régiórendszer alapján egy közigazgatás-szervezési folyamatot, nagyon vilá­ gosan tudják - magam is ezt állítom - , hogy akár egy évtizedig, két-három választási ciklusig is eltartó folyamatról van szó, és ez alatt az idő alatt en­ nek a két struktúrának együtt kell léteznie, és együtt kell működnie. Azt is nagyon világosan meg kell fogalmazni, közvélemény-tájékoztatási programokkal is tudatosítani kell, h o g y a régiószervezés nem sérti, nem érinti a megyei önkormányzatok kompetenciáját. Ma ugyanis - és ez volt benne a kérdésben is —a régió-átalakítást még sokan inkább fenyegetésként, 486 �mint ígéretes jövőképként élik meg. Tartanak a „magasabb szempontok” korábbi rendszerekben megtapasztalt érvényesülésétől. Talán nem is min­ den ok nélkül félnek az érdekdominancia belépésétől. Csak nehezen érlelő­ dik és fogalmazódik meg a helyes és racionális válasz, hogy nem szeretni kell egymást - régiónak és megyének —, hanem együttműködni a kölcsönös érdekek alapján. Csak azt mondhatom tehát, hogy mai gondolkodásunk szerint a megye az a szellemi és kulturális egység, amelyre egy adminisztratív térszerkezet, a megyéket integráló — de nem megszüntető! - régió épül. Remélhetőleg konfliktusok nélkül, zökkenőmentesen, energiákat felszabadítva, erőket mozgósítva, szellemet és szellemiséget is gerjesztve. És még talán annyit — bár erről is szóltam már, ha nem is a teljesség igényével - , hogy a közigaz­ gatás átalakítása folyamatosan napirenden lévő feladat. Legyen bár köz­ pontosító, decentralizációs, avagy autonómiát hirdető törekvés, minden esetben kísérletek és kezdeményezések irányulnak a térszerkezet megvál­ toztatására, a közigazgatási szintek felülvizsgálatára, amelyekhez mi is ki­ dolgoztuk javaslatainkat. Úgy látjuk, hogy a megyei önkormányzatok érin­ tettek, talán még érdekeltek is a regionális struktúra kialakításában, a közép­ szintű és regionális területfejlesztési feladatok, célkitűzések és projektek kidolgozásában és megvalósításában, ilyenképpen a csadakozási folyamat erősítésében, felgyorsításában. Csongrády Béla Magyarország a második otthona - Karol Wlachovsky „Köztes szerepben” című kötetéről Véletlen volt ugyan, de feljegyzésre érdemes: éppen aznap este, amikor először ke­ zembe vettem Karol Wlachovsky „Köztes szerepben ” című, „Párbeszéd a magyar és szlovák irodalommal - közös dolgainkról” alcímű kötetét, arról beszélt a rádió, hogy a magyar parlament által elfogadott státustörvényt bizony a szlovák kormány (is) ellenér­ zéssel, mondjuk ú g , fenntartásokkal fogadta. Aztán teltek a napok: én haladtam a könyv olvasásával, miközben a médiában eg r e csak azt hallottam, láttam: a M a ga r 487 �Koalíció Vártjának képviselői a kormányból való kilépésüketfontolgatják Szlovákiában az ott élő magyarok számára sérelmes új közigazgatási határok miatt Ez a békéden háttér még inkább megerősítette bennem —de úgymond objektíve is —, hogy Karol Wlachovsky tevékenységének, (csak azért nem írok életművet, mert remélhetően még sok éven át bővül, gazdagodik a most hatvanesztendős szerző munkássága) könyvének felbecsülheteden értéke van a két szomszéd nép közti együttműködés, barátság kialakítása, ápolása szempontjából. A jelenkor számos történése, jelensége is azt bizo­ nyítja ugyanis, hogy van mit javítani ezen a kapcsolaton, amely sok évszáza­ don át egyáltalán nem volt rossz. Mint a Valóság című folyóirat 2001/6-os számából, Várdy Béla tanulmányából is kitetszik „a magfarok és a régebben tótoknak nevezett szlovákok majdnem egy teljes évezreden át békésen megfértek egymás mellett az első keresztény millennium végén létrehozott magyar királyságban. .. Bizonyos nemzetiségek —mint például a németek és a magyarok —már a felvilágosodás korában a nacionalizmus hatása alá kerültek ... A szlovák nép csupán a XIX. század vége feléy majd a XX. század elején ... addig egyszerűen nem ismerte és nem érezte a közös szlovák öntudatot” - írja az eredetileg angolul, angol nyelvű közönségnek fogalmazott dolgozatában Steven Béla Várdy. Azóta viszont a szlovákok soraiban is tapasztalni erőteljes nemzeti iden­ titástudatot, amelyik nem egyszer szélsőséges megnyilvánulásokat is produ­ kál. Ez viszont — különösen karnyújtásnyira Szlovákiától, a közös határ mentén —mérgezi, de legalábbis alaposan próbára teszi a jó szomszédi vi­ szonyt. Az egyeden ellenszer - s megint Karol Wlachovskynál vagyunk — nem lehet más, mint a józanul gondolkodók példája, az olyan személyisége­ ké, akik —mint O —a megbékélés elkötelezett hívei s összekötő szemei tud­ nak lenni önmaguk és a társadalom, a hazai és az idegen környezet közötti transzformációnak s képesek a közvetítésre, a „köztes szerepre”. Karol Wlachovsky ismeri, érti —Göncz Árpád író, volt köztársasági el­ nök Beköszöntő-jének gondolatával, fordulatával élve - „két ország lelkét; ennek a két léleknek a kapcsolódási pontjait és különbségeit. Múltját és jelenét. De nem elég tudnia és érteniej szeretnie is kell mind a kettői és ami a szeretet próbája: kritikus szemmel kell összemérnie - egymáshoz mérnie - megint csak mind a kettőt. A feladat tehátj amit a nagykövet vállalj kényesy és bátorságot igényel. A könyörtelen igazlátás képességét, amit talán csak nehezjtj ami e kettőből egyidejűleg következik: az egyidejű igazmondás kötelezettségét is. ” E könyvet, amelyet recenzensként ezúttal méltatni törekszem, valójában meg sem írta a szerző. Hiszen nem összefüggő gondolatfolyamról, mon­ dandóról van szó, hanem cikkek, tanulmányok, interjúk füzéréről, egy több mint három évtizedes szerkesztői és műfordítói munkásság „hordalékáról”, ahogyan O maga nevezi ezeket a döntő részben az oly időrabló fordítói 488 �tevékenység „melléktermékeiként” megfogant írásokat. Ezen mit sem vál­ toztat, hogy némelyiket nem is Karol Wlachovsky írta, minthogy vele be­ szélgetnek, O az alanya a párbeszédnek. A barátok — Kiss Gy. Csaba és Tóth László — válogatásában összeállított kötet valamennyi dolgozatának van azonban egy közös nevezője: nevezetesen a magyar és a szlovák iroda­ lom. Az utóbbi ismerete, szeretete egy anyanyelvű értelmiségi —aki ráadásul szlovák nyelv és irodalom, valamint könyvtárosi szakot végzett a bölcsé­ szettudományi karon — részéről természetes, a magyar literatúrához való különleges vonzódás azonban ritkaság számba megy egy határainkon túli, más nemzetiségű ember esetében. Nem véletlen, hogy sokakat izgat, érdekel e kötődés forrása. A Kiss Gy. Csaba által 1976-ban készített, A közvetítés haszna: közös nyereség című inter­ júban, vagy Brogyáni Judit 1984-ben kelt, Magyarország az én második ottho­ nom ... című interjújában is erről kérdezgeti Karol Wlachovskyt. A vála­ szokból kiderül, hogy bár Kassán született, kisgyermekként gömöri - tehát sokféle és türelmes - környezetben, nyitott világban élt, s kora ifjúságától kezdve, úgymond amióta csak az eszét tudja, szlovák és magyar szót egya­ ránt hallott. Kétnyelvű nagyapja felváltva mondogatta neki Benedek Elek és Pavol Dobsinsky meséit. .yA m ik or megtanultam olvasninem hagytam el a magyar könyveket. Sőt, nagy örömömre szolgált\ hogy olyan könyveket is elolvashattam , amelyek szlovákul vagy csehül még nem jelentek meg {például Veméi)” - nyilatkozta. Amikor egyetemista lett, tanulmányai mellett már az első évfolyamtól kezdve dol­ gozgatott is: először a Szlovák írók Szövetségében, majd a Slovenskepohl'ady szerkesztőjeként. Ott kapta a feladatot, hogy fordítsa le a szlovakista Káfer István egyik tanulmányát. Ezt követően csehszlovákiai magyar szerzők szlovákra fordításával próbálkozott, s miután a Tátrán Könyvkiadóba ke­ rülvén a világirodalmi részleg főszerkesztője lett, s mivel ott nem volt kép­ zett hungarológus, fokozatosan Karol Wlachovsky - aki, mint a fentiekből kitetszik „autodidaktaként szerzett képesítést magyar irodalomból és kultú­ rából” - gondja lett a magyar fordítások ügye. S innen már bizony nyomon követni sem könnyű milyen és mennyi szolgálatot tett kölcsönösségi alapon a magyar és szlovák irodalomnak. Az életrajzi adatok valamelyest segítenek felmérni e szolgálat nagyság­ rendjét és jelentőségét. Karol Wlachovsky 1990-ben került az akkor még Cseh-Szlovák Kulturális és Tájékoztató Központ élére Budapestre, majd 1992 decemberétől, az ország kettéválásakor létrejött Szlovák Intézet igaz­ gatója lett. 1996—1999-ig között szünetelt e megbízatása, de azóta ismét tart. Vezetése alatt - mint Kiss Gy. Csaba írja Egy szlovák európai a Rákóczi úton című esszéértékű míves jegyzetében - Jegenda lett ez az intézmény... Ha majd egyszer végigtanulmányozga [ ...] valaki rendezvényeinek programját\ hogy ki 489 �mindenki szerepelt itt a magyar és a szlovák szellemi életből [...], ha végigrágja magát a dokumentáción [.. .], szinte elképzelhetetlenül gazdag kínálatot vehet szdmba. De még a legszorgalmasabb kutató sem tudja visszaadni a hangulatot, a szellemi atmoszfé­ rát, azt a j ó érzést, melyet az együttlét, a fesztelen társasági alkalom nyújtott [ ...J A Szlovák Integet fontos találkozóhely lett [ ...] ügyfajta értelmiségi kaszinó, amely a maga területen-kivüliségével semleges hely, ahol a gyakran egymástól szekértáborokban elkülönülő magyar kulturális világ bármely csoportjának a képviselője megjelenhet. Hi­ szen a házigazda annak a régi közép-európai [ ...] szellemiségnek a megtestesítője, amely becsülni tudja a vendéget, ha nincs is egy véleményem vele, amely hisz az eszmecse­ re, a dialógus lehetőségében. ” Karol Wlachovsky tanított Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának szláv tanszékén, továbbá Szegeden és Békéscsabán, s jelenleg is vendégtanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szlovák tanszékén Piliscsabán. Az ország számta­ lan településén vannak jó ismerősei, barátai, így természetesen a szlovák nemzetiségű polgárok által is lakott Nógrád megyében is. Csaknem félszáz magyar könyvet fordított le anyanyelvére a huszadik századi magyar iroda­ lomból. S, hogy miként, milyen színvonalon, arról e kötet egyik tanulmánya (Tibor Zilka: Karol Wlachovsky műfordítói munkássága) is tanúskodik, de a szá­ mos magas kitüntetésben, díjban, - amit részben hazájában, részben Magya­ rországon kapott —is benne foglaltatik nemcsak a mennyiség, a termékeny­ ség, hanem a munka minőségének elismerése is. Mindeközben természetesen véleménye —még hozzá elismerő —is kiala­ kult a magyar literatúráról, amelynek összegzése az Utam az irodalom „belső világossága”fe lé című írásában fogalmazódott meg: „...m indaz amit eddig meg­ ismertem és elolvastam, rendkívüli örömet szerzett és belsőleg gazdagított. Másképp aligha lenne az egésznek értelme. ” E kötet tartalma is visszatükrözi, hogy külö­ nösen kedveli Csáth Géza, Kertész Ákos, Kosztolányi Dezső, Ottlik Géza, Szilágyi István műveit, de fordított Balázs Józseftől, Dobozy Imrétől is. Tehát a magyar prózaírók úgynevezett középnemzedéke állt érdeklődése középpontjába, elsősorban az a generáció, amelyik 1945 után kialakította a magyar irodalom arculatát, továbbfejlesztette, illetve meghaladta a múlt örökségét. Igyekezett olyan írókat és műveket választani, amelyeket kifejező nyelvi kolorittal, színnel tudott megjeleníteni. Ebből a szempontból Mé­ szöly Miklós áll(t) szívéhez, alkatához legközelebb. „Úgy érzem az ő műveiből készült fordításaim sikerültek a legjobban. További kedvenceim: Ottlik Géza, Örkény István és Mándy Iván” - mondta Kiss Gy. Csabának. Persze Karol W lachovsky nemcsak fordításai révén tett sokat a magyar irodalom szlovákiai megismertetéséért, hanem népszerűsítő cikkeivel, re­ cenzióival, kritikáival is. Irt mások mellett Ady Endréről (Ady és a szlovák irodalom ), Palotai Borisról (Zöld dió), Esterházy Péterről (Két kis érem), be­ 490 �mutatja —e könyv hasábjain is —a szlovákiai magyar irodalom számos ki­ válóságát: Cselényi Lászlót, Gál Sándort, Dobos Lászlót, Koncsol Lászlót, Török Elemért, Tózsér Árpádot. A két nép közös dolgairól általa kibontakoztatott párbeszéd természetesen csak úgy életszerű, csak akkor igazságos, ha a magyar érdeklődők figyelmét a szlovák irodalom és kultúra nem eléggé ismert és még kevésbé elismert érté­ keire irányítja. E törekvésének is megannyi jó példája olvasható e kötetben. Egy árvái ember visszavarázsolt gyermekkora címmel Milo Urban (1904-1982) íróról, a Zöld vér című munkájáról, - amely mintegy ,,félúton van a dokumentarista és a szépirodalmijellegű emlékiratok között”—tesz közzé ihletett sorokat. Érdekes, az irodalmak egymásra hatásának jeleként jegyzi meg, hogy Urban előszere­ tettel olvasta az erdélyi magyar írók —Méliusz József, Bálint Tibor, Szilágyi István —prózai munkáit, amelyeket éppen Karol Wlachovskytól kapott köl­ csönbe és amelyeket mindig „belső használatra megírt recenzióval” adott vissza. A THF hullámain című írásból a regényes életű Theo H. Florin (1908— 1973) költő pályaképe bontakozik ki. A huszadik század harmincas éveiben indult Vladimír Reisel szürrealista lírájáról Karol Wlachovsky A ^ új látásmód költészetétől az új valóság költészetéig címmel írt tanulmányt. Idézi Stefan Zary találó sorait Reisel témái és motívumai kapcsán: ,,Tematikai megközelítésben költészetének három jellemzőjegye van: a no, a nosztalgia és a nagyváros látomása, Reisel a szerelem, a nő, az illatos és fájdalmas szenvedélyek poétája, a kicsi, jelentéktelen dolgok­ ban rejtőző drágakövek felfedezője, a simogató tenyerek, bújtató keblek, szpmorkodó sze­ mek és a szerelemben büntetlen test költője. Ezek Reisel ültetvényei, ő itt a tökéletes ker­ tész es sZ^esZ n°ha mindezt a nagyváros kertjébe is belehelyezi. ” Ugyancsak az 1930as években kezdett publikálni a szintén szürrealista Július Lenkó, akit kötet A költészet emberlakta tája címmel mutat be. Több írás is foglalkozik Emil Boleslav Lukác és az 1920-as években indult pályatársai (Ján Smrek, Laco Novomesky, Masa Hal’amová és mások) munkásságával. A költészet házában című, 1986-ban kelt dolgozat az utóbbi évtizedek - úgymond —fiatal szlovák költészetét elemzi, konkrétabban az 1960-as években színre lépett költők első és második hullámát. Az szlovák blokk végén a Ladislav Ballek két regényéről (Pomocnik - A segéd, 1977; Agáty - Akácok, 1981) és az A z 1970-es évek fiatal szlovák prózaírói című tanulmány kapott helyet. Megannyi név, amelyekkel érdemes a határ innenső oldalán is ismerkedni, annál is inkább, mert mint Karol Wlachovsky fogalmaz: „ ... kezüket koruk ütőerén tartják, és együtt haladnak a modem próza fejlődésével,, .Ezek az írók a jö v ő és a szlovák —sőt talán általában a modem —irodalom ígéretét és biztosítékátjelentik. ” Fábry Zoltán nyomán, reflexeim alapján legszívesebben egy újabb „hiúd­ nak nevezném a budapesti Ister Kft. által a 2001-es esztendő ünnepi könyvhetére megjelentett Köztes szerepben című kötetet, de a szerző arra int, 491 �hogy legyek/legyünk óvatosak e szó használatával. „Meg vagyok győződve róla, hogy kulturális értékek cseréjével s ezen belül a* irodalom fordításával nem építhetők hidak nemietek és országok köpött. A történelmi tapasztalat arról győz meg minket, hogy mindazok tévedtek, akik a kultúra területén ilyen célokat fogalmaztak meg és tűztek ki maguk elé’ Még egy olyan nagy szellem is tévedhet ebben, mint Fábry Zoltán. Hiszen, ha végigpillantunk a csehszjovák-magar kapcsolatok alakulásán, rájöhetünk, b o g ez nem sikerült. Tartós hidakat csupán egyetlen »matériából« lehet építeni, mégpe­ dig a stabil gazdasági és politikai kapcsolatokból Csak ezután kerülhet sorra a kultú­ ra meg az irodalom1' —mondja a fentebb már idézett M agarország az én második otthonom... című beszélgetésben. S, ha mint afféle „filosznak” bizony nehéz ezt tudomásul venni, de be kell látni, hogy Karol Wlachovskynak igaza van. Ezzel együtt másokkal egyetemben fenntartom, hogy sokrétű tevékenysége, könyvének szellemisége kulturális értéket jelent és mint ilyen —ha másként nem áttételesen —igenis hatással van, hatással lehet a politikai együttműkö­ dés alakulására is. Nyilván ezt O sem gondolja m ásként... Sulyok Bernadett A polgári létforma mementója r Unger Emil: Az Újvilág utcai ház Egy német származású pesti polgárcsalád évszázadokon átívelő története elevenedik meg a majd háromszáz oldalas kötet lapjain. Szerzője eredetileg orvosi egyetemet végzett, és haláláig mikrobiológusként dolgozott az Or­ szágos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézetben. Emellett érmek, papírpénzek rendszerezésével foglalkozott, több numizmatikai szakkönyve jelent meg. Végül szépírói vénáját is kipróbálta, 1996-ban adták ki első regényét Szabadság? címmel, amelyben a közelmúlt eseményeit dol­ gozta fel. A szerző halála után két évvel (2001-ben), posztumusz kiadásban jelent m t g A z Újvilág utcai ház A regény egyedisége mindenekelőtt abban áll, hogy olyan társadalmi réteg életformáját, gondolkodásmódját és értékrendjét mutatja be, amellyel viszonylag kevés magyar író foglalkozott. Témáját te­ kintve talán Márai Sándor Egy polgár vallomásai (1934) című művével hoz­ 492 �ható távoli párhuzamba, bár Márai saját életéről számol be, s az események és történések helyett a lelki és szellemi kalandokat, a reflexív, aforisztikus megállapításokat helyezi előtérbe. Unger Emil szabályos családi krónikát ír, az ősök közül fokozatosan az az ág emelkedik ki, amelynek ő is leszárma­ zottja. A történetfolyam egy esküvő leírásával kezdődik: és egy másikkal végződik, köztük több mint egy évszázad telik el, és generációk váltják egymást. Ez a keretes szerkezet azt jelzi, hogy a magánélet alakulása fősze­ repet játszik a történetmesélésben. Az első fejezet 1845. augusztus 3-án indul Franz Unger főhadnagy és Josefine Löblich, jómódú bécsi polgárle­ ány házasságkötésével, a huszadik, utolsó fejezet 1925. április 11-én, Unger Emil gépészmérnök és Kiss Mili tanítónő frigyre lépésével és nászúira in­ dulásával ér véget. Minden fejezet egy adott időintervallumot ölel fel, így az elbeszélés kronologikus sorrendben halad; egyetlen kivétel a második feje­ zet, amely id. Unger Ferenc álmán keresztül 1690-től a reformkori kezdő­ pontig eleveníti fel a család történetét. Ebből kiderül, hogy őseik a XVII. század végén az egyik német választófejedelemségből vándoroltak Budára, azok elődei pedig a családi hagyomány szerint innen futottak a választófeje­ delem oltalma alá, ezért nevezték őket Baváriában Ungemek, vagyis ma­ gyarnak. Az álom szerkesztési technikája, a személyek és szituációk gyors váltása kiváló módszer a generációk egymást követésének bemutatására. Minden fejezet egy bizonyos személy nézőpontjából láttatja az esemé­ nyeket, a férfiak látószöge a domináns, néhol a családba beházasodott aszszonyok véleménye is kiderül. A X. fejezetben a fiatalon megözvegyült, negyvenhatodik évében járó Jozefin nézőpontjából mutatja be a három gyermek, Amélie, Emil és Mimi felcseperedését, az idősebb lány férjhez megy, Emil Brassóba utazik egy vasútépítés ügyében. A XIV. fejezet a m il­ lennium évében, 1896-ban játszódik, amelyben a legifjabb Emil mint tíz­ éves kisfiú szempontjából ábrázolódnak az események: rácsodálkozik az országos kiállításra a Városligetben, Paffénak becézett apja mesél neki a technika és a tudomány új vívmányairól, az elektromosságról, a mozgókép­ ről. (A kinetoszkóp pavilonjában a leírás alapján felismerhető a Lumiéretesvérek egyik legelső opusza, A megöntözött öntöző.) Szemtanúi lehetünk Ferenc József millenniumi látogatásának, s Paffé a nemzetiségek ellenérzé­ seiről, valamint a szocialisták társadalomfelfogásáról beszél. Az a tipikus polgári életmód tárul fel előttünk, amelynek alapeszménye az apolitikusság és az etikus magatartás, a középosztály tagjaiként a tisztes anyagi jólétre törekvés. A szerző üknagyapja, id. Unger Ferenc kovács­ mester háztulajdonossá válik, az Újvilág utcai épület bérbeadásából bizto­ sítja családja megélhetését. Jozefin, az ifjabb Ferenc özvegye az 1870-es évek elején átalakítja háromemeletes és korszerű, vízvezetékkel és gázfutés- 493 �sel ellátott bérházzá. Bár tetemes összeget kénytelen felvenni a felújítás fedezésére, és gyermekeinek még évtizedekig kell a hitelt törleszteni, a ma­ gasabb lakbérek révén jelentősen megnő a család életszínvonala. Jozefán karaktere a legerőteljesebb nő figura, aki odaadó, férje szerelméért harcolni is képes hitves, majd következetes üzletasszony, és gyermekeinek válasz­ tottjait is abból a szempontból ítéli meg, milyen egzisztenciát tudnak nyúj­ tani. Míg az anya és a húg pénzügyi szempontok alapján cselekednek, és a be­ fektetett tőke révén kívánnak jól élni, addig id. Unger Emil dolgozni akar, s szerelmi életében sem befolyásolja a leány vagyoni helyzete. Diplomát sze­ rez a Műegyetemen, majd a Magyar Államvasutaknál helyezkedik el, s végül főmérnök lesz belőle. Újabb szerelme Ruisz Mariid, egyik mérnök kollégá­ jának a házvezetőnője. Ezúttal nem tudja eltántorítani szándékától húga hisztérikus felháborodása sem, harmincnyolc éves korában feleségül veszi a huszonhét éves Matildot. Az író felvázolja azt a folyamatot, amelynek során a kezdetben magát a magyarságtól szigorúan elkülönítő Unger család lélekben és nyelvhasznála­ tában is magyarrá válik. Unger Ferenc kapitány öccse, Julius még érvénye­ sülése érdekében beszél hol magyarul (szabadságharc), hol németül (Bachrendszer), és küllemét, viselkedését is a karrier szolgálatába állítja. Apja ha­ lála után, a passzív ellenállás idején pedig Magyar Gyulára változtatja a ne­ vét. A családi élet és a párválasztás bonyodalmai mellett a történelmi háttér is fontos szerepet kap, de a politikai rendszerek változása nem hagy maradan­ dó nyomot az Ungerek világszemléletén és értékrendjén. Valódi meghasonlást Unger Ferenc kapitány kénytelen megélni, akinek az osztrák katona­ ság hadbírójaként részt kellene vennie gróf Batthyány Lajos miniszterelnök halálra ítélésében. Noha a Habsburg oldalon áll, titkon a magyar üggyel rokonszenvezik, átlátja a birodalmi megtorlás igazságtalan és jogtalan voltát. Azon a napon szándékosan húzza az időt csip-csup ügyek átnézésével az irodájában, így „lekési” a tárgyalást. A regény legmegrázóbb jelenete, ami­ kor Batthyány és felesége utoljára találkozik, Unger kapitány szemszögéből látjuk a búcsúzást, aki a három felügyelő tanú egyike. A kivégzést követően áthelyezését kéri Stájerországba, ahonnan 1851-ben tér vissza családjával Pestre. A szabadságharc kegyeden vérbe fojtása kiábrándítja a hadseregből, ennek hatására feleségével is megfogadtatja, nem engedi, hogy valaha kato­ na legyen a fiuk. A Bach-rendszer, a kiegyezés kora és a nyomában kibontakozó gazdasá­ gi, társadalmi fejlődés atmoszféra teremtő háttér a családtagok beszélgeté­ seiben, vitáiban. Néhol túlzottan aprólékos az utcák, hidak neveinek felso- 494 �rolása, olykor a plasztikus megjelenítés is hiányzik. Ezeket a részleteket nem tudják élvezni azok, akik nem otthonosak a fővárosban. A lakókörnyezet, a város bemutatása és a tájak, napszakok leírása természettudományos, racio­ nális látásmódot tükröz. Az 1848—49-es szabadságharc mellett a másik hangsúlyosan megjelenő periódus az 1919—20 közötti zűrzavaros időszak. Az utolsóként szereplő Unger Emil igyekszik távol tartani magát mindenféle politikától, nem tet­ szik neki sem az őszirózsás forradalom s a Károlyi-kormány, sem a bolsevik hatalomátvétel, de Horthy bevonulása és a fehérek önkénye sem tölti el örömmel; még Bethlen miniszterelnököt becsüli leginkább. A regény erénye a fordulatos családtörténet és a történelmi események felvillantása, ám a folyamatosság érzete, a lét nagy áramlatában való rész­ vétel hiányzik belőle, folytonosság helyett mozaikdarabokat, kiragadott epi­ zódokat kapunk, az egyes életutak elválasztottan haladnak egymás mellett. Mindez azt a benyomást kelti, mintha a polgárcsalád a külvilágtól hermeti­ kusan elzárva élt volna, alig tartottak kapcsolatot más emberekkel, s a m un­ kán kívül csak a rokonságra szántak néha időt. Mélyebb barátságokkal, drámai konfliktusokkal sem találkozunk, mintha szenvedélymentesen élték volna végig a sors által kiszabott éveket, a polgári morál normáit teljes mértékben interiorizálták s követték. Unger Emil könyve tiszteletreméltó vállalkozás a polgári életforma be­ mutatására, ám ennek mélyrétegeibe nem tud következetesen leásni, bete­ kintést nyújtani. 495 �Nógrád Megye Önkormányzata, valamint a Palófóld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szerkesztősége a 2001. évre meghirdeti a MADÁCH- ÉS MIKSZÁTH-PÁLYÁZATOT. A pályázatokon eddig nem publikált, máshol egy időben be nem nyújtott esszével, tanulmánnyal, riporttal, szociográfiával, interjúval; illetve szépirodalmi művekkel lehet részt venni. Maximális terjedelem: 15 flekk (1 flekk 1350 karakter) A jeligés pályamunkákat 3 példányban 2001. november 15-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére (3100 Salgótarján, Múzeum tér 1.) A pályázatokat a Palófóld folyóirat szerkesztősége által felkért szakzsűri bírálja. A pályázatok díjai: I. II. III. 120 000 Ft 100 000 Ft 80 000 Ft * * * Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a P alófóld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szerkesztősége a várossá alakulás 80. évfordulóján újra meghirdeti a GERELYES ENDRE-PÁLYÁZATOT. Olyan fiatal alkotók szépirodalmi műveit várjuk, akik 1976. január 1. után születtek. Tematikai és terjedelmi megkötés nélkül benyújtható bármely, eddig még nem publikált írás. A pályázat díjai: I. II. III. 60 000 Ft 40 000 Ft 20 000 Ft * * * A pályázati kiírások részletesen olvashatók a Palócföld folyóirat új folyamának korábbi számaiban. További felvilágosítás kérhető a 32/416-777/112-es telefonszámon. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/c28282b032800a67cbe576785b533d0f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2001/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2001 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika