https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0d29ebd908c4f785330ef701be2df307.pdf fbdf17dafaf3739b6a9c496a5226353d PDF Text Text XXIX. évfolyam nyár—ősz—tél ��palócföld 96/2 Tartalom Dukay Nagy Ádám versei Marschalkó Zsolt: Homokvihar (dráma) 95 99 NEGYVEN ÉV MÚLTÁN Gosztonyi Az éter: ÁVH és a budapesti népfelkelés 1956-ban 133 P Bedegi Győző - Kurucz Anita: 1956-ról... 146 Hidasi József versei 157 MÉRLEGEN Horpácsi Sándor kritikája Zalán Tibor. Ádám Tamásról 159 162 ÉLŐ MÚLT Paróczai Csaba: Kegyesség, közösség, kultúra (tanulmány) 167 MŰTEREM K . Peák Ildikó: Hegedűs Morgan világa Halászné Szilasi Ágota: Környezet és hatások 176 179 Lidik Éva versei Kupcsulik Ágnes verse Galajda Judit versei Erdős István szocionovellája 184 186 189 190 KIS PALÓC NÉPRAJZ II. Csáky Károly: Szeder Fábián falujában 197 OLVASATLAN IRODALOM Kántor Lajos: A céh árulója Tari István: Hazugságokra épült András Sándor: Az irodalomkritika tündöklése és bukása 202 206 209 93 �palócföld 96/2 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. E számunk megjelenését Salgótarján megyei jogú város támogatta. FŐSZERKESZTŐ: Pál József TERVEZŐSZERKESZTŐ: Csiba Imre FELELŐS KIADÓ: Fehér Miklós Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf.270 Kiadja a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Salgótarján E számunk szerzői: András Sándor író költő, az Arcanum szer­ kesztője (Washington); Bedegi Győző újsá­ gíró (Salgótarján); Csáky Károly helytörténész (Ipolyság:); Dukay Nagy Ádám költő (Salgótarján); Erdős István író (Salgótarján); Galajda Judit költő (Salgó­ tarján); Gosztonyi Péter történész (Bern, Kelet-Európa Könyvtár); Halászné Szilasi Ágota műv. tört. (Salgótarján); Hidasi J ó ­ zsef költő (Salgótarján); Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc); Kántor Lajos irod.tört. a Korunk főszerkesztője (Kolozsvár); Kupcsulik Ágnes költő (Salgótarján); K. Peák Ildikó műv.tört. (Salgótarján); Kurucz Anita újságíró (Salgótarján); Lidik Éva költő (Sal­ gótarján); Marschalkó Zsolt író, költő (Sal­ gótarján); Paróczai Csaba költő, tanár (Salgótarján); Tari István költő (Óbecse, Ju­ goszlávia); Zalán Tibor költő (Budapest). Készült a Balassi Bálint Megyei Könyvtár nyomdájában, Salgótarján Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 * * * Borító I .: Szabó Tamás dec. 8-i emlékműve, borító II-III. Szabó Noémi szobrai, borító IV. Gelencsér János rajza. Fotó: Buda László Megrendelhető a szerkesztőség címén. Budapesten az Írók Könyvesboltjában kapható. Egyes sszám ára 56 Ft. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 94 Index 25925 �palócföld 96/2 Dukay Nagy Ádám Indián lányaim hogy már nem várod tessék utolsó szövegem akkordjaim látom nagyranyílt szemmel hallgatod arcodon elgondolkodtató kétségbeesés zsebedben maradék sárga virágjaink véresen hervadoznak napilapba törlöd fáradt szemed mint mikor éjszakákat sírtál át hogy neked csak én legyek ilyesmik még mást is köszönhetsz nekem csak majd nem érted miért lett ez is a tiéd mostanra késő reszketsz újra az utolsó buszon halállal kell végégkószálnod sokadik tavaszod jószagú éjszakáit Együtt nekem a jövő csak álomszerű lebegés bádogdobozban hagyott régi film valami poros megsárgult moziraktárban az öreg plakátokon meg az a végtelen nudista strand azzal a sok átejtett meztelennel együtt feküdtem én is csend volt a levegő állt napoztunk és sírtunk így lettünk kidobva mi halálra ítéltek 95 �palócföld 96/2 A.-t még mindig keresem J ó lesz átlépnem a halál fehérre meszelt küszöbét” (Pilinszky János) nagyon-nagyon várom akarjon segíteni sötét és üres minden ha nem látom így válok ájult szívű otthontalanná szó nélkül figyelem hogy lettem beteg és gyenge részeg kóválygásaimtól néma hideg állat régóta semmi dolgom már csak miattad vagyok A.-t még mindig kersem [2.] 1. szóljon hát a következő dal te már jól tudod hogy miről hisz így maradtunk árván ketten 2. lassan meghalok papírokkal meg valami reklámtollal a kezemben agyonvert senki vagyok 3. és nem szólsz egy szót sem pedig várom látod napszemüvegem mögött olyan szomorúan bujkálok mint öreg temetőnk felett az utolsó alkonyat 96 �palócföld 96/2 Alkonyati séta „és elhagy a kedvesség is mint beszögelt ablakú házat az éhes egér” (Zalán Tibor) 1. sajnos mindjárt vége az egésznek senkihez nem sietek túl mélyre merültem se munkám se semmim csinálom a dolgom 2. nagyon-nagyon hiányzol szitává lőtt emlékeim templomot építettek szomorú reggeleimnek sírhatnékom van olyan rendesek 3. szívem fölött a beteg izmok nem tudom meddig húzzák még nagyjából azért megvagyok kicsit egyedül és szomorúan Emlékül „Jobb is volna talán, ha elvitorláznék egy holdillatú sehovába.” (Apáti Miklós) 1. így lett keserű mostanra a halál mint régi verések után a tejbegríz volt látod nehezen fogom már a tollat 2. írógépelésemre ébredő házmesterek dohszagú sikátorok mélyén a többiek alszanak még úgy gondolom 97 �palócföld 96/2 3. elhagyott engem is a jelen minden gondja kevés pénzem már kannás borért adom riadt tekintetű borostás kocsmákban 4. melegítős senkik között húgyízű sörökért mindenem ez utolsó levelem elmegy még a délutáni postával csak utána kezdődik minden elölről Gelencsér János rajza 98 �palócföld 96/2 Marschalkó Zsolt Homokvihar Dráma 2 felvonásban Szereplők: CSOBAI FERENC hadnagy ADLERBERG zsoldoskapitány VERON néni ESZTER KAPROS HAKAN bég ULMAN bég ZÁDIKA AJTÓNÁLLÓ I.FELVONÁS (Tanácskozóterem a fü leki várban, 1682 szeptemberében. A jobb oldali a bejárati ajtó, a bal oldali a hátsó folyosóra nyílik. Szemközt, középen hatalmas boltíves ablak. A berende­ zés meglehetősen puritán: egy asztal, néhány szék és egy kisebb - támla nélküli -zsám oly­ szék. A sarokban szekrény ill. terjedelmes faláda. A falon feszület és néhány zászló. A z asztalon boroskancsó és négy-öt díszes pohár. A színen Hakan bég és Adlerberg kapitány.) Készült Fülek (Filakovó) városának 850. évfordulója (első írásos említés) alkalmából, a Zsákszínház (Fülek) meg­ rendelésére. ( - a szerk.) 99 �palócföld 96/2 ADLERBERG (az egyik széken ül, lába az asztalon, pisztolyával célba veszi Hakant, aki egykedvűen áll az ablak mellett) Piff!...Paff!...Puff!...És már véged is, barátom! Egy golyó a pici pociba vagy a homlokod közepébe... Káin bélyege... (szerepet játszik) Én uram, nemes Koháry kapitány! Az őrizetemre bízott Hakan bég szökést kísérelt meg, rám vetette magát, le akart ütni egy székkel, én azonban gyorsabb voltam nála és le­ lőttem"... No, mit szólsz hozzá? (kis csönd) ADLERBERG (széttárja a kezét) Jogos önvédelem, úgy bizony, senkinek egy szava sem lehet! HAKAN Miért tennék ilyet, uram? ADLERBERG (sóhajt) Ah, ki tudja mi lakozik az emberi lélek mélyén? (tárgyilagosan ) Bár ezen még finomítanom kell egy kicsit... Mert vagy rám vetetted magad, hogy kicsa­ vard a pisztolyt a kezemből, vagy le akartál ütni egy székkel... A kettő együtt nem megy... Entweder... (kézfejével int) ...oder... (rövid szünet után) Legyen ez a székes változat!... Valahogy meggyőzőbbnek tűnik. Azért az már egy tárgy, ami adott eset­ ben támadó fegyvernek is minősülhet, s ami ellen egyetlen válaszlépés lehetséges: ez... (megsimogatja a pisztolyt) ...Nem beszélve arról, hogy ebben van bizonyos drámaiság, hogy azt ne mondjam: pátosz, mint a görög sorstragédiákban... Képzeld ma­ gad elé a jelenetet!... A végzet embere magasba emeli a gyilkos fegyvert, hogy lesújt­ son áldozatára... Mint Brutus Caesarra... Meg kell a szívnek szakadnia! Szem nem marad szárazon, ha előadom ezt a jelenetet... HAKAN A foglyod vagyok, uram. ADLERBERG (felemeli a mutatóujját) A túszom vagy, kedves barátom... illetve, hogy egész pontos legyek, a túszunk, aki a tűzszünet idejére a vendégszeretetünket élvezi, ne­ hogy a barátai valamiféle meggondolatlanságot csináljanak... Ha a foglyom lennél, sokkal egyszerűbb lenne a helyzet. Egy csinos összegért, amit tapintatlan és faragat­ lan emberek váltságdíjnak szoktak nevezni, elengednélek... Bár az is lehet, hogy ami­ kor megkaptam a pénzt, lelőnélek... Nem tudom. Ez a pillanatnyi hangulatomtól függne, azt hiszem... így egy kicsit kavarni kell a kártyát... (gondolkodik) Mi lenne, ha azt mondanám, hogy épp imádkozás közben támadtál meg?... Térdre borultam a feszület előtt, és te akkor jöttél azzal a székkel... Ez a bigott, kis kopasz kapitány ér­ tékelné a dolgot... „Az istenfélő, hitében tántoríthatatlan keresztény vitézre, aki a Szent Kereszt előtt mély áhítatba merült, hogy lelkét a Megváltónak ajánlja, s Ma­ gyarország üdvösségéért könyörögjön, orvul rátör a gaz pogány...” Jó, mi?... Komédi­ ások játszanak ilyet a vásárban. HAKAN Ha megölsz, uram, a ti túszotok is meghal. ADLERBERG (könnyedén) Á, dehogy!... Tudod, miért?... Mert ti annál sokkal okosabbak vagytok. Dehogy fogjátok megfőzni olajban!... (legyint) Ugyan már!... Nektek is érde­ ketek, hogy a végváriak megbízzanak bennetek... Ha legközelebb a kapitulációról tár­ gyaltok valamelyik helyőrséggel, nem mindegy, hogy azok hisznek-e nektek, vagy sem?... No, mármost, ha ti megölitek a túszokat, a kivonulókat pedig lemészároljátok, akkor nem fognak.. És akkor kemény ostromra kell felkészülnötök... Hát nem érde­ mesebb pár embert szélnek ereszteni, ha utána a várvédők önként és dalolva leteszik a fegyvert?... Ez az egyik... A másik meg az, hogy ha mégis tévednék és karóba húzzá­ tok, tegyük fel, az nekem kész nyereség. Ugyanis tartozom neki három havi zsoldommal... Kártyaadósság... A rosseb gondolta, hogy ez a nagybajszú még nálam is ügye- 100 �palócföld 96/2 sebb hamiskártyás!... Szóval így állnak a dolgok, kedves barátom!... No, mit szólsz eh­ hez? HAKAN Azt gondolom uram, hogy te hitvány katona vagy és rossz keresztény. Hitetlen. ADLERBERG (cseveg) No, látod, ebben tévedsz. Tudod hány törököt öltem meg ebben az ostromban? (az ujjain számol) Ötöt. Az utolsót tegnapelőtt. Vézna kis emberke volt... Kettéhasítottam, mint egy disznót, (iszik) A koponyájától a köldökéig. No, jó, a torkáig. Annyit se mondott: bikkmakkk... HAKAN ...És magyart? Thököly seregéből... ADLERBERG (gondolkodik ) Kettőt... De lehel, hogy hármat... A harmadikat elvitték a cim­ borái... Hasba lőttem... Nem biztos, hogy túléli... (rövid szünet) Ami pedig a hitet il­ leti, barátom, nyugodj meg: szilárd a meggyőződésem... Engem a keresztények Istene soha meg nem segített, a te Allahod sem, ...de a pénz, cimbora!... A pénz az már vala­ mi! A pénz az hatalom, értelem, szépség, terített asztal, teli kancsó, puha ágy... egy­ szóval minden! ...Cifra ruha, meleg szoba, amit akarsz!... (súgva) Nő!... Mit nő?!... Nők!!... (kíváncsian érdeklődik) Voltál már többel együtt?... Kettővel-hárommal?... Úgy értem, egyszerre?... HAKAN Nem. ADLERBERG Gondolkodj egy kicsit! Ott nálatok a háremben... csak volt valami... Te is voltál fiatal... (szinte könyörög) Na!!! HAKAN Mindig eggyel. ADLERBERG (felpattan és indulatosan fel — alá járkál) Komolyan kérdezem, (visszafo­ gottabban ) Most egymás közt vagyunk... Nekem megmondhatod... Mint férfi a férfi­ nak... HAKAN Nem volt ilyen. ADLERBERG Reménytelen eset vagy! Nem lehet rajtad segíteni, (legyint egyet és nagyot fú jta t) Pedig nincs annál szebb, mint amikor az ember azt keresi, hogy kinek a mi­ csodája most éppen hol van?... (kis csönd, majd bizalmasan) Én az éjjel... (kacsint) Kettővel... (megelégedetten nyújtózkodik) Nem tudod te, cimbora, hogy mi az élet!... (anekdotázik ) Az egyik barna volt, olyan kis töltött galamb, a másik meg - nem fogod elhinni - vörös! Érted?!... Vörös!!... Az volt ám a móka! Értették a csíziót!... Igaz, jól megfizettem őket... Hidd el, barátom, a magyar lányok a legjobbak a világon! (utána­ gondol ) Bár az egyikük, azt hiszem, asszony volt... (elhúzza a száját) De bánja a fe­ ne!...Az nem az én dolgom... (bizalmas ) Tudod, hogy csináltuk? Kíváncsi vagy a rész­ letekre? Néhány - hm - fogásra például?... Jobbtól tanulni nem szégyen! HAKAN Nem vagyok rá kíváncsi. ADLERBERG (legyint) Azért elmondom. Jó pap holtig tanul, (körülnéz, mintha a falnak is fü le volna, s mint nagy titkok tudója, odasétál Hakanhoz, oldalához szorítja a fegyver csövét, és hosszasan sugdos neki valamit, kézfejével még a saját száját is eltakarja, majd hátralép, és várja a hatást) Szóval, ez így volt!... És akkor a vörös tu­ dod mit csinált?... (megismétlődik az előző jelenet. Hosszas sugdolózás után Adlerberg diadalmas arccal lép hátra s merően figyeli a törököt, aki rezzenéstelenül áll. A zsoldos lendületbe jön.) ...De ez még mind semmi! ...Akkor, a változatosság kedvé­ ért, bebújtunk az ágyba.. (újabb élménybeszámoló minden eredmény nélkül. A bég közönyösen bámulja a szemközti falat. A kapitány csalódottan és dühösen dobja el magát a székén. Lábát felteszi az asztalra, s fegyverével megcélozza Hakan fejét.) Piff!... Paff!... Puff!... Ezt érdemelnéd, semmi mást! Hát miféle férfi az ilyen?! Ha raj­ 101 �palócföld 96/2 tad múlna, már rég kihalt volna az emberiség utánpótlás hiányában!... (idegesen do­ bol ujjaival az asztalon, majd dönt) Na, hát ebből elég! Most már végképp kihoztál a sodromból!... (halkan) Menj oda az ablakhoz! (Csönd. A bég nem mozdul.) ADLERBERG (súgva) Nem hallod?... Az ablakhoz!... HAKAN (lassan megindul az ablak fele) ADLERBERG (a pisztolyt tartó kezével mutatja az irányt) Gyerünk, gyerünk! HAKAN (teljesíti a parancsot) (Csönd) ADLERBERG Nézz le! Elég magasan vagyunk, ugye? HAKAN Igen. ADLERBERG Na, hát innen fogsz leugrani! Tudod, mi lesz belőled?... Valami alaktalan hús­ pép, olyan, mint a fasírozott!... Gehackte... Szétloccsan az agyvelőd, és akkorát puf­ fansz, mint egy kövér béka. A nagy puhos hasad meg szétfolyik az udvar kőkockáin... Félsz? HAKAN Félek. ADLERBERG (elégedett) Akkor jó! ...És tudod, miért fogsz leugrani? ...Nézzük csak! (gon­ dolkodik, és közben gyorsan maga elé) Azért fogsz leugrani, azért fogsz leugrani... Nézzük csak, miért is fogsz leugrani? ... Azért fogsz leugrani... mert... mert... Lássuk csak!... Mondjuk azért, mert megtérítettelek... „Én uram, nemes Koháry kapitány! Az őrizetemre bízott Hakan béggel vallási természetű vitába keveredtem, sikerült őt meggyőznöm a keresztényi hit felsőbbrendűségéről, erre a fent nevezett keserves zo­ kogásban tört ki, a lábamhoz borult, és arra kért: áldjam meg őt a szent kereszt jelé­ vel (keresztet vet) ...majd elborzadván eddigi tettein, erkölcstelen életmódján és po­ gány voltán, önkritikát gyakorolván kilépett az ablakon...” (felnevet) Hát ez sem hangzik rosszul, bár ez a változat érezhetően gyengébb, mint az előző, és nincs híján bizonyos cinizmusnak sem, elhiszem... De mi lenne, ha kombinálnánk a kettőt? ...Elő­ ször egy golyó a turbán alá, aztán zuhannál ki... (odasétál Hakanhoz, szembefordítja az ablakkal, és oldalához nyomja a fegyver csövét.. Csöndesen) Nézd meg még egy­ szer a tieidet, mert most látod őket utoljára!... (Hosszú csönd. Szótlanul állnak, majd Adlerberg nagyon lassan felemeli a pisztolyt...) CSOBAI (jobbról be) ADLERBERG (megfordul és kedvesen az érkezőhöz) Á... Á... A tisztelt Csobai hadnagy úr! ...Mi szél hozta errefelé, ahol a madár se jár?... A vitéz Hakan béggel épp a táj szép­ ségében gyönyörködünk... Csodálatos innen a kilátás! ...És ez a mozdulatlan, áttetsző, tiszta levegő! (kéjesen sóhajt, és nagyot nyújtózik) Szinte érzi az ember a szamóca il­ latát! Varázslatos őszünk van, nem igaz? Nincs annál szebb, mint amikor az aranymálinkók szerelmesen danolnak a vén diófa ágain, és az erdei tisztás felől szarvasbőgés hallatszik, hol az erdő királya párviadalra hívja vetélytársát, hogy annak szügyébe mártsa agancsát... CSOBAI (hivatalos ) Koháry várkapitány úr parancsát hozom. Adlerberg kapitány urat a lő­ portorony őrizetére rendeli, s a tűzszünet idejére, amíg a követekkel tárgyal, engem bízott meg a túsz őrizetével. ADLERBERG (álszent és durcás) Ó, milyen kááár!... Pedig olyan jól összebarátkoztunk a túsz úrral! Képzelje, meghívott magához a Boszporusz partjára! A lelkemre kötötte, hogyha arra járok, feltétlenül nézzek be hozzájuk... Dehát a parancs az parancs, a 102 �palócföld 96/2 szolgálat pedig szolgálat! (Hakanhoz) Majd küldök néhány csomag cukrozott geszte­ nyét a kedves mamának!... (gúnyosan tiszteleg, és jobbra el) CSOBAI (rövid szünet után) Remélem, uram, semmiben nem szenvedtél hiányt a kapitány úr őrizete alatt... HAKAN Valóban nem, uram. Adlerberg úr remekül elszórakoztatott. Egy pillanatig sem unatkoztam. CSOBAI A tűzszünet idejére a túszunk vagy, és nem a foglyunk. Bármifelé kívánságod van, igyekszünk teljesíteni. HAKAN Köszönöm. CSOBAI Meg kell értened azonban, hogy nem hagyhatod el ezt a termet. HAKAN Természetesen. CSOBAI (a zsámolyszékre mutat) Foglalj helyet! HAKAN Köszönöm, inkább állok. Eleget ültem mostanában a haditanácsban. CSOBAI Ha megéheztél, szólj! HAKAN Majd szólok. CSOBAI Borral nem kínállak, tudom, tiltja a vallásod... HAKAN Kínálj csak nyugodtan, uram! Időnként Allah is alszik... A gyarlóság - ha szabad azt mondanom - éppúgy nemzetközi, mint minden emberi tulajdonság. Időnként ma­ gam is szívesen csatlakozom a borivók népes családjához. CSOBAI (elmosolyodik, tölt mindkettejüknek, lassú kortyokban isznak) HAKAN Egy kérésem mégiscsak volna... (leteszi a poharat) Elkísért a szolgálóm. Zádikának hívják. Bevallom, aggódom a biztonságáért... A zsoldosok esetleg... CSOBAI A kapitány úr nem gondoskodott róla? HAKAN A maga módján... Nagy gyönyörűséggel és alaposan végigtapogatta... CSOBAI (kiszól az ajtónállónak) Szólj Veron néninek! A török lány ajtaja előtt kettőzd meg az őrséget, senki sem mehet be hozzá az engedélyem nélkül! (b ecsukja az ajtót, Ha­ kanhoz) Merőben szokatlan, hogy egy rabszolganő elkísérjen egy túszt... HAKAN Ő nem a rabszolgám. Valamikor az volt, az egyik barátom ajándékozta nekem annak idején... Most már sokkal több annál: a társam. CSOBAI Nagy merészség volt eljönnie... HAKAN Próbáltam én is lebeszélni... De szabad ember, saját maga dönthet a sorsáról... Az előbb csak tanácstalanságból mondtam azt, hogy a szolgálóm, mert a magyar nyelvnek - amely egyébként árnyalatokban oly gazdag és változatos - erre a kapcsolatra, tudo­ másom szerint, nincs szava. CSOBAI A kedvesed... HAKAN Nekem sok mindenki kedves. CSOBAI A szeretőd... HAKAN Nem a szeretőm. CSOBAI A barátnőd... HAKAN (elmosolyodik ) Mifelénk ennek a szónak nincs semmi értelme. Ez egy európai foga­ lom... Egyébként is: a barátnő olyan barát, aki nem férfi, hanem nő. De azért vele nem bújik ágyba az ember... CSOBAI Nem félted? HAKAN De igen... És ő is félt engem. CSOBAI Bátor lány... HAKAN Szeret. 103 �palócföld 96/2 CSOBAI Nagy kockázatot vállalt... HAKAN Mondom, hogy szeret.. S bár valóban hiányzik néhány szó a ti nyelvetekből, uram, szabadjon megjegyeznem, hogy használtok olyanokat is, aminek az égvilágon semmi értelme: „szerelmesebb... szabadabb... igazabb...” (megrázza a fejét) Vagy szerelmes vagy nem. Vagy szabad, vagy nem. Vagy igaz, vagy nem... És a szerelem elmos min­ dent, mint a szökőár... Emlékszel a régi bölcs kérdésére: „Mi történik akkor, amikor egy ellenállhatatlan erő legyőzhetetlen akadályba ütközik?” CSOBA1 Mi történik? HAKAN (mosolyog) Nem tudjuk. VERON (jobbról be) Hívtál, fiam?... CSOBAI Veron néni, gondoskodjon a török lányról! Zádikának hívják. Ne szenvedjen hiányt semmiben! Lássa el étellel, itallal!... VERON Nem eszik az semmit, fiam, csak ül a kis szőnyegén és néz maga elé... Egy szót nem lehet kihúzni belőle. HAKAN Néma. VERON (Csobaihoz) Na látod, fiam, ilyen lány kellene neked! Egy rendes, egyszerű, csöndes teremtés... Mit csöndes: néma! Ilyen való neked, én ezt már megmondtam boldogult apádnak is - Isten nyugosztalja! -, mondom neki: „Te Lajos, keress ennek a gyerek­ nek valakit, akivel békében megfér, mert az ilyen tisztességes, jószándékú, becsületes fiatalembereket előbb-utóbb aztán elkapja valami cserfes, nagyszájú menyecske, elbolondítja, aztán kész a baj! Onnantól kezdve már ő viseli a kalapot a portán..." Itt van például ez a Mari, a balog Gattyán lánya. Azt is eszi a fene utánad. De te?... Rá se bagózol. Pedig nem csúnya ő se a maga módján, azzal a kis fitos orrával. Még ter­ metre is illetek egymáshoz... Nem beszélve arról, hogy ő főzi a legfinomabb lucskos káposztát az egész vármegyében... Vagy ott van a Zsuzsi, azt is hárman kérték már ebben az évben, de az csak vár, hogy esetleg te... CSOBAI Veron néni!... VERON Nem azért mondom, mert én voltam a dajkád, de a tejjel szívhattál volna valami görcsoldót is... Már úgy értem, ami megoldja a nyelved. A lehetőség adott volt, mivel én se vagyok valami szófukar, akárkinek lyukai beszélek a hasába, ebéd közben annyit karattyolok, mint te két hónap alatt; meg aztán - hát ebbe’ se ütöttél rám! engem már süldő lánykoromban könnyű volt meghódítani, nem igazán ellenkeztem, úgyhogy nyaranta a szénaboglya tövében... CSOBAI Veron néni, nézzen utána ennek a lánynak! VERON Jól van, no! Nem kell engem küldözgetni, tudom én a dolgom, eszem azt az érzékeny lelked! De azért gondolkozz azon, amit mondtam! Egy ilyen lány való neked, kisfiam! Az Úristen mentsen meg azoktól, akik túl sokat fecsegnek!... (jobbra el) (A két férfi alig észrevehetően összemosolyog) HAKAN A nők azon kevesek közé tartoznak Allah kertjében, akikért élni érdemes... (rövid szünet után témát vált) Hamarosan megszületik a döntés. Már órák óta tárgyalnak... CSOBAI Történelmi pillanat... HAKAN (bólint) Valóban... Most nem csak egy várról van szó, hanem sokkal többről. Ibrahim vezér sátrában van már a Szultán athmánéja. Ha bevesszük a várat, akkor Füleken ki­ rályt koronáznak, pontosabban Felső-Magyarország fejedelmét - Thököly Imrét... És akkor a császár kutyaszorítóba kerül: a jobb szárny már felsorakozott ellene - az 104 �palócföld 96/2 új fejedelem, az erdélyi hadak és mi. Balról pedig majd jönnek a franciák... Sorsfor­ dító pillanat valóban. CSOBAI Ha beveszitek a várat... HAKAN (nyugodt) Ez így lesz, uram. Füleket már rommá lőtték győzhetetlen fegyvereink. A bástyák a legkisebb szélfuvallatra összedőlhetnek, lassan nem rejtőzhettek máshova, mint saját katonáitok tetemei mögé. Menekülnötök lehetetlen, felmentő seregben bízni dőreség. Élelmetek és ivóvizetek fogytán, körülöttetek a világ leghatalmasabb hadserege. Még néhány nap, és elfogy a lőpor, csupasz kardotok marad csak - aztán már az sem... Ha a gyorsröptű sólyom árnya suhan a tavak és rétek felett, a vadludak riadtan bújnak meg a nádasban, és az apró erdei madarak a bokrok ágai közé mene­ külnek. Ez a bátor és ügyes ragadozó is megretten azonban, ha szirti sas kiáltását halija, s igyekszik kikerülni annak útjából. A tigris erősebb, mint a medve, s a szar­ vast könnyedén legyűri az oroszlán... CSOBAI Nem vagyunk szarvasok, akik gyors lábukban bíznak, ha futásra kerül a sor, sem gyá­ va kutyák, kik a kertek alatt sompolyognak el, mikor farkas üvöltését hozza a szél. HAKAN Gondoljatok az asszonyokra és a gyerekekre! Gondoljatok szeretteitekre, mind­ azokra, akiknek felelősséggel tatoztok! Akik bíznak bennetek, akik az életüket a ti kezetekbe tették le, akik erősnek és bölcsnek ismernek titeket, elég erősnek és elég bölcsnek ahhoz, hogy tudják: két rossz közül a kevésbé rosszat fogjátok választani. CSOBAI Gondolunk szeretteinkre, uram, és gondolunk egyetlen hazánkra is, s erre a népre, amelyre felesküdtünk, amely hisz bennünk és amelyben mi is hiszünk... És gondolunk apáinkra is, akik arra tanítottak minket, hogy a becsületes katonahalál ezerszer töb­ bet ér a becstelen életnél... És gondolunk hőseinkre is, akik bebizonyították, hogy a medve legyűrheti a tigrist, és a szarvas megkergetheti az oroszlánt... Gondolunk Kő­ szegre és gondolunk Égerre... és az egységes keresztény Európára, amely ezt a nem­ zetet a kereszténység pajzsaként tiszteli... És gondolunk őfelségére, a császárra is, akinek segítségével kivívjuk szabadságunkat... HAKAN Miféle hályog hullt a szemedre, miféle álomkép játszik teveled?... „Őfelsége a csá­ szár segítségével kivívjuk szabadságunkat...” Tudod, milyen sorsot szán a császáro­ tok ennek az országnak? Egy tartomány lenne a sok közül, s azok sorában is a legu­ tolsó! Ha mi nem lennénk és a szövetségeseink, a kétfejű sas már rég kiterjesztette volna szárnyát Magyarország fölé, „hogy óvja és védje”... Mint mondjátok: kecskére káposztát... CSOBAI Őfelsége népünk törvényes uralkodója! HAKAN Hol volt Magyarország törvényes uralkodója akkor, amikor ennek a népnek hadse­ regre volt szüksége: katonára, fegverre, élelemre, munícióra... és pénzre, hogy vára­ kat építhessen, bástyákat emeljen?!... És hol van most?... Ideküld néhány ilyen zsol­ dost, mint Adlerberg kapitány úr, meg a cimborái... Azt mondod, uram, hogy gondol­ tok Kőszegre és gondoltok Egerre... Arra gondoltok-e, hányan védték ezeket a vára­ kat? Egert három-négyezren, Kőszeget még annyian sem, s ezek közt kevesebb volt a katona, mint a menekült... És tudod-e, mit mondott Magyarország törvényes uralko­ dója, őfelsége, a császár az egriek követének, aki emlékeztette arra, hogy ő Magyarország királya is egyben? Azt, hogy köszöni szépen, tud róla... És őfelsége, a császár bárói címet tudott küldeni Jurisicsnak, de fegyvert és élelmet azt nem... Úgy látszik, uram, csak az itt élőknek fontos az ország sorsa. CSOBAI Ha a császár nem küld segítséget, annak egyetlen magyarázata, hogy nem küldhet. 105 �palócföld 96/2 HAKAN Miért nem? Hol van ilyenkor az a hatalmas hadsereg és az a rengeteg pénz? Meg­ mondjam, uram? Őrködik a leigázott tartományok felett. Olyan tartományok felett, amelyekhez hasonló sors várná a ti országotokat is... Hidd el uram, ha a vezérkari tisztek a Burgban a térképre néznek, itt csak egy stratégiai fontosságú területet lát­ nak, s titkon örülnek, hogy Füleket ostromoljuk és nem Bécset... CSOBAI ...Az áruló Thököly Imrével együtt, aki eladja ezt a népet egy fejedelmi címért, hogy a keresztény rend ellen támadjon! HAKAN Hol van az az általatok oly sokat emlegetett rend, az egységes keresztény Európa, uram, aminek ti lennétek a pajzsa? Hol volt az elmúlt másfél évszázadban, amíg mi itt voltunk? Hol voltak a keresztes hadak, amelyek Jeruzsálembe el tudtak menni, de Kőszegre nem? Bizony sehol... Ha ennek a földrésznek valóban az lett volna a legfon­ tosabb, hogy minket elűzzön innen, akkor megtehette volna. Hacsak minden európai falu egyetlen katonái küld, az a sereg többszöröse lett volna a Szultánénak (megha­ jo l ). Volt ilyen hadsereg, akárcsak egyszer is? Nem volt. ígéreteket kaptatok, szép szavakat, biztatást... de semmi mást. S ne feledd uram, hogy sok fontos dolog létezik, de a legfontosabb - az mindig csak egy. Ha ég a házad, és már csak annyi időd van, hogy egy valamit magadhoz végy és menekülsz, mert a tető a fejedre omlik - nos, ak­ kor az a legfontosabb a számodra... Be kell látnotok, hogy Európának nem ti vagytok a legfontosabbak. CSOBAI Mindenkinek megvan a maga keresztje... HAKAN Amire önmagatokat feszítitek, uram... Ne feledd, hogy Luther hívei nálunk keresnek menedéket... Nálunk, a „pogány” töröknél... Mert a pápistáktól jobban félnek, mint tőlünk... Thököly tábora tele van velük... Félnek az inkvizíciótól, félnek az autodafétól, félnek a máglyától, a gályarabságtól. Az a nagy híres, keresztény egység szaka­ dozni látszik... CSOBAI Ezt te mondod, uram?!... Felégettétek városainkat, falvainkat, rabszíjra fűztétek asszonyainkat, gyerekeinket, idejöttetek harácsolni, ahol semmi keresnivalótok! Mit akartok még?! A vérünket akarjátok?... HAKAN (mosolyog) A kép valóban költői... Felégetett falvak, síró gyermekek, asszonyok... Úgy látom, uram, szép szavakban, erkölcsi tanulságokban, jól hangzó elméletekben nálatok nincs hiány... De azért hadd mondjak valamit... Én már nem vagyok fiatal, sokfelé jártam a világban, és ahol megfordultam, mindig a tettekre figyeltem és soha­ sem a jó törvényekre vagy a tetszetős tanokra, mert azok mindenhol vannak. Engem az érdekelt, hogy betartják-e őket? Azt mondod, az én népem kegyetlen... És ti?... Ti mit tudtok felmutatni?... Gondold meg!... Ha egy idegen - mondjuk egy kínai -, aki eddig még semmit sem tudott rólatok, kézbe veszi a szent könyveteket, elolvassa és megtetszik neki a törvényetek, hogy „ne ölj! Ha megdobnak kővel, dobd vissza ke­ nyérrel! Szeresd felebarátod, mint tenmagadat!”... CSOBAI Látom, ismered a Könyvek Könyvét... Nem hittem volna. HAKAN Az én hitem szilárd, így bármit elolvashatok... Tehát, ha megtetszik neki mindez, és elhatározza, hogy idejön, Európába, és a ti tanításotok szerint fog élni: mit talál itt vajon?... Egymással marakodó népeket, széthúzást és háborút, inkvizíciót, ólomkam­ rákat, máglyahalált... Néhány közönyös nemzetet, mely tétlenül szemléli mások agó­ niáját... Egy szétforgácsolt földrészt... Kapzsi hódítókat, akik az Új Világban épp most irtanak ki egy emberi fajt... Ágyúval lövik azokat a szerencsétlen, tollas vada­ kat, helyükbe pedig Afrika négereit szállítják százezerszámra... És ez még csak nem 106 �palócföld 96/2 is háború, ez mészárlás... Haszonért, pénzért, aranyért, hatalomért... Az elméletetek szép, uram, de a gyakorlat rettenetes... (Odakintről dulakodás zaja hallatszik. Kivágódik az ajtó, beront Kapros, kezében pisztoly; mögötte az ajtónálló.) AJTÓNÁLLÓ Nem állíthattam meg, hadnagy úr! Fegyvert fogott rám... CSOBAI (fejével az ajtó felé int) Menj ki! (Ajtónálló jobbra el) CSOBAI (Kaproshoz ) Mit akarsz? KAPROS (részeg, Hakanra mutat) A fejét... A fejét akarom... Lándzsára tűzve körbevinni a várban, aztán odadobni a kutyáknak... Ahogy ők csinálták annak idején László bá­ tyámmal. CSOBAI Ő a túszunk. Én felelek a biztonságáért. KAPROS (a pisztollyal mindkettőjüket sakkban tartja) De előtte még kiszurkálom a szemét egy piszkavassal!... CSOBAI Menj innen, Kapros, nincs itt semmi keresnivalód! KAPROS Karóba húzni, hogy két napig szétszakadt belekkel jajgasson és megbánja azt is, hogy az anyja a világra hozta! CSOBAI Részeg vagy... KAPROS (egy gyors mozdulattal a török halántékának szegezi a fegyver csövét) Örülj, po­ gány, hamarosan találkozol a te Allahoddal! Bár azt azért sajnálom, hogy ily könnyű halálod lesz... (lejjebb engedi a fegyvert) Egy haslövéssel még néhány napig kihúz­ nád... (Csobai mozdulatára megint Hakan fejéhez nyomja a pisztolyt) Lassan a testtel, hadnagy úr! Ne csináljon semmi ostobaságot!... (Kis csönd. Hakan mozdulat­ lanul áll, szeme se rebben.) CSOBAI Ha megölöd, mindannyian elveszítjük a becsületünket... Jó katona vagy, Kapros, be­ csületes csatában legyőztél már néhány törököt, nyílt, férfihoz méltó párviadalban... De most elvesztetted a fejed. Sokat ittál. Ha megteszed: véged.. Gyilkos leszel és nem katona... Hóhér. (lassan elindul fe lé) KAPROS Egy tapodtat se tovább, hadnagy úr! CSOBAI (megáll) Tedd el azt a fegyvert és menj! KAPROS A vérét akarom látni... Hogy úgy szenvedjen, mint a mieink, akiket halálra kínoztak. Soroljam?... CSOBAI Ne sorold!... Én is ismertem őket... KAPROS Kiirtották a családom... CSOBAI Tudom. KAPROS Az anyámat a kútba dobták. Vízbe fojtották, mint egy macskakölyköt... CSOBAI Tudom. KAPROS Amikor hazamentem, a feleségem ott feküdt az udvaron, arccal a porban. Halott volt. CSOBAI Tudom. KAPROS Elvitték a fiam. Az egyetlen fiam ezek a... CSOBAI (a tenyerét nagyon lassan Hakan és a pisztoly csöve közé csúsztatja) Tudom jól... De most nem tehetsz semmit. KAPROS Megölöm. CSOBAI Előbb engem... (a fegyver csövét a saját fejéhez emeli) 107 �palócföld 96/2 KAPROS Felgyújtották a házam, meggyilkolták azokat, akiket szerettem.. Elvitték a fiam, az egyetlen fiam... Érted?!... Az egyetlen kicsi fiamat... CSOBAI Add ide azt a pisztolyt! KAPROS Hogy az Isten verje meg őket!... (lerogy a székre, az asztalra borul és rázza a vállát a hangtalan zokogás) CSOBAI (kiveszi a kezéből a fegyvert, és kiszól az ajtónállónak) Vidd föl a szobájába, és zárd rá az ajtót reggelig! Még kárt tesz magában... Ezt meg tedd el!... (átadja neki a pisztolyt ) AJTÓNÁLLÓ Igen, uram. CSOBAI Jánosnak pedig mondd meg, ha meglátok még egy részeget, elveszem tőle a borospin­ ce kulcsát!... Koháry várkapitány úr?... AJTÓNÁLLÓ Még mindig a követekkel tárgyal. CSOBAI Rendben!... Ha végeztek, azonnal szólj!... Mi van a Gáborral? AJTÓNÁLLÓ Meghalt, (jobbra el) CSOBAI (rövid szünet után) Rettenetesen sajnálom az iménti jelentet, uram... HAKAN Azt hiszem, én tartozom köszönettel.. (hosszú szünet után nagyot sóhajt) A mi ren­ dünk - elismerem -, lehet, hogy mások számára kegyetlen és erőszakos... De Rend... Van, él és működik... CSOBAI A ti birodalmatokat a félelem és a rettegés tartja össze... HAKAN (elhúzza a száját) Talán igen... és még valami: a lehetőség... Az én hazámban bárki­ ből bármi lehet. Egy kis szerencse kell csupán, egy sikeres ütközet például, amelyben kitünteted magad, s máris megindulsz felfelé... A legutolsó tevehajcsár is arról áb­ rándozik, hogy egyszer majd... egyszer majd beglerbég lesz, vagy szerdár, vagy nagy­ vezí r - vagy miért ne? - szultán esetleg... Csak egy kis ügyesség kell, találékonyság, bátorság... és a megfelelő alkalom, egy szerencsés pillanat... és akkor... Persze a leg­ többször ebből semmi sem lesz, túrja a földet élete végéig, vagy koldulva járja az ut­ cákat, de a lehetőség... a lehetőség az megvan, és az hatalmas erő... CSOBAI Szolgák vagytok egy zsarnok hatalom kezében! Amerre jártok, elpusztítotok min­ dent, mint a sáskák... HAKAN (elmosolyodik ) A nagy szavak annyit érnek, uram, amennyit... Úgy látszik, ezeket a magasztos fogalmakat, mint jog vagy szabadság, a kicsi és erőtlen népek gyakrabban használják, mint a nagyok - mivelhogy ebbe kapaszkodhatnak... A Felséges Szultán (meghajol) ily magasztos dolgokkal kevesebbet foglalkozik, ellenben - ha úgy gon­ dolja - az érveit megtámogatja egy százötvenezres, jól felszerelt hadsereggel és négyszáz ágyúval... És ez a módszer hatékonyabbnak tűnik, mint az erkölcsi prédiká­ ció... CSOBAI Irtózatos, amit mondasz! HAKAN Amikor a Nagyvezír győztes hadai élén bevonul a Városba, hogy jelentést tegyen a Szultánnak (meghajol) és szekerek százai hozzák a drágaköveket, fegyvereket, ék­ szereket... CSOBAI ...amiket összeraboltatok!... HAKAN ...a Birodalom gazdag, az utolsó kolduló dervis is teleette magát kecskehússal, a nép elégedett, mert hatalmasnak és vagyonosnak tudhatja magát, akkor az emberek nem szoktak azon tépelődni, hogy ők szabadok-e vagy szolgák... Úgy látszik, az elmélet számotokra igen fontos, ellenben a gyakorlat az, hogy éheztek, s maholnap a vár ku­ tyáit és macskáit fogjátok nyársra húzni... 108 �palócföld 96/2 CSOBAI ...Nem hátrálunk egy tapodtat sem!... És lehet, hogy te ezt nem érted, uram, de van hi­ tünk, vannak eszményeinek, ezekből merítünk erőt és vigaszt, és hisszük, hogy egy napon ki takarod tok az országból. HAKAN ...És jönnek helyettünk Adlerberg kapitányék! CSOBAI Katonák vagyunk, nem politikusok. Ez nem a mi dolgunk. HAKAN Hanem kié? CSOBAI Tesszük, amit tennünk kell... Így volt eddig is, és így lesz ezután is. HAKAN Megint csak azt mondom, amit az előbb: ezek elméletek.. Ráadásul hamis elméle­ tek... Ha úgy tetszik, illúziók, amivel ámítjátok magatokat... Azt mondod, hadnagy úr, ti vagytok a kereszténység pajzsa... Tudod jól azonban, ezt már volt időtök kita­ pasztalni, ha megjön Khaszim napja, a mi hadseregünk visszatér Kisázsiába. Ez a mi hadviselésünk egyik legfőbb jellemzője, s talán egyik gyengéje is... De törvény... S ez behatárolja a lehetőségeinket... Bécsnél messzebb sosem fogunk eljutni. CSOBAI Addig sem! HAKAN Egyszóval, dehogy véditek ti a kereszténységet, legfeljebb önmagatokat... És ha pajzs vagytok is, nincs kéz, amely megtartson... Ne feledd, uram, hogy az elmúlt száz­ ötven évben fél Európa a szövetségesünk volt... Vagy legalábbis ellenségünk ellensé­ ge... CSOBAI Mindez rágalom és hazugság! HAKAN Mindez igaz, uram... Lehet, hogy kényelmetlen és furcsa igazság számotokra, de mégiscsak igazság... Hágában Anglia, Dánia és Hollandia kötött szövetséget a császár ellen, s hozzájuk csatlakozott Bethlen Gábor erdélyi fejdelem is francia és velencei támogatóival... Miért a császár ellen, uram, miért nem ellenünk, a török ellen?... A pogány török ellen... A hitetlen, Magyarországot dúló, istentelen turbánosok ellen?... Miért a keresztény császár ellen?... Vagy azt hiszed tán, hogy - például - az egykori Németalföldnek nem állt érdekében, hogy mi itt, ebben az országban lekössük a Habsburgok erejét?... Akkor is kivívták volna a szabadságukat, ha az itteni százezres zsoldoshadsereggel is meg kell küzdeniük?... Vagy a többi kis protestáns fejedelem­ ség... Lehet, hogy a magyar függetlenségnél többre értékelték a sajátjukat?... Gondolj arra, hogy Mohácsnál a Felséges Szultán (meghajol) ágyúit nagyrészt keresztény tűzmesterek kezelték, mivel ők értették legjobban a dolgukat. Az ágyúkat német ön­ tőműhelyekben készítették, a lőport a Hanza-városokból velencei hajók szállították a Felséges Szultán (meghajol) győzhetetlen seregének... S ha ezt furcsállod, uram, gondolj arra, hogy enek végtelenül egyszerű a magyarázata: a pénz. Szulejmán Szul­ tán mindezeket meg tudta vásárolni. Lajos magyar király pedig... hm... bizonyos anyagi nehézségekkel küzdött akkoriban... A hősiességetek megható uram, de nem tudom mennyit ér ez jól átgondolt nagyhatalmi érdekek ellen, a világot uraló pénz el­ len, vallási fanatizmus ellen... Európa aludt eddig is, és alszik most is. Európa alszik és véres álmot lát, s ha néha felriad, csak tétován és tehetetlenül szemléli, hogy egy nemzet néhány határral odébb miként vívja élet-halál harcát... De ez a közönyös és gyáva Európa, s nem a szellemé, melyet oly büszkén vallanátok hazátoknak. CSOBAI Ha Isten úgy akarja, egyedül is küzdünk, utolsó leheletünkig, vérünk hullásáig. HAKAN Miért kell Magyarország közepén vérfürdőt rendezni? Nyugat és Kelet megmérkőz­ hetne Bécs alatt is, nem kellene ehhez ennek az országnak elpusztulnia. Itt van példá­ ul Erdély. Évente adót fizet a Felséges Szultánnak (meghajol), de szabad. Önálló ál­ lam. Miért ne lehetne ez az ország is az? 109 �palócföld 96/2 CSOBAI Uram, te szolga vagy, és - úgy látszik - csakis így tudsz gondolkodni. Szükséged van egy hatalomra, amelynek behódolhatsz. A bilincset és a rabláncot ajánlod nekünk, mert csak ezeket ismered... Ameddig ellátsz, az a török birodalom határa, de azon túl is élnek emberek... és ők nem így gondolkodnak. HAKAN Hasonlatos vagy te, hadnagy úr, a vándorhoz, aki megmenekül a tigris karmai közül, aztán a viperák barlangjában találja magát... Ez az ország már most sem szabad... CSOBAI Szabadon választhat és dönthet saját sorsáról: tehát az! HAKAN Ügyeit Bécsben intézik és őfelsége, a császár, erődöket építtet saját katonái számá­ ra, de nem ám ellenünk, hanem saját népe ellen... Ellenetek... Mert ez egy rebellióra hajlamos nemzet, fékezhetetlen természetét erőszakos módon kell letörni... És per­ sze csak a katolikus vallást lehet engedélyezni... A módszereket pedig már ismeri­ tek... CSOBAI Ismerjük a ti módszereiteket is... HAKAN Az lehet, uram... De mi kiismerhetőbbek vagyunk... Ésszerűbbek... Kevesebb az illú­ ziónk... már ha van egyáltalán bennünk... Bennem harminc esztendei katonáskodás után vajmi kevés... (rövid szünet után) Most a féligazságok idejét éljük... De - már zo­ kon ne vedd szavaimat - azt hiszem, ez az állapot tökéletesen megfelel nektek. Sze­ rettek a féligazságokba kapaszkodni. Szeretitek az egyértelmű dolgokat. Szerény ta­ pasztalatom szerint ti csak az angyalokkal tudtok mit kezdeni, mert azok fehérek, szárnyuk van és jók; és az ördögökkel, mert azok feketék, patásak és rosszak, de kép­ telenek vagytok mit mondani az angyalok és az ördögök közé szorult emberről, aki angyal nem tud lenni, ördöggé válni pedig nem akar... Ti vagytok a jók, mi a rosszak.. Egyszerű a képlet... Ám ennek tökéletesen ellentmond mindaz, ami itt történik, Fü­ leken... CSOBAI Igazán nem várhatod el, hogy sóval és kenyérrel fogadjunk benneteket a város kapu­ jában... HAKAN (mosolyog ) Persze, hogy nem... Én csak arra próbáltam utalni az imént, hogy az én népem is végtelenül változatos, sokszínű, nem jó nem rossz: olyan, amilyen... Mint minden nép... És csak az egyik arcunkat ismeritek... CSOBAI Ez bizony nem a legrokonszenvesebb... HAKAN Nem rajonghattok értünk, ezt megértjük... De láthatod magad is: Thököly katonái és az erdélyiek a császárt még nálunk is jobban gyűlölik. CSOBAI Nem tudják, mit cselekszenek. HAKAN (ingatja a fejét) Nagyon is tudják... Nehogy azt hidd, hogy ők másképp gondolkod­ nak mirólunk, mint ti... Ugyanúgy megvetnek bennünket... A két ellenség közül elő­ ször a gyengébbel akarnak leszámolni, és az a császár. CSOBAI Az majd elválik. HAKAN Ne feledd, uram, hogy mi másfél évszázada itt vagyunk. Ez a birodalom szilárd és rendíthetetlen, és ezt a tényt Thökölyék - gondolom - kényszeredetten, de tudomá­ sul vették. Egy pillanatig sem kétséges azonban, hogyha Allah győzelemre segíti fegyvereinket, azonnal felbomlik a szövetség... CSOBAI ...amely miatt megvet bennünket az egész művelt világ. HAKAN Nem igazán hízelgő ránk nézve, hogy a művelt népek sorából kifelejtesz bennünket... Pedig mi is letettünk már az asztalra néhány dolgot... Fura nép vagytok, ti, uram... Ti, magyarok... Sokfelé megfordultam már, de ilyen nemzettel még nem találkoztam. CSOBAI Mire gondolsz? 110 �palócföld 96/2 HAKAN Tehetséges emberek vagytok. Nem vagytok híján a bátorságnak sem, és ha összefog­ tok, csodákat tudtok művelni. De, mintha valami átok ülne rajtatok. CSOBAI Miféle átok? HAKAN Képtelenek vagytok megbékélni. Nektek szükségetek van az ellenségre... CSOBAI Abban most nincs hiány. HAKAN Nem értesz, uram... Titeket könnyen meg lehet osztani. Olyanok vagytok, mint a mágnes, amit delejvasnak neveztek. Valami furcsa természeti törvény szerint egy mágnesrúdnak mindig két pólusa van, és ha mondjuk középen kettévágod (mutatja a kezével) akkor azok azonnal osztódni kezdenek, kétfelé... És a következő felezésnél megint, s így tovább a végtelenségig, míg csak apró darabok nem lesznek belőle, por és törmelék, aztán elfújja azt is a szél... Hiányzik az összetartó erő... Így szóródtok ti is szét, uram, mint az apró forgácsok, vagy a homokszemek a sivatagi viharban, s nem marad utánatok semmi... CSOBAI Ebben azért nektek is van valami szerepetek... HAKAN (megrázza a fejét) Tévedsz, uram... Ez a ti dolgotok és nem a miénk. Ha van megér­ zés, ha van türelem, ha legalább megsejted, mi játszódik le a másik emberben, s meg­ érted az érveit akkor is, ha te másként gondolod; akkor egy igen fontos képesség bir­ tokában vagy... És ez a képesség van mindig. Van éjjel és nappal, van háborúban és békében, van télen és nyáron, van esőben, hóban, fagyban... egyszóval mindig. És már megbocsáss szavaimért! - ez a képesség belőletek hiányzik. Hagy mondjak egy példát!... Ti még most is úgy gondoljátok, hogy annak idején ott Mohácsnál valami­ féle nemzeti sorstragédia történt... CSOBAI Elvesztettük a királyunkat és a seregünk nagyrészét. HAKAN A királyotok nem a csatában esett el, és ott volt még Szapolyai serege és a rendi ha­ dak... Mikor volt ez az ütközet? CSOBAI 1526-ban. HAKAN 1526-ban... Maradjunk a ti időszámításotoknál... Elvesztettetek egy csatát: ennyi történt. Nem több. Seregeink megszállták az országot? Nem. Végzetes volt ez a vere­ ség? Nem. Mikor foglaltuk el Budát? CSOBAI Negyvenegyben... HAKAN Negyvenegyben... A két évszám közt van tizenöt év, uram. Mit csináltatok tizenöt évig? Várakat és erődrendszereket építettetek ellenünk? Új hadsereget szerveztetek? Minden erőtöket az ország függetlenségének megóvására fordítottátok? Közös aka­ rattal szembefordultatok az idegen hódítókkal? Bizony nem... Választottatok maga­ toknak két királyt, hogy legyen ki mellé állni... Hogy eldöntsétek, ki a hazafi és ki a még hazafibb? Ki a magyar és ki a magyarabb?... Aztán a meddő pártharcok felőröl­ ték az erőtöket, és negyvenegyben a janicsárjaink besétáltak a budai várba, és véron­ tás nélkül elfoglalták azt. Tizenöt év alatt ennyire voltatok képesek, uram... Azt mondjátok, minden nyomorúságotokért mi vagyunk a felelősek. De Magyarország széthullása már elkezdődött Mátyás halálával. Erről mi nem tehetünk. Ez a ti dolgo­ tok... És mi történik itt Füleken? A várat Koháry István magyar kapitány védi a ka­ tonáival és a császári zsoldosokkal és mi rohamozzuk, törökök, Thököly Imre magyar seregével és az erdélyi hadakkal... Uram, itt magyarok ölnek magyarokat, s mond­ hatsz bármit, ez testvérgyilkosság... AJTÓNÁLLÓ (jobbról be) Hadnagy úr, újabb követ érkezett a török táborból. Ulman bég ve­ led kíván beszélni. 111 �palócföld 96/2 CSOBAI Énvelem? AJTÓNÁLLÓ Igen. CSOBAI (bólint) Rendben van. Engedd be!... Koháry kapitány úr? AJTÓNÁLLÓ Még tárgyal. CSOBAI Kapros? AJTÓNÁLLÓ Alszik. CSOBAI Jó... (Az ajtónálló kinyitja az ajtót, Ulman bég méltóságteljesen bevonul, meghajolva, szertar­ tásos lassúsággal üdvözli Hakant, ajtónálló jobbra el.) ULMAN A Fényestekintetű Ibrahim pasa, (meghajol) a hadak szerdárja üdvözletét küldi te­ neked, vitéz Csobai hadnagy! Arra kér téged, mint a túszunk őrzőjét, hogy a nagy­ tiszteletű Hakan bégnek - méltóztasd kegyesen engedélyezni, hogy én a hitvány szolga, átadhassam a Felséges Szultán (meghajol) ajándékát... CSOBAI A szultán ajándékát?... ULMAN ...amely épp most érkezett Konstantinápolyból. Váltott lovakon hozta a leggyorsabb futárunk... CSOBAI (furcsálja a dolgot) Valóban fontos lehet, hogyha ennyire sürgős... ULMAN (nyomatékosan) Ez szultáni ajándék, uram, amelyet csak az arra érdemesek vehet­ nek át... A legnagyobb kegy, amit igazhitű magáénak mondhat.. CSOBAI (egy kézmozdulattal) Értem, uram... Legyen, ahogy gondolod, én nem akadályozlak ebben... Tégy belátásod szerint! ULMAN (meghajol) Köszönöm, uram!... Kérlek ugyanakkor, hogy szerény személyemet fo­ gadd el ideiglenesen túsznak, hogy a nagytiszteletű Hakan bég parttalan örömének semmi se vessen gátat!... CSOBAI Úgy érted?... ULMAN Nem vagyok arra méltó, én, a semmi, hogy e jeles férfiú örömében osztozzak. Épp ezért szeretném levenni válláról egy rövid időre a rabság nyomasztó nyűgét, hogy át­ vehesse azt, amit már oly régen megérdemelt... CSOBAI (egy kézmozdulattal jelzi, hogy „tessék!”) ULMAN (újabb szertartásos üdvözlés után Hakanhoz) Nagytiszteletű Hakan bég! A Felsé­ ges Szultán (mindketten meghajolnak) üdvözletét küldi tenéked, s nagyrabecsülése jeléül ezt a szerény ajándékot... (egy kis dobozt tesz le az asztalra). Reméli, hogy jó egészségnek örvendesz és Allah győzelemre segíti dicső kardod, s hogy hamarosan viszontláthat palotájában. HAKAN (meghajol) Fényestekintetű Ulman bég! Kérlek, tolmácsold köszönetemet Őfelségé­ nek! Legmerészebb álmomban sem gondoltam ily nagy megtiszteltetésre! Ezután is arra törekszem, hogy méltó legyek szerény tehetségem szerint a Leghatalmasabb ke­ gyére és jóindulatára!... ULMAN Ne szerénykedj, uram,! Ez az ajándék már régen megillet téged... HAKAN Igazán megtisztelő számomra, hogy ezt mondod, uram... ULMAN Én - személy szerint - már korábban is gondoltam arra, hogy valóban kiérdemelted ezt a nagy kegyet... HAKAN Én sem kívánhatok mást, uram, minthogy Őfelsége hasonló elismerésben részeltes­ sen téged is... (A két török udvarisasan meghajol egymás felé, lezárván a beszélgetést.) 112 �palócföld 96/2 CSOBAI (-kiszól az ajtónállónak) Vezesd Ulman béget az egyik vendégszobába, és állítass őröket az ajtaja elé! (Ulman a lassú, szertartásos meghajlások után az ajtónálló kíséretében jobbra el. Hosszú csönd.) CSOBAI (a dobozra mutat) Ne zavartasd magad, uram! Nézd meg, mi van benne! HAKAN Nagyon jól tudom, mi van benne. CSOBAI (meglepődik ) Valóban?... HAKAN (lassan elmosolyodik) Az, ami benne van, gyorsabban és biztosabban öl, mint a tig­ ris, s mérge ezerszer erősebb a skorpióénál... A pestises beteg vagy a leprás még bíz­ hat abban, hogy meggyógyul, a vak, hogy visszanyeri szeme világát... Ők még várhat­ ják a csodát... De akinél ott van ez a kis doboz, annak már semmi reménye sincs. CSOBAI Miért, mi van benne? HAKAN Egy kis fonál, uram... Egy selyemzsinór... CSOBAI (valami dereng) A halálos ítélet... HAKAN (bólint) (hosszú csönd) CSOBAI Még elmenekülhetsz... HAKAN (mosolyog) Már nem... Nincs hova, s egyáltalán semmi értelme sem lenne... Ez egy más világ, uram... Bizonyára azt is furcsának tartod, hogy Ulman bég elhozza a Szul­ tán (meghajol) „ajándékát” annak a túsznak, akit az ostromlott várban fogvatartanak, kockáztatva ezzel a saját testi épségét, s lehetőséget ad az ellenségnek, hogy esetleg visszaéljen a helyzettel; pedig igazán megvárhatná azt a néhány órát, amíg visszatérek a táborba... CSOBAI Valóban szokatlan... HAKAN (megrázza a fejé t) Uram, te nem tudod, mi az a hatalom... A szultáni hatalom... A Felséges Szultán (meghajol) bármit megtehet korlátlanul és parttalanul. Ő nem kér, hanem parancsol... És a szava törvény. Utána Allah következik. Amit mond, megfellebezhetetlen és azonnal végrehajtandó... Nem kicsit később, majd, esetleg, holnap... Nem... Most, azonnal... Tétovázás és késedelem nélkül, fővesztés terhe mellett... CSOBAI Itt egyenlőre biztonságban vagy... HAKAN (mosolyog ) Igazán kedves tőled, uram, hogy ezt mondod, és épp te, aki az őrzőm vagy s az ellenségem, de én már sehol sem vagyok biztonságban... Nékem annyi időm van, hogy fölvágjam az ereimet, vagy beledőljek egy kardba... Ennek a látványától ugyan megkíméllek, ám hidd el, ha majd pár perc múlva kilépek ezen az ajtón, hogy visszatérjek az enyéimhez, már nem fogom elérni a várkaput. Az egyik lépcsőfordu­ lóban hurkot dobnak a nyakamba, elvágják a torkom, esetleg főbelőnek... S hidd el, ez még a jobbik eset: kíméletes és gyors halál. Ha ellenállnék, szökni próbálnék, elret­ tentésül válogatott kínzásokkal ölnének meg... CSOBAI Ha elfognának... HAKAN Elfognának. Ne gondold, hogy Ulman egyedül jött: három-négy orgyilkossal. Ha őket sikerülne is kijátszani, az egész Birodalom a nyomomban lenne... Mert ez szul­ táni parancs, törvény... Nem lenne semmi esélyem. Pár röpke nap még, teli rettegés­ sel, álmatlanul... aztán a lassú kínhalál... Hát így, uram... Meg kell halnom. CSOBAI De miért? HAKAN Nem tudom... Talán valamelyik beglerbégnek megtetszett a palotám az Aranyszarv öbölben, s most rá akarja tenni a kezét, így hát gátlástalanul megrágalmazott... Vagy 113 �palócföld 96/2 a hivatalnokok megirigyeltek a diplomáciai sikereimet és most féltékenyek... féltik az állásukat... És hát ők közel vannak a tűzhöz... Vagy csak azért, mert én nem vagyok olyan, mint a többiek, akik egy hadjáratban összerabolnak mindent, ami mozdítható, a többit meg fölgyújtják. Én könyveket gyűjtök, s inkább vagyok tudós, semmint ka­ tona. Kilenc nyelven beszélek... De lehet az is, hogy ez a részeges Nagyvezír megint többet ivott a kelleténél, nem volt sikere a háremhölgyeknél meg a fiatal fiúknál, s most rajtam tölti ki a bosszúját... Nem beszélve arról, hogy én elleneztem ezt a had­ járatot... CSOBAI Előző beszélgetésünk után ez valóban meglep!... HAKAN Említettem már, hogy a mi hadviselésünknek megvannak a korlátai s a jól körvona­ lazható földrajzi határai, ameddig eljuthatunk... CSOBAI Eddig és nem tovább... HAKAN Mondjuk... Másrészt úgy érzem, a Birodalom már nem a régi... Ereje megcsappant, most nem időszerű egy ilyen háború... Ha Thököly előbb jön, tegyük fel, huszonöt év­ vel, akkor talán... CSOBAI Bölcsőben ringatták még az idő tájt... HAKAN A Hatalom mindig azt hiszi, hogy ő a legnagyobb, a legerősebb, ő teszi boldoggá az alattvalókat... egyszóval tökéletes... Egy Szultánnak nem lehet azt mondani, hogy te­ hetségtelen, kegyetlen, méltatlan az uralkodásra, s hogy jóval jelentéktelenebb az elődjénél, a hivatalnokok megvásárolhatók épp úgy, mint a jog, vagy az igazság, a had­ sereg felszerelése semmit sem fejlődött századok óta - ellentétben az európaiakéval ma is olyan fegyverekkel harcolunk, mint Nagy Szulejmán (meghajol) katonái, hogy bizonyos dolgokban lépést kellene tartanunk a világgal, különben végünk... S at­ tól félek, ebben a háborúban nyilvánvalóvá válik a gyengeségünk, s ennek a következ­ ményei beláthatatlanok... Uram, te nem tudhatod, hogyan hozza meg döntését a ha­ ditanácsunk: tisztjeink órákon keresztül ülnek szótlanul az asztal körül, szívják a ví­ zipipát, de nem azért, mintha nem lenne véleményük, hanem azért, mert csak azt mondhatják, amit a Szultán vagy a Nagyvezír hallani akar... Különben jön a selyemzsinór... Én vettem a bátorságot és elmondtam a mondandómat... (rövid szünet után) Fogy az idő... Lenne egy kérésem, uram... Ha úgy tetszik, az utolsó kívánságom. Adlerberg kapitány bizonyára nem teljesítené, Ön talán igen. CSOBAI Ha módomban áll... Megteszek minden tőlem telhetőt. HAKAN Egy üres szobát kérnék, s az ajtó kulcsát. CSOBAI Úgy érti?... HAKAN Úgy értem, hogy szeretnék még egyszer ágyba bújni Zádikával, mielőtt meghalok. (A két férfi szótlanul nézi egymást.) HAKAN (látván, hogy a másik habozik) Nem követ el fegyelemsértést, hiszen Ulman itt van helyettem, őrizet alatt; én pedig már közelebb vagyok a halálhoz, mint az élethez... Higgye el, hadnagy úr, nincs csodálatosabb és emberhez méltóbb dolog a szeretke­ zésnél. Nincs még olyan emberi kapcsolat, amely kölcsönös, amelyben összefonódik a test, a lélek, az értelem és az érzelem... A születés hasonlatos hozzá és a halál, de a természet úgy akarta, hogy saját világra jöttére senki se emlékezzen, miként a halált sem lehet átélni, hiszen amíg érzek és értek, addig nem haltam meg, ha pedig igen, testem már nem az enyém... Ha még egyszer születnék, nem sok mindent csinálnék másképp, hiszen az utat végig kell járni, de az biztos, hogy sokkal többet szeretkez­ nék... 114 �palócföld 96/2 (Hosszú csönd) CSOBAI (lassan elindul az ajtó felé, majd kiszól az ajtónállónak) Koháry kapitány úr? AJTÓNÁLLÓ (hangja kintről) Még tárgyal. CSOBAI Különleges esemény? AJTÓNÁLLÓ Nem történt. CSOBAI Rendben... Szólj Veron néninek! A török lánnyal jöjjön, és hozza a kulcsait is! AJTÓNÁLLÓ Igen, uram! CSOBAI (becsukja az ajtót) HAKAN (kis csönd után) Köszönöm, uram. CSOBAI Nem vagyok benne biztos, hogy helyesen cselekszem... HAKAN Ahol az alapvető emberi érzelmek kérdőjeleződnek meg, ott baj van... Ahol az er­ kölcs nem eszköz, hanem cél, ahol mi vagyunk érte és nem ő értünk. Mi, akik oly gyakran mondogatjuk - szégyenlős mosollyal -, hogy „bizony, nem vagyunk tökéle­ tesek”, jó lenne, ha ezt a mondatot komolyan vennénk... Tudod, uram, Indiában az elefántokat fakitermelésre idomítják, mert az elefánt erős, és képes kidönteni egy fatörzset, ügyes és tanulékony, így össze is gyűjti azokat, de sohasem fog ezekkel átre­ pülni az erdő fölött, bármennyire is szeretné a gazdája... Egész egyszerűen azért, mert nem tud repülni... Mindezt csak azért mondom, mert van, amit egy lénytől el le­ het várni, és van, amit nem... Az embertől sok mindent meg lehet követelni, de min­ dent nem... Semmi és senki nem él helyetted: sem a törvény, sem az erkölcs, sem a másik ember... senki. Hiába tolod őket magad előtt fedezékül, menekülsz hozzájuk: élned és döntened neked kell... Engem sohasem az érdekelt igazán, hogy milyennek kellene lenni az embereknek, mert nem én teremtettem; hanem az, hogy milyen... Szóval, nem a gombhoz kellene varrni a kabátot... És hagy emlékeztesselek, uram ar­ ra, hogy a ti Szent Könyvetekben nem csak az van leírva: „Ne ölj! Ne paráznál­ kodj!...”, hanem az is, hogy „az Úr az ítélkezés jogát önmagának tartja fenn..., nektek pedig - ha szabad azt mondanom - ez az egyik kedvenc szórakozásotok... És az is meg van írva, hogy amikor Jézus Jeruzsálembe megy, ott meg akarnak kövezni egy paráz­ na asszonyt, s az egyikük - nyilván hogy saját lelkiismeretét megnyugtassa - meg­ kérdi: „Rabbi, ugye, valóban meg kell köveznünk?” ...És Jézus így felel: „Az vesse rá az első követ, aki büntelennek érzi magát!” Erre az emberek leteszik a köveiket és ha­ zamennek. Azt hiszem, néha nektek is le kellene tenni a köveiteket és haza kellene menni... VERON (maga előtt terelgetve Zádikát jobbról be) Menjél csak, aranyom! (Csobaihoz) Na, mi van már megint? HAKAN (rövid szünet után, miközben senki sem mozdul, kinyitja a doboz fedelét) ZÁDIKA (fiatal és szép; amikor megpillantja a selyemzsinórt, szája elé kapja a két kezét és áll rémülten) CSOBAI Veron néni, kísérje őket a toronyszobába, és a kulcsot adja át Hakan bégnek! ...Aztán menjen, és nézze meg a sebesülteket! VERON (elhúzza a száját, vesz egy nagy levegőt, mintha mondani akarna valamit; majd le­ gyint egyet, és int a törököknek, hogy „erre tessék"!... Mielőtt utánuk menne, még visszaszól ) A gyertyát ne tartsam?... (A többiek után balra el) (Csobai egyedül marad. Az ablakhoz sétál és néz kifelé... Hosszú csönd) AJTÓNÁLLÓ (jobbról be) Hadnagy úr, egy szökevény a török táborból... CSOBAI (nem fordul meg) Küldd be! 115 �palócföld 96/2 (Ajtónálló jobbra el, pár pillanat múlva belép Eszter - rajta földig érő köntös, melynek csuklyája eltakarja az arcát) CSOBAI Isten hozott minálunk, uram!... ESZTER (lassan leveti a köntöst - alatta török férfi öltözet összehajtja és az egyik szék karfájára teríti) Az ördög elől menekülök inkább, hadnagy úr! CSOBAI (meglepődik ) Elnézést, azt hittem... Hozatok valami ennivalót... ESZTER Nem vagyok éhes. CSOBAI Akkor egy öltözet ruhát, amely... ESZTER Köszönöm, nincs rá szükségem. CSOBAI Én szívesen... ESZTER Ne fáradjon!... Örülök, hogy itt vagyok egyáltalán. CSOBAI Ahogy gondolja... (rövid szünet) Ibrahim táborából? ESZTER Kis kerülővel... Rejtekutakon keresztül... CSOBAI Hogy jutott be a várba? ESZTER Az őrség segített... meg a jószerencse. CSOBAI Hogyan sikerült megszöknie? ESZTER (öltözetére mutat) Látja... Így. CSOBAI Megsérült? ESZTER Nem. Kíváncsi még valamire? CSOBAI (zavartan elmosolyodik) Én csak... ESZTER Igen? (kis csönd) CSOBAI (bemutatkozik) Csobai Ferenc hadnagy. ESZTER Talán Eszter. CSOBAI Talán? ESZTER Lehet, hogy így hívnak, de az is lehet, hogy nem... Talán... Úgy emlékszem, utoljára anyám szólított így aznap, amikor meghalt. A janicsárok egy fához kötözték, a ked­ vüket töltötték vele, aztán elvágták a torkát... És nekem mindezt végig kellett néz­ nem, mielőtt elvittek magukkal... Hét esztendős lehettem akkor. CSOBAI Sajnálom... ESZTER Ne sajnálj, hadnagy úr! Nem kérek a részvétedből. Sem a tiédből, sem senkiéből... De ha ki akarsz faggatni, ám legyen, ahogy akarod! CSOBAI Szó sincs róla! Én csupán csak... ESZTER Végül is nem ismersz. Lehetnék akár török kém is... Sajnos, nincs nemesi kutyabő­ röm, ami igazoljon, sem rokonom, se senkim... Elmeséljem az életem? Végtelenül egyszerű történet, egy mondatba belefér: húsz éve eladtak a szendrői emberpiacon egy raguzai kereskedőnek, s azóta egyik török bordélyból a másikba hurcolnak és árulnak jó pénzért. Ennyi... Nemrég Ibrahim egyik talpnyalója vett meg - két ezüst tányért fizetett -, az ő sátrából sikerült megszöknöm. S ha a nevem kérded, az való­ ban bonyolult egy kicsit. Bagdadban Leila voltam, Bahcsiszerájban Szonja, Nikápolyban Mira, Jeruzsálemben Delila, Alexandriában Írisz. Mit akarsz még tudni? Mire vagy kíváncsi? Nem voltam elég aprólékos? Merüljünk el a részletekben?... CSOBAI Kérlek, ne!... ESZTER (egykedvű, mint eddig) Miért ne? Tudni akartad, ki vagyok... Érdekel, hogy csinál­ ják a törökök, a franciák, a perzsák, az egyiptomiak?... A tarzuszi hajóskapitány, a rodoszi kikötőparancsnok, a szinopei fogadós?... Kecskepásztorok, aranyművesek, 116 �palócföld 96/2 kalózok, hivatásos orgyilkosok?... Van róla fogalmad, mit művel a hatvannyolc éves drinápolyi beglerbég egy hét esztendős gyereklánnyal, mikor bezárkózik a szobájába vele? Miféle orgiákat rendeznek a bizánci palotákban a hadjáratból hazatért ruméliaiak? Olyanokkal, mint én... fiatal fiúkkal... gyerekekkel... éjszakákon át... Milyen aljas és szánalmas a részeg és mohó férfiképzelet? Néhány példát esetleg?... CSOBAI Kérlek, hagyd abba!... ESZTER Van benne tapasztalatom, elhiheted... Velem már mindent megtettek, amivel egy nőt meg lehet alázni. CSOBAI Nem akartam feltépni ezeket a sebeket... ESZTER Ha akarnád se tudnánd... Mert ahhoz valami olyasmi kell, amit léleknek neveznek... vagy érzelemnek... vagy ki minek akarja... De az már belőlem hiányzik. Eltűnt, mint a kámfor... vagy mint azok, akiket valaha szerettem. Elszivárgott bordélyházak mé­ lyén, jól őrzött háremek parkjaiban, sátrak fülledt és fojtogató párájában, ahol meg­ kötözve és kiszolgáltatottan feküdtem, mint egy állat a vágóhídon.,.. esetleg a tenger­ ben vagy egy kapualjban, ha valakinek épp ott támadt kedve... CSOBAI Ne beszélj róla!... ESZTER ...Eltűnt fogatlan matrózok és tetovált rabszolgakereskedők karjai közt, akik az ágyamba bújtak, hol a lepedő már nyirkos és nedves volt a verítéktől és bűzlött a rá­ kiától meg az olcsó boroktól... Eltűnt anatóliai fürdőmedencékben, ahol félbolond hercegkisasszonyok kedvében kellett járnom, s néger lányokkal szenvedélyt szítani... Felébreszteni az alvó oroszlánt... vagy inkább az alvó hiénát... CSOBAI De most már mindennek vége. Biztonságban vagy. Ne gondolj rá többé! ESZTER Húsz esztendő, hadnagy úr! Húsz gyötrelmes, elmondhatatlan, undorító év... Majd­ nem az egész életem... És te azt mondod, ne gondoljak rá?!... Az előbb még meg akar­ tál ismerni, most alig tudsz valamit és máris feladod?... Hiszen még alig kezdtük el! Nem vagy kíváncsi - mondjuk - az életutamon és a lelkem helyén kívül a testemre is? Hogy én hogyan csinálom? Hatalmas tapasztalattal és nagy gyakorlattal rendelke­ zem, nekem elhiheted! Miután a kíváncsiságodat kielégítettem, nem akarod, hogy esetleg téged is?... CSOBAI (zavarban van) Butaságokat beszélsz... ESZTER Időnk van, ráérünk... Vagy akarsz még valakit rajtam kívül? Ám legyen! Kívánságod számomra parancs!... CSOBAI Hagyd abba ezt az őrültséget! ESZTER (elkezd vetkőzni) A köntösön csináljuk?... CSOBAI (dühös és zavart) Fejezd már be! ESZTER ....Vagy az asztalon? Nekem teljesen mindegy... CSOBAI Kérlek!...Hagyd abba!... ESZTER (hosszú csönd után lassan visszagombolkozik. Más hangon) Én úgy gondoltam er­ re a várra, mint a madár nyitvafelejtett kalitkaajtóra... Ez az egy esélyem maradt: hogy harcolni fogtok és győztök és nem adjátok fel... Akkor van remény... De ha meg­ alkudtok a törökkel vagy vereséget szenvedtek, akkor végem. Ti még talán szabadon elmehettek... én nem. A hiúságukban sértett férfiak sok mindenre képesek és élénk a fantáziájuk. Vérebekkel tépetnek szét, esetleg megnyúznak elevenen, én pedig ebből - köszönöm szépen! - nem kérek. Legjobb esetben visszavisznek oda, ahonnan meg­ szöktem, de én oda soha többé nem megyek vissza. Inkább a halál... CSOBAI A vár egyenlőre a miénk, Koháry kapitány úr pedig most tárgyal az ostromlókkal... 117 �palócföld 96/2 ESZTER Tudom... Azért mondom, hogy nincs szükségem semmire. Ha folytatjátok a harcot, ráérek még átöltözni... De ha leteszitek a fegyvert, így is meg tudok halni... ADLERBERG (jobbról be) Látom, nem unatkozik, hadnagy úr! Csak gratulálni tudok: a hölgy valóban nagyon csinos! Ugyanakkor mélységesen sajnálom, hogy nem értesí­ tettek a mai mulatságról: az öltözékből ítélve jelmezbálra készülnek... CSOBAI A kisasszony megszökött Ibrahim táborából, és nálunk talált menedéket. ADLERBERG (katonás) Természetesen tudom a kötelességem! (Eszterhez ) Kiskegyed ezen­ túl a személyes védelmem alatt áll! ESZTER Köszönöm, uram, nem tartok rá igényt. ADLERBERG Milyen kár... Ám ezt még meggondolhatja... Megjegyzem, tudtam én, hogy nemrég érkezhetett. Jómagam ugyanis minden nőt számon tartok a várban. Egy ilyen tündér pedig semmiféleképpen nem kerülhette cl a figyelmemet... CSOBAI Gondolom, nem azért jött a kapitány úr, hogy a megfigyelőképességéről tájékoz­ tasson... ADLERBERG Valóban nem. A tojásomat keresem. CSOBAI Miféle tojást? ADLERBERG Nürnbergi... Nürnbergi tojás. Errefelé zsebórának hívják. Vagy itt hagytam, vagy a kantinban. CSOBAI Biztosíthatom róla, hogy itt nincs... ADLERBERG Hát akkor megnézem a kantinban. Semmiféleképpen nem szeretném elveszí­ teni. Becses családi ereklye. CSOBAI Úgy emlékszem, önt Koháry kapitány úr, a lőportorony őrizetével bízta meg... ADLERBERG (legyint) Az már régen volt... Azóta - ha szabad azt mondanom - a dolgok ál­ lásában bizonyos változások álltak be... CSOBAI Miféle változások? ADLERBERG Például az, hogy befejeződött az. a kis eszmecsere Koháry kapitány és a köve­ tek közt... Úgy értem, ez a tárgyalás, amin a bőrünk múlik... CSOBAI Befejeződött?!... Hát akkor mért nem ezzel kezdte!? Na, és mi történt?! ADLERBERG (élvezi a helyzetet és álszent módon játszik) Az történt, hogy elvesztettem a tojásomat. A nürnbergit... Pedig, mint már az imént is említettem, becses családi ereklye. Boldogult nagyapámé volt - nem tudom, hol lophatta... Mindenesetre volt íz­ lése, azt meg kell hagyni... CSOBAI Nem erre vagyok kíváncsi!! ADLERBERG (kedvesen mosolyog) Nem erre?... Pedig kár, higgye el! Valóban értékes darab. Ha megtalálom, nem felejtem el megmutatni önnek... A Zifferblattján - miszerint a számlapján - egy fölöttébb érdekes, intim jelenet látható: a faun és a nimfák Dionüszosz ünnepén... CSOBAI Kapitány úr, ne hozzon ki a sodromból!... ADLERBERG (nem akarja tovább feszíteni a húrt) Miért olyan ideges, hadnagy úr? Mit akar tudni? CSOBAI Hogy döntött Koháry kapitány? ADLERBERG Ja, a kapitány úr? (hosszú hatásszünetet tart, majd kedvesen) Harcolunk to­ vább. CSOBAI (mázsás kő esik le a szívéről) Hála Istennek!... ADLERBERG Lehet visszacsereberélni... Jut eszembe, hol van az én nagy barátom, a szenté­ letű túsz úr? 118 �palócföld 96/2 CSOBAI Hakan bégnek selyemzsinórt küldött a szultán... ADLERBERG Ó, részvétem... Akkor majd postakocsin küldöm a cukrozott gesztenyét... Na és most?... CSOBAI A toronyszobában van a szolgálójával... Elbúcsúznak egymástól... ADLERBERG Kettesben? CSOBAI Kettesben... ADLERBERG (mindent én) Aha... „A toronyszobában elbúcsúznak egymástól”... Tetszik ez a fogalmazás... Eszem azt a tiszta lelkét a hadnagy úrnak!... És ezt, gondolom, ön en­ gedélyezte... „hogy elbúcsúzzanak egymástól”?... CSOBAI Igen, én. ADLERBERG (bizonyos megelégedettséggel) Akkor azt kell mondanom, hogy - a közhiede­ lemmel ellentétben - a hadnagy úr mégsem reménytelen eset... Megjegyzem, erről a puhos bégről se gondoltam volna... Arra a szegény, elárvult török lányra pedig majd lesz gondom... Úgy is mondhatnám, ráteszem a kezem... Már persze, csak úgy átvitt értelemben... CSOBAI (bizonyos éllel) Azt hiszem, a kapitány urat már várják a kantinban... ADLERBERG (széttárja a kezét) Jól van, no, megyek már, nem kell engem küldeni!... Előbb azonban szabadjon emlékeztetnem a hadnagy urat arra, hogy elfelejtett bemutatni az álruhás, oroszlánlelkű hölgynek... CSOBAI (kelletlenül int a kezével) Adlerberg kapitány úr... Eszter kisasszony... Mint már az előbb is említettem, egy török háremből szökött meg... ADLERBERG (elégedett) Tehát egy hivatásos... CSOBAI (elcsattan ) Válogassa meg a szavait, kapitány úr! ADLERBERG (védekezően széttárja a kezét) Én csak a puszta tényt állapítottam meg... (boldog) Ez az én napom! A törökök egymást ölik, a magyarok egymást ölik és végre egy hivatá­ sos!... Mi kell még?... Azt hiszem, egy kancsó bor... (Eszterhez) Kedves kisasszony, nem töltöttünk mi már el néhány éjszakát az innsbrucki Fehér Orszarvúhoz címzett fogadó­ ban, második emelet, korhadt lépcsőn balra?... ESZTER Összetéveszt valakivel... uram... ADLERBERG Fürjpástétomot ettünk és könnyű rajnai borokat ittunk hozzá... A Zimmerfrau ágyba hozta a reggelit, ahol egyébként meglehetősen szorosan voltunk. Vagy az ágy volt szűk, vagy mi voltunk sokan... Négyen, ha jól emlékszem... CSOBAI A kapitány úr menni készült... ADLERBERG (könnyedén) Annyira azért nem sietek... (gondolkodik) Nézzük csak!... Igen, most már emlékszem: a mai estém kivételesen szabad... Nem lenne kedve előtte ve­ lem vacsorázni? ESZTER Próbálkozzon másnál, kapitány úr... ADLERBERG Utána pedig megnézhetnénk az éremgyűjteményemet. A szobám kicsi, de la­ kájos és meghitt... XIII. Lajos korabeli bútorok, vastag tölgyfaajtó, garantáltan hang­ szigetelt ... Az ablakban majd szerelmesen összefonódunk és választunk magunknak csillagot... (közelebb sétál Eszterhez és kéjesen fixírozza) Nos, mit szól hozzá?... ESZTER Azt, hogy jobban tenné, ha vigyázna a tojására, még baja eshet... ADLERBERG (megütközik) Ó, micsoda stílus!... (bizalmasan) Pesze, nem kívánom potyán, elvégre Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen... De a piszkos anyagiakat később is megbeszélhetjük... 119 �palócföld 96/2 ESZTER (lekever neki két hatalmas pofont, ám amikor harmadszor is felemeli a kezét Adlerberg elkapja azt, hátracsavarja, mögé kerül, szabad kezével pedig átfogja a lány derekát és magához húzza) ADLERBERG (elismerően ) Ez aztán a temperamentum!... Egy igazi vadmacska... Szabadjon azonban emlékeztetni kiskegyedet, hogy micsoda vétek ekkora testi erőt mindenféle pofonokra elfecsérelni! Mindent a maga idejében! Most sem a hely, sem az idő nem alkalmas erre... De este, amikor az egész környék hangos a háztetőkön szerelmeskedő macskák nyávogásától és kéjes hörgésétől... ESZTER Ez legyen a legnagyobb élménye egész életében!... ADLERBERG ...Egy holdfényes szeptemberi éjszakán, mikor a csillagok állása szerint a Bika a Szűzben van... CSOBAI Engedje el azt a lányt, kapitány úr! ADLERBERG (lassan elengedi Esztert, elindul az ajtó felé, onnan még visszaszól) Örülök, hogy megismerhettem!... (mosolyog) És ne feledje, a meghívás még áll estére... Illet­ ve, hogy egész pontos legyek: az is áll! (búcsút int és jobbra el) ESZTER ...Madarat tolláról... CSOBAI Nem a barátom. ESZTER Hanem? CSOBAI (kedvetlen ) ...A szövetségesünk. ESZTER Ha ilyen szövetségeseink vannak és ők védig az országot, akkor inkább visszame­ gyek... CSOBAI (dühös) Zsoldos!... (Hakan és Zádika balról be. Kis csönd. A négy ember szótlanul nézi egymást.) HAKAN (nyugodt) Eljött az idő, hadnagy úr!... Vigyázzon Zádikára, amíg érte nem jönnek... És köszönöm... (tölt magának egy pohár bort) Megiszik velem még egyet? CSOBAI (szótlanul bólint) (Lassú kortyokban isznak. Csönd.) HAKAN (leteszi a poharat) Mennem kell... Higgye el, hadnagy úr, ebben a veszett világban egy ember élete oly kevés... ZÁDIKA (felemeli két ujját) HAKAN (ekkor látszódik először valamiféle érzelem az arcán, rekedten) Ezt nem teheted!... Kérlek, ne!... Ha valóban szeretsz... ZÁDIKA (odarohan Hakanhoz, hozzábúj ik és szorosan átöleli) HAKAN Majd jön valaki más és elfelejtesz... Ennek így kell lennie... Fiatal vagy és szép... Min­ den rendbe jön... Hidd el!... ZÁDIKA (még szorosabban öleli át Hakant) HAKAN Ne tedd meg!... Ne nehezítsd meg a dolgom!... Kérlek!... ZÁDIKA (kibontakozik az ölelésből, kézenfogja Hakant és lassan, de határozottan húzza az ajtó felé) HAKAN (nagyon nehezen indul el, tétován, csoszogva, alig emeli a lábát, hosszú csönd után az ajtóból) Hited szerint te a keresztények Istenéhez térsz majd meg, uram, én Al­ lahhoz. Valószínűleg egyikünk téved. Lehet, hogy mindketten, mert az élet után nin­ csen más, csak a Semmi... De ha mégis van odaát valami, és van kávé és egy asztal, ami mellé le lehet ülni, akkor ott a vendégem vagy egy kávéra... (Zádikával kézen fogva jobbra el... Hosszú, nagyon hosszú és súlyos csönd... Odakintről, gyors egy­ másutánban, két pisztolylövés zaja hallatszik.) 120 �palócföld 96/2 II. FELVONÁS (Ugyanott néhány nappal később. A várat már feldúlták a törökök, a pusztítás nyomai min­ denütt. A szekrényajtó kifeszítve, a zászlórudak kettétörve, a feszület a földön. A z asztal üres, a székek szerteszét hevernek felborítva, a sarokból hiányzik a faláda.) VERON (lassú, öreg mozdulatokkal állítgatja fe l a székeket. Nehezen hajol, időnként fel­ szisszen, húzza a lábát - kínozza a köszv ény) ADLERBERG (zsákkal a vállán balról be. Szinte összegörnyed a súly alatt, meginog, majd terhét nagy nehezen az asztalra dobja. Hatalmasat fújtat) Na, ez megvolna!... Do­ hát - mint mondják a szépségért meg kell szenvedni... (a zsákból előhúz egy ezüst kancsót, szakértő szemmel méregeti és élvezettel forgatja az ujjai közt) Ugye, szép­ ségem?... (Veronhoz) Hagyja azokat a székeket, Veron néni, azoknak már úgyis mindegy! Egy fél óra múlva a levegőbe repül ez az egész kóceráj. VERON Én már akkor takarítottam ezt a termet, fiam, amikor te még a libákat legeltetted va­ lahol a Fekete-erdőben! Mondta is nekem az én Józsim - Isten nyugosztalja! -, hogy inkább a krumpli földön kellene hajolgatnom, nem itt a felmosóronggyal... Megsze­ rettem ezt a várat, itt éltem le életem nagy részét - és az nem volt kevés, hála az Úr­ nak!... Így akarom megőrizni az emlékezetemben... Boldogult lánykoromban az ártat­ lanságom is itt vesztettem el: a déli bástya egyik lőrésében valami mozsárágyún... ADLERBERG (elismerően bólogat) Szeretem a fantáziadús embereket. Igaz, nekik sokkal nehezebb. Az ostobák mindig azt hiszik, hogy erényesek, pedig csak nem tudnak a le­ hetőségeikről. Szerintük az erény természetes állapot, szerintem meg nem. Ahol nincs harc és küzdelem, ott nincs erény sem... Szerencsére a Teremtő engem jelentős képzelőerővel látott el... (megcsóválja a fejét) A déli bástya lőrésében egy mozsárá­ gyún... (felsóhajt ) Hm... Ennek is megvan a varázsa. VERON Úgyhogy beszélj nagyobb tisztelettel erről a várról, fiam! Kóceráj a te Burgod azzal a tehetetlen császároddal meg a pipogya vezérkarával együtt! ADLERBERG Ez a vár már nincs is, Veron néni. Estére füstölgő rom lesz belőle, semmi más... Alá van aknázva, bármikor felrobbanhat, amikor ők akarják. VERON Tudom. De egyelőre megvan... (a feszületet fölveszi a földről és megpróbálja viszszaakasztani a falra, majd kedvetlenül az asztalra teszi azt) Még a kampót is ki­ szedték ezek a pogányok... ADLERBERG (felháborodik ) Tolvaj banda! VERON (a zsákra mutat) Látom, nagy terhet cipelsz, fiam... ADLERBERG No, igen... (nagyot nyújtózik) Ha nem is akkorát, mint Krisztus urunk... Vala­ mi kis ajándák az otthoniaknak... Geschenk... Vagy ahogy a franciák mondják: Souvenier (kéjesen elhúzza a szót ) ...Emlék Magyarországról... VERON Tokaji bor csikóbőrös kulacsban?... ADLERBERG Hát, nem egészen... (pakolászik) Nézzük csak!... (kivesz a zsákból egy ezüst tálcát és egy aranygyűrűt) Egyet a mamának, egyet a papának... Hogy fog örülni a drága Mutter! VERON (belenéz a zsákba) Látom, nagy a család... ADLERBERG (elérzékenyül) Hál’ Istennek még a dédszüleim is élnek... Apai ágon egyébként a Schönbrunnerseehauserdorfhochburgi Kuhschellefrühmorgenswankelmütigerekkel vagyunk rokonságban. VERON (nem hisz a f ülének) Hogy mondod, édes fiam? 121 �palócföld 96/2 ADLERBERG ...Hogy apai ágon... VERON (bólint) Azt még értettem. ADLERBERG ...A Schönbrunnerseehauserdorfhochburgi Kuhschellefrühmorgenswankelmütigerekkel vagyunk rokonságban... VERON (kis csönd után megvonja a vállát) Nem vagyok én süket, édes fiam, csak nem hit­ tem a fülemnek... És te érted egyébként, amit mondasz? ADLERBERG Természetesen! VERON (felhúzza a szemöldökét) Akkor jó... (tovább szemlélődik) Látok ott egy díszkar­ dot... ADLERBERG Azt az unokahugomnak viszem. VERON Miért pont kardot? ADLERBERG (vigyorog ) Kardos menyecske... Különösen, ha felhevül és belelendül... VERON Hány éves? ADLERBERG Tizenöt... De tizenhatnak látszik... Végül is nem vihetek neki mozsárágyút... VERON Tréfálsz velem, fiam... Nem illik csúfot űzni egy öregasszonyból... ADLERBERG (széttárja a kezét) Veron néni nem öreg. Ha néhány évvel fiatalabb volna, még magam is... VERON (legyint) Hagyd el, fiam, túl sokszor hallottam én már ezt... ADLERBERG Komolyan beszélek. Az unokahugom Durchlassenrückforderunghartgcsottenlandban lakik, nem messze Sinnesorgansitzfleischkriegsgefangenschaftstadttól és... VERON Kíméld a nyelved, szükséged lehet még rá... ADLERBERG ...Gemeinverstanlichmagenverderbenmalnehmenschloss, valamint... Schatzenswertverkaufsvertragdorf között... VERON Kíméld magad, mondom!... ADLERBERG ...A Bai felé vezető út mellett. VERON Mi felé vezető út mellett? ADLERBERG Bai. VERON Ez a falu neve? ADLERBERG Ez. VERON Bai? ADLERBERG Bai. VERON Na, látod, vannak nektek rendes szavaitok is, miért kell két rőfnyi szókígyókat gyár­ tanotok? Kitörik benne az ember nyelve... ADLERBERG (kotorászik a zsákban) Ezt a fokost a sógoromnak viszem, aki kovács... VERON ...valahol... ADLERBERG ...igen... VERON ...valami mellett... ADLERBERG ...pontosan... VERON ...közel valamihez... ADLERBERG ...ahogy mondja... VERON ...de nem túl messze valamitől... ADLERBERG Honnan tudja? VERON (megvonja a vállát) Gondoltam... (kis csönd után) Az én Józsim is kovács volt - nyu­ godjék békében! Erősebb embert nem ismertem nála a környéken. Ha méregbe gu rult, menekült tőle mindenki, az utcán még a kutyák is kitértek előle. Fél kézzel eltört 122 �palócföld 96/2 egy patkót - különösen, ha volt már benne néhány pohárral... Egyébként nem ártott ő a légynek sem. Nagy szíve volt az én Józsimnak, az is vitte el egy boros éjszaka, ami­ kor fogadásból megivott négy üveg pálinkát. Pedig negyven esztendeig éltünk egymás mellett szép csendesen, neveltük három gyönyörű gyermekünket - egy sem él már közülük. Meghaltak mind... És most már földönfutó leszek én is, koldus, kolonc az emberek nyakán... valahol... Ki tudja, merre?... Meddig még?... (kézfejével megtörli a szemét) ADLERBERG (biztatóan ) Fel a fejjel. Veron néni, nem eszik olyan forrón a kását! Az ilyen dolgos asszonyra, mint maga, mindenütt szükség van. Aki olyan tyúkhúslevest tud főzni... A Vén Kaszással meg ráér még parolázni. Őkegyelme most úgyis elfoglalt: a csatatereken kon csorog és a katonák körül sündörög... Könnyű dolga van... Ez az Ő ideje... VERON (legyint egyet, majd kis csönd után, nyugodtan) Aztán áruld már el, édes fiam, hogy loptad össze ezt a tömérdek kincset? ADLERBERG (méltatlankodik ) Mit képzel rólam, Veron néni? Becsületes úton jutottam én ezekhez! Megdolgoztam értük a két kezem munkájával... VERON Az egyik kezed is elég volt ahhoz, hogy elemeld... (mutatja a mozdodulatot) ADLERBERG Így ismer Veron néni engem?! Őfelsége, a Császár kapitányát, aki apai ágon a Schönbrunnerseehaus... VERON Hagyd el, fiam!... (megint belekukkant a zsákba) Ez a kard a Pintér hadnagyé volt... ADLERBERG Volt... De - sajnos - a drága hadnagy úr felrobbant a külső várkapuval együtt, mikor Koháry kapitány aláaknáztatta azt... Nem hagyhattam, hogy ez a remek fegy­ ver a pogányok kezére kerüljön, így hát magamhoz vettem... Kegyeletből... VERON Az aranygyűrűt Kuris Feri kapta az apósától a Dóczi ötvöstől, midőn eljegyezte an­ nak lányát, a Katit... ADLERBERG Később azonban kénytelen volt megválni tőle egy viharos éjszakán, mivel el­ nyertem tőle kockán... VERON (bólint) Valóban viharos éjszaka volt: a Feri fél füle leszakadt és eltört két bordája... Az apja engem szalasztott papért... ADLERBERG (megvonja a vállát) De életben maradt... Na jó, egy kicsit biceg!... meg kellett ismertetnem a kockajáték alapvető szabályaival... Megjegyzem, én óva intettem at­ tól,hogy cinkelt kockákkal játsszon... VERON Az aranyozott kereszt a templomunkból való... ADLERBERG (megdöbben) Hogyhogy aranyozott? Én azt hittem színarany... VERON Bronzból van, csak arannyal van futtatva... ADLERBERG (bosszús) Nahát, de szegény népek élnek errefelé!... Ha ezt tudom, inkább el se hozom... VERON Háború van, kapitány úr, mindannyian szegények vagyunk... A keresztet egyébként Csenterics úr készíttette Selmecbányán a felesége emlékére... ADLERBERG A törökök kirabolták a templomot. Nem engedhettem, hogy ily becses ereklye a kezükbe kerüljön. VERON ...És ezt ott felejtették... ADLERBERG No, nem egészen... Ugyanis én előttük mentem oda... Éltem a körülményekből fakadó előnyömmel... Megelőztem őke. VERON Vagyis kifosztottad az Isten Házát. 123 �palócföld 96/2 ADLERBERG (széttárja a karját) Kifosztottam, kifosztottam... Dehogy fosztottam ki!... Mi vagyok én: tolvaj?!... Hősiesen megakadályoztam, hogy a templom kincsei a pogányok kezére kerüljenek. Így mindenki jól jár. Mosom kezeimet! VERON Az itteniek hosszú évek kemény munkája árán tudták megvásárolni ezeket a kegy­ tárgyakat. ADLERBERG Legalább örülhetnek annak, hogy nem az istentelenek, hanem egy hitében tántoríthatatlan keresztény vitéz kezébe kerültek ezek a kincsek. Nem beszélve arról, hogy azalatt a rövid idő alatt, amit az ostromlóktól kaptak, hogy összeszedjék a cókmókjukat és kivonuljanak a várból, senkinek sem maradt ideje ilyesmivel foglalkoz­ ni... VERON ...Kivéve téged... ADLERBERG Kivéve engem... Egyszerű ember vagyok, nincs sok pakkom, a kevéssel is be­ érem... Inkább buzgó imádsággal töltöm napjaimat, semmint földi hívságokkal... VERON Hogy nem szakad rád az ég, édes fiam!... KAPROS (jobbról be) Indulnunk kell, Veron néni! Eljött az idő... VERON (kis csönd után) Hát ezt is meg kellett élnem... Legyen, ahogy az Úr akarja! Menjünk, fiam!...(még egyszer körbenéz a teremben) KAPROS Gondolom, a kapitány úr is indulni készül... VERON A kapitány úr épp a kincseit lajstromozza... Mármint azokat, amiket volt szíves mondjuk úgy - összegyűjteni ezidáig: a templomi kegytárgyakat, a Pintér hadnagy nyugodjék békében! - kardját, a Kuris Feri gyűrűjét, meg... KAPROS (hidegen) Vagy úgy!... Csak köszönettel tartozunk a kapitány úrnak, hogy gondos­ kodik arról, hogy mindezek visszakerüljenek jogos tulajdonosaikhoz, vagy a hozzá­ tartozókhoz... esetleg az örökösökhöz... ADLERBERG (könnyedén) Hát, nem egészen, barátom... A háború már csak ilyen: aki vala­ mire rátette a kezét, az már az övé. KAPROS Ezt úgy értsem... ADLERBERG (bólint) Bizony, úgy értsd, barátom! Eszem ágában sincs jogos tulajdonosok­ kal bíbelődni, paragrafusokat tanulmányozni, hogy ki a törvényes örökös. Ez már az enyém, punktum! KAPROS Az lesz a magáé, amit tőlem kap, ha nem adja vissza azonnal!... ADLERBERG (békítőén) Ugyan, hagyjuk már ezt az örökös marakodást! Már az előbb is mondtam, a törökök kirabolták a templomot, nem engedhettem, hogy megkaparint­ sák a kincseket. Tudjuk mindannyian, milyen pusztítást vittek véghez azok a latrok. Még a festmények keretéről is lekapargatták az aranyat... VERON Erről én a te helyedben bölcsen hallgatnék, édes fiam, különösen akkor, ha az én ke­ zem is úgy csillogna az aranyportól, mint a tiéd. Még a körmöd alatt is az van... KAPROS ...Lehet, hogy a bőre alatt is... Mindjárt kiderül... (előhúzza a kardját) ADLERBERG (unottan) Ez az állandó nagy magyar hősködés, Istenem!... (ő is kardot ránt, Veronhoz) Tetszik látni: jogos önvédelem... KAPROS Csak azt kapod, amit megérdemelsz! (rátámad Adlerbergre, vívnak...) (Hosszú és kemény harc...) CSOBAI (Eszterrel együtt jobbról be) Mi folyik itt?!... ADLERBERG Azt hiszem, hamarosan a vére... KAPROS (leereszti a kardját) A kapitány úr ellopta a templom kincseit, és vinne mindent, ami értékes és mozdítható. 124 �palócföld 96/2 ADLERBERG Csak azt viszem, ami megillet. Hadizsákmány... (kis csönd) CSOBAI (Kaproshoz ) Várj meg odakinn! KAPROS (kelletlenül elteszi a kardját, Adlerherghez) Még találkozunk... (pök egyet és jobbra el) CSOBAI (Veronhoz) Menjen maga is, Veron néni! Most indul az utolsó szekér, arra még fel­ ülhet. Ne gyalogoljon a rossz lábával!... VERON Aztán igyekezzetek ti is, kisfiam! Már nincs sok idő hátra... Az Úr legyen veletek! (jobbra el) (kis csönd) CSOBAI Bár igen jól ismerem a kapitány urat, azt azért nem gondoltam volna, hogy tolvaj le­ gyen... ADLERBERG (felsóhajt ) Ezek a kínos ismétlések!... Mi rossz van abban, hogy eme gyönyö­ rűségeket megmentettem a pogányoktól? CSOBAI Amennyiben visszaszolgáltatja őket, semmi... ADLERBERG Mint föntebb vázoltam volt, ez hadizsákmány. Ami jár, az jár. CSOBAI Azokat rabolja ki, akiket eddig védelmezett, akikért harcolt... ADLERBERG Pro primo: a fönt nevezett egyének az ostrom során sajnálatos módon elhalá­ loztak, ergo: földi javakra immáron nincs szükségük. Pro secundo: ez a vár perceken belül a levegőbe repül, s oly hatalmas érték pusztul el és megy veszendőbe, aminek ily apróságok csak egészen pici morzsácskái. Pro tertio: Az én bölcs uralkodóm, a Felsé­ ges Császár, valamint ama Koháry kapitány úr, aki immáron a leendő fejedelem, Thököly Imre vendégszeretetét élvezi, mióta kitette a lábát a kapun; egyszóval a mi bölcs vezéreink több hónapos zsoldunkkal tartoznak nekünk. És ez azért módfelett kellemetlen, mert mi ebből élünk. Ha úgy tetszik, ez a hivatásunk. A mindennapi tej­ re valót bizony meg kell keresnünk... CSOBAI Például rablásból... ADLERBERG (elhúzza a száját) Nem szeretem ezt a szót... Becsületesen megdolgoztunk a zsoldunkért. Onnan vesszük el, ahol van. Ne feledje, hadnagy úr, hogy amit vállal­ tunk, azt teljesítettük. Keményen harcoltunk, sokan elestek közülünk... És a füleki vár tornyán most nem azért lobog a török félhold, mert mi megfutamodtunk: a város népe kényszerítette Koháry kapitányt a feladásra... CSOBAI Valamennyien szégyelljük magunkat. Helyettük is... ADLERBERG Pedig nem kellene... A józan eszükre hallgattak... CSOBAI Példái vehettek volna hőseinkről, az egriekről, szigetváriakról, kőszegiekről, nándor­ fehérváriakról... ADLERBERG Mi haszna lett volna, ha úgy végezzük mindannyian, mint a szigetváriak, és meghalunk mind egy szálig? Hősies dolog lett volna, elismerem. Példázat eljövendő koroknak. És?... Így megmaradtunk s még harcolhatunk a végső győzelemért... Ha lesz ebben a háborúban végső győzelem... CSOBAI Sohasem fogjuk feladni. ADLERBERG Fiatal vagy még, hadnagy úr és heves. Tele magasztos eszmékkel és ifjonti lobogással... Meghalni néha sokkal könnyebb és egyszerűbb, mint tovább élni... És az embernek az a végzete, hogy tíz körömmel kapaszkodjon az életbe. A nők gyerekei akarnak szülni, a parasztok földet művelni, a tanítók tanítani, a takácsok szőni, fon­ ni... Neked se feleséged, se gyereked, így hát nincs jogod azt mondani ezekre az em­ 125 �palócföld 96/2 berekre, hogy gyávák. Az én számomra ők az igazi hősök, akik megmentették azt, ami a számukra a legfontosabb: szüleik, fiaik, lányaik, testvéreik életét, még akkor is, ha a keresztény világ - amely egyébként nem tudom hol volt és mit csinált az ostrom ideje alatt - most megveti őket mindezért... CSOBAI Nekem nem ez jelenti a hősiességet. ADLERBERG (bólint) Tudom. Ebben az országban az a hős, aki leveti magát a várfokról ma­ gával rántván az ellenséget; aki kirohan a katonái élén a biztos pusztulásba; aki in­ kább megöleti fogságba esett fiát, semhogy meghátráljon; aki feláldozza az életét ne­ mes célokért... Ilyenek a ti hőseitek és nem azok, akik házakat építenek, könyveket nyomtatnak, tanítanak és nevelnek, akik nem egy nemzet sorsának a nyűgét cipelik a vállukon, csak egy családét... CSOBAI Büszkék vagyunk rájuk... ADLERBERG Lehettek is, uram... Kevés olyan népet ismerek, amelynek annyi hőse lenne, mint nektek... De ismerek olyanokat is, akiknek alig vannak... És tudod, miért?... Nem mintha gyávák lennének, sőt épp ellenkezőleg: csak nincs rájuk szükség. Mert úgy alakítják a sorsukat, hogy ne legyen rájuk szükség. Úgy élik a mindennapjaikat, hogy az életüket ne kelljen hősökre bízniuk, mert akkor már baj van... Ők a mindannapok hősei. Nektek, magyaroknak, hadnagy úr, csodálatos pillanataitok és eltékozolt évti­ zedeitek vannak... És a homályba hullt esztendők kinevelik a maguk héroszait. Nincs még egy ilyen hős-váró nemzet, mint ti, uram, amely abban bízik, hogy annyi rossz­ kedvű, keserves, nyomorúságos év után majd jön végre valaki, aki egyesapásra meg­ old mindent, elfeledtet mindent és igazol mindent... Mert ti holnapra akarjátok meg­ forgatni az egész világot, és nem hosszú évek kemény munkájával jobbítani azt... CSOBAI (kis csönd után) Azt hiszem mennie kell, kapitány úr. Már nincs sok idő hátra... ADLERBERG (bólint) Én is azt hiszem... Kellemesen elbeszélgettünk. Még kellemesebb is le­ hetett volna a csevegés, ha azt a körülmények engedik. Sajnos, egy aláaknázott vár meglehetősen komor hátteret nyújt ilyen jellegű polémiákhoz...(nagy nehezen vállá­ ra veszi a zsákját, búcsúzik) Kisasszony! Hadnagy úr! Amennyiben lehetséges, ne itt múlassák a drága időt... Kövessék a példámat!... (jobbra el) ESZTER (ezúttal női ruhában, rövid szünet után) Mért engedted el? CSOBAI Fogynak a percek, és most nem az a kincs a legfontosabb... ESZTER (elfordul és néz kifelé az ablakon) Neked is menned kell. CSOBAI Addig nem, amíg nem beszéltem azzal a török tiszttel, aki utolsónak maradt itt a vár­ ban. Bármikor megérkezhet... ESZTER Nem szeretem a hosszú búcsúzást. CSOBAI Gondold meg még egyszer! ESZTER Már végiggondoltam mindent, és elrendeztem magamban mindent. Tiszta szívvel és alázattal indulok az Úr elébe. CSOBAI Dehát biztosan van más megoldás is... ESZTER Hadnagy úr, ezt az elmúlt napokban már nagyon sokszor megbeszéltük és átgondol­ tuk. Nincs más megoldás. CSOBAI Talán mégis! ESZTER Hálával tartozom neked ezért a néhány napért... Rövid életem legszebb időszaka volt, azt hiszem... Ennyi gyöngédséget és kedvességet még soha sem kaptam senki­ től... De azt már az első találkozásunkkor megmondtam, hogy az utolsó esélyem ez a 126 �palócföld 96/2 vár. Ha győztök, akkor még van remény, ha nem, akkor nincs más választásom. Én oda soha többé nem megyek vissza, a kínhalálból pedig, köszönöm, nem kérek... CSOBAI Nem biztos, hogy megölnek... ESZTER Legfeljebb eljátszadoznak velem, aztán visszavisznek oda, ahonnan megszöktem. De azt - még egyszer mondom - soha többé... CSOBAI Azon a rejtett alagúton keresztül, amin bejutottál, talán elmenekülhetnél. ESZTER Azt már rég berobbantották, tudod jól. CSOBAI Elbújhatnál egy szénásszekéren vagy egy hordóban, vagy mit tudom én hol? Vala­ hogy csak kimenekíthetnénk innen, még nem késő! ESZTER A janicsárok engem keresnek. Név szerint, személyre szólóan. Mindenkit átkutat­ nak minden szekeret, minden ládát, minden lehetséges helyet, ahol rejtőzhetnék... Semmi esélyem. Csak bajt hoznék arra is, aki segíteni próbál. Egy egér nem juthat ki a tudtuk nélkül. CSOBAI Ők is hibázhatnak... ESZTER Egy valaki talán, de a többiek nem. CSOBAI Esetleg elterelhetnénk a figyelmüket... ESZTER Adlerbergnek igaza van: nem tudtok szabadulni a hősiesség mítoszától... Majd jön valaki, aki kimenekít rejtekutakon keresztül, szénásszekéren vagy boroshordóban, aki eltereli a figyelmet, aki az élete kockáztatásával, satöbbi... Holott te is tudod, hogy ez lehetetlen... CSOBAI Talán mégsem... ESZTER Nem akarom, hogy hordóból húzzanak elő vagy kazalnyi szénából, és ujjongva körbehordozzanak, mint egy fogságba esett rókakölyköt. Ha már így kell lennie, akkor méltósággal akarok meghalni, azzal a méltósággal, ami egész életemből hiányzott... Ez az én életem, hadnagy úr, én akarok dönteni felőle és örülök, hogy egyáltalán vá­ laszthatok... KAPROS (jobbról be) Ulman bég... CSOBAI (gyorsan ) Csukd be az ajtót!... (Eszterhez, miközben kinyitja a bal oldali ajtót) Várj még! Mihelyt elment, megbeszéljük... ESZTER (balra el) CSOBAI Engedd be és menj ki! KAPROS (kinyitja az ajtót, utat enged Ulmannak, majd jobbra el) ULMAN Befejeztük a munkát, hadnagy úr. Aláaknáztuk a várat... CSOBAI Közülünk sincs már itt senki, csak mi ketten. ULMAN Átkutattak mindent? CSOBAI (bizonyos éllel) Legalább olyan alaposan, mint a janicsárok... ULMAN (bólint) Akkor jó... Nem szeretnénk ugyanis, ha bárkiről megfeledkeznének, és az esetleges balesetet a nyakunkba varrnák. Nem tenne jót a hírnevünknek. Mi a meg­ állapodás szerint jártunk el: szabadon elvonulhatott mindenki és azt vihetett magá­ val, amit csak akart vagy elbírt. Senkinek nem görbült egyetlen haja szála se... CSOBAI Magam ellenőriztem a létszámot. ULMAN Ez nagyon megnyugtat... Furcsa dolog a hír, uram. Ha a várral együtt a levegőbe re­ pülne valaki - tételezzük fel -, akkor Pozsonyban már úgy tudnák néhány nap múlva, hogy az őrséget elevenen befalaztattuk a pincébe, és rájuk robbantottuk az egész erő­ döt... CSOBAI Senki sem kerülhette el a figyelmünket. Ebben nem hibázhatunk. 127 �palócföld 96/2 ULMAN Ilyen nagy forgatagban egy ember nagyon könnyen eltűnhet. A mi táborunkból pél­ dául megszökött egy rabnő. Csak ide jöhetett - legalábbis így gondoltuk mindannyi­ an... CSOBAI (hallgat ) ULMAN ...a többszörös védőgyűrűn nem juthatott át... De úgy látszik, tévedtünk... CSOBAI Nem tudunk róla semmit. ULMAN Előbb-utóbb úgyis megtaláljuk. Személyesen ellenőrizzük a kivonulókat. CSOBAI És akkor?... ULMAN Őrá nem vonakozik a mentesség... Megvannak az eszközeink az engedetlenség keze­ lésére... (kis csönd után) Dehát most nem ez a legfontosabb. Füleken királyt koronáz­ nak: Thököly Imrét. A császár napjai meg vannak számlálva... CSOBAI Ebben ne légy olyan biztos, uram!... ULMAN Ez az erőd is elesett, mint a többi... Egy esztendő múlva Bécsben leszünk. CSOBAI A saját sírotokat ássátok. ULMAN A Szultán még sohasem volt ilyen tökéletes, a Birodalom ily erős és hatalmas... Mel­ lettünk a vitéz magyar király és az erdélyi hadak. Nem veszíthetünk. CSOBAI Keserű lesz majd az ébredés, uram... és kegyetlen... ULMAN Édes lesz a végső győzelem és kegyes azokhoz, akik kivívták azt... Gondolkodj, had­ nagy úr! Az új királynak... de a Szultánnak is (meghajol) szüksége van tehetséges, jól képzelt katonákra... És busásan megfizeti a szolgálatukat... CSOBAI (hallgat ) ULMAN Ennek az országnak nincs jövője, csak múltja... Rajtatok a császár vagy nem akar se­ gíteni, mert számító, vagy nem tud segíteni, mert gyenge... Nálunk sokra vihetnéd... CSOBAI Nem vagyok megvásárolható. ULMAN (mosolyog ) Dehogynem... Mindenkit meg lehet vásárolni, csak ismerni kell a fizetési eszközt... és az nem mindig a pénz, sőt általában nem az... (megfordul és néz kifelé az ablakon, kezét összekulcsolja a háta mögött) Szép ez a vár... Kár érte... Dehát nincs más választásunk, a saját biztonságunk fontosabb. Gondolom, te is sokat álldogáltál itt, hadnagy úr, s csodáltad a dombok lágy hullámait, az erdő végtelen zöldjét, hall­ gattad a távoli neszeket és hangokat, amiket ideröpített a szél: tehénbőgést, kakas kukorékolást, pásztorok kiáltását... CSOBAI (hallgat ) ULMAN Úgy tűnik, ez a vidék vadban igen gazdag... Valamelyik éjszaka a táborunkba beté­ vedt néhány vaddisznó, az őrök le is lőttek közülük hármat... Bár nem élünk ennek a tisztátalan állatnak a húsával... CSOBAI Vadásztunk itt már medvére is. Néha lejönnek a hegyekből... ULMAN Bölény? CSOBAI Akad az is, de csak ritkán... Elvétve... ULMAN Én a solymászatot kedvelem különösen. Van néhány tucat sólymom, meg egy szirti sasom. Persze, nem nyulakra küldöm őket, az túlságosan unalmas... CSOBAI Sok a fajd a környéken... ULMAN Az jó, azt szeretem... Szóval, ez a sas két hónap alatt öt farkast fogott le... Bikaereje van. CSOBAI Elszaporodtak a farkasok errefelé, a pásztorok már nem bírnak velük... ULMAN Majd segítünk nekik. Szeretek nagyvadra vadászni... (megfordul) Azt hiszem, me­ hetünk, hadnagy úr. Nincs már itt semmi keresnivalónk... 128 �palócföld 96/2 CSOBAI Még nem készítettem össze a személyes dolgaimat... ULMAN Nem baj, azt még megvárom. CSOBAI Menjen csak nyugodtan, pár pere múlva én is indulok... ULMAN Hadnagy úr, a táborunkban már király koronázásra készülődnek, és vészesen köze­ ledik Khaszim napja. Nincs elfecsérelni való időnk. CSOBAI Tudom. De én itt születtem, ebben a várban, itt éltem le az életem... ULMAN (kis csönd után) Rendben... De figyelmeztetem: mihelyt leértem a tüzérekhez, azon­ nal kiadom a tűzparancsot, és akkor meggyújtják a kanócokat... Ez a vár egy szűk fertályóra múlva a levegőbe repül. Úgyhogy ne sokáig pakolásszon és búcsúzkodjon, mert arra már nincs ideje... Igyekezzen utánam! CSOBAI Pár pillanat csupán... ULMAN (a jobb oldali ajtóhoz sétál) Szóval siessen!... Odalenn találkozunk... És ne feledje, amit mondtam: nálunk sokra vihetné... (szertartásosan meghajol, jobbra cl) CSOBAI (kirohan a bal oldali ajtón, keresi Esztert - eredménytelenül majd a jobb oldali ajtón kiszól Kaprosnak) Gyere be! KAPROS (jobbról be) CSOBAI Eszter? KAPROS Azt mondta, hogy adjam át ezt a levelet... (átad egy papírlapot) CSOBAI (halkan olvas) „Hadnagy úr, úgy döntöttem, hogy visszamegyek oda, ahonnan meg­ szöktem. Nekem már úgyis mindegy, meg kell halnom. De - bevallom az elmúlt né­ hány napban megkedveltem Önt, talán túlságosan is, úgy, mint senki mást. Nem aka­ rom, hogy lelkiismeretfurdalást érezzen miattam, vagy pillanatnyi érzései feledtes­ sék, mit kíván a józan értelem. Álmatlan éjszakák jönnek, tudom, aztán elfelejt majd. Felesége lesz és gyerekei, ez a világ rendje - szívből kívánom, hogy így legyen. Ne gondoljon rám, mert én már nem is vagyok. Az Isten áldja!... Eszter...” (Hosszú csönd) KAPROS (halkan) Mennünk kell, hadnagy úr!... Már csak ketten vagyunk... CSOBAI (lassan ocsúdik) Igen, menni kell... Indulj csak, én is hamarosan... KAPROS Vészesen fogy az idő... CSOBAI Még összeszedek néhány dolgot... KAPROS Perceink vannak... CSOBAI Ne félts engem!... Hamarosan utolérlek. Este a vendégem vagy... KAPROS Nem, én tartozom a hadnagy úrnak... Ma én fizetek... (kis csönd után, halkan) ...És sajnálom... (jobbra el) CSOBAI (Egyedül marad. Az ablakhoz sétál, néz kifelé pár pillanatig, aztán lassú léptékkel jobbra el. A színpad egy ideig üres...) ESZTER (balról be. Ő is az ablakhoz sétál, és megáll háttal az ajtónak. Hosszú csönd...) CSOBAI (jobbról be, a hátán málhazsák. Amikor megpillantja Esztert, földbe gyökerezik a lába... Szótlanul nézik egymást.) (Csönd) CSOBAI (mindent ért) Kegyes csalás... Hogy megkönnyítsd a dolgom... Hogy ne legyen olyan nehéz... ESZTER Sajnálom, hogy így történt. CSOBAI Egy pillanatig sem gondoltad komolyan, hogy visszamégy... Inkább hazudtál... Miat­ tam... Énértem... Meg akartad menteni a lelkem, hogy tiszta szívvel élhessek tovább... (az asztalra dobja a zsákot) 129 �palócföld 96/2 ESZTER Azt hittem, már mindenki elment... Nagy kár ezért a tévedésért... Mindkettőnknek könnyebb lett volna. CSOBAI Hazugság árán... ESZTER Ne tarts most erkölcsi prédikációt, hadnagy úr! Nekem kedvem nincs hozzá, neked meg időd. Segíteni akartam - nem sikerült... Pedig sokkal jobb lett volna, hidd el!... Így most ugyanott tartunk, mint az elején, de már nincs időd... menned kell... CSOBAI Gondold meg még egyszer! ESZTER Ne kezdjük az egészet előlről! Semmi értelme... CSOBAI Talán van még remény... ESZTER Értsd már meg: nincs rejtett alagút, nincs szénásszekér, boroshordó, nincs mesebeli királyfi, aki értem jön a fehér lován és megment. Két lehetőség van: a kínhalál, eset­ leg az eddigi életem ott; vagy ez a vár... CSOBAI ...Amelyik mindjárt felrobban... ESZTER Épp azért menj már! Mire vársz?! CSOBAI Jogod van az élethez... ESZTER Ne most beszéljük meg, hogy kinek mihez van joga!... CSOBAI Ha visszamégy, talán életben maradsz... ESZTER Miféle élet az ilyen? Mit tudsz te róla?... Az égvilágon semmit!... CSOBAI Az élet mindennél fontosabb!... ESZTER (kézen fogja Csobait, és odahúzza az ablakhoz) Látod ezeket a tömegsírokat, aho­ vá a védőket temették, a te katonáidat? Nekik is azt mondtad, hogy az élet mindennél fontosabb? Hogy addig fussanak, amíg lehet?... CSOBAI (hallgat ) ESZTER ...Nem futottak el. Meghaltak... És tudod, miért? Te ne tudnád, miért?!... Azért, mert nem az életük volt a legfontosabb. Valami más: ez a vár, a család, az ország... Mert van, ami az életnél is fontosabb. Te, hadnagy úr, ismered az élethez való jogot, de nem ismered a jogot a halálhoz... CSOBAI ...nincs olyan... ESZTER Nyugodj bele, hogy van! CSOBAI Kell, hogy legyen valami más megoldás is!... ESZTER Miért kellene, hogy legyen? Miért vagy benne olyan biztos, hogy mindennek van megoldása, ami kényelmes, kellemes és egyszerű?... Ti, amikor az ostromlók körbe­ fogták a várat, fegyvert fogtatok és harcoltatok, pedig menekülhettetek volna, vagy feladhattátok volna... De nem tettétek: a legnehezebbet választottátok, a legkegyetle­ nebbet, a legvéresebbet... CSOBAI Az egészen más!... ESZTER Miért lenne más? CSOBAI Nem akarom, hogy így pusztulj el, ilyen... ESZTER Odaát még keservesebb lenne... Menj már, az Isten szerelmére! (tuszkolja Csobait az ajtó felé) CSOBAI Gyere te is! Kérlek!... ESZTER Rohanj már, te ostoba! Mire vársz?!... CSOBAI Én... ESZTER Menj! Fuss, vissza se nézz!... Nincs több időd! CSOBAI (rekedten) Nem tudlak itt hagyni... (Csönd) 130 �palócföld 96/2 ESZTER (rövid gondolkodás után kézen fo g ja a hadnagyot és húzza az ajtó fe lé ) Akkor gyere! A vegén még te is itt maradsz! Ha így akarod... Két halott túl sok lenne, elég lesz egy is... Gyere már menjünk! (elindulnak az ajtó felé) CSOBAI (pár lépés után megáll) Nem akarom, hogy megöljenek... Nem akarom, hogy meg­ alázzanak... Szeretlek... ESZTER (lehunyja a szemét) Édes Istenem! (csönd) CSOBAI Nem akarom, hogy megkínozzanak... ESZTER Ha igazán szeretsz, akkor menj el!... A kedvemért... Kérlek!... CSOBAI Nem akarom... (Kinéznek az ablakon, előbb Eszter, majd az ő pillantását követve a hadnagy is, és amikor visszafordulnak, minden az arcukra van írva: már égnek a lőporoshordók kanó­ cai... Csak másodperceik vannak hátra. Szótlanul nézik egymást... Csönd...) CSOBAI (bal kézfejével megsimogatja a lány arcát, rekedten) Te, kedves... Kedves... ESZTER (halkan) ...Egyetlenem!... (Összeölelkeznek az ablak előtt... Csönd...) (Minden elsötétül, hatalmas dörrenés.) (Felrobban a f üleki vár.) VÉGE 131 �palócföld 96/2 Gelencsér János rajza 132 �Negyven év múltán Gosztonyi Péter Az ÁVH és a budapesti népfelkelés 1956-ban Felix Edmundovics Dzerzsinszkij, a Szovjet-Oroszország államvédelmi hatósága, a Cseka megalapítója és több éven át - haláláig - vezetője szokta volt mondani: „Ha a munkásosz­ tály pártját, a bolsevikok pártját egy karddal hasonlítjuk össze, úgy a kard éle kétségkí­ vül az államvédelmi testület!" S valóban, az Államvédelmi Hatóság állam lett az államban a Szovjetunióban, tartóoszlo­ pa a kommunista pártnak, pontosan úgy, mint 1945 után - fokozatosan - a háborús zsák­ mányként megszerzett közép kelet-európai, úgymond „népi demokráciákban” is. Hiszen alighogy a kommunista párt megszerezte a korlátlan hatalmat Magyarországon, azonnal ne­ kilátott az „államvédelem” saját elképzelésű megvalósításához. 1945-ben a „mag” még csak a budapesti főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya (illetve vidéki jogkörrel egy hasonló osztály) volt, amely a Belügyminisztérium felügyelete alatt 1946-ra Államvédelmi Osztállyá alakult. 1947-ben azonban a megyei államvédelmi alosztályok már elszakadtak a helyi rendőrkapitányságoktól és központi irányítás alá kerültek. 1947 végére pedig fokoza­ tosan megalakultak a Körzeti Kerületi Államvédelmi Osztályok. Az igazi „start” azonban 1949-ben vette kezdetét. Ekkor már Államvédelmi Hatóságnak nevezték a kommunista államvédelmet, és Népköztársaságnak a magyar államot. A „fordulat éve” a hátunk mögött volt, a magyarországi szo­ cializmus (igazában: „proletárdiktatúra”) építése volt a kitűzött feladat. 1949. november 29-én az ÁVH létszáma 8760 fő volt. Ebből Budapesten - az operatív szervekkel egyetem­ ben - 5026 fő szolgált. Az ÁVH ekkor kerül ki a Belügyminisztérium hatásköréből és vált „független állami intézménnyé” („hatósággá”). De csak kifelé, politikai porhintés céljából. 133 �palócföld 96/2 Az 1949. december 24-én Budapesten az Andrássy út (akkor már Sztálin út) 60. szám alatti ÁVH-központban egy szigorúan titkos ülésre került a sor. Ennek jegyzőkönyv-másolata nemrég került birtokomba. Az ülésen Gerő Ernő, Farkas Mihály, Kádár János, Révész Gé­ za és Péter Gábor helyettese, Szűcs Miklós vettek részt. Az ülés tárgya az ÁVH kiépítése volt. A jegyzőkönyvben fennmaradt: „Az Államvédelmi Hatóság formálisan állami, ténylegesen párt szerv, a Párt Politikai Bizottságának szerve, amely az irányítást a Politikai Bizottság erre kijelölt tagján ke­ resztül kapja... ” Az ÁVH akkori parancsnoka Péter Gábor államvédelmi tábornok volt. A kommunista párt (MDF) Politikai Bizottság élén Rákosi Mátyás főtitkár állt. Az ő irá­ nyítása alá került az ÁVH mint „pártszerv”. S ő jelölte ki azt a PB- tagot is, aki nevében az ÁVH-t felügyelte. Ez a személy pedig Kádár János volt, aki e megtisztelő feladatot letar­ tóztatásáig, 1951 -ig látta el. Vagyis az Á VH egyik legvéresebb szakaszában ő lett az intéz­ mény irányítója és felügyelője. Az 1949. december 24-i ülésen elhatározták azt is, hogy a határőrség 1950. január 1-től az ÁVH keretében fog működni. Az ÁVH összlétszámát kezdetben 28 ezer főben jelölték meg. Ebből 15 ezer főt tett ki az átszervezendő határőrség létszáma. Maga az ÁVH 1952 végén már 32 ezer főből állt: négyezer fővel gyarapították létszámát. 1953 márciusában Moszkvában elhunyt Sztálin. Az új szovjet vezetés egy része szakítani kívánt az elhalt diktátor politikájával. A kommunizmus történetében új szakasz kezdődött. A szovjet belső reformok Magyarországon is kötelező érvényűvé váltak. Rákosinak meg­ nyirbálták egyeduralmát. 1953 júniusában Moszkvában az odacitált magyar pártvezetők előtt közölték a szovjet kormány határozatát: Nagy Imrét kell magyar miniszterelnökké megválasztani. Rákosi elégedjen meg a párt vezetésével. Nagy Imrének - tudjuk - demokratikus elképzelései voltak a magyarországi szocialista építés további távlatairól. Az ÁVH korlátlan hatalmát is kezdte megnyirbálni. Az intéz­ mény 1953-ban megszűnt önállá hatóság lenni, a Belügyminisztérium alárendeltségébe ke­ rült, átszervezték, személycserékre került sor és csökkentették létszámát is. 1954 nyaráig PB-tagként, a minisztertanács első elnökhelyettese minőségében - Gerő Ernő „felügyelte” az államvédelmet. Az a Gerő, aki közismerten az NKVD, illetve annak utódjaként az MVD (vagyis a szovjet államvédelem) bizalmasa, munkatársa volt. És - legalábbis 1956 nyaráig Rákosi Mátyás állt még mindig a magyar kommunista párt, az MDP élén. 1956 nyarán az ÁVH, amely hivatalosan a BM államvédelmi főosztálya volt, megzava­ rodva állt a pezsgő politikai élettel szemben. A reformkommunizmus „bacilusai” a testü­ letre is kihatottak, jóllehet a kincstári keménykalapos (sztálinista) vezetők igyekeztek a testületet a valós élettől távol tartani. De számos hasfájós kérdésre („a XX. pártkongreszszus szellemében”) ők sem tudtak választ. Ezt a pártvezetőségtől várták, beléjük helyezték bizalmukat, olt pedig, főleg Rákosi Mátyás 1956 júliusi bukása után, még nagyobb zavar és bizonytalanság uralkodott. A magyarországi államvédelem élén 1956 nyarán Dékán István BM-AV vezérőrnagy állt. Ez a 37 éves ávós tábornok eredetileg pincér volt, és honvédként került 1942 augusztu­ sában szovjet hadifogságba. Antifasiszta iskolát végeztettek vele a hadifogolytáborban, kommunistává nevelték át. Fegyveres partizánként került vissza 1944-ben Magyarországra. A háború befejezése után Dékán mindjárt belügyi szolgálatba került. A párt és a Szovjet134 �palócföld 96/2 unió hűséges katonája lett. Ezenkívül rokoni szálak fűzték Rákosihoz, akinek unokahúgát vette feleségül 1943-ban még Moszkvában. (Később, pár esztendőre „lebukott”, elkerült az ÁVH-tól. „Bűnéül” azt rótták fel, hogy 1936 és 1938 között Berlinben pincéreskedett: ez volt eredeti foglalkozása. Felmerült a „bolsevik gyanú”: hátha a Gestapo akkor beszervezte magának? Így Dékán kis időre „jégre” került. 1950-1952-ben a polgári életben helyezke­ dett cl. Csak 1953-ban került vissza ezredesként az ÁVH-hoz.) A BM államvédelmi főosztály ekkor a következő „intézményekből” tevődött össze: a ha­ tárőrségből, az. államvédelem operatív szerveiből és alosztályaiból, a kormányőrségből és az államvédelmi karhatalmi egységből. Az utóbbi neve hivatalosan: BM Államvédelem Belső Karhatalom volt. Ezekkel került összecsapásra 1956. október 23-tól a budapesti nép, ennek a belső karhatalmi erőnek forra­ dalom alatti történetét kívánjuk vázlatosan ismertetni. Vázlatosan, mert a BM feneketlen nagy levéltárából az államvédelmi hatóság iratai - szorgos kutatás ellenére sem - a mai na­ pig nem kerültek elő. Megsemmisítették őket? Eldugták őket? Rejtegetik a kutatók elől? Minden lehetséges. Az 1956. február előtti átszervezésig mintegy 10600 főből állott a BM Államvédelmi Bel­ ső Karhatalom. Katonai formában megszervezett vidéki helyőrségekben állomásoztak: so­ rozott legénységgel és speciális kiképzésű hivatásos államvédelmis tisztikarral. A szokvá­ nyos katonai ismereteken kívül ezek az egységek - zászlóalj és század kötelékekben - kü­ lönleges kiképzésben is részesültek. Persze, korántsem egy népfelkelés leverésére, hanem főleg - úgymond „kulák-lázadások”, külföldről hazánkba bejuttatott „diverzáns csoportok" és azok belső támogatói ellen való bevetésre. A Belső Karhatalom Országos Parancsnoksá­ gát Budapesten, a Hungária körúti volt Ferenc József lovassági laktanyában, az 50-es évek­ ben „stílusosan” Szamuely Tiborról elnevezett laktanyában helyezték el. Ez a kaszárnyaépületsor, fészereivel, raktáraival egyetemben egy karhatalmista ezrednek adott „otthont”, vagyis kb. 1200 főnek. A Belső Karhatalom országos parancsnoka Orbán Miklós ávós ezredes volt. 1942- ben a „keleti fronton”, honvédként került szovjet hadifogságba, utána antifasiszta iskolát járat­ tak vele és elkötelezték a kommunizmus mellett. 1955- ben nevezték ki a Belső Karhatalom élére, mivel elődjét nem egészen tiszta anyagi ügyek (és tömény alkalmatlansága) miatt a párt illetékes szervei egyik napról a másikra leváltották. Orbán, bár 1945-ben az új rendőr­ ségnél kezdte el szolgálatát, 1946-ban már a későbbi Államvédelmi Hatóság kötelékébe ke­ rült. Innen vezényelték át a Határőrséghez, majd 1951-ben kiküldték egy 15 hónapos ál­ lamvédelmi akadémiára a Szovjetunióba. Visszatérte után, 1954 őszén, lett ezredes, katonai tudását kiegészítendő a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián egy évig esti tanfolyamot vég­ zett. Október 23-án hivatalos beosztása életrajzi adatai szerint: „BM ÁV Belső Karhatalom parancsnoka”. Ekkor 40 éves volt. 1956 őszén a Belső Karhatalom a tavaszi - politikai eredetű - átszervezések következmé­ nyeként csökkentett létszámmal és fegyverzettel rendelkezett. Pontos adatokkal (még) nem rendelkezünk, de tudjuk, eddigre az ezredekből zászlóaljak lettek és megszűnt a külön pán­ céltörő-, aknavető- és a lovasszázad. Úgymond nehézfegyverként csak a géppuskás század maradt a zászlóaljaknál. Viszont az egyes egységek nagyobb számban géppisztolyokat kap­ tak, vagyis tűzerő dolgában a zászlóaljak hatékonyságukat lényegében nem vesztették el. 135 �palócföld 96/2 Beavatott személyek szerint a Belső Karhatalom 1956. októberi létszáma országos vi­ szonylatban körülbelül 8000 fő; ebből Budapesten 7-800 fő volt. Az 1956. júniusi poznani események - a kétnapos munkásfelkelés e lengyel városban, amit a lengyel államvédelem csak a lengyel néphadsereg egyes karhatalmi egységeinek tá­ mogatásával gyűrt le - sem a magyar államvédelem operatív vezetésére, sem pedig a Belső Karhatalom országos parancsnokságára nézve nem jártak következményekkel. Pedig elvár­ ható lett volna, hogy részletes lengyel „belső tájékoztatás” után az akkori illetékesek a poznani eseményekből kellő tanulságot vonnak le. Ezzel szemben 1990 augusztusában, ami­ kor alkalmam volt Piros László volt belügyminiszterrel beszélnem, és többek között Poznanrál is kérdeztem, azt válaszolta: ők sem akkor, sem később a Poznanban történtekről részleteiben nem értesültek. Illetve csak azt tudták meg, ami a felső vezetés számára össze­ állított információs értesítőkben megjelent. Így persze elmaradt a karhatalmi tanulságok le­ vonása. Ugyancsak Piros a „forrás”, hogy egy országos „rendkívüli megmozdulásra” a Bel­ ügyminisztériumban nem létezett olyan kidolgozott terv, amely koordinálta volna a magyar fegyveres erők (tehát a néphadsereg, a Belső Karhatalom, a Kormányőrség, a Határőrség és a rendőrség) közös fellépését. Egy a kormányzattal szemben fellépő nagyobb szabású megmozdulás lehetőségét a veze­ tők közül még álmában sem tudta elképzelni senki. 1956. október 18-án a BM államvédelmi főosztály éléről szinte egyik óráról a másikra le­ váltották Dékán István áv. vezérőrnagyot. Ennek oka: „kiderítették”, Rákosi rokona politi­ kailag terhes. Távoznia kell! Dékán helyett a pártközpontból Hárs Istvánt hozták. Rögvest kinevezik áv. ezredesnek. Dékánnak még azt is megtiltották, hogy volt munkahelye - az akkori „Fehér Ház” - köze­ lébe menjen: Hárs eddig ugyan belügyminiszter-helyettesként működött, de operatív-kato­ nai kiképzése nem volt. Inkább politikus alkatú egyén hírében állt. Közvetlen beosztottait azzal biztatta: ezekben a párt számára oly nehéz időkben a legfontosabb, hogy „belelkesít­ sék magukat az elvtársak.” Dékán távozásával és Hárs megérkezésével október 23-án tehát a BM államvédelem lényegében parancsnok nélkül maradt. Az október 23-i budapesti események jórészt ma már ismertek. Piros belügyminiszter kezdettől fogva az egyetemisták tüntetése betiltása mellett foglalt állást. Szerinte az utca népének belső lelkülete kiismerhetetlen. Hiába fegyelmezettek az egyetemisták. A tüntetés könnyen zavargásokban, kilengésekben és atrocitásokban folytatódhat. És ez esetben mi történik? Kissné, Benke Valéria, a Magyar Rádió vezetője is azt kívánta, ne engedélyezzék a tüntetést. De a pártvezetőség szava döntött felemás értesülések tulajdonában, már októ­ ber 23-a délutánján megzavarodva— teljesen belső koncepció nélkül - kisebb tétovázások után engedélyezték az egyetemi ifjúság úgymond néma tüntetését, melynek célját a műe­ gyetemista és bölcsészeti karok felelősei a lengyel nép iránti szolidaritásuk kimutatása je­ gyében akarták az „utcára vinni”. Piros László október 23-án a kora délutáni órákban a karhatalmi erőknél elrendelte a ria­ dókészültséget. A Szamuely laktanyában azonban alig volt hadrafogható egység. Az amúgyis foghíjjas zászlóaljak alegységei szét voltak osztva a szokásos őrségi feladatok ellátásá­ ra. Politikai eligazítás nem volt. Orbán Miklós áv. ezredes a kaszárnyában pihenőben levő legénység és tisztek közül szedette össze azokat, akiket október 23-a délutánján a városba vezényelt, vagy a Magyar Rádió székházába olyan „objektumok” biztosítására, amelyekről 136 �palócföld 96/2 az államvédelmi karhatalmi főnök azt gondolta, hogy a népi hatalom biztonsága értelmé­ ben, védelmük létfontosságú. (Valószínűleg a „Lenin, októberben” c. szoc-realista filmből szedte ide vonatkozó tudását, mert fegyveres egységeket küldött Orbán a pályaudvarok őr­ zésére, a nemzetközi telefonközpont megszállására - az 1917-es bolsevik államcsínny sze­ rint gondolkodva. Ugyanakkor a dunai hidak lezárására, a belváros felé irányuló közlekedés megakadályozására nem gondolt...) Orbán egyik tiszti beosztottja évtizedekkel később mint szemtanú így írta le az október 23-án a Szamuely laktanyában történteket: „Az ezredes néhány óra alatt, lényegében októ­ ber 23-án este már szétszórta; hozzá nem értő módon vetette be a karhatalmi egységeket. A testület irányíthatatlanná vált...” Az első lövések október 23-án a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai főkapuja előtt tüntető tömegre történtek. Ma már az időpontot is tudjuk: 19 óra 15 perc. A karhatalomnak, de se­ melyik fegyveres erőnek ekkor még központi tűzparancsa nem volt. Ilyet senki sem adott, mert erre csak a pártvezetésnek volt módja. Ott meg, az Akadémiai utcai pártszékházban a teljes zűrzavar uralkodott. A Magyar Rádiónál, amikor már a feldühödött tömeg puszta kézzel ostromolta meg a Rádió épületéi, és Benke Valéria elnökasszony kétségbeesésében egyenest Gerő Ernő pártfőtitkárhoz fordult, hogy tőle kérjen a karhatalom részére tűzparancsot, a válasz nemleges volt. Gerő azt „tanácsolta”: puskatussal verjék le a tetőre vagy az emeletre bemászni szándékozó tüntetők tagjait. Hogy ennek ellenére, tűzparancs nélkül, a belső karhatalom (és utána majd minden más egység, amely a Magyar Rádió védelmére került az épületbe) mégis a tömegbe tüzelt, ez az akkor kialakult forradalmi hangulatból és a felizgatott helyzetből adódott. A Belügyminisztériumban őrzött 1956-os dokumentációs anyag átvizsgálásakor került 1990 után tudomásomra, hogy a Magyar Rádiónál a tömegbe való tüzelésre először Mester János áv-százados, maga is a Rádió védője, adott parancsot. A kommunista hatalom központi tűzparancsát, hosszú vita után, csak október 24- én 0’30 órakor adták ki. Ekkor azonban már órák óta folyt a fegyveres harc a Magyar Rádió birto­ káért. A tegnapi békés, fegyelmezett demonstrációból fegyveres felkelés lett. Október 24-én Piros László a Belső Karhatalom megerősítésére Budapestre rendelt a pé­ csi és nagykanizsai határőrségtől egy zászlóaljnyi embert. Ezeket a nap folyamán főleg az Akadémiai utcai MDP-székház és a környék védelmének megerősítésére használta fel. Or­ bán ugyanakkor a Dunántúlról vezényelt karhatalmi egységeket Budapestre, mit sem törőd­ ve azzal, hogy a fővárosi forradalom után a vidék is megmozdult, és a legkülönbözőbb he­ lyeken rendszerellenes tüntetésekre került a sor. A Magyar Rádió székházát az ostromló tömeg október 24-én a reggeli órákban elfoglalta. A védők - köztük az államvédelmisták, a belső karhatalom tagjai is - letették a fegyvert. A felkelők részéről a foglyoknak semmi bajuk nem történt. Egyetlen atrocitásra sem került sor. A felkelők történelmi nagylelkűségről tettek tanulságot. Először a honvédeket és a (kevés számú) rendőröket engedték szabadon, együtt a Magyar Rádió épületébe szorult munkatár­ saival (Benke Valériával egyetemben), majd a többieket. Körülbelül 500 karhatalmista és közönséges ávós volt a Magyar Rádió épületében. Ezekből a harcok során kb. 18-20 sze­ mély esett el, több tucat sebesültet szállítottak el a mentők. Egy tiszt - őrnagy - öngyilkos­ ságot követett el. 137 �palócföld 96/2 A karhatalmisták közül nem több, mint talán száz ember ment vissza - „vert hadként” - a Szamuely-laktanyába. A többiek „eltűntek” a városban . Civil ruhát szereztek és felszívód­ tak. Hazamentek. Elegük volt a rendszer védelméből. A belső karhatalomra halálos csapást mért a Magyar Rádió székháza elestének ténye. A testület offenzív harci szelleme végzetes vereséget szenvedett. Október 24-én a délelőtti órákban a szovjet hadsereg Székesfehérvárról és Ceglédről fel­ vonultatott harci egységei aktívan beavatkoztak a budapesti forradalmi eseményekbe. A délelőtti órákban a Honvédelmi Minisztérium Vezérkari főnökségén székelő szovjet had­ testparancsnok, Pjotr Lascsenko altábornagy tűzparancsot adott csapatainak. Budapesten kezdtek kialakulni a forradalmárok fegyveres gócpontjai. Barikádok épültek, és a munká­ sok nagy része csatlakozott a felkelőkhöz. Az ő közreműködésükkel sikerült a Budapest körüli fegyvergyárakból megfelelő számú puskához, géppisztolyokhoz, és lőszerhez jutni. Az államvédelem eközben sebeit nyaldosta. Orbán áv.-ezredes a Szamuely- laktanyában ide-oda kapkodott. Megmaradt embereit a legképtelenebb feladatokkal bízta meg. Megint csak egykori tanúmat idézem: „Szinte komikus volt, ahogy október 23-án délutántól minden kósza hírre riadóztatta azt a különböző századok maradványaiból verbuválódott szervezetlen egységet, hogy nekik „önkéntes jelentkezésekkel” végrehajthatatlan parancsokat adjon ki. Például egy 18 fős egységnek október 25-én kiadta a parancsol: számolja fel a Corvin közi ellenforradalmáro­ kat és szabadítsa ki az ott fogságban tartott karhatalmi szakaszt!” A kiküldött egységek el is vonultak, őket soha, senki nem látta újra. Később tudódott ki, többségük civilbe öltözött és vidéki rokonaikhoz távoztak. Vagy egy­ szerűen elbújtak. Nem érezték maguknak a testületet. Nem idomultak feladatukhoz. Olyan eset is előfordult, hogy a kiküldött egység rövid körutat tett egy számukra kevésbé veszé­ lyes városrészben s visszajőve jelentette: semmi rendkívülit nem tapasztaltak. Ellenőrzésre már sem ember, de kedv sem volt. Orbán Miklós „vak” és „süket” maradt ezekben az ÁVH részére veszélyes napokban. Tu­ lajdonképpen nem volt áttekintése arról, mi folyik a városban, az országban. A pártvezetés­ től várt utasítást. Azok meg elmaradtak. Az MDP Politikai Bizottsága még október 23-án éjjel egy úgymond forradalmi Katonai Bizottságot hozott létre, melynek tagjai a párt szem­ pontjából megbízható személyek voltak. A Katonai Bizottság feje Apró Antal lett. A HM és a BM is képviseltette magát e testületben. A Katonai Bizottság kapta pártfeladatként: a vá­ rosban zajló „ellenforradalmi események” könyörtelen leverését. Teljhatalommal ruházták fel a Bizottság tagjait. A Katonai Bizottság még október 23-ról 24-re virradó hajnalon át­ tette székhelyét a Honvédelmi Minisztériumba. Ott saját elképzelései szerint intézkedett. Csapatokat mozgatott meg, egységeket indított útba - anélkül, hogy ezen csapatmozgásokat egyeztette volna a néphadsereg vezérkarával vagy a BM megfelelő vezető szerveivel. Így az­ tán az amúgyis meglevő belső káoszt még teljesebbé tette. Hiszen a fegyveres erők parancs­ nokai, akik mint a pártvezetéstől, mint a Budapesten tartózkodó székesfehérvári szovjet Különleges Hadtest parancsnokétól, Lascsenko altábornagytól kaptak az együttműködés megszervezésére parancsot, hiába riadóztatták ezt vagy azt az egységet. Ezeket a Katonai Bizottság már a maga részére kisajátította. 138 �palócföld 96/2 Gelencsér János rajza 139 �palócföld 96/2 Orbán is törzskarával a forradalom első napjaiban a Szamuely laktanya hírközpontjában töltötte idejét. Kitartásra biztatta a különböző védelmi objektumokban szolgálatot teljesítő parancsnokokat. Az egykori belső karhatalmista tisztnek, aki mindennek tanúja volt, igaza van, amikor 1991-ben, megismerkedésünk kezdetén, azt írta nekem: „A politikai elkötele­ zettség és ellenséggyűlölet csak egy békés viszonyban tarthatta működésben a karhatalmat. A rendkívüli helyzetben minden, mint egy kártyavár, összeomlott:” A belső karhatalom október 25-től kezdve teljesen defenzívába szorult. Orbán Miklós lak­ tanyájában maximálisan már csak 200 - 250 főnyi belső karhatalmista tartózkodott. Ezen a napon - október 25-én - délelőtt a Kossuth Lajos téren sor került a forradalom időszakának egyik legvéresebb és legaljasabb tettére. A Földművelésügyi Minisztérium te­ tejéről és a teret övező más házak felső emeleteiről máig is felderítetlen (!) államvédelmista alakulatok központi parancsra tüzet nyitottak a Parlament épülete elé felvonuló békés és fegyvertelen tömegre, mit sem törődve, hogy az összeseregletteket, több tízezer embert több magyar és szovjet páncélos kísérte. Sajnálatos módon e vérengzés kiderítésében eddig csak a történészek munkálkodtak. A Belügyminisztérium illetékesei, de más kormányzati szervek sem vettek még fáradtságot maguknak, hogy ezen egyedülálló vérengzés felderíté­ sére állami eszközöket vegyenek igénybe ( kriminalisztikai szakértőkkel kinyomozni a vé­ rengzés tetteseit). Egy ma már biztos: a védtelen emberek lekaszabolásából a téren levő szovjet csapatok nem vették ki részüket. A tetteseket az akkori BM- AV vonalon kell keres­ ni. A Belső Karhatalom - Orbán ezredes „csapata” - kutatásaim alapján itt ártatlan. Néze­ tem szerint a Kossuth Lajos téren történetékért az államvédelem egy másik pretoriánus csapata, az egykori kommunista pártőrségből az ötvenes évek elején kialakított Kormá­ nyőrség a felelős, név szerint annak parancsnoka, az ízig-vérig bolsevista Jambrich Mihály áv. ezredes (aki már nincs az élők sorában). A Kormányőrség válogatott államvédelmi őrökből állott. Feladatuk volt a párt és a párt által kinevezett kormány valamennyi fontos objektumának biztosítása, a vezető elvtársak személyi biztosítása. Tudjuk, hogy az ötvenes évek elején pontos védelmi terv készült a Bu­ dapesten megvédendő fontos objektumokról. A biztosítandó épületek listáján pedig első he­ lyen szerepelt az MDP székháza és a szomszédos Parlament (a kormány székhelyének) vé­ delme. És azt még egy zöldfülű alhadnagy is tudja, hogy egy épületet legeredményesebben kívülről, a szomszédos házakból lehet fegyverrel biztosítani. Így már október 23-án éjszaka - az első riadó végrehajtásánál - a Kormányőrség e célra kijelölt egységei megszállták a Kossuth Lajos teret környező épületek pincetereit, és várták a további fejleményeket. A Földművelésügyi Minisztérium az akkor a kommunista Ságvári Endréről elnevezett tér­ re néző sarokrésze, katonai vonatkozásban, kitűnő lehetőséget nyújtott úgy az MDP szék­ ház-komplexum fedezésére, mint a Parlament Rákóczi szobor környéke fegyveres felügye­ letére. Egy-egy nehéz géppuskával innen a magasból végigpásztázható volt mindkét irány. A nagy zűrzavar ezeket az egységeket is elérhette és hatalmába keríthette, hiszen október 25-én szolgálatuk már több mint 48 órája tartott. Váltás, utánpótlás nem jött. Általában a parancsnokság szeretett „megfeledkezni” a kikülönített legénységről. De jött október 25-én a tömeg a Kossuth térre és ennek láttán vagy a Parlamentet belül is biztosító kormányőrsé­ gi csapatok (parancsnokuk Végh József áv. ezredes, már nem él) vagy pedig a kormányőrség parancsnoka, az éppen Mikojant és Szuszlovot (akik aznap érkeztek szovjet páncélosokkal Veszprémből Budapestre) a Pártházba kísérő Jambrich József áv. ezredes, elvesztették min140 �palócföld 96/2 den józan ítélőképességüket. Pánikba estek, támadástól tartottak és tüzet vezényeltek a té­ ren levő tömegre. Vargha László évekkel ezelőtt a budapesti É let és Irodalom hasábjain saját szorgalmas kutatása alapján igyekezett rekonstruálni az akkor történteket. Mi itt csak a „végeredményt” mondjuk el: Az AVH-s gyilkos sortüzek (mert több volt!) kb. 120 fő ha­ lálát okozták. A sebesültek száma megközelítette a 350 főt. A vérfürdő -mert másnak nem mondható - 10-15 percig tartott, közte több szünet volt. Ezután is még legalább egy félóráig az őrségi alakulatok mentőket nem engedtek be a térre. Jambrich áv. ezredes a sírba vitte a Kossuth Lajos téri vérengzés kirobbanásának titkát. Ugyanezen a napon és talán egy-két órával korábban a Roosevelt téren is véres összetű­ zésre került sor. A József Attila tér és a Roosevelt tér sarkán levő Belügyminisztérium du­ gig volt államvédelmi lisztekkel. A Belső Karhatalom egy őrségi szakasza is biztosította az épületet. Az egyik e testülethez tartozó liszt 1957-ben így emlékezett vissza erre az „incidensre” („Incidens”, mert ezen esetet a pártállam propagandistái ezután soha többet nem említet­ ték. ki tudják, miért?)” „Délelőtt fél 11 óra körül a Dunaparton, az Erzsébet híd felől mintegy kilencven-százhúsz főnyi fegyveres ellenforradalmár közeledett a Belügyminisztérium épülete felé. A fegyvere­ sek között több katona is volt. Néhányan nemzetiszínű zászlót is hoztak magukkal. A cso­ port mellett egy oldalkocsis motorkerékpár haladt. A motorkerékpáron három fegyveres ült, ezek vezették, irányították a csoportot. A támadókra (:GP.megj.), amint azok az épület közelébe értek, a harmadik emeletről rákiáltottak: Állj! A felszólítás után a motorkerékpá­ ron ülő három fegyveres ellenforradalmár igyekezett kereket oldani. Ekkor az. épületből rá­ juk lőttek. Egyikük meghalt, a másik megsebesült. A csaknem száz főnyi fegyveres pillana­ tok alatt tüzelőállásba helyezkedett és lőni kezdte a Belügyminisztériumot..." A BM épületéből azonban olyan tűz érte a téren levő felkelőket, hogy az ávéhás tanú sze­ rint „percek alatt” 15-20 halott maradt a padok és más gyér védelmet nyújtó fedezék mö­ gött. A harc 15 percig tartott. Utána a téren levők, kilátástalan helyzetükre rádöbbenve, ka­ pituláltak. Huszonkét sebesültet és ötvennél több foglyot ejtett a belső karhatalom. Mi lett ezekkel később - nem tudjuk. Elképzelhető, hogy az „elvtársak” a pincékben bolsevik szo­ kás szerint likvidálták őket. Évekig kerestem a túlélők közül tanúkat. Nem találtam. Ez volt azonban a belső karhatalom utolsó „győzelme” a forradalom alatt. Ettől kezdve a kényszer deffenzívába szorította a testületet. Az első napok véres szereplése és főleg a Kossuth Lajos téren történtek az. Államvédelmi Hatóság egyenruhásait a nép szemében végleg üldözni való terrorcsapattá minősítették. „Gyilkos az ÁVÓ, vesszen az ÁVÓ!” volt ezentúl minden budapesti demonstráció egyik jel­ szava. Október 26-tól így kezdetét vette a fővárosban az „ávósvadászat”, amely Budapesten (az október 30-i Köztársaság téri csata után lezajlott népítéleten kívül) több tettleges atro­ citással és egy halálos áldozattal járt (Tóth Ferenc ÁVH-s főhadnagy, a Belső Karhatalom Országos Parancsnokság beosztottja). A Belső Karhatalom 1956. október 26, 27, 28-i tevékenységét sűrű köd takarja. Erről a kádárista szerzők, a forradalmat szapuló, saját „dicsőségüket” kiemelő kiadványaikban (Hollós Ervin, Lajtai Vera, Pintér István, a népszabadságos Szabó László, a hírhedt Fehér Könyvek stb.) sem emlékeznek meg. A mi kutatásaink alapján tudjuk viszont, hogy az. ÁVH (és itt most kevésbé a Belső Karhatalom tagjairól, inkább az ÁVH operációs részlegéről be­ 141 �palócföld 96/2 szélünk) igyekezett lesipuskásként „hősiességét” dokumentálni. Például a Rákóczi út egyik padlásáról lőtte egy-egy ávós távcsöves puskával az utcán kenyérért sorba álló civileket, hol „Pobeda” autókkal fel-alá száguldva, géppisztollyal „vadásztak,, a járőröző felkelőkre. (A Műegyetem kapujában őrséget álló egyik diákot is ekkor érte egy robogó gépkocsiból halá­ los lövés). Ott pedig - ez október 26-án történt a Baross utcában ahol még sikerült egyegy nagyobb létszámú ávéhás egységnek (egyenruhában és civilben) fiatalokat igazoltatni és közülük a „gyanúsakat” valamely ház kapualjába terelni - ott bizony a kommunista párt ökle, ereje tudatában, a gyilkosságoktól sem riadt vissza. Így végeztek például egy a pesti Balassa Bálint utca 9-11. szám alatt lakó párttitkár 16 éves fiával, Farok Lajossal, aki el­ ment „bámészkodni” az utcára és a szülők november 4-e után egy Baross utcai bérház pin­ céjében találták meg egyetlen fiukat. Keze hátra volt kötve. A golyót - csekista szokás sze­ rint - a tarkójába lőtte az ávós. A pincében több halott volt. A Farok fiú ipari tanuló volt: ahogy akkor őket a nép hívta; „Rákosi Mátyás fekete serege”. Az ipari tanulók Budapesten az élvonalban harcoltak a forradalom mellett. Valószínű - a dolog soha nem került nyilvá­ nosságra -, hogy az ipari tanulói igazolvány váltotta ki az ávós osztag parancsnoka dühét és okozta a fiatal halálát. Egyébként a BM-ÁV Belső Karhatalom Országos Parancsnoksága a forradalom alatti na­ pi jelentései a hatvanas években „eltűntek”. A mai BM felvilágosítása szerint, a Belső Kar­ hatalom 1956 októberi szerepléséről egy szál levéltári irat nem maradt fenn. Vajon hová lettek? A forradalom napjaiban újra és újra átalakított Nagy Imre kormány is magáévá tette a tömegek jogos ÁVH-ellenes követeléseit. Mert a forradalmi bizottmányok és egyéb szerve­ zetek követelései között október 25-től mind gyakrabban szerepelt a államvédelem feloszla­ tása is. Nagy Imre 1956. október 28-i késő délutáni rádióproklamációjában, amelyben beje­ lentette a forradalom győzelmét, proklamálta egyben az államvédelmi intézmény megszűn­ tetését is. Előzően ezt is megbeszélte a MDP Politikai Bizottságában is, ahol ezt a lépést mindenki - még Kádár János is - helyeselte. Az egyetlen kivétel Hegedűs András volt, a ko­ rábbi miniszterelnök, tulajdonképpen már minden funkció nélkül, de benn tartózkodva az Akadémia utcai pártházban. Az ő véleménye szerint: „ezzel most utcára dobjuk az ÁVHsokat azokat az embereket, akik végrehajtói voltak a mi politikánknak!” (Ebben persze He­ gedűsnek igaza volt, de ő már bukott politikusnak számított. Senki nem hallgatott rá.) Az államvédelmi intézmény hivatalos feloszlatása az intézmény parancsnoki karát súlyo­ san érintette. Az erről szóló hivatalos okmányt Ságvári Ágnes funkcionárius, aki ezekben a napokban a Pártközpontban tartózkodott, gépelte le. Nagy Imre írta alá. Ez a dokumentum sem került mindeddig elő. Az ávéhás tisztek és parancsnokok - már akiket elért a testület hivatalos feloszlatásának híre, amit egyébként a Szabad Kossuth Rádió is bemondott - fel sem fogták e tilalmat. A főnökök azonban igyekeztek azonnal a maguk bőrét mentve eltűnni, „felszívódni” - maguk­ ra hagyva beosztottaikat, elfeledkezve a velük szembeni kötelezettségről. A BM Határőrség október 29-én visszavonta Budapestről a vidékről küldött egységeit. Pa­ rancsnoksága lépéseket tett az intézvény kivonására a BM hatásköréből. Vissza akartak tér­ ni a HM kötelékébe. A határőr alakulatok - épp úgy mint 1950 előtt - a Honvédség kereté­ ben kívántak működni. Egy ilyen határozatot 1956 november 3-án Maléter Pál vezérőr­ nagy, a Nagy kormány honvédelmi minisztere ki is adott. 142 �palócföld 96/2 A Belső Karhatalom országos parancsnoksága ugyanakkor egy boszorkánykonyhához ha­ sonlított. Orbán Miklós ezredes kapkodott fűhöz — fához. Végül is bejutott dr. Münnich Fe­ renchez, a Nagy-kormány belügyminiszteréhez, akiről (talán tudta), hogy a moszkvai veze­ tés mindvégig hű embere volt. A Komintern szolgálatában évtizedeket töltött. Rajta keresz­ tül elérte, hogy október 30-án Nagy Imre fogadja. A Belső Karhatalom további sorsát kí­ vánta volt Orbán tisztázni. Október 30-án délelőtt azonban Münnich az ávós ezredest a Roosevelt téri Belügyminisz­ tériumba rendelte. Nagy Imréhez Orbán helyett Pillok János államvédelmi százados, politi­ kai tiszt, az ifjúsági alosztály vezetője ment egy delegációval. Az ávások átöltöztek. Rész­ ben civil ruhába, részben honvéd egyenruhába. Féltek egykori testületük uniformisában be­ jönni a városba. Mivel azonban azonnal nem tudtak bejutni a miniszterelnökhöz - Szuszlov és Mikojan, e két szovjet politikus volt Nagy Imrénél -, a Földművelésügyi Minisztérium egyik szobájába tessékelték be őket. Várjanak ott, amíg sorukra kerülnek. A váróteremben több küldöttség tartózkodott, ők is Nagy Imréhez készülődtek. Az egyik csoportból érdek­ lődni kezdtek az idegeskedő Pillok-társaságnál: tulajdonképpen kik ők, kiket képviselnek? Pillokék pánikba estek, annál is inkább, mivel közben értesültek arról, hogy egyik kísérő ka­ tonájuk hiába igyekezett telefonösszekötetést teremteni a Szamuely-laktanyával - a hívott számon senki nem jelentkezett. A történet vége több mint tragikomikus. Jellemző a hatal­ mától megfosztott erőszakszervezet bomlására. Pillok elbeszélése szerint amikor is a feldúlt idegzetű, álruhás ávéhás tiszteket a civilek „lökdösgélni kezdték” és netán „ávós mivoltunk után érdeklődtek” - a hős karhatalmista tisztek idegrohamba estek. Pillok: „Intettem a sze­ memmel, és mind a négyen kiugrottunk az ablakon...” Gépkocsijuk várta őket. Azzal haj­ lottak a Szamuely laktanyába. De ott már senkit sem találtak. A kaszárnya üres volt. Mi­ alatt Orbán a BM-ben volt, a belső karhatalom „vezérkara” Nagy Imrével kívánt tárgyalni, a magára maradt legénység és a beosztott tisztek egyszerűen szétszaladtak. A laktanya üre­ sen tátongott. Hogy idegenek ki ne fosszák, a szomszédos Zrínyi Katonai Akadémia tisztjei adtak ott őrséget.Mindez azon a délelőttön történt, amikor a Köztársaság téren, az MDP nagybudapesti pártbizottsága épületében Tompa Károly államvédelmi hadnagy ötvened magával (rendőrruhába átöltöztetve) egy botorul, saját maga által ásott csapdába esve, kétségbeesetten véd­ te a székházat az őket ostromló felkelőktől, és közben jobbra-balra telefonált segítségért, felmentésért. A Szamuely laktanyában levő kb. 250 katona jól jött volna Tompának, csak épp az országos parancsnokság a saját ügyeit intézte. Nem törődött saját csapatával. Tom­ pának végül is kapitulálnia kellett. A népharagot alig lehetett megfékezni. Az épületet órá­ kon át védő karhatalmisták közül négyen tűzharcban estek el, hat társukat - a kapituláció után a felkelők dühükben sortűzzel agyonlőtték. Ugyanebben az időben Münnich Ferenc belügyminiszter a Roosevelt téri BM épületének nagy, ovális alakú márvány aulájában október 30-a délelőttjén összehívta a BM munkatár­ sait és azokat az államvédelmistákat, akik az utóbbi napokban szintén a minisztérium épü­ letében kerestek menedéket. Kb. 500 fő lehetett. A félemeletről, a miniszteri szoba előtti kiszögelésből, úgy mond „hegyi beszédet” mondott Münnich beosztottainak. A szöveg a kö­ vetkezőképp rekonstruálható: „Magukat tulajdonképen meg kellene dicsérni. Hisz kitartot­ tak eddig a nép ügye mellett. De ezt nem tehetem. Az Intézményt a kormány feloszlatta. 143 �palócföld 96/2 Ezt tudomásul kell venni akkor is ha ez a határozat nem örökérvényű." És kilátásba helyez­ te a „káderek” átmentését „jobb időkre”... Tudta-e dr. Münnich Ferenc, Nagy Imre belügyminisztere, a szovjet belbiztonsági hivatal évtizedek óta megbízható ügynöke, hogy ezekben az órákban - október 30-án - miként dönt Magyarország jövője fölött Moszkva? Kétlem. De valamit „csekista” vonalon tudhatott, hi­ szen Iván Szerov belbiztonsági altábornaggyal, aki ezekben a napokban szintén Budapesten tartózkodott, többször találkozott. Mindenestre Münnich elrendelte a Roosevelt téri BMépület kiürítését. Az ott fegyverben levő, kb. 500 belügyest és államvédelmista őrt, illetve tisztet vadonatúj rendőr egyenruhába öltöztették át, tehergépkocsik álltak meg a téren, amelyeken - szintén álcázás céljából - nemzetiszínű, lyukas zászlókat lobogtatott a Dunáról jövő szél. A BM-esek - parancsra - „hazafias nótákat” énekelve ezzel a gépkocsioszloppal hagyták el október 30-án a délutáni órákban a forradalom győzelmi mámorában élő fővá­ rost - Tökölre, Ócsára, Érdre és egyél), szovjetek által és szovjet katonáktól őrzött bázisok­ ra mentve bőrüket. Orbán Miklós ugyanaznap többed magával gépkocsival Gödöllő felé húzott el. Az ottani erdőkbe vetették be magukat, gondolván ott húzzák meg magukat, amíg javukra fordul a helyzet. Orbán itt is várta be november 4-ét. Budapestről azonban teljes egészében nem sikerült az ÁVH-nak minden emberét vissza­ vonni. Sőt, tudatosan hagytak vissza bizonyos diverzáns csoportocskákat azzal a feladattal, hogy civil ruhában, esetleg rendőr uniformisban végezzenek felderítést a városban. A pá­ nikkeltés is feladatukhoz tartozott. Na meg az is, hogy kihasználva a pár békés napot, nem egy helyen hamis papírokkal nemzetőrnek jelentkeztek a felkelő csoportoknál. Minden vo­ natkozásban a forradalom kárára működtek. Hadd mondjunk itt el egy személyes törté­ netet. Szepesi Imre, a „párt régi harcosa”, Rákosi Mátyás 1945-ös személyi rádiósa (akivel a pártvezér 1945-46-ban a Moszkvával való közvetlen kapcsolat tartotta), 1949 után a BM megbecsült „munkatársa”, 1989-ben (!) Ördögi körben címmel megjelentette visszaemléke­ zéseit, amelyek ekkor még erősen cenzúrázva látlak napvilágot. Szepesi is egyike volt azok­ nak, akik a budapesti Roosevelt téri BM épületből Münnich a szovjetekhez evakuált. Egysé­ ge október 31-én Alagról Tökölre került. Szovjet páncélautókon. A szovjet bázison kaptak vattás kabátot és vatta nadrágot, illetve szovjet ellátmányt. Nagy bizonytalanságban töltöt­ ték a ködös, borongós november elejei napokat. Jövőjüket kilátástalannak ítélték. Politikai eligazítást sem ő, sem a többiek nem kaptak. Számításaink szerint november 4-én hajnalban mintegy 5-600 „belügyes” tartózkodott a Budapest körüli szovjet katonai gyűrű bázisain. A Szolnokon ezekben az órákban szervező­ dő kádárista-münichista ellenforradalmi központ ezeknek az 1849-ből, a Kossuth féle sza­ badságharc történetéből ismert „muszkavezető” szerepet szánta. S valóban: Szepesi megírja, november 4-én reggel 6 óra tájban riadóztatták őket. Megkap­ ták feladatukat: „A főváros felé kijelölt útvonalon Tökölről Budapestre jutni.” Szovjet ka­ tonai oszlopot kisértek. A parancs szerint már tíz órakor a pesti kormányzati negyedben kellett lenniük. Az eredeti terv az volt, hogy Kádár János a magyar néphez szóló proklamációját Budapesten 1956. november 4-én adja ki. Az erre vonatkozó röplapokat is így nyom­ tatták ki (Van belőle egy példány a birtokomban). A szovjet oszlopot államvédelmi tisztek, köztük a hírhedt Jambrich Mihály ezredes, a BM Kormányőrség parancsnoka kísérte.So­ 144 �palócföld 96/2 roksárt elhagyva, a jutagyári domboknál azonban kemény tűz fogadta a fővárosba igyekvő­ ket. Az esztergomi magyar páncélhadosztály egyik páncéltörő ütege - napok óta Budapest Dél védelmére rendelve - a honvédeskü szellemében felvette a harcot a szovjetekkel, azok­ nak haditechnikában és emberben nem kevés veszteségeket okozva. Úgy tudjuk, több mint egy tucat halott maradt a kövezeten, köztük több magyar államvédelmista. A szovjet kato­ nai oszlop jónak látta meghátrálni, visszafordulni. Csak a délutáni órákban indultak ismét, akkor is kerülő úton, „hősiesen” kikerülve a Jutadombok környékét. November 4-e és 11-e között, a budapesti harcok során a szovjeteket kísérő őket vezető államvédelmista tisztek és nyomozók közül számosan elestek vagy megsebesültek. A legma­ gasabb rangú államvédelmista, aki így - saját vérei ellen, idegen érdekből - harcban végezte életét egy BM-AV százados volt, az 1919-ben született Kristó Ferenc. Nem hullajtunk érte (ahogy a többi „muszkavezetőért” sem) könnyeket. Nép- és nemzetárulók voltak. Sorsukat megérdemelték. A többi tiszt és a magasabb parancsnokok mind-mind (kisebb-nagyobb ijedelemmel) „megúszta” a forradalmat. A pártállam idejében - mármint az 1956- ot követő Kádár-kor­ szakban - a legtöbbje előbb-utóbb visszakerült az átszervezett, új névvel ellátott állami el­ nyomó, terror testülethez. A forradalom alatt felgyülemlett félelmüket, megszégyenítésü­ ket, bujkálásukat bosszúként most a kezükre adott felkelőkön töltötték ki. (Erről is vannak adataink. Ezeknek ismerete egy későbbi tanulmány anyagát képezik.) Befejezésül csak annyit: a magyarországi államvédelem forradalom alatti veszteséglistá­ ját a nyilvánosság számára ez ideig sehol, senki nem állította össze. A különböző belügyi belső - titkos - kiadványok összesítésében ködösítettek, tudatosan összemosták például a határőröket a BM belső karhatalmistáival és legendákkal díszítették fel az elesettek életét. (Például: „Neved ismerjük, tetted nem felejtjük!” A BM hősi halottai az 1956-os ellenfor­ radalom elleni küzdelemben Budapest 1986.) Egy 1957 november 9-én a legfőbb pártvezetés számára egyetlen egy példányban készült szigorúan bizalmas/titkos ügyiratban azért nyomára akadtunk a kívánt adatnak. Ebben Selmeci György BM-ezredes „Néhény szempont a volt államvédelmi apparátus helyzetéről és politikai állásfoglalásáról” c. dolgozatban (felterjesztésben), a 3. oldalon ezeket írja: „A ko­ rábbi súlyos válság és az ellenforradalmi terror ellenére meg kell mondani, hogy az állo­ mány zöme becsületesen a párthoz, a proletárdiktatúrához ragaszkodva, helytállt. Elszán­ tan harcoltak a szovjet csapatok mellett (sic! GP.megj.). E harcok során a BM 153 halottja közül 94 államvédelmista és 240 sebesültje közül 143 volt államvédelmista. A Politikai Nyomozó Főosztály (a kádárista ÁVH, GP.megj.) személyi állományának ma is 90 %-a a párt, a proletárdiktatúra szilárd támaszát képezi...” Ami pedig a forradalom alatti atrocitásokat, a kádárista vörös ellenforradalom időszaka alatt újra és újra felmelegített és kihangsúlyozott népítéleteket (lincseket) illeti, ott a forra­ dalom teljes időszakában, országos viszonylatban összesen 29 (huszonkilenc!) halottról tu­ dunk. Ebből a BM-AV tagjai voltak: 20 fő. Kevés olyan országos, népi forradalmi megmozdulást ismer a történelem , ahol a hatalmat kiszolgáló tízezres tömegű elnyomó szervezet ilyen kevés veszteséggel megúszta. Bern,1996. tavasza 145 �palócföld 96/2 Bedegi Győző - Kurucz Anita 1956-ról - negyven évvel később Dokumentumértékű visszaemlékezésekben nincs hiány az 1956-os forradalom évfordulója kapcsán. Többnyire azonban azokat szólaltatják meg a kutatók és a krónikások, akik központi szereplői voltak az eseményeknek, holott a forradalom „közkatonái” is megérdemlik a figyel­ met. Néha olyan adalékokkal szolgálnak, amelyek elengedhetetlenek a teljes kép kibontakoz­ tatásához. Az emlékezet azonban véges, ilyen távlatból már tévedhet is az idők tanúja. Nem tekintjük feladatunknak, hogy ezekre rávilágítsunk. Legyen ez a történészek feladata. Mi csak gyűjtögettünk. A még megmaradt harag, a megbocsátás, a soha el nem törölhető gyűlölet hangját vagy a csalódásét. Mindezt 1996 augusztusában, 40 évvel az események után. Deme Attila: - 1956. október 24-én az Állami Építőipari Vállalatnál dolgoztam az anyagosztályon, a szál­ lítási részleg tartozott hozzám. Mint akkor mindenki, hallgattuk a rádiót és latolgattuk az ese­ ményeket. Október 24-25-e körül történt a munkástanácsok megválasztása és olyan abszolút demokratikusan, hogy még jelölés sem volt. Azokat választották meg, akiket úgy éreztek, hogy a munkások oldalán vannak. Így lettem én is a munkástanács tagja, az Állami Építőipari Vál­ lalatnál. A vállalatnál teljes nyugalom volt, még egy rossz megjegyzés sem hangzott el senkire. Felke­ resett a lakásomon Bajtay Jenő, aki akkor a megyei tanács igazgatási osztályának vezetője volt és szoros barátság fűzött minket össze. Aggodalommal mesélte el, hogy jelenleg rendkívül bizonytalan a helyzet és nem látja biztosítottnak a közrend megfelelő védelmét. Pestről hal­ lottuk, hogy nemzetőrségek alakulnak és ennek létrehozását javasoltam neki. Megfelelő hát- 146 �palócföld 96/2 Gelencsér János rajza 147 �palócföld 96/2 tér nélkül azonban ez nem sokat ér, tehát úgy gondoltuk, hogy honvédséget kellene igénybe venni. 26-a körül Bajtay Jenővel, Bágyi Miklóssal - aki az építészetnél tervezőmérnökként dolgozott - elmentünk Rétságra, ahol kértük, segítsenek Salgótarján közrendje védelmének megszervezésében. Nehezen mentek a tárgyalások. Végül megszületett a döntés, hogy adnak két szakasz katonát, Deli főhadnagy vezetésével. Meg is érkeztek a megfelelő fegyverzettel és az építőipari vállalatnál alakítottunk ki számukra szállást. A dolgozók közül pedig megalakí­ tottuk a nemzetőrséget, akik egyhangúlag engem választottak parancsnoknak. Az akkori rendet figyelembe véve igyekeztünk figyelni arra, hogy megfelelő okmányaink, engedélyeink legyenek, s legális szervezet legyünk. A mai napig is vállalom, hogy amíg a nem­ zetőrség létezett, Salgótarjánban semmilyen atrocitás, sőt bűncselekmény sem fordult elő. Összetételünk teljesen vegyes volt: párttagok, párton kívüliek alkották. A nemzetőrök kilenc­ ven százaléka építőipari dolgozó volt, de volt köztünk pedagógus, fizikai, szellemi munkás is. Becsülettel, tisztességgel helytállt mindenki. A társaság összetartó volt és egy cél vezérelt minket: rend legyen a város területén. Nem tartóztattunk le senkit. Járőröztünk és géppisztolyos, karszalagos jelenlétünk elég volt ahhoz, hogy rend legyen. Nem voltak betörések és köz­ tudott, hogy Salgótarjánban nemhogy puskalövés, de még egy pofon sem csattant el. A nem­ zetőrség feladatai nem arra irányultak, hogy ki tudja, milyen harcokat vívjon, hiszen megala­ kulásakor szó sem volt arról, hogy ilyenekre sor kerülhet. Álmában sem gondolt senki a november negyedikei eseményekre, amikor is a rádióból hal­ lottuk, hogy mi történt. Katonai szervezet voltunk, de abszolút demokratikusan úgy döntöt­ tünk, hogy pár fegyveres embernek nincs értelme a szovjet fegyveres hatalommal szembe­ szállni és a várost halomra lövetni. Most is úgy ítélem meg, hogy bölcsen, okosan döntött ak­ kor a kollektíva és a legkisebb adminisztrációig visszavezetve, a fegyvereket visszaadtuk a rét­ ságiaknak. A katonák - akikkel egyébként baráti viszonyban voltunk és emberként tiszteltük egymást - is elfogadták a döntést, visszamentek a laktanyába. Tevékenységünk így szűnt meg. Visszagondolva: nem volt ez hőstett. Hogy milyen indíttatás volt bennünk? Lelkesedtünk. A rádióban felolvasott pontokkal mindenki egyetértett, mindenki úgy érezte, hogy végre vala­ milyen változásnak kell jönni. Egyszerűen az érzésvilágunk diktálta ezt. Nem jött ide ellenség, ügynök sem volt, aki minket szervezett volna. Spontán magunktól, hazafiasságból jött ez az egész. Hallgattuk a rádiót, a külföldi adásokat és teljesen egyértelmű volt, hogy mi történik az or­ szágban. Fiatal voltam, mindössze 33 éves de az élet csatáját megjárva a többiekhez hasonló­ an én is tudtam, hogy ezek az események világpolitikaiak. A józan paraszti ész azt diktálta, hogy egy ilyen hatalommal szembeni ellenállás teljesen felesleges. A nemzetőrség egyes tagjai úgy gondolták: ha az orosz uralom tovább folytatódik, annak következményei lesznek. Egy ré­ szük külföldre távozott. Talán ők voltak az okosabbak. Mostanában már folyamatosan járogatnak haza. Olyat sohasem tettem, amit nem vállalnék. Úgy érzem, hogy ember tudtam ma­ radni abban a forgatagban is. A nemzetőrség felbomlása után tovább dolgoztam a vállalatnál. November végén tartóztat­ tak le a karhatalmisták. Éjfélkor jöttek értem, papírok nélkül. A pénzügyi laktanyába vittek, ahol vizsgálni kezdték az ügyeimet. Kihallgattak. Olyan kapcsolatot és tevékenységet keres­ tek, amely arra irányult, hogy összezeesküvés volt emberek vagy a párt ellen. Az egységüknek 148 �palócföld 96/2 Darázs volt a főnöke, akinek a testvérével együtt dolgoztam az építőiparnál. Öt vagy hat napig tartottak ott, majd elengedtek. December nyolcadikán az építőipari munkásszálláson voltam és mi is kimentünk a tüntető­ ket nézni. Elkezdtek lőni. Mellettem állt Visovszky Rudi bácsi, aki a helyszínen meghalt. A se­ besülteket a munkásszállásra vittük, ahol megpróbáltuk őket bekötözni. A feleségem időköz­ ben elment a gyerekekért a megye tanács mögötti óvodába. Szerencsésen hazaértek. A lódenkabátja egy sorozattal végig volt lőve, de nem sebesült meg. A december nyolcadiki eseményeket már sokan elemezték, hogy hogyan kezdődött, ki lőtt. Egyoldalú volt a lövés, mert részünkről senkinek sem volt fegyvere. ’57 elején a vállalatnál tartóztattak le. A megyei kapitányságra vittek. Monstre pert akartak öszeállítani. Belekerültem a Sartoris és társai néven futó perbe. Sartorisra ráfogták, hogy rob­ bantást akart szervezni. Egyetlen tanújuk volt a bírósági tárgyaláson. A vallomását végül a Legfelsőbb Bírósági tárgyaláson vonta vissza az illető. Sartoris Kálmánról tudni kell, hogy bá­ nyamérnök és a megyei pártbizottság tagja volt. Közkedvelt ember a munkások között. Ebbe a perbe próbálták összeszedni azokat, akik bizonyos mértékig exponálták magukat ’56 mellett. Olyan emberekkel kerültem be, mint Sartoris Kálmán, Lassan József, Pödör Mihály... Olyan dolgokat akartak rám fogni, ami nem is történt meg. Fizikai erőszakot is alkalmazlak és bi­ zony nehéz volt ezt átvészelni. Ma is azt mondom és akkor is az volt a véleményem: amit tet­ tem, azért vállalom a következményeket. Két-három hónapig voltam letartóztatva, majd szabadlábra helyeztek. Visszakerültem a vállalathoz, de már nem az eredeti beosztásomba. Leminősítettek fizikai munkásnak, gépke­ zelő lettem. Megkezdődött a több napos bírósági tárgyalás Kovács megyei bíró vezetésével. Az ügyész és a párt tanúja között - most már úgy tűnik - humorosnak tűnő beszélgetés zajlott. Megkérdezte az ügyész, hogy milyen nagy bűne van Demének. Az, hogy fel akarta borítani a versenytáblát - volt a válasz. - És fel is borította? - Nem. - Akkor miből gondolja, hogy az volt a szándéka? - A közelében állt. A feljebbviteli tárgyaláson, mint 13. rendű vádlott, a népköztársaság elleni fegyveres összesküvésben való tevékeny részvétel miatt három évet kaptam. Majdnem ez volt a legkisebb kirótt bün­ tetés. Mlinarikot, aki a megyei nemzeti bizottság elnöke volt, halálra ítélték. A jelenléte nélkül szü­ letett meg a döntés, mert közben megszökött. Engem már nem engedtek haza, elkerültem a balas­ sagyarmati börtönbe, majd a Mosonyi úti rabkórházba, ahol olyan kórtermi társaim voltak, mint Angyal István, akit később felakasztottak. Kamuty, a vívók apukája is ott volt. A gyerekei azt mondták, hogy addig nincs vívás, amíg apu nincs otthon. Kiengedték. Vácra kerültem a gombgyárba. Duna-partra néző üzemben dolgoztam. Nagyon rossz volt látni az evezősöket. Ott már összeve­ rődött a csapat: Darvas Iván, Göncz Árpád és még sok más neves ember. Volt egy édes eset Kádas Géza olimpiai bajnok úszóval. Szenet rakattak ki velünk egy hajó­ ból. Őt nem hagyták dolgozni. Ülnie kellett, mert azt mondták: - Kádas, maga beleugrik a Du­ nába, elúszik és nem tudjuk még lelőni sem! Innen kerültem a feljebbviteli tárgyalásra, ahol kifogtuk a legkeményebb bírót, a Nagy Imre-per bíráját, Vidát, aki nem sok jóindulatot tanúsított. Az ítéletek keményedtek, majd min­ denkinek rátett ek. Itt már összevontak Beda Józsi bácsiékkal, mindenkit egy perbe, aki vezető szerepet játszott a salgótarjáni eseményekben. Zárt tárgyalás volt. Lénárt Bandi mondta ott, aki történelem tanár volt és 15 év fegyházat kapott, hogy szebb a történelmet csinálni, mint 149 �palócföld 96/2 tanítani. Nekem jóváhagyták a három évet. Enyhíteni senkinek nem enyhítettek. Utána a váci börtön lakója voltam, majd a budapesti gyűjtőbe vittek át, ahol az asztalosüzemben dolgoz­ tam. Persze a börtönkörülmények nem olyanok voltak, mint a mostaniak, hanem jóval kemé­ nyebbek. Nekem április negyedike valóban a felszabadulást jelentette ’59-ben. Akkor szabadultam amnesztiával. Azon gondolkoztam, hogy elmegyek Salgótarjánból. Aztán mégsem mentem el, hiszen nem loptam, nem csaltam, csak a hazámat szolgáltam. Az építőipari szövetkezetnél he­ lyezkedtem el fizikai munkásként és ott már azok voltak a vezetők, akikkel korábban együtt dolgoztam. Nagyon emberségesen bántak velem és másfél év után csoportvezető, majd osz­ tályvezető lettem. Talpra álltam, egy társulást alapítottam, aminek az ügyvezetője voltam. Az ’56-os dolgokért, azért, amit akkor cselekedtünk, két forintot nem kaptunk. Önzetlenül tette mindenki a dolgát. Elég szomorú, ami ma van. Úgy érzem, egy kicsit elfelejtették az em­ berek ’56-ot. Lehet, hogy még nagyobb történelmi távlatból, száz-százötven év után kell majd rá visszanézni. Tény, hogy politikailag rehabilitáltak, de maga '56 szelleme nem kapja meg azt a társadalmi megbecsülést, amit megérdemelne, s az ’56-osok lehetőségei is nagyon elmarad­ tak a többiekétől. Szőnyi Géza: Katona voltam, a Rákosi páncélos tiszti iskolát végeztem el. Előtte képzőművészetibe, va­ gyis az ipari rajziskolába jártam, de ’45-ben úgy döntöttem, nem akarok a Szajna parton lábat áztatva éhenhalni, mint művész. Elmentem inasnak egy maszek lakatosmesterhez a Katona József utcába és ott voltam egy évig. Ezután beirattak a Szondi utcai tanonciskolába, ahol szintén egy év múlva azt mondtam a mesternek: - Na, én már meguntam, fel akarok szabadul­ ni. Ez meg is történt, de nem tudtam elhelyezkedni. Apámnak volt egy párttitkár ismerőse Fo­ ton, aki azt mondta, tud segíteni, de lépjek be a kommunista pártba. Így lettem a Magyar De­ mokratikus Ifjúsági Szövetség titkára Pesten. Anyám akkor azt mondta: - Kisfiam, ne maradj te ebben a szervezeteben, cserkész voltál, ne legyél a MADISZ tagja! Így otthagytam és elmen­ tem a vasút istvántelki főműhelyébe dolgozni lakatossegédként. Apám is itt volt bognár. Jó brigádba kerültem, a brigádversenyeben mindig száz százalékon felül teljesítettünk. Egyszer behívattak a pártirodába és ott mondták, hogy fiatalokat toboroznak, s egy-két kollégával együtt engem is kijelöltek. Így kerültem önként, egy kis nyomás hatására a hadseregbe. Olyan felkérés volt ez, hogy menni kellett. ’50-ben avattak, először a páncélosokhoz, majd a gyön­ gyösi hadosztályhoz kerültem hadműveleti tisztnek. Hazamentem szabadságra és '56 október 23-át Mezőszemerén, a családomnál éltem meg. A rádióból értesültem a forradalom kitörésének híréről. Akkor bomlásnak indult a hadsereg: nem volt meg a vasfegyelem és lógott a levegőben valami, amiről az ember nem tudta, hogy mi. Úgy döntöttem, nem megyek vissza. Nem azért, mintha féltem volna, hiszen elmentem én a templomba is megesküdni '51 - ben. Azt mondtam a parancsnoknak, ha így nem vagyok jó ne­ kik, akkor leszerelek, úgysem szeretek itt lenni. Azt válaszolta: - Menjen a fenébe! 150 �palócföld 96/2 Hogy az ÁVÓ-tól féltem-e? Hát igen. Be akartak szervezni besúgónak. Azt mondták, menjek a deffenzív osztályra éjszaka, hogy ne lássa senki. Ott azt akarták, hogy figyeljem meg a régi tiszteket és írjak elemzést róluk. Nem vállaltam, katonatisztnek mentem, nem vamzlernek! Páros lábbal rúgtak ki, menjek addig, míg be nem zárnak a sittre! - mondták. Ezt én meg mer­ tem csinálni, hiszen nem féltettem a rendfokozatomat, ha kirúgnak, legfeljebb elmegyek a szakmámba dolgozni. S aki ugyanígy gondolkodott, azzal nem is foglalkoztak. Visszatérve az ’56-os eseményekre, munkások jöttek Egerből, Miskolcról haza, Mezőszemerére. Felbolydult a falu, a vezetőséget le akarták váltani. Nagygyűlést szerveztünk, ahol megalakult a munkástanács és engem választottak meg elnöknek. Röpcédulákat gépeltem, amelyeket a tanácsháza írógépén sokszorosítottam. Élelmiszert is gyűjtöttünk, teherautóval szállítottuk Pestre a harcolóknak. Felpakoltunk krumplit, babot, mindent, amit össze tudtunk szedni. Az árut az Oktogonon szórtuk le. Fellobogóztuk mi fehér meg nemzeti színű zászlóval is a kocsit, de azért így is megszórták Gödöllőnél. Hogy a visszaforduló oroszok lőttek-e, nem tudom. A kocsi onnan volt, hogy amikor menekültek a katonák, a mezőszemerei réten bele­ mentek a mocsárba. A gyerekek jöttek szólni nekem, hogy a határban van egy autó, amit aztán a rajta lévő csőrlővel kivontattunk. Ezen szállítottuk a helyi földműves szövetkezet révén szer­ zett élelmiszert a boltokba. Egy ideig még a községben tevékenykedtem, intéztem a dolgokat. Felállítottam a hat fős nemzetőrséget és legfontosabb feladatunk a rendfenntartás volt. Nem engedtem meg, hogy fegyvert viseljenek, bár a rendőrségtől kaptunk. Akasztásra is sor kerülhetett volna, mert bi­ zony voltak véres fejű emberek. De én mindig azt mondtam, arra nem vagyunk hivatottak, hogy ítélkezzünk. Az a bíróság dolga, de ha mi hibát követünk el, akkor felettünk fognak ítél­ kezni. '57 január hatodikán éjjel jöttek értem a rendőrök meg a pufajkások. Velük kellett mennem. Az egyik rendőrrel annak idején együtt szolgáltam, mint katona. Az ő javaslatára nem a karhatalmisták szállására vittek, hanem letettek a rendőrségen. Így menekültem meg a veréstől. A kihallgatás során a megyei párttitkár azt mondta, olyan ítéletet kell hozni, hogy az elretten­ tő példa legyen! Elmondhatatlan tortúrán ment keresztül az ember... Öten ültek körülöttem, mindegyiküknél gumibot... Azt akarták, valljam be, hogy mit akartam, illetve mit csináltam. Semmit, csak végeztem a munkámat a tanácsházán fizetés nélkül, hiszen magamnak nem ad­ tam pénzt, csak a tagoknak. Egy hétig vallattak, olyan dolgokat akartak az emberre aggatni, hogy a hajam szála az égnek állt. Az egri bírósági börtönben három évre ítéltek. 24 vádpont alapján kellett volna ítélkezni, de elismertem, hogy lázítottam a népet, s ezért a BHő 2/b. pont alapján az államrend megdöntésére irányuló izgatás bűntette miatt kaptam három évet ’57 február végén. Szerencsés véletlen, hogy olyan zsidó felekezetű kirendelt ügyvédem volt, aki akkor tért ha­ za a Szovjetunióból. Azt mondta: - Ezt az ember akarják maguk elítélni? Ezt akarják fel­ akasztani? Hisz’ nem is követelt el semmilyen bűnt! Kiállt mellettem, le a kalappal előtte és azzal vigasztalt, hogyne féljen, magát nem érheti bántódás. Vácra kerültem, ahol ’57 október 23-án éhségsztrájkot szerveztünk megemlékezve az egy évvel ezelőtti eseményekről. Akkor a gombüzemben dolgoztam, mint színező. Felvittek a nyomozóirodába, ahol arról kérdeztek, kik voltak a szervezők. Tudták, hogy az egyik én voltam. Azt mondtam: mindenki megemléke­ zett az ’56-os történésekről, nem tudok neveket mondani és nem is fogok, még ha tudnék se. 151 �palócföld 96/2 Erre levetettek velem a bakancsot és úgy verték a talpamat, a tenyeremet, a kézfejemet, a hát­ só részemet egészen a vesémig. Borzasztóan megvertek, a zárkában csak támolyogtam. Az volt legborzasztóbb emlékeim egyike, hogy a barátomat nem ismertem meg a füzesabo­ nyi cellában. Úgy össze volt verve, a teste merő fekete véraláfutás volt, a szemei bedagadva... Az ítélet után az édesapám fogadott egy ügyvédet, aki fellebbezett. Ekkor már a feleségem is elvált tőlem. Tanítónő volt és azt mondták neki, hogy vagy elválik vagy az iskolából kell men­ nie. ’57 júniusában a feljebbviteli tárgyaláson elejtették a legtöbb vádpontot, csak egy maradt meg. A bírónő, aki igencsak jóindulatú volt, azt mondta, ezért elég neki két év. Szabadulásom után a katonasághoz nem mehettem vissza, mert a 102-es parancs értelmében lefokoztak honvédnak. Kirúgtak a hadseregből és a mélyépítő vállalathoz mentem dolgozni dózerosnak. A Mátrában csináltuk az erdei szállító utak alapját. Mikor készen lettem, a szorospataki futballpálya, majd a Medve-akna placca következett. A munka befejezése után a kisterenyei állami gazdaságba mentem, ahol ’62-ig dolgoztam szerelőtraktorosként. Ezt követően az öblösüveggyárba kerültem géplakatosként, onnan mentem nyugdíjba ’88-ban. Azóta visszakaptam a rendfokozatomat, most nyugalmazott őrnagy vagyok, de nem kapom a katonai nyugdíjat, csak a polgárit, mert nem töltöttem el annyi időt a hedseregben. Úgy ér­ zem, azok, akik részt vettek az '56-os eseményekben egyáltalán nincsenek megbecsülve sem anyagilag, sem erkölcsileg. Sőt, az utóbbi időben mintha hanyatlana az akkori történésekre való odafigyelés. Sokan vannak közöttünk, akik nagyon alacsony nyugdíjból kénytelenek ten­ gődni. Nekem is csak most emelték fel 25 ezer forintra az emlékérem kapcsán. Senki nem hall­ gat ránk, annyiban merül ki a tevékenységünk, hogy havonta egyszer összejövünk. Olyan az egész, mint egy '56-os nyugdíjas klub: semmilyen politikai tevékenységben nem veszünk részt, csak elsírjuk panaszainkat, de senki nem hallgatja meg. Egy ember van, aki aktív politi­ kai tevékenységet fejt ki, Kalmár Imre Jobbágyiból, ő az elnökhelyettesünk. Azok, akik vállal­ ják az ’56-osságot és nem csak szaladgálnak az emlékéremhez járó pénzért, azok nem az anya­ giakért mentek oda a rendszerváltáskor. A társadalom részéről nem kapunk kellő megbecsülést, sőt, néha még meg is fenyegetik az embert, mondván, ne sokat ugráljunk, mert még előkerülhetnek a pufajkák. Negyven évig vi­ seltem én is az ellenforradalmár jelzőt. A munkahelyemen elismerték a munkámat, mégis én kaptam a legkevesebb fizetésemelést. Egyszer a somoskői buszmegállóban kifejtettem a véleményem Hornékról. Azt mondták, fogjam be a pofámat, mert megüthetem a bokámat! A többség hallgat. Még mindig félnek, az emberek nagy részében benne van a majré. Hogy mitől félnek? Attól, hogy visszajön a régi rendszer. Nem merik elmondani véleményüket, a kormánnyal kapcsolatban meg pláne nem. Szerintem nem fognak még egyszer az MSZP-re szavazni. Ponyi József: ’56-ban az acélgyárban dolgoztam villanyszerelőként. Az általános iskolát itt végeztem az Acélgyári úton, közben egy évig cserkészkedtem, majd beléptem a z újonan alakult űttörőcsa- 152 �palócföld 96/2 patba. Az MTH-ban kitanultam a villanyszerelő szakmát, '54-ben szabadultam és az acélgyár­ ban helyezkedtem el. ’56-ban 18 éves voltam és jelentkeztünk a dunai jeges árvíz okozta károk helyreállítására Mohácsra, a Szigetközbe. Ott kapott el a forradalom. Katonai parancsnokság alatt voltunk és katonai rádión hallgatták a parancsnokok a Szabad Európát vagy a Kossuth adót. Tisztán le­ hetett hallani rajta, hogy lőnek a fővárosban. Október 24-én a pestiek hazaindultak, de más­ nap visszajöttek, mert nem volt közlekedés. Aznap hallottuk mi, salgótarjániak, hogy otthon nagy balhé van és két-három nap múlva elindultunk haza. Egy napot Mohácson töltöttünk, ahol végignéztük, hogy verték le a szovjet emlékművet a Duna- parton. Vasúti kocsikban alud­ tunk, majd másnap megkerestük a DISZ irodáját és szereztünk egy papírt, hogy haza tudjunk utazni. Hajó hozott fel minket a Csepel-sziget elejéig. Tovább nem jött, nem merte megreszkí­ rozni a kapitány, hogy szétlőjék a hajóját, láttuk ugyanis, hogy a Citadella fölött repülők gép­ puskáznak meg bombákat dobálnak le a pesti oldalra. Gyalog indultunk Budáról, a sziget fe­ lénél járhattunk, amikor egyenruhás fegyveresekkel találkoztunk, akik közrekaptak minket. Szerencsénkre egyikük Márton Imre társamat, Csokit megismerte és azt mondta: - Ne bántsá­ tok őket, ezek tarjáinak, jótállok értük. Azért a kofferjainkat megnézték. Azt tanácsolták, hogy ne egyszerre menjünk át Pestre, hanem két-három fős csoportokban, nehogy belénk lő­ jenek. Átmentünk. A Lánchíd pesti hídfőjénél már oroszok voltak. Igazoltattak, el akarták venni a Pajtás fényképezőgépemet, Juhász Attilától a piros nyakkendőjét, de egy magyar ka­ tona oroszul magyarázta, hogy ne vegyék el. Megkaptuk az eligazítást, hogy merre menjünk, hol nincsenek harcok. A Keleti felé indultunk, onnan pedig gyalog Hatvanba, mert nem volt közlekedés. Rákoson túl feltörte a cipő a sarkamat, bementünk egy suszterhez és amíg ott vol­ tunk, jó pár harckocsi húzott el mellettünk Pest felé. Hatvanig éjszaka is mentünk és azt ettük, amit a földeken találtunk: fagyott paradicsomot, uborkát, paprikát. Két nap múlva értünk ha­ za, Hatvanból már vonattal utaztunk tovább. Az acélgyárban sztrájk volt, nem dolgoztak. Már a vonatból láttuk, hogy lerombolták a szov­ jet emlékművet. Ismerősök mesélték, hogy lövöldözés volt, de később kiderült, hogy nem volt semmi. A munkahelyen egy-két napon belül megalakították a nemzetőrséget, Hadady Rudolf lett a parancsnok, Hargitai Lajos a helyettese. Közülünk, akik lent voltak Mohácson, a hetven százalék belépett. Én azért, mert láttam, hogy mit csinálnak az oroszok. Túl jelentkezés volt és elsősorban a fiatalokat vették fel. Az átlagéletkor 25 év volt. Hivatalosan alakultunk meg, lét­ számba vettek minket és lementünk a rendőrkapitányságra, ahol személyre szólóan állítottak ki két igazolványt: egy magyar és egy orosz nyelvű dokumentumot. Ebben benne volt, ki mi­ lyen fegyvert kapott és annak a száma is. Feladatunk az volt, hogy az acélgyári sorompótól a vízválasztói erőművig terjedő területen felügyeljünk a rendre, s a kijárási tilalom miatt éjsza­ kánként igazoltatásokat végeztünk. November negyedike után a pufajkások felfestették a Salgó úti házak falára, hogy éljen a Kádár-kormány! Közülük az éjszakai járőrök hármat vagy négyet elkaplak, behozták őket a gyárba - itt volt a központi iroda - és lefegyverezték. Elbeszélgetés után elengedték őket. Nem láttam, pihenőben voltam, de tudtam a dologról, mert nagy felbolydulással járt. Volt egy má­ sik eset is: riadót kaptunk, hogy azonnal menjünk a megyetanácsra őrséget adni, leváltani a bátonyiakat. Mikor leértünk, az ottaniak nagy meglepetésünkre az mondták, olyan telefont kaptak, hogy lépjenek fegyverbe, mert támadnak az acélgyáriak. Össze akartak minket ug­ 153 �palócföld 96/2 rasztani és ha ők vettek volna a lapot, akkor minket, akik nyitott teherautóban érkeztünk, az erkélyről szépen leszedhettek volna. Hatan-tizen lehettek, mi pedig harminc körül. Márton Imre és egy Viczián vagy Vincze nevezetű kiszolgált katonatiszt elmentek körülnézni az eme­ letre és ott fedezték fel a pufajkások által üzemeltetett illegális adót, amely Tarján környékén sugárzott. Elkaptak egy Takács nevezetű embert, aki a forradalom ellen uszító híreket olvasta be és a mellette lévő két fegyverest leszerelték. A csehszlovák típusú kis géppisztolyokat ki­ penderítették, a rádió vezetékeit kiszaggatták. A gyárban volt egy gyűlés, ahol elmondták, hogy pufajkások garázdálkodnak Karancslapujtő környékén, kirabolták az élelmiszerboltot. Kimentünk, fegyveres harc azonban nem volt, mert elbújtak. Fanesik György elkapott közülük egyet a híd alatt, hármat pedig leszereltek. Háromszor jöttek be az acélgyári útra páncélos harckocsikkal az oroszok, mert azt a jelzést kapták, hogy akasztják az acélgyárban a kommunistákat, minden fán lóg kettő-három. Az orosz parancsnok káromkodva rohangált az úton, hogy becsapták őket. Szuhacsev bácsi, aki Ukrajnából származott és itt lakott, fordított nekünk. Mikora Kádár-kormány megerősödött, harmadszori bevonulásukkor december elején fegyvereztek le minket. Márton Imre segített nekik kiüríteni a tárakat, sőt, még kolbászt is vitt nekik, mert éhesek voltak. A nemzetőrök közül csak páran - köztük Fancsik György, Juhász Attila - maradtak agyári kapuőrségben, de ennek anyagi vonzata is volt, a bérük dupláját kapták. December nyolcadikán a lövöldözés után értem a helyszínre. Az acélgyáriak elkéstek, mert Trezsnyik Ferenc, aki a munkástanácsban volt, visszatartotta az embereket. Az acélgyári sorom­ pónál ment el a tömeg mellett két orosz harckocsi és a sorompó utáni hentes üzlete előtt 10-15 fegyveres pufajkás volt. Néhány ember megjegyzéseket tett rájuk, de nem szóllak vissza. A szov­ jet emlékműnél járhattunk, mikor hallottuk a lövéseket. Emberek szaladtak szemből és mond­ ták, hogy ne menjünk, mert gyilkolják a népet! Én mégis lementem és láttam a halottakat. A mai Rákóczi Iskolával szembeni oldalon egy asszony vitt az ölében egy hat-hét év körüli gyer­ meket, aki csupa vér volt. Láttam egy kocsist kiterítve a megyeháza belső udvarán a garázsok­ nál. Szívlövése volt. Elmentem a kórház udvarába is, ahol egymás mellett voltak kiterítve a ha­ lottak. Az egyiknek nem volt lába, a másiknak nem volt szeme és volt egy állapotos asszony, akiből a gyerek volt kifordulva. Másnap hallottam, hogy a lefegyverzés ellenére mégis van fegyver. Ekkor Fancsikék már disszidáltak, minket is hívtak, de nem mentünk. Pedig mondták, hogy fülest kaptak, le fognak minket rendezni. Fehér Gyula, Vágvölgyi Tivadar, Gál László, Hupcsikék, Darázsék voltak a legnagyobb kommunisták. Hadady és Hargitai pár nappal a lövöldözés után tűnt el. Úgy hal­ lottam, hogy kicsalták őket a lakásból azzal, hogy a gyárban valami baj van. Vágvölgyi volt az első, aki elégette a pártkönyvét, a pártbizottságon meg azt mondta, azért csinálta, hogy meg­ tudja, ki az ellenforradalmár. Ez volt a csel. Az itthonmaradottak közül majd’ mindenkit el­ kaptak fegyverrejtegetésért. Az egészről nem tudtam semmit, csak a végén derült ki, hogy a pufajkásoktól clszedett fegyverek lehettek. A kapuban maradtak ekkor már megpattantak és megüzenték, hol vannak a fegyverek: a villamosközpont kábelaknájában. Innen nekünk el kel­ lett máshová dugni, hiszen ha leadjuk, egyből vittek volna felakasztani, mert statárium volt. Összeálltunk egy páran, Márton volt a parancsnokunk, Ponyi Gyuszi és én voltam benne. A villamosközpontban a tekercselők fölé a padlásra rejtettük. 154 �palócföld 96/2 Mata Jóska, aki minket a későbbiekben feljelentett, szintén tudott a fegyverről. A katona­ ságnál fegyvermester volt és a pincében ő lőtte be a fegyvereket. Mondta, hogy ne az eredtei terv szerint dobjuk be a gyári tóba, hanem dugjuk el. Így kerültek a padlásra. Tudtuk, hogy ke­ resik a fegyvereket, a padlás pedig nagy súlyuk miatt meghajolt, jött le a vakolat és az egész üzem tudta, hogy ott fegyverek vannak. Ezért máshová kellett tenni. Óvári János bácsi üzem­ vezető is tudott róla és a villamosközpont mennyezetének közepébe, a gerenda tartószerkeze­ te alá dugtuk. ’57 április 12-én reggel jöttem haza, éjszakás voltam. Délelőtt bementem a fizetésért és dél­ után, alighogy beléptem az ajtón és levettem a kabátom, csengettek. Novák Gyula volt a be­ gyűjtőm, meg egy másik nyomozó. Bevittek dzsippel a városi rendőrségre. A folyosón legalább két óra hosszáig hagytak ülni, majd a rendőrkapitányságra vittek. Volt egy cigányféle nyomo­ zó, a nevére már nem emlékszem, csak arra, hogy „Brazilnak” csúfolták és lapujtői volt. Meggyepált a Kossuth jelvényem miatt. Lent a pincében megint kaptam az öreg Antaltól. 13án kihallgattak a kapitányságon, azokat mondtam csak, akik benne voltak a fegyver elrakásában. Statárium volt és törvény volt arra, hogy a fegyverrejtegetőket 72 órán belül el kell ítélni. Másnap már Pestre vittek minket. Még előtte láttam, hogy ott van Mede Lajos, Óvári Dodi bá­ csi, Berkes Pista, a kis Berecz, aki úgy került bele a dolgokba, hogy amikor másodszor raktuk el a fegyvereket, igaz, hogy hazaküldtük, de ott akart maradni. 16 éves volt és át is került a fia­ talkorúak bíróságára. Hárs Laci bácsit - aki a gyári őrség parancsnoka volt, a Horthy-rendszerben meg százados internáltatták Darázsék. Azért vették fel a buszra, hogy ő lesz a tanú. Jöttek Novákék, Hupcsikék, Gál, Tóth Karcsi, Fehér Gyuszi... ezek a jómadarak. Onnan tudom, mert amikor a bírósá­ gi tárgyalás után visszavonult a bíróság ítélethozatalra, szabadon beszélhettünk a családta­ gokkal és az ügyvéddel a szünetben. Úgy készítettek minket, amikor kijöttünk a falhoz, hogy Darázs Pistának volt egy megjegyzése: Utoljára süt rátok a nap, érezzétek jól magatokat! Az ítéletet tíz évtől kötélig lehetett kiosztani. A Gyorskocsi utcába, a katonai bíróságra vittek minket. Szerencsénk volt, mert annak az ügyésznek, akit Darázsék nekünk szántak - és halá­ lügyészként emlegettek, hiszen köztudott volt, hogy mindenkire halálos ítéletet követelt és a legtöbb embert fel is akasztották - Debrecenben vagy Szegeden volt ügye. Helyette egy ember­ séges ügyészt kaptunk, aki egy A/4-es lap felén sorakoztatta fel a vádpontokat. Vágvölgyiék hoztak egy olyan papírt, hogy kilencből ötünkre - Medére, Mártonra, a két Ponyira meg Ju­ hászra - kötelet kértek néphatalom megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés miatt. Még az is rajta volt - ahogy az ügyvédeinktől megtudtuk -, hogy az acélgyár dolgozói mélysé­ gesen elítélik tetteinket és legszigorúbb ítéletet kérnek ránk. Mata volt a feljelentő meg a ko­ ronatanú is. Azért árult be minket, mert ígéretet kapott Fehér Gyulától ötven fillér órabér emelésre és arra, hogy visszaveszik az MSZMP-be. Óvárinak köszönhette, hogy nem került mellénk, mert ő beszélt le minket, fiatalokat, hogy hagyjuk őt futni, mert olyan ganéj ember, hogy még arra sem érdemes, hogy közénk kerüljön a börtönbe. Márton 13 évet kapott, Óvári Dodi bácsi fegyverfeljelentés elmulasztásáért 12 évet, Mede és Juhász tizet ugyanezért, a két Ponyi fegyverrejtegetésért ugyancsak tizet. Vics Antalt, aki­ nek akkor már hiányzott a fél tüdeje, áttették a polgárira, a Berecz gyereket a fiatalkorúak bí­ róságára, Berkest meg felmentették. Az ítélet után vígan mentünk fel, volt egy görög smasszer 155 �palócföld 96/2 -ak i mindvégig azt hajtogatta: Kellett nektek Talpra, magyar? - azt kérdezte: Minek örültök, csak nem mentek haza? Nem - válaszoltuk - de csak tíztizenhárom évet kaptunk. Életem végéig nem fogom elfelejteni, hogy amikor bekerültünk abba a nagy szobába, volt egy hetven valahány éves öreg, ült a vaságyon, kezében tartotta a zsebkendőjét és csak sírt. Megkérdeztük, hogy mi baja, csak nem akasztják fel? Kiderült, hogy nem, tizenhárom évet kapott ős is. Csősz volt és riasztópisztollyal riogatta a vadakat meg a madarakat. Az ellenlába­ sa fegyverrejtegetésért jelentette fel és a pufajkások agyba-főbe verték, hogy adja elő a fegy­ vert. Azért kapott 13 évet, mert a fegyverszakértő azt mondta, emberi élet kioltására alkalmas a pisztoly. Nem is ezért sírt, hanem azért, hogy életében az anyján kívül más még nem verte meg, de most igen. Elkerültem a gyűjtőbe, ahol 12-en egymás hegyén-hátán voltunk a két méter széles, három és fél méter hosszú cellában. Úgy aludtunk, hogy a szalmazsákokat nappal összeraktuk, éjjel meg szét, csak a küblinek hagytuk ki a helyet a sarokban. ’57 nyarától a játéküzemben dolgoz­ tam. Még akkor is ott voltam, mikor '59-ben Nagy Imrééket felakasztották. Ez év november közepe táján vittek minket Vácra, ahol nem egész egy évig voltam. Szerencsémre elkerültem, mielőtt 1200 ember részvételével éhségsztrájkot szerveztek. Ők kemény büntetést kaptak ér­ te, például Mede Lajosnak egy évig nem engedélyezték sem a beszélőt, sem a levélírást, sem a látogatást. Akkor kerültem vissza a gyűjtőbe, mikor Hruscsov a cipőjét verte Amerikában. In­ nen ’62 április 3-án szabadultam. Az acélgyárba villanyszerelőként vettek vissza, de a legalacsonyabb órabért adták. ’65-ben eljöttem, de ez a nyomott bér mindmáig elkísér és természetesen meglátszik a nyugdíj-járadé­ komon is. Balázs János festménye 156 �palócföld 96/2 Hidasi József Éjszaka Valóságunk különös sokféleségében a por és hamu csak hull vastagon belep furcsa szél bogozza a jelképeket betonketrecek bűvös árnyékában életre halálra kockázik a nyerő éjszaka neonfények hideg tengerében béna kutyák bámulnak a foltozott holdra pusztaságok fölött néma sáskák rajzanak sorsához láncolva mereng Áve Máriát dudol a kéregető szenvedés ég és föld között landol a pillanatnyi szédülés 157 �palócföld 96/2 Életút Aszalódott szilvafa hézagos árnyékában roskatag ház kuporog kéményén besurrant a túlvilág magával vitte a nincstelenség világító parazsát álmok azúrkék hajába rózsákat tűznek a holdfényes földarcú tengerben évek fürödnek a dolgos emlékek 158 �Mérlegen Horpácsi Sándor Marschalkó Zsolt: Kaméleonidász Olvasom, hallom: nincs magyar dráma. A magyar színházak klasszikusokat szabnak át posztmodernre, a dramaturgoké a világot je­ lentő deszka. Holott a mindenkori színházak fénykora (a magyaré is) az volt, amikor a kor­ társ drámaírók teremtettek új dramaturgiát, stílust, új világértelmezést. Emögött - ki­ mondva- kimondatlanul - mindig ott mun­ kált a felismerés és a vágy, akarat, hogy a világ értelmezhető és megváltoztatható. A színház tükör (Shakespeare), amely szem­ besít, de fórum is, amelyen a lehetséges vi­ selkedési modellek megütköznek, mintákat kínálnak. Eszméket, eszményeket testesíte­ nek meg, visznek be (vissza) a köztudatba, mozgósítanak. A néző ráismer, azonosít­ hatja önmagát Peturral, Bánkkal, Tiborccal, Ádámmal. Periklésszel, Keplerrel, az eszkimóval. A színház feltételezi a polgárt, az értő közönséget, amely igényli az önis­ meretet, s tettrekész. Három drámát ad közre Marschalkó Zsolt Salgótarjánból. Ez utóbbi tényező, ti. a hely­ szín azért fontos, mert Salgótarjánnak nincs állandó színháza, a darabok tehát nem egy színházi közegben, műhelyben születtek, mint Shakespeare-é vagy Molieré, hanem al­ kotói magányban, mint másfél százada Sztregován a Tragédia. Mégsem nevezném papírszínháznak Marschalkó darabjait. Dialógusai pergőek, tud konfliktusokban gondolkodni, figurákat teremteni. Azt azonban megkérdezném, ha tehetnén, hogy a szerző miért vonzódik a történelem­ hez, s miért nem mai témát választ? Gyanítom, hogy a válaszra már utaltam a bevezetőmben: nincs eleven kapcsolatban va­ lamelyik dramaturgiai műhellyel. Így azt se tartom véletlennek, hogy a címadó vígjáték kapott színpadot (Újpesti Színház 1994. ápri­ lis 15.) Ez ugyanis a legérettebb, leginkább színpadra kész. Az első darab: a Kísértetjá ­ rás inkább moralizálás, s éppen ezért súlyta­ lanabb, mint a vígjáték, amely a görög-perzsa háború idején játszódik. Bornemissza Péter, mint drámai hős kellő súlyú ugyan, de maga a feldolgozott életszakasz nem az. Pikánssá te­ szi a darabot, hogy egyik főhősét, Kassai Mártont éppen a napokban avatta szentté II. János Pál Kassán. Mint mártírt, akit a vallási türelmetlenség - Bethlen Gábor hajdúi ölt(ek) meg. Ezt persze nem tudhatta Mars­ chalkó amikor a darabot írta. Így csak azt a köztudatban élő sztereotípiát fogalmazhatta meg, amely szerint csak a katolicizmus, az el­ lenreformáció volt erőszakos és türelmetlen, míg a (magyar) protestantizmus mindenestől 159 �palócföld 96/2 progreszív volt, s csak mártírokat adott. Adott is - gondoljunk csak például a gálya­ rabságot szenvedett prédikátorokra de a kép ma már árnyaltabb. Marschalkó értelemzésében a két pap vitá­ ja teológiai az Ördögi kísértetek kapcsán. Az egész keresztény teológia egyik sarkalatos kérdése ez: a Bűn és a gonosz szerepe a világ­ ban. Védtelen-e az ember a Rosszal, a kísér­ téssel szemben? Az eleve elrendeltetés taní­ tása szerint igen. Az eredendő bűn olyan bé­ lyeg rajtunk, amit csak a Megváltó áldozata, kegyelme moshat le. A katolicizmus viszont azt tanítja, hogy az ember feladata: törekedni a jóra, tehát a hit cselekvő, aktív, mint aho­ gyan az egész európai kultúra lényege ez. Ért­ hető tehát Kassai Márton diák haragja, aki elutasítja Bornemissza fatalizmusát, pesszi­ mizmusát. Aki, mintha Dosztojevszkijt előle­ gezné meg, a pravoszláv orthodoxia nihiliz­ musát. Ennek a tanítása, hogy állj ellen a go­ nosznak, tehát passzív. Ám a Gonos erős, le­ leményes, az ember pedig gyarló, gyenge. A küzdelem reménytelen. Gyengéje a darab­ nak, hogy a két férfi közti konfliktus fő oka a szép Fruzsina, akibe első látásra beleszeret Kassai, a katolikus pap (is). Ezzel pedig nem az a baj, hogy történetietlen (nemcsak a mártíromsága miatt), hanem hogy hiteltelen. Ro­ mantikus elem egy realista drámában. Moti­ válatlan, elnagyolt. Epikus A provance-i kolostor, amelyben Albert Schweitzer életének egyik epizódját dolgozza fel a szerző. A nagy pacifista a fran­ cia fogolytáborban azon dilemmázik, hogy joga volt-e Afrikát (Lambere) választani Eu­ rópa helyett. Szarajevó, Kambodzsa, Viet­ nam stb. után és árnyékában, ma már naivnak tűnik ez a kérdésfeltevés. Noha tudjuk, hogy az első világháború előtt voltak értelmiségi körök (Romain Roland, Jaures, Ady stb.), amelyek hitték, hogy a háború elhárítható. A 160 történelmet azonban nem a jó szándék és a jó eszmék irányítják. Albert Schweitzer életút­ ja, életműve tehát éppen azzal igazolódott, attól nagy, hogy megfogadta a tanítást: tette a jót, gyógyított. Példát mutatott, a karitászét, miközben a világ önző és kegyetlen volt és maradt. Fergeteges komédia a Kaméleonidász. Eb­ ben már alkalmazza Marschalkó a brechti dramaturgiát, azt a felismerést, hogy minden háború értelmetlen, mert mocskos üzlet. Ez még akkor is igaz, ha a görög-perzsa háború az európai történelem nagy pillanata volt, a görög patriotizmus, a nemzet fogalmának tu­ datosodásáé, megerősödéséé. Megcselekedték (Leonidászék) amit megkövetelt a haza, példát, hivatkozási alapot teremtve később minden „igazságos”, mert honvédő háború­ hoz. Marschalkó leleménye itt az, hogy ütköz­ teti az eszmeit a hétköznapisággal, Xerox, a fogadós a két ellenséges hadsereg közti szige­ ten várja a vendégeket. Azt, aki éppen jön, hol a görögöt, hol a perzsát. A két világ, két kultúra közti különbséget nagyon is valósá­ gos hétköznapi dolgokkal érzékelteti: az éte­ lekkel. A görög húsevő, a perzsa vegetáriánus. Kölcsönösen lenézik, megvetik egymást, s egyiknek sincs igaza. Motívumként lép be a történetbe itt is a nő: Nemelopé, a fogadós lá­ nya, akiért Abrosz (görög) és Kanbüszész (perzsa) vezérek epekednek. A kisember, Xe­ rox, aki csupán túl(és meg)élni akar mindkét hősnek odaígéri a lányt. Helyzetkomikumok sora teszi mulatságossá a darabot, leplezi le a hősködés értelmetlenségét, korruptságát. Itt senkinek sincs igaza, s mindenkinek igaza van. A befejezés anachronisztikusan cinikus: majd jönnek a szkíták, akik elsodorják a gö­ rögöket, perzsákat, de a fogadó felkészülten várja őket is. Annak van igaza, aki életben marad. Ez az eszmehiány utal talán a legin­ �palócföld 96/2 kább a mára, a kiszolgáltatottságunkra Kelet és Nyugat határán, eszmék, világrendszerek bukása után. Marschalkó ebben a darabban érzett rá arra, hogy korunk nem tragikus, hanem tragikomikus, ha úgy tetszik groteszk, abszurd, de ennek a tech­ nikáját (a színpadit) még nem birtokolja, ezért dolgozik a klasszikus vígjáték eszközeivel. Keresi tehát a témát és a formát, s meg is találhatja, ha a színházak kegyesek lesznek hozzá. Úgy legyen! (Marschalkó Zsolt: Kaméleonidász, H á­ rom dráma, Salgótarján, 1994.) Hibó Tamás grafikája 161 �palócföld 96/2 Zalán Tibor Megválthatatlanul Ádám Tamás kötetének balassagyarmati bemutatójára Kezdhetnénk, ahogyan kezdeni szokás ilyenkor, hogy kevésnek tartjuk a három kötetet. Ádám Tamás élete delén járó költő és fértiú, s bizony elszórtnak tetszhetik ez a három kö­ tet abban a sok időben, amit költőnknek volt már módja megélni. De ne kezdjük így! Annál inkább ne, mert jelen sorok írója irtózik attól, hogy rőffel mérje az irodalmat, jelesen, hogy ki hány könyvvel a háta mögött áll, avagy heverészik az irodalom padlatán, illetve kerevetén. Egyéb iránt, a mennyiség nem emelhető az esztétikai értéktmérők közé, sem a sok, sem a kevés, mert itt van például az alkoholista Baudelaire, aki egyetlen könyvet préselt ki ma­ gából egész élete során, azt csiszolgatta, változtatgatta, farigcsálta, míg meg nem jelent, s míg meg nem holt, talán ismerszik is, A romlás virágai a címe. Szemben - de nem szembe állítva - mondjuk a mi Adynkkal, aki számos könyvet hagyott maga után, írt meg maga előtt. Na, mármost, ki a fontosabb költő, Baudelaire, avagy Ady Endre? A válasz sugallt, nyilván mindkettő, és ez kellene legyen mértékadó mai világunkban is, ahol érzésem szerint a mennyiség sajnálatos módon esztétikai értékteremtő funkciókat is vindikálhat magának. Mindazonáltal, meg kell valljam, erős és komoly erkölcsi teljesítménynek tartom a most harmadik könyvével jelentkező költőnk majdnem-hallgatását, azt, hogy ritkán szólal tneg, s nem erőlteti pesties társaságok és szerkesztőségek barátságát és pártfogását. Mire gondolok? Nem egyébre, mint arra, hogy az irodalmi élet mai keretei között (is) a fennmaradás fel­ tétele a jelen-levés. A jelenlét, az állandó készenlét, az állandó beszéljenek rólam, beszélje­ nek a munkámról görcs. Tudjuk, s ne hazudjunk egymásnak, Balassagyarmat csak vidék a fővárosnak. De nem csak Balassagyarmat. Magyarország is vidék Budapestnek. Keresni kell tehát a kegyét a magas fővárosi, avagy divatos vidéki, már majdnem fővárosi uraknak, akik az irodalmi értékhierarchiát uralják, illetve gondosan és féltékenyen kézben tartják. Nos, nekem tetszik, ha egy ilyen, senki által nem igazán szeretett, de mindenki által végső soron elfogadott alkuból valaki kihúzza a nevét. Mert Ádám Tamás tehetségéhez kétség nem fér. 162 �palócföld 96/2 Tehetsége pedig gyanakvó természetével függ össze leginkább. Versei tanúsága szerint, vagy maradjunk egyszerűen lírai hősének a természeténél, nem tudja az örömöket örömformájukban átélni, élvezni, ahogy a szomorúságon és a tragikus tartalmakon egy, az előző gesztussal azonos gyökerű mosollyal képes túltenni magát. Végső soron ironikus magatartás ez, erős romantikus aláhangoltsággal, annak ellenére természetesen, hogy a lírikus minden adandó alkalommal nagyot sújt a romantika fejére a verseiben. Ki fekszik manapság össze a holddal szégyelljük a romantikát... ennyi év után ki viselné fapofával a romantikát... Verbalizálva tesznek több, mint gyanús, s mindenképpen arra látszik utalni, hogy olyas­ mitől igyekszik - némiképp a kor - divatjaitól megriadva, némiképp az élet ellehetetlenülé­ sétől megsajdulva - megszabadulni, ami személyiségének a mélyén van, eredendően ott, és munkál, divat ide, divat oda. S ennek a tudat alatti igénynek a megvalósulhatatlansága, a föltorlódó hiányérzet váltja ki benne a támadást, avagy a támadással eltakart védekezést, gyámoltalanságot, kiszolgáltatottságot. Ambivalens viszonyulása - mely a kisejlő életforma és a választott költői eszközök és hanghordozások közötti különbségben is megragadható az ábrázolások tárgyához szerencsés távolságot teremt alkotó és alkotás, létrehozó és létre­ hozott között. Megteremtődik így a világra való reflektáltsággal egyidőben az önreflexió le­ hetősége, illetve állandó kontrolja, mely természetesen hangütésbeli differenciálódáshoz vezet az egyes versekben. Ami persze legjobban zavarja Ádám Tamást, az a világ megélése és megélhetősége közöt­ ti, szabad szemmel nem mindig látható, de mindig ott létező rés, repedés, hajszálhiány. Hogy a lét kínálta játékok tere szűkebb annál, amekkorának látszik, hogy a közösségi for­ mák többsége csak az olcsóság és az átverések sorozatát hivatott lefedni. Azok közé a köl­ tők közé tartozik tehát, akik a társadalmiasságot nem absztrahált formájában emeli be köl­ tészetébe, hanem a maga nyersességében, illetve költőietlen megjelenésében. Boncoló -be­ azonosítható/ a nyár és egyre/ büdösebb/ a konjunktúralovagok/ szája - és önboncoló ma takarva/ is jó l látszanak/ olcsó pózaink/ attitűdök keverednek a munkákban, az ön­ kicsinyítés és az ezzel járó önsajnálat erőszakossága nélkül. Nem véletlen, hogy sűrűn előfordul a boncasztal motívum, melyről nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy igazi, proszektúrás eszközről, költői metaforáról, vagy a Lautreamont-i modernségeszményről van-e szó, jelesen, hogy modern az esernyő és a varrógép véletlen találkozása a boncasztalon. A véletlen azonban nem beleférő kategória Ádám Tamás költői világába, hiszen a véletlen akár a csodával is lehet rokon, márpedig a keserű hangütés, amely dominál ebben az erősen a bús felnőtt férfi panaszait hordozó versgyűjteményben, teljességgel kizárja a feloldódás lehetőségét. Nem lehet megúszni ezt a világot, mely nem kínál a megúszáshoz méltó alter­ 163 �palócföld 96/2 natívákat: minden olyan hamis és semmi sem természetes...// ... nem csoda/ hogy lószar jön/ a fény helyett/ büdös világ ez. Mielőtt bárki is sopánkodva a fejéhez kapna, jelzem, nem trágár hangú lírikus Ádám, el­ lenkezőleg, szabatos és választékos legtöbb megszólalásában, vannak azonban pillanatok, amikor a lószar nem kiváltható semmilyen eufemizáló szinonimájával. Próbálkozhatnánk csöndesíteni a képet:...// nem csoda hogy lócitrom jö n / a fény helyett/ büdös világ ez -ez olyan frivolkodó, ugyebár mondom is, meg nem is......nem csoda/ hogy lótrágya jö n / a fény helyett/ büdös világ ez... meg olyan, mintha részeg állatorvos beszélne a vízióiról - és ne is kísérletezzünk tovább. Bízzunk a költőben, akinek nem érdeke, s nem is lehet szándé­ ka, hogy maga ellen hangolja a közönségét, hogy üzenet helyett malackodással töltse az ide­ jét. Csak zárójelben jegyzem meg, s leginkább baráti asztal borai melleit lenne szándékom­ ban elmondani, hogy a kötetet lezáró: a szar legalább/ kézzelfogható két sor még az én sokat kipróbált toleranciámnak is sok, leginkább azért, mert kissé indokolatlan a kemény­ ség, ahogyan, s főleg ahol megszólal. Ezzel a nyelvi megformálással a szabadság ellenpontozása túl erősre sikeredik, a túlerőtől pedig a kötetkompozíció gyengül meg, visszafelé, s ez rossz, hiszen a könyv maga is több kézzel foghatóságot jár körül és talál meg, hogy csak a szerelmi evidenciákra, illetve a magatartási válaszokban föllelhető elhatárolódási mozdula­ tokat említsük meg itt. Tapogatjuk az éj falát nincsen se közel se messze csak a pillanat bizonyos E fönti idézetben a kötetben föltárulkozó világ filozófiai tételezését vélem fölismerni. Nem tudható, mit takar az éj fa la fogalom, metafora. A kínai ikonográfia szerint a fal a halál jelzése. A falat megmászó vershős tehát a halállal viaskodik, a megmászás állítmány természetesen magában hordozza a győzelem konnotációját is. Nem mintha a halálon győzedelmeskedi lehetne. Azaz, egyetlen módon, ha az ember romlatlanul hagyja magát a vi­ lágban, hagyja magára a világot, azaz, szellemi termékben reinkarnálódik tovább. Ilyen ép­ penséggel a vers is lehet. Aki pedig a halált tapogatja, az természetesen az élet kiterjedésére kíváncsi leginkább, így a nincsen se közel, se messze ellentétpár tökéletesen lefedi a lírikus jelenlegi helyzetét, férfikora delelésének fájdalmas teljességét - sem olt, sem itt, hanem ép­ pen középen, épülés és leépülés, gazdagodás és szétfoszlás, bölcsülés és összeszűkülés pólu­ sai között. A pillanat bizonyosságába fogódzás érthető, s nyomon követhető a versek során is. Hiszen, aki beengedi világába a konkretizálható külvilágot, még ha megtagadóan, kigúnyolóan is, az a megkapaszkodást, a mégiscsak a valóságba csimpaszkodást választja. Az átélhetőt, a megragadhatót, a materiális egészben visszaigazolhatót. Elvégre lazán élni/ ne­ hezebb - teszem hozzá, megidézve a költő fintorát is e helyütt. Így kerül ügyes régi-új boncmesterek közé kiket messziről, kimondhatóan, felülről elke­ rülhetne, ezért van az, hogy értékrendeltolásra vállalkozik: hangulata csak/ a kiskocsmák­ nak van/ a csikkel kiégetett/ viaszosvászon/ jó l érzi magát/ az asztalon/ cserélnék vele/ lehetne jobb/ - s bár költőt szembesíteni versbéli állításával legalább akkora tapintatlanság. 164 �palócföld 96/2 mint primadonnát a ráncaival, mégis kedvem lenne rákérdezni, komolyan gondolod ezt az előzőt, itt, Tamás? Hiszen te magad veszed észre a kötetcímadó versedben, hogy a kocsma­ pultról rendre letörlik arcodat.. Születésnapi versében használja a jelen kötetének talán legfontosabb, ugyanakkor a leg­ megrendítőbb fölismerésére utaló szót: alkalmatlanság Ha nem lenne datálva a kötet meg­ jelenése, száz év múlva ebből az egyetlen szóból azonosítani tudná egy majdani filosz, hogy aki írta a verseket, az a rendszerváltás/változás utáni időszak reménytelenje volt. Hiszen a Kádár- rendszerben is alkalmasak voltunk valamire, ha másra nem, a passzív ellenállásra. De most, amikor még a nyögéseink is azonosíthatatlanok - a szó Ádám Tamásé -, amikor a versek csak szemfedélnek valók - a gondolat Ádám Tamásé -, amikor nemzeti lombokon fénylenek és trükköznek az új tehetségek - és itt iróniája szarkazmusba csap át -, amikor a nyár viszont beazonosítható, mert egyre büdösebb a konjunktúralovagok szája - s itt a ke­ serűség már nem csak Ádám Tamásé, ha a megfogalmazás az övé is -, szóval, mégis csak ar­ ra kell rájöjjünk, hogy megválthatatlan világ megválthatatlanjai lettünk. Ennél viszont még az elidegenedés is jobb volt a század elején. Az ember csavar volt a gépezetben, melynek működését nem ismerte, de mégis lehetett illúziója, hogy a gép nem feltétlenül ellene dolgo­ zik, illetve amit tesz, az jó, hasznos az egész szerkezetnek, sőt, nélkülözhetetlen is lehet a számára. A költő világ- és társadalommodellje ennél sokkal gyászosabb. A szerkezet működése átlátható, benne nem csavarok vagyunk, hanem balekok, nincs ránk szüksége az öntelt, régi, átmázolt alkatrészekkel működő gépnek, legfeljebb hogy ki­ használjon, kifacsarjon és kinevessen bennünket. Ez is egyfajta kézzelfoghatóság, ha már itt tartunk. A kötetről: láttam már szebb küllemű versgyűjteményeket is ennél, igaz, csúnyábbakat is. A költő tipografizálta a kiadványt, így lehet kifogásolni a kicsi tükröket, a címek és a verskezdő sorok túlzott egymásra zárását. S lehet dicsérni az alaphangütést jól követő, groteszk felé hajló választott betűtípust. Ezt ki-ki mármint az olvasó, megteheti. Azt is eldöntheti, nem lett volna-e jobb Onagy Zoltán szellemes írói bevezetőjét utószóként közölni, nem be­ folyásolva így a lehetséges olvasatok önálló kialakítását. Egy örvendetes dologra hívnám fel legvégül a figyelmet Kilenc szponzor, vállalattal illetve nevesítve is, jegyzi a kötetet Ádám Tamáson kívül. Ez azt jelenti a szememben - nem ismervén persze a balassagyarmati viszonyokat, így a téve­ dés jogát is fenntartva mondom -, hogy jelenlévővé kezd válni az a vállalkozói réteg, aki hajlandó pénzt visszaáramoltatni a kultúrába. Ez nemes és némiképp logikus cselekedet a részükről. A nemességet nem kell magyarázni. Logikus pedig ott és abban, hogy nem mindegy, mi­ lyen társadalomban adjuk el áruinkat: a vásárlás legkevesebb kultúrtett kell legyen egy kul­ túráltan elrendezett áru- és kínálatplatformon, melyre odakerült most Ádám Tamás értékes és megszenvedett verseskötete is. (Megmászom az éj falát, Balassagyarmat, 1996.) 165 �palócföld 96/2 Buda László fotója 166 �É lő múlt Paróczai Csaba Kegyesség, közösség, kultúra Vallási és karitatív egyesületek közművelődési tevékenysége Salgótarjánban a két világháború között. Az utóbbi öt-tíz évben az újból a maga lábá­ ra álló társadalom - önazonosságát keresve érdeklődéssel fordul civil hagyományai felé. A kapcsolódási pontokat nem is nehéz fellel­ ni a kisebb, migrációtól, fluktuációtól kevés­ bé érintett településeken, de a szintén divatos oral history módszereit követve az összetet­ tebb városi közösségek belső működési me­ chanizmusát, szövetét is meg lehet találni, öt­ vözve természetesen a bőségesen fennmaradt dokumentumok felhasználásával. Jelen munka - mely egy nagyobb tanul­ mány kivonata - szintén e közelmúltra össz­ pontosít, s olyan aspektusból közelít, mely a második világháború utáni politikai fejlődés­ nek köszönhetően háttérbe szorult. Jelesül: milyen volt a gyárfalakon felüli, kívüli Salgó­ tarján. Nem tagadva az iparváros társadal­ mának üzemi taglaltságát, meg kell állapíta­ ni, hogy a város kulturális élete illetve közéle­ te, alapvetően kettős meghatározottságú. Az egyesületi élet kibontakozás a várossá válás időszakában A város lakosságának nagy részét kitevő munkásság, illetve gyári személyzet művelő­ déséről, társaséletéről elsősorban a különbö­ ző üzemi egyesületek gondoskodtak. Maga az egyesületi élet is a „gyárfalak” között bontakozott ki, még a múlt század végén. A különböző üzemek együttélése, bővülé­ se, a közalkalmazottak, tisztviselők, keres­ kedők számának dinamikus bővülése hívja életre az üzemek feletti, a polgári életmódot elősegítő községi művelődési, szórakozási lehetőségeket nyújtó egyleteket. Az ehhez a típushoz tartozó egyesületek részben már az első világháború előtt mutattak felekezeti kötődést, de tendenciaként erőteljesen az I. világháború utáni korszakban jelentkezik, természetesen nem függetlenül a Horthyrendszer ideológiai önmeghatározásától. Ahogy az egyesületek alapszabályaiból kitűnik, a keresztény, nemzeti jelzők szinte kötelező jelleggel ott szerepelnek. Ugyanezt 167 �palócföld 96/2 Katolikus egyesületek a szellemiséget mutatja a város két világhá­ ború közötti egyetlen helyi lapja - mely ter­ A város közösségi életében a 20-as évek­ mészetesen a korabeli közélet vizsgálatának egyik legjobb forrása - a Munka című újság. ben a Katholikus Olvasó Kör és 1928-as A trianoni határmeghúzással a település megalakulásától a Szent Erzsébet N őegylet fejlődésének dinamikus lendülete megtört, tölt be fontos szerepet. A Mária Kongregá­ az 1922-től kezdődő városi időszak a vál­ ció természetéből adódóan szűkebb terüle­ ságokkal terhelt összecsiszolódás kora ten működött, közművelődési tevékenységé­ már. Amikor tehát a két világháború kö­ nek a város sajtójában kevés nyoma van. Most nézzük részletesen az egyes szerve­ zötti helyi művelődési viszonyokat tekint­ jük át, ezt a városi-üzemi kettős meghatá­ zetek működését! rozottságot látjuk. Meg kell azonban je­ Katholikus Olvasó Kör gyezni, hogy a választóvonal nem éles, az A korabeli sajtó áttanulmányozása alap­ üzemi kötődésű egyesületek szinte teljes mértékben nyitottak a város közössége ján állítható, hogy a kör a város közéletének felé. Sőt, tudatosan vállalnak közművelő­ egyik kulcsszereplője. Taglétszáma, aktivitá­ dési, közszórakoztatási funkciókat. Külön­ sa, infrastrukturája (önálló épület) megha­ választásuk leginkább a téma világosabb ladja a többi egyesületét, integráló szerepet tölt be. A kör alapszabályában feltüntetett tárgyalhatóságára vonatkozik. A bethleni konszolidáció a település életé­ célja "s algótarjáni és környéki katolikus és ben is nyugalmasabb időszakot hoz. 1922- más keresztény vallásúak szellemi, társa­ ben a nagyközség rendezett tanácsú város dalmi és anyagi karitatív érdekeinek el­ rangot kap, s a következő évben a kiigazítá­ őmozdítása, vallásos és hazafias szellemű sokkal rendeződik az oly kényes határkérdés összejövetelek és felolvasások tartása, a is. A konszolidációban magára talál a polgár­ keresztény társadalmi élet és az összetartoság, és újra szervezni kezdi a közösség kultu­ zandóság ápolása, az általános műveltség, rális, illetve társaséletét. Ennek első lépései a továbbképzés elősegítése”. Ezeket a célokat „a politika teljes kizárá­ már 1921 nyaráig megtörténnek. Megalakul, illetőleg újjáalakul több egyesület, melyek sával” kívánják elérni. A kör programjairól meghatározó szerepet töltenek be a tárgyalt készült beszámolók azonban azt tanúsítják, időszakban. Ezek az Egyesült Keresztény hogy a politika kizárása esetükben kifejezet­ Nemzeti Liga Salgótarjáni Osztálya, a Ma­ ten csak a pártpolitikára vonatkozik. Az egye­ gyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége sület keretei között működik a dalárda, zene­ (MANSZ) Evangélikus Nőegylet, Luther kar és műkedvelő gárda, könyvtár, mely fo­ Szövetség, valamint a Katholikus Olvasó­ lyóiratokat is járat, és megtalálhatók különfé­ kör. A polgármesteri hivatal 1929-es össze­ le szórakoztató eszközök. 1926 novemberére írása 52 egyesületet sorol fel, melyből 11 -nek önálló épületük első szárnya elkészül, s ezt a következő években folyamatosan bővítik. van felekezeti kötődése. A Katholikus Olvasó Kör közvetlen há­ A következőkben ezekkel az egyletekkel ború utáni működéséről nem sokat lehet foglalkozunk a város kulturális - közösségi tudni. Hogy egyáltalán létezik, azt a már életében betöltött fontosságuknak megfele­ említett 1921-as összeírás tanúsítja. Igazi lően. 168 �palócföld 96/2 forráshoz 1923 májusa után jut a kutató. Ekkortól jelenik meg Salgótarján két világ­ háború közötti egyetlen újságja a Munka cí­ mű hetilap. Ennek állandó hírrovata folya­ matosan tudósít a város kulturális- közössé­ gi életéről. Már a negyedik lapszámban ta­ lálkozunk egy tudósítással, miszerint a kör műkedvelő gárdája A legújabb divat című bohózatot adja elő. Ebben az időben a mű­ kedvelők igen aktívak. A nyári színpadon rendszeresek az előadások, bemutatók. Ősz­ től tavaszig háromheti rendszerességgel va­ sárnaponként ismeretterjesztő előadásokat, felolvasásokat, szabadelőadásokat tartanak. Jellemzője ezeknek az éveknek az un. ir­ redenta est. Ezeken az összejöveteleken ál­ talában a korhangulatnak megfelelő előadá­ sok, versek, zeneszámok, esetenként színda­ rabok kerülnek bemutatásra, igen nagy pá­ tosszal. Általában itt mutatkoznak be a vá­ ros írói, költői. A művek művészi színvonala esetükben másodlagos a nagy célhoz, a lel­ kek ébrentartásához képest. Kiemelkedik e helyi műkedvelők közül nógrádi Papp De­ zső (ügyvéd) és Vadkerty Béla (tanító). Ver­ ses színdarabjuk a Rab magyarok álma igen nagy siker, még az 1926-os Salgótarjáni Almanach is lehozza. Jellemző a kör fontosságára és kiterjedt tagságára, hogy adakozásból és a város anyagi segítségéből 1926-29 között új épü­ letet emelnek, bővítik szórakozási lehetősé­ geiket. Ekkori előadásaik a minőségi kidol­ gozásra törekednek, vetített képes (dia) elő­ adások nagy számban fordulnak elő. A helyi szintről kilépve megpróbálnak kapcsolatot tartani a fővárossal és a közeli városokkal. Gyakori vendég a 20-as évek derekán Bangha Béla. Kirándulásaik mel­ lett vendégeket is fogadnak, így például az 1930-as év márciusában az egri jogakadé­ mia tanárait és diákjait. A huszas évekbeli újjáindulás kulcsembere Wabrosch Béla acélgyári főmérnök, sokáig a kör elnöke, majd örökös díszelnöke. Szent Erzsébet Katholikus Nőegylet Az egylet 1928 februárjában alakult meg Horváth Károlyné elnöklete alatt, de tőle hamarosan átveszi e tisztet Rameshoffer Béláné, aki igazi motorja e szervezetnek. Alapszabályában megfogalmazott céljai: a jótékonyság, a „szociális” nyomor enyhíté­ se, katolikus öntudat felébresztése, a hitélet mélyítése. Mindez szoros kapcsolatban a he­ lyi plébániával. A politika a korszaknak megfelelően itt is nagy szerepet kap, az el­ nöknő megnyitó beszédében hangsúlyozza, hogy az integer Magyarországot akarják szolgálni. Tevékenységében hű céljaihoz, igazi nő­ egyleti programokat szervez, igen aktív. Ősztől tavaszig folyamatosak az un. teaesté­ lyeik, amelyeken tartalmas műsorral várják a város „hölgyközönségét”, de minden ér­ deklődőt. A szórakozás mellett ekkor gyűj­ tenek évről-évre visszatérő legnagyobb vál­ lalkozásuk céljaira, a karácsonyi jótékonysági akciójukra. Szintén ezt hivatott elősegí­ teni karácsonyi vásáruk, melyen a tagok ál­ tal elkészített, illetve beszerzett cikkeket árúsítják, többek között kézimunkakörük „termékeit”. Karitatív tevékenységük egyáltalán nem lebecsülendő. A karácsonyi segélyben része­ sítettek száma hétszáz körül mozog. A gaz­ dasági válság éveiben céljuk elérése érdeké­ ben még tárgysorsjátékot is rendeznek, me­ lyen hazai termék (élő állat) kerül kisorso­ lásra 350 pengő értékben. Kisebb jelentősé­ gű, de szintén idekapcsolódó cselekedetük, hogy időnként egy-egy helyi származású egyetemi hallgatónő menzaköltségét vállal­ ták. Művelődési tevékenységük hasonló a 169 �palócföld 96/2 Katholikus Körnél említettéhez: a teaesté­ lyeken szavalatok, dalok, nóták hangzanak el, többnyire helyi szerzőktől, legtöbbször irredenta szellemben. Ők is túllépni igyekez­ tek a helyi szinten, többször látogatnak el hozzájuk fővárosi művészek, írók, előadók, de megfordul náluk Csehszlovákiából Mécs László is. Az egyesület nemcsak működésében mu­ tat kapcsolódást a Katholikus Olvasó Körhöz, hanem megfigyelhető erős személyi összefonódás is. vékenységét folytatja. Működésük két fő te­ rülete a jótékonykodás és a tartalmas, közös szórakozás megszervezése, szabadidős prog­ ramok. Akárcsak a többi közművelődési egyesület, az ősztől tavaszig terjedő idő­ szakban a legaktívabbak. Októbertől, főleg a Nőegylet szervezésében, havi rend­ szerességgel tartanak műsoros esteket, ahol szavalatok, dalok hangzanak el. A Leányegylet ebben az időben főleg kézimunka délutánok megszervezésével foglalkozik. Ezek a délutánok nem öncélúak, legnagyobb éves programjukra, a karácsonyi vásárra ké­ szülnek. A vásár jótékony célokat szolgál, a Mária Kongregáció Működéséről, tevékenységéről kevés az bevételből rászorulókat támogatnak. A két adat. A közösség 1924-ben alakult. Létre­ egylet vezetőinek lelkes szervező munkája jöttében a kulcsszerepet Upponyi József általában sikerre viszi ezeket az akciókat. plébános játszotta, az 1929-es összeírás sze­ Az évtized végére kialakul a juniálisok meg­ rendezésének szokása. rint ő volt az elnöke is. A Luther Szövetség -nek Csengődy Lajos A hitélet ápolását túl a jótékonykodásból veszi ki részét. Időnként irredenta esteket az egyik fő szervezője, aki az Országos Lut­ szervez, leginkább más szervezetekkel közö­ her Szövetségnek is választmányi tagja. A salgótarjáni szervezet feltehetően 1920-ban sen. alakul. Működésében tisztább közművelődési te­ vékenység figyelhető meg, mint a nőegyle­ Evangélikus egyesületek teknél. Van színjátszókörük, mely igen ak­ A vizsgált időszakban három evangélikus tív, nemcsak a városban, hanem a környező közművelődési egyesület működik. Közülük falvakban is fellépnek. A Luther Szövetség salgótarjáni szerve­ az Evangélikus N őegylet emelkedik ki, mint a helyi kulturális élet egyik legfőbb zete főleg a fiatalokat fogja össze. Igyekszik szervezője. A Nőegylet még 1919-ben ala­ a kötetlenebb szórakozási formákat kihasz­ kult, de ugyanúgy, mint a többi közművelő­ nálni. Heti több alkalommal családi összejö­ dési, jótékonysági egyesület tevékenysége, veteleket szervez, ahol az „ifjak és leányok” csak a huszas évek első felében kezd kibon­ még táncórákat is vehetnek. Kiemelkedő takozni. Vezetője Pántyik Arpádné. Tőle el­ rendezvényük a Nőegylettel közösen a Jóválaszthatatlan fiókegyesülete a Leányegy­ kai-centenáriumi ünnepség, ahol „országos let, mely 1925-ben alakul. Megalakulásában hírű” vendégek is részt vesznek. Mind­ kezdeményező szerepet Dr. Csengődi Lajos azonáltal a jótékonyság sem idegen tőlük. Tesznek felajánlást 1926 elején az árvízká­ evangélikus vezető lelkész játszik. Az Evangélikus N őegylet és Leányegylet rosultak javára. Természetesen mindhárom a nőegyletek - a korszakban - szokásos te­ evangélikus egyesület aktívan részt vesz a 170 �palócföld 96/2 helyi református egyházak vallási rendezvé­ nyeinek lebonyolításában. A város közösségi életének megszervezé­ sében a nőegyleti jellegű Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége aktív szerepet játszik. A MANSZ helyi csoportja 1919-ben alakult. Célja kezdettől a felekezetek fölötti (asszonyi) összefogás, jótékonyság, leányok to­ vábbtanulásának elősegítése. A helyi cso­ port elnöke Dr. Förster Kálmánné, a polgármester felesége. Az ő vezetésével tevékeny­ kedik az egyesület a korszak végégig. Az 1927-es éves közgyűlésen az elnöknő a szö­ vetséget így jellemzi: Szövetségünk nem ahogy sokan hiszik - újabb egyesület, ha­ nem nagyobbrészt az itt meglévő női egye­ sületek összevonása". A MANSZ-ban együttműködnek a Stefánia Anya-és Cse­ csemővédelmi Egyesület, a Vöröskereszt Egyesület, a Katholikus Kör, az Evangéli­ kus N őegylet, Acélgyári Nőegylet, Luther Szövetség, Egyesült Keresztény - Nemzeti Liga hölgyei. Ez a széles összefogás, s nem utolsó sorban a polgármesterné dinamizmu­ sa, valóban megteszi hatását. A huszas évek elején az országos központ akciójába bekap­ csolódva szövőtan folyamot hirdetnek, a ma­ gyar textilipar szűkös kapacitásának kisegí­ tésére. Politikai felhangja az akciónak a cseh-ellenesség. A kezdeményezés minden jószándék ellenére az értékesítés megoldat­ lansága miatt megbukott, a szervezet tevé­ kenysége egy időre visszafogottabbá vált. A huszas évek második felétől nagyobb hangsúlyt kap a helyi közösségi művelődés. Egymást követik a műsoros estek. Ekkor kezdik meg nagysikerű teaestjeiket, melyek évek hosszú során át nagy közönséget von­ zanak. Kísérletet tesznek a magyaros ruha divatjának felélesztésére is, de ez az akció­ juk a szövőmozgalomhoz hasonlóan kiful­ lad. Akárcsak a többi közművelődési egyesü­ let, ők is az októbertől júniusig terjedő idő­ szakban a legaktívabbak. Ez az 1927-28-tól kezdődő felívelő szakasz, majd a 30-as években töretlenül folytatódik, s a MANSZ a legnagyobb hatású helyi szervezetek közé tartozik. Ennek magyarázata a már említett összefogás, másrészt a szövetség vezetőségé­ nek társadalmi összetétele - a város tisztkará­ nak megjelenése növelte a helyi polgárság sze­ mében ezeknek az összejöveteleknek a vonze­ rejét. Amúgy is megfigyelhető, hogy különö­ sen a huszas években a közösségi élet, a szoli­ daritás, a polgári életforma ügy volt a városi vezetőség számára, egy-egy műsoros est többet jelentett, mint puszta szórakozási lehető­ ség. Maga a polgármester, Dr. Förster Kálmán igyekezett jó példával előljárni. A helyi lap minden egyes est után közli az un. felülfizető személyek nevét és az összeget (valamennyi egyesület esetében). Mindez egyfajta noblesse obliqe szituációhoz vezetett. A felülfizetők névsorát a városi és üzemi tisztikarok vezetik. A szórakozás mellett ismeretterjesztő el­ őadásokat is tartottak a legkülönfélébb té­ mákban. A széles társadalmi bázis lehetővé teszi több szakosztály működését a szövet­ ség keretein belül. Izraelita egyesületek A helyi zsidóság a múlt század vége óta rendelkezett közösségi szervezetekkel. Nagy részük a hitélet ápolására, az összetartozás erősítésére alakult, ezért, s a zsidóság társa­ dalmi helyzetéből is fakadóan zártak a város társadalma irányában. Ilyen szervezetek a Chevra Kadisa, Mikra Umischna, Chevra Sasz és Talmud Thora Egyletek. Kivételt az Izraelita N őegylet képez, mely a többi nő­ 171 �palócföld 96/2 egylethez hasonló tevékenységet fejt ki és folyamatosan jelen van a város életében. A z egylet a város legrégibb ilyen jellegű szer­ vezete. A zsidóság polgárosultságát jelzi, hogy már 1887-ben megalakul, harmincnegyven évvel hamarabb, mint a hasonló jel­ legű keresztény szervezetek. Nyitottságát, tenniakarását mutatja, hogy egészen a második világháború kitöré­ séig, illetve az első zsidótörvényig harmoni­ kusan együtt tud működni a többi nőegylettel, és saját rendezvényei, műsoros estjeit is nagy érdeklődés kísérte. Viszonylagos társa­ dalmi zártságukra utal mindazonáltal, hogy önálló programjaikról feltűnően kevés a hír­ adás a sajtóban, leginkább csak akkor jelen­ nek meg, ha a többi nőegylettel közösen va­ lamilyen jótékonysági rendezvényt szervez­ nek. Igaz, ha írnak róluk, mindig nagyon dicsérően, elismerően. Elnöknőjük hosszú időn keresztül - 1923-tól egészen 1934-ig Ligeti Ferencné. Vezetésével az egylet a romló gazdasági feltételek mellett is növelte a segélyezésre szánt összeget. Közösségi élet a harmincas években A harmincas években a város közösségi élete sokoldalúbbá válik. Meghatározóbbá válnak a huszas évek második felében ki­ bontakozó egyesületek, de melléjük újab­ bak is alakulnak. A legjelentősebb változás, hogy 1932-ben létrejön az Északi Feren­ ces Plébánia, melynek vezetői az első pilla­ nattól kezdve igen élénk tevékenységbe kezdenek, a plébánia köré több egyesületet építenek ki. A Salgótarjánban igen kevés számú kálvi­ nista felekezet is aktívabbá válik, megalakít­ ják a Soli Deó Glória helyi csoportjait. 172 Az évtized vége felé az országosan kibonta­ kozó szervezésnek megfelelően létrejön a KA L OT helyi csoportja. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga mel­ lé egy jellegében hasonló szervezet, a Katholikus Népszövetség helyi fiókja is megalakul. Katolikus egyesületek, társadalmi szer­ vezetek Az 1920-as években létrejött egyesületek közül a Katholikus Olvasókör az előzőek­ ben ismertetett tevékenységét folytatja. Az őszi-téli hónapokban havonta egy-két alka­ lommal műsoros estet szerveznek; működik a dalárda (mely 1939 januárjában tizenöté­ ves fennállását ünnepelve ad nagy hangver­ senyt), s a kör helyiségei a továbbiakban is otthont adnak az egyéb szervezetek rendez­ vényeinek. A szervezőtevékenység valame­ lyes kifáradását mutatja, hogy a tagok az esteket nem látogatják eléggé. A Katholikus Olvasó Kör keretén belül alakul meg a Legényegylet 1937 elején. Mű­ soros estjeik jobbára zártkörűek. Reperto­ árjukon operett, kabaré, népszínművek sze­ repelnek. Fontos szerepet kap a táncolási le­ hetőség. Programjaik legtöbbször reggelig tartó tánccal zárulnak, ahol a fiatalok a kor divatos zenei irányzataira „mozoghatnak”. Ennek „nemzetietlensége” miatt még ki­ sebbfajta polémia is kialakul a helyi sajtó­ ban Baráthy István és Honzig László, az egylet vezetői részvételével. Baráthy a szer­ vezőtevékenység mellett konferál és alkalo­ madtán sztepptánc bemutatót is tart. A Szent Erzsébet N őegylet lendülete is töretlen. Az 1928-ban kezdődött tevékeny­ ség ebben az időben teljesedik ki. Megfi­ gyelhető, hogy a város nőegyletei igen szo­ ros kapcsolatot építenek ki egymással, amel­ lett, hogy megőrzik önállóságukat is. A fő tevékenységi kör továbbra is a jótékonyság. �palócföld 96/2 Erre a gazdasági válság eveiben különösen tartozik. Tevékenysége is ennek megfelelően nagy szükség van. Az egyesület által rende­ alakul. Kulturestélyeket, műsoros esteket zett műsoros estek, „teák”, bálok mind ezt a tart, melyek bevételei a jótékonykodást il­ célt szolgálják. Kiemelkedő programjuk a letve az ekkor kezdődő templomépítés célja­ juniális, melyet évről-évre megrendeznek. A it szolgálják. Elnöke Dr. Jánossy Ödönné, jótékony népünnepély bevételei is a kará­ aki a M AN SZ vigalmi szakosztályát is veze­ csonyi jótékonyság anyagi alapját növelik. ti. Többek között fellép náluk előadással Sík Az olcsó virsli mellett a tárgysorsjáték is Sándor is. Évről évre megrendezik a szegé­ vonzó a közönség számára. Az 1934-es éves nyek karácsonyát. A Szívgárda a kisiskolások számára léte­ taggyűlésükön az elnöki tisztet Kiss Lajosné veszi át, s marad e tisztségben egészen sült. Gárdavezető P. Vilmos. A kis szívgár­ 1940-ig. Ekkor eltávozik a városból. A nő- disták énekkara gyakran fellép a városi ren­ egylet működésének új lendületet ad, hogy dezvényeken, de önálló műsort is adnak. Az az első bécsi döntés után visszakerül a me­ acélgyári iskola tanítónői vezetésével szín­ gye elcsatolt északi része. A háború kitöré­ darabokat is bemutatnak. A Credo férfiegyesület munkájáról keve­ sével tevékenységük elhalkul, a látványos rendezvények helyett a vallásos elmélyülés set tudni. Van dalárdájuk, s ők is műsoros társul a jótékonysághoz. A katolikus nőegy­ kulturestek szervezésével vesznek részt a vá­ letek több alkalommal közös gyűléseket ros közéletében. 1937 februárjában tudako­ szerveznek. A Mária Kongregáció is tovább zó irodát nyitnak, amely a hívek ügyes-ba­ működik. 1934-ben ünnepli tízéves fennál­ jos dolgainak elintézésében segít. A Fehér ruhás Leányegyesületről megala­ lását. Ez alkalommal díszelőadást tartanak. Működik énekkaruk, mely gyakran fellép a kulásán kívül a városi sajtóban nincs utalás. 1937 júniusában alakul meg a Legé­ városi nőegyleti rendezvényeken. A jóté­ konykodás mellett az egyházi ruhák karban­ nyegylet. Elnöke P. Timkó Lázár, alelnöke tartása, az oltárok elkészítése képezi fő te­ Endrey László. Működése 1938-39-től vékenységüket. élénkül meg. Színielőadásokat, farsangi bá­ lokat, táncesteket tartanak. A kulturális Északi Ferences Plébánia szakosztály mellett ping-pong szakosztály is A katolikus egyház helyi társadalmi-köz- tevékenykedik. művelődési tevékenységsége a plébánia megalakulásával kap újabb lendületet. Az Evangélikus egyesületek Északi Ferences Plébánia 1932- ben alakul A város életében továbbra is a Nőegylet meg a ferences rend Kapisztránrend tarto­ játszik meghatározó szerepet. Tevékenysé­ mányából. Házfőnöke P.Réz Márián. Világi gük a huszas évekhez képest alig változik. elnöke Horváth Károly acélgyári főmérnök. Főleg az őszi-téli hónapokban szervezik mű­ A ferences atyák szervezésében a harmincas soros estjeiket, kézimunka-szakköreiket. A években a következő egyesületek alakulnak karácsonyi vásárt is évenként megtartják. meg: Oltáregylet, Credo Egyesület, Szív­ Ebben az időszakban a Leányegylet szinte gárda, Fehérruhás Leányegyesület, Északi teljesen a N őegylet keretein belül működik. Katholikus Legényegylet. Tevékenységük csúcspontja, egyben évadzá­ Az Oltáregylet a városi nőegyletek közé rója, az évenkénti juniális, a SZKEN-hez 173 �palócföld 96/2 hasonlóan. Elnökük Pántyik Árpádné. Öszszejöveteleik gyakoriságáról az 1934 áprilisi közgyűlésük alapján alkothatunk képet. Dr. Csengődy Lajos számol be az evangélikus egyház múlt évi tevékenységéről. Itt huszon­ öt leányegyleti összejövetelt említ. A Luther Szövetség is folytatja már be­ mutatott tevékenységét, műkedvelő előadá­ sok, farsangi mulatságok, összejövetelek kö­ vetik egymást. Az evangélikus egyház is létrehoz a har­ mincas években diákszövetséget, de ennek működéséről csak egy rövid hír található. Református egyesületek A harmincas években a helyi református egyház is szélesíti tevékenységi körét. 1933 decemberében műsoros estet szerveznek. 1934 februárjában Ravasz László püspök előadásához kötődően hangzanak el zene és énekszámok, vers. 1933-ban alakul meg a Soli Deo Gloria diákszövetség Liptay B. Jenő Fiú- illetve Horthy Erzsébet Leánykollégiuma. A kollé­ giumok szervezésében előadások hangzanak el a diákság problémáiról. 1934. június 2529. között nagy konferenciát szerveznek, melyre Észak-Magyarország sok városából érkeznek fiatalok. A korszak végén - már a háború alatt jön létre a Lorántffy Zsuzsanna Egylet. A nőegylet az országos egyesület helyi szerve­ zete. Külön alapszabálya nincs is. Fő céljaik a „szociális munka és a belmissio”. Elnök Tarnay Kálmánné, Kovács Gézáné. Alelnökei: Szabó Dezsőné (ref. lelkész felesége), özv. Patay Istvánné. Igazgatója Szabó De­ zső lelkész. MANSZ A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsé­ gének helyi szervezete továbbra is a helyi 174 közélet egyik legaktívabb szereplője. Tevé­ kenységük gyakorlatilag ugyanaz marad, mint a huszas években: ismeretterjesztő elő­ adások, szabás-varrás, főzési tanfolyamok, műsoros estek. 1933-ban az Egészségházban önálló he­ lyiséghez jutnak, szakköreiket többnyire ott tartják, de nagy műsoros estjeik továbbra is a Katholikus Kör-ben vagy az Ipartestület nagytermében kerülnek megrendezésre. Eb­ ben az időben divatba jött a farsangi mulat­ ság. A többi nőegylethez hasonlóan ők is minden évben szerveznek álarcos mulatsá­ got, még farsangon kívül is. Ebben az időben már az ő rendezvényeiken is jazzband ját­ szik... 1935-től részt vesznek a Gyöngyösbokré­ ta mozgalomban, és leánykört is alakítanak. A Felvidék visszakerülése az ő tevékeny­ ségükre is hatással van. Kapcsolódva a M a­ gyar a magyarért országos akcióhoz F elvi­ déki teaesteket rendeznek. A háború kitöré­ sével az egyesület a közhangulatnak megfe­ lelően a nő szerepéről tart előadásokat. 1940-ben a finnek megsegítésére rendeznek műsoros estet. Elnökük továbbra is Dr. Förster Kálmánné. Aktivitásukat elismeri az 1940-es orszá­ gos gyűlés, ahol a salgótarjáni szervezetet többször például állítják. 1940 márciusában a MANSZ hölgyei közül jónéhányan részt vesznek a Magyar Asszonykongresszuson is. Itt kell kitérni a nőegyletek már említett összehangolt tevékenységére. Az évtized el­ ső felében évről évre megrendezik a Nagy Magyar Estet, melynek bevétele a Nép­ konyha-akció támogatására megy. A nép­ konyhát évről évre november 15. - április 15. között működtetik. A konyha csúcsidőszakban napi 200-250 adag ebédet oszt ki! 1937-43 közötti időszakban létezett a �palócföld 96/2 helyszűke, kallódó dokumentumok lehetet­ lenné teszik a mégoly közeli múlt teljes re­ konstrukcióját. Remélem annyi mégis érzé­ kelhetővé vált, hogy az itt élő polgárság nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy ezt a munkástelepülést a sajátjának érezze. A kor sajátossága, hogy a vallási kötődés és maguk az egyházak milyen társadalomszervező erőként jelentkeznek, eszmei és intézményi keretet adva az emberek társasélet iránti igényének. Izraelita egyesületek Természetesen nemcsak az egyházak A N őegylet a harmincas évek végéig fo­ lyamatosan jelen van a város közéletében. vonzásában alakult a közösségi élet - a több 1934 áprilisától Ligeti Ferencné helyét Sza- tucatnyi üzemi egyesületen túl létezett a uer Andorné veszi át az elnöki székben. Ők Casino Ip aregyesület, Lövészegylet, stb., is rendeznek farsangi bált. Jelmezes estjük melyek szintén városi szinten működtek. A 1937 februárjában a helyi sajtó szerint több helyi társadalom szerves egysége mutatko­ hétig tartó beszéd forrása, utolsó nagy köz- zik meg abban, hogy megnézve a különböző szereplésük az 1938 februárjában rendezett egyesületek személyi - nem ritkán vezetői 50. évfordulós jubileumi estjük, melyen töb­ összetételét, többszörös átfedéseket tapasz­ bek között Ascher Oszkár is fellép. Ez év talunk. S amit még látnunk kell: a helyi kö­ áprilisában még jelen vannak a nőegyletek zösség természetes önmozgását tudatosan között Róth Flóris bányaigazgató városi támogatja, segíti a város tisztikara, élén Dr. búcsúztatásán, de aztán a fokozatos jogi Förster Kálmán polgármesterrel és feleségé­ korlátozás a korábbi aktivitást megszünteti. vel, illetve az egyes meghatározó iparvállala­ tok vezetői, családjaikkal együtt. Így alakult ki az a pezsgő, változatos közösségi élet, Összefoglalás melyben a társadalmi szolidaritás is fontos, mi több, kiemelt helyet kapott. Tanulságnak Az ember szükségszerűen töredékeket al­ ez sem lenne kevés. Példának annál figyel­ kot. Így van ez ebben az esetben is. Idő- és meztetőbb. Ludovika N őegylet is. Alapszabálya, műkö­ déséről hivatalos irat a helyi levéltárban nem található. Fayl Frigyes 1943-as jelen­ téséből tudni, hogy elnöke Karattur A ntal­ né, a Rimamurányi Vasmű Rt. salgótarjáni acélgyára igazgatójának felesége. A kor­ szakban egyszer említi őket a helyi sajtó, méghozzá 1937-es karácsonyi akciójuk kap­ csán. 175 �Műterem K. Peák Ildikó Hegedűs Morgan világa Félbeszakadt, kettétört művészi pályáról, torzóként a barátokra, társakra maradt életműről beszélni nehéz, szívszorító érzés. A műteremben összegyűjtött vázlatokat, a tökéletességig, tovább-nem-festhetőségig kész képeket, az utolsó műveket szemlélve mindig felmerülhet és fel is merül a kérdés - mi lett volna a következő? S az azt követő? Mire lett volna még képes az alkotói ihlet és a teremteni akarás? Folytatni a megkezdett utat, gazdagítani, elmélyíteni a már kialakított szimbólum- és színvilágot, vagy utat törni, új képi világot kialakítani, új jelké­ pi rendszert kidolgozni? E kérdésekre nem kap már választ sem a kortárs, sem az utókor. A nyitott, csonka életmű azonban zárt is. Lezárja azt az alkotó képtelen, döbbenetes halála, és e tragikus tény kialakítja a művek végleges helyét az utókor értékelésében. Felrajzolja a pá­ lyaívet, melynek van kezdete és vége, és megszületnek az első átfogó igényű - vagy annak szánt - elemzések, s íme létrejön a szomorú évfordulóhoz köthető emlékkiállítás, az első emlé­ külés, tanácskozás. E rövid előadásban nem törekszem az életmű átfogó bemutatására, egyrészt az idő szabott keretei miatt, másrészt - s elsősorban - úgy érzem, munkásságának szakavatottabb értői is ül­ nek itt, akik Hegedűs Morgant emberként, társként, barátként is ismerve, jobban ismerték az alkotás folyamatát, az egymás után keletkező művek közti összefüggéseket. Szeretnék azonban néhány szót szólni Hegedűs Morgan alkotásainak képi világáról, e világ folytonos fejlődéséről, alakulásáról. Kezdetben volt Iványi Ödön szakköre, és egy tehetséges, a művészet nem korlátok közé zárt lehetőségeit kutató fiatalember. A korai tanulmányok, festmények - bár témájukban még is­ kolás jellegűek - már magukon viselik a későbbi alkotói szemléletmód jegyeit. Az ecsetkezelés talán még tétova, de a formák biztosan, súlyosan, de nem nehézkesen helyezkednek el a tér­ ben. A Szobabelső székkel című kép témájában Van Gogh festményét idézi. Míg azonban Van Gogh műve a társtalanságot, az esendőséget, az egyedüllétet emeli drámai magaslatra, Hege­ dűs Morgan bakancsai szilárdan, határozottan foglalják el helyüket a képtérben, súlyuk van. Hegedűs Morgan első kiérlelt festményei Kokas Ignác színvilágát idézik, a későbbi kirobba­ nó erejű művekhez képest kissé halkabb, poétikusabb hangulatot árasztanak. A Hegedűs Mor176 �palócföld 96/2 gan-i „poézis” azonban nem édeskés, nem mentes az indulatoktól, tépelődésektől, a vajúdó útkereséstől. Zöldes derengésben indul végső rohamra, s sújtja le az Ellenséget a Sárkányölő. Az elpusztí­ tott Gonosz hosszúkás hasábok alakjában süllyed a mélybe. Talán a szűkebb környezetet je­ lentő, az emberléptékű életet embertelen keretek közé szorító panelházak, épülettornyok pusztulnak, semmisülnek meg itt. A szintén zöldes tónusokkal megfestett Félúton a kötéltán­ cos - az alkotó ember - magányáról, önmagára utaltságáról vall. Az üres képtérben kifeszített kötélen álló figura meghajtott feje szomorúságról, egyben eltökéltségről, meg nem alkuvásról tanúskodik. Hasonlóan „kokasos” - zöldes, barnás - tónusokkal él Hegedűs Morgan 1980-as Önarcké­ p én. A derengő színvilágé, alig jelzett enteriőrben elhelyezeti keretből a művész komoly arca tekint le a székben ülő foltszerű babára. A visszafogott színvilágra a visszafogott tartalom és megjelenítés rímel. Hegedűs Morgan e korai „kokasos” időszaka mintegy a nyolcvanas évek közepéig tartott, de a „kép a képben” motívum a továbbiakban is még hangsúlyosabban, kiérleltebben jelenik meg oeuvre-jében. A „kép a képben” - pontosabban az elénk táruló festményen feltűnő festőállvány, rajta a kusza vonalakkal, jelekkel megjelölt vászon - motívuma megjelenése egyben Hegedűs Mor­ gan sajátos, egyéni stílusának kialakulását is jelzi. Ez időtől fokozatosan megszűnik a képtér, a figurák, formák festékfoltok, vonalak, vagy akár a papír fekete felülete előtt állnak, mozog­ nak, kavarognak. A korábban kissé visszafogott, mostanra végleges célt, irányt találó indula­ tok szinte kirobbannak. A 80-as évek közepétől készült festményeket szemlélve a kevésbé fi­ gyelmes néző számára is nyilvánvalóvá válik a szinte fékezhetetlen energia, a teremteni és megmutatni akarás, mely e műveket létrehozta. Kezdetben e robbanó indulatokat zárja - zárná - le előttünk a festőállvány a vászonnal, s ezek parafrázisaként a „behajtani tilos” tábla, az útakadály. A lefojtott energia, a feszültség azonban áttöri a gátakat, szétfeszíti a kereteket. A Kék állvány, a Torzó térben, a Mezei cso­ kor című képeken az állványon, a négyszögletű vásznon kusza, indulatos, vonalak, vörös fol­ tokkal - talán vérrel - pettyezett figura. Ez a vér folyik az Elvált hangulatom című képen is. A tiltó táblák és a festővásznak szögletessége után Hegedűs Morgan egy új szimbólumot avat képei fő motívumává. Az önmagába visszatérő kör, a születést, az életet jelentő csíra. A címében a kozmikus végtelent, az eredetet kereső sámánrítusokra utaló Szarvaséneken a kör alakú formán elrendezett tojásalakok az élet örök, feltartóztathatatlan körforgását idézik. A Környezet című nagyméretű festményen a kissé torzított kör (csíra) alakú formában lebegnek, kavarognak a - leginkább tengeri lényekre, halakra emlékeztető - alakzatok, figurák. Nem ba­ rátságos, megnyugtató lények ezek - hegyes fogaik, gyanakodva kidülledő szemük, kilógó, duzzadt nyelvük rosszindulatot, egyszersmind kínt, szenvedést tükröznek. Ezen apró szörnyalakok szinte kozmikussá felmagasztosult rokona a Születések óriássá nőtt ősanyja. Fenyegetően fehér, hegyes fogai közül vérpatak csorog alá, melynek oka - nem tudni - a szülés kínja, vagy a pusztítva mindent felfalás. Testében óriási, szivárványosan pöttyös, kör alakú burokban hordozza kicsinyét, melyre hátrébb apró, kavargó szörnyalakok, ragado­ zók lesnek. Még nincs félelmetes külseje, fehéren villogó foga a magzatnak, de tudjuk, érez­ zük, hogy ebből az apokaliptikus vízióból csak új, még félelmetesebb szörny születhet. Az 177 �palócföld 96/2 elénk táruló látvány az elsődleges borzalmon túl is nyugtalanító, hiszen e minden szörnyete­ gek ősanyjának kitágult szeme, kétségbeesett tekintete ugyanazt a - a szülés kínjain is túlmu­ tató -gyötrelmet, szenvedést tükrözi, mint a Környezet vízi lényeinek kitágult pupillája. Furcsa, feszült kettősség nyilvánul meg e képi világban, hiszen a kör, a csíra, a kozmosz nyu­ galmát, a születés örömét kell hogy sugallja, az e formákat elborítós elnyelő szörnyek, torz ál­ latfigurák azonban az ellenkezőjét érzékeltetik. Hegedűs Morgan e festményeken megmutat­ ja nekünk azt, hogy a fenyegető gonosz, a torz indulatok, az emberi elme ijesztő szüleményei itt keringenek körülöttünk, részeivé váltak életünknek. Mindezt hatalmas felületeken jeleníti meg a művész, széles gesztusokkal, baljós kékekkel, lilákkal, a vér vörösével. A színek, formák kavargását csupán enyhítik, de nem szelídítik a nagy foltokban megjelenő apró pöttyök. E monumentális, felkavaró szándékú művek mellett Hegedűs Morgan ez időben érzékeny grafikákat is készített. E pasztellrajzok kevésbé drámaiak, de hasonlóan a fentiekhez, a mű­ vész nem emberalakokat, hanem különös állatokat, növényeket hív segítségül gondolatai, ér­ zelmei tükrözésére. Végtelen magányt, egyedüllétet, bánatot sugároz a Szomorú az idő védtelenül, kitaszítva ku­ corgó, egérszerű állatfigurája. Kitaszított alakját mintha eső verné. Lopakodva, bármely pil­ lanatban ugrásra készen rág a Rágcsáló, föléje madárszerű tollas kis lény magasodik. A Gombák-sorozat lapjain a növényi formák átalakulnak, fokozatosan a vegetáció jelképévé válnak. Az 1990-es évben - e rövid időben, mely még Hegedűs Morgannak adatott - ismét változik a művek képi világa. A Van Gogh virágai című pasztellkép tiszteletadás a nagy példaképnek. A ragyogó sárga napkorong, a lángcsóvaként az égre ívelő napraforgók, a kép indulatoktól rob­ banó szín- s formavilága talán a leghűbben adja vissza a holland festő művészetfelfogását, út­ keresését s majdani sorsát. Az utolsó pasztelleken egy apró kis madárfejű lény jelenik meg - párosával vagy egyedül. Torzó ez a figura - karja-szárnya hiányzik, vagy csak csökött csonk. Egy lábon tesz különös, elszánt, bábszerű tánclépéseket. A Mit nekem két lénye közül az egyik megkötözve fekvő, csu­ kott szemű, meredt lábú (halott) társa fölött áll, tollazatát mintha szél borzolná. Csonkolt kar­ ral, torzóként, de magasra emelt fejjel áll a Várok valakit figurája. Körülöttük ködként go­ molygó vonalak, színek - az ismeretlen homálya. Támolyogva botladoznak e csonka testű ma­ dárlények, nem haláltáncot járnak azonban, hanem az élniakarás, az akarat, a visszanyerni kí­ vánt erő szín játékát mutatják be a kikerülhetetlenül közeledő halál előtt. Az előadás - ma már tudjuk - megbukott, idő előtt, befejezetlenül vége lett. Nem tudhatjuk ma már, hogyan alakult, fejlődött volna tovább ez a felsistergő indulatoktól, érzelmektől terhes életmű, annyi bizonyos, hogy a képi világ, az alkotás, a látásmód besorol­ hatatlan, beskatulyázhatatlan - kizárólag Hegedűs Morgan világa. 178 �palócföld 96/2 Halászné Szilasi Ágota KÖRNYEZET ÉS HATÁSOK Adalékok Hegedűs Morgan festészetéhez Amikor Hegedűs Morganról írok, mindig attól fé le k , hogy burokban nevelkedett, naív lényemmel nem érthetem meg az életnek azon rétegeit, melynek ő lelátott a mélyére s amelyből művészete táplálkozott. Mégis valami hajt előre, mint a felfedezőt, hogy eljus­ sak a lényeghez. Hegedűs Morgan festői életútját szeretném most elhelyezni abban a magyarországi kortárs művészetben, mely életében nem sokat törődött vele. Hogyan is törődött volna, hiszen sem a hivatalos művészetpolitika ízlésének, sem az örökké a nyugat felé tekingető, a szem­ ben állására büszke, az újat, a gyökértelen legfrissebbet követni vágyó neoavantgard ízlésé­ nek nem fe-lelt meg. Vidékinek számított. Periférián állt mindenféle szempontból egy olyan kétpólusú kultúrában, mely csak a beavatottakkal társalgott s csak velük osztotta meg a tit­ kot. Nem csak a múltban beszélhetünk erről az oda-nem- figyelő-meg-nem-értettségről, ha­ nem napjainkban is a „Művészetből” való kirekesztettség lehet rövidre sikerült életművé­ nek sorsa, ha nem szólunk mi most mellette (hiszen még egy szakdolgozat sem íródhatott művészetéről a budapesti egyetem művészettörténet szakán). Közeg Születésének szerencsés dátuma mentette meg őt az 50-es évek ostoba szocialista realiz­ musától, de kifinomult ösztönének köszönhetően a későnagybányai értékeket újrafogalma­ zó, óvatosan modernkedő, az állam engedélyével biztos látszat-autonómiát élvező Képzőművészeti Főiskolától is tudatosan maradt távol. Indulásakor a hivatalos kereteken kívül szerveződő, szerény nyilvánosságot kapó fővárosi és dunántúli neoavantgard körökkel sem volt kapcsolata, melyek a hetvenes években első­ sorban a művészet expanzionista, a koncept- és a minimál- art által meghatározott területét művelték. E szűk szellemi elit által uralt művészet is - mely az elszemélytelenített, elvontan absztrakt modelleket részesítette előnyben - távol állt tőle. 179 �palócföld 96/2 A nyolcvanas évek magyarországi Új Festészete - melyről napjainkra ismét csak kiderült, hogy nagyrészt nem volt több, mint a nyugati divatokra való azonnali reagálás versenye sem ragadta magával. Mindez a vászonra dobott színenergiák értelmetlen, tartalom és érze­ lem nélküli festékfoltjait jelentette számára csupán. Kortársai közül talán az „individuális mitológiákat” építgető, szimbólumrendszerekkel dolgozó művészek álltak hozzá a legköze­ lebb. A hitelességet, az aktuális létértelmezést tartotta a művészet s a maga feladatának. A nyolcvanas években Salgótarjánban is lejátszódott az a folyamat, ami országosan is érezhető volt a művészeti közéletben. A tartalmilag és hatalmilag kimerült, de intézményei­ ben, mecenatúrájában még létező állami művészet kereteibe beszivárgott a neoavantgard, s rövid időre hivatalos művészetté vált. Ezt az időszakot - melyre Hegedűs Morgan munkás­ ságának legtermékenyebb évei estek - „a még nem létező piac és a már alig egzisztáló álla­ mi művészet korszaka közötti pár évet, akár aranykornak is tarthatjuk” (György Péter). A neoavantgárd így néhány évre kisajátította a állami művészet intézményeit, elfoglalta kiál­ lítótermeit, kihasználta anyagi hátterét, gyűjteményeit, fontos székekbe ültette embereit, de a művészeknek még nem kellett szembenézniük a piac Magyarországon amúgy is kiala­ kulatlan, kaotikus játékszabályaival. Salgótarjánban ebből a szempontból kimondottan jól kiépített háttér állt az új művészet rendelkezésére. A városban a képzőművészeti élet a két világháború közötti időszakig viszszavezethetően gazdag múltra tekinthet vissza, s a felépülő új szocialista város is szívesen ékítette magát a képzőművészet termékeivel. A nyolcvanas évekre olyan országos rendezvé­ nyek stabilizálódtak Salgótarjánban (Országos Tavaszi Tárlat, Országos Zománc Művészeti Biennálé, Országos Rajzbiennálé, Szabadtéri Szoborkiállítás, Nemzetközi Grafikai Művész­ telep), melyek a városban felnövekvő művésznemzedék tagjainak példákkal szolgáltak és mindenkori, országos szintű bemutatkozási lehetőséget jelentettek. A másik fontos tényező az volt, hogy az itt élő és az itt letelepedett idősebb művészek szellemi környezetében olyan ifjúság gyűlhetett össze, akik köréből törvényszerűen ki kellett emelkednie néhány tehet­ ségnek. Az oly sokszor szidott, túlságosan mély kultúrtörténeti gyökerekkel nem rendelke­ ző, sokak számára - elsősorban az egészségtelenül kialakult művészetpolitikai hierarchia miatt - kihívást jelentő város közege mégis a művészet csíráit oltotta beléjük. Volt, aki el­ ment közülük, s Budapesten próbált szerencsét (Szabó Tamás, Kicsiny Balázs) s volt aki a városban maradt, mert az itteni hagyományokban vagy éppen a „romokon” találta meg mű­ vészetének forrásait (Földi Péter, Hibó Tamás). És itt maradt Morgan is. Itt akart kitartani. Hatások 1953-ban született Budapesten, de kicsi gyermekkora óta Salgótarjánban élt. Érdekes len­ ne a családi háttér ismerete is, hiszen néhány művészetpszichológiai megfigyelés szerint (Dudek) a festőművészeknek az átlagosnál jóval szeretetteljesebb édesanyjuk szokott lenni. 180 �palócföld 96/2 A cigány utcai iskolában telefirkált, régi padok között nyiladozott elméje, de senki sem gondolta akkor, hogy egyszer életének lényegévé válik a festészet. Egy nehezen megemészt­ hető trauma, a teljes kiszolgáltatottság hajszolta őt a művészet felé tizenhat évesen. Ember­ nek kellett maradnia, s a festészetben találta meg azt az erőt, ami létezésének értelmet adott s felemelte a porba taszítottságból. Ekkor változtatta meg nevét is: az értelmetlen ag­ resszivitás, a pusztítás, a gyilkolás szinonimájának érzett Adolf nevet a könnyed Morganra cserélte fel. Talán a gondviselésnek köszönhető, hogy éppen akkor, amikor kíváncsisága kielégítésre várt, élt Salgótarjánban egy művész, aki pedagógusként a legjobb tanácsokkal látta el. Iványi Ödön tapintatos bölcsességgel vezette el őt addig a pontig, ahonnan már saját meglátá­ saira hagyatkozva kellett tovább haladnia. Kilenc évig járt Dönci bácsi szakkörébe, s foglal­ kozott az alapokkal, majd saját törvényeire építve, szívós önfejlesztés során egyre egyénib­ bé vált művészete. A kiállítás képeit végignézve s az egyenlőre még töredékesen előttünk álló életművet vé­ gigkísérve feltűnővé válik az a hatás, amit Hegedűs Morgan festészetére Van Gogh egész lé­ nye tett. E hatás átível egész munkásságán. A legkorábbi művek közül való katonabakan­ csot ábrázoló kis olajkép s a legutolsók közül kiemelkedő Van Gogh virágai egyértelmű motívumbeli utalásokat tartalmaz. Ezen túl a tiszta színek felé való egyre biztosabb vonzó­ dása s a kemény, nyílt kifejezésmódja van gogh-i örökség. Az anyag és az ember tisztelete volt az, ami a holland festő művészetében a legmélyebben megérintette. Az egymás mellé állított kibomlott fűzőjű, elnyűtt öreg „bakancspárt” ábrázoló komor színekkel festett Van Gogh kép (1888) már fiatalon kedvencei közé tartozott, hiszen az élet vele is majdnem olyan konokul bánt, mint a cipők tulajdonosával. Nem sejtette még akkor, hogy a kilencve­ nes évek nagy esztétái micsoda mély értelmezésekkel ruházzák fel majd e kis képet. Hege­ dűs Morgan képi interpretálásában nem elmagyarázta, hanem konok őszinteséggel meg­ érezte ugyan azt, amit 100 évvel korábban példaképe megélt. Művészetének formai és színbeli változását tovább követve Kokas Ignác nevét kell feltét­ lenül megemlíteni. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején készült festményeken oly erősen jelentkező síkszerű zöldek feltételezhetően az ebben az időben Salgótarjánban bemutatott Kokas művek hatását tükrözik. (Szappan Jani emlékére,1982; Sárkányölő; Hát­ tal...) (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy Lóránt János ebben az időben hasonló síksze­ rű, finom színátmeneteket alkalmazó eljárással festett.) Formaképzésben, tartalomban, je­ lentésben azonban nem követi a kokasi világot, Morgant inkább a misztikus, az előre nem látható, a távoli világ toposzai izgatják: a város szegény bolondja, a segítőszentek legvitézebbike, az út, melyen egyedül jár, vagy Caspar David Friedrich romantikus német festő által oly gyakran megjelenített háttal álló ember figurája. De Hegedűs Morgan képének magányos alakja még kilátástalanabb helyzetben van, hiszen előtte nem a tágas végtelen te­ rül el, mely ugyan félelmetes és titokzatos, de akár jót is rejthet magában, hanem egy ma­ gasra felhúzott, áttörhetetlennek tűnő fal, mely elrekeszt és az útjában áll. A kirekesztett­ ség s a kívül állás gondolata villan fel a Behajtani tilos vagy akár a Kék állvány című fest­ mény több síkból komponált szerkezetében is. Nincs szabad, átjárható út az egyik térből a 181 �palócföld 96/2 másik világba. Átválthatatlan dimenziókülönbségek teszik lehetetlenné egy másféle lét idő előtti felfedezését. És azután jöttek a pöttyök. A nagy lendületes alapformákra felhordott, rárétegzett, első­ sorban fehér pöttyök. Soha sem kérdeztem meg Morgantól (lehet, hogy más megtette), hogy miért csinálja, miért szükséges befejező kellékei képeinek. Eredete is megfejtésre vár még számomra, bár e motívum előzményekben nem szűkölködik. A divizionizmus ugyan a szí­ nes pontok szemünkben eggyé szerveződó látványában hitt. Hegedűs Morgan képein a pöttyök épp ellenkező értelemmel bírnak, hiszen a nagy formák felbontására, értelmezésé­ re, vagy a másodlagos téri struktúrák kialakítására szolgálnak. Közelebb állnak a van gogh-i ecsetvonások formaszervező rendszeréhez, de Morgan rögtön a tubusból, köztes hordozó eszköz segítsége nélkül, nyomkodta rá a kép felületére őket. (Tájkép, 1915; Gitározó herlekin, 1918). Picasso szintetikus kubista korszakában, illetve korai kollázsain alkalmazza a pontozás mélységkeltő, kiemelő vagy elkülönítő hatását, de Vajda Lajos művein is gyakran feltűnik ez a módszer, szinte a Morganéhoz hasonló minőségben. (Pettyegetett női fej, 1934; Csend­ élet patkó alakú asztalon, 1934; Vízparti házak, 1935; Pettyegetett rozsdavörös csendélet, 1936; Pettyegetett ház, 1936.) Picasso és Vajda hatása érzésem szerint felfedezhető más vonatkozásokban is képein, je­ lesül kimutatható a Hídvári István tulajdonában lévő már-már madárfejen (Fej, 1988), a maszk vagy az ikon leegyszerűsített sémájára visszavezethető formálásban. A feketével hangsúlyozott orr és szemöldök, a szuggesztív tekintet azokra az ősformákra vezethető vissza, amelyekből ez a két század elején működő festő merített. Michelangelót sem felejthetjük ki a Hegedűs Morgant körülvevő világból. E XVI. századi univerzális ember elsősorban mentalitásával, magányos nagyszerűségével, mélységesen őszinte művészetbe vetett hitével bűvölte el őt. Olyannak tűnt a szemében, mint aki a koz­ mosz energiáival tart kapcsolatot alkotás közben. Michelangelo művészetének, szobrainak, freskóinak ismerete nélkül nem születhetett volna meg a Torzó vízben című festmény manierisztikus kék figurája, mely a szűkre szabott térben ugyan úgy küszködik a természet energiáival, mint Michelangelo félig márványtömbben maradt rabszolgái. Csontváryt, aki „a világnak kiáltotta, amit mondott” szintén szellemi táplálékul vette ma­ gához Hegedűs Morgan. A lista még folytatható lenne, s szólni kéne még azokról a kortársakról is itt, akik ott álltak mellette indulásakor, figyelték művészetének küszködésektől sem mentes kibontakozását, s akik szintén meghatározták gondolkodását, művészi látásmódját. Azokról, akik a szellemi köze­ get jelentették számára a továbblépéshez. Külön elemzést érdemelne művészetének változása, formálódása Földi Péterrel, Muzsnai Ákossal, Szabó Tamással kialakult baráti kapcsolata tükrében. De a személyes emlékekről s a részletekről majd ők beszélnek. Még részletesebb elemzésre vár ez az életmű, de most zárnom kell gondolataimat az idő szorító rövidsége miatt. Addig is nézzük műveit, melyek azt sugallják, hogy nem dísz, nem üres gyönyörűség a művészet, hanem vigasztalás, a fennmaradás reménysége. Ezt olyan művész vallja, aki nem tanulta a festészetet, hanem tudja. 182 �palócföld 96/2 Hegedűs Morgan Környezet (pasztell) - 1987 Hegedűs Morgan Születések (vegyes) - 1989 183 �palócföld 96/2 Lidik Éva Egy asszony útja hazafelé Egyedül vagyok a kéklő januári délutánban. Jégkristályos levegőt harapok csókjaidtól forró számmal. Emlékké fagyott az ujjaimra hajadról a zúzmara. Testem vinnyogva borzong tölgyfa karod ölelésétől. A hó csöndet roppant gyönge lábam alatt. Már messze vagy agyamtól, mint a reggeli kávé. Hangom torkomba bénult, és tekintetedtől jégcsap zuhant lárva arcomra. Mint egy fejbevert, sápadt, veronai Júlia a télben, Rómeómat keresem a szédülésben. A nehéz szemű, álmos Nap narancsos párát ásít a földek fölé takarónak. Rántok egyet az idő kantárján, és visszafelé nyargalok hazafelé a kapaszkodó délutánban. 184 �palócföld 96/2 Húsvét, 1996. Nagypénteken sárgaréz könnyeket hullattak a harangok anyám kezére. Létem sötét szurdokában néztem gyermekkorom lekvár vigyorát. Fejemet kidugtam az ózonlyukon, és Jézus műholdat tűzött a hajamba. Fölizzott körülöttem a húsvéti áhitat, majd így szólt az Úr: - „Az élet egy kabaré” - és széttárta karját. Az almafán a kígyó kitörte a nyakát. Leültem a földre és hallgattam a fű zöldítő serkenését. A küszöbön magában morgott csöndesen az öreg, UFÓ-szemű tacskó. Most itt vagyok egy vázában az asztalon,, mellettem sonkaillatot áraszt a Kis herceg rózsája. 185 �palócföld 96/2 Kupcsulik Ágnes AB Hogyan védekeztek? K A gyilkosok közöttünk vannak! I Arany folyosókon járnak, V A G Y Itt írja alá! S Z E N léptük súlytalan -valaki számon tartja mégis ott jártam én is. T E L T E S S É K M E G Hány kiló? A T E A K A R A T O D 186 a falak szüntelen forgásában nem szédültem viliódzó fényben csak kerestem hogy megöleljem vagy megöljem de eltűnt egy görbületben helyén behegedt a fal s csak ragyogott-pörgött míg lökött kifelé nem érdemeltem �palócföld 96/2 Lábait a kengyelbe! E L L E N Ü hogy láthassam megállt minden ólommá vált az arany azután semmi N K V É T K E Z T E K Még nem ihat! S Z A B A D Í T S M E G Pihenjen! M I N D Ö majd fehér falak fehér takaró mégfehérebb kezem szinte szánni való de vérfolt kiált hálóingemen hol az én pásztorom ki enged üvöltenem helyette mert fojt hogy hallom egyre hallom mindennél jobban hallom a néma sikolyt Nem számít, amit eddig tettem és még tenni fogok Közöttetek vannak a gyilkosok. R Ö Ti mind tudjátok, mennyi reménységgel élünk, K K míg az aranyló, széles folyosóhoz érünk. É 187 �palócföld 96/2 Majd ha belesimulok az Idő tenyerébe kölcsönvett ruhámtól megszabadulok sírásotokkal ne tartóztassatok hogy nyugodtan léphessek az aranyló fénybe Gelencsér János rajza 188 �palócföld 96/2 Galajda Judit Egy év krónikája Augusztus is elmúlt. Az őszi esők fakóra mostak bennem. Télen - hattyúnkat feledveleheletemmel csonttá fagyott sirályokat melengettem. Az akác mézrojtos ruhába bújt, gesztenye ajzott virágai ágaskodtak - s én mikor bontok szirmot? Nyár van Újra Szomjazlak. Rekviem Nagyapám mindig felszegte fejét. Hermes utóda, ki nem legyőzi, csak őrzi a marhát... Villant a szarv - a völgyön tárogatóhang már sose hallik. Holdtalan éjen nagyanyám fújtató bikáról álmodik. 189 �palócföld 96/2 Erdős István Isten kemencéje Nagyapámék még a Zemplém megyében lévő Berzéken éltek: ott - ahol én három- négy faluban is megnéztem azóta a cigánytelepek régi helyszíneit - a vályogkitermelő hely rossz­ földes, agyagos gödör körül épültek a putrik. Ládon, Berzéken, Böcsön, Hidvégen, Kesznyétemben is. Berzék egy nagy katolikus falu volt, édesapám gyerekkori emlékei összemosód­ tak az én későbbi vendég- járásaimmal: irigyelte ő is, irigyeltem én is a nagy zászlós temp­ lomi körmeneteket. Ő 1950-ben volt tízéves, én meg 1970-ben! Ő megszenvedte, hogy ki van ott rekesztve mindenből a faluban, én csak ránéztem szomorúan, ahogy az úrnapi kör­ menet végen, egy csapatban rikítanak a cigányasszonyok, cigánygyerekek. Nagyapám mu­ zsikus cigányember volt, a háza a legszélső ház a telepen, majdnem egymás mellett lehetett látni a Vizsor utolsó parasztházával. Nagyanyám híresen ügyes „tapasztó asszony” volt a faluban, megbecsülték, és folyton hívták kijavítani a kidőlt-bedőlt istállófalat, a veranda, vagy „falalja” tapasztott-mázolt földjét, vagy a kemencét, a tyúkólat, mikor mit kellett javítani. Az apám kitanulta ugyan a zenészséget, de már fiatalkorában megutálta, hogy a parasztasszonyok kiszóltak a kapu mellől: nem kell itt muzsikálni, van nekünk elég bajunk, nemhogy még nektek is fizessünk. Apám, mikor elvégezte az általánost feketeruhás iparitanuló lett. A diósgyőri gépgyárban géplakatosként dolgozott a szabadulása után. Elég jó szakmunkás lett, de minden nap haj­ nal háromkor ébredt és ült fel egy buszra, azután egy vonatra, hogy hat órára, a műszak kezdésre a gyárba érjen Diósgyőrbe. Kettőig tartott a műszak. Négy-öt óra körül ért haza a családjához. Tizenkilenc éves korában önállósította magát, mert elege lett belőle, hogy gür­ cöl, mintegy hülye, de nem jut egyről kettőre, nincs egy rendes inge, gatyája. Megnősült, ideköltözött Salgótarján mellé, Zagyvapálfalvára. Én már itt születtem. Örökséget semmit sem hozott magával Berzékről. Még a hegedűjét is otthagyta, és a cigányszokásokból, éne­ kekből, babonákból már semmit sem adott át az új családjának, legföljebb nevetve beszélte el egyiket-másikat, ha a helyzet úgy hozta. Ők ott Berzéken heten voltak testvérek, öt lány meg két fiú, de szakmát tanulni csak az apámnak sikerült. Szóval, mikor én iskoláskorú let­ tem és volt három lány testvérem, pontosan olyan szegényes munkáséletet élt a családom, mint bárki más munkásember családja. Az anyám is végzett nyolc általános osztályt, és igyekezett nekem segíteni a tanulásban, az iskolák elviselésében. Mert eleinte borzasztó ne­ héz volt kibírni, hogy az osztályban mindenki a négy- öt cigánygyereket mószerolja. Elve­ szett egy radír? Melyik cigány lopta el? Egy fiúcska álpisilt a fiúvécéből a lányvécébe: me­ 190 �palócföld 96/2 lyik cigánygyerek telte ezt a disznó-dolgot? Verekedés volt: mindig a cigánygyerekeket zár­ ták be, büntették meg. Én elég jól tanultam, mindig olyan hármas, négyes jegyeim voltak, nem is nagyon szorultam rá, hogy a szüleim segítsenek nekem. Igen nagyon kedvenc tantár­ gyam lett aztán később a biológia, mert őszintén szólva nagyon szerettem a szépséges-szép biosz-tanárnénimet, akinek az volt a beceneve, amikor már nagy kamaszok lettünk, hogy a „Nemesítő”, mert a kedvéért tűzbe ment az ember, meg ha ő kérte, tudtunk tisztességesen viselkedni, tanulni, dolgozni, mikor mit kellett csinálni. Apám világéletében tisztességesen dolgozott; lett egy „látszatos” rendes lakásunk, mire végeztem a nyolcadikat, és örültek is meg nem is, hogy én a „Nemesítő” tanárnő unszolására mezőgazdasági technikumba jelent­ keztem, hogy majd állattenyésztő szakmát tanulok ki. Mivel volt három lánytestvérem, in­ kább az egész család azt szerette volna, hogy rögtön megyek én is az apám üveggyárába be­ tanított munkásnak, de én bizony nem mentem, hanem Szécsénybe mentem, hogy állatte­ nyésztő legyek, és ha minden úgy sikerül, ahogy a tanárnő mondja, akkor később estin, vagy levelező tagozaton majd elkezdem végezni az agrármérnöki egyetemet is. Persze ebből nem lett aztán semmi, mert sorra belebuktam mindenbe, amihez csak hozzá­ fogtam. Az állattenyésztő szakma csínját-bínját sikerült Szécsényben kitanulni: ha nem is voltam él tanuló, ugyanúgy bunkó-rossz tanuló sem voltam soha ottan. A kollégiumban csak eleinte húzódoztak el tőlem, hogy cigány vagyok; később, talán már a második évben, befo­ gadtak, és olyan lettem az osztályban, mint akárki más, a harminc gyerek között. Igazi nagy zűröm ott egyetlen egyszer volt csak, amikor egy nyári gyakorlaton egy részeges agronómus, akit Delir-hadnagynak csúfoltak, haragjában minden indok nélkül megpofozott, én meg visszaadtam neki rögtön visszakézből, hogy majd kidöntötte a birkahodály falát. Na, hát szeptemberben ebből a dologból lett az iskolában egy igen nagy cirkusz, mert kiderült hogy ez a Delir-hadnagy nevű agronómus azelőtt rendőrtiszt volt Salgótarjánban, csak a ré­ szegessége miatt rúgták ki. Addig maceráltak, fegyelmeztek, hogy én már ki akartam ma­ radni, mondván, csak azért csinálhatják velem a sok igazságtalanságot, mert cigánygyerek vagyok. Tizenhat éves múltam, apám, aki 3-4 rokonlátogatáson túl sose beszélt már nekem a cigányságról, az ősökről, akkor elvitt egy nagy kiránduló útra és mesélt nekem, mint egy gyereknek. „Isten ott állt az agyagműhelye előtt, kigyúrta és megalkotta az embert. Ez volt az a bizonyos hatodik nap a teremtésben. Szóval kész volt az ember agyagból, és vitte az is­ ten a kemencéhez, hogy kiégesse, véglegesre elkészüljön vele. A kemencét az angyalok már jó előre kifűtötték, szikrázott az alja a nagy hőségtől. Bete­ szi az isten az agyagembert a forró kemencébe, úgy gondolja, hogy elég, ha elszív egy pipa­ dohányt, már lehet is venni kifele az elkészült embert. De bizony az isten elkapkodta a dol­ got, túl korán kivette a kemencéből az embert. Nem is volt annak semmi rendes színe. Sápadtka volt, szürkés-fehér. Csóválja a fejét az isten: nem ilyet gondoltam én! Gyúrja, készíti a következő agyagem­ bert, a sütő-kemencébe viszi és elhatározza, hogy most aztán már igencsak türelmes lesz. Nemcsak elszív egy pipadohányt, de még rendet rak a szivárványok, csillagok, tejutak ren­ detlenségében. Hogy-hogynem, most meg túlságosan sokáig bennhagyta az isten a félkész agyagembert a forró kemencében, hát uram-fia, bizony koromfekete lett. Odaégett. Megint csak csóválja a fejét az isten, már egy kicsit indulatos is, hogy ő nem ilyet akart teremteni. Nohát, harmadszorra aztán már igen-igen vigyázott a frissen kigyúrt agyagemberrel, meg a kemencével az isten. Gondos volt, pontos volt, és a legjobb időben vette ki az embert az égető-kemencéből. Meg is lehetett elégedve: sem sápadtka, se nem koromfekete, de nagyon szép barna, egészséges volt az ember végre. 191 �palócföld 96/2 No, hát akkor teremtette az isten a cigányembert, és nagyon meg volt vele elégedve, úgy bocsátotta útjára, hogy még a könnye is kicsordult utána, hogy már csak boldoguljon a föl­ dön ez a szép-barna cigányember!” Ezt a mesét mondta el apámnak az ő apja is a cigá­ nyember megteremtéséről, hogy amikor bajba kerül, csak vegye elő ezt a mesét, gondolja végig, vagy majd csak akkor mondja el a fiának, ha nagyon muszáj. Hát most igen-igen mu­ száj volt, mert már élni se volt kedvem, nemhogy visszamenni a kollégiumba tanulni, meg mindenki lábakapcája lenni. Elvégeztem aztán hét év múlva rendesen a technikumot. Apám volt a legbüszkébb, hogy ott vagyok kint a Szécsény város főutcáján az érettségi tablón. Az oklevél már nem érdekelte. A leendő munkahelyemen is egyszer látták ezt a papírt a téeszben, amikor felvettek, aztán őket se érdekelte. Majd a főmunkahelyem előtt, ahová 1979-ben elhelyezkedtem, volt egy másfél hónapos kitérőm egy kutyakiképző telepen. Mondom, állattenyésztés az is, hát el­ vállaltam egy kegyetlen nehéz munkát hat hétre. Tíz kutya volt rámbízva. Azt mondták, ha jól dolgozom, rendbentartom őket, ha megfelelő előrehaladást mutatnak a „munkában”, akkor én jó idomító vagyok és rendes fizetést adnak. Nem bánt senki. Élni hagynak, ha ci­ gány vagyok, ha magyar. Igen csak határozottan ígérték, de az igéretből nem lett semmi, a 2500 forintos alapfizetésemen túl szinte semmi prémiumot nem adtak az idomítói sikeres­ ségért. Kegyetlen, kutyanehéz hat hét volt, de később mégis visszasírtam e körülményeket, mert az a kutyatelepi munka is szanatóriumi üdülésnek tűnt ahhoz képest, amit később a téesz-ben ki kellett bírni. Azt, hogy szeretem, tisztelem az állatokat, azt abból is láthatni le­ het, hogy elvállaltam ezt a kényes munkát a kutyákkal. Hát hogyne vállalkoztam volna örömmel 1979. október 1-től a téeszben tehenek, lovak, birkák közé dolgozni menni. A szakmát az iskolában úgy, ahogy megtanították nekünk, a lényeget egészen biztosan, még önbizalmam is lett volna. Mikor is legyen, ha nem tizennyolc-tizenkilenc éves koromban? Az elnök tárt karokkal fogadott, semmit se számított neki, hogy cigány vagyok, meg túl fia­ tal, bevágott egyenest a mélyvízbe. Beosztott műszakvezetőnek. Odalökte nekem egyetlen nap tapasztalata nélkül 40-50 ember, meg 300 birka, minden gondját. A tied, mondták -, aztán rend legyen! Hát az volt! Úgy kijött a lépés, vagyis a sok ballépés, az isten verje meg, hogy azt már a legnagyobb ellenségem se kívánhatta volna cifrábbul, ellenemre. Hullott az anyajuh, hullott a bárány. Ilyen megbetegedés, olyan vész; a telepen minden baj elért bennünket, ahogy én lettem a rendfelelős, a főnök. Jó, vagy rossz munkám nem lehetett még a dolog szerencsétlen alaku­ lása mögött, mégis engem vettek elő: „Soha nem volt annyi báránykori megbetegedés!” Hát most aztán lett! A te fejed főjön - mondta az elnök, mikor bizonygattam, hogy semmi kö­ zöm az elődeim rossz munkájához, én így, meg így képzelem el a rendcsinálást -, te lettél a gazda, rajtad kérjük számon. Ettem a kefét, ha vért izzadtam kínomban se tudtam egyik napról a másikra úgy csinálni a munkát, ahogy a tanult szakembernek csinálni kéne: úgy tudtam változtatni, ahogy itt éppen akkor lehetett, végtelenül apró, kényszeredett lépések­ kel. Amikor még az apró lépések fele is rossznak, hatástalannak bizonyult, a főnök nem azt mondta, mint tapasztalt nagyokos a kezdőnek, hogy legközelebb így, vagy úgy csináld job­ ban, hanem azt; „tudtam előre, hogy majd befürödsz ezzel is”... hát most itt van. Befürödtél megint. Ettől golyóztam be aztán igazán: húszéves koromra idegbeteg középve­ zetőt csináltak belőlem. Semmit sem segítettek, pedig rosszak voltak a feltételek, olyan eredményt vártak, mintha minden csak azon múlna, hogy én milyen tökös-kemény gyerek vagyok, ahogy az elnök jobb napjaiban mondta rólam, ha egy-két istállót kivakartam a 192 �palócföld 96/2 szarból, a sárból és kezdett rendesen menni a munka. Mire észbe kaptam, 1982-re már az én feladatkörömbe kerüli a nagyértékű, jól tejelő szarvasmarha-állomány. 1983-ban már enyém a lovak gondja is. Ráadásul megkaptam három falu téesz- tagjainak háztáji termelési irányítását. Ez a ráadás lett a legkeservesebb teher az életemben. Nem azért, mintha nem tudtam volna, hogy ez a háztáji csipp-csupp munka, feladat sehol sem érdekli igazán a téesz-főnökséget, itt lehetne lófrálni, lazítani. Tudtam én ezt, mert a ma­ gunk hat falut összeboronáló gazdasága mellett már szakiskolás koromban jól ismertem a környékbeli téeszek minden gondját, baját, csődjét, sikerét, elnökét, ellető tehenészetét, so­ főrjét, kanászát... Érettségi előtt olyan fontosnak, hasznosnak tűntek ezek az ismeretek, hogy szinte semmi nem volt fontosabb: majd így jó munkahelyet fogok választani, megéri a sok beszélgetést, kérdezősködést. A statisztika-csinálást. Én aztán beleválasztottam! Bele én, ahogy a szerelembe is, amennyiben ugye, amikor megbukik az ember, annyi az erős szál, a sokféle megszokott érzelmi kötődés, hogy nem lehet rögtön otthagyni a lányt, aki pedig egyértelműen kimutatta a foga fehérjét. Pedig a bolond is tudja, hogy futni kéne mellőle a világ végére is, mert jó házasság ebből úgyse lehet, tudva kitart maga mellett a gyerekei édesanyjának feslett, gyűrt nőszemélyt? Senki, se cigány nem, se más fajta ember nem! Nemcsak képletesen mondom én ezt a párhuzamosságot, együtt van itt belül bennem, még 1983-ban is, egy rossz téesz, meg egy rossz lány megemésztetlenül. Ahogy a rosszul műkö­ dő téesszel nem, úgy a szerelemmel se volt szerencsém. Enyhén szólva, nem szent ez a lány, akinek én öt évig glóriát láttam, néztem a feje felett. Másodikos voltam, ő meg elsős Szécsényben. Összejöttünk. Erőlködés, fontoskodás, hazudozás nélkül. Természetes és igaz volt, ahogy köztünk szerelemmé vált a haverság. Együtt csápoltuk az eget szabadtéri beatkoncerteken, együtt szidtuk a bírót a futballmeccsen, együtt vélekedtünk iskoláról, tanulásról, melóról. Az, hogy jövő, házasság szóba se került, de nyilvánvaló volt: mi megálltunk egymás mel­ lett, és ez egy életre szóló kapcsolat. Így beszélt rólam otthon, én úgy beszéltem róla anyámékkal. Összemelegedett a két család is: szüreteltünk, disznótoroztunk, névnapoztunk együtt néhányszor. Az, hogy cigány a családom, senkinek nem volt téma, csak később, a szakításunkkor lett téma. Nagy volt a szerelem. Erre nincs gond az életemben - gondoltam, és más lányra soha rá se néztem. A suliban sem, amikor a téeszbe kerültem, ott se. Megint csak nem azért, mert hűségesküt tettünk volna, nem, ő volt, nem kellett más, még gondolat­ ban sem. Amikor ő is végzett az iskolában, és el kellett helyezkednie 1980-ban, akkor veszekedtünk elő­ ször. Azt mondta: elege volt négy évig a mi piszkos szakmánktól - íróasztalt akart, meg nyugalmat maga körül. Egy rokonszakmában dolgozó élelmiszeripari vállalat igazgatójának titkárnője lett. Ez nem tetszett nekem. A lány túlzás nélkül, mindig mindenben kiváló volt, nagyszerű állattenyésztő lehetett volna. Adminisztrátor, fityulás kávéfőző baba lett. Ha balhéztunk is ezen a döntésen, az igazi szerelmi válság csak fél év múlva szakadt a nyakamba. Látták itt is, ott is konyakozgatni, ét­ termekben, presszókban ücsörögni a kopaszodó főnökével. A haverjaim állandóan cukkoltak vele. Bejáratják az asszonyt, mondták. Eleinte ékszernek használta a direktor, néhány hónap után kez­ dődött az igazi gyűrődés, a lány bizony gyenge volt, beosztott volt, egy idő után már nem védeke­ zett olyan riadtan, hevesen, s mit ad isten, háromhónapos viszony után azzal mesélt el nekem min­ dent, hogy csak engem szeret, hogy ő csak az enyém, csak rám tud gondolni, meg különben sem jó neki azzal a hájas-hasas ürgével, csak eltűri valahogy a békesség kedvéért, de szigorúan csak he­ tente egyszer, csütörtökönként... De akkor is csak muszájból! 193 �palócföld 96/2 Mit szóljak ehhez? A dolog már nem ért teljesen váratlanul, hiszen pletykáltak az ezerha­ tos sötétkék Zsiguli szép utasáról eleget, piszkáltak a barátaim is, hittem is, nem is, szeret­ tem is, utáltam is ezalatt, de a bizonyosság, a mentegetőzése, beismerése egyenesen kiborí­ tott. Megduplázódott bennem minden tüske, minden rossz. Mert amíg csak a meló idegbaja kínozott, és rendben volt az életem munkaidő után, azt is kibírtam, ha fát vágtak a háta­ mon. A balhét, a durva lejárató szidást is megideologizáltam: nem a cigánygyereknek szól, kell ez, így tanulom meg a szakmát. Háztáji felelősként kibírtam a három faluban a legcikibb macerát: az én földem itt legyen, az enyém meg emitt. Mért ő kapta a jobbat, mért nem én? Mért az ő hízott disznóját szállítja el máma, s az enyémet csak holnap? Mért az ő földjét szántotta meg mélyebben, mért nem az enyémet? Tudtam nevetve magyarázni azt, ami első látásra is evidens, ha bűnbakot kerestek, tudtam mondani bűntudattal: elvtársak, urak, én vagyok a hibás. Lófasz az én seggembe! Tudtam megértően hallgatni a fafejű elnök szakmainak beállított okoskodását, fejtágítóját, noha bi­ zonyos volt, ugyanazt a brossúrát olvasta tegnap, amit én is olvastam. Mikor kiapadt a kút, feltöltöttük. Gondoljuk meg: ez egy gazdaság, ahol az a munka, hogy a kútba vizet kell hor­ dani! Kibírtam! Nem volt takarmány egy szál se, már venni se bírt a főnökség, sírva rakod­ tam oda a jászolokba, etetőkbe a szalmát a méregdrágán vásárolt jól tejelő, gyönyörű mar­ hák elé, pedig jól tudtam, hogy szalmától nem lehet rekordmennyiségű tejet termelni akkor se, ha a legkorszerűbb fejőgépeket már fel tudom rakatni az embereimmel a tehenek tőgyé­ re. Hogy az istenben lehet ez így, káramkodtam, mivel kezdőként, fiatal téesz szakem­ berként is tudtam, hogy a téesz egyik legnagyobb bevételi forrása a tej, akkor itt takar­ mánynak is lenni kellene. Ha törik, ha szakad. Nem volt. De miért nincs? Mikor lesz? Az elnökön nem tölthettem ki a haragom, az ágazatvezetőn se, hát balhéztam a cigányemberrel, aki rossz pillanatában vasvillát vágott a tehén oldalához. Én meg szájon vágtam, aztán bocsánatot kértem. Túléltük, azóta barátok vagyunk. Balhéztam meg­ int máskor a birkanyírókkal, akik úgy rohanják le az állatokat a gépezeteikkel, mint a sáskák a vetést. Sietnek. Pedig gyorsan nyírni igazából nem lehet, sok lesz a seb, a heg, a forradás, jövőre sokkal rosszabb lesz a gyapjú. Harmada, ha meglesz és olyan lesz, mint a kutyaszőr. Némelyik birka belepusztul a sebesülésbe, volt, amelyiknek siettükben a szemét is kivágták. Beszélhetek nekik. Sietnek. Holnap már egy másik tenyészetet boldogítanak. Kibírtam ezt is, és kibírtam mindent, ami egy rosszul szervezett, képmutató gazdaságban csak a nyakamba szakadhatott. Miért voltam én egy rossz téeszben szakember, mikor tizen­ öt kilométerrel arrébb 10 milliós nyereséggel zárt a gazdaság? Mért kell nekünk a veszte­ ségtől rettegni, ha ott jól szalad a vonat? A főnökség mindenre hivatkozott a vakvilágban: nálunk aszály volt! S náluk nem volt? Ők hogyan csinálják? A föld sem rosszabb nálunk, a dolgozók is egyformán akarják azt, ami jó nekik, s nem akarják, amiről messziről bűzlik a szakszerűtlenség, a hülyeség, az egyéni érdek. Még ezekkel az összevetésekkel is megbirkóztam. Türelem, mondtam magam­ nak, azért vagy itt, hogy a jobbak felé told ezt a szekeret... Te cigánynak születtél, örülj egyáltalán, hogy idáig is eljutottál. Aztán szakítottunk azzal a lánnyal. Aztán megint együtt jártunk, majd végleg szétmentünk, noha igen szerettük egy­ mást. Ez nem sokkal a téesz otthagyása előtt történt. Egy-két hónapot a szerelem elvesztése után, mint idegbeteg, mint alvajáró dolgoztam végig. A munka, amit azelőtt szerettem, elvi­ selhetetlen lett. A hibák, amelyek mellett el tudtam menni égető fájdalom nélkül, most ki­ borítottak. Kibírhatatlan lehettem felfelé is, lefelé is. 194 �palócföld 96/2 Megváltás volt számomra, hogy beadtam a felmondásomat és a megtakarított pénzemen, meg egy húszezer forintos baráti kölcsön segítségével vettem egy használt ARO kisteherau­ tót és beálltam a megyeszékhely, Salgótarján placcára tehertaxisnak. Akkor én kétszázezer forintért egy igen jó állapotban lévő kocsit tudtam megvenni, ma 300-350.000-ért is csak egy 5-6 éves roncsot tudnék kapni, mert a szorgalmas kis ARO teherautó ára ma már 600.000 forint. A kocsi ára magas, a benzin ára csillagászati ár, az alkatrészek ehhez képest igen drágák, én meg elkérhetek egy kilométerért 35 forintot. Ha nem magam javítgatnám, szervizelném azt az autót, némelyik hónapban megélni se lehetne belőle. Mégis, isten tudja miért... 1988-től ezt csinálom, teherfuvarozó magán - kisiparos vagyok öt éve, és próbálok megélni belőle. 1989-ben megnősültem, gyönyörű szép szőke lányt vettem feleségül. Admi­ nisztrátor volt egy gyárban amikor megismertem, most a két óvodás gyerekünket neveli. A vállalkozásom 1988-ban olyan váratlanul csapott bele a mezőgazdász életembe, mint a vil­ lám. Attól kezdve, hogy megkaptam a kisvállalkozói meg a taxizási engedélyeket,- jogosít­ ványom nemcsak személyautóra, de teherre, buszra, sőt kamion vezetésre is megvolt 22 éves koromtól - így is, úgy is napi 10-12 órát dolgozok a megélhetésért, akkor meg miért ne rendes fizetést vigyek haza a családomnak. A sikeres tehertaxizás kapcsolatok, megrendelé­ sek kérdése: azt előre tudtam, hogy aki rászánja az időt, vagy az energiát, meg tud élni be­ lőle, de hogy ez a gyakorlatban mennyi ravaszkodással jár, ez később derült ki. Minthogy igen nagy a konkurencia. Van, hogy a bútorüzlet nyitásakor egy tucat taxis várakozik fu­ varra, vevő, megrendelő meg egy sincs, mert lassan elfogy az embereknek az a kis pénze, amit régebben megtakarítottak, és ha eladogatnak is kisebb-nagyobb értékű ingatlanokat, értékeket, ingóságokat, az már inkább megélhetésre kell és nem bútor, gáztűzhely, vagy szí­ nestévé vásárlására. Szóval a kapcsolatok éltetik az ipart a mi szakmánkban, az a lényeg, hogy az embernek a spontán fuvarok mellé meglegyen az a heti 6-8 stabil, tuti-jói fizető, nagyobb fuvar, ami után vagy jattol az ember, vagy elég egy pofa sörre meghívni a havert, aki éppen nekem szól, hogy Jászberénybe, vagy Zalaegerszegre kell elugrani egy féltonnás gépalkatrésszel holnap öt órakor és leesik érte akár 10-20.000 forint is szerencsésebb esetben... így megy ez az üzlet; másképp üzemanyagra, javítási költségre is alig elég a napi bevétel, nem hogy meg­ élhetésre. A taxis sztrájk óta érthetetlenül nézem, mi folyik ebben az országban. Nyúzzák az em­ bert, akit tudnak és engednek egy mindent beborító, elnyelő fekete-üzleti világot működni, amelyben a szereplők nemcsak azért gazdagodnak, mert nem adóznak, de azért is, mert va­ dabbnál vadabb illegális ügyeket csinálnak, arannyal, valutával, kurvákkal seftelnek, kábító­ szerrel is, és igen gyakran éppen cigányok. Ezek aztán milliomosok, mercedeseken futkos­ nak, pedig soha jogosítványt nem szereztek, ha lekapcsolják valami durva szabálysértésért a papírjaikat: van másik, előveszik a harmadik, akárhányadik jogosítványukat. Itt a baj: nincs rend, rendszer ebben a világban. Azért van a sok munkanélküli, meg a sok igen sze­ gény, nyomorodon cigány. Hova kapjon, ha se iskolája, se szakmája nincsen! Különösen nehéz a faluban, a kisfaluban, mert ott végszükség esetén legfeljebb lopni lehet. Aztán ugyan miből vállalkoznának, honnan kapnának segítséget magánvállalkozáshoz is? Csak ki­ nevetik őket, ha valamit kezdeni akarnak. A régi cigány szakmák terén se lehet komoly vál­ lalkozási ügyeket szervezni, legföljebb néhány ember kitörhetne a nyomorból, ha megtanít­ ják valamelyik ősi szakmára. Hát a többiekkel mi lesz? Nekem semmiféle javaslatom nincs erre a bajra, de hogy csinálni kell valamit a kormánynak az bizonyos. Mert a cigányembe195 �palócföld 96/2 reket legjobban sújtja ez a munkanélküliség. A faluban, ahol agronómus voltam, száz ci­ gány felnőttből 80- 85 munka nélkül lézeng. Perspektíva és jövedelem nélkül mi lesz itt? Bűnözés meg polgárháború felé megy az ország, ha nem történik semmi. Én magam nem panaszkodhatok a saját életemre. Elvagyok, mint a befőtt. Van egy kétszoba, étkezős lakásunk, pontosan a város legtávolabbi átellenes végén, ahhoz képest, ahol apámékkal éltem Zagyvapálvalfán. Most a városi strand mellett lakok. Amíg az utasokra várok, ücsörgők az autóban, sokat olvasok, de tanulni nincs erőm, energiám. Pedig harmin­ chárom éves koromban is titokban és lélekben egyetemre készülök. Legyen teljesen, végle­ gesen kész az ember! Egy kitanult és biztos ember, egy olyan legyen aki, amit tud, azt hatá­ rozottan tudja és ismeri még a módját is, hogy lehet a tudást a gyakorlatban hasznosítani. Nem úgy, ahogy az én téeszemben próbáltuk, össze-vissza, szervezetlenül. Persze, hogy így csak csődbe jutni lehetett. Apám, anyám azt mondja, bután gondolom: öt év tanulás után ugyanott fogom kezdeni, ahol most beszállok. Mert rövidesen belevágok egy kistermelői és kisvágóhídi vállalkozásba. Apám azt mondja, majd belebuktok. Én másképp gondolom: ha tanulok, ha újra állatokkal dolgozom, ki tudom tán cserélni az elromlott, kiüresedett szíve­ met, lelkemet. Talán még egyszer érdemes nekifutni ennek az egésznek, még alig múltam harminchárom éves és biztos: egy életet nem lehet végig legyintgetni...! Hogy úgyse sikerül, meg ígyse sikerül! A cigányságommal már réges régen, legalább tíz éve nem foglalkozom. Nem is igen bánt senki, de arra is csak mint salgótarjáni átlagos állampolgár kapom fel a fejemet, hogy a nyílt utcán a skinhedek csak úgy lerúgnak, agyonvernek egy embert, pusz­ tán azért, mert ő cigány, emezek meg nem. A munkaügyi központokkal, hála érte, még soha semmilyen kapcsolatom nem volt, soha egy napot se tudnék meglenni úgy, hogy munkanél­ küli vagyok. Az a véleményem, hogy a romantikus cigány mesterségekkel, ilyen szakmák felújításával, kitanításával lehet munkát adni 10-20-50 embernek egy megyében, de nem lehet ezreknek. Tehát, a rettenetesen magas cigány munkanélküliség ügyét-baját nem külön, egyedi megol­ dással kell kezelni, de együtt az egész szegénységgel, együtt az egész munkanélküliséggel. Ez azért lesz igazán nehéz így a cigány fiatalokra nézve, mert az a fő baj, hogy az apa munkanélkülisége miatt széteső, lezüllő, alkoholista cigány-család gyerekéből sokkal valószínűb­ ben fiatalkorú bűnöző lesz, mint becsületes munkásember. Ráadásul meg mi lesz, ha ezek a cigánykölykök ugyanúgy bandákba összeverődnek, ahogy a szkinhedek, és elkezdődik a bandák városi háborúja? Az isten mentsen meg ettől minket. Én a két lányomat majd megpróbálom tisztességre nevelni, mind a kettő megvan keresz­ telve, az én berzéki eredetiségű katolikusságomat viszi tovább a család. Óvónőt, tanítónőt szeretnék nevelni belőlük, a nagyobbnak igen jó hallása van, ő legyen zenetanár. Itthon minden segítő körülményük meglesz a tanuláshoz. 196 �Kis palóc néprajz II. Csáky Károly Szeder Fábián falujában A történelmi Hont megye Ipoly menti települései a legtovább őrizték gazdag népi hagyo­ mányaikat, tiszta forrásaikat. A vidék ezenkívül olyan szempontból is érdekes, hogy nép­ rajztudományunk számos képviselője indult e tájról. Először az ő bölcsőhelyeiket járjuk körül. Például Szeder Fábián, a magyar ethnographia úttörője, Csábon született. Születési helyét sokan a mai napig megkérdőjelezik, Érsekújvárt jelölve meg bölcsőhelyül. Újabb kutatásaim után több dokumentummal bizonyíthatom, hogy mégiscsak Csáb a szülő­ falu. Az MTA Könyvtárában őrzik többek közt azt a kéziratot, melyben Szeder Fábián ma­ ga írja az alábbiakat: „1874-dik esztendőben 24. Juniusban Csábon Nagy-Hont vármegyé­ ben születtem. Anyám, Brogyányi Erzsébet, Duna-Patai Solt vármegyei születésű, ki 1819ben meghalt. Atyám atyja Tejfaluból, Csallóköz ama részéből, mely Posony vármegyéhez tartozik, költözött ki.” (K 1737: 51.) A Pannonhalmi Főapátság Könyvtárában található másik töredékes önéletrajzból, a Chronologiám-ból arról értesülünk, hogy Szeder Fábián Csábon kezdett iskolába járni 1789-ben „Csomordányi alatt”. 1791-ben ugyanitt Raj József volt oskolamestere. (Bk 80/I/4d, jelzet) A Besztercebányai Állami Levéltárban elhelyezett csábi anyakönyvekben megtalálhatók a leghitelesebb bizonyítékok, Szeder Fábián János születési adatai is. A 81. lapon az ötödik szü­ löttként jegyezték őt be. Eszerint 1784. június 23-án született, s a keresztségben a János Lász­ ló nevet kapta. Itt említjük meg, hogy az anyakönyvi bejegyzések szerint Szeder Fábiánnak több Csábon született testvére is volt. A hetedik, Anasztázia Judit Erzsébet például 1801-ben született. A Szeder család a XIX. század első éveiben tehát minden valószínűség szerint Csá­ bon élt. Hogy pontosan mikor költözött ide, nem tudjuk. Az 1755-től vezetett első csábi anya­ könyv felsorolja a falu plébánosait is. Innen tudjuk, hogy Szeder János 1774-től 1799-ig volt a falu papja. Ő testvére lehetett Szeder Fábián nagyapjának vagy édesapjának, Imrének. Talán az ő révén került ide az utóbbi mint mészáros. Szeder Fábián - a család lakhelyét alapul véve - csábi gyerekként tanulhatott (mint János, a Fábián nevet a szerzetben vette fel) az érsekújvári, a komáromi, az esztergomi és a pozsonyi gimnáziumban. A palóc nyelvjárást is minden valószínűség szerint Csábon, a szülőfaluban sa­ játította el. Erre egyébként még esztergomi tanára, a nyelvész Révai is felfigyelt, aki intette is őt a szép nyelvjárási sajátosságok megőrzésére. 197 �palócföld 96/2 Szeder Fábián A’ Palóczokról írt értekezésével (Tudományos Gyűjtemény 1819, 1821, 1835) vált széles körben ismertté. Írása határkő a magyar néprajztudományban. Olyan határ­ kő, mellyel tájcsoport tanulmányaink szakirodalma vette kezdetét. A tanulmány legértéke­ sebb része talán A’ Palócz Magyarságról címet viselő szakasz, melyben a szerző nyelvjárási sajátosságokkal foglalkozik. A kutató kétszáz évvel ezelőtti nyelvállapotot rögzített. Az 1995 nyarán végzett összehasonlító gyűjtésem alapján elmondhatom, hogy a mai napig rengeteg nyelvjárási jelenség hagyományozódott. A fonetikai sajátosságok közül őrzik még az illabiális „a”, valamint a zárt „e” ejtését. De ta­ lálunk bőven példát a „t” hangnak „í, ű” előtti lágyulására is (gyűz, tyűkör, tyik, tyinó, Katyi). Nem ismeretlen a hosszú magánhangzók rövid ejtése sem (szeker, tenyer). A főnévi igenév képzőjének palatizálódása már nem minden esetben fordul elő (írnyi, kapányi), ahogyan az igekötők utolsó mássalhangzójának kiesése (főment), illetve hasonulása (messzeretyi) is rit­ kább. Az idősebb adatközlők nyelvében szinte általános a -val, -vel határozóragok eredeti alakjának változatlansága (botval, népvel). Előfordulnak a szórövidülések is (evett - ett, ivott - itt), akárcsak a kicsinyítő (horgyika, botyika), a gyakorító képzők (üllényi, hagyigálányi) sa­ játos palóc nyelvjárási esetei. S élnek még az olyan tájszavak, illetve nyelvjárási változatok is, mint a sotó (szőlőprés), piszke (egres), mácsík (metélt tészta), lévó (bortölcsér), héhő (kenderfésű), gező (egér), rocska (vödör), rejtya (létra), pitar (pitvar), kürtő (kémény). (Adatközlők: Csellenk István, 1921; Cellenkné Zatyko Margit, 1927; Balga József, 1903.) A nyelvi állapot ilyetén való rögzítődését talán azzal magyarázhatjuk, hogy a község távolabbra esik a nagyobb magyar kulturális központoktól, több szlovák faluval is határos; a szóbeli magyar irodalmi nyelvvel való talál­ kozás pedig ritka. A népi hagyomány szerint Csáb falunak Szeder Fábiánon családján kívül van egy másik csallóközi kapcsolata is. Horváth József helybeli igazgató-tanító már 1926-ban feljegyezte krónikájában az alábbiakat: „Az őslakosság - a nép közt élő monda szerint - a Csallóközből vándorolt ide ismeretlen okból. A monda szerint a Csallóközből idevándoroltak mikor meglát­ ták a hegyes-völgyes vidéket, felkiáltottak: >Oh, mily balgák (ostobák) voltunk hogy ilyen vi­ dékre jöttünk!< A Balga név rajtuk maradt, s ezért Csábon a lakosság túlnyomó részének Bal­ ga a neve.” (Állami Járási Levéltár, Nagykürtös. Jelzet: 1260/1927.) Az eredetmonda mai változatát Cellenk Istvánnál gyűjtöttem fel. Eszerint a nép „akkor, mi­ kor a Zöldvárat feldúlták, kipusztót. Mer Györgyök és Jakabok laktak itt. Aztán hoztak ide la­ kókot. Minden jót igértek, hogy itt maj lessz. Csallóközbe hoztak. Mikor ideértek, akkor meg­ lepődtek, hogy >de balgák is vótunk, hogy elhattuk magunkot csábítani<. Így aztán egynegyed része még ma is Balga a falunak, és a neve Csáb,” Az említett Zöldvár „történetéről” pedig így szól Cellenk István eredetmondája: „A króni­ kában annyi van följegyezve, hogy mán a magyarok jöttekor lakott hely volt a falu. A falu nem itt települt, ahol most van, hanem ollyan két kilémeterre fönt a hegyek között egy völgyön. A Bükk felé. A falutó északabbra, ollyan fé vagy egykolométerre van egy vár, illetve most az csak domb vagy hegy. Ugyhijják, hogy Zöldvár. Ugymonták, hogy föld alatti vár, rabló vezér tanyáz ott. Azt a várat - Szanda várajjáró jöttek a törökök - földúlták. A régiek szerint ott valahol van eggy török basának is eltemetve a lánya.” 198 �palócföld 96/2 A határbeli Lányhegyhez pedig az alábbi történet kötődik: „A tatárok a falut elpusztították. A férfiak elpusztultak a harcmezőn. A nők árvaságukban és elhagyatottságukban a Lányhegy nagy erdőségében bujdostak, kerestek biztonságot. Időváltozást megelőzően szokott zúgnimorajlani a Lányhegy. Akkor mondogatjuk, időváltozás lessz. Ugy vélik, a morajzúgás mintha az ősanyák átka, szitkozódása volna. És a fák ezrei suttogják, szórják az ég felé azt a nagy szo­ morúságot.” A csábi hegyekkel kapcsolatban Horváth József is feljegyzett egy népi megfigyelésen alapu­ ló jóslást említett krónikájában: „Ha a Lányhegy felől zúgás hallatszik vagy köd őszik a Bükk felől, akkor eső lesz.” Horváth a község határában lévő dűlők nevei közül az alábbiakat említette meg: Drehák, Csábi hegy, Domisa, Cobor, Renyík, Kertalja, Mocsár, Csehiút, Heckó, Bükkpatak, Ortás, Pészok, Felsőrét, György Márton partja, Középhegy, Porhant, Szénégető, Lamok, Jakabhegy, Kisbükk, Ólak fölött, Hutas, major alatt. Ezekből tulajdonképpen a határ jellegére, a gazdál­ kodásra is fény derül. Csáb község a hajdani balassagyarmat-szénavári megyei út mentén települt, dombos vidé­ ken, észak felől hegyektől védett völgyben. A község belterületének formája „hosszas, Lukanénye felé keskenyedő nyelvalak”. Határrészének egész területe 2.788 kat. hold. A legkisebb parcella 11 négyszögöl, a legnagyobb 291 kat. hold, amely a Zichy uradalomé volt. Csáb földje erős sikertalaj. A határ közel 40 százaléka szántó, 10 százaléka legelő, 4 százaléka rét. Az er­ dők 219 hektárnyi területet tesznek ki. Régóta ismert itt a szőlőművelés és a gyü­ mölcstermesztés. A kendert házi szükségletre termesztették. A község főterménye a búza volt, amely dús listtartalmánál fogva a piacokon igen keresett áruként szerepelt. A csábi ember hajdan a földművelésen kívül fuvarozással foglalkozott. A szegényebbek nap­ számból éltek: aratáskor a környékbeli uradalmakba szegődtek. Horváth József jegyezte fel, hogy „Az egész vidéken a csábi fuvaros ismert, megbízható és kitartó. Az erdőből kitermelt fákat, a hegyekből kibányászott köveket az utakra a csábi fuvarosok szállítják. Gyümölccsel elfuvaroznak Besztercebányára, Losoncra, Ipolyságra, Rimaszombatba, Zólyomba is. A földművesmunkák elvégzése után, vagy ha ebben a rossz idő korlátozná, a csábi gazda nem pihen, hanem fuvar után lát, mert beteg, ha egy héten legalább két fuvart nem tehet.” A lótenyésztésre a csábiak mindig nagy súlyt fektettek, az itteni gazda „rossz húzólovat nem tűrt”. Tehén kevés volt, a sertést az erdőben szedett makkon hizlalták. A falu társadalmi rétegződésére vonatkozólag Cellenk István közölt adatokat: „Vótak a nagygazdák, azokot híták jobbágynak, legtöbb ötven holdjuk volt. Ollyan öten-haton lehettek illyenek. A gazdák közül Jakab Mátyás vót a legidőssebb. Tanyájja is vót, kint a Csábi Bükkön. Jakab Mátyás Simon vót a neve. Két cseléggye vót neki, gulyássa meg kocsissa. Tíz tehene, eggy pár ökre, lova meg vagy harminc juha vót. A következő nagygazda Balga József Butyko vót. Illyesmi vót Balga István Kóser is. A többiek ollyan 25 holdasok voltak, aztán voltak tíz­ holdasok is. Nincstelenek is voltak, ezek voltak a zsellére. Vót házuk is, szegényes, de vót. Eggy telken többen is vótak. ugy fé hold főggyük azér volt. Bab, krumpli vót benne. De már kenyérgabonát nem termeltek. Ugy szezonmunkára jártak dolgoznyi. Elmentek másübe is, uraságokho. Pálházára, Nényére jártak az uraságho.” 199 �palócföld 96/2 Utaltunk már többször is Csáb község neveire. Horváth József krónikájában a leggyakoribb nevek közt szerepel a Balga (70 család), a György (30 család), a Filip (20), a Hegedűs (20), a Ja­ kab és a Cellenk (10-10 család). Egy 1635-ös portaösszeírásban is szerepel már közülük a Bal­ ga, a Filip és a György. A ma is előforduló nevek közül találkozhatunk az összeírásban a Boj­ tossal, a Benedekkel, a Fábiánnal és a Zatykoval. A mohács előtti jobbágynevek közt pedig a Kovách, a Pintér, a Sutter, a Czombos, a Szabó és a Zechko (Zatyko?) szerepel. A lakónyilvántartóban ma 871 lakos szerepel 107 névvel. Egy névre átlag 8,11 lakos jut. Vi­ szont el kell mondanunk, hogy a már Horváth emlegette leggyakoribb nevek ma is terheltek. A Balgát például 182-en viselik, ami a lakosság 20,89 százaléka. A Zatykokból 132 személy van Csábon, a Györgyökből 89, a Jakabokból 73, a Hegedűsökből 33, a Cellenkből 23, a Filipből 20. A hét nevet viselő csábiak az összlakosság 63,34 százalékát képezik. A maradék 100 név közt meglepően sok a szláv eredetű (Blaho, Bukoven, Bombala, Capla, Cafík, Cibula, Culen, Drdanko, Dufek, Hleba,Holelc, Hudec, Hric, Hustyava, Kojsak, Kostial, Jardek, Kramlík, Králik, Nociar, Mudron, Masiar, Pohánka, Slávik, Sladovník, Slatinsky, Strecko, Strma, Tucek). Legtöbbjük benősülés útján került a faluba, s így az egykor színmagyar község nemzeti­ ségi összetétele is megváltozott. (Csáb lakosságának az 1980-as népszámlálás szerint 83,82 százaléka, az 1991-es népszámlálás adatai alapján 79,45 százaléka vallotta magát magyarnak. A szomszédos szlovák falvakkal való összeházasodás egészen a második világháború végéig nem volt divatban.) A néhány név gyakorisága egyébként arra utal, hogy a faluban hajdan nagycsaládok, népes hadak éltek. Ebből következik, hogy Csábon a családneveken kívül sok a ragadványnév is (63). A Balga nemzetségnek például 27, a Györgyöknek 12 féle ragadványnevük volt. A Balgák ra­ gadványnevei többek közt a következők: Ádám, Alsó, Barát, Berényi, Butyko, Brode,Csernai, Csicsa, Cserepes, Kártos, Madicska, Matykogyuris, More, Matykomarci, Orvos, Pici, Pityo, Pincés, Réti, Sotyir, Szitános. A ragadványnevek utalhatnak foglalkozásra, testi tulajdonság­ ra, lehetnek keresztnévi eredetűek stb., Még ma is megfigyelhető, hogy az azonos ragadvány­ nevet viselő Balgák például egymás közelében laknak, tehát azonos kirajzásúak lehetnek. Horváth József krónikájában találunk néhány értékes néprajzi adatot is. Főleg az emberélet fordulóival kapcsolatban közöl figyelmet keltő részleteket. A lakodalomról például így ír: „A lakzi már előtte való este megkezdődik a menyasszony ágyának ünnepélyes átszállításával a vőlegényházhoz. Csengős, kipántlikázott lovakkal vont hosszúszekéren megy a nászasszony a vőféllyel és kurjongató leányokkal az esküvőt megelőző este a menyasszonos házhoz. Itt illen­ dő vendégség után felrakják a menyasszony bútyorát a szekérre. A bútyor áll ágyból, egy fió­ kos ládából, mely láda tele van a menyasszony kelengyéjével. A láda annál súlyosabb, minél gazdagabb a menyasszony. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy néha kő is van a ládában, hogy a ládát vivők érezzék, hogy a menyasszonynak ugyancsak sok kelengyéje lehet.” Olvashatunk még a vacsora után vitt kivilágított örömkalácsról is. Ezt a szokást a legtovább őrizték a csábi­ ak; a menyasszonyágyvitelt a világháború után hagyták el. Horváth József az endogámia gyakoriságára is felhívja a figyelmet: „az itteni fiatalság másfaluból nemigen nősül, s miután az egész falu valamikor egy-két családból állott, s ezek leszármazottai mind közelebbi rokonságban vannak egymással, a vérrokonság következmé­ nyei máris tapasztalhatók: a faluban azért van oly sok nyomorék, hibás ember.” 200 �palócföld 96/2 A temetési szokások közül legtovább hagyományozódott a halotti tor megülése. Az adat­ közlők még emlékeznek arra, hogy a két háború közt a halottat a sírban oldalra vágott üreg­ ben helyezték el. Az esztendő szokásai közül Cellenk István a püskösdi májfaállítás emlékeit idézte fel. A világháború végéig szokásban volt a pásztorok aprószentekhordása is, valamint a kántálás és a lucázás. A régi ételek közül György Lászlóné Hustyava Veronika (1918) a kalácsfélék és tésztafélék - almáspite, deddelle, sullyanka, pampuska, bodag - készítését a mai napig ismeri. Horváth József említi, hogy az építkezés anyaga újabban a kő és a tégla. Ám Cellenk Ist­ ván még látott olyan faházat is a faluban, amelyről Szeder Fábián is említést tesz értekezé­ sében. Ezt „úgy csináták, hogy csapra mentek. Becsapóták és igy kiátak a sarkak. A többi részt betapasztották, bemeszelték többször is. A pitarból vót a kemence a házba. Négyszög­ letes vót, két padkával.” Csáb faluban még nagyon sok szép régi portát látni. Köztük olyat is, ahol egy telken több egymáshoz épített ház áll. A hagyományápoló helybeliek fontolgatják egy tájház kialakítá­ sát. Egy ilyen régi portán kapna helyet a Szeder Fábiánnal kapcsolatos emlékgyűjtemény is. Hisz a jó palócok újabban ápolják nagy szülöttük szellemi hagyatékát: rendszeresen meg­ szervezik az emléknapokat, s a római katolikus templom falán emléktáblát is állítottak ku­ tatónknak. Balázs János festménye 201 �Olvasatlan irodalom...? Kántor Lajos A céh árulója Törvényszerű-e, kérdem magamtól, hogy sok évi, többé-kevésbé lelkiismeretes kritikaírás után ráúnjon az ember a mesterségre, céhek árulója legyen? Persze a kérdés úgy is fogalmaz­ ható: mi az, hogy árulás? A Rimbaud-modell? Vagy ellenkezőleg, ha az ember hit nélkül - leg­ alábbis megcsappant hittel, lelkesedéssel - folytatja azt, amire úgymond képesítése, hitelleve­ le van, de aminél sokkal fontosabb, izgalmasabb dolgokat is el tud képzelni? Ha alaposan belegondolok, elmondhatom, nekem 1996-ban az ortodox kritikaírással van bajom. Pályám kezdetén, több mint harminc évvel ezelőtt, a kritikustól nálunk (Közép-KeletEurópa egészében) elvárták, hogy az irodalom politrukja legyen. Olvadások idején - amire mindig új fagyok jöttek - kezdtek beszüremkedni különféle irányzatok (számomra a struktu­ ralizmus jelentette a legtöbbet), és ha adott magára valamit az ember, illett az új tanhoz alkal­ mazkodni. Voltak, akik így egész sor iskolát jártak végig. S hogy ma hol tartanak? Balassa Pé­ ter írás-olvasás című, szívem szerint való, dühös szövegéből idézek:„Amikor a mai magyar egyetemi folyosókon, tanszéki szobákban és a kritikában, sőt még az irodalom egészében egy­ re görcsösebben normatíven jelenik meg a követelés, hogy zárkózzunk fel...” Azt, hogy éppen kihez, ezúttal nem tartom lényegesnek idézni, mert a lényeg egy alapmaga­ tartás, illetve szemlélet, szellemi irány megnevezése. Még a kánonok lebontása is kampány­ szerűen megy, legalábbis Balassa erről beszél: „...az antikanonikus tudás mai formája egyre kanonikusabb módon működik, minden más lehetséges vagy nem lehetséges beszédmódot esszencializmussal, szubjektivizmussal, mimézissel, marxizmussal, élménybefogadással és estatikus közvetlenséggel vagy éppen impresszionizmussal vádol. Az a baj, hogy vádol, és nem vitat. Engem kifejezetten érdekel, olykor lenyűgöz, ahogyan a meggyőzés és az igazi vita he­ lyébe az irracionális indulatok és a szellemi erőszak félreérthetetlen jelei lépnek. Bámulatos az az öngerjesztően polemikus, de a polémiát kioltó szenvedélyes dogmatizmus, amely az anA rovatban szereplő írások a Hévizi Irodalmi Napok (1996. aug. 24-27.) meghatároozó előadásaiként hangoztak el. ( - a szerk.) 202 �palócföld 96/2 tidogmát hirdetve képtelen belátni, hogy a művek, a szövegek még egy sokszorosan átinterpre­ tált, deializált és mediatizált kultúrában is hatalmas önerővel, erős kisugárzással rendelkező, megkerülhetetlenül jelenvaló tényei kultúránknak, még mindig." Balassa Péter, aki maga is egyetemi ember, az önmutogató, betanult idegen nyelvként megnyilvánuló kritikai beszédről, a tárgyalt művet elfedő interpretáció narcizmusáról olyan szigorú bírálatot mond, amelyet nyugodtan párba állíthatunk a Nobel-díjas William Golding Papíremberek című, kulcsre­ génynek mondott művével; Golding ugyanarról a jelenségről beszél - mint elemzésre kiválasz­ tott, szenvedő alany: az egyetemi kritikusról. Lehet, hogy csak a türelmünk van elfogyóban? Mert a jelenség meglehetősen régi. Nem kritikatörténeti visszapillantásra vállalkozom, csupán a saját régebbi olvasmányaimat, s a róluk több mint húsz évvel ezelőtt írottakat lapozom fel. George Steinernél olvastam, a hetvenes évek közepén, ezt az igencsak „magas helyről” (a camridge-i katedra magasából) elhangzó ki­ jelentést: „a jelenkor különösképp feltöltődött a kritika öncélú energiáival és presztizsével.”. S egy magyar példát véve (a már rég megszűnt Új Í rásból, a sajnos ugyancsak jelentős ideje elnémult irodalomtörténész- kritikustól, Kiss Ferenctől), az értelmező irodalom egyik leg­ jobb magyar személyiségét, Barta Jánost méltató írásból: „Ha őt olvassuk, el lehet hinni, hogy műalkotások titka felé haladunk, nem a holdban, hanem ismerős vidéken, a közönséges ember számára is bizonyos műélmény s a teória között érezzük a megfelelést, az eredménye­ ket magunknak is rögzíteni tudjuk. Magyarán szólva: napjaink legnagyképűbb tudománya Bartánál a normális emberi gondolkodás részévé tisztult.” Kevésbé a tudomány, sokkal in­ kább a „szépírás”, az új hódításra képes élménybefogadás és élménytovábbadás oldaláról egyesek szerint bizonyára egyéb okokból is a „másik” oldalnak nevezhető, urbánus közelítés­ ből - én ugyancsak a „normális emberi gondolkodás” megnyilatkozását tudom ünnepelni, több mint fél évszázad múltán is, Szerb Antal nem szürkülő magyar és világirodalmi értelme­ zéseiben. (Csoóri Sándor írta, az Utazás felálomban igazát máig megőrzött eszmefuttatásá­ ban: „...a kritikának is meg kell teremtenie saját költői többletét: ami már szépirodalom.”) Újabb, legeslegújabb kritika- és esszéköteteket olvasva, egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy korántsem nemzedéki kérdés a kritikaírás úgymond ortodoxiája vagy neológiája. A JAK-kiadványok sorát gazdagító idei Babarczy Eszter-kritikagyűjteményben találom a hi­ vatkozást a múlt századi Matthew Arnoldra, aki - az őt idéző ifjú kritikussal egyetemben „nem szeretne mindenáron választani háromféle igény, gondolkodásmód és kritika, az elmé­ let, az élvezet és a moralizálás, a >ház< a >kert< és az >utca< között”. Ugyaninnen idézve: a kritika az a tevékenység, amely „lelkesedéssel tölthet el egy nemzetet a tiszta értelem iránt”. A Franciaországban élő, javakorabeli középnemzedékhez tartozó, s a tudományosság híjával meg nem vádolható Karátson Endre egy mai esszéírókat és kritikusokat meginterjúvoló kötet előszavában lényegében arra figyelmeztet, hogy „a tudományosság mítoszának légkörében” ne tévesszük össze a szaktudományt és az irodalmat. A szakma által különböző szinteken igazolt szereptévesztések szellemes és szigorú (itt csu­ pa „sz”-szel sziszegő) írói ítéleteket váltanak ki nemegyszer; Golding után szólhatunk Tandori Dezsővel (akit viszont Garaczi László idéz): esszét írni egy versről - állítja Tandori - annyi, mint az élő elevent „átfogalmazni fás karalábéba”. Természetesen sokkal finomabb a kritikát 203 �palócföld 96/2 gyakorló Garaczi kérdésként hangzó meghatározása: „csipesszel a lángot?” Ennyi jeles sze­ mélyiség és szöveg(rész) után nyilván kopogóan szól az én 1963-as, Í rástól - emberig című el­ ső kötetem bevezetőjébe foglalt szerzői óhaj, hogy ti. „a második hegedűs” titokban arra vá­ gyik, hogy egyszer a karmestertől jobbra foglalhasson helyet, és (a pontatlanul továbbgondolt metaforát megtetézve) a „saját dallamát” szólaltathassa meg. Ebben az egész, kissé gyermete­ gül kifejezett vágyban talán arra volt érdemes figyelni, hogy távol állt a kor politikai elvárásai­ tól, a mindenkori normatív szemlélettől. Emiatt gondolom úgy, hogy harminchárom év múl­ tán mégsem kell szégyellnem az első Forrás-kötetek közt kinyomtatott könyvecskét. A lényeget illetően ugyanis - George Steinerrel, William Goldinggal, Barta Jánossal és Kiss Ferenccel, Szerb Antallal és Balassa Péterrel, s gondolom még sokakkal vallom ma is a „saját dallamok” létjogosultságát. Nem tagadva természetesen, amit Garaczi László a mai fiatal ma­ gyar irodalmat elemző gyűjteményben fogalmaz újra: „A kritika a művek köpenyéből bújik elő.” A kérdés csak az - és azt hiszem, ez megkerülhetetlen, ez a legfontosabb -, hogy kibújva ebből vagy abból a köpenyből, tud-e érdeklődést kelteni önmaga s a mű, az irodalom iránt, vagy (ahogy Steiner mondta) „öncélú energiáival és presztizsével” feltöltődve szaktudo­ mánnyá tokosodik. Az idézetek összeválogatása és kommentálása, valószínűleg nem hagy kétséget a „szakmá­ ban” afelől, hogy itt valóban a céh árulója szólal meg. Aki az 1996-os Hévízi Irodalmi Napok­ ra választott témát, az „Olvasatlan irodalom, szakosított analfabetizmus” megközelítését az irodalomkritika önvizsgálati alkalmának (is) tekinti. Persze, erős túlzás volna a kritikára átru­ házni minden felelősséget azért, hogy az irodalom, az olvasás egyre ósdibb, egyre avuttabb „ szokásnak” számít napjainkban. Ezzel a beszűküléssel szemben azonban aligha hatásos vé­ dekezési mód, hogy az irodalombírálat, az irodalomértelmezés maga is elfogadja a beszűkü­ lést, szűkebbre vonja a megszólítottak körét - ahelyett, hogy új lehetőségeket keresne igaza, azaz az irodalom védelmére. Nem állítom, hogy ha most, kilencvenes éveinkben volna egy Szerb Antalunk (aki szerbantali módon írna), változatlanul kedvelt, népszerű szerző lenne. Egy Barta Jánosnak bizonyára még kevesebb esélye volna olvasók tömegeinek meghódítására. De miért ne bízhatnánk abban, hogy egy kritikai hajlamokkal és képességekkel megáldott író tévés személyiségként hatásosan érvelhessen 1996-ban az irodalom mellett; Nagy Pál a pári­ zsi „Magyar Műhely” vizuális irodalmi gyakorlatát elméletileg magyarázva, a tévé, a video és az Internet mellett érvel. Miért ne születhetne meg - az elektronika adta feltételekhez igazod­ va - az érdemi tévékritika is. (Amin én nem egyszerűen a tévéműsorok kritikáját értem.) A másik - a még el nem rontott közönséghez szóló - lehetőséget az iskolai iroda­ lomoktatásban, pontosabban annak új, lényegesen megváltoztatott formájában látom. Ami talán arra épülhetne, hogy a világméretű vagy nemzeti szabvány sulykolása helyett az irodal­ mi műben, életműben a szabadság, az önálló gondolkodásmód megnyilatkozását ismertetné fel. Tudom, erre a feladatra ma sem minden irodalomtanár alkalmas, sőt nagyon kevesek vol­ nának alkalmasak. De az igaziak ismét olvasókat nevelhetnének - mint tették hajdanán a le­ gendás hírű magyartanárok. Őket szívesebben minősíteném korszerű kritikusoknak, mint az egyetemek jó néhány tudós, rátarti urát... 204 �palócföld 96/2 Hibó Tamás grafikája 205 �palócföld 96/2 Tari István Hazugságokra épült Jugoszláviában élek. Abban az országban, amely az utóbbi években a borzalmak színhelyével azonos. Most mondjam azt, hogy az európai kultúrember iszonyodva szembesül azzal a ténnyel, hogy tőszomszédságában védtelen asszonyokat, öregeket, gyerekeket - civileket! - ölnek halomra; hogy a II. világháború haláltáborainak képsorai elevenednek meg - és a bűn változatai egészülnek ki a disznók beléből kifordult karikagyűrűkkel, az aláaknázott, síró vagy sütőben megsült csecse­ mőkkel; az egymással fajtalankodásra kényszerített, majd kiherélt túszokkal, hadifoglyokkal; a le­ gedzettebb, legperverzebb fantáziát is fölülmúló valóság részleteivel? Igen, a világot sokkolta, sokkolja mindaz, ami térségünkben történik - s van annak jó oldala is, hogy a figyelem fénykörébe kerültünk, hisz nem kell annyit magyarázkodnunk, hogy hol, kikkel is élünk együtt. Mi magyarok, akik ebben a században ismertük meg a kisebbségi létet, akik a kisebbségi létbe születtünk. A balkáni esztelenségek, szörnyűségek előtt még ma is so­ kan oly értetlenül állnak. Pedig mindaz, ami Jugoszláviában, Jugoszláviával történik, nem a véletlen műve. Ez az ország ötven évvel 1991 előtt is pillanatok alatt szétesett. Mert látsza­ tokra, hátsó gondolatokra, hamisságokra épült. Benne sokak számára a gazdag hadizsákmány elosztása jelentette a munkát. A harcos múlt megélhetést biztosított az önmagukat szaporító győzteseknek - a harcos szövetség létszáma folyamatosan nőtt, két tanúval bárki bizo­ nyíthatta azt, hogy a győztesek oldalán harcolt - éppen ezért a legfiatalabb nemzedékek jelen­ tős része a háborút tekintette a legnagyobb haszonnal járó üzletnek. Sehol sem rajzoltak annyi vért, fegyvert, égő házat, csatajelenetet, mint a titoista Jugoszláviában. Nos, nem rossz üzlet győzni egy háborúban - ez ösztönözte a szerbeket, s 1991 -ig senki sem magyarázhatta meg ne­ kik azt, hogy a háborút el is veszíthetik. Ők ugyanis ebben a században háromszor győztek, nemzeti tudatukba az épült be, hogy három nagyhatalmat kényszerítettek térdre a XX. szá­ zadban - önmagukról ezért hangoztathatták a háborús uszítás idején: ha a termeléshez nem is, de a fegyverforgatáshoz értenek. Ez persze, mítosz, melyet alaposan megtépázott a legújabb testvérháború. A szabad rablásnak, az ártatlan lakosság legyilkolásának, az etnikai tisztogatásnak nálunk hagyományai vannak! 1944 végén, a Délvidéken különös kegyetlenséggel kínozták és tizedel­ ték meg Tito partizánjai a magyar ajkú lakosságot. Három bácskai település: Csúrog, Zsablya és Mozsor megtizedelést túlélő magyarjait pedig 1945 elején elűzték a szülőföldjükről a vaj­ dasági németekkel együtt, akiket még az országból is kitelepítettek. Szinte egyik napról a má­ sikra változott meg vidékünk etnikai térképe. A lakosság egyharmadát kitevő és őslakos nép­ csoport, a németség otthonát elhagyni kényszerült szervezett és átfogó kitelepítés következté­ ben, helyére krajinai, boszniai, montenegrói telepesek költöztek. 206 �palócföld 96/2 A második, titói Jugoszlávia még nagyobb hazugságokra épült, mint az első. Hisz a délszláv testvérnépek egymást is megtizedelték a második világégés idején. A második Jugoszláviát az újabb hadizsákmányon való megosztozás, a nagyhatalmi érdek és a titói ravaszsággal irányí­ tott, kommunista befolyás alá került erőszakszervezetek tartották egyben. 1944 végének és ’45 elejének borzalmai után a délvidéki magyarság úgyszólván értelmiségi nélkül maradt. Az újjáépítés, a földosztás lázában, a hurráoptimizmus, az írástudatlanság fel­ számolásának légkörében verbuválódott első generációs értelmiségiek igazi példaképek, taní­ tómesterek, életművel és tartással rendelkező pályatársak nélkül kezdhettek kulturális és iro­ dalmi életünk újbóli megalapozásához. Ebben a kezdeti időszakban az új rendszerhez és Titóhoz való hűség, feltétlen hűség volt az egyetlen követelmény. Ez a követelmény, változó inten­ zitással ugyan, ám végig jelen volt a titói Jugoszláviában. Micsoda megalázó újrakezdés! Melyben ismerőseik, hozzátartozóik gyilkosainak gazsulálnak a kollektív bűnösség vádjának terhe alól szabadulni akarók. Tito népszerűségét a nagyvilágban Sztálinnal való szakítása csak növelte. A Sztálinnal való szakítással, a jugoszláv kommunisták első négy egymás közötti leszámolásával, a titoista vo­ nal győzelmével alapozódott meg Jugoszláviában az antisztálinista sztálinizmus, mely Sztálint tagadva valósította meg, balkáni lezserséggel, a sztálini gyakorlatot. Tito, miközben kíméletle­ nül leszámolt ellenfeleivel, rájött arra, hogy a világ megosztottságából meg lehet élni. Hogy a hintapolitika kitűnő jövedelemforrássá válhat! Csak be kell bizonyítania úgy a Kelet, mint a Nyugat számára azt, hogy Jugoszlávia a világ legszabadabb, legeredetibb, legtanulságosabb kí­ sérletét folytató szocialista állama, amihez egy mindenkit megtévesztő kirakat kell. A különutasság látványos kirakatának fenntartásában érdekeltekké váltak a szemben álló nagyhatal­ mak is. Az 1952-es ljubljanai írókongresszuson Jugoszlávia írói már ennek a különutasságnak a szellemében számoltak le a szocialista realizmussal, ami irodalmunkra nézve is kedvező ha­ tással volt, hisz íróink fellélegezhettek. A délvidéki magyar irodalomra a szomszédos szocia­ lista országokban akkoriban még tabunak számító, kisérletező, avantgárd irányzatok, persze délszláv közvetítéssel, termékenyítően hatottak. Magyarországon 1956-ban forradalom volt. A levert ’56-os magyar forradalom után nőtt meg csak igazán a sajátos jugoszláv út, a különutasság ázsiója. Magyarország leigázása után szemlátomást javulni kezdett a délvidéki magyarság helyzete. Nem véletlenül Titónak, aki ti­ tokban összejátszott a szovjet vezetéssel, aki titokban támogatta a forradalom leverését, ismét sikerült megtévesztenie a magyarságot, a világ közvéleményét. Az ötvenes évek végén, amikor az anyaországban szörnyű állapotok uralkodtak, 1959-ben a magyar irodalom tanszéket ka­ pott az 1954-ben alapított Újvidéki Egyetemen. A titói vezetés átgondoltan, körmönfontan teremtette meg a feltételeket ahhoz, hogy Újvi­ dék fokozatosan a vajdasági magyarság új, mesterségesen kialakított és állambiztonsági szempontból jól ellenőrizhető kulturális központjává váljék. A magyar tanszék körüli pezsgés az új lehetőségek kavargása, a tehetséges fiatal Újvidéken tanuló alkotók csoportosulása for­ radalmasította irodalmi életünket. Ezek az ifjak, kik új irodalmi folyóiratot indíthattak a hat­ vanas évek elején, a jugoszláv szellemi életbe való bekapcsolódást tekintették fő céljuknak. Igazi ösztönzést azokban az években kapott az önállóságát egyre inkább hangsúlyozó jugo­ szláviai magyar tudat. A világon Jugoszláviában a legjobb magyarnak lenni - ezzel a már-már szállóigévé vált megállapítással sok jeles anyaországi értelmiségi is egyetértett akkoriban. A délvidéki magyar irodalmat fennhéjázó rebellis magatartása, balkáni gátlástalansága tet­ te keresett áruvá az anyaországban mindaddig, amíg annak szellemi élete nem demokratizáló­ 207 �palócföld 96/2 dott. Fiatal íróink az írók írói, azaz modernek szerettek volna lenni szőröstül-bőröstül; úgy ta­ gadták a hagyományokat, hogy nem is ismerték azokat; formabontónak tartották magukat, holott a formát sem ismerték meg igazán. A látványos titói kirakat nem jöhetett volna létre az értelmiségiek, az alkotók, az írók hathatós támogatása, közreműködése nélkül. A titói Jugo­ szlávia legügybuzgóbb, leghűségesebb népszerűsítője épp a megnyomorított kisebbségek felkapaszkodó, újsütetű értelmiségi rétege volt, mely fokozatosan önmaga legjobb feljelentőjé­ vé, csendőrévé vált. A délvidéki magyar fiatalok irodalmi folyóiratát 1971 -ben tiltotta be elő­ ször a bíróság - és a tabukat feszegetőket börtönbüntetésre ítélte. A Vajdaságot 1974-ben ruházta fel államisággal a belgrádi vezetés a koszovói albánoknak tett engedményeket ellensúlyozandó. A politikai rendőrség pedig egyre leplezetlenebbül, a látszattal egyre kevesebbet törődve működött. Példát statuálva, kirakatperekkel tartották fé­ ken az ellenzéket; tanárokat, vidéki értelmiségieket zártak börtönbe egy „rossz” szó miatt; diákokat, műkedvelőket félemlítettek meg. Tito 1980-ban halt meg, s a délvidéki magyar írók nagy többsége versben, prózában búcsú­ zott az „utolsó Habsburgtól”, a magyarság egykori hóhérától. A kommunizmus által évtizede­ ken át kiskorúsított emberek zokogva esküdöztek Tito sírjához zarándokolva a testvériségegységre, arra, hogy folytatni fogják Tito életművét, melyet 1985-ben - a primitivizmusnak micsoda abszurd változata! - törvény által védetté nyilvánított a hatalom. Ugyanebben az év­ ben Újvidéken tartotta meg 9. kongresszusát a jugoszláviai írószövetség, melyen már látszot­ tak az ország szétesésének jelei. Érdekességként itt elmondható: a jugoszláviai írószövetség utolsó elnökjelöltje egy délvidéki magyar író volt - mintha a magyarok ragaszkodtak volna a leginkább Jugoszláviához. Az utódállamok magyar alkotóinak szolgalelkűsége sehol sem volt olyan jól, olyan pazar bő­ kezűséggel megfizetve, mint a titói Jugoszláviában, melynek íróink nagykövetei, miniszterei lehettek, ahol életmű nélkül tankönyvekbe kerülhettek, tananyaggá válhattak a még pályájuk kezdetén lévők. A berlini fal leomlásával vége lett a hidegháborúnak, a hintapolitika jövede­ lemforrásai elapadtak és fölöslegessé vált mindenféle kirakat. Iszonyú erővel törtek föl a le­ fojtott sérelmek és indulatok. Hogy a Délvidék magyarsága ebben a században micsoda megfélemlítettségben, távlattalanságban élt, elöregedése bizonyítja a legjobban. Húsz-huszonöt évenként megcsapolta, eret vá­ gott rajta mostoha sorsa. Becslésem szerint népességünk legéletképesebb részének egynegye­ de hagyta el szülőföldjét a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején és ette a vendégmunká­ sok kenyerét. A 91 -es délszláv testvérháború, a mozgósítás elől is legalább ugyanennyien me­ nekültek külföldre. Jelenleg a jugoszláviai magyarság szűnni nem akaró betelepítésektől tartva, fölfokozott ide­ gengyűlöletben, állami szintre emelt fosztogatástól veszélyeztetetten, állandó létbizonytalan­ ságban, szegénységben és nyomorban él. Kész csoda, hogy ezek között a körülmények között még születnek színvonalas szépirodalmi alkotások és könyvek is jelennek meg, jobbára anya­ országi támogatással. Miben reménykedhetünk? Mi adhat nekünk erőt? Az, hogy a háborús uszítások közepette is megőriztük józan ítélőképességünket. Hogy egyre tisztábban látunk. 208 �palócföld 96/2 András Sándor Az irodalomkritika tündöklése és bukása Előljáróban szeretném megjegyezni, hogy előadásom címét és témáját az ez év első fel­ ében lezajlott kritikus-vita ismerete hiányá­ ban adtam meg. Természetesen változtathattam volna rajta, most is bejelenthetnék valami más témát. Nem teszem, kitartok mellette, de nem leszek partner abban a vitában. Olyasmi dolgokról fogok szólni, amelyek egyik része kimaradt abból a vitából, ahogy eddig és egyelőre ki­ maradt a magyar irodalomkritika egészéből, másik része pedig olyasmi, ami a lezajlott vi­ tában csak némán kísértett. Az első probléma, amellyel foglalkozni sze­ retnék, csak azért vonatkozik a magyar iro­ dalomkritikára, mert az irodalomkritikára általában. A probléma röviden, előrebocsá­ tásként az, hogy az irodalom és a művészet fogalma - tehát az, hogy mi is az irodalom és mi a szerepe - kérdésessé lett az elmúlt évti­ zedekben, s ez a helyzet kihatott és kihat az irodalomkritikára is. Nem képes már elvégez­ ni azt a feladatot, amelyet a 20. század első felében végzett. A másik probléma csupán a magyarországi irodalomkritikát illeti, sum­ mája pedig ez: a magyarországi iroda­ lomkritika képtelen a magyarnyelvű művek egészével foglalkozni, továbbra is csak úgy ír, ahogy akkor írt, amikor megtiltották a hatá­ rokon túli magyar irodalommal foglalkozást. Irodalomkritikán azt értem, amit ez a kife­ jezés a magyar nyelvhasználat hagyományá­ ban jelent, ezért nem irodalomtudományt, nem irodalomtörténetet és nem is iroda­ lomelméletet. Irodalomkritika az a tevékeny­ ség, amelyik többnyire egy-egy művel és szö­ vegével kapcsolatban egy másik szöveget és művet csinál, s ez utóbbiban az előbbiről vé­ leményt ad közre, többnyire az un. naiv ol­ vasó számára. Mindenki lehet naiv olvasó, vagyis olyan, aki egy-egy szöveget magáért a műért, vagyis az olvasás révén nyert élve­ zetért olvas, nem azért, hogy a művet betá­ jolja egyéb művek között (amit egyébként a naiv olvasó is tehet intuitív módon az olva­ sás olykor napokig vagy hetekig tartó, s ilyen esetben meg-megszakított folyamata közben). A naiv olvasó és az olvasás élveze­ te elképzeléseit egy Martin Greiner nevű német irodalomtörténésztől kölcsönöztem, nem Roland Barthestól, aki „A szöveg gyö­ nyöre” [Plaisir du texte; a magyar fordítás címe, „A szöveg öröme” félrefordítás] cí­ mű írásában a gyönyört nem kapcsolta össze a naiv olvasó tevékenységével, illetve behangolódásával. 209 �palócföld 96/2 Így közelítve nyilvánvaló, hogy egy-egy iro­ A Friedrich Schlegeli produktív kritika el­ dalomkritikai szövegnek is van - az iroda­ képzelésére vezethető vissza az vélemény, lomtudományos és irodalomelméleti szövegek­ hogy minden csak irodalom, literatúra, va­ kel ellentétben naiv olvasója, aki azért olvassa gyis betűvetés, amiből aztán ki-ki azt arat, az ilyen szöveget, mert élvezi a kritikus írás­ amihez kedve van, többet ugyanis, mást, vala­ módját vagy mert információt kíván szerezni a mi fölötte állót és tőle függetlenül biztosítkritika tárgyát képező mű felől. A naiv olvasó hatót nem arathat. Ez a vélemény elsősorban tehát olvashat másért is, nem csak az olvasás arra szolgált, hogy a filozófiai szövegeket is gyönyörűségéért. Előfordulhat persze, hogy csak irodalmi szövegekként, logikai rend­ egy-egy naiv olvasó azért olvas cl egy kritikát, szerbe nem illeszthető fantáziatermékekként mert élvezi a kritikus írásmódját, vagyis nem értelmezze. Variációja ennek a „minden csak azért, mert informálódni kíván egy másik mű­ irodalom” véleménynek, egy másik, hogy ről. A kritikusi szöveg azonban ettől még nem „minden csak szöveg”. Ez szolgálhatott arra, szűnt meg egy másikra utalni, ahogy Churchil hogy például a francia un. „új regényt” to­ könyve a 2. világháborúról is arra a háborúra vábbra is regénynek lehessen nevezni, bár utal, bár vannak akik a könyvet csak írójának már egyáltalán nem regényes, meg van foszt­ stílusáért, vagyis a gyönyörködés érdekében ol­ va az elbeszélés, a mese hagyományos törté­ vassák. Egyébként: maga az olvasás polifoni- netszerűségétől. Nem kívánom itt se méltatni, se elmarasz­ kus, illetve megfelelőbb kifejezéssel többcsa­ tornás; Churchill stílusának gyönyörködő olva­ talni a jelzett véleményeket, taglalásukra pe­ sója egyúttal informálódik is mind a 2. világhá­ dig mód sem lehet itt és most. Megemlítésü­ borúról, mint a brit politikai életről és Churchill ket csak azért véltem fontosnak, mert egy furcsa patt-helyzethez vezettek. Ahhoz, hogy politikai állásfoglalásairól. Az irodalomkritikai szövegek készítésük egyrészt minden csak irodalom, másrészt szándékában mindig másfélék, mint a nem­ nincs többé irodalom, csak írás. (Ennek alter­ kritikaiak, ugyanis egy-egy műre utalnak, natívája, hogy minden csak szöveg.) Namármíg a mű esetleg nem utal semmi egyedi do­ most ezt azért mondhattam így, mert az iro­ logra, csak önmagára, ahogy mondani szokás dalom szónak többféle jelentése van, különö­ önreferenciás. Ezt figyelembe véve értel­ sen mióta leáldozott a szépirodalom a szép lemezhetjük H egel nek azt a kitételét, mellyel áldozása révén, igen megkésve a Tisza-Dunanyegleségben marasztalta el a romantikus tájon is. Az irodalom szó így átvette a szépFriedrich Schlegelt, aki egyebek közt az un. irodalom szerepét, miközben megtartotta a produktív kritika feltalálója volt. Schlegel betűs szöveg, tehát az írott és szedett szöveg ugyanis azt állította, hogy egy költői műről jelentést is. Ez utóbbi jár a fejünkben, ami­ csak egy másik költői műben lehet valami ér­ kor tudni akarjuk, milyen irodalma van a demlegeset mondani, például egy versről csak vándormadarak költözésének vagy amikor egy másik versben, legalábbis versszerű szö­ irodalmat kérünk a Leica márkájú fényképe­ veggel, olyannal, amit - az itteni meghatáro­ zőgépekről. Az irodalomtudomány persze 19. századi zás szerint - egy-egy naiv olvasó magáért az olvasás gyönyörűségéért olvas. A nyegleség kialakulásától kezdve nemcsak a szépnek vádja tehát, ebben az én most kibontakozó mondható irodalommal foglalkozott, hanem értelmezésemben, azért érte Schlegelt, mert például a Halotti beszéddel is. Egykor filoló­ nem kívánt különbséget tenni a költői és a gia volt, művelőit még az én fiatalkoromban kritikai művek között, csak alkotni akart, ön- is filoszoknak nevezték. Ez a filológia lett po­ kifejezkedni, nem pedig dolgozni valami más zitivista és hozta létre a 19. század utolsó har­ madától kezdve a szövegkritikai kiadásokat, szolgálatában. 210 �palócföld 96/2 amelyekre ma is még szükségünk van, vagyis amelyeknek ma is vannak művelői. Az irodalomtörténet a romantika mozgalmának ter­ méke volt, majd szintén pozitivista lett s en­ nek tudományosságát a szakma egészében még a szellemtörténet uralkodása idején sem veszíthette el. Szükséges észrevennünk egyébként, hogy még a 20. század elején is jelentős különbség volt irodalom és költészet között, a regény nem számított költészetnek és regények nem is sorolódhattak sem a középiskolák, sem az egyetemek tananyagába. Az epika jellegzetes műfaja az eposz volt. A patthelyzet, hogy egyrészt minden csak irodalom, másrészt már nincsen irodalom, azért furcsa, mert olyasmire nivellál, ami vagy nincsen, vagy figyelmen kívül marad, hi­ szen az, amit irodalomkritikának mondunk, továbbra sem foglalkozik mindennel, ami úgy általában irodalom. A szövegkritika más, mint az irodalomkritika, s ez utóbbi nem mindenféle szöveg kritikája. Az iroda­ lomkritika tehát manapság az, ami a 19. szá­ zadban a költői művek kritikája volt, majd a 20. században a szépirodalom kritikája lett, és esetleg magában foglalta szépirodalmi mű­ vek kritikáinak a kritikáit is. Nem terjedt ki azonban az irodalomtudományos művek kri­ tikáira, azokat szerzőik szakfolyóiratokban adták közre. Mindeközben történt valami azokkal a mű­ vekkel is, amelyek a költészet - a híres triász, az epikus, a drámai és a lírai költészet -,m ajd a szépirodalom számlájára volt írható, mert történt valami az olvasókkal is. Nevezzük ezt a történést demokratizálódásnak, ami mutatis mutandis nem demokratikus országokban is végbement, ha - legalábbis politikai össze­ függésben - felszínesen is. Még a nemzeti- és az államszocialista országok diktatúráiban is voltak általános választások, amelyek min­ denkire kiterjedtek, az első világháború végé­ től a nőkre is. A nők jelentősége ebben az itt és most vázolódó összefüggésben figyelemre méltó, hiszen különösen a 19. században a nők voltak a regények fontos olvasói és gyak­ ran szerzői is, ami problémátlan lehetett ad­ dig, amíg a nőknek nem volt hivatalosan elis­ mert politikai szerepük s a regényeket nem tanították semmiféle iskolában. A franciák­ nál egyébként ez az állapot már a 17. század második felében elkezdődött, azokban az időkben, amikor Perrault kiadott hét, abból a tárházból válogatott mesét, amit ma népme­ sének hívunk. Később az. angoloknál adták ki - mint tudjuk, folk-lore néven - azokat a da­ lokat és balladákat, amelyeket Herder neve­ zett el nép- daloknak és nép-balladáknak. A németeknél adódtak a Grimm-testvérek, akik nyelvészeti működésük mellett jelentős státuszhoz segítették a népmeséket és mon­ dákat. Ezzel problematizálódni kezdődött az, ami azelőtt problémamentes volt, amit azelőtt ki sem lehetett fejezni; a magas és az alacsony költészet, majd irodalom közti különbség. Magyarul még annyira sem alakult szókincs, mint a nyugateurópai nyelveken, hogy kellő­ képpen lehessen jelezni, ami történt. Például azt, hogy a népszerű irodalom részben abból állt, ami népi volt, részben abból, ami ponyva, limonádé, meg egy tulajdonnévvel műfajt je­ lezve Courts-Mahler. A ma magyarul hasz­ nálatos „lektűr” szóval illetett olvasmány is ide tartozik. Namármost az, amit iroda­ lomkritikának mondunk, nem foglalkozott a népszerű művekkel. Az irodalomtudomány, a filológia tekinthette feladatának, hogy kiter­ jessze figyelmét az egykori ponyvairodalom­ ra, még az un. népszínműveket is - Gárdonyi­ ét beleszámítva - csak fanyalogva említette, ha egyáltalán. Nem mintha a népszerű mű­ vekkel, például a két világháború között E r­ dős Renée vagy Földi Mihály regényeivel nem foglalkozott volna kritika, de csak, ahogy mondani szokták, a zsurnalisztika ké­ tes köreiben. A „zsurnalisztika” szó talán már nem is jelentheti magyarul amit egykor jelentett, ugyanis egyszerű leszólást, holott már ismét vannak olyan kiadványok, mint a Kiskegyed, ha olyan előkelőbbek nincsenek 211 �palócföld 96/2 is, mint például az Új Idők voltak, amelyben olyan lektűrökkel foglalkoztak, mint Csathó Kálmán meg az előbb említettek regényei. Négy évtized államszocializmusa ismeretlenné tette az un. bulvár lapokat, és a nem bulvárnak nevezett folyóiratokat, amelyek egyébként a középosztályt is magában foglaló köznép - nem a szellemi elit - olvasói között voltak népszerű­ ek. Lényeges volt az átmenet a kettő között, Er­ dős Renée például annak a Fülep Lajosnak a felesége volt, aki a szellemi elit jelentős tagjá­ nak számított. A színvonalat tartani kívánó ál­ lamszocializmus, a valós vagy fantáziáit prole­ tár írók mellett, jobb híján a népi íróktól köl­ csönözte színvonal elképzeléseit, s abba még Márai sem illett bele, nemhogy az eddig emlí­ tettek meg a többiek, például Vaszary Gábor, akik egykor színvonalas lektűröket írtak. Az irodalomkritikának így az a szerep is ju­ tott, hogy tisztán tartsa - mit? az irodalmat? a szeméttől. A magas irodalommal foglalko­ zott csak a népi irodalmat, a népdalok, nép­ mesék, mondókák együttesét becsülte, de a folkloristákra. Ezért akarva-akaratlan integ­ rálta az elkészült és kiadásra került művekből azt, amit irodalomnak, azaz szépirodalomnak tartott, s tette ezt mind a hazai, mind a kül­ földi termés tekintetében. Az államszocializ­ mus negyven éve csak megerősítette az iroda­ lomkritikának ezt a jellegét, hiszen az úgyne­ vezett szemetet nem is engedte megjelenni. Nemcsak műveket kanonizált, hanem műfa­ jokat is, és nemcsak műfajokat, hanem a mű­ fajokon belül azokat a műveket, amelyek nem fajzottak el, nem fajtalankodtak az ol­ csó szórakozást kereső aljanép posványában, illetve az elfajzásra, a bordélyozásra sajnos mindig kész, mert esendő, kultúrahordozó komoly emberek körében. (Az elit ízlésdikta­ túrája az államszocializmus évtizedeiben nem terjedt ki a politikailag korrekt szemét­ re, annak művészi hitványságát az elit tagjai maguk között szinte mindig elismerték. A po­ litikailag korrekt szemét került a korábbi lek­ tűrök helyére, legalábbis a státus tekinteté­ ben.) 212 Ez volt az irodalomkritika tündöklésének a kora, lényegében a 20. század első, majd má­ sodik negyven éve. Sajnos ez a tündöklés nem volt túlságosan tündökletes, el is vakította művelőit és közönségét. Túl emelt és viktoriá­ nus maradt, ami nem tűnt fel, hiszen a szín­ vonalat tartotta és védte az eltömegesedés, il­ letve a polgárveszély időszakában. A bukás szerintem a demokratizálódással függ össze, azzal, hogy a tömegtársadalom fo­ gyasztói társadalommá vált, Magyarorszá­ gon persze anélkül, hogy igazi tömegtársada­ lom jöhetett volna létre. Ennek a folyamat­ nak és állapotnak többnyire a gazdasági-poli­ tikai vetületét szokás ostorozni, azt, hogy a fogyasztó rabja lesz a nagyvállalatoknak, amelyek igényeit és perspektíváit manipulál­ ják, illetve saját rakoncátlan ösztöneinek, amelyekre képtelen rakoncát tenni. A fo­ gyasztó nemcsak annak van kiszolgáltatva, amit kap - árút és direktívákat -, de saját anarchikus ösztöneinek is: nincs igazi arche, megfontolt és igaz elveket követő-előíró ve­ zetés. A folyamat másik vetülete, hogy min­ denki fogyasztó lett, ám nem mindenki fo­ gyaszthat minden árút. Nem mindenki vehet autót, Mercedest biztos nem, Lanciáról nem is beszélve. Ez nem csak a gazdag-szegény különbség, hiszen az a hagyományos különb­ ség most a fogyasztók egységén belül adódik. Egy harmadik vetület, hogy az árúajánlat nemcsak irányított, de változatos is: ami új dolgot ki lehet találni, többnyire ki is találják és be is tálalják. A fogyasztót nemcsak ka­ rámba terelik, de olyan mennyiségű karám elé, hogy csak szédeleg. És ez így van rendjén, érvelnek többnyire hallgatólagosan szószólói, hiszen minél jobban szédeleg a fogyasztó az ajánlat bőségétől, annál jobban szorul arra, hogy ösztöneire hallgasson, ezért az a fontos, hogy azokat a leghatásosabban manipulálják a legmegfelelőbb hirdetésekkel. Ezt a helyzetet irányítani nem lehet, csak destruálni. Homokot szórni a gépezetbe, ahogy mondani szokás. A destrukciónak pe­ dig csak változata az, ami az irodalomkritikát �palócföld 96/2 az elmúlt két évtizedben feldúlta és megújí­ totta, a dekonstrukció. Eszelős véleményem az, hogy míg a 20. század első felében a radi­ kalizmus közérthető kívánt lenni, a második felében éppen az ellenkezője: a bamba fo­ gyasztókkal szemben elitistán hermetikus. Ennek egyik oka az éppen jelzett, az irányí­ tásra képtelenség, ami azt is jelenti: forrada­ lomra képtelenség. Ezt a képtelenséget a szó legszorosabb értelmében a magyar 1956 és a francia, valamint a csehszlovák 1968 példáz­ ta. A z lett nyilvánvaló, hogy nem vezetni kell, hanem azokat az elmestruktúrákat kell megváltoztatni, amelyek egyelőre minden vezetésből félrevezetést csinálnak. Így ala­ kult ki a sikertelen forradalmi megmozdulá­ sok - vagyis 1956, majd 1968 után - egy új­ fajta szellemi elit Nyugaton, ahol másképp kellett berendezkedni a hitványnak ítélt álla­ potok radikális megváltoztatásának hosszú ideig tartó lehetetlenségére. Az irodalomkritikára ez úgy hatott, hogy egyrészt maga az irodalom fogalma kérdőjeleződött meg. Ezzel a kritika jellege is kérdé­ ses lelt, az irodalomkritikus visszautalódott azokhoz az elvekhez és elméletekhez, ame­ lyek működésének hallgatólagos, megvitatlan alapjai voltak és egyúttal mintegy előre uta­ lódon, a művek szövegeinek szövegségéhez, a nyelvi alapokhoz. Ilyen körülmények között az irodalomkritika nem is láthatta, és nem is láthatja már el az integrálás feladatát. Vagy egyes művekkel foglalkozik az inger ad hocjának alapján, vagy olyan általános techni­ kákkal, amelyek magához a szövegiséghez, a nyelvi artikuláció jellegzetességeihez kap­ csolódnak. Másképp közelítve: vagy azzal foglalkozik, hogyan kell, illetve hogyan lehet olvasni egy-egy művet, vagy pedig azzal, ho­ gyan lehet kiugratni az ideologikus nyulat a szövegbozótból, természetesen azért, hogy puskavégre lehessen kapni a logocentrikus, narratív és/vagy én-telt tapsifülest. Az iroda­ lomkritika a 20. század elején kezdett tündö­ kölni és a vége felé bukott-bukik meg, nem műfajában persze, hanem státuszában. Amikor előadásom címe beugrott nekem, egy hangulatból, a hangulat Balzac regényei­ mére hangolódott: Kurtizánok tündöklése és bukása. Akkor szekvenciában gondoltam a tündöklést és a bukást, valahogy úgy, hogy a kurtizánokat a call-görlök követték. A kü­ lönbség nyilvánvaló. A kurtizánok előkelő hölgyeknek álcázták magukat, a férfiak hoz­ zájuk mentek, az ő házukba, és nem bordélyházba. A call-görlök aurája ezzel szemben nem az előkelő hölgyeké - mondjuk, nem a kaméliás hölgyé -, hanem az un. baromi jó nőké, méghozzá a Vogue vagy az Elle vagy a Harper ’s Bazar című előkelő divatlapokban található fényképek fantazmagória-világá­ hoz igazodó baromi jó nőké. Ők is a bordély helyett és fölött szerepelnek, de ők - a höl­ gyektől eltérően - házhoz jönnek. A ház nem az övék és nem is az ő számukra tartják fent, ők tényleg csak szolgálatot nyújtanak, nem életkörülményt: a szolgáltató ipar egyik ipa­ rágának munkavállalói. Amikor belekezdtem előadásom megírásába, már arra is gondol­ tam, hogy tündöklés és bukás egybe is eshet; az is mondható, hogy az irodalomkritika ma azért bukik, mert tündököl. Ebből a második értelmezésből, legalábbis számomra, hiány­ zik a erotikái vonatkozás, helyébe az ezoteri­ kus kerül, a tündöklés szó pedig némileg pe­ joratív felhangot kap, mondjuk, a z öntetszelgés, az önfelperzselődés szinonimája lesz. Az irodalomkritika követi tárgyát és éppen olyan kérdésessé zilálódik, mint az irodalom. Úgy hiszem, ennek köszönhető, illetve ez azzal függ össze, hogy az irodalomkritikát mintegy átvette az irodalomtudomány és egy olyan elmélet, amelyik már nem iroda­ lomelmélet, hiszen azt zilálja szét az újraér­ telmezés igyekezetében, amit egy ideig - kb. 100 évig - problémamentesen irodalomnak hívtak az emberek. Ez az irodalomtudomány, amelyik már alig az, hiszen a szükséges szö­ vegkritikai munka mellett magával a szövegiséggel foglalkozik különféle elméleti össze­ függésekben, az egyetemeken dívik, vagyis ott divatos, bár akadnak persze egyetemi ta­ 213 �palócföld 96/2 nárok is, akik tulajdonképpen hátvédként vé­ dik azt, ami irodalomkritika volt a máskép­ pen és más fórumokban közreadott iroda­ lomtudomány mellett. Az egyetemi behatást az okozta és az bo­ nyolítja, hogy az egyetemek státusza is meg­ változott és még változóban van; az egyetemi végzettség ma nem azt jelenti, amit ötven vagy száz évvel ezelőtt. A társadalmi válto­ zás, a fogyasztói társadalomba váltás a köz­ oktatás egész rendszerének változását is je­ lenti, s ez a változás lassúbb vajúdás, mint aminek magam is hittem harminc évvel eze­ lőtt. Hogy mindebből mi lesz, és ezért, szűkebb témámat tekintve, hogy mi jön a call-girlök után, nem tudom, csak abban vagyok biztos, hogy valami más. Abban is biztos vagyok, hogy a magyar irodalomkritikával nem tör­ tént és nem történik egyéb, mint a másnyelvűekkel, hiszen a változás nemcsak a bűnös nyugatról érkezik hozzánk, hanem a szörnyű­ séges keletről is: az elmúlt két-három évtized­ ben ott is megtört orosz formalistáktól, len­ gyel fenomenológistáktól, cseh strukturalis­ táktól. (A csehek persze Magyarországtól nem keletre élnek, de a magyar közérzet szá­ mára minden, ami szláv, tőlünk keletre van.) Eddig nem elmarasztalni szándékoztam a magyar irodalomkritikát és művelőit, hanem jelezni, hogy véleményem szerint mi történt és történik vele elkerülhetetlenül a nagyobb változások sodrában. Előadásom második és rövidebb részében viszont, némileg követke­ zetlenül, neheztelve fogom mondani, amit mondok. Mindenekelőtt azt, hogy a magyar irodalomkritika nem igyekezett valóban min­ dent integrálni, amikor még tudott, illetve amikor úgy tűnt, hogy lehetett. Az avantgár­ dot ugyanis szinte még a margón se tűrte meg, még taccsra se tette. Az avantgárd az ál­ lamszocializmus évtizedeiben valamivel job­ ban járt, mint az un. bulvárregény és az egyéb polgári szemét, a magyarul leszólásként nem ténymegállapításként - ismert „bestsel­ ler” (ezt magyarra „legkapósabb”-nak kelle­ 214 ne fordítani) ugyanis nem betegségként, ha­ nem gyermekbetegségként értelmezték, mint Lenin a baloldaliságot. Jeles szerzők, mint József Attila vagy Illyés Gyula átestek raj­ ta, és szerencsésen megszabadultak tőle. Ar­ ról hogy mi is az, amin átestek már nem esett érdemleges szó. Kassák maga is, ugye, végül észhez tért és amikor olykor mégsem egészen, arról csak hallgatni lehetett. Weöresnél is leg­ feljebb a bravúr kerülhetett említésre, s a „Panyigai ű” Karinthy Igy írtok ti karikatú­ ráihoz hasonult az olvasó elmékben (és nem Stefan Georget idézte, ahogy kellett volna). Jellemző, hogy Kassákért a párizsi Magyar Műhely állt ki tetemesen, utána kezdtek a magyarok országában is érdeklődni iránta, ahogy Weöres Tűzkút című verskötete is csak azután jelenhetett meg Budapesten, hogy a Magyar Műhely kiadta Párizsban, József At­ tila Szabad ötletek jegyzéke pedig azután, hogy megjelent Amerikában az Arkánumban. Az is jellemző, hogy mindezekért nem járt tudamásulvétel, elismerésre már szinte igény sem lehet. Az államszocializmus évtizedeiben persze tabu volt a nyugati magyar irodalom. Hason­ lóképpen tabu volt azonban minden ország­ határon kívüli magyar irodalom, ellentétben a másnyelvűvel, amelyet lehetett az ország­ ban forgalmazni és értékelni. A magyar iro­ dalomkritikai irodalmat integráló funkciója ezért igen hiányosra sikeredett évtizedeken át. Szeretnék két példával szolgálni. Domokos Mátyás 1982-es tanulmánykötetében 27 al­ kotóról találunk írást, és mind az országon belüliek. Béládi Miklós 1986-ban megjelent Értékváltozások című kötetében a „Legú­ jabb költészetünk szerkezeti, nemzedéki ta­ golása” című tanulmánya pedig így kezdődik: „A felszabadulás utáni magyar költészet tör­ ténete természetesen nem 1945-ben kezdő­ dött, hanem jóval korábban.” Ebben a nyitó mondatban a „magyar költészet” helyett „magyarországi költészetnek” kellett volna Béládinak írnia, hiszen a rákövetkező szöveg­ �palócföld 96/2 ben egyetlen Magyarországon kívül működő költőről sem esik szó. A Hollandiában élő Kibédi Varga Áron neve ugyan megemlítődik, ám mint - tegyük hozzá: francianyelvű - ta­ nulmányíró, nem mint magyar költő. S tör­ tént ez olyan ember részéről, aki szívósan dolgozott azért, hogy összeállítson és a kiadá­ sig vigyen egy Nyugati magyar költők antológiá ját. Ennek jórészt így kellett lennie 1990-ig, ám a 40 éves irodalomkritikai gyakorlatnak mint a török hódításnak - maradandó lett a hatása: a „magyar” továbbra is „magyaror­ szági” az elmékben, hiszen a „vajdasági”, az „erdélyi”, a „felvidéki”, a „kárpátaljai” és a „nyugati” így neveztetik, és ha hozzá is teszik a kritikusok olykor ezekhez a megnevezések­ hez a „magyar” szót, mondjuk, ha „az erdélyi magyar irodalomról” beszélnek is, a „ma­ gyarországihoz” nem teszik, mert ilyen szól nem használnak, furcsán is hangzanék. A megnevezések csak jelei annak, hogy szige­ tekre oszlik a magyar irodalom az anyaország kontinense körül, látszólag úgy, ahogy az an­ gol irodalom különböződik az ausztráltól, az újzélanditól, a dél-afrikaitól, a nigériaitól, a kanadaitól, az amerikaitól és így tovább. A hasonlóság persze jórészt látszólagos, hiszen az újzélandi, kanadai, nigériai jelzők álla­ mokra és ezért talán nemzetekre is vonatko­ zik, míg a magyar kifejezések vidékekre. Az ír szerzőknél szokás megemlíteni írségüket, műveik azonban problémátlanul - bár lehet, hogy helytelenül - az angol irodalomhoz tar­ tozóként kerülnek említésre és megvitatásra. Igen hasonlót lehet mondani a spanyol, a francia, sőt a német irodalomról és iroda­ lomkritikáról. A magyar kritikusi elmékben a megoszlás most, amikor néhány éve már tényleg min­ denről szabad beszélni és írni, ezért jóval fur­ csábban hat, legalább is számomra, mint az angol- és másnyelvű irodalom és iroda­ lomkritika esetében. Azt jelenti, igen egysze­ rűen, hogy amikor a kritikus egy magyaror­ szági szerzőről ír, összefüggésként csakis ma­ gyarországi szerzők jutnak eszébe; amikor egy erdélyiről, akkor csak erdélyiek. Kivé­ tel alig akad, legfeljebb egy-két olyan író­ nál, mint Grendel Lajos, aki szinte többet van Pesten, mint Pozsonyban (és aki olyan folyóiratot szerkeszt, amelyik a magyar értsd magyarnyelvű - irodalom tekinteté­ ben igen dicsérendő módon ökumenikus, vagyis aki sok magyarországi irodalmár fe­ jében írótárs). Két új példát hozva, Margócsi István vala­ mint Angyalosi Gergely 1996-ban megjelent tanulmányokat és kritikákat tartalmazó kö­ tetiből épp úgy hiányoznak a Magyarország határain kívül működő írók, mint az említett 1982-es és 1986-os kötetekből. Jellemzőnek találom azt is, hogy Bozóki András „Cenzúra és sajtó Magyarországon az 1980-as évek­ ben” című, a kolozsvári Korunkban megje­ lent írása teljességgel nélkülözi a külhoni ma­ gyarokkal foglalkozás cenzúrájának proble­ matikáját. Több pontban felsorolja, miről nem volt szabad írni, s a pontok között ez a téma nem szerepel, holott az erdélyi, vajda­ sági, kárpátaljai, szlovákiai, nemcsak a nyu­ gati magyarokkal kapcsolatban is állandó volt a tabu. Csodák csodája, most hogy a tabu megszűnt, a gyakorlat az irodalomkritika összefüggésében maradt a régi. Legalábbis az említett formában: ki-ki a maga karámjába terelődik. Kritikusok dicsérhetnek egy olyan regényt mint Kő hull apadó kútba, de több­ nyire nem helyezik abba az összefüggésbe, amelyben például a Sátántangóról elmélked­ nek vagy értekeznek. Az: erdélyi regény, ez: magyar. Garacziról, Esterházyról, Petriről vagy Petőczről, Kukorellyről vagy Kemény Istvánról úgy írnak, mintha csak magyarországi szer­ zők léteznének. A politika diadala ez, s egy egészében elvetett vagy elvetendőnek ítélt politikáé. Elmarasztalható ezért a magyarországi iro­ dalomkritika, már amennyiben beszélhetünk még az irodalom kritikájáról, hogy nem kí­ sérli meg az integrálást legalább a diaszpóra 215 �palócföld 96/2 összefüggésében. Igaz, ha valamennyire is helytálló, amiről előadásom első és hosszabb felében beszéltem, az irodalomkritika nem képes arra az integráló funkcióra, amelyet művelői korábban akarva vagy akaratlanul a magukénak éreztek. Más a funkciója, ahogy a műveké is más, mint régebben. Ezt a más funkciót végezhetnék azonban a kritikusok egy kicsit kevésbé belterjesen és - ha egyes francia gondolkodók szerint skizofrén is a mai későkapitalista elmeállapot - némileg kevésbé meghasadozott elmével és gondolko­ dással. Így hiszem, de ha nem hinném, akkor is ezt mondanám, nem annyira álszentként, mint inkább elkeseredetten és reménykedőn, mert nem érzem, hogy érdemes lenne mást mondani, mást kívánni, másféle elvárással él­ ni és gondolkodni. Szabó Noémi szobra 216 ��palócföld 56 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4f60a6d4f2494741c380c0ebb8a04217.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1996 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1996/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1996 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika