https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/da3ec4955a81d322e1b9ab48b643ef78.pdf 77878b598a83f1bf29dcf3187629126a PDF Text Text XXIX. évfolyam november-december �palócföld 95/6 Dobai Péter EGY MAGYAR (momentán pártonkívüli) ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ - zavart JÓTANÁCSAI EGY (momentán munkanélküli) TATABÁNYAI VÁJÁRNAK, AKI ÉPPEN A PESTI KORZÓN CSELLENG. 1995. Hát most mit is mondjak Önnek, a volt munka egykori hősének...? Tudom, hogy egymaga mégsem szállhat le a föld mélyébe... Nézze, jól van, hát egyelőre hagyjuk a híres köszöntést: JÓ SZERENCSÉT! De... Stress Management! Free Spirit! Jogging! Masszázs! Szauna! Termálfürdő! Önkéntes véradás! És! És! Váltson operabérletet! Talán A végzet hatalmával kellene kezdeni... aztán: a Rigoletto ! Utána a Bohémélet! aztán...hát igen, aztán jöhet a Bolygó hollandi... És nyáron, nos nyáron, vájár polgártárs... hát? Mit szólna mondjuk MADEIRA szigetéhez, ha csak... persze nem zavarják az ott nyaraló milliomosok, fegyver- és drogcsempészek és a sok félvér leányzó... tudja mire gondolok... Néha jobb a bánya mélye! Ó, operák, milyen gyönyörű, amikor kiömlik Carmen vére... haja fekete, mint az antracit szén... de hát éppen egy bányásznak magyarázzam ezt? �palócföld 95/6 MENETREND, UTITERV MAGYAR ÍRÓKNAK, KÖLTŐKNEK, FESTŐMŰVÉSZEKNEK, ÉS FŐLEG ÖNMAGA MNAK: MIHEZTARTÁS VÉGETT! A.D. 1995. Utazz Ózdra, Diósgyőrbe, Tatabányára: a sóval hintett panel-Karthagóba, Oroszlányba, Paksra, a mecseki szénbányákba, halott gyárakba, a kiürült szerelőcsarnokokba, az Óbudán, Újpesten elpusztult hajógyárakba, utazz ki a „Vörös Csepelre”, az üres szabadkikötőbe - - - - - - - Ne mindig az aranyazúr Adriára, ne Velencébe, viszontlátni a lagúnákat, a lassú, fekete gondolákat, Palladio nagyságos „fortissimo’’ barokkját: a San Giorgo Maggiore, a Redentore templomát, harmóniáját a homlokzatoknak, az oszloprend mértanát, a Canal Grande és a Giudecca vizére ráragyogva! Longhena márvány-máglyákban lángoló kupola-koncertjét: kőből, a Santa Maria della Salute templomának nevezett, úszni, vízen lebegni látszó, nagyságosan uralgó, hosszú megállásra-delejező épületét! Sansovino könyvtárát a Szent Márk téren, a Rialto-híd mindig boldogan-zsúfolt bazársorát, Tiziano és Canova sírját őrző Frari bazilikát, a képtárakat, százados szobrok közénk lépő, vérmes vitalitását! Olykor Ózdon, Miskolcon is bolyongj, gyalogolj át - itt ugyan nincsenek szerenádos, palota-soros, balkonos lagúnák -, noteszfüzetet, Nikon fényképezőgépet sem kell vinned: szabad szemmel is azonnal látod: kizsigerelt hazádat, Magyarországot! Ó! Ott Ózdon nem szól az Albioni-adagio, Vivaldi-hangverseny sem zavar meg, ott méltóságos harangtornyok helyett gyárkémények merednek, megölt üzemek sora mellett mehetsz, itt nem kísért Palladio, Sansovino, Longhena megépített extázisa! Tetszhalott kohók, hengerművek, csendessé lett gépcsarnokok mellett visz honi tanulmányutad, láthatod a „lenini út”, a lenini bolsevizmus, a túlórázó, kádári Kommunizmus és a krisztusi Communizmus 457 �palócföld 95/6 nélkül maradt munkanélküli martinászokat, a proletárokat, a sorstalan, agyonhajszolt asszonyokat, a jövőtlen gyermekeket, az ingerült, agresszív kamaszokat, érezheted, már a hasadó hajnalban is: a pálinkaszagot, a cigarettafüstöt, láthatod a férfiak és nők arcába maródott, kialvatlan, dermedt dühöt - - - - - vízió ez is, vasbeton-„Serenissima”: a tehetetlenség, a szorongás, a szomorúság szélárnyéka sztrájkokban olykor fölszakad, nos, akkor eljön egy-egy párt szónoka - fekete Mercedes vagy Volvo hozza -, szavait megrepedt betonfal, nyersvas, acélhuzal visszhangozza. Páncélököllel volna jó belelőni ezekbe a Monacóba, Porto Finóba, Cannes-ba, Floridába illő luxuxautókba, de lángszóró is megteszi... Lassan hiányozni kezd a berlini fal titokban, csendesen, hiányoznak a kormány párt-bábjai, hogy integessenek nekem, a vörösmárvány-mellvédes dísztribünökről mint civilbe öltözött püspökök... (Máris nyújtom szelíden bilincsre a kezem.) Ajkán, Dunaújvárosban, Diósgyőrben már fel sem tűnik a Jaguár, a Volvo - - Ugyan ki venne észre egy luxus kocsit, amikor lakbérhátraléka van, villany- és gázszámlával TARTOZIK?! És átázott (részeg) élő-plakát-apa, elég, ha önmagára mutat, ő maga a jelen, ő a tananyag, a „történelmi lecke fiúknak”... kamaszfiának történelem helyett: üres konzervdoboz-jelent tanít. 458 �élő múlt Szombathy Bálint A zenitizmus időszerűsége Különleges, ellentmondásokkal teli jelen­ sége volt a húszas évek európai avantgárdjának a jugoszláv talajon sarjadt zenitista moz­ galom, amelynek művészetfilozófiáját és po­ étikai hitvallását a modernista szemlélettől idegen nemzeti vonás szőtte át. A zenitizmus nyelvi-stílusbeli programját a futurizmus, az expresszionizmus, a dadaizmus és a konstruktivizmus artikulációs eszközei ha­ tározták meg, szinte egyenlő mértékben, egy sajátos összevonás szintetikus masszájaként. S míg a kifejezés tekintetében kereste az érintkezési pontokat az európai avantgárd vezető vonalával, szellemi attitűdje lázadt az Európa-központúság, a nyugati civilizáció hamisnak és mesterkéltnek bélyegzett vívmá­ nyai, a polgári társadalom eszményei ellen. Ljubomir Micic zenitista vezér az európai kultúra és a művészet gyökeres átértékelése mellett kardoskodott, a kontinens balkanizálását szorgalmazta, az „egészséges” balkáni barbárság és primitivizmus előretöréséért szállt síkra, s az új emberideált, a balkáni „barbárzsenit” eszményítette. Helyi, balkáni erényeket dicsőítő különc művészetbölcselete kifejezett posztmodem tartalmat vitt a modernista kor kozmopolita eszmerendszerébe, ezt a belső lelkületet is meg­ határozó másságot pedig nyelvileg, paradox módon, épp a forrongása teljében lévő avant­ gárd nyelvi kulcsrendszerének függvényében tette világpolgári értelemben is kifejezővé. A javarészt a szerbség nemzettörténeti mítoszaival átfont erényeknek a kor nem­ zetek feletti nyelvén való megfogalmazása egy olyan jellegzetes mozzanat volt, amely­ nek különlegessége főleg napjainkban, a délszláv háború indítékainak zűrzavaros rendszerében kapja meg tényleges dimen­ zióit, hiszen látnoki erővel mutat rá a jugo­ szláv nemzetek történelmében, kultúrájá­ ban és mentalitásában mutatkozó kizáróla­ gosságokra. A zenitista költészet üzenete tehát, het­ ven év elmúltával, a balkáni apokalipszis vetületében, egy szomorú mementó kapcsán vá­ lik időszerűvé és alkalmassá arra, hogy bő­ vebben foglalkozzunk vele. 459 �palócföld 95/6 * Az első világháború utáni evek várako­ zással teli légkörében, amikor NyugatEurópa haladó művészeit az orosz forra­ dalom lendülete késztette tettekre, szám­ talan új művészeti irányzat jött létre. Az esztétikai szempontok különbözőségén túl megannyi közös vonás jellemezte őket. Mindenekelőtt a háború- és polgárellenesség. A társadalmi-szociális forrongásokkal párhuzamosan kibontakozódó avantgárd áramlatok egymást túlharsogva hozták nyilvánosságra sok vonásban hasonló jö­ vőképzetük eszmei támpontját képező ki­ áltványaikat. A különféle mozgalmak és irányzatok forgatagában csak kevés olyan akadt, amely esztétikai-nyelvi hitvallását nem a társadalmi valósággal szemben ta­ núsított reakcióinak és nézeteinek függvé­ nyében formálta meg. Az értelmiségnek a világháborút követő­ en létrejött háborúellenes frontja megkér­ dőjelezte az európai polgárság történelmi szerepvállalását, s ez a gesztus mintegy összecsengett az orosz forradalom célkitű­ zéseivel, s általában a baloldalnak azzal a magatartásbeli kitételével, amely a „romol­ jatok hogy építhessetek” kassáki jelszavá­ ban összegződött. A civilizált Európa peremén alakult fia­ tal jugoszláv államba tömörült délszláv né­ pek kulturális kötődése, tájékozódása és tu­ datszintje meglehetősen eltérő, mindeneke­ lőtt pedig kezdetleges volt, híján a modern hagyományoknak. A szerb népet ért hábo­ rús sérelmek következtében az értelmiség berkeiben Európa- és polgárságellenes han­ gulat uralkodott el, s ennek az elutasító lég­ körnek külön felhangot adott a legnagyobb szláv nemzethez fűződő természetes törté­ nelmi rokonszenv. 460 A polgári vívmányok elleni lázadás lett végül is az az eszmei alap, amely az orosz forradalmat a rokonszenvező, polgárság- és háború-, sőt Európa-ellenes Mičićet közel hozta a korabeli avantgárd képviselőihez. Ez volt tehát az a pont, ahol a haladó dél­ szláv - mindenekelőtt szerb - művészet közvetlenül csatlakozhatott a modernizmus lázadó tendenciáihoz, elvetve és megtagad­ va azt az európai hagyományt, melyet kü­ lönben is csak felületesen, részleteiben is­ mert. A zenitizmus a nullpontról, a semmiből kívánt elrugaszkodni, le akarta rázni magá­ ról az európai tradíció fertőjét. Ezt a gon­ dolatot a zenitista kiáltvány első sorában Mičić a következőképp fogalmazta meg: „Tiszták vagyunk és meztelenek”. * A Zenit című folyóirat első száma 1921 februárjában jelent meg Zágrábban, a Ljubomir M ičić-Ivan Goll-Boško Tokin szer­ zői hármas Zenitista kiáltványa szintén ugyanabban az esztendőben látott napvilá­ got szerb, német és francia kiadásban. A manifesztum nem közös mű, ha­ nem három önálló szöveg a kor jellegzetes expresszionista-harsány stílusában. Nyoma sincs benne a „nagy” avagy „polgári” iroda­ lom igényes, kifinomult és árnyalt szóvá­ lasztékának és mondatfűzésének; a nyelv a hétköznapok verbális kontextusára és be­ szédmódjára van ráhangolva, a sajtó, a rá­ dió és a reklám modorában szól az olvasó­ hoz. A közlés közvetlensége, hatáskeltő és ráható ereje, a mondanivaló érdes szóki­ mondása érvényesül, akárcsak Mičić és a többi zenitista útitárs költészeti-prózai szö­ vegében, úgy, ahogyan a kor hasonló felfo­ gású művészeinek elfogadott manírja előír­ �palócföld 95/6 „Kiiszunk kilenc akó csillagot ta, de valamivel még elereszkedettebben, És elfogyasztunk ezer vagon szerb eget balkániabbul és barbárabbul. Ha a balkáni szemek ki nem csipkedik „Mi a Nap és a Hegy gyermekei vagyunk a nyugati kultúra agyvelejét - az EMBER szellemiségének hordozói (...), Ha a keleti szivárványok ki nem délkelet barbárgéniusának gyermekei...", lefetyelik Európa vérét”. énekli Mičić a zenitista manifesztumban. (Barbár rántotta) A zenitizmus szellemisége című dolgoza­ Az Európával való szembeszegülés dik­ tában viszont a Nyugat dekadenciáját és materializmusát veszi kritikai górcső alá, tátuma még csak fokozódik a Zenitista mű s élesen bírálja kizárólag az értelem ké­ című traktátumban, amelyben Mičić nyíltan pességeire szorítkozó spekulatív érték- meghirdeti Keletnek Nyugattal szembeni rendszerét, melyet álhumanizmusának háborúját, a civilizált világgal, a hanyatló kor eklekticizmusával szembeni ellenállását. okozójaként nevez meg. Az Új Emberért küzdő zenitizmus az ész A korabeli kultúrát Európa holtpontjának mellé egyenlő mértékben állítja oda az em­ nevezi, az új szellemiség fészkéül pedig a beri szív érzelmi komponensét, hogy aztán a Balkánt, mint a Kelet és a Nyugat közötti kettő teljességéből a vallásosság sajátos szellemi harc köztes területét jelöli ki. A szubsztrátumát hozza létre. A szláv zenitiz­ sors ítéleteként könyveli el, hogy a szerb mus tehát - az úgyszintén szláv szuprema- barbárzseni mondja ki a cselekvésre való tizmushoz hasonlóan - erkölcsi-vallási kate­ felszólítás első szavait, s hogy ellenszegül­ góriává lép elő, s lényegében az ember eti­ jön az idegen hatásoknak és lerázza magá­ kai tulajdonságainak a metszőpontját raj­ ról a nyugati civilizációt védő határőr örö­ zolja ki: racionalizmus és materializmus el­ kös kötelességét. „Legyünk strázsa a Nyu­ lenében a lélek és a szellem értékrendszerét gat ellen!”, adja ki a jelszót, majd Egy bo­ lond prológusa a túl bölcs legyek raja eállítja fel. Mičić nem elégszik meg a puszta bírá­ lőtt című poémájában szavai kartácstűzként lattal, hanem a kontinens kultúrájának és záporoznak a kontinens felé: „Csetnikekművészetének megreformálását, gyökeres ként bombázzuk Európát...”. A zenitizmus mint az új élet és az új átalakítását is felvállalja; meg kívánja vál­ toztatni az eltévelyedett nyugati embert. művészet balkáni egyetemesítője című Erre a magasztos feladatra a tiszta lelkű 1923-as értekezésében Mičić a „degenebalkán-szerb embert predesztinálja, aki­ rált” és „paralízises” Európát gyógyíthatat­ nek romlatlansága és tisztasága művelet- lannak nevezi, olyan kóros szervezetként lenségéből fakad. Mičić a műveletlenség- láttatja, amely képtelen véghezvinni önma­ ből és a kulturális gyökértelenségből tehát ga megújhodását. A zenitista embertípus erényt kovácsol. Barbár-géniusza egy ta- nyers jóhiszeműsége és szentimentalizmusbula rasa, akire végső szabadságának kiví­ mentes, józan lelkülete merő ellentéte a vását követően a szellemi felemelkedés polgári Európa dekadens, bohém, mester­ sorsa vár. Ő pedig úgy látja, hogy a szelle­ kélt művészalkatának. A mičići értékrendmi szabadságot csak a „behozatali” euró­ szer az „európai degeneráltakat” - úgymint pai kultúrimperializmus visszaszorítása Baudelaire-t, Verlaine-t, Sade márkit, stb. a művészettörténet szeméttelepének legaljá­ révén lehet kiharcolni: 461 �palócföld 95/6 ra veti, mert csakis a munkásságot és az emberiség üdvösségét szolgáló költő-vezér küldetését tartja követendőnek. Az Európa-ellenesség szempontjából a zenitista alapállás egészen a húszas évek kö­ zepéig szilárd maradt, sőt Mičić a barbariz­ mus eszméjét nemzetközivé fejlesztette, öszszetartásra szólítva fel a világ barbárköltőit. Ez a gesztus valószínűleg annak tudható be, hogy a zenitista vezér kiábrándult abból az elutasító viszonyulásból és közönyből, amellyel a balkáni környezet, illetve a dél­ szláv kultúra viseltetett a mozgalommal szemben. 1925-ben jelentette meg Kiáltvány a szellem és a gondolat barbárjaihoz az összes kontinensen című művét, amelyben hátrálásra szólította fel a barbarizmus el­ lenségeit. Utolsó Európa-ellenes alkotása 1926-ban kiadott Anti-Európa című, tíz poémát tartalmazó füzete volt, amely Euró­ pa paralízise című politikai novellájával egyetemben mintegy lekerekítette a civili­ zált szárazföld elleni támadásait: „Európa Asszony! Pogány nyelved és keléses tábesztalpad alá köpünk. Költeményeink bombáit torz európai égboltodra röpítjük. Új eszmé­ ink ágyúival a selyemburzsoázia csúcsait célozzuk. (...) S annak dacára, hogy ágyúkat és bombákat emlegetünk, félre a politikával; le Európával! Le a háborúkkal! Gyűlöljük a politika varacskos békáját. (...) A mi időnk és teendőnk a lázadás dala. Hurrá, barbá­ rok! Hurrá, zenitisták!”. A zenitista szóhasználat harcias-militáns kicsengése mögött nem politikai meg­ győződés áll, a zenitizmus katonái nem a lö­ vészárkok, hanem az új kultúra harcosai. Mičićék szövegeinek katonai patetikája egy ősinek is mondható nemzeti jellemvonást tükröz - egyfajta genetikai örökségként fogható fel -, másrészt a futurizmus patto­ 462 gó, rohamra szólító, a száguldást és a sod­ rást színlelő beszédgyakorlatára vezethető vissza, tehát a modernista példát is magáé­ nak tudja. Amikor Mičić azt hangoztatja, hogy a délszláv kultúra elsőként épp a zenitizmus által vált egyenrangú, sőt a dolgokat befo­ lyásolni képes partnerré a nemzetközi po­ rondon, nem felejti el hozzátenni: ezáltal azt is megmutatták a világnak, hogy a di­ cső szerb fegyver és a felülmúlhatatlan szerb hősiesség mítosza mellett immár új minőségként van jelen „a korszakot uraló zenitista Balkán”, az a Balkán, amely fegyver helyett a testvéri kéznyújtás gesz­ tusával építi a nemzetek közös jövőjét: „A halálos ágyúgolyók döreje után visszhan­ gozzék a zenitizmus éltető ujjongása”. * A zenitizmus és az európai kultúrkör ki­ békíthetetlenül ellentétes viszonyát elemez­ ve eddig csak nagy vonalakban esett szó a mozgalom művészet fel fogásáról, vagyis ar­ ról, hogyan értékelte a kortárs művészetet, s milyen volt a hozzáállása a vele hasonló modernista áramlatokhoz. Mint tapasztaltuk, a zenitizmus elvetette a „félművelt” nyugati kultúrát és annak „dekoratív” művészetét. A cseh Bytova Kultura című folyóirat 1924-es ankétjára válaszolva Mičić az antiszociális művészet megsemmisítésének a gondolatát is kifejtet­ te, mondván: csak a romokból lehet teljesen új ábécét teremteni, a réginek pedig még a nyomát és az emlékét is el kell tüntetni. A polgári világ múzeumait a dologtalanság p a n t heonjainak és közönséges sírboltok­ nak nevezte. A múzeumok szerepét a jövő ipari tanintézeteire, az élettel és a munkával szoros kapcsolatban lévő iskolákra kívánta �palócföld 95/6 átruházni. Ez a funkciómódosítás amúgy is összhangban volt osztályharcos nézeteivel, hi­ szen a kontinens balkanizálását illető fejtege­ tései között kiemelkedő szempont volt, hogy a kiváltságos osztály galériáit, múzeumait és könyvtárait szolgáló „hazugság- és papírkul­ túra” ellenében meg kell teremteni a balkáni etika szellemiségének új kultúráját, amely az életből táplálkozik és minden emberhez szól. Mičić - október művészetének hatására - a művészet kollektív jellegét dicsőíti, an­ nak általános, egyetemes értékét élteti, fel­ ismerve, hogy az aeroplán, a rádiótelegráfia, az általános gépesítés, illetve a „technikai akrobatika” korszaka megteremtette a kol­ lektivizmus új fogalmát. Az „emberevő tár­ sadalom” hínárjából kivezető út a moderni­ záció eszközeivel küzdhető le, gyorsasággal, hatákonysággal, teljes emberi odaadással, húzza alá Mičić: „A rádió: új művészet./ Minden egyéb csak jeges limonádé./ Az europlánok legyőzik a tér akadályait...”. A barbárok második betörése című ze­ nitista programvers az orosz produktivizmus és az olasz futurizmus kvintesszenciá­ ját elegyíti, a technikai haladást élteti, s az egész emberiség javát szolgáló iparművésze­ ti termékek rohamos terjedését sürgeti, an­ nak a sarktételnek a szellemében, mi szerint az új művészet a nép tulajdona, illetve az új művészet összemberi érték. Mindenképpen furcsa, hogy a Zenit ere­ detiségre törő művészeti ideológiája mellé nem párosult valamilyen új nyelvi kifejezés, sőt, erre kísérlet sem történt. A zenitisták mindig is szerepük összegző tulajdonságát hangsúlyozták. A tízes és húszas évek poéti­ káit kívánták szintetizálni. A szellem gazda­ sági erőátviteli központja szerettek volna lenni, s egy haladó irányzatú kultúra- és művészet termelő energiahasznosító rend­ szer utópiája lebegett szemük előtt. A zenitizmus, végül is, a „szédületbe ej­ tő távlatok” (Kassák) egyik európai ostrom­ lójaként kénytelen volt osztozni az új civili­ zációt éltető baloldali szellemi mozgalmak sorvadást hozó sorsában. Annak az új szenzibilitásnak az elhalásában, amely egy adott időközben Nyugat-Európában - Franciaor­ szágban, Belgiumban, Hollandiában, Angliá­ ban, Olaszországban valamint Közép-Ke­ let- Európában - Magyarországon, Románi­ ában, Bulgáriában - egyaránt erőre kapott, s a leírt és a kimondott szó, illetve a vizuális ábrázolás gazdag eszköztára által tudatosí­ totta egy univerzális jelentésű művészet, egy igazságosabb társadalom és az új em­ bereszmény kiformálásának szükségességét. Ezek az elvárások azonban rétegigé­ nyeknek bizonyultak. A műveletlen nagykö­ zönség nem volt felkészülve egy olyan gyö­ keres változásra, amely új értékrendszer életképességét jelentette volna a társadalmi létforma valamennyi szférájában. A tudattalan, az európai hagyományt nem ismerő balkáni ember még nagy vona­ lakban sem foghatta fel az avantgárd har­ sány kiáltása mögött rejlő követelések valós indítékait. Mičić ugyan számos szellemi ro­ konra lelt a nemzetközi művészetben, a ju­ goszláv kultúrközeg azonban nem tudta és nem is akarta befogadni az önmagára nézve is veszélyesnek vélt új eszmerendszert. A horvát közegben - Zágrábban - szerbek által kiadott Zenit helyzete kétszeresen összetett volt, hiszen nem csak az egész Bal­ kánt jellemző maradisággal, hanem a horvát kultúrpolitika akadékoskodásával is szembe kellett néznie. Mičićék számára a horvát politikai tájékozódás eleve téves volt, az ak­ koriban éppen időszerű horvát nemzeti kér­ dés - tudniillik az államiság kérdése - pedig mesterséges és kierőszakolt, provinciális és anakronisztikus. Úgy vélekedtek, hogy az 463 �palócföld 95/6 orosz forradalom után többé nem létezhet nemzeti kérdés, csakis a szociális-gazdasági és művelődési problémák kerülhetnek terí­ tékre. Metaforikus értelemben Mičić a „kapitalista-szeparatista horvát blokkot” a politi­ kai dadaizmussal egyenlítette ki. Ez azért oly lesújtó, mert a művészeti dadaizmust is mélyen megvetette, azt tartva, hogy a dada egy élősködő szervezet, amely a pozitív erőt negatívvá alakítja át, építés helyett rombolást propagál. A dada tehát a háborús rombolást jelentette számára. „A horvát blokk a legné­ pesebb dada-klub Jugoszláviában. A horvát blokk a kulturálatlanság légkörének fő megte­ remtője. A horvát blokk a szociális haladás legnagyobb kerékkötője”, záporoztak nem egy esetben a zenitista vezér vádjai. S ezek a vá­ dak nem egy esetben a gyűlölködés gátlásta­ lan kinyilvánításába csaptak át: „A rotációsgépek még mindig a zenitista költeményeket ontják minden embernek itt és távoli földeken, s ti, horvátok, mégis valamennyien ha­ tártalanul gyűlöltök bennünket”. (Forradalom a fehér városban avagy kerestetik az ember) * A háború sérelmezése Mičić örök témá­ ja marad. Humanista és háborúellenes, de 464 harciassá válik, amikor a zenitista Új Em­ berért folytatott kulturális küzdelemről van szó. Ugyanakkor kozmopolita és nemzeties egyszerre, tősgyökeres balkáni és világpol­ gár egy személyben. A szláv nép és ezen be­ lül a szerb nemzet felemelkedéséért a felvi­ lágosodás eszközeivel, a kultúra és a művé­ szet katonájaként száll a lövészárokba, ahol végül is magára marad, egymagában is a ze­ nitizmus első parancsolatát hangoztatva: „Az ember és a zenitizmus nevében: Ne ölj!”. Hétmérföldes csizmáival belegázol az agg Európa szívébe és ugyanakkor konti­ nenseket köt velük össze, pánszlávizmust és nemzetköziséget hirdet egyidejűleg, s az erkölcsiséget az ész és a szív közös dalában magasztalja, hogy egy másikban büszkén je­ lenthesse ki: „A zenitizmus a szerb balkáni faj leglázadóbb mozgalma!” A zenitista irodalom hiteles példatárát nyújtja azoknak a műveknek, amelyek nem csak az adott történelmi pillanat lel­ kiállapotát vetítik vissza, hanem a dél­ szláv talajon honos mentalitásnak azokat a mindenkori mozgatórúgóit is visszaszár­ maztatják, amelyek a közelmúltban újból revitalizálódtak és a második ezredfordu­ ló küszöbén visszanyerték eseményformá­ ló rendeltetésüket. Ezért Mičić és a zenitisták munkássága ma legalább olyan időszerű, mint keletkezé­ sekor volt. �palócföld 95/6 Ljubomir Mič ić Emberiség A mi dalaink immár nem az asszonyi szerelmeskedés dalai A mi dalaink városok utcák és terek dübörgése viharok és szakadékok villámcsapása. A mi dalaink nem a rímek és rigmusok dalai. A mi dalaink kozmikus égitestek megfeszült ritmusa a káosz és a látomás égövében. A mi dalaink nem a feslett nők és az otromba múzsák dalai. A mi dalaink a tér mozdulatainak és az eljövendő világoknak a dalai. Legfennségesebb dalunk lesz maga az EMBERISÉG. Egy bolond prológusa a túl bölcs legyek raja előtt Drága és tisztelt legyek Mily könnyen megbocsátható a ti ártatlan zümmögéstek Amely kizárólag az év második szakára jellemző Mély hódolatom kifejezéseként Fogadjátok vérem áldozatát Szárnyaitok előtt CSODÁS SZÁRNYAKAT NEKÜNK Ám hogyan óvjuk magunkat azoktól a legyektől Akik esztendők óta unalmaskodnak erőltetett bölcsességükkel Habzsolnak mint a disznók és majmokként viselkednek Majmokként csókolóznak s kik fertőző betegségek neveivel ékesültek Irigylésre méltó kutatásokat végeznek üres zsebeinkben és beleinkben 465 �palócföld 95/6 Mégis embereknek nevezik őket Ó kérdlek benneteket én dicső legyeim Miért jobbak a kutyák az embereknél Ebek még soha nem követlek el rablógyilkosságot Mert nem ők robbantották ki a világháborút Vagy mért nem leltek öngyilkosok Ha csak annyival lehetnénk jobbak hogy feltekinthessünk az ebekre Javaslom JÓ KUTYÁK LEGYÜNK HOGY JÓ EMBEREK LEHESSÜNK Azt mondjátok Chaplin csak egy cirkuszi bohóc Holott Chaplin egy filmbéli hazátlan költő Egy új festői Shakespeare a mozivásznon Legyünk vidámak A FILM AZ EGYEDÜLI KOLLEKTÍV MŰVÉSZET Poshadt és éhes pocakok tiszteletére Énekeljünk dalokat amint a film teszi Legyünk minden ember költője Hatalmas kacajjal feledtessünk könnyet és fájdalmat És ugyan kik Vajon kik tekinthetők a zenilisták ellenségeinek Üres betúrosodott tökfejek csúszómászó hadának Gyűlöltök bennünket és köptök ránk Holnap már bizonyára kedvelitek a zenilistákat A Karadjordjek és a hajdukok leszármazottai vagyunk Csetnikekként bombázzuk Európát Lázadók maradunk A szerb föld tűzhányó Lávája a zenitizmus S való igaz Én vagyok kitörésének első áldozata A zenilista tűz szellemével szórjuk tele a földgolyót Megsemmisítjük Monte Carlót Párizst Berlint Londont Rómát Ki téríthet el bennünket a zenilista csapásról és hadjárattól A zenitizmus a szerb magasrepülések irányítója és pilótája A látóhatár felé Az összemberi és a balkán civilizáció győzelméért 466 �palócföld 95/6 Szavak a térben Költők - fanatikusok - a Föld vétkes fiai! Szavaitokban tömegek véres lázadása? Miért esküdöztök oly konokul az űrre S nem a felkelés és a lázadás harangjait kondítjátok? AZ ÉLETFELETTISÉG SIKOLYÁT A szeretet valamennyi szava a Föld és a Nap közötti égitest. Az igazság minden szava sötét tömegek világítótornya. Miért csak gyűlöltök és a szeretetről dünnyögtök Amikor szeretetetek csak hazugság pogányok nyelve hegyén? Vajon a ti erényetek csak: Gyűlölet Megaláztatás Sértegetés VÉRES TETT Bűntett Gyilkosság Átok Káosz anyja Oroszország Miért a FORRADALOM a te titkod A szél vad boszorkányláncot jár Hazug templomkeresztek körül. A keresztek százados bűnök kólóvezetői Arannyal veretve Vérrel bemocskolva A templomok az erotika felszentelt imaházai arannyal borral asszonyokkal énekszóval vannak teli. Vajon a bor lenne Krisztus vérének jelképe? Ti nem tudjátok hogy a gyóntatópap a templom sötétjében 467 �palócföld 95/6 mások asszonyait csókolgatja a bűnök bocsánatáért? A papok a mi időnk irtózatos szörnyetegei! Romboljátok le a keresztek hamis szimbólumait! Utcák - kávéházak - nagyvárosok széles boltívei a mi templomaink Nyissátok ki a „szent titkok” kovácsolt kapuit a parányi megtévesztett emberke hadd legyen szabad! A templomokat zengjük tele új dalok hitével Új ember MESSIÁS Új ember eljöveteléről Krisztus immár soha nem tér vissza Rég megölték mert hogy Ember volt és fel nem támadhatott mert hogy Isten vala. Istenek soha soha nemn is léteztek... Ó a templomok mért nem népszínházak ó a színházak mért nem templomai az emberiségnek színészek és papok nélkül új világok apostolaival új dalok dudváival új drámák jeleneteivel oltárok magaslatán ó Szellemi Messiása Szellem Messiása EREDET ki a Gyűlölet és a Bűn túlsó oldalán sarjadt most messzire utazik napviharok zajos kíséretében. A költő - a fanatikus - a Föld vétkes fia visszafojtja idegsejtek sokaságában fogant sötét gondolatait s feje búbján lángoló terek halálos tüzét hordozza. Ember! Lépteid mért süllyednek a Föld bűneinek ingoványába Holott fejeden a ZENIT-NAP tündököl. 468 �palócföld 95/6 A balkáni városok napfényes utcái lángokban állnak. Belgrád a véres izzadtság énekét zengi a Nap táncának tüzében. Tornamutatványokon hősi parádés harsonák visítják és hazudják: „Hej, szlávok!” „Testvéri ölelések!” Szerb cigányok részeg lakodalmast húznak Húrok pattognak Bankók szakadoznak Cimbalom feszes húrjai cincognak. Erekben vér és alkohol mocskos vér csörgedez Tisztek táncot járnak: „Hej, de fényes a csizmám szára!” Zágráb bánatos hogy a Balkánon van. Ó átkozott szenvedélyünk miért lesz vörös VÉRÁRRÁ ó énekünk miért oly szomorú s miért oly pirosas a vérfolyam? Száguld a Föld vad világok sergésével új üstökös mérgezett csóváján át a csillagok szigettengerében. Az idő karmaiban napfényes szív leli végzetét. Ó mért nem lehetek a tér cikázó villáma hogy beutazhassam a kozmosz és a káosz kiterjedéseit túl időn és teren? A város koszorúk és zászlók fülledt sírgödre. Házakon fekete lobogókat lenget a szél A topcsideri domboldalon meghalt a topolai Karadjordje unokája a lázadó király. Kubáni kozákok rozsdás sarkantyúi csörrennek kifakult vörös dísztűk riannak a vállon. Vecsernye közben orosz halottbeszentelő énekét zengik. Szomorúan sír fel a balalajka húrja. Ember, készülj fel új születésnapodra! 469 �palócföld 95/6 A barbárok második betörése Hurrááá Bitófára húzzuk perverz kultúrátokat Női kalapokért cserébe a nyilvánosházakban Amikor majd úgy sínylődtök mint holmi csúcsómászók Nincs többé művészet! Nincs többé művészet! Mikola Tesla legyőzte Michelangelót Kandinszkijt és Picassót Nem Marconi hanem a Balkánról jött szerb BARBÁRZSENI fedezte fel az emberiségnek a huzal nélküli távírót A rádió: új művészet Minden egyéb csak jeges limonádé Az aeroplánok legyőzik a tér akadályait Összeomlott minden égbe vezető híd Az elektromotor energiája legyőzi a történelem és háborús kötéltáncosainak szerelmi kalandjait. A múzeumokat patkányok elszállásolására veszik igénybe világforradalmak idején S a művészet? A modern kor anakronizmusa! A század megsemmisült és új idő köszöntött ránk ÉLET + EMBER = ÚJ MŰVÉSZET Szerezzétek be hamar Tesla új villanyégőit melyek hő nélkül sugározzák a fényt A hő élteti az élet dinamikáját A fény behatol a begyöpesedett agyak sötét katakombáiba Csak a magasugrás menthet meg benneteket a tönkremenéstől Hurrrááá! Hurrááá! Hurrrááá! ZENIT = a legmagasabb feszültség csúcsa = ZENIT A MEZTELEN EMBER ZENITIZMUS a barbárerő expanziója ZENITIZMUS Másodszor is meg kell semmisíteni az európai álkultúra és álcivilizáció rohadt gyümölcseit Máris ezt teszik EURÓPA BARBÁRJAI MI EURÓPA BARBÁRJAI oly könnyedén A zenitisták szétmorzsolják a papírtornyokat 470 �palócföld 95/6 s megteremtik az emberi felszabadítás új lehetőségét Alkossunk mindahányan zenitizmust A ZENITIZMUS új világszemlélet mentes a hagyományoktól és a szentimentalizmustól A ZENITIZMUS NEMSZENTIMENTÁLIS ÚJ ESZME Új eszmére van szükségünk az ÚJ EMBERÉRT az ÚJ ÉLETÉRT A zenitizmus az új alkotás iskolája A ZENITIZMUS AZT ÖSSZEMBERI KOR KONSTRUKCIÓJA amely a proletárforradalom össznemzeti testvérgyilkos vérmocskában és káoszában fogant Legjobban műveikben a zenitista költők megénekelték a zenit izmus dicsőségét A szerb faj és a Balkán végre új kifejezést és stílust teremtett a zenitizmus által A lázadó szerb szellem a zenitizmus révén formát és irányt kapott A cél a ZENIT Figyeljétek hogyan dalolnak a zenit ista idegsejtek Megnyugvás Kezdet AZ ISTENETEKET! (Szombathy Bálint fordításai.) 471 �palócföld 95/6 Kármán József emlékezete Losonc 1995 Praznovszky Mihály Egy literátor család őse: Kármán András A Kármán család eredetéről nincs adatunk. Az első név, amely eddig elénk került, az Kár­ mán Andrásé, a losonci tanító-értelmiségi di­ nasztia megteremtőjéé. Neki még a pontos szü­ letési dátumát sem ismerjük. Talán 1705-1708 táján születhetett. Csak szórvány adatokból tudjuk, hogy 1723. augusztus 24-én iratkozott be a debreceni kollégiumba, majd tanulmánya­ it Sárospatakon fejezte be. 1727-től külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve harminc évig volt a losonci iskola rektora. 1760-ban vonult nyugdíjba. Felesége Gyöngyösi Abigél. Két gyermekük volt. András, aki 1736-1767 között élt. Ő is külföldön tanult, majd egy ideig taní­ tott Losoncon, s Halasra (Kiskunhalasra) távo­ zott, ahol lelkészi állást kapott. Második fiuk József volt, az író apja: 1738-1795 között élt. Hasonló módon hazai és külföldi egyetemi ta­ nulmányok után tért vissza Losoncra, ahol már nem tanító, hanem a helyi egyház lelké­ sze lett, s egyre magasabbra kerülve, megvá­ lasztották - a túl a dunai - egyházkerület püspökének - rövid, alig pár hónapos hivatali 472 élet után azonban váratlanul meghalt. E lexikális és száraz adatsor mögött meg­ annyi érdekesség, társadalomtörténeti, iroda­ lomtörténeti esemény rejtőzik. Számunkra az író nagyapja a legfontosabb, mint annak a szel­ lemi közegnek a megteremtője és kialakítója, amely egyaránt hatott a szűkebb környezetre: a családra; s hatott a tágabb világra, magára Lo­ sonc városára. Hiszen abban minden forrás egyetért, hogy a helyi iskola az ő vezetése alatt lett e tájegység meghatározó, messzesugárzó magyar oktatási intézményévé. S a szórványa­ datok alapján ismereteink jelenlegi szintjén ennek igazat is kell adnunk, sőt ezeket részben összesítve, tovább is mélyíthetjük. Kármán András életútja mögött feltétle­ nül látnunk kell azt a kapcsolatrendszert is, amely ekkor - talán már nem annyira szélső­ séges - de még mindig egy igen erős és össze­ tartó közösségbe vonta a reformáció hitén él­ őket. Azt persze túlzás lenne állítani, hogy el is mosta a köztük lévő társadalmi különbsé­ geket, de hogy a literátor magatartás- és ér­ �palócföld 95/6 deklődés segített ezek mérséklésében, az két­ ségtelen tény. Ez Kármán és a Rádayak kap­ csolatára kimondottan érvényes, de ugyan­ úgy vannak példáink más esetekre is. A kapcsolatok bonyolultságára, illetve a magyar közenemsi réteg minden szempontú megosztottságára, s így az egyoldalú ítélkezés veszélyére a legutóbbi kutatási eredmények már egyértelműen utalnak. Elég, ha R. Várko­ nyi Ágnes egyetlen mondatát idézem: „a köz­ nemesség a X V II-X V II I . század forduló­ ján nem homogén társadalmi réteg, hanem gazdaság, mentalitás, műveltség tekinteté­ ben nagyon is különböző, igen széles csopor­ tokból áll. ” Az egyik csoportban állnak a Rá­ dayak, akiket már a kortársi megítélés is a cselekvők, a gondolkodók közé sorolt. Ráday Pálról a búcsúztatót mondó Sárkány Dávid így írt: „Aki philosophus, Theologus, jó ka­ tona, Bölts Gazda, derék törvény-tudó, és így mind a tudományokban mind a közönséges társaságnak igazgatásában amint viselt dol­ gaiból észrevehették, illendőképpen elkészült ember volt... egész életében a tisztességes tudo­ mányokkal és a bölts emberek könyveivel való szoros kapcsolatban” élt... „valamikor a kö­ zönséges jó és Háza körül való szorgalmazosságiból ürességet nyerhetett, kedvesebb mulat­ ságot a könyvek olvasásával nem szeretett.” Egyáltalán nem afféle kötelező tisztelgő szavak ezek, hiszen tudjuk jól, hogy a több nyelven beszélő, komoly diplomáciai feladatokat el­ látó, a politika tudományában abszolut fel­ készült Ráday Pál mindemellett verseket írt, imádságos könyvet jelentetett meg, s meg­ alapozta a család nagyhírű könyvtárát, amelynek gyarapítására magát Kármán Andrást is megkérte. Így tudjuk, hogy 1727 szeptemberében kelt levelében Kármán elmondja, éppen ak­ kor vásárolta meg Debreceni Ember Pál egy­ háztörténeti művét ott Utrechtben. 1729-ben pedig Selyebi Pál írja Rádaynak, hogy kérése értelmében kapcsolatba lépett Kármánnal, közvetítve neki Ráday igényét újabb könyvek beszerzésére. E sorban Ráday Gedeon, Ráday fia sem volt kivétel, aki külföldi egyetemi tanulmá­ nyait arra is felhasználta, hogy könyvtárát rendkívüli mértékben gyarapítsa. A jelentős mennyiségű és minőségű könyvtár Ludányban, majd Pécelen központjává lett a hazai tudomá­ nyos életnek. A két Kármán fiúnak, ifjabb Andrásnak és Józsefnek jelentős anyagi támo­ gatást nyújtott, hogy utrechti, bázeli tanulmá­ nyaikat ne kelljen idő előtt megszakítaniuk. Egy másik csoportot képeznek az értelmi­ ségi hivatást vállalók. Mindenekelőtt meg kell említeni Debreceni Ember Pál nevét, aki a XVII. század végén prédikátor volt Loson­ con. A hányatott életű református pap itt kezdte anyaggyűjtését nagyszabású egyház­ történeti művéhez, amely majd csak halála után, évekkel később külföldön jelent meg, s akkor is neve említése nélkül. Losoncon vi­ szont megírta jeles művét, az Innepi ajándé­ kul az Isten sátorába fel-vitetett Szent Siklus... (stb.) címűt, amelyben elmélkedéseket, ünnepi imádságokat fogalmazott meg. Említendő Bél Mátyás is, aki Losoncon tanult, ugyan nem a református, hanem egy evangélikus iskolában. 1790 táján került ide Bulyovszky Ferenc magániskolájába az evangélikus nemesi ifjak egyik oktató helyé­ re. Feljegyzése szerint nem sokat időzött itt, hanem tovább ment Kálnóra és Alsósztregovára, de egymásnak ellentmondóak az itt szerzett élményei. Bármi is legyen, ettől kezdve élete végéig különös rokonszenvvel vi­ seltetett a nógrádiak, s kimondottan a Ráday család iránt. S ez most nemcsak egyszerűen helytörténeti adalék, hanem nagyon is lénye­ ges a kapcsolatok mélységét és meghatáro­ zottságát mutató esemény, hiszen Bél Mátyás 473 �palócföld 95/6 a pietizmus kimagasló hazai alakja a pozso­ nyi gimnáziumot a kor legjobb középiskolá­ jává fejlesztette, ahová nagyon sok nógrádi köznemes gyermek is járt, s ott végezvén, ma­ guk is aktív szereplői lettek a kor változó esz­ ményeinek. A harmadik, számunkra fontos személy, az ördöngősnek nevezett Hatvani István, aki iskoláit Rimaszombaton kezdte, majd Lo­ soncon végezte. Ahogyan ő írta feljegyzései­ ben: „Innen Losonczra mentem által, az hol tanultam másfél esztendeig Tiszt, professor Kármán András úr keze alatt. ” Tizenöt éves volt ekkor, 1734 júniusától 1736 februárjáig tartott a másfél esztendő. Aztán visszatért még 1738 áprilisában egy rövid időre, majd 1738 októberétől 1741 áprilisáig volt itt. S ezzel ismét visszakanyarodtunk Kár­ mán Andráshoz, s vele ahhoz a bonyolult vi­ szonyrendszerhez, amely e kor kapcsolatait át- és átsütötte. Kármán Andrást a losonci református gyülekezet küldte külföldre tanulni. Illetve egész pontosan maga Ráday Pál, aki e gyüle­ kezet patrónusa, mind anyagilag, mind erköl­ csileg meghatározó embere volt. Kármán 1727-től tanul külföldön. Az első három évben talán Utrectben élt, de 1731-ben egészen biztosan az Odera mel­ letti Frankfurtban volt. Losoncra ekkor írt le­ veleiben olvasható az a mondat, amelyet gya­ korta visszalátunk kései feldolgozásokban, amelyben taníttatásának célját így fogal­ mazták meg: „Holott az úri és nemesi Ren­ dek gyermekeinek kedvéért kiváltképpen az Eloquentiák, Históriák, Geographiák, Astronomiák, experimentális Philosophiák és Jurisprudentiák tanulását intimálta a Szt. Ecclésia ő kegyelmének. ” Ez volt az általunk ismert első lépése a losonciaknak azon az úton, amelynek végén a saját költségükön fenntartott iskola felvirágoztatása állott. 474 De nemcsak meghatározott és szigorúan számon kért tanulási céllal küldték ki, hanem olykor az iskola gyarapítását szolgáló vásár­ lásokat is kértek tőle. Így 1730-ban 200 fo­ rintot küldtek, hogy azon könyveket és szem­ léltető eszközöket vásároljon: „E dj néhány darab instrumentumokat is, legolcsóbbakat, Geográphiához és Astronomiához valókat vegyen. ” Nemcsak az eklézsia, hanem Ráday Pál is levélben kért szívességet az ifjútól. S nem is akármit, hanem olyan jellegű szívessé­ get, amelyből méltán következtethetünk kap­ csolatuk mélységére, értékére. 1727 őszén az akkor Utrechtben tanuló Kármántól azt kéri, nézzen szét a protestáns egyetemek között, s javasoljon neki egyet, amelyen a még Po­ zsonyban Bél Mátyás-gimnáziumban tanuló Gedeon fiát küldhetné. Kármán válaszlevele 1727. november 25-én kelt, s ebben először is túl ifjúnak tartja még az ifjút a külföldi életre (Ráday Gedeon 14 éves ekkor). Kísérő kell mellé - írta -, de ő ezt nem vállalja, mert a jö­ vő évben indul tovább német egyetemre (alig­ hanem már Frankfurtba). Érdekes rangsorolása: Leydent ajánlja a kiváló tanárok miatt, valamint a német egye­ temek közül a frankfurtit, a halleit és a ham­ burgit. Ezeken jól el lehet sajátítani a német nyelvet, sőt a franciát is, s olyan kiválóságok tanítanak, mint például a matematikus Wolff, akinek filozófiai rendszere egy bizo­ nyos fejlődési pontig éppen matematikailag tiszta szerkezete miatt is a tudományban és az oktatásban sok területen volt alkalmazható. Ráday a későbbiekben személyes tapasz­ talatok megszerzését kéri Kármántól, hogy ha rövid időre is, de keresse fel ezeket az egyetemeket, s győződjön meg azok alkal­ masságáról. Így került Kármán Frankfurtba, s találkozott életének egyik nagyon fontos személyiségével, Gyöngyösi Pállal. Gyön­ gyösi Pál sokat szenvedett prédikátor, gúnyi- �palócföld 95/6 ratok szerzője, egyházának harcosa, maga is nek s egisségének fogyatkozásával is, akik­ külföldi egyetemeket végzett. Vallási villon­ ből mind belső, mind külső oszlopok és tá­ gásokban való bizonyított-nem bizonyított maszok nagy számban nevelkedtek, keze közreműködéséért halálra ítélték, s csak Rá­ alatt kibocsátott, melyért áldassék az Úrnak day Pál közbenjárásra változtatták azt örö­ neve. Ezzel nemcsak magának, hanem nemes kös száműzetésre 1723-ban. Feleségét Lo­ Scholánknak is hírt, nevet, tisztességet szer­ sonci Rebekának hívták, s az ő lányuk volt zett. ” Kármán András 1761. január 1-én halt Gyöngyösi Abigél, aki Kármán András fel­ meg. Fia január 27-én Bázelban kelt levelé­ esége lett. Kármán 1731 decemberétől az iskola rek­ ben (ifjabb Andrásról van szó, aki rögtön ez­ tora. Az eklézsia kezdettől fogva megbecsülte után követte apját a rektori székben, s ott ti­ munkáját. Lakáshoz jutott, jelentős pénzbeli zenhat évig meg is maradt), apját „Isten Há­ fizetést és igen komoly természetbeni jutta­ zának nagy oszlopa, a losonci oskolának tást kapott, amelynek nagyságát fokozatosan Reformátora, Tűköre ” kifejezéssel illette, emelték, látván a tanítás eredményességét. hozzátéve, sajátságos tanítási módszere volt, Annyira ragaszkodtak hozzá, hogy amikor amelyet ő „Cármániana methodusnak ” kíván 1751-ben a debreceni kollégium meghívta nevezni, s ennek szellemében folytatni a taní­ professzornak, jelentősen megemelték min­ tást. Ezek nem pusztán a fiúi kötelező tiszte­ dennemű járandóságát, csakhogy maradásra let szavai. Elég, ha felidézzük Kármán And­ bírják. Sőt odáig is elmentek, hogy addig pél­ rás irodalmi munkásságát. Az említett fia ál­ dátlan módon két dolgot előre is vállaltak: tal írt levélben ifjabb Kármán András apja egyrészt biztosították, hogy ha nyugdíjba műveit is említi, mondván: „azokat a könyve­ megy, rektori jövedelmei felét megadják ket, melyeket édesatyja adott ki, maga köny­ majd („ha ő kegyelme elöregedvén nem szol­ vei közül, azokat tiszteletes Édes Anyám aszgálhatna, eddigi convencitiójának a felit in szony kezébe vissza küldeni ” szíveskedjenek. Melyek voltak ezek a könyvek? natura, mind pénzül holta napjáig ” megad­ Mindenekelőtt tudunk egy 1728-ban Utják). Másrészt: elhatározták, hogy mind a két fiát külföldi egyetemre küldik, velük szerző­ rechtben megjelent latin nyelvű értekezésé­ dést kötnek, hogy hazatérve apjuk helyére az ről, amelyet patrónusának, Ráday Pálnak ajánlott. Aztán ismerjük az ugyancsak latin eklézsia szolgálatába álljanak. Kármán Andrást 1860. szeptember 16-án nyelven írt halotti búcsúztatóját, amelyet nyugdíjazták. Munkásságát összefoglaló lo­ 1733-ban mondott el Ráday Pál hamvai fel­ sonci határozat felsorolja érdemeit, s jelzi, a ett, s amelyet 1735-ben jelentettek meg. És közösség milyen figyelemmel követte pályá­ ismerjük még két magyar nyelvű halotti bú­ ját, hasznos munkálkodását: „csak nem har­ csúztatóját is Wesselényi Zsuzsanna felett, minc esztendőkig sok nyughatatlansággal, illetve a Ráday Pál özvegye felett elmondot­ hasznos fáradsággal moderálta oskolán­ takat. Mindkettő gondolatmenete, megköze­ kat, és tagadhatatlan szép profectusokat is lítése, stílusa, nyelve, élesen eltér a kor szo­ mutatott tanuló ifjainkban, ezzel nemcsak vá­ kott búcsúztatóitól. Érzékeltetőül csak a Ráday Pál felett rosunk gyermekeit, de más s városunk lakosi gyermekit, nem különben sok külső úri belső, mondott losonci orációk címeit idézném, il­ középső, alsó rendek gyermekit is maga erei­ letve azok példaértékű hasonlatait, fordula­ 475 �palócföld 95/6 tait, az egyéb típusúakhoz viszonyítottan: szemfényvesztő gyönyörűségei, a sátán tüzes Veresmarti Sámuel az emberi nyavalygás nyilai, sőt még „magok tulajdon testektől is testnek romladnó sátoráról érkezett. Mis- nem bátorságosak”. E párhuzamok keresése közben olykor koltzi János Halhatatlan áldott emlékezet­ nek rothadatlan cédrus oszlopa, Pataki Sá­ Bornemissza, Pázmány prédikációi hevét fel­ muel Halotti virágotska címen indítja beszé- idéző kifakadásokra bukkanunk, melyeknek dit. Jánosi Györgyről már cifrábban kezdi: A hétköznapiságában és ízes magyarságában Krisztus Jézustól emelkedett, s dicsőséges van az ereje: „A disznó orrába is tehetnek inscriptiókkal megékesített isten templom­ aranya-peretzet, a szamárra is bársony nak erős oszlopa. Sárkány Dávidnak csak nyerget, de azzal ő az ő természetei tulaj­ donságokat meg nem változtathatják. ” ennyire futotta: Halotti magyar oratio. Első búcsúztatójában a példázat mintája Orációja végén már teljesen a hajó hasonlat egy hajó, ehhez hasonlítja több szempontból is hatása alá került. Zsuzsanna asszony is ilyen az asszonyi nemet, a másikban egy színpadi da­ hajó volt, mondja „az igaz hitnek mágnes kö­ rabhoz hasonlítja az életet. Mindkét esetben vével (iránytűjével) a szerénységnek vitorlájá­ alapos szakmai ismeretekről tanúskodik leírá­ val, és a bizodalomnak erős vas- matskájával sa, s ha itt nem tűnne frivolnak az állítás, akkor jól felkészített kereskedő hajó. ” Hasonlókép­ azt mondhatnánk, hogy olykor ellen-állhatatla- pen vigasztalja a búslakodó férjet: ,A te szerel­ nul mulatságosak a fordulatai. A hívők elége­ mes Párodnak fö ld i hajótskája össze-omlott detten állapíthatták meg: Kármán Andrásból is, maga mindazáltal kiszabadult, és a tsendes rév-parton meg-nyugodott. ” valóban az elogmentia mestere lett. A másik búcsúztató, amelyet patrónusa A huszonhat éves korában valószínűleg egy koraszüléstől meghalt fiatalasszony, Ráday Pál özvegye felett mondott 1741 - ben, Wesselényi Zsuzsanna feletti búcsúztatót, bátran állíthatjuk, komolyabb vizekre eve­ mint ő mondja „minden istenfélő jámbor asz- zett. Példázata a színházról szól. Már a címe szonyi állatoknak Tükör gyanánt” kívánja is ezt ígéri: „Tragi-comoedia, azaz olyan ha­ elejekbe terjeszteni. Példázatában a nőt ha­ lotti oratio, amelyben az emberi életnek jóhoz hasonlítja, s minden jellembeli, maga­ rész szerint tragédiás, rész szerint pedig tartásbeli, erkölcsi vonására a hajózásból vá­ comoediás volta és álortzás ábrázatja lelaszt megfelelést. Bevezetésként rövid hajó­ irattatott. ” Ami első olvasásra azonnal szembetűnik: zástörténeti áttekintést adott. Ki találta fel a hajót, mi volt a célja, hogyan fejlődött a ha­ a szerző alapos antik ismerete. Olyan neve­ jóépítés, stb. A hajó törékeny kis eszköz, de ket, szerzőket említ, mint: Catullus, Cicero, ha kívülről szurokkal bekenik, megerősödik. Homérosz, Hérakleitosz, Seneca, DémokriAz „az asszonyi nem is törékeny, gyenge tosz, Sophokles, Plautus, Claudius, Néró, edény”, de ha istenfélő, akkor megkemé­ Nagy Sándor. De említi a közelmúltból II. nyedve állja a sors csapásait. A hajóra idegen Henrik, VI. Károly francia királyokat, vagy a parancsnok engedélye nélkül fel sem száll­ éppen Erasmust is. Ugyancsak feltűnik jár­ hat, úgy „ez jelentetik a jámbor Asszonyok­ tassága a dráma műfajában és a színjátszás nak az ő házassági szüzességük”. A hajónak gyakorlatában. (Lehet, hogy ő volt az iskolai vannak ellenségei: a viharzó habok, a szirtek, színjátszás meghonosítója Losoncon?) Hi­ a zátonyok, „miként ez asszonynak is a világ” vatkozik a kezdetekre, a görögökre és a róma­ 476 �palócföld 95/6 iakra. Mindig megtalálja a pontos párhuza­ akik értelmiségi hivatásukban ugyan más mot az élet tragédiái-komédiái és a színpad szerepet játszottak, de felkészültségükben a tragédiái-komédiái közölt. Az élet, a föld nyugati egyetemi tanulmányok révén ezt az olyan mint egy színpad - „játék néző hely”, életelvet igazolták. Ilyen volt Perlici János ahol a főrendező az Isten - ahogyan ő nevezi Dávid megyei orvos is, aki Jénában, Göttingenben, Utrechtben tanult, s 1742-ben éppen - a „Bölcs Építő mester” játszik. Szól arról, hogy milyen jelmezeket, álar­ Losoncon írta meg tervezetét orvosi és sebé­ cokat viseltek a színészek, kinek-kinek szeti főiskola létrehozására, s akivel Bél Má­ megvolt a maga szerepe, feladata, s mindezt tyás is levelezett! Van tehát a városban és környékén olyan szintén a világi lét helyzeteihez igazítja, magyarázza. Nekünk az Isten készíti a ko­ közeg, amelyben találunk pietistákat. Annak médiát, osztja ki szerepeinket, amelyhez a protestáns egyházi irányzatnak a híveit, magunkat tartani kell, s a szerepnek megfe­ amely az ortodoxia ellen fordulva az egyes lelően kell leélni életünket. S az a megveté­ ember vallásos érzelmeinek megújítását cé­ sünkre érdemes, aki nem a szereposztásnak lozta, szolgálta. Hatását egyrészt a most ki­ megfelelő szerepet akarja játszani, hanem alakuló és dinamikusan előretörő polgársá­ valami mást. „Hízelkedéssel és hazudozás- gon keresztül fejti ki, illetve a műveltségét sal kenyeret kereső” emberek ezek, majd erősítő középrétegeken keresztül. Konkrét teszi hozzá keserűen „bolondoknak soha megjelenési területe pedig az irodalom mel­ szűkit nem látja a világ ” Ámbár jókedvű, lett az iskolaügy, ahol jobb iskolák szervezé­ iróniára, a világot a maga tökéletlenségé­ sére törekszenek, a praktikus ismeretek okta­ ben nézni tudó kedélyre mindig is szükség tását szorgalmazzák, s igen nagy mértékben volt, hiszen, idézi Senecát „Soha egy nagy hívei az anyanyelvi oktatásnak is. elme nem volt, amelyhez egy kis bolondság Kosáry Domokost idézve: „ú jfa jta ke­ ne fé r t volna ”. gyesség” jelentkezik ekkor, amely azonban A XVIII. századi prédikációk, halotti bú­ őszintébben érzelmes és egyben ésszerűbb...” csúbeszédek e ritka példázatai mögött egy új „ez minden változatában a dogmákkal, a sko­ gondolkodás körvonalait látjuk, a mi ese­ lasztikával, a merev tekintélyelvvel szemben tünkben némileg leegyszerűsítve a pietizmus próbál valami újat találni a vallás érzelmi át­ szellemiségét kereshetjük. Ezt igazolja magá­ élése segítségével.” nak Kármánnak az iskoláztatása, külföldi A kutatás azonban tovább folytatódik: az egyetemre járattatása, a pietista teológiai tá­ unoka, az író Kármán József felkészültségé­ jékozódása, szakkönyvek könyvtárában stb., nek, műveltségi hátterének részletesebb fel­ s nem utolsósorban kapcsolata Ráday Gede­ tárása elkerülhetetlenné teszi a nagyapa, onnal. Hiszen Ráday annál a Bél Mátyásnál Kármán András életútjának, magatartásá­ nevelkedett Pozsonyban, aki a hazai pietiz­ nak, kapcsolatrendszerének, irodalmi tevé­ mus vezéralakja. Bél Mátyás 1728-ban írt le­ kenységének vizsgálatát. Az mindenesetre eddig is kiderült: Kár­ velében Ráday Pálnak éppen azt javasolja, a Haliéba induló Gedeon mellé Kármán And­ mán József indulása nem volt előzmény rást kérje fel kísérőül, vigyázóul. S nem sza­ nélküli családjában sem. Külföldi iskoláz­ bad megfeledkeznünk a környezetében élő, tatású felmenői, a kor modern eszméi, az Losoncon lakó olyan személyiségekről sem, azokat tükröző családi könyvtár, a literátu477 �palócföld 95/6 si gyakorlatból tevékenyen részt vállaló nagyapa és apa (utóbbi versszerző is), szelle­ mi kapcsolata kortársaival, amelyeknek kez­ detei generációkra nyúlnak vissza, s többet jelentenek mint egyszerű mecenatúrát, egy hosszú és lassú fejlődés után éppen a legfon- tosabb intézménye, a középiskolája révén ugrásszerű fejlődésnek induló város a maga sokrétű gazdasági, nemzetiségi, nyelvi, vallá­ si meghatározottságával mind-mind vékony­ ka, de még nem elvarrott szála az életmű gaz­ dag kelméjének. Irodalom: Bajkó Mátyás: Kollégiumi iskolakultúránk a felvilá­ 234; Molnár Albert: A közoktatás története Magyaror­ gosodás idején és a reformkorban; Csoma József: A lo- szágon a XVIII. században, 1.k. Bp. 1881; Payr Sándor: sonczi Gyürky István családi naplója, Történelmi tár, Magyar pietisták a 18. században, Bp. 1898; Ráday Pál 1903, 446-455; Gálos Rezső: Levéltári adatok Ráday emlékkönyv, Bp. 1980; Ráday Pál iratai l.k. Bp. 1955., Gedeon diákkorából, ITK, 1953, 268-272; Kosáry Do­ 2.k. Bp. 1961; Sarlay Soma: Kármán család, Magyar csa­ mokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, ládtörténeti szelme 1941, 88-89; Scherer Lajos: Kár­ Bp. 1983.; A magyarországi értelmiség a XVII-XVIII. mán József nagyatyja, Uj Magyar Múzeum, 1943, 2 6 9 - században, Szeged, 1984; Milesz Béla: Hatvani István 274; Terray Barnabás: Kármán József iskolaéveiről. emlékjegyzeteiből, Vasárnapi Újság, 1872. 19. 2 33- Köznevelés, 1966, 9.s. 342-343. Szalay Lajos grafikája 478 �palócföld 95/6 Bíró Ferenc A „tudományok”, a nemzeti nyelv és az eredetiség Kármán J ó zse f Urániájának programírásairól Az Urániát bevezető írások, főképpen A nemzet tsinosodása tradíciót folytatnak. A XVIII. század második felében irodalmunk­ ban egyre több olyan publikációval találko­ zunk, amelyek a magyar nyelvű irodalom vagy (a kor szavával) a „tudományok” hely­ zetével, lehetőségeivel és feladataival foglal­ koznak. Fontos megjegyezni, hogy ezek az írások az irodalmat (vagy amit annak gondol­ tak a kortársak) három szempontból is sajá­ tos, más korok reflexióitól eltérő módon ke­ zelik. Ismeretes, hogy a tudományos köztudat ezt az időszakot a megújulás koraként fogja fel, s ma már ugyan - a Toldy Ferenc által kodifikált s csaknem egy évszázadon át érvé­ nyes paradigma egyre nyilvánvalóbb elégte­ lenségei miatt - sokkal szorosabb összefüg­ gésben látjuk a megelőző periódussal, az új­ szerűségről azonban nem szabad elfeledkez­ ni. Vannak korok a történelemben, amikor a hagyomány hatalma meggyengül, elhomá­ lyosul a múlt legitimációs ereje, s így a jelen kielégületlenül hagyja embereit. Ennek kö­ vetkeztében a jövő hirtelen az új lehetőségek hívogató birodalmaként merül fel a tekinte­ tek előtt - üres térként, amelyet a képzelet nem csak kitölt, de amelynek üressége egye­ nesen ki is hívja a képzelet munkáját. Ezzel a helyzettel találkozunk a szóban forgó évtize­ dekben, ez magyarázza a jövőt elgondoló, az­ zal kalkuláló, az elkövetkezendő idők számá­ ra jó utakat ajánló, sőt, követendő szabályo­ kat állító mentalitás megjelenését. Ez kimu­ tathatóan befolyásolja az íróknak az iroda­ lomhoz való viszonyát, de - s számunkra most ez a fontos - programszerű írások sorá­ ban is testet ölt. Az Uránia szóban forgó pub­ likációi ide tartoznak. Ez a helyzet a kor magyar történelmének itt nem részletezhető sajátosságai miatt első­ rendűen a művelődés területén jöhetett létre. A magyar nemesség és a bécsi udvar nagyonis erősen tartották kezükben a politika és a gaz­ 479 �palócföld 95/6 daság életét, a körülmények összjátéka foly­ tán viszont meglepően tág tér nyílott a „tudo­ mányok” s művelőik előtt - a tradíció világa itt veszítette el leginkább erejét s itt mutat­ hatta meg vonzerejét a szabadon hagyott jö­ vő. Míg tehát az emlegetett írások egyik kö­ zös vonása a jövőre figyelő, a jelenre kritiká­ val néző, a múltat pedig feledő programsze­ rűség, a másik közös vonás a bennük megjele­ nő irodalom - vagy tudományfogalom jelleg­ zetességében található meg. Ezeknek a publi­ kációknak a szerzői az irodalmat ugyanis nem általában vett irodalomként tekintik. Az elmélkedések és a reflexiók nem magát a fo­ galmat, hanem annak egyik s mai tudatunk számára valóban külsődleges viszonylatát ál­ lítják előtérbe, azt, amelyik a nemzeti nyelv­ hez és magához a nemzethez való kapcsolatá­ ban mutatkozik meg. Ez a kapcsolat olyan közös alap, amelynek - noha az azonosságok jól előtűnnek - a különböző interpretációk­ ban igencsak eltérő változatai bukkannak elő. Néhány példát idéznénk, inkább csak il­ lusztrációképpen. Bessenyei György neveze­ tes programírásaiban a közjó - amely egyút­ tal az „egész nemzet” stabilitását is magába foglalja - a „tudományok” terjedésétől függ, a tudományok terjesztésének az eszköze pe­ dig a megfelelő állapotban lévő és közérthető nyelv. Batsányi Jánosnak a kassai Magyar Muzeum elé írott Bevezetőjének centrumá­ ban az a tézis áll, hogy a nemzeti nyelv a nem­ zet létének legfontosabb jelzője, viszont a nemzet minősített létét a nemzeti nyelven művelt literaturának a külföldi elismertsége biztosíthatja - a nemzet emelkedése és dicső­ sége tehát elsősorban a nemzeti nyelven mű­ velt irodalomtól függ. Verseghy Ferencnél a nyelv ügye és a tudományok ügye egymáshoz időben közel keletkezett, de két külön vers­ ben szólal meg. Az Emlékeztető oszlop az 480 1790-es országgyűlés nyitónapján a nemzeti nyelv ügyét felvállaló nemeseket ünnepelve mutat rá - igen erőteljesen - a nyelvkérdés kardinális jelentőségére. A magyar hazának anyai szózatja című - s jóval terjedelmesebb - költemény viszont csak a „tudományokról” és a tudományok művelésének feltételeiről szól. A vers hangvétele nagyon magabiztos és nagyon éles. Igen valószínű, hogy éppen e ra­ dikális beállítottság helyezi külön költe­ ménybe a nemzeti nyelv ügyét: az általa el­ gondolt nemzetet mintha a közös nyelv sem tehetné egységessé. Úgy tetszik: a magyar harmadik rend szavát halljuk, csak itt éppen a hazai „tudományok” művelői szeretnének (Sieyes abbé szavával) „valamivé válni” a nemzet életében. A szolnoki sótiszt klerikus pályára lépett gyermeke számára a nemzeti múlt, a mások számára oly sok dicsőséges és drámai pillanatot felmutató hajdani száza­ dok a „zordon erőszak” (a vitézség), a „religyiói dagály” (a vallási fanatizmus) és a „rossz kötések” (az elavult törvények) ideje­ ként tűnik fel. A modern tudományokra ép­ pen az a feladat vár, hogy elűzzék a múltnak e sötét árnyait - voltaképpen az egész múltat: a nemesség idejét - s egyben megalapozzák a nemzet boldog jövendőjét. Igen egyértelműen szól a követelményekről is: „A tudományoknak bő kéz kell s elme szabadság/ E kettő nélkül sínlenek a nagy Eszek/ A kiket a szükség szo­ morú gondokba le-süllyeszt/ Nem visznek a Musák tiszteletére teményt. ” S folytathatnánk az eltérő hangvételű, de a szóban forgó viszonyt illetően közös munkák felsorolását. Az eltérő írások vagy írás-csoportok igen különböző mó­ dokon kapcsolják össze a három fogalmat, a nyelv, a nemzet és az irodalom fogalmait, a kü­ lönbségek pedig elsősorban ideológiai okokra vezethetők ugyan vissza, de természetesen be­ lejátszanak a temperamentumok eltérései is. �palócföld 95/6 A harmadik általános vonás nem a külső kapcsolódásokban, hanem az itt érvényes iro­ dalom- vagy tudományfogalom belső vi­ szonylatában, mai tudatunk számára: bi­ zonytalanságában lelhető fel. Ez talán érez­ hető volt ennek a dolgozatnak a szóhasznála­ tában is, hiszen az irodalom itt nem volt még a mai értelemben vett irodalom (maga a szó sem létezett még) s ebből egyenesen követke­ zik, hogy a jelenségre leggyakrabban használt „tudomány” szó sem csak a tényleges tudo­ mányokat jelentette, hanem egyszerre mind a kettőt. A szó a latin „litterae”-nek megfele­ lő jelentéssel bírt, vagyis: általában jelentette az írott dolgokat. Nem nagyon találkozunk arra irányuló s igazán erőteljes kísérletekkel, hogy a distinkció megtörténjék a szépiroda­ lom és a tudományok között. Az első jelek azonban fel-feltűnnek. Ilyen jel lehet például a literatúra szó felbukkanása és használatá­ nak módja 1788-ban Batsányi tollán - a szó ti. nem eredeti latin szó, hanem későbbi tudós csinálmány, s hozzánk a németből került át, ahol már elég egyértelmű volt a jelentése. Az irodalmat is jelentő „tudomány” szó azon­ ban egy jó ideig ott sem tűnik el, ahol pedig nagyonis modern gondolatok szólalnak meg az irodalomról, sőt! Ez a szó nem csak ott sze­ repel az Uránia imént emlegetett írásaiban, de talán bennük találjuk meg a legfrappán­ sabb példákat arra vonatkozóan, hogy éppen a kétarcúság révén mennyire homogén foga­ lom még ebben a korban a „tudomány”. Az Uránia szóban forgó tanulmányainak talán éppen ez az elsőként szembeötlő voná­ sa. Az olvasó elképedve veszi észre, hogy a „tudomány” fogalma milyen tág jelentéstar­ tományokat képes felölelni s mennyire skrupulusok nélkül közlekedik szerzőjük a mi mai tudatunk számára már élesen létező határok között. Ez az alapja annak, hogy - például - a Bévezetés sajátos megfogalmazásban állítja elénk a régi toposzt a poétáról, aki úgy visel­ kedik, mint a magányba visszavonuló s ott torka vérzéséig éneklő madár, csakhogy itt éppen nem a poéta szimbóluma ez a fülemüle, hanem a - tudósé! A nemzet tsinosodásában, ha lehet, még szélesebb kört fog körül a tudo­ mány fogalma. Itt hangzik el az az állítás, hogy a „múzsák” nem hálátlanok azok iránt, akik szolgálatukra szegődnek. A „tudomá­ nyok” ugyanis nem csak gyönyörködtetnek, de „táplálnak” is, hiszen nyitva áll bárki előtt a „becsület útja” a „kereskedés” és a „mes­ terségek” felé. A múzsák tehát közvetlenül nyújtanak lehetőséget a kereskedelem és az ipari tevékenység gyakorlásához - mintha a manufaktúrákat a művészetek istennői irá­ nyítanák, s ők lebegnének az exportra terelt marhacsordák felett is. A példákat tovább sorolhatnánk - külö­ nösen tanulságos ebből a szempontból a fo­ lyóirat tervezett tematikai rendjét bemutató Jelentés a magyar asszonyi nemhez -, de fon­ tos hangsúlyozni, hogy itt nem a fogalomhasználat következetlenségéről, hanem egy­ szerűen a kor még jellegzetesnek tekinthető beszédmódjáról, igaz, e beszédmódnak már meglehetősen szélsőséges változatáról van szó. Ez a késői kor olvasója számára szokat­ lan, tegyük hozzá: még a kor írásait tanulmá­ nyozó olvasó számára is szokatlan szóhasz­ nálatot tovább magyarázza, hogy a „tudomá­ nyok” igen gyakran oppozíciós viszony része­ ként bukkannak elénk - jelentésüket így nagymértékben meghatározza az, hogy mivel szembeállítva emlegeti őket a szerző. Itt például - a „féltudósság”, a „komor” és nagyképű nehézkesség, a „versecskék” özö­ ne, az életidegenség, a „grammatikális epidé­ mia”, a nem a mi „környülállásainkról” szóló munkák ellenében jelennek meg ennek az 481 �palócföld 95/6 egyébként is igen tág szemantikai térben he­ lyet foglaló fogalomnak a tulajdonságai; kö­ vetkezésképpen a „tudományok”-nak is min­ dig más és más arcukat kell megmutatniok. Igaz, az oppozíció általában nem tiszta oppozíció. Az Uránia programmatikus írásainak érvelési módjában ezért játszik uralkodó sze­ repet az „igen, de” szerkezet: nem abszolút értelemben cáfol, bizonyos jogosultságát vagy igazságát az elutasítandó jelenségnek is elismeri vagy el kell ismernie - ki merné (pél­ dául) kétségbevonni általában a verses művek jelentőségét; a „versecskék” elleni s a „nyo­ mos tudományok” érdekében folytatott polé­ miáját megelőzik tehát a költészetet elis­ merő és méltató sorok, sőt, a „magános fél­ re való élet” kemény elítélését is megelőzi egy kis apológia, amelyben természetközeli életmód „együgyű és ízes örömeit” dicséri. Maga az alapjelenség azonban ettől válto­ zatlan marad: a „tudományok”-nak egé­ szen különböző jelentése van s habár ez egyáltalán nem üt el a kor szóhasználatától és gondolkodásmódjától, mégis: ez a kor­ ban természetesnek tekinthető fogalomke­ zelési mód megkönnyíti, hogy az Uránia ta­ nulmányaiban fellelhető egy sokkal mé­ lyebb következetlenség is. Az Urániában publikált program jellegű írások leglényegesebb és - ha lehet így fogalmazni - legtávlatosabb következet­ lensége a jelek szerint elsősorban onnan származik, hogy a szerző láthatóan meg akarja őrizni azokat az argumentumokat, amelyeket az e-lőtte járók fedeztek fel és hasznosítottak s amelyekkel szemben (amint azt a kor értelmiségének az 1780as évek második felétől kezdve kibonta­ kozó nyelvi-irodalmi mozgalma bizonyít­ ja) nemigen talált senki komolyan vehető ellenérvet. 482 Másutt részletesen szóltam már arról, hogy e mozgalom ideológiájának középpont­ jában a nyelv és a nemzet azonosságának té­ zise állt - a nemzeti létnek ha nem is egyetlen, de legfontosabb jele a nyelv, a nemzet lét mi­ nőségét pedig az ezen a nyelven művelt „tu­ dományok” minősége mutatja meg. S ha ez így van - márpedig a történelem példái egyér­ telműen arra tanítanak bennünket, hogy a nagy nemzetek nagy kultúra létrehozói is vol­ tak -, akkor nyilván azokra vár a nemzet éle­ tében az eddigieknél jóval jelentősebb hely és szerep, akiknek e feladat megoldásához meg­ felelő képzettségük és tehetségük van. A XVIII. század utolsó évtizedeinek magyar íróiról tudni kell, hogy túlnyomórészt a társa­ dalom alacsonyabb rétegeiből érkeztek és (hogy megélhessenek) értelmiségi foglalko­ zást űztek vagy értelmiségi foglalkozásra ké­ szültek, mint maga Kármán József is. Az ér­ telmiség fent idézett s az 1790-es évekre már tradicionálisnak tekinthető érvei - utaltunk rá - jelen vannak az Uránia idézett írásaiban, sőt, talán éppen itt, a Bévezetésben olvasható az egyik legszebb, klasszikusnak tekinthető megfogalmazás a nemzet és a nyelv azonosságá­ ról. A nemzeti nyelv virágzása rendkívüli jelen­ tőségű, hiszen „Ez az a palladium, mely fenn­ tartja alkotványunkat, az a végvár, amely az idegent, míg idegen, eltilt határinkról, vagy ha­ zafivá átváltoztat, az a mód, amely nemzetünket lételében megtartja, az a jegy, amely megóv, hogy többek között el ne olvadjunk... ” Másik he­ lyén viszont azt a nemzetet reprezentáló szerep­ ről szól, amely a „tudományok”-ra vár - csak itt találhatók meg azok a munkák, amelyek nem csak csinosítják a nemzetet, de fel is emelik a „nagy nemzetek ragyogó sorába”. Ezek az érvek valóban jellegzetesek. Láttuk: ezen a nyelven be­ szélt a kassai Magyar Museum bevezetőjét író Batsányi János is, de igen sok hasonló megfo­ �palócföld 95/6 galmazást idézhetnénk a XVIII. század utolsó évtizedeinek publicisztikai irodalmából. Csakhogy az Uránia idézett írásainak figyel­ mes tanulmányozása ahhoz a tanulsághoz ve­ zetnek benünket, hogy a szerző közben - óva­ tosan ugyan, de - olyan felfogás irányába in­ dult már el, amelyhez ezek az érvek nem iga­ zán szükségesek, sőt, logikailag mintha nem is igazán illeszkednének ahhoz a gondolatvi­ lághoz, amelyben ezek az érvek eredetileg he­ lyet foglaltak. Ennek az új elgondolásnak a középpontjában a sokat emlegetett eredeti­ ség követelménye áll. Meg kell azonban rögtön jegyezni, hogy amikor az értelmiség nyelvi-irodalmi moz­ galmának dokumentumaiban a nemzeti nyel­ ven művelt „tudományok”-ról olvashatunk, akkor voltaképpen - jobbára hallgatólagosan vagy közvetetten ugyan, de - szinte mindig eredeti irodalomról van szó. Amikor Pétzeli J ó zse f, a komáromi prédikátor olyan szín­ művek írására ír ki pályázatot, amelyeket „tapsolásokkal” lehetne az európai nagyvá­ rosokban előadni, akkor nyilvánvalóan csak eredeti színművek írására gondolhatott. Batsányi János is az eredeti művek tiszteletét vitte diadalra a kor egyik nagy polémiájában, amely a hű vagy szabad fordításról szólt. Nyíltabban majd Csokonai Vitéz Mihály be­ szél, aki azzal zárja a Dorottya előbeszédét, hogy ő bizony jobban szeretne középszerű originál lenni, mint elsőrangú fordító. Az ere­ deti irodalom a kor programírásai mögött te­ hát inkább csak hallgatólagos előfeltevés volt vagy személyes célkitűzés, de az egész nem­ zeti literatúra programjává még nem tudta vagy nem merte emelni senki. A nemzeti nyelvű irodalomról való gon­ dolkodás a XVIII. század végén ilymódon ala­ posan eltér a nemzeti nyelvű irodalom gya­ korlatától - sok, a szó mai értelmében is ere­ deti mű születik, viszont az eredetiség köve­ telése programszerűen és szélesebb összefüg­ gések között voltaképpen csak az Urániában fogalmazódik meg. Arra felesleges kitérnünk, hogy Kármán részben maga is mástól köl­ csönzött szavakkal állította a „tudományok’’ elé ezt a normát. A döntő ugyanis az, hogy itt nem szavakról, jelszóról vagy ötletről, esetleg egy egyéni ambíció megnyilatkozásáról van szó, hanem olyan gondolatmenetről, amely­ nek elemei szervesen összekapcsolódva rend­ szert adnak ki. Az eredeti irodalom jelentő­ sége azon a tételen alapul, hogy - s ezt tekint­ hetjük a kiindulópontnak - az olvasókat csak azok a témák érdeklik, amelyek őket és saját „környülállásaikat” mutatják be. Ezt az állí­ tást rendkívül határozottan bástyázza körül „A tolmácsolás nem haszon, kis érdem” kité­ tel radikalizmusa szinte elképesztő. A Bévezetésben olvasható egyik megfogalmazás ha­ sonlóan éles, olyannyira, hogy tulajdonkép­ pen ez sem fogadható el ebben a formában (ezek szerint pl. Racine Phédrá-jának előa­ dása után is „hidegen” hagyjuk el a „nézőpiacot”, hiszen az nem rólunk szól), de éppen a túlzás maga világít rá a meggyőződés erejére. A tétel deklarálása annyira fontos, a benne megfogalmazott állítás annyira evidensnek tűnik fel, hogy mintha a magabiztosság adta lendületben feledkezne meg a körültekintő mérlegelésről. Márpedig ez a meggyőződés az Uránia programírásainak egyik legmélyebb, hiszen különböző előfeltevéseket és követke­ zéseket magába foglaló eleme. Majdnem bi­ zonyos, hogy egy irodalmi vállalkozás létre­ jöttének az olvasóktól való függését ennyire nyíltan nem vállalta senki a korban: a Bévezetés első bekezdése e tekintetben tudomásunk szerint egyedül álló írói magatartást fejez ki. A Nemzet tsinosodásában pedig odáig is el megy, hogy a „tudományok” hazai elmara­ 483 �palócföld 95/6 dottságáért nem csak, sőt, elsősorban nem is a körülményeket, de magukat a tudományo­ kat okolja. A körülményekről szólva jegyzi meg, hogy „...nem is annyira okok ezek, ami­ ért nem gyarapodhatnak tudományink, ha­ nem inkább, mivel tudományink nem gyara­ podnak, azért vannak ezek az akadályok."Itt olyan függőségnek a vállalását, egy nagy fel­ adattal való olyan bátor szembenézést és ugyanakkor olyan felelősségtudatot látunk, amelynek mintha semmi köze nem lenne ah­ hoz a viszonyhoz, amelyet a „tudományok” korabeli fogalmához elődei és kortársai ala­ kítottak ki. Ennek a már tradicionálisnak te­ kinthető viszonynak a lényege - mint utal­ tunk rá - egy, a maga körében és funkciója szempontjából nézve lényegében cáfolhatat­ lan ideológiai tézis volt: a nemzeti létet bizto­ sító nyelv és a nemzeti lét minőségét jelző „tudományok” összekapcsolása adta meg az értelmiség mozgalmának legitimációs bázi­ sát. Az Urániában kifejtett álláspont viszont ezen érvelési mód - lehet, hogy ekkor, a ki­ lencvenes évek közepetáján már szükségsze­ rűnek tekinthető - meghaladásának tűnik. A szóban forgó szövegekben azonban ez a meghaladás - utaltunk rá - némileg felemás módon történt meg, hiszen az értelmiségi mozgalom érveinek igen sok elemét változat­ lanul ott olvashatjuk a folyóirat programírá­ saiban. Ha azonban alaposabban körülné­ zünk, akkor az elődöktől való távolodásnak még több mozzanatára bukkanhatunk rá, csak éppen ezeket eltakarja az írásokban ál­ talánosan érvényesülő érvelési mód, amelyet a már emlegetett „igen, de” szerkezettel ír­ tunk le. Így például az elődök gondolkodásmódjától való eltérés egyik fontos pontja a nyelvről való gondolkodás. „Szent, áldott és jó dolog a nyelven magán dolgozni... ” - kez­ di, hogy azután ettől az állítástól egy „De még 484 ez nem elég... ” közbevetett fázisán át a gon­ dolatmenet nem csak az eredeti kijelentés­ nek az ellenkezőéig jut el a „grammatikális epidémia ” elutasításával, de eljut a nyelv egy bizonyosfajta funkcionális, a műtől nem el­ választható felfogásáig is, még ha a hagyo­ mány nyelvén is szólal meg ez az új tudás. Amikor azt mondja, hogy „Örömestebb ta­ nuljuk a nyelvet együtt a dologgal, mélyeb­ ben benyomódnak a jelek a jelentett ideákkal emlékezetünkbe” vagy amikor arról beszél, hogy „Egyező lépéssel jár a nyelv a tudomá­ nyokkal. Öszvességgel kell mindkettőt mű­ velnünk”, akkor a nyelvnek - elvileg - elhal­ ványul a nemzeti léthez való közvetlen kap­ csolódása és előtérbe kerül a nyelvileg meg­ formált műalkotásnak a nemzeti kultúrához való s immár organikus, nem az ideologikus célzattal felfogott nemzetfogalomból, hanem magukból a nemzeti nyelven művelt „tudo­ mányokból” kiinduló viszonya. Ha tehát az Uránia program írtásait az ér­ telmiség nyelvi-irodalmi mozgalmának a XVIII. század utolsó évtizedeiben keletkezett dokumentumaival szembesítjük, akkor jól előtűnik, hogy Kármán József folyóiratával új útra tért ez a mozgalom. Az eredetiség szempontjának előtérbe állítása olyan lépés volt, amely a nemzeti irodalomról egy új gon­ dolkodásmódot jelentett be. Ez az új gondol­ kodásmód azonban nem tud vagy nem akar lemondani a régi érvekről. Az irodalom, mint a nemzet reprezentációja és az irodalom, mint a saját „környülállásainkat” bemutató és így bennünket, az olvasókat mélyen meg­ ragadó művek sora - ez a két felfogás nyilván egészen más előfeltevések és következések holdudvarát hordozza. A Kármán-féle prog­ ram legfontosabb elemének azonban azt a mozzanatát tekinthetjük, amely éppen úgy feltételezi, mint folytatja az elődök tevé­ �palócföld 95/6 kenységét. A gondolatok új világába lépünk, de olyan világba, amely középpontba állít­ ja, részletezi s levonja a következtetéseket abból, amelyet az elődök mozgalma inkább csak hallgatólagosan, de elég egyértelműen feltételezett, azt, hogy e mozgalom igazából csak eredeti művek révén érheti el tényleges (s nem ideológiai) céljait. Ez az. alapja annak a vakmerő magatartásnak, hogy Kármán számára nem az a fontos, hogy a közönség a „tudományok” pártjára álljon, itt maguk a „tudományok” lesznek képesek arra, hogy megváltoztassák pillanatnyilag kedvezőtlen helyzetüket. Ez - végső soron - nem szakítás az elődökkel, éppen ellenkezőleg, az ő törek­ véseik kiteljesítése az irodalom tényleges világában. Az újabb kutatásokból tudjuk, hogy Kár­ mán József közvetlen utóélete kedvezőtlenül alakult: csaknem ötven év múlva fedezi fel majd őt újra Toldy Ferenc, előtte alig-alig esik róla szó. Ez a csend voltaképpen a XVIII. század nyelvi-irodalmi mozgalmára is rábo­ rul - az eredetiséget magába foglaló majd nyíltan követelő irodalmi tendenciára, de a benne megnyilatkozó öntudatra és magabiz­ tosságra Kazinczy Ferenc nyelvújítási moz­ galmának merőben más törekvései vetettek árnyékot. Az Uránia által képviselt program és Kazinczy mozgalma a XVIII.-XIX. századforduló magyar irodalmának alternatívái voltak. A közöttük lévő viszony elemzése azonban már egy másik történet keretei közé tartozik s máskor is kell róla szólni. Szalay Lajos grafikája 485 �palócföld 95/6 Penke Olga Az Uránia Raynal-fordításai Kármán J ó zse f Urániá-ja a magyar fel­ érdemes röviden áttekinteni, mert nagy ré­ világosodás folyóiratainak sorában az utolsó szüket magyar nyelvű folyóiratainkban, így kísérlet arra, hogy íróink gazdasági, társadal­ az Urániá ban is felfedezhetjük. A XVIII. szá­ mi, intellektuális felzárkóztatásunkat a fej­ zadi folyóiratok az eredetiség kérdéséhez kü­ lettebb Nyugathoz a modellnek tartott orszá­ lönleges módon viszonyulnak. Elsődleges ta­ gok hasonló irodalmi produktumait lefordít­ nító-nevelő célzatuk megvalósítása érdeké­ va, adaptálva valósítsák meg. Az első magyar ben az ismeretek népszerűsítését az eredeti­ nyelvű folyóiratok az angol, francia elődök­ ség szempontja elé helyezik. Az újságíró a höz képest száz, százötven éves késéssel je­ Diderot-féle Enciklopédia meghatározása lennek meg, így nálunk még a XVIII. század szerint egyéniségét nem az alkotás egész fo­ végén is hiányzik az anyagi fedezet, a széles lyamatában, hanem csupán a vélemény for­ közönség, az újságírásra specializálódott írók málásában, a megfogalmazás módjában, az köre, a gyors publikálást biztosan vállaló igazság keresésében érvényesíti. Másfél év­ nyomda, a megfelelő reklám, a terjesztés le­ századon át is élnek olyan európai periodi­ hetősége - egyszóval szinte minden alapfelté­ kák, amelyek kizárólag könyvismertetéseket tel. Péczeli, Kazinczy, Batsányi, Kármán a közölnek. A lényeges információ kiválasztá­ szükséges feltételek hiányában is megpróbál­ sának és továbbadásának igénye, a kritika, a koznak európai színvonalú, magyar nyelvű kommentár, a vélemény megfogalmazásának folyóirat kiadásával. Kísérletük a megvalósí­ kötelessége ugyanakkor teret ad az újságíró tott minőség vonatkozásában sikeresnek egyénisége kibontakoztatásának is. A továb­ mondható, kudarcukat csupán kiadványaik bítandó ismeretek a művelődés és a tudomá­ nyok minden területét átfogják. Gyakori a kérész-élete mutatja. Az európai felvilágosodás folyóiratait né­ műrészletek közlése, amelyeket azután több hány alapvető sajátosság jellemzi, amelyeket folyóirat átvesz, esetenként más nyelvre le- 486 �palócföld 95/6 fordítva; a forrás megjelölése ezekben az ese­ tekben egyáltalán nem kötelező. A periodi­ kák egyéni színezetét legtöbbször csupán a szerkesztő és néhány kiemelkedő munkatárs válogatásai, szerkesztői elvei, írásai adják. A közreműködő újságírók, fordítók legtöbbször arc nélküliek maradnak, míg a szerkesztő az olvasót közvetlenül megszólítja, „intim” kap­ csolat kialakításának lehetőségét adva meg számára. Az önmagát feltáró szerkesztő-író megnevezi meghódítandó közönségét, szí­ vesen választja olvasónak a nőket, akiket, lévén, hogy a hagyományos tanulási for­ mákból ki voltak zárva, az információra, a tudásra még férfi kortársaiknál is inkább rászorultaknak lát. Kármán Urániá ja a szerkesztő szándéka szerint a legváltozatosabb ismereteket kíván­ ja népszerűsíteni. A folyóirat tervezetében, bevezetőjében Kármán erkölcsi, nevelési, „históriai”, természettani, gazdasági és tech­ nológiai ismeretek nyújtását ígéri. Modell­ ként a francia Enciklopédiá t és az enciklopé­ dikus jellegű angol Spectatort nevezi meg, Steele és Addison híres folyóiratát, amelynek minden európai országban voltak követői, s amelynek hatását Bessenyei német nyelvű folyóirata, sőt bizonyos fokig A Magyar Né­ ző című munkája is mutatja, mely már a cí­ mével is utal a követett példára. A fenti téma­ köröket Kármán az olvasó érdeklődését külö­ nösen felébresztő egzotikus ismeretekkel is megpróbálja megtölteni. A gyarmatosítás eredményeként az európai ember számára is fontossá vált tudást közvetíti olvasóinak: a porcelánról, a kávéról gyakorlati és technoló­ giai, a légy-madárkáról, a kolibriról termé­ szettani ismereteket közöl. Antropológiai, et­ nográfiai jellegű sorozatot indít az „Ember­ nek külömb-féle Nemeiről” és a „Nemzetek házasodási szokásairól” címmel. Ezek az is­ meretek a XVIII. században a történettudo­ mány, az erkölcs, a gazdaság tanához tartoz­ nak. Kármán a legszélesebb olvasóközönség meghódításában reménykedik, de közvetle­ nül elsősorban a nőkhöz fordul. Az asszonyok művelésének, egyenrangúvá emelésének gon­ dolata a magyar irodalmi és politikai életben egyaránt jellemző ebben az időszakban. Poli­ tikusaink éppen Raynalra hivatkozva kérel­ mezik az asszonyok bebocsájtását a parla­ mentbe, az első magyar nyelvű regények és színdarabok pedig gyakran választanak női főhőst. Az Uránia az európai folyóiratokat abban is követi, hogy műrészletek közlésére vállalkozik, amelyek között sok a fordítás. A forrás megjelölése gyakran hiányos, sokszor teljesen elmarad. Az Urániában közölt egzotikus jellegű írások között találjuk Raynal abbé A két In­ dia története című művének két részletét. A tíz kötetes hatalmas munka, teljes címén Histoire philosophique et politique des Établissements et du Commerce des Européens dans les Deux Indes (Az európaiak ke­ reskedelmének és gyarmatainak politikai és filozofikus története a két Indiákon) az első francia gyarmatosítástörténet. A két novella­ vagy anekdota-jellegű részlet a mű különböző köteteiből származik: a Kármán által Eliza címmel közölt írás, amely az Uránia II. köte­ tében jelent meg (1794. II. 111 -118) a francia mű II. könyvének XV. fejezetéből, A' két Szeretseny Ifjú címmel a III. kötetben megjelent fordítás (1794. III. 243- 245) pedig a XIV. könyv XVI. fejezetéből. A két műrészlet kö­ zötti kapcsolatot semmi nem jelzi, a történe­ tek helyszíne is eltérő: az első Indiában, a má­ sodik a Karib-tengeri Szent-Kristóf szigetén játszódik; a fordítások stílusa is eléggé eltér, 487 �palócföld 95/6 az elsőt valószínűleg németből, a másodikat talán inkább franciából fordították. Van ugyan az E liza című történet előtt egy rö­ vid bevezető, amelyben az írás szerzőjének bemutatásából a két szöveg összefüggésére lehet következtetni, az asszociáció azonban az időszakos kiadvány olvasóinak valószí­ nűleg túl távoli volt, irodalomtörténetünk is csak az utóbbi években figyelt fel rá: „Raynal, a ’ kit ki nem esmér? ez a ' kedves Író, kinek minden Sora Szivünket számtalan Érzésekkel tölti, minden Szava Képzésünket gazdagítja... ez a felséges Író, az Emberiség’ Bajnoka, a’le-tapodott nyavalyás Szeretsenynek az Európai Hatalmas elleni Védelme”. (Uránia, 1794.II. 111) Raynal abbé műve 1770-ben jelent meg először, majd 1774-ben és 1780-ban, jelentő­ sen átdolgozott és kibővített változatban. A három változat legfőbb eltérése, hogy politi­ kailag egyre inkább radikalizálódott, az utol­ sóban a zsarnok módra uralkodó király elleni lázadásra, forradalomra, rabszolgafelkelésre szító sorok is gyakoriak, sőt a gyarmatosítást általában elítélő szövegrészeket is találunk benne, amelyek a mű eredeti céljától és az el­ ső változat mondanivalójától merőben idege­ nek. Az utolsó változatban a mű szerzőjeként szereplő Raynal abbé állal írt szövegrészek háttérbe kerülnek, mivel több közreműködő, akik főleg az enciklopédisták táborába tar­ toznak, közli a témáról gondolatait. Egyedül Diderot a harmadik változat egyharmadát ír­ ta. A műnek mintegy hetven kiadása (köztük számos kalózkiadás) jelent meg 1789-ig. A gyarmatosítástörténet 1780-tól kezdve nagy népszerűségnek örvendett Magyaror­ szágon. Először a szabadkőművesek körében, akik a gyarmatosításról írt bíráló sorokat aszszociálták Magyarország gazdaságilag függő 488 viszonyával. A szabadkőművesek közül első­ sorban Berzeviczy Gergely gazdaságpolitikai nézeteire gyakorolt a mű jelentős hatást, de nagyon valószínű, hogy Kármán is ebben a körben ismerkedett meg a művel. A legkoráb­ bi irodalmi hatást a mű valószínűleg Barcsay Á brahámra gyakorolta, aki Raynalhoz ha­ sonlóan hevesen ítélte el a rabszolgakereske­ delmet, a gyarmatosítás kegyetlenségeit. Ezek a kérdések, valamint az egzotikus áru­ cikkek szükségességéről folyó polémia, sőt a Raynal személyéről szóló híradások is folya­ matosan jelen vannak a 80-as 90-es évek idő­ szaki kiadványaiban. 1781-ben a Magyar Hírmondó ban hírül adják a mű párizsi elíté­ lését és az író kényszerű száműzetését. A franciaországi cenzúrát egyébként Migazzi érsek javaslatára még ugyanabban az évben követte az ausztriai tilalom is. amellyel a „ke­ resztény vallás, minden fejedelem és állam számára igen veszélyes” könyvnek nyilvání­ tották A Két I ndiát. Ezek után Kármánnak Raynalt az emberiség tanítójának nevezni meglehetősen vakmerő cselekedet volt. Batsányi Magyar Museumában Raynal pár­ tatlanságát állítja követendő példának nem­ csak a történetírók, hanem az újságírók elé is, újságírói hitvallását a műből idézett szöveg­ részek kommentárjaként fogalmazva meg (A mű magyarországi fogadtatásáról részletesen ld. Penke Olga, „L’Histoire des deux Indes en Hongrie au siecle des Lumieres”, In Lectures de Raynal, LHistoire des deux Indes en Europe et en Amérique au XVI IIe siecle, Studies on Voltaire, 286. Oxford, 1991. 265-287). A mű a legmélyebb hatást a magyar jakobi­ nusokra gyakorolta: Martinovics, Batsányi, Hajnóczy, Laczkovics, Szentmarjai legfőbb forrásuknak tekintik, Őz Pál hatvan oldal ki­ vonatot is készített a mű harmadik és negye­ �palócföld 95/6 dik kötetéből, mintegy 650 oldalból. Bizo­ nyos szempontból talán még az Uránia Eldorádó című írása is ide kapcsolható. Az Urániában található két szövegfordí­ tás kiválasztása több szempontból rendkívül érdekes. Az Eliza című történet az európai irodalomban önálló életet élt, megjelent fo­ lyóiratokban és gyűjteményes kötetekben, magyar hatása sem korlátozódik az Urániá­ ra, Kazinczy is lefordította brünni fogsága idején, 1797-ben Raynalnak keserve Eliza után címmel, és 1814- ben a Yorick és Eliza levelei című fordítása annexeként jelenteti meg. Az írás másik érdekessége, hogy a gyarmatosítástörténet azon részei között tartható számon, amelynek a kutatások jelenlegi ered­ ményei alapján Diderot tollából származnak (Michele DUCHET, Diderot et l'Histoire des deux Indes ou l'Écriture fragmentaire, Paris, 1978. 69), így ez a kis történet az első magyar Diderot-fordítás, amelyet csak a XIX. század második felében követnek újab­ bak. Az Eliza azonban nemcsak filológiailag érdekes szöveg. Az idealizált női alak, akit három híres író - Sterne, Diderot és Raynal idéz múzsaként, emblématikus jelentőségű, a legfőbb morális értékeket, az erényt és az in­ tellektuális érzékenységet egyesíti. Eliza ugyanakkor tehetséges író is. Eszményi alak­ jának felidézése lehetőséget ad Raynalnak, hogy az ideális olvasót maga elé képzelje és őt megjelenítve önmaga idealizált képét is ábrá­ zolja alkotás közben: a pártatlan, az igazság és a valósághűség eszményét követő íróét, aki „az emberiség, az igazság, a szabadság oltalmazója”, a történetíróét, akinek nemes fel­ adata az utókor véleményének formálása. Az Eliza című történet az idő múlásán való el­ mélkedésre készteti az írót. A szöveg megjó­ solja azt a kort, amikor a kincsszomjas gyar­ matosítók hatalmas építményei romokká hullanak szét. A romszimbólum fontos témái csendülnek meg: a civilizációk mulandósága, a természet határtalan voltának és az ember által létrehozott alkotások tűnékenységének ellentéte. Végül Eliza története a szeretett, fiatalon meghalt, kedves nő elsiratására is al­ kalmat ad. Ezt a szövegrészt Kármán különö­ sen szépen és hűségesen fordítja: „Egek a’ kik ki-merítettétek Ajándékitokat, hogy eggy El­ izát formáljatok, eggy Pillantásért adtátok őt? hogy legyen eggy imádott, és örökre el-veszett Bálvány?” (Uránia, 1794. II. 114) Kazinczy fordítása Kármánéval összeha­ sonlítva általában kevésbé szöveghű, bizo­ nyos részeket elhagy, de gördülékenyebb, él­ vezetesebb. Példaként egy patetikus, nehezen visszaadható mondat két, egyébként szöveg­ hű fordítását hasonlítsuk össze. Kármán for­ dítása: „Üres remény! emberi lehetőségek za­ varja! az én időm az ő szép napjait felül élte.” Kazinczyé: „Csalfa remény! öszverogyó épít­ ményei az emberi bizakodásnak! öregkorom túlhaladta az ő ifjú napjait.” Az Elizát Kármán minden bizonnyal né­ metből fordította, erre következtethetünk néhány szó furcsa magyarításából, pontatlan fordításokból. Így az „auteur original”. azaz „ere­ deti író” összetételt a „Fő író”; a „candeur”, azaz „naivság, tisztalelkűség, nyíltság” szót a „Nagy-szívűség; a „tendresse”, azaz „gyen­ gédség, szeretet, kedvesség” szót a „gyengél­ kedés” szójelentéssel adja vissza magyarul. Valószínűleg a lapossá, jellegtelenné vált le­ fordított szövegrészek is a kettős áttételnek tudhatok be. Fő bizonyítéknak mégis Kár­ mán lábjegyzeteit tekinthetjük, amelyek né­ met eredetire utalnak. Például a „tár” szó je­ lentését németül pontosítja lábjegyzetben 489 �palócföld 95/6 „Niederlage”, mégpedig a Magazinra hivat­ kozva (a francia szövegben az „entreprise de commerce” összetétel felelne meg). A több német folyóiratban is megjelent „novellára” talán a pozsonyi Ungarisches Magazinban talált rá a szerkesztő. Az Eliza fordítóját is közli az Uránia „Kn” jelzéssel. A' két Szeretseny Ifjú című elbeszélés vé­ gén a folyóirat nem utal a fordítóra. Valószí­ nűleg ez a szöveg is Kármán munkája, Szinnyei Ferenc bizonyította stilisztikailag, hogy mindkét elbeszélés fordítója Kármán (Kármán J ó zse f és az Uránia névtelenjei, Budapest, 1924). Az előző történettől eltérő­ en a forrás is teljesen homályban marad, sem a szerzőre, sem a műre nincs utalás. A fordí­ tás feltételezésem szerint franciából készült, mindenesetre az előbbinél magyarosabb és szöveghűbb, noha nem a szöveg szó szerinti visszaadására törekszik. Az amerikai Szent-Kristóf szigetén ját­ szódó szerelmi tragédia két nemeslelkű néger tragikus történetét adja elő, akik, amikor be­ leszerettek ugyanabba a lányba, barátságu­ kat nem akarták elárulni, így imádottjukat késztették választásra, és mivel a lány erre képtelen volt, először őt ölték meg, majd ma­ gukat. A szentimentális, vadromantikus tör­ ténet a felvilágosodás erkölcsi meséire emlé­ keztet, Prévost, Marmontel, vagy akár de Sade stílusában. A szerelem és a barátság erejét, „örvényeit” kívánja példázni, az érzelmek, a rendkívüli szenvedélyek iránti csodálatot mulatja. Az elbeszélés (amely az anekdoták rovatában kap helyet) az érzékenység külö­ nös iskolája, amelyben a történet végén a hármas gyilkosságot a fordító a „felséges” jelzővel illeti, némileg még fokozva a francia szöveg hasonló ítéletét. Az érzelmes történet és stílus illusztrálására idézzük a tragikus tett 490 előtti szövegrészt, amely egyfajta érzelmi csúcspont: „Gyakran forrón húllottak Könnyeik Ölelgetéseik között, azon Tárgyat szemlélvén, a’melly őket a’ Kétségb’esés' Ör­ vényéig hozta (a francia szövegben egyszerű­ en elkeseredtek = désespéraient). Gyakran megesküdtek egymásnak, hogy azt többé nem szeretik, és inkább Életekről mondanak le, mintsem hogy Barátságoknak szent Köteleit szaggassák el. Az egész Környék érzékenyen szemlélte ezen nagylelkű Erőlködéseket”. (Uránia, 1794. III. 244) A történethez fűzött kommentárban a francia író és nyomában magyar fordítója a rendkívüli érzelmeken kí­ vül külön felhívja az olvasók figyelmét a ter­ mészet által nemesnek formált rabszolgák méltatlan helyzetére, és arra, hogy milyen bámulatra méltó és félelmet ébresztő energia nyilvánul meg a két ifjú cselekedeteiben. A korban nagy sikernek örvendő polgári dráma szerzőihez hasonlóan az érzékeny közönség együttérzését legbiztosabban felfűtő „szána­ lom” és „borzalom” ébresztőjét látja a törté­ netíró a „vad” történetben. Érdekes, hogy az Uránia bevezetőjében Kármán a közönségre való hatás mechanizmusát a polgári dráma elméletíróira emlékezteve fogalmazza meg (főleg Beaumarchais elképzelései visszhan­ goznak Kármán soraiban szinte szó szerint). A barátság és a szerelem autentikus pél­ dáinak idézése a „vad” népeknél, primitív, vagy „álprimitív” környezetben, 1770-ben, a mű első változata születésének évében erköl­ csi mesék egész sorának adott életet. SaintLambert Deux amis. Conte iroquois (Két ba­ rát. Irokéz történet) címmel Diderot által ha­ misnak és mesterkéltnek ítélt környezet és érzelmek megelevenítésével publikált egy no­ vellát, amelyre válaszként több írás született. Közülük leghíresebb Diderot Les deux amis �palócföld 95/6 de Bourbonne (A két bourbonne-i barát) cí­ mű novellája, amelyben a heves szenvedélyek végzetes és ugyanakkor csodálatot ébresztő példáját adja. Diderot írásához fűzött érteke­ zésében a valóság hűséges ábrázolásának (a „realizmusnak”, mondanánk mai terminoló­ giával) ars poétikáját fogalmazza meg, és arra figyelmezteti olvasóit, hogy a csodálatot és félelmet ébresztő érzelmeket nem a távoli, el­ lenőrizhetetlen vidékeken kell keresni, ha­ nem közvetlen közelünkben. A két bourbon­ ne-i két barát egyébként először német fordí­ tásban a Magyarországon is jól ismert Gessner Idyll jeiben jelent meg és Goethe szerint Schiller Haramiák című darabjának is ihletője volt. Visszatérve A két Szeretseny I fjú törté­ netéhez, fontos megjegyeznünk, hogy a kor­ szak korabeli külföldi folyóirataiban ez a szö­ veg is önálló műként jelent meg, így például a német W.L. Wekhrlin 1788 és 1790 között kiadott Hyperboreische Briefe (Északi leve­ lek) című folyóiratában (Ld. Jean MONDOT, „La réception de Raynal en Allemagne: l'exemple de Wekhrlin", In Lectures de Ray­ nal, Studies on Voltaire 286, Oxford, 1991. 191). Kármán biztosan jól ismerte Raynal abbé nevét és a gyarmatosítástörténetet magát is, mégis valószínű, hogy a két történetet nem az eredeti műből emelte ki, sem a műből készült valamelyik kivonatos kiadásból, amelyekhez szintén könnyen hozzájutott (például Péczeli könyvtárában, akinél hosszabb ideig tartóz­ kodott). Sokkal inkább valószínűsíthető, hogy a szerkesztés során modellnek tekintett né­ met, esetleg francia nyelvű folyóiratokból fordította magyarra a történeteket és a fordí­ tás során kicsit még az eredetinél is érzelme­ sebbre formálta őket választott olvasói, első­ sorban az „asszonyi nem" érzékenységének kívánva megfelelni. A történeti, földrajzi, fi­ lozófiai, statisztikai szempontból kiemelkedő jelentőségű gyarmatosítástörténet így témái­ val, mozaikjaival, sajátos motívumaival ha­ tott a magyar olvasókra Kármán Urániáján keresztül. Ezzel egyébként a szerkesztő elvei tökéletesen megvalósultak, Bevezetőjében ugyanis az időszaki kiadvány szerepét a kö­ vetkezőképpen fogalmazza meg: „Setét és ko­ mor a mély tudományok tartománya, és a bölcsesség együgyű s kedves; fennyen hágó a tudósság, - az életbeli okosság kézzel fogha­ tó. Sükeretlen amaz, szépen gyümölcsöz ez... A sivatag tudósságot hasznavehető tudo­ mánnyá tenni, a képzelt és szőrszálhasogató eszeskedéseket az élet, jó erkölcs és a köztár­ saság céljaihoz alkalmaztatni, a bölcsességet, mint Sokrates, az égből lehozni: ez is egy haszna az ily írásoknak." 491 �palócföld 95/6 Szilágyi Márton Kármán József: ami tudható és ami nem A magyar felvilágosodás egyik legrejté­ nagyobb valószínűséggel március 10-ére te­ lyesebb írószerkesztőjének életrajzát nem hetjük. ”1 Vagyis Abafi nyilván abból a levél­ egyszerű megírni: Gálos Rezső 1954-es mo­ ből indult ki (dátuma: 1789. márc. 9.), amely­ nográfiája óta nem is igen történt rá kísérlet. ben Markovich Miklósné Kármán - köze­ A feladat nehézsége csak részben magya­ lebbről meg nem határozott - közeledő szüle­ rázható azzal, hogy meglehetősen kevés új tésnapjára gratulált2, mivel azonban a követ­ adat került azóta elő. Inkább arról van szó, kező ismert levél március 15- i keltezésű, s hogy azokon a pontokon is, ahol a monográ­ ebben nem esik szó a születésnapról3, elég tág fia bizonyosságot sugall, a bizonytalanság az az intervallum, amelyben az ünnep elhe­ csüggesztő érzésével kell szembesülnünk, mi­ lyezhető, korántsem magától értetődő tehát helyt megpróbáljuk felülvizsgálni azt, amit éppen március 10-ére gondolni. 1884-ben tényeknek gondoltunk. Nem egyszerű tehát Baráth Ferenc a losonci református anyamegrostálni adatainkat, hiszen többszörös könyvre hivatkozva - amelyet egyébként sa­ forráskritikai gondossággal kell eljárnunk: ját bevallása szerint nem látott, az adatot má­ elválasztván a tényeket helyettesítő legendá­ sok szívességéből kapván meg - március 16kat a valószínűsíthető vagy éppen bizonyos át adta meg a keresztelés dátumául4; utalt azonban arra is, hogy Abafi Lajos ekkor már adatoktól. Kármán József 1769-ben, Losoncon szü­ 14-ét gondolta inkább születésnapnak: „Most letett. Születésének hónapját (március) nagy értesülök, hogy Abafi Lajos a szabadkőműbizonyossággal meg tudjuk nevezni, napját vesi iratokban megtalálta a születés-napi pontosan aligha. Abafi Lajos 1880-ban már­ dátumot is s ez márczius 14-ike. Saját maga cius 10-ét következtette ki a születés dátu­ mondotta e napot születés-napjának, midőn mául, mondván: „azon pontosságfogva a >Hétcsillaghoz< czimzett pesti páholyba [sic!], melylyel Markovicsnéval folytatott fölvétetett, 1792-ben.”5 Ennek az adatnak levelezésében egymás név- és születésnapjá­ az ellenőrzésére sem vállalkozott azonban ra egy-két nappal előbb gratulálnak, fö lte ­ azóta senki. Az író egy református lelkészi hetjük, hogy a grófné március 9-én írván üd­ család gyermeke volt, nemcsak apja, Kármán vözlő sorait, Kármán születése napját a leg­ Jó zsef6, hanem már nagyapja, Kármán 492 �palócföld 95/6 András is Európában tanuló, nevezetes tudós férfiú volt; ez utóbbi 1760 táján 526 kötetes könyvtárral rendelkezett7. A családnak két nemzedékre visszamenőleg szoros kliensi­ pártfogói kapcsolata volt a Rádayakkal, s en­ nek szerzőnk életében is komoly szerepe lett8. Kármán a losonci református gimnázi­ umban végezte tanulmányait9. Az 1778-as évből szerencsésen fennmaradt anyakönyv az akkor 9 és fél éves fiút a grammatikaiszintaxista osztály (a harmadik classis) nö­ vendékei között tartotta számon.10 Ezután a pesti egyetem jogi karának hallgatója lett 1785-ben. Tanulmányainak menete és üteme azon­ ban nem világos: nem tudjuk, mikor fejezte be a jogi stúdiumokat. Ennek ellenőrzését az nehezíti meg, hogy a jogi kar ezen időszakból származó iratanyaga elpusztult, így sem a klasszifikációs jegyzőkönyvek, sem a protocollumok nem maradtak fenn11. Igaz ugyan, hogy a kari protokollumok nagyrészét az 1759 és 1785 közti időszakból Kovachich Márton György másolatában ismerjük12, ezek azonban a témához nem adnak segítsé­ get: egyrészt pontosan abban az évben feje­ ződnek be, amelyben Kármán egyetemi pá­ lyafutása feltehetően elkezdődött, másrészt pedig - az iratanyag jellegéből következően a hallgatókra egyébként sem terjeszkednek ki. Egyetlen támpontunk ilyenformán Bod­ nár Zsigmond lehet, aki még látta a hallgatók előmenetelét tartalmazó klasszifikációt, s eb­ ből közölte is a Kármánra vonatkozó eredmé­ nyeket: sajnálatos módon azonban meglehe­ tősen nagyvonalúan, távolról sem forráskia­ dói igénnyel13. Az ugyan kétségtelen, hogy 1789-ben Kármán Becsben tartózkodik (eb­ ből az időszakból ismerjük levelezésének egyetlen nagyobb, egy tömbben és nem szór­ ványosan megmaradt egységét, a gróf Mar- kovich M iklósnéval váltott szerelmi levele­ zést). A bécsi egyetemre azonban nem iratko­ zott be, az egyetemi anya könyvekben nevé­ nek nincs nyoma14. Nem tudjuk, miből élt s mivel foglalkozott15. A Markovichné- levele­ zés mindenesetre 1789. január 28-tól au­ gusztus 29-ig tart (egy későbbi, 1793. április 17-i levél zárja le az anyagot)16; ezek az írá­ sok azonban ennek eldöntésére nem nagyon adnak támpontot. Egy 1790. febr. 10-i, sógo­ rához, Gáloss Gáborhoz intézett pozsonyi le­ vele azt mutatja, hogy az író vizsgára készül­ hetett; a levél mindazonáltal nem rögzíti pon­ tosan ennek jellegét17. A személynöki levél­ tárban fennmaradt listák egyike 1790. június 9- én tartalmazza a nevét, mint az ítélőmester mellé gyakorlatra beosztott jurátusok egyi­ két 18. Ez arra mutat, hogy Kármán ekkor ele­ get kivánt tenni az ügyvédi vizsgára bocsátás feltételeinek; másrészt pedig ekkor még (1790. június 9.) bizonyosan előtte volt a vizsgának. Arról nincsenek adataink, hogy mikor történt meg az examen. Itt azonban a forrás­ anyag hézagai akadályozzák meg a pontosí­ tást. A személynök elnöklete alatt, a királyi tábla albizottságai előtt letett ügyvédi vizs­ gák jegyzőkönyveiből éppen az az egység hi­ ányzik, amelyben legnagyobb valószínűség­ gel fellelhetnénk Kármán eredményét: 1769től 1783-ig rendelkezésünkre állnak az ira­ tok, utána azonban csak az 1791-tól induló anyag maradt fönn19. Ott valóban nem is bukkanhatunk rá az író nevére. Semmi nem szól azonban az ellen, hogy Kármán teljesen szabályosan, 1790. június 9-e után, de még 1791 előtt a királyi táblán tette le a vizsgát: a szeptemberi (Szent István-i) és a decemberi (Szent Márton-i) terminus még hátra volt az évente négy alkalommal megtartott vizsgaal­ kalmak közül20. 493 �palócföld 95/6 Abban aligha kételkedhetünk, hogy Kár­ vármegyékhez intézett röpiratát - meggyőző érvekkel - Kármánnak tulajdoníthatta.27 mán prókátorként dolgozott.21 Mindenesetre nem ismerjük Kármán A csábrági vár látogatókönyvében 1794. ápr. 20-án bejegyzett sajátkezű versecskéje színpadi műveit, bár egy öt felvonásos szo­ alatt magát „Mélt. Uraság Vitzefiscalissa”- morújátékának (Mária Maqyarok Királyné­ ként határozza meg22. Maga Kazinczy is úgy ja) létezéséről Mérey Sándor 1796-ig vezetett fogalmaz 1794. május 11-i levelében, hogy az könyvtárlistája tudósít28, s ezen lista alapján Uránia még meg nem jelent első számának Schedius Lajos már 1798-ban, a jénai Allgeegyik szerkesztője, Kármán ügyvéd lenne: „Ez meine Literatur-Zeitungban megjelent német egy fiatal Pesti Prókátor. ”23 Mindez azt sej­ nyelvű színháztörténetében számontartotta a teti, hogy a korszak értelmiségi létformájának magyar drámaírók között.29 1794 elején jelent meg az első híradás az egyik típusát, a magánszolgálatot választotta: mindazonáltal gyakorlatilag semmi konkrétu­ Uránia cimű folyóirat megjelentetéséről: a mot nem tudunk megélhetéséről, életformájá­ Magyar Hírmondó február 28-i számában ról. Pártfogójaként - újabb adatok felbukkaná­ közlik először a lap programját megfogalma­ sáig - a Rádayakat tételezhetjük föl24; nem zó n y ilatkozatot. Végül az első szám július­ ban31, a második októberben32, a harmadik csupán a családi hagyományok miatt. Endrődy János 1793-ban megjelent ma­ és egyben utolsó pedig 1795 március végén gyar színháztörténete a Ráday Pál irányítot­ vagy április elején lát napvilágot33. Kármán írói tevékenységének voltaképp ta színtársulatnál Kármánt mint a grófot gyakorta helyettesítő személyt mutatja be: ez a periodika a centruma, jelentőségének „Olly állapotban vala Gróf Rádai Pál felmérése e lapszerkesztői koncepcióján és a Igazgatása alatt a ' Játszó Társaság, hogy benne megjelentetett írásokon keresztül azt méltán egy dűlő épitményhez lehetett ha­ mérhető föl a legtisztábban. Egyéb, szórvá­ sonlítani, mellyet hogy a ' végső omladéktól nyosan és esetlegesen fönnmaradt írásai kö­ meg-mentsen, aztat Kármán Jósef Úr válla- zött gyakorlatilag egyetlen műnek tekinthető ival támogatta. Ezen már másutt említett jó alkotás sincsen, publikációt az Uránia rejti szívű H azafi, gyakorta a ’ Gróf Igazgató­ magában. Csakhogy nem egyszerű a folyóirat nak, kit ollykor házi kötelességei Pestről el- anyagából kiemelni a Kármán nevéhez köt­ távoztatattak [sic!], a ' Társaságnál szemé­ hető írásokat: az Uránia ugyanis - eltekintve lyét viselte. ” 25 Tehát az író bizonyíthatóan a Schedius egyetlen cikkétől, amelyet névvel Ráday-család közelében működött; igaz, e jegyeztek, valamint néhány monogrammtól kapcsolat minőségéről nincsenek informá­ anonim módon közölte a szövegeket. A szaki­ cióink. Ez az adat azt is bizonyítja, hogy az rodalom eddigi törekvése, amely különböző író - legalábbis egy ideig - szoros kapcsolat­ érvek alapján - például stiláris megközelítés ban volt a színházzal: Endrődy egyértelműen szerint - megpróbálta elhatárolni a feltétele­ az ő munkájának tartotta a színtársulat - Rá­ zett Kármán-életművet34, azért nem veze­ day igazgatása alatt keletkezett - szabályza­ tett kielégítő eredményre, mert egyrészt nem tát26, s ebben az állításban nyilván megbízha­ tudott kételymentes és egyértelmű egységet tunk. Ez alapján nem meglepő, hogy Solt An­ felmutatni, másrészt pedig nem számolt az­ dor a pesti színtársulat 1792. november 27-i zal, hogy Kármán szerkesztői koncepciója 494 �palócföld 95/6 azokból az írásokból is kielemezhető, ame­ lyek esetleg más szerzőkhöz köthetők. Vagyis ha Kármán eszmetörténeti és irodalomtörté­ neti fontosságát akarjuk megérteni, az Urá­ nia egészét kell tanulmányoznunk. Ehhez pedig számot kell vetnünk a folyó­ irat másik szerkesztőjével, Pajor Gáspárral is. Róla talán még Kármánnál is kevesebbet tudunk35; az azonban kétségtelen, hogy re­ formátus vallású, Gömör megyei nemes csa­ ládból származott. 1787-88-ban elkezdte a jogi tanulmányokat, ahogyan ezt a személynöki iratok között fennmaradt bizonyítvá­ nyai tanúsítják: a jogi kar négy professzora, Demjén A ntal, Markovics Mátyás A ntal, Nitray Gábor, Stur Jó zsef 1790. május 4-i dátummal igazolta, hogy óráikat Pajor láto­ gatta36. A bizonyítványok lelőhelye (Testimoniales Juratorum) azt is kétségtelenné te­ szi, hogy Pajor 1790-ben jelentkezett ügyvé­ di vizsgára, azonban azt nem tette le: a sikere­ sen vizsgázók ugyanis visszakapták bizonyít­ ványaikat37. Egy 1790. május 5-i keltezésű lista, amely az Aczél István ítélőmester mel­ lé beosztott jurátusok nevét tartalmazza, Pa­ jort harmadévesnek nevezi („In 3um Annum Jurista”) 38. Egy ugyanebben az iratanyagban található, 1791. szeptember 12-i dátumú, ha­ sonló funkciójú névsoron már negyedéves hallgatóként szerepel39. Pajor és Kármán kapcsolata tehát nyilván a közös egyetemi évekre megy vissza, hiszen mindketten egyidőben voltak joghallgatók, még ha évfolyamtársak nem is40. Mindazon­ által Pajor az 1788/89-es tanévben beiratko­ zott az egyetem orvosi karára, s félévkiha­ gyás nélkül, folyamatosan végezve a tanul­ mányokat, 1791/92-ben befejezte a negyedé­ vet is; ezután az 1792/93-as évben két féléven át 100 forint ösztöndíjat is kapott41. Orvossá csak 1795/96-ban avatták42. Mindez arra mutat, hogy Pajor - előbb kezdvén el a jogi kart - párhuzamosan végezte orvosi és jogi tanulmányait. Ez, tekintve hogy a jogi karon az első és másodéveseknek csak napi két órá­ juk volt, egyáltalán nem meglepő43. Pajor el­ jutott a jog végére, jelentkezett ügyvédi vizs­ gára is, ám ezt végül - nem tudni, miért - nem tette le; orvosi diplomáját is csak jóval a ta­ nulmányok lezárása után szerezte meg. Fel­ tűnő viszont, hogy éppen 1793-tól 1795-ig, amikoris elkészíti Mendelssohn-fordítását (1793)44, majd pedig megindul az Uránia, semmiféle dokumentálható, hivatalos tanul­ mányi elfoglaltsága sincs: meglehet, orvossá avatása is ezek miatt az irodalmi természetű munkái miatt késett 1795-ig45. A szakirodalomtól - Toldy nyomán - har­ madik szerkesztőnek vélt Schedius Lajos a pesti egyetem esztétikaprofesszora nem volt valódi szerkesztő; sem az Urániára vonatkozó egykorú említések, sem a csekély számban fennmaradt korabeli levelek nem sorolják a folyóirat „kiadói” közé - ahogyan a szerkesz­ tőket ekkor említették. Sőt, Schedius maga sem nevezte szerkesztőnek önmagát abban a feljegyzésében, amelyet Toldy számára ké­ szített 1843-ban Kármánról46. Ennek ellené­ re Schedius szerepét a folyóirat körül többre értékelhetjük, mint eddig tette a szakirodalom: az Urániába lefordított szerzők és mű­ vek ugyanis feltűnő módon egybevágnak a professzor esztétikai tárgyú egyetemi előa­ dásának példaanyagával, vagyis feltehetőleg ő adta az ötleteket az adaptált írók kiválasz­ tásához. A valódi szerkesztők előtti tekinté­ lyét mindenesetre jól mutatja az is, hogy ő volt az egyetlen, akinek névvel szignált cikkét közölték, ráadásul hangsúlyos helyen, az első szám legelején47. Az Uránia megszűnésének kérdése már szorosan összekapcsolódik Kármán halálá­ 495 �palócföld 95/6 nak rejtélyével. A lapnak bizonyosan anyagi nehézségei voltak: a két szerkesztő 1795. március 28-án kelt, gróf Festetich György­ höz intézett levele arra is bizonyíték, hogy az előfizetők csekély száma kevésnek bizonyult a fennmaradáshoz. Mindazonáltal itt Kármánék arról beszélnek még, hogy a folyóirat negyedik számát feltétlenül kiadják. Melles­ leg ez a levél mutatja azt is, hogy az Uránia első száma is kizárólag Festetich adománya révén tudott megjelenni48; Kármánék tehát éppúgy kudarcot vallottak az előfizetők gyűj­ tésével, mint a mecénási támogatás folyama­ tossá tételével. A folyóirat kiadása üzleti szempontból igencsak sikertelen lehetett; er­ re utal, hogy a megjelentetésre vállalkozó vá­ ci nyomdász, Mármarossi Gottlieb Antal a Hármas Kis Tükör 1788-ban elkezdett, de csak 1796-ban befejezett kiadásában érde­ mei közé sorolja az Uránia kinyomtatását, hazafias tettként értékelve azt49. Vagyis ideologikusan indokolt - nyilván a gazdasá­ gi megtérülés elmaradása miatt is. Mind­ azonáltal a Martinovics-összeesküvés után megszigorodó cenzúrarendelkezések ön­ magukban is elegendőnek bizonyultak vol­ na a lap megszűnéséhez; annál is inkább, mert a folyóirat cenzúráztatása - amiként ezt az 1796-os helytartótanácsi tudakozás m utatja - talán nem volt szabályszerű: ek­ kor egyrészt már példányt sem találtak be­ lőle, ami a terjesztést sem mutatja különö­ sebben sikerültnek, másrészt pedig nem volt az sem egyértelmű, átment a kötelező előzetes cenzúráztatáson50. Igaz, az ügy Pest megyei iratanyaga még nincsen feltárva, így csak a Helytartótanács kérdését ismerjük, a megye válaszát pedig nem. Kérdéses az is, hogy feltétlenül Kármán halála okozta-e az Uránia megszűnését, aho­ gyan ezt az egyik szívós legenda állítja. 496 Kármánnak és a jakobinus összesküvésnek a kapcsolatára semmiféle bizonyítékunk nincs, a korabeli nyomozás során még csak a neve sem merült fel51. Az a szívós legenda, amely az író eltűnését minden áron a mozga­ lom leleplezésével kívánta összefüggésbe hozni, nem tényeken alapul, hanem többszö­ rösen közvetett feltételezéseken; nyilván nem függetlenül attól sem, hogy ilyenformán az íróra rávetíthető a forradalmiság - egyébként igen nehezen igazolható - víziója52. Kármán halálának okát, idejét és helyét nem ismerjük pontosan. Egyetlen módon tű­ nik azonban behatárolhatónak az időpont: pontosan tudjuk ugyanis, mikor halt meg ap­ ja, id. Kármán József református szuperin­ tendens53. Innen talán eljuthatunk egy ter­ minus ante quem-hez, ha sikerülne megálla­ pítani, Kármán megélte-e apja temetését. Schedius 1843-as Toldynak készített feljegy­ zése például azt állítja, hogy Kármán szülei karjaiban halt meg54, tehát - értelemszerűen - korábban, mint atyja. Természetesen erő­ sen kérdéses, mennyiben adhatunk hitelt Sche­ dius visszaemlékezésének, hisz nem tudható, nem retorikus fordulatról van-e szó csupán. Gálos mindenesetre - Abafi egy azóta sem elle­ nőrzött, szabadkőműves-jegyzőkönyvre hivat­ kozó adata nyomán - egyértelműen apja halála utánra teszi Kármán elhunytát55. Logikailag és hipotetikusan - két lehetőség kínálkozik en­ nek eldöntésére: vagy az id. Kármán József fel­ ett elhangzott temetési prédikáció előkerítése, vagy pedig a nógrádi megyei közgyűlések irat­ anyagának átfésülése, hátha megörökítették az 1792-ben nemesi címet kapott református püs­ pök emlékét. Mindkét feltevés ellenőrzése komoly ku­ tatómunkát igényel, s meglehet, eredményre sem vezet. Enélkül azonban aligha remélhet­ jük újabb adatok felbukkanását. Mert egyéb­ �palóci old 95/6 ként - összegezve a szakirodalom idevágó vé­ leményeit - teljes a bizonytalanság. Kármán feltehetőleg szülővárosában, Losoncon halt meg - láttuk, Schedius ezt állította a már idézett feljegyzésében. Van azonban arra is egy feltételezés, hogy Pesten érte utól a halál és itt is temették el56. A legújabb irodalmi lexi­ konban is megtalálható 1795. június 3-i dátum­ nak57 azonban aligha hihetünk, hiszen azt Ba­ ráth Ferenc a múlt század végén, egy akkor 83 éves hölgy - Kármán unokahúga - emlé­ kezetére hagyatkozva, családi legendaként közölte, mondván, az író két héttel Martinovicsék kivégzése után halt meg; az így kiszá­ mított dátum a legmértéktartóbb módon is legföljebb bizonytalannak tekinthető58. Ilyenformán még az sem zárható ki egyen­ lőre, hogy az író 1796-ban halt csak meg. Azt sem tudjuk, hol nyugszik pontosan. Sírját a millennium alkalmával, amikor Losonc meg akarta örökíteni nagy születte emlékét, már azonosítani sem tudták: a sírra tervezett emlékművet ezért a temetői út mel­ lett állították föl59. Jegyzetek 1. Abafi Lajos: Kármán Józsefről. In: Kármán József művei.Kiad. Abafi Lajos. II. kötet. (Vegyes iratok. Leve­ lezések.).Bp, 1880. XII-XIII. 2. A vonatkozó részlet a kö­ vetkező: „P. s. zu ihren kommenden Geburtstag wünsche ich ihnen alles das was ihnen eine ware Freundin wünschen kan und bitte sic derart mir zu glauben daβ ich den wärmsten anteille a n ihrem schigsall nehme [...]"Markovichné Kármánnak; Neustatt, 1789. márc. 9. In: Szalóky Mária: Gróf Markovich Mikl ósné és Kármán József leve­ lezése 1789. Bp, 1941. [A továbbiakban: KármLev] 1213. 3. Markovichné Kármánnak; Neustatt, 1789. márc. 15. In:KármLev 13. 4. Baráth Ferenc: Kármán József halála és annak körülményei. Vasárnapi Ujság 1884. 14. sz. 215 -2 1 6 . 5. Barátit Ferenc i.m. 215-216. 6. Életraj­ zát l. Tóth Ferentz, A helvétziai vallástételt tartó Tul a Dunai főtiszteletű superintendentziában élt superindensek, vagy református püspökök élete, e jelen való időkig lehozva. Győr, 1808. 196-201.7. Könyvtárának jegyzé­ ke: az Egyetemi Könyvtár Kézirattára Ms. G. 114. (Csapodi Csaba - Tóth András - Vértesy Miklós: Magyar könyv­ tártörténet. Bp, 1987. 151., 210.) 8. Erről összefoglalólag: Gálos Rezső: Kármánok és Rádayak. In: Gálos: Kármán Jó­ zsef. Bp. 1954. 141-150.9. A gimnázium jellegéről 1. Mé­ száros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 9 9 6 -1948 (Általánosan képző középiskolák). Bp, 1988. 212-213. 10. Terray Barnabás: Kármán József is­ kolaéveiről. Köznevelés 1966. 342-343. 11. Vö. Kiss Jó­ zsef Mihály - Szögi László - Újváry Gábor: Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára 1635-1975. Bp,l 988. 119. skk. 12. Protocolum I. Facultatis Juridica ab Anno 1759-1785 deductum - Kovachich Márton György má­ solata. OSZK Kt. Fol.Lat.72.13. Bodnár Zsigmond: Urania. Kármán és Pajor. Bp, 1880. 8. 14. Erre már Gálos Rezső is utalt, aki Gerézdi Rabán jóvoltából másolatban tanulmá­ nyozta a hallgatók névsorát: Gálos Rezső i.m . 173.; magam sem jutottam más eredményre; Archivder Universitädt Wi­ en, Univ. Hauptmatrikel. Mikrofilm 20. M 11 1779 - M 12 1843. A tekercsen az anyakönyv ábécérendben és évkö­ rök szerint rendezve tanulmányozható; a C és a K betű egynek számít. Kármán nevét azonban semmilyen for­ mában nem tartalmazza a forrás. 15. Gálos föltevései mindmáig csupán ellenőrizetlen hipotézisek: Gálos Re­ zső i.m. 25. skk. 16. Magyar fordításban Abafi Lajos tet­ te közzé: Kármán József művei. II. kötet. (Vegyes iratok. Levelezések.) Bp, 1880. 3-150. (a kötet második fel­ ében újrakezdett lapszámozás szerint); eredeti német szövegüket L: KármLev 17. Kármán Gáloss Gáborhoz (Pozsony, 1790. február 10.).In: Kármán József művei II. kötet. (Vegyes iratok. Levelezések) Kiad. Abafi Lajos. Bp, 1880. 147-148. (a második részben újrakezdett lap­ számozás szerint); a kézirat: MTAK Kt Ms 475 0 /9 -1 0 . 18. „Nomina ad Latus Magnifici Domini Consiliarii et Excelsi Jud. Curiae Regiae Prothonotarii sub sessione 9d Junii Adjurandorum"; a listán a 10. „D. Josephus Kár­ mán". OL Személynöki levéltár O 80. 1. csomó. 9. folió. (Az irat megtalálásában és a levéltári anyagban való tá­ jékozódásban Pajkossy Gábor és Völgyesi Orsolya volt segítségemre.) 19. Erre már Badics fölhívta a figyelmet: Dr. Badics Ferenc: Magyar írók ügyvédi vizsgálatai. ItK 1901.204.; Vö. még: Varga Endre - Veres Miklós: Bíró­ sági levéltárak 1526-1869. Szerk. Sashegyi Oszkár. Bp, 1989. 222-224. 20. Dr. Badics Ferenc i.m. 204. a Curia II. József halála utáni helyzetére 1. Varga Endre: A Kirá­ lyi Curia 1780-1850. Bp, 1974.85. skk. 21. Az ügyvédi képesítés megszerzésének korabeli szabályozásáról 1. Varga Endre: A hivatásos ügyvédi osztály kialakulása. A kötelező ügyvédi vizsga bevezetése 1769-ben. In: Em­ lékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Bp, 1937. 638. skk. 22. Gulyás József: Kármán József mint versszerző. ItK 1938.74.23. Kazinczy Kis Jánosnak (Regmec, 1794. május. 11 . ). In: Kazinczy Ferenc levelezése II. kötet. Kiad. Váczy János. Bp, 1891.363. 24. Vö. Gálos Rezső i.m. 43. sk. 25. Endrődy János: A ’ magyar játék-szín. Első esztendő. Máso­ dik kötet. Pest, 1793. XLI. 26. Endrődy János i.m. XXVI II-XXIX. 27. Solt Andor: Dramaturgiai irodalmunk kez­ detei (1772-1826). Bp, 1970. 72. skk. 28. Közölte: Bayer József: A magyar drámairodalom története. A leg- 497 �palócföld 95/6 régibb nyomokon 1867-ig. II. kötet. Bp, 1897. 425.; a lista másolata Bayer hagyatékából az OSZK-ba került: OSZKKt. Quart. Hung. 4182. 139-151. f. (Az adatra Kerényi Ferenc figyelmeztetett.) 29. Karl- Heinz Jügelt: Die erste Geschichte des ungarischen Theaters aus dem Jahre 1798. In: Német Filológiai Tanulmányok XIII. Szerk. Némedi Lajos. Debrecen, 1979. 125. Kármán el­ veszett színművére bővebben egy megjelenés előtt álló tanulmányomban tértem ki: Schedius Lajos szerepe az Uránia körül. Kézirat. 30. Magyar Hírmondó, „Toldalék A’ Magyar Hírmondónak, Febr. 28-dik napján, 1794ben kőltt árkusához”. 301-304. 31. „Urániánknak első Kötetje, még Júliusban, és így kevéssel ugyan később, mint kívántuk, ’s fel-fogadtuk, a sajtót elhagyta; de a’ többieknek siettetésével ezen kis halasztást helyre hozni igyekezzünk.” Magyar Hírmondó 1794. aug. 26. 278280. 32. „Urániánknak 2 Köttetje [sic!] ki- került a’ sajtó alól, és olly rendeléseket tettünk, hogy Érdemes Olvasó­ ink kezekhez vehetik azt, ott a’hol a’ pénzt le tették éret­ te. Akik eddig nem prenumeráltak, azoknak számára nyitva hagyatik még tovább is az Előfizetés, és ha kedvek lészen. ki-jött két köttetjeinket [sic!] is meg szerezni, azokat is meg küldjük a prenumerátzió árrán, az az 3 Rforintokon. Költ Pesten 25 - dik Oct. 1794: Az Uránia’ kiadói.” Magyar Hírmondó 1794. nov. 14. 680. 33. „Urániánknak 3-dik Köttetje, kevés idő múlva ki kerűl a sajtó alól.” Magyar Hírmondó 1795. márc. 6. 320. 34. A legjelentősebb kísérlet: Szinnyei Ferenc: Kármán József és az Uránia névtelenjei. Klny. Bp, 1924.; a konklúzió: 32. 35. Életrajzára gyakorlatilag az egyetlen kísérlet: Bodnár Zsigmond i.m. 13-14.; ezt jelentősen Szinnyei sem bővítette: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. kötet. Bp, 1905 101.36. OL Személynöki le­ véltár O 77 (Testimoniales juratorum) 4. csomó. 1790. 96. f.- 99. f. 37. Vö Varga Endre - Veres Miklós i.m. 221 -2 2 2 . 38. „Consignatio. Instantium ad Latus Magnifici Domini Consiliarii et Protonotarii Stephani Aczél adjurandi volentum.” OL Személynöki levéltár O 80. 1. csomó 4. folió. 39. „Nominata ad Latus Domini Magnifici Consiliarii és Protonotarii Stephani Atzél adjurandorum” OL Személynöki levéltár O 80. 1. csomó. 31. folió. 40. Bodnár Kármán egyetemi tanulmányairól legkorábban az 1785/86-os tanévből hoz adatot: Bodnár Zsigmond i.m. 8. 41. SOTE Levéltár Ms. 1. 1/d kötet (Liber Classificationum ab Anno 1787/8. usq. 1795/6.); itt szeretném megköszönni a SOTE levéltárosának, Molnár Lászlónak a kutatáshoz nyújtott segítségét. Ezt az anyagot egyéb­ ként már Bodnár is fölhasználta: Bodnár Zsigmond i.m. 14. 42. Hőgyes Endre: Emlékkönyv a budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának múltjáról és jelenéről. Bp. 1896. 227. 43. A tanulmányi rendet 1. Kovachich Márton György folyóiratában: Merkur von Ungarn 1786. I. Heft. 92-94.; vö. még Eckhart Fe­ renc: A jog- és államtudományi kar története 16671935. Bp, 1936. 160.44. Fédon, vagy a’ Lélek Halhatat­ lanságáról Három Beszélgetésekbe írta Német nyelven Mendelsohn Móses. Magyarra fordíttatott egy Hazafi ál­ tal [Pajor Gáspár fordítása]. Pest, 1793.; a cenzúráztatás körüli bonyodalmakról összefoglalólag: Waldapfel Jó­ 498 zsef: Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből 17801830. Bp, 1935. 100. skk. 45. Pajor későbbi életútjáról nem tartozván szorosan vett témánkhoz - ehelyütt nem érdemes szólni. További információkra 1. Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében [sic!] Bp, 1 8 9 9.275. 46. MTAK Kt Történi. 2-r. 11. sz. [Kármán József életére és műveire vonatkozók. Toldy Ferencz jegyzetei és gyűjtése] 47. Schediusról mindezt részle­ tesebben, adatolva kifejtettem egy megjelenés előtt ál­ ló tanulmányomban: Szilágyi Márton (Schedius Lajos szerepe ...) i.m. 48. Kostyál István: Kármán József leve­ le gróf Festetics Györgyhöz az Urániáról. OSZK Év­ könyv, 1959. Bp, 1 9 6 1 .3 1 6 -3 2 0 49. Holl Béla: A két­ száz éves váci könyv. Bp, 1973. 40. A z adatra Kerényi Ferenc figyelmeztetett. 50. A vonatkozó iratokat ma­ gyar fordításban 1. Mályuszné Császár Edit (kiad.): Megbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból (1 780-1867). Bp. 1985. 125-126 51. Vö.Be nda Kál­ mán (kiad.): A magyar jakobinusok iratai I-III. Bp, 1952-1957. (mindegyik kötethez járul névmutató) 52. Legutóbb s a legerőteljesebben erre Belitzky János tett kísérletet: Kármán József (1769. március 14 - 1795. június 3). Palócföld 1969. 1. sz. 88-93.; nem mentes ettől a szemlélettől Gálos sem: Gálos Rezső i.m. 131. sk. 53. Haláláról a korabeli sajtó is hírt adott: ,A ’ Dunántúli Réf. Ekklésiák'Superintendense, és Losontzi első Prédi­ kátor Fő Tiszt. Kármán Jósef Úr, érdemes életének 56dik esztendejében, ki-múla e ’ Világból, a’ múltt Húsvét’ első napján.” Magyar Hírmondó 1795. máj. 1. 5 97598. vagyis id. Kármán József 1795. ápr. 5-én hunyt el ( l . még Tóth Ferentz i.m. 196-201.) 54., Aber mitten unter den eifrigsten Bemühungen dieses edlen Geistes hatte sich der Keim einer lebensgefährlichen Krankheit in ihm entwickelt, und bald in einen hoffnungslosen Zustand versetzt, sah e r sich genöthigt, im J[ahre ] 1795 Pesth zu verlassen und zu seinen damals noch lebenden würdigen El­ lem sich zu verfügen, in deren Armen erauch, zu ihren unbeschreiblichen Schmerze, so wie zum herzlichsten Leidwesen seiner vielen treuen, zä rtlich liebenden Freunde, er auch bald in Loschontz seinen Geist aufgab.” MTAK Kt Történi. 2-r. 11. sz. [Kármán József életére és műveire vonatkozók. Toldy Ferencz jegyzetei és gyűjté­ se] 55. Gálos Rezső i.m. 129. 56. I.. Gálos Rezső i.m. 133. 57. Vö. Új magyar irodalmi lexikon 2. Főszerk. Pé­ ter László. Bp, 1994. 970-971. A szócikk szerzője Wéber Antal. 58. Baráth Ferenc i.m. 215-216.; ennek érté­ kelését 1. megjelenés előtt álló, kéziratos tanulmányom­ ban: Kármán József és a millenium. Az 1896. évi Kár­ mán- emlékünnepség Losoncon. 59. „Hogy Kármán Jó­ zsefnek tetemei a losonczi ev. ref. temetőben nyugsza­ nak, ismeretes dolog, valamint az is, hogy mely tájon van­ nak eltemetve: de egészen pontosan még sem ismeretes sírja. Azért a Kármán-emlék bizottság minap tartott ülé­ sében elhatározta, hogy a már kész és felírással ellátott sírkövet a Pogány Fridrik sírja táján az út mellett fogja fölállítani és f. évi június hó 3-án, mint az író halálának évforduló napján ünnepélyesen fölavatni.” Losoncz és vidéke 1897. máj 16. 2 . l. még Losonczi Hirlap 1895. nov. 30. 2 -3 . �palócföld 95/6 Fried István A (túl)érzékeny posztmodern Fanni - mai hagyományai „De mit hagyott nekünk ez a kicsi lány?” (Odorics Ferenc) Szentimentalizmus, érzékenyég, A z új H éloise, A z ifjú Werther szenvedései, Szigvárt klastromi története, Fanni hagyo­ mányai: XVIII. század, amely gondolkodott, s gondolkodása közben könnyeket ontott, szépségesen érzelmes történeteket beszélt el naplóban, levelezésben, átesztétizált halálképzetek mellett lázadó öngyilkosság, „for­ ró hideg” meg sweet melancholy. S mégis, miért hogy a XX. század nem szűnő érdek­ lődéssel fordul az érzékeny rajongók felé; miért, hogy legújabb irodalmainkban felfeltűnedeznek régvolt-bús szerelmi históriák alakmásai; ha triviális történetté egyszerű­ sítve, ha a retorikus szóáradatot szlenggéargóvá deszakralizálva is, újra meg újra fel­ bukkannak a rendi társadalmak konvenciói­ ba beilleszkedni képtelen, és még megértő társaikkal is mindenekelőtt írásban érint­ kezni tudó, az önmagukhoz vezető utat pe­ dig szorgosan jegyzett napló révén föllelő ifjak? A nemzedéki életérzés és világfelfo­ gás reprezentánsaként (el)ismert Holden Caulfield éppen úgy az érzékenység korá­ nak rajongó, magános, elhagyatott, tenni vágyó, helyét nem találó ifjának leszárma­ zottja, Jerome David Salinger The Cather in the Rye (1951. Zabhegyező) című regé­ nyében, mint a 17 esztendős W. Ulrich Plenzdorf Die neuen Leiden des Jungen W. (1973. Az ifjú W. szenvedései) című művé­ ben. Megismétlik a XVIII. század tévelygő fiataljainak sorsát, újra példázzák vágy és lehetőség, gondolat és megvalósulás kibékíthetetlenségét, s mindenekelőtt az önismeret és a megértés lehetetlenségét a nyelvi klisék szabályozta társadalomban, amellyel szem­ ben csupán a nemzedéki nyelv, a nemzedéki tudat, a nyelvi engedetlenség fordítható. Kármán Józsefnek sokáig folyóirat-sírba temetett kisregénye hasonló sorsot élt-ért meg. Előbb lett belőle könyvalakban szerb regény, mint magyar olvasók által forgatott magyar kötet; Kölcsey bizonyíthatólag for­ gatta az Urániái anélkül, hogy tudta volna, ki(k)-nek írásait lapozgatja; majd Toldy Ferenc megalkotta, Kármán ürügyén, a ma­ gyar érzékenység egy pittoreszk fejezetét, 499 �palócföld 95/6 hogy a Toldyt követő irodalomtörténet filo­ lógiájának látványos csődjét demonstrálja a Kármán-kutatás, amely az utóbbi években ívelt csak föl igazán. Annyi bizonyos, hogy egy korszak elégedetlen ifjúságának manifesztumát nem Kármán életművéből olvas­ ták ki a kortársak meg a XIX. század első fele, hanem sokkal inkább Kazinczy Ferenc Bácsmegyeynek összveszedett levelei című művéből, amely egy silány német eredetinek magyar viszonyokra alkalmazása. Sikerét nem a történet fordulatosságának, hanem elsősorban annak a frazeológiának köszön­ hette, amelyet a társasági nyelv utánozni tudott. Egyáltalában: a beszűkült viszonyok közepette önmagához, igazi énjéhez eljutni kívánó magyar ifjúság Kazinczy fordításai­ ban találta meg érzelmeinek közléséhez szükséges nyelvét; s bizonyára ez az oka an­ nak, hogy (miként Werther és Lotte Klopstockban) T-ai és Fanni Kazinczy Gessnerátköltésében és a szöveget lereagáló érzé­ keny gesztusban érzékeli és érzékelteti azt, amit egyébként nem tudnak vagy nem mer­ nek kimondani. A Fanni hagyományai elmaradt kortársi sikerét, a gyér olvasói befogadást meghatá­ rozta, hogy egy feltehetőleg csekély pél­ dányszámú folyóiratban látott napvilágot, a lehető legkedvezőtlenebb esztendőkben. Ugyanakkor az 1840-es évektől egyre erő­ södő sikert, valamint olvasói-irodalomtörténeti befogadást feltehetőleg az határozta meg, hogy az európai érzékenység hagyo­ mánnyá emelkedett stílus- és tematikai vív­ mányait rá lehetett látni. Mintegy pótolni lát­ szott a magyar Werther-korszakot; a magyar felvilágosodás és klasszicizmus stíluspluraliz­ musát egészítette-teljesítette ki, tanúsítván a magyar irodalmi rendszer egész voltát, meg azt, hogy a magyar irodalomban vi­ szontláthatok és fölfedezhetők például az európai regény fejlődésének állomásai. 500 Amilyen fontos volt magyar irodalomtörté­ neti szempontból az érzékenység alakválto­ zatainak föltárása és leírása, olyan mérték­ ben vált jelentőssé a pozitivista indíttatású komparatisztika számára annak igazolása, hogy a Fanni hagyományai része az érzé­ keny regény európai történetének. Más kér­ dés, hogy a szokványossá süllyedt (és a je­ len esetben látványosan eredménytelen) kapcsolat- és hatástörténeti kutatás nem volt képes kijelölni azt a helyet, amelyet a magyar érzékeny irodalom a némethez vagy a franciához képest elfoglal az európai, ille­ tőleg a lengyelhez és az oroszhoz képest be­ tölt a kelet-európai (kelet-közép-európai) irodalmi folyamatban, mivel mindenekelőtt tárgyi bizonyítékot, kétségbevonhatatlan té­ nyeket keresett arra vonatkozólag, mit vett át, esetleg szövegszerűen, a Fanni hagyo­ mányai szerzője német kortársaitól vagy elődeitől. S nem tudta belátni, hogy a motí­ vum- vagy akár a frazeológiai egyezések el­ sősorban hasonló mentalitástörténeti, a kul­ turális örökségre-emlékezetre hasonlókép­ pen reagáló hatástörténeti jelenségként ér­ tékelhetők. S ami még inkább gátjává lett a kutatásoknak: az érzékenységben hol p o l­ gári magatartásformát, hol pedig a felvilá­ gosodás alternatíváját alkotó tényezőt lát­ tattak. Ahelyett, hogy egyfelől a pietizmushoz és a pietizmust valamiképpen (jóllehet tagadás formájában) lereagáló írói gesztus­ hoz mérték volna, másfelől viszont a pietista érzelemkultusz deszakralizált változatát tárták volna föl (akár a szókincset, akár az érzelemkultúrát tekintjük). Az érzékenység alkotóira általában jel­ lemző az introspekcióra való hajlam, az em­ ber befelé irányuló pillantása; a személyes és hangsúlyozottan individuális teljesít­ mény (azaz az egyéni odafordulás a hit ré­ vén az istenséghez) valójában a később ki­ fejlődő individualizmus számára készíti az �palócföld 95/6 utat. Csakhogy az önnön szívét megszólalta­ tó pietista magatartás nem teremti meg a szorosabb értelemben vett szubjektum auto­ nómiáját. Az egyén előtt megnyitja a befelé nyíló kaput, ám pusztán az istentapasztalat, nem pedig az éntapasztalat számára. A pietizmusban az egyén, a szubjektum az Isten­ nel való egyesülés ellensége, így a pietista az elszemélytelénítésre törekszik. Ha ezt a Lothar Pikuliktól kölcsönzött gondolatme­ netet végiggondoljuk, viszonylag könnyen szembeállíthatjuk vele az érzékenység én­ felfogását, egyben azoknak a leveleknek, naplóknak szerzőit, akik a francia és az an­ gol regényekből ismerősek számunkra. Kü­ lönösképpen állhat ez a feltételezés a Fanni hagyományaira. Egyrészt azért, mert Kár­ mán József felmenői között a pietista gon­ dolatvilágban mozgó lelkészekre bukka­ nunk, akiknek írásos tevékenysége (halotti beszédek, fordítások) a pietizmus gondolat­ körében fogant, másrészt azért, mert a Fanni hagyományai szövege tartalmaz erre vonatkozó utalásokat, méghozzá deszakralizációs műveletet végrehajtva. Szó- és kép­ kincsében (például Fanni imájában) idézi a pietista eszmevilágot, hogy a műegész jelez­ ze az író által közreadott fikció révén az egyén önfelszabadítási akcióját, a szubjek­ tum kitörési vágyát a vallási rajongás, a meg- és átélt hit képzetköréből a hétközna­ pok világának érzelemkultusza felé. Lothar Pikulik mutat rá arra is, hogy az irodalom válik olyan eszközzé, közvetítő té­ nyezővé, amelynek segítségével a „valóság”, kiváltképpen a „természet” átélhető. S minthogy az érzelemkultusz áll az érzékeny­ ség irodalmának és magatartásának közép­ pontjában, szembekerül azzal, amit Pikulik „Leistungsethik”-nek nevez, tehát: teljesít­ mény-etikának; a művészkedő, rajzoló, még a követségi munkát is rajongással végző Werther ekképpen nem talál megértésre a bürokratikus eljárásokat előnyben részesí­ tő követ részéről; a naplójába, az írásba menekülő Fannit ekképpen nem érti meg az embereket hasznosságuk-rangjuk sze­ rint mérő apja. Általában: a civilizációs folyamat során civilizációs válságtermé­ kek keletkeznek, állítja Norbert E lias, amelyek a lelki élet válságait jelzik. Ezek egyikének véli az érzékenységet. Nyilván ez lehet a magyarázata annak, hogy az ér­ zékenység ott jelentkezik előbb, ahol a ci­ vilizációs folyamat előrehaladottabb (Angliában írják az első polgári szomorú­ játékot, az első érzékeny regényeket, majd Franciaországban folytatódik a sor, innen jut át Németországba, és többnyire német közvetítéssel a kelet- közép-euró­ pai, illetőleg a kelet-európai irodalmakba). Nemcsak az udvartól fordul(hat)nak el, hanem a várostól is, netán a közép- és kisnemesi kúriától, életviteltől az érzékeny regények hősei, akik önmagukban lelik meg azt a világot, amelyet a külvilágban hiába keresnek. Igen jellemző Werther (sokat idézett) mondata arról, hogy önma­ gába fordul vissza, s itt egy világot talál. A levél és a napló ennek a világnak írásos dokumentuma, minthogy a szóbeliségre alapított közösségkeresés, az azonosulás a kinti élettel (mivel nem bizonyul Létnek) csődöt mondott. A pietista beállítottsága szerint Istennel folytatott dialógusában a bűntől menekül, amelynek a külső világ csábításai folytán részesévé válik, az érzékenység hőse pedig az írásba lép vissza, hogy az írásban önma­ gát viszontláthassa, az írás a maga megket­ tőződése, a természettel egylényegű (,,mi­ dőn így írok, egy összvefonnyadt sárga le­ vél panaszolva esik pennám a lá ” - a levél kettős jelentésével finoman eljátszva olvad egybe megszemélyesítő és megszemélyesí­ tett, „kultúra” és terméssel. 501 �palócföld 95/6 Ám nemcsak az írásos hagyomány Fanni hagyománya, nem pusztán a Bibliától Pet­ rarcáig, a nemet felvilágosodástól az érzé­ kenységig ívelő irodalmi vagy irodalomként fölfogott örökség alakítja valóban érzé­ kennyé Fanni írásmódját, hanem Kármán apai-nagyapai emlékezete is. Az apa Sturm K ristóf Krisztián művét fordította le, I s ­ tennel való társai kodás címmel, amelyben minden napra alkalmazott reggeli, illetőleg esti imádságokat lelt az olvasó - két igen vaskos kötetben. A szigorúan és következe­ tesen megélt isten-tapasztalat, az Istennel való egyesülésre törekvő szemlélet szerint formált imádságok azonban tartalmaznak olyan mondatokat, sőt, bekezdéseket, ame­ lyek kiragadva a műből éppen nem az evilá­ gi gyötrelmek, túlvilági gyönyörűségek mi­ benlétét taglalják, hanem egy más kontex­ tusba helyezve nagyon is világi jelentéssel bírhatnak. A műben ezek a mondatok el­ veszhetnek, egy, a mű szellemében nevelke­ dett olvasó azonban felfigyelhet rájuk. A Fanni hagyományai (az érzékeny regény hagyományának megfelelően) akképpen vi­ szonyulhat ezekhez az imádságokhoz, mint az érzékenység általában a pietizmushoz. Úgy vitatkozik vele, hogy egyben kölcsönöz is tőle. Nem haszontalan néhány idézetet hoz­ nunk, hogy lássuk, miféle gondolatvilág fo­ galmazódik meg a Sturm-Kármán imádságoskönyvben, s aztán ezeket az idézeteket majd a Fanni hagyományai megfelelő töre­ dékeivel párosíthatjuk. Az eredmény annak tudatosulása lehetne, hogy a pietista szó- és képkincs szekularizált változata az érzékeny előadásmód forrása, továbbá: a szekularizá­ ció olyan értelemben deszakralizáció, hogy a retorikus fordulatok megtartása ellenére a rajongásnak nagyon is evilági tartalmai buknak ki. Még annyit tehetünk hozzá, hogy a hétköznapokhoz kicsinyítve, ám az 502 érzelemkultuszhoz mérve felnagyítva je­ lennek meg az érzékenyen előadott vágyak a hangsúlyozottan individuális sors meg­ élésére, és ezen keresztül ennek a típusú életpályának felértékelésére. Az Istennel való társalkodás bűnösnek minősít min­ den olyan gondolatot, amely az egyéni igények kielégítését célozza, s a hit, a val­ lás, az áhítat állandó jelenlétét kívánja meg az élet minden periódusában. Ennek ellenére az általam választott mondatok­ ban ott rejlik nem egy olyan lehetőség, amely átsejlik a Fanni hagyományai szö­ vegén: a szakrálisra visszautaló szókincs a deszakralizáció körvonalazását segíti elő. Ezek után most már valóban következzék az idézetsor: „Minden e világon nékem mese, és az én magam tzéllya én előttem titok volna. Én él­ nék, s azonban nem tudnám, mitsoda az én életemnek tzéllya: meg-halnék, s azonban okát nem láthatnám, miért kell meghalnom” „Ki magát nem esméri jól Böltseségrül vagyon távol. ” „A Haldoklónak meg-látása az érzé­ keny szívnek igen szomorú állapot, és ha ez a szenvedő személy a mi Barátunk, ha az ő halála gyalázattal és fájdalommal vagyon öszve köttetve; ha ő azt a halált hozzánk való szeretetbűl szenvedi, és a legnagyobb fájdalmaknak érzése között-is, a bátor lel­ kűségnek, állhatatosságnak és emberekhez való szeretetnek mutogattya, ah olyankor szükségképpen meg-kell szívünknek sza­ kadni. ” ,A z emberek sokszor a legtisztább szándékot-is roszra magyarázzák." „A Napnak különös ereje vagyon, az ember elméjének meg-vidámittására, és szívének meg-örvendeztetésére. Mikor az reggel az ő súgárit ki-terjeszti, minden te­ remtések meg-elevenednek és megvidúlnak”. �palócföld 95/6 Távlatilag aligha kerülhető meg a pietista természetélmény egybevetése az érzékenységéével; a könyvekbe, az írásba zsúfolt érzésáradat a tér leszűkítését jelzi; a szub­ jektum világának korlátozása az én kicsiny térbe kényszerített hatókörére, a szubjekti­ vitásé az egocentrizmusra azonban (más ol­ dalról) eredményezheti a képzelődés bejárta tér kitágulását, mégha az érzékeny fordulat a belső felé irányuló úttal jellemezhető is. Ugyanis roppant gazdagságot fedez föl a belső felé irányuló utat járó, a lelket (akár Werther) egész világként tárja föl. A belső gazdagságra abban a mértékben derül fény - hivatkozom ismét Lothar Pikulikra -, amilyen mértékben két lélek a szerelemben és/vagy a barátságban összekapcsolódik. A Fanni hagyományai jó például szolgál erre a megállapításra, s a szembesítés a Sturm-Kármán mű idézeteivel és számos más helyével, a szakralitás és a deszakralizáció során előtűnő világ között létező ha­ sonlóságokra és különbözőségekre egyként rávilágíthat. Sőt, meglepő szövegpárhuza­ mokat eredményezhet. Nyilván az imádsá­ gok és Fanni naplótöredékei, levelei egy­ mással ellentétes beállítottságokról tanús­ kodnak, a szó- és képkincsbeli egybeesés (ilyenkor gondolni lehet a római számmal jelzett naplótöredékek közül a nyolcadikra) mutatják azt a törést, amely a Kármán-család két generációja, a lelkész apa és a szer­ kesztő, szalonokban forgó fiú között létezik. A generációs különbség nem oly látványos, mint Werthernek és főnökének, a Sturm und Drang írófiguráinak és az előd írói ge­ nerációnak felfogásbeli, életviteli ellentéte, de azáltal, hogy az apa működését mint le­ hetséges előszöveget számításba vesszük a Fanni hagyományai szövegelemzésekor, magának a szövegnek rejtett utalásrendsze­ rét ismerhetjük föl. Ugyanis az a fajta „idé­ zet-telítettség”, amely A z ifjú Werther szenvedéseit és a Fanni hagyományait egy­ máshoz közelíti, nem pusztán a pietizmus egykönyvűségével való szakítást jelenti, ha­ nem mindenekelőtt az írásos és nem feltét­ lenül biblikus „anyag” felértékelődését. Írni és sírni olykor együttes, egymást át­ ható tevékenység, mindkettő a vágyott neme­ sebb világba emel, az írásban-sírásban mutat­ kozhat meg igazi valójában az a „mese”, ami és aki a naplóíró önmaga, ilyenkor tárulhat föl önmagának az, amit a konvenciók, a „mó­ di” miatt felejtetni kell, és ezért elfojtódik. Ez az elfojtódás az apa dominálta világban ma­ radéktalanul megvalósul, mindaddig, amíg az írásos hagyomány át nem töri a természetellenesség emelte gátakat. Tehát: Fanni hagyo­ mánya egyfelől az írásban és az Írásban ala­ kot kapó évezredes örökség, másfelől az, ami az ő írásos tevékenysége révén testet ölt; az érzékenység alakváltozásainak és vegyes ér­ zelmeinek a természettel és önmagával dialogizáló történéseit papírra vetve, „hírértékű” tudósítással szolgál egy XVIII. század végi szubjektum hányattatásairól: rejtett-leplezett, illetőleg a nyilvánosságnak szánt énje belső és szenvedéstörténete révén külső küzdelmeiről; a társadalmi értékhierarchiába betagolódni képtelenségéről; sőt, „halálhoz-léte” fokoza­ tos körvonalazódásáról, amely nem azonos a halálvágy morbiditásával, hanem a saját lét (és saját halál) igényének megvalósítására tö­ rekvésben artikulálódik. Talán mindezek elegendők lennének ar­ ra, hogy a jóléti társadalomból vagy az ál­ lamvallásként elfogadott ún. szocializmus társadalmaiból kikívánkozó, a viselkedésbeli és nyelvi konvenciókat felrúgó „elveszett” nemzedékek előszöveget lássanak a XVIII. század érzékeny irodalmában. Annál is in­ kább, mivel a roppant hatású, mentalitást, olykor divatot (öltözködést) formáló művek megkettőzve vannak jelen a hagyományban, önmagukban és paródiájukkal, az érzékeny­ 503 �palócföld 95/6 ség meg színével és visszájával (a Pamela eredményezi a Shamela megírását, a Werther-utánzatok mellett a Werther-lázról ké­ szült persziflázsok is napvilágot látnak, s ha Kazinczy adaptációjának csak jóval később születik is meg paródiája, Batsányi János fanyalgása jelzi, hogy a hagyománytörténés ellentétes nézetek összecsapásával gazdag). A XIX. század csak fölerősítette az indi­ vidualista és a kollektivista, az egyén- és ál­ lam- vagy közösségközpontú nézetek vetél­ kedését, Kant és Hegel öröksége-értelmezése a XX. századi bölcseletek előkészítésében is szerepet játszik. S nem kevésbé kerül a viták középpontjába a leírhatóság, a tény(beliség), illetőleg az interpretáció, a/z ön/reflexió lehetősége, korlátozott volta, el­ bizonytalanodás és elbizonytalanítás viszo­ nya, szerzői és a szerzőtől független narrátori, szereplői aspektus kérdése, nem is szól­ va a polifónikus és dialogikus regényről, mint amely a szereplőknek a regényben megszokott értékhierarchiáját átstrukturál­ ja. Lényegében a szubjektum körül alakulnak-torzulnak, szorulnak védekező állás­ pontba a nézőpontok: a regényíró személye és általában a személyiség akképpen kérdőjeleződik meg, hogy az individualitás veszé­ lyeztetettségét a regényíró mint kompeten­ ciájának tűnését éli meg. A szerző mint sze­ mélyiség éppen úgy kérdésessé válik, mint ahogy önnön világukban a szereplők indivi­ duum-volta, a mitológia és a Biblia figurái, történetei kicsinyítve, parodisztikusan je­ lennek meg, hogy jelentéktelenségük kiáltó ellentétben legyen azzal a történethagyo­ mánnyal, amelynek cselekvőiként szerep várna rájuk. Azt hiszem, hogy ebbe a körbe sorolható az érzékenység újra felbukkanása: immár nem a pozitivista vagy naturalista determi­ nizmus jegyében viszonyul hozzájuk a XX. század második felének nem egy írója-értel- 504 mezője, hanem egy újabb (s nem stílusirányilag értett) secessio megszóllaltatójaként. Beszédes tény, hogy az érzékeny regények­ nek hőselképzelései akkor kapnak ismét te­ ret az irodalomban, amikor világszerte ifjú­ sági mozgalmak teszik kétségessé a megálla­ podott társadalmi szokásrendet, és egyre kétségesebbé válik az egyén különútja az át­ lagos gondolkodású életstratégiákkal szem­ ben. A magyar irodalmi gondolkodásban vi­ szont akkor kerül elő hangsúlyosan a Fanni hagyományai, amikor a klasszikus modern­ ség hagyományát meg az avantgárd öröksé­ gét immár meghaladott, összefoglaló néven posztmodernnek minősített irodalmi/irodalomról szóló „beszéd” teljes polgárjogot nyert. Ekkor válik a magyar irodalomtudo­ mány szerves részévé a francia szemiotikái irány, a német hermeneutikai iskola, a pszichoanalitikai elemzésnek a nyelvre vonat­ kozó megannnyi előfeltevése, majd az an­ golszász világ dekonstrukcionizmusa, egy­ szóval a strukturalizmust követő elméleti el­ gondolások lassan-lassan kandidátusi diszszertációk, fordítások, tanulmánykötetek révén jelzik az irodalmi gondolkodás önmegújító szándékát, s mindennek kikerekí­ téséül (szép)irodalmi folyóiratok, közöttük a fiatalabb nemzedék által szerkesztett- írt orgánumok mintegy szaktudományos dolgo­ zatokat közölnek, nem véletlenszerűen, ha­ nem rendszeresen. Mindez természetesen annak köszönhető, hogy az 1970-es eszten­ dőktől, eleinte a hivatalosság ostoba szorítá­ sában, majd mind inkább jogos pozícióját elfoglalva a magyar irodalom is kialakította a maga „posztmodern állapot”-át, metafikciós műfajait, nem utolsó sorban intertextuális gondolkodásmódját. Ebben a helyzet­ ben előbb-utóbb fel kellett vetődnie az érzé­ kenység reprezentánsául számító Fanni ha­ gyományai újraértékelésének. �palócföld 95/6 Elszórt és egyéni kezdeményezések után mind hangsúlyosabban került előtérbe Kár­ mán József kisregénye, amelynek többszö­ rösen is keretes szerkezete, vállalt nyitottsá­ ga, a történéseket a szubjektum önreflexió­ ja kedvéért a háttérbe szorító, töredék-so­ rozatot sugalló előadásmódja, s nem utolsó sorban általam több ízben említett idézette­ lítettsége a jelen irodalma felől szemlélve több szempontból is alkalmasnak látszott egy újabb (sőt, legújabb) irodalmi/irodalomtudományos paradigma szembesítésére a hagyományosabb vagy egyszerűen más (nem feltétlenül konzervatív) felfogásokkal. Annál is inkább, mivel az a fajta létszemlélet, amely Kármánból árad (ismételten mondom: mai szemmel nézve), egyszerre jelzi az 1790-es évek nemzedékének és álta­ lában az ifjúságnak rosszérzését, helyét nem lelő és ezért a konvencionális világértelmezéseket már csak érzékenységével is tagadó magatartását és egy olyan szerzői pozíció körvonalazását, amely valójában „eltörli” az elbeszélői (nemcsak kompetenciát, ha­ nem) szuverenitást is. Éppen a személyes szuverenitás a mű tétje; ennek rejtettségefenyegetettsége; majd a szerző által terem­ tett személy önmagába fordulása a kinti vi­ lág felől érkező magyarázatok, „nyelv” elég­ telenségét példázza, egyben azt is, hogy ré­ szei egy hatalmi/paternalista diskurzusnak. Ám az elégtelenség-érzés áthatja a napló-, levélíró tevékenységét, az írást is, hogy a gesztus elsőbbségét, a beszéd nélküli nyelv, az érzékeny magatartás irodalomba ágyazottságát állítsa szembe azok világával, akik ezen az irodalmon kívül maradtak. Így érzik magukat az érzékeny regény „hősei” és XX. századbeli közvetlen leszármazottjai egy ki­ sebbséghez tartozónak; s ezt a fajta önbeso­ rolást elfogadva a maguk frusztráltságát vi­ lágérzéssé, világtapasztalattá emelik. Ennek következtében a feminista (irányultságú) irodalomtudomány szinte bizonyítási anyagként tekintheti (tekinthetné) azokat az érzékeny regényeket, amelyekben a női főszereplő áldozatként jelenik meg, s ebből némi általánosítással irodalom- és szubjektumelméleti következtelések vonhatók le. Jellegzetesen igényes megfogalmazásban Hódosy Annamária ekképpen vélekedik: „Érdemes azonban megfontolni Gayatri Spivak Derrida-kritikáját: eszerint a férfi­ ak által művelt dekonstrukció (...) csak a nő tárgyként vagy trópusként való haszná­ latával tud kimozdulni a sajátjának hitt pozícióból. Ennek következtében a beszélő alany férfiként még mindig teljes jelenlét­ ként gondolódik el, lévén, hogy minden anti-szubsztanciális attributum a nő rovásá(r/b)a íródik. (...) a férfi nőként, a tárgy alanyként való felismerésére, úgy tűnik, hi­ ába is várunk, talán azért, mert elkülönülé­ sük az, ami lehetővé teszi a beszédet... vagy talán azért, mert ez már túl fenyegető lenne a férfi pozíciójára nézve.” Pete Klára a Fanni hagyományai alábbi passzusához fűz szempontunkból fontos megjegyzéseket: „Bújj el, esztelen! bújj el! ne is mutasd magad többé az emberek előtt... „Ezért érheti Fannit sokként az apa ha­ táskörébe való visszakerülés. A z apa telj­ hatalmának hirtelen újjáéledése talán azért olyan valószerűtlenül nagy jelentősé­ gű mert a szubjektumot énként rögzítő, s az Apa neve által irányított társadalmi jelölési gyakorlat eltörölhetet lenségének metaforája. Általa válhat nyilvánvalóvá Fanni állapo­ tának szubjektum számára tarthatatlan mi­ volta, az ént M ÁSIK vágyának társadalmon kívüli helyeként meghatározó alternatív kom­ munikáció kudarca, a báróné valós képről való tanításainak gyenge hatásfoka. (...) Fanni kénytelen elismert, felismert helyre a MÁ SIK általi kizárólagos meghatározott- 505 �palócföld 95/6 ság nem-helyére - szert tenni mind maga, mind a társadalom előtt. Szíve, amelynek attributumai mindig az alaktalanság vala­ mely pólusát - töredékességét, avagy túl­ csordulást - jelezték, ugyanarra a sorsra jut, mint azoké a boldogoké; akiktől mindig is elhatárolta magát...” Az idézett két eszmefuttatás olyan el­ méleti konstrukció építéséről tanúskodik, amely szerint a szó szoros értelmében vett szövegmagyarázat, a szöveg kijelentéseinek átvilágítása egyben szembesítést jelent az újabb elméleti irányzatokkal, s a történeti szöveg és az ezzel hatástörténeti viszonyba került (az értelmező tevékenysége folytán a szöveggel érintkező) teória együttesen al­ kotják egyfelől a Fanni hagyományai lehet­ séges interpretációját, másfelől az értelme­ ző elméleti téziseinek (éppen az érzékenység regényéből vett idézetek révén) szubjektivizálódását; a személyes jótállást ugyanúgy, mint elhatárolódás és azonosulás „belső” vitáját. A leginkább talán azáltal, hogy mind­ két értekező az érzékenységről szólva mozgó­ sítja az érzékenység „szak”-irodalmát és azt a típusú elméleti jellegű értelmezési stratégiát, amely lehetővé teszi az értelmező szubjektum számára a tárgyra és az előadásra történő, te­ hát önnön személyiségére irányuló reflexiót, méghozzá nyelvi játékok formájában. Ez egy­ ben az „objektív” szférát is jelzi, ti: amennyi­ ben az elméleti fejtegetés szójátékokkal, az eb­ ben rejlő két-értelműségekkel a humorba csap át, nem az előadás hitelessége, hanem az értel­ mező (jöjjön egy paradoxon!) távolságtartó tárgyban-léte alapozódik meg, valami olyasmi, amit beleérző kívülállásnak is nevezhetnénk. A szituáció hasonlatos ahhoz, amit egy német Goethe-kutató fogalmazott meg: az érzékeny hőséről regényt író szerző messzire vonul hő­ sétől, hogy megfigyelhesse, de elég közel ah­ hoz, hogy megfigyeléseiről a hitelesség érze­ tét keltve beszámolhasson. 506 A Fanni hagyományairól rendezett DEkonFERENCIA II. előadói a szöveggel általá­ ban és saját szövegükkel (meg a sajátjuknak érzett, sajátjukká élt Kármán-szöveggel) jár­ tak hasonlóképpen; egy megtanult-feldolgo­ zott (több megtanult-feldolgozott) elmélet tá­ volából szemlélődtek-mérlegeltek- értelmez­ tek, ám szövegközeiben maradva, hogy fiktív magatartásoknak még oly jelentéktelennek tetsző vonásairól is tudósítással szolgáljanak. A Kármán-szövegből vett idézetek és a saját értelmezői szöveg között érezhető a feszültség, a különféle szociolektusok mégis egységes szöveggé válnak. Nem utolsósor­ ban ama szó- és nyelvjátékok elidegenítőmegbarátkoztató horizontja révén, amelyből és amely felé a szövegértelmezés iránya föl­ deríthető (Hódosy Annamária dolgozatának idézőjelbe tett alcíme szerint: „...avagy >Nimfomán innen, Kármán túl<”; Pete Klá­ ra kurzivált tanulmányindítása: „Intertextualitás - >Ó be jó itt! Ez a köz-hely engem oly jó szívvel fogad, mások - tőlem mind idegenek<”. Elméleti gondolkodás és annak visszája, Kármán József és müve meg annak parodisztikus felfogása, a hasonló hangzású szavakban rejlő és messzevezető bűvész-bűvölő tevékenység: egy módszer, amely fel­ tárja műhelytitkait, amelyek nem titkok, egy szemlélet, amely „eklektikus” voltát programmá emeli (az eklektika itt a többrétűségnek szinonimája!). Ha mindenáron iro­ dalmi példával szeretném tételemet erősítgetni, Esti Kornél versgondolataira hivat­ kozhatnék a mélység sekélyességéről és a sekélyesség mélységéről. Annyi tetszik való­ színűnek számomra, hogy az értekező nem­ csak meghatározza értekezése tárgyát, ha­ nem a választott tárgy is meghatározza értekezőjét. Kármán József nem Fanni, jóllehet Markovicsnéval folytatott szerelmi levelezé­ sének hangvétele emlékeztet Fanni naplójá­ �palócföld 95/6 nak hangvételére. Az értekező meg nem Kármán, jóllehet a dolgozat tartalmazza, ki­ fejti azokat a nem csupán irodalomelméleti érdekű és vonatkozású gondolatokat, ame­ lyek a szerzőnek az érzékenységétől átha­ tott világtapasztalatáról és -tudásáról árul­ kodnak. Persze, nemcsak arról van szó, hogy a stílus maga az ember, hanem arról is, hogy az értekezések szerzői minden eddi­ gi hasonlónak tetsző értekezői magatartás­ sal szemben, azokat messze meghaladva ve­ tik el az igényelt és sosem megvalósítható „szolgálatetikát”, nőnek föl az értekezés tárgyához, s nem hűvös tárgyilagosságként álcázott álszerénységgel nyilatkoznak meg. Mindez párhuzamba állítható az érzékeny­ ség szerzőinek irodalmi művek révén megnyi­ latkozó esztétikai és szorosabb értelemben vett, az individuumra vonatkozó nézeteivel: a kollektivitással szembeforduló személyiség keresi az önmeghatározás útjait-lehetőségeit egy olyan korszakban, amely jelszavaival biz­ tosítani ígéri az egyén szabadságjogait (Kár­ mán korában idecsengenek a francia forra­ dalom célkitűzései, amelyek fényét sem a francia, sem a magyar történelem fordula­ tai nem teszik kérdésessé), a valóságban azonban vagy nem bontakozhat ki a hármas jelszóban megbúvó fogalom tartalma - ha pedig kibontakozhat(na), akkor tetszik ki, hogy a fogalmaknak hiányzik mind a társa­ dalmi, mind pedig (esetünkben ez legalább olyan fontos) érzelmi fedezete. Legalább ez utóbbit létesítendő (hely­ reállítandó?), támad igény az érzékenység újragondolására, akkor is, ha (mint Kár­ mán pályafutásának néhány éve alatt) A z új Héloise meg A z ifjú Werther szenve­ dései szöveghagyománnyá vált, amelyhez szövegszerűen lehet kapcsolódni, meg ak­ kor is, amikor ebbe a hagyománytörténés­ be Kármán is belépett, s a fölöslegessé­ gektől elborított szövegek feltámasztása már csak ennek a hagyománynak megkér­ dőjelezésével, parodizálásával lehetséges. „Szegény, szegény öreg szöveg” - töprenkedik Kálmán C. György, miközben is­ métléseivel, idézeteivel, összekötő szöve­ gével stílusimitációra is vállalkozik. Majd folytatja: „Kétszázéves regényke, te sze­ gényke. Hogyan legyünk hozzád méltá­ nyosak? Hogyan szeressünk jó l tégedet? Úgy, mint egy régi bútordarabot? Hagyo­ mányt? Vagy mint előremutató, avantgárd szöveget? Állítsunk bele a hagyományba, bárhogy visítozol? Vagy szedjünk ki belő­ le; bármily szívesen tapicskolnál benne?” Az értekező minden szövegmagyarázó kétségeit kibeszéli, paralelizmusai és ellen­ tétei némi avittságát ellensúlyozza a köz­ nyelvi fordulatok beleillesztése a saját szö­ vegbe. A dolgozat utolsó mondata, végkö­ vetkeztetése(?) minden bizonnyal elfogad­ ható, visszautal dolgozatom mottójára, átvi­ lágítja az ellentétek kereszteződési pontját, összekapcsol érzelmes, hollywoodi filmtör­ ténetet és magyar-érzelmes XVIII. századot, Barbara Streisandot és magyar regényfigu­ rát, angol és magyar nyelvet, intertextuális, nyelvjátékot fölmutató, egyszóval univerzá­ lis; szerényen így hangzik: „Fanni, Fanni, Fanni girl”. A hivatkozott tanulmánykötet: Fanni hagyományai. DEkonFERENCIA II. Szeged (in Mojo), 1994. november 10-11. Szerk. Odorics Ferenc és Szilasi László. Szeged, 1995. ICTUS és JATE Irodalomelmélet Csoport. Kármán József halálának 200. évfordulója alkalmából tartott losonci (Lučenec) emlékülés (1995. okt. 6.) előa­ dásainak szerkesztett változatát osztottuk meg olvasóinkkal. Kármán József losonci síremlékénél beszédei mondott Pál József, lapunk főszerkesztője. A református templomban lezajlott konferencián dr. Horváth István a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója elnökölt. 507 �palócföld 95/6 Dienes Attila alkotása 508 �palóci old 95/6 Mizser Attila naptünésben úgy látom már beborvul aljas látmese szemed szintje csurig csordul ki-be senki se löttyen itt a zivatarban voltra váltó virradat terepre tesz tészta télben fog vacog és pillanat lengő lábon naptünésben jönve-jön egy vaklövet bezúdul a nyitott házba réges-rég várt mennydöreg ima mondják vékony tű simul tenyérhez vágódik bőrbe törés közötte rés marad 509 �palócföld 95/6 sztalker béla dala belépni egy helyre egy helyre lépni be menni a körúton laza léptekkel egy vagy két sör után lazán ahogy valamikor sohase úgy menni lenne farmer kabát ing mellény nadrág hozzá far mer ez is kell bele no mennék én az úton én azután belépni valahová egy helyre de ne számítsak rá ne tudjam csak belépni be mintha szükség törne rád és be egy helyre be ám rossz is a példa egy szoba lenne jó belépni be úgy nem tudom hogy nem mintha pártba nem nem is ajtó ablak szenzorok nem így matatni kéne rajtam vagy nekem csak belépni épp ennyi kellene egy helyre be 510 �palócföld 95/6 „Borgó" alkotása 511 �valóságunk Szenográdi Ferenc Szécsény a történelmi változások sodrában Szécsény Nógrád megye északi részén a szlovák határnál, az Ipoly völgyében fe k ­ szik. Itt halad át a Budapest-Rétság-Balassagyarmat-Salgótarján közötti 22- es számú főút. A városkában 2400 család él. A település rövid története Időszámításunk első évezredében is meg­ fordultak itt különböző népek: germánok, avarok, szlovákok. A környéken talált, a honfoglalást követő évszázadokból származó temetők leletei arról tanúskodnak, hogy ezt a vidéket a magyarok már bejövetelükkor megszállták. Az első hiteles írásos adat 1219-ben Szé­ csényt még csak falunak említi. A XIV. század elején túlnőtt a környező helységeken, mezővá­ ros jelleget öltött. Szécsényi Tamás felismerte, hogy a birtokát képező város felvirágoztatása neki magának is hasznára válik, ezért 1332-ben X X II. János pápától engedélyt kért ferences kolostor alapítására. Károly Róbert 1334-ben városi ranggal ruházta fel Szécsényi. Az elkö­ vetkező száz évben épült fel a templom, a ko­ lostor, a várkastély. 512 Az elmúlt századok történelmi sodrása nem kerülte el a várost. A XVI. században, 1552-ben a török elfoglalta a várat, a várost. Sobieski János lengyel király 1683-ban véget vetett a helyi török uralomnak. Az ostrom után kitört a pestisjárvány. A város elnéptelenedett. Bárkányi János pátert, II. Rákóczi Ferenc nevelőjét 1689-ben a ferencesek a kolostor újratelepítésével bízták meg. Az élet hamaro­ san visszatért Szécsénybe. Nem sokkal később - 1705. szeptember 12. október 3. között II.Rákóczi Ferenc már itt tartotta az or­ szággyűlést. A századforduló tragikus esemé­ nye 1797-ben szinte az egész várost - a kolos­ tor, kastély, templom kivételével - tűzvész pusztította el. Szécsény ebből is újjászületett. A szabadságharc idején bevonultak ide a császári csapatok. Pulszky Ferenc birtokát, aki az első felelős minisztérium megalakulá­ sakor pénzügyi, majd később külügyi állam­ titkár volt, elkobozták. A felesége végül is 1864-ben visszakapta a birtokot. A XIX. század végének kedvező eseménye a Balassagyarmat-Szécsény-Losonc vasútvo­ �palócföld 95/6 nal építése, amelyet 1896-ban adtak át a forgalomnak. A szécsényiek nehezen vették tudamásul 1886-ban, hogy városi rangjukat elvették. Ki tudja, hogy mi ösztönözte az elődöket, amikor úgy döntöttek, hogy mégis városhá­ zát építenek. Talán e szomorú intézkedés, hogy a településtől elvették a városi rangot. Tény, hogy 1905-ben elkészült a városháza. Lakói régen is, ma is szeretik településü­ ket. „Majd mi megmutatjuk, és nem hagy­ juk magunkat” - gondolkodás jellemző az itt élők nagy részére. Az első világháborúból, amelyben 300 szé­ csényi vett részt, 135-en már nem tértek haza. Itt mindig is adtak a város szellemi életére. A század elején városi újság jelent meg. 1933ban alapították a polgári iskolát. Ebben az idő­ ben húsz egyesület működött a városban. A II. világháború komoly áldozatokat kö­ vetelt. Szécsényt 1944. december 6-tól de­ cember 28-ig ostromolták. A front elvonulá­ sát követően hamar elkezdődött az élet a vá­ rosban. Ezt követően egyre inkább nehezebb és nehezebb napokat éltek meg az emberek. Ebben az időben a helyiek nagy többsége a mezőgazdaságból élt. A paraszti rétegnek a beszolgáltatás komoly terheket jelentett. Nagy lelki megrázkódtatást okozott a vallásos embereknek a ferences rend helyi felszámolása. A rend tagjait 1950-ben vit­ ték el. A kolostor épületét később a mezőgazdasági iskola kapta meg. Az 1956-os forradalom után többen kénytelenek voltak emigrálni. Kiss Andort, Horváth Belát és másokat meghurcoltak azért, mert 1956 őszén egy eszme élére áll­ tak. Az évszázadok során tűzvész, ostrom, pestis pusztította a várost, de az mindig meg tudott újulni. A nagyobb és kisebb tör­ ténelmi változásokat az emberek mindany- nyiszor valamiképpen feldolgozták maguk­ ban. Mi a helyzet az elmúlt évek történelmi változásaiban ? Volt egyszer egy járás A szécsényi emberek nehezen felejtik el, és még mindig sokukban él az a gondolat, hogy a mai problémák gyökerei a 70-es évek végén hozott közigazgatási átszerve­ zéssel magyarázhatók. Azzal, hogy Szécsény megszűnt járási székhely lenni. - A város jelenlegi helyzetét, az itteni állapotokat, csak úgy tudjuk megérteni, ha legalább másfél évtizeddel visszaforgatjuk a történelmet. A 70-es évek végén a járás megszünte­ tése azt jelentette Szécsény életében, amit az ország életében Trianon. A z akkori első számú vezetők nem emelték f e l szavukat az úgynevezett közigazgatás korszerűsítése ellen. Én magam is tudom ezt, hiszen átél­ tem az egészet. A járási tanácsnak a meg­ alakulásától az utolsó pillanatáig tagja voltam. A z akkori megyei vezetők hossza­ san próbálták nekünk magyarázni, hogy milyen jó lesz az Szécsénynek, ha Balas­ sagyarmat lesz a járási székhely. Amikor megkérdeztem: ha az olyan jó , akkor miért kell minket annyira győzködni? Elképzel­ heti, hogy milyen választ kaptam - magya­ rázta Kelemen Béla. - Ön abban az időben a Magyar Nem­ zeti Bank szécsényi járási fiókjának volt a vezetője. Hogyan érintette az úgynevezett közigazgatás korszerűsítése? - Megszűnt itt a bank. Engem S a l­ gótarjánba helyeztek. A bank megszűné­ se három dolgot vont maga után. Egy intézménnyel kevesebb lett Szécsényben. Kisebb lelki problémát jele n te tt az ott dolgozóknak, hogy mi lesz velük. J ó lle - 513 �palócföld 95/6 het elhelyezkedtek, de sokuknak utazgatni kellett. Ami a legfontosabb, hogy az embe­ rek a banki ügyeiket nem tudták helyben in­ tézni. -N e m c sa k a mi intézményünk szűnt meg. Jónéhány más is. Ezzel az intézkedés­ se l, hogy Szécsénytől elvették a já rá si székhely ran g já t, elkezdődött a település szellemi életének leépítése. Történelmi tény, hogy Szécsény meg­ szűnt járási székhely lenni. Ezzel megszűnt a járási hivatal, a járásbíróság, a járási ren­ dőrkapitányság, földhivatal. Szécsény egy csendes kis település szintjére redukálódott. Az itt élő emberek, a vezetők egyszerűen beletörődtek a megváltoztathatatlanba? Őze János a város jelenlegi alpolgármestere a kérdésre igy válaszolt. - Szécsényt három dolog sújtotta. A z egyik, hogy mindig is kevés szószólója volt a megyén. Higgye el, abban az időben ez így működött. A másik a földrajzi fekvése: Salgótarján és Balassagyarmat között mi voltunk a „légtér". Pedig épp a földrajzi fekvése miatt többet érdemelt volna ez a város. A járás akkori első emberei, értem ezen a párttitkárokat, sohasem kötődtek Szécsényhez. Í gy aztán könnyen kialakul­ hatott az a helyzet, amely kialakult. Egy dolgot azonban még el kell mondanom. Ha fö n t kiterveltek valamit, az ellen itt lent nagyon keveset lehetett tenni. Hogyan látja az egykori intézkedés vá­ rosra gyakorolt hatását Borik Albert fiatal vállalkozó? - Egy kis túlzással azt mondhatom, hogy a járási székhely megszűnésével ke­ reskedelmünk fa lu si szintre süllyedt. A d ­ dig a környező településekről az emberek idejöttek ügyeiket intézni, amit legtöbb esetben bevásárlással kapcsoltak össze. Az intézkedés után Szécsény csak átutazó állo­ más lett. Azok, akik korábban Szécsényben a különböző hivatalokban dolgoztak, Ba­ lassagyarmatra kerültek, esetleg Salgótar­ jánba. A bevásárlásaikat ott intézték el. Aztán volt ennek az intézkedésnek még egy másik hátulütője. Minden ember valami­ lyen közösségi életet él. A Szécsényből el­ járó emberek, s mondjuk meg őszintén az értelmiségiek egy jelentős része volt ez, a két városban élték közéleti életüket, Szé­ csény ezzel is kevesebb lett. Akárhogyan is nézzük, a járási székhely elvételével Szé­ csény nagyon visszaesett a fejlődésben. Szécsény és a gimnázium Az 1970-es években jogosan érezték úgy a szécsényiek, hogy városukat tudatosan vissza akarják fejleszteni. Miért? Erre sem akkor, sem most nem tud senki elfogadható választ adni. Az egykori járási vezetők gyengeségét, egyfajta tervszerűtlenséget, a megyei vezetőség Szécsénnyel szembeni kö­ zömbösségét egy erős centrális irányítást és bizonyos emberek háttérérdekét vélték az intézkedésben felfedezni az itteniek. Tény, hogy a gimnázium is megszűnt Szé­ csényben. Az intézményre a „halálos ítéletet” még előbb kimondták, mint a járásra. Hogyan vélekednek az egykori gimnáziumról az érin­ tettek, az igazgató, tanárok, diákok, szülők? Szerémy Gyula az egykori gimnázium volt igazgatója: - Szécsényben az 1963-64-es tanévben kezdte meg működését a gimnázium. A kö­ zépiskola első három év után vált önálló intézménnyé, addig a I I . Rákóczi Ferenc Általános Isk olával közös igazgatás alatt működött. Azért, mert megyei elhatározásra született, továbbá, mert az általános isko­ lások közül egyre több tanulót szorított ki a fejlő d ő gimnázium a saját tantermeiből, a település nem örült túlságosan az új isko­ latípusnak. A Járási Tanács Művelődésü­ �palócföld 95/6 gyi Osztálya és Szécsény tanácsi apparátu­ sa különösen nem, mert a megye csak az ígé­ reteit nem sajnálta, a pénzt már igen. Ezért a járásnak az általános iskolától kellett el­ vonni a gimnázium fenntartásához szükséges költségvetési fedezetet. Még nagyobb gondot okozott, hogy bár a megye szinte azonnalra ígérte az új épületet, mégis hajszál híján elma­ radt a beruházás. Ha az akkori országgyűlési képviselőnk Sümegi János nem rendelkezik olyan összeköttetéssel, és nem jár utána, ma sem volna iskolaépület a Rákóczi ut 90.szám alatt. Miután János bácsi előtt minden magas hivatal ajtaja megnyílt, és ő nem is restellt kopogtatni rajtuk, nagy késéssel ugyan, de 1968 decemberére beköltözhetővé vált a gimnázium épülete. A nehézségek ellenére 50-60 szécsényi és környékbeli fiatal érett­ ségizett a nappali tagozaton és átlagosan fe le ennyi a dolgozók gimnáziumában. Szécsény és a szomszédos települések sokat veszítettek azzal, hogy a 70-es évek­ ben hivatalban lévő vezetőknek nem kellett a gimnázium. Csupán Kalocsai Miklós és Kiss Sándor pártbizottsági funkcionáriusok akarták ezt az iskolát. Amikor ők itt hagyták hivatalukat, utó­ daik asszisztáltak a megyei döntés végre­ hajtásához, a gimniázium megszűntetésé­ hez. Szécsény nemcsak gimnáziumát veszítette el 1976-ban, hanem h fő jól képzett középis­ kolai tanárát is. Ők ugyanis a szakközépiskolá­ val történő összevonás miatt kerestek más ál­ lást maguknak. Senki sem marasztalta őket. A volt gimnázium tantestületi tagjai kö­ zül Hégely Györgyné, jelenleg a balassa­ gyarmati Balassi Bálint Gimnázium tanára a következőket mondta : - A tanári pályámnak a legszebb korszaka volt az a hat év, amit Szécsényben töltöttem. Emlékeimben él, hogy meg kellett küzdenünk a gimmázium elismeréséért, azért, hogy a szülők ide adják gyermekeiket a balassa­ gyarmati, vagy a salgótarjáni középiskolák helyett. A szécsényi gimnázium rövid idő alatt ki­ vívta a szakma, a szülők elismerését. A végzős diákok közül nagyon sokan kerültek egye­ temre, főiskolára. Dr.Gál Lóránt az iskola egykori diákja így emlékezik vissza: - Egy városhoz elengedhetetlenül hozzá­ tartozik a diákság is. Ez nagyvárosban egye­ temet, Szécsényhez hasonló kisvárosok eseté­ ben pedig gimnáziumot jelent. A helyi gimná­ ziumnak számtalan előnye volt. Elsősorban a továbbtanulni szándékozók nem voltak hosszú utazásra kényszerítve, s a környező településeken lakók is könnyebben eljuthattak Szécsénybe, mint a másik két városba. Esélyt jelentett a gimnázium arra, hogy az itt végzettek a város­ ban maradjanak, vagy az egyetemek, fő isko ­ lák után visszatérjenek. Ebben az iskolatípusban jelentek meg az önkormányzat csírái. A tanári kar az oktatáson kívül befolyást gyakorolt a vá­ ros szellemi életére. A remény hal meg utoljára. A 90-es évek elején a városban és kör­ nyékén egyre többen megfogalmazták a gimmázium újraindításának a gondolatát. A pártok zászlaikra tűzték: „Legyen a város­ nak ismét gimnáziuma”. Az MDF részletes, felmérésen alapuló programot dolgozott ki a helyi gimnázium előnyeiről. 1991-ben az látszott elfogadható megoldásnak, hogy a mezőgazdasági szakközépiskola négy évfolyamos gimnázium megszervezésével bővíti képzési formáját. Akkor az iskola vezetősége nem látta ennek a realitását. Közben a két szomszédos városban, Sal­ gótarjánban és Balassagyarmaton beindult a 515 �palócföld 95/6 6 évfolyamos gimmáziumi képzés. Tehetsé­ ges gyermekek Szécsényből és környékéről a két gimnáziumban folytatták tanulmánya­ ikat 6. osztály után. Így ebben az időben Szécsényben már nem volt létjogosultsága egy 4 évfolyamos gimnázium megszervezé­ sének. Az önkormányzat széleskörű felmérést végzett a szülők körében egy leendő gimnázi­ um indításáról. A szülőknek az volt a kéré­ sük, hogy önálló gimnáziumot alapítson az önkormányzat. Gyermekeiket nem szívesen adják a mezőgazdasági szakközépiskolával összevont gimnáziumba. Egy iskola szellemi­ ségét, profilját, követelményrendszerét csak akkor lehet kialakítani, ha az önálló. Így dön­ tött az önkormányzat az önálló 8, illetve 6 év­ folyamos gimnázium indítása mellett. Az ok­ tatás az 1994-95-ös tanévben kezdődött el. A gimnázium iránti érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 231 tanuló jelentkezett, s közülük 198-an nyertek felvé­ telt. - A gimnázium több mint reménysugár a város önállóságának útján. Egyfajta biz­ tosíték arra, hogy ennek a településnek is­ mét lesz önálló, az itt lakók életét megha­ tározó szellemi élete - mondta Melo Mag­ dolna szülő. Kelemen Béla azt a gondolatot fejtegette, hogy a gimnázium fényes bizonyítéka annak, hogy a szécsényiek nem törődnek bele a megváltoztathatatlanba. Ha kell, kezükbe veszik saját sorsuk irányítását. - A leköszönt önkormányzatnak három előremutató, a város jövőjét meghatározó döntése volt. A gáz bevezetése, a zeneisko­ la megszervezése és a gimnázium beindítá­ sa - vélekedett Smelkó István az MDF szervezetének helyi vezetője. 516 Ismét van a v áro sn ak re n d ő rk a p i­ tánysága Ha kívülről nézném ezt a várost, talán nem fájna annyira az, ami fáj. Nem fájna, de végtelenül bosszantana. Tudunk építeni, lét­ rehozni dolgokat, aztán ugyanazt lerombolni, átalakítani, átszervezni. Nem törődve az anyagi és emberi áldozatokkal.Mindezt csak azért mondtam el, mert volt ennek a városnak egy rendőrkapitánysága. Tudom, hogy mit jelentett a megszűnése az itt élő embereknek. Hadd idézzem ezzel kapcsolatosan a helyi újság 1990 júliusi számának egy cikkét. „Ami­ óta az 1978-as év végén megszüntették a városi rendőrkapitányságot és ésszerűségre hivatkoz­ va a balassagyarmatihoz csatolták, elég sok volt a gond. A legegyszerűbb okmányokkal is balassagyarmatra kellett utazgatni, az ellenőrzés lanyhult a térségben, hiszen a balassagyarmati körzetnek a perifériáján voltunk, romlott a közbiztonság. Mindezek egyenes következmé­ nye volt, hogy a térség lakossága egyre elége­ detlenebbé vált a rendőrség munkájával szem­ ben. A helyzet tarthatatlanságát felismerve a rendőrség illetékesei egyetértésével 1988-tól már Szécsényben lehetett elintézni a személyi igazolványokkal és útlevelekkel kapcsolatos te­ endőket, de a közlekedés rendjében, a vagyon­ védelemben nem történt előbbrelépés. Sum­ mázva azt lehet talán mondani, hogy a balassagyarmati Városi Rendőrkapitányság nem volt igazi gazdája ennek a térségnek, így minden törvénytisztelő állampolgárt örömmel töltött el a hír, miszerint Szécsényben Városi Rendőrka­ pitányság alakul”. Egy évvel később a megyei rendőrkapi­ tány, a környező települések polgármesterei­ nek az egyetértésével dr. Havasi Zoltánt ki­ nevezte Szécsény város rendőrkapitányának. Velenczei Ferenc igazi lokálpatrióta, tős­ gyökeres szécsényi, így fogalmazott: - Már ez is valami, de még nagyon messze van a rend. �palócföld 95/6 Új szelek fújdogálnak A szécsényi emberekre jellemző, hogy a lakosságot két csoportra osztják: tősgyöke­ res szécsényiekre és bevándorlókra. Az utóbbiakat nem egyszer a jöttmentek jelző­ vel illetik. Mi lehet ennek az oka ? - kérde­ zem Velenczei Ferencet. - Ez így nem egészen igaz. A helyzet nem olyan egyszerű. A z elmúlt időszak ta­ nított meg minket arra, hogy ne higgyünk az „esőcsinálóknak ", az idegenek igérgetései­ nek. Ezt a várost a megyei vezetők, a f e ­ jünkre tett idegen kiskirályok már nem egy­ szer becsapták, félrevezették. A z ilyen embe­ rek azután szedik a sátorfájukat, és „ango­ losan'' lelépnek. Egy szécsényi ember, aki itt született, nem hoz olyan intézkedéseket, hogy utána ne merjen az emberek szemébe nézni. A z itt születettek és itt élők között nincsenek hamis próféták. Ennek a városnak volt egy Bőviz és egy Földi korszaka. Mi elfogadjuk, tiszteljük azokat az idegenből idetelepült embereket, akik beilleszkednek és tesznek is valamit ezért a városért. Nagyon sokan van­ nak ilyenek. Hogy csak néhányat említsek né­ hai Antal Károly, néhai Boros Béla, néhai Borda István, Bakos Ferenc, Szerémy Gyula, Kovács György, Csuka László és sokan má­ sok. - Említette a Bővíz- és Földi korszakot. Mit ért ezen? - Amikor ők voltak a tanácselnökök, fejlődött ez a város. Kollégium, Skála Á ruház, általános iskola, kultúrház, lakó­ telepek, hogy csak a legfontosabbakat em­ lítsem. Mind a ketten tősgyökeres szécsényiek voltak. Földi Laci bácsi fegyelmit kapott, mert túllépte a megyétől kapott ke­ retet. A zt mondta: A fegyelmi csak egy papír, de a város korszerű közvilágítása megmarad". Ilyen gondolkodású vezető emberek kellenek nekünk. - Miért? A maiak nem ilyenek? - Megmondom őszintén, vannak közöt­ tük olyanok, akik előbbre valónak tartják saját egzisztenciájukat, gazdaságukat, mint a város érdekét. Ilyen szemlélettel nem lehet egy várost irányítani. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy nem minden képviselőnk ilyen, és különösen nem a polgármesterünk. * Hogy valójában mikor kezdődött el az ország demokratikus átalakulásának a fo­ lyamata, nehéz lenne időponthoz, helyhez kötni. Hogy Szécsényben mikor indult el ez a változás, ugyancsak nem köthető dátum­ hoz. Egy biztos. Voltak személyek, akik élen jártak az átalakulás folyamatában. Vannak közösségek, amelyek hozzájárultak, felgyor­ sították a helyi változásokat. Ott bábáskod­ tak a helyi demokrácia megszületésénél. A helyi újság 1989.decemberi számá­ ban írta: „...Várunk valamit, amit nem tu­ dunk megfogalmazni, amit nem mondunk ki, de a reményt keltő várakozás ott él a lelkünk mélyén. (...) Tudjuk, hogy 1989 karácsony estéjén felhőtlen nyugalom ki­ látásával nem áltathatjuk önmagunkat, de azt is tudjuk, hogy egy új karácsony ko­ pogtat az ablakon. (...) Midőn csöndes rezzenések, hango­ sabb emberi szók jelzik az idők változását; midőn kezd szárba szökkenni a remény, meg kell hogy fogalmazzuk önmagunknak : mi a küldetésünk? Mások és önmagunk bol­ dogsága. Csak ilyen közegben mondhatunk egymásnak boldog karácsonyt. Csak így le­ het súlya, hite szavunknak..." Szécsényben az évtized fordulóján a po­ litikai változások főbb mozgatója az MDF volt. Frisch Oszkár erre így emlékezik vissza: 517 �palócföld 95/6 - Levegőben lógott a változás. 1988. december 16-án megalakítottuk a helyi csoportot. Ezt annak rendje és módja sze­ rint bejelentettük a tanácson a H N F helyi szervezeténél és az MSZMP irodáján. Hogy mi volt a célunk? Azoknak az összefogása, akik váro­ sunkban és környékén részt kívántak venni a helyi politika alakításában, a demokrati­ kus közvélemény kialakításában. Ahol csak lehetett támadást indítottunk az M S Z M P , majd utódja az MSZP ellen. Sikerült elérni, hogy az akkori tanácsi ve­ zetés komolyan vett minket. Aláírásokat gyűjtöttünk. A z egyik ilyen nagy akciónk vo lt, hogy a pártházat át kell alakítani egészségügyi centrummá. Kidolgoztuk programunkat, amelyben síkraszálltunk a szabad választások mellett. Csak meg­ jegyzem, hogy később az egészségügy-há­ lózat fejlesztése a mi koncepciónk alapján valósult meg. El kell hogy mondjam, két vo­ nal rajzolódott ki sorainkban. A z egyik az akkori és korábbi párt és állami vezetés számonkérése, elszámoltatása. Mi a szürke, egyszerű párttagokra nem gondoltunk. De szeretném hangsúlyozni, hogy a számonkérést, elszámoltatást csak egyes személyek szorgalmazták. A józanabb vonal a város fejlesztését, a demokratikus élet kibontakozását tartotta fontosnak. És ez volt az erősebb. S azt hiszem, hogy nincs a városban olyan ember, akit ezért vagy azért az MDF számonkért volna... A helyi átalakítást a demokratikus élet ki­ bontakoztatását a helyi MSZMP reformgon­ dolkodású párttagjai is sürgették. - M i is a változás hívei voltunk. A más csoportosulásokkal szemben nehezí­ 518 tette a helyzetünket, hogy a megyei pártbi­ zottság minden lépésünket figyelte. Egy alkalommal behívattak, s keményen számonkérték rajtam, hogy m iféle reformokat akarunk mi Szécsényben. Két tűz között vol­ tunk: egyfelől támadtak minket az itteni tő­ lünk jobbra álló csoportosulások, a másik oldalról pedig az előbb említett keményvo­ nalú megyei vezetés - mondta Borenszki Ervin. Gazdaság az alapja mindennek Csak azt lehet elosztani, amit megter­ meltünk. Ezt a régi igazságot a szécsényiek is jól tudják. - A 80-as évek közepén bementem a pártbizottságra, beszéltem a tanácselnökkel, hogy telepítsenek Szécsénybe mezőgazdasági ter­ mékeket feldolgozó iparágat. Mit gondol mi volt a válasz? Azt mondták, hogy én építész létemre nem látom át a térség munkaerőgaz­ dálkodását. Aztán megmagyarázták, hogy Salgótarján üzemei bőven felveszik a térség felesleges munkaerejét. A történelem engem igazolt. Amikor a gazdasági helyzet romlott, Salgótarján üzemeiből elsőként a bejáró dolgozókat küldték el. Aztán hivatkoztam a város vezetőinél a szövetkezet melléküzemá­ gaira. Elmondtam, hogy miért kell öntödét létrehozni és miért olyannal foglalkoznak, aminek kevés köze van a mezőgazdasághoz. Abban az időben a vezetés csak a mezőgaz­ dasági termeléssel foglalkozott. Megfeled­ keztek az ipar fejlesztéséről, pontosabban a mezőgazdasági termékeket feldolgozó élelmi­ szeripar meghonosításáról - magyarázta Borik Albert képviselő. Mindannak amit ön elmondott bizonyos mértékig ellentmond az ELZETT Zár és La­ katgyár idetelepítése. - Ez csak egy. Több olyan üzemre lett volna szükség, amely az eljáró munkaerőnek �palócföld 95/6 itt helyben biztosít munkalehetőséget. Igaz, hogy a változás idején az E L Z E TT is prob­ lémákkal küszködött, sőt be kellett zárni, de legalább megmaradtak a szerelőcsarnokok. Tudott a város valamit privatizálni, volt olyan hely, ahol az új ipar elindulhatott. Ha több üzem lett volna, akkor most nagyobbak lehetnének a lehetőségek, kevesebb lenne a munkanélküliek száma. Borik Albert véleményének ellentmond dr. Sümegi Sándor, a volt termelőszövetke­ zet elnöke, az újtípusú szövetkezet vezetője. - Szécsényben 1960. február 13-án ala­ kult meg a termelőszövetkezet. Egy évvel ké­ sőbb ide csatolták Pösténypusztát, majd Benczúrf alvát. Politikai döntés alapján 1975-ben a volt nagylóci szövetkezet egye­ sült a szécsényivel. Négy évvel később Hollókő-Zsunypuszta Petőfi Népe MGTSz csat­ lakozott hozzánk. Újabb politikai döntés és Ludányhalászit, Nógrádszakált is idecsa­ tolták. Ezt követően a nagy szövetkezet 7776 hektáron gazdálkodott. 1992. december 11-én a közgyűlés az alábbi szerkezetet alakította ki. A több, mint 600 m illió fo rin t vagyon közel 50 százaléka ju to tt a Termelő Értékesítő Szo lg á lta tó Szövetkezetnek. A I I . Rá­ kóczi Ferenc M ezőgazdasági TÉ SZSZ, amelynek én vagyok a vezetője, a volt szövetkezet jogutódja. Kivált a közös gazdaságból 8 személy, ők önállóan gazdálkodnak. Csókási Béla röviden így summázta döntését: A z apám is paraszt volt, szeret­ te a fö ld e t, ami megélhetést jelentett a család számára. Annak idején bekényszerítettek bennünket a téeszbe. Most végre megmutathatom, hogy egyedül mire va­ gyok képes. Jobb így, hogy a magam ura vagyok. Dr. Sümegi Sándor a szétesésről a to­ vábbiakban a következőket mondta: - Hollókő-Zsunypuszta térségben megala­ kult az önálló gazdálkodó N -D I ORI T Kft. Ludányhalászi térségében a B SZV Kft. jö tt létre. Szécsényben az Industria K ft-hez az ipari tevékenység került. Am it eddig mondtam azok száraz adatok, pusz­ ta tények. A véleményem, hogy kár volt szétverni a szövetkezeteket, ami egyértel­ műen hozzájárult a magyar mezőgazda­ ság visszaeséséhez. Nem titkolom mi most csak úgy tudunk megélni, hogy el­ kezdtük felélni a vagyonunkat. Ennek nem csupán mi vagyunk az okai, késett a szövet­ kezeti törvény, a privatizációt sem úgy haj­ tották végre, hogy a szövetkezeteknek jó le­ gyen. Gondolok itt arra, hogy a fö ld jein ­ kért a kárpótlási jegyeket még mindig nem kaptuk meg. Véleményem szerint, hosszú éveknek kell eltelni ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság talpra álljon. Munkanélküliség 1990 nyarán már erősen fújdogált a munkanélküliség szele. Az emberek tele voltak bizonytalansággal, szorongással, fél­ elemmel. A város legnagyobb ipari üzemé­ ről így írt a helyi újság 1990. júliusi száma: Lakat kerül a BRG-re? címmel: „Talán épp az egykor itt gyártott lakat díszeleg majd a gyár kapuján? Ez az egyik legnagyobb kér­ dés most Szécsényben. A dolgozók az utób­ bi hónapokban érezték, hogy valami baj van, hiszen egyre kevesebb volt a munka. Már nem kellett, sőt nem is lehetett túló­ rázni. Nyílt titok volt: baj van a vállalattal. Tudtak arról, hogy Salgótarjánban 500 főt küldtek el az ottani egységtől. A szécsényieket is megcsapta a >halál szele<. A bizony­ talanság érzését csak fokozta, hogy nem tudták kiket fog érinteni. A feszültség mi­ att barátok ellenségekké váltak, mindenki bűnbakot keresett és látott a másikban. Tóth László úr a szakszervezeti bizottság 519 �palócföld 95/6 titkára: Igyekeztem mindent me gtenni, hogy egyszerűen nem tudta feldolgozni önmgában ne kerüljön sor az elbocsájtásokra, még a azt, hogy ő munkanélküli. Nem tudott alkal­ Szakszervezetek Országos Szövetségétől is se­ mazkodni az új kényszerhelyzethez így aztán gítséget kértem. Eredménytelenül. Egyetlen le­ a saját kezével vetett véget életének. A tra­ hetőségünk maradt, segíteni, hogy zökkenő- gédia azzal folytatódik, hogy az apa halála mentesen, minél kevesebb problémával oldjuk annyira megviselte a tizenéves fia m lelkét, hogy agresszív lett, nem járt iskolába, nem meg a leépítést, a létszámcsökkentést”. A végeredmény: az üzemet bezárták. A érdekelte őt semmi, tiltakozott a világ ellen. Végül intézetbe kellett őt adni. szakszervezeti titkár most munkanélküli: Egy másik férfi N.L. mondta: - Megpróbáltam több helyen is elhelyez­ - Kovács a mesterségem. Mindig azt kedni, de nem sikerült. Tudja, én a változás legnagyobb problémáját abban látom, hogy mondtam a főnökeimnek, ha felbosszantot­ korábban az embereknek megmondták, hogy tak: itt a kalapács, gyertek vegyétek ki a ke­ mit kell csinálni, és tették a dolgukat. Az zemből. Tudtam, hogy nem teszik meg, mert ilyen szellemben élő emberek nehezen tudnak azzal dolgozni kell. S mi történt? Kivették a váltani, az újhoz alkalmazkodni,próbálkoz­ kezemből és félretették a sarokba. Nem volt ni, netán kockáztatni. A z én esetem is jó pél­ szükség a kalapácsra, a munkámra. Mi ta­ da erre. A fiam , aki szobafestő, az utcára gadás szégyellem, hogy munkanélküli let­ került. Nem volt úgy elkeseredve mint én. tem, s az az igazság, hogy nem is tudom, hogy Könnyebben feltalálta magát. Nyitott egy mihez kezdjek, mert csak a kovácsmester­ kis zöldségboltot, nem nagyot, de arra jó séghez értek. Történelmi változások, amelyben nem volt, hogy őt eltartsa. Aztán ez a bolt szép lassan bővült. Ma már azt mondhatom, hogy dörögtek ágyúk, nem kelepeltek géppuskák, talán nekem is cseppen onnan valami. Nem nem folyt a vér. De a történelem változásai mondhatom, hogy tönkrement a családi éle­ rátelepedtek az emberek vállára. A szélcsend­ tem, de szomorú dolog, hogy a fiam tart el, ben sok ember lelkében tombolt a vihar. még akkor is ha besegítek neki a munkába. Ahogy múlt az idő, egymásra rakódtak a Egy istentelen nagy ürességet érzek magam napok, hetek, hónapok az emberek egyre in­ körül. Nemegyszer a feleségemtől is megka­ kább megtanultak együtt élni a munkanélkü­ pom, hogy mit akarok én eltartott munkanél­ liséggel. Sokan úgy megszokták ezt az életfor­ küli? Hogy mit jelent a munkanélküliség az mát, hogy ma már akármilyen munkát nem is vállalnak el szívesen. emberek életében? - A nevemet ne írja meg, de megmon­ A többségüknél lelki válságot. Elzárkó­ dom magának őszintén, hülye lennék elmen­ zást a külvilágtól. P.J-né mondta cl a következő történetet, ni 18.000 Ft bruttóért dolgozni, amikor megkapom a munkanélkülit, és jóval többet arra kérve, hogy ne írjam ki a nevét: - F érjem gépkocsivezető volt a szécsényi tudok összemaszekolni. VOLÁ N-telepen. Megbecsülték, tisztelték Horváth Ferenc az ELSA Kft. ügyveze­ mert megbízható, jó szakember volt. Szerette tő igazgatója mindezt azzal erősítette meg, a munkáját. A vállalat megszűnésével mun­ hogy üzemükbe, amely a volt BRG helyén kanélküli lett. A férjemet mintha kicserélték működik, akár 100 embert is fel tudnának volna. Nem szólt senkihez, mogorva volt, venni. Sajnos nincs jelentkező. 520 �palócföld 95/6 Család, amely küzd, bízik és remél Nehéz helyzetben vagyok, amikor azt kutatom, hogy a változások hogyan érintet­ ték a családokat. Hiszen a nagy nyilvános­ ságot senki sem vállalja szívesen. A családja belső életét nem teregeti ki. Végh Lajos és családja vállalta ezt. A Végh família annyiban átlagos magyar család, hogy mindazok a társadalmi folyama­ tok, amelyek az elmúlt években lezajlottak, erős hatást gyakoroltak rájuk: őket is a vál­ tozások negatív szele érintette meg jobban. Átlagos annyiban is, mint a családok jelentős része, hogy nagy áldozatvállalások és nehéz­ ségek közepette is, de sikerült talpon marad­ niuk. Az általános jegyek közé sorolhatjuk azt is, hogy nem csupán szemlélői, alkotói is saját életüknek, sorsuknak. És abban is meg­ egyeznek a nagy átlaggal, hogy az átalakulás kínálta változásokra nehezebben, ha úgy tet­ szik, többszöri átgondolás, megfontolás után reagáltak. Eltérnek azonban az átlagos családtípus­ tól abban, hogy három gyermeket nevelnek. A legidősebb Bence 11 éves, a 8 évfolyamos gimnázium elsőse, Gergő az általános iskola harmadik osztályába jár, Enikő első osztá­ lyos. De a család szerkezete is különbözik a nagy átlagtól abban, hogy a 40 éves család­ fő nyugdíjas édesanyja is velük lakik. Erzsi néni szövőnőként ment nyugdíjba 15 éve. Ha hívják, még most is bejár kisegíteni. Az ön számára mit jelent a család? - Nehéz egy kérdés. Azt mondhatom, hogy minden. Mit érne az élet egyedül. Semmit. A feleség, a gyerekek adják az élet értelmét. Ők azok, akikért érdemes dolgozni. Kati, a feleség (gyermeknevelési támo­ gatást kap): - Higgye el, nem minden a pénz. Tu­ dom, hogy most nagyon sok embernek az a mindene, talán még az istene is. Nem mon­ dom az is kell a boldogsághoz, sőt a pénz­ telenség a legtöbb feszültség forrása, mégsem szabad csak pénzben gondolkodni. Van a földön más érték is. Ilyen: a békés boldog családi élet, a gyermeki mosoly, az értük való aggódás, az a sok apró öröm, amit nyújtanak. Tény, hogy több mindenről le kell mondanunk. S az ő szeretetük, ra­ gaszkodásuk kárpótol azért, amihez most nem jutunk hozzá. Ki tudja, talán egyszer nekünk is megadatik, hogy lesz kocsink, ki­ rándulhatunk, üdülhetünk, festményeket ve­ hetünk, nem kell lemondani kedvenc íróink könyveiről. Amikor arra kértem az édesapát, hogy me­ séljen önmagáról, élete útjáról, fontosabb állo­ másairól, rövid gondolkodás után a szemembe nézett és határozottan mondta: - Én őszinte leszek, mert úgy érti meg igazán az életemet, ha lehet ne hagyjon ki belőle sem­ mit. Nem tartoztam a jótanulók közé, úgy, mint a két nővérem, akikből tanárnő lett. Így szakmát választottam. Autószerelő lettem. Amikor fe l­ szabadultam, a VOLAN-nál dolgoztam. De kü­ lönösebben nem érdekelt a szakma. Így nem is tartoztam a jó szakemberek közé. A sereg előtt lehetőségem adódott arra, hogy megszerezzem a jogsit. A vezetés?Az igen, az mindig érdekelt. A FÜSZÉRT-nél rakodóként dolgoztam, majd idővel kocsit kaptam. A feleségemmel is a mun­ kahelyemen ismerkedtem meg. Összeházasod­ tunk. Szécsényben a szülői házban laktunk, amit később kibővítettünk. A FŰSZÉ RT Vállalatnak egyre nehezeb­ ben ment. Egymás után adták el az autókat. Behívatott a főnököm, hogy eladják az autó­ mat, ha akarom, megvehetem; azt is felaján­ lotta, hogy a kocsimmal náluk fuvarozhatom Itthon javában tartott az építkezés. A f e l ­ eségemmel sokat töprengtünk, hogy mité­ vők legyünk. - Vegyünk f e l újabb kölcsönt, hogy a kocsit meg tudjuk venni? Végül is hosszas vívódás után úgy döntöttünk, hogy nem leszek vállalkozó. Egy évig a FÜ521 �palócföld 95/6 SZ É R T -nél maradtam rakodómunkás­ Visszaköltöztek a ferencesek nak. M ielőtt a v á lla la t végleg össze­ Juhász Gyuri bácsi mesélte: om lott 1991 -ben eljöttem Szécsénybe a - Városunkban 1950-ben elterjedt a M alom ba dolgozni. J ó helyem v o lt, ko­ hír: a ferences atyákat munkatárborba vi­ csit kaptam. A végzet itt is utolért. A szik. A z emberek esténként botokkal, ka­ f ő n ök közölte velem , hogy eladják a pákkal, kaszákkal - voltak, akik csak üres teherautókat, ha akarom megvehetem. kézzel - összejöttek a templom környékén, Újabb családi tanácskozás, töprengés hogy megakadályozzuk a papok elvitelét. és m egint csak nemet mondtam. Estéről estére vigyáztunk a lelkipásztora­ Említette, hogy a szülői házban lak­ inkra. Egy alkalommal megállt az úton egy nak, ugyanakkor valami építkezésről is autó, kiszállt belőle a rendőrparancsnok, szólt. és megkérdezte, hogy mit keresünk ott. Vol­ - I g en. A szülői ház két szoba-konyhás tak, akik azt válaszolták: csak levegőzünk. volt, bizony nem nagy lakás, ráadásul A bátrabbak így feleltek: a papokra vigyá­ nem is volt összkomfortos. Két lehetőség zunk. Néhányunknak másnap a rendőrségen előtt álltunk. Vagy veszünk valahol egy kellett jelentkezni. Júniusban Amand atyát olcsó kis lakást, és azt korszerűsítjük, a házfőnököt a provinciális Pestre hívatta. vagy ezt a családi házat korszerűsítjük. A házfőnök a kolostor könyvtárának érté­ Ha elmegyünk innen, akkor édesanyám kesebb köteteit már korábban szétosztotta a egyedül marad, ezt nem akartuk. A két hívek között, hogy őrizzék, vigyázzanak rá. testvérem azt mondta: bővítsük csak nyu­ Ugyanis az a hír terjedt el, hogy az egyházi godtan a családi házat, ők nem tartanak témájú könyveket elégetik. Nemrég tudtam semmiféle örökségre igényt. Édesanyánk­ meg, hogy a könyvtárból a könyveket Deb­ nak is jobb lesz, ha lesz mellette valaki. recenbe vitték. Amand atya többé nem tért E lkezdtük az építkezést 10 évvel ezelőtt. vissza Szécsénybe 1950 júliusában üzenet Volt egy kis összerakott pénzünk, f e l ­ érkezett, hogy a páterek legyenek készenlét­ vettünk 200 ezer fo rin t kölcsönt. A sze­ ben, elviszik őket egy másik kolostorba. gény embert még az ág is húzza. Nem Egy este értük jöttek. Mi akkor már nem kaptuk meg a gyermekek után já ró szo­ vigyáztunk rájuk. Úgy gondoltuk, hogy ciá lis kedvezményt, mert „csak bővítet­ még Amand atya távol van, úgysem viszik tü n k ". A kkor úgy terveztük, és minden el papjainkat. Tévedtünk. Am ikor a ren­ reális lehetőségünk meg volt rá, hogy 10 dőrök bevonultak a kolostor épületébe, éven belül teljesen kész lesz a lakás. A minden ajtó nyitva volt. A z atyák tetőtér beépítésével együtt. Tévedtünk. csendben ültek, már várták a rendőrö­ Tévedtünk, mert nem voltunk látnokok. ket. M indegyikük mellett a vászonzsák Nem láttuk előre, amit ebben az ország­ a ruhaneműjükkel. A békés, türelmes ban nem láttak nagyon sokan, hogy mi­ megadás a rendőröket is meghatotta. lyen sokat fo g az ország gazdasági Udvariasan közölték velük, hogy másik helyzete romlani. A z t meg felté te le zn i kolostorba viszik őket át. A szerzetesek sem mertük, hogy a feleségem munka- szó nélkül követték az utasítást. M ás­ nélküli lesz. Ma a fiz e té s a megélhetés­ nap reggel világi pap, Géczi tisztelendő hez elég, ahhoz is nehezen. mondott misét. Jó va l később tudtuk 522 �palócföld 95/6 meg, hogy Esztergomban még 1950 végén ismét m egalakult a ferences rend, a f e l ­ szentelt papok továbbra is a hivatásukat élték, a dolgozó barátok pedig a civil élet­ ben helyezkedtek el. 1989. szeptember 3-án, közel 40 év után Szécsénybe visszajöttek a ferencesek. Márk atya házfőnök azonnal hozzáfogott a kolos­ tor rendbetételéhez. A munkálatok két évig tartottak. Tavaly ismét megjelentek a város­ ban a novíciusok. Kik a novíciusok? Márk atya elmondta, hogy a novícia alapjában vé­ ve ma sem változott a régihez képest. Egy évig az újoncok szinte teljesen el vannak szigetelve a külvilágtól, ez a próbaév. A je­ löltek megismerik a rend életét, próbára te­ szik önmagukat, hogy tudnak-e a szülők, a külvilág nélkül élni, teljesen azonosulni a rend belső világával. Elválik, hogy mennyire képesek az önnevelésre. Egy év elég ahhoz, hogy eldöntsék, tudnak-e ezzel azonosulni, vagy sem. A próbaév után egyszerű fogadalmat tesznek. Az út innen kettős. Egyrészt a teo­ lógiai főiskolára mehetnek, amelynek elvégézése után pappá szentelik. Ők lesznek a klerikus testvérek. Ők azok, akik miséznek, gyóntatnak. Azok akik nem tanulnak to­ vább, rendük laikus testvérei maradnak. Ők azok, akik fogadalmat tettek, de nincsenek felszentelve. Sokan dolgozó barátként isme­ rik őket. Szécsényben a ferencesek nem csupán a hívők lelki gondozásával foglalkoznak. Be­ kapcsolódnak a város szellemi életébe. A városi művelődési központ és a ferences rend közösen rendezték meg az immár ha­ gyományossá vált Egyházzenei Találkozót. A papok kezdeményezői különböző helyi önszerveződéseknek, amelyek a hitre, szeretetre épülnek (ilyen például a cserkészcsa­ pat). - A kolostor története egyidős a városé­ val. Szécsényben mindig is mély gyökerei voltak a vallásnak. Nemcsak azért, mert itt voltak a fern cesek - amire a szécsényiek büszkék - hanem azért is, mert a gyermekek a családon belül keresztény neveltetésben részesültek. Ez örökítődött át nemzedékrőlnemzedékre. Abban a kemény időben, ami­ kor az állam szemében bűn volt a hit, a templomba járás, az emberek zöme akkor is elment, ha kellett titokban a templomba. Azért a 40 év nem múlt el nyomtalanul. Az emberek, különösen a fiatalok egy része, főleg azok, akik tanulás vagy egyéb okok miatt hosszabb vagy rövidebb időre elmen­ tek a városból, kiszakadtak a szülői ház­ ból, elidegenedtek a hittől. Mi, szécsényiek örülünk annak, hogy a városba visszaköl­ töztek a ferencesek - foglalta össze vélemé­ nyét Horváth Béla. Átrendeződik a város A családoknál a tartalékok elfogynak, sokan már csak máról holnapra élnek. Má­ soknál nagyobb tőke halmozódik fel. Ennek lehet legális, féllegális, esetleg illegális mód­ ja. Sokan a 80-as évek elejétől ügyesen kap­ csolódtak be a második gazdaságba, és szép lassan komoly tőkére tettek szert. - Voltak itt olyanok, akik 10-20 hold földet béreltek a TSz-ektől, állami gazda­ ságtól. A vetőmagot, műtrágyát, gépi mun­ kát se hiában - se pénzért beszerezték a kö­ zösből. Í gy könnyű volt évente több száze­ zer forintot zsebre tenni - nem adom ki ma­ gam, mert nem akarok egy életre haragoso­ kat szerezni - vélekedett a helyi dolgokat jól ismerő személy. Ebben az időben a vállalkozói réteg is kezdett kiszélesedni. - Otthagytam a tanári pályát, maszek fuvarozó lettem. Kezdetben én voltam a 523 �palócföld 95/6 gépkocsivezető, a rakodó, munkaszervező, tehát mindenes. Később felvettem egy rako­ dót, majd bővítettem az autóparkomat. Ma már nemzetközi fuvarozással foglalko­ zom, én csak a munkaszervezést irányítom. Naponta jóval többet dolgoztam, mintha tanár lettem volna, kockázatot is vállal­ tam, de bejött - magyarázta Bakos László. Voltak, akik az átmeneti évek zűrzava­ ros időszakát hirtelen meggazdagodással próbálták kihasználni. - Két éve úgy döntöttem, hogy ottha­ gyom a tanári katedrát - egyébként a mezőgazdasági szakközépiskolában dolgoztam, mint mérnöktanár - és önállósítom magam. Van egy kis földterületem, bérelek hozzá, összehoztam egy gépparkot, és elindultam a vállalkozás útján. Nem bántam meg, hogy váltottam - így Mosó Ottó. - Kétségbeestem, amikor 1981-ben a kezembe adták a munkakönyvét. Aztán bar­ átommal azt mondtuk, hogy elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy kezdjünk valamit. Így alakítottunk egy kft-t. Jóval többet dolgoz­ tunk, mint azelőtt. De több is jön a konyhá­ ra - vallotta Havasi Szabolcs. Szécsény egyik legismertebb és elismert vállalkozója Borik Albert. - Egyfajta átrendeződés figyelhető meg a város életében. Sajnos a középréteg, amely a 70-es, 80-as években viszonylag anyagi biztonságban élt, ma sokkal rosszabb viszo­ nyok közé került. Közülük nagyon kevesen vannak, akik tartani tudják korábbi életszín­ vonalukat, vagy netán jobb feltételt teremtet­ tek maguknak. Él a városban harminc-negy­ ven olyan család, akik az úgynevezett gazda­ gabb elithez tartoznak, mellette ott van az el­ szegényedés, a munkanélküliség. Egyértel­ műen azt mondhatom, hogy pillanatnyilag kettészakadt a város, hiányzik a középréteg. Vannak, akik jól élnek, de mellettük ott van 524 egy elszegényedő réteg. Viszonylag kevés azok­ nak a száma, akik a középréteghez tartoznak. - Ön szerint milyen kilátása van a vá­ rosnak arra, hogy a polgári réteg megerő­ södjön? Az alsó rétegekhez tartozók száma csökkenjen? - Mindenki a saját alapállásából ítéli még az életet. Í gy vagyok ezzel én is. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy a munkanél­ küli kap egy bizonyos összeget, úgynevezett munkahelyteremtő támogatást, hogy fogjon hozzá valamilyen vállalkozáshoz. A gya­ korlat az, hogy az a pár százezer forint ke­ vés bármilyen vállalkozás beindításához. Legtöbb esetben ezek az emberek különböző kölcsönöket vesznek fel, hogy az elképzelé­ seiket megvalósítsák. És mi van akkor, ha nem jön össze a vállalkozás, mert „rossz lóra tettek”, vagy kiderül, hogy az illetőnek egyáltalán nincs érzéke hozzá? A z eredmény egyértelmű: csőd. Sajnos, többen van­ nak Szécsényben, akik erre a sorsra jutot­ tak. Szerintem az lenne a megoldás, ha ezt a támogatást a már jól működő vállalkozó újabb munkahelyteremtésre kapná. De nem úgy, mint napjainkban funkcionál, hogy abban az esetben kapom meg a pénzt, ha olyan munkanélkülit alkalmazok, akinek legalább hat hónapja nem volt munkája. Ha valakitől elcsábítok egy jó munkaerőt, többet ígérek neki, azzal én munkahelyet te­ remtettem; igaz, hogy nem nálam, hanem ott, ahonnan azt az embert én átvettem, mert öt pótolni kell. És az a munkahely már nem veheti fel a támogatást. A szabad munkaerőversenyt csak így tudom elképzel­ ni. Ami pedig Szécsényt illeti én optimista vagyok. Túl van a város a nehezén. Az ipar megteremtéséhez az elmúlt négy évben a legfontosabb infrastruktúrát az önkor­ mányzat megteremtette. Megindulhat a vá­ ros a fellendülés útján. �palócföld 95/6 Új közösségek A történelmi változások sodrában közös­ ségek bomlottak fel, más érdekek, érdeklő­ dések mentén alakultak újjá. Szécsényben a múzeumbaráti kör az a kö­ zösség, amely korábban épp oly népszerű volt, mint napjainkban. A 80-as években a város egyik legmarkánsabb önszerveződéssel létrejött csoportjaként tartották nyilván. Ma már talán egy kicsit veszített varázsából. Mi volt az a kohéziós erő, ami az embereket összehozta ebben a közösségben? Kétségtelenül meghatáro­ zó szerepe volt a vezetőjének Horváth Bélánénak. De egész biztos szerepet játszott a népszerű­ ségében a szellemisége. A programja. Azt mond­ hatom, hogy a 80-as évek elején egy indirrekt po­ litizálás színtere volt a városnak ez a közösség. A honismereti, helytörténeti foglalkozásokon olyan előadások hangzottak el, mint a ferences kolostor története, Haynald Lajos kalocsai ér­ sek Szécsény szülöttjének élete, mit köszönhet a város az ő személyiségének, a cserkész csapat története stb. Természetesen szó volt ott sok más egyéb dologról is. A társadalmi munkák között is tetten le­ hetett érni a burkolt politizálást. - Amikor a Szent István emlékművet helyreállítottuk, bizony féltem , hogy számonkérik majd tőlem - vélekedett Horváth Béláné. - A Múzeumbaráti kör 345 bejegy­ zett tagjából 40-50 főre tehető a „mag” szá­ ma, akik rendszeresen ott voltak a foglalko­ zásokon. íg y azt mondhatjuk, hogy a múze­ umbaráti kör abban az időben több volt, mint baráti kör. Úgy faggatták a múltat, hogy az sokat mondott a jelennek, és üzenetet hordo­ zott a jövőnek, úgy hiszem, hogy az átalaku­ lásban az értelmiségi réteg egy része, akik aktívan részt vettek a múzeumbaráti kör munkájában, elmondhatják magukról, hogy hozzájárultak a változásokhoz. Hogyan látja Radácsi László a Művelő­ dési és Ifjúsági Központ igazgatója most az önszerveződő csoportok helyzetét? - A történelem drasztikusan belenyúlt az emberek életébe, de a szécsényiek nem adják fel. Az itt élő emberek vitalitását mutatja, hogy úgy szervezik saját életüket, hogy meg­ próbálnak talpon maradni. Egy biztos, a kul­ túra egyértelműen áruvá vált. Az autonóm kúltúra egyre inkább elérhetetlen a szécsényiek számára. Ahhoz, hogy egy színházi előadást önköltségesen meg tudjunk szervezni, 700-800 Ft-ot kellene egy belépőjegyért kérnünk. Ilyen árak mellett az embereknek egy nagyon szűk rétege jönne csak színházba... Összegzés helyett A változásnak, amelynek óhaja, akarata már évekkel ezelőtt megfogalmazódott az em­ berekben, voltak, akik az élére álltak, még má­ sok csendben szemlélték vagy félrehúzódtak. Egyesek gyorsnak, mások lassúnak tartották a folyamatot. Mindenki tudja, hogy a válto­ zásban vannak győztesek és vesztesek. Az is biztos, hogy minden változás egyfajta meg­ torpanással jár együtt. A változások során ugyan nem folyt vér, de izzadság és könny csörgött. Szívek szo­ rultak össze, remények gyulladtak ki. Egy biztos, az emberek részéről nagy vá­ rakozás előzte meg a változásokat. Sokan gyorsabb, nagyobb, látványosabb eredmé­ nyeket vártak. Az embereknek csakhamar rá kellett ébredniök, hogy ezek a folyamatok nem nélkü­ lük, nem rajtuk kívül játszódnak le. Velük és értük, amelyek ők az alanyai és tárgyai. 525 �palócföld 95/6 Szécsényben zömeben olyan emberek élnek, még akkor is, ha néha ellentmon­ dóan nyilatkoztak, akik felismerik a hala­ dás útját. Akik tudják, hogy kevés a meg­ kapott demokrácia, azzal élni is tudni kell. Kevés az emberi szabadság, ha az nem társul alkotó munkával, amely néha keser­ ves, küzdelmes, de csak ez lehet a megol­ dás. Felismerik, hogy a saját sorsuk a saját művük. Rendhagyó riportomban nem törekedtem a teljességre. Csak egy-egy eseményt, egy pár ember gondolatát villantottam fel. Azt akar­ tam bemutatni, hogy hogyan élték meg itt Szécsényben az emberek az elmúlt évek tör­ ténelmi változásait, miként vélekednek ön­ magukról, városukról. „Borgó” és Dienes Attila salgótarjáni kiállításából 526 �palócföld 95/6 Chief editor : József Pál Adress of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270 Tel: (0036) 32-314-386, 32-311- �palócföld 95/6 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla TERVEZŐSZERKESZTŐ: Csiba Imre FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Tclefon:(32) 314-386,410-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 Kiadja a Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült a G+T Bt. nyomdaüzemében Vizslás-Újlak Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk szerzői: Bíró Ferenc egyetemi tanár ELTE BTK (Budapest), Dohai Péter író, költő (Buda­ pest), Fried István egyetemi tanár JATE BTK (Szeged), Mizser Attila költő (Fülek), Penke Olga egyetemi docens JATE (Sze­ ged), Praznovszky Mihály főigazgató PIM(Budapest), Szenográdi Ferenc tanár, újságíró (Szécsény), Szilágyi Márton irod.alomtörténész ELTE (Budapest), Szombathy Bálint író, költő, esszéista (Újvidék). * A losonci Kármán József konferencia megrendezését, és az elhangzott előadások megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. * E számunk illusztrációs anyagát a salgó­ tarjáni Nógrádi Történeti Múzeum kiállítá­ saiból válogattuk. A borítókon a Szalay La­ jos emlékkiállítás grafikái szerepelnek. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfize­ tési Irodában (Budapest, XIII. Lehel u. 10/a., levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezen kí­ vül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Egyes szám ára 56 Ft., előfizetési díj félévre 186 Ft., egy évre 372 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 528 Index 25925 �56 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/0f771369a60ce4da502eaa8b3b9124af.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1995/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1995 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika