https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b749e0ce17ef8141dd5ff878aa54edf6.pdf 14f44fa5b278438768cf9e88085f1414 PDF Text Text XXX. évfolyam Tél-tavasz �Nógrád Megye Közgyűlése és a Palócföld Szerkesztősége által meghirdetett 1996. évi Madách Imre Irodalmi Pályázat díjazottjai I. Szociográfia, irodalmi riport esszé, tanulmány I. díj „Fogyóban” II. díj „Kármán” III. díj „Bánhidai” Puntigán József Losonc (Szlovákia) Szilágyi Márton (Budapest) Monostori Imre (Tatabánya) Jusztin Ferenc (Szécsény) Tóth László (Budapest) Utassy József Oláh István (Budapest) (Románia) Ádám Tamás Kálnay Adél Léka Géza Mózes Csaba Pető Tóth Károly Szikra János (Balassagyarmat) (Dunaújváros) (Budapest) (Románia) (Budapest) (Gödöllő) Andor Csaba (Budapest) Dicséretben részesült: „Nagy idők” tükrében II. Versek, szépprózai művek: I. díj A zsűri nem adta ki II. díj „Ádám visszatér” III. díj „Őszvilág” „Észak” Dicséretben részesült „Árnyak vallatása” „Hol életünknek édes tarkasága” „Pesti palóc” „Anonymus” „10+1 monotypia” „Lilla” Különdíjak: Balassagyarmat város díja „Fagyvirágok” Salgótarján város díja: „Vallási és karitatív egyesületek közművelődési tevékenysége (Salgótarján) Salgótarjánban a két világháború között” Paróczai Csaba Mikszáth Irodalmi Társaság díja: „Siculus” Vécsei Károly (Románia) �palócföld 96/1 Tartalom Csiki László versei Romhányi Gyula versei 3 6 VITA Bilecz Endre Tanulságok és tapasztalatok 8 Tóth László versei 15 MADÁCH IMRE EMLÉKÜNNEPSÉG ’96 Gálfalvi Zsolt Az utolsó mondat Turczi István Az irodalom mosolya Gáspár György "Ím itt áll közöttünk" 21 23 26 ABLAK Egy salgótarjáni diák levele Izraelből Ahogy egy magyar fiatal látja Izraelt Izraeli írók, költők művei 30 31 43 MŰTEREM K Peák Ildikó Az én békém 56 BEMUTATÁS Szallágh Zsolt Egy őszi palotakertben Pohánka Erika versei 60 63 ÉLŐ MÚLT Fehér Katalin Teleki László emlékezete 67 KIS PALÓC NÉPRAJZ I. Csáky Károly Manga János szülőfalujában 73 MÉRLEGEN P Szabó Ernő Istenek a Palóc Olimposzon 80 MŰHELY Szabó Ferenc Kétségbeesés és reménység között 84 1 �palócföld 96/1 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. E számunk szerzői: FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla TERVEZŐSZERKESZTŐ: Csiba Imre FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386,410-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 Bilecz E ndre közíró (Balassagyarmat), Csáky Károly helytörténész (Ipolyság), Csiki László író, költő (Márkháza), Fe­ hér Katalin neveléstörténész (Buda­ pest), Gál f a l v i Zsolt, A HÉT főszer­ kesztője (Bukarest), Gáspár György tanácsos (KMM), K. Peák Ildikó) műv. tö r­ ténész (Salgótarján), ifj. Paróczai Pé­ ter tanuló (Salgótarján), Pohánka Erika költő (Balassagyarmat), P. Szabó) Ernő műv. történész (Budakalász), Romhányi Gyula költő (Balassagyarmat), Szabó Ferenc S. J. , író, költő, m űfordító (Bu­ dapest), Szallágh Zsolt író (Dejtár), Tóth László író, költő (Budapest), Turczi I s t­ ván író, költő, műfordító (Budapest) Kiadja: a Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült: a G+T Bt. nyomdaüzemében Vizslás-Újlak Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 * * * E számunk illusztrációs anyagát Fábián Gyöngyvér Az én békém című salgótarjáni kiállításából válogattuk. Fotó: Buda László A borítón és a lapon belől szereplő szobrok fotóit az ISCAR Ltb. TEFENI (Izrael) ipari parkjának állandó kiállításából válogattuk. Megrendelhető a szerkesztőség címén. Budapesten az Írók Könyvesboltjában kapható. Egyes szám ára 56 Ft. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 2 Index 25925 �palócföld 96/1 Csiki László A helyzet jelentése Előhang Beleőszültem reggelre ebbe, hasonultam. Kívánok nektek kellemes festett hajakat. Nézhetitek majd békén, kié hullik el, és kiét tépik ki itt hamarabb. Dal Dalt kéne írni, dalt de józan dal nincs, s most az kellene. A környező ricsajból nem ríhat ki a részeg zene, a némaságban meg bolondul, elejtett kanna módra kondid. Nóta Kinyílik a, kinyílik a hordógyár kapuja, Kaptár Jóska dömperénél nagyobb csak a búja. Minden donga csak azt kongja, az akácfa el van lopva, maradt csak a nyárfa ha kidőlt is, álljon be alája. L �palócföld 96/1 Induló Föl, föl, ti rabjai a földnek, gyárnak, hivatalnak, pénznek, bornak, a jövőig már csak pár nap, és azontúl három holnap. Négy évet még hozzatoldnak. Csúnya rondó Ez se hiszi, az se hiszi, hiszi egyedül a piszi, ez se adja, az se viszi, ránkrohad a rizibizi, de talán a többi is, sGizi még, aki hisz. Ez se hús, de nem is hal ma, kibelezve isten barma, az se bírja, de akarja, le faráig tiszta tarja, bőréből kieheti, ki tartja vagy teheti. Ez se bent nincs, de kint ég el, az magától gyárat bérel, amaz csak vadkendert léhel, szót is habar, jó híg lével, ez nem föld, de nem is menny, közbeszorult vérömleny. Ez se hiszi, az se hiszi, ez se hús, de nem is hal ma, ez se bent nincs, de kint ég el, hiszi egyedül a piszi, az se bírja, de akarja, szót is habar jó híg lével. 4 �palócföld 96/1 Csújogató Jutunk ám lassan hatról ötre, kinek bikája volt, lesz azután ökre, annak is kerül a bőre dobra, amivel gazdája bár verebet fogna, s ki örömében fogna madarat, száját fogja be itt hamarabb. Utóhang Végére jut, ki jut delelőre fel is, le is: csak előre. Fábián Gyöngyvér: Ábrahám áldozata 5 �palócföld 96/1 Romhányi Gyula Hazudni kár lenne mást Föl! Föl! De meddig? A csillagok felé minden mélység végtelen Hazudni kár lenne mást: Zuhanásom lesz egyetlen érdemem Úgy ácsorgo k Mint ki elhagyta kulcsát s nincs zsebében kapupénz mert féli a házmester morcát tűri a hajnali reszketést úgy ácsorgok ajtód előtt hazám várva a szegények reggelét 6 �palócf öld 96/l Uram! miattunk már nem érdemes vagyunk itt jónehányan kiknek a sorsa végleges sántáknak vakoknak s más efféle népnek ott az ingyenes gyógyellátás /„patikádban” is legelészhet/ aki éhes s a gyomra bántja elballag a népkonyhára s kit a lélek férge rág az leissza felköti magát vagy verset ír ha Júdása van hát miattunk nem érdemes Uram! Természetesen Természetesen eljön Természetesen harsonásan Természetesen ítélni fog Természetesen nem igaz hogy a kiváltságosoknak már osztják a sorszámokat 7 �vita B ilecz Endre Tanulságok és tapasztalatok (Vitazáró egy évvel a megyei önkormányzati választások után) Egy választási vita végérvényes és meg­ nyugtató lezárása azért lehetetlen, mert az utólagos hozzászólások óhatatlanul értéke­ lik a választások óta eltelt egy esztendő tör­ ténéseit, a megyei közgyűlés, a megyei önkormányzati rendszer gyakorlati működé­ sét. Ez olyan természetes, mint ahogy a pu­ ding próbája az evés. A kihívás elől én sem térhetek ki; a vitabeli álláspontok összegzé­ sével együtt az egy éve megválasztott me­ gyei önkormányzat elindulásának tapasz­ talatait is értékelnem kell. Legfontosabb feladatnak mégis a Palócföld hasábjain le­ zajlott vita tanulságainak összegzését tar­ tom. Az eszmecserében autonóm személyi­ ségek fejtettek ki értékes álláspontokat Nógrád megye közéletéről, s ezzel a tettük­ kel a független értelmiségi politikai véle­ ményformálás igényét, létjogosultságát bi­ zonyították. Ilyen összefüggésben nem ért meglepetésként a gyakorló megyei politikai 8 vezetők távolmaradása vitánktól. A közélet­ tel foglalkozó „politologizáló” értelmiségiek önálló véleményei szükségszerűen erősen kritikai jellegűek, ezért a politizáló hata­ lomgyakorlókat látszólag kevésbé érdeklik. Ádám Tamás megállapításával a helyi poli­ tikusok és a helyi nyilvánosság gyenge kap­ csolatáról mindannyian egyetértettünk. A mi feladatunk nem a politikusok meggyőzé­ se, hanem a nyilvánosság értékorientált tá­ jékoztatása. A megszólalás, a független vé­ leménymondás lehetőségéért a Palócföld szerkesztőségének külön köszönettel tarto­ zunk. Az ítéletalkotást pedig az Olvasóra és az utókorra bízzuk. Nézetkülönbségek és konszenzus Vitaindító politikai esszém tartalmát, értékrendszerét szükségszerűen minősítet­ ték a hozzászólók, mivel ennek kapcsán ér­ tékeltük a kilencvennégy decemberi megyei �palócföld 96/1 önkormányzati választásokat. A tanulmány megállapításaival szembeni általános jellegű ellenvetések egy jól körülhatárolható szel­ lemi- politikai értékorientációjú körből ér­ keztek. Ifj. Fekete Gyula, Csank Csaba és Rákos Csaba sem esettanulmányom leírásának ténybeli korrektségét v itat­ ták. Elsősorban értékelési szempontjaim elleni érveiket, kétségeiket hangsúlyoz­ ták. Fekete Gyula gyakorlatilag nem is­ meri el, hogy a magyar társadalom ki­ lencvennégyben valódi céljai és érdekei alapján választotta meg képviselőit. Vé­ leménye szerint posztkommunista gaz­ dasági, hatalmi és sajtóm anipulációk ha­ tására alakult ki a posztkommunista bal­ oldal szám ára kedvező végeredmény. A zöldek és a kékek cirkuszi játékának ha­ tárait kijelöli a vörös Belizár, valamilyen diktatúra felsejlő fenyegetése. Csank Csaba és Rákos Csaba írásában a választási eredményeket csak átmeneti állo­ másnak tekinti a nemzeti politikai erők ké­ sőbbi győzelme felé vezető úton. Komoly bí­ rálatot kapok, amiért a „jobboldali-balol­ dali” fogalompárt értékelő kategóriákként használom és megbélyegzem a pejoratív „jobboldali” jelzővel az igazi nemzeti politi­ kai irányzatokat. „Ilyen tragikus helyzetben azon morfondírozni, mint Bilecz Endre te-, szi vitaindítójában, hogy ki ért el közepes eredményt megyénkben, a KDNP vagy a Kisgazdapárt - mármint a választásokon fölösleges” - írja Csank Csaba. Könnyű lenne ezeket a radikális bírálatokat vala­ milyen elvont demokratikus koncepció ne­ vében sommásan visszautasítanom. Még­ sem tehetem, mert a demokráciához, an­ nak kívülről jövő - ilyen értelemben radiká­ lis, azaz gyökeres - kritizálása is hozzátar­ tozik. Jóval visszafogottabban mond véle­ ményt Szigetvári János, amikor korunkat a szocializmusból a kapitalizmusba való visszatérés koraként értékeli, és a Mun­ káspárt helyi politikáját ebben az összefüg­ gésben magyarázza. Álláspontom védelmére annyit mondha­ tok elvi általánosságban, hogy én valóban nem hiszek sem a szocialista, sem a nemzeti demokráciában. A demokráciát önmagában tartom társadalmi és politikai értéknek, amennyiben értelmes, hatékony lehetőséget ad a társadalom belső érdek- és véleménykülönbségeinek megjelenítésére. Demokrá­ ciánkat magam sem vélem igazán hatékony­ nak, különösen nem a választási rend­ szerünket. Játékszabályait mégis elfogadom a társadalmi anarchia vagy a diktatúra el­ kerülése érdekében. Ezért nem nevezhetem álláspontomat egyik irányban sem radiká­ lisnak. A mai Magyarországon azonban egyre többen vallják, hogy a gyökeres rend­ szerváltás ideje csak ezután következik. Ha a szabadság - Anatole France után szaba­ don - azt fogja jelenteni társadalmunkban, hogy a szegény és a gazdag egyaránt „sza­ badon” dönt a híd alatt alvás lehetőségéről, akkor demokráciánkat tényleg nehéz lesz fenntartanunk. Nem érdemes tagadnunk a szegénység és a nyomában járó radikalizálódás kettős veszélyének gyors növekedését a magyar társadalomban! Többi vitapartneremmel komoly kon­ szenzus alakult a megyei választások de­ mokratikus jellegének teljes elfogadásában. Azért értékes számomra ez az egyetértés, 9 �palócföld 96/1 mert igen különböző világnézetű, politikai elkötelezettségű személyiségek fogalmazták meg a közösen vállalható platformot Tóth Sándor volt kereszténydemokrata képvise­ lőtől mondjuk Csong rády Béla plebejus, szociáldemokrata felfogású lapszerkesztőig bezárólag. Ezen a ponton azért bevallottan szívesen olvastam volna megyei pártelnö­ kök, közgyűlési vezetők, parlamenti képvi­ selők hasonlóan egyértelmű állásfoglalásait. Talán azért nem élvezhettem helyi vezető politikusaink egyetértésének örömét, mert akkor Baráthy Ottó vitapartnerünk vélemé­ nyét is el kellene fogadniuk: „Nógrád megye lakossága az országos átlagnál is majd min­ den tekintetben súlyosabb helyzetben van. (Tessék csak beleolvasni a KSH kiadványai­ ba!) A naponta munkanélkülivé váló sok-sok ember, a létminimum alatt élők sokasága, az elszegényedők ezrei-tízezrei, a gyarapo­ dó számú hajléktalanok, a kisnyugdíjasok és a betegek aligha tudják méltányolni a kormány és a helyi politikai potentátok tü­ relmét és közülük egyesek tehetetlenségét, megelégedettségét.” Megyeképek m últban, jelenben A vita során csaknem mindenki elfogad­ ta a nyitótanulmány egyik megállapítását: kilencvennégy decemberében a Nógrád me­ gyei választásokon senki nem győzött, vi­ szont a szocialista-munkáspárti baloldal el­ vesztett egy nyert helyzetet. Ez az állapot az országban teljesen egyedülálló volt és maradt azóta. Alapértékelésemet burkoltan egyedül Gusztos István tagadja, amikor a nógrádi helyzetet alapjaiban az országosé­ hoz hasonlónk minősíti. Tisztelt vitapartne­ 10 rem talán szükségesnek érzi, hogy pártja (a Szabad Demokraták Szövetsége) nógrádi szereplésének feltűnő különbségeit tompítsa és megmagyarázza. Hosszasan bizonyítja konkrét, korrekt érvekkel az MSZP helyi vezetésének felelősségét a szocialista-sza­ baddemokrata koalíció megyei és salgótar­ jáni meghiúsulásában. A legfontosabb té­ nyek mégis érvelése ellen szólnak: az SZDSZ talán Nógrádban kapott legkevesebb listás szavazatot, mégis egyedül ebben a me­ gyében van ma hatalmon (mert Baranyában gyorsan lemondásra kényszerült) szabadde­ mokrata közgyűlési elnök. Az SZDSZ az or­ szágos politikában érthetően nem hangsú­ lyozza megyei sikerét, amikor azt a szocia­ listák ellenében a parlamenti ellenzéki pár­ tok helyi támogatásával érte el. Ezt a tényt viszont kizárólag helyi politikai sajátossá­ gokkal lehet magyarázni, nem az országos viszonyok analóg alkalmazásával. Ilyen alapvető helyi sajátosság az MSZP + MP komoly befolyása a megyében. 1994 decemberében a két baloldali párt külön lis­ tákkal is megszerezte a szavazatok negyven százalékát. Ez az adott időpontban (Salgó­ tarján nélkül) példátlanul jó eredmény volt. Vitánkban ezt a választási sikert néhányan (Csank Csaba, Rákos Csaba) a régi nosztal­ giákkal, a szocialista nomenklatúra gazda­ sági megszilárdulása után a politikai hata­ lomba való visszatérésével indokolják. Annyiban igazuk lehet, hogy a listás szava­ zás kedvezett a szocialistáknak és a balol­ dali listákon befolyásos ismert nevű helyi politikusok indultak. Mások (Baráthi Ottó, Ádám Tamás) a liberális polgári erők elszi­ getelődését, az SZDSZ és A FIDESZ külön �palócföld 96/1 listaállítását, s így a következetes polgári pártok vereségét hangsúlyozzák. Vélemé­ nyem szerint ez a két párt a szervezettségé­ hez mérten reális eredményt ért el a megyei választásokon. Nógrád megyében közel sem olyan ismertek a liberális és a kon­ zervatív helyi politikusok, mint a balol­ daliak. Ádám Tamás mondja ki a kelle­ metlen igazságot: számos ismeretlen, poli­ tikai értelemben gyenge jelölt szerepelt a konzervatívok és a liberálisok megyei lis­ táin. A csapatok gyengeségét bizonyította, hogy a megyei és helyi sajtónyilvánosság­ gal alig tudtak élni ezek a jelöltek. Hiá­ nyoztak a listák éléről a markáns politikai személyiségek, az ingadozó szavazókat vonzó listavezetők. Csongrády Béla na­ gyon önkritikusan a felfogásához közelál­ ló MSZP taktikai hibáiban látja a baloldal végső győzelmének elmaradását. A vitain­ dítóval egyetértve a baloldal indokolatlanul eltúlzott magabiztosságára, a listavezető (el­ nökjelölt) késői kiválasztására, az MSZPSZDSZ egyeztetések elrontására utal. Való­ színűleg ebben neki van teljesen igaza. Tóth Sándor érdekes egyéni nézőpontból magya­ rázza a megyei baloldal szervezettségének sajátos lélektani okait. Szintén ő mondja ki nyíltan, hogy Nógrád megye keresztény jel­ legének túlhangsúlyozása ma üres fikció. A politikai kereszténység csak a választások tájékán lép fel a falvakban, máskor magára hagyja a keresztény világnézetű embereket. A hárompárti konzervatív megyei koalíció választási eredményét mindenki kimondvakimondatlanul reálisnak tartja. Az összefo­ gás haszonélvezőjének néhányan a gyen­ gébb befolyású megyei demokrata fórumot minősítik. Az MDF megyén belüli tekinté­ lyét a kezében tartott megyei napilap sem sta­ bilizálta, arculata a választók előtt bizonytalan vagy ellenszenves. Programok alig jutottak a választók elé a megyei önkormányzat működéséről, főleg a területekre és foglalkozási csoportokra le­ bontott konkrét pártelképzelések hiányoz­ tak. A választók a világnézeti szimpátiákon túl a listákra valamilyen elvont megyekép alapján szavaztak. A közgyűlésbe jutott pártok azóta mindent el is köveitek annak bizonyítására, hogy választási programkala­ uzukat nem szabad komolyan venni. Salgótarján megyei jogú várossá nyilvá­ nításának ügye a vita során többször felve­ tődött. Én nem dicsértem agyba-főbe a Horn-kormányt a megyeszékhely kiemelé­ séért a megyéből, viszont taktikus profi munkának minősítettem döntésüket. Ma bármelyik magyar városnak előnyös anyagi­ lag, ha nem függ a megyéjétől és a környező településektől, így pénzforrásait önmaga fejlesztésére fordítja. Egyébként társadalmi és közigazgatási képtelenségnek tartom, ha bármelyik centrális várost a vonzáskörzetét alkotó települések közül művi úton jogilag kiszakítják. Ennek következtében a város és környéke, a város és a megye létfontosságú kapcsolatai (közlekedés, területfejlesztés, kórház, iskola, stb...) sérülhetnek. Külön kérdés a mi esetünkben, hogy ez a döntés a baloldali pártok megyei választási esélyeit bizonyíthatóan rontotta. Főleg azért ártott, mert az MSZP listái, programjai a megvál­ tozott helyzethez szinte egyáltalán nem al­ kalmazkodtak, túlzottan megyeszékhelycentrikusak maradtak. 11 �palócföld 96/1 Megyei hatalmi viszonyok Még a vitánkban résztvevők is hangsú­ lyozzák, milyen kevés információ alapján lehet a megyei önkormányzat munkájáról vé­ leményt formálni. A valódi hatalmi viszo­ nyokról ennél is ritkábban értesülhet az ér­ deklődő laikus állampolgár. A titokzatosság légköre legtöbbet az önkormányzat vezető te­ rületének árt, hiszen így a róluk terjengő hí­ resztelések szerint alkot képet magának a közvélemény. Nógrádban egy éve ötpárti koa­ líció gyakorolja a megyei önkormányzati poli­ tikai hatalmat. A koalíció politikai arculatára, belső erőviszonyainak változásaira elég hiányo­ san következtethetünk. Lehetetlen megmonda­ ni, hogy melyik párt játszik kezdeményező sze­ repet. Az SZDSZ rendkívül szerencsésen a po­ litikai középre jutva viszonylag komoly hatalmi befolyást szerzett, amikor Smitnya Sándor lett a közgyűlés elnöke. Az elnök önálló hatáskörét akkor sem szabad alábecsülni, ha munkáját po­ litikai megfontolásokból sokfelől gyakran tá­ madják. Mellette önálló kabinet dolgozik, ez az intézmény szintén bírálatok kereszttüzében áll. A közgyűlés három alelnöke viszonylag kevés önálló jogkört vehetett át az elnöktől. A „négy elnökös” (egy elnök, három alelnök) megyei ve­ zetői modell eddig nem vívta ki a közvélemény elismerését. Ennyi főállású választott vezetővel csak a kétmilliós világváros Budapest közgyű­ lése dolgozik, természetesen a kétszázhú­ szezres lélekszámú Nógrád megyén kívül. A régi közgyűlésben sokallották a két vezető évi tízmilliós bér- és költségkeretét - 1995ben a négy vezető huszonhárom millióba került a megyének. Ez azért is túlzásnak tűnik, mert ennyi vezető foglalkoztatása indokolatlan. 12 Ugyancsak a hatalmi viszonyok körében kell szólni a megyei főjegyző szerepéről. A főjegyző ’94 decemberben a konzervatív lis­ táról a megyei közgyűlésbe jutott - tagságá­ ról lemondva lett az önkormányzati szak­ mai apparátus vezetője. Vagyis az FKgPKDNP-MDF csoport a kél alelnökség mellé politikai pozícióként megkapta a rendkívül lényeges „független” főjegyzői posztot. Po­ litikailag ilyenformán a konzervatívok a szűkebb megyei vezetésben túlsúlyra jutot­ tak. A megyei főjegyzőség nyílt átpolitizálódása bizonyosan nem használ az önkor­ mányzat szakmai apparátusa független szel­ lemiségének. Ilyen nyíltan politikai indítékú szakmai vezetői kinevezések csak a régi pártállamban voltak divatban. Az ötpárti koalíció fő összetartó ereje az elmúlt egy esztendőben az állandó szavazási kényszer volt. Huszonegy-huszonkét ember a negyvenből kényszerítve érzi önmagát, hogy mindig mindenben együtt szavazzon bármilyen vezetői előterjesztés mellett. A közgyűlés tizenhét-tizennyolc tagú baloldali ellenzéke folyamatosan támadja a közgyű­ lés elnökének javaslatait, tevékenységét. Po­ litikailag valószínűleg helyesen számítanak arra, hogy az elnök bármilyen leszavazása után nem képes összeállni a tarka ötpárti koalíció. Reményüket táplálhatja a Baranya megyei analógia; ott néhány hónap után az elnök leváltásával esett szét egy hasonló többség. Teátrális jelenetek követik egymást a közgyűlési teremben: volt már ellenzéki tiltakozó kivonulás főjegyzőválasztás előtt, lemondásra felszólítás, egymás szakmai, po­ litikai, emberi, erkölcsi alkalmatlanná nyil­ vánítása... (A többi olvasható Mikszáth mű­ �palócföld 96/1 veiben száz évvel korábbi környezetben. Nógrád megye mindig vidáman és zajosan ment tönkre...) A megyei (és néha az. országos) sajtóban rendszeresek a megyei közgyűlés vitáihoz kapcsolódó botránysorozatok, a nyílt pana­ mavádak, a gyilkos glosszázások, az otrom­ ba személyes sértegetések. Az újságolvasó ha hajlandó kicsit odafigyelni - jól szóra­ kozhat a folyamatos közéleti cirkuszi előa­ dáson. Ingatag egyensúlyok A megyén belül a politikai pártok erővi­ szonyai egy év alatt nagyot változtak. Mö­ göttünk a borzalmas 1995-ös év, amikor sok minden eldőlt, de semmi nem tisztázódott. Az országos politikában tökéletesen felbo­ rult a megszokott demokratikus képlet, mert Magyarországon ma a balközép kor­ mányzat valósítja meg a gazdagok érdeké­ ben a megszorításos-elvonásos gazdasági programot, s a jobbközép ellenzék védi a szegények szociális érdekeit. Óriási zűrza­ var, értékválság közben zajlik a kapitalista átalakulás: egész társadalmi csoportok vesz­ tik el hagyományos pozíciójukat, emberek milliói tartósan társadalom alatti állapotba süllyednek. Az országos politikai erőviszo­ nyokat máris átrendezte a szociális-szellemi krízis. Mind a baloldali, mind a jobbközép polgári pártok gyorsuló ütemben vesztik el választóik korábbi bizalmát. Új, radikálisan jobboldali politikai mozgalom kérdőjelezi meg az alig hatesztendős magyar polgári de­ mokrácia alapintézményeit, vonja kétségbe formálódó társadalmi viszonyainkat* fejlő­ désünk jellegét és irányát. Nógrád megye ennek az újradikális mozgalomnak az. egyik bölcsője: Salgótarjánban bontott zászlót '95 őszén a Nemzeti Szövetség. A megye remény­ telen gazdasági állapota, a kilátástalan szociá­ lis helyzet, a helyi politika zűrzavara egyaránt a szélsőséges irányzat malmára hajtja a vizet. Magyarországon a közeljövőben bármi meg­ történhet: ismét bebizonyosodott, hogy a tár­ sadalom óriási többségének érdeke és akarata ellenére lehet politikát csinálni. Nógrád megyében a három konzervatív párt (FKgP-KDNP-MDF) az elmúlt években erősen jobbratolódott. A megyei választá­ sok óta a kereszténydemokraták és a kis­ gazdák közös frakcióban ülnek együtt a me­ gyei közgyűlésben. Számos városban, köz­ ségben is hasonló a helyzet. Ma már nyíltan kapcsolódik hozzájuk a megyei MDF veze­ tés, ahol évek óta Schamschula György köz­ ismert hatása érvényesül. A három párt po­ litikája a megyében nem különböztethető meg egymástól. A kisgazdapárt átvette a kezdeményezést: szervezetei lassan minden településen kiépülnek. Erejüket elsősorban mégis a három párt jobboldali összefogása jelenti. Ez a tendencia sok önkormányzati testületben, helyi egyesületben érvényesül. A radikálisok vezetői a megyei közgyűlés­ ben nem lépnek fel látványosan. Egyelőre erre nincs is szükségük, mert a megyei sza­ vazati többséghez nélkülözhetetlenek a libe­ rálisok számára. A három párt közgyűlési képviselői, pártelnökei állandóan a megyét járják: építik kapcsolataikat, pártszerveze­ teiket, keresik a szervezőket és választási jelöltjeiket. Idő és alkalom kérdése csupán, mikor próbálják meg a megye vezetését nyíltabban átvenni. 13 �palócföld 96/1 A megyei politikai ellentétek másik pó­ lusa természetes módon a szocialista párt körül kristályosodik. A szocialisták a me­ gyében eddig a közgyűlési elnökség átvé­ telét szorgalmazták, ezért értelemszerűen a liberális csoportokkal ütköztek össze el­ sősorban. A szocialista politikusok helyze­ te mind ellentmondásosabb: pártjuk telje­ sítményét kizárólag az országos politika és a gazdaság állapota alapján fogja meg­ ítélni a közvélemény. Hiába törekednek még nagyobb megyei hatalomra, ha eköz­ ben a gazdaság rendbetételében nem ér­ nek el érzékelhető szociális eredményeket. Az MSZP (szociáldemokrata párt létére) olyan egyoldalú monetáris-restrikciós he­ vülettel építi a kapitalizmust, hogy elfogy­ nak a választói, a munkavállalók, a kisem­ berek. A szocialisták a kemény, egységes jobboldal megyei előretörésére jóformán oda sem figyelnek. Hatalmas csalódás ér­ heti a baloldalt a legközelebbi választáso­ kon! A polgári középpártok közül az MDF szerepe értékelhető legkönnyebben: a fórum ebben a megyében már két éve nem jobb­ közép polgári párt. 1994 tavaszán a mérsé­ kelt politikusok, értelmiségiek végleg kivo­ nultak (vagy kiszorultak) Schamschula György, Bencsik András, Skultéty Sándor, Johan János radikális jobboldalivá vedlett pártjából. Az MDF megyei választói támo­ gatottsága elenyésző, a keresz­ ténydemokraták, kisgazdák szövetsége nél­ kül a megyében életképtelen. Valamivel bo­ nyolultabb a FIDESZ-Magyar Polgári Párt esete. Országosan 1995 végére stabilizálta helyzetét a párt. A megyében a választások idején önálló megyei listával bejutott a köz­ gyűlésbe, ahol meglepetésre alelnöki tisztsé­ get vállalt. Az eltelt egy esztendőben a me­ gyei FIDESZ ismét eltűnt a nyilvánosságból: nem tudni a szervezeteiről, a politikájáról, ismeretlen az arculata. Talán túlnyerték magukat a párt színeiben hatalomhoz jutott helyi politikusok? Legnagyobb talány az SZDSZ megyén belüli helyzete. A párt a másik két polgári középerőnél valamivel szervezettebb, befolyásosabb, de önálló ar­ culatának megőrzése a megyei közvélemény előtt nem mindig sikerül. Nógrádban a szo­ cialistáktól markánsan különbözik az SZDSZ, viszont a koalíció miatt valahogy végtelenül megértőnek tűnik a három kon­ zervatív (radikális) párt iránt. Kormányzati népszerűtlensége miatt az SZDSZ is sokat veszíthet támogatottságából. * Utóirat helyett annyit mondhatok, hogy terjedelem hiányában nem írhattam Nógrád társadalmi, gazdasági helyzetéről, megyénk jövő(tlenség)képéről. Pedig erről lenne iga­ zán érdemes eszmét cserélnünk! Előzmény: Bilecz Endre vitaindtója (1995/1); Rákos Csaba, Ádám Tamás, Csongrády Béla (1995/2.); Tóth Sándor,Gusztos István (1995/3.); ifj. Fekete Gyula (1995/4); Szigetvári János, Csank Csaba, Baráthy Ottó (1995/5.) hozzászólása. A VITÁ-ban résztvevők álláspontját szerkesztőségünk tiszteletben tartotta, még olyan esetekben is, amikor nem osztottuk szerzőink véleményét. 14 �palócföld 96/1 Tóth László Ádám visszatér Kis regény, a végére illesztett mottóval Meghalt. Élt hatvannyolc évet. Amikor néhány nappal a halála előtt megkérdezték tőle, miért ő a(z ó)falusi citerazenekar köcsögdudása, így válaszolt: - Mert ez olyan, kérem tisztelettel, mintha nagyokat kúrna az ember. Azt beszélik róla, hogy amióta huszadik születésnapján eltemette tizennyolc éves fele­ ségét, nem ért többet nőhöz. Mottó: „Hajnal és éj közt örvények mélye tátong” (Borges). Zene szól - mintha... Zene szól - nem ismerni fel mi de mintha könnyebb lenne az embernek lenni attól hogy van s hullámai is mintha a jövőből löknék őt most vissza napjai komor szirtfokára hogy továbbsodorják onnan is már a múltja felé zötyköli az embert e dallam melyben egybeér a mondható és a mondhatatlan melyben a mindenség ölt magára esztelen formát a mindenség és a semmi zene szól - mintha könnyebb lenne most lenni 15 �palócföld 96/1 Ádám visszatér ...és felsejlenek újból kirajzolódnak az első hangok megcsörren az ég s menten ráfelel egy autó riasztója Ádám visszatér leveti magáról a csend szkafanderét visszaóvakodik hozzá zengeni kezd csikorogni benne a világ íme visszatér Ádám visszatér egyre távolabb hagyja maga mögött a hallgatás poklát egyre távolabb hagyja maga mögött a hallgatás édenét a kozmosz dermedt némaságát a fejében hangtalan zsibongó hangzavart megszólal Ádám megszólal s láthatóvá lesz újból az arca hangjától az arca kapja vissza rég letörlődött vonásait Ádám a nyelvben teremtődik s miként egykor az Úron úgy néz most végig a szintaxisok fonémák végtelen során nyitja a száját s általa a nyelv kezd beszélni magát mondja Ádámban miközben Ádám is magát mondja vele a jelzőkben mindig valamely álma sejlik fel bővített mondatok tréningruhájában lustálkodik máskor százezer év mordul egyetlen tőmondatban s közben a gombostűfejnyi szóközti térben milliónyi láthatatlan pitypangszirmával virít a kimondhatatlan Haller utca A földhöz nyomja, nem emeli meg itt az ég a házakat, az embert, nem emeli meg, hogy egy pillanatra közelebbről vegye szemügyre őket, nem emeli meg, a földhöz nyomja inkább, szinte odaszögezi hozzá, derékig beleveri az embert a földbe, az alsó épületszinteket is már-már beledöngöli, a 24-es villamos is egyre nehézkesebben szakítja fel estén­ ként a be-beálló csend hajléktalanok által itt felejtett kartondobozát, 16 �palócföld 96/1 mintha őrá is egyre nagyobb súllyal nehezedne az ég, mintha kerekei tengelyig már a földet tépnék föl maguk alatt, áramszedőjétől egyre távolabb kerülnek a csillagok, a Nagyvárad téri sarki hentes felől nyáridőben rossz hússzag kúszik a földhöz lapulva, az István Kórház egyik ablakát haldokló jajszava zúzza szét, s csörömpölve hull az is a földre, térdre rogyva a templom a Mester utca sarkán, a Haller-piacot zöldséges és zöldség rothadásszaga fogja bu­ rokba, s még a rózsa is rekedtebben sikolt a virágárus cigánylány kezében, messze innen a rózsadomb, ha van is, az országnak, messze a háza, elkínzott arcú utcaseprő vetné alkoholtól elhülyült tekintetét az égre, de fejét sem tudja felemelni már, betonsúlyú felhőtömbök szakadnak rá, ablak alatt oson a macskanyávogás is, összeragadt szőrű, gazdátlan kuvasz oldalog a házfalakhoz dörgölőzve, talán egy angyal lehet csak ily idegen errefelé, az ember is úgy él itt, mintha világvégen élne, lábát sziklafokról lógatva a jeges űr be le Két füle közt Ádám... Idegen kabátként vetném le magamról néhanap életem Napjaim gombját átbújtatnám a velem történtek gomblyukán Kihúznám kezem mozdulataim kabátujjából Átcsapnám vállam fölött elnehezült éveim terhét Holtak itt felejtett tekintetének lüktetése élők pulzáló lélekzetvétele mocorogna közben a térben Ave!, ave! - zeng köröttem a kozmosz Nevermore - sóhajtja hangtalan vállamon egy holló * (Szférák zenéjétől hangos a pokol Két füle közt Ádám elszántan gyalogol) �palócföld 96/1 Jurij Skrobinec Négy szonett Nagy László költő és műfordító emlékének Hány éjszaka, hány nap! Hány éjszaka, hány hosszú nap múlt el, mióta veled vagyok, tudja a Hold, az égő Nap, s a csillag, mely felettünk ragyog. Varázsigéid olyan nagyok, hogy nem fedi a pincskalap, de megtartja az irkalap s a kisfiú, ki verset gagyog. Hány hosszú éjszaka, s ahány vulkánhegyed, mind lávát hány, parasztlelked forró láváját! S mit neked a giling-galang, mely súgva súgja: „Lesz, lesz rang! A sátán oldalára állj!” Ungvár, 1994. X. 25. Szigliget, 1994. XI. 14. 18 �palócföld 96/1 Adalék a hom ály-elm élethez „De nem mindig az én verseimben van a homály, hanem az esztétikailag képzet­ lenekben és a renyhékben” N.L.: Interjú, 1965. Keresd a fényt (rajtad is áthalad), a homályban is a világosságot: a sorokban, a sorok közt s alatt; küszködve mászd meg az értelem-hágót. A sötétség is látható attól, ha sugárt lövell legalább egy pontja, és az - bár halvány - mégis áthatol a vak falon s a fényt a szembe ontja. A képzetlennek képtelen a kép, értéktelen-torz a gyönyörűszép, így taszít a renyheség elme-csődbe. Szívből szikrázva szállnak a szavak, csiholt-csiszoltan csillognak a csöndbe neked: csak ne légy szó-, szín és szív-vak. Ungvár, 1983.11.20-21. Elmulasztott mise Ó, bocsásd meg, Uram, az elmulasztott E vasárnapi szent ligurgiát. Megsúgtad volna fülembe mindazt ott, Amin egy hamis hang itt túlkiált. De hát amit az elme elszalasztott, A szív megóvja: szeme többet lát, �palócföld 96/1 A messzeségben látja a malasztot, A „hidat”, mely majd visz a Léthén át. S bár összecseng a mise és a mese, Ne kárhozzon el a vers szerelmese, A szent Ige sohase hagyja el. A költő ajka, füle, szíve, esze A Hegy beszédét hallja, lássa, lesse, Mert prófétának Isten hangja kell. Ungvár, 1995. VI. 18. És most behunyom a szemem És most behunyom a szemem: Mily alakban toppansz elébem, Ha rád gondolok, Költő-Szépem, Te jó kísértő Szellemem? Ó, igen, igen, emlékszem: Szemedben ég a sötét ében, Kín-mécsesként pislog az égben A padra tepert gyötrelem. Ó, mily nagy ára van a harcnak! S el kell viselnie az arcnak, Hogy szégyen-gyalázat a bér. De túl a harcon, arcon, ráncon, A szeszmámorba rántó sáncon A költészet aranyat ér. Ungvár, 1995. IV. 26. E verseit Jurij Skrobinec, az Ungváron élő ukrán költő és műfordító, irodalmunk ukrajnai tolmácsolója és népszerűsítője magyar nyelven írta. A szerző a Nemzetközi Madách Társaság alapító tagja. 20 �Madách Imre emlékünnepség '96 Gálfalvi Zsolt Az utolsó mondat Az ember tragédiájának szavai szállóigékké váltak; történelmi fordulatok és hétköznapi helyzetek, társadalmi mozgástörvények és emberi magatartások magvát, szerkezetét, kap­ csolódásait világítják át, értetik meg, avatják ismerőssé lényegláttató erővel. A szállóige a közösségi tudat sejtjévé szerveseden gondolat. Madách művének szellemi nagyságrendjét szállóigéinek önállósodott, értelemgerjesztő működése is jelzi. Mélysége és egyetemessége átfogja az emberi lét dimenzióinak szinte teljességét, a változó és az ismétlődő szemkáp­ ráztató játékait magával sodróan érzékelhetővé varázsolva. Ezért szólít meg ma is kortárs­ ként minket a mű. Mi több, alapgondolatainak érvényességét a történelem tektonikus moz­ gásai tovább telítik, dúsítják. Mindez, ami velünk, általunk és körülöttünk történik az utóbbi esztendőkben, úgy tűnik szemléltető ábrája azoknak a mozzanatoknak, amelyekből Az ember tragédiája történelmi színei felépülnek. 1989-ben, 90-ben Ádám újra a világkezdeti ragyogás fényében láthatta a totalitarizmus összeomlása után kibontakozó lehetőségeket, eszményeinek megvalósulásá­ ban reménykedve, biztató illúziókkal telten. És mint minden történelmi színben - az embe­ riség történelmi sorsalakulásának művészi párlataiban - bekövetkezett a kiábrándulás, a szembesülés a könyörtelen valósággal, mindazzal, amivel itt Európa közepén küszködünk, az átmenet szörnyű, sorsrontó ellentmondásaival. Ennek a küzdelemnek a feltételei kedve­ zőbbé váltak, de törvényei alapvetően nem változtak meg. A hatalomért vívott harc vad torzulásai, az erőszak, a gyűlölet, a türelmetlenség, a gyilkos, agresszív nacionalizmus tob­ zódása, az irracionális felelőtlenség gátolja az értelmes, teremtő életet. Némileg leegysze­ rűsítve: a tizenkettedik szín, az embertelen falanszter után Ádám mintha a tizenegyedik, a londoni színbe érkezett volna vissza. És a tizenharmadik illetve tizennegyedik szín vészter­ hes figyelmeztetése változatlanul érvényes. 21 �palócföld 96/1 De változatlanul igaz a mű egésze - biológiailag és társadalmilag behatárolt, determi­ nált emberi lét tragikumának és a küzdelem értelmének összetartozása is. Az ember tragé­ diájának egyetemes nagysága az emberi sors lehetőségeivel és lehetetlenségeivel való szembesülés szellemi és erkölcsi erejének sugárzásában rejlik. Madách műve, mint az emberi szellem minden csodálatos alkotása, azt példázza, hogy az ember legjobb egyedeiben képes sorsának megértésére és így az értelmes cselekvésre is. Az ember tragédiájának írója egyik esztétikai dolgozatában azt fejtegeti, hogy a törté­ nelmileg alakuló embercsoportok, közösségek a szellem alkotásaiban élnek maradandóan. Hadd folytassuk ezt a gondolatot azzal a szelíd hittel, hogy Madách műve a mi nemzeti kö­ zösségünk élet- és alkotóerejének egyik egyetemes érvényű érve. Amikor itt, Balassagyar­ maton, a költő szülőföldjén évente összese regiünk, mi határon inneni és túli, de az anya­ nyelv közös hazájában élő magyarok - együtt azokkal, akik fogékonyak az egész emberisé­ get gazdagító szellemi értékeinkre - s ezzel tanúsítjuk a hétköznapok küszködéseiben meg­ őrzött ragaszkodásunkat ahhoz, ami az esendő emberben néha valóra váló lehetőség, a feladhatatlan reményt éltetjük tovább. Minden főhajtás a szellemi értékek előtt aládúcolja Az ember tragédiájának sokszor vitatott, elfeledett vagy éppen gúnyolt és mégis szállóigévé vált, nélkülözhetetlen utolsó mondatát. Mint minden januárban, Madách Imre születésének évfordulóján, az idén is visszhangos emlékünnepséget rendeztek Balassagyarmaton, a költő szülőföldjének központjá­ ban, Alsó-Sztregova és Csesztve szomszédságában. Ez a vidék nemcsak Madách életének emlékeit őrzi, hanem példás következetességgel leleménnyel serkenti a mű kutatását, ha­ tásának továbbgyűrűzését is. Az idei emlékünnepségen a fenti sorok írójának kellett volna - megtisztelő felkérésre - köszöntőt mondania. Utazását egy baleset lehetetlenné tette, s így ez a telefaxon küldött vázlat hangzott el a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ termében. (- G.Zs.) (Megjelent A Hét [Bukarest] 1996. február 2-i számában) 22 �palócföld 96/1 Turczi István Az irodalom mosolya A Madách Imre Irodalmi Pályázat mai díjkiosztó ünnepségére háromféle beszédet írtam. Vicceset, keserűt és mosolygósat. A vicceset félretettem, a keserűt összegyűrtem. Az irodalom és a mosoly bensőséges kapcsolatáról fogok ma beszélni. Az irodalom mosolyáról. Arról, hogy miért szívet melengető érzés egy emlékünnepsé­ gen elmondani: az irodalom, ez a hatalmas, sötét, kincsekkel teli tárna, mindannyiunk számára nyitva van. És kimeríthetetlen. Ahányszor leszállunk mélységeibe, annyiszor fel is hozhatunk onnan valamit, amire egyszerűen csak azt mondjuk: szép. És legbelül elmo­ solyodunk, mert a szépség és a mosoly szinonimák; az esztétikum és az élet találkozásá­ nak testvértanúi. Elmondom egyik utolsó olvasmányélményemet, megvilágítandó, mire is gondolok. A történet igaz, Mikszáth Kálmán jegyezte le a Jókairól szóló monográfiájában. 1846ban játszódik, röviddel azután, hogy Jókai első regénye, a Hétköznapok megjelent, és a szerző 7 Ft-ért beköltözött Szigligeti Ede pesti lakásába. Jókai Komáromban élő édes­ anyja névnapot indult köszönteni egy barátnéjával. Valahol félúton szerencsétlenség történt, felborult velük a hintó, és az asszony a karját törte. Visszaindultak, ő a f á j­ dalomtól rövidesen elájult, és társnője a hetényi paplakba szaladt be segítségért. Az eszméletlen asszony arcát nagy buzgalommal törülgette egy anyóka, a sovány, töpörödött pap né, aki nem volt más, mint Csokonai Vitéz Mihály híres Lillája: Vajda Júlia. Az élet és az irodalom találkozásának nagy momentuma ez, nincs iskolát járt ma­ gyar ember, aki az önmagában szomorú eset, a felborult hintó ellenére ne érezné a pil­ lanat szépségét, aki a két asszony szinte mesébe illő találkozását hallva ne mosolyodna el, legalább ott legbelül. A magyar kultúra addig él, amíg emlékezik és emlékeztet, azaz ösztönöz az át-, a túlés a továbbélésre. Az át-, a túl- és a tovább- közötti lét a KÖZÉLET, vagyis az eseményesülő értékek piaca, amely arra hivatott, hogy megteremtse a mire és mikor emlékez­ 23 �palócföld 96/1 zünk szellemi bázisát. Erre való a kiállítás, a színházi-, film- és könyvpremier, vagy épa pályázat. Madách Imre nevével és örökségével könnyű azonosulni. És érdemes, mert aki így tesz, jó nyomon jár. És jó nyomon járt a pályázatot kiíró megyei közgyűlés ill. a Palóc­ föld szerkesztősége, amely a hagyományokhoz híven ismét két kategóriában hirdette meg a jeligés pályázatot: szociográfia, irodalmi riport, esszé-tanulmány ill. vers-széppróza kategóriákban. Miután tavaly is engem ért a megtiszteltetés, hogy koordinálhattam a zsűri munkáját, van viszonyítási alapom arra, hogy eldöntsem, jó irányt vett-e az önök pályázata. Elsőként adódik a mennyiségi összehasonlítás: a felhívásra tavaly 39 pálya­ munka érkezett be, több mint 2500 flekknyi terjedelemben. Az 1995-ös évben összesen 72 pályamunka, mintegy négyezer gépelt oldalon. Ha semmi mást nem vennénk f igye­ lembe csupán a kvantitatív szempontokat, már akkor is tényként kezelhető: a Madáchpályázat ismertsége és hatóköre nőtt. Nem is elhanyagolható mértékben. Vagy ha nem nőtt, hát a szerkesztők lettek ügyesebbek - és ez is fejlődést jelez. A pályaművek egyötöde a határainkon túlról, Szlovákiából, Erdélyből, Újvidékről érkezett. A Nógrádi Krónikában már elmondtam, hogy a pályázatok alapján egyértelmű: a lap értékőrző, sőt megyei viszonylatban értékmentő szerepe erősödött. Ami egyébként törvényszerű is: a nehezedő gazdasági helyzet egyik első áldozata mindig a kultúra, amelynek túlélői keresik a relatív biztonságot jelentő „bunkert” Ha a vélekedésem helyt­ álló, jövőre sem lesz kevesebb pályázó. Csak pályázat legyen. És akkor ismét előcsalogatható lesz az a bizonyos mosoly. És akkor most a művekről. Rám a belső munkamegosztás alapján a szépirodalmi ka­ tegória értékelése vár. Még akkor is, ha a beérkezett, nagy számú pályamű olvastán ar­ comról némileg lefagyott a mosoly. Mondhatom úgy is: mosolyszünet állt be, ugyanis nem találtunk kiugró, egyértelműen erős, mondandójában és megformáltságában egya­ ránt kiemelkedő írást. Sőt. Az egyes vélemények ütköztetése után tovább romlott az össz­ kép. A rostálást követően alig egy tucat értékelhető írás maradt az asztalunkon. Nem tisztem az oknyomozás, külön tanulmányban lehetne szólni arról, hogy a mai magyar iro­ dalom egészét tekintve is miért olyan kevés az igazán átütő erejű, korszakos érvényű írás; ill. milyen hatással van az új művekre az irodalom szerepének megváltozása, ne­ vezzük nevén: térvesztése. Mit tehet ilyenkor a zsűri? Mi nem adtuk ki az első díjat. Ennél direktebben nem fe ­ jezhettük ki véleményünket, ítéletünket a beérkezett szépirodalmi pályaművekkel kapcso­ latban. Kiadtunk viszont két II. és két III. díjat. Nem csupán azért, hogy salamoni gesztussal elosszuk a felszabadult 50 ezer Ft-ot, hanem mert a különböző műfajú írá­ sok, tehát a versek és a prózai művek minősége ezt megengedte. Hiszen attól, hogy vala­ mi nem kiugróan jó, még értéket képvisel - és ezeket az értékeket kívántuk mindenképpen visszaigazolni. Megosztott II. díjat kapott Á dám-verseivel Tóth László, aki a mítosz és a leghét­ köznapibb valóság között kifeszített kötélen védőháló nélkül egyensúlyozva jutott át a 24 �palócföld 96/1 „túlsó partra", ill. Kamarás István, aki nem tudta ugyan kijátszani a zsűri éberségét az­ zal, hogy több jelige alatt is versenybe szállt, de a LÉT jeligére beadott prózai munká­ ja , amely Az Olvasó hazakísérése címet viseli - tetszést aratott. Pontos, átgondolt, szel lemesen megírt anyagnak tartottuk. Csak az volt a kérdés, milyen díjat kap. A III. díjakról. Mindjárt egy „nagy" név. Utassy József. Ő egyetlen verssel pályá­ zott; amelynek befejezése igazi bravúr: a Keletinél leütött, vérző ember félelméről írva a saját félelm ét fogalm azza meg - kimondatlanul is. Az Utassy-vers kapcsán azonban felvetődött bennem egy probléma: szerencsésebb volna, ha a kiíró a jövőben nemcsak a pályázat tematikáját, hanem a pályaművek terjedelmét is behatárolná, hogy a tól-ig ne 1 laptól 100 lapig terjedjen. Így a szépirodalmi művek összevetése is reálisabb lenne. Megosztott III. díjat kapott az Észak jeligére beküldött pályamunka, Oláh István erdé­ lyi író két novellája. A humor ritka vendég mostanság - az irodalomban is. Oláh lendü­ letes, friss prózája ezt a hiányt pótolta némileg. A díjakon kívül létezik olyan kategória, hogy dicséret. Ennek lényege nem az iskolás vállveregetésben van természetesen, hanem annak visszaigazolásában, hogy a dicséret­ ben részesülő munkák egyrészt szóba kerültek a díjak odaítélésekor, másrészt pedig a zsűri értelemszerűen közlésre javasolja őket, Ezzel a jóérzéssel olvasom fel Ádám Ta­ más, Kálnay Adél, Léka Géza, Mózes Csaba, Pető Tóth Károly és Szikra János nevét. Tavaly úgy köszöntöttem a közönséget, hogy „Tisztelt Pályázók és Pályamunkások!" úgy érzem, a megszólítás ma is érvényes, legfeljebb a pályadíj szóhoz járul mellékzönge, „az autópálya-díj" . Ám az itt megjelent pályamunkások, a megye elöljárói, a szer­ kesztőség, a Mikszáth Társaság, a városi önkormányzat, a művelődési központ és a könyvtár képviselői szerencsére azért gyűltek össze, hogy a szó szellemi és materiális ér­ telmében adjanak, ne elvegyenek és közösen érezzék a munkájuk nyomán felszínre kerülő értékek súlyát, fontosságát, és nem utolsósorban: szépségét. Az irodalom mosolyát. Elhangzott 1996. jan. 19-én Balassagyarmaton, a Madách-emlékünnepségen. ( - a szerk.) 25 �palócföld 96/1 Gáspár György „Ím itt áll közöttünk: elég rámutatnom. Ez ő!” Hadd idézzem ide közénk Madách Imre szellemét, akit az előbbi szavakkal mutatott be a Kisfaludy Társaságnak Arany János, 1862-ben. Tisztelt Díjazottak, Meghívottak! Amikor - immár második alkalommal - felkértek a Palócföld szerkesztői a Madách irodalmi pályázatok közös elbírálására, legelsősorban megkönnyebbülést éreztem. Felte hetőleg némi magyarázatra szorul ez a kijelentésem. Megkönnyebbültem, mert ha újra sikerült megteremteni a pályázatok kiírásának anyagi és szellemi feltételeit, akkor sze­ rencsére nem kell egy már az országhatáron túl is tekintélynek örvendő irodalmi hagyo­ mánynak megszakadnia. Megkönnyebbültem azért is, mert a pályázat szellemi gazdája az eddigi évekhez hasonlóan - ismét a Palócföld lett, tehát szellemi szállásadója is lesz a beérkezett müveknek; vagyis remélhetőleg - az egyre nehezebbé váló anyagi körül­ mények között is - betöltheti a szűkebb hazában és az egész magyar kulturális életben játszott, karakteresen megrajzolható szerepét. A jelenlévők valószínűleg kisebbik része tudja, hogy milyen áldozatokat kíván ma­ napság egy szellemi műhely életbentartása. De biztosan tudják, a saját bőrükön érzik azok a szerkesztők, akiknek a ma oly jellemző megszorítások, a csak rövid távra tekintő, feltétlen anyagi megtérülést váró pénzügyi szemlélet miatt - idézőjelbe teszem - „feles­ legessé" válik munkájuk, beszűkül életterük, egzisztenciájuk. Tudják azok is, akik még egyelőre a helyükön maradva, korunk kényszerű parancsának engedelmeskedve, egyre többet vállalva magukra, az érdemi munka mellett mind több időt fordítanak arra, hogy a túlélés, az előremenekülés útjait keressék. És természetesen tisztában vannak azok is a lehetőségekkel, akik anyagiakkal biztosítják a műhely működését. Köszönet nekik. Mindezt azért kívántam előrebocsátani, mert a pályázatra beérkezett mintegy 3000 kéziratoldalnyi anyag ismét azt igazolta, hogy a kultúrára fordított anyagi áldozatok 26 �palócföld 96/1 nem hiábavalók: megtérülésük csak idő kérdése. Az anyag felét kitevő hely- és kultúrtör­ téneti vonatkozású, irodalomtörténeti tanulmányok, szociográfiák rendkívüli sokfélesé­ get mutatnak. Nem felelőtlenség kijelenteni, hogy azok az írások, amelyek nem részesül­ nek díjban, s talán megformáltságukban sem érik még el a közölhetőség színvonalát, nos azok sem hiába születtek meg: egy általánosabb, összefoglalóbb jellegű mii biztosan támaszkodhat adataikra, kutatásaikra és esetenkénti felfedezéseikre. Mint az elmondottakból is kikövetkeztethető: magam elsősorban az említett műfajú anyagokat ismertetem. A határon túli magyarság sorsa, ill. általánosabban: a nemzetiségi kérdés legalább száz éve megoldatlan problémája térségünknek. Aligha lehet véletlen, hogy a hivatalos politika útkeresése mellett (országunk alapszerződések megkötésén fáradozik a legtöbb kisebbségi sorsú magyar által lakott környező országgal) a civil társadalom és tudo­ mány is keresi a megoldást az okok feltárásával. Az emberekben lévő sok generációs bi­ zalmatlanság, félelem, nyilván nem oldható fel egy tollvonással. Fontosak azok a kez­ deményezések, szándékok, amik a mélyreható valóságfeltárás módszerével nem továbbra is elleplezni igyekeznek a nagyon is akkut válságjelenségeket, (ahogyan ez az internaci­ onalizmus jegyében korábban történt), hanem feltárják azokat; megfogalmazzák a kü­ lönböző érdekeket, remélve, hogy a közös megoldás felé vihet ez az út. Az ilyen indítta­ tású írások közül kettő is kiemelt díjazásban részesült. Első díjat kapott - a zsűri teljes egyetértésével - Puntigán József losonci pályamű­ ve, a Fogyóban című tanulmány. Nem elcsépelt szlogenként mondom: cseppben a tengert mutatja Losonc etnikai összetételének megváltozását nyomon követő elemzés. Hogyan kerül a történelmi helyzet, a kezdetben bizonytalan államhatárok, majd az új adminiszt­ rációs viszonyok teret nyerésével kisebbségbe az egykori többség, miként veszik el tőlük identitásukat erősítő ereklyéiket, húzzák ki a talajt alóluk a törvénykezések, például a nyelvhasználatról már a két háború között sorvad el a helyi ipar- és gazdaság állami támogatása? Meggyőző erejű a szerző logikus okfejtése. Témaválasztásában és adat olt ságában rokonítható Vécsei Károly marosvásárhelyi szerző tanulmánya, amelyik az erdélyi városok etnikai-társadalmi struktúrájának alaku­ lását elemzi, 1910 és 1992 között. A Mikszáth Társaság különdíját nyerte el. Figyelem­ re méltó mondandójának lényege az, hogy az erdélyi nagyobb polgári települések roha­ mos elrománosodása végül is a történetiségében Nyugat-európai mintájú városok balkanizálódásához vezet, elsősorban amiatt, mert a régi és új városlakók között olyan men­ talitásbeli, életszemléle ti, kultúrkörben és vallási eredetű különbségek vannak, melyek csak a több generáción keresztüli együttélés alatt volnának feloldhatók, s erre valószí­ nűleg nem lesz idő. A zsűri kiemelt fontosságúnak tartotta, hogy a Madách Imre személyéhez és munkás­ ságához, valamint a szűkebb jelenlegi ill. történeti tájegységhez kapcsolódó írásokat megkülönböztetett figyelemmel illesse. Vita nélkül második díjat javasoltunk Szilágyi Mártonnak - Kármán József és a millennium című munkájáért, amely a 100 évvel eze­ lőtti, losonci Kármán-emlékünnepség irodalomtörténeti és társadalompolitikai esemé­ nyeinek egybevetését tette elemzése tárgyává, elsősorban abból a szempontból, hogy va­ 2 7 �palócföld 96/1 j on miként és miért változott Kármán pályájának megítélése a halála után több évtized­ del, egykori munkássága hogyan vált főszereplőjévé a vármegye politikai belharcainak. Balassagyarmat város különdíjára javasoltuk - mint a jelige feloldása után kide­ rült - a pályázatokon több éve sikeresen résztvevő Andor Csaba tanulmányát, mely Ma­ dách - lényegében a mai napig ismeretlen - múzsáját, Lujzát mutatja be, ill. elemzi ha­ tását a költő munkáira, a fiatalkori szerelemtől az életpálya végéig. Andor bizonyítva látja, hogy hatása Madách fő müvén, Az ember tragédiáján is érezhető. A tanulmányok közül kitűnik a harmadik díjra javasolt - Kónya Lajos bizonyos pályaszakaszát megrajzoló - írás nyelvi-, szerkezeti megformáltságával, megállapításaival és a közelmúlt irodalompolitikai összefüggéseinek feltárásával. Monostori Imre Kónya Lajos 50-es évek alatti költészetének elemzésén keresztül rendkívül bonyolult morális kérdéseket feszeget. Azt boncolgatja, hogy mennyire lehetett hiteles Kónya politikai elkötelezettsége, aki oly közel került az akkori politikai hatalom irányítóihoz, kiismerhette módszereiket. Mennyiben karrier-történet az övé, vagy drámai sors? Monostori ítélete karakteres. Salgótarján város díját Paróczai Csaba Vallási és karitatív egyesületek közművelő­ dési tevékenysége Salgótarjánban a két világháború között című dolgozata kapta. Na­ gyon tanulságos munka ez. Manapság egyre szaporodnak az új kisközösségek, ugyanak­ kor nem kevés újra éled, keresvén korábbi gyökereit. Az ilyen helyi, művelődéstörténeti munkák sokat segíthetnek, a sokszor túlzottan is, nemritkán politikai okokra visszavezet­ hetően szétszabdalt kezdeményezések újbóli közelítésében, vagy a történeti hagyományok folytatásában. Meggyőző erővel hat annak bemutatása, hogy miként éltek különböző ke­ resztény és zsidó felekezetű egyesületek „békés egymás mellett élésében" (az idézőjel csak a múltban elkoptatott szóhasználatnak, nem tartalmának szól). A helytörténeti munkák közül dicséret illeti Jusztin Ferenc dolgozatát is, amelyben Madách és Szécsény kapcsolatait igyekezett feltárni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Többször nekem szegezték a kérdést: egy megye miért tartson fenn irodalmi műhelyt, irodalmi pályázatot, ahol és ahová a megyén túliak közül is jönnek? Miért kell az „ide­ geneket" is a szűkebb tájegységnek pénzelnie? Nem tudok szabadulni attól a véletlentől, hogy a Magyar Kultúra Napjának, mint közismert: a Himnusz születése előestéjének év­ fordulóján kerül sor erre az ünnepségre. Olyan értelemben gondolok én erre, hogy a Himnusz minden magát magyarnak valló emberben az egyetemes fohászkodást, reményt erősíti meg; valami olyan közös összetartozást, amit semmiféle politikai vagy földrajzi határ sem tud elválasztani. Ilyen értelemben tehát valójában nincsenek, nem is léteznek belső fö ld ra jzi határai a szellemiségnek, ha az általános kultúra körébe tartozik. Ka­ zinczy idejében Széphalom volt a szellemi élet központja. Azt kérem tehát végül mindazoktól, akik tehetnek érte: tartsák meg lehetőségeikhez képest továbbra is a műhelyeket, amelyek a vidéki régiókban még jelentősebb szerepet játszanak, mint a fővárosban. Elhangzott 1996. jan. 19-én Balassagyarmaton, a Madách-emlékünnepségen. ( - a szerk.) 28 �palócföld 96/1 Fábián Gyöngyvér: Mózes 29 �Ablak Egy salgótarjáni diák levele Izraelből Az alábbi levelet még a közel-keleti békefolyamat kitartóan előregördülő, lényegé­ ben harci cselekményektől, öldökléstől mentes szakaszában kaptuk. Már túl az ammani gazdasági csúcson, amely a térséget a világgazdaság egyik meghatározó erőközpontja­ ként képzelte el, de még innen azokon a véres eseményeken, amelyek ismertek a T. Ol­ vasó előtt. Az élet a legnagyobb dramaturg - mondják gyakran. Amikor elhatároztuk, hogy megújuló Ablak című rovatunkban közreadjuk egy salgótarjáni diák levelét, la­ punk karakterének megfelelően irodalmi-művészeti összeállítást képzeltünk el köréje. Nem illusztrációként, hanem a művek önértékéből keletkező feltételezett tágabb hori­ zont kedvéért. Az időigényes fordítói munka késleltette a levél közreadását. Mégis úgy véljük, a bekövetkezett megrendítő események ellenére semmit sem veszített időszerű­ ségéből sem a levél, sem a mellérendelt irodalmi és képzőművészeti összeállítás. Ellen­ kezőleg. Abban bízunk, hogy a világfalunak ezt a fontos utcáját közelebb hozza a ma­ gyar olvasóhoz. Ugyanakkor azt is kötelességünk jelezni, hogy a salgótarjáni fiatalember Ichak Ra­ bin miniszterelnök meggyilkolása után a következő kiegészítést fűzte leveléhez: „Bizo­ nyára nem volna teljes az írásom, ha nem esne szó arról, hogy Izraelben megölték az ország miniszterelnökét, Ichak Rabint. Izrael társadalmából eltávozott egy nagyszerű példakép, és keletkezett rajta egy szörnyű folt: zsidó ember ölt zsidó embert. Izrael né­ pe nehezen éli meg ezt a szörnyűségét, és nehezen teszi túl magát rajta - ha egyáltalán helyes ez a kifejezés ekkora tragédia esetében. Az idő azonban múlik, az élet megy to­ vább, és ahogyan látom, ez a hihetetlenül szorgalmas és kemény nép rendületlenül ha­ lad az Ichak Rabin által kijelölt cél felé, a béke útján.” (A szerk.) Salgótarján, 1996. kora tavaszán �palócföld 96/1 Ahogy egy magyar fiatal látja Izraelt Tisztelt Szerkesztőség! Kedves Barátaim! Legutóbbi hazalátogatásom alkalmával, mint mindig, öröm volt találkozni szüleimmel, s az is jóérzéssel töltött el, hogy baráti kapcsolataim sem halványodtak el. Ezúttal a rend­ hagyó élményt az Önöknél tett látogatás szerezte. Az Önök érdeklődése, nyitottsága, részle­ tek iránti fogékonysága olyan él ményeim megfogalmazására is rákényszerített, amelyek ta­ lán puszta emlékképek maradtak volna. Már az elköszönés pillanatában tudtam, hogy a szerkesztőségi beszélgetéstől megkaptam azt a szellemi ösztönzést, amely tapasztalataim írásos rögzítéséhez vezethet. Azóta itt szerzett ismereteim némely részletét már közreadtam, főként az ipari parkokra vonatkozóakat. Alább következő soraimban találnak majd olyan mozzanatokat, amelyeket szóban már előadtam, de talán a levél egésze újat is mond. Bízom benne, hogy az Olvasónak mindenképpen. * Miként azt egyik kedvenc filozófusomtól tudom, önmagában semmi sem határozható meg. íg y van ez velem is, hiszen izraeli élményeimet magyar identitással, magyar ember­ ként, óhatatlanul összehasonlításokban élem meg. Ezek sarkalnak arra, hogy írjak is róla. Papírra szánt gondolataim nem tudományos igényű elemzések, csupán az élményeim rende­ zésére tett kísérlet. Ezek az élmények azonban oly elevenek, hogy objektivitást nem is fe lté ­ telezek magamról. Attól is tartok, hogy akik olvassák soraimat, talán úgy vélik majd, hogy szándékom és célom egy olyan minta felvázolása volt, amelyet követendő példaként állítok a honi közönség elé. Szeretném, ha végig tudná a T. Olvasó szerkesztőségnek szánt levele­ met megismerve, hogy erről szó sincs. Beszámolok valamiről, ami nekem még élményközeli, és itteni életem mindennapi való­ sága. Tehát... Immáron második éve tanulok Izraelben. Mindmáig csodálkozom idekerülésem vélet­ lenszerűségén és kintlétem körülményein. Miért? Hiszen zsidó államban élek nem zsidó­ ként! A zsidósággal egyébként gyermekkorom óta kapcsolatban vagyok. Édesapám nevelőap­ ja félzsid ó volt - haláláig Salgótarján egyik köztiszteletben álló egyénisége. Ezért gyak­ ran megfordultam zsidó családoknál és több zsidó barátom is volt, van. Ez kikerülésemig nem jelentett különlegességet sem számomra, sem igen erősen keresztény szellemiségű csa­ ládunk számára, hiszen környezetünkben a zsidósággal kapcsolatos megkülönböztetést vagy antiszemitizmust lényegében sohasem tapasztaltunk. Középiskolás koromban akadt 31 �palócföld 96/1 kezembe egy könyv, amelyben a zsidó és keresztény vallás összefüggéseiről, a zsidóság tör­ ténelmi megpróbáltatásairól olvastam. Ekkortól érdekel a diaszpóra sorsa és története. Az a történelmi tény, hogy miként képes egy nép évszázadokon át fennmaradni saját ország és önálló államrendszer nélkül. Azt hiszem, ekkor ismertem fel a vallás, a tradíció erejét. Egyre többet forgattam a Bibliát, bizonyos szintű ismereteket szereztem a Koránról is. Ezek az élmények keltették f e l érdeklődésemet a Közép-Kelet, elsősorban Izrael iránt. Elhatá­ roztam, hogy mindenféleképpen eljutok az újkori Izraelbe. Később már továbbtanulási ter­ veimbe is beleszőttem ezt az országot. M ajd óriási szerencsémnek és családi barátságoknak köszönhetően eljött az a nap, amikoris repülőre ültem, majd a Tel-Aviv-i Ben Gurion repté­ ren landoltam. Kezdetben a Negev sivatagban, a Kibbutz Nir Ichakban dolgoztam kertészként, konyhásként és nyelvet tanultam. Öt hónap után jutottam be a karmieli ORT Braude International College-ba, ahol azóta is tanulok. Karmiel modern, sok építészeti elismerésben része­ sült észak-izraeli város. Az első igazi meglepetés számomra - s azt hiszem minden idegen számára - a rang men­ tes, az egyszerűen átlátható, az idegent szinte tolakodó kíváncsisággal kezelő, a reggeltőléjfélig vidám és közvetlen izraeli társadalom megtapasztalása volt. S az, hogy Izraelben akár „kibucnyikként" akár főiskolásként az élet nagy szeletével és nagy mélységével nyílik lehetőség megismerkedni - méghozzá hihetetlen gyorsan. Az élmények tömegét persze nem áll módomban leírni, mégis megpróbálok néhány, általam érdekesnek és tanulságosnak vélt gondolatot az olvasóval megosztani. Mint már írtam a „kétlakiság" hamarosan ösztönös összehasonlítóvá tett. Rájöttem azonban, hogy az összehasonlítások alapját éppen azok a közös vonások szolgáltatják, amelyek terén hazánk és Izrael között számos hasonlóság fedezhető fel. Egyik legszembe­ tűnőbb ezek közül a két ország jelen költségvetésének erős, úgymond „külső" terheltsége. Nálunk a külföldi adósságszolgálat, Izraelben a katonai költségek kötik le a költségvetés jelenős hányadát. De ilyen a két ország földrajzi helyzete is. I zrael apró ország, körülvéve ellenségekkel. Mi persze, nem ilyen körülmények között, de a rendszerváltás, az átalakulás nyűgeivel küszködő, önmagukkal törődő országok gyűrűjében élünk: igazán nagy segítségre mi sem számíthatunk környezetünktől. És még egy igen meghatározó hasonlóság, hogy mind a magyarság, mind a zsidóság nagy hányada az országon kívül él! Természetesen ezek a j e ­ lenségek nem mindenben egyformán esnek latba a két ország életében. Összegezve mégis el­ mondható: kis országok vagyunk, óriási terhekkel megrakodva. Ahogy otthon mondjuk: egy hajóban utazunk. Az azonosságok után utaljunk az eltérésekre is: a társadalmi nehézségek megélésének körülményeire, azok állampolgári felfogására, a közterhek viselésére, és nem utolsó sor­ ban a teherviselés társadalmi méreteire. Mindezek kezelésének inkább az egyéni és társada­ lmi eszmei-lélektani kondícióira szeretnék rámutatni. Elsőként a nemzeti identitásról és annak néhány eleméről írok. Ez a kérdéskör - tapasz­ talatom szerint - talán mindennél fontosabb társadalmi tényező. Ez az, ami a legmélyebb benyomást gyakorolta rám. Egy példa élményeim sorából. Pár hónappal ezelőtt magyar tu­ dós csoportnak segítettem, tolmácsoltam és a bérelt kisbuszukat vezettem. Először voltak 32 �palócföld 96/1 Izraelben és (hogy egyszerűen mondjam) voltak kételyeik az izraeli élettel kapcsolatban... Hogyan dolgoznak a zsidók? Hogyan harcolnak? Miként és miért voltak képesek győzni..., stb. M ár edzett voltam ezekhez a kérdésekhez. Ismerni vélem az otthoni (az európai) észjá­ rást. Rutinból válaszoltam. Jól tudtam, akármilyen „nagyokat” is mondok, úgysem lesz meggyőző. Á m egy véletlen eset segítségemre sietett. Tudóscsoportom teljesen megdöbbent. Eila t­ ban befejeződött a háromnapos konferencia, és a negyedik nap reggelén éppen csomagja­ inkat gyömöszöltük a buszba, készültünk vissza Tel-Avivba, amikor egészen váratlanul, óriási hangorkánnal négy F-16-os harcigép húzott el a fejünk fele tt, és vagy öt percig -o tt felettünk - elképesztőbbnél elképesztőbb figurákat mutattak be. Készültek a Függetlenségi Ünnepre. A dobhártyát repesztő zajban dermedten bámultunk. Aztán a repülök eltűntek. É s ekkor történt a csoda! Kinyíltak az ablakok, az erkélyajtók, az óriási parkolóban megálltak az emberek, és mintha valaki vezényelt volna nekik, egyszerre lendült fe l a karjuk, vadide­ gen emberek összemosolyogtak, önfeledten integettek egymásnak, mintha azt mondanák: boldogok vagyunk, büszkék vagyunk, mert erősek vagyunk... Szótlanul, hosszan néztük őket. A csoportunkat vezető professzor szólalt meg először: „Péterkém, azt hiszem, ez valami olyan, mintha az Üllői úton a Fradi az ötödik gólt rúgta volna be a Milánnak, ... talán nekünk is ezt kellene megértenünk. ” Még tíz napig voltak Izraelben. Az előbb leírt élmény nyomán szívemhez nőtt alkalmi magyar tudós ismerőseim szenvedélyesen kutatták az összetartozás ezen spontán megjele­ nésének további újabb és újabb nyomait. Sehol sem találták! Egy csomó, számukra fe lo ld ­ hatatlannak tűnő ellentmondásba ütköztek. Néhány példa... Mindenki másképpen ítéli meg a békét, a telepeseket, A merikát, a betelepülést, és sorolhatnám tovább. Bár a korai kételyeik megszűntek, mégis úgy utaztak haza, hogy új kételyeik támadtak: hogyan képes ennyi vesze­ kedő ember nagy nemzeti teljesítményekre, vagy sorsdöntő helyzetekben mindent felülmúló összefogásra?! Valóban: mi ennek az erős nemzettudatnak a háttere? Mi a titka? Bizonyára sokminden. De az biztos: miként a pilóták teljesítménye, ugyanúgy Izrael történelme, az exportteljesít­ ménye, a hightechn, az orvostudomány, a sokadik diploma, a vallás, a répatermelés, a nö­ vekvő turizmus, a győztes háborúk, mind, mind, mindenki által ismert fogalmak és büszkén feszítik az izraeli állampolgár mellét. Mégis én nem ezekre a tényezőkre, hanem az identitásra és a munkára nevelés különleges körülményeire és fontosságára szeretnék utalni, hiszen nap mint nap az öntudattól büszke fiatalság körében élek. A nemzet önazonosság tudatának nevelése az óvodában kezdődik, és mire jó va l később az izraeli fia ta l kilép a seregből, már valami olyan hihetetlen nemzeti érzéssel és tetterővel van feltöltve, amelynek otthon mi csak a hiányáról tudunk beszámolni. Belecseppenve ebbe a nevelési folyamatba, azt látom, hogy ez a munka tudományos igényű és így rendkívül tuda­ tos. Minden a fiatalokra épül! A gyermeki eszméléstől a munkábal épésig mindenkiben tu­ datosul, hogy mégcsak gondolni sem lehet a lemaradásra! Egyszerűen mindenkinek, mara­ dék nélkül, a társadalom hasznos tagjává kell válnia! A nevelés nagyon fontos része, hogy beláttatja: a gondoskodás hálára és felelősségre kötelez. Ez az állammal és hazával szem­ 33 �palócföld 96/1 beni felelősség azonban nemcsak a hivatalos életre, hanem a magánéletre is vonatkozik. A nemzeti érzés tudatos nevelése erősíti magabiztosságukat a más nemzetekkel való érintke­ zésben is. Tizennyolc éves koráig minden fiatal legalább angolul, de tapasztalatom szerint gyakran több nyelvet beszél. íg y érik el, hogy amikor egy izraeli fiatal munkába lép, egy­ szerre válik büszke - nem kiszolgáltatott - izraeli állampolgárrá, a nemzetköziségben pe­ dig magabiztos világpolgárrá. Különös hangsúllyal szeretnék utalni a hadsereg szerepére. (Kérem, ne tekintsenek millitánsnak!) Izraelben a katonaság minden fiatal számára kötelező: a lányok kettő, a fiúk három évet szolgálnak. Az identitás fejlesztése a hadsereg kötelékében csúcsosodik ki. Bi­ zonyára érthető, hogy az izraeli fiatalság számára a bevonulás erkölcsi kötelesség, hiszen az állam fennmaradásáért Izrael az utóbbi ötven évben öt háborút vívott. A háborúk f á j ­ dalmai és sikerei szinte minden generáció nemzeti érzéseit keményre edzették. Nem a kato­ naság védelmi neveléséről írok. Inkább azt a szerepét szeretném érzékeltetni, amelyet a f ia ­ talok felelősségre- és munkára nevelésében vállal. Ka t o n a barátaimat figyelve, az itteni katonaságot valamiféle edzőtábornak látom. Itt rendszeresen edzeni kell a kitartást, a ke­ ménységet, a felelősségérzetet, a munkaképességet, és ahogyan közelít a szolgálat vége, dönteni kell, hová megy a fiatal dolgozni, vagy hol tanul tovább. Más út nincs, márcsak azért sem, mert a pályakezdő nem kaphat munkanélküli segélyt. A főiskola szervezésében alkalmam volt egy hetet az Izraeli Védelmi Erők kötelékében tölteni. Ez az úgynevezett Gadna-hét a sereg kiképzési időszakának és más tevékenységei­ nek bemutatására szervezett kurzus, önkéntes alapon. A kurzuson - mintegy kétszázan fegyverismeretet tanultunk, terepgyakorlaton és a hadsereg foglalkoztatási programjai­ nak - több mint kétszáz - ismertetésén vettünk részt. A mit láttunk, az magyar szemmel teljesen hihetetlen: szakaszunk parancsnoka tizenkilencéves lány, a bázisért felelős parancsno­ kok (fiúk, lányok) átlagéletkora pedig huszonegy év volt. Emberek, gépek, fe g yverek, épüle­ tek, oktatás-húsz éves fiatalok kezében! És micsoda fegyelmet, felelősségtudatot kölcsö­ nöz az állam adta bizalom ezeknek a lányoknak, fiúknak?! A sereg tehát úgy foglalkozik a honvédelemmel, hogy közben növeli az identitástudatot. És amit magyar szemmel legszembetűnőbbnek tartok: felkészít arra, hogy a leszerelés elérkeztével a fiatal hogyan folytassa életét. A nemzeti öntudat összetevőit elemezve, nem kerülhetem el, hogy ne említsem a vallást és a cionizmust, mint életfelfogást, mint életcélt. A vallás Izraelben természetesen indentifikálja az egyént, mindemellett érzem, hogy az emberek nagyobb többsége európai jellegű, és mégis a gyökerek ápolásával, úgymond, tra­ dicionális életet él. Mindezzel azt próbálom hangsúlyozni, hogy az emberek nyitottak, raci­ onálisak és kevésbé jellem ző a vallásos zártság, sőt megjelent a vallásosságnak egy újabb, sokkal inkább nyitott formája is. Másik jelentős tényező, amely meghatározza önazonosságukat: a cionizmus. Ez már szinte csak az új bevándorlók szellemi mozgalma. Hiszen aki már Izraelben született, an­ nak nem kell cionistának lennie. Az izraeli büszke, erős nemzeti öntudattal élő nép. Az élet és a történelem is meggyötörte őket: talán már minden nemzet tett valamit ellenük. Ezért az idelátogató idegen valami 34 �palócföld 96/1 35 �palócföld 96/1 fennsőbbséges bezárkózásra számít Izrael földjén. Ezzel ellentétben elképesztően kedve­ sek és európai szemmel tolakodóan érdeklődőek. Álljon itt erre egy másiké eset... A nyár elején egy budapesti vállalat vezetői jöttek Tel-Avivba. Barátommal (magyar) fogadtuk őket, és három napig az egyik túristavállalat megbízásából csak arra ügyeltünk, hogy az ellátás rendben legyen, valamint a programjaik helyszínére szállítsuk őket. Egyéb­ ként angolul jó l beszéltek, tolmácsra nem volt szükségük. Először jártak Izraelben, s már az első pillanatokban látszott rajtuk az idegen hely feszélyező hatása. Ráadásul a szállo­ dához vezető út rövidítése miatt bekeveredtünk egy igazi keleti sikátorba, ahol a kiabálás, a tolakodás, a zaj és a tömeg otthon szokatlan méretei végképp bizalmatlanná tették őket. Ne­ hezen értünk a tengerparton lévő szállodasorhoz, a szállodánkhoz. Kiszedtük a cuccokat, indultunk a szálloda bejáratához, ahol egy idős, hetven év körüli kipás úr fogadott bennün­ ket. Betessékelt és a portához kísért bennünket. A szokásos idegesítő papírkitöltéseket vé­ geztük, miközben az öreg ott settenkedett körülöttünk. Addig-addig, míg megkérdezte tőlem: „Románok vagytok?"„Nem, mondom, magyarok". No, erre ízes magyarsággal akkorát ká­ romkodott, hogy majd összedőlt a ház. Hozzá akkorát nevetett, hogy az az egész társaságra átragadt. M ajd pedig jö tt az izraeli pacsi, mindenkihez odatolta a kezét és jó nagyot bele kellett csapni. Közben nevetett és vagy háromszor még elismételte a varázsszót. És mire ez megtörtént, feloldódott a feszültség, mintha azt mondta volna a kipás öreg, vállveregetve: „Nyugi fiúk, itt otthon vagytok. ”Ő se bánta meg: az egyik magyar vendégtől egy üveg egri bikavért kapott. Egyébként mint kiderült, ő francia származású, de a barátja, a szálloda nyugdíjas sza­ kácsa, magyar, és tőle tanulta ezt a káromkodást remekművet. Rettentően sajnálta, hogy több mint negyven éves barátságuk ideje alatt magyar nyelvtanulmányai csak erre az egy szóra terjedtek ki. Szóval ilyenek. Bárki idegent megszólítanak, érdeklődnek. Hátha még egy volt magyar­ ral akad össze a magyar túrista, akkor összeszedheti összes honi tudását, mert nem egyha­ mar szabadul! A kíváncsiságon túl jó l tájékozottak az idegen népek, kultúrák tekintetében. Persze sok helyről jöttek, sok mindent ismernek... Az öregek sok mindent megéltek, tapasztaltak és min­ den törekvésük arra irányul, hogy bölcsességüket át is adják fiataljaiknak. Gazaság-politikai irányultságuk az export és a befogadó turizmus, így hát mindenre és mindenfelé nyi­ tottak. Angolul szinte mindenki beszél. Az országra egyébként is jellemző a soknyelvűség. Szinte fanatikus identitástudat, ugyanakkor nyitottság, nemzetköziség jellem zi az izrae­ li életet. Hallgatótársaimmal, akik franciák, mexikóiak, argentinok, oroszok, jugoszlávok, sokszor beszélgetünk erről: talán csak az tud igazán nemzetközivé válni, aki nagyon szereti hazáját? Ki tudja? Nekünk magyaroknak mindenesetre érdemes ezen elgondolkodnunk. Identitás, nemzeti öntudat, nemzetköziség, katonaság, nevelés, mind mind komoly, sú­ lyos fogalmak... Miközben ezeket írom itt Izraelben, eszembe jut, miként ültem barátaimmal és ismerőseimmel a tarjáni Dreher Sörözőben és ezekről beszélgettünk. Hogy’ van ez ott? Miként van ez itthon? Eszembe jut: én nagyon komolyan beszélek - úgy, ahogyan ezt le is ír­ tam -, ők pedig valahogy nem értik lelkesedésemet... Az egyik munkanélküli, a másik éppen most feketén dolgozik, az egyetemista barátaim meg azon gondolkodnak, hogy hogyan kel­ 36 �palócföld 96/1 lene végzés után nyugatra kijutni... Itteni élményeim nyomán otthoni környezetem vélemé­ nyét, alapállását máig nem emésztettem meg. Elég, ha csak azt mondom, Izraelben nem na­ gyon találkoztam olyan emberrel, aki dicsérte volna az államot, de olyannal sem, aki ne bí­ zott volna benne. Hogy mi a bizalom oka? A politika szempontjából ez nyilvánvaló. Gazdasági oldalon pedig egyszerűen semmi más, mint a kiszámíthatóság. Ez mindennél fontosabb! Ezt úgy élik meg, magukra nézve azt tartják, hogy egyre csak rosszabb és nehezebb idők jönnek. Lehet, hogy ez igaz, lehet hogy nem, de az biztos: tudják mire számíthatnak, készülnek rá és véde­ keznek. Védekeznek, azaz védik az egyént. Én ezt mindennél nagyszerűbbnek tartom. Tudomásul veszik, hogy kapitalizmus és demokrácia van, amit - ahogy látom - nem a gyengéknek talál­ ták fel. Mégis: náluk nincs elesett ember. Védekezik az állam, védekeznek a társadalmi szervezetek, védekezik az egyén és védekeznek az ezek összességére épülő másodlagos-har­ madlagos társadalmi, otthon úgy mondanánk, civil szerveződések. Ezek az utóbbiak - moz­ galmak, egyletek, egyesülések, vállalkozási formák, alapítványok, stb - valamiféle egyen­ lőséget is belelopnak a társadalomba, mert az egyikben támogatóként, a másikban támoga­ tottként szerepel az egyén, így azután még valamiféle társadalmi csillapítás is létrejön, azaz mindenki fontossá válik. E szerveződések közül kettőt emelek ki: a kibucot és az ipari parkot. (Egyikben dolgoztam, a másik tanulmányaim kiemelt területe.) A kibuc ma már a szinte egyetlen kommunisztikus rendszerű társadalom a világon. A kibuc önállóan gazdálkodik, szervezetének minden tagja egyenlő, a megtermelt javakat egyenlően osztják fel. Nincs magán, csak személyi tulajdon. A tagok nem kapnak fizetést. Az egyén csupán kötelességeivel szembesül, a közösség ereje megvédi a piac viszontagsá­ gaitól. Az ipari park viszont az állam és a nemzetközileg is elismert nagyvállalatok szülemé­ nye. Az állam támogatja a park létrehozását és támogatja a parkba bemenő vállalkozókat. Kihasználják az állam és a magántőke nemzetközi tekintélyét. Egymást erősíti a magánvál­ lalat és az induló vállalkozás. A nagyvállalat árnyékában kinövő kisvállalkozás megerő­ södik és úgy lép be a piacgazdaság kapuján. A vadkapitalizmus visszásságait kiküszöbölő másodlagos társadalmak szerepéről talán nálunk is lehetne gondolkodni. Talán éppen az itteni ipari parkok példájából okulva. A héber nyelvből, a keleties viselkedésből fakadóan kevésbé találja szemben magát az ember az európai, vagy magyar jellegű tekintélytisztelettel. Mégis ahogy növekednek isme­ reteim, bővül élménytáram, egyre inkább azt veszem észre, hogy az izraeli társadalom szinte minden szintjén (politika, közélet, üzleti élet) vannak olyan erős vezető szellemű egyénisé­ gek, akik köztiszteletben állnak, az emberek felnéznek rájuk és - ezúttal a mi szóhasznála­ tunkkal élve - a társadalom példaképeiként jelennek meg. Azt látom, azt tapasztalom, hogy az izraeli társadalom lelki fenntartó erejének egyik fontos alapja, hogy a vezetők sokszor példaképek is. Mindez a még közeli háborúk hatása vagy talán a történelmi megpróbáltatásokból fakadó mentalitás? Netán mindenütt, minden nemzet esetében így lenne jó ? A politikában nem kell másokra hivatkoznom, mint Ichak Ra­ binra vagy Simon Perezre. Nem ellentmondás mentes személyiségek, de hogy még az ellen­ 37 �palócföld 96/1 38 �palócföld 96/1 zék is tiszteli és becsüli munkájukat, nem kétséges. (De gondolhatunk a korábbiakra is: Ben Gurion, Golda Meir, Sharon, Shamir, Dayan, és így tovább.) Mégis, hogy ne a legnevezetesebbekről szóljak, megkísérlem bemutatni a gazdasági élet két vezető egyéniségét. Egyikük Juda Hajós, a Nir Ichak-i Kibbutz egyik vezetője, a másik Stef Wertheimer az ISCA R Ltd. nagytőkés tulajdonosa. Mint említettem, öt hónapig egy kibucban éltem és ott találkoztam Juda H ajóssal, a f e l ­ vidékről kivándorolt kibucnyikkal. A hatvannégy éves ember fia ta l korában Izrael felépí­ tését tűzte ki élete céljául. Ahhoz a kibuchoz, ahol megismertem, hatodmagával kezdett hoz­ zá 1947-ben, a Negev sivatagban. Végigharcolta az ország minden háborúját. Egyike a si­ vatagi mezőgazdaság kifejlesztőinek. Mezőgazdász, közgazdász és nevelő. íg y hát az ő kis, hatszáz f ő s kibuctársadalmában neki jut az öreg bölcs szerepe. Gyerekek, fiatalok és felnőttek egyaránt kikérik véleményét és adnak a szavára. Ő kezeli a kétemeletnyi, általa tervezett répatisztító-rendszert, ő irányítja az automatizált öntözési rendszert, dolgozik az ültetvényeken, napjában háromszor-négyszer ócska kerékpárjával, vacak rövid gatyájában végigcsörtet a kibucon, parancsokat osztogat, magyaráz, tréfálkozik, majd este a Ber Sheva-i Egyetemre jordanisztikát megy tanulni, mert már vagy három hónapja megkötötték az izraeli-jordán baráti szerződést. Ha egy-két napig nem jelentkezik, akkor mindenki tudja, hogy Londonban, New-Yorkban vagy Buenos-Airesben van, és állítólag még senki által so­ hasem látott sötét öltönyt visel, mert ugye, a több tízezer tonna répát, narancsot és egyebeket valakinek el is kell adnia. Három felnőtt gyermeke van, felesége a kibuc főkönyvelője, és négy éve már egy szobakonyhás-fürdőszobás lakásban élnek. Korábban csupán csak egy szoba jutott nekik. És ahogy járom az országot, vagy hallom a többi volt kibucnyiktól, minden kibucban van kéthárom ilyen erős, „karizmatikus” egyéniség. A másik eset... Közel egy éve léptem be először az I SCAR birodalomba. (A Galileiai hegység tetején 90 ezer négyzetméter területű gyármonstrum.) Dov Frommer pénzügyi igaz­ gatóhoz járok, az „ipari park”problémakörét tanulmányozom. A harmadik évezred építmé­ nyei és automatizált berendezései között még mindig félve téblábolok. A magyarként óriási rangkülönbségnek tűnő hallgató-igazgató viszony egyszerűsége és közvetlensége térít mindannyiszor észhez. Ráadásul magyarul beszélünk. Felhívhatom benn és otthon, kérhetem tanácsát, mindig szívesen magyaráz. Szerinte egy-két jó szó még nem kerül pénzbe. Megmu­ tatja az üzemet, ő maga, nem a beosztottak. Egyedül azt tartja fontosnak, hogy akarjak va­ lamit. De segítenének másnak is. Több magyar küldöttség járt már ott az ipari park-sziszté­ mát tanulmányozni. Eredménytelenül. Igazán nem is értik, hiszen annyi felszám olt vagy üres gyárépítmény van otthon... Remélem Frommer úr nem haragszik meg, egy kicsivel többet Stef Wertheimerről, a bi­ rodalom tulajdonosáról szeretnék írni. Bár vele még sohasem találkoztam, a cégnél minden őróla szól: ő fe jle szt, ő tárgyal kormányfőkkel, ő építi a gyárat, ő építi a dolgozók faluját, ő tanít, ő létesít múzeumot és saját főiskolát, ő támogatja a művészeteket, és ki tudja mi egyebet csinál még. Úgy gondolom, otthon ez különösen hangzik. Ráadásul egy nagytőkés­ ről van szó. Itt azonban mindez a cég tagjainak bizalmát, biztonságát, jövőjét, fejlődését jelenti. 39 �palócföld 96/1 Nem túlzok: aki az ISCAR-ról beszél az óhatatlanul róla mesél, élő legenda, aki közöt­ tünk él. Stef Wertheimer a világháború után Németországból érkezett Izraelbe és célja szintén az ország felépítése volt. Kicsiny esztergályos műhellyel kezdte a '50-es években, és mára egy keményfémlapkát gyártó világcég és három ipari park tulajdonosa. Tiszteletbeli tagja az izreaeli parlamentnek. Ez az üzletember és egyben politikus a nemzetgazdaság előmozdításának érdekében tett fejlesztéseivel vált népszerűvé. Elmélete szerint az állam, az államgazdaság, az ipari ter­ melés fejlődése, globálisan összetartozó folyam at, amely folyamat az exportra termelő vállalkozások eredménye. Szerinte egy kis országban - mint például Magyarországon először is a vállalkozók termelési és működési feltételeit kell biztosítani, majd ezeket az elemeket kell exportképesre edzeni, és mindezek után jöhet az adó és az állambevétel. Az izraeli társadalom és az ország jövőjét a fiatalságban látja, ezért tett meg mindent és tesz meg ma is, hogy a fiatalok színvonalasabb képzésben részesüljenek. Saját pénzéből egyetemet létesített. Az egyetem tevékenységének mottójául a tanulás, a munka és a termelés kulcsszavakat választotta. Ő maga is oktat. Egyéniségfejlesztő kurzust tart, amelynek f ő célja a fiatalok önálló gondolatainak felszínre hozatala, azok továbbfejlesztése. Egy éve gyűjtöm a Stef Wertheimerről szóló, vagy az általa írott cikkeket. Egy kötetre valót fűztem már össze. Állam, haza, ipar, fejlesztés, fiatalság, oktatás, munka, termelés, tanulás, export - nagy és fontos fogalmak, egy kis ország nagy emberének gondolatai! Ta­ nulni igyekeztem belőlük. De azt hiszem, otthon sokmindenkinek volna miért lapozgatnia e cikkgyűjteményben. Ha már a saját reformkori nagyjaink azonos igéit elfelejtettük, vagy meg sem tanultuk. Társadalmi csodákról mesélek: identitás, másodlagos társadalmak, példaképek ... Ugyanakkor otthon nincs olyan barátom vagy ismerősöm, aki közbe ne vetné: igen, úgy könnyű, hogy ott áll mögöttük Amerika! Vajon mennyire függ Izrael Amerikától? Vagy mennyire igaz az, hogy Izrael Amerika közel-keleti tagállama? Ezt én pontosan nem tudom, de még a bolond is látja és érzi, hogy él valam iféle „kifejlődött” kölcsönös érdekkapcsolat. Abban egészen bizonyos vagyok, hogy Izraelt a kényszer már réges régen rávitte annak belátására, hogy egy kis országnak mind gazdaságilag, mind katonailag-tartoznia kell valamilyen nagyhatalom, vagy hatal­ mi csoportosulás védőszárnyai alá. Az viszont számomra kétségtelennek tűnik, hogy ez náluk nem jelent feltétel nélküli f ő ­ hajtást, és még véletlenül sem jelenti egy társadalom arculatának felületes lemásolását. Azt mondanám, hogy az izraeliek saját életet élnek. Munkájukat az amerikai hatékonyság­ hoz lehetne hasonlítani. Magatartásuk a mediterán zajosság és a keleti nyugalom keveréke. Társadalmi törekvéseik pedig sajátos európai jelleget öltenek. Tehát amikor az izraeli-amerikai kapcsolatokról vagy függőségi viszonyról kérdeznek otthon, nem nagyon tudom a választ. Ennek a függőségnek a technológiája oly elegáns, hogy maga a tény nehezen érhető tetten Izrael form ális életében. A mechanizmus nagyszerű­ sége talán abban áll, hogy a „nagy”úgy viselkedik, ahogy a „nagynak”kell: felemeli, leve­ gőhöz juttatja a kicsit, a kicsi pedig nem csupán engedi, hogy felemeljék, még kapaszkodik, 40 �palócföld 96/1 �palócföld 96/1 küszködik is, hogy mihamarább felemelkedjék. Kívülállóként - de belülről is - talán így néz ki ez a kérdés. Ennek láttán, bizony, néha-néha kicsit irigykedve gondolom el: vajon hol is van, hol lesz a mi kis országunk Amerikája? A társadalom nagy tehertétele a terrorizmus, a palesztin kérdés. Ehhez nem nagyon tu­ dok hozzászólni. Vagy inkább nem merem beleártani magam. Azt hiszem, ez tömény politika, ahhoz viszont nem értek. Együtt tanul ok palesztinokkal, vannak csoporttársaim. A falafel-sütő barátom arab, az izraeli barátaim kocsiját a közeli arab faluban egy arab szerelő javítja, akinek egész csa­ ládjával nagy barátságban vagyunk. Persze beszélgetünk is: van véleményük arról, hogy például milyen egy arab diák helyzete Izraelben, vagy egyáltalán milyenek a jobb élethez való lehetőségek más arab országokhoz képest. Félve írnám le véleményüket, mert akkor meg itthoni arab barátaim sértődnének meg. Így is, legutóbbi találkozásunkkor, apám jó barátja, Barrakh doktor, a tarjáni kórház arab orvosa azt mondta: „Bedikém, te már tiszta dzsidó lettél.” Mégis néhány ellenőrizhető tény a jelenséggel kapcsolatban. Izraelben minden tábla három nyelvű (héber, arab, angol). Az oktatásban az arabok olyan iskolát hoznak létre, amilyet akarnak. A munkavállalás korlátlan, no meg a területi, a kulturális és mindenféle autonómia... Nem is tudom, mit szól ezekhez egy magyar nemzetiségű füleki, losonci, rimaszombati vagy marosvásárhelyi polgár. Izrael rendkívül érdekes ország. Sokféle nép, sokféle vallás és sokféle kultúra befoga­ dója. A zsidók országa. Ezért sokan szeretik, sokan gyűlölik, de nagyon kevesen közömbö­ sek vele szemben. Éppen emiatt nehéz róla írni, különösen a társadalmáról. De hát mit te­ gyek? A sorsom odavetett és egy fiatal talán éppen a társadalomra, a társadalmi igazsá­ gokra, vagy a társadalmi igazságosság megvalósulásának lendítőire a legfogékonyabb. És ugye, a sok azonosság óhatatlanul kiváltja az összehasonlítás műveletét. Mert Tel-Avivban ugyanolyan a sürgés-forgás, a zsivaj, a forgalom, mint Budapesten, csak talán jóval kevesebb a Mercedes, a Chevroletté... Izraelben, 1995 őszén Baráti üdvözlettel, ifj. Paróczai Péter 42 �palócföld 96/1 Isaac Bashevis Singer* A Moszkát család Második feleségének halála után öt évvel Reb Mesulám Moszkát harmadszor is megnő­ sült. Új felesége, egy ötvenes éveiben járó galíciai származású, kelet-ausztriai özvegy, aki­ nek előző férje jómódú, brodi serfőző, tudós ember volt. Nem sokkal a halála előtt a serfő­ ző tönkrement, és minden, amit az özvegyre hagyott, egy tudományos kötetekkel teli könyvszekrény, egy gyöngysor - amelyről később kiderült, hogy nem valódi - és egy kis­ lány, név szerint Adél, akit tulajdonképpen Eidelének hívtak, de az anyja, Róza Frumetl, Adélnek szólította, az új divat szerint. Mesulám Moszkát az özvegyet Karlsbadban ismerte meg, ahová gyógyfürdő kúrára ment. Ott is volt az esküvő. Varsóban senki sem tudott a házasságról; Reb Mesulám a fürdőhelyről egyetlen családtagjának sem írt, és az sem volt szokása, hogy bárkinek is beszámoljon tetteiről. Szeptember közepén egy táviratot küldött varsói házvezetőnőjének és tudatta vele, hogy visszatér, és megparancsolta Leibei kocsis­ nak, hogy a bécsi pályaudvaron várja érkező gazdáját. A vonat estefelé futott be. Reb Me­ sulám kiszállt az első osztályú kocsiból, utána a felesége és mostohaleánya. Mikor Leibei odament hozzá, Reb Mesulám így szólt: Ő lesz az új úrnőd - és súlyos szemhéját leeresztette. A csomag, melyet Reb Mesulám a kezében tartott, mindössze egy színes vámcimkékkel sűrűn teleragasztott, elnyűtt aktatáska volt. Nagy, fémcsatos útiládáját poggyászként adta fel. De a hölgyek mindenféle útitáskákkal, csomagokkal és kötegekkel megrakodtan érkez­ tek. A kocsiban alig volt hely, ahová a sok holmit rakják; így nagy részét kénytelenek vol­ tak a vezetőfülkére halmozni. Leibei távolról sem volt félénknek nevezhető, de a nők láttán elvörösödött és teljesen szótlanná vált. Az új Moszkátné középtermetű volt és sovány. Vállai kissé görnyedtek, arca nagyon ráncos. A náthától kivörösödött az orra, és a szeme egy született nemesasszony szomorú, nedves szeme volt. Istenfélő, férjezett zsidóasszonyhoz illő, szűk parókáját puha, fekete vállkendő borította. Hosszú, csillogó fülbevalót viselt. Szövetruhája fölött pelerin * I. B. Singer nagy családregénye az idei Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Novella Kiadó gondozásában. Magyarországon a műből első ízben lapunk közöl részletet. 43 �palócföld 96/1 szabású, selyem felsőkabát volt, lábán francia stílusú, hegyes orrú cipő. Egyik kezében bo­ rostyán nyelű esernyőt tartott, a másikkal pedig leánya kezét fogta, aki egy húszegynéhány éves, magas, karcsú lány volt, hozzá szabálytalan orr, csontos arc, hegyes áll és keskeny ajak. Mint aki éjszakákon át nem aludt, szemei alatt sötét karikák látszottak. Hajtűkkel sű­ rűn letűzdelt, fakószürke haját szorosan hátrafésülve, görög kontyban viselte. Kezében el­ hervadt, sárga virágcsokrot, egy piros szalaggal átkötött csomagot, és egy nagy dobozt tar­ tott, továbbá egy könyvet, amelyből kis csomó ágacska kandikált elő. Leibeit ezek a sátoros ünnepen használt fűzfaágakra emlékeztették. A lánynak csokoládé és enyhe köményillata volt, és még valami szemtelenül idegen. Leibei elfintorodott. - Felvágós kis dáma! - mormogta magában. - Adél, gyermekem, ez Varsó - mondta Róza Frumetl. - Ugye, milyen hatalmas város? - Honnan tudjam? Még nem láttam - válaszolta a lány hibátlan galíciai kiejtéssel. Most is, mint mindig, ha Reb Mesulám útra kelt vagy hazatért, kíváncsiskodók gyűltek köré. Varsóban nem akadt ember, aki ne ismerte volna, akár keresztény, akár zsidó. Az új­ ságok nem egy történetet közöltek róla és a vállalkozásairól, még a fényképét is kinyomtat­ ták. Külsejét tekintve különbözött a régi iskolából kikerült varsói zsidóktól. Magas, szikár, arca sovány és beesett, kecskeszakállán minden egyes szőrszál külön állt. Bozontos szemöldöke alól hideg, szúrós és zöldes színű szemek villantak elő. Az orra hor­ gas volt. Ajka fölött, akár az oroszlánfókának, ritkás bajusz éktelenkedett. A fején csúcsos szövetsapkát viselt. Derékban húzott, hátul felhasított kabátja úgy nézett ki, mint egy főúri kaftán. Messziről akár lengyel, sőt Nagy Orosz nemesnek is nézhették volna. De közelről láthatóvá váltak az istenfélő zsidóra utaló pajesz tincsei a halántékán. Reb Mesulám sietett. Időnként megbökte Leibei vállát, hogy vezessen gyorsabban. Már a kocsi felpakolása is sokáig tartott. Ezenkívül a Vielka utcából a Gzhybov térre vezető utat eltorlaszolták a tűzoltóautók, így a Marszalkowskán és a Krulevska úton kellett men­ niük. Az utcai lámpákat már meggyújtották, és a gömbalakú, zöldeskék lámpák körül le­ gyek raja röpködött, árnyékot vetve a járdára. Bizonyos időközönként egy pirosra festett villamoskocsi robogott el mellettük, a magasban lévő elektromos vezetékek ilyenkor kék szikrát szórtak. Reb Mesulám jól ismert itt mindent; a magas épületeket, a széles kapukat, az áruházakat a fényesen kivilágított kirakataikkal, az autóút két sávja között álló rendőrt, az angolkertet, ahol a dús lombú fák ágai áthajoltak a magas kerítés fölött. A sűrű lombko­ ronán át halvány fények villantak, azután kihunytak. A park belsejéből enyhe fuvallat áradt, amely mintha szerelmespárok titkos suttogását sodorta volna. A kapuknál két kard­ dal felfegyverzett csendőr vigyázta, nehogy a hosszú kaftános zsidók vagy asszonyaik be­ merészkedjenek a parkba egy kis illatos levegőt szívni. Kissé távolabb ott állt a tőzsde, amelynek Reb Mesulám az egyik legrégibb tagja volt. A kocsi befordult a Gzhybov térre, és egyszerre minden megváltozott. A járdákon nyü­ zsögtek a szövetsapkás, gyapjúkabátos zsidók és a fejkendős, parókás nők. Itt még a szagok is mások voltak. Piac szagát árasztotta a levegő - romlott gyümölcs, citrom és valami édes­ késnek és kátrányszagúnak a keveréke, amelyet bajos lett volna megnevezni, s amely csak akkor ütötte meg az ember orrát, ha hosszabb távoliét után tért vissza. Az utca zajos és mozgalmas volt. Az utcai árusok fülsiketítő kántálással kínálták portékájukat - krumplis 44 �palócföld 96/1 lepényt, meleg csicseri borsót, almát, körtét, magyar szilvát, fekete és fehér szőlőt, görög­ dinnyét egészben és félbevágva. Az esti meleg ellenére a kereskedők felsőkabátot viseltek és övükről nagy bőrerszények lógtak. A kofák dobozokon, padokon és a házak küszöbén ül­ tek. A bódékat lámpások világították meg, de néhányban csak a farekeszek szélére ragasz­ tott, pislogó fényű gyertyák égtek. A vevők vettek a gyümölcsökből, megtapogatták vagy éppen belekóstoltak, szájukkal cuppantva, hogy érezzék az ízét. Az árusok bádogmérlegen mérték a portékájukat. - Arany, arany, arany! - kiabálta egy fejkendős asszony egy összetört naranccsal teli lá­ da mellől. - Mézédes, mézédes! - skandálta egy kosár penészes szilvát őrző dundi lány. - Borízű, borízű! - árulta rikoltozva egy vörös arcú, vörösfejű házaló, kosárnyi összetö­ pörödött szőlőjét. - Fogják, vigyék! Szagolják, vedeljék! Kóstolják, vegyék! Az út közepén fuvarosok túlterhelt társzekereket irányítottak. A nehézkes mozgású, felszerszámozott lovak patái szikrákat szórva kopogtak a kövezeten. Egy rézjelvényes, ka­ lapot viselő hordár hatalmas kosár szenet cipelt, vastag kötéllel a vállára erősítve. Egy víz­ lepergető sapkás, kék kötényes házmester hosszú söprűjével épp a házuk előtti járdát sö­ pörte. Gyerekek, akiknek nyolcszögletű sapkája alól kilógtak a kis huncut fürtök, özönlöt­ tek ki a héber iskola kapuin. Hosszú kabátjuk szárnyai alól előtűnt foltozott nadrágjuk. Egy fiú, mélyen szemére húzott sapkában, újévi naptárakat árult torkaszakadtából kiabál­ va. Egy riadt szemű, kócos pajeszú, rongyos fiatalember egy doboz mellett állt, amelyben imakendők, imaszíjak, imakönyvek, rézből készült Hanukka-gyertyatartók és terhes nők­ nek amulettek voltak. Egy termetéhez képest nagyfejű törpe, kötegnyi bőrostorral járkálva ide-oda csapkodott a szíjakkal, bemutatván, hogyan kell elfenekelni az engedetlen gyereke­ ket. Egy karbidlámpával megvilágított pulton néhány köteg jiddis újság, olcsó kisregények és tenyérjóslással, koponyatannal foglalkozó könyvek hevertek. Reb Mesulám kitekintett a kocsi ablakán és megjegyezte: - Izrael földje, he? - Miért járnak ilyen rongyokban? - kérdezte Adél fintorogva. - Itt ez a szokás - válaszolta Reb Mesulám nem titkolt türelmetlenséggel. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy elmondja a két nőnek, ő még emlékszik arra az időre, amikor ezeket a magas épületeket emelték; hogy neki magának sem kis része volt a munkálatok­ ban; hogy évekkel ezelőtt ugyanez a környék olyan sötét volt, mint Egyiptom, s hogy nap­ pal kecskék, tyúkok kóboroltak az utcán. De először is nem volt idő az emlékezgetésre - a kocsi már majdnem elérte úticélját - másodszor pedig Reb Mesulám nem olyan ember volt, aki a saját dícséretét zengi vagy folyton a múltat emlegeti. Tudta, hogy a mellette ülő két nőt nem túlságosan bűvölte el Varsó, és egy pillanatra kínzó megbánást érzett elsietett há­ zassága miatt. Mindez Koppel bűne, gondolta magában. Az intézője túlságosan a markában tartotta őt. A kocsi Reb Mesulám háza előtt állt meg. Leibei leugrott a bakról, hogy segítsen gazdá­ jának és a hölgyeknek. A csoport, amely azonnal köréjük gyűlt, elárasztotta őket megjegy­ zésekkel. - Nézzék csak! - kiáltotta egy nő. - Idegenek a városban! 45 �palócföld 96/1 - Ki ez a madárijesztő? - kiabálta egy szakadt nadrágos, a fején kalap helyett papírcsákót viselő fiú. - Úgy éljek, hogy az öreg kecske újra megnősült - mondta a nő, most még hangosabban, hogy mindenki meghallja. - Óh, mama, ezt nem lehet kibírni! - hahotázott egy kövér lány, egy kosár friss péksüte­ ményt szorítva a melléhez. - Hé, el az útból! - kiáltotta Leibei torkaszakadtából. - Mi az ördögnek lebzseltek itt? Idióták gyülekezete, hogy a fene vinne el benneteket! Utat vágott a tömegben, és a három bőröndöt a Reb Mesulám lakásába vezető lépcsőhöz vitte. A házmester és a felesége kijöttek segíteni. Egy mezítlábas fiú, több számmal nagyobb nadrágban, a tömeg széléről odarohant a kocsihoz, és kitépett egy maroknyi szőrt a ló farkából. A ló hevesen meglódult. A példány rákiáltott: - Hé, te fattyú! Száradjon le a kezed! - A tiéd is, te kétkopejkás kurva! - ordította vissza neki a fiú. Róza Frumetl sietve maga után húzta a lányát, hogy megóvja őt az efféle közönséges be­ szédtől. Hamarosan mindhárman - Reb Mesulám, a felesége és a mostohaleánya - átvágtak a ház főbejáratán keresztül és felmentek a Moszkát lakásba vezető egyetlen lépcsősoron. (Fordította: Turczi István) Fábián Gyöngyvér : Prométheusz 46 �palócföld 96/1 Itamár Jáoz-Keszt Van aki útra kel és van aki itt marad „Jövőre, ilyenkor” de ki a megmondhatója... A kávéház teraszán zápor dönti fel a könnyű székeket és a víz cseppenként lopódzik zakód zsebébe; A nyirkos hideg csontodig hatol, mintha tél lenne, de most még nyomasztóbb, és a zsebnaptár is átnedvesedett; galamb billegeti farkát és fehér tollazatát egykedvűn borzolva a tócsába leskel; Hát ez a nap is végetér amott túristák háborúról, békéről locsognak: „majd jövőre” és továbbállnak, kameráikat lóbálva, melyek mint üres szív kattognak egyre a bordák között. És aki marad, az itt marad örökre. S te csak ülsz a spirálisan növő esti fény bűvkörében és tűnődsz; mi is köt végleg ehhez a tájhoz, az üveges esőhöz és a galambhoz, mely tócsából issza a pillanat nyugalmát, mi az, mi idehúz és összetartja léted, akár egy régi történelemkönyv elsárgult lapjait? �palócföld 96/1 Az elárvult imatárgyak feltámadása Midőn beléptem, válaszolt a padló halk reccsenéssel, megmozdultak az árnyak, s mint kihalt lények porcos csontvázai, összeverődtek, majd zseblámpa fénye rebbent a sötétség peremén; sziklabarlangi lépések tétova, tompa puffanása. És íme, mint az ókori szent állatok tetemei, oldalukra dőlve hevertek az itthagyott imatárgyak, feledve már, hogy valaha az Örökkévalót szolgálták életükkel, s csak némaságuk volt most fájóbb, mint a pusztulásra ítélt állaté. Midőn beléptem a romos templom bejáratán, sötétségtől kimarjult szemekkel révedtek felém, kinek jöttére felneszelve a lét és nemlét küszöbén, emlékezni kezdtek újra régi önmagukra: kandeláberek, foszlott kendők és imaszíjak, penészes szidur-lapok és áldás-serlegek, hajdani hívők kegytárgyai, idézve húsból és vérből való egykori gazdáikat, kik eltűntek táborok halállal illanó füstjébe fúlva vagy szétszóródtak a világ megannyi tájain, eső és hó-temette haldokló kegyszerek törmeléke: akár a szent állatok porladó csontjai. Láttam, reszkettek mind a téli fagyban, vágyódtak az emberi szóra, mely fellobbant ja ismét kihűlt testükben a Szentség melengető lángját, ha egy percre is csupán, ünnepi örömök eszközeként feléled bennük a múlt, s a betévedt látogató ruhájába váltig kapaszkodva, elhagyott tárgyak fakó hangján szólhatnak végre, így könyörögve: „Imádkozzatok értünk, hogy néma tárgyi létünkből egy napon feltámadhassunk, és visszakerüljünk a szent posztra, és lehessünk akkor újra Ködusa tüzének eszközei...” Ekként szóltak ők, s én szülővárosom templomának beomló falai közt állva nem tudtam, miféle imát mormoljak egymagamban itt, hol rég nem járt tíz igaz ember s távol már a Minjánnak nevezett férfigyülekezet, mígnem a könyörgő szent állatoktól elfordítva arcomat hirtelen felsajdult a szív, zsugorodott a máj 48 �palócföld 96/1 és a felajzott epe görcsbe rándult, régholt távoli rokonok képe zúdult elemi erővel elém, s ők unszollak, mondván: „Ne makacsold meg magad, most mi vagyunk a titokzatos gyülekezet, és zsoltárokat éneklünk majd pusztuló szent állatainkról, ezért hát figyelj ránk, ne hallgass se a megszokás, se a hideglelős ész szavára...” „Legyen meg a ti akaratotok”, válaszoltam, majd leültem a templom egyik zugában, és egy felismerhetetlennek tűnő kegyszert kezdtek el babrálni ujjaim, a tárgy tehetetlenül kuporgott a sötétségben, de egyszerre melegség járta át, az élő, emberi test melege, ekkor ajkammal megérintettem a viaszcseppes fém felületét, s az mintha egy pillanatra felfénylett volna előttem, én erőmet összeszedve leheltem új életet belé, szülővárosom elhagyott zsinagógája mélyén mint valami sziklabarlangban, az ócska, kinek-se-kell-már imatárgyak úgy hevertek ott, egymásra dobálva, árván, mígnem felemeltem őket és törtarany — szemükben felcsillant újra a remény, s halkan, zsoltárosan zümmögni kezdtek rég elfeledett imaszavakat egy közeledő ünnep tisztaságáról, mely minden evilági tárgyon túlról érkezik És könyörögtek, magukra ne hagyjam őket megint. Szarvasi születésű (1934) izraeli költő. Válogatott versei (Új Pegazus-sorozat, Európa) 1989-ben jelentek meg. Jeles műfordító is, a magyar líra klasszikusai mellett kortárs magyar költők verseit fordította. Ld.: Csodaszarvas 1-3. Több magyar irodalmi díj tulajdonosa, a Magyar Írószövetség tiszteletbeli tagja. 49 �palócföld 96/1 Jákov Beszer Téli vers A tél itt párás és megbocsátó s te mellkasod állig begombolt, puha bőrkabát mögé rejted, melyen szél korcsolyáz. Hideg van. Az arc csupa jégvirág. Ez a szél csavart ki egykor öles fát s döntötte emberre, állatra egyaránt A lovat letaglózták, bőrét lenyúzták, az embert megdőlt fa árnyékába temették A földeket takaró, fehéren szikrázó halálból mint gyertyák, gyúltak ki a nyírfák Ez volt az én első háborúm De itt a tél oly enyhe és megbocsátó s a mellkast elrejti az öreg bőrkabát csak az a ló poroszkál még nyomomban 1934-ben született Lengyelországban, az ötvenes évek óta él Izraelben. Lengyel, jiddis és orosz költőket fordít héberre, a 77-es újság című baloldali irodalmi folyóirat szerkesztője Tel-Avivban. 50 �palócföld 96/1 Jiszráel Hár Vers Elveszett arcodat akkor este megtaláltam a vásár forgatagában. Lábujjhegyen közeledtem a pulthoz, hol játékot kerestél kisfiadnak, s piros kalapodat nyújtottad felém. Arcod arcomtól lélegzetnyire. „Mesélj valami szépet!”, kérted, de szám néma maradt, akár karodon nyugvó, vágyódó ujjaim. Hazafelé akváriumot láttunk, különös halak úszkáltak benne, vidáman nevető és szomorú halak, az egyik hirtelen eltűnt a korallok között, már nem emlékszem, sajnáltam vagy megvetettem érte. Már hajnalodott, mikor elmentél tőlem. Egy régi pénzérmét adtál emlékbe, egyik oldalán, levélkoszorúval a homlokán, fiatal lány arcmása volt, a másik oldalán - trombita, felhők és virágok. S akkor mondtam valamit. 1932-ben született költő, az Izraeli Fegyveres Erők Kiadójának szerkesztője. Tel-Avivban él. 51 �palócföld 96/1 Zerubável Gilád Titkok mélye A kék mező esti csöndjében halkan susogó lombok közt kőrisfák nyújtják sovány karjukat a szélnek. Elnémult már a szürke út is. Az árván maradt nyári ugaron, mint oltalomért reszkető szív, mely fél egyedül a sötétben, súlyos földdarabok, holt rögök feküsznek. Mintha a vidámság örök száműzött volna e tájról, eltűntek rég a szénaillatú dalok, a mécs lángja, s a karcsú nevetés. A szomorúság arcára új ráncokat vésett az idő: véres emlékű barázdákat hasít a szél, s elborít mindent megkövesítő, néma haraggal. Az út rezzenetlen, belezuhan a sötét éjbe s hallgat tovább. S az égen, a felhők rongyai mögül rémült lángnyelvek csapnak rőten elő. 1912-ben született Besszarábiában. 1922-ben vándorolt ki Erec Jiszráelbe. Kibuclapot szerkesztett, és ő írta az 1948-49-es függetlenségi háború himnuszává lett Pálmáh-dalt is. 1988-ban halt meg. 52 �palócföld 96/1 K.A.Bertini Idill Az öngyilkosság után A férfi lelke átsétál egy másik létbe. Várja ott a kés, a villa, S az éles fényt a lámpaernyő puha színekre bontja. Csak szívd a cigarettád, S egy percre, Kedves, húnyd le szép szemed. Árnyék lebben a csonka kéz mozdulatára, Míg a másik kéz lassan felmetszi a bőrt. S akkor eljön majd a várva várt óra, Az egyetlen, mit régóta kívánsz. A férfi holtan fekszik ágyad mellett, S te némán virrasztasz fölötte, miközben a kiömlött kakaó, akár egy meleg, barna szőnyeg, eltakarja előled az éjszakát. 1903-ban született Besszarábiában. A II. világháború idején cionista tevékenysége miatt letartóztatták, és Szibé­ riába száműzték. Tanulmányíró, műfordító, költő. 1947-ben vándorolt ki Izraelbe. 53 �palócföld 96/1 Áser Reich Úti fohász Nem vagy itt, káosz uralkodik Engedd hát, hogy lebírjam a sötétséget és átjussak, átjussak végre ezen a hosszú éjszakán, mely belül üres, és csiga-meztelen kívül, még erdő sincs előttem, mely visszatartana Nyisd meg számomra fénylő égboltodat a világosságot és kísérőimül küldj angyalokat körém Adj békét, de ne ott fenn a magasságban az angyal hiába ember-arcú szenvedéseinket nem értené sosem adj békét földi útjainkon, s ha már nekivágtunk átjutva a létezés sötét labirintjain hazaérjünk, hazaérjünk és emberként éljünk Turczi István fordításai Jeruzsálemben született 1937-ben. A jeruzsálemi Héber Egyetemen tanult. Az Izraeli írók Nemzeti Szerveze­ tében tevékenykedik, a szervezet Moznájim című folyóiratának szerkesztője volt. 54 �palócföld 96/1 Fábián Gyöngyvér : Pieta II. 55 �M ű te re m K. Peák Ildikó „Az én békém” Fábián Gyöngyvér világa A századforduló s a századelő évtizedei­ ben a „női festő” jelző sok esetben - s ok­ kal - egyet jelentett a mégoly jó értelemben is vett művészkedő dilettáns figurájával, aki egy női festőiskola elvégzése, vagy akadé­ miai tanulmányok után otthon festegette, elsősorban időtöltésül, családi enteriőrjeit, csendéleteit. (Talán elég, ha itt Feszty Ma­ sa, Benczúr Ida nevét említjük). Hasonló jelenséget tapasztalhatunk egyébként a ko­ rabeli szobrászatban s irodalomban is. A II. világháború után s különösen napjainkban a „gyengébb nem” soraiból kikerülő művé­ szek alkotásai gyakran markánsabbak, erő­ teljesebbek, határozottabb képi világot te­ remtők, mint férfi társaiké. (Gondoljunk csak a költők közül Nemes Nagy Ágnesre, a festők közül pedig El Kazovszkijva.) Fábián Gyöngyvér azonban igazi női festő - a szó legszorosabb s legjobb értel­ mében. Művészi, egyben emberi érzékeny­ ségről tanúskodó festményein csendes derű, humánum, az emberbe s az emberibe vetett hit uralkodik. Nem nőieskedő, negédes ez a líra - hiszen portréi a kegyetlenségig őszin­ 56 ték hanem egy olyan asszony belső har­ móniáját sugározza, aki apróságokban is észleli, átéli s érzékelteti a bennünket körül­ vevő világot. Fábián Gyöngyvér 1944-ben született Salgótarjánban. Bár formálódó művészi pá­ lyája során fiatalon hagyta el a várost s a megyét, vallomásai szerint is meghatározó élményt, emléket jelentettek s jelentenek számára a nógrádi hegyek, a kemény mun­ kát végző bányászok s az Üveggyár - a tűz­ ben formálódó üveg csillogása, a végső mondanivalót emberi kézben elnyerő anyag alakulása, formálódása. Bár sorra nyílnak sikeres kiállításai külföldön, időről időre visszatér Salgótarjánba. Legutóbb a Nógrá di Történeti Múzeumban mutatta be alkotá­ sait egy retrospektív jellegű egyéni tárlat keretében. Fábián Gyöngyvér munkássága - bár so­ kan elsősorban portréfestőként ismerik sokrétű. Korai, az 1970-es években készí­ tett, elsősorban népmeséi, népballadai ihle­ tésű, lírai hangvételű tűzzománcai mellett festményei három nagy témakört ölelnek fel �palócföld 96/1 - az emberi lét (a halál, a magány, a szere­ lem), a Biblia világa s az emberi arcmás jel­ zik e főbb vonulatokat. Az emberi viszonyok, kapcsolatok s a lét sorszerű fordulatainak látvánnyá fo­ galmazása évek óta foglalkoztatja Fábián Gyöngyvért. Korai Európa elrablása cí­ mű zárt, tömör megfogalmazású festmé­ nyén egyszerre tükröződik a félelem az is­ meretlentől s a belenyugvás a kikerülhetetlenbe, zavar s a jövendő anyaság sejté­ se. Az A lvók -sorozat szinte gubóként álomba dermedő emberpárja úgy tűnik, egyedül van a világban, rideg személytelen környezetük egymáshoz tartozásukat erő­ síti. Fábián Gyöngyvér különös érzékenység­ gel, együttérzéssel látja s láttatja az idősek, a magukra hagyottak világát. Üres, hidegen fehér kórteremben kuporgó anyókái, a négy fal között az üvegablakra tapadó öregem­ bere s nénikéje a véglegessé vált magányt sugallják. E figurák azonban nem törtek meg, egyfajta csendes méltósággal fogadják sorsukat. Az utóbbi években jelentek meg Fábián Gyöngyvér oeuvre-jében az emberi lét alap­ ját, a szerelmet megmutató alkotások. E ké­ peken szinte expresszíven gomolygó, kavar­ gó vonalhálóval rajzolja körül a formákat. Az egymásba gabalyodó, majd szétváló, arc nélküli alakok vonzzák s taszítják egymást, elszakadnak egymástól, hogy később még szorosabban összefonódjanak. E vissza­ visszatérő ritmus az élet lüktetését, örök körforgását példázza. Az expresszív megfogalmazás, az izga­ tottan kavargó formák megjelenítése mel­ lett Fábián Gyöngyvér otthon van a csend, a meditáció világában is. A levegős színek, a nyugodt formák végtelen csendet, egyszer­ smind elmélyedő nyugalmat, derűt sugall­ nak s az emberbe, az emberi létbe vetett hi­ tet érzékeltetik, hiszen a Homoktemető siva­ tagi napján száradó csontjait is megértéssel szemléli a messzeség sejtelmesen derengő kékségébe mélyedő Filozófus. A Bibliát, az Ó- és Újszövetséget felidé­ ző alkotások is jóval többre vállalkoznak, mint egy-egy történet, jelenet cselekményé­ nek illusztrálására. Fábián Gyöngyvért e művek - melyek közül a legkorábbiak a 70es, 80-as évek fordulóján keletkeztek - képi megfogalmazása során szintén az általános tartalmak, gondolatok megjelenítése foglal­ koztatta. Az Áldozat magánya, kiszolgálta­ tottsága, a fohászkodó alak döbbenete, az érteden tömeg által halálra ítéltetett meg­ csúfolása, a fiát elvesztő anya kétségbeesett fájdalma időtlen - nem köthető sem hely­ hez, sem évszázadhoz. A gondolat kifejtése érdekében a művész elsősorban a főalakok­ ra koncentrál - gyakran fehér ruhával, szín­ folttal is kiemelve azokat -, a mellékszerep­ lőket csupán körvonalak írják körül. E figu­ rák szerepe - vázlatosságuk ellenére is fontos, hiszen erősen karikírozott, groteszk arckifejezésük, mozdulataik rendkívül jel­ lemző erejűek, egyszersmind aláhúzzák a történést. Nem véletlen, hogy Fábián Gyöngyvért sokan szinte kizárólag portréfestőként tart­ ják számon, hiszen munkásságát a kezde­ tektől napjainkig végigkíséri az emberi arc­ más megörökítése. A korábbiaktól eltérően - természetesen a műfajból is adódóan -, a művész e festményeken nem az általánosan érvényest kívánta s kívánja megragadni, ha­ nem az egyedi jellegzetességeket, melyek nem is elsősorban az arcvonásokban, gesz­ tusokban nyilatkoznak meg, hanem a mö­ göttük rejlő lélekben. A korai portrékat a nagy felületek, összefogott - szinte monu­ mentális - formák, egységes, elsősorban 57 �palócföld 96/1 földszíneket felhasználó tónusok jellemzik. A későbbi alkotásokon a szín- és formavilág egyre inkább fellazul (de nem hígul fel). E folyamat napjainkra egy egyéni, rendkívül expresszív, inkább rajzosabb, erőteljes, szin­ te harsány színekkel, görcsös formákkal összegezhető stílus kialakításában csúcsoso­ dik ki. A rendszerint szemből ábrázolt, ülő félalakok első pillantásra szinte feloldódnak e kavargásban. Ha figyelmesebben nézzük azonban ezeket az arcmásokat - bár egyikük-másikuk szinte karikatúraszerűnek tű­ nik - látjuk, hogy bár nem „megszólalásig hűek”, de szinte élnek. Csillogó szemük, gesztusaik jellemük hű tükörképei. Fábián Gyöngyvér nemcsak az arcvonásokkal, moz­ dulattal jellemez - különösen fontosnak tartja a kéz kiemelését, mely néhány eset­ ben szinte hangsúlyosabb, mint az arc. A kéz - mint az emberi mimika egyik alapvető eszköze - egyébként nemcsak a portrékon kap fontos szerepet, néha hevesen gesztiku­ láló körvonalai erőteljesen jelen vannak a bibliai tárgyú alkotásokon is. Fábián Gyöngyvér oeuvr-je főbb témái­ nak rövid jellemzése után érdemes néhány szóban összefoglalni az alkotó művészi esz­ köztárának alakulását, fejlődését - bár ezt a fentiek során is több ízben érintettük. Az első festményeken - valószínűleg mesterek, példaképek hatásától sem függet­ lenül - az erőteljes körvonalakkal megraj­ zolt, földszínű tónusokból, nagy foltokból építkező zárt formák a jellemzők. A 70-es évek második felében a művészi kísérletező 58 kedv eredményeként a figurák, alakzatok még zártabbá válnak, felületük „meggyűrt”, az alkotó szívesen s jó érzékkel él a mon­ tázstechnikával, fotórészletek applikálásá­ val. A 70-es, 80-as évek fordulóján lehe­ tünk tanúi Fábián Gyöngyvér ma ismert, jellegzetes stílusa kialakulásának. A for­ mák fokozatosan elveszítik szigorú körvo­ nalaikat, foltszerűségüket, rajzosabbá, szinte leheletkönnyűvé, szinte áttetszővé finomodnak, a színek kivilágosodnak, élénkebbé válnak - az előszeretettel alkal­ mazott pasztell-technika eredményeként is. A vonalvezetés néha izgatott, szinte kuszán ideges, mozgalmasságot, frissesé­ get kölcsönözve a képeknek, máskor délibábszerűen lebegővé válik a közvetítendő meditatív, elmélyedő hangulatnak megfe­ lelően. Az utóbbi években keletkezett portrékon a körvonal - ahogy a fentiek­ ben is említettük - szinte megszűnik lé­ tezni, szerepét expresszíven felrakott, élénk színű foltok, vonalak veszik át. Ez a ragyogó szín- és formavilág azonban na­ gyobb jellemző erővel bír, mint egy élethű portré, vagy akár a fénykép. Sokrétű s változatos Fábián Gyöngyvér műveinek világa. A változóan sokféle képi megoldás a lírai s dinamikus megfogalma­ zás, a művészi útkeresések mögött azonban ugyanazt a gondolatiságot leljük meg - a belső békét, mely nem azonos az önelégült­ séggel, hanem az emberek s az emberi vi­ szonyok jobb megértésére s megértetésére sarkall. �palócföld 96/1 Fábián Gyöngyvér : A tékozló fiú 59 �Bemutatás Szallágh Zsolt Egy őszi palotakertben Pohánka Erika Rezdülések című kötetéről M iért nem? Középkorú magyar prózaíró nem hajlik különféle publikációk kritikai megközelítésére: mert nem akar, mert túl sok munkába kerül; mert nem akar rosszat mondani - de jót sem akar; mert nem olvas verset; mert három verset egyvégtében még annyira sem olvas, mint egyet; mert látatlanba ' már régen nem ígér; mert ha nő az alany, még hírbe keverheti (vica versa - ha eddig nem tette, most ugyan miért teszi, ha eddig elzárkózott, ugyan minő empirikus közelítés készteti most ötet?); mert más könyvébe úgy ereszkedik, mint idegen helyen, idegen kéz által készített, idegen ízlés szerint zubogtatott fürdővízbe, előbb a kis­ ujj, azután a láb kisujja, azután az alkar érzékeny belső fala, és ha mindezek közelítenek a megszokott keverési arányhoz, még akkor is sziszeg, nyögdécselve merül, les, semmi jóra nem számít, amíg ott csapkod, szappanoz kiszolgáltatva - idegen terepen. Miért igen; Mert időközben megvilágosul: itt szó nincs verseskötetről, mégha formailag vitathatat­ lanul az is; mert a tömörítés megközelíthetetlen csodájával akadt össze, amely üvöltve kö­ veteli magának a kritikai érintés tehertételét; mert szépséges sorok hátára falvédőszövegek kerültek; mert ez egy regény, belátható korszakokkal, éles zónahatárokkal, visszamenőleg megszomorított jó napokkal; és: mert igen. Labirintus 1 . A leírt, megfogalmazott benyomások, érzések, érzelmek, emlékek, az emlékek színe és illat - ha nem felejtem ki az olvasót, ha kiviszem elé -, olyan követelményrendszert állít 60 �palócföld 96/1 fel az alkotó számára, amelyet a legfontosabb és legmegrendítőbb érzelmek esetén sem mellőzhet, nem hagyhat figyelmen kívül. Ez a tétel általában egy versre vonatkozik. Kötetnyi költemény magasságában mások az alapkívánságok. Az olvasó értékrendszere - kiélesedett, összerázódott, szavai világában egyéni hangra lelt költő esetében - nem vál­ toztat érdemben, és nem is igény érdemben. Éppen a kötet mérete jelenti azt a lehetőséget, amely hátránynak számít folyóirat-pub­ likációkban: kitágítja a már bejárt helyszíneket, olyan bonyolult összefüggéseket is bemu­ tathat, körbejárhat, amelyre nem ad elég időt és területet a közlés más formája. Labirintus 2 . „Szokj, szokd csak kedves olvasó, kezdd a közepén, a végén, olvasd fejre állítva, ahogyan akarod. Én a munkámat elvégeztem, te következel!" - mondja a költő, miután úgy. Szokd a szavakat, a rendszert, a világomat. Ez költőtől nem különleges kívánság. Ha egyszer nekilátott a térképrajzolásnak, kiterítette, vállalva az exhibicionizmus vád­ ját, vállalva azt is, olvasói nem jutnak el a labirint magjáig, nem értenek meg mindent, de mégsem áldozta be az egyszerűsítés kedvéért kedvenc elágazásait, ez a legkevesebb: elvár­ ja, építkezzünk belőle egy ideig. Mit akarhat még? Lehet - ha azt választja - vátesz, politikai purifikátor, nemzetféltő dalnok, kormány­ szolga íródeák. A felsorolt kategóriák nem kimondottan nyerők a mai - és a tegnapi - vi­ szonyokból eredeztethetően. Az olvasó azt kéri, ő legyen a célpont, tegnapját és tegnapelőttjét szeretné visszakapni a (ki)választott költő segítségével. Szerelem, hős, születés, kétely, bizonytalanság, ősök, halál. Test, magány, vágy, természet, egek, földek, temető, teremtő csendek. Egyedüllét, érzelmek, felfokozott érzelmek, szólista reggelek szomorúsága, nyomorúsá­ gos, holnapig tartó esték bánata, folt az ebédlőasztal damasztján, önvád, hűség, hűtlenség, szex. Palóc haiku? Az eredeti haiku szigorú szabályok szerint épül, három sor, tizenhét szótag, rímtelen, hangsúlyos, soronként két hangsúly. A palóc haiku - ha rövid időre eltekintünk a japán haikulíra mély és goromba irodalomtörténeti meghatározástól - csak a szellemiséget vonta maga alá: természetábrázolás, természeti jelenségek szimbólummá emelése, mély filozófiai tartalom, amely bölccsé és törékennyé teszi a palóc haikut. Ezt - vélhetőleg - eleve így 61 �palócföld 96/1 gondolta Pohánka Erika. Rövidek legyenek az anyagok, tömörek, jelzésszerűek, ám ha az olvasónak van affinitása a tőle független alapigazságok és részletek - rezdülések - összeál­ lításához, akkor tessék, itt ez a kötet. Túldíszítés Pohánka Erika nem úgy díszít túl, hogy a szavakat cifrázza, netán fölös számú szójáté­ kot enged be rövid verseibe. Nem. A lélek nem ismeri fel, túlnövi adott lehetőségeit; a nagy, árva szív földig nyomja az anyagot; feketén ragyogó éjszakai Lánchíd ível át a megrendszabályozott, térdig érő Ipoly fölött, miközben a hidak méltóságát a víz adja meg, ha nem hömpölyög alatta megállíthatatlan áradásban a Duna, nem tudni pontosan, mire az építmény, (nap kél...; Tűz-ízű vágyálom; Az Út; Szegény-gazdagon) Hárfázik a szél A kötet központjának szánt, Hárfázik a szél című blokk emelkedik el leginkább a test, a kielégülésre nem találó szeretetvágy általánosnak látszó józsefattilai problematikájától. Visszafogott, pontos jelzők kíséretében megjelennek az öregek, nagyszülők, a vécéi vasútál­ lomás, az apa betegsége, bendzsója. Környezetet rajzol a költő, várost jelez a szerel­ mesversek köré, megállítja a lebegést, helyhez köti. A késő Előre és hátralapozva Pohánka Erika kötetében, leggyakrabban a késő jut az olvasó eszébe. Mintha a történés kezdete előtt is késő volna, ha már régen vége az eseménysornak, akkor is mögötte, akkor is lemaradás. Kár, a versek nincsenek datálva. Tudhatnánk, egy-egy költői korszakában melyik mes­ terhez állt közelebb, követhető volna a leszakadás, a függetlenedés. Más-más blokkokban bukkanunk Weöres hatására, Pilinszkyre a Szálkák korából, Nemes Nagy Ágnes Újholdas rövidéire, de Kányádi Sándor is elősejlik. Mindez így kézenfekvő. Tanulni csak a nagyoktól érdemes, hasonulnunk csak a jókhoz lehet megnyugtató. Különösen abban az esetben, ha a teremtő kéz a hatásokat egységessé, házi arculatúvá simítja. A következő kötetre remélhetőleg nem kell ennyit várni, és bár az örökérvényű versek kortalanok, néhány kósza év nem hoz és nem visz egy vers életében, mégis könnyebb érteni őket születésük környékén, fajsúly, kor és rezgésszám szerint egymás mellé illesztve. Egy szigorúan elmúlásszagú, barna, őszi palotakert hulló leveleiből, reggeli ködéből, fáradt szir­ maiból nehéz következtetni a nyár ragyogására, a tavasz lendületére, életszeretetére. (Ba­ lassagyarmat, 1995.) 62 �palócföld 96/1 Pohánka Erika Hagyd örömöm rajtad Közénk építesz pózokat. Riadtan határolod körül magad... Félted magányod, félted felgombolyítom - egyre közelebb... Törött ablak a szemed s én hiányzó arcodat féltem; percekre megáll, majd elrobog nagy platánlevél, mely elsimul a szél tenyerén. A lelkem akartad, de testemet is kérted... Vágyam, e boldog virág rád omlik újra, felragyog szeme az éjnek, elviszlek magammal... Égő hegyekben a lélek redőin alvó selyem-bolyhok rendeződnek ősi alakba. Mint hársillat a szigeten - körüllobogsz, átégetsz egészen... 63 �palócföld 96/1 Arcod érinti arcomat, lágy kezedben repdesek... Ruháim csokrát elébed terítem. És játszik a kezünk bőrünkön bújócskát, -játszik a boldog-, rátör a falánkság. Pórusaim reád nyílnak-csukódnak... Bőrünk bársonyán csillagok teremnek. Menekül a könny, mint pók a repedésbe... Mint telihold, oly gömbölyű a lélek meg a test így együtt... Szavak nélkül is csobban, örömöt táncol. Esendő és rakoncátlan a feloldott test, anyagba süllyed a lélek: érintés és hallgatás teljessége... Bőrünk alatt az álmok keresnek... Megrajzolhatlak... a bolyhokba arcom beletúrtam jelenléteid erősítem... Gyönyörű szövet a tested, takarj be... Hozzád érve hazatértem. Nélküled betakar a bánat, 64 �palócföld 96/1 a nagy piros óra könyörtelen... rám merednek percei a napnak. Egyedül vagyok a torzó s hiányod kergetem becézett testemen... Arcom érintse arcodat, simogass magadhoz... Csak a ruhám tartja össze testem... Ringass, rejtegess csak magadnak és tűzd hajamba csókodat. B.gyarmat, 1995. szeptember Félbemaradt cserepek Görög Imre emlékének Dália szirmán hervad a gyűrött ünnepi lélek. Emberi törvény: hirtelen elmegy mind, aki végez és haza indul a versed alvó gyarmati úton. Négysoros álmot tornyoz a felhő. Felveszi lábunk léptei hangját. Száraz akáctövis... Vérzik az árnyad... Jön Radnóti a képen - drót-feszülésen is átvisz titkos távoli tájra. Félbemaradt cserepek arcodból... B.gyarmat, 1995. jan.-febr. 65 �palócföld 96/1 árnyjáték ág az éjben kopogna köröz a szél fagyos csont motoznak a seholok a seholok motoznak fagyos csont köröz a szél kopogna ág az éjben árnyjáték B.gyarmat, 1995. nov. 8. \ Fábián Gyöngyvér : Alvók I. 66 �610 múlt Fehér Katalin Teleki László emlékezete Idősebb Teleki László Nógrád megyében, Szirákon született 1764. szeptember 2-án és 175 éve, 1821. március 21-én húnyt el Pesten. Életéről, irodalmi, kultúrpolitikai és pedagógiai tevékenységéről néhány méltatás meg­ jelent ugyan,1 de életművének teljes feltárásával adós még a hazai művelődéstörténetírás. A legtöbben csak annyi tudnak róla, hogy az ő könyvgyűjteménye képezte az akadémiai könyvtár alapját, és hogy ő volt akadémiánk első elnökének, Teleki Józsefnek, és a politi­ kus ifjabb Teleki Lászlónak, a Kegyenc szerzőjének apja. Pedig idősebb Teleki László jelentős alakja volt a hazai felvilágosodás korának. Mint a magyar felvilágosodás nagyjai, ő is harcolt az anyanyelvű tudományosság fejlesztéséért, az akadémiai eszme megvalósulásáért, a magyar nyelven történő oktatásért és színjátszásért. Különösen három munkája érdemli meg figyelmünket, mert ezekből egy egységes és haladó művelődéspolitikai koncepció körvonalai rajzolódnak ki, amely - megvalósulása esetén - nagymértékben elősegítette volna hazánk polgári irányú fejlődését. A három mű közül kettő nyomtatásban is megjelent, egy pedig, a legkorábbi, kéziratban maradt.2 A továbbiakban e három mű alapján vázoljuk fel Teleki László művelődéspolitikai el­ képzeléseit. Véleménye szerint egy nemzet fejlődésének alapvető feltétele oktatásügyének megfelelő színvonala. Korának, tehát a 18. század utolsó éveinek és a 19. század elejének hazai okta­ tásügyét vizsgálva, keserűen állapítja meg, hogy nálunk a népoktatás, a középfokú oktatás és a felsőoktatás is igen korszerűtlen rendszer szerint folyik: „Egy nevezetes akadálya Nemzetünk Culturájának és ennél fogva anyai nyelvünk pallérozásának is, Oskolai álla­ potunknak közönségesen rossz karban való léte. Akár Alsóbb Falusi és Városi Oskoláin­ kat, akár pedig felsőbb Gymnasiumainkat egészen az Universitásainkig tekintsük, minde­ nütt oly sok véghetetlen hibákat, Anomáliákat találhatunk, hogy valósággal tsuda Nem­ zetünknek Hlyen lábon való megállhatása is."' 3 67 �palócföld 96/1 A népiskolai oktatásról szólva megállapítja, hogy a 6-12 éves gyermekeket az elemi is­ mereteken, az olvasáson, íráson és számoláson kívül szinte semmiféle hasznos dologra nem tanítják. A parasztgyermekek, a kereskedők és kézművesek gyermekei az iskolában eltöl­ tött éveket szinte teljesen elvesztegetik, hiszen ott nem tanulják meg jövendő életpályájuk­ hoz, a mezei gazdálkodáshoz, az iparűzéshez és kereskedéshez elengedhetetlenül szükséges alapismereteket. A középfokú oktatás területén is ugyanez a helyzet. A latin nyelv túlsúlya a gimnáziumi oktatásban elveszi az időt az igazán fontos tantárgyak, főként a termé­ szettudományok tanításától. Egyetemi oktatásunk is messze elmarad a fejlettebb európai nemzetekéitől. Nincsenek hazánkban szakiskolák, hiányoznak a katonák, kereskedők, gaz­ dasági szakemberek, hivatalnokok képzésére szolgáló intézmények. Nincs szervezett peda­ gógusképzés, nincsenek megfelelő tankönyvek, az iskolák felügyelete sincs jól megszervez­ ve. Teleki mindezek okát abban látja, hogy az oktatásügy hazai irányítói nem ismerték fel a pedagógia mint tudomány jelentőségét, és az oktatáspolitikai döntések meghozatalakor nem használták fel annak fontos, új eredményeit, melyek pedig a fejlett európai országok­ ban már ismertek: ,Az új Tudomány a Pedagógia a nevelés mestersége, még nálunk szinte esméretlen... A nevelés mestersége az az út, a mely által egész Nemzetek f ormáltatnak, a mely által a Nemzeteknek közönséges boldogsága elésegíttetik... ez az a felséges Tudo­ mány, a melynek kidolgozását és Systemába való hozását az emberi nemzet oly későre ha­ lasztotta, e mi Magyar Nemzetünk még tsak meg sem is ízlelhette. Nállunk még erről nem tsak semmi sem íródott, ebben olly tökélletesen hátra vagyunk, hogy ha tsak ujabb Tudó­ saink Nemzetünket erre hamar f igyelmetessé nem teszik, majd későbbre az ez által oko­ zandó kárt alig pótolhattyuk ki."4 Teleki nézete szerint a nevelés állami feladat, „a Statusnak magának kell azon igyekez­ ni, hogy részéről a nevelésre szolgáló eszközök jól elintézhessenek” - vallja. Ezért, első lé­ pésként ki kell dolgozni a neveléstudomány elvi rendszerét és ezt a leendő tanároknak ok­ tatni kell: „Oskoláinkban a Pedagógiából egy különös Tudományt kell tsinálni, azt tanít­ tatni. Mind azon Ifjakat, a kik ...Tanítók akarnak lenni, annak szorgalmatosan való tanúlására szorítani, és abból Exament, ... mint akármely egyéb tudományból megkívánni.”5 Ebben a művében Teleki nem tér ki a neveléstudomány elvi kérdéseinek tárgyalására, de az 1796-ban, tehát 200 évvel ezelőtt keletkezett, A nevelésről címet viselő kéziratban maradt munkájában összefoglalta elméleti pedagógiai nézeteit. A nevelés célja szerinte az, hogy „Hazának és közönséges polgári társaságnak" hasznos tagjává váljon a gyermek. Egyéni boldogságát találja meg a társadalom érdekében kifejtett közhasznú tevékenység­ ben. Hasznos polgár csak úgy válhat a gyermekből, ha jövendő pályájához szükséges hasz­ nos ismereteket is tanul az iskolában az elemi ismereteken kívül. A gyermekek rendszeres oktatása hatéves korban kezdődjön. Ekkor már minden gyermek jól beszél az anyanyelvén, tehát megkezdődhet az olvasás és írás tanítása. Miután a gyermek már jól olvas és ír az anyanyelvén, gondot kell fordítani az „értelemmel való olvasás és írás" képességének ki­ alakítására. Ezután kezdődhet az élő nyelvek tanulása, melynek elengedhetetlen feltétele az anyanyelv „fundamentumos” ismerete. Teleki megjegyzi: „Én a magam Nemzetit tisztellem, nemzeti nyelvét betsülöm, de mégis távoli vagyok attól, hogy magyar embernek 68 �palócföld 96/1 idegen nyelveket nem helyes tudni."6 Újszerű az a nézete, hogy a gyermekeknek ismerniük kell anyanyelvükön kívül a környező népek nyelveit is, tehát a mgyar gyermekeknek érte­ niük kell például szlovákul és románul. A tudományos pályára készülőknek tökéletesen kell beszélni és írni-olvasni a világnyelvek közül németül és franciául, érteni kell angolul. A „megholt nyelvek”, tehát a latin és a görög ismerete is lényeges számukra. Érdekes, bár vitatlható Telekinek az a nézete, hogy csak tíz-tizenegy éves korban célszerű elkezdeni a tu­ dományok tanítását. A szerző elképzelései szerint a humán és reál tudományok egyforma súllyal szerepelnének a középiskolai tárgyak között. Matematikát, fizikát, természetrajzot, statisztikát, politikai ismereteket éppúgy kell tanulnia a fiataloknak, mint történelmet, földrajzot, esztétikát, filozófiát és teológiát. A tantárgyak tartalmát nem ismerteti részlete­ sen, azonban kitér az oktatás módszereire a mű Tanításnak és tanulásnak Módjáról című fejezetében. Igen korszerű és ma is helytálló Telekinek az a nézete, hogy ki kell alakítani a tanulókban az önálló ismeretszerzésre való törekvést, melyet ő „magától való tanulásnak” nevez. Ezen a területen az elsőrendű feladat mai szóhasználattal élve az olvasóvá nevelés. ,Az olvasást a gyermek ne tartsa munkának,hanem gyönyörűségnek. Az olvasáshoz való hajlandóságot ha már így megvan, igen könnyű nem tsak fenntartani, hanem napról-napra tovább is vinni"1 Az olvasásnak nemcsak az értelmi, hanem az érzelmi nevelésben is szerepe lehet. Ezt a gondolatot Teleki így fogalmazza meg: „ Vannak románok, melyek nem tsak az értelmet, hanem a szívet is fejlesztik." Azt vallja, hogy a gyermekeket semmiféle olvasmánytól nem szabad eltiltani, még olyanoktól sem, melyeket a felnőttek szerint nem értenek. Az olvasás engedélyezése és megvonása a jutalmazás és a büntetés eszköze lehet. Teleki nemcsak az értelmi, hanem az erkölcsi és testi nevelés kérdéseiről is részletesen szól. Felfogása szerint „az Educatio Phisica, az Educatio Moralis és a Scientifica Educatio szorosan egybe van kötve egymással... úgy, ha akármelyik ezek közül negligáltatik, az egész nevelésben a nevezetes fogyatkozás kitetszik." Megjegyzi, hogy „a mi Haza-béli Oskoláinkban, tsak az utolsót tartják a Nevelés objectumának, a másik kettő pedig egé­ szen negligálva van."** Mivel Teleki maga is sokoldalúan képzett volt a nevelés elméletének kérdéseiben, felis­ merte, hogy minden neveléssel hivatásszerűen foglalkozó ember számára elengedhetetlen „a gyermeknevelés mesterségéhez való tökéletes értés". Ez csak magas szintű és szervezett tanító- és tanárképzés keretében valósulhat meg. Tehát a hazai oktatáspolitika reformjá­ nak első lépéseként a szerző pedagógusképző intézményeket hozna létre, melyekben mind a neveléstudomány elmélete, mind pedig az iskolai oktatás gyakorlati tudnivalóinak megtaní­ tására sor kerülhetne. Miután korszerű képzettséggel ellátott tanítók és tanárok kerülnek az iskolákba, csak azután érdemes a különböző iskolafokozatok reformjáról gondolkodni. Teleki az iskolarendszer tartalmi és módszertani megújításáról szólva kifejti: a falusi nép­ iskolákban az elemi ismeretek mellett oktatni kell a mezőgazdasági ismeretek alapjait is, a városi népiskolákban pedig olyan, a jövendő kézművesek és kereskedők számára hasznos tudnivalókat, melyeket mesterségük gyakorlása során felhasználhatnak. A gimnáziumok­ ban modern nyelveket, természettudományokat éppúgy tanítani kell, mint nemzeti irodal­ mat, történelmet, klasszikus nyelveket és filozófiát. 69 �palócföld 96/1 Nézete szerint szükség van közép- és felsőfokú szakiskolák alapítására hazánkban, ahol korszerű mezőgazdasági, kereskedelmi, hadászati, államigazgatási ismereteket oktatnak felkészült, külföldön képzett oktatók. A tanítás nyelve minden iskolatípusban a magyar nyelv legyen. Teleki hisz abban, hogy nyelvünk alkalmas mindenféle tudomány művelésére, és a tudományok magyar nyelven történő oktatása a nyelv fejlődését is elősegíti. Nem kerülik el a szerző figyelmét a tankönyvek problémái sem: ,Szükséges az Oskolák neméhez képest minden Tudományokra, ollyan jó Hazánkban készült, nem pedig külső Országokból béhozott Manuálisokat, kézi könyveket választani, amelyek ezen tzéloknak tökélletesen megfelelhessenek.”9 A különböző iskolatípusokban használni kívánt tan­ könyvek kiválasztását egy szakértőkből álló testületre bízná. Az egyes iskolatípusokban or­ szágosan egységes tankönyveket használnának. Ez elősegítené az egységes követelményrendszer kialakulását. A szerző változtatna az iskolai oktatás módszerein is. A korban szokásos elvont, min­ den gyakorlatiasságot nélkülöző tanári előadások helyett széles körben bevezetné a szem­ léltetést és a tanórai kísérleteket. A pusztán az emlékezetet igénybe vevő számonkérés he­ lyett a gondolkodtatás legyen a cél. A tanulók iskolai fegyelmezésének problémái is foglalkoztatták Telekit. A brutális mód­ szereket, a testi fenyítést elveti, a szép szó, a meggyőzés erejében hisz. Érdekes, újszerű és ma is megfontolásra érdemes Telekinek a tudományok fejlesztésé­ re, a tudósok támogatására vonatkozó eszméje. Felismerte és megfogalmazta azt a napja­ inkban is aktuális és igaz gondolatot, hogy a tudományos kutatásra fordított összegek sok­ szorosan megtérülnek. Ezért kell gondot fordítani egyrészt a tudósképzésre, másrészt a ha­ zai tudósok anyagi és erkölcsi megbecsülésére. Már gyermekkorban kiválaszthatók azok a tanulók, akik alkalmasak a tudományok művelésére. Az állam feladata, hogy őket minden lehető eszközzel támogassa, felsőfokú tanulmányaikat külföldön is elősegítse. Bizonyára több magyar tudós szomorú példája lebegett a szerző szemei előtt, mikor papírra vetette a következő sorokat: ,Azokat, akik a Tudományokra egész erővel reá adják magokat, nem tsak nem kellene megvetni, hanem valósággal betsülni, ditsérni, és tehetségünk szerént elé segíteni. A már meg lévő Tudósainknak subsistentiát kell adni, hogy az élelem keresés kéntelensége miatt el ne vonattassanak a feltett tzéljokra való állandó törekedéstől. Il­ lendő volna nékiek (mint idegen Országokban sok helyt) rangot, Titulust sőt Ordót is ad­ ni. ” 10 Teleki művelődéspolitikai elképzelései között fontos helyet kap a könyvkiadás, a könyv­ kereskedelem és a könyvtárak problémája is. Abból indul ki, hogy egy nemzet műveltségi szintjét legegyszerűbben az olvasás, a könyvek hozzáférhetővé tételével lehet a leginkább emelni:,A könyvek olvasását a Magyarok között jobban fel kellene eleveníteni, és közön­ ségesebbé tenni! Az Anglusok között a Gyümölts áruló Asszony a boltotskája előtt, a Fiaker kotsis a bakján, a Mester ember Műhelyében, az Inas ura Palotájában ha nints egyéb foglalatossága, olvas: de bezzeg a Magyar közönséges ember; inkább henyél vagy alszik, mint sem valaha könyvet vegyen a kezébe. 70 �palócföld 96/1 Hogy ugyan tsak ezt valaha elérhessük, a nagyobb rangú és Méltóságú Embereknek kel­ lene nem tsak a Magyar könyvek olvasásával, hanem az azokból formálandó Bibliothecák gyűjtésével jó példát adni. He ez megesne, a könyvek megbővülnének, és a köznép... maga is az olvasáshoz inkább hozzá édesedne.” 11 A könyvkiadás és könyvkereskedelem kérdéseiről szólva Teleki számos olyan javaslatot tesz, melyeken ma - közel 200 év elmúltával - is érdemes lenne elgondolkodniuk az illeték­ eseknek. Azzal egyetért, hogy értéktelen művek kiadásához nem kell hozzájárulni, de erő­ teljesen hangsúlyozza, hogy a tudományos könyvkiadás támogatása az állam feladata: ,Az újabb időkben ugyan számosabb Magyar könyvek jöttek ki, de ezek nagyobb része kitsiny érdemű, valósággal Tudományos könyv pedig kevés van közötte. A Statusnak pedig az illyeneknek irattatását kellene főképpen elésegíteni. ”12 Oly módon is támogathatná az állam a hazai tudományosság fejlődését - vallja Teleki , ha minél nagyobb példányszámban kiadatná az igazán értékes tudományos műveket, „mert így a szegényebb sorsú író vagy fordító jó és hasznos fáradozása után magában is élelmét megnyerheti ” A szerző a magyar nyelvű tudományos könyvkiadás mellett fontos művelődéspolitikai feladatnak tartja a tudományos folyóiratok létrehozását, és ezek kiadásához állami segítsé­ get tart szükségesnek. Egy nemzet kultúrájának lényeges eleme a színház, az anyanyelven folyó színielőadá­ sok. Teleki állandó magyar színház létrehozását követeli, és ami egészen egyedi, szervezett magyar nyelvű színészképzést. A Magyar Tudós Társaság felállításának eszméje, szervezeti kereteinek kidolgozása, működésének tartalmi és formai szabályozása mindig Teleki érdeklődésének homlokteré­ ben állt. Már a Buzgó esdeklések egy külön fejezetében foglalkozott a témával, majd a könyv megjelenésének évében, 1806 nyarán az éppen akkor meginduló magyar újság, a Hazai Tudósítások első számában pályázatot hirdetett a létrehozandó Magyar Tudós Tár­ saságra vonatkozóan: „Mitsoda Intézet szerént lehetne Magyar Országban oly Tudós Társaságot legkönynyebben felállítani és leghelyesebben elrendelni, a melly nem tsak a Magyar Nyelvet és literatúrát gyarapítaná, hanem a külföldi tudós dolgoknak is megkí­ vánható ismeretét is az Országban a Nemzet javára elterjesztené. ”13 A pályázatra tizenhárom pályamű érkezett. Ezek felhasználásával Teleki maga dolgo­ zott ki egy tervezetet, melyet 1810-ben publikált német nyelven. Über die Einrichtung einer Gelehrten Gesellsehaft címmel. Úgy véli, hogy a Magyar Tudós Társaság független testület kell hogy legyen, nem befolyásolhatja működését egyetlen állami szerv sem. Éppen ezért létrehozását főként közadakozásból képzeli el, de évenkénti fenntartási költségeihez az állam is hozzájárulhatna. Részletesen szabályozza a Társaság vezető testületének műkö­ dési rendjét, a tagfelvételt, az egyes osztályok feladatait. Véleménye szerint a Tudós Társa­ ság egyik feladata lehetne a tudományos könyvkiadás felügyelete. Az általa kiadott köny­ vek mentesülnének a cenzura alól. Külön székházra lenne szükség, melyben az intézmény irodái mellett helyet kaphatna a könyvtár, egy természettudományi gyűjtemény és a nyomda. A Magyar Tudós Társaság felállítását sajnos már nem érhette meg, mint ahogy haladó nevelés- és oktatáselméleti gondolatainak nagy része, művelődéspolitikai reformja­ 71 �palócföld 96/1 vaslatainak többsége is csak jóval később valósult meg. Számos elképzelése (például a tudó­ sok megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülése, a tudományos könyvkiadás állami támoga­ tása) máig is csak álom maradt. Egyetlen vágya teljesült még életében. Halála előtt néhány nappal, 1821. március 12-én kezdte meg előadásait Kolozsváron, új épületében az állandó magyar színház. Láthattuk, Teleki László élete gazdagabb volt törekvésekben, mint sikerekben. Tervei, elképzelései saját korában visszhang nélkül maradtak, de ő nem is várt elismerést. „Tsekély munkátskáival” hazáját kívánta szolgálni. Jegyzetek 1. Voinovich Géza: Idősebb Gróf Teleki László irodalmi munkássága. Irodalomtörténeti Közlemények, 1899. 129-167.; Négyesy László: Egy régi magyar kultúrpolitikusról. Magyar Paedagógia, 1901. 595-605.: Fe­ hér Katalin: Teleki László nevelésügyi munkásságához. Magyar Könyvszemle, 1985. 1.sz. 62-67. 2. A magyar nyelv elé mozdításáról buzgó esdeklései gr. Teleki Lászlónak. Pest, 1806.; Über die Einrichtung einer Gelehrten Gesellschaft in Ungarn. Eine unmassgebliche Meinung des Gr. L. Teleki. Pesth, 1810.; Teleki László: A nevelés­ ről. MTAK Kézirattár, Régi s új írók 4-r. 133 sz. 3. A magyar nyelv elé mozdításáról buzgó esdeklései gr. Te­ leki Lászlónak. Pest, 1806. 126-127. 4. Teleki László, i.m. 130-131. 5. Teleki László: i.m. 144. 6. Teleki Lász­ ló. A nevelésről. [1796]. 47. 7. Teleki László: i.m. 65. 8. Teleki László: i.m. 9- 10. 9. A magyar nyelv elé m oz­ dításáról buzgó esdeklései gr. Teleki Lászlónak. Pest. 1806. 146. 10. Teleki László: i.m. 158. 11. Teleki László: i.m. 161-162. 12. Teleki László: i.m. 162. 13. Hazai Tudósítások. 1.sz. 1806. július 2. Fábián Gyöngyvér : Kórházban 72 �Kis p a lóc n é p ra jz I. Csáky Károly Manga János szülőfalujában A régi honti települések egyike a ma köz­ igazgatásilag Ipolysághoz tartozó Pereszlény. Az Ipoly bal partján települt kisközség a jeles magyar folklorista és ismert palóckutató, Manga János szülőfaluja. A ház, ahol meg­ látta a napvilágot, ma is áll a falu közepén; 1992-től emléktábla jelöli a helyet. Manga János tanítóként kezdte pályafutá­ sát az Ipolyság környéki falvakban. Már ekkor felfigyelt a Palócföld szokásaira, hagyomá­ nyaira, történelmi emlékeire. Ezeket össze­ gyűjtötte, majd feldolgozta és publikálta A Hét című Ipolyságon megjelenő újságban. A szülőfalujában közismert helyi mondák közül kettőt is bemutatott (A Hét, 1929/7.). Az egyik a pereszlényi Kígyó-domb ere­ detéről szól. A bevezetőben azt olvassuk, hogy a XI. században az Ipoly völgye már lakott terület volt. Az itt élők állattenyész­ téssel, vadászattal, halászattal és kismérték­ ben földműveléssel foglalkoztak. A népi em­ lékezet szerint Pereszlény és Gyerk között sűrű „őserdő” terült el, melyen át már út is vezetett Visktől Pereszlény érintésével Szemeréd felé. Pereszlényben az Ipoly folyó közelében vendégfogadó épült. Ezt azonban a rablók is gyakran felkeresték. Egyesek szerint a tulajdonos is cimboráit velük. Ezért az utasok nemigen mertek ide belép­ ni. Aztán a fogadót odahagyta a gazdája is. Az épület lassan leomlott, udvara „baglyok és kígyók tanyája lett”. A romokból kelet­ kezett dombot a lakosok a sok kígyóról Kí­ gyódombnak nevezték el. A Jóvíz-tó legendájától arról értesülünk, hogy az említett fogadó közelében egy kolos­ tor is épült jámbor szerzetesek részére. Egy éjjel a rablók ide is betörtek: kifosztották a templomot, a szerzeteseket megölték. A bün­ tetés azonban nem maradt el, hiszen a kolos­ tor a rablókkal együtt nyomban elsüllyedt. Helyén egy tó maradt, s a néphit szerint a templom kis harangja minden hetedik évtón megszólal a rablás napján, hogy figyelmeztes­ se az elvetemült embereket: büntetésük nem marad el. A Kisútyika laposnál keletkezett tó sajnos, az Ipoly szabályozása után elpusztult. A róla szóló mondát azonban még ma is is­ merik Manga falujában. Tóth Ferencné Balla Margit (szül. 1913) úgy tudja, hogy a törökök elől a falu kis harangját is a zárdában rejtették el. Ré73 �palócföld 96/1 gen gyakran hallani vélték, amint éjfélkor a tóban megszólaltak a harangok. Horváth Mihályné Sántha Margit (szül. 1918), a falu krónikás asszonya szerint a kolostor azelőtt süllyedt el, mielőtt a gyilkos rablók kincseikkel a kapun kiértek volna. Az 1860-as évek táján egy „verses mon­ da” is keletkezett a történetről. A huszon­ egy négysoros versszakból álló mű szerzője ismeretlen. A szöveg a mai napig fennma­ radt. Az alábbiakban az utolsó hat verssza­ kot idézzük: a marcona rablóvezér istengyalázását és annak következményeit. „Isten - kiált föl - ó, te átkozott Csak gyáva lélek hiszi létedet! Ha van hatalmad, jö jj ki hát velem! Karom súlyát megérezed! Az Úr haragja gyúl e szitkokon, Hatalmas karja fölemelkedik. Egy dördület, s a bűntanya eltűnt, Intő jelül egy tó keletkezik. Sok számos év repült azóta el, Az enyészetnek vasfoga alatt. Eltűnt az erdő, rét, víz nőtt helyén, A tó azonban máig megmaradt. Fölrezzenék merengéseimből, A faluban az est haragja kong, A nap letűnt, ijesztő csend honol, S a néma csendben csak magam vagyok. A hold a láthatáron felettünk, A tó vize csillog sugaraitól, Bús hangokon a hab-gyűrűkön át, Az eltűnt zárda kis harangja szól. S ha Hont megyének dús világa felé Veszed majd vándor-utadat, Gyerk és Pereszlény helysége között El ne feledd megnézni e tavat.” 74 Az egyik legjobb pereszlényi adatköz­ lőmnél, Horváth Mihálynénál 1995 augusz­ tusában gyűjtöttem utoljára. A faluval kap­ csolatban több érdekes történetet is felelvenített. Az egyikből egyebek közt megtudhat­ juk, miért nevezik a pereszlényieket szecshősöknek. Történt ugyanis még az 1880-as évben, hogy a Papréttyét meglepték a sás­ kák és a „szecskők”. Erre a pap összeült az előljárókkal és a bíróval, hogy megbeszélje, mitévő legyen rétje megvédése érdekében. Közhírré tették, hogy ekkor és ekkor a köz­ ség apraja- nagyja, aki csak lábra tud kelni, söprőt, botot vegyen a kezébe, és induljon ki a Papréttye felé. Ott aztán sorfalat állva zavarták a károkozó állatokat az Ipoly felé. Abban bíztak, hogy azok ott mind elpusz­ tulnak, s lesz jó eleség a halaknak is az Ipoly vizében. De bizony munkájuknak nem lett semmi eredménye, mivel a szöcske igen ugrós fajból származik. Ahogy söpörték, za­ varták őket, egy darabig csak „ugrátak” előre, de mikor az Ipolyhoz értek volna, mind visszaugráltak, tized részük sem esett bele a vízbe. A helyi Drozd nevű plé­ bános látta az eredménytelenséget. Abba­ hagyatta a munkát, és búsan jöttek haza­ felé. A község népét azóta szecskősöknek csúfolják mindmáig. Egy másik falucsúfoló: a harangborot­ válók. Ennek eredetét így adta elő Horváth Mihályné: „A pereszlényi népnek nem volt a templomban megfelelő harangja, mert a két nagyobbat elvitték az 1914-es háborúba, így 1924-ben elhatározták, hogy adakozás­ képpen pénzt gyűjtenek, és öntetnek két ha­ rangot. Ez megtörtént, 1924 őszén, szép ün­ nepélyes alkalommal felhúzták a toronyba a harangokat. Ám csak két előljáró neve volt rájuk öntve. A község lakosságának ez nem tetszett, mert a pénzt az egész falu adta össze. A nép ezért felháborodott; a papot és �palócföld 96/1 a bírót meg akarták verni. Valahogy meg­ egyeztek: a két harangot levették a torony­ ból, a betűket pedig leverték, lereszelték ró­ luk. Azóta is így vannak megcsorbítva, és így szólnak. A község lakossága meg kapott egy újabb csúfnevet: a pereszlényieket elne­ vezték harangborotválósoknak.” Pereszlény gazdálkodási szempontból igen jó helyen települt. A Börzsöny hegység lábánál, az Ipoly kanyargós völgylapályán a termőföldek kitűnőek. A határ nagyrésze szántóföld, mintegy 1228 holdnyi terület. A kertek és a rétek 240, a legelők pedig 208 holdnyit tettek ki. Ezenkívül volt vagy 100 holdnyi szőlő s 51 hold erdő. Fényes Elek írta (Magyarország geographiai szótára, 1851.), hogy Pereszlényben „igen kapós do­ hányt termesztenek, melly füstölni legtöbb­ re becsültetik”. Emellett sok gabona, bor, gyümölcs és dinnye termett itt. Ezek érté­ kesítése is könnyű volt, hisz a község Ipoly­ ság szomszédja, s a többi piac sem esett túl messzire. Az írásos dokumentumok is azt bizo­ nyítják, hogy Pereszlény sosem tartozott a szegényebb települések közé. Már Mohács előtt is igen sok jobbágynevet írtak itt össze (lásd: Bakács István: Hont vármegye Mo­ hács előtt, 1971.). Köztük szerepelnek pél­ dául olyanok, mint Halász (1409), Pólyák, Tóth, Peres, Nyéky és Sárkány. Az előbbi három a falu mai névanyagában is megtalál­ ható. Az egykori nagygazdák közül az 1635ös portaösszeírásokban (Besztercebányai Állami Levéltár XVIII/28/1635. sz. jelzet) is szerepelnek olyan nevűek, mint Balla, Tóth, Agárdy és Csomó. Az 1850-ik évi összeírás 96 pereszlényi „földbirtokost” jegyez. A faluban akkor 36 telkesház és 15 kertes zsellérház volt. A ha­ sonló lélekszámú (508 lakos) szomszédos községekhez viszonyítva igen magas adót fi­ zettek (1052 ft. 29 kr), ami szintén a na­ gyobb jövedelemforrást igazolja. (Ifj. Palugyay: Békés-Csanád, Csongrád és Hont vár­ megyék leírása, 1855.) Horváthné közléseiből tudjuk, hogy szá­ zadunk elején a faluban több 50 holdas jobbágygazda is volt. Közéjük tartozott például Túri István Túrestyi, Bolgár Mihály, Jakab Sándor és Tóth István Tyika. A gazdag kirajzású Tóth hadból majdnem mindenki jó gazda volt. Például Tóth János Tejes, Tóth János Vörös, Tóth János Muszáj és Tóth Sándor. Ugyancsak eredményesen és na­ gyobb területen gazdálkodtak a Baliák, a Csomók, többek közt Csomó István Balyogestyi, Csomó Sándor Fényes és Csomó Sándor Misko. Házatlan zsellér vagy cseléd a faluban nemigen volt. 1918 után szétosz­ tották Breuner gróf 250 holdját is azok közt a szegények közt, akik a demokrata pártot támogatták. Mindenki kapott két holdat, ezeket nevezték proletárföldeknek. Pereszlény határában szinte minden megtermett. Az első köztársaság éveiben különösen sok volt a mák. „Méterszámra vót mindenkinek, a gazdák harmadábó' ki­ adták.” A határban a búzatáblákon a két sorba rakott, hossú asztagok közt volt a szé­ rű, itt csépeltek. Ez több dűlőben is így volt. A nagygazdáknak (Lamy, Szabó, Pintér) a századforduló elején már volt 5 „tüzesgé­ pük” és egy „magánjáró” cséplőgépük is. Az utóbbi 200 mázsa gabonát is kicsépelt naponta. A falunak külön pásztoremberei - ju­ hász, tehénpásztor, kanász - voltak. A leg­ jobb legelők a Cseres oldalban és az Ipoly partján terültek el. A szövetkezet megalaku­ lásáig a falu közepén állt a nagy közös juhakol. Amikor a szőlő már érni kezdett, a gaz­ dák csőszt fogadtak, kinek minden nap más 75 �palócföld 96/1 család vitte az ebédet. A baktert több je­ lentkező közül választották. Melléje napon­ ta 2-2 „strázsát” állítottak. A bakter ötven méterenként minden éjszaka minden órá­ ban fújta a pontos időt. Két hold földje neki is volt, de mikor elcsépeltek a gazdák, a bakter „egykerekő tragacsával” sorra járta a házakat. Néhány zsákot vitt meg egy 15 vagy 25 kilás vékát. A gazdagabbak két, a szegényebbek egy véka gabonát adtak já­ randóságként. A palócok legnagyobb folyója, az „Ipó” egykor halban is igen gazdag volt. Hont me­ gyében Nagycsalomján, Ipolyvecén, Hidvégen, Ipolyságon, Pereszlényben, Gyerken, Visken, Szakálloson és Szalkán volt a legje­ lentősebb a halászat. Az Ethnographia Érte­ sítőjében Györffy István is írt cikket Az ipolymenti halászat címmel (1933/XXI.) Ő említi, hogy Ipolyvisk és Pereszlény lakói majdnem mind halászok. Majd hozzáteszi: „Kizárólagosan halászattal ma már ugyan ritkán foglalkozik, de a legtöbb földműves jól ért hozzá és az ipolymenti falvakban nyáron a legtöbb udvarban látható a háló.” A folyóban főleg pontyot, harcsát, márnát, csukát, keszeget és paducot halásztak. Az Ipoly-menti halász legkedvesebb szerszáma az emelő- vagy merítőháló volt. Pereszlényben 1918 után már volt halá­ szegyesület. Horváthné visszaemlékezése szerint télen „jégrő' halásztak”. „Eccer ollyan nagy harcsát fogtak, hogy hosszúszekeren hozták haza apámék. Vótak nekik ollyan szigonyok, meg jó nagy hálók, oszt mentek kopogtatnyi a jeget. Nyáron a már­ nát pentőhálóval fogták.” A pereszlényi népet élete során sajnos több tragédia, természeti csapás is érte. „Az 1846-os évben egy szörnyű csapás érte a mi kis községünket - olvassuk Horváthné írá­ sos Krónikájában. A háziállatok és a bar­ 76 mok mind elpusztultak kolera által. A ma­ radék egy-két állatot a község bírója elégettette. A község népe felajánlotta, hogy ezt a napot megünnepli, hogy Isten ilyen csapást többet ne adjon rájuk. Ennek emlékére két testvér, Csomó Ferenc és Csomó István egy Szent Vendel-szobrot készíttetett. Ez a mai napig megvan. Október 20-án, Szent Vendel napján a falu népe megünnepelte, mint a barmok védőszentjét. E napon senki sem fogta be a tehenét, lovát munkába, mind pi­ hentek, velük együtt a község népe is.” 1886-ban szintén szerencsétlenség érte a falut. „Június elsején olyan égiháború vót községünk határai fölött, hogy minden ga­ bonát és más ültetvényt elvert a jég. A nép sírva ment a határba megnézni földecskéjét. El volt keseredve, hogy most mán mi lesz, bekövetkezik a nagy éhínség. Ekkor elhatá­ rozták, hogy ezt a napot is fogadott ünnep­ pé nyilvánítják.” Az 1909-es évről ezt közli Horváthné Krónikája: „Augusztus 19-én nagy tűz ütött ki Moksó Imrééknél az Alvégben. Ekkor olyan nagy szél fújt, hogy leégett a templomig az egész házsor. Onnét tovább sodorta a szél a tüzet a Fiseri dűlőbe, a szérűskazlak közé, ahol sok gazda búza- és szalmakazla a lángok martalékává vált. Még Farkas Gyula tüzes cséplőgépe is leégett. Ekkor még templomunk teteje is zsindelyből volt. A tűz elől húsz em­ ber vizeskannákkal a kezükben fönt ültek a templom födelén, figyelve nézték a kegyetlen csapást, hallgatták a síró nép jajgatását. Arra vigyáztak, hogy legalább az Isten házát meg­ mentsék a tűz martalékától.” 1912-ben újabb tűzvész volt a faluban. „Szemben a falu másik során Bálint pajtá­ juk kigyulladt. A szél a tüzet tovább vitte a következő házakra, s az egész sor leégett a Píri házukig. A patakpartig minden szalmás ház a lángok martaléka lett.” A nép ezután �palócföld 96/1 egy Szent Flórián barokk kőszobrot állítta­ tott. Május 4-én a község lakossága minden évben körmenettel vonult Szent Flórián napján a szoborhoz, ahol litániát tartottak. A tűzoltók egyenruhába öltöztek és zászló­ val álltak a szobor körül. Ilyenkor a határ­ ban senki sem dolgozott. A pereszlényiek évszázadokon át szinte kivétel nélkül magyarok és katolikusok vol­ tak. Vallásosságukat igazoldandó, az emlí­ tett köztéri szobrokon kívül többet is állítot­ tak a faluban. Nepomuki Szent János kő­ szobrát Toldy János emeltette 1790-ben. Túri György és Szarka Mária 1846-ban a Szeplőtelen Szűz szobrát készíttette el. A későklasszicista Szentháromság-szobor a 20. század elejéről való. Vallásosságuk a karácsony előtti Szentcsalád-járásban is kifejeződött. Az újkele­ tű hagyomány egészen napjainkig él. Általá­ ban tizenhárom család társul előzetes meg­ beszélés szerint, s Luca napjától karácsony böjtjéig ezek keresik fel sorra egymást. Sor­ ra viszik a nagy Mária- és Szent Józsefszobrot és a szentcsaládot ábrázoló képeket. Belépés előtt énekes párbeszédre kerül sor. A pereszlényi Seres Mária előimádkozó asszony a harmincas években társulata szá­ mára saját költségén az ipolysági nyomdá­ ban ilyen szövegeket tartalmazó füzetecskét is nyomtattatott. Az alábbiakban Horváth Mihályné adatközléséből három versszakocskát közlünk itt. Az elsőt a ház lakói énekelték bentről, mintegy válaszolva a szálláskeresőknek. A másik kettőt akkor énekelték, amikor már a házon belül voltak a szentcsalád-vivők. „Ne sírj tovább, Szűz Mária Ne mennyetek ma máshova. Szállásunkat mi megosztyuk, Kis Jézuskát befogaggyuk.” „Isten hozott, Isten hozott, Jézus, Márija, József, Hogy ezen drága szent család Hajlékomba érkezett.” „Tiszta szívvel, nagy örömmel, Fogadom be hajlékomba, Hogy eggy napra, éjszakára Nálam itt maraggyanak.” Pereszlény lakói népi hagyományaikat egészen századunk közepéig őrizték. A leg­ több szokás általában egyezett a szomszédos falvak lakóinak szokásaival. Most csak azo­ kat említjük, melyek Pereszlényben éltek a legtovább, esetleg némi különbözőséget mu­ tatnak. Farsang három napja alatt ebben a faluban a második világháború végéig senki sem dolgozott. Vasárnap délután kezdték a mulatságot, amit csak kedd este hagytak abba. Ezt az első négy legény rendezte, du­ dást vagy cigányzenészeket fogadtak. A mu­ latságot kendőstánccal kezdték, amolyan udvarló-párosító játék is volt ez egyben. Szokásban volt, hogy a lány a kiszemelt le­ génynek az ünnep előtt farsangi bokrétát küldött, aki ezt a kalapjához tűzte. Húsha­ gyókedd este a mulatságnak a bakter és a harangozó vetett véget. Nagyböjt végeztével szokásban volt Pe­ reszlényben az ételszentelés. Húsvétvasárnap kézikosárban vitték szentelés céljából a templomba a sonkát, a kolbászt és a bort. A babonás hiedelmek közül a lucaszék készítésére emlékeztek elevenül. Ez itt 12 nap alatt lett kész, kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsa). Vasszöget nem lehetett beleütni, s a karácsonyi éjféli misén erről látták meg a falu boszorkányát. Az ígézés és szemmelverés babonás gyó­ gyítása közül is több módszer élt elevenül a 77 �palócföld 96/1 világháború végéig. Horváth Mihálynénál két „gyógymódot” jegyeztem le. Az egyiket így adta elő: „Vót eggy házaspárnak ollyan rívós gyereke, hogy mindig nyafogott, éjjel­ nappal. Nem fejlődött. Osztá mán minden orvosná’ vótak, de semmi nem .segített ne­ kik. Mondták, hogy meg van igézve. Aján­ lotta nekik eggy öregasszony, hogy éjfélkor vigyék el a temetőbe, oszt kilenc síron for­ gassák át visszakézbő’. Aggyák át visszakézbő', eggyik a másiknak. Meg is csináták. Mikor a kilencegyikre értek, elordította ma­ gát a gyerek. És jobban is lett. A Szabó Pis­ ta gyerekük vót.” A szenesvízzel való gyógyításról a kö­ vetkezőket hallottam: „Mikor megigézték a gyereket, nem evett, nem aludt. Nyafogott. A söprőbő’ vettek ki két hosszú szálat. Tá­ nyérba vizet öntöttek, a cirkot keresztbe tették. Elmentek a sporthertho’, oszt négy faszenet húztak ki. Legnagyobb vót az em­ ber, utánna az asszony, gyerek, jány. Az a szén, amellyik leszát, megigézte. A vízvei visszakézbő’ megmosdatták a beteget, a pentővel visszakézbő’ megtörőték. A szenes­ vizet kivitték a kapucskához’, oda öntötték, hogy szétjárják a népek.” A temetkezéssel kapcsolatos szokások közül megemlítjük, hogy Pereszlényben a jobb gazdák „egybe”, a szegényebbek külön-külön temetkeztek. A faluban volt ha­ lottöltöztető asszony, aki szolgálatáért min­ dent elfogadott. A halottat a „legelső” ru­ hájába öltöztették, a fiatal lányt tiszta fe­ hérbe. A halott imakönyvébe egy koronát tettek, hogy ha megy a templomba a másvi­ lágon, legyen neki pénze. A koporsóba „vé­ kony fonott” gyertyákat tettek a halott összekulcsolt kezébe. Mikor „verset húztak neki” a gyertyákat meggyújtották. A halot­ tat egész éjjel virrasztották. Ha a Rózsafűzértársulatban volt, temetéskor a koporsóra 78 a nagy rózsafűzért tették, s a tagok „égő lámpásokkal a kezükben álltak mellette”. A halóruhát s az ágyszalmát egy hétre a teme­ tés után elégették. „A dunnát a tollaszsidó­ nak adták.” Sajnos, az egykori jó gazdafalu, Pereszlény természetes rendje, az évszázadokon fennálló szilárd belső egyensúly mára fel­ bomlott. Ennek nemcsak az idő természetes múlása, s a szükségszerű változások az oko­ zói, hanem elsősorban a nem várt tragédiák, az erőszakos és természetellenes beavatko­ zások. Szóltunk már a természeti csapások egész soráról. Ezek után mindig újjáéledt a falu. A háború okozta sebek, a kitelepítések és a szövetkezetesítés már érzékenyebben érintette a közösséget. Hisz csak az első vi­ lágháborúban 25 javakorabeli férfi vesztette életét innen. A második világégésben is ott­ maradt hét fiatal férfi. De voltak sebesültek és civil halottak is. S az elszórt gránátok a háború után is sűrűn szedték áldozataikat Pereszlényben. A sors fintora azonban, hogy a legna­ gyobb tragédiát mégis a „béke” hozta Pereszlénynek. 1948 tavaszán 52 család ka­ pott fehér lapot, s kénytelen volt itthagyni örökre faluját, házát, verejtékkel vásárolt földjét. A legjobb gazdákat ebrudalták ki a faluból. Csak azért, mert magyarok voltak, s mert vagyonukhoz másokat potyán hozzá­ juttattak. Nagy érvágás volt ez: a falu ősi magva tűnt el, a Baliák, a Tóthok, a Cso­ mók, az Asztalosok, stb. Mentek a nyo­ morúságba, földönfutóként a bizonyta­ lanságba. Négy családot Csehországba is irányítottak. Képzeljük csak el, mit je ­ lentett ez egy ötszáz lelkes faluban! Az­ tán jöttek kecskéjükkel a magyarországi szlovákok, az úgynevezett „tyilpákok”, a szlovák kolonisták, a mások jogtalanul elvett vagyonára sápítozó nincstelenek, �palócföld 96/1 akiknek nevét itt ki sem tudták ejteni.. M egváltozott hát a falu névállománya: lett sok szláv hangzású családnév, és nem volt már szükség a jó magyar ragadvány­ nevekre sem. A gazdag portákat lezüllesztették, a maradék őslakosság csak nehezen eszmélt magára. Hisz egy ideig magyar is­ kola sem volt. Aztán azt is elvitték, ami lett. Mára kiürült a plébánia meg a községháza is. A falut közigazgatásilag Ipolysághoz csa­ tolták, magyar nevét sem kapta vissza. Va­ jon lesz-e itt még újabb feltámadás?! Fábián Gyöngyvér : Gyurkovics Tibor 79 �Mérlegen P. Szabó Ernő Istenek a Palóc Olimposzon Pomáz a világ közepe - írta néhány év­ akik el sem hagyják a szülőföldet, vannak, vel ezelőtt címként grafikája alá az egyik le­ akik végképp hűtlenné válnak hozzá. Van­ gigéretesebbnek tartott magyar művész, s a nak azután olyanok, akik, ahogyan Mik­ megállapítása igazságán az sem változtat, száth mondta jubileumi beszédében, csak hogy mostanában Kaliforniában , hollywoo­ nappal vagyunk elválva tőle, „amint testi di studiók díszlettervezőjeként keresi meg a szemeimet behunyom, otthon vagyok, ott mindennapi kenyérre és a hálaadás napi vagyok köztük, és ha elgondolom, hogy az pulykára valót. E kies világon mindenki szá­ öröklét is csak egy álom, hogy a mennyor­ mára létezik egy Pomáz, csak éppen vannak, szág is csak egy álom, a nagy pihenés, és el­ akik elsősorban lelkűkben maradnak meg gondolom, hogy előleges értesülésünk van pomázinak, hétköznapjaikat közben sok arról, hogy ott az angyalok kara zeng, hát száz vagy ezer kilométerrel távolabb élik. elfog a szomorúság, hogy mit ér, ha nem a Állítólag legtöbb pomázi Írországból indult karancssági erdők zúgnak e helyett.” Bizonyosan az utóbbiak közé tartozik a nagyvilág felé, hiszen a négy és fél millió otthon maradottal szemben majd hetven Ács Irén fotóművész is, aki ugyan hamar millióan vallják írnek magukat a Földön, de elkerült szülővárosából, Szécsényből, aki fo­ szorosan a nyomukban járnak a délolaszok tóriporterként a világ számos országában is. Mi magyarok meg valahogy mindannyian dolgozott, aki azonban mindvégig hű ma­ pomáziak vagyunk. A legtöbbünket akárho- radt a tájhoz, Palócországhoz, Palóciához, vá veti a sors, sosem feledi azt a bizonyos Karancskeszi vármegyéhez, Görbeország­ hoz, ahogyan megintcsak Mikszáth Kálmán „világ közepét”. Sokunknak meg egyenesen az a sors ju­ nevezte el a tájat. Olyannyira, hogy fotóal­ tott, hogy ezt a helyet valahol a nógrádi bumai egyike a Palócországot, egy másik dombok között tartjuk számon. Vannak, kedves faluját, Hollókőt mutatja be. Egy 80 �palócföld 96/1 harmadik kötete pedig, amely 1994-ben lá­ tott napvilágot a Nógrád megyei Önkor­ mányzat és a Nemzeti Kulturális Alap tá­ mogatásával Praznovszky Mihály szerkesz­ tésében, egyenesen arra vállalkozik, hogy a Palóc Olimposz istenei nyomába eredjen. Különös, majdnem lehetetlen ez a vállal­ kozás, már csak azért is , mert Mikszáth Kálmán halála óta nyolcvanöt, Madách Im­ re távozása óta meg egyenesen több mint százharminc év telt el, s az időben minden pusztul, átalakul. A két világháború, a béke­ szerződések, új határok, lakosságcsere, kényszerű elvándorlás, identitástudat nélkü­ li új lakosság megjelenése pedig azon a tá­ jon, ahol a történelmi Nógrád, Hont, Gömör vármegye találkozott egymással, ha le­ het, még nagyobb pusztítást végzett, mint azelőtt. Tovább nehezíti a vállalkozást, hogy a két író életművében más módon, ha úgy tetszik, az elvonatkoztatás más-más síkján jelennek meg a szülőföld motívumai. Mik­ száthnál A jő palócok és a Tót anyafiak vi­ lágának ezernyi részlete, alakja, helyszíne bukkan fel szinte az éppen ő ifjúkorában megizmosodott új valóságábrázolási eszköz, a fotográfia hitelességével megidézve, míg Madách Imre, aki valójában sokkal szoro­ sabb közelségben élt a tájjal, mint a nála éppen egy generációval fiatalabb Mikszáth, csak a legelvonatkoztatottabb módon sűrít­ hette Az ember tragédiájába a közvetlen környezetéről alkotott ítéletét. A mű és az alkotó élete, annak helyszí­ nei közötti kapcsolat megismerése azonban alighanem minden olvasó alapvető vágya, s ugyanakkor nem kis mértékben a műhöz va­ ló közelkerülés feltétele is. S ha arra gondo­ lunk, hogy az irodalmi- történelmi oktatás szemléletformálás általános színvonalesésén túl az utóbbi években egyre csökkent azok­ nak a könyveknek a száma is, amelyek a szöveg és a kép összhangjára alapozva igye­ keznek elmélyíteni az új generációk ismere­ teit, erősíteni az irodalmi műhöz való érzel­ mi kötődést, az Istenek a Palóc Olimposzon című kötetet igencsak figyelemre érdemes vállalkozásnak tarthatjuk. Különösen akkor, amikor mintegy félidejükhöz értek a Mik­ száth Kálmán születése százötvenedik év­ fordulója 1997-es méltó megünneplését cél­ zó előkészületek, az azonban egyáltalán nem bizonyos, hogy lélekben azok is készü­ lődnek, készülődhetnek - mármint az olva­ sók s a leendő olvasók szélesebb rétegei -, akik számára végülis az a néhány tucat szakember, akit az előkészületekbe bevon­ tak, a programot előkészíti. Jó lenne, ha ez a könyv valóban ott lenne a könyvesboltok, s még jobb, ha az iskolák, a házikönyvtárak polcain. A Selmecbányái Ujvár alatt - ennek ké­ pe látható a kötet borítóján - sorakozó kö­ zépkori, barokk házakba nyilván sosem jut el. Pedig nemcsak Csontváry festette meg a Kálváriával és a titokzatos E betűvel az er­ dős hegyoldal fölött, de Mikszáthnak is „csodadolgokat beszéltek ... Selmec felől”, amely akkor, amikor ő járt ott, még régi fé­ nyében ragyoghatott tizenhétezer szlovák és német lakosával, formálódó magyar értel­ miségi rétegével, bányáival, kincseivel , mű­ emlékeivel, ahonnan viszont ma láthatóan menekül, aki csak tud, s ahol legfeljebb né­ hány tucat idős ember beszéli a magyart. Az Ács Margitéhoz hasonló könyvekre pe­ dig éppen a Selmechez hasonló városokban lenne szükség, hiszen - mindegy, hogy mi­ lyen nemzetiséghez tartoznak - az ottani la­ kosok azonosságtudatához nemcsak annak a 81 �palócföld 96/1 Petőfi-emléktáblának kellene hozzátartoz­ nia, amely remélhetőleg még ott van a kol­ légium falán, de a Csontváry-, Mikszáthéletműhöz való kötődésnek is. Egyébként fordítva is igaz a dolog: a kultúra új rétegeihez kerül közel a kötet magyar olvasója is. Aki ugyanis Madách vagy Mikszáth nyomában jár, szinte ösztö­ nösen nyúl a könyvespolc felé, hogy előve­ gye Fényes Elek geográfiai szótárát, ame­ lyet Kozma Vazul nyomatott ki Pesten, 1851-ben, s „mellyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leiratik”, hogy hiteles képet kapjon a táj ko­ rabeli viszonyairól. Nos, az Istenek a Palóc Olimposzon-bán említett városok, faluk kö­ zül Rimaszombatot, a „nevezetes szabadal­ mas mezővárost” hétezerötszáz magyar, szlovák és német polgár lakta, 1849-ben oroszok dúlta Losoncot, és Füleket a két ré­ gi magyar várost 3127-en illetve 1600-an. Szécsénynek háromezer lakosa volt, Zólyomot 1800 szlovák lakta, Balassagyarmaton az általában három nyelvet beszélő kétezer fős zsidó lakosság mellett majd kétezer szlovák, másfélezer magyar és kétszáz né­ met találtatott. Madách a négyszáz lakosú, „tót” faluban, Sztregován született, az ugyancsak szlovákok lakta csesztvei kúriá­ ban élt, s tót-magyar falu volt a Mikszáthot az irodalomnak adó Szklabonya is. Az Ipoly folyó - akkor még - úgy kanyargott a dombok alján, hogy vizével összekötötte a különböző nyelvet beszélő nógrádiakat, ahogyan azt műveiben Mikszáth is megfo­ galmazta. A megáradt, tóvá vált folyó jelenik meg a könyv hátsó borítóján, ahogyan tavasz kezdetekor, az élet újraindulása idején év­ ről évre a valóságban is. A történelem for­ 82 gószele, a nemzetiségi villongások évtizedei után ez a kép mégsem az áradás drámájára emlékeztet elsősorban, hanem arra csöndre, amely a vízparton üldögélőt veszi körül, ha a hétköznapi létből kikapcsolódva gondolat­ ban messzi utakra indul. A meditáció, a csöndes tűnődés képei váltogatják egymást a kötetben a Mikszáth- és Madách-emlékhelyeket hitelesen, szisztematikusan meg­ örökítő felvételekkel, a két író életéhez évszámszerű pontossággal hozzáköthető épü­ letek, városrészletek váltakoznak a táj szel­ lemét kereső, tolmácsoló kompozíciókkal. Személyes vallomás és rendszerezett irodal­ mi útikalauz egyben a kötet, az író és a táj kapcsolatának bemutatásakor is arra törek­ szik, hogy ne csak arról adjon információt, hogy melyikük hol, mikor fordult meg, de arról is, hogy milyen érzelmi nyomot ha­ gyott bennük egy- egy új helyszínnel, motí­ vummal való találkozás. Ez persze olykor­ olykor az ismeretközlés rovására megy, hi­ szen nem mindenki tudja például, ki, mikor alkotta a tizenkilencedik oldalon látható Madách-plasztikát, vagy, hogy hol is áll pontosan a hatvankettedik oldalon látható Szontágh-kúria - a hiányok azonban aligha­ nem egyszerűen megszüntethetőek lennének egy pontos képjegyzéket, rövid jegyzetanya­ got tartalmazó betétlappal. „Négy század krónikáit” őrzik az alsósztregovai Madách-kastély falai, amelyek képével a kötet indul, hogy a képsor Csesztve, Gyarmat, Keszeg, Losonc, Zólyom em­ lékhelyeivel folytatódjon. A Madách pá­ lyájához szorosan kötődő képeket azonban megelőzi egy útszéli kereszt fotója, s a kar­ jait az ég felé táró művész sötét sziluettként megjelenő szobra zárja le, hogy Ádám sza­ vai kíséretében egy „eljövendő világ” felé �palócföld 96/1 vezessék az olvasót. A második, nagyobbik fejezetben Mikszáth szavai viszont éppen „a görbe ország” folytonos jelenlétét sugallják ott is, ahol „az örök semmi hallik”, a palóc táj ezer színével töltve meg a kései utókor fotográfusának képeit. Ezt a részt a szülőföld jellegzetes lanká­ inak képei indítják, hogy azután Szklabonya, Ebeck, Rimaszombat, Selmec, Gyar­ mat, Mohora szorosan Mikszáth életéhez kötődő helyszínei után Olyan felvétel követ­ kezzék, amely pipacsaival akár a Szinyei Merse Pálnak otthonos sárosi mezők előtti hommage-nak is felfogható lenne, annyit azonban mindenképpen sugall, hogy annak a bizonyos palóc Olimposznak talán nincse­ nek is határai s lakói is szívesen fogadnak új vendégeket. Újabb emlékhelyek követ­ keznek - Szécsény, Szirák, Fülek, a somos­ kői vár, a romhányi Rákóczi-fa, majd újabb felvételek, amelyekhez nincs szükség alá­ írásra, hiszen szöveg nélkül is azt sugallják, hogy az „istenek hegye” nemcsak a Kárpát­ medencei, nyelvi, néprajzi, történelmi sok­ rétűségében is egységes nagytáj szerves ré­ szeként emeli csúcsát az ég felé, de a fönt lakók igencsak hasonlítanak a hegy tövében élőkhöz. Ahogyan a görög oszloprend már­ vány formájában is az archaikus kor ruszti­ kus faszerkezeteit őrizte meg, Ács Irén fo­ tóinak köszönhetően jól érzékeljük, az em­ beri arc milyen tisztasága, az élet milyen egyszerűsége, a népi építészet milyen szigo­ rú szerkezeti rendje jelent meg, mintegy ki­ kristályosodva Mikszáth prózájában, s érte el, hogy ízes, gazdagon áradó nyelvében él­ jen tovább. Olyan természetességgel alakul­ tak át s őrződtek meg közben az élet hét­ köznapi és ünnepi mozzanatai, ahogyan azt a horpácsi birtokra az idő múltával egyre szívesebben visszavonuló Mikszáth írja A „skvarká”-ban: „Egész életemben vágytam ilyen zugra, elrejtett fészekre. Azt szeret­ tem volna, hogy még a mappán se legyen rajta.. Feltűnt emlékeimben édesapám, mi­ kor kiült pipázni az ambitusra, s nem az esti lapokat várta mint én, hanem az esőt, a szeme előtt nem terült el ékes park vi­ rággruppokkal, hanem egy nagy trágya­ domb füstölgött s annak a párájából ha fölszállt vagy lomhán terjengett, szőtte a kombinációit az időjárásra nézve.” Ha nem is köd, az istenek hegyét Palócor­ szágban is pára veszi hát körül, amely, fölszakadozván engedi, hogy újabb és újabb részleteket vegyünk szemügyre. Itt juhok vonulnak bégetve, ott tehéncsorda legel, s az oldalpár egyik fotójáról a ku­ tyák a kerítésen és a hajtásvonalon átkukkanva lesik, hogyan pörzsölik a disznót a jó palócok havas-zúzmarás téli reggelen. Foltos cica dorombol az ablakpárkányon, fekete ruhás asszony áll meg misére me­ net - kezében rózsafüzér, imakönyv - a fotográfus kedvéért. Azután a sírok, a Mikszáth-családé és névtelen nógrádiaké. Azután újra a bokros-virágos lankák, majd zárásként újra egy kereszt. Istenek néznek le rá a Karancs hétszáz méteres magasából, tövében unokájával egy nagymama pihen. 83 �Műhely Szabó Ferenc Kétségbeesés és reménység között A történelem vége Madáchnál és az ezredvégen A második évezred végéhez közeledve az emberiség szorongva keresi a jövő távlatait: futurológiák és utópiák, millenarista és szektás jóslatok próbálják pótolni a megrendült re­ ménységet. A tudományos és technikai felfedezések sikere sem hangol ma már naiv opti­ mizmusra; a hosszú ideig dívó haladáshit is szétfoszlott. André Malraux-t idézhetjük: „Mi haszna a Holdra szállnunk csak azért, hogy - a lét értelme híján - ott öngyilkosok le­ gyünk.” Úgy tűnik, Madách szorongató kérdése ma égetően időszerű: a történelem során ment-e előre a világ, valóban van-e haladás, van-e egyáltalán értelme az emberi kalandnak? A fiatal Camus kérdése, amely nemcsak az egyénekre, hanem az emberiségre is alkalmaz­ ható, az öngyilkosság „metafizikai” kérdése volt. Sziszüphosz mítoszában- írja: „Egyetlen komoly metafizikai probléma létezik: az öngyilkosság. Eldönteni, hogy az élet megéri-e vagy sem, hogy leéljük, ez annyi, mint választ adni a filozófia legalapvetőbb kérdésére.” A kereső értelem az abszurd falába ütközik. Camus nem fogadja el a metafizikai öngyilkossá­ got: Heidegger, Jaspers, Sesztov, Kierkegaard eszméit. Azt veti szemükre, hogy nem követ­ kezetesek: valamennyien beugranak az abszurdum szakadékába, tehát valamiféle vallásos irrationale-ba menekülnek. Ezzel szemben az „abszurd ember”, ha semmi értelme sincs életének, nem azt a következtetést vonja le, hogy véget kell vetnie életének. Ellenkezőleg: minden erejével ragaszkodik az élethez. Minden remény nélkül él, de a remény hiánya nála nem kétségbeesést szül, hanem a közvetlen adottságok elfogadására ösztönzi. Nem az örök­ kévalóságnak, hanem a pillanatnak él. Úgy gondolkodik, ahogy Nietzsche, akinek nem az örök élet, hanem az örök elevenség (életerő) a fontos. Nem úgy következtet, mint Kierke­ gaard, hogy az abszurdum szélinél fel kell fedeznie az isteni transzcendenciát. Elfogadja sorsát és próbál élni az abszurdum falai között. A fiatal Camus számára (mert - tudjuk 84 �palócföld 96/1 később túljutott az abszurd filozófiáján, miként az idős Sartre is!), nem marad más, mint a mítosz: Sziszüphosz a hegy lábánál a sziklával. „Boldognak kell képzelnünk Sziszüphoszt!” Hál ez sem következetesség, amint Madáchnak is szemére vetették, az „Ember, küzdj, és bízva bízzál!” következetlenségét. (Nem teljes joggal, mint majd megmutatom.) Madách pesszimizmusáról Ismeretes, hogy mindjárt Az ember tragédiája megjelenése (1861) után különféle véle­ mények alakultak ki Madách Imre világnézetéről, a Tragédia történelemszemléletéről, amely tényleg pesszimista volt. A kritikus Erdélyi János ezt a címet javasolta Madách mű­ vének: „Az ördög komédiája”. Madách többek között ezeket írja Erdélyinek a tragédia szí­ neivel kapcsolatban: „Igaz, mindannyiban megbukik Ádám. De megbukik azon érintetlen gyengéinél fogvást, melyek természetében vannak, melyeket csak Isten keze pótolhat, az eszme folyton fejlik, s győz, nemesedik...” Arany János, aki oly nagy gonddal szépítette költőileg Madách művét, úgy magyarázta, hogy az emberiség történetét megjelenítő színek nem a történelem valóságát mutatják be, hanem Lucifer megrontó szándékait. Arany sze­ rint Az ember tragédiája által ábrázolt történelem nem tagadja a haladást, nem „szüntelen körforgás vagy alábbszállás, míg minden a nihilizmusba süllyed”. Ezzel szemben Babits Mihály kifejezetten állítja, (Az európai irodalom története, 1957, 432), hogy Madách „költeménye pesszimista, sőt nihilista mű. Rettenetes ítélkezés az em­ beriség ábrándjai, rajongásai s egyáltalán az emberi élet értelmessége fölött. Annyira, hogy a Küzdj, és bízva bízzál szinte engedmény és ellentmondás színében tűnik föl. Visszarettenés a legsötétebb konklúzió elől.” Prohászka Ottokár, aki a keresztény világnézet szemszö­ géből bírálja a Tragédia történelemszemléletét, szintén az optimizmust hiányolja Madáchnál, hiszen - szerinte - minden tragédia tulajdonképpen optimizmusból fakad. [...] Az az optimizmus, hogy van Isten, a legfőbb jó, az ősi s a végső egység s hogy belőle van min­ den...” (Ö.M. 12,343) Az ifjú Lukács György, aki még Hegel, Kierkegaard és a Rajna-vidéki misztikusok (Suso, Eckehart) befolyása alatt írt, a tragédia születését magyarázva a sors- és véletlenszerű­ ség, illetve bizonytalanság és az elhagyatottság élményét jelölte meg fő forrásnak. Ernst szavait idézi: „Csak ha egészen istentelenek leszünk, akkor lesz ismét tragédiánk”. Ha a történelem istenei „belenyúlnak önkényesen a sors fonalainak rejtélyesen világos szövevé­ nyébe, s értelmetlenül áttekinthetővé és tervszerűvé bogozzák”, ha „a színpadra lépnek”, „megjelenésük az embert bábbá alacsonyítja, s a sorsot gondviseléssé - a tragédia súlyos testéből a megváltás tétlenül elért ajándéka lesz. Isten el kell hogy hagyja a színpadot, de nézőül megmarad még: ez a tragikus korszakok történelmi lehetősége”. Valamivel előbbre még ezt írta Lukács: „Minden igazi tragédia misztérium. Igazi legmélyebb értelme: Isten megnyilatkozása Isten előtt.” (Lukács Gy.: Ifjúkori müvek 1977, 494.) Az 1918-as „fordulat”, a marxista-kommunista ideológiához való megtérés után Lu­ kács György másképp gondolkodott az irodalomról, a lélek és a formák viszonyáról, és mindent a történelmi materializmus prizmáján keresztül látott, a felépítmény-elméletet al­ 85 �palócföld 96/1 kalmazta az irodalomra is. Emlékezünk még híres/hírhedt 1955-ös cikkére („Madách tra­ gédiája”), amellyel meg akarta állítani a revizionisták törekvését, akik a Tragédiát felhasz­ nálták a szocializmus bírálatára, miként már a Horthy-korszakban is a proletárforradalom elleni támadásra. Főleg a falanszter jelenet volt alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet a kommunista utópia csődjére. És természetesen a kommunista haladás-hittel is ellenkezik a Madách által ábrázolt „történeti fejlődés perspektívátlansága, művészi történelembölcsele­ tének pesszimista volta”. Lukács ismerteti a különböző értékeléseket; különösen is kitér a Horthy korszak reakciós véleményét tükröző Kosztolányi méltatására. „Kosztolányi sze­ rint (tehát) Madách mintegy prófétai előrelátással úgy rajzolta meg a magyar prole­ tárdiktatúrát, ahogy ő és társai látták.” (Lukács Gy.: Magyar irodalom - magyar kultú­ ra, 1970, 560-573.) Nem célom itt Lukács egész tanulmányának ismertetése és annak értékelése. Csupán arra akartam utalni, hogy Lukács, aki fiatalkorában annyira érzékeny volt az egzisztencia­ lizmus és a misztika által felvetett létkérdésékre, aki mindenütt az abszolútumot kereste, mennyire „ellaposodott”, miután - Fejtő Ferenc szavaival (Esprit, 1961. febr. 252.) - „a dialektikát (Hegel örökségét) a materialista metafizika páncélzubbonyába szorította”. Az egyik legkártékonyabb művében, Az ész trónfosztásában elítélte mindazt, amit korábban szeretett. Az irracionalizmus és az imperializmus válságtudatának számlájára írta a végső kérdésekről, a lét értelméről, a halál előtti szorongásról szóló egzisztencialista eszmélődéseket is. „Az ember szembekerül a Semmivel, a Nem-Léttel: az ember és a világ közötti alapvető viszony megfelel a vis-á-vis du rien helyzetének. Ez a szituáció az egzisztencializ­ mus szerint az emberi valóság lényege. Valójában azonban megfelel a fétissé vált egyéni tudat állapotának és az imperializmus válságát tükrözi”. (Lásd: Lukács György: Existenti alisme ou marxisme? 1948. 92 kk.- Lukács és Sartre vitájáról Mai írók és gondolkodók cí­ mű könyvemben írtam, 189 kk.) A hegeliánus és misztikus múltját megtagadó, a történelmi materializmushoz és a kom­ munista utópiához csatlakozó Lukács György tehát szociologizáló ideológiával kendőzi a létkérdéseket. Hiszen függetlenül attól, hogy valaki a kapitalizmusban vagy a szocializmus­ ban (kommunizmusban) él, a bizonytalanul biztos Vég kérdésével szembe kell néznie: saját halálunk és az emberi történelem vége problematikus marad. Ezt jól látták a nem hívő eg­ zisztencialisták is. Madách pesszimizmusa az emberi haladással kapcsolatban szintén nem értelmezhető csupán azzal, hogy a becsületes liberális középnemes a szabadságharc elbuká­ sa utáni kilátástalan helyzetet túlzottan általánosítja: „elutasítja a zsarnoki abszolutizmust, de elutasítja az ellene irányuló népi, plebejus forradalmat is; elutasítja a kapitalizmust és elutasítja az annak felváltására hivatott szocializmust.” (Lukács Gy.) Babits és Prohászka jól látta, hogy egzisztenciális, történelemfilozófiai, ill. -teológiai kérdésekről van szó a Tragédiában, jóllehet mindkettőjük nézetét árnyalnunk kell. Babits egy kicsit 1913-as nagy filozófiai költeménye, a Hadjárat a semmibe világszemléletét vetí­ tette rá Madách művére. Prohászka viszont - a hit optimizmusától vezérelve - mintegy mellőzte a történelemben jelen levő negativitást, és rögtön a megoldásra mutatott rá. 86 �palócföld 96/1 Mindjárt megmutatom, hogy a teológiai megoldás jelen van a Tragédiában, és ezért nem olyan pesszimista Madách, mint ahogy Babits, vagy Prohászka gondolja. Ügyelnünk kell a műben fe­ szülő dialektikára. (Erről mondta - szerintem túlozva a fiatal Lukács, hogy túlságosan intellek­ tuális, még nem drámai, ezért „dialogizált tanköltemény”-nek minősítette a Tragédiát.) A Holdraszállás, és az űrrakéták korában különösen is érdekes a Tizenharmadik szín, amely Ádám és Lucifer társaságában az űrbe repít bennünket. Amint az álomban látott jö­ vő filmje a vége felé tart, egyre sürgetőbb lesz a kérdés: milyen lesz a vég, mi az értelme az emberi kalandnak, megy-e előbbre az emberiség? Ádám: A csillagok megettünk elmaradnak. S nem látok célt, nem érzek akadályt. Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét? Hideg borzongat, Lucifer! De a Földtől nem szakadhat el az ember, sorompó akadályozza, amint a Föld szelleme figyelmezteti. Térj vissza, élsz - hágd át, megsemmisülsz... Aztán halljuk a Föld szellemének „filozófiáját”, pascali borzongást kiváltó hangját. Egy másik világba (=létrendbe) nem léphet át az ember űri utazással (Gagarin iróniája nevetsé­ ges: az űrben nem találkozott Istennel). Isten nem tűri, hogy Ádám létét kitépje a „minden­ i g gyűrűjéből”. A mindentudás almája sem segíthet, hogy felfeszítsük a végesség börtö­ nét, hogy a halálunk előtt feltáruljon a Titok. Ádám eszmélve: Élek megint. - Érzem, mert szenvedek, De szenvedésem is édes nekem, Oly iszonyatos az, megsemmisülni.Oh, Lucifer! Vezess földemre vissza, Hol oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra, és boldog leszek. Még a szenvedés is jobb, mint a megsemmisülés. A fájdalom az élet jele, a létezésről ta­ núskodik. (Doleo, ergo sum - ismerjük Illyés Gyula versét.) De a gonosz szellem, Lucifer rákontráz: a sok hiú, értelmetlen próbálkozás után még mindig „azt hiszed, Hogy új küzdé­ sed nem lesz haszontalan? S célt érsz?” Ádám abszurd válasza, a csakazértis lázadó embe­ ré: tudja, hogy a célt el nem éri de azért küzdeni akar... A cél voltaképp mi is? 87 �palócföld 96/1 A cél, megszűnte a dicső csatának, A cél a halál, az élet a küzdelem, S az ember célja e küzdés maga. „Szép vigasz” - gúnyolódik Lucifer. És itt igaza van. Madách a „cél” kettős értelmével ját­ szik: Az egyik jelentés: a "cél" a vég, a halál. A másik: a cél = feladat, amelynek teljesítése irányt, értelmet adhat az életnek. De ha a vég a halál, a megsemmisülés, akkor miért a küzde­ lem, miért a haladás. Illetve, lehet-e haladásról beszélni ott, ahol nem látjuk a célt, a jobbat, ha nincs valami abszolút mérce. Hogyan beszélhet valaki a történelem értelméről és haladá­ sáról, ha materialista, ha azt vallja, hogy az ember az. anyag terméke, csupán egy szem a lánc­ ban. Ezt a problémát vetette fel Jean-Paul Sartre a háború másnapján Lukács Györggyel foly­ tatott vitájában. Fia nincs Isten és nincs valamilyen öröklét, ha az ember, a fejlődés virága megsemmi­ sül, ha az egymást követő nemzedékek a semmibe hullanak, akkor igaza van Sartre-nak: „Abszurd az, hogy születtünk, abszurd az, hogy meghalunk”. Semmiféle utópia, a földi pa­ radicsom álma - vagy a fiatal Marx elképzelése a természet és az ember teljes kiengesztelődéséről - nem veheti el tőlem az abszurd érzését. Teilhard de Chardin írta: „Minél in­ kább ember lesz az ember, annál kevésbé lesz képes a cselekvésre, hacsak nincs meggyő­ ződve arról, hogy a vég nélküli, az elpusztíthatatlan új felé tart. Egy bizonyos abszolútum burkoltan jelen van az emberi cselekvésben”. (Teilhard: Le phénomene humain, 257.) Hogy haladásról beszélhessünk, ahhoz ismernünk kell a világfolyamat irányát, és vég­ pontját. Hogy azt mondhassuk a fiatal Marxszal, hogy a kommunizmus megoldja a törté­ nelem rejtélyét, ahhoz ismernünk kellene a teljes történelmet. Merleau-Ponty, aki Sartre mellé állt a Lukács elleni vitában, határozottan kijelentette: a történelmi materializmus semmi bizonyosat nem mondhat a történelem végpontjáról és értelméről: „... Ez a filozó­ fia, amely lemond az Abszolút Szellemről mint a történelem mozgatójáról..., nem állíthat­ ja a priori a teljes ember lehetőségét, nem követelheti a végső szintézist, ahol minden el­ lentmondás megszűnik; és nem állíthatja, hogy ez a szintézis elkerülhetetlenül megvaló­ sul... Ha Hegel vakon ráhagyatkozhat a dolgok folyására, minthogy nála még megmaradt egy bizonyos teológiai alap, a marxista praxisnak nincs meg ez a támpontja..: Ez a praxis nem jelölheti ki előre a történelem végcélját. A marxizmus sajátossága az, hogy minden metafizikai garancia nélkül állítja a történelem logikájának győzelmét a kontingencia fölött.” Ugyanígy Sartre is: „...ha a tudat csupán a lét tükröződése, tehát csupán az egyetemes fejlődés egy fázisa, mozzanata, (...), Akkor nem más, mint egy szem a láncban, amelynek kezdete és vége igen messze esik tőle. És mi biztosat mondhat a lánc egészéről, ha maga nem azonos vele.” (Az egész vitáról lásd: Szabó Ferenc: Az ember és világa 194 202.) 88 �A kétségbeesés és a rem ény dialektikája Madách Tragédiájában Ádám dilemmája is ez: a nagy. szent eszmék, mint kereszt, tudomány, szabadság előre vitték-e az embernemet? Madách maga is megélte az 1849-ben elbukott szabadságharcot és az egyes színeken keresztül érzékeltette a nagy, szent eszmék csődjét, visszáját. Milyen új tanért lelkesedjék hát, amikor visszatér a földre, ahol az eszkimók és a fenyegető fagy­ halál várja. „Szörnyű világ! - Csupán meghalni jó./ Nem sajnálandom, amit itt hagyok Ádám ott állt az első ember bölcsejénél, végigcsatázta reménykedve az emberiség csatáit, s most az óriás fehér gyászlepelt látja az óriási síron ő, az „első, utolsó ember a világon”. Az álomlétből felébredve teljesen reménytvesztett, véget akar vetni életének, de Éva, aki nem eszére, hanem szívére hallgat, aki szíve alatt hordozza az új életet, a lelki ismeret és kinyilatkoztatás, az Úr szava és az angyali kar kórusa kíséretében megszabadítja az öngyilkosságtól. Biztosítva lesz a jövő. Az ősevangéliumra utaló versekkel a jövendő Megváltó reménye is felcsillan: Ha úgy akarja Isten, majd megfogamzik Más a nyomorban, aki eltörüli (ti. a bűnt és a nyomort) Testvériséget hozván a világra. Világos utalás ez a Biblia első lapjaira, a teológusok által ősevangéliumnak nevezett versre: „Ellenkezést vetek - mondja a kígyót megátkozó Úr - közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő szét tiporja fejedet, te meg a sarka után leselkedel”. (Tér 3,15.) Az egyházatyák ezt a verset az új Évára, Máriára (a sátántipró asszonyra) és az új Ádámra, Krisztusra alkalmazták. Madách ismerte ezt az értelmezést. Itt tehát teológiai szintre emelkedik. Ez a parányi fénysugár, az eljövendő Megváltóra való utalás azt jelzi, hogy Madách mégsem volt nihilista, teljesen pesszimista. Amikor pedig Ádám, mint új Jób perlekedik az Istennel, amikor az Úr elé tárja a „ret­ tentő látásokat”, amelyek gyötörték, és azért könyörög, hogy a poklot jelentő bizonytalanságon/szorongáson túllendülhessen („Megy-é előbbre majdan fajzatom,/ Nemesbedvén...), az Úr így válaszol: Ne kérdd Tovább a titkot, mit jótékonyan Takart el istenkéz vágyó szemedtől. Ha látnád, a földön múlékonyan Pihen csak lelked, s túl örök idő vár: Erény nem volna itt szenvedni többé. Ha látnád,a por lelkedet felissza: Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt 89 �palócföld 96/1 Hogy a múló perc élvéről lemondj? Míg most, jövőd ködön csillogva át, Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végtelen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét. És biztosítva áll nagyság, erény.A gúnyolódó, „csupa-ész” Lucifer lassan elsompolyog, mert nem tudja elviselni, hogy Ádám és az Úr bizalmas társalgást folytat. Ádám látja, hogy a hideg tudás nem segíthet. Az Úr szava biztosítja Ádámot, hogy égi hang vezérli, és ez a szívén (lelkiismeretén) keresztül szól hozzá. E hangot „e gyönge nő tisztább lelkülete” jobban meghallja, és szívén szűri át. „Dieu sensible auoeur” - mondja Pascal. Istent a szív érzi meg. Mert Isten más rendből, a szeretet rendjéből való. Lucifer hideg tudása és dőre tagadása. „Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,/ s eltántorítja bár - az mit se tesz -/ Egy percre az embert, majd visszatér...” Ez hívő keresztény optimizmusa. Lucifer tehát hozzá tartozik az üdvösségtörténethez, amint ezt a Biblia nyomán Szent Ágoston a két városról szóló történelemteológiájában hirdette, vagy Szent Ignác a lel­ kigyakorlatokban a két zászlóról szóló elmélkedésében leírja. Lucifer bűnhődése az lesz örök­ re, hogy látja: az embert nem tudta elveszíteni: De bűnhődésed végtelen leend, Szüntelen látva, hogy, mit rontni vágyol, Szép és nemesnek új csírája lesz. Vajon nem optimizmus ez, nem a kegyelem mindenhatóságába vetett hit kifejezése? Szent Pál gondolatát sejthetjük itt meg: ahol elárad a bűn, túlárad a kegyelem. Az ember nagysága szabadságában van. És maga Isten sohasem veszi vissza ezt az ajándékát. A fiatal Sartre mon­ datta egyik hősével: „Szabad vagyok, és a lázadó szabadság ellen Isten sem tehet semmit”. Az Angyalok kara a szabadság és a kegyelem drámájára utal: Szabadon bűn és erény közt Választhatni, mily nagy eszme, S tudni mégis, hogy felettünk Pajzsúl áll Isten kegyelme. Tégy bátran hát, és ne bánd, ha A tömeg hálátlan is lesz... A kegyelmi segítség tudatában bátran cselekedni! De az ember ne a saját hírnevét, ha­ nem Isten dicsőségét keresse. Az embert ne vakítsa el a képzet 90 �palócföld 96/1 Hogy, amit téssz, azt az Isten Dicsőségére te végzed, És ő éppen rád szorúlna Mint végzése eszközére: Sőt, te nyertél tőle díszt, ha Engedi, hogy tégy helyette. Igazában Isten nem szorul rá a mi munkánkra; és azt is Ő adja, amit tőlünk kér. A mi dicsőségünk az, ha engedi, hogy cselekedjünk, hogy szabadon mi tegyük magunkat önma­ gunkká. „Isten dicsősége az élő ember”, mondotta Szent Iréneusz. Isten nem féltékeny ránk, teremtményeire. A modern ateizmus legnagyobb félreértése volt, hogy azt hirdette: Istennek meg kell halnia, hogy az ember valóban legyen, szabad legyen. Manapság a nietzs­ chei metafora - „Isten meghalt” - valósággá válik: az ember tudatában meghal az Isten. (Mert - ahogy Martin Buber magyarázza - az élő Isten nem halhat meg, csupán az ember szeme és a Nap közé kerül valami, a gőg felhője vagy a lázadás homálya, és ezért napfo­ gyatkozás áll be!) De ha a Nap eltűnik, a visszfény is elenyészik. Ma már az ember halálá­ ról beszélnek egyesek, mint Lévi-Strauss vagy Michel Foucault, vagy a Beckett féle ab­ szurd irodalom. (Ez jellemezné a post-modem kort?) Madách nem ateista. A Tragédia utolsó mondatait az előbbiek fényében kell értelmez­ nünk. Éva rögtön érti a dalt (mert a szívével ért!), Ádám csak gyanítja, de követni akarja: Gyanítom én is, és fogom követni. Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! Az Úr Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál! Madách zárójelenetében tehát jelen van a megváltás ígérete. Az Úr megígéri az ember­ nek a kegyelmi segítséget. Persze, a hívő ember is átmegy a szorongáson; a halál és a meg­ semmisülés kísértését a keresztbe és a feltámadásba vetett hiten alapuló reménységgel szárnyalhatja túl. Szent Pál maga is, az első Korintusi levél 15. fejezetében, ahol a feltáma­ dásról beszél, azt mondja: Ha Krisztus fel nem támadt volna, nyomorultabbak lennénk minden embernél, hiszen csalódás áldozatai lennénk. Ha nincs feltámadás: együnk, igyunk, hiszen holnap meghalunk! Carpe diem! Világos, hogy a pillanat élvezete, az örök elevenség még nem biztosija az örök életet. Ha igaz lenne az, amit a szcientista, ateista tudósok mon­ danak - Monod vagy Rostand végkövetkeztetése -, akkor csakugyan mi is, ma is kétségbe­ eshetnénk. Jean Rostand francia biológus ilyen pesszimista látomást idéz fel az emberiség végéről: Az emberi faj éppúgy eltűnik, amint letűntek a dinoszauruszok és a sztégocefaloszok. Lassanként a kis csillag, amely napul szolgált nekünk, elhalványul és kihűl. Akkor minden élet megszűnik a földön, amely mint elavult golyó vég nélkül forog a véghetetlen 91 �palócföld 96/1 űrben. (Ez Madách „eszkimó" színének folytatása!) És a mindenségnek ebben a parányi zugában - folytatja Rostand - örökre elenyészik a protoplazma kerge kalandja, amely talán közben más bolygókon fejeződött be, vagy talán más bolygókon újrakezdődött. És minde­ nütt ugyanaz az illúzió táplálja a kalandot, ugyanazokat a gyötrelmeket hozza létre, másutt is ugyanolyan abszurd, ugyanúgy hiábavaló, ugyanúgy szükségszerűen kezdettől fogva a végső bukásra és a végtelen sötétségre ítélve. A francia tudós kétségbeesett látomása való­ ban teljes pesszimizmus és nihilizmus. De Madách nem ezt vallja. Igaz, a magyar költő nagyon sötéten látja a világtörténelmet. (És ha megélte volna a XX. századot, talán még pesszimistább lett volna; hiszen, úgy tűnik, csak a pusztítás eszkö­ zeit tökéletesítettük.) Madách hisz a megérthetetlen isteni tervben, hisz a titokzatos megváltásban és a kegye­ lem erejében. Mert Madách nemcsak Ádám, hanem Éva is, az Úr is, miként Lucifer is. Ahogy a regényírók legtöbbször több hősükön keresztül fejezik ki - dialektikusán, vagyis az ellentétek feszültségén és túlhaladásán keresztül - világszemléletüket. Dosztojevszkij egyszerre Iván és Aljosa Karamazov, hiszen maga is átment Iván ateizmusán (Nietzsche előtt megélte a teljes ateizmust), de végül is Krisztusban találta meg a szépséget és az igaz­ ságot, mint Aljosa. Minden bizonnyal Madách egyetértett volna a híres orientalistával, René Grousset-val, aki A történelem mérlege (Bilan de l'historie 1946, 306.) című könyvében Pascal egy gon­ dolatáról (Br.693) elmélkedik, és miután idézte Jean Rostand előbbi látomását, a kereszten agonizáló Krisztusra rányitja a tekintetet és így vall: „Tudjuk, hogy a keresztény ( a spiritualista) megoldáson kívül nincs más elfogadható az értelem és a szív számára. Ha a világ csak az, aminek a materialista természettudomány és a hitetlen filozófia mondja, akkor abszurd az észnek és fellázítja a szívet. E borzalmas ürességgel szemben a kereszténység képviseli ma a szellem védelmét. És küldetése a hajótörésben - amely minden remény híján lenne, ha a Kereszt nem lenne jelen - küldetése üdvösséghozóbb, mint valaha is volt. - O crux, ave, spes unica! Üdvözlégy kereszt, egyetlen reményünk"! 92 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/264ad8b505db815ab874f07ff5ffeb5a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1996 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1996/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1996 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika