https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e4a52ba3f0fc3edb2ba3cef12ce54ed9.pdf 3f474cdda4094c148533d29903017f4a PDF Text Text A M adách-év elé Az Irodalom Visszavág Fábry Zoltán igézetében Vita �Zsuffa Péterfotója �Tartalom AZ IRODALOM VISSZAVÁG Tomkiss Tamás: Egy különös elegy Janox: Premierplán Szeberényi Adrián versei Kánya Krisztina versei Szabó Palócz Atti la versei Primajer Kornélia verse Jana Bitchaklová verse Iván Kostic versei Rizmayer Péter versei Ljubomir Dukic versei Lengyel Tamás versei Klajd verse Miroslav Kirs verse Gavrilo Tomié verse Kiss Marcell: Balett-terem Balogh Róbert: Asamódeus, a rókás és egy ember Bagu László versei Tomkiss Tamás: A bolond (versciklus) 403 404 405 407 410 414 415 416 417 420 422 423 424 425 426 427 429 433 MŰTEREM P. Szabó Ernő: Az emberi figura miatt lettem szobrász (Interjú) 437 VITA Bánlaky Pál: Terület- (térség-) fejlesztés Nógrádban 445 Vankó Attila verse Hajdú István: Az ember csak ül (próza) Mizser Attila versei 448 450 452 MÁRKHÁZI LEVELEK Csiki László: Mesélj tovább, ne hagyj magamra 454 HAGYOMÁNY Veres János: Fábry Zoltán igézetében Baranyi Ferenc: Nógrádi litera-túrák 457 461 A MADÁCH-ÉV ELÉ Erdődy Gábor: Előszó a Madách-évhez Tóth Éva: Éva és Ádám Andor Csaba: I. Fráter Erzsébet Szimpózium Kozma Dezső: Fráter Erzsébet a Madách-értelmezésekben Benes Istvánné: Egy őskép két asszonya: Anna és Erzsébet 465 468 474 479 485 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József E számunk szerzői: Főmunkatárs: Nagy Pál AZ IRODALOM VISSZAVÁG c. rovatunk szerzői határon innen és túl a barátaink. A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István A szerkesztő bizottság tagjai: Ardamica Ferenc Dr. Bánlaky Pál Marschalkó Zsolt K. Pcák Ildikó Paróczai Péter Zsibói Béla Felelős kiadó: Fehér Miklós Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Rákóczi út 36. Telefon: (32) 410-022, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 270 Andor Csaba a Madách Szimpózium elnöke (Bp.); Bánlaky Pál szociológus (Salgótarján); Baranyi Ferenc költő (Bp.); Benes Istvánné Madách kutató, grafológus; Csiki László író, költő, műfordító (Márkháza-Bp.); Erdődy Gábor miniszteri biztos (Bp.); Hajdú István (Szlovákia); Kozma Dezső irod. történész (Erdély); Mizser Attila (Szlovákia); P. Szabó Ernő müv.történész (Bp.); Tóth Éva költő, műfordító, a magyar PEN Klub munkatársa (Bp.); Vankó Attila (Szlovákia); Veres János költő, műfordító, Madách-díjas (Rimaszombat, Szlovákia) Borítóterv: Orbán György Kiadja: a Balassi Bálint Könyvtár 3101 Salgótarján, Pf. 18 Készült: a Balassi Bálint Könyvtár nyomdájában Salgótarján Szerkesztőségi fogadóórák: kedd 11-16.30 óráig szerda 11-16.30 óráig Számlaszám. OTP: 11741000-15450250 Terjeszti a Balassi Bálint Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 1997-ben megjelenik négy alkalommal. Egyes szám ára: 120,-Ft, előfizetési díj egy évre: 450,- Ft Kéziratokat és rajzokat nem őr/ünk meg és nem küldünk vissza! Folyóiratunk Budapesten megvásárolliató az Írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �AZ IRODALOMvisszavág Tomkiss Tamás Egy különös elegy amely nem is nagyon különös. Az itt következő összeállításban huszonéves fiatalok írásai olvashatók. Egyikük talán Ungváron él, másikuk Újvidéken, valaki Budapesten. Néhányan talán szerbek, mások esetleg magyarok. Lehet, hogy személyesen soha sem ta­ lálkoztak egymással, lehet, hogy nem is fognak. Természetesen máshogyan írnak mind. Sajnos mégis szembetűnhet egy közös vonás: az őrület. Ezekből az írásokból egv őrült világ, vagy inkább a világnak egy őrült darabja sejlik fel. A fiatalemberek úgy érzik, hogy tébolydában élnek. Persze a költészet mindig erről is szólt. Különbözőképpen érzékelhetjük az őrület jeleit: lehet, hogy háború van körülöttünk, városokat égetnek fel, lehet, hogy nincs, csak magunkban vannak hasadások. Valaki talán fontosnak tartja, hogy szerbiai magyar fiatalként szerbiai szerb fiatalok verseit fordítsa szerbről magyarra. Valaki talán fontosnak tartja magyarországi magyar fiatalként elkérni ezeket a fordításokat, és elolvasni őket, és elküldeni egy magyarországi magyar nyelvű lapnak. Valaki talán fontosnak tartja, hogy elolvassa ezeket ebben a lapban. Régiók, kultúrkörök, csoportok, egyének keverednek itt össze jótékonyan. Talán nem is olyan őrült ez az elegy. 403 �Janox Premierplán A próféta elrugaszkodik a szirtfokról. Gyönyörű a szirtfok, háttérben a lemenő Nap fé­ nye festi vörösre az ég alját, kodakvörös és kodakkék. Ez a szappan másképp habzik, mint a többi. Szól is ez a szappan, dallamos elektronikus melódia csendül belőle. Jól siklik a bőrön, a bőr és a tenyér között. A zuhanyrózsa célba vette a hátam közepét. Sistereg, habzik és gőzölög. Látjuk zuhanni a prófétát. Felfelé esik, lassan, de biztosan. Most látjuk csak, csinos für­ dőruha feszül a próféta testén, mélykék fecske ezüst csíkkal. Madárfészek a pálmafa tetején. Vagy korona? Benne csokoládé, csokibarna tojások. A Nap fénye most jobbról, odafentről éri őket, visszacsillognak. A karibi lány megnyalja a szája szélét. Izgalmas anyajegy. A próféta arca most betölti a képet. Mosolyog. Szája szavakat formál, még mosolygás közben is. Elragadó a fogsora. Tudja, tudjuk mi is, életünk fordulópontjához érkeztünk ezúttal, a döntő lépés lehetősége, mely választás kimenetelétől függ feltámadásunk, vagy hogy végérvényesen, élettelen teherként hullunk a mindörökké semmibe. Majd hirtelen, ahogy született, enyészik el a varázs, gyorsan, hogy önkéntelenül fóku­ szál rá szemünk, kinyílik a kép, a próféta mosolya sokadrészére törpül a zuhanó test feje táján, valahol ott, ahol a fejet sejtjük, már nem látható a csücsöri száj, csupán a mélykék fecske ezüst csíkkal, ahogy száguld fölfelé. Félő, hogy soha nem éri el az antennát. 404 �Szeberényi Adrián Lábnyomok I. Egy már túl-elérzett érzés vagy az sem; maradásom a maradás záloga; és a kint-tükörfény már sötét-sc bent csak múló lábnyoma. Lábnyomok II. Hunyjon, ha kell, még most ki a csend, a csend utáni némaság taván; hulljon ha kell, a hulló idő, át, a csendnek lábnyomán 1997. augusztus 19. 405 �Karácsony Attila grafikája 406 �Kánya Krisztina After party Amíg te a mesékben gondolkodsz, drága jó csöndem, az ablakod alatt királyfiak kínálják énekelve a speedet. Bukott hercegek árulnak és fogyasztanak, királylányokat erőszakolnak, akik később kegyetlen gyerekeket szülnek, és az esküvőn a papnak mondanak igent. Szeretkezés közben a hétfejűre gondolnak, meg az öreg király szavára: „Erkölcsét a szobádban próbáld ki!'’ Messze vagyok minden emberi érintéstől. Arccal rajtad - eltemetve fekszem. Az ölelés tart itt - kapcsolódnak ujjaidhoz a csigolyák. Homlokod a tenyerembe bújik - Itthagylak. Herceg! - sikoltom mégis, és te hátrafordulsz és a puszta két kezeddel fogsz megfojtani. 1997. június 18. 407 �Csak sorok Nem tudom arcodról letörölni, nem is lehet mindazt. Mit most homlokod és szemed elnyel végleg a térből. Tél lesz benned, drága, megint, engedsz a közönynek. Fáradsz, újabban meg is fagysz, csak csendet akarnál. Ráncaid élesek, engem is metszenek - fájnak a csontok Nem számít, még így is csak csókolni akarlak Adj, ha lehet még kérnem; nélküled elfogy a kedvem. 1997. június 23. Ma sem A gyerek keze csobban. a kád szélére ülök, arcomra boldog rugdalózás fröccsen. Lemosom - két simítás befedi a hátát. Aztán ugyanabban a vízben magamat is, ínséges idők járnak. Megtörülközök az apja mocskos törülközőjébe, tisztát teszek helyébe, és arra gondolok, hogy talán hajnaltájt, (férfikezet érzek a derekamon) de ma sem jön haza. 1997. augusztus 5. 408 �Legyél ! L a z u l j á l l a s s u l j á l a l u d j á l a kedvemért reggelente vaduljál l ap u l j á l ölembe terülj csupaszon mer ül j a kerülj beljebb 1 á F e s z ü l j és é r k e z z , ha k e l l , k é r d e z z csak legyél a j ókedv em. 409 Készülj. �szabó palócz attila I /1 . Nem állíthatom magamról semmiképp, furcsák a zord, szabályszerű rendszerek, a létünk holnap már semmit nem jelent, megírt sorok köszöntének, egyetért ki mára még el nem feledett téged - virrasztások története életem, s ha jóakaratukig szól, elhiszem ógörögökből friss vizekre térned az ideje igazán itt volna már, s most, hogy adódott az alkalom, főleg meg kellene ragadnod azt, ugyebár nem lehetsz te sem hányadosa törtnek, midőn az est, az éj ma itt újra vár, a létező szavak egységre törnek. 410 �1/15 Nem állíthatom magamról semmiképp, a létező szavak egységre törnek, itt nem villan ma pengéje a tőrnek, mondjad el újra hitednek kezdetét. Oly ritkaság, hogy szeretve tisztelünk, már a főhajtás is csak mímelt lehet, nagy szavakká vész, mást már nem is tehet, minden különbözőséget megvetünk. Nemcsak az időnek van számítása, ezernyi számadat erjed vágyva kint, folyton beledöglünk a pusztulásba. Bizonytalanságból épült falaim, szemünk vakság, a vágyak tagadása, hogy a vallásnak áldozom napjaim. 411 �Szernovodszk nem a maradandóságáról lesz híres (a szétbombázott) Szcrnovodszk ma még a hírekben szerepel de holnaptól már a dokumentációkba, az archív umokba vonul vissza léte, hogy harmadnapra az Isten is elfelejtse hogy egy kis csecsen falucska vagy városka volt jövőre senki sem tudja már 412 �Karácsony Attila grafikája 413 �Primajer Kornélia Folyóhang-játék Idegen lépte át a folyót, idegen hidegen hallgatott lehetett vagy három napja három folyót öt nap alatt égetett folyó tündéreket, manók viaskodtak víz alatt táncot roptak loptak ők is hang játékokat. Hang lebegett a víz felett hangod lebegett a folyó felett te magad vagy a folyó hangod teremtett - engem libegtél - égő víz vagy, hangod lettem, hangtalan vagy, hangomtól patak égett égetett, meg nem égetett, én lettem belőled, megalkottalak. 414 �Jana Bitchaklová Apuka magyaráz - Mi a szerelem? - Mindenkinek van? Ezt kérded tőlem? S a választ nem mondom, előbb meg kell fontolnom. Igen, előfordul. Szeretni mindenki tud, sőt van, aki vadul. - Az a valami furcsa? - Mire való a szerelem? Á, nem, egyszerű, de felemelő érzés. Ó, az sokmindenre, terád, énrám, és sok kisgyermekre. - Milyen színű? - Kit szeretsz, apu? Színtelen, és a szivárvány összes színében ragyog. Hát téged, meg anyut. Őt neked is szeretned kell. És a szomszéd nénit is. - Mekkora? - És a szerelmet, hogyan csinálják, apu? Van kisebb, és van nagyobb, ezt tudhatod. Hát... izé, így is, meg úgy is... - De hagyjál már békén! 415 �Iván Kostic A maratonfutók A stadion kijáratához a néző már késve érkezik. A reflektorok kialszanak, fénylik a letaposott legelő. A stadion bejáratához a futó már késve érkezik. A reflektorok kialszanak, fénylik a letaposott legelő. A holnapi újságokban majd láthatod, késő volt, ilyet senki se láthatott. A patak lebetonozták a háza mellett elfolyó patakot csatorna lett belőle, mely a város alatt átvezet Mezítláb átvágott rajta. Éjjel, hogy senki se lássa. (Szabó Palócz A ttila fordításai) 416 �Rizmayer Péter Háború A háború zöld és nagy, mint földrehúzott katonaruha, hol a fehér ejtőernyőket messze sodorta a szél, nem érnek földet el. Mert ti, kik oly mélyen vagytok a földben, anyák veséjében értek, és esténként janicsárszombatot ültök, már hajnalban öltök, lyukat az arcom helyén téptek, mert ott beléphettek hajnal agyamban. 417 �Saját Megmondtam mikor a parton, térdig vízben állva fényképezte Isten bárányait: Még nem tudom átvinni. Ábránd Zökken az ábránd furcsa kulcsa: máié lovaskocsis. Hajnalban csattintja az eget, ha éjszaka vetett, nappal learatja. Büntetve mind És mi, a fagyhalál után, büntetve mind, fekete szemekkel, dermedve hallgatunk. 418 �Karácsony Attila grafikája 419 �Ljubomir Dukic csak tizennyolc éven aluliaknak amíg a frakkomban fürödtem a parton egy cigányfiút kilencbe vágtak könnyeim most érte hullanak a könnyek poharából s majd ha felébredek tizenhat óra lesz s ha kedves a létezés akkorra már messze járjatok itt pedig, kedves éber követőm, egy piros háromszögben végződjék a képzelet (Szabó Palóci Attila fordítása) 420 �A lebilincsezett honfiak végső ideje volna már. hogy a „szőke tiszán” rendezzék a világ dolgait, ha nem is a mennyből zuhantak közénk szikrázva egymásra néznek ottókám pistám és ljubókám három őskanizsai diszkrécióban ébredés nyelvöltögető költői nyelven saját verseik szilánkjaiként mondanák, lebilincselve meghonosodtak itt a szél majdan odébblibbcnti a levelet filantróp módon kél a kapcsolat a természet társaságában önmagukból már ez is átlapozható {Szabó Palócz Attila fordítása) 421 �Lengyel Tamás KEVÉS! (Tsúszó S. - hála neked) Ennyi. Illetve ennyivel is több. A megvilágosult Nőm lelke sötét kút, de érzem, felleltem most a fenekét. Probléma Először volt a nő. Egybenyomott halmazállapot. Kerekeken gördülő mosoly. Elhányták. A gondolataimat elhányta. Magát valahonnan ismerem. Közhely. Ez nekem mindig gondot okoz. Közhely. Nyert. A királyfi hátraarcot csinált és végigtotyogott a baromfiudvaron. 422 �Klajd A felismerés Az álarcom minden este levetem S a rothadó falra akasztom Minden év iszonyodva rátapad Valós küllemem lebegve fakasztom A valós vágyak csömörben nyugszanak A valóság teltházat hirdetett Nyugtalan lényem sikerrel titkolom Színjáték mindez, magamra ébredek Magamat törv e másoknak jó leszek De neked most egyet beismerhetek Az években téves arcok rejlenek Magamban már nem látom az énemet Minden a fejemre nő Hazugság, kínos tévhitek Mire hátrafordulok Réges-rég más nem leszek 0Szabó Palóci Attila fordítása) 423 �Miroslav Kirs A szemedben A komor est a sötéttel párosul A nyitott ablakon át Beteges társadul A s/oba sötétjében rám gondolsz A szemem árnyékolja a falat A szemem láttára... A szemem láttára Tűnik el az est Embereket hallasz Élettelen test A szobádban A szemedben A nappalok élnek És meghalnak Az éjszakák (Szabó Palóci Attila fordítása) 424 �Gavrilo Tomic Egymagunkban ruhátlan állunk Mikor az éj a nap emlékezetéből kiesik és a tegnapok hibáitól mcgtisztultan ébred, esős mosolyával, összeráncolt felhőivel még tegnapot sirat, sétára kél akár az álom, akár a csepp az életem. Akár a kutyák, kóborok leszünk. (Szabó Palócz Attila fordítása) 425 �Kiss Marcell Balett-terem A balett-terem, ahova sohasem mentem be, a félemeleten volt. Jóval több időt töltöttem - míg nővéremre vártunk - az előszobában, amit a balett-teremtől egy átöltözésre és a szülők által várakozásra használt nagyobb szoba választott el. Az átöltözőszoba volt az idő, rövid nyüzsgő öltözésdagály és hosszú várakozásapály. Az előszoba a mérsékelt csend. Itt - az előszobában - nem tódultak keresztül csoportok befelé és kifelé. Párosá­ val, legfeljebb hármassával mentek át az emberek az akkori viszonyok között nagyobb-WCméretű helyiségben, melynek berendezése, kopott tapétáján kívül, egyetlen, az ajtó használatakor zavartan himbálódzó, nagyon erős fényű villanykörtéből állt. A tapétáját jól ismertem az előszo­ bának, sőt, meglehet, hogy ezt a tapétát ismertem a legjobban gyerekkoromban, de most, írás közben, nem emlékszem rá teljesen és valószínűleg nem fogom megtudni már soha, hogy is nézett ki valójában, mert azóta, úgy hallottam, eladták a balett-termet és a helyére iroda költözött úgyhogy, gondolom, a tapétát legalábbis felülfestették. Virágmintás tapéta, amin a virágok nem hasonlítottak egyetlen létező virágra sem, pedig egyszerű formával, három vagy négy színben virítottak egymástól pontosan egyenlő távolságra. Az egyik nap minden befelé tartó felnőttől megkérdeztem, hogy milyen virágok ezek, de csak mosolyogtak bambán, miközben megvereget­ ték a fejem és már el is tűntek az ajtó mögött. Az óra végén, az átöltözés kavargásában, mint minden „balettnap ’ minden átöltözésekor az ajtóra tapasztottam a fülem - akkor még nem sza­ vakért vagy mondatokért, hanem csak úgy - és hallottam a balettórák alatt megszakítás nélkül kötéssel foglalkozó, lóarcú anyukát, amint rólam beszél a szüleimnek, hogy „be kéne íratni a kicsit valami bijojógia [így mondta: bijojógia] tanfolyamra”, mert láthatóan nagyon érdeklődik a természet iránt és ezért nekik (szüleimnek) kötelességük, hogy belőlem „nagy bijojógusf ’ nevel­ jenek. A választ (dehát még csak öt éves!) a lóarcú anyuka nem várta meg. Visszament önállóan(ü) öltözködő lányához, „azőegyedülivigaszához”, hogy elvégezze rajta az utolsó simításokat, a hajába fűzzön egy olyan rózsaszínű masnit, amit már ötévesen is undorítónak találtam, hogy a hajába fűzze ezt az undorító masnit, annak a lánynak, aki - ha jól tudom - hat évivel később, tizenhat évesen, megszökött és pár hónapra rá, mint kétgyermekes anya, szőke fiúikrekkel tért vissza. 426 �Balogh Róbert Asamódeus, a rókák és egy ember „Az utolsó eset, hogy pszichologizáltam! ” „Még az ördögben is az ördögöt figyeli. ” (Franz Kafka) ( Előhang) Amióta kinőtt suttyókorából kijárt a faluból, mindig megküzdött az ördögfiákkal, erre lófráltak csapatostul, mindegyik férfiasságát akarta összemérni vele, az egyik ördögfiók megelégedett annyival, hogy hatalmas dorongként meredező hímtagját lóbálta felé és szi­ szegett, hogy szodomita mutassad már a gonosz kardocskád, na ki vele te pihés szőrű, de a legtöbbel meg kellett verekednie, hiába voltak még csak akkorácska ördögfiák, hogy csak szörcsögve, selvpegve beszéltek, először sárgombóccal dobálták meg, hegyes kis szarvuk közé törölték sáros mancsaikat, apró vadkecskepatáikkal dobbantottak ezek a kivagyi ördögfiák hamar rájött, hogy forró ülepük működését nem tudják szabályozni, csak rugdalnak össze-vissza, karmolásszák, bűzös böffentésekkel elkábítani, tüzes szellentésükkel megpörkölni igyekeznek ellenfelük haját, arra is járött, hogy az ördögfiák a pokolból úgy járnak a napvilágra föl, hogy forró ülepüket befúlják a földbe, az megolvaszt előttük mindent, s ők csak átcsusszannak a lyu­ kon, verekedés közben elég volt csak kibillenteni az ördögfiákat egyensúlyukból, úgy, hogy ülepükre pottyanjanak és máris mentek vissza fenékpostán az öregapjukhoz. Egyszer egy vasárnap jókora, majdnem komoly kanördög bukkant föl, éppen előtte pár lépéssel buggyant ki a földből, s ő már készült is, visszapenderíteni a komát oda, ahonnét jött, de az ügyesen bojtos farkát rátekerintette a lábára, s abban megkapaszkodva patára szökkent dühösen: 427 �Balogh Róbert Asamódeus, a rókák és egy ember - Hát te, - kezdte - ki mersz állni velem életre halálra beste ember? Megtiporjalak patáimmal, te bakszar? Tüzes ülepemmel megpörköljelek-e? Ej, co, fogaimmal szétcincál jam -e piheszörös bőrödet? - Mit állasz utamba, s borzolod pár szál szőrödet?! Ne szájaljái, kiállók én tevéled, de csak úgy, hogy a győztes nem öl, hanem a vesztes élete fogytáig szolgálni fogja őt, mint hátasállata. - Nyűg vagv te nékem. Rajta pát pulya! - rivallta az ördög, ekkor ő szájába szappanport tett egy csipetnyit, éppen azzal ment hazafelé a faluba és belecsimpaszkodott gyorsan a kanördög orrába, az meg közben csípni kezdte, szarvával döfködött, farkával, mint ostorral csapkodott, de az ördög mind hamar elfárad napvilágon, hagyta hát hadd tomboljon, amíg nap szívja ki erejét, hagyta, hadd nyaldossa kecsurranó vérét mohón, közben ő szájban nyállal keverte a szappanport, s buborékokat eregetett, a nagy mafla kanördögfióka fejére irányította, ahol a szappangömb hozzáért kipukkadt, a fekete bunda beszürkült körülötte, minél inkább fakult egyre jobban megjuhászodott, s nem telt bele két perc már gúzsba köt­ ve szürkén rimánkodott a kegyelemérrt, ám ő megparancsolta, hogy változzon szamárrá, s amíg él, addig cipelje őt a hátán, legalább kitanulja az ember világát, ha meghall eredjen hát a pokolba melegedni. Az ördögfióka négykézlábra állt s hipp-hopp szamárrá vált. Zsiijja Réterfotója 428 �Bagu László (nagyon könnyű cigaretta) mi vagyunk az asztalon szeretkezők a szerelem szótlan vallatói hozzánk semmi hang nem jut el kézmozdulatokkal jelezzük egymásnak a halál végtelen történéseiben együvé tartozunk mi nem süllyedünk szőnyegekbe érezni akarjuk bőrünkön a préselt farostlap hidegét félni akarunk, hogy valaki ránk nyit ki akarjuk számolni az időt hogy nyelvünkön tudjuk a reklámok ízét forogni akarunk, mert vinilből való testünk s a másik a tű, ki mindenütt összebarázdál majd használni akarjuk ezt a zugot mi nekünk élni adatott itt vackoljuk el magunkat télére vagy ha két indulás között aludni vágyunk ne keltsen minket senki fel 429 �árnyék.txt ünnep múltán b.-ből hazaúton még láthatsz hófodte csúcsokat mitől olyan érzésed támad mintha kilimandzsáró magasodna előtted föl s ha tovább nézed szemfenekeidre szavannák inverz képe ül ez az az állapot amikor én is fehér inget öltök nyakkendőm tűjét meg-megigazítva bolyongok a márciusi szélben lehet hogy embereket szólítok le vagy vonatra szállók orgyilkos kedvem kitölteni megérteni ti. nagyon nehéz tavasszal miért esik hó s miért fagy a postás arcára hogy levakarni csak bőrrel együtt lehet emlékeztessen míg élsz beavatási szertartások hegtetoválással járó attitűdje látnád modorát látnád a hírhozót látnád az embert ki papírgalacsinokat fricskáz a légbe miközben tudja mit mások most írnak és sejtenek bólintanál helyettük is ő lesz mind ki halni fog és nem támad soha fel �• megnyúlna akkor a szád mint dél­ utáni árnyék a földön hol nyár nyarat követ és jutna eszedbe régi szafári és félnél hogy sátrad sarkán ismét üvölt a vad még akkor is mikor már messze jársz • ott trófeák díszítik nappalid falát dolgozóasztalodon vaskos kötegbe gyűlnek feladatlan üzenetek és még vastagabb rétegbe a por de a szobák homályos zugait félvad törzsek lakják be kik nem tudnak kerékpáron közJekedő kísértetekről táskával a vállukon • lépnél annak okán vagy tennél mozdu­ latokat vonatra ülve bámulnád az ablak piszokfoltos üvegére felfeszülő egyszáling-nvakkcndős manust látnád a havat homlokán mint körülötted mind a tanúságtevők köztük egy hosszúhajzöldszem lány kivel vélhetőleg nagyon messzire el lehet menni onnan már csak egy köpés nairobi 431 �Karácsony Attila grafikája 432 �Tomkiss Tamás A bolond A bolond aki ellenségének fogadta ezt az olcsó poklot kezdi bolondnak érezni magát. Bölcs immár aki látja: drágán is pokol a pokol és ha józanul olcsón kapja de bolondnak nézik az jobb dolog mint belebolondulni a drágaságba A bolond a városban él és közveszélyesnek érzi magára nézve hogy higgyen ezekben. Bölcsen kivár és még nem áll tovább: a pokolból árad felé a megjegyeznivaló. Úgy tesz néha mintha álruhába bújna és elviselné ezt a sok normális életet. Néha pihenni akar megöli magát 433 �3. A bolond elhatározza hogy egyszer s mindenkorra rendet teremt. Megmagyarázza szépen az ápolóknak hogy csak játék az egész és távozik. Azok pedig elhiszik és ostobának érzik magukat. De minden a rendes kerékvágásba kerül: az ápolók ápolnak másokat az egészséges levegő pedig betölü a távozó légüres terét. A pokol szebb és józanabb így 4. A bolond nem hisz a létezőben a nemlétezőbcn még kevésbé hívő kutya hitele a minden mindenben senki kéri hogy hagyják boldogulni lassabban de bolondul nézelődni szerte c mindenben Kezdi szeretni a pokol 4 34 �5. A bolond a színpadon játssza hogy józan. Nevet belül ezen a közönségen Isteni Tragédia nevezi magában ezt a bizonyítékot de csak a poén kedvéért. Azt játssza hogy fél 6. A bolond ha ébred akkor kezdi az álmot. És mikor alszik köszön a halálnak A bolond örömet érez ha éli hogy mindene fáj belül. Az őrület benne végtelen magányt diktál mint alkalmasságot a letisztultságra és a sötéttel tudja csak hívni a fényt 435 �8. A bolond hallja a zenében az igazán bolondok lélegzését. Ilyenkor megőrül vérében tombol a Harmónia. Megszabadul tan garázdálkodik egy végtelen jövőben ahol már nem kell akarni sem elég a lét megbolondítani azt ami kívül még áll 9. A bolond ha fél rettegi magát 10. A bolond nagykorú lett. Nem hisz már a gyógyulásban 436 �M ŰTEREM P. Szabó Ernő Az emberi figura miatt lettem szobrász Beszélgetés Párkányi Péter szobrászművésszel A századvég Magyarországát az eljövendő korok tör­ ténészei valószínűleg nem a szobrászat nagy korszaka­ ként tartják majd számon: a fordulat időszakának szo­ bordöntései után a pénz, a közös akarat egyaránt hi­ ányzik ahhoz, hogy jelentős művek szülessenek. Kivéte­ lek azonban természetesen most is vannak, ahogyan ki­ vételes tehetségű fiatal szobrászok. Közéjük tartozik az 1967-ben Balassa-gyarmaton született P á rk á n y i P éter, aki 1987-95 között végezte a Képzőművészeti Főiskolát, s aki már elsőéves korában azzal büszkélkedhetett, hogy egyik műve köztérre került. „Túlkorosként” immár, de néhány hétig még a Képzőművészeti Főiskola műtermében dolgozik. Ott az Epreskertben beszélgettünk eddigi, évszámokban mérve rövid, sikerekben azonban igen gazdag pályáról. Mindenekelőtt az indulásról. - A kezdetet az jelentette, hogy a nővérem, aki grafikával foglalkozott, elvitt ma­ gával a gyarmati rajzszakkörbe. Művészeti középiskolába szerettünk volna járni, de ez valahogy nem jött össze. Gimnazista voltam, amikor édesapám dolgozni kezdett az Egri Ist\>án vezette népi fafaragó körben. Megismerkedett Szederkényi Attila szobrászszál, harmadikos gimnazista koromban engem is elvitt hozzá. Attól fogva szinte m in­ den nap jártam hozzá. Korrigált, de fizetséget nem fogadott el. 437 �P. Szabó Enni Az emberi figura miatt lettem szobrász - Talán fe lfe d e z te ben n ed az igazi tan ítván yt? - Talán. Megkedveltük egymást. Ő akkor már nem dolgozott. Ez. talán valamiféle kisvá­ rosi csömör volt, azoknak az állapotoknak a következménye, amelyek máig is jellemzik a megyét: mindenki meghúzza a maga területének határait. Ő, amikor végzett, megpályázta az egyik gyarmati műtermes lakást, s így lett a „városi szobrász”. Néhány évig ott volt akkoriban Tornay Endre András is, azután elment Kőszegre. De vele nem kerültem köze­ lebbi kapcsolatba. - K önnyen b eju to ttá l a K épzőm ű vészeti F őiskolára? - Másodszorra Attila készített fel. Voltak olyan is, akik negyedszerre felvételiztek, s még akkor is azt mondták rájuk: tehetségesek, de szerezzenek tapasztalatokat. De nem volt ez olyan rossz. A rendszerváltozás óta egészen másként van: tizennyolc éveseket vesznek fel, akik képlékenyek, könnyebben formálhatók a tanárok képére. - A m i azJ ille ti , té g e d láthatóan nem érin tett m eg ta n á ra id Kiss István és Jovánovics Cyörgy eg ym á sétó l egyébkén t alapvetően e lté rő stílusa. - Mondjam, hogy nem voltam képlékeny? Amikor 1986-ban a főiskolára kerültem, némiképp a nonfiguratív szobrászat felé irányultam, két-három művem készült ebben a szellemben. Azután jött a kihívás: mintázásból közepest kaptam, azzal, hogy modoros vagyok. Erre nekiveselkedtem, hogy megmutassam, igenis tudok aktot is csinálni. Három hónap alatt két életnagyságú aktot mintáztam, s megnyertem a József Attilaportrészoborrá kiírt pályázatot is. Az első évfolyam második félévében volt ez, nagyon sokat dolgoztam. - Vidéki fia ta le m b e rk é n t hogyan szoktál hozzá a fő v á ro si életh ez? - Az elején - vagy három évig - rettenetesen szenvedtem. Őrjöngtem, ha ki kellett men­ nem az utcára, szerencse, hogy az Epreskert egyféle védettséget adott. Ma persze minden más, sőt. ha hazamegyek, otthon érzem egy kicsit túl lassúnak a dolgokat. Persze érdemes megemlíteni, hogy például a palóc népművészet valahogy nem érintett meg igazán: talán nem az van a génjeimben. Édesanyám családjában iparosok voltak, édesapám Pestről került Nógrádba, fönt laktak a Várban, sokat mesélt a fiatalságáról. - H a stílu sá va l nem is h atott rády köztéri szobraival , akár p o zitív , akár n eg a tív m ódon K iss István m égiscsak befolyásolhatott. - Nem zördültem össze sem vele, sem Jovánoviccsal, de hatni egyik sem hatott rám. Kiss elég drasztikus módszerekkel irányított a figurális szobrászat felé, ez azonban elég sok sikert hozott nekem. Kezdetben tartottunk tőle, a politikai emlékműveitől, de tanárként 438 �Az emberi figura miatt lettem szobrász P. Szabó Ernő nagy szabadságot adott, partner volt hat fős évfolyamunk ötleteihez. Jovánovics harmadéve­ sen vett át. Ő is hagyott dolgozni, azzal, hogy annyira önálló vagyok, hogy nem mesterként, hanem kollégaként szól hozzá a dolgaimhoz, ha megkérdezem. Visszatérve a figurára: szobrász az emberi alak miatt lettem, s csak kitértem az absztrakció felé - egyébként az akkori három nonfiguratív kisplasztikám ment el a legsimábban, talán azok voltak a legpiac­ képesebbek. - Több ezer év fig u rá lis szobrászat a és negyven év ro sszem lék ű k ö ztéri e m lék m ű vei után m ié rt é rd ek elt a fig u rá lis szobrászat? - Sosem gondolkodom azon, mit akarok csinálni a figurával, ez jön magától. Ugyanakkor minden pillanatom azzal telik el, hogy ezen gondolkodom, de nem tudom elmondani. Hogy kik hatottak rám? Rodint Afanzut éppen úgy említhetném, mint az absztraktokat. Mindegy ugyanis, hogy kívülről mi a szobor. Egy dologról szól: a szobrászatról. Egy szobrász számára minden jó szobor stílusának jelentést kell hordoznia. Én is tudnék bármilyen stílusban jó szobrot csinálni, de nem ez a cél, hanem az. hogy Párkányi Péter legyek. Azokban az években a főiskola jó szak­ mai alapokat adott. Azután jött néhány év, amikor a tanárok azt hangsúlyozták, mindenből lehet szobrot csinálni. Ez is igaz. De ma a vizsgára újból anyagból kell szobrot csinálni. De miért kellett ehhez eltelnie három év nek? Nem vagyok bronz- vagy kőmániás, de legalább annyit sze­ retnék, hogy a szobor az én életemben fennmaradjon. Más kérdés az utókor. - A k á r m án iáku s vagy , akár n em } gyorsan kö- illetve bronzszobrásszáf egészen p o n to ­ san h ivatásos m ű vésszé váltál. E lső köztéri szo b ro d elsőéves fő isk o lá sk é n t készítetted. - Ez volt az a bizonyos József Attila-mellszobor, amelyet a Kiss-osztály hat elsősének meghirdetett pályázat előzött meg. Egyébként nem én voltam a befutó, s ez később is így volt, Körmenden. Szombathelyen is. Tízezer forintot kaptam a József Attila szoborért, ami­ ből anyagot vettem, amiből megcsináltam az Oltárt, amit azután a francia nagykövetség Baudelaire-pályázatára küldtem be. Minisztériumi díjat kaptam rá. - M in th a a p á ly á za tf a n yílt m eg m érettetés kifejezetten vonzó fe la d a t len n e szám odra: így ju to ttá l e l m ű vésztelepekre is , N ém etországba , Szardíniára. - Itt kőfaragó szimpozion volt, amelynek végén első díjat kaptam. Most azért dolgozom elsősorban bronzzal, mert egyszerűen erre van lehetőségem. A Rítust fából faragtam, azt mondták, kifejezetten ez az anyag való nekem. A körmendi IV. Bélánál azt hallottam, kife­ jezetten köves vagyok. Most egyébként megint szeretnék márványt faragni, de egyelőre Magyarországon. Ha van öntöde, a legegyszerűbb a bronzzal dolgozni. A reneszánszban segédek tucatjai dolgoztak a szobrász keze alá, most nem találsz egy embert, aki egy geo­ metrikus formát tisztességesen kifarag. A IV. Béla-szobrot öt hónap napi tizennégy órájá­ ban magam faragtam. A bronzot én öntöm, cizellálom, én állítom fel. Csak így őrizhető meg az a minőség, amely azért néhány művésznek még ma is igénye. 439 �P. Szabó Enni Az emberi figura miatt lettem szobrász - H ogyan kerü lt sor a körm en di szobor m egfaragására? - 1992-ben meghívásos pályázatot hirdettek rá a város fennállása 750-ik évfordulója alkal­ mából. Előtte szerepeltem a taijáni 1956-os emlékmű pályázatán, ennek ismeretében hívtak meg Körmendre. Az eredeti tervekhez képest változott itt jó néhány dolog, a carrarai márványhoz viszont ragaszkodtam. Négy méter magas a mű, a figura életnagyságánál kicsit nagyobb. Két hatalmas márvány kőtömböt hoztak Olaszországból, itt faragtam őket az Epreskertben. - E rre m on dják , h ogy csak ki k ellett bontani a kö b ö l a fig u rá k - Igen, de voltak, akik azt mondták, annyira „ki van bontva", hogy az már nem anyagszerű. Erre eszembe jut, amit Medgyessy Ferenc mondott: legyen a szobor egyszerű, anyagszerű - igen, ez nála így is volt, szavai viszont sok képszerű szobrásznál egyszerű önigazolást jelentettek. Michelangelo azt mondta: a szobor akkor jó, ha le lehet gurítani a hegyről és egyben marad. Nos, Bernini művei biztosan nem maradnának egyben, mégis fantasztikusak. A körmendi szobrot augusztusban avatták fel, 1994-ben, három hónappal korábban, májusban nyertem meg a szom­ bathelyi 1956-os emlékműre kiírt pályázatot. Ezt a szobrot Both Béla lelkes szervezőmunkájá­ nak, illetve a közadakozásnak köszönhetően állíthatták fel. A második fordulóba Kiss Sándor szobrászművésszel jutottunk, ő azonban visszalépett. Én pedig nyolc variációt mutattam be a zsűrinek, amelyek közül a nyolcadikat fogadták el. A szobor - szarkofágon fekvő Krisztus-szerű áldozat, mögötte oszloppal, amelyről lepel csúszik le, takaija be a halott arcát - tavaly májusban a helyére került, közben azonban elfogyott a pénz, s a tér átépítése elmaradt. Párkányi Péter szobra 440 �P. Szabó Ernő Az emberi figura miatt lettem szobrász Párkányi Péter szobra - K iv é te le s leh etőséget k a p tá l ezzel a k ét köztéri em lékm űvel, rá a d á su l olyan id ő sza k ­ ban, a m elyre n em annyira a szoborállítás, m in t inkább a szobordön tés volt a je lle m ző \ S osem é re zte d b én ít ónak, erődet m eghaladónak a fe la d a to k a t? - Nem is mértem fel, mekkorák ezek a lehetőségek, egyszerűen dolgoztam. Most, hogy nincs munka, van időm átgondolni az egészet. Akkor csak jó szobrokat akartam csinálni, egy kicsit szégyelltem is magam, hogy ezért pénzt kapok. Romantikus gondolatok éltek bennem. Ezek most letisztulnak. Le kell számolni azokkal a sablonos elképzelésekkel, amelyek szerint a művésznek szenvednie kell, hogy jó műveket készíthessen. Ha egy szob­ rász éhezik, nem tud faragni. Sőt, ha nincs pénze, egyszerűen nem tud szobrot csinálni. Egyébként én is teljesen eladósodtam. Készülök egy tizenegy életnagyságú figurából álló szoborra, amelyből gipszben hat van már készen, s négyet le is öntöttem. Néha gond, hogy hogyan vegyek száz kiló bronzot. - M ajdn em tíz évn yi itt tartózkodás után ham arosan elm ész az E preskertből. H o l fo g s z dolgozn i? - Erre azért gondoltam. Időközben ugyanis annak a kétszobás lakásnak az egyik szobá­ ját, ahol feleségemmel és gyermekünkkel lakunk, pótműteremmé alakítottam. Készülünk arra is, hogy létrehozunk egy öntödét, ahol később is készülhetnek olyan „szerelem­ szobrok”, mint például a L assított lónézés , amelyet a magyar szobrászati kiállításon mutattam 441 �P. Szabó Enni Az emberi figura miatt lettem szobrász be, s amely most itt áll az Epreskertben. Ez egy abszurd szobor, arról szól, hogy ilyen valójában nincs is. Szól a használhatatlan dolgokról, szól a gyermekkori madzagon húzott lovakról, de főleg arról a sok rossz köztéri szoborról, amely lóval, ló nélkül, most is ott áll a talapzatokon. - A h etven es évek elején Mclocco Miklós - akit egyéb k én t te korábban tö b b szö r is n agy tiszte le tte l e m leg ettél - egész kiállitásn yi an yagot szán t a rossz k ö ztéri szo b ro k iro­ n iku s elem zésére. S ok a rossz szobor , a j ó t könnyebb len n e m egszám olni. D e m itő l j ó a k ö ztéri szobor? - Számomra egyszerűen érzés, hogy jó-e vagy nem. Vannak szakmai kritériumok, ter­ mészetesen, amitől mesterségbeli szempontból ilyen vagy olyan egy mű. Ettől azonban még egyáltalán nem biztos, hogy jó. Ez minden szobornál máshogyan van. De valahol érezni lehet a minőséget. - A m elyn ek kialaku lásában a m űvész teh etség én , kon cepcióján k ív ü l szám talan egyéb szempont^ elsősorban a m eg ren d elő elvárása is belejátszik. N em tú lságosan n a g y az a kom prom isszum y a m elyet a köztéri szobrásznak m eg k ell kötn ie? - Nagyon fura dolog ez. A tarjáni 56-os pályázat bennem nagyon nagy csalódást oko­ zott. Nem is akartam indulni Körmenden, ahová meghívtak. Azután csináltam egy pimasz szobrot, hogy gyorsan túl legyek az egészen: a királyt kiharapott almára ültettem. Nem akartam nyerni, nem számítgattam. Tiszteltem annyira Melocco Miklóst, hogy nem akar­ tam olyan pályaműveket készíteni, amely nem én vagyok. Mégis én nyertem meg a lektorá­ tus, az önkormányzat és a lakosság külön-külön lebonyolított szavazását. Olyan volt ez, mint a mesében, sem előtte, sem utána nem volt ilyen. Ezért úgy gondolom, hogy a dolgo­ kat a helyükre kell rakni. A megrendelő szeretné teljesen kifacsarni a szobrászt, és viszont. Eddig sikerült megvédeni a saját elképzeléseimet. Mert az viszont tény, hogy megrendelő nélküli köztéri szobrászat nem létezik, ennek elfogadása nem jelent önfeladást. De most nem is nagyon fenyeget a kompromisszumkötés veszélye - nincs megrendelés. - M ik a te rv e id a k ö v e tk e ző évekre? - Először is vannak nagyléptékű, függőben lévő munkák. ígéretek, és inkább külföldiek. Ta­ valy nyárra meghívtak Amerikába: a Grand Canyon mellé kértek egy egyetemi városban Plagstaíf - egy szobrot. Ez is pályázat útján ment. Kőből és bronzból készült a szobor, a fémmun­ kák egy részét már itthon elkészítettem, ott három hónapom volt, hogy a köv et megfaragjam. A figura életnagyságú, talapzattal együtt 2,7 méter magas. Ha volt igazán nagy élményem - azon túl természetesen, amit egyáltalán egy ilyen utazás nyújthat - az volt, hogy szemben az itteni állapotokkal, minden apróságról gondoskodtak a megrendelők, egy csiszolópapírért nem kellett szólni, ha elfogyott. No meg az, hogy minden ember láthatóan művész, amennyiben „megcsinálja magát". Az más kérdés, hogy nagyon sok igazi művész végül is nem a művészetből él. Úgyhogy én, mint kelet-európai, föltűnést keltettem, hogy ebből élek. Úgy ahogy... 442 �P. Szabó Enni Az emberi figura miatt lettem szobrász - N ovem berben érkeztetek haza. M i történ t azóta? - A május-júniusban rendezett Magyar Szalonon kiállított Rózsafüzér című művemen dolgoztam. Részt vettem pályázatokon is, például a dunaújvárosi Kossuth-Széchenyi pályá­ zaton, ahol harmadik díjat kaptam. A Károlyi IsNán g ró f szobrára kiírt pályázaton Buda­ pest IV. kerületében, ahol szintén díjaztak, dicsértek, minden nagyon szép, minden nagyon jó. feszegetem a műfaji határokat, amit csinálok, az nem szokványos. Úgy látom ezek után, ha nyerni akarok, akkor a következő pályázatra éppenséggel szokványosat kell készítenem... - K öszön öm a beszélgetést. Párkányi Péter szobra 443 �Karácsony Attila grafikája 4 44 �VITA Bánlaky Pál Terület- (térség-) fejlesztés Nógrádban ( Vitaindító ) Ha énnekem volna néhány millió beruházni való forintom, arra gondolnék, hogy nyitok valahol a 21-es út mellett egy étkezdét, ahol esetleg egy éjszakára meg is lehet aludni. Jól tenném-e? Talán igen: elég forgalmas az út, megy rajta teher- és személyforgalom is rendesen, még külföld - Szlo­ vákia - felé is. Talán nem: van az út mellett elég sok ilyenféle már, kérdés, megélne-e még egy? És ha arra gondolnék, hogy ezt az üzemegységet a Pásztótól Szécsény felé vezető úton nyitom meg? Most csaknem biztos lenne a kudarc, kicsi erre a forgalom, ami van, azt bő­ ven ellátja a meglévő néhány kocsma. De ha én mégis mindenáron ezen az úton akarnék vendéglőt nyitni? (Mondjuk azért, mert valamelyik közbenső faluban lakom, és nem akarok messze járni dolgozni.) Nincs mese, ki kellene találnom valamit, amivel hozzám - erre az útra - csalogatom az autósokat. Például - van ilyen... - helyre kéne hozni, újra „beüzemelni” egy forrásra telepített, csodála­ tos erdei környezetben lévő strandot. Igenám, de a strand fenntartása akkor igazán kifizetődő, ha nem csak átfutó vendégekre számít, hanem van mellette táborhely is, ahol több napot el lehet tölteni. Ezt is ki kellene építeni. Meg olyan is van, hogy valaki szereti az erdei strandot, de nem szeret sátorban lakni; nosza, keressünk a faluban embereket, akik hajlandók lennének szobát kiadni. Ehhez viszont nem elég a hajlandóság, a vendéglátó szakma alapjait meg kell tanulni; szervezzünk hát az iskola közre­ működésével tanfolyamot erre! (És így tovább; lehet a „vonzatokat” tovább gondolni.) A dolog lényege valahol itt van: Ha meglévő és ismert földrajzi (vagy egyéb) adottságra telepítek rá valamit (mégpedig olyas­ valamit, ami egyszerűen kihasználja a meglévő adottságot), akkor ez egyszerű beruházás. Ha úgy csinálunk meg valamit (nem véletlen a többes szám! ezt már csak többen, együtt lehet!), hogy a dolog sokféle területet fog át, mégpedig rendszerbe szervezetten, és ezáltal egy közösség (egy település vagy térség emberei) egészének, vagy jelentős részének életét javítja valamennyire, ez térség- (terület-) fejlesztés. 4 45 �fíánlaky Pál Terület- (térség-) fejlesztés Nógrádban Fontos különbség? Szerintem nagyon. Egy beruházás - noha természetesen lehetnek tovább­ gyűrűző hatásai - mégis, alapjellcgénél fogva egyedi, elszigetelt aktus. Környezetét, a települést, a térséget feltételként. adottságként használja, célja a profit, és nincs tekintettel arra - mert saját belső logikája szerint nem lehet tekintettel rá hogy léte és működése hogyan befolyásolja a környékbeli emberek életét. A terület- (térség-) fejlesztés (ami, hangsúlyozzuk itt újra, csak az érintett emberek közös tevékenysége lehet) mindig az életfeltételek komplexumának változtatásá­ ra, javítására irányul. Célja az emberek jól-léte. Ami - figyeljünk! - nem feltétlenül azonos a jóléttel! Jólétben élni, gazdagnak lenni ugyanis egyedül is lehet, jól-létben élni, jól érezni magam (viszonylag) a világban csak úgy lehet, ha a szűkebb-tágabb környezetemben (településemen, stb.) élő emberek is jól érzik magukat. A terület- (térség-) fejlesztés tehát: emberibb, élhetőbb világ teremtése magunknak, ma­ gunk körül. Tartalmazza természetesen, hogyne tartalmazná, a beruházásokat is (az élhe­ tőbb világ anyagi alapjait és tárgyi feltételeit is meg kell teremteni), tartalmazza a különféle „munkahelyteremtéseket*' (a világ az ember számára akkor élhető, ha munkájával boldo­ gulhat), tartalmazza a mindenféle infrastrukturális fejlesztéseket (a mai kor emberének jól­ létéhez hozzátartoznak), de tartalmazza ezeken túl az oktatás-képzés, művelődési lehetősé­ gek fejlesztését is (úgy is, mint szellemi erőforrás-fejlesztést, úgy is, mint a személyiség kiteljesítésének eszközét), és természetesen tartalmazza még az emberi-közösségi-közélctipolitikai viszonyok fejlesztését is. És mindezt együtt, a maga teljes komplexitásában, az egyes elemeket külön-külön csak eszköznek tekintve. (Tudván tudom - szó ne érje a ház elejét... - az itt vázolt modell a térségfejlesztésnek olyan ideál-modellje, amely, ezért-azért, a maga teljességében jószerint soha nem valósítha­ tó meg. De, mint minden ideál-modell. arra jó, hogy a tényleges folyamatok mércéjének használjuk: közelít-e, s mennyire a reál-folyamat az „ideálisához?) Mert az igazi kérdés számomra az - és jó lenne erre közösen keresni választ hogy miként és milyen minőségben történt mindaz, ami az elmúlt néhány évben Nógrád megy ében területfejlesz­ tés ügy ben történt? Érvényesült-e az ember (,jól-lét") orientált szemlélet, érvényesült-e a komp­ lexitás követelménye, volt-e a fejlesztéseknek (már ami fejlesztés volt) területi-térségi szemlélete? Az én benyomásaim eléggé lehangolóak. Pár éve a megye minden városa elég tisztességes summát kapott a KTM-től, kifejezetten a térségfejlesztés elindítására. Úgy tűnik, nem igazán tudtak vele mit kezdeni. Nem látom, hogy használható fejlesz­ tési koncepciók születtek volna. Voltak nckilódulások, készültek területi-térségi fejlesztési tervek, de valahol felibe-harmadába hamvába holt mindenik. Miért? - ez volna itt a kérdés. Gy anítom, elsősorban két ok miatt. Az egyik a térségi szemlélet, az együttműködési készség hiánya. Hiánya annak a felismerésnek, hogy a „város és vidéke" (Erdei Ferenciül veszem a kifejezést) csak együtt fejlődhet. Hiányzott ez a felismerés, úgy' tűnik nekem, a városok és „vidékük", a vonzáskörzetükbe tartozó falvak vezetőiből egyaránt. A másik oknak azt vélem, hogy nem vált uralkodóvá még a „segíts magadon, isten is megsegít" szemlélet. Mintlia még mindig arra vártak volna a települések (városok), hogy „állam bácsi" dolga a segítség, nekik csak az elfogadásra van felhatalmazásuk. Holott az utóbbi évek forrásai (akár a PHARE, akár az 446 �Bánlaki' Pál Terület- (térség-) fejlesztés Nógrád bán OFA. akár legutóbb a területfejlesztési pályázatok) a saját ötletekhez, a saját szellemi erőforrások mobilizációjához kötődtek. — Igazam van-e ezekben vagy sem? - talán érdemes volna megvitatni. Nem látom sokkal vigasztalóbbnak a képet a tavalyi (1996-os) megyei területfejlesztési pályázatok dolgában sem. (Noha, ezt meg kell mondanom, nem lévén tagja a döntéshozó testületnek a megyei területfejlesztési tanácsnak - információim eléggé töredékesek.) Ami­ ről tudok, annak az alapján úgv tűnik nekem, hogy mind a benyújtott, mind a nyertes pá­ lyázatok többsége „beruházás-jcllegű” : egy-egy egyedi, elszigetelt projekt megvalósítására vonatkozik, és nem látszik beillesztve lenni egy (térség) fejlesztési koncepcióba. A kérdés itt is az: jól látom-e? (Akkor örülnék igazán, ha bebizonyosodna tévedésem; ha kiderülne, minden pályázati program átgondolt, hosszútávú, komplex fejlesztési tervbe illeszkedik...) És persze azt is érdemes volna „nyilvános okoskodásban” megvitatni, hogy „merre Nógrád?” Hogyan, miféle tevékenységekkel, miféle innovációkkal (újféle megoldásokkal) tud a megye kapcsolódni az átrendeződő országos és európai munkamegosztásba? A bányászatra-nehéziparra alapozott (megyei) gazdaság ideje, úgy tűnik, végképp lejárt. Mi mást? Hallottam olyan véleményt, hogy a megye „nagy lehetősége” határmenti helyzete. M ajd elindul Szlovákiával az intenzív együttműködés, és akkor ebben kulcsfontosságú közvetítő szerepe lehet Nógrádnak. Lehet a dologban valami. Valami... Merthogy, ha elindul is az együttműködés (amire még, azt hiszem, egy kicsit várni kell...), az ország nvugat-curópai kötődései következtében ez a kapcsolat óhatatlanul csak másodvonalbeli lesz, a megye fejlődését könnyelműség volna alapjában erre „bazírozni”. Mások azt mondják, a „megváltó” dolog az idegenforgalom, azon belül is a falusi turizmus lehet. Mivel a megyében gyönyörű, viszonylag érintetlen, békés-bukolikus tartózkodásra alkalmas tájak vannak. Vannak, ez kétségtelen, és vétek lenne ezt az adottságot nem kihasználni. Csakhogy ilyféle zavartalan tájak csak addig vannak, amíg nem tömegeket mozdítunk rájuk. Akkor viszont csak kevés itt élő ember számára adhat ez a dolog kenyeret; mi lesz a többiv el? Szóval ez se lehet a megoldás. Mondják azt is, hogy a mezőgazdaság, azon belül is a hegyvidéki típusú, legeltető állatte­ nyésztés, meg a speciális termékek (pl. gyógynövény)... Aki valamit is konvít a dologhoz, tudja, hogy ez is kell persze, lehet is, csak éppen, jellegénél fogva, ez is csak viszonylag kev és embert tart el. Egv dolog tehát sehogyse jó. Nekem úgy tűnik, ennek a megyének, ennek a tájegységnek az esélye és lehetősége a sokszínűség. az „ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit” típusú fejlesztés. És akkor, ezen túl és ezen belül, a kérdés úgy is feltehető, hogy mit lehet csinálni, ami a miénk, ami természetesen jön elő a „palócíoldnck” a hagyományaiból, ami nem rombolja szét azokat az életkereteket, amelyek évszázadok alatt kialakultak és amelyekben az itt élő emberek otthon érzik magukat, és ami mégis érdekes és fontos mások számára is, ami eladható? Külön kérdés számomra, hogy ebből a szempontból tekinthető-c Nógrád egységnek? Nem ar­ ról van-e inkább szól. hogy egészen más (hagyományaiban, földrajzi jellegében, adottságaiban) a Cserhát, az Ipolyság, Balassagyarmat és környéke, meg a többi kistáj? Lehet, hogy egészen eltérő fejlesztési stratégiákat kell egyikre-egyikre kidolgozni? (Mondjuk: Salgótaiján-Bátonyterenye ipari fejlesztési régió, Pásztó és környéke kereskedelmi-idegenforgalmi, és így tovább.) Kérdések, amelyek persze alkérdésekre bonthatók, vagy szaporíthatok is, tetszés szerint. Jó volna minél többünknek, minél szélesebb körben együttgondolkodni róluk. A megye érdekében, az itt élő emberek érdekében, a magunk érdekében... 447 �V a n k ó A ttila Csizmás nőstény kalandja mikor a szomszéd macskája átruccant egy kis etyepetyére kutyánk már negyed éve szilaj drótra volt keresztelve ezen az estén kimondhatatlanul SZABAD akart lenni a jéghűvös puska mint aki érti a szót azonnyomban elém állt tovább loholtam ám csakhamar visszakerültem hozzá spéciéi épp kedvenc kutyám vérbe fagyott szemeire bukkantam fogtam hát a fegyvert kinn tovább tartott a lárma már-már azt hittem megbolondult a legjobb pajtás hiszen cseppnyijeiét sem mutatta megbékülésének az igaz hogy híres kaneb az egész falu ismeri miért ő legyen a megalkuvó tagadni akartam semmit sem értem el láttam a végzetesen közeledő célt engedtem magam beszédíteni a pincében leltem rá jól megtermett és alázatos nőstény két és fél méterről célba vettem amire folyamatosan ismétlődő nyávogás volt a válasz (pedig a célkereszt pontosan a koponyájára irányult) meghúztam a ravaszt ... 448 �Csizmás nőstény kalandja Vankő Attila a hangot azóta sem felejtem még akkor sem ha csak egy haldokló macska végrendelete talált bárgyú fülekre durván berántottam magam mögött a pinceajtót és menekültem szégyelltem a drasztikumot az eredményt nem mertem megnézi a tetemet éjszaka ezen rágódtam még a sors is ellenem lehetett hiszen épp horrorfilmet közvetített valamelyik német adó közben elaludtam majd arra ébredtem hogy fölsurrant a tarka négylábú véres szájjal véres karommal megerőszakolt maga után nem hagyott nyomokat csak egy elálmosodott hullát másnap zuhanyozni akartam lemosni a rám tapadt gyalázatot amikor visszafeleselt a nagymama hogy megjelent a macska megvoltam győződve blöfföl de húsz és fél éves kíváncsiságom nem és nem hagyott nyugodni csakugyan a macska volt rám se hederített és én majdnem kiugrottam pattanásos bőrömből örömömben kristálytiszta hangon akartam ordítani akkor vettem észre bal szeme helyén a töltény okozta lyukat még mindig azon csodálkoztam hogy a macska figyelembe sem vesz pedig én voltam az aki kilyukasztotta hol hát a felelősségrevonás mi ez a higgadt szemlélődés elátkoztam az estét miközben megsajnáltam folyton morcos kutyánkat akkor abban a minutumban miért nem engedtem hogy SZABAD legyen 449 �Hajdú István Az ember csak ül Az ember csak ül ebben az „O" alakú halszájvilágban, mint valami Jónás, belekényszerítve a létbe, félúton az örökkévalóság felé, hiábavalón keresve a kiutat, az évek teltével mind nagyobb megszállottsággal, fanatikus kitartással, nekiütközve a világlabirintus beton­ falainak, ám ő a legmagasabb falakat is megmássza, hidakat épít a folyókon, hegyfogakat tép ki a föld ínyéből, alagutakat váj e mozdulatlan potrohba, titokzatos számításokat és méréseket végez, megfigyel és szimulál, összevissza röpköd a levegőben, sőt már az éterben is, hogy újra és újra csalatkozva visszajusson és leüljön az „O" alakú halszájvilágba, ugyan­ arra a helyre, ahonnan indult, ugyanabba a székbe, ahonnan felkelt. Az ember csak ül ebben a habarcs-mcuzóleumban, mint valami Cheops, vagy mint a koptok, kirekesztve, és sohasem juthat el ARRA a helyre, hiába veszi körül magát minden­ féle rekvizitummal: vonalakkal és körökkel, színekkel és bizonytalan körvonalú, változó felületekkel, szagokkal és zörejekkel, a levegő sodorta apró porszemekkel, zöldellő fákkal és bömbölő állatokkal, zuhogó lefolyócsövekkel és hullámzó falakkal, színes neoncsövekkel és az ételek csípős, édes és savanykás ízével, marcangoló csalódásokkal és kérészéletű szerelemmel, lágy hódolattal őrjöngő kiáltásokkal, kopár nappalokkal és félelmetes éjsza­ kákkal, belegyömöszölve abba a degeszre tömött bőrzsákba, amit testnek neveznek, kidül­ ledt szemekkel naponta elolvasva a fenyegető feliratot a betonkoporsón, összerakva a bóbi­ tás É-t, a derékszögű L-t, a villás E-t, és a kinyújtott kezű K-t, hogy kitörölhetetlenül a memóriájába vésődjön: ÉLEK. Az ember csak ül a börtönében és szemléli az élet eszeveszett valóságát - bámulja magát a tükörben, kinyújtja a nyelvét, megfogja az orrát, behunyja a szemét, megcsípi magát, hogy fáj-e, elmosolyodik, látva egyre mélyülő vonásait, őszülő haját, tudomást sem akarva venni az időről, amely csak az óvatlan pillanatot lesi, amikor új árkot vághat a homlokon és szarkalábakkal karcolhatja teli az arcot, amikor odakenhet egy folt szürke festéket a szem árkaiba, és ott van mindenütt, nem fogy el soha, csak telik, ropja végtelen vitustáncát, fittyet hányva a rendre és kaotikussá zavarva azt, nevetve az ember meghökkentő felismerésein és kínlódásán, újra kézenfogva őt. és bevezetve a 450 �Az ember csak ül Hajdú Ist\>án végtelen labirintusba, odavetve lábai elé a quiput. a lét színes, csomózott zsinórjainak nagy talányát, melyet lehetetlen megfejteni. Az ember csak ül és számolgat, az orra elé tartja a tartja téglalap alakú színes papírokat, izzadt markában csörgeti a kerek fémdarabokat, és folyvást azon morfondírozik, a labirin­ tus érzéketlen, hideg, nyirkos falába vájt kapu melyikét nyitássá ki, a csábító, keménydesz­ kás, oroszlánfejes nagyot, vagy a papundeklis hevenyészett csalóka kicsit, mely mögött már egészen biztosan ott van, csak a kezét kell kinyújtani és megérinteni, érezheti, beleharaphat és lenyelheti, de a kapu mögött csak kínos mosoly és furcsa fintor váija, új falakkal és kapukkal, a téglalap alakú papírosokon lévő arcok sátáni kacaja, a fémdarabkák velőtrázó csörgése, és még azok is fogynak, mindig csak fogynak, szaporítva a hiány és a kiszolgáltatottság érzetét Az ember csak ül ebben a vakító, sűrű fényességben, bámulja a tenger fodros hullámta­ rajait, félelmében álmodozik, igyekszik hinni valamiben, mert sok dolog van a földön, amiben hinni lehet, valamibe görcsösen belekapaszkodik és nem engedi el, amíg nem talál jobbat, szebbet, kevésbé fájdalmasat, de a világ túlságosan változékony és könyörtelen ah­ hoz, hogy hittel legyőzhesse, az ember túl kicsi és magányos a kozmos végtelenjében, még akkor is, ha a tudat, a totális öntudat olajozottan működik, és cselekvésre ösztönöz, és a száj, a nyelv megmozdul, panaszosan mondja a maga történetét, azt, ami már megtörtént, és azt, ami meg fog történni, és vár, szüntelenül csak vár, az isten tudja, mire és folyvást azt kérdezgeti magától: de hát minek vagyok én itt?, ám a válasz nem jön, a száj csukva marad, csak valami cinkos, cinikus mosolyféle jelenik meg rajta, amitől meg lehet őrülni, mert nincs remény, a kapuk nem nyílnak sehová, az utak a végtelenben összeérnek és nem marad más hátra, csak rohanni és keresni, és keresni, beleröhögni a lét zsarnok képébe. De az ember csak... Zsuffa Péter fotója 451 �M iz s e r A ttila az est teli palack az est mint tántorgó teli palack végül elér szétomlik mindenütt ott belül tartozik majd szíven üt lassan clszédülsz és fekve maradsz így jön a kedv és heccel és elüt ez az a kénes íz amely rohaszt egy árva rész sem mutat vigaszt pedig hát látod most mint a füst foszlik szét ami eddig létezett lehull a Nap a rendszer megremeg fenébe tűnt a kivárt alkalom lám egy kanálnyi zacc már fájdalom a kezed rándul és egy képbe kezd hol tántorgó üres palack az est 452 �élet nők sínek Öregem az élet nem áll meg nem is rohan rendületlenül inkább röhögéséi és hátradűl ha nem a sarki bárban lézeng ott múlatja boldog önmagát borjú burgonya bécsi szelet legyint a nőkre jókat nevet ha valaki látta a halált hisz nincs az úgy élnek a sínek alszanak forgalomra várnak és álmukban vonatok járnak meséli és megint csak nevet lassan feláll akkor most megyek ismered az élet meg nem áll 453 �M Á R K H Á ZI LEV ELEK Csíki László Mesélj tovább, ne hagyj magamra „ Tanyámat pedig Mikszáthról fogom elnevezni. Holnaptól Égi báránynak hívják.” (Al New) Az még hagvján, hogy valaki - író - fölé­ nyes derűvel figyeli hasonszőrű kortársait (és mégsem derűs fölénnyel). De miképpen tett szert erre a kedélyre, és főként miképpen őrizte meg? Pedig még a politikába is beállt és mégis! Saját bennfentessége, hírneve sem korrumpálta, még szerepjátszásra késztetve. (Ellenpéldáink számosak.) Magyarán: hogyan tudott megmaradni természetesnek? S még inkább: miképpen jutott cl a természetességhez? Mit adott fel érte? Mennyi munka árán? Miről mondott le ahhoz, hogy teljes lehes­ sen? Honnan ez a világnagy csonkaság? Hát persze, a vidék! Az egy üstbe össze­ főttek közös íze, szétválaszthatatlanul a paprika és a rozmaring. Mert azért nem természeti jelenség. Ha­ sonló ugyan. Ő mintha... Mintha egy okán elhallgatná a bőgését, elrejtené pusztító erejét, szép tüneményként 454 seperve végig az ugaron. Mibe került ez? Miféle önfegyelem munkál a csevclyben, a fecsegésben? Mekkora áldozat? Ez az ember még azt is kitalálta, amit éppen a saját szemével látott, és azzal egy időben. Szüksége volt a tapasztalásra, és arra is, hogy elfelejtse-elálmodja. Pompás művelet! Keserves, persze, már csak a ket­ tőssége folytán is. Elmemunka, nem szív­ beli, mint hihetnénk. Szívhezszóló ő ugyanakkor. Másként nem lehetne megér­ teni a gonoszt, a zsarnokot sem. Hogy em­ ber az is. Nála! Élete, története van, nem csak indulata és szándéka. Hát neki is. Ugyanúgy nincs „ideológiája”, mint a gonoszainak. Azokat érdekek, többnyire érzelmi - nocsak, emberi - indítékok mozgatják. (Mert azért micsoda férfiúi készültség kell a ius primae noctis gyalázatához. - Valahogy így. Mint az írás­ hoz.) És, minden irodalmi babona ellené­ ben, nála a boldogságnak is története, ka­ raktere van; nem csak állapot. Legfennebb idem. Ilyeténként valóságos. Hát hiszen leírta! �Mesélj tovább, ne hagyj magamra Csíki lAszlö A boldog népeknek nincs története, mondják. Nála mintha szenvedőn boldog volna a nép. Nem egyébért, csak mert nép. Megvan. Nála fájdalmakat hordoz, tréfás nyomorúságokat, mintha a megsebzettség pillanatában - és az örökös seblázában: a szegénységben - már megérteni is képes volna önnön állapotát, és a sértő eszköz kivitelezését figyelné közben. Hogy szép a kés kiálló nyele, jó mester készíthette. Böl­ csesség ez a látás. Kacagtató is. Szinte elérhetetlen. Szkeptikus is, szinte tragikus. Merthogy egy kutya olyan rendes volt, megérdemelte, hogy nem lett ember belőle... Ilyesmit ír. Miképpen lehet kedvelni (elfogadni) akkor egy embert, aki rosszabb a kutyánál? Hát, mert emberek vagyunk. Önmagunkat kell elfogadnunk, mindannyiszor. (Közhely ez, persze, mint minden bölcsesség, amivel egymást traktáljuk ezeken a tájakon.) De több is ennél: a teljes élet élése mindig tiszteletre méltó, és olyan tág is, vágyakozni lehet benne ugyanakkor; mintha kikíván­ koznánk belőle. Önmaga mentsége is, persze. A kutya a magáéval; az ember úgy-ahogy. Manapság ezt holisztikus világszemlé­ letnek nevezik. Az egészet, egyszerre! Hogy minden történés, indoklás, körülmény egyetlen pillanatban, alakban jelenhetik meg... És ezt ő megcsinálta! Az életrajznyi idő, mely szépapánkig terjeszkedik vissza, és attól kezdve legenda előrc-hátra, egy - gonosz vagy boldog állapotban, állapotként érzékelhető. Eszerint nincs idő. Talán csak történelem. Az meg alakítható, hazudható. Ugyanolya­ nok vagyunk különben, a kezdetek óta. 455 Feltehetőleg nem is leszünk mások. Csak másképpen tesszük, éljük ugyanazt, önma­ gunk állapotait. És viszonyait, persze. Kevélyen hisszük közben, hogy jobbak va­ gyunk másnál, még a szerelmesünknél is. Akik szintén mi magunk vagyunk. Más kosztümökben... valójában meztelenül, va­ gyis kimondatlanul. Enny it a „festőiségéről". A konzervatívizmusáról is. Állandóság az. Egybetartoznak. Nem művi, írói fogás, kacifánt egyik sem. Puszta védtelen gondo­ lat. Húsosán, persze. A szükséges és esetle­ ges kellékekkel. Ahogyan kell mifelénk. Ahogyan érthető lehet. Olvasni élvezet, és ijesztő is egy kicsit. Nem csak a bősége miatt. Én félteni tudom őt harmincadik olvasatra, megoldást nem kínáló kifejletei ismeretében is: hogy vajon sikerül-e végigvinnie emberi mutatványát az időn? Mintha negyvenedik olvasásra is megváltozhatna minden, amit betűbe vert, foglalt, örökített. Változó öröklét ez. Kétséges is talán. Beavatkozás a teremtésbe - a kimene­ tele tehát többesélyes. Végkifejlet pedig nin­ csen. Ezt sugallja a derű, a kedély, a személy. Ezt sejtem mindannyiszor. (Az ő „sejtelmessége”, lám, az olvasóé.) Mindig elbizonytalanodom az élvezetben, tehát újrakezdem. Minden nyáron - csak nyáron! - újraolvasom. Olyankor rózsaszínű felhők úsznak el tanyám ablaka előtt, rejtett menny­ dörgésekkel, istennyilákkal a méhükben. Igenis, méhükben, igenis elúsznak, igenis istennyilák. Ily avíttasan és természetesen. Látomásként. Odakint eközben Nógrád-szerte valósá­ gos eső veri a valóságos munkanélkülieket. �Szalay Lajos grafikája 456 �HAGYOMÁNY Veres János Fábry Zoltán igézetében Idcn augusztusban volt Fábry Zoltán születésének 100. évfordulója. Ez alkalomból sok emlékezés, cikk jelent meg róla, s az idei Fábry Napok is a jubileum jegyében zajlottak le Kassán. Hajtsunk fejet mi is emléke előtt a Tompa-napok keretében. A halála óta eltelt időben sok tanulmány, vitacikk látott napvilágot életművéről, szerepéről az irodalomban és közéletben, mind Magyarországon, mind nálunk. Sőt, könyvek is jelentek meg Fábryról. Nem állok most a méltatok, illetve kritizálok sorába, egyrészt, mert nem vagyok irodalomtörténész, sem kritikus, másrészt, mert valaha két verset is írtam Fábryról, ezek ma itt elhangzanak, s kifejezik a róla való véleménye­ met, hozzá fűződő érzelmeimet, minden magyarázkodás, elemezgetés nélkül is. Szeren­ csém volt őt személyesen ismerni, barátinak mondható kapcsolat kötött hozzá, s ennek m eghatározó funkciója volt költővé válásomban is. Ahelyett tehát, hogy az értekezése­ ket szaporítanám , inkább néhány vele kapcsolatos személyes élményemet osztom meg Önökkel. 1951-ben ismerkedtünk össze az új-tátrafürcdi tüdőszanatóriumban; én 20-21 éves vol­ tam akkor. A liftre vártunk az egyik étkezés után csoportba verődve, s mellettem véletlenül egy madárcsontú ember állt, jó ötvenes, kopott zöld házikabátban, s még kopottabb svájci­ sapkában. Hallván, hogy szanatóriumbeli cimboráimmal magyarul beszélek, ő is bekapcso­ lódott a társalgásba, fakó, fátyolos hangján. Nem tudtuk, kicsoda ő, honnan jött, közömbös témákról folyt a szó. Csak később tudtuk meg a szobatársától, hogy ő Fábry Zoltán, a stószi író-remete. Aki a második világháború után az itteni magyarüldözés, hontalanság idején „A vádlott megszólal” című röpiratot írta, s küldte szét olyan szlovák értelmiségieknek, akiktől esetleg közbenjárást, segítséget remélhettünk. Ettől kezdve, ha összetalálkoztunk a folyosón - egyazon folyosón laktunk -, vagy egyebütt, elbeszélgettünk mindenféléről, főleg szanatóriumi témákról, mint általában a betegek. Kereste a magyarul beszélők társaságát, mivel szlovákul csak igen gyengén beszélt (németül viszont anya­ nyelvi szinten, de ennek ott nem sok hasznát vette). Az ottani mag>arok közt nem tett különbséget 457 �Veres János Fábry Zoltán igézetében sem egyszerűbb emberek és értelmiségiek között, sem életkor relációjában. Jó volt hallgatni halk, nyugodt beszédétj ó volt élvezni természetes, szerény modorát. Később úgy alakult a sorsom, hogy állapotom romlása miatt hónapokig ágyhoz voltam kötve, nem járhattam le az ebédlőbe sem. Ekkor kezdődtek rendszeres látogatásai a szobámban. Naponta többször is bejött hozzám, én az ágyban feküdtem, ő pedig leült vagy fel-alá sétált a szobában a kopott házikabátjába. Jó ideig nem árultam el neki, hogy verseket írok, csak annyit tudott, hogy diákként betegedtem meg. Lassanként úgy megkedveltük egymást, hogy el sem tudtuk képzelni egy-egy napunkat hosszabb-rövidebb látogatásai nélkül. Lassan megérlelődött benne az, ami régóta „szent embereim” közé sorolja őt a tudatomban, még­ hozzá egészen előre a sorban. Nem vallási értelemben „szent emberem”; énbennem ez a minősítés azokat illeti, akik szcllcmcmberck és erkölcsi fenomének együtt és egyben. Más­ ként: az ész és a becsület, emberség kristálytiszta óriásai. Abban az időben még nem kezdődött cl „hivatalos” elismerése, könyveinek egymásutáni ki­ adása Pozsonyban. Ellenkezőleg, az Új Szóban is csak ritkán közölték írásait, s csaknem mindig megnyirbálva jelentek meg tanulmányai, egész bekezdéseket is kihúzlak belőlük. Emiatt mindig kesergett, haraggal mondva, hogy megint ezt tették vele, megkérdezése nélkül, önkényesen. Érdekes módon irodalomról nem sokat beszéltünk. Kevés szóból, tömören fogalmazva is kölcsönösen könnyen megértettük a lényeget, nem volt szokásunk a hosszas, tudálékos bíbelődés egy-egy irodalmi témáról. Egy napon azután összeszedtem a bátorságomat, s átadtam neki véleményezésre egy csomó azelőtt írt versemet. Egy hét múlva tért a tárgyra, a szokásos, lényegre tapintó rövidséggel „felfedezett” költőnek, és segítsége első jeléül hóna alá csapta Ady mindig ágyam mellett levő könyvét, s átvitte a saját szobájába, ahol eldugta előlem. Adyt, aki a Bibliám volt, szabályosan elkobozta tőlem, ezzel tudatva, hogy meg kell szabiidul nőm Ady erős hatásától. S még aznap elhozta szobájából József Attila ós Aragon kötetét, hogy mostantól azokat olvassam, de nagyon figyelmesen. Fokozatosan mindkettőnk állapota megjavult, más sétálni is kimehettem vele, s a tár­ salgóban is találkozhattunk, nemcsak fent a szobában. Sokat mesélt ifjúkoráról, nőkről is érdekes történeteket, amikből kiderült, hogy ebben a tekintetben nem volt olyan „szent” és olyan „remete”, amilyennek sokan gondolták. Megkérdeztem tőle, miért nem nősült meg. Azt felelte, tudatosan maradt agglegény, mert nem akarta, hogy felesége, családja vele együtt szenvedjen, ha lecsukják, vagy a család vele együtt nélkülözzön, ha ő olyan helyzetbe kerül. Ezt még fiatal korában elhatározta, amikor úgy döntött, hogy tollával küldetést vállal, s ha kell, a mindenkori hatalommal is szembeszállva elve­ iért. S a negyvenes években bizony bekerült az illavai börtönbe, és életének voltak olyan szaka­ szai is, amikor a barátai küldöztek neki Stószra szalonnát, nadrágot, ruhaneműi, hogy étkezni és ruházkodni tudjon. Küldetéséért minden megpróbáltatást vállalt, minden nehézséggel dacolt. Küldetésének alapja a háború és minden embertelenség elleni szellemi küzdelem, a béke és a humánum ügyének elsőrendűsége volt. Az írásműveket is főként aszerint ítélte meg, hogy meny­ nyi a közösségi hasznuk. Jellemvonásai közé tartozott az igazsághoz való megszállott ragaszko­ dás, hazudni még apró dolgokban, még tréfából is képtelen volt. Jelszava volt: „Minden ember annyit ér, amennyit másokért tesz”. Egészsége visszanyerését, jobbulását is azért kívánta, azért vigyázott magára nagyon, hogy a maga fogalmazta jelszavához, a „vox humana” elveihez hűen 458 �Fábry Zoltán igézetében Veres János még sokáig küzdhessen tollával, mert érezte, tudta, hogy sajnos még korántsem jött el a meg­ nyugvás ideje. Látta a jelen veszélyeit az emberiségre nézve, s prófétaként tudta, hogy rengeteg még a tennivaló az embertelenségek közepette. (Sajnos, jó jósnak bizonyult; ha ma élne, most is volna bőven témája tollának.) A népek, nemzetek egymásrautaltságának, a mások értékeinek, kultúrájának teljes megbecsülését ékesen bizonyítja az a sok tanulmánya, melyeket nem magyar vonatkozásban, többek közt cseh és szlovák írók. költők életművéről írt. Magyarságát tekintve hadd álljon itt csupán egyetlen élményem. Akkoriban, amikor még ágyhoz voltam láncolva, megszoktam, hogy házikabátban, papucsban nyitott be a szobámba. Egy reggelen azonban a legjobb (illetve egyetlen jó) öltönyében lépett be, nyak­ kendővel a mellén. Ez a látvány nagyon meglepett, mert ha az ember nagyon beteg és soká­ ig a szoba négy fala közé szorul rádió és újságok nélkül, szinte elveszíti időérzékét, s telje­ sen mindegy számára, hogy a naptár mit mutat. Megkérdeztem tőle, hogy hétköznap lévén miért van így kiöltözve. Megrökönyödve nézett rám: hát nem tudom, hogy ma március 15-dike van? S közölte, hogy ő otthon is, Stószon, egésznap ünneplő ruhában van március idusán, jóllehet egyedül él, és kosztadoin kívül szinte senki sem látja. - Ennyit a magyarságról. Büszke vagyok arra. hogy egyszer a szobájában aludtam, hogy késő éjszakáig beszélget­ hessünk a sötétben. Volt ott egy rövid dívány, arra feküdtem, hosszú lábam félig lelógott róla. meg kellett toldani egy székkel. Reggel azt mondta irigyel, hogy oly sokáig tudok aludni, ő már hajnaltól ébren van, s ez már az öregedés jele. Utóbb kissé megritkultak találkozásaink, mert őt poétikus szerelem kötötte egy hölgy­ höz, én pedig egy morva lánnyal estem szerelembe. Szíve hölgye igen vonzó és művelt teremtés volt, jóleső érzés volt látni, hogy miközben Fábry az erkélyen a nyugvóágyon pihen, a hölgy mellette ül, s horgol vagy köt, így társalognak. Olykor németül, mert a v on­ zó hölgy három nyelven beszélt anyanyelvi nívón. Telt-múlt az idő, hazakerültünk a Tátrából, ő Stószra, én Rimaszombatra, s már csak levelezés útján tarthattuk a kapcsolatot. Bár mindketten voltunk a szanatóriumban a ké­ sőbbi években is, már soha nem egyszerre, egyidőben. Nem váltottunk sűrűn levelet, nem akartam, hogy a nekem való válaszolgatásokkal fogyassza maradék erejét. Végre megindult könyveinek kiadása is Pozsonyban, az első kötet ebben a szériában „A gondolat igaza” volt. Dedikált könyveit, ajándékba küldött fény képeit, leveleit féltve őrzöm. Elkezdődött ún. „hivatalos” elismerése is, ami azonban furcsa, vegyes képet mutatott. Meg­ voltak a maga irigyei és ravasz ellenségei az irodalom berkeiben, akik kisebbíteni igyekeztek jelentőségét, gáncsolták népszerűsítését. Jelen voltam egy írószövetségi szekcióülésen, amelyet eleve úgy szerv eztek meg gonosz fejek, hogy az egész gyűlés frontális, összesített támadás legyen ellene. Csak ketten mertünk kiállni mellette, Turczel Lajos és én. Persze, a géniuszokat nem lehet elnyomni, lenyomni, kisemmizni, mert az idő nekik dolgozik. Ahogy a költő mondja: az igazi lángész a sírból is felkopog, s „eget kér”. A szlovákiai magy ar írók egyre többen vallották őt szellemi vezérüknek, példaképnek. Egy más alkalommal valamilyen kerek évfordulója kapcsán egy nyugat-szlovákiai magy ar városban nagy obb szabású Fábry-estet rendeztek tiszteletére. Ezen az esten az én „Fábry Zoltánnak” című versem lett volna a műsor egyik száma, mely nem sokkal előbb az Új Ifjúságban megjelent. A nyomtatott plakátok, meghívók is így mentek ki. A vers mégsem hangozhatott el az ünnepségen, mert megtorpedózta Fábry egy ik Jóakarója”, aminek 459 �Veres János Eábr\> Zoltán igézetében nyomán a pártközpont kitiltotta a programból a verset, azzal, hogy pártellenes, államellcnes. Maga Fábry közölte velem később lev élben, hogy név szerint ki volt a denunciáló. El kell még mondanom, hogy aki figyelmesen olvassa Fábryt, könnyen rájöhet, hogy írásait, tanulmányait szinte költői ihlet, hevület jáija át meg át. Sok helyütt mintha prózában írt verset olvasna az ember. Ez sem véletlen: ifjúkorában verseket is írt, költői vénája tehát eredendően megv olt. E költői hevület folytán van az, hogy mindenfajta írásai különböznek a műfajok más művelőinek mun­ káitól, hogy számos Fábiy-írás annyira szuggesztív erejű, s szerzőjük akár név nélkül is felismerhető. Elképzelhető, hogy ennek az érzékeny embernek, a humánum elkötelezett írójának mi­ lyen sokkot jelenthetett az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc, melynek éppen ma, október 23-án van a kezdési évfordulója. Az események a „Nagyon f á j ” című röpiratot hozták ki Fábry tollából. Az írás természetesen nem jelenhetett meg, s mivel ab­ ban az időben csak szigorúan ellenőrzött sokszorosítógépek működhettek, indigókkal má­ soltuk több példányban a „Nagyon fáj”-t, aki megkapta, tovább indigózta, így terjesztődött szélesebben az írás. Titokban járt kézből-kézbe, titokban olvasgattuk fel egymásnak. A „Nagyon fáj” azután nagynehezen, hosszas huzavona után mégis megjelent Fábry „Hidak és árkok című kötetében, amely csak 1958-ban kerülhetett az olvasók kezébe. 1957-ben az ifjú Cselénvi Lacixal kettesben meglátogattuk Fábry t Stószon. Kassáról a postaautó vitt ki bennünket a helységbe. Nem találtuk otthon, a szemközti családnál idő­ zött, akik gondját viselték és kosztolták. Szép meleg nap volt, Fábry a család kertjében ült nyugágyban, s egy német könyvet olvasott. Megörült váratlan jöttünknek, átvezetett ben­ nünket a házába. Megmutatta könyveit, lakását, udvarát. Elbeszélgettünk térségünk helyze­ téről, a világban, Európában uralkodó állapotokról, a magyarság sorsáról. Szigorúan, de apai jósággal beszélt verseinkről is, nem győztünk csodálkozni, milyen jól ismeri a folyóira­ tokban, újságokban megjelenő verseinket, mily komoly figyelemmel olvassa a nemzedékek munkáit. Stószi látogatásunk után még erősebben éreztem mindenkor, hogy rajtunk tartja vigyázó szemét ez a kristálytiszta szellem Stószon, szigorú elvárással, de őszinte szeretettel. S ez a tudat a magammal szembeni igényességemre is jócskán kihatott. Az 1968/69-es csehszlovákiai tragikus események után már nem találkozhattam vele, mert 1970-ben ismét súlyosan megbetegedtem - ezúttal az idegosztályra és a pszichiátriára kerültem -, ő pedig ugyanabban az évben meghalt. Utolsó leveleinek egyikében azt írja, a korparancs nem változott: „Embernek lenni az embertelenségben, magyarnak az űzött magyarságban.” Csak évekkel a halála után jutottam el a sírjához a stószi temetőbe, ahol akkor már a mellszobra is állt, feleségemmel, serdülő fiammal és Bredár Gyula rimaszombati gyökerű és szívű prágai nyelvész-barátunkkal. Bejártuk a temetőt, olvasva a fejfákon, sírköveken a váltakozó német-magyar-szlovák neveket, szövegeket. S belengte a temetőt Fábiy intelme, aki immár bronzba öntve őrködik a strázsán: „ Európa, vigyázz!” S hozzáfűződtek az inte­ lemhez kedvencének, Adynak a szavai is: „..jaj, a tüzet ne hagyjátok kihalni, az élet szent okokból élni akar! ” (Elhangzott Rimaszombatban, az 1997. évi Tompa Mihály Kulturális Napok műsorában.) 460 �Baranyi Ferenc Nógrádi litera-túrák A költők meglepődnek és meghatódnak, ha valaki érdeklődik a műveik iránt. Épp ezért nehezen tudnak nemet mondani, ha író-olvasó találkozóra invitálják őket. És megillctődöttségében még afölött is szemet huny az ember, hogy egy-egy kis faluban nem egészen anyakönyvi kivonati pontos­ sággal prezentálják. Mert voltam én már errefelé Baranyi János is. Czine Mihályi, Fodor Andrási és szerény személyemet pedig a következő plakát fogadta egyszer a szomszéd - Heves - megyében: „ Czine Márton, Fodor József és Baranyi Imre iro­ dalmi estje." Az már csak betetőzte a dolgot, hogy a rendezvényen Fodor Bandi tiszteletére a helybeli általános iskola legcsengőbb hangú nebulója Fodor Jóska bácsi Piros fejfák című versét mondta föl... Igaz, ami igaz: jó néhány derűs bosszúság is kijut az írónak, aki nem riad vissza attól, hogy író-olvasó találkozón nézzen farkasszemet a közönséggel. És kijut a meglepetésekből is. Vihar Béla, akit Szécsényhez is kötöztek családi szálak, örökül hagyott rám egy történetet. Én ezt most közkinccsé teszem. A hetvenes években kedvelt megyéje, Nógrád egyik eldugott falujába hívták író­ 461 olvasó találkozóra. Az állomáson a helyi könyvtáros fogadta. Komótosan ballagtak a művelődési ház felé, amikor a következő falragasz gyökereztette földbe a költő lábait: MA ESTÉ ARANY JÁNOS ÉS VIHAR BÉLA SZERZŐI ESTJE LESZ MEG­ TARTVA A KULTÚRBAN, AKI RÁÉR, JÖJJÖN EL! Béla bácsi első döbbenetéből felocsúdva, torkát zavartan köszörülgette, imigyen szólalt meg végül: - Helytelen volt így hirdetni az estet... Nem vagyok méltó arra, hogy egy napon és egy lapon - emlegessenek Arany Jánossal... - Odá se neki - nyugtatta lelkesen a könyvtáros majd felváltva peregnek a versek: egy Vihár Bélá, egy Árány János, egy Vihár Bélá, egy’ Árány János. A költő látta, hogy embere meggyőzhetetlen. Baljós érzésekkel eltelve foglalt helyet a kultúrházacska színpadán, a község elöljáróitól övezve. Aztán megkezdődött a műsor: hol egy Arany-vers hangzott el, hol a meghívott vendég munkáinak valamelyi­ ke a helybéli iskolások tolmácsolásában. Béla bácsi a hosszú műsor alatt megszom­ jazott. Észrevette, hogy a vörös drapériával �Nógrádi litera-túrák Baranyi Ferenc bevont asztal mellett keskeny lóca dölyföl a színpadon, rajta nyolc pohár bor. Kinyúlt az egyik pohár után, mire a könyvtáros ijedten csapott a kezére s izgatottan súgta: - Hággyá, áz kellék. Úristen, miféle kellék Úristen, miféle kellék lehet ez a nyolc pohár bor? A költő szorongása nőttön-nőtt, bár az előzmények után nagy meglepetés már nem érhette. Hamarosan mindenre fény derült: a helybéli hetedikesek dramatizálva előadták A walesi bárdokai, Edward király és kísére­ te somfabotokon lovagolt be a színre, a nyolc pohár bor a „vendég welsz urak” mulatozásához kellett. Szegény gyerekek úgy becsíptek a szín­ padon, hogy - a költő mérhetetlen örömére azonnal abba kellett hagyni a találkozót... * Vagy harminc esztendővel ezelőtt a legjobb cimborámmal, Gerelyes Bandival valahol Pásztó környékén csatangoltunk. Felolvasásokat tartottunk mátravidéki fal­ vakban, mert az emberek ki voltak éhezve a kendőzetlen emberi szóra. A rendezvények után még sokáig együtt maradtunk a hallga­ tóinkkal. Bort ittunk és segítettünk egy­ másnak eligazodni a világban. Bandi egyszer oly sokat talált inni, hogy felhorgadt benne Bartók és Kodály népdal­ gyűjtő szenvedélye. Csakis az itallal magya­ rázható a dolog, mert amúgy igen-igen botíulű volt szegény. - Bátyám - fordult a szövetkezet koros állatgondozójához, aki megtisztelte aszta­ lunkat cl tudna énekelni nekem egy olyan dalt, amelyet már a nagyapjának az öregapja is tudott, és amelyet csak errefelé ismernek? - Már hogyne tudnék - felelte indignált készségességgel az idős ember, és elkezdte: 462 „Egy a szívem, egv a párom, boldogságon tőle várom, más leánytól még az édes csók sem kell. " Gerelyes annyira be volt rúgva, hogy nem ismerte fel a népszerű operett agyon­ koptatott sorait és lázasan jegyzetelt. Én meg elszomorodtam, mert ott ébredtem rá, hogy a népdalokat legkevésbé a nép énekli már. Falusi lagzikban is közismert operettmelódiákat, divatos táncdalokat és giccsnck mondott magyarnótákat gajdol a vendégsereg. De hát olyan nagy baj ez? Valóban csi­ nált dalok a magyarnóták? Nehéz rá egyér­ telmű választ adni. Már csak azért is, mert Lengyelfi Miklós szerint - „koronként, tár­ sadalmi hovatartozás szerint is más és más megítélés alá esik ez a műfaj. De ha így van, hozható-e örök érvényű ítélet?” Nem hozható. De nem is kell folyton ítélkezni. Kinek az Akácos út oldja fel a lelki görcseit, kinek az Eroica. Az egészben az volt a legpikánsabb. hogy mindez Rajeczky Benjámin tartózko­ dási helyének a közvetlen közelében történt. * - Tcms néninek sikerült eladnom egy Varázshegyet! A lány takaros volt, mosolygós és közlé­ kenyen fiatal. Az arca sugárzott a boldog­ ságtól. A Varázshegy elkeltén érzett öröme majd akkora volt, mint Kutuzové lehetett Borogyinó után. Ő árulta az előző esti író­ olvasó találkozón a könyveket. Bánkon történt vagy Nőtincsen? Arra határozottan emlékszem, hogy tó volt a közelben. És arra is, hogy 1979-et írtunk. A könyvhét a végéhez közeledett. A faluban felejtkeztem éjszakára. Más­ nap bebarangoltam a környéket. A tó part­ ján leültem, hogy megpihenjek. Kavicsokat kezdtem dobálni lapos szögben a víz színére. �Nógrádi litera-túrák Baranyi Ferenc Az első kavicstól megmozdult a víz egy kicsikét. Véltem, hogy a második már nö­ veli ezt a tétova kis mozgást. S ha türelme­ sen, egymás után egymillió kavicsot Suhin­ tok a tó tükrére, lassan talán mozgásba jön az egész víztömeg - gondoltam. Aztán rájöt­ tem, hogy gyerekes képzelgések ezek. Egyetlen zseblámpa nem világítja meg az éjszakát, mégha egymilliószor villan is fel egymás után. Egymillió lámpa egyszeri felvillanása kell hozzá. Az első kavics nyo­ mán alig észrevehető borzongás futott végig a tó színén, ami egykettőre el is ült. A kö­ vetkező kavicsot már újra közönyösen sima víztükör fogadta. Egymillió kavicsot egy­ szerre kellene lapos szögben rásuhintani a tóra, s úgy megmozdulna, mintha ringana alatta a meder, akár a bölcső. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kergetőztek a fejemben, amikor odaért a lány, jókora bevásárló szatyorral a kezében. - Terus néninek sikerült eladnom egy Varázshegyet! Megdicsértem érte, mert láttam, hogy őszintén örül. Azt hitte, kavicsot dobott a tóba, amitől megmoccant egy picikét a víz. Pedig szívem szerint megdorgáltam volna. Terus néninél Thomas Mann-m\ kezdeni? Úgy érzi majd, hogy becsapták. A címe után mcséskönyvnek gondolhatta a Varázshegyet. S amikor majd Hans Castorp és Settcmbrini fejtegetéseit szótagolja, egy életre elmegy a kedve az olvasástól, anél­ kül, hogy akár ő, akár Thomas Mann vétkes lenne ebben. Végigperegtek bennem az előző esti megnyilatkozások: - Véletlenül elolvastam az újságban T.D. egyik versét. Hát kérem, az egy nagy szélhámosság. - Miért lenne az? - Mert nem értek belőle egy szót sem. 463 - És az Einstein-félc relativitáselméletet érti-e? - Nem én. - Akkor az is szélhámosság? (Most győzzem meg, hogy hallgasson Bahitsra? Igenis, az olvasó tanuljon meg egy kicsit „versül”, hogy meg tudja külön­ böztetni a tartalmas modernséget a valóban szélhámos modernkedéstől.) - Maga költő? - Úgy hiszem. - És mivel foglalkozik? - Verseket írok. Meg újságcikkeket. - Jó, jó. Ez a hobbija, de mi a foglalko­ zása? - Hosszú éveken át ez volt a foglalkozá­ som is. Aztán elszegődtem a televízióhoz, szerkesztőnek. - No. Megjött az esze. (A hivatásos író megmagyarázhatatlan jelenség neki: hogyan lehet valakinek a munkája az, ami más embereknél kedves bolondériának minősül?) - Mennyit lehet egy ilyen verssel keresni? - Ha irodalmi lap közli, hat-nyolcszáz forintot. - És mennyi idő alatt írta meg? - Másfél órába telt, amíg papírra vetet­ tem. De negyvenkét évig írtam ezt a verset. Amennyit éltem eddig. (Nem érti. Csak a mondat első felét hallotta. És már számol is magában: mi­ csoda órabére van ennek a pasasnak!) - Régebben sok politikai verset írt. Muszáj volt? - Muszáj. - Mert megrendelték? - Senki sem rendelte meg. A lclkiismeretem rendelte meg. Ezért volt muszáj. (Most magyarázzam el neki, hogy ná­ lunk a líra sohasem csak az egyik műfaja volt az irodalomnak, hanem tekintélyes �Nógrádi literű-lúrák Burányi Ferenc darabja is a küzdőtérnek? Magyarázzam el neki, hogy itt inkább „csörömpölt" a költői szó hosszú századokon át, nem pedig mu­ zsikált - és sajnos még manapság is csö­ römpölnie kell. Magyarázzam el neki? Elmagyaráztam neki. Mert elsősorban érte van, hogy a vers olykor „hegyes" ahogy Ladányi M iska írta. Elmagyaráz­ tam neki, mert ő a leghálásabb közönség, még ha kérdései az olvasási kultúra alacsony fokáról tanúskodnak is. Elmagyaráztam neki, mert mindig jóindulatú várakozással, tisztába tett lélekkel jön el az író-olvasó találkozóra. Mintha csak templomba menne vasárnap. És ha helyesen felelünk meg jóindulatú várakozásának, akkor igazi öröm lehet egyszer, hogy Terus néni megvásárolta a Varázshegyet. Bálványos Huba grafikája 464 �A M ADÁCH ÉV ELÉ Erdődy Gábor Előszó a Madách-évhez Engedjék meg, hogy az Országos Madách Imre Emlékbizottság és Cseszne Község Önkor­ mányzata megtisztelő felkérésének eleget téve egyfelől történészként, a 19. századi magyar liberalizmus és az 1848/49-es polgári forradalom, illetve szabadságharc kutatójaként és tisztelőjeként, másfelől az ezeréves kulturális örökségünk bemutatását, felelevenítését célul kitűző prog­ ram felelőseként szólhassak Önökhöz. Egy program szervezőjeként, melynek Madách Imre irodalmi és eszmetörténeti öröksége igazi gyöngyszemét képezi, mely örökség példája a 19. századi magyar kultúra hatalmas egyetemes értékeket teremtő szárnyalásának. „Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz. Évmilliókra lesz tulajdonod” - buzdít maga Madách is Az ember tragédiájában kulturális értékeink gyarapítására, megőrzésére és továbbadására. Hazánkban a kultúráért dolgozni, azért élni azonban senkinek sem könnyű feladat. Nem könnyű a gyermekeket betűvetésre oktató pedagógusnak, nem könnyű az elavult esz­ közök között tudományos kutatásokat folytató tudósnak, nem könnyű az érteden hivatalok­ kal küszködő múzeumigazgatóknak. S nem is volt az, soha. Első, európai hírű költőnk, Janus Pannonius haláláig nem tudott beletörődni abba, hogy ebben az országban költemé­ nyeire senki sem kíváncsi, Balassi és Zrínyi a versírás dicsőségét inkább a harctereken elnyerhető győzelemre cserélte fel, Csokonai belehalt abba, hogy halotti versezetet olvasott fel télvíz idején egy temetőben, mert azért legalább egy kis pénzt kapott, Arany János az úton kénytelen volt kitérni a lócsiszárnak, Ady „ha a piszkos, gatyás, bambaíTársakra s a csordára nézett,/Eltemette rögtön a nótát:/Káromkodott vagy fütyörészett. ” s a sor szinte végtelen, a halálba kergetett Apáczaival, aki a magyar pedagógiát akarta megújítani, a beteggé tett Tótfalusival, aki pedig csak nyomdát akart és szép könyveket, az elhurcolt Radnótival és az elmenekült Móráival. Tíz-tizenöt európai nép sem tud ennyi tragédiát elmesélni azokról a nagv elődökről, akik országa kulturális felemelkedésén dolgoztak. A felsorolás folytatása helyett azonban hadd fejezzem ki örömömet afelett, hogy itt áll­ hatok Madách Imre szobra mellett, s nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy hivatalo­ san bejelenthessem az ünnepi év kezdetét. 465 �Erdödy Gábor Előszó a Madách-évhez Örülök, hogy arra az íróra, gondolkodásra és emberre emlékezhetek, aki különösen kedves szívemnek. A 40-es évek liberális megyei politikusára, aki Nógrádban küzdött a polgári és alkotmányos Magyarország programjának elfogadásáért. A publicistára, aki a Pesti Hírlapban Timon álnéven megjelentetett írásaival bemutatta és ostorozta a törvényha­ tósági élet visszásságait. A filantróp gondolkodóra, aki kora liberális eszméiért indul harc­ ba Szontagh Pál barátjaként, Szalav, Eöt\>ös és mindenekelőtt Kossuth tisztelőjeként. És emlékezni, emlékeztetni szeretnék 1848/49 bátor szolgálójára, a nemzetőrség és a honvéd­ sereg nógrádi főszervezőjére, aki családja brutális tragédiáját, majd Világost követően a megtorlást személyesen is elszenvedte. Az 50-es évek vívódó gondolkodóján, akinek a haladásba vetett feltétlen hitét (Fortschitts optimizmus) a forradalmi évek európai tanulsá­ gai legtöbb kortársához hasonlóan alapjaiban kérdőjelezték meg, de aki magánéleti válsá­ gán is felülkerekedve a Civilizátorban nem csupán a Bach-rendszert utasította el határozot­ tan, hanem hitet tett a nemzetiségek egymásra utaltsága és megbékélése mellett is. Végül pedig a Politikai kih a ll ás megfogalmazójára, az 1861-es országgyűlés Határozati Párti politikusára, aki Kossuth és Teleki elszánt követőjeként érvelt a 48-as örökség mcgcsonkítatlan megőrzése, továbbfejlesztése mellett és határozottan elutasította az clvfeladó kiegye­ zés minden formáját, kísérletét. Madáchnak sem jutott azonban szerencsésebb sor itt, a nyugati civilizáció védőbástyájá­ nak, határának tartott országban, mint oly sok elődjének, kortársának és utódjának. Ha azt mondjuk Madách, mindenki rávágja: Tragédia. S ez nem csupán legismertebb művének címe, hanem életútjának jelképe is. Tragédia, hogy alig élt többet, mint negyv en év, tragé­ dia, hogy rövid életéből egy teljes évig raboskodnia kellett Kossuth titkárának felelőtlensé­ ge miatt, tragédia, hogy családi életét tönkretette felesége. Kevés olyan szerzője van a magyar irodalomnak, sőt a világirodalomnak is, akit egyet­ len műve tett feledhetetlenül híressé. S még kevesebb az olyan, aki azzal az egyetlen művel egy egész generáció, egy egész történelmi korszak filozófiáját összefoglalva kitörölhetetlen részévé vált egy nép irodalmának. Madách Imre pedig ezt tette Az ember tragédiája című művével. Ahogy Benedek Elek meséinek legkisebb királyfija, a Himnusz, a Szózat vagy a Nemzeti dal sorai benne élnek mindegyikünk tudatában kitörölhetetlenül, úgy élnek ben­ nünk Madách sorai a küzdésről és a halálig való bizalkodásról. Ezek a verssorok pedig nem pusztán tudásunk világába tartoznak, ennél sokkal többet jelentenek: meghatároznak ben­ nünket, egyéniségünk részévé válnak. Ha messze idegenbe visz sorsunk, emlékeink között éppúgy ragaszkodunk hozzájuk, mint annak a háznak a képéhez, ahol egykor felnőttünk, mint a kéken csillogó Duna látványához és a lankás dunántúli dombokhoz vagy a nógrádi hegyekhez. Ez a mi magyarságunk, ez a mi kultúránk. A Tragédia Ádámjának küzdelme végig az emberiség történelmén: ez pedig a mi életünk. Az örökké fel-fel bukkanó kérdés: vajon tudjuk-e, s ha igen mennyire tudjuk befolyásolni saját sorsunk alakulását, s a madá­ chi örök válasz, amely egyrészt az Égre mutat, a transzcendensre, mint az egyetlen biztos fogódzóra: ez az, ami életünk végéig elkísér; másrészt pedig a kudarcok, bukások hosszú során át megedződött, immár utópiamentes és a luciferi-kanti szkepszis kontroliján átsugárzó haladás hitre építkezve az anyag és idea, ideál és reál, determinizmus és szabad aka­ rat szintézisét alkotja meg. 466 �Előszó a Madách-évhez Erdödy Gábor Létezik Madáchnak egy titkos arca is: a többi műve, amelyekkel elsősorban a tudósok foglalkoznak, s amelyet ők is a Tragédiához mérnek csupán: ez az előzménye volt, az a. folytatása -- mondják. Verseinek és színműveinek a témája pedig túlnyomórészt a magyar­ ság történelme és sorsa, és mondják: Mózesben Kossuth alakját idézte meg a világosi fegy­ verletételt követő kegyetlen korban. Tudta, s megírta, hogy ő és kortársai már nem láthat­ ják meg Kánaán földjét, de tudta azt is, hogy népének vezető kell, aki odáig elviszi, hogy szüksége van mindenkire ennek az országnak, aki tud, és akar is érte élni. S ha Madách költeményei nem is ismertek annyira, mint Tragédiája, most mégis hadd zárjam megemlé­ kezésemet néhány verssorával: „Az ősi bűn küldött ránk sajtoló kort, A lánc helyét csak szent vér mossa le: hogy a jo b 1 gyermek győzzön, Mózes elhalt a pusztában, s egy nemzedék vele. Nem féltelek hát hazám. ” Elhangzott Cseszheti, 1997. október 4-én Czene gál Ist\'ánfestménye 467 �Tóth Éva Éva és Ádám „Mai nap lépten-nyomon hallunk beszelni a nőkérdésről, vagy másként a feminizmus­ ról” - így kezdi „Madách Imre és a nőkérdés” című tanulmányát 1913-ban egy elfelejtett filológus, Gazdag Lajos, majd leszögezi, hogy Madáchot „kora ifjúságától késő vénségéig foglalkoztatta ez a kérdés”. Tekintsünk most el attól a ténytől, hogy Madách ugyanúgy nem érte meg a 42. életévét, mint Ady, s nézzük tovább a tanulmány megállapításait. „Eleinte... valóságos nőgyűlöletben jelentkezett ez az érdeklődése...” mondja a szerző, majd Palágyi Menyhért Madách-monográfiájából idéz, miszerint Madách húsz éves korában a nőről alkotott fölfogását egy ki nem adott munkájában úgy fejezi ki, hogy korának egyik legna­ gyobb hibája az is, hogy „mindenik színművünk tárgya a szerelem”. Isten leendne az ember-fiákból Ha a szerelem ösztöne s a nővágy kihalna, vagy kiforrna kebleinkből - idézi később Madách vitathatatlanul mizogin megnyilatkozását a „ Férfi és n ő ”-bői. Az ember tragédiájának valóban nem a szerelem a tárgya, vagy legalábbis nem csak a szerelem, nem elsősorban a szerelem, bár Lengyel Dénes szerelmi drámaként elemezte a Tragédiái az 1978-as, ILor\>áth Károly által szerkesztett Madách-tanulmányok című gyűj­ teményben. A hatalmas Madách-irodalomban számtalan tanulmány foglalkozik Ádámmal, Évával sokkal kevesebb. Az első Greguss Ágost 1871-ben közreadott „A nő Madách Tra­ gédiájában” című munkája, a legfrissebb, tudomásom szerint, Mikó Krisztina „Éva szerepe a Tragédia jelképrendszerében ” című dolgozata, amely a font említett 1978-as Madáchtanulmányokban jelent meg. Ha amerikai feminista lennék, akkor „Madách feminista olva­ sata - Éva's herstory ” címmel tartanék most előadást, de nem ezt fogom tenni. Greguss Ágost legfontosabb megállapítása az, hogy Éva, a Faust Gretchenjével ellentét­ ben „nemcsak egy alakban jelenik meg, hanem képviseli az egész női nemet, annak külön­ böző alakjait”. Tolnai Vilmos pedig „Az anyaság Madách Ember tragédiájában” című 468 �Éva és Adóm Tóth Éva dolgozatában nem kevesebbet állít, mint hogy „Nincs a világirodalom nagy drámai költe­ ményei közt egy is, amelyben a nőnek oly fontos szerepe volna, mint az Ember tragédiájában”. Tolnai Vilmos szerint „Éva... épp úgy főalak, mint maga Ádám. A költemény elejétől végé­ ig szerves alkotórésze a cselekvénynek, vagy jobban mondva az ember rajzának, aki Ma­ dáchiról nem egy férfiú, a férfiú.... hanem két különböző hivatású, de egyenrangú, egymást kiegészítő, egymásra utalt, egymást föltételező tényező: a férfi és a nő”. A z ember tragédiája tehát az emberpár tragédiája, de vajon tényleg „egyenrangú ténye­ zőbe Éva Ádám mellett? Ha az általa elmondott szöveg terjedelmét vesszük figyelembe, akkor semmiképpen. A Tragédia 4140 sorából neki 408 és fél sor jut, ha jól számoltam, míg Ádámnak 1362, tehát több mint háromszor annyi, s Lucifernek is két és félszer annyi: 1049 sor. Később azt is megvizsgáljuk, hogy mi a színenkénti arány. Nem lesz érdektelen, de nézzük meg először Ádám színeváltozásait. Tudjuk, hogy Ádám egyre öregebben reinkarnálódik a történeti színekben. Az egyip­ tomi szín utasítása szerint „Ádám mint Fáraó, fiatalon, trónon ülve”jelenik meg, az athéni színben ugyan nincs utasítás, de a győztes hadvezér és ifjú apa nyilván a férfikor nyarában van, mint Petőfi néhány hónappal Segesvár előtt. A római szín kéjence talán valamivel korosabb, de még Tankrédot is „erődús férfikorban” látjuk. Kepler 30 éves korától 41 éves koráig volt II. R udolf udvari matematikusa, Danton 35 éves volt, amikor lefejezték, a lon­ doni színben „Ádám mint élemedett férfiú” tűnik fel, a falanszterben nincs megadva a kora, de az űrjelenetben „mint öreg” repül Luciferrel, az eszkimó színben pedig „mint egészen megtört aggastyán bot mellett jő lefelé a hegyekről”. Az a gondolat, hogy az egyedi fejlődés megismétli a törzsfejlődést, aránylag későn me­ rült fel a biológiában. Az viszont, hogy az emberiség történelme az emberi életkorokkal állítható párhuzamba, már jóval korábbi gondolat. Széchenyi 1824. május 22-i naplóbe­ jegyzése így aktualizálja ezt a toposzt: „A nemzetekben, ha szabad őket az emberekhez hasonlítanunk, négy életkort látunk. A gyermekkorban és az ifjúkorban bontakoznak ki a legszebb, legnemesebb tulajdonságok - úgv, ahogy a Római birodalom és Görögország történelme vési emlékezetünkbe - úgy, ahogyan Amerikában Washington, Franklin, Bolivár, Iturbide, St. Martin etc. szólnak tételem igaza mellett. Oroszországban Ostermann és Rosztopcsin a bizonyíték. Az emberiség érett korában van Franciaország, Anglia. Itt ama nemes lelkesedést minden nagv, nemes és önzetlen dologért immár nem láthatja az ember, azt a szép rajongást mindenki jólétéért - gőgtől, hírvágytól, becsvágytól zavartala­ nul - többé nem találjuk. A napi érdek és minden cselekvés fő mozgatója: reáliák, nyere­ ség, előny, hatalom. Aggastyán korban vannak viszont ama népek, melyeknek ereiben a vér bágyadtan ke­ ring, s ahol az emberek azzal hencegnek, hogy csak magukkal törődnek, és az általános jólétre semmi gondjuk. ” Ádám életkora, mint láttuk, párhuzamos az emberiség életkorával, azaz az emberi nem elöregedésével,. Igenám, csakhogy Éva nem öregszik. Éva életkora nem párhuzamos Ádáméval, legfeljebb oszcillál. Az egyiptomi színben a rabszolganő nyilvánvalóan fiatal, másként nem emelné maga mellé szépsége okán a fáraó. Az athéni színben Éva hitves, kisgyermek anyja és ez a kisgyermek 469 �Éva és Adóm Tóth Éva maga nevezi anyját szépnek. - A római színben Éva kéjhölgy, a bizánciban zárdaszűz, tehát mindkét színben nyilvánvalóan fiatal. A két prágai színben mint Keplerné, feltehetőleg érettebb, de még mindig kívánatos hölgy, másként nem csábítaná el az udvaronc. A párizsi színben a márkinő ifjú és hajadon, a „felgerjedt pórnő” pedig nem lehet idősebb nála, hi­ szen az előbbinek ikermása, ha úgy teszik, kiónja. A londoni színben Éva talán még fiata­ labb, hiszen eladó lány. A falanszterben - másodszor tehát a darab során - anya, de itt sem öreg, hiszen igényelni lehet és Ádám igényli is. Az egyetlen szín - természetesen az elsőt kivéve ahol Éva nem szerepel, az űrjelenet. Az eszkimószínben sanyarú körülmények között degenerálódott és korán elöregedett, de nem lehet öreg, hiszen az eszkimó felkínálja vendégeinek, s maga is felkínálkozik. Madách gyönyörű leleménye, hogy nemcsak a férfi, a történelem hordozója reinkarná­ lódik új és új alakban, hanem az emberpár is, és minden színben másként jelenik meg a férfi és a nő viszonya. Miközben Ádám a különböző eszmék megtestesítőjeként és megva­ lósítójaként változik és fejlődik színről színre, Éva a női nem történelemnélküliségét repre­ zentálja. Az ő léte mindig a férfi függvénye. Az egyiptomi színben rabszolganő, akit halott férje mellől maga mellé emelt a fáraó. Figyelemreméltó, hogy egyetlen színben alkot Ádám és Éva teljes, harmonikus családot, ahol gyermekük is van, közös gyermekük, és ez az athéni demokráciát amúgy nem idealizáló szín. A római színben, hanyatló, dekadens Ró­ mában Éva jómódban élő. de kiszolgáltatott kurtizán: Ádám fogadás tétjéül teszi meg. egy ló ellenében, s Catulus, ha nyerne, négy hét után visszaadná Sergiolusnak, vagy ha annak már nem kellene, akkor hétaszitná ángolnás tavába. A bizánci színben ismét egy fogadás, bár szentebb és életbevágóbb fogadás tárgya, nem saját szabad akaratából, hanem apja fogadalmát teljesítendő lép az apácarendbe. Kepler nejeként a császári parancsra létrejött mésalliance-ért félig-meddig öntudatlanul bosszút álló, kikapós és férjét pénzért gyötrő feleséget jeleníti meg. A párizsi színben, mintegy kárpótlásul azért, hogy az űr-jelentben nem szerepelhet (Madách Tyereskovára még nem gondolt, csak Gagarinra), megkettőző­ dik, ráadásul a párizsi szín álom az álomban, a két prágai szín közé van beékelve Kepler álma, aki még mindig nem tud elképzelni mást, mint vagy égi vagy földi szerelmet és Danton alakjában megtestesülve nem a nép leánya vonzza, ő az egyenlőséget - mint oly sokan - csak felfelé kívánja megvalósítani, a márkinővel szeretne egyenlő lenni. A megkö­ zelíthetetlen arisztokrata szűz szerelmét ambicionálja, nem a forradalomban férfiként har­ coló és szerelmét férfi módjára felkínáló pórnőét. A londoni színben Éva szó szerint „eladó lány”, bár ez a kifejezés csak a magyarban létezik. Ez az egyetlen szín, ahol Évának anyja van, s az meg is jelenik. A londoni szín polgárlányát anyja a templomban és a sokadalomban gardírozza, s oktatja a férjfogásra, de áldását adná arra is. ha Ádám „maitresse” - ének venné. (Kepler anyjáról csak hallunk: lehet, hogy a „rút boszorkányától örökölte termé­ szettudományos érdeklődését Kepler, hiszen lehetett füveket ismerő javasasszony az anyja, akinek a tudománya nem biztos, hogy alávalóbb volt Rudolf császárénál, s lehet, hogy „időjóslásai és nativitásai” sem voltak rosszabbak azoknál, amelyeket tudós fia jobb meg­ győződése ellenére elkövetni kényszerült, hogy az udvar és udvarhölgy felesége meg legye­ nek vele elégedve.) A történelem végének tömegsírjától Madách mégis megmenti Évát, egyedül őt, talán azért is, mert „a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt” és persze azért. 470 �Éva és Adóm Tóth Éva meri ifjúkori nőgyűlöletétől - saját keserves tapasztalatai ellenére - eljutott odáig, hogy mint Greguss Ágost mondja - a nőben a férfi nemtőjét tisztelje. A falanszter-jelenetben Éva ismét kiszolgáltatott, mint a falanszter minden tagja, de nemcsak emberi, hanem női mivol­ tában is, hiszen nem maga választja párját, gyermekét elszakítják tőle. s ez a gyermek majdnem lombikbébi, aki nem önkéntes, harmonikus társaskapcsolatból származik, hanem a fasiszta eugenetikát előlegező megfontolásokból. Az eszkimó színben már maga a férj ajánlja fel nejét az idegeneknek, ami még az egyiptomi színben sem történhetett volna meg, ott a fáraó elragadhatja a rabszolgától a feleségét, de nem a rabszolga ajánlja fel önként. Térjük vissza most a mennyiségi elvhez. A paradicsomban az Ádám és Éva által el­ mondott sorok száma még majdnem egyenlő: 41 és fél: 39 Ádám javára. A paradicsomon kívül ez az arány már 91,5:19,5, tehát több mint négy és félszeres, és az utolsó színben 63:13, tehát majdnem ötszörös. A Prága I.-ben Egyiptomban és Rómában ez az arány va­ lamivel több mint háromszoros (119,5:37,5), Bizáncban több mint négy és félszeres (176:39), Párizsban nagyjából hatszoros (161:17+9,5), a Falanszterben több mint nyolcszo­ ros (127:14,5), a Prága 11-ben majdnem kilencszeres (127:14,5), az eszkimó színben míg Ádámnak 68 sor jut, Évának mindössze egy, az űrjelenetben pedig Éva nem szerepel (Ádám szövege 73 sort tesz ki). Az egyetlen szín, ahol Éva túlbeszéli Ádámot, igaz, hogy nagyrészt távollétébcn, az athéni. Azért ez a supremácia még nem veszélyes. Éva 89 sora körülbelül cgyharmadával tesz túl Ádám 62 során. Ha Ádám 1362 sorához hozzávesszük Lucifer 1049 sorát, akkor Éva szövege már csak egyhatoda a férfi-princípium két megtes­ tesítőjének. De lássuk a többit is. Az Úr csak az I., a II. és a XV. színben szólal meg, össze­ sen 79,5 sor terjedelemben. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Lucifer is, Ádám is tizennégy színben szólal meg: Ádám nem szerepel az elsőben, Lucifer pedig néma bakó a párizsi színben. Évának eggyel kevesebb: tizenhárom szín jut, ami ráadásul szerencsétlen szám.) A Föld szelleme háromszor jelenik meg: a paradicsomon kívül, a falanszterben és az űrben. Többekkel együtt én is hajlanék arra, hogy a női princípium körébe utaljam a Föld szelle­ mét, annál is inkább, mert akkor hclvrebillenne Éva hiánya az űrjelenetben, s különben is, Ádám az anyaföldtől akar és nem bír elszakadni, nem pedig az apaföldtől. Csak az a bök­ kenő, hogy Lucifer expressis verbis szép szelíd fiúnak nevezi a Föld szellemét a második színben. Az is kérdés, hogy a Föld szellemének reinkarnációi vagy csak kísérői a nimfák a III., valamint a kháriszokkal együtt az athéni színben, majd a nemtők, boszorkányok a bizánciban. Mindenesetre ezek mind nőneműek. Az angyalok pedig - legalábbis a névvel szereplő főangyalok - Gábor, Mihály és Rafael - férfiak. Az első előadások óta evidens, hogy a legizgalmasabb szerep a Tragédiában a Luciferé. Sajnos, sokszor vele kell egyetértenünk, nem a naiv és lelkes Ádámmal, akinél még Éva is - horribilc dictu - okosabb nem egyszer, nemhiába őt aposztrofálja Lucifer az első bölcselő­ ként, nem Ádámot. Ádámot, Ádám színeváltozásait leginkább az Hók és Mihók-eíTektussal lehetne leírni. Ebben az Illyés Gyula által átdolgozott magyar népmesében az együgyű szolgalegény, Mihók mindig eggyel később kapcsol, mint kellene. Amikor szolgálóként kisborjút kap, azt a nyakában viszi haza. Az anyja azt mondja, ejnye, te Mihók, ezt kötőfé­ ken kellett volna vezetni. Mihók megtanulja a leckét, és amikor legközelebb szolgálat fejé­ ben a gazda nekiadja a lányát, akkor Ilókot vezeti kötőféken haza. 471 �Tóth Éva Éva és Adám Ezt teszi Ádám is. Mint fáraó belátja, hogy az egyen korlátlan hatalma nem megoldás, így a következő színben a közjóért, a polisz szabadságáért küzd. Amikor a hálátlan csőcselék halálra ítéli, arra biztatja Évát, hogy tagadja meg az erényt és ne neveljen gyermeket. A római színben maga is csak éheket kíván, míg Szent Péter apostol rá nem ébreszti arra, hogy ez az élet értéktelen és a következő színben már transzcendens álmokért küzdő kereszteslovagként látjuk viszont. A bizánci szín végére azonban kiábrándul a keresztény hitet üzemesítő egyházból és Keplerként a tudománytól a társadalmi előjogok eltörlését reméli. A közbeékelt párizsi színben Dantonként azt éli át, hogy a forradalom felfalja saját gyermekeit, s a sok szépen zengő jelszóból és a véráldozatból a szabadversenyes kapitaliz­ mus születik meg a londoni színben. Minthogy a kapitalizmus sem boldogít, jöhet a szocia­ lizmus, a falanszter, ami a kétféle XX. századi totalitarianizmust egyesíti, majd a törté­ nelmi és a pillanatnyi szükségszerűségtől indíttatva elhagyja a Földet. Adám tehát tovább utazik az időgépen, ezúttal az űrbe. határtalan tudvágvától vezérelve és a földi, illetve fa­ lansztert körülményektől űzve. de ez az utazás nem olyan szívderítőén optimista, mint JózsefA ttilá ná 1. És ha csak pislog már a nap sarjaink hízóan csacsog\>a jó gépükön továbbrepülnek a művelhető csillagokba ahogy minden bizonnyal Madách hatására a Flóra-szerelem bűvöletében képzelte. Ádám számára az űrutazás nem megoldás, csak megrázkódtatás, annak felismerése, hogy itt élncd-halnod kell, mármint itt, a Földön, ezen a földgolyón, c kívül nincsen számára hely. Ádám hazája is ez a Föld, akárcsak korán elhalt bolíviai barátom nyolcéves kislányáé száz­ húsz évvel később, aki a következő verset írta, mikor áttelepülnek Dél-Amcrikába: Űrhajómból kitekintve látok egv szép csillagot: az a csillag a Föld, az én hazám. Az űrrepülés után az eszkimó-színben már az ökológiai katasztrófa utáni földre érkezik vissza Ádám és ez a tönkretett természet, benne a az állativá süllyedt emberiséggel a végső stáció Ádám keresztútján. Itt már csak a felébredés lehet a megváltás, de ez a megváltás, akár a beavatási rítusokon átesettek tudata, magában foglalja mindazt, amit a beavatott átélt. Az az Ádám, aki felébred a Paradicsomon kívül, nem ugyanaz, mint akire Lucifer álmot bocsátott a III. szín végén. És Éva? Ő álmodja a történeti és azok után következő színek Éváját és Ádámját vagy Ádám álmodja őt is? Ha Éva is végigéli a történelmet, miért nem ő akar öngyilkos lenni? Minden oka meglenne rá. O mondja ki az első emberi szavakat: Oh élni, élni, mily édes, mi szép, vele közli fölényesen Ádám, hogy a függés, látom, életelv neked, a londoni bábjátékos 472 �Éva és Adám Tóth Evei szerint ő vitte csávába a férfiút, holott ő először nem magának akar a gyümölcsből szakíta­ ni, hanem a szomjazó Ádámnak. A kiűzetéssel ő többet vesztett, mint Ádám: magát a pa­ radicsomi harmóniát és egyenlőséget, s nem nyert annyit sem, mint Ádám. A fáraó előbb maga mellé parancsolja a még ki se hült férje mellől, aztán holmi fennkölt eszmék miatt elhagyja, de előbb még közli vele, hogy látköre szűk és gyarló, holott korábban azt mondta, hogy "Jobb mester való! te / Mert megtanitál a ja jt hallanom ”. Athénben kivégzik a férjét, Rómában értéke egy lóéval egyenlő, Bizáncban kulcsra zárva tartják erényeit, Prágában a társadalmi elvárásokra kondicionálják, s amikor azoknak meg akar felelni, a férje ítéli el magasabb szempontból, s kiderül, hogy csábítója férje meggyilkolására akarja rávenni. Párizsban leszúrják, miközben Danton egy evidenciával akarja szerelmét megnyerni: „Nem nö vagy-é, s nem-é én férfiú ? ” de amikor a pórnő, aki talán az életét mentette meg, ugyanígy érvel: „Te férj1 vagy, én ifjú s nö vagytok” - akkor a forradalmárt pokolnak gőze undorítja el a nép leányától. Londonban az élemedett Ádám a hozzávaló fiatal udvarlók kezéről csapja le a hamis gazdagság ígéretével, a falanszterben elveszik tőle a gyermekét, az eszkimó színben pedig az idegenek jóindulatának megnyerésére maga a férje kínálja fel. Adhatott volna pedig Madách Évának más sorsokat is. Semiramisét, Aspasiáét, akiket említ, de reinkarnálódhatott volna mint Kleopátra, mint Avilai Szent Teréz vagy Mária Terézia, vagy mint Nagy Katalin cárnő vagy Krisztina királynő, vagy akár mint Georges Sand. Madách nem ezt tette. Mert szerinte „a nőemancipáció lehetetlen fantom, üres k é p ”, „az emancipáció a nőt elszakítja a férfitől, ki mellé rendelve van, s ígv eltéríti hivatásától Mi tehát Éva hivatása? Mi tartja vissza az öngyilkosságtól, jobban mondva miért nem ben­ ne merül fel az öngyilkosság gondolata? Mert, mint Simoné de Beauvoir mondaná, beléköltözött a faj, ő a világ anyja, „tetőtől-talpig élet”, mint Weöres Sándor mondja egy fiatal­ kori versében a nőről, s ezért van az, hogy Éva a kismadár szerelmes énekét és az angyalok zárókórusának intelmeit egyaránt érti. míg Ádám csak gyanítja. 473 �Andor Csaba I. Fráter Erzsébet Szimpózium Nagyvárad, 1997. június 28-29. Az elmúlt evekben, évtizedekben mindössze két irodalomtörténeti tanácskozás volt Magyarországon, amelyet rendszeresen megtartottak: a Magyar Irodalomtörténeti Társaság által rendezett Zrínyi Konferencia és a Madách Irodalmi Társaság évenkénti rendezvénye, a Madách Szimpózium. Nyilvánvalóan sok más alkotó életének és életművének feldolgozását, közkinccsé tételét elősegíthetné, ha nemcsak kerek évfordulók alkalmával fordulna feléjük ideigóráig az érdeklődés, ám a rendszeresség a honi irodalomtörténeti kutatásoktól csaknem idegen. Fráter Erzsébet nem tartozik azok közé a személyek közé, akikkel kapcsolatban évente meg lehetne rendezni egy tanácskozást; túlzottan kevés az, amit róla tudunk, s a levéltári kutatásoktól sem várható sok új információ vele kapcsolatban. Inkább a már meglévő isme­ retek új szempontú feldolgozására nyílik lehetőség. Sokáig kérdéses volt, lehet-e, érdemes-e egyáltalán egy külön ülésszakon foglalkozni vele? Az ilyen kételyek eloszlatásához nemcsak az szükséges, hogy legyen néhány elszánt kutató, aki vállalja, hogy előadást tart a témáról. Legalább ilyen fontos az is, hogy legye­ nek, akik a körülmények megteremtésével komoly ösztönzést adnak a kutatóknak. Nagyvá­ rad megyéspüspöke, Tempfli József 1996. október 4-én, a IV. Madách Szimpóziumon Nagyváradot ajánlotta az I. Fráter Erzsébet Szimpózium helyszínéül. Közbevetőlcg: sokan még ma sem tudják, mi köze van Tempfli Józsefnek Fráter Erzsébethez, ezért egy bekezdés erejéig célszerű megvilágítani a kívülálló számára talán szokatlannak tetsző invitálást. Amikor a Ceausescu-korszak vége felé szóba került Nagyváradon az ún. várad-olaszi temető felszámolása, Tempfli József számos sírt megváltott, köztük Fráter Erzsébet sírját is. A koporsókat azután átszállították a Barátok Templomába, amely nek kazamatájában - azonosítás után - befalazták. A halhatatlan hitves életét kutatók régóta tudták: két Fráter Erzsébet nyugszik egymás tőszomszédságában a várad-olaszi temetőben: Madách Imréné és fiatalon elhunyt uno­ kahúga, akit szintén Fráter Erzsébetnek hívtak; éppen az életkorok különbözősége alapján egy­ szerű volt az azonosítás. A református Fráter Erzsébet végső nyughelye tehát - Tempfli Józsefnek köszönhetően - egy katolikus templomban található. 474 �Andor Csaba /. Fráter Erzsébet Szimpózium. De térjünk vissza a tanácskozáshoz! Az előkészítő munka során gyorsan kiderült: ha lesz szimpózium, akkor lesznek előadások, lesz hallgatóság is. Közben megjelent egy-két híradás a magyarországi sajtóban a közelgő rendezvényről: előbb a Népszava március 24-ei számában, majd az Új Magyarország május 13-ai számában e sorok írójával készült inter­ júból értesülhettek az érdeklődők a közelgő tanácskozásról, végül közvetlenül a rendezvény előtt T. Pataki László az Új Magyarországban adott hírt róla. A résztvevők első csoportja június 27-én pénteken este érkezett Nagyváradra, a Kano­ noksoron lévő Püspöki Hivatalba, a vacsorát azonban a református egyház által működtetett közösségi házban fogyasztottuk el. Nagyváradon az ökumenizmus nem üres szólam: előre nem látott események következtében szálláshelyünk egy református kollégiumban volt, s a szimpózium helyszínét is a református egyház biztosította, jóllehet Tőkés László ekkortájt nem tartózkodott Nagyváradon. Június 28-án szombaton délelőtt városnézéssel kezdődött a program. Ennek során a résztvevők megtekintették az ún. Fogtövi-házat, Fráter Erzsébet utolsó nagyváradi lakhelyét, ahol a hagyomány szerint 1862 november elején utoljára találkozott Madách Imrével, aki azért utazott Váradra, hogy Jolán lányát - akit addig az édesanyja nevelt - magával vigye Alsósztregovára. A kis földszintes épület igen rossz állapotban van. Mint megtudtuk, jelen­ leg egy idős hölgy lakja, akinek életében már nem várható kedvező fordulat az épület további sorsát illetően. Csak remélni lehet, hogy ez a dísztelen jellegtelen épület nem fog a városrendezési elképzeléseknek áldozatul esni. Városnézés közben a csoport eljutott a Bará­ tok Templomába is, ahol Fráter Erzsébet sírjánál koszorút helyezett el. A templommal átellenben ma is a közkórház található: az az ispotály, ahol 1875. november 17-én a költő hitvese elhunyt. Végül a délelőtti városnézés során eljutottunk a püspöki palotába és a ba­ zilikába, ahol több kiállítást (kincstár, képtár, néprajzi és archeológiái gyűjtemény), vala­ mint a város védőszentjének, Szent Lászlónak a hermáját tekintettük meg. A szimpózium előadásai délután 3 órakor kezdődtek. Addigra minden résztvevő szeren­ csésen megérkezett, s a helybeliek közül is jó néhányan eljöttek a tanácskozásra. Ha a résztvevőket név szerint nem is, a településeket talán érdemes felsorolni, ahonnan a szim­ pózium résztvevői érkeztek: Balassagyarmat, Budapest, Csáb, Csécse, Gyula, Kolozsvár, Nagyvárad, Nyíregyháza, Salgótarján, Szarvas, Százhalombatta. Vendéglátónkon s a ké­ sőbb említendő előadókon kívül azonban legalább egy résztvevőt név szerint is illő meg­ említenünk: Szabó Józsefet, aki a Nagyváradi Állami Színház 1974-es Tragédia­ előadásának a rendezője volt, s akinek produkciója olyannyira elnyerte névrokonának. Szabó József püspöknek - a máig legnagyobb Madách-gyűjtemény alapítójának - a tetszését, hogy nagyváradi tartózkodását jócskán meghosszabbította. Mint ahogy meg kell említe­ nünk azt is, hogy a Fráter család ma élő tagjai közül többen részt vettek a szimpóziumon, ahol előbb Csikász Ist\>án versben üdvözölte házigazdánkat, majd Tempíli József megnyitó­ ja és Andor Csaba üdvözlő szavai után az előadások következtek. Az első előadást Kozma Dezső, a kolozsvári egyetem professzora tartotta Fráter Erzsé­ bet a Madách-értcímezésekben címmel. Az összefoglalásból képet nyerhetett a hallgatóság arról, miként határozta meg szinte kezdettől fogva a Madách-értelmczésekct Fráter Erzsé­ bet, hogyan került be személye, személyisége nemcsak a Madách életrajzokba, de az életművet 4 75 �Andor Csaba I. Fráter Erzsébet Szimpózium. elemző írásokba, nem utolsó sorban magának Az ember tragédiájának az elemzéseibe is. mert ha a kortársak (Szász Károly, Erdélyi János és a többiek) - érthető tapintatból, de olykor talán a szükséges információ hiánya miatt - nem is írtak erről, Fráter Erzsébet halála után már alig született olyan új elemzés, amely valamilyen formában ne érintette volna a személyét. A második előadó Benes Istvánná grafológus volt; előadásának címe: Egy őskép két asszonya: Anna és Erzsébet. Benes Istvánné immár negyedik éve tanulmányozza nemcsak Madách Imre, de a család több más tagjának is a kézírását. Előadásának egyik fő gondolata az volt, hogy az íráskép is megerősíti a két asszony személyiségének végletes különbözősé­ gét. Elvileg ugyan ebből nem következik a személyek ellentéte - a különbözőségre éhben egy ideális komplementer-kapcsolat is épülhetett volna -, ám tudjuk, hogy a valóságban kezdettől fogva rossz volt a viszonyuk. A harmadik előadó. Mohás Lívia személyesen ugyan nem tudott jelen lenni a rendezvé­ nyen, Fráter Erzsébet pszichológiai arcképe c. előadását azonban elküldte, s azt Tompa Lászlóné felolvasta. Ez az eddigi legrészletesebb pszichológiai elemzés, de talán nem az utolsó. A későbbiekben remélhetőleg további munkák fogják felhasználni főbb következte­ téseit, amit az is megkönnyít, hogy nem egy meghatározott lélektani irányhoz kötődik az elemzés, így téziseit egymástól távolálló irányzatok művelői is továbbgondolhatják. A negyedik előadó T. Pataki László volt, akinek „erzsológiai” tárgyú írásai korábban a Palócföld hasábjain láttak napvilágot. A téma ezúttal is a „Véd/vádirat” volt (lásd a Palóc­ föld 1992/5.számát), amelynek új szempontú felvetéseit a jelenlévők érdeklődéssel hallgat­ ták. T. Pataki koncepciója értelmében az egész eddigi Madách-kutatásnak - elsősorban az életrajzi megállapításoknak - a kritikai újragondolására lenne szükség, mivel bizonyos „alapművekben” - így mindenek előtt Palágyi Menyhért monográfiájában - olyan pontat­ lanságok, sőt valótlanságok található, amelyeknek az átvétele a tévedések, hamis beállítá­ sok átörökítését jelenti. Márpedig az elmúlt száz év Madách-kutatása igen nagy mértékben éppen Palágyi munkájára támaszkodott, s szinte teljesen figyelmen kívül hagyta annak korabeli kritikáját. T. Pataki nézőpontja mindenképpen üdvözlendő: nemcsak Palágyi és nemcsak Madách-csal kapcsolatban írt le téves vagy hamis információkat: tankönyveink, irodalmi kézikönyveink, lexikonjaink szinte hemzsegnek a tévedésektől; még jó, ha a szer­ ző születési és halálozási dátumát pontosan közük (mint tudjuk, Madách születési dátuma minden lexikonban tévesen szerepel). Végül e sorok írója tartott előadást Madách és Lisznyai címmel. Bár a téma első pilla­ natban a szimpózium tárgyától távol esőnek tűnhet, valójában mégiscsak köze van Fráter Erzsébethez, amennyiben az előadásban felvetett hipotézis szerint egy szerelmi háromszög­ gel állunk szemben. Az előadó amellett érvelt, hogy az Egy vetélytárshoz c. verses levél címzettje Lisznyai Kálmán volt. Az előadásokat egy irodalmi összeállítás követte. Előbb Patakiné Kerner Edit és Csikász Ist­ ván részleteket adtak elő Az ember tragédiájából, majd T. Pataki László Lidércláng c. monod­ rámája köv etkezett Patakiné Kerner Edit előadásában, amelyet a közönség kitartó tapsa követett. Vasárnap délelőtt a résztvevők Cséhtelekre látogattak, hogy megtekintsék azt az épüle­ tet, ahová előbb 1845 februárjában, majd néhány héttel később, márciusban utazott Madách, 476 �Andor Csaba /. Fráter Erzsébet Szimpózium. hogy aztán március 13-án megtartsák az eljegyzést. Az egykori Fráter kúriában (s a későbbi tulajdonos által 1914-ben építtetett kastélyban) ma az öregek otthona található. A Fráter-kúriáról soha nem tettek közzé sem fényképet, sem metszetet, az egyetlen szűkszavú leírást az odalátogató Mohácsi Jenő adta róla még 1940 körül, az a Mohácsi Jenő, aki Lidércke c. életrajzi regényében meglehetőségen kedvezőtlen képet festett a hal­ hatatlan hitvesről. Igaz, néhány évvel később, amikor erre a látogatására sor került, már megváltozott a véleménye. Fényképet azonban ő sem közölt az épületről, így aztán nem is volt olyan könnyű eldönteni, hogy a mai épület azonos-e azzal, amelyben a nagy esemény történt. Leírása nyomán azonban mégiscsak megállapítható volt az épületek azonossága. Igaz, mára a homlokzati részt sikerült szinte a felismcrhetetlenségig átalakítani (az egykori tornác és bejárat helyét csak két befalazott oszlop jelzi), de azért semmi kétség: itt volt az eljegy­ zés, ez volt valaha a Fráter-kúria, még akkor is, ha a helybeliek erről semmit sem tudnak. A rendezvény utolsó eseménye a Nagyváradi Bazilikában tartott ünnepi szentmise volt, amelyet Tcmpfli József celebrált. Fráter Erzsébet Szimpózium nem lesz minden évben; e sorok írója azt a javaslatot tette, hogy legközelebb 2002. június 28-án találkozzanak a résztvevők, éspedig Madách feleségé­ nek szülőfalujában, Csécsén, s onnan utazzanak másnap reggel közösen Nagyváradra. A rendezvény előadásain sokféle megközelítési módról szó volt, tévedés volna azonban azt gondolni, hogy a témát olyan sok irányból sikerült körüljárni, hogy további elemzésekre nincs is szükség. Ennek illusztrálására két olyan szempontot említenék, amelyek a kö­ zelmúltban merültek fel, de amelyeknek mélyebb elemzésére eddig még nem került sor. Az egyik: miért és miként tett szert olyan különös jelentőségre a magyar kultúrában éppen ez a házassági konfliktus? GyőrfTy Miklós meglátása szerint ennek egyik fontos - de eddig nem elemzett - oka az lehetett, hogy a XIX. századi magyar irodalomtörténetben (ha eltekintünk Mikszáth „névleges” válásától) ez az egyetlen eset - legalábbis jelentős alkotóink körében -, amely válással végződött. A másik szempontot Petrányi Ilona vetette fel: miért is írt Fráter Erzsébet - közvetlenül a válás után - anyósának levelet? Végtére is nem tőle vált el, hanem Madách Imrétől! Minthogy pedig Madách Imrének ebben az időszakban nem írt levelet, ez azt jelenti, hogy a férjnek ekkor már nem volt beleszólási lehetősége közös sorsukba. De vajon miért nem? Lélektani értelemben vett önállótlanságról lenne szó? Azt jelentené ez, hogy Madách he­ lyett minden igazán fontos kérdésben az édesanyja döntött? Valószínűleg nem, sőt, bizo­ nyos jelek inkább arra vallanak (legfőképpen magának a házasságnak a ténye!), hogy ép­ pen ellenkezőleg, fontos ügyekben nagyon is értett hozzá a költő, hogy édesanyjára nyomást gyakoroljon, kedvező döntését kikényszerítse. Lehet, hogy a megoldás itt is - mint néhány más életrajzi vonatkozásnál - egyszerűen az, hogy Madách - meggondolatlanul vagy sem, ezt most ne firtassuk - elkötelezte magát, ígéretet tett arra, hogy nem fogadja vissza Fráter Erzsébetet. Ha így volt, akkor még az is lehet, hogy ő maga mondta (üzente vagy sugallta) Fráter Erzsébetnek azt, hogy forduljon levélben az édesanyjához. Petrányi Ilona érdekes felvetése mindenképpen további elemzést érdemelne. A két példa alapján minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a II. Fráter Er­ zsébet Szimpóziumon is lesznek még érdekes előadások, új szempontú elemzések. A hátralévő 477 �Andor Csaba I. Fráter Erzsébet Szimpózium. öt év elég hosszú időnek látszik ahhoz, hogy egyfelől az előadásokon felvetett, másfelől az imént jelzett kérdésekre a kutatók megkíséreljenek választ adni. Ami pedig a rendezvény körülményeit illeti: az a mindannyiunk számára emlékezetes vendégszeretet, amelyben Tempfli József a résztvevőket részesítette, egyúttal azt is szavatolja, hogy akik első alka­ lommal eljöttek, azok - ha körülményei engedik - bizonyára eljönnek majd öt év múlva is, mi több: élménybeszámolóik nyomán talán azok is eljönnek majd, akik ezúttal nem vállal­ koztak az útra. Párkányi Péter szobra 478 �Kozma Dezső Fráter Erzsébet a Madách-értelmezésekben Az életmű kutatóit kezdettől fogva foglalkoztatta a költő házasságának története, ennek kihatása Madách művészi élményvilágára. Könyvtárnyivá duzzadt szakirodalom, családi és kortársi visszaemlékezések, levelek, sajtóviták, szépirodalmi alkotások útvesztőit barangol­ hatja be a Madách Imre élete és költészete iránt érdeklődő. Legutóbb a tudományos ülésszak egyik szervezője, Andor Csaba adta közre Fráter Er­ zsébet leveleit, lírai verseit, tárta elénk ennek a sokféleképpen magyarázott házasságnak főbb momentumait. A kiadvány Fráter Erzsébet emlékezete /. címet viseli, és az immár rangot szerzett Madách Könyvtár sorozatban látott napvilágot 1996-ban; Tempíli József megyés püspök (az ülésszak másik szervezője) mély átérzéssel megírt bevezető soraival. Természetes, hogy az irodalomtörténész ez alkalommal sem kerülheti meg élet és mű összefüggéseit, hogy Az ember tragédiájáról. a Mózesról. Madách lírai verseiről nem szól­ hatunk alkotójuk legszemélyesebb élettapasztalatai nélkül. Szendrey Júlia, Léda, Csinszka, Fráter Erzsébet nemcsak egy-egy nagy élet, hanem örökérvényű műveknek is részesei. Nemcsak a világ színpadjait bejárt Tragédiát értelmezték sokféleképpen, igen különbö­ ző módon vélekedett a szakma Madách és Fráter Erzsébet kapcsolatának kilenc, házassá­ gának hét esztendejéről, ezeknek az életrajzi élményeknek műveket alakító szerepéről. Nem egészen fél évvel Fráter Erzsébet halála előtt, 1875. június 4-én Madách Aladár arra kéri levélben (tudjuk: hiába) a Madách-művek kiadását tervező Gyulai Pált, mondjon le a volt feleséget rossz színben feltüntető Bérczy Károly emlékbeszédének azon sorairól, amelyek szerint a fogságából haza siető költő otthon boldogságának csak romjait találja. Valószínűnek tűnik Andor Csaba feltételezése: a fiú azért védte, védhette édesanyját, mert nem tartotta elfogadhatónak az ifjúkori barát emlékbeszédének ezt a kitételét. A korabeli sajtóban kibontakozó, főleg erkölcsi fogantatású vitákat még csak jelezni sem kívánom. E helyett inkább a korai Madách-irodalom egy-két megállapítására emlékez­ tetnék. Arra például, hogy Greguss Ágost már 1871-ben A nő Madách tragédiájában cím­ mel értekezik, hogy Haraszti Gyula 1882-ben Kolozsváron elkészült (1912-ben megjelente­ tett dolgozatában „az emberiségre alkalmazott /.../ egyéni lét (az én kiemelésem - K. D.) 479 �Kozma Dezső Fráter Erzsébet a Madách-értelmezésekben tapasztalataira figyel, a változatlan, de a „gyarló Ádám” mellett más-más változatban megjelenő „még gyarlóbb” Évára. S bár ebben az értelmezésben Madách Ádámjának nem nyújt megnyugvást a családi élet boldogsága, a kolozsvári irodalomtörténész szükségesnek tartja kiemelni: az angyali kar (tehát az Úr) biztató szavait mégiscsak Éva érti meg, ő közvetíti Ádám felé. (Köztudott: a mű nem egy későbbi magyarázója szintén nyomatékkai szól erről.) M orvay Győző 1897-ben Nagybányán megjelentetett, félezer oldalt kitevő elemzése szintén a „szubjektív érzület” felől kísérli meg értelmezni a családi környezet, illetve a feleség szerepét. Fráter Erzsébetnek olyan emberi, női tulajdonságaira összpontosít, ame­ lyek - mint írja - „bármely más költőt is szerelemre hangoltak volna”: konvenciókat nem tűrő őszinteségére, ártatlan kacérságára, töprengő kedélyére. (Ez is vissza-visszatérő gondo­ lata lesz a Madách-irodalomnak.) Morvay e tulajdonságokból nyomban következtet is: mindezek az érzelmek csírái az asszony és a férj boldogtalanságának. S mert patologikus okoknak tulajdonítja a feleség viselkedését, fel is menti, hisz - jegyzi meg - „a hisztérikus nő menthető”. De nemcsak őt „oldozza fel”, hanem az anyát is: Majthényi Annáról nem feltételezi, hogy fiát legszentebb érzelmeiben sértette volna meg. Hadd egészítsem ki ezt az ítélkezést egy friss tanulmánnyal. Perdöntőnek a házastársak megnyilatkozásait tekintő Györfjy Miklós hívja fel a figyelmünket arra, hogy Madách anyja a házasság ideje alatt egyetlen rossz szót se írt le a menyéről. Sőt - írja a felelősséget meg­ osztó Györffy - „sok kedves említés viszont nem hiányzik”. (A házasság mint intermezzo lefolyásához. Első Madách Szimpózium, Csesztve-Szügy, 1993.193) Bevallottan is Madách egyik legkiválóbb értőjének, Barta Jánosnak finom lélektani megfigyeléseihez áll közel ez a vélekedés. Igen érdekes módon: Morvay Madách belső elbizonytalanodását - magányérzetét, befeléfordulását, betegségét - tekinti meghatározónak, a szerelmi csalódásnak mint művészi élményt alakító tényezőnek nem tulajdonít különösebb jelentőséget. Úgyszintén a felekezeti másságnak sem. Szerinte ugyanis, amit a női nem iránti idealizmusában felesége lerombolt, azt a család védangyalának, az anyának sikerült újból felépítenie. Madách egyik vallomásá­ ra is hivatkozik, mely szerint anyjának köszönheti, hogy a Tragédia Éváját „kirívóbb szí­ nekben nem állította elő”. (Magyarázó tanulmány Az ember tragédiájához. 1897. A szerző kiadása.) Egyfajta kiengesztelő ítélet kap kiemelt helyet a következő évek Madách-szintéziseiben is. Madáchot az európai irodalom nagyságaként emlegeti filozófus irodalomtörténész, Palágyi Menyhért sok vitát kiváltó könyve külön fejezetben tér ki a házasságra. Palágyi már azt is szerencsétlenségnek tartja, hogy a magányos, szellemi elszigeteltségben élő fiatal költő a szerelemben keres üdvösséget. S csak sajnálni tudja, hogy ama híres csodatevő ember Madách köszvényére talált orvosságot, és nem talált valami szert - ahogy ő kifejezi a„heveny házassági kedv ellen is”. így aztán azt mondhatnám, kettős modellt keres a Tra­ gédia Évájában: a hazája szabadságáért mindenre képes Luciát az anya, a Kepler szín Bor­ báláját a feleség ihlette. Noha nem sok jó szó illeti meg Fráter Erzsébetet mint nőt sem (nem szép, műveltsége hiányos, úttalan utakon cipelteti magát egy-egy mulatságra stb.), egyéniségének varázsát nem vonja kétségbe. A 21 éves költő ezt a különös, érdekes lányt szereti meg, ennek a „pajzánkodó személyinek (egyik Madách-vers szavai) lesz az áldozata. 480 �Fráter Erzsébet a Madách-értelmezésekben Kozma Dezső De áldozat ebben a beállításban az érzéseinek parancsolni nem tudó, heves vérmérsékletű Fráter Erzsébet is. Saját gyengeségeinek áldozata. Ezért inkább részvétet vált ki sorsa a szerzőben. Ennek legfőbb bizonyosságaként közli, illetve kommentálja a bocsánatért esdek­ lő asszony mély megrendülésből fakadó, címével (Egyedül Anyai lelke elébe) a pápai enciklikákra emlékeztető levelének hasonmását. Ezt az erkölcsi felmentést fűzve hozzá: „Látjuk, hogy nem lehet álnok asszony, ki c levelet írta, érezzük, hogy a levél egy makacs, de őszinte és alapjában véve szerető szívből fakad, ki most ocsúdik nagy eltévelyedése tudatára.'’ Többé-kevésbé hasonlóan vélekedik a filozófiai szempontokat szintén nem nélkülöző Alexander Bernát is ugyanebben az évben kiadott - iskolai oktatásnak szánt - Tragédiamagyarázatában. Azzal a vitatható különbségtevéssel, hogy az isteni szózatot meghalló Éva: a gondolkodó Madách teremtménye; a kacér, szenvedélyes nő: a költőé. (Az ember tragédiája. Jegyzetekkel és magyarázatokkal kiadta Alexander Bernát. 1900. 317.) Századunk első évtizedeiben nem egy kutató Madách nőszemléletéből, az örök nő Janus-arcából kiindulva fogalmazza meg véleményét. Voinovich Géza például úgy látja, hogy költőnk nő-eszményére rácáfolt a valóság, s ezért sikerült egyetlen személyben (Éva alakjában) ötvözni fényt és árnyat, önfeláldozást és hiúságot, fennköltséget és érzékiséget (Madách és Az ember tragédiája. 1914/ Riedl Fri­ gyes egyetemi előadásaiban (1933) Madáchnak a női nemről írott akadémiai székfoglalójá­ ra emlékeztetve óv az egyoldalúságtól, az alábbi részletet idézve: „ Fogadjuk el hát a nőt is olyannak, minőnek Isten számunkra alkotta. [...] Ne dicsőítsük érdemén túl, se ne nézzük le, mindkettőt egyaránt követeli férfim éltóságunk önérzete. ” Érdekes módon: Halász Gábornak a Madách összes művei elé írott kísérő szövegében Fráter Erzsébet csak egy szerepet töltött be, hisz - hivatkozik Madáchra - a nő a férfi kiegészítője, de nem igazi párja. Új értelmezési lehetőségeket Barta János korai, még a 30-as, 40-es évekből való munkái kínálnak. Elsősorban lélektani árnyaltságukkal. Azzal, ahogyan szerzőjük érzékeltetni tudja, miként lesz sorsformálóvá a belső és a kül­ ső világ, miként ébred fel az én legmélyebb rétegeiben a vonzalom Lidércke különös egyé­ nisége iránt. „Madáchot örökre magához láncolta, azért, mert a romantikus szerelmi él­ mények olyan lehetőségeit ígérte, amilyeneket szem nem látott, fü l nem hallott ” - olvashat­ juk második Madách-tanulmányában (Madách Imre, 1942. 47.). Az idézett sorok mellé oda írhatjuk az élményt megfogalmazó Madách-vers néhány so­ rát is: „És minthogyha megcsókoltad volna/ E kebel vadon zengő dalát,/ Képzetemben minden e világon/ Oly dicsőn szellemül át. ” Valóban már-már metafizikai, vallásos átszellemülésről, az „önmaga jobb felére” rátalá­ ló lélek legrejtettebb titkairól hoznak hírt az ilyen költemények, versrészlctek. Csak közbevetőleg jegyzem meg: A költő születésének 150. évfordulóján Kerénvi Ferenc - új forráso­ kat felhasználó tanulmányában - ilyen értelemben hivatkozik Madách korai (az Erzsikével történő megismerkedéskor keletkezett), az „örvény felé csaló lidérckét” Szontagh Pálnak bemutató levelére. Amelyikben ilyenek olvashatók; „Hol kezdjek én írni ezen minden von­ zó és minden álnok, minden jó és minden könnyelmű, minden lelkűiét és minden cinizmus mikrokozmoszáról? ” (Kerényi Ferenc: Új források a Madách-család történetéhez. In: Madách-tanulmányok. Szerk. Horváth Károly, 1978.) 481 �Kozma Dezső Fráter Erzsébet a Madách-értcímezésekben Azt hiszem, nem alaptalan Barta János megfigyelése: ez a misztikus bűvölet már eleve magában rejtette a bajok forrását. Még akkor is ezt kell mondanunk, ha voltak boldog pil­ lanatai ennek a házasságnak. Természetük, egyéniségük egészen más volt, s a belső szaka­ dékot csak elmélyítette ezeknek az esztendőknek nyomasztó légköre. És ha Madách olvas­ mányaira gondolunk, nem vonható kétségbe a koreszmék hatása sem. De az sem, hogy Madách (bármennyire is magának írta ekkor verseit) a lelki válság fölé tudott emelkedni. A Tragédia ezt is tanúsítja. (Még csak annyit: a Madách-hoz vissza-visszatérő Barta János egyik kései írásában szükségesnek tartotta emlékeztetni: a Fráter Erzsébettel történő megismerkedés idején annak tudatában, hogy anyja nem örül a protestáns menynek - Madách is hozzászólt a vegyes házassággal foglalkozó királyi leirati vitához: elutasítva a vallási türelmetlenséget {Az ember tragédiájának értelmezéséhez. In: A pálya végén. 1987.). Ismeretes, Szerb Antal 1934-ben megjelent, s magyar és a világirodalom mozzanatait összekapcsoló magyar irodalomtörténetében (a könyv jellegéből következően) pusztán né­ hány életrajzi adatot közöl. így Madách életének a szakaszáról is: az anyós és a költekező menv nem férnek meg egymással, míg Madách fogságban volt - idézem - „feleségének hűsége megingott”. S bár a Tragédia szellemtörténeti helyét keresve, arról a magányos költőről szól, akinek élete „az anyja és felesége közt őrlődik fel” - Madách nőszemléletét olyan metafizikai princípiumként fogja fel, amely már a korai drámáiban jelen van. Tehát: nem a házasság következménye. Ugyanígy az apollói Ádám és a dioniszoszi Éva sem. Közvetlen a II. világháború után Madách is - akárcsak Kemény Zsigmond - egyike lett a „kényes”, „problematikus” íróknak. Az 50-es évek elejének éles Madách-vitái után, a 60-as évek közepén elkészült akadémiai szintézis Madách-fejezctc az újraértékelés jegyében íródott. Szerzője, Az ember tragédiáját a Világost követő korszak összegzőjének tekintő Sőtér lst\>án, a boldog házasság semmivé válását úgy említi (szűkszavúan), mint a költőt ért csapások, kudarcok epilógusát. Az ok itt: Madách kiújuló betegsége. Az ugyanekkor megje­ lentetett Tragédia-e,lemzésében más is szerepel kiváltó okként. E szerint a házasság azért bomlott fel, mert a feleség „nem tudott a még élő anyánál különbbé vagy legalább is vele egyen­ rangúvá válni”. (A rövid fejezet Anya és fia címet viseli. Álom a történelemről. 1965. 15.). Ezzel magyarázható az elveszett Édent újrateremteni óhajtó Évának mint jelképnek az értelmezése: az „ideál” és „reál” egyensúlyának megteremtésére lűvatott természeti szféra megtestesítője. Pár év múlva Németh G. Béla - e korszak irodalmának jeles kutatója - szélesebb össze­ függésben veszi szemügyre ezt az anyához kötődést. Múlt századi irodalmunk félszázadáról készült irodalomtörténeti összefoglalásában a magyar történelem nagyasszonyai közé emeli a saját és a nemzeti eszményekhez ragaszkodó Majthényi Annát. Nem pusztán arról van tehát szó, hogy az anya akarata ellen köttetett meg a házasság. A csalódás azért lehetett annyira megrázó, mert Madách a környezetétől különböző életfelfogást vállalva kérte meg Fráter Erzsébetet. „Az egyéni és nemzeti szégyennél is tragikusabbá tette esetét az, hogy házassága rajongó eszmehite, szabadelvű életeszményei jegyében jött létre.” {Türelmetlen és késlekedő félszázad. A romantika után. 1971. 155. Az én kiemeléseim - K. D.) Az életművel foglalkozó újabb munkák közül a két ember viszonyának nemrég elhunyt Horváth Károly kismonográfiája szentel nagyobb teret. 482 �Fráter Erzsébet a Madách-értelmezésekben Kozma Dezső írója egymásnak ellentmondó állítások, mendemondák tömkelegének mérlegelő felhasználásával (az igazságosztás szándéka nélkül) követi a tragikus végű házasság történe­ tét. Horváth Károly szerint is: a filiszterség útjáról letérő lány tetszett meg Madáchnak, vált testet-lelkct átjáróvá. S ami különösképpen figyelmet érdemlő: a puszta életrajzi té­ nyek, emberi, alkati adottságok számos más körülménnyel (a két család múltjával, életmód­ jával, Madách közéleti tapasztalataival) egészülnek ki, válnak művek ihletforrásává. Horváth Károly a „sors súlyos próbáját” (Madách szavai) megélt költővel párhuzamosan a tragikus nőt is elénk állítja. Azt a Fráter Erzsébetet kíséri el a nagyváradi kórházig, akiről (több évi búvárkodás után) L. Kiss Ibolya 1966-ban Az asszony tragédiája címmel írt köny­ vet. Azt az asszonyt, aki élete végén - gyermekeinek szánt végrendeletében - maga is tragi­ kusan élte meg a szakítást. S bár lehet, hogy a sokáig eltemetett (a nagyváradi KeletNyugat 1991. október 19-i számában Andor Csaba által közreadott) vallomás stilizált, va­ lamit csak elárul az élet peremére sodródott asszonyról. Egyetlen mondatát idézem: „Én csupán egyvalamit ismerek el. hogy olyan mélységesen szerencsétlen lény voltam, aki a balszerencsés körülményekkel vívott küzdelemben alul maradtam.” A Madách-műben elmélyülni kívánók számára eligazító lehet az a körültekintő vizsgá­ lódás, amellyel Horváth Károly (ha helyenként vitára késztetően is) a két ember viszonyá­ nak müveket gazdagító momentumait megkísérli kitapintani. A költő és Fráter Erzsébet együvé tartoznak, akárcsak Az ember tragédiájának egyen­ súlyt teremtő pólusai: az „arasznyi lét” és a „végetlenség” vonzása. Kolozsvár, 1997. június 20. Czene gál István festménye 483 �Zsuffa Péter fotója 484 �Benes Istvánné Egy őskép két asszonya: Anna és Erzsébet A könyveknek - ha van - sorsa, a jegyzett név: önképét vállaló sors. Mert a betűk karak­ terükben hordják a jelölő és a jelölt, az írásvető és az írás megbonthatatlan sorsközösségét. Hordják, hordozzák és közvetítik a létet beteljesítő s a létezés által beteljesedő ráeszmélést és megerősítést, a „legyen”-ben és a Jó l van”-bán gyökerező szándékot, akaratot és értel­ met. A valóság - mindig egyetlen - mindenné magasodó és szétáradó pillanatának szembe­ sülését a pillanatba gyűlt, s éppoly megfoghatatlan valódiság mélységeivel. Ahogyan - korunkra - szinte nem maradt érték, ami elkerülhette volna a profánná válás kísértéseit, az író-olvasó rutin is - alig felszínre hozható - sejtéseinek szférájába igyekszik visszaszorítani az írás teljesebb olvasatát. Azt az eredendő, romlatlan, csupán értelmezésé­ ben eltorzítható olvasatot, ami az égi-földi mértékek, az egyetemleges, az isteni harmónia technikán inneni, szemléletességen túli - titkairól szólhatna. Ennek az ősi, az érzékszervi tapasztalással - valaha - egyenértékű élmény-képességünknek elgyengülése és leromlása hozza létre napjaink jól-rosszul képzett és használt szimbólumait, s c jelképek özönének szükségletét - a gyakran csupán egy teljesebb képnek és lényegnek silány utánérzéséről szólókat, vagy a tartalmatlanságot hangzatos s a háttérbeni hiányt elfedő fogalmak burjánzásában. Ám mégis... Hajói belegondolunk, beleérzőnk és belenézünk bármilyen - evilági - létező do­ logba. jelesül épp a saját kézírásunk formáiba, alakulásába, futamába, mint a mikroszkóp lencsé­ je alá helyezett vízcseppben, egyszerre megmozdul, élni kezd az eladdig mozdulatlannak tetsző, és mássá, egv más fajta történéssé válik az addig nem, vagy csupán nem úgy és nem annak látott. S innen indul az út, hogy újra felfedezzük és megértsük a nem emlékezv e is emlékeinket állító, a nem tudottan is tudatunkban rejlő elkötelezettségünk és kötclessé-tettségünk intő példázatait. Az írás él. Felidéz, rögzít és lerögzít. Vall az Egyről, az egyszeri teremtésről és felvállal­ ja a folytatást, a továbbvivést, a megsokszorozódást és az újraképzést. Benépesít, eloszt, elrendez. Tükröz, tükröződik és visszasugároz. Az írás tudja a törvényt, s kézírásunk felfedi a törvényhez való viszonyunkat és viszo­ nyulásainkat. Az írásban ott a feladat, a művelet és a megoldás örök mintázata: a kölcsönös belátásé, a jóvátételé és a megváltásé. 4 85 �Beties Istvánná Egv őskép két asszonya: Anna és Erzsébet Az írás sohasem veszítheti el eredendő szakralitását, mert az írás - miként minden, ami Istentől való - örök átváltozás, állandó átváltoztatás és felbonthatatlan szövetség a felaján­ lott, a bemutatott és a meghozott áldozatban. E gondolatok külön- és többlet-aktualitását - itt és most - az egyazon tulajdonságok, ké­ pességek és hajlamok oly ellentétes pólusain égő és végletességük tüzében elégő két aszszony kézírásának elemzési tapasztalatai, a kettejük áldozatvállalásáról és áldozattá válásá­ ról szóló történet adja. Majthényi Anna és Fráter Erzsébet írásának egybevetésekor szinte nem fedezhető fel olyan személyiségképző tényező, ami, ha Annánál aktív, cselekvőkész, Erzsébetnél elfoga­ dó, passzív ne lenne, így látszólag a két asszony egymás igényeit és szükségleteit széles körben biztosító és egymás erősségeit kölcsönösen megtámogató páros lehetett volna. Sajnos, csak látszólag és csupán adottságaik tükrében, ugyanis ezek, a minőségek szintjén harmóniateremtésre rendelt elemi erők, működésükben korántsem a másikat kiegészíteni akaró és képes késztetésként, hanem egymásnak ellentmondó, egymás dolgait kizáró, önérvényesítő törekvésként és történésként nyilvánultak meg. Fráter Erzsébet nőiségének opálos gyöngyszemei az érzelmek szálára fűzöttek. Erzsé­ betnek a női minta és anyaképmás hiányából származtatható énkép-fejletlensége és sze­ repbizonytalansága védtelensége miatt erő, de elfogadó, gyöngéden támogató barátnő­ anyára lett volna szüksége. Valószínűleg Madách Imre anyai kötődésének projekciói nem kis mértékben befolyásolták Erzsébetet a Költő iránti vonzalma létrejöttében - hogy majd ugyanezen tényezők valósága válassza is le róla. Majthényi Anna eredendő képességekkel és hajlamokkal rendelkezett az ugyancsak na­ gyon nőies nők egy másfajta varázsával, nevezetesen a fellépésében, a megjelenésében is hordozott és onnan kivetített tiszteletigények és tiszteletkeltésnek, „nagyasszonyiságnak”. Ezt a természetadta, s a maga helyén a valóság megerősítését szolgáló uraló erő Anna aszszony világképében a hatalom és az erőfölény reprezentánsaként kapott helyet. Az önerőbol-valóság és az önmegerősítés e keverékének furcsaságait férje halálának - úgy tűnik soha ki nem hevert - traumája, Imre fia egészségi problémái, a családi tragédiák és a gondok csak felerősítették, mi több, jó néhány tekintetben eltorzították, különös magatartásformák­ ká alakították. Nem egy erőssége véglegesen vagy csak aktuálisan, s mintegy reakcióként, önformájában kifordult, visszájára váltott. így lett a gyöngédség-szükségletből önkínzó és környezetét is meggyötrő gondoskodás, az óvatos előrelátásból, az övéi féltéséből negatív kivetítések sokasága, bűnbakképzés, a múlt fényeiből komor és veretes rögeszmék világa, s a meglévők, a sajátként számon tartottak: a birtokoltak és a megállapítottak kényszeres megkötése a feloldás és a feloldozás lehetősége nélkül. S ahol az erő tehetetlenségérzetbe torkollott, a nőies érzelmekről való kényszerű lemondás pedig az elutasításba; a tudatból eltüntetett okok és késztetések visszatéréseként és lázadásaként: a prüdéria és a praktikum fonák esztétikája: a dolgoknak egy saját ízlésre formált, gyakran már rendetlenségnek tet­ sző vagy ténylegesen is következetlen elrendezése. Hogyan is ne irritálta volna ezt a keménységében, kényszerűségeiben és kényszerei által megcsontosodott, könnyedebb érzéki örömeinek szirmait teljességükben - talán - ki sosem bonta­ koztathatott boldogtalan asszonyt Erzsébet olykor csak sejthető, másszor - Anna számára - idegen 486 �Benes Istvánná Egy őskép kát asszonya: Anna ás Erzsébet femeket felcsillantó, mindig a perc varázsával telített érzelemvilága! Azok a színek, az az igézet, az az ígérctesség, amit önmagában meg kellett semmisítenie, amitől magában és magának kellett megvonnia az éltető energiát, amire épp a halandóság és a halál ellenében kényszerült halálos csomót vetni - az életért és az övéi fennmaradásáért. Mindkét írás vonatkozó jellemzői jól mutatják Anna és Erzsébet realitásérzékének közel azonos mérvű, de más-más irányú szubjektivitását, gondolkodásukban a tényleges tényéktől való elvágyódásukat és elidegenedésüket, s egyben egy igen magas szintű értékítélet meg­ létét is. Ám míg Majthényi Anna a megszokásnak, az ismétlődésnek, a halmaznak, a „sok”-nak, a hasonlóságnak ad rangot, s egy már inkább archaikusnak, mint konzervatív­ nak nevezhető mércével mér, s e túlméretezett dolgok súlya képezi számára a renden belüli értéket, Erzsébet etalonja a rendkívüli felé tendál. Erzsébetet az egyszeri, a megismételhe­ tetlen vonzza, mindaz ami épp megragadhatatlanságánál fogva nagyszerű, és bízva is csak kétkedést teremt. Erzsébet fanatikus és fanatizál, igéz, de nem biztosít semmiről. Nincs súlya és nem tud megfogódzni semmiben. Sóvár, de nem valódi lángjával égő, és nem valódi erőket égető, libegő lángocska mélyben rejlő kincsei fölött. Ha őseitől hozott sokirá­ nyú és kifinomult képességeinek szabadabb kibontakoztatási lehetőséget kapott volna is, az olyannyira vágyott visszaigazolás, megértés, megtámogatás hiányában minden igyekezetét csakúgy, mint önmagát, valószerűtlennek, hiábavalónak, valós értelem- és érték nélkülinek kellett éreznie. Tapasztalásai így sohasem válhattak állandó szinten tartható biztonságot nyújtó értékismeretté, azonban érzelmi gazdagsága és esztétikai érzéke többnyire hathatós védelmet szolgált a döntések és cselekvések számottevőbb túlzásai ellen. A mellőzöttséggel, a semmibevctettséggel, létszükségleteinek szimbolikus és tényleges megvonásával Erzsébet egyre kiéhezettebbé, egyre szomjasabbá váló lelke mindinkább oda hajlik, hogy pótlást keressen, s mind könnyebben elfogadjon szinte bármit, ami olyan, mint a megoldás vagy hasonló ahhoz. A sorsdráma kezdetén még azért, mert önmagává akart válni, a dráma második felében azért, hogy ne kelljen porig alázott és érzelmeiből is kifosztott magára eszmélni. Ahogy Majthényi Anna látszólagos ridegségének és fösvénységének valódi oka sem a kicsinyes, primitív fukarság volt igazában, úgy Fráter Erzsébetnek - annyiszor felrótt „könnyelműsége” sem a pazarlás iránti tényleges hajlamokban gyökerezett. E két asszony olyannyira akart szeretni, hogy minden fényüket akkora messzeségbe küldték, ahonnan az önmagukra már nem vetülhetett vissza. A Mater szóban két másik szó gyöke rejlik: a matériáé és Éroszé. Az anyagé, amiből minden dolog lett és ami érezvén saját múlandóságát és az elmúlást, ezek fölötti hatalom­ ként a formákba öltözést, a szereplehetőségeket s a mindenhatóság tévképzetét kapta kár­ pótlásul. Ölelni s ölni, óvni és gyógyítani. Kizárni, befogadni, befoglalni, kihordani és magasra emelve felmutatni. És Erósz, aki a mítosz szerint egyidős a Föld Asszonyával, s akiről Szókratész így beszél: "Erósz nem szép ás nem is jó. De Erósz nem is ember, hanem valamilyen démon az istenek ás az emberek között. Erósz a Bőség ás a Hiány szülötte. Még nem szép ás nem is jó, de nem is a szépségnek és a jóságnak teljes hiánya, hanem az átme­ net, a javulás, a törekvés. ” Mater... Matéria és Erósz... Anna és Erzsébet. Részei cgv kettétört képnek, s a képet, felcserélt helyzetükkel is, az egészlcgességben részesítették. 487 �Beties Istvánná Egy öskáp kát asszonya: Anna és Erzsébet Majthényi Anna és Fráter Erzsébet írásvizsgálati bizonyságait egymás melle helyezni és párhuzamba állítani annyi, mint az együvé valók egy képpé válásának - talán - évmilliókra visszautaló történéseit egyazon pillanatban szemlélhetni. Kettejük különös és fájdalmas világán át betekintést nyerni a Tragédia költőjének eonokat átívelő, s mégis, vagy talán épp azért, a nagy távlatok vonzása és a kicsinyes gondok iránti elkötelezettség között állandó egyensúlyozásra kényszerülő fiúi voltába és férfi lényébe. Felvázolni Madách Imre egy-lelkét: szivárvány-cgy-asszonyában, az örök nő madáchi ősképében, emberléptékű archetípusában. Emlékezni és emlékeztetni két asszonyi névvel az e nevekben és e nevekkel jegyzett sorsra: Hannah = a kegyelem és Eliseba = Isten az én esküvésem. Karácsony Attila grafikája 488 �Zsuffa Péter fotója �120,- Ft Bagi András: Palóc örökség. 1987. diófa 47cm � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/61d88908acc33a8c510c3e954a74e3f9.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1997 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1997/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1997 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika