https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/10a79ce8163a3e622961bd5881268798.pdf 5ed32ba1ccabeecb03e94a8d210a6906 PDF Text Text ��palócföld Tartalom Mizser Attila versei Béki István verse Sebestyén Mihály novellája Nyilas Attila versei 3 5 6 15 VALÓSÁGUNK Erdős István: Merre forog a cigánykér ék? (tanulmány) Balás Róbert: Helyi kis drogfolyam (riport) Sulyok László: Szellemi restség - vagy amit akartok (vitaválasz) 18 25 38 SEREGSZÁMLA Dukay Nagy Ádám interjúja Kovács Bodor Sándorra/ Baráthi Ottó interjúja Lonsták Lászlóvá/ és Gressai Sándorra/ 41 50 HAGYOMÁNY Solymár József: Palócok a Mátra alatt (memoár) Vasvári Zoltán: Emlék, emlék, miért kísérsz? (tanulmány) Takács György: Csángó ráolvasok (tanulmány) 67 76 83 �Palócföld 2000/2 Mizser Attila bizonytalan távozóknak az út már volt és azt amit egyszer álmodban bóklásztál be a helyét most szemeddel szántod át és nehéz bús lógó zsebbel ugyanott fekszel vállad leesve a zakószabás nem ismerős forma régi-rajtad a bélés bolyhos mellénye nyamvadt ám jó fantáziával van hatás ha úgy akarod hogy így képzeljem akkor visszahívlak este - rendben? mondom majd színlelve hidd el becsszó történet ez a tulajdon részed ugyan egyszerű bagatell múló de alapjában mégis a véged 3 �Palócföld 2000/2 Egy nívótlan szonett a nívós Anikónak Nem kell már túl sok se túl kevés egy hamisítatlan ékszerész aki tudja hol feszül ha a foglaltakba brill kerül ennyi kell pont aki érti még a kekec razzia semmiség ha munkál a mély ott legbeliil nem térkép lesz ahol elterül a táj hatálya majd véget ér csak a hólyag feltör tyúkszemünk stigmázza azt mi még meg se szűnt mint séma a sétán visszatér és ennyi marad az annyiból hülye vég és döccen Anni-kó p.s. ó hogy utálok szonettet írni tizennégy sor és száznegyven szótag minden bizonnyal pont ennyi fórt ad ha hagyod majd a formára bízni bazi nagy szíved (írjuk melónak) úgyis príma és rögtön egy sornyi vagy legyen kettő még dauerolni sem kell és felesleges a sósav kávét ide állni hintaszékben röhögni csak a rímeltetésen hogy mennyire unom ezt a strófát megannyi szonett sok süket szót ád meg más versek na meg a prózák de az utolsó sort most kivégzem 4 �Palócföld 2000/2 Béki István Frontjelentés Valamit titkolnak előlem. Köröttem a városban szétdobált káromkodások hevernek* Számban szárad a megtanult szó s baloldalt, szívtájékon, háborúsdit játszik a kölyökisten. Feszültség, s a földobott érmének festett arca. 5 �Palócföld 2000/2 Sebestyén Mihály Nagybátyám utazása Atlantiszba Amikor leültem, még nem tudtam, miről fogok írni, ugyanis semmi se köt az íráshoz, nincs közöm ahhoz, amiről az iskolában azt mondták, hogy fiacskám ez maga a vegytiszta, tömény és nagy adagokban mérgező irodalom. Ugyanis az órák során ilyenekre is figyel­ meztette tanítványait az irodalom bajnoka, Bajna Ernő tanár úr, márpedig öt illett komolyan venni. Szóval itt ülök a fehér papírlap előtt, nincs mivel telefirkálni, szégyelli az ember az ap­ rómarhákat felhajtani rá, különben sem vagyok hajdú, csordás, csobán, pásztor, lelki különö­ sen nem leszek, a mi családunk köztudomásúan és hírhedten ateista, kivéve a nagybátyámat, aki valamilyen oknál fogva beszélgető viszonyban van az istennel, csak fekszik az ágyon felöltözve délután, be van takarózva állig, nyitva van a szeme, szerintem már tökéletesen tud tájékozódni a plafon foltjai és repedései között, lehetnek kedvenc útjai, utazásai, kalandok és emlékek között navigál. Nem szabad megzavarni, mondja apám, most éppen gondolkodik, olvasgat a gondolatai között, de én bizonyosra veszem, hogy istennel társalog, noha nem is mozog az ajka, de Bajna tanár úr mondta, és neki igazán hihetünk, hogy az ember képes némán fejben lejátszani óriási drámákat, akár egész hadseregek csaphatnak össze benne egy sík virtuális térben. Nekem pedig nincs kedvem felhajszolni, betűkön át mondatokba szedni, szavakká rán­ colni a valóságot vagy annak képzelt változatát. Legszívesebben kimennék pisilni, de a hú­ gom beszállásolta magát a fürdőszobába, reménytelen küzdelem, félig teszi be az ajtót, meg­ őrjít ezekkel az olasz délamerikás külvárosi tempókkal, ezekkel a neorealista színi előadá­ sokkal, amikor hallom hogyan csorrant, aztán zizegnek a könyv lapjai, hatalmas könyvtár van odabenn, már sikerült bevinni egy polcocskát, amelyen a bélmüködés függvényében sorakoznak a különb-különb műfajok, könnyűek és vidorak, mellettük nehéz, súlyos sors­ problémákat görgető írásművek, vagyonleltárak és tenisztankönyvek, a seremetyevói repü­ lőtér cirill betűs prospektusa, nálunk még/már senki sem tanul oroszul, a szláv betűk nyitjára magamtól jöttem rá, volt itthon egy vidéki rádióállomásnak elegendő régi gramofonlemez, mozartok és Csajkovszkijok és debussyk meg bachok, ezeket imádta a nagyapám, aki azelőtt vándorolt ki Németországba, hogy én felcsimpaszkodhattam volna a térdére, nem is így igaz, 6 �Palócföld 2000/2 nem vándorolt ki, hanem kintmaradt az endékában, berlinben, aztán valahonnan szerzett egy havert, az öregnek mindig voltak, minden lehetetlen helyen akadtak haverei, akik rejtélyes módon le voltak kötelezve a vén kalandornak, ezek lógatták át a falon, tavakon, alagúton, lezárt u-bahn vonalon kúszott keresztül, soha nem volt idő tisztázni a körülményeket, az agg faljáró ebben a tekintetben roppant szűkszavúnak mutatkozott; én megtanítottam a húgomat azokra a formás táncosnő alakú betűkre, ö pedig hálából kizárt a fürdőszobából, ahová ter­ mészetesen, a lemezjátszó is be van szerelve, a gramofonlemezekböl úgy válogat - szintén hangulataihoz idomítva mint egy valóságos lemezlovas, mint petöfi kendermagos tyúkja. Talán mondanom sem kéne, hogy a reptéri tájékoztatót a gondolkodó nagybátyám hozta, amikor egyszer még Moszkvába is elutazott egy gondolat, ötlet megsejtés nyomába, tudniil­ lik azt vette a fejébe, hogy megnézi magának a lubjanka börtönt, ha lehet belülről is, azt meg igazán nem is illenék külön jeleznem, hogy egy kijev-moszkva-leningrád szervezett diákcso­ porttal jutott el minden oroszok fővárosába, megkísérelte a lehetetlent, elszakadt a csoport­ tól, amikor azok a GUM-ba vagy CUM-ba vásárolni indultak, felült egy autóbuszra, majd leszállt három megállóval később, ugyanis megpillantott az ablakból egy csomó autót egy­ másba gabalyodva. kiválasztott egy araszolót és megállította, bemondta oroszul az úti célt, a férfi, úgy értem az orosz taxi kalmük, tatár, cseremisz vezetője nézte, nézte egy darabig utasát, azután intett neki, hogy menjen a francba, ne provokálja öt, u menya jeszt famílija, kiabálta utána, ha nagybátyám egyáltalán pontosan idézte a szavait, nem tudom, sok évvel ezután mesélte el családunknak, amikor éppen nem gondolkodott az ágyon ruhástól. Nem­ zetközi mozdulattal adta tudtára, hogy nem normális a rokonom, ilyesmit kérni moszkvában egy külföldinek, pláne ha egyedül van és nem is beszél szovjetül, egyszerűen őrültség, meg azt is éreztette, hogy nagybátyám tuti, hogy mesüge, jobb esetben beépített azsant provokátor, hiszen a nyakában nem egy szmena márkájú fényképezőgép csapdosta kezdődő pocakját, hanem egy régi rolleyflex, ráadásul a hülye a lubjankára akar menni, na nem, ő aztán nem eszi meg ingyen a kefét, kihessentette az idegent a kocsiból. Kíváncsi rokonom ott állt egy téren, olyan szibériai hómezők nagyságú téren, el sem tudta olvasni a tér nevét, fo­ galma sem volt, hogy hol áll éppen, azért váltott buszról taxira, hogy esetleges követői nyo­ mát veszítsék, amíg a nyelvrokonnal társalkodón megoldódott a közlekedési bonyodalom, az autók eltűntek, besötétedett, feltámadt a szél, nagybátyám úgy gondolta, hogy a moszkva folyó felöl, ezért elindult a széllel szembe, mindig ilyen volt, szeretett a széllel szembe, ugyan mit veszíthetek, legfennebb a láncaimat, idézett ő is egy korszakjelző közhelyt, ami­ kor lefékezett mellette egy fekete autó, az én apai nagybátyám, apám öccse, megérezte, hogy állami autó, szóval nem közönséges luxusautó, intettek neki, hogy szálljon be, nem volt tanácsos ellenszegülni, a tekintet nem hívogató, hanem parancsoló volt, egy nő fegyelmezte magát benn a hátsó ülésen, aki meglehetősen jól beszélt gallul, ez össze is vágott nagybá­ tyám elképzeléseivel, hiszen tolsztojnál is az arisztokrácia folyton franciául társalog, lev nyikolajevics tehát nem tévedett, annál inkább a kelet-európai gondolkodó, a mondjukmagyar, ha azt hitte, hogy szolgálatába állott a hölgy, akiről azért valahogy azonnal lerítt, hogy egyenruhában a legcsinosabb, valamiért az áll legjobban rajta, abban válik felszaba­ dulttá, ami mást megbéklyóz, ez is a célja az afféle egyenruháknak, nos apám öccse csaló­ dott, ha azt hitte, hogy legott elviszik a kijelölt úti célhoz, rámutatnak, ujjúkkal fenyegetően Tgyelmeztetik, hagyjon fel a történelem magánérdekü feszegetésével, csatlakozzon a kirán- 7 �Palócföld 2000/2 dúló csoporthoz, amazokkal vonuljon az ermitázsba. Vagyis kolostorba. Hát ezért volt nagy­ bátyám istenhívő. Ezzel szemben pacifista rokonságom abban a pillanatban már ott feszen­ gett a fekete volga hátsó ülésén, és a hölgy azt mondta neki, hogy uram, kövessen. Nem a lubjankához mentek, ilyen csodákra még az inturiszt sem képes, nem is az inturiszt alkalma­ zottja volt a hölgy, hanem a titokvédelmi hatóságé, és bevitték egy őrsre, odaát az egykori világhatalomban biztosan nem így hívják, de hát ennek most semmi jelentősége sem volt, ugyanis megtiltották neki franciául, hogy beszéljen az egész ügyről, és Benci bátyám tényleg állta is az adott szavát, franciául a moszkvai kalandról soha nem is beszélt idegenek és honi­ ak előtt, bevitték a szekcióra, ahol felvették férfi hozzátartozóm adatait három nemzedékig visszamenően, kikérdezték terveiről. Nem volt hülye, tagadásnak, hammukázásnak nem is lett volna semmi értelme, hanem azért nem vallotta meg, honnan származott az ötlet, ki adta, hol olvasta, miként jutott az eszébe középkelet-európában a valamikori magyarországon (ma nem), hogy felkeresse wallenberg és gróf bethlen istván egykori miniszterelnök börtönét, ugyanis felmenőink az utóbbi űr és elődei szolgálatában állottak a mezősámsondi kastélyban még az osztrák-magyar monarchia elcsitult korszakában, illetve a svéd gróf megmentette nagyapám húgának férjét Budapesten egy rémes világháború utolsó hónapjaiban, de ez nem is része a történetnek, hanem csak azt hajtogatta, hogy kíváncsi volt, mintha készült volna erre a találkozásra, oroszul is hozzáfűzte já bül ljudopütnüj, ezen egy darabig, talán még most is nevetnek, tanítgatták, hogy nem bül, hanem jóval hegyesebben kell ejteni, tartottak neki egy kis nyelvleckét, helyesen: menyó eto inírigovalo, jó hogy nem sütögették tüzes vassal, nem kergették végig izzó parázson, vagy nem alkalmaztak vízpróbát, azért mégiscsak humanisták (gumanyiszt), végeredményben össze sem mérhetők torquemadaval vagy más inkvizitorral, és ő még csak a szándék szilijéről nyújtogatta a nyakát, de a lába alatt tátongó szakadék miatt onnan sehova sem eredhetett volna tovább. Az a kalmük vagy tatár férfi jelentett fel, erre mérget vehetsz, mondta ilyenkor Apám, de nagybátyám felháborodott, hogyan gondolhatsz ilyet, Pistám, az a taxisofőr mégiscsak rokonunk, neki is látnia kellett, hogy mondjuk - magyar vagyok, létezik valami, ami a volga mentiséget a géneken és száza­ dokon át is a felszínre hajtja; ne marhulj, torkollotta le az Apám, aki, mint jeleztem, iszonytatóan racionalista, felvilágosult szabadgondolkodó, nem foglya az istenhitnek, és nem hisz az ilyen genetikus kötődésekben, meg abban sem, hogy kétezer esztendő után is a biológiai örökségállományunk nagyjában-egészében kikezdhetetlen, el nem keveredett más génraktári készletekkel. Megkérdeztem egyszer Bajna tanár urat, aki azt válaszolta, hogy korábban ő is ilyen ma­ gabiztosra keményítette volna ki önérzete gallérját, mint az Apám, de ma már egyáltalán nem tartja lehetetlennek, hogy mi a génjeinkbe belekódolva hordozzuk történelmi sorsunkat, amit lehet küldetéstudatnak, lehet balfaszságnak vagy sajátos túlélési technikának felfogni, mindig attól függ, hogy melyik oldalról közelítjük meg a kérdést, mit akarunk előtérbe he­ lyezni, hová tesszük az olyan dolgokat, mint az ötfokú zene, meg a fűszeres ételek szeretete, a lóval való különös kapcsolatunk és azt, hogy tőlünk úgy mennek el a jövendő nobel díja­ sok, hogy azért mindvégig lélekben közöttünk maradnak, hiába amerika és los alamos sivatagnyi aranyhomokja. Nagybátyám viszont megingathatatlan, holott a nagy gondolkodók szeretnek kételyeket támasztani önmagukban, a környezetükben, anélkül, hogy a környezet tisztában lenne azzal, 8 �Palócföld 2000/2 hogy ő most a kételyek tengerárján ide-oda sodródik nagybátyám eszméletében, fejében; szeretnek kételyt támasztani híveikben, hallgatóságukban, a lábuk előtt kuporgok szívében és epéjében, büntetlenül tehetik, hiszen ezekén a kételyültető mondatokért, töredékekért kapnak engedélyt, címeket az egyetemektől, filozófiai iskoláktól, descartestől vagy az arisztotelész nevű utolérhetetlen görög mutatványostól, úgy építik fel a kétely kastélyát, mintha maguk valaha is kiléphetnének onnan és felszólíthatnák az összegyülteket kedves barátaim, népeim sikerült a kételyt feloldani, habemus néhány érvényes és használható vála­ szunk. Ha nem vagy szélhámos, soha azokra a kérdésekre nem válaszolhatsz, műanyag mor­ zsákat szórsz kopogós télben igazi didergő cinkék elé, de jól érzed magadat a bizonytalan­ ságban, jobban mint a bizonyosság vályogfalai között, ugyanis míg a bizonyosság állapotá­ ban heversz, folyton attól kell rettegned, ha elég őszinte vagy önmagadhoz, ha a következő mozzanat is felsejlik előtted, attól kell félned, hogy a vályogházadat egy szellő is porig rom­ bolhatja, míg a kétely sátrának falát legfeljebb behorpasztja, felfújja, megrezzenti az el nem érhető bizonyosság napi illúziója, valami apróbb lehetőség, a kétely vásznán feldereng egy kis haladék imbolygó gyertyalángja... Innentől kezdve rendszerint belealudtam a nagybátyám magyarázatába, holott nem is nekem, hanem önmagának idézte ezeket az ősrégi dolgokat, valószínűleg ezek jutottak az eszébe ebéd után, amikor ruhástól feküdt az ágyon, teljesen el tudott lazulni, előbb a lábujjaira összpontosított, a lábujjai úgy érezte, hogy elerőtlenednek, kifut belőlük a görcsös haladni akarás, tánc, menekülés, az oldalsasszé, a nagy gól vágya, vagy a diadalmas betoppanás mozdulata, aztán az akarat a lábikrákon át felszáll a combba, az ember húsa felpuhul, porhanyós lesz, mintha csak szétdolgoznák könnyed öklök, ahogyan a kolbásztölteléket simítja-püfföli nagynéném a piros családközi dagasztótálban, belesuhan az ágyékodba a semmit akarás, nem kell vágyakoznod egy darabig az elérhetetlen és buta nőkre, a megkaphatóan szép és intelligens tanársegédecskékre, akiknek nagybátyám segít a disszertációjuk megírásában, gyakran az éjszaka közepén hívnak fel bennünket, mi már teljesen meg vagyunk szokva, hogy a nők éjszaka írják meg a doktorijukat, az elsődlegest, a közepeset vagy a piédzsdit, a bácsikám kételyeitől úgy felvillanyozódnak, mint galvani bé­ kacombjai, fecsegnek legalább egy félórát, elmesélik a gyermekkorukat és a freudi elfojtás által leigázott vágyaik maradékából libidó-istállót építenek. A további lazítás végül is eléri a hajtövet, a fejbőrt, az ember agyáról szétszóródnak a hangyák, kiürül a koponya termeszpa­ lotája, szabad vagy legalább tíz percig. Nem szoktam kikönyökölni az ablakba, nem tartom erkölcsösnek, miként a reggeli tévé­ zést sem. így örököltem, szokás, életviteli szabály, erősebben fogalmaznék - a törvény - jörr velem a szülői házból, ahonnan még nem szakadtam ki teljesen, de rövidesen el fogok pá­ lyázni, ugyanis így kívánja az illem, fölöttébb vonzó a kinyíló szabadulás széles tenyérbör­ töne, azt teszem, amit a korábbi nemzedékek, néhány évre el kell hagyni a szülői támasz­ pontot, vállalnunk kell a kilövést, a földkörüli pályát, a keringést, csavarogni fogok Auszt­ ráliában és hajópincér is lehetek, ha csak egy kicsit is repesztek, a karíb-tengeren, rengeteg lehetőség és ellehetetlenülés vár reám, egyetemre egyelőre nem is gondolok, majd később, amikor már tudom, hogy hangya vagy tücsök kívánok lenni, mindkettő kétségtelen előnyök­ kel és legalább ugyanannyi hátránnyal kecsegtet, p. o. tücsökként iszonyatosan zseninek kell lenned, tévedni életveszélyes, hangyaként pedig vállalni kell a népszerűtlenséggel járó idő­ faktort (a hajszát és a holtidők kiküszöbölésének legellenszenvesebb módját is), a hátrányok 9 �Palócföld 2000/2 megélését, a csatomalétet és a felhőkarcoló magány szédületét, a diadalívet ugyanis nem hangyaboly fölé szokták emelni. Valójában mindezt csak azért említettem némi részletező hajlammal, amolyan bevezetésként, mert tegnap rátévedtünk a nagybátyám életútjára (mi ez a királyi többes, majdnem-magyarjaim?!!) és adósotok maradtam annak elbeszélésével, mi történt a felfedezőúton járó atyafiságommal a szovjetunióban. Amint kiszámítottam, nagy­ bátyám azokban az években fejezte be a középiskolát, és bejutott az akkor még csak egy bés kolozsvári egyetemre, földrajz-történelem karon járkált fel és alá, sóhajtozva cigarettázott a marianum folyosóin, hánykolódott az osztálytermek között, a húgom ugyanott lesz majd valami idegen nyelvből szakos tanár, ma még, ha megengedsz nyájas olvasó egy ócska vic­ cet, csak erőszakos, soha nem ereszt be idejében a fürdőszobába, dehogy akarok én lesel­ kedni, brahmsot hallgat, a sercegés meglepő módon kihalt a gramofonlemezekről, ki tudja, könnyen megtörténhetik, hogy óriási felfedezés küszöbén állunk, még senki sem foglalta írásba, de ha megtesszük, a legnagyobb cégeket is eláraszthatjuk felfedezésünkkel: a nyilvá­ nos illemhelyek légköre óvja a régi bakelitlemezek állagát, és akkor minden párizsi és lon­ doni közbudiban a régi lemezek újra divatba fognak kerülni, a CD-gyártók monopóliuma megtöretik, mert a székrekedés a cédéseknek, ám a szapora hasmenés a hagyományos le­ mezkészítőknek kedvez majd. A szekción becsukták egy kisebb szobába, ahol az ablakokon rács is található, benn volt egy szék, egy mosdótál és rengeteg felirat a falon. Részben a hivatalos közegektől szárma­ zott, ezt onnan lehetett tudni, hogy szép rendesen voltak feltüzve a fehér betűs szavak a piros vászonalapra, és alá volt írva, kitől származik az illető idézet, például makarenkó, Vlagyimir iljics lenin vagy Sztálin, elfelejtették lecserélni, holott volt már vagy húsz is a kongresszu­ sokból, mert fő az éberség elvtársak, és soha nem lehet tudni, mi következik a múltban és a jövőben, csak a jelen elszálló napjai a biztosak, corpe diem, amint azt Bajna tanár úr mondta nekünk, amikor látta, hogy szerteszét szunyókálunk a napon és nem olvasunk valami jó könyvet, ez a mi Bajnánk amolyan szorongásos típus, teljesítményorientált hangya, folyton azt hiszi, hogy el fogják taposni, holott ő már tényleg el van taposva, ha ekkora tudással itt ragadt a mi iskolánkban, és nem tudja, holnap is taníthat még, vagy mennie kell egy még ennél is rohadtabb suliba, vagy helyettesítésért kell előszobáznia a tanfelügyelőségen imelda vaszileszku (volt) elvtársnál, akinek a lakásába - ha el akarsz érni akármilyen kis előnyt is úgy juthatsz be, hogy erőteljes lábmozdulattal kirúgod az ajtót, ugyanis a két kezed tele van vacak kis figyelmességgel, legkevesebb valami jévécé vacakkal, de ez itt nem a reklám he­ lye, azért csak azt mondom, hogy a moszkvai falon volt egy hosszabb idézet, amiről nagy­ bátyám úgy gondolta, hogy az a szovjet bétékából való, akkor még a sztálini volt érvényben, na egyszóval ezek voltak a szabályos kiírások, amikhez idehaza is hozzá lehetett szokni, annak, aki azokban az években járt (társadalmi, kor-) osztályokba, főosztályokba, hivatalok­ ba, börtönökbe és a szabaduló irodákból jött ki, olyan sebesen, ahogyan lába bírta, nehogy meggondolják magukat a fiúbácsik, vagy azt mondják, párdon, párdon, excellentissime ac reverendissime, tévedés, tessék még visszafáradni kétévre, egy másik bencinek jött meg a szabaduló levele, a bűnbocsátó cédulája. A többi felirat is oroszul volt elképzelve és végre­ hajtva, hiszen a szovjet emberek mindenütt ott vannak, ahol a veszélyek nagyok, hol az élet (zsüny) a legforróbban harsog és utat követel magának a fejlődés, tanulta apám öccse, ekkor kezdett el az orosz betűkkel ismerkedni, a táncosnék ezen a hátsó szobán át léptek be a csa- 10 �Palócföld 2000/2 Iád életébe, meg aztán a lemezek iszonyatosan olcsók voltak, mindenki aki csak egy kicsit is adott magára, aki értelmiséginek érezte magát, akinek ezt kellett beírnia a személyi lapjára, az orosz szünfónikusokat és a Csárkáskirálynőt hozta haza a bőröndjében a szuból, eme cselekedetével tett eleget internacionalista kötelezettséginek, nagybátyám is azt mondta magában, ha még egyszer kijöhet ebből a cellából, mert határozottan fogolynak érezte ma­ gát, holott nem volt ellene letartóztatási parancs, legalábbis senki nem mutatott föl semmi­ lyen hivatalos iratot, ukázt, zapiszkát, ö is vásárol majd egy lemezjátszót és néhány lemezt, mert nem volt haragtartó és csak a szépre akar egyszer majd emlékezni. Keresgélt a falon, a lendületesebben kiírt üzeneteket vette közelebbről szemügyre, melyek mélységükben (való­ színűleg patinásabb frissességükben) egy jóval mélyebben fekvő fehér réteget sértettek, így a beszűrődő fényben, mely a cella rácsajtaján át türemkedett be, könnyebben kibetüzhetőkké váltak, amolyan szívélyes üdvözletek voltak, nefelejcsek, memento vitae ac móri, vendég­ könyv, falra vésett iktatókönyv, a számokat (és az éveket) másutt osztották, egészen jól el­ szórakozott, egyedül volt az elkülönítőben, senki sem zavarta, odakintről monoton alapzaj töltötte be a szűkülő teret, néha csörgött a telefon, valahol egy távolabbi folyosón ajtók vá­ gódtak be és nyíltak joviális csikordulással, csizma is dobbant tompán, de ezek csak súrolták a dobhártya idegvégződéseit, nem láthatta a jelenségek kiváltóit gondolkodó nagybátyám, aki akkor húsz vagy hány éves lehetett, és amint ott olvasgatott, felfedezett egy ismerős nevet latin betűkkel írva, és arra gondolt, hogy élményeiből naplót készít, el fogja mesélni apámnak, aki akkor már dolgozott egy megjegyezhetetlen rövidítésnél, amelynek feladata volt az ócskapapírt összegyűjteni, kiválogatni, és az arra érdemeset átadni az állami levéltár­ nak, a többit a könyvtárnak vagy a hulladékgyűjtőnek, soha nem volt szabad elmondania, mit tartalmaztak a papírhegyek, amiket átválogatott tizenkét másik emberrel együtt, amazok mind beszéltek három-négy idegen nyelvet, valaha sokat jártak külföldre, aztán túlestek volt valamilyen fegyintézetben a növendéki állapoton, ebben-abban, csupa fölösleges és a vitt, misztikus tudományban már doktori kalapot viseltek, apám volt a legfiatalabb közöttük, neki nem járt ki a doktori cím, őt csak kandidátus úrnak szólították, és semmit sem volt ajánlatos haza hozniuk, testi motozás is volt a munkaidő végeztével, rendes budipapírt osztottak szét közöttük, a kiselejtezésre ítélt anyagot szigorúan tilos volt bevonni a metabolizmus holdud­ varába, ennek dacára mindenkinek volt egy rejtett kicsiny könyvtára valamelyik sarokban, amit nem fésültek át a felügyelettel megbízott korábbi vasmunkások és szegényparasztok, ugyanis utálták a papírnak még a bűzét is, dohos szagától köhögő-görcsöt kaptak, folyton rájuk parancsoltak, hogy nyissák ki az ablakot, szellőztetni, doktor urak, mert tüdővész lesz a vége, ezek a kis könyvtárak pedig észrevétlenül gyarapodtak, folytonos művészi takarás­ ban voltak, ha valaki kihalt, a rangidős osztotta szét az igények sorrendjében a műveket, vitának helye nem volt a tulajdonjog fölött, mindennap valaki olvashatott a nyolc-kilenc órás munkaidő alatt, átlagban mindenkire kétszer került sor egy hónap körforgásában, észben kellett tartani az olvasottakat, aztán otthon lejegyezni, gondosan tárolni, nem hivalkodni a tanultakkal, készülni arra, hogy egyszer egyetemen kell előadni a tárgyat, vagy továbbmon­ dani gyermekeiknek, ők semmit sem hallottak ray bradbury zseniális fahrenheitjairól, ma­ guktól tölték ki a kiasakadémát a csipetke utcában, és munka közben, ha az egykori vaspa­ rasztok és szegénymunkások nem voltak hallóközelben, az olvasottakhoz kritikai megjegy­ zéseket kellett fűzni, elvárták, hogy kommentárokkal fűszerezd, vártak tőled, tőled, tőle 11 �Palócföld 2000/2 valamilyen teljesítményt. Rohadtul pragmatikusak voltak. A vitatkozás tudományát gyako­ rolták egyetemi módszerek szerint, nyelveket és eszméket csereberéltek, egy-egy igetöért bemerészkedtek a kézikönyvtámak nevezett legsötétebb pucikba, ott az ellobbanó gyufaszál mellett kellett kikeresni a kérdéses verbumot, a gyorsaság kifejezetten előny volt és megta­ nította a fiatalokat a kutatási idők helyes használatára. Nagybátyám nagyon meglepődött a fali írás ki tudja hányadik szaván, ugyanis dagmar hermakora professzor nevét vélte kiolvasni, akinek az egyetemi könyvtárból kikölcsönöz­ hették egy munkáját, az értelmiség árulásáról, a gyáva megtiltásról a felelősségvállalás hiá­ nyáról, a konformizmus diadalát öklözte oldalba a derék szerző ám semmitmondó címe miatt nem került a zárolt anyagok közé, bebizonyosodott, hogy az éberség olykor a másik, a ha­ talom nélküli oldalon élesebb, hiszen a cím csak annyit mondott ritmuszavarok vagy valami hasonló kardiológiai műszóval volt leplezve, mintha dagmar hermakora tudta volna, hogy olvasmányként rejtőznie kell, és a hölgy- vagy férfielvtárs, aki etózta, más szavakkal a tu­ dományok egyetemes szívgyógyászat osztályára küldte dagmar hermakorát Bécsből könyvé­ vel együtt, nagybátyám pedig a betűrendes központi katalógusban lelte föl, ahová beenged­ ték kiváló jegyeinek köszönhetően g(elber) e(mest) professzor közbenjárására. Azért is felhívta magára figyelmet ama név, mert kilógott a sorból, amint azt egy nonkon­ formista értelmiségitől el is várja az ember, ha húsz éves és isteníti az ész hatalmát a testi erővel szemben, nagybátyám ugyanis rendszerint fel volt mentve a torna órák rémségei alól, szívgyengeségére való különös tekintettel nem is volt ördöngösség, nem különleges kapcso­ latrendszer gyümölcse elérni ezt az orvosi mükegyelmet, annak ellenére kitünően úszott elhagyatott halastavakban és imádott hegyet mászni, ahol az ember alig találkozott más te­ remtett lénnyel. A fali írás szavai ceruzával voltak felfirkantva a fogda mészívére, ekkora hatalmas írófelület még nem állott hennakora professzor rendelkezésére, ugyanis nem való­ színű, hogy azok közé tartozott volna korábban, akik adolf hitler ellen a bécsi bérházak falára irkáltak: ki a nácikkal, Ausztria a miénk. Bezzeg én megpróbáltam egyszer felírni a szent hillarius nemzeti kollégium melletti buszmegállóban, hogy le a dikivel, persze államnyelven, hogy ne keverjem magamat gyanúba, de csak az első hét betűt sikerült felkarcolnom azon a gyorsan alkonyodó decemberi délutánon, akkor jött a kettős busz, fel kellett szállni, mégis roppant büszke voltam magamra, kellemesen borzongtam, a hőstett el nem mondhatóságának odüsszeuszi árbochoz kötöttsége kínzott, és micsoda siker volt, amikor másnap reggel arra járva, a kettős busz ablakából láttam, hogy az emberek megértették, mi ellen is akartam felemelni a ceruzámat, ugyanis az egész fal buzi-rózsaszínűre volt meszelve, a derék roma háztulajdonosok betojtak attól a le ceuas... kezdetű felszólítástól, a csodával határos módon még az éjszaka rózsaszín festéket szereztek a városbíró utcai közbiztonsági és festékügyi hivataltól, és megvédték a ház elejét. A karcolatok között egy ceruzairat, ezek szerint tehát elfelejtették elszedni a bécsi pro­ fesszor ceruzacsonkját, esetleg mindig hordott egyet kabátja hajtókájába bevarrva, valami­ lyen megmagyarázhatatlan érzelmességből kifolyólag idősebb férfirokonom mindig úgy képzelte, hogy piros vagy égszínkék volt a ceruzacsonk színe, de ennek filológiája eltörpül az örökkévalóság unalma mellett, sokkal fontosabb volt, hogy végre értette egy üzenet nyel­ vét, gót betűs német szöveg volt, ami magyarul annyit tett, hogy »itt voltam 1952 december 7-én, aki látja, adja tovább a hírt «, nagybátyám megjegyezte a bécsi telefonszámot is, én 12 �Palócföld 2000/2 nem, de hát tulajdonképpen csak tíz-tizenöt évvel ezelőtt hívhatta volna föl valaki a család­ ból először azt a bécsi telefonszámot, ki tudja, ki veszi föl a kagylót, talán már a telefon­ számok sem ötjegyüek, mint 1952-ben, aztán most állj oda és magyarázd meg egy rideg wiener schniczlinek, hogy tetszik érteni engem, gnádige frau, én hennakora professzorról hozok hírt, és amaz, a soha nem látott megkérdi, ki az a hogy is mondta uram herr profeszszor, és akkor te ott imbolyogsz bambán a kezedben a kagylóval, szívedben az eltékozolt tantusz fölötti sajnálattal kidekorálva, keresgélsz egy csomó hennakora között a bécsi tele­ fonkönyvekben, és nincs időd a távbeszélő fülkékben eltölteni azt az egy-két napot, amit Bécsre szántál az első európai körutad során, feladhatnál egy kisded történeti közleményt a wiener Zeitungnak, majd csak akad valaki, aki megstilizálja, arról, hogy a nagybátyád látta 1956 októberében moszkvában egy rendőrségi fogdában a harminckilencedik kerületben az -ovszkij proszpekt és az -ovaja utca sarkán a professzor nevét, akkor már négy éve nem meszeltek, nem is volt fontos; az eltelt negyven esztendő alatt ugyanis felkutattad, hermakora professzor 1952-ben az orosz meghívásra, mint afféle haladó nyugati baloldali szimpatizáns a szocializmushoz utazott, rendre fogadták őt a legfontosabb szovjet filozófiai kutatóintéze­ tek, kézről kézre adták, végül elvitték a krímbe üdülni, és napszúrást kapott, rosszul lett, váratlanul meghalt, akkor megnézed még egyszer életrajzi adatainak innenső végét, a földi létezés alóli felmentés időpontját, és meglepődsz, mert azt írja a lexikon, hogy »1953 január 12-én hunyt el«, ami ismerjük el szép teljesítmény még egy krími Napocskától is, amelynek heve januárban megöli a zord telekhez szokott osztrák professzorokat. Nagybátyám akkoriban rengeteg dologtól tartott, sokféle sötét árnyalat jövőkép vázlata suhant át elméjén, a félelem belekapott - ha nem is mutatta ki - szívének kamrájába, a pitva­ rokban udvaroltatott magának, holott egyedül volt a cellában egy éjszakán és egy másik napon keresztül, senki sem akarta kihallgatni, kétszer kapott enni, nem tudom mit, valahogy soha nem volt lényeges a mesélés során, mit ettek a szovjet rendőrségi fogda szállóvendégei, kinek-kinek a képzeletére bízták az asztali csemegézést, nagybátyám a legkevésbé sem gon­ dolt arra, hogy ő vagy hermakora professzor a korán beköszöntő orosz télben napszúrás áldozata lehet. Azt furcsállotta, hogy egy átlagos diákcsoport tagjaként tartózkodott beim a szovjetföld legszebb fővárosában, és senki sem érdeklődött felőle, sem az imsz titkár, sem a csoport biztonsági embere, chisu zoltán-radu, nem tűnt fel senkinek két teljes napon keresztül az ő távolléte, noha adatait már rögzítették, bizonyára eljutott eltévedésének híre a követségre is, mégsem kérték ki, küldötték vissza a csoporthoz. Nagy volt a csend körülötte, nagyon nagy. Ha olykor szavakat hallott, azokból nem sokat értett, végtére is egyetlen egy szót érzékelt idegesebb reszketésüként, folyton azt mondták, hogy vengrija vagy vengrijii, ami bizonyára ragozott alakot takart vagy egyik a hímnemet, a másik a nőnemet jelentette, jelzem, nem tanult (meg) oroszul, fogalma sem volt, mit jelent az a vé betűs ideges izgalmat kiváltó szó, talán valami rendőrségi ügy, bűnözők, egy rosszhírü kerület neve, nem, nagybátyám határo­ zottan csak azt a szót ismerte, hogy rumunyijá, de nem hozta összefüggésbe a vengerkákkal, akikről pedig hallott, hiszen a századelő magyar íróinak tollán többször is megfordult a ki­ fejezés. Mindezek helyett a harmadik napon kora hajnalban feltuszkolták egy hosszú zöld sze­ mélyvonatra, kísérőt adtak melléje, egy morcos legényt, aki egyidős lehetett vele, mégsem 13 �Palócföld 2000/2 akart szóba állni egész úton, csak mikor átléptek valahonnan valahová, hosszabb veszteglés, kerékcsattogtatás, ellenőrzés után és az első állomáson már két nap múlva románul is be­ széltek, súgta oda az a katona angolul, értitek angolul motyogta 1956-ban egy másodosztályú fülkében, akkor már két napja csak keserű gyarló teát ittak és kétszersültet ropogtattak, do­ hos kétszersültet, amit még Vlagyimir iljics rágcsálhatott meg először a szibériai gondolko­ dói edzőtáborban, you arc lucky, there is somé trouble in Hungary, we send you Home, you foolish idiot,ennyit mondott neki, többször nem is szólalt meg, míg le nem szálltak a vonat­ ról, és nagybátyámat egy dzsip várta, bevitték az Áipád-tarján útra, de innen már a történet hazai földön játszódik és mindenki el tudná regélni, legendázni, mi történhetett a nagybá­ tyámmal. Sok nem, mert rövidesen hazajött és két évig nem iratkozhatott vissza az egy bére, aztán megszüntették a filozófia kart, de az ö utolsó évfolyamuk még államvizsgázhatott, attól kezdve lefekszik minden ebéd után az ágyra, ilyenkor nem szabad zavarni, belemerül a pla­ fon térképébe és utazik képzeletben platontól a plafon másik végéig, ahol feldereng atlantisz elsüllyedt partszegélye és kormányzói palotája, a lubjanka, az ideális állam mintája. Földi Péter festménye 14 �Palócföld 2000/2 Nyilas Attila Ima Aki szeretsz, akit szerettem, szeresd őt, akár helyettem. Válla fehéringes, pulcsis fiú. Várta pulóverben, fehér ingben. Várja kórházi pizsamában, csíkosban. Talpig fehérben. Álom-tenger veszteglő hajósa. Vitorlája évek óta bontva rendelj röpítő szeleket e cél-rajt-vonali pontra. Ha van ünnep, neki készült, neki készült, s lekésett. Az örök szertartásra végül engedd, engedd be, kérlek. Hogy megtalálja fény-szavait a ráboruló, poklos éjben, tanítvány köszörüli torkát tiszta, tiszta feketében: aki szeretsz, akit szerettem, szeresd őt, akár helyettem. 15 �Palócföld 2000/2 Májusi eső Májusi eső aranyat ér. Eljegyzésünk nem volt, de jegyesek vagyunk. Mosógépet veszünk, éttermet foglalunk. Anyám nincs jobban, az esőnek örül. A bikák után most az ikrek ünnepelnek. Vannak, akik kibékülnek, vannak, akik összevesznek, aztán újra kibékülnek. Csak mi vagyunk boldogok. 16 �Palóqföld 2000/2 r Attördelt szövegrész „Valamikor gyönyörű angyal volt az ördög. Isten őt is gazdagnak és hatalmasnak teremtette, sőt nagyon bölcsnek is. Ő azonban nem akart engedelmeskedni Istennek. Ő maga akart lenni az Isten. Ezért elkergette Isten maga mellől az ördögöt. Ettől fogva nagyon gyűlölte az ördög az Istent. Elhatározta magában: megrontja, elpusztítja mindazt, amit Isten olyan csodálatos szépnek teremtett. Terve kivitelezéséhez felhasználta a kígyót. Megtanította beszélni.” 17 �Palócföld 2000/2 VALÓSÁGUNK Erdős István Merre forog a cigánykerék? Három évszázada, Thököly, Rákóczi korától kezdődően a cigány-muzsika lehetett volna ér­ ték-alapja, lendítője a modem cigány identitástudat megszületésének, a cigány népcsoport valóságos élethelyzete, esélyei ellenében. Az európai viszonyokhoz igazodó közösségi érzés, összetartozás hajtóerejével közös eredet, történelmi sors számbavételével ki lehetett volna lépni az áldozat-szerepből. Abból a jellemző helyzetből, amelyben háromszáz éven át a cigányság csak tárgya lesz a többségi társadalom jó-rossz karakterformáló kísérleteinek, de sohasem al­ kotó főszereplője. Évszázadokon át mindig csak lefelé forog a cigánykerék, a történet egyre csak rossz, negatív dolgokról szól, a modernizációs esélyek rendre széthullanak. A kuruckor után bosszúból égetik a tárogatókat, hangszereket. A Mária Terézia halálát követő években a gyászolás miatt tiltják be a muzsikálást, később a rendszeresen előforduló éhínség, nyomorúság a hivatkozási alap a cigány-muzsika eltiltásában. Évszázadokon át ez a zene mindig a hivatalos fenyegetettség állapotában van. Bécs, a Helytartó Tanács, a vármegye kiadja a parancsot: ne tessék mulatni, ne tessék muzsikálni! Más kérdés, hogy ezeknek a rendeleteknek soha nem tudtak érvényt szerezni. De a levegőben benne van a tiltás, a törvényi szigor félelemkeltő ria­ dalma. S ha ehhez hozzájárni még a magyar művész-világ, értelmiségi elit egy részének mármár felfoghatatlan ellenszenve, rosszindulata, akkor már szinte biztosra vehető, hogy a cigány­ muzsika hallatlan népszerűsége ellenére, valós művészi értékei ellenére sem válhat a hatékony­ valódi értékalappá a cigány-identitás építkezésében. Verseghy Ferenc nyomorult szimfóniáknak bélyegzi ezt a zenét. Kölcsey, Széchenyi pedig a zene sodró népszerűségétől, a sírva-vigadás körül rikító patópálság tüneteitől riad meg, s kárhoztatja a muzsikus cigányságot, a cigányzené­ re való mulatóst. Persze, mindhiába teszik, mert - ahogyan Szekfu Gyula tárgyilagosan írja épp Kölcsey, Széchenyi ellenében, a cigány zene tömeges népszerűsége, óriási érzelmi hatása a magyar nemzeti érzés alakításában a XIX. század Magyarországán felbecsülhetetlenül nagy erő, érték ... A nagytekintélyű liszt Ferenc ismert tévedése, híres könyvének érvelése, feltűnő cigányrokonszenve csak olajba tűzre: nyugodtan lehet magyarkodni, s mindent, ami nem magyar, sokszoro­ san alábecsülni, akár leírni, kinyomtatni: a tanulatlan cigány aligha képes értékalkotásra ... 18 �Palócföld 2000/2 Ott vagyunk, ahol a part szakad a XIX. század végén is, a XXI. század küszöbén is, a ci­ gánykerék folyvást-folyvást csak lefelé forog. Legföljebb talán annyi a különbség, hogy manapság feltűnő jószándék kinyilvánítás, segíteni akarás bonyolítja a változatlan helyzet megítélését. Az évezred utolsó tíz éve alatt megszokhattuk már, hogy a rendszerváltozás különböző politikai erői hallatlanul fontosnak tartják a cigányság elfogadhatatlanul rossz helyzetének megváltoztatását, de csak luftballon súlyú programok felmutatására, lobogtatására elégsége­ sek a cselekvő energiák. Mindeközben a tömegtájékoztatás rendszeresen újrafogalmazza a rossz közös nevezőt: a cigánykérdés Magyarországon szociális kérdés. Még a felelősen gondolkodó elit értel­ miség is rábólint a szuggerált hiedelemre: valóban így van! Sajnos, a cigány értelmiség vezetői, a cigányszervezetek képviselői is egyetérteni látszanak a felelősséget elkenő kényelmes általánosítással, holott ők jól tudják, messze nem igaz, hogy a cigánykérdés pusztán szociális probléma volna. Mert ha pusztán szociális kérdésről van itt szó, akkor valamelyest még megérthető minden mulasztás, halogatás, hiszen szegény az ország, s a milliós lélekszámhoz közelítő cigány népességen túl még kétmilliónyi nem cigány állam­ polgár is alatta lézeng a szegénységi küszöbnek. Vagyis: lehet türelmet kérni, megértést várni! S ami a XX. századvégi cigányság sajátos élethelyzetét illeti, kétségtelenül a leg­ drámaibb fenyegetések a jövedelmi viszonyok, lakásgondok, közegészségügyi állapotok, az oktatás-nevelés körében jelennek meg, s így együtt ezek nyugodtan besöpörhetők a szociális hátterű feszültségek körébe. S nem kényszerülünk rá a kínos beismerésre: a ci­ gányság széleskörű, bonyolult diszkriminációja áll minden jelentősebb változás, állapotjavítás útjában. S mindezért a felelősségünk is igen széleskörű. A hallgatásunk is igen súlyos bűn! Józseffőherceg cigány nyelvtana, cigány szótára volt az utolsó komoly kísér­ let a múlt század végén. Cselekedjen valamit a többségi társadalom annak érdekében, hogy a cigányság saját identitását megőrizve, anyanyelvét, kultúráját, művészetét gazda­ gítva legyen teljes jogú polgára a modern Magyarországnak. Több mint egy évszázad telt el azóta, s nem csak, hogy nem sikerült megőrizni a cigány nyelv hadállásait, de olyan zavaros nyelvállapotot sikerült konzerválni, amelyben cigányul se, de jószerivel magyar anyanyelvén sem beszél rendesen sok-sok tízezer cigánycsalád gyermeke, és úgy kerül be a nem éppen jó indulatáról híres iskolarendszerbe, hogy csak minimális szintű kommuni­ kációra képes jelentős anyanyelvi hátrányai miatt. De ahogy a nyelvi, anyanyelvi kultúra terén, ugyanúgy a nemzeti történelem, művelő­ déstörténet problémakezelése terén sincs helyén manapság a cigánykérdés, sőt a jellegzetes kelet-európai féldemokráciák, látszat-mechanizmusok szervezetében a cigányság számára még látszatok is alig-alig léteznek: nincs parlamenti képviselet, erőtlenek a létrehozott ci­ gány önkormányzatok, s egyáltalán nem látszik, mikor valósul meg az alkotmány ígérete, a törvény előtti egyenlőség. Ráadásul, a többségi társadalom minimum százötven esztendeje, tudatosan bagatellizálja el azokat a kétségtelen értékeket a cigányság saját teljesítményéből, amelyekre a felsorolt negatív tények, rossz folyamatok ellenében valamiféle reményt, szellemiséget még építeni lehetne. A múlt, jelen, közeljövő mérlegén így a cigányság mai drámai szociális helyzete, a hátrányok sokasága, együttes egyidejű jelenléte csak következménye annak, hogy különböző 19 �Palócföld 2000/2 ok, okozati háttérrel, de lényegében folyamatosan másod, harmadrendű állampolgárként kezeltük a cigány népességet. A kétezredik év derekán itt lenne az ideje felébredni: csengettek, valahonnan Brüsszel felől, itt az ideje a gyökeres változtatásoknak! Ahhoz viszont őszinte önvizsgálat kéne, komoly elhatározás kéne! Kinek-kinek a maga területén. Természetesen sem a jogalkotás, a demokratizálódás, sem a kulturális, oktatási, egészségügyi gondok terén nem létezhet varázsütésre-varázsszóra való változás, de körültekintő, sokrétű munkával meg lehetne kezdeni pozitív folyamatok érdemi megalapozását. A jó szándékú magyar szakértelmiségnek, a cigány értelmiségieknek, cigány művészek­ nek például együtt kellene megvizsgálniuk, miért maradhatott meg az ezredvégig az a tragi­ kus adóssága a magyar történettudománynak, művelődéstörténetnek, hogy a XIX. századi magyar társadalom fejlődési folyamatainak elemzésekor még csak meg sem kíséreltük tisz­ tázni, hogy a reformkorral elkezdődött nemzetépítési, polgárosodási küzdelmekben milyen szerepe volt a cigány népességet képviselő sajátos zenekultúrának, táncmozgalomnak, nem­ zetébresztő öntudatformálásnak. Ha a nemzeti-kisebbségi népcsoportokkal kapcsolatos nem­ zetiségi politizálás hibáiról, hiányairól, mulasztásairól beszélnek, írnak kutatók, elemzők, akkor valahogyan mindig valaki más, a mi köreinken kívül lévő szellemi áramlat, kormány­ zati gyakorlat kerül a vádlottak padjára, tükörbe nézni soha eszünkbe sem jut! Pedig 2000-et írunk, a hiány, a hanyagság feltűnő: a XX. század legvégéig senki sem mérlegelte még igazi tudományos apparátussal hátterében, hogy a nemzetiségek, kisebbségi népcsoportok, s elsősorban is a cigányság sajátos kultúrája, zenéje milyen módon járult hozzá a millenniu­ mára büszkén készülődő XIX. századi Magyarország változásaihoz, a nemzet, a nemzettudat építéséhez. A jelenleg lassan milliós népcsoporttá növekvő cigányság emancipációs küzdel­ mében, az önazonosság megőrzésének esélyeiben ez a hiány, a nagyvonalúan önző „nemzeti történetírás”, művelődéstörténet-elemzés káregyenlege megsokszorozódik, és elképesztő erejű vákuumot teremt. Nincs ennek a népnek a múltjában semmi érték, erő, teljesítmény, amelyekhez jövő-hit rögzíthető? Amely önbizalmat, ösztönzést adhat? Vagyis a magyar történeti tudat érthetetlen hiányossága, önismeretünk fájdalmas bi­ zonytalansága épp annak a formálódó cigányértelmiségnek, művészvilágnak jelent lépcső­ hiányt, amely hivatott az értékőrzésre, érték tovább adásra, épp azért, hogy tragikus társa­ dalmi konfliktusok között is, elképesztő méretű nyomorúság viszonyai között is beszélni lehessen cigány identitásról, jövőalakításról. A feltűnő (többségi) mellőzés nyomán először még napjaink nehezen gyarapodó cigány értelmiségének kéne kutatnia, bizonygatnia az önismeret formálásához szükséges tényeket, folyamatokat. Kissé bizony kínos feladat lenne ez! S az adott feltételek között megoldhatatlan is! S hogy miért kikerülhetetlen kérdés ez mégis? Kissé pedagogikus példaértékűre leegyszerűsít­ ve az igen bonyolult dolgot: ahogyan a magyarság a XIX. század végére természetes nemzetépítő erőként, érzelemként olvaszthatta milliók szívébe, leikébe Széchenyi, Kossuth, Deák életművének üzenetét, s velük együtt Petőfi, Erkel, Arany, Liszt, Munkácsy szellemi örökségét is, de a Festetich-grófok, Baross Gáborok, Eötvös Lorántok hatását is, úgy a cigányságnak a maga köré­ ben, a maga identitás-építési pályáján ilyenféle gazdag lehetősége nem volt. A cigányság európai és magyarországi múltjából következően, értelemszerűen nem is lehetett se Széchenyije, se Deák­ ja, és a millennium korszakára negyedmillióra növekvő magyar-cigányságnak még a gazdaságfej­ 20 �Palócföld 2000/2 lesztés, tudományosság terén sem volt módja olyan személyiségeket hozzáadni az ország moder­ nizációjához, akiknek teljesítménye tudományos szenzáció, refonn-csoda. De igenis születhettek körükben olyan muzsikus-zsenik, akik az ország sajátos XIX. századi vál­ tozásaiban nagy hatásúak, európai színvonalúak. S nemcsak zsenialitásuk ragyogásával, virtuóz elöadómüvészetük páratlan eredetiségével jelentősek önmagukban, de szerepük, hatásuk, s velük a cigány zene, nemzeti muzsika hatása felbecsülhetetlen értékű a nemzetté válásban, a hazafias érzel­ mek alakításában, a polgárosodás előmozdításában, egy olyan országban, ahol a főváros lakosságának többsége németül beszél. A szatócsboltban, a konlliskocsiban német a szó, német az éttermek étlapja, német a jogászbálok táncrendje még a kiegyezést követően is ... Ahogyan nemzetébresztő volt, kultúraformáló volt Csokonai, Kölcsey, Katona, Petőfi, Arany, Jókai, Erkel, Liszt, Munkácsy az ország ismétlődően bénult állapotaiban Mailinovicsék után, 1849 után, és 1867 előtt, úgy hasonlóan nemzetébresztő, kultúrateremtő, identitás-alakító, önbizalomerősítő volt a nemzeti muzsika is. Bihari. Sárközi, Patikárus, Boka, Rácz Pali, Berkes Lajos, Dankó Pista zenéjét is ők, s velük együtt még jó néhány nagy prímás szerte az országban művészetük erejével, zsenialitásuk szuggesztiójával egy olyan nélkülözhetetlen érzelmi-pszichológiai állapotot alapoztak meg, amely a mágnás-palotákban is, mezővárosok, falvak kurtakocsmáinak lobogó gyertyái mellett is átélhetövé, közösségivé tette ma­ gyarság érzésünket, hazafiságunkat, összetartozásunkat. Nemzeti katasztrófák, szakadékok mélysé­ geiben is támadhatott általuk s muzsikájuk által a remény: lesz még magyar jövő . Ha Károlyi Pista gróf cigánymuzsikára eltáncolja húgával a magyar-táncot, nemzete öltözékben eljáiják a gyöngyösi kapások táncát, hogy az 1830-as évek közepén útjára induljon a magyar csárdás, akkor ez az esemény éppúgy üzen a magyar millióknak a maga módján, mint ahogy a Szózat, a Himnusz, a Nemzeti dal üzen. Ha Vörösmarty', aki emberként, költőként belerokkan, beleőszül a szabadságharc bukásába, a nemzetálmok összeroppanásába, és akkor kétségbeesésében éppen Patikárus, a vén cigány muzsikája inspirálására úja le az általános letargia helyzetében: „... lesz még egyszer ünnep a világon ...” Ha Sárközi Ferkó, Kossuth kedves prímása egy évtizeddel a nemzeti tragédia után egyszer csak a bécsi udvar budai báljaiba viszi be az ősi magyar muzsikát, a nemzeti táncot, a magyar viseletek ragyogá­ sát, akkor vajon nem a deáki bölcsesség szellemében készíti elő a majdani kiegyezést, a remélt polgá­ rosodás körülményeit? Ha a kocsmák imbolygó mécseslángjai körül felvidéki jászok nógrádi, honti, gömöri cigánybandák muzsikájára jáiják a kopogóst, és az iszonyatos szegénység, kiszolgáltatottság viszonyai között is összekapaszkodva táncolják ki, éneklik el minden fájdalmukat meg csekélyke reménykedésüket is, akkor ez is a nemzeti érzés megmaradását szolgálja: mégiscsak ez a föld a mi hazánk! S erre, sötét évtizedeken át jószerivel csak a muzsika, a tánc emlékeztet, biztat milliók köré­ ben. Mert a magyar cigánymuzsika igenis millióké! Újra meg újra nagy érzelmekkel szólít: csak járd a táncot, csak vedd fel a magyar-zsinóros íuhát, a gyöngyös pártát, csak bizakodj! Vörösmarty szava, Erkel zenéje, Liszt zsenialitása a XIX. század Magyarországában csak a felső tízezeré, csak egy haj­ szálvékony értelmiségi és művész rétegé, s csak általuk közvetítve üzenhetett majd a millennium korában, százezreknek, mondjuk a Hunyadi László lefejezési áriája ... A magosművészetek nagy értékű csúcsteljesítményei igencsak messze estek az élet hét­ köznapi valóságától, míg a cigánymuzsika, ha mesterek szintjén tudott megszólalni, művé­ szeti élmény is volt, megrendítő érzelmű is volt, és végtelenül populáris, végtelenül sokszo­ rozható hatású ... Fényt vitt grófok, bárók estélyeibe, és szolgalegények, pesti cselédlányok, iparosok világába is. Bihari, Patikárus, Rácz Pali, Berkes Lajos, Dankó Pista hatása a maga korában igenis egyenrangú legnagyobb muzsikusaink, íróink, költőink hatásával. S mégis: ha 21 �Palócföld 2000/2 Vörösmarty nem örökítette volna meg a kedves muzsikusát a Vén cigány című nagy versé­ ben, jószerivel semmi sem emlékeztetne ma a cigánymuzsika hőskorára, hőfokára, világhíré­ re ... Engedtük, hagytuk, hogy a cigányzene virtuóz művészetei, egész Európában királyok, hercegek és nagy művészek által egyaránt csodált zseniális prímásai egyszerűen kitörlődje­ nek a magyar történelemből, a magyar művelődés, kultúra jelentős értékeinek köréből Azt természetesen bőségesen elemezték a kutatók, hány jeles cigánybanda miatt került dobra, hány Podmanicky-típusú bárói birtok, milyen hatása volt a XIX. század második felében a cigányzenének, a kávéházi életfonnának, a szertelen mulatozásnak a magyar-dzsentri kiala­ kulásában, és kártékony modell kínálkozásában ... Természetesen, ha valós jelenségekről esik szó, mindezek felvetése nem is lenne baj a cigányzene megítélése körül, ha lényeg sze­ rinti evidencia volna a közfelfogásban, hogy ez a muzsika milyen gigantikus erővel szolgálta a nemzet felemelkedésének, polgárosodásának folyamatait. De efféle egyensúlyról egyelőre szó nincsen, a XIX. századi magyar-cigány muzsika zseniali­ tása, hatása egyformán agyon van hallgatva. A XIX. század kritikus évtizedeiben a mellőzés, a lenézés még csak megérthető is volt, hiszen a zseniális prímások népszerűsége ekkor éppen a közepes- vagy szerény tehetségű művészek fényét homályosította el, és a sértettség nem egyszer azt eredményezte, hogy a sajtóban még csak le se írták a dicsért gyönyörű muzsika prímásának, zeneszerzőjének nevét. A századforduló után Debussy így figyelmezteti erre az értékzavarra egy magyar barátját: „... az az érzésem, hogy önök, magyarok nem becsülik e zenét igazi értéke sze­ rint. Túlságosan hozzászoktak önök a mindennapi életben, annyira megszokott dolog, hogy már nem érzik művészi erejét, amely pedig oly mélyes és tökéletesen benne van. ” De hogyan lehet ezt a zenekultúrát a XX. század végén is jelentéktelennek tekinteni, hogyan lehet a cigánymuzsika hőskorát kihagyni a magyar kultúra értékei közül, s a társadalom-alakítás egykori fontos tényezői közül? Sehogyan sem volna szabad, mert a történelemhamisítás mellett egyéb bűnt is elkövetünk: a cigányságot megfosztjuk valódi hőseitől, a XEX. századi zseniális életművek sugárzó példáitól. S ezeknek az életpéldáknak a nemzedékről nemzedékre való folyamatos birtokbavételétől, termé­ szetes felhasználásától. A millennium korában senkinek eszébe se juthatott megkérdezni, vajon miből építkezhetne ennek a népcsoportnak az önbecsülése? De azóta mégiscsak eltelt száz eszten­ dő, a modem demokrácia, a nyitott társadalom világában nem volna időszerű végre visszaadni a cigányságnak, ami amúgy is az övé? Művészeit, zseniális XIX. századi prímásait? De bizony, időszerű volna! S a cigányságnak, mai viszonyaink között - természetesen úgy lehet visszaadni, felmutatni nagyjait, ha előbb teljesítményük, személyiségük rangját a magyar művelődéstörténetben helyére tesszük. Például a szaktudományok körében, például az oktatás-nevelés körülményei között. Az énekórákon lehessen büszke a tízéves cigány fiúcska, hogy ez vagy az a cigányprímás a XIX. században olyan zenét szerzett, amely igenis egyenértékű a legszebb magyar népdalokkal is. Lehessen tudnia, Liszt Ferenc vagy Brahms, József főherceg vagy Erzsébet királyné, II. Sándor orosz cár vagy VII. Edward angol király milyen nagyra értékelte, mennyire zseniális művésznek tartotta a virtuóz magyar prímásokat. Lehessen büszkének lenni rá, hogy a múlt századvég fővárosi színházaiban, különösen is a Népszínházban zeneszerzői működésük is jelentős volt. Blaha Lujza, Hegyi Aranka, Tamássy József legnagyobb sikereiket a színpa­ don az ő nótáikkal aratták, s a nagy tömeghatású színpadi sikernek bizony nem kevés szere­ pe volt abban is, hogy a német Pest-Buda magyarrá lett a millenniumra ... S rögtön szögez­ 22 �Palócföld 2000/2 zük le: ez a sajátos zenekultúra, művészi érték nem pusztán nyolc-tíz híres pesti, nagyvárosi cigány-muzsikusra épült. Mert ezeknél semmivel sem volt kevésbé zseniális azoknak a prí­ másoknak a sora, akiket már teljes egészében elfelejtett a krónika, s legfeljebb csak egy-egy település helyi hagyománya őrzi nevüket méltatlanul szűk körben. Ki emlékszik már a liptói híres prímásra, zeneszerzőre, cigánykirályra, Pityó Józsefre, vagy a losonci Bozó Mis kár a, akinek Losonc végromlása című szerzeménye a szabadságharc végnapjainak állít emléket? A Nógrádból, Fülekről indult Bunkó Feri tudott olyan országos hírnevet teremteni magának, hogy évtizedeken át a Nemzeti Kaszinó prímásaként tiszteljék, míg csak 1870 körül a Podmaniczky bárók kedves muzsikusa, Berkes Lajos át nem vette a helyét. A rimaszombati Dombi Marci - apja még a hírneves Czinka Panna segédzenésze volt a győri Farkas Miska, a szegedi Erdélyi Nóci, az erdélyi Salamon János, Fátyol Károly, a máramarosszigeti Pócs Laci egytől egyig zseniális művészei voltak koruknak. Pócs Lacit Liszt vendégeskedése idején Kolozsvárra hívatta Teleki gróf, és ezáltal a prímás mintegy társalkotója lett a rapszódiáknak egy-egy lázas, muzsikálós, mulatós éjszakán. Da­ rázs Miska Várpalota körül volt istenített zenész. Sági Balogh János Ipolyságon, Balogh Károly Balassagyarmaton. Sági Balogh Jancsi a zseniális muzsikálás, zeneszerzés mellett József főherceggel együtt munkálkodott a cigány szótár, a cigány nyelvtan szerkesztésén, elkészítésén. Sárospatakon Gönczy Károly, Újhelyen Balázs Kálmán, Miskolcon Radics Vilmos ihletett, szép muzsikálása volt jelentős, kortársi művészi érték. A cigányzene, a haza­ fias magyar muzsika külföldi megismertetésében, megszerettetésében Sárközi mellett legin­ kább Kálózdy Jancsi, a londoni királyi udvar muzsikusa vált Európa-hírűvé. Öt nyelven beszélt, műveltsége, szerénysége legendás, és korának mindemellett legszebb cigány férfiúja volt. Egerben Balogh Csinda Jancsi, Vácon Banda Marci vált országos hírűvé, de ki emlé­ keztetne ma rá, hogy a millennium korának fővárosi színházaiban zenei versenyeket nyertek, elképesztő művészi babérokat, közönségsikereket arattak ... a sort lehetne folytatni még, szinte a végtelenségig, hiszen apák a fiúknak, unokáknak adták át a hegedűt, a cimbalmot, és a XX. század első évtizedekben XXXVL Rácz Laci, Rácz Pali leghíresebb fia pontosan olyan népszerű és virtuóz volt, mint fél évszázaddal korábban édesapja ... Szabad volna ezt a zenekultúrát ködbe veszni hagyni? Eljelentékteleníteni azzal, hogy leminősítjük az olcsó szórakoztatás szintjére a XIX. század zseniális cigánymuzsikáját? Semmiképp sem volna szabad! Sőt épp ellenkezőleg: feltárni, kutatni, közkinccsé kell tenni ezeket a nyilvánvaló kulturális, művészeti értékeket, s ez majd vissza fog hatni, jótékony hatással képes lesz segíteni a mai cigány fiatalok tanulási ambícióinak alakulásában, s a cigány népcsoporthoz való tarozás vállalásában. Nógrád megyében évek óta hirdetnek olyan gyermek irodalmi pályázatot Az én karácso­ nyom címmel, amelyeknek bírálatában rendszeresen részt veszek. Módon volt tapasztalni, hogy milyen erős hűséggel kötődnek 12-14 éves cigány kisiskolások nagyapjuk, dédapjuk cigány-hagyományához, emlékéhez, a cigányfolklór, népi fémművesség értékeihez. De egyre sűrűbb gyakorisággal felbukkan a pályázatokban egy másik érzelmi viszony is, különösen a kislánykák körében: azt kérik a Jézuskától, azt kérik a karácsonyfa alá ajándéknak, hogy ők már tovább ne legyenek cigányok ... Legyenek feltűnő szőkék, legyenek akármilyenek, csak cigányok ne, mert számukra elviselhetetlenül nyomasztó cigánynak lenni. Nincs ennél fáj­ dalmasabb önvallomás! Nincs ennél keserűbb panasz. Bizony, ezekért az érzelmekért a 23 �Palócföld 2000/2 többségi társadalomnak is vállalnia kell a felelősséget ... Bizony, halaszthatatlan a szigorú önvizsgálatunk, önkritikánk! Az ezeréves Magyarország ünneplése az új millennium egyébként most majd módot is kínálnak arra, hogy egy új évezred küszöbére újfajta érzelmeket tegyünk le. Kölcsönösen: őszinteséget, bizalmat! Együttműködésre vagyunk ítélve ... S a cigánykerék pusztán ősi jelkép ... Nem foroghat tovább, lefelé a végtelenségig ... Balázs János festménye 24 �Palócföld 2000/2 Balás Róbert Helyi kis drogfolyam Móllá: Már az is gyanús, ha a gyermekünk pu­ szit ad.... Feltartóztathatatlanul árad felénk a kábítószer. „Meg akarom találni Esztert... mielőtt szájába nyomják az első marihuánás cigarettát, vagy májgyulladást kap egy sterilizálatlan fecskendőtől!” Ugye, kicsit ismerős... Sokan lehetünk, akik ifjú fejjel a Vígszínházban, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról cimíí legendás előadásán, Tahi Tóth László drámai monológja közben szembesültünk először a kegyetlen tömeggyilkos, a kábítószer rémével. Akkoriban ez a drog-dolog - noha hallottunk Jim Morrison, Jimi Hendrix, Brian Jones és más hírességek végzetéről - „in­ nen”, a keleti végről még nagyon távolinak, valószerűtlennek, idegennek, misztikusnak, borzasztónak, riasztónak, hihetetlennek látszott. Nos, ma már nem az- Nógrádban is több­ ször csaptak le a rendőrök kábítás fiatalokra... Az idei év első felében tizenhatan haltak meg az országban kábítószer-túladagolás követ­ keztében - hallhattuk a rémisztő bejelentést. Pedig ez csak a jéghegy csúcsa, mert az adat nem tartalmazza azt a sok-sok áldozatot, akik az extasytól tablettától kaptak szívelégtelensé­ get vagy az LSD hatására lettek öngyilkosok. Egy szó, mint száz: a pokol nálunk is elszaba­ dult. Hazánkban ma már százötvenezer fölé tehető a rendszeres kábítószer-fogyasztók szá­ ma, s noha a hazai egészségügyi intézményhálózatban „csak” 13 ezer drogfogyasztási prob­ lémával küszködő személyt tartanak nyilván, szerény becsléssel is 35-50 ezer közé tehető a ' kábítószerfüggők száma. Márpedig Magyarországon súlyos büntetésre számíthatnak a kábítószer forgalmazói és fogyasztói. A szakértők szerint hazánkban van hatályban Európa legszigorúbb kábítószertör­ vénye. A drogfogyasztás két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, míg a terjesztőket nyolc évi börtönnel is sújthatják. A fenyegetés ellenére azonban az utóbbi négy évben megkétszereződött azoknak a fiata­ loknak a száma, akik életükben legalább egyszer éltek valamilyen tiltott szerrel. A középis­ kolások 28 százaléka fogyasztott már valamilyen kábítószert, de a teljes népességben is jelentősen megnőtt a drogfogyasztók száma. 25 �Palócföld 2000/2 Ennek a tragikus helyzetnek a megváltoztatását tűzte ki célul az ifjúsági tárca, amikor drogellenes nemzeti stratégia létrehozásáról döntött - ismertette Topolánszky Ákos, az 1SM kábítószerügyekért felelős helyettes államtitkára, aki szerint a drogprobléma az évezred olyan kihívása, amely szükségessé teszi minden intézmény, szolgálat és segíteni kívánó el­ kötelezett összefogását. Annál is inkább, mert egyre szervezettebb, jelentős tőkeerővel ren­ delkező magyar és külföldi bűnözőcsoportok látják el a fogyasztókat, és kialakult egy, a kábítószer-kereskedelemből élő réteg is. Persze, nincs új a nap alatt... Tehetetlen a társadalom - A kábítószerfüggők száma másfél évente szinte megkétszereződik, s különösen ag­ gasztó, hogy amíg néhány évvel ezelőtt a 17-24 évesek számítottak a leginkább veszélyezte­ tett korosztálynak, addig ma már 15-17 éves heroinisták jelentkeznek gyógykezelésre. A bevonuló kiskatonák 36-42 százaléka vallja be, hogy közeli kapcsolatban áll a kábítószerek­ kel - számolt be a megdöbbentő tényekről Juhász Gábor, a pásztói-bátonyterenyei körzet országgyűlési képviselője, aki az előző parlamenti ciklusban a kábítószerek visszaszorítása érdekében felállított parlamenti eseti bizottság elnöke volt. Juhász Gábor - mint elmondta - négy-öt évvel ezelőtt figyelt fel arra a jelenségre, hogy a szórakozóhelyeken mindennapossá vált a fiatalok kábítószer-fogyasztása. Ezzel együtt dőreség lenne magunkat azzal kábítani, hogy a drogügyben új keletű problémával állunk szemben, hiszen mindnyájan tudjuk: aki elegendő pénzzel és megfelelő egészségügyi kapcsolattal rendelkezett, már az „ántivilágban" is hozzájutott heroinhoz, morfiumhoz. A csóróbb fickók viszont - jobb híján - szipózták a Technocol ragasztót, vagy rápiáltak a „dilibogyóra". A súlyosbodó problémákat látva a neves szakértő, dr. Szilárd János már 1977-ben leadta a vészjelzést: „Ha belenyugszunk abba, hogy a toxikománia hazánkban az alkoholizmushoz képest még alárendelt jelentőségű és elterjedtségü, akkor nagyon könnyen mi magunk le­ szünk az okai a néhány év múlva emiatt szükségessé váló kollektív önkritikának." Nos, a tudósnak igaza lett. Mi több. vezetőink már évekkel a rendszerváltás előtt kény­ telenek voltak beismerni: igenis, létező problémával állunk szemben. Kétségtelen viszont, hogy a „szerek" 1990, a határok szélesre tárulása óta terjedtek el itthon ilyen rettentően széles körben. Mindehhez az is hozzájárul, hogy országunkon jelentős tranzitútvonal halad át. A kereslet nagyságát mindazonáltal jól jellemzi, hogy a honi kábítószer-forgalmat jelen­ leg 400 milliárd (!) forintra becsülik. - Nem csekély gondok forrása, hogy a társadalom egyelőre nem tud mit kezdeni a drog­ jelenséggel; sem a törvénykezés, sem a rendőrség, sem a család, sem az iskola, sem a kórhá­ zak, sem a szociális intézmények - hangsúlyozta Juhász Gábor, aki szerint mindenekelőtt el kellene dönteni, hogy a drogproblémát alapvetően minek tekintsük: egészségügyi problémá­ nak vagy bűnügyi esetnek. Igazából, persze, mindkettő jelen van. A kábítószerfüggő egyén mindazonáltal szenvedélybeteg, akinek a problémája nem ok­ vetlenül kívánkozik egy kalap alá a gyártóéval és a kereskedőhálózat tagjáéval. Érdemes 26 �Palócföld 2000/2 ugyanakkor - a félreértések elkerülése végett - leszögezni, hogy hazánkban ma bármilyen csöppnyi kábítószer tartása bűncselekmény. Lebukás esetén keményen sújt le a törvény ereje. - Hazánkban átlagosan 4-7 évet lehet ülni kábítószer-kereskedelemért - mutatott rá a honatya. A rendőrség - a képviselő szerint - egyelőre jobb híján fölfelé mutogat, mondván: mun­ kájukhoz nincs meg a szükséges személyi és anyagi háttér. így a hatóság jószerével tehetet­ len, kénytelen szinte karba tett kézzel végignézni az országban lejátszódó nagy „drog boonf'-ot. Még a mégoly látványos kommandós diszkós razziákkal is legfeljebb annyit érnek el, hogy lefülelnek egy-két jól belőtt suhancot. Ám a terjesztő csak röhög a markába, mert amint megneszeli a zsaruk érkezését, az „anyagot" egyszerű mozdulattal kidobja a zsebéből. Nesze neked, tárgyi bizonyíték, márpedig a vád anélkül nem áll meg a lábán. Iszonyatos testi-lelki kínok Álljon itt még néhány érdekesség: tavaly a Vám- és Pénzügyőrség 2 tonna (!) kábítószert foglalt le. Pedig marihuánából és amfetaminból hazánk immár önellátóvá vált. Sőt, nyugaton esküsznek rá, hogy a magyar drog a legjobb minőségűek közül való - ezzel azonban ne na­ gyon legyezgessük a nemzeti büszkeségünket... Fel lehet-e tartóztatni mégis a drog széleskörű elterjedését? Juhász Gábor reményei sze­ rint mérséklődik a jelenlegi növekedési ütem, de öt éven belül három-négyszer több rendsze­ res kábítószer-fogyasztó lesz, mint ma. Minél nyitottabbak a határok, a drog annál inkább jelen lesz országunkban. Az utánpótlás mindenesetre „szerben’' és „emberanyagban” egya­ ránt kimeríthetetlen. Hazánkban már minden igényt ki tudnak elégíteni, és az árfolyam ol­ csóbb, mint a nyugati országokban. Most azonban térjünk vissza oda, hogy a kábítószer esetében a betegség és a bűnözés nem ki­ zárja, hanem éppenséggel kiegészíti egymást. A gyerek először a diszkós drogokkal ismerkedik meg. Ezeket a szakma kapudrogoknak hívja: az ifjonc ezeken keresztül lép be azon a kapun, amely eddig elválasztotta őt a kemény kábítószerektől, a herointól és a kokaintól. Ettől kezdve azonban már nincs megállás. A drogfüggő fiatal mindent megtesz azért, hogy a pénzt a soron következő adagra is előteremtse. Persze, otthon nem dicsekszik el a szenvedélyével. Sőt, otthon iszonyúan hazudik, hogy leplezze üzelmeit. Előbb eladogatja mindenét, a ruháját, cipőjét is, majd kölcsön kéregét - a szülei nevében - az ismerősöktől. És szinte mindig egyszerre üt be a családba a mennykő. Mire az óvatlanabb szülő rádöbben az igazságra, addigra a srácot már nem engedi el a heroin, és a hatalmas adósság is akkorra halmozódik fel. De ennél is rosszabb, ha a szenvedélybeteggé vált gyerek már bűnözésből lopás, kocsifeltörés, prostitúció - teremti elő a szükséges napi 6-8 ezer forintot. (Ezért, ha diszkóba engedtük a csemeténket, érdemes néha a szemébe nézni. A „gyakorlottabb” papa észreveszi, ha a gyerek tekintete nem piásan csillog, hanem - üveges!) A drogos olykor iszonyú testi és lelki kínok között szenved. Ekkor jön a kórházi kezelés. Csakhogy - Juhász Gábor szerint - a kórházak addiktológiai osztályán nemigen értenek a kábítószeresek kezeléséhez. A pszichiátriára viszont egyszerre csak két drogbeteget enged­ nek be, mert az ilyen ember - hogy is mondjuk - roppant antiszociális. Úgyhogy a gyógyulás sokszor a hosszú várakozási idő miatt fut zátonyra: mire megüresedik a hely, addigra a gye­ rek alkalmasint már újra nyakig van a heroinban. 27 �Palócföld 2000/2 Nógrád a drogfolyamban A drogfogyasztásból Nógrád sem lehet kivétel. Igaz, nem állunk a fő csapásirányban, de a főváros meglehetősen közel fekszik hozzánk, így a szer ide is könnyen eljut. Elegendő olykor benézni egyik-másik szórakozóhelyre, hogy - mindenféle hivatali, kórházi és rendőr­ ségi szemérmeskedés ellenére - a saját szemünkkel lássuk a valóságot. Azt is csupán a vak nem látja, hogy egyes városszéli helyeken hemzsegnek a szipózó ifjoncok... Telek Ervin, a salgótarjáni Egészségügyi és Szociális Központ családgondozója elmond­ ta, hogy a városban mintegy 350 alkalmi kábítószer-fogyasztó van, s ennek 10-15 százaléka megrögzött drogos. - Ne csodálkozzunk, ha a törvényi szigorításnak csekély az elrettentő hatása - állítja a szakem­ ber. - Az intézkedés ugyanis éppen azokat a rétegeket érinti, akik eleve szemben állnak a társada­ lommal, a felnőttek világával, a hatósággal. Sőt, minél jobban tiltják a kábítószert, a „tiltott gyü­ mölcs’' annál vonzóbb lesz a fogyasztók zömét kitevő fiatalok szemében. - A szigorítás nyomán a kábítószer-használat módja átalakul - folytatta Telek Ervin. - Ki­ alakulnak az illegális tárolóhelyek, a titkos zugok. A fogyasztó legfőbb célja ugyanis az lehet, hogy még véletlenül sem találjanak nála drogot. A bűnüldözés munkáját nehezíti, hogy a terjesztők, a nagykereskedők, egyszóval a szervezett bűnözés - a saját lebukása megaka­ dályozására - egyre több kisebb kereskedőt használ, így a rendőrök mind több lépcsőfokon keresztüljuthatunk majd el a nagy elosztó központokba. Az is felvet bizonyos kérdéseket, hogy a kábítószerezőkkel mit tud kezdeni a büntetés­ végrehajtás. A tetten ért drogfüggőket ugyanis nem bebörtönözni kell, hanem minél előbb gyógykezelni. No, de álljunk meg egy szóra. Vajon miért drogoznak az emberek? - Többféle elmélet létezik - magyarázza a családgondozó. - Egyesek genetikai alapú, öröklött késztetést emlegetnek. Mások szerint fontosabb tényező a divat, a környezet szokásrendszere, s - nem utolsósorban - a serdülőkori krízis, amikor az ifjú ember ki akar tömi a valós helyzetből. Ez már egyszersmind mélyebb társadalmi problémákra is rámutat: a szer­ hez ma főleg azok a fiatalok nyúlnak hozzá, akik a családban és az iskolában nem ismerik meg a problémák egészséges kezelési módját. A drogban ugyanakkor sok gyerek a felnőtté válás egyik lehetőségét látja. Nem mehetünk el szó nélkül a társadalmi értékrendszer hibái mellett sem, hiszen manapság gyakorta nem az megbecsültebb ember, aki normális életet él, s igyekszik megfelelni a társadalmi elvárásoknak, hanem éppen arra nézünk fel, aki ezeket a normákat sutba vágja. A különféle társadalmi rétegek egyébként más és más szert használnak. Ebben az anyagi okok mellett a szokások is szerepet játszanak, ám az a jellemző, hogy a szegényebbek a legócskább szereket pancsolják össze, míg egy-egy belvárosi, gazdagabb gyerek megteheti, hogy heroint vásároljon. Ha már nyakig benne vagyunk a drogfolyamban, a szenvedélybetegekkel kezdeni kellene valamit. Megnehezíti azonban a dolgot, hogy a problémát a fogyasztó, a család és a környe­ zete a végsőkig titkolja. Vajon miért? - Azért, mert a szer, amihez hozzányúl, számára jó: vagy feldobja, vagy megnyugtatja, vagy csak egyszerűen alkalmassá teszi a mindennapi problémák megoldására - magyarázza 28 �Palócföld 2000/2 Telek Ervin. - Ennek nyomán kialakul egy döbbenetesen intim kapcsolat a szerrel. Ettől kezdve ott feszül a súlyos erkölcsi kérdés: jogunk van-e elvenni az embertől azt, amivel ő intim kapcsolatban él? Ha viszont elvesszük tőle, akkor nézzük meg, hogy a család, az isko­ la, a kortárs környezet és a társadalom mit tud helyette felkínálni? Mindez egyelőre költői kérdés. Mindenesetre sem a szociális intézménynél, sem a rend­ őrségen nem palástolják a szigorú valóságot: a kábítószer terjedése hazánkban is feltartóz­ tathatatlan. Ennek láttán azonban nem kétségbe kell esni, hanem folyamatosan fel kell ké­ szülni. Készen lenni arra, hogy ha a fogyasztók száma évenként megkétszereződik, akkor iszonyatos tennivalóink lesznek. A bombázás sem segít! Nógrádban egy közelmúltban lezárt ügyben 21 fogyasztót és négy terjesztőt vontak felelősség­ re. Igaz, a bíróság elé már csak az utóbbiak kerültek, s a tárgyaláson kiderült, hogy egyikük még­ sem teijesztő, így őt felmentették. Az 1997-es bánki drograzzia során elfogott P. Attilát, Z Károlyt és az elkövetéskor fiatalkom D. Zsoltot elítélték. Ők ugyanis a drogot - bizonyítottan - nemcsak fogyasztották, hanem árulták is, Romhányban és Bánkon. Z. és B. így fedezte saját drogfogyasztá­ sa költségeit. Az eljárás alatt a vádlottak drogelvonón vettek részt, így a fogyasztásért nem voltak büntethetők, a kábítószerrel való kereskedésért azonban P. Attilát 2 év 8 hónap, Z. Károlyt 2 évi, míg B. Zsoltot 3 évre felfüggesztett 1 év 2 hónapi börtönre ítélték... Az eljárást még a régi törvények szerint folytatták le. Egy magas rangú nógrádi rendőrtiszt nemrégiben rámutatott: vita folyik arról, hogy az egyre súlyosabb kábítószer-problémával szemben az amerikai és európai utas kemény, drasztikus fellépést, vagy a hollandoknál honos megengedőbb magatartást célszerübb-e tanúsítani. Tudniillik amíg az amerikaiak szinte háborús eszközökkel, bombázással, kom­ mandós akciókkal támadják a drogültetvényeket, s üldözik a kábítószerhez kapcsolódó szer­ vezett bűnözést, addig a tulipánok országában enyhébb drogokat nyíltan szabad árusítani, úgy, mintha csak egy kávét vagy egy hamburgert kapna be az emberfia. - A vita erről már világszerte sok-sok esztendeje zajlik, s nincs igazi megoldás - magyarázta a rendőrtiszt. - Személy szerint üdvözítőnek tartom, hogy a törvényi módosítások lehetőséget adnak a drogokkal szembeni keményebb fellépésre. Az országba ugyanis „ezer kilométeresv sebességgel száguld be a kábítószer, s ennek valahogyan útját kell állni. Látható, hogy egyre több a drog hatása alatt okozott baleset: szemből jön a vétlen autó, és négyen meghalnak... Máskor a fiatalember a szer hatása alatt azt hiszi, hogy sárkányokkal harcol, s kitisztulva azon veszi észre magát, hogy a menyasszonyát kaszabolta negyven felé. Hangsúlyozom, nem a kábítószert ízlelgető fiatalokat akaijuk börtönbe zsuppolni, ezt bizonyítja, hogy aki önként aláveti magát a gyógykezelésnek, azt továbbra sem büntetik. Az iskolák körül ólálkodó drogkereskedőket, a gyermekek megrontóit viszont nem engedhetjük garázdálkodni. A meg nem nevezett rendőrtiszt hisz benne, hogy a szigorításoknak meglesz a visszatartó ere­ je. A drogkérdés azonban ő szerinte sem csupán rendőrségi, bűnüldözési probléma, hanem az egész társadalom súlyos tehertétele. Ezért az önmagában mégoly kemény törvény sem lehet hatá­ sos gyógyír a kábítószer elteijedése ellen. Példaként említi: amikor a dohányzást és a szeszesitalo­ kat a legkeményebben tiltották, azok - illegális csatornákon keresztül - éppen akkor teijedtek el a 29 �Palócföld 2000/2 legszélesebb körben, s ivódtak be a társadalomba. Máipedig a kábítószerrel - miként a külföldi tapasztalatok is azt igazolják - most ugyanezt az utat járjuk végig. Visszakozni sem lehet, hiszen a narkós út a halálba vezet. Csahogy... Valaki mondja már meg: mit kéne tenni? Gyermekek a drog hálójában A nógrádi drogügyekről Medve Judit őrnaggyal, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság kiemelt ifjúságvédelmi főelőadójával beszélgettünk. - Nógrádot mennyire árasztotta el a kábítószer? - Megyénk települései nem tartoznak a nagyobb városok közé, így az országos összeve­ tésben szerencsére a sor végén kullogunk. Mindez azonban nem a gyenge kínálat, hanem az alacsony kereslet következménye. Hazánkban ma már minden igényt ki tudnak elégíteni a drogterjesztök. Ha ma megyénkben egy fiatal elhatározza, hogy kábítószert akar fogyasztani, akkor néhány órán belül hozzájut a droghoz. Ez csupán rajta múlik... - Hol lehet a kábítószert legkönnyebben beszerezni? - A drog főként szórakozóhelyeken terjed. A kezdet kezdetén azt mondtuk, hogy kábító­ szert azok fogyasztanak, akik lelki vagy családi problémákkal küszködnek. Ma viszont már ezek a drogosok vannak kisebbségben. Kordivat lett a kábítószer. Egyre több fiatalnál tarto­ zik hozzá a drog a hétvégi diszkózáshoz. Egyes zenei stílusok - mint a „house” - pedig szinte inspirálják a kábítószer, különösen az extasy tabletta fogyasztását. - A veszélyeztetett korosztály egyre fiatalabb... - Hazánkban ma a 14 és 28 év közötti korosztályban leggyakoribb a kábítószer­ fogyasztás. De ha elmegyünk egy éjszakai szórakozóhelyre - mert a diszkók manapság csak este 11-12 óra tájban kezdődnek el -, ott gyakorta 12 éves lányokkal találkozunk. így az „utánpótlás” is kimeríthetetlen. - Ezek a „kölykök” miért nyúlnak kábítószerhez? - Leginkább vagányságból, kivagyiságból; utánozzák az általuk menőnek tartott fiatalokat. - Jó érzés az, ha az ember belőtte magát? - Nyilvánvalóan mindenki azért ad ki olyan sok pénzt a szerért, mert neki jó. A fiatalok azonban keveset tudnak a kábítószer hatásáról. Csak az egyik oldalt hallják meg: a fogyasz­ tókat, akik természetesen azért veszik magukhoz a drogot, hogy eljussanak abba a bizonyos eufórikus állapotba. És ők csak erről mesélnek. Az egészségkárosító hatásokról alig-alig hallanak a gyerekek. - Nógrádnak mely részein fogyasztják a legtöbb kábítószert? - Először a Pest megyéhez közel eső térségben találkoztunk a drogfogyasztás elterjedésé­ vel, de azóta a megye nagyobb települései is felzárkóztak. A legtöbb kábítószer Budapest felől érkezik. - Szűkebb pátriánk beletartozik a csempészet f ő csapásirányába? - A fogyasztásban ennek nincs jelentősége. A hálózat ugyanis jól elosztja a feladatokat. A szállító nem lép kapcsolatba a kiskereskedővel. Ha a megyén naponta tíz kamion átmegy öt kiló heroinnal, az sem befolyásolja a helyi fogyasztást, hiszen ide az elosztóból kerül a kábítószer. - Eléggé keményen megszigorították a törvénykezést. Van-e ennek elrettentő hatása? 30 �Palócföld 2000/2 - Korai lenne még erről beszélni, hiszen a változások eléggé frissek, viszont a vizsgálat és a bírósági eljárás hosszabb időt vesz igénybe. Nem tudok Nógrádban olyan ítéletről, amely már az új büntetőjogszabályokat vette volna figyelembe. - Milyen esetért, mennyit lehet „ülni"? - A kábítószerrel történő visszaélés bűncselekményénél alapesetben öt évig terjedő sza­ badságvesztés szabható ki. Ez a bűntett akkor állapítható meg, ha az illető kábítószert ter­ meszt, előállít, tart, az országba behoz, kivisz, előállít, termeszt. A kábítószer kínálása, át­ adása, forgalomba hozatala, kereskedés esetén a törvény szigorúbb, kettőtől nyolc évig ter­ jedő szabadságvesztést ír elő. Az „átadás" szóra külön felhívom a figyelmet. A lebukottak közül sokan azzal próbálnak védekezni, hogy ők nem kereskedtek a droggal, ingyen adtak belőle a barátjuknak. Nos, itt már ennyi is éppen „elég”. Ha valaki a társának ajándékba ad egy marihuánás cigarettát, vagy egy extasy tablettát, azzal el is követte a bűncselekményt, s ugyanúgy kettőtől nyolc évig terjedő börtön jár érte. - Hogyan lehet a drogok terjesztőit fülön csípni? - Roppant nehéz a kábítószeres ügyek felderítése. Hisz’ ha belegondolunk: akinek betör­ nek a lakásába, netán elviszik az autóját vagy kirabolják, az esetek kilencven százalékában bemegy a rendőrségre és feljelentést tesz. A kábítószeres ügyeknél viszont egyik félnek sem érdeke, hogy a rendőrség odamenjen. Sem annak, aki megveszi, sem annak, aki eladja. Ezért a jelenlegi eljárások számának mintegy százszorosa a lappangó bűncselekmény. - A fogyasztót mennyire büntetik meg? - Az új jogszabályok szerint az a drogfüggő személy, aki - kizárólag a saját szükségletei kielégítésére - kábítószert termeszt, előállít, megszerez, vagy tart, két évig terjedő szabad­ ságvesztéssel sújtandó. De a „vétkes” hathónapos gyógykezeléssel megválthatja a büntetését. - Jellemző-e az, hogy a drogosok féléves gyógykezelés után gyógyultan távoznak? - Nem, nem. Ez a fél év igazán kevés. Egy függő személy elvonó kezelése legkevesebb egy év, de inkább két év. Jelenleg azt látjuk, hogy tízből kilencen rövid időn belül újból kábítószer-függővé válnak. - A fiataloknak honnan van pénzük ezekre a nagyon drága drogokra? - Egyesek olyan szülői háttérrel rendelkeznek, hogy annyi pénzt költhetnek, amennyit akarnak. Mások bűncselekményeket követnek el, hogy' a szükséges pénzt megszerezzék. Sokan - fiúk és lányok is - prostitúcióval, illetve lopással szerzik meg az összeget. S vannak olyan „dílerek”, akik azért vállalják a kábítószer árusítását, hogy maguk is megkapják a napi adagjukat. - Bevallják, hogy a drogért követik el a bűncselekményeket? - Nem, nem... Pedig - miként a haláleseteknél - az összefüggés itt is kézenfekvő, de ná­ lunk nem vezetnek róla nyilvántartást. Az Egyesült Államokban külön statisztika készül erről, amely azt mutatja, hogy a vagyon elleni bűncselekmények 70 százaléka összefüggésbe hozható a kábítószerrel. Mi is ezen az úton haladunk... - A szülő észreveszi-e, hogy a gyerek be kábítózott ”? - Nem igazán... Sok a csalóka jel. Ha a szülő a pénteki bulizás után szombaton délelőtt találko­ zik a gyerekével, s látja, hogy a csemetéje feldobott, puszi jobbról, puszi balról, akkor azt hiszi, hogy jaj, micsoda jó hatással van a diszkó a gyerekre. Holott mindez „csupán” az extasy tabletta hatására jelentkező szeretetadás és szeretetéhség jele. A kábítószernek azonban van egy nagyon biztos jele: megváltozik a gyerek személyisége. Aki eddig zárkózott volt, csevegőbb lesz; aki 31 �Palócföld 2000/2 nyitottabb volt, elgondolkodóbbá válik; a gyennek baráti köre drasztikusan átalakul... Hiába von­ juk azonban kérdőre, a fiatal egyfolytában hazudik, hazudik, hazudik, mert tisztában van vele, hogy súlyos titkot hordoz, amelyet senkinek sem szabad elmondania. Ezt vegye is mindenki tudo­ másul. Ha a szülő a gyerek lába elé veti magát, ő akkor sem fogja bevallani, hogy elszívtam, be­ vettem a kábítószert. Ezért, ha a papa vagy a mama észreveszi, hogy valami megváltozott, valami olyan furcsa... - akkor járjon gyorsan a végére. Ne áltassa magát azzal, hogy ilyesmi az ő gyereké­ vel nem fordulhat elő. Mert mire feleszmél, már késői a bánat... Jönnek a sárkányok! S van, akinek máris késő... A balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház addiktológiai és rehabilitációs osztályán 1996-ban még csak három, tavaly viszont már tizenhét heroinfuggő személyt ápoltak. Jelenleg is kezelnek drogbetegeket - mondta dr. Kadosa Ildi­ kó, az osztály főorvosa, aki szerint a „kábítósokkar az egész társadalomnak kellene többet foglalkoznia. A sokat tapasztalt doktornő elmondta, hogy a 86 ágyas osztályon lenne mód a betegek gyógykezelésére, csakhogy nem jó, ha a kábítószeresek egyszerre háromnál többen vannak, mert nagyon nehéz őket elviselni. - Amíg az alkoholbetegek dolgoznak, igyekeznek hasznossá tenni magukat - magyarázza a doktornő -, addig a kábítószeresek az égvilágon semmit nem csinálnak. Képtelenség őket bármivel is foglalkoztatni. Még az ágyat sem rakják rendbe maguk körül. Hogyan lehet ezeket a teljesen antiszociálissá, elviselhetetlenné torzult szenvedélybete­ geket kirántani ebből a helyzetükből? - Idővel... A gyógyulás hosszas folyamat - folytatta a főorvosnő. - Szerencsére most is van egy pár, akik meggyógyultak nálam. Hogy miként jöttek rendbe? Nagyon sokat dolgoz­ nak, nem érnek rá elmenni semmiféle drogveszélyes rendezvényre. Messzire elkerülik azt a közösséget, ahol megbetegedtek. Még a települést, a régi baráti körüket is „elfelejtették”. Nagyon meg akartak gyógyulni, és értelmes életcélt találtak maguknak. Talán ez a titka a sikernek. Pedig most már bevallom, hogy kettőjük közül az egyiket kilátástalannak hittem. Csakhogy hiába gyógyulnak meg jó néhányan, máris jönnek utánuk mások... A törvényi szigorításokról szólván dr. Kadosa Ildikó nem mindenben ért egyet a rendelettel. - Az rendben van, hogy a drogkereskedőket szigorúan meg kell büntetni - magyarázza. Nem tartom azonban helyesnek, ha az egyszeri drogfogyasztót, aki elszív egy marihuánás cigarettát, máris büntetéssel fenyegetik. A szigorítások nyomán az a tragédia, hogy a fo­ gyasztó majd nem meri magát kezeltetni, mert attól fél, hogy a szenvedélye kitudódik, s börtönbe csukják. A kábítószer-élvezőket igenis kezelni kell. Azt is el tudom képzelni, hogy elmekórtani alapon utalják be őket a kórházba. Ezek a gyerekek olyan bátran nyúlnak a különböző szerekhez, mintha csak limonádét innának, s nem tudják, mekkora veszélynek teszik ki magukat. Sokszor ugyanis olyan szereket szívnak magukba, amelyek súlyos pszichés elváltozásokat okozhatnak náluk. Az LSD használója erősen hallucinál. Sokszor azt hiszi, hogy szörnyek támadják, és őrjöngésbe kezd. Aki amfetamint szed, sokszor hisztérikus ro­ hamokban tör ki. Ilyenkor ezek az emberek súlyos veszélyt jelentenek önmagukra és a kör­ nyezetükre, s az elmekóros tünetek sokszor évek múlva is visszajönnek. Gondoljanak bele abba is, hogy a herointól az ember akár egyszeri használat után is függővé válhat. �Palócföld 2000/2 A varázsszó: a megelőzés Hazánkban tavaly 72 drogambulancia volt, de csupán 12 foglalkozott közvetlenül kábító­ szer-fogyasztókkal, azaz nem is jut ilyen mindegyik megyébe. A rehabilitációs intézmények sincsenek különb helyzetben. Ma mintegy másfélszáz személy befogadására alkalmas utó­ gondozó működik. (Alig egy ezreléke a szükségesnek?) Mit kéne hát tenni? Valaki mondja már meg, miként védekezzünk ez ellen a szörnyűség ellen! - Nincs a világon olyan rendfenntartó szervezet - még az Egyesült Államokban sem -, amely fel tudná venni a harcot azzal a pénzzel és hatalommal szemben, amely a drogüzlet mögött áll - tárja szét a karját Medve Judit. - Azok a személyek, akik a kábítószer-előállítást és -forgalmazást irányítják, olykor egész országokat képesek megvásárolni. Ezért meggyő­ ződésem szerint átütő eredményt csak a kereslet drasztikus visszaszorítása révén érhetünk el. Ha a kereslet lecsökken, nem lesz kinek eladni a kábítószert. íme, elhangzott a varázsszó: a megelőzés! Ma már mindenki ezt ismételgeti, sőt jobbrosszabb kísérleteknek is tanúi lehetünk. Az állam évente mintegy 1,7 milliárd forintot szán a prevencióra, ennek azonban csak töredékét fordíthatják kizárólag a drogra. Éppen ezért, a gépezet sem akar olajozottan működni. Ezt elismeri jószerével mindenki, az igazi tettek azonban továbbra is váratnak magukra, hiszen az érintett szervezetek egymással is képtele­ nek megegyezni. - A megelőzés valójában csak átfogó társadalmi együttműködés révén lehetséges - foly­ tatja Medve Judit. - Reméljük, hogy a készülő nemzeti drogstratégia révén végre mindez megvalósul. Megyénkben viszont sajátos helyzet alakult ki, hiszen itt a rendőrség kezdemé­ nyezésére, néhány évvel ezelőtt meghirdetett Nógrád Biztonságáért társadalmi program keretében alakult meg az a csoport, amely a munkát összehangolja. A rendőrség - a saját tennivalói mellett - összefogja az iskolaigazgatókat, az önkormányzatok ifjúságvédelmi, családvédelmi szolgálatának a munkatársait, az ifjúsággal foglalkozó egyesületeket, s min­ denkit, aki részt vállal ebben a nehéz munkánkban. - Milyen programokkal álltak elő? - Nagy hangsúlyt fektetünk a DADA-programra (a négy betű jelentése: drog, AIDS, do­ hányzás, alkohol - a szerző), amely nem más, mint a rendőrség biztonságra nevelő iskolai programja. Ugyanis az általános iskolások személyiségében lehet kialakítani azt az attitűdöt, amelynek révén a gyerek 14 évesen - amikor nem vagyunk mellette és nem fogjuk a kezét képes lesz elutasítani a kábítószert, a szeszes italt, a cigarettát. De sajnos kevés az olyan rendőrünk, aki mindezt oktatni tudja. Itt nagyon sokat segítenek a kortárs oktatók, ugyanis egy tizenkét éves gyereknél a mintát már a saját korosztálya szolgáltatja. A kortárs oktatók azok, akik minden nap ott vannak a veszélyeztetettek mellett. Ők tudnak hozzájuk számukra érthető nyelven szólni. - A gyerekeket felvilágosítják a kábítószer következményeiről? - Természetesen. Muszáj. Hiszen a tiltás nem jött be. Egy tizenkét éves gyerek már a tár­ sai véleményét fogadja el, nem a felnőttekét. Hiába mondja az anyuka, hogy ez tilos, ez veszélyes, a gyerek ettől nem fogja azt elutasítani. Csak akkor, ha saját ismeretei alapján magában dönti el, hogy én ebből a dologból nem kérek... 33 �Palócföld 2000/2 Csakhogy itt az a bökkenő, hogy a fiatalok jó része annyira individuum lett, annyira nem foglalkozik semmivel, hogy szinte megszólíthatatlan - magyarázza Juhász Gábor, hozzátéve: sajnos a szülőkkel is hasonló a helyzet... Telek Ervin családgondozó szerint ráadásul a mai prevenciós tevékenység meglehetősen egyoldalú: arra szorítkozik, hogy a kábítószert megismertesse a lakossággal. Minél többet szavalunk a problémáról, annál nagyobb érdeklődést keltünk a szerek iránt. Az interneten már a teljes drogkatalógus látható, amellyel szinte étlapot szolgálnak fel a fiatalok számára. Eközben viszont kevés szó esik a szerfogyasztást előidéző társadalmi, szociológiai, pszichés okokról és azok megoldásáról. Dr. Kadosa Ildikó szerint a kórházak nincsenek felkészülve a kábítószeresek fogadására. No, és a börtönök...? Ráadásul a fekete leves - várhatóan - még csak most jön. De azért ne keseredjünk el: a drogproblémával más országokban is megtanultak együtt élni, derekasan harcolni ellene, és talán egyszer győzni... „A cél voltaképp mi is?” - kérdezhetnénk Madáchcsal. Nos, a fiatalokat távol kell tartani a kábítószertől. Felvilágosítás, tájékoztatás, propaganda... - ezek a kulcsszavak. - A gyerekeket elrettentő, felkavaró élményhez kell juttatni - hangsúlyozza Hrabecz Gyula alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetője -, hadd döbbenjenek meg, hadd borzadjanak el a kábítószerek rettenetes hatása és siralmas következményei láttán. Hátha bekövetkezik az a hétköznapi csoda, hogy a megkísértett iíjú ember a veszedelmes kilátásokkal szembesülve, a döntő pillanatban tényleg visszarántja a kezét, amikor nyújtják felé a kábítószert... Addig is azonban, biztos, ami biztos, buli után nézzük mi is bele mélyebben „szemünk fényének” a szemébe...! Kijózanítóba a részeges Nógráddal!? A kábítószernél talán szelídebb szenvedélybetegségnek hisszük az alkoholizmust. Az ital rabságában azonban szükebb pátriánkban is hatványozottan több ember sínylődik. Döbbe­ netes, hihetetlen, siralmas, ám higgyük el, így igaz: Nógrádban minden harmadik embernek gondja van az itallal. A lakosság jóval több, mint tíz százaléka kifejezetten szenvedélybeteg. De éppenséggel úgy is mondhatnánk, hogy szükebb hazánk a harmincezer részeges ember megyéje. Nem beszélve az egyéb pusztító szenvedélyek áldozatairól. Egyikük ezúttal nyíltan feltárja gondját-baját. Időről időre szeretne visszafordulni a pokol tornácáról. Több­ kevesebb sikerrel. Amiről beszél, az egyszerű ember számára megdöbbentő... * Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt - szoktunk tréfálkozni egy-egy görbe este után. Pedig nem hülyeség. íme, egy történet. Emberünk alacsony, mokány, negyvenéves férfi az egyik nógrádi faluból. Már évek óta nyugdíjas. Az idegei nem bírták a gyűrődést. Piál(t), de nem csak úgy egyszerűen, hanem amúgy istenesen, emberesen. De ha törik, ha szakad, meg akar gyógyulni. S most már hallgassuk a „pokol” krónikását. 34 �Palócföld 2000/2 Emberünk először arról beszél, hogyan lehet két deci bortól kis híján meghalni. - Este vittek be a pszichiátriai osztályra. Aznap csupán két deci fehérbort ittam, de akkor már annyira elhatalmasodott rajtam az idegbaj és az alkoholbetegség, hogy ettől a kevéstől is teljesen kikészültem - meséli emberünk, nevezzük őt Károlynak. - A kórházban a doktor utólag elmondta: azt hitte, nem élem meg a másnapot. Lássuk, ez a férfiú miért lett alkoholista. - Nagyon sokat dolgoztam.- Nem volt szombatom, vasárnapom. Kellett a pénz. Egyre jobban elfáradtam, s a pohár alján kerestem a gyógyírt. Egyre többet ittam. Tönkrementem. A kórházban többször is helyrebillentettek, de mindig visszaestem. Egy hónappal ezelőtt is ott tartottam már, hogy naponta orra estem az utcán. Képzeljék el azt az autóvezetőt, aki miattam került volna bajba, ha keresztülmegy rajtam. Nem beszélve rólam... Emberünk arról szól, hogy gőzös fejjel rémeket látott. - Egyik délelőtt rászántam magam, hogy elmenjek a háziorvoshoz. Mint említettem, csu­ pán két deci bor volt bennem. De szédelegtem, szét akart robbanni a fejem. A doktornőt megkértem: segítsen, mert nem bírom tovább. Adott egy vénás injekciót, de - mint később kiderült - ez nem sokat használt. Hazabotorkáltam, de ebédkor csak forgott a számban a nokedli. Cigiztem, járkáltam, de bent sem, kint sem éreztem jól magam. Néztem a tévét, de ahhoz sem volt türelmem. Nagyon beteg lettem. Lepihentem, s estefelé már rémeket láttam. Szóltam anyámnak, hogy hívja az ügyeletes orvost. Remegett a kezem és a lábam. Kérte, vitessék el, nehogy otthon hülyeségeket csináljon. - Megérkezett a doktor, s elmondtam neki: be akarok kerülni a kórházba, nehogy itthon valamilyen hülyeséget csináljak. Megvizsgált, majd kihívta a mentőt. Beszállítottak a kór­ házba. A lépcsőn már alig bírtam felbotorkálni. Gyengeség, egyensúlyzavar, remegés, emlé­ kezetkiesés vett erőt rajtam. Szét akart szakadni a fejem. Lefürdettek, injekciót, infúziót kaptam. Másnap már nem gyötörtek rémlátomások. Csak mellettem, a megfigyelőben hor­ koltak, hörögtek a nálam is súlyosabb betegek. Arról, hogyan szembesült önmaga rosszabbik énjével. - Már egy hete feküdtem a legsúlyosabb betegek között, a figyelőben. Behoztak egy piás férfit, éppen a szomszéd ágyra tették. A szerencsétlent infúziózták, injekciózták. Csövek erdeje állt ki belőle. Szívógéppel szedték ki a testéből a váladékot, hogy meg ne fulladjon. A fickó úgy horkolt, hogy szinte beleremegtek a falak. Nem is'horkolás volt ez, hanem halálhörgés. Eszméletlen álla­ potban feküdt. Nem tudtam elaludni. Kimentem a folyosóra, cigarettáztam és gondolkodtam. Hm, ilyen lennék én is...? Közben behoztak egy újabb fickót. Hordágyon érkezett a „szállítmány”, ájultan, részegen. Velem egykorú lehetett. Végignéztem önmagámon. így néztél ki te is, ilyen voltál te is! Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Visszafeküdtem, de altató ide, altató oda, csak forgolódtam. Kisvártatva újabb legényt hoztak. Lekezelték, de a fiú akadékosko­ dott. Nagy nehezen lefektették, de felkelt, kijött. Beszédbe elegyedtünk, de akadozott a nyelve a sok piától. A szobából kihallatszott a hörgés, horkolás, kínlódás. Valaki ordított. Állítólag én is így ordítottam... Pedig világ életemben szelíd, békés ember voltam. Végül a nagy piás - saját kárán tanulva - így óvja embertársait az ivászattól: - Nos, emberek, lehet választani. A kemény, nagy piálások roncsolják az agyat, a májat, az idegrendszert, a vesét, a gyomrot, a szívet. Az önrombolás után nagyon meg kell küzdenünk, hogy ismét talpra tudjunk állni. Az ünnepi mulatozások közben egy-egy percre gondoljunk erre is. 35 �Palócföld 2000/2 Minden harmadik ember erősen iszik Nem túlzás azt állítani, hogy Nógrádban ma minden harmadik embernek problémája van az itallal - tudjuk meg dr. Kadosa Ildikótól, a balassagyarmati kórház addiktológiai főorvo­ sától. - A hivatalos adatok szerint a megyében élők 10 százaléka alkoholbeteg. Ám a máj­ zsugorban elhunytak száma alapján ez az arány még magasabbnak tűnik: a 223 ezer lakosú Nógrádban 29 ezer alkoholbeteg lehet. Nem beszélve a többi pusztító szenvedély rabjairól és áldozatairól. A döbbenetes viszonyokat elsősorban Nógrád elmaradottsága, a rettentően nehéz életkö­ rülmények okozzák - magyarázza a főorvos asszony. Nógrád a gazdaság teljesítményében utolsó helyen kullog az országban. A munkanélküliségben viszont kibéreltük a dobogós helyezést... Ebben a kilátástalanságban sokan nyúlnak a pohárhoz. Sajnos a halálozásban is eléggé élenjárunk. Alkalom szüli az ivást - tartja a mondás. Márpedig Nógrádban meglehetősen sok hely akad, ahol leöblíthetjük a kiszáradt torkunkat. A megyében több mint 600 italmérő vendég­ látóhelyet számoltak össze. Ehhez még adjuk hozzá a mérhetetlen mennyiségű, otthoni „bo­ szorkánykonyhákban’'’ összepancsolt italféleségeket és a megannyi „virágzó’’ bögrecsárdát. Ha a szükebb hazánkban elfogyasztott italt összeöntenénk, meglehet, hogy az egész megyét „tengerár” sodorná el... Az emberfiát furdalja a kíváncsiság: vajon kik isznak leginkább; milyen társadalmi kö­ zegből, milyen szociológiailag behatárolható rétegből kerül ki a rengeteg alkoholista? - Mindenhonnan! - közli lakonikusan dr. Kadosa Ildikó. - Többségben vannak az ala­ csony iskolázottságúak, ám ez főképpen a férfiakra vonatkozik. A nőknél viszont zömmel a magasabb képzettségűek nyúlnak a pohár után. Betegségük szerepkonfliktusból fakad: a hölgy szeretne sikeresen helytállni mind a családi életben, mind a munkahelyen, ám ez sok­ szor felőrli az összes energiáját. Az értelmiségi nőket a negyvenes éveikbe lépve fenyegeti a legnagyobb veszély. Addigra sokan csalódnak, elfásulnak. A gyerekek is kikerülnek a csa­ ládból, s egyszerre üres lesz a fészek. Sokszor a házasságuk is tönkremegy a szüntelen őrlődésben. Igaz, az iskolázott férfiak közül is sokan kerülnek be az osztályunkra. Előfordult, hogy egyszerre hét mérnököt ápoltunk, de jöttek tanárok, orvosok, állatorvosok is. A felelős beosztású embereket kikészíti az állandó stressz és konfliktus. Nézzünk most már néhány nógrádi számadatot is. Nos, talán meglepődik a nyájas olvasó, de a statisztikák szerint az utóbbi években sokhelyütt drasztikusan csökkent az alkoholbete­ gek száma. A látszat azonban csal, hiszen megváltoztak a jogszabályok, megszűntek a köte­ lező alkoholéi vonók, és az ital rabjait sokszor az idegosztályon, vagy belgyógyászati beteg­ ségekkel ápolják. Tavaly Salgótarjánban 225, Pásztón 267, Balassagyarmaton 1221 beteget gondoztak. No, nem azért, mert az Ipoly-partján ennyivel többen innának, hanem mert ott van a megyei szakosodott kórházi osztály. Nos, már helyben is vagyunk. A balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház addiktológiai és rehabilitációs osz­ tályán 86 ágyon ápolják a különféle szenvedélybetegek rabjait. Odabent élénk közössé­ gi élet zajlik. Az ápoltak rendszeres és célszerű foglalkoztatása jó lehetőség arra, hogy 36 �Palócföld 2000/2 a betegeket eltávolítsák a szenvedélyüktől, és visszavezessék őket az élet normális medrébe. Ezt a törekvést segíti elő az éjszakai szállás és nappali foglalkoztató is, mely­ ről a főorvos asszony nem tagadja: régi álma teljesült be ezzel. A létesítmény olyan embereket vár, akik már meggyógyultak, de még nem tudtak igazán visszailleszkedni a társadalomba. A foglalkoztató szerepe azért fontos, mert sokan amiatt esnek vissza az italozásba, hogy nap közben csak sodródnak jobbra-balra, nem tudják kivel megbeszélni a problémáikat, ezért újra a kocsmában keresnek társaságot. A gyarmati kórház mellett már a salgótarjáni és a pásztói ideggondozóban is ellátják az alkoholbetegeket. A ludányhalászi elmeszociális otthonban is 50 férőhelyen szenvedélybete­ geket helyeznek el. Gondot okoz, hogy nincs a környéken elegendő szakember. Jellemző, hogy az egy ik leginkább alkohol sújtotta megyében, a 223 ezer lakosú Nógrádban mindössze négy orvos foglalkozik a betegekkel. Sajnos, hiába gyógyulnak meg időről időre jó néhányan, máris jönnek utánuk mások. A főorvos asszony sóhajtva meséli: nap mint nap azzal szembesül, hogy a rettenetes nép­ betegség immár nemzedékről nemzedékre száll. Azok közül, akik ma ott fekszenek az osztályon, néhányuknak már az apját is dr. Kadosa Ildikó kezelte. A rémisztő fejlemények láttán sokan a háziorvosokat is kárhoztatják, mondván, hogy nem juttatják idejében kór­ házba az alkoholbeteget. A doktorok viszont amiatt dohognak, hogy ők zömmel csak akkor látják a szegény párát, amikor ahhoz istenigazából már papot és kántort kellett volna hívni. Egyelőre nincs menekvés. A pusztító szenvedélynek nevezett istencsapása egyre bőszeb­ ben szedi áldozatait. Sokat beszélünk a megelőzésről, de eközben semmi számottevő fejle­ mény nem történik. Mind több fiatal ember távozik teljesen értelmetlenül az ámyékvilágból. Nincs munkájuk, ezért egész nap a kocsmában ülnek, a legrosszabb italokat vedelik, s ebbe sokan néhány hónap alatt belehalnak... * Emberünk, Károly mindenesetre már jobban érzi magát. Nap közben a zárt osztályról néha kiengedik a városba. Hosszadalmas út vezet vissza a „pokolból”. S ő szeretné ezt vé­ gigjárni. Hátha sikerül neki. Hátha neki sikerül... 37 �Palócföld 2000/2 Sulyok László Szellemi restség - vagy amit akartok Amikor megírtam A Nógrád gazda (rendszer) váltása, avagy mi történt a megyei sajtó­ ban tíz évvel ezelőtt? című emlékező írásomat, pontosan tudtam, mire vállalkozom, azt vi­ szont álmodni sem mertem, Jiogy ennyire visszhangtalan marad. A Palócföld szerkesztősége is érezte a lehetőséget, itt az alkalom, hogy kibeszéljük magunkat egy nagy port vert privatizáció ürügyén, és szólásra biztató pár sort írtak hát hozzá. Mindhiába. Egyedül Bozó Gyula vette a fá­ radságot, és gondolta végig a megidézett közelmúltat, illetve mindazt, ami eszmét, érzelmet benne az írás ébresztett; egyedül ő vállalta a folyóirat nyilvánossága előtt a véleményét. ,Azért írok, mert szerintem Sulyok László cikke roppant időszerű... elemzései, megálla­ pításai továbbgondolásra inspirálnak" - írja hozzászólásában úgy, ahogyan magam is véltem. Amikor tehát elismeréssel adózom pro és kontra kiállásáért, egyszersmind szomorúsággal veszem tudomásul, mára csaknem kiveszett belőlünk - több más jó tulajdonsággal együtt - a nyilvános vitatkozás szelleme. Gondolatainkat, mint régen, gondosan rejtegetjük. Újra favo­ rizáljuk a rendszerváltozás előtti évtizedekben oly népszerű, fehér asztal melletti baráti poli­ tizálást, kocsmai beszélgetéseket. Pedig jól tudjuk mindannyian, kiscsoportos dohogással vagy magányos berzenkedéssel sokra nem megyünk, abból javítás, jobbulás ritkán születik. A feladatot és a módszert illetően - azért is idéztem - Bozó Gyuláéval azonos a vélemé­ nyem. Valóban beszélnünk kell arról, mi történt itt és velünk tíz-tizegynehány évvel ezelőtt, honnan indultunk és hová jutottunk, cselekvéseinknek mi volt a haszna. Ezekről beszélnünk kell még akkor is, ha nincs az eseményekre kellő időbeli rálátásunk, és az ítéleteinkben netán tévedünk. S ezt a számvetést valóban nem csinálhatja meg egy vagy két ember. A fogyóiratnál is ezért tervezték a vitát. Ráadásul jómagam, mindenkor demokratikusan gondoikodó-viselkedő emberként, soha nem hittem azt, hogy mindenben és száz százalékig nekem van igazam. A tényeknek, a belátható, okos érveknek - s ezt gyakran gyengeségnek értelmezik - mindig ha­ gyom magam meggyőzni. így tettem volna ezúttal is. Annyit azonban le kell szögeznem, a félreértések elkerülése végett: írásomban nem hazudtam, abból az újságírói-főszerkesztői szék­ ből én úgy láttam a történteket, ahogyan emlékezetem bugyraiból előbányásztam. Vitapartnerem szerint fogalmazásomban elvertem a port mindazon, amiről azt gondol­ tam, hogy el kell verni. Őszintén mondom: erre egyetlen pillanatig sem gondoltam. Ez egész 38 �Palócföld 2000/2 habitusommal ellenkezik. Ámbár Bozó Gyula sem határozott az állításában, mert az elveri igét idézőjelbe teszi, noha mégiscsak leírja (talán mert rosszul esik neki olvasni a bírálatot). De hát miért is verném el a port Leninen, az újság redakcióján, a „Lenin-hegyen”, az MSZMP vezetőin, meg amit még említ, amikor már túl vagyunk mindenen, és azt annyiszor megtehette már bárki következmény nélkül a korábbi esztendőkben. Én egyszerűen csak leírtam, amire emlékszem, tényszerűen, a saját látószögemből. S ha ez a kritikus szembené­ zés elporolás, akkor az se nem erényem, se nem hibám, kifejezetten a kor következménye. A történelem ítélkezett. Számos tett, ami akkor általános volt és dicséretesnek, netán kitünte­ tésre méltónak minősült, mára pontosan az ellenkezőjére fordult. Ezzel szembe kellene nézni sok régi-mai közéleti embernek, munkahelyi vezetőnek. Példaként említhetem ismét az „ellenforradalmi" Habán-ügyet. Más esetekkel együtt azért elevenítettem fel, mert írásom elején azt tartottam fontosnak felismertetni az olvasóval, hogy - bárki gondolja is másképp, főként itt, a nógrádi iparmedencében - igenis szükség volt a rendszerváltoztatásra (tudatosan használom ezt a „cselekvő’' fogalmat, nem pedig a rend­ szerváltozást). Szándékom szerint a történetek ismeretében lesz teljesen egyértelmű és vég­ érvényesen világos az olvasóban, hogy 1990 elején nekünk, akik a megyei pártlapnál dol­ goztunk, cselekednünk kellett, meg kellett szabadulnunk régi politikai kötöttségeinktől, ha eleget kívántunk tenni az új korszak elvárásainak. Számunkra a kívánatos jövőt abban a politikai, gazdasági helyzetben az Axel Springer Magyarország jelentette. Hogy aztán ez mennyire bizonyult tényleges szabadulásnak, meny­ nyire szolgálta az új szellem kibontakozását, vagy hogyan járult hozzá később a tömegtájé­ koztatás helyi visszarendeződéséhez és újbóli monopolizálódásához, az külön tanulmány és vita tárgya lehetne. Megírását magam is fontosnak tartom, jól tudva, hogy az a mostaninál is nehezebb, kockázatosabb vállalkozás lenne; s elgondolom, ha most ilyen nyomasztó a hall­ gatás, milyen lenne akkor. S ezzel elérkeztünk egy újabb izgalmas témához, amelynél vitapartnerem is szívesen el­ időz: mi lett a rendszerváltás eufóriájából? Csalódtam - csalódtunk? Kijózanodtunk; illúzió­ inkat veszítettük; s most gyötör a „rideg valóság”? Nem árulok zsákbamacskát (életem nagy részét amúgy is bújócskázva éltem), kimon­ dom: kijózanodtam... Annak idején nagyon hittem a rendszerváltozásban. Lehetett. Csupa nagyszerű dologról volt szó. Tisztább-látásom valahogyan hasonlít apáink „látásjavulásá­ hoz”. Ők is hittek a világégés utáni új életben, aztán a sztálini Szovjetuniótól (nyugati aszszisztenciával) egy ízig-vérig megrontott szocializmust kaptak. Ezt persze magam is csak utólag fogom fel így, mert benne élve csak a hitemet növesztgettem, noha a zsigereimben éreztem valami furcsa rosszat kamaszkoromtól kezdve, azután hogy 1956-ban Nagybátony utcáin borzongva láttam a „testvéri” szovjet tankok magabiztos felvonulását... Szóval csa­ lódtunk... Most is. A rendszerváltozáskor szociális piacgazdaságról beszéltünk, most pedig valami globalizációt emlegetnek. Gyönyörű szavak, sanyarú valóság környezetemben. An­ nak is, aki tisztességesen dolgozik... Az ügyeskedőnek viszont nem valószínű... „Kísértet járja be Európát”, a manipuláció kísérteié. A ma emberének igencsak nehéz el­ döntenie, mi az igaz és mi a propaganda, ki a jó és ki a rossz. Egyelőre mintha mi is úgy jártunk volna a kapitalizmussal, mint elődeink a szocializmussal. Nagyon „sajátos” rendszert építettünk ki. Jelenkori viszonyaink egyes elemei - mint a „puha diktatúrádban - korlátozzák 39 �Palócföld 2000/2 a demokrácia érvényesülését, elvágják az éltető helyi gyökereket, semmi közük a szerves fejlődéshez. Emberek nosztalgiáznak, százezrek állítanák vissza a kádárkori állapotokat. A legkiábrándultabbak szerint csöbörből vödörbe kerültünk. De százszor inkább ez a vödör, akármilyen lyukas is! Ezt a vödröt rendesen ki lehet foltozni. Éppen ezért néhány kínzó­ kínos kérdést jegyzek le ide, elgondolkozásra: kiknek az érdeke, hogy az egypárti diktatúra sokak szemében kívánatosabb a többpárti demokráciánál? Miért hagyjuk elfelejtetni a szoci­ ális piacgazdaságot? A monopóliumok hatalma mellett hogyan valósulhat meg a szólássza­ badság, az esélyegyenlőség? Egyetértek Bozó Gyulával: harc van, elsősorban a birtoklásért, s időszerű lenne az új tár­ sadalmi és szociális konszenzus megteremtése. Végül előveszem az elején el varrt szálat: miért nem bontakozott ki a témáról pezsgő vé­ leménycsere? Mert kerek, lezárt a dolgozatom? Aligha. Válaszkísérleteim csak feltételezé­ sek. Először a félelem ugrik be. De ezt a gondolatot felejtsük el gyorsan! Bibó István ugya­ nis helyesen definiálta a többpárti parlamentarizmust: demokrácia az, hogy nem félünk nálunk pedig demokrácia van. Mi végre takargatjuk hát még mindig a véleményünket! Ké­ nyelemszeretetből? Helyezkedési kényszerből? A főnökeink iránti alázatból?... Ki tudja?... Mert a szellemi restségre még csak gondolni sem merek. Kovács Bodor Sándor fotója 40 �Palócföld 2000/2 SEREGSZÁMLA Dukay Nagy Ádám Mélyről az álomig Salgótarján belvárosa, negyedik emeleti panel. Bizonygathatnám, hogy K ovács B o­ dor S á n dor független filmessel, fotográfussal ketten beszélgetünk, de nem volna teljesen igaz. Több tucat film, sok ezer fotó van mögötte és egész életéből, munkáiból folyama­ tosan ki-kiszól valaki. Intenek néhányan, na nem szomorkásán, csak úgy, ahogy mond­ juk faluhelyeken szoktak még az idegennek is. A roletták leengedve, így jobban látni a lehalkított televízió képernyőjét - Hegedűs Morgan beszél csöndesen a róla készült portréfilmben (tíz éves fölvételek, halála előtt néhány hónappal) pilzeniket iszoga­ tunk. Megvolt az elképzelésem, de most sem az igazi, így inkább csak kérdezek. Semmit nem kapott az élettől ajándékba és a kérdezés az ő műfaja is: komolyan veszi, tudom. - Az életrajzodban viszonylag későn jelenik meg, hogy’ a fotózással egyáltalán elkezdtél foglalkozni. Olyasmi utalás pedig, ,,hogy már gyerekkoromban, amikor az első gépemet megkaptam... " tulajdonképpen nincs is. - Igen, hát, nem volt fényképezőgépem, szegények voltunk, de, ha visszagondolok, én akkor nem is tudtam, ínilyen irányba induljak. Igazából ezt az ember nem mondja ki, még maga előtt sem - vagy maga előtt pláne nem - , de nekem tényleg még a gondolataim se tévedtek erre a terü­ letre. Arra emlékszem, hogy éreztem: egy kicsit másképpen látom a világot, mint a többiek, noha nem tudtam, hogy ez miből ered. Arra végképp nem gondoltam, hogy a művészet egyáltalán... Azt, hogy hajlamom lenne a dologra, adottságom lenne hozzá, soha nem is mertem megfogalmaz­ ni. Azt tudtam, hogy valami módon másképp kellene élnem az életem, mint ahogy éppen akkor éltem. Szakmunkásképző intézetbejártam, az pedig sok mindenről szól, csak nem a művészetről az irodalom tankönyv is hetedrangú volt -, tehát, hogy én bármiféle alkotómunkával kapcsolatba kerülök, ennek az esélye iszonyú kicsi volt. Előzmény: Interjúk: Czinke Ferenccel Réti Zoltánnal Orosz Istvánnal Mészáros Erzsébettel Erdei Sándorral Antal Andrással Cseminczky Zoltánnal Cene gál Istvánnal Gelencsér Jánossal (Palóc­ föld 1999/3. szám), Paróczai Péterrel (Palócföld 2000/1. szám. Sorozatunkat folytatjuk (a szerk ). 41 �Palócföld 2000/2 - Mikor volt az első tetten érhető pillanat? Amikor azt mondtad, hogy lépni kell? - Ez egy tartósabb állapot volt. Fiatal korában az ember sokat csavarog, és én is minden­ nap a város utcáin lógtam, mert egy ilyen suliban nem kellett sokat tanulni és egyszerűen minimális energiákkal tudtam haladni. Lehet, hogy ezért viszonylag hamar kezdtem el olyasmiket olvasni, amik nem feltétlenül családi indíttatásból következtek, mert a szüleim nem olvastak olyan típusú regényeket, irodalmat... Én tizenhét éves koromban rendszeresen olvastam az Élet és Irodalmat, anélkül, hogy nekem bárki is mondta volna, hogy ez jó. Tehát senki nem volt, aki vezessen ebbe az irányba. Egyszerűen reggeliztünk a műhelyben és én az előző heti ÉS A olvastam; tehát ez egy tanulási szakasznak nevezhető, mert nagyon más akartam lenni. Nem azért, mert lenéztem volna a munkásokat, hiszen én is egy voltam közü­ lük, tehát ez furcsa is lett volna, de egyszerűen annyira más érdekelt, mint őket és ezt ilyen megnyilvánulásaimban lehetett tetten érni. Nagy elánnal rajzolgattam például, szerintem egyébként az átlagosnál gyengébb képességekkel. Ez azonban jó volt arra, hogy egy-egy rajz után elterveztem: másnap mit akarok megcsinálni és aztán semmihez nem tudtam kezdeni, mert teljesen nullán voltam. Akkor tapasztaltam először, hogy: „Ez ilyen dolog? Néha megy, néha nem?” Abszolút magamtól éreztem rá tehát ennek az ízére. A rajz aztán elmaradt, a sereg után azt hiszem véglegesen. - Az esetlen párhuzam - ahogyan Hegedűs Morgan fogalmazott az imént, hogy: ,,az egyik legfontosabb dolog a szabadság " - hogy te valamiképpen már afelé mozdultál? - Figyelj, következő ez az életérzés. Amikor az ember fizikai munkát végez egy gyárban - én mondjuk nagyon sokat hegesztettem abban az időben - , akkor arra gondoltam: oké, én most „rabszolga” vagyok, és muszáj csinálnom valamit, amit ugyanúgy szeretek, vagy nem szeretek, mint bármelyik munkatársam, kettőkor letelik, onnantól szabad vagyok és azt csi­ nálok, amit akarok. Ezt naponta erősítettem magamban, ugyanakkor nem tudtam magam szabadnak érezni, mert ez a taposómalom iszonyatos lélekölés és hajnal negyed hatkor min­ dig arra gondoltam: vajon meddig kell ezt még csinálnom? Lesz-e olyan része az életemnek, hogy nem kell ezt a rettenetes élményt - amit a reggeli óracsörgés jelentett - újra és újra megélnem? Mert, amikor kijössz a gyárból, akkor még nem vagy szabad. Ez nem ilyen! - Érdekes, hogy ezt mondod, mert akkor még volt egy olyan értelmiségi réteg, amelyik mondjuk éppen gyárakba kényszerült és ők úgy emlékeznek erre, hogy amikor kijöttek az üzemből onnantól kezdve tiszta fejjel tudtak dolgozni. - Nem tudom. Én túl sokat csináltam, azt gondolom. Lehet, hogy kalandnak nem rossz a dolog. Én ebbe beleszülettem. Volt egy nagyon jó barátom, tizennyolc-tizenkilenc éves ko­ romban és jellemző lesz, amit mondok. Kovács Endrének hívták, Budapestről érkezett, a Közgazdasági Egyetemen végzett és főelőadó volt ... Nemcsak azért volt ő intellektuel, mert egyetemet végzett, hanem, mert eleve benne volt abban az életformában. Mindenkit ismert, akik az ellenzéki mozgalomban részt vettek, tudott egy csomó olyan emberről, akiket de­ monstrációik miatt börtönbe csuktak, holott ő távol állt ettől, mégis a világot egészen más szemmel látta. Tudott mindent, hogy mit kell elolvasni, mi az, ami egyáltalán elérhető és érdekes... Nagyon sok mindent tőle tanultam meg, sokáig voltunk a barátok. Később el kellett innen mennie, mert rosszul érezte magát Salgótarjánban, tehát nem üldözték el a munkahelyéről, vagy hasonló, egyszerűen annyira nem jól érezte magát, annyira kilógott. Ez egy nagyon fontos kapcsolat volt az életemben. Neki írtam azt egyszer - sokáig leveleztünk hogy nagyon szeret- 42 �Palócföld 2000/2 néni kipróbálni magam: mire lennék képes, ha nem kellene dolgoznom? Tehát, ha mondjuk egy fél évet megfinanszírozna nekem valaki. - Fölvetetted egy ösztöndíj lehetőségét... - Igen, igen. Na, most '75-ben vagyunk... Mert arra gondoltam, hogy akkor talán kide­ rülne, van-e tehetségem valamihez. Mivel azonban ezt a munkát végeztem, úgy éreztem, hogy nem tud felszínre kerülni az esetleg meglévő tehetségem. Ez persze így nevetséges. A Morganra mondta Földi Péter, hogy az igazán tehetséges ember a bányából is kitör, tehát a föld alól is... és a Morgan erre abszolút példa: bányász is volt, és iszonyú „mélyen” volt, de annyira erős volt az elhatározottsága, hogy sikerült. Nyilván, ha nekem akkor azt a fél évet valaki „megszavazza”, kvázi megfinanszírozza, semmiféle produktumot nem tudtam volna létrehozni. A rajzolás, ugye, elmaradt, az íráshoz sem volt érzékem, tehát ott álltam: akkor mit tud az ember csinálni? Mert technikailag még annyira odébb volt, hogy én fényképező­ gépet vegyek a kezembe. - Mikor kezdődött igazán? - Te, ez úgy kezdődött, hogy 1981-ben kerültem a Nógrádi Történeti Múzeumhoz, har­ madrangú műszaki embernek és ott volt fotólabor és én érdeklődni kezdtem a Buda Lacinál, hogy „hát, itt lehetne képeket csinálni...?", ő meg mondta: „persze...” Akkor én ezerrel nekiestem, ő adott gépet, anyagot és vadul elkezdtem fotózni. - Elkezdted kanalazni azt, ami addig kimaradt? - Úgy gondoltam, hogy ez is egy olyan fonna, hogy ha tehetséges vagy, annak ki kell de­ rülnie. Akkoriban az anyag még nem számított és naponta vagy húsz harmincszor-negyvenes képet lenagyítottam, mert ebbe akkor az is belefért. Egy idő után aztán szóltam a Lacinak, hogy én be szeretnék menni a Nógrád Megyei Fotóklubba, szervezze már ezt meg nekem. Akkor még képem nem volt kész, de azt mondta, hogy rendben, mindenesetre, amikor az első munkáimat elkészítettem, be sem mertem menni. Akkor még létezett ez a negyedéves pályázat és mindenki mögött volt valamilyen háttér, vagy, ha nem, a Klub biztosított neki anyagot, mert még jutott rá. Ha valakinek volt valamennyi ambíciója, akkoriban kiélhette azt. Én, amikor az első képeimmel elkészültem Budának mondtam, hogy ugyan vigye már be. A zsűrizés úgy zajlott, hogy az összes képet kiszórták középre, összekeverték és a zsűri azt mondta „ez, meg ez, meg ez ...” így nyertem az első díjaimat, ezeken a negyedéves me­ gyei pályázatokon, tehát engem akkor gyorsan fölfedeztek. - Mik voltak az első meghatározó témáid? - Nem volt ilyen. Azt tudom, hogy embereket nem mertem fotózni. - Arra gondoltam, hogy ezzel a ’81-es muzeumos váltással elindultál úgymond „kifelé" ebből az életből Na most, az első időszak azzal indult, hogy elkezdted habzsolni magát a fényképezést, tehát egyáltalán meglett az, ami hiányzott. - Abszolút. De már az is, hogy kimentem ebédelni a Kővárba, az nekem olyan szabad­ ság-élmény volt, mint valakinek, aki Magyarországról először elmehet Párizsba. Az érzés ugyanaz lehetett, mert ezt nem lehet fokozni, vagy benned van, vagy nem ... és én ott kajál­ hatok. Ez egy hihetetlen dolog volt. Ehhez társultak olyan dolgok, hogy nem kellett piszkos ruhában lennem napi nyolc-kilenc órát. Ezek apró dolgok, de iszonyú nagy élmény valaki­ nek, aki - huszonhat éves voltam akkor - addig munkás volt. És emellett ott volt ez a lehető­ ség, hogy ha valamivel ki tudom magam fejezni, akkor az a fotó. 43 �Palócföld 2000/2 - Nem tudom pontosan beazonosítani az időpontot - még munkáidat ismerve sem de utána mégiscsak elkezdtél az emberek, az elesettebbek felé fordulni. Nem arra gondolok, hogy ha valaki munkás, vagy1 mondjuk cigány származású akkor eleve elesett, egyszerűen azok felé, akik nem föltétlenül azt csinálják, amit szeretnének, tehát nem abban a helyzetben vannak, amire predesztinálva volnának. Hogy később elkezdtél tanulni, annak mi volt az oka? A kezdeti extatikus lebegésből kijózanodtál és elkezdtél úgymond „visszafele” tekinteni azokra, akikkel addig nap mint nap egy ütt élted az életed? - Ezt soha nem gondoltam végig. A múzeumban próbálták nekem megmagyarázni, hogy mi a munkáslét... Nem így direktben, de népművelők, muzeológusok úgy boncolgatták a munkás-öntudatot, hogy én lestem rájuk és azt láttam: ezeknek fogalmuk nincs róla. Nézd, az hogy munkás vagy, az azt jelenti, hogy a munkával töltött időd döntő többségében vala­ kikkel együtt dolgozol, rá vagy szorulva, ő pedig terád, tehát ez egy testvéri közösség. Ha valakivel nem vagy jóban, azzal nem tudsz együtt dolgozni, az „halál...” Más az, hogy mun­ ka után a kocsmában kikezdték másokat, akik épp’ nem voltak ott, de ez májdnemhogy já ­ rulékos része a közös munkának, az, hogy időnként leszólunk valakit. Mégis, egy sokkal szorosabb együttlétet igényelt az a munka, mint mondjuk a múzeumi. Azt akarom ezzel mondani, hogy bennem nagyon mélyen bennem volt, milyenek ezek az emberek, hogy ők semmivel nem rosszabbak tőlem. Nekem a szüleim is munkásemberek voltak, tehát anyai és apai ágon is paraszti, vagy ahhoz közeli munkát végeztek. Az anyai nagyszüleiül vincellérek voltak, ami talán egy fokkal „különb", mint földet túrni... A lényeg, hogy én nem visszafor­ dultam feléjük, nekem ez természetes közegem volt. - Igen, de azt mondtad, hogy az első időben nem mertél embereket fotózni. Tehát az, hogy szakmáddá, hivatásoddá lett mindez, irányított-e mégis feléjük? Mert ezek szerint volt benned dac: ne akarják már neked megmondani, mi a munkáslét. - Nyilván, persze. Hogy is mondjam, a frusztráltság az egy alapélmény annak, aki mélyről jön, vagy üzemben dolgozik - nem mondom, persze, hogy mindenkinek - , de valahol mindenkiben benne van az, hogy nem vagy elég jó, nem vitted elég sokra. Először azt gondoltam, hogy ez belőlünk ered, egyáltalán az, hogy mire visszük. Ez nagyon naiv megközelítése a dolgoknak, de én sokáig azt gondoltam, hogy ez ezen múlik és csak na­ gyon felnőtt fejjel kezdtem a világot másképpen látni. Ilyen szempontból mondjuk a poli­ tika sem érintett meg, megmaradtam olyan szinten, amit hallottam tőlem okosabb embe­ rektől. Nyilvánvalóan engem sokkal inkább az a világ érdekelt, ami bennem élt és ami körülvett. Tehát a fotózásnál az első számú szempont, hogy a világnak egy olyan szeletét mutassam meg, amit más nem úgy tud. vagy nem ad egy többletet annak a leképezett do­ lognak. Ilyen szempontból ezek a fotók nagyon hűen jellemeznek engem, függetlenül attól, hogy esetleg tíz év különbséggel készültek. Arról van szó, hogy ez az én világom tehát ez egy belső kép kivetülése. Ezt nem én találtam ki, mégis nagyon magaménak ér­ zem, mert ugyanezt próbálom csinálni. - Az indulásodat követő időszakot három szakaszra osztanám. Kezdeném azzal, amikor nagy elánnal elkezdted, folytatnám azzal, amikor legintenzívebben foglalkoztál az elesettebb emberekkel és most láttam tőled először olyan kiállítást nemrégiben, amiben teljesen pozitív, jó hangulatú munkák kerültek a falakra. Tehát végre nem látom az elesettséget. - Hol láttad te az én fotóimban az elesettséget? 44 �Palócföld 2000/2 - Ott, ahol hangsúlyosabban foglalkoztál mondjuk a cigánysággal, vagy olyan művészekkel, akik így vagy úgy, de elesettebbek... Soha nem az úgymond ,,sztárokat” látjuk a te objektíved előtt. - Ez igaz. - Vagy csak én magyarázom bele? - Nekem ez természetes. Itt mindig az van, ugye, hogy mi jön szembe. - Na, de ezek a fiatalok mindig is ott voltak. - Nem biztos. Ez jó ... maradjunk ennél. Ebből a fajta frusztráltságból nagyon nehezen vetkőzik ki az ember. Tehát, hogy hajó mélyen vagy - nem azért, mert felülről kerültél oda, hanem onnan jössz évek kellenek, amíg végül egyenrangúnak érzed magad bizonyos hely­ zetekben. Nem ezt mondom - mert akkor ez egy beépült kisebbségi érzés de nagyon sok­ szor érzi az ember kevesebbnek magát, amit csak nagyon szívós munkával lehet leküzdeni. Amikor ez sikerül, akkor tudod megcsinálni ezeket a képeket, ezekről a fiatalokról. Négy éve tanítok és először egyáltalán nem ilyen volt a viszonyunk. Egy szemen most jutottam el az odáig, amikor ez a munka már megy, tehát lehet, hogy itt ezt érzékelted: az én görcsösségem eltűnését. -A k ko r nem erőltetett azt firtatni, hogy ez egy fontos állomás? - Iszonyú fontos, persze. - Mert ezt nagyon progresszív volt megtapasztalni, hogy végre nem látok árnyékot. - Biztosan így van, de én ezt soha nem vettem észre. Az ember belülről egészen máskép­ pen közelít ezekhez a dolgokhoz. - Érdekes, hogy a beszélgetésünk során nem kell műfajt váltanunk a fotó és a film között, pedig eltelt hat-nyolc év a kettő között. - Hat év telt el, igen. Tudni kell, hogy a fotózás is egy szakma és ezt talán nem sikerült igazán jól megtanulnom. Nekem sajnos nem voltak mestereim. Ez nem olyan, mint a film, amiben autodidakta módon is sok mindent meg lehet tanulni - lehet persze könyvből is - , de a fotózásnál egy technikai szinten megrekedtem, ezt kell hogy mondjam. Ez nem jelenti azt, hogy a tartalomnak természetszerűen ki kell ürülnie, erről szó nincs, csak ez megfogott en­ gem. Hat év azért elég nagy idő és az a közeg amiben én forogtam, azok a szemlék, országos rendezvények, ahol kiderült - egyféle zsűri szerint hogy mi a jó kép, egy picit lehűtötték a kedélyemet: elment a kedvem a fotózástól. - A díjak ellenére is? - Én fotózásban nagyon kevés díjat kaptam. Az, hogy helyi szinten „berobbantam” ... viszont, amikor elkezdtem küldözgetni a képeket jobbra-balra, abban az időben talán két díjat nyertem a hat év alatt. Az semmi, tehát először is meg kellett emészteni: ez mitől van? Akkor mégsem vagyok ebben tehetséges? Vagy inkább olyan képeket kellene csinálnom, amiket szeret a zsűri? - Önértékelési válságba kerültél? - Hogyne, persze. Ezen át kell esni. - Ez nálad mennyire komoly? - Engem elég sok minden rendesen megviselt, tehát én befelé nagyon intenzíven elek meg mindent. Ez egyfajta - ha úgy tetszik - alkotói válságot okozott, amin nyilván túlteszi magát az ember, de hogy ez így alakult abba biztosan belejátszott, hogy a múzeumi munkám 45 �Palócföld 2000/2 továbbra is olyan volt, ami azért frusztrált. Műszaki ügyintézés, jönni-menni... Ez megint nem alkotói munka, messze nem az, megint ott voltam, ahol azelőtt öt-hat évvel. Ismét nem éreztem jól magam a világban. - Akkorra megfogalmazódott-e már benned, hogy inkább a bizonytalanabb, de szaba­ dabb élet? - Nem, nem voltam ilyen bátor. Ilyesmi eszembe sem jutott. Ez egy más világ. Család, gyere­ kek, tehát abban a pillanatban, ahogy a keresetem kiesik, összedől minden. És mi mást csinálhat­ nék? Semmihez nem éllek igazán jól. A fotózás hasonló dolog, mint a versírás - bizonyos szem­ pontból tehát nem tudtam azt mondani, hogy napi ötven képet csinálok. Na most, aki arra kény­ szerül, hogy napi ötvenet megcsináljon az a fotózás szempontjából halott ember. - Egyelőre ne kövessük még ezt a szcilat. Maradjunk ott, hogy amikor a nyolcvanas években lehetőség nyílt arra, hogy mozgóképet előállíts, ebben mennyire lehetett tetten érni egyfajta országos tápászkodó hangulatot? Olyasmire gondolok, hogy amikor az első szá­ mítógépek bejöttek, néhányan azonnal elkezdték azokat képversek alkotására használni. Erezni lehetett-e ebben egyfajta együtt indulás érzést? - Ezt magamon nem éreztem. Rájöttem, hogy nehéz kitörési pontot találni - hiszen a na­ pi munkám ugyanúgy elsilányít, mint azelőtt, csak elegánsabb körülmények között - és a fotózás csak pillanatra oldotta ezt az érzést. Tehát volt egy-egy siker, vagy maga az alkotás varázsa... Szóval, Márai Sándor mondta: „Csak egyféle szabadság van, az alkotóember akarata, amikor a munkája fölé hajol." A fotózás ez. Beleteszed a levilágított papírt a hívóba, fölé hajolsz és várod, hogy megjelenjen a kép, és ha az jó, azt abban a szent minutumban tudod. Akkor nem számít, hogy a világ milyen, vagy hogy éppen miről szól bármi is körü­ lötted: most csináltál valamit, ami jó. Ez nagyon rövid idő alatt kiderül. Az érzés is néhány másodperces, azt hiszem, ez a boldogság. - Visszatérve erre a közös indulás életérzésre, alig hallok tőled egy-két nevet. - Ilyen szempontból én abszolút magányos farkas vagyok. Nem akarok az lenni, de azt érez­ tem, a fényképezésnél is, és a filmnél is, hogy nem találtam igazán a közegemet. A legjobb bará­ taim sem tudnak ilyen szempontból segíteni, mert egyszerűen egészen más a munkájuk. - És ha pusztán az emberi vonatkozást kérdezem ? - Nem tudom, egyébként nagyon jó a kérdés ... Egy idő után rájöttem, hogy a technika birtoklása nélkül is lehet jó képet csinálni. Nem akarom fölmenteni magam, de vagyok azon a technikai szinten, hogyha exponálok egy jó képet, abból a maximumot kihozom; tehát, ha talál az ember egy jó képet a világban, vagy van benne egy jó kép a világról, akkor nem a technika számít. Akikkel körül voltam véve, az a fajta pályázati rendszer, egy kicsit másról szólt. Az emberek rengeteg fotót látnak és sokszor kiderül, hogy akit húsz évig favorizáltak egy nulla... Ez engem abban erősített, hogy kimaradjak ebből. Ebben van egyfajta keserűség is, hogy nem halmoztam a sikert egyik hónapról a másikra, így szép lassan ki is maradtam ebből. A saját káromon tanultam meg, hogy mikor érdemes egyáltalán gépet a kezembe venni, mikor érdemes elkattintani és mikor jön össze egy olyan anyag, amit érdemes másnak is megmutatni. Nagyon keveset fotózó ember lettem. A másik, hogy hál’ Istennek nem kell a fényképezésből élnem, nem szállt el a dolog azzal, hogy félig-meddig hivatásossá váltam és muszáj volna képeket csinálnom. A fotózás nekem így tudott megmaradni szigetnek és ma már akkor veszem elő a gépet, amikor valóban úgy érzem. 46 �Palócföld 2000/2 - A mostani munkáid, például a tanítás, nem lúgoz ki? - Nem, nagyon jól kiegészítik egymást. Mondjuk a videózást mindig munkának tekintet­ tem és abban az a kreatív munka, amikor szerkesztesz. Bármilyen filmet csinálsz, mindig beillesztheted azokat a képeket, amik számodra kedvesek - a hely miatt, ahol a film készült, vagy amiről szólt az egész. - Tudnál akkor is filmeket csinálni, ha nagy stábbal kellene együtt dolgoznod? - Nagyon remélem, hogy tudnék, nagyon szeretném kipróbálni. Most olvasom éppen Jancsó Miklósnak, ezt az életrajzi esszéjét, nagyon jó könyv egyébként ... de azt hiszem, nem tudnék operatőr lenni egy stábban. Tehát ne mondja meg a rendező, hogy én mit lássak. Úgy gondolom, rendezni tudnék. Egy videóklip - amit már csináltam - lényegesen kisebb vállalás, de attitűdben ugyanaz: az lesz-e a képen, amit én akarok, vagy nem. - Ez egy kicsit vállalt magánynak tűnik... - Figyelj, soha nem éreztem azt, hogy én olyan fontos ember lennék, mondjuk ebben a városban, hogy az bárkinek is számít, milyen körülmények között dolgozom. Nem himiém, hogy bárkinek eszébe jutna, hogy a Kovács Sanyi mit csinál, vagy mit nem csinál. Nem gon­ dolnám, hogy ez számít. Ez egyébként is zömmel magányos munka. - Ha nem szimfonikus zenekarban ülsz, majdnem mindegyik az. - Mondjuk ennek van egy olyan része, amikor emberekkel kell dolgozni, még akkor is, ha egyedül vagy, dehát valakivel csak szemben ülsz, valaki csak bekapcsolódik még. Szóval, vannak közösségi részei a filmkészítésnek. Kovács Bodor Sándor Jótója 47 �Pcilócföld 2000/2 - Ha mondjuk húsz ugyanilyen kreativitású emberrel lennél összezárva, akkor lehet, hogy nem is bírnád sokáig? - Mivel én még annyira nem „csináltam meg” magam, hogyha egy ilyen helyzet van, ahol adott egy szituáció, amiben le kell forgatni egy jelenetet, akkor én csak akkor játszom, ha az én verzióm is elkészülhet. Az, hogy mások elképzelését megvalósítsam, ez nincs ben­ nem. Erre alkalmatlan vagyok. Hogy az ember ezért lesz-e magányos, azt azért nem tudom, mert ilyen lehetőségem sohasem volt... ezt ma tulajdonképpen ki kell „buliznia” mindenki­ nek saját magának. Ahhoz szerintem sokkal számottevőbb, vagy közéletibb embernek kell lenni, hogy ez valóban működjön. - Miért gondolod te is ezt, ami ma tendencia, ..hogy én nem számítok... ”? - Bennem nincs ilyen szempontból keserűség - ha ezt érezted volna. Isten őrizz, hogy én a meg nem értett művész pózában tetszelegjek. Hogy is mondjam? Nem gondolom, hogy amit per pillanat csinálok az nem fontos, csak a mai viszonyok között ez a fajta munka nem olyan számottevő. Most, amikor pusztulnak a múzeumok, gyakorlatilag nem megoldott az értékmentés, az értékmegőrzés, amihez egyrészről valahol az én munkám is kapcsolódik. Mert ugye a Cigánydombról csinálni egy filmet az is egy ilyen tevékenység, hogy amit lehet a szellemiekből, azt megmentjük - vagy megmentettem én, így is lehet nevezni. Na most, az hogy nem nagyon figyelnek oda, ez azért nem furcsa, vagy nem lep meg, mert úgy gondo­ lom: hivatalos szinten is megengedett dolog, hogy ami „csak” száz év múlva lesz iszonyú fontos, azokkal a dolgokkal nem törődik annyira a világ, mert éppen olyan gazdasági hely­ zetben vagyunk. - Bosszankodsz, hogy»mennyit mindent nem tudsz megmenteni? - Inkább szomorú vagyok. Egyfajta rezignáció állandóan uralkodik a hangulatomon. Mit mondjak, a salgói strandtól kezdve, rendkívül fontos személyiségekig kések le, maradok le dolgokról. Biztos ez most csak nekem lenne nagyon fontos, de mélyen hiszek abban, hogy száz év múlva sokat jelentene az utódainknak, akik majd itt élnek, hogy valamit a múltjukból meg tudjanak ragadni. Rengeteg ilyen dolog pusztul a környezetünkben. De nem érzem magam - mégegyszer mondom - fontos embernek, tehát inkább szomorúsággal veszem mindezeket tudomásul. Azt sem tudom igazából, hogy kinek kellene leginkább odafigyelni. Kinek a felelőssége az, hogy egy film nem készül el? Értem a kérdésedet, de amikor primér szinten van ez egész az élet, vagy a túlélésre játszik mindenki, nem tudom számon lehet-e ezt valakin kérni. Millió ezerszer fontosabb dolog van, amire nincsen megoldás. - Ez sokszor nem csak szándékhiány? - Nem tudom, de örülök, hogy nem tudom. Örülök, hogy nem látom át: erre van pénz, ar­ ra meg nincs, neki adjunk, neki meg ne adjunk. - Hogy most pedagógusként is működsz, mit tartasz a legfontosabbnak átadni? - A tanítás teljességgel önmagam tolvállalása. Mindent megosztok a tanítványaimmal, kivel többet, kivel kevesebbet - ez attól függ, hogy mennyire fogékony erre de mivel abszolút szabad kezem van abban, hogy mit tanítok mozgóképelemzés címszó alatt, próbá­ lom az életet is tanítani nekik, azon a szinten, ahogy én megéltem eddig. Kötelességemnek érzem, hogy megosszam velük minden olyan általam fontosnak vélt tapasztalásomat, amit a munkáim során szereztem. - Látod-e annak az igazi ,,csakazértis "-nek a kimondását, vállalását diákjaidban? 48 �Palócföld 2000/2 - Ezzel még nem találkoztam. Keresik a helyüket, ez tény, ilyen szempontból van bennük egy nyitottság. Viszont olyan szinten nem merek beleavatkozni az ő életükbe, hogy az éle­ temet járhatónak, követhetőnek állítsam eléjük. Csak olyasmit próbálok tanítani, amitől úgy érzem, hogy többek lesznek, de nem avatkozom bele a világlátásukba. Nem érzem magam elhivatottnak, hogy nagy ideológiákkal bombázzam őket. - Visszamennél mégegyszer akármelyik gyárba, ha azon múlna egy nagy lehetőséged? - Nem tudom beleképzelni magam a lehetőségbe. Lehet, hogy ilyen szempontból kicsit földhözragadt vagyok, de a saját sorsomat annyira hihetetlenül szerencsésnek tartom, hogy nem szívesen mozdulnék ki belőle, még akkor sem, ha bizonyos munkákat nem tudok meg­ csinálni. Nekem ez most egy álom az álomban. Ha nekem azt mondja valaki, ezelőtt húsz évvel, hogy negyvenöt évesen filmeket forgatsz, és Jeruzsálemben fotózhatsz, akkor hanyatt dobom magam, szóval nem hiszem el. Tehát az, hogy én fotós, filmes legyek az nem volt kódolva a sorsomban, viszont a belső indíttatás olyan nagy, hogy sosem tudnám már abba­ hagyni - annyira örökérvényű. Ezért nem mennék vissza egy évet sem gyárba dolgozni, nehogy kiessek a filmből. Most érzem úgy magam, hogy van helyem a világban. Itt fut szá­ momra minden szál úgy össze, hogy rendben vagyok magammal. A filmkészítés, persze, a lehetőségek kérdése is: mivel találnak meg téged és te mivel tudod megtalálni a világot? Napi húsz órát is képes vagyok vágni, éppen így napi húsz órát is képes lennék forgatni, ha összejönne egy ilyen lehetőség. Nagyon szeretnék, mondjuk, egy évig New York-ban élni és forgatni, de ezer ilyen pontja van még a világnak. - Hallottam egy érdekes sztorit: egy kiránduláson valakit megcsípett egy méh, aki - nem tudni, miért - utána napokig túlzottan érzékeny lett az illatokra és a túl sok inger rettenete­ sen kiborította. Az impresszióktól megterhelve nem akarsz néha mindent eldobni és belero­ hanni a világba? - Még nem dolgoztam annyit, hogy sok legyen. Még nem telítődtem. Most azt érzem, hogy ha jönne egy kihívás, napokig tudnék folyamatosan dolgozni. Nem szeretek semmit előre fölépíteni, mert az soha nem jön be. Ha valamit elterveztem, az ezerből ezerszer nem jött be, mert a valóságban az a hely, az a személy, az a jelenet nem párosult össze azzal, ami az én gondolataimban működött. Ezért aztán minden ilyesmit levetettem és mindig hagyom, hogy akkor és ott megtaláljam, amit keresek. És rendszerint megtalálom. - Akkor te szerencsés vagy: ennek a ,,csípésnek" a széruma, úgy érzem, benned lassan oldódik f ö l - Remélem, igen, remélem. Fiatalnak is érzem magam, mert egy csomó mindent még nem csináltam meg, tehát semmi olyasmit nem mondhatok, hogy ezen és ezen már túl va­ gyok. Ebből a szempontból nincsenek megfontolások bennem, szóval az, hogy mit fogok még megcsinálni, az olyan sok mindentől függ. 49 �Palócföld 2000/2 Baráthi Ottó Ketten a gazdaság szereplői közül I. A piacgazdaság és szakemberei A ’60-as évektől kezdve - jószerivel egy évtizeden keresztül - végnélküli viták folytak Nógrád megye vezető testületi ülésein és egyéb fórumokon arról, milyen felsőfokú intézményre lenne szükség Salgótarjánban. Csak hosszas huzavona után született meg a döntés: közgazdasá­ gi profilú főiskola lenne a leginkább megfelelő, figyelemmel a megye adottságaira, gazdasági struktúrájára. Újabb hosszas tárgyalások után megállapodás köttetett a megyei tanács és a bu­ dapesti székhelyű Pénzügyi és Számviteli Főiskola (PSZF) vezetése között, miszerint a főiskola kihelyezett tagozata az 1972/73-as tanévben megnyitja kapuit Salgótarjánban. Most már haladéktalanul kinevezték az iskola igazgatóját is Lonsták László 40 éves köz­ gazdász személyében. A szakember irányítása alatt a tagozat dinamikusan fejlődött, hamaro­ san önálló intézménnyé nőtte ki magát. Munkásságát számos kitüntetéssel honorálták. 1996ban - nyugdíjba vonulása alkalmából - a Salgótarján Díszpolgára címet is megkapta. - Kezdjük az előzményekkel: milyen igények hívták életre Nógrád megye székhelyén a közgazdasági jellegű felsőoktatás megteremtését? - Nógrád megye gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődése már a ’60-as évek elejénközepén nyilvánvalóvá tette annak szükségességét, hogy célszerű lenne egy felsőoktatási intézmény telepítése. Például a megyében az értelmiségiek aránya jóval alacsonyabb volt az országos átlagnál, amely nem elsősorban presztízs okokból volt úgymond kényelmetlen, de a megye fejlődésének is gátja lehetett volna. A döntéshozóknak azt kellett megvizsgálni, mi­ lyen profilú intézmény lenne leginkább adekvát a megye gazdasági, társadalmi szerkezeté­ vel, milyen szakterületeken, milyen szakirányra lenne szükség. Az iskoláskorú népesség növekvő létszáma tanító- vagy tanárképző főiskola telepítését, a megyeszékhely erősen iparosodott jellege viszont a műszaki felsőoktatás meghonosítását tette volna indokolttá. Mindezek mellett a gazdaságirányítás tervezett reformja a gazdasági szakember-igényt vetítette előre, s inkább a közgazdász-képzés megindítását igényelte. Ez utóbbi bizonyult döntő érvnek, s így kezdhette meg működését, munkáját 1972 szeptembe­ rében a PSZF salgótarjáni tagozata. 50 �Palócföld 2000/2 - Jut eszembe: számos jelölt és önjelölt közül hogyan lesz valaki a „kiválasztott ”? Téged mi predesztinált a jó l csengő főiskolaigazgatói állás betöltésére? - Őszintén szólva nem igazán tudom megmondani, hogy miért én lettem a „kiválasztott”. Talán vissza kell tekintenem egy pillanatra az életutamra. Szóval, érettségi után, 1950-ben a Tűzhelygyárban kezdtem el dolgozni. Itt volt módom betekinteni a vállalatgazdálkodás több területébe is. Nyitott és fogékony voltam, igen sok hasznos vállalati ismeretet szereztem. 1952 és 1955 között a hadseregben teljesítettem szolgálatot, ahol fizikailag és lelkileg is sokat erősödtem. Bizony akkor még elég kemény kiképzésben részesültünk. Leszerelésem után, 1956-ban visszamentem dolgozni a Tűzhelygyárba és jelentkeztem a bu­ dapesti közgazdaságtudományi egyetemre. Öt évvel később itt szereztem diplomát költségvetés­ hitel specializáción. Mindig is érdekelt a gazdaság; a vállalati munka csak fokozta szakmai kíván­ csiságomat a gazdasági összefüggések iránt. Hogy jobban megértsem, és később majd kezelni is tudjam a munkahelyemen felmerülő vállalatgazdálkodási problémákat. Tehát nagyon is tudatosan készültem a közgazdász szakmára, pályára - hivatásra, ha úgy tetszik. - Persze, akkor még nem gondoltál - gondolhattál - arra, hogy egyszer majd te fogod megalapozni és irányítani a közgazdászképzést Salgótarjánban? - Természetesen álmomban sem gondolhattam erre, de arra igen, hogy nagyon követke­ zetesen, bizonyos elhivatottsággal feleljek meg a szakmai követelményeknek ott, azon a területen, ahová majd a jó vagy rossz sorsom vezérel. Talán szerencsém, hogy 1959-1963 között a KSH Nógrád Megyei Igazgatóságán a tájékoztatási osztályon dolgozhattam már csoportvezetői beosztásban. Itt módom volt kitanulni a közgazdasági elemzés csínját-bínját, a gyakorlati munkában megismerni az elemzés eszközeit, felhasználási lehetőségeit. Rájöt­ tem a szakszerű szövegkezelés mikéntjére, a számok szavakba öntésének technikájára, be­ gyakorolhattam a szakszerű, mégis közérthető fogalmazást, ráéreztem a színvonalas tájé­ koztatás, közzététel szükségességére, de „ízére” is. Ekkor egyébként - KSH-s főállásom mellett - másodállásban egy mezőgazdasági szövet­ kezet főkönyvelői teendőit is elláttam, s szükségszerűen - de kedvemre való módon is - bele­ ástam magam a számvitel és a könyvelés izgalmas, bonyolult világába, s nem utolsósorban átfogó mezőgazdasági szakismereteket is szereztem. Aztán megkeresésre 1963-tól 1972-ig tagozatvezetői kinevezésemig - a Népi Ellenőrzési Bizottság (NEB) megyei elnökhelyettese­ ként tevékenykedtem. - Akkoriban azt mondogatták, hogy a NEB politikai szervezet, „megfáradt káderek pihentetője ", pártfunkciók parkolópályája. Mit adott neked ez a munkakör? Ugródeszkának persze jó lehetett... - A NEB és megyei szervezetei valóban inkább pártpolitikai, semmint szakmai alapon szerveződtek, de ez elsősorban a kezdeti időkben volt jellemző. Az én időmben igyekezett a politika megújítani a szervezetet, s fiatal szakemberek alkalmazásával is növelni szakmai színvonalát, emelni rangját. Ebben a fiatalítási és szakmai megerősítési hullámban kerestek meg engem is. És mondok egy meglepő dolgot, hogy ekkor már mennyire nem pártpolitikai alapon szerveződött, működött és választotta ki munkatársait a NEB: tőlem a kutya meg sem kérdezte, hogy tagja vagyok-e az MSZMP-nek, mint ahogy nem is voltam az. S hogy mit nyújtott nekem szakmailag a szervezet? A NEB beosztásom? Azt mondha­ tom, hogy elég sok újjal találtam szemben magam - minden tekintetben. Akkor már szakmailag 51 �Palócföld 2000/2 is egyre megalapozottabb vizsgálatokat, jól előkészített ellenőrzéseket végeztünk a társadalom és a gazdaság minden területén. Ezekre a vizsgálatokra fel kellett készülni, egy-egy új terü­ letet át kellett tekinteni, szakmailag is feltérképezni, átvilágítani. Ez új ismereteket feltétele­ zett és hozott is magával. Mindenképpen gazdagította közgazdasági ismereteim tárházát is. A NEB ekkor már feladatait illetően inkább hasonlított a mai számvevőszékre, azzal a lé­ nyeges különbséggel, hogy kevés főállású és több társadalmi aktívával - mint például veled is - dolgozott. De az aktívák jól képzett, magasan kvalifikált szakemberek voltak. Egyébként - és többek között - a NEB-nél tanultam meg a testületi munka irányítását, ve­ zetni, szervezni a testület tevékenységét, mobilizálni a szakmai bizottságokat. Nagymérték­ ben javult tárgyalóképességem, gazdagodott emberismeretem, empátiás készségem. Azt mondhatom tehát - nyugodt szívvel - nem a NEB jelentette feltétlenül az ugródeszkát, de szakmai felkészültségem színvonalának javulása, látóköröm bővülése, kapcsolataim valósá­ gos eszkalációja már nagyban hozzájárulhatott egy potenciális előrelépéshez, egy új munka­ kör jó színvonalú ellátásához. - Szóval 1972-ben te egy fiatal, jó l felkészült, gyakorlati tapasztalatokkal, vezetői isme­ retekkel is rendelkező közgazdász voltál, no dehát sokan voltak még hozzád hasonlók. Mi lehetett az a plusz, ami javadra billenthette a mérleg nyelvét? Tudom példáiul, hogy a Ma­ gyar Közgazdasági Társaság (MKT) megyei szervezetének titkára is voltál. 1968-tól aktívan kivettem a részem a társaság megyei szervezetének megalakításából, amely tartalmi és technikai jellegű munka is volt egyben. 1969-ben aztán már minden ener­ giánkat arra fordítottuk, hogy megszervezzük az első - és azóta is egyetlen itt megrendezett országos közgazdász vándorgyűlést Salgótarjánban. Ekkor volt a megyei szervezet alakuló ülése is, ahol engem választottak meg titkárnak. Nagyon izgalmas és mozgalmas idők voltak azok a közgazdászok számára, hiszen 1968ban került bevezetésre az akkor „új”-nak nevezett gazdasági mechanizmus, akkor tértünk át a tervutasításos rendszerről az indirekt irányításra, kezdtük felismerni és próbáltuk elfogadni a piac szerepét, a pénz, a tőke jelentőségét a gazdaságban. Új utakra léptünk, új szemléletet akartunk meghonosítani a gazdaságban, amely szokatlan volt, sokan értetlenkedve fogadták, megütköztek rajta. Társaságunk megyei szervezete nagyon sok fórumot szervezett, teremtett, számos izgal­ mas, érdekfeszítő, nagyon aktuális kérdés megtárgyalásának adott otthont. Meghívtuk a gazdasági reform, az új mechanizmus kiagyalóit, legjobb szakembereit, akik szó szerint is „magyarázták a mechanizmust” - amire bizony nagy szükség is volt. Az MKT felvállalta felvállaltuk - a közvetítő szerepét, az információk továbbadását: előadásokat, konzultációkat, beszélgetéseket szerveztünk szinte sorozatban a gazdasági vezetők, középvezetők, minden érdeklődő számára. - Úgy emlékszem, az MKT megyei szervezetének volt köszönhető az is, hogy itt került megrendezésre első ízben a Fiatal Közgazdászok Országos Találkozója is. - Igen, de ez már egy későbbi történet, amiről persze még érdemes lesz szót ejteni. Az előbbi kérdésedre - hogy befejezzem a válaszomat - azt mondhatom tehát, a közgazdasági társaságban kifejtett tevékenységem valóban lehetett az a plusz, ahogy te fogalmaztad, amely mellettem szólt. Visszagondolva talán volt még egy előnyöm egyes „versenytársaimmal” szemben. Nevezetesen az, hogy amikor az „anyaiskola” felvételire előkészítő tanfolyamokat 52 �Palócföld 2000/2 szervezett Salgótarjánban, akkor én ott tanítottam, előadásokat tartottam, foglalkozásokat vezettem. így aztán közelebbről is megismertek a főiskola vezetői, szakemberei is. Ekkor már több tudományos dolgozatom, publikációm is megjelent. De jól ismertek a megyei ve­ zetők is, akik például ragaszkodtak ahhoz, hogy a tagozat igazgatója közgazdász és salgó­ tarjáni illetőségű és kötődésű legyen. így én minden kritériumnak maradéktalanul megfelel­ tem, így eshetett rám a választás, így kerülhettem kinevezésre. - Hogyan fogtál a munkához, melyek voltak a legsürgősebben megoldandó feladatok a zökkenőmentes működés érdekében? - Az induláskor az aktív szervezőmunka volt a legfontosabb, a szükséges személyi és tár­ gyi feltételek - amelyek egy része még nem állt rendelkezésre az iskola megnyitásakor megteremtése és működtetése érdekében. Az alacsony hallgatói létszám miatt - 55 nappali tagozatos és 28 levelezős hallgatónk volt az 1972/73-as első évfolyamon - a tarjáni tagoza­ ton belül nem volt szükség különösebben tagolt szervezet kialakítására. Az oktatók és a különböző szakterületet ellátó szakemberek is a főiskola - a pesti „anyaiskola” megfelelő tanszékeinek, illetve osztályainak szakmai irányításával végezték munkájukat, nekem - az oktatás mellett - „csak” a helyi munkák összehangolása jutott. Itt érdemes megjegyeznem, hogy az oktatók közül csak én voltam salgótarjáni, a többiek Budapestről, Miskolcról, Sze­ gedről, Mosonmagyaróvártól akkor költöztek ide. Az „anyaiskola” és a tagozat közötti ko­ ordináció nem is volt olyan egyszerű, hiszen a különböző hatáskörök nem voltak igazán elhatárolva, amiből néha bizony félreértések adódtak, amit helyre kellett tennem. Méghozzá úgy, hogy a szervezeti- és kapcsolatrendszer terén az anyaintézet és a tagozat közötti kiala­ kításának nem volt modellje. A későbbiekben, ahogy évről-évre nőtt a hallgatói létszám, amihez több oktatóra és igaz­ gatási, adminisztratív munkatársra volt szükség, ki kellett alakítani a belső szervezetiműködési rendet is, hiszen egy-egy tanszékhez már több oktató is tartozott, akiknek a tevé­ kenységét már helyben kellett összehangolni. Ez a létrehozott tanszéki csoportok keretében valósulhatott meg. Feladatuk a tanszékhez tartozó tantárgyak oktatásának helyi szervezése volt - a tanszékvezető szakmai irányítása mellett. Az egyéb területeken osztályokat és cso­ portokat szerveztünk, úgymint gazdasági osztály, tanulmányi csoport, gondnokság, számí­ tástechnikai osztály és könyvtár. - Úgy emlékszem, a tagozat a József Attila úti zeneiskolának készült épületben kezdte meg működését, s ahogy nőtt a hallgatói létszám elég szűkös körülmények között folyt az oktatás. így volt? - Igen, egy-két év alatt kezdtük kinőni a zeneiskola falait. Az épületnek természetesen nagyon örültünk, hiszen korszerű körülmények között kaphattunk elhelyezést, ám hallgatói létszámunk a harmadik év végére háromszorosára nőtt. A korábban elfogadott megyei veze­ tés és a főiskola közötti megállapodás alapján - melyben a tagozat Salgótarjánba történő kihelyezésének feltételeként fogalmazódott meg egy új, korszerű iskolaépület és kollégium megépítése is - állandóan napirenden tartottuk, és a megyei vezetésnél folyamatosan szor­ galmaztuk az iskola és a kollégium megépítését. Először 1974-75-ben a kollégium került átadásra, mintegy első lépcsőként. Az iskolaberuházás 1975/76-ban kezdődött meg és 1978ban készült el az épületkomplexum, akkor vettük birtokba. Az épület maga az átadáskor is impozáns, korszerű volt, ám nem minden tekintetben felelt meg a főiskolai követelményeknek. 53 �Palócföld 2000/2 Például a minden igényt kielégítő tágas előadótermek mellett mindössze csak egy 35 nr-es könyvtárterem állt rendelkezésre. Olyan közgazdasági könyvtárat kívántunk kialakítani - a későbbiekben ez sikerült is - , amely a város más intézményei és a lakosság igényeinek is képes megfelelni. - A 80-as évek végén aztán tovább bővült az épülethálózat, amikor elfoglalhattátok a volt MSZMP Oktatási Igazgatóság épületét. - Nem megalománia, valamiféle nagyzási hóbort hajtott bennünket, hanem a hallgatói lét­ szám folyamatos növekedése, és hallgatóink, oktatóink normális elhelyezése iránti igényünk motivált mindannyiunkat, akik csak tehettünk is valamit ezügyben. Állandó kezdeményezé­ sünkkel elértük „kihajtottuk’', hogy az oktatási igazgatóság épületét megvehessük. Ez töké­ letesen megfelelt funkcióiban is az igényeknek, hiszen például 70 kollégiumi férőhellyel is rendelkezett. Kézenfekvőnek látszott ez a lépés azért is, mert karnyújtásnyira van a központi épülettől. Az épület megvételéhez 10 millió forinttal „beszállt” a megye, 40 millióval a Hi­ telbank, így 4/5 részben a MHB, 1/5 részben a PSZF tulajdonába került az épület. Az MHB továbbképzési központot kívánt itt létrehozni, az épület üzemeltetését pedig a PSZF vállalta, költségét a tulajdonosok közösen viselték. Az MHB - az akkori főiskola főigazgatója aktív közreműködésének is köszönhetően - hajlandó volt a tulajdonrészéről az eredeti vételár ellenében lemondani, a Művelődési Minisztériumban pedig sikerült elintézni, hogy a vétel­ árat megfinanszírozzák. Ez nagyon jól jött nekünk, végre normális helyre kerülhetett a könyvtár, a számítóközpont, bővült a kollégiumi férőhely, az oktatótermek száma is nőtt. Nagy sikernek könyvelhettük el ezt az intézet jövője szempontjából is. - A 80-as évek elején tagozatból intézeti rangra lépett, avanzsált az iskola. Érdemi válto­ zást is hozott a névtábla csere? - Hogyne, az intézeti rang egyben nagyobb önállóságot is jelentett, és rendezte az anyaiskolával való kapcsolatokat is. Ez egyébként 1980-ban történt. Az új szervezeti keretek között már lehetőség volt tanszéki csoportvezetők kinevezésére, és igazgatóhe­ lyettesi státusz létesítésére is. Megosztásra kerülhettek a döntési és elhatárolásra a felelős­ ségi hatáskörök. Növekedett és tettenérhetővé vált a tanszéki csoportok felelőssége az általuk oktatott tárgyak esetében. Elkészítettük a Szervezeti és Működési Szabályzatot. Létrejött az Intézeti Tanács, mint az intézet legfelső vezető testületé. Rendeződött a helye és szerepe azoknak az önkormányzati szerveknek, amelyek korábban is működtek. (Diákjóléti Bizottság, Tanulmányi Bizottság, stb.), és megvalósulhatott a hallgatóság tanszéki képvi­ seleti rendszere is. Ezeket én ma is jelentős - a jövőre is kiható - szervezeti változásoknak, eredményes intézkedéseknek tartom az intézeti demokrácia érvényesülése szempontjából. Később a 80-as évek közepén, majd a 90-es években a szabályzatok módosításra, korsze­ rűsítésre kerültek. - H ogyan érintette a rendszerváltás az intézet szervezetét, m űködését? É rzékelhető volt valam iféle szem léletváltozás, paradigm aváltás? - A PSZF és természetesen a salgótarjáni intézete is nemcsak hogy a rendszerváltásra, de a gazdaságban és a társadalomban végbemenő minden lényeges változásra is érzékeny mű­ szerként reagált: egyrészt igyekezett maga is élére állni a megújuló törekvéseknek, másrészt folyamatosan és rugalmasan alkalmazkodott is a bekövetkezett változásokhoz. Mondok is egy-két példát ezek alátámasztására. 54 �Palócföld 2000/2 Az intézetben már 1986-ban bevezettük a három szakon folyó képzést nevezetesen a számvitel, a pénzügy és a szervezés szakon. Az egyes szakokon belül specializációk beve­ zetésére került sor, így a pénzügyön belül a vállalati és pénzintézeti specializációra. Dönté­ sünk szoros összefüggésben volt a magyar bankrendszer átalakításával kapcsolatos növekvő pénzintézeti szakember-igénnyel. Az informatika rohamos fejlődése és jelentősége miatt az informatika stúdiumot szigorlattal kellett zárniuk a hallgatóknak. 1991-ben az új gazdálkodási követelményekre, körülményekre és az új jogszabályokra is figyelemmel - a fejlett országok tapasztalatait is felhasználva - módosítottuk a tanterveket. Az új törvények - például az 1987. évi adórendszer, az 1991. évi számviteli törvény - szel­ lemében át kellett írni a jegyzeteket, amiből az intézet oktatói is kivették részüket. A Főiskolai Tanács 1992. május 12-ei ülésén állást foglalt a képzés továbbfejlesztéséről, korszerűsítéséről, amit a magyar gazdasági rendszer gyökeres átalakulása tett elengedhetet­ lenül szükségessé. Ennek lényege, hogy a közgazdasági felsőoktatás részeként a főiskolán olyan tartalmi - strukturális és módszertani - átalakulás valósuljon meg, amely biztosítja a fejlett piacgazdaság szakemberszükségletének kielégítését, és lehetővé teszi, hogy az itt kapott diploma belátható időn belül egyenértékű legyen a fejlett országok diplomáival. Hosszú távú célkitűzésünk volt, hogy a képzés tajlalma, színvonala és struktúrája feleljen meg a piacgazdaság és az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek. A diplomá­ ban garantált képzettség pedig teremtsen vonzó, piacképes kínálatot hazánkban is, lehetőleg külföldön is. A koncepció lényege: az üzleti orientációjú (business) pénzügyi-számviteliinformatikai főiskolai képzés kialakítása, megvalósítása. De sorolhatnám szinte vég nélkül tovább azokat a reformelképzeléseket, amelyek úgymond az én időmben megfogalmazódtak. - Bizonyára sokan megkérdezték már tőled - netán szinte számon kérték - milyen kisu­ gárzó hatása van a főiskolának a város szellemi életére? - Én úgy gondolom, hogy a város, de az egész megye gazdasága és társadalma számára is felbecsülhetetlen érték a PSZF salgótarjáni intézete. Kisugárzása a gazdasághoz kapcsolódó tudományokban érhető tetten. Az intézet az itt élő közgazdászok, üzemgazdászok, pénzügyi­ gazdasági szakemberek számára érzékelhető elsősorban, éltető erő számukra, amelyből fo­ lyamatosan meríthetnek, táplálkozhatnak. Persze az intézet nem „sugározhat'’ ki a tudomány minden területére, a kultúrára, stb. mint ahogy azt egyes politikusok, vezetők gondolták, elképzelték. Sokkal nagyobb volt az elvárás - az irreális várakozás - ezzel kapcsolatban, minthogy azt az intézet viszonylag kis létszámú oktatói gárdájával és relatíve kis számú salgótarjáni hallgatójával teljesíthette volna - különösen az első időkben. Ahogy az intézet kapcsolatrendszere kiépült és kibővült, olyan mértékben tudott és tud hatással lenni környezetére - újra mondom -, elsősorban gazdasági környezetére, hiszen szellemiségét be is kell tudni fogadni, ehhez fogadókészség is kell, ami elsősorban a szak­ mabeliekben kell, hogy meglegyen. Más szakmákra való hatása legfeljebb csak olyan lehet, mint más szakmák hatása a közgazdászokra. Nyilvánvaló, itt egy kölcsönös, sajátos viszonyrendszerről van szó. De mondok egy konkrét példát is az intézet kisugárzó hatására. 1981ben volt itt először a Fiatal Közgazdászok Országos Találkozója, amelyet mi rendeztünk meg első ízben, és aztán még 15 éven keresztül minden esztendőben. (Csak az utóbbi idők­ ben született olyan döntés, hogy minden évben más város kapja a rendezés jogát.) A fiatal közgazdászok szervezetének titkára abban az időben Gubcsi Lajos volt, az ismert közgaz­ 55 �Palócföld 2000/2 dász és televíziós szerkesztő, aki a TV Kockázat című gazdasági műsorában minden alka­ lommal tudósított a szakmai találkozóról, a konferencia jelentősebb eseményeiről, témáiról, a szakmai vitákról. Ország-világ előtt képernyőre került a PSZF salgótarjáni intézete, mint a konferencia szervezője, befogadója, gazdája. S ha a minden évben itt megjelenő közgazdász fiatalok jól érezték magukat Salgótarjánban - márpedig a visszajelzések és a vissza­ visszatérő fiatalok ezt igazolták -, akkor elvitték hírünket, széthordták nevünket - az intézetét és Salgótarján városáét is - az egész országban. Hát mi ez, mi volt ez, ha nem kisugárzás? Ezeken a konferenciákon - és más előadásokon is - számos új gondolat merült fel, került megfogalmazásra, ami nem mindig tetszett a helyi politika irányítóinak. Ilyen volt például a már más összefüggésben említett adórendszer és a kétszintű bankrendszer bevezetése. Azt gondoltam azonban, hogy egy főiskolának feladata, funkciója az új, korszerű - netán merész - gondolatok felkarolása, és az is, hogy teret adjon a reformtörekvéseket is tükröző nézetek­ nek, teóriáknak. A helyi politika - mint utaltam rá - nem volt hozzászokva, hogy ellenzéki­ nek tűnő, valójában „ csak” merőben újszerű gondolatokat kezelje. De azt is meg kell mon­ danom, hogy a rosszalláson kívül semmilyen következménye nem lett ezeknek az előadá­ soknak. Vagy egy másik példa az iskola kisugárzó hatására. A főiskola képzési rendszeréből kö­ vetkezik, hogy mindig fontos volt részéről a gazdálkodó szervekkel, szervezetekkel kialakí­ tott jó kapcsolat, nem csupán azért, hogy a hallgatók szakmai gyakorlata ezáltal könnyebben megszervezhető és biztosítható legyen, hanem azért is, hogy jelen legyünk, részt vegyünk a gazdaság vérkeringésében, hogy tapasztalatokat szerezzünk a gazdálkodók működéséről, gondjaikról, elvárásaikról az oktatással, az intézetünkkel szemben is. A külső kapcsolatok másik fontos célja, hogy a hallgatók diplomamunkájának előkészítésére is lehetőséget adjon, és külső szakembereket is biztosítson a konzulensi feladatok ellátásához. Meggyőződésem, hogy e kapcsolatrendszeren keresztül is hatással van intézetünk a gazdálkodó szervezetekre, az ott dolgozó emberekre. Kiemelten hivatkozhatnék nagyvállalati kapcsolatrendszerünkre a helyieken kívül is, például a Jászberényi Hűtőgépgyárral, vagy az ózdi Kohászati Üzemekkel kiépített kapcsolatunkra éppúgy, mint a tudományos intézetekkel (Miskolci Akadémiai Bi­ zottság, stb.) meglévőekre. Végül, de nem utolsósorban említem meg külföldi főiskolákkal, egyetemekkel való együttműködésünket. Sőt talán ide tartozik az is, hogy az új adójogsza­ bályok és a számviteli törvény megjelenése után egész Észak-Magyarországra kiterjedően tartottunk előadásokat, felkészítő tanfolyamokat a gazdasági szakemberek részére. A vázolt kapcsolataink és együttműködésünk révén szellemiségünk is befogadást nyer, s mi magunk is hasznos tapasztalatokra teszünk szert. - Sok mindent megtudtunk Lonsták Lászlóról a szakemberről, az intézet igazgatóról. Szinte semmit nem tudunk a magánemberről. Beszélnél gyermekkorodról, családodról, in­ díttatásodról? - 1932-ben születtem Esztergomban, ahol gyermekéveimet és diákkoromat is töltöttem. Az elemi iskola negyedik osztályának elvégzése után az esztergomi bencés főgimnáziumba iratkoztam be, amely akkor egy nagyon híres és patinás iskola volt. Minden évfolyamon csak egyetlen egy osztály működött, s az iskola felkészült tanári karral, erős követelményrend­ szerrel jeleskedett. Itt kell említenem, hogy édesapám műszaki tisztviselő volt a Hungária Áramszolgáltatónál, úgy került a család Esztergomba, hogy apámat Tarjánból áthelyezték, 56 �Palócföld 2000/2 egyébként tőzsgyökeres tarjáni a família. Aztán hatodikos voltam, amikor apámat - a válto­ zatosság kedvéért - Komáromba vezényelték, és én ott fejeztem be középiskolai tanulmá­ nyaimat, 1950-ben a Jókai gimnáziumban. - Miért nem tanultál azonnal tovább, hiszen tudjuk már, hogy’ később levelezőn végeztél a közgáz-egyetemen? - Meg sem kíséreltem még a jelentkezést sem főiskolára vagy egyetemre. Úgy ítéltem meg, hogy egyrészt nem sok esélyem lenne a származásom miatt - hiszen az 50-es években az „alkalmazotti’' szülők gyermekeinek továbbtanulását nem preferálta a politika -, másrészt pedig, mert szüleim elváltak, és nekem dolgozni kellett a család anyagi helyzete, körülmé­ nyei miatt. Visszaköltöztünk Salgótarjánba, s amint már említettem, a Tűzhelygyárban he­ lyezkedtem el. Hogy egyenlőre még a családi vonatkozásoknál maradjak: 1957-ben - amikor már egye­ temre is jártam - megnősültem. Feleségem - aki szintén tőzsgyökeres salgótarjáni, s akivel hosszabb ismeretség után házasodtunk össze - akkor ment az egyetemre, a közgázra ő is, amikor én ott a diplomámat megszereztem. így lettünk mindketten közgazdászok, s ez szak­ mai szempontból előnyös és szerencsés is volt, sok mindent meg tudtunk beszélni a szakmá­ ról, s segíteni tudtuk egymást a munkában is. A diploma, a szakma - úgy éreztük - biztos hátteret jelentett a családban is. 1960-ban megszületett a fiunk, s ma már három unokával is dicsekedhetünk. Mostanában - amióta ugye már nyugdíjas vagyok - elég sok időt töltünk velük, s ez nagy örömünkre szolgál. - Azt beszélték, hogy alig várták már, hogy nyugdíjba vonulj, talán valakinek helyet kel­ lett volna csinálni... Másrészt a kollégák, meg a főiskola vezetése még marasztaltak is. Mi az igazság, visszavonulásod hiteles háttere? - Az a felvetés, hogy valakinek kellett volna a „poszt”, teljesen indokolatlan. Hogy töb­ ben aspiráltak a megüresedő igazgatói helyre, az természetes. Jogos is, hogy a fiatal szak­ képzett, felkészült kollégáknak legyenek ambícióik. De arról én nem tudok, hogy önjelöltek lettek volna. Sőt az utódomat - a mai igazgatót - én javasoltam megszólítani, hiszen jól is­ mertem, korábban éveken keresztül nálunk tanított az intézetben, akkor védte meg a doktori disszertációját is. Előtte én már „lezongoráztam” a személyét, a hallgatók és a kollégák is szí­ vesen fogadták. Én magam pedig úgy gondoltam - abszolút saját elhatározásomból -, hogy megértem a nyugdíjra. Az én koromban - 64 éves voltam, 24 évig Voltam igazgató Salgótarján első felső­ fokú intézetében - már nem olyan toleráns az ember, mint fiatalabb korában, s a feladatokat, azok megoldását hajlamos rutinból intézni, ami nem mindig célravezető, különösen az állan­ dóan és gyorsan változó feltételek és körülmények közepette. Ebben a korban már bizonyos beidegződések is az ember sajátjai, amelyeken már nem egykönnyen tud változtatni, és amelyek korántsem biztos, hogy mindig beválnak a jövőben is. Szóval, én nagyon is tudato­ san végiggondoltam, mikor adom át a stafétabotot. - Akkor talán már azon is elgondolkodtál, hogy hosszú és sikeres pályafutásodat, karrie­ redet, egész munkásságodat mennyiben és miként ismerte el a szakma, a főnökeid, a közvé­ lemény? - Nem panaszkodhatom e tekintetben sem. Mindig megfelelő módon nekem is elégedett­ séget adó módon - ismerték el a munkámat, akárhol is tettem a dolgomat. Számos - ma már 57 �Palócföld 2000/2 érvénytelen - kitüntetésem van, több Kiváló Dolgozó címet nyertem el. Először megkaptam a Munka Érdemérem Ezüst, majd a 70-es évek közepén arany fokozatát is. Természetesen van olyan kitüntetésem, ami ma is érvényes. így például Közgazdász Díjat kaptam az MKT-ban végzett munkámért a 90-es évek elején. Aztán Pedagógiai Szolgálatért Emlékérem kitünte­ tésben is részesülhettem, s végül 1996-ban - erre vagyok talán a legbüszkébb, mert bizonyára a városért végzett munkámért is kaptam a megtisztelő címet - Salgótarján díszpolgára lettem. - Gratulálok megérdemelt kitüntetéseidhez, de mondd még el nekünk, mit csinálsz mos­ tanában, nyugdíjasként hogy’an telnek a napjaid? - Amint már említettem szívesen és sokat vagyok az unokáimmal, a családdal töltöm a legtöbb időmet. Van egy víkendtelkünk Saigon, és így végre a régi hobbimnak is hódolha­ tok, gyakrabban horgászhatok. Aztán itthon a legszívesebben olvasok, a TV-t is megnézem, bár a politikától megcsömörlöttem, az embert a sok áskálódás, ellenségeskedés visszatartja, hogy részt vállaljon belőle. Aztán természetesen még dolgozom is, mintegy levezetésként. Nyugdíjbavonulásom után azonnal volt egy komoly feladatom: aktívan - és azt hiszem, igazán hiteles és kompetens személyként - részt vettem az intézet 25 éves fennállása alkalmából tervezett monográfia elkészítésében. Van egy közoktatási alapítvány a megyében, ahol a felügyelő bizottság elnö­ ki teendőit látom el. Az MKT-tól sem szakadtam el, itt a megyei szervezet tiszteletbeli elnöke vagyok, igyek­ szem segíteni őket tapasztalataim átadásával is. És mindig van valami praktikus tennivaló a lakásban, és a már említett telkünkön is. Szóval egy percig sem unatkozom, azt hiszem hasz­ nosan töltöm az időmet nyugdíjasként is. - Köszönöm a beszélgetést, és jó egészségei kívánok. Kovács Bodor Sándor fotója 58 �Palócföld 2000/2 II. Egy gazdasági sikerkovács Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nem kell külön információkat gyűjtenem interjúalanyomról, Gressai Sándorról, akit negyedszázada ismerek, s aki egy időben fő­ nököm is volt. A kiváló szakember neve különösen az egykori Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár jogutód szervezeteivel, így legutóbb az SVT-Wamsler Háztartástechnikai Rtvel fonódott össze. A ’80-as évek közepén mélypontján lévő, tartósan veszteséges gyárból európai hírű céget „kovácsolt össze". Erős kézzel, szervezési intézkedésekkel, a költségés árviszonyok rendbetételével, a minőség favorizálásával, helyes üzletpolitikával sikerült elérnie, hogy az SVT-Wamsler termékei néhány év alatt versenyképessé váltak, és a világ számos országában biztos piacra találtak. A ma is aktívan dolgozó szakember jelenleg a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Karakterisztikus személyisége széles körben ismert, szakmai felkészültsége pedig elismert. A legtöbben természetesen a szak­ embert tisztelik benne. Reményeim szerint az alábbi interjú az embert is bemutatja majd, árnyaltabbá teszi a szakemberről eddig kirajzolódott képet, s formálja a róla alkotott vé­ leményeket is. - Azt mondják, hogy a gyermekkor, a családi környezet meghatározó az ember életében, személyiségének fejlődésében. Beszélnél szüléidről, gyermekkorodról, az akkor ért hatások­ ról, élményeidről? A századfordulón apai nagyapámék kivándoroltak Amerikába, s csak 1910-ben jöttek viszsza, nagyapám meggazdagodva, nagymamám pedig terhesen. Erken vettek birtokot, és az akko­ ri hazai körülményekhez képest nagyon jól éltek. A konfliktus akkor következett be a család­ ban, amikor édesapám szerelemből nősült. Szegény lányt vett el feleségül, s mivel rangon aluli volt a választottja, nagyapám egyszerűen kitagadta a családból. Ilyenformán gazdag család helyett egy ménkű szegény családba születtem bele. 1935-ben láttam meg a napvilágot. Mégis azt mondhatom nagyon kellemes családi légkörben, szeretetben nőttem fel, a bátyámmal együtt. A „ménkű szegénységet" úgy kell érteni, hogy tulajdonképpen mindenünk megvolt, ami szük­ séges egy családban, mert igényeinket minimálisra korlátoztuk. A legfontosabb az volt, amit a szüleim állandóan hajtogattak, hogy minden áron tanulnunk kell. - Hogyan sikerült megfelelni a várakozásaiknak? Volt-e kedvenc tantárgyad, mi akartál lenni gyermekkorodban, s milyen gyermekkori élményedre emlékszel szívesen? A szülőfalumban, Erken jártam elemi, illetve általános iskolába. Az államosítás 1948-ban volt, így én éppen belecsöppentem a nyolc általános iskolarendszerbe. Jó tanuló voltam, végig jeles. A gyakorlatiasabb tantárgyakat kedveltem jobban, iskolán kívül nagyon szeret­ tem ezermesterkedni. Emlékszem, nálunk nem volt villany, a szomszédban viszont igen, így hát én mintegy önszorgalomból átvezettem hozzánk. Nagy élményem volt, amikor 12 éves koromban először láttam életemben mozdonyt és vonatot. Már általános iskolás koromban is gépeket terveztem, elképzeltem, hogy működnek is, persze inkább csak a fantáziám volt az, ami működött. Ezermesterkedésem sikeres darabja volt az a detektoros rádió, amit könyvből tanultam meg elkészíteni, senki nem segített. Két drótot húztam ki a fák között, úgy hallgat­ tam művemet, akkor már lehetett Szabad Európát fogni, nekem is bejött. Hogy mi akartam lenni? Ez érdekes: mérnök vagy gyárigazgató. Ugyanis arra gondoltam, talán a gyárigazgató olyan nagy ember lehet, hogy motorkerékpáron jár. 59 �Palócföld 2000/2 - Szóval akkor még Mercédeszre nem gondoltál? Nem, egyáltalán nem, beértem volna motorbiciklivel is. - Hol jártál középiskolába, hogyan élted meg azokat az éveket? Hogy hová menjek, azt a lehetőségek határozták meg. Hatvanban volt a legközelebbi kö­ zépfokú intézmény, ez éppen vegyipari technikumként működött, ide iratkoztam be. Ekkor kerültem el először a családtól, bekerültem egy új közösségbe, kollégista lettem. Izgalmas volt, de tetszett nekem az önállóság. Bár gépész akartam lenni, gyorsan átálltam, hamarosan megkedveltem a vegyipar világát is, különösen a kémiát szerettem. Kedvemet növelte, hogy hadianyaggyártást (is) tanultunk, és ez nagyon tetszett nekem. Jó közepes tanuló voltam azért, mert csak azt tanultam, ami igazán érdekelt, akkor kép­ zeltem és határoztam el, technikus leszek. Úgy gondoltam, ez lesz nekem a csúcs szakmai karrieremet illetően, és ez reálisnak is tűnt, ahhoz képest, ahonnan jöttem. Szerencsére ren­ geteg élményem volt, itt most nem is tudnám mindet elmesélni. Emlékszem, nem volt fény­ képezőgépem, szerettem volna egyet, ezért is kezdeményeztem a kollégiumban egy fotó­ szakkör megalakítását. A kémia tanár vevő volt ötleteimre, megalakítottuk a fotószakkört, én lettem a vezetője. Rengeteg fotót készítettem, igaz, csak fekete-fehérben, de így is maradan­ dó élmény volt, a szó szoros értelmében is. Másik kedves emlék, hogy a kémiapéldák meg­ oldásáért vegyszert kaptunk jutalomképpen, amiből néger bombát gyártottunk. Aztán arra is szívesen emlékszem vissza, hogy másodikos voltam, amikor elindult az új kollégium építése, és mi voltunk a segédmunkások. De úgy képzeld el, hogy júniusban kez­ dődött az építkezés - néhány szakmunkás dolgozott rajta mindössze - , és szeptemberre állt az épület. Rengeteget dolgoztunk, nem kellett senkit nógatni, hordtuk a téglát, a maltert, esetenként még vakoltunk is, hajtott bennünket a tudat: magunknak építjük. Mit mondjak, gyorsan elröpült a négy év, 1954-ben sikeresen leérettségiztem. Elmentünk a Középgépipari Minisztériumba, amely a hadiipart felügyelte, és ahol szétosztottak bennün­ ket, ami annyit jelentett, hogy megbeszéltük és meghatározták, hogy ki hová menjen dolgoz­ ni, én Nagytéténybe kerültem, a Bányagyutacsgyárba. Tehát Tétényben dolgoztam és Pesten laktam, szerencsére az anyai nagybátyám befogadott egy ideig. Aztán a bátyám is felkerült a fővárosba, és együtt mentünk albérletbe, ez mindkettőnknek jó megoldásnak tűnt, egyiken sem voltunk egyedül a nagyvárosban. A Bányagyutacsgyárban a laborba kerültem technikusnak, ekkor 1954-et írunk, a kezdő fizetésem 1065 Ft volt. A gyárban gyorsan beilleszkedtem, tudatosan kerestem a kapcsolatokat. A DISZ erre jó lehetőséget teremtett, rövidesen a kerületi DISZ bizottság munkatársa lettem, biztosítottam a képviseletüket a különböző rendezvényeken, ezáltal is egyre több ismerősre, barátra tettem szert. Sok mérnök dolgozott a laborban, azokkal is jó kapcsolatba kerültem, szerencsémre a főnököm is hamarosan megkedvelt. 1955-ben - ekkor 20 éves voltam - be kellett volna vonulnom katonának, a barátaim és a munkatársaim is azt mondták, hülye lennél katonának menni, .amikor az három év, menj el az egyetemre, az csak kettővel több, és mennyivel jobban jársz. De valahogy nem akartam egyetemre járni, őszintén szólva nem is tudom miért, illetve talán féltem a kudarctól, máig tartok tőle, s mindent megteszek, hogy elkerüljem. Aztán egy mérnök ismerősöm sietett a segítségemre, azt mondta, a bátyja a mezőgazdasági gépészmérnöki főiskolán tanít, ő megmondja mi a felvételi követelmény. így aztán mé­ 60 �Palócföld 2000/2 giscsak elmentem, jelentkeztem a főiskolára, s még ez évben - tehát 1955-ben - felvételiz­ tem is. Nem készültem különösebben, így viszont - mivel nem volt veszteni valóm - egészen felszabadult voltam, semmi görcs, mindent kiadtam magamból, sőt talán még többet is pro­ dukáltam, mint amennyit reálisan tudtam. Summa summárum: felvettek. Említettem, hogy főiskola volt ugyan, de a mai fogalmak szerint „egykarú” egyetemnek számított, tehát egy kar, a mezőgazdasági gépészmérnöki kar működött, 5 éves volt a képzési idő, ebből lett az agráregyetem gépészmérnöki kara. Az egyetemen is bekapcsolódtam a DISZ életébe, mindig volt véleményem, azt szerettem el­ mondani, s erre jó fórum volt a dolgozó iQúság szervezete, nagyon élveztem az ottani munkát is. - Elnézést, az volt az alapkérdésem, hogy miként sikerült megfelelni annak a szülői vá­ rakozásnak, miszerint a tanulás kell legyen az elsődleges szempont. Most, hogy elmondtad, végül felvettek a főiskolára, azt hiszem maximálisan sikerült „beteljesíteni” a szülői kíván­ ságot. Ezért, ha javasolhatom, váltsunk témát. Egy talán „kényesebb ” kérdésre is szeretnék választ kapni. Azt hallottam, részt vettél az '56-os forradalomban, és voltak ennek bizonyos következményei is. Elmondanád a hiteles „ változatot ”? Már említettem, csúcsnak tekintettem a technikumot, nem is akartam továbbtanulni, így magam is úgy gondolom, túl is teljesítettem a szülői elvárásokat. 1956. októbere valóban külön történet. Rendkívüli esemény az én életemben is. Mondtam már, hogy a DISZ-ben jól éreztem magam. Ez annál is inkább igaz, mert rengeteget beszélgettünk, politizáltunk is. Úgy emlékszem, 1956 nyarán már felgyorsultak a folyamatok, ekkor Tatán voltam egy hónapig katona, s röviddel azután, hogy leszereltem, szeptemberben megalakítottuk a MEFESZ-t, ez a magyar egyetemisták és főiskolások egyesült szervezetének a névrövidítése - és én lettem az évfolyamtitkár. Egyre többet és mind erőteljesebben politizáltunk, mondhatnám refor­ máltuk a szocializmust. A DISZ-ben filmklub is működött, zártkörű vetítéseket rendeztünk, aztán vitatkoztunk, egyre kritikusabb hangvétellel. A MEFESZ-ben hamarosan már a köve­ telésgyűjtés is elkezdődött, amit aztán pontokba foglaltunk. Csatlakoztunk más kezdeménye­ zésekhez - ekkor már vidéken is megmozdult az egyetemi ifjúság így az un. „szegedi gondolathoz”. H ajói emlékszem, először 12, majd 16 pontba foglaltuk össze a követelésein­ ket, ezek ismertek már '56 történelméből, szóval mi ebben akkor és ott kezdeményezők voltunk. Olyannyira, hogy aztán 1956. október 23-ra szolidaritási tüntetést szerveztünk a lengyelek mellett. Szoros kapcsolatot tartottunk a Műszaki Egyetem diákjaival, ez kézen­ fekvő is volt, hiszen közös volt a honvédelmi tanszékünk, Tatán pedig együtt katonáskod­ tunk. Az említett 23-ai tüntetést is együtt döntöttük el, 22-én egy éjszakába nyúló tanácsko­ zás után. Úgy határoztunk, hogy a budai egyetemisták a műszaki egyetemről indulnak a Bem szoborhoz. Ám közben jött a hír: betiltották a tüntetést. Emlékszem, kellemes őszi idő volt, amikor küldöttséget menesztettünk a tüntetés engedélyezése érdekében a belügyminisztéri­ umba. Végül a kérésünk meghallgatásra talált, engedélyezték a tüntetést, maga Piros László belügyminiszter-helyettes közölte ezt a küldöttséggel. Október 23-án délután 3 óra felé kart-karba öltve 10-es zárt sorokban indultunk el, amikor a mai Erzsébet híd magasságában lévő épületek egyikének ablakában feltűnt egy kivágott címerü nemzeti színű zászló - ez úgy megmaradt bennem, szinte ma is látom magam előtt minden ablakban emberek integettek, mi pedig lázas lelkesedéssel vonultunk és persze visszaintegettünk. A Bem téren gyűlés volt, majd a Margit hídon át a Parlament elé igyekeztünk. A híd már teljes 61 �Palócföld 2000/2 keresztmetszetben tele volt emberekkel. Mi jó hangulatban, mondhatnám kemény öntudattal vo­ nultunk a Parlamenthez. Aztán az történt, hogy néhány társairfmal elhatároztuk, hazamegyünk, másnap ugyanis zárthelyi dolgozatot írtunk, és még tanulnunk kellett. A következő napokban megszerveztük a Nemzetőrséget a Keleti Károly úti diákszállón - ahol én magam is laktam - és engem választottak vezetőnek a társaim. Úgy emlékszem, október 24-25-én a Petőfi Akadémián kértünk fegyvereket és szerveztük a Nemzetőrséget. Sokat vitatkoztunk, nem mindenben értettünk egyet magunk között sem, s egy ilyen hevesebb vita és nézeteltérés után valamiért megsértődtem és lemondtam, de a „csapatban” benn maradtam. Járőröztünk, élelmet osztottunk. Minket is meg­ lepett, de legalább tíz autó élelmiszert kaptunk vidékről - pontosan talán akkor sem tudtuk, hogy honnan -, mindenfélét, lisztet, cukrot, babot, tojást meg más élelmiszert, amit aztán szétosztottunk a környéken lakóknak. Nagy élményem volt, hogy részt vehettem Király Béla, a Nemzetőrség vezetőjévé történő megválasztásában. Ez a Honvédelmi Minisztériumban történt, s ezek után úgy nézett ki, hogy konszolidálódik a helyzet, normalizálódik az élet. Már mi is nagyon vártuk, hogy mi­ kor kezdődik az oktatás és tér vissza az egyetemi élet is a rendes kerékvágásba. Megkezdő­ dött a pártok szervezése, több párt már megalakult és megkezdte működését, talán a kisgaz­ dapárt járt ebben a szervezőmunkában az élen, de más pártok is aktivizálták magukat. - És aztán rögtön elérkezünk november 4-éhez. Mi történt, hogyan fogadtátok ezt a be­ avatkozást, az orosz csapatok durva támadását? Lesújtó volt tudomásul venni a történteket. Kétségbeejtő volt látni mindenütt azt a ren­ geteg orosz katonát, nagy dilemmában voltunk, mit kellene, lehetne csinálni? Az mindene­ setre hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a fegyveres ellenállásnak nincs semmi értelme, realitása, a szovjet csapatok olyan haditechnikát vonultattak fel, amely reménytelenné tette a fegyveres harc felvételének még a gondolatát is. Úgyhogy volt egy diáktársunk, aki jól be­ szélt oroszul és értesítette az oroszokat, hogy átadjuk fegyvereinket, jöttek és elvitték min­ den atrocitás nélkül. 1957 januárjában kaptam egy idézést, menjek be a Karolina úti karhatalmi egységhez, ahol aztán több alkalommal is kihallgattak a későbbiek során. Megmondom őszintén, máig sem tudom, mi volt ellenem a vád. Az viszont szomorú igazság, hogy két társamat elvitték Kistarcsára, teljesen le voltunk sújtva. Az egyetemen aztán azt mondták, hogy ha belépek az 1957-ben megalakult KISZ-be, akkor súlyosabb következmények nélkül megúszom, nem zárnak be. Én mindenáron el akartam végezni az egyetemet, és szégyen, nem szégyen, beléptem az ifjúsági szövetségbe. így aztán '56-os forradalmi tevékenységemet „csak” szigorú megrovással és ösztöndíjmegvonással „honorálták”. - Aztán már zökkenőmentesek voltak a hátralévő egyetemi évek és megszerezted a dip­ lomádat, gépészmérnök lettél Hol helyezkedtél el? Beszélj nekünk kérlek az induló éveidről! Még azt megkérdezem, igaz-e, hogy rögtön észrevették vezetői rátermettségedet? 1960-ban szereztem meg a gépészmérnöki diplomámat, s Egerbe kerültem gyakorlatra, az ot­ tani mezőgazdasági gépállomásra. A gyakorlati időm letelte után - azt nem tudom, hogy észrevették-e vezetői rátermettségemet - kineveztek Pétervásárára a gépállomás főmérnökének, a helyette­ sem volt az üzemi párttitkár. Ez 1961-ben történt, még ebben az évben megnősültem - a felesége­ met még pesti egyetemista koromban ismertem meg - , kaptunk egy szolgálati lakást. Egy évvel később, 1962-ben történt: egy napon odajön hozzám a párttitkár, előadja, hogy folyik a pártépítés, és ő azt a feladatot kapta, hogy szervezzen be egy 30 év alatti, egyetemet végzett férfit. 62 �Palócföld 2000/2 Mondanom sem kell, hogy ezekkel az ismérvekkel egyedül csak én rendelkeztem. El­ mondtam neki, hogy én dolgoztam a DISZ-ben, voltam KISZ-tag is, már csak szakmai vo­ nalon szeretnék előrehaladni. Ódzkodtam, ment a huzavona, közben az is eszembe jutott, hogy '56-os ügyeim miatt priuszom van, nem kaphattam sem jogosítványt, sem útlevelet, nem nagyon ugrálhatok, az állásommal játszom. De aztán a párttitkár kész tények elé állított, azt mondta, nincs mese, beadta a papíromat. Hát így lettem én az MSZMP tagja. - És hogyan valósultak meg gyermekkori álmaid? Most már gépészmérnökként „ men­ tek ” a gépeid? Igen, amiről gyermekként álmodoztam, az itt valósággá vált. Rövid idő alatt is sikerült a gép­ állomás műszaki színvonalát jelentős mértékben megemelni, amihez magam is számos újítással járultam hozzá. Megszerveztem a Dieseladagoló javítást, ami országos szinten is jelentősnek bizo­ nyult. Talán ennek is köszönhetően 1963-ban „bevitték” Egerbe, ami lényeges szakmai előrelépés volt: az itteni gépállomás főmérnöke lettem. Ez idő tájt kezdtek megizmosodni a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, s egyre nagyobb mennyiségben igényeltek különböző szerszámokat, kisgé­ peket - boronát, ekét, más hasonlókat amiket mi legyártottunk számukra. Mivel jelentős volt a kereslet, és én ki akartam használni ezt a lehetőséget, ki akartam elégíteni az igényeket, ezért - bár rendesen dolgoztak az emberek - fokozni akartam a gyártást, bevezettem a teljesítmény bérezést. Ez önmagában nem lett volna hiba, a probléma abból adódott, hogy bekövetkezett - ami elkerül­ hetetlen volt - a béralap túllépés. Nos, ez a következmény a szigorú, kötött béralap-előírás mellett megbocsáthatatlan bűn volt. Jött a minisztériumi, majd a rendőrségi vizsgálat, és végül kirúgtak. Kellemetlenül érintett, hiszen 1964 tavaszán megszületett fiam, erre ősszel kirúgnak, úgy, hogy még a szolgálati lakásból is ki akartak rakni. Átmenetileg egy tsz-nél helyezkedtem el gépcsoportvezetőként. Szerencsére a munkámat elismerték a minisztériumban is, ahonnan aztán jött is a segítség, így kerültem a Tolna megyei Tamásiba, az ottani gépállomásra, ugyancsak főmérnöki státuszba. Ez 1965-ben történt. Nem is lett volna semmi gond, csakhogy rövid idő alatt jelentős kapacitásfelesleggel rendelkeztünk, s hogy lekössük kapacitásunkat először csak bedolgoztunk a Vegyépszer elődjének, majd el is adtuk magunkat, így lettünk a Vegyépszer Tamási Gyára. Én 1975-ig dolgoztam itt, és meg kell mondanom, életem nagyon szép tíz évét töltöttem el, ha nem a legszebbet, már csak azért is, mert a lányom is ott született Tamásiban, 1968-ban. Egyszer, ez már 1975-ben volt, felhívott a Vegyépszer vezérigazgatója, hogy rendbe kellene tenni a Vegyépszer salgótarjáni gyárát, amely két éve működött akkor és óriási veszteséget produ­ kált. Azonnal eszembe jutott két dolog, az egyik, hogy Salgótarjánt „Vörös Tarjánként’', meg „Kis Moszkvaként” kommunista városként tartják számon, ahol biztosan alaposan „lekáderozzák” az embert. A másik, ami mindig is munkált bennem, hogy nekem '56-os priuszom van, mi lesz, ha ez kiderül, elveszthetem a tamási állásomat is, mielőtt a tarjánit elnyerném. Felötlött bennem, hogy van nekem egy jó ismerősöm Szécsényben egy szobában laktam vele a diákszállón - aki mellesleg járási párttitkár, felhívtam és megkérdeztem, szerinte jöhetek-e a priuszom miatt. Megnyugtatott, hogy az '56-os múlttal ma már senki nem foglalkozik, vállaljam csak el az állást. így is történt, 1975-ben költöztem ide Salgótarjánba, igaz, hogy a három szobás lakásigényemet csak egy másfél szobással, meg ígéretekkel „elégítették'’ ki, de belevágtam, mert akkor már izgatott a feladat, a nagy szakmai kihívás, a hatalmas veszteség eltüntetése, a gyár talpra állítása, és ha lehet jövedel­ mezővé tétele. 1976-ban már nyereséges volt a gyár, és a következő években annyi nyereséget termeltünk, hogy némi túlzással azt mondhatnám, szinte nem tudtunk mit kezdeni vele. 1978-ban 63 �Palócföld 2000/2 kineveztek igazgatónak. Nagyon akartain első számú vezető lenni, de előtte megint eszembe jutott az '56-os előéletem, úgy tűnt ez már olyan „becsípődés" nálam. Végül vállaltam és újra belevetet­ tem magam a munkába, az eredmény BNV nagy díj, bejegyzett szabadalom, hatalmas nyereség, virágzó gyár, elégedett kollektíva. A szolgálati szabadalmam egy olajipari mérő berendezés alkat­ részét képező négy útú csap kidolgozása után került bejegyzésre, de sok más újítást is bevezettünk, ezeknek is volt köszönhető a látványos fejlődés. - Úgy tudom, innen vezetett az út az SVT vezérigazgatói státuszába. Legfeljebb csak azt nem érti az ember, miért kell felváltani egy jó l menő, nyereséges gyárigazgatói állását egy lerobbant, reménytelen helyzetben lévő cég, a „ C IM ”-nek csúfolt gyár vezetői státuszával? (CÍM = Cigány Ipari Művek - a szerk.) Ez úgy történt - 1983-at írtunk akkor -, hogy volt egy megyei pártbizottság által szervezett fehér asztal melletti - igazgatói értekezlet, ahol a megbeszélést követő ultiparti közben felvetődött, hogy az SVT milyen nehéz helyzetben van, tartósan veszteséges, mit kellene tenni? Én azt találtam mondani, nem olyan nagy ügy ez: néhány embert ki kell rúgni, fel kell emelni az árakat, és el van intézve a dolog. Néhány nap múlva felkeresett a megyei pártbi­ zottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, és közölte velem, miszerint az első titkár úgy döntött, én leszek az SVT igazgatója. - Bocsáss meg, ha azt mondom, fogadni mernék, hogy elsőre „nem hagytad magad”, vagy kéretted magad, hezitáltál megint az ismert okok miatt. Van benne valami, először nemet mondtam, pedig a szakmai kihívás, vagy hiúság (?), azonnal motivált, meg az is felmerült bennem, 48 éves vagyok, utolsó lehetőség egy ilyen nagy feladat vállalására. Aztán kiderült, hogy pályázni kell, ekkor ismét nemet mondtam, végül eltekintettek a pályázattól. Két évre szabadkezet kértem, és azt mondtam, ha nem tudom ez idő alatt megszüntetni a veszteséget, rúgjatok ki. Azt csináltam, amit mondtam, kisebb vezetői cseréket hajtottam végre és felemeltük az árakat. Például úgy rendelkeztem, hogy az egyik eddig dísztetős tűzhelyről levesszük a dísztetőt, és 300 Ft-tal drágábban adjuk el, új konstrukcióként, új néven vezetjük be a piacra. Természetesen meg­ indokoljuk, hogy könnyebb, korszerűbb, stb. lett a termék. Egyszerű, nem? Na, persze csak ki kell találni, meg kell csinálni, vállalni kell a rizikót. Nekem - nekünk - bejött az SVT-nél is. így dob­ tuk piacra például a Karancs tűzhelyet, aztán sok más gyártmányt. Persze „hasonló” intézkedése­ ket kellett tenni más területen is: a bérszínvonalunk rendkívül alacsony volt, fel akartam emelni, meg akartam fizetni munkatársaimat. Ezért kapcsolatot kerestem és találtam is az Állami Bér-és Munkaügyi Hivatal akkori elnökével, elbeszélgettünk. Kiderült, hogy rossz otthon neki a gáztűz­ helye, másnap kicseréltük, kapott egy korszerű újat. Aztán ő hívott fel, hogy megemelik a bérszín­ vonalunkat, de nem a kapott tűzhely miatt - amit köszön szépen egyébként -, hanem azért, mert valóban tarthatatlanul alacsony az átlag bérünk. - Azt tapasztalatból tudom, rendkívüli a szakmai éleslátásod, több újításod és korszerű­ sítési javaslatod is volt, ami aztán bevezetésre is került az SVT-nél is. Mondanál erről vala­ milyen gyakorlati példát, megtörtént esetet? Csak egyetlen példát mondok: kimentünk egy fejlesztő mérnök kollégával Kölnbe, a vi­ lág egyik legnagyobb háztartástechnikai szakvásárára, a Domotechnik-ba, nyitott szemmel jártunk keltünk, és néhány hónap múlva új, korszerű termékekkel jelentünk meg, így szüle­ tett a Servant, a Country grill, kandallók és más termékek is. 64 �Palócföld 2000/2 - De nem azt akarod mondani, hogy csak úg\' „lekoppintottatok” ezeket a gyártmányokat? Ezt te mondtad, én azt mondom, hasznosítottuk külföldi tapasztalatainkat, hiszen végül is nem szórakozni mentünk Kölnbe. - Az tény, hogy? irányításod alatt az SVT, majd utódja az SlT Wamsler is „csúcsra já rt”, és megelőzően - mint röviden szó volt róla - több céget talpra- ,majd aztán növekedési pályára is állítottál. Hogy „korszerűen”fogalmazzak: ez nem semmi. De vajon elismerték-e méltóképpen munkádat, erőfeszítéseidet, eredményeidet? Milyen kitüntetéseket kaptál? Nem panaszkodhatom e tekintetben sem. Több Kiváló Dolgozó kitüntetést is kaptam, aztán 1980 végén a Munkaérdemrend Ezüst fokozatát - ez mind nagyon jól esett. A legbüszkébb azonban arra vagyok, hogy nyugdíjba vonulásom alkalmából 1997-ben a Magyar Köztársaság Kiskeresztjét is átvehettem. A 130 kitüntetett közül csak hánnan voltunk az ipáiból. Ekkor lettem Salgótaiján Dísz­ polgára is. Úgy tervezem, hogy az összes oklevelemet bekereteztetem, a kitüntetésekkel együtt - az ötágú csillagost is ideértve - kirakom őket az egyik szoba tálára. Én ugyanis minden kitüntetésemet megbecsülöm és nagyra értékelem, bánnilyen rendszerben, bárkitől is kaptam. - Mondok néhányjelzőt, amit a nevedhez szoktak ragasztani, kérlek minősítsd ezeket! Negatív ki­ csengésnek: diktatórikus, embertelen, elvakult, újgazdag, keménykezű, maximalista. Pozitív tartal­ múak: megfontolt, jó eszű, nagy szaktudású, felkészült, ötletes, következetes, megalkuvás nélküli. Egyszerűen, vagy inkább leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy a negatív jelzőket az irigyeim, a rosszakaróim, vagy azok aggatják rám, akik nem ismernek eléggé, de van benne egy kis igazság is. A pozitívakat pedig azok tehetik a nevem elé, vagy köthetik személyemhez, akik régebben és jól ismer­ nek, közelebbi munkatársaim voltak, vagy barátaim, családom tagjai. De hát így van ez mindenki más esetében is. Amit én vállalni tudok a jelzők közül, az leginkább a következetes és a maximalista. Ez utóbbit esetenként sajnálom, de hát ilyen vagyok. Egyébként az természetes, hogy a pozitív jelzők közül vállalok fel többet. A megalkuvás nélkülit nem vállalom, néha megalku­ vónak kell lenni az embernek, a realitásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, azokat tudo­ másul kell venni, ez akár megalkuváshoz is vezethet. - Nem kellett volna nyugdíjba menned, ha nem akarsz. Erőnléttel is bírod, marasztaltak is, te mégis visszavonultál. Miért? Sokan azt mondják, megszedted magad - multi lettél a háttérből meg úgy is te irányítasz. Mi az igazság ebből? 62 éves koromban mentem nyugdíjba, még túl is teljesítettem a kötelező penzumot. Nézd, rengeteg irigyem akadt, akad, lenn is, fenn is, kívül is, belül is. Sok vizsgálat folyt és folyik ellenem, egyszerűen belefáradtam, ha nem is látszik rajtam. Természetesen nem lettem multi, de nem tartozom a szegény emberek közé sem. 1994-ben, amikor a céget privatizál­ ták, lehetősége volt a menedzsmentnek is pályázni. Megpályáztuk, megnyertük - egyébként nem is volt más pályázó. Az igazság azonban az, hogy a tüzhelygyártás nem tartozik az ipar stratégiai ágazatai közé. Ebben a légkörben talpon maradni is nehéz. Nagyon kemény piaci verseny van a multikkal, de önmagunkkal is meg kell birkózni, meg az Sí faktorral is. (Sí faktor: az interjúalany által előszeretettel használt kifejezés: „ a sárga irigység ” rövidítése - a szerk.) - Most mi a szereped az SVT Wamsler Rt. irányításában és a mostani „holdingosítász­ ban? Milyen saját tulajdont működtetsz? A operatív irányításban és munkában nem veszek részt, nem szólok bele. Mint az igaz­ gatóság elnöke a stratégiát próbálom alakítani, és aktívabban veszek részt a termékfej lesz- 65 �Palócföld 2000/2 tésben, mert ezt szeretem. Most is van nálam egy kandalló, amit otthon én tesztelek. A hol­ dinggá történő szervezést én találtam ki, a holding koncepcióm a stratégia szerves része. Késve ugyan, de mi is átállunk arra a korszerű piacgazdasági irányítási formára, amelyben a nyugati és a fejlettebb, nagyobb magyar cégek is dolgoznak. Szabad kezet adunk a holding­ hoz tartozó gyárak igazgatóinak, míg a holding társaság „csakv az ellenőrzést gyakorolja. Hogy milyen saját tulajdont működtetek? Száz százalékban semmilyet, csak résztulajdonos vagyok, együtt a menedzsment vagyunk többségi tulajdonban. - A Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is vagy. Beszélnél röviden a kamarai tevékenységről, benne a saját munkádról? Az elmúlt tíz évben a kamara a politikai küzdőtér része lett, és sajnos többet kell ezzel foglal­ kozni, mint a tényleges kamarai feladatokkal. Mert mi a kamara? A gazdaság szereplőinek civil szervezete, ami nagyon fontos fórum lenne a gazdaságfejlesztés gyorsításában. Engem jó két éve, 1997-ben választottak meg, titkos szavazással: 66 igen és 2 ellenszavazattal, ami nagy elismerés és megtiszteltetés volt számomra. Az elmúlt másfél évben sajnos a kamara jövőjével való foglalkozás dominált. A kamara hatékony működéséhez 5-10 év kell. amíg a gazdaságba be tud ágyazódni, nos ennek még jószerivel csak a felénél tartunk. Megalakítottuk a városi szervezeteket, tartják a kapcsolatot az önkormányzatokkal. Ez év október végétől megszűnik a kötelező kamarai tagság. Én eredetileg nem is értettem egyet ezzel a diktátummal, de azt mondom 5 évenként nem lehet változtatni egy rendszeren. Mit ad a kamara? - teszik sokan fel a kérdést. Mondok egy példát, a mai sajtótájékoztatón hangzott el a bejelentés. A lényeg: a kamara közbenjárása és kezdeményezé­ se nyomán a pénzügyi tárca arról tájékoztatta az ügyben eljáró megyei közgyűlés elnökét, hogy a munkahelyteremtő beruházás támogatása nem minősül szolgáltatás ellenértékének, következés­ képpen nem jár áfa-fizetési kötelezettséggel. Ezzel a kamarai kezdeményezéssel az adóalanyok sok­ milliós befizetési kötelezettség alól mentesülnek. Ha egész évben mást sem tett volna vagy tenne a kamara, mint hogy ez ügyben eljárt, már akkor is elismerés illetné a munkáját. Tennészetesen a kama­ ra még számos esetben nyújtott és fog is nyújtani hasonló segítséget a kamarai tagoknak. - Hogyan látod Nógrád megye gazdaságának helyzetét, jövőjét? Nógrád megye gazdasága, gazdasági szerkezete átalakulóban van. Egy túliparosított gaz­ daságból ipari-kereskedelmi-szolgáltató-turisztikai struktúra fog kialakulni a következő 1520 évben, ez hozza meg a felemelkedést. Az ipari parkokra és vállalkozási övezetekre szük­ ség van, de csak egy kis részei a gazdasági előrejutás feltételrendszerének. A vállalkozók elsősorban tehetségükre, felkészültségükre, piaci informáltságukra és kapcsolataikra apellál­ hatnak, és mindenkor számíthatnak a kamara közreműködésére is. - Beszélnél a családodról? Játszhatsz már a unokákkal? A feleségemmel élek együtt, van kétszer két unokám, akik 3-9 év közötti korúak. így a családom 10 tagú, mindenki megtalálta a helyét az életben. A családomat tartom a legnagyobb sikeremnek. - Milyen terveid vannak még, mert én munka nélkül nem tudlak elképzelni? A munkámmal kapcsolatos terveimről - stratégiai irányítás, termékfejlesztés már szól­ tam. Egyébiránt én alapjában pesti lakos vagyok, és egyre többet tartózkodom fővárosi laká­ somban. 65. évemben vagyok, egyre jobban vágyom a nyugalomra, és furcsa módon ezt ott jobban megtalálom Pesten - mármint a nyugalmat mint itt Salgótarjánban. Köszönöm a beszélgetést. 66 �Palócföld 2000/2 HAGYOMÁNY ■ Solymár József Palócok a Mátra alatt A második világháború végéig Mátraballa és Nádújfalu testvérközségek voltak. Közös volt a papjuk is, a jegyzőjük is, de ami ennél többet jelent: erős családi és baráti szálak fűz­ ték össze a két falu népét. Aztán valahol a magasságos közigazgatásnál határozat született, s annyira kétfelé lökték az ikreket, hogy Nádújfalu Nógrád megyébe, Mátraballa pedig Hevesbe került. Mindkettő élvezheti a megyeszéle minden hátrányát. Hanem egy közigazgatási döntéstől azért nem szakad meg minden kapcsolat. A ballaiak most is úgy lógnak Éger meg Tarján közt, mint Mohamed koporsója az ég és föld között. Nem lenne érdektelen kimutatni a mindennapos kapcsolatokat, melyek falumat - Ballát Tarjánhoz, Kisterenyéhez, Mátranovákhoz kötik, de most csupán a bányászatról, a bányá­ szokról kívánok beszélni. Mert a nógrádi bányászat halálát Balián is sokan meggyászolták. Gyerekkorom legjobb barátja Forgó Miku volt, az ő apja pedig ragadványneve szerint Penyisz Marci bácsi. Arcszíne miatt nevezték így, mert a föld alatt nem tudott lebarnulni. Ő mesélt sokat Kányásról, Vizslásról, Mizserfáról, a két világháború közötti bányászéletről. Elmondta például, hogy hétvégeken vagy a ritka szabadnapokon gyalog tették meg az utat hazáig meg vissza, hogy a családot lássák, a szennyest tisztára cseréljék, és hogy krumplit, lisztet, kis szalonnát vigyenek a következő hétre. Volt, hogy télidőben annyira dideregtek a nagy hóban: a házilag festett kék vászonnadrág alatt a törölközőt kötötték a legfontosabb testrészre. Csoda-e, hogy az asszonyt nem tudták mindig megvigasztalni? Marci bácsitól tanultam meg a „népszerű" bányászétel, a macsánka receptjét is. A szállás előtt tüzet raktak, félig vízzel odaakasztották a vaskondért, aztán minden bányász dobott bele valamit. Ki krumplit, ki tarhonyát, ki szalonnadarabokat, egy kis zöldséget is ha volt. Megsózták, megpaprikázták, aztán kiosztották egymás közt testvériesen. Marci bácsi egyébként a falu kommunista párttitkára lett a második világháború után. Azt, hogy elindulhattam az írói, újságírói pályán nagyrészt neki köszönhettem. Amikor hazalátogattam bosszúsan mondogatta: „Ki vagy te ott Pesten, hogy minden hónapban kádeijellemzést kell külde­ ni rólad” Hát bizony kezdő író, és a Magyar Távirati Iroda gyakornoka voltam. 67 �Palócföld 2000/2 Az én szegény palócfalum ebben az évszázadban soha nem tudta eltartani teljes lakossá­ gát. Ezért mentek százötvenen Kanadába, ezért indultak minden esztendőben a hathónapos summások és a részes aratók az Alföldre és a Dunántúlra. Ezért ragadták meg olyan sokan azt a lehetőséget, főleg a termelőszövetkezetek megszervezése után, hogy a bányászbuszok­ kal munkába menjenek és minden nap hazatérhessenek családi fészkükbe. Ma Mátraballán ugyanúgy túlsúlyban vannak az öregek, mint igen sok más palócfaluban. És hogy nincs nyomor, nincs riasztó szegénység, azt nagyrészt annak köszönhetjük: hozza még a postás a volt bányászok viszonylag tisztességes nyugdíját. De meddig hozza? Míg egy generáció el nem távozik. A továbbiakban alig-alig emlegetem egy volt elemista iskolatársam bányászmúltját, bá­ nyászélményeit. Inkább azt szeretném megmutatni, hogy itt, a mi tájékunkon hogyan alakult ki és milyen is volt a palóc bányász figurája, és hogy ezeknek az embereknek valamennyien adósai vagyunk. * A holtak már nem nyilatkoznak és nem is mesélnek. Sértődötten hallgatnak, üzenetük egyértelmű: miért nem kérdeztél időben? Én, mint író mindig a valóság alázatos szolgája voltam. Ehhez képest a realizmus uralta évtizedekben sem voltam sikeres. A konfliktus abból adódott, hogy a világot véletlenül sem olyannak láttam, mint amilyennek a hatalom birtokosai látni vagy láttatni szerették volna, így megjelenési lehetőségek, fórum híján nem mindig mertem zaklatni kérdéseimmel azokat, akiknek sorsára igazán kíváncsi lettem volna. Tamási Áron immár reklámszöveggé lett mondása szerint azért születtünk a világra, hogy valahol otthon legyünk benne. Ám lehet ennek a szép gondolatnak egy másik olvasata is. Az otthon, amelyik útjára bocsátotta az írót, holtáig elvárhatja tőle, hogy fáradhatatlanul küldje, küldözze az üzeneteket a nagyvilágba arról, hogyan élnek, milyen emlékeket őrizgetnek az övéi. És az író sohasem lehet nyugodt, elégedett, mert az idők múlásával ez a restancia egyre csak növekszik. Elhalnak azok, akikre gyermekként rácsodálkozott, akikkel férfiként barát­ kozott, akikkel együtt öregedett. Gondolom, ezt az adósságot végül az adós elhalálozása miatt lehet csak majd leírni. Okkal megutálna az olvasó, ha most megpróbálnék számot adni arról, hogy regényeim­ ben, novelláimban, filmjeimben hol jelennek meg, hol bujkálnak az én kedves kis palóc falumban átélt és gyűjtött élmények. A nyers, a feldolgozatlan, ha úgy tetszik igazán értékes dokumentumok is legalább ezer oldalt töltenek meg. Két dokumentumfilm, és ki tudja mi­ lyen hosszú magnószalagok is őrzik a kíváncsiskodás termékét. De beszéljünk arról, ami nem sikerült. Több, mint három évtizeddel ezelőtt, amikor do­ kumentumfilmet készítve azt firtattuk, hogy a kamaszlányoktól a vénasszonyokig miként alakult, vagy mit ígér a falu szépének sorsa vagy jövője, megakadtunk egy olyan parasztház­ nál is, ahol éppen egy frissen érettségizett diáklány gondolataira, érzéseire voltunk kíváncsi­ ak. És az atya úgy érezte, hogy itt valami nagy igazságtalanság történik, mert neki kellene kapnia a főszerepet. Részletesen, szinte lépésről-lépésre haladva mondta el, hogyan sikerült kimenekülni a a Don-kanyar poklából. Barátjával bujdostak hazafelé, próbáltak láthatatlanná válni egy temető mellett, ahol a németek éppen tömeges kivégzést hajtottak végre. Sikerült 68 �Palócföld 2000/2 szerezniük - szekérrel együtt - egy kis „pónyit”, vagyis egy szőrös ruszki lovacskát, amivel gyorsabban haladhattak, csakhogy két nap, két éjszaka nem mertek eltávolodni a lótól, meg a szekértől, mert holtbiztos, hogy elorozta volna valaki. A nagyjelenet az volt, hogy a csontig hatoló orosz fagyban sikerült bejutni egy olyan épen maradt házikóba, ahol magyar katonák melegedtek. Ám jóformán el sem vackolódtak, amikor berontottak az épületbe a németek, és nagy hangon követelni kezdték, hogy mindenki takarodjon ki. A németeknél géppisztoly volt, a magyaroknál öreg mordályok, már aki nem dobta el útközben. A feszültség forrponton volt. És én, a hülye megkérdeztem: - Kimentetek? - Ki - mondta ő, és erről nem kívánt tovább nyilatkozni. Én azidőben, mint éppen jegyzett író, mindent megpróbáltam, hogy eladjam ennek a mátraballai embernek a históriáját, aki ráadásul megmagyarázta, hogy ő csak azért jutott ki a Don-kanyarból, mert árva gyerek volt, és nem akart meghalni addig, míg bele nem kóstolt a családi örömökbe. Petőfi Bolond Istók-ja jutott eszembe: míg az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat. A „Vert sereg katonája” című szinopszisomat, melyet máig őrizgetek, vittem a Zrínyi katonai kiadóhoz, aztán a Magvetőhöz, ahol hat kötetem jelent már meg, de mindenütt ki­ dobtak vele. Gondoltam, majd később, majd egyszer ennek is eljöhet az ideje. Ám az én emberem - mivel már elérte célját és boldog volt - oly hamar meghalt, hogy a részletes be­ szélgetés mindörökre elmaradt. * Miért mondtam el mindezt? Ráadásul ilyen fájdalmas részletességgel. Mert most újra ugyanígy jártam. Ahhoz, hogy megérthessük, mi is történt, el kell mondani, hogy származás és születés szerint nem vagyok ballai. Apám vasutas volt, Tokaj hegyalján Tályán szolgált forgalmistaként, amikor megláttam a napvilágot. Fél évesen, pólyában hoztak át ide palócföldre, mivel édesapám immár állomásfőnök úrrá avanzsált. Itt szolgált, itt volt nyugdíjas, s végül itt is temették el. Özvegy édesanyámat Pestre hoztam, de mikor ütött az órája, őt is hazavittük Úrhegyire, mert nálunk így hívják a temetőt. Balián voltam gyerek, itt éltem át a második világháború idején a front átvonulását, majd utána, a magam szerény módján itt próbáltam „népboldogítani”. Mivel, mint vasutas gyerek­ nek szabad jegyem volt, majd minden héten hazalátogattam egyetemi éveim alatt is. Apám halálával vált egyre lazábbá, s látszólag meg is szakadt a kapcsolat. Nem volt ho­ vá hazamenni. így utólag is büszkén mondhatom, hogy sok jó barátnál meghálhattam volna, étellel, itallal is megkínáltak volna. De ahol korábban otthon voltam, nem szívesen lettem volna vendég. A falu élt, változott, én pedig emlékeztem. Mivel nem láttam a mindennapokat, talán jobban őriztem a múltat, mint az ottlakók. Álmaimban jártam haza, mondhatnám amúgy romantikusan, ha természetem nem lenne olyan, hogy felébredvén, minden álmot elfelejtsek. Ám csak főigazság, hogy otthon híján kerültem el az én kedves palócfalumat. Volt egy másik és talán fontosabb ok. Mint író és újságíró olyan sikertelen voltam, hogy ennél siker­ telenebb talán nem is lehettem volna. Húsz kerek esztendő telt el anélkül, hogy könyvem, netán fontosabb rövid írásom megjelent volna. Kiszuperáltak. Márpedig hogy kullogjon haza 69 �Palócföld 2000/2 úgy egy tékozló fiú, aki csak maga tudja, hogy nem tékozolt el semmit. Üres a keze, üres a tarisznyája, joggal gondolhatják, hogy a feje is üres. Aztán a rendszerváltás hozott egy csöppnyi változást. Imitt-amott kezdtem újra megje­ lenni, és eszébe jutottam az otthonhagyottaknak. Meghívtak egy falunapra, s mint jeles vendég, még szónokolhattam is egy rövidet. Aztán kivonultunk a hajdanvolt Paptagba, a szabadidő parkba. így, utólag elmondhatom, hogy annakidején részben egyetértettem, részben nem az egyházi vagyon elorozásával, eltulajdo­ nításával, elvételével. Mert az igazságtétel, a hamisság és az aljasság csúful és kibogozha­ tatlanul összekeveredett. Magyarán szólva részben igazságot szolgáltattak, részben egy máig ható ostobaságot követtek el. A nagybirtokokat, ahol a cseléd, a summás ugyanolyan meg­ alázott és kizsákmányolt volt, mint a foldesuraknál, én is felosztottam volna, de az egyházat kizárni a tanításból, a szociális gondoskodásból, minősíthetetlen, elvakult döntés volt. Nálunk a Paptag egy részét felparcellázták, ahol hamarosan egy új falurész épült fel (ne­ künk nem adtak házhelyet, mert húsz év után is jöttmentek voltunk), odébb ahol régen nyár­ időben az „intelligencia” sütötte a szalonnát és nótázott, most néhány, valóban „rusztikusán ácsolt” építménnyel és egy szabadtéri színpaddal, ott az egész falu számára „létesült” sza­ badidő park. Jó időben itt találkoznak, nótáznak, netán szerelmeskednek a fiatalok. A falunapnak itt zajló része fergetegesen gyönyörű volt. Talán azért, mert szinte egyetlen külső vendéget sem hívtak. Gulyás, meg babgulyás főtt a bográcsokban. Aztán megjött a lakodalmas menet, a fél falu népviseletbe öltözött ebből az alkalomból, hogy a másik felét szórakoztassa. Én először jókorát szundítottam a tisztás szélén, aztán félre ültem, hogy egy nagyfröccs mellől csendesen figyeljem az eseményeket. Az áhított nyugodalmas szemlélődésben nem lehetett részem. Elkezdődött egy kegyetlen társasjáték. Egymás után jöttek a falu idősebb férfiai, asszonyai egyazon csatakiáltással: - Józsi, megismersz-e? Akit megismertem, elégedetten biccentett, mosolygott, s vetett egy-két elismerő szót. Aki nem, az csalódott és mintha vizsgáznék, feltett néhány kisegítő kérdést. Végül már azt is kezdtem megbánni, hogy hazahúzott a szívem és örömmel vállalkoztam az utazásra. A nagy próbatétel végén hajolt be látóterembe egy kedves, csupa dudor arcú, kaján te­ kintetű figura. - Józsi, megismersz-e? Meg nem tudnám mondani, hogy fél évszázada vagy csak harminc éve láttam utoljára, de egy pillanatig sem kellett töprengenem. - Tyetye, te vagy! Azt hittem, most jön a levezető szöveg. Ám ehelyett ő jókorát rikkantott: - Te meg Szudu vagy! Velem tovább mit sem törődve, ugrándozva, tánclépésben távozott, s közben fennen hirdette: - Kimondtam! Kimondtam! Ehhez azt kell tudni, hogy Mátraballán az én időmben alig akadt olyan ember, akinek ne lett volna ragadványneve. Ez részben a célszerűség miatt volt így, mert állítólag a falut haj­ dan hat telkes jobbágy család, hat „had” alapította. Volt had, amelyben leginkább lányok 70 �Palócföld 2000/2 születtek és lassan felmorzsolódott, de volt olyan is, amelyik az elmúlt évszázadok alatt hihetetlenül gyarapodott. Napjainkban talán még az Úristent is Forgónak hívják Mátraballán. Kellett tehát hogy a leszármazottak később még egy második nevet is ragasszanak a veze­ téknév mellé. De ez sem volt elég. majdnem mindenki megkapta a saját, kicsit csúfondáros ragadványnevét. (Egyszer erről is értekezek majd...) És ha már belejöttek a papnélküli keresztelőbe, ez a névadományozás kiterjedt a falu szinte minden lakójára. Engem gyerekkoromban, mint kiderült Szudunak csúfoltak. Annyi gúnnyal és dühödt utálattal tudták kimondani, főleg a tőlem nagyobbacska fiúk, hogy vadul tiltakoztam elle­ ne, és nem egyszer kilátástalan csatározásba keveredtem. Egyetlen alkalommal igénybe akartam venni apámnak, az állomásfőnök úrnak a tekintélyét, és bemenvén az irodába, felpanaszoltam, hogy Farkas Feri megvert. Mire apám, szinte fel sem nézve az iromá­ nyokból csak ennyit mondott: - Minek hagytad magad? Ezen felbuzdulva aztán küzdöttem a továbbiakban olyan vadul, hogy szemembe csak most, hat évtized múltán mondták újra gúnynevemet: Szudu. Közben édesanyámtól, - aki apám halála után velem lakott Budapesten - megtudakoltam honnan számlázhatott az én csúfnevem. Kiderült, hogy a pólyából kibújván, vaskos fiúcska voltam és anyám húga, amikor nálunk nyaralt, becézhetvén Sudribunkónak nevezett. Mis­ kolcon, Borsodban, ahol anyám családja hosszabb időn át élt, divatos becenév volt ez. Vala­ ki a ballaiak közül meghallotta és ezt rövidítették le. Az ugrándozva távozó Tyetye talán még mindig elvárta volna, hogy utána rohanjak és küzdőtérré változtassam a szabadidő parkot. * Legelőször az Ignácék eperfája jutott eszembe. Ez az eperfa ott állt majdnem a falu kö­ zepén a parókiával, nagyiskolával szemben. Egy volt jobbágyteleknek a sarkában, ahol a régi nagycsaládok felbomlása után öten-hatan is építkeztek. Valami soronkívüli foglalkozásunk volt a kisiskolában, ahol a Fityingnek csúfolt tanító néni idomított bennünket, és anyám értem küldte a cselédlányunkat. Már alkonyodott, ami­ kor szabadultunk. És a Nagysoron - így hívták a falu legszélesebb utcáját - a Bemáték eper­ fája körül jókora tömeg verődött össze. Szorongva bámulták az eperfát, mivel lombjai közt az ágakon ott gurigázott a Fej. Fene tudja, hogy jutott ide a temetőből, de akrobatikus könynyedséggel pördült ide-oda, a lent bámészkodó népség pedig szinte egyszerre kiáltott fel, a mozdulatait kísérve: - Most! Máig szégyellem magam, mert hasztalan meresztettem a szemem, a Fejet én sajnos nem láttam. Most sem tudnám megmondani, ki volt a hívő, ki csak játszadozott, egyáltalán hogy kerülhetett az a Fej az Ignácék eperfájára, és hova tűnt később. Mert engem a cselédlányunk elrángatott, nem tudván azt, hogy észlelésemnek később néprajzi értéke lehet. Sajnos, így máig nem tudom megmondani, hogy egy árva koponya bukfencezett-e, vagy netán szakálla is volt kender. * 71 �Palócföld 2000/2 Másodjára - még mindig ott, a szabadidő parkban Tyetye testvérei jutottak eszembe. Közülük a legidősebb Lisztyi, a csöndes alkalmazkodás művésze volt. Azidőben, amikor még gyermekek voltunk, a faluban élő „nadrágos embereknek”, vagy ha úgy tetszik, az in­ telligenciának családonként megvolt a maga patronált vagy kihasznált parasztfiúja. Egy nagyobb fiú, aki fát vágott, vizet hordott, üzenetet vitt, ha kellett: egyszóval elvégzett min­ den munkát, amit nem akartak a cselédre bízni. Bata Laci kántortanítónál Lisztyi volt ez a bizalmas ifjú. Mindig szolgálatkész, mindig kedves. Édesanyám jókorát bőgött, amikor a Hosszúhátra induló summások között találkozott a kis Lisztyivel. Kék surc (festett vászonkötény) volt eléje kötve, mintha felnőtt lenne, és a vasvillát, amelynek hegyére „balesetvédelmi céllal” eltördelt kukoricacsövek voltak tűzve, éppen rakodta be a marhavagonba, melyben a summások utaztak. Tudom, hogy anyám könnyei nem sokat segítettek a kis summásgyerek sorsán, de talán nem peregtek hiába. Több, mint három évtizeddel ezelőtt, amikor dokumentumfilmet forgattunk a falumról, Lisztyi felesége megszólított, hogy a sorvadásban szenvedő, immár halálos ágyán nyugvó ember látni kíván. Azt történt ugyanis, hogy a Megöltek egy lányt című filmemben az egyik figurát az emlékezetemben kutatván, Lisztyinek neveztem el. A sötétített szobában a haldokló ember megköszönte ezt az ötletemet, mert szegény úgy vélte, hogy ha ő eltávozik is az élők sorából, neve, ragadványneve még ki tudja meddig fennmarad. Nem tudta, hogy nálunk a filmek is korán halnak. Ha emlékezetem meg nem csal, a második fiút Keselynek hívták. Ez igazából egy ló név. Szürkét jelent, és ilyen volt a fiú is. Nem is tudok róla semmi érdemlegeset mondani. Ezután jött Tyetye, aki történetünk hőse, de itt és most éppen ezért átugorható. A negyedik fiú Jancsika volt. Rá tudtommal ragadványnevet nem akasztottak, mert a Jancsika elegendőnek bizonyult. Amikor harminc évvel ezelőtt az első dokumentumfilmet csináltuk, ki tudja miért, ő is szóhoz jutott és makacsul többször is elismételte születése titkát. A fölös szaporulat ellen ezen a vidéken is időtlen idők óta védekeztek. A messzi múltban az orsó hegyes végével próbált valamit tenni az állapotos asszony, aztán az angyalcsináló bábák nyújtottak segítséget. Ha már megszületett a nem kívánt gyerek, könnyen előfordul­ hatott, hogy a köldökzsinór tekeredett a kicsi nyakára. így válik érthetővé Jancsika vallomása: - Mikor születtél? - A legfiatalabb bátyám született kérlek szépen 1928-ban, én pedig 1935-ben. Megmon­ dom őszintén ahogy van, engem nem örömmel vártak, mint az első gyereket, jaj istenem már sikerült-e vagy nem sikerült, de mégis meglettem. Ha nem vártak, mégis meglettem. így mondom ahogy van. Édesanyám azóta is emlegeti, hogy amikor megszülettem, én egy nagy teknővel voltam. A bába ott volt, édesapám húsz pengőt kínált neki annakidején, azt mondta: fojtsa meg ezt a gyereket, vagy mit tudom én. Dehát a bába azt mondta, hogy ezt a gyereket nem lehet megfojtani. Hát aztán így maradtam én meg. Azóta is mondom, ha szidnak, hogy miért nem fojtottatok meg inkább a teknőben. Ha Tyetyéről környezettanulmányt kellene készíteni, ezt tudnám elmondani. * Mint az előbbiekből kiderült, egy kis faluban sem ismerhet mindenkit közelebbről az ember. Az idő múlásával kialakultak az „adatközlők”. Azok, akik a község múltjáról vagy jelenéről érde- 72 �Palócföld 2000/2 késén, színesen, de egyben hitelesen is tudnak mesélni. Ellhető módon az ember inkább az idő­ sebb korosztályokból kereste a beszélgető társakat. Ám a kegyetlen idő megrostálta őket. Ahogy a szabadidő parkban Tyetye tánclépésekkel távozott, tudtam, hogy nem menekül­ het előlem. Megkeresem mihelyst lehet. Darab idő múltán Horváth Dávid kitűnő fotóriporterünkkel, fotóművészünkkel szálltam meg a ballai vendégházban. (Merthogy ilyen is van már.) Amúgy Rejtő Jenösen szólva, hárman tértünk be hozzá: Dávid, én, meg egy üveg vörösbor. Dávid szorgosan csattogtatta gépét, ami megerősítette Tyetye fontosságának tudatát, és oly szépen, oly hangulatosan mondta el kiskamaszkori summas élményeit, hogy hallgatva Móricz Boldog ember-ének és Rideg Indul a bakterház regényének hőse jutott eszembe. Alig múlt tizennégy éves Tyetye, amikor hathónapos summásnak szegődtették Hosszú­ hátra. Szerencséje volt, mert kinevezték a főgépész kocsisának. Nagy taktikai érzékre volt szükség, hogy ezt a megbízatást ne veszítse el. Mindenekelőtt kedvébe kellett járni a főgépész feleségének. Az asszony elvárta, hogy a birtokon tett utakról soha ne térjen vissza üres kézzel. Hol mákot, hol babot, hol borsót, hol meg gyenge csöves kukoricát lopott, ezt azonban úgy kellett végrehajtani, hogy a főgépész se tudjon róla. Ott ült a gépész úr pedkesen a kocsin, s közben a fenekétől alig valamivel lejjebb az ülés alatt ott volt a lopott áru. A főgépésznek is megvoltak ám az igényei. Számára ugyanis nagy szabadságot nyújtott, hogy asszonya nem tudhatta mikor hol és mi romlik el. Mentek a traktorhoz, a gőzgéphez , a cséplőgéphez, közben a főgépész úr hol itt ivott, hol ott kártyázott, hol meg más menyecské­ vel töltötte az éjszakát. Erről viszont a feleségnek nem volt szabad tudni. Volt, hogy feladat híján a szekér aj avítómühely előtt ácsorgott, a fögépész úr pedig otthon tanyá­ zott. Ilyenkor a szerelők csináltak maguknak szabadidőt és elvárták, hogy Tyetye ne csak azt lesse, közeledik-e a fönök, de a nagykalapácsot az üllőhöz csapkodva még munkazajt is produkáljon. így a hármas igényt kielégítve vígan teltek a hathónapos summásság napjai. * Tyetye tulajdonképp szerencsés embernek mondhatta magát. Igaz, hogy ahogyan akkori­ ban mondták „falarisa' buszon utazgatva (igazából egy nagy utazóládát szereltek a teherau­ tóra), több mint harminc esztendőn keresztül júrt a Nógrád megyei szénbányákba. Viszont még akkor küldték nyugdíjba, amikor nem kezdődött el a rendszerváltáshoz kötődő leépítés, zűrzavar. így 1998. őszén negyvenöt ezer forint volt a nyugdíja, ami ezen a vidéken kiemel­ kedően magasnak számított. Sajnos, meghalt a bátyja és meghalt a felesége is. így aztán a sógorasszony főzött, mosott rá, gondoskodott róla. Kiderült, hogy Tyetye nagyon egészségesen él. Ha nem volt túlságosan zord az időjárás, minden nap kiballagott a határba, az erdőbe. Leste a hajladozó menyecskéket és soha nem tért haza üres kézzel. Hozott gombát, erdei gyümölcsöt, ha mást nem, egy kis tüzrevalót. El is akart adni nekem két gyönyörű hullott szarvasagancsot, mivel előbb az egyiket, utána a párját is megtalálta. Baráti áron húszezer forintot számot volna fel érte. ám amikor nem álltam rá az előnyös üzletre, ingyen nekem akarta ajándékozni. Nem értette miért nem foga­ dom el, pedig a kapuig kihozta utánunk. 73 �Palócföld 2000/2 Friss ballai tapasztalataimról cikket írtam az egyik napilapunkba. Illusztrációként Beszélő képek aláírással Dávid három fotográfiája is megjelent. És mit ad Isten, a bitang szerkesztők nem Tyetyét, hanem a héttérben hallgató sógorasszonyt választották. * A Tyetyénél tett látogatás megbolydította szunnyadó emlékeimet. Hiszen négy éven át együtt jártunk az elemi iskolába. A kisiskola, melyet egy régi parasztházból alakítottak ki, pontosan szemben volt a temp­ lomlépcsővel. Meg kell mondani, hogy az első két esztendő nekem sem volt könnyű. Az apró ablakok miatt a tanteremben folyton félhomály uralkodott, de nem csak ez tette nyo­ masztóvá a légkört. Volt egy fiatal tanítónő, aki a ház másik részében lakott, s akit féltékenységből kiutáltak maguk közül a falu úriasszonyai. (Tyetye szerint sötétedés után néha Balog Iván, a Tardonyai tanya bohém földbirtokosa vigasztalta, de ezért a közlésért nem vállalok felelős­ séget.) Mivel a faluban mindenkinek volt ragadványneve, egyszer ezt a kisasszonyt elkezd­ ték Fityingnek nevezni. Természetesen nagy nyomozásba kezdett, ki a keresztapa. És a gye­ rekek egyértelműen az öt évvel idősebb bátyámra vallottak, aki haláláig tagadta, hogy elkö­ vette volna e merényletet. Ettől kezdve - ámbátor az állomásfőnök fia volt - egyre rosszabb tanuló lett, a Fitying hátra ültette az utolsó padba a folyton fingó Szoka, meg Sinkó közé. Én azt hiszem megérezhettem a veszélyt, mert a kisiskolás két esztendőmben olyan jámbor voltam, mint sem azelőtt, sem azután, úgy hogy egy iskolai előadáson a kis Jézuska szerepét is velem játszatták el. Bokáig érő hosszú, fehér pendelyben ácsorogtam és drótra tekert aranyos szalag volt a dicsfényem. Osztálytársaim természetesen hülyének néztek, ellopták tízóraimat, Tyetye még most is emlegette, hogy milyen jó, borízű alma termett a keltünkben. Ha én voltam a jámbor, Tyetye volt a rossz fiú. így visszatekintve szinte hihetetlen, hányféle büntetéssel kellett az akkori gyerekeknek számolniuk. Fülhúzás csak óvatosan, hogy le ne szakadjon a gyerek füle. Hajhúzás. Vonalzóval kormos, mogyoróvesszővel tenye­ res. Az első sor előtti szamáipadra ültetés, a rosszul tanulók iskola utáni bezárása, tintaleves­ re és papírgaluskára. De a legfőbb büntetés mégis a seggreverés volt. A kislányoknak rá kellett hajolniuk az első padra, és a tanító kisasszony felhajtotta a szoknyát, a barhétot, egészen a fehér pendelyig. A fiúknak le kellett hajolni, megfogni a cipőjük orrát, vagy jobb időben, amikor nem volt rajtuk se cipő, sem bakancs, a nagy lábujjukat. A mi időnkben a legtöbbet vert gyerek Tyetye volt. Próbálta kitömni hol ronggyal, hol papírral a fenekét, de a tanító kisasszony gondosan tapogatott mielőbb ütött. Tyetye folyton hátra-hátra sandított, és amikor meglendült a pálca megpróbált hirtelen homorítani, mert a fizika törvényeinek ismerete nélkül tudta, hogy ha két test egyszerre, már mint a feneke meg a pálca együtt mozog, csökken az ütés ereje. Ha nem nézhetett hátra, akkor is valahogy meg­ érezte, mikor kell mozdulni. Talán ekkor éreztem először, hogy ha valaki nem bűnös, annak is lehet lelkiismeretfurdalása. * 74 �Palócföld 2000/2 A sors, illetve a Duna TV, még pontosabban Sára Sándor nagy ajándéka volt számomra, hogy újra dokumentumfilmet készíthettem a falumról. Újra - mert mint írtam több mint há­ rom évtizeddel ezelőtt az apa Nádasi Lászlóddá már csináltunk egyet, most pedig az iijabb Nádasy Lászlóval, aki szintén filmrendező lett, adódott lehetőség a továbblépésre. Társam szigorúan meghagyta, hogy a felvételek előtt ne beszélgessek a kiszemelt szereplőkkel, mert akkor odalesz a felvétel hamva, hitelessége. Egy hetet töltöttünk Balián és az eredetileg megcélzott ötven perc helyett három részben százötven perc bemutatásra került anyag készült el. Tyetyére természetesen a felvételek utolsó napján került sor. Addigra már csaknem telje­ sen megteltek a magukkal vitt kazetták, és szigorúan kiporciózták, hogy nyolc perc juthat erre az interjúra, semmi több. - Ráadásul a hangmérnök hazautazott, nélküle próbáltunk boldogulni. Mialatt Baka Mari a konyhában a mónárkalácsot sütötte, az ő udvarán próbáltam Tyetyével nyolc percen át mélyenszántóan diskurálni. Ráadásul mialatt a falu népe csaknem teljesen elhagyta a palóc nyelvjárást, Tyetye ebben kivételnek bizonyult. A mozicsinálásnál az író csak addig érdekes, míg az anyag „zsákba” nem kerül. Innen kezdve már kellemetlen mellékfigurává válik. Hasztalan könyörögtem Nádasy Lacinak, hogy legalább villantsa fel Tyetye figuráját, kérlelhetetlennek bizonyult, mondván, hogy Oláh Annuska szebben és érthetőbben elevenítette fel a summás évek emlékeit. Igaz, hogy kazettákat vásárolva megőriztem a felvételek maradékát is, mégis nagyon rossz volt a lelkiismeretem, hogy Tyetye már megint nem kapja meg az őt megillető nyilvá­ nosságot. * Hetvenedik születésnapomon és a nevem napján, (mivel a kettő egybeesik) volt a falumbeliek számára a művelődési házban a film „premierje”. A község alig több, mint kilencszáz lakosából száznegyvenen jöttek el. De nem csak ők voltak ott, hanem a holtak kö­ zül is megjelentek többen. A filmbe ugyanis beépültek a harminc évvel korábbi felvételek, így - mivel annakidején még nem voltak forgalomban a kamerák - a fiatalabb korosztálybeli­ ek közül igen sokan itt találkozhattak először, itt látták beszélni és mozogni „őseiket”. A készülődéskor kedvemet csak az rontotta, hogy alighanem Tyetyével is találkoznom kell, és készítgetnem a szavakat, hogyan fogom neki megmagyarázni az újabb mellőzést. Erre azonban már nem került sor. Ez a vasgyúrónak látszó vidám öregfiú néhány napos betegség után meghalt az egri kórházban. Elvitte humorát, emlékeit! Most fúthatok utána... 75 �Palócföld Vasvári Zoltán Emlék, emlék, miért kísérsz? Fél évezreden át kísérhetjük figyelemmel az európai művelődéstörténet számára is érde­ kes forrásul szolgáló emlékkönyvek történetét. Az első ismert emlékkönyvek a 16. századból számláznák. A kutatókat természetesen foglalkoztatta az emlékkönyvek eredetének, illetve előzményeinek kérdése is. Az emlékkönyv Európa-szerte ismert latin megnevezése az album amicorum, mely kife­ jezés már a 13. Századi szótárakban is előfordul. Ebből az időszakból viszont emlékkönyve­ ket még nem ismerünk. Egyes kutatók a szóösszetétel e korai előfordulása alapján az antik barátságkultusz középkori továbbélését látják bizonyítottnak. Elképzelésük szerint a kolosto­ rokban élő barátok úgynevezett imatestvériség intézménye tarthatta fenn a barátság írott formában való megörökítésének szokását.1 Mértéktartóbb szakemberek az emlékkönyvek közvetlen előzményének a nemesi családok leszármazási tábláit tartalmazó köteteket (liber gentilis) tartják.23E díszes albumokat hivatásos címfestők, képírók rajzolták megrendelőik számára, egyúttal mintát is alkottak későbbi korok emblémaanyagához/ A 16. századból fennmaradt első ismert emlékkönyvek peregrinációs albumok. A szá­ zad első felében jelent meg az Európa egyetemeit járó peregrinus diákok körében. Latin megnevezése - album amicorum - mellett ismeretes még Stammbuch és philoteca nevében is. Ebbe az egyetemről egyetemre vándorló diákok egy-egy állomáshelyükön igyekeztek diáktársaik és professzoraik, útjukba akadt neves személyiségek (művészek, a város vezetői és előkelő családja) bejegyzéseit megszerezni. E bejegyzések pedig ókori auktoroktól, klaszszikus szerzőktől, a reformáció jeleseitől vagy a Bibliából vett idézetek, legtöbbször latin 1 V E R E B É L Y I 1 9 9 3 . 78. 2 V E R E B É L Y I 1 9 9 3 . 78. B A U S IN G E R 1982. 3 L ásd R IP A 19 9 2 . A 16. szá za d foly a m á n a k ézzel festett k ö n y v illu sztrá ció v é g le g e lv e sz ti je le n tő s é g é t. Á m a je lk é p e s á b rázolások , sz im b ó lu m o k , em b lém ák alkalm azása v é g ig k ísér i az em b eriség történetét. V ö . C S A P O D IN É G Á R D O N Y I 1 974/b . 2 2 . A n e m e ssé g által h aszn ált em b lém a-an yag és e g y éb d ísz ítő ­ m o tív u m o k ép p en a 16. század tól kerülnek át a p ereg rin á ció s-, m ajd em lék alb u m ok v izu á lis kultúrájá­ ba. H atásuk m ég a 2 0 . század i anyagban is jó l érzék elh ető. 76 �Palócföld 2000/2 vagy görög nyelven. Az emlékkönyvkészítés divatja Európa elsősorban protestáns egyete­ mein, Angliában, Németalföldön, a német fejedelemségekben és a skandináv országokban bontakozott ki, majd a szokást átvették más vallású diákok is. A peregrinációs albumok klasszikus korszaka a 17. század és a 18. század első fele, de ebben az időszakban a szokás lassan terjedni kezdett szélesebb körben is. Tanulmányaik befejeztével a hazatérő diákok közül többen lakóhelyükön tovább gyarapították emlékkönyvük bejegyzéseit írástudó társa­ ságuk körében. A szokást átvették idegen országokban utazgatok és vándorló mesteremberek is. A szokás tehát több csatornán át is terjed a polgárság különböző csoportjai körében. Az emlékkönyv divattá válását jelzik a 16-17. században a kiadók nagyközönségnek szánt al­ bumai, amelyekben a korabeli címer és emblémagyüjtemények mintáit követve kész formá­ kat kínáltak vásárlóiknak, egyúttal teret biztosítva a további kiegészítések, átdolgozások számára. „Egy lyoni kereskedő már 1560-ban forgalomba hozott olyan könyvet, amelyben az óko­ ri hősök portréi mellé kellett odaírni a kiválasztott és megfelelőnek tartott jelmondatot, megemlékezést. Jóst Amman 1579-ből származó címerkönyvét a következő század folyamán többször is kiadták úgy, hogy bizonyos pajzsformákat üresen hagytak további kitöltés céljá­ ból A frankfurti Theodor de Bry a képzőművészetiek mellett versmintákat is ad Emblemata Nobilitati című kiadványában, Dávid Meisner pedig politikai célzatú emblémákat vegyit városképekkel az illusztrálatlan lapokkal Thesaurus Philo-Pöliticus című kötetében. ” foglalja össze az első ismert kiadványok jellegzetességeit VEREBÉLYI Kincső.4 Kialakulásakor és klasszikus korszakában a peregrinációs albumoknak valóban a MELANCHTON által megfogalmazott két funkciója van: „Philippi Melanchtonis de Albo ludicium. Duas ob causas subscribinus Albis rogati: 1. Ut Librorum possessores olim recordentur, eorumque posteri indicent, quibus in locis versati sunt. 2. Ut certa habeant testimonia, quibus cum familiariter vixerint, a viva amicitia illis fuerint coniuncti 5 Jellemző módon a gondolat bekerült a peregrinációs albumok repertoárjába.6 A 18. század második fele a polgári emlékkönyv általános megjelenésének ideje, igazi virágkora pedig a 18. század vége, a 19. század első fele, a szentimentalizmus és a bieder­ meier korszaka. Az emlékkönyv ekkor családi tárggyá, az intim családi szféra és a társaság közti kapcsolattartás, kommunikáció egy sajátos eszközévé lesz. A 18. század közepétől az első világháború kitöréséig az emlékkönyv a társasági tárgyi kultúra egy speciális darabja az illemtankönyvekkel, életvezetési tanácsadókkal, leveleskönyvekkel, vendégkönyvekkel, népjegyekkel, táncrendekkel és alkalmi üdvözlőkártyákkal együtt. Ekkor kapja tagadhatatlan feminin színezetét a szokás. Ennek egyik fontos összetevője minden bizonnyal a biedermeier életérzés, a család és az otthon felértékelődése. Az emlékkönyv legfontosabb funkciója most már nem a híres emberrel való kapcsolat dokumentálása, mégcsak nem is az emlékezés, legalábbis nem abban az értelemben, hogy a tulajdonos és a bejegyző esetleg többé tényleg 4 V E R E B É L Y I 1 9 9 3 .8 0 . 5 M E L A N C H T O N 15 4 8. 6 L ásd pl. Z áb o rszk y P éter em lé k k ö n y v e az 17 3 0 -a s év ek b ő l. O szK K ézirattár D u ód . Lat. 152. 77 �Palócföld 2000/2 nem látja egymást, hanem egy összetartó, egyívású társaság meglétének kifejezése, a bejegy­ zés aktusával is történő megerősítése. Az emlékezés funkciója természetesen megmarad, de már sokkal inkább a tovatűnt, viszsza nem hozható szép pillanatok rögzítésére vonatkozik, mint valóban egymástól elszakadó emberekre. Térbeli-időbeli emlékezésből pusztán időbeli emlékezéssé válik. Ennek szemlé­ letes bizonyítéka, amikor tulajdonos és bejegyző együtt méláz a régebben készült emléklap fölött. A szokás feminimé válását jól jellemzi éppen egy, a reformkorból származó emlékkönyvi bejegyzés: „A férfi kigondol és előállít, a nő táplál, nevel és megőriz, - e kettő végzésszabta von­ zalmában rejlik az emberi nem élete. Csupán azon korszak boldogul, melynek férfiai olyakat gondolnak ki és állítanak elő, miket annak asszonyai szívesen és hő készséggel nevelhesse­ nek, táplálhassanak és megőrizhessenek, - mert ha igaz, hogy nem tarthat soká, csak az, mi a férfiúi ész műhelyében kalapácsodat ott acéllá, úgy igaz az is, hogy boldogság eszköze nem lehet semmi, mit az asszony használni nem akar, s mit a női érzés eltaszít magától. Pesten, april 26-dikán, 1844 Dezseffy Marczel7 A bejegyzett szöveg magára az emlékkönyv-kultúrára is jól illik. Az emlékkönyv, az emlék vers a biedermeier otthon tárgyi kultúrájának többi darabjával együtt a családi élet meghitté varázsolásának eszköze.8 Ekkor emlékkönyve van a ház asszo­ nyának,9 fiatalembernek10 és kisasszonynak11 egyaránt, mégis a háziasszony és a házi kisaszszony az, aki felelős a nyájas, meghitt otthon megteremtéséért. Az emlékkönyv ebben szol­ gál. Az ideát - mint az idézett emlékkönyvi bejegyzés is mondja - a férfiaktól kapták, de ők - a hölgyek - nevelik fel, bontakoztatják ki teljes gazdagságában. Ebben az emlékkönyv­ világban az élet lényege költői megfogalmazást és elintézést nyert - kiemelkedő szerepet kaptak például az álmok.12 7 B ártfay L á sz ló n é em lé k k ö n y v é b ő l k ö zli Á G O S T O N 1885. 168. 8 V ö . Z O L N A I 1 9 4 0 . 1 9 -2 1 . 9 L ásd. Á G O S T O N 1 8 8 5 , C S A P O D IN É G Á R D O N Y I 1 958/a, H E N N IN G 1988. 10 V ö .: „Kis Lajos megkérve rajzolnék valamit Emlékkönyvébe. Másoltam egy kis a ’Sonettet, esti tájat, ’s melléje melyAurorában 'Barátomhoz' van címezve: Ha majd az e s t' szelíd homályain s, a. t. B Á R T F A Y 1 9 6 9 . 7. L ásd m é g S P L É N Y 1 9 8 4 . 1. 1 1 6 -1 1 7 ., K IS S 199 1 . 152. 11 L ásd C S A P O D IN É G Á R D O N Y I 1 9 5 8 /a , 1 9 5 8 /b , H E N N IN G 1 9 8 8 , S P L É N Y 1 9 8 4 . 1. 4 0 2 . 12 V ö . Z O L N A I 1 9 4 0 .2 1 - 2 3 . „ A z éle t álom " g o n d o la t a barokk életérzés g y ö k ereib ő l fakad. S h ak esp eare-n él az a n gol kortársainak darabjaiban u g y a n ú g y m in d egyre v isszatér m int a tém a legh íreseb b fe ld o lg o z ó já n a k , C alderónnak az életm ű v éb en . /C a ld eró n 9 m ű vét szen telte a tém a k ifejtésén ek ./ A g o n d o la t term észetesen a b ied erm ei­ er korszakáb an is n ép szerű . Ekkor azon b an már arról van sz ó , h o g y az „igazi v e sz e d e lm e s életet" csak az álm okban éli át az em ber (é s eg y b en el is m eg y tő le a k ed ve m in d örök re.) L ásd pl. R u d o lf von W eyer reliefjén ek feliratát a b écsi V olk sgarten b en lev ő G rillp arzer-em lék m ű vön , m e ly a szerző eg y ik szín m ű v én ek cim e: „Dér Traum ein Leben. ” V Ö R Ö S M A R T Y is eljátszik a g on d olattal n éh án y em ­ lék sor erejéig: 78 �Palócföld 2000/2 Ne feledd el, kislány, Hogy az élet álom, Boldog legyen álmod, Szívből azt kívánom. Vö. Petőfi: Anyám az álmok nem hazudnak ... Ugyanakkor látnunk kell, hogy ekkor még ebben némi szelíd irónia, asszonyi valósághoz kötöttség is megnyilvánult: a földtől elemel­ kedett, magasztos sorokat a férfiú jegyezze be a hölgyek emlékkönyvébe. Az emlékvers műfajának népszerűsége is e korszakra esik. Míg a 16-17. században a peregrinációs albumok általában ókori auktorok latin nyelven bejegyzett életbölcsességeivel, klasszikus szerzőktől vagy a Bibliából vett idézetekkel vannak teleírva, addig az újabb em­ lékkönyvekben az előbb felsorolt jelmondatként is felfogható szövegeket egyre inkább ki­ szorítják a verses formában megfogalmazott, gyakran bizony naiv, sőt butácska szentenciák. Valószínűleg a szentimentalizmus és a biedermeier korszakában alakult ki az a viszonylag nem túl nagy számú szövegkorpusz, amelynek darabjai, sokszor már parafrázis formájában, a mai napig is az emlékkönyvszövegek zömét alkotják.1'1 Az emlékvers népszerűségét az irodalmi párhuzamok is igazolják. Jellemző módon je ­ lentős költők - Goethe, Heine, Puskin, nálunk Vörösmarty, Petőfi - is írtak értékes alkalmi költeményeket tisztelőik albumába. Egyes költők életbölcsességet megfogalmazó gondola­ taikat emléksor vagy emlékvers formájában írtak meg gyakran akkor is, ha nem is konkrét személy emlékkönyvébe szánták azt. Különösen jellemző ez Vörösmarty életművére. Más dolog, hogy ezek a szövegek általában a konvenciót messze meghaladó magvas mondandó­ juk miatt nem folklorizálódtak. Petőfinek 19 névvel jelzett emlékversét ismerjük, ám ezek egyike sem lett folklór emlékkönyvszöveg, míg az Árva lyány c. versének egy széleskörűen népszerűvé vált versszakáról mai használóik nem is tudják, hogy ő írta.*14 Szeresd a virágot És ne féltsd szívedet Mert ki ezt szereti Rossz ember nem lehet. Álmodj örömöt, s ha fölébredtél, ne csalódjál, És ha csalódásod szebb öröm anyja legyen. /E m lék so ro k 5. Á lo m és v a ló / Álmodd ifjúság szép álmait, és ha fö l ébredsz, A sejtett szerető karjai fogjanak át. /E m lék so ro k 6. A g o n d o la t m ai le je g y z ő i m in d en b izon n yal n in csen ek tisztában annak m ű velő d éstö rtén eti hátterével. 13 V ö . B A U S IN G E R 1 9 8 2 . 3 5 5 -3 5 6 . 14 P ető fi és az em lék k ön yvk u ltú ra kap csolatáról lásd K IS S 1991. 79 �Palócföld 2000/2 Petőfi mellett még néhány 19. századi költőnk, írónk egy-egy gondolata, verssora vált folklór formában az emlékkönyvkultúra részévé, és már a szerzőre való hivatkozás nélkül, módosítva, kiegészítve vagy éppen parafrázis formájában került be az emlékkönyvszövegek repertoárjába. Erre a sorsra jutott Petőfi és Vörösmarty több müve, Arany, Vajda, Tompa, Madách és mások néhány sora.15 A 19. század második felétől, különösen a századfordulótól a tízes éveiben járó tanulóifjúság válik az emlékkönyvkultúra hordozójává. Míg a biedermeierben fiatalember és kis­ asszony egyaránt szívesen készített emlékkönyvet, a századfordulóra ez a leányok szinte kizárólagos szokásává válik. A fiúk már csak mint bejegyzők jönnek szóba. Az emlékkönyv nyitása határpont jelző lesz a leány életében: a gyermekből kisasszonnyá serdült leányka kezdte meg az emléksorok gyűjtését és általában férjhezmeneteléig foglalkozott vele. Az 1901-ben megjelent Emlék-album fiatal leányok számára c. kiadványban TUTSEK Anna már így írt: „Sokan mosolyognak a fiatal leányok azon szokásán, hogy úgy szeretik az em­ lékkönyvet. ”16 Tehát ekkora már az emlékkönyv végérvényesen a gyermek/ifjúsági folklór részévé vált, amit a felnőttek elnézően megmosolyognak, művelői pedig szinte kivétel nélkül leányok. Pedagógusok szerint nem is egészen normális, ha egy lánynak nincs ilyen könyve, vagy ha egy fiúnak viszont van!17 A népiskolázás terjedésével, általánossá válásával és a polgári kultúra szélesebb körben való terjedésével pedig újabb társadalmi csoportok gyermekei, fiataljai is megismerkedtek az emlékkönyvkészítés szokásával. A 20. században az emlékkönyv-műfaj megszakítás nélkül tovább él és virágzik immár a gyermekfolklór területén. Az írásbeliség tömeges elterjedésével „voltaképpen megszűnt a folklór jellegű alkotásmód, legalábbis a felnőttek körében ” - szögezi le VOIGT Vilmos.18 Az iskolás gyermekek - elsősorban és mindenekelőtt a leányok - között viszont a mai napig is folklór módjára élő, elterjedt szokás az emlékkönyvkészítés. A jelenség ma már - de hoszszabb múltra visszatekintőén is - sokkal inkább gyermek/ifjúsági folklór, mint a magas kul­ túra megnyilvánulása, akár művelőit, akár az általuk létrehozott objektivációkat tekintjük. Az első világháború kitörése talán az a határvonal, amikorra visszavonhatatlanul a tanuló gyermeklányok világába szállt le az emlékkönyv. Egy 1917-ben megjelent életvezetési könyvecske, GONDA Béla: A fiatal leány otthon c. müve már pedagógiai céllal népszerűsíti a kisasszonyoknak a biedermeier kor társas életének rokonszenves szokási között az emlék­ könyvkészítést, nosztalgikusan megemlítve, hogy „a mai társas életnek a biedermeier sok vonatkozásában való újraéledése kívánatos volna. ’’19 Magát a szokást persze nem is kell külön népszerűsíteni, a leánykák buzgón nyitják emlék­ könyveiket, ám az a szövegpéldatár, amit a már idézett Emlék-album fiatal leányok számára és Gonda Béla is közvetítene és szorgalmazna, nem válik, nem válhat a repertoár részévé. Az emlék­ könyvszövegek a gyermekfolklór világába kerülve egyrészről sematizálódnak, ellaposodnak, 15 V ö . K E S Z E G 1 9 9 1 /b . 1 5 6 -1 6 1 . 16 E m lék -a lb u m 1 9 0 1 . 3. 17 V ö . S IM O N D E S é.n . 2 -3 . 18 V O IG T . 1 9 8 7 . 106. 19 G O N D A 1 9 1 7 . 6 4 . 80 �Palócföld 2000/2 konvencionális pátoszuk nemegyszer ellentétben áll a gyermeki érzésvilággal - butácska koravén­ i g , egyfajta sajátos póz jelenik meg bennük másrészről egy jellegzetes világképet, a felnőtté válás vágyvilágát tükrözik; néha egyenesen cinikus érzésvilágot mutatnak: Ha egyszer férjhez fogsz menni, És a férjed meg találni verni, Vedd elő a nyújtófát És törd el a derekát! %** • Ne higgy a szónak, óh, fiatal lány. Ne hidd a szerelmet, nincs olyan: csak a bolond keresi A férfi durva, rút, és félénk bájaidra Ráunnak nyers szükségletei. A 20. század során - kisebb számban ugyan de friss nyelvi lelemények, a szokvá­ nyostól elütő, nem ritkán tréfás-humoros gondolatok is felbukkannak közöttük. Ez utóbbiak többnyire a legutolsó évtizedek termékei. Motoros fiú szavára Ne menj ki az utcára. Mert a motoros szerelme Benzinnel van keverve. * * * Ha minden csók helyén Fekete folt volna, Réka már régen Néger kislány volna! Természetesen a tükrözött világkép a (kis)gyermekek egocentrizmusát alig haladja meg. Jellemzője az antropomorf gondolkodásmód, a pragmatizmus, az ellentmondás-mentesség, a túláltalánosítás. További sajátossága egy jellegzetes ökonomizmus, amely megelégszik a jelenségek első, evidensnek tűnő magyarázatával. Az elmondottakból szükségszerűen követ­ kezik, hogy a vázolt világkép teleológikus és partikuláris. SZECSKŐ Tamás megfogalmazá­ sában: „ az ember saját céljait keresi a - tőle függetlenül adott - világban, másrészt pedig azt kutatja, mi célja vele az —ismét csak tőle függetlenül létező - világnak. ”20 Az emlékkönyvek sajátossága, hogy formájuk, de tartalmuk is alig változott az eltelt év­ századok alatt, ugyanakkor a hagyomány megszabta kereteken belül tág teret biztosított a változatok létrejöttéhez. A műfaj hosszú századokon keresztül való szívós továbbélésének magyarázata éppen kötött és rugalmas szerkezeti és tartalmi elemeinek szerencsés összekap­ csolódásában keresendő. 20 S Z E C S K Ő 1 9 7 1 . 122. 81 �Palócföld 2000/2 Irodalomjegyzék ÁGOSTON József 1885 Bártfay László és neje. Budapesti Szemle, XLIV. 161-170. BÁRTFAY László 1969 Naplójából 1-2. Kötet (1838-1841, 1849-1851). Válogatta és jegyzetekkel ellátta: Jenei Ferenc. Budapest BAUS1NGER, Hermáim 1982 Szólások és feliratok. In: Folcloristica, 6. 345-362. CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára 1958/a Széchényi Júlia emlékkönyve. Soproni Szemle, 4. 329-326. 1958/b Wolh Janka emlékalbuma OSZK Évkönyve, Budapest. 247-257. 1974/a Illusztrált kódexeink. In: Régi könyvek és kéziratok. Tanulmánygyűjte­ mény. Összeállította: Pintér Márta. Budapest. 25-30. 1974/b Jelképes ábrázolások kódexekben. In: Régi könyvek és kéziratok. Tanul­ mánygyűjtemény. Összeáll.: Pintér Márta. Budapest. 22-24. Emlék-abum 1901 Emlék-album fiatal leányok számára. Singer és Wolíher. Budapest GONDA Béla 1917 A fiatal lány otthon. Budapest HENNING, Hans (hrsg.) 1988 Blátter dér Erinnerung. Aus Stammbiichern von Frauen des 18. und 19. Jahrhunderts. Stuttgart. KESZEG Vilmos 1991/a A folklór határán. A népi írásbeliség verses műfajai Aranyosszéken. Bukarest. 1991/b Szolgálatban - Az emlékvers. In: Keszeg: A folklór határán. Bukarest. 73-194. KISS József 1991 Petőfi, az emlékkönyvek és a biedenneier. Helikon, XXXVII. 1-2. 149-153. RIPA, Cesare 1992 Iconologia. Milánó (Eredeti: 1603) SIMONIDES, Dorota é.n. Lehet-e folklór az írásbeli hagyomány? Kézirat. ELTE Folklóré Tanszék, Budapest SPLÉNY Béla 1983 Emlékiratai. I-II. kötet. Budapest SZECSKŐ Tamás 1970 Kommunikációs rendszer - köznapi kommunikáció. Budapest VEREBÉLYI Kincső 1993 A hagyomány képei. Debrecen VOIGT Vilmos 1987 Modern magyar folklorisztikai tanulmányok. Debrecen ZOLNAI Béla 1940 A magy’ar biedermeier. Budapest 82 �Palócföld 2000/2 Takács György „Semmi gonosz igizet benne ne nyughasson!” Szemverés elleni csángó ráolvasok A következőkben a gyimesi, hárompataki, románcsügési, úz-völgyi és csobányosi csán­ gók1 igézet, igizet (szemverés) elleni gyógyító cselekedeteiben (vízvetés, elfúvás) alkalmazott ráolvasókból közlök jó két tucatnyit, amelyeket 1991. és 1998. között hallottam, s „ Arany­ kertbe’ aranyfa’' című, kiadás előtt álló könyvem kéziratából emeltem ki. A csángók jórészt székelyes eredetű hitvilágában az igizet, igyizet a betegséget okozó rontások egyike2, ame­ lyet jórészt akaratlan ártás eredményének tartanak: „Maga, ha hirtelen megnézi, úgy meg igizi! Magát es, ha valaki úgy megnézi, csak észreveszi, úgy fá j a feje, hogy vége a napjá­ nak.” (Bezsán Koszti sz.1928. Kostelek) „Reanezel s megcsudálod, úgy reafeledkezed magadot, hogy’ 'te, be szép ez!’, s úgy elgondolod. S ilyen dógon keresztül meg lehet igizni. ...Vannak olyan emberek, amelyikek nagyon igiznek. E zé’ van, m á' nálunk, mikor meglátsz egy... egy kis gyereket, s úgy? reanezel, tudod, m á ’ mingyá’ a vénasszonyok: ’Köpd meg, pfü, meg ne igizzem!”’ (Karácsony Lázár sz.1932. Gyimesbükk, Halas-pataka) „Olyan egy része... hogy igiz. Másik pedig nem. Akármit csudálkoznak es, semmi baj nincs. A másik olyan, hogy meglássa magát, vagy valamit, s lát valamit olyant magán, úgy megnézi, miféle, úgy hogy meg es igézte abba’ a helybe’. ” (Vrencsán Lázár sz.1924. Kostelek) „Olyan sze­ mük van, hogy’ megigizik. Nem mindenki igiz. De olyan a szeme, hogy megnézi, s elbetegedik a másik... beleposztul, tuggya, állat, vagy ember es.” (Fekete Kászoni Jánosné Korbuly Rozália sz.1933. Gyepece) „Akárkit. Csak nem akárki. Olyan emberek vannak, hogy a ’ mihent meglátta azt a malacot, vagy azt a tehént, vagy azt a borjút, hogy szép vót, s ő eltá1 G y im esek en a g y im esi csá n g ó telep ek et (F e lsö lo k , K ö zé p lo k , K o ste le k , G y ep ec e é s M ag y a rcsü g és falvait, Ú z -v ö lg y é n G y im esb ü k k ), H árom p atakon p e d ig E gerszék et é s C sin ó d o t értem . R o m á n csü g é s a T atrosba ö m lő C s ü g é s-v iz e v ö lg y éb en , Palánka és M a g y a rcsü g és k ö zö tt, az a lig n é ­ h án y csa lá d által lakott C so b á n y o s p e d ig a C sob án yos-p atak fe ls ő szak aszán ak la p o sa in h ú zó d ik m eg. 2 A d o lg o za to m b a n k ö zh ite k h e z h a so n ló ráolvasok m áig hallh atóak a sz é k e ly s é g köréb en is, legu tób b Balázs Lajos „Szeretet fogott el a gyermek iránt” cím ű k ötetéb en (P a lla s-A k a d ém ia , C sík szered a, 1 9 9 9 .) ír a c sík sz e n td o m o k o sia k igézettel k a p cso la to s h itén ek elem eirő l. ( 2 9 5 - 3 1 3 .0 .) 83 �Palócföld 2000/2 tóttá a száját, elbámú’t rajta, am m á’ megvan igizve. S akkor az a borjú, az beteg vót... azt meg kellett gyógyítani, vagy szentelt vizet csinálni neki, m e ’ csináltak igy magán, házilag, vótak ilyenyek, akik tudták, imával, mivel... ” (Vrencsán András, 1913-1998. Kostelek) Az igézet jelenségéről Magyarországon először Laskai Osvát ír XV. század végi Beszéd­ gyűjteményében, ahol szintén igézésnek (Jascinationes - vulgo yghezes) nevezi/ 1562-ben a debreceni hitvallástétel szól a rontás e fajtájáról/ Az ,, igéz" szó nyomát a türk nyelveken át egészen az eurázsiai nyelvhasználatot évezredekig meghatározó sumér nyelvig követhetjük, ránk maradt nyelvemlékeik szerint ugyanis a sumérok hitében a szemverést az „igi ohul” („gonosz szem”) okozza.345 Pontosan ugyanerről, ugyanezekkel a szavakkal beszélnek máig is az ig(y)izet kapcsán a gyimesi csángók éppúgy-, mint a magyarlakta területeken mindenütt. A csángók az igézés okának általában az irigységet, a kércinséget tartják. Úgy vélik, azt lehet megigézni, ami szép, irigylésre méltó. Különösen azokról az emberekről tartják, hogy igizősek, akik szemöldöke összeér, illetve akiket csecsemőként kétszer választottak el az anyjuktól: „Állatot es meg lehet igizni, embert es meg lehet igizni, aki igiz. Például mü így hallottuk a régi öregektől... hogy vigyájz attól az embertől, amelyik... a szem szőre össze van érve itt. Az nagyon igiz. így mondták a régi öregek. ” (Karácsony Lázár, Gyimesbükk, Halas-pataka) „ Ezelőtt aszmondták, hogy a ’ tud igizni erőst, akinek ez a szemöldöke esszeér itt egészen. Az erőst igiz. Az a mihent meglátott, megvagy igizve. ” (Vrencsán András, Kostelek) „Ha valami megtetszik, s megnézi. S aszmongyák, az igiz, akit elválasztnak az anyjától, a csöcstül, s megtéríti, hogy még osztón utána megint szoptassa. Az olyan ember igiz, akit kétszer választottak el.... Akármit, ami megtetszik egy részének, m e ’ aszmongya: 'Szem megnezte, sz ív megszerette, gonosz igizet belészállott... (Karácsony Emilné Vrencsán Anna sz.1923. Kostelek) „ ... akinek olyan a szeme, hogy aszmongyák, hogy két­ szer válódik el az édesanyja tejitől. Hát... az igiz. Aszongyák, hogy az amikor megigizi, az osztó ’ söpri es, viszi. Meg es hal abba. Meg abba, mikor az megigizi. ” (Szőcs Kosztiné Karácsony Anna sz.1931. Magyarcsügés) ássa-e, Andris János, ő olyan vót, amelyiket megnezte, osztó’ hézzatártották. Anukának a bátyja elment le, korcsma vót András Jánosnál, nekik sok gyermekik vót, s vót egy kicsi bubájuk, született vót, szép kicsi leánka... kilenc hónapos leánka vót. S aszmongya: ’Ej, milyen szép kicsi leánkátok van!’ ügy elbetegedett a leánka, s nem jutott eszikbe, hogy megigizte. Elbetegedett, éjjel meghalt. Meghalt a leánka. ” (Fekete Kászoni Jánosné Korbuly Rozália, Gyepece) Noha bármit meg lehet igézni, a szemmel verésnek leginkább mégis a védtelen, gyenge élőlények (gyermekágyas asszony, kisgyermek, fiatal állat stb.) vannak kiszolgáltatva. Az igézet kínzó fejfájással, hányingerrel jár, a csángók hite szerint bele is lehet halni: „ Tudja-e, hogy ha az embert, vagy akármit... olyan beteg, hogy kész, hogy meg kell halni. Ha valaki megigizi. Annyira fá j a feje, hogy vége az élettyinek. S mihent megmosta evei a vízvei magát, helyre van jőve. Na, de azt kell tudni, hogy milyen imádságot mondnak. S azok nem 3 v ö . S zen d rey Á k o s: A m agyar n ép h it b oszork án ya. M a g v ető , B p. 1 9 8 6 . 195. o.! 4 v ö . i.m . 19 5 . o.! 5 v ö . p l. G ö tz L ászló: K eleten kél a N ap . N y e lv é s z e ti és történ ettu d om án yi é rtek ezések I-IV . A ltö ttin g -W ien , 1 9 8 1 -1 9 8 4 .; Dr. V arga Z sigm on d : A z ősm agyar v a llá s szum ir és ural-altaji ö rö k ség e. San F ra n cisco , én. 177. o.! 84 �Palócföld 2000/2 tanyitottak senkit. S ha tanyitottak, akkor egy nálánál fiatalabbat... öregebbet nem vót sza­ bad tanyitani, csak fiatalabbat. Megt anyitott a, hogy mit kell, s akkor maradott ig)> hátra. E gy.” (Vrencsán András, Kostelek) „Nehez beteg vele. Állat, ember, mindenféle. Nehez beteg, ha megigizik.... Vót gyermekkoromba’, odahaza a Blikkbe’. Ott, ott vót. Megigizték, s vitték az orvoshoz, s hordozták ide, hordozták tova, semmi se ért semmit, hanem aztá ’ beléhalt, ugye, belészállott a szüvibe, a fejibe, a szüvibe. Több mentség nincs. ” (Bezsán Györgyné Nagy Katalin sz.1928. Kostelek) „Aszmongyák, hogy igizős. Megigizi. Akkor fá j a feje, s rossz érzetje van, hányingere, s öli a szüvitől, rosszul van a Szilvitől.... így rajta felejtkezik erősen, s akkor igizi meg, aszmongyák, igy>belé gondol, s akkor. ” (Berszán Fülöpné Gábor Kata­ lin sz.1945. Gyimesközéplok, Bükkhavas-pataka) „Mindenfélét. Állatot s disznyót s malacot, mindenfélét meg lehet igiznyi. S akkor kerül egy olyan, a malackáknak es kerül egy hasmenés, s elposztúlnak. Olyan fejfájásval jár. Igen. ” (Vrencsán Lázámé Dobricu Anna sz.1931. Kostelek) „Reacsudálkozott. Nézte, nézte, nézte, s reafeledkezett, tudja, s akkor megigizte.... Állatot es meg lehet igizni. Szép állatot meg lehet. A csúfot nem lehet meg, de a szép állatot.... Ide ki a fciisső szomszédok, olyan vót a vénasszon, hogy édesapámé, a marhát vagy amit ő meglátott, megigizett, azt, hiába vettél vizet, afő d vette ki. Meg kellett dögöjön, vagy meg kellett haljon. ” (Tankó Jenőné Bodor Virág sz.1930. Magyarcsügés) „Elposztul az állat es az igizetböl. Ez igaz. ...A z állat elposztul, az állat es. Akármilyen állat elposztul. Küssebb állat, vagy nagy>obb, vagy akármilyen. Ha megigizik, beléposztul az állat, mindenféle.... S... az embert es, ha megigizik, kezdi nyomni a sziivit, és fájni afeje, s... igy, drága, igy.... Az igizet, az erőst erős. ” (Vrencsán Józsefné Vrencsán Anna, 1915-1997. Kostelek) A szemverés megelőzésére a „pókás bubákat”, a kis gyermekeket régente éppúgy megje­ gyezték, s egyes házaknál megjegyzik még ma is, mint a fiatal állatokat. Az állatok igézettől való megóvására legjobbnak tartják a nyakra kötött piros szalagot, piros „bojtékokat”, „ kenákat”, a gyermekek védelmére pedig a piros gyapjúfestékkel vagy az üst fenekéről, a „futtőről” lekapart szitával, korommal megkent homlokot. Előbbi - amint az egyik csügési vallomás alapján („... ha nekem es kicsi bubám vót, s egy tyúkot elvágtam, vagy valamit, akkor jelt tettem a gyermekre. A vérit annak es a homlokára feltettem, hogy valami nehogy bántsa. ” - Tankó Jenőné Bodor Virág, Magyarcsügés) feltételezhető -, talán egy régvolt áldozati szokás emléke, utóbbi pedig elsősorban a szépség-csúfság ellentétpár mentén értel­ mezhető: ami szép, azt irigylik, megigézik, a csúf elcsúfított gyermekekre, állatkákra azon­ ban nem leselkedik ez a veszély: „A tehenyek es, kicsi borjú... megborjuzik, szoknak tenni piros szalagot a nyakába.... Az azétt van, az a piros szalag, hogy jusson eszébe, hogy ne­ hogy megigizze.” (Popovics István sz.1921. Gyepece) „A kisgyermeket igen. Szokták a homlokát. Vagy szitával, vagy egy kicsi piros valamivel, ha valahova vitték, megérintették.... s akkor eszikbe jutott, aki megtekintette, hogy megtöpte: ’Pfö, meg nem igizem \ ” (Györgyicze Andrásné Korbuly Katalin sz.1921. Magyarcsügés) „Amikor kicsikék vótunk, s ugye, hogy sokat dógoztak a fehérnépek, me ’ a gyapjat es mind feldógozták, festettek, ilyen ágyteritőköt szőttek, csergéket szőttek s festettek. Hittak oda, s a festőbe mártották igy a hüvelykiket, s igy a homlokunkra: 'Na, ne igizzenek m eg!’ Jegyeztek meg, s úgy mentünk megjegyezve egész nap.... Fölleg a piros festővel, azzal.... A zé\ hogy amikor az a rossz szem reanéz, akinek rossz szeme van, előbb azt lássa meg, a jegyet rajta, s akkor nem tuggya elkapni az igizet, met a szeme előbb azon akad meg. A zé ’jegyezték meg. ” (Fekete 85 �Palócföld 2000/2 Kászoni Jánosné Korbuly Rozália, Gyepece) „Az üstnek, a kormos üstnek, fenték el az ujjikot, s a kicsi gyermeknek húzták el a homlokára, hogy ha valaki reanéz, nézze azt a kor­ mot, ne maraggyon a szeme a kicsi gyermeken. Pontot tettek. Egvehvel es lehetett, nem csak koromval. Valamilyen festő... egyehvel es lehetett, de koromval tettük, hogy legyen csúnya. ” (Bereczki Jánosné Vrencsán Virág sz.1922. Kostelek) A tatrosvidéki csángók hite szerint á fákat, virágokat is meg lehet igézni. „Megigiződik a fa " - mesélte öreg gyepecei barátom, Popovics István. Az igizős szem „vevődtetésére’' máig piros szalagokat, gyapjúfonal darabkákat, rongyokat aggatnak a rügyező, virágban lévő fák ágaira. Hitük és tapasztalatuk szerint a figyelmet elvonó piros szín segít a rontás megelőzé­ sében: „Valami ulyant látnak rajta, hogy hát abból megigizik.... A fá t meg lehet, a gyümőcsfát, ha sokat virágzik. Sokat virágzik, s meglássák, hogyk 'Ej. mennyit virágzott ez a f a ! \ de nem ju t eszükbe az, hogy}hát megigézik.... Akkor a virágjait elhullassa, s nem csinál gyümőcsöt.... Veres szallagot kötnek reja, vagy egyket, vagy kettőt, hogy aki lássa, meglássa előbb a szallagot rajta, s akkor nem igizi meg senki sem. ... Vizet nem vetnek a fára, met azt nem tudják, hogy megigizte, rögtön... csak akkor, amikor elhullatta a virágját, s gyümőcsöt nem köt, a többiek kötnek, s az nem köt. Azt nem tudják rögtön, hogy megvan igizve. De legelsőbben kell kössenek veres szallagot vagy>két helyré. " (Imre Jánosné Györgyicze Anna, 1911-1996. Kostelek) ,,H á ’ a piros szalagot azé’ tettük, hogy ne igiződjék meg, m e’ sok virág van a fákon. Tavasszal. A kicsi fákra, s amelyiken több virág van, inkább oda teszik.... Megigiződik, s akkor osztán lehull a virágja, s nem termeszt a fa. A pirosat meglássa, akkor valahogy úgy... elvevődik, nem igizi meg a fát.... Előre a piros mutatkozzék elé. " (Fekete Kászoni Tamás sz.1935. Gyepece) „Aszondták, hogy ne igizzék meg, azér’.... Azt tudták, hogy az az é r ’ van, hogy szalag van rajta, hogy>ne igiződjék meg, s igy mondják, hogy> megtöpi: 'Phü, nem igizem m eg!’... aszondják, irigy' szem nézi meg. " (Györgyicze Andrásné Korbuly Katalin, Magyarcsügés) Ugyancsak meg lehet igézni valakinek a munkáját is, ha szép. Régebben az asszonyok, amikor szövőt tettek, „ a kapukot zárták bé, s kötték bé, hogy ne menjenek a nézők, m e ’ igizték meg" a szövőszéket. A megigézett szövőszéknek az élőlényekhez hasonlóan ráolva­ sás kíséretében vizet vetnek, szenteltvízzel meglocsolják: „Meg lehet minden félét... ez biz­ tos. ... Még a szövőt es meg lehet igizni, mikor szősz, ügy essze bolondul, hogy vizet vetsz, s helyrejő.... Meglocsolják a szövőt." (Kulcsár Jánosné Szőcs Mária sz. 1932. Gyimesbükk, Budáka-oldal) „ ...valamikor régebb... amikor szövőt tettek, fölleg, még az ajtót es bézárták, nehogy>a szomszédasszon, vagy... aki úgy érdeklődik vagy csodálkozik. Mert, ha megnezte, úgy esszevigyült, nem tudták indítani el a szövőt. Akkor vettek vizet annak is. ...A szövőszék­ nek vizet vettek.... Úgy>mind a szentelt vízzel, úgy’ megszentelik. Met az m á\ tudja, hogyha m á ’ egyszer arra a vízre a Jóistennek a nevivel csinálják, vagy mondják, az m á ' azt jelenti, hogy az m á ’ szenteltvíz. " (Fekete Kászoni Jánosné Korbuly Rozália, Gyepece) „ Úgy essze gurucsolódott. Igen.... Édesanyám mondta... hogy: ’Valaki idejött - aszondja - a szövőm úgy össze gurucsolódott, hogy nem tudtam szőni!’ S akkor vetett vizet reja, s helyrejött. Meglocsolta aval a vízzel. " (Vrencsán Sándomé Csilip Anna sz.1931. Kostelek) „Festettem a piros tojást, s olyan jött oda, hogy úgy megigizte, hogy se nem fogott, semminek se ’ vót jó. Akkor valamit ki kell találni... Valami hazugságot, hogy’ fogjon a festő. (Bezsán Jánosné Vaszi Ilona sz.1931. Kostelek) 86 �Palócföld 2000/2 Ha a rontás megelőzése nem járt eredménnyel, a megigézett beteg gyógyítására két, időnként együttesen is alkalmazott módszer áll rendelkezésre: a vizvetés és a beteg fejének elfúvása. A vízvetésnél a gyógyító személy jó néhány előírás betartásával vizet merít (általá­ ban folyóvízből, patakból, vagy legalább a kútból, hogy az orvosolásra használt elem tiszta, !tkezdetien" legyen), s abba a tűzhelyből kivett páratlan számú (három-kilenc) parazsat újabban esetleg elgyújtott gyufaszálat -, vet, melyek mindegyikére „ráimádkozza” a gyógyításnál használatos olvasás ”-t. Az ilymódon elkészített, a szenteltvízzel azonos érté­ kűnek tekintett szenesvízből ezután a beteg néhány (általában három) kortyot iszik, a mara­ dékkal megmossa az arcát, a homlokát, a halántékát, esetenként a tenyereit és a talpait, majd a vizet - amely magával viszi a betegséget -, elöntik, általában napszentület felé, leggyakrab­ ban a sas (kapufélfa) vagy fa tövére, esetleg kutyára vagy macskára. Ha megigéztek valakit, s nincs a közelben víz, a csángók a másik gyógyító módszerhez folyamodnak, vagyis elfújják a beteg fejét: „Amikor... ha nincsen tűz, vagy’... hogyha nincs viz vagy tűz, akkor fújják el a fejit. ” (Fekete Kászoni Jánosné Korbuly Rozália, Gyepece) „Az es csak annyi. Hogyha nincsen víz közel, s beteg valaki, hogy megvan igizve, akkor áll szembe aval, aki megvan igizve, s akkor... ahogy elmondtam, úgy mongya, csak nincsen víz. S keresztül fú a fejin. ” (Bereczki Jánosné Vrencsán Virág, Kostelek) ,, Úgy es érvényes, hogy igy keresztet vet a homlokára, s elmongya háromszor, s igy eljiija. Úgy es jó .... így mongyák, elfujják, hogy igy vet keresztet igy a homlokára, s akkor elmongya háromszor, s igy elfújja, s úgy>es megtér. " (Vrencsán Józsefné Vrencsán Anna, Kostelek) „Ez szokás.... Vetnek vizet es, ezt könnyebb vót, úgy elfúni a fejit. ” (Hajnal Pétemé Ardelán Ilona, 1928-1997. Magyarcsügés) A vízve­ tés és az elfúvás szövegei gyakran megegyeznek, egyesek azonban mindkét gyógyító, go­ noszűző cselekedetet különböző, egymástól funkcionálisan elkülönített „olvasásokkal” vég­ zik. A vízvető olvasások spektruma az egyszerű „eltiltásoktól” (pl. „Szem megnézte, szív megigizte. / Menjen el a pusztákra az igizet! ” - Kostelek) az összetett rendszerű, alkalmasint rontó, rontásvisszafordító kitételeket is tartalmazó szövegtípusokig terjed, utóbbiak általában a „Megindult a boldogságos Szép Szűz Mária... ” képpel kezdődnek; az elfuváshoz használt ráolvasó szövegek általában egyszerűbbek, rövidebbek. Az igézet gyógyítására használatos, a csángók hite szerint nem evilági eredetű tudomány átörökítését hajdan szigorú előírások szabályozták, a tudás átadása a halálos ágyon történt: „Osztá' mikor halt meg, akkor úgy le kellett számoljon mindenről... Én láttam, úgy meg­ szenvedett ezeké'. Mindenről leszámolt. Mindenről. Amikor halt meg.... At kellett ággyá, ő le kellett mongya, hogy ő mit tudott s miket csinált. ... Akik ott vótunk, mind hallottuk, hogy ő mit csinált. ” (Anonyma, Kostelek) Ezzel a régi átörökítési formával ma már alig találkoz­ hatunk, általában előbb is átadják a tudást, s gyakran nem is csak egyetlen, de akárhány fiatalabb személynek: „... csak nálamnál kisebb tanulja meg, s m á ’ ha nálamnál idősebb, akkor az enyim nem érvényes, így mondják.” (Tankó Mihályné Albert Anna sz.1945. Kostelek)6 6 v ö . pl. K a lló s Zoltán: R áo lv a sá s a m old vai és a g y im esi csán gók n ál, in: M ű v e ltség és h agyom án y VIII. K L T E , D eb recen , 1966. 1 3 7 -1 5 6 . o.; T akács G yörgy: „Igizet szálljon az erős k őszik lák ra!” A k o stelek i, g y e p e ce i és m agyarcsü gési csá n g ó k ráolvasó gyakorlata, in: P a ló c fö ld , 1 9 9 5 /4 . 3 7 1 -3 8 3 . o.! 87 �Palócföld 2000/2 A vízvetést és az igézet elfúvását - a többi ráolvasáshoz hasonlóan -, a katolikus papság részéről tiltás formájában megjelenő értetlenség övezi: „Aszmongyák, vétek, de ha vizét nem vetne, megigiznek állatot, akármit, beléposztul.” (Albert Györgyné Bereczki Julianna sz.1942. Kostelek) „Aszmongyák, a Jóisten ellen dogozik, de csinálták, met jó vót, ha megigiztek valamit, akkor helyre hozta.” (Vrencsán Sándomé Csilip Anna, Kostelek) A csángóság nem érti, papjai miért nem hiszik, miért tiltják ezeket a számára nyilvánvalóan hasznos bájolásokat, amikor azok csak gyógyításra, világunk orvosolására szolgálnak: „Az nem vétek. Hát én a Bibliából olvastam, hogy hát az Úrjézus aszmondta, hogy aki az Ő nevibe’ gyógyít, az nem vétkezik egyáltalán. Na, s a vizvetés a Jóisten nevivel, az aval van, akár mind a papok es, hogy imádkoznak a betegre, mire, h á ’ csak az Úrjézus nevivel. ” (Fe­ kete Kászoni Jánosné Korbuly Rozália, Gyepece) Sokan a ráolvasókban esetenként máig fellelhető igen archaikus rontásvisszafordító kitételekben látják ennek okát, mint a kosteleki „Gyuri” Virág is, akitől a vízvetés hasznosságát megtapasztaló gyimesi esperes székében elterjedt történetét hallottam: „Ezt a vizvetést... egy része tudja csuful.... Ezt én nem es aka­ rom maguknak mondani. S a papok azt titották. Hogy nem szabad, ez babonaság. Például nem imádságot mondnak reá, hanem... hogyha férfi... ’a heréje hasadjon k i!’, s hogyha nő igizte meg... ’hasadjon ki a csöcse!’. S a papok titsák eztet. Ne kévánj rosszat, még ha roszszat tett es, felebarátod. ...A papok titották a vizvetést. Hát biztoson ezétt tithatták, amit most utoljára mondtam. Vót egy pap a Gyimesbükkbe’, egy esperes pap, úgy hitták, hogy Gergely György. S az igy gyónás alatt, hogyha meggyontad, hogy vizet vettél, nagy1bűnnek hagyta. S az babonaság, s azt nem szabad.... Az nagyon titotta a vizvetést. Vót két szép csitkaja, s a kutnál itatgatta őköt. S egy reggel úgy essze rugódtak, hogy aszhitte, hogy meg... semmisiti egyik a másikot. S a szomszédasszon es látta.... Aszmongya a szomszédasszon: 'Esperes úr, de meg vannak igízve a lovai, hogy úgy essze rugódtak!' S aszmongya: H át hogy lehetne ezen segíteni?’ - Hát én tudok vizet vetni.’ - Hát - aszmongya - csinája, na, hogyha tuggya!’ Az asszony igy vizet vetett, ahogy mondom, s többet nem titotta az esperes a vizvetést.... Úgyhogy meggyőződött a papbácsi es, hogy ténleg a csitkók meg vótak igizve. Vizet vettetett, s a csitkóknak lesimúlt a szőrik, s nem rúgták egyik a mást tovább. ” (Bereczki Jánosné Vrencsán Virág, Kostelek) Lássunk mindezek után néhányat a csángók által a „gonosz igizet” elleni vízvetés és elfúvás során használt ráolvasó szövegek közül. Sorrendben először a vízvető ráolvasok (120.), majd az elfúvás során használatos gyógyító szövegek következnek (20-25.): L Vetem a vizet a Jordán vízibe, úgy használjon!7 / Kék szem, zöd szem, /H etvenhét féle szem megnezte, megigizte. / Igizet szálljon az erős kősziklákra, /N agy sinka mezőkre, /R engeteg erdőkre, / Hol kutyák nem ugatnak, / S a kakasok nem szólnak, / S a lovak nem nyerítnek!8 / Testjey vére, csontja maradjon tisztán, / Ahogy a boldogságos 7 A csá n g ó sá g szerint „h étszer szen telt’', g o n o s z ű z ő fo ly ó v íz rő l, s a v íz v e té s eg y éb m itik u s von a tk o zá ­ sairól röv id en már írtam a P a ló c fö ld hasábjain, (v ö . T akács 1 9 9 5 .!) 8 A z „erős kősziklák ", m ásutt „feteke kősziklák ” sötét ám y lén y ek k el (az örd ög állataival) b en ép esü lt, sza tu m ik u s erők kel terh es, em ber n em lakta birodalm a az alvilág , alsó világ m e g fe lelő je . Innen indul és a ráolvasó hatalm ával id e űzetik v issz a a több i g o n o s z o k h o z h a son lóan az em beri v ilá g rontására 88 �Palócföld 2000/2 Szüzmária, / S a Szentlélek Úristen a világra hozta! (Tankó Mihály, 1939-1997. Kostelek) Na ez, a rossz szem megnézi az embert. És osztó' kezd fájni a feje. Akkor ezt az imádságot el kell mondani egy kanna vízre... azt frissen hozni, a vizet akkor. S akkor... kilenc szenet a füttőből, vagy' gyufaszálat elgyújtani, s belevetni. S akkor... szenet vesz a kályhából ki, azból visszavetni egy pár szenet. S akkor abból az, akinek fá j a feje, kilenc cseppet igyák, s ott megmossa a fejit, s ott a szüviné’, s mingyá ’ helyre van jőve. Idősebb nem szabad megta­ nulja, met akkor a... melyik a fiatalabbtól tanulja meg, akkor aznak m á ' nem használ a ’. 2. Kék szem, fetek e szent, zöd szem, / Irigy szem, jó szem, / Szent megnézett, szü meg­ szerette (nevét mondja), / Gonosz igézet belészállott. / Tisztuljon, takarodjon a feteke kő­ sziklákra! / Úgy maradjon, ahogy az Isten hozta / Az anyja méhéböl a világra. (Vrencsán Józsefné Vrencsán Anna, 1915-1997. Kostelek) Ez a vizvetés.... S akkor háromszor elmongyák s három szenet belévetnek.... Három szenet belévetni a vízbe, s a nevit mondani, akinek veti.... Három cseppet iszik és megmossa a sziviné \ s a fejit, s itt ne. (A tarkóját.)... Elönti s leboritsa a csiprot.... S ennyi az egész. De azért ez igaz.... Úgy es érvényes, hogy igy keresztet vet a homlokára, s elmongya háromszor, s igy elfújja. S úgy es jó.... Úgy es megtér.... Hát ezt nannyómtól tanultam vót. A vizvetést. 3. Kutyaszem, macskaszem, kégyószem, gyékszem, / Ződ szem, sárga szem, fekete szem, kék szem, / Aki megigizte. / Olyan tisztán maradjon, / Amilyen tisztán szülte Szüzmária Szentfiát. /Szálljon el az igizet / A kősziklákra s a fákra, / Hogy ne igya a... gyermeknek a piros vérit. (Pora Béláné Károly Rozália, 1931-1997. Magyarcsügés) A pa­ takról igy lefelé merítem, ne.... Az egy kicsit iszik, s ha nem, megöntözöm, állatot, minden félét, s megtértek még ezidáig, h á l' Istennek. (A vizet hová önti el?) Nyugatra, egy sasra.... Hogy tudjon nyugunni, amelyiknek vizet vettek. 4. Igizet, igizet, menny el! /M enny a kősziklákra, /H o l a fekete kutyák nem ugatnak, / Fekete macskák nem nyávognak, / Fekete lovak nem nyerítnek, / Fekete kakasok nem kukorékolnak, /H a d d a beteget, ahogy az Úr teremtette! /K ék szem nézte, ződ szem nézte, fekete szem nézte. / Ha férfi igizte, fáraggyon el, / Ha fehérnép igizte, remegjen el!9 (Gá­ bor Jánosné Szőcs Ilona, 1926-1998. Kostelek) S akkor ’Pfö-pfö-pfö-pfö-pfö', töpdössék el!... S akkor veti a keresztet a kannára, s akkor elmond egy Miatyánkot utána.... Teszik csiporral a csészébe a vizet, s akkor gyufa vagy szén, de inkábbat most gyufával csináljuk.... Akkor a gyufát meggyújtsuk, s ahogy ég a gyufa, ezt addig mongyuk, s három szál gyufát égve belétörünk a vízbe. S ha megvan igizve, akkor a gyufaszál lemenyen, ha meg nincs igizve, akkor fennmarad a víz tetejin.... (A vizet hová öntik el?) Az eszterhéj alá, a csepegő alá.... Hogy ne tapodódjékföl. S akkor a csészét leborítsák, mikor visszaviszik. Az asztalra, ahol szokták tartani a csészét, oda leborítsák.... S akkor... egy kicsit iszik, háromszor iszik törő „gonosz igizet” is. A h e g y , a havas tetejéről n ép m eséin k tanúsága szerint is „lap p an cs” v e ze t az alsó v ilágb a, (v ö . V á m o s Ferenc: A k o z m o sz a m agyar m eséb en . B p. 1943. 4 7 -4 8 . o .!) 9 A „fáraggyon e l”, „remegjen e l” k itételek ráolvasóin k rontásvisszaforditó e le m e ih e z tartoznak, am elyek szoros kapcsolatban állnak a kevesek által ismert és gyakorolt rontó ráolvasókkal. (vö. 20. sz.!) 89 �Palócföld 2000/2 belölle egy-egy cseppet, s akkor megmossa a fejit s a szivit s... megmosdik, s akkor úgy a vizet elönti. 5. Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentlélek Istennek, / Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és / Mindörökkön örökké, /Á m en. / Kék szem, zöd szem, fekete szem, / Megnézte, megszerette a Dajka csitkót. / Ahány szem megnezte, / Ahány szí v meg­ szerette, / Annyi ezer angyal jőjön, / Vigasztalja meg a Dajka csitkónak a szivét. /S zállj el, igizet, a kősziklára, / A /tusából, a csontjából, / A vériből, a boriböl, a szőribök / Ne edd a csitkónak a piros vérit, / Ámen. (Fekete Kászoni Jánosné Korbuly Rozália sz.1933. Gyepece) Hát a viz... bárhonnan hozzák, ha kittből, ha patakból... csak addig ne igy’ék senki belé. Hanem legyen az tiszta víz. S egy csiporral mernek, s... keresztet vetnek „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében, Ámen ”, s a csuprot arra a keresztjeire teszik le. S úgy kezdik a vizvetést.... Egy késsel így keresztet jelölnek, egy vas... vas legyen.... S amikor elmondta ezt, a Dicsőséget, s azt, hogy „Kék szem, ződ szem... megnezte, megszerette... ”, akkor egy szenet, egy élő szenet kivesznek, akármilyen picike, csak élő szén legyen, s bele­ dobják. Úgy háromszor, ahogy az imádságot mondják... beledobják az élő szenet a vízbe, s ha leszállóit a fenekibe, akkor megvan igézve. S akkor elviszik, s háromszor a szájába tőinek, hogy igy’ék, s a többit re aöntözik a testire. S ami megmarad, a fenekibe \ a szenek, me ’ arra m á ’ imádság van mondva, olyan helyré teszik, egy gyüm öcsfa tövibe, ahol... mocs­ kot, mit nem öntnek. S a csuprot le szokták borittani. ügy szokták csinálni.... Édesanyámtól hallottam. ...A z édesanyjától tanólt a ő is. 6. Tesznek egy csészébe, vagy kannába vizet, s akkor vagy gyufaszálat, vagy szenet vet­ nek belé. De amikor a vizet elé teszik, keresztet vetnek reja: 'Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében, A m m e n t S akkor úgy>mongyák, hogy: Elindult a gonosz igizet méhébe, / Megtalálta a boldogságos Szüzmária, / Kérdé tölle: Hova mész, te igizet?! / (A megigézett) fejinek, testének járására. / Térj meg, térj meg, te gonosz igizet, / menj a kősziklákra! / Szentlélek Úristen (a megigézettet) vigasztalja. Úgy elmondnak egy Miatyánkot, akkor esmént ezt, amit elmondtam, egy’ Üdvözletét, s esmént ezt elmongyák, s akkor egy Hiszeke­ gyet. Amikor elmongyák ezt a szakaszt, amit elöl elmondtam, s a Miatyánkot, akkor belévetnek egy szenet a vízbe, s mongyák: Kék szem, ződ szem, / Hetvenhétféle pokoligiző szem, / Aki átöljártay átolnezte. / Olyan tisztán maraggyon az igizettf / Mint Szüzmária szülte Szentfiáty az ártatlan Jézust! S akkor hasznos ez a vizvetés. (Ambrus Jánosné Tankó Ágnes „Kicsi” sz.1938. Gyimesfelsőlok, Ugra-pataka) Én eztet édesanyámé* tanóltam. 1. Keresztet vet. (Kezét asztalra helyezett olvasójára teszi.) Aszmongya: Hova indulták gonosz igizet?! / Elindultam Enikőnek szálkás húsa hasogatásáray / Piros vére ivására. / Menj el, menj el rengeteg erdőkrey kősziklákray / Hol a fekete kakasszó megszollany / A kősziklák tetejire, / Odaf annak a tornyára! / Vidd ely vidd el innét ezt a fejfájást /A z én fejemről! / Bocsásd meg bünjeit, bocsásd meg vétkeit, / Az ő gondolatjára. / Isten legyen velünk szent országában. /J ö jj el hozzánk, / Ez a gonosz igizet ne szálljon a szüvünkbet / Hanem repüljön a hegyeknek a hegyes hegyibe! (Galaczi Fülöpné Gerczuly Borbála sz.1913. Gyimesfelsőlok, Sántateleke) A vizet a folyó vízből kell meríteni tizenkettőkor. Éjjel 90 �Palócföld 2000/2 tizenkettőkor kell meríteni a vízből, csak amikor az ágyából lekel, maga ne vigyázkodjék suhuva, csak keresztet vet.... Maga nem kell semmit mondjon. Semmit. Mejen... a folyóvízhez, s önné ’ mikor megtér, a folyóviztő', keresztet vet és szépen viszamegyen, nem vigyázkodik suhuva... Keresztet vet, édesanyámé, s azt a szenet belét eszi abba a kanná­ ba, s akkor az odaszáll, a fejire.... S akkor az leszáll. Aki megigizte, ha fehérnép igizi meg, akkor leszáll mind a három, ha férfi igizi, egy száll le. Nem kell ennél egyebet sem­ mit mondani. 8. Keresztet húznak a fődre. Keresztet húznak: Kék szem, zöd szem, / Hetvenhétféle pokoligiző szentt / Ki átoljárta, átolnezte Péternek a szentit. / Döföm szivibe, szemibe! / Kérem a boldogságos Szépszüzmáriát, / Hággyá olyan tisztán az igizettő\ / Milyen tisztán szülte az áldott szent Fiát a fekete fődre! / Térj meg, térj meg, te gonosz igizet! / Menj el, szállj el a hajlandóságra! / Menj el, igyál gyöngy harmatot! / Menj el a vadasszonyoknak vermeibe, / Ahol kovászval nem élnek, / Kovászos kenyeret nem sütnek, / A feteke kakasok nem kikirHitek! Ilyen szavakval mongyák el a vizvetést. (Tankó Kálmán, 1910-1998. Gyimesfelsőlok, Ugra-pataka) 9. Vizet vetnek, hogyha... s akkor osztóin... mongya reá azt a kicsi imádságot, s akkor iszik belőle háromszor, s megmosdik egy szikrát, keresztet vet... többit elönti, s „úgy' elmennyen az igizet, ahogy elment ez a viz”, osztán, ugye, megjő. Na. ...Tiszta imádság kell. Igen. Aszmondják, hogy: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, / Mikép­ pen kezdetben vala, most és mindenkor, / S mindörökkön-örökké, / Áment. / Elindult a boldogságos Szüzmária Szent Józseffel Jeruzsálemba. / Magukkal vitték a Kisjézuskát. / Szembetaláltak egy zsidó leánt és egy zsidó legént. /A zok a Kisjézuskát elvették, / Megszeretgették és halálra igézték. / Akkor Szent József rezes nyelű bicskájával / Három szikrát ütött, / S a boldogságos Szüzmária a Jordán víziből / Három csepp vizet merített. / S aszmondta: Aki ezen igékkel vizet vet, / Minden ember és állat meggyógyul a fődön. / Én es vizet vetek Péternek vagy Pálnak a nevire, /A hogy vetett a boldogságos Szüzmária, /A z ő áldott Szentfiának. / Ha férfi igizte meg, essék a sapkájába, / Ha asszon igizte meg, essék a kontyába, / Ha leán igizte meg, essék a pártájába, / S Bor bál vagy Anna vagy mifélének híják, / Tisztuljon meg az őfeje, /M in d a Jordánból kimerített szép tiszta vize, / Áment. (Kádár Imréné Bereczki Borbála, 1907-1998. Magyarcsügés) Akkor elmondnak három Miatyánkot, három Üdvözletei. így keresztet vetnek, s ennyi az egész. S akkor azt a vizet, ugye, hogy vetnek belé három szenet... ahogy mondják, hogy a boldogságos Szüzmária hogy vetett vizet.... Keresztet vet, iszik egy-egy>cseppet, s akkor aszongya, hogy: „Mindenféle gonosz igizet, távojzál töllem, úgy' ahogy eltávozott a... boldogságos Szüzmár iától... ", s akkor a többit elönti nyűgöt felé, s aszondja, hogy: „Úgy elmenjen az igizet, ahogy ez a viz elment”. ... Jaj, hát azt azelőtt tanultuk. Ott az öregektől, a mieinktől. Igen. ...Az nem olyan vétek, mert azt a z-Isten igy> adta. Aszmondták ezelőtt a z-öregek, hogy/ nem... nem vétek. Mert, ugye, a z-Isten... az Istent kérjük rajta, hogy s égéijen meg, nem mást.... De azt es tudom, hogy hasznos. ...A jó Istent kell kérni a vizvetésbe', nem... nem a' izéket, me ’ sokan kérnek olyan fé ’rebeszédeket, olyan ördögi paratikákot, hogy mondjam, me *vannak azé ’ olyanyok es, elég. Azok azokval dógoznak.... Én azokot nem tanóltam meg, 91 �Palócföld 2000/2 met az a túlsó partra való. Isten van, s én Istent hiszek. ...Aki Istenbe ’ hiszen, az nem csalat­ kozik. Met az Isten megsegíti. 10 Elindult a boldogságos Szüzntária / Az ö áldott szentséges Szentfiával, / Gecemáni kertbe, imádkozni /M egtalálta a nagy zsidó leányát. / A nagy zsidó leánya kitakargatta, / Irigységből kércinségbőy halálra igizte. / Vess vizet az Urjézuskának, / M ey én es azt vetek Máriának ezekkel az igékkel. / Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek, / Ammen. / Ó, Szüzanya, jöjj segítségére! (Nyitrai Sándomé Karácsony Mária sz.1918. Gyimesbükk, Budákaoldal) Ezt elmondom háromszor, vaj ötször. Ahány gyufaszálat belevetek a vízbe. S utána egy Miatyánkot s Üdvözletei. Üsztá ’ azt, hogy>azt a rövid... hogy: Kék szem megnézte, / Zöd szem megigizle, / Vigasztaló Szentlélek Úristen, /J ö jj segítségünkre! Ezeket a ' izéket, az igizetre.... A vizet, ha vederből meríted... a csupor legyen tele, s ne folyjon vissza semmi. S akkor keresztet vetek a késsel, s... rejateszem. Akkor mondom ezt az imádságot, a gyufaszálat meggyujtom, vagy pedig szenet. Ha nagynak vet, öt szenet, s hogyha ilyen izinek, hármat. 11. Miatyánk Úristen, / K i vagy a menny ekben, /Szenteltessék meg a te neved, / Jőjön el a te országod, / Legyen meg a te akaratod, /M iképpen mennyben, / Azonképpen itt a fődön is, / Adjad, Uram Istenünk, /M indennapi kenyerünköt / Add meg nekünk ma, / És bocsásd meg a mi vétkeinket, /M iképpen mi is megbocsátunk /A z e/lenyünk vétkezőknek, /É s ne vígy a kisértésbe, / Szabadíts meg a gonosztól, / A ment. / Üdvözlégy Mária, / Ke­ gyelemmel teljes, / Az Ur vagyon teveled, / Te vagy áldott / És áldott a te méhednek gyümöccse, Jézus, /Asszonyunk Szüzntária, /Istennek szent Anyja, /Im ádkozzál érettünk, a b ű n ö sö k éi/ Most és halálunk óráján, / Ament. /E lindul a boldogságos Szépszüzmária / Az ö áldott Szentfiával vizet vetni / (Mondják... melyiket megigizték) / Ulyan tiszta legyen ennek a Krisztinának a feje, /M in d a Jordán víziből kimerített viz. / Phö-phö... /M enjen a pusztára, / Ahol kakasok nem szólnak, / Harangszót nem halinak, /K ovászos kenyeret nem sütnek! / Phö-phö-phö... /M enjen a pusztára! / Miaty ánk Úristen, / K i vág' a menynyekben, / Szenteltessék meg a te neved, / Jőjön el a te országod, / L ég é n meg a te aka­ ratod, /M iképpen mennyben, /Azonképpen itt a fődön is, /A djad, Uram Istenünk, /M in ­ dennapi kenyerünköt / Add meg nekünk ma, / És bocsásd meg a mi vétkeinket, / Mikép­ pen mi is megbocsátunk / Az ellenyünk vétkezőknek, / És ne v í g minköt a kisértésbe, / Szabadíts meg a gonosztól, / Ament. / Ü dvözlég Mária, / K egelem m el teljes, / Az Ur va g o n teveled, / te v á g áldott / És áldott a te méhednek güm őccse, Jézus, / Asszonyunk Szüzmária, /Istennek szent Anyja, /Im ádkozzál érettünk, a bünösökér' / Most és halálunk óráján, / Ament. / Szüv megszerette, szem meg igizte, / Boldogságos Szüzmária, vigasztald meg. / Férfiú szemvei, / Fehérnép szemvei. /Phö-phö... /M enjen a pusztára! /A z Atya, a Fíu, a Szentlélek Istennek, /M iképpen kezdetben vala, / Most és mindenkor / És minden örökkön örökké, /Á m en. (Kecskés Mihályné Szőcs Erzsébet sz.1927. Csobányos) S akkor megmossák a kezehátát s a nyakánál s a szivit. S i g hátrafelé a fejinéi abból a vízből. S ulyan helyré önteni, ahol nem tapodódik, nem taposódik le. 12. E g kannába teszünk vizet, s keresztet vetünk, s akkor a késsel örökké keresztesen hújzuk a kannába: Megindult a boldogságos Szüzmária /A z ő áldott Szentfiával, / Megta- 92 �Palócföld 2000/2 Iáikozott a gonosz ig izetek kel. /A zt kérdette: Hova mész, te gonosz igizet? / Én elmegyek a kisbabának / (vagy disznónak, vagy marhának) / Szeme szőre hasogatására. / Térj meg, te gonosz igizet, / Menj oda, ahol a fekete kutyák nem ugatnak, / Fekete hollók nem járnak! /Szentlélek Úristen, / Légy vigasztalója a babának / (vag)> disznyónak, vagy aminek veti). / Szem megnézte, szü megszerette, / Úgy eloszlik a fájdalom, / Mind a gyertya füstje. / Tisz­ tán maradjon, / Mind a boldogságos Szüzntáriának / Az ö tiszta szü ve. / Kék szent, zöd szem, sffrgtf sz£/w, / Macskaszem, békaszem, / Fehér népszem,férfut szem. / (S akkor eltöpi) Phü-phü-phü... (Vrencsán Lázámé Dobricu Anna sz.1931. Kostelek) Mindenféle szemet odamondnak, met nem tudja, milyen szem igizte meg. Kék szem-e, vagy zöd szem, vagy fekete szem... S ettő' megtér, ettő’ megtér. Ha megvan igizve, megtér. Olyan fejfájásval van, hogy meg fo g térni.... Három szenet vagy négyet, s a negyediket visszavetik a füttőbe, s a hármat otthagyják, s az leszáll a fenekibe.... Abból a vízből három cseppet megiszik, s megmossa a homlokát, az arcát, iszik három cseppet. S akkor vagy a kutyára öntik, vagy olyan helyre, hogy tiszta helyt, s akkor a kannát leboriccsák. A szádával lefelé. Így szokták csinálni. így tanyit ott ak.... Hogyha nagyobb, akkor nem érvényes aztán többet nekem a vízvetés. Csak ha valaki kisebb, hogy tanyásam meg. 13. Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, / Ámen. /E lindul a boldog­ ságos Szép Szüzntária / Az ő áldott Szentfiával, Jézus Krisztusval, / Mennek a Jordán vizén. /M egtalálják a hetvenhét féle gonosz igizetet. / Azt kérdik tölle: Hova mész, te go­ nosz igizet? / Menyek, menyek (Pálnak vagy> Péternek) / Ize, csontja hasogatására, / Piros vére kiontására. / Térj megy térj meg ez igék által! / Eriggy a kősziklákra, / Otty ahol a fekete kutyák nem ugatnak, / Fekete kakasok nem szólnak, / Kovászos kenyeret nem süt­ nek! /M e n j bé a fejeden, / Jőj ki a lábadon! / Phü-phü-phü-phü-phü... / Megnézte kék szemy ződ szemy / Fekete szemy mindenféle szem. / Boldogságos Szép Szüzntária, / Az ö áldott szent fia y Jézus Krisztus / Gyógyítsa s távoztassa el a betegséget. / Phü-phü-phüphü-phü... (Tímár Pálné Vaszi Veronika sz.1936. Kostelek) (A vizet)... a kutból mentsük, de úgy menyünk a kúthoz, hogy nem nézünk egyik felé se, csak igyenesen elé, s kimerjük, s vissza es úgy menyünk, hogy nem nézünk sehová... hogy nem vigyázkodunk.... A csésze alá keresztet csinálok. Akkor mondom ezt az imát, s öt szenet... Minden öt szénre elmondom ötször ezt az imádságot. S akkor osztán eltöpdösöm, s... ennyi.... (Akit megigéztek) az iszik kilenc csöppet, kilenc korty ócskát. S akko' megmossa a fejit, s a szivinél, s... igy akkor el­ múlik.... Olyan helyre öntik a vizet, hol... a napszentület után, s akkor azt mondják, hogy: Szálljon reád az igizet! Ott amilyen van, kutyára vagy?sasra, vagy amit talál. 14. Az igizet ellen, tudja, háromszor azt szoktam elmondani: Elindul a boldogságos Szépszüzntáriay /A z Atyával, a Fiúval, a Szentlélek Istennel. / Talála kék szemety ződ sze­ mety /S á rg a szemet, feteke szemety / S hetvenhétféle gonosz igizetet. / Kérdé Jézus: Hova mész, te gonosz igizet? /É n elmejek (a megigézett neve) piros vérit hasogatni, / Szálkáját meghasogatniy /É s piros vérit meginni. /M eg nem engedem, hogy elmenj oday / S megidd (annak) a piros véréty /Szálkás húsát hasogasd, / Hanem menj el oda, / Hol feteke lovak nem nyerítnek, / Feteke kutyák nem ugatnak, / Feteke kakasok nem kikirilnek, /Kovászos kenyérvei nem élnek, / A tenger háta mellé, a kőlikakba. Akkor a szenet belé dobj a: Szem 93 �Palócföld 2000/2 megnézte, szü megszerette, /A boldogságos Szüzmária legyen megvigasztalója. (Fikó Béla, 1913-1998. Csínod) Ezt elmondja háromszor. Ha háromszor meg nem tér, akkor hétszer, vagy kilencszer, de ez el fogja törölni azt a betegséget, kéremszépen. 15. Egy Miatyánkot s egy üdvözletét elmond az ember. S akkor: Elinduld a boldogságos Szépsziizmária az o áldott Szentfiával, /Megtalálták a gonosz igizetet. /A zt kérdezte: Hova mész, te gonosz igizet? / S azt felelte: Elmentem annak a kicsikének / Szeme szőre haso­ gat ásár a. / Szüzmária azt felelte: Térj meg! / Ne menj oda! / Menj el arra a pusztára, / Ahol a fekete kutyák nem ugatnak, / S a fekete hollók nem kurrognak, / S ahol a haran­ gok nem zugnak! / Boldogságos Szépsziizmária úgy; meggyaviccsa, /A lto g v vót. (Fodor Pétemé Fikó Anna sz.1934. Csínod) S el kell töpdösni: Phü-phü. Háromszor. 16. Elindult a boldogságos Szépsziizmária az ö áldott Szentfiával. /M egtalálták a go­ nosz igizetet. / Azt kérdezték: Hová mentek, gonosz igizetek? /E lm éjűnk (ennek s ennek) szive fájdalmára, / Piros vére kiontására, / Szálkás húsa hasogatására. / Térj meg, térj meg, gonosz igizet! /M en j el oda, hol a fekete halak nem járnak, / Fekete kakasok nem szólnak, / Kovászos kenyeret nem sütnek! / Váljál úgy, mind só a vízbe, / S viasz a tiizbe! (Koncsag Gábomé Tankó Margit sz.1949. Egerszék) S akkor eltöpdösi. Háromszor, vagy ötször, vagy hétszer Ahányszor akarja.... (Előtte.) Keresztet vetek. Egv edénbe vizet teszek. Az edénre is keresztet vetek. S akkor vagy gyufaszálkával, vagy szénnel... is lehet. Három szenet dobok belé. S ha pediglen gyufaszálkával vetem, akkor páratlant. Vagy>ötöt, vagy hét szálat veszek. S úgy egyenként meggyújtom, s addig várom, míg elég, s úgy a gombját bele­ töröm. S úgy mondom a vizvetést. ... Vagy háromszor, vagy ötször, vagy/ hétszer. Páratlanul kell elmondani. S ha lemegy az a szén a viz fenekére, akkor meg van igizve, azt tartsuk.... (S aki meg van igizve?) Annak keresztet vetnek. Úgy a vízbe belemártják a kezüket, s keresztet vetnek a homlokára, s igy a szivére.... S isznak három cseppet belölle, mongyuk a felnőtt, s ha kisbaba, akkor ugye az ujjúkkal csöppentenek a szájába három cseppet.... Elöntik. Vagy> vécébe, vagy háztetőre. Igen. Hol nem tapossák. 17. Elindul a boldogságos Szüzmária, / Találd a hetvenhétféle gonosz igizet: / Merre mész, merre mész, / Te hetvenhétféle gonosz igizet?! / Mejek a kicsi borjúnak piros vére italára, / Szálkás húsa hasogatására. / Térj meg, térj meg, / Te hetvenhétféle gonosz igizet! /M e n j el a feteke fö d szinyire, / Ahol a feteke kakasok nem szólnak, / A feteke lovak nem nyerítnek! (Farkas János sz.1921. Egerszék) Akkor a szenet beléveti. Három szenet kell belévetni, igy egymás után. Ezt igy el kell mondani és akkor aval meg kell locsol­ ni az állatot, s térnek. Én gyerek vótam, s egy cigánné úgy megigizett vót, hogy szinte megomlott a fejem. Osztá' vizet vettek, s atto' jöttem rendbe. Három csöppet megittam. Vannak ilyen figurák. 18. Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, Ament. /E lindult a boldog­ ságos Szépszüzmária Décimányon, / Megtalálta a kertbe1 a hetvenhétféle igizetet. / Azt kérdezte: Hova mész, te hetvenhétféle igizet? / Menyek Ágnisnak szála hasogatására. / Mennyen a kősziklák hátára, /H o l déli harangszót nem halinak, / Kovászos kenyeret nem 94 �Palócföld 2000/2 esznek, / Fekete kutyák nem ugatnak, / Fekete macskák nem nyávognak. / Fekete szem, kék szem, zöd szem, / Mindenféle vigyitett szent, megigizted. / Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, / Ament. (Gerczuly Károlyné Csilip Ilona sz.1930. Kostelek) S akkor a szenet belévetik a vízbe. S olyan vizet merítenek, amelyikbe nem isznak belé, tudja... s akkor abból vetik a vizet. hogy legyen tiszta.... S akkor szenet vet. Vagy hár­ mat, vagy kilencet... s akkor úgy... csak mégegyszer re amondja, hogy: „Kék szem, zöd szem, mindenféle vigyitett szem... ” Igen.... (S akkor aki meg van igézve?) Megmossa. Itt, s minde­ nütt, hogy megmossa, s akkor reaönti vagy tyúkra, vagy’ kutyára... reaönti, hogy’ mennyen el. 19. Elindult az Úrjézus a szakramentomval\ / Elötalál kék szemet, zöd szemet, / Min­ denféle fekete, rossz szemet. / Azt kérdi tölle: Hova mész, / Te kék szem, zöd szem, / Te fekete, rossz szem? / Aszmongya: Menyek... színe látására, / Feje, testye szaggatására. / Aszmongya az Urjézus: / Térjél vissza, / Te kék szem, zöd szem, / Te fekete, rossz szem, / S menjél a pusztákra! (Imre Demetemé Oláh Krisztina sz.1937. Kostelek) S akkor úgy eltöpdösi háromszor, s keresztet vet a vízre, s szeneket hán bele, s ennyi.... A vizet a folyó után. A folyóból mentjük, a folyam után a csészével. Úgy1.... Vetünk több szenet is. Hetet, kilencet.... S igy mondták, hogyha leszálltak a csésze aljára, akkor... megvan igézve, hogyha pedig a felszín maradtak, akkor nincs. Igen. ...Az ivott belölle, megmosta a fejit, s... jobban lett. S elöntötték, mind csak a folyóba. Visszaöntötték, ami megmaradt. A folyás után. 20. Az igézés abból áll, hogy’ha valakinek nagyon fo g fájni a feje, nagyon rosszul érzi magát, akkor... elmongya a Hiszekegyet, a Mii atyánkat s az Üdvözletét. Akkor aszmongya reá, hogy: Ha férfi igizte meg, / Aki megigizte, ha zödszemü, / Ha kékszemü, ha feketeszemii, /H a férfi vót, hujón el a haja, / S a csontjai Újra akkor kezdi: Ha nö vót, aki megigizte, / Ha zödszemü, ha kékszemü, / Ha feketeszemii, / Ha nö vót, hujon el a haja, / S a csontjai Újra így kezdi: Ha legén vót, ha nőtlen vót, / Ha kékszemü, ha zödszemü, / Ha feketeszemii, / Hujon el a haja, / S a csontjai Esmént egy Miiatyánkot s egy Üdvözletei elmond: Hogyha leáin vót, / Ha zödszemü, ha kékszemü, / Ha feketeszemii, / Hujon el a haja, / S a csontjai, /H ogyha ö igizte meg. / S akkor eltöpdösi: Pfü-pfü-pfü-pfü-pfü-pfü... (Vaszi Istvánná Fekete Kászoni Irén sz.1940. Kostelek) S akkor osztón evei... három szenet vetnek a vízbe, s aval a vizvel megmosdik, s úgy tarcsuk mü, hogy érvényes. (Hová öntik el a vizet?) F é ’re, hogy>ne tapodódjék fel. Egy kert tövibe, egy gyiimöcsfa tövibe. Ahol nem tapodódik fel. Kutyára. 21. így mondom a fejire: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, / Mi­ képpen kezdetben vala, most és mindenkor / És mindörökkön-örökké, / Ámen. Mondom a nevit, hogy: Szem megnezte Ilonkát vaj Annát, /Szem megnezte Ilonkát, szü megszerette, / (így örökké huzom a keresztet.) / Valahán szem megnezte, szii megszerette, / Annyi ezer angyal jöjjön el, / S vigasztalja meg. /M enjen az igizet / A hőkőre s a pusztára, / Csattog­ tassa a köveket s a fákat, / Ne az Ilonka vérit. S akkor elfuvom: Ffü-phü-phü-phü... (Kondra Jenőné Károly Anna sz.1922. Magyarcsügés) S akkor esmén mondom. Háromszorig.... (A homlokára húzza a keresztet?) Igen. így a homlokára a kezemmel huzom. (A nagyujjával.) Amig elmondom háromszor. 95 �Palócföld 2000/2 22. Szem megnézte, szü megszerette, / Valahány szem megnézte, / Annyi ezer angyal jőjön, vigasztalja meg. / Úgy eloszoljon az igizet, / Mind a só a vízbe, viasz a tűzbe, / Men­ jen , csattogtassa a kősziklákat, / Ne az én bubámnak a fejit! (Korbuly Jánosné Bokor Ág­ nes sz.1919. Magyarcsügés) Eltöpöm, a fejit így elizélem, s úgy helyrejött. Keresztet csinált úgy a homlokára, s akkor azt az imádságot úgy elmondta. 23. Kék szem, ződ szem, feteke szem, / Irigy szem, rossz szem / Átolnézte (akit átolnézett, gyermeket vagy marhát). /S zem megnézte, szü megszerette, / Gonosz igizet belészállott. / Tisztuljon, takarodjon a feteke kősziklákra. /P iros vérit ne igya, szálas húsát ne hasogassa. / Úgy maradjon, ahogy a boldogságos Szép Szüzmária / Az anyja méhiből a világra hozta. (Karácsony Emilné Vrencsán Anna sz.1923. Kostelek) S akkor el kell töpdösni. Utána kell három Miatyánk s három Üdvözlet, s ha igizve van, az megjavul.... Mikor egyszer elmongya, me' háromszor kell elmondani, eltöpdösi.... Megint elmongya, megint eltöpdösi. 24. Kék ég alatt kék szem igizett meg, / Vigasztaló Szépszüzmária, vigasztald meg. / Feteke ég alatt feteke szem igizett meg, / Vigasztaló Szépszüzmária, vigasztjón meg. /Z ő d ég alatt ződ szem igizett meg, / Vigasztaló Szépszüzmária, vigasztald meg. (Pál Jánosné Bogdán Erzsébet, 1911-1997. Románcsügés) Akkor mongya a nevire, akinek akar elfúni a fejit, vagy mi. S... mikor valakinek meg igizik... igy elfúvom a fejit, akkor mán abba' a hely­ be ’ helyrejő. 25. Ha valakit m égig Íznek, fá j a feje, s ilyen kicsi babáknak... Én arra mondtam ezt: Babba Mária10, / Vidd el oda, / Hol kutyák nem ugatnak, / Kakasok nem szólnak, / Ko­ vásszal kenyeret nem sütnek! S akkor kétszer-háromszor eltöpdöstem. (Gerczuly Andrásné Tímár Virág sz.1930. Kostelek) Azt tanólam az öreg néniktő’. Az ezelőttikető'. M á ' meg vannak halva.... Vrencsán Rozália.... Azt ő tanó 'ta a nagyszüleitő' valahonnan. 10 A c sá n g ó sá g által sok h elyü tt m áig H o ld isten n ő n ek tartott Babba Mária n ép h itb eli alakjához 1. D a c zó Árpád: A g y im esi B ab b a M ária, in: N ép ism ereti D o lg o z a to k , K riterion, B uk arest, 19 8 0 . 2 3 1 -2 3 9 . o.; V ito s L ászló: Babbam ária. M áriaku ltu sz S z é k e ly fö ld ö n . in: K apu 1 9 9 3 /5 . 5 1 -5 4 . o.; T akács G yörgy: B ab b a M ária 1-2. in: O rszá g ép ítő 1 9 9 3 /4 . 5 6 -6 1 . o. és 1 9 9 4 /1 . 3 5 -4 1 . o.! 96 ��200 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ee61bcad39539018206909f7519be636.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2000 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2000/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2000 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika