https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0efb7057b8608583bce6a245b07100ad.pdf d4b761c7b17bf05dd4c43e28f2c280ee PDF Text Text ��Tartalom Cseh Károly versei Molnár András versei Marschalkó Zsolt versei Bíró József: Szerencsesegéd (Permutáció) Tomkiss Tamás: Verseket! Újra! Dukay Nagy Ádám versei 3 5 8 11 18 20 MŰHELY Zalán Tibor: A kamaszkor kitakarítása 23 ELSŐ KÖZLÉS Bodnár Erika versei 26 VALÓSÁGUNK Tyekvicska Árpád: Könyörtelenül (?) 29 Etesi Deák László versei 52 ABLAK Hizsnyan Géza: Színházi körkép Európa közepéről 53 VITA Baráthi Ottó: A területfejlesztés nem tabu, csak... 59 MÚLTUNK Somogyi Magda: A tűznek fénye 67 TANULMÁNY Pál Andrea: A Mozgó Világról... 72 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata palócföld Főszerkesztő: Pál József E számunk szerzői: Főmunkatárs: Nagy Pál A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István A szerkesztő bizottság tagjai: Ardam ica Ferenc Dr. Bánlaky Pál M arschalkó Zsolt K. Peák Ildikó Paróczai Péter Zsibói Béla Baráthi Ottó közíró (Salgótarján), Bíró József költő (Bp.), Bodnár Erika löisk. halig. (Salgó­ tarján), Cseh Károly költő, műfordító (Miskolc), Dukay Nagy Ádám költő (Salgótarján), Elesi Deák László költő (Etes), Hizsnyan Géza bel­ gyógyász, esszéista (Rimaszombat, Szlovákia). Marschalkó Zsolt költő, drámaíró (Salgótarján). Molnár András költő (Bp), Pál Andrea középisk. tanár (Salgótarján), Somogyi Magda újságíró (Bp.), Tomkiss Tamás költő (Bp.), Tyekvicska Árpád levéltáros (Balassagyarmat), Zalán Tibor költő (Bp.) Felelős kiadó: Fehér Miklós Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Rákóczi út 36. Telefon: (32) 410-022, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 270 Kiadja: a Balassi Bálint Könyvtár 3101 Salgótarján, P f 18 Készült: a Balassi Bálint Könyvtár nyomdájában Salgótarján *** Borító I-1I-III.: Gelencsér János (Salgó­ tarján) rajzai; borító IV.: Id. Szabó Ist­ ván szobra Fotó: Buda László (Salgótarján) Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 1998-ban megjelenik négy alkalommal. Egyes szám ára: 120,-Ft, előfizetési díj egy évre: 450,- Ft Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Szerkesztőségi fogadóórák: szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP: 11741000-15450250 Folyóiratunk Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Palócföld 98/1 Cseh Károly Fényes hullámzás Sarlós Boldogasszony napi képeslap G. L-nek Felcsap a mézes szél hulláma újra, aratás illatát, harang szavát hozva, s megvillan a Hernád, mint suhintó kasza. 1997. július 12. Téli hazatérés T-nak Balról a nyugvó nap jo b b ró l a fenyő irányfényei világítanak remegve, a levegő hideg-kék szárnyain. Landolni tud-e majd velem az idő leszállópályáján, alkonyi lángban állva, a hóborította téli dombtető? 1995. december 28. 3 �Palócföld 98/1 Atlantiszi feljegyzés K. B-nak Nekünk a tengerből ennyi marad: katasztrófák szünetében tágra nyílt szemmel és tátott szájjal bámuljuk mederaljról augusztusi tűzijátékok fölöttünk lebegő fény-meduzáit. 1997. november 15. Cene gól István: Az utolsó pillangó (festmény) 4 �Palócföld 98/1 Molnár András r Értekezés a... (pótszerről) Nem ihlet nélkül, nem is rosszhiszeműen. Mintha csak főznél. Hivatásosan: egy kis fű meg áhitat. (ö... mintha öz-nél), demoralizál: az európai-utasmódszer a ludas. (módszerről) A bölcsnek kertje semmit nő, mégis célja teljes: ül, eszik. Ha én azt mondom, nem vagyok senki, akkor nem vagyok senki! 5 �Palócföld 98/1 Hermeneutikkadt leások vízért csak por kö gyökerek kutya bőr egér szarból várat még magára addig csorog a bölcsek könnye bürökpohárba fog sajog formaiinban úszó dinnyehéj tudásalmahéj söprés távol azután papírzizegés lélekvándor lásd amint bibliofillé puhít a penész lótuszlevélre firkált istenek szíve a boldog hercegé az ego tán lego s míg Buddha körbeér porba irtotta más rég a szavak rémítő erejét ám eltöröltetett 6 �Palócföld 98/1 aki próbálta kőbe vésni hitték mind a parancsolat ott kövön csak kő botrány mind csak önmaga okozójuk én hát forog a lét s a szó meg az írás meg maradott hol-ott Önarckét Verstelen jelben és nem a tükör előtt fényképemen sem Két fülem között de helyhiány esetén mindenem mögött 7 �Palócföld 98/1 Marschalkó Zsolt A butaság örök Juhász Gyulának, köszönettel Az évek jöttek, mentek, s te nem maradtál El mellőlünk, mint a szellemüző sámándobok És a kőbaltáink, amivel megkergettük a gyapjas Mamutot és a kardfogú tigrist. Loholsz mellettünk Az élet egyre mélyebb erdejében, húzol a mocsárba, Ahol a piócák és a foltos viperák laknak. Ma már tudom, hogy megkerülhetetlen vagy, mint a halál, Ma márc sak szomorú vagyok, ha a fülembe ordítasz, Ma már tudom, hogy nem növünk ki soha, mint a Gyermekkori nagykabátot és nem válunk meg tőled, Mint lyukas zoknijainktól és amalgám Fogtöméseinktől, ó nem hiszem már, ó nem! Mert benne élsz te minden pogromban és lincselésben Háborús uszításban és egyedül üdvözítő igazságban És minden értelmetlen halálban ütemes tapsban És minden gyűlölködő tekintetben könyvégetésben És világmegváltó hazugságban habzsoló mohóságban Élsz és uralkodói örökkön, Ámen. 8 �Palócföld 98/1 A halál diadala XV. századi ismeretlen költő versének parafrázisa „Elmegyek meghalni” a sárga sivatagon és zöld fenyöerdőn túlra indulok a csillagot rengető folyón keresztül messzebb a szürke felhőknél és a Nap felé suhanó madárnál elmegyek meghalni itt hagyom barna köntösöm kopott farmerem képeket a falon eltűnők a horgásztanyákból focipályák mellöl könyvtárak csöndjéből és elmegyek meghalni hiába várod lépteim neszét a folyosón s ha csöngetnek tudod jól nem én jövök már elmegyek meghalni mert erős az ember a medve az éjszakában rohanó vonat szenvedély szerelem gyűlölet hatalom szépség de a halálnál semmi nem erősebb így hát elmegyek meghalni hogy fehér arccal hirdessem a halál diadalát és ne jöjjek vissza soha többé 9 �Palócfold 98/1 Niobé Vérszagú szél jár hellén réteken, az égiek megölték tizennégy gyermekem. Újra gyilkolt a Léthé-ámok, halljad hát a rettenetes átkot: ...Hogy ez a középszerű isten-horda az Olümposz tetején, ugyanazt érezze most, amit én. Cene gál István: Holt táj (festmény) 10 �Palócföld 98/1 Bíró József Szerencsesegéd / - permutáció - : - perdendo - / l á t o d / ? no / ! / l á t o d m á r / ? / e z / ! / EZ ITT / ! / ez MAGYARORSZÁG /! / MAGYARORSZÁG köz ép-európában van / MAGYARORSZÁG fővárosa BUDAPES T / ... / N EM / ! / nem P ÁR I Z S / ! / nem R Ó MA / !/ neeeeeeeeeeeem STOCKHOLM / ! / nem CAI RO / ! / az már afrika /... / nem is MOSZKVA / ! / ... / nem is . . . / ! / nem BUKAREST / ... / hanem / BUDAPEST / érted / ? / BU - DA - PEST / ! / . . . / az ott a DUNA / ez pedig a TISZA / ... / KÉKDU NA / ... / SZŐKETISZA / ... / gulyás-party DE BRECEN / halászlé-party SZEGED / hagyma-party MAKÓ / paprika-party KALOCSA / pálinka-par ty KECSKEMÉT / bor-party TOKAJ / ... / már a legyen elég ennyi / ! / . . . / ideje lenne vala hára tudomásul venned / az eszedbe vésned / — : nem NEW YORK-ban / nem TOKYO-ban / nem BASEL-ben / nem AMSTERDAM-ban vagyunk / ! / . . . / ez MAGYAR ORSZÁG / ... / ... és ez itt BUDAPEST / ! / . . . / punktum / ! / érted / ? / p ú n k - t u m ! �Palócfold 98/1 „Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy részemre szíveskedjenek küldeni egy szerencsesegédet. Ezt azért kérem, mert hét éve nyugdíjban vagyok és 34.-ik éve lottó­ zom, totózom a férjemmel együtt / heti 14 lottó + 2 totó / de bánatunkra nagyon elkerül a szerencse. A 34 év alatt 3 x or volt 3-as találatunk, de ez is akkor, amikor a legkeve­ sebbet fizetett! 2 találat is nagyon ritkán adódik meg, pld. ebben az évben ebből a sok lottóból egyszer volt egy kettesünk, a totón meg csak 7, 8, 9 találat van meg, vagy még kevesebb. Remélem, hogy a szerencsesegéd majd segít. (M.L.)” „A négylevelüt megkaptam, de sajnos a szállításnál tönkrement. Ezért kérném, ha lehet­ séges küldjenek számomra még egy ilyet. Kérésemet, előre is köszönöm. Jeligém továbbra is AC / DC! (L.Z.)” „Köszönöm, de sajnos mire ideért egy levele letört. Ha van még számomra még egy nagyon örülnék neki. Itt küldök egy borítékot, amibe elküldhetik. (egy hűséges játékos)” „Köszönöm. Szeretném ha több szerencsét hozna. Idáig nem nyertem, de remélem Fortuna segít nyerni. (J.-né)” „Kaptam már Önöktől szerencsesegédet. Sajnos a négylevelü sérült, töredezett volt. Talán ezért nem volt eddig szerencsém! Nem tudom. Örülnék ha ismét kapnék egy négylevelüt, de remélem épet és nem csonkát. (K.K.)” „Kérem szépen - ha lehetséges - legyen szíves nekem is küldeni négylevelüt. Hat éve vagyok özvegy. Van két fiam. Az egyik már családos. A másik most tölti sorkatonai szolgá­ latát. A nős fiamnak egy ifjúsági garzonja van. Most lesz ötéves a kisunokám. Kicsi a lakás, legalább egy és fél szobás lakás kellene, de ilyen gazdasági helyzetben nehéz, lehetetlen megoldani. A menyem is munkanélküli. Szeretném, ha a szerencse ránk találna. Kettesem már volt a havi és a heti lottón is, de többre még nem sikerült. A családos fiam december 31-én, a kisunokám december 27-én született. Jó lenne, ha születésnapjukra egy szép összeggel megajándékozna Fortuna. Nagyon aggódom a másik fiam miatt is, aki katona. Tudom, hogy sok szerencsétlen sorsú ember él az országban és országunkon kívül, rájuk is gondolok, a hajléktalanokra. Főleg, ha kúsznak az árak fölfelé és hideg van. Senki sem tudja, hogy Önöknek írtam. Maradjon ez a mi titkunk. Nem akarom, hogy kinevessenek, amiért babonás vagyok. Kérem és kívánok munkájukhoz jó erőt és egészséget. (G.I.)” 12 �Palócföld 98/1 Gelencsér János rajza 13 �Palócfold 98/1 „Tavaly júl. 2-án kértem önöktől négylevelü szerencsesegédet a férjem és a saját részemre mégis kaptam mind a 2-tőt, de sajnos nem nagy szerencsénk volt vele, pedig 15 lottóval játszom, a fér­ jem 2-vel. Tavaly még 2tesem se nagyon volt sajnos. Az idén 40. 44. 45. 47. héten volt 1-1 2tesem. Most sajnos mint a 2 tö eltört és szeretnék újra kérni ha lehet hátha nagyobb szerencsénk lenne vele. Ezt az öt levelűt a nyáron találtam a réten. Ha lehet megint 2-őt kérek a férjemnek is. Előre is köszönöm! Nem tudom ha rá ragasztanám valamire úgy vajon segítene-e? És így nem törne el. Nagyon szeretem. Két családom van Ilona 9 éves és Tomika 4 éves. (F.S.)” „Korábban kértem és kaptam Önöktől négylevelűt. Az egyik levele letörött. A kettes és hármas találatok jöttek is, de a nagyobb fogás még várat magára. Arra gondoltam, talán a sérülés miatt nem igazán delejes a kapott szerencsesegéd. Ezért határoztam úgy, hogy ismé­ telten kérek egyet. (56-os Oroszlán)” „Már évek óta totózom, de sajnos még nagyobb nyereményem még nem volt. Ezért két­ szeresen kérem Önöket szíveskedjenek címemre megküldeni a lóherét. (B P .)” „Kérem Önöket, nekem is küldjenek szerencsét hozó, ha lehetséges négylevelülóherét. Nagyon köszönöm. (R.A.)” „Nagyon régóta fontolgatom, hogy írjak-e Önöknek. De most már elhatároztam a dolgot magam. Négylevelü lóherét szeretnék. Sajnos helyette nem tudok küldeni, mert nekem nincs. De gondolom ez nem akadály. Egy válaszborítékot is küldök megcímezve, hogy ez se legyen akadály. Olyan régóta szeretnék nyerni, de eddig sehol semmi. Ezért gondoltam, hogy már csak ez segít. Én nagyon hiszek benne. Köszönöm. (C.L.-né)” „Régi hűséges játékosuk vagyok. Szeretnék kéréssel fordulni Önökhöz, hogy ha lehetsé­ ges címemre egy 4 levelű lóhere szerencse segédet küldeni. Hátha meghozná a szerencsémet. Évek óta rendszeresen lottózom mind a két lottó szelvénnyel, de még kettesnél nagyobb nyereményem nem lett. Bongónál se sikerült a nyereményem. Pedig nagyon rám férne már a fortuna asszony szerencséje. Már már 8 nagymütéten estem átt és és elég sokat betegeskedem. Nagyon elvagyok keseredve, hogy a szerencse elkerül. Hátha az Önök segédje meghozná a szerencsémet és tudnék az életnek örülni is egy kicsit. Előre is köszönettel várom a segédet. (K.S.-né)” „Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, amennyiben van négylevelü lóherét küldjenek. „Szükség van rád” (N J .)" 14 �Palóctold 98/1 „Kéréssel fordulok Önökhöz. Én is csatlakoznék a négylevelü lóherét kérők táborába. Az utolsó Bongó sorsolásra már nyertünk 700 Ft. Annak reményében, hogy további játékunk is szerencsés legyen, nagyon szeretnénk egy négylevelüt. (KM.)” „Kérem, hogy részemre 1 db segédet küldjenek. Próba-szerencse. (T.L.-né)” „Tisztelettel megkérem, hogy egy szerencsesegédet küldjenek. Sajnos engem 4 éve csak a balszerencse üldöz. És ezért vettem a bátorságot, hogy írjak. Igaz nem vagyok jó levélíró típus. Maradok tisztelettel egy nagycsaládos apa. (B.I.)” „Pár évvel ezelőtt kaptam Önöktől egy négylevelüt, de az sajnos már régen elveszett és azóta nem sok szerencsém van a különböző szerencsejátékokhoz. Hátha ezen a babonás napon / Péntek 13. / kért segéd meghozza a várt sikert! (F.M.)” „A szerencsesegédem összetört, így a szerencsém is elhagyott. Ismét küldjön, hogy mi­ hamarabb szerencsés lehessek! Kérem! (H.-né C S .I.r „ Kéréssel fordulok Önökhöz. Szerencsesegédet szeretnék kérni, azt hiszem nagyon ránk fér, hogy valamibe reménykedjünk. Válaszborítékot itt mellékelem. Köszönöm. (sz.T .r „A régi lóherém elveszet a költözésnél. Azóta elhagyott a szerencse is. Kérném, ha van négylevelüjük egyet szeretnék kapni, az alábbi címre. Tisztelettel. (T.M.)” „Azon kérésemmel fordulok Önökhöz, hogy küldjenek részemre 25 db 4 levelű lóherét tudni illik 2 en totozunk és lottózunk hátha a szerencse mellénk áll 2 es lotto és 10 es totó már el értünk de etől nagyobb eredményünk még nem volt bízunk a 4 levelűbe hátha meghozza a pénzt. (sz.i.r „Ne haragudjanak, hogy levelemmel zavargók, de már annyit hallottam a négylevelüt, hogy szerencsehozó, hogy én is rászántam magain arra, hogy kis kollektívánknak kérjek egyet. Januárban már betöltjük a kétéves évfordulónkat mi öten, de nem sok eredménnyel. A lottóban 8-10 évi kettesünk ha akad. Az idén talán csak 4 ha volt. A totóhoz pedig semmi szerencsénk nincs. Most a 6-os lottóval próbálkozunk, remélem majd több eséllyel. Kérem Önöket, küldjenek nekünk így szerencsét hozó négylevelüt. A sikerekről majd beszámolunk. (B.J.-né)” 15 �Palócföld 98/1 „Szíveskedjenek nekem küldeni egy segédet. Már nagyon sokszor volt kettesem a lottón. Mióta a három éves kislányom karikázza be a számokat mindig van egy kettesünk, de többet nem sikerül eltalálni. Ezért kérek egy négylevelűt, hátha lesz egy kis nagyobb nyereményhez szerencsénk. Megköszönöm. (ifj.Sz.L.)” „Második éve, hogy szerencse elkerül úgy a munkahelyemen mint a lottó és totózásban. Bármihez hozzáfogok minden balul sikerül. Vagyis a munkám után pénzt szeretnék kapni és a végén még én tartozom. Téeszben dolgozom. Szeretnék részemre kérni egy segédet, négylevelüt, hátha a szerencse hozzám szegődne, márcsak ebben bízom. Nevet ne írjanak. (P -né)” „Régóta készülök levelet írni Önöknek, de csak most tudtam rászánni magam. Szeret­ ném, ha küldenének egy négylevelüt, mert most igazán nagy szükségünk van rá. Ugyanis már másfél éve semmi. Előre is köszönettel. (M.-é)” „Szeretek tippelni. De eddig még csak a legkisebb eredménnyel lettem nyertes. Annak is nagyon örültem és azóta várok eredménytelenül. Már 10-éve elmúlt mióta tippelek. Rend­ szeresen 2-3 évben volt 2-esem, lszer hármasom. Tatán volt egy 11-esem ami 98 Ft-ot Fize­ tett. Ennek is nagyon örültünk, ugyanis 3 gyerekünk van és szeretném Fortuna karja közé fonna nyereményével. Ezért kérnék Önöktől ehez a szerencséhez, ha számomra küldenének egy lóherét. Nem vagyok elkeseredve, egyszer csak én is nyertes leszek. Reményem nem adom fel. Jelenleg gyeden vagyok, de nem adom fel. (egy 3 gyerekes édesanya)” „Kérjük, hogy a segédet nekünk is küldjék el. (SZ)” „Aulírott P. A. azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy részemre szíveskedjenek küldeni egy négylevelüt. 1978-tól totózok. Úgy érzem, már ahogy lehetséges, a Totó-ban szereplő csapatokat ismerem, úgy az Angol-Német-Olasz, mint a Magyar csapatokat, csak a szerencsével nem vagyok kibékülve. Igaz, volt már többször 10-11-12-es találatom is, de annyit soha nem fizetett, mint amennyit befizettem. 8-9 találatom minden héten van, ezért úgy döntöttem, hogy vezetéssel ját­ szom, ezért kérem a négylevelűt, talán szerencsém lesz a nyereményem több összegével is. (P.A.)” „Be kell vallanom, hogy el sem tudom képzelni, milyen az Önök által küldött négylevelü - sze­ rencsés -? Amennyiben nem fogyott még el a - szerencsésebbik - úgy kérném szépen szíveskedje­ nek egyet küldeni valamint Fortuna asszonyságot vele együtt útnak indítani, mert ha én megharag­ szom az öreglányra soha többé egy darab szerencsejátékhoz hasonló papírt sem vásárlók. Kérem az alább megjelölt munkahelyemre küldeni - ugyanis ilyen cselekedetem családom harsány nevetését váltaná ki, ha megtudnák, hogy az anyus - már mire vetemedett. (M.Z.-né)” 16 �Palócföld 98/1 l á t o d / ? no / ! / l á t o d m á r / ? / e z / ! / EZ ITT /! / ez MAGYARORSZÁG /! / MAGYARORSZÁG köz ép-európában van / MAGYARORSZÁG fővárosa BUDAPES T / ... / NEM / ! / nem P ÁRI ZS / ! / nem R ÓMA / !/ neeeeeeeeeeeem STOCKHOLM / ! / nem CAI RO / ! / az már afrika /... / nem is MOSZKVA / ! / . . . / nem is . . . / ! / nem BUKAREST / ... / hanem / BUDAPEST / éned / ? / BU - DA - PEST / ! / . . . / az ott a DUNA / ez pedig a TISZA / ... / KÉKDU NA / ... / SZÖKETISZA / ... / gulyás-party DE BRECEN / halászlé-party SZEGED / hagyma-party MAKÓ / paprika-party KALOCSA / pálinka-par ty KECSKEMÉT / bor-party-: TOKAJ / ... / már a legyen elég ennyi / ! / ... / ideje lenne vala hára tudomásul venned / az eszedbe vésned / — : nem NEW YORK-ban / nem TOKYO-ban / nem BASEL-ben / nem AMSTERDAM-ban vagyunk / ! / . . . / ez MAGYAR ORSZÁG / ... / ... és ez itt BUDAPEST / ! / . . . / punktum / ! / érted / ? / p ú n k - t u m ! 17 �Palócföld 98/1 Tomkiss Tamás r Verseket! Újra! „Költő vagyok csaj rajt' ne kapjanak” - idézem Molnár András fiatal, pillanatnyilag még kötet nélküli költő Arany-parafrázisát. Sokféleképpen lehetne ezt a sort értelmezni. Lehetne úgy - csak egyet kiragadva a lehetőségek közül miszerint kortárs költötársadalmunk reprezen­ táns tagjait bizony igen nehéz volna tettenérni abbéli cselekedetük közben, hogy olvasható szövetet, ún. VERSET, más szóval „költeményt” állítanak elő, mint ahogy az a „Ki kicso­ dák” foglalkozást megjelölő részeiből következően logikusnak tűnhetne. Van párezer - sze­ rényebb becslések szerint párszáz - élő költőnk, legalábbis akik publikálnak a - nem tévedés! - száznál is több magyar nyelvű, verset is közlő folyóiratban. Őket ünnepeljük? Az ő szellemi termésüket? Az enyémet? Ünnepelünk egyáltalán valamit? Nemcsak rosszkedvű, de furcsa nép is a magyar. Ünnepet, napot szentel a költészetnek. A Költészetnek. Miközben már nem olvas verset. Az olvasásszociológusok legalábbis ezt állítják. És ezt állítják maguk a költők is. Miért? Mert itt a posztmodern, multinacionális, posztindusztriális, interaktív, reklámmanipulált marketing-társadalom, mondhatnánk, és hasonlók. Nyilván ez is fontos. Lehet úgy is fogal­ mazni, hogy nincs időnk a Szerencsekerék és az X-akták között elővenni Kukorelly Endrét. Vagy azt mondani, hogy parizer helyett nem veszünk Petőcz Andrást. Arany János, Ady Endre meg úgyis megvan még a szóéiból, amikor 16.50 volt egy „összes versei”. Mégis, felmerül bennem a gyanú, hogy az emberek egy része, talán épp az a része, amelyik most engem hallgat, olvas verseket. Valószínűleg a versolvasó embert nem a kipusztulófélben lévő gólya hozza, hanem valami más. Talán az a vágy, amely Hamvas Béla szerint az ún. LÉT felé irányul. Valószínű az is, hogy az emberiség történetének bármely pillanatában a kvázi lakosság ugyanannyi százaléka volt értő, ösztönös versolvasó, mint ma. 18 �Palócföld 98/1 Nem az a fontos tehát, hogy hány példányban fogynak el a könyvek, hanem az, hogy a versolvasó ember találjon olvasnivalót. Az sem fontos, hogy hányán vallják magukat vagy egymást költőnek. A fontos az lenne, hogy legyenek újra versek, új versek, új versek is, az iskolai tan­ anyag utáni versek is. Nekem a Költészet Napja figyelmeztetést is jelent. Abban az országban, ahol a költészetnek napja van, ahol az emberek összegyűlnek ezen a napon, hogy verseket hallgassanak (és ne engem), ott komolyan kell venni a költészetet. Nem szavakat, egymásra hányt morfémákat, sorokba tördelt analfabetizmust kell pénzért vagy kétes dicsőségért, ösztöndíjért, József Attila-díjért, miegymásért kigörcsölni, kiszenvedni magunkból, nem is ezerszer megírt epigonlírát, hanem valami mást, valami komoly, felelősségteljes dolgot. Verset. Ha a potenciális versolvasó hihetne abban, hogy születnek még versek, talán merne pénzt adni a verseskönyvért. Akkor a könyvterjesztők, könyvkereskedők mernének versesköteteket rendelni. Fiatal írókat, költőket szervező irodalmi folyóirat szerkesztőjeként azt tapasztalom, hogy az utóbbi 1-2 évben indult fiatalok úgy érzik, betelt a pohár. Folytathatatlanná vált a posztmagyarul összecsapott antipoétikus szövegirodalom. Verseket kell írni. Nem a szerkesztőknek, nem a költőknek, nem az alapítványi kurátoroknak, nem a díjosztogató bizottságoknak, nem is a befolyásos üzletember- vagy politkusismerősöknek, hanem a jó csajoknak, az egyetemi évfolyamtársaknak, a pozsonyi Garda kolesz folyosókon nótázó magyarjainak, a jugoszláv néphadsereg Koszovóba lökött magyar értelmiségi katonáinak, de a könyvtárlátogatóknak, tanároknak, müvszervezőknek, nyugdíjasoknak is, satöbbi. Az a tény, hogy a költészetnek ünnepe van, hogy a jó versnek hagyománya, tisztelete, megbecsülése van, reményt adhat arra, hogy lesz még mit ünnepelni húsz év múlva is József Attila születésnapján. És arra is, hogy lesznek még új Kosztolányik, Radnótik, Pilinszkyk. József Attila domborműve előtt állunk. Őt ünnepeljük, és a költészetet. Generációk nőttek fel, akiknek József Attila (is) jelenti a poézist. Valaha a költészet nemzeti ügy volt. Ma - talán szerencsére - már nem kell feltétlenül metaforák mögé rejteni az igazságot. A költő igazi kihívás előtt áll: vissza kell emelnie a verset az irodalomba. Elhangzott Salgótarjánban, 1998. Költészet Napja alkalmából Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Házban, Kő Pál domborműve előtt. 19 �Palócföld 98/1 Dukay Nagy Ádám Így marad minden Kávéházban élni... ” A próza előtt őszinte lesz, semmi elvárhatót nem fog tenni. Ezt-azt összecsomagol, apróságokat tesz a zsebébe. Évek óta nem mozdult már; a nyárhoz öreg, nem érinti a hátizsákot, a kinőtt szoba faláról hajdani sztárok biztatják közöttük marad. 20 �Palócföld 98/1 A néző szemszöge Semmink nincs, visszahódított idegen terület minden. Itt, ahol élünk, búcsúzkodást látok folyvást, öregeket az utolsó buszon, csillogó linóleumot a kórházi éjszakában, laktanyát, ahogy ébredezik. Mindig késni valahonnan, ezt ismerjük; kamaszkort visszasírni tudom nem kell - nem is lehet már. 21 �Palócföld 98/1 A repülés közelében - október mennyi mennyi emberre emlék­ szem tengerekre folyókra öreg és fáradt kezem nézem amerre já ­ rok papírok min­ denhol bennem nincs béke a veré­ sek körül halálos a csönd megölelem az utolsó évszakot nézem ráncos arcát és megcsó­ kolom őszintén 22 �MŰHELY Zalán Tibor A kamaszkor kitakarítása Új nemzedék jön. Vagy már itt is van. Vagy már elhalad tölünk - nem lehet ezt pontosan tudni. Ennek megállapításánál nagyon fontos, hogy mit akarunk. Ha irodalmi létünket akar­ juk konzerválni, azt mondjuk, jön. Ha számolni akarunk vele, azt mondjuk, itt van. Ha le akarunk vele számolni, azt mondjuk, itt volt, de már nincs itt. utóbbi cinikus, az első elodá­ zó. Gondolom, azzal kell számolnunk, hogy itt van az a generáció, amelyik azért is más, mint az eddigiek, mert a szerepbe beleállva jön. Nem nagy mesterek nyomán, nem ismert és bevált technikák sorvezetőin. Mintha így, erre született volna, hogy elkezdje, és ahol elkezdi, azt legfeljebb úgy definiálhatjuk, hogy valahol máshol. Nem a nyomunkban járnak ezek a mostani újak, a nyomunkat mintha kínos elszántsággal el is kerülnék. Nem lépnek bele a felkínált lábnyomokba, mert ott már jártak, ott már mi jártunk. Azokat mi hagytuk. Valame­ lyik előző nemzedék. Persze nem arról van szó, hogy nem szeretnek bennünket. Egyébként, ha akarják, nem is kell, hogy szeressenek. Az esztétikában nincs szeretet-kérdés, sem gyűlölet-kérdés, csak jóminőség-kérdés van, és rossz-minőség-kérdés létezik. A jó és a rossz pedig nem ismer kort, rangot, tekintélyt, mintát és szabályt. A jó feltétele önmaga, mármint az, hogy jó. Ez a bölcsesség mintha eleve adott lenne a mostani legfiatalabbakban. Sokat ismerek közülük, sokat szeretek, még többet nem, de egyet el kell ismerjek, sokkal szaba­ dabbak és bátrabbak, mint az őket megelőző nemzedékek bármelyike. Azt hiszem, ennek az is lehet az oka, vagy magyarázata, hogy életterükből hiányzik a külső szabály fogalma. Nem a konszolidáció harcokban békülő és kiegyező nemzedéke ők. Nem elvárásra dol­ goznak, még akkor sem, ha az elvárás egybe esik akár a társadalmi ellenállással, az erköl­ csi megfeleléssel. Dolgoznak. A legérdekesebb teljesítmények leginkább nem megrende­ lésre születnek. Értem ezen a folyóiratok régebben megismert koordináló és kiemelő tevé­ kenykedését. Nincsenek szeretett folyóirataik, nincsenek rangot adó szervezeteik, nem vágynak intézményrendszerbe integrálódni, sem olyasmit létrehozni, magányos figurák ők, magányos csoportok, ha csoportok, új írások egy átalakuló félben lévő, de átalakulni még mindig nem tudó társadalomban, irodalomban. Az első valóban szabad nemzedék áll előttünk. 23 �Palócföld 98/1 Dukay Nagy’ Ádám egyike ezeknek a mostaniaknak. Formálódó világot mutat fel első könyvében, a Szobrok az esőnek címűben. Azt mutatja meg, ami érdekli, illetve ami számára megmutatható. Fontos, hogy nem az én érdeklődésem, nem az olvasó kíváncsiságának ki­ elégítése vezérli. Valamit tisztázni akar, ahogy a legtöbb első kötet a tisztázás helyszíne, és ezt nem is rejti véka alá. Nincs pozörködés, fontoskodás, nagyzolás, a teljes fegyverzetben publikum elé állás szokásos, leggyakrabban szomorúan végződő színjátéka. Alapélménye a bizonytalanság. A lehet helyett a lehetne, a van helyett a talán, a lesz he­ lyett a ha megélése. Ebben az értelemben elkedvetlenítöen józan és konzervatív. De Babits is azt mondja, a költő konzei^vativ. Akkor pedig mit jelent a konzervatív szó? Nyilván érték­ őrzést. Ha kapcsolódik Dukay Nagy költészete valahová, hát ehhez a bizonyos értékőrzés­ hez. Nekünk / körmünket lépi le / az emlékezés - írja -, vallomást vársz / tőlem / de én megint / kimerültem okádok / te vádolsz / én hallgatok / egyre fáradtabban / sóhajtok // amíg a mellemen sírsz / szomorkásán dudorászom. Az idézetből most leginkább az izgat, hogy mit jelent a dudorászom igealak. Azt-e, hogy a költő ismeri az ikes igék használatának a szabá­ lyait, és a dudorászik igét helyesen ragozza. Ha ezt jelenti, akkor nyelvészként jobb, mint költőnek, mert ide a dudorászok helytelen, de hangzásilag tisztább alak kívánkozik. Ha azonban arra utal a szóvégi m, hogy valamit dudorászik a lírai én, ami már nem hangzik el ebben a könyvben, legfeljebb a következőben, vagy a következőkben fog megcsendülni, vagy akár már soha, akkor azt kell leszögezzem, hogy a szerző kitűnő szerkesztő és jó megérzékítö. Magyarán költő. A fiatal lírikus indulása mindig a visszatekintés gesztusa is egyben. Még, vagy már. Dukay Nagy is ezen a vezérlő fonalon indul el, hogy megkeresse azt, ki most ő, és ki lehet majd ö. Keresi a régi udvart, visszaperli a nagymamánál felejtett gyermekkort. Zuhogó eső­ ben rozsdás oldalkocsis pannóniával húz el az országúton az esőben. Ez a kép annak is be­ csületére válnék, aki valóban a pannóniás korszakban élt és hajtott az országúti esőben. Mire föl azonban a keveredés? Mert jó. A vers nem tényekből, nem gondolatokból, nem valóság­ mozzanatokból áll. A vers, régen tudjuk, szavakból áll. A szavakat pedig onnan kapjuk, ahonnan kínálkoznak, ahonnan venni tudjuk őket. A versnek semmi köze a valósághoz. A valóságnak pedig a vershez. A valóság a létrejöttével elveszítette teremtés-közeliségét. A költészet nem mozdulhat el a teremtés közelségéből. Pontosabban, egyetlen sarkpontja a teremtés. Ott van, mert csakis ott van lehetségessége. Függetlenül attól, a valóságra visszavezethetöek-e a szavak, vagy egészen új helyet teremtenek meg maguknak. Kevert világ a most bemutatkozó költőé, alapanyagában, technikáiban, sőt a körüljárás formáiban is.. Néha vérfagylaló, mint azt a következő kép szemlélteti: én is érdeklődéssel figyelem a dobogó tyúkszivet a szekrényre kenve Mi van itt fölfestve? Tyúkszív, amely dobog, tyúkszív a szekrényen, arra rákenve, a dobogással együtt. Egy dobogó kenet, ironizálhatnánk, de a kép lehányja magáról az iróniát. 24 �Palócföld 98/1 Szenvedés van benne, egy csirkebontás naturalisztikus élménye, egy kisgyerek rémülettől kimeredt szembogara, a falra kenés izgalma és snasszsága, az élet riadtsága, kiszolgáltatott­ sága az erőszakkal szemben. Mindez kellő finomsággal, homállyal, a lét elveszthetésének szomorúságával. Az én számból csak fekete / szavak potyognak ki - vallja egy helyen, pedig ebben a kötetben a szavak nem feketék, igaz, nem is túlságosan színesek. Két irányból akarja feltérképezni azt, ami számára adott, Dukay Nagy Ádám. Ez egyik a felnőtt, a komoly ember, a gyermekkorát, sőt, ifjúságát elveszített férfi búskomor helyzetképrajzolódása. Amikor ebbe túlzottan beleáll, ostobaságokat is képes leírni: ráncos / öreg / arcomat / fehér öledbe hajtanám. Ilyenkor kissé meg kell ijednie az olvasónak, valóban komolyan gondolja-e a költő, amit leír. Azután azt mondja, ősztől / őszig / készülődöm, és visszamenőleg megbocsátunk neki. A másik irány azé az ifjúé, aki túl hamar kényszerült bele a felnőttség pózába, aki teli van lobogással, de valami, talán az esze, talán a föltalált eszköz­ tár, arra kényszeríti, hogy kordába szorítsa azt: én csak innen-onnan / származom / monda­ tokká faragnám / a vér zuhatagát. Nem tudom, a szerzőnek ezeknél a soroknál eszébe jutotte Kosztolányi. Kosztolányi, aki azt mondja, verset úgy kell írni, hogy előbb hagyni kell, hadd ömöljék ki az emberből az élmény/érzelem-láva, alaktalanul és fonón, azután meg kell várni, amíg kihűl, és a megdermedt anyagból kell megfaragni a szobrot, amely minden molekulájá­ ban hordozni fogja a kiömlés forróságát, a felzúdult anyagot. Ha nem jutott eszébe, annál jobb. A zuhogó vérből nem lehet szobrot faragni. De a szoborrá faragott vér őrzi a zuhogás emlékét is. Aki ezt megérti, a lényeg közelében tapogat. A kötetet a baráttal és pályatárssal, Karácsony Attilává közösen jelentette meg. Egyen­ rangú felek lévén, bizonyos lelkifurdalással birkózom a bemutató ezen pontján, mert eddig kizárólagosan a versekről beszéltem. Tettem ezt két okból. Egyik, hogy nincs kompetenciám egy kiállításnyi festményről úgy beszélni, hogy azokat csak a reprodukció szintjén láthatom. Most pótolható. A képek élnek a falakon, más a dimenziójuk. A müvek bármennyire is önállóak, mégis csak illusztrációkként vannak jelen a könyvben a versek mellett, és ez jelentősen megnehezíti a tárgyalásukat. Másrészt, nem tudom pontosan megállapítani, hogy reflexiók/továbbgondolások-e ezek a rajzok, vagy a szövegektől független munkák. Végső soron mindegy. Karácsony kötetben látható munkái az újvidéki Maurits Ferenc drámákat fogalmazó vonalvezetését idézi, formáin az expresszivitás jegyei fedezhetöek fel, kellő ro­ mantikával megspékelve. A grafikák címtelensége is azt az érzést erősíti meg az olvasóban, hogy a versek továbbgondolhatóságát, vizuális beteljesülését hivatottak elősegíteni. Érzéke­ nyen, finoman, törékenyen. Ahogy Dukay Nagy verseiből, Karácsony grafikáiból is hiányzik - vélhetően csak időlegesen - a humor, a könnyedség, az irónia. Természetesen ezek megléte nem kötelező, ahogy hiányuk sem feltétlenül hiba. De a kötésnek oldás a párja, ezt előbbutóbb mindkettőjüknek fel kell fedeznie. Dukay némely vagány és lázadó pillanatából a beatköltők villannak elő, Karácsony egyes rajzain a graffitík nyelvöltögető vonalvezetése fedezhető fel; mindez megnyugtató és ígéretes is. Érkezés- és kiindulópontként egyaránt. Hogy melyik melyik, annak eldöntését toljuk el a jövő idő felé. Elhangzott a könyv bemutatóján, Salgótarjánban, a Balassi Bálint Könyvtárban. (Palócfölci Könyvek, Salgótarján) 25 �ELSŐ KÖZLÉS Bodnár Erika Babonaköd Egyszerű vándor az éj hamufellege Csöndbe vesző Lépteink, suttogó félszavaink felett. Megállunk és körém a perc ébersége Pókhálót sző. Kétes óra csábít, hatalmam elveszett. Futunk pár lépést és már körben is ülünk. Az izzó bor Felhevít, mindenkit megszerettet velem, A gyertya tüzet idéz, mi is ürülünk A pohárral. Hallom távolban anyám szavát: enged (Félálomba ringat csivitelö madár), Tilt és szeret. Bűntudatom kése hasít, keze facsar. Szobám falán az aggódó rajzolt sámán Int és szenved. A szürke hajnal babonaköddel takar. Álmatlanul bújok össze a párával, Csendesen forr Bennem vízízű háborgó vér, hiteget. A tó egy földdarab közepén nádassal... Ez vagyok én, Szívem, szemedben, mint óceánban elsüllyedt sziget. 26 �Palócföld 98/1 Rügysóhaj Legyek én fa És te villám. Csapj belém! És én befogadlak. Barangolás háztetőkön Békésen alszik a város míg én éberen ellopom az alvók kusza álmait Neked, s Te cinikusan összetéped. Káosz a hamutartóban Egy esős titkos éjszaka Amit senki nem mesél el A részegítő Nap szaga Amit nem érez már a Hold A pesti utcák szmogos zaja Amiről a reggel énekel Városi sziklakertcsoda Jacques Prévert verse átkarol De soha nem megyek haza És Te itt fekszel előttem Csendben álmosan fáradtan És holnap majd elutazol 27 �Palócföld 98/1 Éjfél Esik, esik, esik, esik, Könny, könny, könny, könny, Sír, sír, sír, sír, Sírok, sírok, sírok, sírok. Esik, esik, esik, esik, Mert délután fülledt volt a levegő, Esik, esik, esik, esik, Mert szomorú egy éjszakai felhő. Könny, könny, könny, könny, Hull és lassan szétfolyik az ablakon, Könny, könny, könny, könny, Csurdogál feketén és borús-vakon. Sír, sír, sír, sír, Oda temettem a tegnap álmait, Sír, sír, sír, sír, Csendben betakarja holnap a mait. Sírok, sírok, sírok, sírok, De csak halkan, hogy halljam a bús esőt. Sírok, sírok, sírok, sírok. Tudom, hogy a holnaphoz ez ad erőt. Esik, esik, esik, esik, Könny, könny, könny, könny, Sír, sír, sír, sír, Sírok, sírok, sírok, sírok. 28 �VALÓSÁGUNK Tyekvicska Árpád Könyörtelenül (?) Dokumentumok a balassagyarmati túszejtés korából „Kisanyám romlott legény / a fiú akivel jársz / mindig más van az akara­ ta helyén / mindig más az akire vigyáz / vigyázz a bűn az más / az más mint egy lezuhanás / csak fö l mint a hadsereg / a tévében megnézheted / és azt is láthatod ottan / hogy egy ilyen kis városban / milyen nagy>a lehe­ tőség / mindenhol ott van a rendőrség / tegnap is korán keltem fe l / és láttam milyen a reggel / ebben a közép-európai / góbi sivatagban ..." (KINOP USKJN) Egy balassagyarmati tánczenekar 1989 nyarán a romlott legényről énekelt. A lehetőségekről, a rendőrségről. A kisvárosi érzésről akartak szólni. „Little town fe e lin g " - ahogyan ők maguk angolra fordították. Plakátjuk és zenéjük megjelent az ország megannyi kisvárosában. Bizonyára maguk sem gondoltak arra, hogy szövegeikben fiatal korosztályok egymásba és egymáson átfüzödő életérzése jelenik meg. A huszonöt évvel ezelőtti „sajnálatos januári helyi eseményeknek” - ahogyan egy tanácsi jelentés aposztrofálta az 1973-as balassagyarmati túszejtést1 - ugyan úgy fiatalok a szerep­ lői, mint ahogy az 1989-es dalszövegek is egy korosztály hangulatát festik alá. Az alábbi kronológia és két dokumentum közzétételével párhuzamosságokra épp úgy rá akarunk világí­ tani, mint ahogyan tudjuk: a huszonöt évvel ez előtt történtek egy sajátos társadalmi közeg­ hez kötődtek, abból nőttek ki. Azonban nem szabad elfelednünk, hogy a Pintye testvérekben - elsősorban az idősebb Andrásban - megmutatkozó deviancia, szocializációs és magatartási diszharmóniák a mában is kísérthetnek, ha más formában is. 1Nógrád Megyei Levéltár (NML) XXIII. 508. a. 6. 10627-5/1973. 29 �Palócföld 98/1 A dokumentumok összeállításakor nem tartottam feladatomnak az „események” történeti értékelését. A valóságos okok, fontos részletek, a fennmaradt dokumentumok ellentmondásai további tisztázásra várnak.2 A Pintye fiúk életútjának eddig ismeretlen részletei, fegyverhez jutásuk mikéntje vagy épp annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy Pintye András „megsemmisítése” politikai akarat volt-e vagy a helyzet megoldásának egyetlen lehetséges módja, módosíthatják eddigi ismereteinket. Miként feltárásra és bemutatásra vár az a politikai, társadalmi környezet, azok a családi, társasági attitűdök is, amelyek alapvetően felelősek azért, hogy egy 17 és egy 19 éves fiatal­ ember ilyen drasztikus módon szembesítette „a kádári aranykort” saját jelszavával, mely szerint a szocialista társadalom legfőbb értéke az ember. A hatvanas-hetvenes évtizedforduló Magyarországon forradalommal felérő változásokat hozott: az új viselkedési minták mögött új - nem hivatalos - értékrendet teremtett. A ‘68-as diáklázadásokon és a Prágai Tavasz hatásán feleszmélt új baloldali mozgalmároktól, a fővá­ rosba özönlő, farmert húzó, hosszú hajat növesztő vidéki fiatalokig, megteremtette az új generációt, mely alig két évtized múlva leváltotta a szocialista rendszert. A Pintye testvérek ügye ezzel a változással van összefüggésben. Annak egy sajátos és sajnálatos kinövése. Kortünet. /. „A sajnálatos januári helyi események ” 1972. szeptember 24-én a Nógrád közli a Repülőgép-eltérítés, diplomatarablás c. 24 részes sorozatának záró anyagát. Az eseménytörténeti és technológiai ismertető végkövetkeztetése: „a politikai harcban ... a tömegek harca, fellépése ... vezethet csak győzelemre kizsákmányolók, imperialisták és ügynökeik ellen. Repülőgép-eltérítés, diplomatarablás - ez csak jelentéktelen történelmi epizód a felszabadulásért, a népjogokért vívott küzdelemben, még akkor is, ha napjainkban oly gyakran előfordul.” Az év végén a Pintye testvérekben, Andrásban és Lászlóban, több terv fogalmazódik meg a külföldre szökésre, végül a leánykollégium megszállása és a túszejtés mellett döntenek. Elképzelésük szerint a túszokkal egy lefüggönyözött autóbuszban a Ferihegyi reptérre men­ nek, ahol gépre szállva valamelyik nyugati országba repülnek. A tervet megbeszélik több ismerősükkel. („András beszélt nekem arról is, hogy ő már 3 éve elhatározta ezt magában ... másfél hónapig a végrehajtása előtt készült erre, szakkönyveket tanulmányozott, Belügyi Szemle, Magyar Rendőr, Magyarországot, amelyekben különböző bűncselekmények vannak leírva. Úgyszintén fizikailag is kb. másfél hónapig készítette fel magát erre. Olyan próbákat 2 E téren jelentős előrelépés Szőke Zsuzsa Perújrafelvétel" c. kéziratos müve, mely számos, eddig ismeretlen részlet feltárásával járul hozzá a történtek megismeréséhez. Ezúton köszönöm a szerző­ nek, hogy hozzájárult kézirata felhasználásához. 30 �Palócföld 98/1 is csinált magán, hogy napokon át nem aludt, hogy ... bírja ... alvás nélkül.”3 - „Együtt szil­ vesztereztem Pintye Andrással ... arról beszélt, hogy egy hét múlva lesz 150.000 Ft-ja vagy a halála. Arra kért, hogy e kérdésben fogadjunk. A fogadás meg is történt...”4) 1973. ja n u á r 7-én a testvérek fegyverhez jutnak: birtokukba kerül édesapjuk géppisztolya és szolgálati pisztolya. Ezt kővetően egy fekete aktatáskába rakják a szükségesnek vélt esz­ közöket (pl. a lányok megkötözésére szolgáló műanyag zsinórokat), majd 14 óra után And­ rás ismerőseit keresi fel, László pedig egyik barátjával este a városi művelődési házba megy - táncmulatságra. („A kultúrházban pedig leadtuk a ruhatárba a kabátokat és a táskát. Majd táncolni mentünk. Nekem rossz kedvem volt a tánchoz, Lacinak ellenben fordítva. Nagyon vidám volt.”)5 Húsz óra előtt a testvérek hazamennek, megvacsoráznak, majd ismét a városba indulnak. Ekkor tisztázódik, hogy senki sem tart velük, a terv végrehajtásában csak magukra számít­ hatnak. 22 óra körül a két testvér a főbejáraton keresztül belép a Geisler Eta Leánykollégium épületébe, ahol az első emeleti három hálóteremben húsz, a téli szünidőről visszaérkezett diáklány tartózkodik. A Fiúk a lányokat a 14. számú hálószobába terelik. „A szobában András kezében tartva géppisztolyát mondta nekünk, hogy hol helyezkedjünk el, és félkör alakban ültetett le bennünket, kit székekre, kit ágyakra. Ő pediglen az asztalra ült, s a nála lévő gép­ pisztolyt az asztalra tette. ... kérdeztük tőlük, hogy mit akarnak velünk, miért csinálják ezt. András először nem válaszolt kérdésünkre, majd Laci azt mondotta, hogy egy kicsit utazni fogunk, repülőtérre fogunk menni autóbusszal ...”6 3 Nógrád Megyei Bíróság B. 40/1973/7. Tanúkihallgatások, 46. p. 4 Tanúvallomások, 158. p. 5 Nógrád Megyei Bíróság B. 40/1973/7. Terheltek, 248. p. 6 Tanúvallomások, 40. p. 31 �Palócföld 98/1 1973. ja n u á r 8. Hajnali fél három körül a fiúk megfogalmazzák első írásos követelésüket, melyben - félrevezető szándékkal - bejelentik, hogy hét fegyveres elfoglalta a kollégiumot, további fegyvereket követelnek és egy farmotoros autóbuszt. „A lányokkal együtt beszállunk a buszba, ha mindent rendbe találunk akkor a lányokat szabadon engedjük”, amennyiben a követeléseket nem teljesítik pontosan „megöljük az összes túszt”. Éjfél után több lánynak sikerül elhagynia az épületet, és értesítetnie a rendőrséget. Három óra körül egy rendőr hadnagy és egy törzsőrmester lép be az épületbe. A fiúknak marad idejük a 14-es szoba ajtajának eltorlaszolására. A lányokat az ajtó elé tolt ágy föld­ szinti és emeleti részére ültetik. Amikor a rendőrök nekifeszülnek az ajtónak. Pintye András egy, László pedig két lövést ad le. Az egyik golyó fej magasságban hatol át az ajtón, közel egy lány, illetve a másik oldalon álló rendőr fejéhez. Reggel nyolc óráig az események híre eljut Benkei András belügyminiszterig, aki jelent a pártvezetés felé, illetve teljes köm riadókészültséget rendel el a határőrség és a rendőrség központi és helyi alakulatainál. Az ügy felelősei országos szinten Biszku Béla és Benkei, az akció operatív vezetésével Ladvánszky Károly vezérőrnagyot bízzák meg, aki Balassagyarmatra utazik.7 Az épületet és környékét azonnal lezárják, a közelben rádiós központot rendeznek be, amelyen keresz­ tül - miután sikerült megoldani a 14-es szoba operatív lehallgatását - folyamatosan közvetítik az ott elhangzottakat a központ számára. Elrendelték a városba vezető utak fokozott ellenőrzését. Az első elképzelések szerint több betörőcsoport rohanja le a fiúkat, ártalmatlanná téve őket. A rendelkezésre álló operatív információk alapján mintegy húsz - a Pintye testvérek baráti, ismerősi köréhez tartozó - balassagyarmati fiatalt gyűjtenek be. Közülük egy szükebb csoportot - sokáig jogi védelem nélkül - őrizetbe helyeztek. (Négy főt később Pintye Lászlóval együtt bíróság elé állítottak, a többiek perbe vonásától - különböző okokból - eltekintettek.) Kora délelőtt a szülők próbálják megadásra bírni gyermekeiket, sikertelenül. „Emlékezetem szerint ... az édesanyjának Laci válaszolt, nem megyünk ki, nem adjuk meg magunkat ... menjen haza. Az anya továbbra is kérte, rimánkodott a gyerekeknek, hogy tér­ jenek észhez, ... tartsák őt túszként a lányok helyett. Ekkor a Pintye gyerekek közül valame­ lyik azt válaszolta az édesanyjának, ... hogyha hülyék lennénk.”8 Ezt követően megy be első alkalommal a 14-es szobába dr. Samu István pszichiáter-főorvos. Aznap és másnap még négyszer látogatja meg a fiúkat, élelmet, gyógyszert, rádiót és a szükségletek végzésére vödröket, illetve egy büntető törvénykönyvet visz be a szobába, és beszélgetést folytatva a Pintye gyerekekkel. Dr. Samu érveire hallgatva Ladvánszky a lerohanás helyett egyenlőre az idegi-fizikai fárasztás mellett dönt. 1973. jan u ár 9 reggel 8 órakor a lányok egy kijuttatott papíron összesen 358 ft értékű élelmet kérnek, mivel „tegnap reggel óta egy harapást nem ettünk ... és az éhségtől már fáj minden­ kinek a gyomra.”9 7 Ladvánszky 1956. decemberében már volt nógrádi megbízott. Máig tisztázatlan szerepet játszott a december 8-ai salgótarjáni sortüz során. 8 Tanúvallomások. 44. p. 9 Nógrád Megyei Bíróság B. 40/1973/7. Dokumentáció X/7. 32 �Palócfóld 98/1 33 �Palócfold 98/1 A déli órákban a fiúk újabb követelést juttattak ki az ajtó alatt: „5 óráig haladékot adunk követelésünk teljesítésére, amennyiben nem kapjuk meg, vagy írásban nem kapunk felvilágosí­ tást arról, hogy miéit nem tudják megadni, vagy mennyit tudnak engedni belőle, akkor a követ­ kezők fognak történni: 1, Ki fogjuk terjeszteni a működési területünket.10 Ez a következőkép­ pen történik: a fegyverek elhordanak a templomig, és velük szemben lévő Finomkötöttig. Ezu­ tán a túszok felével végzünk. A legjobb megoldás a dolgok megbeszélése és az lenne, ha egy URH rádió-adóvevőt küldenének. Szeretnénk, ha a lányok kajáját beküldenék. A lerohanást ne is kíséreljék meg, mert az ellen mindenkor megvannak a megfelelő óvóintézkedéseink. A lányok egy falat kaját sem kapnak. A többit is kérjük meit 2 napja nem kaptak enni.” *11 14 óra tájban, a szoba jobb oldalán lévő ablakon keresztül, 6 méter magasságból, az egyik lány kiugrik a járdára. Az esés következtében térdkalácsa, a jobb lábfeje és az orr­ csontja eltörik. Eltűnését a fiúk csak később veszik észre. A lány közli: éjjel a kisebbik Fiú sírt. Ebből, illetve a főorvos megállapításaiból a rendőri vezetés arra a következtetésre jut, hogy komoly remény van Pintye László lelki megingatására, a testvérével való szembefordításra. Feltételezhető, hogy a fiúk csak akkor lőnek, ha lerohanják őket vagy a fokozott terhelés miatt pillanatnyi elmezavar áll be náluk, „...kedden délutánra már csak 13 túszuk maradt ... a túszként fogva tartott lányokat lényeges testi-, lelki szenvedés érte, különös tekintettel az életveszélyes fenyegetésekre, szorongatott lelkiállapotra. Ugyanakkor már élelmük és vizük is fogytán volt, tisztálkodási lehetőségük sem volt és szükségleteiket is a szobában kellett elvégezni az időközben kapott müanyagvödörben.” 12 10 A mondat elején áthúzva: "Átlövünk a". 11 Az utolsó két mondat Pintye András kézírásával van írva, a többi diktálva. Dokumentáció X/8. 12 NML XXV. 5. B. 10006/1973. Vádirat 19. p. 34 �Palócföld 98/1 1973. ja n u á r 10-ére virradó éjszaka Balassagyarmatra érkezik Biszku Béla és Benkei And­ rás. Visszaemlékezők szerint közük: mivel az eseményekről a SZER is tudomást szerzett, ezután kiemelt politikai ügyként kezelik; a helyi mesterlövészeket profik váltják fel, akik képesek kilőni a fiúkat; a sajtót felkészítették az ügy kezelésére. Reggel Szűcs Ferenc rendőr alezredes, járási-városi rendőrkapitány a folyosón tárgyal Pintye Lászlóval, a megadás, illetve a testvérével való szembefordulás mellett érvelve. A hátra lévő időben a tárgyalás többször megismétlődik, némelyiken Ladvánszky is részt vesz. Az idő előrehaladtával a szobában mind feszültebbé válik a helyzet. A bent lévők idegi és fizikai állapota erősen leromlik, gyakori a lányok fegyelmezése, a két testvér közötti érzelmi kapocs lazulása azonban nem vezet a szembefordulásig. A fiúk 14 óra körül újabb követelést diktáltak, melyben fegyvereket, gránátokat és egy farmotoros buszt követeltek, a teljesítés határidejéül (már) 24 órát adva. A határidő után, nem teljesítés esetén előbb kilő­ nek a városra majd 16 perc eltelte után hat, név szerint felsorolt lányt kivégeznek. „Ezután 16 percet várunk és ha ekkor sem kapjuk meg a kért dolgokat, a maradékkal is végzünk. Ha megkapjuk a kért dolgokat [ti. a fegyvereket], szabad elvonulást kérünk a buszig. Ha mind­ ezt megkapjuk, a lányok életben maradnak. Ha megpróbálnak lerohanni, abban az esetben, szintén az első hatot lelőjük, akik már fel vannak készülve arra, hogy meghalnak. Ezek már vasárnap este 8 órától nem kaptak enni és ha nem kapunk elegendő kaját, nem is fognak enni. Ez a hat nagyon rosszul van idegileg és fizikailag. Ez abból is látható, hogy az egyik kiugrott az ablakon. Kérjük, hogy pontosan teljesítsék a kérésünket. Másba nem megyünk bele, csak ebbe.” 1973. ja n u á r 11-én délelőtt a fiúk újabb követelés írnak: „tegnap kért ennivalót maradék nélkül hozzák be ma déli 12 óráig. Ha 12-re nem kapjuk meg hiánytalanul, akkor füleljenek. Bizonyára jó fülük van. ... Most már nem halogatunk tovább, mert még azt fogják gondolni, hogy nem merjük megcsinálni a dolgokat. Mi örülnénk a legjobban ha késnének. Siet a mi óránk.” Fél tizenegy körül az egyik lányt vízért engedik ki, a rendőrök azonban már nem engedik visszatérni. Az első órák óta ez a túszejtés legveszedelmesebb pillanata. A fiúk hangosan követelik vissza a lányt. „Ezután András nagyon kegyetlen volt hozzánk, három lányt kiállított a sarokba ... Kijelentette ... hogy 12,01 órakor a három lány közül az egyiket lelövi ... én hozzákezdtem nagyon a síráshoz, szinte majdnem őrjöngtem, erre a többi lányok is mind sírtak, zokogtak. András összeszedte az összes karórákat a lányoktól, s az egyik lánnyal kivitette az asztalra, hogy ne tudjuk, hogy mennyi az idő, vagyis mikor lesz 12,01 óra. Én ekkor sírva azt mondtam neki, hogy úgy is meg fogjuk tudni, hogy mikor akarsz a három lány közül valakit agyonlőni, mert a déli harangszót meghalljuk."11 Amikor a kijelölt lány az órákat leteszi az asztalra, a mozdulattal együtt felkapja az idősebb fiú géppisztolyát és a fejére sújt. Az idősebb testvér azonban nem szédül meg, és öccse segítségével visszaszerzi a fegyvert. A lányt egy szekrény tetejére ültetik, azonban más büntetést nem alkal­ maznak.13 13 Tanúvallomások, 47. p. 35 �Palócföld 98/1 A követelésekben foglalt fenyegetőzések beváltatlansága miatt a fiúk maguk is érzik, hogy kijelentéseik súlytalanná válnak. Pintye László ekkor négy célzott lövést ad le a szem­ ben lévő tanács épület ablakaira, amelyek mögött a mesterlövészek állásai vannak. „...Pintye András további követelést íratott még az egyik diáklánnyal, amelyben büntetlenségi nyilatkozatot kért a Párt és Kormány vezetőitől, leszögezve azt, hogy 1973. január 12-én déli 12 órakor lelövöldözik a lányokat, ha nem teljesítik a követelésüket. Ezt ... azon­ ban már nem juttatták ki” - állítja a vádirat.14 ”Csütörtökön éjszaka, mi lányok egyáltalán nem aludtunk, mert olyan szomjasak voltunk, hogy szinte azt gondoltuk, hogy ki sem bírjuk.” 15 1973. ja n u á r 12. „Pénteken reggel András és Laci ... a radiátor csapját leszerelték, és abból engedtek vödörbe vizet ... Laci csütörtök éjjel több órán keresztül munkálkodott azon, hogy a radiátor csapját levegye. Ezután kaptunk vizet...” 16 „András ebben az időben már idegileg még kimerültebb volt. Szinte már úgy nézett ki, mintha nem is volna normális.” 17 Délelőtt Szűcs alezredes és Ladvánszky ismét a folyosón tárgyalt a kisebbik Pintye test­ vérrel, aki - a vádirat szerint - továbbra is elutasította a feltétel nélküli megadást. A beszél­ getés további tartalmáról nincs információ. A kisebbik fiú kintléte alatt az idősebbet hangos­ beszélőn szólítják fel a megadásra. „Laci amikor visszajött a tárgyaló felektől, nagyon ideges volt, és ő küldött fel minket a szekrényre, amire eddig még nem volt példa. Azt mondta, hogy a rendőrök valamire készülnek ... különböző szerszámokat, nagy vasakat látott a folyo­ són ... félre hívta Andrást és ott elég hosszú perceken keresztül halkan tárgyaltak ... Valószí­ nűnek tartom, hogy Laci próbálta Andrást jobb belátásra bírni, mert azt többször hallottam, amikor András mondta, hogy nem engedek nekik...” 18 Délelőtt - adott jelre - az épület előtti téren tartózkodó munkásőrök, karhatalmisták mozgásba, zajkeltésbe kezdenek, ezzel egy betörés előkészületeit imitálják. „András vissza­ emlékezésem szerint 12,10 perc körül ment az ablakhoz, kezében a géppisztollyal, s kihajolt, vagyis hajói emlékszem könyökölt az ablakpárkányon. ... azótától, hogy Lacival tárgyaltak a rendőrök, nagyon nyugtalan volt, és valakinek mindig figyelnie kellet az ablakon, hogy kint mit tapasztalunk. ... Visszaemlékezésem szerint András mintegy 10 másodpercet tartózkod­ hatott az ablakban, amikor a háta mögött lévő ágyon ülve ordítását hallottam, egy időben puskalövéssel, és artikulálatlan ordítással csak annyit mondott, hogy jaj. Állítólag mások hallották azt is, hogy azt mondotta, hogy meghalok.” 19 A rendőrök, noha a folyosón felsorakoztak, a lövésekkel egy időben nem tesznek kísérletet az ajtó betörésére. A kisebbik fiú a lányokkal félrehúzatja az ajtótorlaszt és megadja magát. 14 Vádirat, 22. p. 15 Tanúvallomások, 48. 16 Tanúvallomások, 48. 17 Tanúvallomások. 48. 18 Tanúvallomások. 48. 19 Tanú vallomások, 48. p p p p p 36 �Palócföld 98/1 II. Kisvárosi fiatalok 1972 őszén Baranyi Antal szociológus kérdőíves, szociometriái vizsgálatot végzett balassagyarmati fiatalok körében. A tanulmány 1977-ben Kisvárosi fiatalok címen a Nép­ művelési Intézet belső használatra szóló kiadványaként jelent meg , hatvan példányban. Bár a vizsgált baráti közösség csak áttételesen kapcsolódott a Pintye testvérekhez, mégis a fe l­ tárt összefüggések, problémák, magyarázatok kivonatos közzé tétele háttérül szolgálhatnak a velük történtek megértéséhez is. Részletek balassagyarmat i fiatalok önvallomásaiból: „A fiatalok érdekelnek ... közöttük élek. Nem elég modernek..., illetve nem tudják, hogy mit akarnak. Nem mondom, hogy nem gondolnak a jövőre, de nincsenek határozott céljaik. Emiatt aztán nem értik meg egymást sem, mert nincs miben. Ez a lényeg. Itt van például a politika. Teszem fel, Angéla Davis, vagy más, aki nyugaton világhírű lett azzal, hogy volt egy pere. A fiataloknak itt Angéla Davis jóval szimpatikusabb volt, mint... ” „Mi most húszévesek vagyunk, s amikor elkezdtünk gondolkodni, már jó a hatvanas években jártunk. ... Rengeteg szöveget kaptunk, főleg a szüléinktől, hogy milyen jó most nektek, s nekünk milyen nehéz volt, mennyit szenvedtünk, és csak azért, hogy nektek jobb legyen. Egy darabig ezt elfogadtuk. De aztán annyit hallottuk, meg láttuk. Nagyon sokat. És nem beszéltek nekünk soha arról, hogy mi volt utána, arról, ahogyan eljutottunk ide. A mához.” „... először csak kíváncsiságból kezdtem csavarogni. De most már céllal, hogy minél több embert, minél több helyet megismerjek. Hogyan élnek máshol... mert amit látok, abból élek, meg amit hallok. És érdekel, hogy hátha máshol mások. Föl tudok-e fedezni egy újabb réte­ get, vagy csoportot, új embert, új dolgot, amit még nem láttam... nem akarok én írni vagy ilyesmi, csak ez: hogy többet tudjak...” „Hippik! Én inkább úgy nevezem, hogy csavargók. A hippizmus szerintem hülyeség. Mert valamiből azért mégiscsak élni kell. Mert azt az üveg tejet, amit megiszik naponta, azt valakinek ki is kell fejni. Hippi vagyok, nem dolgozom! Én sem dolgozom most, mégse vagyok hippi. S nekem jól van így. Legyen tíz vagy húsz forintom, és azt csinálom, ami érdekel. Nem vagyok befogva egy rúd mellé... Később, ha családom lesz, úgysem csinálha­ tom ezt. S ha nincs pénzem, elmegyek valahová berakni a téli tüzelőt, s van egy húszasom. Vagy egy ötvenesem...” „... Mindenáron azt akarják, hogy nekem úgy legyen jobb, ahogy az őszerintük jobb. Hogy mit tudom én, legyen kocsim, legyen pénzem, meg több ruhám. De én nem úgy aka­ rom, és nekem az úgy nem jó. Nincs szükségem arra, hogy víkendházam legyen, vagy sok pénzem, vagy hogy beülhessek egy irodába és ne kelljen dolgozni...” 37 �Palócföld 98/1 „... S hogy én miért lettem ilyen? ... Van egy családom. Az apám is, az anyám is a legtipiku­ sabb példája annak az emberfajtának, amelyik kitűzte maga elé a célt fiatal korában, lesz majd lakásuk, lesz kisautójuk, vesznek egy telket, lesz két gyerekük stb. Meghatározták, hogy mit akarnak az élettől, és azt többé-kevésbé meg is valósították. S ezzel minden mást kizártak. Annyira kellett akarniuk. Hogy megvehessenek egy kocsit vagy egy fogkefét, bármit, azért ők marha sok dolgot föláldoztak. És kiestek mindenből. Például abból, hogy fiatal korukban egészen máshogy élnek, és nem lenne meg az a kurva kocsi, vagy nem lenne meg az a telek, de valahogy ők mások, jobbak lennének. Én megundorodtam valahogy ettől az egésztől, és talán átestem a ló másik oldalára..." „... Hogy én hogy látom a felnőtteket?... Én nem is mondanám, hogy látom a felnőtteket, mert ... mert nem is nézem. Én jóformán csak apámat látom. És az apám dolgai szerint ítélek meg mindenkit. S hát általában: szürkéknek, állandó gürizéssel... És félek attól, hogy látom, később nekem is ezt kell csinálnom. És akkor majd reggel hétkor kelek, este hullafáradtan megyek haza, nem lesz időm semmire. És ettől félek nagyon. Látom az ö szürkeségüket, és azt, hogy nekem is ezt kell csinálnom... Húszéves vagyok, és lassan már az életem felénél járok, mert egy ötven év körüli ember, szerintem, roncs. S ha az ember átgondolja, hogy végiggürizték az életüket, és mijük van, s hogy érdemes volt-e? Szomorú...” „... Mindig volt az embereknek, mindegyik generációnak, valami megszerezni valója. Anyagiak... Ha nekem is azért kellene küzdenem most, hogy az apámnak tudjak adni, mert nem tud venni a családnak kenyeret, nekem se juthatna más az eszembe, csak az, hogy dol­ gozzam, hiszen muszáj. De ha nekem megveszik azt, ami az élethez kell, akkor mát erre nem tudok gondolni. Elkezdenek foglalkoztatni más dolgok, más problémák. És ez eddig nem volt. Talán ezért erősebbek most a generációs különbségek. Mert hogy erősebbek, azt az idősebbek túlzott reakcióin lehet lemérni...” * „... én azt hiszem, a fiatalok Gyarmaton is olyanok, mint máshol. Marha sok minden meg­ van nekünk adva. Amellett, hogy sok minden nincs. Megkaptuk ezeket a lehetőségeket, s van­ nak nagyon szép terveink, de csak azok vannak. Nem vagyunk kitartóak. Illetve, kétféle fiatal van. Az egyik olyan, mint apáink. Megfontolt, tudja a célját, s el is éri. De nem vállal semmit. Minél rizikó mentesebben akarja leélni az egész életét. Mi meg mindenbe belevágunk, és pofo­ nokat kapunk, kicsiket, nagyokat. Idegesít minket a munkahely, a főnökeink, s akkor kezdődik az, hogy kilépek, megcsömörlök, csavargók. És ez sem életcél... Aztán van olyan, hogy mi mindent megkaptunk, s ezért vagyunk ilyenek, csavargók, céltalanok, stricik, mindegy... Bezzeg nekik negyvenéves korukra meglett a házuk, a kocsijuk, a nyaralójuk, de utána nem tudnak vele élni. Az idősebbeknek tizedrésze jár társaságba. Otthon vannak, egyedül, a gyerekeiknek élnek, és megkapják azt a pofont, hogy azok nem olyan J ó k ”, nem olyan „szépek”, és egészen másfaj­ ta életet akarnak... S az a legrosszabb, hogy én se tudom megmondani, hogy mi kell. Csak azt, hogy mi nem. Mert nem tudom megmondani! Csak lézengünk, és majd kialakul valami. Én is 38 �Palócföld 98/1 Gelencsér János rajza 39 �Palócföld 98/1 elterveztem ezt a főiskolai dolgot, hogy majd elmegyek, most kellett volna szeptemberben, nem mentem. Majd elmegyek jövőre. És akkor se fogok menni. De megnyugtatom magam, hogy nem érdekes, hogy most nem csinálok semmit, távlatilag ugye van egy célom... Stagnálunk.” „Van itt Gyarmaton egy konkrét rétegződés fiatalok között... de még én sem tudom, ezért kellene egy felmérés... Vagyunk mi, heten, nyolcán. Innen tudom kezdeni... S akkor közvet­ len azok, akik ezt vagy hasonlót próbálnak „csinálni”. Mert a mi társaságunkhoz hasonló van még három, négy. Mondjuk harminc ember... Ezek között - öccsök stb. - vannak tinédzserek is... A következő réteg: a két gimnáziumból, akikkel még kapcsolatunk van. A harmadik: melósok, akik mi korunkbeliek, s valami kis érdeklődés... kapcsolatba hozza velünk, akkor egy negyedik: aki... bejár melózni, suliba stb., s végül azok, akik gyarmatiak, de nincsenek jelen sehol. Vagy külterületen laknak, vagy behúzódnak a saját életükbe...” „... mert ugye mi huligánok vagyunk. De még meg se hallgattak, nem tudni, honnan tud­ ják ilyen jól. Nagy hajunk van, slussz. Igaz, régebben csináltuk a műsort is, s egy kisváros­ ban az nem tetsző. Kemény kalapot hordtunk... Este kivonul a város sétálni, s mi nem kiöl­ tözködtünk, hanem ellenkezőleg... Meg hogy néha pár hónapig nem dolgoztunk. De a mi szemünkben ez természetes, nem kihívás... a polgárok mégis annak vették.” „... Gyarmati fiatalság? Hát... olyan visszavonultan élnek. Pedig Gyarmat lényegében diákváros. De ez nem nagyon látszik meg rajta. Úgy durván négyezer 15-22 éves fiatal él itt most. S az iskolában van valami sportélet, aztán nulla. A KISZ nem csinál semmit velük. Mikor én gimnáziumba jártam, volt itt egy tanár, az úgy igyekezett. Csinált egy klubot, elvitt bennünket mindenfelé, mozgalmasabb volt az egész. De ez kis ideig ment csak. Egyébként négy év alatt nem csináltunk semmit. Én mindig irtóztam attól, hogy... hát vannak ezek a tömeges banzájok, amit az iskolavezetöség kitalált, most ide kell menni, oda kell menni stb... és főleg az, hogy amit tényleg mi csináltunk volna, olyan nagyon kevés volt. Talán egyáltalán nem is volt... pedig ha a srácokra bíznák, lehet, hogy csinálnának valamit. S azt esetleg, rendesen, lehetne már irányítgatni...” „...Mert most az van, hogy leérettségizik valaki, s utána egyszerűen csak él. Cél nélkül. Mert valami cél kellene, nem? Lehet, hogy ez azért van, mert kisváros. Persze a kisvárosnak is vannak előnyei, esetleg könnyebb közösséget teremteni. De ehhez a fiataloknak teret kéne adni, hogy gondolkodjanak, meg 'alkossanak'. De hát még a szórakozást sem biztosítják. Tényleg, itt van ez a négy vagy ötezer diák, és akkor egyetlen szórakozóhely sincs, s nem is akarnak csinálni. A kultúrházban nincs semmi. Van egy fotóklub, azt is meg akarják szün­ tetni. A művelődési osztály mond néha egy-két biztató szót, s aztán annál is maradnak. Van egy táncszakkör, az irodalmi színpad, tíz-tizenkét tag bejár évek óta... ez ami van. Helyiség nincs rendes, próbáltak kultúrházat építeni, nincs hozzá keret. Majd átalakítják a régi me­ gyeházat, de az nyolc éven belül nem megy... Hát kinek van türelmi várni nyolc évet?” * 40 �Palócföld 98/1 M. általánosban jó tanuló, főleg humán érdeklődésű, ennek ellenére nem gimnáziumba, műszeripari technikumba küldik. Esztergomba kerül, kollégiumba, kapcsolata szüleivel annyira megromlik, hogy semmit nem fogad el otthonról. „S aztán, főleg a lógások miatt, kicsaptak. Akkor a muterék protekcióval bedugtak Deb­ recenbe, ugyanilyen szakiskolába... S Debrecenbe is állati rövid idő alatt a városban szedtem össze barátokat, ismerősöket. Mindkét helyen volt száz srác, akivel köszönő viszonyban voltam, húsz, akivel már néha komolyabban beszéltem, s hat-hét, akivel naponta találkoz­ tam. A 'nyugtalanok', az 'okosok', ahogy akarod...” M. a Műszeripari Technikumot harma­ dikban abbahagyja, sokat csavarog országszerte. Három év alatt tizennégy munkahelye volt, megmaradni sehol sem tudott. Utolsó munkahelyén - a város kórházában - fél éve ápoló, szeretik, ő is szeret itt dolgozni. Huszonkettedik évében van, késésben korosztályával szemben, amelyik már beilleszkedett. Szeretne tovább tanulni, és nem tudja mit, viselkedésére állandóan erős ffusztrációs háttérjel­ lemző. Ami a legszembeszököbb: huszonkét év alatt soha nem volt lehetősége szert tenni egy olyan norma- illetve viselkedés-mintatárra, sztereotiphalmazra, amely a jelen társadalmi terepén jól differenciált kognitív struktúraként funkcionálhatna. Hogy az iskolai évek erre elégtelenek, azt diákok és tanárok szinte egyöntetűen vallják. A család az esetek egy igen nagy részében, annyira el van foglalva saját fenntartásával és mivel sok helyen családi élet helyett csak kényszer-együttlétezésről beszélhetünk, mindezt a felnőttek olyan rossz eszközökkel valósítják meg, hogy az még egy kamasz számára sem fogadható el mint választott magatartás. Amit a hazai információzuhatagból kiszűrt, végletesen ideális, kamaszos normarendszer­ ré állt össze benne: amit az elmúlt három évben, mint már félig meddig önálló ember tapasz­ talt, azt elutasítja, a benne érvényesülő normákat nagyrészt tagadja. Végül is alapvetően két irányban polémikus: először a társadalommal szemben, melyet mint nagy egészet elutasít, nem érti, mivel nem értették meg vele, hogy a társadalom miért olyan, amilyen. De elutasító a családdal szemben is, mivel irreális, motiválatlan és végletesen absztrakt köve­ telményrendszerében követni valót nem talál. Ez a „polémia” saját életének perspektívájában is terméketlen. Már most a fásultság, s a feszült elutasítás végleteit teremti újra meg újra, hoszszú távon az előbbi állapot dominál. Mindez törvényszerűnek látszik olyan esetekben, ahol a családban nem fejlődtek ki egyértelműen meghatározott, követhető sztereotípiák az életpálya kialakításában. Ez is szerepet játszik, mikor egy fiatalnak, a felnőttkor elején, képlékenyen, szilárd társadalmi státus nélkül olyan problémákkal kell szembenéznie, amiket reálisan meg­ ítélni még nem tud. Egzisztenciája fenyegetett, a problémák feszültségével szemben véde­ kezni nem tud, mert hiányzik egy, már kialakult életstílus, ami menedéket nyújtana. * A város négyezer fiatalja közül négy-ötszáz, akár családi, akár munkahelyi, akár egyéb problémák miatt, szocializációs nehézségekkel küzd. Azok a fiatalok, akik akár elmentek dolgozni, esetleg máshová vagy továbbtanulnak és megelégednek a család nyújtotta lehetőségekkel, egyelőre nem 41 �Palócfold 98/1 jelentenek közvetlen problémát. Azok viszont, akik valamilyen okból kifolyólag - s ezek szá­ ma négy-ötszáz, egyébként „hivatalos becslés” szerint is - nap mint nap szinte az utcára kényszerülnek, már közigazgatási szempontból is problémaként jelentkeznek. Az utolsó másfél-két évben több fiatalkorú bandát számolt föl a rendőrség (betörés, sorozatos lopás stb.). Jelentős részben nem a remélhető anyagi haszon szerepelt csak indítékként, hanem egyszerűen az, hogy idejükkel nem tudtak mit kezdeni, s lassan bűnöző társaságokká, gale­ rikké álltak össze. A fiataloknak az a része, akiket én ismerek, a saját feszültségét, helyzetének megélt el­ lentmondásosságát nem a bűnözés irányában „oldotta meg”, mert ezt húszéves korukra kitilt­ ják. Az idézett interjúrészieteknek mindenesetre igazuk van, hogy azok a kulturális és szóra­ kozási lehetőségek, amelyek a városban fiatalként egyáltalán számba vehetők, nem túl rózsá­ sak. Minden nagyobb munkahelynek van egy „klub”-ja, ezek a klubok kifejezetten szabadidőtöltésre szolgálnak, s nem túl intenzívek. Ezenkívül - és itt kénytelen vagyok már felsorolt dolgokat, ezúttal a „teljesség igényével” újra felsorolni - van egy mozi, van a művelődési otthon (ezen belül egy táncszakkör kb. tíz taggal, egy intarzia szakkör, hét-nyolc taggal, egy fotó-szakkör szintén hét-nyolc taggal, egy színjátszó csoport kb. tíz taggal, melynek fellépést a tavalyi Irodalmi Színpadi Napokon nem engedélyezték, decemberben alakult egy klub, az néhány hónap után meg is szűnt, vannak különféle nyelvtanfolyamok stb.). A Művelődési Otthonban egyébként két hetenként, hetenként - mikor hogy - játszik a Minerva vagy a Cent­ rum zenekar, akkor összejön huszonöt-harminc fiatal, isznak, táncolnak. Egy pincepresszót, ahol esténként általában fiatalok voltak, átalakítottak borozóvá, itt most az egri szőlőgazda­ ságok tájjellegű borait mérik. A Fémműben alakult színjátszó csoport - „kellő lelkesedés” híján abbahagyta működését. A Városi Könyvtárban - külön helyiségük nincs - működik egy sci-fi klub, egy rejtvényfejtö klub, hetente két-két alkalommal. A tanácsban létrejött egy Városi Klub - eddig a tanács dolgozóinak saját klubjuk volt - belépni csak tagsági igazol­ vánnyal lehet. Falragaszon nem hirdetik, nagyon kevesen tudnak róla egyáltalán. A spontán kialakult kiscsoportok, még ha nem kifejezetten antiszociálisak is, sokat kezdeni önmagukkal nem tudnak. Leülnek az utcán az Ipoly előtt, bemenni nem tudnak. Ha tanulók, nincs rá pénzük, de egyébként is kinézik őket. Ide-oda kísérgetik a kollégista lányokat, összeverődnek a múzeum mögötti ligetben, ha túl hangosak, innen is elzavarják őket, s akkor már nincs hova menniük. Marad a Nyírjes, vagy a város határa. A legtöbb betöréses lopást egyébként a Nyírjesben követték el. Gyarmat az országos listán első helyre került a bűnözésben, ha a fiatalkorú bűnözők számát nézzük, a helyzet még egy fokkal rosszabb. A józan ész azt taná­ csolná, hogy a helyi szervek a fiatalság problematikus tíz százalékát a közösségi foglalkozá­ sokra alkalmas intézményekben megpróbálná mintegy „szociálisan letelepíteni”. Megsegítés­ re és nem adminisztratív megfékezésre gondolunk. Ehhez a város szórakozási, kulturális lehetőségeinek szaporítására volna szükség, amelyhez egyébként a Népművelési Intézet módszertani és anyagi segítséget adhatna. Azoknak, akik erre hajlandók, arra adnának segít­ séget, hogy spontán közösségeket hozhassanak létre ahová feltehetőleg a problematikus fiataloknak az a része is begyűlne, akikben van még valami becsvágy, s akik még nem illethetők a „bűnöző” vagy „antiszociális” jelzővel, hanem egyszerűen csak - s elsősorban nem a saját hibájukból - egy kisvárosi társadalom perifériájára szorultak, s onnan saját erejükből, 42 �Palócföld 98/1 minden konkrét támogatás nélkül elmozdulni nem tudnak. Amennyiben ezt nem sikerül megoldani, a helyzet feltehetően romlik, s bár e problematikus fiatalok jobbik része talál egyéni megoldásokat. Ez valószínűleg olyan fordulat, amelyik elviszi őket erről a mindenfé­ leképp kockázatossá vált szintéiről. Mások, akik tehetik, visszavonulnak magánéletükbe. Jön a következő évjárat és ugyanezekkel a szűkös lehetőségekkel találkozva ugyanezeket a problémákat termeli újjá. A problematikus fiatal nem egyenlő, semmilyen vonatkozásban, az ellenséges fiatallal. A problematikus fiatalok értelmesebbjeivel, véleményem szerint, alapjá­ ban meg lehetne változtatni a helyzetet. A társadalom önmagán segítene a nekik nyújtott támogatással, busásan visszakapná, amit befektetett. III. Egy főorvos visszaemlékezése az 1973-as balassagyarmati túszdrámára Dr. Samu István, akkor a balassagyarmati kórház főorvosa, 1973-ban, az túszejtés lezárulása után diktálta le visszaemlékezését, a rendőrség kérésére. Az írás az eseményleírás és a szakmai napló keveréke. Samu doktor vállalása önkéntes volt. Hogy személyét a fiúk elfo­ gadták, abban szerepet játszhatott az, hogy mindketten rendelkeztek róla ismeretekkel: a kisebbik Pintye testvér egyik lányával járt együtt általános iskolába, míg az idősebb azokról a beszélgetésekről hallott, amelyeket a pszichiátriai osztály folytatott a város „deviáns” fiataljaival. A rendőrség számára a főorvos jelentkezése több szempontból is kapóra jött. Az általa bevitt élelmiszerek közé rejtve, tudtán kívül, eg)’ lehallgató készüléket vitettek be vele a fiúkhoz. Segítségével sikerült behatárolniuk a két testvér viszonyát egymáshoz, várható reakcióikat. A főorvos 1973-ban is mint orvos látta és láttatja a szereplőket. Visszaemléke­ zésének ez ad különös értéket. „Kb. fél és háromnegyed 8 óra körül érkeztem a kollégiumba, s Dr. Michna elvtárssal, va­ lamint a többiekkel való megbeszélés után, úgy emlékszem fél 9 körül kaptam engedélyt ajánlatom megvalósítására, hogy bemehetek a tettesek és a túszok által elfoglalt helyiségbe. Előtte bekiabáltam nekik: én vagyok, biztosítottam őket, hogy csak a folyosó végén áll egy fegyveres, senki nem fog rájuk törni, fegyver nincs nálam. Kiszóltak, hogy mehetek, hallottam, hogy az ajtótól a lányok elhúznak valamit, majd a lányok kissé kinyitották az ajtót, éppen csak hogy beférjek, s rögtön be is zárták, s az ajtóhoz rögtön vissza is tolták torlaszul az onnan elhúzott emeletes ágyat. Belépve megláttam, hogy az ajtóval szemközti két sarok felől, a jobb sarokból egy kopaszra nyírt, barnahajú fiatalember, a bal sarokból hosszú, szökéshajú fiatal fiú felém, ill. az ajtó felé irányított géppisztollyal, illetve pisztollyal vigyáznak a bemenetelre, közben izgatott, nyugtalan, kapkodó, harsány utasításokkal irányít­ ják a lányok tevékenységét. Kb. 4-7 lány lehetett az ajtónál, akik tevékenykedtek, s úgy emlékszem néhánynak az ágy előtt is állniuk kellett. (...) ...rögtön első alkalommal igyekeztem fesztelen hangulatot teremteni, hanyagul ledobva kabátomat, kalapomat, sálamat az asztalra, s úgy került a helyzetem, hogy az ablak felé for­ dulva székre leültem, szemben balról a hosszú hajú, jobbról a rövid hajú fiatalember foglalt 43 �Palócföld 98/1 helyet, az előbbi azt hiszem az asztalon, az utóbbi kissé távolabb, majd később elvonult a jobb sarokba, lefeküdt egy ágyra, úgy tett mintha nem is nagyon vetne ránk ügyet, mintha nem mindig figyelne, igyekezett flegmatikusán viselkedni, néhány alkalommal közbeszólt, minek dumálsz hozzá, minek ez a duma, adják meg, amit követelünk és kész, nem tárgya­ lunk. A hosszú hajú ellenben egyáltalán nem volt flegmatikus, feszült, hajlott magatartással ült, rendkívül hasonlított a Jugoszláv „Amerre a vaddisznók járnak'’ film Rock-jához, kicsit még arca is hasonló volt szőkében, hallgatás közben szája tátva marad, de azonnal hevesen válaszolt, érvelt magyarázott, céljaik, terveik, annak realitása felöl. Ekkor még nem láttam rajta, hogy szorongott, inkább azt, hogy élvezte az izgalmas helyzetet, s hogy ennyi lány előtt ő egy félelmetes, elszánt férfi, aki így tárgyal egy főorvossal, az asztallapra ülve felül­ ről, pisztoly csövének nyílását annak melle irányába tartva, kezében a pisztolyt állandóan forgatva. Később némileg a helyzet változott, én is meguntam az ülést, kényelmesebb lovagló helyzetben ültem a székre később a szoba középre, a hosszú hajú (Laci) is más helyzetet vett fel, de a pisztolyt folyton irányomba szegezve tartotta. Eleinte azt hittem, hogy a hosszú hajú az idősebb, annyira viszonylagosan értelmes és tájékozott beszédpartner volt, sőt ő tűnt az értelmi szerzőnek előttem, ennek alapján. Csak első kimenetelem után tudtam meg, hogy ő a fiatalabb. Az nyilvánvalóvá vált a rövid beszélgetés után, hogy itt elmebetegségről szó sincs. És eleinte úgy tűnt, hogy az akciónak Laci az induktora, az ideológusa. Emiatt az első be­ szélgetésekben önkénytelenül is több szereplést engedtem meg neki, főleg hozzáfordulva beszéltem. Később ezt a hibát igyekeztem kiegyensúlyozni, bár ez nemcsak hiba volt, mert a bemenetelem elején fontos volt egy kontaktus létesítés és ez véletlenül Lacinál könnyebben sikerült. Részben kontaktus-képesebb személyiség volt, társalgási hajlamánál, szenvedélyes vitakedvénél, hisztériás jellegű szereplési hajlamánál, feltűnési vágyánál fogva és azért is, mert hamarosan kibökte, hogy hiszen ő ismeri a Zsuzsi nevű kislányomat, általános iskolá­ ban 7 éven át együtt jártak. (...) A lányok egy része az ajtó előtti emeletes ágy alsó és felső fekvőhelyén ült, vagy feküdt, néhányan pedig a szoba két végében elhelyezett 3-3 összesen 6 emeletes ágyon voltak, mint beszélgetésünk hallgatósága. Laci csaknem beleesett abba a szerepbe, hogy nagyvonalú tervükről, mint valami iskolai csínyről agitatív beszámolót tartson. Az előzmények után én már mint tervük megbeszélője ellenérvekkel kapcsolódhattam be, s ehhez a következő alapmagatartást vettem fel. Én nem mint ellenségük jöttem ide. Tervükhöz semmi közöm. De nézzük meg mi a reális, mi és hogyan vitelezhető ki. Elszemélytelenítve, tárgyilagos vizsgá­ lat tárgyává akartam tenni törekvésüket, mintha csak egyszerű logikai felépítményről lenne szó, amely lehet, hogy reális, lehet hogy teljesen összedönthetö. Hiszen maguk, fiúk még nem állíthatják, hogy eleve olyan tájékozottak, hogy logikai játékuk feltétlenül sikerülhet. Nézzük tehát végig. Abból indultam ki, hogy ezeket a fiatalokat indulatok, szociális intelli­ gencia hiánya, emberi együttérzés elégtelensége, érzelmi fejletlenség, bizonyos fokú érzéket­ lenség, gyenge ítélőképesség, kritikátlanság, logikai tákolmányok teljességét illetően önhitt­ ség, nagyfokú agresszivitás vezérlik. A helyzet „elszemélytelenítésével” el akartam érni, hogy elsősorban agresszív késztetésük váljon semmivé, kb. ilyen helyzet felvázolással: „gondolják, hogy az a kis rendőr, aki itt áll kinn a folyosón azért van itt, hogy magukon bosszúját töltse? Egyetlen célja, hogy minél békésebb kötelességteljesítés mellett 1500-2000 Ft. 44 �Palócföld 98/1 fizetésből szerényen ellássa családját, felnevelje gyerekeit. Maguk követelőznek, hogy Szűcs alezredes elvtárs, vagy mit tudom én ki, adjon maguknak ezt, meg ezt, engedje meg külföldre jutásukat. Ha egyéni véleményükön múlna, azt mondaná, menjenek barátocskáim, ahová óhajtanak felőlem. Eszük ágában sem állna útjukba állni. De hát törvények vannak, rendeletek vannak. Ök is csak ennek keretei között mozoghatnak, dönthetnek. És én nem tudom, de úgy vélem talán nem is dönthetnek, hanem ilyen esetben a döntéseknek magasabb fórumokat is meg kell járni. Maguk lelőhetnek itt mindnyájunkat, löhetik a szegény kis rendőröket, szétroncsoltathatják magukat, de az illetékes megfelelő magasabb döntésekig nem kényszeríthetnek ki semmit. Belőlük ugyanúgy nem, mint belőlem, aki ráadásul a joghoz nem nagyon érthetek, tulajdonképpen kire haragudnak? Mindenki kis ember, a rendőrtől az államelnökig, aki a törvény adta lehetőségek, lyukak és járatok mentén mozog, mint a szivacs üregeiben és járataiban az élőlények. Szerintem egyelőre várni kell, mindenféle kényszerítéssel csak odajuthatnak, hogy itt folyik a vér és fiatalon szétroncsolják magukat. Annyi, mintha tank alá feküdnének, ezt mondhatom én, mint laikus. Kétségtelen, hogy úgy látszott hangnemüket illetően higgadtabbá tette őket a helyzet ilyen beállítása. A személyek elleni agressziós tendencia leszerelése, helyesebben indulatmentesítése mellett tervük logikai szerkezetét is mérlegelésre vittem. Laci elmagyarázta, Ausztriába akarnak kijutni egyelőre. Ehhez autóbuszt követeltek és fegyvert. Túszt vinnének magukkal, s olyan bombát, amely leejtve felrobbanna velük és a túszokkal együtt. Tehát ha mesterlövé­ szek lelőnék őket, akkor leesne a bomba, elvesznének a túszok is. Ők nagyon jül kidolgoz­ ták, már 3 éve készítették ezt a tervet, higyjem el, minden lehetőségre számítottak. Ha itt megtámadnák őket, pontosan egyszerre mindkettőjüket nem tudnák kinyírni, akárhogyan is, lenne idejük, hogy mielőtt meghalnának, 2-3 túszt kinyírjanak, az biztos. Ők a haláltól nem félnek, ezzel számoltak. Laci megjegyezte, hogy már egyszer megkísérelt öngyilkosságot, de erről nem tud senki, még a szülei sem tudnak, csak egy kislánynak mondta el, de azt is bánta, hogy elmondta. Felvetettem, hogy Ausztria őket ki fogja adni, mert semleges ország és nem fogja kockáztatni semlegességét. Laci ellenvetette, hogy ők ott nem lesznek közbüntényesek, hanem politikaiak, s ezért Ausztria sem fogja kiadni. De oda csak egyelőre akarnak menni, utána céljuk Görögország. (...) Megjegyzéseim különösebb hatást nem tettek rájuk, hogy: a hasonló erőszakos cselek­ ményeket Görögország sem támogatja, hiszen előfordult, amikor az athéni repülőtéren lezaj­ lott incidens ezt bizonyította. Aztán, bár Görögországban katonai kapitalista jellegű diktatúra van, ez még nem teljesen azonos a Hitleri nácizmussal, sőt mintha úgy hallottam volna, hogy ez a zeneszerzőjük, Pintyéék megjegyezték „Theodorakisz?” igen ő, talán hajlandó lesz visszatérni Görögországba. Aztán megjegyeztem: persze az egykori nácik sikertelen utódai élnek még Németországban, de nem előbb, hanem utóbb került kormányra a szociáldemok­ rata párt, olvadóban van Európában a háborús hideghangulat, most újabb állomása ennek Helsinki lesz, a Nyugat nem fogja a maguk érdekében ezt a folyamatot kockáztatni, nem számíthatnak rájuk, s nézzék csak: még Franco Spanyolországa is várhatóan a polgári demokrácia irányában enyhül. Az volt az érzésem ilyen irányú érvelésemben „maszlagnál” többet nem láttak. (...) 45 �Palócföld 98/1 Feszegettem ismételten is a cél, az országból való kijutás jelentéktelenségét, csekély értékét, s ehhez képest a kockázat nagyságát, illetve a biztos veszteséget, htjuknak, amelyen elindultak, értelmetlenségét. Felvetettem, hogy talán rendes útlevéllel is kijuthattak volna már a múltban, vagy a jövőben kijuthatnak, úgy mint mások, szétnéznek és visszajönnek, vagy legfeljebb mint némelyek kint maradnak, esetleg valamikor később még amnesztiával visszajöhetnek, de ezt amit maguk csináltak, Magyarországon senki nem érti meg, nem he­ lyes, stb. Kórusban zengték vissza, hogy ők nem kaptak volna, a jövőben sem kapnának útlevelet, más módjuk a kijutásra nem lett volna, csak ez. (...) Felvetettem nekik, hogy még van visszaút, hiszen súlyosabb cselekmény nem történt, abból a szempontból, hogy vér még nem folyt. Kijutási céljukat elérhetik még később nor­ mális, reálisabb úton is. Laci azonnal vágta vissza: hát a pisztoly és a géppisztoly - lyukak az ajtón? - hatósági közeg elleni erőszak, rálöttünk a rendőrre. Megnyugtattam őket, ezt még nem biztos hogy bizonyítani lehet, hogy nem figyelmeztető lövések voltak, mert eléggé ma­ gasan érték az ajtót. Mindenesetre úgy látszott, hogy a visszaút lehetőségének felvetése nem maradt hatás nélkül, de ismét érvelni kezdtek, hogy most már olyan hosszú börtönbüntetésre van kilátásuk, amelyet nem hajlandók vállalni, akkor inkább a halál. Az első bemenetel alatt, minthogy a téma és a feszült koncentrálás, a beszédnél való taktikázás, erősen lekötött, a terem benti helyzetét pontosan rögzíteni nem tudtam, sem a túszokat nem tudtam pontosan megszámolni, s kissé szándékosan sem akartam olyan be­ nyomást kelteni, mintha az egész környezet érdekelne. A lányok magatartása viszonylag szorongásmentes volt, gyakran úgy tűnt fel, hogy csak félig hiszik el, hogy ez egy komoly helyzet, megítélésük váltakozott, olykor enyhe szorongás hullámzott végig, olykor olyan fesztelenek voltak, mintha iskolába lennének, akiket ott hagyott a tanár, de csendben kell viselkedniük, s ez a két fiú hőzöng és bolondozik, talán majd megunják, vagy vége szakad valahogy. Néha tréfálkoztak, hogy kell a fegyverrel lőni, kérdezték, hogy szokták a túszokat kivégezni, s előfordult, hogy Laci, vagy Bandi a fegyverrel való bánásmódot magyarázta egyiknek, vagy másiknak, olykor együtt hahotáztak. Ilyenkor a fiúknál magabiztos bizton­ ságérzetet jelentő hangulat állt fenn, az ablakhoz ment, hol egyik, hol a másik, kinézegetett és kihasalt, hogy jobban lásson, élvezték, hogy az utca miattuk üres, hogy a város központja le van zárva és a környék meg van rakva fegyveresekkel, s ez mind ő miattuk, pedig mindössze csak ketten vannak. Ez a helyzet inkább diadalérzetet, mint szorongást keltett bennük, tudták előre, hogy ez lesz, de az eredmény várakozásukat is felülmúlta, felvett szerepük és központi helyzetükben tetszelegtek. Néhány megjegyzésemmel mégis igyekeztem bennük a szoron­ gást, a félelmet felkelteni, vélve, hogy ez esetleg a visszalépést elősegítheti. Hatás volt is, de csekély és kétséges, hogy ezt érdemes volt-e tennem, nem inkább csak óvatosságukat fokoz­ ták, ami a megoldás számára nem kedvező, viszont a szorongás-elültetés kétségtelen Lacinál később bizonyos fokú megingást, külön útkeresést, elbátortalanodást, végül megadással járó pánikreactiót eredményezett. (...) A szorongáskeltés technikáját részben kutatási tervből is alkalmaztam. Érdekelt ugyanis, hogy a túszokkal operáló cselekvési minta alapját nem egy képzeletben létező társadalmi háttérre való hivatkozás képezte-e. De semmilyen támpont nem merül fel arra, hogy akár a guerilla akcióhoz hasonlóan akár az Észak-Amerikai ... akcióhoz hasonló hivatkoztak volna. 46 �Palócföld 98/1 Éreztettem velük, azoknál az akcióknál van bizonyos fokú megérthetőség. Van társadalmi igazságtalanság, van faji probléma, van befogadó ország, van előre alapos kiképzés, az esetek egy részében egy embercsoport szemszögéből, vagy nép szemszögéből van mélyen bevéső­ dött erkölcsi önigazolás, mártírság- tudat, míg ezzel szemben náluk semmi. Egyedül vannak ketten, előttük nem várja senki, mögöttük nem áll senki, nem fogja mártírnak tartani senki, nincsenek kiképezve, még csak a levegőben sincsenek, hanem sokkal veszélyesebb helyzet­ ben, és a tét nem egy repülőtársaság megengedhet magának, a maguk útját senkinek sem áll jogában megengedni maguknak, maguk teljesen egyedül vannak ketten. Az volt a válaszuk, hogy (és ez lényeges volt a továbbiak szempontjából) ök a túszokra először lőni nem fognak, csak ha majd őket lövik esetleg, de ebben az esetben majd közvélemény mellettük lesz. Akkor majd ez a rendszer levizsgázik, mert bebizonyosodik, hogy nem igaz amit mondanak, hogy legfőbb érték az ember. Hiszen ök csak azt kérik, hogy biztonságban kimehessenek, erkölcsi zsarolásuk élére állításával úgy látszik teljesen tisztában voltak. Csak azt felelhet­ tem, hogy törvények, rendeletek, állambiztonsági követelmények áthágása teljesen lehetet­ len, vezetőktől bármilyen magas polcon állnak is, ilyent hiába várnak el, s a Szovjetunió sem adta meg magát, habár a háború 20 millió halottjába került, s néhány ember életéért sem fogják a Varsói szerződés kötelezettségeit megváltoztatni, ahogy maguk naivan hiszik. Hát ez nem Amerikai Légitársasági kérdés. „Ismétlem, laikus vagyok, talán nem is kellett volna ezekbe a kérdésekbe belebocsátkoznom. De úgy gondolom, fiatalok, nem tudtak mindent, talán nem mérlegeltek mindent, s ha mondtam újat maguknak, jó szándékkal, azért tettem, hogy talán jobban döntsenek, addig amíg nem késő. Mi az amire szükségük van, hogy kintről behozzam, ha megengedik.” Elfogadták, hogy majd gondolkoznak, és egyelőre felsorolták, hogy vigyek be nekik vizet, 2 éjjeliedény-félét általános nevetés közben. Elneveztük kiblinek, egy táskarádiót és déli 12 óráig írásban kinyújtják az ajtón az ultimátumot, mely tartalmazza követeléseiket, s azok teljesítésének időpontját. Kb. fél 12 órakor jöttem ki tőlük, a rendőrségnek beszámoltam a tapasztaltakról, majd utána bevittem a kért dolgokat. 12 órára nem tudták megírni az ultimátumot és ezért annak összeállítását d. u. 5 óráig vállal­ ták. A bevitt dolgokat az egész szoba jó hangulatban fogadta, s miután az ebédidő is jól elmúlt már, talán fél 2 óra körül lehetett, kiengedtek, s ezúttal nem felejtettem bent a sálam, a kabátom és a kalapom, mint az első alkalommal. Körültekintőbb voltam és megfigyelhettem, hogy ekkor már a bejárati ajtót jobban elbarrikádozták, két szekrényt húztak oda, mely a szárnyasajtó teljes szélességét elfoglalta, a befelé nyíló ajtók nyitását meggátolta s ezenfelül még az egyik emeletes ágyat is a szekrény elé helyezték, annak alsó és felső fekhelyén liba­ sorba ültették a lányokat. Bejövetelemkor a lányokkal húzatták a 2 szekrényt 2 felé, a kes­ keny résen lehetett bejönni, ugyanígy történt a kijutás is. Ilyenkor minden alkalommal a szemközti sarokba húzódtak a kijáratnak szegezett fegyverekkel és a lányokat dirigálták, ki hová álljon, mit csináljon. Ők fagyos hangulatban engedelmeskedtek ilyenkor. A Rendőrkapitányságon ebédeltem pár falatot, és 3 óra tájban tanácskozáson az a javas­ lat került felvetésre és elfogadásra, hogy a tetteseknek visszaútra bírása érdekében meg kel­ lene mutatni nekik a BTK-t. ez nagyon jól kiegészítette volna a délelőtti érvelésem hatását, és tudtam, hogy odabent cigarettahiányban vannak, s ezen 2 érv alapján, valamint a délelőtt létesített ismeretség és tárgyalási kapcsolat alapján önként és bizakodva vállaltam az újabb 47 �Palócföld 98/1 bemenetelt. Dr. Csonka Tibor főügyész helyettes elvtárs kijelölte a BTK-nak részeit, ame­ lyek bűncselekmények elkövetése esetén a végrehajtástól való visszalépésnél büntetlenséget helyeznek kilátásba és ezt indokolják is azzal, hogy a társadalomnak nem annyira a büntetés kiszabása, mint a társadalomellenes cselekménytől való visszatartás áll érdekében, egészen a végrehajtás pillanatáig. (...) Tehát az előző módon, persze előzetes bekiabálás után a szokásos ceremónia mellett bevittem a BTK-t, a megfelelő részeket együttesen átnéztük, elgondolkoztatta őket. Azt a választ adták, hogy gondolkoznak rajta, még alaposabban áttanulmányozzák, holnap regge­ lig. Az írásbeli ultimátumot (sohasem tanultak szorgalmasan, nem szeretnek dolgozatot írni) még mindig nem készítették el, viszont kijelentették, hogy hajlandók lennének egy hivatalos személlyel bent tárgyalni, de feltétlenül az, hogy csak fegyver nélkül jöhet be, senki nem kísérheti és gyanús mozdulat esetén lőnek. Örültek a cigarettának, a szoba sarkában elkerítet­ tek egy területet WC használat célra, s viszonylag nyugodt várakozás látszott rajtuk, addig amíg, valameddig, megfelelő magas fórumokon a törvény adta lehetőségeknek megfelelően rájuk vonatkozó döntés nem történik. Úgy emlékszem, volt olyan félig-meddig komoly, mellékesen ejtett megjegyzésük, hogy el lesznek itt akár napokig is. Általában a határozott lakonikus válaszokat Bandi adta, Laci inkább szószátyárkodott. A lányok magatartása úgy fogalmazható meg, vajon mikor akarják már ezek abbahagyni ezt a hülyéskedést, csak féligmeddig vették a fiúkat komolyan, néha vitatkoztak velük, hallottam olyan megjegyzést a fiúk felé, hogy aljasok vagytok, s mivel azt az elutasítást kaptam, hogy még besötétedés előtt jöjjek ki tőlük, félhomályig beszélgettem a fiúkkal. Hajlottak arra, hogy ha szabályos útleve­ let kapnak és esetleg megfelelő magas szintről jövő ígéretet arra, hogy nem történik bántódásuk és kimehetnek az országból, akkor a túszokat elengedik. (...) De erről csak hivatalos rendőrhatósági személlyel állapodhatnak meg, a Megyei Rendőrkapitányság Vezetőjét pl. elfogadnák tárgyaló partnernek bent a szobában. Megkérdeztem, hogy apjukat, vagy anyjukat elfogadnák-e tárgyaló partnernek, de igen határozottan elutasí­ tották ezt. (...) A sorsuk lehetséges tragikus fordulatát ismét szóba hoztam. A félhomályban úgy láttam, hogy a nagyobbik szeme könnybe lábadt, majd a kisebbiké is enyhén, abban a pillanatban a nagyobbik elfordította a fejét és félrehúzódott, hogy ne lássam, nekem így rémlett. Annyira ostoba és szerepet játszó, előbb-utóbb vagy kijózanodó, vagy tragikus véget érő iskolás gyerekeknek éreztem őket olykor, s annyira hatott rám, hogy időnként egy-egy lány az időn­ ként erősödő félelem és már közel 20 órája tartó feszültség hatására időnként visszafojtottan elsírta magát, hogy hangomon érezhették, néha én is elérzékenyültem. (...) Élelem ekkor még volt bőven, a lányok otthonról hoztak előzőleg. (Másnap reggelre már mindenük elfogyott.) Követelték, mivel tapasztalták, hogy sötétedik és nincs áram, közöljem a rendőrséggel, hogy ne játsszanak velük, s ha megpróbálnának betömi fegyverüket használják. Kiengedésem a hivatalos személlyel történendő tárgyalás, valamint a BTK tanulmányozása, tehát a várakozás és kibontakozás kilátása mellett történt. Kijövetelem után a Rendőrség Vezérkarának beszámoltam. (...) Másnap, tehát január 9-én reggel 8 órakor a rendőrség megbeszélésre behívott, tájékoztat­ tak, hogy a tettesekhez a szüleiket küldték, hogy beszéljenek velük, próbáljanak reájuk hatni. 48 �Palócföld 98/1 49 �Palócfold 98/1 A szülőket azonban durva hangon elutasították. Kidugtak egy cédulát, felsorolva alábbi követelésüket: Kapjanak szalámit, tejet, kiflit, cigarettát, vizet. Ök kijelentették, hogy velem hajlandók tárgyalni, s nekem az volt az ajánlatom, hogy ismét bemegyek hozzájuk minthogy szüleikkel nem álltak szóba, és különösen a BTK pontjaihoz fűződő megoldást igyekszem elősegíteni. Szokott ceremónia, bejutás, tájékozódás. A hangulat fagyos, a tegnapi időnkénti akasztófahumor játékosságnak nyoma sincs, mindenki nyomott kedélyű. A tettesek közlik, hogy már nem emlékszem pontosan hány évet, - de 100-nál több, talán 150 év várható bör­ tönbüntetést számítottak ki a maguk számára a BTK alapján. Ui. ha emberölést nem is, de felsorolták, hogy a jelenlegi cselekménnyel összefüggő előzményképpen milyen bűncselek­ mények vannak: jogtalan eltulajdonítás, tiltott fegyverhasználat, hatósági közeg elleni erő­ szak, személyek fogva tartása. Tehát csak egyről lehet szó, hogy az országból kijussanak. Megkérdezték, hol vannak a követelt anyagok, melyre azt válaszoltam, hogy szívesen köz­ vetítek, de semmiféle döntési jogom nincs, arról sem mit hozhatok ki, vagy be. Rövid időn belül kijöttem, s beszámoltam a kialakult Vezérkarnak arról, hogy a hangulat bent nyomott, az élelmiszer elfogyván, esetleg tartani lehet attól, hogy éhezési alacsony vércukros acidetikus állapotban, a tartósan feszült idegállapot, az álmatlanság, a szorongás együttes hatására bent összeütközések állhatnak elő a helyiségben, s ilyesminek a következményét előrelátni nem lehet, esetleg a fiúk fegyvert is használhatnak a lányokkal szemben, ezt nem tartom lehetetlennek. Olyan döntés született, hogy a közvetlen veszély elhárítására kaphat­ nak vizet, fejenként 1 kiflit, egy műanyag zacskó tejet, s némi cigarettát, de nem többet, nehogy azt a képzetet keltsük, hogy az özönvíz végéig berendezkedhetnek és a lakosság életének felkavarását ők fogják megszabni. Tehát 5. alkalommal is bementem hozzájuk: elégedetlenek voltak, keveselték fejenként az egy kiflit, - meg is tartották maguknak később csaknem az egészet, mindössze 3-at adtak a lányoknak. A tejet szétosztották (később), s a cigarettát is. Arra gondoltam, hogy ezen másfél nap alatt a teremben egy csoportpszichológiai jelen­ ség állt elő. Ezek a fiúk ennyi lány szemeláttára visszalépni nem fognak, szerepüket már fel nem adják, még ha valóban életükbe kerülne, akkor sem. A nagyobbik, Bandi eleve kono­ kabb és erőivel viszonylag jól gazdálkodni tudó, kitartó, a látszat ezt mutatta. Mindkét fiú kérdésemre azt válaszolta, hogy jól aludtak, felváltva, Bandiról ezt részben fel is tételezhettem a viszonylagos nyugalom alapján. Laci energiapazarló szerepjátszása, feszültsége azonban arra utalt, hogy előbb-utóbb kimerül, összeomlik, ezt sokáig nem bírhatja, s hazudik, amikor azt mondja, hogy jól aludt, emellett azonban mégis szerepébe annyira beleélte magát, belejátszotta magát, hogy a lányok szemeláttára Ő sohasem fogja gyengének mutatni magát, nem lép vissza, s a lányok kacagó sorfala közötti megadás és elvonulás jelen helyzetben elviselhetetlen rémképük lenne. Ez adta azt az ötletet, hogy ajánlatot tegyek a látszat férfias­ ságot megőrző elvonulási módra, természetesen anélkül, hogy a lányok hallanák. Megkértem Lacit, négyszemközt szeretnék vele beszélni, ha lehet. Halkan megkérdeztem, hogy belemennének-e egy túszok nélküli elvonulásba innen, látszólag fegyveresen, a városon kívül útközben azonban fegyvereiket leadnák és természetesen ezt méltányolnák a hatóságok is. Megmenekülnének attól, hogy személyi bántódásuk lesz. Megértem, hogy a lányok szemelát­ tára megadást nem bírnak elviselni, de hát erről a titkos megegyezésről senki nem tudna. 50 �Palócföld 98/1 Mondtam, hogy ez csak az én, ebben a pillanatban eszembe jutott gondolatom, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az illetékeseknek ezt jogukban áll megoldásként elfogadni. Hozzá tettem, nem tudom mi lesz, de nagyon aggódom, mert az hogy ilyen sokáig nem tud­ nak illetékes szervek döntést közölni magukkal, arra utal, hogy törvényes akadályok vannak, legalább is én a maguk helyében erre következtetnék és ez nagyon nagy szerencsétlenséget jelenthet, ha nem keressük a kiutat. Értsék meg, hogy nem emberekkel, hanem törvényes keretekkel, nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi megállapodások kőfalaival állnak szemben. Én már ezt a helyzetet így látom, ekkor pedig ha ez a végső helyzet, ne pusztítsák el fiatal életüket, megismételtem, úgy, mintha nyilvánvalóan tank alá feküdnének. Laci szó nélkül végighallgatott, elgondolkozott, visszament bátyjához, de az én szöve­ gemnek a harmadát sem mondhatta el, már határozott és harsány hangon hangzott Bandi válasza, semmi ilyesmiről nem tárgyalunk, engedjenek ki, oszt kész, - valahogy ilyen módon. Válaszoltam, megértem, de szeretnék magával is beszélni, esetleg Laci nem mondott meg mindent, vagy pontosan úgy, ahogy ő neki elmondottam. Bandi is a sarokba jött, s lényegé­ ben az előzőeket megismételtem. Ő szokása szerint bólogatott, mintha helyeselné a mondot­ takat, de már ismertem, hogy ez részéről csak annyit fejez ki, hogy megértettem. Aztán egy­ szerűen közölte, hogy erről szó sem lehet. Én tovább erősködtem, hogy gondolkozzanak azért rajta, én még odakint ezt a megoldást fel sem vetettem, velük előzőleg meg nem beszél­ tem, hátha ők némi módosítással, vagy biztosítékokkal kiegészítenék ezt, s megbeszélési alapot képezhetne. Ebben a pillanatban, Bandi különösen, szerencsétlen buta, konok ember benyomását tette rám, akiről mégsem tudtam teljesen elhinni, hogy nem lehetnek emberi vonásai is. Úgy éreztem, hogy vannak, de teljesen negatív előjellel ellátva: konoksága, szí­ vóssága, jó irányban fejlesztve, bizonyos társadalmi beilleszkedési vonalon önmagukban véve értékesen is érvényesülhettek volna. Határozottan megsajnáltam mindkettőjüket. Utólag a megszabadult lányok elmondásából tudtam meg, hogy a testvérekben, de főleg Bandiban kifejezetten szadisztikus, kínzási kedvvel járó keretlegényre jellemző, durva megnyilvánulá­ sok is bőven előfordultak. Ezzel viszont egyáltalán nem hozható összhangba az, hogy 2 olyan filmről is mesélt a lányoknak, a címeiket nem tudom, az egyik Angéla Davis ügyével kapcsolatban készült, amelyekben a pozitív hősök erkölcsileg kifogástalan jellemüek voltak és a film elmondásáról látható volt, hogy Bandi a pozitív hősökkel rokonszenvezett, az ő szempontjukból mesélt. (Érzelmileg kettős szerepjátszás, súlyosan diszharmonikus személyiség.) Azzal jöttem ki tőlük, mintha szerepem tovább folytatódhatna. A lányok kórusban zengték, hogy ugye viszszajövök, már úgy vártak reggel is. Rádiójukban az elem elfogyott. Megígértem, hogyha jöhetek hozok elemet és még ennivalót. Ekkor már megadott határidejű ultimátumról a fiúk elfeledkeztek. Jellemző, hogy a tejet nagy papírzsákban, a kiflit szép műanyag táskában vittem be, s mikor ideadták, mondották, hogy vissza sem fontos hozni, akár ott is hagyhatom. Ezúttal azonban már önuralomra tettem szert és nemcsak a kabátomat és kalapomat nem felejtettem ott, hanem a táskát sem.” 51 �Palócföld 98/1 Etesi Deák László így lőttök ti Hasaltatok a megyeháztetőn, mint az embervadászok. Méla lesben várakoztatok, míg összegyűlnek a téren az ártatlanok. A klónember Jön a klónember. Jön, jön - nem siet. Látom a kezében a lándzsát. Lándzsával jön, nem virággal. Nem vitatkozik a bibliával. 52 �a b la k Hizsnyan Géza Színházi körkép Európa közepéről (Lengyel, német, cseh előadások) Sokat és sokan írtak és beszéltek közép-európaiságról, közép-európai kultúráról, és sokan vonják kétségbe, hogy a közép-európai kultúra mint fogalom egyáltalán definiálható-e, létezik-e ilyen kulturális entitás. A terminológiai vitába semmiképpen nem szeretnék aláme­ rülni. Tény azonban, hogy Közép-Európa földrajzi értelemben létezik, s aligha vitatható, hogy a közös múlt, a közelség, a kulturális kölcsönhatások következtében az itt élő népek és kultúrák sokmindenben jobban értik egymást, a művészetben több a rokonítható vonás, mint pl. az ún. nyugat-európai, vagy keleti kultúrákkal. „Színházjárásaim” során az utóbbi időben néhány olyan előadást láthattam, melyek jelentős művészi-esztétikai értéket képviselnek, ezen felül azonban érzek bennük valami közöset, egyfajta gondolati rokonságot, amit (lehet, hogy önkényesen) közép-európai szellemiségnek is nevezhetnék. így van-e, és ha igen, átad­ ható, megfogalmazható-e ez szavakban, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ezekkel a művészi-szellemi értékekkel érdemes találkozni, megismerkedni, vagy legalább információt szerezni róluk. Cseh, német és lengyel színházak produkcióiról van szó, melyek, sajnos, igen ritkán jutnak el a magyar nézőkhöz, pedig sokszor nem csupán a másfajta stílus, de sokszor a gondolati közlendő is értékes lehetne számukra (is). (Cseh világ/vég/színház) A cseh színházi életben folyik jelenleg talán a legerőteljesebb megújulási folyomat, itt kerültek leginkább előtérbe a fiatal rendezők, de itt dúl a legna­ gyobb vita is. Talán a változás gyorsaságának köszönhető, hogy hiányzik a higgadt reflexió, az egyes rendezőknek a kritikusok között is „szurkoló-” és „ellentábora” van, ezért alig van elfogulatlan, átgondolt, elemző kritika, amire pedig nagy szükség lenne. Ennek hiányában fordulhat elő, hogy egy kevésbé „sztárolt” rendező, egyértelműen magas színvonalú munká­ jának kisebb a visszhangja, mint egy-egy vitatható, de a figyelem középpontjába állított produkciónak. A külföldön talán kevésbé ismert, de a cseh színházi életben nagy viharokat 53 �Palócföld 98/1 kavaró, az utóbbi években „berobbanó” fiatalok (Peter Lébl, Vladimír Morávek, Jan Antonin Pitinsky) mellett talán kevesebb figyelem jut Jan Nebeskynek, aki most egy kitűnő Beckett rendezéssel igazolta, hogy jelenleg ő a cseh színház talán legkiforrottabb, leghatáro­ zottabb rendezöegyénisége. Nebesky, aki Hradec Králové és a prágai S.K.Neumann Színház mellett megjárta a nevezetes Cinoherni klub-ot is, jelenleg a prágai Komédia Színház (Divadlo Komedie) rendezője. Itt vitte színre Beckett A játszma vége c. egyfelvonásosát, ami az évad egyik kiemelkedő eseményévé vált. Clov és Hamm még a becketti instrukcióknál is nyilvánvalóbban súlyosan károsodott, „végüket járó” alakok, akikről szinte foszlik le a hús, az az érzésünk: már csak a kezükre-lábukra tekert kötszer „tartja össze” őket. Clov szagga­ tott, nehézkes mozgása nem csupán az alak „mozgássérült” voltát, de pillanatnyi állapotvál­ tozásait, érzéseit is kifejezi. Másként jár amikor egykedvűen teljesíti Hamm utasításait, más­ ként, amikor éppen torkig van vele, megint másként, amikor - kihasználva Hamm vakságát „elblicceli” azok teljesítését. Dávid Prachar járása szinte tökéletes mozgástanulmány. Nem véletlen, hogy Prachar (1994-ben az évad legjobb alakításáért járó díjat kapta Nebesky Hamlet - rendezésében nyújtott alakításáért) egy interjúban arra a kérdésre: Mi nélkülözhe­ tetlen egy színésznél? azt a választ adta, hogy „a testtel való alkotás képessége”. A színész valóban árnyalt kifejezőeszközként használja a testét, mozgással, ritmussal, gesztussal jellemez, fejez ki érzéseket, hangulatokat, gazdag, sokoldalú, izgalmas, non-verbális színházat teremtve. Ez persze nem azt jelenti, hogy az előadásban a szó szerepe a háttérbe szorul. Nem csupán azért, mert Hammnak gyakorlatilag csupán a szó, a hang maiad, hanem azért is, mert Prachar a teste mellett a hangjával is virtuóz módon játszik. A Hammot alakító Milos Mejzlík a tolókocsi­ ban ülve, teljes mozdulatlanságra kárhoztatva is méltó partnere tud lenne Pracharnak. A két színész nagyon széles skálán játssza a két ember kapcsolatát, a kilátástalanságot, a gyűlölet és ragaszkodás ambivalenciáját, a vég óhajtását és a még az emberhez méltatlan élet iránt is föl-föl lobbanó vágyat. Nell és Nagg múltba révedő rezonőrök, akik érdekes módon fizikailag jobb állapotban vannak a főszereplőknél. A rendező nem is kukába, hanem egy kiemelhető padlórészszel lezárt, a játéktér alatt elhelyezett üregbe teszi őket. A helyzet azonban annál kilátástala­ nabb, hiszen Clov és Hamm a fizikai megsemmisülés határán vannak, gyógyulásra, javulásra semmi reményük, Nell és Nagg viszont reménytelenül el vannak zárva, esélyük nekik sincs. A cseh színházban az 1989-es rendszer- és a jelenleg zajló rendezői nemzedékváltás a szellemi arculat alapvető megváltozását eredményezte. Szinte teljesen eltűnt az 1989 előtt domináns politizáló színház, már a stíluskeresés, egy újfajta teatralitásra törekvés került a középpontba. Ezzel szemben Németországban minden társadalmi-politikai változás ellenére tematikailag nem történt igazán jelentős változás. A cseh színháznak a fönnálló hatalommal szembeni politizálásával ellentétben ugyanis itt a politikai színház fő témái (legalább is az egykori NSZK-ban) a történelmi traumák, a fasiszta múlt okozta komplexusok voltak. (Pszichiátria és politika, avagy a diktatúrák és a nemzeti komplexusok) Frank Castorf, számos nagy visszhangot, olykor botrányt is kiváltó előadás rendezője, a berlini Volksbühne igazgatója ezúttal is érzékeny témához, a német-orosz viszonyhoz szólt hozzá, szokásához híven erőteljes, mondhatnám provokatív hangnemben. Vladimír Szorokin drámája, 54 �Palócföld 98/1 a Nászút tematikájából és szélsőséges alapötletéből következően önmagában is megosztaná közönségét. A német-orosz Hassliebe, a gyűlölve szeretés kérdését konkretizálja a szerző Mása Rubinstein, a moszkvai zsidó emigráns lány és Gunther von Nebelsdorf házasságában. Mása apjával Izraelbe emigrál, majd „átszeretkezi magát” csaknem egész Európán, hogy Németországban rátaláljon a gazdag Güntherre. Kapcsolatuk azonban szexuálisan nem tud kiteljesedni, Günther ugyanis szeretkezés helyett veretni akarja magát Másával. Günther végül megvallja, hogy bűntudata van a zsidókkal szemben, apja ugyanis SS Oberfuhrerként hírhedt zsidóüldöző volt. Másáról kiderül, hogy az ö anyja viszont a sztálinizmusnak volt nem kevésbé hírhedt alakja mint az NKDV vizsgálóbírója. Mása a Németországban élő volt orosz pszichiáterhez, Markhoz fordul, akiről kiderül, hogy itt nem tudja folytatni praxisát. Tőle kapunk egyfajta pszichopatológiai nemzetkarekterisztikát: „Az orosz skizofrének után a német neurotikusok, olyan ez, mint borscs után az osztriga.” „Sztálintól nem szabadulhatunk meg anélkül, hogy legalább esztétikailag ne ismételjük őt” - mondja ugyancsak a volt pszichiá­ ter. Ennek jegyében kényszeríti Mása Günthert, hogy beöltözzön apja SS egyenruhájába, ő pedig anyja uniformisát veszi fel. Ezután végigutazzák egész Németországot északról dél felé, hogy Berchtesgadenben, ahol egykor Hitler nyári rezidenciája volt, végre szexuálisan is egy­ másra találjanak. Castorf szokásához híven most is alapos átalakítást végez a drámán. Szorokin eredetileg „antik dráma imitációt” írt kórusokkal, „sorsokkal”, melyet Castorf öt szereplős kamaradarabbá redukált. A húzás azonban minden bizonnyal jót tett a műnek. így sikerült lét­ rehoznia egy sűrített, extatikus előadást, melyben már szó sincs sorsokról. Itt nemzeti komple­ xusok vannak, sokszor szélsőséges általánosítások, esztétikai, etikai és politikai provokáció. Az előadás a nézőteret körbevevő dobozfal megbontásával kezdődik (az előadás végére az egész falat lebontják). Mása, az említett skizofrénia színpadi ábrázolásaként, kettős alakban van jelen (Jeanette Spassowa és Carolin Mylord), Günther nylon harisnyanadrágban és egy rövid ballon­ kabátban jelenik meg. A közönséggel szemben egy jól ismert szocialista kultúrházi széksor áll, a végén ide ülnek majd ki a színészek, mintegy dialógusra. Kétoldalt az SS Oberftihrer és az NKDV bírónő hatalmas képe látható. A játéktér közepén álló heverőt építkezési blokkokból emelt fal veszi körül, itt történnek a szeretkezési kísérletek, Günther megverése, s a fal itt is leomlik, hogy Mása már a jól látható heverőn szeretkezhessen a pocakos Markkal. Ez a gusz­ tustalan (unesztétikus) jelenet csakúgy a provokáció része, mint Günthernek az érzékenyebb nézői gyomrokat felbolydító halzabálása és vodkavedelése, vagy éppen a közönség megszólítá­ sa pl. a „Fasiszta ön?” jellegű kérdésekkel. Az előadás expresszív, extatikus, helyenként a színészek és nézők testi épségét is veszélyeztető. A hatás erőteljes, a nézőket erősen megosztja érzelmi, politikai és esztétikai szempontból egyaránt: közömbös talán senki nem marad. A múlttal, a történelemmel, az elkövetett bűnökkel nem könnyű szembenézni, azok kihatnak a jelenre és jövőre, az egyén lelki egészségére éppúgy mint a társadalom kollektív tudatára. Szorokin drámája aligha remekmű, a Volksbtihne előadása azonban újabb jelentős produktuma a német történelmi-társadalmi komplexusokkal foglalkozó politikai színháznak. (A filozófus magányossága) Lengyelországban az utóbbi évek legkiemelkedőbb rende­ zőegyénisége a krakkói Krystian Lupa. Ezúttal a Teatr Polski ideiglenes játszóhelyén, egy volt állomáson rendezte meg Bernhard Immánuel Kant c. - a szerző megjelölése szerint - 55 �Palócföld 98/1 komédiáját. Lupa tehát hosszú idő után visszatért a drámához, előtte ugyanis már jó ideje prózai müvek színpadi adaptációit vitte színpadra (Musil A tulajdonságok nélküli emberé­ ből, Rilke prózai írásaiból, Bernhard KaIkwerkjéből, Broch Az Alvajárókénak Esch, vagy az anarchia c. részéből készültek legutóbbi előadásai). A drámától való elfordulását egyik nyilatkozatában azzal indokolta, hogy korunk fragmentálódó, értékvesztö, dadogó világában a próza sokoldalúbban ábrázolja az életet, a ma drámai konfliktusai nem a klasszikus drama­ turgia által (el)ismert konfliktusok. Ebből a szempontból közelítve Lupa darabválasztását világos, hogy ezúttal is következetes önmagához. Bernhard müve ugyanis korántsem hagyo­ mányos dramaturgia szerint készült, nem hagyományos drámai mü. Különösen csalóka az író által megadott „komédia” műfaji megjelölés. Bernhard teljesen szabadon bánik az idővel csakúgy, mint a történelmi tényekkel. Immánuel Kantot a nagy filozófust Amerikába utaztat­ ja, ráadásul a XX. század Amerikájába. A mü a hajón játszódik, Kant pedig egy környezetét terrorizáló emberroncs (a szó pszichikai és fizikai értelmében egyaránt), vagyis a dolog azért nem ennyire egyértelmű: csupán az a nyilvánvaló, hogy környezetével már képtelen az ér­ demi kommunikációra. Környezetének legtalányosabb alakja a felesége, akiről nem nagyon lehet tudni, kicsoda is valójában, s milyen kötelékek fűzték és tartották össze ezt a két em­ bert. Az egyetlen élőlény, akit Kant komolyan vesz, akiért aggódik, s akit egyenrangú part­ nerként kezel: Friedrich, a papagáj. A többiek kisszerű, szürke, legföljebb föltűnni vágyó alakok, Bernhard Kantjáról tehát nem tudni, szellemileg leépült-e, vagy egyszerűen föladta a környezetével történő értelmes kommunikáció reményét is. Bernhardnál mindenesetre a kikötőben a New York-i elmegyógyintézet orvosai és ápolói várják. Lupa a történéseket egy teljesen zárt térbe helyezi: a színpad és a nézőtér között átlátszó, tüllszerű anyag feszül. Az előadás a Lupára jellemző lassú tempóban hömpölyög, minuciózus pontossággal kidolgozott, mikrorealista jelenetek követik egymást, „emelkednek el” a realitástól, s állnak össze meta­ fizikus egésszé. A rendezőre jellemző „látomások”, az irreális, transzcendens világ ezúttal a háttérben időnként elvonuló szoborcsoportokban jelenik meg. Ezeken keresztül történik meg az elvonatkoztatás, ez a realitástól történő elszakadás legerőteljesebb, legnyilvánvalóbb színpadi jele. Mindez azonban benne van a színészi játékban, az alakok sorsában, jelenlét­ ében, viselkedésében. Mindenekelőtt a Kantot alakító Wojciech Ziemanski egyensúlyoz brilliánsan őrület és normalitás, pszichózis és a meg nem értett, világgyűlölő zseni szándéko­ san provokatív, tudatos „környezetpukkasztása” között. Krzesislava Dubielówna (Kantné) alakítása is a kettősségre, a figura rejtélyességére épül. Mindvégig bizonytalanságban mara­ dunk afelől, hogy itt egy, a híres férjet megadó beletörődéssel kísérő, annak „faxnijait” odaadóan teljesítő, egyszerű asszonyról, a férjét őrületében is vállaló odaadó feleségről, vagy a filozófust a maga módján megértő, s őt a környező világgal szembeni „elutasító játékában” tudatosan támogató asszonyról van-e szó. Velük szemben a környezetet alkotó többi alak az üresség, a szellemi nincstelenség legkülönbözőbb változatait képviseli. A Steward szervilitásától a Milliomosnő „szófosó” mindenbebelepofázásán át a Kapitány és az Admi­ rális egymással alig észrevehetően, de állandóan rivalizáló „egyenruhás öntudatáig”. Sonneschein műgyűjtőt már a jelmeze tökéletesen jellemzi: fehér szmokingja alatt fehér gyöngysor hivalkodik, ing azonban nincs rajta. Lupa, a rendező és színészei pontosan „hozzák” a Bernhard által annyira gyűlölt, üres polgári világot, a darabhoz képest azonban a 56 �Palócföld 98/1 főszereplőt két jelenetben is végsőkig hevülő, „robbanó” alaknak ábrázolják. A darab közepén zajló jelenetben, amikor, nem tudni, milyen indíttatásból Kant egyszer csak úgy dönt, hogy ő most előadást tart, nem csupán az ominózus mondat hangzik el az értelemről való beszéd lehe­ tetlenségéről a nyílt tengeren ( „Kizárt dolog a nyílt tengeren az észről beszélni!”), hanem Kant szinte az őrjöngésig fajuló nagy kitörésének és összeomlásának is tanúi lehetünk, az előadás végén pedig nem az elmegyógyintézeti alkalmazottak érkeznek meg, hanem Kant újabb őrjön­ gő kitörése zajlik, s ez merevedik állóképpé: íme, kedves néző, itt a rejtvény, fejtsd tovább, gondolkozz (ha tudsz)! Egyetlen megbotránkoztató szó, provokatív szöveg és jelenetek nélkül Lupa mégis (Brenhardhoz méltón) provokál. Egyértelműnek látszó helyzetek árnyalásával, felületes szemlélő számára evidenciának tűnő dolgok megkérdőjelezésével gondolkodásra kényszerít, megkísérel kizökkenteni mindenbe beletörődő hétköznapi egykedvűségünkből. (A nemzetiségi lét, a m ultikultúralitás előnyeiről - a Klimsza-jelenség) Színházi köruta­ zásunk végén visszatérünk Csehországba, ill. a cseh-lengyel határon maradunk. A határ által kettéosztott városban, melynek 2/3-a a lengyel Czieszyn, 1/3-a pedig Cesky TéSin, 1990 óta egy fesztivál is zajlik Színház a határon néven, mely a szomszédos (cseh-szlovák-lengyel) színházkultúrák találkozásának fóruma. A Cesky Té§ín-i Színház önmagában is a kultúrák találkozóhelye, hiszen két társulattal (cseh és lengyel) működik. Itt található az egyetlen, Len­ gyelország határain kívül működő hivatásos lengyel színtársulat. A régió ráadásul multikulturális, mert a lengyelen és csehen kívül jelentős hatása volt itt a sziléziai német és zsidó kultúrának is. Ebből a multikulturális közegből merít a tesini lengyel társulat rendezője Janusz Klimsza, akinek neve nem csak Szlovákiában, de a cseh és lengyel színházi életben is elsősorban a fesztivál révén vált ismertté. Klimsza valóban a multikulturális létből, szintézis útján teremtette meg sajátos rendezői poétikáját. Munkája sokszor tematikusán is kötődik szükebb régiójához: az 1994-es fesztivál nagydíját Gustav Morcinek sziléziai lengyel író önélet­ rajzi ihletésű prózájának a Czarna Julka-nak (Fekete Julka) színpadi adaptációja nyerte, melyet ő maga alkalmazott színpadra és rendezett. A Monarchia korát felidéző „látomásos” előadásá­ ban négy nyelven is beszéltek a színpadon (cseh, lengyel, német, jiddis). Tavaly amatőr társu­ lattal vitt színre egy újabb prózai müvet, az ugyancsak „multikulturális” területről (a lengyel, ukrán, litván határvidékről) származó, méltatlanul kevéssé ismert, kitűnő író, Brúnó Schulz Meteor c. elbeszélésének színpadi adaptációját. Mint említettem, Klimsza a fesztivál révén ismert rendező lett. Az idén éppen ezért már a Bialska Biala-i színházban vendégként vihette színre Kundera Jakab és gazdája c. darabját. Az előadás sajátos értelmezését adta a műnek. Klimsza nem fogadta el a hagyományt, mely szerint Kundera vígjátéknak írta volna át Diderot Jacques a fatalista c. müvét. Minden eddigi általam látott interpretációval ellentétben Klimsza színpadán a mű mint az ember szerepekbe zártságának drámája jelenik meg, mely a szerepek felcserélhetőségének vizsgálata során eljut a szerepekből történő „kilépés” lehetetlenségének felismeréséhez. Ez azért nem jelenti azt, hogy az előadás nélkülözné a humort. A humor azon­ ban az iróniára épül, Klimsza az ironikus, groteszk és a mikrorealista játékot ötvözi. Az előadás sokszor az emberi érzelmek, a lelki folyamatok metafizikai dimenzióinak és a köznapi apróságok földhözragadt banalitásának kontrasztjára épít. Ilyen jelenet pl. amikor a két férfi a költészetről vitatkozva, átszellemült ábrázattal réved a végtelenbe, majd egyszerre 57 �Palócföld 98/1 mindketten szaglászni kezdenek, látványosan visszazökkennek a földi lét realitásába, ahol a szolgálólány egy étvágygerjesztőén szervírozott sült kacsával érkezik. A parányi térbe helye­ zett játék (a közönség a színpadon, szinte a játék terében ül, a szereplők a szó szoros értel­ mében karnyújtásnyira vannak - a kacsasültből pl. meg is kínálják a közelben ülőket) legfőbb erőssége az intenzív színpadi jelenlét. Klimsza négyre csökkentette a szereplők számát, a lényeg számára az úr-szolga ill. az úrnő-szolgáló viszony vizsgálata. így a háttérbe szorul a Kunderánál fontos szerepet játszó, „sokszereplős” erotika, a hangsúly a szerepcserék mellett az emberi reakciókra kerül. A színpadon szinte állandóan jelenlévő két nő folyamatosan „reagál” az eseményekre, amikor nem vesznek részt a cselekményben, „non-verbális kom­ mentárokat” fűznek hozzá. Ebben elsősorban a szerepe szerint jóval passzívabb Agata (Magdaléna Niec) jeleskedik. Az erotika természetesen megkerülhetetlen, s Klimsza nem is akarja megkerülni, az erotikus jelenetek azonban nagyon visszafogottak, a nyíltszíni szeret­ kezés jelenete példásan ízléses - mindezzel jelzi: számára ez, mint az emberi kapcsolatok egyik viszonylata fontos, része annak az emberi kapcsolat és viszonyrendszernek, melyet vizsgálni kíván, s melyen belül őt az emberi szerepek meghatározottsága érdekli elsősorban. Jakab és gazdája szerepcseréi mindig a felcserélhetöség lehetetlenségének felismeréséhez jutnak, s a szerepéből kilépni igyekvő Jakab életével fizet kísérleteiért. Ehhez persze alapo­ san át kellett alakítani a darab befejezését. A rendező Justynát a halál szerepében lépteti fel: a zárójelenetben fekete ruhás, keménykalapos, fekete parókás becketti figura jelenik meg, aki a mindvégig a színen lévő hurkot Jakab nyakára teszi, s a kötélen elvonszolja őt a prosz­ céniumig, a közönség háta mögé. „Ez nem Kundera” mondták sokan, különösen cseh baráta­ im, akik megszokták a hazai, vígjátéki előadásokat. Ez valóban nem Kundera, ez elsősorban Klimsza. Azon, miért kellett a rendezőnek Kundera szövegét választani, lehet vitatkozni, az azonban aligha vonható kétségbe, hogy Bielska Bialaban gondolatgazdag, az emberi kapcso­ latok mélyére ásó, a realizmust a groteszkkel ötvöző sajátos stílusú, a nonverbális kommuni­ kációt helyenként a szóbeli közlések fölé helyező, szuggesztív légkörű előadás született, melyben külön ki kell emelni a kitűnő színészi teljesítményeket (Jakab - Jerzy Dziedzic, A gazdája - Grzegorz Sikora, Justyna - Barbara Gruzinska). Meggyőződésem, hogy Klimsza nevét érdemes megjegyezni. Sajátos stílusa jelentősen gazdagíthatja úgy a cseh mint a lengyel színházat. Kis közép-európai körképemben igyekeztem hírt adni az utóbbi időszak néhány olyan színházi előadásáról, eseményéről, melyek magas művészi színvonaluk mellett hordoznak valami jellemzőt az adott kultúra, térség szellemiségéből. Olyan produkcióknak tartom eze­ ket, melyek megismerésre érdemesek, melyeket egy jobb korban, egy működő „kulturális csererendszer” esetén a magyar közönségnek is látnia kellene, amint látnia kellene a külföld­ nek (s nem csupán egy-egy fesztivál szűk körű és válogatott közönségének) az arra érdemes magyar produkciókat. Az ilyen megismerések közelíthetnék egymáshoz a térség népeit, ezek járulhatnának hozzá a szellemileg, kulturálisan változatos, de megértő és toleráns közös (Közép) Európa kialakulásához. 58 �VITA Baráthi Ottó A területfejlesztés nem tabu, csak... Akárhogy is vesszük, az elmúlt közel tíz év magyarországi eseményei azt mutatják - legalábbis a társadalmi és a gazdasági élet legfontosabb szféráiban hogy a korábbi szocialista (pártállami) modernizációs modelleket, vagy pontosabban az akkori korszerűsítési progra­ mokat, koncepciókat a rendszerváltás többségükben meghaladta: egyesek a feledés homá­ lyába merültek, mások meg újragondolásra, továbbfejlesztésre kerülnek. Szerintem ez előbbi a jobbik eset, annyiszor kiöntöttük már a fürdővízzel együtt a gyereket is. Szerencsére, nem így van ez a területfejlesztéssel és a hozzá kapcsolódó olyan szakterületekkel, mint a telepü­ léspolitika, településfejlesztés, településrendezés stb. A társadalmi élet e fontos területei - elsősorban a rendszerváltásnak köszönhetően, de a növekvő prakticizmus miatt is - jó ideje mái' nem csak a szakmai körök érdeklődésére tartanak számot. Az elmúlt években a legszélesebb közvélemény is fokozódó figyelemmel kísérte az egyes térségek (például a „gazdag” Észak-Dunántúl, illetve a „szegény” Kelet-Magyarország) helyzeté­ nek alakulását, a különböző régiók (a munkanélküliség sújtotta borsodi, szabolcsi térség stb.) sorsát, vagy egy-egy, valamilyen szempontból az érdeklődés homlokterébe került település (mint Szekszárd vagy Székesfehérvár) problémáját, de sorolhatnám a példákat vég nélkül. Kérdések, kételyek A rendszerváltás után lassan önmagukra találó, öntudatukra ébredő önkormányzatoknak, és a helyét ugyan még nem igazán találó, de hangját már mind többször hallató civil társadalomnak is köszönhetően a lokális problémák - így a településsel kapcso­ latos kérdések - mindinkább a helyi politizálás középpontjába kerülnek. Mint többen szeretnének részt venni a településpolitika alakításában, lakóterületük fejlesztésében, rendezésében, beleszólni a helyi kérdések megoldásába, szóval saját sorsuk Előzmény: dr. Bánlaky Pál vitaindítója, Palócföld, 1997/1V. 59 �Palócföld 98/1. formálásába. Az egy más kérdés, hogy esetenként még nagyon is latens ez a szándék, különösen így van ez Nógrádban, ahol talán még az átlagosnál is halkabb a közösség hangja, persze nem elégedettebb, csak csendesebb a civil szféra, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy az e tájon élő embert nem érdeklik a lakóhelyével összefüggő kérdések, események. Bizonyára mindezért is foglalkoztatja - meg hát, persze habitusából és eddigi munkássá­ gából egyenesen következően - most ez a kérdés szélesebb kitekintésben is, a megye vi­ szonylatában Bánlaky Páli, aki Terület-/térség-/fejlesztés Nógrádban című vitaindítójában (Palócföld, 1997. IV.) hozzászólásra invitál vagy inkább késztet. A szerző könnyed stílus­ ban, szinte észrevétlenül vezeti be olvasóját mondanivalójának sűrűjébe. Valóságos „captatio benevolentiae” bravúros bevezetője, amellyel megnyeri magának az embert s ked­ vet csinál a téma tanulmányozásához, a vélemény-nyilvánításhoz. Felvetései probléma­ érzékenyek, kérdései jogosak és világosak, kételyei kétségbevonhatatlanok, „nyilvános okoskodásra”, együttgondolkodásra késztetők, az ember úgy érzi ki sem vonhatja magát. így éreztem jómagam is, mintegy megszólíttatva, nyilván nem elsősorban mint szakem­ ber, de mint Nógrád székhelyén, legnagyobb városában élő polgár, aki természetszerűen érdeklődést tanúsít szükebb - és tágabb - lakókörnyezete történései iránt. Aki mint szuverén személy/iség/ kifejti a témával kapcsolatos véleményét, vállalva akár a tévedését is, és akinek ráadásul még örömére is szolgál, hogy együttgondolkodhat a vitaindítóval és a várhatóan kibontakozó eszmecserében résztvevőkkel, mégha nézeteik nem is lesznek esetleg mindenben azonosak. A fenntartható településfejlesztés A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi törvény az alapfogalmak között definiálja többek között a területfejlesztés és a térség fogalmát, mindkettőt rendkívül leegyszerűsítve, leszűkítő értelemben használva. Nem így Bánlaky, aki röpiratában kiterjesztően értelmezi a terület-/térség-/fejlesztés fogalmát és rendkívül plasztikusan és sokoldalúan közelíti, magyarázza is azt - nóta bene! - mintegy „emészthetővé” teszi még a laikus számára is, és - komplexitása mellett - az igazi érdeme a definíciónak: a közfogyaszthatósága. Azt mondja többek között a szerző, hogy a térségfej­ lesztés egy „emberibb, élhetőbb világ teremtése magunknak, magunk körül”. Nagyon tetszik nekem ez a gondolat is, mert ez már szerintem nem egyszerűen a településfej­ lesztésről szól, de többről: a fenntartható településfejlesztésről - legalábbis az én olvasatomban. Ezzel szeretnék röviden hozzájárulni a definíció további kiterjesztéséhez és értelmezéséhez. Tehát: magát a fenntartható fejlődést úgy kell tekintenünk, mint a társadalmi, gazdasági (technikai) kap­ csolatok átalakításának folyamatát, olyan fejlődés megvalósítását, amely mellett a természeti és emberi környezet a jövő generációi számára megőrizhető. Mindez - többek között - felöleli a természeti erőforrások fenntartható használatát, a genetikai sokféleség megőrzését, az emberi egészség, biztonság védelmét, a polgár komfortérzetének,,jól-létének” /B. P./ megteremtését. No, már most, ha én polgármester (közgyűlés, képviselőtestület stb.) lennék, csak a fenti szellemben hoznék döntést a településemre, a településfejlesztésre, településrendezésre, meg bármi másra, és ebben az esetben máris megvalósítanám a fenntartható településfejlesztést. Mondok egy-két példát is: nem ott és úgy építenék járdát, hogy közben élőfákat kelljen kivágni és elpusztítani, nem úgy jelölném ki a szemétlerakóhelyet, hogy fertőzze lakóhelyemet, de 60 �Palócföld 98/1. terveznék több zöldterületet, rendben tartanám falumat-városomat, akár még több közterületfelügyelőt is alkalmaznék. No, de nem sorolom tovább ezeket a triviális „ötleteimet”, ellenben elmondom - nem csak kritizálni tudom én a városvezetést hogy Salgótarján Megyei Jogú Város vezetése jó irányban halad a fenntartható településfejlesztés és településrendezés felé vezető úton. Külső szakértőkkel véleményeztetik, egyeztetik rendelet-tervezeteiket, bevonják a döntéselőkészítésbe mindazokat a szerveket, amelyek adott területen kompetensek lehetnek, így volt ez - hogy példával is alátámasszam mondanivalómat utólag is - a városrendezési terv jóváhagyásáról, illetve a környezetvédelmi programról szóló rendelet-tervezetek esetében, amikor azokat véleményezésre megküldték - nyilván többek mellett - az OKO Salgó Környezetvédelmi Egyesületnek is. Bárha minden önkormányzat így tenne már a maga területén! Törvény már van - koncepció készülőben Ha már belekotnyeleskedtem a területfejlesz­ tésbe, úgy tisztességes, ha igyekszem tárgyilagos lenni és észreveszem azt is, ami jó, ami elismerésre méltó ezen a területen. Ez pedig nem más, mint maga a - korábban már hivatko­ zott - területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény, amely lassan két éve már, hogy hatályba lépett. Legnagyobb érdeme, hogy „vele” először került sor a magyar jogrendben a területfejlesztés és területrendezés egységes és legmagasabb szintű szabályozá­ sára, minthogy sem a hajdani kapitalista magyar gazdaság, sem az azt követő jó negyven éves tervgazdaság nem szült ilyen természetű (szabályzást) törvényt. A törvény elengedhetetlenül szükséges volt már a korszerű döntéshozatali rendszer megteremtéséhez éppúgy, mint az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeként fennálló jogharmonizációhoz. A tervgazdaság időszakában a területfejlesztési döntések tabuként kezeltettek, ezt most a törvény feloldotta. Sok jót el lehetne még mondani a törvényről, pl. hogy felhívja a figyelmet az általam éppen előbb említett környezetgazdálkodás fontosságá­ ra, vagy arra, hogy meghatározza a problémafelmerülés lehetséges szintjeit (országos, regioná­ lis, megyei, kistérségi, települési) és az ehhez szükséges intézményrendszert, vagy hogy elren­ deli a területfejlesztési tanácsok létrehozását és a területfejlesztési koncepciók kidolgozását. No, hát ez utóbbival már van egy kis bajom: mindmáig nem készültek el, holott az orszá­ gos koncepció első határideje régen lejárt. Az egészben az a legszebb, hogy az országos koncepcióra épül a megyei, és mindezek alapján készülnének a rendezési tervek, no, hát, való igaz, Isten malmai lassan őrölnek. (Ilyenkor egy kicsit mindig szomorú, meg bosszús is leszek: bezzeg, ha az állampolgár késik a TB és az APEH felé, rögtön megbüntetik. Az előbb említett határidőmulasztásokért kit büntetnek meg?) A megyei területfejlesztési tanács - amely szerencsére időben megalakult, illetve a me­ gyei közgyűlés már véleményezte az országos területfejlesztési koncepciót, állítólag nem tetszett nekik, mert az több szempontból is hátrányos helyzetbe hozza a megyét. (Lehet még hátrányosabba is hozni?) Azt mondják, hogy a tervezet mereven elkötelezi magát a régiók létrehozása mellet. S ami a legrosszabb, azt mondják - ez tényleg katasztrofális lenne - Nóg­ rád megyét az észak-magyar régióhoz tervezik csatolni. Ha („és amennyiben”) éz igaz, akkor 61 �Palócföld 98/1. bizony a hőn áhított Nyugat helyett méginkább Keletre kerülünk, egy önmagában is súlyos válsággal küzdő térség perifériájára. Mondhatom szép kilátások. Szóval a területfejlesztés többé már nem tabu, törvény már van, csak a végrehajtás várat magára. Bántó, bénító „vidékiség” Nem, nem az előzőekben megfogalmazott, „eljátszott’’ szere­ pünkre gondolok, bár lehet, hogy az is ide tartozik, ám amit most mondani szeretnék az más egy kicsit. A dolgozat szerzőjének kételye, hogy vajon a fejlesztési programokban érvényesült-e a komplexitás követelménye, a fejlesztések - ha egyáltalán voltak - kellően összehangoltak-e? stb. - jogosak és megalapozottak. Neki a benyomásai lehangolóak ez ügyben, nekem meg a tapasztalataim. Csak egy példát mondok nevek és összegek nélkül, mert hogy úgy mondjam, pontosak az információim, de „belterjesek”. Szóval az elmúlt években több úgynevezett kistérségi gazda­ ságfejlesztési program is készült, pl. az alapítványoktól pályázatokon elnyert több millió forintos „támogatások”-ból. A nyertesek, nevezzük őket rendszergazdáknak, a programkészí­ tést alvállalkozóknak adták ki, mindegyik másnak, nyilván az érdekeltségi körükbe tartozók­ nak, amelyek közül több megyén kívüli is volt. A programkészítők tehát nem ismerték sem a megyét, sem a kistérséget, sem egymást. Miért keresték volna a másikat? Nem volt ez köve­ telmény sem velük szemben, sem a pályázat nyerteseivel, tehát az előbbiek megbízóival szemben sem, ráadásul időben sem volt szinkronitás közöttük. A vállalkozók letették a prog­ ramokat - amit becsülettel elkészítettek - az asztalra, felvették a nekik járó nem kis pénzeket és sok szerencsét kívántak. Arról nem szól a fáma, hogyan és mi valósult meg a programok­ ból. (Jómagam pontosan tudom, de nem írom le.) Hát így megy a komplex térségfejlesztés nem csak - Nógrádban, széles e honban. Egyébiránt lehet, hogy akkor sem került volna sor az egyeztetésekre, ha ez előírás lett volna. Mintha valahogy nem lenne ez sikk ebben a megyében, valahogy nem szeretünk együttműködni. Már az előbbiekből is kiderült, hogy hiányzik a térségi szemlélet, bizony úgy, ahogy írja Bánlaky Pál: hiányzik ez a városok és a „vidékük”, a vonzáskörzetükbe tartozó falvak vezetőiből egyaránt. Igen, a „tisztességes summák” kevésbé hatékony felhasználásá­ nak egyik oka bizonyosan az együttműködési készség hiánya. Közel húsz éven keresztül gyakran volt módom „megtapasztalni” és a gyakorlatban különböző beosztásaimban - megélni, hogy a saját településre, a szűkebb környezet (no meg „sajátmaga”) érdekeire „figyelő” kisszerüség, a néha félelmetesen árulkodó féltékenység, a kíméletlenül irritáló irigység - amely kitapinthatóan jelen volt mondjuk egy-egy „tervtárgyaláson” - mennyire sajátja volt a korabeli városi és nagyközségi tisztségviselők egész habitusának és mentalitásának. (Természetesen senkit nem szeretnék utólag sem megbántani, hozzá is te­ szem: tisztelet a kivételnek.) Mindez számos esetben gátja volt a térségi szemléletnek, a térségben történő gondolkodásnak. Hogy ennek mi lehet az oka? Nem más, mint, amit éppen Bánlaky Pál tárt fel - empirikus kutatásai során - A vidékség tünetei című tanulmánykötetében (Békéscsaba, 1989.) s, amit ö a „vidékiség” magatartásmódéiljének nevez. Átveszek tőle néhány gondolatot, mert tanulságos, mert idevág és mert remélem sokan magukra ismernek. Lényegére rövidítve az alábbiakról van szó. 62 �Palócföld 98/1. Két alapmotívum létezik. Az egyik: kerülni a konfliktusokat, pontosan végrehajtani a fő­ nők utasításait, nem kilógni a sorból. Az én olvasatomban: ez a „középszerűség’', vagy „kisszerüség”, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” magatartás, „semmit nem kell csinálni, amit nem mondanak, abból nem lehet baj” típus. A másik: helyezkedni, kapcsolatokat keresni, azokat előnyökké változtatni. Azzal kell jóban lenni, aki „számít”. Az ezeken a motívumokon alapuló szemléletmód, mentalitás fő jellemzői a bezártság és a lezártság, a saját településre, érdekekre figyelő kisszerüség, s az ebből szükségképpen következő konzervativizmus és feltétlen tekintélytisztelet. Mindez a városban kialakult emberi társadalmi viszonyok, vi­ szonyrendszerek abszolút, feltétlen elfogadását jelenti. (I.m.: 6 .0 .) Ugye milyen érdekes? Csoda-e, ha „vidéki”-nek titulálnak bennünket, csoda-e, ha képtelenek vagyunk a kreatív együttműködésre, csoda-e, ha nincs bennünk vállalkozókészség, kevés az új iránti fogékony­ ság? Csoda az, hogy még így is vagyunk, még egyáltalán ilyen színvonalon is élünk. Talán meg kellene változtatni mentalitásunkat, szemlélet- és gondolkodásmódunkat. Mert ez a „vidékiség” beszűkít, visszahúz, mert ez az értékrend korszerűtlen és tarthatatlan. Nyilvánosság és kontroll Az előzőekben már utaltam arra, hogy szegről-végről jelentős fejlesztési források (központi támogatások, pályázati pénzek, visszatérítendő támogatások és vissza nem térítendő „adományok”, különböző hitelek, egyéb források) állnak rendelkezésre a megyében (is) a szélesebb értelemben vett fejlesztési célokra. így hall az ember - itt-ott, jártában keltében - arról, hogy ilyen meg olyan nagyságrendű összeget, igencsak „tisztességes summát” kaptak a városok meg különböző szervezetek, egyének a Környezet és Természetvédelmi Minisztérumtól, a megyei Területfejlesztési Tanácstól, a megyei Munka­ ügyi Tanácstól. Beszélnek az Országos Foglalkoztatási Alap (OFA) pályázatairól, PHARE programokról stb. Röpködnek a milliók, az egyszerű polgár csak kapkodja a fejét, sokszor nem is akar hinni a Fűiének. Ettől már csak az zavaróbb számára, hogy semmit nem tud pontosan. Pedig azt is hallja, mert a sértettek panaszkodnak ám nyakra-főre, hogy egyes pénzek nem a legjobb helyre kerültek, nem oda ítélték, ahová kellett volna, nem annak, aki leginkább megfelelt a pályázati kiírásoknak. A vállalkozók szidják a Vállalkozásfejlesztési Központot, meg a Re­ gionális Fejlesztési Kft-t (meg persze minden más szervezetet) akitől nem kaptak hitelt, meg egyéb támogatást. De morognak a Munkaügyi Központra is, mert az meg állítólag visszakö­ veteli tőlük - bírósági úton - a nyújtott kölcsönt, pedig ők - mármint a vállalkozók - mindent elkövettek a vállalkozás, beruházás stb. megvalósításáért, de hát ezt nem tudták, azt nem tudták, mert nem mondták nekik stb. - szóval értik... Értik, kérdem én? Mert én, magam Iátok bizonyos problémákat a fentiekben csak heve­ nyészve összerakott tapasztalataim alapján. Ezt úgy tudnám összegezni, hogy ezen a területen is meglehetősen kesze-kusza a helyzet. Úgy tűnik, hiányzik a szükséges tájékoztatás, eseten­ ként a kontroll és a nyilvánosság. Olyanfajta tájékoztatásra gondolok, amelyből világosan kitűnik, hogy az egyes szerveze­ tek milyen pénzeket, milyen alapon, milyen szempontok szerint ki/k/nek juttattak, milyen célra, milyen feltételek mellett? Nem sorolom tovább, tehát valami ilyesmi információra lenne szükség, leginkább azért, hogy tudja az állampolgár a döntések okait, hátterét. Hogy ne 63 �Palócföld 98/1. pusmogjanak az emberek korrupcióról, hogy tudják, hogy a különböző szervezetek milyen kontroll mellett (alatt) dolgozzanak, mert így azt mondják, egyik-másik „pénzgyár” saját feje után, kénye-kedvére osztogat milliókat, jelöl és nevez ki új igazgatókat stb. Nem lenne ér­ demes elejét venni ezeknek a találgatásoknak? Hát, a területfejlesztés már nem tabu - hiszen ott a törvény, amely eligazít -, csak a megvalósításhoz vezető út van még tele ezernyi titokkal. Merre Nógrád? A dolgozatban feltett kérdés talán soha nem volt annyira aktuális mint éppen mostanában, hiszen úgy tűnik az embernek, hogy Nógrád - ha már nem is csúszik visszafelé - egy helyben topog, mondják, a vezetők csak totojáznak, nem tudják mit tegye­ nek, kapkodnak, nincs határozott egységes fejlesztési koncepció, így nem lehet, persze, hogy nem tudunk elindulni felfelé. Jól látja a szociológus: a beruházások egyediek, nincs hova beilleszteni őket. (Én meg persze azt mondom: egyenlőre nem baj, legalább ezekből lenne több és hatékonyabb.) A már említett területfejlesztési koncepció késik, most már nem is csak a megyében, máshol is, persze, hiszen - mint szó volt róla - nincs még országos sem. (Ezért gondolom újra csak azt, hogy a koncepció elkészültéig bárcsak kinőne a földből né­ hány „kordinálatlan” nagyberuházás!) Ha konkrétan kellene válaszolnom a „Merre Nógrád?” kérdésre, jómagam - ha vicces kedvemben lennék - azt mondanám, hogy Északra, Szlovákiába is masírozhatnánk - no félre ne értsék! -, de minek? Persze, semmi bajom szomszédainkkal, csak nem hiszem, hogy a megye határmenti helyzete lenne a megye „nagy lehetősége”, tudniillik ez a határ még mindig „az” a határ, szóval ez a határ még mindig északi határ és nem nyugati, bár ahogy magunkat, „vidékiségünket” ismerem, talán még ott - mondjuk Vas megye helyében - sem találnánk fel magunkat. Egyébként is emlékszem: a 70-es években volt már intenzív együtt­ működésünk a szomszédos szlovákiai megyékkel, a fiatalabbak el sem fogják hinni: munka­ erő-kooperációs egyezmények keretében - krónikus munkaerőhiányunk kompenzálására szlovák munkásokat „importáltunk”, ugyanakkor kisebb számban nógrádi szakmunkások dolgoztak a „kinti” építőiparban. Nos, belátható, valami hasonló munkaerő-kooperációban csak akkor lenne ráció, ha most munkaerőt tudnánk „exportálni”, s ezzel esetleg némiképp csökkenthetnénk a munkanélküliség gondjait. Aztán kísérletek történtek azidőtájt a kishatármenti árucsereforgalomra is, ez azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Más országokkal való kapcsolatok közül meg kell még említeni az NDK-Magyarország közötti - Munkaügyi Minisztérium által vezényelt - munkarőkooperációt, amely hosszú időn keresztül eredményesen működött, sok ezer magyar fiatal, köztük sok száz nógrádi dolgozott az NDK-ban, tanult szakmát és nyelvet is. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy ma már nem lehet „alapjában” az ilyen és hasonló kapcsolatokra „bazírozni”, pontosabban lehet, csak nem érdemes. Forog az idegen Abban mindenki egyetért, hogy Nógrád turisztikai szempontból az átla­ gosnál is kedvezőbb adottságokkal rendelkezik: természeti-táji környezete, történelmi kultúrája, folklórja, védett természeti értékei, világöröksége, műemlékei, múzeumai és egyéb vonzó és színes látnivalói megannyi bizonyítéka annak, hogy Nógrád sok tekintetben predesztinált arra, hogy idegenforgalma az eddiginél jobban, nagyobb mértékben járuljon hozzá a megye egész gazdaságának fejlődéséhez. A dolog mégsem így áll, a hiba valahol máshol lehet. 64 �Palócföld 98/1. Az köztudomású, hogy az idegenforgalomhoz szálláshelyekre, jó színvonalú ellátásra - gyorsbüfékre, panziókra, éttermekre stb. - is szükség van, amelyek többféle igényt is ki tudnak elégíteni. A megyében ugyan adottak a több napos itt tartózkodás feltételei, a nyugodt pihenés lehetőségei, ugyanakkor viszonylag alacsony a nálunk legmagasabb kategóriájú három csillagos szállodák részaránya. Erre persze azt is mondhatnánk, nincs is többre igény, mivel az utóbbi időkben drasztikusan csökkent a külföldi vendégek száma, a nyugati relációból érkezőké pedig elenyészően csekély, nincs túlkereslet a komfortosabb szálláshelyekre. Igenám, de azt viszont szem előtt kellene tartani, hogy a vendégforgalom 1995 óta lassan ismét fokozatosan növekszik, s várható az igényesség ezzel párhuzamos mérsékelt növekedése is. Összességében mégis az mondható, hogy a vendégfogadás feltételei szállásoldalról is biztosítottak. Hát akkor, mit lehet még tenni? A Nógrád Tourist Kft. két éves tevékenysége már sejtet valamit, az ügyvezető igazgató szerint stabilizálták és megalapozták az idegenforgalmi pia­ con elfoglalt helyüket. Reméljük, hogy ez rövidesen a turizmus minden mutatójában kifeje­ zésre jut. Valószínű, hogy további sziszifuszi munkára, mindenekelőtt eredményes marke­ ting, propaganda és információs tevékenységre van szükség a turizmus fellendítéséhez. (Ebből a szempontból sokan baklövésnek tartják a pásztói iroda bezárását, mondván nem felszámolni, de fejleszteni kellett volna az ottani marketing munkák. Lehet benne valami.) S természetesen kellenek jó programok. Az igaz, hogy a palócföldi kultúrát bemutató eseményekre - amit évről-évre rendszeresen megrendeznek - már nem nehéz közönséget csalogatni, de sok ilyen és hasonlóan vonzó programra - művészeti, kulturális, sport ese­ ményre lenne szükség. Sokan keresik a nyugodt, kies környezetben lévő szálláshelyeket, ezért kellene sokkal nagyobb odafigyelés a falusi turizmus támogatására, felkarolására. És bizonyára sok minden más kellene még ahhoz, hogy az idegen ne csak forogjon itt a nógrádi tájakon, de jól is érezze magát és vissza is térjen. Hogyan tovább Nógrád? Ez a kérdés legalább annyira jogos mint a többi, csak sokkal húsbavágóbb. Sajnos még a jelenlegi helyzet megítélésében sem egységesek a vélemények, nemhogy a jövő irányába vezető út kijelölésében. Egyesek szerint a megye túl van a mély­ ponton és lassan megindul felfelé - remélhetőleg nekik van igazuk -, ezt tanúsítják a legfris­ sebb statisztikai adatok is. Az ipari és az építőipari teljesítmények 1997-ben - előzetes in­ formációk szerint - már erőteljesebben, érzékelhetően emelkednek. A mezőgazdaságban a növénytermesztés kedvező eredményeket produkál, az állattenyésztés még nem jutott túl a holtponton, az állatállomány még mindig csökken. Remélhetően élénkül a beruházási tevé­ kenység is, a lakásépítés pedig újra nekilendülni látszik. Ugyanakkor - és sok szakember ezt tragikusnak tartja a jövőt illetően is - kifejezetten aggasztó jó néhány önkormányzat és sok fontos intézmény gazdasági-pénzügyi helyzete és a jövőbeli kilátások sem rózsásak. A jövőt, a kibontakozást legtöbben a vállalkozások élénkítésében látják, a pesszimisták rögtön kontrázzák ezt azzal, hogy a megye változatlanul nem vonzó a külföldi tőke számára, e nélkül pedig egyszerűen nem lehet dinamizálni a gazdaságot, hát ebben is van valami igaz­ ság. Mondják, számos intézmény, szervezet támogatja a megyében a vállalkozásokat, csak éppen az állam nem teremti meg azt a közgazdasági feltételrendszert, amelyben a vállalkozá­ sok talpon tudnának maradni, és fejlődőképesek lehetnének. 65 �Palócföld 98/1. A hogyan továbbot illetően egy valamiben azért már megegyezni látszanak a megye ve­ zető szakemberei, hatalmi potentátjai, és Nógrád megyében ez is nagy dolog. Nevezetesen: abban egyetértenek, hogy az álmodozások kora lejárt, széleskörű összefogásra, a „vidékiség” levetközésére, piacképes ötletekre és azok megvalósításáért való lobbizásra, mindenoldalú együttműködésre van szükség. Példamutató lehet e tekintetben Salgótarján polgármestere és a megyei kereskedelmi kamara elnöke között az elmúlt évben aláírt együttműködési megál­ lapodás. Hasonló „szerződés” létezik a megyei közgyűlés és a megyei jogú város közgyűlése között, amelyet a közeljövőben fognak kiértékelni, remélhetően lesz mit érdemben megtár­ gyalni. Az egész megye gazdaságának fejlődésében meghatározó lehet az adottságokra és reális lehetőségekre alapozó, a megyék közötti kapcsolatokra is építő, a nemzetközi koope­ ráció előnyeit is figyelembevevő területfejlesztési koncepció, amely azonban még várat magára. Csak remélhetjük, hogy nem sokáig. Cene gál István festménye 66 �MÚLTUNK Somogyi Magda A tűznek fénye „Az ember a lehelethez hasonló, napjai, mint a futó árnyék. ” A halottak emlékezete c. imából. Hogy pontosan mikor történt? Talán tévedek a dátumban, mert a szabadulásom napja 1945. május 4... Igen... 1944. május 8 -ra kaptam a behívót, tehát hatodikán utaztam Szécsénybe. Már hetekkel előtte összekészítettem a szükséges holmit, hátizsákba raktam, ott volt velem a Garai utcai pesti lakásban. Most azon töprengtem, hogy utazhatnék haza, elkö­ szönni a családomtól, milyen ürüggyel ülhetnék vonatra. Az jutott eszembe, felhasználom a behívót, ezzel legalizálom az utazást. Emlékszel, ugye, az idő tájt zsidó nem szállhatott fel villamosra, vonatra, semmiféle járműre. Rohantam a Keletibe, a bejáratnál őrködő rendőr látta a felöltőmre varrt sárga csillagot, de amikor felmutattam a behívót, minden további nélkül beengedett.1 A pénztárnál kígyózó sort sem kellett végigállnom, a „behívó” szóra azonnal utat nyitottak. Kértem egy harmadosztályú jegyet Szécsénybe. Felültem a vonatra. A sorozatos igazoltatást azzal kerültem el, hogy csak a felöltőmön volt sárga csillag.2 Fonákjára hajtva akasztottam fel, eltakarva az áruló jelet, ha mégis számon kérik, meg tudom mutatni. Balassagyarmat előtt pár állomással felszállt egy fiatalember, katona vagy levente egyen­ ruhában - nem emlékszem pontosan - arra sem, szakaszvezető vagy tizedes volt-e, talán őrmester... nem tudom. Körülnézett, odalépett hozzám. - Szervusz. - Szervusz. - Nem tudtam, ki az. - Nem ismersz meg? - Nem. - Dehogy nem, hiszen együtt jártunk polgáriba, egy ideig „leventébe” is/’ 67 �Palócföld 98/1. Kiderült, hogy valahonnan ismer. Nagyon ideges lettem, amikor mellém ült, mert féltem az igazoltatástól. Csendőrök jártak a vonaton, mindenki előszedte a hivatalos papírjait. Elhatároz­ tam, mielőtt odaérnek, egy fülkével odébb állok, valami módon megpróbálom kikerülni őket. Persze az útitársamnak sem mondhatom: - Ne haragudj, most megyek, mert jönnek a csendőrök. Nyílt az ajtó, a mi fülkénkre került a sor. Természetesen ülve maradtam és nyugalmat színlelve, gondtalanul cseverésztünk tovább. A hozzánk lépő, alacsonyabb rendfokozatú csendőr tisztelgett és szabályosan jelentette: „Igazoltatás folyik.” - Mi ketten együtt vagyunk - így a társam. Ezzel el volt intézve. Megúsztam a végzetes bajt. Nem kellett fölfednem kilétemet. A csendőr tisztelgett és tovább lépett. A jótevőm ismert, a nevemen szólított, nem kérdezte, hol a sárga csillag, miért nem vonultam be, csak azt: - Szécsénybe tartasz, Laci? - Igen - feleltem meglátogatom a hozzátartozóimat. Még Balassagyarmat előtt leszállt a vonatról. Nem kérdezett semmi kínosat, holott tudta, hogy zsidó vagyok. Látta a csendőr közeledé­ sekor a homlokomon gyöngyöző, egyre jobban gyülemlő verítéket, amint végigcsorgott az arcomon, de nem mertem letörölni, nehogy felhívjam rá a figyelmet. Látta, mennyire feszen­ gek, a szemem is elárulta a félelmemet. - Sok szerencsét! - így köszönt el. Este 8-1/2 9 felé, szürkületkor gördült be a szerelvény Gyarmatra. Sajnos lekéstük a csatlakozást. Szécsénybe már csak másnap indult vonat. Addig semmiképpen nem várhat­ tam, mert két nap múlva reggel 8-kor a jászberényi laktanyában kellett jelentkeznem. Mások is akartak Szécsény felé utazni, ki Őrhalomba, ki Hugyagra, hát kérdezgettük egymást: - Maga hová tart? - És maga? - Én Szécsénybe. - Mehetünk együtt, úgy gyorsabban fogy az út. Hirtelen eleredt az eső. Felvettem a felöltőmet, de hiába igyekeztem elfordulni, takarni, aki odanézett, látta a virító sárga csillagot. Ügyet sem vetettek rá. Tán öten indultunk útnak, a többség határozta meg az irányt, ki-ki a községénél elköszönt, én egymagám értem Szécsénybe, de nem a vásártér felől, amerre szerettem volna, hanem a vasútállomásnál kötöt­ tem ki.Tudod, ahol leeresztik a sorompót. Egész éjjel esett, úgy éjfél körüljárt, koromsötét­ ben baktattam át a hídon, végig a főúton. Már majdnem hazaértem, 20-30 méterre lehettem a kaputól, amikor zseblámpával rám világítottak. Megtorpantam. Csendőrjárőr állta utamat. -Mit keresel itt? Hová mész? - Behívót kaptam. A kötelező felszerelés itthon van a szüleimnél, ezért kellett eljönnöm. Rövid tanakodás után úgy döntöttek: bevisznek az őrsre. Ott felköltötték a parancsno­ kot, az kihallgatott. Elmondtam az ismert szöveget, azt is hozzáfűzve: a pesti kerületi 68 �Palócfold 98/1. rendőrőrsön kértem utazási engedélyt, de felvilágosítottak: a behívóparancs egyben enge­ dély és igazolás. A parancsnok egy ideig kötözködött, mondván, csak külön engedéllyel szabad, mire én: - A Keleti pályaudvaron minden tizedik lépésnél rendőr vagy katona igazoltatott, vala­ mennyien rendbenlévőnek találták. - Végül belenyugodott. - Mikor utazol vissza? - Reggel, a 7 óraival. - Jó. Felszállás előtt itt jelentkezel. Elengedett. Legalább egy órát elraboltak a drága időmből, jóval elmúlhatott éjfél, mire hazakerültem. Órám sem volt. Kopogásomra Apuka nézett ki. Lassan enyhült a riadalom, amikor látták, hogy nem idegen érkezik késő éjszaka. Levettem az átázott holmimat, az egyetlen, amúgy is erősen viseltes cipőm tönkrement a sáros úton. Ha jól emlékszem, Anyuka ajánlatára cseréltem cipőt Édesapámmal, nyomban felvettem, abban is vonultam be. A munkaszolgálaton, és még a deportálásom idején is azt viseltem. Bruckban, bunkerásás közben szakadt le a lábamról. Másik híján nem dobhattam el, hát megjavítottam. A pokrócom széléből levágott darabokba csa­ vartam a lábam, cipőtalpat pedig fából vágtam ki, dróttal fölerősítettem, így oldottam meg. Pár hét múlva valamelyik bajtársamtól kaptam cipőt, addig Apámét viseltem. E kis kitérő után visszatérek a búcsú éjszakájára. Nyomott hangulatban, csüggedésünket alig-alig palástolva beszélgettünk. Te nem voltál otthon, Vilma néninknél aludtál, mert a férjét behívták, félt egyedül. Úgy emlékszem, le sem feküdtünk. Reggel hatig beszélgettünk. Hogy miről? Azért nem maradt meg bennem semmi, mert azon kívül, hogy: „Vigyázz ma­ gadra, fiam! - Az egészség a legfontosabb. - Meg ne fázz! - Majd megsegít a Jóisten...” más nemigen hangzott el. Mit is mondhattunk volna egymásnak a munkaszolgálatra történő bevonulásom és a helyi zsidóság gettóba költözése előtti éjszakán ?4 Elmentem Vilmához, hogy veled is találkozzam, de előtte még beugrottam Ulmerékhez. Ferivel előző napon találkoztam, hívtam magammal, de ő talán nálam is jobban félt, nem vállalkozott ilyen vakmerő kalandra. Megkért, nézzek be a szüleihez, hadd halljanak a fiukról. Bezörögtem az ablakon. Ulmer bácsi halálravált arccal jött elő. Nem tételezett föl jó szándékú látogatót egy zsidó, 1944. májusában, kora reggel. Átadtam Feri üdvözletét, ő pedig a kezembe nyomott 100 pengőt - életemben először láttam egyben ilyen nagycímletű pénzt. - „Neked adom útravalóul, fiam, ezt meg vidd el Ferinek.” Neki is küldött 100 vagy 200 pengőt, nem emlékszem, mennyit. Igyekeztem Vilmához, elég nagy felfordulás volt a lakásban. Az asztalon lévő ciga­ rettapapír és dohányhalmazból megkínált: „Vigyél amennyit akarsz, tudom, hogy do­ hányzói.” Hazamentem veled együtt, aztán lassan indulnom kellett, hogy elérjem a Balassa­ gyarmatra induló vonatot. Édesanyámtól a konyhaajtóban búcsúztam el. Ősi zsidó hagyomány szerint 5-6 lépést tett utánam, amint Apukával a kapu felé indultam. Sírva fél hangosan megáldott: „Jövorehöhó Adojnoj vöjismorehó...” (Áldjon meg az Örökkévaló, és oltalmazzon...) 69 �Palócfóld 98/1. Az a kép villant elém, mennyire megbámultam kisfiú koromban a zokogó anyák kísére­ tében évente bevonuló újoncokat. Egy alkalommal odafordultam Anyukához: „Nem tudom, miért siratják őket, hiszen nem háborúba mennek, csak katonának." Most őt akartam ezzel vigasztalni, amikor rádöbbentem: háborúba megyek, ne szépítsük a dolgokat, ez a szomorú valóság. Útban az állomásra találkoztam az őrsparancsnokkal. Azt mondta, ne menjek be az őrsre, hanem az állomás ügyeletes csendőrénél jelentkezzem. Azt akartam, Apuka várjon meg az utcán, amíg én bemegyek az őrsre. Az állomáson ugyanerre kértem, de ő fordítva tanácsolta: - Maradj te kint, fiam, majd én elintézem. Nem szívesen egyeztem bele. Féltem. Engem elengednek a bevonulás miatt, de a szüleim itt maradnak és nem jó ismeretségbe kerülni a csendőrökkel - ez járt a fejemben. Visszafelé sima volt az út, viszonylag nyugodtan utaztam. Igazoltattak ugyan a vonaton, de a behívó legálissá tette az utamat, amellyel 8-án reggel Jászberényben jelentkeztem. Tudod mi jutott eszembe, Laci? A Széder esti Kiddusból egy mondat, amit Apuka olva­ sott fel annakidején a Haggadából: „... Áldott vagy ... aki teremted a tűznek fényét.” 5 Azóta megismertük a tűznek nemcsak a fényét, hanem a pusztító lángját is... Amikor elmentél Apukával, Anyuka ezúttal hozzám fordult: „ Most láttam őt utoljára...” Akkor már nem sírt. Soha többé nem fakadt könnyekre sem odahaza, sem az Auschwitzba tartó szerelvényen. A fivérem, Somogyi László 1994. júniusában mondta magnószalagra a fönti történetet. Rá egy évre, 1995. júniusában hunyt el. Jegyzetek: 1 Az utazás iránti kérelmet az 1270/1944. MR. sz. rendelet szabályozta. „Hetesi Ferenc budapesti lakos, azért mert engedély nélkül egy losonci zsidó nőt Budapestre utaztatott, jogerősen 15 napi elzárásra lett megbüntetve. Büntetésének elszenvedése után internálva lesz.” Losonci Hírlap 1944. május 28. 2 Az 1240/1944 MR sz. rendelet értelmében a zsidók.... 1944. április 5-től kezdve 6 éves koron túl ruházatukon, feltűnő helyen sárga csillagot tartoznak viselni.” Losonci Hírlap 1944. április 9. .... Földes Győző kisilléspusztai lakost, mert... a sárga csillagot nem viselte, 40 napi el­ zárásra átváltoztatandó 2000 Pengő pénzbüntetésre ítélte. A rendőrkapitányság nevezett ellen egyidejűleg az internálási eljárást megindította.” Nógrádi Hírlap 1944. április 9. 70 �[ Palócföld 98/1. Az április 22-én megjelent miniszterelnöki rendelet 3-ik bekezdése: ... zsidók - a vallásfe­ lekezetek szerveit kivéve - más egyesületnek vagy szervezetnek tagjai nem lehetnek. „Losonci Hírlap 1944. ápr. 30. 4 Az 1610/1944 ME sz. rendelet alapján. „A zsidók gettóba telepítése... május 16-ig lesz lebonyolítva.” A Munka 1944. május 6 . „A rendelet felhatalmazást ad a zsidók lakhelyének kötelező hatállyal való kijelölésére is. Községekből elköltöztethetek, városokban meghatározott részekbe telepíthetők...” Losonci Hírlap 1944. április 30. 5 Dr. Guttmann Simon fordítása (1925) Id. Szabó István: Piéta 71 �TANULMÁNY Pál Andrea Az irodalmi értékrend változásai a M o z g ó V i l á g című folyóirat számaiban az indulástól az átalakulásig (1971. január - 1983. december) „...itt áll egy új irodalmi nemzedék; szerintem igen szerencsés helyzetben, és igen súlyos feladatokkal. " „...a művek legyenek a gondotok. " (Illyés Gyula: Lehet még nemzedék? Bevezetés A magyar irodalom örvendetesen hosszú történetének utolsó jó kétszáz évében különle­ ges szerepet töltöttek be az irodalmi folyóiratok. Lényegében Batsányi János és Kazinczy Ferenc Magyar Múzeuma. (1788-92.) és Kárm án József Urániája (1794.) óta követhetjük nyomon egészen napjainkig az irodalmi folyóiratok jelenlétét literatúránk mindennapi életé­ ben. A Magyar Múzeumot - amely az első magyar revü - Szerb Antal egyenesen a magyar felvilágosodás korának „egyik legfontosabb fegyvertényedként^ tartja számon. Olyan szelíd humanista alkotó esetében, mint Szerb Antal, a szóhasználat egyáltalán nem lehet véletlen. Fegyvertényt emleget, s ez arra utal, hogy már az első folyóiratunk is valami ellenében szer­ veződött, s hatása túlnőtt a szépirodalmon, következményekkel a korabeli kultúra nézve is, vagyis a társadalmi hatása sem elhanyagolható. 72 �Palócfold 98/1 Ha meggondoljuk, hogy nem volt ez másként A Hét vagy a Nyugat esetében sem, tudo­ másul kell vennünk, hogy az irodalmi folyóirat olyan komplex jelenség, amelynek bármilyen jellegű vizsgálata - éppen az összetettsége miatt - számos módszertani és elméleti kérdést vet fel még mielőtt alaposan szemügyre vennénk tárgyunkat. Ennek ellenére feltűnő, hogy a szakirodalomban legfeljebb mozaikos értékeléseket találunk az irodalmi folyóiratokkal kap­ csolatban, de monografikus feldolgozásokat nem. Ez eleve megnehezíti azokat a kísérleteket, amelyek egy-egy folyóiratunk vizsgálatára irányulnak. Előbb ugyanis minden esetben azt szükséges meghatározni, mit is vizsgálunk a kiválasztott irodalmi folyóirat esetében. Az így megcélzott lappal kapcsolatos alapinformációkat általában két tudományág publikációban találjuk meg. Részben a sajtótörténeti, s részben az irodalomtörténeti feldolgozásokban. De (és ez a harmadik) a történet-tudományi összefoglalók sem hagyhatják figyelmen kívül: egy adott kor áttekintése esetében legalább a kultúráról szóló fejezetben említést tesznek a kor­ szakos jelentőségű folyóiratokról. Ennyiből is érzékelhető azonban, hogy ezek a megközelítések korántsem fedik le kutatási eredményeikkel azt a komplex jelenséget, amit egy-egy folyóirat megtestesít. Az írásunk tárgyául választott Mozgó Világot szintén olyan orgánumnak tartjuk, amelyet az előbbiekben felfogott figyelem illet meg. A Mozgó Világ jelentőségének elismerése, s annak deklarálása korántsem könnyíti meg feladatunkat. Éppen annak a biztos tudata, hogy a Mozgó Világ 1971. januárja és 1983. decembere között nem csupán egy volt a lehetséges folyóiratok társaságában, hanem már a puszta létével jelentőségre tett szert - s akkor még nem is szóltunk a tevékenységéről - , megnehezíti a munkánkat. Bár a jelzett időkereten belül kezdettel és véggel jelölhető lezárult történetről van szó, s mint ilyen, vizsgálható egészet képvisel, amelytől már időben is eltávolodtunk, s így rendelkezünk bizonyos perspektívával is, mégsem kisebbedtek a nehézségeink. Többek között azért sem, mert a Mozgó Világ jel­ zett korszakának beható vizsgálata igazából még el sem kezdődött. Korabeli, egyidejű ref­ lexiók ugyan rendelkezésünkre állnak, de azok inkább a lap közvetlen történetéhez tartoz­ nak, semmint az utólagos távlatos vizsgálódás körébe. Azt is mondhatnánk, a Mozgó Világ átfogó értékelésének egyik előfeltétele, a részkérdések feldolgozása teljesen hiányzik. Dilemmánknak másik, általánosabb körét Róbert Escarpit szavai fedik le: „Az iro­ dalomtörténet évszázadokon keresztül, és gyakran még most is, ténylegesen csak az írókkal meg a müvekkel foglalkozott (szellemi élet-rajz és szövegmagyarázat), a kol­ lektív összefüggéseket pedig meghagyták politika-történészeknek való kuriózumnak, díszletnek, színező elemnek. Az igazi szociológiai perspektíva hiányát még a hagyományos irodalomtörténeti kézi­ könyve/: közül a legjobbakban is megérezzük. Az irodalomtörténészek ugyan nem egyszer tudatában vannak a társadalmi dimenziónak, s meg is kísérlik, hogy ezt kifejtsék, de precíz és e célra alkalmas módszer híján az események többségében az íróról és a műről alkotott hagyományos sémák rabjai maradnak. Ezeken a történelem mélységei mint kétdimenziós vásznon lapulnak széjjel, az irodalmi jelenség pedig olyan torzulásokat szenved, mint egy világtérkép síkvetületben. ”3 (Kiemelések tőlem - P.A.) 73 �Palócföld 98/1 Aligha tagadható, hogy az irodalom életének „kollektív összefüggései”, amelyekről Escarpit említést tesz, s amelyek hiányát kárhoztatva emlegeti, többek között éppen az iro­ dalmi folyóiratok történetének tükrében lennének tanulmányozhatók. Jellemző azonban, hogy Escarpit is legfeljebb említést tesz a folyóiratokról, de azok szerepét már nem taglalja, annál inkább kiemeli a könyvkiadás és a könyvterjesztés jelentőségét. Elfeledkezvén arról, hogy az élő irodalom friss művei a napi- és hetilapok, magazinok oldalai mellett elsősorban és gyakran elsőként az irodalmi folyóiratokban jelennek meg, rendszerint megelőzve a könyvbéli megjelenést, amely a müvek életének már egészen más dimenzióját jelentik, mint a folyóirat. Ha Escarpit mulasztásos példája nem győzne meg bennünket, tegyük még melléje az iro­ dalomszociológia klasszikusának számító Löwenthal Irodalom és társadalom^ című köny­ vét. Az irodalmi folyóiratok szerepéről Löwenthal is csupán úgy ír, mint az „irodalmi köz­ vetítők” egyikéről. A gyakorlati példák azonban egészen másról szólnak. Futó pillantás is elegendő például a Nyugat történetére, s máris látjuk, hogy jóval többről van szó, mint az irodalmat közvetítő eszközök egyikéről. Ugyanez mondható el a Mozgó Világról is. Ám „precíz és célra alkalmas módszer híján” (ahogy Escarpit feljebb fogalmazott) nagyon is bizonytalan, hogyan és miként nyúljunk tárgyunkhoz. Az óvatosság arra int bennünket, hogy egyetlen, jól körülhatárolt vonatkozás vizsgálata megbízhatóbb eredményre vezethet, mint a megalapozatlan teljességre törekvés. Ezért döntöttünk az irodalmi értékrend változásainak nyomon követése mellett a megjelölt tárgyidőszakon belül. L Az irodalomról és az irodalmi értékről Elméleti kiinduló pontnak A magyar irodalom története 1945-1975 című sorozat első kötetét választottuk.^ Döntésünk nem a megfellebbezhetetlenségnek szól, hanem annak a körülménynek, hogy a) a kézikönyvnek minősített kötet a kor hivatalos álláspontját tükrözi; b) alcíme szerint az irodalmi élettel és az irodalomkritikával foglalkozik; c) a tárgyidő és megjelenés időpontja szinte teljesen lefedi a Mozgó Világ általunk vizs­ gált történetének éveit; d) Béládi Miklós tollából a vizsgálat tárgyául választott folyamat jelölésére használt fogalom (irodalom, irodalmi érték) korabeli értelmezését kapjuk.^ E négy szempont érvényesítésével elérhetjük, hogy a mából nem történetietlenül nyúlunk vissza, hanem tárgyunkat saját korának viszonyrendszerében szemléljük. így tehát kiindulópontnak tekintjük Béládi megfogalmazását: „Az irodalom művek öszszessége és rendszere, de elválaszthatatlan tőle az a környezet is, amely ezt a rendszert kö­ rülvesz/, meghatározza és befolyásolja. " Az irodalmi folyóirat ebben az összefüggésben tehát az irodalom környezetének része, annak hordozója, gyakran megszületésének ösztönzője puszta létével, s annak közvetítője. Egy folyóirat azonban nem mindent közöl, ami irodalom, hanem válogat. Kiválaszt és megjelentet 74 �Palócföld 98/1 műveket, míg másokat megjelenésre alkalmatlannak ítél. Ezt a műveletet valamilyen szem­ pont szerint végzi. Belép tehát az értékelő mozzanat. Amit megjelentet, vagy mellőz egy folyóirat azt valamilyen értékszempont szerint teszi. De miként a művek és az irodalom egésze is az időben él, ugyanígy a folyóirat is az időben mutatkozik meg karakterjegyeivel. Az alkalmankénti válogatás értékszempontjai így folyamattá, rendszerré állhatnak össze, amint lapszám követ lapszámot, évfolyam jön évfolyam után. Ezáltal az időben kirajzolódik a folyóirat értékrendje, amely nem feltétlenül állandó, hanem éppenséggel az idővel együtt változó. Ezt az értékrendet nem mindig igazolja az irodalomtörténet, de kétségtelenül hamarabb létezik egy irodalmi folyóirat értékrendje, mint amit az irodalomtörténet egy adott korról kialakít. Részben azért, mert egyetlen folyóirat sem fedi le saját korának egész iro­ dalmát, s így értékrendje a sajátja, s nem a saját idejének egészéé. Részben pedig azért, mert az irodalomtörténet post festa jellegű tudomány. Egy folyóirat esetében tehát sokkal markán­ sabban jelentkezik az értékrend kiválasztó-kirekesztő jellege, mint az irodalomtörténet ese­ tében. Az utóbbi az irodalminak tekintett művek egészére figyel, míg az előbbi az irodalmi­ nak tekintett jelenségek körében csak arra, amit értéknek vél a saját szempontjai szerint, s közölni óhajt. Más kérdés, hogy a mozgékony műfajok, mint a kritika, az esszé, a tanulmány stb. ugyanezen a lapon belül hajlandók-e pásztázni a teljes mezőnyt, vagyis szólni a nem közöltekről is. Az értékfogalom mellé ezért érdemes bevezetni az irodalmi tudat fogalmát is, miként azt Béládi Miklós H orváth János nyomán teszi 7 „Az irodalmi tudat mindenekelőtt azt fejezi ki, ahogy az irodalom önmagát szemléli, ahogyan önmagáról koronként változó képet fest. ” Egy folyóirat szemszögéből nézve ezért az irodalmi érték szükebb fogalom (véleményünk szerint), mint az irodalmi tudat. Az irodalmi tudat ugyanis azt is számon tartja, amit mint nem-értéket elutasít, vagy amitől egyszerűen csak megkülönbözteti önmagát. Ennek ellenére a továbbiakban is óhatatlanul előfordul majd, hogy az irodalmi értékrend és az irodalmi tudat egymásba játszó szempontjai keverednek egymással. II. Az irodalmi értékrend főbb vonásai a Mozgó Világ indulásakor A kor irodalmi értékrendjét nem érthetjük meg tisztán esztétikai szempontok, irodalo­ melméleti vizsgálódások alapján. Ehhez feltétlenül szükséges az irodalom és kora társadalmi rendszeréhez való viszonyának vizsgálata. E viszonyból témánk szempontjából bennünket az a probléma érdekel, amit Löwenthal úgy fogalmaz meg, hogy meg kell találnunk „az iroda­ lom helyét a társadalom funkcionális rendszerében. Szerzőnk többek között megállapítja, s nekünk ez a fontos: „Az irodalom a szó tulajdon­ képpeni értelmében vett ideológiai eszközzé is válhat, ha egy meghatározott uralmi rendszer szolgálatába szegül, és hozzájárul e rendszer nevelési céljainak megvalósításához, ahogyan az abszolutizmus korának spanyol és francia drámaírói tették. Löwenthal példatára azért izgalmas számunkra, mert jelzi, hogy nem pusztán modem kori jelenségről van szó, hanem a történelemből nagyon is ismerős képletről. Igaz ugyan, hogy Löwenthal példatára gyarapítható 75 �Palócföld 98/1 éppen a szocializmus gyakorlatával. A Mozgó Világ indulásakor a magyar irodalom ponto­ san abban helyzetben volt, mint amit az irodalomszociológus felvázol. Valóban ideológiai eszközzé vált, valóban hozzájárult a rendszer nevelési céljainak meg­ valósításához, mégha az alkotók egészéről nem is mondható el, hogy az „ uralmi rendszer szolgálatába szegült” - legalábbis önként sokan nem. Annál inkább elmondható, hogy a szóban forgó „uralmi rendszer” hatalomgyakorlásához, mindennapjaihoz szervesen hozzátar­ tozott az irodalom helyének pontos kijelölése „ a társadalom funkcionális rendszerében”. Az irodalomszociológus tétele minden pontjában bizonyítható a magyar irodalom történetének szocializmus alatti éveiben is. Témánk szempontjából bizonyítandó is. Ez azért fontos, mert az irodalom, helyének és szerepének ilyetén fajta felfogásával szembeni küzdelem gyanánt is leírható az a tizenkét év, amely a Mozgó Világ ezen idő alatt megjelent évfolyamait jellemezte. Ez pedig azt jelenti, hogy a Mozgó Világ tevékenysége alapjaiban érintette a kor irodalmi értékrendjét meghatá­ rozó viszonyokat, s magát az irodalmi tudatot is. Amint az közismert, a szocializmus hivatalos ideológiája a marxizmus-leninizmusra épült. Ennek az ideológiának határozott elképzelése volt az irodalom társadalmi helyéről és szerepéről. Lenin A párt szervezete és a pártos irodalom című cikkében még 1905-ben megírta: „Az irodalomnak pártos irodalommá kell válnia. " „Le a pártatlan írókkal!" „Az irodalmi munka legyen része az egyetemes proletár munkának... ” „Az irodalmi munkának a szervezett, tervszerű, egységes szociáldemokrata pártmunka alkotórészévé kell válnia. Később, immáron bolsevikként, a hatalom birtokában az elvi alapvetésből gyakorlat lett. Az irodalom és az irodalmi élet közvetlen hatalmi irányítás alá került. Lényegében ezt a gyakorlatot vették át a szocialista országok is. Mutatis mutandis - a Magyar Népköztársaság is. A „szervezett, tervszerű, egységes” irodalom megteremtéséhez a központi akarat mara­ déktalan érvényesítésére és érvényesülésére volt szükség, amely egybeesett a politikai hata­ lom akarat-érvényesítésével. Bár a személyi kultusz, a dogmatizmus évei és a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek világa között lényeges a különbség, a hatalom mindvégig nem mondott le müvészetpolitikai, irodalompolitikai irányító szerepéről. Nem véletlen, hogy a szocializmus évtizedei alatt párthatározatok és állásfoglalások egész sora született az irodalom helyzetéről, aktuális kérdéseiről, a tennivalókról és a felada­ tokról. Elég, ha csak a már többször hivatkozott irodalomtörténeti kézikönyv irodalomjegy­ zékeit böngésszük végig, ahol ezeket a határozatokat és állásfoglalásokat ideológiai-elvi alapvetésként említik.* * A kézikönyv szerzői le is szögezik: „A szocialista társadalmi rendszerű Magyarország iro­ dalmában nem egyedüli, de uralkodó szerepet tölt be a szocialista eszmeiségű irodalom. Egyetértőén idézik az MSZMP X. kongresszusát (1971.): „Következetesen vissza kell utasítani minden olyan törekvést, amely - miközben a munkásállam növekvő anyagi támoga­ tását igényli - kétségessé kívánja tenni a párt és a szocialista állam illetékességét a kulturá­ lis élet elvi és eszmei kérdéseiben. ”*^ Ez világos beszéd, egyértelművé teszi a Löwenthal által leírt modell - az abszolutizmusétól bi­ zonyára sokban különböző - szocialista, magyarországi változatát. Mindebből szorosan követke­ zik, hogy az irodalompolitika és az irodalomtörténet, mint az irodalompolitika segédtudománya, 76 �Palócföld 98/1 valamint a kritika, mint az irodalompolitika mozgó harci egysége miként tekintett a magyar irodalom múltjára, kiket és milyen folyamatokat emelt ki ebből a múltból, s a jelenben kiket és mit tiltott, tűrt, vagy támogatott. Mégis talán éppen ezért figyelemre méltó a kézikönyvnek az a fentebb idézett megállapítása, amely a szocialista eszmeiségü irodalom uralkodó szere­ pének hangsúlyozása mellett azt is jelzi, hogy ez „nem egyedüli" irodalom, tehát másféle is létezik. A kötet szerzői többször is hangsúlyozzák, hogy a ’60-as évektől többféle alkotói törek­ vés párhuzamosan él együtt, a könyvkiadás, az írók és a közönség tájékozódása felzárkózott az aktuális világirodalmi folyamatokhoz. Az irodalom az 1950-es évekkel össze sem hason­ lítható mozgástérrel rendelkezik. Arról azonban nem esik szó, hogy ez lényegében egy sajátos alku eredménye. A képlet nagyjából így szól. Az irodalom és szereplői nem vonják kétségbe a lenini kiindulópontú, de sokat finomodott (vö.: József Attila - „finomul a kín... ") alaphelyzetet. A viszonylagos szabadságnak ez az alku az ára. Azt is mondhatnánk, konszenzus jött létre a hatalom és az irodalom között. Ezt a konszenzust látszik megkérdőjelezni az ún. fiatal írók jelentkezése a ’60-as évek végén, akik soha nem látott számban kémek bebocsátást az irodalmi életbe. Jelentkezésük föllebbenti a fátylat irodalom és hatalom konszenzusáról, s annak láttatja, ami valójában: előbukkan Löwenthal modellje. Valóban úgy tűnik, hogy a hivatalos irodalom az „uralmi rendszer szolgálatába szegült”. Az irodalmi élet intézményei és a hatalom szinte vállvetve állnak ellent a fiatalok rohamá­ nak. Amikor pedig ez az ellenállás már hiábavalónak tűnik, a bevált ősi módszert alkalmaz­ zák: öleld kebledre ellenfeledet, ha már legyőzni nem tudod. Megkezdődik tehát az úgyne­ vezett fiatal irodalom integrálása. A feltörekvő generáció szemszögéből áttörésnek is tűnhet­ ne, ami lezajlott. A hatalom irodalompolitikája, közélete és szervezetei felől nézve azonban integrálásra irányuló művelet, hogy így lecsendesítve kezelhető és ellenőrizhető legyen az, ami elemi erővel jelentkezett. A Mozgó Világ indulása jól példázza ezt a helyzetet. III. A kezdetek Első megközelítésben úgy tűnhet, témánk szempontjából elhanyagolható a Mozgó Világ indulásának, a kezdés éveinek elemzése. Valójában logikusan következik korábbi fejtegeté­ seinkből. Ha ugyanis mind a müveket, mind a lehetséges hordozók, irodalomközvetítők egészét, jelen esetben egy folyóiratot létezésének teljes kontextusában ítélünk meg, a lap által hordozott irodalmi értékrendnek már az indulás pillanatában tágabb összefüggési rend­ szerben kell megjelennie. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a saját orgánum igényének, vagy legalábbis markáns, mondhatni megfellebbezhetetlen bejelentéséhez képest a Mozgó Világ első száma meglehetősen későn jelent meg. A szándék kinyilvánításának legfontosabb helyszíne és ideje természetesen a fiatal írók 1969-es lillafüredi konferenciája. Ehhez képest a Mozgó Világ 77 �Palócföld 98/1 első száma 1971. januárjában látott napvilágot. Vagyis az 1969-es évből hónapok teltek el, míg a teljes 1970-es év „ráment” az előkészületekre, míg végre 1971-ben az első szám utcá­ ra került. Darvas József lapindító bevezető sorai között olvashatjuk: „E kiadvány terve egy esztendővel ezelőtt született meg. A legjobb indulattal számolva is legalább másfél évről van szó, míg a naptári évek kemény hónapokat takarnak. Vajon mi rejtőzhet Darvas József „pontatlansága” mögött? Aligha a nyomdai átfutási idő. Neki a saját kéziratának leadásának pillanatában tudnia kellett, hogy mikor jelenik meg az írása, lévén az írószövetség elnöke, s így nem csupán a hivatása, hanem a hivatal sem engedte meg a pontatlanságot. Megállapíthatjuk azonban, hogy a mondata egyértelműen pontatlanságot takar. Darvas József vagy a szerkesztőség tévedett? Egyikük sem - ez a feltételezésünk. A ma­ gyarázatot a korabeli hivatalos irodalmi értékrendben találjuk meg, amelynek vázlatát már megadtuk. Arról van szó, hogy a ’óO-as évek irodalmi közéletének kialakult a struktúrája, amely véglegesnek tűnt, örökké valónak és megmásíthatatlannak. Az írószövetség folyóira­ taként működött a Kortárs, mellette az Új írás, hetilapként az Élet és Irodalom. A világiroda­ lommal kötötte össze a kort a Nagyvilág. Ezen kívül léteztek még a vidéki irodalmi folyóiratok. Tökéletes és megváltoztathatatlan szerkezet, mint az Úr műve Az ember tragédiájában. Irányzatosság? Csoportosulások? Kölcsönös vonzalmak, rokonszemlélet alapján szerve­ ződő kiadványok? Az új idők új dalaival jelentkezők közös fellépése, akár saját lapban is? Mindez lehetetlennek látszott. Ne feledjük: az irodalompolitika még alig heverte ki a Kilencek jelentkezését, közös fellépését egy antológiában (Elérhetetlen f ö l d ^ Több mint feltételezés, bizonyosság, hogy folyt tehát az ifjúi dühök lecsillapítása, politológiai műszóval „kanalizálása”. Ennek egyik hatásos eszközeként megnyíltak a kapuk az említett folyóiratok­ ban. Sorra és szinte tömegével mutatták be az új tehetségeket, s a tömeges jelleg miatt bizonyá­ ra nem csupán a valódi tehetségeket. Az irodalompolitika viszont elmondhatta, megtartotta kialakított értékrendjét. Feltehette a kérdést: miért kellenének új fórumok, ha a meglévőkben is megjelenhettek már? A karámba terelés első művelete lényegében sikeresnek mondható. Visszanézve napjaink világából, látván az előbb leírt helyzetet, tisztelet annak a generá­ ciónak, amelyik végig kitartott szándékénál, s végül a saját fórum, a saját nemzedéki lap megjelentetésével rést ütött a hivatalos szerkezeten. Darvas József is kénytelen elismerni: „A Mozgó Világ a fiatal írók és művészek idősza­ kos kiadványa. Ezzel deklarálja, hogy létezik a magyar irodalom megbonthatatlanul egységesnek tartott szerkezetén belül egy új generáció. Mi több: annak birtokában van egy irodalmi folyóirat. A szellem kiszabadult a palackból. 78 �Palócföld 98/1 Darvas József azonban nem mulasztja el a Kádár-korszak mindenkori „finomításait” sem. Azt tudniillik, hogy a megengedő szavakhoz a kulturális élet hivatalnokai és tisztségviselői mindig hozzátették a megszorítást is, kijelölvén a valóságos határokat. Ezt a metanyelvet mindenki értette. Darvas Józsefnek az alább következő tömör mondatát is: „A Mozgó Világ nem egyik vagy másik csoport, irodalmi irányzat fóruma. " Utóbb azonban az derül ki, hogy a hatalmi pozícióból Darvas nem értette a kor szavát: a nemzedéki szerveződés korválasztónak, s így az értékrend gyökeres változtatójának bizo­ nyult, mint Ady és a Nyugat idejében. Azzal a figyelemre méltó sajátossággal, hogy a gene­ rációváltás általánosan vett szociológiai értelemben globális jelenségként tűnt fel. ^' Darvas József nem mulasztja el ostorozni a szocialista realizmus jegyében mindig is kár­ hoztatott kísérletet, a művészi kísérletezést. Gyanúperrel él, amiért ilyesfajta műveket is közölnek a szerkesztők, de paternálisan megengedő: „helyes”, hogy vitatkoznak az ilyen művekről, sőt, ez kell is! A hatalom magabiztossága szól mindebből, mintha azt mondaná Darvas, hogy „nyugalom, urai vagyunk a helyzetnek”. Ennek a szövegnek az általános értékelését sem nem kerülhetjük meg. Feltűnő, mekkora a távolság folyóirat címadása és a Bevezető sorok (Darvas József) között. Illyés Gyula versének címe és a költemény maga éppen arról szól, ami a fiatalság. Darvas József viszont ímmel-ámmal követi, ami éppen aktuálisan „mozog”. A múltba néző joggal várná, hogy a névadó verseimhez méltó lendületes szerkesztőségi beköszöntő következik. Ahogy azt lázadó lapok élén várja az érdeklődő. Helyette Darvas nehézkes, paternalista megengedő sorai. Semmi esetre sem újdonság és lendület. A kezdésnek ez a szembetűnő jellege, a lázadó saját hang hiánya a lapelön, a folytatásra is rányomja a bélyegét. A bejelentett hatalmi kegyesség után korántsem az következett, ami elvárható lett volna. A Mozgó Világ megmaradt időszakos kiadványnak, nem vált rendszeres periodikává, ilyen módon a megjelenési ritkaságával nem is illeszkedhetett be az irodalmi orgánumok struktúrájába. Pontosabban nem vehette fel azokkal a versenyt. Leginkább az almanach megnevezés illik reá. Hiszen végül 1971-ben három fűzet jelent meg, míg 1972-ben csupán kettő, 1973-ban egy sem(!?), s 1974-ben csak egyetlen szám. Joggal tehetjük fel a kérdést: miről beszélt Darvas, amikor azt mondta, „afórum itt van”l Hat almanach-szerű füzet öt év alatt egy soha nem látott számban jelentkező irodalmi ge­ nerációnak? A követelés megfogalmazásától ennyi idő sem volt elegendő a saját orgánum megteremtésére. A rthur Rimbaud ennél kevesebb idő alatt költészeti forradalmat hajtott végre. A XX. században ennyi idő alatt izmusok sora lépett fel, teljesedett ki, majd szűnt meg. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó, hogy 1975 decemberében fontos bejelentés­ ről értesülünk a küllemében és tartalmában is megváltozott lap Köszöntőjében. Könyvtárosi értelemben lényegében innen, ekkortól tekinthetjük folyóiratnak a Mozgó Világot. Ekkor jelenti be B arabás János, a KISZ KB illetékes titkára: „Ezentúl kéthavonta, mint önálló ifjúsági és kulturális orgánum lát napvilágot. ” ^0 Új küllem, új tartalom, új a szerkesztőségi stáb is, de megint nem őket halljuk. Politikai funk­ cionárius értesíti a potenciális olvasókat a tényállásról. Garai Gábor Kézszorítász következik. „Konok szívósság"-ot emleget, s vár el a fiatal pályatárstól, „korodhoz illő türelmetlenségről” 79 �Palócföld 98/1 beszél, s a kettőből ennyi év után talán már csak a konok szívósság tűnik valóságosnak. Mert valóban szívósság kellett ahhoz, hogy a nemzedék megtartotta eredeti hitét a saját lap szük­ ségességében. Garai Gábor természetesen kijelöli az utat is a kézfogása mellé: „ mindenek felett azt az utat, amely egyedül a tied. ” De vajon az övé-e? Tudniillik a fiatal íróé-e? Erre is választ kapunk. „ Jól teszed - ha egyedi utadon iránytűd a mindnyájunkértvaló, kommunizmus felé mutat. ” És persze, ha író vagy, akkor ez „ egyszersmind szolgálat” is.^l Nem kétséges, hogy a két hivatalos beköszöntő miről kívánt üzenni. Barabás János a lap­ gazda figyelő tekintetét tudatosítja, míg Garai Gábor, aki a pártosan elkötelezett közéleti líra szimbolikus alakja volt, az eszmei-esztétikai mintát testesíti meg, azt az irodalmi alkotói szerepfelfogást, amelyet az a nemzedék, amelyhez Garai a szavait intézi, egyre inkább el­ avultnak, korszerűtlennek érez. Sehol egy szó az új szerkesztőség programjáról. Sem helyeslő egyetértés, sem markáns különvélemény nem olvasható a szerkesztőség tollából. Óvatosság ez a javából. Mintha az lenne a szerkesztőség üzenete, hogy nem mondjuk, de csináljuk. Ez már nem lázadás, hanem megfontolt taktika. Ilyen módon az irodalmi közélet gesztusairól, kiüresedett mozdulatairól egyre inkább arra terelődik a figyelem, ami ténylegesen megvalósul. A hangsúly egyre in­ kább a müveken. Veress Miklós főszerkesztő zárszót-- fűz ugyan a megújult első lapszám­ hoz, de abból rendkívül keveset tudunk meg az új összetételű szerkesztőség elképzeléseiről. Azt azonban igen, hogy a generációs tudat rendkívül erős, talán erősebb mint valaha. A fő­ szerkesztő kitágítja a folyóirat publikálói és befogadói körét a fiatal irodalom képviselőin túlra. „ A fia ta l magyar értelmiségé legyen ” a lap - jelenti be a szándékot. Ezzel azt is indokol­ ja, miért nem csinálnak tiszta profilú és hagyományos rovatrendü lapot. Az olvasónak - s így nekünk is - innentől azzal kell számolni, hogy az irodalom nem vegytiszta formájában jelenik meg a folyóiraton belül, hanem a társművészetek, sőt tudományos publikációk karéjában. A főszerkesztő, mintegy visszaigazolva Barabás János és Garai Gábor szavait, egy fél­ mondatban említést tesz még a „szocialista tudat formálásáról” is. Az évfolyamok sorjázása közben ez a kitétel lassan-lassan elkopik majd, mint ahogy a szám érdemi részét végiglapozva, mindenről van szó csak éppen a szocialista tudat rohamos fejlődéséről nincs egyetlen szó sem. A protokolláris bevezetők után rögtön egy Esterházy Péter novella következik, a Fancsikó és Pinta sorozatból, amely hamarosan kötetté érik. Ha tudatosnak tételezzük a szerkesztőség döntését, amellyel éppen ezt az írást és éppen ide tették, ennek feltétlenül jelzésértéket kell tulajdonítanunk. Márpedig semmi okunk arra, hogy mást feltételezzünk. Esterházy Péternek már a neve is provokálóan hatott az irodalompolitika bizonyos köreire. Ennek írásos nyomát is fellelhetjük a folyóirat 1979-es évfolyamának decemberi számában . - 1 Alexa Károly vitriolos glosszában védi meg „a magyar történelem legkártékonyabb]ai közé tartozott arisztokrata család immár szocialista íróvá lett ifjú sarját ” - ti. ezt állította róla egy kriti­ kus, aki ellenében Alexa szót emel. Megint egy irodalmon és esztétikán kívüli szempont, amely azonban nem hagyhatja elterelni a figyelmünket arról a tényről, hogy a lapelőn hozott Esterházy-írás kitűnő. 80 �Palócföld 98/1 Feltűnően egyéni nyelvhasználat, sajátos nyelvi humor, összetéveszthetetlen világlátás. Nem kiábrándult, de nem is elégedett. Figurái nem elvágyódóak, hanem élik az életüket. Ez az életünk - ezzel a természetességgel mozognak. Nem gondolják, hogy Dózsának, vagy Petőfinek kellene lenniük. Azok, akik. Prózaiak. Prózai műbe valók. Életük hétköznapi és mégis bonyolult. Értük való. Esterházy tehát nem tesz erőszakot anyagán. Nem utasítja vissza ilyen-olyan külsődleges programok alapján a kor valóságát, mint amivel foglalkozni sem érdemes, mint aminél érté­ kesebbek lehetnének elvont tételeink. Azt mondja, hogy ez az életünk s ezt ábrázolni lehet és kell is. Ebből igenis felépülhet egy irodalmi mű. Nem a valóság méltatlan az ábrázolásra, hanem a teóriák alkalmatlanok. Ha nem leljük is föl a valóságban, amit a teóriáinkban állí­ tunk - például a szocialista embertípust, vagy a szocialista tudatot attól még a világ olyan amilyen, s műbe emelhető előfeltevések nélkül is. Mi több: figyelemre méltó értékekkel rendelkezik. Elég a novella zárását ide idéznünk. Pontosabban Fancsikó alakját, aki tudja, „ miképpen kell egyszerre szeretni és látni. " Az ilyen és hasonló szemléletű írások következetes vállalásával és rendszeres közlésével a Mozgó Világ bizonyította, hogy az irodalompolitikai és kritikai vádaknak nincs igaza. Nem arról van szó, hogy a fiatal irodalom művelői nem rendelkeznek tapasztalatokkal, s csak a „csellengő hős”-re futja tőlük, aki így azonos az alkotójával, hanem jelezte, hogy amit ez az irodalom felmutat, lényeges vonása a kor valóságának. A fiatal irodalom jelentősége pedig abban van, hogy az előttük járók éppen ezt a lényegi vonást nem tudják ábrázolni. Sem sze­ mük, sem irodalmi eszközük nincs hozzá. Ami tehát a kritika és a mübírálat köntösében alig leplezett ideológiai és politikai köve­ telményként jelentkezik („a mai fiatalok nem ilyenek, tessék őket a szocialista értékrend szerint ábrázolni...”), valójában annak nincs semmi köze a valósághoz. A kritika ilyen mó­ don a bírálatában nem a hibát, hanem az erényét mutatja meg ennek az irodalomnak. A Mozgó Világ elkövetkező évfolyamai fokozódó és gyorsuló mértékben folyamatosan ezt bizonyítják majd. Méghozzá több síkon.123 1. Miközben végig kitartanak a generációs elv mellett, folyamatosan közük a már nevet szerzett és újonnan feltűnt szerzőket. 2. Ezen szerzők jelentkezésével tökéletes szinkronban felnő egy új kritikusi, esszéista nemzedék, amely a maga esztétikai normáit kortársai müveit elemezve alakítja ki. Egyúttal biztosítja azt is, hogy a reflektálatlannak tartott magyar irodalom ezúttal sa­ játos nemzedéki önreflexióban mérje föl önmagát. A lapban ez különösen erőteljesen csapódik le a kortársi pályaképek, portrék rajzában. Ezek belső normarendjének elemzése külön tanulmányt érdemelne, s a későbbiekben mi sem hagyhatjuk figyel­ men kívül. 3. Lezajlik az irodalmi hagyományokhoz való viszony tisztázása. Ez részben világiro­ dalmi hivatkozásokat jelent. Hangsúlyosabb azonban a magyar irodalom múltjához, s különösen félmúltjához való viszonynak a hivatalostól elütő jellegű felmutatása. 81 �Palócföld 98/1 4. Határozottan és radikálisan átértékeli az irodalmi münemek viszonyát. Ha nem is mondatik ki, Puskinnal szólva, hogy „a költészet egy kicsikét butácska", de elméleti­ leg és müvekkel is igazolja a lap, hogy a líra elveszítette primátusát, a próza előretört. T arján Tam ás éppen a folyóirattá válást jelentő lapszámban számol be arról, hogy Balatonberényben kétnapos vitában tették „mérlegre a fiatal prózairodalmat Ennél is feltűnőbb C sapiár Vilmos alapos tanulmánya Spiró György Kerengő című re­ gényéről. Novellák után itt van végre a hőn óhajtott, várva várt, reprezentatívnak tudott regény is. Kétségtelenül fordulat a fiatal irodalom történetében. Önérzetet növelő alkalom. Bebizo­ nyosodott, hogy a kevesebbet markoló növellák(?) után mind képességéből, mind tapaszta­ lati anyagából futja e nemzedéknek regényre is. Ugyancsak a folyóirat hasábjain 1980-ban (január) maga a szerző, Spiró György számol be arról a regény várakozásról, amely azt a korszakot jellemezte. Évek múltán igazolva annak kiemelkedő jelentőségét, amit Csapiár Vilmos esszéje jelzett már 1975-ben. Magunk is e nyomatékosítás révén éreztük fontosnak a folyóirat egyvégtében tartó olvasása közben az írás kiugró jelentőségét. Csapiár Vilmos pályatársi tanulmányánál azonban azért is érdemes megállunk még egy pillanatig, mert jól példázza ennek a nemzedéknek a felkészültségét és irányultságát. Csapiár nem kevesebbet tesz, minthogy kimondja: a regény Dosztojevszkij óta merőben más, mint azt itt, nálunk gondolják. A valóság és a történések, amiből regényt kellene építeni nem köthetők csupán a jelenhez, amelyet egyébként hivatalból magasztalni kellene. Csapiár leszögezi: „Amikor az ezerkilencszáz-hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a biológiai és társadalmi szükségszerűség minden kezdeti ellenálláson utat tört ma­ gának, és új prózaírók jelentek meg a porondon, hogy elmondják azt, amit ők tudnak, sokan azt állapították meg, hogy ezek az égvilágon semmit sem tudnak, sőt, valami érthetetlennek látszó dühvei, igyekezettel, kétségbeeséssel, pimaszsággal, még azt is összezavarják, kétség­ be vonják, amit komoly, tiszteletreméltó művekben előttük kimondták. ” Másoljuk ide Csapiár konklúzióját is: „Az új nemzedék [...] megjelenésével azonban mégiscsak megkezdődött a küzdelem az új világképért. '^ 6 Ha szigorúak vagyunk, utólagos értékeléssel még azt is mondhatnánk, hogy a folyóirat új szériájának valódi programnyilatkozata Csapiár Vilmos írópályatársról írott esszéje. Ha viszont programnyilatkozatként kezeljük, meg kell állapítanunk jellegzetességeit. íme néhány lehetséges szempont. 1. Nemzedéktárs szól elismerően nemzedéktárs regényéről, amely az irodalmi nemzedék első igazán elismert regénye. 2. A regény a múlt század végén játszódik, a Monarchia magyar világában. Ezt aktuális­ nak tekinti az esszéíró, tehát aktuálisnak tekintette maga a szerző is. 3. Az aktuális magyar valóság mind a tárgyalt mű, mind a mű esszéista megközelítése szerint korántsem azonos a jelen politikai győzelmi jelentéseivel. 4. Térben és időben átfogó folyamatok részesei vagyunk. Abban is, ahogyan egy művet létrehozunk. 82 �Palócföld 98/1 5. Szerző nem tartja fontosnak a komolynak és tiszteletre méltónak tartott szerzők mű­ veinek és maguknak a szerzőknek a felsorolását. 6 . Adekvátnak és autentikusnak saját nemzedékét tartja, ezt megfellebbezhetetlenül kimondja. 7. A nemzedék első regénye tehát arról szól, hogy provinciálisak voltunk, azok is ma­ radtunk, de az újak ezt meghaladják, mert tükrözni tudják ezt a provincializmust. Ez valóban program, egy saját szerkesztősége által programot nem hirdető lapban, amelyben a kulturális élet funkcionáriusai adták elő „elvárásaikat”. Persze ez a program nem Csapiáré. Csapiáré is, de annál inkább nemzedékéé, s annak lapjáé, amely vállalta szerzője tanulmányának megjelentetését. Ennek a Csapiár által leszűrt szempontrendszernek a birtokában végiglapozva az emblematikus értékűvé vált folyóirat új folyamának első számát új vonásokra figyelhetünk föl, amelyek lényegében végigkísérik a folyóirat történetét. Elsőként a külső érdemel említést. Borítója radikálisan különbözik az elfogadott és támoga­ tott folyóiratok mindegyikétől. Nem követi azok nyugodt, kiegyensúlyozott tördelési rendjét. Mint a filmek munkakópiáin, alulról fölfelé nyomuló sorszámozást figyelhetünk meg. A fenti mezőben látjuk még az eltűnő szám alsó töredékét: lehet 6 -os is, tekintettel arra, hogy korábban hat szám jelent meg. Lehet 0 is (nulla). Egy bizonyos: az 1-es a borító közepén látható. Alatta már tolakodik a 2-es. így megy ez 1983 decemberéig. A „ Mozgó ” valóban mozog. Atlapozásra is feltűnő a műfaji keveredés. Valóban minden együtt, ami aktuális magyar kultúra és minden mozog. Építészet, képzőművészet, fotó, vers, próza, esszé minden témá­ ban stb. - mindegyik más tördelési rendben, ám egységbe fogva, együtt megjelenítve. Témánk szempontjából feltehető a kérdés: vajon hatással lehet-e az irodalmi értékrend vál­ tozására, alakulására, ha az irodalom és művelői önmagukat és alkotásaikat állandóan a társmüvészetek közegében szemlélik? Méginkább, ha ez a közeg nem tisztán művészeti, hanem más szempontokat is érvényesít, de szempontrendszere elfogadható a fiatal irodalom művelőinek is? Válaszunk aligha lehet más, mint az, hogy bizonyos idő elteltével a fiatal irodalom ön­ meghatározását kénytelen azokkal együtt elvégezni, akikkel tevékenysége párhuzamosan jelentkezik. Jó esély a belterjesség kizárására. Mivel az új irodalmi nemzedéknek ez a kö­ zösségi jelenléte az elkövetkező években is fennmarad, joggal mondhatjuk, hogy létrejön a magyar kultúrának a művészet szférájában egy sajátos demokratizálódási folyamata. Az irodalom keblére öleli a társmüvészeteket és a szellem más területein generációs társait. A Spiró-Csaplár páros kapcsán érzékeltettük már líra és próza viszonyrendszerének vál­ tozásait. Itt azonban már annak jelei mutatkoznak, amire végső kimenetelében ebben a sza­ kaszban talán még kevesen számítanak, lehet, hogy senki. Az irodalom bekövetkező térvesztéséről van szó. Ami ekkor még nem látszik. A politika különleges figyelme súlyán felüli rangot ad az irodalomnak. A politika még kínosan felügyel. Látja, mekkora ereje van a szónak. Pedig az 1975-ös valódi folyóirati számnak tekinthető első összeállítás már nem csupán a fennálló ideológia részbeni kritikáját adja, hanem ellentmond a magyar irodalom kultúránk­ ban betöltött elsőbbségének is. 83 �Palócfold 98/1 Különös paradoxonja ez a Mozgó Világ történetének. Eléri a politikai, ideológiai, eszté­ tikai, irodalmi áttörést. Azt is mondhatnánk: győz. Aztán fordul a történelem is. A végered­ mény közismert. Az első vonalban ott küzdött a fiatal irodalmi nemzedék is. Miután győz­ nek, ők is, mások is nyugtázzák: végre helyére került a magyar irodalom. Nem politikai és ideológiai kérdés többé. Veszít tehát súlyából. Ettől azonban még messze vagyunk, ez majd a ’80-as évek, ’90-es évek elejének helyzete, de az előzményeit már itt fellelhetjük. A szerepvesztés - mégha ekkor nem is valóságos - következményekkel jár. Ebből vezet­ hető le vizsgálódásunk egyik - vagy talán a legfontosabb - megállapítása: maga az irodalom jelenti ki fiatal képviselői által, hogy nincs akkora társadalmi szerepe, mint amilyent tulaj­ donítanak neki. Illetve szerepe van, de ez merőben más síkon jelentkezik. Az irodalommal egyenértékű valóságos társadalmi folyamatok jelentkeznek, amelyeknek azonban az iroda­ lom csupán egyetlen összetevője. Itt, ezen a ponton azt is mondhatnánk, hogy a nemzedék önmaga ellen dolgozik. Az egyik megközelítés aligha mondhat mást. Szembe helyezkedem a hivatalos irodalompoliti­ kával, s közben azt állítom, semmi sem fontosabb a nemzedéki irodalomnál. A konfliktus persze feloldható. Épüljön ki a civil társadalom a szükséges demokratikus intézményrend­ szerével, s akkor nincs szükség intézményeket helyettesítő irodalmi váteszekre. Ez azonban azzal a következménnyel jár az irodalom és művelőire nézve, hogy új politikai intézménye­ ket kell figyelembe venniük, amelyek korántsem azon a szinten veszik figyelembe az iroda­ lom „szolgáltatásait”, mint amilyenről Löwenthal képletében értesülhettünk. Ennek az iroda­ lomnak tehát tudatosítania kell, hogy alkotói sem megváltói, sem különleges politikai szere­ pekben nem tűnhetnek fel. A nyugat-európai irodalmak modellje szerint ez így természetes. A kelet-európai irodal­ mak fejlődési törvényszerűségeihez viszont szinte máig hozzátartozik a szerepek tisztázat­ lansága. Azt azonban leszögezhetjük, hogy a Spiró-Csaplár „duó” hangsúlyainak megjelenése már az irodalom genezisét érinti, amely fogantatásában merőben más, mint amit a kultúrpolitika hivatalnokai, vagy a Garat Gáborok gondolnak. A végső kifejlettől azonban még nagyon messze vagyunk. Bár már 1971-ben, az első almanach-számban kimondatott M arosi Gyula Pikulás ifjú című novellájában: „Ha erős, tehetséges és kitartó, fusson onnan, ahol a jövőről kezdenek beszélni és letagadják a mai napot. A semmivel, csak a hittel bírók maradnak ott, összeszo­ rítják a fogukat és bíznak, mert az utódok boldogulásának vágya eredendő az emberben, de jelen nélkül nincsen jövendő: agyonhajszolt, megnyomorított, szellemileg visszafogott, neu­ rotikus emberek nem szülhetnek és főleg nem nevelhetnek olyan ifjúságot, mint amilyet a jelen kegyetlenségeit elkövetők gondolnak ki számunkra. Ennyit a hitről. A szemléletváltás nyomai tehát mozaikosan már az indulásnál felismerhetők, de mind világosabbá a folyóirattá válással, a markáns saját műhely megteremtésével, vagyis 1975-től válnak. Ez a szemléletváltás az irodalmi müvek mellett a pályatársi kritikában reflektáltan 84 �Palócföld 98/1 szintén megjelenik az 1971-es almanachban is. Szentmihályi Szabó Péter például kommen­ tárt fűz az induló szám egyik novellájához: „Az irodalmi hős halott - mondjuk a modern próza elidegenítő művészeiről Most már mondhatjuk: az író halott. ” Alább pedig: „a mo­ dern író nem a felelőségtől menekülve, hanem fokozott, érzékeny felelősségtudattal vállalja a láttató helyett a látót, az instruktív helyett az informatív szerepet. Szentmihályi Szabó Péter általánosságban fogalmaz. Úgy tűnik, mintha világirodalmi ol­ vasmányélményeinek tapasztalatát szűrné le teoretikus megállapításaiban. írói névsora is világirodalmi. A két nemzedéktárs, Ajtony Árpád és Lengyel Péter novellája szinte csak alkalom a névsorolvasásra. Kafka, Becket, Sartre után szólíttatik Kerouac, Salinger, Updike, Camus, Queneau. 1975-ben Csapiár Vilmos már merőben másféle öntudattal nyúl Spiró György Kerengő című regényéhez. A nemzedéki teljesítményt magabiztosan ünnepli benne. Mint kétségbe­ vonhatatlan irodalmi értéket veszi vizsgálat alá. A világirodalmi folyamatokra való hivatko­ zás itt már nem mint követendő minta jelenik meg, hanem annak érzékeltetését szolgálja, hogy Spiró autentikus szerző, müve pedig koradekvát. Csapiár Vilmos soraiból már nem az életkorra való hivatkozás, az ebből fakadó jogok hangoztatása, s az erre alapozott követelések harsogása hallatszik, hanem a teljesítmény adta nyugalom. Érthető. Már müvek vannak a nemzedék mögött. A vágyak, szándékok tárgyiasulása magabiztosságot ad. Lehet bírálni is akár a végeredményt, de a müvek léteznek, minden hibájukkal együtt vállalhatók, annál is inkább, mert az újabbak születése nem puszta remény, hanem látható napi munkálkodás az alkotó műhelyekben. Hiányos lenne a kép, ha a próza előretörése és a már jelzett egyéb változások mellett legalább említést nem tennénk arról, hogy mind az 1971-es, mind az 1975-ös szakaszjelző számokban ott találjuk Tandori Dezső nevét, aki a ’60-as évek végi pályakezdése óta már fogalom a nemzedék körében. Tanulmányok sora szól majd arról, hogy a líra-felfogás megújításában Tandori merész­ kedik a legmesszebb. Töredék Hamletnek és Egy talált tárgy megtisztítása című kötetei alapolvasmánynak számítanak. Nem elég, hogy Tandorinak eszébe sem jut a magyar lírikus „No. 1-es” szerepével, a vátesszel, vagy szelídebb változatával, a közéleti költő szerepével akárcsak törődnie is, a nyelvet veszi bonckés alá. A nyelvhasználat forgalomban lévő gya­ korlatát mindenestől megkérdőjelezi. A versbeszéd alkalmazott formáit érvénytelennek, alkalmatlannak tartja. Lírai és prózai termése megközelíthetetlen a hagyományos poétika eszközeivel, és így a befogadói magatartást is erőteljesen provokálja. Jelenléte, kiemelt szerepeltetése a Mozgó Világban, több, mint kiállás eredeti és meghök­ kentő termése mellett. A Mozgó Világ programjának része, amit programnyilatkozat nélkül Tandori neve mint hívó szó képvisel. A korábbiakban leszögeztük, hogy az 1975. 1. szám változást, korszakhatárt jelez. Esterházy Péter kapcsán előrefutottunk az 1979-es évfolyamig. Megállapításainkat a közbeeső négy évfolyam (1+24 szám) egészére érvényesnek gondoljuk. A két dátum közötti időt elkülönülő szakasznak látjuk ezért véljük megalapozottnak ajánlásunkat: a Mozgó Világ történetének áttekintésekor kezeljük önálló szakaszként az 1+24 szám képviselte időt. 85 �Palócföld 98/1 Az eddig elmondottakon túl meg kell állapítanunk még azt is, hogy a négy évfolyam lap­ számaiban kifejlődik és megszilárdul a nemzedék önreflexiós képessége. Az 1975-ös évfolyamban megjelenik az állandó kritikai rovat csírája. Majd a folytatás­ ban érzékelhető, hogy a rovat állandósul, és tudatosan válogatják a recenzálandó müveket. Nagyobb igénnyel megindítják pályaképeket felvonultató sorozatukat. Mindjárt az 1975-ös évfolyamban Dobai Péterről és Császár Istvánról készül portré. Ugyanakkor tisztán elméleti igényű esztétikai tanulmányokat is közzétesznek. Ez azt jelenti, hogy az irodalmi alkotások folyamatos közlése mellett három szinten is folyik a nemzedéki önmeghatározás és önelemzés. Nézzük sorban. A gyors reagálású hagyományos recenzió, a napi figyelem, az éber köve­ tés eszköze. Közvetítő funkciója is számottevő a Mozgó Világ bővülő olvasótábora felé. Sokkal jelentősebb azonban a recenziók elkerülhetetlen ismétléseinek bevéső, tudatosító szerepe. A recenziókat nemzedéktársak írják (a borítón szereplő kiséletrajzok erről világosan értesítenek), s bizonyos tételek óhatatlanul ismétlődnek, függetlenül attól, hogy ki és milyen kötetet recenzál. Ezekből az ismétlődésekből - már egy évfolyaméból is, de a külön sza­ kaszként kezelendő négy évfolyaméból különösen - összeállítható az a nemzedéki kánon, amely a Mozgó Világos irodalmi tudatot jellemezheti. Ebben az értelemben az ismétlődés nem az unalmat jelenti és a ki nem iktatott fölös legességet, tehát szerkesztőségi felületessé­ get, hanem nagyon is fontos, értékrendet alakító tényezőt. Könnyű belátni, hogy a sokat hallott, sokszor olvasott, akár bizonyítás nélkül odavetett tételek, megállapítások idő múltán megtapadnak, axiómaként működnek és visszahatnak a vizsgálat és befogadás tárgyára. Más összefüggésben az előbbiekben szóltunk már ezekről a jelenségekről, amelyek például a recenziók közhelyeivé válnak. Érdemes azonban ebből a szemszögből is néhányat tétel-szerűen is felidézni, mint kritikusi panelt. 1. A líra elveszítette primátusát irodalmunkban. 2. A költői „én" újrafogalmazására van szükség, mert a legtöbben szereptévesztésbe esnek. Értsd: a költő ma nem lehet vátesz. 3. A próza előretörj adottak a feltételek a regény elsőbbségére. 4. Ezek a fejlemények másként láttatják a ’óO-as éveket: talán nem is volt olyan jelentős az évtized irodalma, vagy legalábbis nem ott találhatók a hangsúlyok, ahol a hivatalos irodalompolitika állítja. 5. A hagyományos irodalomelméleti és esztétikai közelítés elégtelen az új müvek kriti­ kai és olvasói feldolgozásához, befogadásához. Másik vonulatként a pályaképek (önálló rovatcímben is megjelenik: Pályaképek)^ jelen­ tőségét hangsúlyoztuk. A rovatcím, a megjelölés kétségtelenül provokatívan magabiztos. Ha ugyanis végigtekintünk az itt méltatott szerzők névsorán, láthatjuk, hogy kivétel nélkül mindannyian ún. fiatal írók. A legöregebbje mögött is alig egy évtizedes irodalmi munkásság áll. Sem a középnemzedékből, sem a nagy öregek világából nem kerül ide senki. Az ún. fiatal irodalom öntörvényűségének ennél nem is lehetne hangsúlyosabb bizonyítása. Annak cáfolata ez a rovat, amit az ellenlábas kritika gyakran hangoztat: nincs még mérhető teljesítmény a nemzedék mögött, jelenlétük inkább kinyilatkoztatás szerű, mint művekben megtestesülő. 86 �Palócföld 98/1 Az irodalmi értékrend szempontjából is lényeges szerep jut a rovatnak. Az irodalomtör­ téneti kézikönyv már többször hivatkozott kötetében irodalompolitikai vonatkozása is van hagyomány és folytonosság kérdésének. A Mozgó Világ többek között a pályaképeket felvo­ nultató rovatával, de az emblematikus tüntetéssel hozott szerzői kis életrajzokkal is tüntetőén jelzi ebben az irodalompolitikaivá vált kérdésben a különvéleményét. A folytonosságról a megszakítottságra helyezi a hangsúlyt. A portrékban helyüket önmagukban is megálló szuve­ rén alkotókat vonultatnak föl, minden irodalompolitikai mankó nélkül. A borítón sorjázó életrajzok születési dátumai pedig makacsul egy nemzedéki körben maradnak. A tartalmi (rovat) és a formai (tájékoztató az egyes számok szerzőiről) így válik a megszakítottság jelzésévé. A műveletet a szerkesztők hajtják végre. Szakítanak. Tudatosan. A megszakítottság ennek fényében eufemizmus. A valós események tényleges karakterét a szakítás szó fejezi ki pontosan. Mégis különös szakítás ez. Mint már korábban bemutattuk, kiáltvány- és programszerűen sohasem bejelentett, viszont ténylegesen végrehajtott művelettel állunk szemben. Ám soha­ sem úgy, hogy bármely művét vagy alkotóját az előttük járó irodalomtörténeti szakasznak a bírálat górcsöve alá vették volna, elmarasztaló véleménnyel, minek következményeként kimondatik a szakítás szükségessége és ténye. A Mozgó és csapata más taktikát követett. Egyszerűen nem beszéltek, pontosabban szólva nem írtak arról, ami nem fért közel hozzájuk, amit nem tekintettek értéknek, ami szemükben talán még irodalom sem volt. Ezt a magatartást nem kell már alávetnünk bonyolult elemzésnek. Az eddigiekből vilá­ gossá kellett, hogy váljon: ha az irodalmi tér hatalomfelügyelte mező, akkor az ott mozgó alkotó és szereplő jobb, ha okosan sorrendezi lépéseit. A Mozgó Világ stábja valószínűleg okosan döntött, véli a nem kortárs vizsgálódó. Nem támadott, nem nevezte meg kik ellenében határozza meg önmagát, hanem lerakta, lerakatta a müveket s ahhoz a folyóiraton belül új értékrendet is csatolt a folyóiratok irodalmat értelme­ ző műfajai segítségével, a szerzői önvallomásoktól az összegző tanulmányokig, illetve ezek segítségével tudatosította a nemzedék értékrendjét. Nem kevésbé fontos, hogy az utóbbi, kifejezetten a folyóirat munkaprofi Íjába és hivatási körébe tartozó tevékenységével saját közönséget is nevelt. Betöltvén ezzel azt a komplex szerepet, amelyre az irodalmi élet mező­ jében egy irodalmi folyóirat hivatott. (A Bevezetőben jelzett komplexitás az irodalmi folyó­ irat mint olyan esetében itt tér vissza.) Harmadikként ebből a korszakból az elméleti igényű tanulmányokat említettük. Ez a szint azért fontos, mert ezekből a munkákból derül ki, hogy a nemzedék pragmatikus követe­ lésein túl („vagyunk, tehát helyet követelünk a nap alatt”) lényegesen többet akar. Saját, összetéveszthetetlen szellemi arculatának megformálására törekszik. Ebből a korszakból Kulin Ferenc, Radnóti Sándor, Földényi F. László, Alexa Károly, Kulcsár Szabó Ernő, Szilágyi Ákos és mások írásai jelzik ezt az igényt. Másütt olvashatjuk is, az előttük járó generációk tollából, hogy „milyen műveltek ezek a mai fiatalok”. Elég a már említett kiséletrajzokat megnézni a borítókon: legtöbbjüknél felsőfokú végzettség, nyelvtudás, világlátottság szerepel. írásaikban pedig szellem és eredetiség. 87 �Palócföld 98/1 Ha elolvassuk például Kulcsár Szabó Ernő Az epikus alakítás fiatal íróink regényeiben^ című tanulmányát, rögtön meglep bennünket a hangnem és szóhasználat. Ehhez képest az előttük járó generációk alkotásairól a kritikai és tanulmányirodalom teljességgel impresszionisztikus írásokat jelentetett meg a társ-folyóiratokban. Viszont Kulcsár Szabó Ernő és társai természetes eszközükként használják azokat az irodalomelméleti fogalmakat, amelyekkel az élmény átadáson túl szakszerűen, tudományosan is leírhatónak tételeznek egy irodalmi müvet. Vagyis egy irodalmi alkotás értéke nem feltétlenül az egyéni ízlésen múlik bizonyítják Kulcsár Szabó Emőék hanem léteznek jól megfogható kritériumai, s a minősí­ téshez szakszerű fogalomrendszer. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Kulcsár Szabó Ernő már a címadással értékkritéri­ umokat vet fel. Címe azt jelzi, hogy előfeltevése szerint született annyi és olyan minőségű regénye a fiatal irodalomnak, amely már az önálló vizsgálódást is szükségessé teszi, a lehe­ tőségen túl. Egészen odáig, hogy felvethető az a regényelméleti kérdés, vajon rendelkezneke ezek a művek az epikus alakítás sajátos, egyedi, csak a nemzedékre jellemző vonásaival. A címadás magabiztossága, s méginkább a tanulmány mérlege nem hagy kétséget az olvasó­ ban. Ekkora apparátussal vizsgálni a még mindig legitimitásáért küzdő irodalmi vonulatot, egyenlő az elismeréssel. Kulcsár Szabó Ernő és társainak tanulmányai ezt az elismerést su­ gallják az olvasónak írások egész sorával. Ennek a korszaknak külön érdekessége a körkérdések sorozata. írók feleltek, költők feleltek, kritikusok feleltek - témánk szempontjából őket említjük, bár a lap profiljának megfelelően a körkérdésre válaszolók köre jóval nagyobb sugarú volt (pl.: építészek, történészek, sőt popsztárok stb.). Válaszaikból az eddigiekhez képest nehéz lenne újabb fontos mozzanatot kiemelni. Ami azt is jelzi, hogy a szerkesztőség stábja az irodalmi értékrend szempontjából lényegében megtestesíti azokat az igényeket, amelyeket a szerzői körükhöz tartozó válaszoló alkotók szintén magukénak gondolnak. A válaszok vará­ zsa és jelentőssége azonban nem tagadható, és a személyességben keresendő, s napjainkban a nyilatkozók teljesítményének irodalmi vizsgálatakor kitünően hasznosítható. Az azonban feltűnő, hogy sokan milyen mértékben tagadják az egységes generáció létét. Általánosságban is elmondható, hogy kétségbevonják ennek az egységességnek a valódisá­ gát, amely okot adna a generációs önmeghatározásra. Míg mások - itt is és más alkalommal is - azt hangsúlyozzák, hogy az irodalmi közélet visszáságai miatt olyan torlódása követke­ zett be az egymás után sorjázó évjáratoknak, amelyek csupán látszat-egységben tűnhetnek egy generációnak, valójában különböznek, akár még évjáratonként is, és az egyes alkotók között komoly távolságok mutathatók ki. Különösen Zalán Tibor Arctalan nemzedék és Szilágyi Ákos Irodalmi fasírt című eszszéit tették láthatóvá ezt a problémát, az említett körkérdések válaszain túl. Igaz ugyan, hogy ezek az írások nem a Mozgóban jelentek meg. Ebből a tagadásból (a generáció létének tagadásából) legalább két dolog biztosan következik. Az első. Az írói, költői alkotó munka magányosságának természetéből következően az egyéni pályák alakulása elöbb-utóbb meggyengíti az indulás kollektív jellegét. Működésbe lép az indivi­ duális alkotói lét centrifugális ereje a csoportszellemmel szemben, amely szétrobbantja a mégoly’ 88 �Palócfold 98/1 bensőséges kollektívát is, hogy végül csupán a maradandó személyi vonzalmak, barátságok érvé­ nyessége éljen tovább. Ne feledjük: erre a korszakra már az jellemző, hogy számosán 3-4-5 kötet­ tel rendelkeznek, ami részben beérkezettséget jelent, részben kötelezettséget önmaga alkotó műhe­ lyével szemben. Körülöttük már viták zajlottak és zajlanak, nevük forog az irodalmi élet fórumain, idézett példák és ellenpéldák, vonzalmak és taszítások erőterében élnek. A második. Szükségszerűnek kell tekintenünk a tagozódás, az önálló arc megjelenítése iránti igényt. Ez már az áttörés utáni periódus. Megvalósult a jelen-lét. Miután tömegesen jelen vannak, azt szeretnék megmutatni, kik is egyenként és egyénenként. Egy verset, egy regényt, egy drámát, egy tanulmányt, esszét nem egy egész nemzedék ír - mégha jellemző is lehet a kész munka a nemzedék egészére - , hanem X és Z és Y. Nem az irodalompolitika értékrendje és hatalmi manőverei az egyetlen legyőzendő ellenfél innentől, hanem a velem egy gyékényen árulók között a saját felület kialakítása. E folyamat nyomon követése azonban szinte lehetetlen a lap hasábjai révén. Kortársi emlékezések sora, azok összevetése és kritikai kezelése szükséges majd, hogy ezt a vonatko­ zást bárki is megírhassa. Hagyomány és megszakítottság viszonyában azonban találkozunk az első „rendes” évfo­ lyam első számában egy olyan esszével, amely szembeötlő módon példázza a kötődést is. Mint mondottuk, a folyóirat nem hozza utólag sem tudomásunkra név és cím szerint, kiket és mely műveket utasít el. Viszont közli, kiket vállal. Ha nem tévedünk, az első felmutatott vállalás, s nem alkalmi hivatkozás valamely apro­ póból, tehát az első elkötelezés O ttlik Gézának szól. Lengyel Péter Adósság címmel ír ma is lebilincselő esszét. A lap szerzői körének lehetséges sugarán belül már bárki jelen lehet ilyen szintű írással. Ezt a munkát különlegessé a vállalt név teszi. És még valami. Maguk a szerkesztők is tisztában lehettek közlésük különleges jelentőségével. A szerkesztőség aláírás­ sal Lengyel Péter esszéjét jegyzetükkel harangozzák be, amolyan felvezetésként. így kezdik eligazító soraikat: „Az irodalmi értékekről kialakult - irodalomtörténészek és kritikusok által hitelesített - fogalmaink felettébb megbízhatatlanoknak látszanak, ha meste­ rek és tanítványok vagy író nemzedékek egymást minősítő ítéleteivel szembesülnek. " Tagad­ hatatlanul a kortársi jelennek szólnak ezek a szavak. Konfliktus lehetősége sejlik a szavak mögött. A szerkesztőség mintha előre ki akarná fogni a szelet a vitorlából. Jelzik és előre felmentést kémek - irodalomtörténeti hivatkozással. Abban a reményben, hogy a tekintélyelvű hivatkozás elveheti a várható támadások élét, előzetes felmentést biztosíthat. Miért ez az óvatoskodás? Talán Lengyel Péter „csúnyát” fog mondani Ottlik Gézáról? Ellenkezőleg! Dicséri. Mesterré avatja. A kézirat ismeretében ez ösztökéli arra a szer­ kesztőséget, hogy már előre védekezzék. Tudták tehát, mit tesznek Lengyel Péter esszéjének közlésével, Ottlik Géza előtti hódolatuk kifejezésével. Lengyel Péter ilyen megállapításokat szögez le, megfellebbezhetetlenül: „A magyar szel­ lemi életnek azt a fényűzését, hogy nem tudott mit kezdeni Ottlik Gézával, még sokat fogják magyarázni. ” Aztán: „Ennek az időnek legjobb és legfontosabb magyar regénye az Iskola. A legnagyobb dolog, ami ez alatt a harminc év alatt a magyar prózában történt: Ottlik. " 89 �Palócfold 98/1 Ezt közli egy sorozat ígéretével a szerkesztőség... Finoman szólva is skandallum... Tu­ dományosabban: a fennálló irodalmi értékrend letörlése. Tabula rasa. Ha Ottlik az egyetlen vállalható örökség a félmúltból, akkor a szocialista próza ennek a szerkesztőségnek és szer­ zői gárdájának semmit nem jelent. Mit érnek akkor a hivatalos névsorolvasások a különféle pártdokumentumokban, s az irodalompolitika szolgálatában álló szerzők tanulmányainak példatárában? A tagadás olyan szintje ez, amely már nyílt szembehelyezkedés a hivatalos értékrenddel és egészen az irodalompolitika alapjaiig hatol. Ugyanis nem feledhetjük, hogy az Iskola a határon ezt megelőző befogadástörténete in­ kább a kirekesztésről szólt, semmint a méltánylásról. Bár Ottlik mégis megjelenhetett, több­ szöri kiadásban is. A lényeg mégsem ez. Olvassa, aki hozzáfér és olvasni akarja, de ne mondassék ki róla, mit is ér valójában! Lengyel Péter esszéje kapcsán ezen a ponton bukkan fel a hagyomány és megszakítottság összefüggésén túl az a szempont, amit az irodalmi müvek körüli eszközrendszer (vö.: Löwenthal és Escarpit) képviselhet: egy folyóirat váratlanul megfellebbezhetetlen értéknek tekint valamely műalkotást, amely alig van jelen az irodalmi köztudatban. Amit tett, nyilván­ valóan normasértés. Ugyanakkor reflektorfény is: kiemelés az ismeretlenség sötétségéből. Nem mintha az Iskola a határon-t nem olvasták volna. Itt azonban súlyos hangsúly tétetett a műre és alkotójára. A szerkesztőség eddig a nem-mondással volt normasértő: nem vállalta és nem tagadta nevekre és művekre lebontva a kor mostjába érő félmúltat. Most viszont hirtelen kategorikus kijelentést tesz. A passzív normasértés kimutatható aktivitásba, cselekedetbe megy át. Ennek az aktív lépésnek nyomatékét képezi a hivatalosságtól eltérő értékítéleten túl, hogy ekkor már közhelynek számít: a líra szerepvesztése egyértelmű, leértékelődött, míg a próza előre lépett. A prózától várható minden, amiért egyáltalán ez az irodalmi generáció fontos lehet a magyar irodalom legújabb kori történetében. (Az én-képet adtuk elő karikírozva.) Mit akar az új prózaíró nemzedék és milyen szempontok szerint? A hivatalosan elfoga­ dottak hosszú listájáról senki nincs az irodalmi eszményképek névsorában? A tűrtek táborá­ ból azonban váratlanul kiemelkedik egyetlen név: Ottlik Géza. Az Or>veII-féle figyelő tekintetnek nyilvánvalóan szemet szúrhatott a jelenség. Talán ettől van, hogy Veress Miklós sűrűn megszólal főszerkesztőként, s már nem is szocializ­ musról, hanem kommunizmusról beszél és marxista kritikáról.^3 Szinte érzékeljük, amint a főszerkesztő túllicitál. A független, időben távoli olvasó kétkedve fogadja a főszerkesz­ tő visszatérő szavait, amelyek a legkevésbé sincsenek szinkronban a folyóirat belső tar­ talmával. Vagy nem hitték el egyetlen szavát sem az irodalompolitika hivatalnokai, vagy elhitték s akkor a szerkesztőség többi tagja volt a normasértő; vagy maga a főszerkesztő sem gondolta belső meggyőződésből, amit írt, hanem szavaival igyekezett védőernyőt formálni a folyóirat tevékenysége fölé a folytathatóság érdekében. Tudniillik utólag sem láthatjuk és gondolhatjuk butának és bambának azon évek irodalompolitikai irányítóit. Nyilván észlelniük kellett, mi is zajlik valójában. Veress Miklós szavai nem sokáig biz­ tosíthattak védőernyőt. 90 �Palócföld 98/1 Az 1979-es év utolsó, decemberi száma - korábbi ajánlásunk értelmében - ennek a sza­ kasznak a lezárása. Fordulat és szakítás is egyben az irodalmi értékrend szempontjából. Ezért indokoltnak érezzük külön fejezetben méltatni, ha mégoly röviden is. IV. Fordulat és szakítás Az 1979-es decemberi szám után olyan évfolyam indul, amely már havonta jelenik meg. Ez önmagában is indokolja - legalább sajtótörténeti szempontból - a korszakhatár jelzését. A havi megjelenés már másféle játékteret biztosít, önmagában is más minőség. Formálisan a felnőttség jelzése a támogatott fórumok megjelenési gyakoriságához {Kortárs, Új írás) mérve. A terjedelmi növekedés a publikálandó és publikálható szerzők „tömege” szempontjából sem elhanyagolható. Talán mégis többet jelent - vagy együtt többet - a jelenlét sűrűsödése a médiapiacon. (A gyakoriság, a sűrűség mint értékképző és hasznot hozó szempont a médiamunkában...) Az olvasóközönség mindenkori kéthavi várakozása szinkronba kerül a többi folyóirat iránti kereslettel: a kedvenc lap innen ugyanúgy havonta elérhető, mint a többi. Öntudatnövelő tényező. Szerkesztőknek, szerzőknek és közönségnek egyszerre jelenti majd ez a nagykorúsítást. Előtte azonban még ott van a hat számmal jelentkező évfolyamok korszakának lezárása. A megismert és megszokott, valamint mindenkori új szerzők mellett az irodalmi érték­ rend vizsgálata szempontjából két egysége fontos ennék a számnak. Teljes magányosságában olvashatjuk Eisemann György tanulmányát, Mai líránk esztéti­ kájához címmel.3 ^ A címadás megtévesztő, mert jószerivel semmi másról nem esik szó, mint a nemzedék költőiről, méghozzá a megváltozott irodalmi erőtér magától értetődő tudo­ másul vételével. Az ezzel kapcsolatos alaptételeket korábban már ismertettük. Fontosabb, hogy a szám egyharmada önfeledt ünneplés. Esterházy Péter Termelési-regény (kisregény) című müvét méltatja öt szerző. Ötfokú ének címmel jelentették meg az összeállítást - már a címben is utalva az ünneplésre. Oda-vissza lapozgathatjuk az előző évfolyamokat. Fontosnak tarthatjuk az Életpályák so­ rozatot, mégis meg kell állapítanunk, hogy ekkora jelentőséget egyetlen műnek sem tulaj­ donítottak a nemzedéktársak alkotásai közül a szerkesztők. Ez még Spiró Kerengősnek kiemelésén is túltesz. Ottlik Géza méltatásához hasonlóan fordulat-értékű. Az öt szerző tanulmányában véglegessé válik, hogy a korábbi hivatalosnak tekinthető hi­ vatkozások semmissé váltak. A kijelölt tradícióról áthelyeződik a hangsúly a korosztály választásaira, amely azonban generáció-specifikusán megy végbe (vö.: „Nekünk Ottlik tet­ szik és nem más”.). Méginkább kijelölődnek a hivatkozási pontok, helyek, személyek, mü­ vek az érvényesnek tekintett jelenben. Esterházy teljesítménye nem a múlt, hanem a nemze­ dék irodalmi (burkoltan mindig politikai is) küzdelmeinek igazolása és betetőzése. Menet közben sokan lerakták azokat a müveket, amelyek karakterizálható teljesítményt képvisel­ nek, s végre ezeken a lépcsőfokokon lépdelve a nemzedék felért a platóra: itt egy regény, amely már a mi világunk, s a mi teljesítményünk. Szinte beérik mindaz, amit Spiró regénye 91 �Palócföld 98/1 kapcsán Csaplár Vilmos szövegében akár még előfeltevésnek és megelőlegezésnek is mi­ nősíthetett a kevésbé lojális szemlélő. (Kritika? Irodalom-politika?) Az öt szerző ezt ünnepli, hódol a m ű előtt, mintának tekinti. B ojtár Endre lakonikus tömörséggel zárja az ünneplést: „ Kivételes remekmű. ” Majd hozzáteszi: „ Sokunknak, sokaknak lesz és marad az elkövetkezendőkben kedves olvasmánya, bibliája. ”32 Ebben mindegyik elemző egyetért. A tanulmányírók műfajából következik azonban, hogy mihelyt „lefordítják”, megmagyarázzák a regényt, annak kritikai tartalma élesebben fogalmazódik meg, mint magában a műben. Veres András például ebben a ke­ ményre kalapált mondatban mondja ki az ítéletét: „A reális magánélet szembeállítása az irreális közélettel természetszerűleg sugallja azt, hogy a személyiség megvalósításának csak a magánéletben van (némi) esélye. ”33 A regényben így, ilyen határozottan nem mondatik ki sehol a konklúzió. A kritikus azonban félreérthetetlenül hozza tudomásunkra saját „megfejtését”. Szókimondásának társadalomkritikai élét szembeötlően látjuk, nem úgy, mint a müegészben. Amiért azonban ünnepli a regényt a kritikus, az valóban benne foglaltatik Esterházy művében. Amit tehát a kritikus mond társadalombírálatként, ürügynek nem, legfel­ jebb alkalomnak mondható. Mindenek előtt azonban a műről való hiteles beszéd. Veres András indokoltan bontja ki megállapítását: „a magánélet kényszerű és korlátolt menedék. Az egyedül értelmes emberi magatartás pedig ebben a helyzetben az, hogy játszunk... ” A regény M ikszáthoz fűződő szálát felfejtve Veres még tovább lép: „a mikszáthi maga­ tartás, bár nem nélkülözi a morális elemet, kizárja a szigorú ítélkezést: hiányzik hozzá a hit valamely átfogó értékrendszer bizonyosságában. ” Amikor Veres a regény társadalomkritikai oldalát hangsúlyozza, egyértelművé teszi, azonosul a szerzővel. így mindketten valami olyat állítanak, amely a fennálló társadalom alappilléreit lehetetleníti el. Nem hisznek a közéletben, s nem hisznek annak a társadalomnak a hangoztatott értékrendjében sem. Szegedy-Maszák Mihály ezt a hangot erősíti fel, amikor a „tagadás szellemét” emlegeti, ami szerinte áthatja a müvet, s ez adja a mű legfőbb erényét. Bojtár Endre azt is észreveszi, hogy milyen karakterű ez a tagadás. A regény humorát, „röhögtetőn vonásait vele együtt mindenki regisztrálja. Bojtár azt is megírja, minek szól a „röhögés”. Valóban, a regény röhögtet, de mit röhögtet ki? Bojtár: „Kinevetni csak azt tud­ juk, amit tökéletesen megértettünk, átláttuk szerkezetét, a magunkévá tettük oly módon, hogy nincs többé hatalma felettünk. ”34 Nem szükséges a találgatás, mit is ért meg a szerző és a kritikusa, minek a szerkezetét látták át mindketten, s mi az, ami elveszítette felettük a hatalmát. És olyannyira nincs hatal­ ma felettük, hogy már röhögni is képesek rajta... Ennél sértőbbet politológiai vagy szocioló­ giai elemzések terjengős oldalaival sem lehetne mondani a rendszerről. (És mindezt egy főnemesi család kései irodalmi sarja teszi... Lásd föntebb.) Megkérdőjelezhetetlennek vélt társadalmi alapértékek kerülnek egyetlen mozdulattal a sutba. Üres retorikává silányul a közszereplők minden mondata. 92 �Palócfold 98/1 A kritikusi, tanulmányírói ünneplés korántsem teljes kizárólagossággal szól a regénynek. Legalább annyira szól a tanulmányírók részéről saját értékrendjük másságának. Annak dicsé­ rete - szemben a hivatalossal. A folyóirat szerzőinek, s magának a folyóiratnak a szemlélete innen már nyíltan nem be­ lül marad azon a világnézeten, amelyet a lap több bevezetőjében, s a főszerkesztő Veress Miklós védekező jegyzeteiben megismerkedhettünk, hanem azon kívül áll. Méginkább: szemben vele. Sőt, a nevetés effektusa révén még fölötte állónak is gondolja magát. Mert a nevetés, az irónia szemléleti fölényt biztosít a számára. Többről nem is lehet szó, mert hiszen hatalmuk nincs, s az egyetlen és valóságos hatalom ter­ mészete változatlan, mégha fellazult is. (Vö.: késő-kádári korszak, puha diktatúra...) Mindezek mellett is kész csoda, hogy még újabb négy évfolyam következik, évente tizenkét számmal. Cene gál István festménye 93 �Palócföld 98/1 Az Esterházy-összeállításnak a politikai vonatkozások mellett el nem hanyagolható iroda­ lomelméleti vetületei is vannak. Például fontos hangsúlyozni, hogy mindegyik szerző regényelmé­ leti, prózaelméleti közelítést alkalmaz. Kimutatják - többek között - a regény „nyitott m ű ” (Umberto Eco) jellegét. Elemzik a regényíró megváltozott pozícióját. „A regény, amint írja ön­ magát" - formaképző elvet magától értetődő teimészetességgel alkalmazzák az Esterházy-mü esztétikai értékeinek kimutatására. Az olvasó átértékelt szerepét szintén tényként kezelik, s a társ­ alkotó minőségével ruházzák fel (Eco), miként az a nyitott mű esztétikájából következik. Az irodalmi hagyományhoz való kapcsolódás példáiként Kemény Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső nevét emelik ki. A jelenből Ottlik Géza, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Konrád György neve íratik le. Egyiken sem az irodalompolitika kedvencei, vagy mint Mikszáth, másért és másként elfogadott mint Esterházynál és az őt dicsérő kritikusok értékrendjében. V. Kiteljesedés és önvédelem Talán az alcímben található két szó fejezi ki legtalálóbban a következő négy év 48 szá­ mában foglaltak lényegét. Annak az értékrendnek a lassú kibontakozása, amelyet eddig nyomon követtünk, 1979-ig lényegében befejeződik. 1980-tól 1983-ig ennek a következetes alkalmazását figyelhetjük meg. A helyzet ideológiai és politikai meghatározottságai következtében magától értetődően állandó konfliktusok közben látnak napvilágot az egyes számok. 1981-ben arra is sor kerül, hogy bezúzzák a második számot, majd a késés miatt a 2 . és 3 . szám összevontan, feltűnően vaskos összeállításban jelenik meg. Erre a drasztikus lépésre azért került sor, mert a szer­ kesztőség kinyomtatta Géczi János szociográfiáját az ifjúság drogfogyasztásáról. A jelen valóságának sokat hangoztatott mélyreható feltárására irányuló irodalompolitikai igényt is kielégíthette volna Géczi szándéka. Kiderült azonban, hogy a valóság feltárásának is vannak határai. Ebben az esetben az a körülmény, hogy a szocialista ifjúság ab ovo nem lehet drogfo­ gyasztó... A lapszám bezúzása nyílt és drasztikus beavatkozás volt az irodalompolitika részéről. Az összevont lapszám, a késés, a hírek és pletykák az olvasó felé is jelezte a mozgástér határait. A szerkesztőségi belügy az olvasói tábor, a hívek ügyévé is vált. Üggyé vált maga a Mozgó Világ. Nem ez volt az egyetlen konfliktusa az irodalompolitikai felügyelet (cenzúra, ugye, nem létezett...) és a szerkesztőség között. Ezek egyre szaporodtak, majd az összeütközésig fajul­ tak. Ennek részletezése csupán eseménytörténet témánk felől nézve. Esetünkben tehát mel­ lőzhető. Ennyiből is megérthető viszont, hogy az irodalmi élet politikai felfűtöttsége miatt a fiatal irodalom értékrendjének megszilárdulása miként válik végül irodalmiból politikai kérdéssé. Olyan kibékíthetetlen ellentét jön létre a szerkesztőség és a hatalom között, amelyből már nem tud a két fél konszenzusos megoldással kievickélni.-^ Az 1983. évi decemberi számot már nem a szerkesztőség jegyzi, hanem a Lapkiadó Vállalat. 1984-ben hatalmi igényre új szerkesztőség alakul. Az a Mozgó Világ azonban már nem ez a Mozgó Világ, amelyet elemzé­ sünk tárgyául választottunk. Az idő távolából így látta ezt a két szerkesztőség is egy televíziós 94 �Palócföld 98/1 kerekasztal beszélgetés során, amit azzal is érzékeltettek, hogy külön-külön ült le a riporter­ rel a két szerkesztőségi kollektíva.36 Mindkét oldal elismerte, hogy nem irodalmi, művésze­ ti, esztétikai kérdések játszottak szerepet a konfliktus kiéleződésében, s a régi szerkesztőség felszámolásában, hanem politikaiak. Pedig erre az időszakra már nem volt magára hagyatott a nemzedék és folyóirata. A tizenkétszeri megjelenés, tehát a gyakoriság és a rendelkezésre álló felület növekedése azt is lehetővé tette, hogy a szerkesztőség ne csupán az ún. fiatal irodalom publicisztikai megne­ vezéssel jelölt alkotókat foglalkoztassa és közölje, hanem mindazokat, akikkel egyetért, akiket elismer. 1980 és ’83 között megfigyelhető a nyitás is a lap életében. Amiként bekövetke­ zett az évtizedforduló tájékára a belső differenciálódás, akként egy idő után már nem számított olyan mértékben szigorúan csak a saját évjáratok közlése, mint korábban. Természetesen, akiket a folyóirat oldalaira engedtek, nem voltak „testidegenek” a szerkesztőség számára. így közölhették például Konrád Györgyöt és Mészöly Miklóst, utóbbit pályája szempontjából is fontos müvei. A nemzedéki értékrend semmit sem hígul tehát, de nyitás történt, ami által látható integrációs szándék nyilvánul meg. Immáron bevonni mindazokat, akiket a nemzedék határain túl is értékteremtőként tételez a nemzedék. Ez már a korábbi szerepnek a kibővítésére tett kísér­ letként értelmezhető. A jelzett közlések ennek kezdeti jelei. A szándék azonban nem bontakoz­ hatott ki. A hatalom kimondta az „eddig és ne tovább” kemény szavait. Hogy miért tette, az egy másik vizsgálódás másféle szempontú kutatása körébe tartozik. VI. Összefoglalás A végjátszmában szemléletesen előállt megint a nemzedék irodalmi, művészeti törek­ véseinek paradox helyzete. Miközben mindvégig maguk érveltek amellett, hogy elavult, nem korszerű magatartás az az alkotói alapállás, amely saját szerepét a közéletiségre ve­ tett tekintettel formálja meg, s ezért ennek helyébe az esztétikumot, a művészi minőséget kell állítani, ezen művelet közben folyton a politikával háborúzott. Igaz, közben létrehozta sajátarcú müveit, beteljesítve Illyés Gyula mottónkban idézett feladatkijelölését, „...a művek legyenek a gondotok. ” A müvek megszülettek, s volt fórum, amelynek gondja volt a művekre. A nemzedék az esztétikum talajára helyezkedve is a politikával került szembe. Esterházy elhíresült mondása, amely szerint nem népben-nemzetben, hanem alanyban és állítmányban kell gondolkodnia az írónak, végre a valóságban is érvényesült. Jelentős alkotók nőttek ki a tömegesen jelentkező önjelöltek soraiból, akik másféle irodalmi felfogást testesítenek meg, mint az előttük járók többsége. Elmondható, hogy az irodalmi áttörés a tárgyidőszakban megtörtént. A keret azonban maradt olyan és az, amilyennek Löwenthal leírta. A Mozgó Világoi ugyan át lehetett szabni a politika kívánalmai szerint. A nemzedéket azonban már nem lehetett kiszorítani az iroda­ lomból. Miként olvasótáborukat sem a magyar közéletből. Alkotók, szerkesztők és befogadóik tért nyertek. A generáció és a velük rokonszenvező évjáratok küzdelmeinek egyik legfontosabb, minden esetre legkoncentráltabb csatái az iro­ dalmi értékrend változása szempontjából a régi Mozgó Világ hasábjain zajlottak le. 95 �120 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a3f74a7679661d77ef38fe5a06a5edac.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1998 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1998/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1998 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika