https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/1381de0475c4111210cb85afc127ce42.pdf bb53353aa24ae4d2997a9e487e2d6282 PDF Text Text ��pDiOCVOKI Tartalom Sárándi József verse 3 SEREGSZÁMLA A főszerkesztő szavai Czinke Ferenc (Csongrády Béla) Réti Zoltán (Csach Gábor) Orosz István (Dukay Nagy Ádám) Mészáros Erzsébet (Bedegi Győző) Erdei Sándor (Csongrády Béla) Antal András (Erdős István) Csemniczky Zoltán (Csach Gábor) Cene gál István (Bedegi Győző) Gelencsér János (Dukay Nagy Ádám) 5 6 12 18 27 35 41 47 53 59 MŰHELY Nagy Pál: Az ember tragédiája - modem világirodalmi művek forrása (tanulmány) Gréczy-Zsoldos Enikő: Emlékezés Márai Sándorra Marschalkó Zsolt drámája 65 69 73 ÉLŐ MÚLT Bozó Gyula: Egy levél 1956-ból (dokumentum) 103 HAGYOMÁNY Vasvári Zoltán: Szeder Fábián és a palóc magyarság esmérete Nagy Zoltán vitairata 106 110 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József Főmunkatárs: Nagy Pál (Párizs, Magyar Műhely) A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István (Nógrádi Történeti Múzeum) A szerkesztő bizottság tagjai: Ardam ica Ferenc (író, Losonc) Dukay Nagy Ádám (író, költő, Salgótaiján) Marschalkó Zsolt (író, költő, Salgótarján) Zsibói Béla (író, Bátonyterenye) PCHOCKM E számunk szerzői: Bedegi Győző (szociális munkás, Salgótar­ ján); Bozó Gyula (ny. tanár, Salgótarján); Csach Gábor (muzeológus, Balassagyarmat); Csongrády Béla (főszerkesztő, újságíró, Salgótarján); Dukay Nagy Ádám (író, költő, Salgótarján); Erdős István (író, Salgótarján); Gréczy-Zsoldos Enikő (Ph D - doktorandusz, Salgótarján); Marschalkó Zsolt (író, költő, Salgótarján); Nagy Pál (író, Párizs - Salgó­ tarján); Nagy Zoltán (tanár. Somoskő); Sárándi József (költő); Vasvári Zoltán (nép­ rajzkutató, Budapest) Felelős kiadó: Oroszné Katona Anna Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2. Telefon: (32) 416-777, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 18 Kiadja: a Balassi Bálint Megyei Könyvtár 3101 Salgótarján, Pf. 18 Készült: Alma Grafikai Stúdió és Kiadó ETO-Print Nyomdaipari Kft. Salgótarján - Budapest Szerkesztőségi fogadóórák: szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP: 11741000-15450250 * * * Borító I.: Czinkc Ferenc grafikája; Borító II.: Erdei Sándor: Petőfi Sándor Borító III.: Erdei Sándor: Kodály; Borító IV.: Czinke Ferenc grafikája Foto: Buda László (Salgótarján) Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 1999-ben megjelenik áprilisban, szeptember­ ben és novemberben. Egyes szám ára: 200,- Ft, előfizetési díj egy évre: 600,- Ft Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Folyóiratunk Budapesten megvásárolható az írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Palócföld 99/3 Sárándi József A bomlás fölhajtó ereje avagy megkülönözésünk lépcsőfokai 1. Örülhetnek akik azt akarták hogy mi szépen tönkre menjünk Menekülsz itt minden a rettegésre emlékeztet Szereleméhség s félelem osztoznak majd magányomon Álmok kínzókamrája vár s egyetlen szavam marad csupán a nem 2. Keltenék trubadúrnak ki epekszik de nem kapja meg a vágyott testet Kellenék kínomat kibeszélni hogy megdicsőülj s megdicsőüljek egykor én is nem gondolva már se Rád se senki nőre Kozmikus akarat vezérel és Istené leszek 3 �Palócföld 99/3 3. Lennék csak diadalmas kedvelnének megint a nők Most magamtól is elijeszt gyűrött másnapos arcom és szemem folkavart kékje Te a fiúdhoz mentél én meg ma is lerészegedem Ég a házam s el kell indulnom valamerre kettesben a tűzzel Orosz István akvarellje 4 �Palótföld 99/3 SEREGSZÁM LA Még a száraz, józan racionális elmék is bűvkörébe kerültek annak a számnak, amely ezredforduló néven jegyzi az emberi történést. M intha valóban érdemi jelentése lenne az önkényes m értékrendszernek, amellyel civilizációnk az Időhöz viszonyul. Ennek a különös számmisztikának köszönhető, hogy alig törődünk azzal, ami valójá­ ban van, hat, él, létezik, s helyette a jövőről fantáziálunk - a legtöbb esetben szörnyűsé­ gek, rémálmok szintjén. Szerkesztőségünk ebben az általánosnak m ondható pszichés állapotban daco­ san m ásként döntött: nézzünk szét a terepen - EU-san: a régiónkban; szívemhez köze­ lebb álló szóval: a táj hazánkban (Szabó Zoltán) mi is az, amivel valójában rendelkezünk. Jelmondatunk: „Becsüljük meg valós értékeinket.” Ezért a középpontba táj hazánk alkotó embereit helyeztük. Az itt élő képzőművészekkel kezdjük sorozatunkat, terepszemlén­ ket. A kétezredik év előtt, ebben a gyönyörűséges havas télben, advent elején, próbálkozá­ sunk első csokrát nyújtjuk át. Következő évfolyamunkban - erőt merítvén ebből a kísérlet­ ből - folytatjuk vállalt feladatunk teljesítését. Újabb és újabb alkotók következnek a képző­ művészet, az irodalom, a zene, fotózás, a helyi tudományos élet, a mindennapok világából. Olvasóink tapasztalni fogják m ár ebből az interjúcsokorból is, hogy az egymás mellé került személyiségek vallomásaiból, az életutak, sorsok, tervek, remények, művek, sikerek, kudarcok párhuzamosságaiból, illetve találkozásaiból, kereszteződéseiből milyen plasztikusan rajzolódik ki a mögöttünk hagy ott időszakasz, benne a hely szelleme, kulturális képe. Minden bizonnyal jelentős adalékokkal járulunk hozzá jövendő korok kutatóinak munkájához. Ennél is fontosabbnak véljük, hogy Jézus születésének kétezredik, Szent Istvánnak, a „magyarok tündöklő csillaga” megkoronázásának ezredik évfordulóján leltárt, számvetést, seregszámlát készítünk magunkról, önmagunknak - az Égiek színe előtt. Pál József 5 �Palócföld 99/3 Csongrády Béla „A tető majdnem kész a házon” Interjú Czinke Ferenc grafikusművésszel Nyitott könyv az élete annak az embernek, aki 1954 óta - tehát negyvenöt esztendeje/!) - él Nógrád megyében, s ráadásul neves, sokszorosan kitüntetett képzőművész, aki évtizedeken át igencsak aktív közéleti tevékenységet is kifejtett, s túl van a nagy; nyilvánosság előtt meg­ ünnepelt hatvanadik és hetvenedik születésnapján is. De aki olyan színes, vibráló egyéni­ ség, mint Czinke Ferenc, akinek mindenről van önálló, figyelemre méltó véleménye, akivel élmény a beszélgetés, attól bizony még mindig lehet újat is megtudni mind magáról, mind a művészetével kapcsolatban, mind a világ dolgairól. Például azt, hogy szeptember végi műtermi találkozásunkkor éppen utolsó kiállítására készült. Október 8-án a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban nyílt meg visszate­ kintő, akár retrospektívnek is nevezhető tárlata, ahol mintegy száztíz-százhúsz alkotását mutatta be, köztük a legutóbbi nyáron készült tihanyi müveket is. - Nem korai még utolsó kiállításodról beszélni? - kérdeztem - ahogy immár négy évtizede mindig - egyes szám második személyben, eltekintve a publicitáshoz inkább illő önözéstől - Úgy érzem, hogy elérkezett az ideje. Ha az ember hetvenhárom éves, fejezze be a kitárulko­ zást. ,A tető majdnem kész a házon”, s bár hála Istennek kiváló erőben, jó egészségen vagyok, nem érzem az évek súlyát, mindent úgy csinálok, mint azelőtt - legfeljebb bölcsebb vagyok, igé­ nyesebb lettem önmagámmal és a világgal szemben -, most már valamennyi napot, amit megél­ hetek és minden rajzot, képet amit készítek, ráadásnak, ajándéknak tekintek. Az pedig még szim­ bolikusnak is felfogható, hogy abban a régióban fejezem be a közönség előtt „leltárkészítést”, ahol születtem, ahol gyerekként a búbos kemencés, mestergerendás házban, a palatáblás elemi iskolá­ ban, a cselédsorban, a titkokkal teli természetközeli ősi világban meghatározó élményekben volt részem, ahonnan jó tanítóim és szüleim akaratából kiválasztódtam, ahonnan indultam a pedagó­ gus, illetve a művészi pályán, abban a városban, ahol a régi megyeháza épületében található egy „süvölvénykoromban”, 1948-ban készített Kossuth-portrém, amelyet tavaly öntöttek bronzba, addig gipszben szegénykédért. Szavaidból az derül ki, hogy a szülőföld, a bodrogközi Meszesketanya vidéke, Pácin, Kisrozvágy környéke, az iskolaváros Sárospatak - ahová református tanítóképzőbe jártál sokat jelent számodra. És Nógrád, ahol kenyeredjavát megetted, ahová munkásságod, életpályád 6 �Palócföld 99/3 döntő része köt? S Tihany, ahol az utóbbi negyedszázad nyarait töltőd? Vajon ugyanolyan karakterű művész lettél volna akkor is, ha mondjuk az Alföldön vagy a Dunántúl valamelyik szegletében látod meg a napvilágot? - Van egy művészeti attitűd, ami végigkíséri az embert egész életén keresztül. Menthe­ tetlen, hogy a művészet ne kötődjön a szülő- és a lakóhelyhez, ahhoz a tájhoz, ahol úgymond Keresztury Dezsővel szólva - a „realitás’' éri az alkotót. Ez viszont meghatározó tényező, s ha én Hódmezővásárhelyt élek, akkor minden bizonnyal az úgynevezett alföldi iskola stílu­ sában fogant képeket festek. Miután Nógrádba kerültem, s éppen azután nemsokára követke­ zett a Derkovits-díjas időszakom, én itt rácsodálkoztam az iparra, a bányákra, a munka vilá­ gára, amelynek ábrázolását ma is büszkén vállalom. Ez ugyanis nem volt „szocreal’', hiszen a tiszteletre méltó elődök között ott volt Munkácsy Mihály a Sztrájkkal, de Egry Józseftől kezdve, a modem szentendrei Kornisig, vagy a római iskolás Molnár C. Pálig valamennyien érzékenyek voltak a munkaábrázolásra. Bár örökre meghatározó benyomásokat szereztem a sokat emlegetett gyermekkori környezetben, az én kiteljesedésem a Palócföldön történt, én itt váltam igazán művésszé. Előbb szép „Szőnyi és Jakuba-képeket” festettem (előbbi a taná­ rom, utóbbi inkább barátom volt), aztán éppen a Derkovits-ösztöndíjjal, a mesterképzéssel indultam el a saját utamon, s kezdett kialakulni a saját nyelvezetem. Ami pedig Tihanyt illeti, ott én mások - például Egry József, Somogyi József Borsos Miklós vagy az irodalom klaszszikusai közül Illyés Gyula, Németh László - árnyékában, a verejtékkel megépített kis mű­ termes házamban olyan álmokkal indultam, hogy - a jóval keményebb nógrádi világ után megteremtsek egy atmoszferikus festészetet, egy új balatoni művészetet. Ez bizonyos fokig sikerült is, mert mint látod a grafikáimon, akár a Bukott angyal - , a Nádégetés után - soro­ zaton, akár a Káin és Abel-en - a víz mindig visszaköszön. Az idei nyáron Kőmadár címmel csináltam egy érzékeny kínai tussorozatot, amely benne van a sátoraljaújhelyi kiállításom katalógusában is. Az is igaz, hogy minden nyáron meglátogatom Badacsonyban az Egrykiállítást, hogy nehogy véletlenül a nagy festő utcájába tévedjek. Idén Víz és ég címmel festettem egy nagyméretű képet, amely arra példa, hogy én mindenképpen meg akarok ma­ radni a figuralitásnál, de azért a korszerű figuralitásnál, az elvonatkoztatás reményében, tehát úgy absztrahálan, hogy a lényeg maradjon meg. Tehát nálam a Balaton az Balaton marad, a tárgyak tárgyak maradnak, annak ellenére, hogy érződni a műveken, hogy a XX. és a XXI. század fordulóján készültek. Úgy hiszem, talán ebben a képemben „érett be" a legtökélete­ sebben a Balaton, együtt érezni a vizet és az eget, mert a természet összetartozik. - Rideg Gábor művészettörténész, szakíró egy helyütt úgy fogalmazott, hogy Czinke egyfajta bartóki programot tűzött maga elé és valósított meg, de mélyebbre ásott, mint so­ kan másoknak sikerült. Te - aki végül is a legilletékesebb vagy ebben is állást foglalni hogyan értelmezed ezt a minősítést? - Hát igen. Én a népdalt énekelni nem az iskolában, nem tanórán, „művi" körülmények között tanultam meg, hanem kapálás és aratás közben, valóban „tiszta forrásból". Én a NÉKOSZ-ban már tanítottam a dalokat barátaimnak meg az osztálytársaimnak. Bartóknál a vadvirág és a nemes virág békésen összefonódik, neki a népiség azt jelenti, mint Petőfi­ nek. Volt ilyen jellegű sorozatom, például a Szlovák táncok, az Ősi szerszámok vagy a Koskirály, a Medvetánc címűek, de a bartóki program bennem átváltozáson, evolúción ment keresztül. 7 �Palócföld 99/3 Itt van például az Este a palócoknál című képem, amely az újhelyi katalógus hátsó borí­ tójára került. Egy szuszék előtt táncoló párt ábrázol, de zene! Ugyanakkor arra is emlékez­ tetnem kell, hogy volt időszak, amikor éppen a müvészetkritika sorolta be az ilyen müveket a népi-urbánus szembenállás „illusztrációi” közé s nem úgy értékelték, hogy egy-egy ilyen műalkotás a nemzeti hagyományt, a magyar népi világot őrzi, ott vannak a gyökerei. Eljött persze az az idő is, amikor arra gondoltam, hogy most már csak magamat ismétlem e téma­ körben. Az Ősi szerszámokXó 1 absztraháltabban és teljesebben már nem tudtam a népiséget kifejezni, ezért a Vágtató tél című képemen - amely a Művészet címlapján megjelent - egy bika hozza a népi kendőt a szájában s szemben jön vele egy hatalmas erő... Pedig hiába lesz Európai Unió, a magyarokat mindig arról fogják megismerni, hogy külön lelkűk van. Ez egy másfajta bokréta, más történelemmel, más nyelvvel, sajátos művészetével. Ezért bármennyi­ re is szabadabb, experimentálisabb rajzokat csinálok, nálam is mindig megjelenik a néptől tanult világ, képeim szerkezetében a tengelykereszt - ami maga az ember, vertikális és hori­ zontális egységben - dominál. Itt van rá példa a Bohóc, aki az álarcon át szemléli, hogy bajok vannak a világban... Ha már szó esett az Európához való „csatlakozásról”, itt álljunk meg egy kicsit. Én tudom, neked az a véleményed, hogy nekünk nem kell bebocsátást kérnünk az európai ház­ ba, hiszen mi annak lakói voltunk és vágyjunk, a művészetben mindenképp. A te tudatodban, lelkedben hogyan viszonyul egymáshoz az európaiság és a magyarság kérdése? - Mi most a XXI. század küszöbén egy új világra ébredtünk. A kozmopolitizmusnak, az amerikanizmusnak nagy szerepe van az életünkben. Pedig mi a művészetekben nem vagyunk akárkik. Gondoljuk csak arra, hogy az olaszoknak adtuk Amerigo Tóthot, a franciáknak Vasarelyt, de ez nem azt jelenti, hogy nekünk a külföldtől most irtóznunk kell, mint ahogyan a nemzeti hurrázásnak, a nacionalizmusnak sincs létjogosultsága, mert az pedig nem korsze­ rű. A népek összetalálkozásával azért lesz gazdagabb Európa, mert egy kiállításon meg tu­ dom állapítani, hogy ezt német művész csinálta, ha igazán az és nem vált kozmopolitává, ha nem szélhámoskodik, ha nem a középszer uralkodik. A nemzeti hagyományok mindenképp megmaradnak. Arra vagyunk teremtve, hogy géneken keresztül feleljünk a világnak és a művészet csak a saját nyelvén tudja ezt megtenni. „Egész életünk morzsák egy vesszőkosárban... " - nyilván ráismertél, hogy ezt tőled idéztem. Segíts légy szíves megfejteni e szép, de talányos mondatot. - Minden nap boldog vagy gyötrő álmokkal ébredsz. Ezek az álmok tulajdonképpen élet­ forgácsok, de hitek, amelyek megvalósításra várnak, vagy már megvalósult dolgok, amiken elmerengsz. A vesszőkosár az nem más, mint a bőröd, ami összefogja az emlékeket, élmé­ nyeket, mert gondolkodni csak visszafelé lehet igazán. És aki prognosztizál, aki előre néz és jövendöl? - Ez a mesék, az álmok birodalma, amely a gondolkodó és érző embert kelepcébe is csalhatja, vagy elviheti egy olyan metafizikus világba, amelyben lehet valami igazság is. Én a nyáron például édesanyámmal - aki nagy szerelmem volt - álmodtam, ott a tévé fölött a portréja, gyakran rátéved a szemem, s visszaidéződnek életem mozaikjai. Egyszer csak rá­ jöttem, hogy nem értem milyen nyelven beszél. De Ő elmondta, hogy arámi nyelven beszél, mert Krisztus nyelve is az volt. Amikor Isztambulban volt a kiállításom, azt álmodtam, hogy édesanyám ott ül a szállodai szobámban - ahol olyan hírességek, mint Kennedy felesége és 8 �Palócföld 99/3 Gábor Zsazsa is aludt az ágyam szélén, s nyugtat: ne izguljak, minden jól fog sikerülni. Elmondta, hogy miként fog kinézni a kiállítás, a köztársasági elnök milyen virágkoszorút fog küldeni. S minden úgy is történt. Édesanyám egyszer azt is megüzente, hogy Ő a Göncölszekémek melyik csillagán van. Bármilyen szépek is, olykor bekövetkeznek is - mert teszünk érte, hogy bekövetkezzenek - ezek az álmok, mégsem szabad realitásként értelmezni, fel­ fogni - tudom, de gyönyörű! Rólad azt tartják, hogy hűséges típus vagy, kitartottál a grafika mellett, még akkor is, ha igazi nagy formátumú művésszé az úgynevezett vegyes technikával készített egyedi raj­ zokkal váltál Te is azt tartod, hogy ez lett az igazi kifejezési módod? - A vegyes technikában benne van az akvarell, a folyékony festék lágysága, puhasága, de benne vannak a magad által manuálisan létrehozott, racionálisabb, keményebb kollázsok is, amik ezeket szervessé teszik, s az ellentmondások törvényében műalkotássá fogannak, beér­ nek egy esztétikai szférába! „Legtöbbször mély kútból hordom fe l a vizet, amiből tenyérszámra ihat bárki, aki érti ezt a nyelvet - mindig tele a vödör, kristálytiszta a víz... ” Ismét téged idéztelek. Biztos itt mindkét állítás? Azaz, azok is értik e nyelvet, akikkel egy tőből fakadsz? Tényleg kristálytiszta ez a víz nekik is? - Miután én - mint már említettem - nem vagyok nonfiguratív művész s én nem installá­ ciókban és performance-ben gondolkodom, úgy vélem, hogy minden látogatóban, az úgyne­ vezett legegyszerűbb emberben is összeáll a kép, tehát tudja azt, hogy ha én egy balatoni vihar utáni állapotot megfestek, az nem a nagymama portréja. Egész biztos ráismer, hogy valahol a vizek világában vagyok. Az én nyelvem addig van absztrahálva, amíg közérthető lehet. Azért vagyok realista, mert a körülöttünk lévő világ is az. Megkülönböztethetők egy­ mástól a fák, a virágok. Azt is mondod valahol, hogy szeretnél hőmérő lenni egy nép hónaljában. Ezen mit ér­ tesz? - Ez egy más kérdés. Itt visszaköszön mindaz, ami téged emberré formált, tehát rengeteg szociális és más elkötelezettséged van, amit így a „szezon végén”, hetven év fölött, ha meg­ tagadnál, akkor nem ért a dolog semmit, akkor képmutatóként éltél. A leélt világom figyel­ meztet arra, hogy nekem hol a helyem. A művész soha nem lehet kormánypárti. Én azokban a bizonyos években, évtizedekben is sokszor keményebb voltam, hol balosabb, hol jobbol­ dalibb az átlagnál, aszerint, hogy szerintem mi a világban a jó, amit én a művészetemen keresztül ennek a népnek tudtam, tudok adni. A művészetnek tehát hivatása van. Hitem, hogy a művészetnek dolga, feladata van a világgal, a világban. Ezt más nem csinálja meg helyettünk. Ezért történhetett, hogy már a kelet-európai átrendeződés, a Duna Kör létrejötte előtt pár évtizeddel megcsináltam a Rekviem a vizekért című képet, vagy a Koskirálysorozatot a kiskirályok ellenében, amikor még nem volt Beszélő, nem volt Lakitelek és Monor. Úgy vélem, hogy visszatekintve is igaz az utam. Számomra nagy boldogság, hogy engem ma is igazol a leélt múltam. Akkor lenne nagy „csőtörés” az életemben, ha most egé­ szen másként kellene beszélnem. A Radnóti eclogák is figyelmeztető jelek voltak, ma is azok... Úgy gondolom, hogy engem a műveim hitelesítenek s nem kell köpönyeget fordítanom. Mindenki tudja rólam, hogy én szociálisan egy baloldali elkötelezettségű ember vagyok, elődökkel - mint Amerigo Tót, Moravia, Picasso, Sartre stb. de nem szemellenzős, mert 9 �Palócföld 99/3 engem sok mindenre megtanított a világ, s a rendszerváltás is. Bölcsebb lettem... Be kell látnom, be kell látnunk, hogy az Európához való szervezeti kapcsolódás útjait, módjait meg kell válogatni. Elhangzott, hogy a művészetnek hivatása, dolga van. Ugyanakkor valahol azt olvastam tőleg: „hiú ábránd, hogy a művészet valamit is megváltoztat”. Nincs ebben ellentmondás? - Szerintem nincs. A művészet, egy-egy alkotás még sehol a világon nem csinált forra­ dalmat. Nem arra való, hogy bárhol is rendszerváltást csináljon, hogy így mondjam. A mű­ vészet arra való, hogy jelezze, hogyha baj van, de azt is, ami jó. Vannak az én műveim kö­ zött ilyenek is, annak ellenére, hogy én legtöbbször a drámánál kötök ki. A művészetnek elsősorban azt kell jeleznie, hogy nem jó úton járunk. S ezt a nép nevében kell tenni. A mű­ vész egy kicsit pap, pásztor, olyan ember, aki azért kapta meg a talentumot, a tehetséget, hogy valakik érdekében felhasználja. De nem mindegy, hogy ez a felhasználás, hogyan tör­ ténik. Igaz célokért, vagy feltűnési viszketegségben meg akarsz felelni az éppen aktuális kornak. Említetted, hogy te inkább hajlamos vagy egy tragikusabb, fájdalmasabb hangvételű fogalmazásra, ábrázolásmódra. Honnan ez a hajlam, ez alkati kérdés? - Én - mint szó volt róla - elég messziről jöttem, az évek, évtizedek során pedig eljutot­ tam oda, hogy államfőkkel parolázhattam egy-egy kiállításomon, bejártam a fél világot. Ehhez persze szerencse is kell. Mindenesetre én mindig tenni akartam valami jót, s ha ezt valami akadályozta, akkor máris megszületett a drámai „felütés”. Lucifert az Isten nem semmiért teremtette. A luciferi figura, az ellenisten, nem baj, hogy van, azért létezik, hogy jó, hogy jobb legyen a világ, hogy szebb legyen a Föld! Csak példaként mondom: ülök a rádiónál és hallom: százharmincegyen fagytak meg a télen. E tragikus tények megindítottak és versekbe foglaltam érzéseimet, bár nem vagyok költő. Megírtam szabadvers formában Tél és kötöttebb formában Téli vers címmel. íme az előbbi befejező sorai így hangzanak: mondják sétafikái a halál / tajtékot habzó paripákon / jaj mire virradtunk / európai boldog menedékünk! A második változat utolsó négy sorát ekképp fogalmaztam: Suttogják - erre tart tán a Halál. / Éj-lova patái szívünkön dübögnek. / Jaj! mire virrad fel / európai boldog menedékünk! - S, hogy maradjunk a gondoknál. A gondolkodó embereknek manapság szinte traumát okoz az értékválság. Ezt a jelenséget te hogyan éled meg? - Megmondom őszintén: befelé fordulással. Eljutottam oda, hogy önmagam kifejezése jelent nagy boldogságot. Bárhogy is nézzük, csendesebben, visszavonult abban élsz mostanában. Nem hiányzik a nagyobb nyüzsgés, a pergőbb életvitel? - Először is: a ricsaj nem hiányzik. Kétségtelenül kényelmesebb a tempóm, meditatívabb az életem, de semmi lényeges dolog nem hagy hidegen. Én ma is közéletinek tartom magam, ezt például a századik Ezredvégben közölt illusztrációim is igazolhatják. Én nem menekülök a feladatok elől, s attól sem, hogy exponáljam magam, de csak ha van értelme. Én is kezde­ ményezője, részben kivitelezője voltam a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) Nemzeti Galériája létrehozásának Balatoníureden. Sok képet én szedtem össze, restauráltam, rendbe hoztam, az állandó kiállítást én nyitottam meg 1997-ben. A gyűjtemény szerintem világszám, hiszen nagyszerű alkotók - Glatz Oszkártól kezdve, Domanovszkyn át egészen Hincz Gyuláig, Németh Józsefig - képeiből áll. Most készül a többnyelvű katalógus. 10 �Palócföld 99/3 - Egy kényes kérdés következik. Sok díjban, elismerésben, magas kitüntetésekben volt ré­ szed életpályádon. A Kossuth-díjat nem kaptad meg. Nem vagy szomorú, netán keserű ezért? Nincs benned olyan érzés, hogy megérdemelted volna? - Nem áhítoztam soha semmiféle kitüntetésre, nem kértem, adták. Úgy látszik nekem ennyire futotta, ennyit érdemiek szakmailag. A többi nem az én dolgom. A többi a jövő dolga, a társada­ lom dolga, azoké, akik felelősek a magyar kultúráért, hogy engem hová helyeznek. Persze a rend­ szerváltás óta éreztetik velem, hogy - noha gyökereimnél fogva sem lehettem volna más - baloldali voltam, vagyok. De, hogy ez mennyire építő baloldaliság volt, azt nem igazán veszik figyelembe. Teljesen más ,,vizekre evezve” említem meg, hogy néhány évvel ezelőtt valahol azt is nyilatkoztod: készülsz egy füves könyvet írni, csinálni. Ez nem született meg. - Az nem, bár a füveket szorgalmasan szedem, receptjeim le vannak írva. Egy hasonló könyv azért van születőben: egy kupiói finn professzorral - Osmo Hanninennel és a SOTE élettani intézetének főigazgatójával, dr. Monos Emil professzorral készülünk egy kötetet írni a népi gyógyászatról. A finnek adnák ki és Párizsban lenne a bemutató. Köztudott rólad, hogy családcentrikus alkatú, érzelmű ember vagy. Két leányod már régen felnőtt, három unokád van. Milyen a viszonyod hozzájuk? 1990-ben még könyvet is írtam nekik Tihanyi mesék címmel. Tavaly még ketten jártak tő­ lünk a gimnáziumba, most már csak Eszter lakik velünk, Balázst felvették egyetemre. Most olyan korban vannak, hogy egy kicsit eltávolodtak tőlünk, mert már még nem felnőttek, de már nem gyerekek, önálló életre vágynak. Pedig mi a gyermekekben, az unokákban mindig azt a kort keres­ sük, amikor még a nyakunkban ültek, ahogyan simogattak minket, amikor bensőséges viszonyban voltak velünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem keserít ez el, de próbálom logikusan fel­ fogni, hogy most nem én vagyok a fontos, hanem a barát, a barátnő, a saját program. Tapasztalat­ ból tudom, hogy eljön majd az az idő, amikor felfogják, hogy mit jelentettek nekik a nagyszülők és újra nagyon fontosak leszünk nekik. Most ezen a várakozási állásponton vagyok. Persze most is van örömöm bennük, hiszen a Pesten élő András egy kis tudós, matematika-fizika versenyeket nyer, nyolcadikos korában már megoldotta az érettségi feladatokat. Évtizedekig tanítottál, te szervezted meg az ország első iskolagalériáját a salgótarjáni Bolyai gimnáziumban. Pedagógusként, tanárként mi a hitvallásod? - Én Sárospatakon lettem igazán tanító s aztán soha nem is tudtam a tanítás nélkül meglenni, pe­ dig bármikor abbahagyhattam volna. Nálam a pedagógia és művészet mindig együtt volt és van jelen. Úgy éreztem, hogyha abbahagyom a tanítást, a művészetet is abbahagyom. El kell, hogy mondjam, tovább kell adjam a műalkotás folyamatában szerzett tapasztalataimat. Rengeteg sikeres tanítványom volt és néhány nagyon tehetséges ma is van. Csak példaként említem Borkovits Péter üvegtervezőt, aki most a képzőművészeti gimnáziumban tanít, Balás Gyula formatervezőt, vagy Újhelyi Esztert., akiből textilművész lett. A nyáron megvendégeltem a képzőművészeti főiskola második osztályát, köztük egy volt növendékemet. A tavaszi tárlaton öt olyan alkotó állított ki, akik nemrégiben még tanítványaim voltak. Kötődnek a városhoz is, hozzám is. Meglátogatnak, még külföldről is küldöz­ getnek leveleket. Tulajdonképpen a tanítványokban élsz tovább, s ez megnyugtató. Mert nem csak átadtad a szakmai ismereteket, fogásokat, hanem emberileg is ott élsz bennük, megemlegetnek, mint ahogyan én megemlegetem az enyémeket: Gádor Károlyt, az első rajztanáromat a polgáriból, vagy a már említett Szőnyi István főiskolai mesteremet. Róla most írok egy emlékkönyvben. Köszönöm a beszélgetést. 11 �Palócföld 99/3 Csach Gábor „...kuli típus vagyok, akár az apám.” Interjú Réti Zoltán balassagyarmati festőművésszel Réti Zoltánt az ifjabb generáció „csak" festőművészként ismeri, pedig a világháború után legalább három évtizeden át Balassagyarmat zenei kultúrájának meghatározó szemé­ lyisége (is) volt. Zoli bácsi, mi volt előbb az életében? A festészet vagy a muzsika. - Hát nem tudom. Gyerekkorom óta érdekelt mindkettő. Gimnazistaként egyébként még tornáztam is. Egyszerre készültem sportolónak, zenésznek és festőnek, aztán végül csak az utóbbi kettő maradt. Hivatalosan egyébként előbb voltam muzsikus, hiszen a miskolci taní­ tóképzőben előbb végeztem egyházi karnagy és kántortanítóként. Ugyanakkor tizenhat éve, mióta nyugdíjas vagyok, jóformán minden időmet a festészetnek szentelhetem. -A szülők mit szóltak a művészi pályaválasztáshoz? - Nem nagyon örültek. Apám borzasztóan céltudatos ember volt. Megárvulása után meg­ szökött nevelőszüleitől, és kitartó munka révén fokozatosan a századelő legjelentősebb nóg­ rádi építészének, Magos Műnk Dezsőnek a ,jobbkezévé” vált. Anyám, szintén korán lett árva, varrónő volt. A Madách kastélyban dolgozott, és Mikszáth-tal is alkalma volt találkoznia. Nagyanyámra ugyanakkor úgy emlékszem, mint a régi Ipolymenti vízimalmos élet betyár­ pandúr történeteinek elmesélőjére. Úgyhogy a racionalizmus, az irodalom és a romantika furcsa egyvelege adott volt a szülői házban. 1923-ban születtem Nagyorosziban, de Érsekvadkerten gyermekeskedtem. Aztán Balassagyarmaton a Balassi Bálint Gimnáziumba jártam, majd a miskolci tanítóképzőben eltöltött öt év után 42-43 között Kiscsalomján, majd Csesztvén tanítottam. Ekkor jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára, ahová fel is vettek 1943-ban. Ki volt a mestere? - Aba Novák akkor már nem élt, osztályát Kontuly Béla vitte tovább. Én is Kontulynövendék lettem. A „novecentós” Római Iskola mestereit ma már nem nagyon ismerik, de akkoriban rendkívül jelentősek voltak. Jómagam a Kontuly festői világától kissé idegenked­ tem, de rendkívül jó mester volt, és nagyon kedves ember. Sajnos, csak 1969-ben tudtam befejezni a Képzőművészeti Főiskolát. Gyakran szoktam mondani, hogy mi egy szerencsét­ len generáció vagyunk. Amikor beindult volna az életünk, javában dúlt a második világháború. Én 44 őszén vonultam be tisztiiskolába. Érsekújvárra kerültem. Innen karácsony előestéjén vittek minket, karpaszományosokat, a nyugati frontra. Mindössze néhány magyar ezred ment 12 �Palócföld 99/3 Réti Zoltán grafikája 13 �Palócföld 99/3 akkor Németországban olyan messzire, mint mi. Egészen a holland határig. Noha kétségtele­ nül jobb helyzetben voltunk mint társaink a keleti fronton, de azért a dániai partoknál vagy a holland lövészárkokban rengeteg éles helyzetben volt részünk. A háború utolsó napján es­ tünk fogságba, Schleswig mellett. Skótokhoz kerültünk, azok nem nagyon szerették a ma­ gyarokat, 1946 januárjában meg is szöktünk. így kerültem Münchenbe, ahol április végéig éltem. Ez a Németországban eltöltött majd másfél év meghatározó periódus volt az életem­ ben. A legnagyobb hatást rám a Münchenben eltöltött három hónap tette. Rengeteg hangver­ senyt hallhattam, köztük kitűnő orgonistákat. Az Alté Pinakothekát ugyan lebombázták és zárva volt, de a Haus dér Deutschen Kunstban kiállításai közül kettő is meghatározó volt számomra. Düreré és az osztrák Kokoschkáé. De láttam Van Goghokat, rengeteg impresszi­ onistát is. Ajándékba kaptam egy színes Moderné Maierei albumot, amely az impresszio­ nizmustól a dadaizmusig tárgyalta a legfőbb mestereket. Ez az album később Balassagyar­ maton is afféle bibliának számított. Ezeket érdekes hallani, hiszen az 1937-es Entartete Kunst vagyis a hírhedt Elfajzott Művészek kiállítása után a Harmadik Birodalom jóformán betiltott minden impresszioniz­ mus utáni progresszív áramlatot. - Az egy kultúrpolitikai esemény volt, a hétköznapokra nem telepedett annyira rá. Meg aztán tapasztalataim főképp a háború utánról valók. Egyébként a háború alatt, éppúgy mint közvetlen utána, Németország mindennapjait nagyon jól szervezték. Nem volt éhezés, az élelmiszer jegyek sokáig érvényesek voltak. Persze a fekete piac virágzott. Jómagam is eb­ ből éltem, portrékat készítettem. Néhány hét után festőként és muzsikusként is fokfelé meg­ hívtak a városban. - Aztán ismét Magyarország. - Hazaérkezésem után Patvarcon lettem kántortanító. Volt egy nagyon kedves gyermekkórusom és egy hasonlóan jó felnőtt kórusom. Komoly müveket: Kodályt, Bartókot, Bárdost énekeltünk. Ennek köszönhettem, hogy a megyeszékhely dalegyletének karnagya lehettem. Erdélyi József a legendás karnagy ekkor már nagyon beteg volt, és állítólag a halálos ágyán mondta íványi József elnöknek, hogy engem hívjanak be Gyarmatra, a Dalegylet karnagyá­ nak. Ez mikor volt? - 1949-ben. Akkoriban a Dalegylet százfős volt, hatalmas zenekar, férfikar. A Megyehá­ zán próbáltunk, csodálatos hetek voltak az életemben. Aztán megjelent valami közlönyben, hogy a megyeszékhely elköltözik Salgótarjánba. Rossz is visszaemlékezni azokra az időkre. Állítom, hogy Balassagyarmat egyik legtragikusabb eseménye volt az az egy év. A Megye­ háza kongott, a tisztviselők és az értelmiség nagy része elköltözött. Szinte megbénult min­ den, teljes kétségbeesés volt a jövőt illetően. Sok mindent elölről kellett kezdeni, a Dalegy­ letet is. Csak 1951 októberében került sor az újbóli komolyabb fellépésre. Mik voltak a legemlékezetesebb sikerei a Dalegylettel? - Hát rengeteg volt, de talán jelentős, hogy 1955-ben a háború után először mi szerepel­ tünk a balassagyarmatiak közül a rádióban. Ez azért is nagy szó volt, mert Balassagyarmatot meglehetősen mostohán kezelték. Hír is csak elvétve jelent meg a sajtóban a városról, kultu­ rális esemény meg szinte semmi. Aztán a TV-ben is mi szerepeltünk először Balassagyar­ matról. Talán kórusvezetői karrierem méltó zárása volt 1979, amikor már Ember Csaba is 14 �Palócföld 99/3 segédkamagy volt. A Zeneakadémia kórusfesztiválján kamagyi díjat kaptam egy palóc nép­ dalcsokor, és egy zenekari kíséretes Monteverdi-mű előadásáért. Ugyanezt a palóc népdal­ csokrot vezényeltem néhány hete a zeneiskolában, ötven éves Dalegyletbe lépésem évfor­ dulóján. Nagyon jóleső érzés volt dirigálni. Visszatérve az ötvenes évekre, miből élt, mi volt a civil foglalkozása? - A mai Kiss Árpád iskolában tanítottam éneket és rajzot 1950-től. 51-től pedig ugyanezt a megalakult Tanítóképzőben, egészen 59-es megszüntetéséig. De óraadó voltam a Balassi Gimnáziumban is, első vegyeskarukat is a hatvanas évek végéig vezettem. Aztán, ha jó l tudom, az ötvenes években megindult zeneiskola létrehozásának is aktív részese volt Zoli bácsi. - Szakdolgozatot író fiatalok, akik a zeneiskoláról, a város zenei életéről írtak, emlékez­ tettek rá, hogy az ötvenes években gyakran felszólaltam a Városi Tanácsban egy Állami Zeneiskola létesítésének ügyében. Ugyanis legközelebb Hatvanban, Bátonyterenyén, Salgó­ tarjánban és Vácon volt zeneiskola. Ez nemcsak presztízs probléma volt. Akkoriban számos, de közülük sok gyengén képzett zeneoktató volt Gyarmaton. Magánórára járni pedig beleke­ rült 100-200 forintba is, miközben az állami zeneiskolákban mindössze 10-50 forintér lehe­ tett zenét tanulni. Tehát a szülőknek sem volt mindegy. A lényeg az, hogy azt a tanácsot kaptam, alakítsunk egy zeneoktatói munkaközösséget. Ennek a szervezésében Hemerka Gyula akkori kultúrházas sokat segített. Nagyon jól működött a dolog 59-től 63-ig, bár a végén már elég kényelmetlen volt a kultúrház atyáskodása. Aztán a minisztériumban végre engedélyezték, hogy száz fővel meginduljon a városban a Salgótarjáni Zeneiskola fióktago­ zata. 1966-ban pedig az önálló Állami Zeneiskola, mindkettőnek vezetője illetve igazgatója voltam, 1983-ig. A zeneiskola már a legelején is nagyon jó szakmai színvonalon működött, hála Budapest közelségének. Ugyanis az operából és az Állami Hangversenyzenekarból jártak le muzsikusok oktatni. Egy-két napig voltak itt, sokszor öten-hatan aludtak a Deák Ferenc utcai épületben. Én mindig attól féltem, nehogy valami tűz legyen és lebukjunk, hogy illegálisan az intézményben alszanak a tanárok. Szerencsére ilyen nem volt. A lakáskiutalás akkoriban is nagyon nehézkesen ment. Persze emlékszem, hogy Lombos Márton, akkori tanácselnök egyszer azt mondta, amikor már megunta ezirányú panaszaimat, hogy „Zolikám, minden könnyebb lenne, ha tudnátok focizni’'. Persze focizni nem tudtunk, de szép lassan tekintélyes saját tanári karunk lett. Közben mi történt Réti Zoltán festőművésszel? - Természetesen folyamatosan festettem és kiállítottam. A Főiskolát csak 1969-ben fe­ jeztem be, de már 64-ben Képzőművészeti Alaptag lettem. Valóban sokminden mást is csi­ náltam. Iványi Ödön mondogatta nekem a megyén akkoriban, hogy egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni, de nem tudom... Tevékeny ember, kuli típus vagyok, akár az apám. -75-ben még könyvet is írt Rózsavölgyi Márkról. - Mondták is, mit akarok, nem elég a zene, a kamagyság, a tanítás, az intézmény vezeté­ se, még írói babérokra is vágyon. Pedig szerintem összefüggenek a dolgok. Nálam ez mind természetes volt. Michalengelo is remek muzsikus volt és remek költő. Persze, Isten ments, hogy hozzá mérjem magam. Réti Zoltán különben micsoda? Festő, zenész, író? - Ha pedagógus, akkor zenész. Ha alkotóművész, akkor festő. 15 �Palócföld 99/3 Egyébként mire a legbüszkébb eddigi élete alatt, mi az, amire szívesen emlékszik vissza? - Azzal kezdeném, hogy a zeneiskolai igazgatóságot nagyon nem szerettem. Az admi­ nisztráció és a felelősség rengeteg időmet elvette. Csak azért csináltam, hogy legyen hivatás­ szerű intézményi zeneoktatás, és hogy mindezt egy balassagyarmati irányítsa, ne valami akkreditált hivatalnok. A kamagyságot szerettem. Nemrég összeszámoltam, majdnem húsz kórusom volt a pályafutásom alatt. Az emberekkel nagyon jó együtt dolgozni. A legszebb emlékeim a régi nagyzenekarral kísért kórusomból valók. Az valami csoda, amikor félszáz ember hosszadalmas és idegőrlő munkája révén a produkció kitisztul, mint az óbor, és létre­ jön a muzsika. Egyébként több mint húszán élnek még az ötven éves kórusomból, nagyon nagy szeretettel gondolok rájuk, és sokuk jó barátom ma is. Aztán volt nekem egy blockflőte együttesem is. Festőként persze nagyon örülök, hogy kiállítottak Tokióban, Londonban, számtalan helyen Európában. És nagy könnyebbség, hogy nem csak az Alap nyugdíjából kell finanszíroznom a nagyon drága alapanyagokat, amiket használok a festészetemhez. A régi pályatársak Jánossy Ferenc, Farkas András elhunytak Zoli bácsi mellől „Nagyöregnek" számít Nógrádban? - Hogy „nagyöreg” vagyok-e? Nem tudom. Majd kétszáz kiállításon vagyok túl. Akvarellistaként, illusztrátorként ismernek legtöbben, pedig két nagydíjamat is olajfestményekért kaptam. Legbüszkébb is olaj sorozataimra vagyok: ilyen a Dombok zenéje vagy az Árvalányhaj című. Madách, Mikszáth, Komjáthy albumaim sem illusztrációk, hanem ihletett önálló műalkotások. Persze nem vagyok afféle magamat szervező, eladó modem művész. Úgy gondolom, elég baj, hogy minden szinten leépülőben van a művészi érzékenység. A legnagyobb baj talán, hogy az ifjúságnak nincs ideje. Teljesen be van táblázva egy mai középiskolás, tehát olyan fiatal, aki éppen érett lenne már ahhoz, hogy egy magasabb fokú szellemi élvezetet nyújtó művészet részese legyen. A karrier építése minden idejét leköti, hatalmas a küzdelem. Ugyanakkor az új generációk a média hihetetlen felületes svungjával szembesülnek. Egy teljesen hamis és felületes kultúra bombázza őket. Hangos és agresszív művészet, ami mögött csöpög a pénz, az erőszak. Konzervatívnak tartja magát? - Nem. Úgy gondolom elég nyitott vagyok a dolgok iránt, és a maga környezetében akár a já­ tékot is el tudom fogadni. Ha mint festőt kérdezel, úgy sem hiszem. Régimódi vagyok, de ez az iskoláimnak, mestereimnek és a koromnak köszönhető. Én még úgy lettem festő, hogy a főiskolai felvételin egy darab szenet nyomtak a kezünkbe. Préselt szenet akkoriban tilos volt használni, gyurmát is csak a legvégén. Azt tanultam, és vallom is, hogy az a festő, aki kezet, arcot, alakot és aktot tud rajzolni. Nagyon szeretem a filozófiát, de csak olvasni. Tehát nem vagyok afféle teoreti­ kus művész. Mindig is ösztönösen, boldogságból festettem. Valami megfogott, legyen az egy lankás domb, vagy egy vers, vagy egy muzsika, akkor egyszerűen elindult bennem az alkotás. Még ma is járok a szabadba skicceket készíteni. Szeretem a mesterségem. Ez olyan, mintha megvetné az absztrakciót? Pedig mostanság erősen stilizált tájakat is fest, sőt mutatott egy absztrakt sorozatot is Bartók muzsikájára. - Valóban, de ez sem kifundált. A lényeg az, hogy érezzem a munkát, a mesterséget és a kéznyomot. Mondhatjuk, hogy Réti Zoltánnak nagyon fontos az ihlet, és hogy ezek erősen kötődnek a nógrádi tájhoz, emberekhez, irodalomhoz és a muzsikához? 16 �Palócföld 99/3 - Pécsi kiállításom kapcsán írta rólam Martyn Ferenc, hogy különös kapcsolatban lehe­ tek a muzsikával, és hogy zeneiek a festményeim. Pedig nem is ismert, ennek ellenére nincs okom hogy vitatkozzam e megállapításokkal. Mutatott nekem egy kottát, amelyben Gallai Attila Látomások című vonószenekari da­ rabjának partitúrája van. Az ajánlásában az áll, hogy Réti Zoltán festészete ihlette meg. - Igen, májusban volt az ősbemutatója Szegeden. Ez kicsit olyan, mintha a muzsika meghálálná önnek, hogy annyiszor merített belőle a képzőművészetében. Egyébként hangszeren szokott még játszani? - Az evangélikus templomba hívnak néha orgonáim. Zongorázni persze majd mindennap szoktam. Főleg Bach koráljait, és folyton rájövök, hogy milyen modem zeneszerző is való­ jában. Az öreg Bach nagyon fontos számomra, felemel és megnyugtat egyszerre. Réti Zoltán grafikája 17 �Palócföld 99/3 Dukay Nagy Ádám A szabadulóművész Orosz István festőművész M ondhatnám : közben. Beszélgetünk, közben egy infarktus. Közben készülődés egy kiállításra. (Szlovákia, Fülek, V árgaléria.) Közben várom az útlevelem, hogy kijuthassak én is - írni kellene róla. Közben a rra gondolunk mindketten (mi, ketten), hogy negyven év után, mit ő pedagógusként lehúzott, miért nem adatik kis nyugalom már. És közben: beszélgettünk. A szöveget két részre osztottam - kiderül majd, miért. [egy] Nagy sztorizgatósnak ismerünk, szóval, azt hiszem, élményekben gazdag életet éltél, élsz. Saját pályádat, innen, Salgótarjánból nézve - annyi országos „kitörési" lehetőséggel — rögösnek érzed? - Semmiképpen nem. Engem csak mások kapcsán foglalkoztatott, hogy esetleg innen el­ menjek, de ezt egy percig sem gondoltam komolyan. Azt szokták mondani, hogy az ország más részein jobban értékelik, fogadják a művészeteket. Nem tudom. Én megmaradtam lo­ kálpatriótának és örülök annak, hogy így döntöttem. A mai napig köt a Karancs-völgy, Sal­ gótarján, egyáltalán ez a vidék. Főképpen és nyilvánvalóan a szüléimén, a családomon, a barátokon és a művész kollégákon keresztül. Egyszerűen: legyen az élet ilyen! Nem érzem, hogy az életem, a pályám rögös volt. Ha nem is volt mindig minden a legnagyobb rendben, s nem lehettem mindig én a legelégedettebb ember, az is csak előnyösen hatott munkáimra és az egész pályámra. Az áldozat, az persze egészen más. Te is tudod, hogy rengeteg áldozatot kíván az alkotói tevékenység. Ez nekem tulajdonképpen jól jött, hiszen pedagógiai munkámba is be tudtam ezt építeni. Negyven évet töltöttem a tanári pályán, s ahogy ment az idő, úgy tudtam a művészi tapasztalatokat beépíteni az iskolai munkámba. De én ezt soha nem éreztem áldozatnak, inkább segítségnek nevezném. Tehát, ha az áldozatot és ezt a fajta segítségnyújtást áldozatnak érzed, akkor igen, akkor az volt. Éppen így vagyok egy másik dologgal is, például - tudtommal nincsenek ellenségeim. Azt gondolom amiatt is, hogy mindig igyekeztem a helyzetekhez igazodni. Nem tudok olyan emberről - ha ne adj’ Isten „ellenségeimről” kérdeznél - , hogy: 18 �Palócföld 99/3 „igen". Ettől függetlenül, nagyon sok olyan helyzet volt, amelyekben úgy éreztem, hogy csalódást okoztak, bár lehet, hogy ezeket csak én éreztem annak, mert azok, kérlek szépen, nyomokat hagytak egy-egy időszakomban. Lehet, hogy a szokottnál is érzékenyebb vagy? - Valószínűleg. Amikor én maximálisan jó értékeléssel vagyok egy emberről és ő azt kétkedve fogadja... hát az ilyen szituáció engem mindig mellbe ütött. Tudom, a jó kritikát is mindig óvatosan kell fogadni, de ha valaki nem hiszi el, hogy te őszintén beszélsz és azt is elmondanád, ha mondjuk egy műben itt-ott nem tetszene valami, akkor az valóban csalódást okoz nekem. A másik ilyen helyzet ehhez hasonló, de visszafelé működik. Tehát, amikor az embert szembe dicsérik és utána a háta mögött - általában valamilyen pozíció érdekében - a munkásságát, vagy az emberi mivoltját kissé ferdén „mutatják be”. Ez nyilvánvalóan egy­ részt fáj, másrészt viszont én az a típus vagyok, akinek egy ilyen helyzet még az önbizalmát is meg tudja ingatni. Ilyeneket hallva egészen meg tudok rendülni, talán tényleg túlságosan érzékeny ember vagyok az ilyen helyzetekre. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ilyen is volt már... Nem vettem azonban az ilyen történeteket mindig a szívemre, mert úgy érzem te is tapasztaltad - , hogy bármerre járok, az embert tisztelik, szeretik. Ez pedig nekem sok­ kal fontosabb. Számomra az emberek a legfontosabbak! Az emberekre oda kell figyelni, törődni kell velük, mint ahogyan mi is elvárjuk ezt mindenkitől és egymástól. Orosz István akvarellje 19 �Palócföld 99/3 Valószínűleg ezért is tudtam nagyon sok energiát fordítani a tanítványaimra, ami soha nem volt hálátlan feladat, mert nagyon jóleső érzés, hogy bármikor szeretettel látogatnak meg, többségük akkor, amikor csak az ideje engedi. E mellett az is nagyon fontos és megindító számomra, hogy ezek az emberek bátran merik vállalni, hogy én voltam a mesterük. Közöt­ tük ma már számos tevékenykedik mind az alkalmazott, mind pedig valamely más képzőmű­ vészeti ág területén. Színházi díszlettervezők, grafikusművészek, divattervezők, festőművé­ szek, kirakatrendezők, dekoratőrök, nem is tudnám fölsorolni, mennyien és mennyiféle te­ rületen dolgoznak, akiket valaha tanítottam akár tanórákon, akár csak eljártak hozzám. Ez engem egyszerűen melenget. Ugyanakkor sok féltékenységgel is találkoztam a kollégák részéről, mert néhányan sokszor úgy fogták ezt föl, hogy egyszerűen szerencsém volt, azért sikerültek ezek a dolgok így. Nem voltam pedig különösebben szerencsés, voltak buktató­ im... és azt hiszem, nem szerencse kérdése az, hogy akár a pedagógiában, akár a művészetek területén próbálom a magam tehetségéhez mérten azokat a dolgokat előre is felszínre hozni, ami csak az időmbe belefér. Úgy gondolom, ha az idő számomra továbbra is kedvez, akkor lehet, hogy még sok dobásom van. Visszatekintve azt érzem, hogy kezdek beérni, s talán többre is vagyok képes, mint amit eddig megcsináltam. A művészek általában nagyon összetartanak és lényegesen szorosabb kapcsolatok, il­ letve barátságok jönnek létre, mint általában... Te azonban - ha lehet — , még egy fokkal ennél is szorosabban kötődtél, kötődsz barátaidhoz. Hogyan alakult ez ki benned, mi dik­ tálta esetedben ezeknek a kapcsolatoknak az ilyen nagyon-nagy fontosságát? - Nézd, én nem próbáltam keresni azokat a helyzeteket, hogy már csakazértis... Helyzetbe kerültél? - Igen, helyzetbe kerültem. De „véletlenül” , vagy pedig „ odakeveredtél”? - Kérlek szépen, volt úgy, hogy tényleg teljesen véletlenül és volt, hogy szerencsésen alakult egy adott szituáció és odakeveredtem. Az ilyen helyzeteket azonban sohasem úgy éltem meg, sosem akartam úgy benne lenni, hogy én ezzel visszaéljek, hanem igyekeztem mindig kifejezni az örömömet és mindent elkövettem annak érdekében, hogy az adott kapcsolat tisztességes, harmonikus legyen. Nagyon jóleső érzés volt nekem minden ilyen kapcsolat, barátság. Mondjak neveket esetleg? - Ahogy gondolod. - Egy pályázat megnyerése kapcsán, csodálatos módon, Petres István közvetítésével kerültem kapcsolatba Krencsei Mariannái, Gobbi Hildával; vele például a Fészek Klubban, Budapesten. Hát kérlek, attól nagyobb élvezet és élmény ritkán adódik egy ember életében... De ugyanitt a fészekben találkoztam Latinovits Zoltánnal, őt itt hallottam például úgy egy verset mondani, hogy nem színpadon, vagy szerkesztett műsorban lépett föl. Itt mondta el csak a társaságnak „A Duná­ nál" című verset. No, ha arra visszagondolok, a mai napig bizsereg a hátam tőle. Azt hiszem min­ dig jól reagáltam ezeknek az embereknek a néha teljesen váratlan megmozdulásaira, s azt hiszem ennek, - hogy a reakcióim működtek - köszönhetem, hogy a magam módján, semmiképpen sem tolakodva, sikerült általában bekerülnöm a közéletbe. Merthogy oda-vissza tudtál gondolatot, élményt, szellemiséget cserélni? - Pontosan. És ez számomra - például a Latinovits szereplése - még egyszer mondom, csodálatos volt. Úgy fogalmaznék, hogy az ilyen emberekkel való kapcsolatom és barátságaim 20 �Palócföld 99/3 mindig bizonyították számomra, hogy egészen lenyűgöző, fantasztikus emberek is születhet­ nek és születnek. Egyik jellemzőjük, többek között, ezeknek az embereknek, hogy például akkor ő egyáltalán nem éreztette velem: „...én Latinovits vagyok a nagy művész, te pedig csak a kis Orosz vagy, aki csak amolyan festegető...” Na, azért ne mondd... - De igen, mert megtehette volna. Miért tette volna? - Ezért is nagy volt... Mi segített még egyébként, ha afféle oda-vissza cseréről kezdtünk el beszélgetni? - El se hinnéd, hogy a József Attila Művelődési Központban végzett munkám nagyon sokat segített általában is, de a kollégákkal való kapcsolatteremtésben különösen. Akkoriban jöttek létre itt, Salgótarjánban a különböző nagy kiállítások, csak emlékezz az Országos Szabadtéri Szoborkiállításra! Igen, emlékszem, hiányzik. - Ilyen rendezvények kapcsán például a helyi művészekkel is nagyon jó kapcsolat alakult ki. Azt mondom, hogy egy Laborcz Ferenc, vagy azt, hogy Pátzay Pál, de sorolhatnék több embert. A helyiek közül a Pista bácsit, Szabó Pista bácsit, akihez tényleg majdhogynem baráti kapcsolat fűzött. Egyengettem az útját, mert mindig egy rendkívül érzékeny ember volt, mindig hátrányos helyzetet „élvezett” és mindig akadt olyan ember, aki őt úgy illette, ahogy nem szabadott volna egy művész kollégát. Orosz István akvarellje 21 �Palócföld 99/3 Életem egy másik nagy élménye volt a Kondor Bélával való kapcsolatom. Abba a nem túlzottan díszített, majdnem puritán műterembe, amikor beléptem, azt hittem, hogy temp­ lomba lépek be. Arról nem is beszélve, hogy amikor a kedves feleségének a huszonöt fehér macskája között találtam magam, teljesen elfelejtettem, hogy hol vagyok, akkor mutatkozott be a felesége, Irénke, a fotóművész... Kondor Béla műtermében egy csodaszép fehér asztal mellett ott volt a „Darázskirály”, a „Megfeszített Krisztus” és mellette egy demizson, amiből beszélgetés közben szinte észrevétlenül vettük át a múzsa csókját. Innentől kezdve - pontosan emlékszem - olyan barátság köttetett, hogy amikor Salgótarjánba jött, mindig megkeresett. Nagyon nagy ember volt, sajnálom, és nagyon nagy veszteség, hogy korán meghalt. Hát, ilyen emberek voltak ők, akiket én a mai napig akár a művészetükért, akár emberi, viselke­ désbeli egyszerűségükért roppantul tisztelek. Hiszen egyikükben sem volt semmi gőg, semmi nagyképűség - nagy emberek voltak. Máshol is kialakultak természetesen nagyon jó kap­ csolataim. Amikor a József Attilában művészeti vezető voltam, még statisztaként is szere­ peltem. Itt például kiváló ismeretségeim jöttek létre a szolnoki színművészekkel... - Bocsáss meg, hogy belevágok! Te valamilyen módon hittél és hiszel az általános művészetben? - Abszolút hittem és hiszek az általános művészetben, örülök, hogy ezt fölvetetted. Amikor, kérlek, nekem Szombathy Gyula azt mondta, hogy a „Hawaii rózsár-ban lépjek színpadra statisz­ taként, öltözzek be, nekem akkor nagyon sokan segítettek, s azt mondták: „ha a Pistában van ilyen véna, akkor csinálja...” Pedig csak annyi feladatom volt a jelenetben, hogy a bárban ugyanúgy iszogassak, énekeljek, táncoljak, mint a főszereplők. Jó viszonyba kerültem még ezekben az évek­ ben Haji Gézával, Szegedi Molnár Gézával, vagy az Expressz zenekarral. Ezeket csak azért mon­ dom el, hogy érezd, amilyen műfajokkal kapcsolatba kerültem, azok között sokszor nagyon éles határok voltak, mégis igyekeztem mindenhol ott lenni. Sokszor saját alkotói tevékenységemet is háttérbe szorítottam, de úgy érzem, hogy megérte, mert nagyon sokat tanultam minden olyan em­ bertől, akiket most a nagy csokorból megemlítettem. -A z tá n lassan „leváltál " te is. Úgy értem, hogy jobban belemerültél alkotói munkádba és a pedagógiába. Nem tudom, egyetértesz-e ezzel, de azt hiszem — egyfajta közelítésből persze hogy az általános művész esetében majdnem mindegy, hogy mivel foglalkozik. Fölmerül valami és azt elkezdi körüljárni. Olyankor pedig mintha mindegy volna, hogy akvarellel dolgozik, színpadra áll, vagy regényt ír. - Ezt én egyértelműen elfogadom. Ez annyira kölcsönös, hogy valamennyi művészeti ág tud a másiknak tanácsot adni, illetve egymástól átvenni olyan dolgokat, ami észrevétlenül és sokszor úgy jelentkezik, hogy a művész csak később jön rá a tulajdonképpeni látens segítségére. No, de ez pontosan abból a rejtélyből adódik, abból a titokból, amit az artisztikum minden ága magában rejt. Valahonnan így tudjuk a magunk, illetve munkáink javára ezeket a titkokat fölhasználni. [kettő] Túl vagy a kórházon, beállították a gyógyszereket, most jó l vagy. Folytassuk, de hadd ne kérdezzek semmit, asszociálj nyugodtan. Jó? - Nem is lehet ilyenkor mit. Sokszor éreztem a helyzetemet magamon kívül. Sok mindent megfejtettem, sok minden eszembe jutott. Nagyanyám mesélte, hogy amikor kicsi voltam, kérlek szépen, akkor még Baglyason volt a kórház... Emlékszel te arra...? 22 �Palócföld 99/3 Nem. - Engem egyszer akkor szánon vittek a kórházba... Mennyi voltál akkor? - Akkor voltam tíz hónapos... Tudniillik a karancssági orvos, aki járt ki akkor Etesre, így adta be nekem az injekciót, hogy begörcsöltem tőle, belázasodtam úgyhogy nehezen mentettek meg, de, látod, sikerült. Nagyanyám mesélte nekem, hogy ott ült a kórházban egy orvos, és ő mondta neki, hogy „különleges formájú a koponyám, ebből a gyerekből nagy ember lehet...” Tényleg? - Hát, igen. Tíz hónaposán? - Tíz hónapos voltam, igen, ezt nem egyszer elmesélte az öreg mama. Hogy ebből mi lett? Azt hiszem, bejött. A szabadulóművész jó kifejezés a személyiségedre? - Nagyon jó. Csak merthogy mesélted, sokszor nincs türelmed megvárni azt sem, hogy megszáradjon az anyag, ezért választod ezeket a technikákat. - így igaz. Ehhez hozzátartozik, hogy a műtől is „szabadulsz ”? - Egyrészt, minél előbb be akarom fejezni azt, amit elkezdtem, mert az nekem gondolat­ ban már megvan, csak lehetőségem legyen, hogy megcsináljam. Sokat elbütykölgetek rajta, nézegetem, hogy az adott képeken úgy alakuljanak a dolgok, ahogy elképzelem. Egy-egy kép „megforgatása” közben alakulhat úgy egy ötlet, hogy mindig az eredeti kompozícióba álmodott kép marad. Na most, ez egy egyedi stílus, ez a vegyes technika, ebben van akvarell, tempera, színes ceruza... Nem akarom a koloritásodat vitatni, hiszen az egyértelmű. Viszont azt mindenképpen meg­ kérdem, hogy az eszköztárad alakulása egy folyamat volt, vagy egy ponton azt mondtad magad­ nak, hogy „»szűkszavú« leszek és, ha valamit csinálok, annak egyszerre ki kelljönnie!”? - Nagyon jó a kérdés. Én dolgoztam olajjal, vannak is még olajképeim, de valahogy ez­ zel a technikával mindig beragadtam. Igaz, hogy a kritikusok mindig azt mondták rólam, hogy kolorista vagyok, erről nem is kell beszélnem, ezt a színéhségem bizonyítja. A másik része a dolognak, mármint az olaj technikának, hogy voltak ennek egyéb okai is, nem az anyagi részére gondolok - bár ilyen is volt különben, mert a vászon meg az olaj mindig drágább Játék ” volt - , hanem arra, hogy az akvarell esetében a gyors technika volt az én nagy esélyem. Úgy gondoltam, hogy ebben megmaradok. Sokat gondolkodom, és megpró­ bálom a legkisebb részletekig megmunkálni a felületet. Egy kicsit az utóbbi időben - lehet, hogy pszichés helyzetemből adódóan - , egy kicsit az élénkebb színek visszafogottabbak lettek. A sárgák, a vörösek, a kékek egy-egy helyen átmentek szürkébe, ami azt jelenti, hogy valamilyen módon talán az én sorsom is a képekben megjelenik. Nem különösképpen va­ gyok a sors kegyeltje, ha végigpörgetem eddigi életem, s nem vagyok benne biztos, hogy szerencsés vagyok, a sikereimet soha nem köszönhettem másoknak... Ahogy te le tudsz lépni - fogod magad és kiszállsz egy infarktusból, egy festményből - , azt hogy tudtad egyeztetni azzal, hogy a pedagógia munkádat meg éppen az alaposság, a pontosság és a gondoskodás jellemzi? 23 �Palócföld 99/3 - Jó a gondolatmenet. Ha valamit fölvállal az ember, tehát egy fiatalt, - s ennek óriási tétje van - őt egy olyan úton akarod tovább vinni, hogy annak értelme legyen. Azt az embert, aki téged példaképnek tekint akár szakmailag, akár emberileg nem szabad félreve­ zetni, és ezért én mindent megtettem a tanári pályán. Mindent megtettem annak érdekében, hogy az a tanítványom elérje mindazt, amit a tehetsége enged neki. Ha valóban azt a tehetséget látod, amit annak idején benned fölfedeztek és úgy véled az illetőről, hogy neki azt kell csinálnia, amit mondjak éppen te is művelsz, akkor ezt hajtod ki belőle, vagy maradsz alapos, hogy nőjje ki magát? - Ha felfedezem az illetőben, hogy tényleg egy tehetség és látom rajta, hogy kellő intelli­ genciával is rendelkezik - mert ez már a legkisebb korban is szükséges - , akkor őt próbálom rávezetni, hogy éljen ezzel. Igyekeztem mindig megadni minden lehetőséget, mert attól na­ gyobb sikerélmény nincsen a rajzpedagógiában sem, amikor a gyerek révbejut, visszajön és örömmel mondja el, hogy mennyi mindent köszönhet annak a kis időnek, amikor mi együtt voltunk. Ezért például én minden titkomat elmondom a tanítványaimnak, hogy sajátítsa el és menjen tovább. Negyven év után mi lesz veled a gyerekek nélkül? - Nagyon érdekes dolog. Most még egyelőre nem éltem bele magam abba, hogy az is­ kolai munkám befejeződött. De megjelennek álmaimban állandóan ezek a képek, akár Karancslapujtő, akár Mohora, akár a Gépipari Technikum és másnapra már nem tudom, hogy ez valóság volt-e, vagy én képzeltem el az egészet. Vagy nem akarod tudni. - Vagy nem akarom tudni, ez is egy érdekes dolog. Szóval, egyelőre ott vagyok, hogy az iskola számomra bezárul. A volt iskolámba például most nem tudnék elmenni. Miért? - Nem azért, mert nem szerettem ... biztos, hogy nem azért ... egyrészt én nem tud­ nék bemenni azon a kapun, mint valamikor ... de ezt most hagyjuk ... ez még kemény . . . e z még nem érlelődött meg bennem ... Mindenesetre a gyerekekkel való kapcsola­ tom továbbra is megmarad. Ez a megye ismer engem, emelt fővel merek kimenni az utcára, hiszen a kölcsönös tisztelet megvan, tehát ennek a néhány évnek kitörölhetetlen az erkölcsi értéke. Készülsz most erre a füleki nagykiállításra, ahol negyven munkádat mutatják be. De biztosra veszem: nem zársz le semmit. - Persze, hogy nem. Ez egy kiállítás Füleken, ott még nem volt. Nagyon jó csapat dolgo­ zik rajta, egy festőművész kolléga rendezi... ekkor volt, tudod, amikor kint voltunk megnéz­ ni a helyet, hogy fél egykor értünk haza és kettőkor már az intenzíven voltam. De most már maradsz szabadulóművész? - Bízom benne. Hát, te, most már nagyon sok volt, amit én magamban vittem végig. És tényleg nem volt egyszerű otthagyni az iskolát. Viszont sokat jelent a festés... - Pontosan. Ez átvisz, gondolatban is. ...és van mit bepótolnod! - Köszönöm, hogy így gondolod, én a pedagógiának valóban odaadtam magam. Az utóbbi sok évben többet foglalkoztam másokkal, mint saját magammal - tényleg van mit bepótolnom. 24 �Palócföld 99/3 [a harm adik rész] Egyetlen másodpercig nem gondoltam, hogy utolsó - a nyilvánosság előtt majdan közzéteendő beszélgetésünkhöz harmadik részt is kell írnom. Már egyedül. A két epizódnak sem örültünk (Pis­ ta, a főszerkesztő, meg én), de biztosak voltunk benne: nem lesz semmi komoly baj. Nagyon nagy baj lett. Orosz István halálának tényében nem kéztördelések, visszaharapottan ^csukló mondatok húzódnak. Férfizokogás ez - faltól falig. Az itt közzétett interjú szövegén semmit nem változtattam. Amikor utoljára beszélgettünk, benn, a kórházban - bár ezt már egyikünk sem szánta nyilvánosságnak, annyit elmondok - abban maradtunk, hogy lassan összeszedi magát és a kéziratot majd csak otthon olvassa el. Majd. Nyu­ godtan. Erre már nem volt időnk. Pista csak a legelső vázlataimat láthatta. Tetszett neki. Emlék­ szem, nézett rám azzal a ritka, csínytevőgyermek tekintettel, mit tényleg csak páran ismer­ tünk, és mondta: jó a tematika. Mégis, bizakodásával (itt kiderül, azt hiszem), életigenlésével, munkaéhségével és tenniakarásával, ha már sajnos odaátról is, nekünk szól: „... gyerekek, csinálni kell!” Nekem talán most azt mondaná az interjú kapcsán - sőt, ezt pontosan tudom - , hogy „Na, te Isten madara, aki tud olvasni a sorok között, az tudja, miről van szó!” Én meg mondanám Neki (mondom is): „Igazad van, Pista bátyám, aki tud olvasni, azt tudja, miről van szó.” Hogyne tudnánk? Sokunkat tanítottál a sorok közt is olvasni, Te Isten Madara. Orosz István akvarellje 25 �Palócföld 99/3 Mészáros Erzsébet textilterve 26 �Palócföld 99/3 Bedegi Győző „Míves, kidolgozott, cizellált...” Mészáros Erzsébet textilművész A textil művésze, a gobelin készítésének virtuóza, elismerő címek birtokosa, a művé­ szeti élet kiválósága, kiállítások sora áll mögötte, és bajban vagyok. 7 öZ>/> okom is van rá. Majd harminc éve találkoztunk először, akkor hosszasan beszélgettünk, arról hogy miért hagyja el Miskolcot, /mért cserél egy pezsgő művészeti életű nagyvárost nógrádi megyeszékhelyre, és így tovább. Azóta sem álltam vele szemtől szembe, talán meg sem ismer, bár műveivel tárlatokon találkoztam. Nem szeretem ugyanis a kiállítás megnyitókat, a kötele­ ző protokollt. Inkább belopakodós fajta vagyok, aki elálldogál egy-egy műalkotás előtt. Ilyenkor jólesően gondoltam rá, hogy személyesen is ismerem. Az idő azonban elmosta az ismeretséget, halványította az emléket. Mondjam hát neki vagy; sem? - Hiszen m i ismer­ jü k egymást! A másik gondom: vajmi keveset tudok a textilművészetről. Kárhoztatom is magam mi­ atta, meg a főszerkesztőt is, hogy nem hivatottabbra szabta ki ezt a feladatot. A kíváncsi­ ság azonban hajt, a feladat nagysága, szépsége is. Alkotó évtizedek állnak mögötte, a valamikori remények beteljesedtek, jelen van M a­ gyarország művészeti életében. Erzsiké vár, és idegen. Mosolyog, kedves, kávéval kínál és ebben a pillanatban döntöm el, nem szólok korábbi találkozásunkról. A családról beszélgetünk, a lányáról, aki édesanyja nyomdokaiba lépve művészpályára lép, a fiáról, aki az orvos apuka józan racionalitását követve inkább geofizikus lett. Megnézzük a gobelin szobát, ahol a saját művek láthatók a falon. A férjem ragaszkodott hozzá.. A1 - mondja, és felkalauzol a zsúfolt műterembe. Hideg van. Mentegetőzik, hogy a fűtés bizony nem a legjobb, örökké levegőztetni kellene a rendszert, ami nem egy kellemes foglalatosság, ráadásul, ha kifogy a víz a hálózatból, az újabb problémát szül a sorház lakóinak. Mindenfelé az alkotómunka, a műhely termésének darabjai, rejtélyes nagy hengerek, szövőszék, egy kicsi és egy számomra óriás. - Nem volt művész a családban - mondja. - Művészi hajlamú édesanyám operaénekes­ nek készült, csak közbeszólt a történelem, házasság, Szegedről Miskolcra került, jöttem én és a háború. Nem tudta folytatni a tanulást, a pályát. Benne volt ebben az apai szigor is, hiszen muníciót a tanuláshoz csak addig kapott, amíg műkedvelő szinten ment a dolog. Amikor 27 �Palócföld 99/3 komolyra fordult volna a helyzet felvetődött az, amit én is gyakran hallhattam a későbbiek során, „inkább egy művész vesszen el, mint egy lánygyerek, hiszen a művészpálya ilyen..., lányokat elveszejtő pálya”. A nagymamámtól kezdve mindenki berzenkedett, tizennégy éves koromban, hogy Pestre kerüljek képző gimibe. Ezért aztán meg sem céloztam, pedig egészen kicsi koromtól az ábrázolási kényszer bűvöletében éltem, mindent lerajzoltam, alig győztek papírral ellátni, hogy megfelelő felületre rajzoljak, ne bútorra, falra..., bár a fal nem egy rossz dolog - mosolyodik el. A fal...?! - csodálkozom rá. - Lehettem volna később ffeskós is - nevet fel. - Végül is, közel áll hozzá a gobelin, mert úgy is nevezik: „a hordozható freskó”. A családnak volt egy jószemű barátja, aki azt mondta, hogy az adottságot ki kell bontakoztatni. Kézről kézre adtak a rajztanárok. Szerencsémre nyol­ cadikban például művésztanárom volt Papp László, aki Miskolcon élő festőművész, később sokszor találkoztunk ottani tárlatokon, amikor már az én munkáimat is kiállították. Számomra eleve meghatározó volt a textil. Jelmeztervező, ruhatervező akartam lenni... Miért éppen a textil... ? - vetem közbe. - Nagyon egyértelmű egy fiatal, csitri lánynál, aki tud rajzolni, hogy a barátnői megro­ hanják: „Jaj! Tudod, ilyent akarok! Olyant akarok! Rajzold már le nekem!” Gyártottam szá­ mukra a rajzokat. Az általános iskolában, én, mint jószívű kislány, mindenkinek sorozatban készítettem a feladatot. Alig kaptam levegőt, ahogy fölém hajoltak. Még a tanárnő is gyö­ nyörködött benne, és hagyta. Igen ám, de amikor kifestésre került a sor az órán, nekem már nem maradt időm szépen kifesteni és nem én kaptam a jelest. Ez elkedvetlenített egy kicsit, és inkább a rajzos alkat maradt meg bennem. Nagymamám szeretett kézimunkázni. A régi családban megvolt az a nevelési metódus, hogy egy lánygyermek sose üljön tétlen! Abszolút evidencia volt hogy kötök, horgolok, varrók. Amikor kikötöttem a gobelin mellett, erőseb­ ben képzőművészeti műfajnak tűnt, mint mostanában. A design az utóbbi években nagyon hátrasorolta. Milyen gyorsan sikerült elfogadtatnia magát a szakmával? -A z iparművészeti főiskola elvégzése után kerültem Salgótarjánba. Próbáltam betago­ zódni a tarjáni művészek körébe. Már 1966-ban sem volt automatikus, hogy művészeti alaptagságot kapjon, aki frissen diplomázik. Számomra az volt akkor az alfa és az ómega, ha tárlatokon akarok szerepelni, hogy művészeti alaptag legyek. 1967-ben vettek fel a művé­ szeti alapba, ami mostanában vált a Magyar Művészek Országos Egyesületévé. Akkoriban körülbelül kétezer alatti taglétszám volt, most már lassacskán hatezres számról beszélhetünk. Nagyon sokszor könnyebben be lehet törni nagyobb körbe, mint szűk, helyi közössé­ gekbe. Ez a „senki sem próféta... ” szindróma. Sikerült ez a kisebb közösségben? - Hogy vidéki városban is megtaláljam a betagozódás lehetőségét, kellett más is. A he­ vesi, nógrádi, miskolci művészek észak-magyarországi szervezetbe tömörültek. Ennek a székhelye Miskolc volt, oda kellett pályáznom. Friss diplomával, friss alaptagsággal pályáz­ tam tehát a területi tagságért. Arról, hogy felvettek, egy ismerős Salgótarjánban a főtéren értesítette - a férjemet! Ugye, érdekes kisváros ez?! A két fiatalról, a két frissen érkezett furcsa madárról hamar kiderült itt, hogy kik vagyunk. Akkor már megcsináltattam ezt a pici­ ke szövőszéket és már szőttem rajta három gobelint. Az ún. Ötödik Területi Tárlaton, 1969. májusában mutatkozhattam be. Ezen a néven szerepeltek a Tavaszi Tárlatok elődei. Még 28 �Palócföld 99/3 ennek az évnek a szeptemberében, a miskolci Észak-Magyarországi Művészek Rajzai című kiállításon is részt vettem. Decemberben pedig az ún. Hatok kiállításán, már mint teljes jogú tag szerepeltem, Czinke Ferenc, Iványi Ödön , Lóránt János , Mustó János és Pataki József társaságában. Ott voltam azután már az első Téli Tárlaton, az első Tavaszi Tárlaton is. Tehát zökkenésmentes volt a beilleszkedés. - 1972-ben szerepeltem a keszthelyi Nyári Tárlaton, ez hozta meg számomra egy külföldi műgyűjtő érdeklődését. Meglátta a gobelinemet, a táblaképek mellett. Akkoriban nem volt olyan nagy kuriózum gobelint kiállítani a táblaképek mellett. Manapság próbálják csak úgy beállítani, hogy „a táblakép mellett a gobelin ne konkuráljon”! Volt itt egy kis művészettörté­ nész lányka, aki innen csinálta meg a diplomáját, és ennek ez volt a vesszőparipája. Egyszerűen kinyomott engem a Tavaszi Tárlatok sorából, mert hogy ne konkuráljon a gobelin a festészeti anyaggal. Hát, ha konkurálhat, miért ne?! Ugyanakkor evidens, hogy képzőművészeti műfaj. Ugyanígy jártam, amikor zománccal próbálkoztam. Visszatérve, egy német műgyűjtő vásárolta meg a keszthelyi tárlaton megpillantott Család című gobelinemet. Úgy gondolta azonnal le­ emelik neki. Persze a kiállítás végéig ezt nem lehetett megtenni. Jött a zsűriztetés, lektorátus, vámoltatás, kutya füle. A képviselője intézte az egészet, személyesen nem találkoztam vele. Pesten mondták, hogy hozzak még munkát. Nem vittem. Annyira naiv voltam... A többiek is berágtak a vásárlás miatt. Volt ugyanis egy éves keret. Az egész nem volt annyi, mint amennyi­ ért az az úr megvásárolta a gobelinemet, pedig legális zsűri árban vette meg. Valutában kapták meg a vételárat? - Csak húsz százalékát lehetett megkapni valutában. Nem voltunk még kinn Európában. Mit csináljunk? Mit csináljunk? Mentünk. A gyerek a nagymamánál maradt. 1973-at írtunk, a három éves gyereket nem vihettük. Itt maradt túsznak. A kis Skodánkkal nekivágtunk Eu­ rópának. Fennakadtunk a svájci szerpentineken, az AC-pumpánk elromlott, de le tudtunk gurulni Genfbe, ahol véletlenül volt egy szerelőműhely és meg tudták javítani. Valami jóté­ kony védőburokban éreztük magunkat. Ez a fiatalság naivitása: semmi baj nem érheti. Hát nem csodálatos?! Most már kezdek felnőtté válni. Már tiszta feszültség, tiszta izgalom va­ gyok, igaz, elsősorban a gyerekeim miatt. Én már elértem valamit, a nehézségek és megtor­ panások dacára a szekér, ha nehezen is, de haladt. Stációk, megállók is voltak, öröm is volt, ünnep is volt. Szóval, az elismerés töretlen a városban, együtt állít ki a legjelentősebb itt élő művé­ szekkel. Gondolom, nemcsak erkölcsi ez az elismerés. -1964-ben épült, hajói emlékszem, az első négy műteremlakás Salgótarjánban, ahová az első beköltözők Czinke, Pataki, Mustó voltak. A negyedik még akkor is üres volt, amikor én idejöttem, a diplomámmal. Senkinek sem jutott eszébe, hogy felajánlja. Állítólag volt rá egy várományos, egy festő hölgy, Kristóf Cili, akit viszont az Istennek nem hagytak beköltözni, pedig őt azzal keresték meg, már a képzőművészeti főiskolán, hogy jöjjön, itt a műtermes lakás. Jött, és mindenféle akadály kezdett mutatkozni. Egy szárítóhelyiséget bérelt az Arany János vagy a Pécskő utcában, már nem emlékszem pontosan, hogy hol. Közben a művelődé­ si házban dolgozott előadóként, hogy kenyere legyen. Férjhez ment és elköltöztek. Újra pályáztattak a lakásra, de én ezt nem tudtam. Ha tudtam volna, talán én is próbálkozom. Lóránt Jancsi viszont tudott a dologról, megcélozta a lakást és el is utazott hozzá, Ka­ posvárra egy bizottság. Kétgyermekes apa volt. Ő mesélte, hogy csak az egyik gyermeke volt 29 �Palócföld 99/3 szem előtt, mire azonnal rákérdeztek: - Hol a másik gyerek?! - Elbújt az ágy alá - felelte. Akkoriban még ez is szerepet játszott, pedig Lóránt már nagyon tehetséges művészként, országos tárlatokon is felhívta magára a figyelmet. Végül kiszedték a gyermeket az ágy alól bizonyságként. Én tehát nem lettem volna esélyes, akkor sem, ha pályázom, hiszen még nem volt gyermekem. A férjem orvos, az orvosszálláson laktunk, egy szobában. Később, a két hónapos újszülött fiammal, a lakás átépítése miatt, a nővérszállóra kellett volna beköltöz­ nünk. A szövőszékem a folyosón lehetett volna, a bébit pedig a közös zuhanyozóban tudtam volna fürdetni, és kisebb lett volna a szobánk, mint amit az átépítésre otthagytunk. Megin­ dultam. Tigris anyaösztönnel, azzal, hogy az Atya Úr Istenhez is felmegyek, de én ezt már nem hagyhatom. Már kiállító művész voltam. A kórháznak, ahol a férjem dolgozott, szerző­ déssel elvállaltam egy olyan, egy évre szóló feladatsort, hogy a századik éves évfordulójuk alkalmával, ami adódik, grafikai munka, lakberendezés, portfoliók satöbbi, azt megcsinálom. Ennek ellenére így jártak el velünk. Még tolattam a bébimmel, mikor a többieket sorra köl­ töztették ki, az átépítés miatt, a Pécskő utcába, be is telt a sor... Nekünk maradt a nővérszállás. Kimondottan kibabrálósdi folyt. El kellett indulnom, meg kellett mondanom, hogy ki vagyok, mi a helyzet. Felmentem, ahová fel lehetett menni. Egy orvosházaspár vásárolt ma­ gának egy új, nagyobb lakást, mert kevés volt nekik a két szoba. Mi ezt nem tudtuk megten­ ni. Két kofferral érkeztünk ide, pénzünk nem volt. Végül megkaptuk az ő vásártéri lakásukat. Minden kicsi volt így is, de bérelni tudtam egy szárítóhelyiséget. Jól éreztük ott magunkat. Az új, Beszterce lakótelepi lakásokból aztán juttattak nekünk is. Sőt, választhattunk! Persze abba is jól beleválasztottunk, egy húsbolt költözött alánk. Vigasztaltak bennünket, hogy majd elköltözik. Sohasem történt meg. Bölcsőde sem volt, a férjem rengeteget ügyelt, nem volt idő a munkámra. Erre a helyre, ahol most vagyunk, országos pályázatot írtak ki. A két új, műtermes lakást két iparművész kapta, az egyike én voltam. Egyéb megbecsülés? Díjak... ? - Ha már a megbecsültségről van szó, meg kell mondjam, ettől a várostól, ettől a me­ gyétől még egyetlen iparművészeti díjat sem kaptam. Fődíjam Heves megyétől van, a Mis­ kolci téli tárlat alkalmával adták. Munka-művészet díjban viszont itt részesítettek, ez igaz. KISZ díj volt: kiszlánynak, ugye, kiszike díj. Persze egy kolléga rögtön megkérdezte: - Hát aztán Erzsiké, fizette-e a bélyegpénzt?! Miért van mindez így? - Talán azért nem érez magáénak a város, mert engem nem kellett itt helyben megcsinál­ ni, mint másokat. Amikor idejöttem, már diplomám volt, Alaptag voltam. Nem kellett kézen fogva vezetgetni, nevelgetni, pátyolgatni, hónom alá nyúlni, segítgetni. Mi az, ami mégis enyhített a dolgokon? - A szerencse, ami megint jött. A megbízás. Amikor a zeneiskola végre elfoglalhatta az eredeti helyét, Homoki István belsőépítész ötlete volt a textil. Feladatként kapta a nem zeneis­ kola céljára hosszú ideig használt, lestrapált épület felújítását, áttervezését, rendbehozatalát. Ami színben szóba jöhetett, a krétafehér, a pasztell-szürke, a sötétbarna, a bronzok az arany­ okkerrel, a kobaltkék. Ezekhez a színekhez kellett alkalmazkodnom. Tizenkét négyzetméteres 30 �Palócföld 99/3 textil-muráliára volt lehetőségem. A lektorátus rögtön elfogadta a tervpályázatomat. Nem volt még ilyen nagy műtermem, ott építettem egy szövőkeretet, azon dolgoztam. - Rásandítok a már megcsodált, jókora méretű szövőszékre. Elkapja a pillantásom. - Ugye milyen szép méretű az a szövőszékem? Az nem ilyen pici, mint ez az ősrégi, Noé idejéből való, amivel indultam. Három méter széles, jó masszív, gyakorlatilag végtelenített hosszúságban. Majdnem olyan hosszúságú művet is meg tudnék szőni rajta, mint Domanovszky Disputája, a Miskolci Műszaki Egyetem galériájában. Milyen érdekes?! Olyan sokáig néztem azt a munkát... Volt egy kiállításom abban a galériában is. Fiatal kislányként, gimnazistaként, elsőbálosként ott keringőztem. Dehogy gondoltam, hogy lesz még az aula fölött, ahol keringőztem, a kerengőn, nekem, egy kiállításom, és később ebben az aulában, az alsó részen ülök majd, a fiam diploma avatásán, amikor geofizikus mérnöknek avatják. Érdekes kapcsolások vannak az életben. - Egy gobelinművész hogyan kezd el dolgozni. Csak úgy ötletszerűen? - Adódik a kérdés. Már megvan a lehetőségem, de mekkorát, kinek, mennyiért...? A go­ belin drága... Korábban a gyermekem ösztöndíjából, menzapénzéből vettem volna el a pénzt? Mi vagyunk az a generáció, akinek az utódról is kell gondoskodni, de a szülőkről is. Hála Istennek édesanyám még él. Nagy bánatom, hogy már nem szeret utazni. Nyolcvan éves. Édesapám tizenöt éve meghalt. Nem tudtam mosolygósán nézni a világra. Lehet, hogy igaz: ahogyan nézek a világra, a világ is úgy néz vissza rám. Nagyon befelé fordultam és akkor hirtelen nagyon sok rossz történt velem. Inkább úgy mondanám, semmi, amibe igazán belefogtam, nem sikerült. - Ha jó l tudom, nemcsak gobelinnel foglalkozott eddigi pályája során. - Próbálkoztam a társmüvészetek műfajában, zománccal, akvarellal. A dolgok egymásba öltődnek, mint a varrásnál a láncöltés. Amikor egy kicsit megfeneklett a hajóm, akkor jött például a zománc alkotótábor. Hívtak. Volt már ilyen alkotótábor korábban is, de akkor nem hívtak. Nekem ilyen a természetem. Mindig megvárom az invitálást. Ez persze egy nagyon rossz dolog. Az ilyen alkatú művésznek kellene egy jó menedzser. Örültem a meghívásnak, elmentem, és először nagyon kicsike darabokkal próbálkoztam. Nevettek is rajtam, de végül, egyik munkámért, megosztott díjat kaptam. A zománc merev anyag, de a képalkotás, a szí­ nek nem idegen tőlem. Lassan-lassan építkező stílusú vagyok. Ma már zománcot is tudok nagyot készíteni, hiszen ott van az a tizenkét szemes paravánfalam, amit kiállítottam a nóg­ rádi művészek 50. éves jubileumi tárlatán. Ez már mutatja, hogy megjött a bátorságom eb­ ben a műfajban is. - Moszkvai ismerősömnél láttam egy albumot. Egészen elképedtem, amikor mutatta, ő pedig kicsit kérkedett is vele, hogy milyen jó l ismeri a palóc népviseletet. Az az albumos Mészáros Erzsébet ez a Mészáros Erzsébet? - A zománc kapcsán gondoltam arra, hogy a nógrádi folklór motívumokkal próbálok valamit. Érdekes módon nekem nem jött be a dolog. Egy kolleganőmnek, Lórántné Presits Lujzikándk jött be, aki egyszerűen kimeríthetetlen ebben a témában. Örömmel látom, hogy mennyi mondandója van még ebben a témában. A kutatást elsősorban Ipolyszög, Ipolytamóc, Ipolyvece, Kazáron folytattam és megdöbbentem. Nem a kis motívumokon, a kendőszélen, ruhagalléron, köténycsücskön, hanem a teljesen autentikus, gyönyörű öltözete­ ken. Annyi csodálatos látnivaló volt, annyi szép rajzolnivaló! A férjemmel hosszú ideig 31 �Palócföld 99/3 jártunk, bejelentkeztünk polgármesternél, plébánosnál, iskolaigazgatónál, mikor ki volt kés­ zséges a fogadásunkra. Mindig várt minket egy fiatal, hiteles népviseletbe felöltöztetett me­ nyecske. A férjem elsősorban a részleteket fotózta, hogy később ne kelljen visszamennünk, én egy óra alatt skicceltem, akvarellal megfestettem a látottakat a helyszínen. Ebből lett aztán harminc darab megfestett menyecske kép, amelyekből kiállításom volt Szentendrén. Az Axel Springer vásárolt meg belőle tizenkettőt úgy, hogy ebből egy szép naptárt készíte­ nek. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer naptárkészítő leszek. Szóval ezek a kanya­ rok... Nem egyenes ívű ez a pálya. Itt-ott kanyargós. Most mondjam azt, hogy a művésznek öröme, ha valamire rátalál, és azon is kipróbálja önmagát? Én ezzel is gazdagodtam. - És az album ? - Lett belőle egy album is, ami a világ nagyon sok pontjára eljutott. Ugyanakkor megle­ pődöm, mert amikor az állami vezetőink elmentek egy koreai, azt hiszem expóra, vitték a matyót, a sárközit és slussz! Csak ennyit! Pedig ez a nógrádi is csodálatos, színes, sokféle... Bujákon még találkoztam Szép Bözsivd, Glatz Oszkár modelljével. Boldogan mutatta a dédunokáját. Nem tudom lesz-e még egy olyan nyugodt periódus, amikor mindezt folytatni tudom. - Különösen a nagyobb méretű gobelin elkészítése igen hosszadalmas. Közös munkák elkészítésére nyílik lehetőség? - A Kárpitmüvészek Egyesületével egy közös gobelin készítésére mái* volt is példa 1996-ban. Akkori közös munkánk, a Millecentenárium alkalmából készült. Ki-ki a maga kis műhelyében megszőtte a maga kiszabott penzumát. Az alkotás középen helyezkedik el Hell Miksa, tudós pap, csillagász korabeli, hazánk területét ábrázoló, térképe. Egy vatikáni albumban találtak rá a kollé­ ganők. Ezt szőttük gobelinbe, harmincán, mindenki a saját stílusában, ez alkotja a mű magját. Körülöleli, ötvenszer ötven centiméteres méretben, negyvenhat alkotónak egy-egy saját kútfőből merített műve. Az enyém egy visszafelé nyilazó lovast ábrázol. A felső sorban az első helyre ke­ rült. A magyarok világnapján egy hétig ki volt állítva ez a közös munka a Parlamentben, és zarán­ dokoltak oda az emberek. A szombathelyi textilbiennálén fődíjat kaptunk rá. Az Iparművészeti Múzeum vásárolta meg, évi kerete terhére és alapítványi pénzből. A fődíj a Textilmüvészeti Ala­ pítvány pénztárában maradt, ebből előre tudjuk lendíteni a dolgainkat. Most is közös munkán mesterkedünk az államalapítás ezredik éve alkalmából. Ami most nálam látható, az mind erről szól. Előzőleg háromfordulós pályázaton az esztergomi István kápolnára pályáztunk. Ott le­ hetőség lett volna egyedi darabok készítésére, egymás mellé építve adta volna a működő körkápolna falát. Még a kupolán is gondolkodtunk... Nagyon elszaladt a fantáziánk. Gyö­ nyörű lett volna, egy valóságos ékszerdoboz, de sajnos elvitte az árvíz a pénzt. Állami segít­ ség nélkül ugyanis ezt nem tudtuk volna megvalósítani. Az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója, a reménybeli megbízónk, amikor véglegessé vált, hogy az eredeti elképzelésein­ ket nem tudjuk megvalósítani, azt mondta: nem ereszt el bennünket a látóköréből, szándéká­ ban áll megrendelni egy legalább tizenöt négyzetméteres közös munkát. - Nem megy időben mindez a saját elképzelések megvalósításának a rovására? - Mindezek mellett járom a saját utamat! A közös munka is nagyon jó, mindenki keresi ezt a lehetőségét, a közelséget. Ráadásul senki sem áll úgy, hogy finanszírozni tudjon egyegy saját kiállítást. Rettenetes költség egy saját kiállítás. Terembér, katalógus, meghívók... 32 �Palócföld 99/3 - Milyen a gobelin rangja a világban? - A gobelin, és ezt vallom, nemhogy határeset, hanem ténylegesen grand art, tehát a kép­ zőművészetek műfajában egy magának már eddig is becsületet szerző műfaj. Ferenczy Noémi hozta be hazánkba, és a huszadik század első évtizedeiben volt erősödő Európában is. A régi abusson-i francia manufaktúra most is létező és világhírű. Elsősorban a festők, Matisse, Picas­ so, Léger figyeltek fel a gobelin lehetőségeire. Ök, egy-két kísérletezés után, abbahagyták. Aki megmaradt a műfaj mellett Jean Lurcat volt, bár mindvégig festőnek vallotta magát. Rá erősen hatott az angers-i katedrálisban lévő, Bataille által készített, az Apokalipszis jeleneteit ábrázoló, sajnos ma már csak töredékeiben megmaradt gobelin sorozat. A gobelin nagyon régi műfaj. Az analfabetizmus szükségessé tette a képi ábrázolást a templomokban. A hideg, a rideg falakat is meleggé kellett tenni. Természetes tehát, hogy textíliákat tettek a falakra, aminek egyúttal em­ berközelinek kellett lennie, képileg megfogalmazva az ott elhangzó szakrális mondanivalót. A biblia jeleneteit, az apostolok cselekedeteit ábrázolták. Az angers-i katedrális gobelinje, és az atomháború fenyegető borzalma, hatott Jean Lurcat-ra. Ezt látta bele a maga Apokalipszis gobelin sorozatába. Ő az, aki a huszadik században meghatározója volt a gobelin-művészet reneszánszának. Rám is erősen hatott a cluny-i múzeumban látott hat darabos sorozat. Ferenczy Noémi már ott kinn készíttetett magának szövőszéket. Az iparművészeti főiskolán tanított már, de akkor is még kintről rendelt magának anyagot. A valuta szempontjából legkeményebb ötve­ nes években is tudott biztosítani magának olyan minőségű és olyan színű, időtálló anyagot, amire szüksége volt. Nagyon fontos ugyanis a minőség, a szín- és fénytartósság. Még külön vegyszerrel is kezelik, hogy a moly ne szeresse. A gobelineseknél is volt abban az időben egy­ fajta antik hatásra való törekvés. A manufaktúrában beáztatták a kész darabokat egy savas vizű patakba. Nem volt baj, ha egy kicsit megfakul, bár nem nagyon veszített a színeiből, mert ki­ váló minőségű festékekkel dolgoztak. A műtárgypiacon, és ez köztudott, nem az élő művészek a vásárlók álmai. A holt művészek művei képezik inkább az időtállóságot, a befektetési bizton­ ságot. Az „antikolás” a polgári enteriőrbe való jobb beilleszthetőség megteremtésének az igé­ nye a gobelinosoknál is tettenérhető volt, az igényeknek jobban megfelelő. Ez a dolog most vág vissza. A hazai gobelinmühely, amely nemrégiben szűnt meg, az utolsó rúgásaival még olyano­ kat produkált, hogy Rippl-Rónai, Madaras hölgy című képét festettették át a kartonra és szövettették le, így próbálva külföldi vevőre találni. Az, akinek nincs saját meggyőződése az általa alkotott művészi értékéről, az bizony könnyen elcsábul a piaci hatásokra, próbálgatva az éppen divatost, esetleg még az avantgárdot, a számítógépes tervezést is, kiszolgálva a minden­ kori igényeket. A gobelinnél az ötlet a rajz, ami maga is elérhet olyan fokú kidolgozottságot, megfelelő­ séget, hogy akár egy rajzkiállításra is beadható. Ugyanakkor a megfestett színes vázlatok, a technikától függően magukkal hozzák az új kifejezési formákat. Én magam is készítek ilye­ neket, új anyagokkal, vegyes technikával, de az ábrázolásban ahhoz a lelki indításhoz, ahhoz az életérzéshez álljon közel, amit eddig vittem. Ne legyenek nagy kilengések, ne engedjen az ember a kísértésnek, a piac adta csábításnak. Nem hiszem, hogy neki kellene állnom egy XV-XVI. századbeli gobelinhez hasonló munkát produkálni. Lehet persze egy parafrázis, sarkított kritikai éllel, de ez a gobelinnek nem célja. Nem az a feladata például egy gobelin­ nek, hogy egy..., mondjuk plakát mondandóját közölje. Szerintem a napi aktualitást az al­ kalmazott grafika technikájával közölje a művész 33 �Palócföld 99/3 - Van-e a gobelinnek jövője? - A gobelin hosszadalmas, drága, piszmogós, de nem ez a művészi mértékegysége. A gobelin a belföldi műgyűjtők körében még nem sláger. Még nem érintette meg őket. Ez a mindenkori divat függvénye lenne? - Ha kikristályosodik majd egy polgári értékeket szem előtt tartó, fizetőképes réteg, ak­ kor lesz jövője. A gobelin művészet a művészetek királya és a királyok, királynők művészete volt. Bethlen Gábor például vitte magával hadjárataira a gobelinjeit, külön szekéren. Sarcoltak a gobelinnel. Királyi hercegeket fogtak el, hogy flamand gobelinekre cserélhessék őket. Királyok temetkeztek úgy, hogy a kárpit velük lett eltemetve. Perzsiában időszámítás előtt ötszázból származó sír feltárásánál leltek gyönyörű, színét máig megtartó kárpitra. Peruban, hogy ne csak ezen a kontinensen és Ázsiában nézzünk körül, időszámításunk előtt nyolcszázból, a kedvező klímájú homokos tengerparti részen is megmaradtak textilek. A berlini múzeum tele van kopt szőttesekkel. Nem is annyira a múltra gondolok, hanem inkább a jövőre. - Hát, ha egyszer a múltban megbecsülték, akkor talán csak megbecsülik egyszer a jövő­ ben is! Nem?! Csökken mostanában a szép, a míves munka értéke iránti kereslet? - Nem. A míves, a kidolgozott, a cizellált újra igény. Újra megbecsült az olyan műalko­ tás, amely szépen van festve, szépen van megfaragva. Tehát, a belefektetett emberi munka gyümölcsöző. A gobelinnek nálunk új reneszánsza kezdődött. A mi felfutásunk igazolja ezt. - Mi a helyzet a gobelinnel a világban? - Természetesen ki kellene menni az itthonival is a világba. Mondjam azt, hogy még itt­ hon is konkurencia vagyunk a művészvilágban?! Erős konkurencia. Egy időben, a lengyel textilesek közül, Abakanowicz Magdaléna volt az, aki nagyon szépen tudott érvényesülni Európában. Ő az avantgárd útján jár. A szombathelyi textilbiennálék is inkább erre, a kísér­ letező vonalra álltak rá. Attól félek, hogy a gobelin felfutása rövid lesz. A művészek nagy része türelmetlen. A könnyebben létrehozható, gyorsabban eredményt produkáló műveket prezentálják. Véleményem szerint az én műfajomban, még így is, hogy ennyien vagyunk, kevesen vagyunk. Mint grand art, a művelők kevesen vannak. „A művelők kevesen vannak!”- visszhangzik még sokáig a fülemben, elköszönésem után is, azon morfondírozva bandukolásom közben: milyen ember valójában Mészáros Erzsébet, aki ezt ilyen egyszerűen, ilyen magától értetődően kijelenti, egy olyan világban, ahol min­ denki arról panaszkodik, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka. Már bánom, hogy nem mondtam meg neki: egyszer, nagyon régen, mi már találkoztunk... 34 �Palócföld 99/3 Csongrády Béla Kutyát és üveget bevinni tilos ! Beszélgetés Erdei Sándor szobrászművésszel - Teát, kávét, vagy üdítőt kérsz? - soroltam fe l a kínálatot, ezzel is méltányolva, hogy el­ ső szóra elfogadta invitálásomat a szerkesztőségbe. Némi gondolkodás után kibökte: - Teát. Közben máris nyúlt az asztalon fekvő újságok után. - Nem frissek - mondtam sietve, de ő megnyugtatott: - Nekem azok, mert az elmúlt napokban nem voltam itthon. - Merre jártál? - kérdeztem, s ezzel már el is dőlt, hogy miről fogunk beszélgetni, a több évtizedes jó viszony alapján, természetesen, tegeződve. (Ezúttal is hiába készítettem hát vázlatot, hiába csináltam meg a kérdések sorrendjét, a valóság ellenszegült a tervezetnek.) - Tokodon voltam „üveges” müvésztelepen... - Hát nem Bárdudvarnokon? - Ezúttal nem, ugyanis kettévált az 1991-től a Gosztonyi Máriáiéi örökölt keramikus műhelyben táborozó csapat, s miután több gyár elhárította a kérésünket, mi Tokod ajánlatát fogadtuk el. - Nyilván te is készítettél új műveket... - Nem igazán, mert számomra nem elsősorban a konkrét munkáról szólt ez a nyolc nap. Én jóval később értem csak be a gyárba a táti panzióból, mint a többiek, mert útköz­ ben mindig elkapott valaki. Azon kívül, hogy számomra is tanulságosok voltak az estén­ kénti beszélgetések a Marika presszóban, én elsősorban szervezője voltam, vagyok e tábornak, felhasználva a nógrádi nemzetközi müvésztelepek szervezésében, irányításában szerzett sok éves tapasztalataimat. Intéztem negyvenöt ember - köztük harminc külföldi cseh, finn, francia, német és más nemzetbéli - ügyes-bajos dolgait, a munkahelyek be­ osztásától kezdve az üvegfúvókkal való tárgyalásokon, a financiális ügyeken át a tolmá­ csolásig. - Nem is tudtam, hogy erre is képes vagy. - Angol, német és orosz nyelvből tudok szakmailag is elfogadhatóan tolmácsolni. - Ehhez külön gratulálok, de azt nem értem: ha te vagy a művésztelep egyik f ő szervező­ je, miért nem a tarjáni öblösüveggyárat választottátok táborhelyül? - Én is szerettem volna, de ide nem kaptunk zöld utat. 35 �Palócföld 99/3 - Itt álljunk meg! Nem is olyan régen, '99 tavaszán a Ferenczy Noémi-díjad alkalmából azt nyilatkoztad a megyei lapnak, hogy sajnálod a mintegy harminc esztendőt, amelyet a salgótarjáni gy’árban, illetve annak kötelékében eltöltöttél Szeretném - s gondolom mások is - tudni, hogy mi áll ennek az éles fogalmazásnak, mondhatni élettapasztalatnak a hátte­ rében. - Szívesen kifejtem, bár ahogyan mondani szokták: „hosszú’'. - Itt és most ez nem akadály. - Hát akkor kezdjük elölről. 1956-ban üvegcsiszoló-tanulóként kerültem az üveggyárba. Csak érdekességként említem, hogy akkor még nem szerettem az üveget, taszítottak a csi­ szolással járó - zajos, poros - munkakörülmények. Nem is csoda, hogy csak két évet bírtam ki. Miután mindig szerettem rajzolni - az ötvenes évek elején Bóna Kovács Károly is tanított az alapokra - , jelentkeztem és fel is vettek Budapestre a képzőművészeti gimnáziumba. Grafikus szerettem volna lenni, de - milyen a sors! - átcsábítottak az üveges szakra. Ott már büszke voltam, hogy Báthori Júlia „segédje” lehettem, nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy rám bízta a műhelyt. ‘62-ben érettségiztem, s üveges rajzolói, tervezői szakképesítést is kaptam. Ennek a birtokában visszajöttem dolgozni a tarjáni gyárba, ahol hasznosítva a jelzett középiskolai oklevelet, tervező lettem. Azonban 1970 táján megjelentek az első főiskolai végzettségű tervezők s megijedtem, hogy kiszorítanak az állásomból, a pályáról, ezért je ­ lentkeztem az iparművészeti főiskolára. Nagyon komoly felvételi vizsga volt, rajzolni, feste­ ni, mintázni kellett. Akit az első hét - amely gyakorlatilag a tehetség, a készség próbája volt - után a másodikra is behívtak, annak már komoly sanszai lehettek. Én ekkor - tekintve, hogy terveket kellett készíteni - már előnyben voltam, jól tudtam kamatoztatni a gyakorlat­ ban szerzett ismereteimet. Fel is vettek. Z Gács György volt a mesterem, a szó igaz értelmé­ ben. Végig kitűnő tanuló voltam, miniszteri dicsérettel végeztem, s csak azért nem kaptam vörös diplomát, mert az érettségi bizonyítványomban akadt négyes is. Ilyen „ajánlólevéllel” jöttem vissza újra az öblösüveggyárba tervezőnek. - Arról szó sem esett, hogy - figyelembe véve tanulmányi előmeneteled is - ott maradj a főiskolán tanárnak? - Dehogynem. Olyannyira marasztaltak, hogy Zugligetben mütermes lakást is biztosítot­ tak volna. - S akkor, mi döntött? - Elveim húztak haza. Meg voltam róla győződve, hogy aki tehetséges - mint ahogyan rólam mondták - , vidéken is képes kibontakoztatni képességeit. Azonban nagyon hamar be kellett látnom, hogy ez nem így van. Tehát tévedtem... - Miből derült ki? - Nyugat-Európában, Csehországban ekkor már javában gyártották a stúdióüveget, illet­ ve az üvegplasztikát. A tervezésben olyan nagy nevű képzőművészek is részt vettek mint Picasso, vagy Dali. Utóbbi például kölnisüveget tervezett. Szóval a gyárak olyan tervezőket kerestek és foglalkoztattak, akik képesek voltak egyedi profilt adni a termékeknek. Ezzel szemben nálunk nem volt szükség a szó szoros értelmében vett tervezőmunkára, legfeljebb apróbb módosításokat végeztünk a már forgalomban lévő termékeken a kereskedő igényei szerint. Én hiába akartam az ajánlatot új tervekkel szélesíteni s ily módon a vevő ízlését, vásárlókedvét is befolyásolni, a gyár vezetése ezt nem tette lehetővé. Sokszor 14-16 órákat 36 �Palócföld 99/3 dolgoztam naponta, de nem értékelték a munkámat, sőt nem egyszer előfordult, hogy amit egy-egy tárgyalás végeztével - éjjel megcsináltam, azt reggel egy igazgatói utasítás áthúzta, megsemmisítette. Kezdtem belefáradni a sziszifuszi küzdelembe és 1978-ban elmentem úgynevezett szellemi szabadfoglalkozásúnak, azaz „szabadúszónak”, létrehoztam saját mű­ helyemet s dolgoztam a Képcsarnoknak, majd eleinte óraadó, később főállású tanár lettem a szakmunkásképző intézetben. Egyszer még újra visszacsábultam az üveggyárba, amikor a gyártmányfejlesztési osztályra hívtak vezetőnek, azzal az ígérettel, hogy önálló jogköröm lesz a hozzám tartozó témákban. Mint utólag kiderült, semmi sem változott, hiába voltam osztályvezető, nem tudtam érvényt szerezni az elképzeléseimnek. A gyárban kizárólag a külföldi áru jelentett minőséget. Egy darabig még küszködtem ez ellen a magyar üveget lebecsülő szemlélet és gyakorlat ellen, miközben saját terveimet nem tudtam megcsinálni, nem jutott időm a pályázatokon részt venni. S amikor adódott egy újabb lehetőség a kiugrás­ ra, még azt is meg kellett érnem, hogy kitiltottak a gyárból: a portán kitették a nevem, mint olyan személyét, akit tilos a kapun belülre engedni! Az volt a „bűnöm”, hogy már „külsős­ ként”, a városi tanács dolgozójaként, nem álltam ellent az elnökhelyettes kérésének és én kalauzoltam őt a gyárban... - Hát igen, a fentiek ismeretében most már jobban értheti a kívülálló is, hogy miért van benned annyi keserűség az üveggyárral kapcsolatban. Hogyan alakult életpályád a továb­ biakban? - Mint említettem, a városi tanácsra kerültem, a művelődési osztályon közművelődési kérdésekkel foglalkoztam. Ezután másfél évet gyárrészleg vezetőként eltöltöttem Szarvason, majd a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumba jöttem vissza tanítani. - Természetesen rajzot... - Bár helyettesítettem néhány rajzórán is, főként nyelvet tanítottam egészen ‘96-ig. Azóta újra „szabadúszóként” tengetem az életem. - Ez a fogalmazás bizony nem sejtet stabil, felhőtlen egzisztenciát. - Jól érzékeled. Esetenként a szó szoros értelmében vannak kenyérgondjaim. 1990, tehát a rendszerváltás után megszűntek az állami vásárlások, nincs képcsamoki megrendelés. Számos helyen tanítottam és tanítok ugyan nyelvet, de amiatt elhanyagolom a művészi ambí­ cióimat, ha pedig művészettel foglalkozom, nem jut időm pénzt keresni. Pedig a mi szak­ mánk rendkívül anyagköltséges, bármihez fogjak is. - Azért az utóbbi időben voltak, lehettek sikerélményeid is: az új szobrokra, a művészeti elismerésekre, díjakra, kiállításokra gondolok. Salgótarjánban az új városházára térplaszti­ kát készítettél, ugyancsak a megyeszékhelyen a Balassi Bálint Könyvtárban Bóna Kovács Károly emlékére faragott márványszobrodat állították fel, Taron Kodály, Héhalmon Petőfiszobrodat avatták fel. Restauráltad és felállítottad a tarjáni Karancs Szálló ólomüveg falikompozícióját. Ezekben a napokban a városi önkormányzat megbízásából újrafaragod a megyeszékhelyi Báthory-szobrot. Tavaly gyors egymásutánban kaptál Madách-díjat és „Pro Arte Salgótarján ” kitüntetést, az idén pedig a már említett Ferenczy-díjban részesültél. Közben itthon és külföldön számos kiállításon lehetett találkozni műveiddel. - Természetesen örülök is a díjaknak, elismeréseknek, de még jobb lenne, ha megbízá­ sokhoz is nagyobb számban jutnék. És az sem lenne baj, ha a teljesítménnyel arányos össze­ gű tiszteletdíjat kapnék, s egyáltalán, ha minden esetben megkapnám az elvégzett munka 37 �Palócföld 99/3 után járó fizetségemet. Persze tennivalóm mindig bőven van, mert az agyam jár, amit kita­ lálok, azt igyekszem megvalósítani. - Igaz az, hogy mostanában kikéred magadnak, ha üvegművésznek neveznek s inkább szereted a szobrász titulust? - Egyrészt azért mondom, hogy „szoborkodom”, mert abban a gyakoribb megbízás hiá­ nya miatti szomorkodásom is benne van. Komolyabbra fordítva a szót: miután zsűrijoggal rendelkező művész vagyok, nem szeretném, ha bármelyik kiállításon is elhangozna még egyszer: mit keres itt ez az üveges? Egyébként is mindig vonzott a plasztika, s bár festeni nem tudtam, nem tudok, mintázni annál inkább. Ez valami olyasféle képességem, mint má­ soknak az abszolút hallás. Megtanultam jó néhány szobortechnikát és talán nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, hogy bizonyos dolgokat sikerült kitalálnom, feltalálnom is. A technikai fogásokat ugyanis nem lehet senkitől ellesni, ezek a műveletek közben alakulnak ki. Egyébként több üvegművész - például Buczkó György, Lugossy Mária - szobrásznak (is) tartja magát. S még egy indok arra, hogy szobrásznak nevezem, neveztetem magam: a Sal­ gótarjáni Tavaszi Tárlatra „üveget - és kutyát bevinni tilos! Ezért, ha ott szerepelni aka­ rok, akkor „kénytelen” vagyok kőszobrokat csinálni. - Most, hogy immár művészeti, esztétikai kérdéseknél tartunk, elérkezettnek látom az időt, hogy megkérdezzem: van ars poeticád? S ha igen, miként hangzik? - Lehet, hogy furcsán hangzik, de nincs úgymond ars poeticám. Példaképemnek tekintem viszont Ligeti Erikái és Kő Páli. Azt tartom, hogy egy-egy műalkotás mellé, mögé nincs szükség filozófiára, hangzatos magyarázatra, netán okoskodó magyarázkodásra. Mikor an­ nak idején Héhalomban egy március 15-ei ünnepség keretében avatták a szobromat, egy idős néni előrefiirakodott a tömegben és felkiáltott: - Jé, ez Petőfi! Erre a felismerésre nagyon büszke vagyok, sőt boldoggá tett, hogy az élettelen anyagban valaki - egy minden tekintet­ ben laikus - spontánul beazonosította a költőről bennünk élő képet. S ha arc poeticám nincs is, hitvallásom azért van. Baloldali voltam, vagyok és maradok. Annak ellenére, hogy jó néhány éve már nem vagyok tagja egyik pártnak sem, tudomásul vettem, hogy megkérdezésem nélkül - töröltek az MSZP-ből. Én egy bizonyos politikai rendszerbe születtem, akkor voltam fiatal, felhőtlen nyaraim, szerelmeim mind ahhoz a korszakhoz kötődnek. Hittem benne, meggyőződésem volt, hogy hasznosak lehetünk - mármint a rendszer és én - egymás szá­ mára. Mindenesetre ember tudtam maradni abban a korban, nincs tehát okom, hogy megtagadjam azokat az éveket, évtizedeket. Szeretném felfogni, megérteni az új érát is, de sajnos nem sikerül. Kevésnek tartom benne az őszinteséget. Még a Tanácsköztársaság 133 napjának is volt művésze­ te, az 1989 óta eltelt időszaknak pedig - nekem legalább is úgy tűnik - nincs hiteles eszmerend­ szere, nincs karakterisztikus művészeti arculata. Igaz, hogy ez a társadalmi rendszer semmit sem tilt, de nem is nagyon támogat... Véleményem szerint az állam nem vonulhat ki olyan mértékben a művészet, a kultúra támogatásából, mint ahogyan azt ez idő tájt tapasztalni. Itt van például a mil­ lenniumi évforduló programja, amelynek fő mecénása kell, hogy legyen. - Nyilván valamilyen értékrend mentén vagy baloldali érzelmű. Számodra mi jelent ál­ talános emberi értéket? - A becsületesség, a közösség iránti hűség, az önzetlen munka, az esély az egyenlőségre. Ne pártszempontok, politikai kapcsolatok döntsenek művészeti kérdésekben, kulturális ügyekben. 38 �Palócföld 99/3 - Mit csinálsz szabadidődben, ha éppen nem olvasztói üveget, ha nem faragsz szobrot, ha nem készítesz vázlatokat, ha nem zsűrizel? Vagy másként kérdezve: van-e valamilyen hobbid, mint némelyik pályatársadnak a horgászat. - Bár a nap zömét valóban művészeti jellegű elfoglaltság teszi ki, azért csinálok mást is abban a bizonyos szabadidőben. Először is nyelveket tanulok. Mint már többször is esett szó róla, ango­ lul, németül, oroszul és talán franciául elég jól tudok, bár a nyelv az - idézve Lomb Katói -, amit érdemes rosszul is tudni. Mostanában az arabbal és a héberrel is próbálkozom. Azt szoktam mon­ dani, hogy nyolc és fél nyelvben mozgok otthonosan. Hármat tűrhetően tudok, a többit rosszul. Általában öt órakor kelek és hatkor már tanulom valamelyik nyelvet. Ezen a téren autodidakta vagyok. Minden nap legalább egy órát foglalkozom a nyelvekkel, újságcikkeket olvasok, nézem az angol nyelvű tévéadásokat, például a CNN hírtelevíziót. Még egy hobbim van, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni. Nagyon szeretek gyalogolni, mindenfelé: erdőben, hegyen, flaszteron egya­ ránt. Miközben rovom a kilométereket van időm sok mindent átgondolni. - A betegségedet is? Tudvalévő ugyanis, beszédedből is kihallik, hogy annak ellenére, hogy már kilenc éve nem dohányzol, súlyos gégeproblémákkal küszködsz, ezek miatt kemény kórházi kezeléseknek is ki voltál téve. Éppen egy ilyen kúra miatt nem tudtál jelen lenni a könyvtárbeli Bóna Kovács Károly emlékfalad avatásán. - Bármilyen hihetetlen, ez a kérdés kevésbé foglalkoztat, mint sokan feltételezik. Az alkotó­ munkámban egyáltalán nem befolyásol, a családban szintén alig jelent témát. Én egészséges­ nek érzem magam, az életvitelem nem különbözik a korábban megszokottól. Akkor zavar a dolog, ha egy ismerősöm elmenve mellettem, keresztet vet és én ezt a mozdulatot meglátom tükröződni a nap árnyékában. - Ötvenkét éves vagy\ joggal kérdezhetem meg: vannak-e tanítványaid, akik téged tarta­ nak majd mesterüknek, akik tőled veszik át a stafétabotot annak idején? - Általában is szerettem, szeretek tanítani. Amíg a Madách gimnáziumban dolgoztam, si­ került viszonylag jó eredményeket elérnem. Azonban legszívesebben arra emlékszem, hogy a diákok minden évben a három legjobb tanáruk közé választottak. Pedig nem voltam libe­ rális, az alapokat nagyon megköveteltem. De, ha valakin észrevettem, hogy csak testben van jelen az órán, ha valami miatt nem volt kedve a többiekkel együtt haladni, akkor megkértem, hogy inkább sétáljon egy jót. Ami pedig a kérdés művészeti vonatkozását illeti, arra azt válaszolhatom, hogy sok sikeres tanítványom volt. Ha jól emlékszem, közülük hatot fel is vettek a főiskolá(k)ra. Mindig csak eggyel foglalkoztam egyszerre. Korábban, a főiskola elvégzése után szakköröket is vezettem az üveggyárban, Bolyai gimnáziumban. Remélem, tanítványaim, ha mesterüknek nem is neveznek, arra mindig emlékeznek majd, hogy volt néhány jó szavam, néhány figyelembe veendő tanácsom számukra. - S a családban örökölte-e valamelyik gyermeked a tehetségedet, vannak-e művészi ambícióik? - Két felnőtt gyermekem van, egy fiú, és egy leány. Mindketten Budapesten élnek, a munka mellett felsőfokú tanulmányokat folytatnak, de a művészeti alkotómunkához konkré­ tan nincs sok közük. Nem is tudom, hogy mit mondjak, hogy sajnos, vagy hála Istennek. - Hogyan ítéled meg jelenleg a megye művészeti közéletét? Egyáltalán van ma ilyen? - Amennyire az én nézőpontomból látszik, a megyét átfogó program nincs. A szövetség szinte teljesen szétesett, alig tudunk valamit a megyei tisztviselőkről, és sajnos egymásról se. Jobbára csak a választások előtt kapunk valamilyen értesítést. 39 �Palócföld 99/3 - S ez szerinted baj, vagy így van jól, neked nem hiányzik a szervezett közélet? - Igenis hiányzik, mert egy szervezeti háttér, egy jobb érdekképviselet erősítene, támo­ gatna egyéni törekvéseimben. -A h o g y hallgatlak, egyre inkább olyan véleményem alakul ki bennem hogy te már nem nagyon kötődsz Tarjánhoz, Nógrádhoz. Ha pedig így van, miért nem próbálsz meg elmenni innét? Mondom azt annak ellenére, hogy távozásod nagy veszteséget jelentene a megye, a város szellemi életében. - Ezt jól esik hallani, de az tény, hogy most már szívesebben élnék Budapesten, hiszen a szakmában csak ott lehet tájékozódni. Sem a munkám, sem a baráti köröm - kivéve a szűk családomat - nem köt már Salgótarjánhoz. De nem tudok innen elmenni, mert a fővárosban az én negyvenezer két forintos rokkantsági nyugdíjamból nem tudnék lakást venni és a rezsit fizetni. Itt is nehezen tudom a bérleti díjat (sajnos, miután úgynevezett művészlakásnak van nyilvántartva, megvenni nem volt mód és ma sem lehet) és a fenntartási költségeket előte­ remteni. S akkor még élni is kell valamiből, a betegségem is sokba kerül, nem is beszélve a könyvmániámról, amit egyre inkább el kell, hogy felejtsek. Az anyagköltségeket pedig már említettem... Szóval - hogy visszakanyarodjunk Tokodhoz, amivel kezdtük a beszélgetést - , a nyári müvésztelepen azon kaptam magam: nem tűnt fel, hogy nem vagyok Tarjánban. Erdei Sándor üvegkompozíciója (Salgótarján, Városháza) 40 �Palócföld 99/3 Erdős István r Alom, örökség, emberség Antal András iparművész Kulturális, művészeti közéletünk kortárs enciklopédiájában Antal András iparművész már jó két évtizede „tehetséges fiatal iparművészként” van jelen. Olyasvalaki, akinek a nevéhez mindig valami stúdió-ügy, alkotótábor, szimpózium társul a művészi csempék, égetett tányérok, monumentális kérámia-muráliák alkotói érdemei mellé. Miért van az, hogy Antal András ötven esztendősen is fiatal művész? Talán éppen a művészeti közélet­ ben, stúdió-világban vállalt szerepe, ismert szorgalma teszi örök fiatallá? - Nem az én tisztem megítélni, mennyire egészséges dolog vagy inkább mulatságos álla­ pot a képző- és iparművészeti közéletben fiatal művésznek minősíteni egy-egy alkotót, aki mögött 2-3 évtizedes küzdelem, erőfeszítés, munka áll. Ki-ki a maga ízlésével, eredményei­ vel, hatásaival kell dokumentálja alkotóműhelye rangját, személyes kvalitásait, s nem azzal, milyen szorgalommal vesz részt a képző- és iparművészet szervezeti ügyei intézésében, mennyi alkotótábort, művésztelepet szervez, vagy hányféle stúdióban, hányféle ösztöndíjjal van jelen. Tény, ami tény: az 1999-es esztendő elteltével valóban az ötvenesek közé öreg­ szem, mivel 1950. február 13-án születtem. - Alsótoldon? - Nem Alsótoldon! A szülőfalunak ismert cserháti kisközségéhez legközelebb eső pász­ tói kórház szülészeti osztályán. Tehát születési anyakönyv szerint pásztói vagyok, mégis Alsótoldot emlegetem és szeretem szülőfalumként. Noha szüleimmel 1950 után mindössze egy évig éltünk Alsótoldon, éppúgy odakötnek a legszorosabb kötelékek, gyökerek, mint ahogyan Szécsényhez odaláncol egész gyerekkorom. - Beszélj erről a gyerekkorról! Szécsény számomra a gyönyörűséges mesevároska volt, majd maga az izgalmas-hősies magyar történelem lett az iskoláskorban. Édesapám, Antal Károly - noha foglalkozása sze­ rint műszaki ember volt - amatőr helytörténészként, a Szécsényi Honismereti Híradó szerzőjeként egy különös-sajátos patrotizmust példázott nekem. Ha Dolányról keresett a levéltárban középkori adatokat, ha egy Koháry grófról írt, vagy Hayland emléktábláról értekezett, ha a régi nemzetségek bábáiról kutatott fel új, ismeretlen tényeket, adatokat, mindezekkel egyformán szuggesztív hatásokkal a hazai táj, a kisváros 41 �Palócföld 99/3 szeretetére nevelt. Nem didaktikus céllal, direkt pedagógiai presszióval, de konkrét életpél­ dákkal és felejthetetlen érzelmekkel. A magyar nép élete, kultúrája, népművészete, a nógrádi palócvilág kézzelfogható tárgyiasságával volt mindennapos téma a családunkban. Mire ti­ zenkét esztendős lettem, akkor már nem kellett nekem semmiféle külön magyarázat, tanítás arról, hogy mit jelent hűségesnek lenni a szülőföldhöz, a népi kultúrához. Kamaszkoromra természetes lett, hogy a palóc népművészet nekem ugyanazt jelenti, mint a hollókői fafara­ gónak, vagy hímző asszonynak: gyönyörködést! Magamra, magunkra ismerést. Az enyém, a miénk ez a citerán megszólaló ősi dallam, vagy ez a finom-míves faragású pásztorivócsanak! Tehát a megismert, élő népi kultúra már önmagában is elég volt, hogy oka legyen az én nemzeti büszkeségemnek. S a világ legtermészetesebb dolga, hogy ez a kultúra értékes, és feltétlenül meg kell őriznünk: másokat is gyönyörködtessen! Ahogyan az élő fű, fa, virág, fodrozódó patakvíz, ragyogó szitakötő, gyönyörű dombhajlat megmarad a maga eredetiségében, amíg világ a világ ... - Vagyis a művésszé válás gyermekkori indíttatásait nálad a Szécsény környéki falvak élő népművészetében kell keresnünk? - Igen, de csak fele részben! Fele részben pedig egy úgynevezett 4-B-s puha ceruza kör­ nyékén! Az iskolában, mikor Argay tanár úr nagy szeretettel megfogta a kezem, vagy Kék­ kői tanár úr rajzceruzát adott a kezembe a családban már természetes otthonosság, birtokon belüliség tágult ki számomra. Szécsény, Dolány, Hollókő, az Ipoly környék Hugyagtól Tamócig: az én világom. S ezt a rajongásig megszeretett világot az a puhaceruza majd megörökíti, ha megtanulok rajzolni. Hát meg akartam tanulni. Az iskolai órákon túl hetente rendszeresen együtt rajzoltam olyan idős emberekkel, akik közül jónéhányan még a XIX. században születtek, és a velük való beszélgetés egy 8-10 éves gyerek számára hihetetlen nagy műveltségforrásnak kínálkozott. Mert az 1960 körüli Szécsény szellemi életében, iskolavilágában tündöklő műveltségű idős emberek éltek köztünk. Bolla Károlyi Sugár Gyuri bácsi! Gyakori vendég volt körünkben Králik András ... S amikor én tanári feladatkijelölés szerint lerajzoltam egy virágzó orgona­ bokrot azzal a bizonyos ceruzával, akkor páratlan lelkesültséggel, hittel törekedtem a sikerre. Sikerülnie kell! Szóval, a népművészet megrendítő közelsége mellett a sok rajzolás, stúdi­ um-munka, tájfejtés öröme adta az indítást ahhoz, hogy megforduljon a fejemben, de jó is lenne, ha amit így szeretek, majd az lenne az életem munkája. S barátaimmal minden évben koratavasztól, késő őszig élveztük az Ipoly környék, az Észak-Cserhát felfedezését. Hol gyalog, hol biciklivel: irány Beczurfalva! Irány a hugyagi Ipoly-part! Ahogy a jé g eltűnt az Ipolyról, hóvirágot, ibolyát leltünk a márciusi réten, rögtön kérdeztük egymást: nem lehetne már megförödni a folyóban? - Természetesen meg kellett fürödnötök; ahogyan más-más kamasz fiú csoportok meg­ fú r ödtek a Tárnában, a Zagyvában, a Hernádban, a Sajóban, Tiszában ... Mozgalmas, gaz­ dag, színes gyermekkort kaptál a sorstól S ha álmaid között ott szerepelt már tizennégy évesen a művészpálya, akkor annak rendes útja módja szerint nem Szécsényben, Tarjánban, Gyarmaton kellett középiskolát választanod... - Valóban így van. A hatvanas évek közepén még igencsak elit-gimnáziumként számon tartott budapesti képzőművészeti gimnáziumba jelentkeztem. A pesti intézmény mellett 42 �Palócföld 99/3 akkoriban még csak két nagyvárosunkban. Szegeden és Pécsett volt képzőművészeti gimná­ zium, szakközépiskola. Ha akkoriban valakinek az igen sokszoros túljelentkezések tolongá­ sából sikerült bekerülnie a pesti képzőművészeti gimnáziumba, akkor arról a korábbi iskola felnevelő tanárai, rajzoktatói, vezetői joggal mondhatták: lám, csakugyan tehetséges lehet ez a gyerek ... Hiszen felvették! Az én gyerekkori „vászontarisznyám” kincsei között ott volt 56 évi mozgalmas rajztanulás, a táj festés öröme. Őszintén remélhettem, annyi szenvedélyes és tudatos munka után nem méltatlanul kerültem a pesti iskolába 1964-ben... - S a neves képzőművészeti gimnáziumból már egyenes út vezetett a főiskola, a tárgyal­ kotó iparművész pályája f e l é ... - Egyáltalán nem! A képzőművészeti gimnáziumban díszítő-festő szakágon tanultam. A táblakép-technika elsajátítása mellett, a grafikai eljárások megismerése mellett a falkép res­ taurációjára került a hangsúly a képzésben. Sgrafittó, secco, mozaik. Sokféle technikát meg­ tanultunk, de a képzésben ezek között egyáltalán nem szerepelt a kerámia, mint fali díszítő elem. Ilyenről nem tanultunk semmit. S talán épp ebből a hiányból, ebből az igényből nőtt ki a nagy álom, hogy nekem majd éppen ezt kell megtanulnom, ezt kell élethivatásul választa­ nom. A képzőművészeti gimnáziumban Benedek és Újvári Lajos tanárok voltak nagy hatás­ sal rám. A grafika rejtelmeibe Gacs Gábor és Pásztor Gábor vezetett be. Általuk lett szak­ mai alappá az a természetes világkitágulás, nagyfokú változás, mely Pesten és az Ipoly-vidék kisvárosa, Szécsény után szinte természetes volt. Jó társaságba kerültem; versengve jártuk a múzeumokat, nagy gyűjteményeket. Régi építészeti csodákról, épületszobrokról és díszekről rajzok tömegét készítettük saját örömünk­ re. A főiskola előtt két évet a Néprajzi Múzeumban dolgoztam. Ez idő tájt, tizennyolc-húsz éves korom körül az intézményi és a jól irányított szakmatanulás mellett a pesti kiváló művé­ szek mester-kurzusai mellett a legnagyobb hatással két idősebb nógrádi volt jelen az életem­ ben. Egy szobrászművész és egy zenetudós. Művészi ambícióim, ars poeticám alakulásában nekik igen nagy részük volt. Az egyik az akkor Benczúrfalván élő idős Szabó István volt, a másik Rajeczky Benjámin, Pásztón. - Ezek a kapcsolataid egyáltalán nem közismertek, hiszen a Romhány, Alsótold előtti felnőtt világodról alig-alig beszéltél eddig... - Idős Szabó István szobrászművészt, Pista bácsit, már gyermekkorom óta jól ismertem. Édes­ apám vitt el hozzá néhányszor benczúrfalvi útjai során. Ámultán hallgattam a műteremben a cim­ balom zengő hangjait, és mint ahogy a templom szentjeit nézi egy gyerek, úgy csodáltam a falak mentén körben sorjázó gyönyörű palóc menyecskeportrék tucatjait... Némelyiket ismerősnek is találtam, némelyikről kérdeztem is bátortalanul... Ez nem az az asszony, aki... Gyerekként megsze­ rettem Pista bácsit, ő meg középiskolásként. Főiskolás koromban barátjául fogadott. Nézte, forgatta rajzaimat, hümmögött, tovább érdeklődött, aztán egyszercsak meg is kí­ nált egy korty jóféle házi szilvapálinkával, jelezve, hogy már felnőttnek tekint, és örül, hogy fiatal művészként én olyan őszintén tisztelem munkásságát, realizmusát, sajátos érzékenysé­ gét a folklórvilág iránt... Megtisztelő volt számomra, hogy amikor első munkáimat látta, sietett átölelni: „Kölcsönös már ez a tisztelet, fiam'’... mondta kedvesen... Ő figyelmeztetett: vigyázni kell a népi kultúra örökségével! Nem csak a szépség, ragyo­ gás, csengés-bongás fontos itt, de a végletesen letisztult, nemes egyszerűség, amelynek di­ vatos-ragályos utánzása, másolása igen veszélyes, őszintétlen hang is lehet a művészetben... 43 �Palócföld 99/3 Igaza volt! Mint ahogyan igaza volt Rajeczky Benjámin pásztói zenetudósnak is. Amikor 1992-ben a cisztercita zenetudós nevét vette fel a pásztói zeneiskola, emlékfalat készítettem az intézmény aulájába Béni bácsira emlékezve. Ekkor már több mint negyedszázada ismer­ tem a munkásságát, mert amikor a főiskola előtt a budapesti Néprajzi Múzeumban dolgoz­ tam, ott ismertem meg egy-egy népzenei lemezét, előadását, munkásságát. Az ő életműve „szugerálta”, mintázta nekem: nem virtuóz leleményesség, mindenáron való újítás tesz vala­ kit európaivá, de a szelleme, realizmusa, a nemzeti kultúra örökségéhez való viszonya. Béni bácsi az európai gregorián és a magyar népzene szolgálatában a nagy tudós emberi szerény­ ségével vált követhető mintává számomra. Nyitottnak lenni minden szép emberi törekvés iránt, megadni a tiszteletet a „másik-ember” számára. S mindezeket bizony nem lehet főis­ kolán megtanítani... - Úgy tudom, a főiskolán Zégács-tanítvány lettél? - Igen. Két-három éves múzeumi munka után 1971-ben lettem a szilikát-tanszék hallga­ tója, ahol az üveg, porcelán, kerámia ügyeit egyre inkább azzal az ambícióval tanították, hogy fali díszítményeket, muráliákat kell készíteni. Ehhez jó segítség, jó alap volt a néprajzi múzeumban végzett munkám, ahol az Ipoly-vidéken szerzett gyerekkori folklór­ élményeimet, ismereteimet a XVIII-XIX. századi népi kerámia köréből egészíthettem ki. Dr. Kresz Mária kutatásai, munkássága ezen a téren - éppúgy mint Rajeczky Benjámin a zenében - az európai folyamatokban elhelyezve tudták vizsgálni a népi kerámia múlt száza­ dait. Az sem volt mellékes, hogy tudományos gyűjteményben megismerhettem a pásztormű­ vészet remekeit is. Nagy szerencsémre ilyen gyorsan szerzett élménybatyuval kerültem én Zégács György iparművész, tanszékvezető műhelyébe megtanulni a szakmát. De tanáraim elsősorban Csekovszky Árpád, Litkei József és Kovács Ferenc voltak. Nem volt könnyű dolgom, mert a főiskolai évek csupa kétellyel, kérdéssel teltek el: az én érzelmeim, készsé­ geim a grafika felé hajlottak, míg a képzésben evidencia volt a tárgyszerűség, anyagszerűség elsődlegessége. Mégis, én azt mondtam magamban: a kerámiában is a grafika-világa érdekel. - A diplomázás után egyenesen Romhányba kerültél? - Igen. Azt mondtam, pontosan Romhány való nekem. Egyrészt erre voltam felkészülve, erre vágytam, hogy a gyári műhelyben grafika-álmaimat a tűz, az égő máz, az anyagok tor­ zulása, végső képalakulása során is kipróbáljam, és ezek esztétikai összességéből tudjak felelni saját kérdésemre: hogy járható-e ez az út? Másrészt Romhány ideális műhelyként kínálkozott egy ambiciózus-friss diplomás művész számára azért is, mert ott egyértelműen kíváncsiak voltak, nyitottak és támogatók voltak minden útkereséssel kapcsolatban. A Romhányi Építési Kerámiagyár akkori vezetői nemcsak szavakban és kinyilatkoztatásokban mutattak fel modem menedzser szemléletet, de a gyakorlatban is. A gyár vezetőinek fejlesztési elképzelései, a változó piaci igényekhez való gyors alkal­ mazkodás itt természetes keresletet teremtettek az új megoldásokra, az új ötletek sorjázására. S énnekem pontosan ilyen gyárra, ilyen légkörre volt szükségem. így aztán nem túlzás azt állítani, hogy Romhány számomra egy speciális, jócskán meghosszabbított művészképző tagozat volt. Tíz év, melyben szabadon dolgozhattam, gondolkozhattam, kísérletezhettem. Ha a falburkoló csempéken piacra dobtunk hét-nyolc féle új mintázatot, színvariációt a meglévő negyvenes kínálat gazdagítására, akkor senki se mondta, hogy most már elég a barna szín tónusai­ ból. Itt folyamatosan igényt tartottak a gyárban foglalkoztatott három tervezőművész fantáziájára, 44 �Palócföld 99/3 alkotói leleményére. S az innsbrucki építőanyag kiállítások éppúgy visszaigazolták a kísérletünk eredményeit, mint a bolognai terepszemlék, bécsi vásárok, vagy a kanadai, angliai kiállítások. Horváth Sándorrá Csemán Ilonával együtt 1979-ben SZOT-díjas lett az alkotó kollektíva. S Horváth Sándorban nemcsak a csempék, padlóburkoló lapok világában találtam segítő mes­ terre, jó barátra, de a Grand Art, a „nagymüvészef ’ világában is, meg a díszmükerámia stúdió­ világában is. A gyár ezidőtájt csatlakozott a Kecskeméti Kerámia Stúdió kísérleti műhelyéhez, és ez új kapcsolatokkal, új megoldásokkal gazdagította a romhányi alkotómunkát. Akkor még aligha gondoltam volna, hogy Kecskemét két évtized múlva úgy válik majd második otthonommá, hogy alkotóművészként, tanárként is számítanak a munkámra... - Kecskemétről, a stúdióról majd később beszéljünk. Hiszen a jelenről gondolkozunk, most arra keresünk választ, hogy húsz évvel ezelőtt a romhányi gyári alkotóműhely mi mó­ don tehette alkalmassá a pályakezdő fiatal keramikus művészt, Antal Andrást, hogy a hetve­ nes évek végétől 1998-ig jelentős köztéri munkákkal, reprezentatív igényű falburkolatokkal igazolja művészi törekvései komolyságát, rangját? Romhányban csempetervezéssel, értelmes termék propagandával foglalkozni egyet je ­ lentett a sokoldalúsággal, a nagy művészi feladatokra való készüléssel. De 1979-ben és 1981-ben részt vehettem az Európa-hírű Siklósi Kerámia Szimpózium munkájában, és a nyolcvanas évek elején háromszor is elnyertem a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíját. Szóval, volt módom munka közben tanulni, tapasztalni, a szak­ ma legjobbjaival, legújabb eszmei áramlataival találkozni. 1979-ben a pásztói „fogadóterem” falburkolata volt az első jelentősebb nagy munkám, majd készülhettem az igazán mo­ numentális feladatokra. A debreceni nagyerdei új gyógyfürdő medencecsarnokában, pihenő­ tereiben mintegy 200 m2-nyi dekoratív festett díszkerámiával tehettem le a névjegyemet, jellemzően növényi ornamentika, gyógynövény kompozíciók variálásával. Salgótarjánban pedig az új városháza első emeleti fogadóterméhez kötődő kerámia muráliák jelentették az új erőpróbát 1987/88-ban... - A pályázati kiírás szerint az új városi tanács tanácstermi folyosója ívelt kerámiafalá­ nak nemcsak díszítő jellegűnek kellett lennie, de olyan műalkotásnak, amely szervesen il­ leszkedik a belső térhez, és koncepciójában, színhatásában is kifejezi valahogy egy új város épülésének hangulatát... - Valóban valami ilyesmi volt a pályázati kiírás lényege. Úgy gondoltam, ha kis préselt ke­ rámia elemekből ott okosan építkezem, komponálok, akkor az önmagában is ráutal majd a városépítés hangulatára, modernizációs hangvételére. Semmiképp se akartam konkrét város­ történeti motívumokkal, direkt hatásokkal terhelni a 2,7 m x 7 méteres kerámia kompozíciót. - De alighanem meghatározó lett a régi grafikusi ambíció; az egész, fugákból építkező kerámia grafikai hatása ilyesmire utal... - Sokadrendű itt most a grafikusi ambíciók háttere. Egyrészt műalkotást kellett teremte­ nem a kerámia fal nyelvi lehetőségei közt, a relief, a mázas samott kifejező eszközei között. Homogén felületet alkot a kompozíció, mégis hármas tagolódású. A felső rész akarvaakaratlan a táji, természeti környezet inspirációját hordozza, a középső rész, a maga belecsú­ szó formáival mégiscsak a születő várost jelképezi, míg a kompozíció alsó része, a fémes világ, a feketeszénre emlékező színvilág, valamiféle egyetemesség, tektonikus jelleg felé mutatna, amikor rétegzettséget jelez... 45 �Palócföld 99/3 - Úgy tudom, a város lakossága is, a szabna is szeretettel fogadta ezt a nagy munkát jó tíz év­ vel ezelőtt. De a pásztói zeneiskola Rajeczb emlékjala mellett, egy Alsótoldon elhelyezett dom­ borműves kerámia emléktábla mellett nem igen volt lehetőséged nagyobb munkába fogni... már, ami a muráliákat illeti... Ezért most talán Kecskemét éppen valamiféle hiányt pótol az életedben! - Szögezzük le: az 1984-1998 között eltelt alsótoldi másfél évtized munkásságából én nem­ csak az építőművészettel összefüggő munkáimat tartom fontosnak. Azokat a kerámia-plasztikákat is, amelyeket kísérleti művekként egy-egy szimpózium után Siklóson, Szabadkán vagy Munká­ cson ott hagytam. S azokat a tálsorozatokat is, melyek a romhányi gyártól való szakmai eltávolo­ dás után leginkább az iparhoz, a műtárgykereskedelemhez kötnek. A díszítőkerámia, amely a galériákban éppúgy otthon van, mint a vásári ponyvák alatt a sátorban, az most - minden gondjá­ val, örömével - a grafikus-rajzos ambícióim s az ipari anyag „összehozásának” hosszú folyamata. Igen. Tudomásul kell venni, hogy ebben a körben Európában és itthon is különböző művészi színvonalú kereskedelmi vállalkozásról is szó van. A cserháti, alsótoldi tájélményeim ma is ép­ púgy inspirálnak, mint a gyerekkorból építkező Ipoly-vidéki emlékeim is. A szülőföldem, az itt élő emberek sajátos világa, különös mentalitása három évtizede egyfolytában elementáris nagy hatás­ sal van rám. S ma is rendszeresen megfordulok Rimócon, Hollókőn, Varsányban vagy Cserhátszentivánban, Kutasón - ha éppen egyúttal a kecskeméti kerámia stúdióban dolgozom és tanítok is. Vagyis mostanában bizony kettős életet kell élnem: megvan, működik az alsótoldi mű­ termem is, de hónapok óta kenyerem javát immár Kecskeméten keresem. Úgy vagyok vele, mint nyolcvan vagy százhatvan esztendeje a nógrádi szegényember, akinek ezen a hegyes-dombos palóc vidéken se elég termőföld, se elég munka, megélhetés nem jutott, így hát vonultak le seregestül a szorgoskezű parasztemberek az Alföldre idénymunkát keresni, ke­ nyérnek valót hazahozni... Most énmagam is az Alföldön, Kecskeméten keresem a kenyerem. Lehet, hogy éveken át rákényszerülök Kecskemét kenyéradó megbízásaira... De mindettől én még nógrádi vagyok. S ha egy tálsorozatom éppen Madársors címmel vagy Tájtörténet címmel jelenik meg egy galéria falán, biztosra vehető: a nógrádi, cserháti erdők csendjébe zuhanó madarakról van szó, s a palóc kistáj, az Ipoly, a Cserhát vidék üzenete minden rajzom. A tájat, a környezetet véd­ ve, megmentve őrizzük meg régi kultúránkat, emberségünket... Mert az ezredforduló körül a vi­ lágnak, Európának igen nagy szüksége volna rá, hogy az értelmiség, az alkotóművész komolyan figyelmeztessen: ne tovább a pusztítással, ne tovább az antihumánus hatalom-gyakorlással. Most, mikor még éppenhogycsak végétért a koszovói öldöklés, én arra emlékeztetek, hogy a jugoszláviai nagy háború romjai, sírgödrei sincsenek még nagyon távol a térben, az időben. Én átéltem ott a szerb, horvát, bosnyák művészbarátaim között annak a háborúnak minden iszonyatos fenyegetését. Megértettem, hogy a nemzeti érzelmekkel, öröklött-rossz történelmi sablonokkal visszaélve anak­ ronisztikus politikai hatalmasságok nyugodtan manipulálhatnak, gyilkolhatnak, ha a művész, a gondolkodó ember csak hallgat. Akkoriban én a nem-hallgatás, a véleménynyilvánítás érdekében rendszeresen átjártam a Vajdaságba, Szabadkára. Embargó ide, embargó oda, én a kis autómon vittem az égető kemencét, az anyagot, a festéket az ottani művésztelepre, hogy együtt dolgozzak azokkal az emberekkel ott, akik igazán megszenvedték az iszonyat éveit az egykori Jugoszláviá­ ban. Szabadka meg a nógrádi Alsótold műterme nekem akkor együtt volt vallomáskényszer: egy percig sem szabadna eltűrni az embertelenséget, az ember által teremtett értékek pusztítását... - Ez akár végszó is lehetne. Köszönöm a beszélgetést. 46 �Palócföld 99/3 Csach Gábor Demokritosz gelaszinosz Beszélgetés Csemtticzky Zoltán szobrászművésszel „Állítom arisztotelészi sztélém a platoni platón.” - Tizenöt éve ismerem Csemniczky Zoltánt. Az idézet önmagáról és -tói való. Arisztote­ lész apja orvos volt, Platón pedig régi arisztokrata család sarja. Sarkítsunk! Általuk kerek sok minden, ami kerek. A tantuszok majd később potyognak. - Egyébként mi is görögök vagyunk. Legalábbis ami logoszunkat és eidoszurkat illeti. A lényeg pusztán akkor érdekes, ha okos szóval elbeszélhető, vagy alakban, képben szemlél­ hető, ábrázolható. Valahogy - teszem hozzá. A Csemniczkynek persze mindig összejön, nekünk meg csak később. így volt ez a sírkővel meg a teherautóval is. (Vö.: Hibó Tamás grafikus halála ... - a szerk) Nem baj. Az nevet, aki a végén nevet. - Szóval Balassagyarmat, Arany János utca, földszint és panel. Bérelt gyermekkocsi tároló mint műterem és másfél szoba lakás. Óbester pipaszag, szlovák háztáji fehér repi. Relatív rend és relevatív könyvespolc. Afféle ismerős hely. Itt él és alkot Csemniczky Zoltán a szobrász. - 1953 áprilisában születtem a fővárosban. Dédapám Váli Rezső a balassagyarmati Ba­ lassi Bálint Gimnázium természet és földrajz tanára volt. Nagyszüleiül mindketten gyarmati­ ak voltak, a háború sodorta őket Budapestre. Apám orvosnak készült, de az ötvenes években eltanácsolták az egyetemről. Asszisztensként dolgozott az Orvostudományi Kutatóintézet­ ben. - Mi volt az oka? Hungarista rokonság, polgári csökevény? - Nem. Kékvérüség, nemesi származás. - Ezt nem is tudtam. - A tatárjárásig Zamcse néven vezethető vissza a família eredete. A XVII. században lettünk katolikus ágon Csemniczkyek, evangélikus ágon pedig Csemiczkyek. Egyébként ez utóbbi vonalon is van művész. Csemiczky László, pozsonyi festő, Miklós pedig zeneszerző. De nem tartjuk a kapcsolatot. - Budapesten hol laktatok? - A Tavaszmező utcában. Anyám a mai napig ott él. Akkoriban persze nem volt olyan veszé­ lyes és gettós a környék, mint manapság. Bár a mi lakásunk az ötvenes években társbérlet volt. Együtt laktunk Magyari Kossá Aninó festőművésznővel, akihez a tanács albérlőként egy ávóst 47 �Palócföld 99/3 költöztetett be. Úgyhogy az idő táj, hogy megszülettem, mindennaposak voltak a késes rohangálá­ sok. Egyébként a háznak más művészei is voltak. A filmrendező Keleti Károly vagy a festő Edvi Illés is ott lakott. Ez utóbbi lakásában most meg a Bernáth/y/Sándor alkot. - A techno-guru. - Hát, gesamkunstwerk, ugyebár ... - Iskoláid? - Romhányba kitelepített nagyanyámnál nyaraltam 456-ban. Aztán bevörösödtem, persze csak a rubeola miatt, úgyhogy hosszabbra sikerült a vakáció. Aztán a forradalom alatt utá­ nam küldték a bátyámat is. 1961-ig Romhányban, majd Nógrádsápon éltünk. ‘68-ig jártam általános iskolába is, orosz helyett szlovákot tanítottak. Középiskolásként kerültem vissza Budapestre. A Zrínyi Gimnáziumban érettségiztem. - Gimnazistaként már tudtad, hogy képzőművész leszel? - Hát harmadik-negyedikben már igen. Volt egy atyai biológiai és egy ösztönös szobrászati vonzalom. Az utóbbi ekkorra már túlsúlyba került. A Ceizek Gyuri, azóta elhunyt festőművész osztálytársammal jártunk a Dési Huber István Képzőművészeti Körbe. Ez afféle felvételi előké­ szítőnek számító stúdió volt Pesten. Olyan tanárokkal, mint Laborcz Ferenc vagy a Klimó. Aztán felvételiztem a szegedi Juhász Gyula Tanárképző biológia-rajz szakára, fel is vettek. - Akkoriban szerepeltél már kiállításokon? - A főiskolán már igen, de előtte nem. A nyolcvanas évekig ugyanis „amatőrök” nem na­ gyon állíthattak ki nyilvános galériában. Meg aztán a „megmérettetés elve” akkoriban nem volt annyira a vizuális nevelés része, mint manapság. A főiskolai belépőm ígéretes volt. Az országos Dózsa-kiállításon szerepeltem egy bronzérmével 1972-ben. Hasonlóan jól szere­ peltem a Pedagógusjelöltek Országos Kiállításain vagy a főiskolai tárlatokon. Bár most jut eszembe, voltak „sikereim” már a főiskola előtt is. Mégpedig a kalocsai katonaságon. Né­ hány előfelvételis rajzossal úgynevezett „létszám fölöttiek” voltunk. Nagyon laza volt a dolog, ráadásul afféle dekorációs elitcsapatot alkottunk. Minden kágéestés protokoll ven­ dégnek ugyanis átlátszó plexi díszdobozba csomagolt, festett fatankot kellett készítenünk. Nagyon meg voltak velünk elégedve. Igaz se fegyvert, se vegyvédelmit nem kaptunk, és tankot is egyszer-kétszer ha láttunk a seregben. - A fatankon kívül, miért lettél te szobrász? - Már kora gyermekkorom óta ... Egyébként valóban keringenek legendák arról, hogy három éves koromban baltával szerettem volna neki esni egy nagy kőnek a romhányi udva­ ron, hogy megfaragjam. Nem engedték. De arra már én is emlékszem, hogy szerettem a rusztikus dolgokat: sarazni, agyagozni. Gimnazistaként a Désiben már szobrász csoportba jártam a Laborczhoz. Volt néhány rövid periódus az életemben, amikor kétdimenzióssá váltam: rajzolgattam vagy kollázsokat készítettem. De engem mindig is a tér izgatott és ér­ dekelt. A szakdolgozatom is erről szól: Szobor és tér. És ez nagyon tudatos volt nálam. A főiskolán megcsináltam a feladatokat korrektül, de már egész korán megtaláltam az utat, amelyen haladni akartam, és amelyen haladok is. - Kik voltak hatással rád? Főiskolai mestereid, vagy akik inspiráltak. - A főiskolán senki, de Henry Moore és Alberto Giacometti nagy hatással voltak rám. - Elég furcsa párosítás a klasszicizáló gömbölyded Moore és a pálcikafaragó búskomor olasz. 48 �Palócföld 99/3 Csemniczky Zoltán drótszobra 49 �Palócföld 99/3 - Valóban, de Moore eidosza és Giacometti logosza kerek egész. Nem? Összekacsintás és röhögés. Pipatömés. - Hogy ’ kerültél Balassagyarmatra? - A főiskolán kötöttem egy ösztöndíj szerződést Nógrád Megye Tanácsával. Megháza­ sodtam, majd 74-ben megszületett Péter fiam. 76-ban végeztem Szegeden és Balassagyar­ maton helyezkedtem el. Két évig voltam biológia-rajz tanár az Ifjúság úti általános iskolá­ ban, illetve óraadó a Petőfiben. - Ezért is hívnak olyan sokan tanár úrnak. Tetszett a pedagógusság? - Nem szerettem. Főképp, mert a főnökeim nem szerették a jó rajzolókat, és az LGT-t sem. Már akkor is nagyobb érdem volt egy iskolák közötti városi sportbajnokság harmadik helyezett focicsapatában balszélsőnek lenni, mint országos rajzverseny győztesének. Felmondtam, és átmentem a Művelődési Központba vizuális előadónak. - Mi lett a biológiával? - Maradt az anatómia. Különben is, engem főképp az elmélet izgatott, az élet lényege: mikrobiológia, biokém ia... - Biofilozófia. -Ja . - Mi volt a dolgod, mint vizuális előadó? - Volt gyermek és felnőtt rajzszakkor, azokat vezettem. Aztán 79-től, amikor megszüle­ tett Dávid fiam, teljes egészében én szervezem a Horváth Endre Galériát is. Ezt még Hemerka Gyula kultúrház igazgató hozta létre 1969-ben, úgyhogy számomra most kettős jubileum van. Egyébként nem volt nehéz, mert volt mire építeni a Galéria színvonalát. A hetvenes években, hála Halmai Laci akkori igazgatónak és Szederkényi Attila szobrász kol­ légámnak, rengeteg nagyon jó kiállítás volt. Hogy csak néhány művészt említsünk: Somogyn József Tóth Menyhért, Balázs Eszter, Csáji Attila, vagy Földi Péter. Úgy hiszem, ahhoz képest, hogy immár hatodik helyszínen van a Galéria (‘69-74 Óváros tér, ‘74-80 Vármegyeháza, ‘80-88 Palóc Múzeum lapidáriuma, ‘88-89 Palóc Múzeum emelet, Szerb templom, ‘89-től Oktatási, Művelődési Központ és Könyvtár) sikerült magas színvonalon működtetni. Aztán 1989-ben megnyílt a Szerb templom is, mint önálló kiállítóhely. Eleinte mindkettő havonta, majd kéthavonta új kiállítással. Sőt, a Szerb templomban fesztiválok és koncertek is voltak. - Ne rohanjunk ennyire előre. Milyen volt a kulturális élet Balassagyarmaton húsz évvel ezelőtt? - Működött a 3T. Köztudott, hogy akkoriban a hivatásos müvészséget engedélyhez kö­ tötték. Ez a képzőművészek esetén az Alaptagságot jelentette. Akkoriban Tornay Endre András, Jánossy Ferenc, Farkas András, Réti Zoltán és Szederkényi Attila voltak Alaptagok a városban. Közülük, sajnos, ma már ketten nem élnek, ketten pedig elköltöztek. Azóta raj­ tam kívül, bár magában ez ma már nem sokat jelent, hárman lettek Alaptagok: Nagy Márta, Párkányi Péter és Kovács Alfonz barátom, akit a tavasszal vesztettünk el. Persze volt renge­ teg „amatőr’’: Karmann Jani, Csikász István, Márton Bálint, Dr. Kiss Tibor, Halmainé vagy Tibay András, majd Lengyel Péter, Pénzes Géza és sokan mások. Aztán Csikász Istvánék 50 �Palócföld 99/3 működtették először a Városházán, majd a Galériánk mellett a Családi Ünnepségeket Ren­ dező Irodát. 1978-ban pedig Podlipszky Ervin könyvtárigazgató, Csikász Pista, Ádám Ta­ más, Onagy Zoltán meg még néhányan megalakítottuk a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művé­ szeti Társaságot. Szóval a nyolcvanas évekre egész komoly bozsgás indult meg. - Ma a Horváth Endre Galéria és a Szerb templom amellett, hogy elismert hazai meste­ rek feltűntetik szakmai életrajzukban, arról is híres, hogy számos helyi, sokszor autodidakta alkotónak ad lehetőséget a bemutatkozásra. - Ennek is hagyománya volt a városban. Hemerka Gyuka annak idején ugyanis már beindított egy Balassagyarmati Stúdiót erre a célra. Nekem, a kedvező kultúrpolitikai változásokat kihasz­ nálva ezt csak fel kellett élesztenem. A helyi lelkesek rendszeres bemutatása a nyolcvanas évek végén indult be. Főképp a már említett „amatőrökkel”, a 84-ben (Farkas András és Szederkényi Attila után) újjáélesztett Szabadiskolám növendékeivel és a Csiiggetlenek Szalonja nevű társaság­ gal. Egyébként nem Alaptagok csoportosan kiállítani már korábban is lehetőséget kaptak. A Nyári Tárlat első kiállítása pedig 1980-ban volt. Azóta minden évben cenzúra és zsűrizés nélkül lehető­ séget kap itt kiállítani bármely Gyarmathoz kötődő alkotó. A legutóbbi nyáron majd negyven kiállító volt úgy, hogy legalább tízen lustálkodtak. - A Nyári Tárlatok egyébként a legjobb példái annak, hogy mennyire fontos egy kiállí­ tásnál a rendezés elve és minősége. Te mit szeretsz inkább? Rossz művekből csodát csinálni, vagy jó műveket egymás mellé helyezni? - A rendezés teljesen elronthat műveket, de jelentősen fel is javíthatja azokat. Főképp a minőségi különbségeket lehet jól oldani. Ritmus, szín, méret, tér, jelentés mind-mind fontos szempont lehet. A feljavító rendezés alkotó folyamat, de én inkább a jó műveket és jó művé­ szeket szeretem. Ez különben gyakrabban történik meg azokon a kiállításokon amiket mó­ domban áll rendezni. - 1991 óta a Városi Képtár ügyeit is te intézed. Ennek mi a története? - Már kevesen tudják, de 1974-ben az akkori minisztérium úgynevezett „egymillió fo­ rintos vásárlásaiból” juttatott képekből jött létre a volt Vármegyeháza emeletén a Városi Képtár. Kelemen István akkor a minisztériumban dolgozott. Neki is köszönhető a mai képtár törzsanyaga. Mesélték, hogy Aradi Nóra azt mondta Lombos Márton, akkori tanácselnök­ nek, hogy „ha a Kokastól megveszik a zöld penészvakarmányait, akkor Kasitszky Ilona Május elsejéét is meg kell venniük”. Ez utóbbi jeles munka persze azóta is raktáron van. 1978-ban aztán egyik napról a másikra a Városi Tanács sportosztálya költözött a Képtár helyére. Úgyhogy 1991-ig pauza volt. Amikor aztán megürült a könyvtár régi épülete, meg­ alakult egy Képtár Bizottság. Úgyhogy az akkori városvezetésnek és e bizottságnak köszön­ hető a képtár újraalakulása. A pénz persze egyre kevesebb az önkormányzatnál. Nem jó a fűtés, a világítás, de a nagyobb baj az, hogy 5-6 éve egyáltalán nem volt vásárlás. - Nógrád képzőművészetében hol és hogyan érzed magad? - 1976 óta jelen vagyok minden megyei eseményen. így ’86 óta az országos Tavaszi Tárlatokon Salgótarjánban, ahol négyszer voltam díjazott, és ’91 óta a megyei Őszi Tárlaton Szécsényben, ahol háromszor kaptam díjat. Amúgy sosem voltam egy nyomulóshelyezkedős típus, úgyhogy a rendszerváltás előtti klikkesedésből is kimaradtam. Czinke Ferencnek, Földi Péternek vagy Farkas Andrásnak komoly kultusza volt hosszabb-rövidebb ideig az elmúlt harminc-negyven év nógrádi képzőművészetében. Azóta megszűntek az 51 �Palócföld 99/3 ál- és alhivatalok, a cenzúra és a szocreál. Manapság pusztán akarat és elszántság kérdése bekerülni a megyei vagy országos vérkeringésbe. A piac persze más kérdés. Nógrádban, azt hiszem, mostanában nem nagyon vannak „iskolák”. Talán a Ceredi Művésztelep, vagy egy­ szer a terényi Arttéka Egyesület lesz ilyen kohéziós erő. Amúgy jól megvagyok. Ebben az évben eddig 11 önálló kiállításom volt idehaza és külföldön is. Dolgozom. - Csodaszép drótaktokat meg torzókat lestem meg a gyerekkocsitárolóban. Már megint a Nők? - Mindig. Állandóan. - Apropó drót. A nyolcvanas évek közepéig még tömör plasztikákat csináltál. Mióta csúfolnak,, drótostótnak”? - A főiskolán kezdtem el finomra csiszolt gipszszobrokat csinálni, amiket fekete páccal festettem be. A cél persze az volt, hogy egyszer majd bronzba öntöm őket. 20-25 alkalmas gipszem is méltó lett volna e nemes és igen drága anyagra, de mindössze egyet sikerült meg­ önteni: a Szarkofágot. Ez most a Városi Képtárban látható. Közben kő- és faszobrokat is készítettem. Ezek most Szlovákiában, a Terényi Istállógaléria előtti szoborparkban és a műtermemben vannak. Az 1983-ban elváltam, 87-ben pedig vettem egy forrasztópákát. Na most először is adva van a konstrukció. A gipszszobor is úgy készül, hogy drótvázat borít be az emberfia. Aztán ott van főiskolás éveim nagy élménye: Moholy-Nagy László térelmélete. Az építészet és a szobrászat fejlődése a zárt egységtől az áttörtségen majd áttetszőségen át a kiterjedt­ ségig halad. Aztán a diplomamunkám egy két méter magas gipszfilozófus volt, a kezében egy tojással. Szinte mondja: meddig van az érzékelés határa? A tojás belseje érdekes-e, ha megszűnik maga a tojás? Mindezek után egyenes út vezetett a drótszobrokig. - Egyébként hihetetlenül sokfélék a szobraid. Vannak hurkosak vagy béltartalommal bí­ rók, festettek és függők, nagy lyukúak vagy spárgából készültek. A legutóbbi portrék szinte szúnyogháló sűrűségűek. Ezek olaszországi színházi installációid hatására jöttek létre? Lesz-e megállapodás e stílus-sokféleségben? - Lamezia Termei munkáim az elmúlt nyarakon fontos problémákat vetettek fel, főképp a dekoratív tér témájában. De azt hiszem, a drótsürüség mindig fontos volt. Virtuális felület­ ben, de tér-idő folyamatosságában gondolkozom. Hogy lesznek-e folyamatos változások szobrászatomban? Egészen biztos. Minden kísérletezések és visszatérő problémák sorozata. A kapuk meg folyton nyitva vannak. Sose vagy absztrakt. Néha egy kismadár vagy hüllőfigura, de inkább férfiak és nők. - Főleg a homo sapiens. Az ember mint mikrokozmosz, és az emberen belüli mikrokozmosz. Jut eszembe: Demokritosz. Azt hiszem, mottómat a platoni platón állítandó sztéléről ki kell egészítenem a demokritoszi kritériumokkal. Nem, inkább kritikával. Platón és Arisztotelész úgyis rászorul, no nem az atomokra, inkább az ítélőképességre és az euthümiára, a lelki derűre. Meg ha már Platonban plató, Arisztotelészben sztélé van, Demokritoszban a kritosz inkább kritika, mint kritérium, nem? - Tér ide, szobor oda, ez már megint költészet. Mondom én végül. Ő meg szippant a pipáján és vigyorog. Demokritosz gelaszinosz - a nevető, mondták a görögök. Legyen ez a vége. 52 �Palócföld Bedegi Győző Cene gál István a szellemi emigráns festő iyAjvazovszkij és Turner határtalan tengerei, Salvador D ali nyitott tágassága, Max Ernsl rajzi automatizmusa, mely mindvégig a gondolkodás mesgyéjén ma­ radt, Yves Tanguy határozott tárgyakat is rögzítő levegős víziói, René Magritte emblematikus sűrítettsége, Chirico metafizikus tisztázottsága, B em ard Schultze organikus gomolygása mind felvértezte őt azzal a kérlelhetetlen eltökéltséggel, hogy kizárólag öntörvényeit építse. Nem annyira Freud, mint inkább Jung tudatos tudatalattijának közösségi fölismeréseit működteti az összes, általa fölfedezett színnel, form ával...” - írja Losonci M iklós, Cene gál Istvánról, a fiatal ceredi festőről. Szürke az októberi ég, csepergős, kabát alá bújó a szél, a nyárbúcsúztató ősz zordságát oldja ceredi háza előtt a pirosló díszcserje. Barátságos, szőrbozont kutya ront elő, nem túl nagy meggyőződéssel vakkant néhányat, riasztva a gazdát. István mentegetőzik, nincs itt­ hon Kati, a felesége, éppen Szolnokra utazott iskolába. Két óvodás korú gyermeke fogad bennünket, a barátságosan meleg, könyvespolc falú szobában. Örvendezik a feleségemnek, aki máris a gyerekek között térdel, lesz, aki lefoglalja őket, amíg mi beszélgetünk. Nem elő­ ször vagyok itt. Az évekkel ezelőtt megtapasztalt nyugalom, a béke levegője ölel újra körül, elemi erővel felébresztve bennem a város, a zűrös nagyvilág miatt már majdnem elfelejtett vágyat egy emberibb élet után. - Beültettük azóta a telket, van vagy harminc gyümölcsfánk, szőlő, patak, a kert végé­ ben... Harminc éves. Kiállítások sora áll mögötte. Elismerések, értetlenség, ujjongás, rácsodálkozás övezi a képeit. Nap, mint nap életével tesz hitet Nógrád, a szülőfalu, a család mellett. Cereden, ahol él, az utcán szembejövő nénike még megállítja az embert és kíváncsiskodva megkérdezi: - Kihez mennek? Van ebben az egészben valami emberi, szívmelengető, valami olyan, ami nagyvárosban nem megtapasztalható, ami néhányunkban már csak a vágyakozás szintjén él, elveszített, talán soha vissza nem térő világok, és álmok üzenetét ébreszti. Saját alkotások, barátok művei a falakon. A műterem aprócska, nincs elég tere a képek­ nek. 53 �Palócföld 99/3 - Kiteszem őket az erkélyre, és az udvarról nézem meg, hogy mi rajtuk a hiba - mondja István mosolyogva. A festőállványon lévő alkotásról az ókor, Egyiptom régvolt világának, időtlen üzenete tölt be mindent. Olyan, mintha leomlanának a falak a hátam mögött. Elka­ pom a pillantásom a félig kész műről és tekintetemmel belekapaszkodom Káin alakjába, a gyönyörűre festett, szinte mezítelen férfitestbe. - A kiállításokra mindig egyetlen gondolati sík köré válogatom a képeket. Van egy előés egy utóélete valamennyinek, valami elkezdődik és le is zárul a kiállítással. Az előbb látott Alom című művét próbálom újra felidézni magamban, amit sokan, mindmáig a legjelentősebb festményének tartanak, amiről ő is azt mondja, hogy ezzel, itt, és ekkor talált rá az igazi útjára. Mesél A kezdetek - A rajz, a ceruza a papír volt az állandó szórakozásom. Mindent lerajzoltam. Még írni sem tudtam, amikor papírra vetettem nagymamámék kefetartóját, rajta a jól kiolvasható „Kefe” felirattal. Képregényeket, figuráit másoltam, hozzátettem, történeteket találtam ki, rajzban. Tizenöt évesen kerültem be Iványi Dönci bácsi szakkörébe. Ott ért az első „Ahá-élmény”. Rá­ jöttem: nem tudok semmit. Fél évig jártam oda. Dönci bácsi meghalt és ezzel vége lett a szak­ körnek is. Az első impulzusokat a festészethez tőle kaptam. Másfél év egyhelyben toporgás következett, ami után, a ceredi rajztanár révén, sikerült bejutnom Földi Péter szakkörébe. Számomra, a festészet szempontjából, sorsfordító volt ez a találkozás. Merem állítani, ha abba a szakkörbe nem kerülök be, belőlem nem lesz festő. Fantasztikus volt Somoson. Péter csodá­ latosan tanít. Helyes mederben tartott, mindig ébresztett annyi önbizalmat, hogy ne röppenjen el az ember kedve, elmenjen a következő alkalommal is, de nem engedte, hogy elszaladjon velünk a ló, és úgy érezzük, mi vagyunk a nagy művészek. Gépipari szakközépiskolában végeztem, tudat alatt tisztában voltam azzal, sohasem sike­ rül bekerülnöm a képzőművészeti főiskolára. Nem bosszantott, tisztában voltam a korlátáimmal. A szakkörön nem nagyon tanultunk festeni. Akvarellel dolgoztunk néha, de olajjal soha. Csodálatos pillanat volt, amikor rátaláltam az olaj festékre és először éreztem meg az illatát. Tudtam, olyan dolog a világon nem történhet velem, hogy ne ez legyen a továbbiakban az életem. Akkor éreztem meg először az igazi szabadságot, hogy bármit megtehetek, bármit megcsinálhatok, csak saját korlátáim szabnak határt abban, amit alko­ tok. Pasztellal tanultam meg festeni, elérkeztem a korlátáihoz. Az olajfesték és küzdelem Nem tudtam olajjal dolgozni. Nem tudtam, hogyan kell alapozni, milyen ecsetek kellenek, mivel kell hígítani.., nem tudtam róla semmit, mégis az egyik leggyönyörűbb időszakomnak tartom próbálkozásaim időszakát. Rádöbbentem a színek erejére. Minden olyan könyvet gyűjtök, egészen fiatal korom óta, ami a képzőművészettel, festészettel kapcsolatos. Nézeget­ tem a könyveket, megpróbáltam belőlük tanulni. Sejtéseim voltak. Chardirmek a festőeszkö­ zökről volt egy képe, azon láttam, milyen ecsetek vannak a tégelyben. Ennek alapján mentem el a művészellátó boltba és ennek alapján vettem vagy tíz-tizenöt ecsetet. Vettem a színekből is 54 �Palócföld 99/3 egy egész skálát, amit csak kapni lehetett. Azt hittem, mindez kell. Ma már persze egészen más a helyzet. A tanulópénzt viszont megfizettem. Az alkotótáborok sokat segítettek. Működött még a mátraalmási, voltam alkotótáborban Mártélyon, Salgóbányán. Megjegyzem, óriási vesztesége a régiónak, hogy ezek a helyek ma már nem léteznek. Eltelik majd öt-tíz év és kide­ rül, hogy kimarad egy alkotó, festő generáció, mert egyszerűen nem létezik olyan műhely, ahonnan a továbblépéshez szükséges impulzusokat a tanulni vágyó megkapja. Nem látom, hogy mögöttünk, a harmincasok, negyvenesek mögött, feltűnnének az utánunk jövők. Esélyük, lehetőségük sincs arra, hogy valahol megtanulják az alapokat, ellessék a fortélyokat, titkokat, érzéseket. Az alkotótáborokban sikerült megfigyelnem a képek születésének folyamatát, teljes mélységükben. Az Álom és következményei A könyvek alapján találtam rá a szürrealizmusra. Az Álom című képemben egyszerre akartam több elvont gondolatot egyetlen műben megfogalmazni. Tudtam, hogy mit akarok, tudtam, hogyan akarom megcsinálni. Amikor elkészült, akkor jöttem rá, akkor éreztem meg: ezt kell tennem, ebben érzem jól magam. Tudtam, nem leszek többé tájkép vagy portréfestő, nem fogok expresszionista, kubista képeket készíteni. A realitás, a realitásra való igény mindig bennem maradt, s ezáltal a szürrealizmus világa ragadott meg akkor, abban a pilla­ natban. A „képzőre” tett sikertelen felvételi vizsgák után újabb forduló következett. Úgy érez­ tem, tanulnom kell. Otthagytam, feladtam a raktárosi állásomat a salgótarjáni városgazdál­ kodásnál és bekerültem Miskolcra, a Bölcsész Egyesülethez, művészettörténet szakra. A festészettel akartam foglalkozni. Életem egyik legcsodálatosabb éve volt... Az iskola akk­ reditálását nem sikerült elérni, pedig úgy indult, hogy egyetemi végzettséget kapunk. Úgy tudom, mindmáig nem sikerült elfogadtatni, előtanulmányként, előképzésként szerepel ma is, annak ellenére, hogy a legkiválóbb tanári kar fémjelzi az ottani munkát. Az én életemben csodát jelentett. Tanított például Végvári Lajos professzor. Az előadásai meghatározó él­ ményt jelentettek számomra. Losonci Miklós óráin ragadt rám a festészet, a művészet áhíta­ ta, szeretete. Óriási tisztelettel gondolok rá mindmáig. Életem egyik alapembere. Miskolcon ismertem meg a művészet történetének alapjait, összefüggésében ott kaptam meg mindazt a tudást, ami elsősorban az ókori kultúra vonatkozásában, máig meghatározó élményként él bennem. Máig nem tudok az egyiptomi, az azték, a görög, a hellén világ alkotásainak cso­ dálatából kiszakadni. Megnősültem, jött az első gyermekünk, a feleségem is tanult, albérletben laktunk, na­ gyon sokat kellett fizetni, abba kellett hagynom a tanulást, de onnan már nem volt kérdés számomra, hogy mivel akarok foglalkozni életem során. Tudtam, helyes úton indultam el, festenem kell tovább. Kiállítások, tanulságok 1991-ben Cereden volt az első kiállításom. Ott láttám először, szépen, sorban, összefüg­ gően elrendezve a képeimet. Mindig egy-egy kiállításon jön el a festő számára az a pillanat, 55 �Palócföld 99/3 amikor a műteremben lévő, egymás hegyén, hátán lévő alkotások, az elő- és utóképek, a kavargó gondolatok, egyetlen összefüggő ciklusban jelennek meg. Cereden mindent kiállí­ tottam. Egy nagy kavalkád volt az egész. Rájöttem: így nem szabad! Egyetlen gondolatfü­ zérre kell felfűzni a müveket. A miskolci Rónai Sándor Művelődési Házban, Végvári pro­ fesszor úr által megnyitott kiállításomon döbbentem rá: kicsik a képeim! Hatalmas térben voltak és észrevettem, hogy a legnagyobb műgonddal készítetteknek is eltörpül a mondani­ valójuk, a méret miatt. Elkezdtem nagyobb méretekben festeni. Rájöttem a technikára, és máig úgy gondolom, teljes mélységében a nagy méret tudja közvetíteni a közönségnek azt, amit mondani akarok. Az persze megint más kérdés, hogy mennyire jók. Pontosan tudom, a jó képek nagyon ritkák. Csak elvétve van olyan pillanat, mint amilyent Földi Péter legutób­ bi, vagy Csermis Tibor kiállításán éreztem, azt a gyönyörű borzongást, az időtlenséget, a nagyszerűséget. Ha van egy gondolatom, érzésem, akár egy szín, ami bennem motoszkál, akkor egészen biztos, hogy három, négy, esetleg tíz előtanulmányban fogalmazom meg a témát. Aki ismer, tudja, sorozatokat festek. Elégedetlen vagyok, tovább és egyre tovább viszem a dolgot, mindaddig, amíg úgy nem sikerül, amilyennek szeretném. Úgy érzem, az általam festett képek közül öt, talán hat van olyan, amire én is azt mondanám ebben a pillanatban, hogy jó. A többi öt-hatszáz ezeknek az elő vagy utóélete. Nehezen tudok kiszakadni egy gondolat­ áramlatból, ami belém épül. Hosszú, hosszú ciklusokban fogalmazódnak meg bennem a gondolatok, mindez azért, hogy egyetlen egyben kikristályosodva jelenjen meg mindaz, amit arról a témáról mondani akarok, amit gondolok. Az emigráns A visszhang persze mindig szubjektív. Megszívlelem a kritikákat. Az emberek különbö­ zőek. Vannak rajongóim, de olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy mindez egyfajta konzervativizmus. Megkérdőjelezik a táblakép festés létjogosultságát... Részemről nem így van. Orosz István grafikus mondta egyszer, hogy ő egyfajta szellemi emigrációban él. Én nem érzem jól magam ebben a világban, amiben most élünk. Azokat a képeket, amiket ma a budapesti galériákban tucatjával látok... Ha olyanokat kellene festenem, inkább nem ven­ nék többé ecsetet a kezembe. Vállalom én is: szellemi emigrációban élek. Én sem vagyok ennek az ezredvégi művészeti globalizációnak a tagja. Visszamegyek Egyiptomhoz, a rene­ szánszhoz, a görög művészethez, visszamegyek ahhoz, ami számomra szimpatikus és azt érzem: otthon vagyok. Hogy mikor hiteles vagy hiteltelen az ember? Csak akkor, ha absztrakt vagy expresszív képeket vagy heppeningeket csinál? Vagy olyanokat, amiket senki sem ért csak a belemagyarázások szintjén? Úgy érzem, akkor vagyok hiteles, ha azt csinálom, amit szeretek. Ak­ kor érezném, hogy hazudok a közönségemnek, ha mást tennék. Nem értem mi történik a ma világában. Nem is akarom kiszolgálni. Nem szeretem, hogy felgyorsult, hogy uniformizált, nem tetszik, hogy ugyanaz történik Amerikában, meg Japánban, mint Budapesten. Nem tetszik, hogy ilyen az életünk. De ha már ilyennek kell, hogy legyen, mert teljesen nem tud­ juk kivonni magunkat belőle, akkor nem értem, miért ne csinálnám azt, élve az alkotás sza­ badságával, amire tizennyolc éves koromban ráéreztem, amit szeretek. Ezt szeretem, visszatérni 56 �Palócföld 99/3 a fundamentumhoz, az alapművekhez. Nem bűn ez. Eklektikus világban élünk, olyanban, ahol minden van. Csemus Tibor januári és Földi Péter kiállítása több szempontból is bizta­ tást adott. Vannak még olyan festők, akik tisztelik a festészetet, a szakmát, ahol a technikát meg kell tanulni, el kell sajátítani. Tisztelem Csemusban, hogy a mindenféle ellentétesen ható kritika ellenére, mer a hagyományos, realista témákhoz nyúlni, hogy tökéletesen meg tudja csinálni, holott tudom róla, ő is sokszor elégedetlen a munkáival. Tisztelem ezeknek az embereknek a mesterségbeli tudását. Rájöttem általuk, újra elérkezett az a pillanat, ami már megérintett Iványi Ödönnél is; semmit nem tudok a festészetről. Ez benne a gyönyörű! Akkor történik mindez, amikor belül elérkezik egy határ, ahonnan már nincs tovább. Jön a rádöbbenés, pici vagyok, óriási még az út előttem és érdemes járni rajta. Még előttem is nyitva áll az út, elérni azt a tökéletességet, ami Csemusnál és Földinél tettenérhető. Lehet fejlődni, sok dolgot kell még tanulnom, hogy a pályám végén azt tudjam mondani: Igen, megfestettem azt a tíz képet, amiért érdemes volt foglalkoznom a festészettel. Terv és rejtély Nagy tervem, hogy egy-egy kultúrát, az emberiség alkotó létének egy-egy ciklusát dol­ gozzam fel, mégpedig visszautazva az időben, belelátva a korabeli történésekbe, miértekbe. Megértve, miért cselekedtek úgy, ahogyan cselekedtek, miért úgy alkottak, ahogyan alkot­ tak. Sokat olvastam a maja, az egyiptomi kultúráról, a hellenizmusról, a kelet művészetéről. Az európai kultúra szülőanyja a görög és talán az egyiptomi művészet, és ezt nem kell két­ ségbe vonni. Ezeket a gyökereket szeretném bemutatni, a magam eszközeivel. Hosszú évek alatt kialakultak bizonyos stílusjegyeim. A szürrealizmus is egyfajta regresszió. A szürrea­ lizmusból számomra megmaradó, lényemmé, sajátommá vált részek, az egyiptomi képeim gondolati világában is megjelennek. Mindig az enigmatikust, a rejtélyest keresem. Festhet­ ném a természetet, a szépet, a nyíltat úgymond, de én mégis a rejtélyt keresem, ami mindig is jellemző volt rám, azóta, hogy rátaláltam a saját utamra. Megfestve a legkülönbözőbb témákat, egy maja fejet, Tutanhamont, Mükerinoszt, a szfinxet vagy egy egyiptomi életér­ zést, a forróságot, hőséget, a piramisokat, egy karavánt, a beduinokat, mindig a rejtély felől közeledem, és oda érek el. Bizonyos stílusjegyek, a vízcsepp, a pillangó, összekapcsolják a képeimet, a gondolatokat. A víz alapmotívumom. Sok olyan munkám van, ami a Földről szól. A féltéséről, a vakvágányról, amire tértünk, a figyelemfelhívásról, a tehetetlen kétségbeesésről, arról, hogy nem tudom mai világunkból mi marad meg ötezer év múlva. Megma­ rad-e annyi, amennyi az Egyiptomi, vagy az ősi kultúrákból megmaradt? Mond-e annyit, mint a több ezer éves ősi kultúrák, hordoz-e a jövő számára alapvető, megkerülhetetlen em­ beri értékeket? A sorban, az utolsók között Az egyiptomi, a fáraók kultúrájának központi kérdése volt a vallás, de mindig és min­ denhol ott van a központban az ember, még akkor is, ha mindig és mindent az istenre vetítettek ki, még akkor is, amikor éppen egy hatalmas szfinxet készítettek. A görög művészetben már direkt módon is központi szerepben áll az ember. Hogy a mai világunkban mi van a középpont­ 57 �Palócföld 99/3 bán? Nem tudom megmondani. Talán az ember az utolsó a sorban, a technika, a gép, a pénz, a hatalom után... Valahol nagyon-nagyon a sor végén áll. Sokáig, amikor festettem, lemaradt a képeimről az ember. Az egyik kiállításomon, Tatabányán döbbentem rá erre. Rájöt­ tem, nem rossz, amit csinálok, hiába festek nagy méretű képeket, kicsi dolgok vannak a nagy képeken, tovább kell lépnem. Ami eddig egy könnycseppben, egy szemben jelent meg azt talán már lehet bátorságom megfesteni önmagában is. És ez nem más, mint maga az ember. A kubizmussal, a modernizmussal annyira felszabadult a művészet, hogy kiszaba­ dulva saját technikai rabságából is, hiszen már nem kell megtanulni festeni ahhoz, hogy megfessünk valamit... A prémes WC-csésze is műalkotássá vált... Jó, ide is eljutott a világ, de nem szabad elfelejtenünk, ennek az egésznek volt egy olyan előzménye, amit realizmus­ nak neveznek, amikor úgy kellett megfesteni a dolgokat, ahogyan azok voltak. Eljutottam tehát oda, van már annyi bátorságom, hogy megfessem az embert. Úgy gondolom, a művé­ szetben legnagyobb dolog, a legnagyobb bátorság, önmagában az embert megfesteni. Erről kell, hogy szóljon a művészet. Földi Péter képeire, jelképrendszerére gondolva: mindenki tudja, az általa festett állatoknak emberi lelkűk van, a motívumrendszere az emberről, az embernek szól. Én is ezt szeretném megvalósítani, de úgy, a múlt nagyjainak kezét fogva, a világukban utazva, hogy valódi embereket festek. Számomra ez a nagy kihívás, az emberek érzéseit megfesteni, akár úgy, hogy a múlt csapódik vissza... Tutanhamon aranymaszkja sír. Miért sír? Gondolkodjunk talán ezen! Mert kiszedték a föld alól? Talán azért, amit lát, talán amiatt, amit látni fog? Az embert akarom megfesteni, az embert a világban, a saját útján, a saját kínjaival, örömeivel, félelmeivel együtt. Becsukódik mögöttünk a kapu. Apró permet hull, kavarja a szél a már majdnem hópihéket. Csendes a szombat délutáni ceredi utca. Kíváncsi nénike sem jön szembe. Békét sugall, mint Cene gál István rendezett élete, hiszen mondhatnánk, sínen van. Háza van ott, ahol élni szeret, diplomát is szerzett már, állása van, biztosított a megélhetése, családi béke honol az otthonában, tud időt szakítani arra, amit szeret csinálni, formálódik egy alkotótábor is, ahol megmutathatja az utána jövőknek a vászon kifeszítésének, az alapozásnak, az ecset kezelé­ sének a titkait. Mégis motoz valami nyugtalanság. Utazunk vissza a városba és tudom, hét­ főn már ö is utazni kényszerül. 58 �Palócföld 99/3 Dukay Nagy Ádám A káosz rendje „horgászvallomás” Gelencsér János festőművész-grafikus Tudtam, hogy Gelencsér János a valóságot ábrázolja. És azt is, hogy nehezen nyílik meg erről (arról) a valóságról, amely bennünket is körülvesz. Nekem szükségem volt (van) egy csomag cigarettára a beszélgetéshez, így, amíg Geli (ahogy rajzait, festményeit szignálja és ahogy én [is] hívom) két pohár sört rendel, elintegetem neki asztalunktól, kérdje már meg, kapható-e cigi. Nem. Mindegy, darabig még kitart, ami nálam van. Tulajdonképpen kezdhetnénk (telerámoltam a műanyag térítőt toliakkal, a noteszommal, magnóval, új kazettával... etc.), viszont egy idősödő férfi észrevette észrevehetetlen jelbeszédünket a pult és az asztal között és beszélgetőpartneremet az előtérbe invitálja. Néhány másodperc múlva Geli mosolyogva tér vissza egy csomag nem tudom, milyen bagóval. Nyolcvan (!) forintért vette. Nem lepődtem meg, csak nem tudtam, hogy ehhez is ért. - Kicsit olyan volt, mintha valamelyik vásznadról jött volna a cigarettás férfi. Követnek? - Az a megkapó ebben a figurában, hogy tényleg teljesen véletlenül jött ide hozzánk... és tényleg nagyon esendőnek tűnt ez az ember, akitől megvettük ezt a csomag cigarettát. Nem? Nem úgy gondolod? - Valóban. De én azt mondtam, hogy bármelyik vásznadról lejöhetett volna. - Igen, igen. Na, tulajdonképpen ilyenekből jönnek össze az élmények, ezekből a karak­ terekből. Az az érdekes számomra, hogy én nem keresem azokat az arcokat, azokat a figurá­ kat, amelyek olyan klasszikusak, tehát szabályosak. Valami miatt, azt hiszem, ez itt lebeg a levegőben. - Ezek szerint nemcsak te találod meg ezeket a figurákat, hanem ők is téged. - Lehetséges, lehetséges! Ezen még nem is gondolkodtam... Ez döbbenetes! - Lehet, hogy az ilyen történések hozzátartoznak a tehetséghez? - Nem is tudom... Azt hiszem az ember valamire, bizonyos dolgokra valami miatt érzé­ kenyebb, vagy jobban odafigyel, mint másokra. Ez számomra is titok. - És lehet, hogy érzékelik, érzékeljük a figyelmedet, mert teljesen halkan érdeklődtél a cigaretta után? 59 �Palócföld 99/3 - Igen. És? - És ő egyből kiszúrt téged. - Igen, igen és kihívott, mintha valami titkos ügy lenne, mintha dollárt akarna váltani... Szó­ val, visszatérve erre a figurára, nézd meg ezt az öregembert! Lehetséges, hogy ö valamikor faluról került ide a városba - de ez persze csak feltételezés -, és valószínű, hogy egyedül él. Nem? És hogyha megnézed a vonásait, az arcát, tulajdonképpen a lehetőségei már rég elszálltak, tehát egy­ fajta megállapodott, kiégett ember... Vagyis én egy áldozat-típusú embernek érzem. - Lehet egy kérésem? - Persze. - Emlékezetből megrajzolnál egy>hasonló figurát? - Megrajzolnám ezt a fajta embert, de nem őt. Inkább egy sűrítményét, tehát eszenciálisan ábrázolnám. - Vállalod? - Ja, hogy most rajzoljam meg...? Na, mondjuk egy pár napon belül. Miért ne? - Köszönöm, akkor lépjünk tovább. Huszonöt éves voltál, amikor Salgótarjánba költöz­ tél, de azelőtt már jártál művészt elepekre, táborokba. Akkor milyen irányba indultál? - Tudod, ez Pakson történt, ahol én indultam, ott a nyolcvanas években minden évben volt egy kéthetes alkotótábor. Rengeteg fiatal látogatta. A tábor vezetői Lantos Ferenc, meg Halász Károly voltak. Lantos pécsi festőművész, Halász meg paksi. Ez a tábor, a munka úgy zajlott, a szerint a szisztéma szerint, mint, ami a Bauhausban volt. Igazából tehát nemcsak arról volt szó, hogy ki tud pontosan megformálni egy alakot, vagy arányosan, hanem ennél sokkal nyitottabb volt. Jó értelemben véve, az egész ottani munka le volt egyszerűsítve a vizuális alapelemekre, hogy pont, vonal, folt. - És e miatt a fölfogás miatt kacsingattál a mostani irányod felé? - Nem, nem, nem. Ez sokkal kezdetibb dolog volt. Én itt megpróbáltam rendbe rakni a dolgokat, ami arról szólt, hogy például: mi a szín? Tehát, hogy ha két színértéket egymás mellé rakunk, az hogyan viselkedik. - És az anatómia? - Ez sem a szó igazi értelmében, hogy mondjuk az emberi arányrendszer hogyan épül fel. Ez is belefér, de mondom: a pont, a folt, a szín, a vonal. Ezekre az egyszerű alapelemekre volt lebontva az egész ottani munka és ez engem egy kicsit idegesített is, mert többet akar­ tam. Ott annyira leegyszerűsítették a dolgokat, hogy az engem már türelmetlenné is tett. Ettől függetlenül azt hiszem, szükség volt rá, de tulajdonképpen ez egy kezdeti stádium volt. Én még nem tudtam igazából, hogy mi lesz ebből. Abban sem voltam biztos, hogy folytatom-e egyáltalán. Mindenesetre az a légkör nagyon jó volt, nagyon kinyitotta az embert, meg edzetté tette, azt hiszem. - A salgótarjáni évek alatt már tudatosabb volt ez az irány? - Amikor ideköltöztem, jó darabig tulajdonképpen még lebegtem. Nem tudtam, hogy mi lesz és aztán fokról fokra lassan folytattam azt, amit ott tanultam, vagy amit ott kaptam élményt. Vi­ szont ez az alakrajz, amilyen festményeket nemrégen láttál tőlem, erre az útra lassan találtam rá. - Úgy érzem, lineárisan halad művészi pályád. Ezt viszonylagos szerencsének tartod-e, vagy’ egy idő után nem érdekelt, milyen típust ábrázolsz: hivatalnokot, politikust, vasúti pályamunkást...? 60 �Palócföld 99/3 - Azt hiszem, minden apró dologért meg kell küzdeni, különösen ebben a műfajban. Jó lenne, ha lennének csodák, de az én esetemben nincsenek. Minden festményért, minden rajzért nagyon meg kellett küzdeni, és ebben nincs semmi fennköltség. Arról van szó tulaj­ donképpen, hogy az ember eljut egy olyan pontra az életében, amikor tisztázza magával azt, hogy mit is kell csinálnia. Nem lehet mellébeszélni sokáig, úgy gondolom. Ez saját magunk­ kal szemben is fontos. Apránként, nagyon lassan sűrűsödnek ezek az élmények úgy össze, hogy ezt meg lehessen formálni. Akár az alakok esetében, vagy azon képek esetében, amiket korábban láttál tőlem, ahol például bizonyos tájakat ábrázoltam. - Miként vált ennyire élesen két részre az egészen egyedi tájképfestészeted a figurálistól? És itt vannak még a grafikák. - Azt hiszem, manapság valami miatt, nem tudom igazából mi miatt az emberábrázolás nem annyira népszerű. Én viszont úgy gondolom, hogy érdemes visszanyúlni újra a figurá­ hoz, és szerintem ez a jövő zenéje. Tehát az alak, a forma, az emberi forma szerintem ábrá­ zolható, nem kötődik konkrét korhoz. - Dehát nyilván ehhez kell, kellett a szakmai fölkészültséged. - Igen, valóban, de ez nem azt jelenti, hogy én mindennap nagyon pontosan és nagyon arányosan próbáltam embereket megrajzolni. Nyilván volt egy olyan része is a szakköröknek Pécsett, hogy igenis leültették a modellt és azt kellett megrajzolni. - Soha nem vágytál a Képzőművészetire? - Nem, nem vágytam. Tudtam azt, hogy iszonyú túljelentkezés van, és lehet, hogy ez az én személyes lustaságom is, de engem kitöltöttek a korábbi táborok, azok, amik ott történtek. Kitöltöttek azok a lehetőségek, amik ott voltak a tanulásra. Úgy érzem, ott tanultam meg azt is, hogy nyitott tudjak maradni. - Kell-e a figuráidnak bizonyos összeférhetetlenségeket hordozniuk ahhoz, hogy téged érdekeljenek? Ahogy egyszer említetted: egy öreg úr a játékautomatánál, az már ciki. - Inkább azt mondanám, hogy türelmesnek kell lenni és kivárni, hogy meglássam, mi az, amit ábrázolni szeretnék. Azt hiszem, hogy a fokozott figyelem kidolgozza, kihozza azt, hogy mi lehet - adott esetben egy ilyen figurális ábrázolásban, ebben az élményben, a „gépező” öregben - , amire én érzékeny lehetek, tehát, amit egyáltalán szeretnék ábrázolni. - Tehát kell hozzá valami plusz? - Nem, nem feltétlenül. Lehet, hogy nem jó rá a szó, de valami félelmetes, nagy groteszkség vesz körül bennünket, és ez lépten-nyomon érzékelhető. Szóval, itt van ez a játék­ automatás ember, vagy egy másik, friss lengyelpiaci tornacipőben és lógó cigarettával a szájában... Ezeket észre kell venni, mert ezek valamiféle jelentéstartalmat hordoznak. - Utassy József írja egy helyen: „Behallatszik a kocsmazaj a versembe... ” Rossz úton járok, ha azt gondolom, hogy a te „verseidbe ” is behallik a kocsmazaj, meg az utcazaj, meg az egész világ zaja? - Nem tudom. Jó, amit mondtál egyébként, hogy valami behallatszik... Azt hiszem, az ember van ebben a katyvaszban, és ezt megpróbálja mondjuk lerajzolni, vagy meg­ festeni. Rejtélyes dolgok ezek, nem tudom, honnan jönnek elő belőlünk, mi az, amitől bizonyos dolgokra érzékenyebbé válunk, vagy eleve érzékenyek vagyunk. Nem szabad ezeket nagyon keresni, talán inkább hagyni kell, hogy hasson a környezet, ez a világ, amiben vagyunk. 61 �Palócföld 99/3 - Viszont vannak, akik távol tartják művészi munkájuktól a világot. Te meg mintha been­ gednéd, sőt, különösen figyelnél a „katyvasz ” állandó zajának - zenéjének? - néhány eltérő „daliaméira ”. -É s? - Ez érvényes? - Sokkal egyszerűbben történnek a dolgok. Ez így túlságosan nagybetűsnek tűnik. Egy­ szerűen a festő, a grafikus megpróbál valamit ábrázolni, ami igaz a környezetében és úgy igaz, hogy itt is igaz és másutt is. - Ne haragudj, az asztalon lévő virág is igaz ebben a környezetben, mégsem láttam egy festményeden sem. - Ádám, nem is fogod! - Pedig ez is igaz. - Itt arról van szó, amiről beszéltem, hogy ki mire válik érzékennyé. - Ahhoz mit szólsz, hogy mostanában lettünk hatmilliárdan a Földön? - Igen, hallottam a rádióban, nem érdekel. Engem lassan már csak saját magam és a csa­ ládom érdekel. - Csak arra gondoltam, hogy te a táj ábrázolásoddal már régóta állítasz valamit. Ezért gondoltam, hogy fontosnak tartod. - Persze, ez így van. Mindenképpen szubjektiven közelítek mindenhez, ami kiörül vesz, én ilyen természetű vagyok és ez a nagy rendetlenség, amit a tájban látsz, vagy szemét, ahogy tetszik... - ... elfogadod néha? - A szemetet? Nem. A rendetlenséget annál inkább. Az ember észrevesz valamit és ha neki éppen a rendetlenséget van kedve megmutatni, akkor tegye meg, hogy azt ábrázolja. Nagyon szépen meg lehet azt is festeni, vagy rajzolni, hogy ha kellő részletességgel kezdem ezt a rendet­ lenséget tologatni, vagy rendezgetni. Mondhatnám: rendezgetem a rendetlenséget. Ezek minden­ képpen eljutnak mindenkihez, tehát hozzám is, mármint annak a híre, hogy hát tönkreteszünk magunk körül mindent... De, hogy mi ezen, vagy én ezen változtassak, nem hiszem, hogy képes vagyok rá, hiszen globálisan én sem tudom az egészet átlátni, legfeljebb az én személyes életemre, környezetemre lebontva. Ez pedig úgy néz ki, ahogy a képeimen látszik. - Azok, h á l' Istennek, sokkal kevésbé tragikusak. - Hát persze. Ha az ember megfest, megrajzol egy képet, akkor együtt szeret vele lenni, ki­ rakja a falra, mindenképpen azért, hogy időnként jó legyen ránézni. Az én esetemben ez azért is van így, mert időnként újra leakasztom és újra festegetek rajta valamit, vagy átkenem, tehát hozzá-hozzányúlok. Teljesen rászoktattam magam arra, hogy állandóan ezzel foglalkozzam: rajzoljak, fessek, együtt legyek a képekkel. Ahogy mondtam, újra levegyem, újra dolgozzak rajta egy kicsit és időnként azért egy-két kép sikerül valamilyenre, úgy gondolom. - Szerintem nemcsak a képzőművészek tartanak téged szerencsésnek, hiszen többször be­ széltél nekem róla, hogy a te „holtidőid” maximum egy hétig tartanak, míg más alkotóknál ez akár évekre is kitolódhat. - Ez is a rendszerességhez tartozik: az ember edzi magát és módszeresen rászoktatja ön­ magát bizonyos tevékenységekre. Egyesek kiülnek horgászni, megszokott rendben, mondjuk hétvégenként, esténként és le nem mondanának róla semmiképpen. 62 �Palócföld 99/3 Gelencsér János rajza 63 �Palócföld 99/3 - Tehát rendetlenséget is csak renddel lehet festeni? - Hm, ez nagyon jól hangzik. Biztos, igen. Engem is piszkál ez a dolog, hogy miért ép­ pen ezeket a figurákat mutatom meg. Nem valami vonzó egyéniségek, az kétségtelen, és mégis újra és újra felrakom magam elé és megcsinálom. Úgy gondolom én is - ismered a sorokat - , hogy „a művészetben nincs szép és csúnya.. - Beszéltünk róla egyszer, hogy talán azért vagy néha bizonytalan, mert sok van már mögötted és még előtted is. Hogy mi van mögötted, azt hozzávetőlegesen ismerjük, de hogy mi van előtted, merre tartasz, azt eddig „csak" a munkáidból ismerni. Hogyan vállánál erről? - Teljesen lecsupaszítva, leegyszerűsítve a dolgokat azt már elterveztem magamban, hogy bármi is lesz - függetlenül sikertől, vagy sikertelenségtől - , azt hiszem, mindig meg­ maradok egyszerű horgászembemek. Mindig rajzolni és festeni fogok, valamilyen szinten, hogy figurákat-e vagy tájakat, azt nem tudom, ez egyfajta rítussá is vált már nálam... tulaj­ donképpen gyerekkorom óta. Elterveztem, hogy a jövőben így, vagy úgy, de mindig ezt a tevékenységet szeretném művelni. - Ha már a sikernél tartunk, nem is túl régen a Nógrádi Történeti Múzeum különdíjasa lettél a 25. Tavaszi Rajzbiennálén. - Nyilván engem is érdekel a siker, nagyon hiú vagyok. Azért is érdekel, mert időnként pénzzel is jár, hiszen a múzeum egy képet is vásárolt tőlem és abban a pillanatban kézzel­ foghatóvá válik a dolog. Ilyen a világ! Én is megélem a mindennapokat - csakúgy, mint a figuráim - és ez segít is. Ezek a munkák talán a nyűgjeim ábrázolásai is, hiszen reggel kez­ dődik egy kicsi, vagy nagy nap, és este véget ér. újra és újra ki kell, hogy menj az utcára és meg kell, hogy élj valahogy. Tulajdonképpen minden napod hétköznap, s ezt az ember már férfikorának derekán - lehet ezt mondani, ugye, negyvenévesen - érzi, nem biztos, hogy mindennel olyan könnyű ejjátszadozni. Húsz éve festek és rajzolok és most sokmindenen el kell újra gondolkodnom. - Végül - ha megengeded - a „Horgásztól ” kérdem, hogy az elkövetkezendő húsz évben mire fogsz menni és milyen csalival? - Én vagyok a csali... és a horog, az talán az életem. És én vagyok feltűzve rá. 64 �Palóqföld 99/3 M Ű H E LY Nagy Pál - modern világirodalmi művek forrása A z e m b e r tra g é d iá ja Idegen toliakkal ékeskedem. Csak annyit teszek ugyanis, hogy Fáj Attila egyetemi tanár kutatásainak eredményét összefoglalom, s felhívom a figyelmet Vas István egyik - kellőkép­ pen nem értékelt - tanulmányára. Fáj Attila tanulmánya (Az Ulysses és a Finnegans Wake ihletői) a Magyar Műhely Joy­ ce- különszámában jelent meg, 1973 szeptemberében. Néhány szót a szerzőről. Fáj Attila 1922-ben született Budapesten. 1947-ben bölcsészka­ ron doktorált, filozófiából. Ezután matematikai tanulmányokat folytatott, ugyancsak Buda­ pesten. 1957-től a Génuai Egyetem bölcsészkarán tanított filozófiát. Szakterületei: a logika, a tudományelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és az ún. interdiszciplináris kutatá­ sok. Magyar nyelvű tanulmányait a római Katolikus Szemle, a müncheni Új Látóhatár, va­ lamint a párizsi Magyar Műhely közölte, de sokat publikált olasz és angol nyelven is. A Magyar kutatók külföldön című jegyzék, melyet a Magyar Tudományos Akadémia adott ki 1998-ban, mint aktív kutatót tartja számon, Genovában. A tanulmány, mint mondottuk, a Magyar Műhelyben látott napvilágot 1973-ban, főbb té­ ziseit azonban Fáj már egy korábbi, angol nyelvű tanulmányában közölte, mely az Ulysses és a Finnegans Wake valószínű bizánci és magyar forrásairól szólt. („Probable Byzantine and Hungárián Models of Ulysses and Finnegans Wake”, Arcadia - Zeitschrift fúr vergleichende Literaturwissenschaft - Berlin, 1968, 48-55.) Melyek ezek a tézisek? 1. A spirálmenetben haladó történetfilozófia, amelyet James Joyce a 18. századi olasz filozófus, Giambattista Vico Új Tudomány c. művéből vesz át, de Madáchtól is átvehetné ezt a ciklusokban, illetve circulus vitiosus-okban haladó történelemszemléletet. (Ahogy Joyce mondja: moves in vicous cicles.) Az ember tragéidája - akár csak a Finnegans Wake - „a halál és az univerzális újjászületés mítosza” - Umberto Eco találó megállapítását idézve. Elhangzott a csesztvei Madách-napon, 1999. október 2-án. 65 �Palócföld 99/3 2. A sugarasan (és nem lineárisan), politróp cogito: a politróp, vagyis egyszerre, egyidőben ezerarcú, gondolkodó ember. Ádám minden színben más, és mégis ugyanaz a gazdag, önellent­ mondásokkal teli személyiség, akárcsak Joyce regényhősei, Stephen Dedalus vagy Tim Finnegan. 3. Az álom rendkívül fontos szerepe. Ádám végigálmodja az emberiség történetét; lénye­ gében ezt teszi Tim Finnegan is, aki a regény elejétől a regény végéig alszik, illetve tetszha­ lottként fekszik, fel van ravatalozva. 4. „A váltakozó csapdákba zuhanó, belőlük kimenekülő, elbukó, de feltámadó és új alak­ ban új eszmékért lelkesedő” hős: Earwicker Joyce-nál, Ádám Madáchnál. Női főhőseik is hasonlítanak egymáshoz: nem ésszel akarják felfogni az eseményeket, hanem érzelmileg, az érzékenység és az önfeledés zátonyai között hajózva. 5. Mindkét nagy mű: „emberiségköltemény”; hőseik tiltakoznak mindaz ellen, ami életüket egy irányba akarja terelni, egydimenzióssá akarja tenni. Ezeknek a téziseknek (hipotéziseknek) az elmélyült elemzésébe természetesen nem mehetünk bele; akit a részletek is érdekelnek, ol­ vassa el - nagyobb könyvtárakban megvan - a Magyar Műhely idézett különszámát. Ismertes­ sük azonban Fáj Attila elképzelését arra nézve, mikor és hol találkozott James Joyce először Madáchcsal. „Kutatásaink szerint valószínűleg Triesztben ismerkedett meg a magyar költővel, mégpedig az első világháború előtt, amikor tíz évet töltött az akkor Ausztriához tartozó város­ ban, ahol angol órák adásából élt. 1908-ban jelent meg a közeli Fiúméban (akkor magyar terü­ leten) Az ember tragédiája első olasz fordítása. (Emerico Madách: La tragédia delVuomo. Poéma drammatico ungherese recato in verso italiano da Antonio Fonda sulla versioné letterale di Lodovico Czink. 111. di Michele Zichy, Fiume, 1908. ed. Battara.) Ezt a fordítást olvashatta Joyce is és öccse, Stanislaus is, aki később a trieszti egyetem angoltanára lett. Az utóbbi könyvtárában pár évvel ezelőtt még látható volt e kiadás egyik példánya. Madách müvének hatásáról az isztriai olasz intelligencia körében külön tanulmányt lehetne írni. Tény, hogy a Tragédia megjelenésekor a legnagyobb trieszti napilap, 11 Piccolo della Ser a kiadója, a magyar származású Teodoro Mayer - akiről Joyce az Ulysses főhősét, Leopold Bloomot mintázta vezércikket Íratott a drámai költeményről a Monarchia határán túl, Milánóban élő Antonio Mazzucchetiwéi. (1908. szept. 19-i szám.) Az összehasonlító irodalomtörténetben jártas dráma­ kritikus tanulmány-értékű írása Dante, Geothe, Byron, Kant, Hegel és Schopenhauer gondola­ taival veti össze Madách művét és szintéziserejét. Valószínű, hogy ez a cikk hívta fel Joyce figyelmét a fordításra. Az író akkoriban buzgón olvasta az II Piccolo della Sera-t, gyűjtötte belőle a kulturális rovat újdonságait, sőt maga is írt bele több tanulmányt. A háború után, Pá­ rizsban, a Triesztben gyűjtött anyagot használta fel a Finnegans Wake szerkesztéséhez. Ekkor láthatja viszont feljegyzései közt Mazzucchetti cikkét és a Tragédiára vonatkozó egyéb jegy­ zeteit. Már az említett fordítás előszavából is szinte készen kapta az ötletet, miként egyetemesítse előző regényének alapgondolatát. Az előszóban ugyanis az áll, hogy Madách drámai köl­ teményében tulajdonképpen az emberiség változó formájú élete zajlik, a mű a bolyongónál bolyongóbb ember kolosszális kalandtörténete. Mazzucchetti a Tragédiái úgy definiálta, mint Ádám (: az emberiség) bűneinek és erényeinek, gyengeségeinek és energiáinak álomtörténetét. Talán éppen ezt a jellemzést visszhangozza Joyce-nak saját művéről adott meghatározása: „Ádám energiáinak vagy mérgelődéseinek álmai' ” {Dreams o f Ergen Adams.) 66 �Palócföld 99/3 A másik mü, amely joggal hasonlítható Az ember tragédiájához: Szentkuthy Miklós Prae című, 1934-ben íródott remekműve. Ezt a hasonlóságot a költő Vas István fedezte fel és írta meg egyik tanulmányában. {Egy igazi avantgardista - Szentkuthy Miklós, 1968. Megtalál­ ható Az ismeretlen isten című Vas István-kötetben. Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1974.) Idézzük a tanulmány ide vonatkozó részét....... itt az ideje helyesbíteni azt a korábbi feltevésemet, hogy Szentkuthynak semmi köze a magyar kultúrához. Van irodalmunknak egy jelensége - igaz, maga is magányos, hagyomány és folytatás nélküli jelenség-, amellyel Szentkuthyt némi öntudatlan rokonság kapcsolja össze: Az ember tragédiája. A végletes gondolkodásnak és végletes képzeletnek ugyanaz a szerves együvé tartozása, ugyanolyan éber és mohó figyelem, amely magába szívja és beleszövi a műbe a kor szellemi áramlatait, mintha itt, Európa peremén gyűjtené össze az európai kultúra egész hagyatékát. Probléma­ köre is ugyanaz, mint Madáché, persze huszadik századi áttételben, és végeredményben minden léhának látszó, de keserű fintora mögött a madáchi mély komolyság húzódik meg. Éppoly kevéssé művésze a magyar nyelvnek, mint Madách, és mégis, akárcsak Madách, ezen a gyökér télén nyelven olyan értelmi hatásra és pontosságra tett szert, amit izesebb, tősgyökeresebb magy’ar nyelven aligha lehetett volna elérni. ...Madách és Szentkuthy - tisz­ tában vagyok a hasonlat merészségével, még akkor is, ha nem értékek, hanem jellegek és törekvések hasonlításáról van szó. Vakmerőség, persze, Madách klasszikus világát és ha nem is ragyogó, de szigorú nyelvét Szentkuthy moder módszerével, bonyolult stílusával összevetni. De Madách hű fia volt a diadalmas tizenkilencedik század Európájának: vállalta erkölcsi és művészi normáit. Szentkuthy viszont a huszadik század gyermeke, mutatis mutandis, a Madáchéhoz hasonló áttekintéssel és keserűséggel - s a harmincas és negyvenes évek fordulóján annyira helyénvaló keserűséggel - temette ezt az Európát. >Ha valamilyen irodalmi műre még egyáltalán kíváncsi vagyok, akkor az egy Rabelais típusú szellemé, aki a Totentanz dér Kulturen minden zagyvaságát egy végső, Európa-búcsúztató kultúrparódiában monumentálisán kifejezi< - mondja el Tudor Mária királynő, az Orpheus egyik hősnője, kissé kifigurázva, szerzője szándékát. Az Orpheus olvastán nehezen tagad­ hatjuk, hogy ez a szándék megvalósult: az úgynevezett nyugati kultúra szétbomlásának alig­ ha van érvényesebb művészi dokumentuma. ” Igaza van Vas Istvánnak: Szentkuthy Miklós főműve, a Prae is „emberiség-költemény”. Catalogus Rerum: Jelenségek Jegyzéke, Hanák Tibor szavával: „az emberi mindenség könyve”. Tárgya az egyetemes létezés, a káokozmosz. Ezt a vegyülékszót Szentkuthy körülbelül Joyce-szal egyidőben alkotta meg. (Először Szentkuthy Praejében tűnik föl, 1934-ben, majd a Finnegans Wake-ben, 1939-ben.) De ha egy szóban kellene összefoglalnom Az ember tragédiája tartalmát, jellegét, Madách művével kapcsolatban is ezt a szót használnám: káokozmosz. A káokozmosz szó köti össze ezt a három nagy müvet, „világszínházat”, amelyet univer­ zalitás és nagyívű szövegkezelés jellemez. Ez a zseniális öszvérszó: szójáték. S mint Szentkuthytól tudjuk, a szójátéknak rendkívüli költői értéke van, mert „a szójáték nem olcsó humort jelent..., hanem éppen az ellenkezőjét: a lényeg-szenzualizmusnak, a lényeg­ ösztönnek egy, az egész kultúrára kiterjedő módosulását”. A káokozmosz neve Madáchnál „circus” vagy „fórum”, amely Nagy dolgok színhelyévé alakul át Annak, ki érez, gondolkodni tud, 67 �Palócföld 99/3 ugyanakkor a romlás színhelye, ahol a város rommá lesz, elszáll a nagyság, eldül az ol­ tár, elzúg a dicsőség. Kicsinyszerű az élet, ritkán jőnek, Mint röpke álmok, nagyszerű napok, Talán csak, hogy ne essenek kétségbe Ember nagyságon törpe századok. Miijók elvesznek s nem marad útónok Nyom, míg egy j ő s felvési nagy nevét A szent gúlára, mely évezredeknek Temetőjére büszke Árnyat vét. Madách A halál költészete című verséből idéztünk. Madách fél az elmúlástól, maga és az emberiség pusztulásától, de bízik a dolgok jobbrafordulásában, az isten-ember kezébe teszi a jövőt. Joyce és Szentkuthy káokozmosza az emberi színjáték kozmikus színhelye. Joyce tudomásul veszi, hogy a világban a káosz ural­ kodik, ez azonban szerinte nem lehet akadálya annak, hogy a létező, a cogito kialakítsa a maga szellemi rendjét. Szentkuthy szerint az abszolút káosz egy adott ponton maximális renddé alakul(hat) át - ez a hosszú fejtegetés a Prae egyik legszebb, legelgondolkodtatóbb passzusa. Három remekmű - három alternatíva. Büszkék lehetünk, hogy az első, Az ember tragédiája többek között olyan művek inspirációs forrása lehetett, mint a világ legolvasottabb angol nyelvű írójának, a 40 millió pél­ dányban kiadott Joyce-nak Finnegans Wake c. remekműve, és a modem magyar irodalom­ ban fordulópontot jelentő Szentkuthy-féle nagyregény, a Prae. Mészáros Erzsébet textilterve 68 �Palócföld 99/3 Gréczi Zsoldos Enikő Emlékezés M á r a i S á n d o r r a Az emlékezés részemről valójában kérdésfelvetés: mit üzen az ezredforduló emberének, egyáltalán a századvég magyarjának az ezt a századot érzékenyen megélő és szó szerint: átélő emigráns író, költő, esszéista, publicista Márai Sándor? Mit üzen annak a világnak, ahol a szót félteni és vigyázni kell, ahol minden egyes magyar szót meg kell becsülni és vigyázva őrizni, mint ahogy Kányádi Sándor írja egyik versében a modem Noé bárkájáról: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. A szavakat is. Egyetlen szó, egy tájszó se maradjon kint. Semmi sem fölösleges." Mit üzen annak a komák, melyben - Márai Sándor Halotti beszéd című remekművéből idézve „Nyelvünk is foszlik, szak adóz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt. ” Azt üzeni, hogy vissza kell adni a szavak értékét, mert azok elkoptak. Vallja, hogy az anyanyelv az igazi megtartó erő, a magyarság utolsó mentsvára. Különösképpen az emigráns és az idegen impérium alatt élő íróink, költőink érzik ennek igazát. 1975-ben jegyzi be nap­ lójába Márai Sándor: „...akadnak a mélymúltban, a közelmúltban és a jelenben is írók, akik a szabadságot választották és idegenben is megőrizték a töretlen nyelvi öntudatot. Elmentek messzire, ahol nem vette őket körül az anyanyelv éltető légköre, de a magukkal vitt nyelvi tartalékból...tudnak lélegezni. ” Aki egy család nyelvén dalol, egy közös nyelvet beszél, veszteségként éli át az együtt őr­ zött érték bármely módon való elvesztését. Elhangzott Salgótarjánban az 1999. szeptember 29-i Irodalmi Kávéházban 69 �Palócföld 99/3 A magyar irodalom egyik legnagyobb lírai teljesítményéből, Márai Sándor Halotti be­ széd című verséből idéztem az imént. A verset maga a költő olvasta fel annak idején a Sza­ bad Európa Rádió bán, megrendítő hatása alatt született Tamási Áron válasza. Márai re­ ménytelenségét Tamási Áron reménytelisége váltja fel, s ez a válasz némiképp hozzá is tar­ tozik a vershez. Az erdélyi író szavai a következők voltak: „/Ennek a családnak országföldje van, s ha most kevesebb is, mint a nagy bűnök előtt, annál édesebb ez a fö ld (...) Irodalma van, mely nyelvi társtalanságában a mesék pazar színeiben lüktet. (...) és álmai vannak, amelyek nem a » zsiványoké « , mint ahogy versedben írod, hanem a jövendőé.” Anyanyelv - irodalom - haza azonosítása az elérendő célok érdekében. Márai Sándor az anyanyelvet és a hazát azonosítja, amikor ezt írja: „Szépséges hazám, magyar nyelv, csak ez maradjon utolsó pillanatig.” Mohai V. Lajos írta 1991-ben a Magyar Hírlapban, hogy Márai szemében az irodalom a legmagasabb rendű minőség, s mint ilyen, az élet fölé rendelődik; szerinte az életet alkotó módon egyedül az irodalom képes valamiképpen rendben tartani, rendbe tenni. Sokszor megfogalmazódik az íróban a kérdés, hogy mi a feladata, hogyan szolgálhatja legjobban az emberek, így hazája ügyét, s mi általában az író feladata ebben a világban? 1937-ben, Az író és világa című esszéjében leír egy tanulságos történetet. Az egyik könyvnapon egy könyvsátor előtt meglát egy vasutast, munkaruhában, amint Arany János verseskötetéért 12 pengőt fizet ki. A pénztárcája szemlátomást kiürül a könyv árának kifize­ tése után. Elindul gyalog, hóna alatt az Arany János-kötettel, már villamosra sem telik pénze. S ekkor elkezd elmélkedni az író, s megjegyzi: ilyesmiért érdemes írni, sőt - hozzáteszi talán csak ilyesmiért érdemes már írni. Az író és a nemzetnevelés című esszéjében már nem elvont, szónoki kérdésként teszi fel saját maga számára, hogy mi a feladata, konkrét választ ad: az író feladata pedagógiai célú, nevelnie kell, a magyar szellem ügyét szolgálni, hűségesnek maradni mestersége anyagához, az anyanyelvhez. 1942-ben ezeket a sorokat veti papírra: „Az író (...) a katarzis élményén át nevelni akarja önmagát és embertársait... Célja: (...) tökéletes művészi formában alakot adni az élményszerű igazságnak, mely lelkét betölti, melyet megismert... Az író legfőbb fela­ data a nevelés. ” Vátesz-szerepet vállal, az írói rang visszaállításáért küzd. Már a 30-as évek végén han­ goztatja, hogy rossz lelkiismerettel néz szét a világban, mert úgy véli, hogy ő mint író első­ rendűen tehet a társadalmi változásokról, házasságot kényszerű kötni a korszellemmel. Fáj­ lalja, hogy korában - korunkban is - írónak lenni egyszerűen cím, állapot, hivatás, valamikor pedig rangot jelentett Ezt a rangfosztást nem sajátosan magyar, hanem világjelenségnek tartja. Vátesz-szerepe akkor is megmutatkozik, amikor azt fejtegeti az Egy’ polgár vallomásai­ ban, hogy az író azért ír, hogy tiltakozzék és lázadjék, mihelyt valaki vagy valakik az élet eleven, természetes rendjéből rendszert akarnak csinálni. „Ki az író” - teszi fel a kérdést. Válasza: „Egy ember, aki belső erő parancsára a leküzd­ hetetlen kényszert érez, pontos szavakba önteni és művésziformában kifejezni az igazságot. ’’ Megfogalmazódik az a kérdés is, hogy mit tesz egyáltalán a világért az európai író? A Kassai őrjáratban ekképpen teszi fel a kérdést: „De éltél-e » totálisan « a békéért, a műveltsé­ gért, mindenért, amiben hittél, amit szerettél:” A legnagyobb felelősséget a társadalom három 70 �Palócföld 99/3 csoportjára hárítja: az írókra, a nevelőkre és a katonákra. Ezeknek kell összefogni véleménye szerint, hogy újra zenét és összhangot adjanak a világnak. Sokszor elmélkedik nemcsak az író, hanem egyáltalán az irodalom jelentőségéről. Mit segítettek a világon a könyvek? - teszi fel a kérdést. Érzékletes metaforával a könyvek Csen­ des-óceánját nevezi termékenyítő erőnek, a békés rend jótékony özönvizének, mely segít a butaság, az erőszak, a tájékozatlanság leküzdésében, segít az emberi élet értelmének m egé­ lésében. A szellemi züllés, a kultúrát vesztés, az értékvesztés gondolkodásának állandóan közép­ pontjában álló, megoldásra váró probléma. A tömegek műveltségi színvonalának csökkené­ se, a civilizáció embergyengítő erejének növekedése kiábrándította, elkeserítette. A kultúra értékvesztésére jellemző, igaz, mégis szimbolikus értékű visszaemlékezést ol­ vashatunk az Egy polgár vallomásaiban. Egy újsághordóról ír, aki bőriszákkal a hátán a bél­ és a külföldi irodalmi lapok választékával járta Kassát, még az író gyermekkorában. 20 év múlva, az író visszatérve a városba, összetalálkozik ezzel az emberrel, az megállítja, s némi öniróniával ezt mondja az írónak: „30 évig hordtam szét a városban a kultúrát; tudja, mi lett a vége? Beleestem a pöcegödörbe.” Az újsághordó, hátán a „kultúrával” megtömött iszákkal beleesett a pöcegödörbe, s csaknem megfulladt. Otromba jelkép - jegyzi meg az író, s mintha korunkat is jellemezné. A kultúrát e században, sajnálatos módon, a tömegek ide, a pöcegö­ dörbe valónak érzik. Az írót ez mérhetetlenül bántotta. A hazugság századának nevezi korunkat, ahol minden gyanús, az újságok híreinek sem lehet már hinni, éppúgy, mint - az író szavaival - „a költők égi értesüléseinek vagy a tudo­ mányos felfedezések divatos igazságainak” sem. Az író figyelmeztet: mindenekelőtt fel kell számolni a hazugsággal, a blöffel. Életének vezérgondolata, hogy a művész sosem lehet áruló, mindig az igazságkeresés vágyának kell hajtania. Az előbb idézett Mohai V. Lajos írja cikkében: „Márai egész életében értékhiányos ál­ lapotokat fogalmazott meg, vallásos lelkialkatú író lévén ezért törhet fö l iránta elemi erővel kiürülő ezredvégünk olvasójának a kíváncsisága. ” Ennek kapcsán a harmadik kérdést is fölvethetjük, melyről szólhat beszélgetésünk: miért érdeklődik Márai Sándor iránt a XX. század végi olvasó? Az előző gondolat egyfajta válasz a kérdésre. Márai Sándor Füves könyvének prózai epigrammái elé írja, hogy azok forgathatják nagy kedvvel írását, akik tanácstalanok, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Az író üzenetét pedig az Egy polgár vallomásainak utolsó soraiból citálom: .ytki ma ír, mintha csak tanúságot akarna tenni egy későbbi kor számára (...) tanúságot arról, hogy a század, amelyben születtünk, valamikor az értelem diadalát hirdette. S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében... ” 71 �Palócföld 99/3 Czinke Ferenc grafikája 72 �Palócföld 99/3 Marschalkó Zsolt Zsarnokölők Komédia két felvonásban Szereplők: BATA MARI, kémnő KŐSZEGHY ÁKOS, vívómester CSOPAKI KÁLMÁN, diák SZIPKA JÓNÁS, hentes és mészáros TIRIBES ERNŐ, szabó TEPKE JENŐ, betörő STAMITZ, titkár ŐRPARANCSNOK I. AJTÓNÁLLÓ II. AJTÓNÁLLÓ KATONÁK, CSENDŐRÖK I. FELVONÁS (A szín sötét, csak középen, a nyitott ablakon át beszüremkedő holdfény világít meg egy elmosódó ember alakot... C sönd... Jobbról halk ajtónyikorgás hallatszik, majd sietős léptek zaja. Az előző árny mellett hirtelen egy másik bukkan fel, s a kezében lévő tárggyal többször lesújt rá. Visszafojtott, ideges mondatok: „Ezt Petőfiért kapod! ... Ezt Batthyányért! ... Ezt Kufsteinért! ... E z t... Ez ... (zavart csönd) Ez meg mi az ördög? ... Hogy az a jó! ... Nincs itt valahol egy lámpa? ... (neszezés, majd tompa puffanás) Na, már csak ez hiányzott! Mi ez itt? ... Várjunk csak! ... Mindjárt meg lesz ... Ez az! ... „Pár pillanattal később fény gyullad, a színpad kivilágosodik. I. Ferenc József balassagyarmati látogatásai történelmi tények, a szereplők kitalált személyek... 73 �Palócföld 99/3 I. Ferenc József lakosztálya 1852-ben Balassagyarmaton. Jobbra a bejárati, balra a hálószoba ajtaja. A sarokban íróasztal, szemközt hatalmas állóóra. Középen kanapé, mö­ götte jó l látszódik —félig takarásban — egy barna medve két hátsó lába. Néhány szék, a bejárati ajtó mellett, elől hatalmas ruhásszekrény. A falon képek, köztük a császár óriási méretű portréja, vadásztrófeák, polcokon dísztárgyak, néhány ékszerdoboz.) CSOPAKI (tőrével a kezében zavartan nézelődik, egy-két tétova lépés után belerúg a medvébe) Te is mért nem maradtál inkább a barlangodban? ... (A kanapé mögül felemeli az eldőlt állófogast és visszaakasztja rá a császár díszegyenruháját. Igazgatja, porolgatja, szakértő szemmel méregeti, végül az elgurult sapkát is a helyére teszi.) Mégis csak el kellett volna hoznom a szemüvegemet... KŐSZEGHY (kinéz a hálószoba ajtaján, észrevétlenül az ajtófélfának támaszkodik karddal a kezében és érdeklődve szemléli az elébe táruló látványt) Ne okolja magát, fiatal barátom! Ez a gyér világítás, a fakó hold fénye mindannyiunkat megzavart volna. CSOPAKI (először meghökken, majd kissé megnyugodva magyarázkodik) Tudja, amikor beosontam ide, először semmit sem láttam. Azt hittem, eltévesztettem az ajtó t... KŐSZEGHY (odasétál Csopakihoz és barátságosan a vállára teszi a kezét) Oda se neki, kedves kolléga! Legközelebb majd jobban sikerül. Bár szerény véleményem szerint is job­ ban tette volna, ha elhozza azt a pápaszemet - ha szabad megjegyeznem. Amennyiben leg­ közelebb császárt kíván ölni, ezt semmiféleképpen ne mulassza el! (szakértő szemmel vizs­ gálja az egyenruhát) Aztán adnék még egy tanácsot... Maga, ugye nem szakmabeli? CSOPAKI Honnan tetszik tudni? KŐSZEGHY Ráéreztem ... Tehát: azt javaslom önnek, hogy ne az áldozat alkaiját szurkálja össze, mert abból semmi jó sem származik - már úgy értem, önre nézve ... Egy pontos, gyors és erőteljes szúrás a szív közepébe - és kész. Figyeljen, megmutatom! Position de garde! (vívóállás­ ba helyezkedik és támad) Látja? Csakis a szívébe ... egyenesen oda. Na, várjon! Megmutatom mégegyszer... (újra támad és megszúrja az egyenruhát) Pofonegyszerű az egész! CSOPAKI (nyel egyet és bólint) Az ... KŐSZEGHY (bátorítóan) Meglátja, fog ez menni! CSOPAKI Elnézést, még be sem mutatkoztam. Csopaki Kálmán, diák ... KŐSZEGHY (katonásan összeüti a bokáját) Kőszeghy Ákos, vívómester. CSOPAKI (kicsit elkedvetlenedik, rövid szünet után) Pedig már úgy beleéltem magam, hogy sikerült! Egy pillanatra, igaz, de akkor is! Megöltem a zsarnokot: I. Ferenc József nincs többé! Bosszút álltam az eltiport szabadságért. KŐSZEGHY Még semmi sincs veszve. CSOPAKI Arra gondoltam, ez a város a történelem könyvek lapjaira kerül. Itt, Balassa­ gyarmaton az Úr 1852. esztendejében sorsfordító esemény történt. Helyreállt a világ rendje és biztonsága. Hányszor elképzeltem már azt a percet! Ledöfom és én is azt kiáltom majd neki, mint Brutus Caesarnak március idusán: „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés!” KŐSZEGHY Már elnézést, de mit tanul ön tulajdonképpen? CSOPAKI Jogot. Miért kérdi? KŐSZEGHY (megvonja a vállát) Csak úgy ... Átérzem az elkeseredését, kedves Csopa­ ki, megértem iíjonti lelkesedését, hisz magam is erre a nemes bosszúra készülök évek óta. Erre a pengevillanásra ... Mint oly sokan mások. 74 �Palócföld 99/3 CSOPAKI Most itt a soha vissza nem térő alkalom. KŐSZEGHY (bólint) Valóban ... S az a perc már nincs oly messze, (kis csönd után) Tu­ lajdonképpen hogyan jutott be ide? Az ajtó előtt őrök, tele az épület zsandárral... CSOPAKI Egy hölgy segítségével. KŐSZEGHY Ki az a hölgy? CSOPAKI Nem tudom. KŐSZEGHY (meglepődik) Hogyhogy nem tudja? CSOPAKI Kérem, az úgy volt, hogy egy félreeső helyen vártam a megfelelő alkalmat. Hátha a császár közelébe tudok férkőzni. Órákig nem történt semmi. És akkor megjelent ez a hölgy és beszédbe elegyedett az ajtónállókkal. KŐSZEGHY Miről beszélgettek? CSOPAKI Azt én nem tudhatom, kérem. Minden esetre nem sokkal később a két ajtó­ nálló a hölggyel egy rejtett kis zugba húzódott... KŐSZEGHY A h a ... Szép? CSOPAKI Mi? A zug? KŐSZEGHY (kis sóhaj) Nem. A hölgy. CSOPAKI Szép. KŐSZEGHY Fiatal? CSOPAKI Az. De mért kérdi? KŐSZEGHY (legyint) Semmi, csak úgy ... szóval, amíg a két ajtónálló a hölggyel ... hm ... félrehúzódott, addig maga belopódzott ide és összekaszabolta a császár díszruháját ... Ezek szerint nem volt semmiféle előzetes koncepciója, kiforrott terve a merénylet végrehaj­ tására. Rögtönzésre épített? CSOPAKI (megvonja a vállát) így is mondhatjuk. KŐSZEGHY És akkor jött ez a hölgy ... deus ex machina ... (felkiált) Hogy maga micso­ da mázlista! Csak úgy besétál ide, én pedig már három napja rostokolok az ágy alatt! CSOPAKI Három napja? KŐSZEGHY Úgy bizony, barátom! Mert nekem volt koncepcióm. Tudtam, hogy a csá­ szár szálláshelyét két nappal az érkezése előtt lezárják és onnantól kezdve lehetetlen lesz bejutni, (elhúzza a száját) Legfeljebb az olyan szerencsés flótásoknak, mint maga. így há­ rom napja beballagtam ide és elfoglaltam a császári hálószobát - legalábbis annak az ágy alatti részét. Ilyen egyszerű az egész. Akkor még nem volt itt ekkora hajcihő. Se katona, se zsandár. CSOPAKI Nem félt? Bármikor lebukhatott volna ... KŐSZEGHY Egyedül az éhhaláltól féltem, s meg kell mondanom, ez az érzés még nem múlt el. Ugyanis három napja nem ettem. Jut eszembe, nincs magánál egy fél libamáj véletlenül? CSOPAKI Nincs. Álmomban se gondoltam volna, hogy a zsamoköléshez tőrön kívül hi­ deg vacsora is szükségeltetik. KŐSZEGHY (elhúzza a száját) Öreg hiba! Egy merénylőnek mindenre számítania kell! CSOPAKI (elmélázik) Ezt azért nem értem! Az őrök felfedezhették volna. Nem vizsgál­ ták át a szobát? KŐSZEGHY (bólint) De. Átvizsgálták. Megcsodálták a festményeket, évődtek egy ki­ csit a szobalánnyal... (érdeklődve) Tisztában van ön az évődés szó pontos jelentésével? 75 �Palócföld 99/3 CSOPAKI (elpirul) Azt hiszem ... Olvastam a Dekameront Boccacciótól ... Meg a Kendertöri m eséket... KŐSZEGHY Canterbury lesz az ... Úgy ... Szóval olvasta. Az is valami ... Gondolom éj­ szaka, gyertyafénynél, titokban ... CSOPAKI Valahogy úgy... KŐSZEGHY (nagy levegőt vesz) Nézze, kedves Csopaki, én nem tudhatom, hogy ön milyen évjáratú... CSOPAKI Tizenkilenc éves vagyok ... KŐSZEGHY ... én huszonkettő. Annyi, mint a császár ... Egyszóval, rövid ismeretségünk alatt az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az élet dolgaiban én jártasabb vagyok önnél. Évödés terén nem szerencsés, ha valaki olvasmányélményeire hagyatkozik. Ezért nem rész­ letezem az elmúlt időszak történéseit, csak megemlítem, hogy rövid itt tartózkodásom alatt ebben az ágyban megfordult már főszolgabíró, alispán, komoma, cukrászmester, latintanár, tüzérkapitány és a többi, és a többi, s mondhatom, sohasem voltak egyedül. CSOPAKI Ezek szerint nem unatkozott. KŐSZEGHY Nem mondhatnám. Sajnos, objektív akadályok miatt nem készíthettem jegyzeteket, pedig azok segítségével egy valamirevaló író boccaccioi magasságokba emel­ kedhetne. A latintanár például ilyeneket mondott „ O, tempóra, o mores!” Meg, hogy „akkor, most kezdjük az egészet elölről, ab ovo!” CSOPAKI (bosszús) Hogy ez az ágy-trükk nem jutott eszembe! ... KŐSZEGHY (legyint) Ennek is megvannak a maga árnyoldalai. CSOPAKI Például? KŐSZEGHY Egy életre megutáltam a csótányokat és az egereket ... Nem mintha eddig szerettem volna őket. CSOPAKI Azt el tudom képzelni... KŐSZEGHY Másrészt ... hogy is mondjam? ... Meglehetősen kellemetlen, amikor az ember feje a reá nehezedő súly hatására a padlónak koccan viszonylagos rendszerességgel. Ágydeszka ... Padló ... Ágydeszka ... Padló ... CSOPAKI Részvétem. Mindenesetre az azért még se megy a fejembe, hogy senki sem nézett be az ágy alá három nap alatt... KŐSZEGHY Most mondja meg őszintén, már miért nézett volna? Egy katonatiszt térdet hajt valaha is bárki előtt? Na, ugye, hogy nem! Akkor meg miért pont a császári ágytál lenne az? Anélkül meg nem megy ... Egyébként is az ágytál fele kilátszik a takaró alól: megvan, a leltárból nem hiányzik, mi kell még? A párocskáknak meg legkevésbé erre volt szükségük. CSOPAKI És a személyzet? Őket ezért fizetik. KŐSZEGHY A szobalány lelkesedéséből úgy vettem ki, hogy őt nem ezért fizetik ... Je­ gyezze meg jól ezt az axiómát: a takarítószemélyzet az ágy alatt sohasem takarít! Volt már maga fogadóban, esetleg szállodában? CSOPAKI De ez a császári lakosztály! KŐSZEGHY Na és aztán? Higgye el, kedves barátom, III. Napóleon ágya alatt még XIV. Lajos korabeli püspökfalat- és számymaradványok is találhatók, nem beszélve az elgu­ rult aranygyűrűkről, amelyekért lusták voltak lehajolni. Lassan már kezdem azt hinni, hogy a történelem jelentős része az ágyban és az ágy alatt zajlik, a többi az smafü! 76 �Palócföld 99/3 CSOPAKI Meglehetősen kockázatos volt azért az emberi hanyagságra és lustaságra épí­ teni a tervet. KŐSZEGHY (jóindulatú) Gyorsan egy másik axióma: aki az emberi hanyagságra és lustaságra épít, az ritkán csalatkozik. Bár azt hiszem, ez nem eredeti, ezt olvastam valahol ... Mindenesetre az ágy alá csak ijedt kisgyerekek és féltékeny férjek tekintgetnek. Jut eszembe, a férjeknek azért lenne okuk a féltékenységre. Azt mondja itt felettem az egyik cseléd: „Jaj, ne csinálja mán eztet a nacsságos úr, mert ha eztet az én drága jó uram, a Jónás megtudja, palacsintává lapít minket a dorongjával!” SZIPKA (felmordul a szekrényben) CSOPAKI Hallotta? Mi volt ez? KŐSZEGHY (kinéz az ablakon) Tán az ég dörög? CSOPAKI (bámészkodik) Nem hinném. Szép esténk van, zsamoköléshez módfelett al­ kalmas. Az égen ezernyi csillag ... KŐSZEGHY Ma este lehullik egy közülük ... CSOPAKI... Szellő se lebben ... KŐSZEGHY Lehet, hogy a medve volt? Szorult még belé annyi é le t... CSOPAKI (felemelt tőrrel, lassan közelít a medvéhez, majd belerúg) Sem m i... KŐSZEGHY A fülét kell cibálni, arra érzékeny! (a kanapé mögé leguggolva ráncigálja a medve fülét) Na, gyere, te fülesmackó! (felegyenesedik és a kardjával megböködi) Ennek bizony vége! Ebbe már hálni se jár a lélek, kiköltözött belőle ... CSOPAKI Hogy kerül ez ide egyáltalán? KŐSZEGHY Én annyit hallottam, hogy gróf Malomkövy ajándéka. Mivel a leendő áldo­ zat szereti az ilyesm it... CSOPAKI Ki az a gróf Malomkövy? KŐSZEGHY (megvonja a vállát) Mit tudom én? Annyi itt a gróf, mint az ál-Petőfi: Du­ nát lehet velük rekeszteni. CSOPAKI (dühösen rugdosódik) Hát nem megbotlottam benne abban a nagy sötét­ ben?! ... KŐSZEGHY Még jó, hogy saját magát meg nem szúrta esés közben. CSOPAKI (abbahagyja a rugdosódást) Hol is tartottunk éppen? ... KŐSZEGHY (visszazökken) Ja, igen ... Azt hiszem ott, hogy, „ha eztet az én drága jó uram, a Jónás megtudja, palacsintává lapít minket a dorongjával!” SZIPKA (ismét felmordul a szekrényben) CSOPAKI (izgatottan) A szekrényben! ... (felemelt tőrrel odalopakodik) KŐSZEGHY (támadóállásba helyezkedik a szekrény előtt) Position de garde! Jöjjön ki onnan, minden rejtőzködés hiába! SZIPKA (alig kisebb, mint a szekrény. Lassan kikászálódik a ruhák közül) Megismételné az úr, amit az előbb mondott? KŐSZEGHY Szívesen! (gyorsan) ,j aj necsinálj amáneztetanacsságosúrmerthaeztetaz éndrágajóuramaJónásmegtudjapalacsintáválapítminketadorongjával!” SZIPKA (visszalép és a szekrény aljából előkotorja a dorongját) Biztos ebben az úr? (Kőszeghy és Csopaki összenéz, érzik, hogy baj van.) KŐSZEGHY Hát, lehet, hogy nem ezt mondta ... 77 �Palócföld 99/3 SZIPKA Hanem mit? KŐSZEGHY (rögtönöz és hangsúlyoz) JÓ’NÁSpágoljon el a nacsságos úr a dorongjával, mer, hogy nem takarítottam az ágy alatt...” Vagy valami ilyesm it... SZIPKA (Csopakira néz) CSOPAKI (szabadkozik) Kérem, én itt se voltam, mint tetszett hallani ... KŐSZEGHY (Szipkának) Tudja, milyen zaj van itt néha. De az is lehet, hogy azt mondta: „JÓ NÁSfa érkezett a piacra, vegyünk-e, nacsságos úr?” Vagy: „JÓN Ásványokat is gyújt a nacsságos úr?” CSOPAKI (mutatóujját a fülébe teszi és piszkálgatja) Micsoda zaj van itt néha! SZIPKA (dühös, felemeli a dorongját) A bolondját járatják velem! KŐSZEGHY Á, dehogy! Hogy képzeli?! CSOPAKI Ne mondjon már ilyet az úr! SZIPKA És mi van azzal a doronggal? CSOPAKI (segít) Szerintem dorombot m ondott... SZIPKA Honnan tudja, ha itt se volt?! KŐSZEGHY Tényleg dorombot mondott! Tudja, az egy hangszer ... CSOPAKI... amilyen a macskának van ... KŐSZEGHY ... azzal szokott dorombolni ... Megvan! Most már kristálytisztán emlék­ szem! Azt mondta: „JÓN Ásványokon is lehet dorombolni, nacsságos úr?” SZIPKA (lerogy a kanapéra) Boris, Boris, mé’ tetted ezt velem?! És épp a nacsságos úr­ ral ... (felpattan) De én mindkettőjüket palancsintává lapítom a dorongommal! CSOPAKI (Kőszeghyhez) Azt hiszem, Jónás úrhoz van szerencsénk ... SZIPKA (biccent a fejével) Szipka Jónás, hentes és mészáros ... Az urakat már ismerem. KŐSZEGHY Nézze, kedves Szipka úr, ostoba félreértésről lehet szó. Rosszul hallottam valamit, ennyi az egész. Megesik az ilyesmi. CSOPAKI (a fülét piszkálja) Olyan zaj van itt időnként, én nem is értem ... SZIPKA Igazán kedves, hogy vigasztalnak, de én hazamegyek és ... KŐSZEGHY (barátságosan) Maga ne lapítson senkit palacsintává ... CSOPAKI... a dorongjával... KŐSZEGHY ... inkább gondolja végig higgadtan a történteket! Látott, vagy hallott va­ lamit itt tartózkodása alatt, ami arra motiválná ... SZIPKA Mit csinálna, kérem? ... KŐSZEGHY Ami arra indítaná, hogy palacsintát készítsen? SZIPKA H á t... Tulajdonképpen a szekrényben, ugye ... KŐSZEGHY Na, látja! Nem kell mindjárt elkeseredni! Csak férfiasán! Egy ilyen nagy­ darab, erős em ber... SZIPKA (kicsit megnyugszik) Bizony, igaz, ami igaz, a múltkor úgy fejbe vertem egy bi­ kát ... CSOPAKI (bólogat) ... a dorongjával... SZIPKA ... Nem, kérem, az öklömmel, hogy ... KŐSZEGHY ... megdöglött. Szép teljesítmény, gratulálok! SZIPKA (a fejét rázza) Más történt: mekegni kezdett. CSOPAKI, KŐSZEGHY (egyszerre) Mekegni?! A bika?! 78 �Palócföld 99/3 SZIPKA (bólogat) Három hétig egyfolytában. Azt mondták a tudós emberek, hogy a fe­ jében, ugye, elmozdult valami az ütés hatására ... CSOPAKI... félrebeszélt... SZIPKA Tulajdonképpen, igen. KŐSZEGHY És mi történt három hét múlva? Akkor pusztult e l ... SZIPKA ... akkor váltott át a röfögésre. Egy cirkuszos ember sok pénzt akart adni érte, na, a rusnya féreg akkor döglött meg. Alig tudtam kihúzni a pocsolyából... KŐSZEGHY (Csopakira kacsint „minden rendben”, Szipkához) Látja, Szipka úr, egy magafajta, bivalyerős ember csak nem ül fel holmi homályos, bizonytalan feltételezésnek! Inkább azt mesélje el, hogy került a szekrénybe? SZIPKA Kérem, én azt hiszem, nem árulok el különösebb titkot: jövetelem célja azonos az önökével. CSOPAKI Hogy micsoda forgalom van itt ma este! KŐSZEGHY Na, Csopaki, megjelent a konkurrencia! SZIPKA Meg kell ölnöm a császárt. Úgy érzem, ez szent kötelességem. Ennyivel tarto­ zók szeretett hazámnak. KŐSZEGHY Szipka úr, már előre, így látatlanba adok önnek is két tanácsot: elő­ ször is ne a tésztafélék készítésére gondoljon, miközben fejbe kólintja az áldozatot, mert ez itt nem mészárszék. Másodszor: egyet sújtson, de nagyot, mert ha kisebbre sikeredik, vagy lecsúszik az ütés, akkor mit csinálunk itt egy mekegő császárral?! ... Folytassa! SZIPKA Azt hiszem, nekem már csak hivatásomból fakadóan is könnyebb dolgom volt, mint önöknek. Ezeknek a sokféle népeknek, akik most összejöttek, gondoskodni kell az étkeztetéséről, ügyi, így szabad bejárásunk van ide. Mi látjuk el a konyhát a legkülönfélébb húsokkal: disznóval, marhával, birkával... KŐSZEGHY Legyen szíves, kíméljen meg a részletektől, három napja nem ettem ... SZIPKA Emlékszem, épp egy fél disznót... nem, egy borjúcombot vittem fölfelé, mikor a segédem meginvitálta az őröket, hogy ugyan nem jönnének-e a konyhába egy kis véres hurkát, fokhagymás kolbászt, meg abált szalonnát en n i... KŐSZEGHY (megremeg a hangja) Engem maga ne mérgesítsen! ... SZIPKA Na, azoknak se kellett kétszer mondani, jöttek első szóra. Megkóstolták a bir­ kagulyást meg a pacalt, vágtak a főtt csülökből... KŐSZEGHY (mérges) Ezt hagyja abba, jó ? ! ... SZIPKA Kérem, én csak úgy mondom, ahogy volt. Szóval, vágtak a főtt csülökből, puszta kézzel széttéptek egy kacsát, majd nekiláttak a májas hurkának ... KŐSZEGHY (felveszi a vívóállást) Position de garde! Ha még egy ételféleséget megem­ lít, azonnal keresztül szúrom! SZIPKA Most mit idegeskedik? (megvonja a vállát) Maga mondta, meséljem el, hogy kerültem a szekrénybe... KŐSZEGHY De nem azt, hogy mondja fel az étlapot! Fogja rövidre és ne színezze a dolgokat! Tömören! Velősen! ... Illetve a velőt azt felejtse el! SZIPKA (széttárja a karját) Aztán mán egyszerű volt minden: szépen besétáltam ide és bebújtam a szekrénybe, csak még előtte adtam nekik egy fél szarvasmájat... 79 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY (tajtékzik) Hallotta, Csopaki? Hallotta, mit mondott ez az ember?! A be­ csületembe gázolt! Azt mondta, hogy szarvasmáj! Nekem, akinek már a császárról is a sza­ lonnajut az eszembe! CSOPAKI? (csitítja) Ne ordítson, Kőszeghy, az Isten szerelmére, itt az őrség az ajtó előtt... SZIPKA (megcsóválja a fejét) Hogy milyen nyugtalannak tetszik lenni! Pedig már befe­ jeztem, így történt: amíg az őrök a konyhában eszegettek, addig a dorongommal meg a ta­ risznyával meghúzódtam itt egy kissé ... (a szekrény felé int) KŐSZEGHY Milyen tarisznyával? SZIPKA Hát, amit a konyhában telepakoltam mindenféle jóval, üg y i... (Hosszú, áhítatos csend) KŐSZEGHY (nagy levegőt vesz, alulról görbén felfelé pillantva, halkan, szinte fuvolázva) Azt akarja mondani édesdrágajó Szivar úr ... SZIPKA Szipka... KŐSZEGHY Szipka úr, hogy a tarisznyáját a konyhában telepakolta mindenféle jóval, mielőtt be méltóztatott fáradni a szekrénybe? SZIPKA Azt hát! Mer’ugye, déltő, estig hosszú az idő ... KŐSZEGHY És azt akarja mondani édesdrágajó Szivar úr ... SZIPKA Szipka... KŐSZEGHY Szipka úr, hogy ez a tarisznya itt van a szekrényben? SZIPKA Hol másutt lehetne? Nem hiszem, hogy meglógott volna. KŐSZEGHY És megengedi-e, édesdrágajó Szipka úr ... SZIPKA Szivar ... illetve most jó ’ mondta ... KŐSZEGHY ... hogy én ezt a tarisznyát közelebbről megnézzem? SZIPKA (vállat von) Hát, ha ehhez van kedve! Felőlem ... Ott van a szekrény aljába’ ... KŐSZEGHY (feltépi a szekrény ajtót, rövid keresgélés után megtalálja a tarisznyát, ki­ nyitja és leesik az álla) De hisz ez üres! SZIPKA Mán mi lenne benne, mikor mindent megettem? Mondtam, hogy déltő, estig hosszú az idő. KŐSZEGHY És ezt miért nem tudta kibökni előbb? SZIPKA Mivelhogy azt nem kérdezte az úr ... CSOPAKI Hiába, no, már az öreganyám is megmondta - Isten nyugosztalja! - , hogy a férfiakat legkönnyebben a gyomrukon keresztül lehet megfogni. KŐSZEGHY (mérges) Kivéve talán az ismeretlen hölgyet. Nem hiszem, hogy az őröket fokhagymás kolbásszal csalogatta volna abba a zugba. Egyébként, Csopaki, maga csak hall­ gasson! Kibicnek semmi se drága! SZIPKA (békítőleg) Csillapodjék mán az úr, na! Gyorsan megöljük ezt a császárt, aztán elme­ gyünk a mészárszékbe, és teleesszük magunkat főtt csülökkel. Utána jöhet a palacsinta... CSOPAKI Én inkább maradok a fasírtnál. SZIPKA (bólint) Jó! Azt a nacsságos úrból csinálom ... KŐSZEGHY Már csak azt nem értem, hogyhogy nem vettem észre, amikor Szipka úr el­ foglalta pozícióját a szekrényben? SZIPKA Ezen aztán ne csodálkozzék az úr! Volt odaát olyan visongás, mintha egy ma­ laccsordát tereltek volna b e ... 80 �Palócföld 99/3 KÖSZEGHY (elgondolkodik) Igaz, ami igaz: malackodásban nem volt hiány ... BATA MARI (jobbról be. Még visszaszól az őröknek.) Aztán ne késsetek, nyuszifiúk! Pontosan nyolckor ... (bezárja az ajtót, megfordul és amint megpillantja a három férfit egynkük kezében kard, a másikéban tőr, a harmadikéban dorong —szája elé kapja a kezét és hátrálna kifelé, de Kőszeghy elállja az útját.) KÖSZEGHY Jó estét, kisasszony! Mi járatban errefelé, ahol a madár se jár? MATA MARI (ijedt) Kérem, engem iderendeltek a császár szórakoztatására ... CSOPAKI (Kőszeghynek, súgva) Ez az a hölgy, tudja, a deus ex machina ... BATA M A R I... azt mondták, legyek hozzá kedves, mert én vagyok a város ajándéka ... CSOPAKI Hát, kérem, ez nem igazság! Én még a születésnapomra is csak zoknit szok­ tam k apni... KŐSZEGHY (gusztál) Igaza van, Csopaki! Az a lator nem érdemel meg egy ilyen aján­ dékot. Képzelje el ráadásul, hogy egy országjáró körúton több tucat városban megfordul! Ha nappal akasztat és ünnepelteti magát, éjszaka meg az ajándékait bontogatja - akkor mikor alszik? Szipka úr, legyen szíves álljon az ajtó mögé a dorongjával, és ha beteszi ide a lábát még valaki, azonnal üssön! ... SZIPKA (engedelmesen odaballag az ajtó mögé) Akkora a forgalom itt, kérem, mint a megyebálon... KÖSZEGHY Ön nyilvánvalóan különbséget tud tenni bika és birka között... SZIPKA (szakmai önérzettel) Ne nevettessen, kérem! ... KÖSZEGHY ... Akkor most hunyja be a szemét és képzeljen maga elé egy birkát! Szó­ val, körülbelül egy ilyen birkányit kell ütni. Nem agyonverni, csak úgy, hogy elpilledjen! Nem vérfürdőzni jöttünk. SZIPKA Bennem megbízhat az úr! KŐSZEGHY (Bata Marihoz) Kisasszony, jómagam lokálpatriótának vallom magam, s mint ilyen, jelentős helyismerettel rendelkezem. Hogy lehet az, hogy önnel, a város ajándé­ kával még sohasem találkoztam? BATA MARI Zárdában nevelkedtem ... CSOPAKI Nahát, ki gondolta volna? BATA MARI Aztán nevelőszülőknél... KŐSZEGHY Hol? BATA MARI Hát a ... szomszéd városban. CSOPAKI Szécsényben? BATA MARI Igen, igen ... Ott. SZIPKA Akkor biztos ismeri a körösztapámat, a Sisa péket... BATA MARI Persze, hogy ismerem a drága jó Sisa bácsit! SZIPKA Hát, annyira azért nem volt jó, ivott, mint a kefekötő. Meg is halt vagy húsz éve... BATA MARI (nyel egyet) Akkor összetévesztem valakivel. KŐSZEGHY És, ha meg nem sértem, mivel foglalkozik mostanában a kisasszony? Már amikor nem ajándék... BATA MARI Kérem, én a városi elit pártfogását élvezem ... KŐSZEGHY Aha, értem ... az egy jó foglalkozás ... Bár meg kell mondanom, hogy a vá­ rosi elit legtöbb tagját én trenírozom. Csodálom, hogy még nem futottunk össze ... 81 �Palócföld 99/3 BATA MARI Ugyanis sokat utazgatunk a környéken ... KŐSZEGHY Akkor jelentős helyismerettel rendelkezhet. CSOPAKI Volt már ön Taron? BATA MARI (zavartan) Tudja, kérem, az én szakmámban az ember nem lehet válogatós. Ha köpcös egy kicsit, hát Istenem! Ha meg kopasz, az se baj. A pénz a fontos, nem a h a j... CSOPAKI Nem úgy értem! ... De Bokorban azért csak volt? BATA MARI Hát ahhoz meg mi köze van magának? Tudtam én, hogy minden férfi egy­ forma! ... De, ha tudni akarja, voltam, ha ez érdekli: még süldő lány koromban egy vámpa­ rancsnokkal. KŐSZEGHY Mi jut eszébe, ha azt mondom: Buják? BATA MARI Tudja, kérem, nekem a praxisomban már sok nős férfival volt dolgom. Na, most ha ezek kiszabadulnak a feleségük szoknyája mellől! ... KŐSZEGHY Keszeg? BATA MARI Kis méretű hal. Paprikás lisztben kell megforgatni, aztán kisütni. KŐSZEGHY Palotás? BATA MARI Régen táncoltam ... KŐSZEGHY Szendehely? BATA MARI (megrázza a fejét) Azt hiszem, én nem vagyok odavaló. Alkat kérdése ... KŐSZEGHY Szügy? BATA MARI Hogy maguk milyen direktek! Nem sokat teketóriáznak, mindjárt a lényeg­ re térnek. Bár mondhatták volna szebben is! KŐSZEGHY Bér? BATA MARI Megegyezés szerint... (A három férji összenéz.) KŐSZEGHY Tudja, kisasszony, én azt gondolom, hogy ön amennyire szép, olyan hazu­ dós. Ráadásul rosszul hazudik. Amiket az előbb felsoroltunk, azok környékbeli települések. Ön nem balassagyarmati, de még csak nem is a környékről való. Tehát: nem lehet a város ajándéka. Akkor pedig mit keres itt és miért akart lóvá tenni bennünket? BATA MARI Kérem, én Bata Mari vagyok, kémnő. (lehajtja a fejét) Azt a megbízást kaptam, hogy öljem meg a császárt. (A három férfi egyszerre nagyot sóhajt. Kis csönd.) CSOPAKI Ennyien lassan már ultizhatunk is ... KŐSZEGHY De miért hazudozott? Láthatja, hogy mi sem virágot hoztunk ... BATA MARI Én titkos ügynök vagyok. Nem akartam levetni az inkognitómat... SZIPKA Pedig igazán megtehette volna, nem vagyunk szégyenlősek. Hideg sincs, ügyi, meg nem fázhat... (Stamitz jobbról be. Becsukja maga mögött az ajtót és Szipka azonnal leüti. Az ájult tit­ kárt Kőszeghy és Csopaki a kanapéra ülteti oly módon, hogy karjai hátul lelógnak, így nem dőlhet el.) CSOPAKI Ez is mért nem kopog, mielőtt benyit valahova? ... BATA MARI Ő Stamitz úr, a titkár. Szabad bejárása van ... CSOPAKI Honnan ismeri? BATA MARI Hogy úgy mondjam ... mi bizalmas viszonyban vagyunk egymással. 82 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY Kedves kisasszony, minden elismerésem az öné! A cél érdekében végigmássza az egész ranglétrát! Az ajtónállóktól kezdve a titkáron keresztül a császárig ... Kiváló az állóképessége. BATA MARI Köszönöm, nem panaszkodom. Ellenben az urak állóképessége hagy némi kívánnivalót maga u tán ... CSOPAKI Nem látok önnél fegyvert. Milyen módszert választott a zsarnok likvidálásá­ ra? Nem hiszem, hogy halálra akarja untatni... BATA MARI Alaposan felkészültem, kérem! Ebben a gyűrűben (mutatja) például annyi méreg van elrejtve, amennyi egy elefántcsordával is végezne. Egy mozdulat, és kész! KŐSZEGHY Reneszánsz m ódszer... BATA MARI Ez a piros hajtű maláj kígyóméreggel van impregnálva, (kiveszi a hajából és megmutatja) Azonnal h a t... CSOPAKI És ha önmagát sebesíti meg véletlenül? BATA MARI (legyint) Rám nézve veszélytelen. Nálam van az ellenméreg ... A kék hajtű szúrása ellenben csak két napra teszi harcképtelenné az áldozatot, mivelhogy rögtön elalszik. Nem is szuszog... KŐSZEGHY Női módszer ... Valljuk be őszintén, Csopaki, mi ehhez nem értünk! (kato­ násan összeüti a bokáját és tiszteleg a kardjával) Elnézést, kisasszony! Kőszeghy Ákos, vívómester! CSOPAKI Csopaki, d iák ... SZIPKA Szipka, hentes és mészáros ... (Nyílik az ajtó, Csopaki és Kőszeghy a kanapé mögé rejtőzik, Szipka ütésre emeli a do­ rongját, Bata Mari pedig elnyúlik a kanapén és magára rántja az ájult Stamitzot. A két ajtónálló bekukucskál, a kémnő a titkár alól mosolyogva csókot hint feléjük és nyolc ujját felemelve mutatja, hogy „nyolckor!" Az őrök vigyorogva becsukják az ajtót.) BATA MARI (legördíti magáról Stamitzot, feláll, a ruháját rendezgeti) Még ennyit kel­ ni és feküdni! Mi vagyok én? Kelj félj ancsi?!... Hát ezt már nehezen bírom cérnával! TIRIBES (a medvebőrbe varrva lassan feltápászkodik) Szívesen kisegítem a kisasszonyt, nálam mindig van cérna! Igazi porosz minőség. Milyen színűt óhajt? (Általános megrökönyödés.) CSOPAKI (tőrét maga elé tartva, dadog) A Medve úr ... élni méltóztatik ... KŐSZEGHY Ne legyen gyerek, Csopaki! ... Szipka űr, maga vette kezelésbe a Mackót? SZIPKA Egy ujjal se nyúltam hozzá, kérem ... KŐSZEGHY Akkor nem beszélhet félre! Ez pedig csak egyet jelenthet: (Csopakival és Szipkával egyszerre) Újabb konkurrenciaü TIRIBES (a medvebőr nyakába rejtett gombolással piszmog, majd a medve fejét, mint valami csuklyát a hátára tolja, így láthatóvá válik az arca) Önök előtt nem lehet takargatnivalóm. (előhúz egy pisztolyt) A zsarnoknak lakolnia kell! CSOPAKI Azt hiszem, valamennyiünk közül Bundás úré a legrafináltabb ö tlet... TIRIBES ... Tiribes, tisztelettel... Tiribes Ernő, szabómester ... KŐSZEGHY Egyszerű és mégis hatásos, mint Kolumbusz tojása ... TIRIBES (szerénykedik) Tulajdonképpen a sógoromat illeti a dicséret! Két évvel ezelőtt farsangi bálra készülvén bevarratta magát ebbe a medvebőrbe. Sajnos, éjféltájt, midőn 83 �Palócföld 99/3 kapatosán tántorgott hazafelé, néhány kóbor kutya megtámadta és egy darabot kitépett az ülepéböl ... (megfordul, így láthatóvá válik, hogy a bőr hátsó része azon az oldalon, amelyi­ ken eddig feküdt s takarásban volt, egy tenyérnyi helyen zsákvászonnal van megfoltozva.) BATA MARI (kuncog) Nem találtak jobbat a zsákvászonnál? ... TIRIBES (megvonja a vállát) Szorított az idő, kérem! Ez akadt először a kezembe ... A sógorom ugyanis ma reggel érkezett meg Poprádról. Ott kúráltatta a köszvényét. CSOPAKI Ez most nem érdekes! TIRIBES Mondja maga, mert még azt se tudja, mi az a köszvény! Az ottani víz gyomorbántalmakra is jó ... CSOPAKI Tovább! TIRIBES ... meg emésztési zavarokra és álmatlanságra. De miért érdekli ez magát? Ügyvéd akar lenni, nem orvos! SZIPKA Azt mondja mán meg,mé’ olyan fontos a maga sógora? TIRIBES (széttárja a karját) Én vagyok az egyetlen örököse ... Na! ... Reggel megérke­ zett, akkor tudtam a bőrhöz hozzájutni. Alig volt néhány órám, hogy a két segédem hathatós közreműködésével bevarrjam magam. BATA MARI Az őröknek nem tűnt fel a folt? TIRIBES Nem. Az egyik segéd mindig rajta tartotta a tenyerét. CSOPAKI Most már csak azt mondja meg, Tiribes úr, ki az a gróf Malomkövy? TIRIBES (megvonja a vállát) Mit tudom én? Az volt a cél, hogy az őrök minél keveseb­ bet akadékoskodjanak. Melyik ajtónálló vallja be, hogy nem ismer egy grófot? ... KŐSZEGHY Ragyogó ötlet, Tiribes úr, tökéletes végrehajtás! TIRIBES (elégedett) Szerintem is jobb annál, mint amire először gondoltam ... SZIPKA Mer’ mire gondolt? TIRIBES Alagutat akartam ásn i... CSOPAKI... Mint Monté Cristo grófja A három testőrben ... KŐSZEGHY ... Csopaki, maga bornak jobb, mint irodalmárnak ... TIRIBES ... De aztán letettem róla. Minek fáradjak, mondom mikor ide is hozhatnak? Nem beszélve a szakmai sikerről! Nézzék meg ezt a munkát! (szeretettel simogatja a varra­ tokat) Valódi pelenkaöltés! Tartós, esztétikus ... KŐSZEGHY Ez most nem fontos! TIRIBES (felháborodik) Dehogynem fontos! Mi van, ha felfeslik? Vagy kilóg a szál? Nem úgy van az, kérem! Erre a franciás, csuklyás megoldásra is büszke vagyok! Rejtett gombolás, finom mintázat ... (szinte szárnyal) Válltömés a legújabb párizsi divat szerint ... (szégyenlősen) Cingár alkatú vagyok ugyanis ... (észreveszi Szipka pillantását) Maga meg mit bámul? SZIPKA (zavartan) Én is csak szakmai szempontok alapján, üg y i... TIRIBES (dühös) Hallja-e, kend, az én medvetalpamat csak ne fixírozza ... maga ... hen­ tes! ... Jut eszembe, ezt a rugdosódást és fülhúzogatást az urakkal még megbeszéljük! CSOPAKI (rémülten) Mi azt hittük, hogy már meg tetszett dögleni! BATA MARI Ha ezt a medvebőrt én Varsóban elmesélem!... TIRIBES (legyint) Hol van ez az élet nagy játékaihoz képest? Tud-e arról a kisasszony, hogy I. Ferenc Józsefet városszerte fizetett müparasztok dicsőítik? ... 84 �Palócföld 99/3 BATA MARJ Müparasztok? ... TIRJBES Bizony, azok. Mintha most léptek voltak elő valami rossz népszínműből. Öszszegyűjtöttek néhány száz szerencsétlen zsellért, hogy éljenezzék a császárt. Az öltözékük azonban olyan kopott és szegényes volt, be kellett rendelni őket Fülekre, ahol vadonatúj ruhát kaptak - csak kalapbokrétát és árvalányhajat vittek magukkal. Mivel az urak féltek, hogy a jelmez összegyűrődik és piszkolódik, azt gondosan ládába csomagoltatták és lovaskocsin szállították Gyarmatra. Itt megkapták a müparasztok újra a megszámozott ruhá­ jukat - de csak a fellépés idejére ... SZIPKA Ezt meg honnan tudja? TIRIBES Magam is méretre igazítottam néhány nadrágot és m ellényt... CSOPAKI Ez nagyon érdekes, Tiribes úr, komikusnak is mondható, nekem mégis az az érzésem, mintha a kaszinóban üldögélnénk jelenleg kuglizás közben és jókedvűen anekdotázgatnánk - holott a császár bármikor megérkezhet! KŐSZEGHY Ezért ne fájjon a feje, barátom! A leendő áldozatról sok mindent el lehet mondani: hogy tömeggyilkos, vérengző, gátlástalan fenevad, hogy szereti - a fene a gusztu­ sát! —, a cár kezét csókolgatni, de azt nem, hogy pontatlan lenne! Tízig ünnepelteti magát a müparasztokkal meg a talpnyalókkal, aztán jön. Tehát, van még egy fertályóránk. CSOPAKI Illene már tisztázni az összlétszámot! Úgy értem, itt és most hányán akarjuk megölni a császárt? KŐSZEGHY Igaza van! (eg)> bronz levélnehezékkel fejbe veri az éledező Stamitzot, aki ismét elájul) Hahó, van itt még valaki rajtunk kívül zsamokölési célzattal? TIRIBES Háromig számolok! Egy! ... Kettő! ... Három! (rövid, feszült csend) CSOPAKI Stipstop, aki bújt, aki nem, megyünk! KŐSZEGHY Nézzünk szét! (bekukkant a függöny mögé) Senki... TIRIBES A kanapé alatt sincs senki. Volt időm megnézni... CSOPAKI (felemeli egy ékszerdoboz fedelét és belepillant) Sose lehet tudni ... Ma min­ den megtörténhet, (keresgélnek... összenéznek...) BATA MARI Ennyien vagyunk. KŐSZEGHY Ebben az esetben, kedves kollégák, már csak azt kell eldöntenünk, hogy ki teszi fel a pontot az i-re? Egy császárt a legjobb esetben is csak egyszer lehet megölni. Ez nem olyan, mint a szőlőtőke, amiről többször szüretelhetünk! (hosszú csönd) SZIPKA Igaza van Kőszeghy úrnak! Öt merénylőnek legalább öt császár dukál! TIRIBES Négyünk felesleges... KŐSZEGH Y Rajtunk nevetne a müveit világ, ha Szipka úr fejbe kólintaná a dorongjával, miközben a kémhölgy megmérgezi, Tiribes úr keresztüllövi, mi pedig Csopaki kollégával megszurkáljuk! Zsarnokot akarunk ölni, barátaim, nem szitát készíteni! Nemes tettünk rossz francia bohózattá silányulna! (újabb csönd) TIRIBES Van esetleg valaki, aki önként visszalép? (mindenki hallgat) KŐSZEGHY (Bata Marihoz) A kisasszony az egyetlen közülünk, akit nem hazafiúi érzület, hanem a feljebbvalói parancs, a kötelességteljesítés motivál. Amennyiben eláll szándékától, hajlandó vagyok elveszett honoráriuma fejében éves jövedelmemet fel­ ajánlani. BATA MARI Az mennyi is tulajdonképpen? 85 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY (egyszerűen) Momentán semennyi ... De nem lesz ez mindig így ... Az el­ múlt időszakban ugyanis be kellett szolgáltatni a fegyvereket, így a kardokat például. Persze, kard nélkül is lehet vívást oktatni, csak az nem olyan érdekes ... CSOPAKI... És az ön fegyvere? KŐSZEGHY Kérem, ez munkaeszköz. Erről papírom van. BATA MARI Milyen nevetséges ajánlat! És a szakmai presztizsem, a karrierem? A mi szakmánkban csak egyszer lehet hibázni! Nincs javítási lehetőség. TIRIBES (hosszú hallgatás után) Ebben az esetben csak egyet tehetünk: mivel senkit sincs jogunk megfosztani kedvenc szabadidős elfoglaltságától, a zsarnok másvilágra küldé­ sétől, azt javaslom, ideiglenesen függesszük fel tervünk végrehajtását! Röviden: most szét­ széledünk, aztán a dicsőség s a nemes bosszú legyen a legjobbé, a leggyorsabbé! Adunk még pár órát az áldozatnak ... CSOPAKI Szerintem is ez a leghelyesebb! KŐSZEGHY Szavazzunk! Nyújtsa fel a kezét, aki egyetért Tiribes úr javaslatával! (min­ dannyian felemelik a kezüket) KŐSZEGHY Ebben az esetben nincs más hátra, el kell döntenünk, hogy lógjunk meg in­ nen. Javaslatom a következő: a kisasszony immárom sokadszor terelje el az őrök figyelmét, így ketten - mondjuk Szipka és Tiribes úr - az ajtón keresztül nyugodtan távozhatnak. Ha többen mennénk, az feltűnő lenne. Jómagam Csopaki kollégával megvárjuk, míg az őrjárat elhalad alattunk, aztán kiugrunk a hálószoba ablakán - az utca domborzati viszonyai ott ugyanis kedvezőbbek. TIRIBES Részemről rendben van a dolog, de előbb meg kell szabadulnom a bundától, így mégsem mászkálhatok a városban ... Ha Csopaki úr lenne szíves a tőrével segíteni... CSOPAKI (készséges) Természetesen, ezer örömmel! (ügyesen elvagdossa az öltéseket) TIRIBES (kibújik a medvebőrből és a padlóra teríti azt) Újra embernek érzem magam ... De mi lesz a szőrmével? KŐSZEGHY Mi lenne? Itt marad. TIRIBES És mit mondok a sógoromnak? Elevenen megnyúz, hogy elhagytam ... KŐSZEGHY (megvonja a vállát) Akkor kvittek lesznek: medvebőr helyett ott lesz a ma­ gáé ... Bár nem hiszem, hogy a köszvényes sógora ennyire vérengző lenne, legfeljebb le­ vonja az örökségéből. Egyébként pedig döntse el, melyik bőr a fontosabb: a sajátja, vagy a macié. Medvebundában is odaállhat az akasztófa alá! TIRIBES Igaza van! ... (körülnéz) Felőlem akár indulhatunk is ... KŐSZEGHY Hát akkor minden jót, az Úristen legyen mivelünk ... Uraim! ... Kisaszszony! ... CSOPAKI A Rubiconnál találkozunk ... KŐSZEGHY Philippinél ... (Csopakival balra el) BATA MARI Készen vannak? TIRIBES Ha már így alakult... SZIPKA Aztán jó ’ elterelje a kisasszony a figyelmet! ... BATA MARI Várjanak még egy kicsit! ... (jobbra el) (A két férfi fülét a bejárati ajtónak tapasztva hallgatózik. Várakoznak ... Tiribes kinéz a kulcslyukon.) 86 �Palócföld 99/3 TIR1BES Azt hiszem, mehetünk! SZIPKA Én jobbra megyek, a konyha felé! TIRIBES Akkor én balra! (Kezet ráznak és kisurrannak az ajtón. A szín üres ... Hosszú csönd ... Nyílik az ajtó, Szipka visszalopódzik és bebújik a szekrénybe ... Megint csönd ... Ismét nyílik az ajtó és Tiribes is visszalopódzik, s a függöny mögé rejtőzik... C sönd...) KŐSZEGHY (óvatosan kitekint a hálószoba ajtaján, majd hátraszól) Jöhet, Csopaki, tiszta a levegő! (Csopakival együtt balról be) Sajnálom, hogy így lóvá tettük sorstársainkat, de nem volt más választásunk! CSOPAKI A végzet akarta így! Micsoda igazságtalanság lett volna, ha ez a cingár szabó, vagy az a faragatlan mészáros kerül a történelemkönyvek lapjaira! (Szipka szótlanul kilép a szekrényből, Tiribes a függöny mögül A négy férfi visszafojtott indulattal méregeti egymást ... Csönd ... Bata Mari jobbról be, az ajtóból még visszaszól: ,Aztán ne leskelődjetek, cicafiúk! Aki kíváncsi, hamar megöregszik!” (Becsukja az ajtót, megfordul, amint meglátja a többieket nem szól semmit, csak sóhajt egyet és zilált ruházatát rendezgeti. Csönd.) KŐSZEGHY (megköszörüli a torkát) Khm ... Örülök, hogy megint ilyen szépen össze­ gyűltünk, kedves kollégák! Véleményem szerint jelen esetben több lehetőség kínálkozik. Szerintem az elsőt, miszerint péppé verjük egymást, azonnal vessük el! CSOPAKI (Szipkárapillant) Csatlakozom az előttem szólóhoz ... KŐSZEGHY Aztán mondhatnánk azt is, ami egyébként hűen tükrözi az igazságot, hogy itt mindenki át akarta verni a többieket - de ez a megfogalmazás túlságosan pejoratív. Ja­ vaslom, szívjuk el a békepipát és mondjuk azt: mindannyiunkban a hazafiúi érzület és köte­ lességtudat diadalmaskodott! CSOPAKI Éljen! SZIPKA (Csopakihoz) Kit nevezett az úr faragatlannak? CSOPAKI (ártatlanul) Én, kérem? Senkit! SZIPKA Azt mondta: „az a faragatlan mészáros.” CSOPAKI (kényszeredetten nevetgél) Á, dehogy! Azt mondtam: „az a faragatlan dorongú mészáros.” Dehát a szekrény, mint tudjuk, rosszul vezeti a hangot. SZIPKA Nahát, akkor ezt a dorongot majd megfaragom az úr fején! CSOPAKI (szabódik) Köszönöm a megtiszteltetést, de inkább forduljon a főbérlőmhöz, ő asztalos! TIRIBES Ne személyeskedjünk, kérem, az idő vészesen fogy! Döntenünk kell! BATA MARI Döntsön a szerencse! Húzzunk sorsot! CSOPAKI Ez jó ötlet! Nálam véletlenül épp van dobókocka, (előhúzza a zsebéből) Aki­ nek a számát dobjuk, ő lesz a merénylő. A kisasszonyé legyen mondjuk a kettes, Kőszeghy úré a hármas, Szipka úré a négyes, Tiribes úré az ötös és az enyém a hatos. Rendben? KŐSZEGHY (bólint) Rendben! (Valamennyien az asztal fölé hajolnak. Csopaki két tenyere közt megrázza a kockát és dob. Feszült csend...) CSOPAKI (diadalmasan) Hatos! Én nyertem! KŐSZEGHY Mázlista! (kicsit megbillenti az asztalt, a kocka a földre esik.) 87 �Palócföld 99/3 BATA MARI (lenéz a padlóra) Nahát, megint hatos! (felemeli a kockát, dob) Hatos ... TIRIBES (dob) Hatos ... Nem szégyelli magát, Csopaki, cinkelt kockával akar átverni minket?! KŐSZEGHY felháborodik) Ezt azért nem gondoltam volna magáról! Hogy micsoda emberek vannak! Sorsoljunk tiszta eszközökkel! (előhúz egy pakli kártyát) Egyszerű a do­ log, kérem! Aki a legnagyobb lapot húzza, ő lesz a zsamokölő! (egy bűvész ügyességével kever) Kisasszony! ... BATA MARI (húz) Király ... TIRIBES (húz) Felső ... SZIPKA (húz) Alsó ... CSOPAKI (húz) Hetes... KŐSZEGHY (húz) Ász! ... Sajnálom, kedves barátaim, a sors így akarta! A viszontlátás­ ra! TIRIBES (odaáll Kőszeghy elé) Tudja, kedves kolléga, a városban az a hír járja, hogy önt az elmaradt vívóleckék bevételéért bőségesen kárpótolja a Kaszinó ... (gyors mozdulattal Kőszeghy ingujjából előhúz egy lapot) Ász! (az ingzsebből is) Ez is ász! (a mellényzsebből is) Meg ez is! ... CSOPAKI No, de Kőszeghykémü BATA MARI (kacér pillantással) Mit mondott az előbb az úr, mennyi az évi jövedelme? TIRIBES (lassan az ablakhoz hátrál és előrántja a pisztolyát) Na, ebből elég volt. Azt hiszem, egyedül én rendelkezem lőfegyverrel... CSOPAKI „Tapsoljatok, barátaim, vége a komédiának!” - mondta Dante a Pokolban, ím, meg kellett érnünk a demokrácia halálát! KŐSZEGHY Maga csak ne idézgessen, Csopaki, mert attól mindig ideges leszek! ... Ab­ ban azért igaza van, hogy egy nyomorult zsamoköléshez ebben az országban diktatúra szük­ ségeltetik! ... És mi jön még utána?! TIRIBES A jól bevált receptet alkalmazzuk: a kisasszony megy előre és beveti bájait, így az urak szabadon távozhatnak ... A császár az enyém! (revolverével int, hogy „gyerünk, mozgás!” A többiek lassan araszolnak a bejárati ajtó fe l ... Az ablakban megjelenik egy kötélhágcsó vége és lassan ereszkedik lefelé ...A négy kifelé sompolygó merénylő kővé me­ red, pillantásukat követve Tiribes is hátrafordul, leengedi a pisztolyt és vár ...) TEPKE (fején harisnya, lemászik a tetőről és ügyesen beugrik a szobába. Körülnéz, mindent ért) Na, ezzel megvolnánk! ... (meghajol) Kisztihand, kisasszony! ... Uraim! ... Ne zavartassák magukat, csak úgy, mint ha itt se lennék! ... TIRIBES (felemeli a pisztolyt) Senki se mozduljon! TEPKE (a levélnehezéket bedobja a zsákjába, szinte oda se figyel) Csúnya, rossz fiú! Maga csak ne egrecíroztasson itt minket! Innen úgyis csak együtt megyünk ki, vagy sehogy! TIRIBES (nyel egyet és lassan leereszti a fegyvert) CSOPAKI (dühösen Tiribesnek) Júdás! SZIPKA A császár után Tiribes úr következik ... TEPKE (lehúzza fejéről a harisnyát és ledobja a padlóra) Jobb, ha haza se megyek. Majd kapok én az asszonytól! Egy harisnyával megint kevesebb ... KŐSZEGHY Már elnézést, de kit tisztelhetünk az úrban? 88 �Palócföld 99/3 TEPKE Tepke vagyok, kérem! ... Tepke Jenő ... CSOPAKI A híres betörő! Szinte nincs olyan vármegye, amelyik ne tűzött volna ki vér­ díjat a fejére! KŐSZEGHY (előrántja a kardját) Position de garde! Tepke Jenő, ezennel letartóztatom! Minden ellenállás hiába! TEPKE (zavartalanul gyűjtögeti az értéktárgyakat) Ugyan, kedves barátom, csak nem akarja hívni a zsandárokat?! ... KŐSZEGHY (leengedi a kardját) TEPKE Na, látja! ... Higgye el, jobb a békesség! ... Véleményem szerint önök - már csak így ránézésre, de cáfoljanak meg, ha tévednék! - , meg akarják ölni a császárt. CSOPAKI (tőrével hadonászik) Ledöföm a zsarnokot, mint az a Charlotte nevű francia úrhölgy Marat-t egy kordéban! ... KŐSZEGHY (felnéz a plafonra) ... Charlotte Corday Marat-t egy fürdőkádban ... TEPKE (egy ékszerdobozzal bíbelődik) XVI. századi Cellini-utánzat ... borzasztó, hogy már itt is csak hamisítványok vannak! Ennek a jelöltnek nem telik egy művészettörténészre?! ... Atyavilág! ... (a többiekhez) Ebben az esetben viszont nem látok köztünk semmiféle antagonisztikus ellentmondást! Maguk az életét akarják, én az ékszereit! Javaslom, foglalkozzon mindenki a saját dolgával, mert vészesen fogy az idő! A kiszemelt áldozatról el lehet mon­ dani, hogy tömeggyilkos, hogy szereti a cár kezét csókolgatni - a fene a gusztusát! - , de azt nem, hogy pontatlan... KŐSZEGHY Sajnos, még nem tudtuk eldönteni, melyikünk hajtsa végre a szent tettet. TEPKE (megvonja a vállát és gyűjtöget tovább) Akkor igyekezzenek, mert a végén csak Losoncon érik utói! ... (Bata Mari gyűrűjét vizsgálgatja) Elnézést, kisasszony megnézhetem közelebbről? ... (elmélyülten tanulmányoz) ... Igen ... Reneszánsz udvarokban naponta hasz­ nálták. Tudta, hogy annyi méreg fér el benne, amennyi egy elefántcsordát is eltenne lábalól? BATA MARI (szerényen) Munkaeszköz ... TEPKE A Borgiák idejében kellett volna élnie! Bizony, barátaim, a bús magyar sors: rosszkor születtünk és rossz helyre! ... (Stamitzra pillant) Ő kicsoda? SZIPKA A titkár ... (a bejárati ajtó mögé ballag) TEPKE Aha ... (felháborodik) Nahát! Ez a zsugori császár zsákvászonnal foltoztatja a medve­ bőrt? Még az is megeshet ezek után, hogy legközelebb lyukas nadrágban ad audienciát! SZIPKA (a dorongra támaszkodva) Nem lesz legközelebb ... TIRIBES A medvebőr a sógoromé. Én csak kölcsön kértem, álcázásképp ... TEPKE Értem ... (morfondíroz) Talán túl lehet adni rajta ... (Tiribesnek) Mennyiért adja? (a zsákjában kotorászik) Odaadom érte ezt a szép bronz levélnehezéket! ... TIRIBES (dühös) Lopott levélnehezékkel akar kifizetni?! ... a bőr, mint már említettem, a sógoromé! Nem eladó ... KŐSZEGHY Az előbb lélekben már megvált tőle ... TEPKE (nagy köteg bankjegyet vesz elő) Bizonyos filozófiai irányzatok szerint a pénz is lopásból származik... CSOPAKI A betörő úr művelt ember benyomását k elti... TEPKE Annak idején jogásznak készültem, kérem! (néhány bankjegyet nyom Tiribes ke­ zébe) Ennyi elég lesz? 89 �Palócföld 99/3 TIRIBES (megvonja a vállát) Elég hát, ha megduplázza ... TEPKE (rezzenéstelen arccal fizet) Ezzel megvolnánk! ... Ha az úr lenne szíves a zsákba betenni ... (összehajtogatják a bundát és belegyömöszölik a zsákba. Tepke a levélnehezékkel fejbe vágja az éledező Stamitzot, aki ismét elájul, majd —mintha mi sem történt volna —a dísztárgyat visszateszi az asztalra.) Mégse viszem el ezt a kacatot... (Nyílik a bejárati ajtó és bekukkant a két őr. Szipka az elsőt leüti, a másikra már nem marad ideje, az megfordul és a folyosón ordibál: „Őrség! Fegyverbe!'’) TEPKE Na, ezt jól megcsinálták, pancserok! CSOPAKI Fussunk! (Eldobálják fegyvereiket és rohannak a hálószoba felé, ám az őrség beront és bekeríti a menekülőket. Csönd.) ŐRPARANCSNOK (nyájas) Nocsak, nocsak, micsoda díszes kompánia! Hát ti mit ke­ restek itt, madárkáim? Danoljatok csak ide a fülembe! KŐSZEGHY (észrevétlenül megböki Csopakit) Mi a csendőrkaszámya ügyében jöttünk, kérem ... CSOPAKI (érteden) Mi? ... KŐSZEGHY (merőn nézi Csopakit, sziszegve) A csendőrkaszámya ügyében ... CSOPAKI (nem érti, de azért bólogat) Ja, igen, a csendőrkaszámya! ... KŐSZEGHY Mi ugyanis úgy tudjuk, kérem, hogy a város nem akarja megépíteni a csendőrkaszámyát, és ez nekünk igen fáj, kérem. Azért jöttünk, hog biztosítsuk a felséges csá­ szárt arról, hogy gyűjtést szervezünk a kaszárnya felépítésére és ezt támogatja a városi Kard­ egylet ... CSOPAKI (kapiskál valamit) ... a diákság ... TIRIBES ... a szabók ... SZIPKA... mészárosok... BATA MARI (zavartan) ... és még sokan mások! TEPKE Nahát, kérem, nevetnem kell! Ezek úgy hazudnak, mint a vízfolyás! Ezek meg akarták ölni a császárt! KŐSZEGHY (méltatlankodik) Micsoda szemtelenség ez, kérem! Ez az úr itt Tepke Jenő, a körözött betörő! Medvebőrbe varratta magát, hogy a császár közelébe férkőzhessen és végrehajthassa gálád tervét! Cimborája felmászott a tetőre, leengedett egy kötélhágcsót, hogy iszonyatos tettét egzekválván arra menekülhessen! (az eldobált fegyverekre mutat) Nézze meg ezt az arzenált! Alaposan felkészült: tőr, dorong, pisztoly, kard ... békés küldött­ ségünket ezzel tartotta sakkban, a túszai lettünk ... ŐRPARANCSNOK Cimborája is volt? ... (az ablakból kiabál) Általános riadó! Lélek se be, se ki! Az épületet átfésülni! TEPKE (szorul a nyakán a hurok) Mese az egész, kérem! Az úgy v o lt... ŐRPARANCSNOK Maga Tepke Jenő, a körözött betörő? TEPKE Na és, ha én vagyok? Műfajbeli különbségről van szó, kérem: a betörés az betö­ rés, a gyilkosság meg gyilkosság! KŐSZEGHY Leütötte az egyik őr urat, majd midőn a másik segítséget hívott, menekülni kezdett. Ekkor utána vetettük magunkat... s hál’Istennek, önök jókor érkeztek! ŐRPARANCSNOK Bilincseljék meg! 90 �Palócföld 99/3 (Két csendőr megbilincseli Tepkét.) TEPKE (tajtékzik) Ezért még megfizettek! ... ŐRPARANCSNOK Holnap tízkor van audiencia. Hogy jutottak be ide? BATA MARI (az ajtónállóra mutat) A tábornok úr ... ŐRPARANCSNOK... tizedes ... BATA M A R I... a tizedes úr volt szíves beengedni m inket... a nemes cél érdekében. II. AJTÓNÁLLÓ: ... Olyan megható volt, midőn a hölgy kérte a felállítást ... mármint a kaszárnyáét... ŐRPARANCSNOK (engedékeny) Most az egyszer még elnézem ezt a polgári engedet­ lenséget, de a nemes cél érdekében holnap tízkor legyenek szívesek megjelenni a felséges császár előtt! Most távozhatnak! BATA MARI (odaáll az őrparancsnok elé testközelbe és felveszi a „ja j énolyanár tátianvagyokugyemegvédvitézúrn arckifejezést) ... De ebből azért nem származik baja a drága tábomoktizedes úrnak? Sosem élném túl! ... ŐRPARANCSNOK (horkant, majd nyel egyet, megpödri kackiás bajuszát) A szavamat adom, kisasszony! ... KŐSZEGHY Holnap tízkor ... tíz előtt itt leszünk ... Uraim! (jobbra el) CSOPAKI Alázatos szolgájuk! ... (jobbra el) SZIPKA No, akkor hónap tanákozunk! (jobbra el) TIRIBES Alászolgálja! (jobbra el) BATA MARI (mélyen az őrparancsnok szemébe néz) Hogy tudnám én önnek ezt megkö­ szönni? ... ŐRPARANCSNOK (határozott) Megtaláljuk a m ódját... Kisasszony! ... BATA MARI („agyőztesmindentelvisz” mosollyal jobbra el) ŐRPARANCSNOK Tepke Jenő vádlott, van még valami mondanivalója?! TEPKE (összezuhan) Igen! ... az, hogy ... (ordít) SEGÍTSÉG!!! II. FELVONÁS (Ugyanott, 1894-ben. A császár fiatalkori arcképe helyén a jólismert „ferencjóskás ", ol­ dalszakállas portré. Szipka a kanapén ül és meredten bámul maga elé dorongjára támasz­ kodva. Csopaki ünnepi beszédét gyakorolja, Kőszeghy és Tiribes feszülten figyel.) CSOPAKI (papírtekercsét böngészi) ... Akkor ezt itt hogy mondjam? ... „A világegyetem leghatalmasabb uralkodója”, vagy „a földkerekség leghatalmasabb császári és királyi fensége ...” TIRIBES (elhízott, Parkinson-kórban szenved, jobb keze erősen remeg) Felsége ... CSOPAKI (javít a kéziraton) Tehát, felsége ... Jó! ... „A magyar néppel elválaszthatatla­ nul egybeforrott...” KŐSZEGHY Ezt az „elválaszthatatlant” húzzuk ki! Olyan fúrcsán hangzik egy válóperes ügyvéd szájából... CSOPAKI (sértődötten) Kérem, én a város megbecsült polgára vagyok, az alispáni szék várományosa... 91 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY Tudjuk, hogy sok mindent megtett azért, hogy egyszer majd ott székelhes­ sen ... a fene a gusztusát! ... Az előző oldalon azt a „K. und K.”-t se tartom jónak, mindig a Bata Mari jut róla az eszembe ... TIRIBES Tényleg, hol késhet az özvegy báróné? KŐSZEGHY Ezt az „özvegy báróné”-t sose tudtam megszokni ... Tulajdonképpen mennyi ideig volt ő báró Vereczkey Alajos felesége? CSOPAKI Teljes hat órán keresztül, mivel a korosodó félj a nászéjszakán szívelégtelenség következtében elhalálozott. Megjegyzem, úgyis nálam kötöttek volna ki két héten belül ... Bár elvált bárónénak lenni is megéri a mai világban: életjáradék, rang, miegymás ... KŐSZEGHY Ügyes ez a Bata Mari! CSOPAKI (némi éllel) Ezt maga csak tudja! ... KŐSZEGHY (rosszul lát, így dühösen a Csopaki mellett ácsorgó Tiribesnek) Kikérem magamnak ezt a kétértelmű megjegyzést! ... TIRIBES (reszkető kezével Csopaki felé fordítja Kőszeghyt) Inkább tőle kérje ki! KŐSZEGHY (kedvesen Tiribeshez) Elnézést! ... Köszönöm ... (Az előző elánnal Csopa­ kinak) Kikérem magamnak ezt a kétértelmű megjegyzést! ... SZIPKA (kicsit megemeli a fejét, Tiribesnek) Mondtam már magának, hogy tegnap fel­ öklelt egy bika? Azóta olyan furcsán fáj a fejem ... TIRIBES (türelmes) Az nem tegnap volt, Szipka úr, hanem tizennyolc esztendeje ... Azóta ezt napjában negyvennyolcszor elmondja ... CSOPAKI... Mondjunk inkább negyvenkilencet... Vagy hatvanhetet... SZIPKA Aha, mán értem ... (kis csönd után Kőszeghynek) Mondtam már magának, hogy tegnap felöklelt egy bika? Azóta olyan furcsán fáj a fejem ... CSOPAKI (ingerült) Uraim! Uraim! Hamarosan itt a császári és királyi felség s még nem tisztáztuk le az ünnepi beszéd szövegét! ... Ez, ugye, maradhat: „... mert, midőn téveszméktől megrészegült, hamis próféták uszítottak a törvényes rend ellen s magukat forradalmárnak valló kétes egzisztenciájú alakok lepték el a hont, hogy visszaállít­ sák a k á o sz t...” KŐSZEGHY Mit állítsanak vissza? CSOPAKI A káoszt... „akkor a császári felség erős kézzel tartotta az ország gyeplőjét...” KŐSZEGHY ... erős kézzel kormányozta az ország csónakját... TIRIBES ... a tajtékos, örvénylő vízen, a népek óceánján ... CSOPAKI (kedvetlen) Akkor döntsük már el végre, hogy mije van az országnak: gyep­ lője, vagy csónakja?! KŐSZEGHY (megvonja a vállát) Szerintem adóssága ... CSOPAKI Ne ízetlenkedjen, Kőszeghy! Azt mégsem mondhatom, hogy „erős kézzel tartotta az ország adósságát!” TIRIBES Én cérnát javasolnék Csopaki úrnak ... CSOPAKI (nagyot fúj) Még csak az kéne, hogy „erős kézzel tartotta az ország cérnáját!” TIRIBES Félre tetszik érteni! ... a nadrágjáról leszakadt egy gomb. Nyitott sliccel mégse állhat oda szeretett császárunk elé ünnepi beszédet m ondani... CSOPAKI (nézelődik) A mindenségit, igaza van! Drága Tiribes úr, ugye van önnél tű meg cérna? 92 �Palócföld 99/3 TIRIBES (a zsebében kotorászik) Sőt, még gombkészlet is ... A kezem azonban, sajnos, már nem a régi ... Ha Csopaki úr talán lenne szíves ideadni a nadrágját! ... CSOPAKI (felháborodik) Még mit nem?! És ha közben megérkezik a császár?! Nem fo­ gadhatom egyszál alsónadrágban ... TIRIBES Akkor talán Kőszeghy úr lesz szíves felvarmi ezt a gombocskát... KÖSZEGHY Szívesen megtenném, barátaim, de a szemem, ugye ... a kezem az rendben, de a látásom! ... (legyint) TIRIBES A Kaszinó vezetéséhez valóban erős kéz szükségeltetik ... CSOPAKI (dühös) Hagyják már azt az erős kezet! Tegyék össze, amijük van! Tiribes úr­ nak szeme, Kőszeghy úrnak keze. A többi adott... De igyekezzenek már, az Isten szerelmére! KŐSZEGHY (megvonja a vállát) Végül is megpróbálhatjuk ... Ha Tiribes úr lenne ked­ ves a tű fokát! ... TIRIBES (reszkető kézzel átadja a tűt) Parancsoljon! KŐSZEGHY (átveszi) Köszönöm ... Hogy az a jó! ... a fokát mondtam, nem a hegyét... TIRIBES Elnézést! ... Itt a cérna ... Bal kézbe a tű, jobba a cérna! ... Befűzés! KÖSZEGHY (hunyorogva próbálkozik) Most jó? ... TIRIBES Balra! ... Még egy kicsit! ... Lefelé! ... Mondom, hogy lefelé! ... Egyenesen elő­ re azzal a cérnával... Position de garde! ... Ez az! Most jó ... KŐSZEGHY Na, ezzel megvolnánk! Hol a gomb? TIRIBES Nem tudom, az előbb még itt v o lt... KÖSZEGHY Talán leesett... Ha Tiribes úr megtalálja, szóljon, majd felveszem! TIRIBES (a kanapé alatt keresgél) Ha Szipka úr lenne szíves a lábát felem elni... SZIPKA (engedelmesen felemeli a lábát) TIRIBES Megvan a kis huncut! Kőszeghy úr, legyen szíves idetérdelni mellém! KŐSZEGHY (tétován letérdel) És most merre? TIRIBES Szipka úr bal lábától negyven centiméterre észak felé ... KŐSZEGHY Honnan tudjam, merre van észak? TIRIBES Amerre mohás a fák törzse ... KŐSZEGHY (keresgél a kanapé alatt) Egyetlen mohás fatörzset sem látok errefelé. TIRIBES Akkor az ablak irányába keresgéljen! CSOPAKI Sajnos, nem tudok segíteni. Olyan lumbágóm van, hogy a nadrágomat sem tudom felhúzni. A feleségem öltöztet, képtelen vagyok hajolni... TIRIBES Poprádra menjen, ott kúráltassa magát! Boldogult sógorom is odajárt... SZIPKA Neki már mondtam, hogy tegnap felöklelt egy bika? ... CSOPAKI Ember, én nem hogy Poprádra nem jutok el segítség nélkül, de még oda se, ahová a király - illetve a felséges császár - gyalog jár ... KŐSZEGHY Azt hiszem, találtam valamit! TIRIBES Az az ujjam ... KŐSZEGHY Elnézést! Akkor talán ez ... (felegyenesednek) Csopaki úr legyen szíves széles karmozdulatokkal integetni, hogy tudjam, merre van! ... CSOPAKI (integet) Huú! Kőszeghy úr, a hang irányába! Tiribes úr majd segít! TIRIBES (óvatosan terelgeti Kőszeghyt) Csak lassan, nyugodtan! ... így! ... Most érkez­ tünk Csopaki úrhoz. Na, nézzük azt a sliccet! 93 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY Velem ne szórakozzon, nézze maga! (leguggolnak) TIRIBES (megfogja Kőszeghy kezét) Tehát tű, cérna, gomb ... Na, ide kell varrni! KŐSZEGHY Az rendben van, de akkor ne rángasson! TIRIBES Kérem, én meg se mozdultam! ... Legalább is nem szerettem volna ... CSOPAKI Kőszeghykém, mit akar a nyakkendőmmel? KŐSZEGHY (tapogat) Veszem ki szavaiból, hogy lejjebb próbálkozzak ... mondjuk ... CSOPAKI Ha mellészúr, már most megmondom, hogy el fogja veszteni a válóperét... KŐSZEGHY Ne mondjon ilyet, Csopaki, mert nekem is el kezd remegni a kezem! ... (varr) CSOPAKI Szipka úr most már leteheti a lábát! (Szipka engedelmesen leteszi a lábát és ül tovább mozdulatlanul.) BATA MARI (jobbról be. Amint megpillantja a férfiakat kővémered’ nem hisz a szemé­ nek.) Nahát! ... Ez a jelenet a nászéjszakámra emlékeztet... CSOPAKI (epés) Melyikre? BATA MARI (nagyot hall) Hogy mondja? ... CSOPAKI Sem m i... (tagoltan) Leszakadt egy gombom, az urak most varrják fe l... KŐSZEGHY (ölt még néhányat) Na, ez megvolna! Tiribes úr szerint? TIRIBES Megteszi ... Kár, hogy a gombot a fehérneműhöz is hozzávarrta. Harapja el a cérnát! BATA MARI Én szívesen segítek embertársaimon. Ha gondolják, elharaphatom éppen ... KŐSZEGHY (erélyes) Nem gondoljuk! (Tiribesnek, halkabban) Tudtam, hogy ezt meg­ hallja. Szelektíven süket... TIRIBES Az a hosszú élet titka. Nem kell mindent meghallani ... Hát akkor harapjon maga! KŐSZEGHY Kérem, én a fogsorom éjszakánként vizespohárban tartom ... TIRIBES Na, jó, akkor én ... (elharapja a cérnát, a varrókészletet lassan, remegő kézzel zsebre dugja.) CSOPAKI Köszönöm, drága barátaim! KŐSZEGHY Nem mondom, nagy munka volt, de legközelebb azért ne reszkírozzon! CSOPAKI Már aggódtunk a báróné m iatt... BATA MARI Képzeljék, kedveseim, milyen szörnyű dolog történt, mely foltot ejthet közismerten jó hírnevemen! S épp a mai szép napon, midőn városunkban köszönthetjük Öcsászári Felségét! Az általam vezetett Szent Szűz Leánynevelő Intézetből megszökött egy leányzó! Állítólag valami huszárkapitánnyal... TIRIBES Ezek a mai fiatalok! ... KŐSZEGHY Nincs bennük semmi erkölcsi tartás, semmi m orál... CSOPAKI Pedig már a régi görögök is megmondták: „O, tompora, o m órrésr TIRIBES Bezzeg a mi időnkben ilyesmi nem fordulhatott volna elő ... KŐSZEGHY Hol az a lélek, mely Rómát föld urává tette?! STAMITZ (jobbról be) Báróné! ... Uraim! ... A császár őfelsége perceken belül megér­ kezik ... BATA MARI Már elhagyta Szügyöt? STAMITZ Igen. 94 �Palócföld 99/3 BATA MARI Ó, Istenem, ez olyan izgalmas! ... Elképzelem, ahogy halad lefelé ... STAMITZ Ha bármire szükségük van, szóljanak! (jobbra el) (kis csönd) SZIPKA A császár már tudja, hogy tegnap felöklelt egy bika? (Az ablakban megjelenik egy kötélhágcsó vége és lassan ereszkedik lefelé ...) TEPKE (ügyetlenül himbálódzik a kötélen) Ha az urak lennének szívesek! ... CSOPAKI (széttárja a karját) Kérem, a derekam, ugye ... lumbágó, tetszik tudni... KŐSZEGHY Szipka úr, segítsen, kérem! (ketten nagy nehezen beráncigálják az ablakon a kapálódzó Tepkét) TEPKE (ruháját porolgatja) Igazán leköteleznek ... BATA MARI Honnan ismerős nekem ez a jelenet? TEPKE (most néz körül) Aha, a díszes kompánia! Mióta várok erre a percre! (pisztolyt ránt) Senki se mozduljon! (a fejére húzott harisnyát a földre dobja) BATA MARI Jézusmária! TIRIBES Tepke úr! TEPKE Személyesen ... Igazán kedves, hogy még emlékeznek rám ... BATA MARI (beveti a bájmosolyt) Hát lehet magát elfelejteni? ... TEPKE Én sem felejtek, nagysasszony! Például azt a kis malőrt, amely négy évtizedet vett el az életemből. Júdások! CSOPAKI Régen volt, talán igaz se v o lt... TEPKE Igaz v o lt... Meg az életfogytig tartó várfogság is, amit a bíróság rám sózott... TIRIBES Ahhoz képest, hogy el méltóztatott halálozni, egész jó színben van ... TEPKE Ne vicceljen az úr! ... Amnesztiával szabadultam ... BATA MARI Hála a felséges császárnak! Neki köszönheti a szabadulását... TEPKE Is ... Meg a várfogságot is ... De ma este pontot teszünk a dolog végére ... KŐSZEGHY Nekem rossz előérzetem tám adt... CSOPAKI (megrémül) Csak nem azt akarja mondani, drága Kőszeghy úr, hogy Tepke úr?! ... KŐSZEGHY De bizony azt gondolom! CSOPAKI Nem!! ... Ezt igazán nem teheti! TEPKE De. Lelövöm a császárt ... Mint egy kutyát, ahogy mondani szokták ... Ahogy ő puffogtatja a zergéket... BATA MARI Mindjárt elájulok! ... TEPKE Csak semmi trükk, nagysasszony! (a pisztolyával integet) Álljanak oda a fal mellé! (A többiek engedelmesen a sarokba húzódnak.) SZIPKA Ezt az urat nem ismerem. Mondtam már neki, hogy tegnap felöklelt egy bika? Azóta olyan furcsán fáj a fejem ... CSOPAKI Gondolja meg, drága Tepke úr! A császár a mi jótevőnk ... TIRIBES Tőle kapjuk a nyugdíjat... KŐSZEGHY ... a vasúti kedvezményt... BATA M A R I... Ő támogatja az oktatást... CSOPAKI... erős kézzel kormányozza az ország csónakját... 95 �Palócföld 99/3 TIRIBES ... a tajtékos, örvénylő vízen, a népek óceánján ... KŐSZEGHY (Szipkára mutat) ... megbecsüli a mesterembereket... CSOPAKI... a polgárokat... TIRIBES ... az öregeket... BATA M A R I... a szegényeket... CSOPAKI... pártolja a jogot és a rendet... TEPKE Na, szép, mondhatom! ... Amikor legutóbb találkoztunk, még nem ez volt a vé­ leményük ... CSOPAKI Régen volt, talán igaz se v o lt... BATA MARI Fiatalok voltunk és bohók ... KŐSZEGHY ... tele idealizmussal, forradalmi eszmékkel... TIRIBES ... nem tudtuk még, mi az é le t... CSOPAKI... tudja, hogy van az: „fiatalság - bolondság ...” KŐSZEGHY ... mindig vannak fantaszták, akik megmámorosodnak a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” szép eszméjétől, de a nyugdíj az mégiscsak kézzelfoghatóbb ... BATA MARI ... jól mondják valóban: „a hosszú élet titka a jó egészség és a rossz me­ mória ...” CSOPAKI ... lehet, hogy nem is velünk találkozott azon az estén, hiszen az ember sejtjei hét évente kicserélődnek... TIRIBES ... négy évtized pedig hosszú idő ... TEPKE Odabenn i s ... TIRIBES Idekinn i s ... KŐSZEGHY Ha szabad azt mondanom, Tepke úr, mi már helyzetben vagyunk. Elértünk bizonyos pozíciókat... CSOPAKI... végigmásztuk a ranglétrát... BATA M A R I... bevetettünk mindent a cél érdekében és kielégítettük az igényeket... TIRIBES ... kivártuk az időnket... KŐSZEGHY ... éljenezzük a császárt... BATA M A R I... és Kossuthot... CSOPAKI... mármint Kossuth Ferencet... TIRIBES ... nem akarunk mi már változtatni semmin ... BATA M A R I... két kézzel kapaszkodunk abba, ami van ... KŐSZEGHY ... kinek kellenénk már mi vakon? ... TIRIBES ... bénán... BATA M A R I... süketen ... CSOPAKI... kelekótyán, érelmeszesedéssel... TIRIBES ... nagyszerű dolog hősnek lenni... KŐSZEGHY ... de kártyázni a Kaszinóban még jobb ... (kis csönd) TEPKE (lehuppan a kanapéra) Kintről tehát ilyen a világ ... De a börtön ablakában, ahová soha nem süt be a Nap, másképp gondolkodik az ember ... A zsarnoknak meg kell halnia!... BATA MARI És velünk mi lesz? 96 �Palócföld 99/3 TEPKE Azt hiszem, nyilvánvaló: ez az édes bosszú órája ... Utána önök következnek ... (hátradől a kanapén és felszisszen) Szsz ... Megszúrt valami ... Még ennyi szúnyogot szep­ temberben! ... Szóval, ha önök nem húzzák rám a vizes lepedőt, még ma is jónevű betörő­ ként keresem a kenyerem ... Egyébként nem amnéziával szabadultam, hanem amnesztiával... (lecsukódik a szeme) Nahát, hogy elálmosodtam ... Olyan furcsa ez az egész! ... Meg ez a lila léggömb is ... (hátrahanyatlik és mozdulatlanná dermed. Csönd.) CSOPAKI Hát ezt meg mi lelte? BATA MARI Tepke úr ... jól van? (Feszült csönd.) CSOPAKI Kőszeghy úr, menjen és nézze meg, mi történt vele! KŐSZEGHY Én nézzem meg?! Maga megőrült! Menjen maga! CSOPAKI Nem tudok hajolni... Talán a bárónő ... BATA MARI (füléhez teszi a kezét) Mi van? KŐSZEGHY (Tiribesnek) Szelektíven süket... CSOPAKI (Bata Marinak, tagoltan) Nézze meg, mi történt Tepke úrral! BATA MARI Miért pont egy gyenge nő?! Ez férfiúi feladat! Ha férfiak, legyenek férfiak, ne hitvány gyönge bábok! TIRIBES Ezt az Önképzőkörben tanulta? Régebben nem volt annyira müveit ... (óvato­ san elindul) Na, majd én! ... (odasettenkedik Tepkéhez, kis csönd) Tepke úr! ... Hahó! ... Ébresztő! ... Mindjárt itt a császár ... KŐSZEGHY Lélegzik? TIRIBES A súlyom miatt már nehezen ... KŐSZEGHY Nem maga! ... Az amnesztiás ... CSOPAKI... am néziás... KŐSZEGHY Csopaki, a maga hülyesége az egyetlen biztos pont ebben a zűrzavaros vi­ lágban ... Ha Arkhimédésznek lett volna egy ilyen biztos pontja a világegyetemben, már rég kifordította volna a Földet a helyéből... BATA MARI (Tiribesnek) Próbálja a pulzusát! TIRIBES (remegő kézzel tapogatja Tepke csuklóját) Nem érzek sem m it... KŐSZEGHY Ne rázza azt a szerencsétlent! ... Illetve tudja, mit? ... Rázza csak jó alapo­ san! ... TIRIBES Sem m i... várjanak csak! ... Itt van valam i... CSOPAKI Mi az? TIRIBES Egy t ű ... KŐSZEGHY Hol? TIRIBES Tepke úr hátában ... Beledőlt... Ez szúrhatta meg ... BATA MARI Mert Tiribes úr mindig szétszórja a munkaeszközeit! ... TIRIBES (nézelődik) Tévedni tetszik: ez hajtű... Olyan, amilyet a nagyasszony használt... BATA MARI (megrémül) Mon Dieu! ... Milyen színű a vége? TIRIBES H á t... olyan seszínű ... Teljesen kifakult... KŐSZEGHY Mért nem tudja valaki a régi játékszereit betenni egy vitrinbe?! ... Ezek a kémdolgok olyan gyerekesek... BATA MARI Nem volt szívem megválni tőlük, oly sok kedves, szép emlék fűz hozzájuk. 97 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY Keresse meg a másik impregnáltat! Akkor többet tudunk, kizárásos alapon! BATA MARI (keresgél) Azt is elhagytam ... TIRIBES Ellenanyag? BATA MARI Elfogyott... KŐSZEGHY Ó, sancta senilitas! ?Még néhány ilyen csecsebecse és holnapra kihal a város! CSOPAKI A gyűrűben? ... BATA MARI (felpattintja a gyűrű fedelét) Abban konyak van ... vész esetére ... (meg­ húzza) Azt hiszem, most baj van! ... TIRIBES Ha a császár itt talál minket egy hullával! ... KŐSZEGHY Tényleg meghalt? (Körbeállják a kanapét.) TIRIBES Mondom, hogy nincs pulzusa ... KŐSZEGHY Mellkas? TIRIBES (a feje is remeg, nézelődik) Mozdulatlan ... CSOPAKI (sóhajt) Azt hiszem, lőttek az alispánságnak! BATA MARI Mit is mondott az elhunyt? „A börtön ablakába soha nem süt be a Nap ...” KŐSZEGHY (dühös) Maga csak pakolja vissza a tűjét a helyére! El se kellett volna hoznia ... BATA MARI (kihúzza a haj tűt Tepke hátából és visszarakja eredeti helyére) Nosztalgia, Kőszeghy úr, a nosztalgia! ... TIRIBES Van még nemes Nógrád vármegyében valaki, aki Kőszeghy úron kívül ki tudja mondani azt a szót, hogy „impregnálva”? KŐSZEGHY Most ne ezzel foglalkozzunk! Itt állunk egy hullával, cselekedni kell! CSOPAKI El kell rejteni! BATA MARI De hová? ... (kis csönd) TIRIBES Az ágy alá ... Mire felfedezik, már itt sem leszünk, nem tudnak ránk bizonyítani sem m it... KŐSZEGHY Szipka úr, legyen szíves az elhunytat a hálószobába átvinni és az ágy alá helyezni! SZIPKA (készséges, mint mindig) Igenis, kérem! (könnyedén vállára emeli Tepkét és a többiekkel együtt balra el) (Nagyon hosszú csönd... Lassan valamennyien visszaszállingóznak ... Téblábolnak, nem találják a helyüket.) CSOPAKI (le akar ülni a kanapéra) Hát, akkor várakozó álláspont... KŐSZEGHY (megragadja Csopaki karját) Nehogy lecsücsüljön, az Isten szerelmére! Valahol még kell lennie egy impregnált hajtűnek!... Mit csinálunk, ha a vezérszónok elalszik? ... CSOPAKI Igaza van! ... Végül is hol tartottunk: a gyeplőnél vagy a csónaknál? TIRIBES Szerintem a cérnánál... KŐSZEGHY Uramatyám, a kötél! ... CSOPAKI Kőszeghy úr bármennyire is ragaszkodik hozzá, az ország kötelét nem fogom megemlíteni! ... Ez nem az én kötelességem! KŐSZEGHY A Tepke köteléről beszélek, maga Arkhimédész-tanonc! ... Itt lóg az ablak elő tt... 98 �Palócföld 99/3 BATA MARI Valahogy el kéne tüntetnünk innen ... (Odasereglenek az ablakhoz.) CSOPAKI Van esetleg önként jelentkező, aki felmászik a tetőre és kioldja a végét? KÖSZEGHY (körülnéz) Meg kell állapítanom, kedves Csopaki, hogy ez a kérdés még az öntől megszokottakhoz képest is ... hm ... butaság. El tudja képzelni Tiribes urat, amint fel­ mászik a tetőre? ... TIRIBES Ez valóban agyrém ... Én - aki másodállásban a város harangozója vagyok csak rángatni tudom a kötelet... BATA MARI Ami az ön esetében annyit tesz, hogy megfogja azt és próbálja tartani ... (kis csönd) CSOPAKI Vágjuk le! ... TIRIBES Azt hiszi, Csopaki úr, amennyiben rendelkezünk vágószerszámmal, akkor én a maga sliccén a cérnát elharapom?! ... CSOPAKI Nem szerettem volna, ha eltépi ... finom, import szövetből készült ez, kérem, még baja eshetett volna ... TIRIBES (bizonyos éllel) Nem nálam varratta ... CSOPAKI Egyszer majd elmondom, miért nem ... KÖSZEGHY Ne személyeskedjünk, kérem! ... Szipka úr, legyen szíves a kötelet a ház­ tetőre feldobni! így legalább nem látszódik ... SZIPKA Igenis, kérem! ... (megfogja a kötelet és feldobja ... Hosszú csönd, majd csö­ römpölés ...) TIRIBES (kinéz az ablakon) Mit vétett magának az a szerencsétlen szélkakas?! ... CSOPAKI (racionális) Ne vesszünk el a részletekben! A corpus delicti eltűnt... BATA MARI Meg vagyunk mentve! ... A hulla eltűnt, a bűnjel eltűnt... Jöhet a Császár! KÖSZEGHY (fel-alá sétál, rövid szünet után) A szekrénybe kell ten n i... TIRIBES Mit? KÖSZEGHY Kit! ... Tepke u ra t... És, ha a személyzet takarít? Erre nem gondoltak?! ... Ha felfedezik az ágy alatt? ... CSOPAKI Pont most fognak sertepertélni ... KÖSZEGHY Éppen m ost... Jön a Császár! TIRIBES Magának üldözési mániája van ... KÖSZEGHY Lehet, hogy a Császári Felség megivott néhány korsó sört ... Keresi az ágytálat... s mit talál? ... CSOPAKI Két korsó sörön múlik az életünk ... (Csönd.) BATA MARI Tényleg jó helyen van ott az ágy alatt? TIRIBES Ha jól emlékszem, maga mondta annak idején, hogy a személyzet az ágy alatt sohasem takarít... KÖSZEGHY Változnak az idők, barátaim ... Ezen a banánhéjon ne csússzunk el! ... Az életünk múlik rajta! CSOPAKI Igaza van! ... Szipka úr, legyen szíves a delikvenst elhelyezni a szekrényben! SZIPKA (készséges) Igenis, kérem! (átballag a hálószobába, majd hamarosan megjele­ nik vállán Tepkével, akit begyömöszöl a szekrény aljába) 99 �Palócföld 99/3 TIRIBES (nagyot sóhajt) Most már csak megússzuk valahogy ... KÖSZEGHY (töpreng) Tisztán látom, mit kell tenni ... CSOPAKI Maga dicsekszik ... KÖSZEGHY Ebben a teremben bármi megtörténhet... TIRIBES Tepke úr nem maradhat itt! Veszélyes ... CSOPAKI (rövid szünet után) Ki kell csempésznünk innen! BATA MARI De hogyan? KÖSZEGHY A jól bevált módszer szerint: Bata Mari eltereli az őrség figyelmét, mi pe­ dig kirohanunk vele, mint Zrínyi... Innentől nyert ügyünk van! TIRIBES Ott hagyjuk valahol... KÖSZEGHY B árhol... CSOPAKI A többi már nem a mi dolgunk! KÖSZEGHY Bata Mari tehát eltereli az őrség figyelmét... Csopaki, maga az adott jelre kinyitja a szekrény aj tót, Szipka úr pedig el kezd rohanni a néhaival... Mi pedig fedezzük ... CSOPAKI Kőszeghy úr, maga inkább maradjon, nem szeretném, ha nekiszaladna vala­ melyik oszlopnak! BATA MARI Mehetek? TIRIBES Persze! Aztán mindent bele! ... (Bata Mari jobbra el, Csopaki megragadja a szekrényajtó kilincsét, Szipka leteszi a do­ rongját ... Nagyon hosszú csönd.) KŐSZEGHY (türelmetlenül dobol ujjával az asztalon) Mit csinál ez a Bata Mari ennyi ideig? Máskor ezidőtájt már két báróval, egy vincellérrel és három dragonyossal is végzett... CSOPAKI Majd lassan nyitom az ajtót, Szipka úr ... Tudja, a lumbágóm ... (Feszült csönd.) BATA MARI (jobbról be ... Kisírt szemmel...) CSOPAKI Na, mi van? BATA MARI (hüppög) Ezek már csak alsózni akarnak ... KŐSZEGHY Remek! BATA MARI De csak kártyával... Krajcáros alapon ... (Hosszú csönd.) CSOPAKI így múlik el a világ dicsősége ... KŐSZEGHY (dühös) Maga csak ne vonja le a konzekvenciát, Csopaki! ... (Távoli kocsizörgés.) STAMITZ (jobbról be) Megérkezett Őfelsége ... Azt hiszem, már eléggé lehűlt a levegő, elkel ilyenkor egy házikabát... (elindul a szekrény felé) BATA MARI (rémülten) ... Hogy itt milyen fúlt meleg van! ... TIRIBES Szinte verítékezik az ember homloka ... KŐSZEGHY (fújtat) Kibírhatatlan ez a hőség! ... CSOPAKI Legszívesebben ingujjra vetkőznék, de hát nem tehetem ... STAMITZ (töpreng) Azt mondják? ... Akkor inkább egy könnyű inget ... (megfogja a szekrény kilincsét) BATA MARI Aaaah! ... (beveti az utolsó lehetőséget és rutinosan elájul) CSOPAKI Jézusmária! A bárónő elájult! Stamitz úr, legyen szíves egy pohár vizet! ... 100 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY Inkább konyakot hozzon! STAMITZ Rohanok! (jobbra el) KŐSZEGHY (elismerően) Ezt jól csinálta! ... Most feküdjön fel a kanapéra, Szipka úr pedig vigye vissza az ágy alá a hullát! BATA MARI (végigdől a kanapén) Ennyit kelni és feküdni az én koromban! ... (Szipka vállára veszi Tepkét, Csopaki becsukja a szekrényajtót.) STAMITZ (hangja a folyosóról) Jövök már! ... Remélem, nincs nagyobb baj ... (Szipka a kanapé mögé dobja Tepkét, majd a lábával alátolja egy kissé ...) STAMITZ (jobbról be, kezében konyakos üveg és pohár. Tölt és a poharat Bata Mari­ nak nyújtja.) Bizonyára múló rosszullét... Parancsoljon a bárónő! ... BATA MARI (felül) Köszönöm, drága Stamitz úr! ... (kiveszi a titkár kezéből az üveget és jó alaposan meghúzza) CSOPAKI Én sem érzem jól magam ... (ő is meghúzza az üveget) (Tepke hatalmasat csuklik a kanapé alatt...) KŐSZEGHY (a szája elé kapja a kezét, mintha ő lett volna) Elnézést, de a feszültség, ugye ... Kedves Stamitz úr, kaphatnék egy pohár vizet? STAMITZ Konyak nem lesz jó? KŐSZEGHY Nem élek vele ... STAMITZ (csodálkozva széttárja a karját, majd a poharat és üveget lerakja az asztalra) Nahát, hogy ön is magyar?! ... (jobbra el) SZIPKA (kihúzza a kanapé alól Tepkét) De’iszen ez él! CSOPAKI (a konyakosüveget Tepke szájához emeli) Igyon, jóember! Gallér mögé! ... TEPKE (szemei csukva, hatalmasat biiffent, megnyalja a szája szélét, kis csönd után, mi­ közben Szipka és Csopaki támogatja, hogy el ne essen) Még! ... Ne sajnálják! (hatalmas kortyokban iszik) KŐSZEGHY Kedves barátaim, van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy Tepke úr nem a halálos méreggel impregnált hajtübe dőlt bele, így most legfeljebb olyan álmos, mint a maci télen. A rossz az, hogy valahol kell lennie egy halálos mérgü hajtőnek, aki mindenkire veszélyes: a Császárra, reánk nézve is, talán az egész városra ... TIRIBES Akkor most mi lesz? KŐSZEGHY Bízzák rám! A lényeg az, hogy ezentúl Tepke úr hozzánk tartozik, ünnepli a Császárt... BATA MARI Nem értem ... CSOPAKI Azt nem is várjuk el ö ntől... Kőszeghy úr majd intézkedik. Mindenesetre ez a müájulás fenomenális volt! BATA MARI (legyint és meghúzza az üveget) Ugyan kérem, ezt minden nő rutinosan megcsinálja bárhol és bármikor ... Még a ruhája sem gyűrűdik meg ... STAMITZ (vizespohárral a kezében jobbról be) Parancsoljon, Kőszeghy úr! ... KŐSZEGHY Köszönöm! ... (iszik) Ez jól esett... STAMITZ (megakad a szeme Tepkén) Ez az úr az előbb még nem volt itt. Kihez van szerencsém? Szintén a fogadóbizottsághoz tartozik? Olyan ismerős valahonnan ... KŐSZEGHY Az úr Tepke Jenő, aki annak idején merényletet követett el Urunk ellen ... STAMITZ (megdöbben) Azonnal hívom az őrséget! ... 101 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY ... de azóta amnesztiával szabadult és azért jött, hogy elmondja a felséges császárnak, mennyire megbánta akkori tettét, a bünbocsánatért esedezik ... STAMITZ (megenyhül) Az más! ... így van, jóember? (Tiribes remegő kezével megfogja Tepke tarkóját, így úgy látszódik, mintha az bólogatna.) STAMITZ Tehát akkor minden rendben. Készen állnak Őfelsége fogadására? CSOPAKI Nagy megtiszteltetés számunkra ez a pillanat! STAMITZ Engedelmükkel, akkor most távozom! ... (jobbra el) KŐSZEGHY Remélem, Tepke úr ezt a kis színjátékot választja és nem a kötelet hóhé­ rostul, mindenestül... (Tiribes megint megfogja Tepke tarkóját, aki ismét bólogat.) KŐSZEGHY Szipka úr és Csopaki gondoskodik Tepke stabilitásáról, miszerint, hogy el ne dőljön, Tiribes úr pedig adott esetben bólogtattat. Kérdés van? CSOPAKI Akkor döntsük már el végre, hogy mije van a magyar népnek: gyeplője vagy csónakja? ... STAMITZ (jobbról be, feszes vigyázban az ajtó mellé áll) Őfelsége, a Császár! (Valamennyien szertartásos pózba vágják magukat, Szipka és Csopaki Tepkét támogatja, Tiribes óvatosan az exbetörő tarkója körül matat, Bata Mari pukedlizik ... Hosszú, feszült csönd...) VÉGE Gelencsér János rajza 102 �Palócföld 99/3 ELŐ M Ú L T Bozó Gyula Egy levél 1956-ból Küldte Csen Csi-liu, kínai diák Budapestről Bocsárlapújtőre ( - ma Karancslapujtő településre - a szerk.) 1956 utolsó napjaiban, aki - akkor alig, több, mint 20 éves egyetemista az ELTE Bölcsészettudományi Karán; - alacsony termetű szemüveges fiúként, leginkább reális gondolkodásmódjával, mosolygós arcával vált szimpatikussá környezetében; - a legélesebb eszű volt talán a Magyarországon tanuló összes kínai diák közül; - még a Petőfi-íordiió Sin Van-sing (Hszing Van-seng)-nél is jobb szinten művelte a ma­ gyar nyelvet; - hibátlanul le tudta írni (és ki tudta mondani) a Bocsárlapújtő település nevét; - Kelemen Elemérnek egy később küldött levelében „közös barátunk” megnevezéssel szerepel; - még egyetemi tanulmányainak befejezése előtt diplomáciai pályára került; - az 1990-es évek első felében a Kínai Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Magyarországon; - 1956-os küldeményének másolatát salgótarjáni látogatása alkalmával elkérte, és magával vittel távoli hazájába. Kapta Bozó Gyula 1956 utolsó napjaiban Bocsárlapújtön, aki - másodéves magyar-történelem szakos egyetemi hallgató Budapesten; - 1956. November 1-jétől otthon tartózkodik, s jóformán semmi érdemit nem tud arról, ami hazaérkezése után a fővárosban történt; - nem mer nekivágni a bizonytalan (olykor életveszélyes) budapesti útnak, hogy tájéko­ zódjék - bár a vonatok már rendszeresen közlekednek; - úgy gondolja, a kínai diáktársaktól kell érdeklődnie, mert csakis ők azok, akik felvilágosítást tudnak adni a dolgok állását illetően; ők, akik a legveszélyesebb időszakban is - kényszerű­ ségből - a kollégiumban kell hogy tartózkodjanak, mert lehetetlen hazatérésük a több ezer ki­ lométerre lévő szülőföldjükre; 103 �Palócföld 99/3 - - - - - kényszeríti önmagát a levélírásra, mivel falusi magányában rendkívüli módon izgatja a bizonytalan állapot: az, hogy mi történt az egyetemmel, a kollégiummal, s főként a kollé­ gákkal, barátokkal. S hogy indul-e végre (ha igen, mikor?) az egyetemi oktatás; egyáltalán nem csalódott Csen Csi-liu postafordultával érkezett válaszában, mert abban minden kérdésére precíz és pontos feleletet kapott - sallangoktól menteset és szabatosai; már ekkor nagyra értékelte a nyelvi teljesítményt: azt, hogy egy messzi idegenből, Kíná­ ból Magyarországra került fiatalember ilyen szinten képes elsajátítani az általa is rendkí­ vül nehéznek tartott, de a számára is annyira kedves magyar nyelvet; észrevette azt is, hogy a levélben benne rejtőzködik a „kínai jellem” lényege: a nagyfokú udvariasság, a mások iránti tisztelet és az őszinte érdeklődés; most már több, mint 40 éve őrzi a rövid kis írást, mert a szívéhez nőtt: egyben emlékez­ teti őt arra a jelentőségteljes időszakra, amelyet a többi egyetemistával - köztük a kínai diákokkal - személyesen élt át; nemcsak Csen Csi-liu 1956-os küldeményét tartotta meg, de gazdája azoknak a kínai és magyar nyelvű leveleknek is, amelyeket - már nagykövetként - a budapesti Benczúr ut­ cából küldött neki; szobájának jól látható helyén tartja azt a művészi és szép kivitelű kínai vázát, amelyet az 1994-es személyes találkozás alkalmával kapott tőle. Utóirat A dokumentumot a Palócföld kérésére bocsátom a folyóirat rendelkezésére. Úgy gondoljuk, eljött az ideje, hogy ez a kis írás nyilvánosságra kerüljön. Bízva abban, hogy az szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthat, mivel hű igazolója a kornak, amelyben keletkezett. Rövidsége ellenére is sokat közül - tartalmával és gondosan fogalmazott mondataival. Kedves Gyula! A leveledet már megkaptam. Ne haragudj, hogy csak most írok neked! Mindenekelőtt, meg kell mondanom, hogy jól vagyunk, egészségesek. A kérdéseidre a következőket válaszolom: 1. Nem történt közülünk senkinek semmi baja, a kollégiumnak és az egyetemnek sem. (De ez csak az én tudomásom szerint.) 2. Pontosan még nem tudjuk, hogy mikor lesz a tanítás, de egyesek azt mondják, hogy január 7-én. 3. Ösztöndíjat adtak vagy nem, ezt nem tudom, mert most nem lakom bent a kollégiumban, hanem az új kínai diákokkal együtt lakom egy másik diákotthonban. Csak annyit tudom megmondani, hogy voltak olyanok, akik csak az ösztöndíjakért jöttek fel Pestre. A levelemet bezárom, sok szeretettel üdvözlöm kedves szüléidét, persze téged is. Szeretném, hogy minél előbb találkozhassunk. Csi-lin 25/XII 104 �Palócföld 99/3 k x o l^ o ÖL JLlas -aJL íí^JÁ>y<\ a/ v -> CXJ o ^ , , TH xv> » L ( ^ v ^ j X t ) X C A TV O -H , -£ & £ £ / ^ -^tl/voC-t'A-€»v J ’A-t \- /Vtví^B/«^v^' <V>W t ct /tn o -M #(. a ^ n o w t 4 « v < Í7 ^ ti^ jU T )U**v t ó '/ v l ^ v l -jLo' zii-Í/ k >v A* Atv>vnvv lna/y<o / «L vnnv j*C^-c^vo rv v x ^ Coo^L oí . ^ >Xw A * o L ^ >» a ^- t> *n. p r ^ o - o <%>v ,/V>w,'é-oyv , 0 4 -K. cvaj /tv n ii ✓ x^vrv , 'tv t^v v o, ^ “cv^ /»Wo<**ol^*-/l . a -z -z A a ^ + Tf ^ v J ^ .U ^ R - oL^ ao X > $ IJ / J«.1V. 105 £ «dflt *e^- vja^)r^ ^ “ , �Palócföld 99/3 HAGYOMÁNY Vasvári Zoltán Szeder Fábián és a palóc magyarság esmérete 1817-ben pályatétel hirdettetett meg a Tudományos Gyűjteményben, a korszak legjelen­ tősebb hazai tudományos folyóiratának első évfolyamában. A pályázati kiírás közzétevői A Palótzság Esmértetése különbféle tekintetben című pályatételükre elsősorban a palócság nyelvjárási sajátosságainak leírását várták a pályázóktól. A kibontakozó nemzeti romantika jegyeit magán viselő felhívás alaptétele az volt, hogy a jelen vizsgálatából következtetni lehet a magyar múltra, azaz a palócok által megtartott régi magyarságból a honfoglaláskori állapotokra. Ennek megfelelően a nyelvi adatok mellett kérték a palócok földrajzi elhelyez­ kedésének, testi-lelki jellemvonásainak és szokásainak ismertetését is. Noha a XVIII. század végétől megindult hazánkban is a néprajzi érdeklődés kibontako­ zása, s ennek első nagyjelentőségű tényeként 1782-ben a pozsonyi Magyar Hírmondóban megjelent Révai Miklós híres fölhívása a népköltészet - a Volkslieder - gyűjtésére, továbbá a XIX. század első évtizedében már a palócokra, mindenekelőtt sajátos nyelvükre is felfigyel­ tek tudós férfiak, mégis szokatlannak, és így megokolandónak tetszhetett a témaválasztás maguknak a kiíróknak is. Ezért születhetett a lapot járató tudós és literátus közvéleményt meggyőzni kívánó szerkesztői megjegyzés: „Sokan tréfára fogják venni a dolgot s előre kinevetik ezen Jutalom tételt, de a tudatlanságon szánakodni lehet, mert ezek nem tudják, hogy a Szepesi Németeknek és az Erdélyi Szászoknak már Idiotikonjuk (tájszótáruk) va­ gyon; nem tudják, hogy az, amit tréfának, nevetségnek tartanak, nagy és fontos igazságokra és következtetésekre vezethet.” Ma 180 éve, 1819-ben, két esztendővel a pályatétel kiírása után közölte a Tudományos Gyűjtemény a - valószínűleg - egyetlen beérkezett pályaművet, Szeder Fábián A Palóczok című dolgozatát. A szerző, teljes nevén Szeder Fábián János, ekkor 35 éves volt. Szeder 215 éve a Hont megyei Csáb községben született 1784. június 24-én, minden jel szerint adózó családból. Gimnáziumi tanulmányait Érsekújvár és Komárom iskoláiban vé­ gezte, majd 1797-98-ban Esztergomban tanult. Esztergomban jeles tudósok voltak a tanárai. A szónoklattant Kultsár István adta elő, költészetre pedig éppen az a Révai Miklós, nyelvtu­ dományunk úttörője tanította, akinek híres népköltészeti felhívását már föntebb idéztük. Révai felfigyelt Szeder palóc kiejtésére, s egész életre szóló útmutatást adott neki. Szeder harmadik, összegző palóc tárgyú közleményében, 1835-ben így emlékezett vissza kedves mestere biztatására: „ De egyébként sem egy hirtelen magam meggondolása és a palócokra 106 �Palócföld 99/3 valami futólag való visszaemlékezés szülte e kisded munkámat. 1797-ben ama nagy Révai volt Esztergomban 5. iskolabeli tanítóm. O a deák nyelv mellett a magyart is mód nélkül sürgette és velünk iskolán kívül magy’arul beszédeit. Én minden igyekezetem mellett sem lehettem még akkor képes egészen elnyomnom a palóc szóejtést, amiért is a tudós figyelem­ mel tartott, s le is írt sok szavakat és kiejtést utánam, és gyakorta intett, hogy becsben tart­ sam a palóc magyarságot, mert sok elrejtett kincse van benne anyai nyelvünknek. ” Szeder Fábián bölcseleti tanulmányait a pozsonyi akadémián fejezte be. Rövid ímokoskodás és egyházi gazdasági hivatalnokoskodás után 1803. november 5-én Pannonhalmán belépett a Szent Benedek-rendbe. Teológiai tanulmányait Győrött és Pannonhalmán végezte, és 1808. augusztus 23-án pappá szentelték. Ebben az évben kezdte meg pályája első szaka­ szát, 1832-ig tartó, 24 esztendős gimnáziumi tanárkodását. Szeder a bencés rend számos dunántúli és felvidéki gimnáziumában tanított, egyre jelentősebb feladatokat kapva. 1811-ig Esztergomban a szónoklattan tanára, 1811-12-ben Győrött a költészeti osztályban tanít, majd 1812-13-ban ugyanitt már igazgató. 1813-16 között a soproni gimnázium élén áll. Egy évi Dömölkön eltöltött hitszónokság után ismét Győrbe kerül, 1817-19-ben házfőnök és a gim­ názium igazgatója. 1819-24-ben Nagyszombatban, 1824 és 1826 között Komáromban, 1826-30-ban Esztergomban tanít, majd 1830-ban kinevezik Pannonhalmára a rend III. évi bölcselethallgatóinak nevelés-, esztétika-, oklevéltan és tanmódszer tanárának. Tanári mun­ kája mellett betöltötte a pénz-, ásvány- és régiséggyűjtemény őrének tisztét is. Szeder Fábián az 1820-as években országosan elismert tudóssá vált. Rendszeres levele­ zésben állt kora legnagyobbjaival. Összeköttetésben volt Kazinczyval, Kisfaludy Károllyal, Döbrentei Gáborral, Szalay Lászlóval, Horváth Istvánnal, Fejér Györggyel stb. Mint szépíró is, gazdag munkásságot folytatott, költeményeket, vígjátékokat, elbeszéléseket és meséket írt az Aurorába, az általa szerkesztett Urániába, a Felső Magyarországi Minervába, a Széplite­ ratúrai Ajándékba, a Hasznos Mulatságokba. Tudományos értekezései, ismertetései, bírála­ tai az Egyházi Tárban, a Tudományos Gyűjteményben és a Közhasznú Ismeretek Tárában láttak napvilágot. Nyelvészeti munkásságának középpontjában a magyar nyelv szókincsének összegyűjtése állott. Legértékesebb szótárírói működésében nagy magyar-latin-német szótára, amely 1064 nagyon sűrűn teleírt ívrétü lapon körülbelül 60.000 szót ölel föl. Nagy kéziratos munkája az 1840-es években született. De behatóan foglalkozott a magyar nyelv szerkezetével, szabályszerűségeivel is. Ez utóbbi témában különösen az 1820-30 közötti években mélyedt el. A pannonhalmi kézirattárban található Magyar Grammatika című, 359 negyedrétű lapból álló, de csak 181 lapon kidolgozott kézirata, amely 1826-27-ben keletkezett. Nyelvtudományi működésének felemás elismerése volt, hogy az illetékesek 1830-ban a pesti egyetem magyar nyelvi és irodalmi tanszékére első helyen jelölték, a katedrát mégsem ő, hanem Horvát Ist­ ván kapta meg. Pesti egyetemi pályafutásának meghiúsulása egyben pályájának is új irányt szabott. 1832-től Pannonhalma levéltámoka, majd 1838-tól könyvtámokká nevezték ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1831. február 17-én levelező tagjává választotta, és tudjuk, hogy Döbrentei és Toldy Ferenc a '30-as években rendszeresen küldött Szedernek könyveket és pályamüveket hivatalos bírálatra és műszavak kikeresésére az Akadémia számára. Szeder ezek után méltán számított arra, hogy a tudós társaság rendes tagjai közé fogadja. Mivel 107 �Palócföld 99/3 hosszú évek és sok-sok ígérgetés után sem teljesült jogos vágya, 1837. február 12-én kelt levelében levelező tagságáról is lemondott. „ Hazafias buzgóságomnak a pártolatlanság miatt így egészen kialudnia kellett ” - írja lemondó levelében. Az 53 éves tudós csalódottan vonult vissza rendje csendjébe, és mint gazdasági szakem­ ber szolgált tovább. 1841-től haláláig a rendi birtok jószágkormányzója volt Komáromfuss községben. Ezekben az években látott hozzá nagy kéziratos müvének, magyar-latin-német szótárának összeállításához. 140 évvel ezelőtt, 1859. december 13-án hunyt el utolsó állo­ mányhelyén. A Jóisten hosszú, munkában és eredményekben gazdag élettel ajándékozta meg, néha a földi hatalmak nem is mindig méltányolták érdemeit. A XIX. században a ma­ gyar bencés írók között Czuczor Gergely és Guzmics Izidor mellett Szedet Fábián tette a legnagyobb szolgálatot a magyar nyelv ügyének. És most, Szeder Fábián életútját és munkásságát végigkísérve, térjünk vissza írásunk ki­ indulópontjához, a másik évfordulós eseményhez, a Tudományos Gyűjteményben 180 évvel ezelőtt, 1819-ben közölt pályaművéhez, A Palóczokhoz. A dolgozat rövid, programadó be­ vezetés után két fejezetben tárgyalja a palóc magyarság nyelvjárási sajátosságait és egyéb szokásait. Szeder müve első mondatában leszögezi: „Nemzetünk bővebb ismérete végett szükséges volna hazánknak minden tájbeli nevezetesebb népeit egykenként szemre vennünk és azoknak valamennyi különösségeit feljegyeznünk." O maga e nagy és nemes munkához szükebb pátriája, a palóc magyarok megismertetésével kíván hozzájárulni. Bevezetője másik figyelemreméltó tétele, hogy csak a köznép szokásait fogja vizsgálni. Az „ősi'” kultúrát ha­ gyományozó palóc köznép felfedezése így a kor társadalomtudományi érdeklődésének jel­ lemző megnyilvánulása. Régi és népi azonosítása, és mindkettőnek különössége, értékhordo­ zó volta - ezt várja el a kor tudományossága a felfedezésre váró népi kultúrától. A palócok kultúrája ilyen volt a kortárs értelmiség szemében, ráadásul tisztázatlan eredetük izgalmas őstörténeti felfedezéseket is sejtetett. A dolgozat első részében, A palócz magyarságról alcím alatt Szeder nyolc pontban fog­ lalja össze a palóc (mindenekelőtt az általa jól ismert honti és nógrádi) nyelvjárás jellegze­ tességeit. Megállapításai, példái ma is érvényesek. A palóczok egyéb szokásairól című második részben részletesen leírja a palóc faházat és berendezését, a női és férfi viseletét; a játékok közül a mancsozást, a karikázást és a pilinckázást ismerteti. Szól a palócok lelki és testi tehetségéről: jó kedélyükről, vendégszeretetük­ ről, szemérmességükről. Dolgozatával Szeder új műfajt teremtett. Ez volt az első a magyar táji csoportokról megjelent önálló dolgozatok sorában. Hatása felfedezhető a népnyelv és a szokások további kutatásában, így pl. Hollók Imrének a gömöri barkókról szóló, Plánder Ferencnek Göcsejről írott munkájábn, és az őket követő sok-sok népismereti, magyar népcsoportokat bemutató írásban a 19. század folyamán. Kőváry László 1842-ben egyenesen őrá hivatkozva sürgette a székely nyelvi sajátosságok búvárlatát: „ Vagy mért ne lehetne a székelek közül is egy, ki mint Szeder Fábián a palóc ejtésre, figyelmetessé tegye a magyar világot...” A pályatétel kiírója, Horvát István pedig a következő szavakkal köszöntette a szerzőt és úttörő tanulmányát: ,Nem küldhetél nekem kedvesebb ajándékot a palóc magyarság esmereténél. Én tettem a palócokról 1817-ben a talán előtted nem esméretlen kérdést, csekély de mégsem megvető (megvetendő) jutalom ajánlással; én állítom f ő fontosságát a palócság 108 �Palócföld 99/3 (ismeretének. Képzelni sem tudod, mit fogok egyszer e tiszteletre méltó nép dicsőségére mondani. Te ebben nekem fáklyát gyújtottál. Csak arra kérlek, hogy még bővebben esmértesd földieidet. A valóban tudós férfiak becsülik munkádat, én pedig különösen vég nélkül tisztelem és hasznosnak tartom. Megérdemletted általa, hogy a nagy Révai volt egykor mestered.” Mi pedig köszöntsük a szerzőt a kettős kerek évfordulón - halála 140. és úttörő tanulmá­ nyának születése 180. évfordulóján - műve egy részletének újraközlésével. Szeder Fábián A PALÓCOK (részlet) A palócok lelki és testi tehetségekre nézve a többi magyaroknál nem alább valók. Külö­ nös karakterek a vidám barátság, ember-becsülés és az adakozás. A hegyes, sovány kör­ nyékbéliek [a terméketlen hegyek között élőknek] is elegendő [a] jó kedvük minden sze­ génységek mellett és kevéssel megelégedvén, ahol szerét tehetik, békességben mulatnak a bor vagy pálinka mellett. Legyen ismerős vagy idegen, egyformán kedvelik és társaságukba hívják, sőt kénytetik [erőltetik]. A gazdagabbak kinyitott pincéjük előtt senki se megy el, akit egy italra be ne intenének, de a szegény is örömest nyújtja másnak csigés [lőrés] korsó­ ját. Házoknál a látogatót mindég megkínálják valamivel, ha más nincs, kenyérrel és ha valaki ebéd vagy vacsora közt lép be a házokba, azt az asztalhoz ültetik. Magok dicsekednek azzal, midőn hosszabb útról megjönnek, hogy sehol se látnak olly jókedvű és barátságos embere­ ket, mint önmagoknál. Midőn valakivel mentekben összetalálkoznak, többnyire így szokták köszönteni: „Isten áldja meg kédet,” de ez még nem elég, hanem megkérdezik, hová mégyen, mit dolgozik stb. és tisztességesnek tartják mindenkinek elegendőképpen beszélleni; főképp, ha nagyobb rangúakkal vannak szemben, azokkal különös tisztelettel és olly elevenséggel és bőséggel szólanak, hogy magokat az idegenekkel megcsodáltatják. A házasság és az egyéb kétnembéli társalkodásban akkora a szenftérmetesség, hogy a megesett személynek vagy a házasok törvényes pőrének sokhelyütt hírét se hallani. Házanként járó koldús, főképp helybeli, nem igen találkozik; a megszegényedettek a vagyonosoknál dolgoz­ nak ételért; a betegeseket az irgalmas palóc asszonyok önnön rövidségekkel is gyámolják. Ez a régi szokás, ezt látja fia az atyjától, leánya az anyjától és így a jó megörökösödik. Ezek azok, amiket a palócokról ezen alkalmatossággal közleni szándékoztam. Messzebb­ re itten kitérjeszkednem nem volt szükséges, se pedig különös szólás módjával dolgomat eléadnom, tudván, hogy az érthetős, hímtelen értekezés, akármi dologról is, legkedvesebb szokott lenni. A mű teljes szövege megjelent a Magyar tájak néprajzifelfedezői c. kötetben (szerk: Páládi-Kovács Attila. Gondolat, Budapest, 1985. 130-139.), ugyanott olvasható 1835-ös, A palóczokról című tanulmánya is (139-146.) 109 �Palóqfold 99/3 Nagy Zoltán Néhány észrevétel a Népmese a Palócföldön c. íráshoz 1. 2. 3. 4. 6. A Palócföld ‘99/2. számában jelent meg Vasvár/ Zoltán fiatal budapesti néprajzos terje­ delmes dolgozata (83-96. oldal), mely azzal a céllal íródott, hogy a XIX. század második felétől napjainkig bemutassa, elemezze az összes nyomtatásban megjelent palóc mesegyüjtést. Örömmel olvastam az igazán szakszerű, elemző munkát, és most néhány észrevételt teszek azokhoz a részekhez, ahol a nézetem keresztezi Vasvári Zoltánét. A szerző először a palócság területi megoszlásáról szól meglehetőségen bizonytalanul. Filep Antal és Kosa László néprajzosok meghatározására hivatkozik, mely szerint a Palócföld „kialakult fiktív táj fogalom, és az ezen a területen élő magyar népességet tekintik hipotetikusan palócnak vagy palóc jellegűnek a kutatók.” Jómagam magyar nyelv- és irodalomszakos középiskolai tanár­ ként palócnak tekintem azt a tájegységet, ahol a palóc nyelvjárást beszélik. Leszűkítve: ahol a köznyelvi ajakkerekítéses a hangot ajakkerekítés nélkül, a köznyelvi ajakkerekítés nélküli á hangot ajakkerekítéssel ejtik. Kiválónak tartom a Palócok I-IV kötetének területi tagolását. Hol élnek tehát a palócok? Az északnyugatiak a Nyitra folyó és a Garam között. A nyugatiak a Vág és a Garam között, de nem egészen a Dunáig. Az ipolyvidékiek az Ipoly középső táján és a Börzsönyben. A középpalócok Salgótarján és Eger környékén. 5. A déliek a Zagyva középső és alsó folyása környékén, egészen a Tápióig. A keletiek az aggteleki karszt környékén. 7. A Hernád vidékiek a Hemád jobb partján, a felső és a középső folyás mentén. És most rátérek Vasvári Zoltán tanulmányának érdemi részére. A szerző meseelemzéseit kiválónak tartom, csupán a mesegyüjtők listájával van gondom. A tanulmány látszólag egészen aprólékosan sorolja fel a palóc mesegyűjtéseket, még az egyetlenegy mesét gyűjtő Pásztor Árpádot is megnevezi, ugyanakkor egész könyvnyi gyűjté­ sekről említést sem tesz. Kiket sorol fel a szerző? Ipolyi Arnold 43 mese Merényi László 18 mese Pap Gyula 6 mese 110 �Palócföld 99/3 Pintér Sándor 13 mese Istvánffy Gyula 19 mese 88 mese Berze Nagy János 1 mese Pásztor Árpád 4 mese Szabó Andor né 27 mese Villányi Péter Nagy Zoltánnak (jelen írás szerzőjének említi és az elemzésben is számon tartja a Póruljárt szerelmesek c. kötetét, Salgótarján, 1987.), de elfelejti megírni, hogy a palóc tréfá­ kat tartalmazó kötet 103 mesét ad közre. Kiket mellőz a tanulmány írója részben vagy egészben? B. Kovács István: Malac Julcsa, Gömöri népmesék, Pozsony, 1990. 40 mese Dobos Ilona: Gyémántkígyó, Bp. 1981.33 mese (A könyvnek több, mint fele Kovács Károly érsekvadkerti adatközlő meséit tartal­ mazza. A tanulmány írója számszerűen nem nevezi meg Kovács Károly meséit, a hely­ ségmutatóban nem nevezi meg Érsek vadkertet.) Görög Veronika: Szalonnafa, Varsányi népmesék, Bp. 1992. 20 mese Az adatközlő palóc cigány, 20 magyarul elmondott meséje szerintem a palóc mese­ kincs része. Nagy Zoltán: Ikertündérek, Zagyvarónai népmesék, Bp. 1990. 59 mese A könyv egyetlen adatközlője Gajdár Béláné, talán az utóbbi évtizedek legjobb me­ semondója, a Kossuth Rádió esti mesemüsorának gyakori szereplője, a Magyar Hangle­ mezgyártó Vállalat 1992-ben nagylemezét is megjelentette. Nagy Zoltán: Az elvarázsolt királyfi, Salgótarján, 1994. 89 mese Nagy Zoltán: Az aranyhajú lány, Salgótarján, 1995. 91 mese Jómagam a fenti felsoroláson kívül okvetlenül megemlítettem volna azokat a palóc terü­ leten gyűjtőket is, akiket Berze Nagy János számon tart a Magyar népmesetípusok két ha­ talmas kötetében (Pécs, 1957.). Nos, az alábbiak gyűjtéséről van szó: Berze Nagy János (Eger és környéke) 32 mese, Fábián Gyula (Ipolytölgyes) 6 mese, Gonda Béla (Nógrád) 4 mese, Kálmány Lajos (Eger, Hont, Ipolyság, Párád) 22 mese, Zolnai Lajos (Tolmács) 5 mese. Kiket hagytam volna ki? Mindenekelőtt Pintér Sándor: A népmesékről XIII eredeti palócz mesével (Losoncz, 1891) című könyvének meséit, mivel azok nem eredetiek, mint ahogy a címben szerepelnek, hanem többségükben hamisítványok, Erdélyi meséskönyvének szó szerinti átvételei palóc nyelvjárásra átírva. Először az Ethnographia 1903-as számában Katona Lajos kérdőjelezi meg Pintér Sándor meséinek eredetiségét. Fél évszázaddal később Berze Nagy János Magyar népmesetípusok 1-2. kötetében találunk elmarasztaló szavakat Pintér Sándor meséi kapcsán. Ilyeneket olvashatunk egy-egy meséjének említésekor: „A mese elemről-elemre egyezik Erdélyi: A király és az ördög meséjével, melynek palóc nyelvjárásra átírt mása.” (I. 316. oldal) „Erdélyi: A pelikánmadárról c. meséjének palóc nyelvjárásra átírt mása.” (I. 105. oldal)... stb. A magyar 111 �Palócföld 99/3 népmesekatalógus (Bp. 1988.) szintén egyezőnek találja az Erdélyi-Pintér gyűjtések többsé­ gét Pintér Sándor rovására írva a tisztességtelen tettet. Egyértelműen kitűnik a fentiekből, hogy Pintér Sándor „eredeti” meséi nem eredetiek, nem palóc gyűjtések, nem sorolhatók a palóc meseanyagba. Ő maga is csak egyetlen meséjének tudta megnevezni a helyét, Somos­ kőújfalut. Berze Nagy János: Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből kiváló mun­ kájának palóc volta szintén kérdéses számomra. A tanulmány írója hogyan sorolhatta a palóc etnikumtól távol eső Besenyőtelek és környékének meséit a palóc mesék közé? Berze Nagy János szülőfaluja, Besenyőtelek a Tiszántúlon fekszik, a helybeliek sem tar­ tották magukat soha palócnak. Igaz, hogy palócságuk mellett is szólnak érvek, ezeket a ta­ nulmány szerzője fel is sorolja: „Besenyőtelek a tatárjárás után néptelenedett el, Mátyás király kezdi betelepíteni a hegyek között lakó palócokkal, később a törökök kivonulása után Lipót felvidéki tótokat is telepített ide..., nyelvjárásában palóc jelleget mutat...”. Számomra ezek az érvek nem egészen meggyőzőek. A fél évezrede nyelvjárás szigetként elterülő Bese­ nyőtelek palóc lakói mindenképpen asszimilálódtak környezetükhöz. Meg kellene vizsgál­ nom, hogy élő-e Besenyőtelken valóban a palóc nyelvjárás, a palóc népi kultúra, vagy csu­ pán foszlányokban van jelen. Ha rajtam múlt volna, nem kerül a palóc elemzésbe a Bese­ nyőtelken és környékén gyűjtött Berze-anyag, helyette inkább Berze Nagy János Egerben és környékén gyűjtött palóc népmeséit vettem volna bonckés alá. Összegezve: Vasvári Zoltán szakmailag kiváló munkája torzó maradt 6 palóc mesegyűj­ temény és a Magyar népmesetípusok I-II. kötetében jelzett anyag mellőzésével. Négyszázegy palóc népmese ködbe veszett a tanulmány szerzője számára, amely több, mint az elem­ zett 358 mese. A mérleg a hiányzó népmesék javára billent, és ez túl sok. Bőven elég ahhoz, hogy észrevételezzem, kiegészítsem Vasvári Zoltán tanulmányát. 112 ��200 Ft palócföld � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/784e115eada6248866a82a781cfe704f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1999 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1999/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1999 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika