https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8e73c8d65b2e9a475c1e0c5eb06b8edc.pdf 97270eaef06d2c2ae240bc4ada9db366 PDF Text Text palócföld I R O D A L M I , M Ű V É S Z E T I , K Ö Z É L E T I E O L Y Ó I R A T 99/1 ��pCÜOCfOKJ & w% tA Tartalom PALÓC PARNASSZUS Turczi István: Szomszédolás Határ Győző verse Sárándi József versei Géczi János versei Zalán Tibor versei Mamo János versei Keszthelyi Rezső versei Kautzki Norbert versei Háy János: Eszkimóversek Vörös István verse 3 5 6 9 16 18 22 24 27 30 MŰHELY Lászlóffy Aladár verse Pomogáts Béla tanulmánya Lengyel Balázs: Az irodalmi nyelv és a szaknyelv 31 34 38 Tomay Mari verse Marczinka Csaba verse Tomkiss Tamás verse Fabó Kinga verse Makay Ida versei Térey János verse Restár Sándor versei Polgár Julianna versei Pék Pál versei 40 42 43 44 46 48 49 51 52 ABLAK Debelják (AleS) versei Clive Wilmer versei 54 58 Bállá D Károly versei Petrőczi Éva versei Pintér Sándor verse Dukay Nagy Ádám verse buSzabó Dezső verse Janox verse Hományi András Ferenc verse Gittái István versei Molnár Attila Benedek verse Magyari Barna verse Oláh András verse Lászlóffy Csaba versei Fecske Csaba verse 61 63 66 67 68 69 70 71 73 74 75 76 79 MÉRLEG G. Komoroczy Emőke recenziója 81 ÉLŐ MÚLT Veres János: Ködből kilépő költő (esszé) 83 SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG N. László Endre: Kibékülök Hviezdoslávval... 92 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József Főmunkatárs Nagy Pál A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István A szerkesztő bizottság tagjai: Ardamica Ferenc Dr. Bánlaky Pál Marschalkó Zsolt K. Peák Ildikó Paróczai Péter Zsibói Béla pcilúcfold E számunk szerzői: Bulla D. Károly, buSzabó Dezső, Clive Wilmer, Debelják (Ales), Dukay Nagy Ádám, Fabó Kinga, Fecske Csaba, G. Komoróczy Emőke, Géczi János, Gittái István, Határ Győző, Háy János, Hományi András Ferenc, Janox, Kautzki Norbert, Keszthelyi Rezső, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Lengyel Balázs, Magyari Barna, Marczinka Csaba, Marno János, Nagy Attila Benedek, N. László Endre, Oláh András, Pék Pál, Petrőczi Éva, Pintér Sándor, Polgár Julianna, Pomogáts Béla, Restár Sándor, Sárándi József, Térey János, Tomkiss Tamás, Tornay Mari, Turczi István, Veres János, Vörös István. Zalán Tibor *** Felelős kiadó: Fehér Miklós Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2. Telefon: (32) 416-777, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 18 Kiadja: a Balassi Bálint Könyvtár 3101 Salgótarján, Pf. 18 Készült: Alma Grafikai Stúdió és KiadóLévay nyomda Salgótarján - Bp. Szerkesztőségi fogadóórák: szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP: 11741000-15450250 Borító I.: Földi Péter festménye (Somoskőújfalu) Borító IMII.: Cene gál István festménye (Cered) Borító IV.: Lóránt János Demeter festménye (Salgótarján - Mezőtúr) *** Olvasóink, előfizetőink és barátaink tájékoztatására közöljük, hogy tavaly két számmal szolgálhattuk figyelemteljes érdek­ lődésüket. Ebben az évben bizodalmunk a költészetben. Fogadják szeretettel összeállítá­ sunkat. ( - a szerk.) Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 1999-ben megjelenik a lapgazda által meghatározott alkalmakkor. Egyes szám ára: 200,- Ft, előfizetési díj egy évre: 750,- Ft. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Folyóiratunk Budapesten megvásárolható az írók Boltjában (Andrássy út 45.) ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Pa KV föld 99/1 PALÓC PARNASSZUS Turczi István Szomszédolás Február. Odakinn globális havazás, idebenn lokális nyüglődés - egy ausztrál költő rí­ mes versének fordításán piszmogok már jóideje. Csöng a telefonom. Nem hiszek a fülem ­ nek. „Szervusz, Pista! Ne haragudj, amiért ilyen sokáig tűnődtem...99 Pál József az, a Palócfold főszerkesztője. Majd féléves csipkerózsika-álmából ébredvén eszébe jutottam. Na, de nem ezért szeretjük, gondolom, és gondolok még mást is, de ő mondja tovább, rajta van a mondás, nincs mese, figyelni kell. így utólag, visszapörgetve beszélgetésünk tekercsét. Fodor András szökken az eszem­ be, ez a drága ember, a legutolsó nagy irodalmi hídverő, aki az Astoria kávézójában egy (két-há) vasárnap délelőtt megtanított kétféleképp figyelni: praktikusan és irodalomtörténetileg. Azt mondta, ha literátorral vagy más megemlékezésre érdemesíthető kaszakapakeriilövel diskurálok, a napi érdekű civil ügyeket, gyors elintéznivalókat és személyes kéréseket helyezzem a nyelvem hegyiére és ha összegyűlt néhány, nyomjam őket, mint a rágógumit, a fogamhoz- Ellenben ha az illető generális irodalmi kérdésekről nyilatkozik, pályatársakra emlékezik vagy kultúrpolitikusokat szidalmaz, akkor minden egyes infor­ mációt erőteljes nyomással küldjék fe l a szájpadlásomra. Most azon kapom magam, hogy András módszerét gyakorlom: a „Kolléga99szavainak kisebb részét a nyelvhegyről előre, a nagyobbik részt pedig felfelé nyomkodom. Ennek bizonyítására álljon itt a szájpadlásomra ragasztott szövegrész párlata. Kolléga azt mondja, lennék-e vendég parnasszusilag - és persze kicsit turczilag is - az áprilisi Palócföldben. Vendég, mert vendégnek lenni jó, csak nézni és hallgatni mint „Sweeney a fülemülék között" (fordította Fodor András - megint és azértis), ha már szomszédok vagyunk. Itt megint kétfenekü a példatár. Szomszédok fölrajzilag, ugye, mert Zugló és Salgótarján csak egy köpés (rá az M3-asra, aztán balra fe l a Karancsnak), és vendég lexikonilag, elvégre Pál-, Pár-, az irodalmi értesítőkben egymás után következnek - nem egymásból, de a szomszédolás tényére „árnyékot vetni nem tehet". Kolléga azt mondja, sei so gut, emlékeznél meg nógrádi kötődéseidről, ha palóc nem is vagy, földed azért vagyon arrafelé, meg miegymás. Rükverc: már pörgetem is az idő kerekét, saját rémületemre fotót találok tíz évvel korábbi önmagámról, midőn a Madách-pályázat 3 �Paltfeíold 99/1 szépirodalmi kategóriájának első díját félszerény mosollyal átveszem. Mell ki, has be. Több a haj és göndörebb. A fotóst hibáztatom persze, ki a feleségem nemkülönben - ideális ágense a bűnbakképzésnek. Pörög a kerék, újabb fotó. Rajta Pál Jóska, Béla (főszerk.h. anno) és Gáspár Gyuri, minden kulturális minisztériumok örökös tagja, kollégám a Köpeczi-érá/w/, barátom a jelenből. Mosolygunk, de nem a csííízes, hanem az unicumos fajta (esetleg vödkás, még valószínűbb, hogy mind a kettő), fontosságunk kellő tudatában, hisz kurátorok vagyunk. Az asztalon kézirat-dombok és Palócfóld-példányok jól láthatóan (a véletlen a legjobb rendező!). Erről annyit, hogy díjakat osztani jó, hozzá pénzt adni még jobb, keveset kevésbé és nekünk utóbb az jutott, de mi nem hőköltünk vissza, szilárdan álltunk a vártán kétszer is, merthogy (a jó elnyeri méltó büntetését!) a következő évben is nekünk jutott a kurátori megbízatás. Nincs több fotó. Maradtak a képtelen történetek a kultúrpolitikai kurzusok centrifu­ gális és -petális erejéről, a tanácsok, majd önkormányzatok irodalomszeretetéröl, az adott szó „súlyáról”, az időszaki kanosszákról és a pénz Sargasso-tengeréröl. Hát igen. Jóska még mindig mondja, rajta van a mondás, nincs mese, most már f i ­ gyelnem kell magamra is. Nem ígérhetek csak úgy össze-vissza. Nem is ígérgetek, de azt betartom. A Parnasszus szerzőit levélben kérem, seien so gut, ajánlanák fe l a folyóiratnak elküldött írásaikat a vendégszámba. A válaszokból látom: becsülete van a Palócföldnek. Az író emlékező fajta; nem feledi a jobb éveket, amikor öt is hívták, keresték, írtak róla errefelé. Az író reménykedő fajta is: túlélésre játszik, bízik a nemrosszabb jövőben és a jó címre, időben elküldött honoráriumban. Mindezekből következően: az író csak esztétikai mércével mér. Erre van beállítva a sublere. Az én subleremröl most egy szót se. Úgysem jutnék szóhoz, mert a Kolléga még mindig mondja. A pontos címét és új telefonszámát. Kontaktálni kell, ha már imigyen összeszűr­ tük a levet. Végül azt kéri, írjak valamit az összeállításról is. Eszemben sincs. A szerecsenmosdatás minősített esete tenne, ha belefognék. Szerkesztőkollégám itt elhallgat. Mintha fellélegezne. A rövidke csönd fölerösíti a jóérzést: most már ketten tudjuk azt, hogy ezen a ponton végetér a szerkesztő keze és innen már a művek beszélnek. És minden egyes sor önmagát védi meg A pesti aszaltnak válaszolhat-é görbeország romló vidéke? Legszívesebben hosszadalmas ta­ nulmányt és terjengösséggel álcázott emlékezést írnék mindarra (válaszul), amit a jeles kolega (- az elmúlt évtizedek terméke, kiveszőben lévő szava) elkövetett. Nem tehetem. Édesanyám - nyugodjék békében - heves ifjúkoromban arra tanított: „Kisfiam! A vendég szavába soha nem szólunk bele. ” Mire én (akkor): „De hát olyanokat mond...!” Mire jólelkű, emberismerő szülőanyám: „Akkor se. ” Vagyis marad megörökítedénül számos szép rendezvényünk, valóban élményt jelentő találkozá­ sunk a fogadókész helyiekkel. Görbeország - befogadó ország... Isten éltesse minden vendégünket! (- a szerk.) 4 �Palóc told W/l Határ Győző Évidő járok az évidő nagy végein s le-leterítnek gyengeségeim csak hápogok mint forró újszülött és érzem hűlök egyre gyengülök világ folyását néznem - ez maradt ahogy zűr / bűn / zaj / baj lezajlanak öröm mely örvény ujjong és kitör kudarcra csőd nyerésre nagy siker de mint kinek értetni nem szabad a kiállított ritka tárgyakat érzem a vizsla termek-őreit tíz vasvilla szem a gerincemig hatol!... nekem csak az üveg alatt szabad figyelnem hogy mint zajlanakés történülnek milljom mindenek a Mindenségben - végidőm pereg szú perceg hó hull langy teám iszom s Majálisomból - Múzeálisom így lett: csonka lét minek dolga más nincs csak a tapintatos távozás - annak kiért a csillagbükköny ég üzen: s ő ráhúzza függönyét 5 �Palócföld 99/1 Sárándi József Akkordok Mikorra engem megkövettek ellenem mindent elkövettek útonállói a változásnak. Magamba roskadva élek nem hiszek csupán remélek felejtést mindenki másnak. Múltam utol nem érhettem sorsomat mégis kérlelem vezessen, de jó irányba. Legyek látó és hallható csöndetekben ott szunnyadó düh zengő melódiája. 6 �Palócföld 99/1 Üdvtörténet Lelki szegénynek lenni előrehozott „menny”, túlvilág s miközben régtől temet odafigyel rád a világ. Félig itten, félig amott, számára már egyértelmű, határeset vagy öregem, pontosabban: félkegyelmű. Ne legyél magadra büszke, hamar érted jön az ördög vagy Isten vakar el magán, kellemetlen, rút szemölcsöt. Szavak szövegtelenül lenni lenni lenni minden minden minden kényszer kényszer kényszer nélkül nélkül nélkül ringasson ringasson ringasson melengető melengető melengető felhőtlen felhőtlen felhőtlen fény fény fény azúr azúr azúr kék kék kék egű egű egű zenében zenében zenében 7 �l’alóclt'ld W i Az élvezet ára (A szadomazochizmus biokémiája) Gondoltad volna-e, hogy a fájdalom testünkben ópiumot termel? Persze csak amennyi a kínt elandalítja. „Örömforrás’’ tehát, mely életfogytig ismételt „korbácsolást’’ ír elő az ideiglenesen bennünk tartózkodó lélek számára. Földi Péter festménye 8 �Palócföld 99/1 Géczi János Húsz saját naplement változatok 4. a hosszúszöveg száraz avaijában hentergőzök átvilágítják az őszt a piros lámpás galagonyák kopogós idő terrakotta alkony ajakrángás a gyújtoVányban tüskékbe akadva tüskékre szúrva az erdő nyara a galagonyafényben nem vagyok képes összegömbölyödni 9 �Palócfold 99/1 21 . a falvédő mögött szégyenkezve mindig felébred szállni kezd piros nagy labdaként fel az égig a családi napkorong amely jelöli a reggelizés idejét gyűjti a kutyaszőrt befészkeli magát aritmiás derűvel a kemény lenvászonba 29. lehúzom felengedem a rolóra festett másodrangú naplementét bugyborog az eső fröcsköl a fény lehúzom felengedem hártyapapírja alól ekkor akkor is dereng az asszonytesű város miközben sosem velem miközben mindig mással a feszes viadukt alatt néma és merev hullákkal 227. aki pedig beesik két sor közé s nem szabadul mást sem csinál csapdáját feszegeti vérez s a véres vasakat kalapálja horzsolt bőr kimart hús lüktető naplemente 10 �Palócföld 99/1 )aztán tény lesz a tény fémmel megtelve a tények trolibuszára száll a tények trolibuszán elmegy fémes liedet énekelve( 228 gyöngylekvár 220 . folytatni a lementét lassan kihull lehull az erdő egybetömörödött a derengés lekopott belőle igéből a cselekvés folytatni nem a töbi naplementét vagy a naplemente utánt ezt csupán ezt a burkából kitört hasonlatot 78. lant átirat ébred s felkél a nap majd lemegy beszalad kiszalad ismételgeti magát morzsalékony és parázs akár a kettészelt tojássárga nincs módja másnak maradni felkél lemegy kiszalad beszalad a hogy megmutassa a horizontot annak a feszes vonalát rézfényes sávját előtte a lót a lovast a súrlófényben vágtázó napszívű balassi bálintot 11 $ be �Palócföld 99/1 106. vallassuk szét városunkban olyan régen feszül fölénk innen agyonmodellezhető ábrázoljuk az azonost keressünk új alibit a maradásra a távozásra akkor amikor amikor nem hol erre hol arra a készenlétre készülve aktivizálódva olajzöld sávval bekerítetten merülve abba nyakig 113. megszámoltam tucat éppen tucat árny fért bele nem vettem hozzá a szárnyat a számytő fülledt homályát a tolipuha hónaljban a naplementéknek elég ha árny járja át lengi be mítosz lehet belőlük amelyben morc fegyveres járja a kemény lombú tölgyest meg forrás gomba lányka andalgás a langy alkonyaiban zizegő szalmazsák 139. rilke naplementéjében angyal szenved angyal akinek viszonya van a csendes és óralaparcú idővel ezért marad örök ragad a számytolla látszik a kézírásokban a dulakodás nyoma a naplemente csupán kopár zsoltárdíszlet sorvariáns vagy annak töreke a változatok szeretnek alakoskodni 12 �Palócioki 99/1 kirakni a figurákat s elpusztítani az angyal nem képes halni egyik vörösben sem a látvány porondján megszokottan álldigálni bokájára hurkolt selyemszalaggal 1. megnézem mi lesz ha hagyom magamat innen mint ezer naplementéből a fennsík rétjéből a hajszínt a történelemből a vértelített országot kihagyni lenyúzom a cellulózról a hártyás szövegbőrt mit mondjak a fehérről ha rajta ülök langy elefánttestén elég-e ha nézem 79. süllyedt már csak a vérkörök a szív következett ismét új változat amit nem fog megtanulni verstan melynek peremén mint a mázas cserépén a kukacvirág kétindásan áthajol a disztichon arrafelé ahol süllyed befelé ez következik ez 13 �Palócföld 99/1 127. e mondat olyan: hozzáérek a billentyűzetéhez csapkod megráz átüt bakelitjén az áram előtörnek belőle a szikrák folyton kisül mint a rossz poéta tapasztalatlan iijú férj mint itt kikúszik belőle az eredeti gondolat nem tartozik hozzám nincs egymáshoz közünk nem élősködik benne senki árva 154. a főnévben összebújva a főnévlakóval lakik az év ruhaváltogató és maszkmester nagyáriaképes mindenre tanú megszámoltam tucatnyi lehetőség teremtődik hogy sortól sorig húzogatva a háromlábú széket bámuljuk a horizont színváltását az operettel miként leszünk határos fentről hogyan távolodik távozik 197. kakaóvörös az este haránt fél fekete szépia megkötődik az alku mi megyünk innen oda hol a féldoboz állítja egy doboz félédes nugát nyúljunk bele a felét együk ki legalább 14 �Palócföld 99/’ 229. a fogyatkozás alatt feladatot adott magának kilógott a percből zsineg a hasonlatból azt húzgálta azzal lebegtette komoly angyalszárnyait amíg a hold fele a nap felével párzott az ázott madárszagot érzett a zsineg végét tartja most is 232. szoraktészról s a tavaszról mindent elfelejtett nem tudja ibikosz pásztor-e avagy gallygyűjtő cigány aki az ágakat baltával lecsapja a zúgó patak hol csörgedez elfoglalja magát cseppkövek tömött gyümölcseivel azokból görget alá szomorúan a hegyoldalról hajigálja a várost a homályos utcákba be-belök egy-egy bírsságra saját nap véget 273. handzsáron j ár-kel az isztambuli teljes sugárzású változat a kékmecsettől jobbra mindig jobbra fegyverfény s rózsaillat 274. özvegy lépcső 15 �Palócföld 99/1 Zalán Tibor Várakozás Hogy mikor zárult be mögötte, arra már nincs adat. Megszokta az elhaladó lépteket is. Megáll, elindul, nem nyit be soha, mégis Képség Ketten. A vízmosás, alkonyi ázás. Ecetfa benéz. Méri. Átsuhan Az úton senki. Senki Hagyom 16 �Pakkföld 99/1 Szerződés Nem néz fel, remeg tudja hogy nézi. Izgalomtól cserepes ajkát nyalogatja a másik. Akár a zsákmányát szemléző állat - vesztét megsejtő áldozat, míg vár Madártörés Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé­ res a szárnya, vé­ res az árny a. Eljött, és még ma veled hálna hajnalig át­ visz a halálba 17 �Palócföld 99/1 Marno János Van-Gogh-mások Koponyám szalmakalappal majd megfesti tán a természet; de magányom épen marad, épp, mint a természetfeletti. Vagyok, mint bármi hasonlat, melyet magához mér az idő; számít e viszontagságban semminek látszani - azelőtt...? Másomra ég a válasz, olaj tüzében modelljeim; ecsetem épp mit szálaz, s mit hagy oda szőrmentén e kín ... És köre kör megérek, szint­ én olaj a napraforgókra; vásznon csakúgy, mint idekint... (Összekapar egy varjú torka.) 18 �Palócföld 99/1 Az éj megtelik napokkal közéjük vágyom-e; eldől, ha másnap eláll a szélvihar, s ciprusom még egyre nyújtózna ... Kik-ki a tulajdon össze­ omlását örökíti meg, nem? Nem is várok itt az ősszel szabdaljon fel zápora engem. Örökség dolgában még egy postás se szolgálhat szállással; kijár hozzá némely elmegy óvintézet, s névjegy, szénsárga Fagy-gyűrűben a dobkályha füstje mintha fény marná szemem; barnán tör fel a kéménycső, kömyék-haránt a feszületen... Bánatomra más is alul­ marad, nemcsak én, a fájdalom ábrázolásában. (Alku tárgyát képezném ...? egy ál talon ...?) Hagymahéjaim egyszerre csupa lerágott csont... üvegnyak, hollandus gyertyacsonk, csendre ez int - amint magamra hagynak. 19 �Palócföld 99/1 Csendéletemből kiszakít, kurvákhoz szalajt egy szamárfül. Szűnvést születnék meg a hit; mely vérképem inná fel közbül. Vérképem több mint bíztató! Benne a néhai ház összes szeglete, zuga, kint a tó ... (Vagy más borzol össze, mögöttes?) De hát az ember csak így jár; rosszkor pillant az események szemébe, s odább lép mindjárt, fél lábbal hátrébb a reménye. Hasonló pillanat műve máskor a türkiz ég, bolttalan, és mind egy síkon átnyüve, mi nincs, amit fehér folt takar. Rendjén haladnak a dolgok, sajátjukén vagy másén: magam itt idegenben oldalgok ... (Le-leterít már nem egy roham.) Fellegnyi varjú fészekalj ifjúkorom feketéje ma; hajszálra, mint aki meghal, tüzelek sunyi szemhéjamba. 20 �PalActokt 99/1 Nem festünk-e mind a világ szemében: egy-egy halálecset...? Eszközéül a lét kihág bennünk: benne ki talál becset(!) Napjára törik meg az át­ ok, s terül izzó sárga iszap; magába nyelvén igazát a test, űzi, mit árnya kiszab. Cene gól István festménye 21 �Palóciöld 99/1 Keszthelyi Rezső Névtelen Minduntalan enyészet szülni ekként tátogok; ujjhegyemet most tele­ pedő esőcseppbe bököm; alig nyom; mégis a föld mélyébe hordja szemem, és viszi amarra is, ahol égboltokat keresnek az egek; a pontnak test­ vére pont; eregetem a füstöt, és miért arra gondolok: az élet nem kereszteli életnek magát; neve sincs név: az egy-sem tömérdekül táplál és fogyaszt trágyát is, meg étert is egyaránt az én sáfrányom, murvám és őzikéim tengerfutását. Ha Ha értem témadt élet lennék meg az, ami éppen csak így miegyébb; a legkevesebb-se-mánia-tökély: a fel­ támadást percről percre megváltania; ahogy eszem megremeg hirtelen illatokra, és édes sírássá válik anyaga holdfelhő, anyácska-kedves-tengeren szerteszét csupa ibolya; hóremegés, és holtak, kiknek szőlőszemsokadalma szikrázik az égről szakadatlan a legkevesebb-se-mánia-tökély - ha. 22 �Palócföld 99/1 Közöny Az ég íve; ahogy egy kéz intésén bandukolsz, olyanon, amily nem ad jelt, hová, mire és miért mutat - kócsagok lépbolygásba foszló ezüstfehér tollai, avagy szemek ér-penésze-e, és fénysötétek tömegei; pusztán agyvelőd éli másképp a se nem halandót, se nem halhatatlant, ama gyönyör-közönyt - lehet holdaalak - változás­ vonulás, lehet virágot virágzó virág; azt, ami egy sem, és teremti folyvást tértelensége pillanatát. Kihagyások a levegőből Ébrednék észláthatatlanul de kél velem a lény-látható, mintha a betűk betűinek sokadalma már életalkalom és csaknem túlzsúfolódom de akad azért néhány hiány-hely, kávé, füst, hó- vagy csillagárny, akárha nincs amikorvirulhatok, ritkásan: másképp a semmi nem is létezhetné önmagát. 23 �Palócföld 99/1 Kautzky Norbert Száztíz lépcső Szuperenergia, betonbölcsőben. A számítógép Karatyol, ha kérdik. A titok kódjelei a Csatornák bozótjaiban. Az évek is, egyik Adat a sok közül. Fejemre olvassák, finoman, S a tekintetek álcáiból kiröppennek a lepkék. Idillikus kép: ismeretien temető, vadvirágok Takarója sírokon. Vagy kényszer-szerződés, A hallgatásé. Semmi brutalitás, inkább a nyájas Türelem, a nyomok eltakarják a tettest. Nincs vád és vádoló. Ha vállalom a szelíd Estét, szolid nyugalmat, az ábrándos öregkor Kemény küszöbét, mielőtt meggondolatlanul Keresztül esnék rajta. Nyugdíjcetlit A postásbácsival, liftet, szuszogást, szunnyadást, S a szoknyák helyett bakkecske-heherészést, Langyos dunyha fészkét, kötöttsapkával Kopaszodó koponyámon. Mit is tehetnék ellenük? Meghívót küldök, Tabánban várom őket, Baráti összejövetelre. Felhajtás nincs, A jólnevelt kutyák tisztességből morognak. Ne féljen senki tőlük. Lámpák híjján A hold szolgál kevéske fénnyel. Ha bírják, uraim, gyalogosan jöhetnek. A dombra kaptatón jobb, ha óvatosak. A régi tornaórák emléke nem segít. Ekkora vakmerőség veszélyes is lehet, S a komplikációt szeretném elkerülni. Itt nincs segítség, a fekete fák Esti misére gyűlnek, de bűnbocsátó cédulát Senki sem osztogat. És vallató-atyám 24 �Palócföld 99/1 A száztíz lépcső, kívüle mást nem fogadok el. Háromszor is kiharcoltam az áldást, És szörnyű-boldog lihegésem a tetőn Az éveknek visszafelesel, és a hallgatást Feloldja könyörtelen dobolással. Elkopik lassan a nyár Elkopik lassan a nyár, Mint fejemről hajszálak rendje. Nem öregedik az idő, Csak elmerül a szomjas végtelenbe. Mint a rozsda virágzik Koponyámon az ősz. És eggyel több, ami nincs már, És eggyel több nékem az ősz. Augusztusban sírtam az égre először. Zivatar-esőt sírtam és Anyám elaludt, Akárcsak énbennem ilyenkor az öröm, Ha az ősz nesztelenül nyitogatja a kaput. 25 �Vád Lezárt vagyok és hangtalan. Nem adtam soha meg magam. Kéményből tollas füst szitál, Elesett tízszer is a nyár. Megaludt vér az ágakon. Felhőkarcoló homlokom Beton és acélszerkezet. Száz ablaka, száz rémület. Hamis a nyár, korbács a szél, Engem ütöttek semmiért. De senki, senki sohasem, Nem játszadozhat énvelem. A nyelvem csonka és dadog. Segítsetek, mert fulladok. Nem élhettem az életet, Mert élet nélkül nem lehet. �Palócföld 99/1 Eszkimó versek Háy János fordításában Rítus-dal Én szél vagyok - mondta a szél, De ki vagyok én? Én ég vagyok - mondta az ég, De ki vagyok én? Ki vagyok én? - hallgat a szél. Ki vagyok én? - hallgat az ég. Vadász vagyok - ezt mondom én. Halász vagyok - ezt mondom én. A szél a szél, az ég az ég, csak én tudhatom, hogy ki vagyok én. A gyilkos vadász éneke A vadász ölt rozmárt. A rozmár azt mondta: jaj. A vadász ölt fókát. A fóka azt mondta: jaj. A vadász ölt embert. Az ember azt mondta: jaj. A vadász ölt mindent. És semmi nem mondja: jaj. Csak a szív zengi belül: Jaj, jaj, jaj. �1’alót'fölcl 99/1 Szerelmes ének Szállj a szívembe északi madár! Szállj a szívembe déli madár! Szállj a szívembe keleti madár! Szállj a szívembe nyugati madár! Szerelmem, ha szívembe érsz, szívembe ér a mindenség. Elhagyott szerelmes éneke Arcomat adtam, eldobtad. Szememet adtam, eldobtad. Szívemet adtam, eldobtad. Száz tengeri madár zokog bennem. Száz megsebzett fóka sajog bennem. De a te szívedben néma halak tátognak, néma halak tátognak. 28 �Palöcfold 99/1 Vadászének Éhes ajég és éhes a hó, föl falni akar engem. Éhes a száj és bíztat a szó, jeget fal föl a tenger. Elnyel ajég és elnyel a hó, gyomrába kell egy ember. Fut a vadász, éhe a hajtó, gyenge az, aki most nem mer. Olvaszt a nap, olvaszt a meleg, a hó alatt fóka szendereg. Fóka, de szép, fóka kövér, fóka hasából folyik a vér. 29 �Félidő Nincs fele az eltöltendő időnek. Négy hétnek egy hét az első fele. Legfeljebb még egy-két nap jöhet hozzá. Visszafelé rövidebb az út. El is alszol az autóban, besötétedett. Különben a táj odafelé se volt valami izgalmas. De türelmetlen voltál. Zavartak a fák, hogy nem látod tőlük a távolt. Zavart a távol, hogy nem látsz valami mást. Mikor megpihentetek egy parkolóban, zavart az evésre fordított idő, a járkálás a ritkás bokrok között. Most, hogy visszafelé ugyanott megálltok, felriadsz. Azt hiszed, hogy már otthon is vagy. Meglátod türelmetlenségedet a tűz mellett üldögélni. Ökröt sütnek nyárson, énekelnek. Nem elegyedsz közéjük. Elindulsz a szántásban, nem érted, miért járkáltál itt fel-alá. Szembejön az arcod. Szembejön a kezed. Vajon hová tartanak? Szembejön egy beszélgetés, amit magaddal folytattál. Jönnek benne a csontjaid. Az autó már dudál. Az utolsó hét mindig a leghosszabb. �Palócföld 09/1 MŰHCLV Lászlóffy Aladár r O,iskoláim, drága iskolák! Lehűlt a kő, ahogy lement a nyár, a hervadás a tájra visszajár és emlékezetből a szekerek zörögnek még a konviktus megett; jönnek a seregek a hegyen át... O, iskoláim, drága iskolák! Ahogy a táj ölén a patakok: eredt, szaladt, találkozott a sok tudásra éhes és tudást-hozó, csizmáik alatt ropogott a hó A rókaprémek és a kisgubák... O, iskoláim, drága iskolák! Megszólal itt meg ott a kisharang. A madár fenn, a vándor itt alant. A madár megy, a deák érkezik, a fagy pirosra csípte két kézit, mikor utazott hét határon át... Ó, iskoláim, drága iskolák! A kerítésből tört vándorbotot, Hamubasült és honvágytól kopott önérzet szúrta-vágta velejét, mint penecilus lúdtoll elejét; más ette meg a rengeteg libát... O, iskoláim, drága iskolák! 31 �Palóc fold 99/1 Sok karnyújtásnyira van a gyümölcs, mit lélek-áron kínálgat a föld, a pápaszem se hozza közelebb. csak Wittenberg, csak Hága és Enyed. A múltban megfúröszteni a mát... O iskoláim, drága iskolák! Magyar, román, német szó, mint örök fellegvár, mikor támad a török. Ógörög, héber, latin szövegek a kuruc - labanc háborúk felett a lelket ébrentartó lármafák: ó, iskoláim, drága iskolák/ Az anyanyelv, a mindig támadott kenyérmezőfolyton termést adott; ha felgyújtják, ha beleszántanak, eloltja égi könny, eső, patak és testünk tölti mezsgyeoldalát... Ó, iskoláim, drága iskolák! Megtanultunk itt életet, halált, a hajnal gyertyafénye így talált. Bőd Péterek kísérlete lesi, a sok Bolyai, Páriz, Körösi árnyajakával utánunk kiált: Ó, iskoláim, drága iskolák! Paraszt magiszterek, jobbágy papok és főurak kiáltják: itt vagyok! tiétek volt a vér- és könnyözön, tiétek hát a könyv, a könyv, a könyv forgassatok enciklopédiát... Ó, iskoláim, drága iskolák! Ahol a skála most is rost okol, nagy fák suhognak, régi nyárfasor a hit s a munka ültette oda, hogy árnyékban legyen a tanoda a Báthorik, a Bethlenek sorát... Ó, iskoláim, drága iskolák! 32 �Palóci ölti W /l Fciládások. Mint katonavonat, hozza a hajnal az utasokat, ingázik elsős, felsős, tanító, kucsmáik alatt utazik a szó, hogy más fejekbe utazzék tovább... O, iskoláim, drága iskolák! A nehezén megintcsak túl vágyjunk, nem érzi nyomás süvegét agyunk, a szív szorong csak, hitetlenkedik: vajon ma végre felragyoghat itt a semmiből teremtett új világ? O, iskoláim, drága iskolák! Földi Péter grafikája 33 �Palóc told 99/1 Pomogáts Béla Vallomás az erdélyi iskolákról Erdélyben a költészetnek Janus-arca van. Az egyik oldalon, mint minden költészet, az al­ kotó ember önkifejezése: számvetés a köznapi élményekkel, küzdelem az emberi lét véges­ ségével és törékenységével. A másik oldalon egy emberi közösség üzenete: viaskodás a mostoha történelemmel és azokkal a szorongató tapasztalatokkal, amelyekkel ennek a közös­ ségnek a múltban és a jelenben meg kellett, meg kell küzdenie. Ez a kettős arculat tekint ránk az erdélyi magyar költészet kiváló és népszerű alkotó egyéniségeinek müveiből. Olyan költők lírájából, mint Aprily Lajos, Dsida Jenő, Szabédi László, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos - és Lászlójfy Aladár. Lászlóffy fiatal költőként biztató távlatok és remények harsány szavú énekesének indult, aki bámuló szemmel és kigyúlt szívvel áll a huszadik század technikai csodái és tudományos ígéretei előtt. Verseiben helyet kaptak az ismeretelméleti optimizmus jelzései. Innen eredt kozmikus érdeklődése és feltétlen bizalomról tanúskodó jövőkultusza. Később ennek az érdeklődésnek, ennek a bizakodásnak sok csalódást kellett elviselnie. A korábban túlfűtött szavakat másjellegü, elégikus természetű szólam váltotta fel, amely újabb élmények és töp­ rengések nyomán született. A fiatalos lendület sokat veszített naiv erejéből, a költő eszmélkedése is sokat veszített eredeti gyanútlanságából. Sokat kellett önmagával viaskodnia, újra rendet kellett teremtenie tapasztalatai és felismerései között. Költészete akkor érett be iga­ zán, midőn számot vetett a szép tervek megvalósulásának korlátáival és a huszadik század kiábrándító történelmi tapasztalataival, közöttük azokkal, amelyeket az erdélyi magyarság körében szerzett. Mohó érdeklődéssel hajolt az európai és az erdélyi múlt fölé, valódi értékeket keresett, eligazító mintákat és tanításokat, amelyek a teljesebb emberi szabadság és egyenlőség meg­ valósítását támaszthatják alá. Patinás erdélyi kisvárosokban, vagy éppen nyugat-európai városokban barangolva a régi házak, a múzeumi kincsek nyomán nem lírai életképeket fes­ tett, ellenkezőleg, az emberi történelem gyilkos konfliktusain gondolkodott. A történelmi meditációk eredményeként mindig a humánus értékek mellett tett hitet, meggyőződésének még keserű iróniája is határozottabb kifejezést adott. Az európai és erdélyi gondolkodás nagy egyéniségeire: Rotterdami Erasmusra, Giordano Brúnóra, Kantra, Apáczai Csere Jánosra, Bolyai Jánosra hivatkozott. Az emberi kultúra jövendő sorsán elmélkedett, s a múltat eligazító tanulságként idézte fel. A harci riadók és a 34 �Palóciöld 99/1 bíztató jövendölések után az ideálok szigorú ellenőrzése, mélyreható eszmei önvizsgálat következett. Verseibe elégikus érzés költözött, intellektuális biztonsága mégis erősödött. Fele­ lős költői magatartást alakított ki, okos közéleti realizmussal adott számot a közép- és kelet­ európai társadalmak ma is súlyos konfliktusairól. Szintetikus igényír költői kompozíciói jelzik, hogy e konfliktusok megoldását a humánus értékek teljesebb érvényesülésétől reméli. Időközben poétikája és hangja is sokat változott. Ifjúságának avantgárd kifejezésmódja után ő is visszatalált ahhoz az erdélyi költői hagyományhoz, amelyet az Erdélyi Helikon lírája képviselt. Igaz, a fonnaképzés szabadáságát vagy a képtársítások merész lendületét máig megőrizte. A hagyományosabb és kötöttebb forma mindenesetre hitelesebben igazodik annak a közösségi jellegű szerepnek a követelményeihez, amelyet a sokasodó történelmi gondok ellenében ki kellett alakítania. A kisebbségi magyar kultúra történelmi helytállásáról írott versek ennek a közösségi ethosznak a megszólaltatok Közösségi gondokat és reményeket fejez ki 1990-ben, tehát a romániai rémuralom bukása után írott Ó, iskoláim, drága iskolák! című költeménye is. Az erdélyi magyar iskolák ügye mindig is foglalkoztatta az ott élő magyarságot, minthogy az iskolák szabad tevékenysége ala­ pozhatta meg az anyanyelv és az anyanyelvi kultúra, következésképp a nemzeti identitás fenn­ tartását és fejlesztését. Amióta a 17. században élt tudós erdélyi polihisztor Apáczai Csere János „az iskolák fölöttébb szükséges voltáról” elmélkedett, az erdélyi magyarság mindig féltő gonddal figyelte iskoláinak sorsát. Különösen a kisebbségi helyzetben, hiszen a trianoni döntés óta az iskolák meglétén és munkáján múlott az erdélyi magyar közösség fennmaradása. A romániai diktatórikus rendszer is jól tudta mindezt, ezért próbálta ismételten elszige­ telni és elsorvasztani a magyar iskolákat. Valóban, a zsarnoki uralom évtizedei során igen sok régi magyar iskola szűnt meg, illetve alakult át román tanintézetté, és az erdélyi magyar­ ságnak áldozatos küzdelmeket kellett magára vállalnia maradék iskolái érdekében. Az 1989es karácsonyi népfelkelés és a következtében beköszöntött történelmi változások újra napi­ rendre tűzték a részlegesen felszámolt magyar iskolarendszer helyreállítását. Reménykedni lehetett abban, hogy több történelmi múltra visszatekintő magyar iskola ismét megnyitja kapuit a magyar diákok előtt. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy az iskolák érdekében folyó harc még sok erőfeszítést és időnként áldozatot követel. Valójában az 1990 márciusá­ ban Marosvásárhelyen kirobbantott magyarellenes zavargás is, amely során a kiváló író, Sütő András súlyosan megsebesült, az ottani régi magyar iskola visszaszerzését akarta megaka­ dályozni. A vásárhelyi események is tanúsították, hogy a magyar iskolákért folytatott küz­ delemnek milyen nagy jelentősége van. Ezt ismerte fel az erdélyi magyar irodalom, midőn igen sok költői alkotásban tett hitet a magyar iskolák mellett. Olyan költői művekre gondolok, mint Ápriliy Lajos, A fejedelemhez című verse, amely a Bethlen Gábor által alapított hírneves nagyenyedi kollégium ünnepére készült, Reményik Sándor sokat idézett Templom és iskola című költeménye, amely e két intézményben, a templomban és az iskolában jelölte meg a kisebbségi magyarság önvédel­ mének legfontosabb őrhelyeit, Jékely Zoltán Nagyvakáció az Enyedi Kollégiumban című nosztalgikus érzésekkel áthatott emlékező verse vagy éppen a fiatal Kovács András Ferenc Kölcsey Ferenc lehajtja fejét című költeménye, amely a szatmári református kollégium ju­ bileuma alkalmából idézi fel az erdélyi magyar iskolák megpróbáltatásait. 35 �Palóelold Lászlóffy Aladár verse is a hajdani erdélyi iskolák emlékét kelti életre, midőn nosztalgi­ kus és elégikus képekben idézi fel a régi diákéletet, az iskolák történelmi múltját, és beszél arról a közösségi küldetésről, amelyet az erdélyi magyar iskoláknak be kell tölteniök. A költemény nosztalgikus és elégikus jellegének megfelelően a költő elsősorban a közelebbi és a távolabbi múlt képeit festi meg. így alakul ki az Ó, iskoláim, drága iskolák! tárgyi világá­ nak kettős színtere: egyrészt a diákélet nem is túlságosan régi képének, másrészt az erdélyi magyar iskolák történelmi múltjának ábrázolásában. A költemény a diákélet személyes vonatkozásokban is bizonyára gazdag élményvilá­ gának felidézésével indul. A költő a falusi kisdiákok iskolába sereglésének jelenteit mu­ tatja be, ahogy a nyár végeztével „zörgő szekereken'’ a városi konviktusokba érkeznek a fiatalok. Ismerősek ezek az erdélyi képek, a nagyenyedi kollégiumban töltött diákéveire visszapillantva Sütő András is hasonló élményeket rögzít Nagyenyedi fügevirág című vallomásos esszéjében: „Lószekérrel indultam, könnycsordulásig szorongással telve (...) A vánszorgó szekeren, fülemben a »száguldás« légsurrogásával, más, idegen világok felé távolodtam.” A költő tolla nyomán ezt követve a kollégiumi élet téli képei, az iskoláskor köznapi él­ ményei kelnek életre. A felidézett múltbeli világöt az otthonosság gyengéd érzése lengi be. Erre utalnak az erdélyi iskolák életét vagy a falusi származású, a diákok szokásait, viseletét idéző fogalmak és képzetek: a „konviktus”, a „penicilus”, a „kisharang”, a „kerítésből tört vándorbot”, a rókaprém", a „kisguba”. És erre utalnak az egykori iskolai világot idéző ha­ sonlatok és szóképek: „Ahogy a táj ölén a patakok: / eredt, szaladt, találkozott a sok / tudásra éhes és tudást-hozó, / csizmáik alatt ropogott a hó,” „Hamubasült és honvágytól kopott / önérzet szúrta-vágta velejét, / mint penicilus lúdtoll elejét.” Az iskolába érkező és ott elhelyezkedő falusi kisdiákokról festett színes életképsorozat után a költő a múlthoz fordul, és az erdélyi iskolák nemes tradícióit eleveníti fel: „csak Wittenberg, csak Hága és Enyed, / A múltban megfiiröszteni a mát”. Az erdélyi iskolák nemcsak a magyar, hanem a román és német szót is fenntartották, s mellettük az ógörög, a héber és a latin szövegek olvasásába is bevezették a diákokat, mindezt a folytonos háborúk: a török harcok, a kuruc-labanc küzdelmek idején. Ezt a szöveg felezőpontján: a költemény gondolati és érzelmi csúcspontján az iskolák anyanyelvi küldetésének elismerése követi. Ahogy az erdélyi magyarság körében ez általá­ nos, Lászlóffy Aladár is meggyőződéssel vallja, hogy a magyar nyelvet elsősorban az isko­ lák tartják fenn. Ezt a meggyőződést ódákba illő ünnepélyességgel nyilvánítja ki a költő: „Az anyanyelv, a mindig támadott / kenyérmező folyton termést adott; / ha felgyújtják, ha beleszántanak, / eloltja égi könnyv, eső, patak / és testünk tölti mezsgyeoldalát (...) Megta­ nultunk itt életet, halált”. Az ódái hangnak ugyanakkor tragikus zengése van, minthogy az erdélyi magyar iskoláknak az anyanyelvet fenntartó és védő küldetését a mögöttük lévő közel nyolc évtizedben mindig számtalan akadály: az államilag erőltetett asszimilációs poli­ tika ellenében kellett érvényesíteni. Az anyanyelv és az anyanyelvet gondozó iskolák mellett tett személyes költői vallomás után ismét a történelmi hagyományok felidézése következik. A költő az erdélyi magyar is­ kolatörténet és ezzel együtt az ottani magyar kultúra nagynevű egyéniségeire: Bőd Péterre, Pápai Páriz Ferencrt, Körösi Csorna Sándorra, a „paraszt magiszterekre” és Jobbágy papokra”, 36 �Palócföld 99/1 majd a hímeves iskolaalapító fejedelmekre: a kolozsvári jezsuita, majd piarista kézben lévő katolikus gimnázium alapítójára, Báthori István erdélyi fejedelemre és lengyel királyra, majd a gyulafehérvári, később Nagyenyedre költöztetett református kollégium létrehozójára, Bethlen Gábor fejedelemre hivatkozik. Ennek a történelmi visszatekintésnek is a régi iskolai élet jellegzetes kifejezései, fogalmai adnak jellegzetes hangulatot: a „gyertyafény”, az „enciklopédia”, a „skóla”, a „tanoda”. Végül újra az iskolába érkező falusi diákokra és tanítókra emlékezik a költő: „Faládások. Mint katonavonat, / hozza a hajnal az utasokat, / ingázik elsős, felsős, tanító, / kucsmáik alatt utazik a szó, / hogy más fejekbe utazzék tovább...” Ezek a múlt ködéből felidézett képek készítik elő a költemény zárósoraiban kifejezett reménykedést, amely, ha kissé szorongó szívvel is, az erdélyi magyar iskolák feltámadását ígéri, és a zsarnoki uralom összeomlását követő történelmi és közösségi bizalmat nyilvánítja ki: „A nehezén megintcsak túl vagyunk, / nem érzi nyomás süvegét agyunk, / a szív szorong csak, hitetlenkedik: / vajon ma végre felragyoghat itt / a semmiből teremtett új világ?” Lászlóffy Aladár versének pontos szerkezeti felépítése és emelkedő, majd ereszkedő gondolati és érzelmi ívelése van. A vers első négy és utolsó két szakasza az iskolai élet em­ lékképeit festi le, az ötödik, majd a nyolcadik, a kilencedik és tizedik szakasz az erdélyi iskolák történelmi emlékeit eleveníti fel, a vers középső, hatodik és hetedik szakasza pedig az anyanyelvi kultúra iránt érzett elkötelezettséget szólaltatja meg: ebben a mozzanatban találjuk meg a szöveg gondolati és érzelmi középpontját. A szerkezet ilyen módon körkörös felépítésű, és ezt a minden egyes szakaszban megtalálható refrén („Ó, iskoláim, drága isko­ lák!”) csak méginkább kifejezi. A költeménynek következésképp retorikai felépítése van: a közelebbi múltat bemutató emlékek és a távolabbi múltat idéző történelmi visszatekintések arra valók, hogy megfelelő nyomatékot adjanak az iskolák nyelvfenntartó szerepét hangsúlyozó személyes értelmű val­ lomásnak. A vers szóképanyaga is ezt a személyességet fejezi ki: először a közelebbi emlé­ kek otthonosságának érzékeltetésével, amint erről már szó esett, majd a történelmi visszate­ kintés vallomásosságával. Ezt ilyen szóképek érzékeltetik: „Sok karnyújtásnyira van a gyü­ mölcs, / mit lélek-áron kínálgat a föld, / a pápaszem se hozza közelebb, / csak Wittenberg, csak Hága és Enyed. / A múltban megfiiröszteni a mát...”, vagy a későbbiekben: „Ahol a skóla most is rostokol, / nagy fák suhognak, régi nyárfasor - / a hit s a munka ültette oda, / hogy árnyékban legyen a tanoda.” A verselés, a rímelés maga is az otthonosság élményét kelti fel, Lászlófyy Aladár költe­ ménye ugyanis azt a hagyományos versformát használja, amely maga is a 19. századi magyar költészetének vagy éppen az Erdélyi Helikon lírájának megszokott, könnyen átlátható és követhető előadásmódjához illeszkedik. A párosrímű ötös jámbusokból felépített tizenkét hatsoros versszak éppen az egyszerűség, a hagyományosság képzeteit idézi elénk. Mindez az élmény erősen közösségi jellegét is aláhozza, minthogy az erdélyi magyar iskola valóban egy nemzeti közösség ügye, és a költő nosztalgikus, mégis reménykedő verse azt sürgeti, hogy ez a közösség - nagy történelmi megrázkódtatások és veszteségek után - végre ismét lelki ott­ honára találjon - iskoláiban. 37 �Palócföld 99/1 Lengyel Balázs Az irodalmi nyelv és a szaknyelv Belenéztem egy nagy tudású, közismert filozófusnak az ÉS februári Ex Libris rovatába, és cikke három bekezdésében az alábbi idegen szavakat találtam: kommunitárius, republiká­ nus, reprezentatív, argumentáció, egalitárius, libertárius, teoretikus, autonómia, polemizál, antiperfekcionizmus, nensequitur, inherens, intolerancia, normális, etika, pluralizmus. És tovább még ugyanazok a szavak olykor ismételve. Némi műveltségem nagyjából van, nyolc évig tanultam latinul, s valamikor olvasni tud­ tam folyamatosan a latin szövegeket. Igen, de mi feltételezem, magyarul írunk. A használt idegen szavaknak, fogalmak egy részének többnyire van pontos magyar megfelelője, s mód van továbbá az idegen stílus más magyar kifejezésekkel való megfogalmazására is. Miért nem használja a tudományosság ezeket? Az említett Ex Libris három bekezdése után abba is hagytam az olvasást, bár belenézve kétségtelenül érdekes filozófiatörténeti jelenségeket kínáltak a címek. Miért hagytam mégis abba? Azért, mert van egy olyan értelmiségi beszédmód, amely nyelvünket szükségtelenül, fő­ ként németes, vagy görög-latin kifejezésmódokkal idegeníti. Fölös divat szerint. Hadd mondjak erre példát. Itt van mindjárt a recepció szó, mely ma már minden tudóskodó iro­ dalmi szövegben unos-untalan általános lett. Rá-rákiabál az íróra, értelmezi, hogy ilyen­ olyan a recepciója. Holott mi a recepció? Befogadás. íróra nézve irodalmi befogadás. És mi a másik divatszó: a paradigma? Nem világos magyarul? Dehogyis mondok olyat, hogy törik-szakad magyarosítsuk a szaknyelvet. Legyen, ha szükséges: kombinatorika, informatika, kibernetika. Ha akarják, legyen pél­ dául a Jelenkorban Italo Calvinovól beszélve: labirintus és nem útvesztő. Legyen egységbe foglalás helyett: szintézis. Tudomásul verzem, hogy a tudományosságban, sőt már-már a köznyelvben is, a jelekkel és jelrendszerekkel, ezek összevetésével foglalkozás: szemiotika. De az etika miért nem erkölcs? A teória miért nem elmélet? A polémia miért nem vita? A diskurzus, miért diskurzus? De visszatérve a kiváló filozófus Ex Librisé re . A cikk vége felé belenéztem - érdekelt egy másik, szintén közismert filozófiisnő bírálata. Tudom, hogy a filozófusnő nézeteiben már régensrégen alapvető változáson esett át. Ez tény. Bár én változatlanul nem rajongok eszményképért, iróniával mondom - azért a szigorú 38 �Palócföld 99/1 erkölcsű és minden megpróbáltatás közben egyenesderakú Lukács Györgyért. IrodalomÍzléséért. És persze a tanítványaiért sem, akik ha változnak is, gondolkozás módjukat végleg nem felejtették el. Az Ex Libris a filozóflisnő régmúltjából például így idéz: „Vágyunk volt a cionizmus és a marxizmus.” (Mellesleg, érdekes vágyakozás lehetett.) Az Ex Libris a maga sajátosságában így magyarázza ezt a vágyat kritikájában: „inkább a tönniesi értelemben vett (emotiv) közösség, mint a (racionális) társadalom szerveződési formájában látja ...” a filozó­ fusnő a dolgot. És hozzáteszi: a kritika. „Az más kérdés, ... hogy hiányzik-e belelő az emotiív közösség akolmelege, mely intellektuálisan inspiráló éppúgy lehet, mint bénító.” De elég. Változatlan kérdésem marad, nem lehetne-e közismert magyar szavakat hasz­ nálni, nyelvünkön természetesen írni? Vagy a tudomány az tudomány? A filozófia az filozó­ fia? Gondoljuk meg, éppen az Ex Librisben recenzeált filozófusnő írja ominózus cikkében hadd rejtsek én is szövegembe idegen szavakat -, hogy a filozófia nem a legfőbb érték. De ha netán az is, nem lehetne mondjuk a kiváló Hanák Tibor frazeológiájával ír­ ni, vagy netán azzal az érzékletes, gyakran nyelvi leleménnyel fogalmazni, amivel Határ Győző gazdagítja gondolati kifejezésmódunkat? Nem divatos nóvumokkal, hanem expressis verbis történeti bölcseletünkkel? Hiszen, hogy nyelvünk elé bő lehetősé­ get kínál még a filozófusoknak is. Reménykedem, hogy a feltételezés miatt tudósaink nem fognak ránk neheztelni. 39 �Palócföld 99/1 Tornay Mari Hogy eltűntek azok a kacsingatós bukszák 1 j azok a bordó meg szilvakék tenyérpárás ujjnyomizzadt átmelegedett plasztik izék miktől úgy rémüldöztem akkoron holott e vicces buksza igencsak kurrens cikknek számított. akár később a jugó rumpuncs meg az elfüjta a szél. nicsak dugdosták orrom alá mi forma asszonyságok dajjeroshajú kövér seftelők vegyed hát megfelé majdhogynem üldöztek vele. miközben a bukszadéjmon valamitől tényleg kacsingatott. amennyiben az kacsingatásnak volt nevezhető olyanformán mintha merev szeme folyott volna kifelé. vagyishogy rollózott benne a babakék szétspriccelt akár a kék higany. 40 �Pa KV föld 9 9 /J hol fennakadt egy szemhúnyásnyit hol elsiklott lefelé mint ki üres szemekkel haldokol. illetve néhol halott holott élőt formál egyéb esetben. Hát ezeket úgy tűnik már ellopdoshatták utolsó szálig. bár meglehet e bősz kacsingatástól a gyanútlan rabló is elrémülhetett messzire dobta kezéből kiesett. így follelhető még néhány fejreállva parkok sosekotort húgyszagú avarában. bár cafrangos mostanra a kékbordó plasztik s maradt a rozsdult drótváz elfajult egérfogó. s a fakult démon a málló kartonon. tán kacsint is néha ha hódara a parkon mint sortüz végigporol kacsint buján mondhatni szekszisen. *** rejthet még néhányat valahol vidéki vénasszonyok kincsei közt holmi hokedlifiók amely ha nyikkan s a szemcsés fény rápereg még kancsalkék kacsingatásba kezd. *** panghat tán jelentősebb készlet a mogorva fröccsöntő pinceműhelyében összegumizva alig pihegve. de hogy az árvák akárha egyet is még kacsinthatnának ki merné ma már állítani. 41 �Palócföld 99/1 Marczinka Csaba Asszony (G. Katának) érett indiánnyári - barna bőr halványan felsejlő szeplőkkel, villanó fegyverek: karperecek és gunyoroshuncut macskaszemek pumaléptekkel szökkenő kerek - bronzszínben fénylő combok s bokák macskaszeretők - ragadozóanyák lépő nőalakká stilizálva; Asszony lépdel lelked bokrai közt, csókolják talpát a frisszöld ágak! Anyatestében hordozza a Sorsot, öléből kel ki életed - halálod... átformál, mint formátlan masszát a varázskezű, korongozó fazekas - állóvized felbolydul, mint a méhkas, s körbezsong az Asszony illata... 42 �Palócföld 99/1 Tomkiss Tamás rr O komoly (asszonycsúfoló) Ördögök élete zajlik a páston: torz nemiség zseni nőbe hatolva. Ez van. Izzad az óbugyi rajta. Őneki fincsi nagyon minden, ami látszik, amit lát, látni tud, engedik látni neki. S még így, felerészben úgy, meg amúgy is. Jaj, jaj, istenem! Mekkora géniusz ő. Tud nem úgy, sem így sem lenni, s kénbűzű súlyos seggét jól belenyomni összmagyar édeni felszabadultság hős, diadalmas megszületésén, költők áprili négyedikéjén díszmatrózba. S kis butus arccal rút betegek képébe hadarni. Jaj. Individumként szállni a ringbe: ez lett őneki írva a könyvben. Rengeteg édes esély van, és hülye klikkek nem veszik észre. De ő más, ő, a komoly, mindnyájunk üdvét lágyan ringó seggel most elorozza: szipkát tartva a kézben, jó honorért csak egyre szaval, remeg, írva szaval, dalol. Költ, tojik. Édesen 43 �l’itl.Vlold 99/1 Fabó Kinga Csak ha muszáj, szamuráj Tartozhat-e egy lélekhez két test? Vagy ez eleve kétes gondolat? Lehet ugyanannak a léleknek két különböző, mégis egy testbe kódolt külön útja? Valóban két külön út az? Vagy közös kör, külön-külön körbefútva, amelynek a középpontja egy? Kerülgetjük. Együtt nem érhetjük el. Én - a gésa - rés a biztonságán. Ha bevallja: a rés nyeli el. Ha tagadja: a hiány. Az én hibám? Ha megfejti: saját képmása veti ki. Két egymásnak szánt jel, hívás: nagy kihívás mindezt sejtve, egymást, önmagukat mégis ezért félreértve, rejtve. Megfeszül a lélekpánt. Két jelöletlen jeltárgy 44 �Palóciold 99/1 között - lehet más? Megöl, ha mégis megjelöl. Ha megjelölöm: megölöm. Örök, megváltatlan jelek között gyötör, gyötröm - egymást félve. Jelnek nincs jó megfejtése. Úszkál-csúszkál a jel alatt: végleg rögzítetlen marad. Vagy fixálom: szégyenbélyeg. Hiába a közös lélek, és a két test, összeforrva, ha két külön úton jár. Hát nem muszáj, szamuráj. Lóránt János Demeter rajza 45 �Palócföld 99/1 Makay Ida Forgó örvény Reggel volt? Dél? Vagy alkonyat? Nyárelő volt? Bronzlángú ősz? Túl már a mérhető időn? Lakatlan puszta csillagon? Ketten a minden kezdetén, pőrén a lángoló Napon. Ölelésünk ringott, merült, és mint a nagy folyóknak sodra, forgó örvény, a szerelem égig forgatott. - S a mélyig. Fölragyogott múló-szép testünk: Rodinnak halhatatlan szobra. Eltorlaszolva Kiégett Napok keringnek. Eltorlaszolva mind az út, amely a fényhez fölvezet. A tenger tükre összetörve. Nincs többé fény. Az Isten megvakult. 46 �Palócföld 99/1 Magába old Sodornak a percek, az évek, induló s elsüllyedt hajók. Fekete ég, égő szivárvány felettünk. S örvénylik a hó. Emészt az idő. Magába old: Az örök tengerek a sót. Irgalmatlan A csöndet hallom: - Szavad hallom. Nézem az alkonyt: látom szemed. Ragyog sötéten, s lángot vetve. Már-már Te- S nem Te. Itt vagy. - És nem vagy. Irgalmatlan az emlékezet. 47 �I’.ilód'ökl 09/1 Térey János Az ordas azonosítása Az ordasnak szaga van. Mintha látatlanban kerültél volna ismeretségbe a genitáliáival. Amúgy ígéretes áru. Fiús pengearc, gótikus kéz, tövig nyírott zongoristakörmök. Ő szokott lármát csapni a negyediken, és kisfiamnak szólít. Hetykén csóválja a melleit a gangon, mint egy sarki nő, amikor becsöngetsz hozzá: vegyen vissza a hangerőből. Úgy teszel, mintha érdekelne, udvaroltatsz magadnak. Be nem áll a szája. Az ordas vidékről fölkerült nő, akit boldoggá tesznek az egyszerű örömök. Szeszélyei hihetetlen merevséggel párosulnak: utóbbi mintegy bebetonozza az előbbieket, törhetetlen burokként. Az ordas téged traktál, de megjegyzéseidre föle botját se mozdítja. Az a benyomásod, hogy nincs tisztában a szavak jelentésével. Alapjáraton is tűzokádó, kocsis módjára anyázik és káromkodik, nem dühös pedig. Szokása, hogy névtelen képeslapon üzeni meg lesújtó véleményét az ismerőseinek. Az ordasra nem alkalmazhatóak fokozatok. Viselkedése a racionális tárgyalás keretein kívül helyezi őt. Rögtön és halálosan szeress belé, vagy áramtalanítsd a zenegépét. 48 �I’alód'öld 99/1 Restár Sándor megbűnhődött sorok - az apaságról (fiamnak - hirtelen felindulásból) 1. ha most felkelnék üres lenne az ágy ott vackolódna átizzadt paplanom - a szerelem ondó-virágai rajzanának a novemberi szélben a galambok csőrükbe kapnák és kiokádnák az első kanális fölött 2. ha most felkelnék üres lenne az ágy - nevet is adhatnék neked szeretetet tisztes dédelgetést amit - majd bármikor megtagadhatsz ha akkor még lesz lecsapható telefon 49 �Palócföld 99/1 3. ha most felkelnék üres lenne az ágy csatasorba állítanám a felhalmozott vodkás-üvegeket lágy nyugalmat árasztó kazettát helyeznék a „ tán még meglévő magnóba ” - és apró - megfontolt mozdulatokkal kirugdosnám alólad ANYÁM HALOTT HINTASZÉKÉT! érintsd meg hiányom (Latinovits Katalinnak) feküdj le mellém hagyd cserben a fotelt - ez a mi időnk szépen zuhogó szenvedély-illúzió feküdj le mellém érintsd meg hiányom ölelj át - szoríts : mint herefojtó aranka a karósbabot feküdj le mellém - vedd vérem anyám légy! - kedvesem párom és testvérem! 50 �Palócföld 99/1 Polgár Julianna Háromszáztizennegyedik hálaének Reggelremény A Hajnal sebén átszivárog a virradatvér - Átszivárog A fájdalom csöpög így csöndben megszálló indulattal - Csöndben A szerelem ily hű s pazarló megtagadható menny - Pazarló A megbocsátás ily vezeklő engesztelő megértő - Vezeklő A Kezdet ilyen mély a csontban felejthetetlen véset - Csontban A Hajnal sebén átszüremlik a Reggelremény - Átszüremlik 51 �Palódold W /l Pék Pál A függöny mögött áll „Az ablakban egy árny bukott f ö l ” Seamus Heaney A függöny mögött áll és újra látja: a hegyek ormán fuldoklik a Nap Almafát lát szirmok záporában, s az egészet, mi részekre hasadt. Látja még a hibbant mécsvilágot, hogy omlik benn a hallgatások tornya, s akácokon habzik át a fürtök mézillatú, férget köpő pokla. Éj kutyája nyí szűkölve akkor, s mocsokba fül minden mozdulat Tükréből a tükrök népe mégis emléktelen-vakon kiszakad. Örvényből a fénybe tart, s a testét kínok gyöngye ahogy kiveri, más időben, tudja, isten verse a visszatérés szavát lükteti. Megfordul hát, s táguló terében ráismer a régen elhagyottra, ki szerette, és ragadozó kedvvel sorsába most némán befogadja. 52 �Lét „Mi rajtad állt minden partok felől tar rajban lép át egy másik képbe ” Paul Celan Kit pőresége öltöztet, akármit hazudhat Imái a csönd kifosztott csarnokába hullnak, s mert elfutna, ha kél a jel, a kertre zuhan, házra Szodomái ragadozó egek lángpalástja, és nem érti, hogy miért sír, ha az idő burka kihasad, és forró szelek örvénylését hallja, ha menekül a föld, az erdő, lobogva a hársfasor, s bújdoklása pitvarában akolból nő új akol, kések mécse hívja csak, és megváltatlan, mintha nyárba, születése előtt üres szívvel majd a pusztulásba. 53 �Palócföld 99/1 ABLAK Ales Debeljak Csendszótár i A dolgok üresek. Nincs bennük semmi. Sikertelen terv gyümölcsei. Növényzettől zöldellő vízben ázik a táj. Árnyékkal szegi be a láthatár vonala. Tele van ürességgel, mindenki rettegi. Vajon tényleg jázmintea-szagú volna a reggel? De hiszen mindez nem jelent semmit. Sétádat is folytathatod, egész a partig, mi sem változik. Amit tekinteted felölelni képes, egyetlen keserű látomás csupán. Régről ismerős eseményeket villant benned. Eszed ágában sincs a dolgoknak helyet találni. Hogyisne, hisz túlélik képzeletedet, reményedet, titkaidat. Dolgok vesznek körül. Nem is olyan nagy baj. Szilárdak. Létezők. Csak ők. Ales Debeljak 1961-ben született, összehasonlító irodalomtörténetből diplomázott a ljubljanai egye­ temen, majd művészetszociológiából doktorált New Yorkban. Öt esszé- és négy verseskötete jelent meg, ez utóbbiak közül néhány éve a Minute strahu ( A félelem percei, 1990). Számos díj jutalmazottja, versei több nyelven olvashatók, angolul kötetei is jelentek meg. Az amerikai irodalom fordítója. 54 �Palócföld 99/1 2 Erőtlenül, mint erődítmény, melyet nem fürdet sosem a láthatár, sőt, még erőtlenebbül: mint például a tó estében ráncolódó vize, mely sehol sem csordul túl partjain. Igen, erőtlenül kívánod a halált, kivársz, kémlelsz, lopva veszel levegőt. Mi lesz már? A gázlónál nem tűnik fel a várt alakzat. Még egy másodpercre, annak töredékére sem. Túlzás, hogy látunk s még hallunk is: ha a vízfelszínt befogadtad, nincs már mélység, mint annak a terhes nőnek a mozdulatában, akit egy reggel az utcán láttál. Hogy mindezt észrevedd, nem kell más, csak a nehézkedés. Meg a nevek, napok és éjek, más nemzedékek élete. Túlzás itt minden. 3 Az idő van. Mondd hát ki, ami egyszer kimondatott már. A félreértések elkerülése végett. Kezdd, ahol akarod. Jobban úgyse szenvedsz majd, mint most. Ha egy madár felkap a víz színéről, röptében ott van zuhanása. Neked, neked sincs vesztenivalód. Amennyit adsz, annyid marad is. Tudom, ha idegen nyelvbe menekülsz, hiányozni fog a testedet szétszálazó csend, hiszen belülről ismered. Mert csak az ember hal meg, némasága sosem. Ám a fészkükre szálló seregélyek röpte zajos. Emeld fel kissé hangodat. Beszélj hát! Mesélj! Oly néma vagy, s mindenki lélegzete leszel. DÓ �Falódold W /l 4 Elég a szóból! Inkább bóbiskolok. Felettem vadludak húznak, bennem száraz köhögés, izzó parázs. A szél a tetőn fordít egyet a szélkakason. A végén még én maradok. Igazán ideje lenne megfejteni a csend akusztikáját, e szüntelenül rejtjelezett beszélgetést. Nem leszek többé senki jaja, ámbra-mélyen kristályosodó kiáltás. A csillagok fagyosak, fény gyűl az emberi lakhelyeken. Mindent elönt az éjszaka ultrahangja. Mit várhatok, mit is adhatok még? Megjegyeztem a testi fájdalom ritmusát, minden reggel evvel kezdődik a világ. Ismerem a képek, a régi írások áltatásait, szeretnék megint magamra maradni. Utcára tett csecsemő, sikoltok. 5 Borzongás és kétségbeesés fog el: minden dolognak itt a szobádban, de bárhol máshol is, minden dolognak neve van. Szédület tölti ki napjaidat, nézed mozdulatlanul a tévé zavaros képernyőjét, az üres udvarokat, a könyvek és lemezek gerincét, a keskeny lépcsőt: fenn komor ég ismétli a kétségbeesést kék, feszes ablaküveg-hártyán, pocsolya színén. Felhők foszlott, mit sem érő alakja, kevéske szerelem! Nem is hiszed, milyen bátortalanul siklasz a mozdulatlan dolgokon át, ajkaddal tapogatva. Véred lüktetése nem veri fel a csendet, csak te szenvedsz. Nem akarsz lenni, ami vagy: nélküled létező dolgok valósága, akár a fájdalom. Nekik már halott vagy, mint az elfoszlott rózsa. 56 �Pa Uh löki 9WI 6 Alig látható levegő-rezdülés, mimóza-mezők, egy gyökérdarab hódító illata, a lány kezében magasra tartott lámpa parázstartója: miféle neszt hall félámyékban félig enyésző fejéhez közeledni? Hideg verejték önti el homlokát, és tágra nyílt szemébe csordul. Éget a sós folyadék. Tekintete elsötétül. Csend, mind nagyobb halomban. Elszáradt füvek gyullandnak meg a talpa alatt. Most feledheti el a boldog napokat. Ajkáról sem olvashatod le a benne gyűlendő fájdalom száraz nyomát. A föld forog még, meglehet, semmi se történt. Az erdő hallgat, minden út őelőtte. Csendesen áll, hallgatja, hogy visszangzik az üresség. 7 Nedves kátrány. És nyugalom, ásványok örök, rejtett futása a völgyek, a hegy belsejében. Idegen ő, szenvtelenül nyugodt, mint messzi északi erdőkben a zuzmó. Örökké tartó, köznapi beszélgetés. Mely mindössze négy vagy öt szóból áll. Csak egy szerelmes ének tudja elhessegetni. - A foszforeszkáló óralap ragyog. Erőtlenséged dátuma. Jó ideje érzed, hogy nem tudod majd lefordítani, nincs rá jó szó. - Ha el tudnál képzelni nyelvet ige nélkül, tovább élnél talán. Levethetnéd a szökevény idő terhét a kimondhatatlan surrogásban. Koponyádban ezért s még ezer más okból kifolyólag felforr majd a velő. Jéggé dermed az arc. Retinádon vakfoltként Moby Dick marad csupán. (Lackfi János fordítása) 57 �I’alócföld 99/1 Clive Wiliner Földkelte Kik elsőnek léptek a sivatag-fehérre Ami a hold, s láttak lebegni térben Egy bolygónyi oázist, mely messze felülmúlta E vándor faj sóvárgó vágyait, s az égen Smaragd, sötétkék sej lett fel, a tépett Fátyol ködén át, mintha sár s homok, Vad rozsda, friss vagy régi vémyomok Nem szennyezték volna a föld minden színével. Látomásokban jelent meg így: jött feléd Áttetsző-csillogón, mint újonnan-teremtett, Mögötte vaksötét. Dicsérjük szent nevét, Hisz (szólt a zsoltár) Menny és Föld tiéd, A nagyvilág alapjait Te raktad le, s így lett Minden, mi benne él S Te ontasz annyi vért. Clive Wilmer (1945-) Cambridgeben élő angol költő. Válogatott verseit 1995-ben adta ki a Carcunct Press. Gömöri Györggy el több kötetnyi verset fordított magvarból (Radnóti Miklós, Petri György'); 1998 szeptemberében megkapta a Magyar PEN Club Ady-emlékérmét. 58 �Palóc told 99/1 Háborús gyermekkor Takesi Kusafukának ajánlom „Ha nem lenne szenvedés ezen a világon, azt hinnénk, a paradicsomban vagyunk ” (Simoné Weil) Te, aki Tokióban Születtél negyvennégyben, Tudod, a háború Törvénye egyszerű, így volt Londonban is, Pedig hát mi győztünk S a vesztes sorsa rosszabb. Tudod - mondom, dehát Mivel beleszülettünk, Ugyan hogy ismerhettük? Az volt a világ. Most te Próbálod kifejezni Egy később-tanult nyelven, Milyen volt és miért. Visszatért a természet Tokió centrumába Hangodban némi gúny van Hogy megvédje a túlzást, Hiszen milyen más módon Sűríthetnéd szavakba Mit mondani szeretnél? A felidézett képek Vallanak igazadról: Fücsomók, bombatölcsér, Lábatlan gyíkot bámul A guggoló fiú; Üvegszilánkon lepkék: Imádkozó kezek. 59 �Tán okulhatott volna a jövő mindezekből. Hallhattad, ébredezve, Az ismerős madárdalt Szeplőtlen pirkadatkor, S varangyok vartyogását Az elhagyott kutakban. Lepusztult tájnak hívják E puszta, bár termékeny Földet, amit leírtál. Itt nőttél fel, s tanítóm Lehetsz: a szenvedés hogy Fonódik szeretethez Simoné tikkadt szívében. Nekem is van emlékem: A Szent Pál katedrális Kupola, sisakos fej, Felszáll, ha bomba robban. Más volt, amit ismertem: Egy hamvából feltámadt Város, gyomos romokkal. Döglött bombákkal játszva Egy külvárosi, szétlőtt Házsor helyén, lepusztult Üres szobában, melyen Áttört a rododendron: Elhagyatott, vad Éden Volt az egy kisgyereknek. Közös vágyunk, ha van, nem Az, hogy bármelyik helyszín Vagy idő visszatérjen. Ha kegyelem és hűség Túlél tűzvész-világot, Elménk ma azért lángol: Maradjon meg a béke. Angolból fordította: Gömöri György 60 �l’.tkVIokl W/l Bállá D. Károly Párás hajnalon Remény vegyül a felkavart arányba, haláltusában kényelem henyél. Már elkerül a szűzleány fohásza, hogy éjek álmát tetten érje még. Rakéta pöffen, kék meg sárga: már díszben áll a lelki bérlemény. Ma bordélyt nyit a kis apácazárda és szénné ég a zengett költemény. Talán a kéjes indulat tolong ma minden ferde, vesztett rándulásban ... De késni folyton nem lehetsz bolond, hisz ezer égő sebből vérző nyár van. Rossz rímek kélnek párás hajnalon s avarnak készül már a sárga lomb. 61 �Palócföld 99/1 Könnyű őszi látszat Acélok pántján tévelyül a hit s alakja látszik még a gyérült nyárnak, amíg a tűnő fényből rádtekint kevéske sérült hajlamú alázat. Homályba vesznek csonka hídjaid, pedig még csalva csal a könnyű látszat. Vizeknek szennyes habja kél, amint utolsó mérgét érleli a század. Talán a kéjes indulat tolong ma minden ferde, vesztett rándulásban ... De késni folyton nem lehetsz bolond, ne tudnád, hogy a tért hitekben gyász van? Legyen tied e gyűrt bohócporonds vegyülj az őszes lázba álruhásan. 62 �Palócföld 99/1 Petrőczi Éva Hampton Court... Hampton Court napsütése mit is tett, mit is? Voltaképp semmiséget, csak azt, hogy egyetlen napig, akkor, ott és amíg ... szelíd rőtvadak hátának pöttyét számlálhatta, nem nyomorult garasait. Olyan volt az a nap, mint aranyos háló tompuló fényű hajon, vagy mint amikor egy vonszolódó test váratlan és utolsó, könnyű kontratáncba hajol. Egyszóval, múlékony oltalom. 63 �A Rézorr tetején A rézorr tetején az imént, akár a csóva, vizsgalázas, fürge mókus futott, elveszítve talárt és kalapot; mégis, szavamra, a nemes Ökörfalva dísze volt. Oxford\ Brasenose College, 1995. június Hálátlan hálavers Sirálysírás és könyvlapok között lassan morzsolgatott, magány hasztalan tanítgató napok majd szeretlek, ha VOLTATOK! 64 �Pünkösd, hiányjelekkel Nem csap fel erretájt sehol, sehol tüzes nyelv, pünkösdirózsa-tajték; vörhenyes, lófejű királykák között dehogyis válogatnék. Észak-Wales, 1995. Pünkösd Egy hozzám írott versre Versbe rántott áldozatim, ti, érteni csak most kezdegetem, mért a szabódás, mért nem ujjong mind, aki és amiképpen tollközelembe kerülhet: mert mint anyaméhből kijutott, védtelenke parány, oly meztelen az, (legyen bár feje búbja havas!) kit versbe szólít a sorsa. Mondhatom így is, bár közhelyesebben: ezúttal a hóhér akasztatik itt. 65 �Palóciold ‘>9/1 Pintér Sándor Amíg a megtisztulás napjára virrad Alkonytól hajnalig. Csak azt elviselni! Bolyongva Mozdulatlan baglyok, denevérek kihalt tartományain Át, álomból ébrenlétbe, aztán újra a belső Mozi nézőterére billenve át, csak élni túl, Ahogy esik és havazik, ahogy hull alá szakadatlan Megannyi évszaka elmének, istennek, tájnak. Ha nem vigyázna ránk a Szobrok Éji Istene, Akár le is dőlhetne vázunk a sötéttől Málló talapzatról, de így, hogy velünk van, Testünk akár a márvány, oly sima és végsőkig Csiszolt, akár Palestrina, vagy Mozart miséi. Csak a lélek hányódik szüntelen, mintha Valami lélekvesztőn lenne, s ahogy elalszunk, már Feszíti is hálóját az éj a tudatban, ahogy Pókháló szövi be az eget is azon az éjjelen, Mely a Megtisztulás Napjára virrad. 66 �Palócföld 99/1 Dukay N agy Á dám Meghívó A kézben meleg lesz a viasz, ha épp látogatási idő alatt érkezik, de a szív már nem lesz a régi. Öregíteni sem kell magunkat szándékosan, elég, ha ezt-azt átbeszélünk, komótosan bepakolunk idegen sporttáskáinkba és visszanézünk az ágy melletti kisszékre. Amikor eljön értünk a mentő, ígérted, szomorú zene szól majd, s utunkat a ‘80-as évek filmanyagán sem látjuk viszont. 67 �I’mI.V I o M " ‘j/l buSzabó Dezső faragván az új verset az asztalon ceruza-hegy a körmökön napnyugta: pislákol a láng dupla fekete — kettős látás el nem marad a virrasztás ébrentart ezerkilencszáz­ kilencvenöt gondolat szélnek eresztették az utolsó levelet is az utolsó levelet is szélnek eresztették nem sikerült megtartani: a vers fonalát elszakadt a vége 68 �I’alóclokl 99/1 Janox Hommage a Szabolcska M. Kedves M.! Hogy levelem megtalál, semmi kétség; légyen akár halál, mely elválaszt Tőled. Nem feledtünk, olyan vagy, mint a kék ég felettünk. Sajnos, ismeretlenül nevezlek néven, azt hiszem, tán így eveznek fenn a felhők, éppen úgy, mint régen, messze, fenn a magos felhőégen. És nem így van-é? No látod, ember, ím a való, nincs itt vita, sem per, Mit szivével lát az ember, úgy van, Virágban a szépség, nem a húgyban! Verseid százak kacagták ki, mert gaz, csibész K. úr visszaélni mert neveddel, de te tűrted csendesen. Hogy tehetted ezt velünk, kedves M.? Szóra nem nyitottad ajkad, akkor sem, mikor úgy tért vissza ez agg kor hozzád, hűtelen, költőfejedelem, Hogy nem gondolt, ó, tenfejeddel, M.! Az maradsz, a versek ihletője, Fel nem ér átokkal illetője Nagy poézisednek, hozzád, Jóság, Mind irigység, gáncs, nebánts-hiúság! Mindhiába cselszövés és átok, Mesterünk maradsz, szivedbe látok, Csend van ott és hull a hó, ám e nem Érdemtelen, kár a szó. Ámen, M. 69 �Palócföld 99/1 Hományi András Ferenc csendélet mosott fehérnemű pipacsok lepedők a réten asztal székek sarokban mózeskosár könyvek nyomok a polcokon egy régen hervadó elfeslett zsoltár mozdulatlanná dermed a lét a levetett kabát felszakadt foltja gazdátlan szendereg az ablakot bezárja egy házfal s a színei leporlanak a mosoly a könny ismerősen szótlan a ház koporsó jövője egy gyermeké Fekete a vöröslő ködben valahogy így egészen lassan hányadunk lefelé 70 �Palócföld 99/1 Gittái István Helynek szelleme Felköltöztem a dombtetőre bámulni búzatengert, hómezőt és csillagokat. Habár szeles a hely, és messzi a szomszéd, itt ügyelhetek csak igazán magamra. Mint a madár, lám: minden bokorról, fáról szabadon csipegethetek, és repülhetek tovább. 71 �I'.ilódold w / | Szemfényvesztők jöttek Tenger felől szemfényvesztők jöttek. Nyakukban távcső, s göngyölt köpeny hónuk alatt. Megkérdezték merre van a város, s hogy nem tudunk-e eladó tüzet? Készségesen amoda a domb mögé mutattunk, ahol is a város, és eladó a tűz. Máskülönben halszag szállt a szélben, s épp erőre kapott az égi kék. 72 �I’alócfold 99/1 Molnár Attila Benedek r O-dunai elégiák ' hat geboren lassen (R. M. Rilke-nek) ich-Elek, du bist vonatfutty ha meghalok, én a gemütlich korsód, a töltött, a túlfűtött, szenvedő költöd, értelmed verlasst nélkülem. ecetbe mártott türelem tűnik el velem, rímeim sarujába bújva és bezárva a magányba bársonyruhád az életem. betonlepel: a városok vánkosán gefallt mich ahol lágyan rodin-edik a végső gondolat - s ti mind elpihenve alkonyaiban, belém hasít öled; az idegen kavicsok. Jaj, mit teszel majdan Isten, legalább hagyj, geboren lassen. 73 �Palócfoki 99/1 Magyari Barna 1848. március 15. Petőfi feje alá rakta Közép-Európát és kis népeket álmodott hosszú nemzeti öntudattal elméjében gyertyákat gyújtott a magyar a fénynél félrecsúszott szoknyájában táncolt a Nemzeti dal Kossuth forradalom-illatú parfümétől gutaütést kapott az önkény Táncsics börtönszagú zakóját ingyen mosta az eső s a képzelet műtermében több tízezer nemzetőr rajzolta a remény szárnyait 74 �Palócföld ‘>9/1 Oláh András a visegrádi remete Görgey Artúr emlékének semmid sem maradt hát csak az óralapot súroló mutató egyhangú kotyogása s a bitókon érlelt gyűlölet állsz szégyenfához kötve csúfolnak a megvakítottak szavakból font korbács sebez horgadó vádakkal feleselsz félre vert harang a szíved s a történelem hazug díszletei közt újra csak gyászmisét celebrál a szél 75 �I’.llót told W /l Lászlóffy Csaba Etűd Riadozni már vagy még? hol ér véget a nagy ég? tegnap még ficánkolt hal vagy ember ahány volt lepergett a pikkelye lefordult a cvikkere bele is kifordult mint a múlt egyet kordult mi volt: nádszál vagy páfrány kit a világ csodálván megnyílt majd kitágult színe előtt? csak bámuld amíg ezer ráncot hajt amíg utolsót sóhajt aztán csak az árok csak a csont ki rád várok 76 �Palóciold 99/1 Délutáni alvás ha fiam kérdez kuss pokolgép! ( „KRÁSZNÁ’') hol a HORKA-nó pej? - reme roma nem telik új légióra kifeküdni szűzi hóra várni jóra ülni lóra mindegy: végső első óra frankok gótok földbe ásott hernyón hizlalt látomások alsók felsők mindig mások muskétások szkizo-trének hátán obsitos legények génfaló oligofrének billen palló világdeszka révületből rege lesz ma? (apolgat majd szoldateszka) leépülve mit kívánsz ott? színleld bár ej! ropd a táncot szét ne tépd Ejrópa-láncod gyűlnek ráncaid orozva ezer év volt széle-hossza Ázsiából balkánkoszba délutáni alvás? kérdem fekszem összekoccan térdem fázni félni: furcsa érdem írógépbillentyű-sor ha réges-rég a fűbe szórva mintha néma zene szólna 77 �Palócföld 99/1 már csak el nem tűnő részek már csak gondolatban érzed merev szárnyak üres fészek puszta ország halott korszak szétszedett nyelvben ki koslat csak idézet már nem jóslat még egy sajgás - csak a vesztes égő álma amíg csend lesz még egy pont. mondd mihez kezdesz? (1999. január 17.) Földi Péter alkotása 78 �Palócföld 99/1 Fecske Csaba Nem tudhattuk Sose lehet tudni mi jön a következő lépés hova visz ami fontos elidőzik egy kicsit mindig többet veszítünk mint amennyink volt a lemenő nap mint felpuffadt vízihulla lebegett féltünk csónakba szállni valahol egy rózsa neszezett kóbor kutya szemében tűnt el az alkonyat csillagokkal vesződött a víz csónakkal a nádas műtétje lesz mondta az anyja hirtelen ahogy a gyermek a kályhától kapja el kezét Cinke repült a kert fölött a kávét csürcsöltük épp szemem egyre gyakrabban időzött el törékeny alakján akkor kapcsolta le mindig a villanyt átadva a teret az éjszakának amikor a legnagyobb a veszteség a terasz az előzékeny lugas a széllel ahol éltünk s ahol talán még élünk ma is egy fürkésző szempár fókuszában hátunk mögött a szemérmesen hámló vakolatú ház Hogyan ért véget augusztus ki tudná megmondani a gyerekek a partra futottak ellopta arcukat 79 �l’alócföld «>9/l a nádas hogyan ért véget augusztus ahogyan a kérdés szavait kimondtad megbotolván a mohos kőben amikor fenyők illatával megérkezett a szél volt egy naplementénk műtéti hegre emlékeztető vörös csíkkal a láthatáron egyetlen szál cigaretta az éjszakában egészen áttetsző lettél a holdsütésben bőrödnek szinte üveghangja volt a hullámzás távoli neszezése feküdt közénk egy ifjú test tragikus meztelensége A levelek változó színe a kertben a vízen iramló fehér talpú szél ezek maradtak belőle titkaim egy ezentúl bármikor előhívható kép öröme szomorúsága a lábnyomok mindig emlékeztetnek valakire és eltűnődsz milyen messziről is jön akijön a fájdalom és izgalom grimaszával az arcán kit képzeljünk a lámpafény udvarába akkor még nem tudhattuk mi jön majd mivé lesz a féltenyérnyi arc amit még képes fölidézni az elvadult emlékezet 80 �l\l kWIliid W /l M€RL€G G. Komoróczy Emőke Ezredvégi közérzet... Az Irodalom Visszavág című „alternatív” folyóirat szerkesztője, Tomkiss Tamás még a lapja radikális irányához szokott támogató baráti - vagy csak rokonszenvező - kör számára is meglepetést okozott. Első önálló kötetének címe (ALT CONTROL DEL) a számítógép nyelvén a lefagyott rendszerből való kilépést jelent - no igen, de merre? hova? Az ifjú költő egy mele­ gebb, szeretettelibb, „emberszabású” világ felé tapogatózik, úgy vélvén, az internetes kultúra, a globalizáció még inkább szétroncsolja amúgyis törékeny, féltve őrzött emberi kapcsolatainkat s egy még ridegebb, ember nélküli világ felé taszít. És a lelkileg felkészületlen, a személyi kapcsolatokra éretlen, érték-fogódzók nélküli ifjúság a számítógépes érintkezés racionális há­ lójában épp azt nem kapja meg, amire leginkább vágyik: az élő szeretetet. A kötet élén álló ÉN című vers valójában az egész huszonéves nemzedék közérzetét tol­ mácsolja (nem véletlenül íródott többesszám első személyben, holott korántsem a régi érte­ lemben vett „közösségi” költészetről van itt szó!). A lírai ÉN tanácstalanul áll a nagy világátalakító küzdelem előtt: vajon különb lesz-e az Új a megszokott réginél? Szó sincs itt „heurékás” jövővárásról; ellenkezőleg - ez a korosztály nem bízik a Jövőben. Szerzőnk úgy érzi: „intertotális félreértés vadporontyai”-ként, az „interglobális félreértés vadhajtásaidként elárvultán, magányosan „úsznak a semmiben”. „Nekünk itt nem lesz szezon / minket setétbe dugnak el / ahol zavarni sem tudunk. / Hát így vagyunk /.../ de hol vagyunk?” A cikluscímeket is számítógépnyelven adja meg a szerző, mintha ezzel is hangsúlyozni kívánná: egy „belterjes” körhöz szól csupán, a rokonlelkekhez, az ifjakhoz, hiszen megértést másoktól úgyis hiába várna. Egy hattételes verset egyenesen számítógépre komponál (Himnuszok a Központi Számítógéphez). Mindeközben a „beavatottak" nyelvén beszél értse, aki tudja... Látszólag neoromantikus alaphelyzetböl indít: egy favágó járja a sűrű erdőt Szilviájával, kezében balta - vágja-nyesi a gallyakat. De szó sincs itt József Attila „favágó”járól! Aki kicsit is tájékozott az ezoterikus szimbólumok körében, az azonnal felismeri: a ciklust erotikus jelképrendszer szövi át meg át; ugyanakkor nyilvánvaló: az érzéki sík nem képes áthidalni azt a szakadékot, amely a két „együttbolyongó” között feszül. „Amit léleknek hívnak: elveszett”. No de milyen perspektíva nyílik azok számára, akik lélek nélkül, az érzé­ kiség sivár paradicsomába alámerülve szeretnék életük alapkérdéseit megoldani? „Szelíden, lassan ég / felé törő utam leáll. / A cél után. Pokoltanyán.” (Szelíden, lassan) 81 �Palócfoki 99/1 Költőnk vacog az „ezredvégi szélfuvás”-ban. Lakótelepi „betonbunkerek” lepusztult vi­ lága veszi körül; sörtócsák, fullasztó szeretkezések és az azt követő elkerülhetetlen csömör, a lefokozott élet méltatlansága szorítja gúzsba. A „normálisok” világában inkább a „bolond” szerepét vállalja, hogysem elvegyüljön a tömeggel: nem akar hasonulni a Józanok” és „közepesek” kiszámított-kiürült, „mértéktartó” konvenció-rendjéhez. Ezért magányos. Épp­ úgy, mint minden korok bensőleg igazán elszánt költője. Ezért remény nélküli is, hiszen ismeri a múltat és sejti a jövőt. „A bolod / nagykorú lett. / Nem hisz már a gyógyulásban.” (Space) A kívülállásban mégis van valami vigasztaló és felemelő. „Jó egyedül most. Távoli lép­ tek / halk zaja. Szél zúg. / Végre csak én vagyok. Égtelen éjszaka, / hangtalan álom. / Láttam mindent”. (Ifjúság) A magány erősít: megnyugszik a lélek, s talán ebből fakad a megújulás... Valami végétért; ugyanakkor valami kezdődik. „Szakadt a zászlóm. / Nincs bennem szeretet. / Én csak én voltam / de nem leszek. / A kocsma bezárt. / A kulcs / nálam van” (Nélkülem) E halvány dac ellenére sem ível fel a kötet hangulata. A záróvers - Poetica Fekália - min­ den korábbi magyar ars poétika visszavonása. Az ifjú költő Vörösmarty, József Attila, Illyés Gyula, Faludy György, s mások verseiből egy-egy félsort „bevág” saját szövegébe, de nem azért, mintha az ő nyomdokukon kívánna haladni; ellenkezőleg: megtagadja őket. Mint A. Leverkühn (Th. Mann) a IX. szimfóniát. Ők nem lehetnek többé minták abban a fullasztó, mélytengeri világban, amelyben az induló nemzedék alulra szorítva kapkod levegő után. Ifjú költőnk elhagyja tehát a Járt utat a járatlanért”, s nekivág az Ismeretlennek - mert a XXI. században ajárt úton haldni többé nem lehet. Hogy mit hoz az új évszázad/évezred? - ez még titok. így hát Tomkiss Tamás nem is faggatja. Lezár valamit: azt tudja, hogy mit „nem”. Semmi áron. Talán abban bízik: egyszer majd - ő és nemzedéke - rátalál az „igen”-re is... Lehetséges, hogy nem - ez már egy másik kor válasza. (Kortárs K. 1998. Bp.) 82 �Pa lód old 99/1 €LŐ MÚLT Veres János Ködből kilépő költő A recenzióírás nem az én ügyköröm. Ne vegye hát senki zokon, hogy kissé letérek a ki­ taposott útról. A szubjektív tényezőkön kívül maga a tárgy is arra késztet, hogy ne kövessem a szabályos vonalrajzot. Olyan költőről lesz szó, akinek eddigi pályáját a legszélesebb befogóképességű optikai műszer is fölöttébb rendkívülinek, a maga nemében úgyszólván páratlannak mutatja. Már a kezdés is furcsa: kerek negyven esztendőt kell visszalapoznom irodalmi életünk fiktív emlékkönyvében. A Híd könyvsorozatában 1937-ben látott napvilágot a „ Szlovenszkói magyar írók antoló­ giája ” című kiadvány négy kötete, a nyitrai Löwy-féle nyomda gondozásában. Mind a négy részt Dallos István és Mártonvölgyi László szerkesztette. A tiszteletet parancsoló vállalko­ zás, mely az egész szlovenszkói írógárdát felsorakoztatta, külön ismertetést, elemzést érde­ melne, minthogy az egyforma, szürkefedelű könyvek ma már bizonyosan nehezen megsze­ rezhető ritkaságok. Az első kötet előszavából kitűnik, hogy a szerkesztők hosszú és kitartó munkával építették azt a hidat, mellyel széteső kisebbségi irodalmunk összekötése volt a céljuk. Az első könyv azoknak a szerzőknek a műveit tartalmazza, akik 1937-ben még Szlovenszkón éltek és alkottak. A költők csoportjából elég talán Győry Dezsői, Forbáth Imrét, Darvas Jánost, Asgúthy Erzsébetet, Sípos Győzőt, Urr Idát, Vozári Dezsőt kiemelni. A próza műfaját pedig Egri Viktor mellett többek közt Darkó István, Kaczér Illés, Palotai Boris, Sellyéi József, Szombathy Viktor, Sebesi Ernő, Szenes Piroska képviselik írásaikkal. A harmadik kötet cseh és szlovák írókat mutat be, közös síkba állítva Szlovenszkó magyar fordítóit. Ez a gyűjtemény nyílt állásfoglalás a magyar-szlovák-cseh kulturális közeledés eszméje mellett. Egyfelől Bezruc, Brezina, Capek, Hóra, Jirásek, Lysohorsky, Nerada, Nezval, Olbracht, Sova, Srámek, Wolker, másfelől Beniak, Halamová, Hecko, Jesensky, Krasko, Frano Kral, E. B. Lukác, Novomesky, Ponican, Rázus, Smrek (a felsorolás nem teljes) művei alapján az olvasó képet alkothatott a két irodalom kincseiről. Ennek a kötetnek a társszerkesztője Szalatnai Rezső volt, s a tolmácsolás színvonalát Berkó Sándor, Dallos István, Darvas János, Palotai Boris, Sándor László, Szalatnai Rezső, Vozári Dezső és más kiváló műfordítók neve fémjelzi. 83 �htliVtoUi <><>/} Mi most a második kötetre irányítjuk figyelmünket, mely az elszármazott írók és költők felé épít hidat, akik a tér és idő távlatán túl is hűek maradtak tájainkhoz. Az összeállítók e kötetben, Marék Antal társszerkesztői segédletével - ahogyan a bevezető sorok is jelzik egyszersmind hidat vertek a szlovenszkói és magyarországi irodalmak fölé is, mivel az el­ származott írók zöme Magyarországon élt. A tartalomjegyzékből kiragadott nevek itt is tisztán érzékeltetik a hídtest vonalát: Lesznai Anna, Bányai Kornél, Komlós Aladár, Peterdi Andor, Kóbor Tamás, Schöpjlin Aladár, Kassák Lajos, Zsolt Béla, Szép Ernő, Féja Géza, Simándy Pál jelentik a főbb pilléreket. A kötet 53. oldalán olvashatjuk Habán Mihály nevét, aki öt verssel szerepel a könyvben. Azok a kevesek, akik e név hallatán ma felkapják fejüket s visszarévednek régi olvasmányélményeikre, már hajlott korúak. A kicsiny kört csak a Habán-család tamásfalvi ismerőseivel és Habán Mihály volt pályatársaival bővíthetjük némiképp. A szűkszavú tájékoztatás szerint Habán Mihály 1907-ben született, gyermekéveit Liptószentmiklóson töltötte, s az új magyar líra „sokat ígérő értéke”. A versek - főként az „Egy kutya halála”, a „ Tárogató szól a hegy’en” és a „ Tánc” címüek - bár Whitmann és Kossd^-művek talajáról rajtoló, de már öntörvényű és kiforrott alkotóegyéniség arcélét vetítik elénk. Harminc éves volt az antológia megjelenésekor, s három évvel korábban - tehát 27 évesen - bocsátotta közre első verskötetét. Az egykori értő olvasók közül aligha hitte volna el valaki, hogy igen sokáig az lesz az egyetlen létező Habánkönyv. A szlovenszkóiak a hazai lapok hasábjaink már előzőleg is gyakran találkozhattak a nevével, később pedig a Válasz, a Kelet Népe, a Budapesti Hírlap közlései következtek. A háborús években a Budapesti Hírlap mellékletének szerkesztőjét megrovásban részesítették a „Magyar ég alatt” című Habán-vers közlése miatt, s ettől kezdve a költő nem lépett többé a nyilvánosság elé. Én csak az ötvenes évek vége felé szereztem tudomást mindezekről a tényekről, sőt ma­ gáról Habán Mihály létéről is. Akkor már régóta gépészmérnökként dolgozott a hatalmas csepeli gyárban. Sokat töprengtem elhallgatásának rejtélyén, vagyis inkább a visszatérési szándék elmara­ dásán, mert az elnémulás - ha csupán átmeneti - több okkal is magyarázható zűrzavaros korszakokban. Hová soroljam ezt az egykötetes költőt? Azok közé-e, akiknek életében csak ifjúkori kedvtelés volt a versírás? Ennek ellentmondott a versek színvonala. Csodagyerek volt-e, aki kölyökként üstökösökkel akart versenyezni, majd másfajta ka­ landokba ragadta szenvedélye? Ez a verzió sem helytálló, mert érési periódusa meglehetősen hosszúra nyúlt, mégis meg­ fontoltan, türelmesen kivárta azt az időt, amikor megfelelő vértezetben állhatott ki a porond­ ra. Esetleg valamely külső, a személyétől és akaratától független botfülű erők kényszerítették félrehúzódásra? Életviszonyairól értesülvén ezt az eshetőséget is ki kellett zárnom. Sorsom alakulása folytán a hatvanas évek első felében személyesen is megismerkedhet­ tem vele, s családjának és rokonságának több tagjával. A rokonok oly könnyed hangnemben 84 �Palóciold 99/1 csevegtek Habán hajdani „poétáskodásáról”, mintha egy idilli, ám sűrű ködbe merült diákkö­ ri szerelmi históriáját emlegetnének, amelynek emlékét csak néhány sárguló fénykép őrzi a családi albumban. Amidőn azután csepeli házában együtt ültem vele a terített asztalnál, s gyönyörű és nálá­ nál jóval fiatalabb felesége mosolyogva rakta elénk az ételt és italt, lassanként formálódni látszott a válasz nyitott kérdésekre. Sok mindenről beszélgettünk - mérnöki munkájáról, két lányáról, gondosan ápolt kertjéről -, s miközben, Petőfivé 1 szólva, fokról-fokra megtanultam eszét tisztelni és szívét szeretni, csak tapintatosan és óvatosan szőttem bele a barátivá mele­ gedő társalgásba régi verseit, a hajdanvolt időket. Önnön költő-mi voltáról úgy beszélt, mint egy rég lezárult dologról, amit ő maga sem vesz már komolyan. A könyvszekrény polcai azt a benyomást keltették, hogy olvasóként sem érdekli különösebben a költészet. A Gömörben töltött vakációkat, az egykori Rima-menti élményeket, a falusi embereket és púpos kazlakat viszont megkapó nosztalgiával idézte föl emlékezetében. Az eltelt évek folyamán egyébként a munkásokkal is bensőséges kapcsolatba került, nemcsak foglalkozása, hanem házassága révén is. Tíz évet nyugodtan letagadhatott volna életkorából. Inas, izmos testalkatán meglát­ szott, hogy diákkorában bokszolt és birkózott. Másodízben a budai Tóth Árpád sétányon járkáltunk, majd a szinte trópusivá váló nyári hőség elől egy kisvendéglő kerthelyiségébe húzódtunk, habzó sörrel próbálván enyhíteni tikkadtságunkat. Estig együtt voltunk aznap, s jóllehet az irodalomról kevés szót ejtettünk, egyre világosabb fókuszba tevődött a kép: Habán Mihály a mérnöki pályát és a családalapí­ tást, a családdal való törődést nem tudta összahangolni az irodalmi tevékenységgel. Elhiva­ tottságába vetett hite nem volt oly mély, hogy éjszaka körmöljön, vagy a polgári foglalkozá­ sa és családja rovására folytassa az írást. Lelkileg kiegyensúlyozott ember - gondoltam ma­ gamban túl van a dilemmákon, a neurózisnak semmi nyoma rajta. Más alkalommal agg édesanyja Csarnok-téri lakásán poharazgattunk; hetenként egyezer beutazott a helyiérdekű vonattal Csepelről az anyjához. Szerénysége és közvetlensége kel­ lemes atmoszférát teremtett eszmecserénkhez az ódon bútorok között. Hatvanadik életévéhez közeledve, egy nyáron elhozta a feleségét a palócok földjére, hogy megmutassa neki a már Rimaszombat városrészét képező Tamásfalvát, ahol gyermekés ifjúkorában oly szívesen időzött, a paraszti sorban élő Habánoknál. Leplezte érzelmeit, de nyilvánvaló volt, hogy gondolatban a rimában lubickol, a csűr padlásán bujkál, a Zsánópatak partján kóborol, a vasvilla nyelét markolja. (Tudni kell ugyanis, hogy az ő falusi vaká­ ciózása eltért a kor „zsinórmértékétől”: félmeztelenre vetkőzve, komolyan és hasznosan részt vett a mindennapi munkában a rokonok portáján.) Aztán megszakadt a közvetlen kapcsolatunk (életgondok, betegségek folyamaként), így másoktól értesültem anyja haláláról, lányai férjhezmenéséről, s arról, hogy már nyugdíjas­ ként ápolgatja kertjét, múlatja az időt unokáival. Lefelé kerekítve, egy évtized telt el utolsó együttlétünk óta, amikor hírét vettem, hogy Budapesten kiadták Habán Mihály válogatott verseit. Az első pillanatban azt hitte, véletlen névazonosság tréfál velem, új, fiatal költő toppant az olvasóközönség látószögébe. De hát a fiatal költők nem válogatott versekkel kezdik a pályájukat! Bármily meglepő: a szerző csak az én Habán Mihályom lehet! 85 �Palócföld 99/1 Miután közös barátok útján eljuttatta hozzám - kérésemet megelőzve, érintkezésünk sok­ évi szünetelése után - a nekem félretett és dedikált könyvpéldányt, rögtön megértettem: itt a helyesbítése a Csepelen, Budán, Csarnok-téren levont következtetéseimnek. Annak idején pontatlanul mértem föl a helyzetet. Habán Mihály sohasem bírta teljesen legyűrni egészséges írói becsvágyát, a viadal 69 éves korában „vereséggel” végződött, kétségtelenül tanúsítja ezt A Föld szépsége című kötet, melyet a Szépirodalmi Könyvkiadó bábáskodása és a híres gyomai Kner-nyomda jóvoltából, íme, a kezemben tarthatok. A verseiben többször visszatérő „búvópatak” szónál nem választhatok hasonlatnak talá­ lóbbat: Habán Mihályban, aki a kötet fülszövege szerint „az életet igazoló lélek magányos krónikása” szeretett volna lenni, évtizedeken keresztül búvópatak rejtőzködött, mely olykor felszínre is tört a lélek karsztlabirintusából, ám hogy ezt rajta kívül ne tudja meg senki, arra nagyon ügyelt a létállandóság fenntartásának kényszerűségében élő költő. Nyugdíjba mene­ tele után több időt fordíthatott az életmű során való töprengésre, rendezni kezdte régi verseit, újakat írt hozzájuk, s végül úgy döntött (bejól tette!), hogy véglegesen kiengedi fogságából a búvópatakot, s a folyása mentén most már bennünket is bevezet költészetének sok szépsé­ get kínáló cseppkőbarlangjába. Az elmondottak alapján megfejthető: jogosan neveztem-e fentebb rendhagyónak e költői pályát, melynek az 1934-ben kiadott első kötet után az 1976-ban megjelent második (válogatott) versgyűjtemény lett a soron következő állomása. A kötet váratlan megjelenése akkor is felajzott volna, ha nem ismerném személyesen a költőt. Halogatnom kellett a recenzió megírását, hogy higgadtan vázolhassan föl Habán alakját, s tárgyilagosan ismertethessem A Föld szépsége című könyvet. A kötet borítóján, a szerény önvallomást kiegészítő kiadói eligazítás szokatlan hangú, iz­ galmas olvasmánynak mondja a verseskönyvet, hangsúlyozva, hogy a költő panteisztikus élet- és természetimádata a Föld szépségét zengő kórusmüvé lényegül a könyv lapjain. A körülbelül negyven év alatt írt versek valóban szinte egyetlen, többszólamú műként vonulnak végig az aránylag vékony, mindössze 145 oldalas köteten. A könyv izgalmassága nem csupán abból fakad, hogy - amint az egyik versben is olvas­ hatjuk - annyi idő múltán hirtelen „fölszakad a rejtő köd és magány”. Az olvasó izgalmát Habán Mihály költészetének meglepően modem volta hatványozza. Örkény István azt írja egyhelyütt, hogy nem nagyon szereti a „modern" szót, mert belefér sok minden, ami nem bele való, és kilóg belőle sok mindenféle, ami annak nevezhető. Úgy véli, a modernség kulcsa a jelenlét, jelen lenni pedig annyi, mint otthonra találni az időben. Kormos István szerint modem magyar költő csak az lehet, aki elfogadja a hagyományokat. Habán Mihály költészetének modernsége okos hagyománytisztelettel ötvöződik, s a ha­ gyományos jegyek nem minősítik le, hanem egyénítően és hitelesítőén hatják át verseit. (A neoavantgardizmus ingerlékenyebb hívei talán felszisszennek a kötetben elég sűrűn előfor­ duló nász, ajak, fény, láng, lant, tündér stb. szavak láttán, ám nem szabad figyelmen kívül hagyniok, hogy Habán nem most, hanem a harmincas években csatlakozott az új ösvényeket vágók táborához.) Habán tudja, amit Leonardo da Vinci is hirdetett: a precíz körvonalakkal a valóságnak csak holt mását lehet létrehozni, az eleven valóság felidézéséhez „zavarosságra”, többértelműségre van szükség. De tudja azt is, hogy hol a határ, amelyen 86 �Palócföld 99/1 innen a befogadó (olvasó) nem nézi a verset megfejthetetlen rejtvénynek, s ismeri azokat a formai együtthatókat is, amik a verset verssé teszik. További dicsérendő vonása, hogy csak olyasmiről ír verset, ami mélyen megihleti, s amit más műfajban nemigen lehet kifejezni. Ez az alapelv megóvja a hamis intonációktól és az erőltetettsségtől, s ez alakítja mintegy zenei fogantatásúvá líráját. Modora s tartása eredendően férfias, föllépése mégsem bántóan érdes vagy hetvenkedő; a sorai közül kitekintő férfiarc a lét örömeiért vívni tudó, s az élet keser­ veit, a halál kérlelhetetlenségét sipánkodás nélkül tudomásul vevő karaktert tükröz. Költé­ szetének e fő jellemvonásai révén természetszerűen otthonra lel a mában: művészi megnyi­ latkozásai úgy hangzanak a jelenben, mint - a kötet mottóversét idézve - „boldog vizek hullámverése a gránitpartokon”. A kötet nincs ciklusokra tagolva, a versek keletkezési idejét csak elvétve tudatja évszám s csupán néhol tartalmi támpont, mindazonáltal a kötetben nyomon lehet követni a múló időt. A költő munkássá kronologikus rendben tárul elénk, s bár a mezsgyék nem élesek, ciklusok híján is kirajzolódik az eddigi életmű három fő szakasza. Az első tétel megközelítőleg a harmadát teszi ki a kötetnek s a régi verseket öleli fel. Az 1937ben kiadott antológiából ismert Tárogató szói a hegyen és Egy kutya halála is erről tanúskodik. A pályakezdés időszakának verseit a lélek tatományában lobogó tüzek hevítik, a költő „fénylő sugárzásban” jár, s a számytördelő körülmények közöpette is örvendezve hirdeti, hogy „csodálatos az élet szépsége a földön”. A Szellemistenek dala című, sodró ritmusú vers a költői hivatásra való ráébredésről szól, egy belülről jövő hűvös hang biztatása lüktet benne. A Tavaszi vihar baljós látomásai után a gyümölcsérlelő, növekvő fény ünneplése viliódzik, a tavasz pedig a természet tobzódó pompáját magasztalja, s szerelemre buzdít. A barackfáról írt sorok jól példázzák, miként lehet a hígításra csábító mondanivalót is karátos verssé hangszerelni. Az eleinte csak részlet-felvillanásokban jelentkező szerelmi motívum a továbbiak során a versek fő tárnájává lép elő. A költő a nő utáni vágyakozást trópusi éjhez hasonlítja, s a Vál­ tozás már a beteljesülés tényét közli. Habán Mihály a nemiség megjelenítésétől sem fél, ám őszinte s kényeskedéstől mentes érzékisége sohasem parlagiasodik szeméremsértő hivalko­ dássá. A szerelem himnuszából című, himnikus lendületű versben a szerelem forrásként fa­ kad föl a föld színén, s „beillatosítja a tér négy útját és az idő folyását”, a vágyak ereje, a női test s a nász csodája utakat, erőműveket és kohókat épít, s az egész mindenséget megmoz­ gatja. Rövidített parafrázisa e költeménynek a Himnusz és ima, melyben a szeretett nő sze­ mének „kék és zöld lánggal égő csillagkútja” szentesíti azt a törvényt, hogy a szerelmet csak lélekmélyi érzelmek nemesíthetik teljessé. A Símogatás tisztán sugározza az igazi szerelem ismérvét adó lélek-test kölcsönösséget. A parttalan, az egész világot egybeölelő szerelmi kitárulkozások szomszédságában feszesen kötött formájú versek soijáznak, kifejtvén tartalmukkal, hogy a szerelem itala nemcsak örömmel részegít: sokszor epésíti fájdalom és kétely. A Búcsú és visszatérés ismét egy nagyobb lélegzetű darabja a fiatalkori szerelmes versek láncolatának. Nem süt belőle az előző Habán-versek futótüze, egy nagy élmény tapasztalatait és tanulságait összegezi a költő, a hiány, az elválás fájó sebeiről vall férfias sorslátással, majd kitartó s türelmes küzdésre készülve határozza el: S hogy visszatérjek, bejárom újra érted a fény ivó éj kivájt alagútjait. 87 �Palóciöld 99/1 Az Angyali üdvözlet és a Bilincs gyengéden-bölcs meditációk a szerelemről, omlatag lé­ tezésünk megújító eleméről. Az Erdei út-bán a szerelmeseket a vérükké váló természet mint „eleven hullámok gyűrűje” övezi, s az ölelés tüze a halál keserűségét is elolvasztja. A Hold előtt hat sora az ifjúság tűnékenységének tudatosítása, de két lappal odébb ismét boldog vándornak érzi magát a költő, s ízes és színes létörömmel jegyzi el őt a hajnali horizont. A Kukoricák éneke esőben, az Alkony a tanyán, a Balaton az embert koszorúzó tág világ részleteiről készült közelképek, s a gabonakazlak roskadozása és a „gazdátlan magyar éj” már a kor vészterhességét és a korabeli társadalom torzulatait ábrázolja. A Puszta mellett című versben az uradalmi kertek fölött a summások szomorú dala száll, a cselédek sós ve­ rejtéke a városokra hull, s míg az üdülőhelyeken gazdag delnők nyaralnak, a mezőkön a szegények bánata kolompol. Az igazságtalanságok léleksorvasztó közegéből a költő a gye­ rekkor színtereire vágyik vissza. Ez a sóvárgás, mely a Nyári emlék-bői is erősen kicseng, művészileg a Gyerekkori táj dicsérete strófáiban éri el csúcspontját. Habán az alcímben Tamásfalvának ajánlja a verset, saját hajdani alakját idézi az út, a víz, az ég: Az otthon ez, a fénybe tűnt, Felejthetetlen s elhagyott: A boldog gyerekkor alszik itt Kőben és virágban mindenütt. A szerelem dalai-bán - a cím is előrebocsátja - a dalformával kísérletezik a költő. Sajnos a próbálkozás nem mondható sikeresnek, a strófák sok helyen Petőfi-versek halvány utánér­ zései. Jobb lett volna az etűdök közül csak a hatodikat bevenni a kötetbe, önálló versként. Az apró s a kötet egészének szempontjából jelentéktelen csorbát nyomban elfeledteti a Nyári éjjel című finom szonett s a Tánc sötét mélységek fölött nászra hívó esti zenéje. A költő a világot fenyegető végromlás víziójával is a szerelem s a természet hatalmát állítja szembe. A remek Naphimnusz túllép a tüzelő égitest dicséretén: jelképes párviadal a hazug­ ság sötétsége és a fényesőt kérő élniakarás között. A nyilvános szereplést megszakító Magyar ég alatt (1941) a vésze,s jóslatok vérlucskos beteljesülését regisztrálja. A fegyverzajos világbomlás, a csizmatalp alá szorult emberek kínja, a kiszolgáltatott nép boldogtalansága oly mély sebeket ejt a költő szívén, hogy nem tud már beszélni sem, szájából sár csurog, halálra hajszolt vaddá bénul, torkát láthatatlan hurok fojtogatja. Szorosan kötődik ehhez a vershez a Ködös éjben, melynek Radnótii idéző ritmusában siratódalok zümmögnek, az ágak halottak csontjaiként csattognak az éjben, s jeges álom ölel át mindent. A költő már csak emlékeiből él. „Imbolygók, mint az árnyék” mondja, s az iijúkori Gömör arany tájain, az erdős pokorágyi dombok közt szeretne elrejtőzni. A Feleségem köszöntése és a Béke című versektől számíthatjuk azt a korszakot, melyben a magánéletbeli révbeérkezés, a műszaki munka, a családalapítás lett Habán sorsának meghatározó­ ja. Béke, nyugalom, szeretet veszi körül, s az „oldott kötöttségben” kertjének virágágyai alá buk­ nak „a mélység üregeit járó búvópatakok”. Az Élet, halál és megdicsőülés tizenkettes, páros rímű sorai az addig megjárt életutat summázzák. Régi vágyak és remények, a természet üde képei s hangjai, ijesztő romok és sírhantok, vérerekben sodródó csillagkalauzok épülnek lírai színsorrá a katarzisos végkövetkeztetéssel azonos záróakkordig: Időtlenné váltam az úttalon úton. 88 �l\il<Víokl 99/1 Ezek már a csigaházban zajló tusakodás évei. E hosszú pályaszakasz mennyiségileg arány­ talanul csekély termése pregnánsan elárulja, hogy csak a láttatás vágya vonult védelmi állás­ ba Habánban, tehetségének és fogékonyságának minősége azonban nem csökkent (e tekin­ tetben módosítanom kell az önvallomása sorait). Nyomósán bizonyítja kvalitásait két nagy­ hatású vers, a Nyári reggel a Balatonnál és a Ének a szerelemről. Az előbbit bátran rangso­ rolom a Balatonról írt legszebb versek közé. Telt nap éget azúr zománcot A földet óvó légburokra, S a vízbe süllyedt égi szférán Áttör a föld zöld lángolása. Akárha Egry József olajpasztell balatoni képeit nézné az ember, azokon egyesül a lélek és látvány oly módon szivárványló párázattá, mint Habán versében. A másik említett versben a gondolatiság dominál, a hangvétel lefogott, s a költő bensőjén átszűrt élmények a szerelem lírai anatómiájává szelleműinek. Számos idetartozó versből kisejlik: az évek múlása, a földi létidő fokozatos zsugorodása ar­ ra ösztönzi a költőt, hogy immár búcsúzkodásra készen nézzen „a végtelen csönd hídja'1 felé. Karja még nem emelkedik visszaintésre, de a mozdulatot már izmaiban érzi. A múltat költögeti mélyen átélt áhítattal, szordinós hangon emlékezik egy Etel nevű lányra. Az egykori tüzek helyén hamvadó fénypor hunyorog, az erdőben „egyre hűvösebb homály’' lapul. Távolodnak a hajók, szigorúbb napok jönnek, „s az elhagyott útra senki sem térhet még egyszer". A kötet harmadik része az újrakezdés eltökélésének, az ő szavaival élve a „hívó fényje­ lek" diadalának dokumentuma. Itt egy verseimben az 1969-es évszám nyújt hozzávetőleges időbeli felvilágosítást, a mondandót illetően pedig az Őszi elégiák barnássá sötétülő színezé­ se. „Már csak emléke kísért a hajdani áradásnak" - írja Habán, a rügyfakasztó kóborlások, s a „virágtajtékos hullámok" idejére gondolva a dérszóró őszben. Nyomokat keres az avarban, s a régi társak ámyseregéből kiválik az 1945-ben elhunyt Sáfáry László sziluettje, aki a Kórus című folyóirat kiadását kezdeményezte, s a szegénypa­ rasztok, tutajosok, favágók sanyarú életéről írt balladákat. Habán Mihályt makacs nyugtalansság űzi előre-hátra, kiégett napjai újra lángra kapnak; eltűnt rokonok, barátok, nők népesítik be képzeletét, az éber lét és a tűnő öntudat kettőssége megindítóan szép strófákat csal elő tollából. Az elmúlással való szembenézés állandó tárgya e kései verseknek. A temetőben sétál, s a halottak „holdszélben zörgő koszorúi" az őt váró üreget is eszébe juttatják. Gyötri az eltávozottak hiánya, „a szemek visszajelző tükre vak marad", némák a beomlott tárnák. A lírai kifejezőerőt az öregedés sem emyeszti. A pályaalkony versei a legjelesebb ifjúko­ ri müvek szintjét is meghaladják, s szilárdan tartják a magasban az életmű ívét. Két monu­ mentálisán nagy versben néven is nevezi két barátját, akik közvetlenül mellőle dőltek a megsimmisülés szakadékába. A Keszi Imrét búcsúztató költemény telített bizonyság az idő­ södő Habán hasonlat - és képalkotó készségéről. A távoli hang úgy emeli át az ébredésen a költőt, mint a kutyát a borzoló nesz; a romokat lávahamu és kozmikus por temeti be, a betonváros ingoványon ring, a hangszerek szava 89 �Palócföld 99/1 ikaroszi szárnyalás, a korokat késnyitó bűnök sötétítik, a hamuban gyémánttá kristályosod­ nak a szerető szívek, a lélek műve a jelen kövezetébe vájja medrét ... Mindez csak ízelítő, nem másolhatom ide az egész verset. A Téli napfordulódban legdrágább halottjának, szülő­ anyjának behavazott ravatala komorlik, ám a gyász ellenpontjaként belemosolyognak a kép­ be a költő unokái, akik fölött a jövő reményteli fényei ragyognak. S a befejező mondat: „Ó, milyen borzalmas és csodálatos ajándék az élet.” A kötet végén zsoltáros elmélkedések foglalják egységes egészbe az emberi sors feloldott kontrasztjait. „Az élet felépíti temetőit benned” - írja a költő, s a csüggedés homályát beara­ nyozza a Föld örök szépsége. Glóbuszunk forgása „sötét éjekre fénylő nappalokat derít”. A folytonosság megállapítása világos: Elhagyott partjaimon virágvető sarjak Igennel felelnek Minden szenvedésre. A lélek forrásaiból madárdal hallatszik, s a porladó jelenen áttetszik a holnap, amikor majd a távozók helyett mások köszöntik a szirombontó tavaszokat. Az Utolsó zsoltár című versben a költő az evilági lét peremén áll, levetni készül földi ruháit, s a mindenséget testálja ránk. Habánt költői alkata visszatartotta attól, hogy verseivel forradalmár módjára a közéleti csa­ ták mezején hadakozzék. De lírájában, viselkedésében nemes humanizmus, mély demokratiz­ mus nyilatkozik meg, s mindenkor ott állott a szociális kérdésekkel foglalkozó kortársak köze­ lében. Alakja csak látszólag magányos: életigenlése, békekívánása, az élet örömeit ünneplő lelkesedése, nehéz próbákat kiálló szívóssága nagyonis hozzánk szólóvá eleveníti líráját. Habán Mihály hetven éves. Hadd szánjam hát e vázlatos ismertetést egyúttal születésnapi jókívánságnak, megtoldva azzal az üzenettel, hogy értjük és magunkévá tesszük szép testa­ mentumát, de még korainak ítéljük. Várjuk következő kötetét s még inkább a válogatott versek új terméssel gyarapított második kiadását. Egyebek közt azért is, mert könyvét már Budapesten is nehéz felkutatni, s nálunk - sajnos - nem is árusították. Csanda Sándor „Első nemzedék" című könyvéből kimaradt Habán, s ezen senki sem csodálkozhat, hiszen egyrészt elég korán kiiktatótodtt regionális irodalmunk keretéből, más­ részt Csanda nem tudhatta, hol volt, mit csinált Habán Mihály a negyvenes évek elejétől 1967-ig. Csanda célja különben is az úttörés volt, nem pedig a végleges számbavétel. A válogatott versek megjelenésével minden tisztázódott. Habán Mihály költészete helyet kér a cseh/szlovákiai magyar irodalom történetében, mivel poézisének gyökerei a liptói, gömöri földből táplálkoztak, s máig is eltéphetetlen szálak kötik pátriánkhoz. S a történeti nyilvántartás sem elég. Üdvös lenne, ha sokan olvashatnák verseit, mert munkássága és neve - ez ma már vitathatatlan - több, mint krónikákban megőrzendő hozadék. Köszöntő című verséből melegen csobban ki az aktív jelenlevőség óhajtása: O, véreim, milyen jó lenne örökre itt maradni! Ez a verssor tágabb vonatkozásban is arra figyelmeztet bennünket, hogy a hagyományélesztés terén sok még az adósságunk. (Rimaszombat, 1977) 90 �Palócföld 99/1 Utóirat - 1998: Fenti írásomat 1977-ben elküldtem pozsonyi irodalmi folyóiratunk szerkesztőségébe, ám közlésére nem került sor, a választ sem kaptam a megjelenés elmaradásának okáról. Rend­ hagyó recenziómmal tehát nem sikerült kiléptetnem a költőt a ködből. Megérzésem, hogy Habán Mihály előbb-utóbb újra jelentkezni fog kötettel, megvalósult. 1980-ban napvilágot látott Üzenetváltás című kötete, ismét a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, Illés Endre és Huszárik Zoltán láttamozásával, bőségesen igazolva poétái kvalitásait. Amint a fülszövegben a költő maga írja: összegző versek ezek, régi korok beemelése a jelenbe és a mai kor elmentése a múltba. A fülszöveg azt is tudatja, hogy előző, A Föld szépsége című könyve Magyarországon megérdemelten élénk visszhangot váltott ki. Tájainkon sem az a könyv, sem az Üzenetváltás nem tudta kibontani őt a sűrű homályból. Sajnos, Habán nevét a cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikonában (1997) is hiába ke­ restem. Neve, munkássága, életműve továbbra is hiányzik kultúránk, szellemi életünk érté­ keinek tárházából. Habán Mihály már nincs az élők sorában. Szépséges felesége megelőzte a halálba vivő úton (ádáz betegség ragadta el), így utolsó éveit nélküle élte le az idős költő. Mintegy palackpostaként, én most újból útjára bocsátom több mint húsz évvel ezelőtt írt smertetésemet, ezzel a kései utóirattal megtoldva. Remélve, hogy valahol valaki kihalássza, s „nyilvántartásba veszi” Habánt. Hogy ezáltal teljesüljön egy régóta esedékes teendőnk, s / holt költő (aki mélyen vallásos, a túlvilágban hívő ember volt) verseinek köntösében, az ő szavaival élve - az emlékek hídján - visszatérhessen hozzánk, műveivel díszíteni segítve a szülő és indító tájakat. 91 �I'. i UV l'olil SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG N. László Endre Kibékülök Hviezdoslavval... 1968-69 telén hiánycikk volt Csehszlovákiában a kisebbségi jog, szovjet katonából, tan­ kokból viszont több volt a kelleténél. De csak a kelleténél ... Amikor hirtelen-váratlanul bevonultak, az öreg csallóközi aranymosó ezt így fogalmazta meg velős rövidséggel: - Köllött ez nekik! (Mármint a csehszlovákoknak.) Szó, ami szó, akkor is igaza volt, mint általában mindig. Nagyon bátran fickándoztak, s csak kinevették északi szomszédaink azt, aki megjósolta nekik: - Budán már volt kutyavásár, de lehet még Pozsonyban és Prágában is! A csehszlovákok egyre ugyanazt hajtogatták: „... a felszabadító ... a nagy szláv testvér!’' Hogy ne hasonlítsuk Csehszlovákiát Magyarországhoz! Az egyik győztesként, a nagy Szovjet­ unió szövetségeseként került ki a második világháborúból, a másik pedig vesztesként! Vígan ficánkoltak tovább. De most aztán ők is elmondhatták pianisszimóban, amit a ma­ gyarok már jóval korábban: „ Jobb volt tavaly, mm volt davaj!" Akkor mentem főszerkesztőmhöz azzal az ötlettel, hogy csinálok Árvában (Orava) egy szép képes riportot. Mivel ez ártatlan dolognak tűnt, mindjárt bele is egyezett. Major elvtárs csak azt kötötte ki, hogy a szovjetekről szó sem essék benne, meg hogy jó, címlapra is meg­ felelő képeket csináljunk ... Nem mondhatnám, hogy volt kész tervem, inkább a szerencsémben és a véletlenben bíz­ tam, találok ott egykét érdekes riporttémát. Örültem annak, hogy viszontláthatom édesanyám szülővárosát, Zsolnát. S ez a kiutazás jó alkalom volt arra, hogy legalább néhány napig ne lássam a szerkesztőséget, ahol az ülésbe már belefájdult a fenekem. Egyetlen bajom az volt, hogy egy végtelenül lassú és bőbeszédű fotóst kaptam, aki egyébként nagyon jó fiú volt, de naponta órákig - a legnagyobb részletességgel - beszélt emésztési problémáiról. Pa vet Országit Hviezdoslav a legnagyobb szlovák költő és műfordító. Felsőkubinban született. Kö­ zépiskoláit Miskolcon és Késmárkon végezte, a jogot Eperjesen. Eleinte magyarul írta verseit. Szlo­ vákra fordította az Ember tragédiáját, Arany balladáit, Petőfi több versét. Ezekért a Kisfaludy Társa­ ság külső tagjává választotta. 92 �Pa lód old Pu/I S ami a legérdekesebb, megszületett a legenda Hviezdoslav és Petőfi barátságáról, pedig Hviezdoslav Petőfi halála évében született! Másnap körülnéztünk Zsolnán (Zilina), s megállapítottuk, hogy ott bizony már senki nem beszél magyarul. Amikor az első világháborút megelőző években még ott éltek anyai nagyszüleim és 1906-ban ott született Édesanyám, Zsolnán mindenki beszélt magyarul, s így eshetett meg, hogy sem ők, sem az anyám egyetlen szót sem tudtak szlovákul. Lám, mi minden megtörténhet hatvan év alatt! Nekünk ezer esztendő nem volt elég arra, hogy a Felvidék lakosságát elmagyarosítsuk, hiszen ez nem is volt sohasem a célunk, nekik elég volt hatvan, hogy a magyar falvakat és városokat elszlovákosítsák ... Ez az a bizonyos „erőszakos magyarizálás", amit Okály Dániel úr, a Matica slovenská elnöke a hatvanas években a legelvakultabb gyűlölettel emlegetett! ... Ez volt az ok, hogy Zsolnáról nem is írtam semmit. Nagy hirtelen úgy döntöttem, hogy in­ kább Árva várát nézzük meg alaposan. Ugyanis akkor éppen egy, a várral kapcsolatos, ná­ lunk ismeretlen Mátyás-mondán dolgoztam. Ennek rövid tartalma a következő. Nagy királyunk 1474-ben foglalta azt vissza - több más várral egyetemben Komorovszky Péter rablólovagtól. Harcedzett martalócaival együtt a zsoldjába fogadta, hogy azután már a jó ügyet szolgálja. Részben ez a keményen megfegyelmezett csapat képezte aztán a híres fekete sereg magvát. Ez az egyik monda, de van egy másik is. Ennek szenvedő „hőse" Várday Péter kalocsai érsek ( Várdai, Váradi Péter, de Várda Adorján néven is találunk rá utalásokat történelmi írásokban), akit - mint árva gyereket Vitéz János nagyváradi püspök fogadott udvarába és neveltetett. Mátyás udvari kancellárjává tette őt meg, de 1484-ben - politikai okokból - Árva várába záratta, s akkor mondta: ARVA FU1STI, PETRE, ARVA ERIS, ET IN ARVA MORIERIS. Árva voltál, Péter, árva vagy, árvaként halsz meg. A nem egy esetben elfogult Révai Lexikon erről azt írja, hogy Mátyás ismeretlen okból záratta őt be. Pedig alapos oka volt rá. A kancellár óriási politikai baklövést követett el, s ennek következtében Bajazid szultán átkelt a Dunán, s 1484-ben eloglalta Kiliát és Dnyeszterfehérvárat. Az érsek ugyanis rosszul fogalmazta meg a szultánnal kötött szerző­ dést, miközben a király a nyugati határon volt lekötve. Ekkora tévedést a király nem bocsát­ hatott meg! Várday érsek csak Mátyás halála után szabadult börtönéből és haláláig hű embe­ re volt II. Ulászlónak. (1500-ben vagy 1501-ben halt meg.) Csodálatosan szép látványt nyújt ma is Árva vára, melyről Nagy Miklós azt írja, hogy „a 432 láb magas hegy tetején épült". Sajnos, az ott készített képek közül egyetlen egy sem sikerült, s erre a fotósom érdekes magyarázatot ötlött ki! - Láttad Zsolnán azt az orosz tisztet, aki úgy megnézett bennünket, amikor fényképez­ tem? Nos, a kezében volt egy kis masina, mely sugarakat bocsát ki, s azok elégetik a filmet, hogy ne fotózhassuk az oroszokat! ... Csak nyeltem egy nagyot, keserveset, mert voltak neki ennél sokkal furább magyarázatai is. Az igazi ok az volt, hogy valamelyik bazárban már megint lejárt szavatosságú filmet vásá­ rolhatott - féláron ... Mert hát ő ilyen spórolós ember volt... Szépen havazott, amikor Árva vára alól Felsőkubinba indultunk. Már régen szerettem volna eljutni a legnagyobb szlovák költő, Hviezdoslav, családi nevén Országh Pál szülővá­ rosába. Ő ugyanis csodálója és fordítója is volt Petőfi Sándornak. 93 �Palóc föld 99/1 Kubin szállodájában szobát vettünk ki, majd városnézésre indultunk. Először a temetőt vettem célba, s csakhamar rá is találtam a költő szépen gondozott, de akkor már hófedte sírjára. Utána a művelődési otthonba vezetett utunk, a nagy meglepetésemre - bemutatkozá­ sunk után - az igazgató magyarra fordította a szót. Elmondta, hogy Rubinban még sok idő­ sebb ember beszél magyarul, s nagyok sok házban megtalálnám Jókai és Mikszáth összes műveit - ugyancsak magyarul! Ez igazán nagyon kedves meglepetés volt. Sokáig beszélgettünk Hviezdoslavról, a magyar kapcsolatairól, majd együtt ellátogattunk a költőről elnevezett múzeumba, ahol annak egyik leszármazottja volt a vezetőnk. Amikor megtudta, hogy egy Pozsonyban megjelenő hetilap szerkesztője vagyok, s riportot akarok írni a nagy szlovák költőről és szülővárosáról, kedvesen, készségesen állt rendelkezésünkre. Megmutatta a költő használati tárgyait, kedves könyveit, kéziratait, versesköteteit, műfordí­ tásait, köztük a Petőfi versek szlovák fordítását. Nem is tudom, melyik ördög bújthatott belém, akkor fogamzott meg bennem Hviezdoslav sírja megkoszorúzásának „sátáni” terve! ... s ez a terv nem hagyott nyugodtan. Miután eljöttünk a múzeumból, először a városka virágüzletét kerestem fel. - Piros rózsájuk van? - kérdeztem a csinos elárusítónőtől. - Sajnos, az nincsen ... De vannak nagyon szép művirágaink. - Nem, az nem felel meg! Nekem élő virág, piros rózsa kell. Hviezdoslavnak, a legna­ gyobb szlovák költőnek sírjára nem tehetünk művirágot! - mondtam, de mindjárt támadt is egy ötletem. - Ha én hozok rózsát, csinál belőle egy szép csokrot? Látom, sok szép zöldjük van ... - Ha szerez valahol rózsát, szívesen megcsinálom a csokrot - hangzott a készséges vá­ lasz. Retten kétfelé indultunk - piros rózsa keresésre, s nekem kedvezett a szerencse. A járási csendőrparancsnokság épülete előtt csodálatosan szép piros rózsák virítottak bele a téli fe­ hérségbe ... - Ez kell nekem! - s már mentem is be az épületbe, egyensen a parancsnok irodájába, és előadtam a mondanivalóm: -A Pozsonyban magyar nyelven megjelenő képen hetilap, a Hét szerkesztője vagyok - mutattam fel az igazolványom. így folytattam: - Mivel temetőjükben nyugszik a legnagyobb szlovák költő, aki jó barátja volt a legenda szerint a legnagyobb magyar költőnek, Petőfi Sándornak, szerkesztőségünk és a szlovákiai magyar kisebbség nevében szeretnénk Hviezdoslav sírjára egy szép rózsacsokrot tenni ... Csakhogy az itteni virágüzletben nincsen most élő rózsa ... - Na jó, de ez nem virágüzlet, hanem a járási csendőrparancsnokság! - hangzott a szigo­ rú, kioktató válasz. - Ezzel tisztában vagyok, parancsnok elvtárs. De amikor megláttam épületük előtt a gyö­ nyörű piros rózsákat, arra gondoltam, bizonyára adnának erre a célra néhány, mondjuk tíz szál rózsát... Erre kirobbant a parancsnok elvtárs: - Hogyan képzeli?! Szó sem lehet róla! Mióta Dubéekék cirkuszolnak, maguk itt nagyon elszemtelenedtek. Menjen a fenébe - szerkesztőségével együtt hajót akar! Mentem is, de nem a fenébe, hanem egyenesen a járási nemzeti bizottság elnökéhez, s vele mindjárt sikerült szót értenem. 94 �Palócföld 99/1 - Mikorra akarja a rózsákat? - kérdezte udvariasan. - Holnap reggel... Mondjuk kilenckor! - Megkapja! - mondta, és már tárcsázott is: - Itt a Járási Nemzeti Bizottság elnöke. Maga az parancsnok elvtárs? - Igen, elnök elvtárs! - Nos, éppen itt van nálam egy pozsonyi magyar lap szerkesztője. Képes riportot akar írni Hviezdoslavról és városunkról. Virágot akarnak vinni Kubin legnagyobb szülöttének sírjára, de a virágüzletben nem találtak megfelelőt, viszont láttak a csendőrparancsnokság épülete előtt ... Holnap reggel - pontban kilenckor - megy hozzátok a rózsáért! Legyetek hozzájuk készségesek! - mondta és rám kacsintott a telefonkagyló fölött. A válasz igen rövid és nagyon csendes volt: egy katonás „igenis”. - Elégedett? - kérdezte az elnök. - Köszönöm, igen, de lenne még egy kérésem ... - Ha nem teljesíthetetlen, szívesen segítek. - A virágüzletben azt ígérték, ha viszek oda virágot, szép csokrot kötnek belőle. Én egye­ nesen oda viszem a rózsát. Tudom, hogy a nemzeti bizottságnak sok női alkalmazottja van. Azt szeretném, ha közülük a legszebb tenné rá a rózsacsokrot Hviezdoslav sírjára. Ugyanis a Hét címlapjára akarjuk a képet. - Helyes, nagyon helyes ... annál is inkább, mert valóban sok szép menyecske és leány dolgozik itt. Behívom a három ... nem, a négy legszebbet, s aztán maga választ közülük! így is történt. Választásom egy igazán nagyon szép szlovák leányra esett. Amikor meg­ tudta, hogy egy fővárosi lap címoldalára került, majd a nyakamba ugrott. Boldogan ígérte, hogy másnap pontosan tíz órakor ott lesz a virágüzletben. Elmondta, hogy felöltözne népvi­ seletbe is, de ezt nem kívántam tőle, hiszen dermesztő hideg volt. Este kollégámmal - mivel a pénznek szűkében voltunk -, kerestünk egy csendes, szerény kis borozót, ahol állítólag nagyon jó a konyha. Annyira ízlett, hogy fotós kollégám még duplázott is. Utána jó borocska mellett megbeszéltük a másnapi teendőket. Egyszerre csak átszól a szomszéd asztaltól egy bajuszos idős ember: - Úgy hallom, magyarul beszélnek ... Maguk magyarok? - Igen, azok vagyunk, Pozsonyból. - Nem sérteném meg az urakat, ha átülnék az asztalukhoz? - Csak tessék! Szívesen látjuk - mondtam barátságosan, arra számítva, hogy esetleg sok érdekes dolgot tudhatok meg tőle, amit a riportomban felhasználhatok. Borissza ember volt ő is, s mint ilyen, szívesen beszélt. Elmondta, hogy pendelyes gyerekkorában járt már Magyarországon a bátyjával és az apjával együtt. Minden nyáron lejártak oda aratni, s hozták haza a kenyérnek valót ... s bizony olyan jól megtanult ma­ gyarul, hogy most, oly sok év elmúltával sem felejtette el. Odahívott asztalunkhoz még néhány magához hasonló korút, és fél óra sem telt bele, már énekelték a régi magyar kato­ nanótákat, köztük olyanokat is, amiket mi nem is ismertünk. Stefán (István) bácsi egyszer­ re csak felállt, vigyázzba vágta magát és elkezdte énekelni a maga reszketős, öreg hangján a magyar himnuszt. Ez nagyon meghatott, mégis le kellett őt állítanom. Ha viszont nem akartam, hogy megnehezteljen rám, bele kellett egyeznem, hogy új szlovák barátaink együtt elénekeljék: 95 �IVJiVlold W/l „ Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentye...” Akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe, hiszen ezek az öreg, sírjuk szélén álló szlo­ vákok igazán olyanok voltak, amilyeneknek Jókai és Mikszáth leírta őket. Olyanok, hogy sok magyar tanulhatott volna tőlük - emberséget... De azt is láttam, hogy az étterem sarkában néhányan sugdolódznak és mutogatnak felénk. Nem akartam, hogy botrányba, veszekedésbe fulladjon ez a szép este. Fizettünk és búcsút vettünk a kedves öregektől, akik szlovák szokás szerint nem érték be baráti kézfogással, összecsókoltak, megölelgettek bennünket: - Üdvözöld nevünkben a magyarokat, fiam! Tudják talán még az öreg magyarok, hogy soha semmi bajunk nem volt egymással, s azt is, hogy a szlovák meg a magyar a világ leg­ jobb katonája ...! A szálloda felé menet is az öregekről beszéltünk: - Lám, a szlovákok sem egyformák! ... Kár, hogy Árva olyan messze került Magyaror­ szágtól, a magyaroktól! ... Másnap reggel - pontban kilenckor - a csendőrparancsnokság kapuja előtt várt bennünket egy egyenruhás elvtárs - gallynyíró ollóval a kezében: - Jó reggelt! Maguk a magyar szerkesztő elvtársak? - Igen, mi vagyunk. Eljöttünk a rózsáért. A legszebb, legpompásabb szálakat vágattam le vele. Válogatás közben az ablakokra sandítva láttam ott az egyenruhás társait és a polgári alkalmazottakat. Egyikük arcán sem láttam barátságos mosolyt, de valami egészen mást annál inkább! Ezek már nem a tegnapi öregek voltak. Fél tízre ott voltunk a sok-sok piros rózsával a virágüzletben. - Ügyes ember maga! - fogadott mosolyogva az elárusítónő , s míg ő a csokrot kötötte, megtudtam tőle, hogy már egész Kubin arról beszél, hogyan vágatta le egy magyar szer­ kesztő a csendőrség előtt pompázó rózsákat. Kiderült az is, hogy többen rokonszenveztek velünk, mint a csendőrökkel. Hiába, Kubin kisváros! A gyönyörű piros-zöld csokrot alighogy átkötötte a kedves elárusítónő egy széles, fehér szalaggal, betoppant a szép szlovák leány is. Vígan csiripelve hozta a nagy csokrot, s egyre azt kérdezgette, hogy valóban címlapon lesz-e a képe? Fogadkoztunk, hogy egészen bizto­ san, s hogy küldünk neki lapunknak abból a számából néhány példányt. Legyen mit eltenni emlékbe, s mivel eldicsekednie kolléganőinek, barátnőinek, no meg a vőlegényének. A kolléga is kitett magáért, mert - amint arról Pozsonyban meggyőződhettem - valóban szép felvételeket csinált a Hviezdosláv sírjára nagy rózsacsokrot helyező leánykáról. Még a mi „savanyú'’ főszerkesztőnk is elégedett volt velük, ami igazán nagy szó! ... Délután két helyre voltunk hivatalosak. Három órára egy grafikusmüvésznőhöz, aki szlovákra fordított magyar mese- és ifjúsági könyveket illusztrált nagyon szépen. Bűn lett volna tehát, ha nem ismerkedünk meg vele. Öt órára pedig egy szlovák költő várt bennünket, akit Kádár János saját kezűleg tüntetett ki a magyar irodalom szlovákra fordítása terén elért szép eredményeiért. A grafikusmüvésznő és családja régi, kedves ismerősökként fogadott bennünket, s a ba­ rátság kedvéért el kellett náluk fogyasztanunk egy - az étterminél finomabb és kiadósabb - 96 �K lU lo llt l *) / \ pótebédet. Meleg barátsággal, s hónom alatt egy nekem dedikált, gyönyörűen illusztrált mesekönyvvel vettünk búcsút tőlük, öt óra előtt néhány perccel... Ugyancsak szednünk kellett a lábunkat, hogy le ne késsünk a második találkozóról. Sűrű hóhullásban érkeztünk meg a költő otthona, egy szépséges szlovák faház elé. Emeletes volt, amilyenről és is álmodoztam egész életemben. Talán mondanom se kell, hogy hiába ... Fotósommal le is fényképeztettem, de akkor már alkonyodott és így igazán használható kép­ re nem számíthattam. A költő a kapuban fogadott bennünket, száján egy amolyan kedvesen fanyar mosolygással: - A pontosság a magyar urak erénye! - mondta, majd hogy gyorsabban mozogjunk befe­ lé, alaposan hátbavágott engem is, meg derék fotósomat is. Majd magyarra fordítva a szót, így folytatta: - Már éppen az járt a fejemben, ha nem jöttök, értetek megyek a szállodába ... De azt nem köszöntétek volna meg, amit akkor kaptok - mondta nevetve. Nem csupán a ház volt szlovák, a szoba, ahová beléptünk, ott minden egyes darab a szlo­ vák népművészet remeke volt! Mintha csak egy rendhagyó, nagyon otthonosan berendezett, élettel telített kis múzeumba léptünk volna be. Költőnk hagyta, hogy gyönyörködjünk, s amikor már alaposan kibámészkodtuk magun­ kat, asztalhoz ültetett bennünket. - Éhesek vagytok, vagy szomjasak? - kérdezte. - Előbb ettük a második ebédet - nyögte ki fotós kollégám, aki a grafikusművész házas­ párnál úgy dugig ette magát, hogy szuszogni is alig tudott. - Jó, akkor az evést későbbre halasztjuk, de azt hiszem, egyetértünk abban, hogy az ivás halaszthatatlan! A szekrényből üveget, s poharakat vett elő: - Úgy illik, hogy kedves magyar barátaimnak szlovák nemzeti itallal szolgáljak, kisüsti sligovicával - mondta, és színültig töltötte a decis poharakat. - Nos, fogja meg mindenki keményen a magáét! Az elsőt igyuk találkozásunk örömére, tehát fenékig! Összekoccantottuk a poharakat és ittunk. Minha folyékony tüzet nyelviem volna, de azért csak megittam. Fotósom is lenyomta a magáét. - Most a szlovák-magyar barátságra! - töltötte újra színültig a poharakat. - Én már nem - szabadkozott a fotósom. - így is jó - egyezett bele vendéglátónk. - Ebből tudom, hogy se szlováknak, se magyar­ nak nem vagy jó! Mert a magyar és a szlovák, ha találkozik egymással, háromszor iszik. Először a találkozás örömére, aztán a szlovák-magyar, harmadszor pedig a magyar-szlovák barátságra, még Budapesten is ...! Most már csak ketten koccintottunk és ittunk. Égetett, de jólesően átmelegített a finom ital. Kissé meg is köhögtetett: - Az anyád, barátom! Meg akarsz mérgezni? - nyögtem ki. - Dehogy akarlak! Tudd meg, hogy a kisüsti sligovica kis adagban méreg, nagyban vi­ szont a legeslegjobb medicina, főként a szlovák és magyar, de a közös bánat ellen is! mondta nyomatékkai, s ebből azonnal tudtam, hogy a szovjet megszállásra gondol... Valóban jó orvosságnak bizonyult. A harmadik pohár után mindketten rózsaszínben kezdtük látni a világot. Theo meg beszélt, beszélt, hogy alig bírtam jegyzetelni. Elmondta kiket ismer 97 �I\iUVIold W/1 Magyarországon, kik a barátai, kikkel mulatott és kikkel veszett össze. - Különben, nehogy dicsekvésnek vedd, magyar barátaim gondoskodnak róla, hogy semmiben ne legyen hiá­ nyom, gyere velem! Bevezetett egy nagy-nagy éléskamrába, s volt ott magyar libamáj-konzervtől, csabai kolbászig és Pick-szalámiig minden földi jó, nem is beszélve a legfinomabb magyar borokról, pálinkákról. Beszélgetés közben már észre sem vettük, mikor váltunk át a szlovákról magyarra, ma­ gyarról szlovákra. De akkor és ott talán így is volt ez rendjén ... Aztán megmutatta a Kádár Jánostól kapott kitüntetést, a hozzá tartozó emléklapot a Magyar Népköztársaság pecsétjé­ vel. Láthatóan büszke volt rá, én viszont elszomorodtam. Eszembe jutott ötvenhat és az azt követő évek, a meghurcoltatásom ... A költő gyorsan kapcsolcs: - Neked valami bajod van Kádárral? ... Bocsáss meg, nem tudtam ... - Kádárral is, a rendszerrel is, meg ötvenhattal... Karomra tette kezét: - Én már eleget fecsegtem, most rajtad a sor! Azt hiszem, barátok lettünk, őszinték lehe­ tünk egymáshoz. Hidd el, én is megkaptam a magam pofonadagját. De én itt... Sokáig, nagyon sokáig beszélgettünk, mint két barát, akik évtizedekig nem találkozhat­ tak, s végre minden-mindent el akarnak mondani egymásnak ... Sanyi, a fotósom ebből nem hallott semmit. Fejét karjára hajtva, mélyen aludt. - Gyere, járjunk egyet! ... Vacsora előtt jót tesz egy kis séta. Legalább kiszellőztetjük a fejünket! - ajánlotta újsütetű barátom. - Az jó lesz - egyeztem bele. - Sétáljunk el a temetőbe! Még egyszer meg akarom nézi Hviezdoslav sírját, és el akarok búcsúzni tőle. Karonfogva sétáltunk a temető felé a sűrű hóesésben, a szép fehér árvái estében, vagy in­ kább már éjszakában, hiszen tizenegy már elmúlt. Mély hóban gázolva jutottunk el a sírhoz. Csokrunkat beborította a hó. Óvatosan felemeltem és letisztítottam róla a havat. - A szlovákiai magyar kisebbség és a szerkesztőségünk tisztelgése ez a legnagyobb szlo­ vák költőnek, Pavel Országh Hviezdoslav emlékének - mondtam már csaknem teljesen kijó­ zanodva, és vártam a hatást. A költő egészen közel hajolt a csokorhoz, kimeredt szemmel bámulta, aztán valami fékezhetetlen erejű kacagás tört ki belőle, egy ellenállhatatlan hahota ... S akkor ott, Hviezdoslav sírja fölött, kezemben a magyar nemzeti színekben pompázó csokorral, belőlem is kitört a kacagás. Elismerem, morbid dolog volt ez a temetőben, pontban élj félkor, a tél fehérségébe vesző éjszakában ... De bennem akkor örökéletűnek vélt gátakat és gátlásokat szakított át, mosott el ez a hahota, s úgy éreztem, több évtized minden haragvását, neheztelé­ sét kimosta belőlem. Részletesen elmondtam Theonak a csokor és elhelyezése történetét, mire újra és újra kitört belőle a kacagás. - Hogy én erről semmit nem tudtam ... Hogy ezt nekem senki nem telefonálta meg - csó­ válta a fejét. - Nem, mert ők még nem kapcsoltak ... Se a járási elnök, se a csendőrség! Örülök, te mindjárt kapcsoltál! - Te kurva magyar! ... te büdös kurva magyar! - nyögte ki a hahota szüneteiben. Én meg vissza: - Te kurva tót!... Te büdös kurva tót! - s közben a kacagás könnyei gördültek végig arcomon. 98 �Palócioki 99/1 Amikor végre abba tudtuk hagyni a kacagást, ő kezdte: - Tehát így álltái bosszút, magyaros bosszút Hviezdoslavon?! - Nem Hviezdoslavon, hanem Országh Pálon. Talán egy magyar zászlósúr leszármazott­ ján! - Piros-fehér-zöld csokorral?! - Meg a benne levő tüskékkel... - Kurva magyar vagy te, barátom ... És még mindig haragszol rá? - kérdezte és kezet nyújtott. - Nem, már nem haragszom rá, testvér. Végleg, örök időkre kibékültem Hviezdoslavval! - Esküszöl? - Esküszöm! Karonfogva mentünk vissza Theo házába, de még mindig Hviezdoslavról beszélgettünk. - Nézd, ha jobban megkaparjuk a dolgot, kiderül, hogy az Országhok ősei, teljes nevükön a Guthi-Országh elődei - Kézai szerint - Gut és Keled, s a svábok földjéről, pontosabban Hohenstauf várából, Péter király idejében vándoroltak be ide. Itt a svábokból teljes nyolc­ száz évre magyarok lettek, és nem is akármilyenek. Ki tudja, milyen nációkkal, bizonyára szlovákokkal is keveredett a vérük, s talán ezért szólalt meg százötven évvel ezelőtt a vér szava, lett belőle szlovák költő. Egyikük egészen a nádorságig vitte a XV. században ... - Tudom, pajtás, ha elkezdenénk vizsgálni nagy embereink családfáját, amint ezt néhány esetben már megtettem, nagyon érdekes dolgok derülnének ki -mondtam. Közben megérkeztünk, Sanyi is fölébredt. Csodálatos illatok lopakodtak be a szobába: - Ez sztrapacska? A kedvenc szlovák ételem. Sajnos, Pozsonyban már nem tudják jól megcsinálni... - Nem is igazi szlovákok azok ott Pozsonyban! - Ebben egyetértünk! Ne haragudj, én inkább aranyásóknak, sokszor dögkeselyűknek ér­ zem őket... - Sokszor találkozom velük én is, s ezért megkülönböztetésül, én ma is büszkén vallom magam tótnak, akár hiszed, akár nem! De erre inni kell! De most a másik tót specialitásból, a borovicskámból... Belekóstolgattunk hát a borókapálinkába, s közben egy hatalmas szlovák kerámiatálban behozták az éjfél utáni „vacsorát”, a sztrapacskát. Ugyanilyen tálakon a finom, kesernyés juhtúrót, ahogy a szlovákok nevezik, a brindzát, meg a pirított szalonnát... - Ez már döfi! - tört ki Sanyiból a lelkesedés, amikor megrakta tányérját. Bevallom, én is pukkadásig ettem magam belőle, mert Theo kijelentette, hogy teljesen ki kell ürítenünk a tálat, hajót akarunk. Erre aztán le kellett a sztrapacskát többször is öblíteni, nehogy megártson a mi kényes pozsonyi bendőnknek a zsíros, nehéz étel. Utána vendéglátónkra rájött a dalolhatnék. Egy­ más után énekelte nekünk a szép szlovák dalokat, s egyik-másikba mi is betársultunk. Ki tudja, hányadik pohár után kibökte: - Van nekem egy nagyon kedves magyar nótám, de ahhoz magyar cigány kellene ... - Melyik ez a nóta? - kérdeztem. A Gyere, Bodri kutyám! Ismered? Olyan szép, hogy mindjárt sírhatnékom támad, ha csak hallom... 99 �Pál6cTold 99/1 - Tudod-e, ki a szerzője? - Azt nem! - Hát én megmondhatom, neked annál is inkább, mert egy város szülöttei vagyunk, talán ezért nekem is az egyik legkedvesebb nótám. Egy kis zsidó ember a szerzője, Ser ess Rezső, a komáromi kupismama fia. Sok szép magyar nóta és dal szerzője. Az egyik, a Szomorú va­ sárnap világhíres lett... - Él még? - Nem, öngyilkos le tt... Remélem, Jehovája nem haragszik meg rám, ha azt kívánom ne­ ki, hogy áldja őt meg a magyarok Istene, mind a két kezével... Legalább háromszor elénekeltük a Gyere, Bodri kutyámat és ittunk Seress Rezső emléké­ re. Hajnali négykor pompás korhelylevessel - kolbászos káposztalevessel - vendégelt meg bennünket a költő. Azzal búcsúztunk, hogy tavasszal újra találkozunk. - Testvér, valóban kibékültél Hviezdoslawal? - kérdezte az utolsó kézszorítás közben. - Valóban! ígérem, hogy ezután még nagyobb szeretettel olvasom majd a verseit... - Én meg azt ígérem neked, megírom a sírjára tett rózsacsokor történetét, bár nem való­ színű, hogy a közeljövőben lehozza valamelyik lapunk ... Igaz szeretettel öleltük meg egymást. Theo utána még egy kis csomagot nyomott a kezem­ be. Két könyv volt benne, nekem dedikálva. Az egyik egy szép Hviezdoslav kötet, s benn dedikációja, mely így hangzott: „Kibéküléstek emlékére, szeretettel... ” A másik a saját verskötete volt ezzel a dedikációval: „Egy kurva tót egy kurva magyarnak, testvéri szeretettel... ” így folyt le és így véződött Árvában tett utazásunk ... Mivel élmény- és jegyzetanyagom volt bőven, a riport - szerintem - csillagos egyesre si­ került, a főnököm viszont alaposan lebaltázott. - Már megint hülye vagy? Ha ezt így lehozzuk, mindjárt behívnak a fehérházba (a párt­ házba)! Micsoda őrült ötlet volt az a nemzetiszínü csokor, az a cirkusz a csendőrséggel, meg a járási nemzeti bizottság elnökével? Azonnal írjad át! - Eszembe se jut! Ez így jó, ahogyan van! De ha nem tetszik, húzasd meg! Dühösen csaptam be magam mögött főszerkesztőm szobájának ajtaját, s mondtam rá mindent, csak éppen jót nem. Amikor végre megjelent a riportom, alig ismertem rá, de már ez sem lepett meg, hozzá­ szoktam. De a sírra csokrot helyező szép szlovák leány a címlapra került. így beváltottam a neki, de a költő barátomnak tett ígéretem is. Valóban kibékültem Pavel Országh Hviezdoslawal! Hiszen sokkal rosszabb lett volna, ha barátjából, Petőfi Sándorból lesz szlovák költő ... Mert ez is megtörténhetett volna, s akkor mérhetetlenül szegényebb lenne a magyar költé­ szet, ahogyan a szlovák is, Hviezdoslav nélkül. így mindkét nép gazdagodott, ráadásul a világirodalom is! 100 ��200 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/5f06f56aa6b323fa6c22082e41eb2545.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1999 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1999/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1999 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika