https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ad172b1249b4fdfb56fb0047fb537440.pdf 5b8712465dde804e4742abf908b668a0 PDF Text Text ��palócföld Tartalom Nagy Gáspár verse Géczi János költészetnapi esszéje Csikász István novellája Ádám Tamás versei Handó Péter regényrészlete Kupcsulik Ágnes versei Pohánka Erika versei Petőcz András Bethlen-drámája 3 5 7 14 20 26 29 34 ELSŐ KÖZLÉS Kiscseri Mihály versei 53 VALÓSÁGUNK Sulyok László politikai panflettje 59 ÉLŐ MÚLT Solymár József visszaemlékezése 70 MŰHELY Gréczi-Zsoldos Enikő Nyirő Józsefről (tanulmány) 77 HAGYOMÁNY Vasvári Zoltán a palócföldi népmesékről (tanulmány) 83 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József Főmunkatárs: Nagy Pál A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István A szerkesztő bizottság tagjai: Ardamica Ferenc Dr. Bánlaky Pál Marschalkó Zsolt K. Peák Ildikó Paróczai Péter Zsibói Béla Felelős kiadó: Oroszné Katona Anna Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2. Telefon: (32) 416-777, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 18 Kiadja: a Balassi Bálint Könyvtár 3101 Salgótarján, Pf. 18 Készült: Alma Grafikai Stúdió és Kiadó Lévay nyomda Salgótarján - Bp. Szerkesztőségi fogadóórák: szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP: 11741000-15450250 palócföld E számunk szerzői: Ádám Tamás író, költő, lapszerk. (Balassa­ gyarmat), Csikasz István író, költő (Balassa­ gyarmat), Géczi János író, költő, az Iskolakultúra c. folyóirat főszerk. (Veszprém). Gréczi-Zsoldos Enikő tanár, (Salgótarján). Handó Péter író, költő (Sóshartyán), Kiscseri Mihály költő (Cered - Salgótarján), Kupcsulik Ágnes költő (Salgótarján - Baglyasalja), Nagy Gáspár költő (Bp.), Petőcz András író, költő (Bp.), Pohánka Erika költő (Balassagyarmat), Solymár József ivó (Mátraballa - Bp.). Sulyok László újságíró (Salgótarján), Vasvári Zoltán néprajzkutató (Bp.) *** Borító I.: Jószai Zsolt szobor-kompozíciója: Borító III.: Erdei Sándor szobor-kompozíciója; Borító IV.: Jószai Zsolt szobor-kompozíciója Foto: Buda László (Salgótarján) * * * E számunk illusztrációs anyagát az idei Sal­ gótarjáni Tavaszi Tárlat müvei közül válo­ gattuk. Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 1999-ben megjelenik áprilisban, szeptember­ ben és novemberben. Egyes szám ára: 200,- Ft, előfizetési díj egy évre: 600,- Ft Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Folyóiratunk Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Palócföld 99/2 Nagy Gáspár Májusi víg-szomorú nóta az bolond világ sípjára (csak a magam dallamára) Balassis kedvemben lagunás Tarjánban jártam jó sörökkel s víg fiúkkal párban az egyik Péter volt unikális festő másikuk meg Pál úr palócos szerkesztő. Kedvemért ha ittak attól azér’ szentek tejről már leszoktak s vivék a keresztet mint jó búcsújárók föl a magos hegyre ... Péter-Pálkor majdan jutnak az eszembe. Az sörök párjának meg lett a hatása kies szállásomon zengő horkolása hallatszott bizonnyal annak a kóbornak aki ott én valék amúgy híve bornak s éjszakai lánynak ... de nem jött! ... csak álom balszemem sarkába s onnan kitalálom: mi lehetett ennek az éjnek a titka? - a másik fáradtan hajnalig még nyitva! Bálint úr nyomában Christina nevére véletlen bukkantam s fölgyújta szemével „mert szeme nyilával... mint célt engem .. meglőtt” mondatta már velem azúrkék délelőtt 3 �Palócföld 99/2 amint tallérosra fordítám söreim igencsak sajnáltam elhagyott vétkeim dedikáltam ottan Pál uramnak éppen didik á ltam volna mint tettem azt régen: Christina nevére tengerkék szemére szűzi termetére ... eszem vesztésére ím verset vétkeztem de nem maradhattam ... vasderes paripám nyerítette: Hatvan. (utóirat) Azon az éjszakán meghalt a barátom Halasnak szülötte: hazájától távol pedig készült haza maga mondta nem más Los Angelesből is hazakondult Kannás*! (1999. szép májusának legvégén, telő holdnál) Simon Zoltán grafikája * Kannás Alajos költő (1926-1999) 4 �Palócföld 99/2 Géczi János A költészetről —József Attila születésnapján 1964 óta tartjuk meg a költészet napját - s ezen a napon egy sajátos módon emberhez kötött tevékenységet állítunk figyelmünk középpontjába. József Attila születése napján az irodalom költői müveket magába foglaló részét ünnepeljük, s általa pedig azt, amit a világ­ ban számunkra fontosnak, éppenséggel szépnek vagy tetszőnek találunk. Ilyenformán az ember saját produktumát ünnepli a költészetben. Ezért lehet olyan gazdag, változatos és szemléletes a költészet, mint maga az anyagból és a szellemből egybegyúrt ember. Nem tudom megmondani, hogy mi a költészet, ezért a szerepéről, a helyzetéről vagy az ünne­ péről sem lehet sok mondandóm. Egy-két dolgot ugyan sejtek róla, de sem a tartalmát sem pedig a tonnáját nem vagyok képes elkülöníteni, mi több, inkább azt gondolom, e kettősség látszólagos. Értem, mint Babits, magam is a nyelv és a dal közötti különbséget, tapasztalom a költészet hatal­ mát, és ismerem azt is, amikor valami képes a káoszból kiformázódni és egyszer csak ott van, tökéletes, befejezett, megnevezhető és alkalmas arra, hogy általa valami kicsi vagy nagy dolgot lehessen állítani: kiről? miről? miért? - de ezt már végképpen nem tudom. A költészet, talán, arra mutat rá, ami a világban a pillanatnyi rend, hogy aztán arra is, hogy mi jött létre e szétomlott rend után. A változni kész, sokféle eredetű, jelentésű és minő­ ségű szálból összefonódott világ némelykor - valaki által: aki alkalmilag éppen költő - olyan mintázatba rendeződik, amelynek sajátos jelentése keletkezik, így jöhet létre a tudat is az anyagból, s ez a különös, megteremtett valóság, amely egy kapszulányi esszenciát tartalmaz a rendről, miként anyagra a tudat, képes néhány secundumra magára látni, s önmagáról kis semmiségeket, aprócska megállapításokat tenni. A költészetről, s mindenről, ami a költészethez kapcsolódik, csak hasonlatokkal lehet be­ szélni - vagy nem beszélni. A költészetet - amint annyi nagy művésznél tapasztalhatjuk művelni is szokás, kísérletbe vonni, éppen a bánat, a mindentelenség, a végesség ellen - s máris tapasztalható egy ellentmondás; hogy ha tárgyat adunk a számára, akkor nemcsak tartalommal töltjük fel, de tartalmat lopunk el tőle. S ez a költészet természete ellen való. Elhangzott 1999. április 9-én Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban —a szerk. 5 �Palócföld 99/2 Nem gondolom fontosnak, ama régi, de ma is lépten nyomon hangoztatott elképzelést, amely tudni véli, nem egyszer pedig meg is mondja, mit kell vállalni a költészetnek s a költőnek. Hiszen a költő szabad akaratából bármit vállalhat. Ha akar, akkor történelmi vagy társadalmi fela­ datot, ha akar, akkor politikacsinálást, ha akar, nyelvet, izgatott propagandát, lélekpróbát. A vers bánni lehet. Komoly természetszépe, erő, nemzettudat, vágy, zene és finom nyelvjáték. A költé­ szet, mint módszer, a tünékeny világ megragadására szolgáló eljárás azonban mégiscsak megtapasztalhatóbb és fontosabb mint a leosztott eszmék poétai munkákban való randalírozása, szemlé­ zése. A költészet közösséget tud létrehozni: a mindennapokban, a művészetben és a tudományban. A vers pedig e szellemi tér megvalósításának az eszköze. Az ember által kisajátított, belakott világ rendje a költészetben mutatkozik meg: ebben a szavakban, jelképekben és hangulatokban gazdag létezési formában tapasztalható meg leg­ inkább a valóságunk. S azok számára pedig, akik a költészetet létezési és megismerési for­ mának is tekintik, nem kell magyarázni, hiszen értik, miért nem lehet azt természettudomá­ nyos módszerekkel meghatározni. S számukra azt sem kell indokolni, hogy miért fontos a félszeg hezitálás, tétova morfondírozás, amellyel a múltból és az elképzelt jövőből kivá­ lasztódik az a néhány vonás, amely aztán a jelenünkhöz kapcsolható, s életünkhöz - éppen a költészet jóvoltából - távlatot és feladatot ígér. A költészet napján, amely annak a József Attilának a születésnapja is, akinek az életműve annyiunknak oly fontos, hogy nem tudunk róla lemondani, a költészet világteremtéséről, a múlt és a jelen és a jövő együttláttatásáról kellene beszélni: de az ilyen szépségeket szóba hozni, mint újfajta világborzalmak idejét nem lehet. A költészet napján már csak verseket lehet olvasni. Lóránt János Demeter festménye 6 �Palócföld 99/2 Csikasz István Deszkatakaró (magán istentisztelet) . 1 Hat szék vette körül az állandóan nyitott ebédlőasztalt. A székek karfái kétharmados körívbe hajoltak vízszintesen. Naponta több vendég is volt. Ebéd után, fél három körül rendszerint az első volt a TANTONÉNI. Délután, később, mikor már sejteni lehetett, hogy talán kisült valami süte­ mény, jött a magas TANTOBÁCSI a pepita fekete-fehér öltönyében. Este benépesült a la­ kás: vacsoraidőben beállítottak VÖRÖS Gyuri bácsiék - a gyönyörű BABA is velük. Villogó és vidám barna szemei voltak, átható tekintete. BABA lehetett másodikos kereskedelmis ÉN halálosan szerelmes volt bele - hát, ha BABA nevetett... Születetten kedves volt, néha lehajolt, megpaskolta ÉN arcát, annyit mondott: nem úgy van az, te kis bukfenc. 2. ÉN akkor múlt négy éves, és LUCA napján, tíz nap múlva lett volna négy és fél. Okom van rá, hogy megismételjem: LUCA napján, tíz nap múlva lett volna négy és fél. Az egész lakásban állandóan hangzavar volt, rendszerint a konyhában. Mindig mostak KÉKÍTŐT OLD AZ ÉG VIZÉBEN - mondta APU a Gizinek - vagy vasaltak, pogácsát sü­ töttek a nagy kártyapartikhoz, ki-be hordták az edényeket, tálaltak, rezegve csörömpöltek a tálcákon a poharak, porcelán-visszhang vonult végig az ebédlő asztalán, kongtak fémesen és zománcosan a tepsik, lábasok. Illatokat, szagokat kellett széttenyerelni a jövés-menésben. 3. ÉN szenzibilis, csupa ideg volt. Nem szép, nem volt olyan - „ölbevehető”. Születetten árnyékos szemű, viszonylag beesett arcú, kicsit vézna testalkattal, rossz étvággyal. Vállig érő platinaszőke haját májusban lekopaszította a Kovács Bandi. Mélytányér alakú kis kötött sapkát tettek a fejére. APU szokta mondani: vedd föl kisfiam a sábeszdeklidet. 7 �Palócföld 99/2 ÉN valamiért mindig kikapott. Kikaptam, kikapok, ki fogok kapni - ragozta magában, hi­ ába rettegett, mégse lepődött meg, ha ez megtörtént, motyogta, amit APU is szokott emle­ getni: NEM NYAFOGNÉK, DE MOST MÁR KÉSŐ. Térdelt egy kicsit a sarokban, gyorsan megadta magát, bocsánatot kért, kezet kellett csókolnia éppen annak, akitől kikapott, aztán folytatta volna azt az icipicit, ahol abbahagyta, de már minden veszélyessé vált, tétován fogott játékba, mert mindig és újra és újra más-és-más volt a rosszalkodások végső határa. Az ANYU eszközei a főzőkanál, a nagy ruhakifőző keverő-forgató hosszúnyelű lapát, a poroló-prakker voltak. APU évente egyszer, csak a fenekére, kézzel. A fakanál naponta többször is. Nyáron a prakker. ÉN tehát elbizonytalanodott, eluralkodott rajta a félelem, amely befészkelte magát a lakás minden helyiségébe. Az előszobába, ahol apja faragott pásztorbotjával egyszer összetörte a tükröt, a konyhába, mert hányt az avas vajas rántottlevestől, a spájzba, ahonnan vasárnap délutánonkint kilopta az ebédről maradt kihült rántotthusokat a lábasból, - a nappaliba, mert ott kellett térdelnie. Leginkább a hálószoba volt ijesztő, rémes. A spaletták bezárva, majdnem teljes sötétség. A cseresznyefa hálóbútor szekrényeinek tetejét faragott orom díszítette, remek rószaszirmokkal, melyeknek közép­ pontjában egy-egy bimbó: egy-egy meredt, kigúvadt szem volt - ezek bámultak rá ébredés­ kor. ÉN lucskosra izzadt, összetapadt az ágyneművel. Tehát a sötét. ÉN rettenetesen félt a sötétben. Innen eredt állandó szorongása, amelytől soha-soha nem szabadult meg. Az esti sötétben a baromfiudvaron, a vállig érő pipitérben farkasokat látott, világító szemű, hatal­ mas, bozontos szörnyeket, és szellemeket a farakások mögött. Akkor még csak ketten voltak testvérek, hugocskája, EJCI mindig ANYU körül volt. Mellette valami szelíd kis gyereklány tett-vett, - ÉN tudta, hogy hozzá nem lehetett fogadni senkit, mert a 15-16 éves lányok combjába hirtelen mozdulattal, nagy élvezettel állandóan beleharapott. Talán mert nem az ANYU volt vele? ÉN felnőttkorában is emlékezett a csodálatos, fehér lánycombokra. Szappanillatuk volt, és még valamilyen. A szoknyák szélesek, loknisak, - egyetlen mozdulat, megindult a nyálki­ választás, és harapott. Bizony, sokan vitték el örök emlékül magukkal ezeket a nyomokat, de a kölyök sohase bánta, ha ezért kikapott - megérte. 4. Az egész faluban csak nekik volt rádiójuk. A két ablak között volt a rádióasztal, alul az akkumulátor. Hetenkint kellett tölteni, bakszekéren tologatni a szakiskolai áramfejlesztőbe. A rádió homloklapja fekete bakelitból készült, rajta két forgatható keresőgomb, fehérvonalas beosztásokkal. A készülék tetején nagy hatszögletű hangszóró hátsó támasztólábbal, fekete kerettel, könyvkötőpapírral bevonva, ronda, márványos, ízléstelen barnás-zöldes színekben. Állandóan szólt a hangszóróból valami. Nagykovácsy Ilona énekelt, Medgyaszay Vilma, az imádott Sárdi János, és maga az európai csoda: Németh Mária a Stats Operből. Hegedült a Zathureczky, áriázott Pataky Kálmán. APU ilyenkor büszkén mondogatta: - Látod, nem­ csak Kisfaludy-Strobl Zsigmond szobrász, nemcsak az egyetlen szellemi olimpiai bajnok Mező Ferenc, de Németh Mária is, Zathureczky is szentgróti származású. ÉN állandóan azon törte a fejét, hogyan lehet valakit annyira lekicsinyíteni, hogy bele­ férjen a rádigóba. 8 �Palócföld 99/2 ÉN híreket hallgatott, közvetítéseket, a Pluhár Pistát. Tudott neveket is: Sárosi Gyurka, Orth, Tóth Potya, Zsengellér, Bodola, Petschauer, Elek Ilona, Csák Ibolya, Gerevich, Pelle Pista. Hallotta a tüntetők kórusát: VESSZEN KÁNYA - APU is kiabálta, ÉN velük együtt. El­ képzelt egy frakkos-cilinderes alakot, a feje fekete, tollas, hatalmas orra van, az a csőre is, és ő a Kánya. Vesszen Kánya. A kányák mindig ellopták a kiscsirkéket. ÉN akkor már valószínűleg mindent értett, csak nem tudott mindent. APU mondogatta néha: S MÉGIS MAGYARNAK SZÁMKIVETVE, LELKEM SIKOLTVA MEGRIAD ÉDES HAZÁM, FOGADJ SZIVEDBE, HADD LEGYEK HŰSÉGES FIAD! Valakit nem akar befogadni? Mert ha az a VALAKI magyar? Mi magyarok vagyunk. Minket befogad? De az ANYU nem biztos, hogy magyar. - Úristen, micsoda lába van még mindig, ha értenél hozzá! Nézd a kissé vágott szemét: vagy egy Jász, vagy egy Kun vezér lánya! - mondta neki apja, aki újságot olvasott az óriási diófa alatt a kockás abrosszal leterített kőasztal mellett. ÉN imádta és csodálta az ANYUT. ANYU magas volt, egyenes tartású, valóban gyönyö­ rű: ANYU hercegnő. Hatalmas kékes-fekete haja lobogott utána, ahogy a kék-piros tiroli ruhájában kijött-bement. Talán Ő is magyar. Most akkor magyar, vagy kun? ...ANYÁM KUN VOLT... 5. APU igazán ki nem állhatta Vass öspörös urat. Erőszakos, durva ember, különösen mióta Keresztes-Fischer, az unokaöccse miniszter lett. Vass Ferkó - otthon csak így hívták - félel­ metes volt, bottal járt, a fején keménykalap, mindenkit lenézett, nem köszönt vissza, mogor­ va volt. Ennek ellenére ÉN minden vasárnap ott volt a misén apjával, fönt a kórusban. Apja, és Német Laci, a kántor versenyt énekeltek, ÉN irigyelte a fujtatót működtető fiúkat - majd ha nagyobb leszel, mondta APU. Az öt-hatszázéves urasági erődtemplomban ÉN egy kicsit mindig remegett-reszketett bűnei miatt: egy üres cipőbokszos skatulyát megtöltöttek Huber Jancsi segédletével kukoricával, egy madzaggal a macska farkára kötözték, fél-fél diót a négy lábára, aztán elengedték. A fűben hemperegve hasfájásig röhögték magukat. ÉN izga­ tott volt és megszeppent - ezt többet soha, édes kis Jézuskán, csak most az egyszer... a mo­ noton imák elbódították, a tömjénfü st, az örökmécs vöröslő izzása, a csengők hangja, az együtt éneklés elbűvölte, érezte, hogy megkönnyebbül, de alázatos lett, igaz és teljesen őszinte hittel eltelített. ÉN misézett otthon a nappaliban. Volt egy kis fehér étkezőasztalka, gyerekméretű, ÉN azon evett egyedül. Délután mindig csönd volt. EJCI vagy aludt a hálószobai gyerekágyban, vagy anyjával és Gizivel kint volt valahol. ÉN majdnem minden olyan latin szöveget fejből tudott, amit Vass öspörös az istentisz­ teleteken hangosan mondott. PÁTERNOSZTER, KI ESZ INCŐLISZT. Nem jól mondod tegezte gondolatban a papot. AKI ESZIK INCŐ LISZTET. Mi az az incő? Lisztet enni. Mért? ÉN misézett. Akkor még nem tudta, hogy már színházat játszik. Soha nem volt színház­ ban, azt se tudta, mi az, de a falusiak mindig bemutattak szüret után egy színdarabot, meg tavasszal egyet. Színdarab - azt tudta, mi. Látta a PIROS BUGYELLÁRIST, meg a BOLYGÓ 9 �Palócföld 99/2 ZSIDÓT. Hári Laci volt a nagyjézuska, ÉN sírt, ahogy Laci ott lógott a kereszten, hetekig nem tudott aludni. De a misében ez nem volt benne, ott mindig ugyanaz volt a műsor. ÉN mégis teljes szívvel újra-meg-újra végigélte a miséket. Később, ha nagy lesz, ő is bemegy a korlá­ ton túlra a színpadra, az aranyozott oltárhoz, ő is selymes, színes lepleket vesz fel: pirosat, zöldet, lilát. A dallamok már belementek a fülébe, a hangok kis barna golyók voltak egy fonálon, egyik magasan, a másik mélyen lengedezett-repdesett, végül mind: zzs-zzszzsuppsz! beletalált a fülébe. Majd aztán kiénekeli őket magából. A vitrinből kilopott valami ekrü-színü csipkét. Az egyik karfás széket fejre fordította, az mint a cövek, biztonsággal állt a gyerekasztal lapján. Így már nem szék volt: fölfele fordított, nyujtózó lábaival oszlopos oltárt jelentett. Az ülőke lapján ott sárgállott az árcédula. Elől a háttámla rácsai: egy kalitka - ide zárom az én bűnös lelkem - gondolta ÉN. Levette a vitrin tetejéről apja lövészversenyen nyert ezüstserlegét. Fehér kisszékét beállította a nagyba, lete­ rítette a csipkével, rá a serleg. Kicsente a teázáshoz való kicsi rumoskorsócskát - édes üvegecske - az ő méreteihez való. KELLETT VOLNA KÉT KIS LÓ, .................................KIS EKE, KIS HÁZ, KIS KUTYA, KIS CSIKÓ, KIS KASZA, KIS BÚZA MINDEN ARÁNYOSAN HOZZÁM, MINT AHOGY MINDEN ARÁNYOS VOLT A NEVELŐAPÁMHOZ. - „Öcsödön rossz volt” - tette hozzá APU és mindig könnyezett, amikor ezt mondogatta. ÉN tudta, hogy ez nem őróla szól. Neki édesapja van. Az APU minden vasárnap, mise után, egészen ebédig olvasott ritmusosan, hangosan. Olyanokat mondott, hogy ÉN TÚLLÉPEK E MAI KOCSMÁN, AZ ÉRTELEMIG ÉS TO­ VÁBB! SZABAD ÉSSZEL NEM ADOM OCSMÁNY MÓDON A SZOLGA OSTOBÁT. Aztán sóhajtott, fölállt - HÚSZ ESZTENDŐM HATALOM, HÚSZ ESZTENDŐM EL­ ADOM. ÉN szeretett volna húszesztendős lenni - azt hiszem, a lányok miatt. Ezt értette, de még nem tudta. BABA jutott eszébe, ahogy lehajolt, meg az, hogy FOGAIDON A TÜNDÉR NEVETÉS. Azt tudta is, értette is, hogy KÍSÉRJE KÉT SZÜLŐJE SZEMMEL: A SZEL­ LEM ÉS A SZERELEM! ÉN félt a szellemektől, az éjszakai baromfiudvarra gondolt. A szerelemre csak akkor, ha Manci néni a nagy házi mulatságokon mellette táncolt, ő éppen az öléig ért, onnan pedig őrjítő illatok libbentek ki a röppenő szoknya alól. Valami ez a szerelem. A gyereklányok combja. A Baba lehellete. ÉN biztos volt benne. A szerelem egy szag. 6. - Ezt hallgas meg! - mondta OTTÓ FRANCI a nyáron az apjának - és akkor Pestről ma­ gával hozott újságokat olvasott hangosan. ÉN gyűlölte ezt az Ottó Francit. Minden nyáron náluk volt vagy három hétig, állandóan incselkedett a gyerekkel - ÉN fülét ráncigálta, nagy dülledt gülü-szemei voltak, és kopasz és fényes volt a feje, mint amilyen a biliárdgolyó. Ebéd után mindig zenéltek. Sokszor előfordult, hogy ilyenkor hétvégére lejött doktor Banke 10 �Palócföld 99/2 a minisztériumból, a Füzesi Józska bácsi, meg mások, és akkor vonósnégyest játszottak. Néha betoppant az óriási énekesnő, Józsa néni, súlyemelő karjaival fölkapta ÉN könnyű kis testét, magához szorítva összecsókolgatta. Ezt ÉN utálta nagyon, mert mindig érezte Józsa néni hatalmas és sok cicijét, ez illetlen volt, szégyenletes, mert az neki a női része. Józsa néni mindig a TOSZKÁT imádkozta. ÉN erőltette az agyát, de sohase tudta, hol van ez az ima a misében. A vonósnégyest nem bírta elviselni, vonított, mint a kuvasz kutyájuk a holdra. Kirohant, futkosott a kertben, bottal verte a füveket, mint AZ. Apja Mozartot akart hegedülni - az isteni édes gyermek - mondogatta. Franci bácsi hege­ dűversenyt akart - Mozart egy rokokó puncstorta - dühöngött. ÉN majd szétpukkadt a neve­ téstől, mert nem azt képzelte el, hogy Mozart van puncstortából, hanem azt, hogy versenyt futnak a hegedűk, az apja meg Franci bácsi loholnak utánuk, - itt APA biztos győztes, mert a Franci lemarad az óriási dagadt pocakjával. A fülhúzások miatt ÉN sokat panaszkodott az édesanyjának, akinek APU így válaszolt: - Ugyan, a „Júlia szép leány"-t bemutatja az operában a Tóth Aladár még az idén, de­ cemberben. Ott volt Keresztapa is, ő járt egy társaságba az Ottó Francival. APU az öccséhez fordult: - Na, mi ujság? Azt tudom, hogy kiengesztelte Babitsot. Mikor találkoztál vele utoljára? - Május elsején voltunk együtt a Hármashatárhegyen kirándulni. Tüzet raktunk. Jó kedve volt, élvezte, ahogy a hangja visszhangzik az erdőben, azt kiabálta, hogy VALAMI NAGYNAGY TÜZET KÉNE RAKNI: azután hirtelen elkomorodott. Jöttünk-mentünk, ő nem segített hulladékfát gyűjteni, csak magába roskadva mormogott - A RAKODÓPART ALSÓ KÖVÉN ült, - valami elúszó dinnyehéjakról fecsegett. Szavalni kezdett, de mi a praktikus tennivalókkal voltunk elfoglalva, mondtuk, várjon, bocsánat, ne haragudj, majd ha sütjük a szalonnát. Tudod, ahogy szokott, azonnal ő akart a központ lenni - summa summárum eszméletlenül megsértődött. Fölült egy gazos dombra, hátat fordított. Körbeültük a tüzet: gyere, most csak rád figyelünk, itt az adagod is. Kavicsokkal dobálta a hátunkat dühében, teljesen kivörösödött izgalmában. Káromkodott, egy bottal verte indulatosan a füveket. Egész nap nem akart megbékélni. Azóta nem láttam, Jolánékkal se találkoztunk. Etelkával egyszer összefutottunk a Hotel Palace előtt, integetett, ne is kérdezzem, könnyezett, nem mondott a világon semmit. - Amikor Szárszón együtt voltunk valamennyien, még 29-ben, emlékezhettek - annak a gyerektelen parasztházaspárnak a pajtájában nyáron - szólalt meg az APU- már láttam rajta mindent. Ahogy a húsos szemöldökét összehúzva ránk pillantott néha sötéten, már láttam az arcán: baj van, vagy baj lesz. Az ETNA lobogott a tekintetében, meg egy homályos tavaszi pocsolya tükröződött benne. ÉN tudta, hogy az ETNA egy piros női név, és elképzelte, hogy Etna fürdik a tavaszi kék vízben. És meztelen, ki van mindene. - Gyere ide! - intett Ottó Franci a kiskölyöknek. Az előbb ijedten apjára pillantott. Franci bácsi átfoga ÉN vállát, előkotort a belső zsebéből egy gyűrött papírlapot, majd olvasni kez­ dett keményen, durván - közben ÉN fülét ráncigálta. A VILLAMOS IS ALUSZIK, ALUDJ EL SZÉPEN, KIS BALÁZS: Kisbalázs az a kopasz fejed - gondolta ÉN. 11 �Palócföld 99/2 - Ne húzd a kölyök fülét. - Szólt APU csöndesen, nyugodtan, amilyen mindig is volt. - Ez a te bajod, te marha. Mért nem nősülsz már meg? - Ezt Keresztapa mondta a Franci bácsinak, eléggé ingerülten. - A nővérem fiának írta. - Mondta Ottó Franci. - Ő a Balázs. Az Ottó Franci az a szellem a baromfiudvarban este - gondolta ÉN, és elhúzódott az átiz­ zadt, büdös vászonzakótól. Azt tudta, hogy az Ottó Franci-Ferenc zeneszerző, csak azt nem tudta, hogyan kell zenét szerezni. Mert szerezni azt jelenti, hogy megkaparintani valamit ingyen, vagy hozzájutni olyanhoz igen olcsón, ami drága, és ráadásul nem lehet kapni. És elképzelte, hogy a Franci Budapesten titkos összejövetelekre jár, ahol valami alkatrészeket kap, amit aztán otthon földolgoz: belerakja a zongorába, szerel, javít, csavaroz, közben mindent jegyez pontrólpontra, bezárkózik, egyedül megszólal a hangszer - és akkor leírja a recepteket. APU is mindig kiteszi a mi kottaállványunkra az ő maga receptjeit amikor hegedülni akar. Lehet, hogy a Franci bácsitól kapja, és ingyen. Mert ő szerzi neki. Azért olyan elnéző APU, amikor ebédnél ő zabálja meg mindig a csirkecombokat. 7. Télnek kellett lenni, ÉN katonaruha színű patentharisnyában mászkált a torontáli szőnye­ geken. LUCA napján, tíz nap múlva lesz majd négy és fél éves. Kint hó nem volt, csak csonttá fagyott sár. Én lepakolta a színesceruzákat meg a papíro­ kat a gyerekasztalról. Délelőtt megrajzolta a Rákóczi Indulót, de úgy, ahogyan a zenekar játszani szokta. Természetesen, szólt a rádigó. ÉN őrjöngött és toporzékolt, amikor Báthy Anna, vagy Osváth Júlia sikítozott - a fogát csikorgatta ettől a visítástól. Aztán egy olyan muzsika jött, hogy ÉN megállt a levegőben. Ma már tudja, hogy a Sorsszimfónia volt. A rekamié szélén ülve az isteni zene mögött, felett is hallotta apja hangján: A SEMMI ÁGÁN ÜL SZIVEM de aztán fölkelt, hiszen itt volt az idő: miséznie kellett. Meg ne haragudjon a három Jézuska: - a pici, aki jön a karácsonyfával, a nagy, akit min­ dig keresztre szoktak feszíteni, - meg a fehérszakállas öreg: az Isten, a Főjézuska. Szólt a rádigó. Ez éppen olyan muzsika, hogy most, most kell misézni. ÉN a kisasztalra tette a karfás, fordított széket, bele a kis fehéret, a terítőt, a kelyhet. SZURSZUM KORDA. Mondta. Az ebédlőasztalon mindig volt egy tálca, egy korsó víz, két pohár. Kézbekerült az icipici rumoskorsócska, ÉN készült, hogy a nehéz, nagy vizeskorsóból teletöltse. Előbb kiment a konyhába, a nagyobbik pogácsaszaggatóval szabályos, köralakú kenyerecskét nyomott ki magának: az lesz majd az ostya, az áldozás. Szalvétával leterítette a kelyhet. Imára kulcsolta magát, letérdelt. DOMINUSZ VÓBISZKUM - ETKUM SZPIRITITÓ - én istenem, jó iste­ nem, becsukódik már a szemem - akkor elhallgatott a zene. A bemondó azt mondta: megszakítjuk adásunkat. Aztán hosszan magyarázott valamit, amelynek a végén az volt, hogy nekiment a ... hogy meghalt... ÉN abbahagyta a misét. Érezte, hogy egy kicsit bepisil. Kiment a konyhába, ahol négyenöten is beszéltek. Többször belekezdett, - végül egy pillanatnyi csendben el tudta mondani: 12 �Palócföld 99/2 - ANYU, bemondta a Rádió Bácsi, hogy meghalt a ...ki is...hát az a Józsefatilla. De a ve­ zetéknevét nem mondta be. Döbbent csend lett, a felnőttek egymásra néztek. - A fantáziája - mondta a Tantonéni. Valamennyien berohantak a szobába. Ódry Árpád hangján ropogtak a szavak: HIRRRES DRRÁGA BUNDA RRRAJTAM HÚSZ KÖRRRÖMMEL M/AGAM VARRRTAM BRRRUMMA BRRRUMMA BRRRUMMADZA AZÉRRRT JÁRRROM ILYEN LASSÚN MÉRRR A MARRRKOSNAK MARRRÉKKAL A KÖRRRMÖSNEK ÖRRRÖMMEL TAKA RRRÓDZZÉK DESZKÁBA... kkaródzzék...szkába - ódzzék...ábaaaa...visszahangzott ÉN teljes testében soká, sokáig. Csak állt pisis harisnyában-nadrágban - a korsó víz fele a terítőn. Nem kapott ki. Megszeretgették. Az asszonyok szipogtak, szemüket törülgették. ÉN mindent értett. Aztán eszébe jutott az Ódor néni temetése a nyáron. Ódor nénit is deszkával takarták be. Úgy hívják: KOPORSÓ. 8. Eloltották az aladdin-lámpát. Este nagy csend volt. Férfiak. Viktor bácsi, a postamester egy ceruzát pörgetett az ujjai között. Pálffy Jóska bácsi rán­ gatta az arcbőrét, pislogott, szipogott. A kántor sötétkék zakóban, karba tett kézzel. Vörös Gyuri bácsi bort iszogatott, a henger - és műmalomból Imre bácsi csak a taplósapkáját for­ gatta szótlanul. Kovács Lajos, a segédjegyző rekedtesen köhécselt. Hat gyertya égett a nagy ebédlőasztalon kistányérokban. ANYU suttogott: - A gyerek hallotta a rádióban. Nem akartuk elhinni neki. - ÉN zavartan állt. Őt nézték a férfiak. APU hosszú szünet után csak ennyit mondott, kissé fuldokolva: AKÁRHOGYAN IS LESZ, IMMÁR KÉSZ A LELTÁR, ÉLTEM, ÉS EBBE MÁS IS BELEHALT MÁR. Simogatta ÉN arcát. ÉN először volt büszke életében. De szomorú nem utoljára. 1999-ben. (2000. ápr. 11-re, JA . születésének 95. évfordulójára) 13 �Palócföld 99/2 Ádám Tamás Lapozgattunk az időben Hanyag mozdulattal dobod válladra a nyarat lám már nem is emlékszel a pinceszagú dohos szobára ahol sárga bőrt festett melledre a pislákoló negyvenes égő alig ismert rád a kezem vacogtam én is egy idő után kiszökött az ajtó résein a reménytelenség beléd feledkeztem narancsot görgettem testeden végigleste szeretkezéseinket anyád a falra akasztott képről le nem vette a szemét rólunk sírt vagy csak megolvadt az alumínium a kereten boldog nem lehetett semmiképp látszott rajta elgondolkodik különös alakzatot vett fel a fényképet tartó kartonpapír kipúposodott rendesen dombormű született lapozgattunk az időben megmásztuk a családfát megtudtuk nagyanyánk is szeretkezett talán éppen ebben a kopott szobában akkor ugyanúgy macska járt az ablakpárkányon három emelettel a fold alatt megcsúszott de nem zuhant nagyot mi is túléltük ezt a veszélyes századot nehéz a levegő hanyag mozdulattal dobod válladra a nyarat vissza se nézed szeretkezéseinket penészes szobánk nincs sehol még egy ideig ízed kavarog a forró széllel visszafelé olvassuk a híreket az újságokban nagyanyánk is halott ki emlékszik az egészre 14 �Palóctold 99/2 Temetetlen sóhajok Láttam amint meghajlítottad a sugarakat kosarat fontál belőle hogy legyen mibe tenni hazugságainkat ügyes a kezed összegyűjtötted a maradék fényforgácsokat jól mutatnak majd éjszakába mártott hajadban a halotti toron mostanában különösen kellenek a mosolyt fakasztó tettek kötényedben szaporodnak a be nem váltott ígéretek temetetlen sóhajokat csipegetnek a varjak elég lehetne már ebből az émelygős sajnálatból valaki mókázik a koporsóban szerepet játszik a bokrokra dobott köd takarásban mintha nem élne a mozdulat hogy azonosítsam be árnyas homlokodon a kalapácsütések helyét de minek is bízhatunk egymásban mint kés a hóban minden oly bársonyosan ellenséges csalánok között békésen pihennek az eldobott koldusmosolyok roppant komolyra fordult a helyzet 15 �Palócföld 99/2 Megvakult viharlámpák Minden bizonytalan és semmi sem eredeti jobb híján az éj sötét bársonyára dobott kavicsok hamis fényei mutatják az utat ami sehová nem vezet jófelé megyünk mindegy merre botlunk el valamiben hanyag szelek korbácsolják egyre kékülő körmünkön a tenger hullámait marad erőnk a legyintésekre bizakodunk tévedés lehet a só az arcunkon majd eligazítanak bennünket a megvakult viharlámpák ez az egyetlen kapaszkodó több a kelleténél úgy vagyunk ezzel mint amikor a madarak nagy repüléseket hazudnak maguknak különös íveket rajzolnak az ég vásznára látványnak sem utolsó zuhanás előtt tényleg elegáns finoman bontják összevarrt szánk varratait az eltévedt varjak de nem jönnek a szavak minek ismételnénk a penészes mondatokat sötétben hihetőbbek lágy sóhajaink messze még a hajnali reménytelenség jó várni valamire csak eligazítanak bennünket a megvakult viharlámpák 16 �Palócföld 99/2 Megint más: elnyújtózol a felhevült síneken Elindul a tűzfal de meggondolja magát ugyanaz a pillanat mint amikor tégla színű melltartó felé közelít a kéz majd visszavonul örökre többé nem próbálkozik érvénytelen a mozdulat megnyugtató hogy legalább kísérletről szólhatunk nem éltünk hiába egyedül állsz a fák nélküli parkban eldöntheted melyiket választod az egyetlen lehetőség közül úgy maradsz ahogy kezdted gyökeret ereszt lábad felsebzi. válladat a száraz beton rád dőlnek a felhőkarcolók tőled lop vért a nyugodni készülő nap jó helyet találtál: fekszel a simára vasalt tengeren hátad kidörzsöli a kemény sós víz mégis kellemes a magány melléd költöznek a csillagok a tenger az ég kicsit elbizonytalanít a sötétre satírozott rajzlap majd a megvakult viharlámpák eligazítanak megint más: elnyújtózol a felhevült síneken jó lenne kipihenni ezer év fájdalmát vágyaid még lehetnek mentesítő vonatra vársz ha akarod elárulom szélvédő nélküli villamos jön kihalt a vezetőfülke aligha számíthatsz fékcsikorgásra mindig nehezen viselted a zajt hangulatos ez a kor 17 �Palócföld 99/2 Hogy milyen magányosak az őszi zoknik Keményen koppan a mennyezetről leszédülő vakolat az olajjal átitatott padlón régi kocsmák hangulata jön elő pedig egy romantikus szobában vagyunk itt múlatjuk az időt ugyanúgy fekszenek az árnyak az ágy mellett mint levetett bőrünk a sivatagban összegyűrt ruhánk ráncaiba bújik a hold jobb helyet nem talált hogy milyen magányosak az őszi zoknik mindegy mikor kattintod fel a villanyt meglepetés nem érhet csupán a karosszék menedékében bízhatunk de bízhatunk-e valamiben nehezen viseljük a reccsenéseket kiszökik alólunk a talaj hadd menjen valamerre leszédülnek a madarak az égig érő fáról átszakítják a lodzsa fagytól megmart betonját legalább lecsurog a fájdalom a szomorúság kinek kell ez a mérhetetlen keserűség habár manapság mindenre akad vevő hogy milyen magányosak az őszi zoknik fakulnak a napok lassan megkopik a sarokba szorított indulat a langyos legyintés önigazolásnak sem túl eredeti azért rendre próbálkozunk 18 �Palócföld 99/2 Karácsony Attila festménye 19 �Palócföld 99/2 Handó Péter Falusi fények (Részlet a készülő regényből) 1 Egy másvirágos nyári hajnalon, mikor a zsurlófüfélék pollenjétől allergiás a párás légtér, a levelek lándzsájáról spontán siklásokat és zuhanásokat produkálnak a harmatcseppek, s a csillagos ég gyászfeketéje éppen kikékül, fénybe öltöztetve merednek a mélyzöld lombok, végigcsordul a mandzárt-tetős kockaházak falán a napsugarakból meríthető megvilágosodás, megmozdul és csöndje jelentette nyugalmával összeférhetetlenül, de a falu - kísértetiesen ürestekintetű lények alakjában - kiárad határa felé, olyan tágulást mutat, mint a bimbóból kifeslő virág, vagy ülepen kettévált gatyaszár. Kapás, kaszás, zsákos emberek masíroznak a szélrózsa minden irányába nyirkot törölni az anyatermészet fotoszintetizálóiról, zargatni a hűsített-tempójú bogarakat, első vizelettel megöntözni a parcellavégi bokrokat, meg hogy vigyék valamire az életben, egészen addig, míg beláthatatlan távolságra nem kerül minden humanitás, emberi érték, s maga az életélvezet, marad az asszonynak a férjek egrecírozása, a férjeknek a szesz oltárához való terülés, s mindezek mögött egy be nem vallható felismerés: csupán látszatértékek jöttek létre, - keletkeztek embervoltuk nyomán. Az író ilyen belátóan megveregeti vállát (jobb híján a saját két kezével), mert (jobb ma egy felismerés, mint hol­ nap egy se) tisztában van a dolgok determináltságával és a feudalista földtúrás biztosította felemelkedéssel, vagyis az ültetés-, veteményezés-, kapálás-, gyomlálás-, satöbbivégi derékkiegyenesítéssel, a munka és jövedelem közötti egyenesarányossággal, valamint ezen ará­ nyosságok helyi értékével; megrázza zavaros agysejtjeit, mintegy mellékesen, „csak úgy" a homlokára koppant, hiszen nem politikaelméleti pamflet megírásához gyűjt anyagot a nép egy­ szerű fiai közé ereszkedve, velük azonosulva és keveredve (főképp a gyöngédebb nemmel, és főképp: igencsak,) s nem szabad, hogy engedje, vidéki létének apró-cseprő nyavalygásai kiso­ dorják az események medréből, partravetett halként kelljen vergődnie a következő cselekménysorig, melybe a helyi ön- és önkénytörvények sodorják, édesgetik vagy kényszerítik. Közben —mintha kipucolták volna az eget, csak a Hold cudar céje kacérkodik a kifakult mennyboltozaton - a Nap, keleti dombok mögül girhesre koplalt bárányfelhőkre lövöldözi 20 �Palócföld 99/2 fotonjait, α -, β-, γ-sugarait, s fésüli a katonai cirkálók boronálta ózonlyukat a déli zenitrandevúhoz. A főutcán, komótos léptekkel, hat marha - a szarvasából - és gazdájuk caplat a gyepű felé megböködve a vaskerítések cifrára festett cirádait. Azon a ponton, s pont azon a ponton (különben nem ez a történet kerekedne, gömbölyödne, terhesedne, születne), ahol elkanyarodnak. Zsidó háza tör a fellegekbe aranyságra erkélyét villogtatva a nyugati oldalon (bizonyára nem tatárhorda-betörés kémlelésére szánva), s hivalkodik délcegdrapp falaival a szélrózsa minden irányába. Délre néző garázsrésze reggeli kedvcsinálóra lett berendezve, ahol az asszonytól eltikkadt torkú férjek önthetik decis poharakból garatjukba az „akácos út, ha végig megyek rajtad én"-lelket, mellyel könnyedebben kidőlüngélhetnek a dülőúton a kukoricaföldig zsenge babot szedni őnagyságának a főzéshez. Az író - nem úgy, mint a mar­ hák, melyek a szagkiáradástól csöppet sem zavartatva haladtak el e közszájon és közkézen forgó épület előtt - szintén kísértésbe jön a jó hazai szilvával telt poharak csengésétől, mely kihallatszik a nyitott garázsablakon át. (Cégérnek itt már ennyi elég.) A kísértésnek azonban ellenáll (hiszen híres ellenállóvidék fia), csak a kulcslyukig merészkedik, hogy rátapaszthassa információra éhes szemét, tájékozódjon a hazai politikai viszonyokat illetően, kikémlelje Parnasszusa alanyának szárnyaló és szesznyaló titkait, amit később elfelejt megtenni az isme­ retközvetítő tévéműsorok esetében. (No meg a Tót Mariéban is!) Már százszor megbámult kopott menzai étkezőasztalnál, kultúrotthonból szerzett széken, két borvirágtól ékes személy ül szemtől-szembe, az Á italába szédül légy kijózanodásért vívott viaskodását figyelve. A pult mögött Zsidó vakaródzik, s kissé unottan jártatja szemét körbe-körbe az alultáplált „aula" láttán, azon töprengve: hogy lesz ebből az érdektelenségből a gyereknek új hardver-konfiguráció. Végül egy jól irányzott hirtelen mozdulattal sikerül valamit elcsípnie oldalasán, de mire nadrágbagyűrt inge alá hatol szabad kezével, az a kis mitugrász elszökik. Ám jegyezzük meg az illendőség kedvéért, ezzel a hasztalan idő egy szakasza agyoncsapatott, s az üresség érzetébe egy kis méltatlankodás keveredhetett, mert mégiscsak túlélte emberünk fürgeségét a megragadott. A közben ráun a színházra, belekotor a decisbe, kipenderíti a legyet grabancánál fogva; fejét felemeli, s mélyen a társa pupillái mögé néz; átnyúl az italok és az asztal fölött, s B vállára helyezi hathetes kosztól fekete kezét. Ettől még a pók is megmerevül a sarokba fe­ szített poros szövedékén, az ablakban díszelgő gömbkaktusz elfelejt tovább nyílni, valamint egy rekedt kakas torkán akad a hajnali kiáltás. De ez éppoly természetes, mint az emberi hangképzés az emelkedett pillanatokban. - Á ... - leheli pálinkagőzösen-merengőn Á, mint aki ismeretlen bolygók ismeretlen lényeinek lényegébe kémlel, vagy épp az orra ereszkedett meg a döngöltpadlón vergődő bogár elesettségétől. - Á - válaszol B karlelökés kísérletével, indulatosan, majd szívszorítóan fájdalmas képét beletemeti poharába, mintha egy arra haladó felszolgálónő dús keblei közé tenné. S mikor elemeli ajkáról a tüzes vizet, édes elégedettség borzadálya és csöppje csillan meg állán. - Isztok-e még valamit? - szól ki Zsidó a pult mögül, s ő is felhajt egy gyűszűnyivel a magafőzte kerítésszaggatóból, miközben a hajnali vendégek busa szemeiket egymásra me­ resztve feladják továbbkortyolgatási terveiket. - Á ...- zendül egy együtthangzó válasz templomi kórus ájtatosságával a kozmikus táv­ latokat nyitó költői kérdésre, mely ugyan felkínálja az ihletet adó szárnyakat, ám a nincstelenség súlytalan tárcája-zsebe mégsem képes elfogadni eme lehetőséget. 21 �Palócföld 99/2 Bűnbánat és felmagasztalás munkál az alkohol oltárának szerény sekrestyéseiben, s sze­ meik sarkában megcsillan a végzet csöppje: a Nap ugyan fölkelt, de azonnal árnyékot vetett a mámor emberléptékű kozmoszára, mert tudható volt: kívül még tágasabb. Egy picit - csak hogy lassan erősödjön, később fájjon —, kotlósmód fészkelődnek, aztán szinte egyszerre mozdítják ki holtpontjáról elült ülepük, emelik zsírosbarna kalapjuk az oldalsó székről — elköszönőgesztussal, s fordulnak stabil pont után motollázó kezekkel, de hiába: az anyagi világ legkisebb eleme is mozog, nincs nyugalmi állapot, tántorog az Univerzum. Mint min­ den, ez is relatív. A Föld dülöngél-e, vagy aki rajta áll? Mi az, amihez mérhetjük a kilengést? Egy szelet kuglóf, vagy az elvonuló csorda nyomán maradt lepények valamelyike? (Alkalo­ madtán kifaggatjuk a fizikatudományok doktorát.) Végül néhány sasszéval a kijáratra tájo­ lódnak felöntött (helyesebben: belülről megöntözött) férfiaink. Az író föleszmél a gyönyörök kútja (kulcs lyuka) mellett, s tekintete visszariad a várható ajtótárótalálkozástól (mely felér egy harmadik típusú, sőt az első típusaival is [jem őamta eomao vagy mind N I, esetleg mind N mind egy], de már a születő negyedik típussal is előre meg hátra, oda meg vissza, folyton-folyvás és elzáratlan magömlés), dereka meg szárba szök­ ken (bár a „sudár jegenyefa” a kifelé tartók felől árad). Sebesen fordul, hogy kellő távolságra távozhasson, ám ekkor bátorsága és kíváncsisága gatyaszárba csúszik - szívétől az ülepén át a bokájáig. Előtte széles pofával, zord tekintettel, prolipiros zakósan, tajtékpipáját - mintha jogar volna - bal kezében tartva a helység Főfeje áll (s éppen miatta és neki áll). - Tiszteletes..., Címzetes..., Tekintetes..., Nagyságos... Úr!... - kezdi védőbeszédét a leleplezett könyörületességet esdeklő hangon, mint aki tudja, hogy a keresztényi megbocsá­ tás az egyetlen útja gyarló bűnei feloldozásának. S erre, az evilági cifra életben a Tisztelendő mellett a Főfej hivatott. így válik központi kérdéssé a közeledés mikéntje (no meg, hogy miként ne). - Enyje-ejnye! Kíváncsiskodunk... - veszi kezdetét bratyizósan a szózat, melyből a böl­ cső és a szemfedő helyi adománya átsejlik, akár a sérv a hasfalon, vagy Kukucska Néni szebbik fele a függönyön. - Á. .. indítja indoklását írónk az imént ellesett bőbeszédűséggel, hogy kellőképpen érthető és világos legyen helyzete és mindaz, amiben találták: edzőcipő, farmernadrág, flanelling. - Ide figyeljen - folytatja még mindig vigyorogva megrovó beszédét a lakosság okításá­ ra berendezkedett Főfej, de a felfelé törő szájszeglet lassan lebiggyed, elkomorul, s brutális vonásokkal csipkézi be az arcot maga irka-firkász! Unjuk már - az etikett megkívánta fejedelmi többes nyomatékával élve - , hogy csak úgy, huk-muk-fuk, környezetrajzokat ké­ szít. Túlajzott tekintetével mindenfelé szimatol. Vegye tudomásul, nem tűrjük tovább! Még egy ilyen eset és kicsináljuk: bevonjuk a tollát! Aztán firkálhat, ahogy akar - teszi helyre a dolgokat széles gesztusok kíséretében. Az Író, maga is érzi, ezzel pont oda pakolták, ahol leginkább megfelel mindenkinek, csak neki nem. Mellkasán belül viaskodni kezd az eleve (hisz’ nagy ÉN által) elrendelttel, hogy kidolgozza szervezetéből e sors nevű rákfenét. Szemét csillogóan felemeli, majd a földre szegezi (Kip-kop, kip-kop, hallatszanak az apró kalapácskoppanások.) - De hiszen... —magyarázná megróttunk megbillent derékkal, alázatosan, hogy szóból, mint ért az ember, s mivel termelje meg kenyerét plajbász nélkül... (Miből lesz kolbász, ha elvész a plajbász?) 22 �Palócföld 99/2 - Csak semmi de... Megértette? (-Igen. Bár gyakran kétkedem - magában így az Író) - s egy elhessentő kézmozdulattal szóraérdemesség palettájáról lesöpri, elhessenti a betűvetőt, s ugyanazon lendület erejét felhasználva magához inti a kocsmából kilépőket belső mosást követő fejmosásra. Hanghordozásából a legkisebb távolságtartás miliője is elillan földig süllyedt földijei láttán. —Akartok egy nagy frászt? Falu szégyenei. Takarodjatok a dolgotok­ ra! - a bambaképű ajtónállókat félresöpörve belép a söntésbe, miközben szendergő pipája parazsába kotor füstölőkedve újraélesztésére. Az Író ezzel visszanyeri emberi méltóságát (bár az esti duhajpartin elvesztett pénzével többre menne), s egy hanyag kézmozdulattal elköszön a köszöntetlenektől. Á és B magában dohogva az ellenkező irányba eloldalog. Halk duruzsolásukat (á-á-á...) még sokáig hallani. Az utcára - reggeli kosszal kezükön és arcukon, valamint ruhájukon — egyesévelkettesével szivárognak elő a gyerekek agyoncsapni az időt, meg a szanaszét kerengő bogara­ kat, vagy néhanapján a szomszéd dióhéjcipős macskáját. Erre a pillanatra várva hátralép ablakából a Próféta, a tükör előtt megtapogatja orrának hatalmas furunkulusát, s felölti fe­ kete superman-köpenyét, mely által az ige szabad folyójának forrásává válik torka, aztán kilép a csellengő ifjúság közé megvilágosítani ébredő tudatuk. - Emberek! Jövő emberei, halljátok szavam! - s jobb kezét az égre, balt a földre szegez­ ve, sugárzó arccal, üstökösként becsapódva belép az ugrándozó kölykök közé hirdetni a Szent Szellem üzenetét. - Közeleg, ami meg van írva... Az Író, nyakát behúzva gallérjára, sompolyogni próbál - köszönési etikettről lemondva az inkognitó kedvéért, ám a szemfüles gyermekszemek és a felőlük áradó többszólamú „csókolom" elodázzák a megváltást egyfelől, s megadják azt a köszönőknek. A Próféta százszorszentebb ábrázatot öltve, megkezdett kiválasztotti feladatát feledve, csapot, papot meg papgyereket hátrahagyva, furunkulusát igazgatva lecsap a toll forgatóra. Létrejön ezzel a Világegyetem legújabb csodapárosa, melyről gyakorlati ismeretek nélkül is azonnal megál­ lapítható, hogy az öröm kakashintájára egyfelől túl nagy dolgot ejtettek, mert igencsak meg­ feneklett, másfelől pelyhet helyeztek, mert kishíján a csillagokba verte homlokát. - Ön egy értelmes ember. Beszélhetek Önnek őszintén. Itt a világ vége! Antikrisztusbirodalom foglya minden hitetlen. Térjen meg! Térjen meg! - üvölt, szavával hergeli magát, s nyálával fröcs­ köli a hallgatót. (Megköpködlek, hogy apád-anyád ide jöjjön.) - Ön egy értelmes ember. Nem pokolra való. Pokolra? - gondolja az Író. - Az sem teremtene melegebb helyzetet... - s füle tövét birizgálva, az áporodott lehelet elől elfelé totyorászva megszólal-közbevág: - Egy kis időt szeretnék kérni... - Időt! - hördül fel hatalmasat gesztikulálva a Próféta, mintha az eget kéne megtartania; s közben nyomul, nyomul, a kerítés keresztfájának lapítva hallgatóját. - Mártózzom meg a Szent Szellemben, különben... - sziszegi, de hirtelen eláll a lélegzete, az Író cipője körül egy csészealj fonna barna valami felgyüremlik, s szagokat lövell. Kénytelen rámutatni hála­ adó erőfeszítésektől bütykös ujjával a gyanúsított dologra. - Beleléptem - szabadkozik átszínezett cipőjében, miközben egy félighasznált papírzsebkendőt fecnikre dörzsöl verejtékes homlokán. - Ön... Ön most tisztátalan! Ég Önnel. - Hátatfordít, köpönyegét Batmanként megsuhogtat­ va lendületet vesz, mire a játékban felszabadult öröm riadtan szerterebben új teret keresni a felmagasztosító cselekedtetés elől. 23 �Palócföld 99/2 Az Író oldalvást lép lesuvickolni a vizesárokszéli fűben az orrfacsaró anyagot, meg kiszuszogni-sóhajtozni a találkozást, teljes erővel átérezni a magasröptű eszmecsere elmúltával előállott megkönnyebbülést, ami minden esetben felér háromnapi székrekedés megváltó aktusával. (Ilyenkor az ember tudományos eredményekre épített ateizmusával is csak egyet gondolhat: van Isten.) (Csoda ez kérem. Hogy micsoda? Majd rájönnek. Mint a húsra a legyek. Vagy ha nem, hát mit tegyek?) Bár a látvány kopik, a szag marad. A putriutca felől szekér szalad. Rajta a purdék vidám serege előbetakarításra-menetben. Megmozdul az otthonrekedt paraszt (mert lesz tragédia, ha valamit elszalaszt!), villámgyorsan dolga kerekedik a határban, s szerszámát fogva vállra vetetten, (továbbá csípőmagasságban) megindul a kocsi nyomán. Napszítta arcukon ott vib­ rál a bizonyosság felpaprikázott foltja, melyre széles határban kivirul a gyógyír - illetve száradó szárával érintetlenül púposkodik a krumplifészek - , de nem mindenkinek. Az Író megelégedéssel nyugtázza a történelem etikai ellentétét, mely a nemzetalkotókat és az etnikumot polarizálja egyként és másként, s levon egy közszájon is népszerű para(pala-)frázist. Aztán megindul, hogy befejeződjön mindenreggeli útja, lerúghassa cipőjét, dolgozószobája áporodott csendjében írógépe fölé hajolhasson, s elfeledhesse tehéntrágyaszagát. De hiába: Isten tervez, más meg kivégez. Alig halad két háznyit, bögyeit a szokatla­ nul alacsony kerítésre akasztva, kihajol egy jólszituált középkorú hölgy, s édesen búgó alt­ ján, kedvesen élcelődve megszólítja: - Láttam, hogy a Próféta ismét a kegyeibe fogadta. Csak most mintha idejekorán elbo­ csátotta volna. Mit követett el? - Egy kis baleset - mutat a cúgos cipőjére huncutul vigyorogva. - Nem érzi? - Néha. De volt időm megszokni az elmúlt húsz év során, mióta itt tanítok. Jöjjön! Fog­ laljon helyet a kerti padon! A diófa árnya-illata hamar feledteti az iménti procedúrát. Egyéb­ ként is az Ön mellélépése errefelé szerencsét jelent - s kebleit a szövet szabad ejtése mögé visszahúzva, kitárja a kaput a sok mindenre méltó férfi előtt. - Megtisztelő a meghívása. Elfogadom. És egyben elnézést kérek a szagomért! - sza­ badkozik az etikett kedvéért, mint aki nem kíván kellemetlenkedő szerepben tetszelegni (a meghívás körítéséből adódóan ezt nehezen is tudná kivitelezni), vagy első ízben bejutni egy ismeretlen portára (ez meg már évekkel korábban megtörtént), aztán benyomul a füves ud­ varra, akár egy cézár, s üdvözlő csókkal illeti a finom kacsót. - Van Önben valami csodálatos... - szólal meg kissé ájtatosan, a pad felé tartva, miköz­ ben - jobb kezének ujjait szája előtt összedörzsölgetve - keresi készletében a legmegfele­ lőbb kifejezést.- ...izé... Annácska, Ön egy fantasztikus asszony. - Ezt csak maga gondolja így, Kis Poétám - s padranyomva az Írót és saját alfelét, meg­ lendíti a hintakanapét, beindítja a szerkezetet, lassú ingásba kezdve a Világegyetem aktuális zöld koronája alatt. - Inkább gyűlölnek, s elkerülnek az emberek. A magamfajta tanult nőket ezek a bárdolatlan parasztok megvetik. Hiába okosítom gyermekeiket, kitagadnak, s ha te­ hetik, rossz hírbe kevernek. - Féltékenyek csupán... - Ne higgye - vág közbe sietve, majd megkapja a férfi szőrös kézfejét. - Fáj a szívem miattuk. Ugye érzi? 24 �Palóctold 99/2 Az evilági éden hatalmas gyümölcsével hamarjában megtelik az Író nyirkos tenyere. Már nem csak érzi, de látni is véli mindazon szomorúságot, mely az ő orvoslatára vár, s a vidékre szorult értelmiségi napjait betetőzi. - Engedje meg, hogy enyhítsek baján! - suttogja mélyen meghatottan Annácska fülébe. - Jöjjön! Jöjjön! - hangicsálják a nedves és duzzadt ajkak. Könnyedén leröppen egy előrelendülésből, mintha tizenéves husikájának tömegével rendel­ kezne, s felvonja himbálódzó ültéből toll forgatónkat, akárha földreszállt angyal lenne, aki kive­ zeti delikvensét az evilági pokolból a mennyei paradicsomba, vagy az androgünállapot megva­ lósításának módszereiben való jártasságát most akarná kamatoztatni (kamatyoztatni). - Az én tudományom és az öné, ha egyesül, bizonyára megszűnnek a panaszok. Jöjjön, Kis Poétám! Sietős tempóban áthatolnak a lakás bejárati ajtaján. Nyomukban suhannak, suhognak a pelyhedző nemiszervüket takargató-tapogató árnyak, mint nyiladozó ifjak bámulnak utánuk óriásivá duzzadt pupillával a kerítés tövébe húzódva, hogy a tanítói mesterségből néhány ügyes fogást ellessenek, ne középiskolás fokon végezzék a még hátralévő nyári gyakorlatot. Ők lesnek. Önök még ne! Dőljenek egy jó puha fotelba! Képzelődjenek, ábrándozzanak! Aztán rajzolgassanak az elkövetkező - még üres - oldalakra! Vagy szenderegjenek. 1999. április 10. Karácsony Attila festménye 25 �Palócföld 99/2 Kupcsulik Ágnes csak sírnom kellett volna jó este volt és mi nem szerettük egymást észre se vetted pedig a lábadnál hasalt mikor benyitottam előbb a padlót ette meg aztán a színeket egyre hízott és egyre csak evett később már öltözködve felcsattantam valami semmiség miatt inkább ez az acélvillanás tisztán láttam átimbolyogtam az omladó szobán kint már a torkomig ért csak sírnom kellett volna és visszahőköl de mosolyogtam fölmosolyogtam rád sorra nagy barna ajtók csukódnak nyílnak csukódnak bennem de erre nem jó gondolni inkább ha már elkerülhetetlen a létezés mondjuk hogy mondjuk hogy lépés vagyok lépés igékké tisztulnak a fogalmak lépés nincs közeledemtávolodom lépés lépés lépés 26 �Palócföld 99/2 ars poetica helyett szőkére festve szemérmem kitereget­ ve strichelek itt (fiat nevelni) fiat nevelni csillagnyájat együvé terelni leányt nevelni marék tiszta búzát apróléknak vetni csak fáradtság nem szabad azt hinnetek hogy beteg, vagyok csak egy kis pihenésre van szükségem habos fürdőt veszek testemet illatos kenőcsökkel kényeztetem bepelenkázom a lelkem tiszta leszek és gyönyörű olyan gyönyörű hogy rám mosolyogtok rózsás arcomba mosolyogtok mosolyotokkal fényesre köszörülöm rosszatlátó szemem és édesen gügyögök megint 27 �Palócföld 99/2 halaszthatatlan dolgaim erős szálú közönyből kabátot kötök kevéske megmaradt mosolygásom nagy komoly szekrénybe zárom divatjamúlt színes kendők közé elég lesz hátralevő ünnepeimre ha maradna még ti akiknek könnyét vettem osszátok szét Karácsony Attila festménye 28 �Palócföld 99/2 Pohánka Erika Árny-alak Mily kevés, mi elválaszt a víztől, a fától, a bokrokon játszó nap sugarától. Voltam a fák ágahegyén öngyilkos levél, voltam a víz tetején fodor, mi egymásba ér, madár begyén a pihe, torkán a hangszál, dallam a tájban... Mily kevés, mi elválaszt... a nap, ha mögém rakja le árnyamat vagyok a földön egy árny-alak. (1996.X. 13.) 29 �Palócföld 99/2 Osztozkodás Ránk zuhant a hajnal, most feltámadunk. Szakadozott az éjszaka... Gyűrött pillanata foszlányokban költözködik. Hát átkutatom sarokban kucorgó álmaimat. Hűvös ujjaival csipkéz a magány, a rámfagyott jégvirágok arcomra nyílnak s rajta ácsorognak. Szemem a csillagok fényét elpakoltad. Arcodra hintem a szétgurult napot. (1999.V.28.) 30 �Palócföld 99/2 Valami tegnap hull a mába Hálátlan hűvösen távozott a tavasz. Valami tegnap hull a mába, valami vágy a szellőn itt maradt, s mint kamilla illata jön velem a nyárba. Bénult napjaim kölykei a forradásos álmok s mint farkas lesben áll a magány. (1999.V.28.) Hold-bohóca Virraszt a nyár egy fűzfaágon, reszket arca kétfelé - hold-bohóca. Küszködik egy virág - alkonyat van. Távolodnak testek, merevednek hajamban a hervadt sóhajok. Takargatnám a mosolyod, takarnám magamra. 31 �Palócföld 99/2 Történet Szép testeden hat galamb... Az első és utolsó lépéstől mind felröppen, s görbülten ülök, asszonyi ölembe rejtve testem bocsánatát. * * * Egyetlen esély a reggel fénye. Letisztítom helyedet... Ma boldog leszek. 32 �Palócföld 99/2 Bobály Attila szobra 33 �Palócföld 99/2 Petőcz András Egy spanyol úr Bethlen Gábor udvarában Hangmontázs a X V 11. századból Don Diego de Estrada visszaemlékezései és korabeli versek felhasználásával Szereplők: Rádióbemondó Fiatal nő Péter Szerzetes Német katona Don Diego Don Pietro Első apród Második apród Harmadik apród Mikó Ferenc Bethlen Gábor Brandenburgi Katalin Kemény János Énekes vitatkozó urak (Motorzúgás. Egy autórádióban éppen zenés műsor szól) BEMONDÓ: Muzeális slágerek, mondhatnám: slágermúzeum! Egy kedves hallga­ tónk kérését teljesítjük, szólaljon meg tehát (hangja lassan elhalkul)... FIATAL NŐ: (közelről, az autó egyik utasa) Eléggé kibírhatatlan ez a műsor, de jobb híján... Mindig ezt hallgatom, ha kocsiban ülök. Végülis régen nem hallottunk magyar szót... Hm? Két hét! Isteni volt! Péter! Remélem, nem alszol? Tarts ki! Még százhúsz kilométer, és otthon vagyunk! 34 �Palócföld 99/2 PÉTER: (fáradtan) Őrület... Pihenés nélkül Párizsból. Többet ezt nem vállalom. És ráadásul ez a lepusztultság a határ után... Soha nem leszünk azon a szinten, mint ők... FIATAL NŐ: Valóban soha! Ahogy azt Nyugaton elképzelik... Mi vagyunk a barbár sehonnaiak... És tényleg, nézd meg ezeket az utakat... Keresek valami normálisabb műsort... Hátha akad valami... (Hangja lassan eltávolodik.) Harangzúgás. Kezdetben alig hallható, majd egyre erőteljesebb, végül szinte elviselhetetle­ nül erős. Bethlen éppen zsoltárt mormol. A zsoltár egészen halk, majd hirtelen lesz világo­ san érthető, amikor a harangszó eltűnik.) BETHLEN: ...és úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide és tova hányattatom, mint a sáska. ... Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. ... Sőt, gyalázatossá lettem előttük, ha látnak engem fejöket csóválják. ... Segíts, meg engem, Uram Isten, szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! ... Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! ... Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg, és örvendezzen a te szolgád. ... Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! ... Hálát adok az Úr­ nak, felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! ... Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik annak lelkét. (Ismét harangzúgás.) DON DIEGO: (hangja egyre közelebb) ...aztán úgy esett, hogy hírnevem egyre nőtt: már mindenki tudta rólam, hogy spanyol vagyok és nemes lovag, és hogy az udvari ceremó­ niák és táncok ismeretében igencsak kevesen tudnak többet nálamnál, sőt, mondhatni, sen­ ki... Tanítványaim is, a nemes ifjak, akiket táncra, nyelvre, illő viselkedésre okítottam, egyre szaporodtak, és vagyonom már harminchat aranyra rúgott rövid idő után... Szerfölött elége­ dett embernek mondtam magam, amikor is... DON PIETRO: Amikor is kegyelmed istenuccse bolondot evett, hogy hajlott ama barbár népek invitálására. Nem fér a fejembe most se... Aztán meg békétlen vidék is az. Örökké hadakoznak. DON DIEGO: A jó fajta tokajit azért csak eliszogatjuk mostan. De rövidre fogom a beszámolómat. Páduában voltam immár hatodik hónapja, amikor Erdélyből visszatért az a követ, akit korábban már alkalmam volt megismerni, és a köztársaságtól ötven jezsuita atyát kért, az ottani katolikusoknak, személyemet illetően pedig különleges megbízatással jött: udvari mulattató és ceremónia- valamint nyelvmesteri címet hozott nekem. Nagy fizetséget kértem, bízva abban, hogy úgysem teljesíti: évi 500 escudót, és azt is kikötöttem, hogy lovat is kívánok tartani, valamint teljes ellátást a magam és a lovaim számára; meg a két szolgám számára. Magam is meglepődtem, amikor teljesítették kérésemet. DON PIETRO: Szóval, mindent megkapott kegyelmed. DON DIEGO: Majd láthatja kegyelmed, hogy még ennél jóval többet. DON PIETRO: Azoktól a barbár népektől? DON DIEGO: A búcsúzás tanítványaimtól, valamint kegyelmes jótevőmtől, Carlos hercegtől, igen fájdalmasra sikerült, végül aztán november 22-én útra keltem, télvíz idején, hogy tengeren és szárazföldön eljussak arra a földre, amit Erdélyországnak neveznek, és aminek fejedelme Magyarországnak is választott királya volt. 35 �Palócföld 99/2 DON PIETRO: De sokat beszél kegyelmed, egészen kiszárad a torkom csak hallgatni is! Nem azért van ez a tokaji bor, hogy elfogyjon? Ha már fejedelmekről is szó esik, beszél­ jen a borok királyáról inkább! DON DIEGO: Arrafelé, Erdélyországban nem csupán a tokajit érdemes megkóstolni, (sokat sejtetően) Vannak ott egyéb jóféle portékák is... Asszonyok, akik nem sokat kényeskednek... DON PIETRO: Persze, kegyelmed örökké a szépnem körében vívott hódításaival jön! Könnyű lehetett ott, a barbárok között! DON DIEGO: Most aztán már elég legyen! Nem olyanok azok, ahogy kegyelmed el­ képzeli... DON PIETRO: No, no! Lassan a testtel! Mitől lett uraságod oly tüzes hirtelen? Hát mit tudhatnék én, szegény diákember, azokról a népekről. A magyarokról még tudok vala­ mit, azok a németekkel cimboráinak, a Habsburgokkal, meg a törökkel hadakoznak, de Erdélyország! Messze föld az... DON DIEGO: Nohát, Erdélyben is magyarok laknak, ez a legfontosabb... DON PIETRO: Magyarok? Talán két országuk is van ezeknek a hunfajta szkítáknak? DON DIEGO: Higgye el, uraságod hogy nagy nép az... Sőt, mi is sokat köszönhetünk nekik... DON PIETRO: Kegyelmed egészen beléjük szeretett... DON DIEGO: Ha végre elmesélhetném, mi mindent tapasztaltam, akkor talán urasá­ god is belátná, hogy nem is olyan barbár vidék az, még akkor sem, ha Urunkat másképp tisztelik. Ez a hibájuk kétségtelenül megvan... DON PIETRO: No, vigyázzon uraságod, ez túlzottan is megbocsátó hangnem. Eret­ nekek azok, akik nem fogadják el Őszentségét és az Anyaszentegyházat! DON DIEGO: Én sem állítottam mást. De látom, kelmed nem kíváncsi az én utazásomra... DON PIETRO: Igaza van! Ne vitatkozzunk! Figyelemmel hallgatom... DON DIEGO: Velencéből Dalmácián, Bosnyákországon, majd török területeken ke­ resztül jutottunk Erdélyországba, ahol először Kolozsvárra, majd Fogarasra mentünk, mert Kolozsvárott hírét vettük, hogy a nagyságos fejedelem ott van. Fogarasra érve vidám életet találtunk, apródok sokasága mulatott a vár díszes előcsarnokaiban, magam is meglepődtem: az élményeim már ott elkezdődtek, éreztem, hogy figyelemre méltó lesz mindaz, ami rám vár... (hangja lassan elhalkul, távolodik) ELSŐ APRÓD: (mindenhonnan nagy nevetések, hangzavar, közben megszólal egy korabeli hangszer, lant vagy kobza) Summáját írom Egör várának, Megszállásának, viadaljának, Szégyönvallását császár hadának, Nagy vigasságát Ferdinánd királynak... MÁSODIK APRÓD: Hé! Vigyázz, ezt a nótát ne énekeld te, megütöd a bokád, ha folytatod, Kemény János nagyságos űr épp az imént járt erre... HARMADIK APRÓD: Aztán miért ne lehetne? Régi ének ez, Lantos Sebestyén írta... Senki nem mondta, hogy nem énekelhetünk Lantos mestertől... 36 �Palócföld 99/2 MÁSODIK APRÓD: Hallod, aztán nagy pártfogónk, a keleti császár is... ELSŐ APRÓD: (közben folytatja, egyre bátrabban) Urak hallyatok szép csupa dolgot, Mint az Úristen ada vígságot, Mutat hozzátok irgalmasságot, Az pogánokon álla bosszúságot. Megírtam bévön históriáját, Egör várának ó nagy romlását. Mast revidedön annak summáját Megérthetitök ő nagy sok csudáját. HARMADIK APRÓD: (közben) Ez aztán az ének. Az embernek táncolni volna ked­ ve... De imhol jő Mikó Ferenc uram... MIKÓ FERENC: (beközelítve) Azt a teremburáját! Micsoda mulatság ez itten nemes uraim! És észre sem veszitek, hogy idegenek is léptek a palotába, akiket illő volna tisztelettel fogadni? MÁSODIK APRÓD: Nagyuram, bocsásson meg nekünk, jókedvünkben már az illen­ dőségről is elfeledkeztünk... MIKÓ FERENC: (enyhültebben) Csendet, urak, míg szépen vagyunk. (Don Diegohoz) Miben szolgálhatunk kegyelmednek, látom messziről érkezett hozzánk... DON DIEGO: Nemes Don Diego de Estrada vagyok, egyenesen a nagyságos fejede­ lem meghívására érkeztem Páduából... Táncmesteri és nyelvtanári kinevezést kaptam... MIKÓ FERENC: Igen, igen, tudok róla, üdvözlöm kegyelmedet... Azonnal gondos­ kodni fogunk elhelyezéséről, és a ma esti fogadáson, kérem, már jelenjen is meg... (hangja eltávolodik, a hangzavar elcsitul) BETHLEN GÁBOR: (halk zenében, evőeszközök finom zaja közepette) Egyszóval kegyelmed az a bizonyos ceremóniamester és tánctanár, akit Páduában ajánlottak ottani követemnek. Meséljen erről a mesterségről valamit. Miféle táncok járják mostanában arra­ felé? Egyáltalában, hogyan mulatnak az urak és hölgyek a nyugati királyok udvarában? DON DIEGO: Nagyságos és nagytiszteletű fejedelem, valóban az én mesterségem a ceremónia, az illem, a tánc és a nyelvek, de hadd mondjam el azon véleményemet, hogy munkámra itt nincs oly nagy szükség, hiszen látom, mily előkelően, nagy pompával élnek itt a nemes urak és hölgyek, viselkedésükben még a legfinomabb ízlés sem találhat semmi ki­ vetnivalót, a nyelveket pedig oly jól ismerik, hogy az számos udvari embernek és udvar­ hölgynek becsületére válna Itáliában, sőt még a spanyol király udvarában is. BETHLEN GÁBOR: Köszönjük bókját kegyelmednek, de úgy vagyunk mi itt, Euró­ pa szélén, hogy mindig végváraknak képzeljük magunkat: jobbnak látjuk a békésebb tájakat, mint amilyenek valójában, örökké versenyezni akarunk Itáliával, Hispániával, vagy a távoli ango­ lokkal. Aztán a nagy versengésbe észrevétlen akár, de még le is győzzük őket egyben-másban, miközben ők csak barbároknak, műveletleneknek gondolnak minket... Vagy nem így gon­ dolkoznak rólunk? Csak őszintén, nemes uram! 37 �Palócföld 99/2 DON DIEGO: Nagyságos fejedelem uram, sajnos, tudatlanságunkban sokszor osto­ baságokat fecsegünk, és ez alól még a hispániai urak sem kivételek. BETHLEN GÁBOR: Tetszik ez a beszéd. De most aztán mesélj nekem a táncokról! DON DIEGO: Öt tánc divatos ma arrafelé, ezekben a táncokban szépen megmutatko­ zik az az erő és elegancia, amely hazámat, hála legyen érte a Legnagyobb Urunknak, az utóbbi száz évben ismét jellemzi. Talán a legnépszerűbb a gagliarda tánc, amelyben a férfi­ asság és a büszke fejtartás az első. De tanítani fogom nagytiszteletű fejedelem uram udvará­ ban még a pavane alta y baja, a tardión, a rastró és a canarió nevű táncokat is. Ezekben az ifjabbak múlatják szívesen idejüket, arra, mifelénk. BRANDENBURGI KATALIN: (finom eleganciával) Felséged engedelmével majd udvarhölgyeim is bekapcsolódnak ezen mulatságos leckékbe, sőt, magam is kedvtelve néze­ getném őket. BETHLEN GÁBOR: Természetesen, asszonyom. Don Diego, kegyelmednek, mint ceremóniamesteremnek feladata lesz, hogy ezentúl ne unatkozzanak nálam az ifjak és a hölgyek. Esténként viszont elvárom, hogy beszámoljon a napi mulatságokról. Tehát: kez­ dődjön a tánc, itt is, mifelénk, kedves erdélyi hazánkban... (hangja lassan eltávolodik) (Lovak nyerítése, patkók dobogása hallik, kürtszó és kutyaugatás. Vadászat zajai.) BRANDENBURGI KATALIN: (kissé lihegve) Don Diego, lassítson kérem, nagyon megfájdult a bokám, le kell szállnom... DON DIEGO: Nagyságos fejedelemasszony, csak nincs valami baj? Szóljak Strenberg kisasszonynak, vagy talán Rákhel kisasszonyt szólítsam? BRANDENBURGI KATALIN: Nem, nem, hagyja őket, hadd menjenek a nyúl után. A vadászkutyák már úgyis messze járnak. Segítsen le maga a nyeregből, Don Diego. DON DIEGO: A legnagyobb örömmel, nagyságos asszonyom. Jöjjön, nyújtsa a ke­ zét... Hopp... Így, na, csak nyugodtan... BRANDENBURGI KATALIN: (apró kacagással) Don Diego... Kissé szorít... Na, engedjen szépen... Köszönöm... DON DIEGO: Bocsánat, felséges asszony, talán illetlenül énem felségedhez. Ám semmiképpen nem tiszteletlenül... BRANDENBURGI KATALIN: (incselkedve) Kicsiny háborúságot okoz kegyelmed, itt, az udvarban... Rákhel is panaszkodott a minap... DON DIEGO: Felséged bizonyára túloz... BRANDENBURGI KATALIN: Túlzok?... Hú, de jó itt letelepedni kicsit a hűs erdő­ ben. Foglaljon helyet mellettem bátran, nemes uram... Csak ne zavartassa magát... DON DIEGO: Megtisztel felséged... Kérem, hogy ne adjon hitelt mindenféle plety­ káknak... BRANDENBURGI KATALIN: Ne adjak hitelt? És miért ne? DON DIEGO: Mert azok csak egyet akarnak... BRANDENBURGI KATALIN: Egyet? És mi légyen az? DON DIEGO: Elidegeníteni felséges személyedtől, személyemet. Mert irigyeim van­ nak szép számmal. BRANDENBURGI KATALIN: No, ne mondja Don Diego. Aztán mire irigykednek? DON DIEGO: Arra, hogy felséged kitüntet bizalmával... 38 �Palócföld 99/2 BRANDENBURGI KATALIN: Ezt hagyjuk. Szóval, hogyan is állunk Rákhel és Sternberg kisasszonyokkal? DON DIEGO: Én felséged legalázatosabb szolgája vagyok... Számomra felséged az első... BRANDENBURGI KATALIN: Hah, talán csak nem szemtelenkedik, Don Diego? DON DIEGO: A legteljesebb tisztelet vezérel... BRANDENBURGI KATALIN: A kis Rákhel panaszkodott. Hogy kegyelmed nem szereti őt eléggé. Hogy meglátta kegyelmedet, amint éppen Sternberg kisasszonnyal ölelkezett... DON DIEGO: Valóban? BRANDENBURGI KATALIN: Igen. Én kinevettem őt, mondván, hogy ha te nem mutatsz szerelmet iránta, csoda-e ha másutt keresi? Erre ő azt mondja, jaj, felséges asszo­ nyom, hiszen még nem is tudtam, hogy vajon szeretem-é, míg nem láttam így, másnak az karjában! Hanem kérem felségedet, szidja meg erősen, mert tudom, most már erősen szeretni fogom! DON DIEGO: (átveszi a játékot, nevetve) Most felséged megszid engem? BRANDENBURGI KATALIN: Meg ám! Méghozzá erősen! DON DIEGO: Mondja meg felséged, mit tegyek tehát. Mindenben felséged utasítá­ sait fogom követni. BRANDENBURGI KATALIN: Először is, húzza le a csizmámat, mert fáj a lábam benne. Alighanem feltörte ez az új bőr... DON DIEGO: A legnagyobb örömmel... Hopp... Igen, egy csúnya kis seb van felsé­ ged lábacskáján... BRANDENBURGI KATALIN: Látom magam is... Mit csinál? DON DIEGO: (kedélyesen) Csak kis nyálat csöppentenék a sebre. Így hamarabb gyógyul... BRANDENBURGI KATALIN: (érzékien nevet) Kicsit túlzásba viszi a szolgálatait... DON DIEGO: Ezt a kis csókot engedje meg a lábára felséged... BRANDENBURGI KATALIN: (kedvesen) Most már elég... Ha látnának minket a kisasszonyok, igen csak kapnánk tőlük... DON DIEGO: Felséges asszonyom, az ővélük való enyelgés nem egyéb kellemetes játéknál, felséged szórakoztatására és mulattatására. Gondolataim azonban magasabbra tör­ nek, készen reá, hogy mindenben felséged szolgálatára lehessenek, mivelhogy felségedet, mint úrnőmet, a hódolat minden neme megilleti... BRANDENBURGI KATALIN: No, ezt nevezem szóval való bánásnak! (kedvesen) Ideje indulnunk... Segítsen fel a nyeregbe... DON DIEGO: Kapaszkodjon jól felséged a sörénybe... BRANDENBURGI KATALIN: (kissé erőlködve, aztán már felülről) Én már jó helyt vagyok. Most üljön kegyelmed is nyeregbe. De ne hágjon oly magasra, mint a gondolatai... DON DIEGO: (kétértelműen) Sem a gondolataimat vissza nem foghatja senki, sem én nem hághatok egymagamban oly magasra, hacsak nem segít benne valaki, kezem alá adván valamely sörényt. Ám ha egyszer megkapaszkodtam belé, üstökön ragadván az alkalmat, én soha el nem eresztem többé... BRANDENBURGI KATALIN: Azt a csípős nyelvét! És ha nem adják a nemes uram keze alá, akkor mit teszen? (nevet) 39 �Palócföld 99/2 DON DIEGO: (tettetett szomorú sággal) Akkor csak magamban, gyalogszerrel járok... BRANDENBURGI KATALIN: (megbocsátóan) Jól felelt kegyelmed. Ha tehát nem tudnál egymagadban fölhágni, majd a kezemet nyújtom neked. DON DIEGO: Én pedig csókkal illetem kezed, hiszen őáltala az égbe hághatok... BRANDENBURGI KATALIN: (távolodva) Most ideje indulnunk! Este tánc lesz a fejede­ lem mulattatására. Ne feledkezzen meg kegyelmed a feladatairól! (hangja lassan eltávolodik) (egyet­ len hang hallatszik, egy énekes hangja, amint tisztán, világosan énekli a Tinódi-nótát) ÉNEKES: Sokat szóltam én az régi dolgokról, Császárokról, királyokról, nagyurakról Vitézeknek gyakor viadaljokról, Kezdettől fogván lött nagy sok csudákról Egy keveset szólok Magyarországról Ínségről szerencsétlen voltáról Végbelieknek gyakor csatájokról, Terekkel sok tusakodásokról... Magyarok kik vannak terek kéz alatt, Azok vannak nagy ínség, rabság alatt, Vajon ki kívánna lakni az alatt, Vagy uralna szancsákot és basát?... BETHLEN GÁBOR: (hangja a zene alatt lassan beúszik, egészen közelről) Jöjjön uraságod, Don Diego, hivattam, mert hallani akarom a gondolatját... DON DIEGO: Parancsoljon velem felséged... BETHLEN GÁBOR: Pázmány Péterről hallott-e már ceremóniamester uram? DON DIEGO: Természetesen, felséged, hallottam, méghozzá nagyon is jókat... BETHLEN GÁBOR: Csak ki vele, ne féljen, nem esik bántódása. Mi a véleménye róla? DON DIEGO: Igen sokat tesz megbomlott keresztény egységünk helyreállításáért... Igaz hívő, nagyszerű férfiú, aki példát mutat... BETHLEN GÁBOR: Elég, elég. Nem dicshimnuszt akarok, (csönget) (ajtónyitás, egy apród lép be) Kemény János és Mikó Ferenc uraimat küldjék ide! DON DIEGO: Ha kívánja felséged, távozom... BETHLEN GÁBOR: Nem, ne, maradjon csak, táncmester uram. Kis tanácskozást tartunk... DON DIEGO: De ebben a tanácsban... BETHLEN GÁBOR: Ebben a tanácsban nagyon jól fog jönni a kegyelmed állás­ pontja... Már jönnek is az urak... KEMÉNY és MIKÓ: (egyszerre) Felség, hivatott minket! BETHLEN GÁBOR: Tanácsotokat kérem, urak! Pázmánytól sorra kapom az értesítéseket, leveleket, amiben hol fenyeget, hol kér... Valamitől tarthatnak ezek ott a császári udvarban... 40 �Palócföld 99/2 MIKÓ FERENC: Nagyságos fejedelem. Annak a pápistának a fenyegetése a mi szá­ munkra... KEMÉNY JÁNOS: Sem fenyegetésre, sem kérésre! Erdélyről és a megmaradt ma­ roknyi magyarságról van szó! BETHLEN GÁBOR: Pázmány is magyar... KEMÉNY JÁNOS: Inkább német bérenc... (morog) BETHLEN GÁBOR: Urak! Don Diego, kiváló spanyol férfiú, megbecsült ceremó­ niamesterem is javasolja a megbékélést... MIKÓ FERENC: (magában félhangosan) No, öregségére még ez is... BETHLEN GÁBOR: Hogy? Mikó uram, hogyan... Csak bátran! MIKÓ FERENC: Nagyságos fejedelem... KEMÉNY JÁNOS: (dühödten) Nem hiszem, hogy idegen táncmesterek véleménye lehetne döntő... MIKÓ FERENC: Nagyuram! Bocsásson meg, de ez a kérdés nem egy spanyolra tartozik... DON DIEGO: (felfortyan) Mi baja az uraknak a spanyolokkal? Remélem, nem akar megint pápistának nevezni minket! Mert akkor az udvaron is megbeszélhetjük a dolgot! (kardjára csap) BETHLEN GÁBOR: Urak, urak! Lassan! KEMÉNY JÁNOS: Nagyságos fejedelem! Ami igaz, az igaz... Magyar kérdésben magyaroknak kell dönteniük... MIKÓ FERENC: Ne hallgasson Nagyságod idegen érdekekre. Az nem vezet jóra. Botos Zoltán festménye 41 �Palócföld 99/2 BETHLEN GÁBOR: Idegen érdekekre! Az érdekek Európában nagyon is összefüg­ genek! Talán egy nap még a katolikus spanyol király segítsége is jól jönne Erdélyországnak. MIKÓ FERENC: A religio és a nemzet egy. Itt a Habsburgokról és a magyarokról van szó. Víz és tűz nem keveredik... DON DIEGO: Felséged láthatja, nem jutunk semmire ebben a tanácsban... BETHLEN GÁBOR: Maradsz! Még nem végeztünk. KEMÉNY JÁNOS: (dühödten) Hadd menjen, nagyuram. Várják őt tán az udvarhöl­ gyek kis vadászatra! BETHLEN GÁBOR: Nyughassatok nagyurak. Egész életem célja a nemzet egységé­ nek megteremtése volt. És még köztetek sem tudok békét kovácsolni? MIKÓ FERENC: A nemzet nem lesz addig egységes, amíg idegen tanácsadókra hallgatunk. BETHLEN GÁBOR: István urunk és Mátyás királyunk idején is voltak, akik nem nemzeti érzületből, ám mégis okos tanáccsal segítették nemzetünk felemelkedését. És külö­ nösen itt, Erdélyben, ahol szászok és oláhok, zsidók és magyarok akarnak egymás mellett élni. A török birodalom kényszerű ölelésében... KEMÉNY JÁNOS: Nagyságos fejedelem, szólhatok egy szót? BETHLEN GÁBOR: Fiatal, de már érett ember kegyelmed, miért ne szólna? KEMÉNY JÁNOS: Nekünk úgy adatott, hogy két világ közt kell élnünk. Mert az ausztriai Habsburgok sem nagyobb barátaink nekünk, mint a török. Kettévágták a magyarságot, és összeugrasztottak minket; a religio közötti különbség is ezzel függ össze. De a török valójában nem bánt minket. Kívülről tán úgy tűnik, bánt, de békén hagy minket belülről. Meghagy minket vallásunk­ ban, nemzetünkben. A bécsiek viszont a maguk képére akarják formálni a magyarságot. Nekem ezért nem kell a jezsuita Pázmány! Mert ő az igazi rab! Ő az, aki láncos kutyává akarja változtatni nemzetünket. Mindezt azzal a jelszóval, hogy a keresztény Európához akar tartozni. És hogy Ist­ ván királyunk is ezt akarta... Nekem ez nem kell. Mi legalább annyira európaiak vagyunk, mint a bécsiek. És nekem nem kell a szemforgató Róma kegyes imádsága! DON DIEGO: (felmordul) De uram! KEMÉNY JÁNOS: Nem kell! Mit kapott Rómától a keresztény Európa? Semmit! Éppen száz éve már, hogy Magyarország a töröktől szenved, és saját testével védi a keresz­ tény világot! Minek szenved, kérdezem! Jobb lenne békében élni a törökkel, adót fizetni, ahogy mi tesszük! MIKÓ FERENC: Van benne igazság. Fejedelmed is tudja. BETHLEN GÁBOR: Álmom volt az egységes, békés Magyarország, de tudjátok, az anyaországi urak... KEMÉNY JÁNOS: A széthúzás! Az önös érdekek! MIKÓ FERENC: És az ostobaság. A butaságuk. DON DIEGO: Lehetne ezen változtatni. MIKÓ FERENC: Hogyan? DON DIEGO: Most a török gyengülni látszik. A tatárokkal és a perzsákkal is gondja van. Görögország is szeretné lerázni a rabigát, éppen a spanyol királytól kért erre már több­ ször segítséget, amelyik most igen jól áll katonailag. A lengyelek is segíthetnének, és... KEMÉNY JÁNOS: És a Habsburgok? Talán éppen a saját akaratuknak megfelelően majd bevonulnak Erdélybe. 42 �Palócföld 99/2 DON DIEGO: Ha katolizálnának az erdélyi urak... (óvatos, mert érzi, rossz útra tévedt) MIKÓ FERENC: Hogy? Soha! Hogy ezt a kis magyar földet is elveszítsük? BETHLEN GÁBOR: Talán éppen ennek az európai méretű háborúnak köszönhetően lehetne nemzeti alapon egyesíteni a nemzetet... Hogy véget érjen végre a kettéosztottságunk... (hangja lassan elhalkul kiúszik) (Ismét harangzúgás. Bethlen indulatosan já r fel-alá, és közben levelet diktál, hangja néha remeg a lefojtott haragtól) BETHLEN GÁBOR: Zsoltárok! Azokban minden meg vagyon írva. Na, írja fiam! „Vagy élet, vagy halál. Nem gondolok a magam személyével, csak a nemzet sorsával. Thurzó Imre Uram, higgye meg kegyelmed, ha megindulok, akkor nem nézem magam épsé­ gét. Haddal jövök, és ha haddal találkozom, akkor megmérkőzöm. De! Felhívom nemzetes Uraim figyelmezését, hogy intsék a vármegyékben lévő fő-fő rendeket, jöjjenek mind többen fogadni engem, mert a nemzet sorsa van kegyelmetek kezében, és össze kell fogni, nem tétovázni! Ami a Portát illeti, én ott minden dolgot elrendeztem, a töröktől semmi szükség tartani. Csak legyünk egyenesek, és kemények, megvirrad egységünk napja, (hangja elhal­ kul, a harangok felerősödnek) (Ismét motorzúgás. A rádió műsorát halljuk.) PÉTER: Ezt az egész magyarkodás dolgot már nagyon unom... FIATAL NŐ: Hát... PÉTER: Mi az, hogy „hát”... FIATAL NŐ: Nem itt kell élni, és kész... PÉTER: Hol? Hol kell élni? FIATAL NŐ: Nem itt. Hanem, mondjuk, Párizsban... PÉTER: Aha, könnyű azt mondani... FIATAL NŐ: Akkor meg ne nyavalyogj... PÉTER: Pedig ehhez értünk... A nyavalygáshoz... FIATAL NŐ: Jobban bírlak, ha normális vagy... PÉTER: Nem nyafognék, de most már késő. Óh, nő, ó, dicső nő!!! FIATAL NŐ: Nem kell gúnyolódni... PÉTER: Hagyjuk, csak eszembe jutott... FIATAL NŐ: Eszedbe? Mi? PÉTER: Hogy ennek az egész magyar történelemnek nem volt értelme. A „hősies­ ségnek”. Annak, hogy évszázadok során milliók pusztultak el... Miért? A semmiért... A „nemzeti egységért”. És itt vagyunk... Európa perifériáján... Ha nem sikerült volna Kazinczy nyelvújítása, ha a reformkor nem lett volna, ha a függetlenségi harc nem lett volna, akkor lennénk belül Európán... Most mi van? Ausztriából kilépsz, és beleesel egy sáros, ócska gödörbe... Ez Magyarország... (hangja lassan kiúszik) (Újból Bethlen hangját halljuk, éppen zsoltárt mormol.) 43 �Palócföld 99/2 BETHLEN GÁBOR: ...Ítélj meg engem, oh Isten!, és oltalmazd meg ügyemet az irgal­ matlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertő szabadíts meg engem. ...Hiszen te vagy oltal­ mam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? ...Küldd el világosságodat és irgalmasságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékodba. ...Hadd menjek be Isten oltárához, vigasságos örömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged citerazenével. Isten, én Istenem! ...Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki, az én szabadítómnak és Istenemnek. (Hangja kiúszik, a harangok felerősödnek, majd korabeli tánczene hangjait halljuk Mindenhonnan nevetések. Társasági élet hangjai hallatszanak, poharak és üvegek csörömpölése, összeütődése hallik, a hangulat igen emelkedett. Az udvarban vagyunk.) DON DIEGO: (egészen közelről, behízelgően) Felséged ma is gyönyörű, ahogy min­ dig is az... BRANDENBURGI KATALIN: (kacéran) Úgy találja uraságod? DON DIEGO: Nagyon is úgy találom. BRANDENBURGI KATALIN: Az esti mulatságon az első táncom, az kegyelmedé. Ezen bók díjaképpen... DON DIEGO: A felséges úr még mindig rosszul van? BRANDENBURGI KATALIN: Igen, a vízkór. Nem egy könnyű betegség. Gyorsan leveri az embert a lábáról. Szegény uram... Pedig még nem oly koros. DON DIEGO: Hja, az államügyek... Kimerítőek... BRANDENBURGI KATALIN: Igen. Nincs ideje semmire. Örökké fáradt. És most ez a betegség. DON DIEGO: (enyhe gúnnyal) Kissé bosszantó lehet. BRANDENBURGI KATALIN: No, én azért nem bosszankodom annyira. Megtalá­ lom az örömömet. DON DIEGO: Jól teszi felséged. BRANDENBURGI KATALIN: Hallom újabb spanyolok érkeztek a palotába... DON DIEGO: Igen, a felséges úr engedélyezte, hogy néhány hittestvérem ide látogasson. BRANDENBURGI KATALIN: Miféle urak? DON DIEGO: Buzgó katolikusok, akik tiszta lélekkel kívánják, hogy Európa ismét keresztény lehessen. Sokan úgy hiszik ma hazámban, hogy elérkezett az ideje a pogányokkal való leszámolásra... BRANDENBURGI KATALIN: Ijesztő dolgokat mond. DON DIEGO: A török elleni összefogás ijeszti meg felségedet? BRANDENBURGI KATALIN: Természetesen. A török barátunk és szövetségesünk. DON DIEGO: Szép kis barát. Kemény pénzen megvett barát ez a szövetséges. BRANDENBURGI KATALIN: Majd este. Mulatság lesz. A politikához nem értek. DON DIEGO: Nagyon is ért hozzá felséged. BRANDENBURGI KATALIN: Majd este. Hozza el ezeket az urakat is. Szívesen látom őket kis beszélgetésre... DON DIEGO: (örömmel hangjában) Ott leszünk, felséges asszony. Ott leszünk. (hangja elúszik) 44 �Palócföld 99/2 MIKÓ FERENC: (egészen közelről) Értem én, Kemény János uram, a kegyelmed ag­ godalmát, de nem érzem úgy, hogy bármit is tennünk kellene... KEMÉNY JÁNOS: Márpedig itt baj lesz... MIKÓ FERENC: Baj? Micsoda baj? KEMÉNY JÁNOS: A fejedelem rövidesen meghal... MIKÓ FERENC: Igen, őfelsége nagyon beteg... KEMÉNY JÁNOS: És az országot a felséges asszonyra hagyja... MIKÓ FERENC: Az könnyen meglehet... KEMÉNY JÁNOS: Az pedig nem éppen a magyarokkal törődik... MIKÓ FERENC: Bizony, a spanyolokat jobban kedveli... KEMÉNY JÁNOS: Vagy épp egy spanyolt. MIKÓ FERENC: Ez az... KEMÉNY JÁNOS: Meg a vallásban is elég hajlékony... MIKÓ FERENC: Így van... KEMÉNY JÁNOS: Ezért mondom, nemzetes uram, valamit tenni kell, mielőtt baj lesz... MIKÓ FERENC: Le kéne fogatni a pápistát... KEMÉNY JÁNOS: Amondó vagyok, hogy le... Csak valamilyen ürügy hiányzik... MIKÓ FERENC: Az is meglesz, rövidesen... Meg kell, hogy legyen... KEMÉNY JÁNOS: Úgy hallom, hogy este megint mulatság lesz. A fejedelem­ asszony nincs tekintettel a betegségre. Meg valami jezsuiták is jöttek az udvarba. Ko­ molyan mondom, már nem is tudom, miféle világban élek. Talán ez már nem is Erdélyország itten? MIKÓ FERENC: Azt mondom, legyünk résen... Valami ürügyet kell találni, és aztán lefogjuk. Ezzel a méregfogat is kihúzzuk. A fejedelemasszony törődjön csak a mulatságok­ kal, de ne az ország ügyeivel. Arra majd találunk mást. KEMÉNY JÁNOS: (jelentőségteljesen) Mindenesetre ki kell húzni a méregfogat. A pápistára nincsen szükségünk! Semmi értelme, hogy itt rontsa a levegőt... És ha bármit is szervezne esetleg, akkor pusztulnia kell... (hangja elhalkul) MIKÓ FERENC: (egész közelről, suttog) Este nagyszabású tánc lesz. Miközben a fejedelem haldoklik... Micsoda szégyen! Ezt sem hittem volna, (hangja eltávolodik) (könynyed, korabeli muzsika hangja, táncolok suhogása, mulatozás hangjai) BRANDENBURGI KATALIN: (egész közel, tánc közben) No, látja Don Diego, most aztán felemeltem... DON DIEGO: (érzékien suttog) Föl ám, de az égbe! És imhol már kezemben az a bi­ zonyos sörény... BRANDENBURGI KATALIN: (kacéran) Aztán mi lesz a kisasszonyokkal? DON DIEGO: Épp most megy férjhez az egyik... BRANDENBURGI KATALIN: Egyet tehát ejtünk... DON DIEGO: Kettőt... BRANDENBURGI KATALIN: És a harmadik? DON DIEGO: Nem hagyhatjuk el azt, aki még nem a miénk... BRANDENBURGI KATALIN: (nevet) Mindig jól válaszolsz. Ezt kedvelem... DON DIEGO: És a barátaim? Őket mikor fogadja felséged? 45 �Palócföld 99/2 BRANDENBURGI KATALIN: Gyorsan váltod a témát. A szeretőket is? Ezt nem kedve­ lem. (nevet, a zene megerősödik, hangja háttérben lassan kiúszik, majd a zenének is hirtelen vége) BETHLEN GÁBOR: (közelről, nehezen lélegezve, nagyon betegen) Vigyázzatok erre a szegény Erdélyországra... Ne gondoljatok semmit a némettel... Mindaddig, míg a magunk nemzetéből választottunk fejedelmet Magyarországban, addig virágzott a nemzet... A német csak arra tört, hogy elfogyathassa nemzetünket... János király példáját kell követni... Esküd­ jetek, hogy megtartjátok akaratomat... Esküdjetek... MIKÓ FERENC: (sírva) Esküszünk felséges úr... TÖBBEN: (sírva, zokogva) Esküszünk... BETHLEN GÁBOR: Szerelmetes feleségemre vigyázzatok, őt rendeletemhez híven, uralkodásában meghagyjátok... De a religiót váltani nem szabad, az ország egységét csorbí­ tani nem szabad!... Vigyázzatok erre a kicsiny hazára... A töröknek az adót megfizessétek, és utasításait megtartsátok mindaddig, amíg ilyen hatalmas... De a némettel ne paktáljatok! Legyetek hűek Erdélyhez, az ország egységét csak akkor lehet megteremteni, már a Magya­ rországgal való egységet, ha nemzetünkből választhatunk királyt... Bánjatok jól híveimmel... BRANDENBURGI KATALIN: (zokogva) Uram... BETHLEN GÁBOR: Nem jólét, de a tisztesség a döntő, ez az ítéletkori megmérette­ tés alapja... Vigyázz magadra nemzet, vigyázz magadra ember... Élj nyugalomban és béké­ ben magaddal... Ne bántsd meg azt, aki szeretett... KEMÉNY JÁNOS: Felség... BETHLEN GÁBOR: Domine, non intres in judicio sum servo tuo, et miserere mei... Uram, irgalmazz... MIKÓ FERENC: Uram! (rövid hallgatás után) Meghalt... BRANDENBURGI KATALIN: Jaj, ne! Ne!... Uram! Uram! (többen jajveszékelnek, sírnak... majd felhangzik a dalnok éneke) EGY ÉNEKES: Gondban forgó magyar, Érzed-e, mely nagy kár Nemzetid között jár, Gyarló szíved, hogy vár, Egy hír mint tüzes ár Szívedben lánggal jár, Hogy elrepült immár Amaz phoenixmadár. Megnőtt törödelmed, árad veszedelmed, Elbomlott örömed, Ledőlt segedelmed, Maradt csak félelmed: Ki leszen védelmed? 46 �Palócföld 99/2 Megholt fejedelmed, Kit sirat hát szemed. Ezerhatszáz után Az harmincra jutván, Urunknak halálán Szivünkben szakadván Nemzetünk nagy kárán Bőven gondolkodván Írtam sokat sírván Kiskar ácson napján... (zene elhalkul, majd egészen közelről, lódobogást hallunk) DON DIEGO: (lovaglás közben lihegve) Nem ér többet ez a ló sem, mint a többi, meghiheti felséged... BRANDENBURGI KATALIN: Csak annyival, amennyivel nehezebb volt betömi... DON DIEGO: Ez gyakran értékét csökkenti inkább... BRANDENBURGI KATALIN: Talán mégis többet ad, mert nagyobb a várakozás... DON DIEGO: Este majd meglátjuk, az esti mulatságnál... BRANDENBURGI KATALIN: Beszélt valami tervről is... DON DIEGO: Majd... Nem kell mindent egyszerre... BRANDENBURGI KATALIN: A jezsuita urak a múltkor igencsak elszántak voltak... DON DIEGO: De Mikó uramék még elszántabbak... BRANDENBURGI KATALIN: Nocsak... Ennyi a bátorság? DON DIEGO: Még ez is sok lehet... BRANDENBURGI KATALIN: De vigyáz magára az úr... DON DIEGO: Nincs kedvem egy idegen országban hősködni... BRANDENBURGI KATALIN: Majd meglátjuk... (lovának) Hó! DON DIEGO: (kiáltva) Akkor este! (hangja elúszik, csend) MIKÓ FERENC: (felindultan) Már engedelmet Nagyasszonyom... BRANDENBURGI KATALIN: (dühödten) Mit képzelnek az urak! KEMÉNY JÁNOS: (hangzavarban, láthatóan sokan vannak egy helyszínen) Felsé­ ges asszony! Azt képzeljük, hogy hazánk, Erdélyország sorsa függ most Öntől. Katolikus összeesküvésről suttognak az emberek, a keleti hadszíntéren felvonult erős hadaival Ester­ házy Miklós gróf. A hét felső-magyar vármegyét már királyi biztosok ellenőrzik! Mindez a mi megkérdezésünk nélkül. Országos gyűlést akarunk! És hogy az idegenek... Don Diego is például... BRANDENBURGI KATALIN: Én is idegen vagyok jó uram... És egyáltalán... Mit akarnak attól a szerencsétlen spanyoltól... 47 �Palócföld 99/2 KEMÉNY JÁNOS: Okunk van feltételezni, alapos gyanúnk van rá, hogy ennek az összeesküvésnek, amiről nyilván felséged nem tud, és aminek célja, hogy Erdélyt katolikus kézre adva M agyarországhoz csatolják, a Habsburg-házra felesküdtetve... TÖBBEN: Igen, ezt nem tűrjük! KEMÉNY JÁNOS: (zavartalanul folytatja) Summa summárum, azt gyanítjuk, hogy ennek a katolikus összeesküvésnek az egyik feje, felséged méltánytalan bizal­ masa, Don Diego uraság, akinek jelenlegi tartózkodási helyéről senki nem tud... TÖBBEN: Talán éppen itt van! BRANDENBURGI KATALIN: (dühödten) Mi? Hogy itt, a hálószobámban? Ez már önmagában sértés! Ez több! Ez felségárulás! Felelni fognak! Most pedig... KEMÉNY JÁNOS: Felségednek is jobb, ha ezt most nem firtatjuk! Don Diego nincs itt, valóban, de jobban teszi, ha nem kerül a szemünk elé, mert akkor bírák előtt fog felelni kérdéseinkre! Most pedig, felséges asszony, távozunk, de találko­ zunk még mi mindannyian az országos gyűlésben, mert Erdélyország sorsáról van szó... BRANDENBURGI KATALIN: Talán meg akarják változtatni halott fejedelmük végakaratát? MIKÓ FERENC: (feldúlt) Itt már régen nem az ő végakaratáról van szó... KEMÉNY JÁNOS: Sajnos, a végakaratot nem mi változtattuk meg... BRANDENBURGI KATALIN: Talán én? KEMÉNY JÁNOS: Az összes rendek országos gyűlése erről is dönt majd... BRANDENBURGI KATALIN: Akkor most távozzanak. Urak! MIKÓ FERENC: Távozunk, de béke nincs a szívünkben... KEMÉNY JÁNOS: Itt már régen nincs béke... BRANDENBURGI KATALIN: Mert vannak pártütők, azért... KEMÉNY JÁNOS: Mert árulók vannak... BRANDENBURGI KATALIN: A nemzetnek jobb is lenne tán, ha egységes lenne. Mert nemzetes uraim mindig csak a széthúzást keresik... MIKÓ FERENC: Éppen az egységet, és a magyarságot óvjuk... BRANDENBURGI KATALIN: Elbocsátom az urakat... KEMÉNY JÁNOS: (félhangosan) Ahogy mi is téged... ÉNEKES: (szinte közbevág) Bethlen nagy nemzetből Fejedelmi kertből, Isten kegyelméből, Szép eredet vől, Hazánkban sok jó t tól, Még az életben lól. Istenünk, ki elvből Síró szemünk elől! 48 �Palócföld 99/2 Maradtunk csak búra, Feketedett gyászra, Hogy szemünk világa Magyarok csillaga, Ó, életünk, drága Fejedelmi ága! Letörött virága Szúszakasztó búnkra... BRANDENBURGI KATALIN: (izgatottan) Don Diego, menekülnie kell. Mindent tudnak az urak. Országos gyűlést akarnak... És magát követelik... DON DIEGO: Menekülni? Hova? Hogyan? BRANDENBURGI KATALIN: Diatristain gróf, a császár követe majd kicsempészi a hintóján... Menjen, menjen, itt nincs biztonságban! És én sem! DON DIEGO: Asszonyom... BRANDENBURGI KATALIN: Ne mondj csak semmit! Hallgass! Jó voltál... De most elválunk... DON DIEGO: Asszonyom! Imádom! Engedje, hogy maradjak! BRANDENBURGI KATALIN: Nem! Távozik. Most! Terveink kitudódtak... És kivitelezhetetlenek... A maga személye erősen kompromittálódott... Távozzon... DON DIEGO: De felséges asszony... (hangja kiúszik) Czinke Zsuzsanna kerámiaszobra 49 �Palócföld 99/2 KEMÉNY JÁNOS: (egészen közelről) Embereim jelentették, hogy megszökött. Már túl van a határon... A fejedelemasszony segített neki... MIKÓ FERENC: Tudtam! A ribanc! KEMÉNY JÁNOS: Talán jobb így... Egy öldöklés felesleges lett volna. Nincs erre szükség... MIKÓ FERENC: Már kegyelmed is... KEMÉNY JÁNOS: Dehogy... De békés eszközökkel is lehet... Új fejedelmet választunk... MIKÓ FERENC: Bethlen István uram... KEMÉNY JÁNOS: Vagy a Rákócziak közül... MIKÓ FERENC: No, nem mindegy... KEMÉNY JÁNOS: Egy szempontból mindegy... MIKÓ FERENC: Idegen asszony nem kell. KEMÉNY JÁNOS: Így van. És a Habsburgokkal sem kell az egység. Inkább a török. MIKÓ FERENC: Inkább a török. Döntsön közöttük a választás! KEMÉNY JÁNOS: Döntsön a választás... MIKÓ FERENC: Fel, fel, új hazára nemzetes uram! (hangja lassan kiúszik) ÉNEKES: Nemzetünk bűnével Ilyen oszlop dőlt el, Istenem, hogy vőd el, Tüllünk miért tőd el? Egész nemzetünk kell Siratkozzon szívvel, Ki felejtjük csak el Halálunk sebével DON DIEGO: (borozgatás közben) Summárum summa, kedves Don Pietro, így jöt­ tem meg a távoli földről. Nem egyeznek ott meg soha a magyarok, meg a többi nemzetek egymással... De sok jó dolgot tapasztaltam. DON PIETRO: Ezt a bort is szereti megtapasztalni uraságod... DON DIEGO: Így van... Meg a nőket... DON PIETRO: Azért kicsin múlott... DON DIEGO: Micsoda... DON PIETRO: Hogy mostan látom itt kegyelmedet... DON DIEGO: Kicsin... DON PIETRO: Majd' ott hagyta a fogát... DON DIEGO: Így van. De jezsuita testvéreim mindig segítenek... DON PIETRO: Itten segítenek, ott meg kaszabolnak... DON DIEGO: Ahogy hitünk kívánja... DON PIETRO: Mert veszélyesebb a hitetlen keresztény, mint a pogány... DON DIEGO: Így van... DON PIETRO: És barbárabb az, ki Európában keleti, mint aki... DON DIEGO: Ne folytassa, kedves barátom, ne folytassa... Higgye el, szép, gazdag föld az. Segítse őket, segítse meg őket az Isten. Minket is, őket is... 50 �Palócföld 99/2 DON PIETRO: Az Isten megsegít... Segítse az ottaniakat is. Ha tudja... (hangja kiúszik) (Félrevert harangok Mindenünnen jajveszékelés. A harangszóban egy eszelősen prédikáló szerzetes hangja erősödik fel.) SZERZETES: ...és látám, és imé egy sárgaszínű ló, és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt, és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel, és égséggel, és halállal és a földnek fenevadai által. ...És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak a lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért, és a bizonyságtételéért, amelyet kaptak. ...És kiáltanak nagy szóval, mondván: Uram, meddig nem ítélsz még? ...És a hét angyal, akinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz. ...Az első angyal azért trombitála, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy, és vetették a földre, és a földnek harmadrésze megége, és az élőfák­ nak harmadrésze megége, és, és jaj, segíts, Uram... (hangja elcsuklik) NÉMET KATONA: (közben fegyverek zaja, kiáltások) Távozz az istenedhez, prédikáló barát, ne itt károgj nekünk, ez a pillanat most nem alkalmas! Gyerünk tovább! A zsold kevés! Szabad a rablás! (A csatazaj lassan halkul, a harangzúgás kezdetben erős, majd az is eltűnik.) (Autózúgás, rádió hangja) FIATAL NŐ: Végülis örülök, hogy itthon vagyunk... PÉTER: Örülsz? Minek örülsz? FIATAL NŐ: Olyan megnyugtató... PÉTER: Viccelsz... FIATAL NŐ: Komolyan... Jó itt. Tényleg. PÉTER: Hagyjál, hagyj békén. Elegem van! RÁDIÓBEMONDÓ: Tizenöt óra, híreket mondunk. A koszovói felszabadítási hadse­ reg újabb támadást intézett szerb katonai egységek ellen... (hangja lassan kiúszik) ÉNEKES: (halkan, majd erősebben) Vitézek mi lehet ez széles fö ld felett szebb dolog az végeknél? Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él; Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél. Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul, Sőt azon kívül is, csak jó kedvéből is vitéz próbálni indul, Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul... VÉGE 51 �Palócföld 99/2 Drozsnyik István alkotása 52 �Palócföld 99/2 ELSŐ KÖZLÉS Kiscseri Mihály Közbül, elveszőben „A Nap nem süt ki.” (MR Déli krónika, 1999. jan. 20.) Szálkás üveggyapot felhők a dermedt panel városközpont fölött Alacsony járású nap az éles fényű ünnepek utáni januárban Járdagödrök megvakult jégtükrében csikk és fagyott turha Emelnéd tekinteted Tavaszt ha várnál menekvésben híve hibázol Adventi reményed a Via Dolorosába torkollik Ellátsz-é pünkösdöd sóvárgott pompájáig a hótalan tél áthatolhatatlan szürkéjén túlra 53 �Palócföld 99/2 Régi pályaudvarok, kikötők felé (A Duna-hidak bombázása idején) Azt mondja (az ilyenekre mindig egyszerűen) kérdésemre Nem nem (semmi hevesség) Nem erről van szó Ha akarnék odaérni siettetném Én itt vagyok (semmi toppant ás) Ő késlekedik De már elég Felszállok a Bartókon a 47-esre Szemből mellőz majd a 49-es. (Nem mondom: vagy fordítva... Ő mindig többet tud ezekről) Szent Gellért előtt a sín vinnyog abban a hülye elhatározó kanyarban Nem én Nem a Dunára a sziklakápolnára nézek Tekintetünk így nem találkozik Följebb keresem majd - mégis az Amadeust a Mozartot meg a Dnyepert Görcsösen kapaszkodnak a pesti partba 54 �Palócföld 99/2 Vélem A Kossuth meg a Táncsics maradt - látom majd Onnan valahogy - átszállással az Erzsébet-híd ívéről elég is lesz Belevágódni a Keleti homlokzati órájába Watt és Stephenson között Ajánlás: Mondd barátom miért úsztatnám magam lefelé abba a háborús tömegbe Nándorfehérvár alá vagy tovább Mondja. A kérdés az enyém marad. Utaznék emlékére Szamoszra, Efezoszba. Mindig csak vonaton, hajón, türelmes kompokon. Sínek és farvíz alattam, mögöttem, kondenzcsíkok fölöttem. Félálomban is. A láthatatlan nem közénk tartozik. 1999. április 26. hétfő 55 �Palócfőid 99/2 Philoktétész kertje (A fájdalom enciklopédiájából) Hangyabetűkről vaksin égibogárra kapod a szemed Kerti mélázásból boltozatig Kondenzcsík nélkül Málta felé jó Lengyelhonból magasan Fent míg a reklámgrafika megkopik Marad az ég cégfeliratok nélkül Fölötted óezüst apró angyal Kumuluszokká oszlik a dübörgés Árnyékos könyvek fölül butácska káposztalepke párokat szemlélsz Szomszédod ébred gajdolható nótát talál mosogatásra szánja magát Ének száll az edénycsörömpölés fölött 56 �Palócföld 99/2 Szél indul árnyék vonul felhő változik Vérfoltos nadrágszár lóg - elfakadt trombózisos ér száradni a meggyfa oldalágán Lehallik új gép jön Lábadban fájdalom ébred Szoros zokni alá körömvirág szirmokat illesztgetsz Lábszárfekély Izzadásodra is számíthatsz olcsó patikaszer rafinált panacea Új gép jön alig száll alá a turbóhang Kétfarkú csíkot húz - testvéri füsti fecském majd föl is emészti Húz halad előre míg fogy mögötte a műbárányfelhő a gépi Az égi mormogás elvész Lepkezuhanás és füsti fecske Bárányfelhők árnyéka az akácosokon Itt hagytak Maradtam Mennék Árnyék vonul Lepkepár imbolyog 57 �Palócföld 99/2 Fecskéim cikáznak fű nyírógéphangban Mivé lesz majd Odüsszeusz mindent tudása ha visszajön sejtjeim oszlására Szagom-bűzöm fújhatja szembe orrába a szél Fájdalmamat szélhámos el nem veheti Birtokom Földi Péter festménye 58 �Palócföld 99/2 VALÓSÁGUNK Sulyok László A Nógrád gazda(rendszer) váltása, avagy mi történt a megyei sajtóban tíz évvel ezelőtt? 1989-90-ben vértelen forradalom zajlott le az ún. szocialista blokkon belül. Utóbb visszatekintve, beláthatjuk: mindennek úgy kellett történnie, ahogyan - ha nem is eleve elrendeltetett. Az átalakuláshoz tőkét, szel­ lemi muníciót és szakemberanyagot köl­ csönzött a Nyugat (főképpen legmozgéko­ nyabb, legéhesebb vállalkozói rétege), s mindvégig a háttérben maradva, de erejénél fogva nagyon is eredményesen, a maga érdekei szerint befolyásolta a folyamatokat. (Lásd privatizáció!) Akadtak, mint a magyar történelemben mindig, akik megnyerhetőek voltak az együttműködésre. Ne csodálkoz­ zunk ezen; a többpárti parlamenti demokrá­ cia, a magántőkés gazdaság céljai maximáli­ san egybeestek a mi törekvéseinkkel. Kisza­ badulva a képmutató hazugságok béklyójá­ ból, nagyon és gyorsan akartunk boldogulni. Sok-sok illúzió lelkesített. A legnagyobb, hogy □ 56-os dicső múltunk és egyéb nem­ zeti érdemeink jutalmaként kapjuk a külső segítséget, holott a történésekben egészen prózai okok osztották a lapot: az „orosz medve" birodalmának szétverése, a világ­ gazdaság kizárólagos dominanciájának a megszerzése. A globális szemlélet akkor Nyugaton már általános volt, és felülkereke­ dett a jóléti társadalom, a szociális piacgaz­ daság Magyarországon széles körben pro­ pagált és természetesnek elfogadott, nagyon is kívánatos gazdasági-politikai koncepció­ ján. A □ 80-as évtized, különösen annak utolsó fele-harmada a Nógrád megyei új­ ságírás történetének legszebb lapjait jelenti. Mint a kinőtt ruhát, meg az elrongyolódott, hasznavehetetlen rossz göncöket, úgy hánytuk le magunkról, egyenként vagy cso­ portosan, a belénk sulykolt, életünk vezér­ fonalává szőtt ideológiai és más szellemi, szakmai sémákat, babonákat. Évről évre, hónapról hónapra szabadabban írtunk - az olvasó örömére, aki hálásan köszönte a nyíltsá­ got és őszinteséget, a kiteljesedett törődést, a tabuk könyörtelen sárba tiprását. A munkához igen jó felkészültségű, remek újságírói szem­ mel és kiváló tollal megáldott munkatársi gárda verbuválódott össze, a megyéből és más vidé­ kekről. Az általában képzettebb, nyitottabb és rugalmasabb gondolkodású jövevények - akik 59 �Palócföld 99/2 bizonyos fokig más körülmények között szocializálódtak és mozogtak - ösztönzően hatottak a helyiek merevebb szemléletére, tágították ideológiai-politikai tűréshatárukat, finomították nyersebb konfliktuskezelésüket. A kor nagy szellemi csatározásai alól természetesen nem vonhatta ki magát a megyei újság, a Nógrád című napilap veze­ tői és munkatársi gárdája sem. Napirenden voltak az olykor személyeskedésbe csapó politikai viták. A mi berkeinkben - ezt addi­ gi, jó másfél évtizedes salgótarjáni újságírói pályámon mindvégig éreztem - hatványo­ zottabban jelentkezett az értelmiség létének és szerepének a lebecsülése, ami nem egy­ szerűen abból fakadhatott, hogy a leninizmus ezt a réteget nem becsülte értéke sze­ rint, sőt koloncnak tartotta a társadalom nyakán, afféle szükséges rossznak (Lenin titokban tartott egyik mondása: az értelmi­ ség pöcegödör), hanem abból az általános alulképzettségből fakadó kisebbrendűségi érzésből és féltékenységből gerjedt és transzformálódott újra és újra, amely évtize­ deken keresztül - ha nem is mindenkire kiterjeszthetően - alapvetően jellemezte a redakció vezetőségét, beleértve a gazdasági alapokat teremtő-gondozó kiadóvállalatot is. Sok különböző rendű-rangú újságvezető szemében a társadalom legfőbb bajkeverője az értelmiség volt, s e kifejezést igencsak megvetően használták a változtatni akaró, az országos folyamatokkal szorosabban haladó újságíró munkatársakra. A vezetők között ugyanakkor - nem csupán a legfőbb pozíció­ ért - hatalmi (személyi) harc is folyt, ami külön színesítette, torzította, tette feszülteb­ bé és áttekinthetetlenebbé az itteni napi csatározásokat. A '80-as évek végén ugyan csaknem mindenki újítónak, az elkerülhe­ tetlen változások követőjének, sőt kovászá­ nak tartotta magát, a valóságban azonban jól szétválasztható volt a két tábor: a valódi és a taktikus reformerek köre. A szó és a tett különbözősége (meg a kocsmai beszélgeté­ sek tartalma, minősége és modora a harma­ dik fröccs után) megmutatta minden tollfor­ gató igazi(bb) arcát. Az „oszd meg és ural­ kodj" klasszikus elve a szerkesztőségben a napi gyakorlat része volt, s alkalmasint talán még azok is szenvedtek tőle, akik meggyőződéses híveiként vezetői tevékenységük nélkülözhetetlen alapjává tették. Egy tipikus eset 1985 elejéről: a Habán ügy. Megmaradt volna egyszerű újságcikk­ nek, ha nem fújják fel valakik, akik ezáltal kívánták kifejezni mély és megingathatatlan marxista-leninista meggyőződésüket, na meg elkötelezettségüket és hűségüket a „párthoz, néphez, hazához". A történet dióhéjban: Írtam egy portrét Habán András­ ról, Szirák 1945 előtti népszerű, dolgos, olvasott-tájékozott mozisáról, akit 1956-ban falujában megválasztottak a forradalmi tanács elnökének, két héttel később a közsé­ gi tanács elnökének, és bekerült a járási nemzeti bizottságba is. A cikk kizárólag a mozisról szólt, noha magunk között beszél­ gettünk a forradalom alatt történtekről is. Akkor az utóbbiról a valóságnak megfelelő­ en még nem lehetett írni, de a régi szerep­ lőkkel a kommunista hatalom már megle­ hetős kesztyűs kézzel bánt. Persze, mint a cikk megjelenése után kiderült, nem min­ denki. A megbízott belpolitikai rovatvezető Pásztóról hozta a hírt (ott volt munkásőr), hogy a munkásőrség parancsnoka szerint a legnagyobb sziráki ellenforradalmárról közöltünk cikket és ez botrányos egy pártlap részéről. A hírnök és a főszerkesztő-helyettes ebben a „feladatban" is - lévén azonosan érző­ gondolkodó, hasonló mentalitású emberek nagyszerűen egymásra talált. Fűtötte mindket­ tőjüket a bizonyítási vágy, no meg egy alanta­ sabb szándék, hogy borsot törjenek a pár hete kinevezett főszerkesztőnek az orra alá, aki 60 �Palócföld 99/2 helyett magukat alkalmasabbnak látták vol­ na a pozícióban. Felpiszkálták a főnökaszszonyt, aki rám bízta ugyan az ügy kivizs­ gálását (egyébként nem volt mit kivizsgálni, a kőkorszaki mozis egész életében rendes ember volt, az utóbeszélgetések során a falu vezetői, mérvadó személyiségei széles kör­ ben ennek megfelelően nyilvánítottak véle­ ményt), ám nem rejtette véka alá a megveté­ sét: „Tudod, mit csinálj a diplomáddal? Tedd a szekrénybe!” (Sic - Nem a vitrinbe, ahová szokták volt tenni dísznek. A szóban forgó diploma pedig nem az elsőként szer­ zett, magyar-történelem szakos egyetemi diplomámnak szült, hanem a pártiskolainak, amit a salgótarjáni „Lenin-hegyen” szerez­ tem a marxista-leninista nemzetközi mun­ kásmozgalmi szakosítón. Hiába hangoztat­ tam, inkább nyelvet tanultassanak velem, azzal többre mennénk, akkori főszerkesztőm hajthatatlan maradt. Persze megértem, a megyei pártbizottságon előírták neki, hogy évente hány főt kell beiskoláztatnia a redakcióból, és hát rám került a sor.) A Habánügyben egyébként a pártbizottság munkatár­ sai sem volt egységesek, de a többség, álta­ lában a tanultabbak, a gondolkodóbbak sem az írásban, sem a megjelentetésében nem láttak kivetnivalót. A vihar csitultakor ér­ deklődésemre a megyei rendőrkapitány viszont így reagált: „Az a baj, hogy az öreg ellensége a rendszernek még ma is.” „Ne mosolyogj, Iljics, nem lesz ez így örökké, 150 év alatt sem lettünk törökké!” Ezt a mondatot Budapesten, a Dózsa György úti Lenin-szobor talapzatán olvasta az egyik balassagyarmati városi főhivatal­ nok. Cinkosan nevettünk össze, mindamel­ lett kissé megborzongva: hogy mit meg nem engednek maguknak az emberek?! Egy cselekedetemet viszont máig restel­ lem. (Lehet, hogy most terápiaként írom ki magamból?) Időpont: 1986 januárjának 61 vége. Értékelő cikket írtam Laczkó Pál Szalmakomiszár című elbeszélésének szín­ padi változatáról, amit csak a bemutató után pár nappal videón láttam, és nem is egészen a saját véleményemet fogalmaztam meg. Két fiatal miskolci színész, egy bőgős kíséreté­ ben szerepelt a szokásos évi, a megyei ta­ nács művelődési osztálya által rendezett Madách-ünnepségen, a salgótarjáni zeneis­ kolában. Az előadás végén a játszók szín­ padra hívták a szintén fiatal, meghatott szer­ zőt, aki - nyilvánvaló izgalmában és némi zavarában - térdet hajtott és megcsókolta a nemzeti zászlót, majd a közönség felé for­ dulva V betűt formáló ujjaival integetett. Ahogy én gondolom: a megyei pártbizottság jelen volt ügyeletesei elsősorban a szerző viselkedését nehezményezték, következés­ képpen a monodráma-változatot is elma­ rasztalták. Micsoda dolog az, megcsókolni a nemzetiszín-zászlót; fr oclizni az internacio­ nalizmust, amikor úgy is annyi támadás éri ország-világban a nagy Szovjetuniót! Véle­ kedhettek, véleményüket azonban nem akarták nyilvánossá tenni, nehogy széles körben ismertté váljon az a személyes el­ lentéteket sem nélkülöző hatalmi harc, ami akkoriban a megyei pártbizottság és a me­ gyei tanácsvezető tisztségviselői között folyt. Meg aztán ideológiai kérdésekben hatásosabb, ha az újság foglal állást, amikor az úgyis az övék. A pártemberek szerint a tanácsi szervezők egy nacionalista szellemű, egészében hibás és apolitikus darab bemu­ tatását engedélyezték. Ezt a konklúziót kellett megírnom. Hiába tiltakoztam, én nem is láttam az előadást (videovetítést szervez­ tek nekem), hiába érveltem, úja meg az, aki ott volt (a főszerkesztő és az egyik főmunkatárs), vagy az, aki jobban ismeri az alapművet, mint jómagam, hiszen először őt kérték fel a dramatizálásra (egy másik fő munkatárs). Ne törődj semmivel, majd mindent megbeszélünk, �Palócföld 99/2 kidolgozunk egy közös álláspontot és azt megírod - volt a szerkesztőségi társak egy­ séges akarata különben is te vagy a mű­ velődéspolitikai rovatvezető, színikritikus, neked testhezálló, neked kell a garast leten­ ni. Mindenki ódzkodott a feladattól, min­ denki ki tudott bújni alóla, csak én nem. (A lemondáshoz vagy felmondáshoz bátorsá­ gom nem volt, de az én környezetemben ez egyébként sem volt szokásban. Mit is kezd­ hettem volna magammal, a családommal megbélyegzettként!) Szóval megírtam a mások és a részben magam véleményét (én nem éreztem túlzottnak a szerző viselkedé­ sét, se nacionalistának a darabot), és ezt szégyellem ma is. Jóllehet olyan dicséretet kaptam érte, amilyet a hivatalos felsőbbségemtől addig még soha (persze ezt sem nekem, hanem a főszerkesztőmnek mond­ ták). A főnökasszony - ahogy kényes ügyek­ ben vagy nagy témákban gyakorlat volt megjelenés előtt a cikket bemutatta a me­ gyei ideológiai titkárnak és helyettesének, akik minden sorát és szavát elfogadták. Megjelenés után pedig csörgött a telefon: a cikk nagyon tetszett a pártközpontban, úgy fogalmaztak, hogy a nagy lapoknak is így kellene állást foglalni ideológiai kérdésekben. „Szobrot kapsz, Sulyok!” - viccelődött velem a főnököm, aki egy esztendeje még a szekrénybe záratta volna a diplomámat. A hatalom eróziója azonban feltartóztat­ hatatlan volt. Már a megyei pártbizottságon sem úgy mentek a dolgok... A párttagok többsége már tudta és vallotta (segített ebben az 1988. májusi központi bizottsági ülés), hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt által foly­ tatott politika a válság elmélyüléséhez vezet, nem pedig a szakadatlanul hirdetett és várt felemelkedéshez. Nemhogy csökkent a távolság köztünk és a fejlett országok kö­ zött, éppenséggel nőtt. Elegendő volt ennek megállapításához kézbe venni egy magyar (orosz) hordozható rádiómagnót és egy holland Philips vagy egy német Siemens, netán japán National Panasonic gyártmányt. Akinek volt rá szeme, látott... 1989. április 21-én Lenin születésnapjára emlékeztek a megyei pártbizottságon a pro­ pagandisták ünnepén. A vb-termet rendezték be, de a kelleténél kevesebb székkel, és az ünnepség elején a székek utáni járkálás okozott egy kis gondot. Elérkezett a míves megemlékezés vége, a levezető elnök fel­ szólította a jelenlevőket: „Végezetül hall­ gassuk meg az Internacionálét!” Szokásos koreográfia. A hallgatóság vigyázzba me­ redve várta az akkordokat. De hosszú má­ sodpercekig semmi. Kínossá vált a csend. Az elnök: „Biztos, valami hiba történt”, és elindult felderíteni. Pár lépést megtett, ami­ kor felcsendült a zene. Nem az Internacionálé, hanem a szovjet himnusz: „Szövetség­ be forrt szabad köztársaságok,/ A nagy Oroszország kovácsolta frigy...” A népi demokrácia „csúcsán” ilyen baki elképzelhetetlen lett volna. Ha mégis, embe­ rek feketedtek volna belé, a börtönökben. Most egyszerűen csak bekapcsolták a másik magnetofont, azt, amelyiket eredetileg is kellett volna, és békében távozott mindenki. A szóban forgó, utolsó pártállami évben három főszerkesztő és egy háromtagú, gya­ korló újságírókból összeállt szerkesztőbi­ zottság irányította a megyei újságot. Moz­ gott az egész szerkesztőség. A biztosnak hitt hajó minden eresztékében recsegettropogott. Sok jó képességű írástudó elment, például fővárosi lapokhoz meg a frissen szervezett, magán kiadású helyi hetilaphoz, a Tarjáni Tükörhöz. Jöttek helyükbe, főként kezdő toll forgatók. Az országban és a me­ gyében zajló politikai folyamatok - amiként az írás elején említettem - a szabadságnak kedveztek. Már az 50-es évek elejének 62 �Palócföld 99/2 Czinke Ferenc alkotása 63 �Palócföld 99/2 titkos recski munkatáborról is lehetett írni a Nógrádban, történészi összefoglaló jelen­ hetett meg Salgótarján „legsötétebb napjá­ ról”, az 1956. december 8-i pufajkás vérfür­ dőről, és lassan-lassan meg mertek szólalni az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek résztvevői, az aktívan cselek­ vők és a szemtanúk, a későbbi irdatlan megtorlás megalázottjai és bebörtönzöttei. Őszre mindannyiunk számára bizonyossá lett, hogy végnapjait éli az akkoriban már létező szocializmusként emlegetett kommu­ nista rendszer. A megyei pártlapnál - ugya­ núgy, mint a többi pártirányítású munkahe­ lyen - egyre nagyobb lett a munkatársak bizonytalansága, a vezetők tanácstalansága. Senki nem tudott semmi biztosat, még a közeli jövőről sem. Ugyanakkor mindahányan - ilyen az emberi természet - bizonyos­ ságra és biztonságra vágytunk. De ahogyan a régi struktúrák kezdtek lebontódni, ezzel valahogyan nem akart igazán lépést tartani az újaknak a kialakulása. A változás, az új eszmék képviselői és szervezeti megjelentek ugyan Nógrád megyében is, ám itt - meglá­ tásom szerint - nem rendelkeztek olyan politikai szervező, társadalmi befolyásoló erővel, mint az ország több más régiójában. 1989 végére azok maradtak a megyei lapnál, akik - adott esetben teljesen indifferensek a részletes és külön indítékok - meg­ élhetésüket a lapnál látták-akarták biztosí­ tottnak. A súlyos, szorult helyzet meglehető­ sen közel hozta egymáshoz a kollégákat. Talán sohasem volt olyan átfogó, erős és nyilvánvaló az összetartozás érzése, az együttgondolkodás, mint a rendszerváltoz­ tatás várakozással teli, lelkesült hónapjai­ ban. Új gazdát és jövőt szerettünk volna magunknak teremteni. Ebben azonban Sal­ gótarjánban és a megyében nem igazából segítettek, noha több politikai csoport részé­ ről is történtek kezdeményezések. A frissen alakult Magyar Szocialista Párt radikális tagozata (az MSZP megyei ideig­ lenes intézőbizottsága azonnal elhatároló­ dott tőle, bírálta és elutasította), a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyarországi Szociálde­ mokrata Párt megyei szervezetei közös beadvánnyal fordultak 1989. október 23-án (a Magyar Köztársaság kikiáltásának napja) a megyei tanács elnökéhez, Körmendy József hez. Álláspontjuk szerint a Nógrádnak igazi néplappá kell válnia, és egyetlen párt sem gyakorolhat fölötte tulajdonjogokat. A lapcsinálók egyetértettek. A lap október 25-i számában jelent meg a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Nógrád megyei helyi csoportja vezetőségének ezzel kapcsolatos állásfoglalása, amelynek alapváltozatát a MÚOSZ megyei titkáraként írtam, majd a társak véleménye alapján végső formába öntöttem; ebből idézek: „...eddig sem zár­ kóztunk el a megújulástól, a monopolhelyzet felszámolásától Nekünk is érdekünk egy sokszínű, tartalmas és színvonalas, min­ denféle pártérdekektől mentes politikai néplap előállítása és megjelentetése. Ez csak úgy lehetséges, ha olyan szervhez, intézményhez tartozunk, amelyik lényegénél fogva a fenti követelményeknek megfelel. A végső megoldást mi is a kialakuló önkor­ mányzati tulajdonban látjuk.” (Magán-, netán nyugati tőkéről álmodni sem mertünk, hiszen az újság évek óta 4-5 millió forintos veszteséggel működött.) A lap vezetői, hangadó munkatársai úgy látták, gyors cselekvésre van szükség, mert a bizonytalanság ugyanúgy megeszi a lelket tegyük hozzá: a szellemet -, mint ahogyan a félelemről tartják. Mi pedig már sok pofont kaptunk - rendezett viszonyok között is. A legfontosabb tennivalók között határoztuk meg: a kiadóigazgatói és a főszerkesztői állás meghirdetését, a szakmai és emberi 64 �Palócföld 99/2 értékek alapján, a ráváró feladatok ismere­ tében; a megjelenés anyagi alapjainak mi­ előbbi megteremtését és mikéntjének gyors közlését a kollektívával; a döntés után a lap tartalmi, formai és egyéb megújítását. Jogot formáltunk arra is, amit korábban rendre elmulasztottak, hogy a tárgyalásokba be­ vonják a szerkesztőségi kollektívát. A gyors döntésre valójában már nem is politikai, hanem gazdasági okok miatt lett volna szükség. Gyakorlatilag ekkor azt írtunk, amit akartunk. Ám pénz híján, mint­ hogy január elsejétől lapgazdánk, az MSZP egyetlen fillér támogatást sem ígért, csak a megörökölt tulajdonjogát markolta nagyon, igencsak kérdésessé vált, hogy a szakmát meddig gyakorolhatjuk. A helyzet lényegé­ ben az volt, hogy minden párt beleszólást akart a lapkészítésbe, de egyik sem akart anyagiakat áldozni érte. Szócsőként akartak felhasználni bennünket választási - meg egyébként is, mindennapi - küzdelmeikben. Érthető a törekvésük. Csakhogy profán hasonlattal élve: az húzhatja a nótát, aki fizet, nekünk pedig senki nem akart fizetni, mondván, hogy nem tud. S újabb profán hasonlattal éreztetve saját helyzetünket: üres spájzban bolond a gazdasszony. Más szóval: mi sem voltunk nyugodtak a rólunk, a há­ tunk mögött zajló alkudozások alatt. Az MSZP vezető képviselőinek többsége képmutató álláspontot foglalt el, amit ellen­ feleik cinikusnak minősítettek; azt javasol­ ták, hogy a többi politikai szervezet töre­ kedjen önálló lapalapításra, jól tudva, hogy ez képtelenség, hiszen maga is pénztelen­ ségre hivatkozva vonta meg a további támo­ gatást a Nógrádtól. Tulajdonával ugyanak­ kor meglehetősen ügyesen bánt: tudatosan gyűjtötte maga köré a hangadó újságírókat, akik - noha nem biztos, hogy mindenben az MSZP-ések módjára gondolkodtak - mindig megírták azokat az információkat, amelye­ ket a szocialisták akartak. Egyúttal, nagyon bölcsen, igyekeztek nem beleszólni a lap dolgába, a sajtószékházban nem mutatkoz­ tak, s kifogásaikat nagyon ritkán és szőr­ mentén adták a tudtunkra, főleg a kulcspozí­ ciókban lévőkére. Akkoriban - nyilván mé­ lyen átérezvén a bajt, az önös érdeket nagyon jó és tényleg partneri viszonyt lehe­ tett kialakítani a pártvezetőkkel. A többi párt egészen másként viselke­ dett; vagy tapasztalatlanságból, vagy tudat­ lanságból. Ők is tudták, hogy a sajtó fontos hatalmi tényező, de azt nem, hogyan kellene a sajtó munkatársait maguknak megnyerni. Sokan folyamatosan vádaskodtak, részre­ hajlással gyanúsítgattak és rágalmaztak, beskatulyáztak személyeket és a lap egészét, miközben minden újságcsináló igyekezett legjobb tudása szerint az új, demokratikus kívánalmaknak megfelelni. Ez a méltányta­ lanság a többséget elkeserítette és elidege­ nítette, s arra a felismerésre inspirálta, hogy az új erők között sincs igazi szövetségesünk, csupán újabb akarnokok és parancsnokje­ löltek. Nem véletlenül jelent meg Szendi Márta megbízott főszerkesztő vezércikke a november 23-i számban: „ Miután megsza­ badultunk az MSZMP, illetve utódpártja, az MSZP oly sokat emlegetett - panaszolt-, kritizált kézi irányításától, az úgymond egypárti diktatúrától, most mintha a több­ párti diktatúra fellegei kezdenének a szer­ kesztőség fölött az égbolton gyülekezni. Szaporodóban a különféle pártok kategori­ kus „kérései”, melyekben közleményük szó szerinti nyomdába adására tartanak igényt. Megesett, hogy még azt is előírták, hány részletben; s mely napokon tegyük a lapba ama bizonyos közleményt. ” A lapja tulajdonjogához foggal-körömmel ragaszkodó MSZP kiadóvállalata közben - az újságírók kívánsága szerint is - meghirdette a pályázatot, először a kiadóigazgatói állásra, 65 �Palócföld 99/2 majd a főszerkesztőére. 1990. január else­ jétől az új igazgatónak és kiadói csapatának egyedül kellett gondoskodnia a Nógrád biztonságos napi megjelentetéséről. Január 15-től elfoglalhatta helyét az új főszerkesztő is. aki történetesen én lettem. Öten pályáz­ tunk, ketten jutottunk az utolsó körbe, az egyik olvasószerkesztővel, aki egyben az egy hónapig működött szerkesztőbizottság elnöke volt. A döntnökök figyelembe vették a munkatársak titkos, mellettem született 10:9 arányú szavazatát is, amikor kimondták a végső szót. Ez külön történet, s minthogy rólam szól, valójában ebből nagyon keveset tudok. Annyi pedig éppen elégséges itt, hogy azért választottak engem, mert - termé­ szetesen ezt jóval később tudtam csak meg hajlandó voltam helyettesként elfogadni a belpolitikai rovatvezetőt, aki az MSZP teljes bizalmát élvezte (de az MSZMP-jét is), míg ellenlábasom nem. Nyilván vele kívánták kordában tartani a főszerkesztőt, hogy az mindenkor úgy cselekedjen, ahogyan ők megkövetelik, vagyis ne legyen semmiféle kilengés, vagy elhajlás a megszokott balol­ dali (liberális) eszméktől, értékektől. Erre személye alkalmas is volt, amit rengetegszer bizonyított, mint például az említett Habánügy fő kirobbantója. A lap valódi első szá­ mú vezetőjének tehát - gondolom - őt tar­ tották, személyét azonban nem lehetett a megújuló Nógrád zászlójára tűzni. Így utó­ lag azt hiszem, azért döntöttek mellettem noha igazán sohasem ambicionáltam maga­ mat a főszerkesztői posztra -, mert a tiszta lap indításához egy viszonylag kevésbé vagy egyáltalán nem kompromittálódott ember kellett, mert a többségi igazságot és esélyegyenlőségét mindig fontosabbnak tartottam a politikai csoportérdekeknél - ami végül is pár év múlva a bukásomhoz vezetett.) Ekkor azonban a megújulás kérdésében még na­ gyon egységesek voltunk, a különbségek csak hónapok múltán, a választások nyomán kialakult éles politikai háborúskodások idején aktiválódtak. A közös cél - a bizton­ ságos megjelenés - egyébként is elnyomta a másságokat. Mindamellett nem lehetett könnyen eligazodni a napi érdekek és akará­ sok útvesztőjében, a kollégák időnként célt és mértéket tévesztettek (mint a tágabb környezetük is nem egyszer), következés­ képpen igen komoly feladat hárult a szer­ kesztőkre. Nem mindig sikerült megvalósí­ tanunk a vallott pártatlanságot és az egyenlő távolság elvét, de a kibillent szekérrudat igyekeztem egyenesbe hozni, akár belső szerkesztőségi harc árán is. (Nagyon nép­ szerűtlen foglalatoskodás!) Illő módon főszerkesztői vezércikkel foglaltam el a vezérlőpultot. Ebben az idő­ ben - legalábbis közös beszélgetéseinkkor egyként vallottuk: „Nem vagyok híve a merev gondolkodásnak és gyakorlatnak, ellene vagyok az oktalan és értelmetlen elzárkózásnak, a diktátumoknak, a problé­ mák szőnyeg alá söprésének. A nógrádi valóságot pontosan és hitelesen feltáró­ megjelenítő, kulturáltan és igazságosan kritikai szemléletű-hangvételű újságírás az eszményképem... E célnak csak úgy tudunk megfelelni, ha szélesre tárjuk lapunk való­ ságos és jelképes kapuját környezetünk valamennyi eszmei, politikai áramlata előtt. Ezért előítéletek nélkül közeledünk minden párthoz, társadalmi szervezethez, mozga­ lomhoz, az egyes emberhez." Nos, a Springer eme törekvések megva­ lósításához teremtette meg számunkra a lehetőséget és feltételeket. Az MSZP a piac értékítéletére bízott bennünket azzal, hogy felmondta az újság finanszírozását; a többi párt kezdetleges viszonyok között küzdött a szava­ zókért; nekünk pedig léteznünk kellett. Az itteni vállalkozók saját bőrükön tapasztalhat­ ják: a Nógrád megyei, gazdasági válsággal 66 �Palócföld 99/2 tartotta a dolgot és gyorsan elhessegette a közvetítőket.) Az Axel Springer- Budapest Kiadói Kft. és a megyei lapok vezetői között ők kezdték egyengetni az utat. Létre is jött több találkozó, ismerkedési céllal, a szándé­ kok kipuhatolásával, esélylatolgatással. A Dunától keletre eső területek megyéinek találkozóhelye Eger lett (a nyugati részekről nincsenek információim). A Springer képvi­ selői - Bayer József ügyvezető igazgató, Nemes Péter humán menedzser, a német szakértő - úri ember módjára viselkedtek. Mindenkor kendőzetlen, nyílt eszmecsere folyt. Nagyon jó benyomást tettek ránk. Kulcsár József kiadóigazgatóval nem láttunk a lap számára kedvezőbb jövőképet, előnyö­ sebb megoldást, mint azt, hogy elfogadjuk az AS-B ajánlatát, és megszervezzük a sze­ mélyi állomány átállását. Nagyon tetszett magam öt éven keresztül soha nem csalód­ tam, amíg a Springer állományában dolgoz­ tam-, hogy partnernak tekintettek bennünket, hogy garantálták teljes szellemi, szakmai és politikai önállóságunkat, és olyan technikai fejlesztést ígértek, amellyel az újság korsze­ rűsödik, tartalmilag és formailag egyaránt gazdagodik. Tárgyalásainkról folyamatosan tájékoztattuk a kollégákat, a kulcspozíció­ ban dolgozókkal részletesen meg is beszél­ tük a cselekvési érvrendszert, a kívánatos magatartást és a szükséges tennivalókat. Az első beszélgetést - érthetően - először döb­ benet kísérte, mindenki elgondolkodott, aztán egyre többen kezdtek rokonszenvezni az MSZP-től való elszakadás gondolatával. Nyíltan nem léphettünk fel - azonnal a pártmarakodások martalékaivá váltunk volna. És azt gondoltuk, akkor is ugyanez történne velünk, ha nem tesszük meg a szakítást, Ízekre szedtek volna az ugyancsak gyilkos önkormányzati választások idején, vagy legfeljebb után. Persze aki azt mondja, hogy parányi szorongás sem volt benne, minden küzdő, tőkeszegény piacon egy megyei napilapnak fenntartania magát bravúros, afféle kötéltáncosi mutatvány. Döntésünk előtt pár héttel az MSZP-nek még volt egy ránk, a megyei lapokra vonat­ kozó felvetése, amely a cselekvés sürgetésé­ re ösztönzött. A Nógrádban közöltük is a MÚOSZ elnökségének közleményét, Nincs szükség felügyelőbizottságokra címmel. A szakmai grémium ebben üdvözli, hogy az MSZP fel kívánja adni a megyei napilapok fölötti politikai felügyeletét, de nem ért egyet a javaslattal, mert a helyi felügyelőbizottságok létrehozásával több­ párti felügyelet jönne létre a korábbi egy helyett. Továbbra is azt tartja: „a megyei napilapok - a nemzeti tájékoztatási intézményrendszer részeként - pártoktól függet­ len, önálló szellemi műhelyként működjenek, kiadóik pedig önálló állami, vagy állam által felügyelt vállalatok legyenek. ” - Ebben a felfogásban is volt illúzió (a megyei napi­ lapok mint a nemzeti tájékoztatási intéz­ ményrendszer részei, vagy: állami vállalatok adják ki), mint a helyi MÚOSZ-szervezet novemberi állásfoglalásában (a megyei lap önkormányzati tulajdonú legyen), de a ho­ gyan tovább kérdésében a nagy akarás, a hit miatt ez természetes. A többpárti diktatúra valóságát ugyanakkor a saját bőrünkön éreztük naponta, meg-megújuló, sőt a vá­ lasztások közeledtével mind durvább erővel. Nem adódott más választás: a magunk kezébe kellett venni sorsunk irányítását! A zűrzavaros viszonyok közepette jutott el hozzánk a hír, talán január végén, hogy van egy fővárosi magáncég, jórészt német tőkével, amelyik érdeklődik a megyei napi­ lapok jövőbeli működtetése iránt. A Heves megyei lap főszerkesztője és igazgatója hozta az információt. (Később úgy hallottam, hogy ők ezzel az eshetőséggel már előálltak a korábbi kiadóigazgató előtt is, aki titokban 67 �Palócföld 99/2 bizonnyal westernhősnek képzeli magát. Bizony gyakran kellett egymást erősítgetnünk, kit-kit több-kevesebb érveléssel. Ilyen eseményben, ilyen megoldásban ugyanis még egyikünk sem vett részt, miközben hármunknak-négyünknek az élharcos szere­ pét kellett magára vállalnia, húzva-vonva magunk után minden értékes embert. A szakítás idejét és menetét szintén gon­ dosan megterveztük. Olyan időpontot vá­ lasztottunk, amely minden szempontból op­ timális, amikor nem ránk, hanem egymásra figyelnek a pártok. Ez a dátum az országgyű­ lési választások két fordulója közötti idő. A menete a következő: először kilép a főszer­ kesztő és egy kiadói dolgozó az MSZP vál­ lalatától, majd rögtön belépnek a Springer kötelékébe, és intézik a többi munkatárs ki-, illetve belépését. Minden szükséges iratot előkészítettünk, kijelöltük az ügyintéző iro­ dákat, s 1990. április 2-án, hétfőn reggel nyolc órakor megtettük a sorsdöntő, törté­ nelmi lépést. Mindenki jött, önként és öröm­ mel. Ha valakit is kihagyunk, az szörnyen megsértődött volna. Azt előre sejtettük, hogy lesz egy kis felzúdulás körülötte, azt azonban álmodni sem mertük, hogy az MSZP olyan csendben veszi tudomásul a dolgokat, mint ahogyan tette. A részükről, a képviseletükben nálam senki nem reklamált, senki nem tilta­ kozott, nem szidott vagy fenyegetett meg. Elgondolkodtató. Tudták? Várták a bekövet­ keztét? Ahogyan továbbgondolandó az is, hogy az akkori ellenzék, a politikai hatalmat megszerezni igyekvők csapták a legnagyobb patáliát, noha nem ők játszották a megcsalt férj szerepét. Talán azért, mert susmust gya­ nítottak a történtek mögött? Meglehet. Min­ denesetre, ha egyáltalán volt ilyen, valami megegyezésféle az MSZP-vel, arról egyiken sem tudtunk, és máig nem tudunk. Mi törvé­ nyesen, politikailag teljesen jóhiszeműen, és csak a magunk érdekeit nézve cselekedtünk. Az átlépés után, minden újságíró, már mint Springer-alkalmazott, odaült az írógépe mellé, és megírta aznapi penzumát, de most már az új kenyéradó gazdája lapjába, az Új Nógrádba. Azért választottuk ezt a nevet, hogy egyszerre jelezzük a megújulást és a folytatást, hogy ugyanazok vagyunk, de egy kicsit mégiscsak mások. Kifejeztük ezt a fejlécen: a politikai napilap típusmegjelölés helyébe a megyei napilap kifejezés került; jeleztük az új évfolyamszámozással. Estére szokás szerint elkészült az újság, és másnap a standokon robbant a bomba. Jellemző az olvasói gondolkodásra és magatartásra, összeforrottságunkra, hogy tudtunkkal nem pártolt senki el tőlünk. Sőt hónapról hónapra több előfizetőt szereztünk, és gyarapodott a naponta eladott példányok száma is. A vál­ tás várakozáson felül sikeredett. Éppen ezért nem is igazán foglalkoztatott bennünket, hogy bizonyos politikai köröknek ez nem szimpatikus, és lépten-nyomon támadják. Nekünk biztonságot adott az új gazda, hiába hangoskodtak, hogy cserbenhagytuk a me­ gye népét; mi a fordítottjáról voltunk meg­ győződve, és nagyon hittünk az igazunkban. A „nagy ugrást” a Baranya, a Heves és a Tolna megyeiekkel együtt tettük meg. Később követték a példát a KomáromEsztergom, a Somogy és a Szolnok me­ gyeiek, végül AS-B fennhatóság alá került a Békés és a Bács-Kiskun megyei újság is. Közöttük akadt néhány jó nyereséggel dolgozó lap, néhány gyengélkedő, sőt a mi szegénységünkkel vetekedő, egészében azonban mindegyik jobb anyagi-szellemi kondíciókkal bírt. Éppen ezért felért egy kis csodával, hogy a Nógrád megyei lap a springeres ára kezdetén állta a versenyt, az összehasonlítást a többiekkel, és a tartalmi, formai szervezeti átalakításban a jobbaknak tartott lapokkal együtt haladt. Nehézségeink általában később sem 68 �Palócföld 99/2 mutatták, a Magyar Nők Lapja, a Nemzeti Népsport, az Új Ludas megalakításával. Az AS-B amíg főszerkesztő voltam (csaknem négy évig), szerintem jó lap­ gazdánk volt. Ígéretét mindenkor betar­ totta, soha nem hozott kiszolgáltatott helyzetbe, a hátunk mögött soha nem egyezkedett rólunk másokkal. Kapcsola­ tunkat a nyíltság és korrektség jellemezte. Még a szaporodó likviditási bajaink ide­ jén is segítőleg tárgyalt velünk. A Sprin­ ger nagy családjában egyenrangúaknak érezhettük magunkat. Hogy tíz évvel ezelőtti lépéseink valóban helyesek voltak-e, azt érzelemmentesen és hitelesen csak később, nagyobb rálátással lehet megállapítani. Mi annak tartottuk. A napilapkiadás mai megyei helyzete ugya­ nakkor azt a látszatot kelti, mintha minden akkori erőfeszítésünk odalett volna. Ez azonban már egy egészen más történet, egy másik elemzés - ami, legalábbis egyelőre, aligha az én toliamról lenne szerencsés. szakmai szempontból, hanem gazdasági okok miatt jelentkeztek. Szomorú, de igaz: a megyei népesség egyszerűen kép­ telen a kívánt szinten fenntartani újságját (feltételezem, hogy azóta a Springer emi­ att csökkentette a lap terjedelmét, majd végül adta át a lap kiadását egy egri ma­ gántőkésnek). A német-magyar vegyesvállalat igaz­ gatója, Bayer József viharosra sikeredett nemzetközi sajtótájékoztatón április 4-én, a budapesti Penta Szállóban ismertette a hétfőn történteket, az új lapok alapítását. Többé-kevésbé ma is helytálló, amit ak­ kor mondott, mert talán a gyökerei is még abból az időből erednek: mérhetetlen bizonytalanság alakult ki a megyei lapok körül, és az AS-B ebben a légkörben biztonságot tudott nyújtani; egyáltalán nincs szó a megyei lapok bekebelezéséről, vagy jogsértésről, ahogyan egyesek meg­ próbálják a történteket beállítani; a meg­ oldásra a példát éppen a magyar kiadók Szerkesztőségünk tisztában van azzal az egyszerű tényállással, hogy valószínűleg nem mindenki ért egyet szerzőnk általunk úttörő jelentőségűnek tartott emlékező­ elemző írásával. Miként azt is valljuk, hogy mindannyian, akik kortanúk vagyunk, felelősséget viselünk közösségünk múltjáért. Ebből a morális indíttatásból hívjuk fel olvasóink figyelmét - különösen a cselekvő résztvevőkét hogy lapunk minden érde­ mi hozzászólást szívesen közöl. Könyvnyi terjedelmű értekezés nélkül is tudjuk ma már, mit jelent a sajtó a működő demokráciákban. A mai anomáliákat tapasztalva, ezt az előfeltevést kockáztatjuk meg: hátha az átalakulás pillanatában terelődött a nem kívánatos vágányra a sajtó ügye. A regionális, vidéki események megértése esetleg reflektorfényt jelenthet a sötétben tapogatódzás időszakában, netán az orszá­ gos folyamatokat illetően is. Hasznos adalékot a korhoz minden bizonnyal. (— a s z e r k . ) 69 �Palócföld 99/2 ÉLŐ MÚLT Solymár József Megöltek egy filmet Kérem, ne ítéljenek el nagyon, ha az év­ számokat illetően tévednék, mert saját szü­ letésem idejét is csak némi gondolkodás után tudom megmondani. Tény, hogy az 1956-os „rosszalkodásom” miatt fiatal írói pozícióm erősen megrendült, s örülhettem, hogy megmaradhattam a Magyar Távirati Iroda munkatársának. Amikor valami tudó­ sítás ügyében Salgótarjánba küldtek, a Nép­ front című mozgalmi lapot szerkesztő ba­ rátom biztatott, hogy valamit hozzak össze az ő számára is. A tarjáni népfront bizottságban ismer­ kedtem meg Gajdos Pista bácsival, aki 1919-ben a város legfiatalabb vöröskatonája volt. Ő mutatta meg Rákosi tölgy- vagy bükkfáját, amelyik soha nem látta a nagy vezért. Gajdos egyszerre volt kiábrándult és hűséges. Nem tagadta meg a szocialista eszméket, de rájött arra, amire sok politikus nem: a népet a nép akarata, szándéka nélkül nem lehet boldogítani. Számomra óriási élmény volt, hogy ez a palóc nyugdíjas vasmunkás milyen gyönyörűen mesél. Barátomnak, Péteri Pista szerkesztő úrnak, ahogy illik, leadtam a riportot, be­ mutatván a sajátos figurát. Ennek hamarosan A beheggedt sebet a kutya sem nyalo­ gatja. Miért szeretném én akkor elmondani, kinyomtatni a Megöltek egy leányt igaz történetét? Miért szeretném, ha Salgótarján­ ban a java emberek emlékeznének arra, hogy volt egy ilyen film (meg könyv is)? Értesülnének azokról a viszontagságokról, amelyek megalkotása körül támadtak, s végülis felvállalnák az örökséget. Emlékezetem felfrissítése érdekében le­ emeltem könyvespolcomról a Gondolat Könyvkiadó 1962-ben megjelentetett Film­ évkönyvét és jókora meglepetés ért. Szerepel benne egy felsorolás, amelynek címe: „A filmkritikusok díját az 1961-es művészi teljesítmények alapján a következőknek ítélem.” A szavazásra felkért kritikusok véleménye szerint a legjobb női alakítás díját Pap Éva kapta (huszonketten ítéltek így). Erről értesültem annakidején. Ám, ami igazán meglepett, hogy most majd negyven év távlatából tudtam meg, hogy a legjobb magyar forgatókönyvért odaítélt díjat (ti­ zennégy szavazattal) én kaptam meg. Erről viszont elfelejtettek értesíteni.* * 70 �Palócföld 99/2 kísérleti adása, s a szervezők kádereket gyűjtögettek. A mi személyzetiseink még tapsikoltak is, hogy Major Sanyit sikerült eladni. Nekem erről más volt a véleményem, s ezt ő is jól érezte. Így, amikor szerkesztő lett a televízióban, megbízott: operatőrükkel együtt országjárásra indulva kis színeseket készítsek a műsoruk számára. Meglepődve észleltem, hogy az értem küldött autóban nem egy, hanem két opera­ tőr van. A televízió Sik Igort küldte. Mivel a tévéseknek nem volt elegendő kamerájuk, a felvevőgépet a Színház- és Filmművészeti Főiskolától bérelték. A főiskola azonban ragaszkodott hozzá, hogy a kamerával együtt egy végzős növendék is utazhasson. Ez az így kibérelt vaskos legény pedig Sára Sándor volt. Utunk enyhén szólva katasztrofális eredményt hozott. Egy ideig azt filmezgették, hogy a Mátra alatt a Gyöngyös patakból a szőlőpermetezéshez lóvontatta lajtkocsiba öntözgették a vizet. Ám, ki tudja miért, a közeli szőlőkbe már nem kísértük el a lajttöltögetőket. Aztán felrohantunk Cserépfa­ luba vagy Cserépváraljára, itt meg a mészégetésről készültek pompázatos képek. Végül a két kamerás lesipuskás óraszámra figyelte, hogy egy kémény tetején miként eteti utódait a gólyapapa, meg a gólyama­ ma. hát, ezt hoztuk a kétnapos útról, s nem csodálom, hogy Major Sanyitól nem kaptam több megbízatást. Útközben azonban igen jókat beszélget­ tünk Sára Sándorral, s ebből barátság lett. Bevallottam irodalmi ambícióimat, ő pedig elvállalta, hogy elolvassa írásaimat. Ekkor jártam nála először, a Klotild palota legfelső emeletén, ahol hajdan garniszálló működött. Megmutatta bámulatos fényképeit, a földre hulló pohár darabjainak szétpattanásáról, a vízbe csöppentett tinta óvatos keveredésé­ ről. Na, meg rám szólt, hogy aki filmet akar meg is lett a következménye. Csikesz elvtársnő, aki a nagybudapesti pártbizottság egyik titkára volt, felháborodott levélben tiltakozott Ortutay Gyulánál, a Hazafias Népfront akkori főtitkáránál, hogy szennye­ zik a vöröskatonák múltját. Mintha az em­ berség szégyen lenne. Gajdos Pista bácsi történetei nem hagy­ tak békén. Mert igazak voltak egy hazug világban. Ő mesélt az acélgyáriak és a bá­ nyászok fura háborúságáról, amelynek alap­ vető okaira már senki sem emlékezett. Ő mesélt arról az acélgyári kamaszfiúról is, aki egy falusi búcsún beleszeretett a szép bá­ nyászlánykába, s bemerészkedett az ottani mulatságba, hogy aztán egy literes üveggel kupánüttesse magát. Az úgynevezett vad­ sztrájk története is igaz volt, és a megbéké­ lés is. (Most be kell vallanom egy bűnömet. Gajdos Pista bácsi másik története arról szólt, hogy a hibás lábú nővére a magányo­ san élő, Gerő nevű acélgyári főmérnök ház­ vezetőnője volt. Amikor Gajdost vöröskato­ na múltja miatt feketelistára tették és sehová nem vették fel, ez a Gerő nevű zsidó főmér­ nök garanciát vállalt érte. Előbb azonban becsületszavát vette, hogy nem fog politi­ zálni. Aztán, mikor eljött a zsidók elhurco­ lásának ideje, Gajdos csendesen és szomo­ rúan emlékeztette az urat, hogy talán a fa­ sizmus ellen mégis jobb lett volna együtt küzdeni. Ezt a történetet már soha nem fogom megírni.) * A Magyar Távirati Iroda mezőgazdasági rovatában talán többen voltunk a kelleténél. Ott dolgozott velünk Major Sanyi, a polgári családba benősült diplomás somogyi pa­ rasztfiú, akinek láthatólag nem ízlett a hír­ ügynöki munka. Indult pedig a televízió 71 �Palócföld 99/2 írni, annak szüksége van alapvető tájéko­ zottságra, s megvette számomra A filmművé­ szet technikája című tanulmányt, amelyet olaszból Gál István fordított. (Ezt a könyvet azóta sem olvastam el, csoda-e, hogy nem csináltam karriert?) Kellő italmennyiség elfogyasztása után Sára még meg akart ta­ nítani hullahopp-karikázni is, de ezen a vizsgán megint csak megbuktam. Rövid idő múltán az én főiskolás protektorom (akiről már akkor látszott, hogy nagyívű pályára készül) elmondta, hogy ezzel a salgótarjáni történettel lehet valamit kezdeni. Össze­ hoz Nádasy László rendezővel, s csupán azt kéri, ha lesz valami a dologból, ő szeretne az operatőr lenni. Akkoriban a játékfilmek zömét a Hunnia Filmstúdió készítette, de az elsősorban do­ kumentumfilmekre szakosodott Budapest Filmstúdió számára is maradt némi lehető­ ség. Itt Vadász elvtárs volt az igazgató és Nemeskürty István a fődramaturg. Szegény Nádasy ehhez a csapathoz tartozott. Vadász elvtárs álmomban ne jöjjön elő. Amikor megpróbáltuk neki elmagyarázni, hogy itt egy munkás környezetben újraéledő Rómeó és Júliáról, egy szép szimbólumról lehet szó, belekapaszkodott ebbe a kifeje­ zésbe, és innentől kezdve csak szimbóleumról beszélt. Később, amikor megpróbáltuk eladni neki egy mátraballai palóc közegben játszódó, a második világ­ háború után történt históriánkat, ugyanez a Vadász elvtárs dölyfösen közölte: - Én ugyan ebben az időben még a Szovjetunió­ ban tartózkodtam, de tudom, hogy nem így volt - Amilyen őrült vagyok, azt válaszol­ tam. - Én ebben az időben az adott faluban tartózkodtam, de biztos, hogy Ön jobban tudja. - Csoda-e, hogy kirúgtak bennünket? Talán másfél vagy két éven át hosszú, méla csend következett, amikor Nádasy Laci újra megkeresett, elmondván, hogy áthe­ lyezték a nagy Hunniába, s itt újra neki­ kezdhetünk történetünk eladásához. Nemcsak megrendelték a filmnovellát, de arra is lehetőséget kaptunk, hogy Borhy Anna dramaturggal együtt közköltségen néhány napot Tarjánban tölthessünk. Velünk jött Geszti Pál, aki ezidőben a Film, Szín­ ház, Muzsika című lap vezető munkatársa volt, s aki nagyon együttérző cikket írt vál­ lalkozásunkról, ami nem ártott meg az ügy­ nek. (Itt nem állom meg, hogy a régi barátság jogán, a témától való elkanyarodást is vál­ lalva, el ne mondjam Pali laptól való kiűze­ tésének igaz történetét. Akkoriban kezdtek kísérletezni a magyar bűnügyi filmek meg­ alkotásával. Geszti pedig leírta, miért nem lehet igazán jó magyar krimit csinálni. „Mert Amerikában részvénypakettekért ölnek fondorlatosan, nálunk pedig társbér­ letért baltával." Aczél elvtárs üvöltve vál­ tatta le, s még szerencséje volt, hogy az újságíró szakmában megmaradhatott. Ha jól belegondolunk, ezek szerint már elhárult az akadálya a magyar krimi kifundálásának. Van már részvénypakett is, igaz még balta is.) Motívumkeresés - így nevezi a szakmai zsargon az élménygyűjtést - szempontjából csodálatosan szép volt ez a néhány nap. Tarján közepébe ugyan már építészetileg belerondított a panelvilág, de a múlt emlékei is megtalálhatók voltak. Álmélkodva néztük az acélgyári kolóna (így nevezték a kolóni­ át) hangulatos utcáit, házait, amelyeket kis kertekkel próbáltak a lakók hangulatossá tenni. Bejártuk a környéket és felmásztunk Salgó várába. Lehet, hogy hibát követtünk el, mert a helybéli vezetők közül senkivel nem vettük fel a kapcsolatot, Gajdos Pista bácsi volt az idegenvezetőnk. Az acélgyár vendégházában kaptunk szállást, amely korábban az igazgató úr 72 �Palócföld 99/2 otthona volt. Kettőnket Nádasy Lacival az ódon bútorokkal berendezett hálószobában helyeztek el, ott aludtunk a dupla nászágyban. Ezt azért kell elmondanom, mert később jelentősége támadt. Rászedtem ugyanis a rendező urat, meg a dramaturg hölgyet, hogy menjünk el együtt Mátraballára, gyer­ mekkorom és ifjúságom kedves palóc falu­ jába. Bejelentés nélkül érkeztünk ugyan, de a kocsmában szívesen fogadtak bennünket. Percek alatt olyan anekdotázás kezdődött, amely aztán órákig tartott. Alighanem ekkor dőlt el, hogy az öreg Nádasy Lacival meg­ csinálhattuk A falu szépe című dokumen­ tumfilmet, az idén (1999.) pedig Sára Sán­ dor jóvoltából a Duna Televízió számára ennek százötven perces, három részes foly­ tatását. A két vállalkozás között alig több, mint harminc esztendő telt el, s azzal szok­ tam kérkedni, hogy a következő folytatást a ma még gyerek Nádasy Lacikával csinálom majd meg harminc év múlva. Hiszen akkor még csak száz éves leszek. A ballai kocsmában minden mesébe illő­ en szépen alakult, és nem is ittunk túl sokat. Ám amikor visszatérünk Tarjánba, a fenenagy humanizmus jegyében oly döntés született: immár a hosszú estét végig tűrő gépkocsivezetőnket is meg kellene hívni valamire, és bementünk az éjszakai presszóba. Reggel, mikor felébredtem az acélgyári vendégház dupla nászágyában, nem a legpompásabban éreztem magam, és hamar rá kellett jönnöm, hogy a presszóban - szégyen ide, szégyen oda - filmszakadás történt. (Ebben az esetben különösen helytálló és ide illő ez a tréfás kifejezés.) Átsandítottam a túloldalra és örömmel tapasztaltam, hogy már a rendező úr is ébre­ dezik, nyitogatja a szemét. - Lacikám - vallottam be-, én bizony tegnap a vége felé az emlékezetkihagyásig jutottam. Nem csináltam semmi rosszat? Hogyan fejeződött be a mulatságunk? Nádasy pedig a tőle megszokott bölcs komótosságával csak ennyit mondott: - Én hagytam magam sodortatni az ese­ ményektől... Kellett hozzá néhány másodperc, míg si­ került megfejtenem a válasz értelmét. - Ezek szerint te sem emlékszel semmire? Laci csak a fejgörcse miatt nem bólintott. Úgy vélem eljött az ideje, hogy a Meg­ öltek egy leányt rendezőjét I. Nádasy Lász­ lót közelebbről is bemutassam. Újpesti polgár családból származott, édesapja te­ kintélyes ügyvéd volt, ám őt elsodorták a fényes szelek. Otthagyván az otthoni ké­ nyelmet, beköltözött a népi kollégiumba. Az sem tekinthető véletlennek, hogy nagykun­ sági lányt választott feleségül. Saját korosz­ tályából alighanem ő volt a legfelkészültebb, a legműveltebb, s talán emiatt a legsikerte­ lenebb. Majdnem minden korabeli nagyobb alkotásban benne volt, s megható szeretettel ragaszkodott a népi írókhoz. Itt most csak két rövid történetet mondok el róla. A Feltámadott a tengernek nem csak dramaturgja volt, de ő próbált közvetíteni a forgatókönyvíró Illyés Gyula és a tanács­ adóként a film nyakára küldött, korábban zseniális, de sajnos már elkurvult Pudovkin között. Mert Pudovkin úgy érezte, jobban tudja a magyar történelmet, mint Illyés... Nádasytól tudom, hogy Illyés egy meg­ hittebb baráti beszélgetés során elmondta, miről szeretne igazából filmet készíteni. Azokról a drámai órákról, amikor 1849-ben Aradon Kossuth Lajos már átadta a hatalmat Görgeynek, és menekülésre szánva el magát leborotváltatta szakállát, azt a bizonyos Kossuth-szakállt. Ekkor úgy érezte, mégis maradnia kellene, s vállalnia a kivégzést, a mártír sorsot. Ám rá kellett döbbennie, hogy Kossuth a szakálla nélkül mulatságos figura 73 �Palócföld 99/2 lenne. (Ezt nevezzük egyébként napjainkban imázsnak, amelyet oly fondorlatosan pró­ bálnak politikusaink kialakítani.) Nádasy másik nagy kedvence, mondhat­ ni férfi szerelme (ha nem értenék félre) Sarkadi Imre volt, akivel meg Fábry Zoltán vezényletével a Körhinta történetét alkották meg. Nádasy felesége mindmáig büszke arra, hogy amikor a film legszebb pillana­ taihoz illő dalt keresgélték, a Jaj de hosszú, ja j de széles ez az út-at, ő dalolta el a Fábryéknak. Nádasy, mivel saját alkotói életútját nem tudhatta bejárni, igazi „kovászember” ma­ radt, akit a szűkebb szakma nagyjai sokkalta jobban megbecsültek, mint a korabeli „kul­ túrpolitika”. Ez a sokat tudó ember egyéb­ ként - ameddig csak rajta múlt - őrizgette az én naiv hitemet, s nem is sejtettem, hogy a filmnovella megrendelése után mily nagyon messze vagyunk még, s hány buktatón kell átjutni az első forgatási napig. A Hunnia Filmgyárban közben vezetésváltás történt. A korábban Révai után legna­ gyobb hatalmú, de már erősen megtépázott tekintélyű Hortváth Márton lett az igazgató. Ő, akiről az 1956 tavaszán divatos irodalmi „sírversek” egyike így szólt: „Tollamat a szarba mártom / Így írom le: Horváth Márton” Lehet, hogy most csalódást okozok egyes olvasóknak, de ez az ifjú korában illegális kommunista, aztán nagyhatalmú, majd megszégyenített és kiábrándult Hor­ váth Márton már nem is volt igazán kelle­ metlen partner. Egyetlen hibájának talán az róható fel, hogy jobban rettegett a főkolom­ posoktól a magunk fajtájúaknái. Többször is behívott bennünket az igaz­ gatói szobájába, s egyre csak azt magyaráz­ ta, hogy ő szereti ezt a történetet és meg akarja menteni. Van azonban egy rettentő nagy probléma. Ezek a tarjáni acélgyáriak csak a maguk buta esze szerint, központi irányítás nélkül szervezik meg a sztrájkot. Ez így nem működhet. Ő maga személyesen találta ki. hogy mi lehetne a megoldás: a fővárosból érkezik a központi elvtárs, de a vasútállomáson letartóztatják. Így van is, meg nincs is. Mi Nádasyval csak vágtuk a grimaszokat, s mivel én nem vállaltam a jelenet megírását, vagy maga személyesen írta meg, vagy valakivel megíratta. Ezt az idétlen szerepet Sinkovits Imrére osztották, aztán Nádasy Laci addig vagdostatta, amíg végül a filmben csak egy bánatos tekintet maradt meg belőle. A film első kétharmada Gajdos István elbeszélése alapján igaznak mondható törté­ net. A végét a páncélvonattal, a szép bá­ nyászlányka halálával mi találtuk ki. Azoknak köszönhetően, akik Nádasyt nem csak kedvelték, de segítségét is fel­ használták, végül a dramaturgiai tanács rábólintott a filmre. Fábry, Kovács András, Ranódy László álltak mellette. Mivel ma a gazdaságosság mindenható­ ságának idejét éljük, talán nem érdektelen elmondani, hogy ennek a filmnek a költségvetése előbb négymillió forint lett volna, aztán még lehúztak belőle kétszázezer fo­ rintot. Jobb ötletünk nem lévén, elhagytuk a végéről a lány temetését (sok statiszta és sötét ruha), s kitaláltuk: elég, ha Pap Évát a vendéglőben felteszik a biliárdasztalra. Gyászolják ott a helyszínen, és kész. Ez egyébként nem ártott a filmnek. Soha nem úgy alakulnak a dolgok, aho­ gyan szeretnénk. Sára Sándor ígéretünk szerint nem lehetett a film operatőre, igaz, őt már nem is nagyon izgatta a dolog, mert Gál Istvánnal a Sodrásban előkészítésével volt elfoglalva. Mi sem jártunk rosszul: Illés György, a magyar filmcsinálás nagy öregje csodálatosan szép munkát végzett. A zenét a letiltásából épp hogy szabadult Szervánszky 74 �Palócföld 99/2 Endre szerezte. Nádasy nagyon értett a színészek kiválasztásához is. A három fő­ szerepet játszó fiatalnak Pap Évát, Végvári Tamási és Tordi Gézái szemelte ki. A két apa Páger Antal és Görbe János volt. Az epizódszereplők csupa telitalálat, de ezeket most nem sorolom fel. El ne feledkezzek már egy másik telje­ sítetlen kívánságomról, az igazi szégyenem­ ről. Úgy véltem, hogy Gajdos Pista bácsinak illenék adni néhány ezer forintot. Igaz, min­ den ember életében akad legalább egy játék­ filmre való, csak éppen a többség nem talál­ kozik a maga írójával. Mégis a csillagok szerencsés együttállása alkalmából illik megköszönni a sztorit. Ezzel egyetértett Nádasy is, de hiába könyörögtünk a szőrös­ szívű gyártásvezetőnek, a pénzügyi nagyúr ezt fölösleges kiadásnak ítélte. Az öreg meg is sértődött, teljes joggal. Itt jön egy olyan motívum, aminek a pszichológusok talán örülnének. Nádasy ragaszkodott ahhoz, hogy véletlenül se le­ gyen jelen a forgatások helyszínén. (A ké­ sőbbi filmjeimnél Szemes Mihály és Zolnay Pál szakértőnek szerződtetett.) Így utólag sokszor eltöprengek, mi vezérelhette e dön­ tés meghozatalában Laci barátomat. A vég­ eredmény azonban őt igazolta. Tarjánba egy forgatási napra hívott meg, talán a legérdektelenebb résznél. Amikor az a bizonyos páncélvonat ide-oda furikázott, mi pedig jószerivel csak bámészkodtunk. A színészekkel két kedves élményem volt. Az egyik, hogy amikor a Főutca a Somoskő felőli részén bandukoltunk, kipattant egy kocsmából Molnár Tibor. Csalogatott befe­ le. Nem volt nehéz dolga. Aztán nagyhirtelen elmesélte, hogy ő mielőtt szí­ nészetre adta volna a fejét, intézők mellett lovon járó gyakornok úr volt a második világháború előtti nagybirtokokon, s igazá­ ból lóhátról figyelte meg a parasztokat. 75 Görbe Jánossal a film utolsó jelenetéről beszélgettünk, ahol az acélgyári és bányász apa szembenéz egymással. Máig emlékszem a pontos szövegére: - Itt a két óriás egymás­ nak feszül! Szegény Görbe akkorra már olyan vé­ konyka volt, mint a kisujjam. Ránéztem, és nem állhattam meg, hogy el ne mosolyodjak. Ő pedig bosszúsan megjegyezte: - No, nem testileg gondoltam, hanem lelkileg. * Egy kedves ismerősöm jóvoltából fió­ komban őrzöm a filmkritikusok hajdani véleményét. Elmondhatom, hogy a vissz­ hang nagyon kedvező volt, ami aztán a már ismertetett szavazásban is megnyilvánult. Többségükben azt fejtegették, hogy lám, milyen újszerű ez a történet, amelyben az egyszerű emberek szabadság és igazság vágya kap erőteljes hangot. A nép gyerme­ keinek őszinte és spontán forradalma. Ez igen! Nekem óhatatlanul eszembe jutott Horváth Márton küszködése a központi elvtárs kapcsán. Legjobban annak örültem, hogy az Élet és Irodalomban megjelent egy nagyobb szubjektív hangú írás. Gerelyes Endre Kö­ zös téma címmel mondta el véleményét. Kicsit szomorúan, kicsit irigykedve, de nagyon becsületesen vallott arról, hogy ezt a történetet ő is szívesen feldolgozta volna. Becsületére legyen mondva, barátok lettünk és azok is maradtunk. (Talán egyszer arról is szólni kellene, van-e valami közös egy kor­ szak tehetséges prózaíróinak, Szabó István, Galgóczi, Galambos, Gerelyes és mások korai halálában.) Fanyalogtak viszont az úgynevezett kultúrpolitika irányítói. Nekik köszönhetően még a nem létező soroksári filmfesztiválra �Palócföld 99/2 sem küldték el a filmet. De nem vették észre azt, hogy történt valami Salgótarjánnak, annak a bizonyos „kis Moszkvának" urai sem. Mert ha a nagy Moszkvában volt „politbüro", itt is illett volna a pártot éltetni. De volt még valami, ami utólag megma­ gyarázhatja az ellenszenvet, a fanyalgást. Midőn ott Tarjánban a sorompónál lestük a páncélvonat mozgását, odajött hozzám Oláh Olga mátraballai szomszédom, aki ezidőben éppen tanító kisasszonyként szolgált Tarjánban. Ő suttogta a fülembe, hogy a választott helyszíntől alig kődobásnyira tör­ tént az a másik igazi nagy mészárlás, amikor a tanácsháza előtt a pufajkások az odacsalt tömegbe lőttek, és legalább hatvan ember halt meg a helyszínen. Ez a szomorú esemény 1956-ban történt, s a mészárlás tényét sűrű homály fedte. Csoda-e, ha a helybeli pártve­ zérek nem örültek az efféle játékoknak. kimondjuk: a magyar munkásmozgalomnak nem csak szégyelnivaló eseményei voltak, hanem találhatunk oly időket is, s benne olyan embereket, akiknek emlékét kegye­ lettel, szeretettel, netán büszkén őrizhetjük. Volt a Kádár-korszak végén egy cinikus vicc: „a munkásosztály itala a Napóleon konyak, melyet megbízott képviselői által fogyaszt.’' Én a legutóbbi rendszerváltás súlyos fo­ gyatékosságának tartom, hogy a vezérkar demoralizálódása miatt a munkások, a bá­ nyászok érdekei nem érvényesülhettek meg­ felelő mértékben. Ennek következményeit sokáig nyögni fogja az ország. És ennek az avult, korán eltemetett filmnek van még egy tanulsága: szép dolog a szabadság, a demok­ rácia, a parlamentarizmus, az önkormányza­ tiság, de addig nem hajthatjuk nyugodtam álomra a fejünket, amíg dolgozni tudó és akaró emberek, valamint munkával töltött évek után megrokkant öregek mindennapos kenyérgonddal küzdenek. Ünnepeljék má­ sok a türelmes és tisztes szegénységet: itt, Palócföldön falsan szól ez a muzsika. Egy szigorúan zárkörű vetítésen talán nem ártana meghívott politikusaink számára levetíteni a Megöltek egy leányt. * Lehet, hogy meglepő, netán szokatlan lesz, amit mondok. Mint született - és máig - pártonkívülinek úgy vélem, van erre erkölcsi alapom. Nem szabad elfelednünk a múlt bűneit, de ugyanakkor talán eljött az ideje, hogy 76 �Palócföld 99/2 MŰHELY Gréczi-Zsoldos Enikő Nyirő József, a „székely apostol”, avagy egy író rehabilitálása „A történelem csapásait időnként a szellem felvirágzása követi'' - írja Pomogáts Béla. (Pomogáts 1990:371) 1920 - komor, borús, gyászos időpont a magyar történelemben. A trianoni diktátum, amelyet csak pálfordulásos szemszögváltással nevezhetnénk békeszerződésnek, Magyaror­ szágtól elszakította területeinek nagy részét, többek között Erdélyt és a vele szomszédos területeket Romániához csatolta. Mindez arra késztette a kisebbségi sorba jutott erdélyi magyarságot, hogy megszervezze a maga szellemi politikáját, s néhány év leforgása alatt virágzó kulturális életet hozzon létre. Az 1920-as területi elszakadás után sajátos fogalomként tárgyaljuk az erdélyi magyar irodalmat, egyedi vonásokkal jellemezhetjük kialakulásának körülményeit és folyamatát. A 20-as években kialakult különszínű literatúra megnevezésére többféle terminus is rendelke­ zésünkre áll: beszélhetünk székely származású írókról, székely irodalomról, vagy összefog­ lalóan erdélyi magyar irodalomról, esetleg romániai magyar irodalomról, írókról. Mindegyik szószerkezet más ethoszt, más lényeget takar, más vizsgálódási pontot hangsúlyoz. Legsze­ rencsésebbnek az erdélyi magyar irodalom megnevezést tartom, hiszen az a környezet, amelyből Nyirő József is mint író indult, a magyarság egészén belül mind történelmében, mind életmódjában, mind - hangsúlyozottan népi - kultúrájában egyedi vonásokat hordoz. „Nemzeti irodalom"-ként született meg, az erdélyi „magyar lélek” tükre volt. (Pomogáts 1990:371) Pomogáts Béla szerint ez nem azt jelenti, hogy léteznék külön székely irodalom, hanem ez a sajátság, ez a fajta megszólalás az erdélyi írók részéről nemzeti irodalmunknak egy ága. Kós Károly Kiáltó szó című röpiratában Erdély sajátos történelmi és művelődési hagyo­ mányaira figyelmeztet: „Erdély, Ardeál, Siebenbürgen, Transilvania vagy bánni nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van (...) mi nem az egységes magyarságból elszakasztott egyszerű lélekszám vagyunk, de külön históriai egység ezer esztendő óta, saját, külön erdélyi öntudattal, önálló kultúrával, önérzettel.” (Kós, 1988:7) 77 �Palócföld 99/2 ,A z irodalmi paradigmák nem érvényesülnek a maguk vegytiszta állapotában.” (Pomogáts 1995:7) Ezt példázza az erdélyi magyar irodalom is, amelyben a herderi nemzeti, a heideggeri egzisztencialista és a wittgensteini nyelvfilozófiai felfogás szintézise érvénye­ sül. Herder összekapcsolta a nemzet és az irodalom ügyét, Heidegger szerint az emberi lény leginkább a művészi alkotásokban tud azonosulni önmagával és a léttel, Wittgenstein nyelvfilozófiájában az emberi létezés mint a nyelv által történő létezés hangsúlyos. Hogyan érvényesül e három felfogás szintézise? Az erdélyi magyar irodalomban legfon­ tosabb a szó és a grammatika ereje, célja a lét értelmezése, mindez azért, hogy a nemzet, a nemzetiség, a kisebbség ügyét szolgálja. Sokszor felötlik bennem a magyar irodalomtörténet-írást rendkívüli módon jellemző saj­ nálatos tény: tudniillik az, hogy irodalomtörténészeink kategorizálnak, megkülönböztetnek elsővonalbeli, másodvonalbeli, stb. írókat, költőket, s gyakran jeles tehetségek kerülnek le a számon tartottak listájáról. Ez a megbélyegző kategorizálás ellentétben áll az irodalomked­ velő, olvasni szerető ember irodalmi érzékével. Az irodalomtörténet minden egyes alkotója a gazdag színskálájú irodalmi kép egy-egy fontos színét képviseli, bármelyikük elfeledése, lekicsinylése, dehonesztálása szegényítené ezt a tablót. Nyirő József a magyar irodalomtörténet egyik kevesek által ismert, még kevesebbek által elismert, egy időben tiltott írója. Az a lelkesedés, az a tenniakarás, amely őt minden gondo­ latában az erdélyi magyarság végtelen szeretetére indította, annak a leikéből fakadó valósá­ gos hazaszeretetnek a terméke, melyet írásaiban szinte paradigmaszerűen, hűen, igaz módon fejezett ki. Írói termése a székely hagyományokban és a magyar történelemben gyökerező, a szülőföld és népe iránt érzett végtelen szeretetében virágzó és regényeiben, novelláiban publicisztikájában gyümölcsöt hozó életfa része. Megítélésem szerint Nyirő minden alkotását ennek fényében kell értelmeznünk és érté­ kelnünk. Bizonyos írásművészeti jellemzőivel, vonásaival a magyar irodalomnak minden­ képpen kiemelkedő, újat hozó egyéniségeként kell számon tartanunk. Már első megjelent novelláira felfigyelt az olvasóközönség, 1920-ban a Zord Idő folyó­ irat novellapályázatán 40 írás közül az első díjat nyerte el Haldoklik a székely című írásával. Ez a novella megelőlegezi azt a hangot, témát, stílust, amely Nyirő legsikerültebb, legna­ gyobb elismerést hozó írásaiban éri el irodalmi magaslatait: a népies, székelyesen kópés, humoros hangot, mely gyakran csupán a nép elkeseredettségének leplezésére szolgál; a székelység mindennapjait, életét, szokásait bemutató, életképszerű, ezt sokszor csak eszközül használó tematikát; és azt a sajátos stílust, melynek nyelvi szintjén a nyelvjárási fordulatok, a székelyek beszédmódjára jellemző tömör, velős, élcelődésekkel teli formák jelzik, egészé­ ben pedig a jól szerkesztettség, a csattanós, váratlan fordulatokkal tarkított cselekményszö­ vés jellemzi. Az 1924-ben megjelent Jézusfaragó ember című elbeszéléskötete a születő erdélyi ma­ gyar irodalom egyik legnagyobb könyvsikere lett, valójában ezzel az írásával nyerte el az olvasók tetszését és hívta fel magára a figyelmet. (E novelláskötet és e motívum felhasználá­ sával készítette Szőts István Emberek a Havason című nagy sikerű filmjét.) Elbeszélései varázsos mesélőkészségükkel hódították meg az olvasókat. Novelláiban a zsánerkép megalkotása, a balladai mesemagok beépítése, az anekdota mint indító elem felhaszná­ lása jellemző. Írásai között gyakori a tragédiába hajló, epikai jellegük az erdélyi balladák sötét 78 �Palócföld 99/2 színekben pompázó világára utal. Tudatosan használta írásaiban a balladák műfaji sajátossá­ gait: a tragikus történetformálást, az emberalakok mitikus felnagyítását, a végsőkig tömörí­ tett cselekményt, a történet szálának többszöri megszakítását, a tömör előadásmódot, az archaikus nyelvezetet. Nyirőt mint írót egy-egy novellába emberi (néha antropomorfizálva állati) sorsokat sűrítő művészetéért dicsérik kritikusai. Kevesebb elismeréssel szólnak regényeiről, melyekben a jellemzően epizodikus, mozaikszerű szerkesztés azt támasztja alá, hogy a novella, az elbe­ szélés műfajában tud igazán nagyszerűt alkotni. Mégis az 1926-ban írt, 1930-ban, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent Isten igájában című önéletrajzi regényéről elismeréssel szólnak kritikusai. A regény problemati­ kája az egyéni és a közösségi sors kettősségében, ezek kapcsolatában, kölcsönösségében vizsgálható: a főhős személyes viszontagságai az életúton, valamint kollektivitás-érzése a székely falu népének nyomorúsága miatt. Hargithay József, az író regénybeli rezonőre Er­ dély elveszítését, mint közösségi problémát, személyes csapásként éli meg. Nyirő József - ezen regényében is hangoztatott - tanítása megegyezik a Kiáltó szót köz­ readó Kós Károly és a Magunk revízióját író Makkai Sándor nézeteivel, melynek lényege az, hogy kétféle impérium létezik a világon. A külső impérium a mindenkori hatalom; a belső impérium a szellem, az, amely az erdélyi írók és a bennük erőforrást látó erdélyi nép számá­ ra a megmaradás és a túlélés egyetlen eszköze. A Trianont követő évek Erdélyében a külső és a belső impérium eltávolodott egymástól, jól kirajzolható határvonal képződött közöttük, s éppen különbségük és hatásuk feltárása válaszol nemcsak a kisebbségi politika, de a kultúra, és legfőképpen az irodalom lényegi kérdéseire, mely érinti mind a kisebbségi kulturális intézmények, orgánumok létrehozásának szükségességét, ezek működésének jellegzetességeit, mind az erdélyi írók nézeteinek kiala­ kítását és törekvéseit. Regényeiben azt mutatja be az író, hogy a román impérium berendez­ kedése után a magyarság miként kereste a megmaradás ösvényét, s miként ébredt rá arra, hogy az elveszített politikai hatalmat a szellem minőségével kell pótolni. Az Isten igájában című regényében így fogalmazza meg Nyirő a közös célért küzdő er­ délyi írók hitvallását: kell lennie belső impériumnak, mely visszaad nekem mindent, amit körös-körül látok: a hegyet, völgyet, fűt, fát madarat, napot, holdat, csillagot, ég dalát, fö ld dalát és saját ajkam dalát. " A regény azt a rögös életutat mutatja be, mely a papi szemináriumtól a molnárként vég­ zett kétkezi munkához vezet, az aposztázia előkészítésének és megvalósultságának lélektani keserveiben gyökerezik, közben megjelenítve a falusi plébánosi hivatás nehézségeit, az I. világháború viszontagságait, a nép, a székelység szenvedéseit. Hargithay József, a regény főhőse a megváltástudat hitében és reményében, a metamorfózis újszerű alakjaként és a metamorfizálódott újszerű létforma pásztoraként szívszorító retoricizmussal fogalmazza meg a jövő igéjét: Új életünkre őrölök... Istenből kenyeret... 79 �Palócföld 99/2 Az erdélyi magyar irodalom gyakorta az „erdélyi lélek’' kifürkészésére és ábrázolására törekedett. Nyirő József a mozgalom lelkes híveként, a transzszilvánizmus eszméinek hirdetőjeként novelláival, regényeivel és drámáival azt a közös célt szolgálta, mely egy népkö­ zösség önismeretét és önvédelmét támogatva a székely lelket óhajtotta megidézni és bemu­ tatni. Az 1933-ban kiadott Uz Bence című Nyirő-regényről Pomogáts Bélának az a véleménye, hogy érezhetően Tamási Áronnak az egy évvel korábban megjelent Ábel a rengetegben sikerén felbuzdulva írta Nyirő, megalkotva az „ellen-Ábelt". Kétségtelen, hogy az erdélyi góbé figurájának irodalomba emelésében rokonságot tart e két regény, az Uz Bence esetében azonban mégsem egyszerűen a Tamási-regény utánzásáról, hanem a témának az erdélyi irodalomba való bekerüléséről beszélhetünk. Az Uz Bence annyi sajátos mozzanatot tartal­ maz, hogy ez a szempont hathatós érvnek bizonyulhat a reprodukció vádja ellen. A Havasok könyve és a Kopjafák című novellásköteteiben az erdélyi táj és a székely ember misztikus ábrázolása válik lélekemelő történetekké. A Havasok könyve a szülőföld vad és benső­ séges világát örökíti meg rövid epizódokban, pillanatképekben. Mondhatjuk, hogy ezeknek a novelláknak főszereplője a természet, a Havasok naturális világa. Fény- és hangeffektusok érzé­ keltetésével, a látvány olykor megrendítő erejével jeleníti meg az ember és állat testvériségébenharcában, az isteni igazságosságban, az élet és halál körforgásában tiszta természeti világot. E világ sajátos misztikuma abban a kettősségben nyilvánul meg, hogy az Isten jelenléte és az isteni akarat megnyilvánulása szinte minden novellának része. A történések azt sugall­ ják, hogy az isteni principium benne van a természet minden jelenségében, és mégis egy fensőbb, égi hatalomként irányítja világának lelkeit: a növények, az állatok és a civilizálat­ lanságában, vadságában szép és egyszerű emberi lelkeket. Novelláiban panteizmus és ke­ resztény istenhit ellentétességében alkot egységet. Jancsó Béla költőien jellemzi a nyirői világképet: „A természet symboluma az embernek s az ember symboluma a természetnek. A természetnek, amivel teste, lelke egy. Ez a székely természeti mithológia, amely a Mindenség teljes összefüggését és egységét mindig minden­ ben érzi. " (Lakatos 1996) A Kopjafák című novelláskötete az író szavaival: „múló lélekzetvétel a holtak birodal­ mában", mely a nyirői világkép számunkra megismerhető vonásait szélesíti ki. Azt hirdeti, hogy nincs elmúlás, hisz az élet és a halál egymásba térő folyamata örök körforgás, az ember pedig ugyanolyan kis porszem a világmindenségben, akár egy hangya. A novelláskötetekben csupán oázisként feltűnő örömtelibb részletek ellenére a szomorú­ ság az uralkodó esztétikum. Ezzel a lélekállapottal, ezekkel a szereplőkkel, történetekkel a kisebbségi sors nehézségeit is megmintázza. A nagy székely ravatal árnyékában élő emberek hitvallása nem lehet más, csak ez: „Egy az élet a föld fölött és a föld alatt. Fekete porból piros virág nyílik, eltemetett gyászból új búbánat fakad." A születő helikoni irodalom kezdetben az erdélyi táj ábrázolásában és a történelmi mű­ fajban találta meg a maga feladatait. Az „erdélyi gondolat", a transzszilván eszme volt az erdélyi magyarságnak az az ideológiai fundamentuma, amelyre a történelmi tematikán keresztül fel tudta építeni egy nemzetiséggé vált népcsoport szellemi önvédelmét és közösségi tudatát. A „történeti Erdély" felfedezésének és bemutatásának vágya létrehozta az új Erdély irodalmában 80 �Palócföld 99/2 a történelmi regényeket. Nyirő alkotásai közül A sibói bölény és a Madéfalvi veszedelem pregnánsan képviseli ezt a műfajt. Élete nagy tévedéseként tartják számon, hogy elvállalta a Magyar Erő háborús uszító lap szerkesztését, és részt vett 1944 őszén a Sopronban rendezett nyilas országgyűlésen. Való­ ban, ekkoriban eszméivel közelebb került a jobboldalhoz, a háborús politikához, de mindez azzal a meggyőződésével magyarázható, hogy az erdélyi magyarság biztonsága csakis a magyar államhatalom alatt képzelhető el, a magyar impériumot a német szövetségben vívott háború győzelmes befejezése tarthatja fenn. Egy Pomogáts Bélával készített interjú szavai megfogalmazzák a rehabilitáció esélyét: „ Véleményem szerint olyan életmű esetében, ahol a lényeget humanista művek alkotják, mint az Uz Bence, a Kopjafák, vagy az Isten igájában, inkább az életmű értékes részére kell tenni a hangsúlyt (...) abban biztos vagyok, hogy Nyirő rövid ideig tartó jobboldali szereplése nem homályosítja el azt, amit eddig az erdélyi ma­ gyarság érdekében a baloldalon tett. ” (Pomogáts 1997:79) 1945. március 29-én hagyta el az országot Nyirő, Ausztrián keresztül Németországba, majd Spanyolországba menekült. Az emigrációban is folytatta kulturális munkálkodását: a Magyar Kulturális Szövetségnek, a Magyar Újságírók Külföldi Egyesületének elnöke, a clevelandi Kossuth Kiadó alapítója, a spanyol rádió magyar adásának munkatársa lett. Hoszszú ideig utolsó, befejezetlen munkájának tartották a Mi az igazság Erdély esetében? című írását, 1991-ben azonban Cseh Tibor a Művelődés folyóiratban megjelentette Nyirőnek agó­ niájában, nagy fájdalmak közepette írott utolsó írását, a Küzdelem a halállal címűt. 1953. október 6-án sok szenvedés után, Isten bölcsességében megnyugodva költözött el az élők sorából az egykori katolikus pap. A Sierrák tövében nyugszik, egy Madrid környéki temetőben. Sírján a felirat ezt hirdeti: NYIRŐ JÓZSEF SZÉKELY APOSTOL ESCRITOR HUNGARO 1889-1953 Utolsó írásában olvashatjuk imáját, amely testamentumként, de élete, tevékenysége öszszefoglalásaként is olvasható. Ebben a szívszorító imában találhatjuk meg azokat az értékes gondolatokat, melyek a nyirői életmű vizsgálatában kijelölhetik az irodalomtörténészek számára a helyes utat, számunkra pedig egy népéért élő és küzdő, haldoklásában is értük aggódó, hazájába vágyó ember, író gondolatvilága rajzolódik ki: „ Tégy velem, amit jónak látsz, de áldd meg ezeket a magyarokat és minden magyarokat, fizess meg nekik bőségesen, mindig rajtuk és sorsukon legyen szemed, vezesd vissza újra szép Magya­ rországba , az örömnek és békességnek elvesztett világába őket, és mondd meg a búzának, hogy’ kétszeresre nőjön a magyarok számára; tanítsd meg a madarat nekik dalolni, törüld el a pusztu­ lás, szenvedés és halál ítéletét a homlokukról, ne engedj egyet is elveszni közülük, aranyként csengjen a drága anyanyelv az ajkukon, virágozzanak ki a nagy magyar erők fái, szűnjön meg minden igazságtalanság és áldás fakadjon számukra minden elejtett vércseppből és verejtékből. (...) Ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy udvarhelyi temetőbe, vagy terítsd le az áldottföldön, hogy attól is nőjön a füvük, szebbüljön a virág... ” 81 �Palócföld 99/2 JEGYZETEK 1. 2. . 3 4. 5. POMOGÁTS Béla: Bevezető Nyirő József válogatott műveihez = NYIRŐ József, Isten igájában, Debrecen, 1990 KÓS Károly: Kiáltó szó = Erdélyi csillagok, válogatta: CZINE Mihály, Bp., 1988 POMOGÁTS Béla: Erdélyi tükör, Bp., 1995 LAKATOS Mihály: Nyirő József recepciójának története. Jelentésrétegek Nyirő József Isten igájában című regényében, Helikon, 1996, 14.sz. POMOGÁTS Béla: Budapesti néző, Kolozsvár, 1997 Jászai Zsolt szobra 82 �Palócföld 99/2 HAGYOMÁNY Vasvári Zoltán Népmese a Palócföldön E dolgozat megírásánál az első nehézség a cím megválasztásával kezdik. Ugyanis még a legutolsó nagyszabású palóc kutatás eredményei alapján sem könnyű meghatározni, hogy hol laknak és kik is a palócok. A probléma lényege abból származik, hogy a Palócföld - mint azt Filep Antal és Kósa László szabatos meghatározásából tudjuk - a néprajzi irodalom nyomán kialakult fiktív tájfogalom, és az ezen a területen élő magyar népességet tekintik hipotetiku­ san palócnak, vagy palóc jellegűnek a kutatók. A Palócföld területe azonban a múlt század eleje óta folyamatosan bővült, egyre több helységet, falucsoportot neveztek meg palóc településként. Tovább szélesíti a vizsgálandó területet, ha figyelembe vesszük, hogy a központi palóc tájon megismert népi műveltség és változatai észak felé túlterjednek az országhatáron, és a szlovákiai magyarság gyakorlatában is feltűnnek. Továbbá a vizsgálat kiterjeszthető a palóc kirajzások területeire is. Tisztában vagyunk viszont azzal, hogy a táji elterjedtség és a kapcsolatok mást és mást jelentenek a kultúra különböző elemei esetében. A palóc népmese esetében nem feltétle­ nül ugyanarról a palóc-fogalomról és területről van szó, mint pl. a palóc népi építkezés említésekor. A fenti meggondolások alapján döntöttünk úgy, hogy nem palóc népmeséről, hanem palócnak tartott területen gyűjtött népmesékről - népmeséről a Palócföldön - fogunk beszélni. A vizsgálathoz használt anyag kiválasztásánál így két szempontot vettünk figyelembe: - olyan gyűjteményeket tekintettünk át, amelyekben a gyűjtés helye fel van tüntetve, és az palócnak tartott falu, - vagy a gyűjtemény címében vagy szövegében utal a palóc területre, de a gyűjtés helye nem, nem mindig vagy nem pontosan határozható meg. 83 �Palócfőid 99/2 Kutatástörténet A kutatástörténeti összefoglalót egy negatívummal kell kezdenünk. Az átfogó palóc monog­ ráfiák és az egy-egy területről szóló összegzések eddig nem foglalkoztak a népmesével. Az 1903-ban megjelent Borovszky szerkesztette Gömör-Kishont megye monográfiájában Komoróczy Miklós ennyit ír a prózai hagyományokról: „Mesék, legendák és rablóhistóriák tekin­ tetében a vármegye magyarsága az általánosan elterjedt és magvar motívumokkal bíró mesék mellett, különösen a palóc és barkó meséket, legendás krónikákat és rablóhistóriákat kedveli, őrzi és hagyja nemzedékről-nemzedékre. A Vasgyerek vitézségéről, az egyszeri gyerek viselt dolgairól, Argyélus királyfiról stb. szóló mesék, a Fejér László legenda és a Vidrovszky Marcziról, sok cso­ dálatosat regélő rablóhistóriáról ugyancsak megyeszerte beszélgetnek és emékeznek. ” Manga János Ipoly-menti kötete és 1979-ben megjelent Palócföld kismonográfiája nem foglalkozik a témával. Paládi-Kovács Attila Barkóságról szóló monográfiájának folklór fejezetében pedig csak egy mondatban utal a népmesékre, az ózdi bányászok kötekedő ördög-történeteire. PaládiKovács szerint a Barkóság népköltészetében a műfajok közül legjobban a történeti és helyi mondák kötődnek a szűkebb tájhoz, más műfajok táji kötődése kevésbé figyelhető meg, tehát vonatkozik ez a megállapítás a mesére is. Végül: a négykötetes palóc monográfia folklór kötetében sajnos szintén nem olvashatunk a népmeséről. Az ez irányú összegzés nem készült el. Mi az, amivel rendelkezünk? Palóc területről nagyobb számú mesét bizonyára Ipoly Arnold gyűjtött először, segítői közre­ működésével. A hagyatékában fennmaradt folklór anyag egy részét csak 1914-ben publikálta Kálmány Lajos az MNGyXIII. kötetében Ez a gyűjtemény 43 palóc mesét tartalmaz. Az első gyűjtemény, amely palóc területről gyűjtött anyagot közöl, Merényi László Sajóvölgyi eredeti népmesék című müve. Merényi a szövegeket - a kor szokásához híven átírta, ezért tudományos szempontból erős kritikával kell azokat kezelni. A kötet 18 mesét tartalmaz, de nem derül ki belőle, hogy hol, mikor és kitől gyűjtötték. Merényi közlése idején /1862/ már megjelentek Erdélyi János kiadványai, amelyekben legalábbis elvileg - a népköltési gyűjtés majd minden szempontja mintegy csírájában már megvan, elméleti munkáiban pedig kifejezésre ju t a népköltészet belső világának számos törvényszerűsége. ” Merényi gyűjteményei így egy régebbi, már elavultnak tekinthető közlési mód példái, ezért már a kortársak közül sokan nagyon súlyos kritikával illették. Az elméleti alapot ehhez Arany János bírálata jelentette, aki az 1861-ben megjelent Eredeti népmesékről írt kritikát. De megállapításai érvényesek a további Merényi-kötetekre is, mert a szerző nem fogadta meg a bírálat tanácsait. „Arany elismeri, hogy nagyjában eltalálta és jó l utánozta a népi előadás modorát, de sok helyen túlzásba esvén meghamisítja annak természetét. Álta­ lában népies díszítéseket használ ugyan, de a kelletüknél nagyobb mértékben. Szereti hasz­ nálni a tudatosan végigvitt hosszadalmas allegóriákat, a részletező leírásokat, amelyek meglehetősen idegenek a népi előadásmódtól. ” A Merényit követő gyűjtemények, Pap Gyula, Istvánffy Gyula és Pintér Sándor müvei már a hitelesség igényével közölnek meseszövegeket, de az igazi komoly lépést ezen a terü­ leten majd csak Berze Nagy János besenyőteleki gyűjtése hozza meg. 84 �Palócföld 99/2 Pap Gyula Palóc népköltemények című munkája 1865-ben jelent meg Sárospatakon. Az előfizetési felhíváson az ajánlást Erdélyi János írta a kötethez. Pap gyűjteménye a szöveg­ folklór egészét kívánja bemutatni, ezen belül 6 mesét közöl, mind a hat tündérmese. A kötetből csak annyit tudunk meg, hogy a nógrádi szerző megyéjében, a Salgó-vidéken gyűjtött. Pintér Sándor A népmeséiről. XIII. eredeti palócz mesével című kötete 1891-ben jelent mer Lo soncon. Minden meséje tündérmese. Pintér gyűjteménye elején tudományos szempont­ ól nem különösen érdekes fejtegetéseit közli a népmesékről általában, majd a palóc mese tartalmi és nyelvi sajátosságairól, a típusokról és motívumokról értekezik meglehetősen egyéni elgondolásait előadva. Szövegközlése több szempontból is problematikus. Egyrészt a népnyel­ vet a végletekig eltúlzóan pontosan akarja írásban reprodukálni, ezért rendkívül nehezen olvas­ ható, másrészt Pintér sem közli a gyűjtés helyét és adatközlőit. Valószínűsíthető, hogy ő is a Salgó-vidékén gyűjtött. A gyűjtés körülményei ismertetésének hiánya és a közölt szövegek Erdélyi szövegeivel való kísérteties egyezése miatt Katona Lajos az Ethnographia 1903-as évfolyamában meg is kérdőjelezi a mesék eredetiségét, amire Pintér indulatos cikkben válaszol, de abból is csak az derül ki, hogy egy meséjét Somosújfalun gyűjtötte. Katona válaszában a filológiai tudomány alapelveire és módszereire hívja fel Pintér figyelmét. Istvánffy Gyula miskolci születésű néptanító volt, aki a nyári szünetek alatt gyűjtött a palóc vi­ dékeken. Palóc mesék a fonóból című kötete tíz tündérmesét tartalmaz. Istvánffy folytatta a gyűj­ tést, és 1914-re összeállt egy a szövegfolklór egészét bemutató gyűjtemény, benne 19 meseszöveg, amelyet Istvánffy az MNGy egy-egy szűkebb területet bemutató köteteihez hasonlóan szándéko­ zott megjelentetni a sorozatban. A Kisfaludy Társasággal meg is egyeztek, de Istvánffy a jegyzet­ apparátust nem készítette el. A kötet ezért, majd a háború kitörése miatt nem jelent meg. Istvánffy 1921-ben meghalt, özvegye még megpróbálkozott a kiadással, de a kéziratos hagyaték csak 1963ban jelent meg Bodgál Ferenc gondozásában a miskolci Herman Ottó Múzeum kiadványaként. Istvánffy a meseeredet, az átadás-átvétel kérdéseinek tisztázásával is megpróbálkozott, különösebb siker nélkül. Az Egy török és palóc népmese rokonsága című cikkében megle­ hetősen elhamarkodott és valószínűtlen teóriát állít fel. E szerint a mesék motívumainak hasonlósága azt bizonyítaná, hogy az ismertetett mesetípust a törökök a 150 éves hódoltság alatt tőlünk tanulták volna. Erre szintén Katona Lajos reagált, felsorakoztatva teljes filológi­ ai fegyvertárát, ezzel tönkre zúzva Istvánffy ötletét. 1907-ben jelent meg az MNGy IX. köteteként Berze Nagy János Népmesék Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből című munkája. Berze Nagy 88 mesét közöl, ez az első MNGy kötet, amelyben csak mesék vannak. Berze Nagy eredetileg a szokásokhoz híven a szűkebb tájegység teljes szövegfolklórját bemutató kötetre készült, de a nagymennyiségű, értékes meselejegyzés mellett csak lassan gyűlt a többi anyag. Így született ez a mesekötet. A gyűjtemény több okból is nagy előrelépést jelentett. Berze Nagy Katona Lajos ösztönzésére és útmutatásai alapján gyűjtötte az anyagot, a kötet jegyzetapparátusát pedig mag Katona egészítette ki, így a tudományos színvonal garantált lett. Másrészt az eddigi gyűjtések, szín­ vonaluk milyenségén túl, csak igen kisszámú szöveget hoztak. (Merényi, Pap, Pintér és Istvánffy összesen 47 szöveget - tehát alig többet, mint Berze Nagy szövegeinek fele.) Berze Nagy gyűjteménye a tündérmeséken túl már a többi mesetípust is bemutatta. A 88 meséből 65 a gyűjtő szülőfalujából Besenyőtelekről származik. 85 �Palócföld 99/2 Egyetlen probléma merül csak fel, mennyire palóc falu Besenyőtelek. A falu Egertől jócskán délre, Heves megye határán található. Valószínűleg a magyar királyság első évtize­ deitől lakott nemes falu. A tatárjárás után azonban elnéptelenedik. Mátyás király kezdi majd betelepíteni a hegyek között lakó palócokkal, később a török kivonulása után Lipót felvidéki tótokat is telepített ide. A besenyőtelkiek magukat sosem tartották palócnak, ez azonban önmagában nem okoz problémát a falu státusának meghatározásakor, hisz közismert, hogy a palóc gúnynév, melyet az érintettek nem szívesen vállalnak. Kétségtelen, hogy a falu palócföldi népességgel települt be, nyelvjárásában palóc jelleget mutat. Így ennek a hegyvidék és az alföld határán fekvő falunak a mesekincsét teljes joggal soroljuk a palócföldi anyagba. Berze Nagy János 11 Besenyőteleken gyűjtött meséje kéziratban maradt, és csak 1960ban jelent meg a Régi magyar népmesék című kötetben. Meg kell még említeni, hogy a XIX. század végén a Magyar Nyelvőr rendszeresen közölt népmeséket a palóc területről is, ezek azonban igen eltérő színvonalúak, gyakran magukon viselik a lejegyző alakításának nyomait is. A két világháború között az Ethnographiában szórványos közlemények jelentek meg a palóc népmesével kapcsolatosan, ezek közül a legjelentősebb Loschdorfer Anna közleménye 1937-ből a bujáki dalbetétes mesékről. Az 1960-as években Lajos Árpád Borsodban gyűjt, a fonó néprajzát készül megírni, en­ nek kapcsán gyűjti a fonóházakban kedvelt, a temetőhöz kapcsolódó meséket (A halott vőle­ gény /AaTh 365/, Ördögszerető /AaTh 407/B/). Monográfiája 1974-ben jelent meg. Dohos Ilona ugyancsak a 60-as évek elején a nógrádi Érsekvadkerten gyűjt. Anyaga a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárban található, részben megjelent az ÚMNGyX. És az 1981 -es Gyémántkígyó kötetben. Az Ethnológiai Adattár néhány további kéziratos anyagot is őriz. Nagy Dezső és Pesovár Ernő Kishartyánban gyűjtött, Pásztor Árpád Nógrádszakálról jegyzett fel egy figyelemreméltó mesét, Szabó Andorné pedig Nógrádsipekről, Nógrádmegyerről, Kishartyánról és Parádhutáról egyet-egyet. A 70-es évek eleji nógrádsipeki gyűjtés egy kötetre való anyagot eredményezett, de a megjelent tanulmánykötetben csak 17 szöveg szerepel. A teljes nógrádsipeki anyag kiadása, így könnyű hozzáférhetősége nagymértékben segítené a palócföldi népmeséről alkotandó kép megszületését. 1987-ben jelent meg Nagy Zoltán Póruljárt szerelmesek című kötete, amely elsősorban tréfás meséket és trufákat közöl, főként Nógrád számos falujából. Nagy Zoltánnak megjelent egy gyerekek számára feldolgozott gyűjteménye is. Villányi Péter 80-as évekbeli zabari gyűjtése 1989-ben jelent meg sok szempontra kitérő, fontos bevezető tanulmánnyal, a kötetben 27 tündérmesével. A nem magyarországi palóc és palóc hatást mutató területeken B. Kovács István gyűjtött. Jelentős anyagának nagy része azonban még megjelenésre vár. A kutatástörténeti összegzés zárásaként még szólnunk kell Ujváry Zoltánnak a gömöri magyarság prózai népköltészetével foglalkozó munkásságáról. Ujváry az 1960-as évektől számos publikációt jelentetett meg a népköltészet különböző területeiről, melyek közül né­ hány a meseanyagot érinti, vagy segíthet a népmesékkel kapcsolatos kérdések tisztázásában. 86 �Palócföld 99/2 A szemléletesség érdekében az alábbi térképen jelöltük a legfontosabb gyűjtések számlá­ zási helyét. A térképről jól leolvasható, hogy Nagy Zoltán több nógrádi és néhány hevesi településre kiterjedő gyűjtését leszámítva, a többi gyűjtemény egy-egy szűkebb terület vagy egy falu meseanyagáról ad képet. Kiderül az is, hogy a Palócföld nagy részéről, így a palóc centrum területéről sem ren­ delkezünk elég meseanyaggal. Különösen sajnálatos ez a tündérmeséket tekintve, hiszen ez talán a folklorisztikai, esztétikai szempontból a legizgalmasabb típuscsoport. Ezért is nagy jelentőségű Villányi Péter zavabi kötete. Megnehezíti az anyag történeti vizsgálatát, hogy egy-két kivételtől (Zabar, Nógrádsipek) eltekintve nincsenek azonos helységből különböző időben felvett gyűjtések. 87 �Palócföld 99/2 A mesemondók és forrásaik Palóc területről, sajnos - a Berki János cigányembert bemutató kötetet nem számítva nem készült még egyetlen mesemondó repertoárját közreadó gyűjtemény. A múlt században született müvek mesemondóiról, adatok hiányában, semmit sem tudunk. Berze Nagy János mesemondóit már ismerjük. Berze Nagy feljegyzései alapján Dömötör Sándor kísérelte meg életrajzi adataik és egykori mesemondásuk körülményeinek rekonstru­ álását. Berze Nagy 29 mesemondótól gyűjtött. Közülük: férfi: 19 paraszt: 27 legény, leány: 9 nő: 10 értelmiségi: 1 ember, asszony: 12 cigány: 1 öregember: 8 Az 1945 után publikált gyűjtések már pontos adatokat közölnek a mesemondókról. Itt most két gyűjtés - nógrádsipeki és zabari - mesemondóiról szólunk. A nógrádsipeki gyűjtés teljes anyaga még nincs publikálva. A megjelent kötetben hét mesemondó szerepel: négy férfi és három nő. Mindannyian öregemberek. Villányi Péter zabari gyűjteményében ugyancsak hét adatközlőt említ, nemi megoszlásuk és életkoruk azonos a nógrádsipekiékkel. A mesemondók vallási hovatartozásáról nem tudunk orientáló adatokat közölni a feljegyzések hiányos volta miatt. Berze Nagy adatközlőit áttekintve valószínűsíthetjük, hogy a katolikusok között több volt az írás-olvasás tudatlan a századfordulón, mint a reformátusok között. Az adatokból nyilvánvaló, hogy a jó mesemondók 50-100 mesét is tudnak. Egyesek saját repertoárjukat 200 mesénél is többre tartották. A vizsgált kötetek anyagát áttekintve látszik, hogy minden faluban, úgy a századfordu­ lón, mint napjainkban, élt egy-egy kiemelkedő képességű mesemondó (Gyűrű Klári Bese­ nyőteleken, Csizmadia István, Várkuti Antal, Balás József Nógrádsipeken, Földi Istvánné, Bozó Ágoston Zabaron). A mesemondók repertoárjára jellemző, hogy döntően tündérmeséket és tréfás meséket tartalmaznak. Egy-egy kivételesen jó és nagy repertoárú mesemondó anyagában találjuk csak meg valamennyi népmesei műfajt. A legjobb mesemondókat a megnyerő egyéniség, az érdeklődés felkeltésének és megtar­ tásának képessége, a mese aprólékos, gondos kidolgozása és hosszas, részletező elmondása jellemzi. Az adatközlők szinte kivétel nélkül palóc nyelvjárásban adják elő meséiket. A mesekincs évszázadokon keresztül természetesen szóban hagyományozódott. A múlt század végétől, az iskolarendszer kiépülésével, az írni-olvasni tudás terjedésével, a könyvek, ponyvanyo­ matok falun való megjelenésével változik a mesetanulás forrása, és maga a meseanyag is. A könyveredetű mesék azonban áttételeken keresztül épülnek be a helyi szájhagyományba, egyéni színezetet kapnak, míg végül részévé válnak a jellegzetes palóc népmesekincsnek. Vegyük számba, milyen írásos források voltak hatással a népmesekincsre. Az olvasókönyvek, mesekönyvek az iskola hatását mutatják. Jellegzetes források a kalen­ dáriumok, ponyvafüzetek, népkönyvek, Bucsánszky népszerű kiadványai. 88 �Palócföld 99/2 Fontos hatásuk lehetett, különösen a legendamesék alakulására, a különböző vallásos olvasmányoknak. Jelentőségükben kiemelkednek ezek közül az egri ferencesek terjesztette vallásos füzetek. Napjaink legfontosabb forrásai a népszerű mesegyűjtemények - mint a Kis gyermekek nagy mesekönyve és a Hetvenhét magyar népmese —, ezek hatása azonban az idős, a szóha­ gyományban felnőtt mesemondók anyagát már kevéssé érinti. Hatásuk a gyermekek és a cigányok mesekincsében mutatható ki. Az írott források átvétele napjainkban közvetlenebbül érvényesül, mint korábban. Az első irodalmi palóc figurát Gvadányi József teremtette meg, ezt követte Gaal György palóca, Furkáts Tamás. E két humoros figura rövid ideig volt csak népszerű, ismertségük sem lehetett túl széleskörű. Előmunkálatok hiányában jelenleg nem tudjuk megmondani, milyen hatással lehetettek a palócföldi tréfás mesékre, anekdotákra. Végül nézzük meg egy konkrét példa, az ún. Sklarek-Solymossy vita alapján, hogyan műkö­ dött a források beépülése a mesekincsbe. A kitűnő mesefilológusnak, Elisabet Róna-Sklareknak, aki 1908-ban egy jelentős német néprajzi folyóiratban méltatta Berze Nagy müvét, feltűnt, hogy néhány mese szövege kísértetiesen hasonlít a Grimm-mesék szövegeihez. 1912-ben a Grimmmesék közül ötöt csaknem szó szerint meg is talált a besenyőteleki anyagban. Kimutatta a párhu­ zamos helyeket, egyezéseket, a mesék vázának, tartalmának azonos voltát. Különösen fontos bizonyítékul szolgáltak a meseszövegekben azonos helyen és hasonló szöveggel előforduló vers­ betétek. Ezzel filológiailag bizonyítottá vált az átvétel ténye. Solymossy Sándor tovább ment ennél, fontosnak tartotta a közvetlen forrás felkutatását is. Az nyilvánvaló volt, hogy csak magyar fordításról lehet szó. Az 1899-es, közismert Halász-féle Grimmgyűjteményben azonban a kérdéses öt meséből csak három szerepelt. Solymossy ebből arra követ­ keztetett, hogy a besenyőteleki mesemondóknak több írott forrása is lehetett. Dömötör Sándor találta meg azt az 1878-as Halász-féle Grimm-kötetet, amelyben szerepel mind az öt, keresett mese. Így nagyon valószínű, hogy Gyűrű Klári és a többi besenyőteleki mesemondó olvasta ezt a könyvet. A források szerepének elemzése megerősíti Voigt Vilmos véleményét, mely szerint: úgy látszik, mintha e terület legjellemzőbb vonása néhány irodalmi eredetű mese népies átdolgozásainak érzelmes jellegű továbbformálása, másodszori egyszerűsítése volna. ” Mesemondó alkalmak Az élő mesemondási gyakorlat feltételei a mesekincs, a mesemondók és az elbeszélő al­ kalmak. E pont alatt az utóbbi szempont alapján tekintjük át a palócföldi gyakorlatot. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy a hagyományos társas munkák és a falusi társadalom egyes csoportjainak tradicionális közösségi együttlétformái a Palócföldön is megszűntek, vagy átalakultak napjainkra. A mesemondás a szűk családi körre szorult vissza, illetve szerencsés kivételként megma­ radt az ún. Alföldre járás évente ismétlődő alkalmaikor. Az élő mesemondást felváltja a meseolvasás. A mesehallgatás és meseolvasás szinte teljesen a gyermekkultúra része lesz, illetve a mesekincset és a mesemondás gyakorlatát a cigányság veszi át és őrzi meg. Mik voltak a mesemondás alkalmai az elmúlt évtizedekben megkérdezett adatközlők visszaemlékezései alapján? 89 �Palócföld 99/2 Villányi Péter kilenc alkalmat sorol fel: 1. a fonó. 2. kukoricafosztás és kukoricakapálás. 3. dohánycsomózás, 4. állatőrzés, legeltetés, 5. erdőre járás, 6. a bányatelep, 7. Alföldre járás (Dunántúli summáskodás), 8. férfiak esti összejövetelei, 9. családi kör. Magam még néhány alkalommal egészítettem ki ezt a felsorolást: 10. ingázás, utazás közbeni mesemondás, 11. katonaság, 12. kórház, 13. kollégium. A számbavett alkalmakat bizonyos szempontok szerint csoportosíthatjuk. Első ránézésre is érzékelhető, hogy az egyes alkalmak más és más szerepet töltöttek be a hagyományozódásban, eltérő funkciók kapcsolódhattak a különböző alkalmak mesemondásaihoz, és az elhangzó mesék is különböző esztétikai szintet képviselhettek. Az első hét alkalom a társas munkákhoz kapcsolódik, ezek tovább csoportosíthatók nemek és életkor szerint. A hagyományozódás és az esztétikai színvonal szempontjából az egyik legjelentő­ sebb alkalom a fonóház volt. A vegyes fonókban az asszonyok és a leányok együtt dolgoztak. Az idősebbek szívesen mesélgettek, tanították mesekincsükre a fiatalságot. A fonóba azonban gyakran elhívták a közösség legjobb mesemondóját is, aki az esetek nagy részében idős(ebb) férfi volt. A palóc fonó mesekincsének két legjellegzetesebb típusa A halott vőlegény (AaTh 365) és az Ördögszerető (AaTh 407B). E típusok két szállal kapcsolódnak a fonóhoz. Főhősük a fonóleány, akinek még nincs szeretője, és vágyakozik a szerelem után. Vá­ gya teljesüléséig azonban rémes eseményeken keresztül vezet az útja. A meséket a hallgatóság nagy izgalommal és borzongató élvezettel hallgatta végig, és örült a hősnő szerencsés megmenekülésén, elnyert boldogságán. Másrészt ezek a mesék jól kapcso­ lódtak a fonót meglátogató legények, vagy éppen a fonóbeli leányok temetőt kísértő, vakmerő, rémisztő, virtuskodó szokásaihoz. A fonóházban elhangzó mesék teljes repertoárjáról gyűjtések hiányában nem tudunk vé­ leményt mondani, csak valószínűsíthetjük, hogy itt is a tündérmesék és a tréfás mesék hang­ zottak el legnagyobb számban. Lajos Árpád 1960-as évekbeli gyűjtésekor a temetői tárgyú mesék minél teljesebb értékű felkutatására és példatárba helyezésére tette a hangsúlyt. Munkája a néhány ép mese mellett sajnos már csak töredékeket, vagy vázlatos, hézagos meseszövegeket hozott felszínre. A kukoricafosztás- és kapálás és a dohánycsomózás szintén férfiak és nők, idősek és fi­ atalok együttes munkaalkalmai. A dohánycsomózást tekinthetjük (hevesi dohánytermesztő vidékek) jellegzetes palócföldi mesemondási alkalomnak. Az állatőrzés és legeltetés a gyermekek mesemondási alkalma, ahol nemegyszer egy öregember is jelen volt, akitől mesét tanulhattak a fiatalok. 90 �Palócföld 99/2 Az erdőre járás, a bányatelep és a summáskodás esetében nem a munka, hanem az azt követő pihenőidő teremti meg a mesemondás alkalmát. Ezekben az esetekben a lakóhelyük­ től távol dogozó emberek - a summáskodást nem számítva: férfiak - a munka után a vi­ szonylag hosszú esti szabadidejüket töltötték el mesemondással (is). Az Alföldre járás - ami az esetek nagy részében dunántúli summáskodást jelentett - a legutolsó évekig élő gyakorlat volt, és külön mesemondó személyiségeket teremtett. A XX. század második felében bekövetkező rohamos életmódváltozással szinte teljesen megszűnt, a gyermekekre korlátozódott a családi mesélés. A sötétben vagy pislákoló tűz fényénél való mesélés meghitt, bensőséges légkörét a megváltozott életmód mellett már nem lehet megteremteni. Ez a fajta mesélés a cigányságnál él tovább. A változó életmód új mesélési alkalmakat teremt (ingázás, kórház, kollégium). A palóc népművészet és a mesekincs kapcsolata Bogatirjov egy 1960-ban megjelent tanulmányában hívta fel a figyelmet arra, hogy: „A nép­ művészeti alkotás vizsgáló tudományszakok egyi k legfontosabb feladata véleményünk szerint az egy es műnemek összehasonlító tanulmányozása: meghatározott téma megformálásának összeha­ sonlítása pl. a népköltészetben (mesében, dalban, közmondásban, népi drámában stb.) egyfelől, a népművészetben, népzenében vagy a népi táncban történő megformálásban másfelől. ” Bár a tanulmány 1980 óta magyar fordításban is olvasható, a hazai néprajzkutatókat eddig nem ösztönözte ilyen irányú vizsgálódásokra. így, előmunkálatok hiányában, csak feltételez­ hetjük, hogy a palóc pásztorfaragók motívumkincsében népmeséi elemek is jelen lehetnek. A témát illetően a legizgalmasabbnak a palóc faragott bútorok figurális ábrázolásai ígérkez­ nek. A palóc faragott bútort mint stílust pásztorok - főként nógrádiak - hozták létre az 1880-as években. Munkáikból Malonyay Dezső és Domanovszky György hoz jellemző pél­ dákat. Ezek azonban nem elegendőek következtetések levonásához. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy valós történeti háttérrel rendelkező személyek, események verbális és képi ábrázolása közti kapcsolat egyszerűbben kimutatható, mint a mesei motívu­ mok vizuális kapcsolatai. A palóc bútorfaragásokon a következő jeleneteket láthatjuk: - különböző házi- és vadállatok, - vadászat bükkerdőben, - tölgyesben legelő nyáj, - fejszével az erdőre induló gazda, - szántóvető paraszt ökrös igáját igazgatja, - magot szóró szántóvető, - aratók a mezőn, - támadásra induló huszárcsapat, - kaszárnya kapuja előtt őrködő baka. Mint látszik, ezek a mindennapi élet apró jelenetei, amelyek a mesékben is előfordulnak (Zöldlevél királyfi /AaTH 303+51 1A/, Zsíros-bújdos Balázs /AaTh 315+590/, Kis fekete ember /AaTh 1000+1008/, Ördög Jankó /AaTh 1725/ stb.), hogy most csak Istvánffy 91 �Palócföld 99/2 gyűjteményének meséire hivatkozzunk. Azt azonban nem állítjuk, hogy a faragót a mese ihlette munkája közben. Igaz, ellenkező adatok hiányában kis sem zárhatjuk, hogy ez is megtörténhetett. A kérdésben eredményt nagyszámú faragás ikonográfiai vizsgálata és még élő faragók kikérdezése hozhat. A palócföldi nem magyar meseanyag A palócföldi szlovák népmeséről és a szlovák folklór hatásáról a magyar meseanyagra pillanatnyilag érdemlegeset nem tudunk mondani. Jelenleg csak Ujváry Zoltánnak a gömöri prózai népköltészettel foglalkozó írásai adhatnak támpontokat az elvégzendő kutatásokhoz. Valószínűsíthető, hogy e kérdésben elsősorban a határon túli palóc területek vizsgálata hoz­ hat eredményeket. Többet tudunk viszont a Palócföld cigány mesemondóiról és népmesekincsükről. Nógrád megyében a cigányság lélekszáma közel az országos átlag duplája. A megye cigány­ ságáról a XVI. Század óta állnak rendelkezésünkre részletes adatok. A palócföldi cigány népmese kérdésében a legjelentősebb munka Berki János varsányi ci­ gány mesemondó repertoárjának kiadása. Berkitől az 1970-es, majd 80-as években gyűjtöttek. Ez volt az első alkalom, hogy egy magyar cigány mesemondó kétnyelvű autonóm mesekincse írásban megjelent. Berki mint mesemondó és repertoárja több folklorisztikai tanulsággal szol­ gált. A mesemondás gyakorlatát és különösen a tündérmeséket napjainkra a cigányság őrizte meg. A közösség által elismert mesemondó életkora lecsökkent. A meserepertoárban az olvas­ mányélmények és a felolvasott mesék hatása jól kimutatható. A cigányok között a tündérmesék mellett a tréfás mesék népszerűek, állatmeséket szinte nem is ismernek. A romungro Berki mesekincse különbözik az oláh cigány meseanyagtól is. „Berki meséit az egyszerűség, visszafogottság, a harmóniára, kiegyensúlyozottságra való törekvés jellemzi. ” Bár mesemondó múltja és tapasztalatai elsősorban a cigány nyelvhez kötődnek, nagy számban megtalálhatók repertoárjában a magyar mesekincs jellegzetes fordulatai és az élő nyelv köznapi kifejezései is. Berki mesemondásának alkalmai az esti, sokszor éjszakába nyúló mesélés, a munkahelyre való vonat- vagy buszutazás, ritkábban a virrasztó. Figyelmet érdemel a munkahelyen való mesemon­ dás, mert itt lehetőség van különböző etnikumok meseanyagának kicserélődésére. B. Kovács István egy rimaszécsi cigány mesemondó egyetlen hősmeséjének részletes elemzését végezte el. A palóc kirajzás meseanyaga A palóc kirajzások elsősorban az Alföld egyes területeit érintik (Jászság, Tápió mente). A palócság és az alföldi néprajzi csoportok kultúrája jól érzékelhető különbségeket mutat a kultúra számos vonatkozásában. Ahol palóc hatást, kulturális vonásokat találunk, ott rend­ szerint kimutatható a betelepülés ténye. A palóc falvak házasodási körzete néhány kivételtől eltekintve nem nyúlt le a síkvidékre. 92 �Palócföld 99/2 A palóc kirajzás területein jól megfigyelhetőek a palóc nyelvjárási jelenségek. Azonban a népköltészet, ezen belül a népmese vonatkozásában nem történtek még vizsgálatok, amelyek tisztáz­ ták volna a palóc kirajzások anyagának viszonyát a Palócföld, illetve az Alföld anyagához. A palóc meseanyag jellemzése Katona Lajos már 1907-ben megállapíthatta, hogy palóc területről számos népköltési alkotás­ sal, mesével rendelkezünk. Azóta több, fontos gyűjtés újabb, nagyszámú meseszöveget eredmé­ nyezett. Sajnálatos azonban, hogy az összegyűlt szövegeket a mai napig senki nem hasonlította össze, nem készült el az anyag különböző folklorisztikai szempontok szerinti elemzése. Pedig, mint ahogy már ezt Kovács Ágnes felvetette, akár egyetlen falu teljes mesekincsének elemzése is fontos tanulságokat szolgáltathat az egész palócföldi meseanyagra vonatkozóan. Az általam most megkísérelt összegzés elkészítéséhez tíz gyűjtés publikált anyagát te­ kintettem át. A legkorábbi Pap Gyula 1865-ös kötetének hat meseszövege, a legfrissebb a Villányi-féle zabari gyűjtés 27 szövege. Nézzük először a szövegek statisztikai mutatóit. A tíz gyűjteményben 267 mesetípus összesen 358 szövege található. A mesék megoszlása típusok szerint: 1. Állatmesék /AaTh 1-299 2. Tündérmesék /AaTh 300-749/ - természetfölötti ellenség /AaTh 300-399/ - természetfölötti vagy elvarázsolt családtagok /AaTh 400-459/ - természetfölötti feladat /AaTh 460-499/ - természetfölötti segítő /AaTh 500-559/ - természetfölötti eszköz /AaTh 560-649/ - természetfölötti erő vagy tudás /AaTh 650-699/ - egyéb természetfölötti mozzanat /AaTh 700749/ 3. Legendamesék /AaTh 750-849/ 4. Novellamesék /AaTh 850-999/ 5. Rászedett ördög-mesék /AaTh 1000-1199/ 6. Rátótiádák /AaTh 1200-1349/ 7. Tréfás mesék /AaTh 1350-1429/ 8. Trufák és anekdoták /AaTh 1430-1874/ 9. Hazugságmesék /AaTh 1875-1999/ 10. Formulamesék /AaTh 2000-2399/ Ö sszesen : 93 Típusok aránya száma (%) 2,6 7 114 42,7 46 14 Szövegek száma aránya (%) 8 2,2 188 52,5 8 20 11 6 9 18 14 17 14 13 46 19 5 267 6,7 5,2 6,4 5,2 4,8 17,2 7,1 1,9 19 15 20 14 14 54 21 5 358 5,3 4,2 5,6 3,9 3,9 15 6,2 1,4 �Palócföld 99/2 Az anyagban a tündérmesék részesedése a szövegek számát tekintve több mint 50 %-os, és az előforduló típusok is több mint a 40 %-át adják. A magyar népmesekincs összetételéről Sárkány Mihály közölt adatokat az ÚMNGy első 15 kötete alapján, így van már összehasonlítási alapunk. Azt mondhatjuk, hogy a palócföldi adatok is megerősítik, miszerint a parasztság között a legkedveltebb műfaj a tündérmese volt. Napjainkra a tündérmesék népszerűsége megcsappant, de még mindez ez a legnagyobb számú szöveggel képviselt csoport. A második helyre a trufák és anekdoták kerültek, ebben nagy szerepe van Nagy Zoltán gyűjtésének. Sajnos, azt nem tudjuk megmondani, hogy Gvadányi és Gaal figuráinak milyen szerepe volt a palóc trufa, anekdota és tréfás mese­ anyag kialakulására. Melyek a legnépszerűbb mesetípusok? Erre a különböző gyűjtésekben előforduló azonos típusok számából próbálunk következtetni. A 267 típusból 21 volt, amely háromszor vagy annál többször fordult elő. Ezek a következők: Sárkányölő vitéz - 3 alkalommal AaTh 300 AaTh 301B Fehérlófia - 4 AaTh 303 A két testvér - 3 AaTh 307 Az elkárhozott király kis asszony - 3 Rózsa és Ibolya - 3 AaTh 313A Nemtudomka - 6 AaTh314 Az égitestszabadító - 3 AaTh 328A A halott vőlegény - 3 AaTh 365 Az ördögszerető - 3 AaTh 407B A három nádszálkisasszony - 3 AaTh 408 Az őztestvér - 3 AaTh 450 Szerencsének szerencséje - 3 AaTh 461 A kalapvári királykisasszony - 3 AaTh 510B Az üveghegyi királykisasszony - 4 AaTh 530 Az aranyszál, aranytoll, aranypatkó - 3 AaTh 531 Az állatsógorok - 3 AaTh 552A Terülj meg, asztalkám! - 4 AaTh 563 AaTh 650A Erős János - 5 Az aranyhajú ikrek - 3 AaTh 707 Az ötször megölt holttest - 3 AaTh 1537 Az ördöngös szolga - 3 AaTh 1725 A 21 típus közül 19 tündérmese, 1 tréfás mese és 1 trufa. A legnépszerűbbek: Nemtudomka - 6 AaTh 314 AaTh 650A Erős János - 5 Fehérlófia - 4 AaTh 301B Az üveghegyi királykisasszony - 4 AaTh 530 Terülj meg, asztalkám! - 4 AaTh 563 94 �Palócföld 99/2 A statisztikai vizsgálatok és a meseszövegek áttekintése alapján - a források elemzése után - ismét megerősíthetjük Voigt Vilmos véleményét, miszerint a palóc mesék fő jellem­ vonása az irodalmi eredetű anyag többszöri, népies átdolgozása, érzelmes jellegű továbbformálása, egyszerűsítése volna. Külön érdekesség, hogy Voigt ugyancsak a Nemtudomka (AaTh 314) mesetípust emelte ki első helyen, mint jellegzetesen palóc mesét. Ezt a statisztikai vizsgálat egyértelműen iga­ zolta. Befejezésül megkíséreljük, hogy a palóc mese szerkesztési módjáról, esztétikai sajátos­ ságairól is mondjunk valamit. Ehhez két mesetípus - Az egyforma testvérek (AaTh 303) és az Erős János (AaTh 650A) - három-három változatát használtuk. Istvánffy kötetéből a Zöldlevél királyfi és a Babszem Jankó, Berze Nagy zabari gyűjtemé­ nyéből A két testvér és a Buli Jankó és Villányi zabari gyűjteményéből A két testvér és a Kilenc című meséket hasonlítottuk össze. Villányi anyaga lehetővé tette, hogy a szövegek időbeli alakulásáról is megkíséreljünk szólni. Az AaTh 303-as típus esetében azt tapasztaltuk, hogy az Istvánffy-féle változat több tí­ pusból összeszerkesztett kerek egész. Sok olyan motívumot is tartalmaz, amelyek egyetlen típusba sem sorolhatók. Aprólékosan, részletező gondossággal előadott, sok csodás elemet tartalmazó szöveg. Fontos szerepet játszanak benne a párbeszédek. A különböző motívumok egybeszerkesztése valószínűsíti az egyszeriség lehetőségét. A Berze-szöveg és a zabari vál­ tozat menetében közelebb állnak egymáshoz. A Berze-féle A két testvér azonban sokkal szebben, stílusosabban van előadva. Itt is fontos szerepet kapnak a csodás elemek, a párbe­ széd viszont kevésbé értékes. Ez részben a mesemondó gyengébb képességeivel magyaráz­ ható. A mese kurtán-furcsán fejeződik be. Tanulságos ezt a mesebefejezést összevetni az előző két változat végével, ahol a mesemondók szinte egy új, rövid történetet illesz­ tenek a mese végére. Az AaTh 650A típus három változatáról a következők mondhatók el. Az Istvánffy-féle szöveg ismét egy szokatlan kontamináció (AaTh 700+650A). Viszont a mesemondó a keve­ redés ellenére itt is igen szép, tartalmilag összefüggő, kerek egységek alkotott. A Berzeváltozat előadója, Szabó Julcsa az egyik legjobb besenyőteleki mesemondó volt. A szövegváltozat klasszikusan szép példája a típusnak. A leggyengébb változat itt is a zabari szöveg. Kimutathatóan irodalmi eredetű, cselekménye követi Benedek Elek meséjének epizódjait. A szöveg erősen a párbeszédekre épül, így kevés lehetőség adódik a szép esztétikai meg­ formálására. A vizsgált mesék közös jellemzője, hogy a jellegzetes palóc nyelvjárás nyelvén szólalnak meg, és több, a palócföldi élet eseményeivel, alakjaival kapcsolatos mozzanatot tartalmaznak. Az áttekintett gyűjtések alapján elmondhatjuk, hogy a mese máig él a Palócföldön - bár sokszor töredékes, romlott változatokban - , a meseanyag nagy része őrzi a viszonylagos formai szilárdságát. 95 �Palócföld 99/2 Összegzés A palócság felfedezésével indult meg a magyar néprajzi tájak és csoportok kutatása a múlt század elején. A XIX. század közepétől számos palóc népköltési gyűjtemény látott napvilágot, így méltán írhatta Katona Lajos a Magyar Népköltési Gyűjtemény IX. kötetének bevezetőjében, hogy: ,, Palóc területről ugyan eddig sem voltunk népköltési termékek, kivált mesék híjával... ” A palócföldi népmese hiteles megismerésében a döntő fordulatot azonban Berze Nagy János gyűjteménye jelentette. Ezt követően csak szórványos közleményekkel rendelkezünk. Az 1960-as évektől újra elindult a tudományos igényű gyűjtés és mesevizsgálat. Ám a palócföldi népmese tudományos folklorisztikai feldolgozása még várat magára. Záró gondolatként azt kell még leszögeznünk, hogy a palócnak tartott területek meseanyagával kapcsolatban, a típusokról, motívumokról, a tartalmi és esztétikai szempontokat érintő kérdésekről akkor tehetünk majd lényegi megállapításokat, ha a többi, jelentős magyarországi néprajzi tájról és csoportról is megfelelő számú és mélységű összehasonlító adat áll rendelkezésünkre. 1. ábra Palóc területen gyűjtött mesék származási helyei: A térképen számmal jelzett helységek mutatója 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. Mihálygerge /Nógrád/ 24. Karancskeszi /Nógrád/ 25. Etes /Nógrád/ 26. Kishartyán /Nógrád/ 27. Mátraverebély /Nógrád/ 28. Mátraverebély /Nógrád/ 29. Hasznos /Nógrád/ 30. Mátrakeresztes /Nógrád/ 31. Maconka /Nógrád/ 32. Mátramindszent /Nógrád/ 33. Mátramindszent /Nógrád/ 34. Zagyvaróna /Nógrád/ 35. Bárna/Nógrád/ 36. Mátranovák /Nógrád/ 37. Váraszó /Heves/ 38. Istenmezeje /Heves/ 39. Zabar /Nógrád/ 40. Cered /Nógrád/ 41. Füleksávoly /š ávoľ , Szlovákia/ 42. Kéménd /Kamenin, Szlovákia/ 43. Somoskőújfalu /Nógrád/ 44. Buják /Nógrád/ Párád /Heves/ Balla /Heves/ Dorogháza /Heves/ Mikófalva /Heves/ Királd /Borsod/ Bóta /Borsod/ Sáta /Borsod/ Eger /Heves/ Besenyőtelek /Heves/ Dormánd /Heves/ Mezőtárkány /Heves/ Tiszafüred /Jász-Nagykun-Szolnok/ Kissikátor /Borsod/ Sajóvelezd /Borsod/ Dédestapolcsány /Borsod/ Kétbodony /Nógrád/ Mohora /Nógrád/ Terény /Nógrád/ Herencsény /Nógrád/ Nógrádsipek /Nógrád/ Nagylóc /Nógrád/ Benczurfalva /Nógrád/ 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/743c00201d46bc6bb0b51f0ad6bb0fa0.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1999 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1999/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1999 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika