https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c6c4121b0031f66ef63f6254d829ae2e.pdf 0be0a8d893426702d1813660b9fc05f5 PDF Text Text A TARTALOMBÓL Tőzsér Árpád versei Taar Ferenc drámája Szent István királyról Pázmány Péter Kovács Sándor Iván tanulmánya Dante: Isteni színjáték (részlet) Baranyi Ferenc fordítása Cseh Károly, Hatvani Dániel, Zágorec Csuka Judit, Németh György versei Bojtor Károly festőművész emlékezete Bojtor K ároly: M adách �Névjegy Tő^ér Árpád Varga Lajos Márton Czjnke Ferenc Gopcsa Katalin Hegyeshalmi László Taar Ferenc Brassói Zoltán Sulyok Bernadett Kovács Sándor Iván Baranyi Ferenc Cseh Károly Hatvani Dániel Németh György Zágorec-Csuka Judit Dóka Péter D r Gombár Endre Marafkó László Sulyok László Filippinyi Éva Tori Lujza T. Pataki László Hubai Gruber Miklós Dr. Peresi Klára Dr. Bakonyi István 19 7 1-1976-ig a nyitrai Pedagógiai Főiskola tanára. 1997-tól a Komensky Eigyetem adjunktusa. Madách-díjas (1980,1984); József Attila-díjas (1993). 19 8 3 -1994-ig a Magyar Rádió irodalmi osztályának szerkesztője, 1991—1993ig főszerkesztője. 1986-tól a Kortárs folyóirat főszerkesztője. Alföld-díjas (1986), József Attila-díjas (1989). Festőművész (1926-2000) A Veszprémi Múzeum művészettörténésze, kutatási területe a kortárs ma­ gyar művészet és az üvegművészet. E néven az ifjabbik, Nagyvázsonyban élő festőművész. 1961-1974-ig a debreceni Csokonai Színház igazgatója, 1974—1984-ig a Hangarchívum igazgatója. Kölcsey-díjas (1994). Veszprémben élő középiskolai tanár, kritikus, szerkesztő. Most közölt írása részlet egy Gárdonyi-monográfiából. Salgótarjáni születésű, jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. E számunkban részletet közlünk egy nagyobb regényelemzéséből. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Költő, műfordító. A Palóifóld folyóirat egykori főszerkesztője. József Attilaés Madách-díjas. Mezőkövesden élő író, költő, műfordító. Szerkesztő, író, költő. Budapesten élő költő, filológus, tanár. Kutatási területe az ókori görög kultúra. Szlovéniában, Lendván élő pedagógus, költő. Az ELTE-n végzett fiatal író, a Néps~abadsá^D2 ny a Kortársban és a Mozgó Világban publikál. Balassagyarmaton született. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem finnugor tanszékén tanársegéd, 19 7 9 -1989-ig tudományos fómunkatárs. 1982—1983ban a Helsinki Egyetem vendégprofesszora. A Magyar Nemzet egykori szerkesztője. 19 6 8 -1975-ig a Jelenkor szerkesztőbi­ zottsági tagja. A Heti Válasz munkatársa. Salgótarjánban élő újságíró, tanár. A haláltábor néhány foglyáról szól a Recski rabszolgák c. kötete (1990). A Magyar Rádió riportere, irodalmi műsorok szerkesztője. Pásztói születésű zenetörténész. 1977-tól a Zenetudományi Intézet munka­ társa. Újságíró, publicista, drámaíró. Több regény, szociológiai kötet szerzője. Erdómémök, a Magyar Rádió újságírója, Szilvásváradon él. Hajoljunk köze­ lebb egymáshoz c. elbeszéléskötete 2000-ben jelent meg. Salgótarjánban élő körzeti orvos. Kötete a napokban jelent meg A nógrádi szénbányászat rövid története - Mátranovák-bányatelep címmel. Az Árgus főszerkesztő-helyettese, a Vörösmart}' Társaság elnöke, a Kodolányi János Főiskola docense. legutóbbi könyve A z ige őrzői címmel jelent meg. ��Bojtor K ároly: M ad ách olaj‘ vászon (A salgótarjáni Madách In/re Gimnázium tulajdona) Fotó: Sjelényi Károly PALÓCFÖLD • 2001. különs~ám%december �Tartalom Tozsér Árpád Varga Lajos Márton Czjnke Ferenc Gopcsa Katalin Hegyeshalmi László Taar Ferenc Brassai Zoltán Sulyok Bernadett Kovács Sándor Iván Baranyi Ferenc Cseh Károly Hatvani Dániel Németh György Zágorec-Csuka Judit Dóka Péter Gombár Endre Marafkó László Sulyok László Filippinyi Éva Tan Lujza T. Pataki László Hubai Gruber Miklós Peresi Klára Mátyus Aliz Bakonyi István Ünnep előtt, ünnep után (p.m.) Régi szövegek albumából Balassagyarmat A gomböntő kanalában Nagvbátonyi ősz; 2001. október 6. Pozsonyi páholy (Interjú Tozsér Árpáddal) Bojtor Károly kiállításán (1964) „Mese a valóság is” (tanulmány) Bojtor Károly Jöjjön el a te országod (dráma) )rAz élet a rothadásból kikéi” (Gárdonyi Géza: Isten rabjai) A szent, a kísértés és az eksztázis (Kodolányi János: Boldog Margit) Felföldi íróportrék: Pázmány Péter Szentségtörés? (Dante: Isteni színjáték, műfordítás) Karácsony táján Szegény ember sorsa Magvetés; Elnémul minden Ecloga; Tél gyümölccsel Megjöttünk; Télutó Egyedül voltál Meseszép eper Földönkívüliek Szatirkák A véres szombat emlékműve Arcvonások (Beszélgetés Vathy Zsuzsával) Kriza János: Vadrózsák című népköltési gyűjteményének népzenei tanulságai Víztörténet Régi történetek Megvalósult álmok Egy értelmiségi pusztaképe „Harang, amely önmagáért szól” (Tozsér Árpád új könyvéről) 627 628 628 629 630 631 637 640 646 649 669 677 687 700 706 706 707 709 711 712 713 722 726 727 748 755 774 791 799 803 814 A Madách- és Miksyáth-pályá^atok díjazottjai A borítón: Bojtor Károly: Madách E számunkat Bojtor Károly müvei illusztrálják. (Fotó: Setényi Károly, Magyar Képek Kiadó) �Mócföld Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat XLVII. évfolyam 2001. különszám, december Főszerkesztő: PRAZNOVSZKY MIHÁLY Főmunkatárs: N AGY PÁL (Párizsi Aíagyar Műhely) A szerkesztőség tagjai: MARSCHALKÓ ZSOLT szerkesztő DR. KO VÁCS ANNA tanulmány DU KAY N AG Y ÁDÁM szépirodalom BAKOS FERENC művészet LIPTÁK GYÖ RG Y tipográfia Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtök 1 1 -1 6 óra között A szerkesztőség levélcíme: 3101 Salgótarján, P f 270 Telefon: 32/416-777/112-es mellék Fax: 32/316-482 Interneteim: www.bbmk.hu/palocfold E-mail: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár, előfizethető ugyanitt. Folyóiratunk megvásárolható az írók Boltjában Budapest K7., Andrássy út 45. 2001-ben megjelenik 6 alkalommal. Ara: 200 Ft A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata. Kiadja a Balassi Bálint Megyei Könyvtár, 3100 Salgótarján, Kassai sor 2. Felelős kiadó: OROSZNÉ KATONA ANNA Előfizetési díj egy évre: 900 Ft Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, és nem küldünk vissza. Készült POLAR STÚDIÓ, Salgótarján Lapunk megjelenését támogatta: a NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA és a NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM ISSN: 05555-8867 INDEX: 25925 �ÜNNEP ELŐTT, ÜNNEP UTÁN Amikor fél esztendővel ezelőtt a Palócjold idei első száma megjelent, többen megkérdezték, miért nem írtam bevezetőt az új évfolyam elé? Szelíden kitértem a magyarázkodás elől. Sajtó történ éti kutatásaimból tudtam, hogy' az efféle beharangozóknak nagyobb a füstje, mint a lángja. Várjuk meg az első évfolyam végét mondtam az új szerkesztőségnek. Utána kiderül, merrefelé tartunk. Hát tessék. Megjelent a Palócföld 47. évfolyamának hat száma. Ez a mostani a ráadás, a hetedik. Sok minden tisztázódhatott a figyelmes olvasó számára. Hogy például kicsit megújultunk, folyamatosan kerestük új külsőnket, az új tipográfiát, a belső szerkezet arányait; hogy mindent megtartottunk a lap tradícióiból ami érté­ kes, ami időt álló. Bebizonyosodott, hogy igenis aktív és jelentős alkotó élet van Nógrádban, s számunkra teljesen közömbösek a belső torzsalkodások. Kiderült, hogy a magyar szellemi életből milyen sokan kötődnek Nógrádhoz. Valóságosan is, hiszen a Cserhátban megbújó falvainkban találnak hétvégi menedéket, emlékeznek vissza a megyében töltött évekre, életüknek egy-egv szakaszára. És jelképesen is kötődnek, hiszen ismerik Nógrádot, barátaik, alkotó társaik élnek itt s fontos számukra, hogy megjelenjenek írásaikkal a lapban. Nógrád megyének minden közhiedelemmel ellentétben jó híre van az országos közvélemény előtt. Lassan kibontakoztak felvidéki kapcsolataink is. Akár szerzőink, akár a témák révén a lap eddigi gyakorlatához hasonlóan együtt gondolkodunk e térség jelensé­ gein, problémáin. Kiderült, milyen sok új művészeti alkotás születik a megyében, milyen fontos kiad­ ványok jelennek meg. És sajnos milyen sokan távoztak el ezekben a hónapokban a palóc Parnasszus ködfelhői mögé... 2001 tavaszán Nógrád Megye Közgyűlése a lehetőségekhez képest jelentős anyagi támogatással indította el az új évfolyamot. A Nemzeti Kulturális Alapprog­ ram Folyóirat Kollégiuma éppen a tradíciókra hivatkozva is támogatta a megjele­ nést. Meghirdettük irodalmi pályázatainkat, amelyekre 77 pályamű érkezett. Nyomdában vannak a Palótfóld Könyvek sorozatának első kötetei. A 2002-ik évi folyamatos megjelenés anyagi hátterét a megyei közgyűlés már biztosította. Némi öniróniával azt mondhatom: most már csak előfizetők kellenének... (p.m.) A különszámot 2001 karácsonyára szántuk ajándékként a fa alá. Hát egy kicsit elcsúsztunk vele. Mindennek oka az a korán jött té l... í 627 i- �Tőzsér Árpád RÉGI SZÖVEGEK ALBUMÁBÓL Versek és átiratok BALASSAGYARMAT A kiáltás száján óriás tenyér az este A tárgyak tágasabb éjszakát keresve kijönnek felületükből Egyébként csend van semmi se moccan Ágyra csatolva mutatom az időt Az ütésektől lassan szétrázódom de ketyegek tovább darabokban (1971) �A GOMBÖNTŐ KANALÁBAN Kiáltás szája elé kapott kéz az este Az erdei manók az ádáz troliok Peer Gynt szemét és szívét keresve kióvakodnak a tárgyak sötét lombjai közül Peer a betegágyában fölül s ahogy a teste a fájdalom hegyesszögébe horgad átfut az agyán: törzse és lába - kis- és nagymutatóként —hátha égi akmék idejét mutatja valami világnagy órán s szervei misztikus ingák ütéseitől rázódnak szét Egyébként semmi se moccan Csak Peer Gynt ketyeg tovább most immár darabokban Az éjszaka öntőkanalában együtt a nyersanyag összedobált alkatrészei az űri konstrukciónak: behorpadt holdak számlapján elgörbült ember tört csillagkerék rozsdás tengely mered ki a förtelmes üstből S Peer Gynt másik keze a reggel levágva s elszenesedve füstöl (1996) 5 629 l �NAGYBÁTONYI ŐSZ Arcomra hull a beszakadt évszak romja A sarkon kocsma Bányász jön gyorsan megissza a sörét s visszabú az éj vájatába A tárgy válik így fogalommá s vissza (1971) 2001. OKTÓBER 6. Arcomra hull a beszakadt évszak romja. Fekszem, veremben hulla Deres síneken körbe dombok zokognék, összeütődnek, fékeznek nyíva. Ablakomon túl egy halavány nyírfa, lélekként lebben Már ráadásnak fogom fel minden versem. (2001) -S 630 r �Varga Lajos Márton POZSONYI PÁHOLY Interjú Tőzsér Árpáddal Tó\sér Á rpád (1935) költő\ a pozsonyi tanárképző főiskola elvégzését követően 1965-ig a Hét munkatársa, majd 1971-ig az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1971től 1976-ig a nyitrai pedagógiai főiskola tanára, 1976-tól 1991-ig a Madách Könyvki­ adó szlovák szerkesztőségének vezetője, 1991-től a Comenius Tudományegyetem magyar nyelvi és irodalmi tanszékének adjunktusa, közben, 1992-től 1996-ig az Irodalmi Szemle főszerkesztője. 1998-tól 1999-ig a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnöke. Eddigi húszkötetnyi munkásságát egyebek közt Madách Imre- (1980, 1984), József Attila- (1993), A dy Endre- (1995), Déry Tibor- (1996) és Év Könyve-díjjal ismerték el. Pályáját Pécsi Györgyi Tőzsér Árpád (Kalligram, 1995) című monográfi­ ája tekinti át. A költő Pozsonyban él. —A mai magyar irodalomra a többféle kánon egymásmellettisége, s ami ezyel egy, az életrevaló hagyományok sokfélesége jellemző. Ez lehetne akár j ó dolog is, de nem a z mert némelyik kánon nem elég erős, a másiknak meg túlságosan nagy a hatalma. Ettől aztán zavarossá és áttekinthetetlenné válik minden. Külön sajátossága a helyzetnek, hogy szétestek az irodalmi iskolák, hiányzanak a kávéházi irodalmi asztalok s a mes­ terek is. A z Ön egyik esszékötete óta tudjuk: van egy Pozsonyi páholy, ahonnan higgadtan széttekinthetünk, s ahol higgadtan beszélgethetünk is. Nos, ebből a páholyból nézye, mi a véleménye az elmondottakról? - Bizonyos mértékig egyetértek azzal, amit mondott: irodalmi iskolák, asztaltársaságok a mai magyar irodalomban valóban nincsenek. De meste­ rek vannak. Például Tandori Dezső és Petri György teljesen ,,kimeríti,, a mester fogalmát. S hogy miért nem jelentenek egyidejűleg iskolát is? Az okok valószínűleg az irodalmi élet hagyományos formáinak a felbomlásá­ ban keresendők. - A mester forgalom sok mindent jelenthet. Ha olyan személyiséget értek rajta, aki körül új eszméi, elvei, érték - és normarendje, valamint kivételes képességei miatt tanítványi kör képződik , akkor ők sem azok. —Ha viszont a mestert a puszta hatása szerint minősítem mesterré, ak­ kor igen. Igaza volt Esterházy Péternek, mikor - Locke-ot parafrazeálva -i 631 §■ �azt mondta: a mai magyar irodalomban semmi sincs, ami előbb ne lett vol­ na már meg Tandoriban. De a rendkívüli Tandori-hatás jelzésén túl ez azt is jelentheti, hogy a Tö­ redék, a Talált tárgy és a Koppar Koldus óta nemigen van új az irodalmunk napja alatt. S akkor ez bizony elég szomorú dolog. Az avantgárdot manap­ ság azzal szokták elutasítani, hogy úgymond: üres technikai műveletek mű­ ködtetése. Meglehet, de ennél semmivel sem jobb, ha mások meg a vers­ nyelv önreflexióját, az úgynevezett lingvisztikái iskola által újra fölfedezett és divatossá tett technikát, egyszóval Tandorit vagy Petiiket „működtetik”. Márpedig sok Tandori és Petri utáni költőnk egyebet sem tesz, csupán e két költő technikáját variálja az unalomig, anélkül a lenyűgözően ambivalens elkötelezettség nélkül, amellyel e költők a mesterségükhöz és azon belül önmaguk sajátos esendőségeihez kötődnek. - Itt az a kérdés, hogy miért van ez így? Mert a következmények láthatólag igen súlyosak. Minthogy az okét követok müveiből —némi sarkítássalfogalmatok: hiányzik az eredetiség, az intellektuális erő, a műfaji hagyománytudat és a teremteni tudó poéti­ kai-technikai iskolázottság az irodalomban egyre mélyebb az unalom, az érdektelenség. A két nagy mögött a dagonyázok sokaságát látom. - Újabb költészetünk nagy része valóban afféle „ezüstkori” conversatio, locsi-fecsi, amely csak azzal fejezi ki a korát, amit nem tesz. Például, igen, nem növi túl a mestereit. Az előbb kifejtett véleményénél az enyém ugyan valamivel jobb, mert úgy látom, a Tandorit követő nemzedékeknek van azért Lucanusuk, Petroniusuk, Persiusuk, Juvenalisuk, de valóban nincs Vergiliusuk, nincs Horatiusuk, Catullusuk. S tényleg kérdés: vajon miért termek és egyben legitimálja is ezt a közép­ szert a kor olyan készségesen? A válasz ezekre köteteket töltene meg, s e kötetek megírására bizonyára nem én vagyok az illetékes. - Ugye nem akar kitérni? - Szó sincs róla. Néhány jelenség ugyanis ebből az előbb emlegetett po­ zsonyi páholyból talán még jellemzőbbnek is látszik, mint egy budapesti presszóból. Mindjárt az első: nincsenek alkotók, csak kombinátorok, mondja Roland Barthes mester az írók, költők készséges bólogatása mellett. S máris kész egy komplett kánon, mesterrel, tanítványokkal, s talán még olvasóik is akadnak. Egy másik mester mást mond, s abból is kánon szüle­ tik, s ezeknek a kánonoknak pontosan az a korsajátosságuk, hogy nem költők, írók, hanem irodalomtudósok, filozófusok kreálják. Következés­ képpen a gyakorlat és az elmélet síkja szinte állandóan széttart bennük. A teoretikusok olyan „magas fokú” fogalmi általánosításokban nyilatkoznak, í 632 | �hogy azokkal szinte tetszőlegesen feleltethetnek meg műveket, s osztrakizálhatnak másokat, a szerzők meg süketeknek és vakoknak tetetik magukat, vagy valóban azok. Régebben a költők, írók többnyire maguk is írtak esszét, sót kritikát is (s itt elég csak Advra, Babitsra, Kosztolányira, József Attilára gondolnunk), ma inkább hallgatnak, hogy ki ne derüljön, halvány sejtelmük sincs róla, miért abban a kánonban szerepelnek, amelyikben éppen szerepelnek, vagy hogy az elméletet illetően esetleg más álláspontot képviselnek, mint a ká­ nonmester. S a szerencsétlen versolvasó pedig (ha még van egyáltalán vers­ olvasó) törheti a fejét, hogy miért utómodern mondjuk Rába György, s miért posztmodern Rakovszky Zsuzsa, mikor Rába némely korszakának a szövegei sokkal „nyelvmegclőzötrebbck”, mint Rakovszky - egyébként rendkívül érdekes és értékes —verseid —/Icidd térjek ///ég r/ss'^ci az előbbi, talán sn/nmás réde/z/ényc/// egyik kifejezésébe^ a .Magonjá záshoz : nem más ij~, mint hajlam a játékra , jelmezhasználatra, szerepre, alakoskodásra, j* egyszersmind a csalásra, a felelősség felfüggesztésére, a kockáiéit kerü­ lésére is. Gyengüi meg is semmisül a szjivegek eredetisége, a mii utalások , rájátszások, jelölt és jelöletlen idézetek , variánsok, nyelvi tréfák kavargása, az ivók szinte összecse­ rélhetők. —A felsorolt vádak közül a legsúlyosabbnak az írók vagy szövegeik öszszecserélhctőségct érzem. A többi megalapozottságát csak konkrét példá­ kon lehetne bizonyítani. Mert az irodalomban természetesen a játék is lehet halálosan komoly, az alakoskodás is szolgálhatja az őszinteséget, a csalás is az igazságot, sőt még a felelősséget is fel lehet függeszteni éppen a felelős­ ség érdekében. De ha a különböző szerzőktől származó szövegek összecserélhetők, már pedig ez ma valóban sok eseten így van (én is ilyesmire gon­ dolok, mikor a magyar „ezüstkorról” beszélek), akkor valóban bajok van­ nak. Akkor a költészet mint olyan fölösleges, elég elolvasni egy szöveget, hogy a többit is ismerjem. A művekben így végül is az a valami válik prob­ lematikussá, amit József Attila szép szóval még művészi állandónak neve­ zett, az újabb poétikák pedig néha jelentésinvariánsként emlegetnek. Csakhogy, persze, ez a jelentésinvariáns nem egészen azonos a szövegek eredetiségével. Az eredetiség normája például megkövetelte a műnek a szerzőre vonatkoztathatóságát, az űn. személyes hitelt, nem ismerte viszont az intertextualitás s a vendégszöveg fogalmát. A műnek a szerző „személyiségére” vonatkoztatottsága manapság az ún. nyelvmegelőzöttség elvével nem fér össze, amely nyclvmegelőzöttségben azért, úgy gondolom, van valami. A vers ugyanis úgy növekszik, mint a sztalagmit, nem előre megkonstruált alapokra emelődik rá, hanem a felülről --------1 633 |------- �csepegő cseppek egymáshoz szervesülnek, az új szó alakít a régin, a régi pedig újabbat hív életre. Viszont ez valóban annyit jelent, hogy a személyi­ ség nem előzi meg a verset, hogy valóban a „vers szüli az énekesét”, ponto­ sabban a költő-személyiség a versszöveggel születik és alakul. De az egyál­ talán nem véletlen, hogy az így létrejött személyiség miiven. A versben ki­ alakuló szubjektum valamilyen metafizikai utakon mégiscsak a szerző eg­ zisztenciájának, tehetségének, műveltségének a függvénye, csakhogy ez a „mégiscsak” egyelőre a poétikáink legelhanyagoltabb, az irodalomtudomá­ nyunk által legkevésbé vizsgált része. Például Kovács András Ferencről már egy könyvtárat összeírtak a kriti­ kusaink, de még ma sem tudja senki, hogy mi az erdélyi költőben a „jelentésinvariáns”. Egy „ifjabb csikóbb poétának :”, a csaknem zseniálisan pi­ masz Orbán János Dénesnek kellett „eljönnie”, h o g y a .fiAasztei*' verseivel kapcsolatban a »sajt-HH9 és a „s^ínbanta tarka lóri' minősítés is elhangozzék. A kérdések kérdése tehát az, hogy az idő kit igazol majd: Orbán János Dénest és önt-e, vagy például Kulcsár Szabó Ernőt, aki Kovács András Ferencet a kánon legfelsőbb régióiba emeli. —Meg a~ is kérdés, hogy vajon miért mozog ma a mű olyan szűkös form ai terekben, miért olyan kicsi a\ energiája, miért olyan kevéssé megformált? Kérdem: ki gondolkodik ??:a különleges irodalmi, poétikai formákban , mondjuk ritomellben , rondában, pantumban? Számomra ma a magyar irodalom hiány: a különleges formákon túl a~ ontológiai nyugtalanság^ a metafizikaifeszültsége a gondolat hiánya . - Én óvakodnék attól, hogy költészetünk állapotát a „formátlanság” bűnére vezessem vissza. Kovács András Ferenc lenyűgöző formagazdagsága meggyő­ ző ellenpélda! Az Ön felvetésében inkább a „metafizikádanságunkról” szóló észrevételt érzem tovább gondolhatónak. Századunk metafizikaellenes harcának a kezdetei, amint tudjuk, Nietzschéhez nyúlnak vissza. De Nietzsche nem volt kifejezetten metafizi­ kaellenes. Ő az „isten halála” után egyszerűen az embert akarta az isten helyére, metafizikai magasságába emelni. ,fiáin den elragadtatás, intenzitás, amely ezelőtt a túlvilághoz tapadt, ezután az c világi életben koncentrálódjon” —mondta. A mai költészetben a metafizikátlanság a nyelv anyagába zártságot jelent. A „nyelvi megelőzöttség” kategorikus impreatívusza óta idegen test költé­ szetünkben az elragadtatás, az érzelmi intenzitás, azaz hiányzik belőle a csodálkozás, a fájdalom, az öröm, a szerelem, a szeretet, a szorongás, a halál közveden élménye, nincs neve azoknak a kiterjedéseinknek, amelyek az emberi határokon túlra nyúlnak, a mindenséggel, a végtelennel való kozmi­ kus szimbiózisunk felé mutatnak. Csakhogy Wittgenstein elhíresült aforiz­ mája, amely szerint amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, a költé­ �szetben nem érvényes. A költészet legalább négyezer éve éppen arról be­ szél, amiről nem lehet beszélni, s csak a posztmodernek ars poeticája szól úgy, hogy nyelvem határa a világom határa. Más kérdés persze, hogy a metafizikát is csak szavakkal, a nyelvben lehet kimondani. Ilyen vonatkozásban valószínűleg minden azon múlik, hogy a nyelven belül hová teszem a hangsúlyt, a stíluseszközök közül melyeket részesítem előnyben. A posztmodern kánon nem véletlenül preferálja a szó helyett a mondatot. A szó és főleg a metafora ugyanis kicsit már önmagá­ ban is metafizikai jellegű, hisz egyik is, másik is túlra utal, valami mást sejtet, egyik sem egyenlő önmagával (a szó - jelentéstanilag —nem azonos a saját hangjaival, a metafora jelentése nem azonos külön-külön a hasonlító és hasonlított jelentésével). A szavak összefüggésrendjének, a szintaxisának a megszokottól eltérő változatai, hogy úgy mondjam: a mondatstilisztikum a maga helyén termé­ szetesen lehet funkciós, de ha az újabb költészetünk anomáliáiról akarunk bírálóan szólni, akkor a szókép versbéli helyét és szerepét kell legelőször újra gondolnunk. A vers metafizikája érdekében. —Noha szívesen feszíteném a húrt, elég, vagy sok is e~ már. Fordítsunk! Ön Sah gótarjántól nem messze, a magyar-szlovák határ túloldalán, Gömörpéterfalán született, s gyermekkora is Palócországhoz köti. Járt akkoriban Salgótarjánban? —Salgótarjánnal zsenge gyermekkoromban s a lehető legjobb helyen, a város rendőrségének egyik szobájában kezdtem ismerkedni. A háború után ugyanis én egészen 1950-ig a városhoz közel eső Taron jártam iskolába (nálunk addig csak szlovák nyelven lehetett tanulni), s ha szünetekre haza mentem, akkor a tarjáni vasútállomástól hazáig rendszerint gyalog s az or­ szághatáron át szökve tettem meg az utat. A katonák a határon nagyon sokszor megállítottak, de mint gyereket tovább is engedtek. Néhányszor azonban „bekísértek”, s a laktanyákban rendszerint kisebb munkákat vé­ geztettek, mondjuk fát vágattak velem, egyszer meg e g y katonai dzsipen egyenesen Tarján rendőrségére szállítottak. Egy éjszakát az egyik rendőri szoba fapriccsén rettegtem át. Az akkori városra egyébként úgy emlékszem, hogy mindenen ujjnyi vastag korom volt, minden ragadt a szénportól. S én ebben a „fekete vá­ rosban” mindig féltem. A környező hegyek viszont nagyon tetszettek: a Meszes, a Kálvária-hegy, a Pipis, a Pécskő, a Karancs, a Kővár. S a szép nevű tanyák, puszták, amelyeket - hazafelé ballagva - érintettem: a Vadókás, a Messzelátópuszta, a Hármastanya, Bakóháza. —Mennyiben határozhatja!határozna meg a vers nyelvét a szülőföld élményei Vagy a nyelvi megelőzöttség ezt a közvetlen érzelmi élményt is ,felii Híja”, módosítja? --------J 635 £------- �—Onnan kell kezdenem, hogy az imént emlegetett nevek a nyelvi fantá­ ziámat is beindították, egyik-másikról verset is írtam. Némelyik ma is meg­ van, némelyiket meg később átírtam, s még később az átiratokat is átírtam. S ez az „átíró” mániám a mai napig megmaradt, s azt hiszem, a kérdése másik részére éppen ebből a mániámból fejthetek választ. Az érzelmi él­ mény ugyanis természetesen megelőzi a nyelvi megfogalmazást, de hatni, másra, az olvasóra az érzelmi élmény is csak nyelvként hathat. S ha már a „palóc földről” van szó: nem lehet véleden, hogy ezt a terü­ letet még mindig csak Mikszáth nyelvén tudjuk megnevezni. „Görbeországnak” mondjuk, s a lakóit „jó palócoknak” nevezzük. Azaz mi, írók, Mikszáth óta még nem tudtuk „Palócországot” nyelvvé, szóvá tenni. Olyan szóvá, amelynek saját hangtani, szótani s jelentéstani története, gene­ zise és háttér-mitológiája van, s amely a mondjuk egymilliós szókincsszótá­ runknak az egymillió-egyedik címszava lehetne. Ahogy például Dublin vagy Macondo az, Joyce-nak, illetve Marqueznek köszönhetően. Mert a szülőföld a művészek és művészetek örök kifejezési anyaga, de csak akkor válik valóban kifejezéssé, esetenként, koronként más jelentéseket is be­ fogadó jellé, szimbólummá, ha a megköltője „mitológiai” méretűre tudja tágí­ tani a szó eredeti jelentését, a belső terét. Ugyanis az irodalmi kommunikáció­ ban is pontosan az az oda-vissza játék folyik, ami a beszélt nyelvben: a jelentés szakadatlanul puszta jellé (szimbólummá), a jel pedig (egy más) jelentéssé pró­ bál (vissza)válni. (Ezt a folyamatot nevezi Gadamer „a szöveg visszatérésének a nyelvbe”.) S bizony, ebben a folyamatban az eredeti érzelmi élmény annyira megváltozhat, hogy a végén már az anyja, illetve a szerzője sem ismer rá. A fontos persze nem is az, hogy ő ráismerjen, hanem az, hogy az olvasó a saját szülőföldélményére, saját magára ismerhessen benne. S ha én újból és újból átírom egyik-másik szülőföld-versemet, abban is az az igény munkál, hogy a tegnapi versben a mai kor, a mai szülőföld, a mai olvasó is magára akar ismerni. A baj csak ott van, hogy a szerző nem él örökké, s a vers egyszer csak magára marad, s vagy tudja aztán saját magát „átírni”, a korhoz alakítani, vagy nem. Mindenesetre Paul Valéry is átírta fiatalkori verseit, s úgy született meg a vi­ lágirodalom egyik legtöbbet elemzett, értelmezett verskötetete, a Régi versek albuma. I 636 £ �Czinkc Ferenc BOJTOK KÁROLY KI ÁJ JÁRÁSÁN A művész pályafutásának mindig döntő, nagy eseménye a kiállítás. Bál­ áz alkotás kezdete, s a mű befejezése is, a kiállítótermen kívül történik, a művész valójában mégis csak a nagyközönség „okos gyülekezetében” tud számot vetni önmagával. A látogatók és a szakmabeliek véleménye, kritikája —de sokszor még a kevésbé szerencsés megjegyzések is —hasznára válhatnak, és az elismerés későbbi munkájának serkentője lehet. A tárlat előkészületének izgalmai, a kiállítás légköre, a siker mind olyan vektor, amelv erőt és önbizalmat ad a további alkotás bonyolult folyamatához. Bojtot (Sztrapecz) Károly a főiskola elvégzése óta mindössze második éve dolgozó művész — távolról sem végeredménnyel, egy festői szakasz lezáró summázásával, de nem is fiatal kezdő, hanem egy minden vonatko­ zásában konzekvens festő rangján szemlélve a világot —mutatkozik be irt, Salgótarjánban. Olyan állapottal szembesíti tárlatlátogató közönségét, mely megindítóan gazdag élményvilágról tanúskodik. Művészete oly fiatal, mint újjászülető városunk, melynek iskolapadjaiból indult el, hogy tarisznyáját kincsekkel megrakva, Mesebeli Jánosként viszszatérjen. Visszajött s most az ifjú művésznemzedék egyik igen tehetséges képviselőjét üdvözölhetjük. Első alkalma, hogy eredményeiről műveinek egy nagyobb gyűjteményé­ vel számoljon be a nyilvánosság előtt, s mondja el: törekvéseinek útján hová jutott; mit tudott hozzátenni a magáéból a tanultakhoz; hogyan igazodik el a jelenben; miben látja képességeinek sajátosságait, s a hivatásával járó ten­ nivalókat. Induló állom ásának színes akkordjai azt mutatják, nem tartozik azon fiatal m űvészek közé, akik a közösség dolgaiban elszánt szenvtelenséget tanúsítanak. A humanista szolidaritást nem tekinti illetlen szentimentalizmusnak. Magáénak vallja a nép boldogságáért folyó erőfeszítéseket, közös harcot vállal a küzdelemben. Ambíciója nem a formai trükkök és moderneskedő ízlés-szaltók világa. Alkotásai híven tükrözik stiláris ötletgazdagságát, amely magasrendű emberi mondanivalóval telítődik. | 637 | �Anyaga közérdekű. Hiteles képet nyújt napjainkról, életünkről, környe­ zetünkről anélkül, hogy bizonyos mesélő kedv vagy természetmásolás érvé­ nyesülne képein. Artisztikus ábrái is érthetőek, bonyodalom mentesek. Ügy igényesek, hogy közben egyszerűek maradnak. Mindig kapcsolatot találnak a nézővel, a mesterségbeli eredetiségük ellenére sem válnak misztikus jelek­ ké a laikus közönség szemében. ím e, bizonyság az igazság mellett: a művész gondolkozásának demokratizmusa a legválasztékosabb formákat is köz­ kinccsé teheti. A kiállított műalkotások méret-léptékeit figyelve az is kitűnik, hogy az intim témák és formák mellett hangsúlyt kap a monumentalitásra való tö­ rekvés, a közösségi, társadalmi feladatokat tükröző műfaj iránti érdeklődés és rátermettség. Különösen a gobelinben és freskóban mutat szerencsés törekvést, melyből kicsillan a műfaji hovatartozandóság. S itt érthetjük meg, h o g y a murális művészet nála nemcsak program, hanem belső szükséglet. Vágyait akaratlanul árulja el a táblakép-szerű festményeivel is, hiszen mind rokonai a nagyméretű murális előtanulmányként indult és kész, komoly alkotásként született nagy gobelinterveknek. Hiszem, hogy ez a monu­ mentális kifejezéshez született nyelv nagy meglepetésekkel szolgál majd a városunkban eredetiben is kivitelezett alkotásokban. Bojtor kevés beszédű művész, töprengve keresi igazságát. Művészete a rendet szolgálja. Egy ecsetvonása sincs, mely sóváran elkalandozna szigo­ rún szabott útjáról. A forma éppúgy építkezik, mint a vele egyenrangú szín. Nem éljük az aforizmák idejét, s most sincs felélesztésükről szó, mikor arra gondolok, hogy ez a művészet azért olyan rokonszenves és nagyigényű, mert úgy hallatszik messzire, hogy cseppet sem hangoskodik. Szerencsésen ötvözte a Domanovszky Endrétől, hazánk nagynevű mes­ terétől tanultakat az önmagában kristályosított tehetséggel, emberséggel. Hisszük, hogy az önmagával szemben szigorú igénye, tiszteletteljes és sze­ rény művészi hozzáállása meghozza a további eredményt, elismerést. (Palócföld, 1964) E napokban jelent meg Veszprémben a Bojtor K arolj munkásságát bemutató reprezentatív képző­ művészeti album a Bojtor Alapítvány gondozásában. Ö sszeállításunkkal emlékezünk a nógrádi szárma­ zású művészre, (a szerk.) I 638 | �--- Bojtor Károly: A halász d B 639 *- �Gopcsa Katalin „MESE A VALÓSÁG IS” Bojtot* Károly (1933—1999) Kezdetben volt a mese. Mert „mese a valóság is”, mondta Bojtot* Károly. Létezik a mese, ami nem ál-világ, aminek az ezerkilencszáz-harmincas években, Mátravercbélyen nemcsak valóságos alapja volt, felismerhető valóság­ elemekkel, de a szereplőre is rá lehetett ismerni. A Zagyva-parti kis faluban, „ahol az ég kék volt és nagy havak voltak, és minden szép és jó vo lt...” a haj­ dani betvárok erdejei hiteles helyül szolgáltak a meséhez, ahol a nagymama a kondásbojtárból lett legendás hírű szegénylegényt nemcsak dalból, de szemé­ lyesen is ismerte. A kinyíló értelmű, gazdag fantáziájú kisgyerek számára a sze­ mélyes élményekkel megtűzdelt, Yidróczki-lakta ismert erdő-helyszínek bejárá­ sával hitelesített mese mindvégig meghatározó művészeti alapélmény lett. A jól felismerhető valós részleteket kiegészíti a képzelet és a meseszövés. A festő a képen, a lefestett valóságban jeleníti meg az alakokat, de más színekbe, más formákba bújtatja őket. Mégis, mint a mesében is, megmaradnak ismerősnek, sem a mesélő, sem a festő nem fedi cl a hősök azonosságát. Rájuk lehet ismer­ ni. Ez a reális alapokból kiinduló, és a belső valóság képelemeivel át- meg át­ szőtt képi világ vált valósággá a festmény képsíkjain is, a vászon, a festő keze alatt, felismerhető emberarcú angyalokkal, hősökkel, halászokkal. Bojtor Károly a Nógrád megyei Zagyva-parti, Pásztó és Salgótarján kö­ zötti kis községben született, olyan szép nevű helyek szomszédságában, mint Szúpatak, Szorospatak, és a Mátraverebélytől pár kilométerre fekvő Szentkút, amelynek kegytemplomához a török hódoltság óta zarándokolnak az emberek. A természet-közelség, amely később is meghatározta Bojtornak a tájhoz való viszonyát, adva volt az ezernél alig több lakosú településen. Első mestere Szabó István szobrász volt, akihez mintázni járt, majd a gimnáziumi rajz-stúdiumok következtek, s a katonaságnál, a Vasas képzőművész körben a lehetőség a mindennapi rajzgyakorlatokra. Mun­ kácsy, Paál László festményeinek másolásai jelentettek élményt és fejlődést, és az ötvenes években, a szabad művészeteknek nem könnyű korban, ne­ héz indulással kezdhette el végül is pályáját a Képzőművészeti Főiskolán, Pap Gyula és Domanovszky Endre növendékeként. Tagadhatatlan - külö- | 640 | �nősen eleinte - a mesterek hatása: a bécsi, weimari bauhaus-i iskolázottságú Pap Gyula értőn segítette a figurális kompozíciók, csendéletek és tájképek iránt érzékenységet mutató tanítványát, és Domanovszky Endre monu­ mentális muráliái, azok reneszánsz formarendet kereső felépítése példaként szolgáltak neki. Ekkorra datálódnak első gobelin-kartonjai is, a Halászok, Lovasok, melyeknek témáihoz és megfogalmazásához, más formában, ké­ sőbb is visszatért. O maga azt a korszakot így jellemezte: „ ...a főiskola: Bernáth, Somogyi, Domanovszky, Pap G yu la..., személyes ismeretségek. Megtanultam tőlük azt a gerinces emberi magatartást, ami művészetükben emberileg is végigkísérte őket. Szakmát is tanultunk, egymástól is. Első­ másodéves korunkban mentünk föl az ötöd-hatodévesekhez, és bizony ott is sok mindent tanultunk. Barátságok szövődnek, nem sok, de az a barátság megmaradt, visszatérve, harminc év után is .. . ” A megnyilatkozások, vissza­ emlékezések tanúsítják, hogy ezek tényleg életre szóló barátságok voltak, s hatásuk az élet legkülönbözőbb területein, a legsokfélébb viszonylatokban is érvényesült. Czinke Ferenc számolt be egy ízben arról, hogy mint friss diplomások, sokszor, közösen festve az izzó naplementéket és salakhegye­ ket, ifjonti hévvel lelkesedve az elébük vetődő motívumokért, az ő (Czinke) hatására-rábeszélésére erősödött meg döntésében, hogy az idegen hangzású Sztrapecz családi nevet még első kiállítása előtt megváltoztatja egyszerűbb hangzásúra. Kedves történet szól arról, hogy próbálgatták a szóba jött madár és virágneveket, mígnem a szelíd apróbojtorján fű rövidített változata mellett döntöttek. Ezen a néven szerepelt a festő első önálló bemutatkozásán. Korai képei jelzik az egész munkásságára jellemző irányokat. A kerámiá­ ra festett lovasok kompozíció is erről tanúskodik, és a plasztikai formázási kísérletek, portré-tanulmányok és az első tájképek is. Ezek a korai fejszob­ rok és a későbbi festmények mutatják: számára nem egyszerűen festészeti tanulmány volt egy-egy arckép elkészítése, hanem egy létező emberi kap­ csolat rögzítése is. Az arcok, testtartások, kéz-gesztusok bemutatása jelle­ meket, sorsokat is sűrít (Idős nő portréja , Tanulmány stb.) mégis, érezhető a festő és modell közötti személyes kontaktus is, különösen, ha családtag (feleség, gyerek) az ábrázolt személy. Expresszív alkata értő-elfogadó együttérzéssel figyelte modelljét és egyszerű eszközökkel örökítette meg, miként ezt a Kettősportrén is láthatjuk, a két ember közötti összhangot. A gyakran ábrázolt, szinte nőideállá lett asszony (Márta) szelíd arcvonásai, finom mozdulatai gyakran csöndes melankóliát sugallnak. A lazúros, tompa, fátyolos színfoltok, a puha, lágy drapériák soha nem vonják el a figyelmet a képek fő alakjáról, sőt, még inkább kihangsúlyozzák az alak elmélyült csön­ des magányát, szomorúságba hajló lírai lágyságát. 1 641 l �1966-os Madách portré ja a vívódó-tűnődő gondolkodó, a küzdést vállaló író egyik leghitelesebb ábrázolása. Ezeknek a jellemvonásoknak a megmutatása nemcsak a madách-i mű átéléséből fakad, de a karakterbeli azonosságból is. Bojtor szociális érzékenysége, a közösség iránt érzett felelősségtudata több drámai erőt sugalló téma feldolgozásához is vezette. Ezekben a kom­ pozíciókban megnyilvánul a teljes emberi élet iránti érzékenysége. Ez festői alkatának konstruktív ábrázolókészségével találkozik. így jön létre a szigorú szerkezet. Sokszor már a motívum, a gyárkémények vertikálisa, a salakhalom szabályos, mértani test-mivolta is alakította a struktúrát, for­ málta a harmóniára törekvő képi rendelet (Bányászok, G jár , Bánjás^temtés). Bojtor heves indulattal, tőle szinte szokadan erővel rezonált a nagyvilágban zajló nagy társadalmi kataklizmákra is (chilei terror), amelynek veszélye, fenyegető mivoltát csak a konkrét, mai, aktuális világesemények árnyékában tudjuk teljes súllyal átérezni. Ez a tragikus felhangokat is megütő erőteljes mondanivaló az, ami általánosabb, tágabb emberi összefüggésekben jelenik meg nála később, amikor is a szemlélődő, filozofikusabb attitűdhöz köze­ lebb álló lírai hangvétel veszi át a vezérszólamot. Bensőséges tájélmények fogalmazódnak meg a szülőföld környező fal­ vaiban készült képeken, majd a Dunakanyarban, Nagymaroson, Sopronban festett olaj- és pasztellképeken, vázlatokon. A korai sümegi, kisvárosi utca­ képei elementáris poszt-nagybányai élményt jelenítenek meg. A napsütéses sárga házfalak, a meleg színű árnyékok tagolta lankás utcácskák békés, de­ rűs, barátságos hangulati kisvárosról szólnak. Későbbi tájain sem fenséges, romantikus vad bércek jelennek meg, hanem apró templommal megkoro­ názott, hegynek keresztelt magaslatok, kis kápolnák, lágyan ívelő domb­ motívumok, apró ház- vagy pincesorok, kis utcácskák kereszteződései. Mind, mind bensőséges, barátságos, szinte kisvárosias, intim tájrészlet, vá­ roskép. Barna és tompított sienai vörös kontúrok, meleg okker házfaltok tűnnek fel, sejtelmes-borongós szürke lazúrokkal hidegítve. A fák rőt színű lombját, a házak, kápolnák körvonalait gyakran puha hótakaró fedi. Bojtor tájképein is kifejeződik látásmódjának gyengéd finomsága, dekoratív érzéke és színskálájának visszafogottsága. Sosem mond le azokról az ezüstös tónu­ sokról, bolyhos, párás ködökről, szürkével átitatott harmóniákról, amelyek egy meseszerűbb valóság lírai világát idézik. Pasztelljein oldottabbak lesz­ nek is a kontúrok, oldódik a körvonalak merevsége, puhán megadja magát a papír a vissza-visszatérő tájak körvonalainak. A befelé forduláshoz, az egy-egy témában való elmélyüléshez meghatá­ rozó helyszín a festő számára a műterem. „Az ember, mikor bemegy a műterembe, ott rettenetesen magányos. Egyesül van, szemben a feladattal.” �A vívódások és töprengések színhelye, a munka tere, a műterem, sajátságos atmoszférája mikrovilágot képvisel. Néha spontán kialakult, de gyakrabban tudatosan megkomponált, ám soha nem zavaró spekulatív beavatkozást mutató tárgy-együttesek jönnek létre. Virág és festmény, ezüstös szamovár­ ral és fakó, huszadik század elejéről származó csendélet-reminesztenciákat idéző állatkoponyákkal és ecsetekkel. A festő környezetében egymás mellé került dolgok meditálásra és filozofikus kérdésfeltevésekre teremtenek kép­ pé formált válasz-lehetőségeket. A halkszavú enteriőrök festésmódja vissza­ fogott. Bojtor nem kereste az anyagban rejlő harsány hatásokat, sem az ecsetvonások előnyös és csábító véleden effektusait. Nyugalma nem kö­ zömbösségből fakad, hanem az emberség jelenlétéből, egyfajta beletörődés­ sel viselt sors-vállalásból, ami a legkisebb vázlatában is megtalálható. Bojtor a környező világ, a másik ember megfigyelése mellett mindig tö­ rekedett az önmagával való szembenézésre is. A magyar művészet történe­ tének vannak az önarckép műfaját kedvelő korszakai. A mostani nem mondható ilyennek, de a műfaj iránt fogékony alkotók kortól és divattól függetlenül is kedvelik ezt a műfajt. Ilyen volt Bojtor Károly is. Legkorábbi önarcképein is őszinte tárgyilagossággal szemléli önmagát. A magát nyil­ vánvalóan tükörből festő fiatal férfi lendületesen szembenéz a szemlélővel. Energikusság és erő jellemzi. Magabiztos formakezeléssel némi távolságtartással mutatja be a fiatal férfit, önmagát. Önazonosság-keresés is az, ahogy megjeleníti a fiatalos testtartású figurát, félénk forduló arccal. Ké­ sőbb csökkenti az egyéni vonásokat a portrékon. Egyszerűsödnek a for­ mák, nagyvonalúbban rajzolja meg a kontúrokat, dominálnak az elegáns­ könnyeden összefogott tömegek. Az egyfajta autobiográfiának indult ön­ arckép-sorozat folyamatosan egyre mélyülő, egyre alaposabbá váló önvizs­ gálattá alakul. Majd megjelennek a rejtett szerep-önarcképek, a Halász­ portrék. Ezeken keresztül sorsát vállaló egyszerű, kemény arccá válik a ko­ rábbi lélekelemző, önmaga és a világ sorsát is vizsgáló önarckép. A korai önarcképeken egy határozott, erős belső tartású, érzékenységét és sérülé­ kenységét fegyelemmel palástolni akaró és tudó művész néz ránk. Idővel a festő nemcsak a fizikai változásokat dokumentálja, de regisztrálja az életkor haladtával bekövetkező lelki változások alakulását is. Az arcvonások módo­ sulása tükrözi a lélek változásait és gondolkozásmódiának megérését is. Csöndes határozottság jellemzi. Feltűnően nagy, ferde vágású szeme egyre gyakrabban pihen meg, lesütve. Amikor néz, tekintete tiszta, tartása elárulja visszafogott, tartózkodó jellemét, mértéktartó emberségét, biztos önérté­ kelését. A tárgyilagos, realista portrék az idő múlásával komolyabbá és komorabbá válnak, expresszívebbek lesznek. Megmaradt az önvizsgálat tár­ I 643 £■ �gyilagossága, de a hangsúly a magánnyal küzdő, magányból kitörni akaró ember ábrázolására kerül. Egy beszélgetésben így vall erről: „A lelkiállapot­ nak, az emberi magatartásnak, a lélek-rezdülésnek olyan pillanatnyi megfo­ gása ez, mikor az ember néha megáll, és befelé figyel. Ezt nagyon nehéz elmondani egy festőnek, a költők is inkább versben mondják cl.” Bojtot* Károly festészetének a kulcsfigurája: a halász, és mindaz, ami a halász és halászat jelkép-értékű toposza: a víz, a hajó és a háló. Olyan em­ ber, akinek betevő falatját, megélhetését az elemi erővel jelenlévő víz adja, amellyel együtt él. jelentős közeg ez az örök megújhodást hozó víz is, a víz, amely a festő számára a gyermekkortól kezdve fontos természeti helyszínt jelentett, akár mint csobogó patak, akár mint óriás folyam. A szülőföld csörgedező kis patakja, melynek helvét a Veszprémbe település után legin­ kább a Séd vette át, a napi séták helyszínéül szolgáló Séd-völgy, a Laczkó forrás. De a képeken nem a meditációk, kikapcsolódások helyszíne, hanem a Nügy látható. A képsíkot betöltő, fényeket elnyelő-tükröző, ezüstös, tompa kékek, zöldek, türkiz-árnyalatok óriási vízfelületén a surrogó fehér vászon is a gyöngyházszín vizet tükrözi vissza. A főszereplő persze a figura, a halász. Másképpen: az ember és a természet összeütközésének névtelen hőse. Bojtornál: az örök halász, a bibliai halász, az ember-halász. Sokszor, Bojtot* ars-poeticájaként is ható műként kísért Hemingway öreg, magányos halásza is. Az ő harca az elemekkel, az élettel jelkép-értékűvé válik a festő képein. A halász megjelenése változatos, különböző testhelyzetekben lát­ hatjuk: hálóvetés közben, a víz fölé hajolva. Máskor csak a parton a hálóval foglalatoskodik. Van egy kép, amelyet 1974-ben, Domanovszkv temetése után festett Bojtot*: egy ember áll egy felülről látható csónakban, nekünk háttal, és a kép felső harmadában lévő, ott sötétlő túlsó part felé fordulva lehajtja a fejét. Az ember mintha Kháron ladikján állna a túlsó part, a nagy víz másik partján, az út végén — az élet visszavonhatatlan befejezésekor: „Ez a túlsó part úgy jelentkezik nálam —mondta Bojtot* Károly 1994-ben - , mert egyik képet a másikból építem, de a gondolatsor ugyanaz, hogy ott áll, lehajtott fejjel a zöldes-feketébe fogott figura, a csónakban, egy fekete, a túlsó parton álló hegy előtt... Most pedig itt van egy figura, aki fölemelte a fejét. Világos lett a túlsó part. Ez a túlsó part nekem már olyan, hogy min­ dig emelt fővel figyelek arra felé.. . ” Az 1994-es kiállításán szerepelt egy \lá tá sik című kettős portré. Azt mondta róla egy barátja, Gerzson Pál, hogy ez lehetne akár Szókratész és Platón is. Lehetne a címe „Disputa” is. Hozzátehetnénk: vagy akár kettős önarckép. Mert a festmény azt a különös párbeszédet ábrázolja, amely néha létrejön ember és ember, ember és isten, illetve ember és önmaga között. 1 644 | �A valós helyszínek átlényegülnek, mint a mesékben és az álmokban, és úgy lesznek új valósággá. Ebben az új álom-valóságban, imaginárius térben, látomásszerű megfogalmazásban ölt testet az Emléke^s is. Bojtornak ez a festménye lenyűgöző szuggesztivitásával is kitűnik valamennyi közül. A kép előterében a gubbasztó-álmodó alak, akit őrző mese-angyal érint. A modern lélekbúvárkodás nyomán emblematikus képként is értelmezhetjük. Bojtor Károly életműve, különösen az utolsó két, Veszprémben töltött évtizedben halladanul egységesnek tűnik. A kísérletezés számára nem a művészet huszadik századi megkérdőjelezésének műfajokat elvető, efemer, tiszavirág-életű útkeresését jelentette. Nem csadakozott sem a zajosan je­ lentkező, a művészet új kifejezési lehetőségeit kutató irányzatokhoz, sem a művészeti közélet nyüzsgő kavalkádjában jelenlévő csoportokhoz sem. Mégis folyamatosan jelen volt az új otthonául választott Veszprém megye kulturális életében: egyéni, számára mérföldkövet, számadást jelentő kiállí­ tásaival, melyekre mindig halladan gonddal készült, és a kollektív tárlatokon való szerepléseivel, melyeken csöndes nyugalmú, kvalitásos képei a biztos kézzel komponáló, nagy mesterségbeli tudású festő jelenlétét bizonyították. Bojtor Károly finoman tartózkodó volt, mint ember, és ez a tartózkodás jellemezte művészetét is. Csendet szerető ember volt, aki a világban meg­ lelte a helyét. Számára az életet az őt körülvevő család mellett a festés je­ lentette, a szorgos munka. Akármibe kezdett is, mégis megkérdőjelezett mindent. Az újra feltett kérdések, az újra meg újra elővett motívumok je­ lentették számára a kísérletezést. Az újra felfedezett témával ismét végigküzdötte a kivitelezés módját is. Miként a festészetében visszatérő, jelképértékű, szárnyaló Ikarusz, aki újra meg újra repülni vágyik. ^es^prém, 2001.) i 645 | �Hegyeshalmi László BOJTOR KÁROLY - találkozások egy festőművésszel — Egy festőművész. Aki annyira eggyé vált a képeivel. Képpé lett ő maga is. A kép lett az alakja, az arca, a keze, a haja. így látom most Öt, amint ké­ peit festi finom lázárokkal, leheletfinom színeivel. Képekben lenni és itt lenni, ezt ú gy szeretnénk. Itt a képekben marad­ nánk veletek. Minden lényeges, amit tudunk, gondolunk, alkotunk benne lenne a képben. És ez marad nekünk itt, a kép Bojtor Károly képei. Belső, megőrzött képeink a művészről, a találkozásokról, beszélgetésekről, a való­ ságos képek, a festmények. A festményekben a tér és az idő. A festmények­ ben megőrzött tér és idő, Bojtor Károly művészete. O most képei mágne­ ses terében, a tömb-szerű képszerkezetekben van velünk. Az angyal, a ha­ lász, a férfifej, a kéz, a mozdulat, Márta, a víz, a patak, a tó, Balaton, a lo­ vak, a lovasok, a korsó, tál, almák, koponyák, házak, Veszprém, ég, föld, mind egy-egy tömören szerkesztett, pontosan fogalmazott képben. Ikarusz zuhanása a világ-egészben. Bojtor Károly gondosan, feszesen, érzékletesen festette meg létértelmezéseit. A kérdés régi: tömbökben, zártan fogalmaz­ zunk vagy foglalkozzunk a részletekkel? O eldöntötte, hogy a képeket zárt egységgé, szigorú, jól áttekinthető kép-tömbbé formálja. Szerette ezt a pontosságot, fegyelmet. Tudta, a képnek a lényegről kell beszélme, hogy legyen valami fogódzó ebben a mindenség formában. Ebben az ecsettel, festékkel írt mindenségben, mert ez marad a festő életéből. Ezt látják a kortársak, s majdan utódaink. Látom és látniuk kell majd nekik is, hogy Bojtor Károly megélte, megértette és pontosan megfo­ galmazta, amit az életről, halálról, létről és mindenségről tudott. Szép szürkék, sok szép szürke. Ezüstös szürkék, ködön-túl derengő fény szürkéje, téli égbolt szürkéje, cigarettafüst szürkéje, alkonyi est szürkéje. Leheletfinom akkordok. A Bojtos képek harmóniája és összetévesztheteden színvilága. Már majdnem szürkének látsz mindent. Monokróm színvilágúnak is mondhatnánk képeit. S amikor hosszan, figyelmesen nézed, nézed a képe­ ket, akkor derengenek elő a színek: sárgák, arany-okkerek, sienai föld­ a 646 §■ �színek, kékek: zöldek —azaz, türkiz-lilák, bíborok, barnás-vörösek, angol­ vörösek, fakó cinóber fátylak. Az egymásra festett leheletfinom rétegekből előtűnnek a bársonyos, matt színfoltok. Lélegzetvisszafojtva figyelsz, léleg­ zetvisszafojtva festesz. Tapintható a csend. Figyelsz, vársz, fülelsz. Ecset, festék, érintés. Lágy mozdulat a felületen. A vásznon, a falemezen, a papíron. Csak az ecset csú­ szásának alig hallható hangját hallod. Lazúros, áttetsző réteg látszik a képen. Figurák, terek, tárgyak. Újabb és újabb lazúros réteg az előző fölött, de nem fedi azt el, hagyja derengeni, élni! Minden réteg észrevédenül jelenvaló. Tér, figura, tárgy, asztal, ember, ívek, vonalak, foltok, fény, árnyék születik. Már csak egy lépés és eltűnik a tárgy-világ, de neki mindig fontos, hogy a kép megőrizze a látvány élményét és kép-zenévé, kép-szonátává alakítsa. így alakul a kép-tömb. A festő tér-ideje. Soha nem láttam Bojtor Károly festeni. Mégis így látom most Őt. Tu­ dom, hogy így festett, látom a képeken. Festő fest. Egy veszprémi festő fest. Egy jelentős veszprémi festő fest. Festett nekünk. Figyeljünk rá! M es­ ter —az akadémiákon így mondják. Finom, bársonyos szép matt rétegek a vásznon, a rostlemezen, a papí­ ron. Ezek a rétegek —ez a kapocs, kötődés. Kötődésem Bojtor Károly ké­ peihez. Ez összeköt. Két festő, két nemzedék találkozása. Ezek a rétegek már régóta nyugtalanítanak. Azt gondolom, hogy ez va­ lami klasszikus, de ma is működő megközelítés. Filozofikus is. Lehet, hogy én is ezt festem. Ecset, festék, mozdulat, festék-szövet. A festő fest. Lehet, hogy még csak nem is mást. Másként, másképpen. Másként keressük a formát. A más-kép a képmásunk. Másképpen teremtünk képmást a magunk képére. Még nézeget, töpreng, szemlélődik, kételkedik. És a festő megfesti a képet. Jön a városban. Vállán táska. Néha találkozunk, kávé, néhány szál ciga­ retta, tényleg csak pár szál - Márta óvja, félti. Füst, beszélgetés, inkább hall­ gatás. A fényben szálló kékes-szürke füst, mint azok a gyönyörű szürkék a Veszprém-képeken. Figyel, hallgat, összegez. Néha telefonál. Egy kis plextolod, ha lenne. Ritkán használok plextolt, akrilt. Van egy feladatom - mondja a telefonba, és csak Pesten, a Művészellátóban lehet venni. Régen tényleg csak ott, de hiszen ez nem is olyan régen volt. Lehet, hogy én még túl sokat festek, plextollal, akrillal. Szeretem ezeket a festékeket, mert gyorsan száradnak. Gyorsan lehet dolgozni. Kevés az idő festem, gyorsan kell dolgozni. Kiállítások, megnyitók, figyelmes, koncentrált jelenlét. Kíváncsian figyeli mit csinálnak, merre tartanak a művésztársak. Halkan, keveset beszélve ■J 647 | �segített, ha figyeltél és meghallgattad gondolatait. Hallhattad, észlelhetted a festőművész töprengését a kimondott szavak súlyát. Azt tudta, hogy valaminek lennie kell. Valami legyen. Valami kevés, de fontos és öntörvényű. Mosolygott az önjelölteken. Azért valami valódi legyen, valami festő a sok művész között gondolta csak legtöbbször. A felkészülteket, igényeseket szerette. Keveset beszéltünk a festészetről, tudtuk, hogy azt a másik megoldja. Kinek-kinek a saját festői problémáira kell megoldást, érvényes választ keresnie. Amikor először találkoztunk Veszprémben, O volt annyi idős, mint most én. Most, amikor ülök a papír előtt és megpróbálom felidézni és leírni azt, amit tudok róla. Egy rövid írásnál több kellene ahhoz, hogy elmondhassam azt a veszpré­ mi húsz évet és egy életet. Egy festő. Minden a képekben. Mozdulat, szen­ vedély, érzés, kétely, rezdülés, látás, figyelem. A képekben ott van minden. Látod? Figyelj jól! Ahogy a Mátrából eljutsz a Bakonyba. Ott van a Mátrá­ ban, a Bakonyban. A színben, a fényben. Minden térben. A falon a képben. A képen a térben. A képen a színben. Egy egész élet. (Nagyvázsony- Veszprém, 2000. december) Bojtor Károly: Veszprémi ősz ------- i 648 g------- �Taar Ferenc JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD —dráma egy felvonásban — Szereplők: G É Z A fejedelem SA R O L T , a felesége A D A L B E R T püspök IST V Á N herceg K O P P Á N Y herceg T O N U Z A B A besenyő vezér A G A sámán G Y U L A törzsfő, Sarolt testvére K A L A vitéz ETE ajtónálló Idő: 995 júniusa, délelőtti órákban Helyszín: G éza fejedelem esztergom i palotája (A fejedelem hálóhelye. Körfúggöny. Középen, elől\ keresetben széles kerevet, cseriével vagy állati bőrrel leta­ karva. Vánkosok. Gézp ffedelem félig ül\ félig fekszik. Öreg ember már, halála előtt két évvel\ ősz hajjal (paróka), mozgásán is látszjk, amikor a jelenben játszódik a cselekmény: fáradt, megtört ember. Szjp, díszes köntös van rajta. Valahányszor kilép a jelenből, levesei őse parókáját, mc*jd, amikor újra insszplép a jelenbe, fölteszj újra. Ezgel isjelezni lehet ae idősíkok váltakozását a darab cselekménye során. Köntöse alatt bő ujjú vászpning, díszes gombokkal. Bőrmellény. Nadrág. Bőrből való lábbeli. Homlokán arany pánt. A kerevet előtt alacsony asztalka, mellette két ülőalkalmatosság. A színpadjobb oldalán is néhány sejk, vág)/ inkább zsámoly. A m ikor a függöny fölmegy, Gézát látjuk az ágyon, ernyedten, f f én borogatás. Sejnte mozdulatlanulfekszik. Kevés ideig szgrgetesek karéneke hallatszik, majd bfön Sarolt.) SA R O L T : (Harminc körüli, vagy inkább negy­ ven már, nagyon szjp, vonzf asszony. Hosszai, díszys ruhában. Jobbról sietve jön be, Gézyj ágyához lép, aggódva föléje hajol.) Használt a kezelés?... H ogy van, uram? G É Z A : (Fáradt, tompa hangon.) Majd a sárga­ föld, Sarolt! (Sóhajt, legint.) SA R O L T : (lAiközjóén megigazgatja a feje alját.) Ugyan! Miket beszél! Meg fog gyógyulni. G É Z A : N apok óta nem tudok aludni... csak forgolódom . SA R O L T : N yugodjon meg. E gyelőre nincs nagyobb baj. G É Z A : D e, még leh et... E zért is küldtem futárt a püspök e lé ... SA R O L T : Tegnap m egérkezett, m indjárt itt lesz. G É Z A : Üzenetem van a pápa számára... Sokat segíthet! (Más hangon.)]ott valami új hír? SAROLT: Ne is mondja, felbosszantott!... Beke elzavarta a Marosnál a vámszedóinket, l 649 l �és a saját embereit tette oda és meg­ tartja magának a vámot, nem küldi be a kincstárnak. GÉZA: (Fölindultán tápászkodik fö l) A nyo­ morult! Sarolt! Hívd elém azonnal! SAROLT: Erről most szó sem lehet. Majd én intézkedem. GÉZA: (Ernyedten visszaadól.) Más hír? SAROLT: Csák kiűzte szálláskörzetéból a térítő papokat... GÉZA: (Földhöz vágja a borogató kendőt.) Még élek!... Kala induljon azonnal, állítsa talpra fegyveres jobbágyaimat. SAROLT: István már intézkedett. Futáro­ kat küldött mindenüvé, hogy a hadsereg legyen készültségben. GÉZA: István merre van? SAROLT: Kiment a páncélos csapatokhoz. Szemlét tart. GÉZA: (Elégedetten.) Tudja, mennyire ko­ moly a helyzet. Te is tudod, Sarolt, csak leplezed előttem. (Keserű sóhaj után.) Eh! Nyomorult állapot! Fekszem itt tehetedenül, amikor... SAROLT: (Köbben, nyugtatóan.) Jó, jó, ne aggódjon... Mindjárt itt a püspök. Tudja fogadni? Van hozzá ereje? GÉZA: Alig várom. SAROLT: Ne fárassza ki magát a sok be­ széddel. (Kopogtatás kívülről.) GÉZA: Alighanem ó lesz... Hagyjál ma­ gunkra. .. de ha valami új hír jön... SAROLT: (Sebesen, már kifelé menet köbben.) ...azonnal jövök és elmondom... (jobb­ ra kimegy.) (Ismét kopogtatás.) GÉZA: Gyere be! ETE: (jó negyvenes, kemény tartású , bajuszos ajtónálló.) Nagyuram! Adalbert püspök úr megérkezett. GÉZA: (Őszinte örömmel.) Isten hozott, püspök uram. ADALBERT: (Gézánál jó va l fiatalabb, de erősen középkorú, ősvys hajú pap , jó l tartja magát. Püspöki ruhában. Melegen.) Laudetur! GÉZA: A Jézus Krisztus. ADALBERT: Feküdj csak vissza. GÉZA: (Miközben visszaül a~ ágyára.) Tudod, öregkori nyavalyák. Minden részem fáj, szédülök, a lábaim nem engedelmesked­ nek, köpölyöznek, piócát raknak rám, eret vágnak... képzeld, még kecskeganéval is borogattak kendőbe kötve, de olyan bü­ dös volt, hogy hozzávágtam a kenóaszszonyhoz (Össvynevetnek.) .. .trágyaszaggal fogadni követeket, törzsfőimet...?! Kér­ lek, foglalj helyet. ADALBERT: (Meleg közvetlenséggel) Vágy­ tam már, hogy újra lássalak. GÉZA: Én még jobban vágytam rá. Futá­ rom hol ért el? ADALBERT: Nyitra alatt... Egyébként sem kerültem volna el Géza fejedelem udvarát... a baráti otthont... GÉZA: Elláttak rendesen? ADALBERT: Mintha a családba tartoznék. Asszonyod a gondoskodó jóság megtestülése. Istvánnal pedig sokáig imád­ koztunk a kápolnában, vacsora után pe­ dig hajnalig beszélgettünk... GÉZA: Fiam nem említette a helyzetet...? ADALBERT: Csupán annyit mondott, - hogy katonai készültségben vagytok... (Kis szünet. Hangot vált.) Mondhatom uram, el vagyok ragadtatva. Hat éve, amikor először jártam itt, még serdülő gyerek volt... GÉZA: Tizennégy éves legényke. ADALBERT: Most már kész, érett, erős férfi... A napokban elvégzem a bér­ málását, ha már itt vagyok. GÉZA: (bizonytalanul.) Az ugye a ... a ... ADALBERT: (Elérti, magyarázva.) A hitben való megerősítését jelenti. Időnként el kell végezni és csak püspök teheti... (Ismét hangot vált.) Ámuldoztam és gyö­ nyörködtem a fiadban. Folyékonyan ol­ vas latinul... í 650 l �G É Z A : libben a le leveleid is nagyon segí­ tették. ADALBERT: láratos a grammatikában, a csillagászaiban, földrajzban, kereskedelem Ixmi, de meg a jogban és a politikában i>: G É Z A : A szabályokat meg a politikái én csepegtettem belé. A D A L B E R T : Bölcsen tetted, hiszen már törvényes utódod. Értesültem a pajzsra emeléséről még Prágában. Szívből örülök a döntésednek, méltó utódod lesz. Na. de nem fárasztalak sokáig... üzented, hogy fontos beszeded van velem G É Z A : K ettős okom van rá, hog\ sziiksé get élezzem . K ell mar valaki, akinek ki önthetem a gyötrelm eim et, félelmeimet. Sarolt nagyon jó feleség, intézi helyet tem az ország ügyeit, okos, erélyes asz szóm , de vallási dolgokban nem jára to s ... nem igen értené meg. A D A L B E R T : Megtisztelsz. G É Z A : (Miénken.) G on d olom , Róm ába tar tasz. A D A L B E R T : Igen. A Szentatyához. G É Z A : És még mást is. (bizalmasan.) K érdd meg a nevem ben O szentségét, hogy tartsa vissza a ném eteket és a b i­ zánciakat, nehogy megtámadjanak ép pen most! A D A L B E R T : (Döbben/ hallgatás után.) Nem é rte m ... Miért tennék." G É Z A : Csábítást érezhetnek rá, éppen most!... Am ikor kidűlőfélben vagyok m ár... A bajorokkal most is hadakozom a nyugati gyepűink miatt, a bizánciakkal meg régóta rossz a viszonyunk... Hadse­ regem erős, belső ellenfeleim is m ozgo­ lódni kezdtek, mióta ágynak dőltem. Egy­ szerre két rontással nem bírnék el. Ezért kérem Oszentségét, hárítsa el felölünk a külső veszélyt legalább. (Kis szünet) (Mintegy lejárva.) M egérted uram, mennyire türelm etlenül várom Ő szentsége vála­ szát .. M ikor térsz vissza Prágába? A D A L B E R T : (Mentei elé nég eg) darabig, hal­ kan.) Nem térek vissza. G É Z A : Nem? . Miért n em ?... Áthelyez tek m áshová? A D A L B E R T Ónként jöttem e l... vagy in kább menekültem. G É Z A : í í //rehneth 7 / k ii vuh s/mio^ /l.j Ö ssze különböztél Boleszláv herceggel? A D AL B E R T : (Komolyan, kissé nehezen.) Egy asszonyt házasságforésen kap tak. I lozzátartozoi vérbosszút akar tak... Bemenekült a tem plom ba. L’ldö zöinek m egtiltottam , hogy beregyék .1 lábukat, de félrelöktek. \z oltár előtt szúrtak le a szerencsétlen nőt. Erre en kiátkoztam ő k e t... De közöttük volt a herceg egyik főem bere is, m enekülnöm kellett. G É Z A : Azonnal levelet küldök Boleszlávnak! A D A L B E R T : Kihívásnak venné, hogy pártom at fogod, ellened fordulna. Visz szamegvek R óm áb a... G É Z A : (Hirtelen ötlettel, meg me% is remeidja a püspök ruháját.) G yere vissza ide, legyél a m egtérő magyarok püspöke' Mar épül Pannonhalm án a bencések m onosto ra. . Na. mit szólsz hozzá? A D A L B E R T Nagylelkűséged meghat, de nem fogadhatom el. G É Z V Boleszláv miatt? A D A L B E R T : Nem hiányozna neked ép pen most a németek és Bizánc mellé a csehek haragja is... Nem, nem. Fájt, ami velem történt, de azért a szívem ben nincs harag, csak végtelen szom orú ­ ság... Imádkozni fogok a gyilkosok lel ki üdvéért is. GÉZA I ad indulattal.) M i?... K iátkozod őket, azután meg im ádkozol értük? K ardélre hányatnám valam ennyit! ADALBERT. (Sgeliden.) Pap létemre nem eshetem magam is a bosszúállás bűné­ b e... V ak o k ... esendők... tévelyegnek... G É Z A : Csudálom a lelki nagyságodat, püspök uram! Csudálom ! (Más hangon, lemondóan.1 i lat, ha így áll a dolog, akkor �most elég neked a magad terhe, nem rakom rád még a magamét is. ADALBERT: Ugyan! Türelemmel viselem terheimet, hiszen azok Isten akarata szerint valók... Mondd csak, amit akartál... Ki tudja, mikor találkozunk megint, ha téríteni megyek!? Ami Őszentsége válaszát illeti, Radla szer­ zetes társam visszatér Prágába, véle küldöm majd a választ... GÉZA: (Maga elé.) Nagyon köszönöm. .ADALBERT: (Tűnődve.) Nagyon remény­ kedem, hogy Ószentsége teljesíti a ké­ résedet, de... valamit azért el kell mon­ danom... a pápai udvart valami zavarja veled kapcsolatban. GÉZA: Az, hogy én csak olyan „féloldalas” keresztyén vagyok, mondjuk úgy, meg­ keresztelt pogány... ezért is nem kér­ hetek királyi koronát a pápától... ráadá­ sul Sarolt, meg a sógorom, Gyula bi­ zánci keresztyének. ADALBERT: (F ejét ingatva.) Másról van szó... (Magyarázva.) Kilencszázhetvenkettóben, nem közvetlenül a pápától kérted a térítő papokat, hanem Ottó német császártól... GÉZA: (Felhorkanva.) És ez miért baj? ADALBERT: A mainzi érsekség, amely a császár kérésére a térítő papokat küldte, nem Rómához tartozik, hanem a német császári kápolnához. GÉZA: (Rácsodálkozik.) Hát... ezt nem tudtam! .ADALBERT: Ottó császár célja az volt, hogy a megtérő keleti fejedelmek - mint te is tőle függjenek egyházilag, mert az egyben politikai függőséget is jelent. GÉZA: Megdöbbent, hogy mennyire rossz a pápai hírszolgálat. (Növekvő indulattal.) Hát nem tudták, milyen súlyos helyzet­ ben voltam akkor egész népemmel? Csakis a császártól kérhettem papokat. A létünk forgott veszélyben! ADALBERT: Kérlek, ne izgasd fel ma­ gad. .. bánom is, hogy elmondtam. GÉZA: (Ugyanolyan belső izzással) Nagyon jól tetted! Legalább most elmondhatom ne­ ked, miért történt akkor úgy, és kérlek, add tovább a pápai udvarnak is, oszlasd el a tévhitüket, nehogy akadálya lehessen Ószentsége segítségnyújtásának... ADALBERT: Pihenj most egy kicsit... GÉZA: (Meg sem hallja.) ...Elfelejtették, hogy apám, Taksony, annak idején köz­ vetlenül a pápától kért térítő papokat, de Ottó elfogatta a püspököt. Mit gon­ dolsz, miért? ADALBERT: Ezt meg én nem tudtam. GÉZA: Láss teljesen tisztán... Vissza kell mennem huszonhárom évvel előbbre, kilencszázhetvenkettőre. Akkor már feje­ delem voltam. És mindjárt élet-halál kér­ dése elé kerültem egész népemmel együtt. (Balról megjelenik Kala.) KALA: (Fiatal katona. Feszesen megáll\ fejet hajt.) Köszöntelek, nagyuram. GÉZA: Honnan, fiam? KALA: Perejaszlavecből, nyeregben, há­ rom nap óta. GÉZA: Derék. Mi újság? KALA: Hírt hoztam, nagyuram... Rossz hírt... D e... kegyelmed bölcsessége jó­ ra is fordíthatja. GÉZA: Ne hízelegj! Ki vele. KALA: A német császár fia húsvétkor Rómában feleségül vette... (Botlik a nyelve.) .. .a görög hercegnőt. GÉZA: (Összehúzott szemmel mered rá.) Micsoda?... Mit beszélsz? Honnan vetted? KALA: Bolgár kereskedők hozták a hírt Rómából... GÉZA: (Felhördülve.) A büdös szentségit az anyjuknak! Tudod, mit jelent ez? KALA: Nagyuram... ha az ember viszály­ ban áll a két szomszédjával, és azt látja vág}* hallja, hogy azok kezdenek egy­ mással parolázm, ajánlatos, ha a kutyá­ kat elengedi a láncról. i 652 r �GÉZA: (Odalép hozpá, bal vállára teszi a kezét.) Köszönöm, fiam. Fáradozásod jutalma egy vég posztó. (Kala meghajol\ balra kimegy.) GÉZA: (Visszaül helyére, miközben bort tölt maguknak.) Igazolva láttam püspök uram, amit a kémeim már korábban je­ lentettek: a német császár titokban szö­ vetséget kötött a bizánci görög császár­ ral. Mit gondolsz uram, mi volt ezzel a céljuk? (Térképet terít ki.) Nyugatra tó­ lünk a német. Délkeletre a bizánci csá­ szárság. Mi kettejük között, a présben. Nyilvánvaló, össze akartak bennünket roppantam. Miért? Bosszúból. Mert kalandozásaink idején öltük, foszto­ gattuk, rettegésben tartottuk ókét. Úgy gondolták, eljött az ideje, hogy kiseper­ jenek bennünket Európából. Kínban voltam, érezve a nagy veszélyt: mit te­ gyek? (A színpad jobb oldalán megjelenik Sarolt, leül a székre, Gyula összyfont k arral á ll mellette. Gé~a hozzájuk lép. A dalbertfigyeli ajelenetet.) SAROLT: (Kemény, határozott nő. Türelmetle­ nül.) Mit tegyünk? Elő kell venni az oroszokkal azt a régi szövetséget, amit még bihari herceg korában kovácsolt össze Bizánc ellen. GÉZA: (H átul összekulcsolt képpel gondterhel­ ten járk á l. Legyint.) Az oroszok azóta fölvették a bizánci görög hitet. A bolgá­ rokat meg éppen a múlt évben taposta le Bizánc. Ok sincsenek már. Ketten maradtunk a besenyőkkel... GYULA: Csak egyedül! A besenyőket az oroszok szorongatják. Órájuk sem lehet számítani. SAROLT: Nincs más, készenlétbe kell állítani a teljes fegyveres erőnket! GYULA: Akkor bekövetkezne, amit Árpád óta sikerült elkerülnünk: temetővé válna az ország. GÉZA: Ilyen túlerővel szemben semmi esélyünk. GYULA: Gondold meg, Sarolt: páncélba öltözött németek! Mi meg könnyű szablyával, nyíllal ellenük?!... (Gézához) Diplomáciai megoldás kell. GÉZA: Mire gondolsz? GYULA: Valahogy szót kellene értenünk. SAROLT: Kivel? GYULA: Akivel lehet. A fegyver nyelve helyett vegyük elő a hit nyelvét... sok görög hitű van már az országban. Itt vagyunk mi is, Sarolt, meg én... meg­ próbálhatnánk. .. GÉZA: (Maliciózusan.) Ti ketten bizonyára több eséllyel, mint én, a pogány! Mondhatnám, próbáljátok meg. De mondhatom? A múlt évben Bizánc úgy szabadította fel Bulgáriát az oroszok alól, hogy egyúttal el is foglalta. Ez a sors várna reánk is. GYULA: A németek pedig szóba sem jöhetnek! SAROLT: Csak nem Ottóra gondolt? GÉZA: (Nyugodtan. M ost mondja el a tervét.) Induljuk ki abból, hogy a németek Augsburgnál ugyan tönkrevertek ben­ nünket, de győzelmük után nem törtek ránk, békén hagytak - tizenhét évig! Vajon, miért? GYULA: Tudták, hogy hadseregünk na­ gyobbik fele érintedenül megmaradt. GÉZA: Tudták. De más ok lehetett. Sze­ rintem Ottó császár - kivárt! SAROLT: Persze! Amíg szövetséget köthet Bizánccal, ellenünk! GÉZA: Ottó tudta, hogy én felismerem, milyen veszély ez reánk nézve s vár tő­ lem valamilyen lépést. Milyen lépést? Várja, hogy térítő papokat kérjek tőle. GYULA: (Fölháborodva.) Bátyám! GÉZA: (Nyugalomra inti, folytatja.) Ottónak lett igaza. Kivárta, amíg az történik, amit ó akar. Gondoljátok meg: a szö­ vetséget ellenünk titokban kötötték meg, de nvilván ki is adták kémeimnek... de mivel nem tettem semmit, most a római \ 653 r �vérünkből valók. Felkérem őket, hogy nyugtalanítsák határvillongással Bizán­ cot és fenyegessék is meg, ha reánk mer támadni, azonnal lefogják a kereske­ delmüket. A besenyők birodalma a Kárpátoktól a Donig terjed, rajtuk ke­ resztül vezet a kereskedelmi főútvonal Kína felé, Bizáncnak pedig létfontossá­ gú a kereskedelem! A bolgár tanács­ adómat pedig elküldöm Macedóniába. Oda menekültek a bolgár vezetők Bi­ zánc elől és szervezkednek, hogy fel­ szabadítsák hazájukat. Értésükre adom, hogy számíthatnak a segítségemre. így nem mi, hanem Bizánc kerül kétfelől szorítóba. (Nyomatékkai) Ottó sikerét Bizáncon torolom meg! házasságkötést nyíltan csinálták, hogy értsem végre: ez volt a pecsét a szövet­ ségükön, ellenünk, s vagy lépek, vág}’ le­ rohannak kétfelól. Ezért kell Ottóhoz papokért küldeni. GYULA: (Háborogva.) Azokhoz forduljunk, akik leölték katonáink ezreit? Augsburg még égő seb! GÉZA: A múltat bontogassuk, amikor a jelen kötele a nyakunkon?! (Kis nyomott szünet.) SAROLT: (H alkan.) Nehezen mondom ki... Gézának igaza van! GYULA: (Nagyot fú j, öklével a levegőbe vág, mint am ikor a tehetetlen ember kiadja mérgét.) És ha Ottó szóba sem áll veled? Nem papokat ád, hanem biztatásnak veszi a megalázkodásodat és ezért most tör reánk? GÉZA: Gondolkozz! Miért nem engedte be apám idején a római püspököt? Mert 5 akart nekünk térítő papokat adni. Erre várt! Kivárta, amíg őhozzá fordulunk. És nagyon fog örülni a követeimnek, hogy mégis csak ó terelhet: be a vad magyarokat a keresztvénség karámjába. GYULA: Micsoda szégyen! SAROLT: Az! De hasznos... (Élénken.) Géza, ha már így fordul, küldjön Ottó­ nak ígéretet is, hogy kiigazítjuk a nyu­ gati határainkat az ó javára... GÉZA: Benne lesz az üzenetben. SAROLT: És mi lesz Bizánccal? GÉZA: Ha a megtérés szándékával semle­ gesítem a németeket, ez szétszakítja a titkos szövetkezésüket ellenünk. Nem támadhatnak meg egy olyan országot, amely éppen a római keresztyénséget akarja felvenni, ez már a pápa érdekeit is súlyosan sértené. SAROLT: Nem vagyok benne biztos, hogy Bizánc tiszteletben tartja a pápa érzé­ kenységét. GÉZA: Aggodalmad jogos!... Éppen ezért küldök követet a besenyőkhöz. Ok (Géza visszamegy Adalberthety miközben Sarolt és Gyula eltávoznak.) GÉZA: Ottó küldette is nyomban Brúnó püspököt és papjait. Jöttek zászlókkal, szentképekkel, zsoltárokkal énekelve. Bántódásuk nem lehetett, mert katonai kíséretet és tolmácsot adtam melléjük... (Szerzetesek karéneke hangzik fe l rövid ideig, majd kiúszik.) ADALBERT: Ezért nem fordulhattál hát a pápához! GÉZA: Összehívtam a fejedelmi tanácsot. Elmondtam: létérdekünk kívánja, hogy fölvegyük a keresztséget. Magam is megkeresztelkedem. És elvárom, hogy kövessenek. A térítő papok oltalmam alatt állanak. És ne tétessék különbség római vág}' bizánci keresztyén között. A sámánokat, az igriceket el kell távolíta­ ni. A bálványokat és áldozóhelyeket le kell rombolni, épüljenek helyettük templomok. Aki ellenáll a megkeresztelésnek, megszegi parancsomat, halállal bűnhődjék! (Kis szünet után, emlékezve.) Folyik a keresztelés... ADALBERT: Sok vérrel, halállal. ■ <- < V \ 004 U' �GÉZA: Püspök uram, ha betartom, hogy „Ne ölj!” - nem tudtam volna végre­ hajtani a térítést. Ráadásul sietnem is kellett! ADALBERT: De hiszen sem a pápa Őszent­ sége, sem a császár nem sürgetett. GÉZA: A helyzet! Nézd: délen a görögök, bolgárok, itáliaiak, horvátok, szerbek; nyugaton a frankok, németek; északon a csehek, morvák, lengyelek; keleten az oroszok megelőztek bennünket a meg­ térésben, idegen testként élünk itt kö­ zöttük. Meddig?... Aztán bent, az or­ szágunkban az erdélyi, a déli, a dunán­ túli részeken a bizánci térítés sokkal hamarabb megkezdődött, mint a római. Bizánci püspökségek, bizánci egyházak működtek, bizánci templomok épültek, bizánci szerzetesek járták az egész or­ szágot. De nekem a római keresztyén hitet kellett választanom, ezek száma sokkal kevesebb volt és ez politikai kockázattal járt... Félelem fogott el! Mi történik, ha még életemben nem sikerül az országot megtérítenem? Ezért nem ismertem kegyelmet az ellenállókkal szemben! ...Ekkortól kezdődtek el a gyötrelmeim: szembekerültem népem­ mel, amelynek ősi hitéhez magam sem lettem hűtlen, mint keresztyén sem... s így önmagámmal is. Egyszóval, két malomkő őrölt; kívül, belül. A sámá­ nommal is szembekerültem... Egyik nap még lovat áldoztam az ősök szel­ lemének és Ukkonak, másnap megkeresztelkedtem... (Aga, a sámán jelenik meg, cifra ruhában, dobbal. Mereven nécj egy darabig Gézát, odalép ho^pá, meg is szaglássza, acján megvetően kiköp.) AGA: Még a szagod is más lett! GÉZA: Ilyen jó a sámánok orra? Megérzed rajtam a külön keresztyén szagot? AGA: Igenis, érzem! GÉZA: Rosszul érzed. Mi sem változott. (A mellére bök: itt, belül.) AGA: Megkeresztelkedtél! Lelocsoltak, nem? GÉZA: (Bosszúsan legyint.) Beléptem a ke­ resztelő kádba, mint pogány és kilép­ tem belőle, mint keresztyén. így képze­ led? AGA: (Szúrósan.) De melyik Istent hiszed is most már? GÉZA: Gondolod, hogy a keresztvíz ki­ mosta belőlem az ősi hitemet? AGA: Nem feleltél a kérdésre, Gyevicse! Hogy lesz ezután? GÉZA: Ahogyan lennie kell, Aga. Keresz­ tyénként viselkedem, de belém nem láthat senki. AGA: Kivéve a mi Istenünket. Meg az ősöket! GÉZA: Nekik ezután is áldozok. A te segítségeddel. AGA: Mit gondolnának rólad az új papok? GÉZA: A ~ é jik é t hiszem, a másikra meg szükségünk van! ...Elég gazdag és hatal­ mas vagyok ahhoz, hogy egyszerre két Istent is szolgáljak. AGA: (Bizalmasan, szeretettel.) Mondd, Gyevicse... magaddal hogyan számolsz majd el? GÉZA: Kiegyeztem magammal. AGA: Mi az, hogy kiegyeztél? (Fojtottam , vádlón.) Megalázkodsz? Te, a magyarok Istenének fia?... A kiválasztott törzs vezére? GÉZA: (Rámordul) Aga! AGA: (Most már kíméletlenül.) .. .Hajbókolsz majd a keresztre feszített előtt? Szolgá­ jává fokozod le magadat? Te, az isteni származék? GÉZA: (Fö(fordít.) Elég! AGA: (Nem ijed meg rendületlenül folytatja.) ...Térdepelsz majd előtte! Talán még kezet is csókolsz neki?... Gyevicse, te nem megosztod, föladod önmagad! GÉZA: (R ánvall) Nem ezért hivattalak ide! (Csönd. M ajd mélyről: nem is A gának, ha­ nem inkább önmagának fogalmazna meg) Vedd tudomásul Aga, hogy most én is föláldozom magam... mint az a másik a keresztfán! Igenis, nekem most ez a n -l 655 w- �keresztem. Ó a világot akarta megválta­ ni... én kevesebbet akarok, de ma gunknak a legfontosabbat: hogy megma­ radjunk. (Kis csönd. 1 j !higgadnak, kifújják magukat.) AGA: (Szomorúan.) Úgy, bog}’ lerombolják ősi bálványainkat... felégetik áldozó­ helyeinket... megöleted a sámánjain­ kat...?! GÉZA: (Most ő is, nem titkolt szomorúsággal) Igv kell lennie, Aga! AGA: (Késemén, kitör.) Akkor tessék, in va­ gyok magam is! GÉZA: (Odalép hozgá, vállára teszj a kepeit.) Kivétel vagy, mert engem szolgálsz. AGA: (1jeHiggadva.) Jól jegyezd meg Gyevicse: lehet, hogy a rontással, amit térítésnek nevezel elhárítod a vészt nyugat felöl. De kelet felöl nem. Mert jönnek, jönni fog nak mongolok, tatárok, törökök, oro­ szok. .. GÉZA: A keresztyén Európa segít megvé­ deni magunkat. AGA: Kívánom neked, hogy ne csalódj... és utódaid se átkozzanak meg. GÉZA: (Nem vádlón.) Egyébként már más a nevem, Aga. AGA: Nekem már csak Gyevicse maradsz. (Más hangon.) Áldozni akarsz ezután is? GÉZA: Megmondtam: a keresztséggel nem hagytam el a régi Istenemet az újért! AGA: Már megtetted. Ukko nem fogad el tőled többé áldozatot. GÉZA: (I tökölve.) Mit beszélsz? AGA: Eltaszít magától. Megparancsolta, hogy erre figyelmeztesselek... Ezért is jöttem hozzád. Elhagytad őt!... Ölöd saját népedet... Nem kell neki több ál­ dozat! GÉZA: (Jjohhanó haraggal.) Hazudsz! Te ta­ láltad ki! AGA: (Nagyon szomorú arccal, lehajtja a fejét.) Bár így volna! Az életem sem volna érte drága. (Kölemeli a fejét, nyugodtan ne j G eja szemébe.) ...Teljesítettem, amit Istenünk reám bízott... A többi a te dolgod... CíEZA: (Iszonyú felindulással, már nem is A g á­ nak.) I Iát, jó! Akkor majd meghallgat a másik Isten! Es folytatom, amit elkezd­ tem. Hát, jó! Nem kell többé áldozó hely sem... Te sem kellesz!... Eredj! (Amint A ga lehajtott fejjel, búsan elkullog, ( n ja két öklét kilöki ag ég felé.) Nem... Nem én! Te hagytál el, Ukkoí (Arcát két tenyerébe temeti. Szerzetesek k ar­ éneke hallatszik. Kj >idő múltán belép a hírnök.) ETE: Nagyuram! Tonuzaba vezér fellár­ mázta ellenünk a népét. GÉZA: Azonnal hívjátok elém! (II írnok k imeg)'.) GÉZA: (\ isszalép A dalberth e m e g á l l előtte. ág) mag)arázga.) Tonuzaba ellenállt pa roncsomnak, bár nagybátyám volt anyám révén. TONUZABA: (\ ’askos, erős, csupa sgörmók ember. Katonai - veheti - öltözékben, amely bőrmellénybol, börnadrágból, csizmából áll. homlokán arany csat, oldalán szabíya. A szín­ pad jobb oldalán lép be, s keményen megáll.) CíEZA: (Odalép hozzá, szigorúan néz recL) he­ gyük most télre a rokoni kapcsolatun­ kat Tonuzaba. Katonáim nem sértették meg szálláshelyedet, noha ellenkeztél pa ránc som teljes írésél >en. TONUZABA: Fenyegetnek! Mi ez, fiam? GÉZA: (Bizalmas meghittséggel) Bátyám, te is jól tudod, mi folyik most országunk bán... azt is, miért. TONUZABA: Hallomásból. A fejedelmi tanács ülésére meg sem hívtál. GÉZA: Azon csak a törzsszövetség tagjai vehetnek reszt. TONUZABA: De egy futár... legalább va­ lami üzenet... Nem alattvalód vagyok, hanem szövetségesed. Még nagybátyád is. Besenyő vér folyik benned is, fiam. | 656 | �GÉZA: Igazad van, bátyám... megkövedek érte. De mit változtat ez a helyzeten? TONUZABA: Úgy látszik, anyád besenyő vére kevés ahhoz, hogy tudjad: a mi fajtánk soha nem hagyja el ősei hitét. GÉZA: Magam is ezt vallottam idáig. Nem én változtam meg. Megváltozott a hely­ zet. Két ellenség vasmarka szorít kétfelól! TONUZABA: Miért nem lehetett ezt megmondani? Ennyire becsülöd a szö­ vetségesedet? Hull a vérünk a nyugati határainkért való harcban. Védjük or­ szágunkat, amely már a miénk is. GÉZA: Elismerem. Tisztelet a harcosok­ nak érte. De azt értsd meg bátyám, oda lenne a szavam hitele, ha alkudozni kezdenék a sorsunk felől... (Baráti köz­ vetlenséggel.) ...próbáljunk egy nyelven beszélni. Szerinted mi lenne a megol­ dás? TONUZABA: (Enyhültebben.) Hagyd meg nekünk ősi Istenünket. Mi szeretni, vé­ deni fogjuk az új hitre tért hazánkat is... Nekünk is egy Istenünk van, mint a keresztyéneknek, de az nem ellensége mások Istenének. Különben is, hogy van ez? Még ma is áldozol az ősöknek, miközben csókolgatod a keresztet?! GÉZA: (Viszonozva az őszinte szót.) Néked magyarázzam? Keresztelkedjetek meg ti is. Aztán imádjátok tovább azt az Is­ tent, amelyiket akarjátok. TONUZABA: Ha elfogadnám az ajánlato­ dat a népemmel kerülnék szembe. GÉZA: (Mély sóhaj után.) Akkor nem marad más választásom... TONUZABA: Akkor elvonom katonáimat a nyugati határtól. Védjétek meg, ahogy tudjátok ezután. GÉZA: (Megkeményedve.) Vigyázz, mit be­ szélsz. Árulás lenne! TONUZABA: Visszaviszem katonáimat Hevesbe. Megvédjük. Karddal védjük meg szálláskörzetünket! GÉZA: Magadra veszed a halálos ítéletet. TONUZABA: Jogod van terjeszteni az új hitet. A saját néped között. Nekünk meg jogunk van megvédeni az ősi hi­ tünket. GÉZA: (Elönti a düh, az ellenkezés láttán , amihez nincs hozzászokva.) Azonnal lefo­ gatlak! TONUZABA: (Leoldja kardját és nagy csö­ römpöléssel Géza lába elé veti.) Megteheted. De ha nem térek vissza, katonáim tudni fogják mi történt és megindulnak viszszafelé a nyugati határtól. Kézben fegy­ verrel! Ezt akarod? GÉZA: Lesz rájuk is gondunk. Őrség! TONUZABA: Nem rettent meg a halál, de magam választom meg a módját. (Emelt hangon.) Élve temessetek el asszo­ nyommal együtt, de - Jézus neve nél­ kül! GÉZA: (Intésére a katonák elkísérik Tonuzabát, jobbra kimennek. Visszamegy AdalbertheZj szinte leroskad az egyik székre, kezeibe temeti az arcát, ügy mondja.) .. .Úgy történt, amint kívánta... Abád mellett temették el őket. ADALBERT: (Elszörnyedve.) Élve?... Te­ remtő Isten! GÉZA: De fiát nem érte bántódás, mert felvette a keresztséget és véle együtt a besenyők többsége is. Nem robbant ki testvérháború. ADALBERT: Nem csak erről van szó. Nem tudtad, uram, hogy hitünk szerint főbenjáró bún a kegyetlenség? GÉZA: (V állat vonva.) Kegyetlenség! És a keresztyének? Cambránál Bulcsú öcscsének fejét dárdahegyre tűzve akasz­ tották ki a vár fokára. A keresztyén Ottó meg karóba húzatta Bulcsút... ADALBERT: (Sóhajt.) A keresztség felvé­ tele még senkit nem tett egyúttal szentté is. Megbűnhódnek majd ók is a kegyeden tetteikért. GÉZA: Gyula, a saját sógorom, bár jól tudta mi forog kockán - csak nehezí­ tette a dolgomat... í 657 | �GYULA: (Felzaklatva beront balról.) Attila nem bánt úgy az ellenségeivel, mint te a saját véreddel... (Köbben Ge\a odamegy hovgá.) Tudod, mi folyik térítés címén? GÉZA: Csillapodj, Gyula! Csak azok hul­ lanak, akik ellenállnak. GYULA: (Vádlón, keserűen.) Katonáid ra­ bolnak, fosztogatnak. Feldúlják még a régi sírokat is, kirabolják. Ledöntik a kopjafákat is. Kifosztják a bizánci templomokat, pedig azok is keresztyé­ nek. Lakomákat csapnak, lerészegednek és zaklatják a nőket... GÉZA: Mondták, vagy láttad is? GYULA: Láttam! Bogyoszlónál felforgat­ ták a sírokat, Küküllőnél megverték a papot. Ugyanígy Kisaknánál és Széknél. GÉZA: (Öklével a levegőbe vág.) Fejükkel felelnek a tettesek. GYULA: Meggyűlöli a nép az új hitet a papokkal, meg veled együtt. GÉZA: Rendet teszek! GYULA: (Indulattalfolytatja.) ...Meghódolt szolganépeink között régtől sok a bi­ zánci keresztyén és most azt hiszik, gyermekeiket a nyugati keresztyénség fogja megszabadítani a szolgaságból. Hordják is a porontyaikat tömegestől a nyugati papok keresztvize alá. Mi lesz ebből? Vallásháború lesz szolgák és uraik között?! GÉZA: (Körbevág, ironikusan.) Jó, jó. Mintha apád nem számításból állt volna bele a keresztelő medencébe Konstantiná­ polyban! Azt hitte, arra vezet majd az út, Bizánc felé... GYULA: Igen, de apám papokat is hozott magával onnan és azok valóban térí­ tettek. Nem erőszakolták, mint te. GÉZA: (Ingerülten.) Eh! Az idő parancsa: gyorsan megkeresztelni mindenkit, azután majd ráérünk elmélkedni a Krisztusi Ige térítő erejéről. GYULA: Van ez még tovább is! Elvetted tőlünk a vámokat! Kimarkolod adóink nagy részét magadnak:! Közénk telepí­ tetted fegyveres jobbágyaidat, hogy mindig kéznél legyenek, ha valaki csak moccanni is mer ellened! így van? GÉZA: így! GYULA: De miért van így? GÉZA: (Keményen.) Mert így akarom! Akkor vagyok nyugodt, ha tudom, hogy a leg­ nagyobb hatalom, a legerősebb fegyve­ res erő az én kezemben van, nem pedig szétszórva számos „kisfejedelem” ke­ zében... Védtelen az ország, ha nincsen központi ereje. Nem csak térítésről van most szó, Gyula! Új rend, új hatalmi szervezet is kell ide, mint nyugaton. GYULA: (Élesen.) Értem! A te hatalmadról van szó! Kincstár! Páncélos hadsereg! Fegyveres jobbágyok közöttük! Össze­ törni mindent, ami ősi! Családot, szoká­ sokat, hitet, törzsfói, nemzetségi, vezéri hatalmat, csak azért, hogy a te erőd le­ hessen a legnagyobb! GÉZA: Örülök, hogy ennyire tisztán látod. GYULA: (Folytatva a vádjait.) Nem látod, hová vezet? Szjtóm lünk! G É Z A : (Najyon komolyan, megfellebbezhetetle­ nül.) Amíg én élek, összetartom a nem­ zetet. Erővel, vérrel, vasmarokkal, fegy­ verrel, ahogy lehet, ahogy kell! fiXánvall.) Nem érted még mindig? Nincs más utunk, csak ez, vagy a sírgödör! (Mély harangkondulások. Gyula kimegy.) GÉZA: (Visszalép AdalbertheZ; Fibeszélő, emlékező modorban, egy darabig állva, já rk á lgatva, majd bort tölt beszéd közben kettejük­ nek s leül.) GÉZA: ...Fiatal voltam, tele elszántsággal, erővel. Ahogyan múltak az évek, aka­ dozni kezdett a gépezet. Viszályba ke­ veredtem a bajorokkal... szaporodtak a belső gondjaim... rá kellett döbben­ nem, hogy nem tudom befejezni a térí­ tést. Ki folytatja? Mihály öcsémé O gyönge ember volt erre. Rettentő gondban voltam... (E pillanatban Sarolt viharzik be, feldúltan.) SAROLT: Bocsássanak meg... 658 l �ADALBERT: (Fölállva köszönti.) Laudetur! SAROLT: (Sebtében.) Laudetur! Új hírt hoz­ tam. ADALBERT: Addig én kimegyek... (Indul­ na is, de Géza s^ava visszatartja.) GÉZA: Maradj csak uram. (Sarolthoz nem titkolt türelmetlenséggel.) Mi a hír? SAROLT: .. .Az Isten verje meg őket! GÉZA: Beszélj már! SAROLT: Ajtony titokban felkereste Szalókot, aki Koppány híve... Fegyvereket is vitt magával... Sokat! GÉZA: (Megdöbbenve, csalódottan.) Ajtony?!... Hát már ó is? És meg meri tenni?!... Hi­ vasd elém, Sarolt! Azonnal! SAROLT: Hogy képzeli? Egy felindulás és - vége! GÉZA: (Fojtott dühvei.) Csak a szeme közé akarok nézni, mielőtt ítélkeznék fölötte. SAROLT: Jó!... Ha majd egy kicsit jobban lesz... (Sietősen kimegy.) (Kis szünet. Géza megfeszített testtel ül, ne\ ma­ ga elé. Adalbert meghajtja a fjé t s összekulcsolja imára a kezeit.) ADALBERT: (Halkan.) Bízzál az Isten segít­ ségében. .. GÉZA: Mi mást is tehetnék most? ADALBERT: Majd folytatjuk... fáraszthat a beszéd... GÉZA: Kisebb teher, mint a némaság... Hadd mondjam most már végig. (Mély sóhaj után.) ... Ott hagytam abba, hogy ki lesz az utódom? Fiam még nem volt, csak három lány. Lementem a várká­ polnába. Néztem a nagy keresztet. Arra gondoltam: ha az új Isten megáldana egy fiúgyermekkel, hálából kolostort építenék Esztergomban. Aztán... külö­ nös álmot láttam. Szép arcú fiú jelent meg előttem, virágos vesszővel a kezé­ ben, fején babérkoszorúval... Előke­ restettem Agát. Fejtse meg az álmot. ADALBERT: (Elképedve.) Még mindig hitted, hogy képes arra? GÉZA: Attilának is a sámán jósolta meg, hogy Emek fia követi majd a trónon. Ár­ pádnak is megjósolta a sámán, hogy legki­ sebbik fia - Solt - lesz a trónutódja. Miért ne hittem volna, hogy Aga is képes rá? ...Jött, rázta a csengőit, verte a dobjár, majd azt mondta: hamarosan fiam szüle­ tik, akiben .Mmos vezér éled újjá. (Föl­ emelkedik, megrendültén még most is.) Uram, én mindig kőkemény voltam, de akkor széttárt karokkal leborultam a földre és sírtam örömömben... (Elfordul, titkon kitö­ röl szeméből most is egy könnycseppet, majd erőt véve magán folytatja.) .. .Egy év múlva tény­ leg megszületett a fiam. Tartottam az ígé­ retemet, áll a kolostor... (Mélyről) .. .azóta látogatom néha a kápolnát, imádkozom, forgatom olykor a Bibliát is... hálás va­ gyok az új Istennek... (Közben szerzetesek karéneke.) ...Olyan hatéves forma lehetett már a fiunk, amikor azt mondja egyszer Sarolt. SAROLT: Szentet akarunk a fiunkból, amilyenek a kápolna falán sápadoznak? Nem tornászik, nincs levegőn, sápadr, vézna, mi lesz így belőle? GÉZA: Igazad van! SAROLT: Viszem magammal lovagolni, vadászni, kopját dobni, jobbágy legé­ nyekkel birkózni, nyilazni... (Kimegy.) GÉZA: Saroltnak teljesen igaza volt, István nevelését a tudós papokra bíztam, azok meg szigorú szerzetesi életet éltek, véle együtt. Saroltot férfi módra nevelték, lovagol, vadászik, megissza a bort, megpofozza néha a szolgáit, neki ez a mércéje, és hát féltette a fiát. Ettől kezdve megváltozott István életrend­ je... megerősödött... ADALBERT: Hat éve, amikor először találkoztam vele, már erős, daliás legény volt... GÉZA: A te szellemi hatásod is a legjobb­ kor érte... ADALBERT: Művelt, okos, fogékony volt... annyira megszerettem, hogy „lelkem * 659 l- �gyermekének” választottam őt... azóta levelezünk... GÉZA: (Hangot vált.) ...Mihály öcsém váratlanul meghalt valamilyen beteg­ ségben. A trónutódnak járó hercegi birtok - a dukátus - gazdátlanul ma­ radt... Döntenem kellett a trónutódlás felól... Tudod, nálunk ósi szabály volt, hogy a fejedelem holta után nem az elsószülött fiú örökli a trónt, hanem a család legidősebb férfitagja. Ha ezt a szokást követem, Koppány lett volna az utódom. De ót nem találtam alkalmas­ nak erre. Csakis fiamban láttam az utó­ domat. .. Egyébként apám sem tartotta be a régi szokást, amikor engem tett utódjául... ISTVÁN: (Szép, fia ta l ember, belép.) Hivattál apám... GÉZA: (Leülteti, láthatógyöngéd szeretettel) Eljött az idő, fiam, már húszéves vagy, hogy be­ avassalak a terveimbe. Mihály bátyád ha­ lálával megváltozott a helyzet... ISTVÁN: (Nyugodtan né~ a szemébe, kellő tisztelettel.) Nem értem, milyen helyzet­ ről beszélsz, apám. GÉZA: Mindjárt megérted. Mihály követ­ kezett volna utánam a trónon, távoztával Koppány herceg lenne a soros. De én nem ót, hanem téged választalak. ISTVÁN: (Zavartan.) Erre nem számítottam. GÉZA: Már régen eldöntöttem magamban, hogy mellőzöm Mihály bátyádat. Most, hogy lehunyta a szemét, megnyílt a le­ hetőség arra, hogy téged jelöljelek ki utódomul. ISTVÁN: Hogy tudsz ilyen hideg számítás­ sal beszélni erről, amikor éppen csak eltemettük...? GÉZA: Az élők számára nem lehet ok tét­ lenségre a gyász... Hamarosan összehí­ vom a fejedelmi tanácsot, bejelentem döntésemet, és pajzsra emeltedek. Meg­ esketem fóembereimet, hogy hűek lesz­ nek majd hozzád is, utánam. (Kis szünet.) ISTVÁN: (Nagyon őszintén.) Tudom, apám... akaratod számomra is parancs. De en­ gedd meg, hogy elmondjam, amit gon­ dolok. .. GÉZA: Mondjad csak, fiam, azért vagyunk itt kettesben. ISTVÁN: Látom, mit jelent a trónon len­ ni... Örök készenlét. Hadviselés. Csel­ szövések. Viták a durva főurakkal. Nin­ csen egy nyugodt perced, még imádko­ zásra sem... (H alkan hozzáteszi-) Nem vágyom a trónra. GÉZA: (Kissé keserűen.) Lám csak! A papok fölemelték lelkedet, de el is gyengítet­ tek. Jól jegyezd meg: a mi sorsunk kül­ detés Bennünket - Árpád véréből való­ kat - az Úristen jelöl ki népünk számá­ ra. Szent kötelességünk tehát a vezetés. ISTVÁN: (Meghajtja a fejét.) Elfogadom. Ha vonakodtam előbb, azért volt, mert szorongás fogott el, hogyan lennék rá alkalmas... GÉZA (Enyhültén.) Olyan nevelést kaptál, amely alkalmassá tesz reá. Mert te igaz keresztyénné lettél. Éppen ezért nálam is magasabbra kell jutnod: a királyi trónra\ Ha majd megkéred és megkapod a koronát a pápától, egyenrangúvá leszel az európai keresztyén uralkodókkal, és Magyarország is a többiekkel. ISTVÁN: Megismétlem apám nyílt lélekkel előtted, nem érzek hozzá elég erőt, és nem is vagyok rá felkészülve lelkileg... tudással sem... tapasztalatom sincsen hozzá... GÉZA: Kétségeidet megértem. Nem érzel hozzá elég erőt? Majd megjön, amikor a feladat terhe reád nehezedik. Nincs hozzá tapasztalatod? Majd megtanulod, amit kell. Ahogyan megtanultam én is, Taksony nagyapád is, meg a többiek. Megkapod a dukátust, mert arra való a hercegi birtok, hogy' azon gyakoroljad az uralkodást. Ezentúl pedig mindig kérdezzél, és én minden kérdésedre vá­ laszolok. Készülnök kell! Mától kezdve bevonlak a legfontosabb ügyekbe. 1 660 £ �Kiviszlek a nyugati hadszíntérre is, megtanítalak a hadviselésre is. Megis­ mertetem veled a szokásokat, a jogot, a diplomáciát. Meg kell tanulnod a pa­ rancsolást is. Le kell vetkőznöd szelíd engedékenységedet. Fiam, a jóság, a szeretet, a megbocsátás - elismerem nagyon szép keresztyén erények, de mit sem érnek keménység, sőt könyörtelen­ ség nélkül, ha azzal magasabb célokat szolgálsz. Arra gondolj mindig ezután, mit érhetsz el majd, ha erős, tiszta hi­ tedhez hatalom is párosul... Most el­ bocsátalak. .. ISTVÁN: (Meghajtja a fejét és kimegy.) GÉZA: fi 'iss^alépdelAdalberthez) ADALBERT: Intelmeid, nagyuram, nem mindenben fedik ugyan hitünk tanítá­ sait, de megértelek, akkor így kellett ér­ velned. Mi volt a következménye? GÉZA: (Tölt a két kupába, miközben elmondja:) Istvánt egyre jobban érdekelni kezdte minden. A sváb lovagoktól haditudományt, tőlem meg főként politikát tanult. Kereskedőket hívtam a palo­ támba, magyarázzák el neki miként meg}’ az árucsere, a pénzzel való bánás. Istvánt érdekelni kezdte a múltunk: mi az a törzs, a nemzetség, a katonai kíséret, a fegyveres jobbágyság, milyen volt a pogány hit. Mindent elmagyaráz­ tam neki. (Emlékezve, áts~ellemii/ten.) Végre elkövetkezett életem legszebb napja. Pajzsra emelték a fiamat, megvá­ lasztották utódomul. A fóurak esküt tettek neki, hogy életem fogytával feje­ delemmé választják és felövezik a tőve­ zérnek járó karddal, hűségesek lesznek hozzá. ADALBERT: Istenünk áldása legyen dön­ téseden és fiad további életútján... Koppány is letette a hűségesküt? GÉZA: A fejedelem akarata - szent! Az ellenvetés lázadásnak számít és halál jár érte... De még a pajzsra emelés előtt, korábban, amikor kiadtam fiamnak a dukátust, találkozót kért tőlem. KOPPÁNY: (Belép. F ia ta l jó kötésű, Istvánnál mintegy 10—15 évvel idősebb, tehát már érett Jérji. U jjait - régi, pogány szokás szerint homlokához érintve meghajol Géza, majd Ist­ ván előtt.) Légy üdvözölve. Nagyuram!... Te is, István öcsém! GÉZA: Isten hozott! ISTVÁN: (Örömmel.) Rég láttalak, Ojbarsz, bátyám! KOPPÁNY: (Elcsudálkozya.) Tudod a régi nevemet? ISTVÁN: Az unokaöcséd?! (Összemosolyog­ nak.) KOPPÁNY: (Emlékezve.) Szegény anyám szólított így. Apám meg hol Kupponnak, hol meg Koppánynak szólított, attól füg­ gően, hogy mennyi bort ivott... GÉZA: Apád derék ember volt. Becsületes. Vitéz. Jó vezér. KOPPÁNY: Megölték... tudod? GÉZA: Hallottam róla. KOPPÁNY: Akkor, amikor téged kö­ szöntöttünk, mint új fejedelmünket... Jöttek az ország minden részéből zász­ lós kopjákkal, lovas csapatokkal... A felkelő nap megvilágított téged, ott, a pilisi sziklaheg}’ ormán, megcsillant raj­ tad az aranyos vértezet, ezer torokból zúgott örömmel: „Gyevicse! Gyevicse!” Apámat akkor szúrta le egy haragosa. Rávetettem magam, én meg öt szúrtam le, de apám már haldoklóit... Tartot­ tam a karjaimban, hogy haldokolva is lásson, és közben folyt a könnyem... GÉZA: Kiír volt apádért!... Igazi magyar volt. De elkövetett egy nagy hibát! Rábízta ne­ velésedet a vén táltosra, Besére! Pedig let­ tek volna ott tudós bizánci papok is. KOPPÁNY: Volt! Például Leöntesz, aki megkeresztelt... ISTVÁN: (Érdeklődve.) Leöntesz?... KOPPÁNY: Bizánci szerzetes, tudós pap... olykor meglátogatott, hetekig maradt, ta­ nított írni, olvasni, meg Jézus úr igéire, tetteire... GÉZA: Úgy látszik, ő sem volt elég ahhoz, hogy végrehajtsad a parancsomat! 1 661 | �(Komolyan.) Miért nem halad Somogy­ bán a térítés? Bese beléd nevelte a po­ gány szellemet! Ezért vág}’ elnéző po­ gány barátaiddal, népségeddel szem­ ben. .. így van? KOPPÁNY: (Nem így képzelte el a kihallga­ tást\ ő akart előhozakodni kérdéseivel de most Gé~a - ravaszul - lerohanta, alig tud magáimz térni.) Hallgass meg, kérlek.. GÉZÁ: Milyen fejedelmi utód lehetne abból, aki a fejedelem parancsát nem teljesíti?... Tudom, azért jöttél, hogy megkérdezzed, mért nem téged jelölte­ lek utódomnak... KOPPÁNY: Te is tudod, Nagvuram, Somogyországban különösen nehéz a térítés. GÉZA: Nehéz, vagy nem - parancs! Ott voltál, amikor kiadtam, hogy nagyon gyorsan meg kell keresztelni mindenkit. KOPPÁNY: (Erőre kap.) Fel kellene koncolnom népemet, mert halálosan gyűlöli a teuton papokat?... Ottó Bulcsút karóba húzatta. Lehelt elevenen megnyúzatta, Surt lófarokhoz köttette... tucatnyi kato­ nánkat levágott füllel, orral, kiszúrt sze­ mekkel küldte haza „gyászmagyaroknak”, hogy beletaposson népünkbe, bog}’ mé­ lyen megalázzon bennünket... Nem lehet ezt megérteni? Somogybán Augsburg óta nem felejtik el és nem bocsátják meg Ottónak ezt!... GÉZA: Megértem. De ellenem is miért volt lázadozás? KOPPÁNY: Te ugyanahhoz az Ottóhoz küld tél békeköveteket és kértél tóié térítő papokat... Népünk ezt úgy fogta fel, hogy eladtad magad a németeknek... GÉZA: És te? KOPPÁNY: Ha nyomban lenyakaztatsz is érte, kimondom: eleinte én is melléjük álltam... megértettem haragjukat... GÉZA: Beismered tehát, hogy lázítottál? KOPPÁNY: Ha megértettem népemet, az - bűn? Lázítás? (Kis, feszült szünet.) GÉZA: (Néhány lépést sétál elgondolkozik, majd más hangon.) Nézd, öcsém! Ottónak én sem bocsátók meg soha! De itt élünk Európa közepén... Kétfelől is fenye­ gettek... Bizánc már hanyatló biroda­ lom... Nem maradt más választásom, csak Ottó, aki viszont - szeretjük, vagy gyűlöljük - létrehozta az. egységes ke­ resztyén Európát... Zsebre tette a pa­ pát. O dönt! O a nagyobb eró! Békét kellett kötnöm vele. Ennek ára: római keresztyén térítő papok kérése. ISTVÁN: (Közbe.) Apám... szólhatok? (Géza bólint.) Bátyám! A keresztyén hit szá­ munkra nem csak vallás, hanem mentő­ kötél. KOPPÁNY: Csak nehogy a nyakunkra tekeredjen! (Közelebb lépve.) Gondolod, István, Európa önzetlen? Jók leszünk nekik védőpajzsnak, hogy felfogjuk a keletről jövő nomád lovas népeket... A keresztyénség nekik - eszköz! ISTVÁN: Hogy mondhatsz ilyet?!... Nem hiszel a keresztyénség erejében, amely összefogja a népeket? KOPPÁNY: Iiiszek! De nem vagyok - vak! ISTVÁN: Profanizálod. KOPPÁNY: Te ne tudnád, a fejedelmi ufód, hogy a vallás mindig is eszköz volt a politika kezében, és az is lesz mindig? ISTVÁN: Honnan veszed azt, amit mon­ dasz? KOPPÁNY: (Meggyőzően.) Ahová eddig a német hittérítő papok betették a lábu­ kat —cseheknél, lengyeleknél, dánoknál - ott megszűnt a nemzet függetlensé­ ge... vazallusokká lettek és kezet csó­ kolnak a császárnak... nem, nem a pá­ pának! A pápa csak díszmadár a császár kalitkájában! ISTVÁN: Gyalázod Öszentségét? KOPPÁNY: Dehogy! Csak azt mondom, amit látok. Azért helyeseltem és mon­ dom most is mély tisztelettel: amikor Bátyámat —megkeresztelkedése után Ottó császár meghívta magához a többi i 662 | �népek megkeresztelkedett fejedelmeivel együtt Quedlinburgba, hogy hűségesküt tegyenek neki. Apád nem ment el, ha­ nem főembereit küldte maga helyett... Ezzel azt fejezte ki, hogy vállalja a bé­ kekötést, a térítést is, de a függetlensé­ gét nem adja fel! És ezért én most, itt újra hódolattal meghajtom a fejemet Bátyám előtt! (Meghajol Gé^a előtt.) GÉZA: ([jegyint.) Hagyd ezt!... De örülök, hogy tisztán látsz. Mért szítod mégis az elégedetlenséget otthonodban ellenem? KOPPÁNY: Ki állítja ezt? Jöjjön ide, mondja a szemembe! GÉZA: Kémeim jelentették! KOPPÁNY: A kémek!... Annyit ér a je­ lentésük, mint amit a lovam potyogtat... Már megbocsáss! A kémek azt jelentik, amit a megbízó hallani akar... GÉZA: Megesküszöl rá, hogy semmi kö­ zöd az ottani népharaghoz, ami ellenem kitört? KOPPÁNY: Igen! Sőt: kétszer is lovas futárt küldtem volna hozzád, hogy érte­ sítselek a helyzetről, tanácsoldat kérjem, mit tegyek, de katonáid, akik őriznek, mindannyiszor elfogták futáromat és visszafordították. GÉZA: Ostobák! KOPPÁNY: Ezt mondtam én is, csak sokkal cifrábban. Mert tartottam attól, ami be is következett, hogy engem mon­ danak felelősnek. Holott én csillapítot­ tam őket. Én a vezéred vagyok, kato­ nád! Becstelenséget sem apám, sem én soha nem követtünk el ellened... GÉZA: Az sem igaz, hogy nyilvánosan bíráltál? KOPPÁNY: Káromkodtam! De más mi­ att... Mondd bátyám, miért telepítetted mellénk a besenyőket? Ok őrizzenek bennünket? Mért kellett somogyi szál­ láshelyemet körülvenned földvárakkal, katonasággal? Rabokká tettél bennün­ ket. Nekem szegezik a kérdést földije­ im: milyen vezér vág)’ te, akit csak úgy karámba lehet zárni? Mért nem rendel­ tél előbb magadhoz, mielőtt bekerítesz? Mért nem vizsgáltattad ki, ha kifogás támadt ellenem? í la pedig főbenjáró bűnt követtem volna el, mért nem vá­ gattál négyfelé?... Lázonganak a zalaiak is. Nem én bószítettem fel őket. Elvet­ ted tőlük székhelyüket, Zalavárt. Miért? Nem tudom... Ismét futárt küldtem volna hozzád... Ugyanaz történt. Yiszszatoloncolták! GÉZA: (Haraggal.) Megbotoztatom őket! Marhák! KO PPÁ NY : (Más hangon.) ...Nem taga dóm... Az is hozott, hogy megtud­ jam... Szóval, fájt a mellőzésem az utódlásnál... (Istvánhog.) A régi szokás­ ról beszélek, nem ellened. GÉZA: (Nagy nyugalommal, határozottan, nem bántón, kicsit kioktatva.) Sem engem, sem téged, a nyugati keresztyén országok nem fogadnak el egyenrangúaknak! Mert nem vagyunk a szemükben igazi keresztyének, csak amolyan „féloldala­ sak”... sem kellően műveltek. Ezért neveltettem úgy István fiamat, hogy olyan utódom lehessen, akit elfogadnak egyenrangúnak! Aki jártas a politikában és művelt, igazi keresztyén, és megkérheti majdan a pápáról a királyi koronát! Bi­ zánc koronát sem adhatott volna neki, csak vazallus lehetett volna! Egyszóval: te nem vagy alkalmas a trónra! KOPPÁNY: Mert bizánci hitre keresztel­ tek? GÉZA: Hogyan tudtad volna folytatni a római hitre való térítést mint bizánci hi­ tű? Átkeresztelkedsz? Bizánci híveid köptek volna rád. A római hitűek előtt pedig köpönyegforgató lettél volna. Nem beszélve a pápáról és a császárról! KOPPÁNY: Ezt elismerem. GÉZA: Te csak a hatalomra gondolsz! És tovább? Mire mentél volna olyan felfo­ gással, hogy nem kell ide senki idegen? KOPPÁNY: Kell! De ez már sok! Özönle­ nek a svábok, bajorok, németek, cse­ hek, lengyelek, bolgárok, törökök, i 663 | �izmaeliták, zsidók... Minden főhelyen magyar álljon! Mert az idegen úgy bánik velünk: „Nem borja, nem nyalja!” ISTVÁN: Apám ... szólhatok? (Gé~a bólint.) Kereskednek velünk. Ipart hoznak. Ta­ nítanak építkezni, földet művelni... gondold meg, hányféle néppel keve­ redtünk az őshazánkban, mégis megva­ gyunk. .. sőt: erősödtünk. KOPPÁNY: Nem bízom meg bennük!... Gyula meg Ajtony seregében is renge­ teg az idegen zsoldos... Hová vezet ez? GÉZA: Itt már nem az idegenekről van szó! Hogyan érvényesítheti a fejedelem az akaratát, ha az ütközik a fóemberek érdekeivel? Csak ha nincs kiszolgálta­ tott helyzetben katonailag! Sváb lova­ gok szervezték át a testórségemet pán­ célosokká, kétélű karddal, új hadrend­ del, ez az ötszáz főnyi kis csapat képes ma már egész csatákat eldönteni! Bi­ zánci mesterek építik templomainkat, a pannonhalmi apátságot... aranyműve­ sek jönnek keletről és nyugatról... KOPPÁNY: (Mélyen elgondolkodva.) Milyen nagy kár, hogy nem tudtunk hamarabb és többször elbeszélgetni... Másképpen látom a helyzetet. És nagyon remélem, ti is!... Éppen ezért kész vagyok hadse­ regemmel és egész népemmel a te és fi­ ad szolgálatába állani teljes erőnkkel. ('Kimondja.) István, végy magad mellé vezérnek! (Istvánhoz) Mért kell melléd sváb, vagy bajor vezér, amikor itt van kéznél az Árpád véréből való rokonod? GÉZA: Koppány, öcsém! Tapasztalt, vitéz vezér vagy... de nem ismered az új har­ ci módot, például a páncélosokat... KOPPÁNY: (Kigyúlt szemekkel, reménykedve.) Mindent meg lehet tanulni. GÉZA: Magyarul beszélek: ajánlatod meg­ lep, de... nem látok beléd! KOPPÁNY: Úgy értsem, Nagyuram... nem bízol meg bennem? GÉZA: Nézd, fiam... ha úgy alakulna... kezedben lenne a legnagyobb katonai erőnk... a páncélosokkal együtt... akkor azzal akár... (Elharapja, nem mondja ki a gondolatát.) KOPPÁNY: (Elérti.) ...Akár áruló is lehet belőlem a hatalom birtokában. GÉZA: Nem látok benned biztosítékot! KOPPÁNY: Hogyan bizonyítsak? GÉZA: Hajtsd végre gyorsan és keményen a térítést —római irányba! Ha azt látom, hogy megtetted, elbontatom körülötted a sáncokat, a földvárakat, elvonom on­ nan katonáimat, szabaddá teszem a szálláshelyedet... ez a legtöbb, amit ígérhetek... ennél többet nem!... Most pedig elbocsátalak. KOPPÁNY: (Tétován, lesújtva á ll egy darabig, majdfak ó hangon, reájuk emelve a tekintetét.) Ellököd a felétek nyújtott kezet? (Ezután nincsen válasz István ugyan tesz egy tétova mozdulatot még, de Géza intése megál­ lítja. Homlokához érinti ismét ujjait és kimegy. Kis, nyomott csend.) ISTVÁN: Apám! Alighanem most tetted ellenségünkké Koppányt. GÉZA: Okos vagy fiam, de még nem eléggé emberismerő. ISTVÁN: Az volt az érzésem, őszintén beszélt... Ha magam mellé vehetném, próbára is tehetném, hogy kiismer­ jem... gondold meg, Bulcsú és Lehel vezérek utódja... Magyar! És már ke­ resztyén is!... Ráadásul közeli rokon!... GÉZA: (Keményen rámordul.) Elég!... Meg­ parancsolom neked, hogy a Koppánynyal való foglalkozást még a gondola­ todból is kivessed! Katonai hatalommal érné el azt, amit másként nem érhetne el... De, úgy látszik, most jött el az ideje, hogy felvilágosítsalak. Kérdezd csak meg anyádat, mi a véleménye Koppányról. ISTVÁN: Gyűlöli!... Tudom. GÉZA: Azt is, hogy miért? ISTVÁN: Szerelmes anyámba... GÉZA: Ezen nem csodálkozom, mert anyád világszép asszony még most is, i 664 | �élete virágjában... De, ha Koppány len­ ne az utódom a régi szokás, a levirátus alapján, örökölné holtom után anyádat is... mint egy ruhát... vagy bútort!... Közönséges ágyasává tehetné. Öt!? Aki helyettem a fejedelmi hatalmat gyako­ rolja évek óta. Tisztelik bent is, kül­ földön is! Add össze a kettőt és meg­ érted anyád izzó gyűlöletét... És mi lenne akkor veled? Mellé állanái Koppánynak anyád gyűlölete ellenére is? Vagy ellene támadsz, amikor már az ő kezében van a katonai hatalom? Meg­ öletne. Vagy száműzne... Mert útban vagy!... De ennél is többről lenne szó: ki fejezné be, amit elkezdtem? Koppányi nem fogadná el a Nyugat. És minden szétomlana... a németek pedig reánk borítanák a szemfedót. Érted már, mi­ ért nem kell Koppány, sem utódnak, se melléd? ISTVÁN: (Némán bólint és meghajtja a fejét.) Legyen a te akaratod szerint apám! (Lassan k im e rj GÉZA: (Visszamegy A dalberthez) Termé­ szetesen ott hagytam Koppány körül a sáncokat is, katonáimat is. (Niélj sóhaj.) Nagyon-nagyon aggódom. Nem annyi­ ra Koppány miatt. Féltem Istvánt. Itt van ugyan mellette erős anyja, ha én meghalok, de Gyula nagybátyja is gond az én igazi betegségem, uram, nem a testi nyavalya... (Szerzetesek karéneke, mély harangkondufá­ sokkal.) ISTVÁN: (Balrólbejön.) Hivattál... Orvosod mit mond? GÉZA: (Magához inti.) Megöregedtem... elkoptam... de nem is ez gyötör, ha­ nem... (Megtörtén, vallomásszerüen.) Le­ romboltam a sok bálványt, de nem építettem annyi templomot... Megtör­ tem ősi hitünket, szervezeti rendünket, de... mit adtam helyébe?... Olyan most népünk, mintha elvették volna tőle a lelkét... megtanulja az imát, a zsoltáro­ kat, de nem a sajátja... nem megtartó ereje, mint a régi volt... (Mély szpmonisággal.) Kereszteltem, de nem téritettem. Fél munka... hibáztam... ISTVÁN: Hibának gondolod a bűneidet is? GÉZA: (Fájdalmasan.) Bűnök!... Miféle bűnök? ISTVÁN: Kegyetlen voltál. Ez főbenjáró bűn hitünk szerint. GÉZA: Az élet volt kegyeden, s az kényszerített. ISTVÁN: Tonuzaba élve eltemetésére is? GÉZA: Arra is!... Majd megbűnhódöm érte. ISTVÁN: Azt mondod, kereszteltél. De azt is vérrel, erőszakkal. GÉZA: Ne bánts, fiam! Éppen te! ISTVÁN: (Szeretettel, bizalmas közvetlenséggel.) Nem lehet vakká az atyai tisztelet. El­ ismerem szándékaidat és céljaidat, de az eszközeidet nem. Te is tudod, vérrel nem lehet Isten országát fölépíteni a földön. Erőszak még nem termett bé­ kességet. A kegyedenséggel teremtett rendnek nincs erkölcsi támasza, mert ellentétes Krisztus tanításával és be is teljesül a sorsa. GÉZA: (Mélyről.) Isten óvjon attól fiam, hogy te is rákényszerülj valaha is a vér­ ontásra... legalább a hitet ne vedd el tőlem, hogy jó ügyet szolgáltam. ISTVÁN: (Melegen.) Sajnállak, apám. GÉZA: Lám csak, tanítványomból bírám lettél! (Mély sóhaj után.) De így van jól. Még örülök is neki, habár fájnak vádja­ id, de megnyugtat, hogy képes vagy’ már a magad útját járni... Meghaladtad apá­ dat. Magam is így akartam. Isten kísér­ jen utadon, drága fiam! (Kis szünet.) ISTVÁN: (Emberi melegséggel.) Ezért hívtál, hogy bíráskodjak feletted? Háládan fe­ ladatra kárhoztatsz. GÉZA: (Közel lépfiához megfogja két vállát s úgy mondja.) Ha lehunyom a szemem, ami | 665 í �bármikor eljöhet már, azonnal hívd össze a fejedelmi nagytanácsot, választasd meg magad fejedelemmé és övezzenek fel a fejedelmi karddal, mint fővezért... Koppányra ügyelj, ne bízzál meg benne, ne vedd magad mellé... A lázongó főurakat tartsd szemmel, fegyveres jobbágyainkat szólítsd készültségbe. ISTVÁN: Úgy lesz. Akaratod szerint. GÉZA: Mielőbb házasságot kell kötnöd olyan nővel, aki szövetséget, katonai erőt is hoz magával! Mielőbb meg kell kérned a pápától a királyi koronát! Csak így tarthatod meg magyar népünket új hazájában... (Magához öleli fiá i.) Most elbocsátalak. (István kimegy.) (Szerzetesek rövid karéneke.) GÉZA: (Visszamegy Adalberthe~ lassan, beszéd közben levetifejedelmi, díszes köntösét, majdfáradtan leül ágya szélére.) ADALBERT: Pihenj, uram... látom, fáradt vagy... (föláll, menni készül.) GÉZA: Nem tudom, mit kellett volna más­ ként tennem, hogy ne fröccsenjen vér reám... s még talán az István köpenyé­ re is... A régi Istenem megtagadott, az újnak ugyan nyomába szegődtem, de... Itt állok életem végén, tőlem elfordult két Isten között. ADALBERT: A teremtő Isten nem fordult el tőled. Megbocsáthat és kimutathatja a kegyét irántad. GÉZA: (Folytatja előbbi gondolatait.) Eszembe jut az egyik pap mondása: „A bűnök a trónon nem viselhetik a király ne­ vet!”... Istenem, ha ez csak reám vo­ natkozna, de nem vetnek árnyékot a fi­ amra is? Hát bűn az, hogy nekem jutott, hogy más égtáj felé forduljak? A létünk volt a tétje. Emiatt is nekem kell veze­ kelnem? (Más hangon.) Ezeket akartam elmondani neked... megtorlódtak ben­ nem. .. Köszönöm, hogy meghallgattál. ADALBERT: (Meleg közvetlenséggel) Árpád fejedelmetek új hazát adott népednek, te pedig új hitet. Jövőt! Monostorokat, templomokat építettél. Leraktad a keresz­ tyén állam alapköveit Virágzik a kereske­ delmed. Erős a hadsereged. Ragyogó dip­ lomáciád kivédte a súlyos veszélyeket. És ami a legfontosabb: István fiad már éret­ ten, képességeinek teljes birtokában befeje­ zi majd, amit elkezdték.. GÉZA: (Gyötrődve.) Igen... igen... de addig? Én már nem, István még nem. Csak Sa­ rolt szilárd... de meddig bírja? Őrületbe kerget a félelem, nem hullunk-e széjjel most, mielőtt, új egységre jutnánk az új Ilit által?... Csupa összevisszaság, kava­ rodás, befejezetlenség... belső ellensé­ geim már nyíltan mozgolódnak.. minden elveszhet... Ezt hagyni L. ra? Iszonyú teher. Képes lesz-e t ’Nrm vajon?... ADALBERT: Az Úristen felvértezi majd kellő eréllyel és ád hozzá neki elegendő erőt is, hogy elbírja. GÉZA: És éppen most, ebben a helyzet­ ben, egyes-egyedül vagyunk... ADALBERT: (Tűnődve.) Kétségkívül más lenne a helyzet, ha fiad oldalán is egy olyan erős asszony állna, mint Sarolt a te oldaladon, s főként nemcsak keresz­ tyén hitében volna erős, hanem vala­ milyen külső erőt, szövetséget is hozna e fngy. GÉZA: (Lemondón legyint.) Három lányom házasságával már kísérleteztem, lengyel, bolgár, kabar szövetséget reméltem tő­ le, nem sikerült... ADALBERT: A fiad jó házasságával még elérhetnéd a célt. GÉZA: Egyelőre semmi kilátás reá. ADALBERT: Nagyon jó a kapcsolatom Wolfgang püspökkel, aki a bajor herce­ gi család udvari papja... GÉZA: (Fölkapja a fejét, a tiltakozás szándé­ kával.) Csak nem a Civakodó Henrik lányára gondolsz? ADALBERT: (Bölcs nyugalommal.) Henrik meghalt. A viszály, ami közietek volt, lezárult. Fia a császári trón várományosa. \ 666 l �Két leánya másod-unokatestvéreim. A közismerten magyarbarát Judit anyaki­ rálynő unokái. így jobban hangzik? Például - Gizella. GÉZA: (Elgondolkodva.) Gizella... Gizella... ADALBERT: (Meggyőzően.) Emelkedett jellemű, erős lelkű, művelt. Apácának készül, de sokkal szebb hivatása le­ hetne itt, a megtérítendő magyarok körében, fiad oldalán. (Hangsúllyal.) Nem is beszélve a dolog politikai vo ­ natkozásáról! GÉZA: (Növekvő érdeklődéssel.) ...Igen... Igen... folytasd csak! ADALBERT: Gondold meg, a cseh és a lengyel fejedelmek előtted járnak a té­ rítésben, mégsem tudtak elérni egy nyugati házasságot, ha sikerülne ezt el­ érned István házassága révén, elismeré­ sét, egyenrangúságát is jelentené orszá­ godnak a nyugati keresztyén uralkodók körében... Gizella pedig hozna magá­ val egy minden tekintetben erős bajor szövetséget is! GÉZA: (A váratlan fölismerés irgalm ával) Úristen! Hiszen ez... (Kitörő örömmel megragadja a püspök keret.) Püspök uram, téged az Isten küldött!... Ezt!... Ezt vártam még az élettől!... Valamilyen reménysugarat... isteni üzenet, segítsé­ get, ami új reményt ád. Hogyan kö­ szönjem meg? ADALBERT: A mindenható Istennek köszönd. O akarta így. GÉZA: (Teljesen átszilem ülve, emelt lélekkel.) Legyen áldott a szent neve. (Fölélénkül­ ve.) Ha ezt a házasságot megérem, nyu­ godtan halok meg... Kérlek, segíts uram! Nyomban vedd fel a kapcsolatot Wolfgang püspökkel. ADALBERT: Te pedig küldj mielőbb lánykéró követeket Regensburgba. GÉZA: Istenem! Add, hogy még ezt megérhessem!... Ete! (K iáltva.) Ete! (Ete belép.) Asszonyom és fiam, jöjje­ nek hozzám, hamar. Eredj, siess! (Ete kimegy.) ADALBERT: Szívből örülök, hogy látom, megkönnyebbült a lelked. SAROLT: Mi történt? (Besiet Istvánnal.) ADALBERT: Elfáradt. GÉZA: Az öröm ... Sarolt... az öröm! SAROLT: (Zavartan.) Mit beszél...! GÉZA: Püspök uram majd elmondja... (Mély sóhaj, teljes elernyedés. Nag}>on halkan hangrjk a karének, mint háttér.) Uj hír jött valami? SAROLT: Nem... De Urkund és Bojt sürgő­ sen szeretnének beszélni urammal... GÉZA: Hallgasd meg őket, te István! SAROLT: (Felmarkolja G éra levetett fejedelmi köntösét és határorptt m orjulattal István vállára teríti.) Most már rajtad a sor, fiam! GÉZA: Püspök uram, meg tudod érteni? Van mibe kapaszkodnom megint... hogy nem vész el talán semmi... ADALBERT: Tetteid felett pedig nem én vagyok a legfőbb bírád, hanem az örökkévaló Isten... Imádkozom érted is, hogy szabadítson meg kínzó terheidtól, bocsássa meg bűneidet, hiszen megbántad azokat... Én pedig úgy ve­ szem ezt a mostani beszélgetésünket, mintha meggyóntál volna nekem... Feloldorjak! (Keresget vet G érára.) GÉZA: Köszönöm, uram... Mit kell ten­ nem érte? ADALBERT: Mondd el a Miatyánkat! GÉZA: (Srégyenkerye.) Nem tudom kívülről. ADALBERT: Mondjuk együtt! „Miatyánk, ki vagy a mennyekben...” (H alkan a srjjveg alatt megsrplal a barátok karéneke. Sarolt és István letérdelnek.) GÉZA: Miatyánk, ki vagy a mennyekben... ADALBERT: Szenteltessék meg a te ne­ ved. .. (Erősödik a karének.) GÉZA: Szenteltessék meg a te neved... ADALBERT: Jöjjön el a te országod... GÉZA: Jöjjön el a te országod... I 667 & �ISTVÁN: (Miközben újra fölhangzik a szerze­ tesek erős karéneke, odalép apja ágya mellé\ féltérdre ereszkedik ésfölemelve Géza lecsüngő kezét, meghajtott homlokához eme^ Adalbert keresztet vet reájuk , majd áldón féléjük tartja két kiterjesztett karját.) (Karének. Á llókép. Lassú függöny.) VÉGE Bojtor Károly: Margit-rom \ 668 l �Brassai Zoltán „AZ ÉLET A ROTHADÁSBÓL KIKÉIT (Gárdonyi Géza: Isten rabjai) A szerelmi érzéssel, a beteljesíthetetlen vággyal számot vető nagy mű. Gárdonyi „legszebb könyve”: az Isten rabjai. Az Isten rabjai fogantatásáról meglehetősen sokat tudunk, maga Gárdo­ nyi meséli el a történetet - igaz, ő nem számított rá, hogy fia kimásolja a megsemmisítésre ítélt Naplóbői. Az írónak a 90-es évek közepe táján kezébe került a híres Margit-legenda. Elolvasta, de „borzadozva” tette le. „Vallási őrültek háza volt az - gondolta - , és az a szegény leány annak az őrültség­ nek legsajnálatosabb áldozata.” Tíz év múlva, mikor a Magyar történelem második kötetét lapozta, m eg­ döbbenve olvasta Marczali és Szilágyi művében pont azokat a sorokat, me­ lyek a legendában elborzasztották, azaz melyek Margit önsanyargatását, túlzásait feltehetően a legendaíró túlzásait mondták el. S már akkor, 1906ban eszébe ödött, hogy ezek helyett a lelki nemesség és jóság elemeit kéne kiemelni. S miután kisebbik fiát Pestre vitte iskolába, egy hétig járta vele a fővárost, csak hazaérkezve jutott eszébe, hogy a Margit-szigeti romokat nem nézte meg; újra elolvasta a legendát. „S mily más szemmel! Ami részek az első olvasásban megdöbbentettek, úgy elmentem mellet­ tük, mint virágos udvaron a trágyadomb mellett. A sorok közt iparkodtam olvasni. S íme a sorok közül rám fénylett egy szent élet szépsége, mint ahogy a deszkapalánk résein átragyog a nap.” Feljegyzései szerint 1906. október elsején kezdte el írni S^ent Margit regé­ nyét. Mint mondotta, fel akarta támasztani a régmúlt e fenséges alakját. Csak megjelent egy nagy probléma. „Az írónak adott az Isten halottfeltámasztó erőt, de bezzeg nem adott trombitát. Szálankint, szemenkint kell összeszedni a kevés maradványt; hozzárajzolni, hozzáalkotni a hiányzókat; a természettudósok számításával megalkotni egy lábnyomból az egész testet; saját lelkűnkből lehelni belé egy részt, hogy feléledjen. S hogyan írnám meg egy zárt helyen élt élet történetét, holott oda férfi be nem léphetett? i 669 l �Alkotnom kellett egy férfialakot, hogy annak az élete tükörül szolgáljon, s képét vesse a női klastrom rejtett életének.” Ezeket a sorokat akkor írta, mikor kirajzolódott előtte a regény szerke­ zete, megvolt az elképzelése a mű felépítéséről. Erre az időre már jó adag jegyzet összegyűlt. Olvasta a kolostorok történetéről szóló munkákat, fog­ lalkozott a középkor történetével, kapott baráti segítséget is, például Palucsák Pál dominikánus szerzetes segített neki értelmezni a rendek életét szabályozó regulákat; dr. Halászy Ceasar egri tanár pedig a kezdetektől fi­ gyelemmel kísérte a munka alakulását. Nyilván szükség is volt, hogy valaki segítsen a szerzőnek a bonyolult középkori, ráadásul latin nyelvű egyházi szövegek értelmezésében, mivel ehhez kevés Gárdonyi roppant iparkodása a nyelvtanulás terén. (Hagyatékában 16 nyelven találhatók könyvek, folyó­ iratok; több fontos mű két nyelven is, mint pl. Nietzsche vagy Voltaire né­ metül és franciául is). Gárdonyi megpróbálkozik, hogy valós adatok nyomára jusson, s ez sike­ rül is neki. A hagyatékában található cédulák szerint 42 apáca nevét leli meg, sőt azt is tudja, ki hány éves korában került a Nyulak-szigetén épülő klast­ romba. Feljegyzi 17 férfi szerzetes nevét is, őket már - könyve számára — egyéni vonásokkal is ellátja. Előfordul, még így is, hogy munka közben el­ akad, kutatnia kell, van úgy, hogy egy teljes hónap adatgyűjtéssel, rendsze­ rezéssel telik. Ráadásul megakasztja a válóper megkezdése is; nincs kedve a regényen dolgozni, mikor más érzések marcangolják, de azért javítgatja a kéziratot. Majd elmenekül még az országból is, Olaszországba. A regény 1908. április 3-án jelenik meg, miután több hónapig várakozott az íróasztal fiókjában. Fogadtatása ellentmondásos; dicséret és elmarasztalás egyaránt érte. Tá­ madták, hogy érzékeden a régi kor vallásossága iránt, hogy földhözragadtak a hősei, hiányzik belőlük az emberi, hiányzik a tendencia. És ne higgyük, hogy csak egyházi oldalról: a Religió kritikusa mellett elmarasztalja bizony Kosztolányi Dezső is, méghozzá igen éles hangú, ironikus cikkben. A kö­ zönség viszont megszereti a művet, s lassan a kritikák is jobbak lesznek, kezdi az Isten rabjai elfoglalni a helyét Gárdonyi főművei között. Általában e regény apropóján beszélnek az író vallásosságáról. Egy idő­ ben dicsérően, majd más világban szörnyülködve említvén, hogy az egyház kisajátítja, félremagyarázza Gárdonyi művét, hogy megtérését bizonyítsa. Tény, ami tény: Sík Sándor beszél arról, hogy az író elítélte ifjúkori vallástalanságát és a vallás elleni támadásait, „és az Isten rabjait, ezt a meleg, ka­ tolikus ihletű könyvet, amely a középkori katolicizmust és a katolikus szer­ zetesség gondolatát nálunk oly szokadan megértéssel festi, saját bevallása 1 670 l �szerint expiációnak szánta”. És itt Prónai Antal szóbeli közlésére hivatko­ zik. A fiatalon elhunyt Prónai Antal irodalomtörténész, tanár, piarista szer­ zetes volt, aki pedagógiai lapokat is szerkesztett. Nem hiszem, hogy akár az ő, akár Sík Sándor szavát jogunk lenne kétségbe vonni, nyilván mondott ilyet Gárdonyi; és mondott és írt mást is. A többi gondolat között ez is ke­ resztülfuthatott az agyán. Erre akár még jeleket is találhatunk a regényben; például azok a szavak, melyeket Margit árnya mond a gyertyába révedő Jancsinak a mű legvégén, igen mélyen átélt hitre utalnak, nagyon szemé­ lyesnek tűnnek. De úgy vélem, nem ez a végső cél, melyért az Isten rabjait olvassuk és értelmezzük. Mint ahogy az sem lehet elemzés tárgya, hogy a regény mennyire szól a kor politikai válságairól, a katolikus egyház akkori helyzetéről, arról a „kulturális harcról”, mely ebben az időben zajlott, s ami a regény akkori fogadtatását nyilvánvalóan meghatározta. Ha csak erről lenne szó, akkor legfeljebb kordokumentum volna, nem érné meg az olva­ sást, leginkább csak történészek számára tartalmazna érdekességet. Ennél viszont jóval jobb a regény, nem véletlen, hogy ezután kezdték emlegetni íróját a Nobel-díjra érdemesek között —ha csak szűk körben is. Úgy vélem, ebben a műben teljesedik ki Gárdonyi nyelvművészete, érik be mindaz, amire eddig törekedett. Ez a nyelv árnyalt, hagyományos úton halad, mégis újszerű, hajlékonyán idomul az írói törekvésekhez. Nem táj­ nyelv, bár többen annak értelmezték, volt, aki egyenesen palócosnak ne­ vezte, némi régies mázzal bevonva. Ez így nem igaz, mint ahogy nem volt igaz egy nyelvjárás ráerőltetése. Az én falum novelláira sem. Gárdonyi elő­ ször is purista volt. Egybegyűjtött nyelvészeti írásai pontosan mutatják tö­ rekvését, hogy minden, valós vagy vélt idegenszerűséget, idegen (főleg né­ met) hatást kiiktasson nemcsak az irodalmi, hanem a köznyelvből is. Erre jó példa, hogy a magán kívül kifejezést elítélte, mondván: „Megvan már a Margit-legendában is, de azért németség. A magyar elragadtatik , megháborodik , megbolondulj m egöjülj nem tudja világáty elvesei a fejét stb. a mondat szerint. „De kifogásolta a magánhangzótói a lírai költeményig nyelvünk sok-sok ma már elfogadott szavát; az utóbbi helyett a virág énekzt vagy virágdak javasolta. Ebből az alapállásból, mely tudományosnak kevéssé volt nevezhető, a szépírónak sok haszna származott. Legfőképpen az, hogy általa alkotott, képzett szavakkal sikerült neki olyan árnyalatokat kifejeznie, melyekre addig nem igazán volt sikeres kísérlet irodalmunkban, s ezzel olyan hangulatot is áraszt a regény, melyet csak nagy művek képesek. Tömegével lehetne idéz­ ni. Jancsi figyeli az úton botorkáló vak asszonyt, s kajánul azt gondolja: „Mindjárt beletop a sárba”. A nagyotmondó Bajcsy vitéz úgy beszél a nehéz helyzetről, hogy „No hát akkor meg is vakarództunkl9 Mikor a vasrácsot kinyit- p /71 « -fi 6/l y �jáky a gyermek Jancsi „scjve lükögött” estefelé az ég )yelpiroslotty\ a fiú dolga vé­ geztével yytovább lohajtott” és így tovább. Ezek a törekvések, mint írtam, már korábban megvoltak a művekben, de itt már egységes, költői nyelvet ered­ ményeznek, mellyel a szerző árnyaltan jellemzi a hőseit éppúgy, mint az elbeszélőt. Gárdonyi él a szóteremtés eszközével is, de gyakrabban képez meglévő elemekből új szavakat, vagy stílushatást ér el egy eddig nem alkal­ mazott igekötő használatával. A regényben gyakran írja le a közismert szavak nyelvjárási alakját. A „Hun vagy mán, no!”-szerű alakok, kifejezések egyszerre keltik a tájnyelvi és a régies hatást, azonkívül ezek alkalmasak arra, hogy a különböző mű­ veltségi fokon álló szereplőket beszédükkel is megkülönböztesse. Érdemes figyelni, hogyan lesz választékosabb Jancsi beszédmódja a regény folyamán, ahogy nő és egyre több alkotás, sőt irodalmi ismeretanyag birtokába jut, hogy kis kertészgyerekből önálló ima megszerkesztésére alkalmas, világlá­ tott — bár a kolostori rangsorban lemaradó - szerzetes lesz. De látjuk, mennyire különböznek beszédükben az egyes fráterek, vagy például Jancsi anyja és az úri származású szororok, külön nyelvet beszél a külföldről ide­ vetődött Szikárdusz testvér, Julianusz barát, Abis, és a nagyhangú Bajcsy vitéz. Külön érdekessége a műnek a narrátor szerepe. Gárdonyi szakított el­ képzelésével, mely szerint egyes szám első személyű elbeszélés lehet a leg­ jobb, és itt egy hagyományosan mindentudó elbeszélő mondja a történetet, ecseteli a helyzeteket. Legalább is első pillantásra úgy tűnik. De ebben ott rejtőzködik egyfajta meghívó elbeszélő én. Ugyanis az elbeszélőnek több, egymástól eltérő szerepe, szinte több egyénisége van. Kezdetben szokvá­ nyos, történelmi időhöz nem köthető narrátori közlést olvashatunk, majd rövidesen, már az első oldalon megszólal a tudós elbeszélő, az író korának tanítója, s közli, zárójelben, hogy „nem volt még akkor iskola Magyarorszá­ gon, csak egy-két papi iskola, de az se gyerekeknek,\ Érdekes ellentétben áll ez a szerep, mely többször megismédődik azzal a stílussal, ahogy a narrátor időnként megszólal. Jancsi bemutatásakor például azt közli, hogy „pufók, mint a kulacs, és borzas, mint a pemet”. Anyjáról megtudjuk, „vaskos-karú, dimbes-dombos asszony”. Egyfelől tudós elbeszélőnek mutatkozik a nar­ rátor, másfelől pedig, szavajárása alapján, falusi tanítónak. És még van egy harmadik énje is: mikor szinte belehelyezkedik Jancsi személyiségébe, s az ő gondolatait, érzéseit mondja el, az ő nyelvén beszél, s ez a nyelv együtt változik a szereplővel. Időnként elég nehéz is eldönteni, kinek a gondolatát halljuk a szabad függő beszédben. Mikor a Jancsit és anyját Pestre szállító kocsis medvesüvegét írja le, hozzáteszi, hogy „úgy szép a süveg, ha bő”. \ 672 fr �Ezt gondolhatja a narrátor (a tanító), de lehet a kocsis süvegét irigykedve nézegető Jancsi véleménye is. Persze, a legfeltűnőbb és legérdekesebb a mű utolsó mondata: „A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa”. Egyedül, a főszövegtől csillaggal elválasztva áll ez a szentencia a regény legvégén, mintegy tanulságként, zárlatként. Az első olvasáskor magától ér­ tetődőnek tűnik, hogy az író-narrátor végső közlése, zárszava ez. Csakhogy a szívről, a szív rejtelmeiről éppen Jancsi fráter titokban rótt jegyzetei, el nem küldött levelei beszélnek, melyeket a regényben hosszan idéznek, mi­ kor a prior és a lektor olvassák a bűnös lapokat, melyek fölött egy cím áll: Eoy halott levelei egy halotthoz És ebben ilyen mondatok vannak: „Az ajak lehet néma. A szív nem ... Ez az én írásom: szívem megáradt érzéseinek kiömlése”. És később: „Nemcsak az elmének vannak gondolatai, a szívnek is.” Nyilvánvaló az összefüggés e sorok és a regény záró mondata között, melynek így több olvasata is van. Lehet az író narrátor válasza a történtekre; de lehet a templom falánál síró Jancsi gondolata, sőt lehet Jancsi jóval ké­ sőbbi megállapítása is valahol egy szerzetesi cella mélyén, mikor átokban újabb betűket ró magának, emlékezésképpen. Még az is lehet, hogy azt a regényt, melynek utolsó mondata sötétlik előttünk. És ez többféle lehetsé­ ges olvasatát is jelzi Gárdonyi regényének, s rámutat arra, amiről már Kosztolányi is beszélt a versekkel kapcsolatban: Gárdonyi nagyon sokban előfutára a későbbi korok íróinak, költőinek, még ebben a szövegben buj­ káló, több lehetséges olvasatot előlegező stílusban, regényformában is. Nem állítom, hogy mindezek az író tudatos, eltervelt megoldásai, csak azt, hogy lehetséges ilyen módokon is olvasni, érteni a művet. Maga a regény három részből áll, s az egyes részek között több év telik el. Az író által főszereplőnek tekintett Margit élete zajlik a cselekmény fő szálán: a kisgyermekből felnőtt, apáca lesz, a végén pedig élete lezárul. Ezt nagyon pontosan, egyértelműen jelzik azok az eszközök, melyeket Gárdo­ nyi kiemelten használ. Érdemes megnézni az egyes részek zárlatait. Az első egység zárlatában Margit önfeledten kacér mozdulattal hajába tűz egy tuli­ pánt, s közben Jancsit nézi. Ezért megdorgálják, s ő „talán könnyezett is szégyenletében”. A második rész azzal fejeződik be, hogy Margitra és há­ rom társára ráterítik a halotti leplet, ezzel végérvényesen apáca lesz; Jancsi itt is jelen van, s néhány korán nyíló rózsát helyez az oltárokra. A harmadik egység pedig Margit halálával fejeződik be, s Jancsi télen nevelt, liliom- és rózsavízzel illatosított liliomot helyez a halott lány kezeibe. Mint látjuk, a virágoknak kiemelt szerepe van a regény szövegében. A liliom ültetésével, felnevelésének titkaival kezdődik a regény, s Isten liliomának, Margitnak halálával, liliomos halálával végződik. Jancsi igazából nem tudja meg a liliom --------I 673 l ------- �titkát, apja meghal, mielőtt megmondhatná neki; ő csak az igazi titkot, a lélek titkát tanulhatja meg Margit példáján. Vajon ki a főszereplő? Gárdonyi maga mondja el nekünk, hogy mi volt a célja. Elképzelése szerint az abszolút főszereplő Margit, róla akarta írni a regényt. „Hogy munkám alakjául Jancsi frátert tettem, annak magyarázatát fölöslegesnek vélem. Munkácsy Krisztus Pilátus képénél is előbbre van téve egy jelentéktelen római katona, mégis Krisztus marad a főalak.” Ez volt a szándék, melyet aláhúz egy másik bejegyzés is a naplóban: „Kezdtem írni Szent Margit regényét”. Szerencsére az elkészült mű ennél jóval több lett: az emberi élet, a lét alapvető kérdéseit boncoló, személyes érzésektől átita­ tott alkotássá vált. Ez a regény, mint Gárdonyi szinte minden műve, a férfi-nő kapcsolatát ábrázolja, elemzi, gyötrődve, keresi a kérdést arra, hogyan lehet, hogyan kell élni. Magát a kérdést több szinten teszi fel, hiszen a főszereplők, Margit és Jancsi mögött ott van a többiek sorsa. Nem csak ők nem találhatják meg boldogságukat egymás mellett, hanem például egyedül marad Jancsi édes­ anyja, Julis asszony is, akinek reménykedése akkor kezdődik, mikor Jancsié, a pesti út során, miközben a jövőről beszélget a kocsissal, Miklós bácsival. S ennek rögtön vége is lesz, mivel őrá is rázárul a kolostor kapuja, s ezután már csak egyszer kérdi bátortalanul fiát, hallott-e azóta Miklós bácsiról va­ lamit. És ott vannak a szerzetesek, akik közül mindenkinek megvan a maga története, mint egyikük mondja. Volt, aki ölt is, de valamennyit megkísér­ tette a szerelem. Erről a legtöbbet Abris fráter tud, áld családját hagyta ott a szerzetesi élet hívására; elszökik egy nőhöz, majd visszatér, mert a két hívás közül az Istené volt az erősebb, ahogy Rudó fráter szavaival kifejezhetjük. Az egri múzeumban megtalálhatjuk az Isten rabjai kéziratát. Ott láthat­ juk, hogyan javított Gárdonyi az első kiadások előtt. Általános szokása volt, hogy kézzel írt, majd fiai gépelték le az első variációt, méghozzá úgy, hogy a gépirat csak a lap egyik felét foglalta el; erre azért volt szükség, hogy az író­ nak legyen tere a javításra-toldásra. Az Isten rabjai második lapján láthatjuk, hogy Gárdonyi hogyan írja bele filozofikus töprengéseit ebbe a lilás színnel gépelt szövegbe. Ide toldja be azt a részletet, mely majd kulcsmondat lesz: „Az élet a rothadásból k ik é i...” Ezt a hagymás növényekre mondja a már halálra készülő János kertész, aki valaha víg ember v o lt... és akkor mondja, mikor elkezdi magyarázni Jancsinak a liliom titkait. Befejezni nem tudja, a titok titok marad, viszont a fiú valamit felfog: azt, hogy a rejtélyt magának kell megtalálnia. És a végén megérti a lényeget, ezért nevezi Isten liliomá­ nak a halott Margitot. I 674 l �Az árpád-házi királylány sorsa is szennyből, rothadásból emelkedik ki. Kicsinyes gyűlölködés jellemzi mind az országot, melyért feláldozza m a­ gát, mind a kolostort, ahol nagyon sok bántalomban, lenézésben, értetlen­ ségben van része. O úgy érzi, hogy azért kell szenvednie, önmagát gyö­ törnie, hogy az ország sorsa megváltozzék, hogy testvére és apja ne egy­ más ellen harcoljon, amikor még a tatár veszedelem réme is ott lebeg az egyszer már végigpusztított ország felett. A zárdában pedig megvetésben és lenézésben van része; még a viselkedésüket is ahhoz igazítják a szororok, hogyan viszonynál a királyné „engedetlen’’ lánykához. Margit ál­ dozata a regényben mégsem hiábavaló: a helyzet lassanként javul; ha nem is visszavonhatadanul, de a király és fia között enyhül az ellentét, s a ko­ lostorban is nő a királylány szerepe. Még a büszke herceglányt is megtéríti a példája, vele együtt tesznek fogadalmat a családból is, s ezt a szülők is elfogadják. Valamiféle katalizátori szerepet tölt be Margit a példájával: a világ, ugyan csak egy kicsit, de jobb lesz körülötte. Kitartó tisztasága tisz­ teletet ébreszt a léha cseh uralkodóban, akinek az első felesége is apáca volt, mint ahogy megjegyzik a szerzetesek arról vitatkozva, hogy mi lesz Margit sorsa. És jobb lesz maga Jancsi. O is belátja, hogy a királylánynak elhivatása van. De meg kell értenie azt is, hogy e hivatást betöltve lehet Margit az övé. A két teremtés meglátja a másikban az érzelmileg neki rendeltetett embert, de egymásé csak Istenen keresztül lehetnek, Isten közvetítésével. A kislány Margit édes kisfiúnak nevezi Jancsit, mikor azt kéri, dobja vissza neki a labdát; némi kacérsággal hajába tűz egy virágot Jancsi előtt. De egy­ re inkább a láthatatlanság homályába vész, ott van valahol egy függöny mögött, ott térdel az oltár előtt, s alig látni belőle egy halvány vonást; ugyanakkor egyre inkább a fiúé is, mint ahogy egyre inkább az országé. Ezt Jancsi fráter megérti. Neki is megdobbant a szíve, mikor először látta a viruló kislányt a szigetre jönni; elbámulva nézte, mikor labdázott, fi­ gyelte hangját, kereste arcát a függöny mögött. És megtudta: akkor lehet az övé, ha Istené lesz. Szinte kétségbeesetten kérdezi társaitól, hogy ugye apáca lesz a királylány, nem pedig a cseh Ottokár felesége. Ehhez persze neki meg kellett tanulnia azt a leckét, mely szerint az ember „Isten lehe­ leté”, és hogy „addig élünk ezen a földön, amíg tisztára nem érezzük, hogy mikor azt mondom, én , az nem a test”. Eddig a pontig teljesen nem jut el, nem is juthat. Nem véletlen, hogy aki őt erre tanítja, az maga vívó­ dó, elbukó és fölemelkedő fráter, Abris. Margit és Jancsi lelki találkozása szükségszerűen ima által következik be. De ebben a találkozásban ott van mindkettejük vágya: a fiú keresi az alkal­ w sn~ P> Ú fc �mát, hogy láthassa a lányt, Margit pedig éppen őt kéri meg arra, hogy új Szent Ferenc imát adjon nekik, „súlyos nyavalyákról szólót”. E pillanatot így jeleníti meg Gárdonyi: „Margit akkor hozzáfordult: —írd le nekem, jó fráter. Jézus nevére kérlek! —Leírom —rebegte Jancsi. És áhítatosan pillantott Margitra. A királylány bársonyos fehér arcán gyönge pirosságot látott. Hosszúpillás fekete szeme nyugodtan nézett az ő szemébe. Olyan volt éppen, mint az álombéli paraszdány.” Azt hiszem, a világirodalom egyik legszebben megírt találkozása. Benne van a szerelem és a kétség, a kapcsolat és az elérhetetlenség, az áhítat és a való élet álma. M argit itt egyszerre földi és égi nő, s m indket­ tőt Jancsi szemével látjuk. Nem tudja, valóban elpirult-e Margit, de az világos, hogy nyugodtan tekint a fiúra, aki érzékek a lány szemének szépségét. Am it a jelenet nekik és nekünk mond: Margit a helyzet m eg­ értésében m ár többet tud Jancsinál. A fiú ezt csak a regény végén tudja átélni, m ikor már emberi, földi érzéseit is kinyilváníthatja. Ezért tesz M argitra liliomot. De olyan liliomot, melynek kelyhébe liliom- és rózsa­ illatot öntött, a üsztaság és a földi szerelem illatát. Benn a templomban, hiszen m indketten a megbocsátó Isten rabjai. De sírni csak kinn, a ka­ puban lehet. Hiszen ott van a reménye egy újabb életnek, melyet már csak neki, a gyarlóbb embernek kell átélnie. A regény elején még M áriaüveget lopott, ez mardosta, de a reinkarnációban hívő szerzetestől m egtudta: a reinkarnáció célja a folyamatos tökéletesedés, és Margit már tökéletes volt, „Isten liliom a”. Az a nő, aki az embert jobbá teszi, aki felemeli, nem pedig elbotoltatja, mint a többi, akiről Abris beszélt, a nőket „em ber-kígyónak” aposztrofálva. Em ellett az Isten rabjai olvasmányos történelmi regény is; itt haszno­ sítja m indazt Gárdonyi, amit az előző művekben kimunkált. Pontos a korrajz, nagy ismeretanyagot tartalmaz a regény, de egy pillanatig nem érzi az olvasó, hogy tanítják. A leírásokat, a szokások m egism ertetését, a műveltséganyagot úgy építi be, hogy a cselekmény részét képezik. Például a M argit-szigeti kolostort úgy ismerjük meg, hogy a gyerek Jancsi felfe­ dező körútra indul, s az ő szemével látjuk, miként épül a templom, a konyha, hogyan tervezik meg a kertet, m elyet majd Julis néninek, a gye­ rek anyjának kell megcsinálnia. A szokásokra egyrészt tanítják Jancsit, elm ondják, mit mikor kell csinálnia, hogyan kell véniát tennie, m ásrészt pedig a cselekm ény során is sok m indenről szó esik: ellenőrzi a prior az -S 676 & �apácakolostort, betegeket látogat az orvos-barát, vitatkoznak, mi jobb: a világi vagy a papi élet. Érdekes, hogy a szokásokat Julis néni szemével is m egism erjük, aki lelkendezve beszél M argit fejlődéséről, például arról, hogyan tud a kislány olvasni. M űvészi szempontból tehát meg lehet koc­ káztatni, az eddigi korszak szintézise a regény. És le is zár egy időszakot G árdonyi életében és pályáján. Sulyok Bernadett A SZENT, A KÍSÉRTÉS ÉS AZ EKSZTÁZIS (Kodolányi János: Boldog Margit) „Ha Isten mindenbatóy ha Jézus megszületett s meghalt a* emberek üdvéért, miért nincs vége már a világ végtelen nyomorúságának ? Miért nem érkezik el Isten országa a Siralom Völgyében? Nyilván azért, mert azoknak , akik a világ javáért könyörögnek, nincs még elég érdemük Istennél ” (Kodolányi János: Boldog Margit) A huszadik század magyar irodalmának egyik méltadanul háttérbe szo­ rított elbeszélőjének Boldog Margit című regénye pedig a tatárjárás kora és Margit jellemének alakulása képes megszólítani a mai befogadót. Elemzé­ semben segítségül hívom a mítoszkritika interpretációs módszerét. A re­ gény témája, egy leány szentté válása. így szinte felkínálja ezt a megközelíté­ si módot. A REGÉNY MAKROSTRUKTÜRÁJA A) A TÉR ÉS AZ IDŐ SAJÁTOSSÁGAI A bevezető és a befejező jelenet keretbe foglalja a művet, hangsúlyosak, szimbolikus jelentőségűek. Kezdőállapot a kislány Margit nyűgös ébredése, míg környezete, illetve Katerina soror mosolyog. A regény végállapota: most a sororok sírnak, míg Margit eltávozása e világból boldog, a beteljese.1 fi �dést jelenti. Az ellentét szövegszervező ereje a szerkezet egészére kiterjed. A külső, világi élet, valamint a gyarló emberi természet szemben áll a ke­ resztény önfeláldozás és erkölcs eszméjével. A főhős célja a keresztény mo­ rál és életvitel minél tökéletesebb megvalósítása, de ebben környezete foly­ ton gátolja. A regény három részből ál1, ami utalhat a Szentháromságra, Margit egész életében az Istennel való misztikus eggyéválásra törekszik. Az első rész Veszprémben játszódik a Szent Katerina-klastromban, Margit kilenc év körüli kislány, ez az egység az első áldozáshoz járulásával zárul. A második és a harmadik rész története a boldogasszony-szigeti kolostorban zajlik, végigkíséri Margitot kamaszkorától egészen a haláláig, ami huszonkilenc éves korában következik be. Az első két részben a narrátor gyermekéveit és serdülését beszéli el, a királylány-apáca folyton konfliktusba kerül környe­ zetével és próbatételeket kell kiállnia. Ezek az egységek dinamikusabbak és mozgalmasabbak, mint a harmadik rész, ami sok állóképet vonultat fel, az apácák életének lezártságát érzékelteti. A történet zárt térben játszódik, Margit alig hagyja el a két említett zárda falait. Kisgyermekkorát az ő visszaemlékezéséből és Olimpiádisz, a dajkája elbeszélése nyomán ismerjük meg. Mindössze az új kolostorba költözéskor kerül ki a külvilágba, majd amikor az öccse halála után apját meglátogatja Budán. Két helyszínen tárulnak fel egy viszonylag hosszú időszak, húsz esztendő történései. A szűk külső térnek és a terjedelmes időnek ez a kom­ binációja a lelki élet elsőrendűvé válását teszi lehetővé. Megnyitja az utat az ábrándozások, a látomások, a lelki konfliktusok ábrázolása előtt. A klastrom közössége is állandóságot mutat, a szereplők szinte végig azonosak, a jelle­ mek inkább statikusok mint változóak, habár előfordulnak átalakulások a magatartásban, a személyiségben. A REGÉNY KÖZÉPKORI VILÁGKÉPE - DÉMONIKUS SZIMBOLIKA. „A világot olyasképpen képzelték, mint a jón természetfilozófusok: a Föld kerek tányér, végtelen tengerek övezik, s hogy* a tengeren túl mi van, az már bizonytalan.” így ismerteti az akkori világelképzelést Kovács Kál­ mán a regényről írott tanulmányában. Northrop Frye már korábban idézett mitopoétikai művének második esszéje a szimbólumok elméletéről szól. A szimbólumot az archetípus átfo­ góbb kategóriájához sorolja. „Az archetípusok asszociatív nyalábok”, két fő fajtájuk a kulturális archetípus, mint például a kereszt, és a konvencionális �asszociációk, például a fehér színt a tisztasággal társítjuk. Leszögezi, hogy nincsenek szükségszerű asszociációk, amelyek állandóak és változatlanok lennének. A kanadai irodalomtudós a démonikus szimbolika tartozékai közé szá­ mítja a pokol, az ördög megjelenési formáit, ami a metamorfózis révén számtalan alakot fölvehet. Margit mindent és mindenkit, alti Istentől és az égi szférától elvonja, a Gonosz incselkedésének tart. Ezek feltérképezésénél felhasználom Csapó Julianna szövegolvasatát, aki mind az égi, mind a földi, mind az alvilági jelenségeket számba vette. A középkor pokolkultusza erősen áthatja a szereplőket, az örök bűnhődés helyét úgy képzelik el, hogy a vulkánok járatai vezetnek oda, s ha túlfűtik az ördögök a poklot, akkor a lángok kicsapnak a lyukon. Csapó Julianna egy olyan hasonlatréteget fejt fel, melyben állatok és nö­ vények szerepelnek, a különböző szférák küzdelmét érzékeltetve. A rossz, az emberi gyarlóság megtestesülhet kecske, borjú, kutya, macska, ló, bika és disznó képében. Amikor Margit leforrázza Zsuzsi néni kezét, majd bűntudattól hajtva megharapja a saját kezét, dajkája az „ördöng” cselekedetét látja az esetben. Am Virág, az egyik leánytársa kiosztja Margitot: „rémültödben megrágod a kezed, jön Olimpiádisz soror, osztán majd csudát lát benne.” A középkori emberek naivságát mutatja, h o g y minden bajt, betegséget, amit nem értettek, nem tudtak megmagyarázni, az ördög művének gondol­ tak. így mikor Margit gyermekként derekára köti dajkája ciliciumát, és ter­ mészetesen nem bírja fájdalom nélkül viselni, mindenki a Gonosz rontását látja szenvedő arckifejezésében. Ezúttal Olimpiádisz nyugtatja meg a többi­ eket: „A ciliciom öl tégöd, verágocskám,,1 Amint a kislány mestere cellájá­ ban várakozik, eszébe jut annak intése egy legyet látván: „Ördöng légy ké­ pében is megkésértheti az embört.” A fekete bakkecske, amivel Ancilla sorort becsapják, szintén a bűn jelképe. A királyleány úgy érzi, miután dajkája lánya, Erzsébet megérkezett, hogy az nem szereti már. A családja is hiányzik, s gyermektársai között sem ta­ lálja a helyét. A magány, a féltékenység és a megkeseredés borzalmas láto­ mást robbant ki benne: a pokol képét látja, fortyogó üstökben fő az egész kolostor, még apja és anyja is. A veszprémi zárdába látogató Sára asszony a farkasok rémtetteiről me­ sél, a vadállatok gyermekeket, sőt felnőtt embereket raboltak a télen; a far­ kas hagyományosan a Gonosz állata. Kormos, a klastrom kiskutyája fekete; a keresztény szimbolikában a fekete kutya a hitetlenséget jelképezi. Margit nagyon szereti a jószágot, ez az érzés annyiban tekinthető az ördög cselve-I 6° 7‘ 0' & Ui M �tésének, hogy később maga tartja a Gonosz csábításának, ha valakihez, va­ lamihez túlzottan kötődik. Az egyik esti felolvasás egy Örzsébet nevű leányról szólt, akit jegyese ké­ pében szállt meg az ördög. A történet hallatára egy ifjú novícia, Benedicta, akinek a vőlegénye, Ákos őr a tatárok elleni harcban esett el, a felolvasó soror kezéből kitépte a kódexet, és „tiporta, rúgta, mint a megvadult bika”. A való­ színűleg epilepsziás rohamot kapott lánytól egyedül Margit nem riadt meg, kezét a karjára tette, és lecsillapította. A veszély elmúltával értette meg: „szemtől szemben állott a Pokolbélivel... Benedictát is a jegyes utáni vágy búsította, Ákos őr képében szállta meg az ördöng.” l ehat a szerelmet és a szerelem utáni vágyat a Sátán munkálkodásaként nézte. Később a betegház­ ban fekvő Benedictán Anselmus atya elvégezte az ördögűzés szertartásait. A leány hónapok múlva épült fel teljesen levertségéből. A következő évben Margit az első áldozásra készül. Olimpiádisz sororral a halálról elmélkednek, a királylány elfelejti halálfélelmében dajkája egykori intését a léggyel kapcsolatban. „Gyenge kis hang siránkozott benne: nem, nem, nem ... nem akarom! Mint a légy, melynek keserves zümmögését itt hallgatta egyszer ebben a cellában, szűkölt benn a rémület.” Olimpiádisz arra tanítja védencét, hogy meg kell tagadni azt, mi halandó, s azt kell megragadni, mi örökkévaló. Vagyis annak kell élni, amin nem fog a halál hatalma. Anselmus fráter közismert története, amit már számtalanszor elbeszélt a sororoknak, a bor általi megkísértésről szól. Egy7 ízben a sok bortól aludt el imádság közben, erre kiöntötte a maradékot az ablakon, „a korsót össze­ törte, s azóta nem incselkedik vele a Pokolbéli.” Más alkalommal az ördög kenyér képébe bújt, böjti fogadalma megszegésére ingerelte, de a barát elle­ nállt. Ezek a történetek a középkori hitvilág bemutatását szolgálják, hiteles atmoszférát teremtenek Margit alakja köré. Csenge, az egyik gyereklány megfigyelései nyomán Anselmus frátert és Aquinata sorort mindenki árgus szemekkel vizslatja, észreveszik a köztük támadt vonzalmat, bár erről ők szót sem ejtenek, csak zavartan köhécselnek. „De mégis, a pokolbéli kísértő ott incselkedett körülöttük”. Az elbeszélő nyitva hagyja a csábítás kifejletét, annyi közöl, hogy a Nyulak szigeti zárdába sem Anselmus atya, sem Aquinata soror nem tart az apácákkal. A második részben Margitnak a testiségből fakadó kísértések egész gar­ madájával kell szembenéznie. Első kísértő álmában Benedicta novícia ké­ pében zaklatja a Gonosz, az ő csókjaitól riad fel. Margit retteg az emberi nemmel való végzetes azonosságától. Reggel „egy nagy, sötét, vastag éjsza­ kai pillangót” talál cellájában, melynek még a vére is fekete, azt gondolja, az ördög ezúttal pávaszemes pillangóként próbálkozott nála. i 680 Jf �Egy őszi éjjelen újra előveszi Margitot az érzéki sóvárgás: „Fájó feszülés égett a mellében, nehezen lélegzett, szíve sajgott, mintha megint beleütötték volna a tompa hegyű, láthatatlan kést. Ördöng kése ezó.” Reggelre kelvén nagy változást észlel testén, Olimpiádisz világosítja fel, hogy most már nagylány. Margit lázadozik e természeti törvény ellen, gondolkodásmódja szerint vereséget szenvedett: „Hát hiába akart olyan lenni, mint Isten szentjei, hiába királyleány... Olyan tisztátalan asszonyi állat, mint a többi.” Ám mindig rátalál az újrakezdés tartalékerőire, most válik igazán fontossá, hogy legyőzze önnön testét. Szembeszáll mindenkivel, alti könnyíteni akar dolgain. Egyik este két asszony egy fiúgyermeket hoz hordágyon, akinek a lábai össze vannak zsugorodva. Péterfia Istefán a klastrom kórházába kerül Mar­ git kérésére. A sororok mind örvendeznek, csak Benedicta fogadja mogor­ ván. „Szép, gömbölyded arcán kellemetlen sértődöttség, irigység sötétlett”. Számon kéri Margiton, hogy másként szereti a fiút, mint a többi beteget. Erre Margit felteszi a leleplező kérdést Benedictának: „S vajon mért késérte ördöng álmomban éppen a te képedben!” A novícia elpirul, majd azt java­ solja, vizsgálja meg lelkét a cellájában este, s rá fog jönni, hogy hazudik: „Én már megvizsgálám az enyémet. És tudom, hogy bínös valék.” Amint elballag, Margit töprengve néz utána: „Tám igaza vagyon.” A Gonosz tehát képes az embert a jócselekedetein keresztül is megkísérteni, ha valakit ápol és gondoz. Benedicta és Alexandria azt javasolja, hogy pusztítsák el a fekete macska kölykeit, ami hisztérikus tiltakozást vált ki a többiekből. Még Margit is azt kívánja, h o g y bár büntetné meg őket az Isten kegyetlenségükért. Álmában az anyamacska és a kölykök felugranak az ágyára, s dorombolva-nyalogatva hízelegnek neki. A macska férfivá változik, s a leány felismeri: „Te a gonosz lélek vagy!” Ez a büntetése, mert neheztelt Benedictára és Alexandriára. A flagellum ellenszeréhez nyúl. Margit az új priorissza, Olimpiádisz beiktatásának estéjén tudja meg, hogy a cseh király őt kéri feleségül apjától. A novícia szembeOyDÁl szülei­ vel, az egyház és a kolostor érdekeivel, külpolitikai szempontokkal. Min­ denki őt hibáztatja, de vádolják a provinciális és a priorisszát is az elhibázott nevelésért. A leány teste-lelke tiltakozik a terv ellen, s megkeseredettsége mindenkiben ellenséget lát. „L^gy érezte, ördöngök gyülekezében ül, csak lesik az alkalmas pillanatot, hogy a nehezen felépített épületet, lelke tiszta­ ságának és tökéletességének hófehér épületét romba döntsék.” Tehát egész környező világa a Gonoszé, amennyiben el akarja őt tántorítani szándéká­ tól, h o g y Krisztus menyasszonya legyen. --------I 681 l ------- �Újabb próbatételt egyik ápoltja, az öreg Erzsébet soror halála jelent. Megpróbálja legyőzni halálfélelmét a holttest mellett virrasztván: „Tudta, hogy ez az a rém, amely legkönnyebben fellázítja a lelket Isten ellen. Ez az a titok, mely kísérletbe viszi a legerősebb hitet”. A kísértéseket általában ön­ sanyargatás, vezeklés követi, ez alkalommal Isten megvilágosodással jutal­ mazza, feltárul előtte minden titok. így kapcsolódik életében szükségszerű­ en össze az alvilági és az égi szféra. Az apácák egyik neveltje, M argaréta hercegkisasszony abban leli örömét, hogy rém ítgeti a sororokat. M argit szöges cilicium át is felfede­ zi, amit a királylány csütörtöktől vasárnapig szokott viselni, m indenki­ nek elpanaszolja, hogy a szöveg öv m egszúrta a kezét. „M argit egyszer csak arra ébredt, hogy fél ettől a kislánytól, és szíve m élyéből kívánja, bár vinnék el innét.” De rajtakapva m agán bűnén, még több aszkézist ír elő m agának. Bátyja gyerm eke, a kis Erzsébet iránt érzett anyai szeretetét is aggályosán szemléli. M egfordul a fejében: „ha neki ilyen le ­ ánykája lenn.” Beleborzong, hogy az ördög ártatlan gyerm ek képében környékezi meg. Élete legnagyobb megpróbáltatása a családi viszály atyja és bátyja között. A harc a kolostor lakóit is megosztja, Margit pedig elhatározza, testi mivol­ tában töri meg „ördöng hatalmát.” Öccse halálhírére Margit elhagyja a zárdát, hogy meglátogassa édesapját budai palotájában. A profán világot teljes egészében a Gonosz hatalma alatt állónak tartja. „Margit torkában rémület szorong, szaporán suttogja imádsá­ gait, szemét lehunyja, fejét lesü ű ... Ördöng pedig kiveti szőrös hasát az alkonyainak, szája szélesen vigyorog, torka röhög, vakarózik, és nagyokat ver a combjára. Szemérmetlenül kitárja tagjait a világ elé.” A külvilág Margit számára ismeretlen, ezért ijesztő, ezen felül szépségeivel elvonja őt Isten keresésétől. Az ördöggel való csatázás, ami legtöbbször tulajdonképpen természetének, ösztöneinek a megfékezése, környezetének a meggyőzése, végigkíséri az árpád-házi királylány egész életét. S Margit végül minden próbálkozásán győzedelmeskedik. APOKALIPTIKUS SZIMBOLIKA Frye elméletében az apokaliptikus képiség a démoni szféra ellentéte, ugyanúgy számtalan módon megnyilatkozhat, mint az alvilág. Itt nem kor­ látozhatjuk az embert két természetes elemére, a földre és a levegőre. A tűz az ember evilági élete fölötti szintet, a víz az élet alatti szintet - de nem ártó értelemben - képviseli. 682 r �Margit első furcsa dolga, amit később csodának magyaráznak, a kézfor­ rázás epizódja. A lószőrcilicium kipróbálásakor sem értik, mitől oly sápadt, s mért rángatja a derekát, nagy csődület támad körülötte. Csak Olimpiádisz tudja, hogy az övtől szenved, a többiek égi jelnek gondolják. A kislány zo­ kogásának okát az egyik vacsoránál - éppen halott nénjére gondol - szintén izgatottan találgatják. Margit meglepő válasza: „Csak úgy magamtól sírék, mert haliám a halált.” A felolvasás az élet és a halál párbeszédéről szól, a sororok mégis elcsodálkoznak, hogy csupán a nagy átélés ríkatta meg a le­ ányt. Margit egyre határozottabban utasítja el az új kappát, a konyhán moso­ gatni segít, majd nem akar mosdani. Tekintete mindig cellája kőkeresztjén pihen meg, ami szokássá változtat rendkívüli helyzeteket. Ha sokáig nézi a feszületet, nekilódul a képzelete, s átemeli a látomások világába. „Konkrét szemlélet és beleélés —ez vezetett el a látomás képességének a megszerzé­ séhez. Imát imára halmoz, addig veti a véniákat (önsanyargató térdreborulási mód), míg a térde véres, dagadt nem lett, „s a könyöke olyan, mintha ló farkán hurcolták volna meg.” Ekkor tekintenek először szentként rá. Le­ ánypajtásai mind bocsánatot kérnek tőle, még Alincsa is, aki sokáig kételke­ dett tettei őszinteségében. Egyedül Csenge marad engesztelhetetlen iránta, irigysége gyűlölködővé teszi. A megszállott Benedicta lecsillapítása után válik világossá Margit számá­ ra, a Gonosszal szállt szembe. A térdeplőre roskad és imádkozik: „érezte, ahogy az Atya lehajol hozzá a magasból, a sötétségből, hóna alá nyúl, s emeli, emeli fel, magasra, a mennyezetig, azon is túl.” A betegházban lába­ dozó Benedicta arra kéri, hogy ő meghal, imádkozzék a koporsójánál. Mar­ git válasza megijeszti: „Nem halsz meg hamar, Benedicta. Én hamarább meghalok”. Ez a jóslat korai haláláról előrevetíti további önsanyargató cse­ lekedeteinek mértéken felüli voltát. Margit húsvét vasárnapján töredelmes gyónás után járul az első áldozás­ hoz, e nagyböjti időszakban ismerkedik a Mária-kultusszal, a planctust a m i­ sére jövő néppel együtt énekli. „S amikor az ostyát felényújtóttá Anselmus fráter, úgy érezte, két erős kar lenyúl érte, megemeli s viszi, viszi fel, a m a­ gasba”. Margitnak szinte természetes képességévé vált a látomásba áthajlás. A Nyulak szigeti klastrombán Margit órákat tölt az egyházban, amikor senki sem tartózkodik ott, s megbővülten mered a hatalmas kőfeszületre, iszonyattal tölti el a kereszthalál kínja. Azon az őszön, amelyen nagylánnyá lett, Margit kitakarítja az udvar vé­ gén levő árnyékszéket. Ehhez a munkához, senkinek nem volt kedve, foly­ vást halogatták. Olimpiádisz megbotránkozva cipeli el onnan: ,,Hát az �hiszöd, disznóólban vagy, nem klastrombán?” A bepiszkolt ruhájú leányt a fürdőházba vezeti, s tanácstalanul töpreng: „Mi lesz, te? Szent lész avagy igön nagy bínös?” A sororok ismét izgatottan beszélnek róla, megoszlik a véleményük. Margit hímeve túljut a klastromon, vasárnaponként egyre többen látogat­ ják meg a közbenjárását kérve. A királylány mindenkit meghallgat, biztat, vigasztal. Odaadóan ápolja a beteget, köztük a beteg lábú Péterfia Istefánt, aki rajongva szereti: „Csak azt akarta, hogy Margit ott legyen mellette, s tegye a kezét a térdére... Erre legélesebb kínjai közepette is elmosolyodott, ragyo­ gó bogárszemét, mint valami kiskutya, rászegezte Margitra, s úgy rázogatta a fejét, mintha közös titkuk lenne.” A kutya hűségszimbólum, a hasonlat a fiúcska ragaszkodását érzékelteti. Arról beszél, hogy majd feleségül veszi, de Margit szabadkozik, hogy ő apáca lesz. Istefán elmondja, hogyan szerzi vissza Batu úrtól Margit atyjának piros sátrát, s majd abban fognak lakni. Olimpiádisz beszámol a királynénak, hogy Margit lőszőrciliciumot visel, böjtnapokon egész éjszakákat átvirraszt, s a konyhán, a betegházban a leg­ durvább munkákat végzi. Mestere és édesanyja nem tehetnek egyebet, mint aggódnak és imádkoznak érte. Kísértő álmát követően, amelyben a fekete macska férfivá változik, Margit horgas korbáccsal bünteti meg érzékeit. Az aszkézis eredménye a levitáció: „elvesztette a súlyát, a szűk cella falai kitárultak, a mennyezet eltűnt, s ringató, lüktető lebegésben emelkedett magasra a hideg kőkockákról.” Jolent soror egyszer látta, hogy „Margit nem is állott a kövezeten, am i­ kor imádkozott, hanem egy jó arasszal a pádimentum fölött 1. heget Elena soror pedig azt vette észre a templomban, „hogy Margit teje fehér égi fény villog.” Figyelmezteti is erre a novíciát. Margit b idog:.n c*imélkedik a fénysugárról: „ez az a tűz, mely az apostolok fejére leszállóit pünkösd napján... A Szentlélek égi tüze ez”. Margiton tehát láthatóvá vál­ nak a szentek, boldogok attribútumai, Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy kivá­ lasztottja. Amikor a cseh királlyal össze akarják házasítani, az egyik sorort megbíz­ za, hogy a kertésszel készítessen egy sündisznó bőréből flagellumot, s ezzel a kegyetlen szerszámmal diszciplináltatja magát. „Ilyen flagellumot senki sem használt a klastrombán, a legkegyetlenebb korbács egy több ágú, hor­ gas szíj volt.” A novícia Benedictát tartja a legmegfelelőbbnek a korbácsolás elvégzésére, akit elutasított rajongása agresszívvá tett: „addig verte, míg ki nem hullott kezéből a korbács. Akkor sírva térdelt mellé, könnyeivel áztatta mezítelen vállát, rajongva csókolta vérző sebeit.” Istefán könyörög Margit­ nak, h o g y ne menjen a cseh királyhoz, a leányt még ez a kérés is kínozza. g 684 | �Margit „lassanként észrevette, hogy már nem is ebben a világban él, jól­ lehet minden gondolatát és figyelmét e világból való munkáknak, szegé­ nyeknek, betegeknek szentelte.” A reális érdekek láncolata nem az ó világa: „ha a valóságos világ földjére tette a lábát, már süllyedőben volt, már elszo­ rította szívét a magány hideg fuvallata.” O csak a transzcendencia homályán át tudott ide visszapillantani. Felavatása után Margit nem ölt új kappát, sem új vélomot (fátylat), m in­ denféle posztókból foltozza meg viseltes köntösét, vagy használt vélomot kér. Két ciliciumot hord: az egyik lószőrből és gyapjúból, a másik lófarok­ ból és tehénfarokból készült. Fejét, ruháját ellepik a tetvek, aminek oka: „Fejét meg nem mosta, csak a kezét, arcát öblítette le. Lábát térdén felül víz sohasem érte.” Az árpád-házi királylány az aszkézissel jegyezte el magát. Margit egy fazekat Csenge előtt kikap a tűzből, aki a versengés hiábava­ lóságán felbőszülve egy mocskos, vizes rongyot vág Margit arcába. „Ebben a gyors, vára dán pillanatban érezte, hogy Jézus, a szelíd vőlegény ott áll mellette, csendesen ránéz és mosolyog.” Az égi jegyes sorsában való osztozás boldogsággal és szelídséggel tölti el. Csapó Julianna véleménye szerint az emberi test leírásai Krisztus meg­ kínzott teste körül rendeződnek. Istefán, a beteg kisfiú bordái „Margitot Jézus Urunk bordáira emlékeztették.” Margit testi mivoltában is illeszkedik a vállalt eszmerendszerhez: „sovány vállából élesen ütött ki a vállperec ka­ réja, bordái egytől-egyig látszottak”. A behunyt vagy ragyogó szem az elra­ gadtatás jelzője. A lehajtott fej akár a lesütött szem az alázatosság szimbó­ luma. A templom nagy kőfeszületén az Üdvözítő „fejét jobb vállára hajtva, és szemét behunyva, homlokán a töviskorona vastag, éles tüskéivel koszo­ rúzva” függ. Margitot révületben töltött pillanataiban láthatadan karok emelik a magasba, ő pedig karjait szétterjesztve várja a lebegést. A krisztusi közeg jegye a madár, ami az eget és a holtak égbe szállott lel­ két jelképezi. Margitnak „madárszámyként remegő keze” van, Benedicta „madár-Margitá”-nak becézgeti. Olimpiádisz ,,amyverág”-nak, „verágocskám”nak szólítja Margitot. Csapó Julianna a regény színszimbolikáját részletesen elemzi, én néhány, az égi szférát jelző színre térek ki. A fehér lehet a megtisztulás, az újjászü­ letés, a feltámadás színe is. Margit fehér teste gyakran kerül az elragadtatás állapotába. A cseh király elé készülő királylány fehérbe öltözik. Amikor Béla és István belháborújának vége, újra „látta a fehér szármái, szikrázó angyalok légióját, a lassan alálibegő, csillagos hajú Asszonyt és Jézus Ur szelíd, mo­ solygó arcát.” Lecsapolja a szögekkel kivert vasövet derekáról, és szöges saruját ezután csak csütörtöktől vasárnapig viseli. Ahogy távolodik Margit a ■J 685 �földi világtól, úgy fokozódik fehérsége, mint fehér árnyék suhan a folyosó­ kon. Fekete színű a kolostori öltözék. Amikor Margitot felavatják, „megfeketézik”, akkor válik teljes egészében Jézus elkötelezettjévé; a fekete itt a világmegvetés, az áldozat szimbóluma. A föld vonzatkörét a piros arc, az égiekhez való tartozást a vörös szem jellemzi. í g y ritka kivétellel mindegyik apáca szemhéja veres. A szürke a holtak feltámadására, az újjászületésre emlékeztet. Margit elnyűtt fekete kappája szürkévé fakul, István és Béla viszálykodása idején „szürke árnyék­ hoz” hasonlatosan jár, arcát „szürkébe hajló sápadtság” lepi el. Az alázat és szegénység színe a barna. Margit haja dióbarna, szemei bar­ nák. A királyi család férfitagjai is így néznek ki. Benedictának „nehéz, barna haja van”, Istefán „göndör, világosbarna” hajú. Margit elgondolása szerint a gyermek Jézusnak „göndör, olajbarna” haja van. Az arany az utolsó stáció az égi világhoz való közeledésben, sőt maga az égi világ. Margit istenkép­ zete a hatalmas úr a fényes várban. Erzsébet soror halálakor Margitnak a tökéletes megvilágosodásban van része: „A felismerésnek ebben a csodálatos, váratlan, értheteden pillanatá­ ban látta, testi szemeivel „látta”, ki az Isten... életek milliói indultak ki tőle, és tértek vissza Hozzá, s O egyszerre látta a kezdetet, mely Benne volt, és a véget, mely Hozzá tért... olyan világos és tiszta volt, amilyen csak akkor lehet valami, ha égi értelem sugara tűz a lélekbe. Margitot élete utolsó sza­ kaszában állandó eksztázis keríti hatalmába. „Hóhér nem gyűlölte oly hide­ gen áldozatát, ahogy ő a maga testi mivoltát. Nem maradt rejtve hidegen őrködő elméje előtt semmi, ami a test természetéből, vágyaiból, lázadó gyengeségéből támadt.” Az átszellemülés, az égi tűzből részesedés ára a földi szükségletek megtagadása. Apja halála megérteti vele, „hogy a halál az utolsó lépés Istenhez.” Saját ha­ lála bekövetkezését tíz napra jósolja. Az agónia pillanatképei álomszerű, csen­ des önkívületben mutatják, amelyből néha a valóra réved: „úgy’ érzi, a test, mely annyiszor megtagadta szolgálatait, most széttágul, szétszóródik a végtelen tér­ ben, nem fáj semmi, nem kínozza szomjúság vág}7 éhség, fáradtság vág}’ álom. Mintha a keze sem az ő keze lenne már, meg tudja ugyan emelni, de úgy tekint rá, mint valami idegen tárgyra... Jó így feküdni, szabadon, könnyen, szinte a magasságban lebegve, mintha ringató hullámok vinnék, emelnék egyre fel­ jebb.” Végül a tizenharmadik napon egyesülhet jegyesével. I 686 1* �Kovács Sándor Iván Felföldi íróportrék PÁZMÁNY PÉTER 1. Hol lakott, honnan országolta egyházi alattvalóit és híveit Pázmány Pé­ ter (1570—1637) esztergomi érsek, legnagyobb katolikus írónk, „a magyar próza atyja”? —szoktuk kérdezni a vizsgázóktól konikviumokon. Többnyire úgy válaszolnak: Esztergomban! Pedig nem ott, és nem onnan, hanem a Felföldön: Nagyszombatban és Pozsonyban, hiszen a Dunáig a töröké volt a Dunántúl, míg vissza nem foglalták Budát a keresztény hadak. Az esztergomi érsek csak a Királyi Ma­ gyarországon működhetett; annak is legnyugatibb szögletében, Bécshez közel. Nagyszombatot Pázmány atyánk az első sikeres magyar egyetemala­ pítással tette nevezetessé 1635-ben, Pozsony városának pedig az érseki pa­ lota majdani uraként is hűséges polgára volt. 1613-ban megjelent hatalmas hitvédelmi K alauzt Pozsonyban adta ki, és egy év múlva, bizalmas hangú levél kíséretében, tiszteletpéldányt küldött belőle Pozsony város tanácsának; többek között azért, mert —amint írja —„azminémű kisdet ajándékot ke­ gyelmetek eliben küldök, azt az kegyelmetek gondviselése bízott királyi fő­ városban szerzettem és nyomtattam”. Pozsony sokáig volt „királyi főváros”: 1514 és 1848 között itt székelt a kormány és a magyar országgyűlés. Trianon után, majd az önálló Szlovák állam létrejöttét követően Pozsony-Pressburg: Bratislava, a szlovákság fő­ városa lesz. Amikor néhány éve a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet Pázmány-konferenciájának résztvevője voltam, Koncsol László kalauzolt a város sűrűjében. Pázmány lakóhelyét tudakolom tőle. László barátom a szlovák köztársasági elnöknek otthont adó Grassalkovich palota mögé, egy másik palotára mutat: - Látod, ott lakott Pázmány Péter; majd az újabb időkben Meciar akkori miniszterelnök. Azt már kevesebben tudják, hogy a pozsonyi érseki udvartartásnak Páz­ mány Sellyén elkészítette legapróbb részletekkel törődő, 27 pontba szedett napirendjét is. Intézkedik benne mindenről: alaposan kotorják ki a kémé­ nyeket; tiszták legyenek az abroszok; „az palotában v a g y ebédlőházban” I 687 g- �mindig illendő kíséret legyen mellette; az inasok misén az érseki szék előtt sorakozzanak fel; aki levelet hoz, ne őt háborgassa, hanem az „comornikhoz igazittassék”; ha kocsikkal kísérik útjában, a prefektus már előtte való este ragasszon nevekkel teleírt cédulákat a szekerekre, hogy reg­ gel ki-ki tudja, melyiken kell utaznia; a gyertyát, fáklyát tartó inasok ko­ rommal, lánggal „meg ne sinusának” kőfalat, grádicsot, oszlopokat... Pázmány életművét is ilyen megtervezett, szoros illeszkedési!, a dolgok rendjét és összefüggéseit nagv pontossággal, rendíthetetlen hittel és szenvedélves meggyőzni akarással tisztázó-kodihkáló műalkotásnak látjuk. Amit írt, súlyra és kötetszámra is hatalmas: a századfordulón megjelent összkia­ dás tizenöt vaskos kötet, legalább harminchat kiló. De még a Pázmánv életrajz és a pályakép is „m egtervezettének, elrendeltnek látszik: csupa hely tállás, foly tonos, hősies munka, magabiztosság, szédítő karrier, és az isteni igazság előtti alázat az utolsó szívdobbanásig. Pázmány a Partium a protestáns szülötte: az Alföld és Lírdély kapujában, Váradon látta meg a napvilágot. Apja Bihar megye alispánja volt, a kisfiút csak 1583-ban katolizálták, minekutána megözvegyült apja katolikus aszszonvt vett feleségül. Az apa második házasságából Pázmánynak született egv féltestvére, akinek nevelésével ő törődött. Minden rokoni gyöngédségét erre a költő Zrínyivel egyidős Pázmánv Miklósra pazarolta: birtokot vett neki Morvaországban, külföldön taníttatta, s másik „gyámfiát”. Zrínyit ajánlotta neki példaképként. Pázmánv Miklós becsben is tartotta a S\mm kötetet (verses Zrínyi-dicsőítést írt bele), de méltatlan lett mind nagybátyjá­ hoz, mind a példaképhez. Semmirekellő peregrinus volt: párizsi divatszám Iái máig kifizetetlenek, Veszprém főkapitány aként sem vitézkedett. Pázmány Miklós veszprémi kapitány Pázmány Péter | 688 | �Pázmány Péter mintadiák volt, pályáján folyamatosan emelkedett. A kolozsvári jezsuita gimnáziumban tanult, 1587-ben belépett a rendbe. Krakkói, bécsi, római tanulmányok után filozófiatanár Grazban, majd gyóntató Kassán, Vágsellyén. 1616-tól esztergomi érsek (ehhez fel kellett menteni jezsuita fogadalma alól), egyszersmind főkancellár; II. Ferdinánd követe Rómában, az erdélyi fejedelemséggel folytatott tárgyalások sikeres lebonyolítója. A pozsonyi Szent Márton-katedrálisban nyugszik; kriptája azonban a templom elé vezetett autóút staűkai következményei miatt nem látogatható. Neve az 1950-es években lekerült az ország első egyetemének homlokzatáról, szobrát Budapest VIII. kerületébe, a mai vigalmi negyedbe száműzték. A Pázmány Péter nevet a piliscsabai katolikus egyetem - úgy is, mint a Teológiai Kar jogutóda - viszi tovább. Csak dzennyolc éves koráig élt szülőföldjén, ám egy pillanatra sem fe­ ledte. A csős%t mindig így mondta-írta: kerülő (így tanulta meg ezt a szót bi­ hari szülőfalujában ennek a portrénak a rajzolója is). Bihar kétnyelvűségéről ugyancsak maradt emléke Pázmánynak: az Imádságoskönyv (1606) egy román közmondást idéz. Az ifjú Kemény Jánossal (a későbbi erdélyi fejedelemmel) többször beszélgetett Erdélyről. A császár meghitt bizalmasa, a kancellár­ bíboros nem hagyott kétséget véleménye felől: „tekintetünk [...] csak addig durál [van tekintélyünk] az német nemzet előtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni.” Amikor Kemény hazahívná és visszatérítené, ily bölcsen válaszol heves természetű földijének: „Hazádnak is pedig, ki nékem is hazám, ott lakva kevesebbet használhatnék.” Negyven év távolá­ ból még szebb vallomásban fordult „édes nevelő hazájához”, „az böcsületes Bihar vármegyéhez”, mondván: „Soha azolta [...] feledékenségben nem volt előttem emlékezeted, sőt kívántam és kerestem abban módot, hogy velem való dajkálkodásidat [...] megköszönjem”. Ez a líraiság, ez a tárggyal való azonosulás tűnik fel a Kempis-fordításban is (Krisztus követéséről\ 1624). Pázmány magyar Kempise prózaírásának csúcsa; valóban „oly kedvesen folyik, mintha először magyar emberiül, magyarul Íratott volna”. Csupa emelkedettség, nyelvi tökély: „Jézusnak nemes szerelme nagy dolgok cselekedetire izgat, és a tekéletességnek szomjúhozására szüneden ébreszt. A szeretet f e l igyekezik, és a földi dolgoktul meg nem tartóztatik.” A Bihar-szerelem megvallása /<?felé igyekvő; a stiliszta Pázmány ezt is reme­ kül csinálja; a partiumi városkák, falvak földműves-állattartó népének for­ dulataival él: „mészárszékre” vitt, „szarván kötött ökör”, „kerékvágás útja”, „esztrengára [vesszőből font akolba] hajtott juh”, „setét estve egy csapiár­ nak két pint bor árát” leszámoló tőzsér... Arany nagyszalontai Toldijának tájreahzmusa, népismerete nincs is olyan messze innen. I 689 £ �A pályakezdő Pázmány kíméletlen „harcoló írásokkal” tette ismertté nevét. Első renden az evangélikusok és a kálvinisták magyarországi reprezentánsainak vitairataival „vívott bajt”, de magát Luthert s Kálvint is cáfolta. Hidvédő har­ coknak, egyházépítésnek szentelt pályafutása megszakítatlan hősi küzdelem. Kötelességeként vallotta, hogy „mind nyelvünkkel, mind szeges írásunkkal vitézkedjünk” (Kalau%)\ egész földi életét úgy fogta fel: „oly vitézkedés, melyben az örök életért és a tökéletes erkölcsökért szüntelen bajt vívunk”; „Consummatum est, végbevitetett harcolásunk” — heroi-zálta a megfeszített Krisztus kínszenvedését és halálát (Prédikációk). Akár-csak Zrínyi a maga Fessji/^/-himnuszában: „Bajt víttál, harcoltál halállal vité-zül.” Pázmány és Zrínyi heroikus, küzdő életfelfogása csak céljait tekintve különbözik egymástól. A vallási kérdésekben toleráns Zrínyi „szép hierar-chiá”-nak látja a vallást. Páz­ mány az egyeden igaz katolikus vallás védelm-zője, noha maga is támogatja, hogy a protestánsok vallásszabadságot kapjanak. Az ő korában persze még „nem beszélhetünk mai értelemben vett ökumenizmusról. Akkor a katolikusok és a protestánsok egyaránt relativizmusnak vették volna az ökumenét, a dialó­ guskeresést, a vallási türelmet.” (Szabó Ferenc) A címváltozatokkal megjelent, folyton bővülő, alakuló, legnagyobb sza­ bású Pázmány-mű, a K alau^három kiadása az újabb kutatások szerint „sok ezer stiláris változtatást” mutat: „az elébb kibocsátott könyveim részeit mostani írásomban alkalmatos helyekre rendelem [...] és tetszésem szerént megjobbítom, megrövidítem, megtoldom, ahol helyesnek aktom [vélem] lenni. Sőt [...] sokszor világosb értelemmel, jobb renddel, ékesebb szólás­ sal, újabb bizonyságokkal hosszabbítom vagy rövidítem írásomat.” Örök szerzői magatartás: ki nem ezt teszi, ha teheti? Ezt az eljárásmódot Hargittay Emil a 2000. évi hasonmás kiadásban az Elöljáró levél szép bekez­ désével szemlélteti: „Új találmányokat és magam fejéből költött dolgokat tőlem senki ne várjon. [...] Azért igyekeztem azon, hogy a régiek nyomából ki ne lépjem: hanem az ő fegyverházokból vegyek diadalmas kardokat, me­ lyekkel a régi tévelygések nyak szakasztatott.” Azt is mutatja ez az izmos mondat, mennyire innen esik Pázmány „mérsékelt barokkja” Rimayék vég­ letes manierista concettóitól. Az író és vitázó Pázmány meggyőzni akar: eszköze és célja a velős, világos, szemléletes magyarság. Pázmány, mint „a magyar próza atyja és törvényhozója” (Kosztolányi) élete utolsó nagy vállalkozásában, évtizedeken át elmondott Prédikációi gyűjteményében (csak kinyomtatásuk három évig tartott) szónoki és elbe­ szélő ereje teljében mutatkozik. Megrendítő utószót ír hozzá: „Szándékom vala, h o g y még egynéhány prédikációt kiterjesszek, melyek üszögében [kez­ deményként] vannak írásim közt. [...] De mivel ez a könyv felettébb öreg--------J 690 2------- �bedett [nagyobb lett] és romlott egészségem derék munkámra alkalmadanná változott, itt végzem prédikációimat. Henem amit Karácson napján sok és nehéz akadozással, sőt, félbeszakasztással prédikállottam utószor Nagy­ szombatban, 1635. év végén, mivel készen vagyon, ki hagyom nyomtatni. Alítom [hiszem], hogy ez lészen vége a negyven esztendőtül fogva való prédikálásomnak, mert mellyem fulladási, hurutok és belső szelek szaggatási, emlékezésem fogyatkozási, fogaim kihullási, egyéb mindennapi sok nya­ valyákkal egyetemben, alkalmatlanná tettek a prédikálásra.” Pázm ány a Prédikációk m egjelenése (1636) után egy évvel meghal. A végpontról viszatekintve, életének eseményei és az élmények tanulságo­ san kibonthatók szentbeszédeiből. Szuggesztíven vizionálja „anyánk” terhességét és m agát a születést: „Tíz hónapig egy setét, büdös rejtekbe, egy ganajos, rút tömlöcbe rekesztetünk: melybe nem juthat semmi világosság sugára, semmi vigasztalás szózatja, semmi kedves ételek, italok vidám ítása; hanem am it köldökén magához szíhat anyja véréből, azon sínlődik és nevekedik a gyermek. Ebből a töm löcből kiköltözésünk, azaz születésünk anyánk szaggatásával, halálos fájdalmival és gyakran halálával szokott lenni. Nem elég, hogy szünetlen nehészégeket, fájdalmakat, áju­ lásokat, nyughatadanságokat szerzünk terhességben szülénknek: hanem m int viperák, m egöljük, vagy holt számban hagyjuk születésünkkel.” O rszágát és szülőhelyét a Boldogasszony patronátusa alatt látja: „Azért szem előtt viselvén, hogy abban az országban lakom, melynek oltalmazó asszonyává rendelte Szent István király Boldogasszonyt, és halála óráján testam entom ban hadta nem zetünknek asszonyunk dszteledt, kire nézve a m ái napig költőpénzünkön a Boldogasszony képe körül ama szedett bőtökkel: Patrona Hungáriáé , M agyarország Asszonyának valljuk a Szent Szüzet; m egem lékezvén arról is, hogy Váradon lettem e világra, melv várast Asszonyunk hagyásából épített és Boldogasszony templomával ékesített Szent László király.” Pázm ány ifjúkorának nagy élménye Itália. „Az m ezítelen Jézusnak szent kezeit ama alacsony kőoszlopnak vaskarikájához kötözték, m elye­ ket Rómában láttunk.” Ez a római Santa Prasede-templom , a Santa M aria M aggiore mellett. Itáliára vallhat az a szakszerűség is, ahogy elő­ adja a festő és a szobrász munkálkodását: „mikor a képíró és képfaragó valakinek ábrázatjára hasonló képet akar csinálni, különböző módon viszik azt véghez. A képíró és a gipssal [gipsszel] munkálkodó el nem vészen és ki nem metél a vászonból vagy deszkából, melyen akar ábrázni valam it; hanem inkább a festéket és gipsot reá rakogatja festőecsetével; a képfaragó pedig a kőhöz vagy tőkéhez [fatörzsdarabhoz] semmit nem -2 691 fr �ád, hanem inkább együnnen is, m ásunnan is addig m etéli és faragja darabcsáit, míg ábrázat nem tetszik raja.” De nem csak ilyen előkelő helyeken van otthon Pázm ány Péter. A Kalauz tanúsága szerint a halpiacon is m egfordult, m indenesetre kézbe vett egy különös halterem tm ényt: „Csudára m éltó [...] a torpedó nevű tengeri hal, m elyet, ha kezedbe vészesz, m egalutja [elzsibbasztja] karo­ dat, mint magunk próbálva láttuk. De ama kis halacska is, mely (úgymond Szent Basilius) az isteni hatalom nak bizonyos tanítója: ezt [...] remorának nevezik, m elynek oly ereje vagyon, hogy [...] ez a kis halacs­ ka” hozzátapad a sebesen haladó hajóhoz, és „úgy m egköti és m egál­ latja, m intha erős kőszálhoz ragadt volna” . A rem ora ism ert hiedelem volt N ógrádban is. Rim ay János erre a csodahalacskára céloz Kátai Mária-Magdolna nevére írt versében: „M int habzó tengeren / M ely veszett gálya úsz, / K it nem igazgathat sem korm ány, kalaúz, / Csak szél haj­ togatja, / S egy hal is félreh ú z ” A rem ora halacska Pázm ány Kalauzában példázat Isten hatalm ára. A Kalauz „Első könyve” ugyanis m inden fe­ lekezet szám ára egyform án fontos kérdést világosít meg hatásosan: Isten létének bizonyságát tárgyalja a terem tm ények tökéletességének szám bavételével, m ert tökéletes terem tésre csak Isten képes. Az isten ­ érvek Pázm ány elősorolta „m etszett pecséti” az ő előadásában költé­ szettel érnek fel. Egyik m egkapóbb, m int a m ásik: az Úr m arkába szo­ rított tenger hánykódása (vö. Zrínyi zseniális töm örítésével: „Hon az Észak-tenger m agában küszködik”); a zabszalm a és „térdecskéi”; a búzafej „hegyes kalászainak kopjái”; a kisded hangyák fáradhatatlan gondviselése; a m éhek bölcs rendtartása. Ennek az istenérvpéldatárnak van összefüggő kortársi párhuzam a is: A páczai Csere Já n o ­ sé, de teológia nélkül. A M agyar encyclopaedia legolvashatóbb biológiai fejezete nem kevésbé érdekes, de Pázm ány bölcseleti tágasságához, áhítatának m élységéhez képest csak tanító-szóra-koztató. (Isten „m et­ szett pecsétje” egy búzaszem en? Igen, a Terem tés nyom a m utatkozik a tökéletességben. Esztáron, az én V áradhoz közeli szülőhelyem en je ­ gyezte fel Zsupos Zoltán néprajzkutató ezt a hiedelm et: „Jézusnak a búzaszem en is rajta van az arcképe.”) A régiek jobbára hitték mindazt, amit tudós forrásaikban leltek és ma­ gyarul összefoglaltak, lett légyen szó drasztikus ördöghiedelemről vagy élettani csodabogarakról. Pázmány óvatosabb: ő csak olvasta valakinél, amit az ördögtől fajzott Lutherről ír: „Azt írják, hogy az ördög hált lidérc módra a Luther anyjával, és hogy annak csinálmánya és fajzása, mert noha az ör­ dögnek fajzásra való ereje és természeti nincsen ő magától, de az férfiúi \ 692 | �magot ördögi mesterséggel az asszonyi emberbe öntvén, az fajzásnak eszközi lehet és alkotója.”* Ami benne volt és benne maradt a Kalauzán, azon is felkapjuk fejünket: Lutherről feljegyezték: többször és közelb hál ővéle az ör­ dög, hogysem az ő Katusa. Másutt azt mondja [Luther], hogy minden éjjel mihent felserken [...], akkor egyet jót szalasztók a zsák fenekén [fingom egyet], és azzal kergetem el a sátánt. Néha pedig, úgymond, mikor felserkenek, és felettébb szorongattatom az ördög bizonyságitul, azt mondom néki: Csókold meg az alsó pofá­ mat [fenekemet], mert Isten nem haragszik reám, amint te csácsogod. Ha ez sem használ, azt mondom néki: Édes ördögöm, értem az én bűneim lajst­ romát, de vagyon oly bűnöm is, melyet kihadtál: a lomposba [nadrágba] szartam volt egyszer, írd fel azt is a többihez. [...] Egyebeket is arra tanít Luther, hogy midőn az ördög kísérti, csak azt feleljék neki: Jó ördög, nyald meg az alfelemet.” 'Luthernek ördögi haláláríil Pázmánynál két történetet is olvashatunk. „Ef­ féle sok tréfák után lefeküvék Luther, és éjfél után halva találtaték, a szája félrefordulva.” Milyen hiteles nyomaték ez a félrefordult száj. Grazban az öreg Greinberger kancellárius beszélte el a fiatal Pázmánynak, hogy „Halála előtt való nap, mikor a herceggel vígan laknék Luther ebéd felett, egy nagy komondor lépék be a palotába, melyet sem azelőtt, sem azután nem láttak. Ez mihent belépett, izzadni kezdett Luther, és azt mondotta: Ilyen hamar-e? És az asztaliul felkelvén hazament, és azon éjjel halva találtatott.” Itt meg az „izzadni kezdett” és az „Ilyen hamar” az epikai nyomaték Mindaz, amit a Prédikációkból és a Kalauzból kiragadunk, nyilvánvdóan mai fogalmaink és ízlésünk szerint való. (A Kalau~ „apologetikus-polemikus-dogmatikai mű” — nem elbeszélésfüzér.) A cél és a műfaj a XVII. században messzemenően más volt, figyelmünket mégis a személyes közlé­ sek és nyomatékosítások, a kis „novellák”, az erőteljes nyelvi pontosság, a tudományos-teológiai tézisek közé vegyített természetes szerzői-elbeszélői jelenlét jelei kötik le. Pázmány Péter istenáldotta abszolút író és elbeszélő. Mérjük oda büsz­ kén kortársaihoz, mint Rimay tette Balassival: „Egy igén többet nyom, mint más nagy rakás szón.” *2001-ben Boris Becker német teniszcsillag hölgyéről kürtőit világgá a sajtó efféle „ördögi mesterséget”. i 693 r �2. Pázmány nyelve érzelemmel, a kifejezés örömével telített, valóban „a szűvnek teljes voltából szól”. Erről is van prédikáció-vallomása, A nyelvnek vétkeirül. „Tagadhatatlan, hogy a nyelv [...] által jelentjük egymásnak gondola­ tunkat, tanácsunkat, igyekezetünket, szándékunkat. Mivel szűből [szívből] származik a szó: a nyelv a szőnek csapja. Azért amivel szívünk bővelkedik, az foly nyelvünkre; és miképpen a nyelv szárazságán és égésén a szőnek forrósá­ gát isménk az orvosok; úgy a nyelv szólásából tudhatjuk, mi vagyon emberben: mert amit szívünk akar, nyelvünk azt emlegeti. Nyelv nélkül tehát sem egymás között való nyájasságunk, sem egymástól való tanulásunk nem lehet.” A nyelv ostor is: „senkit nem kímél; mindeneket csapdos, sebesít, kékít” —rá­ galmazhat, gyalázhat, hazudhat, sérthet. Vannak „a nyelv nyughatatlan gonoszsá­ gáról” bölcs helyek a Bibliában. „Erre nézve mondotta Elin, hogy ’teli szóval’: és mint a must, ha elszaggatja a hordót, ha léleklyuka nincsen, úgy szorogattadk ő is. Azért szólok, úgymond, hogy ki ne fakadjon az oldalamon.” A protestáns Bor­ nemisza Péter is szerette ezt a citátumot, s abban egyek lehettek Pázmánnyal, hogy leírták, elprédikálták inkább, ami az oldalukon kifakadt volna. Pázmány „nyelvgéniuszáról” a legszebb Pázmány-monográfiában Sík Sándor szólt hitellel: többek között „közmondásszerüségét” és ezzel rokon „kurta szentenciáit” emelte ki. Amit Sík „kurta szentenciáknak” mond, azok poétikáikig definiálhatók: tömör bölcsességek, adagiumok (példabeszédek), formájuk a prózából kibontható versiculus (versecske). Sík a „bika alatt borjút keres” közmondás miatt idézi ezt: „Minap egy patvarkodó írásra akadék, ki még az bika alatt is borjút keres, és azt akarja, hogy vert vigyen veretlent.” Ebben két versiculus is van; a másodikat vélem archaikusabbnak: Bika Alatt Borjút Keres Vert Vigyen Veredent. Mindkettő rímtelen, az ősi alliteráló vers ritmusát őrzik. Már az Öf levél címmel átdolgozott Pázmány-vitairat előszavában találhatni hasonlót: Szép Szónak Szárnyát Nem Szegik -g 694 & �Ez különösen szép. Ismerjük is belőle a Szép Szót mint folyóiratcímet. (Jó­ zsef Attila kitalálhatta, de rálelhetett Brisits Frigyes 1933. évi népszerű Pázmány-breviáriumában is.) A nyelvnek vétkeirűl írt Pázmány-prédikációban a „szónak szárnyát” pár­ darabja is megtalálható. „Mert a szók szárnyasok, és mint az elbocsátott madár, úgy a kimondott szó szabadjában röpül, és vissza nem hozhatik.” Ez szép és jó szóra, csúnyára és rosszra is rászabható. (A szárny már Platónnál társul a s^óval: „a beszéd szent dolog és szárnya van”.) A „Szép Szó”-s versiculust én az említett két helyről ismerem. De a „Vert / Vigyen / Veretlenének két századon át vannak változatai. Az égbekiáltó, felhábo­ rító dolog kifejezésére használták „Vak / Vereséggel / Vert / Meg” (Constantinus és Victoria)\ „Csak / Mi / Vagyunk / Mind / Vertek, / Mind / Vesztesek” (Zrínyi); „Vert / Viszen / Veretlent, / Agya, / Feje, / Töredent” (Faludi). Pázmány ezeket aligha szótárakból tanulhatta: benne lehetettek nyelvi emlékezetében. Mindmáig használatosak, immár eloldva a magyar költői és közbeszédben. A prózaíró Pázmány líraiságára, költészettel érintkező, áthevült prédiká­ cióhelyeire vessünk még pillantást. A Pázmány-kutatás jelesei, Ory Miklós és Szabó Ferenc nemhiába tördelték versbe a nagypénteki prédikáció rész­ leteit: „ [...] születésedben nem volt bölcsőd, / életedben nem volt házad, / halálod óráján sincsen inged: / hanem, ágyad a kemény kereszt-fa: / vánkosi a vas-szegek: superlátod az egek.” Az Országos Széchényi Könyvtár szabadpolcos Pázmány-sorozatának VI. kötetét valaki 1947-ben végigglosszázta fekete és piros ceruzával. A 625. lapon ezt írta a nagypénteki prédikáció margójára: „Gyönyörű!” Való­ ban az. A nagy szónok nekifutása a nagy feladatnak. A „gyönyörű” szöveg tagolható sorai itt még meglepőbben arányosak, versszerűek: Azért, oh én lelki szemeimnek világosítója; Oh, én szűvemnek teljes kívánsága, megfeszült Jézus, Mint adhassam én a te fiaid elibe Azokat a véres verítékeket, melyekben úsztál; Azokat a könyhullatásokat, melyekkel keseregtél; Azokat a gyalázatokat, melyekkel csúfoltattál; Azokat a fájdalmakat, melyekkel terheltettél; Azt a szörnyű halált, melyen általmentél; Fia Te nem lágyítod az én szívemet ájtatosságra; Nem ve^érled nyelvemet illendő szólásokra; Nem világosítod elmémet mennyei fényességeddel; Nem gerjeszted akaratomat isteni szerelmeddel! --------S 695 g------- �A nyelv , az illendő szólás a vitéz érsek legjobban forgatott fegyvere: „Nincs nyelv, am ely kim agyarázhassa a te halálodnak keserűségét [...]. De Uram, ha Bálám szam arának nyelvet adtál [...], adj nekem is oly erőt, hogy a Te sok nyavalyáidat és keserves kínjaidat a Te néped eleibe adhassam .” M egjegy­ zendő, hogy ezt a Pázm ánytól idézett bibliai helyet D antéval állíthatjuk virtuális párhuzam ba, m ert a Divina Commedia költője ugyanerről a for­ rásvidékről meríthet: „O somma Luce [...] fa la mia lingua tanto possente, / Che, una favilla sol della tua glória / Possa lassciare alla futura gente” —„Oh, égi Fény [...] tedd képessé rá az én nyelvem, hogy a te dicsőségednek legalább egy szikráját ráhagyhassam a majdani utó­ dokra.” (.Paradiso , XXXIII.) Pázmány poétikai érdekű nyilatkozatot is tesz a maga leírt és beszélt nyelvéről a Prédikációk utószavában. Szükséges-e - kérdezi - , „hogy amit élő nyelvemmel hirdettem, azt rendbe hozván, kiterjesztvén [kibővítve] nyomtatásba bocsássam?,, A kérdésre a könyv kiadásával válaszol. Az „ékesgetésről”, a követett stílusfelfogásról szerény önmérséklettel szól. A „lelki üdvösséget” tartotta szem előtt. „Én, amit írtam: lelki haszonért, nem fülgyönyörködtetésért írtam. Annak okáért sem ékesen szólásra, sem egyéb cifrára nem szaggattam [díszítésre nem törekedtem]: hanem amit üdvösségesnek ítíltem, együgyű szókkal gyakran előhoztam; noha távoztattam vékony tehetségem szerént, hogy unalmat ne szerezzek az olvasó­ nak. [...] Bezzeg, ha ifjúságomban szándékoztam volna prédikációim nyomtatására, másképpen rendelhettem volna írásimat. De [...] nem mondhatom ezeket a prédikációkat hamar-műnek, mely hammas szokott lenni; mivel csak a nyomtatása is három esztendőt kívánt [...], mert harminc esztendei prédikálásom után kezdettem gondolkodni a nyomtatásról. Ak­ kor pedig vénségemmel együtt járó sok nyavalyáim és köteles foglalatosságim nem engedtek üdőt és erőt, hogy elöl kezdjem munámat; hanem azt kellett ékesgetnem és kibocsátanom, ami vagy készen, vagy üszögében [éppen csak elkezdve] volt.” A „hamar-mü, mely hammas” érdekes elrejtett utalás. Ez is az ízes-erős, szemléletes adagiumok kedvelésére utal. Egy olyan versiculus-adagiummal lehet megfejteni, amelyet Faludi Ferenc őrzött meg, és amelynek vulgáris változata manapság is használatos (én a nagykanizsait hallottam): HamarMű Mely Hammas (Pázmány) Hamarú Hamvas Késő Kedves (Faludi) -jj 696 l Hamari Hamvasnak Szaros a Vége (Nagykanizsa) �Amit úgy értsünk: a gyors, a hamari még nagyon zsenge, legfeljebb később lehet kedves (vagy akkor sem ér semmit). A kötetbe foglalt Pázmányprédikációk tehát nem hamari hamvasak, érlelte, mégiscsak „ékesgette” azokat, amennyire vénsége, nyavalyái, „köteles foglalatosságai” megenged­ ték. „Hamar- / Mű / Mely / Hammas”! —szép, icipici magyar vers ez. Pázmány „cifrára nem szaggató”, mérsékelt barokkja már szóba került. A mérséklést célratörő szándék vezérli: a Prédikációk minden rendű és rangú olvasóhoz szólnak. A szerző a szentbeszédek gyakorlati retorikájára is gondot visel. Intést ír „a keresztyén prédikátorokhoz”: a szónok ne „ékesen szólások mutogatásával dicsekedjék”, ne magát „csodáitassa”. A „tridentomi gyüleközet” — az ellenreformáció programját meghirdető tridenti zsinat elrendelései szerinti istenszolgálatot tartsa szem előtt, és hagyja el a „fülgyö­ nyörködtető csúfságokat vagy fabulákat”, mert „okos embernek nem a hímes szók, hanem az erős valóságok tetszenek”. Pázmány saját prédikációinak latin idézetberendezkedését is gyakorlatiasan gondolta el. „Úgy rendeltem pedig azoknak magyarul írt formáját, hogy aki deákul nem tud, va gy aki a község előtt deákul nem akar olvasni, csorba nem esik a magyar írásban, hanem úgy foly, mintha a deák szók közbevetvé sem volnának. Azt is adom tanácsul, hogy akik ebből a könyvből olvasnak a község előtt, kihagyják a deák mondá­ sokat, és csak azt olvassák, ami magyarul vagyon. Mert haszontalan és unal­ mas a község előtt sokat deákul olvasni, mivel a közbevetett deák szók kive­ rik inkább az együgyűk elméjéből, hogysem beléoltanák a tudományt. A pré­ dikáció is nagy résszel rövidebb lészen, ha a deák mondások elhagyatnak.” Pázmány szövegeit tehát bátran kiadhatjuk „a község”, a nagyközönség igé­ nyei szerint, latin intarziák nélkül. Régóta olvassák így nemzedékek. A Pázmány-szövegeknek ez a szerző akaratából elrendelt kétféle olvashatósága nagyban megkönnyítette olvasói befogadásukat, segítette népszerűségüket. Az „erős valóságok” parancsolata megenged azért néha „hímes szókat”, de csak ritkán csűrt-csavart manierizmussal, inkább az adagiumos, szemlé­ letes köznapiság hangján. Azt hiszed - kérdezi Magyari Istvánt —, hogy „Hunyadi János és Mátyás király is Luther lova farkát tartotta?” „Mielőtt Luther kovásza megsavanyította volna a szájunkat”! - veti oda Alvinczi Péternek, akit bihariasan úgy titulál: „Az Úr mezejének és Krisztus csűrinek kerülője”. Az Öt s^ép tó b e n pedig ezzel lep meg: „hallgatásra megkeményült csendesség”! Mintha Rimayé lenne, olyan merész. (Hasonló képzet Radnóti Miklósnál: „üvölt a csend fülembe”.) És íme, még egy kis példatár a Kalauzból: „igyekeztem azon, h o g y az új tanítók szivére tegyem kezemet [...]. Tudom, hogy az igazmondás gyűlölséget szerez azoknál, akikben a vadhús nyugtalankodik”; „az isteni tudományért bajt álljunk, a báránybőrrel �béllett [bélelt] farkasok ellen mind nyelvünkkel, mind szeges írásunkkal vitézkedjünk”; „Akik a Krisztus igája járomszegét kitörték, szeretik az ilyen szoros korlátban való harcolást”; „Mert akinek gyémántszívű keménységét a köveket egyberontó igének prédikálására meg nem lágyítaná, a mártírok vére megolvasztá”; „a Calvinus tanításának és a helvetiai Confessiónak ron­ gyos foltokkal egybetatarozott soványsága”; „a Mahomet vallása nem egyéb a zsidóságból és kárhozott eretnekségekből egybeveretetr mosléknál, melvet hogy jobb ízi légyen, néhult igazsággal bétrágyáztak [meghintettek]”; „Nem ajakán nőtt, hanem szívében gyökeredzett szókat mondjon.” „Reneszánsz, manierista és barokk elemek páratlan egyensúlyban jelent­ keznek benne” - adhatunk igazat tanítómesterünknek, Bán Imrének, aki Pázmány „manierista ötletességét főként korai vitairataiban” látja, s legin­ kább barokknak a prédikációit tekinti. Felépítésük monumentális, hatalmas elhitető akarás hevíti őket; a „lelki haszon” meggyőző kimondásáért bevet­ ve minden stíluseszköz. Bán professzor Sík Sándor tételeit erősíti meg: Pázmány mértéktartása józan, vannak „nagyarányú leírásai”, de „a képsze­ rűséget nem vadássza, a Loyola-féle látó és láttató extázis idegen tőle”. A n­ nál inkább sajátja Pázmánynak az átélő-azonosuló képesség. Az ún. „spe­ nó téb an, 1960-as évekbeli hivatalos irodalomtörténetünkben Bán Imre még átveszi Sík Sándortól a nagy Pázmány-művekre alkalmazott „barokk székesegyház”-hasonlatot, amely azonban később kiváltja némi ellenzését. Azt mondja Bán professzor: „amikor Pázmány a XVI. század végén Ró­ mában tanult, az örök város még csak felöltem készült barokk köntösét”; „a barokk ízlés és stílus még távolról sem bontakozott ki abban a pompájában, amelyben ma ismerjük. Maderna még meg sem kapta a megbízást a Szent Péter-bazilika Michelangelo-féle tervének átalakítására.” Hozzáteszem: Pázmány később is látta a már barokk köntösű Rómát, írásait pedig a korrektúrákig igazgatta: Róma-élménve tehát folyamatos. Ha veszteg kell maradnia Pozsonyban vagy7 Bécsben, Róma vedutái könyvekből is ráte­ kintenek. Szenczi Molnár sem csak ifjúkora Róma-emlékeit rögzítette öregko­ rában Rómára emlékező rajzával, hanem összefogta vele mindazt, amivel az élmény azóta gazdagodott. Pázmány kompozíció-építményeinek „székesegyház”-méretei miért ne lehetnének római genezisűek? Sík Sándor idézi a boldogasszony méltóságáról írt prédikáció egy helyét, de nem kommentálja. (Az áldomás itt benedictáo, consecrado: megszentelés, jó­ tét, kegyelem; mint Vörösmarty versében: „Köszönjük, élet, áldomásidat”.) Hadd írjam fel Pázmány Boldogasszony-epithetonjait kétsorosán: Oh, Mennyei Aquaeductus, Áldomások csatornája és folyóvize! \ 698 f �Aki ilyen felemelt fejjel járta Rómát, és az Urbs építményei fölött futó aquaeductusra, a római vízvezető csatornák építményére függesztve szemét, Boldogasszonyt merte a szentséges kegyelem: az Áldomások Mennyei Aquaeductusának, Csatornájának és Folyóvizének nevezni, az Róma min­ den monumentumát ilyen figyelemmel szemlélte. És amit szemével betaka­ rított, amit nyelvével megmunkált, azt maga is az ég felé emelte elkészült műveivel. Ha a Szűzanya Mennyei Aquaeductus, a Kalau^ vagy a Prédikációk építménye is lehet barokk székesegyház. A költő képekben gondolkodik. Római kori vízvezeték 1 699 ft �Baranyi Ferenc SZENTSEGTÖRES? Dante Isteni S z ín já té k ja ^ mindhárom canticáját csak S~á~ Károly és Babits M ihály fordította le eddig. Formahűen, tehát rímes tercinákban. Külön A pokol másokat is vonzott: Gárdonyi Gefa prózai, Radó A ntal és Zigány Á rpád pedig költői (noha rímtelen) tolmácsolásával rukkolt ki a 19. s^ápad végén, illetve a múlt század elején. Szász Károly kétségtelen érdemeiről nem sok s~ó esik manapság. Babits Dantefordítói babája viszont mind diadalmasabban földeli. Korántsem megtépázni kí­ vántam evj a babérkoszorút, amikor hozzáfogtam A pokol újrafordításához Ba­ bits munkájával kapcsolatos kifogásaimnak már 1965-ben hangot adtam Az endecasillabo m int kifejező eszköz Dante Isteni Színjátékában című, az A kadémiai Kiadó gondozásában megjelent testes tanulmányomban, a Kardos Tibor szerkesztette D ante-em lék-könyv részeként. Nem rivalizálni akarok a 20. század egyik klasszikusával, csak egy filológiailag, stilárisan s metrikailag hívebb változatot odatenni a meglévőfordítások mellé. Szentségtörés? Meglehet. Dante „tisztázása'1érdekében vállalom az ódiumát. Zaklatott életem nem teszi lehetővé, hogy folyamatosan végeznem ezt a munkát. A z ötödik éneket még 1982-ben fordítottam le, a harmadik ének elejét 1994-ben, az első éneket pedig tavaly. Ezeket az Ezredvég című folyóiratban , illetve az idei könyvhétre megjelent Europarnasszus című műfordításkötetemben publikáltam. Most, júliusban, egy Veszprém megyei kis faluba elvonulva elkészítettem A po­ kol második ének ének magyar fordítását. | 700 i �Dante Alighieri A POKOL Második ének Elment a nap s a méla szürkületben - mely igájától az állatvilágot megváltja —nékem kellett számba vennem, hogy majd milyen küzdelmes úton járok, partján haladva tenger gyötrelemnek, mikről elmém ad (nem botolva) számot. O Múzsák, kikre fényt értelmetek vet, segítsétek elmém, mely most hibátlan emlékezés folytán is fényesedhet. S kezdtem: „Költő, vezérlő útitársam, szólj, hogy erénnyel győzöm-é e próbát, mielőtt lépni megmozdulna lábam? Silvius apja egykor - hisz te mondád romlandó testtel, élve szállt a mélybe, hol rettentő az örökkévalóság. S hogy az, ki minden rossznak ellensége —mivel magasztos küldetésre szánta — pártolta őt: nincs ebben semmiféle felfoghatadan, ezt mindenki látja, hisz őt szemelte ki az ég, hogy Róma teremtő atyja légyen nemsokára, a városé, amely —igazat szólva szent hely azóta is, hisz arra kellett, hogy trónra ott üljön Péter utódja. Ez út során - de hisz megénekelted megtudta azt, mi pápáknak palástot hozott, míg néki fényes győzedelmet. -ű 701 �S a Választott Edény is élve járt ott, hol megerősödött vállalt hitében, mely igazolni készd a világot. De én mért menjek? S ki enged belépnem? Aeneas, Pál apostol hírnevére nem tesz méltóvá engem semmi érdem. S ha indulnék (mert kedvem ellenére nincs ez), a döntésem nem lenne balga? Te bölcs vagy, nincs, ki nálad jobban értne.” S mint az, ki mit akart, már nem akarja s —másítva tervét új gondolatokkal mit el se kezdett, máris abbahagyja: úgy tétováztam én a zord hegyoldal szegélyén, hisz vágy bennem már nem égett megtenni, mire serkentett nagy óhaj. „Ha jól értettem kétkedő beszéded — - szólt most a költőóriásnak árnya — benned gyávaság rabja lett a lélek, a férfit ez gyakorta leigázza, olyankor jó ügyét feladva retten, mint állat, rémnek bokrot este látva. Hogy meg ne átalkodj e félelemben, elmondom én, mit hallottam felőled, s mért szántalak meg már az első percben. Imént - körében még a lebegőknek egy üdvözült, szép nő úgy szólt le hozzám, hogy máris vágytam szolgálni e hölgyet. Szeme csillagnál jobban ragyogott rám, a hangja édes lágysággal igézett, s ezt mondta nékem, angyal módra szólván: 1 702 | �’Ó lovagias mantovai lélek, kinek nagy híre él még a világon, és élni fog, amíg ott népek élnek, ím, egy szegény, sorsüldözött barátom a puszta parton áll, ütközve gátba, s azt latolgatja: vissza hogy’ találjon? Ahogy itt fenn beszélik, gyávulása oly mérvű már, hogy tartok tőle: minden, mit érte tenni buzdultam, hiába. Indulj tehát, ékes szavad segítsen s mindez, mi szép mesterséged erénye — csak így tudod megvigasztalni szívem. Én, Beatrice kérlek: menj elébe, s ahonnan jöttem, máris visszavágyom, szerelmem indított, hogy szóljak érte. Ha fenn, az Úr előtt kell újra állnom, dicsérni téged rest sosem leszek.’ Elhallgatott. S ily szó fakadt a számon: ’Magasztos hölgy, csak általad lehet nekünk azon túljutni, mi a mennyben a legkisebb égkörben kap helyet, parancsod oly gyönyörrel tölt el engem, hogy —már ha tenném is - megkésve volna, ezért erről több szó, kérlek, ne essen. De mondd: leszállani e mély pokolba mi késztetett a tágas tér honából, amely a szíved máris visszavonzza?’ ’Ha érdekel, ha többet tudni vágyói, néhány szóval elmondhatom —felelte hogy mért voltam e helyre jönni bátor. i 703 £ �Csak oly dolgok késztetnek félelemre, melyeknek módjuk van kárt tenni másban — a rettegésre ok egyéb mi lenne? Isten kegyelméből olyanra váltam, hogy szenvedéstek el nem érhet engem s bántadan járhatok gyehenna-lángban. Van egy nemes hölgy odafönt a mennyben, ki úgy sajnálja azt, kihez meneszdek, hogy —a törvényt se tartva tiszteletben — Luciához fordult és így esengett: —Segítséget kérek tőled, ki jó vagy, mert nagy szüksége van rá egy hívednek. — Lucia, ostora minden gonosznak, sietősen oda ereszkedett le, ahol Rákhellel ültünk, s megrovólag szólt hozzám: —Beatrice, Úr kegyeltje, nem gyámolítod azt, ki bűnös ember­ tömegből tűnt elő, téged szeretve? Nem hallod, hogy jajong nagy félelemmel? Halálos harcát nem látod szegénynek a folyónál, mely bőszebb, mint a tenger? — Nem volt a földön ember még serényebb hajszolni hasznát vagy keresni vesztét mint én, hallván e korholó beszédet, s percet se késve szálltam le a szent ég magasából, bízván fennkölt szavadban, mely minden hallgatódnak oly becses még!’ S miután mindezt elbeszélte halkan, rámnézett könnyes, tündöklő szemével, sietni ettől még inkább akartam, I 704 I �s hozzád jutván úgy jártam el, miként kell: a fenevadtól megmentettelek, amely az üdv dombjához érve ért el. Mit állsz itt hát? Mi van, mi van veled? Miért vert gyávaság tanyát szivedben? Miért nem bújtja merészségedet, hogy három áldott asszony fönn a mennyben viseli szívén sorsod - és igém se elég, hogy7utadon tovább tereljen? Mint virág, mit éjjel megcsíp a dér s le­ lankad, bezárul, ám a nap hevétől kinyílik s szárát nyújtja, újra élve: erőre kapva úgy éledtem én föl, csüggedt lelkembe visszatért az ihlet, s szóltam, nem tartva többé semmi vésztől: „O, áldassék a nő, ki megsegített! S te is, ki kész voltál eljönni menten, hogy kívánságát önként teljesítsed. Szavadra kedv éledt megint szivemben, hogy —elszántan az útnak nekivágva korábbi tervem többé el ne ejtsem. Fel hát, kettőnknek egy immár a vágya, te vagy uram, tanítóm és vezérem!” Ennyit mondtam, s amint mozdult a lába, én is az erdő mély útjára léptem. (Baranyi Ferencfordítása) í 705 í �Cseh Károly KARÁCSONY TÁJÁN E^redátmeneti pillanatkép Zöld csóvájú üstökös haladt, vagy fenyőfát cipelt valaki, vagy nagy, nyálkás pikkelyű halat, vagy ormódan aknagránátot? Korán sötétült, szállt le a köd: az ádventi fehér, az áldott. 2000. december 25. Hatvani Dániel SZEGÉNY EMBER SORSA Szegény embernek könnyű a sorsa, nem szárad asztalán soha a morzsa. Tőzsdét kerüli, nem tudja: mi az. Ritkán ha utazik, már az is vigasz. Tiszta, mint harmat ágy és a padló, mezíden bakancsát nem szúrja tarló Szegény embernek sok mestersége, ha kéne bárkinek, de sokat érne! Újságtól, filmtől soha nem retten. Verőlegény nem jön adója rendben. Furfangtalanul veri a ragya. Számítógépe nincs, elvásik agya. Híg löttyöt iszik, de beteg nem lesz. Mások: emberiség, ő csak a nemzet. Patkány és egér házán ki-bejár. Boldog lehet mégis, nem lő rá betyár. szegény embernek könnyű a dolga, kunyhóját építi sarlós félholdra. -5 706 r �MAGVETÉS Éveim zsákjába a pucér istennő belemarkolt s máris szanaszét szeleit a pelyva. Pár szem a mag, mi megmarad. Hiába kínálgatom véle a vérbő, illatos barázdát, a megszentelt tavaszi földet... Vágyban szenesük sorsom nem hajt ki soha többet. ELNÉMUL MINDEN Elhalt a főút zaja is, csak a csönd perceg és neszez. Körülvesz kőfalaival tulajdonon: a régi ház. S ha tetszik, ha nem, otthonom. Visszhangos magányaimat körmölgetem, míg jő az éj jövevényként is bennszülött. Múltam mind irgalmatlanabb. És a jövő? Már nincs sehol. Mást nem tehet, hát befogad a kilencedik vármegye. Itt zárul, ami zárható. Nincs már több végvár, sem akol. Visszaút sincs és nincs tovább. Minden kaptató meredek. i 707 & �Hogy megyen az út lefelé? Elnémul minden, ami dal. Szitokkal zúg alá a szél, süvítés közben szelídül. Ringy-rongy álmot szitál a köd s vacogok dermedt vackomon. Hogy élni jó? Aludni jobb! Halálom innen s túl azon. E csalán-rezervátumot próbálom csinosítani. Napi pohárnyi boromat lassan és lopva kortyolom. Bodadozom rögök között s nyugvóhelyen is meglesem. Száraz levélként lebegek az Isten nyitott tenyerén. Boldog szüret van mindenütt; lé csurran —erekben a vér. Vén indiánként motyogok: háborodott világ ez itt. De most a napsugár remél, mint az utolsó alkonyat... Majd elindulok egyszer én a bennszülött ösvényeken. •S 708 9 �Németh György ECLOGA —Eljött már az idő. A hajamban több a fehér szál. Most mégis belepezsdül a vérem, hogyha beszélünk. Elfutnék, de maradnom kell. Csupa ólom a lábam, s forró lett tenyerem. Fogd meg, de vigyázz, ha megéget! Elkárhoznék benned, s mégsem tudsz az egészről. —Gyorsan jött az egész. Sose hittem, hogy belemennék. Undok lett a világ. Az irigység körbenyalábolt. Rádismertem. Az álmomban már láttam az arcod. Itt vagy. S bár őszülsz, te nekem vagy, örök fiatalként. —így hát tudtad a titkomat és erről sose szóltál? —Nem szóltam, de a percet vártam, hogy gyere hozzám és elrejtsd a fagyos kezemet forró tenyeredbe. —Fogjuk hát egymást, és többé el ne eresszük, hadd teljen meg a néma világ szaladós gyerekekkel! TÉLI GYÜMÖLCCSEL Jégeső vert végig a zöld vetésen, jégre árvíz jött, lefagyott az alma, vízben ázik, mind kirohadt a búza, lesz-e gyümölcsünk? Megbolondult minden, a tél tavaszt csal. Lágy melegben fürdik a február is. Sok gonosz vén ember ing}7napunkra, mégis enyém vagy. Elpereltem tőlük a holnap ízét, nincs nekik már új nap, a nyár miénk lesz. Szégyen az, hogy mind mireánk uszulnak, s elfeledik, hogy �napra nap jön, majd jön az év az évre, és a véneknek szerelem se csendül. Most miénk itt minden, az év betelt már, csak te szeressél. Elvetélt fagytól ez az április már. Alnok árhullám a vetést kimosta. Árnyait mocskos habok elsodorták, s most te nevetsz rám, mert felettünk már sose győzhet átok. Boldogok, kik lopnak az új tavaszból, és sudár lányok kerekednek őszre téli gyümölccsel. Bojtor Károly: Kettős portré i /io i- �Zágorec-Csuka Judit MEGJÖTTÜNK Megjöttünk, nehéz, agyagos sár ragadt szekereink kerekére, mint a ránk nehezedő kor. Megjöttünk, de már elkéstünk, mint minden, ami késve jön, végre megpihenhetünk. Megjöttünk, mint a gólyák, de félig megrakott fészkeinket lassan lepi be az út pora. Megjöttünk, de a messzeségből még integet dédapám, tekintete elkísér, megígéz, betakar. Megjöttünk, de utunkat nem kövedk, ösvényeink szűkülnek, hangunk bereked. Megjöttünk, hiszen félelemben születtünk, félelemben halunk meg, kiszolgáltatottan. TÉLUTÓ Valami mégis kimaradt ebből a télből, pedig kellett volna még valami biztató, mint kenyérnek a só, földnek az eső, növényeknek a napfépy. Valami mégis kimaradt ebből a télből, telefonhívásaidból, egy feléd közeledő férfi kézből, gyermekded mosolyodból, önfeledt pillantásodból. Valami mégis kimaradt hosszú utadból, a házfalakból leomló vakolatból, félelmeidből, zakatoló szívedből, mindenből, ami szárnyakat adhatott volna, de hideg és fénytelen télutó volt, fehér hóesés fekete szívedben. 3 2 *7i i ' * i 8 £ �EGYEDÜL VOLTÁL A Kis herceg tiszteletére Egyedül voltál a csillagok közt, kertész voltál az én kertemben, barátot kerestél, s megtaláltál engemet. Szeretted, hogy a Nap lemegy, ahogy lehunyják szemüket a csillagok. Kertembe rózsát ültettél, hiába van most a sok virág, ha a Nap lement, s te elmentél, mert vártak rád a Tejút csillagai. �Dóka Péter MESESZÉP EPER Ilka nővér tetszett a nagyapámnak. Apró, szőke hajú asszony volt, csinos arcocskával, rekedtes hanggal. Hányszor kacsintottunk össze, amikor meg­ látogattam tatát a kórházban, és Ilka éppen a közelben olt. Nagyanyám is azt mondta: „Ez már haza sem akar jönni, teljesen megfőzte az Ilka/’ Aztán mégse őt választotta a tata. Augusztus tizedikén, néhány perccel reggel hat előtt, miközben Ilka nővér egy ordító beteget csitított egy távoli kórterem­ ben, nagyapám megszökött a kórházból. Valószínűleg a pizsamájára vette a ruháját. Budapest másik felében, ugyancsak néhány perccel hat előtt nagy­ anyám kiosont a szobájából. Szinte látom, ahogy megtorpan az előszoba tükre előtt, és megnézi, jól sikerült-e a sminkje. Aztán halkan, hogy anyámat fel ne ébressze, kilép az ajtón. Néhány perccel később Ilka nővér riasztotta a kórházat, és hazatelefo­ nált anyámnak. Óriási hisztit rendezett. Anyám először engem hívott, de ki volt kapcsolva a mobilom. Akkor felhívta dr. Varró Tamást, a milliomos fogorvost, akinél néhány hónapja a fogpótlását csináltatta, és aki azóta ál­ landóan vacsorázni hívja. Dr. Varró fekete Mercedese hét órakor parkolt le kertes házunk előtt, és dr. Varró elegáns fekete farmerben és fehér pólóban kiszállt a kocsiból. Anyám kávéval várta, még arra is jutott ideje, hogy pirítóst készítsen. Dr. Varró leült, rábámult anyámra, és azt gondolta, pontosan olyan, mint egy hajdani playboymodell. —Maga nagyon csinos. Anyám elmosolyodott, köntösét erkölcsösen m egigazította, nehogy az kebleiből többet mutasson, mint amennyi célszerű és kávét öntött Dr. Varrónak. Reggeliztek, s anyám némi szipogás közepette feltárta a hely­ zetet. - Szolnokra mentek, biztos vagyok benne. Apám mindig azt mondta, hogy ott akar meghalni. Már biztosan a vonaton ülnek. Dr. Varró gyöngéden ránézett anyámra. -Ju d itk a, ma szombat van, nem dolgozom. Szolnok kocsival másfél óra. Anyám bólintott, még egyszerfelhívott telefonon, és üzenetet hagyott: E~ nyolc órakor történt, éppen a másik oldalamra fordultam a meztelen lány mellett. Egyenletesen léleg­ zett, kisimult arccal feküdt mellettem. Nagyapám és nagyanyám ekkor már megvásá­ í 713 {r �rolták a vonatjegyeket, és a pályaudvaron sétáltak . Meleg nyári reggel volt, és nagy­ anyám megállt egy zöldséges stand előtt. —Úgy megkívántam egy kis gyümölcsöt. Nagyapám szóhoz sem jutott. Ez a megjegyzés, pontosan abban a pilla­ natban, amikor ő a halálon gondolkodott, és már a saját temetését látta, felháborította. Alaposan meg akarta mondani a véleményét, de eszébe ju­ tott, hogy nagymama már fiatal korában is lelassult a standok előtt, és elké­ pesztő módon megkívánt egy barackot vagy egy fürt szőlőt. Nagyapám elérzékenyült. —Vehetünk valamit. Az eladónő felállt a székéről. —Nagyon finom a barack, egészen friss, az akna is ropogós. Nagymamám tekintete megállapodott egy kék színű dobozon, és az el­ adónő arca felderült. —Hát igen. Meseszép eprünk van, mindenki mondja. Tessék csak meg­ nézni! Fél kilenckor nagymamám egy pádon ült, valahol a kilences és a tízes vá­ gány között, és lassan eszegette a meseszép epret. Nagyapám mellette ült, és dühösen morgott maga elé. —Nem akarok zsidó temetést. Egyáltalán nem. Pont az hiányzik. Nagyapám rémképei közé tartozott, hogy sok ismerőse számára ott, a temetésén fog kiderülni, hogy zsidó. Szörnyű volt elképzelni a sok feszen­ gő, zavart alakot, amint ügyedenül egyensúlyozzák a kipát a fejükön. Vala­ melyik régi kollégája oldalba böki majd egy másik régi kollégáját, és meg­ kérdezi: „Te tudtad? Sose beszélt róla.” Rémes lesz. —Egyél, tata, egyél. Ne ezeken a hülyeségeken gondolkodj. Csakhogy nagyapám nem volt hajlandó mosatlan epret enni, még akkor sem, ha meghalni készült. Munkába vett néhány szemet, és elindult vele a csap felé. Félúton járt, amikor felnézett az órára. Gyorsan, remegő kézzel mosta meg az epreket. Már messziről integetett. —Öt percünk van! Pakolás! Nagymama kezében megállt az eperszem, és ránézett nagypapira. Ked­ vesen és könyörgően. Nagypapi legyintett, leült a padra, és felrémlett előtte a rabbi. Nagyon félt a rabbitól. Igazából akkor látott először rabbit, amikor egy hónapja a Kozma utcában egyezkedett vele a sírhelyről. Kedves arcú, vörös hajú ember volt, aki a beszélgetés végén megpróbálta rávenni, hogy adakozzék Izraelnek. Negyed tízkor már ébren voltam, és azt a pucér lányt néztem, aki mel­ lettem feküdt az ágyon. Szép volt kívülről és jó illatú, de szerettem volna �belelátni, átlátni a bőrén, a húsán, a vérerein, meglátni azt, miért jött el ve­ lem tegnap, miért engedett föl magához, mit gondol rólam, és álmodik-e éppen valamit. Húsz éves volt, három évvel idősebb nálam, a bőre barna, a haja fekete. Közel másztam hozzá, az orromat a melle alá fúrtam. Dr. Varró gondolatban ugyanígy fúrta az arcát anyám mellé alá. Erezte anyám parfumillatát, és néha, mintha csak a sebességváltóra pillantana, anyám lábait nézte. Szép, vékony lábai vannak anyámnak, nincs rajtuk egy szem visszaér sem. Anyám bőre amúgy is tökéletes, mert E vitamint szed, és drága kenőcsökkel keni magát. - Miért éppen Szolnokra utaztak? —Apa Szolnokon lakott a háború után, anya pedig oda járt iskolába. Ott ismerkedtek össze, s aztán Szolnokon éltek harminckét évig. Én is Szolno­ kon születtem. Apa a helyi gimnáziumban tanított, anya pedig vidéki újsá­ goknak írt. A karrierem miatt költöztünk fel Pestre. —Igaz, Judit, hogy magát fényképezték? Anyám elmosolyodott. —Főleg táncoltam, de külföldön készültek rólam képek is. Itthon rajta voltam néhány naptáron. Dr. Varró kérdezni akart valamit, de anyám megelőzte. —Fürdőruhában. Fürdőruhás naptárakon. Dr. Varró előzni kezdett egy piros Volkswagent. Tövig nyomta a gázt, a torkában dobogott a szíve: „Egy gyönyörű nővel utazom, egy klasszikus nővel, egy hosszú hajú szőkével, akinek megcsináltam a fogát. És nem szállhat ki mellőlem, velem jön a világ végéig!” Dr. Varró bevágott a Volkswagen elé, és nyomta tovább a gázt. Az ismeretlen lánnyal szerelmeskedtem, mintha régóta ismerném. Bir­ kóztam vele, inas, izmos lábaival harcoltam, vékony, barna kezeivel, ki­ bomlott, szemembe csapó hajával. Bőre az alvás szagát árasztotta. Féktelen volt, mint aki sosem fárad el. Tíz óra volt, amikor véget ért a harc, ő felkelt az ágyból, és öltözni kezdett. Felálltam, es magamhoz szorítottam. Megsi­ mogatta a hajam. - Nem akarsz reggelizni? Megráztam a fejem. - Nem tudnék most enni. Talán később. - Pedig a férfiaknak sokat kell enni. A férfi olyan, mint a gőzmozdony. Fűteni kell, különben nem bírja. Megcsókoltam, és kimentem a fürdőszobába. A falat rózsaszín csempe borította, mindenütt tükrök és polcok, a polcokon tubusok és tégelyek. Sehol egveden borotva, egyeden arcszesz. Az ismereden lány egyedül élt az ------- fi 715 i------- �anyjával, a jónevű kozmetikusnővel. Felhajtottam a vécé tetejét, s szembe­ néztem a saját diadalittas arcommal. A vécétető belsején is tükör volt. Az ajtóban elbúcsúztunk, ügyetlen csókokat váltottunk, összeütközött az orrunk. Megbeszéltünk egy esd találkozót, és kirohantam az utcára. Tíz perc múlva már a metrón utaztam, izzadt, komor emberek között, fáradtan és boldogan. A Deák téren leszálltam, és sétálni kezdtem. Tűzött a nap, legszívesebben ledobtam volna a pólómat. Gördeszkás srácok száguldottak el mellettem, szaladni kezdtem velük, aztán átvágtam az autók között, egé­ szen a parkig. Ott leültem egy padra, és bekapcsoltam a telefonom. Apától kaptam. Nagyon sok pénze van, anyámnak is állandóan pénzt küld. Televí­ ziós rendező, a múlt rendszerben futott be zenés-táncos műsorokkal. Nem mintha anyámnak pénzre lenne szüksége. Egy női magazinba ír, jól megfi­ zetik. Meghallgattam az üzenetet. Tizenegy óra volt, anyámék a szolnoki tünde cukrászdában ültek, előttük egy-egy kávé, és arról tanácskoztak, milyen út­ vonalat járjanak végig. Azt mondták, újra felhívnak, ha megtalálják a nagyiékat. Apámmal egy cukrászdában találkoztam az Astoriánál, fél tizenkettőkor. Pontos volt, mint mindig. Sötét, göndör haját copfba fogta hátul, fémkere­ tes, kerek szemüveget viselt. Egy fiatal, festettszőke nővel érkezett. A nő­ nek sportos alakja volt, de az arca csúnya, nagy, húsos orra vöröslött. Ahogy apám öregszik, egyre bolondabb. Most is csak magyaráz, azt hiszi, ő van a középpontban. —Kezdett szétesni a műsor, már nem tudtam, mit csináljak. Rettegtem a kvótától. Hiába húsz év szakmai múlt, ezeket a kutyaütőket csak a pénz érdekli. Azért vettem magam mellé Katikát szerkesztőnek. Azóta minden jobban megy. Katika mosolygott. Vállpántja lecsúszott egészen a könyökéig. Apámra néztem, és tudtam, hogy látta már meztelenül. Ez a csúnya, ostoba nő biz­ tosan kívánatos meztelenül. Ördögien alpári. Mondtam, hogy nagyapáék megszöktek. Apám elmosolyodott. Az öreg bibsi, elmegy talán egész a siratófalig. Szeretem őket, tiszta bo­ lond mind a kettő. Kár, hogy anyád nem örökölt tőlük semmi fantáziát, csak Sára ősanyátok telt és formás seggét. Apám már csak ilyen, nem lehet rá haragudni. Egy tévéműsorban ta­ lálkozott anyámmal, aki a tánckarban volt, és apám teljesen belebolon­ dult. Nem illettek egymáshoz, de apámnak még most is vérbe borul a szeme, ha anyám közelébe kerül. De anyám okosabb annál, hogy en­ gedjen neki. *; 716 £ �Háromnegyed egykor apám fizetett, és az asztal alatt a kezembe nyomott tízezer forintot. —Tedd le, Lacika, sose lehet tudni. A szemébe néztem. Szeretet volt a szemében, az elfelejtett gyermekko­ rom, ami éjszakánként, talán éppen ennek a nőnek az oldalán, eszébe jut. Hogyan tömött csokival titokban az anyja, már halott nagymamám, hogyan kezdtem beszélni, hogyan kiabáltam vele gyerekként, hogy szokjon le a cigiről, mert meg fog halni. És hány konyakosüveget csempésztem be a szobájába, melyekről anyám nem tudhatott soha. Bűntudatos gyengédség volt a szemében. Eltettem a pénzt, és szaladni kezdtem. Fél kettő felé Szolnok felett beborult az ég. Anyám és Dr. Varró megál­ lapították, hogy nagyiék nincsenek a régi házuk környékén. Fújt a szél, mintha az egyik utcasarkon átléptek volna az őszbe. Anyám csendesen sírni kezdett. Dr. Varró átkarolta, vigasztalta, aztán lecsúszott a keze anyám de­ rekáról a fenekére. Anyám megremegett, és Dr. Varróhoz simult. A doktor meglepődött a sikerén. Nem tudta, hogy anyám már egy éve nem szeretke­ zett, éjjelente meztelen alszik, a teste egyetlen sóvárgás. A Nyugati-pályaudvar közelében megláttam egy fiatal nőt. Olyan magas volt, mint az ismeretlen lány, az arca is hasonlított rá. A hasa fölé érő pólót viselt „Natalie”-felirattal. A köldöke mély volt. Eszembe jutott, hogy a pá­ lyaudvar mellett van egy csomó butik, tele ruhával, olcsó felsőkkel. Sok-sok fiatal lány válogatott a ruhák között. Bátran sétáltam közöttük, nem féltem már tőlük. Úgy éreztem, aznap reggel az egész női nemmel szeretkeztem. Nagyiék addigra már három vonatot elszalasztottak, végül nagyapa kije­ lentette, hogy éhes. amikor leértek az aluljáróba, majdnem elsodorta őket az áramló tömeg. Riadtan kapaszkodtak egymásba. Nagymamának eszébe jutott, hogy fiatal korában, ha fájt a hasa a menstruáció miatt, mindig a nagyapa karjára támaszkodott. Most nagyapa támaszkodott az ő karjára, s nagymama küszködött, mert nagyapát nehézzé tette a félelem. Lassan elin­ dultak egy üvegfalú büfé felé. A pincérnő szomorú szemmel nézóett rájuk. Leültek, szendvicset kértek, és majszolni kezdték. Később egy rongyos férfi telepedett az asztalukhoz. Kézit csókolomot köszönt a nagymamámnak, és nagyapámhoz fordult: —Alkoholista vagyok. Nagyapa tele szájjal rágta a szendvicset. Friss volt a kenyéren a paradi­ csom, a sonkának pedig isteni íze volt. Nagyapa nem hagyta, hogy bárki elrontsa az evés gyönyörű pillanatát. Mióta félni kezdett a haláltól, minden szépnek, sokkal szebbnek látott, mint valaha. —Te hamvasztást fogsz kérni? I 717 | �Nagyapám szájában megállt a falat. A férfi sötét szemébe nézett, és elsá­ padt. Borostás arcával, barna bőrével az idegen ördögi jelenség volt. —Nálunk nincsen hamvasztás. Egy csontváz könnyebben feltámad, mint egy marék hamu. Már megbánta, hogy azt mondta: nálunk. A férfi mindjárt rákérdez? „Nálatok zsidóknál?” - Nincs feltámadás. Az egyeden, ami örök, az a halál. Nekem meghalt a feleségem pont egy hónapja. Nagyapám idegességében inni akart a kristályvízből, de a kezével lelökte a poharat. Nagyot csattant a kövön, és több darabra tört. A szomorú szemű pincérnő már indult is a lapátért. Mindenki feléjük fordult. Csak a rongyos férfi nem vett észre semmit. - Ez már nem élet, amióta a feleségem halott. Nem merem megölni ma­ gam, csak iszom. Halálra iszom magam. Nagyapám oldalba bökte nagyapát. Menni akart, a férfinek rossz szaga volt. De nagyapám bővülten ült, mert a jel megérkezett. Hozzá küldték, neki szól. Hogy vége. Megfogta nagyanyám kezét, és nagyanyám hajához hajolt, mely illatos volt, éppen olyan illatos, mint a szolnoki kaszárnya előtt, ahogy azt nagyapám mindig mesélte. Nagyanyám hajába fúrta az arcát, mi­ előtt belépett volna a hideg kaszárnyába, a sötét folyosóra, melvet gyűlölt, mely fojtóan a nyakára tekeredett. Nagyanyám pedig, akár csak akkor, meg­ szorította a kezét. Egy barátomhoz siettem, Bubushoz. Bubus egy videotékában dolgozik a körúton. Éppen egy mákos süteményt majszolt, amikor beléptem. El­ mondta, hogy segédanyagra lenne szükségem. —Segédanyag? Bubus felállt a székről, s szájából mák és tésztadarabok potyogtak, és el­ gondolkozva a polchoz lépett. Egyenként megnézte a kazettákat, már a polc végén járt, amikor elégedetten elvigvorodott, és kihúzott egy sötét to­ kot. —Ez a legmodernebb segédanyag. A legjobb rendező és a legjobb női szereplő 1997-ben, de az operatőr is zseniális. Legalább tízszer láttam. - Az a helyzet, Bubus, hogy nincs időm hazaugrani. Elég, ha belenézek. Csak néhány ötletet akarok. Tudod, megismerkedtem egy lánnyal. Bubust felvillanyozta az ödet. Turkált egy kicsit a fiókban, kiakasztotta az ajtóra az „ebédszünet” feliratú táblát, elfordította a reluxát, és elkezdtük nézi a kazettát. A film közepén jártunk - az unalmas részeket áttekertük - , amikor Bubus felállt, elővett egy rövid cigit, és rágyújtott. Émelyítő füstje volt. -i 718 g- �- Kóstold meg, saját termelés. Egy kis kender. Alig szívtam bele, felkavaradott a gyomrom. A tévé képernyőjén éppen egy eltorzult férfiarcot láttam, amint fogait összeszorítva, előretolt állal nyögdécsel. Eszembe jutott, hogy talán ugyanígy néztem ki ma éjjel. Há­ nyinger fogott el. A spanglit Babus kezébe nvomta, és kiszaladtam a vécére. Leöblítettem az arcom, és bámultam a mosdó hideg, fehér színét, az ezüst­ színű lefolyót. Lassan megnyugodott a gyomrom. Belebámultam a tükörbe, és elmosolyodtam. Amikor ki akartam lépni az ajtón, megláttam egy régi naptárat. Egy szög volt verve az ajtóba, azon lógott. 1980, március. Anyám volt a naptáron, fiatalon és teljesen meztelenül. Sugárzóan szép volt. Annyi idős lehetett, mint az ismereden lány. Szerettem volna megölelni, hatalmas mellei közé fúrni az arcom. Óvatosan levettem a naptárt a falról, összegön­ gyöltem, és a hónom alá vettem. Bubus mosolyogva ült a földön, és a tévét nézte. A naptárt beletettem a szatyromba, halkan kinyitottam az ajtót, és kiléptem a tékából. Bántotta a szemem a fény, csak a pályaudvar hűvös csarnokában lettem jobban. Vettem egy üveg kristályvizet, és inni kezdtem. A mozdonyokat néztem, amelyek olyanok, akár az erős férfiak, akiket táplálni kell. Az isme­ reden lány mohó ölelése jutott eszembe, s - talán a kender hatására - úgy láttam, mintha egy óriáslány ölelné magához erős combjaival az egyik ha­ talmas, piszkos dízelmozdonyt. Bódultán sétáltam, s egyszerre egy kopott pádon megpillantottam a két öreg. Ültek, és néztek maguk elé. - Sziasztok! Felderült az arcuk. - Szervusz, Lacika! - Anyuék azt hiszik, Szolnokon vagytok. Nagymama megrázta a fejét. - Nem mer felszállni a vonatra. Fél, hogy tényleg meghal Szolnokon. Pont ahogy tervezte. Nagyapa legyintett. - Lekéstük a vonatot az epred miatt. Állandóan eszel. Most éppen vá­ runk a következő vonatra. Nagyanyám nevetni kezdett. - Már régen elment a következő vonat. Gyáva alak vagy. - Innom kellene egy fröccsöt. Jól esne ebben a melegben. - Az hiányzik még. Ültek, fogták egymás kezét. Az jutott eszembe, hogy Nagyapa és N agy­ mama talán nem is ma, hanem valamikor régen, friss szerelmespárként ül­ tek le erre a padra. És aztán nem álltak fel innen többé, csak ültek és be--------- 45i 7' 1~Q f*--------' m �szélgettek békésen, miközben a világ változott és felfordult körülöttük. Ok csak öregedtek, lassan és rémisztőén, akár a fák. Nagymamán felém fordult: —Lacika! Nem akarsz epret? Nagyapád vette, nagyon finom. Leültem, és elkezdtem enni az epret. Friss volt, kicsit savanyú. - J ó l vagy, Lacika? - J ó l vagyok, mama. —Van barátnőd? —Persze. Éppen most vettem neki valamit. Előhúztam a topot a nejlonból. A nagyi el volt ragadtatva. —Gyönyörű! Ha most lennék fiatal, csak ilyeneket hordanék. Nézd csak, papa, milyen gyönyörű! Nagypapa megnézte, és bólintott: —Nagyon szép. Príma anyag. Aztán nagyapa elfeledkezett rólam és a topról, és panaszosan így szólt: —Fázom egy kicsit. Beborult az ég. Legalább harminc fok volt. Taxiba ültünk, és hazáig autóztunk. Nagy­ apám nem szólt egész úton semmit, csak fogta nagymama kezét. Bevezet­ tük nagypapát a szobába, lefektettük, és kijöttünk. Nagymamám megsimo­ gatta a fejem. —Majd én felhívom anyádat meg a kórházat. Te csak menjél a barátnődhöz, Lacika. Álltunk a folyosón, és nem láttam mást nagymamám szemében, csak fá­ radságot. A rúzs elkenődött a száján, a szemüvege ferdén állt. Amikor gye­ rekkoromban a nagyanyám elvitt valahova, tízpercenként megkérdezte: „Lacika, nem kenődött el a rúzsom?” Ha megnyugtattam, hogy nem, akkor is elővette a tükrét, és figyelmesen megnézte az arcát. Most, életemben elő­ ször, szólnom kellett volna: „Nagyi, a sminked romjaiban hever.” De kép­ telen voltam megszólalni. Elővettem egy cetlit, és ráírtam a telefonszámom, pedig tudta ő is. Megpusziltam krémízű arcát. Az ismereden lány már várt rám. Az Astorián találkoztunk. Kibontott hajjal alig ismertem rá. Szép volt, a szeme barna és mély. Ismereden. Sétál­ tunk egy órát, aztán az Erdős Kávézóba mentünk, a Puskin utcába. Zene szólt, söröket ittunk, végül kimentünk az apró parkettára táncolni. Egymás­ hoz simultunk, a hajába fúrtam az arcomat. Később az ismereden lány vécére ment, és én magamra maradtam. Váradanul megrohant a magány. Körülnéztem, mert emlékeztem rá, hogy amíg elértünk ehhez az asztalhoz, óriási tömegen vergődtünk keresztül. De most csak félhomályt láttam, gomolygó cigarettafüstöt. Az emberek eltűn­ tek, masszává olvadtak valahol, ahová nem láttam el. Hirtelen kivált egy 720 fr �alak a homályból, és hozzám lépett. Fekete pólót viselt, szóke haja tüskésre volt nyírva. Nagyon jó illata volt, talán az arcvize, nem tudom. Mély, sely­ pes hangon szólalt meg. —Szépen táncolsz. Ez nagyon ritka. Ma már csak ugrálnak az emberek. Kinyújtotta a jobb karját, és megfogta a csuklóm. Kábán néztem rá. Hatalmas, arany karkötőket viselt. - Művész vagy, igaz? Megismerem az ilyesmit. —írok —mondtam halkan. —Talán egyszer sikerül valami szépet is. Hirtelen magamhoz tértem, és egészen tisztán láttam a férfi arcát. Apró bajuszt viselt és kerek, aranykeretes szemüveget. Fiatal volt, talán huszonöt éves. A száját furcsa, kicsit félszeg mosolyra húzta. - Igen. Biztosan sikerül. Minél többet látsz, annál jobban írsz majd. Ilyen szép szemekkel sok mindent láthatsz. - A férfi közel hajolt. - Én egyébként minden este itt vagyok. Megfordult, és újra beleolvadt a homályba. Egy szomorú jazz-szám szólt, egyetlen zongora. Duke Ellingtonnak, a hercegnek egy régi, lassú száma. Elszorult a torkom. A zene a bőröm alá mászott, és ott felkúszott egészen a szívemig. Szebb volt, mint a szerelmem. Olyan szép volt, mint a magányom. Az ismeretlen lány visszatért a vécéből. Felvette a topot, amit vettem neki, és ebben maradt egész éjszaka. A lakására mentünk, a tükrök közé, a kinyitható ágyra. Elragadó volt, ahogy nevetett, ahogy a haját meztelen, barna bőrű hátára vetette. Éjfélkor, amikor az ismeretlen lány sovány testét öleltem, anyám egy szolnoki panzióban dr. Varróval szeretkezett. Olyan hangosan sikoltozott, hogy átkopogtak a szomszédból. Apám a szőke asszisztensnővel hancúrozott egy budai albérletben, recsegett alattuk az öreg franciaágy. Hajnal felé felriadtam. Azt álmodtam, a férfi a bárból az ágyunk mellett áll, karba tett kézzel néz, és mosolyog. Azon az éjszakán mintha örökre felébredtem volna. A szememet azóta sohasem tudom olyan biztonságosan, olyan tökéletesen lehunyni, mint előtte. Látni kezdtem, hétről-hétre, hónapról hónapra jobban. Lassan el­ tűntek a rejtélyek, átlátszóak lettek a szobák között a falak. Amiből csak részleteket láttam, összeállt egésszé, mert kipótoltam a valóság réseit, mint anyám romló fogsorát dr. Varró. Megértettem, hogy minden arc, minden mozdulat mögött történet van, mely belém kapaszkodik, s éppúgy elkísér bárhová, akár anyám gondosan összehajtogatott akt képe. De néha mene­ külni akarok a történetektől, néha ott szeretnék ülni újra a cigarettafüstös félhomályban. r 721 | fi �Sohasem tudom meg, miért hívott a nagymamám, nem volt bekap­ csolva a mobilom. Délre értem haza. A hálószoba ajtaja nem volt kulcsra zárva, a sápadt ósz bevilágított az ablakon. A nagyszüleim úgy hevertek a keskeny heverőn, akár a száruknál elvágott virágok. A férfi, aki elvitte őket, azt m esélte, alig tudták szétfeszíteni egymásba kulcsolt ujjaikat. Ott feküdt m ellettük az apró epresdoboz, abból szemeztek utoljára. Gombár Endre FÖLDÖNKÍVÜLIEK —Mit akar egy szál lóval, meg az öregapja rozsdás ekéjével: Koldusbotra jut, csak vegye ki a földjit, majd meglátja! Az ereszről ütemesen csöpögött a hóié. Ilyen havas márciusra, amióta él, nem emlékezett. Meg akarták dolgozni az agyát, tiszta sor, bár maga is tud­ ta, a nulláról kell kezdenie, és nagy merészség szükségeltetik hozzá. —Felelődenség, amit maga csinál, higgye el. Nem magam miatt, vág}’ a többi ember miatt mondom. De gondoljon az asszonyra meg a két gyerekre is! Örülne neki, ha nyomorognának? Mondani kell, mondani kell, de valami értelmeset. Erezte, de nem tudta szavakká formálni, amit mondani akart. A másik válaszra várt, miközben elnyomta a bűzlő csikket a fekete kerámia-hamutartóban. —A nn akidején... - jutott végre eszébe a válasz - , annakidején, am i­ kor apám meghalt, én pedig éppen házasodtam, nem csak az az egy szál lovunk volt. Maga éppolyan jól tudja, mint én! - emelte feljebb a hang­ ját. —Na és! Olyan borzasztóan rossz volt maguknak a közösben? Csak azt ne mondja! —Mi nem úgy akartuk. A magunk lábán is megálltunk volna. Bekényszerítettek minket. A koradélután beérett, lassan estébe fordult az idő. Már megbánta, hogy kitette az asztalra azt a rizlinget is. Hét óra után az elnök végre szedte a sátorfáját. - Ne hamarkodja el! - mondta még a küszöbről, és felemelte a mutatóujját. �Éjszaka állatokkal álmodott. Hosszú, vakító fehérre meszelt istállóban járt, ahol a baloldali rekeszekben lovak, a jobboldaliakban fekete-fehér te­ henek ropogtatták a szénát. Később kint szántott a határban, Fergussontraktoron ülve és teli tüdőből szívta a televény illatát. Reggel mindenre pontosan emlékezett. Hol az a bank, amely kölcsönt adna neki egy Fergusson-traktorhoz? Vagy akármilyenhez. Nem tudta felidézni, hol látott ilyen traktort, de úgy gondolta, hogy az angolok gyártják. Miután felká­ szálódott, megmosakodott, magára kapta ingét, nadrágját és pulóverét, lehajtott egy féldecit a sógorától karácsonyra kapott sompálinkából. Szódanul reggeliztek az asszonnyal. Csak a gyerekek voltak élénkek. A húsvéti szünetről beszéltek, már nagy várták. Szépen elfogyott az asztalról a szalonna, a hagyma, a kenyér, a tej és a kistányérról a darabka sült oldalas is. Reggeli után kiment a kert végébe, ahol már zöldellt valami a száz négy­ szögöles, téglalap alakú, még az ősszel felásott földdarabon. Egy furcsa, ezüstös színű tárgy, három méternél hosszabb, tömzsi, henger alakú, szár­ nyas szerkezet csillogott a reggeli napsugarakban. Éppen a felásott föld közepe táján. Csak meresztette rá a szemét. A zodiacoid megnyomta a reteszajtó nyitására szolgáló zöld gombot. Mögötte kíváncsian várt négy társa. Az ajtó surrogva becsúszott az űrvitor­ lázó kettőslemezű karosszériájába és beengedte a sárga és langyos napsü­ tést. A napsütéstől a zodiacoidok megborzongtak. Langymelege éppen for­ dítva hatott rájuk, mint a földi lényekre. Libasorban és lassan araszolva hagyták el járművüket. Emberi szem számára láthatatlanul. Fejüket kíván­ csian forgatták, mindent igyekeztek alaposan megfigyelni. Ahová léptek, leheletnyit lelapult a sarjadzó zöld, talpuk nyomán harmatcseppek gurultak sugarasan széjjel. A menet az udvarra érkezett. Egy üres műanyag joghurtos doboz hevert a házfal tövében. A zodiacoidok megütközve nézték. A tartalmát elfogyasztot­ ták, üres, semmi szükség rá itt, hát akkor miért van idedobva. Értelmedenség. Sőt, az ő felfogásuk szerint csúnya, tehát egyenesen bűn. A libasor felbomlott, átalakult ide-oda rajzó, sétáló csoportocskává. Pandúr, a loboncos szőrű puli, izgatottan szimatolt a levegőbe. Finom ösztönével megérezte a láthatatlan lé­ nyeket. Csaholni kezdett, rángatta a láncát. Miért van megláncolva, amikor éppen hogy oda akar futni hozzájuk, hogy üdvözölje őket? —csodálkoztak a zodiacoidok. Bolond világ ez - állapították meg egyhangúan. Vezetőjük be­ nyitott az ajtón. Egyenesen a konyhába. A gazdaasszony krumplit hámozott, vizet forralt, törülgetett és a kőpadlót mosta egyszerre. - Úgy látszik, kényszermunkára ítélték - mondta Zi Zo-nak. - Az is lehet, h o g y rabszolga - vélte Zo. 1 723 l �Zo megvakarta a kopoltyúja tövét, aztán benyitott a tisztaszobába. Ott hideg volt és nem látott egy teremtett lelket sem. - Nézzétek, hogy paza­ rolnak! - mutatta a többieknek, amikor a tisztaszobából nyíló hálószobát is felfedezte. —Ennyi cellát építenek, amikor csak e g y e t használnak. - Hátha itt töltik a sötétpihenőjüket —találgatta Zu. - Nem hiszem —mondta Zi. - Fel van pumpálva a takarójuk. Nézd! Ez itt csak dísz. - Persze - mondta Zo. —Az első cellában, a hosszú hajú mögött van két vízszintes pihenőhely. Nyilván ott töltik a sötétpihenőt. - Nyughass már! - förmedt a kutyára. —Mi a jóistennek bomolsz? Meg vagy veszve? - Engedd el, hadd szaladjon kicsit! —kiabált ki az asszony a konyhából. —Egész éjszaka meg volt kötve. Odament a kutyához és levette róla a nyakörvét. A kutya berohant az ajtón és a tisztaszobába szaporázott. - Nem mégy innét a sáros lábaddal! - próbálta egy lila légycsapóval kihajkurászni az asszony. De a kutya rá se hederített, csak egyre izgatottabban ágaskodott félméterenként a levegőbe. Mellső lábait neki-neki támasztotta a semminek, hol ide, hol oda fordult, boldogan csóválta a farkát. - Mi történt ezzel az állattal? - nézett hol a kutyára, hol az asszonyra. Ilyet még nem látott. Kiment a konyhába, levette a stelázsi legfelső polcáról a sompálinkát, félig töltött egy nagyobbfajta kupicát és felhajtotta az italt. Krákogott egyet hozzá. - Kellemetlen szaga van - állapította meg Zo. - Büdös - mondta Zü. - Biztos, hogy nem jó szomjúság ellen - szögezte le Zu. - Bolond ez - mondta Zo. - Minek issza, ha semmi értelme? A kutyával nem törődtek. Egyáltalán nem zavarta őket, hogy tappancsaival folyton a térdükre meg a hasuknak támaszkodott. Az asszony bekapcsolta a viaszosvászonnal letakart konvhaasztalon álló rádiót. Lehuppant a hokedlire. Éppen híreket mondtak. Összekulcsolta a kezét, amikor a bemondónő egy indiai tömegszerencsétlenségről tájékoz­ tatta a hallgatókat. - Minek hallgatja azt a rádiót, ha nem csinál utána semmit, csak az ujjait ropogtatja? - kérdezte Zo. Úgy látszik, ő volt a legkritikusabb a zodiacoidok között. - Hol van az az India? - kérdezte egyikük. - Hol, hol! Hát, ahol azokat a rongyokat tekerik a fejükre - mondta Zü. - Ahol azok a sovány négylábúak mászkálnak mindenütt, meg azok a kis 7 jn - o a r. * * �hosszúfarkúak ugrálnak a háztetőkön, meg ahol annyian fürdenek abban a piszkos folyóban, hogy szinte kiszorítják a vizet a medréből. Egy rek sem telt még el azóta, hogy ott jártunk, nem emlékszel? — Tényleg. Most, hogy mondod, már valami rémlik — mondta a zodiacoid. —Csak közben áthaladtunk a Nagy Zónán, és én attól mindig elfelejtem az előző életemet. Időközben átjött a szomszéd és elkérte tőlük a kisfejszét, mert az övének kettétört a nyele. A zodiacoidok aprólékosan szemügyre vették sáros gumi­ csizmáját, lyukas zekéjét, gyűrött, enyhén koszos inggallérját. —El kéne vinni néhány malacot a vásárra, Pista —mondta a szomszéd­ nak. —Neked is van eladó, mi lenne, ha holnap közösen vinnénk árulni? —Én is gondoltam rá —felelte a szomszéd, —de szekéren macerás, meg sose érünk oda. El kéne kérni a kisteherautót a Ferivel, akkor összejönne a dolog. —Kérjem én? Kérem, ha gondolod. Vagyunk annyira haverok, megcsi­ nálják. A kisfejsze is előkerült a fészerből, mellé egy-egv pohárka sompálinkát is lenyeltek. Mindkettőnek kipirosodott az arca. A rádió túljutott a híreken. A meteorológiai intézet változó irányú szelet, tavaszi záporokat ígért. —Meglátjuk, mi lesz nyáron — sóhajtott az asszony, és megigazította a kötényt a derekán. - Évek óta alig van eső. Mint a sivatagban... A zodiacoidok attól fogva, hogy a falusiak közelébe kerültek, bekapcsolva tartották derékövükön a gyufásdoboz nagyságú transzláció-automatát, amely most idegen nyelvek fordítására volt beállítva. Mindent értettek tehát. Intelli­ genciájuk arra is képessé tette őket, hogy a hallottakból minden gondolatkör­ ben végső következtetéseket is levonhassanak. Ilven végső következterés volt az is, hogy éppen a bolygó lakói felelősek azért, amiért lassan, de biztosan elhal körülöttük az élet, és így a saját életük is lehetetlenné válik a bolygón. Zo az élet elpusztulásának képletét kivetítette mini-computere lapemyőjére: Víz > kevés > alig > nyomokban > semmi — > pusztulás Levegő > szennyezett mérgezett v> gyilkos — > ismereden gázok > pusztulás Talaj savanyodás > poriadás > hamu pusztulás Növénylények ^ nedvcsökkenés > fertőzés gombásodás ”“á> elporlás > pusztulás Alladények, emberlények > megbetegedés > sok megbetegedés — > korcsosulás sok korcsosulás — teljes elkorcsosulás mozgások lelassulása mozgások megszűnése > pusztulás Megmutatta társainak is a hosszú képletet, akik meglehetős közönnyel vették tudomásul. Végtére nem róluk szólt. �M arafkó László SZATIRKÁK Genomen est ome. * Kamaszkor: az élet rengetege előtt. Öregkor: a végen túli rengetege előtt. * Humánus ifjak: nem leszúrták - feljelentették Cézárt. * „Azt hiszed, jókedvemben vagyok depressziós?” * A mélyhűtés után felengedett igazságnak is szaga van. * Hamvas Béla - létminimumból létmaximumba. * Több paradogmaváltást élt meg. * „Kis országnak egy elitje és egy csőcseléke van.” És egy eltartója. Amely mindig a rövidebbet húzza. * Átkelési pénzt szedett a zebránál. * Cipőm szétesett. Akárcsak az életem. Ki járt bennem? * Ment-e a könnyek által a világ elébb? i 726 ír �Sulyok L ászló A VÉRES SZOMBAT EMLÉKMŰVE „Aki nem szorongott ott a drótrács mellett, az építkezés tövében, ami­ kor megszólalt a géppisztoly meg a géppuska, az nem ismeri azt a félelmet, borzalmat, azt a kiabálást, ordítozást, ami ott volt, az nem tudja a rengeteg vért, azt a nagy m entővisítozást... Aki ezt nem élte át, az tényleg nem is­ meri. .. Egy szerelmet is meg kell élni, nem? Arról nem lehet a más nevében beszélni... Én ilyennek gondolom a sortűz emlékművét is. Akármilyen nagy művész volnék, nem mernék nekifogni, ha nem lettem volna ott.” (Sajgál Attila nyugdíjas vámtiszt, a karhatalmista sortűz idején másodikos gimnazista, az események után negyvenöt évvel a tucatnyi megkérdezett közül egyedül (!) vállalta a nyilvánosság előtt is a nevét.) „H agyták volna meg a régi szökőkutat.. .De hát akik dönthettek, azok ide tették. M int régen, a szovjet hősi emlékművet. Akkor se kérdezett m eg bennünket senki, egyszerű városlakókat, k e ll-e ... Ha nem lenne m ost itt ez az emlékmű, legalább lenne egy kis víz a városközpontban. (Hetven év körüli kiszolgált katona, aki az AVH-tól történt leszerelése után az üveggyárban csinált karriert, a szakszervezet élén, s mindig segí­ tett újságírói m unkámban. Most lebeszélne a cikkírásról. „Minek az ne­ ked, ott van és kész, olyan, am ilyen, kell neked a baj? Hátat fordítanak a m ég m eglévő szim patizánsaid is” - m ondogatja kitartóan és úgy vélem: őszinte aggodalom m al. Az eszem igazat ad, én is tudom - sőt jó ideje a bőröm ön érzem —, Salgótarjánban élünk, a kendőzetlen, nyílt beszéd az 1956. decem ber 8-i sortűz-tém ában a mi köreinkben nem szokásos, vagy ha m égis, valóban lehetnek nem kívánatos következményei. De hát én olyan vagyok, m int a kisgyerek: nem a másén, a magam kárán tanulok.) „Hova repül az a madár? Maga tudja? —próbál humorizálni a negyven körüli, szókimondó, vidám asszonyság. - Mit néz? Maga szerint nem olyan, mintha repülni akarna?... Tudja maga is, hogy nem idevaló ez a szobor. A parkban sétáltatott kutyák mind lepisilik... Pedig úgy szép m agában!... De em lékm ű... A temetőben lenne a helye.” „Aki ezt a szobrot csinálta, az hülye volt - jelenti ki kerek perec a hajda­ ni elhárító osztály határőr századosa, aktív munkáspárd szimpatizáns. - Ez nem mártír. Ez egy akasztott em ber... Egyszer valaki viccből zakót akasz- i 727 i �tott a nyakába. Ezzel fejezte ki a vélem ényét... Ne csodálkozzon! Itt a téren lőttek, és nem akasztottak. Itt tömeg volt. A szobrásznak is ezt kellett volna megmintáznia.” „Nekem nem tetszik ez a szobor. Látom, értem, mit ábrázol, és mégsem tetszik. Mert ott magasodik előtte egy hatalmas betontömb, ami előtt a szo­ boralak meghajol. Miért? Mi célból? Mit jelképez az a betontömb? Szá­ momra ez titok m aradt... Ezt nem tudom m egfejteni... Mi előtt hajlik meg a Krisztus-szerű, megfeszített férfi?” (A vállalkozó az előző rendszerben egy forgalmazó cég igazgatója volt, látványosan együttműködött ugyan a kommunistákkal, de elkötelezetten nem állt közéjük; legföljebb a hasznot fölözte le. Most a jobboldalon politizál, és az új civil szerveződések veze­ tője, népszerűsítője.) „No comment - hárítja el érdeklődésemet a rendszerváltás után évekig elszántan liberál-polidzáló gépkocsivezető. —Semmit nem lehet úgy m eg­ csinálni, hogy mindenki elégedett legyen vele. Annak idején én láttam az emlékműterveket a József Attilában. Ki voltak állítva a művelődési központ­ ban, mindenki megnézhette. Az emberek szavazhattak, melyik tetszik a leg­ jobban. Ennél demokradkusabban már nem lehet emlékművet állítani.” TŰNT IDŐK NYOMÁBAN „Piros vér folyik az u tcán... Sebesültek és halottak. Munkások, asszonvok, gyermekek az áldozatok... M iért?... m iért... miért? - száguld, rohan a kérdés, a vád, a gyötrelem. Ki a felelős? - csattan a hang. Miért nincs már nyugalom? Miért kell rettegve gondolni az éjszakára, a holnapra? Miért fél egymástól két ember, ha az alkonyati utcán találkozik?” Ezekkel a zaklatott és felzaklató mondatokkal irányítja a figyelmet a Nógrádi Népújság 1956. december 12-én megjelent Vádirat helyett című publicisztikája arra a megmagyarázhatadan szörnyűségre, amely a december 8-i salgótarjáni sortűz elnevezés alatt vonult be a magyar történelembe. A cikk rögtön a fejléc alatt olvasható. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Nógrád Megyei Tanács közös lapja nem egyszerűen csak keresi a felelősö­ ket, hanem meg is találja, főként azokban a személyekben, alak a forrada­ lom megyei szerveinek és szervezeteinek valamilyen szintjén aktívan dol­ goztak, akik egy demokratikusabb, szebb és boldogabb életet álmodtak a szovjet mintájú „paradicsom” helyett. Konkrétan meg is nevezi a legbefolyásosabbakat (akiket aztán később, maradjanak vág)’ meneküljenek, a megtorlás idején súlyos börtönbüntetésre ítélnek). Kellettek (akkor is) a bűnbakok. 1 728 & ■ �Az említett írás mellett van egy másik, az MSZMP ideiglenes központi bizottságának határozata az „ellenforradalom” okairól és előzményeiről. A kettő együtt lenyűgöző harmómát alkot. Világos és egyértelmű az üzenetük: nincs helye a további alkudozásnak; vagy beadják a derekukat a tömegek, az őket képviselő munkás- és üzemi tanácsok, vagy kő kövön nem marad. Persze, ami a salgótarjáni Vásártéren történt, az azért minden jobb érzésű embert meglepett, még azokat is, akik előre kitervelték — azt az „icipici” tömegbe lövöldözést. Nem igazán mérték fel előzetesen, hogy kiknek a kezébe adják a félelmetes fegyvereket. A pufajkások többsége ugyanis tanuladan és brutális lelkületű, a legrosszabb proli-gyökerű, csak magát néző ember volt. Városszerte beszélték, hogy éjt nappallá téve isznak, a vezérük­ kel az élen, aki ráadásul még valamiféle nőhöz is eljár a szolgálat leple alatt (később maguk a pufajkások sem tagadták, hogy parancsnokuk azért nem volt jelen a sortüzeknél, mert éppen pásztorórán járt; meg is lett érte a ju­ talma: a magyar börtönhálózat országos parancsnokának nevezték ki; s nyil­ ván nincs összefüggés a dicső múlt és a szörnyű jelen között, de szűkebb csa­ ládjában most akad olyan szeszkazán, félgárgyult férfiú, aki nem találta meg a helyét az új rendszerben, s piaci trógerolásból és kukázásból él). „A szombati szörnyű tragédiával kapcsolatban a kivizsgálás folyamatban van. Amint erről a valóságnak megfelelő, az események részleteire is kiter­ jedő képet kapunk, azonnal közöljük olvasóinkkal” - olvashatjuk a már idézett cikkben. Nos, azóta is várjuk ennek az ígéretnek a valóra váltását. Egyelőre (?) mindhiába. Akik válaszolhatnának, azok már a sírban, vagy új pártban politizálnak, avagy elővigyázatosan szürkén, netán színt váltva megbújnak, miközben fiaik és leányaik —ugyancsak felfoghatóan —egészen más valóságok felé tájékozódnak. Pedig több költőnk tollán is megszületett a gondolat, amit —emlékezetem szerint —a legegyértelműbben és a legköz­ ismertebben Illyés Gyula fogalmazott meg: úgy gondolta, hogy aki ki­ mondja a rettenetét, az fel is oldja egyben, vagyis lelki megkönnyebbüléshez ju t... Tényleg olyan szörnyen nehéz az igazság kimondása, a nyilvános bo­ csánatkérés?... Olyan nagy ár lenne (ez az őszinteség) az őszinte megbo­ csátáshoz? De hát tudjuk: aki hazudik, az nem hagyja abba. Ezzel az esettel is így történt: dőlt a hazugság... harmincvalahány éven át. Az első hamisítványok közül íme egy „gyöngyszem”, szintén a megyei lapból, a december 13-i számból: „Több bejelentés érkezett’ salgótarjáni és vidéki dolgozóktól, akik elmondották, hogy december 8-án provokátorok két kézigránátot dobtak a karhatalmi alakulatokra, és géppisztolyból és golyószóróból tüzet nyitottak a megyei rendőrkapitányságra...” ti -'o n 55. t �A Nógrád Megyei Levéltár kiadásában 1996-ban megjelent írásos doku­ mentumokra épülő könyv, az 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adat­ tára már a valóságnak megfelelően ír a véres eseményről: „A hajnali órák­ ban Steigerwald Ottó, a megyei munkástanács elnökhelyettese, néhány személlyel Budapestre utazott, hogy részt vegyen a ... munkásküldöttek országos értekezletén... Hajnalban Házi Sándor vezérőrnagy parancsára egy pufajkás alakulat Kisterenyén letartóztatta Gaál Lajos tröszti munkásta­ nácstagot (Gaál - saját elmondása szerint —ily nemes egyszerűséggel írta a nevét - S. L.) és Viczián Tibort, akit 1950-ben egy koncepciós per kereté­ ben 12 évre ítéltek e l... Gaál és Viczián őrizetbe vételéről már a kora reg­ geli órákban értesültek az üzemek és a bányák munkástanács-vezetői. A megyei munkástanács elnöke, Szabó Ervin munkahelyén, a nagvbátonvi szolgáltató vállalatnál értesült a történtekről. Telefonon felhívta a kisterenyei bányaüzemet, ahol Czéki László közölte vele, hogy a kisterenyei bányászok Salgótarjánba akarnak m enni... Szabó ellenezte ezt a lépést... A tüntetők 9 órától folyamatosan érkeztek a főosztály elé... Tizenegy órára már mintegy 3—4000 fő gyűlt össze. Elfoglalták a rendőrség és a megyei tanács előtti útszakaszt és a járdát. Hangzatos jelszavakat kiabáltak és követelték a le­ tartóztatottak szabadon bocsátását, a szovjet csapatok kivonását, és han­ goztatták, hogy nem ismerik el a K ádár-korm ányt... Ebben a feszült hely­ zetben dördült el a megyetanács előtt egy, vagy több karhatalmista gép­ pisztolya, majd ezt követően dobta el Ferencz István AKÖV-garázsmester a nála lévő gyakorló hanggránátot a tanácsépület előtt álló karhatalmisták mögötti füves területre azzal a szándékkal, hogy a további lövöldözést meg­ akadályozza... Arra a kérdésre, hogy ki v a g y kik adták ki a tűzparancsot nem lehet egyértelmű választ adni. Ha volt egyáltalán parancs... Ami vi­ szont tény. A sortűz következtében 27 személy halt meg. Velük együtt öszszesen 135 halottat és sebesültet szállítottak be a bányai kórházba, de köz­ tük nem volt szovjet katona és karhatalmista. A műtétek alatt és után 19-en vesztették életüket. Összesen tehát —az eddig előkerült források alapján az állapítható meg, hogy 46-an, 33 férfi és 11 nő és 2 fiúgyerek halt meg a sortűz következtében.” „A lövöldözés mindössze néhány percig tartott - írta a Nógrád meg)>e tör­ ténete 1944—1962 című monográfiájában Jakab Sándor, aki megyei politikai vezetőként és jelenlevőként aktív résztvevője volt az eseményeknek, majd később évekig első titkárként dolgozott a megyei pártbizottság élén de 80-nál több halálos áldozata volt.” Van, aki szerint még ennél is többen haltak meg a pufajkás sortüzek (mert két tárat lőttek ki egymás után) követ­ keztében. A salgótarjáni tanács vezető anyakönywezetője, Faragó Lászlóné W **r\ J3 ----------- g /ou u----------- �131 elhalálozott papírjainak a kiállításáról tett említést férjének. Idejét le­ kötötte, idegeit megviselte a munka, s január közepén pedig, átszervezésre hivatkozva, már el is bocsátották az állásából, talán azért, hogy senki ne emlékezhessen azután pontosan a történtekre. (íme az elbocsátásról szóló második levél részlete: „Tárgy: Faragó Lászlóné szül. Szoldán Éva vezető anyakönywezető múlt évről elmaradt fizetéses szabadságának megváltá­ sa ... az 1956. évi fizetett szabadságából ki nem vett 7 napi fizetett szabad­ ságának a MT. V. 102. §. /2/ bekezdése alapján pénzbeni megváltását ren­ delem e l... Megokolás: így kellett határoznom, mert nevezett az elmúlt évben részére járó 17 nap fizetett szabadságából 7 napot az anvakönvwezetői teendők folyamatos ellátása miatt indokoltan nem tudott szabadságon tölteni.. . ”) Érdemes tovább idéznünk Jakab Sándor már idézett könyvéből, hogy a ma olvasója emlékezhessen, vagy éppen — az azóta felnőtt generációkra gondolva - megtudhassa, miféle agymosás zajlott az 1989-90-es rendszerváltoztatás előtt, a szocializmus mindenkit legyőző, melldöngető évtizedei­ ben. A történeti munka az 1970-es évek elején került ki a nvomdából, s ekképpen láttatja a december 8-ai eseményeket: „A tüntetés résztvevőit a Belügyminisztérium salgótarjáni képviselője, majd egy honvéd vezérőrnagy felszólította, hogy követeléseiket 5 tagú bizottság útján terjesszék elő. Ugyanezt megismételte az időközben a városba érkező szovjet katonai egy­ ség parancsnoka is. Erre a munkástanács tagjai és a tüntetést szervező ellen­ forradalmárok közül néhányan előreléptek, hangosan szidalmazták, majd a két parancsnok felé köpködtek. Hasonlóan viselkedtek a felsorakozott karhatalmistákkal szemben is, sőt azok fegyvereit is igyekeztek megszerezni. Ugyanakkor ’foglald el az épületet, nem mer lőni!’; Vegyétek el tőlük a fegyvert!’ és más ilyen ’harcra buzdító’ kiáltással provokálták a híveiket a fellépésre. Az ellenforradalmárok a karhatalmisták türelmét gyengeségnek minősítették és megrohamozták őket. Miközben folyt a birkózás a fegyve­ rekért, Ferencz István, a MAVAUT garázsmestere kézigránátot dobott a társaik segítségére siető karhatalmisták közé, melynek repeszcitől többen megsebesültek. A kézigránát robbanása után a karhatalom tagjai és a szovjet katonák riasztólövéseket adtak le. Amikor azonban a tömeg soraiból már tüzeltek rájuk, önvédelemből viszonozták azt.” —Ebből a „hasraütésből” csak azt higgyék el, hogy az emberek utálták, sőt gyűlölték a velük szemben egységfrontot felállító kommunistákat, legyenek azok magyarok vagy szov­ jetek, és nem voltak hajlandóak velük tárgyalni. De itt és ekkor valójában és elsősorban nem is az ellenszenv miatt nem tárgyaltak, hanem annál az egy­ szerű oknál fogva, hogy igazi tárgyalóképes vezetőik nem voltak a helyszí­ I 731 | �nen, hiszen a további tennivalók céljából Budapestre utaztak, vagy, mintegy rosszat sejtve, igyekeztek - mint Szabó Ervin is - visszatartani a térre még meg nem érkezett munkásokat. DEMOKRATIKUS BUKTATÓK Egy ideszármazott ember agyában fogant meg először, hogy legyen em­ lékmű 1956. december 8-a áldozatainak a szörnyű tett helyszínén. Ennek a gondolatnak a születése is - mint annyi másé - a véledenen múlott. —Édesapám szerette hallgatni a rádiót, és ő hallotta, hogy a Történelmi Igazságtétel Bizottság Budapesten emlékművet állít az ’56-osoknak - emlé­ kezik vissza 1989 kora őszére Fancsikné Csaba Mária, aki tanárnőként egv személyben a palóc táj szerelmese, festője, rajzolója, fotográfusa és környe­ zetvédője, s akkoriban a Magyar Demokrata Fórum színeiben politizált; Pécsről került Salgótarjánba. —Ez adta az ödetet. Gyorsan beláttam, hogy ez csak széles körű összefogással válhat valósággá. Felhívást adtam fel tehát a megyei újságban 1989 utolsó heteiben, az MDF nevében. Öröm volt látni, milyen sokan álltak az ügy mellé. Brunda Gusztáv népművelő cikket is írt a Palócfóld című folyóiratban, dr. Várkonyi József jogász és kereskedelmi szak­ ember, aki később a megyei közigazgatási hivatal vezetője lett, mindenütt megemlítette. Pártbéli társaim: Leukó Albert a szobrászok körében tájéko­ zódott, dr. Szabó Sándor ügyvéd a törvényesség lehetőségeit járta körül, Deme Attila, egykori ’56-os nemzetőr a külföldi ismerősökkel tartotta a kapcsolatot. Megragadtunk minden kínálkozó lehetőséget a gondolat nép­ szerűsítésére. Még a focimeccseken is bemondattuk. Számomra nagyon fontos volt. Az események ugyanis mély nyomot hagytak bennem. Ott lak­ tunk a Vásártéren, ahol a szörnyűség megtörtént. Jól emlékszem. De nem is a menekülő embereket látom magam előtt, hanem a hangokat. Borzal­ m as... Délután bementem a férjemhez a kórházba, dolgozott, láttam az udvaron a sok kiterített halottat, a sebesülteket. —Ön tett javaslatot az emlékműre, ön vezette hónapokon keresztül az emlékmű alapítványt. Aztán, amikor a terv a megvalósítás útjára lépett, le­ mondott. Miért hátrált meg? —Nem meghátráltam, hanem egyszerűen elegem lett az egészből. Sokkal nehezebben ment előre a dolog, és sokkal több vitával járt, mint amennyire akár csak gondolatban is számítottam. Szabó Tamás megkapta a megbíza­ tást, láttam, sínen van a dolog, kiszálltam. Kun Zsuzsa akkor már városi önkormányzati képviselő vo lt... A részvételem nehézkessé tette volna az ügyintézést... �Fancsikné Csaba Mária finom lelkületű asszony; óvatosan fogalmaz, vé­ letlenül sem sértene meg senkit. Nem vagyunk egyformák, amivel arra kí­ vánok rámutatni, hogy az emlékmű alapítvány kuratóriumának működése alatt számos sérelem született, igazi adok-kapok zajlott, oda és vissza. Oly­ kor még azok sem értettek egyet, akik különben azonos politikai platfor­ mon álltak. 1956 utólag alaposan szembeállította az embereket. Családi kapcsolatok lazultak meg, barátságok mentek tönkre csak azért, mert a „sajnálatos eseményeket” a többség már nem akarta „ellenforradalomnak” látni, vagy azért, mert egyesek szimpla „népfelkelésnek” értékelték azt, ami „forradalom és szabadságharc” volt. A szervezők számára ez jelentette az első komolyabb kudarcélményt. Addig ugyanis úgy gondolta mindenki, hogy szent az egyetértés. De most maguk az ’56-osok sem gondolkoztak azonosképpen. Ráadásul az ellentéteiket még szították is, legfőképpen azok, akik korábban besúgták, leköpték, megalázták őket, és ezért a kádári hata­ lomtól különféle elismerésben, előnyben részesültek. A m ásodik kudarc akkor következett, amikor egyéni közadakozásból alig-alig futott be pénz. Eredetileg ugyanis elsősorban m agukkal a szen­ vedőkkel, illetve leszárm azottaikkal, vagyis az emberek társadalmi össze­ fogásával építették volna fel az emlékművet. De hát milyen is a m agyar virtus? M ária Teréziának is megmondták nemes uraimék: életüket és vérüket áldozzák... csak a jószágaikat ne kérje. Hát ilyen kedvvel ada­ koztak a m agyar —konkrétan a salgótarjáni - emberek a közelm últban is! Persze jött azért pénz innen-onnan, még Am erikából is, csakhogy egy kom oly szoborkompozíció milliókba kerül. Ha a kezdeti elakadáskor nem nyúl cége zsebének mélyére például a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár élén álló Gressai Sándor, és nem akadnak követői, például az Ö blösüveggyár vezetője Kazinczy Gyula, akkor bizonyára másképpen alakult volna ez a történet is. A harmadik nem kívánt tapasztalat akkor szakadt rá a szervezőkre, ami­ kor a pályázatra érkezett emlékműtervek között kellett dönteni. Az utolsó körben ketten maradtak: a Balassagyarmatról elszármazott Párkányi Péter és a Salgótarjánból szintén a fővárosba került Szabó Tamás. Pár közönségszavazattal Párkányi Péter kapott többet, de a döntéshozók Szabó Tamás tervét látták alkalmasabbnak. Ezt a döntést egyesek arra használták fel, hogy nagy csinnadrattát keltettek újból egy már-már csitulni látszó régi, megyeszékhelyi versengés, a Salgótarján-Balassagyarmat ellentét körül. 1989 őszén, amikor az 1956. december 8. Emlékmű Alapítvány megala­ kult, még semmiféle látható emlékjele nem volt a téren történteknek. A megyeháza falára - amely láthatta a sortüzeket - csak 1989. december 8-ára i 733 | �csavarozták fel az emléktáblát, még a letűnt rendszer hivatalossága, konk­ rétan Salgótarján Város Tanácsa megbízásából, tűzoltómunkával, eleget téve a rendszerváltó közhangulatnak. A tábla ezt hirdette: „Az 1956. de­ cember 8-i salgótarjáni sortűz áldozatai emlékére.” (Azóta sok változás történt. A helyén a 90-es évek közepe óta Asszonyi Tamás szép bronz­ plasztikája, emlékezés fá ja látható. „1956-ban ebben az épületben alakult meg a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság és a Nógrád Megyei Munkásta­ nács. Dicsőség a forradalom hőseinek” - olvashatjuk a fát ölelő bronzsza­ lagon. A Pofosz Nógrád Megyei Szervezete, Nógrád Megye Önkormány­ zata és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata 1998-ban ez alatt helyezte el nagyobb méretű emléktábláját úgy, hogy a fa fő gyökere beleér a táblába, amely felsorolja azoknak a megtorlásban kivégzetteknek a neveit is, akik Nógrád megyében fejtették ki tevékenységüket. Szövege a következő: „Az 1956-os forradalom és szabadságharc ismert és ismereden Nógrád m e g y e i mártírjai emlékének - Alapi László, Geczkó István, Hadady Rudolf, Hargitai Lajos, Pálinkás Antal honvéd őrnagy.”) Az emlékmű alapítvány hat Nógrád megyei —itt született, vagy még ma is itt élő, jobbára fiatal —szobrászművészt hívott meg a pályázatra. A már említett Párkányi Pétert és Szabó Tamást, valamint Csemnitzky Zoltánt Balassagyarmatról (aki huzamosabb külföldi útja miatt végül nem vett részt a versengésben), Bobály Attilát Somoskőről (egyébként vele egyes MDF-es helyi politikusok előzetesen is tárgyaltak), Molnár Pétert Somoskőújfaluból és Kicsiny Miklóst Budapestről. A bíráló bizottságot Prokay Gábor, a Képző- és Iparművészeti Lekto­ rátus osztályvezetője - akit szintén szoros szálak fűznek a nógrádi megyeszékhelyhez —szervezte meg. A művész és műkritikus szakértők a követ­ kezők voltak: Fekete Tamás, Janzer Frigyes, Marosits István, Paulikovics Iván és Gaál Anna. Több fordulóban mondtak véleményt. M egszavaztat­ ták a közönséget, a városlakókat is. A szakzsűri végül Szabó Tamás alko­ tása mellett tette le a garast, noha az emberek - s erre már utaltunk, nem egységesen emlékeznek rá az emlékmű születése körül bábáskodók - egy­ két tucatnyi különbséggel Párkányi Péter elképzelését tartották a legsike­ rültebbnek. (Emlékezetét egyik oldal sem tudta dokumentumokkal alátá­ masztani, így azt az emlékezést fogadtuk el, amelyiket az egyszerű többség vallott.) Jó l tudjuk: ízlések és pofonok különbözőek. Ezt támasztották alá az ala­ pítványi ülések is. Az utolsók egyikéről - amely akár mintának is tekinthető a rész- és hangvétel tekintetében - így tudósított az Új Magyarország 1991. augusztus 22-i számában (gáspár): �„Párkányi Péter kétalakos bronzplasztikája a megyei tanács épületével szemben lévő téren, enyhén megemelt, természetes dombon, drapérián álló, életnagyságú férfi figura, emeli, tartja lehanyadó társát... Szabó Tamás hat méter magas, fekete gránidapokkal burkolt obeliszk előtt —rajta az 1956-os felirat - 220 centiméteres figurát képzelt el. Az előrehajló figura az obeliszkről lehulló drapériát tartja. A második fordulóban, az átdolgozott alko­ tásokat értékelve, az ítészek arra a megállapításra jutottak, hogy Párkányi Péter első fordulós munkája jobb, ám az ódét gyakorlati megvalósítása csak a volt megyei tanács előtti kis téren érvényesülne igazán. Szabó Tamás je­ lentős változtatásra szánta el magát: elhagyta a drapériát... témája ugyanis közel áll(t) a budapesti Dob utca 12. alatti Cári Lutz svájci konzul tiszteleté­ re em elt... alkotáshoz. Drapéria nélkül maradt a hatméteres obeliszk, előtte a meghajló alak, s az 1956 felirat a földre került. A zsűri az utóbbi emlék­ műterv megvalósítását támogatta. Ám az alapítvány Salgótarján polgárait is meg kívánta hallgatni... Mindössze tizenhatan jöttek el a nagy eseményre, eldönteni: melyik alkotást díjazzák (az ötvenezres várost képviselve)... A város önkormányzatát Kenyeres István városi főépítész képviselte... ő volt az egyeden, aki az érzelmi motivációk mellé a serpenyőbe tette az emlék­ műállítás nélkülözheteden gyakorlati megvalósításának problémáit is ... a pályázatra beadott munkák nem emlékművek, ’csak’ szobrok. Nem adják vissza azt, amit az alapítvány nevében visel. A jelenlévő ’56-osok egyikének véleménye megerősítette a főépítészt: ’Ha lemegyek a 301-es parcellába, .... ott lévő kopjafa a maga egyszerűségével százszor többet mond. Azoknak, akik ezeket a szobrokat készítették, gőzük nem volt 1956-ról, és hol van még a so rtű z?... Az erre való emlékezés, emlékeztetés?’ A gordiuszi csomót Kun Zsuzsa alapítványi titkár huszáros lendülettel vágta át: — Egyikünk sem képzett, mindannyiunkban vannak félelmek, de majd megszeretjük.” A felkért művészek emlékműterveit a nagyközönség 1990 decemberében a József Attila Művelődési Központban kiállításon ismerhette meg. így, ilyen demokratikus körülmények között valóban nem készült még szobor Salgótarjánban, de egész Nógrád megyében sem (s bizonyára ritka az or­ szágban, de az egész világon is). Az emlékműállítás demokratizálását a kö­ vetkezőképpen indokolja Kun Zsuzsa, akit a Szabad Demokraták Szövetsé­ ge delegált az alapítvány kuratóriumába, s aki később Fancsikné Csaba Má­ riától átvette a titkári teendőket: —Ezzel is kifejezésre akartuk juttatni, hogy rendszerváltozás történt. Ko­ rábban ugyanis a tisztségviselők, a hatalom emberei kijelöltek egy szobrászt, azzal megtárgyalták a kívánságokat, és megcsináltatták az alkotást. Mi ebben --------- 1 ló b 1 �a folyamatban szerephez kívántuk juttatni a lakosságot is, azokat, akik va­ lamilyen formában érintettek voltak a december 8-i eseményekben. Véletle­ nül sem gondoltuk azonban, hogy ennyi vita, veszekedés, sértődés lesz kö­ rülötte. Rá kellett döbbennünk, hogy az emlékműállítás alapvetően érzelmi dolog, ugyanarról szinte mindenkinek más jut az eszébe. Az ember pedig nehezen viseli el, hogy a másik nem azt akarja, amit ő. Mi is nehezen vi­ seltük a vitát, de a művészek, az érintettek, az '56-osok és úgy általában az emberek is. RENDSZERVÁLTÓ ILLÚZIÓK Valódi egyetértés - úgy tűnik - csak a lényegben volt: emlékművet kell állítani a helyszínen a pufajkás sortüzek áldozatainak. Ebben nemcsak az érintettek és a kívül maradottak, hanem az emberekből verbuválódott pár­ tok is — amelyek, bizonyított, nem egyenlőek az őket létrehozó egyének egyszerű összegével, cs nagyon meg tudják keverni az állóvizet meg a tiszta viszonyokat —egyetértettek. Am végül úgy-ahogyan sikerült összeegyeztetni a szellemi, politikai és ízlésbeli különbségeket, de még mindig tornyosult egy próbára tevő akadály: az események színhelyén magasodott, hirdetve hálát, fensőbbséget a szovjet hősi emlékmű, melyet 1971-ben állítottak fel az előző évben lebontott szökőkút helyére. S akkoriban még erősek voltak a magyar—szovjet személyes kapcsolatok, mélyen beágyazottak a telszabadításba belemagyarázott politikai és erkölcsi ferdítések, tehát úgy nézett ki, hogy a szovjet hősi emlékművet nem lehet elmozdítani. A salgótarjániak egy jó része ugyanis a védelmébe vette; Salgótarján nem alaptalanul lett a második világháború után „kis Moszkva” (egyrészt valóban szegények, a szemérmetlenségig kihasználtak voltak a tömegek, másrészt sokaknak fe­ lejteni és felejtetni kellett a nem éppen jelentéktelen fasiszta múltat). Csaba László képzőművész szovjet hősi emlékműve szép, kifejező al­ kotás volt. Legnagyobb hibájának azt tarthatjuk, hogy kísértetiesen leké­ pezte az egyiptomi Asszuán - ahol széles körű kommunista internaciona­ lizmussal gát épült a Níluson - szovjet hősi emlékművét, vagyis igazából semmiféle eredetiséget nem mutatott. De hát Asszuán messze volt (és van )... A szocializmus utolsó városi tanácsa nem döntött - bizonyára tudatosan és reálisan felmérve a korábbi nézetei és a jelenlegi helyzete közötti szaka­ dékot - az emlékmű lebontásáról. De nem tudott előre haladni az ügyben az új városi vezetés, a demokratikusan választott önkormányzat sem. Sok­ sok meddő vita sistergett az üléseken, mérgezte az emberi kapcsolatokat. 1 736 | �Nagyon jól adják vissza a korabeli gondolkodást és hangulatot a megyei napilap 1990 őszén publikált cikkei. A december 8. emlékmű alapítvány tájékoztató felhívása október 15-én jelent meg: „A gyászos nap áldozatai­ nak emlékét szerény tábla őrzi, a város polgárai azonban emlékművet sze­ retnének, mégpedig a sortűz színhelyén. A téren most szovjet hősi emlék­ mű áll, melyet a tervek szerint az új köztemetőbe helyeznek át.” Ezt nem hagyhatta szó nélkül a Magyar Szocialista Munkáspárt (ma Munkáspárt), a régi azonos nevű kommunista párt ortodox szellemű utód­ pártjának salgótarjáni elnöksége; már csak azért sem, mert közben valaki (az ismereden személy később még színre lép, és ugyanezzel a módszerrel feje­ zi ki különvéleményét) festékkel mázolta össze az emlékmű alsó részeit. Az elnökség azonnal tiltakozott a Lenin téri (jó ideje már: December 8. téri) emlékmű „meggyalázása” ellen, a nagy nyilvánosság előtt, a megyei lap ha­ sábjain. Ez a cselekedet nehezíti a demokratikus Európához való felzárkó­ zásunkat - figyelmeztettek azok, akik egyébként soha életükben nem akar­ tak a demokratikus Európához tartozni, sőt nagyon jó volt nekik a keleti, despotikus Szovjetunió (de hát a mai demokráciában nem igen szokták nézni, ki mit mondott vagy csinált, a „fontos”, hogy’ most mit mond és cselekszik; különben is, az emlékeztetést ki szokták kérni maguknak az érintettek). A cikkírók erélyesen követelték a barbár cselekedet tetteseinek felderítését, továbbá az okozott kár megtérítését. A mázoló személye nem sokáig maradt titokban. Már a másnapi Uj Nóg­ rádiban olvashattuk eszmefuttatását, amely akár bírósági védőbeszédként is értelmezhető. Önként fedte fel kilétét, ami nem csoda, hiszen az egyik leg­ hosszabb börtönbüntetést töltött Nógrád megyei ’56-osról van szó. Amit akkor, illetve előtte és utána megbotránkoztatót tett, azt mindig nagyon is tudatosan cselekedte. Nyilvánvaló, hogy minden hasonlat sántít, de tette ugyanabból a kétségbeesett tehetetlenségből táplálkozott, mint a New York-i World Trade Center brutális, emberellenes lerombolása. Hiába kia­ bált, tiltakozott, ne bántsatok, ne bélyegezzetek meg, figyeljetek az én érde­ keimre is, nem volt foganatja. Lesajnáltak, és legyintettek rá - akár sajnálat nélkül is. Ezt írta az október 18-i lapszámban: „Mint ’partizánparancsnok’ három napig voltam szovjet fogságban. A kárpátaljai magyar nyelvű kato­ nák által jobban megismertem a ma már széthulló szovjet birodalom népei­ nek nyomorát, mint önök elvtárs-urak a hazug brosúrából. Nem az elesett szovjet katonák emléke ellen tiltakozom, hanem az 1956. december 8-án lemészárolt, ártatlan emberek vérével megfestett hely közelében levő be­ toncsillag jelenléte ellen. S az ellen, hogy az áremelkedésekkel foltozgatott országos és megyei kasszából ne merészeljenek milliókat költeni a vörös t 737 £- �’szentkép’ temetőbe való áthelyezésére. Nem ez fog bennünket Európához kom i... Tekintsenek vissza a negyven évre...! Kik és kik ellen követtek el gazemberségeket? Még saját pártvezéreiket és egymást sem kím élve... Az magában sohasem volt bűn —morális emberek előtt —, hogy valaki önmagát kommunistának vallotta. De a gumibottal való 'meggyőzés’ már bűn... Rengeteg szenvedésem ellenére sohase legyen az elvtárs-uraknak nagyobb és nyílt ellenségük tőlem. Én csak egy lejárt idejű emlékművet rongál­ tam. . Jecsmcmk Andor, aki ezeket a mondatokat megformázta, valamivel több mint tizennégy évet ült a Kádár-korszak börtönében. Korábban, amikor az átalakulás miatt már lehetett szabadabban, akár meggondolatlanul is csele­ kedni, kalapáccsal esett neki a Kemerovo-lakótelep csülag-pitvpangos, szö­ kőkutas kompozíciójának, amely nagyon finom művészi eszközökkel ábrá­ zol egyfajta (mindenekelőtt kommunista internacionalista) gondolatot és szellemiséget. Alkotója, Kiss István joggal lehetett büszke rá. (Abba most ne menjünk bele, hogy olyan eszmeiséget emelt fel, amelyet ma az emberi­ ség többsége megtagad, és zsákutcás kísérletnek tart.) Jecsmenik Andor kérlelhetedenül kiáll és hirdeti azóta is: „Én nem hajoltam meg a beton­ tömb előtt, akkor és most sem. Nekem a betontömb a kommunista eszmét, a kommunista hatalmat jelképezi.” Salgótarjánban erős a régi rendszerhez, a kommunista pártállamhoz való értelmi-érzelmi kötődés. így rengeteg illúzió lengi körül a szovjet felszaba­ dítókat is. Ezért aztán végül is jól döntöttek azok, akiknek eszébe jutott, hogy a Lenin téri szovjet hősi emlékmű felett a végső szót maguk az érin­ tettek mondják ki: a szovjetek. 1990 decemberében a megyei lapban jelent meg az emlékmű alapítvány tájékoztató véleménye, Nem szabad felednünk! címmel. Néhány mondatot idézünk belőle: „December 8-án Salgótarján történelmének legkegvetlenebb drámájára emlékezünk, arra, amelyet évtizedekig a hallgatás ködébe burkolt a félelem. Akik vigyázták a csöndet, úgy gondolták, ha valamiről nem be­ szélünk, arról elhisszük lassan, hogy nem vo lt... A hatalom, amely győze­ lemnek tekintette forradalmunk leverését, emlékművet emelt a tragédia színhelyén a 'dicsőséges felszabadítóknak'. A mai forrongó, sokat szenve­ dett szovjet nép (orosz, ukrán, grúz, lett, litván stb.) már nem azonosul a régi hatalmi diktatúrával. Egyetértettek képviselőik is az emlékmű eltávolí­ tásával, helyet adva majd az 1956 áldozatainak készülő új emlékműnek, amely egyszerre jelent kegyeletet, engesztelést, emlékezést és figyelmezte­ tést, hogy nem szabad felednünk, mert a zsarnokság ösztöne még ott él az emberi természetben!” JX 0 9f 1ü *3° L �A szovjet hősi emlékmű jövőjéről szóló végső tárgyalásokra —az előze­ tes megegyezés értelmében - meghívták a negyven éve „ideiglenesen ha­ zánkban állomásozó szovjet katonai parancsnokság” küldöttségét, és egy, az SZDSZ-ben politizáló, gépipari technikumi magyar-orosz szakos tanár tolmácsolása mellett konkrétan megvitatták velük is a helyzetet. A lebontás, az emlékmű temetői áthelyezése ellen nem emeltek kifogást. Erdietően, hiszen észérvek hangzottak el. (Hogy aztán teljesen ugyanaz történt-e, mint amiben egyetértettek, azt nem tudjuk pontosan, illetve látatlanban állítható, hogy nem egészen.) A vasbeton szovjet hősi emlékművet 1991-ben lebontották. Darabjait szerették volna egyben megtartani a városgazdálkodási vállalat őrizetében, de az anyag ellenállt ennek az akaratnak. Szétmállott a vasbeton, csak bronzból készült elemeit (szovjet címer, betűk) sikerült az utókornak meg­ menteni. A szovjet emlékmű helyén ezután épülhetett fel a kommunizmus áldozatainak ma is látható emlékműve. Igaz, az anyagi lehetőségek korláto­ zottsága miatt csak részletekben. 1991. december 8-án Für Lajos honvé­ delmi miniszter avatta fel —mintegy kétezer emlékező előtt - az emlékmű kompozíció első részletét, a férfi szoboralakot. A résztvevők között volt Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke, Rácz Sán­ dor, annak a Nagy-budapesti Munkástanácsnak az elnöke, amelyik a legto­ vább állt ellen a megszálló szovjetek kreálta Kádár János „rendteremtésé­ nek”. Az ünnepségen a Magyar Szocialista Munkáspárt (ma Munkáspárt) nem vett részt, mert úgy ítélte meg, hogy az nem a megbékélést, hanem az aktuális politikai célokat szolgálja. „Kétszeres kegyelet jár azoknak, akiket az erőszak semmisített meg - mondotta többek között a történész miniszter. Az erőszak, amely ebben a században bőségesen szedte áldozatait... Kö­ zülük is a legsúlyosabb és a leghosszabb a több évtizeden át tartó kommu­ nista diktatúra volt: a Rákosi-, majd a K ádár-korszak... A Kádár-diktatúra, amelyet idegen tankok emeltek az ország élére, összes erőszakszervezetcvel sem volt képes letörni a magyar munkásságnak azt a hatalmas erőfeszítését, amit legfőképpen 1956. november 4-e után produkált. A munkástanácsokat kellett szétzúzni, amelyek először igazolták a magyar történelemben, hogy a munkásság és a nemzet ügye egy és azonos. Ezért dördült sortűz Salgótar­ jánban is, és sokfelé.” Az avatóünnepség megszervezésére Detre Jenő megyeszékhelyi megbí­ zott polgármestert, a Magyar Demokrata Fórum által delegált alpolgármes­ tert kérték fel. Röviddel előtte rendkívül fontos döntést hozott az önkor­ mányzat képviselő-testülete: december 8-át Salgótarján hivatalos gyásznap­ jává nyilvánították. Mindent, ami történt, értelmezhetünk tehát úgy is, hogy --------! 739 [------- �a rendszerváltás, ha késhegyig menő vitákkal és lassan is, de haladt előre a többségi akarat, a maga politikai és morális logikája szerint. A megbízott polgármester óvatos ember hírében állt, s ebben a szellem­ ben végezte a szervezési munkát. Látta, a saját bőrén érezte az erők egy­ másnak feszülését, a szándékok és tettek megosztottságát, ezért segítőivel együtt az elmérgesedett politikai helyzet mérséklését igyekezett elérni. Kü­ lönös figyelmet fordított a rendezvény, a beszédek hangvételére és hang­ nemére. Az úgymond szélsőséges megnyilvánulásokat sikerült is a vezető szónokok szerepléséből száműzni, az indulatosabb megfogalmazásokat azonban képtelenség volt teljes egészében elnyomni. Akkoriban még túlsá­ gosan közeli volt a rendszerváltoztatás, az új erők még nem élhették ki iga­ zán a szabadság adta lehetőségeket, a régiek pedig mindent megtettek, hogv a lehető legkevesebb veszteséget —ha az csak presztízs is —szenvedjék el. —Naiv voltam —ismeri el Detrc Jenő, belegondolva tíz évvel ezelőtti magatartásába, viselkedésébe. —Azt gondoltam, hogv a rendszerváltó pár­ tok legalább erre az eseményre összejönnek, közelebb kerülnek egymáshoz. —En 1968-ban kerültem Salgótarjánba, de először csak valamikor a ’80-as évek közepén hallottam arról, hogy itt mi történt azon a gyászos napon. A ’80-as évek legvégén oldódott a hallgatás. Mi a 29 tagú önkormányzati tes­ tületben valamennyien az emlékmű felállítása mellett álltunk, legfeljebb a felállítás helyszínén vitatkoztunk... De a szovjet hősi emlékművet senki sem akarta ott tartani... Akkor oldódott a némaság, soha annyian nem voltak a téren, mint azon a szoboravatáson. Akkor éreztem a közönségben az ünnepélyességet... és egy kis félelm et... Még m indig... Nem szoktunk hozzá, hogy 1956-ról úgy beszéljünk, ahogy akkor már lehetett, az igazság­ nak, a valóságos történéseknek m egfelelően... 1956-ban tudtommal három helyen volt hasonló méretű vérengzés: Budapesten, a Köztársaság téren; Mosonmagyaróváron, a határőr laktanya előtt; és itt Salgótarjánban, a me­ gyetanács és a megyei rendőrség előtti téren, útszakaszon. Úgy gondoltam, hogy erre az emlékünnepségre összehozom a rendszerváltó pártokat. Nem sikerült. Az óvári polgármester itt volt, de Budapest S'/DSX-es polgármes­ tere, Demszky Gábor nem jött cl, és képviselőt sem küldött maga helyett... Az avatást követő városházi fogadásra meghívtuk az ’56-osok családtagjait is. Sokan eljöttek. Örültem neki. Salgótarján akkori városvezetésének jelentős szerepe volt abban, hogv az 1956-os emlékmű elkészült. Az összes költség körülbelül ötmillió forintot tett ki, s ennek egyharmadát a városi büdzsé fedezte, míg a nagyobb hánya­ dot a közösségi és az egyéni közadakozás. Az emlékmű látványtervét egy Salgótarjánban sokak által ismert, azóta elhunyt építész, képzőművész, í 741) f �Szatmári Bcla „álmodta meg”. Az emlékmű alkotója, bár frontálisra ter­ vezte a kompozíciót, elfogadta Szatmári elképzelését, aki a térben széthúzta a kompozíció egyes elemeit, sőt egy kis mesterséges dombocskára is felál­ líttatta. Elfogadta, mert beleillett a koncepciójába, és nem gyengítette, ha­ nem erősítette a mű gondolatiságát. A térrendezés földmunkáit a városgaz­ dálkodási vállalat dolgozói végezték, a kockaköv eket szlovák kőfaragók építették be. Ez utóbbira úgy került sor, hogy a tereprendezés részleteiről az utolsó pillanatban döntöttek az illetékesek, és akkor már megszokott part­ nerük, a badacsonyi kőbánya kapacitása foglalt volt egy nagy volumenű bécsi munkára. Egy közeli szlovák kőbánya vállalta a feladatot, az anyag szállításával és berakásával együtt. Az emlékmű második, befejező üteme a szoboravatás után másfél évre készült el. Salgótarján új polgármestere, dr. Xsélv András 1993. március 15én avatta fel a férfi bronz alak előtt magasodó obeliszket (melyet azóta is mindenki nemes egyszerűséggel betontömbként emleget; alkotója eredetileg fekete gránitlapokból és süttői mészkőből képzelte el, de abban az esetben legalább két millió forinttal többe került volna, ezért aztán az olcsóbb meg­ oldást választották). Ezen az avatóünnepségen már csak körülbelül négy­ százan jelentek meg (a későbbiek folyamán pedig még ennél is kevesebben, általában két-háromszázan jönnek el az emlékezésekre). Az obeliszk előtt, a kockakövek között helyezték el, ezzel mintegy kiváltva a művészi elképze­ lésben sokáig szereplő 1956 feliratot, a szokásos tájékoztató szöveget: „Közadakozásból állíttatta az 1956. December 8. Alapítvány.” Azok a kö­ zülietek és magánszemélyek, akik részt vettek az adakozásban, egy mívesen elkészített emléklapot kaptak köszönetül. Tervezője a fiatalon, autóbaleset­ ben elhunyt, főiskolás korától független és szabadgondolkodó Hibó Tamás grafikusművész volt. A Pofosz megyei szervezetének tagjai szerették volna, hogy kőbe vésik az alattomosan legyilkoltak neveit is, erre azonban várni kellett még néhány évet. A névsor nem lett része az emlékműnek, ám végül olyan megoldás született, amely szervesen illeszkedik az emlékműhöz. A kompozíció előtt, vele szemben, a meghajló, Krisztus-szerű férfi alaktól pár méterre olvasható a mészkő táblára erősített fekete gránitlapon: „Az 1956. december 8-ai sortűz áldozatai levéltári adatok alapján - Angyal Pál, Balázs József, Bártfai József, Benkő Imre, Chmell Tibor, Dávid Lajos, f ekete Imre Nándor, Fe­ kete József, Fényes Ilona, Fényes Sándor, Cl ál fi (ános, Gubányi Ferenc, Havasi László, Jónás János, Kakuk József, Kiss Gábor, Kiss István, Kluka József, Koczka László, Kosléder László, Kostvál Ervin, Krupa János, Mi­ hály Ilona, Molnár Józsefné sz. Huszár Gizella, Molnár Zsigmond, Nagy 1 741 | �Béláné sz. Bozó Magdolna, Nagy Sándor, Németh Ferenc, Pallai József, Peres Ilona, Ravasz István, Sály Miklós, Szabó Gyula, Szabó János, Szarvas Pál, Szőke Zoltánné sz. Lantos Ilona, Telek Erzsébet, Telek Ilona, Tóth András, Tóth Sándor sz. Baglvasalja, Tódi Sándor sz. Karancskeszi. Vámos Józsefné sz. Varga Jolán, Vlcsovszki Rezső, Vilcsek Ilona, dr. Wágner Jenőné sz. Dubovszky Sarolta, Zaff József - Az áldozatok emlékére állít­ tatta Salgótarján Megyei Város Önkormányzata 1996-ban.” A közvedenül előtte lefektetett márványlapon: „1956. december 8. Ártatlanul meggyilkol­ tak emlékére.” Szabó Tamás alkotása mind a mai napig megosztja az embereket. Leg­ nagyobb és legaktívabb kritikusa Jecsmenik Andor. Szerinte az emlékmű teljes egészében elhibázott, mert azt a gondolatot sugallja, hogy az emberek 1956-ban meghajoltak, azaz elfogadták a kommunista diktatúrát, a szocia­ lizmust. Véleménye szerint az obeliszk elé vagy rá kellene tenni egy jól lát­ ható 1956-os feliratot, melyet sokáig maga a művész is odaképzelt, csak az emlékmű elfogadási folyamatának valamelyik stádiumában ez az elképzelés semmissé változott. A makacs forradalmár 1999 nyarán felkereste a szocia­ lista városvezetés első emberét, Puszta Béla polgármestert, hogy elfogadtas­ sa vele álláspontját. Mondandóját egy újságfelvétellel is bizonyította, amely még az emlékmű legelső változatainak egyikét ábrázolta. Hiába. Puszta Béla nem intézkedett. Jecsmenik ezért aztán megcsinálta azt, amit erre az esetre előre beígért a polgármesternek: nemzed színekkel festette le a betontöm­ böt, hangoztatván, hogy a nép, a forradalmárok a haza, a független, szabad M agyarország előtt hajtottak fejet. December 3-án délelőtt a vásártériek és az arra járók megütközve, többségében megszólva és sajnálkozva, mintsem csodálattal figyelték a m egalkuvást nem ismerő hajdani forra­ dalmárt. Valaki vagy valakik telefonálhattak a városházára meg a rendőr­ ségre, mert hamarosan megjelentek a közterület-felügyelők és a rend­ őrök, és véget vetettek a mázolásnak. A városgazdálkodási vállalat m eg­ kapta a parancsot, hozzák rendbe az emlékművet. Kemény munka volt, nem is sikerült teljesen lesikálni a fehér festéket, amely halvány nyom ai­ ban még ma is felsejlik a figyelmesebb nézelődőnek. A többszörösen visszaeső rongáló ellen büntetőeljárás kezdődött, dr. Czipó Ernő városi főügyész azonban 2000. március 28-án kelt határozatával megszüntette az eljárást, m ert nem látta indokoltnak a büntethetőséget, ugyanakkor megrovásban részesítette az elkövetőt. Indokait a következőkben össze­ gezte: a tettes megbánta tettét, büntetlen előéletű, idős korú, cselekm é­ nye olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogv a legenyhébb büntetés is szükségtelen. r 742 * �1956 forradalm a és szabadságharca egyébként m ég 2001-ben is szél­ sőséges m egnyilvánulásokra ragadtat egyes em bereket, s egyáltalán nem alakult ki körülötte a higgadt történelm i és politikai m egítélés. Ez való­ színűleg nem is fog addig, amíg élnek a résztvevői, a barikád egyik és m ásik oldalán küzdők, azok, akik különféle, de m indig szem élyes érde­ kű m otivációk alapján form álják a történtekről a vélem ényüket, nem riadnak vissza hazugságok gyártásától sem. S csupán szónoki kérdés­ ként sorjázzanak itt: E lítélhető-e az az ember vagy hozzátartozó, aki nehezm ényezi, sőt egyenesen sérelm ezi, hogy az egykori kom m unisták —akik a szocializm us évtizedeiben minden m egnyilvánulásukban 1956 ellen és befeketítéséért léptek fel - most a m egalázottak, a kivégzettek kegyhelyein szónokolnak, vagy közönségként virággal, gyertyákkal je­ lennek meg? Elfogadható-e ezeknek a szociáldem okrataként önm eg­ határozott em bereknek az efféle gesztusa őszinte, m egbocsátást érő cselekedetként; kiváltképpen akkor, ha a társadalom nem em lékezhet arra, hogy egyszer valaha is bevallották volna, nyilvánosan és hangosan a tévedésüket, esetleges hibázásaikat vagy netán bűneiket azért, m ert a Szovjetuniót, a szovjet típusú szocialista diktatúrát szolgálták? A dik­ tatúrába zárt nép m eghallja-e egyszer a bocsánatkérés m egtisztulásra jogosító m ondatait? HAN G O K A FÜLBEN Szabó Tamás tízéves korában látott egy filmhíradót, akkor határozta el, hogy keramikus lesz. Kezdettől fogva kiváló tanítómesterei voltak: Ivánvi Ödön festőművész, Czinke Ferenc grafikus- és festőművész. Nehezen ke­ rült be a főiskolára. Először a katonai szolgálatot kellett letöltenie. Akkori­ ban ez így volt természetes. Nem is a képző-, hanem az iparművészetire vették fel, ahová Erdei Sándor üvegtervező iparművész javaslatára ,.ko­ pogtatott”. Ma üvegtervező-, grafikus-, festő- és szobrászművészként jegy­ zik a nevét. Örömmel fogadta a salgótarjáni emlékmű alapítvány felkérését. Erezte, neki való téma. Nem véledenül nyilatkozta Wehner Tibor szakúj­ ságírónak jó egy évtizeddel ezelőtt: „Gyermekkorom óta bennem van az a fojtó érzés, amit a lekötözött, megkínzott, megnyomorított emberek meg­ mintázásával próbálok megjeleníteni, kifejezni. Az alaphelyzet: a cselekvési lehetőségében meggátolt ember küzd a korlátái ellen. Ennek forrása sze­ mélyes tapasztalat, megélt élmény. A főiskola elvégzése után sokáig a saját bőrömön tapasztaltam a bezártságot, a tehetedenséget, a leheteden körül­ ményeket.” /-to �—Salgótarjáni 1956-os emlékművét rengetegen bírálják. Értesült-e ezekről a nem egyszer indulatos megjegyzésekről, becsmérlő bírálatokról? - kérdeztük a kegyeleti kompozíció alkotóját. —Valam it hallottam róluk - feleli vontatottan Szabó Tamás, aki - is­ merői jól tudják —nem a szavak mestere, keveset beszél és akkor is lé­ nyegre törően. - Állítólag nem értették meg a szim bolikáját... P edig... hogy is m ondjam ... elég egyszerű... Nem akartam vérben fetrengő em­ bereket ábrázolni. Egy kicsit emelkedettebb formában akartam kifejezni a történteket... Régóta érlelődött bennem ez a téma. Nekem ez az egyik legfontosabb munkám. Igazából hármat tartok számon: egy Petőfiportrét K iskőrösön, egy ószövetségi kompozíciót Ábrahám és Izsák történetéről Kisvárdán, és ezt. —Volt hozzá valamiféle személyes élménye, tapasztalata? — Kisgyermek voltam, otthon tartózkodtam. A Rokkanton laktunk. Édesanyám akkor jött haza a munkahelyéről, a tűzhelygyárból. Hátul, a kiserdő alatt lopakodott haza. Amikor benyitotta az ajtót, akkor szólaltak meg a lövések. Ezeket hallottam. —Van olyan vélemény, hogy nem egészen az Ön elképzelését valósítot­ ták meg az emlékmű felállításakor. Elfogadja ezt, a művész ember számára nem éppen hízelgő gondolatot? — N em ... Az valósult meg, amit én akartam, noha, számomra termé­ szetesen, minden ésszerű kompromisszumba belementem. Ilyen kompro­ misszum volt az egyes kompozíciós elemek térbeli elhelyezése. A látható megoldást Szatmári Béla találta ki, és én azt végül jónak találtam és elfo­ gadtam. Tetszett az elképzelése. Tehát, mondjanak bármit, a végső, döntő szót mindig én mondtam ki. —Legtöbb kifogás az obeliszket éri. Nagy a tanácstalanság, nem tudják, miként értelmezzék. Segítene ebben? Kérdésünkre diplomatikusan elegáns, igazán művészhez illő választ ka­ punk: —Az értelmezést mindig a mindenkori nézőnek kell elvégeznie. MEGALÁZOTTAK SZOBOR-HIMNUSZA A kérdés tehát továbbra is kérdés marad. Isinek van igaza: az emlékművet káromló többségnek, vagy az emlékművet értő és elfogadó parányi kisebbség­ nek? Brunda Gusztáv a ’90-es évek közepéig elsősorban népművelőként ke­ reste a kenyerét, jó szakemberként, értő művészetpártolóként tartották 1 744 | �számon. Isátűnő és megbízható az ízlése. Ezért is kérték fel bábáskodásra az emlékmű születésekor. — Szép ügynek indult az emlékmű-állítás, de nagyon hamar áldozatul esett a politikának — rendezgeti gondolatait a vállalkozókat menedzselő egykori közművelődési szakember. —Szívesen adtam volna több tanácsot a lebonyolításban, a szervezésben, de nem igazán kellett senkinek... Nagyon sok embernek volt szava az emlékmű felállításában, olyanoknak is, akiknek fogalmuk sem volt, és azóta sincs, mi is az a művészet. Amikor a sokszor méltadan és színvonaltalan, vagy az oda nem illő témák körüli viták zajlot­ tak, döbbentem rá, hogy egy köztéri alkotást nem lehet népszavazásnak kitenni... A demokrácia nem ezt jelenti... Mindenki a saját elképzelését szerette volna megvalósulva látni, miközben az ízlésvilág teljesen szétszórt volt. Meggyőződésemmé vált, hogy köztéri alkotást nem lehet a beleszólási lehetőségek teljes kitágításával felállítani. Ez tévedés. A felelősséget vállalniuk kell azoknak, akik a rá való pénzt előteremtik. Ebben az ő szellemiségük, az ő elképzelésük a legfontosabb... A szoborállítás szakmai, etikai, és nem demokratikus kérdés. —Ezek szerint tényleg elhibázott alkotás született? —Szó sincs róla. Minden gond ellenére nagyon szép emlékmű született Salgótarjánban. Sőt lélegzetelállítóan szép. Ez Magyarország egyik legszebb ’56-os em lékm űve... Miért gondolom íg y ?... Egyszerűen azért, mert na­ gyon árnyalt, ugyanakkor nagyon kifejező a szimbólumrendszere... „Magyarország egyik legszebb ’56-os enüékműve” —tart fogva azóta is ez a mondat. Valóban? Azt hiszem: bátran igazat adhatunk ebben Brunda Gusztávnak. Az „akasztott ember”, a „madár”, a kóbor kutyák által „megtisztelt” Krisztus­ szerű alak, a hozzátartozó részekkel, remekbe szabott alkotás. A kifacsart, félholtra vert, furcsán meghajtó emberalakban, aki már nem is maga fordítja a fejét, hiszen nem lát és nem hall a fájdalomtól, a megaláztatástól, aki nem ura már önnönmagának: magunkat látom. A kétszázszoros idegen túlerővel letiport magyar szabadságharcosokat, a karhatalmista sortüzekkel térdre kényszerített, gerincét tört magyar népet látom. A férfi mozdulata félúton van a föld és az „ég”, a kiegyenesedés, vagyis a lét és a nemlét között. Ez az a pillanat, amikor még minden megtörténhet, még a csoda is: győz - vagy veszít az ember. 1956-ban győztünk, v a g y veszítettünk? Ki mondja m eg?... Először gondolkodjunk el rajta mindannyian, aztán válaszolja meg ki-ki a szíve és a tudása szerint a kérdést. Valóban nagyon árnyalt és nagyon kifejező az emlékmű jelképrendszere. í 745 & �így aztán engem igazából már nem is foglalkoztat az, hogy mit jelképez az obeliszk. Valami nagy dolgot, valami hatalmasat, az biztos. Ami éppen­ séggel lehet 1956 forradalma is, hiszen az előtte fekvő alapítványi felirat egyértelműen utalhat rá. De, aki akarja, annak lehet a vörös diktatúra beton­ szörnyetege is, melyet az utóbbi öt-hat évtized magyar embere utált vagy szeretett, illetve egyszerre utálva szeretett és szeretve utált, mert szűk hatá­ rok közé zárta, meghurcolta, megalázta, mert etette és kitaníttatta, cirkuszt és kenyeret adott neki, vagy... folytassa ki hogyan kívánja!... Még mindig százezrekben, ha nem milliókban, parázslanak és élednek nosztalgiák... Nem hiszem, hogy azoknak van igazuk, akik szerint ez nem emlékmű, ez csupán szobor. A kompozíciót egységben kell szemlélni: együtt a szob­ rot, az obeliszket, a kockaköveket, a feliratokat (az utolsóként elhelyezett, a kompozícióhoz szervesen nem tartozó, a művész elképzeléseiben nem is szereplő névsort). Az elemi részek egymáshoz való viszonyában érzem a feszültséget, az irdadan próbálkozás, a küzdelem lélekemelő, fájdalmas kín­ ját, azt a leheteden lehetőséget vagy a lehetőség lehetedenségét, amellyel Dávid —a kicsi Magyarország - szembeszegült Góliáttal - az óriási Szovjet­ unióval. Az külön szép benne, hogy ezeket a gondolatokat nem rágja a szánkba, hogy eltér a hasonló témák ábrázolási sablonjaitól. Újszerű, elgondolkod­ tató, okosan megformált alkotás. Annak látom, aminek a művész is szánta: a lekötözött, a megkínzott, a megnyomorított emberek szobor-himnuszának. Az emlékállítás teljessé 2000. december 8-ára vált, miután a városi önkormányzat képviselő-testülete emlékparkká nyilvánította a December 8. tér zöld területét. Fekete márványtábla hirded a park észak-keled bejáratá­ nál: „1956. December 8. Emlékpark. Az emlékpark az 1956. december 8-ai sortűz áldozatainak emlékét őrzi. Kérjük a parkot látogatókat, hogy az em­ lékparkot mint kegyeled emlékhelyet szíveskedjenek méltóságában meg­ őrizni, és a benne elhelyezett emlékjeleket tiszteletben tartani. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Pofosz Nógrád Megyei Szervezete, 2000. december 8.” Ideje lenne a - megbékélő - kézfogásnak! �Bojtor Károly: Lovasok �Filippinyi Éva ARC-VONÁSOK Beszélgetés Vathy Zsuzsával ,JSIem leslek talált tárgy, m ért? Csak! De akkor színt kell vallani, miért nem az és miért más: ” Látszólag odavetett mondatok Vathy Zsuzsa egyik novellájából, én azonban úgy hiszem, egy egész írói ars poetica bujkál benne. Vathy Zsuzsa sose tartotta ugyan követendőnek a realista ábrázolásmódot müveiben, de csak a vállrándító maga­ tartásának bemutatásával sem elégedett m eg Nem írja le gyakran a felelősség sejt, regé­ nyeinek, elbeszéléseinek hősei a miért kérdése elől mégsem bújhatnak el. Igyekszik őket olyan helyzetbe hozni, hogy színt valljanak. A z ínó persze előbb van, mint az ars poeti­ cája, az ars poetica mélyebb is annál, minthogy magával az írással kezdődjék. M ár benne él abban a magatartásban, amit az ínó aztán nevezhet úgy is, önnön gyerekkorára visszaemlékezve, hogy tény, tudás, emlékek, megtörtént élet. - Pápán nőttem fel, és Pápa nagy hagyományú kulturváros. És bár azo­ kon az utcákon és köveken jártam, melyeken Jókai és Petőfi jártak, élő írót nem láttam, csak 25-26 éves koromban vagy’ valamivel korábban, amikor már egyetemista voltam. Úgyhogy énnekem soha meg nem fordult a fejem­ ben, hogy író szeretnék lenni, vagy hogy egyúttal ez is szóba jöhet. - Gondolod, ez összefügghet, tehát inspiratív lehet valaki számára, hogy megjelenik a városban egy ismert költő, elmondja a versét vagy megjelenik egy prózairó, felolvassa legújabb regényét? - Igen. Mesélték, hogy Pápán járt Kosztolányi, egy előadó estje volt, és akik elmesélték, azok harminc év után is olyan megrendítóen, döbbenetesen és izgatottan mondták el Kosztolányi pápai szereplését, hogy irigykedtem rájuk, én miért nem lehettem ott és miért nem hallhattam. - Mégis úgy döntöttél, hogy vegyészmérnök leszel, és így Veszprémbe kerültél. - Ez e g y nagyon szép kitérő volt az életemben. Nem egyetemista korá­ ban, csak jóval később jön rá az ember, hogy tudomány, művészet valahol találkoznak és ugyanarról szól mindkettő, csak egy kicsit másképpen. De hát, amikor az ember tanulja a fizikát, kémiát, matematikát, akkor egyáltalán nincsenek ilyen gondolatai, akkor inkább olyasfélék: a szavak alkalmatlanok rá, hogy kifejezzem azt, amit szeretnék mondani, a szavak legfeljebb arra I 748 $ �alkalmasak, hogy a legközönségesebb gondolatokat leírják. Megkérdezték tőlem sokszor, főleg régen, hogy miért és hogyan lettem író, és erre én sose tudtam válaszolni. Valójában most se tudok, viszont úgy tíz évvel ezelőtt egy novellámban megírtam, ez egy nyáron hogy és mint zajlott le. Azóta is óvakodom tőle, hogy a saját szavaimat próbáljam elmondani, mert tények és elmesélés szintjén ez elmondhatatlan. —H a jól gondolom, ez talán a Kert című novellád lehet. Ugye? —Igen. —Mert e~ a novella arról szól, milyen elemi erővel hat egyszer csak a főszereplő egye­ temista lányra a z hogy leül\ és elk eld olvasni egy könyvet, elkezdi olvasni a Thibault családot. —Igen, de itt azért nem elhanyagolható, hogy a Thibault családot olvasva oldalanként felháborodtam, hogy ez egy rossz könyv, ez nekem nem tet­ szik, és mondatokat idéztem: hogyan szabad ilyen mondatokat leírni? Én, aki amatőr voltam, vagyis hogy talán még nem is próbálkoztam meg az írással, ezzel az elutasítással indult el tulajdonképpen a próbálkozási vágy bennem, hogy ha ez neked rossz, akkor csinálj valamit, ami esedeg jobb. Elnézést kérek azóta is Roger Martin du Gard-tól, mert valószínű, hogy annál sokkal jobb könyvet írt, mint amilyennek én őt 22-23 éves koromban láttam. —A^t hiszem. amióta Flaubert azt mondta , hogy „Bovaryné én vagyok ”, nem na­ gyon szabad ' vagy nem nagyon lehet egy írótól megkérdezni, miként jelenik m eg hol jelenik meg a regényeiben, novelláiban. Hogyha azonban a Te életutadat nézi, a Te elbeszéléseidet, regényeidet olvassa az ember, akkor azért azt tapasztalja, hog Vathy Zsuzsa megjelenik. Megjelenik a kislány, megjelenik az egyetemista, megjelenik a fe l­ nőtty v á g az a Vathy Zsuzsa, akinek már családja van. — Fiatalon, tehát kezdő író korában az ember alig tud attól szaba­ dulni, hogy m indig m agáról írjon, m indig m agáról akar beszélni és ez bizonyos fokú exhibicionizm us, hogy úgy m ondjam , • föltétien kárára van annak, am it m eg szeretne írni. Aki ilyenkor segíteni akar, m egpró­ bálja egy kicsit kitaszigálni m agát az írót a novellának vagy az írásnak a közepéből. Később aztán ez m agától m egoldódik. A m ikor az ember elég sok m indent m egél, akkor a szem élyes em lékezet családi em lékezet és történelm i em lékezet lesz - és a különféle idők, akár nagyobb időt tekintve, egym ást átfedik. És ilyenkor érzi azt az ember, hogyha vala­ m it m egm ondani, kim ondani szeretne, akkor föltétlenül m agát kell fölm utatnia. —Persze, azért ez nagyon érthető volt, h o g Te az első írásaidban is és később is fe l­ idézted Pápát, a gyerekkorodat. Hisz édesapádnak Pápán iigvédi irodája volt, ahol i 749 g- �azért Te —mint egy színházban —, különféle figurákat láttál\ különféle élethelyzeteket, magatartásokat, hamisságokat. Tesétált a bájatokba maga az élet. —Igen. Ez nagy ajándék volt, hogy szinte ott nőttünk fel apám ügyvédi irodájában. Annál is inkább, mert akkor aztán a ház, ahol laktunk, társbérlet lett, egyre zsugorodott, és akár akartuk, akár nem, előttünk zajlott le a tény­ állásfelvétel, a dolog értékelése, a gépelés és mindenféle beszélgetés. Ezen­ kívül még hallottuk azt is, amikor anyám és apám vitatkoztak éjszaka - mert egy szobában aludt az egész család - , vitatkoztak, hogy ezt ne, ezt igen, ezt miért így kell. Még külön végighallgattuk, amit nem szántak nekünk, de fölöttébb izgalmas volt. —Amikor elkezdtél írni, akkor Téged tulajdonképpen az írásnak csak az anyag, az elmondandója izgatott, vagy kerestél-e hozyá valamiféle form át? Voltak-e a szöveg megformálásával gondjaid? —Sajnos, sok bajom, sok gondom volt. Hogyha abban az időben, ami­ kor elkezdtem írni, van valaki a közelemben, aki egy kicsit segít és sok rossz hatást kiszűr, vagy egy mondattal meggyőz, hogy tessék félretolni, egyálta­ lán nem kell vele foglalkozni, akkor hamarabb eljutok egy olyan formához, amit meg szerettem volna találni. így túlságosan sok, és hogy is mondjam, nem figyelemre méltó hatás ért. Már első novellám megjelent, amikor Szentkuthy Miklós adott nekem nagyon szép,- és az ő kői voltához méltó tanácsokat. —És hogy kerültél pontosan Szentkúthy Miklóssal kapcsolatba, aki végül is azért az egyik legezpterikusabb írónak számított? A z o nyomdokain haladni különösképpen nem nagyon lehetett. —A felesége német, angol és francia órákat adott, és nagyon szerették, hogyha pl. mérnökök mentek hozzájuk, orvosok, akiknek a működésük teljes mértékben távol esik az írói világtól - tehát kvázi ugyanúgy, mint ahogy egy ügyvédi irodába bejött hozzánk a természetes, hétköznapi élet —, amit látni nekik nem adatott meg másképp. És hát nagyon örültek, hogy megint e g y mérnök jött, egy fiatal mérnök. És körülbelül egy év után mertem csak megmondani, hogy* írok és megkér­ tem Szentkuthy Miklós feleségét, Dollykát, hogy’ kérdezze meg Miklóstól, elolvasná-e egyik novellámat. És akkor odaadtam neki - mondjuk —kedden a novellát. Csütörtökön kaptam egy táviratot, hogy „novellájának szóról szóra való elemzése után kérem keressen fel, ekkor és ekkor.” Valójában a novella terjedelménél nagyobb terjedelemben elemezte az írásomat. —Izgatott voltál? —Igen. ?bú r ti �- Megvan? - Meg. Ezt persze felhasználta arra, hogy ő is elmondja a véleményét a kortárs irodalomról, amikor már a divatáramlatok kezdtek bejönni hozzánk. A nouveau román akkor volt nagyon divatos irányzat nálunk is, az egzisz­ tencialista filozófia is nagyon divatos volt, és kajánul, boldogan kigúnyolta, kinevette mindegyiket. - A z gaf hogy Te vegyészmérnök hallgató voltál\ és dolgoztál is Százhalombattán vegyészmérnökként, nem is lehetett talán módod’ hogy olyan írói csoportosulásokba ke­ rülj, ami bizonyos életszakaszban nagyon j ó és nagyon nagy segítség. Te nagyon magá­ nyos lehettél. - Biztos én is ügyeden voltam, tehát nem találtam meg azt az utat, azo­ kat az iskolákat vagy csoportokat, akikhez fordulhattam volna. Azután egy kicsit később megjött az írókkal való találkozás, kapcsolat, barátság is, de amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá —részben —, feltehetően a saját hibámból nem találtam rá. Erre azt szoktam mondani: mesterek, lega­ lábbis élő, eleven mesterek nélkül kellett a saját utamra rátalálni. - Hogy sikerült életedben az az időszak, amikor párhuzamosán voltál vegyészmér­ nök és már írtál? Kollégáknak például e/mondtad, vág /megpróbáltad függetleníteni az életednek ezt az oldalát az írástól? - Nem, nem mondtam. Mikor az első novellám megjelent az Uj írásban - azt hiszem, az 68-69-ben volt —, akkor tudták meg a kollegáim. És itt hadd említsem meg, Hága László volt akkor a százhalombattai olajfinomító főtechnológusa, aki következő évben egy robbanás során meghalt és vele együtt kilencen vagy tízen haltak meg akkor. O egy nagyon nagy tudású és nagy tekintélyű mérnök volt, és mikor az Lj írás megjelent, legnagyobb meglepetésemre odajött hozzám, úgy is mint főnököm, mint az olajfino­ mító - mondjuk —második embere s azt mondta, olvasta, gratulál a novel­ lámhoz és nem tudta, hogy én ilyennel is foglalkozom. Sok sikert kívánt. Ez egy nagyon szép, váradan gesztus volt a műszaki emberek világában. - És az váratlan volt-e számodra, b o g egyszer csak úgy döntöttél, b o g abba kell hagynod a vegyészmérnöki munkát, és az életedet csak az írásnak kel! szentelni. 1''agyis úgy tudom, üzemi újságíró lettéi - Igen. De ezen nem volt mit gondolkozni, mert azt nagyon hamar fel­ fogtam, hogy jó író és jó mérnök nem lehetek. Úgyhogy, amikor letelt az az idő, amit énnekem ott el kellett tölteni - ösztöndíjból tanultam mert szüleim nem tudtak akkor engem pénzzel támogatni; hát, amikor ez letelt, akkor elköszöntem és nagyon baráti viszonyban váltunk el a volt kollégáimtól. Akkor elmentem üzemi újságírónak. Az újságírásnak akkor nem jöhetett más változata számításba, 1970-ben egy országos napilaphoz elmenni poLi 751 f �tikai okokból nem lehetett. Nem lehetett vállalni azt, amit ott kívántak az embertől. Úgyhogy az üzemi lap egy olyan menedék volt. Nagyon sok író dolgozott akkor ilyen újságnál. —Hogyne, például Bella István is. —A szerkesztőségben például csak írók és költők voltak. És az újságírásközben megtudtam egy nagyon fontos dolgot: hogy az újságírásnak és az irodalomnak semmi köze egymáshoz! Más a nyelve, azonkívül az újságírás­ nak az a dolga, hogy megírja, ami megtörtént, amit pedig az irodalomnak kell megírni és az irodalom és az író ír meg, az vagy soha nem történt meg, vagy egyszer megtörténhetne, vagy pedig a valós világgal sokkal kisebb az érintkezése, mint amit a tények el tudnak mondani. A másik dolog, amit az újságírásnak köszönhetek: megérttette velem azt, hogy minden rám tarto­ zik! Minden ember sorsa, élete. Meg rád, meg a többi emberre. Aki - mint én is —felnőtt egy vidéki polgári környezetben, azt úgy nevelték, hogy isme­ retlent megszólítani és kérdezősködni tőle nem szabad. Elképzelheteden volt. A beszélgetésnek korlátái voltak, tudni kellett, mit illik, mit lehet. Eze­ ket — hála Istennek - kisöpörte az újságírás, a foglalkozásnak, hogy úgy mondjam, nem ártalma, hanem öröme, és magától értetődő lett, hogyha nekem valami fontos és többet szeretnék róla tudni, mint amennyit rögtön elárul, akkor megkérdezem. Nemrég került a kezembe egy Krúdv-tárca, azt hiszem 1920-ból, és gyönyörű volt, elérzékenyedett az ember, olyan szép volt. De úgy hiszem, hogy ez a műfaj ma már nem létezik, Kosztolányi tár­ cája se létezik. Ma az újságíró azért ír meg e g y tárcát is, mert valami célja van vele. És abban a pillanatban, hogyha én valamit el akarok érni az írá­ sommal, az m ár más dolog, mint az irodalom. — előbb szóba került édesapád ügyvédi irodája, és ahogy a~ egyes novelláidat ol­ vassa a~ ember, forgatja regényeidet, akkor ebekben a müvekben a nagyon érdekes kis­ városi hangulat mellett, kisvárosi figurák mellett még egy lényeges dolog derül ki, a% hogy a Te számodra, a Ti számotokra a család nagyon fontos volt, nagyon nagy össze­ tartó ereje volt. Hogyan fogadta ez a család azt, bog' egyszer csak valaki író lesz es elindul ezen a nem könnyű pályán? Olvasták-e ezt az első írásodat, hogan tudták meg? —Amikor megjelent, akkor olvasták. Nagyon szép tőlük, hogy nem pró­ báltak lebeszélni, h o g y ne ezt csináljam. Féltek és féltettek, de nekem ennyi elég volt, hogy nem próbáltak lebeszélni róla. —Es akkor meglátták, h o g ők maguk is valahog megjelennek ezekben a művek­ ben, ezt hogan fogadták? —Nem emlékszem rá, hogy komoly konfliktus lett volna közöttünk. Én nagyon szerettem a szüléimét, nem kritikusan akartam őket nézni, inkább szeretettel közelíteni hozzájuk. Í 752 £- �derül ki ebekből a müvekből is. - Olyan kiszolgáltatott és nyomorúságos élete volt az ’50-es, ’60-as években egy vidéki értelmiséginek, aki nem tartozott a hatalmi körökbe, és akit ellen­ ségnek akartak nyilvánítani, hogy később szinte minden mást eltakart ez a do­ log. Akármit csináltak, nem tudtak változtatni az életükön. Tehát az ő sorsukat a kor rendezte el, nem saját maguk. Még biztos sokféle változatban vissza fog térni ez írásaimban. Ahogy múlik az ember felett az idő, ugyanazt többfélekép­ pen és gazdagabban, esedeg másképp látja. Főleg hogyha olyan változások következtek be időközben, mint amilyenek nálunk 1990-ben. - A beszélgetés elején arról volt szó, hogy amikor e lk e lté l írni, tulajdonképpen na­ gyon magányos voltál\ mert olyan közegben éltél, ahol egészen más érdeklődésű, egész más pályára készülő fiatalok vettek körül, akikkel nyilvánvalóan nem akartad meg­ osztani az írásra való készülődés gondjait. A z élet különös. Férjed író. ha akarod. ha nem, nap mint nap az irodalom hosszabb -rövidébb ideig valahogy/csak jelen van a hét­ köznapokban is. - Igen. A dologhoz azért hozzátartozik az, hogy Lázár Ervin többször komoran maga elé néz és azt mondja: „én nem vagyok író”. O az írói léte­ zéstől, mint olyantól, nagyon is távol szeremé magát tartani. Hála Istennek, ez nem megy. Úgyhogy akárminek is nevezi magát, természetesen író, kitű­ nő író, de az életvitelében, életformájában nem a pár excellence író, aki esztétikával foglalkozik, felolvassa íróbarátainak az elkészült könyvét, vagy pedig fordítva, a barátja a verseit neki. Nem tudom, h o g y előnye vagy hát­ ránya az életünknek, mindenesetre ilyen. - Tehát ez azt jelenti, hogy normális hétköznapi beszélgetések vannak, nem mű­ elemzések. - Igen. - Amikor a pályakezdésekről volt szó. akkor beszéltünk arról, hogy milyen magá­ nyos volt az indulásod, nem tartoztál írói csoportokhozSzeretné he. tudnál-e mestere lenni fiataloknak, elindítani fiatalokat, átadni nekik valamit'? Gondoltál-e rá. vagy vannak-e tanítványaid? - Nemigen. Nincsenek tanítványaim, viszont valószínűleg illúzió vagy va­ lami idilli kép létezik bennem a tanításról. Olyanféle, hogy a legmagasabb foka a létezésnek - lehet, hogy ez egy kicsit talán furcsán is hangzik —, mégiscsak az, amikor az ember a szavakkal át tudja adni azt, amit ő ismer, ő tud - tehát a tanítást. Hogy fogok-e valaha tanítani, nem tudom, mindenesetre előttem rendkívül nagy becsben van ez a pálya. - Es mi az, amiről szeretnél mostanában írni? M i ami most érdekel? - Van néhány dolog. Keveset mondok, mert kabalából az ember ne beszéljen arról, amit nem írt még meg. Azon töprengek és azon gondol­ �kozom most sokat, hogy mi volna, ha m egpróbálnám megírni az én vir­ tuális életrajzom at. Tehát lehetséges életrajzom at, mondjuk 400 év terje­ delmében. Ú gyhogy az egyik, aki én is lehettem volna, élt, mondjuk, 1500-ban, a m ásik egy Mária Terézia idejében betelepült bajorországi iparoscsalád egyik tagja, az is lehettem volna, egyik nőtagja, vagy egy 1860-as évekbeli fiatal színésznő, aki 19 évesen tüdőbajban meghal. Ez foglalkoztat, hogy lehetséges-e ezt irodalmikig megoldani, ezt a képzelt életrajzot. Ha az ember azt akarná leírni csak, ami van, ami körülöttem létezik úgy, ahogy van, vagy azt, ami velem történt, ami vele történik, nem volna értelme leírni. A görögök esztétikai követelménye még a m i­ m ézis, a dolgok utánzása volt. Ma már nem az. Megváltoztak az élet körülm ényei és feltételei, m indent rögzíteni lehet képen, képernyőn, hangszalagon. Mi értelme volna realistának lenni? Már lassan a szociog­ rafikus írásoknak is csak valam iféle megőrző vagy tudományos vagy történeti jelentősége lesz, az irodalom perifériájára szorulnak. Tehát itt m ár a realizm ussal vesződni vagy szem beállítani bizonyos irányzatokat, írókat a realizm us címén, én feleslegesnek érzem. Nincs realizmus a m ű­ vészetben. írjuk le azt, ami megtörténhetne, vagy egyszer majd m egtör­ ténik, vagy valaha talán m egtörtént, esetleg sose történik meg. Hogy igazodjunk el benne és ezt a körülöttünk lévő szép összevisszaságot egy kicsit segítsen feltérképezni, elképzelni. i 754 f �Tari Lujza KRIZA JÁNOS: VADRÓZSÁK CÍMŰ NÉPKÖLTÉSI GYŰJTEMÉNYÉNEK NÉPZENEI TANULSÁGAI Bartók Béla, a budapesti Zeneakadémia 1907 januárjában frissen kineve­ zett zongoratanára, az év nyarán első székelyföldi gyűjtőútjára indult. 1905 óta volt már gyűjtőtapasztalata és anyagismerete, de tömegében ekkor talál­ kozott először a magyar népzene ősibb rétegeivel. Ez nemcsak a zenei világ számára alapvetően újat jelentő pentatóniát jelentette, hanem olyan műfajo­ kat is, mint pl. az irodalomtudomány által addig már sokat boncolgatott balladát. Az élmény tudományos közleménybe kívánkozott. így” jelent meg visszatérését követően első cikke 1908-ban Székely balladák címmel az Ethnographia c. szaklapban, kottával közölve. A közlemény 5. darabja a Kádár Kata ballada, 3 különböző gyergyói faluból származó változatban, mely Kriza János 45 évvel korábban megjelent Vadrózsák Székely népköltési gyiíjtem énjébtn az 1-2. sz., vagyis ott is mindjárt két változatban van meg. Bartók 7. darabja a Nagy Bihal Antalné balladatípus, mely Krizánál Bodrogi Ferenciéként a 4. darab. A közlemény 9. száma A nagy hegyi tolvaj, mely Kri­ zánál a 4. sz. Nem célunk további statisztikai adatok felsorolása, ideértve, hány Kodály Zoltán által gyűjtött ballada illetve balladatípus szövege egyezik meg a Kriza gyűjtem ényben találhatókkal, köztük a Kodályt különösen érdeklő Kőmíves Kelemenné balladáéval (Kodály 1926-ban tette közzé tanulmányát e balladáról). Az ilyen jellegű továbbéléseket sok oldalról feltárta már a kutatás, Faragó József, Vargyas Lajos, Kallós Zoltán és mások gyűjtem ényes kötetei pedig bőséges adattárral gazdagítják ism e­ reteinket. Forduljunk inkább a zenei kérdések felé, s ne feledkezzünk meg arról a folyamatról, amely Kriza és Bartók közlése közt időben vég­ bement! A néhány évtized elsősorban azt a szem léletváltozást hozta többek közt az erdélyi Seprődi János, valam int Vikár Béla működésén keresztül - , hogy bármely értékes szöveg csak fele annyit ér dallam nél­ kül. Nem volt általános, de megvolt ez a hozzáállás már az 1830-as évek több népdalgyüjtőjénél, pl. Udvardy Jánosnál, Mindszentv Dánielnél. 1 755 | �Magáénak vallotta Vörösm arty Mihály és Toldy Ferenc, akik 1835-ben, a Magyar Tudományos Akadém ia nagygyűlésére készítették el vélem ényü­ ket a népdalkiadás elveiről. De már az 1833-as novem ber 9-i akadémiai határozat is az ő m egfogalm azásuk, mely szerint az olvasótábor ism ere­ tében kétféle formában tervezték a népdalgyűjtem ény megjelentetését. A zenére fogékony Erdélyi János részéről természetes volt, hogv a kiadás kétféle m ódját pártfogolja - vagyis a kottás és anélküli kiadást. S m int­ hogy erre a Népdalok és Mondák I. kötete (1846) előszavában utalt is, az utókor neki tulajdonítja a gondolatot, elfelejtve e téren Vörösm arty és mások érdem eit (pedig Kodály idézi ezt a nagygyűlési határozatot A M agyar Népzene Tára I. kötete kutatástörténeti részében). 1848 után re­ mény sem volt az ereded elképzelés szerint meg sem kezdett kiadások folytatására, illetve azok kimerültek a népies dalirodalom ének-zongorára készített feldolgozásaiból. A régi és értékes népdalkincs falun élt, s a 19. század elején m egkezdődött népdalgyűjtési mozgalmak után is ism eret­ len, a népdal fogalma pedig dsztázatlan maradt. Ezért is jelentett a kor­ társaknak 1863-ban olyan sokat Kriza kötete, mely az egyre sekélvesedő és a századvég giccses magyar nóta stílusa felé siető korban egészen más levegőt árasztott, mint a nótaperek zajától hangos ál-népdalkiadvánvok. Kriza szöveggyűjtem ényének frissessége és népi tisztasága olyan erővel hathatott a maga korában, mint 40 évvel később az ázsiai örökségű pentatónia felfedezése. S hogy kötete mennyit jelentett még jóval később is, nemcsak abból látható, hogy Vikár Bélának „Gondolata támadt Kriza szövegeihez a dallam ot m egkeresni.” (Kodály hátrahagyott írásai 1993., 167.) Hatása azon is lemérhető, hány népdal-kottán hagyta rajta kézjegy­ ét Bartók és főleg a szöveg-folklorisztikában jártas Kodály, utalva arra, ha a frissebb gyűjtésekben Krizánál meglévő szöveg variánsára ismert. Kodály többször hangot adott annak a véleményének, hogy a dallam nélküli szövegközlés nem kielégítő. Mégis megbecsülte az értékes régi szövegközléseket. „Elég legyen a dallam-nélküli kiadványokból is. Kriza és Erdélyi sőt Arany-G yulai első két kötetének kiadása is más: ezek gyűjtésünknek első, m integy alapvető oszlopai, már történeti becsük van ect. ezzel a Kisfaludy Társaság nagy szolgálatot tesz.” —írta egy helyen {Kodály hátrahagyott írásai 1993., 231.) Az igazi szolgálatot persze a 190 éve született Kriza János tette a gyűjté­ sekkel és a kiadással. 1811-ben született, abban az évben, amelyben Liszt Ferenc, s 1875-ben, abban az évben halt meg, amelyben Mátray Gábor. A Vadrózsák kötet 1987-es reprint kiadása előszavában Kriza Ildikó hangsú­ ■§ 756 £ �lyozza, hogy Kriza Jánosra az egyetem elvégzését követő berlini tanul­ m ányúján egyaránt hatott Herder népdalgyűjteménye és a Grimm testvérek mesekiadványa. Ha jelzésértéke van (és egyáltalán lehet) annak, hogy Kriza, Liszt és Mátray, e három különböző módon és területen alkotó, a népzene ügyét egyengető jeles egyéniség születése illetve halála azonos évre esik, annak is jelzésértéke lehet, hogy az ifjú Kriza éppen abba a városba ment továbbképezni magát, amely fél évszázad múlva a Curt Sachs, majd Erich Hornbostel nevével fémjelzett berlini iskolaként vált a modem népzenetu­ domány első fellegvárává. Nézzük azonban most már a gyűjteményt, mit mond az a népzenekutató számára a 21. század elején! M egfigyeléseinkhez a 20. sz. folyamán gyűjtött népzenei példákat fű­ zünk az MTA Zenetudom ányi Intézetének népzenei gyűjtem ényére, azon belül is főleg a hangfelvételekre támaszkodva. Tudnunk kell term é­ szetesen, hogy a K riza-szöveggel kapcsolatos —népzenekutatói oldalról egyébként m egalapozott - dallam párosítás és összehasonlítás szigorúan feltételes. A GYŰJTEMÉNY NÉPZENEI RÉTEGEI N épzenetörténeti szempontból a gyűjtem ény elsősorban régi és nagy tömegben a szorosan vett (paraszti) népi dalrétegbe tartozó szövegeket tartalmaz. Ahhoz képest kevesebb benne a kor adott népies műdala, amelyek közül alább néhányat m egemlítünk. (A nem népi eredetű és nem folklorizálódott szövegek kívül esnek szakterületünkön. A népze­ nekutató így csak olyan irodalm i eredetű dalokra utalhat, amelyek nép­ dalként illetve általánosan elterjedt közdalként is továbbéltek a szájha­ gyományban.) NÉPIES MŰDAL, RÉGI MŰDAL Legkevesebb a kor friss népies műdalanyaga, mint amilyen pl. a Huszár vagyok, aggá lettem, annak maradok (382. sz.) a Ne menny rózsám a tollára (351. sz.), a Végig mentem a g ormódi temetőn (392.), a Marossgéki piros paris (418. s z .). Az alábbi versben könnyen ráismerhetünk a Kossuth "Lajos íródcák-iz , va­ gyis a Kossuth-nóta egyik szövegváltozatára: A szeretőm iródiák/Nem kell neki gyorgyavilág, Megírja ő a levelet,/A hajnali csillag mellett, (stb. —428." sz.) --------I 757 L------- �A Kossuth-nótának ez a versszaka régebben általános volt, máig ellenben főleg a palóc területeken maradt fenn. Vidékünkön először Kodály Zoltán jegyezte fel a Nógrád megyei Tolmácson 1922. április 16-án. Kriza gyűjteményében több a régi műdalirodalom nyomát őrző dalszöveg. Ezek azért értékesek, mert azok dallamát esetenként 18. századi és a 19. század első felében készült kéziratos kottás gyűjteményekből már ismerjük. E dalok egy része 1850 után már nem igen van meg a gyűjteményekben, sőt, úgy tűnik, némelyiket Kriza kötete rögzítette utoljára. Ilyen pl. A vadászok mind úgy szok­ tak/ Hogy ha egy vadat megfogtak (498. sz.), a Mit titkolod, hogy s^eretssjMikor aró1 nem tehets~ (40. sz.), a Kocsmárosné, gyújts világot/Hej\ van-e kökénys^cmu lányod? (451. sz.), a Kétágasra szállott a sas/Többet rózsám ne csalogass (153. sz.). Ez utóbbi meg­ van pl. Tompa Mihály 1844-es Dalfii^ér c. kottás, kéziratos gyűjteményében, csakúgy, mint a Szombat este ne jö j konyám/Alett akkó vigyáznak rcám (186. sz., kezdete Tompánál Este késön...). Fáy András népszerűvé vált dalának szövegét, a Ne sírj lányka, hogy a végzés elválaszt minket (511. sz.) szintén megtaláljuk Krizá­ nál, később viszont már alig. A Vörösmart}’ kedvenc énekének mondott Hess légy ne szállj rám is megvan a gyűjteményben (Krizánál ... ne dunnyogj, 252. sz.). Ennek dallamát többek közt a Vadrózsák után két évvel később kiadott zon­ gorakíséret nélküli kottás dalgyűjteményből ismerjük, melynek címe A magyar nép dalai és dallamai, s Színi Károly Szabolcs megyei református kántortanító állította össze. Őrzi még Kriza kötete Csokonai Vitéz Mihály A~ emberiség s a szeretet Felfogadtam s^ávy meg s~á%s~or c., a 19. sz. folyamán megzenésített formában is népszerű versét (159. sz.). Csokonai e versét dallammal először Verseghy Ferenc adta ki 1813-ban, 20 évvel később pedig egy kiskunsági kántor, Tóth István, már folklór jellegű formában kottázta le saját kottás gyűjteménye számára. Kéziratos gyűjteményekben ilyen kései előfordulása (mint amilyen Kriza 1863-as gyűjteménye), viszont már ritka. Látszatra már ritkaságnak számít a kéziratos dalos könyvecskékben Kriza gyűjteménye megjelenése idején a Vígon élem világom,/Ne ité j meg virágom! (35. sz.), mely az 1700-as évek végén Bécsben és Lipcsében bil­ lentyűs hangszerek számára kiadott kották tanúsága szerint külföldön is népszerű hangszeres magyar darab volt. A 17-18. századi műköltői szö­ veghez kapcsolódó dallam 19. sz. első feléből ismert feljegyzései a szöve­ ges és hangszeres verzió folyamatos népszerűségéről tanúskodnak. A dal­ szöveg 1863 táján viszont már ritka. Az elit kultúra e darabjának viszony­ í 758 | �lagos nyugalmi állapota mögött azonban már felsejlik a közben zajló és a 20. sz. elejétől jól dokumentált folklorizáció. így Kriza feljegyzése időben éppen félúton van a kéziratos kottás gyűjtemény-készítés szokásának leáldozása és a modern népzenei gyűjtések között. E műdal Csokonai versé­ vel ellentétben különböző szövegekkel és funkcióban maradt fenn a szájhagyományban, főleg a Dél-Dunántúlon, valamint egyes palóc területeken és általában az északi népzenei dialektusterület más részein (pl. a Zoborvidéken — ma Szlovákia) és a volt Ung megyében (ma Szlovákia illetve Ukrajna). Az elmondottak érvényesek a Zöld erdőbe, sík menőbe sétál eoy madár kezdetű régi műdalunkra is (442. sz.). Szintén fennmaradt a parasztság közt Kriza gyűjteménye 491-es számú feljegyzése, a következő műdal szövege: Ez nap fénye már ezután Rejtekezik a felhőbe, Az én nevem temettessék Mindörökre a földbe. Jaj ha már így élnem kell, Mindenektől félnem kell, Az én kedves barátimtól Véledenül válnom kell. Szerettelek jó barátom, Te engem nem szerettél, Szemmel szájjal csalogattál, De szivedből gyűlöltél; így engem bajba hoztál, Nekem nagy bút okoztál, S mind kettőnket vigasztaló Barátságtól megfosztál. Nem szeretek soha senkit, Nem szeretek senkit már, Megtanított egy barátság, Amely nekem volt nagy kár; Egy tekintet vakított, Örökre szomorított, Sebet ejtett, melyet senki Kivüled nem gyógyított. | 759 t �E szöveghez tartozó dallamot egyeden történed forrásból ismerjük. Az utolsó (3.) versszak dallammal van meg Gád József 1802-ben kiadott „klavir” (zongora) iskolájában (Ar kótából való klaviroeyis mestersége). Gád a Magyar Ária forrását és zeneszerzőjét is megnevezi. Eszerint a dal Kótsi József szerzeménye, s a Qudlibet c. operából vált divatossá. Ez is elkerült a parasztsághoz, s 110 illetve 112 évvel később Kodály Zoltán találta meg népi változatait a nyelvterület két szélső pontján. E két pont: a palócok a volt Hont megyében (Füzesgyarmat 1912), s a bukovinai székelyek 1914-ben. A kutatás számára ismert volt még . egy változata Pálóczi Horváth Adám 1813-as 0 és új mintegy ötödféls?á~ énekek c. gyűjtemé­ nyéből. 1987-re a könyvtárakban és zeneműtárakban 6 új kottás és 2 szöve­ ges változatát gyűjtöttem össze a 19. sz. elejéről, köztük Gaál Miklós 1810- �bői származó gyűjteményének E~ nap fénnyel már ezután rejtekezők a felhőbe Kriza szövegével azonos —darabját. Szinte hiheteden, hogy az 1914 után már elfelejtettnek vélt műdalt 1983ban még sikerült megtalálnom és hangszalagra vennem Bíró Mártonná Csernik Annától, egy Hadikfalván született 74 éves bukovinai székely aszszonytól. így ma Kodály megkopott gyenge fonográffelvételén kívül ez az egveden élő népzenei példa a történed dokumentumok mellett. 1 /Üi fc- �Hadikfalva (Bukovina) Hímesháza (Baranya) Énekelte: Bíró Mártonné Csemik Anna (74) Gyűjtő: Tari Lujza 1983 II. (MTA ZTI jelzet: AP 13.263/j) J. 9 2 - 8 6 1 .Ez nap Rej - te Az én fé - nyém - már get - vén ez - u - tán. fel - ho ked ré - gi - - ve ben, - sem töl, T. f. (b) É É ! Vé - let - le - nűl vál 2. Szerettelek szép szeretőm, Te engem nem szerettél, Szémvel-szájvol csalogattál, De szívedből utáltál. kell. 3. Elég oka az ónnak, Hogy a léjan mily ravasz. Ezer közül csak égy válik Hű szerelémbenn igaz. Ezer közül ... isin. SZOROSAN VETT NÉPZENE A valódi népzenei rétegeket illetően a szöveggyűjtemény alapján számos szövegtípusban felismerhetjük az egyes zenei stílusokhoz kapcsolódó jel* legzetes szövegeket. A napjainkig továbbélt szövegek közül kiemelhetjük példaként a l'adrópsák 13. számú darabját: Kövecses víp martján páratlan gölic^e. Ennek 2. verssza­ ka, A~ hol én emónyök , ott a fák is sírnak/ Gjönge ágairól levetek lehálnak az er­ délyi népköltészet egyik legszebb szövege. Dallammal először Kodály vette fonográfra 1912-ben a Székelyföldön, a Kászoni-medence Impér nevű fa­ lujában, a kiváló daltudású Váncsa Vaszi György előadásában. Az ereszkedő vonalú dallam régi stílusú népzenénk egyik legfőbb stílusrétegébe, az ötfokú kvintváltó stílusba tartozik, s annak egyik legművészibben formált dallama. í 762 | �E népdal mára —részben Kodály feldolgozásainak köszönhetően —általá­ nosan ismertté vált (/. Kodály- 1'argyas: .1 magyar népzene, Példatár 2. sz.) Ügy gondoljuk azonban, a Kriza által közölt szövegváltozatot nem a pentaton kvintváltó stílus 6 szótagos dallamával kell párosítanunk, hanem a diatonikus sirató rétegbeli, ereszkedő 12-es szótagú csoport valamelv dallamtípusával, mint amilyen pl. a Kodálv-Yargyas példatár 364. sz. dallama (A///ere én játvk még a fák és sírnak , Kodálv bukovinai gyűjtéséből), illenie a Rajeczky Benjámin által a Magyar Xép^ene c. hanglemezsorozaton közölt moldvai csángó változattal. A szövegkörnyezet Kriza 13-as sz. darabjánál és a 311-cs szánni másik feljegyzésnél inkább ezt támasztja alá (pl. az utóbbi változat 3. versszaka: Sír ag ál előttem, bánkódik a~ ösren.) A Rajeczky által közölt moldvai csángó Ahol én el ménfék még a fák és sírnak népdal dallamtípusa Erdélyből és az északi magyar területekről sok változatban ismert, a szö­ veg azonban jellegzetesen erdélyi. \i szöveg mindamellett az új magyar népdalstílusba is átmentődött pl. az Alföldön és a palóc területen. Járhatott a vers a régi stílusréteg űn. pszalmodizáló (zsoltározó) dallam­ rétegébe tartozó dallamaival is. Ezek gyakran szintén nem 6+6 szótagszámúak, hanem űn. osztatlan 12-esek. E stílus népzenénk legősibb stílusrétegeinek egyike, s egyaránt utal az ázsiai őshazára, illetve a kereszténységgel való találkozás legkezdeti időszak­ ára. A pszalmodizáló stílusrétegbe tartozó dallamok közt olyan balladák őrződtek meg a Székelyföldön, mint pl. a már Kriza által is közölt Xagy hegyi tolvaj, melyet, mint fentebb említettük, Bartók Béla is megtalált. Szintén a keresztény kultúrával való találkozás nyomát őrzi a Kriza gyűjte­ mény 516. száma alatt található Hogy ha még ma egy oly pincéébe bémás^ok. Ez nem más, mint gregorián paródia, s egyben sajátos ivónóta. Kriza közlése becses, mert ritka adat Erdélyből. A hangfelvételekkel dokumentált Hogyha én egy teli pincébe bemehetnék/és eg)1 /00 akás teli hordóból jót ihatnék típusú ivónóták számos részlete (pl. Addig is~om míg a fogam mind kiá-pikjMíg a gyomromban a s~ó/ómag kicsírá^ik) mutat egyezést Kriza feljegyzésével. Ilyen változatot is hallhatunk a Rajeczky által szerkesztett Magyar Népzene c. hanglemezsorozaton, a volt Bars megyéből (III. II/A 4. Hogyha én egy teli pincébe bemehetnék). Gyaníthatjuk, hogy a következő, /la/ljafok ujságot a~ életben/Adóimról s Urától a~ Rdenben is ugyanilyen gregorián paródia lehetett (517.), míg a Mesturam éneke —Gyermekek vigyázhatok/Egy bétát se hibásatok (518.) - szövegében nem nehéz felismerni a bakterénekek szövegkészletét és hozzágondolni a recitáló, szövegsoroló dallamformálást. Az énekes órakiáltásról, a bakterek énekéről pedig érdemes tudnunk, hogy legtovább a Xoborvidéken, a Csallóközben és a palóc területeken maradt fenn az élő hagyományban. I 763 | �TÁJI TAGOLÓDÁS, AVAGY SZÉKELY-E KRIZA GYŰJTEMÉNYE? Természetesen igen. Amiért mégis fel kellett tennünk a kérdést, azt utol­ só példánk már előrevetítette: a közölt szövegek jó része más magyar terü­ leteken is előfordul, sőt némelyik már csak máshol fordul elő, s a Székely­ földről eltűnt. Ez talán a Vadrózsák legfontosabb vonása: a gyűjtemény tájiethnikai szempontból sokkal szélesebb, mint székelyföldi; általános magyar, jellegzetes székelyföldi jegyekkel. Ha nem lennének jól láthatók benne a helyi nyelvi- és hozzágondolt zenei stílusvonások, nem is mondanánk szé­ kelynek, hanem a teljes magyarság tükörképének. Mielőtt ezt néhány példá­ val alátámasztanánk, hadd hangsúlyozzuk a tájnyelvvel kapcsolatban: mi­ csoda kifinomult fülre, ízlésre és előrelátásra vall, hogy Kriza a nyelvi dia­ lektus minél tökéletesebb megközelítésére speciális jeleket faragtatott a nyomdászokkal! (Más kérdés, hogy e jelek mai tudásunknak mindenben megfelelően adják-e vissza a nyelvi dialektust.) A következő példa: Van egy ?7ialom nincsen köve/Mégis lisztet já r (474. sz.) jellegzetes Maros-Torda megyei népdal, mely hangszeres tánczeneként is kedvelt. A népdal ma A malomnak nincsen köve mégis lisztetjár szöveggel isme­ ret, s nemcsak szövegében, hanem feltehetően dallamában is a Kriza idejé­ ben használatos formában maradt fenn. Ma már csak a székelyföldi Jo b ­ bágytelkén tudják, ahol mind vokális és instrumentális használata, mind pedig az előadásmód elevensége a folytonos használatról tanúskodik. A tágabb Erdélyben (de a nyelvterület más részein is) ma is jellegzetes, elterjedt szöveg az Édesanyám rózsafája/En voltam a legszebb ága , illetve az Édesanyám sok sejp s^ava/Kire nem hallgattam soha mely Krizánál is több válto­ zatban van meg. (pl. 391., 178.). Az első népzenei adatok Lajtha László Csík- valamint Udvarhely megyei gyűjtéseiből valók, különböző dallamok­ kal. A Székelyföldön e népdal napjainkban a volt Maros-Torda megyében a legnépszerűbb, hangszeres táncdallamként is. Kalotaszegen e szövegeket ma főleg arra a dallamra éneklik, amelyet Bartók Béla Ügy elmegyek meglássá­ tok szöveggel gyűjtött Magvargyerőmonostoron (1. Kodály-Vargyas: A ma­ gyar népzene 493. sz.). Az utóbbi versszövegnek nemcsak az az érdekessége, hogy egy másik verssel összekapcsolódva megvan Kriza gyűjteményében is (a Kimenyek Magyarországra, 449. sz. 2. versszaka). A népzenén túlmutató irodalmi-zenetörténeti érdekességét többek közt az adja, hogy a népdal, mely Bartók gyűjtésből vált ismertté, más szöveggel a fiatal, Petőfi Sándort már személyesen ismerő Szendrey Júliának volt egyik kedvenc dala - persze i 764 �Petőfi egyik versével. (Ezt egy 1847 márciusában nem Petőfinek írt levelé­ ből tudjuk). A Petőfi vers az 1843-ban írt Temetésre s^ó/ a~ ének, melyet a 19. század egyik jeles zeneszerzője, Szénfy Gusztáv zenésített meg és adott ki 1846-ban Parlagi rózsák című zongorakíséretes dalgyűjteményében. Szénfy kötete főleg megzenésített Petőfi dalokat tartalmazott. Szóbanforgó feldol­ gozásából igen hamar népdal lett, de megőrizte a műzenei jegyeket. "Nép­ dalaként már az 1850-es évek elejétől énekelték Ug)1 elmegyek meglássátok szöveggel is (így jelent meg pl. Füredy Mihály dalgyűjteményében 1851-ben, de Szénfy dallamával). Térjünk azonban vissza Kriza gyűjteményéhez. Lajtha László Bözöd-i, Udvarhely széki gyűjtéséből vált ismertté a Verd meg Isten a~t a szivetJA k i kettőt hármat szeret (Kriza 60. sz.), illetve a Verd meg isten , verd megjSzeretőmnek anyját (439. sz.). Szintén erdélyi népdalszöveg, de ma már ritka a Ki van az én szemem sír­ va/Mer a rózsámot más hírja (394. sz.), mely a század elejéről bukovinai szé­ kely keservesként vált ismertté Bartók-Kodály Székely népdalok kiadványá­ ból, az Erdélyi Magyarság 1921-ben kiadott és Trianon után politikai üze­ netet is hordozó kötetéből. Mint Jagamas Jánosnak, az erdélyi népzeneku­ tatás iskolatermetőjének népzenei feltárásai mutatják, a népdalszöveg fennmaradt a Maros-mentén, pl. Magyarón, ahol a nagy daltudású és kiváló mesemondó Kocsis Miklós Barabás repertoárján is szerepelt. Kriza gyűjteményének különösen érdekes darabjai azok, amelyekben többféle, külön-külön is önálló életet élő és más-más dallammal társuló dalszöveg kapcsolódik össze. A magyar népzenére általában jellemző a szö­ vegvándorlás, különösen az ún. alkalomhoz nem kötött dalok esetében. Lírai népdalszövegeink egyik legszebbike a Szivárvány havasán felnyőtt rozpiaringszál (Kriza 288. sz.), melyhez Kodály már 1937-ben 13. századi gregori­ án dallampárhuzamot (Beatus virqui) és rokonnépi változatokat fűzött. Rajeczky Benjámin európai összehasonlító kutatásai alapján a dallam teljes eurázsiai változatkörét megrajzolta, további mordvin, zűrjén, votják stb. rokonnépi- és számos új gregorián párhuzammal bővítve a sort. Térmészetesen csak feltételezzük, h o g y Kriza szövegének dallama is a jól ismert zsoltározó dallamtípussal járt együtt. A Szivárvány havasán illetve másik vál­ tozata Krizánál: Kövecses víz mellett palántáit vi/oja/Nem szereti héjit} ki akar ajszpni (237. sz.) már régen nem él a szájhagyományban. Feltételezésünket azonban megerősíti, hogy a közlemény önállóan illetve más egyéb lírai szö­ vegkörnyezetben fennmaradt szakaszai, mint a Könnyebb a kősziklát/Ú gy i 765 % �iszappá tenni (Krizánál a 388. sz. alatt található Szivárvány havasán 7. vers­ szaka) pszalmodizáló dallamokkal járnak. Krizáéval egyező szövegrészek szinte máig fennmaradtak, általában különlegesen szép, gazdagon díszített előadással. Kallós Zoltán és Martin György 1970-ben ilyen felvételt készí­ tett a népzenei hagyományairól méltán híres (volt Szolnok-Doboka megyei) Széken, Székely Ferenc előadásában. (A hangfelvételt 1.: Magyar Népzenei Antológia V\ 2/B 1. szerk. Sárosi Bálint-Németh István.) Érdemes egymás mellé tennünk Kriza feljegyzésének - melyet a Marosszékiek közt közöl és a Nyarad mellékéről valónak mond —és ennek a felvételnek szövegét. Kriza: 388. sz. Székely Ferenc: Szivárvány havassán/Felnőtt rozsmarint szál Nem szereti hejjit/ El akar bujdosni. Verje meg az Isten a szeretőm házát Ott se mindegyiket, csak az édesanyját! Ki ké onnat venni/Uj fődbe ké tenni Rózsám ablak'alá/Kéne palántáim. Eltiltotta tőlem az ő kedves lányát, Vegye el az Isten a szeme világát! Vásárheji torony/ Kürül van kerítve Három szál rozsmarint/Van belé ültetve. Ha néki lánya volt, nékem szeretőm volt. Ha néki kedves volt. nékem kedvesebb volt. Öntözzétek lányok,/Hogy ne hervaggyon el Szeretőtök szüve/Hogy ne hasaggyon el. Gondold meg édesem, elejét, urolját. Hogy kivel kötöd bé két szemed világát! Megéltünk vóna mü/Méga kősziklán is, Elfeküttünk vóna/Ketten egy párnán is. Mer nem kóccsönkérés. hogy’ azt megadhassák. Se nem tiszta búza, hogy azt learassák. Szerethettél vóna/Ha szép nem vótam is. Mer én szerettelek,/Ha szegény vótál is. Árva vagyok árva, mint a határ talló. Melynek ékességét levágja a sarló. Az enyémet elvette egy semmirevaló. Ássa ki a szemét két fekete holló! Fekete a holló, gyászt visel magáér’, Én is gyászt viselek a régi babámér'. Jaj, de bajos annak, ki egymást szereti, Mégis a jó Isten, össze nem rendeli. De még nagyobb annak, ki egymást gyűlöli. Mégis két vénasszony összeköszörüli. Könnyebb a kósziklát/Lágy iszappá tenni. Mind két egyes szünek/Egvmástól elválni. Könnyebb malomkőből poharat faragni. Mind kér szerelmespár egymástól elválni. Mikor két édes szü/Egymástól megválik. Még az édes méz is/keserüvé válik. Mikor két szerelmes egymásról elválik, Még az édes bor is keserűvé válik. | 766 r �Hasonló példákat hosszan sorolhatnánk még. Sajnos több olyan szöveg is van, amely már végérvényesen eltűnt. Jó példa erre a 106. számú Ne búsújon akárki menyecske, mely dallammal Kodály gyűjtése különböző népdalfeldolgozásai révén Bukovinából vált ismertté. Több szöveg egy ideig gye­ rekjátékként élt tovább (pl. a 266. sz.: A viloját akkó s^ödik/mikó röggel harmat fémlik). Nézzünk meg most néhány olyan népdalszöveget, amelyek fennmarad­ tak a magyar nyelvterület más részein, a Székelyföldön ellenben már nem élnek. Ma már csak a Nyírség területén használatos a S?jván>ányos a~ ég al­ ja/N em j ó l van a fejem alja népdal, (Krizánál 30. sz.), mely ott egyben kedvelt csárdás dallam. A verset Szabolcs megyében a népdalgyűjtés ügyét melegen támogató Dessewffy Virginia grófnő már 1844-ben feljegyezte gyűjtemé­ nyébe (42. sz.), s elküldte Erdélyi Jánosnak, aki rá is írta a gyűjteményre: „Vettem april 15. 1844. E’ dalok gyűjtő küldője Gróf Dessewffy Virginia Kisasszony”. A Ja j heh szennyes a kendője (Kriza 50. sz.) népdalszövegnek az Alföld és Erdély között fekvő Szilágyság az őrzője, melynek Errriellék-i része töb­ bek között Ady Endrét adta a világnak. A Szilágyság néprajzi és népzenei szempontból nem tartozik a jól feltárt és nagy közismertségnek örvendő területek közé, aminek oka a történelmi körülményekben keresendő. Mire Lajtha László 1914-es diósadi és Kodály Zoltán 1916-os krasznai, szilágyperecseni és szilágynagyfalusi népzenegyűjtésével itt is m egindul­ hatott volna a népzenei feltárás, kirobbant az első világháború. Néhány szilágysági szemelvény azonban még az addig összegyűlt népdalból is be­ kerülhetett a már említett Erdélyi Magyarság Népdalok c. kötetébe, illetve Bartók Béla A magyar népdal címmel 1924-ben megjelent könyvébe. Ez után jó néhány év szünet következett, s mire az 1940-es években valam e­ lyest újból fel lehetett volna venni az elejtett szálat, jött a második világ­ háború a jól ismert következményekkel. A háborút követően folytatód­ hatott a népzenei gyűjtőmunka, s 1963-ban hazai kutatók (Víg Rudolf és Sztanó Pál) is eljutottak a határokon túlra, akik többek közt Selymesilosván és Kémeren dolgoztak. A szilágysági falvak egykori kisnemesi, úrias világának zenei lenyomata az a népdalszöveg, amelyet Kémeren kétféle formában, két különböző dallammal is tudtak. A gyűjtés idején még mindkettő népszerű volt hangszeres gyors csárdásként is. Az egyik vokális változat kedves, játékos verse egyezik a Kriza gyűjtem ényé­ ben szereplővel. (1. Kriza szövegének egy részletét és a 20. századi válto­ zatot.) i 767 t �A m ásik népi változat K irzáéhoz képest már egy-egy úrias, finom ­ kodó kifejezéssel bővült, m egszakítva ezzel a 3-4. sor egyenletes 8 szótagos lüktetését. A bővülés csak egy szó (drága), s a Kriza köteté­ nek m egjelenése után éppen 100 évvel később gyűjtött népdal nem gazdagodott vele. A 3. sor m egváltozott ritmusa miatt viszont a 4. sor szótagszám át is szaporítani kellett, így került oda az újabb únaskodó „szívem ” szó. ■j 768 p �A pám ás táncdal: Puszta malombal Cserfa gerenda (Kriza 267. sz.) - mely­ nek m egism eréséhez többek közt Bartók egyneműkari műve is hozzájá­ rult —máig csak a Zobor hegy alatti részek (ma Szlovákia) m agyarságá­ nak népzenekincsében őrződött meg. (Bartók Pámás táncdal c. kórusmű­ vének szövege azonos —némi versszakcserével - Kriza 267. sz. darabjá­ val.) A 19. század közepe táján azonban úgy látszik még a Székelyföldön is ismerték. A Csallóközben (ma Szlovákia területén) maradt fenn a Hogyha én a~t tudhatnám/Sfőbbet szerets* nálam nál (Kriza 189.) és ugyanott párosítók pünkösdi ró~sa (Kriza 62. sz., egy Bars megyei hangfelvételét 1. Tari L.-Vikár L.: Magyar Népzenei Antológia II. 2É s^ak.5a). Igen érdekes a gyűjtemény 248. sz. darabja: Házasító dalok a fonóban. A Fej­ ér Nyikó mellékiről, melyhez játékleírást is kapunk. A vers sok szempontból egyezik egy Ipoly-menti palóc faluból, az Ipolyvarbóról ismert és szvitszerűen összefűzött menyasszony-búcsúztató versével. Az ottani Jaj pártám. pártám kezdetű lakodalmasba beépült a középkori . zeneileg Í 769 �pedig az egyik legősibb —eurázsiai eredetű - stílusba tartozó dallam típussal kapcsolódott össze, amelyet a Rákóczi korhoz kötődő zenei elemek is szí­ neztek. Kriza szövegében a Sérelm es virág és Kincs, Kinek s^i/ve bánatba nincs refrén és számos más elem megegyezik az lpoly-menti lakodalmassal. (Az ipolyvarbói lakodalmas hangfelvételét 1. Magyar Xép^enei .Antológia 11. 5. 1.) Ma már csak az északkeleti palóc területeken (főleg a Bükk hegység vidékén és a volt Gömör megyében) van meg az Amott van egy nagy há~ /7 om npgyk a neve illetve Szállj e!fecskemadár/ borsodon ke/vsgtid vers, mely ott jellegzetes, rubato előadáséi rabének, „Rabi-nóta” illetve pásztordal (Egy-egy vokális és hangsze­ res változatának hangfelvételét 1. Magyar Népzenei Antológia II. 4.1c, 4.4a, 9.2c.) Kriza 383. számú darabjának 2. versszaka Ott látik egy hasait/Argyitus a neve e szövegtípussal azonos, ugyanúgy, mint a 447. sz. benne van egy asztal/bánattal terítve szövegrészlete, valamint a 8. sz. Sycij te holló, sy íj le szövege. Az utóbbi /la kérdik: hogy vagyok?/Mondd meg hogy rab vagyok (3. sz.)... és . Akárkié lágyon/li~ a tele pohár (6. vsz.) egyezik az északi rabénekek szövegeivel, sőt az utóbbi szöveg siratóinkban is előfordult. Kriza gyűjteménvét megelőzően e szöveget Kelecsényi József Nyitra megyéből 1844-ben, Vajda Ferenc pedig 1852-53-as gyűjtéséből Szabolcs megyéből küldte be Erdélyinek a népköltési gyűjtemény számára —sajnos mindkettő dallam nélküli. Az utolsó példához személyes kapcsolat fűz. Az a népdalszöveg ugyanis, amelyet Kriza gyűjteményében a 63. szám alatt találunk, szülővárosomból, Pásztóról került a köztudatba Kodály Zoltán fisfi dal c. kórusművéből. Kodály e népdalt: lirdómellett esteledtem 1922 áprilisában gyűjtötte, s 2. versszaka így szól: En Istenem rendelj szállást, Mert mégúntam a bujdosást. A járkálást, a bujdosást, Az idegén fődön lakást. Krizánál pedig ezt olvashatjuk: Jaj istenöm, rendö’j szálást, Mctt méguntam a bújdosást. Idegein fődön a lakást, Ejel-nappal a sok sírást. Ez a szöveg ma már Pásztón sem, Erdélyben sem él. Pontosabban: Pásztón többen tudják, de nem eredeti formájában, hanem a kórusműből visszatanult formában, így csupán tudatos hagyományőrzés jeleként tarthatjuk számon. A szöveg a szemünk láttára tűnt el a bukovinai székelyek szövegkészletéből is. Az idős bukovinaiak ugyanis szívesen társították ezt a szöveget az Elindultam s-yép hazámból népdalhoz, mely Bartók Béla 1906-os békésgyulai népzenegyűjtéséből 1 770 | �vált ismertté. Kriza feljegyzése egyrészt arra utal, hogy valaha ez a vers is széle­ sebb elterjedtségnek örvendhetett, másrészt arra, hogy a székelység körében ismert verset csak a bukovinai székelyek őrizték meg. A népzenei gyűjtemény adatai szerint Pásztón is csak egyeden ember, Alapi István tudta Kodály gyűjté­ se idején. Hogy azonban a több azonos nevű Alapi család közül melyik Alapi családból való lehetett, aki ezt Kodálynak énekelte, már Rajeczky Benjáminnak sem sikerült kinyomoznia. Az 'Elindultam s^ép hazámból bukovinai változatának említése tovább­ vezet bennünket Kriza gyűjtem ényében. A Feljött a nap s^ép-rogyogva (417. sz.) versnek sok keserves versszaka van. Az utolsó (10. vsz.) ígv szól: Bú ebéldem, bú vacsorám, Bódogtalan minden órám Nézem a csillagos eget, Sirok alatta eleget. A bukovinai székelyek legöregebbjei az 1980-as években még énekelték e szöveget az Elindultam s^ép babámból népdalba ágyazva. A szóbanforgó részletet magam is e népdal egyik versszakaként gyűjtöttem 1982-ben egy 83 éves, hadikfalvi születésű bukovinai székely asszonytól, Faragóné Illés Brigittától. /1 �2. Nézem a csillagos eget Sírok alatta eleget. Én Istenem adja szállást, Mert megúntam a bujdosást. 3. Úgy megúntam a bujdosást, Éjjel-nappal a sok sírást. Éjjel-nappal a sok sírást. Éjjel-nappal a sok sírást 4. Bú ebédem, bú vacsorám, Bura született az anyám. Bu ebédem, bu vacsorám, Boldogtalan mindén órám. A bukovinaiak körében ez a népdal persze nem „őshonos’?, hanem szintén betanulás eredménye, mégpedig Bartók Béla Elindultam s^ép ba­ bámból c. szintén általánosan ismertté vált népdalfeldolgozása alapján. Faragóné úgy emlékezett rá, hogy még az 1. világháború idején tanulta egy öregasszonytól. „Nem voltunk kijőve még B ácskába... Mer [19] 14-ben tudja menekülve vótunk Szatm árném etin... mer a falunkba [Hadikfalva] a harc meg vót állva, ott kötték meg a fegyverszünetét [19] 17-be.” A harcok elől menekülve énekelték, mert „úgy meg vótak keserédve. Valahogy úgy még tudták gondolni magikba azt a nótát, hogy saját magiknak szerkesz­ tették ezt a nótát... Azétt vót keserves.” Sokkal hihetőbb azonban, s m á­ sok elbeszélései is azt erősítik meg, hogy a népdalt a 2. világháború alatt a Bácskából menekülés során tanulták. Addigra már valóban ismertté vált Bartók feldolgozása, s a népdalt könnyen megtanulhatták pl. egv művelt tanártól. Mivel dallamvonala ismerősen csengett, szövegét pedig különö­ sen találónak érezték magukra, hamar saját zenei képükre formálták és kiegészítették saját szövegkészletük verseivel. Az Én Istenem rendelj szállást ... szöveget ugyanis már valóban használták addig is; Kodály 1914-es bu­ kovinai gyűjtőfüzetei több ízben tanúsítják. Az északi - szorosabban a palóc —és a bukovinai zenei dialektus ilyenfajta kapcsolatának nem ez az egyetlen jele. Kriza gyűjteménye értékes adatokat ad zenei terminológiákról is (pl. Szomorú nóta illetve Más spomoru nóta 241—243.). Máshol táncdal funkcióra utal (pl. Siklódi táncdal 238. sz.). A szövegekben fontos utalások vannak hangszeradatokra (pl. duda, dob, hegedű, hattagú banda). A dalokhoz fű­ zött jegyzetek közt pedig érdekes tánc- valamint szokásleírást is találunk. Kriza János vadrózsáinak nagy része mára elhervadt sőt kiszáradt, sok más szóbeli hagyományunkkal együtt. Vannak azonban olyan darabjai is, amelyeknek jobb sors jutott. Ü 772 �Gyűjteménye több szövege alapiát képezte ugyanis Bartók Béla, Kodály Zoltán és Bárdos Lajos kórusfeldolgozásainak. Ilyen pl. Bartók Héjjá, kéjjel, karahija c. kórusműve, melynek szövege pontosan egyezik Kriza Kara-héjja! héjcé versével (Kriza 363. sz.). Ismert, hogy Bartók népi szövegeket használt kórusműveihez, melyekhez saját zeneszerzői kincsestárából adta a dallamot. Ilyen Bartók ljsányné^o (Arany etjisíér cifra ruháéi) kórusműve is, mely Kriza kötete 509. sz. dalszövege 2. versszakával tartalmilag egyezik: Kriza: Leányt ne szeress gazdagságáért Lzüstért, aranyért, czifra ruháért; Hanem ha szeretsz, jámborságáért, Előtted való friss járásáért. Bartók: Arany, ezüstér, cifra ruháéi*, Leányt el ne végv koszorújáéi*, Inkább szeressed jámborságáéi*, Előtted való szép járásáéi*. A Kriza vers többi részlete érdekes módon a Kodály Háry János dalművé­ ben feldolgozott Már engem mátkám /fjen kétettek szövegre rímel (ahhoz viszont Kodály saját zoborvidéki gyűjtését használta fel. Szintén megvan Krizánál cgv másik Kodály feldolgozás szövege: a Kiirákotty mese'. Krizánál Kitnkoty, 291. sz.). Bárdos Lajos ismert feldolgozása az Öss-^egyn/tek, össyegyn/tek i-^sapi lá­ nyok, mely Kriza 481. sz. feljegyzése szövegével egyezik (csak éppen az ő közlésében a „miskolezi dámák” gyűltek egybe). A Vadrózsák c. kötet 1863-as kiadásával megvalósult Krizának a kötet előszavában leírt célja: a szövegek „a magyar irodalom közös szent oltárára” kerültek. A zeneszerzők azt is megvalósították, amiről Kriza nem is álmod­ hatott: lehetővé tették a versek továbbélését a műzenében is, azzal, hogy a „vadrózsatüskébe nemes rózsaágat oltottak”. Bojtor Károly: Veszprémi tél --------1 773 |— �T. Pataki László VÍZTÖRTÉNET „ Zavarosa-~ kévés a balbenne. (puiói népdal) Régi tapasztaláson megálló igazság, hogy amibe az ember belenyúl, mert hajtja a nagy átalakító szenvedélye, mivel éppen akkor a természet-táj nem papíroz kellően —hasznost hozhat ugyan, ami azonban holtbiztosán más­ hol, másban, másként a nyereségnél nagyobb kárt okoz. így van alighanem az Ipollyal is. Ráció, ami csak nagyon rövid időre bizonyította, amit vártak tőle. Szabályozás, amiből több lehet a kár, mint a haszon. Megváltozott minden. Egy-két tíz év lepergett és már sajnálhatjuk is a „régit”. Embert, tájat, vizet, állatot. A N ógrád megyei palócvidék egyetlen jelentősebb folyóvize a határ­ ként északról-északkeletről kissé délnek, majd hirtelen nyugatnak for­ duló és a Dunába futó Ipoly. Trianonban olyasmit feltételeztek róla, hogy hajózható — ezért alkalmas a diktátum szempontjainak érvényre juttatására. A másik a Zagyva lenne, ami bár itt ered Zagyva főnél, Z agy­ varónánál, Mátyás király egyik kedvelt vadászterületen, a M cdvcs-fcnnsík alján (határvidék az is), ám ezen, az országban legkisebb Nógrád m e­ gyén, s annak is a déli szélén végigcsörgő vizecske, nem nevezhető folyónak. Az eredet-hely elnevezése, változtatása is történelem. Mondták régebbi munkák: az Ipoly a Szepes-Gömöri Erchegység dél­ nyugati részén, a Vepor hegység szikláinál indul, ami ma így igaz: folvónk a Szlovák Erchegység granodioritos területéről érkezik tájunkra. Az, hogy a mai Nógrád északi szélén szinte horizontálisan haladva, keletről nyugatnak tartva Letkés közelében, Szobnál befut a Dunába - szó szerint érthető. Az egyik leggyorsabb vizünk egészen odáig, amíg útvonalában északról délnek, majd nyugatnak tartva megtörik, sőt azon túl is, már a mi tájainkon tovább délnek fordulva, az igazi gyorsjárású folyók közé sorolódik. A forrásvidéken kilométerenként 23 méter a víz esése, és bár ez jelentősen lelassul, még a beáramlásnál is az ádagost meghaladja a Börzsöny-alján. Vulkáni eredetű �középhegyvidéki, ezer(!) méter magasságú „felsőbb sziklakörökből” ere­ deztethető származása folytán a középszakaszán is 250—270 méteren talál­ juk még a tengerszint felett. Maga a folyó alig haladja meg teljes hosszával a 250 kilométert. Vízgyűjtőterületének egyharmada jut csak hazai földre: nem egészen 1520 négyzetkilométer. A közös határfolyó szakasza alig valamivel több, mint száz kilométer. Széles körben (úgyszólván) ismeretlen adatok ezek. Nem versengenek a bős—marosi politikai csinnadratta felhangolt cintányérzenéjével. Az itt élőknek valók egészen. Évtizedekig tartó, máig érvényes államközi szerződéssel szentesített szlovák—magyar vízügyi szabályozással az Ipoly léniavízzé, jellegtelen, csa­ tornaszerű valamivé változott. Partjára nem érdemes kiülni, nem látni ott semmit, csak a rohanó vizet, ami egyébiránt is, jóval léniavízzé alakítása előtt valójában elvesztette embert megtartó, rct-legelő füvet hizlaló, állatot nevelő, halat őrző szerepét. A palócnyelv így emlegette jó száz évvel ezelőtt: Ipaó, lpajaó , azaz Ipó Apó. Az apó bizony olyan öreg ember, aki mindannyiunk őse lehet(ne). Nem apa, nem papa-nagyapa, nem dédi —Apó, Ipaó. Elsőként az ember élete változott meg teljes körűen körülötte, majd maga a víz került ugyanerre a sorsra könyörtelen kifeszítésével, kényszerű kordába szorultával. Iszonyú étvággyal esett neki az emberi elme és a gyakorlat az ősi Ipoly teljes hosszú­ ságú kiirtásának. Megveszekedett dühvei vágott át minden kis és nagyob­ bacska kanyart és öntötte, ömlesztetté, passzította a betont, ahova csak lehetett. Minek e~ a kanyargós istennyila apaóví-y ide? Halász nincs, minek a hal? Az ásott nagygazdasági és téesz halastavak megtermelik, amit kell. A híres tájjellegű állattartás nincs, vagy alapvetően megváltozott a közös nagy föl­ dekkel, új fajtákkal, alommal, táppal. Minek ide most már bármi, amit ez a víztáplálta, kiöntéses jó föld adott és továbbra is adhatna? Nem lenne kor­ szerű. Az áradások is csak a bajnak vannak. Hiszen, amikor már régen nincs az Ipoly menti ártéri paraszt-gazdálkodás, értelmét vesztette a ludánvi, szakali kiöntéses rétek menetrendszerű kiaknázása a szarvasmarhatartással — akkor megáll az ilyen vélemény is. Nekünk mégis, éppen itt, a Nyitra folyó menti martosi gazdák juthat­ nak eszünkbe. Amikor a sok áradás miatt érsekük, Rudnay főpap fel­ ajánlotta nekik a falu átköltöztetését, köszönték alázattal és nem kértek belőle. Az áradással mindig is együtt éltek, a sok hirtelen víz a sok hal révén igazi hasznot hozott nekik. Maradt Martos falu, ahol volt, ahol most is található. Az Ipoly mentén az utolsó percekben állt meg az igen nagykedvű vízrende­ zők mindent letaroló szképere, de inkább (szerencsére!) egy időre talán kifogv- 1 775 | �tak a pénzből. Akkor az ősöreg víz utolsó kis kanyarjait látva felcsillant a re­ mény, maradhat talán néhány bokomyi ősi vízszakasza a palócok folyójának. Jó hat éve aztán felébredt a felelősségérzet is, és amikor már-már alig volt mit megmenteni a kollektív őrülettől, a régi vízszakaszból —unióba tömörült az „ ö r e g jé t” mentők kisded tábora. Az ősi vízmaradék, a tájkultűra és a teljes környezet védelmére. S hogy most mit csinál a léniavíz, a megfiatalított Ipoly? Többnyire be­ tontáblák közt szaladoz a Dunáig. Nem csinál az semmit, nem okoz bajt, áradást. Partjai mentén jó ideje az ember sem akar már tőle semmit. Teljes az összhang a megváltozott ember és a megváltozott „műfolyó” között. S még így, a pazarló évtizedek után is maradt partjai, öntéses részei, őslápot tápláló szakaszai mentén elég flóra és fauna. Őrizni, felmérni, kutatni, menteni való. Mennyi lehetett? Hermán Ottó, a nem túl távoli Miskolchoz kötődő polihisztor, a szá­ zadelőn leírta: 17(!) féle halat olvasott meg az Ipolyt kutatva. A mai népsze­ rű szakirodalom {Ipoly Fületek 1. sz.) „halakban elég(?) gazdagnak” nevezi a vízgyűjtő területet, a beömlő patakokat is beszámítva. Márnát és bucót em­ lít még, ami idevághat, magam ismerek egy elég gyakorit: a hengeres testű paducot, de hogy 17 féle lenne ma már?! A szép és jó kis füzet felsorolja az Ipoly menti községeket, az egyik leghíresebbet, az évszázadokon át ártéri gazdálkodáson élőt - Ludányhalászit meg sem említi. De a legelső most mégis maga a víz! Akármilyen csatornaszerű és tölté­ sek között szürkén szaladó. Most kell védeni igazán. Folyóink túlnyomó, majd százszázalékos többsége a határainkon kívülről, idegenként érkezik hozzánk. Felszíni vizeink minőségét egymagunk semmiképpen nem védhetjük. További együttműködés következik az Ipoly ügyében a szlovák szomszéddal, és akkor milyen legyen az Ipoly-szabályozás későbbi menete, amire az Ipoly Unió ma már árgus szemmel figyel, ez a kérdés itten. A fel­ szín alatti vizek is az országban mindössze néhány Balatonra elég vízmenynyiséget tesznek ki - ez pedig nem jelenthet mást, mint az eljövendő való­ ságos víz-stratégiát ma még elrejtő, ám ugyanazt a drámai stratégiát hozzá­ értőknek már most előrevetítő jövőt. Alig maradt valami, amit továbbront­ hatunk a felszínen és a föld alatt. Az emberrel mi lesz? A régi lassanként kikopik a tájból, de előtte elvesztette önmagát, foglalatosságát, aztán a vizet, a tájat. A túlélés önmegtartó törvénye szerint a legvégére hagyja az életet. Az Ipoly-mentéből rétnek, legelőnek, kaszálónak, káposztásnak, itt min­ dennek — embernek, állatnak, halnak, más gerincesnek, gerinctelennek és flórának ugyanaz lett a sorsa. Jött helyette valami más, a mai tájatlanított tájba pontosan illeszkedő. �A „Víz N apján” a ludányi ártéri gazda, Miricz Mihály hangját hallga­ tom m agnófelvételről. A víz, a föld, az ember és az ártéri állattartás tör­ ténetét mondja megfontoltan, úgy ahogy élt, dolgozott, ahogv az Ipolv menti híres tájjellegű, svájcival kevert szarvasmarha fajtát tartotta, tehe­ nét fejte, jól fizető bikaborját nevelte. Ahogy itt mindenki más is. Az lpolyról csak mint régi vízről beszél. Olyan valamiről, ami maga volt az élet. A mára muzeális értékű egyórás szövegbe bele-beleszól - előzetes biztatásom ra —a kis unoka, a betváros ízeket nevében megőrző Puszta Gergő. „Pest is Ludányhalászi, az is M agvarország.. . ” — mondja egy helyen. A másik unokát, Beát, protokollra tanítom a tarjám nyelviskolán. Tájba illünk. Miricz Mihály nincs már közöttünk. Feljebb ment még an­ nál is, mint amilyen magasan ered az Ipó. Fppen a Miricz, és mind a többi ludánvi famíliát, velük az ártéri gazdál­ kodást évszázadokig megtartó ludánvhalászit kiinduló-pontnak véve és kis­ sé visszafelé haladva a víz folyásával szemben —ma errefelé egyedül a kissé fentebbi Nógrádszakálnál, Hálósnál találjuk a „rendezetlen” ősi szakasz aprócska maradék részletét. Yagvis, ha az ártéri gazdálkodás emlékét Ludányban és az ősvizet együtt akarjuk szemlélni - mindkét helyre el kell jutnunk. Közöttük a távolság néhány kilométer. Az egyiken az ezredévek óta ugyanott kanyargó medret, s benne a vizet, partjain az ágaikat a víz fö­ lött szélcsendben is örökké hintáztató halványzöld füzeket látjuk, a másikon talán még régi gazdákkal is beszélhetünk az Ipoly menti szarvasmarha táj fajtáról, a rét-legelő gazdálkodásról. Más a helyzet és éppen ott, Szakainál (a palóc í/-val mondja a Szakáit), ahol ősi medrében kis szakaszon még kanyarog és a horgászoknak nyújt paradicsomi körülményeket az öregvíz. Nógrádszakál ugyanúgy Árpád-kori település, mint errefelé valamennyi falu a határfolyó két partján. Róla mégis tudható, hogy nem az eredeti helyén székel évszázadok óta. Nem a török­ vész utáni újratelepítés miatt. Itt a Nyitra melléki martosi gazdák döntésével ellentétes megoldást kényszerített ki a szeszélyes víz —a gyakori áradások miatt a falu végül odább költözött. Iíreden helye a folyó és az úgynevezett lé g ie n közötti szegletben volt. A védettebbnek látszó Bertőce patak völ­ gyébe telepedtek, ám éppen a Bertőce utánozgatta később a közeli nagy testvért, az Ipolyt, fergetegesen nagy áradásaival. A Tcglenben mégis fel­ építették újra az egész környék két legnagyobb vízimalmát, amelyeken kívül volt errefelé még vagy négy. Másként a víz, a vizek természetét kitanulva éltek itt az emberek. Innen már végképp nem kerülhető ki a tájhoz tartozó, a tájat és az embert változtató történelem. Az egész, három szakaszra osztható völgymedencének �(Ipolvtarnóc-Szécsény, Szécsény-Drégelypalánk, Drégelypalánk-torkolaf) his­ tóriai értéke mégis éppen itt, Ipolytamócnál, Útkénéi, Nógrádszakálnál, Ludányhalászinál és kicsit lejjebb, Szécsénynél a legjelentősebb. M egmaradva a példaként felhozott két ősi település N ógrádszakál, Ludányhalászi s némiképp m ég a velük szomszédos Litke vázlatosan jegyzett történeténél, s abból is kiemelve a „vízközelit” - érdemes a szó­ ra, hogy a múlt században errefelé is működő neves szécsényi ügyvéd, a honkutató Pintér Sándor szerint (főként a palóckutatás tartja őt szá­ mon), az Ipoly menti palóc eredetű nép a folyó névadója. A „keresztelő” azonban m egtörtént jóval a kereszténység felvétele előtt. Szk íta-h u n avar népm aradványként találkozott velük egészen békésen az „Ipaó” völ­ gyében Árpád népe. A terület minden ellenállás nélkül került a foglalók kezébe, akiket a Zagyva és az Ipoly folyó völgyeiben Szoard, Kadocsa és Huba vezetett. A honfoglalás után a régi egységes nagy Nógrád területén m ajd’ nyolcvan palóc falut tartottak számon eleink. A palócság hozzájá­ rult a honfoglalás m egkönnyítéséhez, hiszen a beáramló magyarsággal nyelvi rokonságban állt, majd azzal egy nemzetessé olvadt össze. M inde­ közben máig m egtartotta az egyedül csak reá jellemző nyelvjárását. Ö n­ magáról azt tartja az önérzetesebbje, tanultabbja (talán kellő alappal), régóta nem szégyellve a palóc elnevezést, hogy népe jóban-rosszban, több mint 1200 éve él a tájon. Ízelítőül egy példa a tájnyelvből Boldizsár M enyhért, szakait kötődésű patrióta fennmaradt feljegyzéséből: Intér a közeli, s halászok falujaként is ismert Ú tkén, 1860 körül egy öreg palóccal találkozva rögzítette ket­ tejük párbeszédét, ami azzal kezdődött, hogy az ügyvéd az unoka felől kérdezett: „Nem gyöhet keerem, mer lovat eöriz la jaz öregvízné” s to­ vább, hogy ugyanis, merre van az öregvíz? — „Ehon e la! hát az Ipaó! hisz a mienk eleink is úgy hítták azt.” Utke egy hármas útelágazásban volt errefelé a halászok lakhelye is, itt élt belőlük a legtöbb, a szomszédos falvak népe elsősorban a gazdálkodásról volt ismert. Jó néhány éve még sikerült egy valamikori professzionális ipolyi halásszal szót váltani, az ő véleménye összpontosul a folyó szabályozásáról a léniavíz elnevezésében. Az ipolyi halászatról tudtommal sehol nem jelent meg mostanában semmi, a témával a már említett Hermán Ottó foglalko­ zott főként általános vonatkozásban. A litkei utolsó halász. Szilágyi János, aki friss halból naponta beszállítója volt az egyik legismertebb salgótarjáni étteremnek (oldalkocsis motoron vitte az ipolyi csukát, pontyot) tízévesen kezdte a meglettek mellett. Sokáig csak az lehetett a dolga, hogy a száraz ruhát vitte utánuk a vízparton, amerre mentek halászat közben. „Ez azért r -- - e? M I /Ö t �kelletett, hogy amikor kijönnek a vízből, kéznél legyen a váltó-holmijuk”. Vagyis nem csak melengetett - vízbe is gázolt az ipolyi halász. „ladik ot mi magunk csináltunk. I 'oh lent a vinnél olyan ládánk , aminek ay ol­ data réseit volt\ abban elállt a bak amit már megfogott a~ ember a bálokkal. Ilyentájt, amikor magas volt a ví~, a Dunáról feljöttek ívni a halak , a csuka például március végére befejezte, később a~ elöntött részeken feketéilett minden a kishalaktól a v/~ alja meg mindenütt a parthoz kötelesen olyan volt a gardák kassájától mint a nyesett szp- Kisétkó's, kerítő, bnkorhá/ó, pentőháló, emelgető, verse - ec;ek voltak a szerszámok a halfogásban és a sz/Hyő, amibe a ha! került. I nagyháló szélessége mindenkinek azonnal megmutatta agt is , ki milyen legény a parton, nagyon nagy Ji^k ai állóképesség kellett ehhez* e£cfyZ naP emelgetni, lábhoz tűzött vastag vádnál, kötélnél fogva a merengetőt. Kézzel Ehetett* ha tilos volt is mindenkor. mi nem csináltuk , agt a parasztlé­ g é nyék kedvelték, lebuktak először a padkás vízparti részeknél. A padka vagy' más­ ként, pa/ócosan pahan az a rés z ahol a víz alámosta a partot. Amikor már látták , hol pihen mozdnlatlan a halraj szorosan egymás mellett\ kiszóltak a komájuknak , hogy akkor most már álljon a hátukra, nem vitte el őket az, erős sodrás. így ezzel már ott voltak. Középről a kopoltynnál megfogva kézzel lassan, óvatosan kivezették az elsőt, mentek azpk engedelmesen és így tovább, mindig csak a középről szedve, niert a szélénél fogva szétrebbentek volna a halak... De csak az iigyet/enebbjejá rt így. Lemegyek minden héten kétszyr-háromszpr a vízhez>lehü/z a szívem a betonhoz Milyen most az Ipoly ? Üres. ” Szakai a török idején nevezetes hellyé vált egy darab időre: Ali budai pa­ sa parancsát teljesítve Szakairól ágyúztatta a vízen túli bussai menedékbás­ tyát (tehát nem igazi várat) Arzanes bég 1552-ben. Végváras vidék egész Nógrád, ide közel esik Szécsény, l;iilek, Ajnácskő, Kékkő, Salgó, Somos, Hollókő vára (inkább maradványa). S akkor valamennyit fel sem soroltuk. Ezt a bussai kis védbástyát kétszáz ellenséges harcossal, ágyúkkal szemben hősiesen védte az elestéig utólagos török dicsérettel! Néhány magvar: Tertsi Mihály kapitány, Zuhai István, Nagy András és még egy-két-három válo­ gatott fegyveres. Lehet mégis valami a kölcsönös „vendégszeretetben”, s főként abban, hogy majd mindegyik török szilárd meggyőződéssel vallja a mai Isztambulban: török és magyar rokon nép. Éppen itt Szakaiban is megült (ahogy a régiek monda­ nák) három neves, török eredetű, helybeli törzsökösnek tűnő, palóccá átválto­ zott família a mai napig: a Demus, a Vidomusz és Zara nevezetű. Vonult az Ipoly-parti úton sok neves sereg, Rákóczi Fejedelem kétszer is erre haladt, 1705-ben, amikor vezérlő fejedelemmé választották a rendek a 1 779 I �közeli Szécsény Borjúpást nevű részén, s ahol erről minden évben megem­ lékeznek a Rákóczi Szövetség rendezésében. 1709-ben is az Ipolyi lapos parti részeken itattak a Fejedelem lovasai Szécsénynek menet, rövid időre itt megállva, hogy azután a fejedelmi réten, Szécsényben, részt vegyenek a Bercsényi, Bottyán tartotta szemlézésen. Járt itt Kazinczy Ferenc, s megszállt a ludányi Ráday-kastélyban. Ráday Pál, aki egy ideig Rákóczi számkivetettségében is részt vállalt —a Fejedelem kancellárja, legbensőbb szellemi társa volt. Neves birtokosok errefelé végig a századokban a Lossonczyak, Szígyártók, Szent-Iványiak, a közeli - a szakali Zsadó hegyről látni is - gácsi várat uraló és később, a K.u.K-s idők egyedülálló katonai posztógyártó monopóliumát megszerző Forgáchok, a Fejedelem mellett szolgáló Rádayak. A gácsi vár, amely alatt a kisközségben Csontváry Kosztka Tivadar gyógyszerészkedett, ma eladó, bárki megveheti úgy háromszázmillió forintért. Gyalogosan is poroszkált errefelé egyszer (helyi hagyomány) garabonciás körgallérjába burkolózva Petőfi Sándor. Akkor látta meg az asszonyokon a ludányi „féketőket”. Naplójába beírta, ha megnősül (két év múlva az is meg­ esett), asszonyának ludányi főkötőt szerez. S hogy szerzett-e? Hátha még azt is tudta volna, hogy a főkötő alatt a ludányi asszonyok keskenyebb formájú kontyvasába beütve őrzik esküvőjük dátumát. Az, hogy széles vagy keskeny a kendő alatti kontyvas, más szempontból érdekes: a széleset az evangélikusok, a keskenyebb, lekerekítettebbeket a katolikusok viselték. Igaz, itt főként az utób­ biak éltek mindenkor. A kétféle kontyvas inkább csak a jellegzetesen kétvallású-származású (magyar-szlovák) helyeken volt jellemző viselet. Szakainál a vízen három hídon lehetett átmenni. Ma persze egyen sem. Híd sincs errefelé, csak valami világháborús csonk volt sokáig, hiába határ­ folyó, vagy talán éppen azért. Erre vonult a régi Pest-Kassai országút. Itt ment át mindenki, aki Pestről, Budáról vagy a Dunántúlról, esedeg délről észak-északkeletnek, a Felvidéknek tartott. Ezen a ponton keltek át a postakocsis utasok az Ipolyon, erre utazott kissé bizony eltörődötten a múlt század negyvenes éveiben Petőfi, amikor egészen Késmárkig, Eperjesig eljutott a Felföldön. Itt, a vízhez közel állt 1769 óta a lovakat váltó posta-állomás. A fogatváltó helyek, így Szakai is, minden korban élénk életet éltek, fejlődtek, valóságos nagyközséggé növe­ kedtek. Pest és Kassa között: Vác, Rétság, Balassagyarmat, Nógrádszakál, Gács, majd később Losonc, Rimaszombat és Rozsnyó voltak a fogatváltó postaállomások. Kassától Eperjesnek, Késmárknak és mind a többi fenteb­ bi városnak már azután új vonalon, új fizetséggel kellett utazniuk a régiek­ nek, s persze több napon át. �Mindenki megállt itt (kénytelen volt, lovat kellett cserélni), még belenez József is. A császár 1858-ban vett részt egy körutazáson az országban, útjá­ ra az udvari protokoll mellett elkísérte a kor egyik legkiválóbb zsurnalisztá­ ja, kaik Miksa a Pestet* Lloydtól. Akkor találkozott - persze csak távolról Szakaiban, a postaállomás előtt, rab és rabtarró. A „túlmegi” oldalról, az innen néhány kilométerre a hegyek lábánál meghúzódó Alsósztregováról, erre a külön alkalomra az Ipoly hídján átkocsizó Madách Imre, családja —és a császár, k’lötte éppen öt évvel börtönözték be egy esztendőre Madáchot felségárulás, szervezkedés, fegyverrejtés, Kossuth titkára bújtatásának vád­ jával. Vác, Rétság, Balassagyarmat, Szécsénv telől 1849-ben erőltetett menet­ ben haladtak a Görgev-seregek, elszakadva az őket üldöző orosz erőktől, itt keltek át, Károsnál az Ipolyon. Ludányon, Szakaion, Iatkén lovagolt végig a folyó mentén 1912-ben a teljes szombathelyi huszárság. Több napig vo­ nultak a víz mentén, máig emlegetik ezt az időt. Ingyenesen Galíciába, új garnizonukba mentek, ahol két esztendő sem telt el számukra békésen. A háború első napjaiban majd egy szálig odavesztek a szombathelyi huszárok. A híres oroszlánvadász, Kirtenberger Kálmán, két sivatagi szafari között nyaranta itt épített indián-tanyát a szakali-rárósi erdő egyik jó vizű forrásá­ nál. „Kitt”-re ma is emlékszik mindenki. S közben mindenki mosolyog, amikor róla esik a szó. Hatvan oroszlánt lőtt „Kitt” Afrikában. Árnyas csendet, jó csevicét itt talált kedvére valót. Bizony, nem valami történelmi tett, vagy kiemelkedő szirten álló vár, s nem is valamilyen potentát személy, akit ma úgy jelölnénk „VIP” - a régi vármegye főbüszkesége, ha a gazdaság kerül szóba. Lehetne másként persze ezek közül bármi, és más alapon is akárhány. Várból elsősorban az ugyan­ csak Ipoly-közcli „Drégcl” Szondy kapitány vár- és hősies véghelye (csak azt nem tudjuk máig, hol temette el megbecsülése jeléül igen nagy pompá­ val a török!), lehetne akár Mikszáth, aki a folyó túloldali völgyében, Szklabonyán született és élt sokáig ugyanott gyerekként, majd dolgozott, megnősült és írni kezdett Balassagyarmaton, a Sógrcidi lapoknál, s nem „Szögedében” - Szegeden, miként ezt sokan máig tanítják, sőt tanulják. Lehetne a világon mindmáig legismertebb ~ meri legtöbbet játszott a m a­ gyar költők közül főműve, a Tragédia után —Madách Imre, innen az Ipoly partja mellől, Sztregováról. Az Ipolv-völgyhöz is illeszkedő, s errefelé jelentőséget önmagának megnyerő szarvasmarhatartás, tenyésztés, sőt a tejterm elés-feldolgozás, kereskedés szó szerint Nógrád fő büszkeségévé változott a múlt század második felére és azután is az 1860-as évektől számítva. Lrdemes itt a 1 781 | �százesztendős m egye-m érleget m egvonni, és az érintett részt egy na­ gyobb egységbe tenni, ami elsősorban erre a megyére volt jellemző, így jutva el egyetlen emberig, a már névvel is említett Miricz Mihály ludányi ártéri állattartó gazdáig. A víz, az ipolyi táj, az itteni állattartás történetét ő hitelesítheti saját történetével. M ajd m ásfél évszázada elsősorban hollandi fajtákkal folyt errefelé a tenyésztése a szarvasmarhának. Századunk elejetáján azonban főként a simm enthali marhát kezdték használni erre a célra, és ebben a változta­ tásban jelentős szerep jutott a korabeli agrárium m iniszteriális irányítá­ sának, döntésének. Term észetesen a változtatáshoz segítség és ösztönző részletek is kapcsolódtak. Függetlenül attól, hogy egy olyan nagy m inta­ gazdaság, mint am ilyen a közeli gárdonyi Mailáth-féle bikatenyészet, vagy az olyan ártéri kisgazda keretű tartás, mint Miricz Mihályé került-e szóba a korszerű fejlesztés oldaláról. A történelmi M agyarország vala­ m ennyi m egyéje közül a negyedik helyet foglalta el Nógrád tenyészálla­ taival a szakm ai ranglistán. A megyeszerte alkalmazott simmenthali mindenütt kissé eltérő, ám öszszességében mégis együtt említhető —és értékesíthető vág}’ tejelő, húst adó nógrádi tájfajtát eredményezett. Ennek a kornak ez volt valóban a legerő­ teljesebb vonása, ez volt a keresett mindenütt az országban a legtávolabbi vásárokon, piacokon is. Egészen új fajtának tekintette a korszak a nógrádi, és ezen belül még az Ipoly menü, vág}* a mi szempontunkból - helyben ma is így emlékeznek erre, büszkén vállalva az egészet! - ludányi tájjellegű szar­ vasmarhát. A tízes években odáig fordult az egész, hogy a kedvező tapasz­ talatok nyomán nem is szabadott más fajtát alkalmazni, csak ezt az egyet. Volt persze azért az igen nagy uradalmakon belül tiszta simmenthali, innthali és berni eredetű is —a tömeges, tehát a meghatározó állomány mé­ gis a magyar pirostarka-svájci keverékű nógrádi tájfajtából állott. Ez a nóg­ rádi fajta sikerrel kelt versenyre - árban, mindenben - a híres bonyhádival már a századelőn. Vitték az Alföldre, fel északnak, a Felföldre, vitték meszsze délre is. Már akkor nyilvántartották, hogy a dunántúli megyékbe is szép számban került tenyészállat. A nógrádi és így a ludányi táj fajta tehén ára is megfelelően magas volt. A bikaborjúért eleve jóval többet adtak. Minden kisparaszti állattartó a bika­ borjak és a tej árából pénzelt végeredményben. Az élet részleteit a minő­ ségben az határozta meg, hogy a jó gazda körül rendezett-e minden? Hogy például a hitelek törleszthetők-e, s hogy a fejlődést segítik vagy valamilyen rossz választást pénzel vele az, aki felvette magas kamatra. Hogy aztán számban mennyi a saját, tenyésztett állat, s hogy annak milyen a minősége �(fajta, hús-tej stb.) Amit a régiek mindig említenek ennél a részletnél: soha sem kényszerből tartották a parasztgazdák s így a ludányiak sem a szarvasmarhát. Járjunk keveset egy hozzánk közeli történetben, a híres tájfajta csapásán haladva! A kisebb állattartók élete körül minden megváltozott a szövetkezeti nagygazdaság nyomán. Hiába közhely —az élet, az igazság sarkpontja nem mellőzhető. Jó húsz éve elkezdődött errefelé is a szövetkezeti terjengősség. A közeli Szécsény (Ipoly-pard kisváros) errefelé valamennyi termelő gazda­ ságot, téeszt önmaga kötelére fűzött. Egyesültek először is a kis, Ipoly menü gazdaságok, majd úgyszólván mindent elhagyva fokozatosan - a ne­ hezen szerzett föld sem volt már egyéni kézben —betagolódtak a szécsényi, invenciózusan, ám tájidegen és más szempontok alapján vezetett nagy összszövetkezésbe. Nem cél itt és most sem szövetkezet-történetet írni — egyeden érdemes példa elég. A szövetkezet, amikor már jól megnőtt, egy, ezen a tájon teljességgel ismereden fekete-fehér külhoni szarvasmarhával jött elő, persze megváltozott tartási feltételek mellett. Addigra azonban már a víztörténet is a „léniásítás” szakaszába jutott. Az errefelé soha nem látott tehenek megjelentek a ludányi, szakait, Szécsény környéki legelőkön is, amelyek addigra már önmagukban sem hasonlítottak a nemrégiben még létezett ártéri gazdálkodás rét-legelőihez. A táj változtatása magával hozta a fajta változtatását is, szorgalmazott erre azonban a sokféle gazdaságossági szempont, s jó téeszvezető nem is tehet mást, mint alkalmazkodik a környezethez. Mennyire volt jó vagy rossz a döntés - külön misét érdemel. A lerövidített téesz-történet csattanója, hogy amikor kisebb mértékben mégis váltani —változatni akartak, s elindultak valami mást keresni szerte az országban, ami jó - Zalában találtak egy tetszetős fajtát, abból hoztak is jó néhányat Ludány környékére. Megjelent újra a tartásban az egyszer már „kiveszett” nógrádi, ludányi híres tájfajta, amit a távoli, határ-menü réteken, legelőkön majdhogynem véledenül megőriztek. A személyes történelem hitelét senki nem vitatja. A személyes sors többnyire csak úgy tér el az általános nagy igazságoktól, mint a megkettő­ ződött fényképfelvétel. Ugyanazt mutatja és egy kicsit mégis mást. A kettő erősíd, kiegészíti egymást. Ludányhalásziban Miricz Mihály gazdával éppen az egyedüli igazság­ részletért folyik a beszélgetés, ami az „ártéri” embert megkülönböztette mindenki mástól. Személyében hiteles tanúját láthatjuk annak, ami a víz, a természet és az ember együttélésében régtől tapasztalt tény, s ami mára- ~tt / od gr �tegnapra egészen más irányt vett. És itt a közelben éppen az Ipoly kifeszítettségével, úgyszólván meghalatásával együtt járt. Az ártéri palóc gazdaem­ ber ősei valamennyi gyakorlati ismeretét felhasználva elfogadta a vizet. Élt vele, soha semmiben nem akarta legyőzni. „1915 januárjában születtem, a világháború első énében. a~on a napon. amikor édesapám kiment a frontra. A^t már csak utólag gondoltam érdekesnek, felnőtt fejjel\ hogy ugyanabban a~ évben itt Eudányban, ami akkor még nem volt együtt a szomszédos Halászivaj kereken 15 fiú gyerek született magamat is számítva. Es három lány. Azpta sem volt ilyen arány a születésekben. Mintha az élet tudta volna, mit kell tennie háborúban. Apám és nagyapám is Mihály volt, az elődök közül nagyapám még napszámos. A ne­ vünk eredete német, vagyunk többen is ezen a néven, nem rokonok, valamikor a török után kerülhettünk a Ipolyhoz Nagyapámnak egy fia volt\ kevéske földje, amiből nem tudott megélni. Engem a nagyapám neveltfej mert apám szjiletésem után f é l évifel elesett a fronton. Édesanyám még meg akarta látogatni, de a szülés már közbejött és így nem találkoztak többet soha. uApámat nagyanyám még meglátogatta a frontra indulása előtt a gyöngyösi hu­ szároknál, ő beszélt vele közülünk utolsónak. Aztán levélben ment a hír hozgá, hogy megszfilettem. Akkor Krakkó környékén állomásoztak, somikor elesett - a káplán eltemette és elküldte nekünk a véres noteszét, amit apánk a felső zsebében hordott. Nőtestvérem két évvel idősebb. így engemet a nagyapám nevelt. Korán kezdtem a p a ­ raszti munkát, napszámba nem jártam, volt egy kis földünk, azt műveltük az öreggel, nővéremmel. Itt jártunk iskolába, hat alapot kellett kijárnunk. Jó iskolánk is volt. A tanítók javasolták, hogy menjek tovább, de az anyagiak nem engedték volna. Édesatyám meg akkor azt mondta, ha továbbmegyek és pap leszek - mindent odaad. Eehet, hogy könnyebb lett volna nekem is, de nekem más volt az életről a véleményem. 1/oltunk négyen is olyanok az osztályban, akik j ó l tanultunk. de egyik sem indult el tovább. Közülük az egyik a nagy áradáskor a Makó részen beúszott, de kijönni sehog' sem tudott, elsodorta az Ipoly. Volt erre olyan nevű rész *s>m*nt P^dául a Kín tő, ahol min­ dig megmaradt, örökké állt a víz ” (A szomszédos Szakaiban talán mégsem véletlenül élt a hiedelem a palóc szülők között, hogy egy gyereket minden évben áldozatként elvisz az Ipoly. Tavasszal elkezdték a rettegést, hogy ki lesz a soros az idén, és mindaddig sokat gondoltak erre, amíg megtörtént a baj. S ha mégsem, maradt bennük a szorongás egész éven át.) ,A z utóbbi időkben az áradások, amik miatt elegyengették az öregvizet, meg sem közelítették már régieket. Gyakorta feljött a víz egészen az országút széléig. A harmincas i 784 í �években volt olyan év is, amikor hétszer áradt meg a~ Ipoly. Az emberek itt mindannyian ismerték a vizet és a természetét, akárha családtagjuk lett volna, éppen úgy. /Imikor a szántókra is jelm ent az ár még hetven centiben is - ~már nagyobb baj volt. De nálunk vízközeiben főként a rétek-legelők és a kaszálók estek, /gy rendelkeztek az eleink. Ida a víz ráment a rétre, volt, hogy tíz centis i$ZPP0S réteg maradt utána, azután bemo­ sódott a talajba és hajtott rajta a f i i mintha csak húznák. Gyerekként a nagyapám csinált nekem egy igazi kis kaszát és beállított a táblába. Előre kellett mennem az egyik renden, ő m egjött mögöttem a magáéban. A markot a nővérem szedte nekem . Néha még a könnyem is kijött, de nem álltam meg egyszer sem. A következő évben már könnyebb volt. Nagypapám meg rám szólt, ha nem tetszett neki, hogyan vágom és mondta is, mit, hogyan csináljak. Meg kellett tanulni mindenképpen. A feleségem is ilyen volt mindig ha kellett az állatnak a friss lucerna, kiment, levágta, ?nÍ7it más. Amikor annyira felnőttem, b o g már a lovat is el tudom hajtani, akkortól kezdtem el önállóan gazdálkodni, tizenhat évesen már szántottam. A lovat itt vettük, mi).... volt tenyészet a ludányi vagy halászi, szakali, litke gazdáknál. A téészkor hetvenk ' pá r lovat vittünk be csak mi ludányiak egyedül. A joldek j ó kötésűék nálunk. A z írtén gazdálkodás elsősorban ludányhalászj tájfajtával, és főként a tenyészbikák előállításá­ ban jeleskedett, meg némileg a tejtermelésben az itteni, pirostarka-svájci keverékkel. Abban az időben felneveltem v á g harmincegnéhány tenyészbikát. A húsmarhának nem volt ára, a bikáért majdnem a dupláját kaptuk, j ó l pénzelt nekem is. A balassa­ gyarmati, m egei állafelügelőséggel közösen hozattuk az apaállatot az eredeti helyéről Svájcból. Amikor megellett a tehén, minden héten mérte az ellenőr a tejadagot, í g ment a tenyészet. A j ó átlagnak 16 liter számított, akkor megfelelt a tenyészállat követelményének. Volt nekem egsz er e g nehezen megellő tehenem, azt is nézték, melyik bikától szárma­ zik a borjú . .. és ez a tehén három napot késett\ már ott tartott az ellenőr, hogy ha nem ellik meg reggelre, visszavonja a tenyészállat státusát. Nálunk nagon sok és j ó rétek voltak mindig tőlünk lejjebb a vízfolyással Őrhalomnak például nem volt jó , mert túlontúl vizes ott a talaj. A ludányi rétekről leszaladt a víz csa^ megáztatta előtte. Kitapasztalt dolog volt ez nekünk. A feliigelőség is azt mondta, itt lehet j ó l állattartással foglalkozni. l g volt végig egészen a háborít utáni évtizedekig. Eudányból volt amikor négszázptven tehén járt le a közös legelőre a gazdáktól. Amikor Szjcsénnyel, előtte SzakaHal, Halászival egyesültünk, alig maradt ló, most van a két falurészben Eudányban, halásziban öt pár fogat össze­ sen. hetvenkettő volt csak nálunk, Eudányban. N agon j ó l ment nálunk a káposzta is. Három-négszáz vagonnal került ki innen csak a vasúton, de akkor még ott voltak a fogatos szállítások a gazdáktól is külön. A vasú felé eső részen, a magasabb fekvésű területeken termesztettük, volt, h o g e g hold -I 785 fc �háromszáz mázsán felü l adott a~ ős~i káposztából A halászi részben mindenütt jó l ment a termesztés. De amikor csak félpengőt kaptunk érte mázsánként, akkor nagyon nagy volt a termés, sok a munka és mégis, haszon már nem volt rajta szinte semmi. /í ja va káposzta elment pestrey ott dolgozták fe l', nálunk nem volt ilyen üzemféle soha. A pásztói piacra háromszáz kocsival vittünk, ott nagyon keresték, mert ott ez nem termett meg, az a rész Nógrád Alföldje. Akadt pásztói gazda, aki négy mázsát is vett, eltette, savanyította az egészet. Kocsival többnapra mentünk. Ko zár dón. a Cserhátban, volt ismerős gazda, azoknál néha meg is szálltunk , amikor meg ők vitték Losoncra a j ó cseresznyéjüket megszálltak minálunk. Ha mentünk arrafelé rajtuk át és nem szóltunk be, megállítottak és behívtak, nem tudtunk elmenni anélkül\ hogy ne vendégeljenek meg egy kicsit. A káposzta és az állattartás volt a pénzforrás abban az időben. Azért volt gabona is, nem sokat fizetett. Hiába nem volt rendes ára, feldarálni nem szabadott abraknak. A tenyészállatnak féltitokban, csak kukorica darával elkeverve lehetett adni belőle. Nekem a legtöbb földem akkor volt, amikor az 1500 pengő hitelt felvettem , na­ gyon kemény, tizenöt százalékos kamatra, egy f é l holdra tellett belőle . í rg )‘ lett ak­ kor tizenöt holdam egyszerre. De így harminchattól negyvenegyig fizettem . Akkori­ ban nem adott el földet paraszt ember, mert csak akkor adott volna, ha el akar innen költözni, de olyan sem volt, csak nekem egy rokon, aki bement Szjcsénybe muszájból lakni. A pásztói gazdáknak, ahova káposztát vittünk nem is igen volt tetemes rétjük, csak azért mondom, hogy a különbözetet lássuk. Ott a Mátra kö­ zelében a f i i amolyan guzsalyka inkább, csomós, állatnak nem jó , beteg lesz tőle, még a ló is csak mással keverve eheti. Volt egyszer négy tehenem is, általában kettő és a szaporulat. A mikor négyet tartottam - az összes állat 11 volt nálunk a lo­ vakkal együtt. A rétjeink összefüggően egy tagban álltak, ki karó zya mindenkié, é, amikor az áradás eltemette tízcentis hordalékkal, mégsem vesztünk össze. A víz hordaléka is táplálta a ludányi füvet, rétet. A káposztát minden évben trágyáztuk, ma meg mi fizetünk azért, hogy egyáltalán elvigyék innen fuvarral. Nekünk meg nincs hova tennünk, hatvan mázsa elsőrendű trágyám van most is, ha elviszik, f i ­ zetek, ők meg nem tudom mit kezdenek vele. ” (Itt közbeszólt a rádiós kolléga, aki tudta, hova megy a fuvar Szécsénybe, ahol biogáz telepet csináltak ugyanazok, akik a közös földet egy téesztulajdonban tartották. A régi gazdának, ha lehetett is tehene, mint Miricz Mihálynak is egy — földje szinte semmi, amire kiteríthetné. )ön a téesz-szállító, viszi a biogáznak valót, a gazda fizet.) A bor, mint tudható, nem válik (mindig) vízzé. A víz válhat tejjé, a tehet adó fajt kiválasztásával, tenyésztésével és a tartással. Olyan m inőséget őrizve, am itől feldolgozásakor mindig az első í ~8ó jf �sorban találjuk: amikor egyedi, egészen különleges sajtféleséget gyárta­ nak belőle: a „Pálpusztai” sajtot például. Az ipolyi víztörténethez - ál­ lattartási szokásokhoz — hozzátartozik a tejtörténet is. A század elején sajnálkozva lehetett megállapítani azt, ami később, sőt a mai napig sem igen változott: a századelős nógrádi állattartás eredm ényeitől eltérően, éppen hogy annak valós érdekivei ellentétesen - örökké m egmaradt a feldolgozás (tejüzem) lemaradása. Tejüzem i történet úgyszólván alig van Nógrádban (holott lehetne), ha az utóbbi évtizedben valam it javult is a helyzet. A M átra kapujában, tehát az Ipolytól távolabb fekvő Pásztó városában m űködik az egyik legism ertebb tejüzem, a külhoni tőkével fejlesztett Avonmore. Ludányhoz, vízhez, rét-legelőhöz, tájjellegű fajtához közelebb (Szécsény) eső tejtörténet száz valahány esztendős. Nem véletlen, ahol volt már valami - könnyebben létezhet életképes utód a feldolgozásban. Amilyen ma a híres mortadellát, a különleges sajtféleséget itthon kizárólagosan gyártó szécsényi tejüzem. Általánosan igaz, mégis éppen e csekélyke tejüzemi múltat látva érdemel kiemelést a feledett igazság: „Nem hagyhatjuk, nem felejthetjük el végérvényesen azt, amit egyszer már tudtunk és jól csináltunk! S ha mégis, nem kényszerítés révén, a mi hibánkból megtörténik - alig menthet fel bennünket valami is.” A dolgok úgy tartoznak össze, mint a kéz és a kesztyű, s akkor még cél­ szerűek is lehetnek, ha találkoznak, egymást erősítik. Már a „nagy Borovszky” (Magyarország sok kötetes reprezentatív leírása a századfor­ duló tájékán —szerk. Borovszky Samu) is szóvá teszi, hogy a híres nógrádi szarvasmarha állattartást nem követi nyomon a tejfeldolgozás (1910-ben). „Nem tart lépést - fogalmaz B. - a tejgazdaság.” A leírásból mindössze annyi tudható még, hogy volt ugyan egy kezde­ ményezés 1900-ban, Hanzély Gyula itteni törzsökös birtokos (H. Ferenc rokona oldaláról Madáchcsal is összefüggésbe került család) részéről. Lét­ rejött néhány tejszövetkezet, de ugyanúgy rövidesen meg is csappant a számuk. A század első évtizedének végén Nógrád mcgvébcn négy ilyen társulás létezett mintegy háromszáz taggal és vagy kétszáz tehénnel, több mint egymillió liter tejtermeléssel a hátterében. Nekünk mégis érthetően az ipolyi ártéri gazdákat minden korban elérő, közeli kisvárosi, ma éppen mortadellát (olasz export) és persze mást is termelő tejgváracska története számít érdekesnek. Ismert is valamennyi - Rus^ns^kó Antal, régi tejüzemi igazgató által köz­ readott dokumentumok alapján - a szécsényi tejfeldolgozás múlt századvégi kezdeteiről. Külön említhető, hogy egy évfolyamú állandó tejüzemi mun- í 787 r �kás(nő) képzés létezett ugyanakkor, ugyanott, ami azonban néhány év múl­ va működésében végleg megrekedt. Oka sokágú lehet. A múlt századi igé­ nyesség mégis megmutatkozik gyártásban és ez az, ami fennmarad. Napja­ inkban a divatos referencia kérdése itt megragadhatóan egy nagyon is múlt­ beli eredetre, gyártásra, a mindenkori folytathatóságra mutat. Az Ipoly-völgv legkeskenyebb részén a folyótól délre eső városka évente nyolc országos vásárt tartott, ezenfelül még 52 hetivásárt is. Még itt, Szécsényben is említés esik a gazdag termésű rétekről, az áradásokról. A szántók és a legelők, kaszálók fekvése folytán Szécsénynél egyfelől érvénye­ sült a „tunyán folyó Ipoly” hasznos közreműködése, amikor ugyanis alkal­ mas időben öntötte el a réteket, ugyanakkor viszont kétségessé tehette ép­ pen a víz a termés megmaradását. És mivel Szécsény rohamos előrelépést tett a szarvasmarha tenyésztés­ ben —élenjárva a nagygazdaságok, akiket a kisbirtokosok, sőt a tagosítással az új földeket szerzők is követtek —a telivér simmenthali választásával, az ilyen apaállatok alkalmazásával ezt a tiszta fajtát és hozzá a mesterséges takarmánytermelést részesítették előnyben. Ugyanakkor sikeres keresztezé­ sekkel alakulhatott ki a bevezetőben már említett nógrádi, Ipoly menti táj­ fajta is. így nevezhető most már hivatalosan is fajta-nevén Miricz Mihály tehene: „Nógrád megyei pirostarka táj fajta simmenthali jelleggel.” Történed tény, hogy ezt a tájfajtát a fővárosba is elvitték és igen nagy si­ kerrel mutatták be a millenáris kiállításon. Korabeli szóhasználattal élve: a „tenyészdék” további gyarapodásának gátat emelt az, hogy a tej távolra szállítása hajó és vasút teljes hiányában lehetetlen volt. Más gazdasági kényszerhatások is érvényesültek a döntés­ ben: létre kell hozni a SAJTODÁT. Erről már 1892-ben felhívást tettek közzé a környéki birtokosok és birtokbérlők társaikhoz. Két év telt el mégis, amíg végre megalakulhatott a szécsényi tejszövetke­ zet, ami kezdetben a gazdák előtt az alacsony tejár és a lekötöttség (szerző­ dés miatt) önmagában nem volt elég vonzó. A kezdő lépéshez most is az élet kényszerítette a szécsényi és környéki gazdákat: rohamosan süllyedt a gabona ára, alászállott a juhtenyésztés a gyapjú árával együtt, a sertést pedig vész pusztította. Maradt (most is) egyedül a szarvasmarha, a tej. A szécsényi tejszövetkezet és sajtgyár mára mutató példával már a kez­ detnél egy külhoni partnert állított maga mellé (Welti Frigyes, berni kan­ tonból származó tejbérlőt, sajtmestert). A tejbérleti szerződést 1894-ben szövegezték meg és írták is alá, 11 pontba szedve a jogokat és a kötelezettségeket valamennyi részletre és min­ den érintettre kitérően. Az üzletrendről külön rendelkeztek. A tehéntartás-2 788 �tói, a fejésen, a tej kezelésén kívül mindenre kitértek, s az ellenőrzést is megvalósították. A tej sűrűsége és a zsírtartalom döntő részként szerepeltek a szigorú szabályzatban, ami minden beszállító gazdára - a legkisebbre is kötelező érvénnyel bírt. „Azon tej, melynek sűrűsége Celsius szerinti 15 fok mellett 1.029 és 1.034 számokon kívül fekszik, hamisítottnak tekintendő.” A szécsényi sajtoda, a környék felvevője, naponta hatszáz liter tejet várt a termelőktől. A berni tejbérlő tejeladással is foglalkozhatott. Az úgynevezett édes tejet például literenként hét krajcárért adta, ezenfelül naponta készítettek friss vajat, kilogrammonként 1 forintért árulva, ugyanig}7írót, savót, túrót, min­ dez elsősorban a helyben élő kispénzűeknek volt kedvező körülmény. Már a kezdetekkor elindulhatott a sajtgyártás. A három hónapos érleléssel készült tennék mindenben megegyezett az emmenthalival és az „Ipolyvölgyi szécsényi sajt” nevet kapta. Nagybani eladások érintették a közeli (akkon) me­ gyeszékhelyt, Balassagyarmatot, Budapest, Fiume, Bécs és természetesen az egész ország területe szerepel a termék terítésének térképén. A termékváltások sorozata után - gyártott az üzem, az értékes műemlék, a Forgách-kastély pincéjét üzemmé alakítva egyedülálló márvány sajtot is egy időben —, végül a gyorsérésű sajt bevezetését határozta el, ami máshol is elkészíthető volt. így került szó szerint is terítékre a mindössze két hét ér­ lelési idejű lágysajt. Sok igazi ínyenc kedvence, a pálpusztai. Később egyedül itt gyártották az országban. A termék kidolgozásában újra csak ott találjuk már az elején a szakértel­ met, a sajtmestert a legmagasabb fokon: Florváth József munkájának ered­ ményeként jutott a korábban négy helyen is gyártott pálpusztai készítése kizárólag Szécsénybe. Ma a mortadella van soron, és feltehetően ma ugya­ núgy külkapcsolatokkal, szakértelemmel, kiváló sajtmesterrel. A hagyomány alapján lehet eredményesnek lenni. A jövőért érdemes a Karancs völgyében elindulni, az Ipoly mellől, ahol a kisgazdaságban alig mutatkozik valami a régvolt hagyományokból. Beljebb haladva az Ipolytól találjuk a Karancs hegységet, amiről azt írja dr. Dornyay Béla minden idők legkiválóbb palóc-ciceronéje 1929-ben a Salgótarjánt és környékét ismertető munkájában (megérett százszor az újrakiadásra, de erre soha sem volt pénze senkinek), hogy a Palóc Olympus hármas kupolájával fenségesen uralkodik a tájon. Várföldek voltak errefelé régen. A tekintélyes, majd nyolcszáz méter magas Karancs hegy tövében, a völgyekben szigorú, rossz földecskék tartották el az embereket. Állattartás, rét-legelő s talán még a gyümölcs, ide más nem is nagyon való. Karancsberény az egyik legrégebbi palócfalu a hegy alatt, néha - amikor rossz volt a termés - mondták Birinkének is, de csak akkor. i 789 & �Tórák Károly aranykcszorús gazda, felesége és egész családja, fiuk, lá­ nyuk mind a tehenészettel foglalkozik. Jó hét-nyolc éve kezdték, kiválva a közösből már az elején, ahol Tórák Károly ágazatot vezetett. Évente egy tejtermelő megyei gazda kaphatja meg a címet, az aranykoszorút. Harminc hektár bérelt földön, negyven tehénnel, közöttük húsz tejelővel kezdte. Most több mint kétszáz saját tulajdonú, bár eléggé szétszórtan fekvő hektá­ ron gazdálkodik és egy híjával száz holstein állatot tart. Patikatiszta, hűtős tejház —épül már az újabb is —, a kis patakon túl a fogyó kazlak, a szabadon tartás elkerített részei, méhkaptárosan, apródonként bővülő-épülő istálló ez a Torák-gazdaság. Valamennyi pénzüket ide teszik. Mindenütt az élettel birkózás nyomai. Sok még a rendezetlen rész a gaz­ daság körül, csapadékos időben iszonyú lehet itt a sár. A mai állomány a legfontosabb, az ötven tejelő tehén. Az a minden. Meg az, hogy el kell érniük az optimális hatvanas létszámot, akkor lesz jó, akkor... Cserékkel selejte­ zéssel, borjadzással, emberi erővel, éjjel-nappali munkával, összefogott élettel. Torákné végzett kertészként kitanulta a pénzügyi főiskolán a könyvelést is, ezt is a farmért tette. A lényeg itt mindenben felgyorsítva, élesen látszik — minél teljesebb önállóságot mielőbb. A legolcsóbb a saját munka, a saját erő a legteljesebben kiaknázható forrás. Néhány éve több volt a gondjuk, még ősszel is adósuk volt a tejátvevő cég az áprilisi pénzükkel. Ez mostanra, a pásztói Avonmore belépésével megszűnt egészen. Az ír érdekeltséget is megtestesítő tejüzem képviselőjével elvitatkozgatnak a tejárban akár húsz fillé­ ren is. Mégis a kapcsolat tartóssága ad biztonságot mindenféle tervezéshez. Innen kizárólag extra minőségű tejet visznek el a feldolgozóknak. Tehe­ nenként hatezer liter az éves átlag, voltak már elsők szövetkezetekkel szem­ ben is, voltak másodikak a megyében, de országosan a legjobbak között tartják számon a herényi Torák-gazdaságot a színes Holstein Magazin bán. Jártak náluk az ír televíziótól, rádiótól. Azt kérdezték a gazdától, nem lát-e ellenfelet az európai gazdatársakban? Versenytársat inkább - ha ezen a szi­ gorú nógrádi földön eredményesen lehet gazdálkodni csupáncsak emberi többlettel - ugyan mit lehetne elérni Európában megszokott, mindennapos, állami segítséggel? Marad megvalósításra érdemesnek a szép elképzelés, az nem múlhat el. „Valami távolabbi célt még a száguldozó csikó is láthat maga előtt, nem?” yrA holland típusú tejtermelő gazdaság. A hol a takaros-nagy istálló végéből szinte folytatódik, kinő a kis tejfeldolgozó üzem. Helyi különlegességet kitalálva és gyártva másokkal összefogva egész évben , j ó minőségben , keresetten , messe földön i 790 £ �ismerten. álomgazdaság persze lépést tartana mindennel. Ismerné a k edvelő hiteleket, a terme lói-gyártói gazda szövetkezés előnyeit, független tudna lenni a monopol áraktól\ amelyek tulajdonképpen nem is lennének ezjttán, egy államgazda­ ságban előfordulhat az ilyesmi. Piac és speciális „bilinkéi” j ó termék , ennyi az egész • M eg szakértelem , akarat, ilyenek. ” Mintha ez már megtörtént volna velünk. Visszafordítható sok minden — az öreg Ipoly kivétel, habár ma már az sem egészen bizonyos. (A M agyar Napló pályázatán, 1998. december, környezetvédelmi külond//.) Hubai Gruber Miklós Régi történetek MÁT ÉLNI A TEGNAPI UTCANÉVTÁBLÁK ALATT Dombok vonulatán kell áthajtania, aki Kazár községbe akar menni: a megyeszékhely közelében, de ragaszkodva önállóságához húzódik meg a magaválasztotta természetes medencében a kis falu. Egyeden településeként tán az országnak, ahol még mindig utcanévtábla őrzi Sztálin meg Rákosi emlékét! Nem én lehetek azonban az első - még a rendszerváltás után szárnyra kapott önkormányzatok világában sem — aki „szemére hányja” Kardos Gyula doktornak, a falu jegyzőjének az egyébként történelmi hitelességű tényt. Mosolyog is rajta szemüvege mögül - hozzászokott, mióta itt szolgál. Bevárja, míg lehiggadok, s jóval kisebb hangerővel, mint vártam, érvelni kezd: - Hiszem, hogy eljön még a nap, amikor nem azt nézi majd a hozzánk vetődő idegen, hogy egy-egy utcát kiről neveztek el a kazáriak: én legalábbis nem ezt firtatom, ha el-elvet a sors egy más részébe az országnak - ámbátor lehet, hogy szakmai ártalom ez csak nálam. Mégis büszke vagyok erre a kisközségre: annyit tett ez magáért az utóbbi egy esztendőben, hogy ember legyen a talpán, aki utánunk csinálja! n * 791 & & �Rosseb az utcanevekbe - ördög vigye a formaságokat - nézzük hát tényleg, mire vitte a falu, miután itt is újjal váltották fel a régi vezetést. Mert hogy valóban sokat értek el, magam is hamarost meggyőződhetek róla. Kazáron például fogorvosi rendelőt kívánt a falu, s tavaly októberben meg is valósították: Bátonyterenyéről jár át hozzájuk a fogorvosnő: ott jártamkor hatan is várakoztak rá, hogy megkezdje pontban négykor a rendelést. Patikát is tervbe vettek ezután - most adják át hét végén: meg sem jelenhe­ tik róla az írás, már használatba veszik. Két napot jelent ugyan ez is csak a hé­ ten, hasonlóan a fogászathoz, de ki vitatná el tőlük az így’ is szép eredményt! —A temető is nagy feladat volt - sorolja Kardos dr. - kerítést, aszfalto­ zott utat, meg hűtőkamrát is építettünk a végtisztességhez. —No, és a gyalogjárda a rendelőtől a gázcsere-telepig; kedvezményes ét­ keztetés az óvodában, iskolában; alapítvány - kettő is a faluban - honnan van minderre pénzük a kazáriaknak? — Csak abból pénzelhetünk mi is, mint a többiek az országban. Mi is megkapjuk a központi keretből ránk eső normatív támogatást; nálunk is itt marad, sőt ki is egészítik a SZJA idevágó hányadát; csekélynek is alig mondható helyi bevételünk van, ...n o , és pályázunk. Pályázaton nyertük például a fogorvosi rendelőt: 492 ezer forintot. Szociális alapra 290; foglal­ koztatási célokra további 300 ezret —csak a tavalyi évben. Létrehoztuk aztán a már említett két alapítványt: a Kazári Emberért és Életért; valamint a Kazári óvodásokért - 400, illetve 190 ezer forintos törzstőkével. Ez utóbbit emelném tán ki: játékos nyelvoktatást szeretnénk a segítségével bevezetni az óvodában, aminek már most megvan a maga eredménye: a tavalyi 36-tal szemben ma 53 az óvodába beíratottak száma. *** Délután 4-re jár, hogy nyakamba kapom a községet. Visszatérek a főútra, s balra fordítom szekeremnek rúdját: a központ felé tartok. Kovács Józsefné hivatalvezető a napi zárást csinálja már ilyenkor a postán. Űrlapokat töltöget, meg pénzt számol, ám egyikből sincs olyan sok, hogy ne szánna két jó szót a kíváncsiskodó idegennek. Főleg így’, hogy csak jókat mond­ hat neki: felújított épületbe költözhettek nem túl rég, s még nagyobb öröm, hogy’ - másfél évet adtak rá —krosszbár központot kapnak a falu telefonjai. *** Ritka dolog, hogy együtt találom a falu lelki és testi bajainak gyógyí­ tóit, így aztán azonos a kérdésem Baffi István plébánoshoz és dr. I 79 2 i- �Baranyi György körzeti orvoshoz is: mi sújtja leginkább a kazári ember testét-lelkét? —Kevesen járnak az itteniek a templomba, s nehéz az olyan helyen szol­ gálni, ahol pár éve is még kemény szankció követte a szentmise látogatását. Van persze nálunk is eredmény: felújítottuk tavaly a plébániát, kifestettük a templomot; s bérmálkozást is tartottunk a fiatalok részére. Igaz, a megbérmáltak nagv része szétszéledt: őket visszaterelni lesz a fe­ ladatom a jövőben. —Kazár község közvedenül Salgótarján közelében fekszik —toldja meg az orvos —lakóinak java része bányász- és ipari munkásként kereste meg a kenyerét. Ez nyomja rá életükre is a bélyeget: nő a rendelő forgalma: sok az ízületi degeneratív elváltozás meg a lakosság elöregedésével járó cukor- ill. krónikus szervi megbetegedés. *** A falu igazi bajának lényege persze mégiscsak az itt is tomboló munkanélküliségben leledzik. Délután öt körül világos van még ugyan, de mégis­ csak estébe hajlóan köszöngetnek már az emberek. A község egyetlen cso­ portosulására a futballpálya mellett találok: edzésre gyülekeznek a helyi fia­ talok: a m eg y ei első osztályban játszik a falu csapata. Nagy Károllyal elegyedek beszédbe: fiatal ember, majd kicsattan az egészségtől. Szerkezeti lakatosként szabadult pár éve; dolgozott is, de most sokadmagával a környezetében munka nélkül van. Vasbetonszerelést tanul egy tanfolyamon, de nem tudja, hasznosíthatja-e valaha is a most felszedet­ teket. Heti öt napot bodv-buildingezik, a fennmaradó kettőben meg foci­ edzésre jár. Sportok, de az emelt szintű kalóriaigényét alig győzi fedezni a munkanélküli segélyből. Nem tudom vigasztalni. Hacsak azzal nem, hogy még mindig helyeseb­ ben döntött, mintha elkallódni hagyná magamagát —valahol, teljesen a peri­ férián, ahonnan - könnyen lehet - soha nem is térhetne már vissza többé. * * * Szenet lapátolnak az egyik udvarban: segít az asszony is, kis kosárkában hordja befelé férje mellett a tüzelőt. Csak találgatni tudom, az idei készlet fogyott-e el február elejére, vagy már a jövő évit tárolják a pincében? Alig­ hanem az előbbi! Nem az életkorukat —a pénzüket keveslem látatlanban is, semhogy ennyire előre gondolkozhassanak. �Hogy lassítok a kocsival, a kíváncsi szomszéd is küntebb jön a kiskapu­ ból. Inkább galambősz haja, mint mozgása árulja el, hogy nyugdíjas már, azt meg felsőkabátjáról olvasom le, hogy a bánya volt évtizedekig a kenyéradó gazdája. Kérdezgetném őt a részletekről is: hogy él, mivel foglalkozik, ami­ óta elhagyta a földalatd világot, de megköti magát: nem nyilatkozik! mondja. Lelke rajta! Ki tudja, mi takargatni valója v a n ... Besötétedett, hazafelé indulok. Reflektort kell kapcsolnom, s míg megte­ szem, megint a falu jegyzője jut eszembe a községházán, meg amit az utca­ nevekről mondott. Különben is Diófa út lett az egykori Sztálin útból, s hasonló sors vár a Rákosiról elnevezettekre is. A kazának azonban nem sietik el a dolgot. Nem politikai okokból azonban, hisz túlérett már régesrég ez a dolog, s ezt ők is tudják. Praktikus oka van a halogatásnak, igen­ igen egyszerű: a személyi igazolványok cseréje várható a közeljövőben. Ezt várják meg Kazáron, s ők maguk cserélik le a múlt idők elavult utcanévtábláit. MENNYIT ÉR A MAGYAR ERDŐ? Vegyes érzelmekkel - vagyishogy mit beszélek - keserű szívvel követem Kliegl Béla erdőmérnök szavait. Ha csak fel is igaz annak, amit az ózdi er­ dészet vezetője mond az erdők privatizációjáról, tán egyik legnagyobb mel­ léfogását csinálta a kormány, mikor ilyenre alakította a kárpótlási törvény­ nek ezt a részét. Ennyit, tényleg csak ennyit ér nekünk a magyar erdő? Bonyolult, nagyon szövevényes az ügy, ahol rég nem az egykoron károsultak kárpótlása folvik már —ember legyen a talpán, aki ki akarja magát ismerni benne! A borsodnádasdi erdők sem jobbak, sem rosszabbak, mint az Eszakiközéphegységbeli nagy ádag. Cseresek uralják a gyengébb, bükkösök pedig az értékesebb termőhelyeket: 500 magyar forint aranykoronánként egvremásra — csakúgy, mint a szántóföldek esetében. Igaz, a törvény kizárja a jogalap nélküli meggazdagodás lehetőségét, ám a gyakorlat mást bizonyít: az állam nagyvonalúságát, merthogy lemond a kárpótlásra kijelölt erdőterület faállományának értékéről, így azután néhány száz forint ellenében akár több m . t* 1 /94 �milliós értékhez is hozzájuthat, aki érti a csíziót, s ügyeskedni sem röstell hozzá. Az erdőtulajdonlásban hatalmas - több százszoros, de lehet akár ezerszeres is —a nyerészkedési lehetőség. A M átra-N yugat-Bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak az ország nagyon sok településén van érdekeltsége, s a törvény szelleme szerint azok mindegyikéből jöhetnek a licitálók. Nincs is hát benne semmi különös, hogy Borsodnádasdon is keverednek idegenből jöttek a hazaiak közé. Sötét szemüveg takarja egyikük arcát, durván utasítja el magától az újságírót mástól tudom meg, hogy Mikófalváról jött. Szomszéd községbéli balatoniak tartanak együtt négyen: egy családból valók. Fiatalok, a leghátsó sorban maradnak. Eger képviselteti még magát —ketten jöttek onnan - látszólagos nyugalommal ülnek le a középtáji sorok egyikében. Mások mondják, de ellenőrizni nem tudom: kettejüknek több kárpótlási jegye van, mint a nádasdiaknak együttvéve. —Ha egy pedig idegen pl. csak húsz százalékkal is beszáll egy-egy terü­ letbe, minden ötödik köbméter fa az övé, ám az erdő kezelésével kapcsolatos gondokból ezreléknyi részt sem vállal: ott vannak rá a hazaiak! —hatodmagával van itt a fiatalember: édesapja, nagybácsija, testvérei laknak egy bokorban a tanyán. A körülölelő erdőt szeretnék maguknak, talán sikerül. - Meg aztán folytatja —bekerülnek az alig ezredrészekben kifejezhető tulajdonjoggal, s ha kényelmedenné válnak a valódi tulajdonos számára, iszonyatos összegű „lelépési” díjat kérnek. Nincs ez jól sehogy sem! Hasonló véleményen lehetnek más falubéli társai is, akiknél azonban a hajlott kor sem jár együtt a meggondoltsággal. Nem veszi még kezdetét a procedúra, mikor székéről lökik le tetdegesen a mikófalvi okulásért - el is hagyja az rövidesen a termet. Ezért-e vagy másért, meg nem ítélhetem, de a balatoniak hajlanak elfogadni a felkínált erdőtagot, az egriek meg szavukat adják, hogy nem licitálnak. (A helyiek kapzsisága —később tudom meg határtalan: az erdőállomány közé ékelődött majd’ két hektárnyi gyönyörű tisz­ tás azért nem kelt el, mert sokallották érte még a kikiáltási alapösszeget is.) A hadifogságból hazatértek akár egy egész községhatárnyi területet is megvásárolhatnak, éljenek akár a túlsó felén is az országnak - hol rúghatna hát velük szemben labdába, aki a saját, vagy szüleitől elvett néhány holdacskát akarja magának visszaszerezni! Valahol tényleg el van ez a dolog fuseréivá! Akár 400 köbméter fatömeg is lehet egy jó bükkösben - nézem korábbi feljegyzéseimet - hatezer forinttal számolva is majd’ két és félmillióra rúg egy hektárnyi ilyen erdő értéke. Két és félmillió - ötszázért. Ki gondolhatta ezt komolyan? I 79 5 l- �Útban idefelé körbemutatott az erdészetvezető a kocsiból: a laikus szá­ mára is szembeödő, micsoda különbség van még negyven-valahánv eszten­ dő után is a hajdani magán és kincstári erdők állapota között. Az előbbi kárára, az utóbbi javára. Az erdő nem gyárkémény —csengenek fülembe még mindig Kliegl mér­ nök szavai —, amit ha két perc alatt lerobbantanak, két hét alatt újraépíthető. Itt nyolcvan, száz években mérik az időt, s aki ma meggondolatlanul termeli a fát, gyermekeit, unokáit sodorja bajba. De ha el is tekintünk az oxigén­ termeléstől - s ezt már csak én teszem hozzá - el az erdőnek egyéb, védel­ mi és közjóléti szerepétől: mi a biztosítéka, hogy a sok friss kelem erdőtu­ lajdonos mindegyike becsületes és tartamos erdőgazdálkodást folytat? Mit tud tenni az állami erdő-felügyelőség, ha valaki lerabolja az állományt, s nem újítja föl a területet? Pénzbüntetésre ítéli netán? Vág}’ börtönbe dugja a többszörös milliomossá előlépett kontárt? Nevetséges! Az ózdi erdészet nem tudott elegendő erdőterületet árverésre kijelölni. Nagyobbak az igények, mint a lehetőségek. Marad-e hát ezek után állami erdeje az országnak? Nézem a vidék dombjait, a kopár hegyoldalakat. Ózd egykori olvasztárai ma kezükkel malmoznak odahaza. Felvették, míg járt nekik a munkanélküli segély, de kifutottak az időből, ma már úgy élnek meg, ahogy tudnak. Őket követik a sokszáz-ezrek az országnak minden szegletéből már. Miért nem erdősíttet velük az állam? Miért csak lehetőségként kínálja föl a kötelező helyett? Nincs rá pénz? Vagy nem bízik benne, hogy megtanulható a cse­ meteültetés? Netán a szaporítóanyag hiányzik hozzá? Megint mondom: nevetséges! A spanyolok már egyszer megcsinálták előttünk: beerdősítették az orszá­ got. Nem kitalálni kéne tehát, csak unatkozni. De nem! Mi munkanélküli segéllyé változtatjuk az adófizetők pénzét, s ingyen utaljuk ki a malmozóknak. Az erdőből meg lesz, ami lesz. ügyeskedők bázisa a meggazdagodás­ hoz, tűzifa meg kopár terület. Megint kérdem: ki érti ezt? Tegnap állítólag bicskát szorítottak Párádon egy messziről érkezett lici­ táló oldalába, Pilisvörösvár határában meg - Isten a tudója hányadszor maiebben az országban, ebben a rendszerben - megint gyújtogatás áldozata lett az erdő. Haladunk Európa felé... 1993. 08. 14. í 796 | �BÁNKI TÓ Fiatal, szőke fiú mellé kuporodom a stégre. Póth Sanyi tizennégy éves, elektrotechnikusnak készül, s 6-8 esztendeje pecázik a Bánki tó partján. Állítása szerint sokat tisztult a tó vize az utóbbi pár évben, s hal is több van benne, mint azelőtt. Ihol egy potyka - húzza elő nagy büszkén az iszákot a vízből - van vagy másfél kiló. Kalocsay G y ö rg y , túl vagy három stéggel, nagyapja lehetne a suhancnak. Más nemzedéket, más véleményt képvisel, látszólagosnak mondja a víz minőségjavulását, s hogy nyomatékot adjon annak, amit mond, rá is bök a víz alatt pár centivel imbolygó hínárszálra: ha bejön a meleg, kevés lesz az amúr, amit betelepítettek; a fenék iszapos, félő - mondja a maradék hajában ősz férfi —, hogy a tó napjai meg vannak számlálva. * * * Lomén János polgármestert még azidőből ismertem, mikor önállóvá vá­ lását intézte a falu. Fő érve volt akkoriban a Rétságtól leválni akaróknak, hogy megmentsék a község mellett elterülő több hektárnyi vízfelületet. M ajd’ három évtizede, hogy a partján rendezik meg a Nógrád megyei nem­ zetiségi napokat: biztosabbnak látták a honiak, ha saját kezükbe veszik a tó további sorsát. —Már az első évben belefogtunk egy beruházásba - mondja előre jőve asztal mögül a falu első ember. —Rendbe hoztunk egy korábban fúrt artézi kutat, csövet vittünk a tófenékre, s jó tizenötezer m3-nyi ivóvízzel frissítjük nyaranként a tóban lévő víztömeget. Ami által az ismét alkalmassá lett a fürdőzésre. Második lépéséhez már állami támogatásért folyamodott a falu: csator­ názni kell a község egészét - mondták ki a verdiktet - nem szennyezhetjük tovább a tavat. Ha velük a Megváltó, lassan befejezik a nagy munkát. Sok pénzük rá­ ment ugyan, de megérte. Biztos, hogy meg! —A Bánki Tavat már 1520-ban is megemlíti egy oklevél. Igaz, akkor még 39 méter mélynek mérték, tengerszemnek mondták, s tisztavizűnek írja le az egykori okmány. Ma tizedennvi vízmagasság van a tóban, az iszapréteg pedig eléri helyenként a négy métert is. Mára ez utóbbi jelenti az első számú közellenséget a Bánki tóban. Az iszap felső harmada-negyede ugyanis nagyon laza szerkezetű, lebeg csak a I 797 | �vízben, ezért aztán a nyarak forrósága nem egyszer berobbantja azt. Gázosítja, elszaporítja benne az algákat, amitói aztán olyan mustársárga lesz a víz, hogy ránézni is undorító, nem még benne megfürödni. Ma már, szerencsére ritka jelenség az ilyesmi, évekkel ezelőtt fordult in­ kább elő, amikor nem volt még palettán a Bánki tó vize: meg is tiltotta a hatóság akkoriban a fürdőzést. Igaz, egy-két nap alatt legyőzhető volt a baj, a vizet is frissítik már azóta, az igazi orvosságot mégis a tófenék megkotrása jelentheti, méter-méterhúsz vastagon kéne meg-szippantani-faragni a fene­ ket: kijönne belőle vagy százezer m3-nyi iszap. Raktározni kéne ezt valahol, humifikálni, ahogy írva vagyon, s kiváló talajjavító szer válhatnék belőle de pénz kéne hozzá mindenekelőtt. Iszonyúan sok pénz. *** A bánki tó nem csak a bánkiaké. Ha tudnák sem akarnák maguknak ki­ sajátítani az itteniek. A faluban évtizedek óta jól megfér egymás emellett az őslakosság és akiknek csak hétvégi házuk van a szükségben. Ez utóbbiak a székesfővárosból járnak ki javarészt, ahol évi legalább egy alkalommal falu­ gyűlést is tart nekik a polgármester. Mégis hiába. Az önkormányzati törvény csak az állandó lakosokra számítja a normatív támogatást, így aztán akár akarja, akár nem, ma még mindig csak a 700 lakos fejkvótája teremti meg alapját a községi költségvetésnek. Bánkon most magára maradottnak érzi magát az önkormányzat, s erején felül vállal, utat, közvilágítást, csatornát épít és működtet az üdülőhelyen, sőt tervet készíttet saját pénzén a tó belső rendezési munkáira. Majd' hárommilliót fizet érte. Tizedannyi költségvetésből, mint amennyiből mondjuk a szomszé­ dos Rétság városa gazdálkodik. Mégsem tesz le róla, hogy a tavat, amire ma sem tulajdon —de még használati, kezelői (egyáltalán semmilyen) - joga sincs, megossza az odalátogatókkal, és főleg nem tesz le arról, hogy megmentse a tó vizét. Mert az idevágó társadalmi elvárások valahogy rajta csapódnak le. Lomén János természetesnek is találja ezt, csak azt nem tudja még, honnan teremti elő az százmilliót, amibe a tó egész rehabilitációja kerül. —A bánki tó nem csak a bánkiaké —ismétli most hangosan is. - Több figyelmet kéne fordítania rá nemcsak a megyének, hanem az országnak is. A szabadidejüket nálunk töltők legalább annyian vannak, mint maguk a bánkiak, miért van hát, hogy mégis magunk kényszerülünk viselni a tó rendbehozatalának költségeit? Tényleg. M iért?... 1995.05.09. í 798 & �Peresi Klára MEGVALÓSULT ÁLMOK A mai igaz történet 1988-ban kezdődött. Anyuka súlyosan megbetege­ dett és halála közeledtét érezve kért, hogy keressük fel Kisfalud-pusztát, ahol 4 éves korában —a testvére születésekor — pár hetet töltött, ahol a nagymama kényeztette őt. Mivel nehezen szokott meg, hogy ne sírjon, egy porcelán hajas babával is megajándékozta. Gyermekkori szép emlékként gyakran emlegette ezt nekem. En szokás szerint nagyon elfoglalt voltam körzeti orvosként is m el­ lékállásokat, helvettesítéseket vállalva igyekeztem létezni. A váláson már túl voltam, a hétvégéim szerencsére szabadok voltak, így Szivike kérését term észetesen készséggel teljesítettem , csak azt nem tudtam, hol keres­ sem Kisfaludot. Gondoltam, hogy valahol az elcsatolt észak-nógrádi területen található. Végül is a külterületet jól ismerő, állatorvos segítsé­ gével sikerült m egtalálni Salgótarjántól mindössze 10 kilométerre a KisZagyva-völgyébcn, a Cserhát hegységgel körülvett festői vidéken. M in­ dössze egy lakója volt a pusztának. Földi Pali bácsi. O mutatta meg a pusztai temetőt és benne dédapám sírját, és felhívta a figyelmünket a Surányi-kcresztre. Ezt hazafelé derékig érő fűben Kisfalud határában meg is találtuk. A magassága mintegy 4,5 méter, homokkősziklából kifa­ ragott feszület, rajta egy mázsa súlyú öntött-vas corpusszal, mely tudo­ másom szerint Munkácson készült. A talapzaton a bevésett felirat: „Is­ ten dicsőségére emeltette Suránvi András és neje Moravcsik Mária 1908”. A szöveg felett szintén bevésve „K isfaludi”. Éppen 80 évvel később találtunk rá megrongálva, a Krisztus szobor bal karját már szinte csak az imádság tartotta. Mindketten meghatódtunk. Szi­ vike kért, hogy ne hagyjam elpusztulni ezt a családi ereklyét. Természetesen megígértem, hogy amint az anyagi lehetőségem engedi restauráltatni fogom. A feszület Hálaadó kereszt volt. Amikor mind a nyolc gyerekük sorban kirepült a családi fészekből a szülői feladatot becsülettel teljesítve, hívő ka­ tolikusként hálát adtak Istennek és egy keresztet emeltek dicsőségére. A kereszt arccal Mátraverebély-Szentkút irányába nézett és szinte mu­ tatta a haladási irányt a Karancs-völgyből a hegyeken-erdőkön át jövő bú­ csúsoknak. | 799 | �Elbeszélésből tudom, hogy anyai ükapám Kossuth híve volt, így aztán 1849-ben a szabadságharc leverésekor Temesvár melletti birtokát elhagyni kényszerült. Értékeiket négy szekérre rakva a két gyerekkel és feleségével Szabó Judittal, aki „minden órás várandós” volt, az ország belseje felé me­ nekültek, dédanyám útközben valahol a Tisza partján született, hogy mi módon került Nógrádba, arról nincs tudomásom. Mindenesetre a család Kisfaludon szerencsésen túlélte az 1873-as nagy kolera járványt, pedig a pusztán sok halott volt. Volt olyan család, ahol 5 gyermek feküdt egyszerre felravatalozva, és szerencséden anyjuk félig tébolyultan szóUtgatta a gyer­ mekeit és vonszolta magát az egyik koporsótól a másikig. Csaknem néptelenné váltak a környező puszták is. így a föld megművelésére evangélikus telepeseket hozattak a földbirtokosok a Felvidékről: Zólyomból, Turóczból, Árva és Liptó vármegyékből. De folytatva az elbeszélésem: Anyuka a következő év júniusában meg­ halt, így egymagám maradva teljesítettem a kötelességemet. A feszület res­ taurálása után 1990. november 18-án megtörtént a kereszt felszentelése. A rossz idő ellenére a környező településekről sokan jöttek el. Előtte pár nap­ pal a nagykeresztúriak kis fahidat építettek az út menü árok fölé, én pedig egy betegemmel örökzöldeket, évelőnövényeket ültettem, egy kis parkot alakítottunk ki. Röviddel a restaurálás után — amelyet műemlékvédelmi szempontok figyelembevételével végeztek — a m e g y e i listán szereplő mű­ emléknek nyilvánították. így Nógrád megye és Nagykeresztúr is gazdagabb lett e g y megmentett műemlékkel. Ezután felgyorsultak az események. A keresztszentelésre előkerült az addig elrejtett Kisfalud-pusztai lélekharang, amelyen a következő felirat látható: „Anno 1322 Losoncz” Más vélemény szerint a 3-as elmosódott 8as, így 1822-ből való lenne a harang. Jó lenne tisztázni az időpontot, mert valószínűleg ez Nógrád megye egyik legrégibb harangja. Az értékes műtár­ gyat az őrzője csak akkor adja ki a kezéből, ha azt zárt toronyba biztonsá­ gosan helyezik el. Ekkor merült fel először egy kis templom építésének a gondolata, amelynek a tornyában elhelyezhetnék ezt a szépen szóló harangot. 1991 elején felkerestem a falu képviselőjét és a két újonnan „szerzett” ismerős családot, megtudakolni tőlük, hogy komoly-e a templomépítési szándékuk, mert ha igen, ez esetben e g y templomtervet készíttetek el és adományozok a falunak. Egy héten belül összehívták a falugyűlést és megszavazták a templomépítést. Én pedig tervezőt kerestem, május 14-re elkészült a terv­ rajz, melyre több havi közalkalmazotti fizetésemet költöttem. A templom felállítását a kastélyparkba tervezték. A rajz mindenkinek tetszett. 1991-es | 800 [- �áron kb. 2 millió forintból kivitelezhető lett volna, hacsak az építési anya­ gért és a szakmunkáért kellett volna fizetni, a többi munkát a falu lakói ön­ ként, fizetség nélkül végeznék el. Létrehoztak egy „Nagykeresztúr tem plom ért’' alapítványt az alapítvá­ nyi pénz is hozzájárult volna a költségek fedezéséhez. A kezdeti nagy lelkesedés, a felmerülő problémák miatt alábbhagyott és nem indult el az építkezés. 1995-ben az árak többszörösére nőttek és az összesen 300 fős Nagykeresztúr már önerőből nem tudta vállalni a templomépítés terheit, így sajnálattal, de visszakértem az elfekvő tervrajzokat és 1995 őszén aján­ dékul elküldtem Esztergomba, remélve, hogy valahol az ország területén megvalósul ez a templom. Itt jegyzem meg, hogy a templom tervem jóté­ kony, indukáló hatására a szomszédos Kisbárkány lakossága 1992-ben el­ határozta, hogy katolikus templomot épít, amely egyházi segítséggel 1994ben el is készült. 1996. április utolsó hetében két ünneplőbe öltözött nagvkeresztúri férfi látogatott meg, egy meghívót hoztak. Nagy m eglepetésem re tem plom ­ szentelésre hívtak május 1-re. Ugyanis időközben új plébánost neveztek la. Szabó József jó szervezőkészséggel megáldott ember volt, úgy mentette meg a templomlétesítés gondolatát, hogy a kastélykertben egy használaton kívüli, fából készült irodaházat alakították át kis-templommá, és mellé ha­ rangtornyot építettek és abba került a kisfaludi harang. így mégiscsak lett Nagykeresztúrnak temploma, mégpedig a helvség története során első ala­ kommal és éppen a millecentenárium évében. A templom védőszentje Munkás Szent József lett, utalva az alapítás napjára és a lakosság foglalkozá­ sára is. A 300 fős község kétharmad részben katolikus. Egyharmad részben evangélikus, így mind a két felekezet közösen használja a templomot. Kato­ likus mise hetenként két alkalommal van, evangélikus Istendsztelet minden második vasárnap. Az eltelt 5 év alatt a katolikusoknál 6 esküvő, illetve há­ zasság rendezés, 8 keresztelő, 17 első áldozás és 6 temetés volt. Az evangé­ likus hívek között 1 keresztelésre, 1 esküvőre és 1 temetésre került sor. A miséken átlagosan 50-60 hívő vesz részt. Jeles ünnepeken annyian vannak, hogy nem férnek be a kistemplomba. Esténként, főleg a nők összegyűlnek a templomban, imádkoznak, énekeket tanulnak, mert sok a pótolni valójuk. 1998. április 25-én kérésemre megtartották az első búzaszentelési szertar­ tást, az éppen 90 éves Surányi keresztnél, amely három km-re van a temp­ lomtól. Erre az alkalomra két lobogót is hímeztettek, a hordozható luskeresztre búzából fontak koszorút, ez haladt a körmenet elején. Csodálatosan i 801 | �énekeltek és áhítattal imádkoztak a hívek, felemelő esemény volt. A temp­ lomszentelés mérföldkő volt a falu történetében, és nekem is nagy esemény, mert ekkor, május 1-jén lettem nyugdíjas. Az egyik keresztúri férfitől kaptam a legnagyobb elismerést, mely szerint „nekünk sohasem lett volna templomunk, ha a doktornő nem injekciózza be a falut,\ Bár nincs rokonom Keresztúrban, de három kedves családdal jó barátságba kerültem: Vérből Lászlóval és feleségével Erzsikével, Egyed Barnával, Bata Jánossal és feleségeikkel. Eszes, dolgos, nyíltszívű barátságos embereket ismertem meg bennük, nagyra tartom őket. A falu történetének jobb m egism erése szemmel láthatólag m egnö­ velte az önism eretüket, önbecsülésüket, tudatosult az emberekben, hogy nem gyökértelenek, önállóságra való törekvésük megerősödött. Az egyik ism erősöm m egjegyezte, hogy mióta engem ismernek összetartóbbak lettek. 1990-ben a tanácsrendszer felbomlott. Az eddigi nagyközségi tanács, mely 5 falut egyesített, részekre szakadt. Önállóvá vált Nagybárkány, Kisbárkány, Sámsonháza, Márkháza és Lucfalva. Egyedül Nagykeresztúrnak nem sikerült elszakadnia Lucfalvától. Végül is kitartó munkával, ügyintézéssel sikerült az önállóságot elnyerni 1999. május 1-jén. A 300 lelkes község első alkalommal vált önállóvá, vette saját kezébe sorsa irányítását az eddigi kisebbségi lét helyett. A TV és rádió is hírül adta, hogy az országban ez az egyeden község, amely pusztákból alakult. Az önálló községgé nyilvánítás és jelképes kulcsátadás ünnepségére en­ gem is meghívtak, éppúgy, mint az idén, 2001. május 1-jén, amikor a mil­ lenniumi zászló átadására került sor. Ökumenikus szertartással megáldották a falu zászlaját és címerét is. A címerben egy aranyág, amelyen négy világ jelképezi a négy pusztát. Hősi halottak emléktábláját és egy díszkutat is avattak az ünnepségen. A díszkútból egész nap fehér bor folyt a csapokból. A polgármester az ünnepi beszédében a legközelebbi terveket is meg­ említette: 40 új családi házas telek értékesítését, gáz és szennyvíz hálózat kiépítését tervezik. Munkalehetőséget remélnek a szomszédos salgótarjáni ipari park létesítése után. A puszták népe feltámadt! Boldog vagyok, hogy ennek a csodának ta­ núja lehettem. �Mátyus Aliz EGY ÉRTELMISÉGI PUSZTAKÉPE Amikor 1997-ben kérdőre vontam magam, vajon honnan származott bennem az a pusztakép, aminek következtében úgy készültem 1980 augusztu­ sában Kondorpusztára, hogy napellenzős szerkezetek elkészítésén törtem a fejem, nem tudtam másra gondolni, mint sok-sok gyerekkorom óta ismert, jól belém ivódott festményre, képre, amelyeken sehol egy fa, egy bokor, csak a sívó homok, és vagy egy nyáj, vagy egy csorda, vagy egy ménes a gémeskút mellett, tikkadtan, itatásra várva. Barátaim, akik az egy hónapos pusztai viszontagság sorozatra készítettek fel, tősgyökeres fővárosi, és részben dunántúli elszármazottak, el sem tud­ ták képzelni, velem együtt, hogy hogyan lehet akár csak egy könyvet is elol­ vasni, ha nincs az oltalmazó árnyék. így azután, ha ráértem volna felkészül­ ni első pusztai kirándulásomra, a napernyővel, ágfonatokkal, széktámlára erősíthető árnyékoló lemezzel, nem néztem volna ki különbül, mint kedves gyerekkori Verne regényem, A tizenöt éves kapitány Zebulon bácsija, aki a könyv illusztrációjaként lepkehálóval szalad a tájban, emlékezetes képtelen­ ségérzést kiváltva. Kondorpusztán aztán csak a Kiskunsági Nemzeti Park tanyaudvarán nem volt fa, különben akadt egy-egv itt is, emitt meg amott pedig ligetek­ ben is előfordult, szabályos sorokban, megkötötték vele a homokot. (A Kiskunsági Nemzeti Park tanyája, ahol egy hónapon át kísérleteztünk tízen, hogy egy jurtát elkészítsünk és felállítsunk, ma már egy osztrák állampolgár tulajdona. Közben tájjellegű állatok tartás fejében lakták, s amikor nem lakták, ez volt a gyakoribb, ránézett, amíg élt, a vidék halásza, pusztai vi­ szonylatban a tanya szomszédságában épült halászkunyhóból. A halász maga építette kunyhóját ma rendben tartja a Nemzeti Park. A pusztai „tan­ ösvényen” ez az egyik állomás, halászeszközökkel. Egy közülük máig is megvan, e g y lyukacsos fenekű csónak, a halőrző. Ezt körülményesebb len­ ne az emlékbe vihető egyéb eszközöknél, amilyen a varsa, a szigony volt, elmozdítani.) De az általunk használt tanyát is szegélyezte két oldalról facsoport, ahogy a környék tanyáinak majd mindegyikét. Talán a tanyaudvarok is csak azért lettek csupaszok, mert a szokásos eperfákat kivágták, választva mkább a tűző napot, mint a fával járó kellemedenségeket. (Érés idején dagasztani �lehet a ragacsos termést, és a legyek hada lepi a földet, hogy zizegésüktől hangos az udvar. Fényes hátú, városi viszonylatban húsbogárnak ismert fajta, amely a tanyavilágban a szerves anyagokat, trágyát lepi, a fertőzéseket okozva.) 1980-ban tízünk közül nyolcán akkor ismerkedtünk meg az Alfölddel. Egy' házaspárt rokoni szálak kötöttek a vidékhez, az asszony a közelben született, Ok csodálták a legjobban, hogy a jurtázásból, és az egvivásúak közül néhányan szívesen járunk át dolgozni egy közeli tanyára. Gazoltunk, kapáltunk, ellenértékként konyhánkat gazdagítva friss zöldséggel, baromfi­ val, frissen fejt tejjel. A letelt hónap végén, amikor a felépült lemezzáró nyílásos jurtában ven­ dégül fogadtuk a tanyasi érdeklődőket, s Budai Ilona hangja úgy szólt a zárt és nyitott térben, mint egy hangszer, a gazdasszony, akinek segítettünk, tanyát ajánlott megvételre, a szomszédjában. Fiatal házaspár egy kislánnyal készült beköltözni Balázspusztára, a tanyaközpontban felépült házukba. A tanyát eladták, megvettem. Azóta írhatnék párhuzamos önéletrajzot. Egy fővárosit, és egy tanyait. A KONDOR-TÓ ÉS PARTJAIN 1980-ban az én tanyám volt az egyeden nem termelő tanya a környéken. A Kondor-tó pard tanyasor mögött felépült kiskonyha-istálló épület, és az arra derékszögben álló konyhaszoba, a tanya-belsőt átellenben a másik ol­ dalról záró ólak, csűr, és ahol kellett, a kiegészítő léckerítés, a tanya udvarán a három eperfával, a gémeskúttal, a tanya két oldalában a szántóval és a kerttel, másik oldalában a szőlővel és a jegenyenyárfákkal kerített réttel, akkor még sajátosan jellemzőnek volt mondható. Ilyenek, effélék voltak a környéken a tanyák. 1997-re egyeden tanya termelt a Kondor-pard tanyák közül, s egy másik kivételével mindet nyaralók vették meg. A tanyák az enyémet kivéve átala­ kultak, gazdáik komfortossá tették őket, megteremtve benne a lehetőséget mindenre, amihez a városi ember hozzászokott. Én, bár más okokat is ta­ lálhatnék és sorolhatnék, de valószínűleg azét hagytam meg a tanyámat épp olyannak, mint amilyennek épült, sőt, miután az egyik épület leégett, azért is építettem vissza ugyanolyannak, mert nekem meg épp az a célom vele, hogy másképp élhessek benne, mint a fővárosban. Tanyai termelői próbálkozá­ saim, mind megannyi kísérlet, ugyanehhez a tanyán másként élni akaráshoz tartoznak. | 804 l �Az első nagy tanulás és erőfeszítés a szőlőhöz kötődik. Három éven ke­ resztül adott bort a tanyához tartozó 600 négyszögöles szőlő, és még a ne­ gyedik év tavaszán is elkezdtünk barátokkal művelni, amikor is .inkább az együttlét és a közös munka volt a fontos, mert súlyos volt a leégett ház lát­ ványa, és meg kellet erősítenem magam, hogy ne futamodjak meg. Tisztítottuk a szőlőtőkéket, metszettünk, s szénné égett papírlapokat, jegyzeteket, kéziratokat, pernyét hordott a szél. 1984 tavaszán a józan ész szerint le kellett volna számolni a tanyai élet­ tel. És mégsem ez történt. Életemben az első a tanya, ami a tulajdonom volt, amit olyannak őriztem meg, vagy olyanná alakítottam át, amilyennek akartam. S ami, mint első magántulajdonom azt is megtanította - bár későn, s így annál jobban hogy az ember, amije van, azt bebiztosítja. Hogy biztosításom nincs a leégett tanyámra, s hogy azt kellett volna kötnöm, sőt, hogy néha égnek le tanyák egy-egy korszerűsítés m egoldá­ sára, csak akkor világosodott meg a számomra, am ikor a Szabadszállás­ tól tizenöt kilométerre levő tanyámról - akkor még autó nélkül - elju­ tottam a szabadszállási tűzoltóságra. A tűzoltófeleség, aki a csengeté­ semre kijött, rám nézett, és megvárta a mondókámat, hogy a ház teljesen leégett, hogy éjszaka történt, hogy el kellene oltani, ami izzik a falakon belül, hogy nem terjedt át a tűz se a másik épületre, se az ólakra, és hogy jöjjenek, mert szeretnék mielőbb visszam enni Pestre. A tűzoltófeleség életében már tapasztalt, amit tapasztalt, s ahogy tehetetlen ember néz egy bűnösre, mert m egítélni van csak joga, de bíráskodni felette nincs, mint egy fenyegetést, ígérte az urát. Majd ő m egállapítja, hogy mitől égett le az a tanya. Tényleg meg tudják állapítani? A tűzoltófeleség kíváncsivá tett. Megtud­ hatom, hogyan gyulladt ki a tanya? Kérdezgette: valóban meg lehet állapíta­ ni? Ettől még gyanúsabbá lettem a szemében. Szóval félek, még kiderül, hogy a tanyát magam gyújtottam fel, v a g y gyújtottam fel. A tűzoltósági jegyzőkönyvvel lehet csak menni a biztosítóhoz. Kiáltotta bele a kora tavaszi reggelbe az asszony. S eljött a pillanat, amikor kiderült, két malomba őrölünk. Attól a hírtől, hogy a tanya nincs biztosítva, a tűzoltófeleség egészen el­ bizonytalanodott. Attól a hírtől, hogy a tanyát biztosítani kellett volna, én halálra váltam. Éjszaka elszámoltam magammal, hogy ég a ház, hajnalra, hogy leégett. De, hogy ekkora hibát követtem el, mint tanyatulajdonos, hogy nem bizto­ sítottam, csak ekkor lett érthetővé a számomra. 3 fcöo £ �Honnan kellett volna tudnom? Honnan juthatott volna eszembe? Hon­ nan tudják mások? Mások nincsenek így, hogy egyszer csak lesz ingadanuk, Őnekik honnan van annyi magukhoz való eszük, hogy felkeresnek egy biztosítót, és biztosítást körnek? Persze mindezek 1984-ben kérdések. Azóta már ezek a dolgok másképp vannak. A magántulajdon is, az ahhoz való jutás is, és a biztosítás is, úgy is mint tudnivaló. Ez utóbbi ma már a mindennapi reklám. Miután leégett a tanyám, a felsőház, azaz a lakóház, de a másik, kiskony­ ha-istálló épület megmaradt, s miután úgy látták a környező tanyabeliek, akkor még többségükben őslakosok, ma már kivétel nélkül osztrák és né­ met állampolgárok, hogy talán nem hagyom el tanyámat, addig kérdezgették a helyi biztosító ügynököt, hogy megkötöttem-e már a biztosítást, ho végül a biztosító ember egyszer a tanyában talált, és megkötöttem. Bár ne igazán volt akkor mire. Milyen kár, hogy a tanyaiaknak sem jutott előbb az eszükbe. Mielőtt le­ égett volna. Mikor megvettem. 1984-ben nem csak nekem, és az én tanyám látványa volt különös a kör­ nyékünkön, a leégett ház miatt, 1984-ben az első tavaszt értük meg, amikor a Kondor-tó kiszáradt medrét is meg kellett szoknunk. Koradélután indulhattam el a leégett tanyámról hazafelé. A tűzoltók elvé­ gezték a dolgukat, rengeteg sok vízzel eloltották a falak között domboruló pa­ razsat. Amikor egyedül maradva nyugodtan megnéztem a tanyát, hogy valóban mindaz megtörtént-e benne az elmúlt fél napban, amiről azt hiszem, hogy igen s nem túl sietősen, de nem is lassan a tó irányába vettem az utam, a tó hiánya ugyanolyan erővel markolta össze a gyomromat, mint éjszaka a tűz, és tanyától búcsúztomban a kiégett házhely. Mintha kibombázták volna. Telitalálat. A tó, a szikes tó nem jutott elég csapadékhoz télen. A szikes tavak fel­ töltődnek, kiszáradnak. Mindig csak az esőn, a havon, főleg a havon múlik, hogy a medrük megtelik-e vízzel, és a napon, a szélen, hogy mennyit szárít ki belőle. 1980-ban, amikor a Kondor-tavat először láttam, nehezen tudtam volna elképzelni róla, hogy lesz még száraz is a medre. Hiába mesélték a tanyasi­ ak, hogy nagyon sekély a tó vize ehhez képest meg ahhoz képest. Azt is nehéz volt elképzelni, hogyha csatorna, ami végig kacskaringózza a tájat, annak érdekében épült, hogy a tó vizét elvezesse. Merthogy a tó olyan ma­ gas volt, hogy elöntötte a tanyákat. A Garzó-tanyát kivéve. Ami egy kis dombon, jobban mondva egy kis halmon épült, s a környék legszebb ta­ nyája volt. S akkor a módos ház körül ott úszkáltak a kacsák. | 806 | �1984-ben ott állt a meder szárazon. Ki tudta volna ezt előre elképzelni, hogy a tó nem lesz. S hogy mindez nem lesz. A leégett tanyámat magam mögött hagytam. Jobbomon a tómederrel a köves úthoz közeledtem. S a baloldali utolsó tanyában, a köves út felőli elsőben, szólt a lakodalmas muzsika. Hallottam már a tanyáról, útban is, de csak most értettem meg a jelentését. Lakodalom van. Egy pár közös életre készül, új életre. Nekik is örökké emlékezetes lesz ez a nap. Ahogy nekem is a tűz napja. Ami megfordította a sorsomat. A Kondor-tó 1984 tavaszára kiszáradt a köves út felőli medréből. 1987-re kiszáradt a Fülöpháza felőli medre is. Előtte ősszel még emlé­ keztetett kis tótükrével, sárgára kiégett nádjával, fehérre száradó partjával valami mesébe illő, szerelmeseknek való helyre. Aztán éveken át felröp­ pent a hír a feltöltéséről, s kanyargóit a környéken a történet, szállt szájról szájra. Jönnek az amerikaiak és feltöltik, jöttek a mesék szerint más né­ pek is, csak ténylegesen nem jött senki. Már azt is kitalálták, hogy azon a csatornán keresztül, amelyiken annak idején elvezették a tó felesleges vi­ zét, most vissza fogják vezetni a tómederbe, s akkor 2000 tavaszára amikor már nem volt ember a környéken, aki hitt volna abban, hogy újra lesz tó, s egy csapat gyerek úgy nőtt fel a környező falvakban, hogy lege­ lőnek ismerte a medret - újra lett víz. Mesélik, hogy már novem ber-december táján megjelentek a víztükrök a Kondor-tótól délre, hamarosan utána az Alsó- és Felső-kondor is töltődni kezdett. Az Alsó-kondor sekélyebb vize miatt három héten keresztül még szivattyúzással is próbálkozott a Nemzeti Park, hogy a köves úthoz közeli meder is megteljen, de ez nem vezetett eredményre. Ezzel szemben a Fel­ ső-kondor hamarosan bőséges vizéből az áteresszen megfelelő vízmennyi­ ség került át az Alsó-kondorba is. A tó elvezető csatornájának zsilipjét le­ zárták. Már a húsvét utáni héten hatféle réce telepedett a tóba, és megérkeztek a szárcsák, a vöcskök, s vízre találtak benne a törpegémek és a gólyatöcsök. Helyét kereste a nádi rigó, s a régi esti séták emlékére, nyárra a tó körüli gyalogutat keresztezve megjelentek a csörtetve inni igyekvő sünök. S ez a víz 2000 nyarán akkorra, h o g y fürödni lehet benne. Mint félszáz évvel ezelőtt. A tizenkét éves Domokos, akit a tanyai tűznek köszönhetek, s akivel negyven évesen lettem anyává, először lát vizet a pusztán. Húsvétkor hul­ lámzik, mint a tenger. 1 807 £ �A Kondor-tó vízválasztónak számított és számít a területen. Közigazgatási értelemben is. A tótól Kerekegyháza felé eső részek Kerekegyházához tar­ toznak, a tótól Szabadszállás felé eső részek Szabadszálláshoz. így amikor 1980-ban Kondor-pusztán voltunk jurtát építeni, akkor Kerekegyháza felől hozták a postánkat, a tanya pedig, amit a tanyaszomszéd gazdaasszony aján­ lott, akihez gazolni-kapálni jártunk, lévén a tó másik oldalán, a balázspusztain, Szabadszállás felől kapja a postáját, s oda jár ügyeit intézni. Ahogy jómagam mentem a tűzoltókért, és egyéb papírdolgaimat rendezni. A tó tizenöt kilométerre van Szabadszállástól, és kilencre Kerekegyhá­ zától. Akinek ügyintézni valója van, ugyanazzal a Kecskemét —Szabadszál­ lás között közlekedő busszal utazhat ide is, oda is, azzal a különbséggel, hogy Szabadszállásra reggeli járattal kell elmenni, legjobb az „iskolásbusszal”, amelyikkel iskolába jártak a környékbeli tanyasi gyerekek. Amíg megvolt, a balázspusztai tanyaközpond iskolába, alsó tagozatba. Amíg megvolt, a Szőlőskerti, felső tagozatba. Amióta pedig egyik sincs meg, a szabadszállásiba. De járnak most már a tanyaközpontból, ahonnan azelőtt csak a szabadszállási volt az elképzelhető irány, a fülöpházi iskolába is, ugyanezt a buszjáratot használva. Szabadszállásra menni ügyintézni reggel lehet; Kerekegyházára, ha csak egy papírt kell bevinni vagy gyors ügyintézésről lehet szó, elég bemenni a délivel, és egy bő órán belül meg is lehet fordulni. Ezt a lehetőséget használta bevásárlásra, de a hét majd minden napján Slíz Imre bácsi. Am elyik napon nem ment be Kerekegyházára, azon a napon a postá­ sokat várta meg a postaládáknál. Dél előtt egy negyedórával van az érke­ zési idejük és kivárják a delet, akkor indulnak visszafelé Szabadszállásra. Slíz Imre bácsinak élete utolsó éveiben ezek a buszozások és postalá­ dáknál való találkozások adták az emberekkel lehetséges biztos érintke­ zéseket. S m iután Slíz Imre bácsi élete végére szinte teljesen megvakult, ellenére annak, hogy még egy szemműtétnek is alávetette magát, abban biztos lehetett, hogy már a buszra felszállásakor gondjukba veszik az emberek, s megkérdezik tőle, hogy telt a napja, hova megy, mi a kerek­ egyházi programja. Slíz Imre agglegényként élte le az életét, s annak a Slíz családnak volt le­ származottja, amelyik jómódúnak számított a környéken, s amelynek nem egy férfitagját nagyra tartották. 1980-ban a Kiskunsági Nemzeti Park tanyájában jurtát építve, és a kör­ nyéket járva, ismerkedve, hamar kiderült, hogy az a tanya is, amelyikben lakunk, Slíz tanya volt. S. Nagy tanyának hívták, az volt a rövidítése. i 808 jr �Slíz Imre bácsi nem egyszer elhozta a tanyánkra a postánkat, s egy kávé vág}’ egy pohár bor m ellett órákig elüldögélt. Az első években sokat beszélt nekem magnóra, az életéről, a környékről, ezeket mind gondosan legépeltem , ő meg úgy olvasta minden oldalát, m int egy regényt. Am ikor a tanyai ház leégett, benne égtek az ő emlékezései is. Ott fújta egész ta­ vasszal a szél a fekete lapokat, lapdarabokat, fönnakadtak a szőlővessző­ kön, a bokrok alján. Slíz Imre bácsi akkor ment el a tanyámon megnézni a leégett házat, ami­ kor nem voltam ott. És akkor került elő legközelebb nálunk, amikor fel­ épült az új ház. Akkor már kicsit vaksi volt, de amit nem látott jól a szemé­ vel azt megtapogatta, és érzékelte úgy. Nagyon intelligens ember volt. Éve­ ken át neki köszönhetően nem esett szét egy fiatal család, mert ő öntötte a lelket a fiatalasszonyba, s mert az ő háza volt a hozzájuk legközelebbi, ő szaladt asszonyért is a másik szomszédba, amikor a fiatalasszony otthon, a tanyájukban megszülte első gyermekét. Aztán a második gyerek megszületése után otthagyta a fiatalasszony a férjét, vitte magával a két gyereket is, haza a szülőkhöz. Slíz Imre bácsi vé­ leménye szerint nem lehetett másként. Aztán, amikor ugyanez a férfi újra megnősült, s most magához való aszszonyt adott neki a sors, Slíz Imre bácsi az új feleségtől visszakapott min­ den szolgálatot, amit csak valaha a családnak tett. Ha az mindjárt egy másik asszonnyal való család volt is. Az új asszony talált rá Imre bácsira a házában, néhány napos holtan. Megmosdatta, felöltöztette, eltemették. A balázsi temetőbe, a kövesút bal oldalába, a katolikusok közé. A másik oldalán a reformátusok nyugosznak. KEREKEGYHÁZA ÉS KÖRNYÉKE Nehéz lenne megállapítani, hogy a vidéknek a népe mely, ha megkérde­ zik, kunnak tartja magát, hányad részében kun valóban. Talán Kerekegyhá­ za környékén nagyobb részében jász, mint amekkorában kun. A Slízek svá­ bok. És dokumentumok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy svá­ bok is települtek a környékre. Mindenféle más nemzetiségű népcsoportok között. Merthogy a kerekegyházi lakosság a vidék egyik legtarkább népessé­ ge. S következik abból, ahogy a település létrejött. Országszerte hirdették a települési lehetőséget, s arról a monarchia min­ den részében tudomást is szereztek. Az 1850-es évek végén történt mindez. í 809 | �És ugyan a letelepülők többsége magyar volt, főleg Hevesből, Jászságból, onnan is elsősorban Jászárokszállásról, de jelentős számban érkeztek svá­ bok Soroksár és Bércéi környékéről, és tótok Trenycsény megyéből. Sőt még csehek, morvák és sziléziaiak is. A kerekegyházi kunok, azok kunszentmiklósi és fülöpszállási származásúak. Az alapítási jegyzőkönyv név szerint is felsorolja az első letelepült lakos­ ságot, amely nemzetiségi megoszlására nézve a következő képet mutatja. 227 letelepültből 64,4% magyar, 23,3% szláv és 16,3% némer. Nem volt szokásos ez a népesség tekintetében vegyes kép a vidéken. S ezzel függött össze, hogy még csúfnevet is kapott a falu. Kecskeméten és a szomszédos községekben Kukáliának nevezték el Kerekegyházát, mert a kevert ajkú népesség, a különböző nyelvű lakosság nem nagyon értette meg a kezdetekben egymást, s úgy mutogattak egymásnak, kiegé­ szítve a beszélt nyelvet az internacionális jelekkel, a m etakom m unikáció­ val, mint a kukák. Kuka emberek gyülekezetének országa: Kukália. Aztán persze az idegen ajkúak meglehetősen hamar elmagyarosodtak. Ha kerestem a vidéken, hogy kunnak tartják-e magukat az emberek, azt tapasztaltam, hogy aki egyáltalán foglalkozik azzal, hogy milyen népcso­ portba tartozik, az úgy véli, hogy kun lehet. Erre a kun kalap számukra a legmeggyőzőbb bizonyíték. Vannak emberek, akik emlékeznek rá, de van­ nak olyanok is, akik még hordták. Nekem néha az volt az érzésem, hogy a népnév kiejtése a táj nevében hat. Ezek az emberek a Kiskunságban élnek, és amivel a földek magántulaj­ donba vétele óta sokat vesződtek, s aminek a nevét ezért sokszor kimond­ ták, az a Kiskunsági Nemzeti Park volt. A Kerekegyháza-SzabadszállásFülöpháza térségben itt is, ott is a Kiskunsági Nemzeti Park tábláival lehet találkozni. Védett terület. Kiskunsági Nemzeti Park. Védje és óvja termé­ szeti értékeinket! Aki kunnak vallja magát, az büszke rá, h o g y kun. Tud is valamit arról, hogy mi fűződik a kunokhoz, akár a régi idők történelméből, akár a múlt századbéliből. De egy kicsit úgy is van ez a kun néphez tartozás, v a g y az ezzel való foglalkozás, h o g y ahhoz azért kell valami kiváltó ok, hogy szóba kerüljön. Kell valami hatás, hogy a kun öntudat éledjen. S tapasztalataiul szerint, hogy ez megtörténik, ebben mindig valami író-olvasó embernek van szere­ pe, s ez esetben nagy szerepe van Kerekegyháza református lelkészének. O értelmiségi életformát tudhat magáénak, s gyülekezetére el nem hanyagol­ ható. Amikor a református lelkészi munkáját ezen a helyen megkezdte, fel­ �készült a táj történelméből, s megkísérelt minden írott forráshoz hozzájutni, ami csak közelebb vitte ehhez a néphez. Kolozsvári nagytiszteletű úr ismeri Vincze Ferenc magyar királyi tanár Kerekegyháza ga^daságjoldraj^a című közleményét is, amelyet a debreceni Tisza István Tudományegyetem Földrajzi Intézete adott ki Debrecenben, 1942ben, s mindazt, amit abból meglátása szerint érdekes és érdemes felemle­ getni a tájról, a népről és a nagyszerű cselekedetekről, megteszi. S ahogy családi fénykép-nézegetéseknek és a családi történetek újramesélésének megvan a hatása, olyannyira, hogy egy idő után nem tudja az ember, hogy arra emlékszik-e, amikor a dolog megtörtént vagy csak egy emlékezésre, jelenvalókká lesznek, mert jelenvalóvá lenni képesek múltbéli dolgok. S mint minden dolog, mely jelenvaló, hat. így van ez az értelmiség szerepével és formáló erejével. Még akkor is, ha keveset és egyre kevesebbet beszélünk, és egyre kevesebbet akarunk tudni róla. A történelem is csak az uralkodókat, a hadvezéreket, legfeljebb az anarchistákat és lázadókat emlegeti fel. Az értelmiség, amelynek tagjai megnevesítve csak uralkodók tanítóiként fordulnak elő, névtelenül teszi a dol­ gát, elhivatottságában. Nem ismerjük egy-egy közösség mozgásainak erjesztőit. Csak azt tudjuk, hogy voltak, vannak. Nem tudhatjuk, kinek-m inek köszönhetően képzelték úgy, illetve voltak m eggyőződve 1860-ban K erekegyháza lakói arról, hogy birtoká­ ban vannak m indazoknak a jogoknak, am elyekkel a többi jászközségek rendelkeznek. M erthogy jegyzőt, bírót neveztek ki, melléjük tizenkét tanácsost választottak. S csak a járási kapitány közbelépésére mondtak le mindenről. Úgy, hogy a járási kapitány a pecsétjüket elkobozta, s a vá­ lasztást m egsem m isítette. Népgyűlésen hirdette ki, hogy majd, ha bi­ zonyságot tesznek arról, hogy megértek az önállóságra, akkor kapnak önkorm ányzati jogokat. A korabeli feljegyzések szerint erre nyugodott meg a falu. Vajon ki volt, aki a falu népét irányította és segített nekik, hogy amit mu­ száj elviselni, azt el tudják, s mégis úgy, hogy ne mondjanak le bizonyos dolgokról egyszersmind. Mert a kapitány nem csak az előírásoknak megfe­ lelően járt el, önkényeskedett is. A magyar tanító helyébe német tanítót állított. S egy ilyen cselekedetnek, túl a tényen, még az a jelzés-értéke is megvan, hogy7prezentálta: megteheti. 1862-ben újra felborult a rend, az elmozdított vezetők ugyanis azt állí­ tották, hogy tizenöt évi adómentességet ígértek nekik, s ezért az adófizetést megtagadták. Az adót katonai erővel akarták behajtani. | 811 | �Az 1862-es népgyűlés elérte, hogy a kapitány által megbízott vezetőt felmentették állásából, és pusztabírónak Farkas Jánost választották meg, melléje választva a tizenkét tanácsost is. Ki lehetett Farkas János? S mi lehetett az, ami miatt a nép körében bizalmat élvezett? Jó lenne többet tudni Farkas Jánosról, mint amennyit tudunk. KEREKEGYHÁZA-PUSZTA Ha a tanácsi és termelő szövetkezeti rendszertől kezdve a terület a Kondor­ tó választotta széjjel, egyik oldaláról kerekegyházi, másikról szabadszállásivá, és tartozott a terület a tó másik végén Fülöpházához, három részre szabdalt volt akkor is, amikor három város vette meg a pusztát, s nevét is háromféleképpen használták. Volt Jász-Kerekegyháza, Kunkerekegyháza és FülöpszállásiKerekegyháza vagy másképpen Fülöpháza, ahogy nevezik a települést ma is. A helyzetet a redemptio, a m egváltakozás hozta létre. 1702-ben I. Lipót eladta a ném et lovagrendnek a három jászkun kerületet, s az még, m ielőtt Mária Terézia királynő engedélyezte számukra a zálogösszeg visszafizetését, a pesti rokkant katonák házára szállt, így régi szabadsá­ gaikat a rokkantak házától kellett visszavásárolniuk, a királynő abbéli feltételeivel, hogy országos felkelés esetén fegyvert fognak és 1000 lovas katonát állítanak ki. Az adománylevél a jászkunokat a hármas kerület valamennyi városa, kö­ zsége és pusztája birtokosává tette. A váltságösszeget olyan formában fi­ zette meg a lakosság, hogy valamennyi helységet és pusztát felbecsülték, és a fizetendő összeget ennek arányában osztották el. Minthogy a pusztáknak nem volt állandó lakossága, ezért ezek nem is válthatták ki maguknak, ha­ nem valamelyik város vág)’ község váltotta magához. Kerekegyháza-pusztát ekkor váltotta meg Jászárokszállás, Kunszentmiklós és Fülöpszállás. A jász­ kun váltságdíjnak 1/50-ed része volt a kerekegyháza-pusztai. Azért csak ekkorra volt, azért nem volt területnek nagyobb értéke, mert a puszta lakadan legelő volt. A redemptio alkalmával Jászárokszállás a puszta keleti 3/6-át, Kunszentmiklós az észak-nyugati 1/6-át, Fülöpszállás a dél-nyugati 266-át váltotta meg. Kerekegyháza, a település létrejötte is e három város elhatározásán mú­ lott, meg a Jászkun főkapitányság jóváhagyásán, meg a három város közül Jászárokszállás áldozatvállalásán. Ezért, hogy a községet nem a három rész találkozásánál jelölték ki, hanem a jászárokszállási rész közepe táján. Az árokszállási küldöttség 200 hold földet jelölt ki a kecskemét-szabadszállási 1 812 | �és az örkény-izsáki útvonalak találkozási pontjában. Ez a két útvonal ma a Fő-téren találkozik. 1855-ben született meg a döntés, hogy a három Kerekegyházából tago­ sítás útján települést létesítenek, s hogy ez meg is történt, s főleg, hogy két év leforgása alatt, egy jászárokszállási földbirtokosnak volt köszönhető, akit Farkas Jánosnak hívtak. Ezeket a dolgokat tudjuk tehát az 1862-es népgyűlésen pusztabírónak megválasztott Farkas Jánosról. Jászárokszállási földbirtokos volt. És ’48-as honvédszázados. Farkasok vannak szép számmal a vidéken, s lehet, hogy leszármazottak. Nekem egy Farkassal, Farkas Imre bácsival volt közülük többször is dol­ gom. Apró, vékonycsontú ember volt, s ha eleinte baj volt a tanyámon a nádtetőkkel, el kellett csak mennem érte a birkahodályok-dűlőig Szabadszállás felé, és ha megígérte, hogy eljön, meg is tette, s megjavítgatta a tetőt. Reggeltől estig kuporgott fenn a nádon, mint egy madár, kis kerek történetkékben mesélte az életét, és semmivel nem hagyta magát megkínál­ ni, sem étellel, sem itallal, csak azt ette-itta, amit magával hozott. Mintha csak egy, az ételkóstolóját nélkülöző nagyúr lett volna. Apró volt és méltósággal teli. Hogy honnan volt az a méltóság, hát ezek a nagy titkok az életben. Amikor megismertem, már régen egyedül élt, meghalt a felesége. Aztán hazakerült hozzá egy fia. Néha egy lánya is hoszszabban volt vele otthon, mint egy látogatás. Mind belőle éltek. Az erejéből, leleményéből, furfangos eszéből, még talán a pénzéből is. Ami sose lehetett neki sok, talán csak annyi, amennyi épp kellett. Kertjéről, vágni való állatok­ ról a konyhára maga gondoskodott. És maga főzött. Azt a pénzt, amit a munkájáért gondolt, abból a financiális rendszerből állapította meg, amely­ ben az ő élete telt. A munkájáért filléreket kért. Akkor halt meg, amikor a nádtetőm nem volt tovább toldozhatófoldozható. Kellett rá e g y új. Farkas Imre bácsi soha életében nem csinált új tetőt. Í 813 l �Bakonyi István „HARANG, AMELY ÖNMAGÁÉRT SZÓL” Tőzsér Árpád: Finnegan halála A felvidéki magyar irodalom rangos költője, Tőzsér Árpád egye­ di hangú, kivételes olvasmányél­ ményt is nyújtó verseskötettel lép be a huszonegyedik század (más­ képpen szólva: a harmadik évezred) kapuján — számtalan lírai és tanul­ mánykötettel a háta mögött. Tőzsér Árpád kivételesen művelt és tájékozott poéta, aki mindent tud a versről, a verselésről, a költészet múltjáról és jelenéről. Könyvei kö­ zel négy évtizede jelennek meg. A Finnegan halála most kétségtelenül új színeket hoz a gazdag életmű világába. A James Joyce-regényből „átemelt” bohókás figura jelenléte azt sejteti, hogy Tőzsér is azon költők közé tartozik, akik igencsak kedvelik a szerepeket, a „más bőré­ be bújás” szellemi kalandjait. Tóm Finnegan mellett aztán föltűnik a kötetben többek között Petőfi Sán­ dor, Szent Sebestyén vagy éppen Vitezval Nezval alakja. Az ilyesfajta játék sok mindenre ad alkalmat - a saját köreiből me­ nekülő szándékon kívül. S mögötte bizony ott van a szomorúság: az „önmagáért szóló vers” harangjátéka, a líra szerepének drasztikus vissza­ szorulása miatt. Az agyonnyilaztatást túlélt, majd börtönbe zárt Sebastianus sem akármilyen példa és modell ebben a tekintetben. „S ahogy a tekintet kikirepes: / a vers ablakán áthajolva / fölnyújtózkodsz egy égi sorba, / kikattan halkan a földi retesz.” — olvashatjuk rögtön a nyitóversben, és nem kétséges, hogy fölsejlik itt a nemkívánatos helyzet legyőzésének lehetősége. Tőzsér Árpád minden kétséget kizáróan vonzódik a kultú­ ra klasszikus és antik értékrendjé­ hez, és megtalálja ezekben az ősi példákban a magának és olvasóinak szóló üzeneteket. Formailag is hű­ séges ehhez a szép hagyományhoz, bár időközben vitathatatlanul kor­ szerű hangon szólal meg. Ezt bizo­ nyító műve például a V. N. mester testamentuma, amelyben egyszerre jelentkezik a Nezval és — persze közvetve - a Villon-hatás. Beval­ lottan többszörös parafrázis ez a költemény, egyben tisztelgés az elődök előtt. Ezzel és más gesztu­ saival egyértelműen a folytonossá­ got vállalja Tőzsér, s erre talán a Ü 814 t �kisebbségi sorsban az adagosnál is nagyobb szükség van. Ugyanakkor figyelmet érdemlő tény az is, hogy a „többség” jeles alakjait éppúgy ide­ sorolja, mint a hozzá nemzetiségileg közelebb állókat. Mindezek mellett is nagyon gya­ kori, hogy régi és klasszikus költők szerepelnek Tőzsér Árpád művei­ ben, s a játék arra is nagyszerű le­ hetőséget ad, hogy egy másik T. Á. (nevezetesen Tóth Árpád) nyak­ kendőjéről olvassunk „balladát”. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy ezek a szellemi kiruccanások akár untathatják is az olvasót, e g y ­ részt azért, mert nem mindig tudja követni figyelemmel a költő sziporkázásait, másrészt meg talán azért, mert fölvetődik a probléma: vajon nem lenne-e célravezetőbb egy ki­ csit megszűrni az ilyesfajta kalando­ zásokat? Közben különböző civilizációs rétegek rakódnak egymásra, jól ér­ zékeltetvén, hogy mennyi változá­ son megy át a világ, s benne termé­ szetesen az irodalom és a művészet. Minderre valószínűleg az Ezredvégi sorok a könyvről című, Vörösmarty Mihály költészetének motívumaira írott vers a legkézenfekvőbb példa. A Finnegan halálát készíti elő a ti­ zenkilencedik századi költőelőd szövegszilánkjainak megidézésével: ■a 815 „Rongyból lett a könyv, de már rongy se lesz / belőle, elnyeli nyomtalanul / földünk, e roppant emésztőgödör.” A nemzetet e ls ü l­ lyesztő hatalmas sír helyett puszta emésztőgödörré jelenül át a pusz­ tulás jelképe, s hasonlóképpen pusztul a szó és a költészet is. Min­ damellett teljesen igaz Tőzsér Ár­ pád vallomása, miszerint a kötet egyik fő témája „az örök visszatérés mítosza”, és ez valóban a kötetcímadó hosszúversben, a könyv lezárásában látszik meg a legjobban. A korábban már említett Joyce-hős „föltámasztása” mindezt szimboli­ zálja ebben a kissé „rakoncátlan”, az avantgarde hatásaitól sem mentes költeményben. S persze itt is ven­ dégszövegek, más költőktől átvett kifejezések és sorok teszik még gazdagabbá a mű egészét, s tovább erősítvén a többféle értelmezés lehetőségét. Tőzsér Árpád-Finnegan harangja tehát a szerzői szándék szerint már nem másokért szól, mint Heming­ way híres regényében. Önmagáért, mint „a vers a huszonegyedik szá­ zad elején”. Az sem lenne azonban baj, ha a költészeten kívül rekedtek is meghallanák kongását... (Kalhgranjy Pozsony, 2001.) �A 2001. évi Madách-pályázat nyertesei I. díj: Rózsafalvi Zsuzsanna (Budapest) II. díj: Puntigám József (Losonc) III. díj: Kovács Erzsébet (Salgótarján) A zsűri dicséretben részesítette Király Gábort (Salgótarján) és Mayer Erzsébetet (Budapest). A 2001. évi Mikszáth irodalmi pályázat díjazottai I. díj: Kriskó Apollónia (Budapest) —Adám Tamás (Balassagyarmat) II. díj: Szegedi Szabó Béla (Budapest^) - Pintér Lajos (Kecskemét) III. díj: Lackfi János (Zsámbék) - T. Ágoston László (Budapest) Salgótarján különdíját kapta: Handó Péter (Sóshartyán) Balassagyarmat különdíjában részesült: Andor Csaba (Budapest) Dicséretet négy pályázónak ítélt meg a zsűri: Romhányi Gyulának (Balassagyarmat) Szappanos Gábornak (Budapest) Lukáts Jánosnak (Budapest) Tóth Franciskának (Budapest) A nyerteseknek és minden pályázónak gratulálunk! � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/8b4e893d42861da3e0e2b387944ba1af.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2001. Karácsony Type The nature or genre of the resource folyóirat 2001 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika