https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a059b9b33904aaa3a118b9169a3fe1e5.pdf 1dbb000f88b3edd8a060109dc977097d PDF Text Text IRODALMI, MŰVÉSZETI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT A NAGY PALÓC 150 éve született MIKSZÁTH KÁLMÁN �Asztalilámpa (Mikszáth-hagyaték) �Tartalom Pctrőczi Éva verse Csapiár Vilmos: Esete Mikszáth Kálmánnal Kabdcbó Tamás: Mikszáth és a posztmodern Tandori Dezső: "A mi örökös barátunk” Kiss Dénes: Az eszmeképzés irodalmi meséi Tomkiss Tamás: Ismerős az idegenek között Dukay Nagy Ádám: Két világ regénye Szeghalmi Elemér: Mikszáth évfordulójára Csongrády Béla: Mikszáth a rejtélyek könyvében Barcs János: Az én csodálatos Mikszáthom Baranyi Ferenc verse Marschalkó Zsolt: Az egyik jeles mondat Csikász István: Gélyi János levele Onagy Zoltán prózája Tóth Sándor verse Romhányi Gyula versei Szepesi Attila: Nagy Iván, Benczúr és a Macskák Simor András: Mikszáth elfeledett anekdoták tükrében Laczkó András: Mikszáth és a fiatalok Nagy Pál: Tzara-díj Mikszáthért Gycncs Erzsébet: Szent Péter varázslata Hegedűs Erzsébet: Mikszáth, a nagy palóc 127 128 131 134 140 145 147 150 153 156 159 163 166 170 182 185 187 190 192 199 203 216 Beke Albert: A Mikszáth-kép változásai Fábián Gyula: Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Krizsán László: Miről mesél "A beszélő köntös"? Praznovszky Mihály: Hogyan lett Szklabonyából Mikszáthfalva? Csáky Károly: A Mikszáth-hagyományok ápolása Szlovákiában Z. Urbán Aladár: Amiről a vendégkönyv lapjai mesélnek... Szabó Péter: Egy új Mikszáth portréra 253 Kovács Anna: A horpácsi kiállítás (tématerv) 271 225 237 245 258 262 266 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József Főmunkatárs: Nagy Pál A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István A szerkesztő bizottság tagjai: Ardaniica Ferenc Dr. Bánlaky Pál M arschalkó Zsolt K. Pcák Ildikó Paróczai Péter Zsibói Béla Felelős kiadó: Fehér Miklós Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Rákóczi út 36. Telefon: (32) 410-022, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 270 Kiadja: a Balassi Bálint Könyvtár 3101 Salgótarján, P f 18 Készült: a Balassi Bálint Könyvtár nyomdájában Salgótarján Szerkesztőségi fogadóórák: kedd 11-16.30 óráig szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP: 11741000-15450250 E számunk szerzői: Baranyi Ferenc költő (Bp.), Barcs János költő, író (Tököl), Beke Albert írod tört. (Bp.), Csáky Károly néprajzkutató (Szlovákia), Csapiár Vilmos iró (Bp.), Csikász István költő (Balassagyarmat), Csongrády Béla újságíró (Salgótarján), Dukay Nagy Ádám költő (Salgótarján), Fábián Gyula újságíró, Gyenes Erzsébet írod. tőrt. (Salgótarján). Hegedűs Erzsébet újságíró (Bátonyterenye), Kabdebó Tamás iró (Írország), Kiss Dénes költő (Bp.), Kovács Anna muzeológus (Salgótarján), Krizsán László irod.tőrt. (Százhalombatta), Laczkó András iró (Kaposvár), Marschalkó Zsolt író, költő (Salgótarján), Nagy Pál író (Párizs-Salgótarján), Onagy Zoltán író (Nagyoroszi-Esztergom), Petrőczi Éva költő (Bp.), Praznovszky Mihály főigazgató (PIM, Bp.), Romhányi Gyula költő (Balassagyarmat), Simor András költő (Bp.), Szabó Péter irod.tőrt. (Bp.), Szeghalmi Elemér író (Bp.), Szepesi Attila költő (Bp.), Tandari Dezső író, költő, műfordító (Bp.), Tomkiss Tamás költő (Cegléd), Tóth Sándor költő (Bp.), Z. Urbán Aladár tanár (Szlovákia) E számunka illusztrációs anyagáért a Nógrádi Történeti Múzeumnak tartozunk köszönettel. Fotó: Buda László Borítóterv: Orbán György Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Előfizethető ugy anitt. 1997-ben megjelenik négy alkalommal. Egyes szám ára: 120,-Ft, előfizetési díj egy évre: 450,- Ft Kéziratokat cs rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Folyóiratunk Budapesten mcgvásárolliató az írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Petrőczi Éva MIKSZÁTH-GYERM EKGYÁSZDAL "A ló,a bárányka és a nyúl" című novella margójára Remekelt Rückert, s Mahler karnagy úr, de gycrmckgyászdalba jobb, ha nem tőlük borul mind, aki nálunk magzata-fosztolt, tépte öléből bárha halál, vagy a bosszú, amely gyilkol, mint a torokgyík. "A ló, a bárányka és a nyúl" Kétforintos, barna Püzetke volt, de mindörökre, múlhatatlanul megtanított, sarját cl hogyan siratozza, kinek könnye a szó. "A ló, a bárányka és a nyúl" három kis, szomorú, elszürkült szőrcsomó, de fullánkját veszítette rajtuk, íme, a romlás. Jánoska, hallod? Apád az életbe visszadalolt. 127 �Csaplár Vilmos Esete Mikszáth Kálmánnal Az ember él. Tcsz-vesz, serényen. Meg nem tcsz-vcsz, lustán. Mindenfélére gon­ dol, pláne, ha író (talán Mikszáthra is, csak nem tudja, hogy rá), és ír. Aztán egyszer csak megkérdezik tőle, hogy na, gondolsz-e Mikszáthra? Hűha! Gondolok-rá? Nem. Gondolni, azt nem. Nem gondolva talán. De persze ha megkérdezik, rögtön összemókázódik a határ a gondolás és a nem gondolás között. Elkezdek gyanakodni arra, hogy nem úgy van, ahogy hittem. Lehet-e Mikszáthra magyar íróként nem gon­ dolni. (Lehet.) Nem lehet. A születése évében úgy látszik, nem lehet. Milyen kép él benned? Az a kövér, kopasz kép, mellényes. Mcllényes? Mikszáth egy nagy magyar író. Nagy, mert sokat írt. Nagy, mert hatása volt. Nagy hatása volt. Ami még van. Nincs magyar, aki ne lett volna diák. Nincs diák, aki nem ízlelte volna meg azt az érzést, hogy milyen volt Mikszáthnak lenni. És olvasni is jól lehet. Például ha kötelező, clfelcdlcti olvasás közben, hogy ő kötelező. Minden (halott) írónak több utóélete van. (Kivéve azokat, akiknek az utóélete is meghal.) Ezek egymás mellett helyezkednek el és egymás után. Váltakoznak, kombi­ nálódnak. Most például várhatóan sokan emlegetik majd őt, esetleg jövőre is, mert a politikai élet, sőt az élet is kissé hasonlít. Az előző korszakban Mikszáth teljes egé­ szében mese volt, most meg már nem teljes egészében az. Mikszáth aktualitása? Ki hitte volna, hogy lehet még ilyen is? Ugyanakkor meg épp azért, mert ez a fajta újrégi kor úgy ránk telepedett, sokan (főleg a számítógép mámorba előremenekülő fiatalok) messzebb vannak, mint valaha. Ez is egy párhuzamos utóélet. Egy a sok közül, mely nem tiszteli az évfordulót se. Mikszáth egy nagy reményű, nagy tehetségű magyar író volt, aki beváltotta a te­ hetségéhez fűzött reményeket, közben elveszített valamilyen más reményeket. A fa­ nyar, ironikus, kiábrándultságnak van egy speciális (írott) formája, ezt hagyta ránk. 128 �Csapiár Vilmos Esete Mikszáth Kálmánnal Miközben a mcsélési kedvéből soha nem ábrándult ki. Ő egy olyan író, aki minél szörnyűbben érezte magát, annál fergctcgcscbb mesélővé vált. Szinte versengett magával. (Meg Jókaival.) Nála a boldogok se boldogok (miként később Krúdynál se, csak másként nem), csak az olvasó az, míg olvas. Nevetgélve, nagy élvezettel elhisszük neki, hogy az életben igazából semmi ok a nevetésre, hacsak nem az, hogy nincs ok, nevetni meg kell. Legalább is szükséges. Mesélni meg pláne kell, mese nélkül még a boldogtalanság se igazi. Benne a nagyság százada hullott szét. Nem úgy, mint más íróknál. Másként ugyanúgy. A mikszáthi az valami nagyon személyes, nem is annyira szokásos a maga idejében. Annyira nem, hogy nincs is több Mikszáthunk, ezért aztán megbecsüljük, kényeztetjük az iskolák­ ban. Nem cserélnénk cl senkiért. Az ő szövegeit nem érdemes vetélkedőkben használni, mert egy mondatból ki lehet találni, hogy ez csak ő lehet. Bennem mint volt diákban, művelt magyarban ott szunnyadnak természetesen az egész meséi, de mint író, a mondatait hordom magamban, főleg öntudatlanul, de hordom. A hangulatát, valamijét. A mesélési kedvét próbálom nem utolérni, mert az utolérhetetlen. Valószínűleg szoktam érezni, hogy mit nem értem utol. Ettől nem keseredem cl, ez csak úgy van. Bennem. Amikor van. Észrevétlenül. Többnyire még én se veszem észre. Ilyen a kultúra, ilyen anyag. Lehet benne mindenfélét megállapítani és nem megállapítani. Úszkálni, fulladni. Ki lehet feküdni fáradtan a tetejére, visz az ár. Lehet halottakról élőként beszélni. Sőt, véleményt mondani, abban a hitben, hogy a halott író nem szól vissza a szüle­ tése után százötven évvel. Pedig visszaszól. A könyveivel folfegyverkezve visszacsap, mint Zrínyi az Új Zrínyiászban. Csak ő a szivarjával hadonászik, harag nélkül. Mcgbocsátóan, méltósággal. Tu­ lajdonképpen alig néz, a mindenkori pénzügyminiszter jobban érdekli. Gyakorló tanár koromban egyszer a diákoknak azt magyaráztam, hogy ki min­ denki írt Mikszálhtal nagyjából egy időbe (Dosztojevszkij, Tolsztoj, Flaubert). Óra végén az egyik lány odajött hozzám, és megkérdezte, hogy akkor most tulajdonkép­ pen Mikszáth nem is nagy író? És ha nem, akkor ki volt a nagy magyar író? Ilyen utóéletek is vannak. Majd elmúlnak, kezdődhetnek másmilyenek. Lchct-e nagy egy magyar író, ha nincs nagy magyar olvasó? Most éppen ez a hü­ lyeség jutott az eszembe, bár magunk közt szólva, tekinthető némileg aktuálisnak a kérdés. Őszintén szólva engem kicsit nyomaszt olykor-olykor valami, ami szintén Mikszáth. Is. Lehet a sikeresség sikertelen? Mivé válhat nagy energia, hatalmas alko­ tó erő és szorgalom (egy ember szerencsésen alkalmazkodó természetével együttmű­ ködve) valamilyen kor édeskésen kesergő, kesernyésen lelkendező mindennapjaiban? Amit a kiegyezés kori Magyarország átélt, azt nem élte át. Csak később. Későbbi szemmel nézve ez egy korai kor volt. Úgy korai, hogy egyúttal érett, túlérett. Kora­ vén. Az okos írók pedig okosak voltak, sőt bölcsek, és meséltek. A nagy mesemondó arcán aztán egyszer huncut mosoly jelent. Máskor meg hosszasan maga elé nézett, két regény írása között. Utóbb az ilyesmit hívják kulturális és nyelvi bezártságnak. 129 �Esete Mikszáth Kálmánnal Csapiár Vilmos Lehet, hogy nem éppen ezt, de most már mindegy. Mive válhat, mive válhat? Például Mikszáth Kálmánná, ez nem olyan rossz. Rá­ adásul tényleg jó. Most aztán találja ki a kedves olvasó (akiről mostanában az a hír terjed, hogy nincs is, mert még nem elég kedves a mese), hogy a második magyar eredeti tőkeföl­ halmozás idején mit akarok én ezzel mondani. Először is éljenek (féljenek) a Nagy Magyar Olvasók! Ha majd fölállnak nagyság szerint, csatasorban. Másodszor: éljenek a nagy teret kiszorító kis írók, akik talán kis térbe beszorított nagy írók! Legyen elég erejük elviselni az összes utóéletüket! Például azt, hogy mit tartok én felőlük. Éppen én. Az én évezredem végén. Gipszöntvény Mikszáth Kálmán jobb kezéről 130 �K a b d ebó T am ás Mikszáth és a posztmodern 1980-ban kezdtem írni, 1982-ben fejeztem be - mivel közben kenyeret is kellett keres­ nem - Az istenek című magyarnyelvű Róma-regényemet, amelyet az Újváry Griff kiadó publikált Münchenben. Természetesen ezt is fekete-listára tettek itthon, majd, a szabadság kitörtcvcl 1992-ben újra kiadták, ezúttal a szépirodalmisok Budapesten. Amikor a regényt írni kezdtem, Manchesterben, már vadul lángolt a posztmodern fran­ cia-amerikai divatja, mely egynéhány egyetemet és irodalom kritikust kivéve, nem tudott meghonosodni Albionban, de Írországban sem, ahol most élek. Kár, mert remek játék. A posztmodern kifejezést Pannwitz képíró mester gyártotta, aki bár német ember volt, a magyar Mikszáth Kálmán kortársa vala, igaz, húsz esztendővel idősebb mint a regényíró. Ez a festő úr úgy érezte, hogy az impresszionizmus virágzása teljén ki kell találni valamit, annak jelzésére, ami utána jön, de a terminus cltcmctődött, a posztimpresszionizmust, mint kifejezést többen kedvelték. Amikor én a Róma-könyvet írni kezdtem, már nyakára hágtam - angol gyakorlatomban - két korábbi, de a mai napig élő/túlélő izmusnak: a képvers gyártásnak és a strukturaliz­ musnak. Az előbbit tréfának, "álkándálásnak" szántam, de "művemből” kiállítási tárgy lett az Institute o f Contemporaiy Art neves londoni galériájában; az utóbbiba intellektuálisan, mint nyelvész szerettem bele, s lettem ezután a Tristes tropiques lelkes olvasója. (Olyan alapkönyvnek tekintettem, mint az akkoriban tőlem is idéző Esterházy a valóban nagyszerű és tisztességes Ottlik d p i műveit.) Nem véletlenül hozom őt fel, mert ncmsokkal regényem megírása után került kezembe a Termelési regény, az első magyar "posztmodern" mű - azóta is a lcgmulatságosabb. Láb­ jegyzeteibe és főszövegébe foglalt mozaik-történetei közül kettőt magam is átéltem. A leg­ jobb irodalom élményeken, a második legjobb irodalom könyvélménycken, a harmadik a könyvélményck élményein alapszik. Mikszáth Kálmán volt és maradt a kedvenc regényíróm, azt hiszem minden regényét, elbeszélését elolvastam, a javát kétszer, kedvenceimet háromszor. Nagyapám könyvtárában megvolt a százkötetes Jókai és a Mikszáth összes. Először a jókaiakat olvastam végig - 131 �Kabdebó Tamás Mikszáth és a posztmodem olyan fiatalon, hogy az első fejezet után elolvastam a regény véget - aztán a Mikszáthkönyveket. Aztán jött az érettségi, a bölcsészkar, 1956 és az emigráció. Magyar könyvek szűkében először a British Múzeumban leltem rá ismét a Krúdy és a Mikszáth könyvekre, aztán, etércn telhetetlen lévén, nagynénémmel megvetettem minden föllclhető Krúdyt és az Akadémiai Kiadó Mikszáth Kálmán összes művei sorozatot. Krúdy gyűjteményemet később kiegészítette a Londonba látogató boldogcmlékű Krúdy Zsuzsa (tehát Krúdy minden megje­ lent könyve megvan) a mikszáthokkal pedig eljutottam addig, ameddig az Akadémiai Ki­ adó - vagyis ismert elbeszéléseket hiányolok. Mondanom sem kell, hogy ismét végigolvas­ tam mindent, ami megvolt, elejétől végig. Ebben az időben, tehát a hatvanas évek elejétől a végéig, könyvtári munkám mellett egy költői szemináriumot is vezettem a londoni egyetem berkeiben. A francia szakosok fedez­ tették fel velem Barthes műveit, az amerikaiak Burroughs-1, Fáy Attila a Finnegan IVakest. Bár Joyce minden más művéért rajongtam, "a Finnegan" kercsztrejtvényszcrű olvasásra Attila vitt rá. Angol diákjaim megkérdezték, ki a legjobb eszázadi költő? A válasz egyér­ telmű. Az már nem, hogy mennyiben volt Attila modern, avat garde, esetleg korai posztmodern? Egy alkalommal John Wain-nel, a költő, esszéista, regényíróval jöttem össze, aki a legjobb magyar regényeket firtatta. Beszéltem a vén palócról, lefordítottam könyveinek címét és szomorúan tettem hozzá, jó angol fordításokat nem ismerek. Amikor Az istenek - azidőtájt a negyedik regényem megjelent - tíz helyen méltatták, mind idekint, beleértve a két rádióállomást. A 2. a pesti kiadás szövegét egy Radics Viktó­ ria nevű hajadon úgy eláztatta, mint a záporeső a rétet. Az u.n. "Nyugati magyar irodalom" orgánumai még mind életben voltak. Ennek az első kiadásnak egyértelműen jó sajtója volt, többen kiemelték a regény "modernségét" és fölfedezték rajta a posztmodern beütéseket. Majdnem "kiütéseket" mondtam, mely ugyebár kétféle lehet: amikor az embert állonvágják, vagy, amikor az ember testén pörsenések keletkeznek. (Senki nem mulasztotta el a könyv két befejezését kommentálni, s ebben, ha másban nem, meglátni a posztmodem tendenciákat.) Jól mulattam a dolgon. A fecskefarkú befejezés ötletét nem Fowles regényéből kölcsö­ nöztem, vagy Borges-tői vettem át - akiket ebben az időben még el sem olvastam - hanem a Különös házasság-ból. Azazhogy igen is, meg nem is. Az én regényem főszereplője, egy Lehel nevű fickó, olyannyira belebonyolódik egy kémügybe, hogy nem látszik más kiút számára mint a halál. Amikor könyvem megírásának utolsó fejezetéhez értem, az egyik angol miniszter eltűnt a fold színéről. Ruháit összehajtogatva megtalálták a tenger partján. Pár hónap múltán őmaga is előkerült, eléggé virgoncán, Ausztráliából. Nem úszta át az óceánt, hanem, öngyilkosságot tettetett. Ha jól, és újból és újból elolvassuk Mikszáth regé­ nyét, a kettős befejezés nemcsak két alternatívát sugall, a halált, vagy az életet, hanem motiválja a pervesztett, megvert ember kiútját: a halált tettetve választani az életet. Nos, Isten uccse, Lehel számára a megoldást, nem, így nem jó, a regény számára a megoldást, nem, így sem jó; a megoldást, mely egy realistának szánt regény fecskefarkú végére ugyanúgy illik, mint egy pozőr szereplőhöz passzol, én egy helyzet kettős lehetősé­ géből pároltam, mely történetesen hasonlított egy fowlesi, borgesi, mikszáthi megoldáshoz. Azazhogy. Amint a regényt megírtam és szövegét stilizálni kezdtem - tehát kívülről is láttam, már géppapíron - eszembe jutott az egyetlen irodalmi példa, amit akkor már ismer- 132 �Mikszáth és a posztmodem Kabdebó Tamás tcm: a Különös házasság. Elbizonytalanodtam. Lchct-é, hogy tudat mögött (nem "alatt”, ahol Freud bácsi lakott) mégiscsak Mikszáth fccskcfarkú befcjezcs-ötletct kölcsönöztem? Lehet. Sőt valószínű. Újraolvastam a Különös házasság-ot, immáron harmadszor. A leg­ szebb korunkbeli posztmodernekhez hasonlóan a regény tele van hintve lábjegyzetekkel. Eddig még hagyján, hiszen ezt mások is megtették a századfordulón, amikor a lábjegyzete­ lés szövődményes információadagolást jelentett, nem pedig posztmodem anekdot- és aranyköpésesdit. Igen ám, de a kritikainak beillő Szépirodalmi kiadás elmondja a valóságos Buttlcr-Dőry házasság igazi történetét, mely másmódon volt különös, mint a Mikszáthszőtte-elmetszette házasság. A mikszáthi lábjegyzetek azt szuggerálják, a gyanútlan olvasónak, hogy a kódexekben és periratokban lenyomozható házasság valóságos történetével van dolguk. Holott. Buttler léha fickó volt, mint ahogy az Egri csillagok Dobója sem volt, a való életben, feddhetetlen jellem. A lábjegyzetek tudatosan ferdítenek - no, ez túl erős: "rászednek", helyesebb szó, hasonlóképpen a mai posztmodern lábujj-lábköröm jegyzeteihez. Nem tudom, hogy Mik­ száth kacskaringós, egybefolyó, különváló történeteinek, adomahalmazának, szórakoztatókedvének, többszintű hangulatvilágának, egyszerű és különleges hőseinek, társadalomkriti­ kájának és tekintélyt elvető, "rangtisztclctlcn" és hierarchia mentes stílusának ismeretében miért kell a posztmagyar híveinek olyan ősökre visszatekinteniük, mint az ír Joyce. Ami azt illeti: a Buttlerck családja ír eredetű, a családnév az északír Buttler nevű ősökre megy viszsza. Vagy az angol Sternel Joyce, minden ír ravaszsága ellenére, csak egy egyszerű szatócs az írásművész Mikszáthhoz mérve, Stcrne pedig kedves bohóc, egy utazó színtársulat ko­ mikusa, a gúny és a szatíra nagy mesteréhez, Mikszáthoz képest. Bár nagyra becsülöm egykori "szomszédaimat", a dél-amerikai próza dédelgetett nagymestereit, nyelvük egy vonósnégyes ahhoz a zenekarhoz arányítva, amit Mikszáth Kálmán megszólaltatni képes egy-egy regényében. Aki csak anekdotákat, "aranyrögöket" akar, vízért mehet a mikszáthi folyóba, talál ott mindent, az iható szomjoltótól kezdve a lerakodott fémekig. Aki a történetekre is kíváncsi, az egy Kuroshawa sokoldalúságával találkozik, megelőz­ ve a nagy japánt sok évtizeddel. Minden irodalmi fogás - mint pl. a fccskcfarkú vég az értékek patika-mérlegén csak eszköz, s a főeszköz, a nyelv, az irodalom eschatológiájában a legfőbb érték. Ezt a kincses magyar nyelvet sem őelőtte sem utána nem használta szebben és jobban senki a magyar "regényirodalomban." És ez több mint a szókincs, a szivárványszínű mikszáthi szó. A mikszáthizmusok Széles Klára jól tudja - kötöttségként megélt helyzeteket ragadnak meg, átható jelenlétű élményeket közvetítenek, idéznek föl. Aki ezt tudja, az a nagy költő, prózában vagy versben. 133 �Tandori Dezső "A mi örökös barátunk” Mikszáth Kálmánt clbúcsúztatva, mintegy szakfcrfiúsággal is clsiratva Móricz Zsigmond, a Nyugat folyóiratnak írt dolgozatában, c síri beszédben Mikszáthról mond személyi érdemben viszonylag keveset, sok szépet leszögez viszont arról, amit a nagy halott irodalmi lényegével kapcsolatban ő az 1910-cs évben asszociálhatott, s ami valahogy mintha periódusosán visszatérő gondja lenne betűvetésünknek. Újság a könyv ellenében, élöbcszédcs aktualitás az örökléttcl szemben, illetve a fából vaskari­ ka csodája, amit Mikszáth művészetében ünnepel Móricz, az irodalom-megújítás, jószerén a hírlapírás általi mégis-lündöklct ékes ténye; holott elsősorban a tárcát, emez újságműncmct tartja "a mi örökös barátunk" fő erényének és erejének, ám esélynek is a - ne ismételjük magunkat - magyar próza igazi megújulásához. Ekkép­ pen mondjuk: Mikszáth mintha úti állomás lenne valamerrefele, de hát messze az Ady költészeti forradalmától, félig-meddig a Jókai utáni légüres térben, azaz hát oly clismcrctlcn, alig felismert írók erőközegében, akik "helyett" aztán mintha Kosztolányi, Kríidy teremtette volna meg az elbeszélés, a regény valódi magyarországi huszadik száza­ dát. Mikszáth lcglöbb sajátjának Móricz az élöbcszédszcrűségct tekinti, a távtartási bánni akadémikusságlól, ugyanakkor az anekdota megannyi hangszínét... ne is folytassuk. Ma­ gam cg>' régi kedvencemet kotrom elő a polcról, azt a Mikszáth-clbcszéléskötctct, melyből csekély tűnődgctéscni címét kölcsönzőm, egy ottani novellacímet. Semmi hasonlóságot nem vonok Mikszáth és bcszély-alakja között, eljárásom csak gycngédségalapú. A nagy és nevezetes regények, vagyis a Zrínyiász, a Noszty, a Választás: gyer­ mekkorom cmléklcgcndája. Születtem 1938-ban, felnőtt olvasónak akkor tekintettem magam elsőül, hogy kora-tizcnvalahányasan Mikszálhot engedlek idehaza kézbe ven­ nem. Aki azt a világot megérti, sugallták környezetemben, már tud valamit, de vigyázat, semmit túlon korán! Móricz ítéletével ellentételesen: nekem kora huszonosan a Mikszáth-novcllák jelentették "az" igazi nagy palócot, hamarjában 134 �Tandoh Dezső 'A mi örökös barátunk1 felkerült ö mégis polcmagasba, mert akkor rég "túlestem" már az első Kosztolányi összclménycn - ezt Öltük mesterbarátsága hozta vissza, hozta igazából elő azután egy kis időre és örökre -, az cgzisztcncialista irodalom létfontossága "járta", és ami Dosztojevszkijtől, sehovtói olvasmány elmaradt, szinte máig. Hol lett volna helye C Mikszáthnak ebben az egyre szaporább forgású csillagképrcndszcrbcn? Ám az az elbeszélés, melyről szólni szeretnék most, a már többször is idézett cí­ mű, maradandó vágyképként kísértett: min is sírtam én olyan jót tizcnnyolcévcscn? Valami - ismétlem a nevet - cschovi hangulat, olyasmi volt, de hát Mándy után való­ ban csak Anton Pavlovicshoz magához kanyarodhat vissza az érdeklődő kegyes ... jaj, Mikszáth Kálmánhoz? Most, tessék: jaj, vissza Mikszáth Kálmánhoz. S dejó! Már az első bekezdés, c novelláé, kerekdes "oroszos" remeklés. Az anekdotái han­ gulat országos horderejűnek akarna ígérkezni, de kamarajellegű marad, és ez jó. Kez­ dődik a bcszély szó szerint így: "Egy délvidéki városkánál leszálltunk a vonatról, hogy ott háljunk, s nappal folytassuk utunkat tovább." A hagyományos próza elbűvö­ lő hangütése. Ráérünk, sugallja - de már feszültséggel. Ennek mintha ellentmondana a magyar délvidék tipológiai atlasza, hangulatos csúfondáros bekezdések során át. El is gondolkozom: a "mai kor", mondjuk inkább, a megint aktuális félmúlt lélckhangulatait kifcjczhclnők-c ilyen koniólossággal? Például mondhatnám-e: idehazaföldön csak az is kényelmetlen, hogy otthonomban, álmatlanul este, nem gyújthatok egyetlen szál cigarettára se - legalább -, nem foghatom magam, hogy menjek, járjak egyet, ahogy Kajka írja pediglen, viszont hogy erre idegenben hosszasan módom lesz, fájdalommal tölt cl, mintha megcsalnék valamit, bár inkább boldogtalanul őriznem kellene híven, szcrcncséllcnkcdvc? Mondhatnánk-e bármi ilyet így, azaz hát lekerekít­ ve? Eleven hagyomány-e az akármennyire is tökélycs mikszálhi próza? A "Fehér róka" fogadóban viszály támad, így folytatódik a novella. Ott, ahol a "nagyon rossz állapotban talált" sarokasztalnál az író és vérköpős útitársa, a profeszszor ücsörög már. Szőke úr, vörös úr egymásnak esik "valami Hamilovics" tárgyá­ ban, s az író és társa mit sem ért az egészből; öröm, hogy a vérmcskcdőkct megféke­ zik. Akkor az elbeszélő érdeklődni kezd. Ki lenne "a vörös ember", ki "úgy fújt dühé­ ben, mikor mellettük elhaladt, mint egy kehes ló", és így tovább. Olvasom, újraolvasom a novellát, s arra gondolok: milyen élmény lehetett ez nekem egykor? Miért éreztem alkalmasint akkor is, hogy az elbeszélés valami nagy szomorúság felé bukdácsol? Szépséges, nem is oly régimódi stílusával. Olva­ som, s csak az a máig nem múlt szomorúság eleven az egészből, fogalmam sincs, mi lesz, mi is volt Szlcbcnits Mihály - a vörös úr - története, mi több, élethistóriája, ennek lényege, veleje, amit mind, s nem sokkal többet, az elbeszélésből magam 42 éve megtudtam. 135 �Tandori Dezső "A miörökös barátunk "Mintha kct anya hordta volna a hasában" a mcgférhctctlcn, rabiátus, de olykor bárányként megjuhászodó embert. Mondani sem kell, hogy "egy anyabirka cs egy nőstény tigris". Megtudjuk róla, hogy birtokát cltékozolta, most "egészen a züllés útján van". Ez kicsit olyas kifejezés, mintha a századelőn készült fordítás részlete volna. Anekdotát tudunk meg Szlcbenits gonoszkodó irgalmatlanságáról, szeszélyeiről. De a magyar vidék jellegzetesen bírós, szolgabírós históriáival dclcktál minket aztán Mikszáth tovább, s értesülhetünk, sok gazságáért Szlcbcnitsnck semmi bántódása nem lett, ellenben egyetlen helyes cselekedetéért végül miniszteriálisán clcsapták - botrányos esetét kiírták a lapok, persze, hát így. Hogy itt tartunk, a fekete, ellenszenves arcú ember visszatér a vendéglőterembe, máris akamokoskodik, dirigál, hanem aztán csak ül megint boránál, hozzá nem nyúl, közben nyög, fújtat, láthatóan szenved - külsőségcsen - , s így az író zavartalanabbá szemügyre veheti, miféle is lenne. De csakhamar szerencsélteti őket: asztalukhoz megy, bemutatkozik - miután öszszetörte poharát - , ez nem kis meglepetés. Valami orvosságos üvegről is szó van, ezeket behozta, ezeket az író s társa aszta­ lához magával viszi. "A nagy Hamilovics megölője", ezt tette hozzá mosolyogva a bemutatkozó sza­ vakhoz. Szlcbenits felismeri az írót, kedveskedve érdeklődik, miféle új "mézel" gyűjt az élveteg olvasók számára, "nekünk". S közben, hogy így beszél, szomorú a hangja. Mikszáthot összevéti Eötvössel, de sebaj, így kommentálja: "Ezt mondom én, Szlcbenits Mihály". A Hamilovics megölője, a nagy nemzetiségi izgatóé, hanem hát hogy ezt neki "nem ismerik cl". Szoknya miatt volt, folytatja, és a többi. Iszik végre, és Mikszáthék érzik, most jön "a nemzeti giliszta", a felköszöntés. Jön is. Szlcbenits a híres találkozásokat ecseteli, méltatja így Nagy Frigyesét Voltaire-rcl, Sándor cárét I. Napóleonnal, Hamletét atyja szellemével, Szlcbenits Mihályét az íróval, s hogy ez mind közt a legkiemelkedőbb ügy. "S hogy minden így" - t.i. letegeződő cimborasággal - "meg volt pecsételve, enyelgő hangon, mely sehogy sem illett hozzá, így szólt, merengő tekintetét rám ta­ pasztva" - már brudcrcsók után! -: "Hozass már most az örökös barátodnak egy palack francia pezsgőt!" Mily boldog voltam, mikor Ottlik novelláját olvastam aztán, évek múlva, A Drugeth-legenda, hogy tudtam, Mikszáthtól tudhattam, miféle nevezetes pezsgő is a Vcvuvc Cliquot! Ezt rendelte ugyanis Szlcbenits. Gondolom, akkor, 42 éve is tudhattam: nem a semmiért aprózza a lépést így az író, visszafojt egyelőre valamit, s az nagyot fog durrani. Nem külsőségcsen. Szlcbenits nemsokára már az életét meséli, q jelent s a félmúltat. Asszonya van otthon, igaz, nem hites feleség, de mit számit a cserép, a tulipán virág a ío, s az, a 136 �Tatulőri Dezső 'A mi örökös barátunk Misica gyerek, aki az övé, az az igazi, Szlcbcnits ver. Az asszony miatt halt meg egyébiránt a Hamilovics. Ekkor hideg veríték lepi cl homlokát, holttá sápad, s a gyerek dolgát - és az orvosságos üvegekét is - mondja alkalmasint: a gyerek beteg lehet, ez derül ki, és Isten­ nek szól Szlcbcnits Mihály, clhörögve amúgy: "Isten, Isten, ne nyúlj a gyerekhez". Ahogy ezt ő "az asszonyra nézve" a Hamilovicsnak is mondott. Hanem rögvest utána a professzortól is egy üveg pezsgőt kér, örökös barátjaként. Azután - eléggé rendszeres előadásmóddal, de némiképp habogósan - előad Szlcbcnits egy további élettörténetrészt: jött be ő a városba, ide, gyógyszerért a Misicának, ezek azok az üvegek, a Nikolájt küldte el a patikába, addig ő bejött - s randalírozva összeveszett a szőke úrral - , ellenben a kocsiját egy kis lánykára bízta, aki egy hatost koldult ki belőle, visszajött a Nikoláj kocsis, hát mit látnak, a kis lány­ ka alszik szegény az ülésen, s neki, Szlcbcnitsnek nincs szíve felkölteni. Ekképpen kér még egy üveg pezsgőt az írótól. Végezetül nagy fordulat jön: összevész a pausáléban csak "Aladárénak szólított pincérrel, majd az egész cchhct ő állja, sőt - "nyomorult cincárok!" legyen az ő örökös barátainak is mindig egy palack, jégbe hűtve. Hirtelen megitatja velük a Szent János áldását, s mennek ki a kocsihoz. Itt Mik­ száth kis pihenőt tart, a világ leírása következik: "Szép nyári éj volt, szőke éj - de talán nem is éj; fekete testvéreihez nem hasonló. Talán csak a föld álmodik az éjről és ez az álom lebeg, mint kékes, átlátszó fátyol fölötte, hogy kiédcsgcssc a csillagokat. És azok a bohók ki is jöttek mind. Arra a röv'id időre. Mert tudjátok, az álom hamar elszáll. De minden mcghódolt c látszatnak. Az erdei fák illata bejött a városba, a denevérek csapongva rajzolták óriás cirádáikat a levegőben, a leander bokrokon, melyek a "Fehér róka" előtt a járdán voltak vödrök­ ben elhelyezve, buja pillangók háltak a virágok közt. Szelíd, idegzsongató csönd ho­ nolt körös-körül. Az egész mindenségben nem hallatszott más, csak az a sziszegő nesz, amit a szürkék előidéztek a farkaik csapkodásával..." És "valami jóízű szuszogás" hallatszott a kocsiból. A kis lány még mindig aludt! Tanakodás kezdődik, Szlcbcnits - "Misica miatt" - elképzelhetetlennek tartja, hogy a gyermeket csak úgy kirakják. Esetleg Nikoláj kiemelhetné viszont a finom meleg kendőben, így hagyhatnák ott a leanderek tövében, a pádon, övé maradna a kendő. Az öreg kocsis tiltakozik e tékozlás terve ellen. Szlcbcnits, aki olykor-olykor dühödötten kitör, letorkolja ezért is. "Babonaság, bolondság", mondja, "de ne nevess, Nikoláj. Tudod, az Isten jó ­ ért jóval fizet..." És a kis lány, így érzi Szlcbcnits Mihály, álmában fenn járhat most a mennyekben, s boldog - és az Istent a Misica dolgában kérlelheti, könyörülctrc hangolhatja. "Mintha valaki pisztolyból lőtte volna bele" az agyába, mondja ezt a gondolatot! "Oh, Nikoláj, ha felkölteném, félek, hogy a Misica meghalna..." 137 �"A mi örökös barátunk' Tandori Dezső Mostanra már borzongatóan szcp a novella. Ki tudja, hol fordult át ilyenbe, ezzé megtörtént a csoda, és szorongva várjuk a Icgrosszabbakat. Szlcbcnits, talán a sok pezsgőtől is, zilált és gyatra állapotban van eddigre. Az angol plédben kivették a kis lányt a kocsiból, ezüst forintosokat is kötöttek a kendő csücskébe, letették a padra, s úgy látszott, rendben lehet még minden. Ekkor új szereplő érkezett. "A Zorka" cseléd. Misica halála hírével. Csipkés kendő, koporsó szükségeltetik. Isten magához vette a fiúcskát "esti harangszókor". Szlcbcnits megdermed, majd előkapja azt a bizonyos - valódi - pisztolyt. A cschovi elv. Ellenben nem magát akarja meglőni. Nem kell őt lefognia így Nikolájnak. A kö­ zeli Mária szobrot bántaná, Mária karján a kisdedet. "Nem, nem, - rikácsolta rémlctcs tekintettel - eresszetek! Nem ölöm meg maga­ mat. Csak ő vele van bajom, ő vele, - és a kidülledt, üveges szemeivel a templom felé integetett - a fiát akarom lelőni. A fiamért az ő fiát!" Madár halottaim, ember halottaim jönnek elő, más eset mind, mégis nagyon át­ élem én ezt a Szlcbcnits Mihályt. Végül összerogy, jártányi ereje sincs, Nikoláj leülteti, vigasztalja. De az úr hallani sem akar nyugságról, csöndes könnyhullatásról. Sejtjük, mit kér borzadályosan, gyűlölködve: rugdalná össze a kis lány porontyot a Nikoláj, hadd fájjon neki, hadd fájjon ez az Istennek is, akit neki miért kellene kímélnie már? Semmit sem akarhat ő az Istentől többé. "Nikoláj fölvette a földről a Szlcbcnits kalapját, mely a huzavonában esett le, s míg a port leverte róla, pirongalta nagy gyöngédséggel..." Ez nagyon jó! Főleg ha halljuk, miket mondott: "- Ej, ej, hogy beszélhetsz így? Hiszen elhozom a kendőt, de még se beszélj így az Istenről. Te vagy a hibás, Szlcbcnits Mihály, kedves gazdám. Mert látod, az Isten nem kereskedő, akivel máról holnapra alkut köthetsz. Hogy azt mondod, mintha bemcnnél a boltjába, én ezt adom, te azt add. Az Isten jó, ezt már a boldogult atyád, az én édes uram, Szlcbcnits Pál is mondta, de nem könnyen hagyja magát bolonddá tenni, és már fiatal korodtól kellett volna kedvében járnod, és nem most másfél óra óta... akkor talán ő is..." Kiderül, ezt a szobából hallja, látja már az író. Ahogy elmondja, példája: tényle­ gesen az élő beszéd nyomán formázza mondatait. Az az "és már..." indázás: micsoda mondat! Az ötvenes évek amerikai prózájában láttam hasonlóakat, Ottlik mesterisko­ lájában, olvasást tanulva, novcllázást így. Értsd: a próza élvezetét, igazságát stb. A valósággal oroszos novellává csudálatosodó írás így végződik: ----------- .jellel. Megszólal, mondom, az író háta mögül a professzor, akinek igazságai egészben maradtak, bár hallgatói szét vitték ezeket, ám a tüdejét, bár ne vitték szét, ő elfogyasz­ totta, ronggyá szaggatta, mint azt a novella fenyegetően lassú kezdése elárulja ne­ künk, megszólal a tanárember, hogy: "Csukd be, kérlek, az ablakot, mert meghűlök." 138 �Tandori Dezső "A mi örökös barátunk És a legvége-záradék, a jó cg tudja, miért oly fontos, minden szava - választásáig lényeges mondat: "Becsuktam, és ezzel örökre elvesztettem szemem elől Szlcbcnits Mihályt, a mi örökös barátunkat." Azt hiszem, nem választottam rosszul, amikor ezt az 1890-ben született elbeszé­ lést követtem nyomon fordulóról fordulóra: az örök klasszikus elbeszélésről tudjuk meg benne-belőle, hogy ez, mint közlési lehetőség, való igaz "a mi örökös barátunk", még egyszer mondom, kis sallangjait elhagyva a század - dereka amerikai irodalmá­ ban is megállta volna a helyét. Az az ámulat tehát, melyet 1955 táján éreztem, 1960 után egyenesen folytatódott, s mert utána prózafordítással foglalkoztam sokat, és évtizedeken át érdemleges műveket is olvashattam töviről-hegyire így, s ennek ma sincs vége, az olvasás eleve az én örökös barátom maradt, s voltam közben, el ne maradjon, magam is olykor ez a Karamazov Mitya - jegyű "Szlcbcnits", és melyi­ künk nem volt az már néha, s így Mikszáth mintegy örökvalóink egyikét világította át Kosztolányi - orvosi pontossággal, megszenvedő szcnvtclcnséggcl. Selmeci cseréppipák 139 �Kiss Dénes Az eszmeképzés irodalmi meséi Mikszáth Kálmán titkai Aligha lehet az izgalmat, a figyelmet ösztökélő érdeklődést annál jobban fölkelteni az olvasóban, mint ahogy Mikszáth Kálmán teszi azzal a néhány sorral, amelyekkel a Becie Anna tartozása című kis novelláját - tárcáját - kezdi: "Mind együtt ültek a bírák. Ott künn a köd nckinchezedctt az idomtalan épület­ nek, s szinte összébb szorítá annak falait, ráült az ablakokra, és clhomályosítá a jég­ virágokat. Minek is ide a virágok?" Ennyi a kezdés, a karonfogó három mondat. Mégis olyan gondolati s hangulati lépcsősort futtat elénk, ami a ködön, a láthatón túli, roppant épülethez vezet. Nagy­ szabású, súlyos és hosszú történést, sőt, titokzatos előzményt is sejtetnek c sorok. Valósággal türelmetlenek vagyunk, amikor elindulunk hívásukra, késztetésükre az írói építmény, a mű megismerésére. Nagy lélegzetet veszünk és lendülettel kezdjük a lépést, mert ez a legelső, rövid mondat, nem akármilyen történetet sejtet. Annak való­ ságos elő-szobra, ha úgy tetszik kapuzata, komor bejárata: "Mind együtt ültek a bí­ rák." Máris érzékeljük, hogy milyen fontos c mondat, ha megpróbáljuk ugyanennek a jelentésnek, más szórendben történő összefoglalást. Kezdhetnénk így is: A bírák mind együtt ültek. Ez a változat nem olyan tömör-komor. Nem hat ránk olyan erővel a mondat akkor se, ha így alakítjuk: Együtt ültek mind a bírák. Ugyanis a kezdő "mind" szóban benn van a minden, a minden lehetséges. Sőt, nem akármi következ­ het. Várakozás van benne és valami a mindenség didergető titokzatosságából is. Az első szó ezzel a belső jelentéssel magasodik elénk, mint valami gránit tömb. Ám iga­ zán akkor lesz mégis jegesen keménnyé a mondat, ha az utolsó szót is elolvastuk. A mondatzáró "bírák" visszasugárzik a szavakra, vissza az első szóra is a maga baljóslatúságával. A háttérben sötétlő lehetőségével. Mert itt akár gyilkos fölötti ítélkezésre, 140 �Szende Dárday Olga: Bede Anna tartozása 141 �Kiss Dénes Az eszmeképzés irodalmi meséi valami nagyon kegyetlen dologra gondolunk. Ezért tart rögtön magánál bennünket az írás indítása. Távolabbi rálátással, persze felületesebben azt is mondhatnánk, hogy akár jó bűnügyi történetekben, Mikszáth is az egész mű lényegéből sűrít valamennyit azonnal a kezdéskor, hogy kiváncsiak legyünk. S a kíváncsiság nagy kényszer. Jól tudja ezt minden bizonnyal az író is, noha egyáltalán nem biztos, hogy e logikai számvetés valóságosan meg is előzte az írást. De arra már gyanakodhatunk, hogy az első mondatot kereste, ha csak nem pattant ki agyából, mint valami, a szándékot megvilágító szikra. Akárhogyan is történt, ez a kezdő mondat nagyon hat ránk, bár mondható s gondolható, hogy ez igencsak önkényes megközelítés, ez is kétségtelen. Akkor miért merjük ezt az állítást elemezni, tehát elfogadottként közzé lenni? Azért is, mert több rövid írását kezdi hasonlóan, a figyelem fölkcltésénck tagadhatatlan szándékával. Erről később szólunk. Most még maradjunk az emlegetett kezdő mon­ datnál. Tehát: "Mind együtt ültek a bírák." Rövid, ha nem is csattanó mondat, bár ke­ mény tompaság érezhető belőle. Mindenesetre pontos és dísztelen. Csaknem kőszürke volna, mint maga a téli idő összhatása, ami a következő mondat nyomán körül leng bennünket. De mégsem az, mert mintha valami fölizzana a háttérben. Az a bizonyos izgalom, ami elkezd izegni-mozogni a lélekben s csaknem bejárja minden ízünket. Nos, ez az! Valójában megízlcllct velünk valamennyit, nemcsak a következő törté­ nésből, amire már annyira várunk, hanem annak előzményéből is. Talán az sem vélet­ len, hogy kezdő, rövid mondat után, kissé hosszabb következik. Ez a hosszabb mon­ dat, mintha oldaná a rövid keménységét, ám ez csak látszat, mert a sejtelmet erősíti meg, a hangulatunkat sötétíti. S bármit is "gondolt" közben az író, a harmadik mon­ dat megint kurta, de nemcsak rövid, hanem leverő: "Minek ide a virágok?" Ráadásul jégvirágokról volt szó! Tehát alaposan megcsavarta c három mondattal az író a bevezetést is. Ugyanak­ kor nem kétséges, remeklést olvasunk! A történet röviden annyi, hogy Bedé Anna nagyon szeretett egy férfit, annyira, hogy annak bűnét is magára vállalta. - Ezért elítélték. De amire be kellett volna mennie börtönbe, a büntetést letölteni, belehalt szive nagy és keserves szomorúságába. S helyette húga, Bedé Erzsi jött cl a szigorú bírák elé, hogy letöltse nővére büntetését: "hogy legyen meg a teljes nyugodalma a haló porában." Itt akár azt is megállapíthatjuk, hogy meséi igazság; szinte törvény, a szegény ember tisztessége! Ezt fényesíti föl Mikszáth. Az olvalsó ezt a nem mindennapi történetet - mert valóban nem az! - a legegysze­ rűbb eszközökkel tárja elénk. Észre se vesszük, úgy merülünk cl a történés szép és megrázó emberi mélyeiben, gyönyörű és szomorú közegében, s ha arra vártunk bizony várhattunk! - , hogy komor bűnügy rejtelmei sötétlcnck körénk, akkor nagyonnagyon tévedünk! Mikszáth csodájára ocsúdhatunk. Nem tagadható, miként írtuk, hogy a bírák emlegetése, a hangulat előkészítése, ténylegesen gyanút ébreszt ben­ nünk! S várjuk is, amire fölkészültünk. Vagyis az író nagyon magasról ejt bennünket 142 �Az eszmeképzés irodalmi meséi Kiss Dénes nagyon melyre, hogy aztán az egekbe kössünk ki. Mert nem sanda bűnügy fekete szövete tepődik föl előttünk, nem a gonoszság vagy kegyetlenség áll elénk sanda kép­ pel vagy torz vigyorral, hogy a bíróság is belcrcndül, hanem az emberi nagyság ele­ gyedik ragyogássá a bírák előtt megjelenő leányból áradó, valamint a bírákban is kezdődő sugárzástól. Nem hátborzongató történet kuszája tisztul, világosul. Hanem maga a tiszta világosság magasul fölénk; szédítő vakítással. Miként említettük, az író más rövid remeklésekben is élt a hasonló, figyelmet föl­ keltő bevezetővel. Eredendően is hajlama volt Mikszáthnak a "mesére". De az olyan mesékre, amelyekből valósággal sütött a szeretet, az együttérzés, és ne feledjük, mert ez a legfontosabb: a bölcs emberismeret. Lássuk például a lányok hajáról című írás első mondatát. Itt egyetlen mondatba sűríti a bevezetést, de így is sejteti az elkövetkező szomorúságot: "Hát bizony a Péri lányok híres aranyszőke haja inkább ne nőtt volna soha olyan hosszúra, olyan szépnek, tömöttnek, inkább változott volna lennek, vagy hullott volna ki egyenként." Nem tagadható, hogy e mondat is rejt bajt, sejtet keservet. Egyszóval: baljóslatú. Aztán amúgy mikszálhiasan ki is bomlik a szomorkás történet. Még akkor is, ha nyugodtan állítható: a valóság folyása, megje­ lenítése, akár a meséké. A jóság, rosszaság is mesebelien jelenik meg, bár tudjuk, csakis a valóságról van szó. A megfordított világot mutatja meg nekünk az író. Egy­ részt azért, hogy lássuk be: így is élhetnénk, így is lehetne. Másrészt szüntelen ott érezzük azt a bölcsességet is, ami azt sugallja: azért sosincs minden veszve. Minden szomorúságra van vigasztalás. Mcgrcndílőbb példa a Két major regényének kezdő négy mondata. Ez a bevezető sűrítmény így hangzik: "Biz a szegény Gyuri odavan. Ott fekszik a bundán az eszterhaj alatt, már félig a siré. Sápadt arcán kerek piros foltok vannak, Szent Mihály lovának a kantárkarikái. Az ínye is, akár a rózsa." Rövid írás következik, nagy és megszívlelendő tanulsággal. Nagy megrendülés költői oldással a végén. Mert újra éreztük a figyelem felhívásának nem is akrámilyen megnyilvánulását. Sőt, a végzet szele is megérintett bennünket, a várható történésből. De Mikszáth ezen a történeten is csavar néhányat, úgy is mondhatnánk: csűr-csavar a fájdalmon, mielőtt teljessé válna a bizonyosság. E rövid írásokban nagyok az érzelmi szakadékok. Mi hát a titok? Talán az, hogy nem kiméit bennünket a nagy mesélő. (Talán mégse mondjunk most anekdotázót, az mintha nem érne föl jelentésével mindahhoz, amit ezek az írások képviselnek!) Nem kiméit semmit és senkit az író, az érzelmekből majdnem birhatatlan adagokban ka­ punk. Ezek az írások valóságosan rövidek, de belső, lélckméreteik csaknem bcláthatatlanok! Szélességükben az érzelmi látóhatár széléig érnek, s mélységükben olykor feneketlenek. S jellemzőjük még az is, hogy általában nagyot fordul bennük a világ. Szédülés és zuhanás éppen úgy sajátja mindegyiknek, mint a bölcs felröptetés. A nagy "anekdotázó", mondjuk ki, mert így igaz: bizony kegyetlen velünk! Nem kiméi, ha arról van szó, hogy kiforgathat nyugalmunkból, s nem tétovázik, ha lehetősége van 143 �Az eszmeképzés irodalmi meséi Kiss Dénes akár elviselhetetlen érzelmi "szintkülömbség" megjelenítésére! Ezekben a kis írások­ ban - rövid novellákban - valósággal tobzódik a sűrített hatásokkal. Nagy zuhanás vagy emelkedés ragad magával bennünket. De végülis, ha elolvastunk egy-egy írást, ami megmarad benyomásként, élményként a lcgcslcgvégén, nem más, mint az írói bölcsesség. Ne tétovázzuk kimondani, az a bölcsesség, ami a meséket is oly kedvelné teszi a számunkra, az ember számára. A gycrmcklélck állapota, amelyre mindig anynyira vágyunk. Hát ezért is emlegetjük Mikszáthot is, mint a nagy mcsélők egyikét. Most már láthatjuk, hogy mi a mesék lényege is - ami ezeké a kis remekműveké! - , a szegény, kiszolgáltatott gyarló ember védekező eszmeképzése. Hogy a rosszat jóvá lehet tenni, hogy a legkisebb fiúnak is van esélye, a leggyöngébbnek, sőt, annak van csak igazán! Hogy bármi is legyen, fölfényesül mindig Hamupipőke igazsága, hogy van lehetőség boldogulásra. Csak ahogy már szóltunk róla, a megfordított világ áll elénk, a valóság hat a mese reményével, erejével! Mindezt megvalósítani nem kis bátorság kell! Nagy regényeiben is díszítődnek hasonló hímzésekkel az alakok és a történetek, ám kis írásainak ezek adják a lényegét. Ezekben egyik mondatról a má­ sikba váltva minden megtörténhet és meg is történik. így válhat az cszmctcrcmtés eszközévé a mese és annak története. Mert a mese máz, alatta a valóság fehérje vagy feketéje rémlik, ami aztán mindig át is üt rajta. Mikszáth kis történetei a mesék édes unakalcstvérci. Nem múlhatják felül őket soha és sehol semmiféle "modem" történe­ tek. Mindig fölényben lesznek e kettősségük folytán. Nem versenyezhet velük öncélú okoskodás, pálinkából való szcszfözés. Szépségüket, ahogy nagyságukat sem az egyes mondatok adják, hiszen akadnak kissé bumfordi mondatok is, mint gyönyörű selyem­ ruhán a gyűrődés, de azok is az egész dolog remek voltát emelik ki. Összegezve e kis dolgozatot, megállapíthatjuk - ez a kötelességünk is! - , hogy c kis írások legalább annyira az írói nagyság ékes bizonyítékai, mint a nagy regények. Sőt, ezekben végülis sokkal kisebb lehetőségekkel kell megoldani nagy dolgokat, mint a regények esetében. S ha valaha, valaki tanítani próbálná a kisnovclla - így egybe írva - mai szóval a tárca mibenlétének titkait, aligha fordulha jobb mesterhez, mint Mikszáth Kálmán. Még akkor is, ha a magyar irodalom kivételesen gazdag rövid prózai remekekben. S ha kell, könnyedén kiválaszthatunk akár száz gyönyörű novel­ lát is íróink életművéből. Mégis Mikszáth Kálmán tartozása című csoda­ műve kezdő sorait, lóként kezdő mondatát ajánlom a "tanítók" figyelmébe: "Mind együtt ültek a bírák." 144 �Tomkiss Tamás Ismerős az idegenek között Azt, hogy Mikszáth művei most is aktuálisak, hallhattuk épp eleget. Mégis, én is ebbe a ténybe kapaszkodók, amikor tömören jelezni kívánom kapcsolatomat az íróval. Nemrég, egy kollokviumra készülve, újra elolvastam M. jelentősebb műveit. Megdöbbentem újra. Mivel rendkívül hat rám - elidegenítőleg - ocsmány korunk ocsmány filozófiája, amit posztmodemnek neveznek (nem az irodalmi jelenségre gondolok elsősorban), állandóan az okokat, az előzményeket, a következményeket keresem. Kell lennie valamilyen magyarázatnak arra, hogy ebben a régióban immá­ ron nagyon régóta nem érzik jól magukat az emberek. Kell lennie valamiféle hozzáállásbcli sajátosságnak, ami közönyre vagy hazugságra vagy félelemre vagy menekü­ lésre készteti az embereket, egyre inkább. Egy hosszan tartó gyalázatos rendszer változott(?) át valami mássá nemrég. Épp­ úgy, mint száz évvel ezelőtt. Akkor egy nagyon jelentős fiatal nemzedék ( Komj át hyék, Lovikék) nőtt ki az elöregedett talajból, és egészen új kétségeket szóla tattak meg nagyszerű hangjukon - természetesen a süket füleknek. Idegennek érezték magukat. Most is van egy ilyen nemzedék. Ezt csak néhányan tudják, csak néhányan hajlan­ dók tudomásul venni. Mert a döntőbírák megbecsüléshez és tradícióhoz szoktak. Fiúi tiszteletet és engedelmességet várnak. Jó iskolásokat, akik előbb magukévá teszik a tanítást, utána pedig már úgysem akarnak kérdezni. A szituáció kísértetiesen hasonló a száz évvel korábbihoz, de rosszabb. Például azért, mert most nincs egy Mikszáth. Egy biztos tudattal "trónoló" zse­ niális látó, aki az egész folyamatot tökéletes magabiztossággal át tudja gondolni, és a lcgcgyclcmcscbb, Icgmcgkérdőjclczhctctlcncbb formában ki tudja nyilvánítani. Most nincs olyan hang, amely hitelt érdemlően tudná bizonyítani: bár a baj elke­ rülhetetlen, mégis, legalább enyhíthető lenne, ha nem így csinálnánk jövőnket. 145 �Tómkiss Tamás Ismerős az idegenek között Nincs egy olyan bölcs, akire a fiatalok felnézhetnének. Én nagyon sok minden megértettem a XX. század végéről Mikszáth olvasása köz­ ben. Úgy érzem, M. olvasása nélkülözhetetlen ilyen fogalmak értelmezéséhez: ma­ gyarság, kelet-európaiság, önsorsrontás, tudathasadás, gyűlölködés. Semmi sem változott. Esetleg rosszabb lett minden. Jobban beépült a génekbe mindaz a kisszerűség, tehetetlenség, aljasság, amit M. pellengérre tűzött. Amelyeknek M. tudta a titkát, ismerte a gyökereit. Most szomorúbb minden. Hiányzik egy olyan hang, ami könnyebbé tenné az elvi­ selését, az önkritikus elemzését a problémáknak. Most is vannak olyanok, akik meg akarják ostromolni Besztercét. De már el sem indulnak. Most is vannak dzscntrilakodalmak. De a násznép már egy pillanatra sem képes elfelejteni nyomorúságát. Most is... fölösleges lenne folytatni. Nehéz most bízni bármiben is. Mikszáth a kivételek közé tartozik. Őt olvasva va­ lahogy könnyebbnek tűnik a harc. Erőt ad és tisztaságot. Milyen a jelen? Miért ilyen? Újságok helyett Mikszáthot olvasok és megtudom. A szivarvágó kutya 146 �Dukay Nagy Á dám Két világ regénye Mostanság mintha egyre többet beszelnénk arról, hogy egy kicsit talán jobban kellene figyelni, ápolni, s főleg önmagunkhoz hozzá adni egykor élt nagyok emlékét, kulturális hagyatékát. A feladat kellemes, ráadásul hasznos is, hiszen ápolván az emlékeket tulajdon­ képpen saját értékeinket védjük - védenénk? - meg az acsarkodó műholdak és számítógép­ hálózatok elől; a koncentrálás pedig további talán nem várt eredményekhez is vezethet. A legfontosabbnak azt vélem, hogy valódi mondandókon töprengjünk; persze ki is vélekedik másképpcn(?). Talán a töprengéssel, mint kifejezéssel kell vitatkoznom. Inkább nevezném keresésnek, hogy meg se álljak annál, ami úgy ahogy , és akkor nem mond semmit; de legalábbis ott nem helytálló. A nehézség az, hogy ezek a közelítések szubjektivek alkotó és alkotó, befogadó és befogadó között. Mégis így kellene viselkedni. A veszély viszont fönnáll, hogy - durván szólva - ez rossz hatásfokúnak tűnik. A törődést, ezt a fajta törődést éppen ezért érdemes trenírozni. Pilinszky J á n o si valóságról című szövegében írja: "A tény a valóságnak küszöbe, megmerevült fölszíne csupán. A valóság ami fele mi vágyakozunk, épp e fölszín mögé van befalaz\fa n. E törckcdés, az ilyen irányultságú és ilyen szintű hite­ lességre vágyakozás nagyon fontos, sőt valószínűleg kikerülhetetlen útja a legkisebb ered­ ménynek is. Mikszáthról kellene beszélnem, aki - úgy vélem - minden társadalmi "risza" nélkül kö­ zelebb áll hozzánk Nógrád megyeiekhez; merthát itt élünk. Csak hát fölmerül a kérdés: Mi - hogy úgy mondjam - ilyenféle gondoskodással megérdemeljük-e Mikszáthot? Talán igen, talán nem. Esetleg vannak, akik megérdemlik, de akadnak, akik nem? Mindegy - mondom nyers módon - , az történt, hogy itt született, ennélfogva bizony sokkal jobban kellene fi­ gyelnünk munkásságára, művészetének hagyatékára. Feladatunk valóban csak annyi lenne, hogy olvassuk, értelmezzük - ma, ebben a semminő világban - , hogy méltán, s jó alapokon álló fölkészültséggcl lehessünk büszkék, földinkre. Egy folyóirat, egy olvasott folyóirat, hát ugye mindig aktuális. így lehetek én is az - persze ha tudok. Közhely (bár a szótól is irtó­ zom, használnom kell), mégis sokszor emlegetjük joggal, hogy szomorú embereket nem nagyon fogja érdekelni Mikszáth népköltészeti tematikája, netán természet ábrázolásának 147 �Dukay Nagy Adám Két világ regénye kifejező háttere. S ez így van. Nógrádban meg van szomorú ember "elég”. Az persze másik kérdés, hogy országunk irodalmárai, képzőművészei, zsurnalisztái, diákjai, polgárai hogyan viszonyulnak éppen Mikszáthoz, s mit tesznek, tehetnének azért, hogy a mindenkori ismert - helyzet változzék. (Persze másvalakiről is beszélhetnénk, a kérdések gyakorlatilag állandóak és változatlanok.) Az viszont önmagában is érdekes, hogy egy nem is olyan régi kiadású harmadik osztályos gimnáziumi tankönyv azt elmondja, hogy A jó palócok írója irodalmunk egyik legnagyobb alakja, művei azonban még így sem érik el az európai rea­ lizmus művészi színvonalát. A tankönyvíró annak a teljességnek a hiányáról beszél, ami az orosz és a francia irodalomban ekkor már létezett. Újabb könyvet sajnos nem találtam, de remélem a javított kiadás már nem ennyire dirckt. Vagy igaza volt a tankönyvnek? Mikszáth stílusa utánozhatatlan, ahogy az tanítva vagyon esztétikából, miegyébből egy sors drámai, nagyon fontos pillanatán keresztül tud olyan általánosságokról beszélni, mondjuk éppen népies novelláiban, melyek olvasása, átgondolása közben egy nagyon míve­ sen, hibátlanul alkotó emberrel találkozhatunk. Hol itt a teljesség hiánya? Ott, hogy a tan­ könyv szerzője a jó ég tudja miért, bizonyos társadalmi átfogó ábrázolásról szól. Szükség van-e, éppen Mikszáth írásaiban - de bárkiében is - ezeket az úgynevezett nagy társadalmi átfogásokat keresni? Ha egy alkotó - mert őt ez érintette meg leginkább - egy társadalmi rétegen keresztül ábrázol teljesen hitelesen, kcll-c tőle mindenféle kierőltctctt átfogásokat kérni, várni. Nem tudom. Létezik azonban olyan szintű hitelesség, ami már zavarba hozza a befogadót, s onnantól kezdve nincsenek kérdések, kételyek. (Magam ezt leginkább zené­ ben, versben tudom megtapasztalni, bár ez most nem fontos.) Miközben c szöveg íródik, egy kölcsön kazetta szól, még a zeneszerzőt se nagyon ismerem, de a kompozíció - véletle­ nül? - éppen ugyanez az eset. Ugyanazokat a kívülről látásokat adja a muzsika, mint egy mikszálhi kívülről látás. Innentől kezdve vitathatatlanná válik az alkotás maga; lényegte­ len, hogy milyen fajtájú, irányú kérdés, számonkérés keresi föl. Mert bizonyos szinteken túl már csak keresni és törődni lehet a művel, támadni, vádolni nem; sőt talán a kritika, mint műfaj sem merülhet föl. A magyarországi író, költő amolyan társadalmi mindenes, de az mégsem várható el, hogy ezt az írás rovására tegye; márpedig hányán teszik. A tollforgató ember - természete­ sen - nem minden esetben történész, pszichológus, szociológus, vagy esztéta. Mikszáth jogásznak készült Selmecbányái érettségije után, s bár négy év diákoskodás után diplomát nem szerzett, mégis Balassagyarmatra költözött, s mint szolgabírói esküdt, később ügyvéd­ gyakornokként tevékenykedett. így azt hiszem elmondható, hogy egy józan, racionálisan gondolkodó szerzőről van szó, nem pediglen egy szétszórt művészről. (Nem mintha a szét­ szórtság egy negatív tulajdonság lenne...) Szükségét azonban nem látom annak, hogy Mikszáthon átfogó társadalmi ábrázolást, netán szociográfiai-jcllcgű fejtegetéseket kérjek szá­ mon szépirodalmi írásaiban. De miért is Két világ regénye irományom címe? Úgy tűnhet, hogy a Két major regénye című novellába kapaszkodtam. Talán így is van. Egyrészről ugyanis fontosnak vélem a prózát, másrészről párhuzamot fedeztem föl, vagy véltem fölfedezni mai - éppen az íróhoz viszonyuló - társadalmi jelenségekben. Gondoltam itt a "Ki megy be, és ki megy ki?" című állandó problémára. Persze ha szigorúan ehhez ragaszkodom, akkor Három világ regénye 148 �Dukay Nagy Adám Két világ regénye is lehetett volna; mely három világ Mikszáthét, Magyarországét és Nógrádét jelenthetné. (És Európáról még egy szót sem szóltam.) Mégis csak két kozmoszban gondolkodtam, crőltctcttnck tartottam volna ugyanis, ha - különösebb indok nélkül - elválasztom, levá­ lasztom lakhelyünket az országról, mint univerzumról. Mondom ezt annak ellenére, hogy valóban - a már említett - három világot kellett volna (az objektivitás [?] miatt) vizsgálni. Ezt már csak azért is nem tettem (szerintem ne is tegyük), mert egyebek miatt is elfelejtett kis régió ez, s legalább mi próbáljunk úgy csinálni, mintha ez nem így lenne. Természete­ sen ezzel még sok minden nem fog változni, s a változást, különösen a javulást még elkép­ zelni is nehéz. Persze az sem lenne rossz megoldás, ha a továbblépésekre megpróbálnánk tudatosan is törekedni. Az erre irányuló törekvések - lévén regionálisak - olyan összetettek, hogy az itt élőkön kívül igazán nem nagyon tudja senki bármerre is mozdítani. így van ez a mai magyar em­ ber és Mikszáth Kálmán művészetének kapcsolatában is (?), melyen szintén kellene medi­ tálni. Van-e értelme olvasni? Érdckli-e egyáltalán, az egyik oldalon rádiótelefonos, a mási­ kon meg napról-napra tengődő társadalmat? Érdekli-e azokat, akik tanulják? Nem tudni, hisz' reális felméréseket nem lehet végezni. Persze azért, pontos adatok hiányában is tény­ nek tűnik, hogy hát ncin nagy az érdeklődés. Na mármost! Ha egy ilyen kiemelkedő egyé­ niséghez, amilyen Mikszáth így viszonyul a nagyérdemű, akkor érthetővé válhat, hogy a ma pályakezdő fiatal irodalmár mit is várhat egy társadalomtól, amely mellesleg a konti­ nenshez kíván csatlakozni. Miért unja meg néhány év alatt az "elkallódott" szövegeit? És miért hagyják abba sokan az alkotást, a pálya legelején alig túl? Mert a művészetek ezen ága igenis ma még (ma újra?) réteg, néhány valódi értékkel. Azonban úgy hírlik, a helyzet többnyire mindenhol elkeserítő; túl sok a hozzá nem értő, s ez egy tapintatos közelítés. Mindenesetre, ami hazánkban Mikszáthoz, az irodalomhoz, a zenéhez, a képzőművészethez való viszonyt jellemzi, az azért nem a kirakatba való. Ezen belül az is külön kérdés, hogy a mostanában elindult/induló alkotóra - bármely művészeti ágban tevékenykedik - ki fog vigyázni, ki fogja segíteni, hogy első szövegei, festményei, zenéi el tudjanak indulni oda, ahová azok szánva voltak, ahov á v alók. Általában senki, s ez szomorú. Úgy vélem, jelen helyzet - amikor a művészeti egyesületek és együttesek, szövetségek, sorra függesztik föl, hagyják abba tevékenységüket - valóban nem a hirdetésekbe való, merthát egy kicsit ciki, sőt ezt mondani majdhogynem finomkodás; lévén rázósabb a hely­ zet, mint ciki. Adódott azonban egy új feladat, azonkívül, hogy a szerző, alkotó ember csak úgy egyszerűen írja, fesse, komponálja, faragja a magáét: mindeközben - az egész társada­ lommal együtt persze - arra kell odafigyelnie, meg ne lássa senki ezt a helyzetet, főleg Európa ne. Ugyanis ebbéli helyzetünket is tapasztalva lehet, hogy nem nagyon kívánja majd az általunk oly’ nagyon vágyott, s remélt cimborálást. 149 �Szeghalmi Elemér Mikszáth évfordulójára Hamarosan százhuszonöt esztendeje lesz, hogy a pesti Wodiancr cég kétkötetes el­ beszéléskötetet adott ki. A könyvön Mikszáth Kálmán neve szerepelt, aki mint a M a­ gyar Néplap frissen kinevezett felelős szerkesztője, rövid vármegyei szolgálat után került a főváros irodalmi életének vérkeringésébe. Kezdetben vezércikkeket, riporto­ kat írt, és egy másik lapban, a Mulattató bán a kor népszerű m lélegzetű tárcanovcllával jelentkezett - ez volt első könyveinek közvetlen előzménye. Az első megjelenés nem hozott különösebb sikert, a pályakezdő író ekkor még nem érvényesíthette a későbbi időkben annyira megcsodált íráskészségét, eredeti hu­ morát és témáinak ezerszínű változatosságát, de már megindult az országos hímév felé vezető úton. A családi szájhagyomány szerint Mikszáth édesanyja még az író születése előtt meglátogatta egy beteg barátnőjét a Nógrád megyei Ebeckcn. A beteg asszony lázas állapotban megfogta Mikszáthné kezét, és az jósolta neki, hogy olyan híres embert fog szülni, akinek tiszteletére egyszer még egész Balassagyarmatot kivi­ lágítják. Néhány évtizeddel később, a nógrádi Mikszáth-ünnepségek során ez a jóslat valóra vált. A fiatal író azonban korai munkáinak mérsékelt fogadtatása miatt mármár arra gondolt, hogy felhagy az írással; csak a Tót atyafiak és A jó palócok rend­ kívüli sikere adta vissza önbizalmát és íráskedvét, ettől kezdve kiapadhatatlan bőség­ gel árasztotta a jobbnál jobb műv eket közel harminc esztendőn keresztül. Regényei, elbeszélései s egyéb írásai széles körben elterjedtek és közkedveltté vál­ tak. Az egyetlen magyar prózaíró, akinek sikerült megközelítenie Jókai legendás népszerűségét és műveinek olvasottságát. De míg Jókai áradó romantikájával s hősei­ nek "angyallá vagy ördöggé" formálásával az irodalom álomvilágát adta olvasóinak, Mikszáth az akkori élet lenyomatát nyújtotta át, sokszor anekdotikus derűvel, máskor komoly kritikai éllel, de mindig a magyar föld és ember iránti rajongó szereidével s ragaszkodásával. 150 �Szeghalmi Elemér Mikszáth évfordulójára Ez az őszinte, minden túlzástól mentes patriotizmus, táj- cs emberszerctct vívta ki műveinek határainkon túljutó népszerűséget is. Az 1880-as évek végén, a már negy­ ven éve emigrációban élő Kossuth Lajos Torinóból érdeklődött Mikszáth irodalmi munkássága iránt, és könyveinek listáját kérte. A század elején Theodor amerikai elnök, aki egyébként aligha lehetett a közép-európai népek irodalmának ismerője, Mikszáth több művét elolvasta angol fordításban, és nagy elismeréssel nyi­ latkozott a kortárs magyar íróról. De nemcsak egyedi példáink vannak, a német és angol nyelvű fordítások egybehangzó sikere általános érvénnyel igazolja Mikszáth írói világának a nyelvi átültetésekben is továbbélő értékeit, s amint a külföldi olvasók vallják: ezekből a könyvekből világosan megismerhető egy kis nemzet élete a hozzá tartozó földrajzi adottságokkal és emberekkel együtt. Mikszáth hazai előzményeit, késztetőit vagy követőit tekintve nem túlságosan szé­ leskörű a névsor. Sokak számára talán szokatlanul cseng, hogy az elődök sorában olyan szellemiségre hivatkozunk, aki merőben más eredménnyel és léptékkel teszi meg életútját: Kemény Zsigm ondi. Keménynek az 1850-cs években írt falusi és városi életképei, A Szerelem és hiúság és a Ködképek a kedély láthatárán szinte reinkarnálódnak Mikszáth műveiben. A csöndben hulló hópihék, az ablakok jégvirága, a kandallóban pattogó tűz, a prémes cselédek a hintók bakjain, a sétáló jurátusok, a számlakönyveket írató s válto­ zó hangulatú kereskedők és a kikapós szépasszonyok ugyanazzal a hiteles környezetrajzzal és élénk színezéssel jelennek meg, mintha Mikszáth prózájából lépnének elő. A reformkori Pest lüktetése épúgy pontos és találó, mint a vidéki élet megörökítése. "A régi jó világ", a magy ar társas élet számos jellemző vonása már Kemény Zsigmondnál megje­ lenik, hogy aztán széles áradással ömöljön át Mikszáth prózai alkotásaiba, és megtermé­ kenyítse a hasonló szellemi nyomvonalon meginduló, későbbi remekírót, Kríidy Gyulát.. Kolozsvári Grandpierre Emil - aki rcgényszcrkesztésévcl és írói trükkjeivel maga is közismertté vált jelenkori irodalmunkban - korai tanulmányában rámutatott, hogy Mikszáth már első műveiben kész írói fegyverzetben lépett porondra. Annyira felké­ szülten - teszi hozzá szellemesen Grandpierre -, hogy fejlődni sem volt képes a ké­ sőbbiek során. Mint érett írónak erre nem is volt égető szüksége. Mikszáth alkotói modora megegyezik és összeolvad szemléletével, a folyamatos előadásmódot tartja az írásművészet csúcsának. A beszélt nyelv az ő értékelése sze­ rint egyenlő az adomák nyelvével. S az adomák vitán felül a korszak legfőbb stílusje­ gyeit hordozzák, hiszen abban az időben a vezető politikusoktól kezdve a társadalom alsó grádicsáig minden férfiember ezt a stílust (vagy formát) öltötte magára, ha érintkezni próbált embertársaival. Tisza Kálmántól kezdve a falusi pedellusig ez volt a kötelező "formai nyelv" a múlt század folyamán. Nem kétséges, hogy az anekdota Mikszáthban leli meg legnagyobb hazai mesterét, és még a különc utódnak, Krúdynak is müvek egész sorát kell megírnia, hogy végre szabadulni tudjon a súlyos "örökségtől", s eredeti alkotóvá váljon. 151 �Mikszáth évfordulójára Szeghalmi Elemér Mikszáthot az átlagos, mindennapos elet írójának tekinthetjük - s ez korántsem le­ becsülés az utókor részéről. Gondolati sziporkázásokkal sohasem akar ékeskedni, látható célja az, hogy jól megkomponált, színes és lebilincselő írásokban adjon hírt koráról és kora emberéről. Müveinek fordulatos meseszövése, érzékletes környezetrajza és alakjainak hiteles ábrázolása egyre nagyobb értékek megbomlott rendű ko­ runkban. Az olvasmányosságot s humánumot mellőző világirodalmi jelenségeket látva a mikszáthi életmű minden bizonnyal túléli a mostani válságkorszakot, s újra kivívja a magyar olvasók érdeklődését és bccsülését. Illusztrálta Balogh Károly 152 �Csongrády Béla Mikszáth a rejtélyek könyvében A történelem - mindenfele história - teli van titkokkal, több-kevesebb ideig rejtőzködő, vagy netán végleg homályba vesző megoldatlan kérdésekkel. A hiátusok pótlásának szán­ déka adja a kutatós, az elmélkedés örök izgalmát, ez sarkallja újabb és újabb feltevésekre, elméletekre. Nemzeti literatúránk múltjában is akad bőven kiegészíteni, korrigálni, újragondolni való jelenség, összefüggés. Másfél évszázad távolából sem tisztázottak például, - hogy csak az egyik legparázsabb vitatémát említsük - Petőfi Sándor tragédiájának körülményei. Nem tudni pontosan: volt-e felelőse - már mint önmagán kívül - annak, hogy a lánglelkü poéta egyáltalán a halált osztó csatatérre keveredett, mint ahogyan az sem ismeretes, hogy miért nem jutott lóhoz a segesvári síkon. Időről-időre szárnyra kapnak olyan feltételezések is lásd a néhány évvel ezelőtti barguzini kalandot - , amelyek szerint Petőfi túlélte az ütköze­ tet. ("Evilági" érvekkel szinte megmagyarázhatatlan persze az is, hogy miként volt képes a 26 évesen távozni kényszerült költő ekkora és ilyen értékű életművet hátrahagyni, mint ahogyan ugyanez megfogalmazható a mindössze kilenc esztendővel többet élt József Attila és más, fiatalon elhunyt zseni esetében is.) Mi sem természetesebb, hogy a Pctőfi-lcgcnda - amelyről csak az a biztos, hogy a költő az erdélyi hadjáratban tűnt el, méghozzá nyomtalanul - több megközelítésben is szerepel egy olyan kötetben, amelynek címe Száz rejtély a magyar irodalomból. A Gesta Könyvki­ adó állal 1996-ban megjelentetett, Halmos Ferenc íoszerkesztette, küllemében is impozáns, színes fotókkal illusztrált kiadvány harmincnyolc szerzőt - köztük nemcsak irodalomtörté­ nészeket, hanem példának okáért az orvosgcnctikus Czeizel Endrét is - mozgósított a "nyomozásra". A Nógrád megyei olvasók érdeklődésére értelemszerűen mindenekelőtt a Balassi Bálint­ tal, Rimav Jánossal, Kármán Józseffel, Madách Imrével kapcsolatos "felfedezések" tarthat­ nak számot s már csak születése százötvenedik évfordulója okán is - azok az írások, ame­ lyek a "nagy palócról", Mikszáth Kálmánról szólnak. Konkrétan két tanulmány (Sípos Balázs: Búban - örömben - Mikszáth Kálmán egyetlen házasságai; Császtvay Tünde: 153 �Csongrádv Béla Mikszáth a rejtélyek könyvében A szclkakas - Mikszáth bértollnok korában) foglalkozik vele, de váratlanul - meglehetősen különös összefüggésben - előbukkan a neve a kötetzáró, tehát éppen a századik, Szentmihályi Szabó Péter Egy kézirat nyomában - Illés Endre, a párt díszvendége című eszmefuttatásban is. Sipos Balázs azt az irodalomtörténeti kuriózummá vált családtörténeti tényt járja körül, hogy miért vált el Mikszáth Mauks Ilonától, akit aztán hét év múlva ismét feleségül vett. A szerzőnek nem volt nehéz dolga azt igazolni, hogy az író mindkétszer úgynevezett szerelmi házasságot kötött. Az iQú esküdt és Mauks Mátyás nógrádi főszolgabíró lánya közötti mély érzelmek felülkerekedtek Mikszáth hivatali főnökének, a mohorai ház urának ellenkezése­ in, másfajta férjet remélő tervein, és 1873-ban apai áldás nélkül egybckcltck. Azonban Mikszáthnak a Nógrádi Ixtpok íőmunkatársaként, majd a budapesti Magyar Hírlap munka­ társaként végzett újságírói, írói tevékenysége elégtelennek bizonyult ahhoz, hogy anyagi biztonságot teremtsen kettejük számára, s a két évnyi nélkülözés végül is a közös elhatáro­ záshoz: a váláshoz vezetett. Mindketten azt hitték: jobb lesz így a másiknak. "Nekem men­ nem kell a megkezdett úton, amely vagy felvezet a magasba, vagy le a mélységbe. Magát azonban jó szívvel nem ránthatom magammal, ha ez az út lefelé vezet" - írta Mikszáth egyik, 1875-ben kelt levelében. Szerencsére nem az utóbbi variáció következett be. Mikszáth újabb pesti, valamint szegedi éveiben híres író, tehetős ember lett, Mauks Mátyás családja azonban tönkrement. Ilona szegénységben tengette életét. Kálmán minden évben kétszer adott hírt magáról: volt (és leendő) felesége születésnapján és karácsonykor, amikor rendre el­ küldte ajándékait. De rá gondolt akkor is, amikor a Jó fxtlócok és A tót atyafiak - 1881/82-ben megjelent - történeteit írta. Az egyik hősét, A gyerekek Annáját éppen Mauks Ilonáról mintázta. A másodszori lcánykérőbc érkezett Mikszáth ezt a novelláskötctct vitte magával s 1882 decembe­ rében újra feleségül vette a szívében soha cl nem hagyott Mauks Ilonát. Lényegesen nehezebb, népszerűtlenebb feladatot vállalt magára Császtvay Tünde, hi­ szen azt "kellett" bizonyítania, hogy bizony Mikszáth sem volt teljesen makulátlan abbéli igyekeztében, hogy - mintegy évtizednyi lelki és egzisztenciális megpróbáltatás után megváltsa belépőjegyét az irodalmi és politikai közéletbe. E cél érdekében nem riadt vissza némi bértollnok szereptől sem. Történt ugyanis, hogy egy bizonyos Kecskeméty Aurél nevű publicista a múlt század hatvanas éveiben Kákav Aranyos álnéven meghonosította a parlamenti "fény- és árnyké­ pek" műfaját. Halálát követően Ábrányi Kornél ellenzéki zsurnalista személyében akadt egy epigonja, aki 1877-ben a Kákay Aranyos No. 2. elnevezéssel adta közre az újabb országgyű­ lési fény- és árnyképeket. Ő azonban "a Kecskcméty-félc típus-karikatúrákat a napi politika szintjére rántotta vissza, hiszen gúnyrajzai kizárólag kormánypárti, főként jelentéktelen, de név szerint említett, élő alakokat idéztek meg és nevettettek ki." Rá egy esztendőre, 1878-ban napvilágot látott a Kákay Aranyos No. 3. jegyezte Még újabb fény- és árnyképek című, határozottan ellenzéki állásponlú füzet, amelynek szerzője nem volt más - tette közzé a Fővárosi Lapok recenziójában Vadnai László szerkesztő - , mint a Pesti Napló munkatársa, a nógrádi hazafi, Mikszáth Kálmán. Császtvay Tünde a kiadvány, azaz Mikszáth Kálmán egy-egy cikkéből - az 1878-as Ti­ sza Kálmán álma, A mamelukok halála - idézett sorokkal egyértelműen igazolja, hogy 154 �Mikszáth a rejtélyek könyvében Csongráciy Béla Mikszáth mely, nem titkolt ellenszenvvel viseltetett Tisza Kálmán miniszterelnökkel szem­ ben: "A zsarnok alszik, és nem lehet felébreszteni. A nemzet géniusza tüzes vassal égeti és meg sem mozdul. Töviseket szurkál testébe, s az alvó ördögi kaján arcával visszamoso­ lyog rá." "A Tisza lclkiismcrete álló tó: posvány, mely nyugodtan, mozdulatlanul fedi az alján összegyűlt piszkot.” Csakhogy ugyanebben az évben - mutat rá Császtvay - Mikszáth Ifjabb Kákay Aranyos álnéven egy másik pamfletét is írt: A politika svindlerei. "Fény- és árnyképek. Válaszul Il­ ik Kákay Aranyosnak »Tisza Kálmán Politikai élet- és jellemrajz« című könyvére" címmel. Ebben megvédi Tiszta Kálmánt és az úgynevezett második fúzióban összeállt ellenzék szerinte elvtelen - egyesülési próbálkozásai, a saját meggyőződését is hangoztató, egykor Deák-párt ellen támad: "...Mert hiszen, ... akadtak, akik Kossuthra is ráfogták, hogy a nemzetet megcsalta: - de azért se Il-dik Kákay Aranyos, se a hírlapok összes kórusa nem dobja ki Tiszát a nemzet szívéből, mint ahogyan ő nem dobja ki szívéből a nemzetet soha... Tisza Kálmán egyénisége a magyar nemzet politikája; Tisza Kálmán politikája a magyar nemzet egyénisége." A fenti idézetek összehasonlítása önmagáért beszél. Utóbbiakat minden bizonnyal mi­ niszterelnöki rendelésre írta Mikszáth abban a reményben, hogy esetleg állást kap és rend­ be hozhatja pénzügyeit. S, hogy ez mennyire fontos lehetett számára, ismerhetjük zátonyra futott első házasságából. Külön pechje, hogy nem ért célt a megalkuvása, csalatkoznia kellett, hiszen Tiszának eszébe sem jutott honorálni Mikszáth igyekezetét. Igaza van Császtvay Tündének: "Ez a felkínálás nem volt más, mint sok hiábavaló hűhó - valóban semmiért." Az igazi meglepetés azonban a bevezetőben idézett Szentmihályi-dolgozat kapcsán éri az olvasót. Az Illés Endréről írott opuszból ugyanis az derül ki, hogy a polgári mentalitásá­ ban a szocialista viszonyok között sem háborgatott Illés halálát követően Aczél György , a korszak nagyhatalmú ideológusa is bejárta a lakást, hogy magához vegye az író levelezését. Eközben azonban megvizsgálta a falakat, a parkettát is végigdobogta. Láthatóan keresett valamit. Úgy tett, mintha elégedetlen lenne, mintha nem érte volna el a célját. Ugyanakkor viszont eltűnt a lakásból Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című életrajzi regényé­ nek a kézirata. Azóta sem tudni semmit a sorsáról. Ráadásul néhány éve már Aczél György is távozott az élők sorából. 155 �B arcs Ján os Az én csodálatos Mikszáthom Amikor először találkoztam Mikszáth Kálmán nevével, írásaival, harmadikos elcmista voltam. Margit néni, a kitűnő és csodálatos ember, a tanítónőm beszélt a “nagy magyar íróról" egyik olvasási óránkon. S uram Isten! Megmaradt bennem annak az órának az em­ léke, a hallott írói név és annak a délelőttnek a mai napig is tartó, szívemet, Iclkemet elva­ rázsoló emléke: sokszor clcsodálkoztam, hogy a nagy írónak a hiányát éreztem a későbbiekben. Egy alkalommal a nagy és kitartóan lankadatlan érdeklődésemre, nagyapám, W olf Ist­ ván nyugdíjas kocsivizsgáló segédtiszt, vasutas, megszerezte a Tót atyafiak című Mikszáth kötelet: -N a, most aztán kedvedre olvashatsz kis unokám - mondta a kezembe nyomva az állo­ másfőnöktől megszerzett könyvet. Igen boldog voltam azokban a percekben. Hát még a könyv elolvasása után. Igen: ek­ kor, ezen a napon múltam tizenhárom éves, és ráadásul már polgárista voltam: a hazai, árvalányhajat lobogtató kalap tulajdonosa, a cserkészcsapat II.-ik rajának a tagja. Nagyfiú­ hoz illően igyekeztem viselkedni, hisz ekkor olvastam életem első igazi irodalmi munkáját, Mikszáth Kálmán regényét. Serdülő koromban szinte vadásztam a karcolatait, s mellette más szerzők írásai is érde­ keltek. Sajnos magam is csak kevés karcolat írására adhattam a fejem. (Mintha meghalt volna és cl is temették, elásták az egykor oly csodás és nagyon is igényelt műfajt, a tárcát...) Felemás igényű portrék, és nem is túl igényes és hiteles riportok kerüllek az annak idején népszerű karcolatok helyébe. Aztán később eldőlt, hogy a drága jó édesanyám, engem nem karcolat-írónak, hanem poétának, költőnek szült: -S ahogy megszámoltam, eddigi kötete­ im, a lírai munkáim, ezek is bizonyítják a tényt. Azonban az én gyermekkoromban kivá­ lasztott Mikszáthom velem maradt, kísérget, óv, őriz, s ha kell, kérdőre is von ... Nem hagytuk cl egymást. Bár az idő sok minden rendezett körülötte s körülöttem is. S ami igaz, Ő már nem tudhat róla, de én hűséges szövetségese maradtam a "Nagy Palócnak". Mindig is szerettem volna olyan jól és bölcsen élni és írni, mint Mikszáth Kálmán. Igen: avval a légiesen tudatos hajlékonysággal s a szigorú igazságossággal, ahogyan Ő azt megtudta cselekedni, tartani. 156 �Az én csodálatos Kíikszáthom Barcs János "Sokszor úgy érzem, hogy hasonlítanak is rá: igaz nem bölcsességben, de fizimiskám és egyre gyarapodó pocakom formájával..." Tűnődöm: 150-éve született, Ő az írói hatalmasság. Hiányzik! Hol vagyunk mi, mai új­ ságot író írók attól a tiszta emberi boldogságtól, amelyet Ő élhetett, egy-egy nagy alkotása letétele után? Tőle kezdtem tanulni az igazi hazaszeretetét. De jó lenne olyan boldogan a lélekben mindig mulatva-vigadva élni, ahogyan a nagy író előd tehette. Mikszáth Kálmán volt az a magyar író, aki a munkáin keresztül megismertette és megszeretette vélem a ma­ gyar nyelv csodálatosan varázslatos világát. Úgy érzem, és ez sokszor örömmel is tölt el, hogy írói mesterségből általa sikerült is érett, dús fénykévéket is megszereznem; és törvé­ nyeket is tisztelő magyarrá lennem. Igen: az az írói kápolna, melyben időként elrejtőzött, hogy a csönd világából mentsenmerítsen; születtek, születhettek a legszebb núkszáthi elbeszélések, regények, rövidebb és hosszabb lélegzetű írások. Azt az igaz és utánozhatatlan stílust, melyet követni és loholni utána minden utód írónak érdemes volt: - S még ma is érdemes lenne... bár azt követni, csaknem lehetetlen. A nyájas, bűbájos író, megmutatta nekem, már nagyon fiatalon, hogy megbabonázó ereje mennyire a hatalmába tudott keríteni. Az Ő, fondorlatosán leírt szerelmei s azok sok­ szor indulatosnak is tekinthető szerelmes jelenetei, még ma is időnként kisértésbe hoznak. Tőle tanultam meg kigúnyolni a vihart és tőle tisztelni az éjszakát, azt a sötétséget, amely­ ben minden megtörténhet s előfordulhat. Az a tiszta szellem, amelyet Mikszáth Kálmán képviselt, határozta meg a magam írói megfogalmazásaiban azt, amit magam is szeretnék hűen kifejezni. Az én Mikszáthom egy olyan gazdag alkotó ember volt, aki mindenáron rá irányított, rá akart irányítani arra az írói magatartás-útra, ahol az ember nem tévelyeghet! Az írói példaképem, írói szerkesztése is más mint azt leginkább megszoktuk: - S ez a különös varázslattal bíró próza, epika, csodálatos írói világot, valami rendkívülit ho­ zott létre. Ma is öröm föllapozni könyveit; azt a gazdagságot, amit csak egyedül ő tudott adni ol­ vasóinak. A Nagy Palóc újságírói, írói technikája, tárcáinak lebilincselő varázsa ma is elgondolkoztat. A nagy palóc volt az a magyar író, akivel sok minden megtörtént életében. Nem szégyellte azt, ha írásait országosan alig ismert kis lapokba helyezte cl. Szerette az olvasóit s ezért mindenkihez szóltak a szavai. A kisebb lapok is örömmel vették át a munkáit, karcolatait, játékosan csipkelődő tárcáit s minden szép leírt gondolatát. Előkeresve egykori tárcáit, egy picit elérzékenyülve forgatom, pontosan, ma is gondola­ tokat ébresztő sorait. Kitűnő cikke a "Magyar Politikába" oly annyira jó volt, hogy még a bécsi lapok is örömmel vállalták a közlését. A nagy író Mikszáth Kálmán írói fantáziája örökélctű, maradandó művekkel áldotta meg hazánkat s minket, örökkön kesergő utódait. Az ő kerülő útjain is mindig tudott meg­ kapaszkodni, a boldogságot biztosítani a földön maradás nehéz perceiben; mert csak nagy ritkán távolodott cl a földtől, az éltető fekete barázdáktól, mely fölött ott lebegett a kitelje­ sedett Noszty fiú esete Tóth Marival. Sok-sok karcolattal, regénnyel, tárcával gazdagítva ezt a csodálatos magyar irodalmat! 157 �Szabó István: Mikszáth (Salgótarján) 158 �B aran yi F erenc Rímeimből Mikszáth jeles mondataira "Azcrt hát jó lesz cl nem bizakodni, hogy mi ilyen meg olyan zseniális nép vagyunk, akiknek csak bele kell fogni valamibe, s mindjárt sikerül. Ha kilenc esztendeig fekszünk is hortyogva a bundán, egyet kell ugranunk hipp-hopp, s mindjárt utolérjük Európát." (Magyarország a hon neve, hová lepottyantott a gálya, népem nyilazva jö tt ide és máig sem szokott le róla, a lovat eladták alóla, mégis oly peckesen feszít, minthogyha egész Európa féln é ma is nyilvesszeiL E nyilazós - nyilas? - modor híján találom idegennek magam hazámban, hol a bor eleve pimpósodva erjed Mert fabatkát sem ér a helyjegy a kisiklott gyorsvonaton hiába ég a tűz, amelynek nincs más terméke, csak korom.) "... aki a szónoki éljcnckct, a Ház tetszésmoraját már egyszer megkóstolta, roszszabb lesz az alkoholistánál, soha meg nem gyógyul, és okvetlenül visszaesik a szen­ vedélyébe." 159 �Baranvi Ferenc Rímeimből - Mikszáth jeles mondataira (A szája já r, amíg a sokaság ki nem kaparja neki a gesztenyét, amit megsütni s gyorsan felzabálni percig se késik majd, ha trónra lép, az ország sorsa légyen bár akármi: ö meg nem rövidülhet semmiképp, a koldus is az ö sokmilliárdnyi hasznát növelve nyújtja ki kezét. M i csak legyintünk, újra elfogadván, hogy légyen bár szabályszerű a kampány: egyetlen lúd is disznót győzhet itt. "Ékes" szavaival tele a kincstár, tagadó választ bömböl akkor is már, mikor a kérdést még fe l sem teszik.) "Az irodalom nagyban és egészében a közepes írók kezében van, ezek tartják fenn jelle­ gében és nívóján, meddő időszakokban, várván a megszületendő nagyokat, akik csak ritkán jönnek és többnyire egyenként." (Hatalmas a gödölye sérelme: bivalyszámba egy bivaly se vette, a bivalyok - dölyfös, durva népség! gödölyénket gödölyének nézték, így a gödölyék apraja-nagyja halált kiált minden gaz bivalyra, bár helyére így se, úgy se léphet híjával a bivaly erejének. Ám gödölyénk buzgón panaszolja, hogy a nyájnál csordább volt a csorda, s kiküszöbölendő ezt a csorbát: bérpulikkal oszlatná a csordát, így élünk a vén Pannóniában, hol csárdánként háromszáz dudás van, poklonként viszont csak kettő-három, ám őket nem tartja senki számon.) 160 �Rímeimből - Mikszáth jeles mondataira Baranyi Ferenc "Szent isten, micsoda forradalom az, ha a szerelem megjelenik. Mindenik érzék el akarja csikarni a többi négynek is a hatalmát. A szem tapintani mer, a kéz ízlelni tud, a száj látni akar, a szív hallani próbál." (Vízben maradtál hát velem. Ma is ott állunk, hol legpörkölobb a víz, rám égeti form ád a tó heve: tested lehet csak testem bélyege. Nincs semmi már, mit meg nem érhetünk: megértük, hogy a víz is tűz nekünk, ellentétébe fordult minden át, nem érvényes a szín, csak a fonák, tűz lett a víz és zene lett a csönd, te rosszabb lettél, én pedig különb, balzsammá lettek iszap-intrikák, amikkel összekent a kinti láp.) "Általában egész más volt a régi állam. Akkor abban mutatta a hatalmát, hogy minél többet tud adni másoknak, most abból exccllál, hogy minél többet tud elvenni másoktól." (Elvették tíílem a Himnuszt, csak mert elénekelték. Torkukkal beszennyezték. Elvették magyarságomat, mert maguk magyarnak mondták. S ha ók a magyarok: testvérebb a török meg az osztrák. Elvették játszó kedvemet, mert silány alakításért követelték a tapsot. Aminthogy a tetszés jelének vették, ha a közönség szisszent, felmorajlott. 161 �Rímeimből - Mikszáth jeles mondataira Baranyi Ferenc Elvették az életemet, mert ifjúságom szép sólyommadarára rút kányák bélyegét sütötték, miközben füstifecskének hazudták a maguk egerészd ölyvét Most itt állok az ország ajtajában, hol valaha kopogtatnom se kellett, állok a küszöbön, semmit sem érzek, mert elfeledtették velem, hogyan kell megörülni a hazaérkezésnek.) Mikszáth bútorai közül: ebédlőszekrény 162 �M arschalkó Zsolt Az egyik jeles mondat Az aznapi szentencia egy Mikszáth idézet volt: "Az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok." Már nem emlékszem, hol olvastam, talán a jeles mondatok közt, talán máshol. Ezen morfondíroztam, miközben ittam a hajnali kávémat, és az esőka­ bátot szíjaztam föl a bicikli csomagtartójára. Indultam horgászni. Sötét volt még, amikor kiértem a tóhoz, az orromig se láttam. Ezek mindig izgalmas pillanatok. Sikerül-e egy aprócska zseblámpa fénye mellett kibogozni az összegubancoló­ dott damilt, feltűzni a csalit és ami a legfontosabb, a horgot a vízbe dobni? ... Tehát nem egy fa tetejére vagy a bokorba, hanem a vízbe, lehetőleg minél messzebb a parttól. Szerencsétlen­ nek, mitöbb, szánalmasnak minősíthető a kísérlet abban az esetben is, amennyiben a két zsinór keresztezi egymást, vagyis méretes potyka helyett egyik bottal a másikat fogom ki... Ám a sors ma kegyes volt hozzám, nem történt semmi malőr. Végre megint horgásztam. Tudtam, hogy nem egykönnyen szabadulok majd ettől a mondattól. Ez a mai napra ren­ delt fixa idea. Amit az ember a fejébe vesz, így kora reggel, attól már nehezen menekszik, legyen az egy verssor, vagy dallam, akármi. Aztán időnként ilyeneket mormog maga elé: "Az éjjel hazafelé mentem, éreztem bársony nesz inog..." vagy önfeledten fütyüli a Don't cry fó r me Argentínát az Evitából, esetleg a Portiéi néma nyitányát. Szóval az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok... Hm. Jó lesz ez a mondat erre a napra, az ilyen jellegű alapkérdések megvitatása horgászat közben gyakorlatilag nélkülözhetetlen. Mert, ugye, vagy fontos, szakmai dolgok kerülnek az érdeklődés középpontjába (lecsúszott-c a kapásjclző, milyen hibákat követhetünk el csalizás közben, kinek van a környéken fényképezőgépe, ha majd a nagy hallal, ugye?...); avagy pedig a még fontosabb, bár kevésbé szakmaiak (lenni vagy nem lenni, to be or nőt to be, a boldogság, mint olyan, hogyan barkácsoljunk otthon könnyen és egyszerűen hordoz­ ható, környezetbarát perpetuum mobilét; Beethoven X. szimfóniájának Fináléja stb.). Fogadjuk meg egy néhai nagy és bölcs tanító - ma már nem tartjuk olyan nagynak és bölcsnek - javaslatát és először is tisztázzuk a fogalmakat! Boldogság-ügyben Erasmussal 163 �Marschalkó Zsolt Az egyik jeles mondat értek egyet, aki azt írja a Balgák bölcsességében , hogy a boldogság a fent nevezettek szige­ tén született. Nagy mesterem ezt még azzal egészítette ki, hogy a boldogsághoz kell egyfaj­ ta - fogalmazzunk eufemisztikusan! - egyszerűség. A Kék Madár kergetőinek szigorúan tilos a tények beható tanulmányozása, hírműsorok nézése és hallgatása, napilapok olvasása, árcédulákkal, adóívekkel való szembesülés, ellenben kívánatos a hermetikus elzárkózás, illetve az elcfántcsonttorony... Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy nem szeretnék boldogtalan lenni. Néhány napja láttam a televízióban egy dokumentumfilmet néhány kollégáról, köze­ lebbről a Niger halászairól. Az ő kedvencük a comboro, vagyis a törpeharcsa. Ezeket felfüs­ tölik, megszárítják aztán eladják a piacon. Ez az egyetlen jövedelemforrásuk. Étrendjük meglehetősen sematikus: halat esznek rizzsel. Mindennap. Életük nagy részét kint töltik a vízen saját maguk eszkábálta csónakjukban. Távol a nagyvárosoktól, mikrohullámú sütők­ től, távkapcsolóktól... és mégis, az egyik kérdésre azt válaszolta valamelyikük: "Boldog vagyok." Most is azon gondolkodom, kitől hallottam ezt a mondatot utoljára. A fixa ideát tovább boncolgatván be kell látnunk, hogy ez bizony egy paradoxon, ami megnehezíti a helyzetet. Hiába írja Dürrenmatt a Fizikusok nevezetes 21 pontjában, hogy a paradoxonban a valóság tükröződik, az európai kultúra, amely időnként túlzottan racionális és nem hatja át úgy a misztika, az irracionalitás, mint másokét, ezzel nem tud igazán mit kezdeni. A mi eszményünk a 2x2 józansága. Szétszedni az aranytojást tojó tyúkot aztán megint összerakni... García Kíaquezt egyszer megkérdezték, miért ő lett az egyik legismer­ tebb latin-amerikai író? Erre azt válaszolta: azért, mert ő tanult meg írni. És ez fontos mondat. Kolumbiában a csoda lehet, hogy hétköznapi esemény. A bölömbikák éjszakájában az égből öregember ereszkedik alá hatalmas szárnyakkal. A Száz év magány pedig maga a mítosz... Afrika is hisz a csodákban, álom és valóság ott sem válik élesen el egymástól. A Harvard egyetem professzora, aki UFO kutatásokkal foglalkozik (megjegyzem, az UFO jelenség a következő horgászatnak lesz egyik jó napirendi pontja), nemcsak azon lepődött meg, hogy Zaire-ban is kis zöld emberkéknek írják le az ufonautákat, hanem azon is, hogy azok jelenlétét mennyire természetesnek gondolják. A görög istenek is lejártak a földi em­ berek közé, úgyhogy egy-egy találkozásnál időnként tisztázniuk is kellett, ki kicsoda?... Arra a kérdésre, hogy hol szeretnék élni, melyik országban, azt szoktam válaszolni: ha lehetne, ebben. Itt van például ez a tó. Az egyik partján kisebb domb, apró falusi házacskák hosszú sora, gyümölcsös, a kertben ribizlibokrok, nem messze hatalmas szomorú fűz. Balra a kék Mátra, fölötte hőlégballon - az új státusszimbólum - lebeg, mögöttem a temetődomb, napnyugtakor narancs- és vörösesbarna színekben pompázik, valóban festői látvány. A kapásjclzők mozdulatlanok, legfeljebb néha akad beléjük valami kósza szellő. Pontynak se híre, se hamva, de nem baj: a remény hal meg utoljára, pesszimista ember nem horgászik. "Az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok." Ezt a mondatot az egyik legnagyobb magyar író írta le. Annak a népnek az írója, amely egyes felmérések szerint a világ legpesszimistább nemzete. Igaz, a XX. század története nem valódi sikertör­ ténet, világháborúk, forradalmak, ellenforradalmak, polgárháborúk, deportálások, kitelepítések... Tudjuk, Mikszáth milyen pontos és kíméletlen látleletet adott a századforduló Magyarországáról. Milyen kérlelhetetlen logikával elemezte szivar- és pipafüstös 164 �Kíarschalkó Zsolt Az eg\>ik jeles mondat tarokkpariik közben, hogyan és miért rohan végzete felé ez az ország. Jobb és szebb idők voltak azok az évek, aranykor?... Nem hiszem... Horgászom, mert horgászhatok. Béke van, ennek a századnak ritka ajándéka. Nehéz kimondani, de aki ideszülctctt, a Kárpát-medencébe - mondjuk a centenárium után annak mindig számolnia kellett az erőszakos halál lehetőségével. Horgászom, mert horgászhatok. Nem vastüdőben fekszem, nem tolókocsiban... Két pontyot fogtam aznap, úgy vittem haza őket, mint valami olimpiai aranyérmet, megdögönyöztem a tíz hónapos lányom, kiültem a ház elé a padra és nem voltam boldogtalan. A l ó ... 165 �Csikász István Gélyi János levele Meghagyva teljes eredetiben, csupán csak egynéhány gyarló hibát kijavítva, ponto­ kat, vesszőt elhelyezve és nag)'betűt a képzelt mondat elejére kanyarítva úgy, hogy egy­ némely helyeken a szólás, tájmodor szerinti írást nem változtatva. Első ízben közzé téve 1997-ben, Mikszáth Kálmán születése 150. évfordulója alkal­ mából - a lajstromozó levéltáros által. (Mikszáth Irattár: 1909./47.sz. november 11.) Tekintetes Uram! Már én magam igen nagy tisztelettel kérek bocsánatot, hogyha netalán megzavarnám otthoni békéjében az Urat e levelemmel, de nem bírja a sok súlyokat hordozni sem az a megbolondult szívem, sem az a háborodott elmém, mert hogy igen régen történt az, ami történt. Azóta itt vagyok nyomorékon, kolduskenyéren, meg félszemre megvakultam, azzal is vérágassan, mert hogy az az egyik látó szemem is csak annak a Vér Klárának veres haját látja minduntalan. Most sem is én írok, hiszen a tentaceruzát a félig béna kezem se foghatja a három ma­ radék ujjaimmal. Hanem is mondom tollba volt katona cimborámnak, idős Bacsó Bence vadkerti molnárnak ezöket a nehéz szavakot. Mert én vagyok az a Gélyi János, akit az Úrnak meg tetszett írni a szegedi köny\>ébe, mit is a falunkban kézről kézre adtak, s az eset miatt engöm zaklattak vele, nekem mondta mindenki, hogy hát az író úr tégöd írt meg Jani, meg még a Klári neve is ki van nyomtatva a könyvbe. Unszoltak, olvasnám mán el. De hát nehezen olvasok. Azokat az apró bötűket nem is fogja az az én egyik szemem. 166 �Gélyi János levele Csikász István Meg nem is akartam tudni, mi az. Meg aztán féltem is tőle. Mert azt gondúltam, hogy megin megtörténik az az eset, amire egész nyomorult életemnek teljes nehezzével köll gondőlni nekem állandóan. Amit is nem akarok. Ami tül odzkolódok is, oszt mégis csak az lük­ tet az emléközetömbe. Mire aztán ráadtam magam, hogy a szomszéd iskoláslyánka, a Bede Erzsi mégis fölolvasta neköm négy évre a könyv után az írott történetet - mellyik aztán csonkán rútul abba van hagyva hát akkor megin fölszakadt bennem az egész. Mert azt lehet gondolni, hogy ott vesztünk mindahányon. Pedig nem úgy volt, mint ezt jelen levelem is tanúsítja. Azért azóta fontolgattam, megírjam-e ezt a replikát a Tekintetes Mikszáth író úrnak Horpácsra az uradalomba, de mivel már hogy öreg ember vagyok, 67 éves, oszt készülök az Úristen itélőszéke elé elszámolásra, ősz fejjel, meghajlotton, féltérden s bottal járva bizony, hát üzentem a Bacsó komámnak, gyüjjön az ágyam szél deszkájára, fogjon kockás papírt a kalendáriombul, s mit mondok, írja meg az Úrnak mégis csak. Mert azt muszáj. Ha válasz se jön, az se baj. Csak ami megtörtént, derüljön fö l az igazság az utolsó kenet előtt legalább. Mikor beszakadt velünk a szekér a mélységbe, egy igen nagy sziklán megpördülve, s oldalt fordult a levegőbe, én kitártam a karomat, mintha már-a halált magát akartam vol­ na átölelni, s hiába ráncigáltam volna a Klárit magamval, az csak görcsössen kapaszko­ dott a baloldali első lőcsbe, én meg röpültem is, mint a szárnyas angyal, vagy a lőtt ma­ dár. Oszt másra nem emlékszek, hogy mi ért. Csak arra, hogy pályinkát érzek, nyomkodják a számba. Mennyi idő tellett, mennyi se, én nem tudhatom. Hangokat, meg kijabálásokat hallottam, s csak észre vöttem, hogy veszem a lélekzetet - de nem érzek semmimet. Nyittam volna szemem, amellyik is nem volt - amellyik meg volt a világra nyílott, az meg bár ne nyílott volna. Mert az arcomba nézett annak az asszonyt csábító, cifraszűrös juhászbojtár­ nak, a Csipke Sándornak a kék világító szeme, ki miatt mindezen rettenetes dolog mivelünk történt. Zsibőgni kezdett volna bennem az élet, de azt gondúltam, hogy már tán a másvilágon vagyok, testem nincsen is. Mit hamarost éreztem, van mégis, mert szakító fájás, egvmerő nyilallások ébresztettek világra beszéd nélkül, mert csak a vér, meg a Vér Klára neve bugyogott a számba. Az a Csipke Sándor meg csak nézett-nézett a kékítős szemeivel, s egy­ szer csak ezt kezdte mondani nekem: - Nyakára szegett annak a szekérlőcs két ága, s földbe gyűrte ottan, ahol leszakadott rá a nagy szekered, Jani... Mondta nekem ezt, és a szeméből kék könnyek csurogtak lefelé. Aztán így folytatta: - De hát... nekem is van olyan fájdalmas, mint neked, mert a tied már legalább volt... az enyim meg csak lehetett volna. Ezt így megmondom őszintén, mielőtt a Szent Mihály lovára tennének, mer nem úgy nézem, hogy megmaradsz. Ezt meg köll tudnod, hogy az én szivemet se nyomja egy életen át a bánat, a furdalás, meg a szégyen, se a falubeliek előtt, se előtted, se az Úristen előtt, mert ezt kívánja a böcsület. A Klári meg... szörnyet halt a szegény nyomba, s nem szenvedett semmit, mert hozzá rohantam le a sziklákon legelébb. Magam is széjjelver\>e magamot. Mivel meg már úgyis meghótt... mink meg béküljünk ki 167 �Gélvi János levele Csikász István egymással... te se bűnnel kocogtass a Szent Pétör kapuján! Még szerencse, hogy utána tok rohantam, mivel elkaptam egy szemed villámát ott az útszélen véletlenbe, hát sejtettem, nem jó lesz. Hallottam a lónyerítést, a sziklák között verődő szereket, a recsegést, ropo­ gást, s itt fölkiabáltam a favágókat, meg azt a két vadászt, hát... itt vagyunk, dicsértessék a Jézus Krisztus... - ezeket mondta nekem az a Csipke Sándor. Mire én két lövést hallottam. Ezek voltak a Tündér, meg a Báró, ahogy később elmond­ ták nekem, mert a Bokros a nyakát szegte, a Villámot meg szügyön bökte a kocsirúd. En mégse éreztem fájdalmat a szívemben miattuk, ezt nem értettem meg soha. Csak az az édes illat volt mellettem a levegőben, ami a Klára hajáról maradt rajtam, meg a vérem íze a dagadott nyelvemen, törött állkapcsomban. S osztán a favágók gallyakból meg lombokból csinált hordágyon elvittek engem, összetörött embert, de én erről mit se tudtam, mert el­ vesztettem az eszméletemet. így kerültem a gyarmati ispotályba, ahol is eppenhogy kijaví­ tottak valahogyan, ahogyan tudtak, de hát megmaradtam. Bár ne maradtam vóna. Térdben bénult, rövidebb lábam lett aztán, így büntetett az Úristen, mert hogy akkor azon az éjszakán ezzel a jobb lábbal léptem át a Vér Klára küszöbét a malomnál, az őrlés végeztével - mikor is visszafele folyt a Bágy pataka énmiattam... A törött állkapcsom el van ferdülve alul meg, hiába-bújtattam nagy titkoló bajúsz alá, s hiába növeltem rá sűrű hosszú szakállat is. A falatot felire harapom csak, mert már fogam meg az nincsen - tizen­ négy kiment a szakadékba s a földet kaparja, harapja csak a Klári szétterült veres haja körül. És hát a kacsingató jobb szemem világa...? Az is a mélységben lobog, mint egy lánglidérc, ott maradott, s ottan keresgéli a Klárit végesteien végig a bokrok, cserjék meg a nagy kövek között, amíg világ a világ. Mert az elmondásból tudtam meg, hogy kiverte a bodzafa ága, ami megfogott a leszakadáskor, mert aztán onnan estem arra a rengeteg kukoricaszárra, mit is az a gondatlan meg részeges Striho Janó bedobált a Csúcsa hegy szakadékába, ami a kenderáztató fölött, a tető fele van. Az az eset megtörtént. így marad­ ván meg én az életnek, mit is a Tekintetes Úr meg nem írott, mert ha utóbb meg is tudta a sok pletykák által, már talán röstellette, de inkább nem is akarta, az az én gyanúsításom, bár azér nincs befejezve ez a mink esetünk... Aztán három hónapra rá jöttek ám a csendőrök, s vittek mindjárt a kékkői szolgabíró­ hoz, a Mauks Mátyás Úrhoz engem gyilkosság miatt az ügyész elé. Kívántam is: csak akasszanak föl, mint a Sisa Pistát, mert a Vér Klára, meg a négy paripám nélkül mit se, krajcárt se ér az én életem. Ilát mégse így lett. Kimondta a Mauks Főszolgabíró Úr, hogy át van minősítik balesetre a gyilkosság. Az a Csipke Sándor is tanú volt a tárgyaláson, s az is mindig csak azt vallotta, hogy megbokro­ sodtak a lovak, s elragadták a szekeret, szentül esküszik a Szűzmáriára, mert ő mindent látott. Mit látott, mit látott, azt ő mondhatja, még a Gondviselő se vonhatja érte felelősség­ re, hanem mink ketten tudjuk a valóságos igazságot. Aztán fölmentettek engem, azon a szón, ahogyan ő vallott. Az egyetlen szemtanú. De nekem az élet nagyobb halál lett, mint az akasztás. Itt is én a pokolban vagyok, a másvilágon. Mert bizony én az ápoló priccsről írom ezt a levelet, amelyen is mindenféle csigákra fölakasztgatva fetrengettem. Mert bizony én abból a rettenetesen tátongó, mély szakadékból 168 �Gélyi János levele Csikász István írom ezt a levelet. A kimúlt, gőzölgő lovaim hátáról, a széttört szekérbül, meg a bodzafa kuszáit lombjaibul, az ázott rengeteg kukoricaszárrul írom a Tekintetes Úrnak ezt a levelet. A Vér Klára gyönyörűszép vörös hajaszálának tentájával írom ezt a levelet. A magam vérivel, az már semmi. Ami a legnehezebb az, hogy nem tudom feledni az emlékezetemmel, ezért az én egész nyomorék életemmel írom ezt a levelemet. Mert asszony nekem soha át nem lépte a küszöböt többet, és nem jö tt a házhoz. Kis családok nem futkosnak mellettem, fiúcskák s lyánkák se. Magamban vagyok, s negyvenkét éve hordom azt a szekérvágtát, mindennap evilágról, mindennap a túlvilágra, meg az én üres lelkem meg szívem az maga az a szakadék. Ritkán nyikordul meg a kiskapu. Egy-egy gyerek, ha jön. Ezt-meg-azt küldött az anyja. Kóstolót disznótorból, aratás lángost, karácsonyi buktát. Aztán ez a békés Csipke Sándor, ki miatt történt minden akkor, ez is csak öreglegény maradott. Hoz ide bort nekem néha­ napján, jó nyéki bort az elvadult udvaromba. Mert itt lovak többet nem kapartak indulhatnékra, az istállót gaz verte föl. Csak pár tyúk, s egy kecske unatkozik a napon. Olyan ez az én házam, ahol pokol tüzét gyújtja a nyár, ahol temetőbe csalogat engemet az ősz, ahol a kemence is félálomban szuszogja végig a telet, ahol könnyes harmatot harmatoz a tavaszi zsibavirág, ahol ki van irtva a mályvarózsa bokra, ahol egy ágy van, mert a másikat szétvertem baltával meg cséphadaróval. De minek írt meg engem a Tekintetes Úr? Mert azóta minden vasárnap, ha a miséről hazabattvogok féllábasan a botommal, s ki­ ülök az orgonabokor alá, mit a Klári palántáit oda, a kispadra mellém ül egy iskolásgyerek, mikor melyik, s fö l köll olvasni nekem a Tekintetes Úr történetit. Ami meg nem az én történetem. Hanem a Tekintetes Úré. Mert hogy nem féltem a vágtába, meg a halálba indulva, azt jó l megírta. Mert ebből az gyön ki, hogv bezzeg a szerelem nagyobb úr, mint a halálfélelem. Hát ez így jó l is volna. De én meg azt üzenem Horpácsra, hogy az eleiben hagyás nagyobb büntetés az akasztó­ fánál. Én csak tudom. Hát ezért haragszok magára, Tekintetes Úr. Mert ezt írja meg a könyvében, ha tudja. Hát ez az igazság a két mályvarózsávalt meg a lovaimmal. De leginkább csak a Vér Klárával, meg énvelem. Most meg, hogy ezt a levelet írtam magának, talán meg is könnyebbültem egy kicsinyég. Mert az adósságot le köll róni. Evvel zárom soraimat, én f j János 169 �Onagy Zoltán M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket (Titkos napló 1882 első félévéből) Csillaga fé n y lik . Pulzálás nélkül, rendületlenül növekvő fénnyel. M e g l e h e t , r ö v i d e s e n v a la m i k i se bb t ér g á z l á m p á j a h e l y e t t f u n k c i o n á l o k m o nd j a m o r ó z us a n e g y s zü rk e r e g g e l e n . B aj us z án h á r s f at e a. F áj a g y o m r a , a torka. Soha nem f á j t , m os t meg itt van-e. Nem is ér t i az e g é s z e t . K a p k o d ­ j a a f e j é t . Erre a z é r t nem s z á m í t o t t , h o g y i lyen t e m pó ba n , i l ye n e g y é r t e l m ű és e s z e l ő s s e b e s s é g g e l t ö rt é n n e k a d o l g o k S z e g e d r ő l v i s s z a t é r v e . J ó l van - mondja. Hár om n a p o t nem v a g y o k itthon. K e d v e t l e n ü l , b i z o ny t a l a n u l , n éh a -n é ha m e g a k a d v a e l k é s z í t i , m e g k o n s t ­ r u á lj a a t i t k o s í r á s t , a m e l y e t m a j d az ö s s z e g z ő n a p ló í r á s h o z has znál . E l ő ­ ször, b e m e l e g í t é s ü l , f a z o n k e r e s é s ü l a m a g á n h a n g z ó k a t : Unja, d e rákap az ízére. Élvezi. Mulat munka közben. Ne legyen túl egyszerű, mert nem örülne annak, ha minden egyéb szándok el lenére valami f o r t é l y o s r egé ny ír ás ba kezdene a c é li r án yo s betűkkel. Nem, ha 170 �M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket Onagv Zoltán el re gé n ye sí t en é az ö s s z e g z ő , önnyugtató és önigaz ol ó naplót. A r eg é ny e k moco ro gn ak már, de ha mozdulnak is, ha ki lencedi k hónap is, s z üks égel t et i k ide egysmás. El őkészí teni a babakel engyét , a fü rd őkáda t, b ö l cs ő is kölletik, f e r t ő t l e n í t ő sz obames zel és . Nehi eshet és nem is esik bel e egyik n apból a másik napba. Össze köll azt rakni, mondja. Ilonkánál h al moz ódt ak f e l a gondok. Akarom. Nem akarom. Mi t tegyek. Mi legyen. Honnan indítsam. (A f é s z k e s f e k e t e f r a n c b a ! - al lit er ál .) S z í v e , g e r j e d e l m e i szeri nt vál as zt ana a közel ben raj zó más n emb el i ek közül. Ha t ízzel J ía talabban kényszerül választani, nem okoz gondot, de ma már t udj a, S z e g e d bűnös város, Pest még bünösebb. Nem l át ha t ó, ami hamis. Szép, közben kiderül, kenőcs szépíti. K ö z el éb e érve, l epucol va a r cá r ó l a v a k o l a t o t , látni a hamisítást. Nem tudni, miért takarja, nem mi van odalent, de éppen elég, ha bi zonyt alanná teszi a n é z ő t , a r eményt eli birtokost. Har mincöt vagy ok - mondja 1882 j anu ár jáb an . (Azután ezt él et e során n é­ hányszor m eg vá lt oz t at ja. ) A z A nd r á s s y úton rop og a hó. Fagyot t veréb p ö r d ü l le az a k á c r ó l , puhán eltűnik a hóbuckában. G y e pm es t er p ár f ut a Róz sadomb bokrai köz ül , N é me t ­ v öl g y ösvényein, a Lánchídon Restre á t ó d a l g o t t éhes r ó kapá r után, s záj ukbó l f e h é r g omo l yo k ba n dől a pára. Nem akarok megl epetést, izgalmakat, nem akarok égi g érő, f e l h ő k e t k a ­ s zab ol ó s zenvedél yt . Semmit nem akarok. Nyugalmat, munkát. De mégis, hogyan? - teszi f e l a kér dés t "A szerelem gyakran változik át becsvággyá, de becsvágyból a sz e­ relembe nincs átjá rás, nincs visszaút." - írja a t i t k o s í t o t t n a p l ó m o t t ó j á ­ ul. De hát a k a r o m - e ? Er r e k e r e s i a vá l as z t, ezt f o r d í t j a le e l s ők é nt : A s z e r e l e m g yakran v á l t o z i k át b e c s v á g g y á , de b e c s v á g y b ó l a s z e r e ­ l e m b e n i n c s átjárás, n i n c s v i s s z a ú t . í g y néz ki. AI.K. v e r z á l t nem használ , s z í v e s e n b o n y o l í t j a ugyan, de a z é r t a n n y i ­ ra m é gs e m a k a r j a b o n y o l í t a n i , h o g y a v ég én k e d v e is e l m en j e n n a g y b o n y o ­ lultságában. Cs ak s z o l i d a n , és cs ak a n ny ir a l e g y e n v as t ag , telt, o l v a s h a 171 �Onagy Zoltán M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket t a t l a n és r e j t é l y e s , h o g y még öt e l s z ó r a k o z t a s s a , s z ó r a k o z á s á t t i t o k b a n t ar t sa , de k öz ben e l e v e n e n m a r a d j o n a s zán dék , a l en dül e t. R é g e n m e g t a ­ nulta, a l e n d ü l e t v e s z t é v e l k i p u k k a d az a n y a g . N i n c s n e h e z e b b p i l l a n a t , mi nt a m i k o r l e t a g a d h a t a t l a n á l l a p o t t á vál ik: k i k o p o t t s z e r e t e t t e l i g y e r e k ­ c s i n á l ó derű a kéz ből . A z óvó, a s i mí tó . E g y j ó a n y a g k e v é s k e t i t k o l t t ü r e l ­ m e t l e n s é g e t , i n g e r ü l t f é l r e t a s z a j t á s t , s z om o rú r e g g e l i t e k i n t e t e t is m e g é r e z . Visszarúg. Ha te ve le m így, a k ko r én is úgy. M e g t a n u l t a , k ö z e l e d n i ho zz á o l ya n i r á n y b ó l k ö t e l e z ő , ah onn an r o p p a n t c s á bo s , és ahonnan p i l l a n a t n y i r o s s z f o r m á j a n a g y í t ó v a l sem l át ha t ó. (Pl: hat r e m e k s or .) Ol yan f é n y v i s z o n y o k a t k e l l v á l a s z t a n i , a m e l y f é n y v i s z o n y o k k ö z e p e t t e e g y c s í p ő f i c a m m e g l é t e sem e g y é r t e l m ű , de ha m é g i s e g y é r t e l m ű , s e x e p i l az, nem h á t r á n y . O egek, mo ndj a, mi ut án e l k é s z ü l az M K - A B C - v e l , nem v a g y o k kerek. E g y k er e k erdő. Ennyi e rő v e l , munkával , e g y c s o r d á t m e g k e r e s h e t t e m v o l n a! ( E l ő sz ó na k t e k i n t e n d ő e l ő s z ó : O.Z.) D I Á R 1U M Lassan menjünk bele, aki clb ízza m agát, könnyen m e g sz é g y e n ü l. Abból pe d ig jutott idejebö - köszönöm . Ha szabad v á la sz ta n i, ma inkább m egtartóztatnám en n en m agam . Ami egynek e le s é s e , másnak fö lk e le se . Ami egynek fö lk e le se , másnak e le sé se . Csak szép nyugodtan. Á tgondolva. Cifra asszon nem kell. Cigányasszonba' szép a cifra. Cifra nincs nyomorúság nélkül. Lett-e Ilonka cifra asszon azon hét nehéz esztendő közepette? Ha lett volna, iz­ galm as volna; ha lehetett volna a súlyos dcpondációk mellett, az bizony csudákkal volna határos. Akkor mégis meg köllcnc néznem, mert csuda asszonra szükség vala. Aki odapislant homlokomra, a benti rongyos, kacskakczű elaborátumra, s az kettőt pördülve táncos lábú Schcrczádévá válik. Színes szalagok lengik körül százszor. 172 �Onagv Zoltán Ki. K. összemarkolja az igeneket és a nemeket M i t a k a r o k b e l ő l e , ha a k a r o k v a l a m i t ? M o n d j á k , a k k o r a l e g ­ n e h e z e b b e l v á l n i , ha n e m s z e r e t j ü k e g y m á s t . H é t é v e n e m l á t ­ t a m , és mi m é g n e m s z a k í t o t t u n k . A s z e r e l e m n e m a z I dő b o ­ l o n d j a , b á r r o m l á s r a b j a a r c é s r ó z s a a j k ; s z e r e l m e t n e m m e r í t ki hét v a g y óra, í t é l e t n a p i g s z i l á r d a n kitart. M a jd én m o st - h iszem - m á s k é p p e n k ö ze líte k . M o n d h a tn á m , de nem te s z e m : E s k ü s z ö m , s z é p L i l l a , h i d d el, H o g y m ió ta k e lle m id d e l M eg kö tö ztél engem et, M á r azóta sem m i szűznek, S e m m i nyílnak, s em m i tűznek N e m nyitom m eg szivem et. Most m ár nem leszek, nem lehetek a n n e k tá lv a . A Róza-asszony-féle b- O . Z . ) d r a m a ­ kaj-L (Jó t u r g i á t , h i s t ó r i á t be se v e z e t j ü k . M a x i m u m ü g y e s e p i g r a m m á k , h e t y k e és h e l y e s k e p a r a b o l a s z ö s z ö k , h a l k a n e l d ú d o l t s e r e n á d . Ke dves csízió. S e m m i hangos. S e m m i zajos. S e m m i tányércsapkodás. M a g y a r á n : ú g y kel l ö t é t i d e h o z n o m , h o g y ne é r e z z e m a g á t a z o n n a l régi ki r á l y n ő i k ö n t ö s é b e n . V a g y úgy, h og y a z o n n a l régi k i r ál ynői k ö n t ö s é b e n é r e z z e m a g á t . E g y i k r egge l így, m á s i k o n úgy. S o h a ne b e l e s z i g o r o d v a e g y i k b e v a g y m á s i k b a . H o s s z ú út n y ö g m ö g ö t t ü n k . H os szú utak nyögik a n e h é z járást. T udom , Maga bcckzcválja majd rajtam a regi rossz időket. B a c h - v ilá g jön Maga által. De nekem ez már sz ü k ség. K alan d vágy, szabadság óhajtása cs a fü g g e t le n s é g utáni futás az ifjúi inak ipara. V én csont nem rcpcszt a vak tájba. M egvárja, m íg k iv ilá g lik . M aga nekem a karbunkulus derékövbe varrva, nadragulya a nadrágszárba. E lő v e h e tte m , ha akartam. Itt járt velem m in d ig. M ost már azt kérem, legyen v e le m a pótok helyett. (Jó ez így, ehe? J ó l tesz Hyenfurmón? Nem több, avag így a k elletén él?) 173 �Aí.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket Onagv Zoltán H o g y a n m o n d h a t le v a l a k i s z e m é l y e s s z a b a d s á g á r ó l ? T ö re k i birtokon, S z e n t P é te r e g y h á z a m e lle tt, n y ilv á n o s s á g e l ő t t , j e l e s - n e m e s S z . g e r ó f j e l e n l é t é b e n , én X . Y . s z a b a d e l h a ­ t á r o z á s o m b ó l , k é n y s z e r és c s a l á r d s á g n é l k ü l , a k a r a t o m s z a b a d b ir to k á b a n , az igát n y a k a m b a v é v e , a ró m ai jog s z e rin t M .l. k e z é b e a d t a m m a g a m a t , ki a s z a b a d e m b e r s z e m é l y e s á l l a p o t á t jobbra vagy rosszabbra e g y arán t v á lto z ta th a tja . E n a p tó l k e z d v e T e és ö r ö k ö s e id a z t t e s z t e k v e l e m , a m it a k a rto k . Jo g o to k lesz e n g e m birto ko ln i, e la d n i, e la já n d é k o z n i, p o k o lr a t e n n i , o n n a n jó s z ó k k a l k i v e n n i, v a g y s z a b a d d á t e n n i . Ha akár m a g a m , akár gonosz e m b e re k ta n á c s á ra s z o lg á la to d ­ bó l ki a k a r n á m v o n n i m a g a m a t , f o g s á g b a v e t h e t s z e n g e m és m e g b ü n t e t h e t s z , m i n t m i n d e n m á s s z o l g á t , ki s z o l g a á l l a p o t á b a született. A KÖVETKEZŐKET ÍROM N E K I : K edves i l o n k á m k á m ! A k ÁMILYEN VÉN AZ ASSZON, HA FÉRJHEZ MEGY, CSAK MENYASSZON f S zarv letörve r ö g t ö n . SZIKLASZILÁRD MOHORAI GŐG AZONNAL ODAHAGYVA MOHORÁRA. E ztán p e d i g a következőket : I gazi lakadalmat nem LAKADALOM MOST SE JUT f L átom k o zik , GALOMMAL magam KEZÜKBEN előtt csináltam , ahogyan F É N Y E S -P IR O S HALLGATJÁK Neked, BÍZT AT LA K MINDKÖZBEN A a két am ikor NEM násznép BOROSFLASKÁK , VŐFÉLYEK VETEKEDÉSÉT f annak id e je lett . I gazi TUDOM, MIVEL B ÍZ T A S S A L A K . ünneplő KIÁLTVA KI MOND feketében KÖSZÖNTIK összetalál­ EGYMÁST, ELMÉSEBBET ELMÚLT IZ ­ HÉT ESZTENŐNKRŐL , ME LYIK HOGYAN VEZETI ELŐ AZ ÚJ NÁSZÉJS ZAKÁT. Ne v e t n e k . K önnyük csorog. A NAP CSODÁLKOZVA TEKINTGET, A KUTYÁK TORRA KÉSZÜLVE K Í S É R I K A LAKADALMAS SOKASÁGOT. MINDEN VOLNA. ÁGYVETŐ ASSZONYOK, NÁSZNAGY, BOCSKORPÉNZ, BÚS APA ÉS BÚS ANYA, BÁR BÚS ATYA NEMIGEN, VOLNA CS IGAVŐFÉLY-L yÁNKA , A K I KÖRBEJÁRJA MOHORÁT, JÖJJENEK AZ ASSZONYOK CSIGATÉSZTÁT K É SZ ÍT E N I; 174 �Onagv Zoltán A / . AT. A LEVESBEN HALUSKA. VOLNA GYIÓS KENDŐ. RÉG NEM LÁTOTT KOMPÉROS LEPÉNY MAZSOLÁS MASKARÁS RŐTÁNC, PACURKA, A H A J N A L I, ELUGRANÉK, EL ÉN, M I MEG ÜLNÉNK C S A K , összemarkolja az igeneket és a nemeket TERAJTAD GYÖNGYÖSI KOSZORÚ. TÚRÓVAL. VOLNA VOLNA NEKÜNK ÁLMENYASSZONY, ODAMENEKÜLNÉK HOZZÁD. NÉZNÉNK A JÓKEDVET, VOLNA TYÚKVE­ A DÖNGÖLÉST, VÁLL ÖSSZEÉRINTVE. ÉS IS, VOLNA ELHÁLÁS. HÁTUNKBAN A SZEMEK. VOLNA SZÉGYENKEZÉS IS. BOLDOGSÁG BOLDOGTALANSÁG I S . Vo l n á n k Itt végre m i magunk i s . k a p n é k észbe e hosszú l e v é l v é g é n : de k é r e m , e z n em ép pen a t e r v sz e r in t alakult. E lvittek éng em et a derűbe h a jo ló GONDOLATOK. ( E x t r a m u r o s :) A f a l a k o n k í v ü l b á t o r n a k m u t a t k o z n i . K étség et, k étely t, odabent m utatkozó keserű szem rehányásokat MEGTARTANI. C sak r it k á n m o n d a n i, csa k k ö z e l i ba rá tra n é z n i a b a jja l : U gyan m il y e n ? M e n n y it v á l t o z o t t ? Ú gy t a r t ja - e a k e z é t , m in t t íz éve az I p o l y n á l ? Nekem most jókedvűnek kellen e lennem - form áliter. Vagyok is. Hahaha. Bármi lesz is, sem m i olyan nem történhetik, ami első, ami m eg ne esett volna ezen a szép göm bölő Földön.. Kanut, dán király, szüntelenül pusztított a szlávok földjén. Azok pedig e l­ lenállásra készültek. M egszállták a gázlókat, mindkét oldalon m egerősítették kis 175 �Onagy Zoltán M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket várakkal, amelyekből a dánok hajóit cl lehetett süllyeszteni. Az utakat vasláncokkal zárták el. Mint mindenki, akit támadás fenyeget, aki érzi a leigázás füstölgő fekete szelét, gyötrött aggyal kigondolták a trükköket, amelyeket hasznosnak véltek, amelyekkel gyengíthetik az ellent, azokat megcsinálták. Ám az óriási erőfeszítéssel, a hatalmas munkával nem mentek semmire. A dá­ nok megérkeztek, mint szoktak, az erődítéseket áttörték, s úgy ellepték az egész földet, mint a sáskák. A szlávok, támadni nem mervén, váraikba húzódtak. A dánok pedig felélték azok tartományát, felfalták a föld terményét, leölték az erdő vadjait, kiürítették halastavaikat, majd dolguk végeztével viszszatértek hazájukba. A szlávok pedig nekiláttak a helyreállításnak, és bánták, de igen-igen bánták, hogy a dánok nem ezen a földön élnek, mert ha itt élnének velük, mellettük, szö­ vetségben és barátságban, a rombolás m egszűnnék, és nem csak m egszűnnék, hanem egy harcos, szigorú rablónemzetnck volna egy szorgalm as, a barátságot igen m egbecsülő tcstvérnépe. A szlávok igen nagyon vágytak a békére. A békeszerető szlávok. Közben vonzot­ ta őket az erő. Mindkettőre igen nagyon vágytak egyszerre. Mit ígér az esztendő? M it mondanak a tegnapi, teán ap előtti 882-k? Jó év egy magyar írónak, aki élete meghatározó cselekedete előtt áll? Lássuk: K r.u. 682-től virágzik a második türk birodalom Mongóliában. Valamelyik kagán szépapám rovásírással üzenget ide, haza, nekem. Mi kellene még a kiváló­ hoz? Nagyapó is, írás is, Ázsia is. Kr.u. 882. Az aktuális magvar törzsfő királyion megvendégeli a morvák közt hitet hintő Metódot. Cirill nem j á r erre, a Tátrában fo rditja a Bibliát, m egolvad körötte a hó. Nem rossz. A szláv írásbeliség születése, + vendéglátás. Kr. u. 982. (+- 1 év) II. Ottó német-római császár - szerencsére - nekiront Dél-Itáliának, de a bicsak beletör, a szicíliai arabok szétszedik. Mi pedig, j ó és 176 �M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket Onagy Zoltán bölcs apáink, építkezhetnek, terülhetnek, alkudhatnak, apríthatnak. Ez a jó szünet. Az ellen m áshol kavar. Az ellen gyengül, én meg erősödhetek. K r.u . 1082. Szent László király a róla eln evezett visegrádi toronyba záratja a besenyőkkel kokettáló Salamont, a trónfosztottat. Ahoj! Addig m utass erőt, am íg van mit m utatni. K r.u . 1182. 111. Béla m egkoronáztatja idősebb fiá t, Imre herceget, m ajd rá ­ hajtja a rovókat a jövedelem rovan csra. Van neki. Vagyon. Fiai is. A ntiochiai Anna, az első asszonka elhal, m egsiratja, eltem etteti. Francia asszont, C apet M argitot hozza a házhoz. 111. Béla ráöregedvén m egkedveli a faran cia tech ­ nológiát. Remek. Az enyém nem halott, csak szünetel; a vagyon m ég nem összeír­ ható, de immár vastagodásban, osztand nem titkolom azt sem , a farancia tech n oló­ gia sin cs ellenem re. Bárki némber m egerősítheti. K r. u. 1282. K ézai nekilát a Vesta Hungarórumnak, előhozza dicső legendák ködéből Hunort, a tanácsadó bátyát. íg y -e. Jó je l. A legendák éltető hivatkozási alap. A mondák a lig kérnek enni. K r.u . 1382. M eghal 1. Lajos, a lovagkirály, aki m indig mindent karddal és karddal (sőt + kar-dal). Ha nem csinált háborút, kutyául érezte magát. F elesége - E rzsébet, aki 11 éves lánya h elyett intézi az ügyeket - nem képes bezárni a kap­ tárt. Öt éven át cirkusz, merények, gyilkosság, pártütés. Hát ilyen nálunk nem lesz, nem lehet, m inthogy fizioním iára nem vagyok lovagkirály. K r.u . 1482. M átyás udvarában egész évben könyvkötőm űhely üzemel. Nyáron Temesvár mezején Kinizsi Pál három törökkel táncol. Egyik a fo g a közt, egy-egy a kezében. H alottak. Ez az. Erő, s velő (a fejben)! K r.u . 1582. G ergely pápa naptára, hogy mi, utódok, tudjuk, mi mennyi, m ettől meddig, honnantól hová. No. K öllctik ennél jobb helyzetism ertető szim bóleum ? Sapicnti sat. K r.u . 1682. Thököly özvegyet (I.Rákóczi Ferencét) vesz feleségü l, a hős Irin y i Ilonát. Azután pén zt veret. Tehát így is, ezzel együtt is, ha m adárlátta, ha n ém ileg hadjárta is. Pénzről szót se ejtve. (A ndung.) K r.u . 1782. A K alapos király m egreformálna mindent. Nyom atja ren deletéit, mint a meszes. E lhajtja a p ápát is am ikor a szerzeteseket valagon durrantja, m ond­ ván, aki nem dolgoz, nem gvógvít, nem okít, csak él, zabái, induljon Afrikába té rí­ teni, ahol szájba hullik a banana. De nincs ideje. Nem csinálja végig. Fiat lux: csak annyi reformot, amennyit kibír a mai és a holnapi nap, holnapután szerkesztünk újakat. Jó tapasztalat. Jó év a 82. Az újrakezdés esztendeje ezerkétszáz évre v issza ­ m enőleg. A kkor tehát - egy hét után KEDVVEL AVAGY KEDVTELENÜL. a következő 177 a g n o s z k á c ió k sorolhatók �Onagy Zoltán A / . AT. összemarkolja az igeneket és a nemekei O da kell m e n n i. N in c s - s z á n d o k e l l e n é r e s in c s - o l y v is i r e p e r t u m , a k i b iz o n y o s s á g D O LG ÁB A N S Z E M E M ÉS EGYEB É R Z É K S Z E R V E IM FÖLÉ N Ö L H E T N E . R E C E P T O R I Z Á C IÓ M M E S S Z E MAGA M Ö G Ö T T HAGYJA A J Ó S L A T O K A T . N e m is é r t e m m a g a m . A m a i n a p ig e l t a r t o t t a m f e j e m t ő l - l e g a l á b b K Ö N Y Ö K N Y IR E - AZ E Z O T É R IÁ T . Na, gyerünk. E l ő k é s z ít e n i a t e r e p e t . S z o k t a t n i a s z iv e t a r é g i a t h l e t ic a r a . (M . K. rá a ls zik a h elyét kitaposni láts zó te rv re . Ilo n kát m á r nem abb a a n yo m o rb a h o zza a hintó, ah o n n an e lv itte . A k a d é m ia i tag ság - am i m ég nincs, csak o d a m o n d ja - k ö te te c s k é k , k a rá c s o ­ nyi k ia d v á n y , T ó t a ty a fia k , Jó paló co k, stb. R á a ls z ik e g y et, m ert fontos s z á m á ra a c s illa g ta n , a s z á m m is z tik a , ha m a g á n a k is ta g a d ja , (vár egy éjszakát a levéllel, m ert Iía ll éppen kétszáz éve feb ru á r tizenhatodikán küldi meg greenw ichi h elyettesének Napóleon Szent Ilona szigetéről a visszatérő üstökös param étereit, és m ert kétszáz, és mert Szent Ilona, és mert a pályaelem ek gondos kalkulációval kiszám íthatók.) T e h á t: e z v an . R e g g el iszik ném i g ya rm o tró l re n d e lt s a v a n y ú v iz e t (G ie s h ü b li) orvosi ja v a lla tra , s zé lk é p ző ü l. O szta n d fo rrá zo tt ta v a li h á rs fa le v e t (th e á t) m a n d u la ­ fe rtő z é s é re . N e h e z e n te lte k az utolsó é js za k a i ó rák. E lh a tá ro z z a , ha m ár e g y s ze r e lh a tá ro z ta m ag át: e g y s ze rű e n , ah o gy m indig is. Ő s zin té n , ahogy m indig is. S z e re te tte l és fe n n ta rtá s s a l, ah o gy m indig is. M e d v é s s ze líd s é g g e l, ahogy m indig is. M eg nem ta g a d v a a ró k a ­ te rm é s z e t írói fu rfa n g já t, az a lá n y ú lá s le h e tő s é g e it: "ha j ó l hallottam , maga már fé rjh ez ment, vagy férjh ez készül m en ni." A z e re d m é n y t vis s za fo g o tt fé n n y e l, de b ü s zkén , aho gy m in dig is. N y o m a tja a h ajnali fé n y e k b e n . F e la d a t. "Kedves Ilonka! M ikor ezelőtt sok évvel elváltunk, egyrészt az is rúgó indok volt, hogy anyagilag zilálton állottam , s nem tudtam, hol fo g keltenem m egállani a sü llyedés lejtőjén. J ól esett (habár szerettem is), ha sorsa elszakadt az enyémtől. De fö ltettem magamban már akkor, hogy ha vinni tudom valam ire, s ha le­ h etséges lesz még, hibám at jó v á fogom tenni. Isten m eghagyta érni, hogy egykori fé n y e s álm aim at m egvalósítva lássam .(...) Ha ön elfogulva ellenem haragtól, gyű lölettől, nem fo g ja (tatán jo g g a l) tányolni e kérésem et, az irodalom történet figyelem be veszi ezen őszinte h atároza­ tomat, s amikor jellem em ferdeségeiröl írni fog, odateszi súlynak a másik mérlegbe. 178 �M K . összemarkolja az igeneket és a nemeket Onagv Zoltán Azon m agaslat, m elyre kortársaim em eltek kötelességem m é teszi, m últam ból is helyre hozni azt, am it tehet. E zért hát arra kérem, Ilonka, hogy ne határozzon ebben a dologban nyelműen, maga nem olvas újságokat, nem ösm eri a viszonyokat, szerezzen hát magának előbb alapos tudom ást azon fé n y es helyről, m ely m agára vár a m agyar társadalom ban. Nem akarom ezzel rábeszélni, m ert hisz magának volt bátorsága hozzámenni a "semmihez" is, bizonyára kell, hogy bátorsága legyen visszautasítani engem, még ha m iniszter volnék is. Hanem a szívét és hajlam át kérdezze meg, s akként határozzon, s ha igenlő a válasza írja meg nekem leh etőleg egy hónap lefor­ gása alatt. (...) Egyebekben m aradtam minden körülm ények között tisztelője M ikszáth Kálmán" Ül, megkönnyezi milyen szép, milyen bölcs, távolságtartó, férfias érzelemmel teli. Ám közben gyengéd szeretet járja át, mint aki pontosan tudja, honnan kell indulnia a célzott szövegnek, minő kanyarok szükségesek haladtában, lapul, siklik, mint a jó mozambiki vadász, homlokát, arcát, dárdáját sárral keni. Ilonka másn ap . Kész vá la sz a kez éb en, várta rég a hűtlen levelét. De nyolc napig nem! Pihenteti, párolódjon saját büszke levében. Ha komolyan újra csábít, s z e n ­ ve d je ezr edé t annak, amit ő. Ha nem gondolta komolyan, ál roham ez, tudja csak meg, nem sikerült egyetlen lövéssel lerombolnia a kapukat. A h ho z még a z ő hata lma s, rendíthetetlen ön b iza lm a is kévés. Ilonka is gyönyörűen indít. S z í v h e z szóló brácsa, vagy gordonkahang. Szo mo rú , belenyugvó. ő s z i mogyoróbozóton át lenge de z, nem tudni pontosan, hol áll a hegedűs. 179 �Onagv Zoltán M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket "Kedves Kálmán! H álás szívvel köszönöm hozzám intézett levelét, m ely szívem et régen nem ér­ ze tt örömmel és békével töltötte el. A m últakért már régen m egbocsátottam , most p ed ig már boldog vagyok abban a tudatban, hogy egy nem esszívű em bert sze re t­ tem, és a zért a forró, lángoló szerétéiért, am ivel egykor maga iránt viseltettem , immár nem kell szégyenkeznem. Maga is nyugodt lehet, m ert olyan e lég té te lle l szo lg á lt nekem, am elyért minden igazán érző em ber elösm erését kiérdem elte. Ha kis fiunk élne, elfogadnám a felém nyújtott kezét, de így most már ennek semmi célja nincsen. M aga a sors kerekén fe lü l került (hála Istennek), valószínű beleke­ rült az élet forgatagába, mindig is szerette a társaságot. Én alája kerültem. M icso­ da szomorú figu ra lennék elm aradott vidéki asszony létem re, maga m ellett. Én hét évig olyan küzdelm es életet éltem, am ely duplán szám ít, és ez nagy idő egy nő életében. Hanem az az egy m égis fáj, hogy maga oly rosszul ism er engem. H ogy tehette azt f e l rólam, hogv én valakihez férjh ez mentem, vagy megyek? Hiszen én m agához esküdtem az oltár előtt. F elm enthetett-e az alól engem törvény? Nem adok én arra semmit, nagyobb úr az én lelkiism eretem , az pedig nem ism eri a visszaesküvést. M ost már m egválthatom , hogy szeretném m égegyszer látni magát. M indig is vágytam erre. Kérni azonban most sem fogom . Ki tudja, m icsoda rossz érzéseket váltana ki m indkettőnknél a viszontlátás? Jobb lesz, ha csak így távolból gon do­ lunk vissza a múltakra, mint egy szép, de elmúlt tavaszi álomra. Őszinte barátsággal maradtam Mauks Ilona" U tószónak tekintendő utószó: A húzd m eg, ereszd meg klasszikus példája. Tánc, sik oly, elm ozdul, visszaaraszol, "ha kis fiunk élne", m eg "csak egyszer akarom látni az életben", azelőtt: tisztán vártalak, Kálmán, ped ig nem volt könnyű, édes szívem, tudod, m ily nehéz odabújás és gyengédség nélkül élni egy asszonynak, akinek része volt benne? "Hogy én valak ih ez férjhez m entem , vagy megyek?!" M ennék én hozzád azonnal, pedig tudom, m icsoda szom orú figura lennék, édesem . Egy teljes éven át tart. M. K. beleb etegszik , mert sikerületlennek érzi életének ezt a fontos terepét, m iközben sikerekkel töm ve a tarisznya. A lig v iseli - különben egészen jó l v iseli a sikert - , de hát kinek legyen ez az egész? Ilonka szigorúan végigjátsza az évet. Igenek is, nemek is. Sértődés is és jó szavak is. Közben - pontosan tudván a holnaputánt - , harc a m am ával. ( Kálm án, 180 �M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket Onagv Zoltán ha akar, a következő etapban képviselő lesz, mama. M aga, mama, nem ism eri Kálmánt, maga csak lássa! Akkor meg nagyon kérem, ne beszéljen annyi ostobát!) A n em ileg lökött M auks fam íliában a k ép viselői hely a m indenek teteje. Ilona kem ény asszony. Csak júniusban rogy meg. H eveny három napos h id eg­ rázás kapja cl, am ikor m eglátja M ikszáthot lcszálln i a hintóról. H uszonkilenc eszten d ős (sz. 1853.) nőnél nem k ü lön leges, főként nem orvosi eset. Hét éve él szerelm e tárgya nélkül, aki keserűen m osolyogva m egjelenik, pedig nem így ter­ vezte, s ha akarata ellen ére így alakult, rohadjon, húzta volna az időt. Pofákat vág. Terhes számára a szegén yes, alacsony term észetű M ohora, ahol ma is a koldus redaktort látják benne, nem az Európa hírű írót. Ilona karcsú, m agabiztos férfit lát. M indig ilyenről álm odott. De m ég nem tartunk itt. M ikszáth megírta közelítő levelét. Ilona m egkönnyezi. Ilona m egírta táncos levelét. Ez M ikszáthot érzékenyíti el. Ú jraélik a szerel­ met, az izgalm akat, a lcányszöktctést, a titkos házasság bonyodalm ait, a pesti adósságh egyet, a nyomort, a szerelm es veszekedéseket, a szerelm es békét. 1882. február huszonhatodika. R eggel. R agyogó, csak hideg februári reggelekre jellem ző ragyogó, tiszta napsütés. M indketten a levél fölé hajolnak. Szipognak, szem üket törölgetik, lábuk fázik és tudják, a v ilá g , ha még nem is egyenes, de érzékelhetően kiegyencsedőfélben. (Grafika: Cseh K riszta) '9 6 . m á j . - o k t . eszter-ben, a robbantások nyarán 181 �Tóth Sándor A KARANCSON Mikszáth emlékének 1. ő múlt jövő jelen gyűrt faleveleken az idő-szer­ kezet jelez őszből tclbe teli bedobott serlegébe gyűlik adoma mese képzclct-faragta botján cifrázatát maga írja sorba félmúlt időben a törékeny pillanatképek poézis szárnyon röpvc csöndesednek emlék-valóként lépnek tovább ajtót se lelve csak rétet kúpját a hegynek kapuját erdőnek hol álom-fivérek jönnek illúziók az ország szélmalomharcában Don Quijote: győztes 182 �2. hangok fent és lent csak egyetlen az cnek fény morzsolódik nyírfa táncol csöndcscdve küzd a távol kősípok hegykaréj kinyitja zsilipjét az éj nehéz cscppjét végtelenből tölti poharakba amíg vigyáz fáradt madarakra az éhség is Éhségre vált mennyi éhség hangokért kiált megmaradt falak kövek sóhaja fejszéktől roncsolt orgona fölötte szél jár hárfákra telepszik világtáj-fák ágain melegszik világkosámyi szív az éjben arcok csillagfürt virága miközben új szentélye nyílik elkopott szavaknak csontok kép-regiszterének fent és lent csak egyetlen az ének 183 �3. éjsza k a csillaghurkok szerte éjféli kulcsjclck erdőket fésülgct gyöngyutak leánya szarvasok énekét gyűjtögeti össze fenyőkön kocsikáz elhajt magas tájra ahol lürcmkcdik holdcsúcsok erődje ködselyem léghajón közelébe úszik tölgykapuk szárnyait másolja ezüsttel barlang-öböl martján dúdolva mosakszik rózsa-ablakokban láncol cgycsúlyoz bokrokat tupíroz borzakat és rókát rézszín mozsártörőn lógatja a hajnalt végül berregőre állítja az órát 1997. március 184 �Romhányi Gyula ILONÁNAK Gyémánt vagy Te. Hűseged aranyából metszett gyűrűm foglya. UTAZÁS Horpács, Pest, Szeged... A remény reménykedik: Oda érhetünk. AZ UTOLSÓ FEKHELYEN Az arca békés, nyugodt. Szerethették, mert szeretni tudott. KÖZHELY II. Szú pcrccg éji csendben. Feledni kéne, hogy nem feledtem. FAGGATOM A patvarci út kövein járva, nyomát kérdem. Hiába. 185 �JANUÁR 16. Száz fáklya emlékezik. A sötétség vár és erősödik. MARI Arca feldereng a füstben. Csókízü bort tölt poharamba. FERIK Hiába múlt a kor. Itt kószálnak közöttünk. Egyre többen. KÖZHELY I. A rossz ellen erősítsd magad. Tükre légy a tiszta szónak. ÜNNEP ELŐTT A rongy serénykedik. Fénylik a könyvek gerince. De meddig? 186 �Szepesi Attila Nagy Iván, Benczúr és a Macskák Az ember sosem tudhatja, mikor ér Palócországba. A határait nem jelöli a térkép. Csak sejthető, hogy északon a Mátra ormai, délen az alföldi róna keríti. E kettő közé szorult be, de hogy pontosan hogyan, az nem tudható. Közeledsz hozzá és hirtelen ott vagy. Abszurd helyzet. Nem érzékeled, hogy odaértél és máris ott kószálsz a közepében. A könyvekben hiába is keresed a körvonalait. Ahány krónikás, annyi vélemény. Egyik így tudja, a másik úgy. És ami a földet illeti, hagyján. Mert a föld népe is éppoly nehezen megfogható, mint a birodalom maga. Háromféle elmélet próbálja körülírni. Romantikus, sanda és bölcs. Az első szerint a palócok a kunok vagy épp a kabarok leszármazottai. Ez az a fajta ködbc-vcsző elmélkedés­ típus, melyre Füst Milán ezt a kifejezést használta: lehet mondani. Sok mindent lehet mon­ dani, de minek. Mert ezt a kun-polovcc-kabar genezist lehet hinni vagy nem hinni, csak épp se cáfolni, se bizonyítani nem sikerült még senkinek. A sanda és napi politika sugallta elmélet szerint: a palócok cl magyarosodon szlávok (szlovákok). Kétségtelen, hogy vannak szláv emléknyomok közöttük, ám egyebek is akadnak. Ezért tán mégis a harmadik elméletféleség a megszívlelendő, mely szerint: sokféle náció és hagyomány, arc és szokás kevere­ dett itt össze és lett jellegzetesen egyféle. Tehát: palóc... Ez a birodalom benső, titkos tagozódása szerint kétféle: Hegy- és Dombország. És leg­ nagyobb fia, Mikszáth Kálmán életútja is - lia kezdő és végpontját nézzük - egyetlen kacskaringós utazás e két imaginárius pont között: a babonaságok földjéről, szklabonyai Hegyországból a fogyatkozó titkok és fakuló misztériumok világáig, Horpácsig. A véletlen úgy hozta, hogy az utóbbi faluban gyakran megfordultam az elmúlt években. Nem a Nagy Palóc emléknyomait kerestem, csak egy barátomat látogattam, aki itt vásárolt magának hétvégi házat - épp szemközt a Mikszáth-portával tehát afféle "vasárnapi horpácsi" le tt... Kellett némi oknyomozás ahhoz, hogy valamit megsejtsek, ne mondjam: megértsek a falu karakteréből. Mert a gyanútlanul bámészkodónak nem sokat árul el magáról. Ha az 187 �Nagy Iván, Benczúr és a Macskák Szepesi Attila ember itt csak a szemére hagyatkozik, csalatkozni fog. Vigasztalan, Isten háta mögötti, félig-élő falu ma Horpács. Ne orroljon meg érte, aki másképp szeretné látni. Fogyatkozó, porlcpctt település. A fontosabb utak elkerülik. Ennek persze előnye is lehetne, nevezetesen az, hogy ami itt eredeti és megőrzendő, az nem romlik el a modern hemzscgéstől. Csak épp az a bökkenő, hogy nemigen található már itt semmi, amit óvni érdemes volna. Igaz, a dombok eső után kizöldülnek, a patakban is mcgcsordul némi életadó víz, messziről pedig ide kéklcnck a "drégcli rom" emlékei, csak épp romantikus lélek nem akad - romantikátlan se sok -, aki mindennek örülni tudna. Mert akik itt laknak, napi keserves szorításában kínlódnak. Gyanítom, hogy sok palóc romantika már akkor sem lehetett itt, amikor Mikszáth Kál­ mán a nevezetes Szontagh-birtokot megvásárolta. Tudni kell, hogy látatlanban tette. Ahogy mondani szokás: hirtelen felindulásból. Úgy dönthetett: elég a haragszom-rádból. Három évtizede pátyolgatta már lelkében a hazulról hozott sebeket. Három évtizede tartotta magát jól-rosszul a fogadalmához, hogy Palócíoldre ugyan a lábát többé be nem teszi. Igaz, olyasmiket is állítottak róla hajdan, hogy a Borgiák orgyilkos mérgéből keveri a tintát, amellyel a szülőföldjét ábrázolja. Akkor kesergett ezen, később csak mosolygott. Lassan beforrhatott a "Nagy-Iván-scbc" is, az nevezetesen, hogy Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben kötetsorozatba nem vele írattak Nógrádról, hanem - az egyébként ér­ demdús - akadémikussal. Akárhogy volt is, eldöntötte, hogy hazatér. Óvatosan, nem hebehurgya módon. És erre Horpács épp megfelelt. Ha akarom, Palócország, ha nem, nem. Annak mindenképp a széle. És mivel ezek a szélek mcgfogliatatlanok, képzeljen róla ki-ki azt, amit akar. Kétség ahhoz sem férhet, hogy Mikszáth a palóc világot magában hordta, bárhova ma­ gával vihette. Igazabb volt az a külső hasonmásánál. Tehát ha úgy döntött, itt akaija maga köré idézni, megtehette. A díszletek adva voltak. Fák és vadvizek, dombok és vadvirágok. Kellett neki több? Ha talált esetleg - kétlem, bár nem tudom - valami képzeletét megmozgató "palócosat" errefelé, azt ráadásnak, a sors külön ajándékának tekinthette. Mindenesetre megvetette itt a lábát. Építkezett, figyelt. Főképp persze ücsörgött és pi­ pázott. A fiai nyüzsögtek, ő bámészkodott. Nézte a "drégcli romot", a felhőket. Meg a Szontagh Pál kutyáit. Az alkonyi mezsgyén csctlő-botló figurákat, akikről nem tudta, nem is akarta eldönteni, mennyire valódiak és mennyire a képzeletéből kipattantak. És írt. Mert ez a tevékenység volt az élete. Hasadt lélekként tette, mint minden tollforgató, nem a szó klinikai, inkább szociológiai értelmében. Egy öreg faun, akinek a fákhoz, a mohos kövek­ hez, a vadvizekhez meg a kószáló felhőkhöz van csak igazán köze. Mégis robotol, mint egy tollához láncolt rabszolga, akinek - mint egyik szcllcmutóda, Móra mondta - sokszor vér helyett már tinta csordogál az ereiben. Talán szerette, de mindenképp szeretni akarta Horpácsot. Ám azt sem bánta volna, ha egy-egy barátja itt van a közelében. Ezért aztán amikor meghallotta, hogy Benczúr Gyula , a festő falura tart, "megkínálta" Horpáccsal. Benczúr nem kapott rá vakon az ötletre. Ideuta­ zott, körülnézett. És - úgy tűnt - nincs ellenére a falu. Megtetszett neki az a hatalmas bir­ tok, közepén a faóriásokkal, mely épp szembe néz a Mikszáth-portával. Csakhogy volt itt némi bökkenő. 188 �Szepesi Attila Nagy Iván, Benczúr és a Macskák A nevezetes földdarab - hogy hogynem - épp az említett tudós Nagy Iváné volt. És ez a volt okozta a bajt. Mert az akadémikus a közelmúltban túladott a földjén, s azt három ide­ valósi gazda vásárolta m e g ... És itt fordítsuk jelen idejűre a történetet. Mint említettem, a barátom hétvégi házikója épp szemközt áll a Mikszáth-kúriával. Ez a - mára sokfelé szerteszabdalt - birtok lehetett hát, melyre Benczúr Gyula szemet vetett. S melyre alkudni kezdett, hiába. Mert - tudni kell - az egyik helyi gazduram, Macska János nevű, schogysem akart a földjétől megválni. Benczúr is, Mikszáth is hiába győzködte. Nem és nem. A Macskák szívósak, ha kis, ha nagybetűvel írják őket. És ez a Macska-gazda megmakacsolta magát. Minél jobban kapaci­ tálták, annál jobban ellenállt. Végül bedühödött. És sorra kivágta azokat a szépséges ősfákat, melyek Benczúr Gyulának megtetszettek. Gálád tett volt, kétség nem férhet hozzá. És - messzire elható. Mert komolyabb fa, ahogy elnézem, ma sehol sem nyújtózkodik égre azon a domboldalon. Csimpaszkodik né­ hány cserje, erőlködik néhány gyümölcsfa. Amúgy hol kukoricát, hol gabonát terem. Ahol meg épp semmit, ott a birkák tiporják. A festőnek kedvét szegte az incidens. Megvonta a vállát. Nem is lett horpácsi gazda. Talált egy másik falut magának öreg éveire, oda települt. Mikszáth pedig ücsöröghetett a maga portáján, kesereghetett a fák - és mesék - pusztulásán, mert bár sok köze nem volt a modernizálódó világhoz, látnia kellett, mi történik világszerte. Pontosan az, ami a nyakas Macska-gazda dombján, szemközt... És itt abba is kéne hagynom az eset fölclcvcnítését, ám kínálkozik záradékul némi utó­ irat. Történt ugyanis, hogy egy alkalommal, amikor barátom háza körül tettünk-vettünkbogarászlunk, feltűnt a szomszéd portán egy roskatag öregember. - Bemutatlak János bácsinak - mondta barátom. Paroláztunk a drótkerítés felett. - Macska János - mondta az öregúr. Meghökkentem. Valami mesebeli szél támadt hirtelen. Számolgattam magamban. Ez a bácsi öreg is, Macska is, János is. Ám az a nevezetes fanyüvő mégsem lehet. Annak tán a fia? Unokája? Nem tudom. Néztem a görbült öreget, aki egyedül őrzött meg a személyében valamit abból a régvolt esetből. Mert mára se Mikszáthok, se Benczúrok nem élnek errefelé. Még öreg fák is alig. A patakban mcgcsordul ugyan némi víz. A domb kizöldül. A drégelyi várrom ma is idelát­ szik, mint hajdan. De sem az élet, sem annak helyszíne nem az már, ami lehetett. Csak a Macskák szívósak és makacsok, mint említettem. Ha kis, ha nagy betűvel írják is őket. 189 �Simor András Mikszáth elfeledett anekdoták tükrében A költőnek sem jelentéktelen Szabó Endrét, aki előbb fomunkatársként, majd felelős szer­ kesztőként, végül 1882-től tulajdonos-szerkesztőként szerkesztette és adta ki az Üstököst, íróként és műfordítóként teljesen méltatlanul felejtették el, hiszen orosz fordításaival a századvég új, realista prózairodalmának kialakulását is siettette. Füst Milán 1921-ben így ír róla a Nyugatom. "Sokat olvastam orosz írókat német fordításban, egyszer próbát tettem, s egy angol fordítást olvastam el - s mindenkor az volt az érzésem: - nem tudjátok ti, kik az oroszok, mert nincs Szabó Endrétek." "Valami olyat tudott a magyar nyelv titkaiból, amit azóta a legtöbben elfelejtettek" - mondta nekem egyszer Illés Endre, s hozzátette, hogy Szabó Endre anekdotáskönyvét sokszor és élvezettel olvasgatta. Talán ez az anekdotáskönyv legmaradandóbb prózai alkotása. 1920-ban jelent meg Ci­ gányvilág, anekdoták magyar írók és művészek életéből címmel. Azóta számos motívuma felbukkan közkinccsé lett anekdotáinkban, ám az eredeti, sokszor szinte tárcsaclbcszéléssé váló anekdotákat ritkán emlegetik. Érdemes felidézni Szabó Endre Mikszáthról szóló anekdotáit. Az első Évődések címmel jelent meg. Szabó Endre eszerint megkérte Mikszáthot, írjon valamit az Üstökösnek, mert neki, Szabó Endrének semmi kedve az íráshoz. Az anekdota szerint Mikszáth azt felelte, hogy ő maga is "tinta-iszony"-ban szenved, de szívesen elmond egy történetet a tinyei jegy­ zőről, és felhatalmazza Szabó Endrét annak megírására. A történet így folytatódik: "... amint a következő alkalommal találkozunk, azt mondja Kálmán: - Nagyon jól meg van írva a tinyei jegyző; még jobban, mint ahogy én megírtam. - Te? Hát te azt már megírtad? - Hogyne, még a »Szegcdi Napló«-ban. No, megállj. Úgy vettem, mintha egy cseppet sem bántana a beugratás. Vagy egy hónap múlva Sípos Antal meghitt bennünket vacsorára. A vacsora utáni kedélyeskedés közben azt mondom Kálmánnak: 190 �Mikszáth elfeledett anekdoták tükrében Sinior András - Volna egy neked való témám; cn rest is vagyok megírni, meg nem is tudnám úgy megcselekedni, mint te. És elmondám neki a Dosztojevszkij »Krokodilus« című szatirikus elbeszélésének a tartalmát. Mikszáth már a következő héten elkezdte közölni azt a »Pcsti Hírlap«-ban. Tartott az vagy négy-öt számon át. Akkor én szó nélkül lefordítottam a Dosztojevszkij elbeszélését, és ugyancsak több számon át közöltem az »Üstökös«- ben. Találkozom aztán Mikszáthtal. Látom, nem valami jókedvvel közeledik felém. - Kutya vagy - mondja - becsaptál. - Egyikünk kutya, másikunk eb - válaszoltam én. - Hogy-hogy? - Hát a tinyci jegyző? - Vagy úgy? - nevetett már Mikszáth is - igazad van; a tromf jól sikerült." Mikszáth írása a Pesti Hírlap 1888. november 9-i számában jelent meg Hivatalos észjárás címmel, eredeti tárcaként ugyan, ám mikán való óvatosságból névaláírás nélkül. Indítása közvetlenül is utal Szabó Endrére: "Egy jó barátom, aki nemrég Oroszországban utazott, egy jóízű szaürát mondod el nekem, mely az orosz hiv atalnokok ellen van komponálva, de mely a magyarokra is ráillenék." A folytatás is azt jelzi, hogy Mikszáth gyanakodott, hiszen jól ismerte barátját: "Valószínűleg barátom is mástól hallotta, az a más egy harmadiktól, a harmadik egy negyediktől; alkalmasint olyan is akadt, aki megírta s mindenik toldott hozzá valamit. Ha utána szaladhatnék a hiteles szövegnek, azt közölném önökkel, hogy nevessenek egyet az oroszokon, a saját hivatalnokaikra gondolva. De mert nincs meg a szöveg, elkövetem a plágiumot és megírom magyar történetnek." Mikszáth hivatalnoka, Kelemen Ferenc miniszteri számtiszt is egy ideig élve marad a krokodil gyomrában, akárcsak Dosztojevszkijé, mi több, a bonyolult ügy a t. Ház elé kerül, ahol Polonyi Géza, a későbbi igazságügyminiszter is felszólal a krokodil felvágásáról és a miniszteri számtiszt kimentéséről kerekedett vita során. Csakhogy Mikszáth számára hamarosan nyilvánvaló lett, hogy az ő eredeti tárcája egyáltalán nem eredeti - igaz, ő maga mondta ki először a plágium szót -, és ami még nagy obb baj, súlyában nem is hasonlítható Dosztojevszkij művéhez, amely A krokodil címmel jelent meg Szabó Endre fordításában az Üstökös 1889. május 12-i, május 19-i, június 21-i és június 2-i számaiban. Fontosabb adalék található a második anekdotában. Szabó Endre nemcsak Reviczky , de Mikszáth figyelmét is felhívta Turgenyev, Gogol, Dosztojevszkij, Tolsztoj munkáira. 1893ban fordítja le Tolsztoj remekművét, s jelenteti meg Iljics Iván halála címmel, majd "rádiktálja" Mikszáthra. Idézzük a folytatást: "Kedves járatlansággal beszélte cl aztán, hogy miután egy éjjel végére jutott az olvasás­ nak, s már a gyertyát is clfújta, annyira érdeklődött a mű iránt, hogy újra gyertyát gyújtott, megnézni, ki is írta. Hát hogy Tolsztoj. - No és mit szólsz hozzá? - Hm! barátom: most látom csak, hogy mink - semmit sem tudunk." A mikszáthi mondathoz Szabó Endre a következőt teszi hozzá: "Persze: Krupicska Aladár elbeszélőnk ilyet nem merne mondani..." 191 �Laczkó András Mikszáth Kálmán és a fiatalok Éppen szivarra szeretett volna gyújtani, mert a dohány cs a íust közös illata serkentette gondolkodását. A szivar már a bal kezében volt és nyúlt a tűzszerszámért, amikor erős kopogtatást hallott. Előbb szépen elrendezett mindent az asztalon, s csak azután szólt: - Szabad! Az ajtó mögül úgy lépett be a vendég, hogy fejét le kellett hajtani, pedig a kalap már nem volt rajta. Öltözete mindjárt elárulta, hogy vidékről érkezett. Nehezen szólalt meg. - Mikszáth Kálmán tekintetes képviselő urat keresem. - Én vagyok. - Bemutatkozók; nevem Nagyfay Péter. Gondolom, nem találja el a képviselő úr, hogy miért kerestem f ö l ... - A találgatást nem szeretem - húzta el szája szélét az író - , de úgy vélem könyvet kí­ ván kiadni és valami előszót vár hozzá. - Erről nincsen szó. Igaz, néhány bevezetőjét már olvastam a képviselő úrnak, tetszetősek, éppen ezért bátorkodtam ide. - Mondtam én előre. A vendég elhárító mozdulatot tett: - Egyáltalán nincs szükségem semmiféle előszóra, ám a köztünk lévő kollegalítás... - Jól hallom, ön szintén író? - Hivatalomnál fogva csupán községi jegyző vagyok G-ben. Most némi bajba keveredtem. - Ösmerck néhány jó ügyvédet. - Nem ügyvéd kell már nékem - ingatta a fejét Nagyfay Péter hiszen a kúria már elitéit. Ide most protekcióért jöttem, hogy a képviselő úr kegyeskedjen pártolni kegyelmi kérvényemet a miniszter úrnál. - Mi a bűne? - Csupán annyi, amennyi az öné. Csakhogy én nem voltam olyan szerencsés, mint a képviselő úr, rajta vesztettem. - Mondja már - emelte föl a hangját Mikszáth - , mit követett cl! 192 �Mikszáth Kálmán és a fiatalok Laczkó András - Hamis pakszusokat gyártottam. - Hamis pakszusokat? - pattant föl a karosszékből az író. - Hogyan merte ön azt mon­ dani, micsoda hallatlan vakmerőséggel, hogy én ugyanezeket cselekedtem. - Mondám - nézett rá szelíden Nagyfay Péter -, hogy kollégák vagyunk. A különbség csupán annyi, hogy a tekintetes képviselő úr a könyvekhez írja a hamis pakszusokat, de ezért nemhogy elítélnék, hanem "tehetséges írótársunknak" nevezik. Én a jószágokhoz írtam hamis pakszusokat, amiért elítéltek és imposztornak neveztek. Miért nem lehet egy­ forma az osztó igazság? - Ön még iljú - legalábbis hozzám képest de annyit megtanulhatott volna ajegyzőségben, hogy többféle igazság van. S minthogy fiatal, elmondok egy történetet. Ha most nem is, valamikor talán hasznára lesz. L. városka közelében az egyik vadász lőtt egy nyulat. Vállára vette és indult a városba, hogy eladja. Az úton ügyvéd jött véle szemben. "Hogy a nyúl, öreg?" - kérdezte. "Ez bizony öt forint". "Akkor itt van az öt forint, de ezért vigye is el a Kossuth utca 15. számú házba, adja át a szakácsnénak, hogy ebédre készítsen belőle jó paprikást. Vendéget hívok rá." A vadász bólintott és ment tovább. Hanem találkozott egy másik ügyvéddel. "Hogy a nyúl, öreg?" - állította meg ez is. "Olcsó, csupán öt forint". "Annyiért megveszem. Itt van a pénz, de vigye el érte a Kossuth utca 10. számú házba és ott mondja meg a feleségemnek, hogy süsse meg vacsorára. Jön majd vendég is." A vadász bólintott és vígan lépdelt tovább. Ismét jön egy úr. Kérdezi a vadászt, kifizeti a nyulat és mindjárt el is vitte. Közben az irodában találkozott a két ügyvéd. "Kolléga úr - szól az első az imént vettem egy nyulat, s meghívlak téged és a feleségedet ebédre!" A másik örömmel vette: "Fél órája én szintén vettem egyet, te pedig estére gyere át hozzánk sültre!" Délben hazamegy a nőtlen ügyvéd. A szakácsnő nem tudott semmiféle nyúlról. A kolléga és a felesége pedig jöttek: "Hozzánk sem hozta cl a vadász a nyulat. Bepereljük mert becsapott." Két hó múltán beidézték a vadászt a bíró­ ságra - most figyeljen igazán Nagyfay úr. A folyosón egy ügyvédbojtámak elmondta az esetét, s ajánlott öt forintot, ha kihúzza a bajból. "Tegye azt, amit mondok és megnyeijük az ügyet. Ami­ kor behívják tegye a mutatóujját a szája elé, süvöltse ki a levegőt és mutassa, hogy elszalad. Akármit kérdeznek, maga csak süvölt és mutat." A hajdú szólt, hogy menjen be. A járásbíró kérdezte: "Hogy hívják?" A válasz fütty és játék. "Hová való?" A felelet ugyanaz. A többi kérdés­ re szintúgy. "Ez az ember meg van zavarodva - summázta a bíró - , nincs ezen mit behajtani. Hajdú! Kiséije ki, s engedje el békében." - Előbb kellett volna ismernem a történetét a képviselő úrnak - nézett szomorúan Nagyfay Péter. - Még nincs vége, de az is tanulságos. Az ügyvédbojtár már várta az utcán a vadászt. "Megnyertük a pert, kérem az öt forintot!" A vadász csak rápillantott, aztán Rittyentett egyet és mutatott. Majd otthagyta az elképedt ügyvédbojtárt. *** - Kálmán bácsi - nyomta meg a második szót a vendéglői asztal mellett Göndör Ferenc lapunk, a Nagyváradi Napló - miként a többi - sokat foglalkozik a magyar konyhával. Sze­ retnénk tudni, hogy az ön véleménye szerint mennyire nehéz a magyar koszt? 193 �Laczkó András Mikszáth Kálmán és a fiatalok - A fiatal hölgyek és gyenge gyomrú ifiurak között nagy divat manapság öcsém, hogy nehéznek nevezik a magyar étkezést. Néha még doktorok is visszhangozzák ezt, s tanácsol­ ják együnk úgy miként a franciák. - Sok zöldséget, könnyű felfújtakat - vetette közbe Göndör. - Kicsinyt várjál öcsém - intett mutatóujjával Mikszáth ha a dolog ily egyszerű len­ ne, a világ franciás koszton élne. Nálunk a múlt század elején már volt törekvés erre. Ott van a híres "szilvási gróf', Keglcvich esete. Előtte fiatal korában sokat dicsérték Bécsben a francia követ szakácsát: "Úgy főz a fickó, hogy még Ferenc császár is szereti megtörülni a száját a követ asztalánál. Több sem kellett Keglevichnck, elhatározta, megszerzi szakácsának. Járt a nyomában, üzengetett neki. S az eredmény: szerződtette kétszer annyi bérért a szakácsot. - Egészségesebben is élt azután - bólogatott Göndör. - Még mindig várjál öcsém, legalább a történet végéig. Azt nem tudom, hogy Keglcvich gróf egészségesebben élt-e, de azt igen, hogy az ügyből diplomáciai botrány lett. A követ a császártól kért elégtételt. Őfelsége a nádort utasította, a főherceg pedig Barkóczy Ferencet küldte Szilvásra, hogy vigye vissza a szakácsot Bécsbe. Barkóczy jó modorú magyar úr volt, de semmit sem sietett el. Úgy gondolta, ebéd után kérdezi meg a grófot. Első fogás: tyúklcvcs csigatésztával. "Ez nem a francia konyha" - gondolta magában. S mi következett: bab­ főzelék füstölt oldalassal. "Jó helyre jöttem én?" - kérdezte önmagát a vendég. Vége még nem volt, mert az inas ropogós malacsültct hozott, azután - hogy valami könnyű is legyen - kapros túrós metélt következett. Barkóczy nem értett semmit, ezért megjegyezte: "Igazán jó szakácsa van méltóságodnak!" "Ugyan, most egy közönséges bércsasszony főz nálam." "Talán beteg a francia szakács?" - kérdé Barkóczy. "Nem beteg az a pimasz - ugrott föl a gróf - , csak főzni nem tud, pedig Bécsből hoztam drága pénzen." "Egy szakács nem tud főzni?" "Jó, jó, tud. Csak mindig olyan ebédeket készített, hogy egy óra múltán éhes voltam." Barkóczy csak bólogatott, s együttérzéséről biztosította a grófot. "Ez az asszony érti - dicsekedett Keglcvich - , hogy miként kell kiadósán főzni." "A francia szakácsot - kérdé a vendég - clcsapta méltóságod?" "Elcsapnám én szívesen, de nem óhajt menni. Addig nem, amíg a szerződése köti. így kénytelen vagyok itt eltűrni. Igaz, most kukoricát kapál a többi béressel együtt." Érted ezt, öcsém? - Igen - válaszolt Göndör - , magyar gyomor és francia konyha nehezen jön össze. - Újra rossz a kombinációd. A magyar megeheti a francia kosztot, de a párizsi megenné-e a budapestit? Hanem mostmár nézzük meg, hogy mit ebédelünk? - Én egy kevés száraz főtt marhahúst céklával - vágta rá az ifjú újságíró. - Te választottad. Csakhogy, tudod-é hogy mitől fosztottad meg ezzel a holnapi, a harmad- és negyednapi vendégeket? Elmondom neked. Ha előbb kortyolunk ebből a jó soproni borból. Ifjú kollégám, úgy van az, hogy a főtt marhahús első nap céklával pompázik a tálban és az étlapon egyaránt. De általában marad belőle. Ha holnap jönnél, akkor a már gőzön sült rostélyost látnád fölírva. Mi az? Főtt marhahús, cékla helyett tormával. Ez sem fogyhat cl mind. így harmadnap 194 �Mikszáth Kálmán és a fiatalok Laczkó András már vadász szeleiként szerepel a piacon. Nemi tejfölös szósz és galuska is jár hozzá. Ezt is kevesen eszik meg. Ekkor jön a legnagyobb átváltozás. A tömény hús és köret levessé alakul. A gyenge gyom­ runknak pürélcvcsként liirdctik. S akkor fogy igazán. Pedig épp a gyenge gy omor ellensége a négy napig tárolt hús! - Most aztán mit egyek? - tekintett kérdőn Mikszáthra Göndör. - Kálmán bácsi lebe­ szélt a céklás marhahúsról. - Most edd meg igazán, hiszen nemrég érkeztél Salzburg városából haza. - Meghallgatom ezt a tanácsot is - jegyezte meg Göndör -, ha velem tart az én nagytisztclctű kollégám. - Örömest megtenném, csakhogy tudnod kell, pürélevest én pontosan 1890-ben kóstol­ tam utoljára. Akkor sem ízlett. - Nekem viszont igen Afritzban a sonka sárgadinnyével. - Szóval te is megkóstoltad - derült föl Mikszáth arca. - Amikor külföldre utazok, ma­ gam is ezt teszem. De az igazi nagy öröm, amikor hazaérkezek. Akkor kitör rajtam is a "Furor hungaricus", a rettenetes nagy étvágy. Azt szeretem a legjobban, ha megérzem a paprikás pörkölt illatát. Nektek, gyenge gyomú ifjaknak ezt még meg kell tanulnotok. * * * - Olvastam a lapunkban, öcsém - szólt a gyakornokhoz pipagyújtás közben Mikszáth hogy Tarascon városát üresen találta Alphonse Daudet. Kérdésére csak annyi választ kapott, mindenki elment Tartarin úr vezetésével gyarmatosítani. Tudod-e, hová mentek? - Nem én, nagyságos úr. - Akkor elárulom, Magy arországra jöttek. S nem is akárhová, most Besztercebányán vannak. - Tényleg? Nem is hallottam róla - álmélkodott a gyakornok. - Ti ifjak soha nem olvastok pontosan vagy meg sem jegyzitek, amit láttatok. A tarasconiak pedig ott vannak Besztercebány án. Szervezték az irodalmi kör alakítását. Azt eredeüleg Kazinczy Ferencről nevezték volna cl. Már ameddig Tarascon szelleme oda nem ért. Akkor viszont kitalál­ ták, hogy a virtuóz balkezes zongoraművész, gróf Zichy Géza nevét vegy ék föl. Képzeld el, az addig csöndes Garam parti városban nézetek ütköznek, pro és kontra érvek röpködnek. így: "Éljen Zichy Géza!" Mire a másik tábor: "Éljen Kazinczy!" Jön a replika: "Az élők tart­ sanak az élőkkel". S a legfőbb argumentum: " Zichy Géza még tehet értünk valamit, de a Kazinczy már nem. Zichy adhat forintokat, ami a Kazinczynak nem volt." Ez még mind semmi. A választmány a Zichy Géza mellett szavazott, azzal az indoklással, hogy a kör nem csupán az irodalmat pártfogolja, hanem a zenét és az éneklést is. Ezekben járatlan volt Kazinczy, Zichy Géza viszont világhírű zongorista. Azt persze elfeledték a tisztelt urak - mosolyodon el az író - , hogy Zichy gróf énekelni egyáltalán nem tud. - Az elnöki tisztet elfogadta? - érdeklődött az ifjú. - Nem. Viszont azt hallottam, hogy egy másik bányavárosban történelmi kör alakul, s szeretnék Savoyai Jenő nevét fölvenni. Igen, de a tarasconiak már oda is benyomultak, és zászlót bontottak azért, hogy jó lesz nekik Zichy Jenő... 195 �Mikszáth Kálmán és a fiatalok Laczkó András - Nagyságos úr, most kaptunk egy levelet Besztercéről. Érdekes fejleménnyel zárult az ügy. Felolvasom: "Megjárta izgága természetével a helybeli cukrászunk is. Ez a vakmerő férfiú a kirakatába elhelyezett cukorkákra azt merte ráírni: Tarasconi cukorkák. Beverték az ablakait s most tönkre kell mennie, mert jcllcmtelcn hazafi az, aki ilyen szégyen után még nála merné elkölteni a véres verejtékkel szerzett garasait. S írja meg minden halandó a végrendeletét, ha Besztercén azt a gyűlölt szót akarja kimondani: Tarascon". Emlegetnek még egy bizonyos Scarront is, aki jegyzetével a pártütést előidézte. Csak tudnám, ki lehet? - Látszik, öcsém - nevetett Mikszáth hogy igazán új ember vagy itt. Elárulom neked, Scarron álnév alatt Mikszáth Kálmán írogat. * * * Az író-képviselő programja nem ért véget a díszcbéddcl. Az alsószuhaiak mind arra bíztatták, hogy nézze meg Matusik János portáját. Igaz, a gazda már hónapok óta a székhez van kötve (lábának Ízületeit nem képes meggyógyítani egyetlen doktor sem), de a felesége és a fiúk rendben tart mindent. A Matusik-porta kiskapujában ott állt a feketébe öltözött asszony, s szíves szóval kö­ szöntötte a nagyhírű vendéget. A gazda a tornácon fogadta székében ülve. - Örvendek, hogy írót és képviselőt egyszerre fogadhatok házamban. A nagyságos úr talán nem veszi rossznéven, ha egy kis itallal megkínáljuk. - Nem veszem rossznéven - mosolyodott el Mikszáth - Csak nem szeretném a gazdát és háznépét anyagi romlásba juttatni. - Ittak itt már sokan - legyintett Matusik úr de eddig senki nem kérdezte, mivel tartozik. - Legyen végre egy kivétel, mondja gazduram, mennyibe kerül itt a pohár ital? - A tisztelt vendégnek semmibe. Már akkor, ha teljesíti egyetlen kérésemet. - Mi lenne az? - Semmiség. Régóta a székhez vagyok kötve, s csak olvasással múlatom az időt. Szépen kérem a nagyságos urat, adjon egyet a könyveiből, amit elolvashatok. - Szerencséje van, Matusik úr, éppen van nálam egy kötet a Beszterce ostromából Örömmel önnek adom. A gazda sugárzó arccal vette át. Tudta ugyan, hogy udvariatlanság, de azonnal olvasni kezd­ te. A mosoly eltűnt az arcáról, tekintete egyre komorabb lett. Végül összecsapta a könyvet. - Viccel velem a nagyságos úr! - Meg nem merném tenni - lepődött meg Mikszáth. - Mi a baj? - Baj semmi nincsen - emelte fel jobb kezét Matusik úr - , csupán a könyv nem tetszik. Hol van benne az irodalom? Ilyet magam is tudnék írni. - Jól hallottam, azt mondta, maga is képes volna ilyet írni? - Igen! - Köszönöm önnek Matusik úr, ennél nagyobb dicséretet nem kaphattam volna. Azt azért még árulja cl, milyen történetet tudna megírni. - Milyet, milyet? Van itt rengeteg Alsószuhán. Kezdjük a pálinkások esetével. Két koma Zádorban fizette ki pálinkáját. Éppen negyven liter lett. Négy tízliteres kannába töltötték. 196 �Laczkó András Mikszáth Kálmán és a fiatalok Közben persze kóstolgatták is, mert meg kellett tudniuk, elég erős-e. Hazaindultak az úton a két-két kannával. Utolérte őket egy bricska. Kiabáltak a bakon ülőnek, vinné el őket a szomszéd faluig, mert nehezek a kannák. Ha felülhetnek, adnak egy kis pálinkát érte. "Jól van, emberek, tegyék fel a kannákat. S mert épp emelkedőben vagyunk, segítsenek kicsit a lónak, tolják meg hátulról a kocsit." A két koma erőlködött, ám egyszercsak pattant az ostor, a ló nckiíramodott, s a bricska két pere alatt eltűnt a szemük elől. Szidták egymást, hogy miért kellett egy "győttmentet" megállítani. A negyven liter szilvórium soha nem lett meg. - Az eset érdekes - jegyezte meg az író s úgy vélem, az egyik kánallott mondta el. - Ezt eltalálta a nagyságos úr. Erre innunk kell a következő évben kifőzött szilvóriumból. * * * Várta már a tavaszt különösen az ifjúság hónapját. Az olvadó bólé áztatta föld a nyu­ galmat jelentette neki, s az erőt a megújuláshoz. Komisz hidegek után, nehezen érkezett el 1909 márciusa. Amikor csak tehette, a napfényben fürdette arcát. Hiszen a doktorok rendre intették: "A képviselő úr erősen sápadt." Éppen végzett az erkélyen immár rendszeressé vált délutáni napfürdőjével, amikor fele­ sége vendégek érkezését jelentette. Fiatalokét és nőkét, akik tiszteletüket kívánták tenni A jó palócok szerzője előtt. Elsőnek egy őszülő úrihölgy lépett a dolgozószobába. - Özvegy fclsőlucki Nagy Pálné tanítónő vagyok. Tanítványaimmal jöttem - tizennyol­ cán vagyunk hogy némi ajándékot átadjunk az írónak. Bemutatom az ifjú hölgyeket. Sorolta a tizenhét nevet, majd így szólt: - Obkoth Ilonka adja át a csomagot. A fckctchajú kisasszony kézmosó nagyságú porcelántálat hozott, s letette a dohányzóasztalra. - Szíves ajándékunk A jó palócok kötet szerzőjének, kérjük fogadja cl tőlünk, az Orszá­ gos Nőképző Egyesület Főzőiskolájának hallgatóitól konyhánk szerény termékét. - Az oklevelet - szólalt meg újra a tanítónő - Bernauer Nána készítette, rajzolta és szí­ nezte a muskátlit, a faágakat, s mindannyiunk aláírásával ő adja át. A magas, szőke ifjú hölgy pukcdlivel nyújtotta át az iratot. Mikszáth szemeiben könny csillogott, amikor elolvasta. - Ifjú hölgyek, eddig betegnek tudtam magamat. Ez óra azonban meggyógyított: így talán ehetek disznótoros ajándékukból. Annál fontosabb nekem oklevelük, mert bizonyítja, a fiatalok továbbviszik eszméimet. Mindnyájuknak köszönet érte. * * * - Ej, ej barátom Tuboly, te sarokba akarsz szorítani engem azzal, hogy keveset tudok. A legifjabb írói nemzedék törekvéseiről. Nem engedem magam. Sőt, előre megvallom, nem tudok arról, hogy van-e ilyen irodalmi mozgalom. így nyilatkoznom róla szinte lehetetlen. - Kálmán bátyám, te is tudod, ha az ember arról kíván tájékozódni, hogy mit főztek Budán, azt Bécsbcn illő megkérdeznie. Ezért fordulok hozzád, hiszen a fiatalokról szeretnék 197 �Laczkó András Mikszáth Kálmán és a fiatalok megtudni valamit. Miért akarnak ők új irányt, új levegőt, új művészetet, szóval valami mást az eddigieknél. - Öcsém, azt okosan teszik. Mert az egész világ egyetért velük. Mindenki valami mást akar. Más ruhát, más élvezeteket, más könyveket, más Tonnákat, más kormán}! Ki van, ki lehet meg­ elégedve a világgal? Egy kivétel azért van, a másvilágra senki nem akar menni. - Bátyámuram,, az iijak mindent le akarnak rombolni. - Ez igen jó, jó! - emelte föl jobb kezét Mikszáth - , mert kire az Úr rámérte az alkotás vágyát, adott neki erőt a romboláshoz is. Aki tökéleteset óhajt, annak ki kell szorítania a tökéletlent. - Úgy hallottam - provokált tovább Zuboly - , hogy Arany Jánost a sutba dobják, Petőfit voltként idézik, Jókait átadják az egereknek. - Mindettől nem kell tartani. Miért? Figyelj: a gyertya kiszorította a mécsest, a gyertyát a gáz, az utóbbit a villany, de a napgolyó még tartja magát. Pedig az a legkevésbé modern világító szerszám. - Az iijak mindent fölforgatnak. - Hiszen bátrak és egészségesek. Nem kell mindjárt a vészcsengőhöz nyúlni. Sokszor hallom magam is az egyik szüle szájából: "Csinálj rendet, mert mindjárt fölfordítják a házat!" Hallom már fél évszázada és sok eleven gyereket csmértcm, de felfordított házat egyet se láttam. - Ledöntik az idősek (trón)székét! - Kinek van oka félni? I. Lajos királyunk országlása idején a budai polgárok elhatároz­ ták, hogy leteszik (trón)székéről a római pápát. Mi lett az eredmény? A Szentatya tovább ült a Vatikánban, s adta iratait urbi ct orbi. A budai polgárok pedig megtanulták, a pápáét Rómában lehet letenni, nem Budán. Megtanultam én is a füst és a láng különbségét. Várok arra az ifjúra, aki másról óhajt meggyőzni. Néhai bárány 198 �N agy Pál Tzara-díj Mikszáthért In te rjú J á r f á s Á gnessel Nagy Pál: Most kapta meg a Tristan Tzarafordítói dijat Mondjon valamit erről a díjról! Járfás Ágnes: A díjat 1986-ban alapította a Francia és a Magyar írószövetség. Mindkét or­ szágban kétévente ítéli oda a francia illetve a magyar zsűri. Egy ik évben a franciák a legsikerül­ tebb magy arról franciára fordított műért, a másik évben a magyarok a legjobb franciáról magyar­ ra fordítottért. Tehát alfélé koprodukcióról van szó a két írószövetség között, ami páratlan eset a francia irodalmi díjak történetében, pedig szép számmal vannak. Az irodalmi díjkalauz - mert ilyen is van - nem kevesebb mint ezerötszázat sorol fel! A francia zsűri tehát csupa francia íróból áll? Igen, írók és költők alkotják. A Francia írószöv etség elnöke, tőtitkára és több vezetőségi tagja mel­ lett hely et kap benne a Francia Fordítók Szövetségének egy képviselője is. A legnagyobb szava persze a két nyelven értő zsűritagoknak van. Elsősorban a költő és műfordító Lcan-Luc Moreau-nak, aki egyút­ tal a Sorbonne finnugor tanszékének tanszékv ezető professzora. A zsűritagok között meg kell még említenem Jean Rousselot-t is, aki Palódold másik nagy szülöttjének, Macláchnak a művét ültette át franciára, harminc évv el ezelőtt. (Nógrád megye Madách-díjjal ismerte el J.R érdemeit - a szerk.) Hogyan történik a müvek kiválasztása? A zsűritagok figyelemmel kísérik a fordításban megjelenő magyar irodalmat, esetleg a kiadókhoz fordulnak egy-egy példányért, és felterjesztik a szerintük legjobbnak tartott könyveket. Aztán mindannyian elolvassák az induló műveket, majd összeülnek és megvitat­ ják a fordítások értékeit és hibáit. Meg kell jegyeznem, hogy a fordító maga nem javasol­ hatja a saját munkáját. Én például az egészről semmit sem sejtettem mindaddig, amíg de­ cember 23-án föl nem hívott az írószövetség titkára, hogy közölje velem az örömhírt. 199 �Nagy Pál Tzara-díj Mikszáíhért Minden tekintetben karácsonyi meglepetés volt tcliáL Annyira, hogy meg is kellett kérdeznem: melyik fordításomért ítélik nekem a díjat? Mivel Tristan Tzara a dadaizmus egyik alapítója, hirtelen azt gon­ doltam, hogy egy húszadik századvégi regényre, tcliát az egyik Esterházy-fordításomért kapom. Csakugyan, áruljuk el végre az olvasóknak, milyen műért is kapta a dijat Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regény ének franciára fordításáért. Egy ébként a zsűri mit sem tudott a Mikszáth-évfordulóról, tehát nem a magy ar aktualitás vezérelte a tagjait. Még Lean-Luc Morcau is csak a szavazás után, egy budapesti útja alkalmával értesült a Mikszáth ünnepségekről. így aztán számomra annál nagyobb az őszintesége ennek a gesztusnak és még jobban örülhettem az elismerésnek. A dijai január 13-án adták át Önnek a Francia írószövetség székházában, melyre JeanLuc Morcau igen megható beszédet írt* Mi éruitette a legmélyebben? Talán az, hogy szerinte a fordításomban reveláció erejével hat Mikszáth regénye. Meg­ jegyzi, hogy bár a fordításom értékeiért kaptam a díjat, nem árt, ha az eredeti remekmű amit egy közepes fordítás elrontott volna. Miért éppen Mikszáth? Véletlen? Vagy mélyebb vonzódás? Édesapám nagy Jókai-rajongó volt, és talán a serdülő szüleivel szembeni ellenállásának egyik megnyilatkozása volt részemről, hogy én Mikszáthra szavaztam. Tizenegy évesen olvastam először a Szent Péter esernyőjét, azután sorban a többi regényt és kisregényt. Megragadott a huncut bája - bár akkor még a huncutságok felét sem érthettem - , a lendületes stílusban megírt, fordulatokban bővelkedő cselekmény. Értékeltem, hogy nincsenek "felesleges" leírások (mert bizony egy gimnazistának minden leírás felesleges), hogy nem kellett oldalakat átugrani, mint Balzac olvasásakor. No és azt is, hogy a világ nála nem jókra és gonoszokra van felosztva. Egyáltalán semmire sincs felosztva, hiszen az ő figuráiba mindkettőből szorul egy kevés, és mégis gyöngéden tudja szeretni őket. Ez az ítélkezésektől mentes alapállás számomra azóta is vonzó. Felnőttként újraolvasva a legnagyobb élvezetet a nyelvezete gazdagsága szerzi. Ahány szereplő, annyi stílus. A fordító számára ez nagy kihívást jelent, de legalább akkora élvezetet is. * "1985-ben a Centre Intemuveisitaire dEtudes Hongivises kollokviumán Jáifás Ágnes hozzászólását Kosztolányi - Aíagyarvrszágon gyakran idézett - mondásával zárta: ’Müfordítani annyi, mint gúzsbakötötten táncolni". Előadása elején viszont Bujfont idézte: !Le style n'est que l"oidre et le mouvement qu'on met dans ses pensées". (A stílus nem más, mint goikiolatmenetünk harmóniája, lendülete.) Árva akart Jigyelmeztetni, hogy e kettős kivánalom közé ékelődve afonlítás ne légén sefenlílés, se az örökség méltatlan bekebelezése, hanem igazi beleélési gyakorlat. Azóta is mindig próbám teszi magát, írástudását, stílusát, nyelvét - nyelveit - művészetét Mert íróként végzifordítói munkáját." (Részlet Jean-Luc Moreau professzor üdvözlőbeszédéből) 200 �Nagy Pál Tzara-dij Mikszáthért Fordított már más Mikszáth-miivet is? Indirckt módon igen, ugyanis Esterházy Péter több passzust emelt be a Sipsiricából és a Tisztelt Hájból a Termelési regénybe , amit tíz évvel ezelőtt fordítottam. Egyébként dé­ delgetett vágyam éppen a Sipsirica és a Gavallérok átültetése franciára. Lassanként majd szeretnék minden Mikszáth-regényt lefordítani. Hogyan fogadta a regényt a francia olvasóközönség? A hivatalos olvasók, azaz a kritikusok elismeréssel. A Figaro egy teljes oldalas cikket szentelt a könyvnek, ami egy edülálló eseménynek számít magyar író művével kapcsolatban. A recenzens örömét fejezte ki afölött, hogy végre bepillantást kapliatnak a francia olvasók a múlt századi magyar irodalomba. Az ugyanis eddig fehér folt volt. Azért is lelkesedett hogy, ha közvetve is, megismerkedhetnek népünk történelmével, a monarchia levegőjével. Az átlagolvasók is így gondolhatták, ugyanis csaknem kétezer példány kelt cl a regényből, ami itt rendkívülinek számít magy ar műről lévén szó. Mondjon valamit saját magáról is! Budapesten érettségiztem, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, angol tagozaton. Fran­ ciául csak az érettségi után kezdtem tanulni. Háromszor sikertelenül jelentkeztem az egye­ tem angol-magyar szakára, akkoriban ugyanis még légióként az érdekelte a fclvétcliztctőkct, hogy szüleim a munkásmozgalom mártírjai-e, illetve hogy én miért nem vagyok KISZ-tag. Ezután 1978-ban jöttem ki Franciaországba, ahol kitűnő eredménnyel szereztem meg diplomáimat a Sorbonne francia irodalmi tanszékén. Idegen nyelvként a magyart vettem fel, de zavart volna, hogy anyanyclvem alapszintű ismereteiből vizsgázzam. Túl könnyűnek tűnt. Ezért kérem Jcan-Luc Morcau-t, jelöljön ki nekem fordítani valót. Ked­ vesen mondta, hogy' nem fognak nekem külön követelményeket állítani, de megkérdezte, mit választanék, ha tehetném. Gondolkodás nélkül válaszoltam. Kosztolányit. így indult be a tanszék fordítói műhelye, aminek keretében francia-magyar páros csoportokban lefordítottuk a Tollrajzok novcllafüzérét. Ez a közös munkánk nyomtatásban is megjelent és megkapta az első Tristan Tzara díjat, 1986-ban. Mivel abban tizenkét novcllafordítással vettem részt, mondhatjuk, hogy az idén másodszor kaptam meg ezt a díjat. Ezt követően kértek fel Esterhá^ Péter Termelési regé­ nyének, majd a Szív segédigéinek a lefordítására. A Lettre Internationale-b'dn éveken keresztül jelentettem meg Esterházy, Nádas, Lengyel Péter, Grendel Ixijos írásokat. Mik a további tervei? Szeretnék a hazai Mikszáth Társasággal szorosabb kapcsolatba kerülni és valamilyen módon bekapcsolódni az otthoni rendezvényekbe - ha még lesznek. Kislányom születése miatt csak lélekben vehettem részt a január 16-i ünnepségeken. A Mikszáth Társaság elnökével dr. Praznovszky Mihállyal közösen tervünk ez év őszén egy est a párizsi Magy ar Intézetben. 201 �Tzara-díj Kíikszáthért Nagy Pál Addigra nagyon szeretnek Korda Sándor első, néma filmjének a nyomára bukkanni vala­ melyik európai vagy amerikai filmarchívumban. Ez nem más, mint a Szent Péter esernyő­ jének első adaptációja. A filmet 1917 októberében mutatták Budapesten, de érthető okok miatt nem volt visszhangja. Ezen a párizsi Mikszáth-esten már majd a Fekete város most készülő fordításából is olvashatunk fel részleteket. Ezzel el is árultam, hogy jelenleg ezen dolgozom. Nagy és felemelő feladat, egyik álmom megvalósulása. Párizs, 1997. február Mikszáth tárgyi hagyatékából 202 �Gyenes Erzsébet Szent Péter varázslata Beszélgetés Ablonczy Lászlóval, a Nemzeti Színház igazgatójával Milyen koncepció szerint válogatta a Nemzeti Színház az elmúlt évad darabjait?* A.L.: Öt esztendővel ezelőtt, a kinevezésemet követő hónapokban, Páskándi Gézával, aki irodalmi tanácsosként kapcsolódott be a Nemzeti Színház munkájába, áttekintettük fél évszázad repertoárját. Feledhetetlen barátunk részletes statisztikát is összeállított: klasszikus magyar és egyetemes írók, kortárs hazai szerzők cs huszadik századi nyugati modemek és műfordítók mi­ lyen arányban, hányszor szerepellek a Nemzeti Színházban. Sok fontos mű és előadás mellett megdöbbentő hiányokat fedeztünk fel. S úgy véltük Sik Ferenc főrendezővel, hogy miközben a színliáz öröklött és folytonos kötelezettségeit vállalja, Az ember tragédiáját, a Bánk bánt, Shakespeare műveit felújítja és műsoron tartja, hozzákezdünk mulasztásaink pótlásához is. Ke­ rült, hogy a XX. századi magyar drámairodalom oly an kiválóságai nem szerepeltek a Nemzetiben, mint Lengyel Menyhért, Hunyadi Sándor, Heltai Jenő, Székely János, s egyetemes huszadik századi szerzők sorában pedig R. Hollandtól és 77/. Wildertől Becketten át Gombrowiczig hosszú a repertoár. Kérdésére tehát azt válaszolhatom, minthogy a Nemzeti Színház a szellemi, művészi erők összefogó intézménye óhajt lenni, hosszú évekre körvonalazódtak tennivalóink. Ter­ mészetesen a bartóki és Németh Lászlói értelemben kelet-közép-európai létünkből adódó program kialakításába is kezdtünk. így mutattuk be a kiváló szerb író, Kovaceviő A profi című darabját, A. Wajda rendezésében a krakkói színház s e történelmi, földrajzi, szellemi táj nagy korszakát is idézve ősbemutatóként állítottuk színre Wispiansky Menyegzőjét. Most pedig a horvát irodalom klasszikusának, Krleiának Agónia című darabjára készü­ lünk. S az említett törekvések jegyében nemcsak a határon kívüli magyar színházakkal, hanem más népek (a román, szerb, horvátit, szlovák) Nemzeti Színházaival is folyamatos és * Az interjú 1996-ban készült - a szerk. 203 �Gvenes Erzsébet Szent Péter varázslata jó kapcsolatot alakítottunk ki. S persze, nem feledkeztünk meg a legfontosabbról , a Nem­ zeti Színház feladata az új magyar művek életrehívása. Marosvásárhelytől Budapesten át Amerikáig számos magyar szerző új, nekünk írott munkáját mutattuk be. S ebben az évben pedig elkezdjük az 1994-ben meghirdetett drámapályázat legjobb műveinek előadását. Sütő András Balkáni gerléjével:; majd, vélhetően, Hubay Miklós Nizsinszkije következik. S az ünnepi alkalmak szellemi feladatokat is jelentenek. Olyanképpen például, hogy Bella István-Rossa László és Novák Ferenc elkészítette A Csodaszar\>as című szertartásjátékot, tisztelegvén a millcccntcnárium előtt. Sarkadi Imre Oszlopos Simeonját, a szerző 75. szüle­ tésnapjára is emlékezve, felújítjuk a Magyar Dráma Napján, s előtte Spiró György ünnepi gondolatai hangzanak cl. Láthatja tehát mennyi szempontot kell figyelembe venni egy repertoár összeállításánál. S annyi másról nem is beszéltem, hiszen gondolni kell a művészekre; milyen szerepek következhetnek Béres Ilona, Sinkovits Imre, Agárdy Gábor művészi életében, s a munkát szinte követelő tehetséges fiataloknak, Varga Máriának, Őze Áronnak, Tóth Sándornak, Végh Péternek - és a többieknek. Hogyan fé r meg ezek között egy Mikszáth-darab? A.L.: Az imént említett, Páskándi Gézával folytatott dramaturgiai vizsgálódásaink so­ rán derült ki, hogy Mikszáth Kálmán is hiányzik a Nemzeti repertoárjából. Természetesen őt nem mint drámaírót hiányoltuk, hanem az ő szellemiségét; azt a bölcs ironikus szemléle­ tet, amellyel magyari voltunkat írta meg prózai munkájában. A Nemzeti Színház nem darabok és előadások összességét jelenti számunkra. A román irodalomban megtalálhatjuk Mikszáth kortársát, azt a szenvedélyes közéleti ihletettségű írót, aki színpadi szerzőként vált klasszikussá, neve - L. Caragiale. S ez a szarkasztikus, szatirikus hang magyar színpadon sajnos nem született meg a múlt század végén, a század elején. Mikszáth Kálmán azt írja: a magyar szereti keresni az igazságot, de nem szereti megtalálni. Úgy vélem, hogy Mikszáth Kálmán olyan szerző, aki emberi és igazságkercső igényünkben, az igazság feltárásában nagy vezetőnk, bármennyire is fájdalmas és keserves végeredményre jut is sok esetben. Az igazságkercső Mikszáth Kálmánra tehát nagy szükségünk van a Nemzeti Színház­ ban, s ennek első igazolásaként vettük elő A Noszty fiú esete Tóth Marival című darabjának Karinthy Ferenc és Benedek András által dramatizált változatát, mely az ötvenes évek elején született. 1992 nyarán mutattuk be, s az utolsó előadást 1996-ban tartottuk. Mint a két évszámból is láthatja, nagy sikersorozatot ért meg. Természetesen, némely, a korból áttetsző politikai fordulatától megtisztítottuk az egyébként sikeres adaptációt. Ami pedig a Szent Péter esernyőjét és a jubileumot illeti: nem az ünnepre tekintettünk, hanem az író-géniuszra. 1995 tavaszán úgy érzékeltük, hogy a Noszty utolsó évadjához érkezik; sürgetően merül fel bennünk, hogy új Mikszáth előadást készítünk elő. Több, már színpadi sikereket megért műve felmerült. De tán a lehetetlen kísértése bátorított bennünket arra, hogy egyik legnépszerűbb, színpadon eddig sikert nem aratott művét próbáljuk meg életre kelteni. 204 �Gvenes Erzsébet Szent Péter varázslata S ahogy most kérdésen töprengek: azért még valamit, talán túlzottan személyes érvet is említhetek. Atyai mivoltomban olykor felháborodottan néztem, hogy Borbála lányom mi­ lyen kényszeredetten veszi kezébe a kötelező olvasmányokat. Az ember persze a maga fensőbbségi tudatában szeret felejteni. Én is például; hogy egykori iskolásként, a feladott Hamletét csak félig elolvasván, magyar óra előtt a vécében féltérden állva körmöltem va­ lamiféle dolgozatot a drámáról. Majd Gábor Miklós alakítása nyomán emelkedett életen át kísérő nagy és lenyűgöző művé. Látván lányom nyűglődését a Szent Péter esernyője fölött, amit még a Matúra kiadványa sem enyhített, tréfásan megkérdeztem tőle; színházban szívesen megnéznéd? Igen - vágta rá azonnal. S hogy e kérdés kicsi elméjében forgolódha­ tott, talán az sejteti, hogy mikor tovább fűztem: és ki játszhatná a Wibra Gyurit, azonnal rávágta: Rékasi Károly. Hogy aztán Rékasi Károlyra osztottuk a szerepet, az persze Iglódi István főrendező, Beke Sándor rendező és Szakonyi Károly közös óhajtása volt, s nem a direktor-atya döntése. A színház "nagy" kérdései és az esendő személyes mindennapok, láthatja, mily titokzatos áramkörökben találkoznak, gyöngítik vagy éppen erősítik fel egymást. Ami bizonyos: nem az évforduló ébresztett elsősorban, hanem ennél több: Mikszáth Kálmán eleven jclcnidejűsége nem hagy bennünket nyugton. Közismert Mikszáth húzódozása Tháliától, s főként pedig a színpadi adaptációktól 1907-es Almán ach-elöszav óban így zsörtölődik a szinmügy ártókra: "A méhek előtt nyitva a világ. Mért kérdeznék, hogy melyik virág kié? Hiszen szíjatok f e l amit a rétek, az erdők és a kertek virágaiból lehet, de ne gyüjtsetek a mézes bödönökböl: Mert azzal nem lesz több méz a háztartásban, csak több sonkoly ." ( M.K. Ars poeticája Bp. 1960., 179.o.) Ön szerint miért ez a keserű hang, s mekkora ilyen riasztó nyilatkozatok után az adaptáló merészsége? A. L.: Azt hiszem, nem a keserűség mondatja az imént idézett szavakat, mely egy kis metaforikus befejezését adja A regényírók és színműírók című írásának. S ebben egy ponto­ san végiggondolt és igaz megállapítás olvasható arról, hogy "A civilizált városi embernek immár életszükségletei közé tartozik reggel az új krágli, este egy új színdarab." Vagyis egy polgárosodó-fogyasztói világ igényeit érzékeli Mikszáth. S minthogy még számát tekintve vékony a színházba járó közönség, sok új bemutató szükséges. Ennyi darab pedig nem születik. Mese pedig kell, tehát a színműíró "regényt vagy novellát átcsinál színdarabnak" írja Mikszáth a Maga által is idézett cikkében. De ez a vélekedés nem az élete vége felé közeledő író melankóliája, s keserves hiányérzete, hogy színházi sikereket nem élhetett meg. Évtizedekkel korábban is hasonlóan vélekedett. Gondoljon csak A drámaírók hazája című "csevegésé"-re! Milyen ironikusan szól a "sikerült darabok" értékéről; aztán Szana Tamás otthonát idézi fel, amelyben "két karos­ székhez tornyosodik a népszínházi száz aranyos pályázat eredményének harmadrésze". S aztán: Pulszky Ferenc is drámát írt!... A Maga által idézett írás 1907-ben keletkezett, A drámaírók hazája a Pesti Hírlap 1881 december 4-i számában jelent meg! 205 �Gyenes Erzsébet Szent Péter varázslata Amit kcrdcscbcn fölvet, színházi ember számára rendkívül izgalmas, s talán beszélgeté­ sünk legfontosabb kérdése. Ha jól értem, így szól: Mikszáth Kálmán miért nem kellett a magyar színházi életnek? Intézményesítve pedig: a Nemzeti Színháznak? Alapos, filológiai tanulmányt igényel, hogy részletesen feltárjuk és tisztázzuk a kérdést, most azért engedjen meg egy-két gondolatfutamot. A jelzett 1881-es évből egy másik cikket is olvassunk el. Címe: Paulay-bankett, mely tudósításnak tekintendő. November 23-án jelent meg a Pesti Hírlapban abból az alkalom­ ból, hogy a király rendjelet adományozott a Nemzeti Színház drámai igazgatójának. Mint Bisztray Gyulától tudjuk, a teljes társulat, írók, kollégák, tisztelők ünnepelték a Hungária dísztermében. Mikszáth tudósítóként jelent meg. Még a bankett befejezése előtt visszasictctt a szerkesztőségbe, mert lapzárta volt. Tárgyilagos és tényszerű felsorolás, ahogyan a részt­ vevőket, a francia nyelvű étlapot, s a beszédeket ismerteti - de egyben gyilkos és kérlelhe­ tetlen ünneprontás is. Ilyen mozdulat például ”A pecsenyénél fölkelt Podmaniczky báró és poharát emelte a királyi családra". S ez így folytatódik Gyulai Pál, Győry Vilmos Szász Károly és a többiek tósztjának leírásával. Azt - a Paulay-bankett mellett - más írások is igazolják, hogy a kitüntetéseket nem becsülte Mikszáth, még az általa oly nagyon tisztelt Jókai Mór díját sem szenvedhette. De az ünnepi tudósítás mögött többet is érzünk: Mikszáth röhögött is magában e kotornusos és magasztos gyülekezeten. Kívülről nézte a bankettező társaságot, mely előbb "Vin de Neszmély"-t fogyasztott. Paulay ezt az évadot (1881-82? Bessenyei György A filo ­ zófus és Szentjóbi Szabó László Mátyás királyával kezdte; műsora, Kisfaludyval, Scribebel, Racine-nal (igaz Gombos Imrével és Balázs Sándorral is) folytatódott. Nem sokkal az ünnepség előtt október 28-án a magyar színműirodalom egyik klasszikus művének ősbemu­ tatóját Csiky Gergely Cifra-nyomoruságának ősbemutatóját tartották. Képzeljük cl a pillanatot: ott ül az ünnepi asztalnál a szerző Csiky Gergely is, a drámai tagozat vezetője pedig a kitüntetett. Mikszáthnak szava sincs a Nemzeti munkájáról, ám a tudósítás második mondatában arra emlékeztet Paulayval kapcsolatban: "a Ferenc Józsefrcnddel való kitüntetéséről már ismételten volt alkalmunk megemlékezni." Mikszáthból egyetlen elismerő szó vagy tény nem futotta Paulayra. Könnyű lett volna Paulay kegyét keresnie (ha nem ekkor, később, amikor Paulay főigazgató /1884-99/, Csiky Gergely pedig művészi titkárként a Nemzeti nagy korszakát jelenti), de sorozatban mutat­ tak be azonnal kimúló magyar szerzőket és műveket is. S épp az 1881-ben A tót atyafiakat és Jó palócokat közreadó író nemigen mutatta azt a barátságosságot, amely Paulayt is együttműködésre bátorította volna. A színháznak, a színháziaknak persze erőszakosabbnak kellett volna lenni. De Paulay halála után, amikor igazán megszülettek a nagy Mikszáthművek, regények, igazi formátumok nem dolgoztak a színháznál. Nem mutatkozott alkal­ mas színházi ember, aki a Két választás Magyarországon az Új Zrínyiász vagy a Különös házasság szerzőjét a Nemzeti drámaírójává is hívta, erőszakolta(?) volna. S ez már a Millcneum-kori Nemzeti időszakát, a korszerűség kérdését is jelzi: ma már nevükben sem ismerős szerzők Bosnvák Zoltán, Újvári Béla, Bérezik Árpád jelentették az új magyar drámát - Mikszáth Kálmán világa talán túl soknak mutatkozott volna egy idilli magyarságot inkább láttató színházban. 206 �Szent Péter varázslata Gvenes Erzsébet Önök számára már adott volt egy aránylag széles körű Mikszáth-adaptációs reperto­ ár: színdarabok, néma- és hangosfilm-feldolgozások, hangjátékok. Milyen tapasztalato­ kat vonhattak le ezekből? A.L.: Amint Harsányt Zsolt Aastfy-dramatizációját ma már túl szelídnek éreztük, a Szent Péter ... esetében is úgy véltük, a Martos Ferenc-fclc variációval nincs mit kezde­ nünk. (Érdekességként: a színház, az egykori Magyar Színház, ahol most a Nemzeti Színház játszik, állandó prózai színházként Beöthy László vezetésével, épp a Szent Péter esernyőjével kezdte meg működését 1907 őszén. Ez az a nevezetes előadás, amelyet Mik­ száth nem nézett meg.) Úgy véltük: Szakonyi Károly színpadi ismerete, írói érzékenysége a legalkalmasabb arra, hogy Mikszáth Kálmán regényéből elkészítsen egy korszerű színpadi játékot. Semmiféle megkötéssel nem éltünk, Szakonyi Károlyra bíztuk a megvalósítást; ő néhányszor konzultált Beké Sándor rendezővel, s aztán 1995 szeptemberében átadta a da­ rabot a színháznak, majd hozzákezdtünk a bemutató előkészületeihez. Szent Péter esernyője (Nemzeti Színház) 207 �Szent Péter varázslata Gyenes Erzsébet Az adaptálási problémáknál maradva - az írói életmű mely epikus darabjait tartja a leginkább dramatizálhatott ak, s miért? A.L.: Talán helyettem válaszolnak azok a tények, amelyek az eddigi dramatizációkra emlékeztetnek. Az elmúlt évtizedekben a Különös házasság, a Beszterce ostroma, a Körtvélyesi csíny színpadra került, s nem is oly régen Szentmihályi Szabó Péter az Új Zrínyiász adaptációját készítette el Victor Máté zenéjére. Színházi tapasztalattal azt mond­ hatom, hogy minden irodalmi anyagból születhet sikeres és bukott előadás is. A láttatás, a megelcvcnítés formája és ereje döntő: Mikszáth epikus-mesés természetét hogyan tudjuk színpadi képekké - színházi gondolattá tranformálni. Választásuk végül a Szent Péter esernyőjére esett. Legtöbbünk gyermekként olvasta először a regényt Bája, derűje, ami miatt annyiszor újraolvassuk. Elegendő-e a mesék örök joga a XX. század végén egy színpadra állításhoz, vagy van valami speciális­ aktuális oka is a választásnak? A.L.: Az előbbiekből következik, hogy a szereplők sorsa, a történet erkölcsi-emberi su­ gárzása, érvényessége meggyőző színpadi érvényességben kell, hogy megmutatkozzon. Jelen esetben az évezred végén, Trianon és két világháború keserves összeom lottságának tapasztalatával a lelkűnkben a Szent Péter esernyője talán azt a közös édeni só­ várgásunkat nyitja meg, amikor még remények éltek tennünk egy magyar és emberi élet megteremtésének esélyéről. Mert Bartók még a békés hodákiak körében gyűjthette népdalait, akiknek felbérelt és lerészegített unokái megcsonkították Sütő Andrást. Bartók Béla Pozsonyban élő édesanyjának a Széplak u. 53. helyett Bratislava/Shöndorfcr-ulica/cisho 53/ Tschccho-Slovakie címre kellett postáznia leveleit. (Az első Rcgcnsburgból, 1920 február 26-án címzett lapon az országcímet Bartók háromszor aláhúzta, s útjáról a beszámolót Duna medence polgára - a cenzor m eg­ nyugtatására - szlovákul írta - nyílt lapon.) Talán nem távolodtam el kérdésének lényegétől: tragikus veszteségeink emberiesség-utáni óhajtásunk kultikus erővel mű­ ködik bennünk - közösségi méretekben. Mert ma ott tartunk, hogy a Duna medence és a huszadik század hőse Gavrilo Princip... A Nemzeti Színház lapjában, a Szín-Világ-ban kapott helyet a Mikszáth Kálmán Tár­ saság időszaki közlönyének legutóbbi szánta. A Társasági Lapok "rendkívüli kiadásá­ ban" a PIM igazgatója, Praznovszky Mihály e darabról szólva hangsúlyozza, hogy Mik­ száth esetében a legfontosabb tényező adaptáláskor: a kicsoda. Ön szerint ez mennyiben igaz, s ennek megfelelően mennyire döntötte el a darab si­ kerét egy "Kicsoda", Szakonyi Károly felkérése? AL.: Értem a kérdését. Több, divatos alapítványokkal folyamatosan díjazott alkotó is bizo­ nyára vállalta volna, hogy Mikszáth művét kifordítsa. Főként úgy, hogy idióta magyarok kameváloznak, s vélhetően egy néma-játékban igen korszerű színpadi ötlet született volna arra nézve, 208 �Szent Péter varázslata Gyenes Erzsébet hogy az eltűnt Vcronkát a mezon megerőszakolják. S egymásra találásuk erkölcsi silányítását jól szolgálhatta volna például, ha Wibra Gyurit Sztolarik János közjegyző csábította volna el... De ne folytassuk c modernségnek nevezett agyszülcményekct, melyek oly jól ismertek színpadról cs képernyőről. Mert ez a sekélyes másságos ízléstcrror befedte életünket. És törpésít, és megsemmisít szellemi-emberi mivoltunkban. Szakonyi Károly szem élye színházunknak biztosíték volt arra nézve, hogy alázattal s nagy írói érzékenységgel Mikszáth Kálmán világát idézi fel. Hősei emberi nagyság­ ban és esendőségben, költészettel áthatva jelennek meg. Valójában a regény árnyala­ tai, tehát maga az élet bomlik ki. Szeretet hatja át Szakonyi Károly dramatizálását s ez vezette a társulatot is, amikor a mű bemutatójára készült, s ez talán sugárzik az elő­ adásból, amelyet a közönség is mcgércz. Szakonyi Károly szövegkönyve "nem titkolja el" a gondolatokat . Milyen eszmei alaptétel(ek)re épül fe l a színre vitt darab? A.L.: Egyetlen tételre alapozott Szakonyi Károly: arra törekedett, hogy a mű teljes vilá­ ga nyíljon ki az előadásban. Ha egy vagy több, ám ideológiai (eszmei) szempont vezeti ambícióját, akkor szűkül és tételessé válik az adaptáció. Nem így cselekedett, hanem Mik­ száth színes világát és mesemondó kedélyét őrizte meg. Furcsa fogadtatása volt annak idején a regénynek . Páratlan külföldi siker, tizenhá­ rom nyelvre fordítás csak az /. Világháborúig, Roosevelt elnök tisztelgő kézfogása - egy­ felől. Szakmai érdektelenség, naivság vádja másfelől... A L.: A regény fogantatásával kapcsolatban írta Mikszáth: "Sokat mulattam a jámbor emberek puritán természetű ágaskodásain". Voltaképp az ágaskodások folyama zajlik előttünk, miközben egy szerelmi történetet is elbeszél, mulattatván bennünket, olvasókat. Szakonyi átirata gondosan ügyel a hogyan-ra, vágyás Mikszáth nyelvezetére . Márpe­ dig e m ii esetében a beszédmód döntő fontosságú . Nagy Péter egyik "újraolv ásásakor" fogalm azott úgy, hogy ez a regény az "első tudatos esztétikai élvezet" hordozója, "amikor észrevettük, hogy nemcsak a mesét élvezzük, hanem azt is, hogy'an mondják el nekünk . "Anekdotázva, szellemesen, közvetlenül. Hogy is van ez a hogyan a Szakonyidarabban? Hogyan tudMikszáth-nyelven szólni a dráma? A.L.: Igen, Mikszáth nyelvének megőrzése is Szakonyi hűségét igazolja. Mindenekelőtt azzal teszi, hogy a narrátor, Sinkovits Imre jóvoltából is, az előadás élteti a mese, a táj, az élet ízeit. Az előadásokon nagyokat nyel a közönség és a beszéd végén felcsattan a taps, amikor például Sinkovits az étkezés fogásait és ínyes-élménycit részletezi. De ami ennél is fontosabb: most, amikor a szlovákiai magyarság nyelvmegmaradási küzdelmét vívja a szlovák nacionalista megsemmisítő politika ellen, már az is sorsjelentéssé emelkedik, amikor elhangzik: Bábaszék. 209 �Szent Péter varázslata Gyenes Erzsébet Mert ma egy-egy magyar nyelvű helységnév tábláért is a Duna-medencében visszhang küzdelmet kell folytatni. Itt tartunk ma, amikor alapszerződési komédiákat kell játszani a nagyhatalmak rossz lclkiismercténck megnyugtatása végett. Szakonyi a vígjátéki attitűdöt nyomatékosttja azzal, hogy egyrészt kiaknázza a re­ gényben is adott helyzetkomikus lehetőségeket (p i a napsütéses temetésen is az esernyő­ vel kell állni a papnak), másrészt pedig nyelvi- és jellemkomikummá form ál egyszerű párbeszédeket ismétlődő mondatok beiktatásával (PL Bélyi János spéttel mondott "de minek" -jei a nyitó jelenetben). Ön hogyan határozná meg a színlapon megadott műfajt, a "színpadi játékot"? Mi­ lyen színészi-előadói, s milyen nézői-befogadói elvárásokkal kell számolni egy ilyen mű­ fajú darab műsorra tűzésekor? A.L.: Szakonyi Károly nehéz feladat elé állította a társulatot, hiszen egymás után peregnek a jelenetek. A Nosztyban például mód volt az építkezésre, a színészek formálhatták a szere­ pet; itt villanásnyi jelenetben kell sorsot megmutatni. Izgalmas ezt összehasonlítani a kuliszszák mögött is. Amikor a Noszty ment esténként, az éppen színen nem lévő szereplők jó­ kedvűen beszélgettek a társalgóban. Most hihetetlen koncentrációban, gyorsöltözések, fe­ szült várakozások, szerepváltások lázában dolgoznak; s ez a tempó és sűrítettség is az elő­ adás erejét szolgálja. Puha Péter: Mikszáth (Balassagyarmat) 210 �Szent Péter varázslata Gyenes Erzsébet Az oknyomozó és villanásokból építkező dramaturgia a nézőt is jobban dolgoztatja. Jobban kell figyelnie, rakosgatnia kell a mozaikokat, hogy a történet kiteljesedjen és összeálljon. Műfaji meghatározásra irányuló kérdésére pedig azt válaszolhatom: színpadi játék a Szent Péter esernyője. Játék a színésznek és játék a nézőnek is, s e közös kedélyben születik meg Mikszáth Kálmán világa és története. Az az írói varázslat, melyről Szabó Zoltán írt a Cifra nyomorúságban : "...Az, hogy valamiből lehet öröm és lehet tragédia és nem az emberen múlik, hogy melyik lesz belőle. Mert nem csodák nélkül való ez a vidék... A lényeg egészen másutt van, mint ahol keresni szokták; mint héjban a mag, úgy rejtőzik a « csacska éne­ kekben », a táj hangulataiban és az emberek életében." 211 �Szent Péter varázslata Gyenes Erzsébet Mikszáth, a Palócember megírta a Felvidék regényeit. A színpadi átirat is őrzi a felvidékiség élményét, részben szűkítve a teret (ahogy Mravucsán, Bábaszék polgármes­ tere mondja a darabban, itt ökör van ló helyett, ,fitt nem lehet parádézni, galoppozni, ficánkolni, hányni-vetni a fejét, ez komoly vidék” ) másrészt pedig tágítva, azzal a hely­ megjelöléssel, hogy ”a hegyiek között". Mennyiben felvidékies és mennyiben egyetemes a színpadi játék közege a megtalált rendező személye és a zenei átkötések megkomponálására felkért együttes által? Ami a sajátos és egyetemes emberi mivoltunk természetet illeti, talán érdemes felidézni Roosewclt elnök lclkcsültségét a regény iránt. S az már az időnek soha vissza nem térő édeni állapota, hogy egy amerikai elnök közép- és kelet-európai országokról még nem titkosszolgálati és külügycscinck jelentéséből tájékozódik, hanem a népek lelkét, vagyis irodalmát akarja megismerni. A Tolsztojt és Gogolt, Sienkiewiczet és Mikszáth Kálmán műveit becsülő Rooscvclt a "Zólyom-mcgyci alakok" rajzán mulatott leginkább. Feltételez­ hetjük tehát, hogy a "bábaszéki intelligencia" bármennyire is provinciális; emberi kicsiny­ ségük más kontinens olvasóját is derűre hangolta. Igaz, némi filológiai pontatlanságot is felfedezhetünk Mikszáth 1907-cs beszámolójában, amikor az amerikai elnökkel való talál­ kozását felidézi. Mert a bábaszéki vacsora leírásában az erdész Wladin alakja az igazi mulatság tárgya, melyből az elnök "a tanító rajzát nem bírja felejteni" - írja Mikszáth, igaz, hogy olyan részleteket idézett, "hogy azokra már magam sem emlékeztem". De ne áltassuk magunkat, ennek a színpadi játéknak a mitológiája azért a Duna-mcdencébcn él igazán. Igen, a rendező személye, Beké Sándor is kötődik a Felvidékhez, szülők-, lét- és művészi küzdelmeinek földje is ez a táj. S a jclcnidcjű megsemmisítő liadművclctck lényeként kellett értesülnie arról, hogy az általa 1969-ben alapított Kassai Thália Színház önállóságát megszüntették. 1996 nyarán hasonló sorsra jutott a Beké Sándor állal korábban igazgatott Révkomá­ romi Jókai Színház is. Beké Sándor hívta a Ghymcs Együttest, hogy a darab almoszféráját-ízcit zenével erősítsék. Növelve Mikszáth világának és a színpadi játék kultikus erejét. Ebben a törek­ vésben talán az a mikszáthi gondolat is működött, miszerint "a legszebb gondolatok, me­ lyek a közmondásokban és a népdalokban vannak lerakva, nem a nagy emberek alkotásai, hanem az együgyű sokaságból nőttek ki." A sok Ancsura, Bohuska, a mladi pan megszólítás, no meg a "szlávok kedvenc fá já ­ nak" emlegetése arra ébreszti a nézőt, hogy ezek a Mikszáth-hősök bizony már nem "a jó palócok", hanem inkább a "tótli atyafiak". Megdöbbentő a szembesülés, még ha mindig tudtuk is... az Ön számára mit jelen t a darab "szío vákolása "? A.L.: Épp így hiteles a játék, hogy a "csillámló Bjcla Voda" folyik Glogova határán. Száz év múltán, hogy ily hisztérikus központi-állami gyűlölet fényében világlik ki Mikszáth világának hitele és ereje. Hogy hegyek, folyók, völgyek és városok és emberek, magyar és szlovák nevek természetes otlhoniassággal keverednek. 212 �Gyenes Erzsébet Szent Péter varázslata A szín lap szerint a darab olyan időkben játszódik, amikor még magyar, tót és zsidó békességben megfért egymással. Már Mikszáth idejében is polemikusnak számított, hogy müvében egy kisváros saját zsidót vásárol magának... M i Münczék szerepe a darabban? A.L.: Erre Mikszáth Kálmán vallomásával válaszolhatok: a bábaszéki zsidó históriáját úgy akarta megírni, hogy "mindenki felmelegedjek". Úgy velem, Szakonyi Károly átülteté­ sét is ez vezette, s Varga Marika és Végh Péter esténkénti tapsos alakítása azt igazolja, hogy a közösség szcrctctc kíséri Münczék sorsát. Minden adaptálásánál gondot okozott, hogy a regénynek csak a második felében tűnnek fe l a tényleges főszereplők, IVibra Gyuri és Bélyi Veronka. Hogy'an oldja f e l ezt a problémát a szövegkönyv, s hogyan a rendezői koncepció? Milyen szcenikai megoldáso­ kat alkalmaz Be ke Sándor rendezése? A.L.: Már Ilié dl Frigyes utalt a Szent Péter esernyőjének a detektív-regény elemeit felidéző írói megoldásaira, s a darab is a nyomozás dramaturgiai játékszabálya szerint bomlik ki. így* a Vcronka-s/ál már az első jelenetben feltűnik: a lakodalom elől megszökött. Mi történt, hová lett Veronka, nem csctt-c baja? - s ezt felfejtendö indul a történet. Szakonyi Károly megoldása így mindjárt feszültséget teremt az előadásban és a nézőben, s bár az első rész jobbára Wibra Gyuri és az esernyő sorsát kíséri nyomon, de végig olt lebeg fölötte a "'Vcronka-ügy". Fontos szerepet kap a darabban az énekszó, a népi éneklés. Mintha az archaikus népi imádságok forrásvidékén járnánk, mikor tanúi vagyunk a Szent Esernyő Congregatio kórusformáció előadásának. Kritika ez, vagy' puszta játékötlet? A.L.: Amint arra utaltam már, a dal, a zene, a színpadi játék rituális hangulatát van hi­ vatva erősíteni. Az áhítat az élet része - esendő mosolyra-fakasztó mivoltában is. Gondol­ jon A mi kis városunkéra, milyen lelkesen s odaadóan énekelnek az emberek, s egy részeges kántor hadonászik előttünk. Praznovszky Mihály remek kis Mikszáth aforizma gyűjtemé­ nyében olvassuk: "...inkább akármi más szeretek lenni, csak nevetséges ember nem." Az embert átitatja az áhítat, ám ő benne él egy' szituációban, amely nevetséges, s így akarata ellenére a hely­ zetben, a helyzettel mosolyt vált ki. Az énekes ünnepséget komolyan szervezik, ám maga a "szentté" avatás kicsinyíti a szituációt és mosoly ogtatja meg a nézőt. A darab egyik "kiszólásának” tartom a Bélyi Jánossal készített "riportot”. Mi a véleménye erről? * A.L.: Igen, a nyüzsgő, érzéketlen, a szenzációért loholó üres fejű zsurnaliszta faggatózá­ sának különösen mai időszerűséget ad a gyűlölettől és hecckampány okkal felfűtött köz- és médiaélct, amelyben élni kény szerülünk. 213 �Gyenes Erzsébet Szent Péter varázslata Kiszólást említve elérkeztünk az előadás egyik kuriózumához, ahhoz a csodához, hogy Mikszáth jelenik meg színpadon, ö meséi Sinkovits Imre a Szín-Világban, a bemutatóról nyilatkozva elárulja a külső hasonlóság trükkjeit, de én úgy gondolom, nem is ez a lényeg... M itol lesz igazán mikszáthi a figura? A.L.: Közelről figyelhettem: Sinkovits Imre mennyit küzdött Mikszáth, vagyis a meselő figu­ rájával. Színészi játékának zseniális szituáció-crzékenyscgcvel itt nem élhetett, komédiás kedvét sem működtetheti. De az ő kivételes művészete abban áll, hogy felismerte: itt a fegyelem, a sze­ rep lényegét jelenti. Elő-előbukkan, kommentálja az eseményeket, de "színeket" nem teremthet. Páratlan nyelvi-, bcszédkullúrája itt megliatározóan működik, s az előadás vivőerejét jelenti, ahogy an Béres Ilona egy rádióműsorban oly szépen beszélt Sinkovits Imre Mikszáthjáról. Tapin­ tatos belépés, egy szemöldökráncolás, egy finom gesztus, mosoly, tűnődés, a nézőkre való kacsin­ tás, olykor a játék menetébe szólva - Sinkovits így emeli főszereppé a figurát. Milyen lehetőségeket, s milyen kihívásokat adott az egyes szereplőknek a Mikszáth darab? (Gondolok itt a Veronka-figura primadonna-attitűdjére, a "bonviván" YVibra Gyurira s többen játszottak kettős szerepet is...) A.L.: Ha a szerelmesek egymáséi lesznek, akkor "primadonna-bonviván" attitűd merül fel a nézőben, ha tragikus a vég, akkor a Rómeó és Júlia-tipológia tűnik elő az elemzőben. A művészet két arché-változata. S hogy többen játszanak kettős, sőt hármas szerepet? Azt akartuk, hogy mindenki kedv­ vel vegyen részt az előadásban. A darabban sok az epizód. Ha valaki a második felvonás elején jelenik meg, irigyii azt, aki az elsőben végzett és szentségei, hogy miért kell az elő­ adás végét megvárni. Aki az első felvonás elején van, az irigyii azt, akinek elég nyolc­ ra bejönni - sose lehet eléggé a színész kedvére tenni - a színház örök tapasztalata ez. Úgy véltük, több s különböző feladat erősíti a színészek játékkedvét és senki nem tekinti szívességnek, hogy egy epizódot alakít az előadásban. Elgondolásunk bevált, így sok kitűnő alakítás emeli az előadás értékét: Végh Péter, aki Szent Péter, Müncz Jónás és Mó­ ricz, és Grcgorics Pál szerepét is alakítja, Béres Ilona alakítását pedig Wibra Anna lírai, szép pillanatai után frenetikus ncvctéshullám és taps kíséri, ahogyan Wladin nevű férjét idomítja. Nagy komikai bravúr Béres Ilonáé - s megvallom féltünk és bizonytalankodtunk; mer­ jük-e ráosztani a szerepet? Nagy művészi teljesítmény, ahogyan Ilona karaktert vált és a vacsora-jelenet főszereplőjévé emelkedik. Szakonyi Károly jó l ismert írói módszere (alkalmazza p i a Honkongi parókában, az Adáshibában is), hogy ügyelők, színpadi munkások is szerepet kapnak a darabban. Va­ gyis főszerepet kap a színház "nem-valóság” - természete. Szeretném, ha végül összefoglalná, miért jelen t többletet, hogy ezúttal Mikszáth az, aki még az ügyelőnek is dirigál. Mintha a mi fejünk fö lé is odatartaná valaki jóságosán a piros esernyőt... 214 �Szent Péter varázslata Gyenes Erzsébet A. L.: Olyan szépen megfogalmazta, ezután mit is lehetne összefoglalni? Erre az eser­ nyőre bizony szükségünk van. Vérzivataros időket élünk, hogy Mikszáth Kálmán késői, klasszikus utódjának, Örkény István Pistijének sorsára is utaljak: "Nagy dolog az, mikor az egész nemzet reménykedik, vár valamit” - mondja Mikszáth. S bizony várakozunk. Csecsemő létünkben jövőbe vetett reménységgel várakozunk. Viharos szélben ömlik az cső, és várakozunk. És nincs fölöttünk a piros esernyő... Köszönöm a beszélgetést. Szent Péter esernyője (Nemzeti Színház) 215 �Hegedűs Erzsébet Mikszáth, a nagy palóc "Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval, sem koszorúkkal, úgy mint azzal, ha öt müveiben megismerik: ez a legnagyobb jutalma." (Mikszáth Kálmán) Az idei evet Mikszáth Kálmán születé­ sének 150. évfordulója alkalmából a jeles író évének nyilvánította az Országos Mik­ száth Emlékbizottság. De vajon mennyire ismeri a ma embere Mikszáthot? Ma már tudjuk, hogy a korabeli irodalomtörténet évtizedeken át hamis, torzító képet festett róla: kedélyes, baráti vacsorákon nagyokat evő-ivó, anekdotázó, pöfékelő és csipkelőd­ ve mókázó írónak mutatta be, aki minden­ nél többre becsüli jól szclclő szivarját, és munka helyett szívesebben lustálkodik. Ám ha valaki végiglapozza műveit, akaratlanul is arra gondol: mennyi megfigyelés, gyűjtö­ getés, alakítgatás, mekkora képzelőerő, akarat és munkahév eredménye ez az élet­ mű. Egyértelmű mindenki számára, hogy a közéleti külsőségekből kialakított vonások egyáltalán nem jellemzik a magyar való­ ságábrázoló próza mesterének benső életét és egyéniségét. Azt is tudjuk, hogy nemcsak a hírlapírás szerez népszerűséget nevének, hanem kortársairól, a "tisztelt ház"-ról készült karcolataiban kifejlődött valóságlá­ tása is. Élete utolsó évtizedében valóságáb­ rázolása élesen bíráló jelleget ölt, már nem szelíden fricskázó humorral, hanem maró gúnnyal állítja pellengérre a sötétség konok küzdelmét a világosság ellen. Évtizedeken át a kormánypárt képviselője volt, jól ismer­ te tehát a politika kiskirályait. Könyveit elolvasták, de komoly mondanivalója felett még akkor is clsiklottak, amikor műveiben kiélezte a társadalmi összeütközéseket. De vajon kellőképpen bccsüljük-c ma Mikszáth emlékét, írói munkásságát? Az kétségtelen tény, hogy a szűkebb pátria, Nógrád megye ragaszkodik hozzá, amelyet jól bizonyít az is, hogy Magyarországon az idei évig a pásztói kéttannyclvű gimnázium az egyetlen, amely Mikszáth nevét viseli, pedig Pásztónak alig van kötődése az író­ 216 �Mikszáth, a nagy palóc Hegedűs Erzsébet hoz. Egyáltalán szükség van-e arra, hogy egy-egy évet valamelyik író, költő, zene­ szerző évének nyilvánítsunk? Hogyan fo­ gadják a ma emberei regényeit, novelláit, karcolalait, milyen képet alakítanak ki a nagy palócról? - Véleményem szerint az a szomorú realitás, hogy a könyv - így Mikszáth Kál­ mán - olvasótábora is folyamatosan szűkülőbcn van - mondja Majdan Béla balas­ sagyarmati várostörténész. - Az olvasás időt, türelmet, odafigyelést igényel. Az idő, a türelem és az odafigyelés azonban éppen jelenkorunk rohamosan fogyó értékei közé tartoznak. Egyik oldalról a modern kom­ munikáció gyors és diadalittas térnyerése, másikról a tömegek emberi létükért folyta­ tott harca morzsolja föl a könyvolvasók táborát. Egy-egy ilyen esztendő, mint az idei Mikszáth-év, visszacsempészhet va­ lamit a klasszikus kommunikáció - így a könyvolvasás presztízséből. Túl ezen, mos­ tanában gyakran eszembe jutott közéletünk harsogó agresszivitását látva, hogy vajon hová tűntek a szellemes és igényes társada­ lomkritikák? Úgy gondolom, Mikszáth Kálmán ezen a területen is olyat alkotott, amely példaértékű, és újraolvasása erőt adhat a mai közélet "túlélésére". Mind emellett annak a reménynek a jegyében telik számomra ez az év, hogy talán mégis csak újra eljön a magyarság szellemes és termékeny véleménycseréinek ideje, és növekszik azoknak a tábora, akik újra szí­ vesen olvassák a "nagy palóc" emberformá­ ló történeteit. - Mint könyvtárosnak, az a hitvallásom, hogy az évfordulók ne egyszeri alkalmak legyenek, hanem egy folyamatba ágyazott tevékenység - mondja Gerhát Gyuláné, a Teleki László Városi Könyvtár vezetője. Egy könyvtár számára a megemlékezés legkitüntetőbb formája az lehet, hogy még szélesebb körben, még alaposabban megis­ mertesse Mikszáth korát és műveit. Már tavaly októberben meghirdettük középisko­ lások és felső tagozatos diákok számára a Mikszáth olvasónapló pályázatot, amely kétfordulós volt. A fogadtatás rendkívül jónak bizonyult: bár a kiírás elsősorban a középiskolásoknak szólt, az általános iskolások körében is nagy érdeklődésre talált. Pásztón már évtizedek óta hagyományosan megrendezik minden évben az író születésnapján, január 16-án a Mikszáth napokat. Ennek szinte meghatá­ rozott protokollja van, amelybe nagyszerűen beillesztették az idén a záró vetélkedőt. A kiküldött ötven olvasónaplóból harmincki­ lenc kitöltve, feldolgozva érkezett vissza. Az olvasónapló pályázatok a könyvtár pre­ ferált eszközei: szükséges a kitöltéshez, hogy a gyerek bemenjen a könyvtárba, a megjelölt - vagy meg sem jelölt - iroda­ lomból böngésszen, olyan dolgokra is rá kell bukkannia, amelyet az iskolai tananya­ gok révén nem ismerhet meg. Egy ilyen pályázat összeállítása, elkészítése egyaránt komoly feladatot jelent a kiíró és a pályázó számára is. - Miks/áthnak középiskolában is van egy bizonyos tananyaga - folytatta a könyvtár vezetője. De a könyvtár mindig is arra töre­ kedett, hogy a kötelező tananyagon túl is adjon ismereteket, ezt tükrözi a pályázati anyag is: nem a kötelező irodalomból állí­ tottuk össze a feladatokat. - Mint magánember, hogyan vélekedik Mikszáthról? 217 - Én akkor jártam gimnáziumba, ami­ kor az felvette Mikszáth nevét. A magyart mindig nagyon szerettem, és nagyon jó tanáraim voltak. Tóth András tanár úr szinte egyetemi szintű órákat tartott, és nem �Hegedűs Erzsébet Mikszáth, a nagy palóc csak a tankönyvből tanultunk. Adyt cs Mikszáthot valami hihetetlen intenzitással plántálta belcnk, azóta is ebből építkezem. Annak idején is büszke voltam rá, hogy a "nagy palóc" a mi szülöttünk, kicsit talán családtagnak is tekintette az ember. Imá­ dom Mikszáthot: a humorát, a picit csipke­ lődő, joviális stílusát... nagyon szeretem. Sok kedvenc olvasmányom van művei kö­ zött, de az egyik legcsodálatosabb számom­ ra a Szent Péter esernyője. Ebben a művé­ ben minden olyan egyszerű módon jelenik meg. Talán ezért is van az, hogy nem a korszakos nagy regényei a kedvenceim. A figurák, az ügyvéd nagybácsijai... Nagyon sok régi nagybácsim van, akik ugyan nem akkor éltek, de valahogy ehhez a korhoz és körhöz társítom őket. Például édesanyám keresztapja egy mikszáthi figura lehetett volna... vagy a nagyapám, aki vízimolnár volt, és a saját erejéből teremtett gőzmal­ mot. Ráadásul tót is, mert felvidéki szárma­ zású, igaz, később magyarosította nevét. Most, hogy a Mikszáth rendezvényekre készülődve újra olvastam a Szent Péter esernyőjét, most tudatosult bennem is, hogy milyen sok hasonló figurát fedezhetek fel a saját családomban is. Nógrád megyében, de még az országban is a Pásztói Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola volt az első olyan intéz­ mény, amely 1959-ben felvette az író nevét. - Valóban, és ezt a tényt házi rendezvé­ nyünkön, január 16-án ki is emeltem kezdi Bottyán Zoltán, az intézmény igazga­ tója. - Ez vonatkozik a szellemi értékeinkre is: vannak a hűségnek olyan gesztusai, amelyek esetleg nem is tudatosak, de vala­ hogy úgy jelennek meg, hogy valakinek azt is fel kell vállalnia. Úgy nézett ki, hogy Mikszáth nem esett bele a nagy forradal­ márírók akkori értékrend szerinti rangsorá­ ba, és nem is lett divatos író. De hogy Nóg­ rád megyében Pásztó, ahová a legkevesebb kötődése volt, ezt felvállalta, az jelzésérté­ kű: talán az egész megye nevében vállalta fel. A hűségnek egy-egy ilyen pillanat elég. Ennek a labirintusnak persze voltak útvesztői is, de erről igazán azok tudnának beszélni, akik aktív részesei voltak akkoriban a történé­ seknek. Csak üdvözölni tudom azt a tényt, hogy 1996-ban Balassagyarmaton, ahová sokkal több szállal kötődött az író, egy új középiskola szintén Mikszáth nevét vette fel. Az iskolában jó értelemben vett Mikszáth-kultusz van jelen, a hagyományokat őrzik és ápolják. Egyrészt az iskolanap minden évben Mikszáth születésnapján van, amelyet évről évre megtartanak. Ebben az évben azonban ez másképpen alakult: mivel az országos nagy rendezvények máshol történnek, így az idén áprilisban lesz az intézmény rendezvénye. El kellett kerülni, hogy Balassagyarmattal rivalizáljanak eb­ ben a kérdésben. Nyilvánvaló, hogy annyi felesleges dolgon megy egyébként is a presztízs-csata, hogy az egyfajta "húzd meg, ereszd meg" Mikszáth jegyében végképpen az író tollára való lenne. A másik dolog, amit szintén nem árt szem előtt tartani, az, hogy az sem jó, ha egy Mikszáthról elneve­ zett intézményben a "vízcsapból is" Mik­ száth csepeg, hiszen az élet - vagy éppen a magyar irodalom - nem csak belőle áll. Az egész diákságnak nagy cselekvési lehetősé­ get adó fórumokról gondoskodik a tantestü­ let, mint például a szakági dolgozatok be­ mutatója, ahol a legjobb munkákat jutal­ mazzák, de kötődnek hozzá sportrendezvé­ nyek is. De említhetnénk akár az Utazás Palócországban című kiadványt is, amely­ ben Mikszáth palócföldre jellemző írásrészleteit gyűjtötték össze az iskola magyar fakultációban résztvevő diákjai Pintér Nándor 218 �Hegedűs Erzsébet Mikszáth, a nagy palóc középiskolai tanár koordinálásával, ennek második kiadása is folyamatban van. Rend­ szeresen olyan vendégek jönnek ezekre a rendezvényekre, akik emlékezetessé tudják tenni: a Mikszáth család tagjai, Bánffy György színművész, vagy éppenséggel Praznovszky Mihály , aki a tavalyi Mikszáth nap díszvendége volt. Az író könyvei az iskola könyvtárában elkülönített helyet kaptak, a Nógrád megyében Mikszáthról megjelent publikációkkal együtt. A gyűjte­ mény alapja Mikszáth összes műveinek század eleji díszkiadása, amelyet a gimná­ zium földrajztanára, dr. Katona Sándor ajándékozott az intézménynek. - Kevésbé van jó véleményein a "kine­ vezett" évekről, legyen az bármelyik író, zene­ szerző vagy éppen a tolerancia éve, de lehetne még tovább sorolni - folytatja Bottyán Zoltán. - Szerintem elsősorban propagandisztikus célokat szolgál. Úgy gondolom, ezzel nem­ igen lehet erősíteni azoknak az értékeknek a jelentőségét, amelyekre hivatkoznak. Az évfordulóknak más a szerepük, azok való­ ban a hagyományok ápolásának körébe tartoznak. A hagyományokról viszont vé­ leményem szerint ma többet beszélünk, mint ápoljuk őket. Az évfordulók részei a halandó életnek, hozzá tartoznak. Az, hogy egy évfordulót olyan fontosnak tartunk, hogy arról az egész nemzet megemlékezik, az a nemzeti hagyományok része. Ilyen értelemben nagyon aktuális dolog, hogy Mikszáth is bekerüljön ebbe az egész nem­ zet által megünnepelt tradícióba. Mikszáth olyan értéket jelent, amire méltán hívják fel az egész ország figyelmét. Mikszáth eléggé ironikusan és önironikusan viszonyult az ő akkori évfordulójá­ hoz, írói jubileumához. Érződik minden sorából, hogy pontosan tudta: mennyire fontos ez a dolog, és hogy mit jelent igazá­ 219 ból. Nem is annyira az ünneplés, hanem a tettek a fontosak, amelyek a kultusz részé­ hez tartoznak. Elgondolkodhatunk azon, hogy ebből a szempontból jelent-e valamit mondjuk egy Mikszáth műveltségi vetélke­ dő... vagy hogy egy iskola valóban úgy gondolkodik-e az iskoláról, mint ahogyan Mikszáth is gondolkodott? Hiszen nem véletlen, hogy a nagy palócot nem választot­ ták névadóul az iskolák: Mikszáth miatt az iskolának szembe kell néznie önmagával. - Szembe kell néznie azzal, hogy való­ ban iskola-e - tűnődik tovább a gimnázium igazgatója. -Néhány zsenihez hasonlóan Mikszáth is megbukott az iskolában, és nem biztos, hogy azok az értékek, az az oktatási rendszer jó, amelyikben ezek az emberek - mondjuk Einsteinig bezárólag, és persze a maiak is - nem tudnak megélni, hanem kibuknak. El lehet tűnődni azon is, hogy nem József Attilának van-e igaza akkor, amikor csúfolódva mondja: nem középiskolás fokon taní-tani... Engedjük-e, hogy az életnek az a nehéz, de szelíd böl­ csessége, amely például Mikszáthnál van, és feloldó humora jelen legyen a mi mun­ kánkban is, és így a gyerekek életre való felkészítésében is, vagy pedig az iskola megmarad annak a bürokratikus intéz­ ménynek, amilyen a régi porosz rendszer­ ben is volt. Persze ez a negyvenéves, szo­ cialistának mondott porosz iskolában ugyanígy megvolt. Egyáltalán a művészetet adja-e oda, az irodalmat adja-e oda az isko­ la, vagy pedig a felvételi teszteknek a pont­ számait kell tudni a gyerekeknek... Mikszáthot azért tartom fontos írónak, mert lényeges emberi magatartást képvisel. Nem is értek egyet Adyval, amikor azt mondja: a lcgirodalmibb író. Szerintem a legemberibb író... Hogy mindez megjelenik-e majd az ünneplés­ ben, ebben én egy kicsit szkeptikus vagyok... �Hegedűs Erzsébet Mikszáth, a nagy palóc - Hogy ez az év Mikszáth éve?! Úgy ér­ zem, az ország is egy kicsit jobban odafi­ gyel Mikszáthra - gondolkodik hangosan Bálintné Hübner Judit, a gimnázium ma­ gyartanára. - Arról persze lehet beszélni, hogy meddig segíti elő azt, hogy újból megteremtsük magunkban Mikszáthot. Én a tavalyi évben a rendezvények szervezésé­ nél találtam olyan "előírást", amit nemcsak feleslegesnek, de nevetségesnek is ítéltem. Gondolok itt például olyanra, hogy minél több ünnepség megtartása, vagy minél több kiadvány kiadása... ennek már kicsit rossz szájíze van. Még szerencse, hogy kevés ilyen volt, mert többségében értékes elői­ rányzatokat kaptunk. Mindenesetre úgy érzem, hogy most egy kicsit arra az íróra figyel az ország, aki a mi iskolánk nevét is adta. Nagyon vigyázunk arra, hogy az ün­ neplés ne csak formalitás legyen. Egy hét, amit ki tudunk tölteni tartalommal, az kell. Sokat gondolkoztam arról, hogy nekem mit jelent Mikszáth... Azt hiszem, hogy minket, felnőtteket a politikus Mikszáth fog meg leginkább. Annyira távolságtartóan tudta saját századvégének a politikáját ábrázolni, hogy ezt irigylésre méltónak találom. Leg­ többen nem vagyunk bölcsek, amit ma­ gunkban is hiányolunk, az a távolságtartás, ahogy Mikszáth megítélte a korabeli ese­ ményeket, a saját korát. Mikszáth még ma is nagyon olvasott író, és ezt figyelmeztetőnek tartja a tanárnő. Azt jelenti ugyanis, hogy a mai írók nincsenek az első tíz író között. Ha száz évvel ezelőtt is azt olvasták az olvasók, amit ma, az nem jó jel. Viszont a közéletben élő emberek számára a politikus Mikszáth ma is nagyon aktuális. - Az órákon még mindig a nagy novellái­ val, a zárt paraszti világgal foglalkozunk folytatja Bálintné. - De már ott is van bizonyos fokú módosulás a közéleti témák irányába. - Hogyan fogadják Mikszáthot a mai di­ ákok, mennyire tudják megérteni müveit? - A diákok részéről a befogadói maga­ tartás nagyon megoszlik. Eleve érdekes a helyzet, mert más olvasóközönség a postaforgalmi, más az általános gimnáziumi és más a francia tagozat. Tehát iskolánkban három különböző befogadói csoport van. Úgy érzem, Mikszáth meséién egyszerű, tiszta, keserű vagy idilli paraszti tárgyú "gyöngyszemeit" a postaforgalmi tagozat olvasóközönsége - a legkevésbé iskolázott réteg fogadja a legszívesebben. A francia tagozat tanulói - persze ők egy évvel idő­ sebbek is - szeretik Mikszáthot, de mintha a gyerekkoruk olvasmányaihoz tartozna. Ők már "túllépnék" Mikszáthot, már nyitottabbak a modern irodalomra. - Sokan vannak azon a véleményen, hogy Mikszáth müvei ma is aktuálisak: megtalálhatjuk a müveiben ábrázolt szá­ zadvéget ebben a századvégben is. Mik­ száth megítélésében is megoszlik az olva­ sóközönség: vannak, akik nem értik, miért kellett 150 évnek eltelnie ahhoz, hogy rájöj­ jünk: van nekünk egy Mikszátliunk is... - Erre még nem is gondoltam, de tény­ leg érdekes: 50 éve volt a 100. évforduló, amely mégis csak egy "kerekebb" évforduló. Akkor valószínűleg az a korszak messze elutasította magától ezt a dzsentri világot, vagy azt a századvéget. Más, egy velejéig hamis korszaknak tartották, ami persze nem igaz. Úri világnak tartották, úri gaz­ emberekkel, svihákokkal, ami természetesen nem minősíthette az írót. A korabeli irodalmi lapokban bizonyára benne lehetett... A mai fiatalok közül kevesen olvassák akár Mikszáthot, akár más írók műveit. Egy-egy ilyen ünnepségsorozat talán arra is jó, hogy felkeltse jónéhány diák érdeklődé­ sét, aki veszi magának a fáradságot, és 220 �Mikszáth, a nagy palóc Hegedűs Erzsébet clzarándokol a könyvtárba. Viszont az is igaz - meg ha szomorú tény is hogy manapság nem sikk könyvtárba járni. Úgy tűnik, mintha negatív irányba értékelődtek volna át bizonyos dolgok - és sajnos nem kivétel ebből az olvasás, a könyvtár sem. - Én szeretek olvasni - mondja Megyes Katalin negyedikes gimnazista. - Szeretem Mikszáth műveit is, azt hiszem, már csak az iskolából adódóan is. Nekem mindig olyan ebben az épületben, ahol a portréja is van, mintha letekintene ránk... mintha ott lenne köztünk. Novelláiban is úgy érzem, szemléli a népet, és rálát az egészre. Igaz, hogy velük él, de nem bennük. A népiességc az, ami engem megfog. Lehet, hogy azért, mert én is egy kis faluból, Farmosról származom, de a közvetlensége, ahogy kedvesen mesél - szeretem az egyszerűsé­ gét. Azt is jónak tartom, hogy ez az év Mikszáth éve. Mi benne élünk mindig, de országos szinten - mondjuk egy Kölcsey gimnázium esetében legalább ilyenkor foglalkoznak Mikszáthtal is. Eleinte úgy voltam vele, hogy megragadtam a kötelező olvasmányoknál. De később eljutottam arra szintre, hogy túllépjek ezen. Engem jobbára a novellái érdekelnek, vagy regényeinek televíziós feldolgozása. - A Mikszáth év kapcsán nagyon sok rendezvény, v e té lk ed ő k iro d a lm i estek, könyvkiállitás lesz- Ha időd engedi, szíve­ sen részt veszel rajta , vagy inkább nyűg­ nek tekintenéd? - Nem tekinteném nyűgnek, persze függ a körülményektől, a hangulattól, vagy ép­ pen a témától is. Például a Mikszáth héten, ami az iskola szervezésében lesz, felkere­ kedik az iskola. Azt nem tudom elképzelni, hogy kétszázegynéhány diák egyszerre elmegy megnézni a szülőfaluját vagy va­ lamilyen emlékhelyet róla. Más lenne, ha 221 csak egy páran mennének, így szerintem nem lesz meg hozzá a hangulat... - A baráti körben szóba kerül Mikszáth valamelyik - éppen valaki által elolvasott műve? - Kollégista lévén meg szoktuk beszél­ ni, ha valaki valamilyen könyvet olvas, ami felkeltette érdeklődését. Ha vitába nem is torkollik, de mindenkinek megvan az állás­ pontja, aztán esetleg összegezzük. - Az ilyen "ünnepi évek" értéke attól függ, hogy mit takar - vélekedik Frisch Oszkár, Nógrád Megye Közgyűlésének alelnöke. - Ha tesznek is érte valamit például nagyon olcsón kiadják Mikszáth összes művét, akkor sokat ér, ha viszont csak beszélnek róla, akkor semmit. Pedig Mikszáth sajátos nyelvezete csodálatos: gyönyörű szépen beszélte a magyar nyelvet. A sors fintora, hogy most olyan "nagy em­ berek" tartanak beszédeket, akik talán semmit nem olvastak tőle. Szomorúnak tartom, hogy az olvasás élménye a mai kor emberének már nem szükséglet. Visszafej­ lődik az absztráló képesség, és semmi sincs, ami a képzelőerő alkalmazására serkentene bárkit. Valahogy eltolódott az arány vul­ gáris, primitív történetek felé, amely véle­ ményem szerint egyfajta erkölcsi válságot is okoz. A könyv más: a nyelv kifejezőkészsé­ ge, az élet azon oldala, amit a tévé soha nem tud visszaadni. - Szereti Mikszáthot? - Személyes rangsorolásomban Mik­ száth toronymagasan az első mindegyik író előtt. Az összes eddig megjelent műve megtalálható díszkölésben a könyvespol­ comon. Mindegyiket szeretem, de talán a felvidéki világot bemutató, a vidéki élet csendes humorát idéző műveit olvasom a legszívesebben. De parlamenti karcolatai is a kedvenceim közé tartoznak. Ha valaki jól �Hegedűs Erzsébet Mikszáth, a nagy palóc figyel, nyilvánvaló, hogy ugyanaz a színvo­ nal-romlás mutatkozik ma is, de így van ez az elet más területein is. Szinte minden primi­ tívebb, csúnyább, rosszabb lett. Nem tudom, ha ma élne Mikszáth, vajon mit ima? Hasonlóképpen vélekednek az ünnepi rendezvényekről Bátonytcrcnyén is. Bár egyetlen intézmény sem viseli Mikszáth nevét, az oktatásnál nagy figyelmet szentel­ nek Nógrád megye szülöttének. Az Erkel Ferenc Általános Iskolába a magyar tanárnőre várva néhány gyerektől megkérdeztem, tudják-e, ki volt Mikszáth Kálmán. - Hogyne tudnám - válaszolt önérzete­ sen az egyik szőke kislány. - Bár még nem tanultunk róla, olvastam A néhai bárányt, meg a tévében is szoktam nézni A fekete várost. Majd ha nagyobb leszek, több min­ dent is el szeretnék olvasni, amit ő írt, mert anyukám azt mondta, most még sok mindent nem értenék - hadarja egyszuszra, és már szalad is tovább a folyosón. Közben megérke­ zik Hámoriné Babcsány Ágnes, az iskola magyartanára és eg>bcn megbízott igazgatója is. - A magam részéről ünnepi év-párti va­ gyok - jelenti ki határozottan. - Fontosnak tartom, hogy a jelesebb évfordulókat ki­ emelten kezeljük. Nagyobb a közvélemény odafigyelése is, ezt pedig fontosnak tartom. Úgyis olyan háttér-helyzetben van a kultú­ ra, az olvasás, az irodalom - bár ebben szerepet játszik a könyvek mcgvásárolhatósága is. Például arra is kíváncsi lennék, hogy az ünnepi év alkalmából mcgjclcnnik-c Mikszálh-sorozat... A gyerekeknek hetedik­ ben tanítjuk Mikszálhot és műveit. Mindig felhívom a diákok figyelmét: halódóban a palóc tájszólás, a nyelvjárás, a tájszavak ismeretlenek számukra. Élményt jelent, amikor Mikszáth műveiben felfedezünk olyan kifejezéseket, tájszavakat, amit csak palócfóldön használnak. 222 De nézhetnénk például parlamenti karcolatait is, a párttorzsalkodások, a sógorság-komaság kérdése akár ma is időszerű lehetne. Sokak szerint egy-egy író "fontosságára" úgy is rá szoktak kérdezni: érettségi tétel volt-e? Ott volt, mindannyian tanultunk a nagy "triászról": Mikszáth, Móricz, Jókai. Hogy megfelelő helyen bccsülték-e meg, vagy milyen kör az, amelyik megfelelően tudta méltányolni, vagy éppen méltatni, ez a kérdés. Az utóbbi húsz­ harminc évben sokat segített rajta is a film. - Szeretek hinni abban, hogy a film ha­ tására leemelik a polcról a könyvet is gondolkodik el a tanárnő. - Ebben én derű­ látó vagyok. Bár a középiskolák visszajelzé­ séből, szakmai összejöveteleken szerzett információkból az tűnik ki, hogy nem iga­ zán olvassák Mikszálhot. A gyerekek haj­ lamosak arra, hogy azt higgyék, Mikszáth egyenlő a néhai báránnyal, mert hetedikben azt dolgoztuk fel. Én azt szoktam tenni, hogy amikor például Mikszáth életrajzot kezdünk el tanulni, akkor gyűjtőmunkaként kiadom, hogy gyűjtsenek össze legalább tíz nagy regényeimet. Annak utána kell járni, és így elkerülhető, hogy a szerzőt azzal az cgy-két művel azonosítsák, amely a tan­ könyvben található. De a mai gyerekek sajnos nem birkóznak meg a terjedelmesebb munkákkal, nagyon elenyésző közöttük a regényolvasók száma. Ebben a folyamatban sajnos óhatatlanul áldozatul esik Mikszáth is. - Van-e kedvenc Mikszáth müve? - A Noszty fiú esete Tóth Marival. Va­ lahol ott érzem azt a mélységes mély em­ berismeretét, azt a jellemábrázolást, a kor­ nak azt a fajta ismeretét, hogy ő a dzsentrit nem teljes egészében ítélte el, hiszen az ő családja is valahol itt tartotta magát szá­ mon. Viszont ahogy emberileg ítéletet tud mondani: nem megsemmisíteni valakit az �Hegedűs Erzsébet Mikszáth, a nagy palóc ítéletével, de nagyon mértéktartóan, ugyan­ akkor nagyon szigorúan megtenni - az emberismeret az, ami engem ebben a regé­ nyében lenyűgöz. De szeretem a Különös házasságot is, elbeszéléseit is, ezek különö­ sen pihentetők számomra. Bátonytercnyén az Ady Endre Művelő­ dési Központban működik a felnőtt és gyermekkönyvtár. A könyvtáros hasonló tapasztalatokról számolhat be a gyerekek - de akár a felnőttek olvasási szokásait illetően. - A gyerekek csak akkor jönnek a könyvtárba, amikor különleges évfordulók jegyében különböző "kiírt" dolgok vannak mondja Nagybakos Istvánné könyvtáros. Mindenben megpróbálunk segíteni, hogy idcszoktassuk a fiatalokat, így például most nagyon sok olyan anyagot gyűjtöttünk ki, ami kapcsolatos Mikszáthtal, illetve mun­ kásságával. Hogy az oktatásban van-c a hiba? Lehet, hogy túl sok a tananyag, és a gyerekeknek nagyon kevés idő jut az olva­ sásra. Sajnos azt kell mondanom, hogy például Mikszáth művei közül csak a köte­ lező olvasmányokat keresik. Szoktunk má­ solni különböző irodalmi anyagokból, mú­ zeumi évkönyvekből, hogy minél több in­ formációval tudjunk segíteni, és ezt igénybe is veszik. 223 Azzal senki sem vitatkozik, hogy a fiata­ lokat valahogyan irányítani kellene: leg­ alább a középiskolában valami pluszt adni. Kicsit talán elkeserítő is, hogy a felnőtt olvasók között is csak néhányan keresik a régi klasszikusokat. Az is lehetséges, hogy szerepe van ebben annak is, hogy az összes Mikszáth mű nem található meg a könyv­ tárban, talán ha újra kiadják, lehetne pótol­ ni. Csupa-csupa "ha", és persze a feltételes mód... De összefoglalóban annyit talán mégis elmondhatunk: a szülőföld nem lett hűtlen Mikszáthoz, aki utolsó éveiben egyre gyakrab­ ban vágyódott vissza a nógrádi dombok közé. A szülőföld elválaszthatatlan Mikszáthtól: erről vallanak művei, és ezért ragaszkodik hozzá Nógrád megye is. Ne restellje hát senki sem kimondani: szeretem Mikszáthot. Ne szégycllje senki bevallani: A jó palócok egyegy novellájában ráismert a Palócföld tájaira és alakjaira. Ha majd elmúlik ez az év, Mik­ száth éve, akkor is menjenek el a könyvtárba, vagy éppen emeljék le a könyvespolcról bár­ melyik munkáját. Mert ne felejtse el senki Móricz Zsigmond szavait: "Aki megkíván egy kis jó friss zamatos levegőt, csak üsse fel Mik­ száth Kálmán könyveit. Mindegy, melyiket, mindegy, akárhol..." �Holló Barnabás: Mikszáth 224 �B eké A lb ert A Mikszáth-kép változásai Minden író addig cl, amíg vitatkoznak róla. A szentté avatás, a bcbalzsainozás és mumifikálás, vagyis a klasszikusokat övező és kötelező libegő tiszteletadás: maga az örök halál. És demokrácia sincs ott. ahol a lcgnagyobbakról is ne lehetne a Icgcllcntétesebb nézeteket hangoztatni. Mikszáthot azonban nem kell ettől félteni, hiszen eleget vitatkoztak róla már eddig is, és bizonyára disputáim fognak róla a jövőben is. Hiszen ha csak az 1945 utáni róla ki­ alakult felfogásokat nézzük: 1952-ben Ki­ rály István harcos, meg nem alkuvó kritikai realistának mutatta be1, s Borta János pedig 1961-ben2 romantikus realistának láttatta, akinek azonban az írói szemléleté­ ben még több a romantika, mint a realiz­ mus. Király István könyve természetesen bűzlik a korától, és ma már senkinek eszébe sem jut, hogy a harcos, kritikai realista Mikszáthot komolyan vegye. Hiszen mai szemléletünk alapján a realizmus elé bigygyesztet, ámde az elmúlt évtizedekben köte­ lezően használt "kritikai" jelzőnek sem látjuk értelmét, mert esztétikai terminus technikusként elegendőnek tartjuk magát a "realizmus"-t is. Legfeljebb az Arany- 225 Gyulai-féle népnemzeti iskolával kapcso­ latban beszélünk még eszményítő realiz­ musról, és Mikszáthról szólva romantikus realizmusról. Ámde kritikai, vagy éppen­ séggel szocialista realizmusról ma már senki nem beszél. Ez utóbbinak egyébként soha nem is tudtuk az értelm ét... Mikszáth értékelése azonban nemcsak a "létező szocializmus" korában ment át lé­ nyeges változáson, hanem már a háború előtt is. Barta János Mikszáth-tanulmányát bírálva Rejtő István mutatott rá arra3, hogy 1910-ben, a Budapesti Szemlében Négyesy László még úgy jellemezte Mikszáthot, mint aki "egy félig kiábrándult idealista"4, és "világ-nézete nem rendszeres tanulmá­ nyokéból szűrődött le5', hanem "önművcltségi" eredőkre vezethető vissza, s ezért a világnézete "nem kedvezett annak, hogy az em-beriség és a kor nagy problémáival foglalkozzék."6 Rejtő István szerint "Ez a gondolatsor már az Új Zrínyiász, a Különös házasság, illetőleg a Noszty fiú szerzője ellen irályul és esztétikai-etikai formába önti a konzervatív körök kritikai fenntartásait."7 Kétségkívül igaz, hogy a konzervatív kritika Mikszáthot meglehetősen sok fenn­ �A Mikszáth-kép változásai Beke Albert tartással fogadta. Igen jellemző például, hogy Gyulai Pál, a dualizmus korának leg­ nagyobb kritikusa, akinek pedig Mikszáth a szeme előtt bontakozott ki cs vált már éle­ tében klasszikussá, jóformán szóra sem méltatta. Illetve egyetlenegy művéről, egy valóban kevésbé jelentősről, a Galamb a kalitkában-ró\ írt, s ezt alkalmasnak találta arra, hogy Mikszáthon amúgy általánosság­ ban elverje a port. A nagy palóc legjelentő­ sebb regényeit szóra sem méltatta, s évtize­ deken át úgy viselkedett, mintha Mikszáth nem is létezne. Miközben - e ez a legmeg­ lepőbb! - a legmelegebb szavakkal méltatta Pálfy Albert regényeit. Mikszáthról viszont ezt írta: "Úgy látszik, Mikszáthnak inkább sikerülnek a humoros életképek, könnyeden oda vetett vázlatok, adomás elbeszélések, mint a bonyolultabb beszélyek vagy épen regények. Mihelyt mélyebb lélektani fölada­ tát tűz maga elébe vagy társadalmi viszo­ nyainkat akarja rajzolni, győzi ugyan szó­ val, amennyiben íveken át elméskedik, de nincs elég tájékozottsága a viszonyok fölfo­ gásában, sem elég képzőimé, hogy érdekes cselekményt tudjon alkotni."8. S mindezt Gyulai 1893-ban írta, amikor Mikszáth mögött már egész sor nagy és jelentős re­ gény állt. Mikszáthot Gyulai léhának és "komoly­ ság nélküliének9 tartotta, s figyelmen kívül hagyta. Külön tanulmányban lehetne bon­ colni Gyulai ítéletének az okait, ámde ma­ gát a tényt semmiféle oknyomozás nem változtatná meg. S Gyulai nem állt egyedül a véleményével, hiszen 1928-ban, amikor a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi közülésen emlékezett meg Mikszáthról, akkor Herczeg Ferenc, aki az Akadémiának igazgatósági és tiszteleti tagja volt, emlékbeszédében a következőket mondta: "Fata­ lizmusa időközönkint patópálossá lesz. 226 Midőn fölérkezett dicsőségének csúcsára, éppen csak annyit írt, amennyit a felesége, a kiadói és a jó barátok ravaszul ki tudtak belőle csikarni. ... Igaz ugyan, hogy Mik­ száth a pesszimista szemével nézte az ország jövőjét, de ő és vacsorázó elvbarátai sokkal bölcscbb emberek, semhogy a Holnap kedvéért megrontsák maguknak a Má-t, mikor a Má­ val együtt jár a fatálas sült, a tarokk és az Upmann szivar."10 A Hcrczeg Ferenc által megrajzolt Mikszáth-képet azonban nem mindenki tartotta hitelesnek. Zsigmond Ferenc például, a két háború közötti korszak egyik legtekintélye­ sebb irodalomtörténésze, 1927-ben hosszabb tanulmányban tett kísérletet egy igazabb Mikszáth-kép megrajzolására. Abból indult ki, hogy a "lelki alap a politikus és író Mikszáthban teljesen azonos"11 és ennek a nagy írónak a művészetét a romantika és a rea­ lizmus örökös súrlódásaiból s folytonos kiegyezéseiből magy arázta. Zsigmond Ferenc ugy an szó-szerint nem mondja ki, de Mikszáth cinizmusát - amelyről később Karácsony Sán-dor egész könyvet írt! - elemezve tu­ lajdonképpen arra utal, hogy a trianoni bukáshoz ez a fajta cinizmus is hozzájárult. A Mikszáth-kép következő nagy válto­ zása Schöpflin Aladárhoz a Nyugat vezető kritikusához fűződik, aki először 1910-ben egy hosszabb tanulmányban foglalkozott a nagy palóc művészetével12 , majd 1941-ben pedig egy egész könyvet szentelt ugyanen­ nek a témának. Schöpflin nézete szerint Mikszáthot csak úgy érthetjük meg igazán, ha mindenekelőtt a kiegyezés korának em­ berét és művészetét látjuk benne, és ha annak a kornak a társadalmi és politikai légkörébe ágyazva szemléljük: "Nem volt a maga életében a különvélemény embere, egy síkon állott kora életformáival. Vádol­ ták is, hogy bírálja az egykorú állapotokat, �A Mikszáth-kép változásai Beke Albert de hasznukat is veszi. Ez legfőképpen arra vonatkozott, hogy ő is csak kormánypárti képviselő volt, akinek a kormány adott mandátumot a fogarasi románok közt és hogy híve volt annak a kormánynak, amely az oly élesen bírált állapotokért felelős. Ez így is van, nem lehet tagadni. Nem volt a konzekvenciák radikális levonásának az embere. De ki volt az ebben a korban? A kor a viszonyokkal való megalkuvás, a savoir vivre kora volt, a hatvanhetes nagy kompromisszum a kisebb-nagyobb komp­ romisszumok egész rendszerét szülte az élet egész vonalán. ... Mikszáth esetében, mint sok más jó magyaréban nagy szerepet ját­ szottak a személyi szempontok is, a Tisza Kálmán és később Tisza István iránti szeret és a bizalom abban, hogy ez a két kiváló ember csak jót akar és az a meggyőződés, hogy mások még így sem tudnák a dolgokat intézni. Hozzájárultak a Mikszáthnál fontos szerepet játszó kényelmi szempontok is, a kedvére való jó társaság, mely a kormánypárti képviselők javából köréje gyűlt. De nem volt bólogató »mamcluk«, ha valami nem tetszett neki, megmondta a véleményét s írásain kívül Hcrczcg Ferenc emlékezései is tanúskodnak róla, hogyha jónak látta, ugyancsak odamondogatott a kormánynak is. Nem volt »frondcur« - ezt a szót sokszor használta karcolataiban - de a párfcgyclmen belül megőrizte függetlenségét. Nem volt kemény, hajlíthatatlan ember ... Sokkal szkeptikusabb volt, semhogy dogmákban tudjon hinni, sokkal idegenebb volt tőle minden elmélet, semhogy fanatikusa tudjon lenni elméleti programoknak, akár a politiká­ ban, akár más téren. Lényének alapvonása bizonyos józan gyakorlatiasság, amely azon­ ban sohasem lett száraz és színtelen."13 Schöpflin véleményével mereven ellen­ tétben áll Király István felfogása, amely 227 szerint Mikszáth világnézetét alapvetően a reformkor eszményei és a 48-49-es küzdel­ mek határozták meg, s ezért utasította el, legalábbis Király szerint, oly határozottan a kiegyezés korát. Király István tehát az ötve­ nes évek, pontosabban a Rákosi-korszak kommunista irodalompolitikai kívánalmának, sőt utasításának megfelelően Miktszáthból egy olyan harcos kritikai realista írót fara­ gott, aki a valóságban soha nem létezett. Ámde ez a hamisítás Királynak kifizetőnek bizonyult, hiszen a könyvére Kossuth-díjat kapott. De mivel átfogó Mikszáth monog­ ráfia azóta sem született, hanem csak rész­ lettanulmányok láttak napvilágot, ezért sokan még ma is Király könyvéhez fordulnak. Pedig Barta János alapos és meggyőző bírá­ latban mutatta ki Király koncepciójának a tarthatatlanságát, és az akadémiai irodalom­ történetben, az úgynevezett "spenót"-ban Kovács Kálmán is lényegében a Barta által kidolgozott úton halad. Mi a lényege a Király-féle koncepció­ nak? Ő Mikszáth írói fejlődését nagyjából a következő öt korszakra osztja: 1. Az író 1878 előtti korszakát, amely lényegében a pesti nyomor éveiből állt, iránykeresésnek nevezi, és úgy látja, hogy Mikszáth ekkor még nem találta meg a saját hangját, hanem csak Jókait utánozta, és ezért nem volt sikere sem. 2. önálló írói hangját Mikszáth 1878 után, de lóként a nyolcvanas évek elején találta meg, és azokon a művein, amelyeket ezekben az években írt, bizonyos naiv em­ beriesség húzódik végig. írói anyagát gye­ rekkorából és fiatalkori éveinek benyomása­ iból merítette, s kiegészítette ezeket a sze­ gedi élményeivel. Ekkori írásait bizonyos idilli romantika jellemzi, ámde úgy - s Király ebben nagy haladást lát! hogy közben le­ számol a magyar romantika hősiességével és �Beke Albert A Mikszáth-kép változásai 4. Mikszáth művészi kibontakozásának patctikusságával. Király megítélése szerint Mikszáth ekkori írásait, íoleg a Tót atyafiak következő szakaszát Király a realizmus meghódításának nevezi, s ebbe sorolja a és a Jó palócok elbeszéléseit, derű és opti­ kisregényeket és néhány nagyobb kompo­ mizmus lengi át, és ez nem tűnik el a ké­ zíciót. A Beszterce ostromá-bán (1895) a sőbbi írásaiból sem. Tehát ez jellemzi A lohinai fii A (1886), a Beszélő köntösA magyar úri Don Quijote ábrázolását látja, (1889), Az eladó birtok-ot, a Két koldus aki őszintén éli ugyan át a maga illúzióját, ámde meghibbanva. Király szerint ennek a diák-ot és a Szent Péter esernyöjéA. De ezt regénynek - amelybe a valóság csak két a romantikus, idillikus szemléletet Király szerelmes alakján át tör be - az a komoly István felfedezni véli még az olyan késői, mondanivalója, hogy Magyarországon még 1906-ban keletkezett műben is, mint A vén a XIX. század második felében is nagyon gazember. Ez tehát azt jelenti, hogy a rea­ sok feudális maradvány van. Király úgy lista és romantikus ábrázolás kettőssége találja, hogy ugyanez a téma jelentkezik, Mikszáthnak szinte majdnem az egész csak éppen más környezetben, a Gavallééletművén végig vonul. 3. Mikszáth író fejlődésének harmadikrok-ban is: vagyis az illúzió és a valóság korszakát Király István úgy nevezi, hogy különbsége. Csakhogy az illúzió itt már "útban a realizmus felé." Ennek a folya­ merő hazugság, hiszen maguk a szereplők is tudják, hogy az urizálásuk puszta öncsa­ matnak az elindulását a nyolcvanas évek lás. A rangos és fényűző esküvő megjátszáelejétől származtatja, s a döntő pontot 1887sa Mikszáth szemében szimbolikus jelentő­ ben jelöli meg, vagyis abban az évben, ségű: a dzsentrik önámításának a jelképe. amikor Mikszáth képviselő lett. Ezzel Király István értelmezésében Az új egyidejűleg egy új műfajt teremtett meg: Zrinyiász a nyomasztó, kicsinyes kor üres­ a karcolatot. Országgyűlési karcolatai ségét tükrözted: Zrínyi ugyanis a maga újdonságot jelentettek a magyar próza eszmei hősiességét is magával hozza, ámde fejlődésében, mert egyszerre jellem ezte a XIX. század ennek a hősi eszmeiségnek őket a felszínes kedélyesség és a maró sem talajt nem tud adni, sem új célokat nem szatíra. (A pénzügyminiszter reggelije) tud eléje tűzni, tehát éppen ezért elzüllik. A Király István nézete szerint Mikszáth regény végül is tragikomikus benyomást számára döntő lökést jelentett a parlament­ kelt bennünk, mert a hősiesség lcalacsonyíbe való bekerülése, amely ránézve meglehe­ tásának válunk szemtanúivá. tősen kiábrándító hatással járt, hiszen ekkor 5. Király koncepciója szerint Mikszáthdöbbent rá a hatalmon lévő osztályok szel­ ban a nagy realista a kilencszázas években lemi sivárságára. Király úgy látja, hogy bontakozik ki, s olyan művek bizonyítják Mikszáth ebben a korszakában azonban ezt, mint a Különös házasság 1900-ból, A már túlnőtt a karcolatnak, ennek a miniatűr Noszty fiú esete Tóth Marival 1908-ból, s műfajnak a keretein, és szélesebb keretek végül A fekete város 1910-ből. Ezekben a után keresgélt. A Katánghy-ciklus tulaj­ regényekben két közös alap van: az egyik, donképpen csak közbeeső állomás volt hogy mindegyik valamilyen reális magból számára, de alkalmasnak bizonyult arra, indul ki, a másik pedig, hogy a csclekhogy bemutassa benne a léha, élősdi ménybonyolításuk is egyforma. Tudniillik dzsentri képviselő típusát. 228 �Beke Albert A Mikszáth-kép változásai az író az alapötletből egy olyan bonyodalmat bontakoztat ki, amely családi jellegű ugyan, de mégis társadalmi erőket mozgat meg. Király Istvánnak ez a vázlatosan bemu­ tatott koncepciója tökéletesen kiszolgálta a Rákosi-korszak inűvészctpolitikáját, amely­ nek középpontjában a realizmus, illetve a kritikai, sőt a szocialista realizmus állt. Ezért erőszakolta Lukács György a közvé­ leményre az "örök ralizmus" hangoztatását, s ezért kellett még Jókaiban is a realista elemeket hajhászni, hogy belőle is egy afféle majdnem realista írót lehessen fa­ ragni. Holott a realizmus éppolyan stílusirányzat, mint a barokk vagy a romantika: nem kevesebb és nem több azoknál, nem értéktelenebb és nem értékesebb, mint más korok művészeti stílusa. Ha örök realizmus­ ról beszélünk, s realistának tartjuk már Homcrost is, akkor a szónak egyszerűen nincs értelme. Mert realista elemeket ugyan már Dantcban is találhatunk, de azért az Isteni színjáték-oi mégsem minősíthetjük realista műnek. A realizmusnak ugyanis, mint egy jel­ legzetes korstílusnak, megvannak a maga sajátos stílusjegyei és alkotói módszerei. Ebből a szempontból tehát, ha Mikszáth realizmusáról beszélünk, igen fontos annak a szemügyre vétele, hogy - és ezt Barta János hangoztatta először! - milyen volt élményi anyagának a jellege és forrása. Ezt a szempontot Király István fel sem vetette, éspedig nyílván azért nem, mert akkor olyan eredményre jutott volna, amely eleve megkérdőjelezi Mikszáth állítólagos kriti­ kai realizmusát. Az esztétikában meg szoktunk külön­ böztetni elsőrendű és másodrendű élményforrást. Az elsőn azt értjük, amit Móricz Zsigniond úgy fejezett ki, hogy "gyalogolni jó" - vagyis azt az élményi anyagot jelzi ez, 229 amelyet az író az életből a maga közvetlen tapasztalatában él át. A másodrendű él­ ményforrás pedig olyan élményt jelöl, amely már valamilyen irodalmi szűrőn ment át. Mikszáthnál ez az utóbbi a gyako­ ribb, de természetesen igen nagy mennyi­ ségben van közvetlen élményi anyagi is. Tudjuk, hogy igen jó megfigyelő volt: Feszty Arpádné például szinte külön rajon­ gással ír14 Mikszáth szeméről, mintegy azt igazolva és bizonyítva, hogy a nagy palóc mi mindent meglátott. Mikszáth közvetlen élményeinek legfőbb forrása saját gyerekko­ ra volt, amelyben aztán új forrást jelentett még Szeged. De később ez a kép is módo­ sul, hiszen a Tisztelt Ház-bán, a Club és folyosó- bán szinte mindenki hordta neki az anyagot - amely azonban már másodrendű élményforrás volt, és nem mutatta olyan közvetlenül a valóságot, mint az ifjúkor vagy Szeged. S itt kell szóba hoznunk Mikszáth anekdotizmusát is, amellyel kapcsolatban alapvető kérdésként merül fel: vajon előmozdította-c a magyar regény realista szemlé­ letét? S a következő kérdés: vajon igaz-e az, amit több irodalomtörténész hangoztat15, hogy Mikszáth nagyjában az anekdotára támaszkodott? Az anekdota kétélű fegyver: egyrészt van benne egy jó adag valóságfeltáró erő (népi látásmód, tipikus tartalom, sűrítés, olykor nemesi önbírálat is), másrészt vi­ szont az anekdota könnyen válik puszta felszínes szórakoztatássá. Ebben az esetben aprólékossá töredezik és mindenképpen a nagy kompozíció hiányát bizonyítja. De hozzátehetjük a mondottakhoz azt is, hogy az anekdota sokszor kitérés a valóság elől. Feszty Árpádné írja az említett könyvében, hogy a Jókai villában elköltött vacsorákon és tarokk partikon "sok komoly dologról lett �Beke Albert A Kiikszáth-kép változásai a szó, de mindennek Mikszáth anekdota lett a vége”. Tipikusan ilyen eset volt az is, amikor Mikszáthot a választói felelősségre vonták, hogy miért nem számol be nekik arról, mit intézett az érdekükben a parla­ mentben, és ekkor így vágta ki magát a fogarasiak előtt: "Ugyan hol hallották, hogy a patak visszajárjon a forráshoz?" Az anekdota legtöbbször kicsinyít, illú­ ziót rombol, babért tép, és a szobrot lehúz­ za a sárba. Gondoljunk például arra, aho­ gyan Mátyás király megjelenik Mikszáth műveiben. S ráadásul ismerünk vándor anekdotákat is: ez azt jelenti, hogy Mik­ száth képzeletébe ilyenkor idegen anyag ömlik bele, s ezzel teljesen, vagy majdnem teljesen a másodrendű forrás örvényébe kerül. Mikszáth ugyan tagadta, hogy ván­ dor ancktotákat használt volna fel, de a kutatók igenis kimutatták16 ezeknek a meglétét is. Az mindenképpen lény, hogy Mikszáth szűkebb élményanyagból dolgozott, mint a külföldi nagy realisták. Miután képviselő lett, attól fogva legföbb élményforrása a T. Ház, a klub, a folyosó, a szerkesztőségek és általában képviselőtársainak a pletykái. Ilyen forrásból készült a Beszterce ostroma, a Különös házasság , a Noszty fiú és meg­ számlálhatatlan sok elbeszélése. S itt vetődik fel az a kérdés is, hogy ki­ nek a tanítványa volt Mikszáth? Milyen irodalmi talajból vette az ösztönzéseket? A Saját ábrázatomról című művében azt írja, hogy legkedvesebb könyvei Aíacaulay, Carlyle és Dosztojevszkij (főként a Bűn és bűnhődés) művei váltok, no és mindenek­ előtt a magyar paraszt. Ez utóbbit azért kell nyomatékosan számon tartanunk, mert Mikszáth műveiben valóban mindig erősen ott van a naiv szemlélet. Tudjuk, hogy készülő műveit előbb ő is mindig élőszóval szerette elmondani, mint ahogy a falujabeli parasztok mcsélgctték a történeteiket. Isme­ retes, hogy a naiv szemléletben van valami báj, csöndes gyönyörködés egyszerű szépsé­ gekben, de ugyanakkor mindig van benne bizonyos primitívség is. S ez a naiv szemlé­ let mélyen be van gyökerezve Mikszáth látásába is. Nem véletlen, hogy műveiben nagy szerepe van például a babonának! Mikszáth a saját külföldi kortárs iroda­ lomból alig-alig ismert valamit. Tolsztojról csak éppen hogy tudomást szerzett, s Dosztojevszkijtől is csak a Bűn és bűnhődés-i olvasta, noha ennek a szerzője már 1881-ben meg is halt. Mikszáth korában nálunk Turgenyev imádat volt, s Gyulai realizmusról alkotott felfogása is Dickcnsen és Thackerayn alapult. Zolát és Balzacot az akkori magyar olvasók nem ismerték, lera­ gadtak Dickensnél, aki pedig a század vé­ gén már túlhaladott realizmust jelentett. Mikszáth realizmusa tehát egyáltalán nem járt egy-szinten az akkori nagy nyugati és orosz realistákkal, s ez már önmagában is alapos kételyt ébreszthet bennünk az ő állítólagos nagy realizmusa iránt. Persze hallani véljük a szokott mentegetőzését: "Dchát így is jó!" S milyen volt Mikszáth írói szemlélete? Nem egyszerű és nem egyoldalú, hanem inkább egy komplex folyamatnak kell lát­ nunk, amelyben benne van a meleg életsze­ rűség, a naiv életszemlélet és egy bizonyos naiv érzéklctcsség, valamiféle szenzualitás. Ezek együttvéve adnak műveiben bizonyos játékszerűséget: sokszor a parányit játékszerűen felnagyítja - gondoljunk a Különös házasság-ban a kis hajó motívumra, amely egyszerre naiv és játékos, s ráadásul újszerű is, mert szerelmi postaként szerepel. Aztán arra is van nála példa, méghozzá elég sok, amikor az eseményeket egy külső naiv 230 �Beke Albert A Mikszáth-kép változásai szemlélőn keresztül nézi. Emlékezhetünk itt arra, hogy a Különös házasság-ban Buttlcr és Piroska távozását teljesen Tóth uram szemével látja és az ő tónusában beszéli cl. Ambrus Zoltán a Szent Péter esernyő]é-ről írt bírálatában éppen ezt vetette Mikszáth szemére, mégpedig azért, mert szerinte ezt a századvégi modern olvasó már semmi­ képpen nem tudja elfogadni. Idővel aztán Mikszáth a naiv szemlélet­ nek hátat fordított, ámde anélkül, hogy teljesen szakítani tudott volna vele. Egyéni­ ségének másik alapeleme ugyanis a babo­ nák, hiedelmek és a kísérletek gyakori emlegetéséből táplálkozott, mégpedig azért, mert - erről ő maga vallott! - a gyermekko­ rában hallott mesékben is állandóan ezekről volt szó. S ezek köszönnek vissza a művei egyik-másikában is: gondoljunk a Kísértet Lublón-xa vagy A fekete fogat- ra. Persze ugyanekkor Mikszáth modern ember is, aki éppen ezért azonnal fel is lebbenti a leplet, és átváltozik racionális, szkeptikus lénnyé és megmagyarázza a babonát. Mert Mikszáthban nemcsak babonák és kísértetek iránti fogékonyság van, hanem egy nagyfo­ kú racionalizmus és kiábrándult csúfondáros illúzió rombolás is. Észre kell vennünk benne egy bizonyos relativizmust is: a min­ den mindegynek a kifejezése ez, amelyet mint már fentebb idéztünk - ő maga úgy fogalmazott meg, hogy "Dohát így is jó!" Alapjában véve kiábrándult ember, aki­ nek meggyőződése, hogy "A világ sokat változott, bár a karakterek bizonyos körül­ mények között mindig ugyanazok voltak." Ezekből az ellentétes tényezőkből olvad össze az a bizonyos mikszáthi humor, amelynek a lényege egyfajta közönyös kedé­ lyesség. Ez azért speciális humor, mert hiszen a humor általában ellentéteket old fel, míg nála viszont ennek a fő összetevője 231 a derű és a mosoly. Reviczkynél a humor lényege a szánalom és a puha érzelmcsség, Mikszáthnál pedig a kívülálló flegma fölé­ nyessége. Egyet kell értenünk Fábri Anná­ val, aki úgy látja, hogy "... élete utolsó éveiben kevés dolog tűnt föl becsesnek előtte. Azok az erkölcsi kategóriák, ame­ lyekhez mindvégig tartotta magát - mint például hűség, becsületesség, önérzet részben relativizálódtak a szemében, rész­ ben pedig nem bírtak különösebb értékkel, inkább az élet méltó éléséhez szükséges conditio sine qua nont jelentették számára. A politika egyre kevésbé vonzotta. Igazi és sóvárgott értékké a szemében az ifjúság lett. Mert mindezt összefoglalta magában, amit oly nagyon hiányolnia kellett. Lelki tiszta­ ság, nemes illúziók és eszmények, az ér­ zelmek üdesége és az őszinteség, testi egészség - mind-mind olyan jellemzői az ő szemében az ifjúságnak, amelyek sorra kikopnak az ember életéből, helyükre lép ugyan a tapasztalás, a bölcsesség, de velük együtt jön a rczignáció és fáradtság is s a veszteségek egyre növekvő és egyre nyo­ masztóbb tudata. A szeretet, amellyel az ifjúságra, ifjú hőseire tekint, talán nem is mindig az utána következő nemzedéknek szól, hanem a múltnak. Ajinak a régi, pesti és balassagyarmati fiatalembernek, aki fényes jövőről, meg nem alkuvásról, sikerekről ábrándozott. ... Nemcsak az ifjúság érzéki varázsa bájolta el, meglátta azt minden másban is. A természet is az érzékeire ha­ tott elsősorban. Színekre, hangokra, illatok­ ra egyaránt érzékeny, de mintha soha nem hagyná magát elragadtatni általuk, mintha nem ismerné a bódulatokat, csak a kelle­ messég szintjéig engedi magára hatni mindazt, ami gyönyörködteti, ami örömet okoz neki. Mindent az értelem átható crcjé- �Beke Albert A Mikszáth-kép változásai vei akar ellenőrizni és fegyelemmel ki­ egyensúlyozni."17 Mikszáthnál soha nem tudjuk eldönteni - ellentétben Arannyal! hogy mennyire fáj neki a valóság: lehet, hogy a pesti nyo­ morgó évek és a szegedi tartózkodás éppen ennek a humornak a kialakulását takarják cl, hiszen akkor még komolyabban vette a dolgokat és egyáltalán nem jellemezte sem a ílcgmatikusság, sem a fölényesség. Persze ennek a mikszáthi szemléletnek megvannak a maga igen erős korlátái is. Mert mi az ami ebbe a szemléletbe belefér? Mindenekelőtt a szatírának egy bizonyos foka. De ez nem az a juvcnalisi maró, tra­ gikus szatíra, mint amilyennek Király Ist­ ván látja - s ez az ő egyik nagy tévedése! hanem mindig egy enyhítő és tompító szatí­ ra. Mikszáth élctszcrctctéből következik, hogy nem tudja ostorozni a kis dolgokat, éspedig azért nem, mert nem hisz a nagy dolgokban sem. Igaza van Fábri Annának: "A szélsőségeket - szép és rút, gonosz és jó sem esztétikai, sem erkölcsi vonatkozásban nem vette figyelembe. Talán létezésükben sem nagyon hitt. A szépség mulandónak látszott a szemében, akkor is, ha legvirág­ zóbb pompájában állt előtte, a rút pedig mindig viselt magán valami megszépítő vonást, a gonoszság, akárcsak a jóság, né­ zőpont, szemlélet kérdése volt számára."18 Szereti a különcöket, mindenfajta élőben gyönyörködik és kcdvtclvc ábrázolja őket. Nincsenek gyűlölettel ábrázolt cmbcralakjai (Noszty Ferit sem gyűlöli igazán!), mert a nagy szenvedélyeket nem ismeri sem a szerétéiben, sem a gyűlöletben. (Karaktcrológiailag is piknikus volt, akitől minden­ féle nagy szenvedély távol állt.) Igaz, csipkelődni viszont tudott - de mégis csak belülről szatirizált. Képviselő társai közül sem azok sértődtek meg rá, akikről karcolatokat írt, hanem akiket fi­ gyelemre sem méltatott. Szemléletével eleve nem fért össze a tragikus és az emberi lélek mélyebb ábrázolása. Jellemző, hogy a kor­ társi igényesebb kritika szemére is vetett bizonyos felületességet. Péterfy Jenő a Beszélő köntös kapcsán nehezményezte ezt19, s Gyulai Pál hasonló véleményét pedig már korábban idéztük. Bizonyos komolyodás azonban ezen a téren is kimutatható az idősebb kori művei­ ben, ámde anélkül, hogy ugyanekkor a felszínes, zsánerszerű vonások is benne ne ragadtak volna. Hiszen Buttlcr leikébe például egyáltalán nem látunk bele, mert a lélckábrázolás helyett Mikszáth ebben az cselben is a naiv szemlélet kisegítő eszkö­ zéhez nyúl. A Király Istvántól sokat emlegetett "nagy szenvedélyek" sem fértek bele Mikszáth írói egyéniségébe, hiszen Buttlcrnck például minden oka meg lett volna arra, hogy gyűlöl­ je Pyrkcr érseket, ámde ennek nyoma nincs benne. Mikszáthtól a valóságot soha nem a lélckrajzon keresztül látjuk, hanem mindig az élményszerűségen, vagyis a konkrét benyomásokon tapasztaljuk. És fel kell vetnünk azt a nem henye kérdést is: mennyi eszmeiséget bír el Mik­ száth élctanyaga? Jókaival összevetve azt tapasztaljuk, hogy a nagy mesemondó csak részben dolgozott hasonló élctanyaggal, mert hiszen ő - bármennyire is meglepő ez nála, az ízig-vérig romantikus írónál mélyebbre hatolt az emberismeretben, mé­ lyebb szenvedélyeket ábrázolt, mint fiatalabb kortársa és csodálója, s a valóságot is mindig stilizálta. Mikszáth világa messzebbre esett az eszmeiségtől, mint a Jókaié, és Király István jóval mélyebb és több eszmeiséget magyaráz Mikszáth műveibe, mint amennyi azokban ténylegesen bennük van. Király telje­ sen másneműnek rajzolja Mikszáthnak az 232 �A Mikszáth-kép változásai Beke Albert egyéniséget is, mint amilyennek a műveiből kirajzolódik. Király szerint például az Új Zrínyiász központi mondanivalója abban jelölhető meg, hogy Zrínyi végül is hozzáaljasodik a környezetéhez. Ezzel szemben az igazság az, hogy Zrínyi nem az a fenséges alak, mint amilyennek Király festi, hanem mindjárt fellépésekor egy csomó emberi gyöngét hordoz magában. És az is figy elembe veendő, hogy a két kor összcliasonlításakor, vagy is Zríny i korának és a XIX. századnak az együtt szemlélése alkalmából igen sokszor Zrínyi húzza a rövidebbet, éspedig azért, mert túlságosan gy orsan aljasul le - mintha nem is olyan nagyon híj na neki az eszmény ekből való alászállás. Hiányzik a műből a szatírának az az egy­ oldalúsága, amely kizárólag csak a XIX. szá­ zadra kellene hogy vonatkozzon: ebben az eset­ ben ugyanis a fenséges, hősies Zrínyi átalaku­ lása az olvasóban felháborodást kellene. Még sokkal feltűnőbb ez a Király-féle hamisítási tendencia a Különös házasság tárgyalásánál. Szerinte ugyanis ez a mű az igazi hazafiéig halhatatlan regénye - holott a hazafiság csak egy egészen mellékes vonal benne. S nem állja meg a helyét az sem, amit Király az egyházzal kapcsolatban állít, hiszen a papokat bemutatva Mikszáth nem azt emeli ki, hogy ők valamiféle eszmét és ideológiát képviselnének, hanem úgy festi le őket, mint akik meg akarják tartani a megszerzett hatalmukat. És Buttlcr sem a felvilágosodásnak az a lovagja, amilyennek Király láttatja, hiszen a cselekmény során nem az derül ki, mintha a pereskedő felek között világnézeti ellentét volna, hanem pusztán csak hatalmi harc folyik közöltük, s ezt Pyrkcr érsek világosan és egyértelműen meg is fogalmazza. Említés történik ugyan a regényben az ultramontánokról, a jezsui­ tákról és bigott mágnás asszonyokról, de 233 csak krónikaszerűen vannak felsorolva, és a cselekménybe nincsenek bedolgozva. Az egyetlen szereplő, aki világnézeti tartalmat hordozhatna, Medve doktor, ámde őt már a cselekmény kezdetekor meggyilkolják, tehát a hatalmi harcra semmiféle befolyása nincs. A Különös házasság-bán semmiféle vi­ lágnézeti harcról nincs szó, noha a téma ezt az eszmei lehetőséget nagyon is elbírná. A lehetőség tehát megvan a műben, illetve a cselekményben, de Mikszáth nem hozta ki belőle, s éppen ez az a szempont, amit egyegy regény bírálta során Gyulai is oly sok­ szor emleget. Persze a kérdést általánosságban is fel­ vethetjük: vajon kihozta-e Mikszáth a témá­ iból azt a lehetőséget, amit ki lehetett volna hozni? Másként feltéve a kérdést: vajon tényleg azt írta-e meg, amit a maga korában látott? Ha röviden akarunk válaszolni, ak­ kor azt kell mondanunk, hogy parlagon hagyta a tehetségét. S ezt a vádat nem Gyulai és Péterfy fogalmazta meg ilyen nyersen és kendőzetlenül, hanem az 1901es almanach előszavában, az Anonymus levele című írásában önmagával szemben Mikszáth is elismerte. Saját írói lelkiisme­ retével vitázva bevallja, hogy a dolgok könnyebbik végét fogta meg. Ki kell mondanunk az igazságot: Mik­ száth felszínesen ábrázolta kora társadal­ mát, és igaza van Babitsnak: "Mikszáth valóban minden zsenialitása mellett is pél­ dája a megalkuvó írónak s majdnem min­ den művéből a magyar nemtörődömségnek, erők parlagon hagyásának egy egészen új formája beszél: »Tudnám én ezt komolyab­ ban is megcsinálni, de nem érdemes!« E megalkuvások, ha tisztán művészi szem­ pontból sajnálandók is, kétségkívül alkal­ masak a nagyobb terjedésnek útját egyen­ getni s nagy erőnek oly nyilvánvaló jeleivel �Beke Albert A Kíikszáth-kép változásai párosulva, mint Mikszáthnál, a magyar iroda­ lom gazdagságát nemileg megsejtetni is."20 Babits kulturálatlanságot cs egyoldalú parlagi ncmzcticsségct hány Mikszáth szemére, s meg­ alkuvásának csak a művészi oldalát emeli ki. Meg kell fogalmaznunk a gyanúnkat: Mikszáth a legkomolyabb társadalmi monda­ nivalóját szándékosan visszatartotta. Hcrczcg Ferenc azt írta róla, hogy "Valamennyi politi­ kus közölt Mikszáth látta legsötétebben a magyar sorsot."21 S a már említett írásában pedig "magyar fatalistának" nevezte. S hivatkozhatunk Fcszty Árpádnéra is, aki szerint a közismert Mikszáth nem volt az igazi Mikszáth. Felvetődik a kérdés: miért nem írta meg azt, amit látott? Miért??? Erre a súlyos kérdésre nem lehet teljes bizonyossággal felelnünk, de az az érzésünk, hogy amikor Mikszáth írni kezdett, amikor ihletbe jött, akkor éppen attól a kínzó élményétől akart szabadulni, amelyre Hcrczcg Ferenc és bizo­ nyos mértékig Schöpílin Aladár is utalt. Mik­ száth az egyéniségének csak az egyik felével volt író, hiszen kora és ő maga is sokkal több volt, mint ami a műveiben megmutatkozik. Térjünk vissza ismét a realizmusához. Ho­ gyan állunk Mikszáth műveinek a társadalmi bázisával? A regény és a realizmus európai viszony latban a polgársíig műfaja, ámde Mik­ száth nem a polgárságról írt. Őt elsősorban a vidéki kisnemcsség, a magyar politikai élet vezető köre, vagyis a nagybirtokos réteg, s legfeljebb a vidéki kispolgársíig érdekelte. Világlátását lóként az agrár jellegű nemesi szemlélet jellemzi, s innen magyarázltalók élet­ művének romantikus elemei is. (Gondolhatunk itt a naiv, romantikus, babonás elemeire is). Láttuk, hogy anyaggyűjtése sem a realis­ ta írókéra emlékeztet, hiszen többnyire csak anekdotákat szedegetett össze, és azokat is meglehetősen szűk körből. Király István 234 szerint Mikszáth a világot a dolgozó embe­ rek szemével nézte, ami azonban egyszerű­ en nem igaz. Elvétve, itt-ott talán kimutat­ ható lenne ez, de általánosságban és alapve­ tő dolgokban egyáltalán nem. Az viszont csakugyan igaz, hogy a társadalmi típusok­ nak viszonylag nagy skáláját mutatja meg, és itt bizonyos fejlődésről is beszélhetünk. Hiszen gondoljuk meg: a Afosr(v-ban és az Új Zrínyiász-ban mégiscsak van egy-két alak a maga korából is. Arról azonban szó sem lehet, amit Király állít, hogy a társada­ lom bírálata valami kegyetlen lett volna, hiszen az a jellegzetes édeskés szirup, amely szinte minden művében jelen van, ezt eleve kilúgozza. (Sipsiricza!) Dolgozatunk elején már jeleztük, hogy a realizmus elé nem látjuk indokoltnak a "kritikai" jelző kitételét. Ámde ha arra gondo­ lunk, hogy 1952-ben, amikor Király könyve megjelent, ez a jelzős szerkezet még nagy on is virulens volt, akkor is azt kell megállapíta­ nunk, hogy Mikszáth életműve nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket a hajdani marxista esztétika, amelynek Király István egy ik élliarcosa volt, az írókkal szemben tá­ masztott. Mikszáth alapjában véve, s ebben igaza van Barta Jánosnak, romantikus realista volt, s a szó igazi értelmében egyáltalán nem tekinthetjük Móricz Zsigmond előkészítőjé­ nek, illetve előfutárának. Ha azonban szűkítjük a realizmus fo­ galmát, akkor Mikszáthról elismerhetjük azt, hogy mivel alakjai mögött egyre na­ gyobb arányokban mutatta be a társadalom igazi mozgató erőit, s mivel egyre jobban elhatalmasodott szemléletén a racionalizmus és a kételkedés, mindezekért a realizmusnak azon a fokán láthatjuk, amely közelebb van Jókaihoz, mint Móricz Zsigmondhoz. Kifej­ lesztett egy olyan technikát, hogy a kicsiben is a társadalom egészét tudta megjeleníteni. �A Mikszáth-kép változásai Beke Albert (Ilyen például a Különös házasság cs a Nőszty). Saját korát azonban gyakran csak úgy tudja ábrázolni, hogy feltámasztja a múltat. (Új Zrínyiász, Beszterce ostroma) Ehhez ké­ pest a Noszty már fejlődést jelent, mert a kort, amelyben él, önmagában ábrázolja. Végül szólnunk kell Mikszáth politikai in­ gadozásáról is. Műveiből több olyan helyet idézhetnénk, amelyek azt bizonyítanák, hogy lelkében hű maradt 48 eszméihez, de kiábrándult a 48-as pártból, elutasítja a forra­ dalmat és elfogadja a kiegyezést. Egyszóval igazi reálpolitikus : ahhoz a párthoz csatla­ kozik, amelytől az ország felemelkedése várható, hiszen ennek a kezében van a hatalom. És döntő módon kell figyelembe venni Tisza Kálmánnak és Istvánnak a Mikszáthra gyakorolt személyes hatását is. Saját korában sokan úgy gondolták, hogy Mikszáth anyagi javakért alkudott meg. Ezt mi ötven százalékban tagadjuk, de ötven százalékban elfogadjuk. Vagyis nem a jólét kedvéért alkudott meg, de a jólétet elfogadta. A szívében megtartotta 48/49-es ideálját, de a gyakorlatban azt a teret kereste, ahol építeni lehet. Természe­ tesen ő, aki fiatal korában oly sokat nyomorgott, egyáltalán nem vetette meg a kormánypártisággal együtt járó anyagi elő­ nyöket sem. Hiszen őszintén, sőt cinikusan meg is mondta: "Szeretném én látni azt a kormányt, amellyel nem értek egyet." Ami nagyjából azt jelenti, hogy nyomorgóit ő már eleget, hát mostmár egy kicsit jól is szeretne élni. S bizonyára úgy gondolta, hogy a kiegyezésnek és Tisza Kálmán politiká­ jának az elfogadásával nem tagadta meg 48-as eszméit sem, hiszen mint Hcrczcg Ferenc írja "... az egész liatvanhctcs politika az időnyerés poliükája volt. Többé-kcvésbé mind független­ ségiek voltunk, de időt akartunk nyerni, míg a nemzet annyira megerősödik, hogy kezébe 235 tudja venni a maga sorsát. Ez versenyfutás volt a magyar ember és a felvonuló viharfelhő között. Sajnos, a vihar gyorsabb lovon járt."22 Nem megalkuvásból hallgatott teliát Mik­ száth, liancm bizonyos tehetetlenség érzésből. Apaükusan süllyedt bele a reménytelenségbe. Hangsúlyozzuk: nem mcg-alkuvás volt ez részé­ ről, liancm bclcsüllycdés a tehetetlenség érzetébe. Az bizonyos, hogy komoly szakadék van a korai ellenzékisége és a későbbi kor­ mánypártisága között. Hosszú képviselősé­ ge alatt azonban bcleundorodik a politiká­ ba, s fokozatos illuzióvesztés és kiábrándu­ lás vesz rajta erőt. Ugyanekkor elevenen tartja a kapcsolatot az ellenzéki irodalom képviselőivel, és ezt a kapcsolatot soha nem is szakította meg. Az ellenzéki kávéházakba járt és támadta az Akadémiát, mint a konzcrvaüzmus jelképét. Ennek ellenére semmiféle népi ellenzékhez nem közeledett, és a századforduló mozgalmait a falusi Magyarország emberének értetlenségével nézte. Tehát ő maga is azokhoz a "kétlelkű" emberekhez tartozott, akikről Ady írta emlékezetes cikkét. Az a Mikszáth-kép tehát, amely ma ben­ nünk él és amelyet hitelesnek tartunk, sok­ kal közelebb áll a Schöpflin, majd később a Barta János által mcgrajzolthoz, mint ah­ hoz, amelyet Király István és az őt követő marxista irodalomtörténészek akartak ránk erőszakolni. Nem szabad Mikszáthból va­ lamiféle harcos, könyörtelen társadalom bírálót faragnunk, hiszen soha nem volt az. E nélkül is csodálatos nagy művészként áll ő előttünk: a magyar elbeszélő művészet olyan nagy alakja, akinek a művei valóban halhatatlanok. Egyetérthetünk Barta János­ sal, aki úgy látta, hogy Mikszáth "művészete elsősorban az elbeszélés művészete; ő első­ sorban nem ábrázoló, nem bíráló, nem szatiri­ kus és nem nagy lírikus, liancm őserejű, párat­ lan technikai szintű elbeszélő."23 �Deke Albert A Mikszáth-kép változásai JE G Y Z E T E K 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. Király István: Mikszáth Kálmán. - Bp., 1952. Müveit Nép Kiadó Barta János: Mikszáth-prob lémák. Irodalomtörténeti Közlemények, 1961. 3.sz. In: B.J.: Költők és írók, Irodalmi tanulmányok. - Bp., 1966, Akad.K. Rejtő lst\fán: Régi problémák új köntösben. (Megjegyzések Barta János 'Mikszáthproblémák" című cikkéhez. - Magyar Tudomány, 1962. 4.sz. 249-260. old. Négyesy László: Mikszáth Kálmán. - Bu­ daifesti Szemle, 1910. 142. kötet: 224. old. Négyesy i.n. 225. old. Négyesy i.n. 226. old. Rejtő in.n. 250. old. Gyulai Pál: Bírálatok 1861-1903. Bp., 1911, M.Tud.Akad. 383. old. Gyulai i.n. 387. old. Herezeg Ferenc: Arcképek. Bp., 1930. Singer és Wolfner Irod.Int. R.-T. 161. old. - Herczeg Ferenc Munkái. 38. köt. Zsigmond Ferenc: Mikszáth Kálmán. Bp., 1927. Schöpflin Aladár: Mikszáth Kálmán. Nyugat, 1910,1.köt. 489-507. old. In: Sch.A.: Magyar írók. Irodalmi arcképek és tollrajzok. 2.kiad. - Bp., 1919, Nyugat Folyóirat Kiadása. 3054. old. Ennek a tanulmánynak leg­ újabb kiadása: Sch. A.: Válogatott tanulmányok. Vál. szerk. és bev. ta­ nulmányt írta Komlós Aladár. - Bp., 1967, Szépirodalmi K. 218-242. old. Schöpjlin Aladár: Mikszáth Kálmán. Bp., Franklin-Társulat Kiad, 147-148. old. (Magvar írók Szerk Eckhardt Sándor) 236 14. Feszty Arpádné: Akik elmentek. - Bp., 1923, Franklin. 51. old. 15. Várdai Béla: Mikszáth Kálmán. - Bp., 1910. Franklin Gyöngyösy László: Mikszáth Kálmán (1849(!)-1910).- Bp., 1911, Franklin. Dr. Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán élete és művei. Az Összes Művek bibli­ ográfiájával. - Bp., én. Révai K. Nacsády József: Mikszáth szegedi évei. - Bp., 1956, Művelt Nép Kiad. A mi Mikszáthunk. Összeállította, a bev. és a magyarázó jegyzeteket írta: Nacsády József. - Szeged, 1960, Tisza táj Irodalmi Kiskönyvtár 3.sz. Szalay Károly: Humor és szatíra Mik­ száth korában. - Bp., 1977, Magyvető K. 332-368. old. 16. György Lajos: Tárgytörténeti jegyze­ tek Mikszáth anekdotáihoz. - Iroda­ lomtörténeti Közlemények, 1932. 17. Fábri Anna: Mikszáth Kálmán alkotá­ sai és vallomásai tükrében. - Bp., 1983, Szépirodalmi K. 181-182. old. "Arcok és vallomások" sorozat. 18. Fábri Anna i.m. 182. old. 19. Péterjy Jenő Magvar irodalmi bírálatai. Bp., 1938, Királyi Magyar Egyetemi Nyomch. 55-58. old (Magyar Irodalmi Rit­ kaságok, XU. szám. Szerk: Vajthó László) 20. Babits Mihály: Magyar irodalom. In: Irodalmi problémák. - Bp., 1917, Nyu­ gat Folyóirat Kiadása. 82. old. 21. Herczeg Ferenc i.n. 161. old. 22. Herczeg Ferenc i.n. 161. old. 23. Barta János: Költők és írók. 230. old. �Fábián Gyula Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Feltűnő és különös, de a történelem és a hagyomány hitelesebb, szenvedélyesebb az irodalmi művek lapjaira vésetten, mint bár­ milyen műgonddal és aprólékos méricskélésscl megírt, száraz adatokhoz kötött igaz­ nak ítélt szövegkönyvek betűinek vallatása. Az író a történelmet szívével, fantáziájával, nép- és emberismeretével írja, soha nem szakmunkát alkot, hanem véleményt for­ mál, hiszen általa színesebb a látás, gazda­ gabb az élmény, megszépül a múlt. Legna­ gyobb történelmi íróink: Arany János, Jó kai M ór, Mikszáth Kálmán , de hozzájuk hasonló A dy Endre , vagy korunkhoz még közelebb időben Illyés Gyula , akik sejté­ seiket is meg merték mutatni a világnak, az olvasóknak. Véleményük sohasem rej­ tett, hivatkozásaik nem száraz számada­ tokra támaszkodnak, hanem a lélekben munkáló látásokra. Az ő következtetéseik bátrak, merészek, sejtéseik nyomán a ku­ tatók már számtalanszor bizonyították, hogy nekik volt igazuk, ők teljes élettel élték m eggyőződésüket, a tudomány gyakran - ha mert elég őszinte lenni követte meggyőződésüket, de olyankor soha nem tévedett. 237 Dózsa György harcai, a parasztháború nyers, de nem tudományos kutatás patika­ mérlegén nem ilyen és olyan történelmi feljegyzések nyomán él bennünk, hanem ahogyan Eötvös József Szabó Pál , Illyés Gyula megírták. Az érzelmi töltésekkel fűtött, bár sokszor csak képzelt napokat ők szinte átélték. Erről műveik vallanak hitele­ sen. Az 1848-49 utáni időket, az un. nagy társadalmi változások korát nem a történé­ szek kutatásai, feljegyzései, vitái alapján vette tudomásul a magyar nemzet, hanem ahogyan arról Jókai-Arany- Vajda és a töb­ biek szólották, és betetőzése mindnyájuknak Mikszáth Kálmán volt, aki a forradalom utáni esztendők levegőjével gyermekként szívta magába a múltat, majd felnőttként ezer és ezerszer átélte, s olykor csak egyet­ len mondatba sűrítette a hagyományt, a történelmet, miközben a parlamenti padso­ rokban tűnődött az akkori honatyák kis- és nagyszerűségén. Az író Mikszáth Kálmán igazán nem volt népi, ám maga volt a nép! Polgári sem volt, de a magyar nemzet fel­ nőtt polgára volt. Minden életformát élettel élt meg, mert alakjait, hőseit a maguk ter­ mészetes és hiteles mivoltukban öltöztette, �Fábián Gyula Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző szólaltatta, gondolkodtatta, ha úgy teszik teremtette bele az életbe , amelyben ottho­ nosan mozogtak. Pongrácz István gróf nevetségessége csak bizonyos fokig mulatta­ tó, mert szomorú, szánnivaló a magyar Don Quihote-i egyéniség, aki úgy hullott ki a világból, hogy még a könnyes clérzékcnyülés fájdalmát is felidézte sorsában az író. Bolond volt? Hiábavaló életet élt? Megha­ zudtolta a történelmet és a valóságot? De­ hogy! Egy volt a tékozló magyarok sorában, mert magyar volt, sorsot hordozott, s nem úgy mint Kölcsey Ferenc megfogalmazásá­ ban Zrínyi, aki tékozolta híven életét a hazáért, ő egyetlen magasztos ábrándért szórta el vagyonát, örökségét, várúrként feszítette szembe magát a világgal, a fejlő­ déssel, mert azt akarta megmutatni: ne vessétek meg az ősöket, akik valamikor nem hiába éltek ezen a földdarabon. Lovát is Waterlonak keresztelte, s ebben a szim­ bolikus névadásban benne volt: velem és általam a csak engem körülvevő világgal valami olyasmi múlik cl, ami számotokra nevetség, tegnap viszont ez volt az érték. Megtörténhet, hogy Mikszáth Kálmán­ ról való gondolataim némelyekben kételyt ébresztenek s az összehasonlítás, melyet az előzőekben idéztem, meghökkentő, tessenek hát meghallgatni Kosztolányi Dezső véle­ ményét is egy villanásban, Arany Jánost és Mikszáth Kálmánt illetően. Segítség szá­ momra az ő látása, ahogyan Kosztolányi a költőt és az írót összehasonlítja. ”A magyar szellemet, bölcseleti, költői formában sokáig nem fejezték ki összefogóan, csak nagyszerű útmutatásokat kaptunk néhány művészünktől, mert irodalmunk akár az orosz - még nem alakított ki egysé­ ges szellemet. Legtöbbet abból a szellemből, mely csak a miénk, Arany és Mikszáth fejezhetett ki. Ahogy Arany öregkori lírai verseiben kesernyésen mosolyogva évődik, ahogy Mikszáth szinte magára feledkezve ír le egy tájat, egy alakot, az kiáltóan és jel­ legzetesen magyar. Valami sajátos humor nyilatkozik itt meg, mely hasonlatos a szlávokéhoz, de még sem azo-nos vele, nem hangulat és érzelmesség, hanem élctbölcscsség, nem elmésség, hanem alázat min­ den dologgal szemben mélységes tartalom.” Életbölcsesség - emelhetem ki Koszto­ lányi kifejezését. Filozófia - fokozhatom Karácsony Sándor A cinikus Mikszáth c. munkájából az értékek legsziporkázóbb jellemzőjét, hiszen a magyar pedagógia nagyhírű professzora Mikszáth életművéből építette föl a magyar filozófiai értékrendszert. Az anekdotázó magyart, még nagyja­ ink, köztük Németh László is, apró megro­ vásban részesítették, leszögezvén, hogy tréfálkozással ütik el az időt, meg a fontos megítéléseket is az íráshoz, szóban értő alkotók, akár általában a hétköznapi embe­ rek is. Igen ám, írja Karácsony Sándor, de ezekben a mi anekdotáinkban a filozófiai értékű bölcselet lappang. Senki nem tudott úgy élni ezzel a fegyverrel, mint Mikszáth, aki nem a mcgncvcttctésért szólt, hanem az anekdotában rejlő tanításokért. Engedjenek meg az összehasonlítás kedvéért egyetlen szomorú történelmi korszak, Erdély függet­ lenségének idejét Jókai Mór és Mikszáth Kálmán megítélése alapján felidézni. Az Erdély aranykora, illetve a Török világ Magyarországon c. Jókai regényekben ApaíTy Mihály szerencsétlen országlása meghozta Erdély veszedelmét. Kétség­ beesett szomorúság, siralmas főúri civódások, családok elveszése és elvesztése bo­ rongják végig a nagy elbeszélő regényeit. Fclzaklatoltan csukjuk be az írói látás tör­ ténetének lehangoló eseménysorozatát. Nincs mit hozzátegyen az olvasó, legföljebb 238 �Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Fábián Gyula a maga által átclt tanulságot: a széthúzás juttatta bajba mindig a magyar nemzetet. ApaíTy, Teleki emlegetése és még a harag is follobban az olvasóban. Aztán előkerül, mert olt van kezünk ügyében egy Mikszáth novella, elsőre pár oldalas, talán a kisebb jelentőségű művek közé sorolt írás, s elol­ vasása után valami feloldódik az előbbi elkeseredettségből. Somlyó vásáráról emlé­ kezik Mikszáth, amely jelentőségét tekintve soha nem tartozott a nagy múltat hordozó erősségeink sorába. Éppen az ApaíTy idők­ ben teljességben alantas szerepet játszott: rablók, gyilkosok, fosztogatók gyűlőhelye volt, itt várták, hogy törvényes ítélet nyomán végleges büntetésüket elnyerjék. Mikszáth ide, ebbe a várba viszi törökországi rendelkezések nyomán a hiteles tanút, a csauszt, aki végig­ nézi tíz jeles erdélyi föúr lefejeztetését, majd jelenti a magas portán, hogy az erdé­ lyi lázadó rendek fejei porba hullottak. Igaz, hogy c főurak valamennyien erre az alkalomra díszruhába öltöztetett haramiák voltak, de erről a politikai csínyről a fejede­ lem, a kancellár, a bíró, a bakó, no meg a várnagy tudott, a hiteles török tanún kívül senki más. Mikszáth derűvel emlegetett történelmi elbeszélése feloldotta az indula­ tok egy részét ApaíTyék iránt, akik Jókainál a történelem ítélőszékc elé kívánkozó sze­ mélyiségek. Ez nem jelenti, hogy Mikszáth felmentette bűneikből Erdélyország cltékozlóit, de egyetlen emberséges cselekedetük elbeszélésével olyan vonásokat is hozzá tett emberi valóságukhoz, melyeknek nyomán teljesebbé vált képünk róluk, hiszen eddig ezt a találó, rokonszenves cselekedetüket nem ismerhettük. A vétkek, bűnök mellett valami felengedés, hiszen még a lcgmegátalkodottabb ember is hordoz jólulajdonságokat. Jókai hősöket, mártírokat, ördögi gonoszsággal felruházott szereplőket sora­ 239 koztat műveiben. Mikszáth a maga csodála­ tos realizmusával meglátja, hogy a nagyok és gyöngék, folyton esendők s az eleve tehetetlennek született, a hajlítható ApaíTyban a jó tulajdonságok is felülkerekedhet­ nek. Ady írja: tudtuk, hogy az ember esen­ dő, s régen adós a szeretettel. De az esendő emberek egy-egy jócselekedetéből olykor kivillan valami az isteni kegyelemből s ezt a másik ember javára tudják fordítani. De ha már a történelem és a hagyományőrzés pillanatait elevenítem, a Világos váráról írott mikszáthi sorokat sem hagyhatom érintetlenül. Tessék csak megfigyelni, hogy ír erről Mikszáth. "A sors azt akarta, hogy nekünk is le­ gyen egy »elátkozott várunk«, aminő a mesékben van, ahol kővé változik a dicső­ ség, ahol a szégyen üljön rá a horpadozó romokra. A magyar sereg 1849-ben Világos alatt tette le dicstelenül a fegyvert orosz kézbe. Ott törték ketté kardjukat a kétség­ beesett hazafiak, ott szúrták le előbb a lova­ kat, azután önmagukat a huszárok, ott te­ mették el a dicsőséget. A Báthoryak büszke várából csak néhány csonka düledékfal nézte már ezt a nagy gyalázatot." Szilágyi Mihály egykori vára, ahol Mátyás parancsára nev előapja, a várúr raboskodott, az 1190-ben épített erősség Erdély s a déli végek vigyázó vára 1784-ben császári parancsra semmisült meg. A dicsőséges magyar seregek romlását már csak a romok látták. No meg az író, a kormánypárti, aki néhány keserű mon­ dattal a magyar történelem igazságait jegyzi föl a Habsburgok áldásos működéséről. Ma­ gyarán 1848-49 jelentőségét egyetlen pillanat­ ra sem adja föl Mikszáth, legyen rossz, vagy éppen jó kártyajárás a kaszinóban, a nagyurak asztalánál, ahol neki is osztottak lapot. Még egy gondolatra vegyük elő Koszto­ lányit. "A nagy palóc nagy ember, mély író, �Fábián Gyula Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző könyörtelen emberlátó, legenda-teremtő költő. A mese, melyet Jókai rendezett, foly­ tatódik. De az alakok már földön járnak, van testük, kezük cs lábuk, bütykük, szcplőjük. Az író ruháik, koponyacsontjuk mögc néz, és látja, mi van a zsebükben, agyteker­ cseik kacskaringóiban, tudja, hogy miből élnek, hogy mi lappang hetvenkedő szavaik mögött, hogy a hegyen-völgy ön lakodalmat, a dáridót böjt és pusztulás követi. Röntgen­ szemen áthatol minden berken. Kezében boncolókés van, mellyel sebészi módon kinyitja, feltárja hőseit. Félelmetes gúnyo­ lódó, minden nyájasságában is démoni krónikás, szigorú bíró.” Fussuk végig gondolatban a Gavallérok történetét. Gyémántok, négylovas hintók, birtokadományozások röpködnek az esküvői vacsorán, könnyeznek a meghívottak, köz­ ben mindenki tudja: a nagy domíniumok régen elúsztak, a fényes határokat és diadémokat kölcsönözték erre az alkalomra, és a nagy esküvő után lőcsös paraszt-sze­ kereken hazadöcögő úri vendégek bunda­ pálinkát isznak az első zsidó kocsmárosnál. Közben fölemlegetik, hogy azért minden milyen szép volt. Az illúzió, a látszat, a fenn az ernyő nincsen kas virágban. Mik­ száth nem haraggal ír hőseiről. Nincs ben­ ne számonkérés sem, hiszen nem ő a tör­ vény. Természetesen nem irgalmaz a történelcm-tékozlóknak, mert az örökös szem­ benállások, melyeknek sokszor nem volt értelme, eljátszották a régi Magyarországot. Ő előtte hiába titkolná bárki, aki vétkes volt benne, mert ő száz számra gyűjtött példák­ kal, művekkel és anekdotákkal mindig bizonyít. Nem hagyhatom e bizonyításból ezt a csaknem ritmikus prózába emelkedő leírást felidézni, amely mcgncmcsíti az írást, a nyelvet, a gondolatot, a történelmet, melyet teljes életen át magában hordozott az író. A Különös házasság csaknem kezdő sorai között találhatunk e gyönyörű részletre. "Hej, ez a Zemplén, ez a Zemplén! Bol­ dog annak minden röge. Azok a fölségcs árnyékok járnak rajta. Azok nem múlnak cl. Ott táboroznak a völgyekben, láthatatlan sátrak alatt. Nem az élőké ez a föld, még az övék most is. Az élők csak azért vannak, hogy a holtak intését várják. Minden bokor, minden talpalatnyi föld felkölti az emlékü­ ket. Egy paripa nyerít valahol. Hej, mi volt ez? Egy lábnyomot lát valami elhagyatott pagonyban. Hej, nem valami sárga csizma taposta ezt? Szóval itt vannak, előlépnek a ködből, az erdő fái között elsuhannak, a forrásoknál megmutatkoznak. A mitológia is így népesítette be egykor erdeit. A keresz­ tény világosság száműzte őket. Üres lett a föld. O jaj, milyen üres! De ezen a csöpp darabon helyreállt megint az ősi pogány rend. Csak nem csúf faunokkal, de pompás daliákkal. Itt élnek, járnak, suhognak, ro­ hannak, nem tudnak innen elmúlni. De ne is tudjanak, mert ha egyszer elmúlnak, akkor az élők lesznek holtakká. És ezek a kastélyok, ezek a kúriák! Vedd le a kalapo­ dat vándor utas, ha látod e régi kőrakáso­ kat. Nem a gazda miatt, hisz a gazda eset­ leg nem sokat ér... A régi kúria nem egy embert jelentett, hanem embereket, akik azelőtt voltak és embereket, akik ezután lesznek... Nagyon kormosak a kémények. Sokat esznek. (Most egy mikszáthi meg­ jegyzés!) Tagadni nem lehet, hogy tömér­ dek izzadsága ment ki a parasztnak a ne­ mesi kéményeken konyhafüst alakjában. A kémény nagy tolvaj, de nyájas a kapu. Vagy hogy éppen azért rabló a kémény, mert a kapu barátságos? Hogy kinyílik mindenki­ nek. Hát még mikor nem a bejövöknek nyílik ki! Mikor a tárogató szólt, vagy a véres kardú vitéz végigszáguldott a porta 240 �Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Fábián G\mla előtt, a legszebb csikóra nyerget tettek, a nyeregbe beült a legdélibb családtag, megcsikordult a kapu a vén pántjai közt, kilépkedett a lovas, fehér kendőkkel integettek utána őszhajú urak és matrónák, sclycmcipős hajadon leányok, kicsike fiútestvérek, integettek amíg csak láthatták, aztán vagy visszatért, vagy vissza nem tért. De az öreg kapu azért megint kinyílott, ha szólott a tárogató - az pedig sokszor szólott. A fé­ szekben megint megnőtt azalatt valaki..." Mielőtt bclcandalodnánk a múltidézés­ be, gondoljuk végig a mikszáthi valóságot. Ebben a mindenek fölé emelkedő környe­ zetben és hangulatban követi cl az erősza­ kos, sem törvénytől, sem egyháztól nem félő dölyfös Dőry báró az emberrablás és kényszerítés mocskos művét papi segédlet­ tel országbotránkoztatásra. Mikszáth az okokat is pontosan és na­ gyító alatt látja. Kicsikét, nagyokét együtt. Tegyük hát mi is mikroszkóp alá a hétköz­ napi életet az író korában, hogy mi is töké­ letesebben lássunk és fölismerjünk mindent, amit ő tár elénk. Pusztuló nemesség című karcolatában a címerükben medvét és bikát pingáltatott Szcpsysck és Pcrlhyek gyerekei gúnyt űznek a sovány kecskét rejtő, de nemesi címert hordozó, elszegényedett gye­ rek jelvényéből. Az okos nagybácsi azzal vigasztalja kisöccsét: a bika olyan, mint a medve, a medve olyan, mint a kecske. Azaz valamennyien egyformán jók, hogy mindenestől mege­ gyenek benneteket. Aztán az író szólal meg. "Sok év után jutott eszembe ez a történet, amikor odahaza a düledezett Szepsy-kastély és az elhagyatott Perthy-kúria romjait lát­ tam. A famíliák elszármaztak, tönkremen­ tek. A címerek le vannak kaparva a hom­ lokzatról. A bika, a medve, a kecske is eltűntek, miután elébb megették gazdájukat 241 mindenestől. (És következik a záró mondat) És mégis bizonyos fájó szeretettel gondolha­ tunk csak vissza e gonosz ragadozó állatokra." A pusztulás és pusztítás tudatos és go­ nosz idejét 1945 után felbolygatja a Mikszáth-i fájdalom, s ma is végigjárja az olva­ sót, hiszen mindez a mi korunkban teljese­ dett be rajtunk. Arad vármegye éppen a szabadságharc idejének egyik kifejezetten aulikus nemese, Bíró Bertalan fia bajba került a Bach-korszak idején. A nemes úr Kossuthtal is rokonságban állt, hiszen Meszlényi lány volt a felesége. Mikszáth telibe találó megjegyzése nem hiányzik: "Vagy hogy éppen ezért szított a dinasztiá­ hoz, mert a feleségével akart kötekedni.?" A fiú bizonyos amerikai nyulakhoz, Kossuth amerikai tallérjaihoz jutott, amiért vasra verve Kufsteinbe szállították. A megbántott apa, a hűséges elindul, hogy akár a császá­ rig fellebbezzen a gyerek szabadítása ügyé­ ben. Kempen miniszterig jutott, aki nagy ovációval várta és fogadta a császári hű nemest, s mindjárt mentegetéssel kezdte: ilyen derék apának a fia. Bíró uram közbe­ vágott: anyai rész! Természetesen a részle­ teket is a miniszter mondta el, hogy azokkal a bizonyos amerikai nyulakkal, értsd, Kossuth-lallérokkal trafikált. Kötelessége lett volna, hangsúlyozta a miniszter úr, jelen­ teni azokkal együtt, akik ezekkel őt megkí­ nálták. Az öreg Bíró kifakadt: feljelenteni? Az én fiam? Az a gyerek az én fiam, s kardcsörtetve otthagyta az elképedt minisz­ tert. A következő órában aztán a minisztertanácsban Kempen úr bosszankodva mondta: A magyar ember bármilyen párton legyen is, mind rebellis. A különbség, hogy mcl>iket több, másikat kevesebb ideig kell piszkálni, míg a "jóérzelműség" lehámlik róluk. Tartotta-e az író a soha meg nem hirde­ tett, de mindvégig 48-as szellemet? Őrizte-e �Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Fábián Gxnila és őriztctlc-c olvasóival a hűseget házhoz, hazához, minden fennhejázás cs póz nél­ kül? Egyértelmű a válasz. Mikszáth szívében-lclkébcn nem alkudott soha. Vélemé­ nye önmagáról és képviselőtársairól is meggyőző. "Mi mamclukok jó lábon állot­ tunk a függetlenségi párttal, én nem is tudtam másutt lenni, mint ő köztük. Ott üldögéltem velük a folyosón". Tekintsünk már most a demokrata szín alá rejtezett, szinte világpolgárrá magaso­ dott Lcvclcki Molnár Pál históriájába. Ha­ zatérvén, a száműzetés keserű kenyerének fogyasztása után, képviselőséggel is kacér­ kodik az amerikás demokrata. De amikor Bőr Kristóf parasztkortcs a kezébe csap a nagy demokratának, hogy szervusz, Pali bácsi, itt kicsordul a pohár. Otthagy csapotpapot, ünnepséget, fogadást, úgy clvágtat hintóján, mintha demokráciáról nem is hallott volna. Persze az író már jó előbb, az apró megjegyzésekből leszűri a lényeget, hogy ez a demokrácia máz, maszk, amit észrevétlen veteget le magáról a nagy de­ mokrata. "Úgy vettek már ott minket, t.i. Amerikában, mintha az első hajóval jöttünk volna be. Kohó tehát Amerika is. Az első hajó. Hát ott is differencia az ilyen? Csak mindössze a kifejezésben van a különbség. Mi úgy mondjuk: Mintha Árpáddal jöttünk volna be. Ha-ha-ha az első hajón... Jóéjsza­ kát magának, tekintetes Amerika! " És a demokraták befejező mondata az Ugyan ereggy a Rákócziddal című Málnay novel­ lából így hangzik: "A pakktáskája örökre elveszett, de egyik igazság előkerült, hogy a demokrataság a magyar embernél csak hangulat és sok egyéb is csak hangulat..." Nem akarom megkerülni, de az író kü­ lönös szeretettel szólt mindig a Tót atyafi­ akról, fogarasi képviselő korában őszinte szívvel közeledett a románokhoz, oláhok­ 242 hoz, és ő, aki az Új Zrinyiászt és a Szent Péter esernyőjét megírta, teljes joggal szól­ hatott a zsidókérdésről is. Takargatás nél­ kül, tárgyilagosan, őszintén mindenesetre kevesebb és mérsékeltebb iróniával illette őket magyarjainál. Egyik kis cikkében az író egy zsidó vallású képviselővel folytat párbeszédet. A képviselő úr panaszkodik: "Egy rokonom megvett a Dunántúl ezelőtt hat évvel egy paílagóniát. Azt azóta igazi mintagazdasággá változtatta. Most, hogy az agitáció folyik ellenünk, egészen elkesere­ dett. Áruba bocsátotta jószágát és kiköltözik az országból Bécsbe megy lakni. Nos, mit szól ön ehhez? - Hát csak hadd menjen az ön tisztelt rokona, Isten hírével. - Hogy-hogy? - Hát úgy, hogy amelyik ember elhagyja az országot, amikor itthon egy kis baj van, az csakugyan nem érdemli meg, hogy itt lakjék. - Nem bolond kérem, hogy itt maradjon. - Legyen bolond. Mi protestánsok, mi­ kor üldöztek bennünket, mind bolondok voltunk, mert sokkal jobban szerettük a hazánkat, mint az okosságot." Mohora, Mikszáthfalva és a szarvas cí­ mű írásában Gajdács Pál látogatásáról, aki a zsíros Alföldről került hozzá, bemutatja az író a birtokot, amelyet úgymond összekörmölt. Pál úr minden lelkesedés nélkül először annyit mond: jó szalonnasütő hely. Az író nem lankad, vezeti tovább a leki­ csinylő megjegyzés ellenére még kiesebb részre pap barátját, aki ott már valamivel oldotlabban szólal: Ohó, ez ám az igazi szalonnasütő hely! Mikszáth fáradhatatlan s viszi új szépségek felé. Szomorú kőrisfa alatt fakadó forrás kis tavánál szinte maga is elérzékenyül: ez a szép, Palkó. Gajdács némi gondolkodás után szólal: Hm, csak­ ugyan. Mondasz valamit. A lcgfölségcsebb �Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Fábián Gyula szalonnasülő hely, melyet valaha láttam. S most az író töpreng: Ezzel a Palival nem lehet boldogulni. Ez az egész világot csak két részre osztályozza: a jó szalonnasütő helyekre és a nem jó szalonnasütő helyekre. Hanem hát ez is szempont. Olykor ő maga is clcsodálkozik hősein, alakjain, hogy ilyen hétköznapiasak is tud­ nak lenni. A mohorai és horpácsi alkalma­ zottak ragyogóan kihasználják ő és felesége között az ellentéteket. Egyik felük az úrral, másik az úrasszonnyal tart. Ó, mert ilyenek az emberek. A húsból-vérből valók, akik azonosak a könyvek, a művek lapjainak hőseivel, mert Mikszáth nem ruházza föl különös tulajdonokkal hőseit. Azt ők vagy elnyerték valahogyan és visclik-hordozzák, az író csak veséket vizsgáló szemmel meg­ látja bennük a jót, de a kicsinyességeket is vegyesen. Azt a megbízást kaptam, hogy a hagyo­ mányőrző íróról fejtsem ki véleményemet. Egyik rendhagyóan izgalmas elbeszélését kívánom itt még fölcmclgctni, a Lohinai fú című írását, melyet egyesek a krimi előfutá­ rának tartanak. Ez a műfaj a magyar nép­ mese és néprajz remek megjelenítésének példája, amelyben szenesen él a múlt em­ bereiben és embereivel, de ennek a múltnak derűjét, szomorúságát végleg betemette a modern kor. A névtelen fenyegetések, leve­ lek nyomán egy szegényes kis faluban éjszakánkint föl-föl lobban a vörös kakas. Rettegésbe kerül a község népe. A nagyha­ talmú vármegye kiküldi vizsgáló biztosait, derítsék fel a titkot, s bűnhődjenek a vétke­ sek. A valóban népmeséi fordulatokban gazdag cselekmény végül is megvilágoso­ dik, mert szcrelcmféltésből lobbantak a lángok s végül a gyújtogató is lelepleződött. A fiatal vizsgálóbíró viszont elveszítette az igazság törvényének kemény paragrafusok­ 243 ba fogalmazható igéit, mert beleszeretett a gyújtogatóba. Saját lován, maga nyergében viszi a vétkest s közben a szerelmes vallo­ más őszinte szavait mormogja. De a bűnöző nem kér az cfajta kegyelemből. Az irtóztató szakadék szélén lecsúszik a nyeregből, leveti magát, s összetöri gyönge testét. Más bíró elé óhajtozott állni, nem kívánt itt e földön fcloldozást a fiatal vármegyei hatal­ masság még őszinte vallomása után sem, hiszen ami kitudódott, annak terhét csak ő hordozhatta. A falu törvényei, a múlt ke­ gyetlen kötelei úgy sem engednék őt bol­ doggá lenni. Véges-végig kíséri ezt a gyö­ nyörű írást a tegnap minden szépsége és nyomorúsága. A babonákban élő, hagyo­ mányokban vergődő lelkek fogságának kilátástalan volta, amely egyfelől elcsodálkoztató, más oldalról vizsgálva rémséges volt. És ki az, aki ilyen éleslátással tekintett a rejtett világba? Az író, mert előtte minden mcgfénycscdctt, egyszerre két nép szokásai, a múlthoz görcsös ragaszkodás vetül elénk olymódon, ahogyan csak a legméltóbbak voltak képesek látni és vallani azokról, akik már mindenestől az övéi voltak. Mikszáth mohorai, horpácsi, szegedi, de prágai, bé­ csi, európai és általános emberi volt. Min­ den igéjében, színében, olykor varázslatos. Ő a végtelen, az időtlen, a megfoghatatlan, a csoda írója és megjelenítője. A régmúltak rejtélyein tűnődve az időről egyszer a kö­ vetkezőket írta: "Kisfiú-koromban sehogy sem értettem a tanítást: becsüld meg fiam, az időt. Miért, mi becsülnivaló van azon, ami mindig van, ingyen van és soha cl nem fogyhat? Nem megy az sehova, de áll örökre egy helyen... Voltaképpen csak mi megyünk, mi emberek. Egyéb minden marad." Ha egy pillanatra elgondolkodunk a Mikszáth-kúriától nem is olyan távol, a �Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Fábián Gyula nagy magános Madách is leírta: Nem az idő halad, mi változunk. És itt ismét visszaka­ nyarodok Kosztolányi rátalálásához, amely­ ben Arany és Mikszáth rokonlclkűségét idézte. Az öregedő Arany a haldokló Toldi­ val mondat ki örökérvényű igazságot Lajos király számára. "Szeresd a magyart, de ne faragd le - szála Erejét, formáját, durva kérgét róla: Mert mi haszna s'miább, hajól megfaragják? Nehezebb eltörni a faragatlan fát . " Ezt a magyar lelket védelmezték, ezt a szellemet, ezt a rögökbe ágyazott valóságot fogalmazták az utókor számára, együtt. S még illesszünk ide egy Ady Endrétől szár­ mazó meglátást Mikszáthról, amely szép, tömör és igaz. "Mikszáth fenomén, a legíróbb író, s egy csöppet sem poéta, de csak azok szemé­ ben nem poéta, akik a fogalmakat kölcsön veszik... Mikszáth kivételes magyar és kivételes ember. Mikszáth nem a poéták, nem az élet kcrcsztrcfcszítcttjcinck az írója, de miért legyen több, mint Mikszáth? Iste­ nemre, ez sok, ez elég, ez gyönyörű s ezért legyünk hozzá háládatosak." Drága, időnket elrabló világunkban, mikor a televízió fogságában vergődő ifjúságunknak, sőt gyermekeink jórészének is - hadd mondjam el itt az értőknek: Mikszáth-olvasókönyvct kellene fiataljaink kezébe adnunk. Azokat a gyönyörű tegna­ pokat, hagyományokat őrző írásokat, me­ lyekben egy pár kiscsizmával át lehet ko­ pogni a mindenséget. Ezt tőle tanultuk. Ha megtanultuk, adjuk tovább. Ingyen vet­ tük, ingyen adjuk, ahogyan Krisztus tanította, s ahogyan ezt M ikszáth is meg­ fogadta. Bocsássanak meg, de ünnepelni, emlékezni elég néhány óra, hanem tenni, dolgozni, s amiket kaptunk, tovább adni, ahhoz az élet kell. Ezt tanultam én most újraolvasván az író gondolatainak egy kis töredékét s úgy mondtam el, hogy to­ vábbadtam, kedvderítőnek szántam vala­ mennyiünk számára. Mikszáth hagyatékából 244 �Krizsán László Miről mesél „ A b e s z é l ő könts Halálsikoly, gyermeksírás, elterelt állatok bőgése, félrevert harangok kongása és pusztító tűz ropogása. Pusztuló eletek és otthonok. E véres látvány és pokoli hangzavar gyakran, olykor naponként felverte a fél­ hold uralma alá került alföldi falvakat. Leggyakrabban Kecskemétet, Nagykőröst, Ceglédet, meg a gazdagabbnak hitt helysé­ geket. Ám Kecskemét határában, egyszerre csak megálltak és alázatosan visszafor­ dultak a rabolni, sarcolni induló martalócok. Mindenki csodáról beszélt és egy dí­ szes köntösről, melyet a török szultán ajándékozott a városnak, s melyet, ha a bíró magára öltött, a rabolni, gyilkolni szándékozó törökök nyomban megszelí­ dültek. E csodatevő köntös különös tör­ ”? ajándékot vittek neki 600 juhot, 100 ökröt és 14 szekér kenyeret, hogy egy csauszt küldene hozzájok, ki azon áltálmenő vitézektül megoltalmazná őket, az Császár 300 aranyat adván nekik, és egy vont arany köntöst, meg-hagyá, hogy haza mennyének, és ha valaki bántaná őket, az köntöst mutatnák meg neki; az okáért mihejen valami Török sereget láttak, az Bíró az köntöst rávévén, elejékben ment, kit látván az Törökök lovokról leugordván az köntöst megcsó­ kolták, és ha az Bíró megengette, ott háltak magok költségén, és ha penig meg nem engette, elébb állottak."1 E szöveget többen is ismerték még mielőtt Mikszáthnál A beszélő köntös alapötletét sugalmazta. Ismerte a köntös­ adományozás történetét mindenekelőtt az esemény kortársa, Káldi György hitszó­ nok, bibliafordító jezsuita páter. Könyv alakban kiadott prédikációinak gyűjte­ ményében megjelenik a "beszélő köntös" története,2 mégpedig azzal a szövegvál­ tozattal, amely - mondhatni - ősforrásá­ vá vált mindenfajta utalásnak, amely a kecskeméti köntösre vonatkozott. Ezt a ténetéről írt regényt Mikszáth Kálmán a városi jegyzőkönyvek egv kötetének alábbi bejegyzését használva forrásúi "Anno Domini 1596. Eger vételekor. Midőn az Második Mohumet török csá­ szár Magyarországban jött volna, az Kecskeméti Polgárok eleibe menvén 245 �Miről mesél „A beszélő köntös ”? Krizsán Imsz Ió szöveget használták a későbbi egyházi írók, majd a korai helytörténeti művek szerzői, így Vahot Imre is, 1853-ban megjelent írásában.3 Ezt a szövegváltoza­ tot használta Mikszáth Kálmán és általá­ ban minden kiadás kommentárja, így az Akadémiai Kiadónál 1957-ben megje­ lentetett regény forrásismertetése is.4 A forrásfeltárás A beszélő köntös esetében - amennyiben minden kiadás a Káldi-félc szöveget veszi alapul - elégte­ len és felületes. Mellékesen említjük, hogy a Káldi-szövcg egy olyan irat máso­ lata, melynek keletkezési körülményei kidcríthetctlcnck és amelyet főként az az eljárás "hitelesített", hogy a jóval később keletkezett okmányt a városi jegyzőköny­ vek azon kötetéhez csatolták, melynek évköre megfelelt a köntösadományozás időpontjának, továbbá utalnunk kell arra a tényre is, hogy a Káldi-félc leírás, és Kecskemét város egykori, tudós lcvéltárnoka, Hornyik János által közölt szöveg5 írásmód és értelmezés tekintetében 19 esetben mutat eltérést és a forrásközlők egyetlen esetben sem utaltak a forrás egy némileg különböző változatának létezé­ sére és a két irat között meglévő eltéré­ sekre. E fogyatékosságot még az idézett akadémiai kiadás szerkesztői sem tudták elkerülni. A kizárólagosan használt Káldi-félc szöveg forráskritikai vizsgálata és össze­ hasonlítása az alapirattal, ma már lehe­ tetlen, mivel az okmány, melyet a városi jegyzőkönyvek 1598-1603. évi kötetéhez csatoltak, és amelyről a Káldi-félc szöve­ get másolták, a II. világháború idején meg­ semmisült. Összcliasonlításként egyedül a Hornyik által leírt szöveg kínálkoznék, ezt viszont az illetékes irodalomtörténészek - a jelek szerint - nem ismerik és min- 246 �Miről mesél „A beszélő köntös”? Krizsán László nagy Erővel és sok néppel ki indult volna úgy Hogy Eger varat meg szállaná és mikoron érkezét volna Szegeddé az Kecskeméti polgárokat cleibén Hivatván alpárhoz vitte-nek száz ökröt Hat száz juhot tizennégy szekkér kenyeret melylyet az Császár Igen keszene adván nckick Három száz aranyat Csaust is kérnek vala pedig az Polgárok De az Császár nckiek nem ada hanem Egy Köntöst adót vala meghagyá Hogyha valaki Háborgatnyi akarna őket az Kön­ töst mutatnák megh annak, az polgárok megh kö-szönék és haza jövénck Midőn valami sereget Lattanak volna jönyi Szeged felöl az Biro az köntöst reá vevén az Tizenkét Tanácscsal Edgyüt ki ülvén az sereget úgy vártak Midőn az Törökök Elérkeztenek volna Láttván az biron az köntöst Lovaikról Leugrandozva Térden az biró Eleiben menvén az köntöst csókolylyák (...) megh Engette az (...)" denütt a jelentős írásmódbcli eltéréseket tartalmazó Káldi-szövcgrc támaszkodnak. A köntösadományozás történetének sokféle idézése során akadt olyan feltéte­ lezés is, hogy a Káldi György által közölt szöveget másolták át a kecske­ méti jegyzőkönyvben őrzött levélre. Blahó Vince prédikációs gyűjteményében az alábbiakat írja:6 "Alig-is lehet megítélni, ha abból íratott é ezen Ketskeméti Levélre,7 vagy ebből vette a P. (ater) Káldi, a’ mit beszél. E kön­ tösnek pedig már hamva sintsen Ketskeméten.” Az alapforrás megítélése tekintetében tapasztalható bizonytalanság semmilyen módon nem befolyásolta a Mikszáthregény cscményszövését. Ám egy harmadik köntös-történet jelentősen módosíthatta volna a regény egyes részleteit, konkrétebbé tehette volna a szereplők, a szultán személyét és határozottan megjelölte volna a hely­ színt. De ezt a harmadik forrást Mikszáth nem ismerte és az egykorú irodalom sem tudott róla. Egyedül Hornyik János kö­ zölte szövegét fentebb már idézett művé­ ben,8 néhány vitatható olvasási eltéréssel és az írásjelek önkényes alkalmazásával. Ezt a leírást a köntösadományozásról a kecskeméti robotlajstromok 1668-69. évi kötete őrzi. E könyv üres oldalaira írta le - az utólagos oldalszámozás sze­ rint a 189. lapra - a város íródeákja a 72 esztendővel korábbi esemény történetét. Az okmány szövegét betűimen közöljük és e történelmi ritkaságot fényképmásolatban is bemutatjuk. "In anno 1596. Midőn az Harmadik Mahumett fényes Török császár Constancinapolybol A hosszúkás alakú bőrbekötött robot­ lajstrom alsó része sérült. Valószínűleg egérrágás tette olvashatatlanná a könyv ezen részét. Az ismert szövegváltozatok segítségével következtethetünk az olvas­ hatatlanná vált szövegrészre. Feltehetően az alábbi, vagy hasonló mondat állt a megrongált helyen: ”... az Törökok ott háltak magok költségén, és ha penig meg nem engette, elébb állottak." A betűhűen közölt szöv eg kevés írásjelet tartalmaz. Ezeket - értelemszerűen - a megfelelő helyre kell gondolnunk. Kö­ vetkezetlen a nagy- és kisbetűk alkalma­ zásában is, viszont a létező szövegválto­ zatok közül a legtöbb adatot szolgáltatja a köntösadományozás történetéről. A legfontosabb adat ezen soha nem használt forrás szövegében III. Mohamed 247 �M iről mesél „A beszélő köntös ’’? Krizsán László köntösről" miért az egyházi írók beszél­ tek, prédikáltak, példálóztak a legtöbbet? Talán már az a körülmény is magya­ rázná az egyháziak érdeklődését a köntös iránt, hogy e ruhadarab valóságos "csodákat" művelt. Elűzte a rablási szán­ dékkal portyázó ellenséget és megvédclmezte a kiszolgáltatott lakosságot. Még­ is, talán az a hasonlóság indította az egyházi személyeket a "csodatévő köntös" történetének teíjcsztésére Magyarország halárain túl, Ausztriában és Németország­ ban is, hogy a kecskeméti köntös a valóság erejével igazolta egy másik köntös, az "oltalom köntösének"erejét. Ezt a köntöst egy éjszakai csoda­ látása alkalmával vette át Simon Stock a Karmelita szerzetesrend generálisa.10 A rendet a XIII. század elején az ara­ bok elűzték a Szentföldről, ám a Nyugatés Közép-Európába menekülő szerzete­ seket sok szenvedés és gyötrelem várta új hazájukban is. A generális szüntelenül azon töprengett, hogy mi módon óvhatná meg a gondjaira bízott kis közösséget a pusztulástól. Egy éjszaka, a feljegyzések szerint 1251. július 16-án, ájtatossága közben megjelent előtte a Szűzanya és egy kön­ töst adott át neki az alábbi szavakkal: "Eccc signum salutis, salus in periculis, faedus pacis et pacti sempitérni." -"íme az üdvösség jele, szabadulás a veszedelmek­ ben, záloga a békességnek és örökös szövet­ ségnek." szultán névszerinti említése és a köntös­ adományozás időpontjának az 1596-os évre, Eger elfoglalásának dátumához történő kapcsolása. E három adat egybe­ esése teszi hitelessé e forrást. Az 1598-1603-as kecskeméti jegyzőkönyvhöz csatolt leírás és a róla készült Káldi szöveg, melyet felhasznált idézett tanulmányában Vahot Imre is, és, amely Mikszáth regényének alapötletét szolgál­ tatta, azt tartalmazza, hogy a köntöst II. Mohamed ajándékozta a kecskeméti bírónak. Ez az egyetlen adat, amely II. Mohamedre vonatkozik, egymagában kétségessé tehetné a Káldi-Vahot-Mikszáth által ismert és felhasznált szövegváltozat hitelességét. A Konstantinápolyi elfoglaló II. Moliamcd ugyanis a XV. szá­ zadban - másfél évszázaddal a köntös­ adományozás előtt - élt.9 Mátyás király kortársa volt, s ebből következik, hogy hadak élén soha nem járhatott Magyaror­ szágon. A forrás mégsem elvetendő. Az ural­ kodó neve előtt álló sorszám különböző­ sége abból adódik, hogy a középkor fo­ lyamán némely török történetíró a Birodalom keletkezését Konstantinápoly elfoglalásától - 1453-tól - eredeztette és ezen időponttól számította a török uralkodók sorát is. Ennek megfelelően, II. Mohamed, a Konstantinápolyi elfogla­ ló uralkodó, első lett a Mohamed nevet viselő padisahok sorában, a második pedig az a személy, akit a magyar történetírás III. Moliamcd néven ismer. A két, különböző sorszámmal említett uralkodó a valóságban egyazon személy, csak az uralkodók sor­ rendjének meghatározásában mutatkozó eltérés kelti a különbözőség létszatát. E forráskritikai elemzés után nem ér­ dektelen megvizsgálni, hogy a "beszélő A kecskeméti "beszélő köntös" csodá­ latos története és hatása alkalmasnak látszott arra, hogy hitelesítse és a gya­ korlatban is igazolja a karmeliták menynyei köntöséhez fűződő hiedelmeket, melynek 248 ereje viselőjét megvédte az �Miről mesél „A beszélő köntös ”? Krizsán László kának" a hit szelleme szerint mindenki alattvalója volt. Ezt a viszonyt fejezte ki a török ruhadarab, jelezvén, hogy viselő­ je mindenben elismeri a szultán foségét és végrehajtja akaratát. Másrészről, ez a köntös védelmezte meg a török fővárosból hazatérő követe­ ket az útonállóktól. Mert bármely elva­ dultak és kegyetlenek voltak is a balkáni utakon fosztogató rablók, arra - saját jól felfogott érdekükben - nem mertek vete­ medni, hogy az uralkodó védelme alatt álló személyt megtámadják. A köntösadományozás bőkezűsége vagy annak elmulasztása képes volt pontosan tükrözni a Porta és a szultán jóindulatát vagy elutasítását egy-egy követség irányá­ ban. Takáts Sándor, a magyar múlt hódolt­ sági korszakának krónikása így ír erről: A követek "kipihenvén magukat, elő­ ször a nagyvezérnél jelentek meg. Ez rendesen ebédet adott a követség tisztele­ tére, s kaftánt osztatott szét a követség tagjai között. Ez a kaftánosztás igen fontos dolog volt! Minél több és drágább kaftánt kaptak a követek, annál biztosabb volt, hogy küldetésük jó végét várhatják. Megesett az is, hogy a szultán és a nagyve­ zér egyetlen kaftánt sem adatott a követség tagjainak. Ez már a haragnak és a nehezte­ lésnek biztos jele volt."12 A beszélő köntös történetének létező és valaha volt forrásainak, illetve ezen dokumentumok eltéréseinek bemutatása után, hasznosnak véljük megemlíteni a regény ama részletét, amely ugyan egyik szövegváltozatban sem szerepel, mégis hitelesebbé teszi a cselekmény korát és helyszínét. Ez a forrásonkívüli, adat-tég­ lákat összefogó írói habarcs, a fogott­ elkárhozástól. A karmelita köntös ere­ detileg szeles, földig érő ruhadarab volt, melyet a felső ruha felett viseltek (vállruha). Később a köntös jelképes, négyszögletű szövetdarabkává alakult, melyet a nyakban, zsinórra függesztve viseltek (scapularc). Az egyházi írók és személyek által elterjesztett kecskeméti "köntös-törté­ netet" a XVIII. században mindinkább az égből nyert "oltalom köntösének" tar­ talmi jegyeivel bővítették, míg a hívek tudatában a két köntös "oltalom ruháza­ ta" néven azonosult és egymást igazolta! Telek József ferences szerzetes 1772ben már nem is a "török-köntös", "szultán-kaftány" vagy "császári-köntös" elterjedt megnevezést használja, hanem, oltalom köntösének nevezi a ruhadara­ bot, ugyanolyan oltalmazónak, mint azt a köntöst, amelyet nem egy világi hatalmas­ ság, hanem a Szűzanya ajándékozott az embereknek. "Ihol, mely hatalmas ereje volt a Tö­ rök Tsászártól adatott vont arany köntös­ nek! A legvadabb ellenségek a kereszté­ nyeken könyörülni nem tudó Pogány nemzetségek mcgfélcmlcttck s megszelí­ dültek az oltalom köntösét látván és egy ujjal sem mcrcsz-lcttck bántani a Város népet."" Az oltalom és védclmczés erénye nem csupán a csodalévő égi köntössel való hasonlítás révén kötődött a kecskeméti köntöshöz, hanem eleve, rendeltetése is az volt, hogy akinek a padisah köntöst adományoz, azt képletesen hatalma és védelme alá vonja. A szultán azért is ajándékozott köntöst vagy kaftánt a kö­ vetségbe hozzá érkezőknek, mert az "igazhívők urának", "Isten földi árnyé­ bíróság intézményének és működésének bemutatása. 249 �Krizsán I^ászló Miről mesél „A beszélő köntös”? A fogott bírák itélőszékénck kialaku­ lásáról cs a XVI-XVII. századi magyar igazságszolgáltatásban betöltött szerepé­ ről Mikszáth Kálmán A beszélő köntös­ ben többet ír, mint az egész jogtörténeti irodalom, amely nemcsak ezen speciális magyar, spontánul létrejött népi intéz­ mény bemutatásával maradt adós, de szinte még fel sem fedezte azt. Ezen intézmény említése és működé­ sének írói módon történő ismertetése, feltétlenül arról tanúskodik, hogy Mik­ száth ezzel is a regény cselekményének, korának és helyszínének történeti hite­ lességére törekedett. Ez a szándék alapos kutatásokat, levéltári anyagismeretét követelt az írótól, mert, mint utaltunk rá, a tudományos irodalom e témával, Mik­ száth koráig, szinte nem is foglalkozott. Aki a ma divatos meghatározással "civil szerezetek"-nek nevezett intézmé­ nyek, csoportok, alkalmi közösségek jogelődeit, történelmi őseit keresi, az a totta volna a peres feleket attól, hogy török bíró szolgáltasson nekik igazságot. Inkább, paraszti ésszel és logikával, maguk alkottak bíróságot. Az ítélőszék működése úgy indult, hogy vásár alkalmával, amikor nagyszá­ mú idegen kereste fel a várost, a "tanácsbéliek" felkértek egy, később több alkalmasnak látszó vásárost, hogy segít­ senek a peres ügyek elintézésében. Ezen alkalmi bírák, az adott városban gyökértélen idegenek, akik az eléjük terjesztett ügy szereplőit rendszerint nem ismerték, s ily módon semmiféle érdek, szimpátia, vagy harag nem befolyásolhatta ítéletüket. Egy korai esküdtbíróság csírái érlelődtek a fogott bíróság eljárásaiban, amely szerveze­ tet az ítélkezésben legnagyobb körültekin­ tést és hozzáértést eláruló férfiakból állandó testületté, úgynevezett meghívott bírósággá formálták. A fogott bíróságot a legsúlyosabb bűnesetekben is alkalmazták, olyan bűn­ ügyekben is, mint például a gyilkosság, a ló- és marhalopás, vagy boszorkányság, amikor az ítélet mindig halál volt.13 A fogott bírák létezéséről és intézmé­ nyük működésének mikéntjéről az olva­ sóközönség legtöbbet A beszélő köntös lapjairól tudhat meg még ma is! A csodálatos kecskeméti köntös utó­ életéről nemcsak a vallásos irodalomból idézett példákat ismerjük. A rivális vá­ ros, Nagykőrös polgárai kis gúnyverset is költöttek és terjesztettek: "Boldog lehetsz immár Kecskemét, Megkaptad a szultán ködmönét!" fogott bírák intézményében meg is leli a gyökereket! A fogott bíróság intézménye a törö­ kök által elfoglalt országrészekben, első­ sorban, Kecskeméten , Nagykörösön és Cegléden alakult ki. A tizenötéves háború vérzivataros éveiben a török tisztviselők, így a bírás­ kodást végző kádik is, a török helyőrség­ gel nem rendelkező településekről a jól védett várakba, városokba települtek át. Az igazukat kereső, és a perlekedésben mértéktartónak éppen nem mondható "magyar alattvalók" csak hosszú szckcrczésscl és az utazókra mindig leselkedő életveszélytől fenyegetve érhették volna el a hivatalosan folejük rendelt bírákat. Ám a magyarok ellenszenve még ve­ szélytelen útviszonyok esetén is visszatar­ A törökűző köntös későbbi sorsa is­ meretlen. Hornyik János közli,14 hogy a szájhagyomány szerint a köntöst a pusz­ tulástól megóvandó, az esztergomi kápta- 250 �Krizsán Ixiszló Miről mesél „A beszélő köntös ”? lannál helyeztek cl, ahol a drága és dí­ szes köntöst miseruhává alakították át. Egy másik adat szerint: "Literáti Nemes Sámuel, ismeretes régiséggyűjtő ... 1837-ik évi nyáron fel­ mutatott Kecskeméten egy jclöntéktclcn, színchagyott ritka szövetű vászon bugyogót és kaftán alakú, de valószínűleg csak kaftánbélésnck gyaníthatott, sárgás vá­ szon szövetű öllönydarabot, mely utóbbi­ nak közepén halvány színű, régi vonású szögletes betűkkel e szavak voltak olvas­ hatók: Török jővén határba , bújik bíró k a f tá n b a s megajánlotta, hogy ha ma­ gával hozott régiségeinek pénzfizetésért leendő mutogatása hatóságilag megengedtetik, e két öllönydarabot emlékül a városnak ajándékozza. Szemtanúja vol­ tam c tárgyak bemutatásának. Ezek azon­ ban oly jclöntéktclcn foszlányok voltak, hogy az ugyan-azonságot senki sem hitte s e gyanúsítás Literátit arra bírta, hogy Kecs­ kemétről tüstént tovább állott."15 *** Ennyit mesél saját múltjáról a csodá­ latos kecskeméti köntös, amit a tudo­ mány a történeti forráskritika kisebb megjegyzésekkel igazol és valóságosnak ismeri cl a róla szóló írott emlékeket. De igazán érdekes történetté Mik­ száth Kálmán teremtő fantáziája rangosította a "kafiány meséjét". Mikszáth tárgyi hagyatékából 251 �Krizsán László Miről mesél „A beszélő köntös ”? JEGYZETEK L 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Kecskemét város jegyzőköny\>einek 1598-1603. évi kötetéhez csatolt le­ írás. A jegyzőkönyv a második világ­ háborúban elpusztult. Az Vasárnapokra való Prédikátzioknak első része, Advent első Vasárnapjától fogva Sz. Háromság Vasárnapig. Po­ zsony, 1631. 181. I. Vahot Imre: Kecskemét és a kecske­ méti puszták. (II. fejezet: Kecskemét a török világban.) I: Magyarország és Erdély képekben. I. kötet. Pest, 1853. 86. I. (A könyv 1985-ben reprint ki­ adásban is megjelent.) Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös. Mikszáth Kálmán Összes Müvei. Szerk. Bisztray Gyula és Király István. Aka­ démiai Kiadó Budapest, 1957, 348. I. Hornyik János: Kecskemét város tör­ ténete, oklevéltárral. II. köt. Kecske­ mét, 1861. 35. I. Blahó Vince búcsú szónoklata 1772. évi sz. András havának 8-ik napjára eső pünkösdutáni 22-ik vasárnapon, midőn a kecskeméti parochia a feren­ cesektől, a vácmegyei papság kezelése alá adatott. Nyomt. Nagyszombatban 1775.-32.1. t. i. Káldi szövegéből Hornyik J. i. m: 34. I. 252 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. Turcici Imperii Status. Seu Discursus varii de Rebus Turcarum. Ex of/icina Elzeviriana. 1622. p. 274: Series Imperatorum Turcicorum. Szent Simon Stock (1185-1265) Tizen­ két esztendős korától remetemagány­ ban élt. Később belépett a Boldogságos Szűz Kármelhegyi Rendjébe, mely­ nek később generálisa lett. Coronae Mariannáé, azaz a Boldogságos Szűz Mária Tizenkét Tsillagú koronájának vagy Tizenkét ünnepeire Tsillogó sugárok gyanánt elosztatott Prédikációinak 11. része, melyben az utolsó hat Tsillagokat, vagy ünnepeket egymást követő szép renddel öszve fúzögette és a magyar népnek haszná­ ra világosságra bocsátotta P. Telek Josef - Szt. Ferencz keményebb rend­ tartáson lévő szerzetének érdemtelen tagja, Elől-járók engedelmével. Meg­ jelent Vácon 1772-ben. Tomus III. 590. I. Takáts Sándor: Rajzok a török világ­ ból. II. kötet. Budapest, 1915. A Ma­ gyar Tudományos Akadémia kiadása, 359. I. U.a: 269. I. Hornyik J. i.m: 38. I. U.a: 38-39. I. �Praznovszky Mihály Hogyan lett Szklabonyából Mikszáthfalva? A sokak által fontos kortársi - ma már történeti - forrásnak számító, Borovszky Samu szerkesztette Nógrád megye kötetben, amely 1911 -ben jelen meg, nem találjuk Szklabonyát. Leg­ alábbis ezen a néven. A községi felsoro­ lásban Mikszáthfalva címszó alatt buk­ kan elő, zárójelben a megjegyzéssel: azelőtt Szklabonya majd Kürtabony. Eltűnődhet a mai olvasó, hogy lehet egy falunak három neve. S ha még inkább clgondolkodik, a ma­ gyar történelem olyan mélységeibe pillant­ hat bele, amelynek látványától akár meg is rémülhet, de még inkább megértheti azt az utat, amely Trianonhoz vezetett. A községi címszavak aztán tovább for­ málódnak a könyvben. Ilyeneket olvasha­ tunk: Ipolymagyari, azelőtt Uhorszka, Ipolybcszlcrcc, azelőtt Biszlricska, Ipolyszög azelőtt Riba, Ipolyvarbó azelőtt Varbó. Mindezek egy századfordulós névmagyarosítási politika következményei, amely politika egyaránt vonatkozott a föld­ rajzi nevekre, mind a családnev ekre. 253 Mikszáthfalvává változni nem volt könnyű. Az említett Borovszky-féle kö­ tetben olvasható a faluról, hogy: "há­ zainak száma 179, lakosaié 814, akik túlnyomóan tótajkúak és római katoliku­ sak." Majd egy újabb sor a névváltozta­ tás magyarázatául szolgál, nem csekély elírással: "Itt született 1849. január 16án Mikszáth Kálmán a jeles író. A hely­ ség nevét nagynevű szülöttjének 40 éves írói jubileuma alkalmával a község ké­ relmére a belügyminiszter Mikszáthfalvára változtatta." A történet azonban ennél sokkal bo­ nyolultabb. A névváltoztatás az írói jubi­ leum egyik eseménye volt, s bár az igaz, hogy a helyiek kérésére változtatták meg falujuk nevét, mert jogilag nekik kellett ezt a lépést megtenniük, de az ötlet nem tőlük származik, nekik ez nem jutott volna eszükbe, hiszen Mikszáth-ismerclük nem volt. A Kisfaludy Társaság 1909. február 21-én hirdette meg javaslatát a 40 éves írói jubileum megünneplésére. A Magyar �Praznovszky Mihály Hogyan lett Szklabonyából Mikszáth/alva? Nők Szövetsége Rudnety József né vezeté­ sével rögtön csatlakozott a felhíváshoz s egyúttal bejelentette, hogy többek között kérni fogja Nógrád megyét is a méltó ünneplésre. A helyi kezdeményezés tehát a ma­ gyar nőké. Ők írtak levelet 1909. június 12-én Nagy Mihály nógrádi alispánnak, amelyben javasolták a falu nevének megváltoztatását. Úgy érveltek, hogy "Az ilyen cselekedetek mindennél inkább clmúlhatatlanná teszi valakinek a nevét, s azt hisszük, ez lenne a legnagyobb, amit a jubileum ajándékozhat Mikszáthnak." Egy hét múltán a Budapesti Hírlap­ ban - a magyar nőktől függetlenül Gárdos M ór sátoraljaújhelyi tanító is azt javasolta, hogy Szklabonyából legyen Mikszáthfalva és Sztrcgovából pedig Madách falva. Megjegyzendő, hogy a Madáchfalva név ellen azonnal tiltakozott a család egyik leszármazottja, Madách Imre pénzügyi számvizsgáló, balassagyarmati lakos, mondván, hogy az ősi családi székhely nevét sem régebben nem kíván­ ták és most sem kívánják megváltoztatni. Maradt tehát Szklabonya nevének megváltoztatása, amely egyúttal Nógrád megye hivatalos Mikszáth-ünnepi prog­ ramjának része lett. Magát a programot 1909. október 16-án a Balassagyar­ maton tartott mcgycgyűléscn fogadta cl a megyei törvényhatóság. Elsőként elhatározták, hogy: a me­ gyei készít egy külön jegyzőkönyvet, amelybe Mikszáth érdemeit bejegyzik. Hozzáteszik még, "midőn emlékezetét ekként is megörökítendő a törvényhatóság Mikszáth Kálmán nevét, írói munkásságá­ 254 nak érdemeit 40. évi írói jubileuma alkal­ mából jegyzőkönyvébe iktatni rendeli, egyben őt az arról szóló s díszesebb kiállí­ tásba foglalt jegyzőkönyvi kivonat átadá­ sakor küldöttségilég üdvözölni kívánja." Másodiknak elhatározták, hogy hat példányban megrendelik a jubileumi díszkiadást a megye könyvtárai számá­ ra. Ebből egy vászonkölésű sorozat kerül a megyeháza könyvtárába, a további fűzött példányok pedig a balassa­ gyarmati, losonci gimnázium, a losonci tanítóképző könyvtárába. Külön rendel­ tek még a balassagyarmati m. kir. hon­ védség legénységi könyvtárába és a szklabonyai ifjúsági és népkönyvtárba egy-egy sorozatot. Harmadik szándékuk, hogy az orszá­ gos Mikszáth ünnepen Budapesten a megye küldöttség formájában képviseli magát. Ez azt jelenti, hogy az emlékbi­ zottság tagjaiból álló delegáció legyen ott a Mikszáthot személyesen felköszön­ tők korlátozott számú sorában. Negyedikként javasolják a losonci és a balassagyarmati gimnáziumnak, hogy lehetőleg a Mikszáth ünnepség napján az iskolában tartsanak díszes megemléke­ zést a diákok is. Ötödik ünnepi javaslatuk, hogy a me­ gye tegyen két, egyenként 1000 koronás "irodalmi és tanügyi alapítványi" úgy, hogy ezek évi 50 koronányi kamata a balassagyarmati és a losonci gimnázium egy-egy Vili. osztályt végzett tanulójá­ nak kell kiadni. De annak, aki erkölcsi és hazafias magatartását is figyelembe véve "a magyar irodalom-történeti tanulmányok és a magyar szépirály művelése körül vi­ szonylag a legjobb eredményi éri cl." �Hogyan lett Szklabonyából Kíikszáthfalva? Praznovszky Mihály Hatodik pontként elfogadták azt az országos javaslatot, hogy a szülőfalu nevét változtassák meg. Ebben viszont érdemi kezdeményező szerepe a szklabonyai képviselőtestületnek van s ezért várják a falu ilyetén döntését, hogy azt továbbíthassák a megfelelő fórumra. Végezetül javasolják, hogy a megye készíttessen egy díszes szoborcsoportot, ahogyan ők mondták: az "író műveiben szereplő népszerűbb alakokat feltüntető művészi kivitelű emléktárgyat..." Úgy véli a határozat, hogy "Nógrád megye ezzel méltóképpen lerótta háláját és elismerését a nagy író iránt." Mindöszszc azt javasolják még, hogy Balassa­ gyarmaton utcát nevezzenek cl Mikszáthról, s a szklabonyaiak még az író életében emléktáblával jelöljék meg az író szülőházát "méltó ünnepség keretében." Végül is a javaslatból elfogadott terv lett. Mikszáth is tudott róla és valóban nagyon örült neki. Még a határozat elfo­ gadása előtt 1909. szeptember 9-én ezt írta levelében Rudnaynénak: "Olvastam a Mikszáth- és Madáchfalvára vonatkozó ötletet s tagadhatatla­ nul nagy megtiszteltetésnek tartom. Ma­ dáchinak kivált ezzel tartozik is a várme­ gye ... tényleg semmi sem okozna nekem olyan örömet, mint éppen az, hogy a hely, ahol szüleim porladnak, az ő fiúk nevét viseli időtlen időkig. De ezt csak bizalmasan vallom be, mert még kívánni se szeretnék olyat, ami esetleg elkeseredést szülhetne s amit nem szívesen adnak..." Még a Vigadóban, a hagyományos ünnepen is utalt rá, mennyire örül az elnevezésnek. Ezt mondta válaszbeszé­ dében: "Külön szeretném megköszönni 255 és köszönöm is a hölgyeknek, különösen a Nőképző Egyesületnek, akik jobban is szeretnek már, mint kellene, és mindent elkövettek, és sok dolgot diadalra ők vittek, nekik köszönhetem az egyik leg­ kedvesebb ajándékot: Mikszáthfalvát, mely az én nevemet viseli, megfordítva, felmenő ágon az édesanya a fia neve után lévén bcanyakönyvezve." Megjegyzendő még, hogy Mikszáth más helyen is utalt a falu elnevezésére. Amikor hírül vette, hogy Balassa­ gyarmaton utcát akarnak róla elnevezni, 1909. október 29-én az alábbiakat írta ugyancsak Rudnaynénck: "A vármegye eddig is többet tett, mint amennyit ál­ momban várhattam, másrészt mert az utca elnevezés nem okoz nekem örömet. Kis szülőfalum elnevezése, ha már nem torlódik eléje azután akadály, teljesen kielégíti c nembeni hiúságomat." (Balassagyarmaton azért lett Mikszáth utca, 1911. november 18. óta az egykori Nagyhíd utcát hívták Mikszáth utcának.) S a falut valóban elnevezték Mikszáth-falvának. Szklabonya községe 1909. december 7-én hozta meg 26/1909. számú egyhangúlag, "felszó­ lamlással, fellebbezéssel meg nem táma­ dott" határozatát arról, hogy kéri a bel­ ügyminisztériumtól a falu nevének meg­ változtatását. Ezt a megyei törvényható­ sági bizottság 1910. évi első ülésén pártolólag támogatta és terjesztette to­ vább. A Losonc és Vidéke 1910. április 17-i számában adta hírül az eredményt: "A hivatalos lap mai száma közli, hogy a belügyminiszter Nógrád vármegye kö­ zönségéhez intézett rendeletével Kürtabony község nevének Mikszáth- �Hogyan lelt Praznovszky Mihály falvára leendő megváltoztatását engedé­ lyezte." Az elnevezés országos visszhangját az is jelzi, hogy Szávay Gyula tollából Mikszáthfalva címen egy kis tréfa, azaz színpadi jelenet is készült. Ennek egy szakasza, a szklabonyai gyerekek dala is mutatja, milyen vadhajtások is születtek az ünnep lázában: "Mikszáth bácsi azt üzente M ajd eljön az examenlre Ha üzeni, meg is ejti Hogyha csak el nem felejti. Éljen Mikszáth Kálmán bácsi! Éljen Mikszáthfalva!" Szklabonyának azonban maradandó emléket már egy korszerű dokumentálási eszköz, a fénykép állított. Közismert a Vasárnapi Újság 1910. május 18-i szá­ ma, amelyben képes riport mutatja be Szklabonyát. A fotós, Jelfy Gyula felvé­ telei azóta minden könyvből visszakö­ szönnek ránk. Valóban a hitelesség do­ kumentatív értékével, és a megidézett múlt érzelmi többletével hat, amidőn látjuk a helyszíneket, a kovácsműhelyt, amely a falusiak számára a kaszinó volt, a Vendclin kápolnát, amely a Krúdy Kálmánban játszik fontos szerepet, a Kür­ tös patak partján a malmot, amely egyszer visszafelé forgott, látjuk a szklabonyai falurészlctct, annyi legendás és \alóságon Mikszáth hős életének színhelyét. S ott vannak Mikszáth kortársai, a szklabonyai palóc legények és lányok, s ott ül egy pádon Mikszáth gyermekkori barátja, a vele szinte napra pontosan született Kasi János is. SzklahonyábólMikszáthfalva? Van még valami ami Szklabonyához, illetve a helyi Mikszáth hagyományőr­ zéshez köthető. Ez az emléktábla elhe­ lyezése a lakóház falán s annak felavatá­ sa 1910 szeptemberében. A tábla felállításának ötlete újra csak a Magyar Nőktől ered. Még 1909 tava­ szán dolgozták ki egészen pontosan az ünnep rendjét. Megfogalmazták a tábla szövegét érthetetlen, hogy a táblát már akkor sem a szülőházra tervezték, hanem a másikra, a temetővel szembenire! Elkészítették a díszesen hímzett ollártcrílőkct. A helyi tanítóval és plébánossal karöltve össze­ állították a műsort. Külön hangsúlyoz­ ták, hogy a gyermekek műsora magyarul hangzik cl s a végén játékokat osztanak ki közöttük. A falu szegény öregjei pedig rendkívüli segély! kapnak, hogy ők se felejtsék majd cl ezt a szép napot. Rudnayné leírta, hogy a hímzett térí­ tőket maga Mikszáth is látta, s nagyon tetszett neki: "Hisz ezek olyan szépek, hogy Szent Péter templomába is bcillcnénck" - kiáltott fel. Mire a hölgyek azzal riposztoztak, hogy "bizony méltó reájuk az a falu is, hol az szülöttet, ki a Szent Péter esernyőjét írta". Az emléktábla avatására már csak az író halála után került sor. Akkor is csak halasztott időpontban, hiszen eredetileg augusztus 14-érc tervezték, de csak szeptember 8-án tudták megtartani. Ár­ nyékot vetett az ünnepre, hogy azon Mikszáth közvetlen hozzátartozói és a Magyar Nők elnöksége közül senki nem vett részt. Az ünnepségen jelen volt Nagy Mihály alispán és Simon János levéltáros s még néhány ismert személy: Jeszenszky 256 �Praznovszky A hhály Hogyan lettSzklabonyából Mikszáthfalva? Kálmán plébános, Siklaky István nyu­ hogy éppen kercsztclés folyt a templom­ galmazott jegyző (Mikszáth ifjúkori ban és a szülők, a jelenlévők kérésére barátja) cs a Veres család több tagja. megváltoztatva szándékukat, a Kálmán Bevezetőül felolvasták a dísztávirato­ nevet adták gyermeküknek.) kat, amelyeket az ünnepség tagjai kaptak Gyermckzsúrral, majd este népünne­ a Magyar Nőktől, Rudnay Józscfnétöl és péllyel fejeződött be a szklabonyai em­ a kis Hepp Marosától aki így írt: léknap 1910. szeptember 8-án. "Hódolattcljcs üdvözletét küld Mikszáth A szklabonyai történet az irodalmi Kálmán egyik legmélyebb tisztelője:" kultusz magyar históriájában a legszebb és Istentisztelettel kezdődött az ünnep, teljesen egyedül álló fejezet. Nem volt még majd az iskolában folytatódott. Lackó egy magyar falu, amely író-szülötte nevét Lajos plébános méltatta Mikszáthot és a választotta volna magának. Pedig úgy nap jelentőségét, majd Kopcsa Lajos tűnik, nem is volt valami nagylelkű gesztus helybeli tanító foglalta össze Mikszáth ez a szklabonyaiaktól. Csak szerény viszon­ munkásságát. Ifi.Veres Pálné zás elénekelte a halhatatlanságért, az irodalmi örökkéva­ csengő hangján Petőfi versét a "Mi füs­ lóságért. Hiszen már a fiatal, a pályakezdő, a tölög ott a síkon távolban-t". "Csalló sikerért annyit dolgozó Mikszáth szülőfalujá­ Margit szép felolvasást tartott Mikszáth nak ajánlotta egyik első könyvét s rajta keresz­ műveiből. Vas Józscfné alkalmi költe­ tül majdani teljes életművét. ményt szavalt hatásosan". Midcközbcn a így ír az 1878-ban megjelent Az igazi helybeli gyerekek is szavaltak, énekellek. humoristák ajánlásában: Kihangzottak Pósa Lajos, Lampérth "Ezen könyvemet ajánlom az én sze­ Géza, Jakab Ödön, Lévay József, Koz­ líd csendes falumnak. ma Andor, Szabolcska Mihály MikNem azért ajánlom pedig könyvemet szálh-cmlékvcrsci, miközben a közönség az én csendes szülőfalumnak, hogy ott magyar népdalokat, palóc nótákat hall­ valaki megvegye s még tetejébe el is hatott. De az váltott ki igazán nagy si­ olvassa. Ha a nótárius úr sorba venné kert, hogy a kis szlovák gyerekek a mű­ ujjain azokat, akik a betűhöz értenek, sort magyarul adták elő. Mindez Kopcsa bízvást zsebre tehetné az egyik kezét. István tanító érdeme "az ő kitartó buz­ Nem vesznek meg ott egyéb könyvet, galmáról és hazafias ambíciójáról tesz csak kalendáriumot, azt is a százesztendőst, bizonyságot a felmutatott eredmény". még azon fölül, hogy az unokák unokáinak Az iskolai ünnepély után vonullak a is mutatni fogja az időjárást, egyszersmind temetői házhoz és avatták fel a táblát, összeköttetésben tartja őket az égi hatal­ amely mind a mai napig ott ékeskedik masságokkal is, mivel a százéves naptárnak annak homlokzatán. Ezt követte a térítők imádságos könyv az egyik fele. átadása a templomban és a Mikszáth Hanem azért ajánlom fel nekik ezt a család sírjainak megkoszorúzása a teme­ könyvet, mert tőlük tanultam, ami benne vaa tőben. (Érdekes templomi epizód volt Ha van benne valami érdemes, az az minden bizonnyal előre megrendezett -, övék." 257 �Csáky Károly A Mikszáth-hagyományok ápolása Szlovákiában Jeles költőnk, Tőzsér Árpád egyhelyütt az első "szlovákiai magyar író"-nak nevezi Mikszáthot, mert "a palóc föld, a palóc népköltészet, egyszóval a palóc ember (ha sokban leegyszerűsítve is) Mikszáth revén lett gondolkodásunkban fogalommá". (Genezis. Bratislava, 1979. 93. 1) Turczel Lajos irodalomtörténészünk pedig megál­ lapítja, hogy az író "Élete és életműve anynyira át van szőve itteni vonatkozásokkal, hogy e tekintetben még Jókai sem mérkőz­ het vele. /.../ Szinte egyetlen olyan műve sincs, amelynek táj- és embervilágába a szülőföldi és gyermekkori emlékek kisebbnagyobb mértékben ne nyomulnának bele". (Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona. Bratislava, 1981. 81. 1.) Mikszáth szülőföld iránti szerctete, a ránk maradt gazdag szellemi örökség köte­ lez bennünket. Emlékezésre és emlckeztetésre, hagyományápolásra és továbbgondol­ kodásra egyaránt. S nyomban felmerül a kérdés, eleget tettünk-e mindennek DélSzlovákiában, a szülőföld tájékán? Először talán arra kéne választ adnunk, van-e szlovákiai magyar Mikszáth-irodalmunk? Bcszélhctünk-e felvidéki Mikszáth- kutatásról? A válasz bizony nem lehet megnyugató. Mert sajtónkra inkább a kam­ pányszerűség, mintsem a tudatos kutató­ munka támogatása a jellemző. Főleg a Mikszáth-évfordulók kapcsán közöltek em­ lékező és népszerűsítő írásokat lapjaink. Ezekben ismert életrajzi adatokat sorolnak fel, a szülőföldet járják felületesen körül. Mikszáth halálának 50. évében például öt ilyen cikk is megjelent a lapokban. Tárgyukat illetően legnagyobb azoknak az írásoknak a száma, melyek a szlovákiai magyar színházak egy-egy Mikszáthbcmutatójáról tudósítanak. 1984-ig a komá­ romi színház négy Mikszáth-művct vitt színpadra: a Különös házasságot (1962), a Szent Péter esernyőjét (1966), A beszélő köntöst (1979) és A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényt (1984). A színikriti­ kák színvonaluk tekintetében kiemelkednek a többi Mikszáth-tárgyú írás közül. Sajnos, az íróval és műveivel foglalkozó egyéb írások közül szinte egy sincs olyan, amely az eddigi Mikszáth-kutatásokat ér­ demben gazdagítaná, újszerű tényeket, mű­ elemzéseket tartalmazna. Alkalmi munkák, irodalmi segédanyagszerű írások ezek csu­ 258 �Csáky Károly A Mikszáth-hagyományok ápolása Szlovákiában pán, helyenként tévedésekkel is megtűz­ delve. A háború utáni első írást, amely Mikszáthtal foglalkozott, az Új Szó 1949. 8. 9diki száma közölte Fábry Zoltántól. Ebben többek közt az alábbiakat írta a stószi reme­ te: "Szlovcnszkó magyarul: Mikszáth. Még mindig Mikszáth. Hiába volt és van szlovenszkói magyar irodalom, az olvasói köz­ tudat még ma is a pipaíúst mellől mesélő palóc hangját hallja. /.../ A szlovcnszkói lényeget teljességében egyik sem tudta meg­ ragadni, sem a szlovák, sem a cseh, sem a magyar író." Mikszáth születésének 125. évében Csanda Sándor irodalomtörténész emléke­ zett nagyobb cikkben az íróra. Sajnos, az Új Szó 1972. I. 30-diki számában közölt össze­ foglaló pontatlan és nem elég körültekintő. Olyakat ír egyebek közt, hogy Mikszáth Selmecbányán is jól tanult, szülei a nógrádi pestis miatt hunytak cl stb. Köztudomású ugyanis, hogy Mikszáth a két utolsó líceumi évet három év alatt végezte el, hiányzott a szorgalma stb. Azt is tudjuk, hogy szülei valóban egy évben haltak meg, de csak édesanyja volt a kolera áldozata. Több olyan publikációt is olvashattunk, amely a szülőfalut, a szülőföldet, illetve az emlékházat mutatja be. 1978-ban, az em­ lékház megnyitása kapcsán többen is tu­ dósítottak lapjainkban. Egyesek bizony túllőttek a célon, amikor a pártfelügyclct alatt álló sajtó szájaíze szerint írtak. Alőcs József is csaknem mindent rózsaszínben látott. A Hét 1978/31. számában közölt cikkében olvassuk például az alábbiakat: "Szép tisztára meszeltek a falak, mint az ég derült időben. Az udvart finom kaviccsal hintették be. A ház előtti kiskertet mutatós kőkerítéssel vették körül." Ehhez csupán annyit tehetünk itt hozzá, hogy a rosszul szigetelt falakat ízléstelen tapétával vonták be, ami ellen már akkor is többen szót emeltek. Ugyancsak többen kifogásolták, hogy a szép gyepes udvart aprókő-terítéssel durvították. A műkő kerítés sem igen tet­ szett a jobb érzékű látogatónak. Összegezésként elmondhatjuk, hogy nem volt, s most is csak nehezen bontako­ zik ki Szlovákiában a Mikszáth-kutatás. Muzeulógiánkba sem épült be kellőképpen a szklabonyai emlékház, mert nincs e ház­ nak a témához értő alkalmazottja, nincs kutatási programja. A magyar próza nagy mesterére emlé­ kezni a Palócíoldön nemcsak nemes feladat, hanem erkölcsi kötelesség is egyben. Mert Mikszáth azok közé az írók közé tartozik, akik a legcsodálatosabban és legőszintébben vallottak oly gyakran szűkebb hazájukról: nyelvükről, édes anyaíoldjükről s a szülőtáj népéről. Bár Mikszáth tájainkon is hosszú időn át a legolvasottabb írók közé tartozott, a reá való emlékezésre mégis sokáig kellett várni. Az első nagyobb ünnepségre 1972-ben, az író születésének 125. évében került sor Szklabonyán. Bata Imre és Csanda Sándor irodalomtörténészek, valamint Emil Boleslav Lukáé szlovák költő tartottak ez alkalomból előadást. 1974-től a Csemadok Nagykürtösi Járási Bizottsága néhány éven át rendszeresen megrendezte a Mikszáth Kálmán Irodalmi és Színpadi Napokat. Sajnos, ebből nem sikerült hagyományt teremteni, mivel a színjátszás nem bírt erőteljesen kibonta­ kozni ezen a vidéken. Egy évvel Mikszáth születésének 100. évfordulója után, 1978-ban jelentős ese­ ményre került sor Szklabonyán. A Mikszáth-hagyományápolás fontos határköve volt az Emlékház megnyitása. A Mikszáth- 259 �Csáky Károly A Mikszáth-hagyományok ápolása Szlovákiában dokumentumok kinagyított fotókópiái az író életének állomásait mutatták be. Sajnos, a sokáig készült tárlat, a szakszerűtlenül fel­ újított ház és annak környezete méltatlan volt az íróhoz, nem idézte megfelelőképp a kor hangulatát se. Öröm és töprengés egy ház körül című írásomban így írtam akkor: "A képek alatt részletes magyarázat és felvilágosítás olvasható, szlovák nyelven. Hiányzik a magyar szöveg, amit jelen eset­ ben semmiképp sem tudunk megmagya­ rázni önmagunknak, mert a Mikszáthörökség bizony mindkét népnek sokat je­ lent, s kell, hogy ez az örökség még többre tanítson minket. Ezért reméljük, hogy a szlovák szöveg mellé mielőbb felrakják a magyar feliratokat is, hogy a Mikszáth-ház azé legyen, akié az író: a magyar és a szlo­ vák népé.” (Új Szó, 1978. VI. 30. 6. 1.) Sajnos, a hiányolt magyar szövegek feltüntetésére is sokáig, csaknem egy évti­ zedig kellett várni. Az épület felületes és szakszerűtlen felújítása is oda vezetett, hogy 1987-ben a Mikszáth-házat ismét renoválni kellett. A kiállítást persze jóval ezelőtt bezárták. 1988-ban lett ismét látogatható az emlékház. Végre eltűnt előle a műkőkerí­ tés, a magyar nyelvű szövegek pedig felke­ rültek a szlovákok mellé. A kiállítás néhány új tárggyal, könyvvel is gyarapodott. 1991-ben az író szülőházának helyén egy emékoszlopot állítottak fel, melynek szövege az idelátogató tudtára adja, hogy hajdan itt volt a nagy író bölcsőhelye. A megjelölést, akárcsak az emlékház megnyi­ tását a hetvenes évek elején újjászerveződött irodalmi szakbizottság szorgalmazta. Az 1984-től Nagykürtösön évente rend­ szeresen sorra kerülő Mikszáth Napok főszervezője is a Csemadok irodalmi-nyelvi szakbizottsága volt. Az egy évtizeden át rendszeresen ismétlődő, évenként több hétig tartó rendezvénysorozatok a vidék, elsősor­ ban pedig az itteni nemzetiségnek, a ki­ sebbség életének fontos eseményévé, amo­ lyan szabadegyetemévé váltak. A parányi szellemi műhely és fórum a tájegység gaz­ dag szellemi hagyományai iránti tiszteletet is motiválta. A Mikszáth Napok találkozói a lélek za­ rándokútjai voltak, ahová mindig szívesen jöttek az őrhelyek szellem iránt fogékony napszámosai. De jó reménységgel és biza­ kodással érkeztek a rendezvényekre íróink, költőink, előadóink is, határon innen és határon túlról egyaránt. Az eddigi Mikszáth Napok során több mint 40 író-olvasó találkozót, 32 irodalmi, 5 történelmi-társadalmi, 2 néprajzi, 2 mű­ vészeti, 3 pedagógiai-pszichológiai témájú előadást szerveztek. Volt 6 színházi bemu­ tató, 9 előadói est; rendeztek 6 kiállítást, szerveztek több filmvetítést és 3 honisme­ reti kirándulást. Az irodalmi napok fo célja elsősorban azonban a Mikszáth-hagyományápolás volt. Az előadók így mindenekelőtt Mikszáth szülőíbldi kapcsolatairól, a művek itteni vonatkozásairól beszéltek, de érintettek más témaköröket is. Szó esett többek közt a mikszáthi romatikáról és realizmusról, az író néprajzáról, a politikus és az újságíró Mikszáthról stb. Az író állomáshelyei közül részletesen bemutatták Szklabonyát, Rima­ szombatot, Selmecbányát, Balassagyarma­ tot, Mohorát és Horpácsot. Eljöttek Nagykürtösre a legjobb Mikszáth-kutatók és irodalmárok: Németh G. Béla, Rejtő István, Fábry Anna, Véber Károly, Turczel Lajos, Szeberényi Zoltán . De itt voltak a legszorgalmasabb nógrádi Mikszálh-kutatók is: Praznovszky Mihály, Szabó Károly, Pozsonyi Anna, Anna és mások. 260 Kovács �Csáky Károly A Mikszáth-hagyományok ápolása Szlovákiában A Mikszáth Napok szervezői már az in­ duláskor elhatározták, hogy a nagy elődön kívül a második vonal embereivel, vidé­ künk kevésbe ismert szülötteivel is megis­ merkednek, és fokozatosan megismertetnek másokat is velük. Közéjük tartozik például a nagycsalomjai születésű Gáspár Imre költő, műfordító és publicista, a szlovák iroda­ lom első jelentősebb magyar tolmácsolója. A szclényi születésű Gyürky Antal, a ki­ váló gazdasági szakíró, lapszerkesztő és helytörténész, a buzgó köztisztviselő ugyan­ csak a nógrádi-honti táj ismert fia. A ma­ gyar néprajztudomány kiváló kutatója, Afanga János is tájainkról indult. Nógrád "jellegzetes és különleges alakja", Mikszáth Görbeországának "valóságos nevezetessé­ ge", Kubányi Lajos festőművész is helyet kapott a rendezvények programjában. A Mikszáth Napokon természetesen mindig is az irodalom dominált: a rendezők népszerűsítették a hazai magyar írók, köl­ tők, irodalomtudósok munkáit, a szerzőket több alkalommal híviák meg beszélgetésre, találkozóra, könyvpremierre. Rajtuk kívül azonban anyaországi írókat, más országban élő magyar alkotókat és szlovák szerzőket is meghívtak köreikbe a rendezők. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy tíz év alatt a szlovákiai magyarság eme kis őrhe­ lyén is teremtődött valami. Annak, ami Nagykürtösön történt, volt egyféle vonzó és kisugárzó ereje, s talán némi kihatása is szellemi életünkre. Bár a Csemadok szervezeti életében be­ következett változás és átalakulás miatt az irodalmi-nyelvi szakbizottság megszűnt, a M ikszáth-hagyományápolás nem maradt abba a szülőföldön. Talán az egykori keserű, de szívós gyökérverésnek is kö­ szönhető, hogy a szim bolikus életfa újra meg újra kihajt, rügyet fakaszt és lombo­ kat növeszt. A kilencvenes évek elején a Mikszáthház udvarán jöttek össze gyakran az "örökösök", hogy cselekvési lehetőségeiket vegyék számba. Itt alakult meg a Palóc Társaság, a tájegység nemzetiségi kultúrá­ jának ápolója, a Mikszáth-cmlékck őrzője. Nekik köszönhető, hogy barátságosabb és hangulatosabb lett a Mikszáth-ház környé­ ke. Ők szorgalmazták az egykori Mikszáth Napokon megfogalmazódott gondolatok kiteljesedését. A közös munka eredménye többek közt, hogy ma már egyre többet tudunk jeles szülötteinkről: Ipolyi Arnoldról, Kubinyi Ferencről, Kubányi Lajosról, Gáspár Imréről, Zsélyi Aladárról, Szentiványi Ferencről stb. Legtöbbjük emléktáb­ lát is kapott szülőfalujában. A Mikszáth-év méltó megünneplése Szlovákiában szintén nekik, a Társaság tagjainak és segítőinek köszönhető. S az is például, hogy áll már Mikszáth szobra a szülőház udvarán, hogy elkészült az az emléktábla, amely a nagykürtösi templo­ mot, az író keresztelési helyét lenne hivatott megjelölni. S bár a március eleji nagykürtösi Mikszáth-szeminárium alkalmából ezt nem tehették fel a szervezők a kijelölt helyre, reméljük, Mikszáth szelleme békévé oldja a hatalom ellenszenvét, s M ikszáthtal együtt újra szépnek láthatjuk szülő­ földünket. 261 �Z. Urbán Aladár Amiről a vendégkönyv lapjai mesélnek... Lassan kct évtizede már, hogy megnyílt a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház. A megnyitás óta eltelt időben szépen szapo­ rodtak a vendégkönyvi bejegyzések, ame­ lyek figyelmes olvasása nyomán - mond­ hatná valaki: még erre is van valakinek ideje!?, - kirajzolódik előttünk magának az emlékháznak, mint kultikus helynek a tör­ ténete. Tudvalevő, Mikszáth Kálmán nem volt híve a kultuszteremtésnek. Megakadályozni azonban nem tudta, hogy még életében országra szóló jubileumi ünnepséget ren­ dezzenek tiszteletére, nem is szólva azokról a jeles évfordulókhoz kötődő rendezvények­ ről, amelyek halála után szaporodtak cl, s amelyek a hagyományápolás fogalomkörébe tartoznak. Nem érte meg - milyen szeren­ csés teremtménye az Úrnak! - az impéri­ umváltást, hazája feldarabolását, meg­ csonkítását, nem kellett keseregnie azon, hogy szülőfaluja is áldozatául cselt a mohó tcrülctrablásnak, s hogy a név, amelyet nagy fiáról kapott, alig érhetett meg tíz évet... Ha Szent Péter kegyes volt írónkhoz, s bcbocsátalást nyert égi birodalmába - s ebben igazán nincs okunk kételkedni, hiszen már itt a földön jó pontokat szerzett nála piros esernyős történetével - szóval most onnan, föntről önkritikát is gyakorolva bizonyára jó szemmel nézi a mi küszködésünket, hogy nevébe ka­ paszkodván, nevét oly sokszor szánkra véve, próbáljuk a magunk gesztenyéjét kikaparni, azaz mindennapi magyarvoltunk meghoszszabbítását kicsikarni a bennünket körülvevő, kultúránkat megsemmisíteni akaró sovén hatalommal szemben. Ebből a szempontból tulajdonítunk nagy jelentőséget az irodalmi emlékház létének, még akkor is, ha működésről aligha beszél­ hetünk. A szklabonyai "szent hely" 1978. június 24-én történt felavatásának mindenki örült, noha ez a késleltetett tiszteletadás valójában a létszámbeli magyar kisebbség kultúrájának, kulturális örökségének a megcsúfolását jelentette. Akkor még nem létezett az államnyelv védelméről hozott törvény, a kiállítás szövege mégis egynyel­ vűre "sikeredett". Szabad a gazda... Majd tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, s a vendég­ könyvi bejegyzések állításunkat bizonyítják, hogy a szlovák szöveg mellé, de inkább alá "magyarnak mondott" magyarázó szöveg is kerülhessen. Azért csak magyarnak mon­ 262 �Z. Amiről a vendégkönyv lapjai mesélnek... LJrbán Aladár dott szövegről beszelünk, mert önkéntes gondnokságom idején, 1988 nyarán javítot­ tam ki (kapartam le, festettem be) a helyes­ írási hibáktól hemzsegő ún. "magyar" szö­ veget. Ebből az időszakból származnak az ilyen bejegyzések: "Sajnáljuk, hogy a felira­ tokat nem olvashatjuk magyarul!", "Nagyon örülünk, hogy Szklabonyán is tisztelettel őrzik a nagy magyar író, Mikszáth Kálmán emlékét, csupán csak a magyar feliratokat hiányoltuk!" Vagy: "A múlt század nagyja­ inak azért állítunk emlékszobát, hogy a Duna menti népek az elkövetkező időszak­ ban is teljes képet kapjanak. Itt - csalódás ért, mert nem Alexander Petőfit és Koloman Mikszáthot ismerjük, hanem Petőfi Sándort és Mikszáth Kálmánt. Nem tudom, mit szólna a szlovák Matica, ha mi Király Jánosokat emlegetnénk." A sort hosszan folytathatnánk. Álljon itt végül egy szlovák nyelvű bejegyzés is: "Expozícia sa mi vel'mi pácila, rád by som vsak vidcl aj mad'arské titulky a nadpisy, kcd'zc podl'a mojich vedomostí Mikszáth aj po mad'arsky pisai." Az egynyelvű - szlovák - feliratok ténye arra késztette a Cscmadok akkori irodalmi albizottságát, hogy magyar nyelvű hangszalagvczctőt készíttessen. Ennek is van nyo­ ma a vendégkönyvben: "Méltó emléket állít a ház az író munkásságának. Külön köszö­ net a magyar nyelvű magnós szövegért." S egy másik: "Nagy örömmel néztük meg a szépen felújított emlékházat s köszönjük, hogy a magnetofon magyar felvételéről hallgathattuk meg az író életének legfonto­ sabb eseményeit." Az idő múlásával azon­ ban a hangfelvétel minősége megromlott, s ezt a bejegyzések is tanúsítják: "Kár, hogy a szépen helyreállított műemlék épülethez nem méltó, majdnem érthetetlen torzított 263 hangú magnetofon szolgáltatja a bemutató magyarázatát. Mikszáth emlékéhez méltó és őt kellő tisztelettel bemutató gondnokról, vagy megfelelő gépi berendezésről illene gondoskodnia az illetékes szerveknek." Praznovszky Mihály állapította meg: "...ezek az épületek abban is hasonlítanak szakrális előképeikre, hogy általában örök küzdelemben állnak az enyészettel." A szklabonyai emlékházra jól illik ez a megál­ lapítás. A Szabad Földműves 1988. novem­ ber 11-i számában olvasható Zolczer László tollából: "A legutóbbi épülctfelújítást épp a hnb szakcsoportja végezte el a sátortetős Mikszáth-emlékházon. S a falakon az ün­ nepi megnyitás óta több, jókora repedés éktelenkedik... A vakolat továbbra is csak pereg, pereg..." Az épület környezete sem szívderítő látvány! A galántai gimnazisták például a következő sorokat rótták látogatá­ sukkor a vendégkönyvbe: "Örömmel jöt­ tünk el Szklabonyára, Mikszáth szülőházá­ ba. Azonban nagy csalódás ért bennünket, mivel a ház és környéke is borzalmasan elhanyagolt volt. Mikszáth iránt érzett tiszteletünk arra indított bennünket, hogy legalább a nagyja gyomot kiszedjük..." Bizony sokszor sok látogató tapasztalhatta: "Hálás utód, takard cl arcodat: A szent helyen gaz és avar terem." (Szalay Károly) Amint változik az emlékház környezete, azonmód változnak a beírt szövegek is. Ugyancsak a Szabad Földművesben olvas­ hattuk 1989-ben: "Nem burjánzik már térdig érő gaz szerteszét, a íu ápolt, gondo­ zott. Az egykori pineelejáró boltíve fölött, gondosan nyesett orgonabokor védő-óvó takarásában muskátlik. Mikszáth kedvenc virágai nyílnak..." A bejegyzések tartalma is pozitív irányultságú: "Köszönöm, hogy ilyen szépen őrzik Mikszáth emlékét". Vagy: "Látogatást �Z. Amiről a vendégkönyv lapjai mesélnek... Urbán Aladár tettünk a Mikszáth házban. Nagyon szép cs rendezett”. A vendégkönyvi bejegyzések azt is el­ árulják, hogy a látogatók jelentős része nincs tisztában az író születési helyével, vagyis azzal, hogy az emlékház nem Mik­ száth szülőháza, csupán gyermek- és ifjúko­ rának lakóháza. Az emlékházon elhelyezett magyar és szlovák nyelvű emléktábla el­ igazítása, valamint a kiállításon látható­ olvasható kép-szöveg úgy látszik, kevés és szegényes információ ahhoz, hogy a zarán­ dok emlékezetébe vésődjék... Mert ehhez hasonló bejegyzéseket olvasliatunk: "Köszön­ jük, hogy módunk nyílt annak a lakásnak a levegőjét szívni, ahol Mikszáth született." És egy másik a sok közül: "Az ELTE Álta­ lános Iskolai Tanárképző Főiskolai Kar 30 fővel - magyar és történelem szakos hallgatói és tanárai tanulmányi kirándulá­ sán Mikszáth szülőházát megtekintettük. A nagy Palóc szülőháza és a múzeum szép rendben van". Akad azért a valóságot isme­ rő példa is: "Itt jártunk s megtekintettük Mikszáth lakóházát...". A vendégkönyvi bejegyzések tartalmát vizsgálva - saját megfigyelésem alapján - a következő típusokat különböztetjük meg: tetszést kinyilvánítók ("Végre egy a múlt­ hoz méltó bemutató. Köszönet a hagyo­ mány ápolóinak"), igényt megfogalmazók ("A kicsi múzeum egyáltalán nem közli Mikszáth színházi és a sajtóval valamint a világirodalommal való kapcsolatát"), lelke­ sülök ("Nagy örömöt jelentett, hogy az emléktáblán kívül egy kis kiállítást is lát­ hattunk ennek a nagy írónak az emlékére... Régi kiadású művekkel magam is hozzá fogok járulni a gyűjtemény gazdagításá­ hoz") - itt meg kell jegyeznünk, hogy való­ ban voltak olyan látogatói az emlékháznak, akik látogatásukkor vagy azután egy vagy több Mikszáth-kötcttcl ajándékozták meg a múzeumot. Álljon itt az esztergomi Kodinek Pál , az ersekújvári Pénzes István , a budapesti Simén András és Gráf Rezső , a salgótarjáni Horváth család neve, ill. a királyhclmcci Kozsár mamáé, aki jácint­ hagymákat ajándékozott az emlékháznak. A vendégkönyvi bejegyzések tipológiájának végén - magvas gondolatokat megfogalma­ zók ("Tisztelet a nagy írónak, aki egyforma szeretettel tudott gondolni magyarra és szlovákra! A kisemberek iránti vonzalma emelte naggyá!") állnak. Tarka képet mutatnak a bejegyzések a látogatók lakóhelyét illetően. Megállapít­ hatjuk, hogy a szklabonyai Mikszáth Kál­ mán Emlékházat legtöbben a kicsi hazából keresték fel. Második helyen a szlovákiai magyar iskolákat említhetjük. De voltak látogatói Franciaországból, a volt Jugosz­ láviából és a Szovjetunióból, valamint Len­ gyelországból és Romániából, sőt Afganisz­ tánból is. Szomorúan azt kell konstatálni, hogy igen kevesen jártak az emlékhelyen a szűkebb környékről... Ejtsünk végül néhány szót a vendég­ könyvi bejegyzések számáról, vagyis az emlékház látogatottságáról. Ennek alakulá­ sára a nyitvatartási idő volt-van hatással. 1978 júniusa, tehát megnyitása óta 1987-ig kulcsrendszer volt érvényben. Ez azt jelen­ tette, hogy a Szklabonyára Mikszáthemlékck után kutatónak a községházára kellett találnia, ott kérnie a ház kinyitását, hogy megtekinthesse a kiállítást. Ez nem minden esetben járt sikerrel. 1988-89-ben is ez a gyakorlat érvényesült azzal a különb­ séggel, hogy a nyári hónapokban rendszeres nyitvatartással "üzemelt" a ház. Ekkor teljesítettem magam is szolgálatot Szklabonyán. Ennek nyomán 1990-től, májustól októberig szintén rendszeres, de nem teljes 264 �Z. Urbán Aladár Amiről a vendégkönyv lapjai mesélnek... nyitvatartással varia Mikszáth tisztelőit. Gyakran fordult elő, hogy a két nyitvatar­ tási idő között ott járt látogatók nyomot hagytak maguk után: egy-egy szalagos koszorú árulkodott erről... E látogatóknak nem adatott meg, hogy valamit is bejegyez­ zenek a vendégkönyvbe... Az elhangzottak alapján tehát nehéz valós képet festenünk a látogatók pontos számáról, ugyanakkor azt gondolom, hogy a hiányosság ellenére a számadatok tájéko­ zódásunkat megkönnyítik. Eddig 7388-an látogattak Szklabonyára. Legtöbben 1987ben: 952. Legkevesebben 1986-ban, 30-an. Igaz, ebben az évben 1987-rc átnyúlva folyt az épület tatarozása. 1982 viszont teljesen hiányzik a könyvből. Az évek sorrendje így alakul: 1987 után második helyen áll 1990 880 látogatóval, 3. helyen 1995 a maga 617 látogatójával, 1988 a negyedik 589, 1994 az ötödik 531 és 1989 a hatodik 481 látogató­ val. A hónapok sorrendje pedig a követke­ ző: a leglátogatottabb hónap a június a maga 1849 zarándokával. 2. helyen áll augusztus (1172), a harmadik május (1112). Ezután október (818), majd július következik (650). Legkevesebben (23) janu­ árban jártak a múzeumban. Az elhangzottak további gondolatokat szülhetnek, de elmehetünk mellette közöm­ bösen is. Feltehetjük a kérdést: hogyan tovább a Mikszálh-hagyományok e sajátos területén, miután már annyi mindent tet­ tünk (de korántsem eleget!): emléknapokat szerveztünk, kerítést cseréltünk, falat festet­ tünk, pázsitot ápoltunk, virágot ültettünk, kiállítást bővítettünk, emléktömböt állítot­ tunk, szobrot avattunk, s ma egy emléktáb­ lával akartuk megjelölni azt a helyet, ahol szenteltvíz alá tartották...* És persze műveit színházban és filmen láthattuk, láthatjuk, és olvassuk, olvassuk, olvassuk Mikszáthot! Mert elsősorban nem azért van szükségünk a hagyományápolás­ ra, hogy Mikszáthot életben tartsuk, élni kezd ő, valahányszor valaki kinyitja A jó palócokat meg a Tóth atyafiakat, s a többi Mikszáth-rcmekct! Azért van nekünk Mikszáthra szükségünk, hogy ebben a XX. századvégi nagy kavalkádban önmagunkat megtaláljuk, magyarok maradjunk, emberek maradhassunk! Ezért élünk a nevével, ezért hivatkozunk rá, ezért tesszük a dolgunk, még ha olykor elgáncsolnak is tiszta szándékaink­ ban. Jó, hogy van Mikszáth Kálmánunk! Hát erről mesélnek nekem a vendég­ könyv lapjai, s befejezésül ugyancsak egy bejegyzést idézek: "Mikor a Mikszáth-házba beléptünk, röpdösni kezdett a képzeletünk, jó volt emlékezni Mikszáthra, a magyar nemzet nagy fiára . " (1997. március 8.) * Elhangzott Nagykürtösön az elkészült emléktábla elhelyezése alkalmából szervezett ünnepi meg­ emlékezésen. Hatósági tilalom miatt az emléktábla nem került fel annak a templomnak a falára, ahol Mikszáthot megkeresztelték. (- A szerk.) 265 �Szabó Péter Egy új Mikszáth portréra Névadó ünnepség Balassagyarmaton Ez az alkalom, amikor Mikszáth Kálmán portréját a balassagyarmati kereskedelmi iskolá­ ban fölavatjuk, egyben tanúságtétel amellett is, hogy ez iskola tanárai cs tanulói, s általában Balassagyarmat polgárai, továbbra is ápolják és ápolni szeretnék a nagy író emlékét. Büszkék tehát a balassagyarmatiak a város egykori joggyakornokára, aki később a magyar irodalom egyik legnagyobb írója lett. Ez a megbecsülés egyrészt az írói életműnek szól, másrészt annak a híres embernek, aki maga is büszke volt szülőföldjére, Palócországra, s annak székvárosára, Balassagyarmatra. E képavató beszéd szűkre szabott keretei között arra próbálok magyarázatot keresni, hogy miből táplálkozott, hogyan erősödött Mikszáth Palócföld iránti szeretete. Úgy vélem e lokál­ patriotizmus kialakulását nem lehet romantizált, szokványos, írókra jellemző vonásokkal leírni: szép gyermek- és ifjúkor, elszakadás a szülőföldtől, visszavágyódás az Édenbe. Mik­ száth szűkebb pátriája iránt érzett hazaszeretetét - mindezek mellett - olvasmányélményei, történeti fogékonysága, utazó hajlama, a különös iránti érzéke, s egy írótárs eszmei hatása mélyítették el. A szülőföld a vizuális és szóbeli élmények tekintetében gazdagon megajándékozta a Szklabonyán született fiút. Egyik-másik Szklabonyán szerzett benyomás kitörölhetetlenül élt benne haláláig. Az 1900-ban megjelent Különös házasság című művében például megkapóan hiteles rajzát adja egy kovácsműhelynek, amely a társasági élet központjaitól távol, a minden­ kori eszmecserék színtere. Mi ez, ha nem a szklabonyai kovácsműhely képe, amelyről így ír: "A mi falunkban a kovácsműhely pótolja a klubot..." (A mi falunk) Azt már nehezen tudnánk megállapítani, hogy a sok, gyermekkorban hallott történetet így az ebccki nagymama meséi - milyen mértékben kötötték a Pestre került írót később is a Palócföldhöz. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy bármennyire is táplálták a gyerekkorban hallott mesék kötődését a szülőföldhöz, "Görbeországhoz", olthatatlan lokálpatriotizmusára a szóbeli hagyomány - önmagában - nem szolgálhat magyarázatul. Sőt akkor sem térképezhet­ jük fel Mikszáth vonzalmát a maga teljességében, ha a hallott élmények mellett a vizuális 266 �Puha Péter: Mikszáth (tíalassag)>anuat) 267 �Szabó Péter Egy új Mikszáth portréra benyomások hatását is hangsúlyozzuk. A karancssági erdők, a palócföldi virágok, az "édes völgyek" kepéről ugyan sokat és szépen írt. Az írótól egyhelyütt az Utazás Palócországban című művében dirckt magyarázatot is kapunk arra, hogy miért kedves számára ez a látvány: "Ez a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt terítve" Ha azonban az elejtett mondatot vennénk alapul Mikszáth lokálpatriotizmusának megérté­ séhez, bizony szegényes tanulsághoz jutnánk. A Palócföld Mikszáth szemszögéből nézve ugyanis nemcsak azért érték, mert az a bölcsőhelyet, s a gyerekkort idézi. írói fejlődése során egyre több olyan vonzást fedezett föl benne, amelyek - mint e föld szülöttét - elismeréssel és büszkeséggel töltötték cl. Mikszáth, amikor az 1870-es évek elején megismerkedett Aíauks Ilonával, későbbi felesége visszaemlékezése szerint így vallott olvasmányairól: "Jókain kívül soha más regényt nem olvastam, hanem azokat aztán szeretem igaz szívemből" Jókai ekkor már megírta a hősi közelmúltról szóló nagy regényeit, amelyek szellemisége igencsak har­ monizálhatott egy olyan fiatalember leikével, aki Nógrád történelmi tájain élt. " Nincs még egy szeglete a világnak, ahol annyira nyilvánvaló lenne, mint itt, a hegyes-völgyes nógrádi tájon, hogy földünkön szétválaszíhatatlanul egybeépül a természet, az emberi munka és törté­ nelem" - írja egy mai történész, a salgótarjáni születésű R. Várkonyi Ágnes. A történelem, a hősi múlt nyilvánvaló jelei Nógrádban Mikszáthot is megérintették. Egy későbbi útleírásában jól érzékelteti, hogy c vidéken innen is, onnan is a történelem szólítja meg az embert. ”A vén Naszály-hegy egészen neki zöldült a múlt heti esőzések után s míg nagy darabon velünk futott, hol közeledve, hol távolodva előbukkantak kék ruhában Nógrádvár regés rom­ jai, Drégely is azon az oldalon s balra a távolban ködösen, mint egy karabélycső, a vén Szarnia." (Utazás Palócországban) A Jókai-olvasmányélmény után a szaktudományos munkákban való búvárkodása közben, amikor egy-egy történelmi tárgyú művéhez gyűjtötte az anyagot, szintén igazolódhatott abban, hogy Nógrád vármegye a magyarországi történelemben kiemelkedő jelentőséggel bírt. Erre regényeinek zömében gyakran tesz utalást. Az 1889-ben keletkezett Beszélő köntösben a re­ gény csclckményíuzésétől teljesen függetlenül elmondja, hogy a török hódoltság alatt lévő Kisújszállás polgármestere Pest megyéhez ment "dcputációba". Majd a lábjegyzetben nem kis büszkeséggel megmagyarázza, hogy a török világ idején a vezérmegye, Pest megye tanácsa a Nógrád megyei Füleken székelt. Kiszólásaiban tetten érhető, hogy értéknek tekintette Palóc­ föld történeti hagyományait. A Különös házasságban kissé fitymálva szól Hegyalja szokásai­ ról. "A feudális menetek most már ritkák voltak, kivált ezen a vidéken." Majd így folytatja: "Fönt a hegyek között, Nógrádban, Nyitrában még így jártak a nagy­ urak: Czobor, Illésházy, Balassa. " S hogy ne férhessen kétség ahhoz, mennyire kedvelte a régi szertartásokat, ceremóniákat, amelyeket már csak ezen a vidéken láthatott, álljanak itt lelkendező sorai a Krúdy Kálmán csínytevései című művéből: "Hej, láttátok volna tíz-tizenöt év előtt az öreget, mikor Gyarmat­ ra ment! Nyolc huszár lovagolt elöl, azután jö tt két lámpavivő, azok is lóháton, azután jö tt négy lovon Balassa, a hintó két oldalán két sárgaruhás fuP ijtár szaladt gyalog... a hintó után megint nyolc huszár következett. Arany, ezüst ragyogott a huszárok dolmányán. " Mikszáth szeretett utazni s szerette regényeiben utaztatni hőseit. Igen fogékony volt az uta­ zás közben megszerzett különleges tapasztalatokra, s ezek bemutatására. Erre legkiválóbb 268 �Szabó Péter Egy új Mikszáth portréra pclda az Új Zrínyiász (1898) című regénye, melyben a hirtelen feltámadt szigetvári hőst - át az időn - egészen saját koráig utaztatja, s elmondja hősének meghökkentő tapasztalatait. Mi most azonban, tárgyunknál maradva, nem erről a szatíráról szeretnénk szólni, hanem a leg­ egyszerűbb hétköznapi utazások keretei között megszerzett élményekről. Mikszáth ezekről szólva is a különleges, olykor meseszerű, ritkaságszámba menő tapasztalatokat tartja feljegy­ zésre méltónak. Számunkra az a legérdekesebb, hogy az utazók hírei főként Nógrádból szár­ maznak. A Különös házasság már említett hegyaljai kovácsműhelyében például egy patkoltató Szécsényből hozott hírt, "ahol egy Szilassy nevű úrnál olyan hatalmas kosokat látott, akik megkergették a bikákat." Egy Rétság utáni falu kocsmárosának csodálatos halastava van, amely hordozható. Ez már magának az utazó Mikszáthnak az élménye, aki rájön arra, hogy a halastó nem más, mint "a porhanyós kerti földbe ásott három akós" halakkal teli hordó. Mik­ száth örömmel tudósított c különleges palócföldi élményekről, mert szinte mindegyik atmosz­ férával, lélekkel töltötte meg a tájat, szülőföldjét. Ennek a vidéknek Mikszáth szerint egyéb­ ként is mitológiája van. Az író "a palóc nép fantáziáját " dicséri ennek kialakításában, ám a palóc mitológia megteremtésében ő, a nagy palóc is jelentős részt vállalt. Itt e földön - Mik­ száth úgy véli - a természet legapróbb elemének is jelentése van. A kavicsok a Balassák meg­ kövült pénzei, egy Kékkő környéki fán a Krisztina név díszeleg. Mikszáth megmagyarázza a hiba vésett név eredetét... "ajó vitéz poéta Balassa Bálint vágta azt ki oda török nyúzó késével (Krúdy Kálmán csínytevései). Ugyanitt a hollók a Balassák bűneinek hírnökei. A drégelyi várrom alatti rét Szondy két apródjának játszóteréül szolgált (A "sk\>arka"). A palócföldi táj sugallataira fogékony törté­ nelmi érdeklődésű Mikszáth szövi ezt a mitológiát a szülőföld fölé. Görbeország mitológiája éltető erő az író számára. "Boldog annak minden röge. Azok a fönséges árnyak járnak rajta. Minden bokor, minden talpalatnyi fö ld fölkelti emlékünket. Itt élnek, járnak, suhognak, ro­ hannak. Nem tudnak innen elmúlni. De ne is tudjanak. Mert ha ők egyszer elmúlnak, akkor az élők lesznek holtakká." - írja e vidék egy szegletéről (Különös házasság). Mikszáth abban a korban élt, amikor a vallásos világmagyarázatok általános érvénye megszűnőben volt. Barátja Reviczki Gyula a Pán halála című versében attól a világtól búcsúzott, amelyben még "minden bokorban egy-egy istenség lakott." Mikszáth alighanem az ő hatására ismerte föl igazán a Palócföld mitológiájának - benne élő - jelentőségét. Innen, szűkebb hazájából, annak varázsos, legendás tájaiból - mint valami vallásból - merített lelki támaszt életéhez. Kívánom, hogy az a sokrétű vonzalom, ahogyan Mikszáth Kálmán kötődött szülőföldjéhez legyen sajátja ez iskola diákságának is. Ebben lesz segítségünkre a most felavatandó szép portré Puha Péter kárpátaljai festőmű­ vész alkotása. Bízvást állíthatom, hogy ez a kép fordulatot jelent a szegénynek éppen nem mondható Mikszáth-ábrázolások történetében. A festőnek sikerült visszaadnia, hogy az idősödő, beteg­ ségtől gyötört Mikszáthban milyen fiatalos erő, magabiztos öntudat lakozott, s az öregedés csak kitcljcsítctlc bölcsességét és hyen őrizte az ifjúkor merészségét, világhódító bátorságát. 269 �Horpács: a felújításra váró emlékhely 270 �K o v jíc s Anna Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához Szubjektív bevezető Mikszáth Kálmán születése 150. évfordulója megünneplésére 1997-ben gazdag prog­ ramsorozattal készül az ország. Országos és megyei emlékbizottság irányításával szerveződik a különböző rendezvények sokasága, s a mikszáthi élctutat ismerőben kényszerűen felidéződik az első - még az író életében megrendezett 1910-cs-jubileum története, hangulata, szelleme. Bőségesen lehetne most példát hozni Mikszáth saját jubileumával kapcsolatos kétkedő nézeteiből, az írói örökség megismerése és megőrzése helyett a pezsgős tósztokban, koszo­ rúkban megnyilatkozó látványos ünnepségek haszontalan, ám fölöttébb költséges külsősé­ geiről. "Parádé nemzet vagyunk" - mondja minderről Mikszáth, s ez megrendítően összecseng az ifjabb kortárs, a teljesen más szabású művész Ady Endre soraival: "borzasztó vasárnapi nép vagyunk". Műfajában talán szokatlan, de mindenképpen közfigyelemre méltó munkái ad közre szerkeszJősémiink, amikor változatlan formában közli a Mikszáth emlékévre készülő horpácsi új állandó kiállítás tématervét. A tématerv - mely az irodalomtörténeti és irodalmi muzeológiai szaklektorok minősítése szerint kitűnő, megvalósításra érdemes vállalkozás - 1996. szeptemberére készen volt. Jelenleg - a nóg­ rádi múzeumok munkatársaival együtt - várja, hogy>a horpácsi Mikszáth-kastély majdani felújí­ tott termeiben életre kelhessen. Reméljük Mikszáth szülőmegy'éje, Nógrád mihamarabb megadja e lehetőséget. 271 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához Az 1997-vcs jubileumi rendezvények sorában helyet kapott a horpácsi Mikszáthemlékkiállítás megnyitása is. A kiállítás tématervének készítője eligazításul, s egyben sze­ mélyes szándéka, szakmai törekvése, elképzelése kifejezéséül Mikszáth Kálmán bölcsessé­ géhez fordulhat, ílgyclinczvc s lehetőség szerint a kiállítással adva tagadó választ arra a kérdésre, amit Mikszáth a Pctőfi-szobor avatóján általános érvénnyel feltett: "Minek jöttetek hát ide ünnepélyt tartani? Ne ámítsátok magatokat; nem ez a méltó ünnep. Ti nem az örökségét becsülitek meg. Ti csak tort ültök, lakomát csaptok, mert az nektek jó l esik." Alapelvek Paradoxonnak tűnhet, de a jelenkori Nógrád legféltettebb szellemi kincsét s egyben a magyar és világirodalom becses értékét is két megyei kis faluban található földrajzitermészeti terület, kél birtok a rajta álló épülettel képezi: a cscsztvci "anglus-parkban" található Madách-kúria, és a horpácsi Mikszáth-funduson a "Mikszáth-kastély". Mikszáth Kálmán élete alkonyán, sikeres íróként tért vissza ténylegesen is szülőmegyé­ jébe, amikor 1904-ben megvásárolta horpácsi birtokát. Első lakhelye Szontagh Pál hajdani kúriája volt, amely mellé 1906-ban a Jókai Mór élete és kora című könyve lisztelctdíjából új kastély építtetésére vállalkozott. A ma is álló épület haláláig nógrádi otthona volt, a Mikszáth-leszármazottak 1950-ig, az államosításig s a kitelepítésig lakhatták. A kastélyban 1954-ben, megmentve ezzel az épületet s részben a hagyatékot a pusztulás­ tól, múzeumi céllal emlékszobát rendeztek be, ami 1958-59-bcn emlékházzá bővült. Kiállí­ tásait 1972-ben, ill. 1983-ban - a muzeológusi gyakorlatnak és elvárásnak megfelelően nagyjából tízévente, s az irodalomtörténeti naptár jeles évfordulóihoz kötődően - bővítették, újították meg. A legutóbbi kiállítást 1995-ben bontottuk le, a közelgő évfordulós előkészületeken túl az épületegyüttes elhagyatottsága (1993-ban kiköltözött a nevelőotthon) és állaga (gyakori beázások) miatt. Az 1997-ben átadásra kerülő Mikszálh-cmlékkiállítás tématervének kialakításakor el­ képzelésünket az alábbi szempontok figyelembevételével alakítottuk ki. Helyszín A kiállítás az író egykori nógrádi lakhelyén, az írói honoráriumból felépített épületben, Magyarország egyetlen Mikszáth emlékmúzeumában készül. Ebből adódóan mindenképpen meg kell őrizni a múzeum kultikus emlékhely (kegyhely) jellegét, a berendezett lakrészek, enteriőrök, relikviák (kegytárgyak) meghatározó jelentőséggel bírnak. A felújított kastély egésze - legalább is ebben a pillanatban, de reményeink szerint min­ denképpen - múzeumi célra hasznosítható. 272 �Kovács Anna Téma terv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához A kiállítás czcrt az eddigieknél nagyobb alaptcrülclcn rendezhető meg, a jelenlegi ter­ vek szerint a kastély földszinti 5 termében, több mint 200 nr-cn. (Az ezt megelőző kiállítás ennek kb. a felén, a földszinti nagyteremben és az emeleti két kisteremben állott. Az emelet egyelőre nem hasznosítható.) Az épület belső terve, a kiállítótermek elhelyezkedése lényegében követi a kastély eredeti be­ osztását, nem lineárisan bc(át)járható. Ez az elrendezés szükségessé teszi - a kronologikus épít­ kezéssel szemben - bizonyos témacsoportok kialakítását, az életút és életmű csomópontozását. A kiállítótermek közül kiemelendő az, amely az árkádról nyíló főbejárattal rendelkezik, központi fekvése s látványos tartozékai (faragott oszlopok, kandalló, régi lépcső az emeletre) miatt legin­ kább alkalmassá tehető a kulükus emlékhely funkció betöltésére. S itt kell szembenézni a kiállítás készítőinek, s majd működtetőinek is, azzal a problémával, hogy célszcrű-c az épület legszebb termét portaként (jegyárusítás, papucsok felvétele) használni, vagy' helyette, mint ahogyan tervezzük, más megoldást kell keresni. (A tervrajzot technikai okok miatt nem tudtuk mellékelni. - A szerk.) Időtartam A Mikszáth-emlékkiállítás állandó kiállítás, s ez meghatározza, hogy hosszabb távra (minimum 10 évre) készül, s minden tekintetben időt állónak kell lennie. Megfogalmazha­ tó az a hármas követelményrendszer, miszerint a kiállítás: • az irodalomtörténeti kutatások eredményeinek; • az irodalmi kiállítások tapasztalatainak felhasználásával; • s korszerű anyagokból (installáció, fotó, slb.) épüljön fel. Műtárgyak - dokumentumok Az emlékkiállításban a Nógrád Megyei Múzeumokban őrzött teljes Mikszáth relikvia gyűjteményünket be kívánjuk mutatni. Mikszáth Kálmán tárgyi hagyatéka, kézirataival együtt eredetileg a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került 1913-ban, az író özvegye szándéka szerint. Az MTA két szakasz­ ban - az 1950-cs évek elején, majd 1982-ben átadta kiállítási, megőrzési céllal a tárgyi anyagot a Nógrád Megy ei Múzeumoknak, ami az örökösöktől azóta további vásárlással egészült ki. Jelenleg - a Jókaié mellett - Mikszáth Kálmáné tekinthető a legkomplexebb írói múzeumi hagyatéknak. Mikszáth Kálmán tárgy i hagy atékának összetétele Bútorok: 31 db A vegyes bútorgyűjtemény Mikszáth pesti és horpácsi otthonának berendezéséből ma­ radt meg. Őrizzük az író asztalát, bőr karosszékévcl, ágyát, pipatóriumát, könyvszekrényét, amelyet a Révai Testvérek írod. R.T. ajándékozott, s azt a sokfiókos komódot is, melyet írásaiban csak "ökörkasszaként" emleget. 273 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Klikszáth-kastély állandó kiállításához Képzőművészeti alkotások: 47 db A festmények, rajzok, eredeti fényképek, melyek dokumentálhatóan lakása falát díszítet­ ték - arra az izgalmas s máig feltáratlan kapcsolatrendszerre utalnak, mely Mikszáthot a korabeli művészeti közélethez fűzte. Komáromi Katz Endre, Eder Gyula, Benczúr Béla, Fesztyné Jókai Róza festményei mellett őrizzük Szinyei Merse Pál Mikszáthnak ajándéko­ zott remekét, a Virágzó almafák című olajképét. A rajzok ( Glatz Oszkár), a korabeli politikai karikatúrák, szobrok {Holló Barnabás) mellett különleges figyelmet érdemelnek az eredeti fényképek, így az a Jókai portré, melyet az író Mikszáthnak dedikált, vagy azok a kevéssé ismert fényképek, melyek Mikszáthról a szobrász műtermében, vagy Szegeden készültek. Használati és dísztárgyak: 93 db E tárgyegyüttesben figyelemre méltó csoportot alkotnak az író eszközei, tolla, ce­ ruzája, jegyzetfüzete, bőrnotcszc - névjegykártyákkal (pl. Apponyi A lbert m eghívásá­ val). Külön érdekességgel bírnak az ún. novcllatárgyak, mint pl. Jánoska játékállatai. A ló, a bárányka és a nyúl, vagy Az én pohárom című elbeszélés tárgya (egy kis füles, csorba üvegpohár). Gazdag a mindennapi használati eszközök köre: poharak, az író szemüvege, kedvenc pipái sokasága, szivarvágók, ezüst cigaretta tárcája - Rónay János, és arany óralánca Tisza Im j'os ajándéka. . .. a bárányka. 274 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához A használati tárgyak mellett az 1910-cs jubileum ajándéktárgyai, kitüntetések, emlék­ tárgyak sorakoznak. (Többek között a Fekete sas rendjel, melyet az Újságírók elnökeként kapott, az MTA nagydíja 1908-ból, Szeged Város Emlékplakettje 1910-ből, s a nagyhírű Mikszáth Asztaltársaság ezüst serlege, rávésve a tagok névsora.) Az értékes bútorokból, képzőművészeti alkotásokból, használati és dísztárgyakból álló tárgyegyüttes segítségével érzékletesen megjeleníthető a Mikszáth-család otthona, és fel­ idézhető az alkotó környezete, az író dolgozószobája. Meglévő anyagainkat lehetőség szerint még tovább bővítjük tartós kölcsönzéssel (pl. Mik­ száth könyvtárát az MTA Könyvtárából), vagy esetleges vásárlással (pl. régi kanapé, egy-egy szőnyeg, esetleg a teraszra a Mikszáth családéhoz hangulatban hasonló kerti bútor). A kiállításra kerülő dokumentumok, fényképek, kéziratok, könyvek nagy része is a megyei irodalomtörténeti gyűjteményben található, de szükséges még bizonyos téma­ gyűjtés. Jelenleg megkezdődött a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert 1.000.000 Ft felhasználásával a tárgyak, dokumentumok restaurálása. Tartalom A kiállítás tartalmának körvonalazásakor legelőször is azt gondoltuk végig, hogy mit nem vállalhat fel, mi nem ez a bemutató: • • • nem a hagyományos értelemben vett, szigorú kronológiát követő életrajzi kiállítás, de természetesen az életút bemutatása nem maradhat el; nem kizárólagosan a nógrádi kötődésekre épít, de ezt a kapcsolatrendszert kellően hangsúlyozza; nem lehet figyelmen kív ül hagyni az életmű, az írói munkásság bemutatását, de eb­ ben is meghatározó kell legyen a látvány, a kiállítás sajátos formanyelve. (Egy mikszáthos, humoros, önironikus fordulattal élve a kiállítás nem pótolhatja egy korszerű Mikszáth monográfia elolvasását - bár lenne ilyen - , a Mikszáth művek alapos, elmélyült ismeretét - bár lenne rá elég idő - , csupán a kiállítások eszközeivel megpróbál­ hatja segíteni azt.) A tématervben fclliasználtuk az életművet átfogóan közelítő 1972-es és a nógrádi kapcsolato­ kat mélységében feltáró 1983-as horpácsi állandó kiállítások ismereteit, valamint a kísérletező jellegű balassagyarmati, rimaszombati és salgótaijáni időszaki bemutatók tapasztalatait. A tématerv készítésekor legfőbb irányt adó szempontunk az volt, hogy az életút belső logikájából, az életmű tartalmából kibontva ragadjunk meg olyan lényegi cso­ mópontokat, melyekkel egyrészt a mikszáthi pálya véleményünk szerint hitelesen felrajzolható, másrészt egyfajta korrajz is adható, rátekintve Mikszáth művei segítsé­ gével a korabeli életre. Az életút és életmű ilyen együttes megszólaltatása, összecscndítése nem idegen attól a Kosztolányinál, Adynál, SchöpjJin Aladárnál, s újabban Mezei Józsefnél élő Mikszáth 275 �Téma terv a horpácsi A / ikszá th-kastély állandó kiállításához Kovács Anna képtől, amit hol a lcgíróbb írónak, az álarcos írónak, a nagy játékosnak neveznek. Mikszáth nemcsak a nagy szerepjátszók írója, de önmaga is végigjátssza szerepeit, megteremti családi legendáriumát, tetszeleg kicsit ifjú dzsentriként, majd bclcálmodja magát élete végén a horpácsi földcsúr szerepébe, közben újságíróként bejárva a T. Házba egy fogast kért és kapott, mi csak a képviselőknek járt. A lcgíróbb író ő, aki az író szerepével tudott maradéktalanul s teljesen azono­ sulni, akinek az élet is csak leírni való panoráma, a toll = teremtő játékszer, s aki a saját életét is ha kell, belebonyolítja valami mesébe. (Lásd a mellékelt irodalomjegyzéket!) Kiállításunk - persze túlzással szólva, de szándékában mindenképpen - Mikszáth Kál­ mán saját (műveiből kiolvasható, kibontható) története életéről és koráról. Éppen ezért már a tématerv szintjén is igyekeztünk az egyes egységeket mikszáthi írás­ művek címével megjelölni, megnevezni, ami korántsem végleges, hasonlóan az idézetek­ hez, melyek inkább csak tájékozódásunk irányát mutatják. Elképzelésünk lényegét a kiállítás műfajával tudjuk leginkább kifejezni, kiállításunk Mikszáth korában igen divatos, általa is kedvelt és művelt műfaji megjelöléssel élve "korrajznak" nevezhető. Tartalmát tekintve irodalomtörténeti állandó kiállítás, amely bőven él történeti, műve­ lődéstörténeti elemekkel is. Munkacíme: "Igazabb a valónál a mű " - Mikszáth Kálmán élete és kora - Megjelenítés módja Ebből a szempontból kiállításunk két ío részre tagolható: - két szobában az eredeti tárgyakból enteriőrt rendezünk be: - dolgozószoba + az író könyvtára + a jubileumi emléktárgyak - családi lakószoba + a gyerekekhez kötődő tárgyak, könyv ek az un. "élet- és korrajz" installációs kiállítási fejezetet három egységre tagolva egyegy jellegzetes - az adott témában meghatározó Mikszáth mű ihlette - hangulati képre "futtatva ki". A könyvek, dokumentumok, fotók mellett jelentős szerepet szá­ nunk a tárgyak korfcstő erejének (bunda, duda, kártya, váltó, párbajpisztoly, viseleti darabok ... stb.) és a kifejező illusztrációknak. Mindhárom egységben élünk bizonyos "arcképcsarnok" megoldással, hogy Mikszáth saját képei mellett (A saját ábrázatomról) kortársai is megjelenjenek (Az apám ismerő­ - sei -A z én kortársaim - írók, művészek, dalárok). 276 �Kovács Anna Téma terv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához Tartalmi felépítése - szerkezete A-terem: B-terem: C-terem: D-tercm: E-terem: 1. Hogyan lettem én író? Irodalom és politika 2. Kinek csináljuk a lapot? 3. Az írói tulajdonról Dolgozószoba - teljes enteriőr Családi lakószoba - teljes enteriőr - "palóc" szobarészlet - közéleti helyszín - költői látványkép - teljes enteriőr - teljes enteriőr A D-E terem tervét külön nem részletezzük: - egyrészt mert a mellékelt műtárgylistán szereplő tárgyak értelemszerű elrendezéséről van szó, - másrészt pedig a terembeosztásunk csak tervezett, ideiglenes, hisz pl. az emeleti tér esetleges bekapcsolódása megváltoztathatja elképzelésünket. Az alábbiak teliát az "élet- és korrajz" három fejezetét (tartalmi csomópontját) ismertetjük. Az indulást követően (/. Hogyan lettem én író?) lény egében Irodalom és politika - Mikszáth egyik jelentős írásának - címével foglaljuk össze alkotópályáját, két pólus köré sűrítve: - a közéleti (2. Kinek csináljuk a lapot?) - és a művészeti tevékenységéről (3. Az írói tulajdonról) szólunk. ... és a nyúl 277 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi A íikszáth-kastély állandó kiállításához 1. Hogyan leltem én író? A kiállítás első bevezető termében erre a kérdésre keressük a választ, vagyis számbavesszük azokat a hatásegyütteseket, melyek Mikszáth írásművészetének kialakulá­ sában ösztönző szereppel bírtak. Ennek a kiállítótcrcmnck összetett funkciót szánunk: .. 11 Gyakorlatilag összefoglaljuk, áttekintjük az életút legfontosabb állomásait, utazást teszünk azokon a helyszíneken, amelyek egyben a múlt század tipikus településeit is reprezentálják. (Természetes, hogy egyes helyszínek eltérő hangsúlyt kapnak, hisz elté­ rő szereppel bírnak a pálya különböző szakaszain.) A mi falunk (Szklabonya) Az alma mater (Rimaszombat, Sclmec) Balassagyarmat közhelyei Hogyan lettem cn író? Szegedi állapotok A fővárosból A skvarka (Horpács) Irodalom és politika E fotográfiákkal megrajzolt (szellemi) térképen kinagyítva mutatjuk be Nógrád Vármegyét (apró képek-, rajzok-, fotográfiák a vármegyéből), és megismerkedünk azokkal a valóságos személyekkel, akiknek arcképéből, portrérajzaiból építeni kezdte saját írói világát {Ősök és unokák, Vidéki alakok, Az apám ismerősei). Palócföld, Palócia valóságos és szellemi térképen (Lásd A jó palócok kötet első ki­ adásának 161. lapját) "kinagyítva", hangsúlyozva szerepeltetjük a mikszáthi helyszíne­ ket, Alsócsztcrgálytól (a festő Kubányi Lajos lakhelye) Ebcckcn, Kékkőn, Mohorán, Nagykürtösön át Zsélyig, közöltük Horpácsot. Ezt a tipikus nógrádi aprófalvak közé tartozó települést, amelyet a múlt század végén is még járhatatlan útjai, megközelíthetetlensége miatt "mostoha falvaként" emlegettek. Az iro­ dalomtörténetben azonban nevezetes hely. Itt állt Szontagh Pál kúriája, ahol Madách Imre is vendégeskedett, s a századvégen Mikszáth előtt a történész Nagy Iván is a falu lakója volt. 1.2. A kiállítási egység tartalmából következik, hogy további "nagyításban" részletezőbben szerepelnek az írói pálya alakulása szempontjából meghatározó helyszínek: Szklabonya "Az emlékeimre érzékeny vagyok. Nekünk íróknak úgy sincs más vagyonunk, csak emlékeink és álmaink. Hallani vélem falu si 278 �Kovács Anna Téma te tv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához harangunkat, látom azokat az öreg parasztokat sorba, látom gyerekkori játszópajtásaimat... Elvonul előttem az egész falu ." Mikszáth Kálmán szülőhelye. E csendes kis palóc falu természethez közeli, bűbájo­ sán kísérteties hangulatú élményvilága írói művészetének, alkotóerejének forrásvidéke volt. Az itt hallott mesék, népdalok voltak első irodalmi élményei. Rimaszombat, Selmecbánya "Furcsa idők voltak ezek! Tudományszomj mellett szabadságszó mj epesztette a gyermekek szivét A levegőben volt valami, hogy aki ezt beszívta, dacot, haragot szívott be vele, mely ezer meg ezer alakban nyilvánult Nem értettünk mi a politikához , azt sem tudtuk, mi fáj, de azt éreztük, hogy f á j valam i " Mikszáth 1857-ben került a rimaszombati protestáns gimnáziumba, majd 1863-66 között a Selmecbányái evangélikus líceum diákja volt. Hazafias szellemben és érzület­ ben tellek a gazdag diákévek. Tanárai nemcsak "tanügyi bácsik" voltak, de felkészült oktatók, kiváló egyéniségek, mint pl. Fábry János, akihez haláláig tartó barátság fűzte. Első irodalmi szárnypróbálgatásainak színtere: az iskolák önképzőköre volt. Balassagyarmat "Mikor az iskoláimat elvégeztem, apám hazavitt szolgabírónak. Az apám annak vitt haza, hanem a főispán nem tett meg csak tiszteletbeli esküdtnek: aminek az igazi neve "szalma esküdt". De hát jó volt nekem ez a szalma titulus is - abban a korban, amikor minden széna, még a szalma is. A szemem láttára fog}'ott el az utolsó fény, amit a múlt dicsősége vetett még a kevély megyei címerekre." A pályán induló, helyét kereső iljú ember 1869-1873 között tevékenyen részt vesz a város életében. Itt kíván letelepedni, kísérletet tesz a megyei közigazgatásban való elhe­ lyezkedésre, ügyvédi joggyakornoki állást vállal, s mint a Nógrádi Lapok munkatársa a város szellemi életének formálója lesz. 279 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához Személyes, baráti, atyafiságos kapcsolatai réven a kisváros hivatalnokoskodó, feudális hagyományokkal terhes kapcsolatrendszere veszi körül. A vidéki hivatalnok nemesség azon típusai, akik megrendült gazdasági helyzetük ellenére is igyekeznek, hogy az úri élet látszatát fenntartsák. Mikszáth maga is valódi dzsentri gavallérként mutatkozik be, büszkén viseli nemesi előnevét, megajándékozza magát a tiszteletbeli csküldt hivatalával, cigányos mulato­ zások, párbajviadal résztvevője. Ebben a szerepben azonban nem tud hiteles alakítást nyújta­ ni; kívülállása, független szelleme s bontakozó tehetsége az írói pályán próbálkozik. Ebben a vonatkozásban figyelemre méltó a Mauks-lányok irodalmi szalonja, szerepjátszó levélváltása Tersztyánszky Mihállyal, s első irodalmi próbálkozásai. Mikszáth müvei közül helyet kapnak itt azok, melyekben a vármegyei liatásrcndszer még közv etlenül megnyüvánul, így A vármegye róká­ ja (\%ll),Az apám ismerősei (1878), Az elbeszélések 1-2. kötet (1874), az Apró megyei története­ ket vagy Az igazi humoristák (1879) - Kubányi Lajos képi világa látványos kiegészítőjük lehet 1.3. "...magamat látom e könyvben, unt ind voltam fiatal koromban, s a m ind sohasem leszek többé . " Ebben a kiállítási egységben kiemelve s egyben lezárásként mutatjuk be a Tót atyafi­ ak s A jó palócok (1881-1882) köteteket. Jelezve így azt, hogy Mikszáth neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik azzal a természeti tájjal, társadalmi környezettel, szellemi közeggel, ahonnan származott. Mik­ száth az az ember, aki lélekben soha nem szakadt el szülőföldjétől, őrizte gyökereit, tu­ datosan vállalta (ha kellett, hangsúlyozta palóc tájszólását). Mikszáth az az író, akit az irodalmi siker útján atyafiai indították el, akinek egész életműve forrásvidékét is a nóg­ rádi dombok, felvidéki hegyek között szokás keresni, és lehet nagyrészt fellelni is, és akit irodalmi köztudatunk mindezek miatt joggal illet a "nagy palóc" minősítéssel. A sikert hozó kötetek első kiadásai mellett szerepel a művek fogadtatástörténete is (Reviczky Gyula bírálata 1881-ből). Az elbeszélések hangulatát a díszkiadás színes illusztrációi és egy e művek ililette enteri­ őr, egy a Mikszáth-értclcmben vett palóc szoba részlet (tárgyakkal, viseleti darabokkal) idézik fel. 2. Kinek csináljuk a lapot? " Teljes életemben a nyilvános közélet embere akartam lenni, és az is leszek. " "Negyven év ül rajtam, s én tizenöt éve ülök az újságírói asztalnál. Más világban vagyok, más viszonyok közé lökött az élet. Azokat festem most. S amennyi cifra szúrt akasztgattam 280 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastélv állandó kiállításához egykor a jó palócokra, azokat leszedegetem aprónként adókat szavazgatván meg a nyakukba ." Balassagyarmaton az ifjú Mikszáth bepillantást nyert a közigazgatás útvesztőibe, s bi­ zonyára közvetlen tapasztalatainak köszönhetően is a hivatali pályának igen hamar és véglegesen hátat fordított. Ettől kezdve a közéletet elsősorban újságíróként alakította, különböző lapok hasábjain fejtve ki nézeteit. A szegedi - előzmény ként a nógrádi - , de még inkább a budapesti évek kerülnek most clőtéibe. Anyagukat a mikszáthi közéleti tevékenységi formákból kiindulva az alábbi négy egy­ ségbe rendezzük. .. 2 1 "A lapokat nem egészen írók csinálják. Többé-kevésbé üzlet a mai lap már, és nem kulturális faktor, mint azelőtt volt. Riporterek, üzletemberek, közgazdák csinálják a lapokat Az írói talentum sugarai már nem képesek kivilágolni a bolondos ólombetűk irdatlan sokaságából. Am i író van is a lapnál, az már beleszagolt a politikába, s ezzel vége. A lapok úgy elszaporodnak és az írótoll emberei, hogy lehetetlen őket számontartani. Kik írják? Kinek írják? Honnan támadnak? Hova mennek?... minden lap szolgál valakit. " Bemutatjuk Mikszáthot, az újságcsinálót: - a Mint készülnek a Nógrádi Lapok íróját; - a Magyar Néplap és Mulattató szerkesztőjét; - A Budapesti Napilap Apróságok rovatvezetőjét; - a Még újabb fény- és árnyképek (1878) című kötettel feltűnő szatirikus politikai arcképvázlatok készítőjét. A politika svindlerei (1878) megörökítőjét; - a Szegedi Napló munkatársát, Szeged pusztulásának és újjáépítésének, Tisza Lajos szegedi udvarának krónikását; - a Pesti Hírlap leghűségesebb főmunkatársát; - a nyíregyházi per tudósítóját; - a millcnium rendezvények leíró résztvevőjét; - az Országos Hírlap lapalapító tulajdonosát; - s a Budapesti Újságírók Egyesületének elnökét. 281 �Kovács Anna Téma te tv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához Elképzelésünk és lehetőségünk szerint a kiállításban teljes válogatást adunk azokból a lapokból - eredeti, ill. hasonmás példányban amelyekkel Mikszáthnak kapcsolata volt. .. 22 "Lassan kint úgy kezdtem tekinteni az egész parlamentre, mintha annak összes mozgó és cselekvő alakjai az én kedvemért élnének és beszélnének." "Sok dolog optikai kérdés a Házban. Én még azt tol dóm hozzá, hogy maga a Ház is optikai kérdés. Sok embert tartanak nagynak a Házban, ki semmit sem ér. És sok embert tartanak kicsinynek a Házon kívül, aki sokat ér." Külön alfcjczctbcn foglalkozunk Mikszáth és A tisztelt Ház kapcsolatával, az országgy ű­ lési karcolatok írójával. Mikszáth 1881. szeptember 27-én küldte első tudósítását a tisztelt Házból, s ezzel a politikai újságírás külön műfaját teremtette meg. Mikszáth, aki A jó palócokkal meghódította a közönséget, parlamenti tudósítá­ saival mintegy másfél évtizeden át szórakoztatta; minden pátosz nélkül, pártállás­ tól függetlenül mondva véleményt a politizáló emberről, a generálisról, a nemzet oszlopairól, a mamclukokról, nem kím élve a választók bizonyos típusát, a szem é­ lyes előnyök után futó Haluska Jánosokat sem. Ezt a gondolatkört elsősorban A t. Ilá z (1886) című önálló kötetre és a benne található Jankó János illusztrációkra építjük. (A karikatúra, mint látványelem lé­ nyegi tartalmánál, ironikus m egközelítési módjánál fogva kiválóan képviseli Mik­ száth szem léletét is.) 2.3. "Húsz éve taposom a t. Ház szőnyegeit, sokat láttam, sokat átéltem, sok millió forintot megszavaztam. E hosszú korszak szereplő politikusait személyesen ösmertem, sőt barátságban voltam sokakkal, láttam őket kívülről és belülről. Szemeim előtt nőttek meg némelyek és zsugorodtak össze mások. Mondhatom több illúziót vesztettem ez idő alatt mint hajat, pedig ugyancsak dús hajam volt és most ritka... mióta köztük tanyázom." 282 �Kovács Anna Témátérv a horpácsi Kíikszáth-kastély állandó kiállításához M ikszáth vcgül is írói sikere, újságírói népszerűségé következtében 40 évesen birtokba vehette a politikai közélet legfőbb fórumát, a parlamentben 1887-től az illyefalvi kerület, 1892-től pedig a fogarasi kerület választóit képviselte szabadelvű programmal. Mikszáth az újságíró, a képviselő a társasági élet kedvelt alakja volt, visszatérő szem ély nemcsak a parlamentben, de a főváros egyéb "közhelyein" is. így a Dunaparti Lloyd-palota első emeletén található Nemzeti Kaszinóban, a párt klubjában, az angol Királynő Szállodában, a Steingassner Kávéházban, ahol nagy tarokkcsa­ táit vívta Eötvös Károllyal (a tiszaeszlári per védőügyvédjével), az István Főherceg Szállodában, ahol a Gundcl János által fenntartott terem egyenesen a Mikszáth asztaltársaság törzshelye volt. Fontosnak tartjuk, hogy Mikszáth mint Budapest írója, a nagyváros ismerője is hangot kapjon (a város jellegzetes alakjai, helyszínei, intézményei mind feltűnnek munkáiban) árnyaltabbá téve azt a vélem ényt, miszerint Mikszáth idegenül élt, csak lakott a fővárosban. Az én asztaltársaim, a Mikszálh-aszlal, A fehér asztalnál, A klubban című írásait Az én kortársaim (1892) illusztrált kötettel fogjuk össze. 2.4. Az újságíró, a parlamcnü tudósító, a kép\isclő, a közéleti ember után állítsuk az alkotóművészt Ezt a kiállítási egységet c témakör művészi összegzésével zárjuk, a már említett munkák m ellé vonva azokat a műalkotásokat, melyek ebből az élm ényvilágból, gondolatkörből, a magyar politikai közéletéből nyerték közvetlen indíttatásukat (a Katánghy történetek a választásokról, A különös házasság az egyházpolitikai küz­ delmekről tájékoztatnak). Legfőképpen a m illcnium i magyarság gyilkos szatíráját, az Új Zrínyiászt (1898). A jelenben önmagát anakronisztikusán túlélő formává üresedő múlt hogyan torzítja szatírává egész életünket, kérdezi Mikszáth két esztendővel azután, hogy az ország megülte ezredéves fennállásának fényes ünnepét, monumentális irrealitássá ködösítve önnön létét és lehetőségeit. A kiállítási egység végén egy "közhelyen", a kártyacsaták, politizálások, eszemiszom színhelyén, a fiatal polgári viseletbe öltözött emberek között egy történelmi alak kibiccl. 3. Az írói tulajdon "Valamilyen író azonban mégis lettem , s ha most az élet őszén megcsinálom a mérleget, elmondhatom, hogy ami öröm ért, az mind az irodalomból való, és ami bosszúságot nyeltem, azt mind a politika kölykezte. ” 283 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Klikszáth-kastélv állandó kiállításához A kiállítás harmadik egysegében a szépíró művészi pályájáról kívánunk átte­ kintést adni, felvázolva helyét a korabeli irodalmi életben,kapcsolatait, legfonto­ sabb sikereit, s mindennek alapját, műveit: - teljes körét (a korabeli kiadásokkal) s műfaji sokszínűségét (a gyerek- és if­ júsági könyvektől, a népszerűsítő füzeteken, színes regéken át az elbeszélé­ sekig, regényeikig); - egykorú fogadtatását; - a korabeli fordításokat (esetleg a későbbiekből is); - és a legfontosabb színpadi- és filmfcldolgzásokat kitekintéssel. 3.1. írók, piktorok és dalárok "A mozgás az élet, a friss vízf mely indul valahonnan és megy valahová, hol egyszer talán hajókat visz- Minden szellemi mozgalomból csak jó köv étkezhetik, a fiatal írókéból sem különben. Hogy összetörik az eddigi tekintélyeket? Csak a hamis tekintélyeket törhetik össze. Hogy végig gázolnak a mostani művészeti formákon? Az ördög vigye azokat a fó r mákat, hagy gázoljanak." "Nehéz magy'ar írónak lenni!" Lényegesnek tartjuk, hogy érzékeltessük azt a sokszínű irodalmi kapcsolatrend­ szert, amelynek ő is alakító m űvészegyénisége volt. Azt az érett alkotót, aki már átvészelte első kudarcait, átélte csalódásait, megismerte a nélkülözést, de már túl van az első sikerek örömein is, s akinek már talán az is megszokott, hogy tekinté­ lyes irodalmi társaságokban hangzanak cl munkái. (A Petőfi, a Kisfaludy Társasá­ got követően akadémiai székfoglalóját, A szökevények című elbeszélését 1901. május 12-én olvasta fel.) Mikszáth tartalmas, gazdag, eleven kapcsolatban állt a korabeli irodalmi élet­ tel, elegendő, ha csak az általa szerkesztett Almanach kötetek szerzőgárdájára gondolunk itt. Az írók, művészek tablóján az egyik kinagyított kép Jókai Móré, hozzá kötődik az "irodalomtörténész" Mikszáth, a Jókai Mór élele és kora című életrajzi regény (1905-1906) szerzője. Mikszálhot írói sikerei, kapcsolatai a szellemi élet centrumához, a rohamosan tere­ bélyesedő világvárossá dagadó nagyvároshoz kötik. A pályaszakaszban Budapest mellett Horpács megjelenése az alkotói magányba, nyugalomba való visszavonulás igényét, az elzárkózást, de egyben a menekülés mozdu­ latát is jelzi. (Nemcsak a város, de a közélet, a politika légköre is egyre idegenebb.) 284 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Kíikszáth-kastély állandó kiállításához (Horpncs, mint látjuk, jelen elképzelésünkben kiróni tekintetben is megjelenik a kiállításban Az első egységben, mint tipikus megyei település, a lián nádikban, mint az alkotópálya cg>ik ililctő helyszíne, valamint a Mikszáth család életének legkedv esebb - az írónak utolsó nógrádi - otthona) "Kellett nekem olyan hely, melyről csak én tudjak, mint ahogy az embernek van egy titkos könyve, kellett egy hely, ahol a füvekből, falvakból, árkokból, erdőkből a fantázia segélyével témákat hasogassak ki írói mesterségemhez, hol nekem öreg fá k titkos susog ássál meséljenek s patak vize locsogjon. 99 3.2. "Egy negyvenéves pálya" "Az irodalom nem kell senkinek! Hiszen nem a komoly célok országában vagyunk! Könyvet itt nem vesz senki, szellemi terméket meg nem becsül, itt mindig a személyekre megy a játék, és mert az irodalomban is nem a könyvvel törődünk, hanem az íróval, így válik lehetővé, hogy olyan íróink is vannak, akik még sohasem írtak semmit. 99 írói pályája lezárásában Mikszáth mintha csak megvalósította volna azt az igényt, amit Jókairól megfogalmazott: "írói jubileuma alkalmával, mikor oly szédítő magasan ál­ lott hírben, dicsőségben, emberszer etet ében hagyott volna itt bennünket". Mikszáth Kálmán 1910-ben, halála előtt még részt vett - megtört testtel, kicsit fáradó lélekkel, de elevenen friss alkotószcllcmmcl és a saját ünnepét is kritikusan szemlélő írói szemmel a tiszteletére rendezett jubileumi ünnepélyen. A hivatalos ünnepségek, országos megemlékezések, kitüntető ajándékok (jubileumi so­ rozat, nemzeti donatio), zajos rendezvények között is meg kell hallanunk az ifjú írógencráció (Ady, Kosztolányi, Krúdy) hangját is. (A jubileumi emléktárgyak, dokumentumok - elhelyezhetők a dolgozószoba relikviái között is.) 3.3. "Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval, sem koszorúkkal, úgy mint azzal, ha őt müveiben megösmerik: ez a legnagyobb jutalm a.99 285 �Kovács Anna Témáién>a horpácsi Mikszáth-kastélv állandó kiállításához "Az irodalomra féltékenyen kell őrködni. Hiszen már nincs is egyebünk , amivel a világ elé állítatnánk... az irodalmunk az utolsó jó ruhadarab , amit még le nem vettünk és ami még el nem rongyolódott." Egyik fő törekvésünk az, hogy mintegy belepjünk, betekintsünk a mikszáthi művek világába, a kiállítás eszközeivel megjelenítsük belső tartalmának hangulatát. Említettük már a Mikszáth irodalom azon felismerését, hogy művészi, irodalmi va­ lóságát abból a kis világból kiindulva kezdte építeni, amit oly jól ismert, a vidék népe, a köznemesi családok galériáját rajzolva meg. A sikeres alkotó műveiben, jellegzetes helyszínén a tág értelemben vett felvidéki tájon, az ott­ honos falvak kunyhói, kúriái, a történelemből itt maradt kastélyok és polgárvárosok lakói között ismerős alakok, témák és látványban is megragadliató motívumok térnek vissza, ismétlődnek. (Ebben az egységben lényeges látványelemek az illusztrációk, jellegzetes motívum­ tárgyak és a fő hangulati látványkép.) "Mikszáth egész életében, minden művében keresi az idillt - mondja mindennek magya­ rázatául Mezei József. Művei, rcgényszcrkczctci tulajdonképpen körözve közelítik meg a nagyregényt, a nagy témát. Ismétel, összeköt alakokat, családokat, életsorsokat, történeteket, több regényt. Amit keres, az a derű, az igaz jó érzés, az emberség, a szépség. Ez a nélia szar­ kasztikusan rosszkedvű, kaján, cinikus író nagy' szcrctctrc, békére, nyugalomra vágy ik." Amit talál - folytassuk mi c gondolatot - az gy akran és egvre inkább mindennek hi­ ánya, minden devalválódása, egyre ridegebb világ, amely kevés teret ad az idillnek, s amelyben a más utáni szándék különös formát (különc köntöst) ölt. Lényegében ez a gondolkozás határozta meg, erre a két pólusra építjük bemutatásunkat. A művek áttekintő sorát természetesen A jó palócokat időben közvetlenül köv ető kötetekkel kezdjük. A nemzetes uraimék (1882-1883) mindenképpen első, az első regényének tekinthető, a nagyerejű Mácsik történetében az író alaptémája szólal meg. Mikszáth a szépirodalom eszközei­ vel kapcsolódott az 1880-as évek elején folyó dzsentri-v itához, mely ben jeles publicisták hallatták szavukat. A vita anyaga, valamint Cervantes Don Quijote című regényének magyar fordítása Győri Vilmostól (1873-75) c Mikszáth mű mellé kívánkozik. Az apró gentrv és a nép elbeszélései és A tekintetes vármegye kötet 1884-ből tematiká­ ban is folytatások. Ez utóbbi az első illusztrált Mikszáth könyv. Mannheim Gusztáv rajzai­ ból maga Mikszáth válogatott, nagy műgonddal maga jelölve ki a képi témákat. (Az illuszt­ rációk, melyekre általában is figyelmet fordított, végsősoron ízléséről, képi világáról is tanúskodnak.) E könyvnek különleges szerepe volt a család életében is. A lohinai ju (1885), a Kisértet Lublón (1892-93), az Eladó birtok (1893) jól szemléltetik az 1880-as évek végén, a 90-es év tized elején azt az írói irányt, melyet mintegy elméleti igénnyel is közelíteni, tisztázni próbált A romanticizmus (1887) című célzatos elbeszélésében. 286 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához Eligazító gondolatunkat, választott szempontunkat követve a nagy regények közül kiemelen­ dő, ellentpontozó párbaál 1ítliató kettő, lényegében ugy anannak az időszaknak a terméséből. A Beszterce ostroma (1894) - első nagyjelentőségű alkotása a Mácsik féle magyar Don Quijoték történetének folytatása, a "különcök különcének", Pongrácz István grófnak az élete. (Aíühlbeck Károly illusztrációi mellett a ncdcci várról és uráról megjelenő képek tehetik teljesebbé a látványt) A Szent Péter esernyője (1895) - nem véletlenül volt Mikszáth legkedvesebb alkotása, Neográdi Antal bájosan egy szerű illusztrációival. Mikszáth egy ütött-kopott esernyő csodatévő meséjében csendes humorával, poézisénck derűjével, zamatos ercdcüségévcl az ember boldog­ ságra születettségének mély' bölcsességét fogalmazta meg. Ez ragadta magával nemcsak a kora­ beli magyar olvasóközönségét, különös tekintettel a hölgyekre, de igen mély megértésre talált világszerte, s különösen az angol nyelvterületen. (Az 1898-as első angol fordítást követően min­ den európai nyelven hozzáférhető. A fordítások mellé jelentős feldolgozástörténct állítható.) Ez az életmű egészit tekintve is csak kivételes pillanatban létező idill igen ritkán lelhető meg: - a történelmi múltban, pontosabban szólva a történelmi mesékben a Mátyás korát idéző "boccacció történetekben" kereshető. (A két koldusdiák, A beszélő köntös, A kis prímás, A szelistvei asszonyok, Akii Miklós.) - öregek emlékálmaiban s gy erekek öntudatlan mozdulataiban él (/í fekete kakas, vagy az utolsó kötetek: a Mikor a mécses már csak pislog, Jilágít este a szentjánosbogár elbeszélései). Komorabban, erőteljesebben szól a művek másik szólama. A Noszty fiú esete Tóth Marival (1906-1097) - tulajdonképpen a dzsentri téma összefoglalá­ sának tekinthető. A vármegye ekkorra már levetette, lev edletté minden régi fényét, pőrén mutatja er­ kölcsi romlottságát. "A mii olyan a korabeli vármegyére néz\}e, mint egy kivégzés" - állítja Schöpflia S ha a Nosztyban leszámolt a vármegye minden régi dicsőségével, A fekete városban (1908-1910) utolsó művében az illúziók végleges elvesztésével is szembenéz. "Én, aki annyira szeretem ezt a nemzetet, olyan sötét színekben látom ma az ország jövőjét, hogy elmondani sem lehet" - mondja Mikszáth 1910-ben. A regény valójában egyetlen nagy tragédiája bevallottan is Dosztojevszkij hatása alatt született. A fekete város világában a különc magatartás nem menedék többé, Pongrácz gróf régi értékeket őrző egyéni tébolya általános méreteket öltve mindennapi clvakultsággá torzul, s a szerelem sem beteljesedő idill Szent Péter esernyője alatt. A kiállítási egységet a fekete város főterén, fekete ruhás, arcnélküli emberek között előtérben álló cscrnyős szép leányaink, s a magyar Don Quijote alakjával zárjuk. Végezetül, fejezze be a tématerv készítője azzal a szubjektivitással, amivel kezdte, arra kérve minden olvasóját, hogy segítse (szigorú kritikával, ötletgazdagsággal) a kiállítás "építését", Mikszáth szellemében: "Az idő nem kegyetlen, csak igazságos. Mielőtt megsemmisítené az embereket, az éveket, s mindazt ami van, előbb kiszolgáltatja az emberiség ítéletének, s amit az ítél azon nem ront. A hibákat helyrehozza, ront, tör, de a romokból újra épít." Salgótarján, 1996. szeptember 287 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Xfikszáth-kastélv állandó kiállításához IRODALOMJEGYZÉK ADY Endre: A legíróbb író. = Uő: Költészet cs forradalom. Bp. 1969. Kossuth. 239-241. p. BELITZKY János: Mikszáth és Balassagyarmat. Salgótarján, 1972. Kézirat. Nógrádi Tör­ téneti Múzeum Adattára 2289-79. sz. Uő: Újabb adatok Mikszáth Kálmán életéhez. = Irodalomtörténet. 1975. 3. sz. 790-799. p. FÁBRY Anna: Ciprus és jegenye. Sors, kaland és szerep Krúdy Gyula műveiben. Bp. 1978. Magvető. Uő: Mikszáth a Tisztelt Házban. = Balassagyarmati Honismereti Híradó. 1993. 1-2. sz. 44-50. p. KERÉNY1 Ferenc: Mikszáth emlékek Nógrád megyében. Salgótarján, 1973. Nógrád me­ gyei Múzeumok Igazgatósága. Uő: Egy Mikszáth-cmléktárgy dokumentumaiból. = Palócföld. 1966. 2. sz. 116-118. p. KOSZTOLÁNYI Dezső: Mikszáth Kálmán. = Uő: Látjátok, feleim. Bp. 1976. Szépiro­ dalmi. 226-236. p. KOVÁCS Anna: A Mikszáth-családról. Az irodalmi muzeológia műhelyéből. = Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. 1988. 407-421. p. Uő: Utazás kísértelek, komédiások, különcök között. A pályakezdő Mikszáth elbeszélé­ sei. = Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. 1990. 135-155. p. Uő: A nyállá változott jáger esete - avagy Mikszáth a jubileumáról. A kultusz első sza­ kasza. = Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. 1994. 73-86. p. Uő: Mikszáth és Nógrád és Mikszáth és a millcncum. Elhangzott előadások kéziratai. 1996. Ködlovagok. írói arcképek. Bp. é. n. Szent István Társulat. KRÚDY Gyula: Szent Péter esernyője alatt. = Uő: írói arcképek. Bp. 1957. Magvető. 2. köt. 409-410. p. Uő: A tegnapok ködlovagjai. Rajzok, emlékezések. Bp. 1961. Szépirodalmi. MEZEI József: Új "balgaságok története". Mikszáth. = Uő: A magyar regény. Bp. 1973. Magvető. 382-410. p. Uő: Mikszáth és a század "realizmusa". = Irodalomtörténeti Közlemények, 1961. 4. sz. 448-469. p. 288 �A kéményseprő (Mikszáth-hagyaték) �120,- Ft Ilerezeg Klára: Mikszáth (llalassugyarmat, a volt lá r megyeháza előtt, 1961.) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/da3844417306b12e41dcc53eefbe1944.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1997 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1997/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1997 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika